Ked ves Test vé rem!

Szeretettel köszöntöm karácsonyikörlevelünkkel. Ahogyan észreve-

hették a Testvérek, mostanában rit-kábban találják postaládájukban aLutherrózsát. Ennek viszonylag egy-szerű okai vannak. Honlapunkhttp://tata.lutheran.hu igen jól betöltiszerepét az információk továbbadásá-ban, hála a Közegyházunknak, mely aszervert fenntartja a mi honlapunkszámára is. A másik ok „súlyosabb”...A Lutherrózsa egy-egy számának elő-állítása ára, még önköltségi áron is –pedig a nyomdai előkészítést, korrek-túrát, gépelést stb. mind társadalmimunkában, felajánlásként végezzük, –így is bizony súlyos tízezrekbe kerül,azaz mintegy 300Ft-ba kerül egy pél-dány. Időnként akadnak nagylelkű tá-mogatóink, akik erejükhöz mértentámogatnak minket – Isten áldja megőket! – de ebben az esztendőben soknehézséggel kellett megküzdeniüknekik is. Igyekszünk azért továbbra iserőnkhez mérten megjelentetni a„lapot”, fenntartva eredeti szándékun-kat, hogy újságunk ingyen juthassonel a Testvérekhez, s mindazokhoz,akik támogató szeretetükkel eleddigis mellettünk álltak.

Itt is szeretném megköszönniMindazoknak, akik rendszeresegyházfenntartási támogatásuk-kal lehetővé teszik, hogy gyüle-kezeti életünkben ne legyenekfennakadások.

Örömmel jelentem, hogy temp-lomtornyunk elkorhadt faszerkezeté-nek vasszerkezetes megerősítését TúriPéter testvérünk nagylelkű felajánlá-sának köszönhetően (minden költséget át-

vállat) jóvoltából sikerült ideiglenesen,de teljes biztonságosan megoldanunk,s remélhetőleg a jövő esztendőben –közegyházi szakértők bevonásával –igyekszünk minimális karbantartástigénylő, esztétikai és funkcionálisszempontoknak egyaránt megfelelővégleges megoldást keresni.

Köszönöm a Testvérek ebben azesztendőben is számos területen (fin-nek vendéglátása, szeretetvendégsé-gek, templomtakarítások stb.)megmutatkozó segítőkészségét! Istenéletet gazdagító áldása legyen felaján-lásaikon!

Alkalmainkra szeretettel váromminden Testvéremet, s az érdeklőket.Ne felejtsék el 18. szemeszterünkbelépő felnőttképzésünket a “NikA”-t,jöjjünk és hivogassunk másokat is!

Önök re és Sze ret te ik re, imád sá gos,lelkipásztori sze re tet tel gon dol va,

ál dott, karácso-nyi ünnepeketés új esztendőt

kí vá nok!

Ünnepialkalmaink

Szenteste (dec. 24. péntek)du. 3 óra

Gyermekek karácsonya

Karácsony ünnepe (szombat)de. 10 óra

Ünnepi istentisztelet (úrvacsorával)

Karácsony 2. napja (vasárnap)de. 10 óra

Óév este (dec. 31. péntek)du. 4 óra

Hálaadó istentisztelet

Újév (szombat) de. 10 óraÜnnepi istentisztelet (úrvacsorával)

Esztendő 1. vasárnapja (jan. 3.)de. 10 óra

Istentisztelet (úrvacsorával)

Vízkereszt ünnepe (jan. 6. csütörtök) du. 6 óra

NikA (újév első alkalma)(jan. 3. csütörtök) 6 óra

Erős vára mi Istenünk!

