1

Szer kesz tő bi zott ság: Jó kai An na (el nök),Báger Gusz táv, Cson tos Já nos, Hor váth An tal,Ka lász Már ton, Kő Pál, Nemes Attila,Sa la mon Kon rád, Szakály Sán dor, Vasy Géza

Fő szer kesz tő: Oláh Já nosE-mail: foszerkeszto@magyarnaplo.huMo bil: (70) 388-7035

Ol va só szer kesz tő, ta nul mány: Rosonczy Il di kóE-mail: tanulmany@magyarnaplo.hu Mo bil: (70) 388-7033

Vers, könyv ki adás: Szentmártoni Já nosE-mail: vers@magyarnaplo.huMo bil: (70) 388-7032

Pró za: Bí ró Ger gelyE-mail: proza@magyarnaplo.huMo bil: (70) 388-7031

Nyi tott Mű hely: Ekler And reaE-mail: andrea.ekler@gmail.com

Eu ró pai Fi gye lő, Lapszemle: Falusi MártonE-mail: europeanobserver@magyarnaplo.hu

Könyv szem le: Erős KingaE-mail: kritika@magyarnaplo.hu

Tör de lő szer kesz tő: Mol nár Csenge-HajnaBo rí tó: Zách Esz terÜgy in té zők: Cech Vilmosné, Nagyné Paládi Ju ditTer jesz tés: Zsi ga Kris tóf

E-mail: elofizetes@magyarnaplo.hu

A szer kesz tő ség cí me (Írott Szó Alapítvány)1092 Bp., Ferenc krt. 14.

Le ve le zé si cím:1450 Bu da pest, Pf. 77.

Számlázási cím: 1062 Bp., Bajza u. 18.Te le fon/fax: 413-6672; 413-6673

Szer kesz tő sé gi mo bil:(70) 388-7034

Elektronikus levélcímünk:info@magyarnaplo.huEl ér he tő sé günk a vi lág há lón:www.magyarnaplo.hu

Ki ad ja az Írott Szó Ala pít vány (1092 Bp., Fe renckrt. 14.) és a Ma gyar Nap ló Ki adó Kft. (1062 Bp.,Baj za ut ca 18.). Ter jesz ti a Nem ze ti Hírlap -kereskedelmi Rt. és a re gi o ná lis rész vény tár sa -ság ok. Elő fi ze tés ben ter jesz ti a Ma gyar Pos ta Rt.Hír lap Üz let ága (1080 Bp., Or czy tér 1.) Elő fi zet -he tő va la men nyi pos tán, kéz be sí tők nél, emailen(hirlapelofizetes@posta.hu), fa xon (303-3440)egy év re 7390 Ft, fél év re 3865 Ft. To váb bi in for -má ció: 06-80-444-444 Kül föl di elő fi ze tés: a szer -kesz tő ség cí mén. Az elő fi ze té si díj egy év re pos -ta költ ség gel együtt 60 USD vagy 50 EURO,mely át utal ha tó a HVB-Bank Hun ga ry Rt. (1065Bp., Nagy me ző ut ca 44.) 10918001-00000421-10290001 szá mú szám lá ra, vagy bank csek ken el -küld he tő a szer kesz tő ség cí mé re. Nyom da:Mackensen Kft. 1139 Bp., Frangepán utca 12–14.

Meg nem ren delt kéz ira tot nem őr zünk meg ésnem kül dünk vis sza. Min den fel bé lyeg zett, vá -lasz bo rí ték kal el lá tott le vél re vá la szo lunk. Mu ta -tó pél dány kér he tő, meg ren de lés le ad ha tó a szer -kesz tő ség ben.

A cím la pon: Szakolczay Lajos(S. Faragó Gyöngyi felvétele)

és a Nézőpont szerzője: Czakó Gábor

magyarnapló

A MagyarÍrószövetséglapja

Megjelenik havonta

I S S N 0 8 6 5 2 9 1 0

Könyvheti meditáció

Ment-e a könyvek által a világ elébb? Fogas kérdés. Nem csupán azért,mert klasszikusunk szerint az emberfaj sárkányfog vetemény – s inkábbháborúról háborúra önmagának ássa a sírt, mintsem hogy a nyomtatottbetű (már a valahai nyomdaszag is élmény volt) kellemének éljen –, hanemazért is, mert nincs fogható eredménye egy-egy remekmű olvasásának. S avilág nem is tud olvasni, csak bekebelezni, kivetni, fölülírni, elutasítani.

Gólem ő az emberiség nyakán.Viszont ha „részeire” bontjuk, és ebből következően Gutenberg papa egy

isteni sugallattal fölül, nem a világ, hanem Csingiz Ajtmatov lovára, máris azember, az örülő, szenvedő ember boldogsága kap hangot. A világ csakkucorodjon – ballépéseiért megérdemli a büntetést – a szúrós szömörce bíbor-ja alatt, egyedeinek pedig engedje meg az álmodás szabadságát. Amelyben –akár a kinti valóval ellentétben – megnövekedhetik önbecsülésük, adarabokra tört egésszé állhat össze. Betű és kép (A Vasárnapi Újságot azOrbán Balázs fotói alapján készített rézmetszet díszítette) arra való, hogybelénk költöztesse – szinte testünk részévé avassa – azt a Szépséget (főképpigazság-foglalatban), amely nélkül az élet egy lyukas garast sem ér.

A Könyv katedrálisának építőanyagát sokan hordták össze. Írók, gon-dolkodók, nyomdászok. A szenvedés boldogságának hegyén kétségkívül akönyvek könyve, a Biblia áll. Magyari változatai is – elég legyen csak aszerémi és vizsolyi isten-ember-tükröt idéznem – bőven elégségesek arra,hogy önbecsülésünket és világra nyitottságunkat terítsük (még ha nem ismindig fogadja be) a keresztény Európára. Kós Károly amikor aKalotaszegi kalendárium, eme kézmíves remek betűit faragta, nem ugyan -arra a bizakodó égre nézett-e, mint Kner Imre, a magyarországi bibliofilkönyvek megálmodója? S a Háború és béke, valamint a József és testvéreiíróját, két gyöngyszem a világirodalomból, vajon nem ugyanazok a gon-dolatok – az emberre mért szabadság mint világító fáklya – foglalkoztat-ták-e, mint Az ember tragédiája vagy az Erdély-trilógia szerzőit?

A könyv – mert már 1466-ban így szólt a moldovai Tatros városábankelt huszita biblia-töredék: „a mi testi kenyerünk felett való kenyeret adjadműnékünk ma” – ételünk és italunk, mi több, szellemi kincsünk lett, ésnem jöhet olyan forradalom (a számítógép sem az!), amely véglegelsöpörné a nyomtatott betű fenségét. Az olvasó éhsége – kínzóbb a testifájdalomnál – csak egy-egy könyv bekebelezésével elégíthető ki. Azzal agondolati-érzéki tárggyal, amelyben évezredek bölcsessége lakik; amelyaz egyént és a közösséget sokszor fenyegető börtönlét kazamatáit – a közel -múlt törté nel méből is volt rá nem egy példa – az eszme simogatásávalelviselhetővé teszi.

Amikor a könyvhét feltalálója, dr. Supka Géza – áldott legyen a neve! –sok évtizeddel ezelőtt az utcára vitte a könyvet, a közösségépítésre nézvéstnem cselekedhetett volna méltóbbat. Író és olvasó egymásra talált. Ebbenaz eufórikus állapotban (természetesen a percnyi érdekeket szolgálólakájirodalom kizáratik) az olvasó az írott betű mint szabadság révénátölelheti a világmindenséget, megteremtheti a saját boldogságát.

A jó könyv az olvasmányélménynél több – létesszencia.

Szakolczay Lajos

2

tartalom magyar napló

Szakolczay Lajos: Könyvheti meditáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

LÁTHATÁRÁgh István: Szemben a vén akáccal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Vasy Géza: Lírai tükör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Oláh János: Olyan nehéz… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Szakály Sándor: Trianon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Somos Béla: Nagysomkút . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Horváth (EÖ) Tamás: helyettes tavasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Iancu Laura: „Dal, nagyon is korán véget értél” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18Ferdinandy György: Kubai költők Miamiban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Heriberto Hernández Medina: A vérbíró; Az igazság temploma; Belépő az űrbe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Reinaldo García Ramos: Funkcionárius az új világ kapujában; A monológ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21Vincente Echerri: Tavasz; Csendesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22George Riverón: Pillanatfelvétel; Kis szerenád . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

Nyitott mûhelyKödöböcz Gábor: Felparcellázható-e a comberdő? Élet és művészet labirintusában (Beszélgetés Szakolczay Lajossal) . . 23

NézõpontCzakó Gábor: A nyelvújításról; Pofon és ízlés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

könyvszemle Falusi Márton: Unalmon túli (Szilágyi István: Bolygó tüzek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41Végh Attila: Négy veréb nyolc szemmel (Szőcs Géza: Beszéd a palackból) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43Alföldy Jenő: Kísérletek a kegyelmi pillanatra (Csontos János: Száz év talány. Kiegészítések József Attilához) . . . . . . . . 44Kovács István: Beszélgetések az idő rácsain innen és túl (Páll Lajos 70 éves. „Ti óvtatok meg, társak, elégiák”) . . . . . . . 45

világirodalmi figyelõTaufiq Ismail: Add nekem vissza Indonéziát . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47

Mi lenne ha . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48Ratih Kumala: Anyám fényképe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49Komang Ira Puspitaningsih: Anyám lepkéi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51Es Wimbowo: A Borobudur templom felszentelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53Joko Pinurbo: A kis guberáló; Szilveszteri trombita . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54Faisal Komandobat: szeretlek benneteket . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55Eka Kurniawan: Rúzs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56Toeti Heraty: Három a szerelmem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58W. S. Rendra: Jakarta prostituáltjai egyesüljetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59Mochtar Lubis: A kuli . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60Chairil Anwar: Hangulat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62Mangasi Sihombing: Lefejezettek

Duna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64Balogh László M. A. : Indonézia művészete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66Indonéz szerzőink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

Szerzőink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69

június láthatár

3

ÁGH ISTVÁN

Szemben a vén akáccal

Mintha egy földim kísért volnaidáig, s nem is száz év ótaállna, hol gyökere kihajtott,s gallya már fönt kapar a campus

ereszén, ahogy derekátóllehetséges szobámból látnom,olyan közeli, átmehetnék, ha túlélném az első lépést,

így hát messziről tükrözöm csak,nyitott szemmel, mint csukott ablak,s nem kérdezem, sors vagy szerencsefolytán lakom itt átellenben,

mintha megrögzött őre lennékannak, mi elvész levelenként,miként a homokóra fönti tartalmát múlt időbe tölti,

ki tudja, hányszor? hetvenedszerismétlődik velem november,szokatlan mégis, a halottaknapján az ég ha földre roskad,

s olyan csöndes nyomorúsággaldől le a lomb, akár a sátorponyvája, ahogy összeérnek,kitágulván a levélrések

közel is távoli hatalmaslyukká, melyben, mint szétszórt hamvakután, azonnal érzékelnilehet a jelenlevő semmit,

rá az avarba rejtett csapda,mozdul az öröklét állkapcsa,s az ágakon túl, mint a hálón,nem is magát a Dunát látom,

hisz a temérdek törzs már árnyék,tüskéje sem eleven fáé,s amit madárnak vélek benne,azt is az én szívem vetette,

feketébben és pirosabban,mégis a mai alkonyatban,megint egy másnap elmúltávalrögzített képek fogságában,

ahonnan egyre kevesebb visztovább, s tovább, ki tudja, meddig? s kell ez az elképzelt örökség,akácerdőre való emlék,

hogy a tüzénél melegedjek,mint ahogy vágtam, fűrészeltem,hasogattam, míg hullt a sárgahasábok hideg illatában

a nyár, s ujjongó lánggal égettegyetlen kályhában az élet,s nem értettem, az öregembermitől fázik a tűzzel szemben.

VASY GÉZA

Lírai tükör

A rendszerváltozás fogalmának, mint ismeretes, többféleváltozata létezik, többféle jelentéstartalommal. Értelme-zésükkel nem célszerű most foglalkozni, hiszen annyiazért azonos mindegyikükben, hogy nagyarányú társadal-mi-gazdasági-politikai változásokat kísérelnek meghatá-rozni. Nem a szójáték kedvéért mondom, hogy nevezhet-nénk 1989–1990-et az 1945 utáni korszakban a második„fordulat évének” vagy a visszafordulás évének.1948–1949-ben a bolsevik párt felszámolta még lehetsé-ges szövetségeseit is, negyven évvel később újból partne-rekre támadt szükség. Régen azt hirdették, hogy a magán-tulajdon és a piacgazdaság az akadálya a Kánaán megte-remtésének, végül az derült ki, hogy mégiscsak szükségvan ezekre az ősi dolgokra. Kánaán persze sem így, semúgy nem mutatkozik. Ismételten bebizonyosodott, még-pedig a gyakorlatban, hogy Németh László híres-hírhe-dett második szárszói beszédének igaza volt. Amiként őfogalmazott: Magyarország helyzete olyan, hogy sem aszovjet szocializmus, sem az angolszász típusú szabad-versenyes kapitalizmus nem segíthet rajta, csakis a nem-zeti szempontok és érdekek messzemenő érvényesítése.Lássuk be, hogy egyik fordulat sem hazánk belső feltéte-leitől függött. Nem a mi kedvünkért maradtak itt, és nema mi kedvünkért távoztak a szovjet csapatok. Nem miakartunk szovjet gyarmattá válni, és nem akartunk a glo-balizáció foglyai vagy rabszolgái sem lenni.

Húsz éve szabad azt mondani, hogy büszkék vagyunk1956-ra, húsz éve lesz, hogy kikiáltották a köztársaságot.Nagykorúvá vált egy korszak, amelyre, régóta érezzük éstudjuk is, hogy a kiskorúság és a kisszerűség a jellemző.Valóban ideje van annak, hogy felmérjük: megjelenik-e ésmiképpen ez a két évtized irodalmunkban. A kezdőpontfelől közelítve arra is figyelemmel kell lennünk, hogy ekorszak irodalmában jelen voltak, részben vannak olya-nok, akik még az 1930-as években kezdték el pályájukat,s ma már olyanok is, akik 1989 táján voltak óvodásokvagy éppen akkor születtek. A történelmi-társadalmitapasztalatok, a nevelődés folyamata tehát nemzedékrőlnemzedékre s egyénről egyénre haladva igencsak eltérő.Van, akinek a II. világháború is személyes élménye, van,akinek a kilencvenes évek sem lehet az.

Nem szabad megfeledkeznünk a szellemi élet s azonbelül a művészetek, az irodalom helyzetéről sem. Ismere -

tes, hogy a nyolcvanas éveket egyre inkább áthatotta aposztmodern szemlélet. Eszerint az irodalomnak nincsvalóságtükröző funkciója. A mű nem más, mint nyelvi szö-veg, s érdektelen maga a szerző, s az a közeg is, amely alehetséges olvasókat mint közösséget szemléli. Mindenbefogadónak egyéni megértése és értelmezése lehet. Eztugyan természetesnek kell tartanunk, de azt már aligha,hogy a kánon csakis posztmodern lehet. Ebből a nézőpont-ból elfogadhatatlan a rendszerváltozás irodalmi megjelení-tésével foglalkozó konferencia is, mondván, az irodalomnem irodalmi feladatairól szól. Történelmi távlatból nézvea posztmodern magyar irodalom nyelvi-poétikai ered -ményei dacára egyértelműen zsákutcának fog bizonyulni.Nagyon remélem, hogy nem abban az időben, amikor eset-leg kilenc- vagy tízmillió koldus országa leszünk, hanemsokkal előbb, hogy elkerülhessük ezt a szörnyű álla potot.

A korszak lírájával kapcsolatban szükséges azt isrögzíteni, hogy a posztmodern irodalomban az epikáévolt a primátus, így a nem posztmodern líra kétszeresenis háttérbe szorult: ugyanis nem volt posztmodern, éscsupán líra volt. Az időben még hátrébb haladva, azt sefeledjük el, hogy az ötvenes évek lírai forradalmailényegében kiiktatták a magyar lírai modernségből avers-publicisztikát, az agitatív költészetet, a tárgyiasreflektálást a hétköznapok társadalmi történéseire. Ezazonban nem jelenti azt, hogy ezek ne lehetnének érvé-nyesen használható eljárások.

1989 hatalmas fordulatának akkor elsősorban természe-tesen a politikai, mondhatjuk, hogy világpolitikai jelen tő -sége látszott. A szellemi élet szempontjából meghatározó,hogy idehaza megszűnt a cenzúra. Nem volt többé tilal mastéma Trianon, 1956 forradalma, a magyar–szov jet vi szony,a marxizmus, a szocialista rendszer kritikája. A szom szédnépek nemzeti önérzetét sem kellett állandóan ápolgat-nunk, s olykor még magunkra is büszkék lehettünk.

Mindennek következtében a rendszerváltozásnakakkor az volt a legszembetűnőbb jele, hogy előkerülhet-tek a rejtekhelyekről a tilalmas művek, s elsősorbanéppen költői alkotások. Akkor már néhány éve, 1986 ótaújra olvasható volt legálisan Illyés Gyula Egy mondat azsarnokságról című műve, kultikus alkotássá azonbancsak ekkor válhatott. Ekkor lehetett megismerkedni aRákosi-kor börtönlírájával, Buda Ferenc, Kárpáti Kamill,Tóth Bálint, Gérecz Attila és mások verseivel, illetve1956 korabeli lírai megörökítésével. Ez utóbbiak közülMárai Sándor, Faludy György és Tamási Lajos verseiváltak a legismertebbekké. Igazi esemény volt Vas Istvánkét, korábban sehol meg nem jelent verse: a Teleki Pálemlékezete és Az új Tamás. Ez utóbbi mű a forradalomegyik legjelentősebb lírai megörökítése, a hazaszeretet

4

magyar naplóláthatár

A rendszerváltozások megjelenítései a magyar irodalomban címmela Magyar Írószövetségben rendezett konferencián elhangzott előadásszerkesztett változata.

megvallása. Vas István másik verse pedig azt példázhat-ja, hogy a cenzúra eltörlése nemcsak 1956 kapcsán voltfelszabadító hatású. Elsősorban a huszadik század régeb-bi és újabb történelmét lehetett hitelesebb, igazabbmódon megjeleníteni, a Horthy- és a Kádár-korszakot is.

Ez utóbbira példa lehet Nagy Gáspár, Petri Györgytiltott verseinek, egyáltalán köteteinek megjelenése.Vagy Utassy József Zúg Március című költeményének,mondjuk így, „felszabadulása”. Akárcsak említettköltőtársai, ő is a Kádár-korról fogalmazott éles kriti-kát, fejezte ki a szabadsághiány szorongató tudatát.

A változások esztendejében – vagy inkább másfélévében – örömöket ritkán, inkább megrendültséget ésaggályokat fogalmaztak meg a költők. Hozzáteendőehhez, hogy a korábbi évek – sőt évtizedek – költői ter-mésében is rendre kifejeződött a társadalomkritika.Azért szükséges ezt említeni, mert 1989 először azelmúlt korszakkal kapcsolatos társadalomkritikát erősí-tette fel, ám oly módon, hogy a történelmi tapasztalatáltalánosításra is alkalmat kínált, s mintegy megelőle-gezte az elkövetkező évekkel kapcsolatos rezignációt.Igazi felszabadultságot a korabeli verstermés legjavaalig-alig mutat fel.

(Ez a vázlatos áttekintés – kényszerű önkorlátozással –nem foglalkozik a szomszédos országok, a nyugati emig-ráció és az 1949 után született nemzedékekhez tartozóköltők munkásságával. Terjedelmi okokból kényteleneltekinteni jó néhány ide sorolandó alkotó említésétől is.)

A változások történelmi pillanatának átéléséről csu-pán néhány példa említésére van most alkalom. SzécsiMargit írta A Vörös Szalon zárásaként:

És megunhatatlan csodaHa egy-egy terror véget érEz az istenek alkonya

S támad, föltámad a szél

Azonban nincs megnyugtató válasz arra, hogy mit ishozhat ez a szél:

Haj, lezüllő világképekVérmezőre süt a végzetVörös berkenyelevélMerre sodorja a szél

– olvashatjuk az ugyancsak beszédes című Vörösberkenyelevél refrénjében a kérdést.

Szöllősi Zoltán Anno Domini 1989 című verse mind-végig olyan sirató, amely csak vágyakozik a feloldásthozó katarzisra:

Búzaaratás ideje közeledik

Egy nemzet takarítja behalottait

Üvölts ha bírsz JajgassSzavad ha nincs

hangodat még hallasdüvöltsd ki mind

Péntek Imre ez időben keletkezett szonettjei (Tájképvértelen csata után, Átvonulás, A Mérleg jegyében,Duellum, Hagyaték) a tárgyias groteszk szemlélet je -gyében keletkeztek, s nem a rezignáció, hanem inkábbannak sejtése a meghatározó, hogy a lényeg nem fogváltozni: „Mintha jártunk volna már e tájon, / ez isten-verte szikes, szűk lapályon, /hol engedélyezett a koldu-lás.” (Átvonulás)

Győri László ugyan emlékezetes verset írt aRespublica kikiáltásáról, de a bizakodásban ott van atudás, hogy októbert mindig november követi. S törté-nelemszemlélete egy másik versben még komorabbáválik: „Ha / elkopik, jön egy újabb ezredév. / Nézd enyikorgó, sötét verdesést!” (Karszt)

1956 forradalmának emléke a kilencvenes évek elsőfelében gyakran idéződik fel költészetünkben, elsősorbanaz akkori napokat átélőknek köszönhetően. Később meg-ritkul az ilyen versek száma, s ez természetes. A nagy hatá-sú művek közé tartozik Tóth Éva Emlékverse 1996-ból.Ez három évvel később tizenkét nyelvű fordításával jelentmeg, s a frankfurti könyvvásáron a szép könyv s a hosszúprózavers is sikert aratott. A központi emlék egy életrajzitörténetbe épül be, amelyben a második világháború befe-jezése, a kislánykor, az akkori nélkülözések, a diákévekvezetnek el 1956 debreceni átéléséhez. A tárgyias, egy-szerűségre törekvő elbeszélő közlésmód, a többnyire hosz-szú verssorok, az apró, olykor jelentéktelennek tűnő rész-letek felidézése révén egy hajdani kamaszlány és egy tuda-tos költő mintázódik egymásra, s a személyes emlék meg-hatóvá és feledhetetlenné válik a befogadó számára.

Illyés Gyula már említett verse nemcsak tankönyvianyaggá, ünnepi megemlékezések nélkülözhetetlen ele-mévé vált, hanem a költőket is többször megszólította,parafrázisok készítésére késztette. A prózaíró MártonLászló Bowen monológja sötétben című versének beszé -lője a zsarnokság helyett a szabadságot énekli meg. Ez aszemély Déry Tibor G. A. úr X.-ben című regényénekszereplője. Életfogytiglani rabságra ítélték, mert megaka-dályozta feleségét az önkéntes halálban, amelyet szabad

5

láthatárjúnius

akaratából választott volna. E negatív utópiában a rabokfejedelmi kényelemben élnek. Márton László verse egy-szerre monológja Bowennek és az alkotónak, s eléggéegyértelmű, hogy a regény világát és a megírás jelenide-jét (1991) azonosítva a szabadság fogalmát teszi kérdé-sessé, szinte a zsarnoksággal azonosítva azt.

Tornai József Egy mondat a szabadságról című verse1996-ban jelent meg, s terjedelmében is azonosul min-tájával. Voltaképpen körkép a korabeli magyar valóság-ról, arról, hogy miképpen éltünk, illetve nem éltünk aszabadság igazi tartalmával. A szabadság így válikszabadossággá és szabad rablássá, a szabadnak tudottemberek tömege pedig rabbá:

mert ahol szabadság van,minden hiában:a rossz is, a jó istetődön időzik

s ha nem őrzöd az oltárt,amit Ádám bízott rád,lesz házad tégla-torlasz,s magad is benne rothadsz.

A két vers mögött ott van az is, hogy két, eltérő kor-mányzású korszakban keletkeztek. Márton elutasít,Tornai pedig bírál és küzdelmet, cselekvést vár. TornaiJózsef számára az ország sorsa a továbbiakban is költőitéma. Egy e századi versében például arra buzdít, hogykezdjünk el végre Gondolkodni Magyarországon.

A világtörténelmi jelentőségű 1956-os forradalom leg-nagyobb szabású költői megörökítését Juhász Ferenckísérelte meg. Az általa éposznak nevezett forma olyanepikolírikus művet jelöl, amelyben a líraiság a meghatá-rozó. A könyvnyi terjedelem kívánja és követeli a monu-mentális témákat. Így volt ez az 1954-es híres Dózsa-éposz, A tékozló ország esetében is: egy elbukott forra-dalmat siratott el. 1993-ban megjelent új művében vissza-tért lírai forradalmának tartalmi kiindulópontjához: azötvenes évekhez, az akkori forradalomhoz, annak elbuká-sához. A Krisztus levétele a keresztről ismét előhívja asiratás alaphelyzetét és műformáját. Ez a mű mégsemsirató csupán. Sokkal meditatívabb annál, minden látomá-sosságával együtt. Tragédiákkal övezett az ember és azemberiség útja, s ezt most már nem az ifjúság első döbbe-netével és felháborodásával tiltakozva észleli a költő,hanem természet- és társadalomtörvényként, amelyenugyan fel lehet háborodni, de amelyet megváltoztatni nemvagyunk képesek. A legtöbb, amit tehetünk: halála utánleemelhetjük Krisztust a keresztről.

Az események tanújaként s az éposz központi alakjakéntolyan értelmező szerepet vállalt magára az alkotó, amely azazonosulás mellett el is távolít, történelemmé te szi a meg-jelenítettet, s szinte történészi objektivitással elemzi. Érin-tettként is az eseménysor összetettségét, sok arcúságát nyo-matékosítja, az igeneket és a nemeket ütközteti.

Juhász Ferencnek erre a művére, mint általában épo-szaira, jellemző a képsorok gazdag szövevénye, a felfo-kozott látomásosság. Ez részben kivezet 1956 világá-ból, a költői világszemlélet általános sajátossága,amelynek az időtől függetlennek tartott természetértel-mezés az alapja. A történelemszemlélet jelenidejeviszont egybeveti az 1990 előtti és utáni korszakot, sigen keserű megállapításokig jut el. A személyes sors-ban a gyermekkori szegénységet idézi fel benne a jelen-beli, s ez vezet el az általánosításhoz, amelyet én annakidején erősen túlzónak gondoltam, ma már nem:

Mert mit ér minden új, ha régi? Mert nem az a csodás,ha fordított változás! Ha a visszaváltozás tíz létezés-eme-lettel lejjebb taszít! Az emberből varanggyá elátkozás.De ha a nyirkos, büdös, mirigypúp-hideg varangyot meg-csókolás embertündérré lényegít vissza! Az a varázs! Azemberré változás! Az a Virágzó Éden! Akár a mesében!És mit ér minden bizonylat, gőg, új öntudat, ha a szegénytovább is szegény marad, s mint tengerfenékre a vízilény-halál-üledékek, lebegve ringva, lengve omlanak az újszegények a csöndiszap-talajra?

Ha összefonódva a régi elnyomás, meg az új elnyo-más, mint kerítésfonat tüskegally-rács, szögesdrót-hen-gerek összecsavarodás vízszintes spirál-kútjai, mintfrontok elválasztó drót-tüskés hengerhullámai! Hamindkettő süket a túlsó bajra, jajra!

A nyolcvanas években az első nyilvánosságban a leg-harciasabban Nagy Gáspár őrizte 1956 örökségét. NagyImre nevének monogramját és a jelenkori júdásfát örökszimbólummá tette. A változások egyik látványos jelekéntélhette át, hogy amikor 1988 augusztusában Amerikábautazott, még kínos vámvizsgálatnak vetették alá, hazatérte-kor, októberben viszont már rá se néztek (Utazás [I.]). Aző költészetében egészen haláláig központi téma 1956 igaziöröksége, másrészt pedig annak sokféle módon való rögzí-tése, hogy 1989 után is hamis maradt a világunk. Nem tudtaelfogadni, hogy a diktatúra bűnösei továbbra is büszkén jár-hatnak-kelhetnek, politikai szerepet vállalnak. Erkölcsiérzéke lázadozott az ellen is, hogy 1956 eszményét, azigazságosabb társadalom megteremtésének igényét olysokan megtagadták. Nem tudta elfogadni, hogy a politikaiés a szellemi élet képviselői „békebeli kannibálokká” vál-

6

magyar naplóláthatár

tak, az egykori szövetségesek egymás ellen harcolnak.Nagy Gáspár nem politikus alkat volt, hanem olyan költő,akit Petőfi Sándorhoz vagy Ady Endréhez hasonlóan szen-vedélyesen foglalkoztatott a magyarság állapota, s így az apolitika is, amely ezt szinte folyamatosan deformálta. Ha azutóbbi két évtized magyar világát valamiképpen megjele-nítő költői művekből antológiát állítanánk össze, akkorinkább könyvsorozatban kellene gondolkoznunk, amely-ben Nagy Gáspárt önálló kötet illetné meg.

Nagy Gáspár a szocializmus által adott legalitásbankísérelte meg méltóképpen őrizni 1956 emlékét és kimon-dani az igazságot a maga elégikus költészetében. PetriGyörgyre az ironikusság volt jellemző s az a nyers szóki-mondás, amely miatt szamizdat kiadványokhoz kellettfolyamodnia 1989 előtt. Ez addig mindenképpen korlátoz-ta verseinek hatókörét. Ő politikus költőnek vallotta magát,s eképpen a romantikus örökség folytatójának is. 1989utáni költészete szerves folytatása a korábbiaknak, kétkülönbséggel. Egyre inkább megjelent költői világában abetegség és a halál tudata. Ez egyre végletesebben tette őtminden értéket tagadóvá. Az Októberi capriccio szerint

Aki bármiben is hisz: az hülye.Vagy színvak a szivárványos valóra.Oly nyilvánvaló: minden igazság: fél? harmad? negyed?De leginkább végtelen tizedestört.

Másrészt talán liberálisnak tudott világszemlélete miattegyre kevésbé tudta elfogadni a nemzeti, a konzervatív, akeresztény értékrendet. Ezért gúnyolódott a régi-új koro-nás címeren (Egy törvényre). Ezért értette félre kisiskolásmódjára Nagy László költészetét (N. L. emlékére).

Ha Petri György értékeket tagadóan volt ironikus, OrbánOttó éppen ellenkezően: értékőrzően. Pedig ő is halálosbetegséggel küzdött hosszú éveken keresztül. Petri már fia-talon is, úgy-ahogy, éppen csak elfogadta az életet, boron-gós, elégikusan ironikus hangoltsággal. Orbán Ottó viszontrapszodikus mámorral próbálta habzsolni az élet örömeit.Ironikusságát a betegség erősítette fel. Ezekhez az évekhezaz is hozzátartozik, hogy a posztmodern lelkes kritikusaikezdetben nagy elismeréssel szóltak Orbán Ottó lírájáról,aztán mégsem emelték be kánonjukba, feltehetően a költőkövetkezetesen vállalt értékelvűsége és a kánon elvi alap -jait bíráló magatartása miatt. Orbán Ottó pályakezdő kor-szakában úgy érezte, hogy a senkiföldjén kell léteznie, mertéletkora miatt lemaradt a lírai forradalmakról, a saját nem-zedékéhez képest viszont túl korán indult. A köztes helyzet,más okok miatt a kilencvenes években különös, drámai-sággal telített módon mutatkozott meg. Egyrészt azért, merta költő a későmodern és a posztmodern szemléletmódok és

poétikák metszéspontjára került, másrészt azért, mert aliberális és a nemzeti tábor értékeit egyaránt a magáénakszerette volna tudni. Ő például nem a szent koronát kifogá-solta a címerben, hanem azt látta, hogy: „Az ország címe-rében ott a jelmondat: NEM MŰKÖDIK!” (Közép-Európa). Kijelentette, hogy „me gint oda egy évszázadreménye”, s hogy „A történelem körbe jár” (A nagyábránd). Csalódottsága részben történetfilozófiai, részbenantropológiai: az emberiséget és a korok létező embereittartja alkalmatlannak a kitűzött célok megvalósítására.Mégis reménykedik a versben, a szellemi alkotásban, azok-ban az eszményekben, amelyek mégiscsak átöröklődneknemzedékről nemzedékre. Ezért ír alig rejtett pátoszú ver-set arról, hogy Illyés Gyula hangfelvételről az Egy monda-tot mondja. Ezért ír himnuszt A magyar népdalhoz. Ezértgondolja a következőket Az ezredforduló felé:

Európa csak álom Rögeszme és lehetőségElherdálni volt újabb ezer évünk

Tömegsírok közt csoszogunk míg gyűjtjük a rőzsétHamu és füst és tél Ez a vége A végünk

És ha netalán mégsem Bízz a tébolyodottbanaki az emberi szenvedésből verset őröl

Segíteni ő sem tud de legalább ott van ahol vanés makacs elmebajosként kezd mindent elölről

Baka István költői életművében kezdettől fogva igenkomor, baljóslatú történelemszemlélet mutatkozott meg.A kilencvenes években – Petri Györgyhöz és OrbánOttóhoz hasonlóan – ő is gyógyíthatatlan betegséggelküszködött, s ez még komorabbá tette világképét. Az újkorszakban elsősorban a régit mutatta fel két különlege-sen hatásos szerepvers-sorozatban. Az egyikben SztyepanPehotnij – magyarra fordítva Baka István – szovjet-oroszköltő alakját teremtette meg, s így adott képet egy rosszem lékű rendszerváltozásról. Az 1990-ben és 1994-benkeletkezett Yorick-monológok Hamletnél jóval továbbélőnek mutatják az udvari bolondot, aki az új rendszert iskiszolgálta, majd abból is kikopott. Yorick Hamlet élet-idejének koráról is erős kritikával emlékezik meg, azazminden rendszert bírál. Nemcsak saját életsorsánakkudarcosságát mondja ki, hanem az országét, Dániáét is,amelynek nyelvét, a dánt is egyre inkább a svéd váltja fel.

Baka István életművének általa kijelölt záró verse azÜzenet Új-Huligániából (1995). Határ Győzőnek aján-lotta, ezzel is jelezve, hogy innen üzen a végletesreményvesztettség nézőpontjából:

Itt minden egy hetes a forradalmakés a szerelmek is eldobható

7

láthatárjúnius

papír zsebkendő ez az országbeléfújják szerencsésebb hatalmaka finnyás Európa minden mocskáts lucsok az is mi még eladható

egy hétre szól minden s garanciasincs hernyótalp tiporja el(…)országnak ország még hazának árnyékitt rég nem halni itt túlélni kell

Buda Ferenc újabb költészetében – már említett bör-tönversei mellett – továbbra is jelen van 1956 emléke, saz a társadalomkritikai szemlélet, amely a Kádár-kor-ban mindvégig jellemző volt rá. Míg a nyolcvanasévekben az elhallgatással viaskodott, 1989 után megso-kasodtak versei. Közlésmódjára a fegyelmezettség, azindulatok visszafogottsága jellemző, s ez ad különösfeszültséget, robbanékonyságot helyzetelemzésének.Árvaföld (2000), Árapály (2005) című köteteiben meg-határozó a magyarság sorsának Ady Endréhez, NagyLászlóhoz hasonlíthatóan komor szemléletét nála semaz önfeladás, hanem a remény keresése határozza meg.Az Elégia a működő gyehennáról legyen erre a példa:

Oda az Éden. Lágy emlékeitvak szél repíti pöndörült levélként.Illuziód, ha volna még, temesd el –túladni rajta ingyen vagy haszonnalsem másokon, sem rajtad nem segít.(…)Oda az Éden. Poklunk evilági.De mégis: élj. De mégis: irgalom.

A kései Rákosi-kor Bertók Lászlót is meghurcolta, rabbá,priuszossá tette néhány kéziratos verse miatt. A nyolcvanasévek második felében kezdte írni végül egymásba épülőhárom szonettkönyvét, amelynek különös poétikájú, nyelvűvilágában figyelmes olvasással felismerhető a hazai társada-lom változása. A Mintha elölről kezdeném az ő költészeté-ben is ritka harmonikussággal üdvözli a márciust, a forra-dalmat, a reményt. Jóval összetettebb, az ellentmondásossá-got kifejező a S mint aki törököt fogott című szonett, amelya magyarság történelmi sorsának elemeit használja fel arra,hogy az újabb változásokat is kritikusan szemlélje: „Hiábakavics, könny, homok, / ha se Kelemen, se cement.”

Ágh István majdnem ott maradt 1956 októberében aparlamenti vérengzés áldozatai között. A szó köznapiértelmében ő soha nem volt közéleti költő. Életműveazonban tanúsítja, hogy sebe és a magyarság sebe azo-

nosult. A saját fájdalom és a nemzeté egyetlen motívume líra mélyáramában, s nem csupán 1956-ról szól, hanemminden reményről és leveretésről:

Mert egész hétköznapi életemmel,ahogy cipőfűzőm kötöm a vérengzésterén, cigarettára gyújtok,eldobom az érvénytelen jegyet,ő működik, ki akkor erre voltamvéletlenül és mégis sors szerint,fiatal arcom láthatom ma isoda-vissza a 2-es villamosban.

Az ötvenedik évfordulóra megjelent tematikus kötet,az Októberi fogadalom, a címadó vers pedig így össze-gez: „hiába hegedt be a seb, a gyalázat helye fáj”.

Bella István a korforduló egyik legmaradandóbb ver-sét írta meg 1956 újratemetett mártírjairól. Országosvolt a döbbenet, hogy miként, miféle sátáni módontemették el Nagy Imrét és társait. Az Arccal a földnekkülönössége, hogy maga a mártír szólal meg benne:

Arccal a földnek, ahogy éltem,élek, élő a föld alatt,fekete kátránypapír-éjben,hol nem megy le, s nem kel fel a nap,

mert ragyog örökkön örökkéfölddel teli szívem helyénnapvilág-hallhatatlan rögökkéfényesedett ember-remény (…)

A kilencvenes évek világa is megjelenik a beszédescímű Holnapfogyatkozás ciklus verseiben, áttételesebben,szimbolikusabban pedig az Ábel a sivatagban ciklusban.

Mezey Katalin már a nyolcvanas évek második felé-ben emlékezetes versekben fejezte ki a létező társada-lomban való otthontalanság-érzetét, a hétköznapiemberek személyiségének erodálódását. A fordulatreménye így szólal meg az Imádságban:

Adja Isten, hogy őrtűzképpen lobogjunk keleti égen. Fényünk kitartson virradatig, míg a szabadság megadatik.

Aztán az 1996 című versben már így kellett sum-máznia: „Egy nagy kártyaadósság, / olyan ez a kisország. / A kártyára feltette / valaki, s elvesztette.”

8

magyar naplóláthatár

Versek sorát lehetne idézni Kiss Benedektől is. Az őköltészetében elég sok ellenpontja van a társadalomrossz állapotának: a természet, a szerelem, a szeretet, aborozgatás. Felidézi a forradalom emlékét is. Ám ref-lektál a kukázókra, politikai eseményekre, s a lényegetígy fejezi ki: „Isten szeme bevérzik, látván: / mivé islettünk!” (Most is és most sem). S megkérdezi: „Édeskis hazácska, hát hogy is lesz ez?” / Amikor győztesvagy, / Akkor is vesztesz?” (Metszetek)

Külön tanulmányokat kellene írni arról, hogy az egy-pártrendszer évtizedeiben kitiltott, majd háttérbe szorítottvallásosság, a kereszténység eszmeköre miként térhetettvissza az utóbbi két évtizedben tematikában s világszem-léletben. Kiss Benedek költészetére is jellemző ez. A leg-ismertebb alighanem Jókai Anna versimáinak sora. Egyiklegnagyobb hatású prózaírónk nyúlt ehhez a különös-egyéni műfajhoz. A Virágvasárnap alkonyán (2004) áhíta-tát és könyörgését nem csupán a személyiség léthelyzeteváltja ki, hanem az országé, a magyarságé, az emberiségé.Mindennek összegzése az Ima Magyarországért:

Öregisten, Nagyistenmit akarjunk s mit nem:törvényed vezessenhogy e kis nép oda ne vesszenát ne lyukadjon helyünkön a térkép.

Az utóbbi öt-hat évtized magyar irodalmában leginkábbkétségkívül Csoóri Sándor az, akinél az országnak és né -pének sorsát vizsgáló távlatos nézőpont folyamatosan ésmaradandó esztétikai érvényességgel jelen van mind lírájá-ban, mind esszéiben. Ezen időszak első felében, 1983-ig,haláláig természetesen Illyés Gyula volt ennek a szemlélet-nek és magatartásnak, Petőfi, Ady, József Attila örökségé-nek a nemzeti költő rangját kiérdemlő továbbörökítője.Csoóri Sándor pályakezdő éveinek tapasztalatai alapján atársadalmi feladatvállalásra elsősorban az esszét tartottaalkalmasnak, ám – bár áttételesebben – a lírai művekbensem szorítkozott a személyiség létfilozófiai gondjainakmegjelenítésére. Úgy gondolta ugyanis, hogy a személyi-ség különböző rendű és rangú közösségekben él, s ő, mintmagyar ember és költő, nem háríthatja el magától e közös-ségek sorsának megjelenítését. Az Illyés-féle szellemiségörököseként 1988 után arra is módja nyílott, hogy fontosfeladatokat is ellásson: a Hitel főszerkesztője, a MagyarokVilágszövetségének elnöke lett. S még a köztársasági elnö-ki posztot is felkínálták neki, de azt nem vállalta el. Igazavolt: szellemi szabadságát teljeskörűen csak így őrizhettemeg. Ő mindig küzdött a védtelenség, a kimondás jogáért,nomád értelmiségi, a nemzet rebellise volt.

