MNB Infl jel 2003 nov · jelentÉs a pÉnzÜgyi stabilitÁsrÓl 3 tartalomjegyzÉk ÖsszefoglalÓ 7 i. makrogazdasÁgi kÖrnyezet 13 i. 1. nemzetkÖzi kÖrnyezet 15 i. 2. hazai pÉnzÜgyi

JELENTÉS A PÉNZÜGYI

STABILITÁSRÓL

2004. DECEMBER

Készítette: a Magyar Nemzeti Bank Pénzügyi stabilitási fôosztálya

Vezetô: Máger Andrea fôosztályvezetô,

a Magyar Nemzeti Bank Közgazdasági fôosztálya

Vezetô: Kaderjákné Csermely Ágnes fôosztályvezetô,

és a Magyar Nemzeti Bank Pénzpolitikai fôosztálya

Vezetô: Barabás Gyula

A publikációt jóváhagyta: dr. Kálmán Tamás ügyvezetô igazgató,

Hamecz István ügyvezetô igazgató és Sándor György ügyvezetô igazgató

Kiadja: Magyar Nemzeti Bank

Felelôs kiadó: Missura Gábor

1850 Budapest, Szabadság tér 8– 9.

www.mnb.hu

ISSN 1586-8044 (nyomtatott)

ISSN 1586-8346 (on-line)

www.mnb.hu

3JELENTÉS A PÉNZÜGYI STABILITÁSRÓL

TARTALOMJEGYZÉK

ÖSSZEFOGLALÓ 7

I. MAKROGAZDASÁGI KÖRNYEZET 13I. 1. NEMZETKÖZI KÖRNYEZET 15

I. 2. HAZAI PÉNZÜGYI PIACI FOLYAMATOK 18

I. 3. NÖVEKEDÉS ÉS INFLÁCIÓ 22

I. 4. KÜLSÔ EGYENSÚLY 27

II. A PÉNZÜGYI PIACOK SZERKEZETÉNEK ALAKULÁSA 33II. 1. ÖSSZEFOGLALÓ 35

II. 2. DEVIZAPIAC 37

II. 3. KÖTVÉNYPIAC 42

II. 4. PÉNZPIAC 46

III. A BANKRENDSZER STABILITÁSA 49III. 1. BEVEZETÉS 51

III. 2. A NEM PÉNZÜGYI VÁLLALATOK KOCKÁZATAI 53

III. 3. HÁZTARTÁSOK 59

III. 4. A PORTFÓLIÓ MINÔSÉGE 64

III. 5. A BANKOK PIACI KOCKÁZATAI ÉS DERIVATÍV TEVÉKENYSÉGE 68

III. 6. A BANKRENDSZER LIKVIDITÁSA 74

III. 7. A BANKOK TÔKEHELYZETE, A KOCKÁZATOK TÔKÉVEL VALÓ FEDEZETTSÉGE 75

III. 8. JÖVEDELMEZÔSÉG 78

IV. AKTUÁLIS TÉMÁK 83IV. 1. A LAKOSSÁGI DEVIZAHITELEZÉS ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON ÉS AZ ÚJONNAN

CSATLAKOZOTT KELET-KÖZÉP-EURÓPAI ORSZÁGOKBAN 85

IV. 2. A LAKOSSÁG FOGYASZTÁSI-MEGTAKARÍTÁSI VISELKEDÉSÉNEK VÁLTOZÁSA

A 2000-ES ÉVEKBEN 92

IV. 3. A NEM PÉNZÜGYI VÁLLALATI SZEKTOR JÖVEDELMEZÔSÉGE ÉS STABILITÁSA 96

IV. 4. A PÉNZÜGYI SZABÁLYOZÁS FEJLESZTÉSE 105

V. TANULMÁNYOK 109V. 1. BETHLENDI ANDRÁS–NAGYNÉ VAS ERZSÉBET: A DINAMIKUSAN BÔVÜLÔ HAZAI

FOGYASZTÁSIHITEL-PIAC A NEMZETKÖZI TENDENCIÁK TÜKRÉBEN 111

V. 2. CZINEGE ÉVA–DÁVID ZSUZSA–SZALAY GYÖRGY: A FOGYASZTÁSI HITELEZÉS TENDENCIÁI,

KAPCSOLÓDÓ KOCKÁZATOK ÉS AZOK KEZELÉSE MAGYARORSZÁGI HITELINTÉZETEK ÉS PÉNZÜGYI

VÁLLALKOZÁSOK GYAKORLATÁBAN 125

TARTALOMJEGYZÉK

A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény rögzíti a jegybank alapvetô feladatait, melyek között szerepel a pénzügyirendszer stabilitásának támogatása. A stabilitás fenntartásához és elôsegítéséhez elengedhetetlenül fontos, hogy azérintettek a pénzügyi rendszer egészérôl, valamint annak mûködési környezetérôl, szûkebb és tágabb feltételrend-szerérôl átfogó információkhoz jussanak. Ennek jegyében és más központi bankok gyakorlatához hasonlóan, a Ma-gyar Nemzeti Bank a „Jelentés a pénzügyi stabilitásról” címmel félévente megjelenô kiadványában tájékoztatja a szak-mai közvéleményt az ország pénzügyi közvetítésének helyzetérôl, valamint arról, hogy a jegybank miként ítéli megannak stabilitását, és a stabilitás szempontjából jelentôs belföldi, illetve nemzetközi folyamatokat.

A jelentés törekszik arra, hogy a nemzetközileg széles körben használt, a pénzügyi rendszert jellemzô, annak szilárd-ságát mérô legfrissebb statisztikákat rendszerezve, lehetôség szerint összehasonlításra alkalmas módon közölje. Ezentúlmenôen átfogó elemzést kíván adni a pénzügyi közvetítésben érintett vagy annak stabilitására hatást gyakorlószektorok helyzetérôl, a makrogazdasági folyamatokról. Tekintettel arra, hogy Magyarország – kis, nyitott ország lé-vén – a nemzetközi áru- és tôkeforgalomba szervesen beágyazott gazdaság, a jelentés külön kitér a pénzügyi stabi-litás szempontjából releváns globális konjunkturális és monetáris fejleményekre.


ÖSSZEFOGLALÓ

Dinamikus világgazdaságinövekedés – jelentôs koc-kázatok mellett

Kedvezô globális pénzügyikörnyezet

Alacsony volatilitás a hazai pénzügyi piacokon,de hosszabb távon számottevô kockázatok

Stabil gazdasági növekedés, kedvezôen változó szerkezet

Lassuló fogyasztási dinamika az egyszeri hatások megszûnésével

Elôzô jelentésünk óta a világgazdasági fellendülés erôteljesebbé és kiterjedtebbévált, fô hajtóerejét – Ázsia mellett – továbbra is az Egyesült Államok gazdasága ad-ja. Eközben azonban a világgazdasági növekedést veszélyeztetô tényezôk is felerô-södtek. A legjelentôsebb kockázatot jelenleg az olajárak alakulása jelenti, azonbanlényeges kockázatot hordoz az Egyesült Államok számottevô költségvetési- és fize-tésimérleg-hiánya és a fôbb valutaárfolyamok kiegyensúlyozatlansága is.

A kockázatos befektetésektôl elvárt felár jelenleg történelmileg alacsony szinten áll.Az erôteljes globális „kockázati étvágy”-at elsôsorban a fejlett piacok alacsony ka-matszintje magyarázza. A világgazdasági növekedésre leselkedô, az év folyamánerôsödô kockázatok egyelôre nem tükrözôdnek a feltörekvô piacok kockázati meg-ítélésében. A kedvezô nemzetközi pénzügyi környezet fennmaradásának fontos fel-tétele, hogy a fejlett országok jegybankjai fokozatosan és elôre kiszámítható ütem-ben növeljék a kamatszinteket.

A korábbi idôszakokra jellemzô turbulenciával szemben, a május óta eltelt félévetalacsonyabb volatilitás jellemezte a hazai pénzügyi piacokon. Az árfolyam és a ho-zamok rövid távon várható alakulását az év elsô feléhez viszonyítva több mutatóalapján is kedvezôbbnek, kevésbé bizonytalannak látja a piac. Mindazonáltal e ked-vezô helyzetben is komolyan számolni kell a pénzügyi piaci folyamatokban rejlôszámottevô hosszú távú kockázatokkal.

Elôre tekintve, az árfolyam- és hozamalakulással kapcsolatban a legnagyobb kocká-zatot a makrogazdasági fundamentumok közép- és hosszabb távú alakulása jelent-heti. Az egyensúlyi mutatók megítélésében nem történt szignifikáns javulás az elmúltfélévben, a rövid távú kockázati megítélés javulása mögött döntô részben a rendkí-vül kedvezô nemzetközi pénzpiaci folyamatok állnak.

2004-ben gyorsul a növekedés az elôzô évhez képest, és az elôrejelzések szerint2006-ig a magyar gazdaság stabil, 3,5-4 százalék közötti növekedése várható.

Az élénkülô konjunktúra mellett a növekedés szerkezete is kedvezôbbé vált az elô-zô évekhez képest. Idén a bruttó felhalmozás (állóeszköz-felhalmozás és készletek)bôvülése járul hozzá a legjelentôsebb mértékben a GDP bôvüléséhez. Az alappá-lyát azonban számottevô kockázatok övezik, elsôsorban a nemzetközi konjunktúraés a világpiaci olajárak bizonytalan kilátásai miatt.

A lakosság fogyasztási-megtakarítási viselkedését az elmúlt években egyszerre befo-lyásolta egy hosszabb távú strukturális átalakulás, illetve egyszeri hatások (minimál-bér-emelés, az állami szféra béremelése, lakástámogatási rendszer kiterjesztése),melyek eredôjeként a szektor viselkedése az elmúlt idôszakokban a várthoz képestgyakran eltérôen alakult. A következô években a fogyasztás dinamikájának mérsék-lôdését várjuk, azonban a fogyasztás/rendelkezésre álló jövedelem arány várhatóanmagasabb szinten fog stabilizálódni, mint ami a ’90-es évek második felében jellem-zô volt.

ÖSSZEFOGLALÓ

8 MAGYAR NEMZETI BANK

ÖSSZEFOGLALÓ

Mérséklôdtek az inflációsvárakozásokból fakadókockázatok

Továbbra is magas külsôhiány, javuló finanszírozásiszerkezet

Legnagyobb kockázat: fiskális konszolidáció késlekedése

Pénz- és tôkepiaci struktúrák áttekintése

A vállalati szektor számára releváns költségek az elmúlt idôszakban kedvezôtlenülalakultak. Mindez azonban egyelôre nincs negatív hatással az exportteljesítményre,az elsô félévben emelkedett a magyar export piaci részesedése az EU piacán. Elôretekintve, a vállalati szektor egészében a termelékenység enyhe javulása várható, ígyösszességében nem várható jelentôs változás a vállalati szektor jövedelmezôségé-ben.

Az idei évben leginkább az indirekt adók emelésével kapcsolatban merült fel, hogynövelheti az inflációs várakozásokból fakadó kockázatokat. A vállalati és lakosságifelmérések eredményei szerint a gazdasági szereplôk széles köre számít az indirekt-adó-emelések egyszeri áremelô hatásának megszûnésére, így az infláció 2005 ele-jén várható csökkenése a gazdasági szereplôk körében feltehetôen nem fog megle-petést okozni.

2004 I. félévében nem csökkent az egyensúlytalanság mértéke, a magyar gazdaságtovábbra is hosszú távon nem fenntartható eladósodási pályán halad. Az ország kül-sô finanszírozási igénye az idei év elsô felében meghaladta a GDP 9 százalékát, net-tó külföldi adóssága pedig a GDP 25,6 százalékára emelkedett, ami azt jelenti, hogy2001 vége óta lényegében megduplázódott az ország nettó külföldi adóssága.

Kedvezô szerkezeti változás ugyanakkor, hogy a folyó fizetési mérleg hiányának2003-asnál nagyobb része köthetô a vállalati szektorhoz. A háztartási szektor hitel-felvételének dinamikája mérséklôdött és nôtt a szektor nettó pénzügyi megtakarítá-sa. A háztartási és a vállalati szektor finanszírozási képessége közötti átrendezôdéshatása a fizetési mérleg finanszírozásában is tetten érhetô. A nettó mûködôtôke-beáramlás növekedésének köszönhetôen nôtt a nem adóssággeneráló tôkebeáram-lás aránya, azonban az adóssággeneráló finanszírozás súlya továbbra is meghaladtaa 70 százalékot.

A magas külsô hiány és a növekvô eladósodottság ellenére a pénz- és devizapiaco-kat meglehetôs stabilitás jellemezte 2004 márciusa óta. A piaci stabilitás fenntartá-sában a jegybank óvatos kamatpolitikája, a rendkívül kedvezô nemzetközi és regio-nális környezet mellett az államadósság relatíve kedvezô szerkezete – a rövid és adevizában denominált adósság alacsony részaránya – is szerepet játszott. A kedve-zô külsô környezet a gyors exportbôvülésen keresztül, a kedvezô adósság-szerkezetpedig az alacsony árfolyam- és kamatkockázaton keresztül mérsékelte a forint se-bezhetôségét.

Elôre tekintve, a legnagyobb stabilitási kockázatot a költségvetésihiány-csökkentésesetleges késôbbre tolódása jelenti. A külsô hiány mérséklése irányába ható jelentôsalkalmazkodás sem a vállalati, sem pedig a háztartási szektortól nem várható. Ezérta fiskális politikának, vagyis az államháztartási hiány mérséklésének kell vezetô sze-repet játszania az eladósodási folyamat megállításában és a folyó fizetési mérleg hi-ányának fenntartható szintre mérséklésében.

A fiskális konszolidáció elmaradása mellett a másik nagy sebezhetôségi kockázatota külsô konjunktúra alakulása jelenti. Amennyiben a külsô kereslet az európai gaz-daság várttól elmaradó növekedése miatt kisebb lesz a prognosztizáltnál, a sebez-hetôségi megítélést javító jelenlegi exportdinamika és gazdasági növekedés is mér-séklôdhet.

A külföldi szereplôk árfolyamkitettségének alakításában az elmúlt idôszakban fontosszerepet játszottak az FX-swap piaci ügyletek. A külföldi befektetôk nemcsak forint-eszközök vásárlásával, hanem szintetikus határidôs ügyletek segítségével is jelentôsmértékben tudták a felvállalt forintárfolyam-kockázatuk mértékét változtatni. A forintállampapírpiac regionális piacoknál alacsonyabb likviditására utal, hogy a vételi és el-adási árfolyamok közötti különbözet magasabb, mint a cseh és a lengyel piacon. Eztegyrészt a hozamok 2002-tôl megfigyelhetô növekvô (és csak 2004-ben mérséklô-

Stabil vállalati jövedelmezôség

9

ÖSSZEFOGLALÓ

A pénzügyi közvetítés tovább mélyül

Növekvô kockázatot hordoz a vállalati hitelezéseltolódása a kis- és középvállalatok felé

A növekvô vállalati és háztartási deviza- eladósodottság növeli a pénzügyi rendszer sebezhetôségét

A háztartások eladósodottsága tovább nôtt

A lakossági devizahitelezés kockázatainak mérsékléséhez prudensebb banki magatartásra van szükség

A vállalati portfólió minôsége romlott, a lakossági pedig javult. A hitelek értékvesztéssel/céltartalékokkal való fedezettsége nôtt

dô) volatilitása, másrészt az európai gyakorlattól eltérô, nem elektronikus, ezért ke-vésbé transzparens kereskedési rendszerben zajló üzletkötés magyarázhatja. 2004elsô felében dinamikusan növekedett a pénzpiac forgalma, amelyhez az egynaposjegybanki eszközök mérsékeltebb igénybevétele és az ÁKK-nak a kincstári számla si-mítása érdekében megkezdett pénzpiaci ügyletei járultak hozzá.

2004 elsô félévében tovább folytatódott a bankrendszer pénzügyi közvetítésénekmélyülése. Részben a külsô konjunktúra következtében, részben annak köszönhetô-en, hogy a magánszektor hitelfelvétele külföld helyett döntôen belföldrôl valósultmeg, a bankrendszer eszközei továbbra is a hazai gazdasági kibocsátás gyorsuló bô-vülési üteme feletti mértékben emelkedtek.

A nem pénzügyi vállalatok hazai hitelkeresletének növekedési üteme bár lassult azidei év elsô felében, a feldolgozóipari konjunktúra folytatódása és az infrastrukturá-lis fejlesztések felfutása nagymértékben hozzájárult a szektor hazai bankrendszerrelszembeni hitelállományának bôvüléséhez. A feldolgozóipari hitelkereslet erôsödésea külsô konjunktúra várható jövôbeli alakulásával összefüggô bizonytalanság miattnem valószínûsíthetô. Ezzel párhuzamban, a fokozatosan lassuló belföldi fogyasztásés a túlkészletezés a szolgáltatóipari szektor alacsony jövedelmezôségét és gyengü-lô hitelkeresletét okozhatja. A hitelkínálati oldal azonban tovább erôsödhet a kis- ésközépvállalatokért folytatott élesedô verseny miatt. A nem pénzügyi vállalatok koc-kázati megítélése kissé romolhat az idei évben. A szolgáltatóipart várhatóan ala-csony jövedelmezôség jellemzi az év további részében is, ami növelheti az ügyfeleknem fizetésének valószínûségét. Ennek alapján a bankok hitelezési aktivitásának akis-, és középvállalati szektor felé történô folyamatos eltolódását rendszerstabilitásiszempontból növekvô kockázatúnak tekintjük.