Tata, Stranszky u. 16.34-487-847

KöszönetnyilvánításA Tatai Evangélikus Kistemp-lomért Alapítvány Kuratóriumaezúton mond köszönetet mindenadományozójának 1%-os felaján-lásaiért. A 2009-es esztendőbenbefolyt

330.310 Ft-ota torony faszerkezeténektavasszal esedékes javításárafordítjuk. A Tatai EvangélikusKistemplomért Alapítvány pénzfor-galmi bankszámlájára továbbra isvárjuk adakozó testvéreink, s min-dazok jószívű adományát, akik cél-jainkat támogatásra méltónak ítélik:

Alapítvány kuratóriuma

Tatai EvangélikusKistemplomért

Alapítvány63200119-14926316

EvangélikusEgyházközség Tata63200119-14926282számú bankszámlája, ahová az

egyházfenntartói járulékokat, segyéb adományokat lehet

fizetni.Isten áldása legyen azadományozón, s a

Adó já nak 1 %-val tá mo gas -sa to vább ra is is ko lá in kat,sze re tet ott ho na in kat, ka ri ta -tív mun kán kat! Ba rá ta i nak,is me rő se i nek, ro ko na i nak fi- gyel mét hív ja fel szép cél ja -ink ra! Ke res sen se gí tőtár sa kat em ber ba rá ti szol gá la -tunk hoz!

K ö s z ö n j ü k !

Gáz helyett fűtsön norvégelektromos fűtőpanellel!

Áldott karácsonyt, s eredmé-nyekben gazdag új esztendőt

kívánunk! – Nágel Balázs ügyv.ig.

2010.Karácsonyi körlevél

XVIII. év fo lyam

Ézs 5,8ab

“Válságban van a világ...”

Ennél banálisabb mondatot talánnem is mondhat manapság senki!Ez a válság azonban elsősorban

nem gazdasági eredetű, hanem lelki. Avilág felelős vezetői tárgyalnak és újabbkonferenciákat szerveznek, de úgy nézki, hogy mindenki a másiktól várja azönfegyelmet a széndioxid-kibocsátás-ban, a természetvédelemben, a demok-rácia gyakorlásában... Valahogyan senkisem akar vesztesen kikerülni ezekből avilágméretű tanácskozásokból (gyanítha-

tóan a háttérben súlyos profit-érdekek húzód-

nak). S ha pénzről van szó, kit érdekel itta Föld jövője? Az ember ördögi termé-szete, hogy az utolsó lélegzetvételéigeszelősen szorongatja majd a pénzét,pedig az értékesnek hitt papirosokategykettőre tovafújhatja egy szuper-tor-nádó azok kezéből is, akik a pénz-hatal-mukban bíztak...

Akiknek pénzük, hatalmuk van, denem tesznek semmit – legfeljebb “a fö-löslegükből, maguk előtt kürtöltetveadakoznak – azért, hogy igazságosabb,hogy jobb legyen a világ, hogy tisztaenergiához jusson az emberiség, azokabban reménykednek, hogy a világ to-vábbra is abban a kerékvágásban halad,amiben eddig. Pedig nem fog... Nap-energia, szélenergia - már ezekből istöbbezerszeresét lehetne előállítani avilág teljes energia-szükségletének.Ehelyett mindenki a maga lobbyjátegyengeti: ki az atomét, ki a biodízelét... (Ez utóbbi is micsoda őrület! Százmilliók éhez-nek, s kenyérrevaló helyett dízelolajnak-valót ter-melnek a földeken... S ezt még helyénvalónak istartják!)

Persze ne legyünk naívak! Az embe-riség többezeréves történelme mindvé-gig egymás kiszorításáról, leigázásáról,kihasználásáról szólt – most miért vál-tozna ez meg egy-két év alatt? S tényleg,mi kell hogy történjen ahhoz, hogyvégre rádöbbenjen az ember: “egy vér-ből teremtetett”? Egy világméretű ka-tasztrófa? Amilyen bűnös, öntörvényű,makacs és kapzsi az ember, még ez sembillentené ki se hatalomvágyából, sebirtoklási ösztöneinek kötözöttségéből.Jakab apostol tanításából azonbanmegtanultuk:

Aki tehetné a jót, de nemteszi – bűne az annak...

...azaz elválasztja magát az Istentől.De nemcsak Tőle, a közösségtől is eltá-volodik, amibe teremtetett. Isten ami-kor bölcsen megalkotta a világot,bizonyára alaposan megfontolta, mi-lyen törvények tartsák azt egybe, s nem‘elhamarkodottan’ formálta a világmin-denséget olyanra, amilyenre... A terem-téstörténetben is azt olvashatjuk, hogyaz ÚRIsten azt mondta művére: “Ímeigen jó!” Akkor miért is változtatná megtörvényeit? Mert jobbat talált volna kiazóta? Aligha... Ha oktalan teremtmé-nye pusztulásba sodorja önmagát,akkor az nem az Isten bűne lesz, csakisaz emberé, s míg Istennek hatalma vanarra, hogy “új eget, s új földet teremt-sen” – eladdig nekünk csak ez az egyFöldünk van...