1990 szeptemberében a Nappali hold című nagyesszéegyik bekezdése országos vihart kavart, szerzőjét a magátliberálisnak nevező oldalról sokan kiátkozták, szinte kitil-tották a hazai közéletből. Nélkülözhetetlen e tények emlí-tése, meghatározták nemcsak a közéleti ember, hanem aköltő helyzetét is. Amikor néhány év szünet után újra meg-szólalt, Hattyúkkal, ágyútűzben (1994) kellett érezniemagát. Saját életútjának újabb, s alighanem minden koráb-binál keservesebb pokoljárása erősítő élmény számára alényeg kifejezéséhez: az újabb társadalmi fordulat semváltotta meg, változtatta meg ezt az országot, s ebbenmindannyiunknak felelőssége van:

Ha ennyi volt az élet, jó, hát belenyugszom.De ha több? Ha még ezer ablak-villámlásfényébe kellett volna odaállnunkegy országért, magunkért és mi fakéreg-arccalcsak úgy arrébb kullogtunk, Ki ráz meg minketezért? S kicsoda szakítja szét mellünköna színváltó, bécsi inget, Ülök, didergek,próbálok átmelegedni a versben. Hiába. Sok kicsi űrthordok magamban, mintha várakozó sebek volnánakbennem. Várakozó és gyógyíthatatlan sebek.

A pokoljárás emléke máig megőrzött sebhely, de magaaz egyetlen ember is csupa seb, mert magán érzi országa,népe pokoljárásának sebeit. Száz év után Ady Endre nem-zet-látomásának ugyancsak komor változata formálódottmeg az ezredforduló verseiben egy olyan korról, amelybena haza már ismét csak a magasban, a képzeletben lelhető fel.Mindez az éppen történő történelem kíméletlen kritikája.

Mintegy két évtized magyar költészetét megszorítások-kal és vázlatosan áttekintve megállapítható, hogy bár akordivat elutasítja mindmáig azt, hogy az irodalom úgyne-vezett társadalmi kérdésekkel foglalkozzon, köl tőink nemcsekély része a nemzeti kulturális örökség olyan hagyo-mányának tekinti ezt, amelyet folytatni kell a kor körül-ményeinek és igényének megfelelően. Nem kötelezően,hanem kinek-kinek belső szükségletei szerint. Az is hang-súlyos lehet, ha egy-egy költő életművében csupán néhányilyen jellegű mű születik, mint Weöres Sándornál példáula Majomország vagy a Merülő Saturnus.

Két évtized fel tud mutatni tendenciákat, eredménye-ket. De vajon mit mutat a pillanatfelvétel? Elolvastam a2009. januári és februári irodalmi hetilapban és folyó-iratokban mintegy háromszáz verset. Ezek közt mind-össze tucatnyit találtam, amelyekről elmondható, hogyvalamiképpen foglalkoznak a jelenkor társadalmi hely-zetével. Ennyire jól állunk? Vagy ennyire gyógyíthatat-lanok a sebek? Ennyire tehetetlen a költészet?

9

láthatárjúnius

OLÁH JÁNOS

Olyan nehéz…

10

magyar naplóláthatár

Olyan nehéz szótlanul szólni hozzádmegcsonkolt, kivérzett, hazátlan ország;mert néma vagy, és néma vagyok én is,e némaság hiába serkedt vér-íz.

Ha szó születne, az is kihez szólna,hitetlen volna, avagy hívő volna,lesújtana-e, mint bárd a bárányra,kimondhatná e mindazt, ami fáj ma?

Akárhogy is, minden őssejtünk sejti,bár elbuktunk, nincsen jogunk feladni,igazságunk cserélni szolga-szóra,a kimondhatatlant kimondhatóra.

Ha rátámad is testvér a testvérre,hiába rúgja, marja, teste, vére.Izom rándul, vér hull utolsó cseppig,de nem győzhet le, nem válthat meg senkit.

Szakadt inakkal, mégiscsak a vártánvárunk száműzve, börtönben vagy pányván.Mi még hiszünk, de nincs, ki nekünk hinne,ragályként terjed vereségünk híre.

Akkor is bukottan, megroppant, görbegerinccel, próbáld kiállni a próbát,ne nézz a bűnnel fertőzött tükörbe,vágd a földhöz dadogó világórád!

Balogh László M. A.: A Kalasan templom (ceruza, tinta, 2006)

SZAKÁLY SÁNDOR

Trianon

A magyar történelem egyik legtragikusabb eseményé-nek, az ezeréves Magyarország megszűntének egy szó-ban történő összefoglalása: Trianon. Az 1920. június 4-én a franciaországi Versailles-ban, a Nagy Trianon(Grand Trianon) palotának nevezett épületben írták aláaz I. (akkor még nem annak nevezett) háborúbangyőztes hatalmak (a Szövetséges és Társult Hatalmak)képviselői – az Amerikai Egyesült Államok távolma-radt az aláírástól és részben az azt megelőző „tárgyalá-soktól” is – az önállóvá vált Magyar ország (MagyarKirály ság) képviselőivel a „békeszerződést”. Azt a„békeszerződést”, amelyre sokkal jobban illik a „diktá-tum”, mint a „szerződés” kifejezés. A szerződés kifeje-zés ugyanis valamilyen szinten feltételezi a felek közöt-ti egyenlőséget. Az adott esetben erről szó sem volt.

Már a(z I.) világháború befejezését megelőzőennéhány héttel megindultak az előkészületek Magyar -országon a majdani béketárgyalásokra való felkészülés-re. Teleki Pál gróf, Bátky Zsigmond, Littke Aurél ésKogutowicz Manó földrajztudósok egy olyan térképetterveztek, amelyen a lehető legpontosabban jelölikMagyarország nemzetiségi viszonyait, illetve összefog-lalják mindazokat az ismereteket, amelyek Magyar -ország történelmi, természeti, gazdasági, politikai viszo-nyainak ismeretéhez szükségesek, mert úgy vélték, hogya várható béketárgyalásokra megfelelően felkészült sze-mélyeknek megfelelő segítséget nyújtó dokumentációösszeállításával kell szolgálni. Mivel új felmérésekre,adatgyűjtésre nem nyílt lehetőségük, az 1910. évi nép-számlálási adatokat használták, de egyes esetekben akésőbbi statisztikák adatait is hasznosíthatták.

Az alapos és minden szempontból figyelemre méltómunkának azonban nem volt valódi értelme és hatása. A„békecsinálók” a legkevésbé sem a tényekre és amagyar érvekre voltak kíváncsiak. Számukra meghatá-

rozóbb volt a (z I.) világháború előtt megfogalmazott,majd a háború során megerősített célok elérése. Ezekalapvetően az Osztrák–Magyar Monarchia felszámolá-sában és a különböző új, illetve részben új államok lét-rejöttében voltak tetten érthetők.

A vesztes államok – az ún. központi hatalmak – poli-tikusai úgy vélték ugyan, hogy az Amerikai EgyesültÁllamok elnöke, Woodrow Wilson által 14 pontban1

megfogalmazott (béke)feltételek elfogadása a legyőzöt-tek számára megalázás nélküli békét hozhat, de tévedtek.

A háborút a vesztesek oldalán befejezett Magyar -országnak először még arra sem igazán nyílott lehetősége,hogy a „béketárgyalásokon” megjelenhessen képviselőivel.

Az 1919. március 21-én létrejött ún. MagyarországiTanácsköztársaság, amelynek tényleges vezetője Kun Bélakülügyi népbiztos volt, többször is megfogalmazta, hogy aMagyarországi Tanácsköztársaság nem áll a területi integ-ritás alapján. Az antant hatalmak részéről ennek ellenéresem kapott elismerést, sem meghívást a tárgyalásokra.

A Magyarországi Tanácsköztársaság bukását követőenegymást gyorsan váltó magyar kormányok érdemi lépéseketnem tettek és nem is tehettek a béketárgyalások ügyében.

Magyarország előtt végül is a győztesek lépései nyi-tották meg az utat Franciaországba. Sir George RusselClerk brit diplomata személyében a békekonferencia1919 októberében olyan delegátust küldött Budapestre,aki tárgyalásai során – meggyőződve az ország lehetősé-geiről és az antant által elvárt eredményeket is elérve –javasolta a magyarok meghívását a tárgyalásokra.Párizsba való visszatérte után, meghallgatásakor aztmondta: „…a magyarokat általában a Szövetségesekkelvaló együttműködés vágya hatja át. Kezdik tisztán látni ahibát, amelyet elkövettek, és amelynek felelősségétegyébként ők az osztrák politikára hárítják, azt kívánják,hogy bebizonyíthassák jó szándékukat; különben kényte-lenek lesznek – Ausztriát követve – Németországhozközeledni”.2 Clerk véleménye arra ösztönözte a békekon-ferencia elnökét, a francia miniszterelnököt, GeorgesClemanceau-t, hogy 1919. december 1-jén szólítsa fel amagyar kormányt, küldje el megbízottait Párizsba, pon-tosabban Neuillybe, hogy a „…Szövetséges és TársultHatalmakkal a békét megköthessék”.3

A meghívásról, illetve annak elfogadásáról – netánelutasításáról – számos vita és tanácskozást folyt. Amagyar minisztertanács ülésen 1919. december 2-án és8-án is téma volt a békekonferenciára szóló meghíváselfogadása. A minisztereken kívül részt vett az ülésen ésa vitában Teleki Pál gróf, Bethlen István gróf, Apponyi

11

láthatárjúnius

1 Woodrow Wilson 14 pontos üzenetének magyar szövegét lásd:Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918–1945. A kétvilágháború közötti korszak és a második világháború legfonto-sabb külpolitikai szerződései. Második, átdolgozott és bővített kia-dás. Bp. 1983. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 22–24.

2 Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Bp. 2001. Osiris Kiadó.161. (A továbbiakban: Romsics i. m.)

3 Trianon. A magyar békeküldöttség tevékenysége 1920-ban.Szerkesztette: Ádám Magda – Cholnoky Győző – Pomogáts Béla.Bp. 2000. Lucidus Kiadó. 39. (A továbbiakban: Trianon i. m.)

A közeljövőben megjelenő, Vertel Beatrix, Acsády György és Püspöky István által összeállított Legyen hited és lészen országod! A trianoniMagyarország kordokumentumai című album bevezető tanulmánya. Az Árgyélus Stúdiónál megjelent kötetet maga a kiadó terjeszti.

Albert gróf és a Nemzeti Hadsereg Fővezére, HorthyMiklós altengernagy is.

A jelen lévők többségének az volt a véleménye, hogy1920 januárja előtt semmiképpen se induljon el a delegációa békekonferencia színhelyére. Számosan vélekedtekugyanis úgy, hogy a győztesek között erősödhetnek azellentétek, aminek következtében esetleg jelei mutatkoz-hatnak majd egy, a térségben megnyilvánuló dekompenzá-ciónak is. Apponyi Albert gróf pedig arról számolt be, hogyinformációi szerint 1920 márciusában Gyenyikin tábornokvezetésével várhatóan támadás indul Románia ellen, amelykedvező lehet Magyarország számára, és akkorra az antantmint erőfaktor akár meg is szűnhet.4

Horthy Miklós ugyanakkor reálisabban mérte fel ahelyzetet. Úgy vélte, hogy az ország szempontjából abékekonferenciával kapcsolatos minden halogatásveszélyes lehet, mi több – mondta – „…nekünk azentente-tal szemben loyálisnak kell lennünk és igenhibás politikának találná azt, hogyha mi az entente-tel,amely szerinte nemcsak ma, de a jövőben is igen erősfaktor lesz, most ujjat húznánk”.5

A különböző vitákban kijegecesedett vélemények végülarra ösztönözték a Huszár Károly vezette kormányt, hogyjegyzékben forduljon a békekonferenciához. A békekonfe-rencián való magyar részvételt bizonyos előfeltételekhezkívánták kötni, így többek között a román megszálló csa-patoknak a Tiszántúlról való kivonását, az elkövetett atro-citások kivizsgálását stb. „követelték”. A jegyzékekreválaszok nem érkeztek – az előzetes magyar „feltételek”tehát nem teljesültek –, mégis megszületett a döntés:Magyarország küldötteivel jelen lesz a békekonferencián.

A magyar békeküldöttség Apponyi Albert gróf veze-tésével – akinek a személye előzetesen némi vitát vál-tott ki a győztesek körében – különvonattal indult elFranciaországba, Párizs úti céllal 1920. január 5-én.

S hogy mire gondolt Apponyi a magyar küldöttség általképviselendő álláspontról? „Az entente nagyhatalmakkalfolytatandó jegyzékváltások alapjául területi integritásunkhozvaló ragaszkodásunk fog szolgálni. Ki fogjuk fejteni, hogyjogunk volna ehhez úgy a történeti jog, mint a természet jogaalapján is ragaszkodnunk, mi azonban hajlandóak vagyunkhonorálni a háború folyamán a világ népeinél kifejlődött azonnézetet, hogy a népek maguk rendelkezzenek sorsuk felett, ésígy ezen wilsoni elvek alapján felajánljuk a népszavazást. Ha

ez a két propozíció, tudniillik a területi integritáshoz valóragaszkodásunk, másrészről pedig a népszavazásnak a kérésemegvédhető nem volna, akkor ezen két elvnek fel nem adásamellett kell tárgyalásba bocsátkoznunk és igyekeznünk iga-zunkat, amennyire csak lehet, megvédeni” – fogalmazott.6

Apponyit azonban a vágyott és remélt jóindulattal,illetve a tárgyalások mikéntjével kapcsolatban nem töl-tötte el optimizmus. Az 1919. december 29-i miniszterta-nácsi ülés jegyzőkönyvének tanúsága szerint úgy véleke-dett, hogy „…alig lesz alkalom az alkudozásokra, és azegész úgynevezett tárgyalásaink abból fognak állni, hogyjegyzékeket fogunk váltani a legfelsőbb tanáccsal”.7

Tökéletes „jóslat”, azzal a nem elhanyagolható megjegy-zéssel, hogy a magyar „tárgyaló delegáció” jegyzékeireviszontválasz alig érkezett.

A békedelegáció egyik tagja, a későbbi miniszterelnök,Bethlen István gróf egy korábbi minisztertanácsi ülésen –1919. december 8. – a békedelegáció kiutazásának szük-ségességét abban is látta – amelyet „nagy propagandaal-kalomként” említett –, hogy a magyar „…békedelegációpárizsi tevékenysége egy jogcím lesz arra, hogy későbbhivatkozhatunk mindezen előadott ellenvetéseinkre, ame-lyek meghallgatásra nem találtak, és így a saját erőnkbenlátjuk további sorsunk megoldását”.8

A Párizsba érkezett magyar küldöttség a Gare de l’Est-re (Keleti pályaudvar) érkezett meg és onnan azonnal afőváros melletti kisvárosba, Neuillybe kísérték. Ott egyközepes kategóriájú szállodában, a Chateau Madridbanhelyezték el a küldötteket, és megtiltották nekik, hogy aváros területén kívülre, illetve a mellette elterülő parker -dőn – Bois de Boulogne – kívülre engedély nélkülelmenjenek. Amikor a delegációhoz tartozó OttlikGyörgy újságíró ezt az előírást megszegve egy éjszakabevillamosozott Párizsba, a franciák vonatra tették és„hazaküldték”, mármint Magyarországra. S hogy mi voltennek az eljárásnak és tiltásnak az értelme? Mindösszeannyi, hogy érzékeltessék a „vendéglátók”: nem egyen-rangú partnerek, hanem győztesek és legyőzöttek fognak„tárgyalni”. S hogy miként, azt ez a lépés is jelezhette.

A magyar delegáció tagjai az első napokban a szállo-dában várakoztak, latolgatták a lehetőségeket és egymás-sal tárgyaltak, illetve tanulmányozták az összeállítottanyagokat. Apponyinak azt a kérését, hogy az AmerikaiEgyesült Államok kormánya párizsi missziójának veze -tőjével, Hugh C. Wallace nagykövettel tárgyalhasson –azaz beutazhasson e célból Párizsba – elutasították.

A magyar küldöttség e rövid idő alatt nyolc jegyzék-ben foglalta össze előzetes álláspontját és juttatta el abékekonferencia titkárságához. Válasz egyikre sem érke-zett. A magyar delegáció 1920. január 15-én a franciakülügyminisztérium épületében vehette át a békefeltéte-

12

magyar naplóláthatár

4 Romsics i. m. 165. 5 Magyar Országos Levéltár, K 27. Minisztertanácsi jegyzőköny-

vek. (A továbbiakban: MOL K 27) Az 1919. december 8-i minisz-tertanácsi ülés jegyzőkönyve.

6 MOL K 27 Az 1919. december 29-i minisztertanácsi ülés jegyzőköny-ve.

7 Uo.8 MOL K 27 Az 1919. december 8-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve.

leket, amelyekre az elküldött jegyzékek semmineműhatást nem gyakoroltak, és kapott lehetőséget arra, hogya következő napon kifejtse álláspontját.

Apponyi Albert 1920. január 16-án, francia nyelvenelmondott beszédében – amelynek lényegesebb gondola-tait angolul és olaszul is összegezte – többek között kije-lentette, hogy amennyiben „…egykori területünk, a törté-nelmi Magyarország érdekébenfelhozandó érveink az önökszemében nem lesznek eléggédöntőek (nem lettek azok – Sz.S.), úgy azt javasoljuk, hogykérdezzék meg az érdekeltnépességet” (nem kérdeztékmeg Sz. S.). Szavai súlyánaknagyobb nyomatékot adandó,hangsúlyozta: „Amidőn eztköveteljük, hivatkozunk aWilson elnök úr által oly kivá-lóan szavakba öntött nagy esz-mére, amely szerint semmilyenemberi csoport, az államoklakos ságának egyet len ré szesem helyezhető akarata, meg-kérdezése nélkül, mint valami marhanyáj, egy idegen államfennhatósága alá. En nek a nagy eszmének nevében, amelykülönben axiómája a józan észnek és a közmorálnak, köve-teljük a népszavazást hazánk azon részeire vonatkozólag,ame lyeket tőlünk most el sza kítani akarnak. Kije len tem,hogy előre alá vetjük ma gunkat a népszavazás ered -ményének, bármi le gyen is az”.9

Apponyi beszéde – a különböző feljegyzések szerint– nem maradt hatástalan a jelen lévő politikusokra, deolyan ha tást nem váltott ki, hogy a győztesek bármilyenlényeges kérdésben megváltoztassák a korábban márelfogadott „alapokat”.

Hiába terjesztette be Apponyi a Teleki Pál és társai általösszeállított statisztikai adatokat, hiába mutatta be az akkorés később oly sokat emlegetett „vörös térképet”, be kellettérnie – és nemcsak neki, de Magyarországnak is –Francesco Nitti, olasz miniszterelnök emlékiratábankésőbb megfogalmazott gondolataival: „Én nem tudomeltitkolni azt a mélységes meghatottságot, amelyet 1920.

január 16-án éreztem, amidőn Apponyi gróf a párisi leg-felsőbb tanács előtt Magyarország igazát akarta megma-gyarázni. (…) A számok, amelyeket Magyarország előter-jesztett, semmi kétséget sem hagytak, Magyarország szét-darabolásáról van szó és Magyarország három és fél milli-ónyi magyar és német nemzetiségű lakosságának feláldo-zásáról jóval tudatlanabb és infernósabb népek kedvéért.”10

Apponyi beszéde ébreszt -hetett érzelmeket, de ered ménytnem hozott. A ma gyar békekül-döttség tagjainak többsége 1920.január 18-án haza utazott, és 21-én már tájé koztatták a Pá rizsbantapasztaltakról a kormányt ésHorthy Mik lóst, a Fővezért.Teleki Pál gróf, aki maga is haza-tért, többet között azt mondta,hogy a béketervezet „…semmi-vel sem tudja megokolni azokat ahatárokat, amelyeket nekünkszabtak: egész összefüggő, kom-pakt, az alföldi magyarsággalszervesen összefüggő magyartömegeket szakítottak el tőlünk,

mint pl. Pozsony, Komárom, Kassa, Nagyvárad, Szabad ka,Arad. Ezek a határok tisztán stratégiai határok, melyek ben-nünket egész védtelenül hagynak”.11

A magyar Nemzetgyűlés ben komoly vita bontako-zott ki a békefeltételek elfogadásáról. A világpolitikaügyeiben járatos magyar politikusok és képviselők pon-tosan tudták, hogy a békefeltételeket csak elfogadnilehet. A békefeltételek megváltoztatásáért az előkészüle-tek során és a „tárgyalásokon” minden képességét ésigyekezetét bevető Apponyi Albert maga is úgy vélte,hogy a feltételeket visszautasítani nem lehet.

A Nemzetgyűlés 1920. május 26-i ülésén Apponyi ígyfogalmazott: „Az alá nem írás, amely tagadhatatlanul azigazság, az etika szempontjainak és a nemzeti közérzület-nek – az én érzületemnek is – legjobban megfelelő volna,ma ellentétbe hozott volna minket az egész világgal. (…)Roppant kockázat a nemzet legfőbb kincseivel, a nemze-ti újjászületés, a visszaszerzés reményeivel való vabanque -játék lett volna az aláírás megtagadása.”12

Hasonlóan vélekedett a Párizsból közben hazatértBeth len István gróf és Csáky Imre gróf is. A korábbanelutasítónak érzékelhető magyar állásponttal ellentétbena Teleki Pál gróf külügyminiszter és Simonyi-SemadamSándor miniszterelnök által Alexandre Millerand franciaminiszterelnöknek címzett levélben már úgy fogalmaz-tak, hogy a magyar fél „…nem térhet ki a békeszerződésaláírása elől”.13

13

láthatárjúnius

9 Trianon felé. A győztes nagyhatalmak tárgyalásai Ma gyar or -szágról. Szer kesztette: Litván György. Bp. 1998. MTA Történet -tudományi Intézete. 247.

10 Nitti, Francesco: Nincs béke Európában. (2. kiadás) Bp. 1923.Pallas Könyvkiadó, 130–131.

11 Trianon i. m. 356. 12 Nemzetgyűlési Napló, 1920–1922. III. kötet. 1920. május 26. 85–87. 13 Raffay Ernő: Trianon titkai, avagy hogyan bántak el országunk-

kal… Bp. 1990. Tornado Damenija. 132–133.

S a diktátum aláírására kiválasztották azokat, akik vállal-ták az azzal járó súlyos, személyüket örökre megbélyegzőterhet. Dr. Benárd Ágost orvos, népjóléti és munkaügyiminiszter és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meg-hatalmazott miniszter látta el kézjegyével a „békeokmányt”a versailles-i Nagy Trianon palotában 1920. június 4-én.

Ezzel az eseménnyel lezárult Magyarország történelmé-nek több mint ezeresztendős időszaka. Az ország szétszakít-tatott, területe – Horvátország nélkül – egykori területénekalig egyharmadára zsugorodott. Lakóinak száma 7,6 millió-ra csökkent. Közel 3,5 millió magyar került idegen uralomalá. Az egykori Osztrák–Magyar Monarchia romjain kisebb,de nemzetiségi sokszínűségükben szinte semmivel nem jobbsoknemzetiségű államok jöttek létre Cseh szlo vákiátólLengyelországon át Romániáig, a Szerb–Hor vát–Szlovén(később Jugoszláv) Királyságig. Cseh szlo vákia lakosságá-nak alig a felét tették ki a csehek, míg a németek száma a cse-hek felére rúgott. A szlovákok az össz la kosság tizenöt száza-lékát jelentették, lélekszámban kevesebben voltak, mint anémetek, miközben magas volt a magyarok és a ruszinokaránya is. Nem volt sokkal jobb a helyzet Romániában sem,nem is beszélve a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságról.

Magyarország a trianoni döntéssel elveszítette só- ésarany-, illetve ezüstbányáit. Vasútvonalai csonkává váltak.Nyersanyagforrásainak döntő többsége az új határokonkívülre került. Elveszett az erdők, a legelők döntő többsé-ge is, míg a feldolgozó ipar gyárainak jelentős része nemjuthatott munkához, mivel a feldolgozandó nyersanyagok,illetve a gabona már nem volt olyan jelentős mennyiség-ben az országban, mint amire egykor az ipar kiépült.

Menekültek százezrei érkeztek az országba, akikneksem munka, sem lakás nem jutott. Az előírások harmincötezer főben maximálták a haderőt, erősen korlátozott fegy-verzettel és felszereléssel, harminc esztendeig fizetendőjóvátételt szabtak meg, s további rendelkezések százaivalkorlátozták az ország szuverenitását. A magyarNemzetgyűlésnek ezeket az előírásokat kellett elfogadnia,amelyek majd az1921. évi XXXIII. törvénycikkel kerül-tek becikkelyezésre.14 Ezt azonban meg kellett előznie agyőztesek részéről történő parlamenti elfogadásnak.

Az Amerikai Egyesült Államok – amely csak a béke-konferencia kezdeti munkálataiban vett részt – különszerződést kötött Magyarországgal (1921. évi XLVII.

törvénycikk) ,15 magának természetesen a győzteseknekjáró előjogokat érvényesítve, a határok kérdésébenazonban nem vállalt semmiféle kötelezettséget.

Ilyen mértékű megcsonkítás és kifosztás után azország azonban mégis képes volt talpra állni. Az 1918előtti nemzeti vagyon hatvankét százaléka veszett el, éscsak harmincnyolc százaléka maradt meg. Az országtalpra állását jól érzékeltetheti az az adat, amely a nem-zeti jövedelem-számítások alapján készült. Eszerint1913-ban a trianoni Magyarország területére vetítettnemzeti össztermék (GDP) az európai átlag hatvankilencszázalékát tette ki, míg ugyanez az adat 1929-ben het-vennégy százalék volt!16

1938-ra Magyarország Európa közepesen fejlettállamai közé tartozott, megelőzve számos területenLengyelországot, Romániát, Jugoszláviát, Bulgáriát,Spanyolországot, Portugáliát. A pengő a legerősebbeurópai fizetőeszközök egyike volt.

A revízió kérdésében az ország lakosságának szinteteljes egésze egyetértett. Politikai nézetétől, felekezetihovatartozásától, gazdasági helyzetétől függetlenülegységes álláspontot képviselt abban, hogy Trianonmegváltoztatandó. A kérdés csak a mikorban, a miként-ben és a mértékben volt eltérő. A magyarok a határokonkívül és belül egyaránt úgy érezték, hogy Trianonbanegy legyőzött nemzetet meg is aláztak, s oly mértékben,amely elfogadhatatlan. S a megaláztatást sokszor nehe-zebb elviselni, mint a vereséget!

S hogy milyen volt az a vélekedés, amely 1918, illetve1920 után megfogalmazódott Magyarországon Trianon -ról? Milyen jelei voltak a hétköznapokban a békediktátumelutasításának? Miért volt szinte mindenki számára elfo-gadható és követhető az irredentizmus, a revízió? Az jólérzékelhetően kitűnik ebből az albumból, amely egyaránttartalmazza az elemi iskolás kisdiák talán irányított fogal-mazását, a sportoló hitvallását, a költő és író állásfoglalá-sát, a képzőművészetben, az irodalomban, az építészetben,illetve a hétköznapok szinte minden mozzanatában érzé-kelhető hangulatot, amely a „Mindent vissza!” és a „Nem,nem soha!” mondatokban jutott leginkább kifejezésre.

S hogy mennyi volt a realitása mindennek, volt-e értel-me a következetes revíziós politikának? 1938 és 1941között úgy látszott, hogy igen. Magyarország elcsatolt terü-leteinek jelentős részét szerezte vissza külső segítséggel, éseurópai középhatalommá vált, akkor és sajnos egy olyanvilágban, amelyben mindez kérészéletűnek mutatkozott. Akövetkezmények ismeretesek. Trianon igazságtalanságai1947. február 10-én Párizsban megismétlődtek.17

„Trianon” és „Párizs” ma már múlt, de a magyar történe-lem nem feledhető része. Az idő kereke ugyan nem vissza-forgatható, de a fájó emlékek megőrzése is kötelességünk.

14

magyar naplóláthatár

14 A törvény szövegét lásd: Magyar Törvénytár. Az 1921. évi tör-vénycikkek. Bp. 1922.

15 A törvény szövegét lásd: uo.16 Romsics i. m. 235. 17 Párizsban ezen a napon írták alá Magyarország képviselői a máso-

dik világháborúban vesztes Magyarország és a győztes hatalmakközötti békeszerződést. A szerződés mint az 1947. évi XVIII. tör-vénycikk került becikkelyezésre. Szövegét lásd: OrszágosTörvénytár, 1947. július 25-i szám.

SOMOS BÉLA

Nagysomkút

15

láthatárjúnius

Megtaláltam a gyerekkorta helyet, aminek neve volt

és már a neve is elveszett

Már az utca is elveszettMár a patak is elveszett

Tiszta vize is elveszett

Sok-sok embere elveszett

A köszönés, a köszönetA híd vasíve elveszett

A Hangya itt volt, elveszett

Hol van az út, ami elvezeta kerthez és almafáihoz?

Panelek, por meg panelekVirág nincs, blokkok, panelek

A ház udvara elveszettA ház maga is elveszett

Csak rom, és semmi a rom helyettMég a köve is elveszett

Megtalálod és nem leled

Ha köszönsz, nincs rá feleletNem értenek, nem értenek

Itt már köszönni sem lehet

Az elveszített elveszett

Balogh László M. A.: Abdi Dalem

HORVÁTH (EÖ) TAMÁS

helyettes tavasz

– Itt az ideje tudomásul venni: vénülsz. Persze attól még kilehet járni a nagy megmozdulásokra, bámulni a fiatalokat,de nincs rá sok esély, hogy egy vonalban legyél velük.

A Másik rendelte a feleseket. Pontosabban: négycen-teseket. Unicumot jószerével. Hogy ő maga mit fo -gyasz tott, ki nem derült.

– Adósságom van. Sokunknak. Mindannyiunknak. Azegész korosztálynak lényegében, annak a boldogtalan fél-nemzedéknek. Csakhogy a többiek elfeledkeztek róla, ésmost nagyon úgy néz ki, nekem kell állnom az egész cechet.

Nőttön-nőtt odakint a tömeg. Ballonkabátos nénik,kackiás öregurak, akikről lehetett tudni, névjegykártyátcserélnek, közös családi legendákat elevenítenek fel,mielőtt elválnának útjaik.

– Ezt nevezed te forradalomnak?A Hasonmás feltehetőleg whiskyt ivott. Jéggel, kólá-

val, divat szerint. Sokadikat. Nem látszott meg rajta.– Ezt – vetette oda foghegyről Ág János. Tisztában volt

vele kezdettől fogva, hogy ebből sem lesz semmi, mármegint semmi. Kijöttek jó sokan, csápolnak, bekiabálnak,aztán hazamennek. Előtte azonban betérnek még valamiszolid kis helyre, hogy leöblítsék a demonst rációt valaminemesebbel. Etyekivel, villányival. – Előbb-utóbb – tet-szik, nem tetszik – berobban a láncreakció. Ők is kimarad-tak sok mindenből. Ők is szeretnék egyszer beveretni aképüket, odaállni golyófogónak, mielőtt a csontritkulás, agyomorfekély be nem csenget az utolsó körre.

– Nosztalgiáznak. Tudják pontosan: nincs gép-puskafészek a minisztérium padlásán. Hol itt a romanti-ka? Kockáztatnak bármit ezek a szerencsétlenek?

A kérdések, kételyek akár ha saját fejéből pattantak vol -na ki. A harmadik Unicumot azért megérezte már. A lágy,süp pedős fél-tudatot, hogy nem jó, nem is érdemes el sza -badulni erről a langyos, kába helyről, bölcsnek lenni és fele -lőtlennek, míg odakint a hazárd és bestiális Törté ne lem…

„Legalább százezren lesznek”, ez járt a fejében.Vagy annál is többen. És akkor mihez kezd a Hatalom?Rohamrendőröket, vízágyúkat vezényel a jól öltözötturakra, tisztes nagymamákra?

– Például. – A Fonák, mint mindig, egy lépésselelőtte járt. – A Hatalom réges-rég felmérte magának,hogy ezek itt nem hősök. Hajdani ifjúkori mulasztá-saikat szeretnék valamiképpen letudni. Feltehetőlegbékésebben szunyókálnának ebéd után, ha sikerülnemost egy monoklit szerezniük a szemük alá.

Semmi jel nem utalt rá, hogy odakint bármifélefelfordulás készülne. Hasonlított inkább az egész egy-

fajta kedélyes, kora délutáni korzózáshoz. Tüntetnek,megunják, hazamennek.

– És emiatt ítélet alá esnek?Ismerte a választ, a hovatovább tisztességes választ,

de nem átallotta újból és újból feltenni a kérdést. Nemfélévszázadnyi, -évezrednyi, -tízezrednyi volt, amit ma -gával cipelt. A fél- és régmúlt. Hogy tapasztalás nem lé -te zik. Az emberfia rendre ugyanazokon a helyeken vé tiel a lépést. Hogy ugyanazokba a hatástalanított, majdismét beélesített csapdákba tapos bele teljes lendülettel.

Amaz szeme elé tartotta a félig üres (félig tele?) poharat.– De te nem ezért vagy itt. Egészen másért.

Őt nézi a hegedűs leány, efelől nem volt kétsége.Tizennyolcon innen. Úgy lehet, jócskán. Nem olymódon, mint aki kikezdene vele. Félig magának. Demiért pont őt, mikor az ízületek, az idegpályák márüzentek: nincs annyi hátra, mint amennyi megvolt.

A kísértés különben ott kaparászott minden nap.Nem, végleg leszámolnia nem sikerült vele, de a vi -szony, a tartós a taktikák egy részét átláthatóvá tette.„Vénülök”, ezzel igyekezett kisurranni a vágyakszorításából. Nem mindig tökéletes hatékonysággal.

Nem is mosolygott. Vagy ha mégis, igen visszafo-gottan, szinte befelé. Két megállóval szállt fel Ág Jánosután a járatra, s a végállomásnál együtt léptek le róla. Sott nyoma is veszett rendszerint.

Annyiszor, de annyiszor vetődött árnyékra!Lényegében folyton. Lehet, hogy csak bebeszélte ma -gának, de nem kizárt: csakugyan viselt egyfajtabélyeget. A másik égbolt alól valókét.

És hogy a lány – mindegyik törékeny termetű, őzte -kintetű – is ismeri azt a helyet. Naná, hogy pofára esett.Jött egy szőke, kigyúrt. Vagy épp egy semmilyen.Olyan, akinek nálánál kevesebb volt a veszítenivalója.S ezért soha meg nem tapasztalta: az öröm is halálos.

Semmi mást nem kellene: odalépni hozzá, beszédbeelegyedni vele. Udvarolni. (Jaj, A csontok! Jaj, azérfalak! Egyre nehezebbek.) Kellemes, apró lódítá-sokkal szórakoztatni, melyekről tudják mind a ketten:fabatkát sem érnek. S a végén egymás testébe gabalyo-dva rádöbbenni: minden túlélhető. A boldogság is.

A végállomásnál még próbálta követni tekintetévelegy ideig. Úgy tetszett: a lány is hátrafordul egy bemér -hetetlen pillanatra. Aztán eltűnt minden alkalommal.Elkavarodott a tömegben, az aluljárók zegzu gá ban.Az sem lehetetlen: várta már valaki.

Ábrándozott. Eljöhet a nap, mikor lapátra teszik az avult,nehézkes házi szabályokat, különalkukat. Felosz lat ják, le cse -rélik. Újraszövegezik immár a kövek és fűszálak nyelvén,hogy mindenki számára követhető legyen. Azok nak is, akik

16

magyar naplóláthatár

reggelente a fél-kábulat és a fél-ébrenlét határ sáv jábanpróbálnak kitörni a tények, a mindennapok diktatúrájából.

Forradalom. Mikor a lealázott, hazavágott lélek ismétalkotmányozó gyűlést hívhat össze. Nem sok az egész,úgy lehet. Néhány év csak. Vagy egyetlen röpke perc. Sa szemhatáron a vaksiság, a korlátoltság vízágyúi,rohamosztagai. De az a pár pillanat! A szív forradalma.

Összefutni vele – csak úgy, véletlenül – valami meg-mozduláson, tüntetésen. Talán nem is lesz egyedül.Anyu, barátok, kortársak. Azon a napon – ha csakkevéske pillanatra – lerázni a kötőszövetek terrorját.

Csapaterősítések érkeztek a tér túlsó széléről.Rebesgették: nem egészen reguláris alakulatok.Korcsolyázott a délutáni fény a hollófekete kevlármel-lényeken, plexi arcvédőkön.

Az első néhány percben úgy tetszett: senki sem hajlandómozdulni, jobbik eszére hallgatni, menekülőre fogni.Őszülő kefebajszok, sokdioptriás szemüvegek igyekeztekfarkasszemet nézni a délceg személy- és vagyonőrökkel.

– Közel sem lesz akkora felfordulás, mint amekkorá-nak ígérkezik. Persze, leadnak valamit az estiHíradóban, aminek kevés köze az itt történtekhez, deholnaputánra, harmadnapra már senki sem emlékszik.Az sem, aki kapott a fejére.

Recsegtek a hangszórók, villogtak a vakuk és amegkülönböztető jelzések. Odakint összébb húztamagát a tömeg. Nem, mégsem lehetnek százezren. Akára jószág a vágóhíd rámpája előtt.

Valóban. A kávéház mintha kívül esett volna téren,időn. Lementett kora nyár. A negyedik Unicum kezdteszétzilálni a kötöttségek körvonalait.

Látott már ilyesmit filmhíradóban, tudósításban. Deazok mindig valahol máshol estek meg. Messze, Thai -földön, Berlinben, a Gázai-övezetben. Könny gáz fel hőbeburkolózott városnegyedek, vérző fejű suhancok,szétégett karosszériák.

S egy jól érzékelhető időre minden elnémult az üveg-portálon túl. Élőképpé merevedett. Mintha maguk a rend-fenntartók sem bírták volna eldönteni, mit is kezdjenek amegfogyatkozott, ám még mindig tekintélyes tömeggel.

„Talán ha ráeredne.” Ág Jánosnak hirtelenjében nemjutott eszébe ennél jobb. „Ha megzendülne odafent azégbolt, s felhőszakadás zúdulna mindnek a fejére.”

Ragadt, izzadt az április, de esély semennyi semmutatkozott, hogy lecsapjon a jótékony vihar.

– Semmire sem jók ezek a falak. Ami igazán be akarjönni, be is fog.

Világéletében képtelen volt vigyázni a nyelvére. Amikibukott a száján, úgy is maradt. Csodálkozott is utólagmagán, miért nem bírja visszafogni magát.

És felropogtak a könnygázgránát-vetők. Másod per ce -kig bénultan ácsorgott a sokaság. Mintha el nem tudnákhinni, hogy itt és most. S nem valahol messze-messze.

– A helyedben rendelnék még egyet. Ne izgulj, a ven dé -gem vagy. – Valamiért rendíthetetlennek tűnt az Utánzat. –Birkózz meg vele: nem sok idő, és elmaradsz ezekről a tö -meg rendezvényekről. Először csak a jelentéktelenebbekről.Addig jó, amíg leverik a tiltakozásokat. Tudod, a győzelemmásnapján, harmadnapján még csak-csak be lehet menni ahivatalba, egyetemre, le lehet szaladni a sarki közértbe sö rért,de legkésőbb egy hét múltán már gyanús a diadal menet. S atűzliliom kezű leányok életére is rázuhan egyszer az állapot,mikor kénytelenek mérleget vonni. Osztani, hatvá nyoz ni.

Riadtan tekingetett kifelé. Hátha ő is ott szorong.Apjával, testvérével, barátjával.

Nem tudni, mi okozhatta. Eltévedt gránát, avagyutcakő? S egy pillanatra odabent is csend lett. Pedig éppcsak koppant. És a portál, bár nem törött, sok százezerkristállyá szemcsésedett.

És azt sem lehet egészen kizárni, hogy április dere -kán, május elején betör egy markáns hidegfront. Ráereda sűrű, nagy pelyhű havazás, és fehér lesz a Húsvét,akármilyen is volt a Karácsony.

Valóban nincs kínosabb, mint beismerni: nem akart,nem akar semmiféle felfordulást. Nem lázadó, csupánlyukra fut állandó jelleggel. Egyszerűen nem jött össze,akármint is lelkesedett. Vonatkozott ez a lányokra is.

Úgy számolt: nagyjából tíz év a lemaradása a régihaverokhoz, elhappolt szerelmekhez képest. Míg azokfeldolgozták, letudták, ő még egyfolytában szökésiútvo nalakat próbált kiépíteni magának.

Nem a testi haláltól rettegett, hanem az azt megelőzőállapottól, amely évekig, évtizedekig is elhúzódhat. Mikorráeszmél az emberfia: nem képes odaállni golyófogónak.Nem azért, mert semmi értelme, hanem mert nem hiszi.

Nem a hús nehezül, a szövetek. A képzelet.A réges-régi, elvetélt kiskamasz-szerelmek. Mikor

rádöbbent, felokosították, mire ez az egész kínos-édeshercehurca. Miért mindig a simlisek, a totálátlagokcsapják le a legjobb csajokat.

Miért nem hívják soha bulizni, sörözni? Ha be isveszik a csapatba nagy ritkán, miért csak kapusnak? Mitőlvénül rohanvást ott, fent az érettségi tablón valahány?

Őt, egyedül őt magát kivéve.Nem lehet kizárni egészen, hogy nem lesz kikelet

abban az évben. Következőben sem.Beszélhet akárki akármit, mégiscsak akkor, a

félmúltban esett meg az árulás. Mikor a vakációt, aBalatont, az alkonyatot már jó előre leosztották egymásközött a farmeröltönyös KISZ-führerek. Lazán, napbar -

17

láthatárjúnius

ní tottan lökték a dumát tanévkezdéskor. Bulikról,csajokról. És senki az égvilágon nem mert beszólninekik: gagyi az egész. Átverés.

És eltűnt az összes csoportképről, osztálytablóról.Mintha soha sehová nem járt volna iskolába, egyetem-re. Se kirándulni, piálni. Ha nagyritkán mégismeghívták valahová (tévedésből úgyszólván), úgybámultak rá, mint aki a Holdról cseppent közébük. „Tesemennyit sem, atyavilág!” Látszott, nem hízelegnek.

Egyvalamiben volt csak biztos: ő már nem nem ze -dék. Egyszer, régen talán még sikerülhetett vol na, demostanra elpasszolták az összes létező jogcímet.Bagóért, örökre.

Hanem a kristályosra zúzott portál mégsem akartbeomlani. Úgy maradt, akár egy célfotó.

– Ne görcsölj, ez egy védett övezet. Kívül esiktéren, időn.

A Koppintó maga elé tartotta a vaskos poharat. Jóllátszott, ahogyan egymásba ölelkeztek a gabonapárlatóarany s a kóla sötétbarna hullámai.