Kedvezôtlen folyamatnak tartjuk, hogy mind a vállalatok, mind a háztartások eseté-ben az új hitelek felvétele egyre nagyobb mértékben devizában történik. A vállala-toknál a növekvô svájci frank alapú hitelezés arra utal, hogy egyre több cég rendel-kezik fedezetlen devizapozícióval és vállal árfolyamkockázatot, ami a pénzügyirendszer nagyobb sérülékenysége irányába mutat.

2004 elsô félévében a háztartások eladósodásának a növekedési rátája érezhetôencsökkent, de még így is dinamikusnak tekinthetô. A lakástámogatási rendszer jelen-tôs szigorítása ellenére, a piaci folyamatok miatt, a háztartások lakáscélú eladósodá-sa, alacsonyabb ütemben, de továbbra is növekvô. A banki fogyasztási hitelezés ta-valyi évnél magasabb ütemû bôvüléséhez keresleti és kínálati tényezôk egyaránthozzájárultak.

A megelôzô években a bankok a háztartások számára döntôen a pénzügyi vállalko-zásaikon keresztül nyújtottak devizaalapú hiteleket. Pénzügyi stabilitási szempont-ból 2004 legfontosabb fejleménye a banki devizaalapú hitelezés gyors térnyerése.A legtöbb bank piacra lépett széles ügyfélkörnek szóló devizaalapú termékkel. A jö-vôben valószínûleg a devizaalapú termékek tovább terjednek A bankok prudensebbmagatartása szektorszinten is mérsékelheti a kockázatok növekedését. A háztartásiszektor külsô sokkokra való érzékenysége folyamatosan növekszik. A devizaalapúhitelek térnyerése alapvetôen kétféle módon mérséklôdhet: rövid távon, negatív ta-pasztalatokon keresztül, az ügyfelek és bankok kockázati tudatosságának növekedé-sével; illetve hosszú távon, a hosszú forinthozamok mérséklôdésével, a hazai kon-vergenciafolyamat újbóli felerôsödésével.

A vállalati hitelportfólió minôsége romlott, a nem teljesítô tételek aránya emelkedett.A háztartási hitelportfólió minôsége a lakáshitelezés növekedésének mérséklôdésenyomán lassuló ütemben, de tovább javult. Más-más okokból, de mind a vállalati,mind a lakossági portfólióban növekedett a likviditási kockázat, emelkedett a minô-sítésekben nem feltétlenül megjelenô, legfeljebb 90 napja lejárt követelések állomá-nya, és érzékelhetôen nôtt az összes követelésen belüli aránya is. A vállalkozások

JELENTÉS A PÉNZÜGYI STABILITÁSRÓL


ÖSSZEFOGLALÓ

esetében a jelenség egyfelôl belsô konjunkturális okokkal, másfelôl a magasabb ka-matterhekkel összefüggô likviditási problémát jelez. A háztartásoknál a helyzet sta-bilitási szempontból nem hordoz számottevô kockázatot, de a portfólió további éré-sével a jövôben a portfólió minôségének a romlása valószínûsíthetô. Pénzügyi stabi-litás szempontjából egyértelmûen kedvezô jelnek tekinthetô a hitelek értékvesztés-sel/céltartalékokkal való fedezettségének növekedése.

2004-ben jelentôs változások álltak be a bankok származékos piaci tevékenységé-ben. Míg az elôzô két évben egyértelmûen a devizaügyletek domináltak, addig azidei évben számottevôen nôttek a kamatlábhoz kötôdô derivatív ügyletek. Ennek kö-vetkeztében a devizaszerzôdések aránya az elôzô év végi 70 százalékról 60 száza-lék alá csökkent.

A bankok árfolyam-kockázati kitettsége a növekedés ellenére sem értékelhetô jelen-tôsnek, különösen a bankrendszer stressztûrô képességéhez és az árfolyamkocká-zatra elkülönített tôke nagyságához viszonyítva. A mérlegen belüli hosszú devizapo-zíciók felépülésének azonban vannak pénzügyi stabilitási következményei a belföl-di gazdasági szektorok fedezetlen devizakockázati pozíciói révén. A banki könyvikamatkockázatról összességében megállapítható, hogy míg a forinttételek esetében2003 óta egyre növekvô kamatkockázati kitettség mutatkozik, addig a devizatéte-lekben a bankok alapvetôen nem végeznek lejárati transzformációt. A kamatkocká-zat tényleges megítéléséhez azonban a spreadek megváltozásának hatását, illetve abeágyazott opciókat is figyelembe kell venni.

A bankok likviditását 2004-ben is növekvô kockázatúnak tartjuk, mivel egyre nyilván-valóbb, hogy a gyors hitelnövekedési dinamikát a bankrendszer betétjellegû forrá-sokkal nem tudja finanszírozni. A külföldi források térnyerése elsôsorban a jelzálog-levelek, másrészt viszont az anyabanki tulajdonosi hitelek formájában ölt testet.

A bankszektor tôkeellátottsága továbbra is elfogadható mértékben stabil. Ugyanak-kor tovább nôtt a 10 százalék alatti tôkemegfelelésû bankok – közöttük a rendszer-stabilitás szempontjából meghatározó legnagyobb bankok – száma és piaci részese-dése. A belsô tôkeakkumuláció magas szintje mellett is a bankok jelentôs részénéla kockázatvállalás növekedésének effektív korlátjává válhat a szavatoló tôke növe-kedése.

Aggodalomra adhat okot, hogy számottevôen megnôtt a bankok külföldi tulajdono-saiktól való függôsége. Ezt a folyamatot egyrészt a további növekedés tôkefeltéte-lének tulajdonosi biztosítása, másrészt az egyre feszesebb likviditás anyabanki hite-leken keresztüli támogatása erôsíti. Összességében a bankrendszernek a tulajdono-sok országaiban (home country) bekövetkezô esetleges sokkoknak való kitettségemegnövekedett.

2004 elsô félévében a bankrendszer jövedelmezôsége továbbra is a korábbivalcsaknem megegyezô, kiemelkedô ütemben növekedett. A bankok árazási magatar-tásukkal és portfóliójuk szerkezeti átrendezésével jelentôsen csökkentették a kama-tok megnövekedett volatilitásának a kamatjövedelemre gyakorolt hatását. Az ered-mény emelkedésének legfôbb oka a nettó kamatjövedelem növekedése, miközbena jutalék- és díjeredmények növekedési üteme és eredménytermelô szerepe csök-kent. A bankok kiugró jövedelmezôsége nemzetközi összehasonlításban továbbra isalacsony hatékonysággal párosul, ami a további hatékonyságjavítás fontosságára hív-ja fel a figyelmet.

A növekvô lakossági eladósodottság általános tendenciája mellett az újonnan csat-lakozó EU-tagállamokban a deviza-, illetve devizaalapú hitelezés súlya a teljes ház-tartási hitelportfólión belül jelentôs szóródást mutat. A nagyfokú heterogenitás hát-terében meghúzódó legfontosabb tényezôk a felzárkózó országok sajátosságakénta hozamkülönbözet, a háztartások árérzékenysége és kockázati tudatossága, az in-

Megváltozott a bankokszármazékos ügyleteinekstruktúrája

A likviditási kockázattovább nôtt

A bankok tôkehelyzete jelenleg stabil, de a belsôtôkeakkumuláció nem eléga banki tevékenység várható bôvülésének tôkeoldali fedezésére

A tulajdonosoktól valóegyidejû tôke- és likviditási függés megnöveli a külföldi sokkoknak való kitettséget

A magas jövedelmezôségés az alacsony hatékonyság közötti ellentmondás a hatékonyságjavítás fontosságára figyelmeztet

Aktuális kérdések:

1. A lakossági devizahitelezés alakulásaMagyarországon és azújonnan csatlakozott

A bankok árfolyam- és ka-matkockázati kitettségetovábbra sem tekinthetôjelentôsnek


ÖSSZEFOGLALÓ

2. A lakosság fogyasztási-megtakarításiviselkedésének változásaa 2000-es években

3. A nem pénzügyi vállalati szektor jövedelmezôsége és stabilitása

4. Stabilitási szempontbólfontos jogharmonizációslépések történtek

Tanulmányok a fogyasztási hitelezésrôl

kelet-közép-európai országokban

tézményi sajátosságok, pl. a lakástámogatási rendszer, a pénzügyi szektor és a devi-zahitelezés szabályozása, valamint a hitelkínálati oldal, azaz a hitelezési hajlandóságés a bankok közti verseny. A KKE-országokon belül Magyarország, a lakossági devi-zahitelezés elmúlt évben tapasztalt fellendülését követôen is, a középmezônybenhelyezkedik el. Magyarországon a bankok között erôsödô verseny nyomán fellépôkínálati nyomás, a lakástámogatási rendszer szigorítása és a magas kamatkülönbö-zet az idei évben a devizahitelezés fellendülésének irányába hatott, és negatív ta-pasztalatok híján, a háztartások az árfolyamkockázat ellenére is az alacsonyabb tör-lesztôrészletû devizahiteleket preferálják. Lengyelország 2003-as tapasztalata azon-ban azt mutatja, hogy egy nagyobb árfolyamgyengülés, azaz az árfolyamkockázatbekövetkezése erôsítheti a háztartások kockázati tudatosságát.

A 2001 és 2003 közötti idôszakban a lakosság fogyasztási és beruházási jellegû ki-adásainak a jövedelem növekedését jelentôs mértékben meghaladó bôvülését, és apénzügyi megtakarítások erôteljes csökkenését tapasztalhattuk. A lakosság fogyasz-tási-megtakarítási magatartásának megváltozását egy, a felzárkózó gazdaságokra jel-lemzô átállási folyamat részeként értékelhetjük, melynek során a háztartások egymagasabb fogyasztási és eladósodottsági hányaddal és alacsonyabb finanszírozásikapacitással jellemezhetô pályára váltanak. Mivel alapvetôen egyensúlyi folyamatrólvan szó, nem számítunk a háztartások fogyasztási/megtakarítási viselkedésében ta-pasztalt változások olyan mértékû visszafordulására, ami számottevôen befolyásol-ná a gazdaság konjunkturális kilátásait. A magasabb eladósodási szint mellett azon-ban nô a háztartások sérülékenysége, a lakossági reáljövedelmek növekedésénektartós lassulása, illetve a devizaalapú hitelállományt érintô negatív exogén sokk (fo-rint leértékelôdése, illetve nemzetközi kamatok emelkedése) a háztartások körébenfizetési problémákat, míg nemzetgazdasági szinten a lakossági (fogyasztási, illetveberuházási) kereslet jelentôs csökkenését eredményezheti.

A nem pénzügyi vállalatok 2003-as mérlegeinek és eredménykimutatásainak elem-zése alapján a szektor egészének pénzügyi stabilitása az elôzô évben kedvezô irány-ba változott. A szektor egésze jövedelmezôségi szempontból jobb helyzetbe került:1998 óta elôször nôtt az aggregált jövedelemtermelô képesség. A gazdasági környe-zet változásai 2003-ban elsôsorban a külfölddel versenyzô ágazatokat érintettékkedvezôen. Piaci lehetôségeik a külsô kereslet élénkülésével jelentôsen javultak, amimeg is látszott a gyorsan növekvô profitabilitásukon. A vállalatok tôkeszerkezetébennem álltak be olyan változások, amelyek fokozták volna a szektor egészének stabi-litási kockázatát.

Az egységes uniós pénzügyi piac megteremtése, valamint a pénzügyi közvetítô in-tézmények hatékony és biztonságos mûködésének elôsegítése érdekében 2004-bentöbb fontos szabályozási lépés történt. Külön kiemelendô a pénzügyi konglomerá-tumok kiegészítô felügyeletérôl szóló EU-irányelv (87/2002/EK) harmonizálása, amia pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartásához elsôsorban a hitelintézeti, a tôke-piaci és a biztosítási szektorban egyaránt tevékenykedô intézmények egységes és át-fogó szabályozásával, valamint az ennek ellenôrzéséhez szükséges felügyeleti struk-túra megalkotásával járul hozzá. Ezen kívül a pénzügyi biztosítéki megállapodások-ról szóló irányelv (2002/47/EK), valamint az elektronikus pénzkibocsátó intézmé-nyekrôl szóló 2000/46/EK irányelv harmonizálása jelentett fontos elôrelépést pénz-ügyi stabilitási szempontból.

A jelentésben szereplô két tanulmány a dinamikusan bôvülô fogyasztási hitelezésfôbb sajátosságait, illetve a bankok fogyasztási hitelezési kockázatkezelésének gya-korlatát elemzi. Magyarországon gyors és dinamikus piacépítés következtében a fo-gyasztási hitelezés gazdasági súlya elérte a fejlett országok alsó mezônyét. Ezért azelkövetkezô idôszakot egyre kevésbé lehet felzárkózási folyamatnak tekinteni. Így ajövôben növekszik a prociklikusság kialakulásának kockázata, ami a bankok – pénz-ügyi vállalkozásaikkal konszolidált – magas piaci részaránya miatt veszélyessé válhata pénzügyi stabilitásra nézve. A hazai sajátosságok és nemzetközi tapasztalatok a fo-


ÖSSZEFOGLALÓ

gyasztási hitelezés akár tartósan évi 20% körüli bôvülését vetítik elôre. A fogyasztásihitelek részesedése a háztartási hitelezésbôl a fejlett országokhoz képest magas, aháztartások kamatterhének döntô része ezekbôl származik. A hitelinstrumentumokközötti állományi arányok még tradicionális hitelezési képet mutatnak, a jövôben amegújítható, illetve fedezetlen hitelek térnyerését várjuk. A felzárkózó országok sajá-tossága, a devizaalapú hitelezés terjedése, nálunk nagyon jelentôs méretet ölt.

A fogyasztási hitelezés legjelentôsebb kockázati szegmensét jelentô hitelkockázatotbefolyásolja, hogy a hazai pénzügyi kultúra hiányosságaiból fakadóan, az adósokegy része nem képes helyesen megítélni teherviselô képességének reális határait. Ahitelezési kockázatokat növeli, hogy az információk korlátossága miatt a nem fize-tés valószínûsége nehezen becsülhetô, emellett a devizaalapon is hozzáférhetô hi-teltermékek esetében az adósokat terhelô árfolyam- és kamatkockázat a hitelezésikockázatot növeli. A gépjármû-finanszírozás piacán az erôsödô verseny hatására afinanszírozók kitolták kockázatviselési hajlandóságuk határait, melynek kedvezôtlenhatása végsô soron a pénzügyi vállalkozások mögött tulajdonosként és szinte kizá-rólagos finanszírozóként álló hazai piacvezetô bankoknál csapódhat le. A banki fo-gyasztási hitelezés, jövedelmezôségét tekintve a jelenlegi kamatmarzsok nemzetkö-zi összehasonlításban is igen magasak. A gépjármûfinanszírozás terén ugyanakkor afolyamatos mérséklôdést mutató kamatok csökkenô mértékben képesek fedezni atényleges kockázatokat.

I. MAKROGAZDASÁGI KÖRNYEZET



I.

A magyar gazdaság számottevô nyitottsága miatt a ha-zai konjunktúra alakulására a nemzetközi gazdasági fo-lyamatok jelentôs hatással vannak, elsôsorban azeurózóna és különösen a legnagyobb kereskedelmipartnernek számító Németország befolyásán keresztül.Ezen túl a nemzetközi pénzügyi piacok fejleményei, anemzetközi tôkeáramlás jelentôs szerepe miatt, komolybefolyással lehetnek a hazai árfolyam- és kamatalakulás-ra. A hazai makrogazdasági stabilitás vizsgálatát így in-dokolt a nemzetközi konjunktúrát és pénzügyi folyama-tokat befolyásoló kockázatok elemzésével kezdeni.

I. 1. 1. A GLOBÁLIS KONJUNKTÚRA ÉS KOCKÁZATAI

Elôzô jelentésünk óta a világgazdasági fellendülés erô-teljesebbé és kiterjedtebbé vált, az idén éves szintenvárható 4 százalék feletti globális növekedés történelmi-leg is kiemelkedônek számít. A fellendülés fô hajtóereje– Ázsia mellett – továbbra is az Egyesült Államok gaz-dasága, az általa támasztott kereslet jelentôs mértékbenhozzájárult a hazai gazdaság szempontjából közvetle-nül fontos eurózóna és német fellendülés fokozatoserôsödéséhez is. Miközben a globális fellendülés erôtel-jesebbé vált, felbukkantak, illetve felerôsödtek annak afolytatódását veszélyeztetô tényezôk is. A globális nö-vekedésre nézve a legjelentôsebb kockázatot jelenlegaz olajárak alakulása jelenti, azonban lényeges kockáza-tot hordoz az Egyesült Államok számottevô költségveté-si- és fizetésimérleg-hiánya és a fôbb valutaárfolyamokkiegyensúlyozatlansága is.