Tetszik vagy sem, nemcsak élmény-társadalomban élünk, de a gazdaságunkis élmény-gazdaság. Ugyanis nem kifo-gástalanul működő technológiát – ke-serű tapasztalat, hogy a modern'dizájnos' kevesebb ideig bírja mint arégi funkció-orientált –, hanem az áru-hoz hozzárendelt érzéseket adják el ne-künk, mi pedig készséggel vevőkvagyunk rá! Jóllehet néhány hónapjamég azt sem tudtuk az adott dologról,hogy létezik-e egyáltalán, s idővel "azonkapjuk magunkat", hogy a reklámok-szította lelkesedésünkkel mi is izgatot-tan keressük-kutatjuk a birtokolni

kívánt árucikket... Nos, a 'történet' régi,csak a díszletek változtak...

Karácsony van...Már hetek óta csokoládémikulások

büszke serege figyelmeztetett minket apolcokról: Vigyázz, jön a karácsony!Akarjuk vagy sem, megkezdődött aszervezett, össznépi decemberi élmény-vadászat ideje, melynek – valjuk megőszintén, olykor-olykor mi is hatása alákerülünk... A jól kifundált, huncut el-adói dramaturgiával hegyekbe-rakottáruk pszichológiai hatását kikerülniugyanis csak keveseknek sikerül. Akikmagasabb tudatossággal élik életüket,még azok is többnyire csak akkor veszikészre, hogy “behúzták őket a csőbe”,amikor a vásárlói hatásmechanizmusmár az ő lelkükben is sikerrel munkál-kodott, s valami különös erő sorba állí-totta őket, hogy aztán vásárlóerejükkelnémán áldozzanak a bevásárlócentru-mok kasszaoltárainál.

Az ember ősi vágya a szerzésre min-den “fejlett” kultúrában megtalálható,így már Ézsaiás próféta is pellengérreállítja azokat, akik “házat házhoz ra-gasztanak, és mezőt mező mellé szerez-nek”. De minek is? Minek is halmoz azegyik, míg a másiknak hely sem marad?Úgy néz ki, hogy a “Leben und lebenlassen” életfilozófiája valójában soha-sem “működött” rendesen, a véges földikincsek igazságos elosztása mindig mí-tosz volt csupán.

Birtokolni valamit jó érzés, de akicsak a szerzésben leli örömét, azaz min-dig csak kapni akar, az semmit nem fo-gott fel az élet értelméből. Az életugyanis adás és kapás, áldozathozatal éselfogadás. Az élet Isten által rendelt ko-operáció, nemcsak emberekkel, a ter-mészettel (amit jelen pillanatban isesztelenül kizsákmányolunk!) de magá-val Istennel is... Mert Ő egységet – nemvásárlói lázban égők táborát –, hanemszeretettel egymásért felelősséget hor-dozók egységét kívánja látni...

GyülekezetünkVezetősége nevében áldott

karácsonyi ünneplést ésIsten kegyelmében gazdag

új esztendőt kívánunk!

Lutherr zsaLutherr zsaA Ta tai Evan gé li kus Egy ház köz ség hír le ve le, amely az in for má ció áram lást és a lel ki sé get kí ván ja se gí te ni. Ala pít va Urunk 1992. esz ten de jé nek ad vent jé ben.

Meg je le nik éven te négy szer. In gye ne sen kap ják a gyü le ke zet tag jai, Ta ta von zás kör ze té nek evan gé li kus sá ga és az ér dek lő dők. Kiadó/Szerkesztõ: Fran ko Má tyás ta tai evan gé li kus lel kész TEL.: 34-487-834 Ké szült: 300 pél dány ban.