Odakint nem csitult a zaj, az ordítozás, a fegyverro-pogás. Vezényszavak, káromkodások. Kesernyés-csípős,lócitromra emlékeztető bűz kúszott be a kávéházba.Néhányan megpróbáltak úgy tenni, minta az égvilágonsemmi különös nem történne, de jó páran felugráltak,vagy riadtan keresték tekintetükkel a lehetséges egérutat.

– Ne törődj velük. Ők is csőcselék jószerével, csakmég nem tudatosult bennük. Mind az, aki igazságotálmodik a hazárd és vérszomjas Történelembe.

Lehetnek halottak is, döbbent rá. Sebesültek bizo -nyosan. Hogy kik lőnek kikre s mivel, nem volt követ -hető. E pillanatban nincs menedék. Nemcsak a tér, apresszó. A város, az ország sem. El-elcsukló énekfosz -lányok szűrődtek be.

– Süppedni. Ez az egyetlen valóság. Kimaradni min-denből, ami kockára teheti a kiemeltséget, az érinthetetlen-séget. Nem vagy hős. Fakulsz, kopsz, csikorognak azeresztékeid. Derűs öngúnnyal szemlélnéd legszívesebbenaz odakint zajló ramazurit, s nincs egyéb vágyad, mintmég egy pohárkával ebből a hideg-kesernyés folyadékból.

Feketesisakos alakok tépték fel az ajtót. Ág János vala-hogyan természetesnek vette, hogy csak úgy berontottak,holott tudta eszével: semmi keresnivalójuk. Félrerángattáka vendégeket az asztalok mellől, arccal a fal felé állítottákőket, terpeszben. Végigmotozták, és felírták adataikat.

– Idáig nem jutnak el – duruzsolta fülébe a Másító. –Magyarból vannak ők is, mint bárki idebent. Csak abbanbíznak, ami homlokegyenest ellentmond a józan észnek.Nem veszik észre, jó sokáig nem is fogják: holt térben,holt időben mozognak. Egyetlen szilárd pont létezikjelen pillanatban: a pohár, amit a kezedben tartasz.

Ág Jánosnak úgy rémlett, hallotta már ezeket aszavakat. Nem először. Idestova húsz esztendeje.Lényegében ugyanezen körülmények között. Talánmégiscsak ki kellene vergődni innét valahogyan. Elkapniegy járatot, lehuppanni a hátsó ülésre, elbóbiskolni.

Letette a poharat. Már nem gyöngyözött a párától.Tartalma is kézmeleg lehetett, oly sokáig szorongatta.

– Mégis, mit hiszel magadról? Csak addig garantál-hatom a sértetlenségedet, amíg együttműködsz velem.Az, odaát, műveleti terület. Vagy azt képzeled, felállsz,és átsétálsz rajta, akár egy kísértet a falon?

A kommandósok egy jól öltözött fiatalembert rug-dostak. Sűrűn fröccsent a vér a simára csiszoltmárványburkolatra.

– Úgy gondolom, belefér egy kísérlet. Végre illenékkideríteni, hol állunk. A virtuális vagy a brutális oldalon?

A hegedűs leány járt az eszében. Hátha kap tőle egymosolyt. Már amennyiben elcsípi az utolsó buszt.

18

magyar naplóláthatár

IANCU LAURA

„Dal, nagyon is korán véget értél”Bede Anna emlékére (1926–2009)

Dal, nagyon is korán véget értél,Szerelmesed szerelmese a télnek,Arcodon kigyúló csillag,Fáznak alatta a sirató szemek.

Kétszer veszítetted el, Kit igazán szeretned kellett:Egyszer, egy napon nem gondoltál rá,Másodszor ő feledett el téged.

Messziről jött, minden lépésértMegküzdött a szomorú ismeretlen,Fölszeleteli kenyeremAnyatej eledelem.

Madárszavak hozták a hírt:„Többé már nem megyek sétálni”.Rám csukta sötét éjjelét a nap,Önmagunk égi mását őrzi.

Florida, Észak-Amerikának ez aKarib-tengerbe nyúló mocsaras fél-szigete már első krónikása, a spanyolAlvar Nuñez Cabeza de Vaca leírá-sában sem éden. „Ökörfej” gyalog-szerrel – csónakon, tutajon – vere-kedte át magát az atlanti partoktól aMexikói-öbölig úgy, hogy menetközben – amolyan Nagy FehérVarázsló – nemcsak tanulmányozta,hanem gyógyította is a vadvizekközött vegetáló bennszülötteket.

Egy ilyen krónikás elkelne itt mais. Mert Florida Alvar Nuñez ótanem sokat változott. Igaz, hogy azősmocsár visszaszorult, nyugdíjaslakótelepek épültek, indián rezervá-tumok alakultak. Egyetemekműködnek, sőt, néhány városnaknevezhető település is kinőtt aföldből fél évszázad alatt. KözöttükMiami a leghíresebb.

Ám hiába a tengerpartra kihor-dott sok ezer tonna homok, hiába afelhőkarcolók, a Vízalatti Városnakma sincs egyetlen színvonalas napi-lapja, és kulturális intézményei isrendszeresen csődöt mondanak.(Miami az őslakosok nyelvénVízalattit jelent. A név pontos: föld-rajzilag fél méterrel a tenger szintjealatt található a félsziget.)

Mindez természetesen nem zavar-ja a turizmust. Miami Beach-ről sokszépet mesélhetne Győzike. Azt márkevesebben tudják, hogy a prosperi-tás nem csak az idegenforgalomnakköszönhető. Sokkal inkább annak,

hogy Florida napjainkra a dél-ameri-kai (mi több: az orosz és az ukrán!)mamutvagyonok menedéke lett.Véges-végig a beach-en Ágnesasszonyok mossák a pénzüket.

Köpésnyire a turistanegyedtől aváros kilencven százaléka spanyo-lul beszél. De az angol kikerülhetet-len: az iskolások már kétnyelvűek.Ez azt jelenti, hogy sem angolul,sem spanyolul nem tudnak jól.

Pénzben azonban nincs hiány.Miami évről évre megrendezi anemzetközi könyvfesztivált, ahol iskét héten át tobzódnak az aranysúj-tásos, mázsás bestsellerek.

Arra, hogy megnézzem ezt agigászi bazárt, csak tavaly ősszelszántam el magam. Érdemes volt: avásár területe körülbelül akkora,mint a Margitsziget. A kiállítottkönyvek angolnyelvűek, de a dél-amerikai országok is képviseltetikmagukat. Esténként fellép egy-egyvendég, ezek állítólag mind híresemberek. De a sátrak között nap-közben is nagy a forgalom. A gyors -étkezdék előtt hosszú sorok kígyóz-nak, a szülők meghintáztatjákporontyaikat. Mindenki tisztestávolságból bámulja a könyveket.Cekkeres vásárlókat nem láttam fél-napos portyázásom ideje alatt.

A Bluebird Kiadó sátrára a pultmögött ácsorgó három fiatalemberhívja fel a figyelmet. A pultok mögöttugyanis – elfelejtettem mondani –ezen a vásáron nem dolgoznak áru-

sok. Felvilágosítást senki se kér, ésegy eladó – gondolom – inkább csakelriasztaná az embereket.

Ők hárman se beszédesek.Szótlanul, mosolyogva nézik, aminta kezembe veszem a könyveiket.Ők a szerzők, ez is kiderül néhányperc múlva. Költők. És kubaiak.Dedikálnák? – kérdezi feleségem.Nincsen náluk toll, zavartan nevet-nek, nehezen hiszik el, hogy meg-vesszük mind a három kötetet.

A kubai emigrációnak nincsen jóhíre a világban. Ide, a kontinensre aközéposztály menekült át Castrohatalomra jutása után. Legismertebbkiadványuk egy kataszter. Mindaz,amit egyszer még vissza kell szerez-ni. Mázsás tulajdoni lapok. Nemcsoda, hogy a Sziget lakossága nemvárja vissza az emigránsokat.

Közben azonban elmúlt ötven év.A mamutok kihaltak, Fidel túlélte arégi vágású, konzervatív emigránso-kat. A második generáció beillesz-kedett, elamerikaiasodott. Közben aSzigetről friss utánpótlás érkezik. Aforradalom neveltjei, akiket becsa-pott a forradalom. Közülük kerülnekki a költők, akik kiadóik köré tömö-rülnek. Valahogy úgy, mint annakidején 56 magyar menekültjei.

Az én számomra ők az első fecs-kék itt, Floridában. A remény, hogyegyszer az Ever glade vidékén isszületik szépirodalom.

Ferdinandy György

19

láthatárjúnius

Kubai költők Miamiban

Heriberto Hernández Medina Kubában született 1964-ben.Építész mérnök, öt verseskötetet publikált, a Nicolás Guillénnemzetközi költői díj kitüntetettje (2006). Hazáját 1997-ben hagytael, élt Peruban, 2001 óta Miamiban a Bluebird Könyvkiadót vezeti.

Reinaldo García Ramos 1944-ben született Kubában. Havannaegyetemén modern nyelveket tanult. 1980-ban emigrált az EgyesültÁllamokba. Második kötete mát itt jelenik meg. Publikál Madridbanés Mexikóban is. 2001-ig New Yorkban, az Egyesült Nemzeteknéldolgozik, majd Miamiba települ át. Költő és esszéíró.

Vicente Echerri 1948-ban született Kubában. Verseket, esszéket,elbeszéléseket ír, könyvei Madridban és Latin-Amerikában jelennekmeg. Húsz éven át újságíró és fordító. Itt közölt két verse Casi dememorias című, 2008-as kötetéből való (Bluebird Editions, Miami).

George Riverón 1972-ben született Kubában. Költő, újságíró,fényképész, kiadó. A Róka és a Holló Kiadó vezetője. Fény ké pé -szetet tanít Miamiban, ahol 2004 óta él.

HERIBERTO HERNÁNDEZ MEDINA

20

magyar naplóláthatár

A vérbíró

Úton a vérpad felé fölveszi az arcát,mint aki a halál arcát veszi föl.

Bűnös, ismétli,ismételgeti újra meg újra,rövidebb így az út és kevésbé lélektelen

Nem emlékszik már a kételkedés ízére,az ártatlanság elkopott színére.

Az igazságot sötét posztó fedi,az emlékek kesztyűs keze

csendre int, míg elnyújtózik és álmodikBűnös vagy sem...

Lehet-e vádolni, nem érdekes,elég, hogy létezik, elég,hogy egy napig köztünk élt valahol.

Keresi arcát,de nem ismerné föl már senki semúton a vérpad felénem fontos már a kétség, a csend.

Keresi arcát,visszafordul, magát keresiaz űrben, ami egyszer az élete volt,a kegyelmet, amit megtagadott.

Az igazság temploma

Régi szövegeket égetek, fölöslegessé vált,elhasznált szavakat

el sem olvasom, átfutom őket.A hűtlen tűz nem válogat.Romos íróasztalt tisztogatok,

minden fiókja utazáselfelejtett dolgaink vidékén,mint egy-egy részünk,mely életjelet csak akkor ad magáról,ha már megvannak számlálva percei

Kiürítek minden zegzugot, ahola cédrus szíve még dobog.

Visszaadok minden ütést, sebet,minden hiányt és minden veszteségeta te hiányodat: éhséget, szomjúságot

Felbőszülök e bútor békés halálánminden belakott csücskét felforgatom.

Magamhoz méltón lángba dobálvarégesrégi tartozásokat,valaha omló szavakat.

A csend sötét dobozábanvalami hozzám hasonlót – rám emlékeztetőt –

keresek.

Belépő az űrbe

Ha kell hozzá egy isten, hogy megvesztegessenhideg és sötét kell legyen mint a vízmint a szégyen.

Ha valamiben hinni kell,akkor az álmok halálában hiszek.

Az idő békés volt, míg vakok voltunkés remegtünk az éj mélye előttmost már élünk és semmi sem remeg.

Csak a félelem zöreje halt megés az álmok, amikre már nem emlékezünk.

A teljes halál születik újrakiált velünk.

REINALDO GARCÍA RAMOS

Funkcionárius az új világ kapujábanO. G. asszony fényképe bevándorlók előtt

21

láthatárjúnius

Majdnem semmit se tud a rágcsálókrólhogy milyen egy akácfa, ne kérdezd tőle soha;fogad és vizsgál fényes fém-szigorral,nem tudja, miért szállnak virágról virágra a méhek

De el lehet kérni tőle a használati utasításthatározottan közölni veleaz aktuális kérdőív pontos nevét

számára a fennkölt, bámulatos aktacsomószent, lapozza felkent ujjaival

És várakozz végtelen türelemmel;ne gondold, hogy rögtön tudni fogja

minden katasztrófa gyökerét;bármennyire erőlködik, nem tudja elképzelnia Földnek azt az átokverte sarkát, amelyennyi kiebrudalttal árasztja őt el szüntelen.

(Ha válaszol, rögtön kiviláglik, hogy az ő álmaitmég soha nem elemezte senki.)

Azért van itt, hogy kötelességét teljesítse,és imádja hivatalát

a beadványokat egy opossum buzgalmával késleltetivisszadobja, mint moszatot viharos tengerek;úgy tudja magáról, hogy igazságos és tiszteletreméltósőt, kiegyensúlyozottde nincsen nap, hogy ne hoznák ki sodrából

a rajongókakik fölösleges válaszaikkal rosszul töltik kikérdőívét, mintha nem volnának szabályai.

A monológA halálhoz közel van a fény; a szerelemhez a feledés.

Mint kardok, fogak, éles kések,láthatatlan, óriási falak,a világ zaja még elérarcodig, a füledbe ömlik;a föld ontja továbbmegszokott zűrzavaráthangorkánja lelkesít, megmentene;de te már nem értheted –szavaid önmagukba zárnak.

VICENTE ECHERRI

Tavasz

„A magyarok felhúzzák a vasfüggönyt”– a képen két katona éppaz Európa-sebző drótakadályt bontja.Egyszerű illusztrációa kiskatonák nevét nem tudhatjukcsak azt, hogy fiatalok,és így elmosódottan is gyönyörűekBontják vagy építike tragikus század történetét.Mi a nevük? László, Attila, István...?Elképzelem őket úton a tábor felé,magyar menetdalokat énekelneka tavaszról és a szerelemről,vagy kedvesükkel szeretkeznek, gondtalanulaz önfeledtség Duna-partján.

Csendesen

Nézelés senki sem sejtihogy én is e táj része vagyok,azé,amely benned tükröződikés benned ismétli önmagáta gyengédséget, amellyelderűssé és fiatallá tettelek.A nyugaloma tóte,a csónak és az evezők...minden változatlana hajnali halászat nem fontos többéa céla kaland,ami csak később történt meg,napok, évek után.Nem tér vissza az a reggel,az ártatlanul megidézetts elénk lobbant öröm...de e képenmost már mindig így nézel majd rámnyugodtan, állhatatosan,szerelemtől opálos szemekkel.

GEORGE RIVERÓN

Pillanatfelvétel

A régi grundonahol a környék srácaifociról vitáznakárnyékom áthaladt... ésnem torpant meg, mint azelőtt,a fikuszok alatt.

Száraz levelek közt osont.Magával vitte az ősz.

Kis szerenád

Nem szűntem meg szeretnihiába vagyok dögrovásona hullajelöltek között

Vidám voltam néhanapha Michelangelóról beszéltek nekemvagy Van Gogh liliomairól

A magány szabásza voltamtávol a lámpafénytőlamelyben rovarok és hangyák játszanak

Megkóstoltam a keserűségetaz olcsót a hiábavalót

a szürke időket amikorfáradtság és reménytelenség permetez

a hajnal volt a házams dolgom se más mint virrasztani

Vidám voltam néhanapha az illúzióból kisiklott a szerelemmint a csónak, mely új partokat keres.

Ferdinandy György – Szentmártoni János

fordításai

22

magyar naplóláthatár

június nyitott mûhely

23

– A humor halandó létünk cukro-zott epéje – mondja Arany János.Akinek van humora, mindent tud,akinek nincs, mindenre képes – tart -ja a régi bölcsesség. Évtizedek ótaa művészetek, a kultúra és az iro-dalmi közélet sűrűjében élő és avilág számos helyén megfordulóemberként miben látod a humor, abelső derű és az irónia konkréthelyzeteken jóval túlmutató szere-pét, jelentőségét?

– Azért szeretem tudós barátaimat,mert tudós kérdéseket tesznek föl.Nem számolnak avval, hogy – mikéntaz utóbbi idők bemutatkozásaibankinyilvánítottam – én csak öreggavallér és üstfoldozó vagyok. Nincskiszidolozott fejem, amelyben a her-meneutika különös násztáncot lejt azelvárás-horizontra taszított diskurzus

őnagyságával. Hiszen ha a lábára lép– nézzél bokát, ne csak térdet, ezzel isa békét véded! –, aligha lesz megkü-lönböztethető az intermediális struk-túra szubsztanciája a poétika jelentés-potenciáljában imperszonális bőség-gel szűkített paradigma hatástörténetidinamikájától, nem beszélve a narra-tíva posztstrukturalista, mi több, akultúraalkotó instanciák autoritásátkigőzölgő éjszakája és a transztempo-rális konstans hajnala (ilyen időben jóa dinnye!) közötti – az ókor elvtársaiszerint áthághatatlan – távolságról.Ha Kolozsvári Papp Lacinak (nefeledjük, milyen kitűnő író volt) elad-tam volna Comberdő című regénye-met (detektívregény-paródiámat)– pedig nagy pénzt kínált érte –, meg-szabadulhattam volna a tehertől,hiszen a fejezetek mosolya simogató

tonnáival (Palacsintasütés ledéren;A gemkapocsban való ülés mint uto-lérhetetlen világcsúcs stb.) ma isnyomja a vállamat. A kézirat – vajonhol bujkál? – azonban hiányos, hiszenaz első fejezetet az anyósom eltüzelte.(Jó kis papír volt.) Mint hogy a paksa-méta valamiképp leesett a padlóra,önkéntelenül is kínálta magát gyújtós-nak. A regényben humor nem volt,csak röhej. Az volt a röhejes, hogy belemertem fogni. Kábultan mászkáltamörök agglegényként a comberdőben(öt gyermekemet valószínűleg a postáscsinálta), s amikor egy angol úr képé-ben (ez volt alteregóm) rászántamvolna magamat a házasságra, rám dőltegy fa. A hozzárendelhetőség hatástör-téneti dinamikája földhöz vert. Azótais ég s föld kö zött vergődöm, a modá-lis lehetőségek szubjektív zavarosábankalandoz va.

– Komolyan beszélsz vagy hülyés-kedsz? Ilyen indítással hogyan jutunkel az életművedben központi helyetkapó ötágú síphoz? Ne kortársaididézgesd – mára én is megtanultamolvasni –, hanem inkább pályád ala-kulásáról beszélj! A szülőföldről,vagyis a családból hozott elemózsia –láthatóan nem üres tarisznyával száll-tál föl a vonatra – hasznosságáról.

– Nem akarom megkerülni az elsőkérdésedet sem. Hogyne számítana ahumor, a derű abban a rendszerben –nemcsak a fatökűeké a világ! –, amelyelőször a kommunizmusba való fel-hőtlen meneteléssel kínálta meg áldo-zatát (magyarán: a népet), aztán mega kirekesztős szabadság poklával.Amikor ajándékadást imitálva elszív-ják előled a levegőt – Tito, a láncoskutya partizános büszkeséggel otttoporgott gyermekkorom városának,Nagykanizsának határában, mostmeg átkeresztelkedett utódai vigadoz-nak a kinti s benti zavarosban –,akkor kötelességed megtanulni más-képp lélegezni. Úgy, hogy – Karinthykalapját félre csapva – benne legyenaz egész világ. Miért Karinthy zseni-

Felparcellázható-e a comberdő?(Élet és művészet labirintusában)

Beszélgetés Szakolczay Lajossal

Korunk arctalansága és személytelensége miatt gyakran megkísért agondolat, hogy eltévesztettem a századot. Ugyanakkor a predesztináció-ban hívő emberként jól tudom, hogy a számomra adatott térben ésidőben pontosan jelölve van utam. A helyes irány és a testre szabott fel-adat megtalálásában az őszinte törekvésen túl nemegyszer a sorsszerűtalálkozások is segítenek. Számomra az új évezred talán leginkább meg-határozó és reveláló élményszerűségével halottnak hitt rétegeket meg-mozgató találkozása kétségkívül Szakolczay Lajossal történt. Az Írószö-vetség 2001. novemberi tisztújító közgyűlésén, a pesti Vigadó lépcsőkor-látjának támaszkodva éppen Kányádi Sándorral diskuráltam, amikorSzakolczay megjelent, és egyszer s mindenkorra belépett az életembe.

Szakolczay Lajos öntörvényű, szuverén, a Német László-i léleklángraés saját növéstervére figyelő ember, aki a misszióként megélt munkavég-zés közben a konfliktusokat is becsülettel vállalja. Sokirányú érdeklődé-sének és tájékozottságának köszönhetően mindig képben van, de – igaz-ságkereső szenvedélye, következetes erkölcsisége és egyéni látásmódjamiatt – igen gyakran ki is beszél a képből. A trendi, a divat, a kánon és akultúrpolitikai elvárás a legkevésbé sem érdekli; megszólalásai talán éppezért számítanak érvényesnek és hitelesnek. És ami legalább annyira fon-tos: a Dunának, Oltnak, az Ötágú síp, A csavargó esztétikája, a Korfurdaló,a Kötél homokból, a Kikötő meg az Erdélyi ősz című kötetek szerzője, akiegyébként megszállott sportrajongó, szeretetteljes elmélyültség és egzisz-tenciális érintettség nélkül nemigen szokott megszólalni.

ális humorát említem? (Kisöccse,Bajor Andor mindmáig ismeretlen.)Mert az első olvasmányélményem –jó kis társaság volt Petőfivel, JózsefAttilával kiegészítve – hozzá kötődik.A tolószékben életét leélő Totolabácsi Teleki utcai, pár forintért min-denki előtt nyitva álló magánkönyvtá-rából kölcsönöztük a könyveket.Miután végigolvastam a kék már-ványkockás fedelű Karinthy-élet-műsorozat darabjait, elkezdtemtíz-tizenkét évesen konferanszié-szövegeket írni. „Tisztelt Höl -gyeim és Uraim! Csak fordítsákki belsőjüket…” Kikiáltó voltamvagy bohóc? Ma sem tudom. Aztviszont igen, hogy a könyv és azírás – a szegénység megpróbálta-tásait elviselni segítő álom – acudar gyermekkort megszépítet-te. Édesanyám hajnaltól éjféligmosott – nem volt mosónő, devalamivel ki kellett egészíteni aszűkös kenyeret –, én meg akony hában a teknő mellé húztama sámlit, és vég nélkül JózsefAttilát olvastam neki fennhan-gon: „Harminchat fokos lázbanégek mindig / s te nem ápolsz,anyám”. Magamat sajnáltattam,attól vártam szeretettel telikönyörületet – egyszer már játsz-szon velünk! –, aki izzadságát köny-nyel dúsítva görnyedt a lúg s a szap-pan áztatta ruha fölött? Négy gyer-mek, négy éhes száj követelte azennivalót, s apám – a szorgos és min-dig vidám géplakatos – nem keresettannyit, hogy megéljünk belőle.Anyámnak az iszonytató munkától –no meg a rossz táplálkozástól (minde-nét nekünk adta) – kilyukadt a tüdeje,szanatóriumba került, apám meg– motorbicikli, Hévíz, Balaton –stressz oldóként a nőket hajtotta. Hováis menekültem volna otthonról? Ki afocipályára! Közel volt az NTE – azország legrégibb, 1866-ban alapítottegyesületének – pályája, reggeltőlestig ott kergettem a bőrt. Gyakran

mezítlábasként is összerúgtam a stop-lis cipőben játszó ifistákkal. Bár félig-meddig analfabéta voltam a gömbmegszelídítésében, pár év múlvaNagykanizsa serdülőválogatottjába isbekerültem. A ZTE pályáján a Zala -egerszeget megvertük 6:3-ra, nemsokkal rá pedig a Keszthelyt 1:0-ra.Az utóbbi meccsen jobbfedezetként

(ma már így mondanák: jobboldalitámadó futóként) a nyolcvanadik perckörnyékén egy visszagurított labdábólén szenteltem föl az ellenfél hálóját.Gólom után a közönség azt ordította,hogy „szakállas úttörő” – még nemborotválkoztam, napfényben különö-sen világított a szőrzetem –, erre énmegsértődvén kirúgtam a labdát aBalatonba. Amíg a sás között keresgél-ték, addig állt a meccs. (Akkori csapa-tunkból Mihalecz Boldizsár később azMTK első gárdájának oszlopos tagjalett.) Így futottam magam elől – elsőb-ben azért, hogy utolérjem magamat.

– Különös futás lehetett…– Az is volt. A sok minden miatt

térdre kényszerített helyzetből föl

akartam állni. Ha mezítlábasan azegyik úttörőcsapat-gyűlésen rajveze-tőként Rákosi pajtást üdvözöltem –szüleim féltettek bennünket, s ezértezer dologban nem árulták el, hogymi is az igaz –, hogyne köszöntöttemvolna a tízévesek ugyanilyen vidám-ságával a Luca-napi kotyoláskor aháziakat. „Luca-luca kitty-kotty, gala-

gonya kettő, nekem is van kettő”– énekeltük a kezünkben hozottkis szalmacsomó fölé guggolva,s nem gondoltunk arra, hogy akis „dohányzacskónkban” ide-oda himbálódzó golyócskák(végtére a Luca-nap egyfajta ter-mékenységünnep is) mily fontosrészei lesznek felnőtt életünk-nek. Kolozsvári Papp alighanemezért akarta továbbírni, mintegyszinopszisnak tekintve a Comb -erdőt, a férfi-nő kapcsolat bol-dogságos kálváriáját. Tehát avilágot rendező – az ellent meg-hátrálásra késztető – humor (bár-csak így lett volna a háborúkesetében is), ott volt bennünk. Sott volt azokban a Potyli partjá-ról vágott fűzfavesszőkben is,amelyeket korbáccsá fonva for-gattunk: egészségesre ütöttükMindenszentekkor – szabad-ekorbácsolni? – a minket befoga-

dó ház népét. (Friss légy, jó légy, /keléses ne legyél, / vízért küldnek,borért menj, / borért küldnek, vízértmenj.) Atlétizálni is azért kezdtem el– Kollmann Pál tanár úr fölfedeztebennem a középtávfutót –, hogy meg-mutathassam a felnőtteknek, milyenaz, ha egy kamasz komolyan veszimagát. Nem volt jó ruhám (és buci-fejem sem volt annyira vonzó), így alányok túlnéztek rajtam. Viszont hafutni kellett, pipaszár lábaim röpítet-tek. Minden reggel öttől hatig – eső-ben, hóban, fagyban – tíz kilométertlenyomtam a Kiscserfő felé vezetőerdei úton, gyors tisztálkodás a lavór-ban, hétre iskola (Kőolajbányászati-és Mélyfúróipari Technikum), majd

24

nyitott mûhely magyar napló

Apai nagyszülők

délután négy után újból tíz kilométeraz NTE salakján. A megyében úr vol-tam, és serdülőként is tündököltem(a „nagyoknál”, az országos ifibaj-nokságon – BEAC-pálya, feketesalak, később a Skála Áruház foglaltael a területet – ezerötszáz méteresakadályfutásban, közvetlen SchirillaGyörgy után, ötödik lettem). De kide-rült, hogy a keresztcsontom nem bírjaa terhelést, s a hatvanas évek elejénhiába nyomtam le pár évet aTatabányai Bányászban, a sok pihe-nés miatt (a menők akkor már napiharminc-negyven kilométert gyűrtekmaguk alá) abba kellett hagynom aversenyzést. Pedig egyszer Salgó -tarjánban az Országos BányászMezei Futóbajnokságon 2999 méte-rig még a később világhírűvé lettMecser Lajos előtt is vezettem, de azazt követő egy méteren rajta kívülmég egy másik fickó is megelőzött.Csúnyán lemerevedtem – Swift alak-jai fagytak úgy bele a miskolci kocso-nyába, ahogyan én a bányászvároskülső domboldalán a ködbe –, s ezzela „helyben futással” odalett a győze-lem is. (Holott pár évvel azelőtt aNépligetben rendezett Országos

Vasutas Mezei futóbajnoksá-gon – címlap voltunk az akko-ri Képes Sportban – utcahosz-szal megelőztem a hatvanki-lenc tagot számláló mezőnyt,többek között a Törekvés válo-gatottját, Pixet. A később íróválett Munkácsi Miklós is a vertmezőnyben végzett.)

Az olvasás Himalájája

– Tapasztalatom szerint asporthoz (sakk, tenisz, vívás)hasonlóan az életben is az asikeresebb, aki a kikényszerí-tett és ki nem kényszerítetthibák relációjában az utóbbia-kat a minimálisra tudja csök-kenteni. A költészet, a színház,a zene és a képzőművészethogyan segíthet, miként kondi-cionálhat bennünket abban, hogy ezta húsbavágó üzenetet jól megértsük,és munkánkban, emberi kapcsola -tainkban kamatoztatni tudjuk?

– Látom, figyelemmel kíséredAnand és Lékó lépéseit, Nadal,Federer és a Williams-nővérek ászait

vagy rövidítéseit, s nem utol-sósorban Montano, Ferjancsikvagy netán Nagy Tímea pen-geforgatását. Kikényszerítetthibák? Mindig, mindenkor aSors állt velem szemben, deannyira sosem tudta a kártyáitkavargatni – pedig igencsakpróbálgatta –, hogy bedőltemvolna a keresztütéseinek vagyrövidítéseinek. Ami történt, aza saját hibámból, saját süketsé-gemből – dacosságombólvagy önfejűségemből? – tör-tént. Meg egyenességemből.Kovács Sándor Iván, a pártka-tona talán nem rúg ki aKortárstól, ha sunyiságát elfo-gadom – arra akart rávenni,hogy mondjam azt: engedélynélkül mentem el 1975-ben a

kassai Fábry-napokra. (A dicső törté-netet, a hat órás raboskodást és az őbeszariságát és aljasságát – levélbenazt közölte a Pártközponttal, hogyhazajövetelem után ott és akkor azértordítottam rá a szerkesztőségben,mert ezzel is az aznap kezdődőMSZMP ki tudja hányadik kongresz-szusa ellen akartam tiltakozni – meg-írtam a Kikötő című könyvemben.)Juhász Ferenc is békén hagyott volnaaz Új Írás szerkesztőségében – meló-ban általában ezer százalékra teljesí-tettem mindent; például 1975 decem-berében pár hónapos előkészület utána Zeneakadémián Új Írás-matinétszerveztem Nagy László, Déry Tibor,Pilinszky János, Sánta Ferenc,Kormos István, Bella István, KardosG. György részvételével, LatinovitsZoltán Ady-verseket mondott –, hanem írtam volna Nagy László köny-véről (miután ő az ajánlatomat elhárí-totta – mondván „majd én írok róla”–, az Adok nektek aranyvesszőt-kriti-kámat a Magyar Nemzet közölte), hanem hangoztattam volna mindannyi-szor, hogy Mándy Ivánnak, Csoóri

25

nyitott mûhelyjúnius

Derűs lovaglás

Édesanyja lánykorában (1938)

Sándornak és Mészöly Miklósnaképpúgy a folyóiratban a helye, mintbárkinek. Ami Csoóri legzseniálisabbesszéjével, a Tenger és diólevéllel tör-

tént – Juhász, jóllehet az írásban köl-tészete (joggal!) agyon volt dicsér-ve, több mint fél évig fektette, s úgyeltüntette, hogy a szerzőnek visszasem tudtam küldeni a kéziratot –, azmegmagyarázhatatlan (talán csakAczél bácsi tudja a titkot), az gyalá-zat. Ennek a történetnek természete-sen semmi köze – minthogy a kor-társ magyar irodalom egyik csúcsa,nem is lehet – Juhász Ferenc költé-szetéhez.

– Szép buktatók, mondhatom.– Várjál, még nincs vége! Az Új

Írásból kipendenderíttetvén VarghaBalázs a Budapesthez vitt, amelyetazzal háláltam meg, hogy jó interjúkat(Korniss Dezső, Csorba Győző) ésvalóságfeltáró szociografikus riporto-kat írtam. (Ez utóbbiakból egy semjelent meg könyv alakban.) Pár évre ráa Száraz György-féle Kortárs munka-társat keresett, és Tárnok Zoltán javas-latára – Száraz: „Szakolczay? Ezt anevet meg ne halljam!” – valahogyanképbe kerültem. A főszerkesztő azértharagudott rám, mert korábban nyíltlevelezőlapon a folyóirat egy-két bot-lását szóvá tettem: „Kedves Gyuri! Ha

a Kosztolányi–Weöres levelezésben –a facsimilében közölt kézírás árulko-dik – az ifjúság helyett napsugártolvastok (valami ilyesféle blődségárválkodott a lapokon), kérjétek visz-sza az iskolapénzt!” Vagy: „Ha KósKároly századik születésnapjátköszöntvén nem veszitek észre, hogya közreadott tizenkét linómetszetbőlaz egyik nem az övé, dugjátok a tolla-tokat a földbe, hátha kivirágzik!”Tárnok Zoli azt mondta: „nem éppilyen munkatárs kellene nekünk?”Száraz egy hónap próbaidőre odavetta laphoz, és két hét után bocsánatotkért. A Kortársnál húztam ki – hogymennyi erőt beleadva, arról talán aköltők tudnának regélni – egészen anyugdíjaztatásomig.

– El kellett jönnöd?– Örülök, hogy eljöttem, mert

azóta – mint említettem, öreg gaval-lérként és üstfoldozóként, vagyis aszellem mindeneseként – szárnyalok.Nem kell mások (rosszul fogalmazóakadémikusok stb.) szövegeit átír-nom, javítani, a saját hülyeségemnekélhetek. Nem kellett volna eljönnöm– hányadszor is? – a Kortárstól, hanyílt színen, az Írószövetség választ-mánya előtt – szemtől szemben KisPintér Imrével – nem szorgalmazom a

főszerkesztői munkakörre való pályá-zat kiírását. Az elpihedő folyóiratotakartam volna friss erőkkel fölrázni.Kis Pintér, amint a fölkeresett delik-vensektől megtudtam, a választmányiülés előtti napon telefonon fölhívta abarátait, hogy támogassák újraválasz-tását. Az én erkölcsömtől idegen azilyesfajta játék. Mondta is valaki,„mért nem csörögtél ránk, hogyfőszerkesztő akarsz lenni, rád szavaz-tunk volna”. Nem akartam főszerkesz-tő lenni – mikor jó pár évvel azelőtt aHitelnél lett volna rá mód (mind a hatmunkatárs rám szavazott), akkor semvállaltam –, csupán a Kortárs meg-pezsdítését akartam.

– Érthetetlen, hogy miért nemakartál főszerkesztő lenni.

– Mert kibírhatatlan vagyok.Elsőbben azért, mert csak olyanokkaltudok tisztességesen dolgozni (barát-ra, ellenségre áll ez), akik komolyanveszik – szolgálatnak tekintik – aszakmát. S ehhez egy életben leg-alább két élet kell. A főszerkesztőnekis, meg a munkatársaknak is.Csaknem mindent ismerni, mindenüttjelen lenni – a fiatal tehetséget épp-úgy megtámogatni, mint a többköny-ves alkotót –, életpróbáló feladat. Akifejét adja az egyetemes magyar iroda-

26

nyitott mûhely magyar napló

1953

A Nagykanizsai SE 1926-os kerékpárversenyének győztese az író édesapja (középen)

lom istápolására, annak – ha tisztessé-gesen végzi a dolgát – se éjjele, senappala, se családja nincs. Csak fel-adat van. Csak ezermillió oldalakvannak, az olvasás Himalájája. Saki ezt nem tudja – akár időhíján, akár kényelemszeretetből,akár nemtörődömségből – meg-mászni, az ne vállaljon ilyen sze-repet. Ne vállaljon, mert isten-nek és embernek is vét.Megakasztja azt a kereket,amelynek hűség, odaadás aneve. Rákényszeríthető-e bárki-re is, hogy a kortárs magyarművészetet (rengeteg munká-val!) egyetlen glóbusznak lássa?Pedig az, hiszen a képző-, azene- és a színházművészet,akárcsak az irodalom, ugyanab-ból a valóságból – a XX. és XXI.század magyar valóságából, snem utolsósorban álmából – táp-lálkozik. Azt teszi – mit teszi,fölkentként avatja – élvezhető,esztétikailag leírható-megfogha-tó gyönyörré. Aki – csak egypéldát az ezerből – nem vesziészre, hogy a Vidnyánszky Attilarendezte opera, a Jenufa jég-kereszt-építése – benne a megölt csecsemő –,nemcsak Pilinszky Harmad na pon -jához áll közel, hanem Deim Pálötvenhatos bábujához és a szakralitá-sa révén izzó valamelyik Hager Rita-gobelinhez is, az keveset (pontosab-ban, nem eleget) tud a műfajok ésműformák közötti közlekedőedények– a hatalmas befogadóképességűvivő-erek – hasznos, olykor bámulat-ra méltó tevékenységéről. De neragozzuk tovább: hány írót láttál azoperában, a színházban, a Zeneaka -démián vagy a kiállítóteremben?Szinte egy kézen meg lehet számlál-ni. Hány szerkesztő-kritikus érzi fel-adatának, hogy hónapról hónapra aművészeti ágak legfontosabb folyó-iratait átlapozza (negyvenötöt veszekhavonta, s a velük való bíbelődéstől –sajnos már nincs Lipótmező – befelé

nő a hajam), s esetleg jó részét el isolvassa? Pedig az egészre való rálátáscsak így lehetséges. Tudom – mertezerszer a bőrömön éreztem – hogy

Szeged, Pécs, Debrecen, Szombat -hely, Kaposvár messze van, és mégmesszebb Kolozsvár, Csíkszereda,Sepsiszentgyörgy, Kassa, Újvidék,Ungvár, Bécs, Bukarest, London, stb.De az ott folyó, az egyetemes magyarművészetet gazdagító tevékenységnélkül lehet-e érvényes képet adniarról az élő és lüktető értékfolyam-ról, amelynek megismerésére éstovábbadására születtünk? Egy pe -helykönnyű Alföldi Róbert – a szel -lemi emberek által támogatott politi-ka mesterkedései révén jelenleg aNemzeti Színház első embere– mérhető-e ahhoz a Harag György -höz, akinek totalitásra törekvőagresszív látványszínháza úgy voltékes, utolérhetetlen, hogy benne agondolat komplexitását csak erősítet-ték a járulékos elemek: a történelmi semberi mögöttes?

Föllázadt szavak

– Kérdezed a kérdezhetetlent, éppezért a dühödért irigyellek. Nyilván te

is tudod, hogy a szimultán azirodalom mellett elsősorban asakkból ismerős kifejezés.Mindig csodáltam példáulPortisch Lajost, Ribli Zoltánt,Adorján Andrást, Lékó Pétertmeg a többi hírességet BobbyFischerrel és Kaszparovvalbezárólag, hogy egyszerrenegyven-ötven táblán adtak/ad -nak szimultánt, és csak nagyrit-kán csúszott be egy-egy döntet-len vagy ne adj’ Isten vereség.Ezerféle elhívásból és elhiva-tottságból táplálkozó munkás-ságodat és utánozhatatlanulegyedülálló létezéstechnikádatismerve téged is egy olyan szen-vedélyes és abszolút felkészült„játékosnak” látlak, aki egy -idejűleg több tucat mezőn képesáttekinteni az állást, ráadásul atét nem hat rá bénítóan, és kinem kényszerített hibát szintealig-alig szokott elkövetni.

Ennek kapcsán kérdezem, hogy mitgondolsz az idő, a szorgalom, a fegye-lem és a tehetség dolgairól?

– Kérdéseid úgy záporoznak, minta géppuskalövedékek. Ha nem vol-nék edzett, alighanem leterítenének.Jó is lenne a szellemnek ilyesféle, arohanásból való kivonása, hiszen anemlétezőt kiváltképp nem érdeklikaz összes létező ügyes bajos dolgai.Megpihenhetne. De ez – legalább isszámomra – az önfeladást jelentené.Más szóval, a megfutamodást. Mostmár nem magam elől, hanem a rámváró, a velük való megismerkedéstkínáló problémák elől. Ezek a „prob-lémák” persze nem problémák,hanem gyönyörök. A megsejtett szép,a megsejtett igaz továbbadásának azöröme. A kikiáltó kiáll a sarokra, sakár kérik, akár nem a hangot, úgyvéli, hogy neki kötelessége énekelni.