Az Egyesült Államokban az év elsô negyedévében ta-pasztalt kimagasló növekedés a második és a harmadiknegyedévben mérséklôdött, azonban a mérvadó nem-zetközi intézmények által elôrejelzett növekedés mégígy is jelentôsnek tekinthetô. A fogyasztás elmúlt évek-ben tapasztalt robusztus növekedéséhez a jelentôs in-gatlanár-emelkedésen túl a laza fiskális és monetáris po-litika is hozzájárult, és a foglalkoztatás várható emelke-dése a fogyasztás további növekedését vetíti elôre. Azelmúlt negyedévekben a pénzügyi szempontból egész-ségesebbé vált vállalatok beruházási aktivitása is növe-kedett, amely mérséklôdô fogyasztásnövekedés eseténis biztosíthatja a fellendülés folytatódását. Kockázatotjelent azonban, hogy a megtakarítási ráta jelenleg törté-nelmileg alacsony szinten áll, így – például egy bizony-talanná váló munkapiaci fellendülés, vagy az ingatlanár-infláció váratlan mérséklôdése miatt – a meginduló al-kalmazkodás a fogyasztás jelentôs visszaeséséhez ve-zethet. Ez a vállalatok profitvárakozásainak mérséklésénkeresztül akár a beruházási aktivitást is visszavetheti.

Az eurózóna és különösen Németország gazdasági nö-vekedését az USA-konjunktúra várható alakulása jelen-leg döntô módon befolyásolja, mivel a belsô kereslet Eu-rópában jelenleg nem képes a növekedés fenntartására.Bár egyes eurózóna-tagországokban – például Spanyol-országban – a belsô kereslet is számottevô módon nö-vekszik, az eurózóna egésze a növekedést a nettó ex-port dinamikus alakulásának köszönheti. Az alacsonykamatszint és a vállalatok javuló pénzügyi pozícióinakellenére a fellendülés számottevô bizonytalanságai kés-leltetik a beruházási aktivitás megerôsödését, és a fo-gyasztás növekedését is visszafogják a strukturális refor-mokkal kapcsolatos bizonytalanságok. A harmadik ne-gyedév várakozásoktól elmaradó növekedési adatai is –elsôsorban Németországban és Franciaországban – afellendülés bizonytalanságait jelzik. Az euró felértékeltszintje negatívan hat az euróövezet versenyképességé-re, azonban mérsékli az olajársokk hatásait is, és lehetô-vé teszi az Európai Központi Bank számára alacsony ka-matszint fenntartását. További versenyképességi kocká-zatot jelenthet az eurózóna szempontjából, ha az ame-rikai gazdaság egyensúlytalanságai az euró dollárralszembeni további jelentôs erôsödéséhez vezetnek.

I. 1. NEMZETKÖZI KÖRNYEZET

I-1. táblázat

Világgazdasági és regionális növekedési ütemek

2002 2003 2004* 2005*2004. 2004. 2004. 2004.ápr. szept. ápr. szept.

Világgazdaság 3,0 3,9 4,6 5,0 4,4 4,3USA 1,9 3,0 4,6 4,3 3,9 3,5Euróövezet 0,8 0,5 1,7 2,2 2,3 2,2Kelet- és Közép-Európa 4,4 4,5 4,5 5,5 4,4 4,8

*Elôrejelzés.Forrás: IMF: World Economic Outlook (2004. április, 2004. szeptember).



I.

Az ázsiai kontinens – elsôsorban Kína és a délkelet-ázsiai országok – gazdasága továbbra is jelentôsen nö-vekszik és a japán fellendülés is egyre erôteljesebb. Kí-na gazdasága jelenleg a túlfûtöttség jeleit mutatja, és avilággazdaság, továbbá a nemzetközi pénzügyi piacokszempontjából is kérdés, hogy a túlzott növekedést si-kerül-e rendezett körülmények között visszafogni. A kí-nai gazdaság vártnál nagyobb visszaesése elsôsorban atávol-keleti régió gazdaságait érintené negatívan, de mi-vel Kína dinamikusan növekvô iparának energiaigényeszámottevô szerepet játszik az olajár emelkedésében is,egy vártnál nagyobb visszaesés az olajárak csökkenésé-hez vezethet, amely pozitív hatással lehet a világgazda-sági konjunktúrára. A dollár értékvesztésének fékezésé-ben – és a hosszú távú amerikai kamatszint alacsonyszinten tartásában – a távol-keleti országok jegybankjaikomoly szerepet játszanak. A kínai valuta dollárhoz rög-zített árfolyama jelenleg alulértékeltnek tekinthetô, ésaz október végi kínai kamatemelés azt az üzenetet küld-te a piac felé, hogy a kínai hatóságok nem kívánják azárfolyamot felértékelni, a gazdaságot inkább a kamatokemelésével próbálják hûteni. A Kínával versenyzô másgazdaságok jegybankjai és a fellendülés megerôsödésétféltô japán jegybank így a dollár értékvesztésének féke-zésével kívánják gazdaságuk versenyképességét – ésvalutatartalékaik értékét – fenntartani, így komoly keres-letet teremtenek az amerikai államkötvények iránt is.

A legfontosabb globális növekedési kockázatot jelenlegaz olajárak alakulása jelenti. Az energiahordozók irántikereslet globális fellendüléssel is összekapcsolhatóemelkedése, az olajkitermeléssel kapcsolatos bizonyta-lanságok és spekulatív viselkedés is hozzájárult az olaj-árak jelentôs és tartósnak tekintett emelkedéséhez. A je-lenlegi magas olajár mérsékli a világgazdaság növekedé-si ütemét, és a globális inflációra is hatással van. A nem-zetközi intézmények az olajársokk nemzetközi konjunk-túrára gyakorolt várható hatását mérsékeltnek tekintik,mivel az olajárak emelkedése reálértelemben jóval ki-sebb a ’80-as évek elején tapasztalt áremelkedésnél, ésazóta a fejlett gazdaságokban a fajlagos olajfelhasználásis jelentôsen mérséklôdött. Az olajársokk növekedésihatásait tompítja az is, hogy a hosszú távú inflációs vá-rakozások a fejlett országokban továbbra is mérsékeltekmaradtak, ami lehetôvé teszi a jegybankok számára,hogy lassan és fokozatosan emeljék a jelenlegi alacsonykamatszinteket.

További stabilitási kockázatot jelent az Egyesült Álla-mok magas fizetésimérleg-hiánya és a fôbb valuták –mint a dollár, az euró és az ázsiai valuták – árfolyamai-nak kiegyensúlyozatlansága. Az amerikai egyensúlyta-lanság az eurózóna gazdasága szempontjából negatívnövekedési kockázatokat hordoz. Az Egyesült Államok

fizetésimérleg-hiányát elsôsorban a magas költségvetésihiány és a fogyasztók alacsony megtakarítási rátája ma-gyarázza, amelyek normalizálódása viszont az amerikai,és így a globális növekedés lassulásával járhat. Amennyi-ben azonban nem következik be változás az amerikaifiskális politika és a fogyasztók viselkedésében, akkorcsak a dollár további leértékelôdése vagy a kamatszintemelkedése biztosíthatja az egyensúly helyreállítását.Ebben az esetben nem feltétlenül mérséklôdne az ame-rikai növekedés, azonban a dollár további leértékelôdé-se ronthatná az eurózóna versenyképességét, így növe-kedési kilátásait is. Az egyensúlytalanság rövid és közép-távon nem feltétlenül okoz problémát, azonban a stabi-litás szempontjából alapvetô kérdés, hogy a hosszú tá-von elkerülhetetlen kiigazítást sikerül-e rendezett mó-don, fokozatosan megvalósítani, vagy váratlan és költsé-ges mechanizmusok fogják biztosítani az egyensúly ki-alakulását.

I. 1. 2. NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI PIACOK ÉS KOCKÁZATI MEGÍTÉLÉS

A kockázatos befektetésektôl elvárt felár jelenleg tör-ténelmileg alacsony szinten áll. Ezt elsôsorban a fejlettpiacok továbbra is alacsony kamatszintje magyarázza,ami jelentôsen növeli a nemzetközi likviditást, és a be-fektetôket magasabb kockázatú értékpapírok vásárlá-sára ösztönzi. A globális „kockázati étvágy” alakulásátaz elmúlt idôszakban is az Egyesült Államok és azeurózóna monetáris politikájának alakulása, valamintaz ezzel kapcsolatos várakozások befolyásolták. Ápri-lisban és májusban a kimagasló amerikai növekedésiadatok hatására a piaci szereplôk korai és viszonylagjelentôs amerikai kamatemelkedést áraztak be, és ez-zel párhuzamosan jelentôsen növekedett a kockázato-sabb befektetések után elvárt felár is. Az amerikai jegy-bank szerepét betöltô Fed transzparens kommuniká-ciója, a június végén megkezdôdô kamatemelésekmérsékelt üteme, illetve az amerikai fellendülés ütemé-nek csökkenésérôl és kockázatairól szóló hírek azon-ban mérsékelték a kamatemelési várakozásokat, és aglobális kockázati felárat jelzô mutatók fokozatosanújra történelmileg alacsony szintre csökkentek. Az ese-mények egyrészt jelzik, hogy a kamatszint fokozatosés elôre látható emelkedése mérsékelten emeli a koc-kázatosabb értékpapíroktól elvárt felárak szintjét,azonban felhívja a figyelmet arra, hogy egy esetlegesváratlan és jelentôs kamatemelés meglehetôsen nagykockázatot hordoz a kockázatosabb értékpapíroktólelvárt kamatszintekre. Ez akkor következhet be, ha afejlett országokban a vártnál nagyobb ütemû fellendü-lés bontakozik ki, vagy a magas olajárak az inflációsvárakozások emelkedését okozzák, ami a jegybanko-kat jelentôsebb mértékû szigorításra készteti.



I.

A feltörekvô piacok kockázati megítélése jelenleg igenkedvezô, ezen országok kockázati felárát jelzô mutató(EMBI) a májusi csúcsa után fokozatosan újra az év ele-jén is tapasztalt rendkívül alacsony szintre csökkent. Aglobális növekedésre leselkedô, az év folyamán erôsö-dô kockázatok egyelôre nem tükrözôdnek a feltörekvôpiacok kockázati megítélésében. Ezt magyarázhatja,hogy a feltörekvô országok többségében jelenleg sok-kal kevésbé jellemzôek a makrogazdasági egyensúlyta-lanságok, mint a korábbi években. Emellett az olajár-sokk és a nyersanyagárak emelkedése kimondottankedvezôen érintett ezen a csoporton belül jó néhányországot. A legvalószínûbb magyarázat azonban az,hogy a feltörekvô országok kamatfelárait jóval erôseb-ben befolyásolja a fejlett piaci kamatok (globális likvidi-tás) szintje, mint a növekedési kilátások.

A nemzetközi részvénypiacokat a globális konjunktúrávalkapcsolatos várakozások befolyásolták. A fellendülés üte-mére vonatkozó adatok – a májusi idôleges emelkedés-tôl eltekintve – az év eleje óta a fejlett országok piacainmérsékelten csökkenô részvényindexekhez vezettek. Arészvénypiacok alakulásának bizonytalanságát jelzô imp-likált volatilitás mutatók (pl. VIX) azonban az idôszak alattmérsékeltek maradtak, ami arra utalhat, hogy bár a befek-tetôk mérsékelték a növekedés ütemével kapcsolatos vá-

rakozásaikat, azonban jelentôsen nem növekedtek a két-ségeik a fellendülés robusztusságával kapcsolatban. A fel-törekvô piacokon – az ázsiai régió kivételével – ezzelszemben az erôteljes gazdasági növekedés és a pozitívkilátások a részvényindexek erôsödéséhez vezettek. Akockázatosabb vállalati kötvények – MAGGIE-indexbenis megjelenô – felárának mérsékléséhez a kiszámíthatókamatalakuláson túl az amerikai és európai vállalatok ja-vuló pénzügyi pozíciója is hozzájárult.

A kelet-közép-európai régió kockázati megítélése befo-lyásolhatja a magyar kamat- és árfolyamalakulást, mivela külföldi befektetôk egy része egy egységként kezeli arégió országait. A lengyel és cseh kockázati megítélést– sok hasonlóságot mutatva a magyar helyzettel – a fis-kális politika alakulásával kapcsolatos folytatódó bi-zonytalanságok, a régió pozitív növekedési kilátásai és– idôlegesen – politikai bizonytalanságok befolyásol-ták. A régió legnagyobb gazdaságában, Lengyelország-ban folytatódott a fellendülés, a májusban megalakultúj kormány fiskális reformjaira és a növekedési kilátá-sok javulására válaszul a Standard and Poor’s hitelmi-nôsítô októberben javított a hitelminôsítési kilátásokon.A zloty az idôszak alatt számottevô mértékben erôsö-dött, amelyre – a kockázati megítélés mérsékelt javulá-sán túl – a lengyel jegybank kamatemelései lehettekmérvadó hatással. A zloty árfolyamának erôsödésehozzájárulhatott a forint árfolyamának felértékelôdésé-hez is. Annak ellenére, hogy a külföldi befektetôk egy-re differenciáltabban kezelik ezeket az országokat, a jö-vôben sem zárható ki, hogy a régió eseményei jelentôshatással legyenek a hazai árfolyam- és kamatalakulásra.

Összességében a nemzetközi környezet jelenleg kedve-zônek mondható mind növekedési, mind finanszírozásiszempontból. Ha azonban a fentiekben vázolt kockáza-tok materializálódnak, az a magyar gazdaságot a mak-rogazdasági stabilitás szempontjából jelenleg kedvezôt-lenül érintheti. A folyó fizetési mérleg hosszú ideje ma-gas hiánya miatt a gazdaság egyensúlyi szempontból sé-rülékeny helyzetben van: a külsô kereslet jelentôs nemvárt visszaesése vagy a finanszírozási kondíciók ked-vezôtlenebbé válása esetén a hiány fenntarthatóságárólalkotott, jelenleg még toleráns befektetôi megítélés könnyen kritikussá válhat. Míg a két alapvetô kockázat– azaz egy jelentôs világgazdasági lassulás és a fejlett pi-aci kamatok emelkedése – bármelyikének realizálódásakomoly stabilitási problémát okozhat a magyar gazda-ság számára, fontos látni, hogy együttes megvalósulá-suknak csekély a valószínûsége.

I-1. ábra

Globális kockázati mutatók

200300400500600700800900

100011001200

2002

. jan

.

2002

. ápr

.

2002

. júl

.

2002

. okt

.

2003

. jan

.

2003

. ápr

.

2003

. júl

.

2003

. okt

.

2004

. jan

.

2004

. ápr

.

2004

. júl

.

2004

. okt

.

Bázispont

0

10

20

30

40

50

60Bázispont

VIX***EMBI* MAGGIE High Yield**

*EMBI Global Composite – A JP Morgan-Chase által számolt, szuve-rén és kvázi-szuverén kibocsátók dollárban denominált kötvényeinekkamatfelárindexe.**MAGGIE High Yield – A JP Morgan-Chase által számolt, euróbandenominált vállalati és államkötvények, jelzáloglevelek kamatfelárá-nak indexe (bp).***VIX – Az S&P500-részvényindexekre vonatkozó opciókból számí-tott implikált volatilitás.



I.

Az elmúlt jelentésekben tárgyalt idôszakokra jellemzôturbulenciával szemben, a május óta eltelt félévet ala-csonyabb volatilitás jellemezte a hazai pénzügyi piaco-kon. A korábbi idôszakokban alapvetôen a hazai mak-rogazdasági folyamatok kedvezôtlenebb megítélése állta megnövekedett volatilitás hátterében. A makrogazda-sági fundamentumok az elmúlt hónapokban sem mutat-tak javulást, az idôszakra jellemzô, viszonylag stabil ár-folyam- és hozamalakuláshoz elsôsorban az igen kedve-zô nemzetközi pénzpiaci környezet járult hozzá.

I. 2. 1. ÁRFOLYAM- ÉS HOZAMALAKULÁS

A Fed júniusi, elsô 25 bázispontos kamatemelését köve-tôen az amerikai kamatpályával kapcsolatos bizonyta-lanság jelentôsen mérséklôdött. Az ennek nyomán javu-ló nemzetközi környezet hatását Magyarországon ellen-súlyozta a pénzügyi stabilitás szempontjából meghatá-rozó hazai egyensúlyi mutatók (költségvetési hiány éskülsô egyensúly) év során fokozatosan romló befektetôimegítélése.

A költségvetési hiány havi alakulása alapján fokozato-san csökkent annak a valószínûsége, hogy a kormány-zatnak sikerül tartania az év végére kitûzött 4,6 száza-lékos GDP-arányos ESA-deficit célt. A fiskális politikaalakulásával kapcsolatos kételyeket augusztusban át-menetileg tovább növelte a kormányfô lemondása, il-letve az új kormány gazdaságpolitikai céljaival, sze-mélyi összetételével kapcsolatos bizonytalanság. Akormányalakítás idôszakában – szeptember közepén– jelentette be a pénzügyminiszter az idei költségve-tési hiánycél megemelését a GDP 5,1-5,3 százalékára.A bejelentéssel egy idôben jelezte, hogy a 2005-ös hi-ány is magasabb lehet a konvergenciaprogrambanrögzítettnél.

A külsô egyensúlyi helyzet megítélését nehezítették amájus 1-jei EU-csatlakozással összefüggô statisztikaiváltozások (áttérés a havi gyakoriságú fizetésimérleg-statisztikáról a negyedéves gyakoriságúra) és a külke-reskedelmi áruforgalomban a vámeljárás megváltozá-sával összefüggô átmeneti hatások. A Reuters felmé-rése alapján a piaci elemzôknek mind a 2004-es,mind a 2005-ös folyófizetésimérleg-elôrejelzése fo-lyamatosan emelkedett az elmúlt hat hónapban.

Kedvezô fundamentális fejlemény volt azonban adezinfláció újbóli megindulása. Az év eleji adóemelésekhatásaként az infláció a fokozatos emelkedését követô-en májusra érte el csúcspontját (7,6 százalék), majd –többek között – az erôs és stabil árfolyam hatására ok-tóberre 6,3 százalékra csökkent.