Drót pos ta cím: frankom@t-online.huVir tu á lis új sá gunk el ér he tő sé ge: http://tata.lutheran.hu

,,

Jn 1,18a

Ennek ellenére újra és újra 'neki-szalad' az ember, hogy elképzeljeaz Elképzelhetetlent. Hiába min-

den elvonatkoztatás – legyen az művé-szi vagy naivisztikus – mindegyik csakpróbálkozás. Éppen ezért Isten-elgon-dolásainkban nem az eredmény a lé-nyeges, hanem az őszinteség, amit akiábrázolás közvetít. Ez az érzés 'befog-ható' számunkra, az Isten pedig meg-marad örök, megfejthetetlen titoknak.

Az egyháztörténet – benne a keresz-tény lelkiség történetével – azonban je-lesül mutatja, hogy minden korbanakadtak jónéhányan, akik úgy viselked-tek, mintha látták volna az Istent. Ma isvannak olyanok – közösségek élén, szó-széken állók között(!) is –, akik olyanmagabiztosan nyilatkoznak/nyilatkoz-tat(!)nak ki Istenről, mintha, egy kilókrumpliról beszélnének. Jellemzőmódon az effajta “isten-ismeretet“közlő ember tekintélyelvű, mely alapál-lás a párbeszédre való készség hiányá-val párosul. Az élet kérdéseire

bagatell-egyszerűségű 'recepteket' kí-nálnak, s nem vállalják fel a súlyosproblémák hosszú küzdelmet igénylőmegoldási útját. Ezek a megoldás-klisékaztán az amúgy is válságban lévő, ke-reső, olykor lelki meghiúsultságban élő-ket könnyen emészthető illúziókkaligézik meg... s így lesz a cél-keresztény-ségből élmény-kereszténység. Különvá-lasztani a destruktív élményt akonstruktívtól csak idővel lehetséges –ahogyan Jézus Urunk tanítja: “Gyümöl-cseikről ismeritek meg őket!"

Azért mert Istent soha senki nemlátta, még nem jelenti azt, hogy Istennem létezik. A bizonyíték hiányaugyanis nem azonos a hiány bizonyítá-sával! A hit szépsége éppen abban rej-lik, hogy akkor is hiszünk, ha nincsközvetlen bizonyítékunk. Sidrák, Misákés Abednégó nem tudták előre, Istenmegőrzi-e őket a tüzes kemencében –természetesen remélték –, de aztmondták: “Ha Isten nem is mentenemeg minket, mi akkor sem tagadjukmeg Őt!“ Ez a hit valóban hit, irigylés-reméltó és szilárd. S ha belegondo-lunk... úgy szólni, beszélni a TeremtőIstenhez egy életen át, hogy Ő szavak-ban nem szól vissza – ez az igazi Isten-hit!

Sok ember számára azonban ez fel-vállalhatatlan. Ők ugyanis megfogha-tóan biztosat akarnak a megfoghatatlandolgok – azaz a lélek világában is. Ígylesz hitük mélységesen földi, hamisanemberi és törvényeskedő... Isten azon-ban Lélek, s ezért lélekben kell Őtimádni! Ez azt jelenti, hogy anyagel-vűen nem lehet gondolkodni a TeremtőIstenről, csakis szimbólumokban, fel-vállalva, hogy minden csak jel-kép. S halátszólag sikerül is valamilyen “elvonat-kozatási-keretbe“ zárnunk Őt, azért jótudatosítanunk újra és újra, hogy min-denféle emberi keretből – mint aho-gyan az ikonábrázoláson is látható –

“kilóg az Isten lába“ – mert a véges sohanem foghatja be a Végtelent... Istenmindvégig titok marad, az ember pedigember. “

URam! Köszönöm, hogy érezhetlekTéged szeretetben, s a világbateremtett csodáidat szemlélve,hitben élve dicsérhetlek Téged!

Ámen

1Jn 2,17

Az idő múlását leginkább emberikapcsolatainkban tapasztaljuk...Minden egyes új nap kicsit más-

képpen láttatja meg velünk ugyanazt:barátunkat és barátnőnket, társunkatvagy éppen szüleinket. Folyamatosanváltoznak – ahogy manapság sokszor éshelytelenül, de közhelyesen jól érthe-tően mondani szoktuk – a prioritások.A tartós kapcsolat, vagy éppen annakhiánya; gyermekünk betegsége vagy ön-fejűsége; a nem várt tragédia fájdalma,bizony egyik pillanatról a másikra ké-pesek átírni az addigi fontossági sor-rendünket! Ilyenkor érezzük át igazán:minden múlandó.