27

nyitott mûhelyjúnius

A cél előtt 800 méteren (Nagykanizsa, 1958)

Sütő András-i szóval a sötétség ellen?A bármikor bekövetkező tél ellen, azembersorsunkból következő félelemelleni hangos gyónást mímelve? Kihatalmasított föl arra – a kritikusnakDiderot dobja a lasszót: „Köve -telhetik tőlem, hogy keressem azigazságot, de nem követelhetik, hogymegtaláljam” –, hogy mindent meg-mérjek, s mint szent kincset továbbad-jak? Mért gondolom azt, hogy a világcsak úgy teljes, ha Szécsi Margit lírá-jának, a bécsi KunstForum Braque-kiállításának, Szilágyi István zseniálisHollóidőjének, a Galgóczy Judit ren-dezte Figaró házasságának és aszentpétervári Ruszlán és Lud -millának ismerete mellett (Netrebko aMarinszkij Színház másfél évtizeddelezelőtti produkciójában kezdte élesí-teni a szárnyait), azt is kell tudnom,hogy Károlyi Andrea, az MKB-Euroleasing Sopron csapatának aprofi létet nemrég abbahagyó, vajke-zű játékosa a közelmúlt meccseinhány közép-távolit és hárompontosatdobott az ellenfél kosarába? És akkormég az atlétikáról – kanizsai diákkéntott voltam a Népstadionban, amikorfél évszázad előtt az amerikai GlennA. Davis 400 méteres gátfutásbanvilágcsúcsot futott –, a teniszről, azökölvívásról, az úszásról, a csel-gáncsról, a vívásról, a birkózásról, azasztaliteniszről, a labdarúgásról, asúlyemelésről, a sífutásról, a tornáról,a kézi- és vízilabdáról nem is beszél-tem. Átok az emberen az érdeklődéstovább alig tágítható tonnája, deakkor még el is hallgattam lexikonol-vasói buzgalmamat, ami gyakranméreggel tölt el. Talán meg tudomírni – sajnos, eddig még csak pár betűcímszavát olvastam el – a Ki kicsoda2009 hiányosságait. (Egyetlen mák-szem a zsákból: ha egy-két perfor-manszot rendező „szobrász” a kézi-könyv szerint öröklétre ítéltetett –persze az illető „művészi munkássá-ga” mellett valamely város SZDSZ-ének ügyvivője –, akkor hogyan

maradhatott ki a súlyos életművetmagáénak mondható, de a díjadókfigyelmét mindvégig elkerülő kolozs-vári doyen, Kós András?) Felkészültjátékos volnék? Nem hiszem. Inkábbszorgos. S ha több évtizeden keresztülnézed a mezőt, nem csupán a virágotveszed észre, hanem az irdatlan szál-fák által elhullajtott kórót is. A tisztes-ség – sokan elfelejtik – pénzen nemmegvehető; de még egy karakteresjelző sem megvásárolható. Mi atehetség? Ki tudja? Főképp, ha azértékítéletek tótágast állnak, akkornehéz rá felelni. Németh László, akitűnő író és gondolkodó nem vetteészre – jóllehet a verssel (rosszul!)maga is foglalatoskodott – JózsefAttila lírájának zsenialitását, ugyan-akkor ez a költészet Bálint Györgyöt,a publicistát és Gaál Gábort, az eszté-tát nagyon is megérintette. Ki voltközülük a jobb kritikus, az elaluvóvagy az éber? Minden bizonnyal azutóbbi. Ma sem tudom, hogy mi –nyilván az általa érzékelt „hiba”kimondhatósága – hajtotta a süvöl-vény kritikust, aki szembemenvén akönyvből csak jót kiolvasóderékhaddal, 1971-ben Sütő And -rásnak levélben megírta, hogy azAnyám könnyű álmot ígér című regé-nye sokkal jobb lett volna, ha nemhúzná le a „farok”, a kissé didaktikusEpilógus. És annak is már negyvenéve, amikor Szilágyi Domokost azÉlet és Irodalom dilettáns, a versetcsak ugató kritikusától megvédtem –aki A láz enciklopédiája című könyv-nyi poémát süketen értékelve mindiga láp enciklopédiájáról beszélt –, mára düh hajtott. A szakmaiatlanság mintártó zsiványság megsemmisítése. (AFöllázadt szavak című írásomat –amely tulajdonképpen ellenkritikavolt – az irodalmi hetilap nem közöl-te.) A fegyelem nem más, mint érzé-kenység, odafigyelés és munka. Akisokat ír, annak könyveiben évtizedek-re visszamenőleg látható az értékíté-lete, s az is, hogy belőle mi tűnik „tar-

tósnak”? (Viszont van a kortárs iroda-lomkritikában olyan könyv is, amely-nek írásai csak úgy állnak meg a tal-pukon, ha mindenik értékítéletnek afordítottját vesszük.)

– Jómagammal együtt sokandicsérik sokfelé néző, mindent ponto-san leltározó, éberen számon tartó ésegyüttlátó-képességedet, melynekrévén a szinkronicitások magasisko-láját valósítod meg oly módon, hogyeközben a keresztmetszeti és hossz-metszeti elvet is érvényesíteni tudod.Jól gondolom-e, hogy a nézés és látáspraktikája és filozófiája téged márgyermek- és ifjúkorodtól foglalkoztatókardinális kérdés?

– A Magasiskolát, sajnos, nem énvalósítottam meg, hanem MészölyMiklós. Nem ezért, de folyamatosanmagas szinten művelt „magasiskolái-ért” kapott is tőlem – ez volt életébenaz első művészeti díj – egy (Sza -kolczay-féle) 10 forintos JózsefAttila-díjat. Amely nem más volt,mint egy kis szoborba belefoglaltpénzérme, a hozzá tartozó levél-in -dok lással. (Kiigazítván a kommunis-ta díjosztást, Aczél György legna-gyobb örömére – aligha szívlelte azilyesféle bajuszhúzogatást – másokatugyancsak kitüntettem. Ilyen kis szo-borral dicsekedhetett még többekközött – szegény CsíkszentmihályiRobit és Várhelyi Györgyöt mennyitzaklattam ez ügyben – Kardos G.György, Csukás István és SzepesiAttila is. Mindőjüknek ez volt az elsőkitüntetése.) Minthogy nem vagyok(csak a magam érvényessége szerint:tág látóhatár) liberális, ez irányú –vagyis fogható – kritikai munkássá-gomról (jókedvű értékbecslésemről)mindezidáig mindenki hallgatott, ésmagam sem nagyon forszíroztam,hogy „lököttségem” (ha már a díja-zottak nem díjaztak) napvilágrakerüljön. Hossz met szet? Kereszt -metszet? A szó el nem metszhet!Csak meggyötörhet, munkára sar-kallhat. Mint ahogyan sarkallt is.

28

nyitott mûhely magyar napló

Ennek a csavargó szellemi létérőltanúskodó filozófiának – lásd KassákLajos öntörvényű barangolásait –nem volt „filozófiája”, gondolatiszerkezete, csak ízlése és tartása.Igazat szólva, a véletlenek segítettekerre a pályára. Kanizsán, másodikosközépiskolásként a Főtéren sétálvaakadtam rá arra a kioszkra, amelynekkirakatában megpillantot-tam egy fehér borítójúfolyóiratot, az Igaz Szót.Megvettem, és nem értet-tem, hogy mi köze vanennek Románia Szocia lis -ta Köztársasághoz. Édes -apám és édesanyám sosemszólt arról – de az iskolaitanáraim sem –, hogymásutt is élnek magyarok.Erdély, Trianon, szétszakí-tott magyarság? Mind-mind fehér folt volt előt-tem. De a marosvásárhelyifolyóirat kinyitotta a sze-memet, s arra ösztönzött, hogy – 1956októberében-novemberében jártunk– egy egypéldányos iskolai újságotírjak és szerkesszek. Az igazgatónőbehívatott bennünket, megdicsértemunkánkat. S arra kért, adjuk neki,szeretné megőrizni. (Tisztességeskommunista volt, alighanem – mertkésőbb nem esett bánkódásunk –védeni akart minket.) A másik vélet-len? Talán épp segédmunkás voltam(vagy még a csepeli KözpontiTervezőirodában rajzoltam?), amikorvalahol olvastam, hogy az Írószövet-ség konferenciát rendez (1968!)Kettős kötődés címmel. A szomszé-dainkban élő magyar írók helyzetétkívánták neves előadók részvételévelmegvilágítani. Belopóztam a szövet-ség klubjába – mindenki nem ismer-het mindenkit, gondoltam, így rólamsem derülhet ki, hogy nem vagyokíró, csak érdeklődő –, s végighallgat-ván a szövegeket, azzal jöttem ki, eztén sokkal jobban tudom, mint ők (ti.akkorra már annyira ismertem ezen

irodalmak íróit és műveit, hogy sen-kit nem kevertem össze, és nemtévedtem el a művek labirintusában,mint egyszer-kétszer az általam iste-nített „nagyok”). S a szegediTiszatájban és a miskolci Nap -jainkban el kezdtem publikálni.(Olyannyira sikerrel, hogy írásaimalapján hívott meg Kovács Sándor

Iván a Kortárs szerkesztőségébe.)Boldog-boldogtalan szidja a foxi-maxit, mint elítélendő oskolát. Holottaz esztétika szakosítón ugyanazoktanítottak – például Poszler György, akitűnő Szerb Antal-kutató, irodalom-történész és kritikus –, mint azEötvös Lóránd Tudományegye te -men. (Nagy bű nöm, hogy sem a poli-tikai gazdaságtant, sem a tudomá-nyos szocializmust nem végeztem el,hiába kapacitáltak rá, így a Marxista-Leninista Esti Egyetemen is csak fél-oldalas maradtam.) Máig sem tudom– szünetlen éget a szégyen –, hogymiért nem vettek föl (már huszonhatéves vén szamár voltam) az ELTEma gyar–nép művelés szakára. Kétötöst és két négyest kaptam a felvéte-lin – a négyeseket egy Sánta-novellaelemzésére és egy tájékozódó (nép-művelés!) beszélgetésre –, s ez akevés pont nem volt elég az üdvös-séghez. (Mikor a népművelésből föl-vételiztető tanár megkérdezte, mi -lyen folyóiratokat ismerek, s én az

feleltem, hogy a hazaiakon kívül amarosvásárhelyi Igaz Szótól a pozso-nyi Irodalmi Szemlén át az újvidékiHídig és a párizsi Magyar Műhelyigmindet, a velem szemben ülő egykissé meghökkent. De nem annyira,hogy ötössel jutalmazott volna.)Megfogadtam, egyetemre legköze-lebb csak akkor megyek, ha tanítani

hívnak. (Szerencsére nemhívtak, és így nem derültki – holott ebből-abbólvalamicskét ismerek – azalultápláltságom.) Ámmindezek ellenére – sze-mem volt – megtanultamlátni és nézni. Hogy minéltöbbet segíthessek azok-nak, akik számára – ez időtájt különösen a határontúli magyar irodalomnakvolt sanyarú a sorsa – nemadatott meg (vagy csupánnagyon kis mértékben) afénybe való kerülés élmé-

nye. Illyés Gyula ötágú sípját s asípok összehangolását tartottam pél-dának, illetve feladatnak. Cs. SzabóLászló először hazatérvén majdnemelájult, amikor megtudta – két órátsétáltunk a Szerb utca környékén, s adisputát majd egy Duna-partra néző(IBUSZ?) lakásban folytattuk –,hogy nem egyetemi oktató vagyok(„melyik egyetemen is tanítasz?”),hanem csak olajipari technikus.(Merem hinni, hogy ebből az „eltéve-lyedésből” következett a Cs. SzabóLászló, az esszéíró című, évekig min-den folyóiratban letiltott, de mindmáiglegkedveltebb tanulmányom mély -fúrása.) A látás praktikája – mint-hogy nem verték ki a szememet, lát-nom kellett – és filozófiája – a föntés a lent ontológiájában létezik-eolyan szőlőkaró, amelyre fölfuttat-ható a bent – valóban kardináliskérdés, de ilyen emelkedettségek-kel még gyermekkoromban sem fog-lalkoztam. (Röhejesnek hangzik,hogy Kálmán Zsuzsi kisasszonya – a

29

nyitott mûhelyjúnius

Kós Károly 90. születésnapján.Középen: Herédi Gusztáv és Kányádi Sándor (1973)

laktanyában lévő étterem tető(vi -lágító)ablakán keresztül néztem akaposvári színház előadását – vezetettel Bartókhoz és az operákhoz. Azoperett után meg – az úttörő legyenszorgos – a laktanyaudvaron föllel-hető csontokat szedtük össze, mely-nek kilójáért a HulladékgyűjtőVállalat húsz fillért fizetett.)

Kisúgás, besúgásavagy Mao-papa a palláson

– A téged szinte egyenértékűen ésintenzíven foglalkoztató területek (iro-dalom, színház, opera, képzőművészet)kapcsán gyakran szóba kerül a kozmi-kus pillantás képessége, amit leegysze-rűsítve metafizikai érzékenységnek,fokozott éberségnek is szoktunk mon-dani. De ez még nem minden!Számomra ugyanis az élménycsúszdastációi (koncentráció, meditáció, kon-templáció) közben az Isten-problema-tika mindig megkerülhetetlen mozza-nat. Rilke és Ady, Mozart és Bartók,Michelangelo és Melocco,Munkácsy és Csontváryműveinek befogadása végsősoron ugyanazt az evidencia-és ráismerés-élményt erősítibennem: minden mögött ottrejtőzik Isten. Ady Endre,József Attila, Pilinszky Jánosés Utassy József versei ezt azélményt változatos formábanés egyetemes élménnyel feje-zik ki. Akárcsak ReményikSándor („Istenben az embersír fel, / Emberben örül azIsten) vagy Weöres Sándor(„Isten rajtad végtelen könny,/ Isten benned végtelenmosoly”) megvilágító erejűüzenetei, melyek emberlétünkalapmotiváltságán túl a pár-beszéd fontosságára is figyelmeztetnekbennünket. Életed és munkád soránhogyan alakult és milyen tanulságok-kal szolgált ez a párbeszéd?

– Zakatoló agyad rám világítólámpását csak úgy tudnám bensőfénnyé tenni, ha kötetnyi terjedelemállna rendelkezésemre (megtisztul-hat-e az ember egy tekenőnyiBalatonban?) a kérdéssor megvála-szolására. Nem is olyan régen, csakhoni és mai példáknál maradva, írtamegy tanulmányt az égi titok irodalom-ban-művészetben betöltött szerepé-ről, mi több, jelenvalóságáról (Valakijár a fák hegyén – A szakrális a kor-társ magyar művészetben). Régótakészültem erre a parttalan – mert min-den jó szándék ellenére szinte befog-hatatlan – téma (minden szimbólumegyetemes jelkép, ha úgy tetszik,„világmodell”) kibontására. Hogy agyerekkori Munkácsy-élmény katali-zátorként működött-e, ma sem tudom– ugyanis az ágyam mögötti falonévtizednél hosszabban gyönyörköd-hettem az Ecce homo és a KrisztusPilátus előtt című olajképek nagymé-retű reprodukcióiban –, de abbanbizonyos vagyok, hogy az elegánsmegjelenítés ellenére is kínzó szenve-

dés-élmény mint az átvállalt bűn föl-oldhatatlan föloldása (az élet önkén-telenül méretik ki, ám a halált mindiga „rendtevő” szorgosság – akár hatal-

mi eszközökkel – súlyozza), nagyonis ott állt a tengelyben. Hiszen aművek – s ebben nincs különbség avers, a plasztika, az olajkép, a grafika,a gobelin stb. között – ugyanazt azemberben megteremtett Isten-arcottükrözik. Mindig – ez megtisztulá-sunk legfőbb ígérete – az Olajfákhegyéről gurul le az az irdatlan„hólabda” (a fekete némaság gyászaezúttal mért ne változnék fehérré),amelynek vállra vétele (így növekszikbennünk a kereszt) érző emberségünkpróbája is. Nem az Istent cipeljük –lásd Pilinszky komor fényben égőcsipkebokrát –, hanem annak hiányát.A betölthetetlent? De akkor mi végreWeöres – még „politikai” drámáibanis föltűnő – orfikus mosolya, Adyátok-imája, József Attila tapogatódzó,önmagát profán módon az Úrral azo-nosító istenkeresése, CsontváryNapút-riadalma? Ám a kozmoszharangszava, a bennük-bennünkformálódó istenkép nemcsak a figu-rális művészetre esküdők sajátja(ebből a szempontból a „lépcsős”

Michelangelo és az „indás”Melocco édestestvérek), hanemelvontságuk ellenére a térfor-mákat plasztikai erővé avató,jobbára absztrakt művészeké(„hitértelmezőké”) is. Aki láttamár a franciává lett románparaszt, Brancusi Tirgu-Jiu-iszoboregyüttesét, benne is azégi lajtorjaként aposztrofálhatóVégtelen oszlopot – a föld fog-ságából kitörni akaró intellektusbronzból (és hitből) fogant ima-palástját –, az tudja, mirőlbeszélek. Ez a borostyánnalkoszorúzott csönd összeköthe-tő-e (ha Mozartot említeném,könnyebb volna a dolgom)Sosztakovics láz-zenéjével?Bizony, összeköthető. Mert a

Kisvárosi Lady Macbeth főhősébentoronyló bűn és az attól való szabadu-lás – megnyugvást csak a Tajga halál-menete és a meglelt verem hoz –, nem

30

nyitott mûhely magyar napló

Feleségével Rómában (1999)

más, mint az égbe tekeredő élet-halál-ösvény (a megváltott élet és az élettelmegváltott halál) dosztojevszkijimélységű szimbóluma. Sztálin tudta,hogy az ilyen istenkeresőknek miha-marabb el kell harapni a torkát, ésmagyar tanítványai ismindent megtettek azért,hogy az ilyenek – közöt-tük megannyi látnok –torka a hallgatás sötétjé-vel betömettessék. HaNagy Szent Baszileioszegyik művét idézem – azembernek nemcsak a maimeggazdagodók katekiz-musát, a KommunistaKiáltványt érdemesolvasgatni, hanem néhaaz ókeresztény írók egyi-két-másikát is –, rögtönérezni a hitben fogantszépségeszmény (a bennünk belülmosolygó Isten) egyetemességét.„Üdvözítőnk és Istenünk emberrevonatkozó üdvrendje visszahívás abukásból és visszatérés az Istennelvaló bensőséges kapcsolathoz, akitőlaz engedetlenség következtébenelidegenedtünk. Ezért jött el testbenKrisztus, ezt a célt szolgálják az evan-géliumi életforma mintái, a szenve-dés, a kereszt, a sír, a feltámadás,hogy a megváltott ember (kiemelés –Sz. L.) Krisztus utánzása révén visz-szakapja a kezdeti fogadott fiúságot.A tökéletes élethez tehát Krisztusutánzása szükséges, nemcsak azok-ban a példákban, melyeket életébenmegmutatott, a szelídségben, aláza-tosságban, türelemben, hanem magá-ban a halálban is, mint ezt Pál,Krisztus utánzója mondja: »Így hozzáhasonulok a halálban, hogy ezáltaleljussak a halálból a feltámadásra is«(Fil 3,11).” Nagy Szent Baszileiosztolvasva kétségkívül melegség tölt el,mégis restellkedem, hiszen – nemrégelhunyt barátommal, Nagy Gáspárralellentétben – én nem utánoztam, jól-lehet megérintett, Krisztust. Dsidát és

Tűz Tamást szerkesztve, no meg FáyFerenc nagy versének, a Keresztútnakaz elemzésekor el kellett gondolkod-nom az Istennel való párbeszéd fon-tosságáról, ám dühös természetemmiatt idegen tőlem a szelídség és az

alázatosság. Amíg a Koronatűz szer-zője, szegény Gazsi az összes besú-gójáért – nem kevesen voltak –naponta kétszer imádkozott, jóma-gam Bornemisza Péter-i fullánkkalés kiátkozó keservvel pokolra küld-tem a patkányfajzatját. Számomra akorbácsütést nem a fizikai szenve-dés, hanem az erkölcs – sajnoskorunktól nem is annyira idegen –porba hullása jelenti.

– Akárhogy is van, azt nyilván tesem tagadod, hogy Isten kegyelmeleginkább embereken keresztül nyil-vánul meg. A „csavargó esztétiká-ja” természetszerűen eredményeziaz utazásokkal, találkozásokkal ésélményekkel teli életet. Miközben asok irányú nyitottság és intenzívjelenlét szakmai és emberi hozadé-káról kérdezlek, eszembe jut a 60.születésnapodra készült emlék-könyv. Amikor leplezetlen örömmelbeavattál a könyvbe, egyfolytábanazt érezhettem, hogy számodra ezegy olyasféle, titokban sem reméltmegtiszteltetés, ami minden kitünte-tésnél százszorta fontosabb ésbecsesebb. Vélhetően azért, mert

nyereségeidet és veszteségeidetegyaránt emberekben méred.

– Negyven év alatt, 1967-ben kez-dődött ez a Kárpát-medencében valócsászkálás, valóban ezer emberreltalálkoztam. Minthogy többnyire

„kéziratgyűjtő” vagy tár-lat- és színháznéző utakramentem, munka-alkalmakvoltak ezek a kiruccaná-sok. A barátságok is ígyszövődtek, a lázas sem-mit-tevés helyett a lázasmindent-tevés jegyében.Amilyen marha voltam,Kolozs várra megérkezvénnyilvános telefonfülkébőlígy köszöntem be baráta-imhoz: „Jó reggelt! Itt vanCeauşescu!” Az öregeket– Kós Károlyt, Szabó T.Attilát és Balázs Pétert, a

festőt – szinte minden alkalommalmeglátogattam. Egyszer úgy esett,hogy nagyon el voltam foglalva, ésnem kerestem fel Kóst, a szentembert. Alig értem haza, már itt voltzsörtölődő képeslapja: „Hallom, ittvoltál, és elkerülted házunkat.Máskor ne tedd!” Az ilyesféle simo-gatásoktól dagadt a begyem, de min-dent meg is tettem – akinek kellett,gyógyszert vittem, a betűre éhesek-nek könyvet, a vigaszra váróknak jószót –, hogy kegyeikbe fogadjanak.Szégyellem leírni, szinte beleépültemaz életükbe. És ők is az enyémbe. Voltúgy, hogy szerkesztőként – az írónaknincs kedvesebb, mint a munkájairánti érdeklődés vagy egyszerűencsak a „hogy vagy?”-gyal kezdődősimogatás – kétszáz levelet írtam kéz-zel (úgy fogyott a drága töltőtoll, mintkocsmában az üvegpohár). Be csül -tem az írót, a képzőművészt, a szí-nészt, hiszen az igazi tehetség csak aző iszákjukat nyomja, mi – kritikusok– csupán az értékőrzés és -továbbadásfontos, de nem egetverő élményéértélünk. Az elmúlt két-három évtized-ben tizenegy olyan egypéldányos, kéz-

31

nyitott mûhelyjúnius

Sütő Andrással a kecskeméti Forrás szerkesztőségében (1971)

zel írott-rajzolt könyvet-albumot szer-kesztettem (hordtam össze) – fatábla,barna marhabőr, aranyozott csatok –,amelyekben a szakma hajtott fejet egy-egy, kerek születésnapját ünneplő íróés képzőművész előtt. (Egy ilyen uni-kum létrehozása négy-öt hónapig iseltartott.) Kik voltak az általam kitün-tetettek? Korniss Dezső (1), Csor baGyőző (1), Csoóri Sándor (1), SchénerMihály (2) Határ Győző (2), SütőAndrás (1), Deim Pál (2) és NagyGáspár (1). Hatvanadik születésna-pomra barátaim – a költő Nagy Gáspárés Szepesi Attila s a grafikus MuzsnayÁkos és Püspöky István – a „közösségnevében” ezt viszonozták. VinczeLaci, a szentendrei papírmerítő – mintminden alkalommal – adta a papírt, ésfizette Takács Ferencet, az aranykezűkönyvrestaurátort-könyvkötőt, s a köl-tők és képzőművészek meg adták amunkáikat. Szinte röstellem fölsorolnia nekem kedveskedőket, hiszen a köl-tők-írók hada (Határ Győzőtől BellaIstvánig, Orbán Ottótól és TőzsérÁrpádtól Ferenczes Istvánig, CsoóriSándortól Nagy Gáspárig és PintérLajosig, Rába Györgytől ésGyurkovics Tibortól Kalász Mártonigés Restár Sándorig, Marsall Lászlótólés Czigány Györgytől Nagy Gáborig,Vasadi Pétertől és Tornai JózseftőlSzepesi Attiláig, Hárs Ernőtől KovácsAndrás Ferencig és Villányi Lászlóig,Ébert Tibortól és Tarbay EdétőlVeszelka Attiláig és Botár Attiláig,Kolozsvári Papp Lászlótól és RózsásJánostól Ács Margitig és GálfalviGyörgyig, Gál Sándortól TamásMenyhértig és Fábián Lászlóig, ÁghIstvántól Bogdán Lászlóig és CukorGyörgyig, Tandori Dezsőtől KissBenedekig és Kemsei Istvánig, KissDénestől Kerék Imréig és PrágaiTamásig, Lászlóffy Aladártól VeressMiklósig és Lackfi Jánosig, GergelyÁgnestől és Bertók Lászlótól CsikiLászlóig és Döbrentei Kornélig, PékPáltól Szigeti Lajosig és AgócsSándorig, Pécsi Gabriellától és Kerék

Imrétől Béki Istvánig, ZsávolyaZoltánig, Lelkes Máriáig és KelemenLajosig) olyan változatos, hol ünnepi,hol cirkuszos hangulatot produkált,hogy ilyen gesztust alig lehet szemle-sütés nélkül elviselni. A nemrég meg-halt barát, Csiki Laci verséből egy kie-melt versszak: „fogódzkodj azért déli-bábba / mert hátha mégis hátha / szel-lemi valóság / lesz a maradt ország /valamikor holnap”. S képzőművész-barátaim (Gerzson Pál, SchénerMihály, Balogh László, Deim Pál,Németh Miklós, Sulyok Gabriella,Csíkszentmihályi Róbert, ÁgothaMargit, Kovács Péter, Kő Pál, FöldiPéter, Krajcsovics Éva, SzentgyörgyiJózsef, Bencsik János, Aknay János,Kárpáti Tamás, Muzsnay Ákos, MóserZoltán, König Róbert, Orosz István,Korányi Gábor, Kurucz István András,Keresztes Dóra, Eszik Alajos,Kelemen Marcel, Ács István,Csabonyi Klára, Parádi Tamás,Rékassy Eszter), nem beszélve a kottá-val megörvendeztető zeneszerzőről,Balázs Árpádról, ugyancsak kitettekmagukért. A különféle világlátásokatés irányzatokat egybefogó értékvonu-lat számomra fölöttébb azért volt ked-ves, határozott és sokszínűségébenbámulatos, mert kutakodásom érrend-szerét tükrözte: a sok irányból összejö-vő (épülő!) határtalanságot.

– Egy emlékezetes interjúbanFaragó Laurának nyilatkozva (2003)olvasható tőled egy igen fontosmondat: „Dicsekedjek az zal (netánröhögjek rajta?), hogy az évtizedekalatt szorgos munkával összegyűjtöttNagy Gáspár-dosszié több százoldalra rúgó följelentéseinek elsőoldalán szerepel a nevem?” Tudvaazt, hogy a Securitate is mindig anyomodban volt erdélyi útjaid során,a hazai titkosszolgálat éberségénekköszönhetően bizonyára van nekedsaját dossziéd is. Felté telezem, hogymár volt alkalmad beletekinteni, ésutólag sok minden megvilágosodottszámodra.

– Feleségemet, Faragó Laurát„végzetes” találkozásunknál csaknemhúsz évvel korábban megismerhettemvolna, ha nem dönt le lábamról vala-minő betegség. Tehát a hetvenes évekelején a Marcibányi téri MűvelődésiKözpontban rendezett három fiatalművész – Nagy Gáspár költő,Szakolczay Lajos kritikus, FaragóLaura énekművész – találkozója teljesegészében ezért nem jött létre. Viszonta szövegemet előre megírtam – mind-máig közöletlen –, s a besúgó, nemismervén engem akkor még, csak aplakáton látott névvel tudott azonosí-tani, s azt hitte, hogy én ágálok aközönség előtt, holott szerkesztő-tár-sam, Jankovics József olvasta föl abevezetőmet. (Tehát a hármast csaktávolról erősítettem.) Naiv lévén Cs.Szabó sárospataki temetésén is aztgondoltam, hogy a „fotóművész” –nyíltan szembeállva a delikvenssel –azért fényképezett le mindannyiunkat,mert irodalomtörténeti eseményrészesei voltunk. Dehogy, a szolgálatvolt ránk kíváncsi. 1974 nyaránMarosvásárhelyen a Securitateembere napokig követett – kiegészít-vén a közelemben lévő élő vagy holt(lehallgatókészülék) fület –, és fotó-masináját is sűrűn kattogtatta. Amikorészrevettem, hogy a lógó kezébenlévő géppel alulról fényképez, külön-böző pózokba vágtam magam.(Gálfalvi Gyurit ezért be is hívatták ahivatalba: „mondja meg a barátjának,máskor ilyet ne csináljon”. Azt felelte:„nincs mit tenni, a barátom vidámember”.) Félreértés ne essék, nem vol-tam én ilyen bátor, de hogy igazánsosem ütöttem meg a bokámat, kint ésbent is fölszabadultan ficánkoltam.Sütő András írja Szemet szóért címűkönyvében, a barátoktól kapott (a for-radalom alatt a sárból fölszedett) pak-saméta kapcsán: „NOTA – 1974. 06.12-én. Terjedelmes jelentés Szako l -czay Lajos budapesti kritikus erdélyiútjáról, találkozásairól a helyi írókkal,szerkesztőkkel. Egy De Gaulle, egy

32

nyitott mûhely magyar napló

Nixon iránt sem tanúsíthattak volnaodaadóbb figyelmet. A beszámolóminden találkozását, úgyszólván min-den mondatát rögzíti. Két eset lehetsé-ges: a vele folytatott beszélgetéseinketmagnószalag rögzítette, vagy besúgójegyzetelte. Kiderül ilyenformán,hogy Kolozsvárról jött, majd váro-sunkból Csíkszeredába és Sepsiszent -györgyre igyekszik. AKortárs szerkesztője-ként kéziratokat pró-bál gyűjteni, amitviszont párthű kollé-gánk nem helyesel, sőttiltakozik is az efféletörvénysértések ellen.Kéziratokat kizárólaga cenzúra engedélyé-vel lehet külföldre jut-tatni. Magyarországpedig az erdélyimagyar írók számára:külföld. Ugyanolyan,mint Anglia, Pakisz -tán, vagy a Fidzsi-szigetek. Beszél getéseink egyik fontostémája: a romániai magyar irodalomún. kettős kötöttsége. Az tehát, hogyrészint a hazai kultúrához, részint azösszmagyar irodalomhoz kapcsoló-dik. Párthű emberünk ez ellen ugyan-csak tiltakozik. Ez a felfogás arrólárulkodik, hogy Magyarország beleakarja ütni az orrát Románia belügyei -be. Részletes helyszíni közvetítésarról, hogy Szakolczay meglátogatottengem az Új Élet szerkesztőségében.Sőt, novellát is kért folyóirata számá-ra”. (Meghallgatás helyett lehallgatás– Irodalmi szakemberek a kémelhárí-tásban). Csak mosolygok az egészen.Sütőt Bukarestben fölszólították arrais, hogy határozottan közölje velem(Kolozsvár, Bábszínház, y év, y hó -nap, q nap, jobboldal, 8. sor, harmadikszék) a hivatal kívánalmát: „tartóz-kodjék a nyílt színi tetszésnyilvánítás-tól” (Egy szenzációs, Kovács Ildikórendezte Karnyónét láttam, amelybena kopasz Péter János – később Harag

a Magyar Színház előadásain is föl-léptette a színészt – alakította a cím-szerepet.) Az itthoni dossziém mégnem volt a kezemben. Ki fogom kérni– csak most is annyi ügyben foglala-toskodom, hogy sajnálom az utánajá-rásra az időt –, hiszen emlékezetfrissí-tőnek alighanem a legkitűnőbbdokumentum. Termé szetesen engem

is be akartak szervezni, s minthogynaiv voltam – aki a határon túlimagyar irodalom iránt egy kicsit isérdeklődött, azt mindenben segítettem–, a Kortárs akkori, Duna-parti szer-kesztőségéből (Széchenyi u. 1.), ahola nagy nyüzsgés miatt nem lehetetthosszabban beszélgetni, engedvén ahívó szónak, kimentem a közeliGerbeaud-ba. Gipsz Jakab (nem voltilyen karakteres neve) bemutatkozott,és a kárpátaljai irodalom dolgai felőlérdeklődött. S egyszer csak előállt azötlettel: barátaimnak sokat tudnéksegíteni, így a gennyember (akielmondása szerint természetesen azELTE-n végzett magyar szakon), habizonyos dolgokról tájékoztatnámőket. Csak akkor esett le a tantusz,hogy milyen helyzetbe ke rültem.„Meg vetem az erkölcstelenséget, skülönben sem vagyok besúgó alkat,mert ahogyan innen kimegyünk, tele-kürtölöm a világot, hogy mire akartakrávenni”. Kíváncsiskodó csönd.

„Egyetlen szervezetnek va gyok tagja,az Irreálnak.” (Ha jól emlékszem, ezvolt „jogutódja” az írók hajdani híresfocicsapatának, a Szocreálnak.)„Kérem, nálunk is lehet sportolni, jólfölszerelt a BM tornaterme” – volt aválasz. „Nem mondtam? Nem leszekbesúgó.” A szolgálat embere egykicsit értetlenkedett. S minthogy nem

volt miről beszélni, hall-gatással múlattuk azidőt. „Ha nem, hát nem,de azt megengedi, hogyfélévenként fölhívjamtelefonon?” „Nem. Vi -szont, ha kíváncsiak avéleményemre, kérjenekmeg egy, a Belügy -minisz tériumban tartan-dó előadásra. Ott lehetmindenki az érdeklődőkközött, a felettesektőlkezdve a közkatonákig.”„Kérem, ez nem megy.”Csöndben elváltunkegymástól. Telt-múlt az

idő – közben én fűnek-fának elmesél-tem a kalandomat –, s lassan felednikezdtem csőbehúzásomat. Ám egy-szer csak csöng a szerkesztőség tele-fonja – a porta melletti kis szobábanTakács Imrével, a jobb sorsra érdemesköltővel (ismeri-e valaki e nevet?)rontottuk a levegőt –, s a titkárnőmondja, hogy engem keresnek.Bemutatkozom, az idegen is bemutat-kozik. Zavarodottság. Még egyszermegmondta a nevét, s akkor is hall-gattam. Majd: „Nem tudom, ki ön,segítsen ki! Legalább azzal, hogy árul-ja el, prózát küldött be vagy verset?”„Micsoda?” „Ha tudom, hogy milyenműfajú írást kaptam, talán fölfrissül azemlékezetem.” S akkor fölidézte aGerbeaud-beli találkozásunkat. Erreén, hangomat jól kieresztve: „Elmésza büdös kurva anyádba, te tetves!”„Barátunk” hajlott a szóra, és letette akagylót. S egy perc múlva már, lesza-ladva a félemeletről, két És-nél dolgo-zó kolléga nyitott ránk, hogy megtuda-

33

nyitott mûhelyjúnius

Születésnapi köszöntés. Balról: Csíkszentmihályi Róbert, Sz-né Balogh Ágnes,Szüle Tamás, Muzsnay Ákosné, Nagy Gáspár, Sulyok Gabriella, Lászlóffy Aladár (2006)

kolják, ki az a magyar író, akivel aKortársnál ilyen hangon beszélnek.(Az egyik érdeklődő, azt hiszem,Varjas Endre volt.) Pár év múlva kétgyanús alak megint megkeresett a szer-kesztőségben, s minden előzmény nél-kül nekem szögezték: „Tudja, hogy afeje fölött szaladgál Vízl Eduárd?”„Nem hiszem. Kérem, én ilyen nevetnem ismerek!” „Jó lesz, ha vigyázmagára, valamilyen Mao-összesküvéstszerveznek, nehogy belekerüljön.”Bolond buksim nem tudta, hogy VízlEduárd azonos Varjas Endrével – éncsak az írói nevét ismertem –, s mint-hogy nem vagy alig-alig hallottam amaoista csoport tevékenységéről –Kós Károly nem volt maoista, Pás -kándi Géza nem volt maoista, a kör-nyezetemben seki sem volt maoista –,tudatlanságomat a „küldöttek” enyhemosollyal és fejrázással jutalmazták.

Életerő, erkölcs

– Mondanál valamit azokról azéletre szóló élményekről, ösztönzések-ről és emberi példákról, amelyek ele-mentáris módon beléd égették a „koz-mikus éhségérzetet”, a számodra hal-latlan élvezetet, sőt gyönyörűségetjelentő „kultúrlibikóka hullámzását”!

– Hogy milyen volt – milyen most,hiszen ma is állok a vártán – szerkesz-tői, kritikusi munkám, arról már sokatbeszéltem. A legegyszerűbben: mindignagy odafigyeléssel és erőbefektetés-sel tettem a dolgomat; ahogy lehetett.Ezért nem jár dicséret. (Ha a politika isilyen szorgalmasan vakargatná ahónalját – különben is, olyan, mint apúpos ember, aki álmában elfelejti apúpját, és szűzlánynak képzeli magát–, nem állnánk ott, ahol.) De térjünkvissza a saját gyönyörhöz. Ezer felőlzuhantak rám az élmények, s ha min -det elmesélném, alighanem itt is kénealudnod nálunk. Csak egy párat! KósKároly zseniális alakja lenyűgözött –életem legnagyobb, legmeghatáro-

zóbb élménye volt, hogy megismer-hettem a reneszánsz embert – hiszenművészete (építőművész volt, emellettgrafikus, író, szerkesztő, mezőgazda,politikus) nem mindennapi bátorság-gal párosult. Odahagyván a budapestiműegyetemi katedrát, hazamentErdélybe, mert érezte, Trianon sokkjá-ból ki kell vezetni az embereket. A miigazságunk, a mi erőnk, építeni kell –vallotta. Egymaga volt a cselekvőethosz. S Szilágyi Pityók Szamosmenti barlangjában ülve – egy napbeszélgetés, és úgy fölfüstölődtem,mint a sódar –, ráláthattam azokra a„miniatúrákra”, kézzel írott lapokra(hangyányi betűk), amelyekből Nobel-díjat érdemlő regénye, a Kő hull apadókútba összeállt. (Tessék megfogódz-kodni, a németre fordított könyv, nemötszáz, nem is ötezer, hanem ötven -négy ezer példányban jelent meg. Ilyenelőzmény után nem kéne a Hollóidőtbenevezni valamelyik frankfurtikönyvvásárra?) A londoni HatárGyőző, az örökös harlekin – drámáimiért nem tudnak érvényt szereznimaguknak a magyar színpadon? – filo-zofikus búskomorságában is maga volta Golghelóghival burjánzó életerő.Gyermekeim kívülről fújták aLibegőből a Popmester három hadaró-rigmusát: „Ugat a világ, ugat, / ugat avilág, ugat, / haláli jó a hangulat”. HaKassák vagy Nagy László – nemrégünnepeltük Egerben az ezüstfejűt –ruháját megsimogathattam, már neméltem hiába. 1976-ban úgy éreztem,hogy végleg letettük a vállunkról azöngyilkos Szilágyi Domokos tölgyfa-koporsóját – ti. Kolozsvárt azEgyetemek Házából (Szisz ott volt föl-ravatalozva) nyolcan hoztuk ki ésemeltük a gyászhintóra deszka-örök-létbe zárt barátunkat –, de miután kide-rült, hogy ez a tündökletes tehetségbesúgó volt, úgy érzem, halálomigképtelen vagyok ledobni ezt az irdat-lan terhet. Lepkecsontváz alakja behe-móttá nőtt, s mindmáig nem tudom,lesz-e mód a házsongárdi halott – tisz-

tának csak a tisztát őrizhetjük meg –rehabilitálására. (Ha másra igen, rámért nem szórok kénköves nyilakat,csak nem itt akarok megbocsátóvá,„Krisztus-követővé” válni?) HaragGyörgy – miért nem emlegeti a magyarszínház sűrűbben ezt a nevet – magavolt a csoda. Egyetemes varázslat.Olyasvalamit tudott a rendező – a töp-rengő gondolkodó – művészetéből,amit talán senki. A színész és a dráma,a múltba gyökerező ma iránti alázatot.Sütő-ciklus (Kolozsvár), Csehov-cik-lus (Újvidék), Tarelkin halála (Sza -badka), Csongor és Tünde (Kolozs -vár), Három nővér (Marosvásárhely) –mind-mind mérföldkövek – és mégmennyi kitűnő rendezése maradt emlí-tetlenül – a modern (nemcsak magyar!)színházművészetben. Ezt a gyönyörtélvezni és értéktovábbadással szolgál-ni, kell-e ennél fölemelőbb érzés?

– A Korunk szerkesztősége (KántorLajos és Balázs Imre József) 2001tavaszán körlevelet juttatott el azegész magyar nyelvterület több mintszáz irodalmárához, arra kérve őket,hogy nevezzék meg a XX. század tízlegszebb magyar versét, és rövidebb-hosszabb esszében indokolják isválasztásukat. Végül is száznégy költő,irodalomtörténész, kritikus válaszolt akérdésre, így született meg az a külön-leges, félig komolynak, félig játékos-nak tekinthető kötet, amely Pilinszkynyomán a Teremtmények arca címetkapta. Te kétségekkel és okos megfon-tolásokkal teli, elegáns válaszleveled-ben (Dadogós levél a versről, avagyaz egymással összemérhetetlen érté-keket listázó boldog keservei) egyhatszor tízes listával rukkoltál elő, demég ezt is kevésnek és töredékesnekérezvén, a benned sajgó hiányérze-tekre utaltál. Az általad akkor megje-lölt és a köztudatban kevéssé ismertversekhez fűződő személyes viszo-nyodról és ezek kánonban betöltöttszerepéről kérdeznélek most!

– Egy ilyen játék, hiszen játék voltez a szavazás, arra legalább jó, hogy

34

nyitott mûhely magyar napló

megtapasztaljuk a strigulákat összegzőstatisztika – torzító? csak nagyjábólhelytálló? – véleményformáló erejét.Ha a végeredményt vesszük, magamelégedett lehetek, hiszen a találatokalapján a száznégy líra-bolyongóközül négyes holtversenyben a máso-dik helyet csíptem el. „A végső sor-rendhez a szavazók közül Orbán Ottójárt legközelebb, hét vers ese-tében szavazatai egybeestek akonszenzuálisan »tíz leg-szebb« verssel. Öt-öt verset»találtak el« Elek Tibor,Szakolczay Lajos, TornaiJózsef, Tőzsér Árpád.” De atudós tömeg hiába hajtja amalmot, ha nem tud választa-ni – mert kinek-kinek más azízlése – az egy gazdától valótíz legjobb gabona közül(kettőnek ezt tetszik, három-nak az stb.), könnyen megle-het, hogy a nagy szórásban azviszi el a pálmát, akinek csupán egyigazán lisztre érett búzája leledzik akocsiderékban. Magyarán: egy nagyköltő nagy versének saját (másik nagy)verse az igazi ellenfele. Így maradthoppon ebben az igazságos-igazságta-lan játékban a huszadik század talánlegnagyobb költője, Ady Endre.Minthogy több nagy (szép) költemé-nye van, egyik a másikat kioltotta. Azeltéved lovas (7), Az ős Kaján (7), aKocsiút az éjszakában (7), azElbocsátó, szép üzenet (5) és az Intésaz őrzőkhöz (5) szerzője – noha a köl-tők említésének a sorrendjében JózsefAttila (103) után a második helyet fog-lalja el (73), nem került bele abba azarany tízesbe, amelynek sorrendjétKosztolányi Dezső Hajnali részegsége(35 szavazat) vezeti és Dsida JenőPsalmus Hungaricusa (11) zárja. Astatisztika mint mérőeszköz tehát azélbolyból kipenderítette Adyt, de eznem jelenti azt, hogy költészete csakegy fikarcnyival is elmaradna a „leg-nagyobbakétól”. S hogy a tizennyolc-szor említett Kassák Lajos – mert A ló

meghal a madarak kirepülnek joggal-jogtalanul tarolt – a képzeletbeli pódi-um hatodik lépcsőjén foglal helyet, ésa huszonnyolcszor szóba hozott NagyLászló remek versei, a Ki viszi át aSzerelmet (5) és a Menyegző (5) a köl-temények rangsorában épphogy csakbeleférnek a harmincba, az ilyesfajtaértéklibikóka – jórészt az emlékezet

elevenségétől függő – megbízhatatlan-ságára utal. Több mint feledékeny az atudat, amely nem tud elszakadni a sze-kértáborhoz való tartozás örömétől-gyötrelmétől – ennek olyan jelentősköltők is megitták a levét, mint HajnalAnna vagy Szécsi Margit ( a maga egyemlítésével Csokonai Lili, a kései„Vitéz rokon”? mindkettőjüket meg-előzte) –, s fényesíti a tarlót, ahelyetthogy a zöld vetést pártolná. Korkép ezis, kóros kinövésekkel tarkítva; s alajstrom inkább vall egy humán beállí-tottságú szakmai közönség pillanatnyi,a kánonképzéstől ugyan idegenkedő,de a „saját tábort” akarva-akaratlanerősítő ítéletéről, mint a valódi líraér-ték megbecsüléséről. Érted-e zavaro-dottságomat és elkeseredettségemet?A „slágerek” természetesen – termé-szetesen? – kimaradtak (elég legyencsak Gyóni Géza, a nem nagy költőnagy versét, a Csak egy éjszakáracíműt említenem) – a megfeddés ter-mészetesen magamnak is szól –, mint-ha a művészeket nem az hajtaná, hogylegalább egy olyan slágert írjanak

(ebből a szempontból Juhász GyulaMilyen volt szőkesége című költe-ménye és Donizetti Szerelmi bájita-lából Nemorino híres románca édes-testvérek), amely nagy körben, s föl-tehetően az időből nem kiesve meg-őrzi nevüket.