A forint árfolyama április közepe óta erôs és igen stabila korábbi idôszakok volatilis árfolyam-alakulásához ké-pest. Április közepén megtört a február elejétôl tartó fel-értékelôdési trend, melynek során a forint mintegy 8százalékot erôsödött, és az ezt követô idôszakban azárfolyam gyakorlatilag egy szûk sávban, 245-255forint/euró között ingadozott.

Az árfolyam elmúlt hónapokban tapasztalt stabilitásá-ban több tényezô is szerepet játszott. Egyik oldalról akedvezô nemzetközi pénzpiaci környezet és a jegybankóvatos kamatcsökkentési politikája mérsékli a rövid távú

I. 2. HAZAI PÉNZÜGYI PIACI FOLYAMATOK

I-2. ábra

A folyó fizetési mérlegre és a GDP-arányos államháztartási hiányra vonatkozó várakozásokhistorikus alakulása

5,55,75,96,16,36,56,76,97,17,37,5

2004

. ápr

.

máj

.

jún.

júl.

aug.

szep

t.

okt.

nov.

Milliárd euró

4,04,24,44,64,85,05,25,45,65,86,0

Defict/GDP, %

Fizetési mérleg 2004Fizetési mérleg 2005ESA-deficit 2004 (jobb skála)ESA-deficit 2005 (jobb skála)



I.

leértékelôdési kockázatokat, míg a másik oldalról az ár-folyamsáv erôs szélének közelsége korlátozza a továb-bi erôsödés lehetôségét.

Az árfolyam-erôsödés tavaszi megtorpanásával párhu-zamosan a hozamok csökkenése is megállt, május elejeés június közepe között minden futamidôn számottevôhozamemelkedés következett be. Az augusztusbanmegnövekvô hazai bizonytalanság csak átmenetilegokozott hozamemelkedést, szeptember közepén meg-indult, majd októberben felerôsödött a hozamcsökke-nés, elsôsorban a rövidebb futamidôk esetében. A Mo-netáris Tanács – folytatva a tavasszal megkezdett óva-tos kamatlépéseket – augusztus és november közöttösszességében 150 bázisponttal csökkentette az irány-adó kamatszintet. A jegybanki kamatcsökkentések össz-hangban voltak a hozamgörbébôl származtatható vára-kozásokkal, azok nem okoztak meglepetést a piaci sze-replôk körében.

I. 2. 2. KOCKÁZATOK AZ ÁRFOLYAM- ÉS HOZAMALAKULÁSBAN

A pénzügyi stabilitási kilátások megítélésekor kulcssze-repe van az árfolyam és a hozamok alakulásában rejlôkockázatoknak. Egy potenciális nagymértékû árfolyam-gyengülés és/vagy hozamemelkedés a gazdasági sze-replôk pénzügyi kötelezettségeire és eszközeire gyako-rolt hatásán keresztül közvetlenül érinti a pénzügyi köz-vetítôrendszer stabilitását. A magánszektorban a devizá-ban denominált kötelezettségek aránya magas, a válla-lati szektor jó része azonban exportbevételei révén ter-mészetes fedezettséget élvez. Az idei év során azon-ban felgyorsult a lakosság devizahitel-felvétele is, jelen-tôsen megnövelve a háztartások devizakockázatát. A tá-mogatott lakáshitelek kamatának piaci hozamokhoz va-ló kapcsolásával növekedett a gazdaságban a hitelkeres-let kamatérzékenysége is.

Elôre tekintve, az árfolyam- és hozamalakulással kapcso-latban a legnagyobb kockázatot a makrogazdasági fun-damentumok közép- és hosszabb távú alakulása jelent-heti. Az egyensúlyi mutatók megítélésében nem történtszignifikáns javulás az elmúlt félévben, a magyar gazda-ság kockázati megítélésének javulása mögött döntôrészben a rendkívül kedvezô nemzetközi pénzpiaci fo-lyamatok állnak. A hosszú távú kockázatokat megraga-dó forint–euró forwardkülönbözetek továbbra is maga-sak, és az idei év jelentôs részében trendszerûen emel-kedtek.

Mindez arra utal, hogy a piaci szereplôk a korábbi évek-nél borúlátóbban ítélik meg a magyar gazdaság hosz-szabb távú egyensúlyi kilátásait, így az euró bevezetésétcélzó konvergenciapályát is egyre kevésbé tartják reális-nak. A friss piaci elemzések szerint a meghatározó pia-ci szereplôk középtávon szignifikánsan gyengébb forint-

I-3. ábra

A forint árfolyama az euróval szemben

240

245

250

255

260

265

270

275

2004

. jan

.

2004

. feb

r.

2004

. már

c.

2004

. ápr

.

2004

. máj

.

2004

. jún

.

2004

. júl

.

2004

. aug

.

2004

. sze

pt.

2004

. okt

.

2004

. nov

.

EUR/HUF240

245

250

255

260

265

270

275

EUR/HUF

I-4. ábra

Állampapír-piaci referenciahozamok

6789

1011121314

2004

. jan

.

2004

. feb

r.

2004

. már

c.

2004

. ápr

.

2004

. máj

.

2004

. jún

.

2004

. júl

.

2004

. aug

.

2004

. sze

pt.

2004

. okt

.

2004

. nov

.

%

6789

1011121314

%

3 hónap 1 év 10 év

I-5. ábra

3 hónapos származtatott forint–euró forwardkülönbözetek

0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

3,5

2004

. jan

.

2004

. feb

r.

2004

. már

c.

2004

. ápr

.

2004

. máj

.

2004

. jún

.

2004

. júl

.

2004

. aug

.

2004

. sze

pt.

2004

. okt

.

2004

. nov

.%

0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

3,5%

5 év 10 év



I.

árfolyammal számolnak, ami szintén összefüggésbenállhat a kedvezôtlenebb hosszabb távú megítéléssel. Ahazai folyamatokhoz szorosan kapcsolódó kockázatotjelenthet a jelenleg rendkívül kedvezô nemzetközi kör-nyezet változása, ha a globális „kockázati étvágy” jelen-tôs csökkenésére a hazai fundamentumok kedvezôtlenpiaci megítélésének idôszakában kerül sor.

A piaci szereplôk rövid távú árfolyam-várakozásainak bi-zonytalanságáról a forintra szóló opciók áraiból számí-tott implikált volatilitás ad képet. Az egy hónapos impli-kált volatilitás csökkent a nyár elején, az augusztusi bi-zonytalanságok csak átmeneti emelkedéshez vezettek,az újabb csökkenést követôen az implikált volatilitásszintje november elején volt a legalacsonyabb 2004-ben. Az éves implikált volatilitás nem emelkedett au-gusztusban, a szeptember elején kezdôdött csökkenésszintén az árfolyam-várakozásokat övezô rövid távú bi-zonytalanság mérséklôdésére utal.

A piaci szereplôk hozamvárakozásait illetôen két for-rásból lehet információhoz jutni. Egyrészt a piacimakroelemzôk körében a Reuters végez havonta fel-mérést a jövôben várt jegybanki és piaci hozamokról,illetve a hozamgörbébôl is származtathatóak a jövôbe-li kamatokra vonatkozó várakozások. A Reuters felmé-résében az elemzôk az általuk várt legvalószínûbb ho-zamszintet jelölik meg, míg a hozamgörbébôl szárma-zó várakozások elvileg azt tükrözik, hogy a piac azösszes lehetséges hozamalakulási forgatókönyv való-színûségérôl milyen képet alkot. A két megközelítésközötti különbség akkor válhat jelentôssé, ha a koráb-biaknál ferdébbé válik a valószínûség-eloszlás, vagyis apiaci szereplôk relatíve nagy valószínûséget tulajdoní-tanak kedvezôtlenebb kimeneteknek. A 12 hónapmúlva várt jegybanki kamatra vonatkozó kéttípusú elô-

rejelzés azt mutatja, hogy a 2003 végén jelentkezô de-vizapiaci turbulenciák óta jelentôsen megnövekedett akülönbség: a Reuters-felmérésben rendre alacsonyabbirányadó kamatot vártak, mint ami a hozamgörbévelkonzisztens lett volna. A különbség úgy interpretálha-tó, hogy megnôtt az alappályánál kisebb kamatcsök-kentést (esetleges kamatemelést) feltételezô forgató-könyvek piac által érzékelt valószínûsége 2003 végén.Bár ez a valószínûség az idei év során csökkenni lát-szik, még mindig nem éri el a korábbi években jellem-zô, alacsonyabb szintet. Mindez arra utal, hogy bár apiaci szereplôk messze nem ezt tartják a legvalószí-nûbbnek, de várakozásaikban tartósan jelen vannak alelassuló kamatcsökkentéssel, esetleg kamatemelésseljellemezhetô jövôbeli kimenetek.

Összességében tehát a kedvezô jelenlegi helyzetben iskomolyan számolni kell a pénzügyi piaci folyamatokbanrejlô számottevô hosszú távú kockázatokkal, annak elle-nére, hogy az árfolyam és a hozamok rövid távon vár-ható alakulását az év elsô feléhez viszonyítva több mu-tató alapján is kedvezôbbnek, kevésbé bizonytalannaklátja a piac.

I. 2. 3. TÔZSDE

A forintalapú BUX-index, történelmi csúcsait többszörmegdöntve november végén 14 100 ponton állt, amimájus eleje óta mintegy 30 százalékos növekedést je-lent. A dollárban számított növekedés – a dollár jele-netôs gyengülése miatt – ezt is jelentôsen meghalad-ja (40 százalék). A nemzetközi tôzsdeindexek közelsem teljesítettek hasonlóan az elmúlt hónapokban. Alegjelentôsebb külföldi részvénytôzsde fô mutatója, aDow Jones Industrial értéke a kedvezô nemzetközikörnyezet ellenére is csökkent, a regionális tôzsdék

I-6. ábra

A forint–euró árfolyam implikált volatilitása

456789

101112131415

2003

. jan

.20

03. f

ebr.

2003

. már

c.20

03. á

pr.

2003

. máj

.20

03. j

ún.

2003

. júl

.20

03. a

ug.

2003

. sze

pt.

2003

. okt

.20

03. n

ov.

2003

. dec

.20

04. j

an.

2004

. feb

r.20

04. m

árc.

2004

. ápr

.20

04. m

áj.

2004

. jún

.20

04. j

úl.

2004

. aug

.20

04. s

zept

.20

04. o

kt.

2004

. nov

.

%

456789

101112131415

%

1 hónap 1 év

I-7. ábra

12 hónap múlva várt irányadó kamat

456789

1011121314

2001

. ápr

. 27

2001

. júl

. 31.

2001

. okt

. 31.

2002

. jan

. 31.

2002

. ápr

. 30.

2002

. júl

. 31.

2002

. okt

. 31.

2003

. jan

. 31.

2003

. ápr

. 30.

2003

. júl

. 31.

2003

. okt

. 31.

2004

. jan

. 30.

2004

. ápr

. 30.

2004

. júl

. 30.

2004

. okt

. 31.

%

—1—0,5

00,511,522,533,54

%

Hozamgörbe Reuters

Különbség (jobb skála)



I.

közül a varsói index (WIG) dollárban számított emel-kedése mögött is részben a zloty dollárral szembenierôsödése állt.

A budapesti tôzsde tehát nemzetközi összehasonlítás-ban is rendkívül eredményes idôszakot élt meg az el-múlt hónapokban. A nemzetközi piacoknál gyorsabbnövekedésben fontos szerepe lehetett az EU-csat-lakozásból fakadó kedvezô hatásoknak, melyek felér-tékelték a régió pénzügyi eszközeit, így a magyarrészvényeket is. A kedvezô fundamentális híreken túla növekedés mögött ágazatspecifikus okok is állhat-nak. A tôzsdén jegyzett két legnagyobb vállalat (OTP,MOL) részvényeinek árfolyam-emelkedése meghalad-ta a 60 százalékot, míg más szektorokat képviselô, je-lentôs tôzsdei vállalatok részvényárfolyamai nem nö-vekedtek.

I-8. ábra

Fôbb tôzsdeindexek (2004. január 1=100, dollárban)

8090

100110120130140150160170180

2004

. jan

. 5.

2004

. jan

. 21.

2004

. feb

r. 6

.20

04. f

ebr.

24.

2004

. már

c. 1

1.20

04. m

árc.

30.

2004

. ápr

. 16.

2004

. máj

. 4.

2004

. máj

. 20.

2004

. jún

. 8.

2004

. jún

. 24.

2004

. júl

. 12.

2004

. júl

. 28.

2004

. aug

. 13.

2004

. sze

pt. 1

.20

04. s

zept

. 17.

2004

. okt

. 5.

2004

. okt

. 21.

2004

. nov

. 9.

2004

. nov

. 25.

8090

100110120130140150160170180

DJ INDUSTRIAL WIG INDEX

BUX Ft BUX



I.

I. 3. 1. NÖVEKEDÉSI KILÁTÁSOK ÉS KOCKÁZATOK

2004-ben gyorsul a növekedés az elôzô évhez képest,és az elôrejelzések szerint 2006-ig a magyar gazdaságstabil, 3,5-4% közötti növekedése várható.

Az élénkülô konjunktúra mellett a növekedés szerkeze-te is kedvezôbbé vált az elôzô évekhez képest. Idén abruttó felhalmozás (állóeszköz-felhalmozás és készle-tek) bôvülése járul hozzá a legjelentôsebb mértékben aGDP bôvüléséhez. A lakossági fogyasztás növekedésé-nek hozzájárulása jelentôsen csökkent 2003-hoz ké-pest, de a várakozásoknál magasabb maradt. A nettóexport 2003 után 2004 elsô félévében is negatívan já-rult hozzá a gazdaság növekedéséhez.

Az állóeszköz-felhalmozás idei gyors növekedése várha-tóan nem folytatódik, elôre tekintve összességében agazdasági növekedés ütemének enyhe mérséklôdésevárható. Ezt a várható alappályát azonban számottevôkockázatok övezik, elsôsorban a nemzetközi konjunktú-ra és a világpiaci olajárak bizonytalan kilátásai miatt. A

következôkben a pénzügyi közvetítôrendszer jövedel-mezôségét legközvetlenebbül érintô konjunktúraele-mek – a lakossági fogyasztás és a vállalati beruházás –várható alakulásával kapcsolatos fôbb kockázatokat te-kintjük át. A külsô egyensúly kockázataival külön feje-zetben foglakozunk.

A lakosság fogyasztási-megtakarítási viselkedését egy-szerre befolyásolja egy hosszabb távú strukturális átala-kulás, illetve egyszeri hatások, melyek eredôjeként aszektor viselkedése az elmúlt idôszakokban a várthozképest gyakran eltérôen alakult.1

A háztartási szektor az elmúlt években mind ajövedelemfelhasználás szerkezetét, mind eladósodott-ságának – jövedelemarányos – szintjét tekintve köze-lebb került a fejlett országokat jellemzô mértékekhez.Az eladósodottság a rendkívül gyors növekedés ellené-re is jelentôsen alacsonyabb, mint a legtöbb fejlett or-szágban, és az adósság jellemzôen fedezett hitelekbôl(lakás, autó) tevôdik össze. A hiteltörlesztések, a háztar-tásihitel-kereslet jövôbeli növekedése szempontjábólazonban indokolt figyelembe venni, hogy Magyarorszá-gon az elmúlt évek gyors növekedését követôen – nem-zetközi összehasonlításban is – igen magas a fogyasz-tásnak a rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyítottaránya. E mutató elmúlt években tapasztalt erôteljes nö-vekedését a strukturális változások mellett részben át-meneti hatások (minimálbér-emelés, az állami szférabéremelése, lakástámogatási rendszer kiterjesztése)okozták. Elôre tekintve, az átmeneti hatások megszûné-

I. 3. NÖVEKEDÉS ÉS INFLÁCIÓ

I-9. ábra

A GDP növekedése (évesített negyedéves növekedési ütemek)

0

1

2

3

4

5

6

7

1999

. I. n

.év

1999

. III

. n.é

v

2000

. I. n

.év

2000

. III

. n.é

v

2001

. I. n

.év

2001

. III

. n.é

v

2002

. I. n

.év

2002

. III

. n.é

v

2003

. I. n

.év

2003

. III

. n.é

v

2004

. I. n

.év

2004

. III

. n.é

v

%

0

1

2

3

4

5

6

7%

I-2. táblázat

A GDP és komponenseinek éves növekedési üteme (éves növekedési ütem, százalék)

2003 2004 2005 2006GDP 3,0 4,0 3,7 3,5Lakossági fogyasztás 7,6 3,3 1,8 1,9Állóeszköz-felhalmozás 3,4 9,2 4,2 3,6Belföldi felhasználás 5,5 4,8 2,5 2,3Export 7,6 14,5 11,3 11,0Import 10,4 14,8 9,3 9,2

Forrás: Jelentés az infláció alakulásáról, 2004. november.

1 A háztartások viselkedését az Aktuális kérdések fejezetben a szokásosnál nagyobb terjedelemben, hosszabb idôszakra visszatekintve, nemzetközi össze-hasonlításban is elemezzük.



I.

sével a fogyasztás/rendelkezésre álló jövedelem arányaa jelenlegi szintrôl csökkenhet, viszont várhatóan egy új– a ’90-es évek második felében jellemzônél magasabb– egyensúlyi szintre térhet vissza. Az elôrejelzéssel kap-csolatban azonban bizonytalanságot okoz, hogy nehézmeghatározni, a fogyasztás dinamikájának mérséklôdé-se milyen idôtávon valósul meg.