A múlandóságban az egyik legfájdal-masabb, hogy a múltat nem lehet átírni.Ha a mesebeli jótündér a valóságban isképes lenne teljesíteni a három kíván-ságunkat, bizonnyal sokan becserélnéka hármat egyre: csakhogy a múltat újra-hírhassák! Hála Istennek, ez így nemműködik! (Ezért okulhatunk hibáink-ból, s bölcsülhetünk.) Lehet méltatlan-kodnunk, de egyszeri ésmegismételhetetlen életünk rajztáblájá-hoz nem kaptunk radírt , amit rajzolunkvagy festünk rá, az lesz rajta. Az idő egykissé ugyan halványítja rajta a maszato-lásokat, a pacákat, de azért jól kivehe-tően, árulkodóan és/vagy terhelőenmindvégig ott maradnak az éktelenkedőfoltok.

Minden múlandó. A fiatalság és aszépség, az erő és a sikerek. Jó, hogy aztsem tud(hat)juk, hol van életünk kö-zepe, de ettől a tény tény marad: egy bi-

zonyos ponttól már nem befelé, hanemkifelé haladunk belőle. A hitét felelős-séggel és őszintén élő ember ettől még-sem esik kétségbe, sokkal inkábbalkalom ez számára a hálaadásra – min-den örömért, s minden bánatért is – bárazt, hogy a rosszat is megköszönjük Te-remtőnkenk, a “világ embere“ sosemért(het)i meg...

Minden elmúlik egyszer, még az olt-hatatlan nagy szerelem is... mert az iscsak a halálig tart! Ezért nincs semmi itta Földön, ami örök, csakis egyedül azÚRIsten. Aki cselekszi az Ő szeretet-akaratát, az sejtve átélhet csodálatospillanatokat, melyek az Isten-adta életszépségéről szólnak. Arról, hogy 'sze-retni' és 'szeretve lenni' csakis közös-ségben lehetséges, s hogy a teljeséletünkhöz hozzátartozik nemcsak tes-tünk békessége, de a lelkünk fenntrőljövő megelégítettsége is...

Istenem! Add, hogy felfedezzemszeretetedet mindenben, amimúlandó, s hálát tudjak adni

örökkévalóságod megtapasztaltcsodájáért! Ámen

Jel 3,15-16

Modern világunkban egyre na-gyobb a jelentősége annak,hogy manapság nincs jelentő-

sége semminek. Az emberek általánosközérzetét ugyanis irritálja a közöm-bösség! De miért is bosszantó ez a nem-törődöm-állapot? Elsősorban azért,mert időben létezünk – ez az egy dolog,ami pótolhatatlan(!) –, s gondjainkramegoldást várunk –, de ha a döntések– a tőlünk függetlenek és a tőlünk füg-gőek is(!) – indokolatlanul elhalasztód-nak... akkor ez nagyon tudja idegesíteniaz embert. Amikor már nem fontos adöntés, akkor a lélek a legsúlyosabb ál-lapotba került: nemcsak megbetege-dett, de a lélekhalálhoz vezető rövidösvényre is rálépett... Ennél csak egytragikusabb állapot van: amikor nem az

egyén, hanem a közösség közömbös.Azt gondolhatnánk, hogy a szeretet

ellentéte a gonoszság, pedig nem az,hanem a közömbösség. A gonoszságugyanis kirajzolódik előttünk, jól lát-ható, tapasztalható az ártó szándék, sebbéli “megfoghatóságban", stratégiátis tudunk készíteni. De mit tudunktenni az arctalan közöny ellen? Nem sokmindent, hiszen éppen az nincs megilyenkor, ami a változást hozhatná: apárbeszédre való hajlam...

Aki közömbös, az már mindenkit ésmindent elengedett... Az ilyen ember-nek már nincs semmiféle motívációja,nem lelkesíti se ember se Isten. Az ilyenember “langyos". Se ide, se oda... Te-remtő URunk márpedig úgy alakítottaéletünket, hogy abban jelentősége le-gyen a döntésnek. Világot megváltaninem tudunk, de teljes a szabadságunk adöntésre! Istenre vagy a múlandóra bó-lintunk, ez egyedül rajtunk áll. AhogyanLutherünk mondja: “Hogy melyik lóraülsz, az Isten lovára vagy az ördögére,az a te döntésed. Amelyikre ráültél, azelvisz téged oda, ahol a gazdája van."