– Az eltérő ízlésirányok (szekértábo-rok) közötti párbeszéd hiányáról, az

áldatlan helyzet hátulütőirőlnemcsak irodalom- és művé-szetkritikusként, hanemkönyv- és folyóirat-szerkesz-tőként is gazdag tapasztala-tokkal rendelkezel. A legutób-bi időszak nevezetes évfordu-lói (József Attila, Ady, Babits,Kós Károly, Nyugat, AHolnap, Wass Albert, Dsida)kapcsán, továbbá a KulcsárSzabó-féle irodalomtörténe-ten jócskán túltevő Szegedy-Maszák-féle háromkötetestükrében hogyan ítéled meg a

további párbeszéd és a konszenzusonalapuló kánonképzés esélyeit?

– Ez utóbbira felelve szomorúanállapítom meg, hogy sehogy. Mert azesélytelenségnél nincs borzasztóbbállapot. Egy Ágh Istvánnak, egyCsoóri Sándornak, egy TornaiJózsefnek, egy Szilágyi Istvánnakmegadatott-e, hogy a százévesNyugat kapcsán, akár a folyóiratról,akár egy-egy szerzőjéről a TV1műsorfolyamában – ebben az artiszti-kus hebehurgyaságban – valamitszóljon? (A poszt modern – ez ám aszenzáció! – önmagát ejtette teherbe.)A legnagyobb Karinthy-szakértőSzalay Károly, aki idestova fél évszá-zada foglalkozik Karinthy Frigyessel– s egyben a filozofikus humorralábrázolt világ és a magyar szatíra föl-kentje (ezer más dologról – például aKarikatúra és groteszk a magyarközépkorban című szenzációs köny-véről – most ne is beszéljünk) –, egy-szer is képernyőre, a szidolozott fejű-ek képernyőjére került-e a nagy ünne-pi hacacáréban, akkor, amikor félte-

35

nyitott mûhelyjúnius

Szilágyi Istvánnal a Könyvhéten (Csatorday Zoltán felvétele, 1999)

hetségek, pösze és gurgulázós, akárirodalmi-művészeti szakértőként ismegnyilvánuló média-sztárok uraljáka liberális és kommunista pénzverdekegyéből a terepet? (Némelyikükből,mert inspirálja őket a konc, talán tévé-elnök is lesz.) Fel kellene végreébrednünk, hogy lássuk: a politikakézből eteti az embereit (az önmagu-kat függetlennek-liberálisnak tartóírók harapják, szinte az adó kéz ujjaitveszélyeztetve, a legnagyobb dara-bot), s ezért meg is követeli a lábhozvaló simulást. Esterházy Péter OrbánVik című cikke – olvassunk csak egykicsit visszafelé az időben! – csupánakkor lenne hiteles, ha a bátor leleple-ző utána megírta volna a Horn Gyu, aGyurcsány(i) Fer című szellemes esz-mefuttatásait is. De a nép vesszőfutá-sát nem látván, hallgat – akárcsak atöbbi, korábban vagdalkozó, ma anemzetvezetőt dicsérő írástudó –,mint a sír. Nem bolond a száját a forró(jóllehet egyre hűlő) kásával meg-égetni. Kulcsár Szabó Ernő irodalom-történetéről kérdeztél? Hiányai – merta szerző láthatóan keveset olvasott –ordítóak. De az összefoglaló mégisegy karakteres vélemény, hiszen az

irodalomtörténész jóhiszeműségétaligha lehet kétségbe vonni. Ehhezképest a Szegedy-Maszák Mihály fel-ügyelte – a köz pénzén vigadó –Magyar irodalom történetei mélyre-pülés. Értékhibbantsága már-márgyalázat. Lesz-e konszenzuson alapu-ló kánon-képzés? Csak akkor, ha anagy fejek legalább egy dologbanmeg tudnak állapodni: Rejtő Jenő, azúj „mesterségesen csiholt” értékrang-sor futtatottja csupán harmadlagos íróMóriczhoz, Krúdyhoz, Karinthyhoz,Füst Milánhoz képest. (És vég nélkülsorolható volna a nála értékesebbderékhad, a maiakkal kiegészítve.)Hogyne tudnám értékelni a Stux,maga párizsi lett és a Löwinger, óhLövinger, nagy benned a lőinger(orfeumi) báját, de ha egyszer is aJónás imája vagy Zelk Zoltán remeke,a Sirály elé teszem a két kuplét, nyu-godtan húzzanak karóba. (Bár el istudom énekelni a ledér szövegeket,akárcsak Verdi rabszolga- vagyMuszorgszkij forradalmi kórusát.)Tagadhatatlan, hogy a Piszkos Fred ésa Stux úr a magyar irodalom és amagyar művészet része, sőt gazdagító-ja, de mégsem állhat az utóbbi a hatal-

mas alkotmánynak azon a lépcsőjén,amelyen Erkel Hazám, hazámja, sRejtő sem sütkérezhet azon a teraszon,ahol egy Tersánszky Józsi, egyKarinthy vagy egy Tamási foglalhelyet. (Addig pedig fölöttébb érde-mes, jóllehet itt-ott biceg, a régi spenótköteteit olvasni, amíg nem készül –nem a külföldi, jól megkonsruált elvá-rásokra kacsintva, nem posztmodernálorcában a nemzet értékeit kiirtva –egy újabb, a nagyképűsködés helyettszakmailag helytálló irodalomtörténet.)

– Miközben a korszakos alkotók(Illyés Gyula és Csoóri Sándor,Tamási Áron és Sütő András, JuhászFerenc és Kányádi Sándor, NagyLászló és Nagy Gáspár, MáraiSándor és Gion Nándor, SzilágyiDomokos és Páskándi Géza, NémethLászló és Szilágyi István) életművéregondolva hagyomány és modernség,magyarság és egyetemesség össze-függéseiről elmélkedünk, óhatatlanuladódik a kérdés: Mit ér az ember, hamagyar, és mit az irodalom, amelyépp a magyarságot, a nemzeti jellegettagadja meg?

– Mit ér az ember, ha magyar?Sokat. (Mint ahogyan – lasszózunk

36

nyitott mûhely magyar napló

A vasalás gyönyörei és nehézségei (2009, S. Faragó Gyöngyi felvétele)

csak be más nemzeteket is! – hasonlókérdés tüzében sokat ér az orosz, azangol, a spanyol ember is.) Mit ér aza magyar irodalom, amely megtagad-ja a magyarságot és a nemzeti jelle-get? Semmit vagy legalábbis nagyonkeveset. De hát Puskinban,Tolsztojban, Doszto jev -szkijben nem az a legérté-kesebb, ami orosz, ésCervantesben, ami spa-nyol, s Williamsben, amiamerikai? A magyar író,így volt ez évszázadok óta,elsősorban a magyar olva-sónak ír. Nyelve is a népetszolgálja. (Ösztövér kútá-gas, hórihorgas gémmel –lefordítható-e ez bármelynagy nyelvre?) Ebből akalitkából bele lehet ugrania globalizáció nápolyijávaletetett összművészet hatalmas tenge-rébe – itt-ott talán még a csobbanás ishallik (fizetett hangkonstrukció) –, denem nagyon érdemes, mert a sikercsak pillanatnyi. Hiszen a magyar iro-dalom – legalább is az értékőrzőemlékezet így működött eddig – akétesen csillogó műveket kivetimagából. Viszont a jól megírt magyarmű – gondoljunk csak a Hollóidőörök érvényű szimbolikájának a va -rázs latára – úgy magyar, hogy egyút-tal egyetemes is.

– A kolozsvári Szilágyi István lát-hatóan a kedvenced. De ezzel a törté-nelmi példázattal közelebb jutunk-e ajelen gondjaihoz?

– Bizony közelebb. Mert a száza-dokkal ezelőtti történetben életerővan, erkölcs van, a gonosszal szembe-ni stratégia van. A regény annak issokat mond, aki csupán a történetet, afordulatos cselekményt élvezi, ám akiszimbólumvilága mögé lát – semmi-képpen önfeladás, hanem valaminőegyetemes szeretet (ez az egyénreéppúgy vonatkozik, mint a nemzet-re)! –, az olyan értékekkel fog gazda-godni, mintha az Emberi színjátékot

olvasta volna. A legmaibb mű.Gondozd a magyarodat – mondottavolt jó pár évvel ezelőtt Esterházy, énannyi tennék hozzá, hogy gondozd –nem durvasággal, hanem szívjóság-gal – a négeredet, cigányodat, zsidó-

dat, hottentottádat is. Ez a közelség –a regény összes hegyvonulatának acsúcsán különösen megülő embersze-retet – arra készteti az olvasót, hogynézzen magába. Én nyugodtan kiél-hetem a „háztáji rasszizmusomat”, ésszégyellnem sem kell magamatakkor, amikor így udvarolok a négermenyemnek (kedvel is): „Gyere ide,te fekete gyönyörűség!” Viszont atőkét (osztalék, jutalék, potyadék) ahóna alatt hordó politikai elit – már-már veszély a kisebesedés – csakakkor papoljon az idegengyűlöletmielőbbi megszüntetésért, ha leg-alább gondolatban maga mellé veszegy „idegent”. Evvel – no meg az értevaló tevéssel (nem dumával, hanemcselekedettel!) – sokat fog tudni vál-toztatni áldatlan állapotainkon.

– Szilágyi István kapcsán jól kike-rekítetted a mondanivalódat. A kor-társ magyar kultúrát szinte teljesspektrumában átlátó és sokféle néző-pontot ismerő emberként látsz-e olyanbiztató jeleket, egészséges megnyilvá-nulásokat, reményteljes törekvéseket,amelyek feledtetve rosszkedvünk telétbizakodásra adhatnak okot?

– Az értelmiség (így az írótársada-lom is) lassan bele fog unni – válasz-tott?, reá testált? – szerepébe, és las-san közeledni fog a kizsigerelt nép-hez. Problémáihoz, gondjaihoz is.Mihamarabb ki fogja tüntetni – a

Kossuth-díjjal és annálnagyobb elismerést is adva– azt a Fekete Gyulát, akiírói szociográfiájában sokévtizeddel ezelőtt megjó-solta a nemzethalállalcsaknem fölérő fogyásun-kat. Még egyszer nem fogbekövetkezni az az álla-pot, hogy egy liberális sza-badcsapat (benne nemkevés író) azzal harcol azidegengyűlölet ellen, hogygyilkosoknak ad fölmen-tést-menlevelet. A reményitt van. S föltehetően a

művek tükrözni fogják ezt a – koráb-bi koloncoktól (kommunista beideg-ződés, liberális nagyvonalúság) meg-szabadult – helyzetet: a drámaimódon kivívott szabadságot. Szá -momra a kérdés nem az, hogy amagyar irodalomban bekövetkezett-ea paradigma-váltás – valamennyireminden bizonnyal igen, hiszen az„igazi”, pontosabban jól futtatott íróma már nem népben-nemzetben,hanem alanyban és állítmányban gon-dolkodik –, hanem az (személyesenáltalánossá téve a couleur locale-ontúlmutató gondot), hogy fölparcelláz-ható-e a comberdő? Aligha. Mertegység, mert a világot szülő asszonybenne a szálfa. Mert létünk, szerete-tünk terepe, meghalt barátunk kozmi-kussá emelt példázata, az esztétika ésaz etika közötti, minden ártó gonosz-ságot és sunyiságot kizáró senki föld-je (a senki földje, amely mindannyi-unké!), a magunkban kivívott ésmásoktól sem irigylendő boldogság.Simogató konstans az egymásrauszuló eszmék zavarosában.

Ködöböcz Gábor

37

nyitott mûhelyjúnius

„Comberdő” – a Puskás Ferenc Stadion szoborparkjában(2009, S. Faragó Gyöngyi felvétele)

CZAKÓ GÁBOR

A nyelvújításról

A nyelvújítással kapcsolatban máig sok mendemondakering. Némelyek egyenesen a magyarság elleni merény-letnek tekintik, nyelvünk megrontására szőtt összeesküvés-nek. Az igazság az, hogy föltétlenül szükséges volt, hiszenjött a Wagenzug, a seregben bevezették az uniformist, aziskolában a léniát, el kellett nevezni őket magyarul.

Más kérdés, hogy sikerült-e? Nyelvünk természe-téből sarjadt-e az új dolgok elnevezése, vagy ellenére?

A kortársak is vitatkoztak, Szentgyörgyi József ésSomogyi Gedeon híres Mondolata kigúnyolta ez erőltetettszószörnyeket. Maga a Mondolat könyvcím isBarczafalvi Szabó Dávid vad nyelvújító szüleménye vala.A támadás éle persze a nyelvújítók vezére, KazinczyFerenc, a Mondolatban Zafír Czenczy ellen irányult.

*Hogy kérdésünket megválaszolhassuk, újat kell föl-

tennünk: milyen a magyar nyelv természete? Milyennyelv a miénk? Akad-e olyan sajátossága – esetleg többis – amelyhez a szóalkotónak igazodnia kell, különbena nyelvérzék kiveti leleményét?

Nos, amidőn a Magyar Tudományos Akadémia 1840-ben elrendelte A magyar nyelv szótára1 megalkotását,akkor kinyilvánította, hogy a magyar gyöknyelv.Másképpen: szavaink gyökök, apró szó-atomok össze-kapcsolódásából és toldalékolásából keletkeznek. „A szókvagy gyökök, mint péld. rom, vagy származékok, mintromladék, vagy összetételek, mint vár-rom, le-ront.Gyökszónak hivatik az, mely nincsen szóképző által alkot-va.” Ez a meghatározás nem elméleti, mint a XIX. szá-zadvégi hunfalvyzmus, hanem tapasztalati! Akkor mégnem ért véget a nyelvújítás – bizonyos értelemben ma istart –, így kiviláglott a több évtizedes, hatalmas nyelvgaz-

dagítás tapasztalataiból a tudós társaság számára, hogy asok-sok ezernyi frissen alkotott szó közül leginkább azterjedt el, s az maradt meg, amelyik a gyökrendre – s abelőle eredő nyelvérzékre, magyar észjárásra! – épült!Keletkeztek bár elvonással, szóösszetétellel, tájszó irodal-mivá avatásával – és így tovább. Ezeket ugyanis mindennyelvtársunk azonnal értette különösebb magyarázat nél-kül a magyar nyelvterület bármelyik sarkában.

*A nyelvújítás tehát a gyökrenden alapult, s arra

támaszkodik máig! E megállapítás mellett több tízezer,és több nemzedék magyar szó tanúskodik. A korabeliszavak közismertek, csak néhányat említek kóstolgatásvégett: vonat, vonal, vonalzó, a von gyökigéből. A húz-ból a huzal. A moz gyökből, a mozdony, az egy-ből azegyenruha, egyén, egyenlet. Más esetekben a már csakszármazékaikban élő ún. holt gyökök fölfrissítésével –a nyelvészek a műveletet szóelvonásnak nevezik2 –keletkeztek szavaink. Ezek a legszebbek, s legpompá-sabb bizonyítékai a gyökrendnek: akkori legjobbjainktudták, hová kell nyúlniok. Akár a kisgyermekek, akikgügyögő, becéző szavaikban hibátlan gyökrebontásokatvégeznek. De erről másutt és máskor.

Jelesül Kresznerics Ferenc (1766–1832) szótáríró, tanár,alsósági plébános és akadémikus csupaszította le a régiragad, ragaszt szavainkat a rag gyökre, melyből a ragozásszót alkotta. A gyök maga is holt/elvont gyökké lett, s a gyö-kérben meg származékaiban élt. Az 1700-as évek végénelevenedett meg újra, s lett nyelvészeti, vegyészeti, ésszámtani műszóvá. A nyelvtudományból a hunfalvyzmus3

kicenzúrázta,4 iszonyatos károkat okozva a magyarságnak,5

nyelvtudományunknak6 és az anyanyelvoktatásnak.7 Amaga szempontjából okkal, tehát okosan: önvédelemből.Ha nyelvészeink visszatérnének hivatásukhoz, azaz anya-nyelvünk szolgálatához, és nyelv beltermészetét vizsgál-nák, a CzF hibáit javítgatnák, az első kísérlet próbafúrásait

38

nézõpont magyar napló

1 Ez lett a híres és máig fölülmúlhatatlan Czuczor-Fogarasi – CzF.Czuczor Gergely bencés tanár, nyelvész és költő, valamint FogarasiJános kúriai bíró – mindketten akadémiai rendes tagok – hatalmasmunkája. Hozzávetőlegesen 113.000 szócikket tartalmaz. A szerzőknyelvünk szavait kb. 2400 gyökre vezetik vissza. Ezekből hajtanakki a szótövek, törzsek, családok. A hosszú ideig hozzáférhetetlennétett alapmű 2003 óta ismét elérhető az Arcanum adatlemezén.

2 Helytelenül, mert semmiféle szó nem vonódik el sehonnan.Valójában gyökrebontás történik: a szóképző toldalékokat eltávo-lítjuk, a maradék a gyök, a szó lényege. A következőkben látunk ránéhány példát.

3 A hunfalvyzmus a magyar nyelvtudomány eredendő bűne. A BudenzJózsef (1836–1892) segédletével és Hunfalvy Pál (1810–1891) irá-nyításával létrejött nyelvtudományi diktatúra, mely Trefort Ágostonkultuszminiszter támogatásával a nyelvtudományi vitákat hatalmi szó-val lezárta, a más véleményen lévő tudósokat elhallgattatta, a szakmá-ból kizárta, némelyiket az országból is elűzte, mint pl. SzentkatolnaiBálint Gábort (1844–1913) a kor legnagyobb altáji nyelvészét.

4 A gyök a világ nyelvészetének egyik alapfogalma. Nálunk a szó szo-ros értelmében tilos használni. Helyette a pontatlan és módszertani-lag hibás szótővel szerencsétlenkedik megnyomorított tudományunkés oktatásunk. A szótő természetesen nem gyök, hanem annak már ahajtása. Pl. a kereskedő szónak a töve a keres, ám gyöke a ker, amelya kar, ker, kör, ger, gur, stb. hatalmas gyökcsalád tagja.

5 A gyökrend létének eltitkolása akadályozza a magyar gondolkodás-ban rejlő egységlátást. Pl. a kerül, átkarol, körít, körbevesz, karéjoz,stb. szavak és jelentések természetes összefüggéseinek fölismerését.

6 Nyelvtudományunk az összefüggések fölismerése és elemzésehelyett szétszerkesztésükkel kénytelen foglalkozni. Tessék elolvas-ni egy nagyközönség számára készült szakmunkát: hemzseg afölösleges idegen szavaktól, a rossz mondatoktól, a magyar abchasználói számára fölösleges nyelvészeti jelektől stb. Az ilyesmi –jól tudjuk – menekülés a hamisság szégyene elől.

7 Tanulók és tanárok egyaránt utálják a magyar nyelvtant. Utóbbiakáltalában meg sem tartják a nyelvtanórákat. Ha nyelvtudományunk-nak ez a legnagyobb eredménye, akkor mire való? Csak nem erre?

mélyebbre vezetnék, akkor bizony életművek omlanánakössze. Magánemberként bizonyára tisztességes és rokon-szenves emberek tudományos alkotásai, melyek több-kevesebb részigazságot tartalmaznak, ámde alapjaikbanhibásak, mert ellentétesek nyelvünk észjárásával.

*Kresznerics zseniális nyelvszemléletére jellemző,

hogy szótárában „bötü-rend” helyett a „gyökerek” utánbokorba gyűjtötte a belőlük származott szavakat, nemszétszakítva, hanem megmutatva az összefüggéseket.Az ő nyomán járva kéne nyelvtankönyvet szerkeszteni,hogy a gyerekek lubickolhassanak anyanyelvük csodái -ban és közben okosodjanak!

Nézzünk egy mostanában terjedő új szót. A pendrive-ról beszélek, a hüvelyknyi lapos kütyüről, melynek fris-sen megjelent neve: adatszipacs, vagy röviden szipacs.Hogy végső és tökéletes megoldás lesz, nem tudható, amagyar nyelvben rejlő ötletességet ismerve bizonyáralesznek társai, sőt vetélytársai. Annyi bizonyos, hogy erősversenyző, mert tökéletesen érzékelteti a gyökrend szem-léletességét és leleményességét. A készülék tényleg egypillanat alatt magába szippantja az adatokat a gépből.Magyar neve a hangutánzó gyökelem – szi, szo, szö, szü –sarjadéka. E gyökelemek toldalékolása igen változatos

szósereget eredményezett, mely példás hadrendben áll,minden változat a jelentése szerinti helyen: szív, szivat,szivattyú, szipóka, szipog, szivar, szop, szoptat, szopat,beszop, szürcsöl, szörcsög, szivacs, szivárog, szipka, szi-póka stb. Látható, hogy bármennyire szaporák, összeté-veszthetetlenek. Eleven bennük nyelvünk pajkossága,hálószerűsége, ellentétek egyben látása: nem mindegy,hogy valaki szoptat vagy szopat. Egy kis játék, egy gyöktizenkét szava: A szivárgás szivar szipkát szortyogtató szi-vattyúsának szívbélije, Szívósné szipogva szoptatta szíve-sen szürcsölő szopósát. Netán a jövendő szipacsost?

A szipacs előfordul a CzF-ban is: „A folyóvíz beállása-kor hegyre fordult zaj-jégnek vízbe lenyuló része.Tiszamelléki tájszó Heves megyében” –, ám ez az értelemhelyi maradt, így a szipacs nyugodtan használható az emlí-tett számítógép-tartozék megnevezésére. Az adatszipacsalak tán helyesebb, de a magyar beszéd tömörítő, takaré-kos természete miatt nyilván rövidülni fog, s az erősebbértelemhordozó marad meg, hisz nyilvánvaló, hogy eszkö-zünk csakis adatokat szívhat, s nem decsi kékfrankost.

*Nyelvében él a nemzet? Igen, mégpedig addig él,

amíg képes a szüntelen megújulásra. Mert a nemzetnem csak közös múlt, hanem közös jövő!

39

nézõpontmájus

Pofon és ízlés

Az ízlés szóból jön az ízlelés, vagyis a kóstolás. Egy étel-nek-italnak, de kiterjedtebb értelemben bárminek a meg-vizsgálása, hogy miféle, mire való, mi a lényege. AranyDini barátom vállalkozó korában munkásai próbaidejétkóstolásnak nevezte, amikor kölcsönösen kipróbálták egy-mást. Az ízlelés az íz gyökből jön, melynek gazdag a jelen-tés- és kapcsolatvilága, de most csak egyre tekintsünk,mégpedig arra, hogy az íz például az étel megfoghatatlanlényege. Vegyelemezhetetlen. A bátyám főzte halászlébennem csupán az anyagok és a hőmérsékletek változásai dol-goztak össze, hanem ő maga is, a humora, a megjegyzései,a mozdulatai, melyekkel az étel elkészítését és bekanalazá-sát kísérte. Szóval az íz az étel lelke. A szakácskönyvből,lelketlenül kotyvasztott ennivalónak se íze, se bűze. BallagiMór szótára8 szerint az ízlés „lelki tehetség, mellyel valakia valódi szépet a rúttól megkülönböztetni tudja.” Az ízléstművelni kell, így alakul ki a szellem nemessége, ami ahelyes életvezetéshez és jó kormányzáshoz egyaránt nél-külözhetetlen – vélték sokan mindenkor. Ugyanakkor megakadtak, akik szerint kinek a pap, kinek a papné, az ízlések

és a pofonok különbözők, így valamennyi létjogosult, mertde gustibus non est disputandum – az ízlésről nem lehetvitázni, mondogatták hajdan Rómában.

*Sokan érzik úgy, hogy a világ zavarai és javai az

ízlésben gyökereznek.Szabados György zongoraművész az Ökotáj című

folyóiratban9 úgy vélekedik, mindig kiderül, hogy a legna-gyobb dolgok ott, egészen mélyen, bennünk gyökereznek,az adottságoktól a szellemiségünkig, a filozófiától a zené-ig. S e rejtett terület legelemibb megnyilvánulása az ízlés.Lényege, hogy mit igen, és mit nem. A gondolkodásban is.Tehát az ízlés a lélek titkos és mélységes benső adottsága,mely őrködik a dolgok rendjén, és nem engedi összefoly-ni a szépet az ocsmánnyal. Az ízlés a legmélyebb titkosmélységekbe vezet, és ott gyökerező dolog. (…) Átfogógondolkodása mellett a kutakodó Bartókot is magasrendűízlése, szellemének ez a titkos minősége vezette, és tartottameg művészetét a teljesség egységében.”

Ha gregoriánt hallunk, akármilyen nyelven, pontosanértjük az üzenetét. Templomban, sőt, elmélkedésen gyak-ran szól tánczene: keringő, rock, tapadós tangó kegyes alle-lujázások kíséretében. Érezzük, hogy valami nincs rend-ben. Ha ugyanazt a dallamot szavak nélkül hallgatjuk meg,esetleg idegen nyelvű énekkel, rögtön kiderül, hogy semmi

8 A magyar nyelv teljes szótára, Bp. 1867. Franklin Társulat9 Ökotáj, 2008/184.

égi nincsen benne, valami lokálból furakodott a templom-ba. Az ízlés egyben látja a szót és a zenét, s fölismeri, hogyillenek-e vagy sem, és hogy melyik a csempészáru.

*Radnóti Sándor a Mindentudás Egyetemén azt tanítot-

ta, hogy „Az ízlés csak egy hosszú folyamat eredménye-képpen korlátozódott a természeti és művészeti szépségre.Egyelőre a becsületesség és a morális igazság is szép,ahogy a nagy brit filozófusnál,Shaftesburynél olvasható, hiszenminden szépség valójában igaz-ság. Közeledünk a lényeghez. Azízlés a zene és a szöveg illetlensé-gén túl fölismeri életünk mindenmegnyilvánulásában a diszhar-móniát. Az esztétika funkciója,hogy az igazat a szépség formájá-ban tapasztaljuk meg, és a jóízlés, amellyel érezzük és megítél-jük a szépséget, az életformareformját jelenti.” Tegyük hozzá:is. Az ízlés nemesedése akkor érvalamit, ha megmutatkozik min-dennapi viselkedésünkben.

A gondolat eredetijePlatónnál olvasható. Ő ismerteföl először, hogy az igazság, aszépség, a jóság lényegébenegy: ami szép, az igaz is, és szépis, és így tovább, körkörösen.Egyik a másik nélkül nem lehet-séges. Az is írja HetedikLevelében, „hogy akiknek nincs természetes érzékük éshajlamuk az igazságosságra és a szépségre, (…) soha-sem fognak eljutni az erény és a bűn igazi mivoltánaklehető legteljesebb megismeréséhez.” 10 Ki vannakrekesztve a jó, az igaz és a szép hármasságából? Nemművelhetik ízlésüket és életüket?

A Megváltás óta tudjuk, hogy a platóni hármas alap-ja a szeretet – így adják a Nagy Négyest: Isten a szere-tet, Ő az igazság, és szép az, amit szeretünk, a jóságpedig szeretet nélkül álszentség – vagyis gonoszság,rosszaság, hazugság. A szeretet pedig mindenkiben él,és bárkiben képes elindítani az igazságérzet és szépér-zék fejlődését.

„Igaz ugyan, hogy egy-egy korszakban az ízlés szétszóró-dik, mindenki mást és mást lát szépnek, de a múlt szépségei-re ez már nem áll, sőt e tekintetben meglepő egyetértésmutatkozik” – állítja nagyon helyesen Radnóti Sándor, majdígy folytatja: „A tradíció kirostálja a hamis vélekedéseket.”Úgy vélem, hogy e végkövetkeztetésében téved. Valóbanúgy látszik, mintha az idő válogatna a művek közt a hagyo-mány kezével, mert az évek múlásával derül ki, hogy ünne-

pelt könyvek vagy képek szeme-tek, hajdan félretettek pedig frissekés ragyogók. Valójában Isten rázat-ja a rostát – velünk. A Gazdaságkorelőtti ember – tehát a reneszánszelőtt minden korábbi korszak em -bere – Teremtője vonzásában,több-kevesebb ismeretében élt, szenéjét, verseit, tárgyait a NagyNégyes egységében készítette. Aműalkotás a kultusz jegyébenkeletkezett. Ezért nincsen giccs asok ezer éves faragások, népdalok,épületek, használati tárgyak kö zött.A giccs gazdaságkori találmány, afejlődés gyümölcse. „Művészet éséletművészet lényegében nemkülönbözik, mivel az emberéletcélja a születéssel kapott csodála-tos esszenciát visszavezetni erede-téhez, más szóval az eget és földetegyesíteni, a „tízezer harmóniájátmegteremteni” – írja Ke ményKatalin.11 A tízezer a lélek, az indiai

hagyomány a lelket tízezer bőrű gyermeknek ne vez te.

*Gazdaságkor alaplépése az ég-föld kapcsolat megszün-

tetése volt. A mai kultúra kultusztalan, istentelen: ezértáraszt el a giccs manapság mindent a boltokban, a lakások-ban, és immár a templomokba is behatolt. Mivel a művé-szetipar legjava is giccs, ki kellett találni a képcsarnokokat,a nagydíjakat, hogy a piac számára fölülértékeljék a sem-mit. Az ipari művészet gyártmányainak műalkotás jellegekívülük és nélkülük fölismerhetetlen.12 „Az emberiség sohanem élt a szépségtől ennyire elhagyatva, mint ma” – álla-pította meg pár évtizede Ananda K. Coomaraswamy, a„művészeti írók fejedelme.” A jó ízlésnek még az igénye iskiszorulóban van a köznevelésből, de a családi életből is,hisz a gyereket nem szabad a jóra és a szépre inteni.

*Az ízléstelenség istentelenség? Igen. De az ateisták ked-

véért fogalmazzunk úgy, hogy megátalkodottság az igazság-talanság, a rossz, a hazug, a ronda, gyűlölet kedvelésében.

40

nézõpont magyar napló

10 Platón 344 a–b11 Kemény Katalin: Kiadatlan esszétöredékek, http://www.vigilia.hu

/2009/1/kemeny.htm12 Az ipari művészet a piacvezető kiadók-műkereskedők és ideológu-

saik-kritikusaik által szerkesztett szabványait követve készül. Eszabványokat izmusoknak nevezik.

Balogh László M. A.: Tánc (ceruza, tinta, 2006)

`Az elemző művek vakmerő egyszerűsítései nem ritkánmegbotránkoztatók. Aszúvá érlelt fogalmaktól kölcsö-nözhető akkora magabiztosság, hogy néhány rendszere-ző szempont bárkit és bármit besorolhatóvá tegyen. Egynagy íróra emelem föl a tekintetem, és megtántorodom,beleszédülök a tágasságba, ugyanakkor érzem: az elmé-leti fogódzókat is kirántanám, letépném, ha beléjükkapaszkodnék. Vállalom hát a hanyatt esést. A zuhanáseksztázisában eszembe jut, hogy alapvetően kétféleművész létezik: aki sorsának ábrázolásával meghitten,részvéttel, bizalommal fordul befogadójához, és az, akinem is a másikhoz szól, hanem az abszolútat veszi célba,a világ magyarázatát. Az előbbi, az őszinteségre építő aztsugallja történései, állapotai és személyei révén, hogy amások azok, akik nem különböznek tőlünk, akik közöttmi magunk is ott vagyunk, az utóbbi által teremtett kör-nyezetben viszont a mások azért vannak, hogy ne velünkkelljen minden borzalomnak megtörténnie.

Szilágyi István nemcsak regényíróként, de novellis-taként is a parabolisztikus világmagyarázók közé tarto-zik, oly korban, midőn a lassú kameramozgás, a gange-szi hömpölygésű dikció, a real-time leírás tapasztala-tokban gyökerező biztonságérzete kihalófélben van. Azirodalom közéletéből is hiányoznak a bensőséges alko-tói kapcsolatok, melyek sugárzó erőteret rajzolhatnánakaz alkotott viszonyok köré, s ezért ha az író látszólag ateljesség birtokbavételére törekszik is, műve szimplaművelet marad, művészete pedig gesztusművészet.Szilágyi mind az irodalmi élet, mind a művészi megfor-málás káros divatjaival dacol, a fanfárok csinnadrattájá-tól félre húzódik, és tagadja, hogy az ember múlt száza-di kudarca a regényíró kudarca is volna.

Aki nem ismerte Szilágyi István regényei előtt ésközött írt elbeszéléseit (bevallom, én koromnál fogva iseddig „csak” regényeit ismertem), biztosan egész más-ként olvassa majd a Bolygó tüzek cím alatt egyberostáltválogatást, mint aki folyamatában kísérte végig, hogyanlobban nagyepikává egy-egy motívum, megközelítés,témavázlat novellányi szikrája. Nyilvánvaló az író szer-kesztési koncepciója: mintha tudatosan úgy válogatottvolna, hogy a regények előzményeiként, a freskófestéstelőkészítő vázlatokként tekintsünk rájuk. Ebből követke-zően a kötet egyik-másik darabjáról ki-ki ráismerhet„nagytestvéreikre”: a Kísérlet a damaszkuszi kard meg-edzéséről ad számot, miként szükséges a pengét átütniegy izmos rabszolga testén, s az Agancsbozótban találja

meg végső elhelyezését (de gondoljunk csak a fegyverezernyi konnotációjára a szerzőnél!); a lélekábrázolástechnikája, a hosszú belső monológok és a szabad függőbeszéd gyakorisága a Kő hull apadó kútba regényébentökéletesedik; a vándorlás rítusa, mely árnyalatos részle-tezettséggel oly sok Szilágyi-opus vezérmotívuma,később a Hollóidő második részében, a Csontkorsókbantér vissza monumentálisan, már-már eposzian.

Milyen elbeszéléseket ír a készülődő regényíró?Önmagában az a tény, hogy inkább elbeszélésekről vanszó, mintsem csattanós novellákról, anticipálja a regény-béli kiteljesedést. Ám nem csak ez. A könyv minden rész-lete mögött ott húzódik a regények horizontja, az atmosz-férát belengi Jajdon vészjósló levegője (több mű konkré-tan ott játszódik), mintha a nagyobb kompozíciók háttér-világa beivódott volna a frissen olvasó tudatába, s a sze-replők onnan toppannának elő. Előzmény-tudatunk azon-ban nemcsak korábbi olvasmányélményeinkből és a bal-ladisztikus előadásmódból táplálkozik, az elbeszélésekregénytöredék jellegét a ráérős tempó és bizonyos részle-tek – néhol aránytalannak tűnő – kifejtettsége is megte-remti, sőt, ehhez járul hozzá a könyv – nyelvi sokszínűsé-ge ellenére is, mely a nyelvrétegeket szinkrón és diakrónirányban is gazdagítja – homogén hanghordozása.

Az elbeszélések középpontjában a szereplők tudatánakábrázolása áll, abból ismerjük meg mi is a külvilágot,melynek a narrátor is részese, s ez a fenomenológiai mód-szer (ebben leginkább Hemingway-jel rokonítható) nembevonja, hanem egyenesen magával rántja az olvasót. Azegész könyvet uralja a félelemérzés, vagy annak irracioná-lis, okszerűen indokolatlan változata, a szorongás. Kibic,az árva ember folyton arra gondol, hogy Bogyát, aki egy-szerre „lógós” és „napszámos”, és talán tyúkot lopott vala-mikor, fel fogják kötni, de hogy pontosan miért, nem tisz-tázható. Ahogyan az sem, hogy valóban törvénytelenülárulja-e a főhős Filep úr borízű almáit, hiszen erről azegész falu tud, még a csősszel is találkozik az egyik alka-lommal. Kibic a „Családi Tanács” és a városközösségkegyeltje, aki mindenkitől kap megbízást (Balázsi úrnaknyerget hoz el, Maternyi kocsmáros üzletét pincérként len-díti fel), és mindenkinek segít, de a nyereg-ügylet mögöttis ismeretlen titok lappang (menekülni akar rajta Balázsi úra statárium elől?), a kocsmába pedig azért nem tér besenki, mert a hóhér ott mulat akasztás előtt. ACsillagoltogató háromkirályok iskolába járó gyerekei ille-galitásban élnek egy lepusztult, elhagyatott bankfiókban,szorongatott helyzetükre a csínytevés, a hősi emlékmű„meggyalázása” nem magyarázat. „Az egymást követőnemzedékeket legmarkánsabban talán éppen a szorongás -élmények és félelemokok különbözőségei választják szét,tagolják s egyénítik” – hangzik el a kádencia.

41

könyvszemlejúnius

Unalmon túli Szilágyi István:Bolygó tüzekMagvető, Bp., 2009.

A Jajdon gyermekei meseszerű példázat a felnőttéválásról, egy rendelet ugyanis megtiltja a sírok látogatá-sát azoknak, akiknek nincsenek halottai, tehát a gyere-keknek. Jajdon egyedül hagyott ifjúsága aztán – ahelyett,hogy „felgyújtaná a várost”! – végigjátssza a felnőttekrejellemző tevékenységi formákat, ám szerepjátékuk üresrituálé. Séhajt, a holtrészeg csavargót felravatalozzák akocsmában, ahol különös mód már megterítettek a szá-mukra, mire odaértek. Felnőttek híján van a közösség,így a sürgős szükségben dolgozniuk is kell a magukramaradt gyerekeknek, de a tehervagonok kipakolása isnyűggé válik, végül egyre kétségbeesettebben várjákhaza szüleiket, akik valószerűtlenül hosszan késlekedneka temetőben. Valamennyi történet a szereplők tudatánakszűrőjén áramlik keresztül, s ezzel magyarázható, hogyaz elbeszélő nem igazít el a cselekedetek szövevényében,legfeljebb hősei szájába adja a filozofikus, de csöppetsem didaktikus szentenciákat, mint például a Kibic utol-só sorait. „Vajon lehet-é az ember olyan tökéletes, mintegy hóhér anélkül, hogy hóhérnak kéne lennie.”

A könyv második felének novellái az addigiaknálenigmatikusabbak, elvontabbak, példázatosabbak. AJámbor vadak sűríti legjobban Szilágyi prózapoétikaieszközeit, építi be leghatásosabban motívumkincsét.Pongrác cselekvésének mozgatórugóit nem ismerjükmeg, sem azt, hogy miért, sem azt, hogy hová indulútnak, minderre a minuciózusan leírt elindulás tárgyivalóságából és odavetett utalásokból („keresi azasszonyt”) következtethetünk, de inkább csak találgatás-ról beszélnék. A Messzi-folyó mint álomi, mitikus vidékfelbukkan a második elbeszélésben is. Kibic félig álmod-ja, félig elképzeli, vagy talán visszaemlékszik: „Fölfelébóklászva a füzes meg rekettyés parton egyedül marad-tunk a vízzel, a Messzi-folyóval, mely a túlsó partjávalépp tovataszított egy erdős hegyet.” Szilágyi tájai nemvalószerűek, amit róluk közöl, csupán általánosságok. Aszereplők cselekvéssorai, tettei, választásai hangsúlyo-sak, ám a helyzetek sem beazonosíthatók a történelmiidőben. A mítoszi idő és tér éles kontrasztja a hétközna-pi, bizalmas nyelvalakítással, a mindennapos használatitárgyakkal groteszk hatást kelt, a szerző a klasszikuselbeszélői fogásokat ötvözi a modern parabolák lecsupa-szított valóságot festő minimalizmusával. A létező vilá-got, ahonnan hősei menekülnek, egybejátszatja a lehetsé-gessel, ahol tényleg megfordulnak, de rejtély, hogy csakaz álmaikban, a múltban, vagy az elbeszélői realitásbanis. „Félt attól a világtól, mert érezte, nem lehet vele, csakha maradéktalanul. Ő pedig akkor nem akarta egyetlenvilágnak kiszolgáltatni magát. Igaz, magamegadásra nemis késztette más vidék soha, csak az. De válaszát akkor azsem sürgette.” (Jámbor vadak)

A Jámbor vadak utolsó, emlékezetes jelenete a hídőr-rel nem véletlenül emlékeztet Kafka A törvény kapujábancímű parabolájára, mely A perben is szövegbetét. Pongrác– Kafka figurájával ellentétben, aki egész életében arravár, hogy beeresszék, mégsincs hozzá elég ereje – „belépa törvény kapuján”, átkel a folyón, mialatt az őr üres tár-ral tüzel rá a hídról, majd a határsértő (?) Pongrác ad nekigolyót. „Tekintettel a dámvadakra – morfondírozottPongrác – vajon megérek egy töltényt neki?” A nyitottbefejezés miatt mi is csak morfondírozhatunk…

A Valahol fenn a Messzi-folyón mintha folytatása lennea Jámbor vadaknak. Gellért találkozik „az asszonnyal”,de csalódnia kell, elér a Messzi-folyó partjához, de az„nem akar sehová üzenni a Messzi-folyóval; talán nem isvolt üzennivalója soha”. A város a természet lerombolá-sának és az ember elkorcsosulásának terepe, úgy tűnik, azelvágyódás, az örökös úton levés ide juttatta az emberisé-get. „Vajon miért éppen hintót faragott ez a félkegyelmű?Miért nem templomot, kastélyt vagy díszkaput?”