A magas fogyasztási arány leszûkítheti a háztartások jö-vôbeli mozgásterét, jelentôsen megnehezítve a várako-zásoknál kedvezôtlenebb helyzetben az alkalmazko-dást. Mindez akkor vezethet makrogazdasági kockáza-tokhoz, ha a likviditási korlát oldódását kihasználó ház-tartások várakozásaihoz képest a jövedelembôvülésszignifikánsan alacsonyabb lesz.

A pénzügyi közvetítôrendszer jövedelmezôsége szem-pontjából fontos a – jellemzôen bankhitelbôl finanszí-rozott – vállalati beruházások várható alakulása. Anemzetközi konjunktúra élénkülésével együtt a vállala-ti beruházások is növekedni kezdtek 2003-ban, a növe-kedési trend az idei év elsô félévében tovább folytató-dott, de a növekedési ütem lelassult. A beruházásokágazati szerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy alassulás elsôsorban a piaci szolgáltatószektorban jelent-kezik, míg a – külsô konjunktúrára érzékenyebb – fel-dolgozóipari beruházások dinamikája csak kisebb mér-tékben változott.

A magyar gazdaság mérete és nyitottsága miatt a beru-házásokra meghatározó befolyást gyakorol a külsô kon-junktúra. A magyar export számára meghatározó pia-cokra csak kevéssé jellemzô az optimizmus: az elmúlthónapokban a német gazdaságban kedvezôtlenebbéváltak a konjunktúrakilátások (IFO-index), és az eurózó-na egészének üzleti indikátora (EABCI) is stagnált a har-madik negyedévben. Mindezek alapján a beruházási di-

namika további jelentôs emelkedésére az elkövetkezôidôszakban nem lehet számítani.

A vállalati szektor jövedelmezôségét a konjunkturális ki-látások, a termelékenység és a költségoldali tényezôkegyüttesen határozzák meg. A termelékenység alakulá-sa markáns szektorális különbségeket mutat. A feldolgo-zóiparban a termelékenység növekedési üteme csök-kent az elmúlt félév során, mindazonáltal továbbra is di-namikusnak tekinthetô, ezzel szemben a piaci szolgálta-tások körében több mint egy éve romlik a termelékeny-ség. Elôre tekintve, a vállalati szektor egészében a ter-melékenység enyhe javulása várható, melynek forrása –különösen a piaci szolgáltatások esetében – munkapia-ci alkalmazkodás lehet.

A vállalati szektor számára releváns költségek az elmúltidôszakban kedvezôtlenül alakultak. A bérköltségek ma-gas aránya miatt a vállalati szektor jövedelmezôségére

I-10. ábra

A vállalati beruházások alakulása*(1998-as árakon, milliárd Ft)

370

380

390

400

410

420

430

440

450

460

470

2000

. I. n

.év

2000

. III

. n.é

v

2001

. I. n

.év

2001

. III

. n.é

v

2002

. I. n

.év

2002

. III

. n.é

v

2003

. I. n

.év

2003

. III

. n.é

v

2004

. I. n

.év

2004

. III

. n.é

v

Milliárd Ft

370

380

390

400

410

420

430

440

450

460

470Milliárd Ft

*MNB-becslés.

I-11. ábra

Az euróövezet (EABCI) és a német (IFO) üzletiklíma indexe

—1,5

—1,0

—0,5

0,0

0,5

1,0

1,5

2,0

2000

. jan

.20

00. á

pr.

2000

. júl

.20

00. o

kt.

2001

. jan

.20

01. á

pr.

2001

. júl

.20

01. o

kt.

2002

. jan

.20

02. á

pr.

2002

. júl

.20

02. o

kt.

2003

. jan

.20

03. á

pr.

2003

. júl

.20

03. o

kt.

2004

. jan

.20

04. á

pr.

2004

. júl

.20

04. o

kt.

Szóráspont

—30

—24

—18

—12

—6

0

6

12%

EABCI (bal skála) IFO (jobb skála)

I-12. ábra

Termelékenység a vállalati szektorban (1998=100)

60

70

80

90

100

110

120

130

140

150

160

1995

. I. n

.év

1995

. IV

. n.é

v

1996

. III

. n.é

v

1997

. II.

n.é

v

1998

. I. n

.év

1998

. IV

. n.é

v

1999

. III

. n.é

v

2000

. II.

n.é

v

2001

. I. n

.év

2001

. IV

. n.é

v

2002

. III

. n.é

v

2003

. II.

n.é

v

2004

. I. n

.év

60

70

80

90

100

110

120

130

140

150

160

Feldogozóipar Piaci szolgáltatások



I.

meghatározó befolyást gyakorló költségalapú reál-effek-tív árfolyamindex (ULC-alapú reálárfolyam) romlást mu-tatott a második negyedévben, szemben a megelôzônegyedéveket jellemzô stagnálással. A tavaszi hónapokjelentôs árfolyam-erôsödése mellett a hazai bérköltsé-gek emelkedése is hozzájárult az ULC-alapú reálárfo-lyam erôsödéséhez.

A kockázatok számbevételekor azonban fontos látni,hogy az erôsebb reálárfolyam egyelôre nincs negatívhatással az exportteljesítményre: 2004 elsô félévében –becsléseink szerint – a magyar export piaci részesedéseemelkedett az EU piacán.

A vállalati költségelemek közül az emelkedô energia-árak és a forint reálkamatok magas szintje is a jövedel-mezôség csökkenésének irányába hat. A 12 hónapraelôre tekintô reálkamat az év elejei emelkedést követô-en enyhén csökkent az elmúlt hónapokban, mindazon-által szintje továbbra is magas maradt, meghaladja az 5százalékot. Az elôre tekintô reálkamat csökkenése elsô-sorban az elmúlt hónapokban bekövetkezett hozam-csökkenés hatását tükrözi. Az egyidejû reálkamat – azindirektadó-emelések inflációs hatása miatt – 2004-benszignifikánsan alacsonyabb, mint az elôre tekintô reálka-mat szintje. Az egyidejû reálkamat fokozatos emelkedé-se várható az indirektadó-emelések hatásának elmúlásá-val, így az ismét közel kerülhet az elôre tekintô reálka-matszinthez.

A nemzetközi kockázatok között már említettük az olaj-ár emelkedésének hatását (I. I-1. alfejezet). A világgaz-dasági hatásokhoz hasonlóan a magas olajár a magyargazdaságban is hatással van mind a növekedésre, mindaz inflációra. Az olajárak hazai hatásainak egy korábbi,

átfogó elemezésekor2 becslést készítettünk egy hipote-tikus 10 százalékos olajár-emelkedés makrogazdaságihatásaira. Az eredmények azt mutatják, hogy ekkora ár-emelkedés egyéves idôtávon a GDP növekedési ütemétmintegy 0,3 százalékponttal csökkentené, míg az inflá-ciós hatás 0,4 százalék lenne. A folyó fizetési mérleg hi-ánya másfél éves idôtávon a GDP 0,4 százalékával nô-het, és a cserearányromlás tartós hatásaként a késôbbiévekben is 0,3 százalékponttal lehet nagyobb a deficit.

A dollárban számított olajárak világpiaci mozgása – adollár árfolyamának elmúlt idôszakban tapasztalt gyen-gülése miatt – a forint, illetve euró olajárakat csak ki-sebb mértékben befolyásolta. Az olajárak és a dollár ár-

I-13. ábra

A költségalapú reál-effektív árfolyamindexalakulása*

95

100

105

110

115

120

125

130

2000

. I. n

.év

2000

. III

. n.é

v

2001

. I. n

.év

2001

. III

. n.é

v

2002

. I. n

.év

2002

. III

. n.é

v

2003

. I. n

.év

2003

. III

. n.é

v

2004

. I. n

.év

2000 = 100

95

100

105

110

115

120

125

1302000 = 100

* Feldolgozóipari fajlagos munkaköltség-index (ULC). Az alacsonyabbértékek erôsebb reálárfolyamot jelentenek.

I-14. ábra

A reálkamatok alakulása*

—1

0

1

2

3

4

5

6

7

1996

. jan

.

1997

. jan

.

1998

. jan

.

1999

. jan

.

2000

. jan

.

2001

. jan

.

2002

. jan

.

2003

. jan

.

2004

. jan

.

2005

. jan

.

%

—1

0

1

2

3

4

5

6

7%

Elõretekintõ reálkamat Egyidejû reálkamat

*Az elôre tekintô reálkamat idôsorához a 12 hónapra elôre tekintô inf-lációs várakozásoknak a Reuters-felmérésbôl számított értékeit hasz-náltuk fel.

I-15. ábra

A Brent típusú kôolaj árának alakulása dollárban, euróban, illetve forintban (2003. január 1=100)

60

80

100

120

140

160

180

200

2003

. jan

. 1.

2003

. már

c. 1

.

2003

. máj

. 1.

2003

. júl

. 1.

2003

. sze

pt. 1

.

2003

. nov

. 1.

2004

. jan

. 1.

2004

. már

c. 1

.

2004

. máj

. 1.

2004

. júl

. 1.

2004

. sze

pt. 1

.

2004

. nov

. 1.

60

80

100

120

140

160

180

200

USD EUR HUF

2 Jelentés az infláció alakulásáról, 2004. augusztus.



I.

folyamának ellenkezô irányú mozgása tompította a ma-gyar gazdaságot érintô közvetlen kedvezôtlen hatáso-kat. A dollárral szemben erôsödô euró az EU-ban is kor-látozta az olajárak emelkedésének reálgazdasági hatá-sát, így a magyar gazdaság számára releváns külsô ke-reslet alakulásában is visszafogottabban jelentkeztek amagasabb energiaárak kedvezôtlen hatásai. Elôre tekint-ve azonban a magyar gazdaság szempontjából kocká-zatokat jelenthet, ha gyengül az olajár és a dollárárfo-lyam között megfigyelhetô negatív korreláció.

I. 3. 2. INFLÁCIÓ

A magyar gazdaságra az elmúlt években jellemzô mér-sékelt infláció önmagában nem jár jelentôs makrogaz-dasági stabilitási kockázatokkal. Ebben az inflációs tarto-mányban leginkább az inflációs meglepetés, a várakozá-soktól eltérô tényinfláció okozhat veszteséget a gazda-ság szereplôinek, és ezen keresztül jelenthet kockázato-kat makrogazdasági szinten is. Az idei évben leginkább

az indirekt adók emelésével kapcsolatban merült fel,hogy növelheti az inflációs várakozásokból fakadó koc-kázatokat.

Az infláció idei csúcspontját májusban érte el, 7,6 szá-zalékkal. Az év elsô 5 hónapjában az infláció növekedé-sét elsôsorban az indirekt adók emelése okozta, a válto-zatlan adótartalmú árindex (VAI) nem emelkedett eb-ben az idôszakban. Az infláció májustól kezdôdô csök-kenése mind a teljes fogyasztóiár-indexben, mind amaginflációban megjelent, és augusztustól érdemi dez-infláció bontakozott ki, összességében októberig a má-jusi csúcsról 1,3 százalékot csökkent a fogyasztóiár-index. A jövô év elejétôl kikerül az éves indexekbôl a2004-es adóemelések hatása.

A magyar gazdaság magas inflációs múltja, a visszate-kintô várakozások erôssége miatt az idei évben nem el-hanyagolható kockázatot hordozott az egyes gazdasági

szereplôk inflációs várakozásának reakciója az indirektadók okozta átmeneti inflációemelkedésre. A gazdaságiszereplôk különbözô csoportjaiban az elmúlt hónapok-ban készült felmérések azonban azt mutatják, hogy amakroelemzôk mellett mind a vállalatvezetôk, mind aháztartások az infláció csökkenését várják a következôhónapokban.

A TÁRKI felmérése szerint a vállalatvezetôk egy évre elô-re tekintô inflációs várakozásai és inflációs érzékelése iscsökkent a harmadik negyedévben. További pozitív fej-lemény, hogy nemcsak a mintából számított átlagos vá-rakozás csökkent, hanem a várakozások szóródása is. Avárakozások átlagát és az eloszlás szórását vizsgálva jóllátszik, hogy az indirekt adók emelésének 2003-as beje-lentése nemcsak az átlagos várakozást emelte meg, ha-

I-16. ábra

A fogyasztóiár-index és a maginfláció alakulása(éves változás)

3

4

5

6

7

8

9

10

11

2001

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2002

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2003

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2004

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

%

3

4

5

6

7

8

9

10

11%

Fogyasztóiár-index Maginfláció

I-17. ábra

A vállalatvezetôk inflációs várakozása, illetve a várakozások szórása

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

1999

. jan

.áp

r.jú

l.ok

t.20

00. j

an.

ápr.

júl.

okt.

2001

. jan

.áp

r.jú

l.ok

t.20

02. j

an.

ápr.

júl.

okt.

2003

. jan

.áp

r.jú

l.ok

t.20

04. j

an.

ápr.

júl.

okt.

%

3

4

5

6

7

8

9

10%

Szórás (jobb skála) Inflációs várakozás

Megjegyzés1) A teljes mintából számított szórás.2) Számtani átlag, melyet az extrém megfigyelések (a minta kb. 1,2százaléka) nélkül számítottunk.

I-18. ábra

A lakosság által érzékelt, illetve várt jövôbeli infláció alakulása a TÁRKI felmérése szerint

10

11

12

13

14

15

16

17

18

2002

. máj

.

2002

. aug

.

2002

. nov

.

2003

. feb

r.

2003

. máj

.

2003

. aug

.

2003

. nov

.

2004

. feb

r.

2004

. máj

.

2004

. aug

.

%

10

11

12

13

14

15

16

17

18%

Érzékelt infláció Inflációs várakozások



I.

nem az inflációs bizonytalanság is növekedett. 2004 má-sodik negyedévétôl azonban mindkét mutató határozot-tan a csökkenô inflációs kockázatok irányába mutat.

Hasonló tendenciákat mutat a TÁRKI lakossági felméré-se is. A háztartások által érzékelt infláció – habár szint-je hagyományosan jóval magasabb, mint a KSH általmért infláció – is csökkenni kezdett a nyári hónapok-ban. További kedvezô fejlemény, hogy a háztartások

körében az egy év múlva várt infláció az érzékelt inflá-ciónál is nagyobb mértékben csökkent 2004 folyamán,ami rég nem tapasztalt jelenség.

A felmérések tanulsága szerint tehát mind a vállalatok,mind a lakosság számít az indirektadó-emelések egysze-ri áremelô hatásának megszûnésére. Az infláció 2005elején várható csökkenése a gazdasági szereplôk köré-ben feltehetôen nem fog meglepetést okozni.



I.

I. 4. 1. A KÜLSÔ EGYENSÚLY ALAKULÁSA

Az elmúlt három évben a nemzetgazdaság GDP-arányoskülsô finanszírozási igénye ugyan nem haladta meg jelen-tôsen a megelôzô években tapasztalt szintet, az egyesszektorok megtakarítási-beruházási egyenlege olyan mér-tékben rendezôdött át, hogy a nemzetgazdaság hosszútávon fenntarthatatlan külsô egyensúlyi pályára került. Aszélesebb értelemben vett (MNB-vel konszolidált) állam-háztartás kvázi-fiskális tevékenységeket is tartalmazó fi-nanszírozási igénye ugyanis 2002 óta magas szinten sta-bilizálódott, amit a korábbi évektôl elmaradó mértékbentudtak finanszírozni a háztartások jelentôs mértékbencsökkenô GDP-arányos nettó pénzügyi megtakarításai.Az államháztartás és a háztartások együttes pozíciórom-lásának a folyó fizetési mérleg hiányára gyakorolt hatásátazonban részben ellensúlyozta a visszafogott beruházási

volumen miatt historikusan alacsony szintre süllyedô vál-lalati finanszírozási igény.

2004 elsô félévében 2003-hoz képest a folyó fizetésimérleg hiánya enyhén tovább emelkedett és elérte aGDP 10,1 százalékát, a külsô finanszírozási igény et-tôl elmaradó mértékben nôtt, mert a folyó fizetésimérleg magasabb hiányát részben ellensúlyozta a tô-kemérleg egyenlegének II. negyedévi – az EU-tól ka-pott transzferek megindulására visszavezethetô –emelkedése.

Bár a külsô egyensúlytalanság mértéke nem csökkent,a megtakarítási-beruházási egyenleg szektorok szerin-ti szerkezete azonban kedvezô irányba mozdult el,ami valamelyest mérsékelte a forint sebezhetôségét.A növekvô nettó pénzügyi megtakarítások miatt aháztartások a korábbinál nagyobb részben tudták fi-nanszírozni az államháztartás hiányát. A vállalati szek-tor finanszírozási igényével magyarázható külsô for-rásigény stabilitási szempontból kisebb kockázatot je-lent, mivel a vállalati beruházások hozzájárulnak a jö-vôbeli export növekedéséhez, és a szektor forrásigé-nyét jellemzôen kedvezôbb szerkezetû – nagyobbmértékben nem adósságot generáló – tôkeáramlásokfinanszírozzák.