Az igazi pokol azonban nem a rosszdöntés – ez talán csak az előszobája –,hanem a döntésnélküliség. Jézus Urunk“alászállt még a poklokra“ is, hogy ott ishirdesse a szabadulást – mert gyanítha-tóan a JóIstennek még a pokolra is vanmegoldása (ezen régóta vitatkoznak ateológusok!) –, de, aki nem látja be,hogy az Isten az Élet maga, döntésnél-küliségében örökre elkárhozik...

URam! Add, hogy mindigérezhessem vonzásodat, s ne váljakközömbössé akaratod iránt! Ámen

Lk 12,29-30 és 31

Egzisztencia... Különös csengésevan ennek a szónak a mai magyarvalóságban. Soha ennyi időt nem

töltöttek fiataljaink iskolapadokban –és arányait nézve soha nem volt ennyireménységnélküli “életkezdő“ fiatal fel-

nőttünk. Diplomás munkanélküliekszáma százezret meghaladó, s aki mun-kahelyet keres – visszajön a régi világ?– támogatót is keresni kénytelen. Akimég nem élte át a mellőzöttség kínját, aznem is tudja igazán elképzelni mifélenyomorúság ez. Az egzisztenciális szorí-tások közepette nem feltenni a kérdést:“No de akkor mit eszünk, hol hajtjuk fe-jünket álomra, hol van/legyen az ottho-nunk?“ – egyszerűen oktalanság.

Nemcsak a “pogányok“ – ezt a szót isát kellene értelmezni, meg kellene vizs-gálni a kommunikációs érvényességét,nemkülönben hasznosságát, hiszen ma-napság ez alatt többnyire az 'istentelent'értik, régen pedig a nem-keresztényeket,a másvallásúakat jelölte – de minden, ajövőről felelősen gondolkodó ember kér-dése ez! A fiókák neveléséhez ugyanis fé-szekre (sőt fészekmelegre is!) szükségvan. Nem csoda, ha egyre kevesebbenéreznek bátorságot a családalapításhoz;a jövőtől való félelem ugyanis mindenkezdeményezőkészséget megfojt.

Márpedig a jövő materiális garanci-áját a mában kell megteremteni, ti. hama nem vetünk, akkor holnap nem ara-tunk! (A kenyérkérdés nem véletlenül amegkísértéstörténet első kísértése.)Modern korunk egyre égetőbb kérdésenem az, hogy vessünk-e vagy sem,hanem az, hogy: mit? Míg egyesekben felsem merül a kérdés “Szabad-e génmani-pulált monokultúrával lehengerelni atermészetet?“ – eladdig mások mindenerejüket latba vetik, hogy megőrizzék a“biodiverzitást”, azaz a (meg)teremtett(élővilág) sokszínűségét...

A Mester nem a felelős gondolkodásellen szól – a mennyei Atyánk jól tudja,hogy szükségünk van mindarra, ami azélet fenntartásához, normális menetéhezelengedhetetlen. Amire Jézus újra fel-hívja a figyelmet: “Emiatt ne aggódja-tok!“ Ne öljétek meg a most istenespillanatát azzal a feltételezéssel, hogy “Nade mi lesz, ha holnap nem törődik velünka Gondviselő?". Ahogyan Jézus szombat-napon is gyógyít úgy a Mennyei Atyánk-nak is éjjel-nappal gondja van ránk... Őálmunkban is gondot visel rólunk! Hanem így lenne, akkor nem is élnénk. Fel-ismerni, hogy létem biztosítéka az Istenmaga, a világgal és önmagam képessége-ivel való megbékélésem kezdete, a har-mónikus, boldog élet felé vezető útkegyelemből megtett első lépése...

URam! Te látod, hogy mennyitgondolkodunk a holnapról. Add,

hogy ne győzzön le minket a jövőtőlvaló félelem, hanem Gondviselő

Jóságod által hitünkgyőzedelmeskedjék aggodalmaskodó

gondolatainkon! Ámen