Szilágyi epikája a hatalmi relációkat is vizsgálja. ATájkép tutajjal megfogalmazza, hogy „nem tudnék megbo-csátani annak, aki megkegyelmez nekem”, A szőlősgazdaféltve őrzőtt tarackjából kilövi a bombát, de ellenállása hasz-talan: elnyeli „a város mocska, ürüléke”. Kövér SzajkiMátyás fölépíti tanítványaival Botár Nagyúrnak a házát,mégis kénytelen megsemmisíteni munkájukat: „Az öreg ácsföltápászkodott, a falhoz támolygott, s a puskaporos palac-kokba verte pipájából a parazsat.” Szilágyi a zárlatokban alegtöbbször nyitva hagyja, vagy csak sejteti a végkifejletet.Legsejtelmesebb, legmisztikusabb elbeszélése a történetböl-cseleti műnek beillő, címadó Bolygó tüzek, az ellenségetkereső, lerongyolódott, céltalan hadtest rekviemje.

Szilágyi István válogatott novellái és elbeszéléseiregényeivel egyenrangúak az életműben, még akkor is,ha érződik rajtuk: motívumkincsük és probléma-érzé-kenységük az utóbbiakban bontakozott ki igazán.

Elmondható-e ugyanaz és ugyanannyi elbeszélésekhosszú sorában, ami és amennyi egy regényben?Idekívánkozik Pilinszky bölcs gondolatfutama.„Kamaszkorom egyik legzavaróbb élménye volt, hogya nagy regények unalmasak. Később (…) rájöttem,hogy a remekművek nem unalom előttiek, hanem unal-mon túliak. A modern irodalomban ma már többnyire azzavar, hogy nem meri vállalni az unalom kockázatát.Ma már azt is tudom, hogy nincs remekmű, amibe azalkotó bukása ne volna beépítve.”

Ma már bizton állíthatjuk, hogy Szilágyi Istvánnovellái után vállalta az unalom kockázatát, s nembukott meg: átkelt a folyón, belépett a törvény kapuján.Unalmon túli.

Falusi Márton

42

magyar naplókönyvszemle

Szőcs Géza legújabb könyve olyan esszék gyűjtemé-nye, amelyek az Irodalmi Jelen című, papír-formábanmár megszűnt (mifelénk ez a papírforma), csak elektro-nikus úton hozzáférhető irodalmi folyóiratban jelentekmeg. Kaleidoszkóp: szerteágazó témák, gondolat-indák, ahogy azt a műfaj megkívánja. De tudjuk, »kale-idoszkóp« annyit tesz: szép-kép-néző. A színrögökből,fénypászmákból előáll SZ. G. lelki röntgenképe. Ezazért is érdekes, mert Szőcs Géza visszafelé olvasva: azégcsősz. Nézzük hát, égcsőszünk milyen színképek felétereli érdeklődésünket!

Bárhonnan nézzük, ezt látjuk végül. Például: a szerzőegy hetvenöt évvel ezelőtt megjelent versantológiátolvasgatva döbbenten látta, hogy a könyvben az akkoriköltők közül szinte mindenki benne van, aki szerintünkma számít. Kivéve Dsida Jenőt. Ő nem fért bele az1930-ban megjelent, 132 költőt felvonultató kiadvány-ba. Miközben belefért rengeteg dilettáns. Ez furcsa.

Mégis fölmerül a kérdés: Szőcs Géza megdöbbenése ésítélete vajon az utókor biztos kánonja felől szól? És haigen, mi erre a garancia? Szőcs Géza szelleme vagy az utó-kor biztos ítélete? Előbbivel maga a szerző metaszintennem foglalkozik, utóbbival igen: „Vajon miért gondoljuk,hogy az értékfelismerés biztosabb, az ízlés kifinomultabb,az ítélet megalapozottabb, a kánongyártás professzionáli-sabb – pusztán azért, mert eltelt 50 vagy 100 év?”

Ennek az elbizakodott hagyománynak két oka van. Azegyik, hogy amikor kitalálták, még nem volt olyan her-meneutikai tudás, amely fellazította volna ezt a keménytalajt. A másik az a téveszme, hogy az ízlés úgy fejlődik,mint a szemüveg- vagy távcsőgyártás. Ez a két ok valójá-ban egy. A hermeneutika tudatosítja majd a nagyralátóutókorokban azt, hogy minden kor annyit lát meg a meg-előző korokból, amennyit applikációs horizontja láttat.A lelki alkalmazhatóság a régi szöveg megértésének elő-feltétele. Némely, klasszicistább korok Kölcseyt maga-sabbra helyezik, mint Berzsenyit, későbbi, zaklatottabbkorok pedig épp megfordítva. Így hullámzik a kánon.

Amiről Szőcs ír, az persze ennél durvább: ebben areprezentatív jellegű kötetben „vérdilettánsok” nyomul-nak. Persze az ő megítélésük sem idő fölötti.Gondoljunk csak Caspar David Friedrich, Csontváry,Sade márki vagy akár Pelevin megítélés-történetére.(Utóbbinak ilyenje nincs, hiszen kortárs, de föllépte ótafolyik róla a vita: zseni vagy dilettáns?)

Szőcs rovatának szervező igénye az volt, hogy elfe-ledett költeményeken keresztül bemutasson elfeledettszerzőket, amúgy Három veréb hat szemmel módra.Kedvenc kísérlete múlt és jelen ütköztetése, egymásramérése. Nigjar Hanimnak, a magyar származású, sze-rencsétlen sorsú török költőnőnek sorsrajza azért olyantragikus, mert az olvasó öntudatlanul is a következőgondolat háttere előtt értelmezi a szöveget: vajon nemlett volna boldogabb, ha ma születik? Így, leírva perszea háttérkérdés hülyeség, de nem is relevanciájánál,hanem puszta léténél fogva igazoló erejű. Igazolja,hogy Szőcs be tud vonni bennünket a játékba, és időkszomorú vándoraivá, végességünk melankolikus rezo-nőreivé (s amellett a raison őreivé) tud tenni. Ez voltmindig az írástudók dolga, ez most is, és ez is marad.

Egy másik esszéből megtudhatjuk, hogy miért ésmiképpen gyűlölte Berde Mária Dsida Jenőt. (Mondhatni:Berde-szemmel nézte.) Hogy ki volt Berde Mária? Amegsértett dilettáns ideáltipikus alakja. (Aki elolvassa azírást, számos kortárs íróra-költőre ráismerhet.) BerdeMária Szentségvivők című regényének Dsida volt kiadóilektora, és nemcsak hogy nem támogatta a könyv kiadá-sát, de Berde szerint ellopta annak zárójelenetét, és aNagycsütörtökben megírta. Szőcs utánamegy a dolognak,és kideríti, hogy ez egyrészt nem igaz, másrészt nem isérdekes. Az esszé legerősebb képe az az idézett levélrész-let, amelyben Dsida beszámol menyasszonyának egy, ahavasokban tett kirándulásról. A társaság medvenyomo-kat fedezett fel, Dsida pedig elbújt a fenyvesben és ordí-tani kezdett, mint a medve. A társaság szétszaladt. Ahanyatt-homlok menekülők között ott volt Berde Máriais. A szellem hangjától menekülő dilettáns: ez szép.

A karcsú kötetet egy olyan értekezés zárja, amely aNobel-díjat teszi helyre. Szerzőket elősorolva mutatja beSzőcs, hogy a Nobel-díj nem jelent semmit, majd össze-gez: „… ez a dilettantizmus jellemzi a legrangosabbnemzetközi irodalmi díjat – ugyan miért lázadoznak a kisnemzetek írói az őket saját pátriájukban ért sérelmek ésmellőzöttség miatt? Miért hőbörgünk a Baumgarten-díjak odaítélésében erkölcsileg, szakmailag és emberileggyarlónak bizonyult Babitsék farkasvakságán meg amindenkori magyar kormányzatok nevetséges igyekeze-tén, hogy díjaikkal irányítgatni próbálják értéktudatunkat– ha egyszer Stockholmban ez a helyzet, ez a vérciki,kapkodó, sunyi mellébeszélősdi…” Tényleg: miért is?Miért nem tudunk beletörődni, hazai írók és költők abbaa fizikai törvénybe, hogy a macska nem fog egyszerrekint is, bent is egeret? Hiszen díjat nem az kap, aki meg-érdemli, hanem akinek adnak. Ha netán mégis olyan kap,aki megérdemli, az csak a rendszer hibája.

Végh Attila

43

könyvszemlejúnius

Négy veréb

nyolc szemmel

Szőcs Géza:Beszéd a palackbólIrodalmi Jelen Kiadó,2009.

Csontos János kötetének címe, A Száz év talány összetettjelentést hordoz. Először is József Attila születésénekszázadik évfordulójára utal. A verseskönyv 2008-banjelent meg, s a jubiláló költő töredékben maradt versei-nek kiegészítéseit foglalja magában. Van előnye a késlel-tetésnek: elmúlt az évfordulós kampány, s mindennapja-inkban szép csöndben szeretjük tovább József Attilát.

A kötetcím talány szavából arra a megfejthetetlenrejtélyre következtethetünk, hogy amikor a nagy költőelakadt az írásban, akkor vajon mire gondolhatott,helyesebben milyen gondolatot keresett, s próbált meg-feleltetni a formai szükségszerűségnek. Csontos költőiművelete nem ennek találgatása – ez meddő vállalkozásés hiúságok hiúsága lett volna. Furcsa lenne, ha egyköltő azt mondaná, hogy amivel József Attila nem voltképes megbirkózni, azt majd ő megoldja. Ilyesmiről szósincsen – ellenkezőleg, a költői főhajtás egy nemével, amesternek szóló alkotói alázattal van dolgunk. Csontosmár számos jelét adta korábbi köteteiben annak, hogyJózsef Attila az elsőszámú példaképe. Para című,korábbi kötetében klasszikusaink közismert verseirőladott beleérzést, parafrázist, néha paródiát – de még azutóbbi is hommage-ként hatott, s a József Attila-átélésakkori két verse a sorozat legsikerültebb darabjai közétartozott. Úgy vélem, most is, az egész kötetnyi – száz-nál több –, József Attila által elkezdett és Csontos Jánoskezével-agyával-szívével befejezett vers ezt a rendelte-tést tölti be: a tiszteletadásét. Az ommázs pedig, hacsakugyan költészet, akkor nem csupán virágkoszorú aszobor fejére, hanem önkifejezés is, eleven lélegzetűkifejezése a szerző saját lelkületének, s a kor szellemé-nek, a koreszmének is – Csontos János-mű, a JózsefAttila-töredékek örvén.

Merész vállalkozás, nem vitás. De mintha magaJózsef Attila adott volna hozzá felhatalmazást, amikorezt írta a Nem én kiáltok soraiban: „…hiába fürösztödönmagadban, / csak másban moshatod meg arcodat.”Költő-kortársaink – Kálnoky Lászlótól PilinszkyJánosig, Nemes Nagy Ágnesig, Juhász Ferenctől, NagyLászlótól Orbán Ottóig és Bella Istvánig – JózsefAttilában mosták meg arcukat, hogy tükrében tisztáb-ban lássák önmagukat. Nincs eredetiség ilyesféle vissz-fények nélkül.

A könyvcímről még el kell mondanom, hogy ha nemis utal García Márquez Száz év magány című regényére(tartalmi összefüggésre nemigen gondolhatunk), rímel-ni rímel rá. Vajon teljesen formális ez az összecsengés?Én ilyen magyarázatot találok rá: világirodalmiviszonylatban a huszadik század (egyik) legnagyobbkölti életműve és (egyik) legnagyobb regénye találko-zik a címben. Ha ez volt a szándék, egyetértek vele.

Nem akármilyen feladat József Attila hiányzó sorainakpótlása. Mérnöki tudás is kell hozzá, a töredékes képző-művészeti tárgyak rekonstruktőréhez fogható alaposságés szakszerűség. Mintha megcsonkult ókori Vénusz- vagyApollón-szobor tagjait pótolná egy mai szobrász. Ámennél többről van szó, mert Csontos nem csupán kiegé-szíti valamely egykoron befejezett, csak idővel megsérültművet, hanem félbemaradt költeményeket kerekít kiegészre – befejezi az „abbahagyott verset”, ahogy IllyésGyula mondaná. Míg a múzeumi restaurátor kikövetkez-teti a szükségszerűt, addig a verskiegészítő megálmodjaaz ismeretlent – és az eredmény nem a befejezett JózsefAttila-töredék lesz, hanem annak csupán egy lehetségesváltozata, úgy, ahogy Csontos János álmodta meg, nemcsupán József Attilára, hanem önmagára is jellemzően.József Attila félbemaradt versére hangolta magát, közbenátpörgette magában a költő azon verseit, amelyek az adottműhöz hasonlítanak valamiben. Figyelembe vette aJózsef Attila által megválasztott formát, a rá jellemző ész-járást, szókincset, munkamódszert, rímelést és egyébmesterségbeli fogásokat. Eljárása a műfordító metódusá-ra emlékeztet – nem véletlenül utaltam Kálnoky Lászlóműfordításkötetére, A lehetséges változatokra.

Elmondhatjuk A hetedik című József Attila-verssel: abefejezetlen költemények kiegészítése legyen előszörhiánypótlás, másodszor hommage, harmadszor parafrázis,negyedszer paródia, ötödször ujjgyakorlat, hatodszor mes-termű – de a hetedik te magad légy – a „maszkmester”vegye le álarcát, mint annak idején Rákos Sándor. Ezt aműveletet viszi végig Csontos János, a „Szóljon e költe-mény arról, aki ápol / s nem feledkezik meg soha önmagá-ról” verskezdemény hét strófás folytatásában. Mire a művégére ér, már ő maga szól, mint aki egy darabig hallgatjaJózsef Attilát, néhány strófa erejéig vele együtt énekli azaláfestő szólamot, majd a hangot átveszi – s nicsak, JózsefAttila-hangon ő fejezi be a verset, már a magáét mondva.

József Attila így sóhajtott föl, amikor egy nagy ver-sét befejezte: „Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jajkész ez a vers is!”

Vajon mit érzett Csontos János, amikor a félbeha-gyott József Attila-verseket befejezte?

Alföldy Jenő

44

magyar naplókönyvszemle

Kísérletek

a kegyelmi

pillanatra

Csontos János:Száz év talányKiegészítések JózsefAttiláhozÉghajlat Könyvkiadó,Bp., 2008.

Több határon inneni és túli embert éreztem legendájarévén személyes ismerősömnek a négy és fél évtized előt-ti szájzáras időben. Sorsuk átélésének kísérlete s az ebbőlfelizzó megrendülés forrasztott elválaszthatatlanul hozzá-juk. Ilyen mártír-példaképpé ötvöződött előttem a lengyelWacław Felczak, akiről tudtam, hogy Eötvös-kollégistaelődöm, a sztálinisták által halálra ítélt hazafi, s azóta,hogy 1956-ban kiszabadult börtönéből, a magyar históriá-val foglalkozó tanársegéd a krakkói Jagelló EgyetemTörténeti Intézetében. Tanársegéd – negyvenegynéhányévesen. Ő akkor lett az Eötvös Collegium ösztöndíjasdiákja, amikor erdélyi sorstársa, Páll Lajos született: 1938-ban. Róla azt tudtam meg, hogy az 1956-os magyar forra-dalommal vállalt gyász-szalagos szolidaritása juttatta bör-tönbe, s elítélésében valamiként szerepet játszott IllyésGyula Egy mondat a zsarnokságról című versének, ponto-sabban a verset közzétevő Irodalmi Újságnak egyébkéntlegális birtoklása… Bíróság elé állítása 1958-ban perszeegy nagyszabású pokoli vállalkozás része volt. Az erdélyimagyarság felszámolási ütemtervének fundamentumábaakarták belebetonozni Páll Lajos életét is.

Véletlenül hallgattam a Kossuth Rádiót, amikor azKádár János 1958-as romániai látogatása soránMarosvásárhelyen elmondott beszédét vagy beszéd-részletét közvetítette. Ösztönösen éreztem, hogy önkéntés dalolva ekkor eljátszott romániai szerepe, amelyetbevezetőként Nagy Imréék elhurcolásával és fogva-tart-tatásával osztottak rá szovjet tartó-marsalljai, bűneibetetőzését jelentik. Ma már napnál is világosabb, hogya hétpróbás kommunista vezért, Gheorgiu Dej-t és azifjú KISZ-vezetőt, a suszterkörmeit ekkor próbálgatóNicolae Ceauşescut gátlástan nyilatkozatával támogatóKádár az erdélyi magyar közösséget mennyire kiszol-gáltatta a szovjet csapatok kivonása után vérszemetkapó román kommunista sovinizmusnak. Így Páll Lajoselítélői közt a háttérben Kádár is ott található.

Páll Lajosról tudtam, hogy festő és költő. Engemmint induló poétát főleg az utóbbinak a ténye ragadottmeg: akinek ilyen sors jutott, az eleve költő – gondol-tam szent meggyőződéssel.

Az Elérhetetlen föld című antológiánk szerkesztésesorán már 1966-ban programként fogalmazódott megbennünk az erdélyi nemzedéktársakkal való kapcsolat-felvétel. Rózsa Endre két évvel volt fiatalabb PállLajosnál, Utassy József hárommal. 1968. július köze-pén szálltunk le Kiss Benedekkel és Utassy Józseffel aSzékelyudvarhely és Marosvásárhely között Korondotútba ejtő buszról, amelynek sofőrje indulás előtt felhaj-tott egy deci szilvapálinkát, hogy jobban be tudja venniaz éles hegyi kanyarokat. Lajos tudott a jöttünkről, s miis felkészültünk az érkezésre. Már láttuk egy-egy fest-ményét Budapesten Péterffy Lászlónál, KolozsvártKányádi Sándornál, Rétyen Nagy Lajos doktornál. Ésverset is többet ismertünk tőle. Köztük az E se tánc?-ot,amely úgy talált el a Kárpát-medence legrejtettebbzugaiba is, mint a mártír-szentek sorsáról szóló meny-nyei híradás Európa Isten háta mögötti szegleteibe aközépkorban. Felfoghatatlan jelenvalósággal.

Lajossal a kenyerespajtások természetességével éspalástolt örömével nyújtottunk egymásnak kezet. Éséletünk mintha egyszeriben meghosszabbodott volnavisszafelé az időben. Az időtlenség tengelyében éreztükmagunkat, de nem a Páll-családnál „fazakalt” csuprok-ból felhajtott szilvapálinkák miatt. Az együttlét örömevolt datálhatatlan. A látogatás krónikájához tarozik azÚz Bence istállójának szénakazlában töltött éjszaka,amikor medvemormogással ijesztgettek bennünket,anyaországiakat. És fölkapaszkodtunk Énlakára is, aholtenyérrel elértük volna a rovásírással ékesített menny-ország alulról szálkás padlózatát, ha ágaskodunk. Ésvégtelenbe mutató delejül magunkkal vittük két szám-űzött tanítónő gyönyörű tekintetét.

E bűbájolás igazi okozója valójában Lajos volt, akihegyre föl és hegyről le, a „lihegőkön” elmondta egy-egy versét – sietésre ösztökélve a lemaradni akarókat.És mert mi is kívülről tudtuk nemcsak a saját versein-ket, hanem egymáséit is, viszonzásul mondtuk amagunkéit. Így koccintgattunk rímeinkkel a fenyvesekférfias zúgásában.

Amikor a Páll Lajos hetvenedik születésnapjára ki -adott kötetet harmadszor olvasom el, mind élesebbenrajzolódnak ki előttem a hozzá fűződő élmények, emlé-kek. Nem is kirajzolódnak, hanem mert bennem élnek,megelevenednek, mint a romantika korának legigénye-sebb élőképei. A mozdulatnyi villanások azt jelentik,hogy alkalmam volt megismerni édesanyját, édesapját,testvérei közül Katit és Antit, feleségét, Editet. És talál-koztunk a hetvenes évek Magyarországán is nemegy-szer. S ha aztán vagy két évtizedig nem is láttuk egy-mást, közben alig telt el nap, hogy ne beszélgettünkvolna. Mert Lajos számára is a bennünket vérszerző-

45

könyvszemlejúnius

Beszélgetések

az idő rácsain

innen és túl

Páll Lajos 70 éves.„Ti óvtatok meg, társak, elégiák” Beszélgetőtárs:Kozma HubaCsantavér Kiadó,Kiskunmajsa – Pallasz AkadémiaKönyv kiadó,Csíkszereda, 2008.

désként összekötő csönd a legtartalmasabb eszmecsere.És a csöndet mindig megtalálja az, aki nem fél tőle.

A jubileumi kötet vagy születésnapi emlékkönyv,amelyben a beszélgetésfüzéren kívül versek és festmé-nyek is szerepelnek, Kozma Huba érdeme. Töredéknyihiányérzetünk, ha van, abból fakad, hogy míg Lajosédesapja a beszélgetés végére szinte az olvasónak iscsaládtagja lesz, édesanyjának csak árnyalakja rajzoló-dik ki az őt övező balladás titkok meg-meglibbenő füg-gönye mögött. Igaz, Az anyám tánca című vers elolva-sása után már mintha róla tudnánk a legtöbbet.

A „beszélgetőkönyv” Gálfalvi György által beváloga-tott költeményeihez kiegészítésül vagy függelékként atöbbi kötet verseit is olvasnunk kell. Az elsőként, 1970-ben megjelent Fényimádókat, az egy évtizeddel későbbiKöves földeket, a tizenhárom évvel azutániSzárazvillámlást, majd a Partraszállást. Az utóbbi bőtizenkét évben már nyolc kötete látott napvilágot PállLajosnak. A kiszabadulását követő három évtizedbencsak kettő. Döbbenetes, mennyire következetes volt ahatalom abban a tiltásában, hogy a költő szavai, gondo-latai ne láthassanak nyomdafestéket. Közben festményeieljutottak a világ legtávolabbi zugaiba is. A börtönvilágotmegjelenítő Kaszást Németh László a művész korondiházában látta. „Erő van benne” – nyugtázta tömören. Egyismerőse még a polgárháborús Lee tábornok dédunoká-jánál is Páll Lajos-festményre bukkant az Egyesült Álla-mokban. Persze lehet, hogy az „illetékesek” nem véletle-nül tartottak a költő szavaitól jobban, mint képzőművé-szeti alkotásaitól. A Ceauşescu-diktatúra nyomasztó vol-tát senki sem érzékelte oly tömör drámaisággal, mint PállLajos a Szürkületkor, 1987 című versében:

Nehéz a szürkület,a köd megfojtott mindenféle lángot.A fák rémek lettek,mintha hang nélkül járna a szél is.

Páll Lajos a Kozma Hubának tett vallomásFeketeszalag című fejezetében szól a börtönévekről, ame-lyek meghatározták az életét, de nem tudták a végzetesromlás felé taszítani, pedig a politikai meghurcolásnak ezvolt a formális szabadlábra helyezés utáni igazi célja. Azezzel szemben felvett küzdelem fedőszava: az önfegye-lem, amely része az önbecsülésnek, a becsületnek. Azutóbbi Páll Lajos esetében nem üresen kongó fogalom.Aki a Feketeszalagban megelevenített élményekről többetmeg akar tudni s az átéltek mélyére akar ásni, jó, ha verse-ihez fordul. Duna-deltás stációi, amelyek során a költőmintha valami felszabadító, megváltó titok birtokába jutottvolna, a Csak menj című versében rajzolódnak ki:

Néhány tompa fűzfa…S a homokdombon túl,tudtam, ott van a tenger.A halászfalu arra nyújtózott,ha nehéz morajlás jött a szeles szürkülettel,mindent elöntött a sás-ázalékszagreménytelensége.Mint a titkot, hordtam szép bizonyosságoma nagy, szabad vízről,a bölcs, megfontolt igazról.A fölkelő nap miatta lángolt,a lebukó tőle búcsúzott.Ó, a láthatatlan így még nem parancsolt,nem szőtt élőt így átszag, íz, hang, vágy, mámor,mint engem, soha arra járót.Ha egyszer följutsz a bálnahátú dombra,csak homokhullámot látsz, jókedvű barátom,ne sajnáld miattam tett utad,csak menj, menj, ott lesz a tenger.

Páll Lajos 1962 októberében szabadult a börtönből.Megtudhatta, hogy az évtized végén regényévelberobbanó író, akinek szavai, tettei, történelmi gesz-tusai azt követően egyharmad évszázadon át közös-ségmegtartó erőt sugárzanak, 1959-ben még téesz-szervezőként Korondon jártában úgy nyilatkozott:„Nagy szégyene a falunak szülötte, Páll Lajos.” A bör -tönviselt művészember nem ítél el, csak nyugtáz.Élete hetvenedik évében a legkisebb indulat nélkülveszi tudomásul, hogy a testi-lelki jóbarát, költőtárs,aki amíg Lajos börtönben ült, vele szolidárisankopaszra borotvált fejjel élt, nemcsak verseket írt,hanem olykor jelenté seket is… És tartótiszt-démonaielől a halálba menekült…

Páll Lajos pedig „fazakalt”, festett, verseket írt,házat épített, családot alapított. Mintha Kós KárolyVarjúvárának hőse lépne személyében elénk. Akarta,nem akarta: fogalom lett. Példa, akire hivatkoznilehet. Az 1956-os magyar forradalom erdélyi meghur-coltja, művészeti iskolájának kitaszítottja, szülőfalu-jának megtagadottja a Duna-deltai kommunista rab-szolgatelepek között itt-ott megjelenő kísértethajó, aszép nevű Andromaché gályarabjaként akkor ott, atenger közelében sem láthatta meg a tengert. De azönarcképein is megelevenedő, öröklétbe hunyorgótekintetével meglátta a tengeren túl hullámzó végte-lent. A végtelent és az örökkévalóságot… Látja ésmeg-megfesti, meg-megírja.

Kovács István

46

magyar naplókönyvszemle

TAUFIQ ISMAIL

Add nekem vissza Indonéziát

47

világirodalmi figyelõ

Indonézia jövője a kétszázmillió, szólásra nyíló száj.Indonézia jövője a 15 wattos lámpaburák,

némelyik fehér és némelyik fekete,vibrálnak, villódznak, kihunynak.Indonézia jövője az éjjel-nappal tartó pingpongmérkőzés,

a labdával, melynek alakja a lúdtojásé.Indonézia jövője a süllyedő Jáva szigete,

mely kétszázmillió lakójától megfeneklett.AddNekem VisszaIndonéziát.

Indonézia jövője az egymillió, éjjel-nappal lúdtojással pingpongozó ember, 15 wattos villanykörte alatt.

Indonézia jövője a súlya alatt lassan süllyedő Jáva szigete,hosszan elúszó vadludakkal felette.

Indonézia jövője a kétszázmillió, szólásra nyíló száj,a szájakba csavart 15 wattos lámpaburák,némelyik fehér és némelyik fekete,

vibrálnak, villódznak, kihunynak.Indonézia jövője a pingpongot játszó, hosszan elúszó ludak

a süllyedő Jáva felett, mely százmillió,15 wattos lámpaburát ránt a tengerfenékre.

AddNekem VisszaIndonéziát.

Indonézia jövője az éjjel-nappal tartó pingpongmérkőzés,a labdával, melynek alakja a lúdtojásé.

Indonézia jövője a süllyedő Jáva szigete,mert kétszázmillióan lakják.

Indonézia jövője a 15 wattos lámpaburák,némelyik fehér és némelyik fekete,

vibrálnak, villódznak, kihunynak.Indonézia jövője a kétszázmillió, szólásra nyíló száj.

AddNekem VisszaIndonéziát.

Indonéz irodalmi összeállításunk szakértői dr. Nyerki József nyugalmazott nagykövet,

Debreceni István nyugalmazott nagykövet és Balogh László M. A. képzőművész

Mi lenne ha

48

magyar naplóvilágirodalmi figyelõ

Mi lenne ha Ádám nem édenkerti almába harapott volnahanem avokádóba.

Mi lenne ha a Föld nem gömbölyű hanem négyszögletes volna.Mi lenne ha az „Indonézia hatalmas” himnuszt megváltoztatnánk

és a mi Kus Plus zenekarunk írna helyette újat. Mi lenne ha Amerika fővárosa Hanoi és Indonézia

fővárosa Monaco volna.Mi lenne ha este tizenegy órakor hó esne a

Gunung Sahari úton.Mi lenne ha bebizonyítanánk hogy Ali Murtopo Ali Sadikin és Ali Wardana

politikusaink valójában popzenészek.Mi lenne ha Indonézia tartozásait Rendra színpadi

előadásaival fizetnénk vissza.Mi lenne ha minden megtörténne amit elterveztünk és

minden ami megtörtént mi terveztük volna el.Mi lenne ha a világ akusztikája olyan tökéletes volna hogy a

hálószobádban hallanád a vietnami bombák robbanásait egymillió menekült lábának trappolását az árvízés a földrengés robaját a szerelmesek nyöszörgéséta finommechanika súrlódásait és az afrikai állatok bőgését.Mi lenne ha a kormány engedélyezné a tiltakozást és az

átlagember fontolóra venné a tiltakozók igazát.Mi lenne ha a művészi tevékenységet felfüggesztenénk

és cserébe állatokat tartanánk.Mi lenne ha úgy jönne el az időnk hogy nem kellene azzal törődni

mi várható ezután.

Balogh László M. A. – Falusi Márton fordításai

Bali tradicionális festmény

RATIH KUMALA

Anyám fényképe

Ha valaha tetováltatok, csakis anyám képével. Magamjelölöm majd ki helyét a hátamon, pontosabban a hátamközepén, hogy ne látsszék, ha mélyen kivágott blúzt, túlrövid, derekat láttató pólót vagy fürdőruhát veszek fel. Nemakarom, hogy anyám meglássa. Dühös lenne. Magam előttlátom, amint nekikezd kioktatni. Mert figyelmen kívülhagyják annak imáját, akinek kép van a hátán: az illetőpokolra jut. Nem hiszek sem a pokolban, sem a menny-országban. Csak a reinkarnációban. De anyám hisz atúlvilágban, és nem szeretném, hogy e hite megrendüljön.Anya ugyanis úgy képzeli, hogy a családunk – ő, apám, kéttestvérem és én – együtt kerül majd a mennyországba. Énpedig úgy képzelem: következő életeim egyikében mintanyám édesanyja születek újra, hogy viszonozhassam azt aszeretetet, amit tőle kaptam mostani életemben.

Anyám valaha fiatal is volt. Erre a furcsakövetkeztetésre jutottam, amikor kinyitottam a családifotóalbumot. Olyan volt leány korában, mint egy nyílóvirágszál. Anya nem engedte, hogy rövid sortot viseljek(főleg akkor, ha elmentem hazulról), pedig találtamolyan fényképet, amelyen maga is ilyen, manapságforró nadrágnak nevezett sortot visel. Legfeljebb tizen-három éves lehet. Az akkori időkre jellemzően, afénykép széle körben cakkozott. Vajon miért nemcakkozzák manapság is a fotókat?

Soha nem hallottam anyámtól, hogy tizenéveskorában lett volna udvarlója. Emlékszem, amikor mégcsak az általános iskola felső tagozatába jártam, nagyonharagudott, mert az egyik fiú osztálytársam rendszere-sen telefonálgatott. Tetszettem neki. Ha nem is voltamoda érte, hívásainak mindig örültem. Anyám akkormind gyakrabban vette fel a kagylót. A hívás ugyannekem szólt, de Anya legtöbbször azt füllentette, hogymár alszom, vagy éppen tanulok. Ha oda is hívott, utánakifaggatott. Megtanulta felismerni a barátaim hangját.

„Ez a kép abból az időből való, amikor befejeztem aziskolát, s munkát kerestem” – kommentálta Anya afekete-fehér fotót. A képen jó magas a frizurája,láthatóan vendéghajat tűzött fel. Anyám szerint akkortájta fényképeken mindenki mereven a kamerába bámult.Ha előremereszted a fejed, széles homlokod nagyobb-nak látszik, ajkaid is vastagabbnak. Ráadásul a blúz,aminek feltétlenül gallérosnak kell lennie, még inkább amerevség érzetét kelti. Az Egyházügyi Hivatal ilyentesttartást írt elő. Aztán, hogy Anya férjhez ment, egycsomó hasonló fényképet készítettek róla, amelyen a

Dharma Wanita nőegylet tagjaival állnak egymás mel-lett. Vörösesbarna hátteret használtak, s a DharmaWanita egyenruhája lilásvörös volt.

„Régen, amikor munkahely kereséséhez készíttet-tünk fényképet, mindig profilból, azaz oldalról fotóz-tak, hogy látsszék a fülcimpa” – világosított fel Anya.Tényleg, így talán előnyösebben néz ki az ember.

„Mostanság, ha ilyen típusú képpel próbálkoznékmunkát szerezni, egészen biztosan nem vennének fel.Lehet, egyenesen azzal gyanúsítanának, hogy csábítaniakarok” – feleltem erre.

Anya azt szeretné, ha állami hivatalnok lennék. „Demég annál is jobb, ha bankban dolgozol!” – mondta,amikor lediplomáztam. Nem vonzott a banki munka,még a velejáró biztos nyugdíj sem. Apa bankban dolgo-zott. Azelőtt anyám gyakran mondta: „Ki tudja, lehet,hogy apád majd be tud juttatni valamelyik bankba.”

Egyszer elkísértem anyámat a bankba, pénzt akartfelvenni. Az alkalmazottak nagyon szépek voltak alégkondicionált teremben, kiadós smink mögül, elegánsegyenruhában fogadták az ügyfeleket. Látva, ahogyüdvözölték, kiszolgálták őket, rájuk mosolyogtak, svégül, ahogyan köszönetet mondtak nekik, hirtelen az abenyomásom támadt, hogy beprogramozott robotok.Amikor kiléptem az ajtón, hányni lett volna kedvemtőlük. Meg is fogadtam, hogy soha sem fogok bankbandolgozni. De anyámnak volt egy története a bankról:„Kiskoromban nagyapád boltot vezetett. Attól függően,hogyan ment az üzlet, jól éltünk vagy éheztünk. Egyiknap, amikor éppen éhkoppon voltunk, megláttam, amintaz egyik banki alkalmazott hússal töltött, gőzölt zsemléteszik a banképület előtt. Megengedhette magának. Ettőlfogva mindig az járt a fejemben, hogy bankban kellmajd dolgoznom, vagy olyan férjet kell választanom, akibanki alkalmazott.” És Isten meghallgatta Anya imáját.(Anya pedig ezt a történetet gyakran előadta nekem.)

Újra meg újra fellapozgatjuk a már szétesőben lévőalbumot. Furcsa, mennyi fotó van Anyáról, s mégismintha valamennyi ugyanazt akarná elmesélni róla. Hameggondoljuk, Anyának szinte hobbija volt, hogyfényképezzék. Sok a kosztümös kép róla, mind külön-böző. Vagy éppen a tükör előtt ül, kezében virágotszorongatva, pasminasállal a vállán, vagy egy kertipadon pihen, vagy egy (akkor luxuskategóriájúnakszámító) autó mellett áll, és így tovább. Jól szórakoztamrajta. Még én sem vagyok ennyire kameraőrült.Legutóbb akkor akartam magam lefényképeztetni vala-mi helyes ruhában, amikor Anyának sikerült beíratniaegy személyiségfejlesztő tanfolyamra. Szerinteegyetlen lánygyermeke annyira fiús természetű, hogycsak egy ilyen tanfolyam mentheti meg a jövőjét.

49

világirodalmi figyelõjúnius

Anya esküvői fényképei közül csak egyet nagyítottakki: azt, amelyen szüleivel, Apával és anyósáékkal van. Aszokásos erős sminkkel és a blankong fejfedővel a fején.Jakartai hagyományos ünneplőben esküdtek. Anyakontya összeesett. Lehet, abban az időben még nemhasználtak hajrögzítő sprayt. Ezen a képen Anya ésapám láthatóan komoly és feszült.

– Apád előtt egy pilóta udvarolt nekem. –Emlékszem, így mesélte Anya. Aztán elképzeltem,ahogy apám repülőgépet vezet.

– Anya, miért nem mentél hozzá feleségül? –kérdeztem.

– Meghalt, lezuhant a gépe.Nézve a képet, elképzeltem, ahogy a repülő földbe

csapódik. – Ha hozzámentem volna, nem születhettél volna

meg – mondta Anya.Többet nem volt alkalmam Anyát kérdezgetni korábbi

udvarlójáról. De abban biztos vagyok, hogy Anyakiegyensúlyozott életet élt apámmal. Testvéreim és énmozgalmassá tettük életüket. Anya arcán soha sem láttamgondterheltséget, ahogy különösebben nagy boldogságotsem. Élete úgy zajlott, ahogy egy nőé szokott: iskolábajárt, aztán egyszer csak eljött a férjhez menetel ideje, majda gyereknevelésé, s persze vezette a háztartást, varroga-tott, virágot ültetett, miközben a férje pénzt keresett.

Nem sikerült férjhez mennie a pilótához, így egybanki alkalmazottnak fogadott örök hűséget. Számáraez a jólétet jelentette: megvolt a biztos, állandó fizetés,a családnak mindent meg tudott adni, és járt nyugdíj is.

Anyám mindig azt szokta mondani, hogy a feleségtőlfügg, milyen szerencsét hoz férje számára. Miután elvetteAnyát, apám karrierje felfelé ívelt. Nulláról indult az életük.Aztán lett telkük, autójuk, szép házat is építettek. Amikornagyapámék eljöttek hozzánk látogatóba, azt mondtákmagukban: „Úristen, micsoda nagy házat tudott a fiunképíteni!” De én más valósággal is találkoztam: az osztály -társaméval, akinek az apja triksás volt. Nem éppen felfeléívelő karrier. Kérdezgettem is, mi volt az apja, mielőtt meg-nősült, talán munkanélküli? Triksás lett, aminek valamihezképest előrelépésnek kellett lennie. Aztán egyik nap kezem-be került egy régi folyóirat, s abban az egyik cikk („Azanyajegy elhelyezkedése, jelentése”) felkeltette az érdek-lődésemet. Rájöttem egy titokra! Anyának van egy anya jegyaz ujjánál, pontosan a gyűrűs ujjánál. Azt mondják, hogy azasszony, akinek itt nő anyajegye, szerencsét hoz a férjének!Hirtelen sajnálatot kezdtem érezni a barátom iránt: édes -anyjának biztosan nincs az ujjánál anyajegye.

Fényképeimet összehasonlítottam Anyáéival. Vanolyan, ahol savanyú képet vágok, van, ahol röhögök, deolyan is, ahol rappernek nézek ki, meg ahol éppen sírok,

mert a testvéremmel összevesztünk a kedvenc párnámon.Anyám fotói között egy sincs, amelyen arckifejezésevalódi érzelmet fejezne ki. Mindig nyugodt arcán vissza -fogott mosoly ül, ami sohasem csap át például harsánynevetésbe. Tudta, melyik szögből a legelőnyösebbfényképeztetnie magát. Haja sohasem rendezetlen.Tőlem eltérően, aki még arra is lusta voltam, hogyválasztékot fésüljek. Még olyan kép is van Anyáról, aholborzas hajjal éppen felkel az ágyból. (Feltételezem, nemakarta, hogy ilyenkor fényképezzék.)

Mindig túlzott érzelemmel tekintett rám. Ennekbizonyítéka látható fényképeimen. Kezdve attól,ahogyan a nehezen záródó ajtót becsuktam (nem az énhibám volt, hanem az ajtóé), ahogyan sietős lépésekkelmentem valahová, egész odáig, ahogy az írógépen nagyzajt keltve túl erősen ütöttem le a billentyűket (errőlsem én tehetek, hanem az írógép).

Ha dühös voltam valami miatt, anyám mindig arrafigyelmeztetett, hogy legjobb imádkozni, amikor vala-mi miatt szenvedünk. Mert Isten valóra váltja az imábankérteket. Persze hogy ez jobb, mint a dühöngés,aminek, ki tudja, mi volt az oka. Amikor meg jól érzemmagam, s kacarászok a barátaimmal, Anya arra szokottfigyelmeztetni: „Túlságosan jókedvedben vagy.” Merthát lehet, hogy a sátán épp arra jár, s a nagy vidámságothirtelen komoly bajjá változtatja.

Nem emlékszem, hogy Anya valaha sírt volna – kivéve,amikor egyszer előkerült egy gyermek fényképe Apapénztárcájából. Most már tudom, és Anya is tudja, deegyikünk sem meri előhozni. Anya eleinte arra gondolt:lehet, hogy a fénykép csak egy elveszett, magára hagyottgyermeké, akit Apa talált az utcán, s oltalmába vett. Addiga pillanatig legalábbis, amíg arra gondolhatott. Elbújtam aszomszéd szobában, s hegyeztem a fülem. Anya meg csaksírt és sírt, egészen addig, ameddig földhöz nem vágott egycserepes virágot. Apa ekkor bevallotta: a kép egy másiknőtől való gyermekéről készült. Ekkor aztán magambankáromkodni kezdtem, miközben Anya csak annyit mon-dott: „Biztos, hogy még messziről sem fogod szagolni amennyország illatát!” Ez volt a legdurvább mondat, amitvalaha tőle hallottam. Anyám azután csak hallgatott,miközben háztartási alkalmazottunk feltörölte a padlót, éspróbálta megmenteni a virágot.

Anya, amint a fotókon is, tudta, milyen szögből a leg-előnyösebb mutatnia magát másoknak. Nekem. Még haez azt is jelentette, hogy mindig tartania kellett magát.Tudom, Anya, valaha táncolni volt kedved. Hadd atetováló tűt játszani, s közben táncolhatsz a hátamon!

Illés Mihály – Bíró Gergely

fordítása

50

magyar naplóvilágirodalmi figyelõ

KOMANG IRA PUSPITANINGSIH

Anyám lepkéi

Láttam. Láttam azt a nőt, akiről már meséltem.Hazafelé az iskolából, a park közelében, láttam egy párpillangót, ahogyan egymást keresztezve repkedtek. DeApa, ezek nem olyanok voltak, mint amilyenekrőlbeszéltél. Sokkal szebbek. Az egyik fekete volt, fénylőkék gyöngyszerű pöttyel. A másik Hamupipőke üveg -cipellőjéhez hasonló, tiszta fehér és áttetsző szárnnyalverdesett, vékony zöldes csíkkal a szélén.