A szélesebb értelemben vett államháztartás szezoná-lisan igazított GDP-arányos finanszírozási igénye ér-demben nem változott, a 2003. évben tapasztalt 8,5százalékot követôen az I. félévben 8,4 százalék volt3.A háztartási szektor GDP-arányos nettó pénzügyimegtakarítása 2004 I. félévében gyorsan növekedett,és a tavalyi historikus mélypont után megközelítette aGDP 2 százalékát. A historikus összehasonlításbanmég mindig alacsony lakossági pénzügyi megtakarításemelkedésében a hitelfelvételnek az államilag támo-gatott lakáscélú hitelfelvétel szigorítását követôen be-következett gyors csökkenése játszotta a kulcsszere-pet. A felhalmozási kiadások növekedése miatt ugyan-akkor nôtt a vállalati szektor forrásigénye, ami ellensú-lyozta a háztartások pénzügyi megtakarításában be-

I-19. ábra

Az államháztartási és háztartási szektor GDP-arányos nettó finanszírozási képességének alakulása(szezonálisan igazított adatok)

—12—10—8—6—4—202468

1012

1998

. I. n

.év.

III.

n.é

v.

1999

. I. n

.év.

III.

n.é

v.

2000

. I. n

.év.

III.

n.é

v.

2001

. I. n

.év.

III.

n.é

v.

2002

. I. n

.év.

III.

n.é

v.

2003

. I. n

.év.

III.

n.é

v.

2004

. I. n

.év.

III.

n.é

v.

%

—12—10—8—6—4—202468

1012%

Államháztartás Háztartási szektor Összesen

I. 4. KÜLSÔ EGYENSÚLY

3 Az igazítás során kiszûrtük az EU-ba történt belépést követô egy hónapnyi importáfa-bevételkiesés egyszeri hatását.



I.

következett emelkedést, és így az ország külsô finan-szírozási igénye továbbra is magas szinten maradt.

I. 4. 2. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG HIÁNYÁNAK FINANSZÍROZÁSA

A belföldi szektorok megtakarítási-beruházási szerkeze-tének elmúlt idôszakban bekövetkezett változása és akülsô finanszírozási igény magas szinten történô stabili-zálódása erôteljesen hatott az ország nettó külsô adós-ságának dinamikájára. Mivel 2002–2003-ban a magaskülsô finanszírozási igény olyan szektorok – az államház-tartás és a háztartások – pozícióváltozására volt vissza-vezethetô, amelyek nem, vagy csak korlátozott mérték-ben képesek nem adóssággeneráló források bevonására,a jelentôs folyó fizetésimérleg-hiány a nettó külsô adós-ság gyors növekedésével járt együtt. Az ország GDP-ará-nyos nettó külföldi adóssága a 2001-es 14 százalékról2003 végére 23 százalékra emelkedett. 2004 I. félé-vében a magánszektor megtakarítási-beruházási egyen-legének kedvezôbb irányba történô elmozdulásával a hi-ányt finanszírozó tôkeáramlások szerkezete is kedve-zôbbé vált. A vállalati szektor finanszírozási igényénekemelkedésével nôtt a nettó mûködôtôke-beáramlás,amelynek hátterében nagyobb részben a magyar vállala-tok regionális terjeszkedésének 2003-hoz viszonyítottvisszaszorulása, kisebb részben pedig a nem rezidensekMagyarországon megvalósuló közvetlentôke-befekteté-seinek emelkedése áll. A részvényvásárlásokat és a köz-vetlentôke-befektetéseket tartalmazó nem adóssággene-ráló finanszírozás aránya 2004 I. félévében mintegy 30százalékot tett ki. Ez az érték historikusan még mindigigen alacsonynak tekinthetô, azonban elmozdulást jelenta 2003-as 12 százalékos mélyponthoz képest.

Bár az adóssággeneráló tételek szerepe a fenti folyamatokmiatt kismértékben csökkent, de szerepük továbbra ismeghatározó maradt, és ha 2003-hoz képest kismérték-

ben csökkenô dinamikával is, de folytatódott a nemzet-gazdaság eladósodása. Ugyanakkor folytatódott az adós-sággeneráló tételeken belül 2003 második félévébenmegindult átrendezôdés is: a külföldiek nettó forint állam-papír-vásárlásai helyett a nemzetgazdaság külsô forrásigé-nyének a nettó mûködôtôke-beáramlást meghaladó ré-szét egyre inkább a hazai magánszektornak a bankrend-szeren keresztüli külsô eladósodása finanszírozza.

A magánszektor hitelfelvételén belül a bankrendszerkülföldi forrásbevonása volt jellemzô, miközben a válla-lati szektor nettó külföldi adósságállománya csökkent.Azonban a belföldi vállalatok esetében a külföldi forrás-bevonás mérséklôdése a hazai bankoktól felvett deviza-hitelek növekedésével járt együtt. Hasonló jelenség fi-

I-20. ábra

A nemzetgazdasági szektorok finanszírozási képessége és a külsô finanszírozási igény a GDP arányában

—10

—8

—6

—4

—2

0

2

4

6

8

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

—10

—8

—6

—4

—2

0

2

4

6

8

Államháztartás Háztartás

Vállalat Külsõ finanszírozási képesség

% %

Elõrejelzés

I-21. ábra

A nemzetgazdaság külsô finanszírozásának szerkezete

—12—10—8—6

—4—202

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

1. f

élév

—12—10—8—6

—4—202

Adóssággeneráló finanszírozásNem adóssággeneráló finanszírozásKülsõ finanszírozási igény

% %

I-22. ábra

A külsô finanszírozási igény és finanszírozása a GDP százalékában

—6—4—202468

101214

2000

2001

2002

2003

2004

. I. f

élév

%

—6—4—202468

101214

%

A külföldiek nettó részvényvásárlásaA bankrendszer külsõ adósságának változása (hitel, kötvény)Vállalati szektor nettó adósságának változásaÁllamháztartás hitelforgalma (tartalékváltozással)Külföldiek állampapír- és jelzáloglevél-vásárlásaiNettó mûködõtõke-befektetésKülsõ finanszírozási igény



I.

gyelhetô meg a lakossági szektor esetében is, amelyikaz I. félévben 700 millió euró értékben növelte deviza-hiteleinek és devizalízing-állományának nagyságát, így aháztartási szektor nettó devizaadóssá vált. A fentiek kö-vetkeztében a nemzetgazdaság nettó adósságának nö-vekedésében a devizapozíció vállalásával járó kockáza-tot egyfelôl az állampapír- és jelzáloglevél-vásárlással anem rezidensek vállalták fel, másfelôl pedig a háztartásiszektor is kismértékben tovább növelte a kockázatválla-lásban játszott szerepét.

2001 elôtt a folyó fizetési mérleg hasonlóan magas hiá-nyát elsôsorban mûködôtôke-beáramlás finanszírozta,így a GDP-arányos nettó külföldi adósság fokozatosancsökkent, és 2001 végére 14 százalékra süllyedt. A kül-sô adósság 2002-tôl azonban újra emelkedésnek indult,és 2003 végére a GDP 23 százalékára nôtt, majd 2004I. félévében további 3 százalékpontos növekedésselmegközelítette az 1996-os szintet. Az eladósodási folya-matban kezdetben az államháztartás játszott vezetôszerepet, de 2003-tól a pénzügyi közvetítôrendszer kül-sô adósságának növekedése is jelentôs mértékben hoz-zájárult a fenti folyamatokhoz, miközben a vállalatiszektor GDP-arányos adósságjellegû tartozása csök-kent.

I. 4. 3. KOCKÁZATOK A KÜLSÔ EGYENSÚLY ALAKULÁSÁBAN

Az elkövetkezô években a háztartási szektor nettó fi-nanszírozási képessége kismértékben tovább emelked-

het, ugyanakkor elsôsorban a háztartási szektor likvidi-tási korlátjának lazulása miatt a szektor nettó finanszíro-zási képessége várhatóan a kilencvenes évek végén ta-pasztaltnál lényegesen alacsonyabb szinten stabilizálód-hat. A vállalati szektor finanszírozási igénye a jelenlegiszintrôl várhatóan tovább fog növekedni. Mivel a ma-gánszektor finanszírozási képességének jelentôs emel-kedése nem valószínû, a külsô finanszírozási igény fenn-tartható, vagyis az eladósodást megállító szintre történôcsökkentésében az államháztartásnak kell döntô szere-pet vállalnia. A külsô egyensúlytalanság mérséklôdésérea konvergenciaprogramban megfogalmazott kormány-zati hiánycsökkentés megvalósulása esetén kerülhet sor.

A magánszektoron belüli pozícióátrendezôdés sebez-hetôségi szempontból kedvezô hatása, hogy a nemadóssággeneráló tételek jelentôsége várhatóan nô a kül-sô finanszírozási igény finanszírozásában, mivel a válla-lati szektor magasabb finanszírozási igénye várhatóannagyobb mûködôtôke-beáramlással fog együtt járni. Dea kedvezô tendenciák ellenére várhatóan tovább folyta-tódik a nemzetgazdaság nettó külsô adósságának emel-kedése, hiszen az államháztartás finanszírozási igényé-nek magas szintje miatt az adóssággeneráló finanszíro-zás súlya továbbra is magas marad.

A magasabb GDP-arányos adósságszint amellett, hogymagasabb adósságszolgálattal jár, más mutatók megíté-lését is befolyásolja: magas adósságráta mellett a folyófizetési mérleg, illetve az államháztartás jelentôs hiányais nagyobb súllyal esik a latba a sebezhetôség megítélé-sekor. Az emelkedô adósság az egyensúlyi pályától valótávolodást jelent. A gazdaságpolitika hitelességénekcsökkenése az adóstól elvárt kockázati prémium emel-kedéséhez vezethet.

Magyarország esetében számos tényezô hozzájárul ah-hoz, hogy a hosszú távon fenntarthatatlan külsô egyensú-lyi folyamatok ellenére a gazdasági szereplôk továbbra ismegbíznak a forinteszközökben. A jelentôs kockázatiprémium mellett ezen tényezôk között szerepel, hogy agazdaságpolitika elkötelezte magát az euró bevezetéseés így az államháztartás hiányának jövôbeli csökkentésemellett, ami középtávon a külsô finanszírozási igény mér-séklôdését és az eladósodás dinamikájának csökkenésétkell hogy eredményezze. Hozzájárul a befektetôi biza-lomhoz a bruttó hazai termék és az export viszonylag

I-23. ábra

Magyarország GDP-arányos nettó külföldi adósságának alakulása

10

15

20

25

30

35

40

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

%

10

15

20

25

30

35

40

Elõrejelzés

%

I-3. táblázat

A nemzetgazdasági szektorok külfölddel szembeni nettó tartozásának alakulása a GDP százalékában

1999 2000 2001 2002 2003 2004. I. félévMagyarország nettó külföldi tartozása 75 73 67 67 79 84Ebbôl nem adósságjellegû tartozás 59 53 54 50 56 58Adósság [a)+b)] 16 20 14 16 23 26a) Konszolidált államháztartás 6 5 5 10 12 13b) Magánszektor (1.+2.) 10 15 9 6 11 131. Vállalat 6 8 6 1 3 22. Hitelintézet 4 6 3 4 9 10



I.

magas növekedési üteme. Fontos tényezô, hogy a globá-lis kockázatvállalási kedv jelenleg viszonylag alacsonyantartja a feltörekvô országok eszközeitôl elvárt kockázatiprémiumot, és történeti összehasonlításban alacsonyak adollár- és eurókamatok is, ami nagyban hozzájárul, hogya GDP-arányos nettó külsô adósság gyors emelkedése el-lenére csökkent a külsô adósság GDP-arányos kamatter-he. Szintén mérsékeli a kockázatokat az államháztartásadósságának szerkezete, a devizaadósság viszonylag ala-csony aránya, és a hosszú lejáratú kötvények jelentôs sú-lya, melynek következtében lassú az adósság átárazódá-sa és viszonylag mérsékelt annak kamatkockázata. A ház-tartások eladósodottsága a dinamikus növekedés ellené-re még nem kiemelkedôen magas, és bár a háztartások atavalyi év folyamán nettó devizaadóssá váltak, árfolyam-kockázatuk rendelkezésre álló jövedelmük arányábanegyelôre még elhanyagolható.

A jelenlegi fenntarthatatlan külsô egyensúly javulásánakkulcsa az államháztartási hiány csökkenése. Az EurópaiUniónak benyújtott konvergenciaprogramban Magyar-ország kötelezettséget vállalt az államháztartási hiány fo-kozatos csökkentésére. Ugyanakkor a költségvetésbenmeglévô determinációk miatt további nagymértékû el-sôdleges egyenleget javító intézkedések szükségesek,ami növeli a tervezettnél nagyobb hiány kialakulásánaka kockázatát. Jelentôs stabilitási kockázatokkal járhat, haezekre a hiánycsökkentô intézkedésekre nem kerül sor.

A külsô egyensúly szempontjából további fontos kérdésa kvázi-fiskális tevékenységet végzô intézmények és azúgynevezett PPP-konstrukciók hatása.4 A fiskális politi-kának az egyensúlyra gyakorolt hatását ilyen konstrukci-ók léte mellett a hivatalos, ESA-szemléletû államház-tartásihiány-mutató nem tudja jól megragadni. A fiskálispolitika tényleges keresleti hatásának meghatározásánála kvázi-fiskális tevékenységek és a PPP-konstrukciók ke-resleti hatását is figyelembe kell venni. A költségvetésifeladatoknak a PPP-konstrukciókban történô megoldásatehát nem csökkenti az államháztartásnak a külsô hiány-ra gyakorolt hatását. Fontos tehát, hogy az államháztar-tás hivatalos hiányának csökkenését ne ellensúlyozza ahiányba be nem számító, de keresletet teremtô tevé-kenységek bôvülése.

További kockázatot jelenthet, hogy a fiskális konszolidá-ció késôbbre halasztása nemcsak a külsô egyensúlyt és anemzetközi befektetési pozíciót, illetve az adósság szerke-zetét ronthatja, hanem aláásná a gazdaságpolitika hiteles-ségét is. Amennyiben az euró kitûzött idôpontban történôbevezetése melletti gazdaságpolitikai elkötelezettség hite-lessége csökken, akkor az önmagában is hozzájárulhat agazdaság sebezhetôségi megítélésének romlásához.

A fiskális konszolidáció elmaradása mellett a másik nagysebezhetôségi kockázatot a külsô konjunktúra alakulása

jelenti. Amennyiben a külsô kereslet az európai gazda-ság várttól elmaradó növekedése miatt kisebb lesz aprognosztizáltnál, a sebezhetôségi megítélést javító je-lenlegi exportdinamika és gazdasági növekedés is mér-séklôdhet. A mérsékeltebb európai konjunktúra a válla-lati szektor finanszírozási igényének mérséklôdésén ke-resztül akár a külsô finanszírozási igény mérséklôdéseirányába is hathat, a befektetôi megítélésen keresztülazonban ennek ellenére is növelheti a forint árfolyamá-nak sebezhetôségét. Az export növekedési üteméneklelassulása ugyanis erôsítheti a leértékelôdési várakozá-sokat és hasonló hatása lehet a vállalatitôke-bevonáscsökkenése miatt a folyó fizetési mérleg hiányában eset-leg bekövetkezô kedvezôtlen szerkezeti változásnak,vagyis az adóssággeneráló finanszírozás ismételt növe-kedésének is.

A nemzetgazdaság külsô forrásigényét finanszírozó tô-keáramlások szerkezeténél fennáll annak a kockázata is,hogy a hazai tôkepiacok fejlôdésével párhuzamosan akülföldiek nem a közvetlenebb kontrollt jelentômûködôtôke-befektetéseken keresztül, hanem a tôkepi-acokon adósságinstrumentumok vásárlásával vállalnakszerepet a magyar gazdaság finanszírozásában.5 Ez –hasonlóan a prognosztizáltnál esetlegesen nagyobb vál-lalati finanszírozási igényhez – nem jelent közvetlen sta-bilitási kockázatot, hiszen a gazdaság és a pénzügyi pi-acok fejlôdésével megfigyelhetô az a tendencia, hogy afinanszírozásban folyamatosan emelkedik az olcsóbbadóssággeneráló tételek súlya. Ugyanakkor az eladóso-dottsági mutatók emelkedése ronthat a gazdaság sebez-hetôségi megítélésén.

I. 4. 4. A DEVIZATARTALÉKOK ALAKULÁSA

A feltörekvô és a csatlakozó országok esetében a befek-tetôk fokozott figyelemmel kísérik a devizatartalékokalakulását. Ha a tartalék elmarad az általuk kívánatosnaktartott szinttôl, azt a piac az árfolyamrendszer sebezhe-

4 Lásd: A PPP-megoldásokról makrogazdasági szemszögbôl, Jelentés az infláció alakulásáról, 2004. november.5 Lásd: Jelentés a pénzügyi stabilitásról, 2003. december.

I-24. ábra

A nemzetközi tartalékok alakulása

7

8

9

10

11

12

13

14

15

1999

. jan

.

1999

. júl

.

2000

. jan

.

2000

. júl

.

2001

. jan

.

2001

. júl

.

2002

. jan

.

2002

. júl

.

2003

. jan

.

2003

. júl

.

2004

. jan

.

2004

. júl

.

7

8

9

10

11

12

13

14

15Milliárd euró Milliárd euró



I.

tôségének jeleként értékelheti, ami önmagában csök-kentheti egy árfolyamrendszer hitelességét és növelhetia kamatfelárakat, kritikus helyzetben pedig hozzájárul-hat a leértékelôdési várakozások kialakulásához is. Ezérta Monetáris Tanács a jegybanki tartalékstratégiáról többévre elôre tekintôen határoz az árfolyamrendszer sajá-tosságainak és a monetáris politika céljainak megfelelô-en. Ennek során a tanács szem elôtt tartja a befektetôkáltal elvárt szintet is, így a tartalékpolitika alakítása sorána magyar gazdaság sajátosságaihoz illeszkedô mutatókmellett figyelembe veszi a befektetôk által figyelt muta-tószámok alakulását is.

A devizatartalékok szintje a szûk sávos árfolyamrend-szerben a folyamatos sávszéli intervenció következté-ben jelentôsen felduzzadt, és meghaladta az akkor op-timálisnak tartott szintet. Az árfolyamsáv szélesítését kö-vetôen lehetôvé vált a devizatartalék csökkentése, amitaz államháztartás 2002. évi finanszírozási stratégiája tettlehetôvé. 2003-ban jelentôsen megnôtt a tartalékszintvolatilitása. Az év elején az árfolyamrendszer védelmé-ben a jegybank közel 5 milliárd eurót kényszerült meg-vásárolni, aminek nagyobb részét az ezt követô fél év-ben a devizapiacon értékesítette. 2003 második félévé-tôl kezdve a tartalékszint alacsony volatilitás mellett 10és 11 milliárd euró között ingadozott. A tartalék elégsé-gességének megítéléséhez a befektetôk, hitelminôsítôkés nemzetközi intézmények is számos mutatót vizsgál-nak meg. A tartalékszintet leggyakrabban a monetárisbázishoz, a bôvebb pénzmennyiséghez, a nemzetgaz-daság éven belül lejáró külföldi adósságához vagy azegyhavi importhoz viszonyítva vizsgálják.

A tartalék/monetáris bázis mutató arról tájékoztat, hogya devizatartalék a jegybankpénz mekkora hányadára je-lenthet fedezetet. A mutató használata mögött az az el-gondolás húzódik meg, hogy ha a tartalék nagyságameghaladja a monetáris bázis szintjét, akkor a jegybank-nak – elméletileg – lehetôsége van egy valutatanács be-vezetésére, vagy egy kulcsvalutára történô egyoldalú át-térésre (dollarizáció). Ha a jegybank fô eszköze betétol-dali instrumentum, akkor az áttérés során a tartalékok-nak a jegybanknál elhelyezett sterilizációs állományra isfedezetet kell biztosítania, ha pedig a monetáris politikairányadó fô eszköze a kereskedelmi bankoknak nyújtotthitel, akkor az áttéréshez szükséges tartalékmennyiséga monetáris bázisnál a kereskedelmi bankok jegybank-tól felvett hiteleinek összegével alacsonyabb.

A nemzetközi összehasonlításokban a tartalékszintetgyakran viszonyítják a bôvebb pénzmennyiségi muta-tókhoz is. A tartalék/M2 vagy a tartalék/M3 mutatókszintje önmagában kevés információt szolgáltat, hi-szen ezen arányok a pénzügyi rendszer fejlôdésévelrendszerint csökkennek, és a tapasztalat szerint a há-nyados értéke a fejlettebb pénzügyi rendszerekben ál-talában nagyságrendekkel alacsonyabb, mint a kevés-bé fejlett országok esetében. Ugyanakkor a mutatók

gyors csökkenésébôl a befektetôk gyakran következ-tetnek az árfolyamrendszer sebezhetôségének növe-kedésére. Magyarországon a tartalékok bôvebb pénz-mennyiségi mutatókhoz viszonyított aránya –amennyiben eltekintünk a 2003. évi spekulációs táma-dás átmeneti hatásától – trendszerûen csökkent, amitrészben a tartalékszint 2002. évi tudatos csökkentése,részben pedig a pénzügyi közvetítôrendszer fejlôdésemagyaráz.

Az ázsiai válság óta az egyik leggyakrabban vizsgált mu-tatóvá vált a tartalékszintet és a nemzetgazdaság rövidlejáratú külföldi adósságát összevetô ún. Guidotti-sza-bály. A mutató egy olyan krízishelyzetet feltételez, ami-kor egy kiterjedt likviditási sokk miatt a gazdaság egyet-

I-25. ábra

A nemzetközi tartalékok állománya különbözômonetáris aggregátumokhoz viszonyítva

0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

3,0

1999

. jan

.19

99. á

pr.

1999

. júl

.19

99. o

kt.

2000

. jan

.20

00. á

pr.

2000

. júl

.20

00. o

kt.

2001

. jan

.20

01. á

pr.

2001

. júl

.20

01. o

kt.

2002

. jan

.20

02. á

pr.

2002

. júl

.20

02. o

kt.

2003

. jan

.20

03. á

pr.

2003

. júl

.20

03. o

kt.

2004

. jan

.20

04. á

pr.

2004

. júl

.

0,1

0,2

0,3

0,4

0,5

0,6

Tartalékok / M0 Tartalékok / sterilizációs állománnyal korrigált M0Tartalékok / M3 (jobb skála)

I-26. ábra

A devizatartalék a nemzetgazdaság éven belülikülsô adósságának arányában*

0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

2001

. jan

.

2001

. ápr

.

2001

. júl

.

2001

. okt

.

2002

. jan

.

2002

. ápr

.

2002

. júl

.

2002

. okt

.

2003

. jan

.

2003

. ápr

.

2003

. júl

.

2003

. okt

.

2004

. jan

.

2004

. ápr

.

0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

* A fizetésimérleg-statisztika alapján, eredeti lejárat szerint.



I.

len szereplôje sem jut új hitelhez, és arról ad tájékozta-tást, hogy a devizatartalék hozzávetôlegesen hány évretenné lehetôvé a külsô adósság törlesztését. Bár Ma-gyarország esetében a magánszektorra jellemzô igenmagas külföldi tulajdon miatt gyakorlatilag kizárhatóegy ilyen válsághelyzet kialakulása, a mutató népszerû-sége miatt a jegybank figyelemmel kíséri annak alakulá-sát. További probléma a mutatóval, hogy nem veszi fi-gyelembe a magánszektor külfölddel szembeni jelentôsmennyiségû rövid lejáratú, likvid követelésállományát

sem, ami a fenti típusú sokk esetén az adósságtörlesztésforrása lehet.

Magyarország esetében a mutató értéke6 az elmúlthárom év során fokozatosan mérséklôdött, de folya-matosan 1 fölötti szinten maradt. A mutató csökkené-sét az idôszak elején a tartalékszint mérséklôdése, azelmúlt másfél évben elsôsorban a magánszektor rö-vid lejáratú bruttó adósságának emelkedése magya-rázza.

6 A nemzetgazdaság egy évnél rövidebb bruttó adósságának számszerûsítésekor a hitelintézetek derivatív pozíciókból származó tartozásait nettósítva vet-tük figyelembe. Ezt elsôsorban a derivatív instrumentumok elszámolási sajátosságai magyarázzák, hiszen tranzakciók kötésekor mind a külfölddel szem-beni tartozások, mind pedig a követelések gyorsan emelkednek, miközben a nettó derivatív pozíció nem változik.

II. A PÉNZÜGYI PIACOK SZERKEZETÉNEK

ALAKULÁSA


II. A PÉNZÜGYI PIACOK SZERKEZETÉNEK ALAKULÁSA

II.

A pénzügyi rendszer és azon belül a bankrendszer sta-bil mûködése szempontjából kulcsfontosságú a külön-bözô pénzügyi közvetítôi tevékenységbôl és a vállaltpozíciókból származó kockázatok pontos ismerete. Eh-hez egyszerre kell két tényezôt megítélni: mekkora apénzügyi közvetítô rendszer egyes szereplôi által fel-vállalt (árfolyam-, kamat-, likviditási stb.) pozíciók mér-téke, és hogy milyen mértékû sokkok várhatóak a kü-lönbözô nyitott pozíciókhoz tartozó pénzügyi eszkö-zök árának és mennyiségének alakulásában. Bár a vá-ratlan és nagyarányú elmozdulások legtöbbször össze-függésben állnak a gazdaság fundamentális helyzeté-vel, a pénzügyi piacok hatékonysága és likviditásanagyban befolyásolja az eszközárak volatilitását és ez-által végsô soron a pénzügyi közvetítô rendszer stabili-tási kockázatait.

Ebben a fejezetben ennek megfelelôen a hazai pénz-ügyi piacok – azon belül a deviza-, a pénzpiac és azadósságpapírok piacának – egyes szegmenseit vizsgál-juk meg abból a szempontból, hogy mennyire mûköd-nek megfelelôen és hatékonyan. Ennek kapcsán fontosszempont, hogy az adott részpiacon kik a tipikus sze-replôk (hazai bankok, spekulánsok, végbefektetôk),mekkora a koncentráltság, mennyire átlátható ésmennyire hatékony az árazás. A piac likviditásánakmegítéléséhez emellett figyelembe vesszük a másodpia-ci forgalom nagyságát, a vételi és eladási árfolyamok kö-zötti különbözet mértékét, illetve az árfolyam és hoza-mok volatilitását.

A hazai pénzügyi piacok közül 2004-ben – a kis nyitottgazdaságokra jellemzô módon – továbbra is a devizapi-ac a leglikvidebb. A másodpiaci forgalomból kiemelke-dik az FX-swap piac részesedése, de az azonnali deviza-

piac forgalma is jelentôs, bár ez utóbbi esetében azárfolyam-volatilitással párhuzamosan némi visszaesésrôlbeszélhetünk az elmúlt egy évben. Míg az azonnali pia-con egyaránt jelen vannak a bankok, a külföldiek és abelföldi vállalatok, az FX-swap piacon továbbra is magaskoncentráció mellett a külföldiek a meghatározó sze-replôk. Továbbra sem növekszik a kis forgalmú bankkö-zi határidôs piac, amelynek jellemzô szereplôi a fedeze-ti ügyleteket kötô hazai vállalatok, és elhanyagolható abudapesti opciós piac, amelyik jellemzôen csak közve-títi a belföldi spekulációs és fedezeti ügyleteket a sokkalnagyobb londoni forint opciós piac felé.

Az állampapírpiacon nemzetközi összehasonlításbanmagas a külföldi befektetôk súlya. Itt a forgalom stabil,de a devizapiaccal ellentétben a volatilitás megnöveke-désével párhuzamosan többször átmeneti forgalom-visszaeséssel találkozhattunk. A vételi és eladási árfo-lyamok közötti különbözet a forint állampapírpiaconmagasabb, mint a cseh és a lengyel piacon. Ezt egy-részt a hozamok 2002-tôl megfigyelhetô növekvô (éscsak 2004-ben mérséklôdô) volatilitása, másrészt az eu-rópai gyakorlattól eltérô, nem elektronikus, ezért kevés-bé transzparens kereskedési rendszerben zajló üzletkö-tés magyarázhatja.

2004 elsô felében dinamikusan növekedett a pénzpiacforgalma, a betéti piac növekedésében szerepet ját-szott, hogy lecsökkent az egynapos jegybanki eszközökigénybevétele, ami arra utal, hogy a likviditási pozíciónapi menedzselésében intenzívebben kereskednek egy-mással a pénzpiaci szereplôk. A repóügyletek népszerû-ségének a növekedéséhez pedig az ÁKK-nak azonpénzpiaci ügyletei járultak hozzá, amelyeket a kincstáriszámla simítása érdekében kezdett meg.

II. 1. ÖSSZEFOGLALÓ



II.

2003. I. félév 2003. II. félév 2004. I. félévDeviza azonnali 144,8 137,3 129,7FX-swap 325,9 329,7 396,6FX határidôs 26,2 22,2 19,8Devizaopciós forgalom 7,5 2,1 4,0Teljes devizapiaci forgalom 504,4 491,3 550,2Állampapírpiac 85,2 80,1 87,9Egyéb kötvénypiac 0,9 0,4 0,5Jelzáloglevelek 1,7 1,5 2,5Teljes adósságpapír-piaci forgalom 87,7 82,0 90,9Fedezetlen hitel/betét 68,6 93,0 117,0Repó 10,3 8,9 14,8Teljes pénzpiaci forgalom 78,9 102,0 131,8

II-1. táblázat

A hazai pénzügyi piacok egyes szegmensei átlagos napi másodpiaci forgalmának alakulása (milliárd Ft)



II.

II. 2. 1. AZONNALI (SPOT) PIAC

A spot devizapiaci kereskedés színtere a tôzsdén kívüli(OTC) piac, ahol a magyar kereskedelmi bankok töltikbe az árjegyzôk szerepét és jellemzôen külföldi ügyfe-lekkel, euróval szemben kötik az ügyleteiket. A hazaibankok, e szerepük ellenére, csak korlátozottan vállal-nak fel árfolyamkockázatot, és a turbulensebb idôsza-kokban a mérlegükben megjelenô nyitott pozícióikat aderivatív piacokat (elsôsorban a határidôs piacot) isigénybe véve tudják mérsékelni.

A bankok által viselt árfolyamkockázat a kitettségen túlaz árfolyam volatilitásától is függ, amelynek mérsékeltszinten tartásában a hazai piac likviditása, azon belül aforgalom is fontos szerepet játszik. Az 500 millió eurósnapi átlagos forgalom alapján a hazai spot forint–devizapiac likviditása hasonló Kelet-Közép-Európa többi jelen-tôsebb devizapiacához, a forintpiac volumene a térség-ben a második legnagyobb. A lengyel zloty napi forgal-ma 750, a cseh koronáé 450 millió euró volt 2004 ele-jén. Ugyanakkor az elmúlt három év alatt a cseh koro-na forgalma szinten maradt, míg a zloty lengyel bankokáltal jelentett forgalma közel 50 százalékkal visszaesett.Ez utóbbi abból ered, hogy a külföldi bankok központo-sították devizakereskedési részlegüket, így a forgalom-nak ez a része külföldre került.

A hazai devizapiac forgalma döntôen a 2001-es sávszé-lesítés és devizaliberalizáció után nôtt meg. 2003-ban ahektikusabb árfolyammozgások miatt tovább – 140 mil-liárd forintra – emelkedett az átlagos napi forgalom,majd a devizapiaci turbulenciák csillapodásával a forga-lom a közelmúltban kissé alacsonyabb szinten látszikstabilizálódni, de a mérsékelten növekvô trend tovább-ra is megfigyelhetô.7

A spotpiacon a legaktívabbak a külföldi befektetôk, anapi forgalom közel felét az ô tranzakcióik adják. A for-galomból való részesedésük a devizaliberalizációt köve-tôen nôtt meg 20-ról 50 százalékra. A BIS 2004-es fel-mérése8 szerint a forint–deviza spotpiac egyharmada

Londonban bonyolódik le, ezt figyelembe véve a külföl-diek aránya még magasabb, mintegy 2/3-a lehet azösszforgalomnak. A külföldiek meghatározó szerepetermészetesnek tekinthetô egy nemzetközi méretekbenkicsi, liberalizált devizapiac esetében, ez jellemzô a ré-gió más devizapiacaira is. A külföldiek spotpiaci része-sedése (off-shore piac nélkül) a cseh korona esetében50 százalék körüli, míg a lengyel zloty kereskedésében60 százalékos.

A belföldi nem banki szereplôknek alapvetôen a reál-gazdasági tranzakcióik végrehajtásához van szükségükforint–deviza konverzióra, külkereskedelemhez vagymás devizamûveletekhez kapcsolódóan. Az elmúlt kétévben megfigyelhetô részesedésük trendszerû növeke-dése, az elmúlt néhány hónap átlagában már 35 száza-lékát ôk kötötték a hazai ügyleteknek, ami nominálisanmintegy 50 százalékos bôvülést jelent 2002-höz képest.A növekedést a külkereskedelmi forgalom bôvülésemellett a belföldiek dinamikus devizahitel-felvétele ma-gyarázza.

A hazai bankok egymás közt csak a forgalomnak egy kishányadát, 15–20 százalékát bonyolítják le. Üzletkötése-ik napi összértéke forintban kifejezve az utóbbi évek-ben lényegében változatlan maradt, ami jelzi, hogy a

II. 2. DEVIZAPIAC

II-1. ábra

0

50

100

150

200

250

2001

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2002

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2003

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2004

. jan

.

ápr.

júl.

szep

t.

Milliárd Ft

0

50

100

150

200

250Milliárd Ft

Külföldiek Belföldi nem banki ügyfelek Belföldi bankok

Forint–deviza spotpiaci forgalom ügyféltípusonként (20 napos mozgóátlag)

7 A liberalizációról bôvebben lásd „László Flóra–Móré Csaba–Vígh Mikle Szabolcs–Wolf Zoltán: A devizaliberalizáció és a sávszélesítés hatásai”, Jelentésa pénzügyi stabilitásról, 2002. június.8 A BIS által koordinált, 2004-ben elvégzett, a „Triennial Central Bank Survey of Foreign Exchange and Derivatives Market Activity in April 2004” címûfelmérés keretében összegyûjtött adatok alapján.



II.

hazai hitelintézetek szerepe egyre inkább csak a közve-títésre, illetve nyitott pozícióik fedezésére korlátozódik.

A spotpiaci szereplôk megoszlásának fent leírt, hosz-szabb távú trendjei mellett megfigyelhetô egy jellegze-tes szezonalitás is. Az elmúlt évek utolsó 2-3 hetében abelföldi nem banki szereplôk devizapiaci aktivitása je-lentôsen megemelkedett, az összforgalmon belüli rész-arányuk több nap átlagában az 50 százalékot is megha-ladta. Erre az idôszakra esik ugyanis a decemberi tôzs-dei határidôs (futures) devizakontraktusok lejárata, a nö-vekvô forgalom egyrészt ezek elszámolásához kapcso-lódik, de az év végi pozíciózárások is hozzájárulhatnaka belföldiek növekvô aktivitásához.