Elkápráztatott a látvány. Kergettem őket. A pillangókberepültek a parkba, de ott is követtem őket. Mindkétpillangó megközelített egy nőt, aki épp azon a padonült, amely elkülönül a többitől. A pillangók nagy öröm-mel köröztek a feje körül.

Felocsúdtam. Ez az a nő, akiről beszéltél. Mielőttelszaladhattam volna, megszólított. Nem gondoltamvolna. Ugyanis nem volt néma, mint ahogy mesélted.Azt mondtad, ijesztő ember, így inkább boszorkánynakképzeltem. Apa, az a nő nagyon szép. Olyan szép, minta két pillangó.

Oh, igen, és aranyos is. Kérte, üljek oda mellé,legyek társa a pillangókkal való játékában. Megtanított,hogyan simogassam a szárnyaikat. Elmeséltük egymás-nak kedvenc dolgainkat. És képzeld, a pillangókonkívül mindketten szeretjük a vaníliás, mogyoróvalmegszórt jégkrémet, szeretjük az almát, és mindkettennagy párnák és sok játékbaba között szeretünk aludni.

*Emlékszel a mesémre, Ning? Két pillangóról szólt és

egy nőről, aki beléjük szeretett. Azt hittem, elfelejtettedmár. Amikor először meséltem neked, még óvodábasem jártál. Arra is emlékszem, hogy a kedvenc,egyrészes rózsaszín ruhád volt rajtad, piros szalaggal aderekadon és egy fehér nyuszival a ruha elején, amelykacsintott. Csak feküdtél az ágyon. Rám néztél. Vártadaz altató mesét. Mosoly ült a szádon, a csendes gyer-mekarcodon.

Minden naplementekor, az iskola melletti park egyikszegletében egy nő ül. Amikor az ég színe narancs -színűre kezd váltani, megjelenik, és várja a két gyönyörűpillangót. Igen, mindkettő csodaszép. Egyikük szárnyazöld, apró barna vonalkákkal teli a mintázata. Talánolyan a színe, mint az érett avokádó húsáé. A másiknakkék a szárnya, és apró fehér pettyek tarkítják. Igen,olyan, mint Anyu táskája a családi fényképen, a nappalifalán. Senki sem tudta, mit csináltak ők együtt a parkban

minden naplementekor. Mikor az ég elveszítette naranc-sos árnyalatát, mindkét pillangó elrepült, mielőtt azéjszaka megvakította volna őket. Akkor a nő is elment.Mélyen lehajtott fejjel ballagott. Mintha el szeretné fele-jteni, ami aznap történt vele.

Az ott lakók közül senki nem ismerte. Sőt senki nembeszélt vele. Még annyit sem, hogy pár szóvalüdvözöljék, ahogy szokás. Miután a nap lement, azemberek a vacsorával voltak elfoglalva, és a nő egy -szerűen eltűnt.

Aztán egyszer csak felröppent a hír, hogy a nő néma.Egyszer, naplemente után a park egyik látogatójavéletlenül meglátta, és udvariasan ráköszönt. De ő csakmosolygott, és egy szót sem szólt.

Az emberek egyre kíváncsibbak lettek a nőre és a kétpillangóra. Gondolták, a nő beszél a pillangókkal. Csakvelük, Ning. Aztán híresztelni kezdték, hogy tud valamiboszorkányságot. Mindenki kerülni kezdte. Senki nemakart az iskola melletti parkba menni naplementekor.Ezért olyan csendes és kihalt a park ilyenkor.

Ning, ez nem olyan mese, mint amilyet alvás előttszoktam neked mesélni. Nem olyan, mint a Rapunzel, aCsipkerózsika, vagy a Királykisasszony és aborsószem, a Három kismalac, vagy épp a Gonoszfarkas meséje. Ez megtörtént. Azért meséltem el ezt atörténetet neked, hogy iskolából hazafelé, amikor a naplemegy, te se menj oda.

*Ning, miért jöttél ide megint? Azonnal menj haza.

Apukád gyanakodni fog, ha mindig este mész haza aziskolából. Te is biztosan hallottad, mit beszélnek rólamaz emberek. Tényleg magányos vagyok. A szóbeszédóta különösen. És te se gyere ide sűrűn találkoznivelem. Csak ha a pillangókkal akarsz játszani. Vagy hahozol nekem jégkrémet, almát. De játszhatsz más pil-langókkal, talán azok még szebbek, mint ez a kettő. Azapukáddal is ehetsz fagylaltot. Teljesen hozzászoktam amagányos élethez. Így legalább átélhetem ezt a nyüzs-gést a parkban minden naplementekor. Hallgathatom amadarak szárnycsapkodását, ahogyan fészkükhözigyekeznek, az estét köszöntő ágak suhogását, az éjsza-kai állatok neszeit. Kabócák, békák, tücskök. És jobbszeretek egyedül lenni. Nem akarok senkinek gondotokozni. Egyszer bajod lehet belőle, ha itt vagy velem.

Biztos vagyok benne, Ning, egyszer majd te is meg-találod azokat a pillangókat, amelyeket szeretsz, ésmindig veled lesznek. Még ha többször is újjá kellszületniük pillangóként ahhoz, hogy veled legyenek.Menj haza, Ning. Én is készülődöm hazafelé. A naplement mára. A két pillangónak is aludnia kell.

51

világirodalmi figyelõjúnius

*Apa, a mai naplementekor nem láttam a két pillangót

a parkban. Talán aludtak. Talán észrevétlenül elhagytákszárnyaikat, lelküket, gyönyörű tojássá válva kikelnekbelőlük a színes és kövér hernyók, majd szempillantásalatt lehunyják szemüket a fehér törékeny bábban, hogyúj és még szebb pillangókként születhessenek újjá.

Apa, azt a nőt sem láttam. Senki sem volt este a park-ban. Mindenhol kerestem. Pedig még egy tábla fehércsokoládét is vettem, hogy ketten együk meg. Apa,talán mérges rám? Vagy talán elege lett belőlem, mertsokszor felkerestem? A látogatásaim megzavarhattákbékéjét? Ha tényleg mérges, akkor nem tudom az okát.Sohasem haragudott rám. Mindig mosolygott, amikormegjöttem, és búcsúzóul mindig megcsókolta a hom-lokomat, mikor elváltunk a park melletti kereszteződés-nél. Az a nő soha sem mondta, hogy zavartam volna.

Persze megtiltotta, hogy eljöjjek és találkozzak vele.Mondta, hogy jobban szeret egyedül lenni. De nem hit-tem neki. Azt hittem, más magyarázata van, ha nemakar velem találkozni. Azért, mert amikor találkozunk,az arca mindig ragyog, úgy üdvözöl engem. Ha felészaladok, szélesre tárt karokkal fogad. Tudom, hogymindig várja az érkezésemet.

Apa, hiányzik mind a két pillangó. És azzal a nővelis szeretnék találkozni. Remélem, nem vagy mérgesemiatt. Nagyon szeretek velük játszani. Sokkal jobban,mint a barátaimmal ugrókötelezni. Apa, te tényleg nem

ismered azt a nőt? Tényleg nem tudod, hol lakik?Kérlek, vigyél oda.

*Ning, nézd a kertünket, tele van gyönyörű, sokszínű,

apró pillangókkal. Csak úgy fénylik a szányuk. De vanközöttük három, amely sokkal nagyobb a többinél. Ez akettő éppen olyan, mint amilyenekkel a parkbantalálkoztál, ugye? És a legnagyobb, az a legszebb azösszes pillangó között. Nem láttam még hozzá hasonlót.Lila és zöld színű a szárnya, lassan és finoman mozgat-ja. Csodálatos, mint az anyukád.

Tetszik, hogy ilyen sok gyönyörű pillangód van?Ugye hiányoztak? Játssz velük, Ning. Biztos vagyokbenne, hogy ők is szeretnének veled játszani.

*Nem. Nem akarok velük játszani. Nézd a legnagyob-

bat. Tényleg az a legszebb. De épp olyan színű, mint anő ruhája, amit akkor viselt, amikor utoljára láttam. Őaz a nő, Apa. Nem akarom, hogy pillangóvá változzon,amikor találkozni akar velem. Inkább repüljön el a többipillangó, csak az a nő jöjjön vissza hozzám. Nemakarok pillangókkal játszani. Azt a nőt akarom, Apa.Csak azt a nőt. Csak az anyukámat akarom.

Balogh László M. A. – Bíró Gergely

fordítása

52

magyar naplóvilágirodalmi figyelõ

A Borobudur templom

ES WIMBOWO

A Borobudur templom felszentelése

53

világirodalmi figyelõjúnius

Acél inú, tüzes szárnyú hátas lovam, válts meg engem,

boltozatos templom mélyén,vén pap, amit széttárt karral,mellre kulcsolt kézzel szentelt,bolygó csendbe szédülj velem!Az igazság mázsás terhét

labirintus tévútjain ki cipeli,sose nyughat, mint ahogy nem nyugszik el sohaa Merapi-hegy kövein döcögő szekerek dobogása.Lovam az alkonyi szél,

a test kilenc nyílását érintőszél. Testem átjárja a füstölő illata,a Brahmana könnyeivel áztatott ősi

kő illata;a templomot koronázó sztupa– az örök lélek magháza – kiszabadítja a Ketrecbe ZártHőst.A legalsó kasztban fogant lélekínség évadján imádkozik,bőség idején

tékozol,az évszakok minden érzésbenmegfürösztik. Ujjaia szelet sodorják, a hidegen reszkető szelet szövik.De a varázsige esőt fakaszt,rózsaillatú, drága

esőtfölpárálló meleg záport,hegy homlokát koronázó

köd-hajfedőt. Hajnal hasad,ég morajlik. Bíbor ragyogássiklik körbe

a templom derekán,gyermekem, az a Fényselymesen lobban elő, bomlik kia Titkok varázshasadékán,

ő a Tökéletes Világosság,

a nem-létező öröklét,a semmi örökléte. Az öröksemmibe vezető zarándoklat.

Én Ratnasmbhawwa,a Déli Szél Ura, Borobudur őre,

a soha nem alvó itt vagyok, de te,szerencseköpenyt viselő kőfaragó,hol vagy? Halhatatlan szobrász, ki a Nap Ketrecétalakom alkottad,szerelem koldusa, büszkeségem

általad él (a Raphadatun?)de te hol vagy? Én csak a te árnyékod vagyok,a pillanat foglya,

a lépcsőkön törtető,lökdösődő látogatók

foglya.Szemem tükrében néha megjelenik

a férfi, aki arcvonásaim kimérte,barátságát

kőbe véste, velem volt,mikor vele akartam lenni,hogy elhagyhassalak Téged.

Mikor a templom körül járok,mindigegy alaktalan lény kísért,egy lény, aki magát

magasztaltnak mondja,egy lény, aki lehet,maga a mítoszok ős-öreg árnya,régi kövek faggatója.Kardot ránt hirtelen,

testemet, mint az áram rázza:„Ratnasambhawa vagyok – mondja –,a megcsonkított szobor,amelyet te becstelenítettél meg!”

JOKO PINURBO

A kis guberáló

A kis guberáló éjfélkor állított be,összeszedegette, amit szétszórva találta padlón: a csend repeszeit, Hold-töredékeket,nadrág-foltot, sors-maradványt, álomszilánkokat.

Tréfás volt a kedve: „Ki kényszerít – kérdezte – ilyen nehéz időkben verset fabrikálni?Hajnalodik, s te még mindig nem alszol.Frissen ébredni mégiscsak kellemesebb!”

A fertőzött idővel elkevertszavak közt bogarászott:„Hé! – szóltam rá. – Hagyd békén a szavaimat!Egész éjszaka őket gyűjtögettem. Az enyémek!”

Sértődötten fordított hátat, s eltűnt az álmomban.

Szilveszteri trombita

Anyámmal sétáltama forgatagos szilveszteri utcán.Apám otthon a naptár lapjait őrizteegyedülaz utolsó pillanatig.

Trombitát találtam,szép lilát,az útszélen feküdt.De jó volna megszólaltatni, gondoltam,s megtörölgettem a ruhám szegélyével,bele-belefújtam, de néma maradt.

Miért nem szól ez a trombita, kérdeztem anyámtól.Talán azért, fiam, mert naptárlapból készült.

54

magyar naplóvilágirodalmi figyelõ

FAISAL KOMANDOBAT

szeretlek benneteket

55

világirodalmi figyelõjúnius

szeretlek bennetekethű fiait a csendnek

szeretném veletek várniaz alkonyatotamely hosszú mint a folyóés könnyű mint a nyak ütőerétérintő csók

a csendhez támasztjuk életünks úgy találkozunk veleahogy a szív mélyénegymással az összefutó erekahogy a tengerben egymássala bővizű folyók

szeretlek bennetekethű fiait a csendnekakik e jelre vártokamely mint kettétörtharmatcseppa kő hátára hull

vagy mint a harsány szóelakad a részvétre nyíló szájban

elzarándokolnék a csendhezhátizsákomban éhségtekintetemben könyörgő tekintetekvihar tépázta szigetamelyet elkerülneka duzzadó vitorlákaz én hazám eza verseimémessze előttetek

éhséget hozok nekteka völgyből a partróla csendbeéletben maradtunkkibomlik egy mozdulata csendből

Balogh László M. A. – Oláh János

fordításai

Affandi: Vak koldus gyermekével

EKA KURNIAWAN

Rúzs

Egy lampionfényű, vörös rúzzsal kikent nő sétált aVeranda bár bejárata felé. Hirtelen öt furgon fékezett leháta mögött. Régebben a bárban az ilyesmiről mindigidőben értesültek, így az ott dolgozó lányoknak maradtelég idejük eltűnni. Amikor a hivatalnoksereg beözön-lött, a lányok között kitört a visítozás, miközben kun -csaftok pattantak fel, s eredtek futásnak. Marnihoz, avörös rúzsos nőhöz egyszerre öt hivatalnok lépett, aztánmegragadták, s kivitték a kocsihoz.

– De én csak egy háztartásbeli vagyok – közölte,miután túljutott az első ijedtségen.

– Ezt majd a férjednek mondd! – vágta rá az egyikhivatalnok.

Nem egy szerencsés éjszaka, gondolta Marni. Ahivatalnok a prostitúció elleni új önkormányzati ren-delkezésről kezdett neki szónokolni úgy, ahogy egyutcalánynak szokás. Marni beismerte, hogy valahatényleg prostituált volt, de bizonygatta, hogy ma estenem ezért jött. Ő háztartásbeli. Igaz, még nincs gyer-meke, de van férje. A hivatalnokok figyelemre sem mél-tatták. Szerintük az utcalányok mindig azt mondják,hogy van férjük és háztartásbeliek.

Marnit a bárban dogozó lányokkal együtt bevitték arendőrségre, hogy még az éjjel kihallgathassák. Kérlelte atöbbieket, mondják meg kihallgatóiknak, hogy nemközülük való. Csakhogy három éve nem járt a bárban, ígya lányokat, akik sűrűn cserélődtek, már nem ismerte,ahogyan ők sem Marnit, és fogalmuk sem volt, mitkereshetett a Veranda bár bejáratánál éjszaka fél kettőkor.

Marni még hajnal előtt elsírta magát. Egyre csakkérlelte fogvatartóit, engedjék szabadon, és aztismételgette, hogy a férje már biztosan észrevetteeltűnését, s talán elkezdte keresni. Az egyik hivatalnok,ajkát elbiggyesztve, cinikusan megjegyezte:

– Ha tényleg igaz, hogy van férjed, majd reggel értedjöhet.

– De a férjem nem tudja, hogy itt vagyok!– Nos, akkor hát az urad tudta nélkül bocsátottad

áruba magad!Hál’ istennek hajnal felé a Szociális Osztály egyik

alkalmazottja felhívta a férjét, Rohmat Nurjamant.Miután beszélt vele, ez a jólelkű asszony a SzociálisOsztályról bejelentette, hogy hazaviszi. A hálátóleltelt Marni erre megmosta arcát, kipúderezte magát abárban dolgozó lányoktól elkért púderral, s kirúzsoz-ta ajkát.

Mikor hazaért, s kísérője elment, Marni megpillan-totta kofferét a heverőn, belehajigált holmijaival.Rohmat Nurjaman a szobaajtóban állt, megvetőenmérte végig, tekintete megállapodott kirúzsozott ajkán,s csak annyit mondott:

– Jobb lesz, ha most elválunk.Marni meg akarta magyarázni a helyzetet, de elakadt

a szava. Rohmat Nurjaman láthatóan nem is várt ma -gya rázatot.

*Rohmat Nurjaman ki nem állhatta, hogy felesége

rúzsozza magát, de attól félt, ha egyenesen megtiltaná,s meg is indokolná, fájdalmat okozna neki, és a bárbeliközös múltjukra sem akarta emlékeztetni. Marni biz-tosan nem örülne, ha egyszer csak odafordulna hozzá, sazt mondaná: Ezzel a rúzzsal a szádon épp úgy nézel ki,mint valami utcalány!

Néhány évvel ezelőtt egy félhomályos helyenismerkedtek össze. Régen volt, s megállapodtak, hogyfátylat borítanak a múltra. Akkoriban RohmatNurjaman három haverjával az éjszakákat a DaanMogot utca dangdut-zenés bárjaiban töltötte. Ezekegyikében, a Verandában ismerkedett meg Marnival.

Marni eleinte úgy találkozgatott vele, mint szolgál-tató a kliensével. Azok a lányok, akik ilyesfélehelyeken dolgoznak, mindig arra törekszenek, nehogyügyfeleiket más lányok elorozzák, s hogy többlet-bevételhez juthassanak a bártulajdonos által fizetettjárandóságon felül. A lányok között gyakran beszédté-ma, ha valamelyiküknek sikerül magához csábítaniatársa ügyfelét. Ilyen általában az új lányokkal vagypedig olyan kuncsaft esetében szokott előfordulni, akimár régóta nem tette be lábát a bárba.

A kuncsaftoknak, közöttük Rohmat Nurjamannak istetszett a lányok ilyesféle ragaszkodása, versengése.Így valahányszor betér a bárba, mindig tud nőtszerezni magának. Kellemetlen ugyanis nőpartnernélkül felmenni a színpadra, együtt énekelni azenészekkel, vagy az asztalnál egy üveg sör mellettmagányosan üldögélni.

Marni mindig itt várta Rohmatot, legtöbbször ő volta kísérője. A kapcsolat aztán komolyra fordult, akár azópiumfüggőség. Egyik nap, a bágyasztó, unalmas déliórákban Rohmat Nurjaman váratlanul azon kaptamagát, hogy már el is küldött egy sms-t a lánynak: „Mitcsinálsz most? Ma este ne kösd le magad, megyek!”Aztán egyik reggel Marnitól üzenetet kapott: „Drágám,jössz majd este? Vágyom utánad!”

Nem sokkal ezután Rohmat Nurjaman úgy döntött,megkéri Marni kezét, és elviszi a Veranda bárból. Meg

56

magyar naplóvilágirodalmi figyelõ

is esküdtek Banyumas, Marni szülőhelyénekkörnyékén, majd visszatértek Jakartába, és a város mel-lett egy kedves kis házat béreltek.

A házasságuk azonban félelmeket szabadított fel. Azesküvőt követő napokban Rohmat Nurjaman gyakranazt álmodta, hogy felesége a Veranda bár szobáibankuncsaftokkal bújik ágyba. Tisztában volt vele, hogyMarni múltjában nemritkán megtörtént az ilyesmi.Mikor felébredt, féltékenység gyötörte. Marni isszenvedett, mert azt képzelte, férje továbbra is aVerandába jár, s felcsíp lányokat. Rohmat múltjábanszintúgy gyakran megtörtént az ilyesmi.

E féltékenység kisebb civódásokhoz vezetett, amin aszerelem jóvoltából sikerült túltenniük magukat.Tizenhét hónappal házasságkötésük után mindkettenmegfogadták, hogy nem gondolnak többé a múltra, seltemetik a féltékenységnek még a gondolatát is. Eztkövetően minden megjavult.

Csak Marni ne rúzsozta volna magát.

*Mardinahtól tanulta el a rúzs használatát, aki akko-

riban rangidős volt a lányok között. Mardinah hozta felőt egy Banyumas környéki kis településről,Cibolangból, amit a térkép sem jelölt. Mardinah soktizenéves lányt vitt a jakartai szórakozóhelyre, akiketbiztosított afelől, hogy nem kell prostituálttá lenniük,elég, ha csak sört szolgálnak fel a kuncsaftoknak.

A kuncsaftok azonban nemcsak inni akartak. – Maradjatok hát mellettük – mondta Mardinah. Így aztán odaültek melléjük, velük együtt iddogáltak,

falatoztak a felszolgált ételekből, és bekapcsolódtak azévődő beszélgetésbe is. A kuncsaftok keze nem bírbékén maradni. Állandó mozgásra hajlamos ujjaikeleinte csak a lány kezét érintik, aztán hirtelen elsza -badulnak mindenféle más irányba.

Marni is rájött később, hogy ily módon sokkal többpénzt lehet keresni. S ha még ennél is többet akar, odakell adni a testét. Öt hónap sem telt el, és Marnielvesztette szüzességét, s így telt élete éjszakáról éjsza-kára, míg Rohmat Nurjaman fel nem tűnt.

Bizonyos tekintetben Rohmat Nurjaman sem voltjobb más kuncsaftoknál, akik le akarták őt fektetni. Sőt,talán még rosszabb is, mert sokszor alig fizetett valamit.Másfelől nagyon különbözött, ami Marninak imponált.A többi férfitól eltérően, akik csak azon igyekeztek,hogy minél előbb felvigyék a bár egyik emeleti szobájá-ba, ahol gyorsan neki lehetett esni, Rohmat Nurjamanjobban szerette, ha elmentek a Verandából.

Leggyakrabban egy motelszobát vettek ki, így Mar -ni nak a bevételt nem kellett megosztania a bár tulajdo -

no sá val. Itt ráértek, akár másnap déli tizenkettőig ishe nyél het tek. Ha kedvük támadt, sétálhattak,beülhettek va la hová egy kései reggelire. És lassanegymásba szerettek.

Három évvel az esküvőjük után Rohmat Nurjamanegyszer csak azt érezte, hogy zavarja valami. Ez pedigMarni rúzsa volt, amit először a Veranda félhomályábanlátott meg.

Marni még mindig ugyanazt a rúzst használta ésugyanúgy, ez pedig ingerelte Rohmatot. Aztán egyszercsak kérdezgetni kezdte Marnit, hogy mit csinált,mialatt ő dolgozott.

Titkolt gyanakvását sem elaltatni, sem bizonyítaninem tudta. Hiába ugrott haza többször is teljesen várat-lanul, Marnit mindig otthon találta. Aztán egyik reggela Szociális Osztályról felhívta egy nő, s akkor úgyérezte, végre megvan a bizonyíték.

*Marni úgy vélte, nincs más lehetősége, és visszament

a Verandába. A bártulajdonos megengedte, hogy újradolgozzon. Itt aztán nem tudott kitérni a RohmatNurjamannal kapcsolatos emlékei elől. Kuncsaftjai tár-saságában is mindig arra gondolt, milyen sok minden-ről is beszélgettek Rohmattal annak idején. Nem értettmeg mindent a férfi szavaiból (Rohmat el sem vártatőle), de szívesen hallgatta őt. Emlékszik, egyszer aztmondta Rohmat Nurjaman:

– Sok nő forog körülöttem, némelyikkelszerelmeskedtem is, és sok mindent osztottam megvelük, bár semmit sem értettek belőle.

Marni ezt dicséretnek vette. Élete legboldogabb pil-lanatának tartotta, amikor Rohmat Nurjaman bejelentette:

– Azt hiszem, beléd szerettem.Ettől kezdve különös gondot fordított arra, hogy

kifesse magát minden találkozás előtt. Mást alighaadhatott, mint elragadtatott mosolyát a rúzs mögül.

Három éve lehettek házasok, amikor észrevette,hogy férje megváltozott. Rohmat Nurjaman gyakrankimaradt éjszakára, s ha otthon volt, sem közeledettmár felé úgy, mint korábban. Marniban felmerült,hogy esetleg már nem is szép. Lehet, Rohmat azérthűvösebb vele, mert nem lett gyerekük. Vagy talán aVerandában vonzóbb lányra talált? Egy tizenévesre,aki nálánál is vastagabban keni a rúzst? Marni egyrefeldúltabb lett, bár mindent megtett, hogy felül -kerekedjen kételyein. Hiába igyekezett. Mikoregyszer éjfél után sem ért még haza férje, úgy dön-tött, utána indul.

Marni előbb kirúzsozta magát, remélve, hogy ezzelvissza tudja szerezni Rohmat Nurjamant. Majd leintett

57

világirodalmi figyelõjúnius

egy taxit, s a Verandába vitette magát. Ekkor történt arazzia. Marni úgy érezte, megérdemli a büntetést,amiért férjében kételkedni mert.

Most, hogy ismét a bárban dolgozott, gyakran arrólábrándozott: férje valamelyik éjjel majd betoppan, smindent újrakezdenek. Elhatározta, hogy fogadalmáhozhű marad: nem használ rúzst. Az egyik lány, aki már

tizenkét éve ott dolgozott, egyszer meg is kérdezte tőle,miért nem rúzsozza a száját.

– Kizárólag a férjemnek, aranyom – felelte Marni.Való igaz: mióta beleszeretett Rohmat Nurjamanba,

sohasem rúzsozta ajkát más férfi kedvéért.

Illés Mihály – Bíró Gergely fordítása

58

magyar naplóvilágirodalmi figyelõ

TOETI HERATY

Három a szerelmem

három a szerelmem mint gyermekekszámlálják ujjukon

megnevezem egyenkéntaz első komoly és szívében

öntudatlanéveken át vágyva vágyottévődtem búskomorrá téve tarka kedélyét

szánalmat érzett sajnáltburkolván óvtam olvasztottam

sugárzó ölem mélyén de szánva szállt alantoly csendes lomha lénye bármikor és bárhol hazugságon csíphet a másik csupa kellem filozófus türelmessohasem támadtam vallását makacs elveit– könnyen beszél mint szesz pörgette nyelv –

engem mégsem izgatnak sikamlósszavai valószerűek valahányanó ajkát hány csók csomózta

faképnél hagyott s kiértah semmi az talán semmi sem történtmért sütkérezett volna élveteg szájfényemnélmeg kell még neveznem a harmadik delikvenst

bár inkább homály fedné olajos éjjeken zörrentett ajtópántotsúlyos ideges hangján mennyig

vont függönyt ágyatélezett pillantása kéjesen összeszabdalt végül messzire inalt kitelt a becsületenem sürgetném az időt mégis remegve kérdemaz én három szerelmem találkozhat-e

valaha egy személyben

W. S. RENDRA

Jakarta prostituáltjai egyesüljetek

59

világirodalmi figyelõjúnius

Jakarta prostituáltjaiKiket eggyé vetettA felső és az alsó osztályharcFélelembe zsúfolódtokA gúny és a gyalázat elől

Mit bánnotok kellMeg kell bánnotokHozzatok értünk áldozatotA belobbanó áhítatban

Ó Jakarta prostituáltjaiSerkenj föl kárhozat népeÖltsetek fehér ruhát akár a menyasszonyokÉs feltűzött hajjalMártsátok lángba arcotokatFölfeszített testetek templomBájak és kegyek szentélyeHol elétek borulunk a bűnbocsánatért

Mit bánnotok kellMeg kell bánnotokLegyetek szelíd áldozataink

Jöjj elő SarinahS mondd el nekünkHogyan rendelt a miniszter magáhozA forradalom múzsájának igézőn szónokoltÉs nemzetünk nevében indás fűződet megoldottaHogy leigázza bőröd bennszülött dús lankáit

És te is jöjj DasimaJöjj s mondd el a népnekÖledben váltófutást rendeztek mozgalmárokNépjólétről susogtakBecéztek forradalmak megváltó tűzvészénekFélig letolt iszamos gatyákban üzekedtekLankadó nyögdécselés szögezett deszkapriccsre

Nélkületek nem indultSe gyűlés sem értekezletNagyágyúk eldurrantak gazfickók ficánkoltakBeépült méhetekbe génhibás nómenklatúraNemet hogyan lihegjenZiháló rettegéstekPorckorongot csikorogtat a szegénység igájaTárd szét combjaid gőzétHa már a gyárkémény beszikkadtÜzemek zárják össze szemérmes kapuikatKi venne állományba ha nem épp a kormány

Vezetők forradalmaIstenek forradalmaBevétettek a mennyekKi törődne a földdelTi lettetek lakói az új paradicsomnak

Mit bánnotok kellMeg kell bánnotokHozzatok értünk áldozatotA belobbanó áhítatban

Ó Jakarta prostituáltjaiA gyalázatnak végeIdeje sutba dobni súvadjon rozsdásodjonA szajhák pellengéreA barátaim vagytokNem ártalmas bűnbandaHíreszteljék bár fröcsögveKik demagóg szólamokkal falták a húsos keblet

Elpolitizálták a szexet

Testvéreim nővéreimSzétoszlatni titeket nehezebbMint feloszlatni egy pártotMunkát kell adniuk nektek önkritikát gyakorolvaMéltóságotokkal visszaTisztaságotokkal vissza

Testvéreim nővéreimEgyesüljetek szajhákKisujjon megpörgetve hajítsátok el a fűzőtMeneteljetek szajhákVonulva mint a zászlókKöveteljétek jussul a horpaszig mocskolt várostKöveteljetek férjet tisztes házasságot

Ó Jakarta prostituáltjaiTestvéreim nővéreimNe féljetek a férfiaktólKiknek lelke mosdatlan és meztelenÁm erszényeikbe gyulladt heréket potyogtatnakHa áraitokat duplájára emelitek

Egyetlen egy hónapig sztrájkoljatok csakS ők testvéreik parázna asszonyait vágják gerincre helyettetek

Balogh László M. A. – Falusi Márton

fordítása

MOCHTAR LUBIS

A kuli 1

A veranda és az elülső szoba lámpáit már eloltották.Apa még írogatott dolgozószobájában. Mi, gyerekekpedig a szülők hálószobájában gyűltünk össze, és Anyaszokásos esti meséjét hallgattuk. Anya egy emberevőmanóról mesélt, aki hol emberi testben, hol tigrisképében jelent meg. Arról lehetett felismerni, hogy orraalatt kerek, nedves ajkak éktelenkedtek, és járás közbenelőreálltak sarkai.

Félelmetes és érdekes mese volt, a takaró alá húzód-va élveztük a borzongást.

Hirtelen zaj támadt odakint, s kis idő múlva az éjjeliőrhangjára lettünk figyelmesek, aki Apát szólította:

– Uram, uram, jöjjön ki!Mindannyian megrémültünk. Anya abbahagyta a

mesélést. Apa sietősen kinyitotta dolgozószobája ajta-ját, és kisietett a verandára.

– Jaj, lehet, hogy már megint fellángolt aháborúskodás a falusiak között – szörnyülködött Anya,mi pedig követtük őt a verandára.

Akkoriban Apa körzeti vezetőként (demang 2) szol-gált Kerinciben, és a húszas-harmincas években azon avidéken meglehetősen középkori állapotok uralkodtak.Az öntözővíz megosztása, a bivalylegelők használata ésmás problémák miatt az egyik falu gyakran hirdetettharcot a másik ellen. Az ilyen összetűzésekben nép -szerű fegyverként szolgáltak a tyúktojás nagyságúkövek, melyeket parittyából hajigáltak az ellenség felé.Épp egy héttel korábban Apa Sungai Dewasban járt egyhasonló háborúskodás leállítása miatt, amikor egy nagykődarab lerepítette fejéről a parafakalapot. Szerencsérenem érte komolyabb sérülés, de egy ideig szédült tőle.

A verekedésnek végül a rendőrség levegőbe leadottlövései vetettek véget, és a két falufőnök tárgyalóasz-talhoz ült. Amikor meghallották, hogy Apát majdnemeltalálta az egyik kő, a falufőnökök bocsánatértesedeztek, hangsúlyozva, hogy nem volt szándékukbántani őt. Végül az eltévedt kő miatti megbánásmegkönnyítette Apa békejavaslatának elfogadását és avízmegosztásról való megállapodást.

Az éjjeliőr kilenc óra körül riasztotta Apát. Az udvar-ban néhány rendőr várakozott, élükön parancsnokukkal,de nem hallottuk, mit mondanak Apának. Minket azonnalbeküldtek a házba. Kis idő múlva Apa is jött utánunk, ésgyorsan öltözködni kezdett. Felhúzta bőrcsizmáját, fel -csatolta pisztolyát, fejére tette parafakalapját, és elsietett.

Hamarosan bejött Anya, és a következőket mondta:– Na gyerekek, most mindenki ágyba, és alvás! Apá -

nak el kellett mennie, mert néhány kuli megszökött.Másnap reggel Abdullahtól, az éjjeliőrtől hallottuk,

hogy öt szerződéses kuli megszökött az ültetvényről,miután megkéselték az egyik holland felügyelőt.

Amikor délben hazajöttünk az iskolából, Apa még nemtért vissza. Naplementéig sem jelent meg, és Anya nyug-talanul ki-kinézett az utcára. Többször is hallottam AnyátAbdullahhal beszélgetni. Abdullah azt mondta, nincs okaggodalomra. Apa este érkezett meg, amikor minket márágyba parancsoltak. Hallottam, hogy késő estig beszélgetAnyával, majd csend lett a házban. Másnap megtudtuk,hogy minden szökött kulit elfogtak, és börtönbe zártak. Abörtön a házunk mögött, egy domb tövében húzódott. Agyümölcsös kertből, főleg ha felmásztunk egy nagy jeruk-fa3 tetejére, rá lehetett látni a börtönépület mögötti nagytérre, ahol az elítéltek naponta felsorakoztak, és ahol abüntetést végrehajtották. A kertből jól hallottuk az elme-bajos rabok éneklését vagy káromkodását is.

Akkoriban még nem merült fel bennem a kérdés,hogy miért a börtönbe, és miért nem a kórházba viszikaz elmebetegeket. Néha jól szórakoztam panaszos,egyre hangosabb éneküket hallgatva, de még érdeke-sebb volt, amikor káromkodni kezdtek. Ilyen szavakatmi sem ejthettünk ki a szánkon.

Később Anya elmondta, hogy Apának és arendőrségnek sikerült elfognia a három szerződéses kulit,akik rátámadtak a holland felügyelőre. Mert csak hármanrontottak a felügyelőre, nem pedig öten, ahogy előszörmondták. Az ültetvényhez közeli erdőben kerítették kézreőket, ahol éhesen, dideregve és rémülten húzták megmagukat. Nem tanúsítottak ellenállást, meglátván apámat,azonnal megadták magukat, és azt mondták:

– Sorsunkat méltóságos urunkra bízzuk, és igazságértesedezünk.

Anya szerint a holland felügyelőt azért késelték meg,mert állandóan zaklatta feleségüket.

– Ők nem hibásak – mondta Anya, láthatóan mérge-sen, hogy a kulikat elfogták. – A gonosz felügyelőt kel-lene elfogni.

– Miért nem őt fogták el? – kérdeztük mi, gyerekek.Anya ránk nézett, és gyengéden megszólalt:– Mert a hollandok az urak! A hollandok nem lehet-

nek hibásak.

60

magyar naplóvilágirodalmi figyelõ

1 A gyarmati időkben holland ültetvényekhez és más vállalatokhoz

szegődő, rabszolgasorban tartott bérmunkásokat nevezték kuliknak.

2 A gyarmati időkben a helyi közigazgatás járási szintjéig helyiek is

kaptak vezető beosztást, de melléjük holland tisztviselőket állítot-

tak, akik gyakorlatilag teljhatalommal rendelkeztek.

3 jeruk (ejtsd: dzseruk): mandarinszerű trópusi gyümölcs

– De ő volt a gonosz – erősködtünk tovább.– Én nem értem ezt az egészet – válaszolt Anya –, de

ne faggassátok erről apátokat. Ő már így is dühös,mióta visszajött az ültetvényről.

Apa megjött a hivatalból, megebédelt, majd mind-nyájunkat behívott dolgozószobájába. Nagyon komorvolt, látszott rajta, hogy valami nyomja lelkét. Miutánösszegyűltünk, megszólalt:

– Holnap reggel tíz óráigmegtiltom, hogy a hátsókertbe menjetek. Senki semmehet oda. Nagyon mérgesleszek arra, aki megszegi ezta tilalmat.

– Miért? – kérdeztük.– Ti csak fogadjátok el

apátok parancsát – válaszoltröviden Anya.

Megértettük. Ha Apánakez a véleménye, fölöslegesvitatkozni. Nem mertünkújra a tiltás okára kérdezni.

Mindjárt utána megrohan-tuk Anyát kérdéseinkkel, akivégül – hogy lecsendesítsenmin ket – elmondta: másnapreggel mindhárom kulit meg-büntetik.

Takarodó után sokáig nemtudtam elaludni. Félni kezd tem,és csak azon járt az eszem,hogy a kulikat holnap reggelmegkorbácsolják a bör tön ud -varán. Félelmem kíván csi -sággal vegyült, látni szeret temvolna, hogyan veri az egyikember a másikat korbáccsal.

Iskolás testvéreim koránreggel elmentek. Nekünk, kisebbeknek Apa és Anyaújból megparancsolta, hogy ne menjünk a hátsó kertbe.

Abdullahtól, az őrtől megtudtam, hogy reggelkilenckor kezdődik a korbácsolás. Ahogy közeledett azidő, egyre nyugtalanabb és idegesebb lettem. Öt perccelkilenc előtt nem bírtam tovább, odakiabáltam Anyának,hogy a szomszéd házba megyek játszani, s már ki isszaladtam a házunk előtt vezető főútra, majd egykerülővel tovább futottam a hátsó kertünkkel határoskórház mögé, felkapaszkodtam a kerítésre, beugrottama gyümölcsöskertünkbe, és lihegve felmásztam a jeruk-fára, egészen a tetejére, ahol elhelyezkedtem, és lenéz -hettem a börtön hátsó udvarába.

A börtönudvart zúzott kő borította. Középen márfelállították a három fapadot. Bal oldalt egy kisebbfelfegyverzett rendőri egység sorakozott. Utána meg-pillantottam Apát, amint egy kis csapáson közeledik ahátsó udvar felé, mellette a holland tisztviselő, a helyirendőrparancsnok és a kórházi orvos. Ezután egymásik csapáson elővezették a három foglyot

rövidnadrágban, hátrakötöttkéz zel, s mellettük a börtön -igazgató és két rendőr lépdelt.

Izgultam és féltem, hogy agyomrom görcsbe fog rándul-ni. De nem akartam elhagyni arejtekhelyemet, mindenkép-pen látni akartam, hogy mifog történni.

A három kulit a fapadokmögé állították, letérdeltették,majd a börtönigazgató felolva-sott egy szöveget, és láttam,amint a holland tisztviselőbólogat. Apa mereven, mozdu-latlanul állt. Utána kioldották akulik kezét, a padra hasaltattákőket, majd kezüket-lábukatodakötözték.

Ezután három börtönőrlépett előre, kétméternyire apadoktól megálltak, kezükbenfekete színű korbácsokat tar-tottak. Hamarosan felhangzotta börtönigazgató utasítása:

– Egy!Hangja erős és kemény

volt. A három börtönőr hát -ralendítette kezét, a hosszúkorbács megtekeredett a le -vegőben, mint egy áldozatára

lecsapó fekete kígyó, majd éles csattanás hallatszott,amint a korbács húsba vágott. A középső kulihátravetette a fejét, s szájából olyan üvöltés tört elő,amelyet én embertől még nem hallottam.

Ez az üvöltés teljesen elgyengített, ideges félelemfogott el, és minden erőmmel a fa ágába kapaszkodtam.

– Kettő! – kiáltott újból a börtönigazgató. A korbá -csok süvöltő hangon martak a hátakba, és a másodikütés után már mindhárman üvöltöttek.

Nem mertem többet odanézni, erősen becsuktam aszemem, de nem tudtam nem hallani a korbács süvítésétés a kegyelemért esedező kulik jajgatását. Ki tudja,mennyi ideig szenvedtem el velük az életet és halált a

61

világirodalmi figyelõjúnius

Lee Man Fong: Balinéz nő

kínpadon. Amikor újból kinyitottam a szemem, a dok-tort láttam, a foglyokat vizsgálta. Aztán láttam, amintfejével int a holland tisztviselőnek, az pedig abörtönigazgatónak, aki azt kiáltotta:

– Huszonegy!A korbácsok ismét a levegőbe emelkedtek, és lesúj-

tottak a véres hátakra. Most már nem üvöltöttek a kulik,mindhárman ájultan feküdtek.

Miután a huszonötödik ütést is kimérték, a hollandtisztviselő intésére a börtönigazgató egy lépést tetthátra, és parancsot adott a három börtönőrnek, akikhátraléptek, összetekerték véres korbácsukat, ésbementek a börtönépületbe.

Az orvos újból megvizsgálta a foglyokat. Aztáneloldozták őket a padokról, a holland tisztviselő Apáhozfordult, és valamit mondott neki.

Ekkor hibáztam. Erőtlenül, lefelé mászva a fáról, azalsó ágra léptem, váratlanul megcsúsztam, és a földreestem. A könyököm sérült meg, és erős fájdalmatéreztem. Az eséstől néhány pillanatig néma maradtam,aztán sírva fakadtam. Abdullah, az őr meglátott a kony-hánkból, kiszaladt, felemelt, és bevitt a házba. Anyamegvizsgálta fájós könyökömet, és megállapította:

– A könyököd kificamodott! Apád nagyon mérgeslesz. Megszegted a parancsát. Minek mentél a kertbe?

Én csak sírdogáltam.Gyorsan átvittek a kórházba, ahol a vezető orvos

helyreigazította könyökömet, bepólyázta az egész karomat,és szigorú pihenést rendelt el a játék teljes mellőzésével.

Félve vártam a találkozást Apával. Miután estemegjött a hivatalból, megvacsorázott, és Anyávalbeszélgetett egy ideig. Biztosan a bűnömről beszélnek,gondoltam magamban.

Nemsokára Apa bejött hozzám, és az ágy szélére ült.Mélyen a szemembe nézett, mire lehajtottam a fejem.

– Mindent láttál? – kérdezte.– Igen, Apa, mindent láttam – feleltem remegő hangon.Megfogta a kezem, majd gyengéden, de határozottan

mondta:– Ha nagy leszel, semmiképpen ne menj állami

tisztviselőnek! Megértetted?– Igen, Apa! – válaszoltam. Ezután mintha még mon-

dani akart volna valamit, de hirtelen meggondoltamagát. Sietősen aludni parancsolt.

Ettől kezdve, amikor csak alkalom adódott, Apamindig azt kérte, hogy egyetlen fia se kövesse őt a kor-mánytisztviselői poszton. Valahányszor így szólt, rámnézett, és megértettem, miről van szó.

Debreceni István – Bíró Gergely fordítása

62

magyar naplóvilágirodalmi figyelõ

CHAIRIL ANWAR

Hangulat

Ha időm lejárSenki nem sirat megTudom, Te sem

Hát ne sajnáljatok

Vadállat vagyokAkit kivetett a falka

Golyó ütötte lyukak bőrömönDe támadok, de támadok

Aztán sajgó sebemFutva viszem

Enyhül az égő fájdalom

Mi történt velem, nem tudomÉlni szeretnék, ezer évig élni

MANGASI SIHOMBING

Lefejezettek

63

világirodalmi figyelõjúnius

Aú, aú, aú!Miféle hang ez? Kutya vonyít?Dehogy, csak ember jajong.Törött csont…Véres sebek…

Pakk, pakk, pukk!Miféle hang ez?Lepottyanó kókuszdióé?Ugyan! Koponya koppan.Gazdája mellénVéres kokárda.

Reccs, reccs, ropp!Tető szakad, fal roggyan, ház omlik,csont roppan, vér ömlik!A sebesültföldre zuhan.

Árvák sirató szava szól,holt anyáért, holt apáért, rokonokértétlen, szomjan,részvétlenség foglyaié.

Ember voltál, mivé lettél?Kegyetlenebb vagy az ebnél.Ebek, ebek,örüljetek,hogy ebek vagytok, s nem emberek.

Debreceni István – Oláh János fordítása

Affandi: Balinéz kakasviadal

Duna

64

magyar naplóvilágirodalmi figyelõ

I.

Mondd csak, mit somolyogsz, Mit locsogsz folyvást?Nem lehetnél, mondjuk, szomorú, Netán mogorva? Már megbocsáss, de rám is mordulhatnál, Arcul is csaphatnál.

Ugyan…Hiszen te vigyorogsz rám napestig,Báván és üresen,De én nem viszonzok semmit,Kivált az ilyen grimaszt nem,Uramnak, teremtőmnek se tenném,Legkevésbé pedig neked,Az eget kémlelem inkább helyetted is,A madarak s a fények sugárútjait, a duzzadó felhőket,És igen, a hídi patkányokat is persze,Ha meg nem sértlek vele…

Bátyám, Úgy teszel, mintha nem tudnád;A madár is, a felhő is én vagyok,Miként a sok nyüzsgő patkány és béka,Sőt valahány tücsök is odalenn…

Jó, jó, azért meg ne bántódj!Meg ne sértődj, cimbora,De akkor tudnod kell azt is, Égi s földi egyként engem piszkít,Engem szennyez szakadatlan, Még ha személy szerint a vád Ezúttal nem is téged illet.

II.

Ne csak a szemétről, a mocsokról beszélj,Éppúgy hömpölyög a vér is szerteszét, Hegyen és völgyön, erdőn és mezőn, Jégtáblákon és a sivatag homokján,Ráfagyva, ráfőve húsunkra, csontunkra, Szívünkre.

Tudom, Tudom én, öregem,Láttam én is halottakat Fönnakadni az uszadék fákon,Jőve az árral, S tovaúszni.

III.

Nyomorúság ésZokogás tanúja vagyok magam is,Sajgó, réveteg rokonod,A részvét hunyorgó parazsa mellől.

Akkor tudod jól, Immár fékezhetetlenEz az átható vérszag, Évszázadok, évezredek ótaDől, csak dől lefelé a Kálváriáról,Elborítva már az őserdőket is,Amint Krisztus vére visszafolyikAz Édenig.

Igen, ahol háború, ott vérszomj,Ott minden és mindenki sorsaegy és ugyanaz.

Hiába üvölt a vérzuhatagKiált egekig a kín,Riasztóbb a sebek, a gyász némasága.

IV.

Öreg komám,Vigaszdalódj, Csapd el magadtól,Hagyd a bánatot, zokogást,Énekem, ím, az aranykor kapuját Nyitja meg előtted,Emlékezetednek ki szabhat ott határt?

Drága testvér,Nekem már nincs mit feledni,Álmom is rég az ébrenlét maga,De zendíts rá, zúgd,Hátha megvigasztalsz!

Halld hát, és ringasd aReménység dalát:

Sarulla,1 ó Sarulla!Gyógyír minden napunkra,Bölcsebb vagy a bölcseknél,Kavicsabb a köveknél.

Ahol ádáz vita dúl,Taníts minket folyamul,Ám, ha békében találsz,Híreszteld, amerre jársz!

V.

Dalod megnyugtató, és énÖrömmel ringatom,Jól ismerem Sarullát,Aprócska létére is, szemrevaló és Mondhatom, bájos teremtés,Magaménak érzem minden cseppjét,Mintha ükapja lennék, s ő nékemTávoli unokám.Sarulla, szép kedvesem, Örvendj az életnek mindenestől.

Hát a másik nótára emlékszel-e még?A Jáva-földire, amelyA Solo-i hegyekből foly alá a vízzel,Egészen az egykor oly gazdag, és békesség uralta tájig, Ott a sűrű óceán felől.

Tréfálsz, pajtás?Pont azt ne tudnám?A Solo 2 folyó is mindünket éltet,Mert bizony unokám nekem ő is,Völgye pedig az értelem ama bölcsője,Melyben már kétlábra állt ésFölegyenesedett az Ember.

Tehette, valóan, amíg tehette,Míg meg nem tudta, mi a gyarmat,Mi Malukku sorsára jutni.Vesztét, dehogy, ó dehogy a fűszerek hozták,Telhetetlen kapzsiság, seft és bírvágyHajszolta, lökte szenvedésbe, taposta nyomorba,Ölték, irtották lakóit számolatlanul,És nyögött és hörgött Nusantara 3

Negyedfélszáz esztendőn keresztül.

Tudom, hogyne tudnám, Amennyi hős, annyi vér és annyi könny ott,El-elsirattam ezerszer az emberfiát,Alig csordogálón, magamat emésztve,De bömbölve is, árvizes fohászok özönében.

Az igazi hősök ifjanHalnak mindenütt, barátom.Ha létezik égbekiáltó némaság, Akkor ez az. Így tudta a költő is, Chairil Anwar,Neki is csak huszonhat esztendő jutott,Mint Petőfi Sándornak,Talán mert évezredekben mérték népük jogát A szabad hazához.

Békülj meg ésNézz bátran körül.Itt is egy nemzet élEzer éve,Chairil Anwar se mondhatná Pontosabban:Szabadon és méltósággal,Az ősi Ister vidékén, Magyarországon.

Óvd hát szabadságod, Magyarország,Őrizd meg minden kísértéstől,És minden gonosztól.Béke legyen veled még ezer évig,Álmaid teljesüléséig.

Debreceni István – Léka Géza

fordítása

65

világirodalmi figyelõjúnius

1 Aek Sarulla (Sarulla folyó): észak-szumátrai népdal címe

2 Bengawan Solo (Solo folyó): népszerű közép-jávai dal címe

3 Az indonéz szigetország gyarmatosítás előtti elnevezése

BALOGH LÁSZLÓ M. A.

Indonézia művészete

Az indonézek ősei erre a területre a Dél-Kínai Yunnan tar-tományból érkeztek, feltehetően két áramlatban: körül -belül Kr. e. 2000-ben és körül belül Kr. e. 500-ban. Az ani-mizmus jellemezte hiedelemvilágukat, melynek hatása amai napig érezhető. A hal, a madár az alsó és felső vilá-gok jelképei, a kígyók, a gyíkok pedig az ősök megjele-nési formái. Az elefánt, a ló, a vízi bivaly az istenek szál-lítóit szimbolizálják, ahogy erre a mai celebeszi Torajavagy a Minangkabau-i kultúrák építészetében, díszítő -művészetében találunk példákat.

Az V. századtól a klasszikus kor művészetét megha-tározta a hinduizmus és a buddhizmus megjelenése.Ezek a kultúrák és vallások nemcsak ráépültek a mármeglévő kultúrákra, hanem kiegészítve őket egészen újformákat, stílusokat alakítottak ki az építészetben, szob-rászatban és a díszítőművészetekben is.

A megjelenő új filozófiák, vallások építőmestereiáltal emelt templomok, a „candi”-k. A szó a „candi-kagrha” kifejezésből származik, ami Dewi Durga,vagyis Siwa egy másik megjelenési formája. DewiDurga a harc, a háború, a halál, az elhalálozás jelképeis, tehát a „candi” egy mauzóleum. Egyes feltételezésekszerint a „candi”-kban uralkodók, királyok hamvait tar-tották, mások szerint a „candi” imahely volt, vagy azisteneknek szentelt olyan szobor, amely az ősök irántitisztelet és kapcsolat fenntartását szolgálta.

A „candi”-k legszebb építészeti emlékei Közép-Jáván maradtak fent, az egyik ilyen a Borobudur temp-lom 842-ből. A nemcsak megmunkálásában, de mére -tei ben is impozáns templom andezitből épült, ötszáz-négy életnagyságú Buddha szobor díszíti. Érdekessége,hogy egy kisebb dombra épült kéregszerű teraszos épít-mény, és ebből adódóan nincs belső tere.

A közép-jávai királyságok vezető pozícióit a X. szá-zad után más területek vették át. Nem tudni pontosan,miért, talán a sok belviszály vagy talán egy nagyobbtermészeti katasztrófa okozhatta a hatalom áttelepülésétKelet-Jávára. Ebben az időben pusztult el a Borobudurtemplom is, a Merapi vulkán keltette földrengés éstufaszórás következtében.

Kelet-Jáva építészetének nincsenek olyan monumen-tális emlékei, mint például a Borobudur templom,hiszen itt nem erősödtek meg olyan egybefüggő és gaz-daságilag prosperáló királyságok, mint Közép-Jáván.Az egyik legszebb építészeti emlék a Blitar városáhozközeli egyszerű, karcsú Panataran templom.

Az ezt követő időszak talán legfontosabb eseményeaz iszlám vallás térhódítása Közép-Jáván, majd a hinduvallás visszaszorulása Bali szigetére. Az iszlám vallástiltja az emberábrázolást, ami komoly hatással volt aképző- és díszítőművészetre. A wayang figurák forma-világa is lassú változásokon megy át, hiszen ennek avallásnak a térhódítása hosszabb időn keresztül békésenfolyt. Ez tette lehetővé, hogy beépüljön a hétköznapok-ba, a tradíciókba, de ne mossa el teljesen a régmúlt szo-kásait, emlékeit.

1511-ben Portugália jelent meg hódítóként, majdbefolyását a holland Kelet-Indiai Társaság váltotta fel.Így kerülhettek európai festmények a térségbe.

A XIX. században a modern indonéz képzőművészetetRaden Saleh Syarif Bustaman alapozta meg. A nemesiszármazása miatt szerencsés művész 1807-ben Terbayavárosában született, a közép-jávai Semarang mellett.Tehetségét nagybátyja, a város elöljárója fedezte fel, és abelga származású festőművész, A. A. J. Payen volt a mes-tere. Payen a Bogorban működő holland gyarmati admi-nisztráció Központi Tudományos és MűvészetiIntézetében dolgozott, illusztrációkat készített és tájképe-ket festett. A fiatal Raden Saleh 1829-ben Hollandiába uta-zott a holland gyarmati kormány támogatásával, aholtovábbi művészeti tanulmányokat folytatott két nevesfestőművész, C. Krusseman és A. Schelfhout irányításá-val. Raden Saleh 1829-től 1839-ig élt Hollandiában. Az1840-es években utazásokat tett Olaszországba,Ausztriába és Németországba, majd 1840-től 1845-igDrezdában lakott, kiállított Münchenben, Lipcsében ésBerlinben. Az 1843–44-es éveket Algériában töltötte,majd 1845 és 1848 között Párizsban tartózkodott, aholéletre szóló barátságot kötött a kor romantikus művészei -vel, így megismerkedett Eugene Delacroix-val is. Nemesiszármazása, jó megjelenése és tehetsége miatt hamar befo-gadták őt a kor vezető művészei és a francia arisztokrácia.1852-ben és 53-ban szülőföldjén, Indonéziában élt, majd1863-ban ismét hazalátogatott, és hosszabb időt töltött ott.Kisebb palotát építtetett magának, és az akkori Batáviábansaját állatkertet rendeztetett be, hogy az egzotikus állatokszolgáljanak modellként festményeihez.

Raden Saleh művészete csak majd az 1900-as évekelején talált folytatásra Abdullah Surio Subroto(1878–1941) munkásságában, aki orvosi tanulmányokután a Holland Királyi Képzőművészeti Akadémiántanult. A nyugat-jávai Bandung városában élt, naturalis-ta tájképeket festett. Az ő fia volt Basuki Abdullah, ahíres festőművész. Neves művész volt a tájképfestőMas Pringadie (1875–1936?) is, akinek tökéletes rajz-tudását a The Royal Batavian Society és a HollandIndiai Régészeti Intézet hasznosította.

66

magyar naplóvilágirodalmi figyelõ

A XX. században több európai festőművész is útrakelt, hogy olyan világokat, kultúrákat fedezzen fel,amelyekben meglelheti az „igazi művészet” bölcsőjét.Az akkor viszonylagos békében élő és stabil gazdaság-gal rendelkező holland gyarmatok sok, főleg holland,de más európai országból származó művészt is vonzot-tak. 1903-ban Balin, Denpasar városában megnyílt azelső szálloda, és a Kelet-Indiai Társaság járataivalemberek sokasága indult meg az „Istenek szigete” felé.Az első művész W. O. J. Nieuwenkamp rajzfüzetévelbejárta egész Balit, és rajzain megörökítette a balinézembereket és szokásaikat. Őt követte a holland RudolfBonnet és Arie Smit, az osztrák Roland Strasser, a spa-nyol Antonio Blanco, a német Walter Spies, valamint abelga Adrien-Jean Le Mayeur de Merpres.

Bali szerencsésebb helyzetben volt, mint Jáva, aholaz iszlám vallás emberábrázolást tiltó megkötései miatta képzőművészet nem tudott szabadon fejlődni. A „balistílus”, a wayangok világát idéző kifejezési formaerőteljesen érvényesült az 1873-ban született GustiNyoman Lempad művészetében.

Ebben a békés időszakban természetesen a nemzetiöntudat is ébredni kezdett, s 1928-ban Jakartában anemzeti mozgalom már az „Indonézia egy nemzet, egynép” jelszavát tűzte zászlajára. 1938. október 23-ánJakartában megalakult a PERSAGI (Persatuan AhliGambar Indonesia), az Indonéz RajzművészekEgyesülete. Megalakuklása nem véletlen. Az egyesületcéljául tűzte ki, hogy segítse, oktassa a művészeket:hogy azok ne a „Moi Indie”, azaz a „GyönyörűIndonézia”-felfogás szellemében csak szép tájképeketés szép női portrékat fessenek, hanem alakítsák ki sajátstílusukat és az indonéz kultúrából merítsenek. A PER-SAGI, amelyben olyan neves művészek tevékenyked-tek, mint S. Sudjojono, Suromo, Kusnadi, Agus Djaja(majd testvére Otto Djaja is), Abdulsalam vagy Ramli,csak a japán bevonulásig, 1942-ig működhetett.

A második világháború kitörésével és azután a japánmegszállással újabb nehéz évek vártak az indonéz népre.Az Indonéziában élő külföldi művészek nagy részétdeportálták, táborokba zárták vagy hazaszállítottákEurópába. Ekkor vesztette életét Walter Spies is, akitnémet állampolgársága miatt deportáltak, és az őt többszáz társával együtt szállító hajót egy japán tengeralatt-járó torpedója elsüllyesztette. A japán megszállók ígére-tei – „Ázsia az ázsiaiaké”, „…majd Indonézia megkap-ja függetlenségét Japántól” – persze nem teljesültek.

Az 1945. augusztus 17-én kivívott szabadságot, afelszabadulást a második világháború és a japán elnyo-más alól nem sokáig élvezhette az Indonéz Köz -társaság, mert Hollandia megpróbálta visszaszerezni

gyarmatát. A küzdelem a függetlenségért 1945-től 1949decemberéig tartott, amikor végre aláírásra került azelszakadást biztosító dokumentum.

Basoeki Abdullah azok közé a szerencsés kevesekközé tartozott, akiket nem érintett hátrányosan a hollandgyarmati rendszer. Nemesi származásának köszönhe-tően kiváló oktatásban részesült, a hágai RijksAkademie növendéke volt. Az indonéz elnök, Sukarnohivatalos festője, majd a thaiföldi Bhumibol király udva-ri festője volt. A fülöp-szigeteki Ferdinand Marcos elnökis többször meghívta portréfestéshez. A kor másik nagyfestő egyénisége a Cirebon városában született Affandi.Az autodidakta növendék olyan festőművésszé nőtte kimagát, akire méltán büszke az indonéz művészettörté-net. Jakarta városában telepedett le, az ott kialakultművészeti élet egyik vezéregyénisége lett.

Az 1950-es évektől a LEKRA, a Kommunista Pártművészeti tagozata próbálta irányítani a művészeti éle -tet. A párt egyre erősödő szervezetként igyekezett atöbbi pártot kiszorítani a politikai és társadalmi életből.1963. augusztus 17-én néhány művész: Wiratmo Sukito,Zaini, Taufik Ismail és mások egy kiáltvánnyal léptek azország elé, ez volt a Manifes Kebudayaan (Kulturálisállásfoglalás), amelyben elítélték a LEKRA provokatívés erőszakos propagandáját. Tényleges változásokatcsak az 1965. év hozott, amikor a Kommunista Pártszeptember 30-i puccskísérlete kudarcot vallott, és a pár-tot törölték az indonéz politikai életből.

Jakartában az 1950-es években alakult meg Indonéziaelső és önálló képzőművészeti akadémiája, az ASRI(Akademi Seni Rupa Indonesia = IndonézKépzőművészeti Akadémia), amelynek tanárai a legneve-sebb művészek voltak, mint pl. Hendra Gunawan, R. J.Katamsi, Kusnadi, Sudarso. Olyan kitűnő tehetségeketneveltek, mint amilyen Widayat, Edi Sunarso, G. Sidharta,vagy a ma is ott tanító művésztanárok, mint Edi Sunaryo,Sudarisman, Wardoyo Sugianto. 1984-től az akadémia aJakartai Indonéz Művészetek Akadémiája nevet viseli(Institut Seni Indonesia Yogyakarta).

A modern vagy kortárs indonéz képzőművészet úgyalakul, mint ahogy minden más ázsiai vagy európai orszá-gé. A hetvenes és a nyolcvanas évek olyan művészeketadtak Indonéziának, mint Popo Iskandar, SrihadiSudarsono Bandungból, vagy Wardoyo, Aming ParyitnoJakartából, Nyoman Gunarsa, Made Wianata Baliról.

Az 1990-es évekre az indonéz képzőművészet anemzetközi művészeti élet szerves részévé vált, renge-teg a kiállítás, az aukció. Hazai és nemzetközi gyűjtők,aukciós házak licitálnak az alkotásokért, és a legneve-sebb alkotóművészek versengenek azért, hogy aJakartai akadémián taníthassanak.

67

világirodalmi figyelõjúnius

Balogh László M. A.(1968, Szeged) a JakartaiIndonéz Művé szetek Aka -démiáján és a Szegedi Tu -domány egye temen szer zettdiplomát. Képzőművész,az indonéz művészetekegyik legtekintélyesebb

hazai szakértője. Számos kiállítást és előadásttart itthon és Indonéziában.

Chairil Anwar (1922–1949) költő, műfordító. Azészak-szumátrai Me dán banszületett. Jakar tában kez -dett el verseket írni a japánmeg szállás alatt. A mo dernindo néz irodalom kiemel -kedő alakjaként tartják szá-

mon, aki a függetlenségi mozgalomhoz kap -csolódó ún. 1945-ös generáció egyik vezető-jeként szerepet játszott az indonéz költészetmegújításában. Nyugtalan, lázadó természetefogékonnyá tette a külső impresszionista hatá-sok iránt.

Debreceni István (1937) nyugalmazottnagykövet. Az indonéz nyelvet és irodalmat amoszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Inté -zetében tanulta, ahol 1962-ben szerzettdiplomát. Hivatásos diplomataként főkéntázsiai országokban szolgált, többször megfor-dult Indonéziában, legutóbb 1988 és 1992között nagykövetként képviselte hazánkat.Hobbija az indonéz irodalom és művészet.

Eka Kurniawan (1975, Tasikmalaya, Nyugat-Jáva Tartomány) eddig öt könyve jelent megindonéz nyelven: Pamoedia Ananta Toer danSastra Realisme socialis (Pramoedia Ana nataToer és a szocialista realizmus, tanulmány),Cantik Itu Luka (A szépség megsebez, regény),Lelaki Harimau (Tigrisember, regény), GelakSedih (Szánalmas szomorúság, próza gyűj -temény), Cinta Tak Ada Mati (A szerelemnem ér véget, prózagyűjtemény). Elsőregényét (Cantik Itu Luka) 2007-ben adták kijapánul Bi Wa Kizu címmel. Öt indonéz írótársaságában 2007-ben az Egyesült Álla -mokban járt, hogy az ott élő indonézekrőlírjanak műveket. A hat szerző elbeszélé-seiből összeállított kötetet 2008-ban L. A.Under lover címmel adták ki. Könyvilluszt -rációval és honlap szer kesztéssel is fog -lalkozik. Fele ségével, Ratih Kumala írónő-val Jakartában él.

Es Wibowo Magelang városban született,műszaki egyetemen végzett. A Borobudurtemplommal kapcsolatban számos írása jelentmeg. Verset, prózát, esszét ír. Harminc ver -seskötetet adott ki. Jakartában él és dolgozik.

Faisal Komandobat verset, prózát, esszét ír.Jakarta városában él és dolgozik.

Illés Mihály (1947, Gyula)a szegedi József AttilaTudományegye te men orosz–francia tanári szakon vég -zett 1965-ben. Az Ulán -bátori Egyetemen két évigmongol nyelvet, a Moszk -vai Diplomáciai Akadé -

mián ugyancsak két évig indonéz és maláj nyel-vet tanult. 1973 és 2009 között diplomata: aKülügyminisztérium Ázsiai és Csendes-óceániFőosztályán, illetve Ma gyarország ulánbátori,új-delhi, vientiane-i és jakartai nagykövetségeindolgozott különböző diplomáciai beosztások-ban, legutóbb nagykövetként (Ulánbátor:2004–2006, Ja karta: 2006–2009).

Joko Pinurbo (Jokpin)(1962) az IKIP SanataDharma Yogyakarta Főis -kola indonéz nyelv és iro-dalom szakán végzett1987-ben. Első versesköteteCele na (Nadrág) 1999-benjelent meg. 2001-ben

megkapta a Sastra Lontar-díjat, majd a kötet,melyért a díjat kapta, Trouser Doll címen 2002-ben angolul is megjelent. Di Bawah KibaranSarung (2001) című verseskötetéért 2002-benelnyerte a Nemzeti Oktatási MinisztériumNyelvi Központjának irodalmi díját. 2005-ben aKekasihku (Szerelmem) című kötetéért ugyan -csak díjat kapott (Khatulistiwa Literary Award).Műveit angol és német nyelvre is lefordították.

Komang Ira Puspi ta -ningsih (1986, Denpasar,Bali) versei és prózái többnapilapban is megjelentek(Bali Post, Kompas,Koran Tempo, Jurnal Puisi,Para dox Cultural Maga -

zine, Suara Merdeka, Jurnal Sundih, JurnalKreativa és Media Indonesia).

Mangasi Sihombing azIndonéz Köztársaság jelen-legi budapesti nagykövete,aki akkreditált nagykövetmég Horvátországban, Bosz-nia-Hercegovinában és Mace-dóniában is. Az észak-szu -mátrai Batak-földön szüle -

tett, egyetemi tanulmányait Jakartában végezte,majd külügyi szolgálatba lépett. Hivatali tevé keny -sége mellett verseket, legendákat és esszéket ír.

Mochtar Lubis (1922,Padang, Nyugat-Szumátra)író, újságíró, esszéista.Jakar tában először újság -íróként vált ismertté, mintaz Indonesia Raya címűnapilap vezető-szerkesz -

tője. Független, kritikus gondol kodását mutatja,hogy lapját mind a Szukarno-érában, mind aSzuharto-korszakban betiltották. A hatvanasévektől jelennek meg novellái és kisregényei,több irodalmi díjban részesült.

Taufiq Ismail (1935,Bukittinggi, Nyugat-Szu -mátra) költő, író, aki nagyhatással volt a Sukarno-érautáni indonéz irodalomra. Ahíres 66-os generáció tagja.Tanulmányait a JakartaiIndonéz Egyetemen folytat-

ta. Mielőtt író lett, a bogori Institut Pertanian(Mezőgazdasági Főis kolán) tanított. 1964-ben azegyik irányítója volt a Manifesto Kebudayaanmozgalomnak, ezért a kormány eltiltotta atanítástól. Versei közül a leghíresebbek: Malu(Aku), Jadi Orang Indonesia (Szégyellekindonéz embernek lenni), Benteng (Erő -dítmény), Buku Tamu Musim Perjuangan(Vendégkönyv a harcok idejéhez), Saya Hewan(Állat vagyok), Puisi-puisi Langit (Az ég ver-sei). Sok elismerésben részesült (Cultural VisitAward az ausztrál kormánytól, vagy a SouthEast Asia Write Award Thaiföld királyától).

Toeti Heraty (1933)költőnő, aki filozó fus ként,művészet történész ként ésemberjogi harcosként iselismert. A Suharto-érábanpolitikai és femi nistanézetei miatt a kormány -párttal szemben ellen-zékbe kényszerült.

Ratih Kumala (1980,Jakarta) írónő, négy könyvejelent meg: Tabula rasa(re gény, 2004), Genesis(re gény, 2005), LarutanSenja (Alkonyati bájital,prózai írások gyűjteménye,2006), Kronik Beta wi

(Bataviai krónika, regény, 2009). Film -forgatókönyveket is ír: 2007-ben a Jalan Sesama,a Szezám utca indonéz változatát készítette el.Jelenleg az egyik jakartai televízió dráma-osztályán szer kesztő.

W. S. Rendra Willib -rordus Surendra BrotoRendra (1935, Solo,Közép-Jáva) a leg neve sebbindonéz irodal má rok kö zött„Burung Merak” (Páva)bece né ven emle getett költő

1967-ben megalapította a Benkel Teatert, aSzerviz Színházat Jakartában és Depokvárosában. Művei nemcsak Indo né ziában nép-szerűek, hanem külföldön is. Lefor dították őketangol, holland, német, japán és hindi nyelvre is.

68

magyar naplóvilágirodalmi figyelõ

69

Ágh István (1938,Felsőiszkáz) költő, író,műfordító. A Hetek alko -tócsoport tagjaként indult.1975-től az Új Írás folyó -irat munkatársa, jelenleg aHitel szerkesztője. JózsefAttila- (1969, 1980) és

Kossuth-díjas (1992). Legutóbbi kötete: Ki -dön tött fáink suttogása (életrajzi regény, 2008).

Alföldy Jenő (1939,Budapest) irodalomtörté-nész, kritikus, a NemzetiTankönyvkiadó nyd. fő szer -kesztője; József Attila-díjas.Kecskeméten él. Legutóbbmegjelent kötetei: Temp -lom építők (tanulmányok,

2006). Csanádi Imre költői világa I–II.(Pályakép, Huszonöt verselemzés, 2009).

Bíró Gergely (1979, Bu -dapest) szerkesztő. A Páz -mány Péter KatolikusEgye tem magyar–kommu -nikáció sza kán végzett2003-ban. Azóta a MagyarNapló belső munkatársa.Budapesten él.

Czakó Gábor (1942,Decs), író, kritikus, képző -művész, a magyar kato likusújságírás meg szer vezője, aDuna Televízió Beavatáscímű esszésorozatánakszer zője. Jogi diplomájamegszerzése után szer -

kesz tőként dolgozott a Mozgó Világnál(1978–1983), az Igennél, a Magyar Szem -lénél. Békásmegyeren él. József Attila-díjas.Legutóbbi kötetei: 99 magyar rémmese(2007) Beavatás VI. – Isten családja (2008).2009 májusában Stephanus-díjat kapott.

Falusi Márton (1983,Budapest) költő. Jelenleg aHitel folyóirat versszer -kesztője, valamint a Ma gyarNapló Európai Fi gyelő ésLapszemle rovatát gon doz za.Legutóbbi kötete: Rád nyitvaablak, ajtó (2007). Gérecz

Attila-(2004) és Junior Prima-díjas (2008).

Ferdinandy György (1935,Budapest) író. 1964-től aPuerto Ricó-i Egyetemtanára. 1964 és 1970 közötta Szomorú Vasárnap címűlap kiadója. 1976-tól 1985-ig a Szabad Európa Rádiókülső munkatársa. A francia

írószövetség és a Nemzetközi Magyar Filológiai

Társaság tagja. József Attila- (2000) és MAOEÉletműdíjas (2006). Legutóbbi kötete: Csak egynap a világ (2008). Az idei könyvhétre jelenikmeg az Amerikai menekült című, három 56-osfiatal életútjáról szóló könyve.

Hováth (EÖ) Tamás(1959, Szentgotthárd) író.Éneket tanít a budapestiSzinyei Merse Pál Gim -náziumban, ahol a NémethLászló Önképzőkör mun -káját is segíti. Tanít vá -nyai val közösen adja ki a

VITA című folyóiratot. Írásai 2000 óta jelen-nek meg. Legutóbbi kötete: Vizek fészke(elbeszélések, 2005).

Iancu Laura (1978, Ma -gyarfalu) költő. PhD-hall -gató a Pécsi Tudo mány -egyetemen. 2006-tól aMol d vai Magyarság buda-pesti szerkesztője. AranyJános kutatói ösztöndíjbanés Mó ricz-ösztöndíjban

részesült (2006). Leg utóbbi verseskötete:Karmaiból kihullajt (2007).

Kovács István (1945,Budapest) költő, polo nista,törté nész, a Ki lencek költő -csoport tagja. Az MTATörté nettudományi Inté ze -tének főmunkatársa. JózsefAttila-díjas. Legutóbbi kö -tetei: Az idő torkában (válo -

gatott versek, 2007), A ba rát ság ana tómiája I.(Írások a magyar–lengyel kapcsolatokról és alengyel kultúráról, 2007). „Egy a lengyel amagyarral” (A szabadságharc ismeretlen len-gyel hősei (történelmi esszék, 2008).

Ködöböcz Gábor (1959,Vásárosnamény) iroda -lomtörténész, 1983-banvégzett a KLTE magyar–történelem szakán, majdPhD fokozatot szerzett.Jelenleg az EszterházyKároly F ő iskola magyar

irodalomtudományi tanszékének doncense.Egerben él. Kutatási területe az 1945 utánimagyar irodalom. Művei: Hagyomány ésújítás Kányádi Sándor költészetében (2002);Értékvilág és formarend (2003).

Léka Géza (1957): író,költő. Budapesten él.Legutóbbi verseskötete:Visszajársz a Hegyre(2002), prózakötete:Hegyvidéki beszéd (2005).

Oláh János (1942, Nagy -berki) költő, író. A Kilen -cek alkotócsoport tagja -ként indult az Elér he tetlenföld antoló giával. Az ÚjKézirat Kiadó vezetője,majd 1994-től a MagyarNapló folyóirat főszer-

kesztője. Greve- (1992) és József Attila-díjas (1994). Fontosabb kötetei: Kenyér -pusztítók (hang- és színjátékok, 1993),Vérszerződés (novellák, 2001), Por és hamu(versek, 2002).

Somos Béla (1938,Sándorfalva) évtizedekenát külföldieknek tanítottma gyar nyelvet, jelenlega budapesti Katona JózsefGimnázium magyar taná -ra. Több nyelv köny vet írt(Ezer szó magya rul, Ma -

gyar or szágról magyarul), tankönyveket(gimnazisták és szakközépiskolások számá -ra), monográfiát (Magunk keresése címmelBeke Györgyről). A Határok fölötti magyarirodalomról szóló (Sárkány Annával közös)kötetét 2003/2004-ben folytatásokbanközölte a Ma gyar Napló. Kötetei: Felelni acsöndnek (versek, 2004), A csendes európai(prózák, 2005).

Szakály Sándor (1955,Törökkoppány) had tör -ténész, az MTA doktora.Előbb a Hadtörténeti Inté -zet és Múzeum főigaz -gatója, majd a DunaTelevízió alelnöke, jelen -leg a Sem melweis Egye -

tem Testne velési és Sporttudományi Karánegyetemi tanár. Ku tatási területe az 1868 és1945 közötti magyar hadtörténelem,társadalom-, illetve sport történet. Legutóbbikötetei: Múltunkról – kri ti kusan? (2005);Katonák, csendőrök, ellen állók (tanul-mányok, 2007).

Szakolczay Lajos (1941,Nagykanizsa) irodalom -történész, kritikus. Kor társmagyar irodalommal, külö-nös tekintettel a határon túlimagyar lite ratúrára, vala -mint színház- és képző -művé szettel foglal kozik.

Bu da pesten él. Kölcsey- (1995) és JózsefAttila-díjas (1996). Legutóbbi kötetei: Erdélyiősz (tanulmányok, esszék, 2006), Kikötő.Ezredvégi napló irodalomról, képzőművészet-ről, színházról, operáról. (2006). Nekünk ilyensors adatott (Csoóri Sándorral, 2006),Ameddig temetetlen holtak lesznek (NagyGáspárral, 2008), Tollas Tibor válogatott versei(szerk. 2009).

június szerzõink

70

szerzõink magyar napló

Szentmártoni János(1975, Budapest) költő, író.1989 és 1996 között aStádium Fiatal Írók Kö -rének tagja, 2000 óta aMagyar Napló szerkesztő-je. 2006-tól 2009-ig aKönyves Szövetség elnöke.

Gérecz Attila- (1995), Édes Anyanyelvünk-(2004) és József Attila-díjas (2007). Legutóbbikötete:Ulysses helikoptere (2008).

Vasy Géza (1942,Budapest) irodalomtör té -nész, az ELTE modern ma -gyar irodalomtörténeti tan-székének docenseként taní-tott. Az 1945 utáni magyarirodalommal foglalkozik.Buda pesten él. József

Attila- és Arany János-díjas. A MagyarÍrószövetség elnöke. Legutóbbi kötete: Tízkortárs költő (2007).

Végh Attila (1962,Budapest) költő, esszé-író. Tanulmányait aGödöllői Agrár tudo má -nyi Egye temen (1989)végezte. 2004-ben aDebreceni Egyetem filo-zófia szakán szerzett

diplomát. Nagy maroson él, a Magyar Hírlapmunkatársa. Legutóbbi kötete: Hamuszáj(versek, 2008).

A NAGY GÁSPÁR ALAPÍTVÁNY FELHÍVÁSA

Az Alapítvány emlékház kialakítását tervezi Nagy Gáspár bérbaltavári szülőházában, amelyben emléket állít alkotói, szer-kesztői (HITEL folyóirat és a Katolikus Rádió) és közéleti (Bethlen Gábor Alapítvány) munkásságának. Az emlékházatkulturális központként, irodalmi táborok színhelyeként kívánja működtetni. Az Alapítvány őrzi Nagy Gáspár költő, író,folyóirat- és rádiós szerkesztőnek a magyarság hagyományaihoz, a kereszténység örök értékeihez szorosan kötődő élet-művének szellemiségét. Az Alapítvány célja, hogy az életmű a nemzeti kultúra szerves részévé, annak eleven hagyomá-nyává váljon.

Az Alapítvány bankszámlaszáma: 10918001-00000086-00100014Postacím: Nagy Gáspár Alapítvány

2092 Budakeszi, Felkeszi u. 17.E-mail: bela.petrik@t-online.hu Honlap: www.nagygaspar.hu

Az Alapítvány a Nagy Gáspár-i életmű teljesebbé tétele érdekében felkérte leányát, Nagy Rékát, hogy összegyűjtött leveleitrendezze sajtó alá. Kérünk ezért minden barátot, ismerőst, hogy a birtokában lévő Nagy Gáspár által írott levele/ke/t és aszükségesnek ítélt megjegyzéseit a fenti címre eredetiben vagy másolatban küldje meg. Az Alapítvány gondoskodik a leve-lek archiválásáról, digitalizálásáról, szakszerű feldolgozásáról és kötetbe rendezéséről.

Köszönjük segítségét és kérjük támogatását!Nagy Gáspár Alapítvány

A Magyar Napló Kiadó dedikálói a 80. Ünnepi Könyvhéten(Budapest V., Vörösmarty tér, 119-es pavilon)

JÚNIUS 5., PÉNTEK

15.00-16.00 Ferdinandy GyörgyAz amerikai menekült (elbeszélések)

16.00-17.00 Berta Zsolt Jancsiszög (regény)17.00-18.00 Kiss Judit Ágnes A keresztanya

(regény)

JÚNIUS 6., SZOMBAT

13.00-14.00 Bányai TamásMire minden jóra fordul (regény)

14.00-15.00 Tompa Z. MihályAz állomásfőnök megkísértése (regény)

15.00-16.00 Nagy GáborKi a konkolyt vetette (regény)

16.00-17.00 Kontra FerencDrávaszögi keresztek (regény)

17.00-18.00 Cseke PéterA magyar szociográfia erdélyi műhelyei (tanulmánykötet)

ÉJSZAKAI DEDIKÁLÁSOK A KÖNYVEK ÉJSZAKÁJÁN

21.00-22.00 Berta ZsoltJancsiszög (regény)

22.00-23.00 Tompa Z. MihályAz állomásfőnök megkísértése (regény)

JÚNIUS 7., VASÁRNAP

11.00-12.00 Kondor LászlóCsak néhány év (regény)

16.00-17.00 Ferdinandy GyörgyAz amerikai menekült(elbeszélések)

71

június hirdetés

ALT-ENERGO INVEST KFT

– CH FÚRÁSI KŐZETMINTÁK CT VIZSGÁLATA– KŐZETMINTÁK TÁROLÁSA, ANALIZÁLÁSA– GEOTERMIKUS ENERGIA HASZNOSÍTÁS– PROJEKT MENEDZSELÉS

www.altenergo.hu

72

magyar naplóhírek

A budakeszi Nagy Gáspár Városi Könyvtár júniusi programjából

Június 11., csütörtök, 18 óraMesterhármas címmel MesterGyörgyi három novelláskötetének abemutatója. A szerzővel MantzLászló irodalmár beszélget. A köny-vek ismertetői és a szerző önéletrajzamegtalálhatók a www.ngvk.huhonlapon. (Cím: Buda keszi, Fő u.108.)

Az érdi Csuka Zoltán VárosiKönyvtár júniusi programjából

Június 3., szerda, 17 óraZsille Gábor Bella István-díjas költőAmit kerestünk című, a Duna-partkönyvek sorozatban megjelentverseskötetének bemutatója. Kö -szöntőt mond: Büki Attila költő, aDuna-part folyóirat főszerkesztője ésT. Mészáros András, Érd MegyeiJogú Város polgármestere. A kötetetbemutatja és a költővel beszélgetVasy Géza irodalomtörténész, a

Magyar Írószövetség elnöke. Köz re -működik Ács József költő. A rendez-vény háziasszonya Bazsóné MegyesKlára, a Csuka Zoltán VárosiKönyvtár igazgatója, a Duna-partfolyóirat felelős kiadója. (Cím: Érd,Hivatalnok u. 14., tel.: (23) 365-470,www.csukalib.hu)

A Pest Megyei MúzeumokIgaz ga tóságaintézményeinek tárlatai

A kora bronzkori leletekből összeállí-tott Stonehenge-től a Csepel-szigetigcímű régészeti tárlat 2009. június 12-ig látogatható a SzentendreiKéptárban (Szentendre, Fő tér 2–5.).

A Lombard reneszánsz – Képek abergamoi Accademia Carrara gyűjte-ményéből című kiállítás 2009.augusztus 31-ig tekinthető meg aFerenczy Múzeumban (Szentendre,Fő tér 6.).További információk a kiállításokról:www.pmmi.hu

Az Austeria Könyvesbolt júniusi programjából

Június 11., csütörtök, 19 óraA kortárs költők verseit megzenésítőGöncölszekér együttes koncertje.(Cím: Budapest VII., Nagydiófa u.30–32.)

Szavazzon a hónap versére!

Honlapunk VERSEK rovatábaminden hónap közepén fölkerülnéhány vers név nélkül, me -lyekre Olvasóink szavaz hatnakegy hóna pon keresz tül. A leg többsza va zatot kapó verset megje len -tetjük a Magyar Naplóban!A júliusi lapszámhoz 2009.június 22-ig lehet szavazni. A legutóbbi versszavazás győzteseSomos Béla Nagysomkút című ver -se, amely lapszámunkban olvas ható.A Szerzőnek ezúton is gratulálunk!

www.magyarnaplo.hu

Kulturális hírek, események

30 oldal műnyomó-papíron, A/2, kézi félbőr-kötésbenA neves képzőművész közel tízéves (1978–1985) munkájának gyümölcse ez a reprezentatív album. Somogyi Győző a het-venes években bejárta szinte az egész Kárpát-medencét és útjai során készítette vázlatait a fontosabb épületekről, várakról,templomokról. Így állt össze a nagy mű, amelyen a magyar kultúra és történelem nevezetes színterei láthatók a DrávátólMoldva csángók lakta vidékéig. A könyvészetileg is magas szintű, kézzel kötött kiadvány nemcsak grafikai különlegességés történelmi, művelődéstörténeti segédeszköz, hanem a régi térképészeti technikák és hagyományok művészimegelevenítése is egyben. Az album ára: 29.990 Ft

Kedvezményes áron megvásárolható az Írott Szó Alapítvány székhelyén (1092 Bp., Ferenc krt. 14. Tel.: (1) 413-6672)Falra felvihető duplaív-kollekció is kapható!