A piac devizanemek szerinti megoszlására az jellemzô,hogy a forgalom túlnyomó részét, 80-85 százalékáteuróban bonyolítják le, a dollár részaránya közel 10 szá-zalékos. A devizák szerinti denominációban az utóbbimásfél évben kisebb átrendezôdés volt megfigyelhetô:a svájci frank részesedése a korábbi 1-2 százalék után2004 harmadik negyedévére 5 százalékra nôtt. Ez a ten-dencia a lakossági devizahitelezéssel áll összefüggés-ben, amelynek állománya 2004 tavaszától kezdett dina-mikusan növekedni, és az euró mellett a svájci frank válta hitelek legnépszerûbb devizanemévé.

A spot devizapiac igen koncentráltnak tekinthetô, 25hazai bank kereskedik napi gyakorisággal, de közülük a6 legnagyobb bonyolítja le az összesített forgalom 60százalékát. A külföldiek szemszögébôl vizsgálva is ha-sonló mértékû koncentrációt kapunk, a 6 legnagyobbkülföldi bankkal szemben bonyolódik a forgalom 50százaléka. A 10 legnagyobb (a forgalom 70 százalékátmagáénak tudó) külföldi bank között a nagy londonibankházak mellett megtalálhatóak német és osztrákszékhelyû hitelintézetek is.

A devizapiac likviditását a piaci forgalom nagyságával, avételi és eladási árfolyamok különbségével (bid-askszpred) és tágabb értelemben az árfolyam volatilitásá-nak változásával szokták jellemezni. A napi átlagos for-galom (125 milliárd forint) mellett a piaci likviditást jóljellemzi, hogy az elmúlt egy évben a kereskedési napokmindössze egy tizedében kereskedtek 85 milliárd forint-nál kevesebb értékben a spotpiacon.

Az árjegyzô bankok az alacsonyabb likviditásból ere-dô kockázat ellen a deviza vételi és eladási árfolyamá-nak különbözetét (bid-ask szpred) növelve tudnak vé-dekezni. 2004 folyamán az átlagos szpred az árfolyamszázalékában kifejezve 9 bázispontnyi volt (azaz 0,25forint). A szpred mértéke regionális szinten alacsony-

nak számít, csak a nagyobb devizapiaci turbulenciákidején haladta meg a zlotyra és a cseh koronára jellem-zô 10-15 bázispontos átlagot. (Összehasonlításkép-pen, az euró–dollár bid-ask szpred 3 bázispont körülmozog.) A forintpiaci szpred hosszabb távon azárfolyam-volatilitással mutat együttmozgást. A 2003-asnövekedés után a volatilitás mérséklôdésével a szpredis lecsökkent, 2004 októberében pedig már historikusminimuma körül ingadozott. Ugyanakkor a turbulensidôszakokban a növekvô szpred és volatilitás átlagos-nál nagyobb spotpiaci forgalommal járt együtt. Ez aztmutatja, hogy a szpred megugrásából ezekben az ese-tekben nem lehet a piac likviditásának csökkenésérekövetkeztetni.

II. 2. 2. FX-SWAP SZEGMENS

A forint–deviza piac bruttó forgalom alapján legjelentô-sebb és a nemzetközi trendnek megfelelôen dinamiku-san növekvô szegmense az FX-swap9 piac. A napi forga-lom átlagos értéke meghaladja a 350 milliárd forintot,mely az azonnali piac forgalmának közel háromszorosa.Bár méret alapján az FX-swap piac a legfontosabb pénz-ügyi piaci szegmens, az itt jelentkezô potenciális stabili-tási kockázatok ugyanakkor valamelyest különböznekaz egyéb szegmensek kockázataitól.

Az FX-swap ügylet lényegében egy devizafedezet mel-letti hitelügylet, ezért a hitelkockázat e piacon csak kor-látozottan jelentkezik10. Mivel az ügyletek túlnyomótöbbségét külföldi partnerek, legtöbbször finanszírozásicéllal kötik a hazai bankokkal, e szegmens elsôsorbanlikviditási kockázatot jelent a pénzügyi rendszer stabili-

II-2. ábra

0

5

10

15

20

25

2002

. sze

pt.

okt.

dec.

2003

. jan

.

már

c.

máj

.

jún.

aug.

szep

t.

nov.

2004

. jan

.

febr

.

ápr.

máj

.

júl.

szep

t.

okt.

Bázispont

0

4

8

12

16

20%

Forint—euró szpredZloty—euró szpredKorona—euró szpred1 hónapos implikált volatilitás (jobb skála)

Regionális bid-ask szpredek és a forint volatilitása(9 napos mozgóátlag)

9 Az FX-swap egy olyan egyszerû csereügylet, melynek során a két fél a jelenben elcserél két különbözô devizában denominált összeget (spotláb), éselôre rögzítik azok visszacserélésének dátumát (forwardláb). A cserék (pénzáramlások) mindkét lábon ténylegesen megtörténnek, nyitott devizapozícióegyik félnél sem keletkezik, a kamatkülönbözet a forwardláb árfolyamába épül. Az FX-swap a devizaswapok legegyszerûbb formája, nem ekvivalens a„többlábú” devizaswapokkal („currency swap”).10 Az ügyletek teljesítésekor a devizapiaci nem teljesítési kockázat (Herstatt-kockázat) természetesen itt is jelen van, amit a piaci szereplôk limitekkel ésa kiegyenlítés megfelelô idôzítésével kezelnek.



II.

tására vonatkozóan. A korábbi turbulens piaci idôsza-kok során az FX-swap piac megfelelôen mûködött, azezekben az idôszakokban jelentôsen megnövekedettforgalom és a jelentôs tôkemozgások közvetítése elle-nére nehézségek nem jelentkeztek. E piac figyelemmelkísérése azért is fontos, mert a külföldi szereplôk azon-nali ügylettel kombinálva spekulatív céllal is köthetnekFX-swap ügyletet, az általuk kevésbé használt határidôspiacot helyettesítve.

Az FX-swap forgalomból a belföldi bankok egymás köz-ti forgalma a külföldiekkel kötött ügyleteknek csak egy-tized részét teszi ki. A belföldi nem banki szereplôkkelkötött ügyletek ritkák, forgalmuk elenyészô.11

Az FX-swapok forgalma a hazai devizapiacon a 2001 jú-niusában történt devizaliberalizáció után igen gyorsütemben növekedett. A külföldiekkel bonyolódó forga-lom növekedését követve a hazai bankok egymás kö-zötti forgalma is megjelent. A forgalom bôvülése – bárkisebb ütemben – 2002-ben és 2003-ban is dinamikusvolt, 2004 elejétôl azonban stabilizálódni látszik a napi350-400 milliárdos átlagos szinten.

A BIS 2004-es felmérése szerint a globális forint FX-swap forgalom mintegy egyharmada külföldön12 bonyo-lódik, ami azt jelenti, hogy a nagy valószínûséggel dön-tô részben londoni bankok által bonyolított forgalom ahazai bankrendszer forgalmának a felét, 180 milliárd fo-rintot tesz ki, azaz a globális forint–deviza FX-swap for-galom napi átlaga jelenleg meghaladja az 500 milliárdforintot.

A forgalom növekedése megfelel a globális trendnek, azFX-swapok a világ összes devizapiacán a legnagyobbnövekedésû szegmenset jelentik. (A BIS 2004. áprilisifelmérése alapján 3 év alatt a globális forgalom mintegy

másfélszeresére nôtt.) Regionális összehasonlításban ahazai FX-swap piac spotpiacéhoz viszonyított három-szoros nagysága hasonló a lengyel piachoz, ahol ez azarány 3,5-szeres. A cseh koronánál csak kétszeres ez aszorzó, ami a külföldiek kisebb állampapír-piaci jelenlé-tével állhat összefüggésben.

A devizanemenkénti bontás az amerikai dollár egyed-uralmát mutatja ebben a szegmensben, az azonnali pi-accal ellentétben itt a forgalom 93 százalékát az ameri-kai dollárral szemben kötött csereügyletek adják. Afennmaradó 6 százalék euró viszonylatú ügylet, és hoz-závetôleg 0,5 százalékos forgalmat mutatnak a svájcifrank ügyletek is. A dollár dominanciája szintén nemzet-közi jellemzôje az FX-swapok piacának, amit a piaci sze-replôk piaci hagyományokkal magyaráznak.

Az ügyletek lejáratát tekintve a nemzetközi arányoknakmegfelelôen a magyar piacon is a legrövidebb (1 hetesvagy annál rövidebb) lejáratú ügyletek dominálnak,ezek a forgalom majdnem 90 százalékát adják. A fenn-maradó 10 százalékon egyenletesen osztoznak a 1 hétés 1 hónap, az 1 hónap és 3 hónap, valamint a 3 és 6hónap közötti lejáratú kötések. A 6 hónapnál hosszabblejáratú ügyletek aránya nem jelentôs.

A hazai FX-swap piacon a koncentráltságot jelzi, hogybár 25 belföldi bank köt ügyleteket, ezek közül rendsze-res napi forgalma azonban csak 14-nek van, és a háromlegaktívabb forgalmú hazai bank (ezek nagy nemzetkö-zi anyabankok leányai) mondhatja magáénak a teljesforgalom 60 százalékát. A koncentráció és a piacveze-tôk köre a liberalizáció óta nem változott érdemben.

A külföldi partnerek megoszlását vizsgálva a spotpiaconis aktív, jellemzôen londoni befektetési bankok adják akülföldiekkel szembeni forgalom csaknem 100 százalé-kát. A koncentráció magas, a 6 legnagyobb külföldi sze-replôvel bonyolódik a forgalom 50 százaléka.

Az FX-swap ügyletek növekvô forgalmában alapvetôszerepet játszik, hogy amíg a devizapiaci liberalizációelôtt a külföldi befektetôk az állampapír-keresletükhözszükséges forintot azonnali ügyletek keretében vásárol-ták meg, addig a devizakorlátok eltörlésével a külföldiszereplôk számára nemcsak a „hagyományos”derivatívák (határidôs, opciós ügyletek) piaca nyílt meg,hanem lehetôségük nyílt FX-swap ügyletek kötésére is amagyar bankokkal. Ettôl kezdve a piaci szereplôk mér-legeikben szereplô eszközeik tényleges változtatásanélkül tudnak rendkívül rövid idô alatt módosítani kitett-ségükön, árfolyam- vagy kamatpozíciójukon. E tény je-lentôsen megváltoztatta a devizapiaci és állampapír-pia-ci kereslet közötti kapcsolat természetét.

II-3. ábra

050

100150200250300350400450500550

2001

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2002

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2003

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2004

. jan

.

ápr.

júl.

Milliárd Ft

050

100150200250300350400450500550

Milliárd Ft

Külföldiek Belföldi bankok Belföldi nem banki ügyfelek

A magyar bankrendszer forint–deviza FX-swapforgalmának alakulása szektoronként(20 napos mozgóátlag)

11 A derivatív piacokról bôvebben lásd „Csávás Csaba–Kóczán Gergely: A származékos forintpiac fejlôdése és hatása a pénzügyi stabilitásra”. Jelentés apénzügyi stabilitásról, 2003. december.12 Külföldön kötött ügylet alatt azon ügyleteket értjük, melyeket két külföldi szereplô köt egymással, ezen ügyletekrôl az MNB rendszeres számszerû in-formációval nem rendelkezik.



II.

Bár a külföldi szereplôk állampapír-állománya 2001 ele-jétôl folyamatos emelkedést mutat, ez mégsem jelen-tette a külföldiek devizapiaci forintkeresletének ugyan-ilyen mintájú növekedését. A külföldiek ugyanis FX-swapokon keresztül is hozzájuthatnak az állampapír-vásárlásokhoz vagy állampapír-portfóliójuk fenntartásá-hoz szükséges összeghez (a swapok elsô, „spot” lá-bán), ami azért lényeges különbség az azonnali deviza-piaci vásárlásból történô finanszírozáshoz képest, mertaz FX-swap kötésével a külföldi befektetô nem módo-sítja forintárfolyam-kitettségét, nem változtatja forintpo-zícióját.13 Tehát így a külföldi szereplôk el tudják külö-níteni állampapír-állományukra (vagy más forinteszköz-állományukra) és vállalt forintpozíciójukra vonatkozódöntéseiket, ezeket egymástól függetlenül is kialakít-hatják. Ugyanakkor kihasználva e piac magas forgal-mát, egy FX-swap ügylet és egy azonnali devizapiacitranzakció kombinálásával szintetikus határidôs deviza-pozíciót lehet kiépíteni.

II. 2. 3. A HATÁRIDÔS PIAC

Az egyszerû („outright”) határidôs devizaügyletek for-galma a hazai forintpiacon lényegesen alacsonyabb azazonnali, vagy az FX-swap szegmensénél. Ezt a piacotelsôsorban fedezési céllal használják, erre utal, hogy amásik két szegmenssel ellentétben ezen ügyletek hazaipiacát a bankok belföldi nem banki szereplôkkel kötöttügyletei dominálják, az átlagos 15–20 milliárdos forga-lom 80–90 százalékát az ô ügyleteik adják. A maradé-kot gyakorlatilag a külföldiekkel kötött ügyletek teszikki, a belföldi bankok egymással kötött ügyletei elenyé-szô forgalmat mutatnak.

A határidôs ügyletek szegmens viszonylag alacsonyhazai forgalma és a fôként fedezési motiváció miattnem tartozik a stabilitási szempontból jelentôs piaciszegmensek közé. A hektikusabb devizapiaci idôsza-kok alatt viszont megnô a fontossága, mivel a hazaibankok ilyenkor gyakran igyekeznek ezen a piaconbelföldi ügyfelekkel szemben lefedezni az azonnali pi-acon vállalt nyitott pozícióikat. Ezt mutatja, hogy bár ahatáridôs piac forgalmának idôbeli alakulásából mar-káns tendencia nem olvasható ki, a turbulens devizapi-aci idôszakokban a forgalom jelentôs megugrásokatmutat.

A BIS 2004-es felmérése szerint a külföldi határidôs fo-rintforgalom lényegesen nagyobb a hazainál, annakmintegy háromszorosa (a forgalom egynegyede bonyo-lódik csak magyar bankkal szemben), de a swap és spotszegmens forgalmát így sem közelíti meg. Ugyancsakközvetett információk utalnak arra is, hogy a külföldi for-galomból lényegesen nagyobb arányban részesedik abankok egymás közti forgalma.

Jelenleg a forgalom felét teszik ki az 1 hónapos vagy an-nál rövidebb lejáratú ügyletek és mintegy 20-20 száza-lékát az 1 és 3 hónap, valamint 3 és 6 hónap közöttiügyletek. 2001-ben a rövid lejáratú (1 hónapon belüli)ügyletek részesedése még sokkal magasabb volt, ettôlkezdve azonban arányuk jelentôsen lecsökkent.

A határidôs forgalom devizanemenkénti bontását vizs-gálva elmondható, hogy ezen ügyletek leggyakrabbaneuróval szemben köttetnek, azonban jelentôs a dolláraránya is. A két domináns deviza mellett mérhetô forgal-ma van a svájci franknak (kb. 5 százalék), a japán jennekés az angol fontnak is, tehát a devizánkénti megoszlásszínesebb a swappiacénál.

A hazai piac ebben a szegmensben is koncentráltnaknevezhetô, a 6 legnagyobb forgalmú bank bonyolítja aforgalom több mint 60 százalékát, és a meghatározóbankok köre a sávszélesítés óta érdemben nem válto-zott.

II. 2. 4. OPCIÓS PIAC

A hazai származékos devizapiacok legkisebb szegmen-sét az opciós piac képviseli. A piac mérete a határidôspiacénál is kisebb, napi átlagos forgalma 5 milliárd forintkörül mozog. Piaci információk alapján valószínûsíthe-tô, hogy a forwardok mellett ez az a szegmense aforint–deviza piacnak, amelynél a piaci aktivitás túlnyo-mó része külföldi piacokra koncentrálódik, becslésekszerint Londonban a forgalom a hazainak akár ötszörö-sét is elérheti.

Az opciós piac elsôsorban turbulens idôszakokban ját-szik fontosabb szerepet, ekkor hirtelen többszöröséreugrik a napi forgalom. Bár ez a piac (a forwardügy-letekhez hasonlóan) fedezés mellett spekulációs pozíci-

13 A külföldi befektetôk leggyakrabban egynapos swapok görgetésével finanszírozzák az árfolyamkockázattól védett forintpozíciójukat, részben ez okoz-za, hogy a rövid lejáratú ügyleteknek a legmagasabb a forgalma a swapok esetében.

II-4. ábra

05

101520253035404550

2001

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2002

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2003

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2004

. jan

.

ápr.

júl.

Milliárd Ft

05

101520253035404550

Milliárd Ft

Külföldiek Belföldi bankok Belföldi nem banki ügyfelek

A magyar bankrendszer bruttó határidôsforint–deviza forgalmának alakulása(20 napos mozgóátlag)



II.

ók kiépítésére is alkalmas, a forgalma még a londoni pi-accal együtt sem éri el a spotpiaci szegmens méretét,így feltételezhetô, hogy a piaci árfolyam alakításábannincs lényeges szerepe.

Az opciós piac szerkezete leginkább a spot piacéra ha-sonlít. A külföldiek adják a forgalom több mint felét, deitt a belföldi nem banki szereplôk aránya is jelentôs. Apiac egyik sajátossága, hogy a bankok a belföldi nembanki szereplôkkel kötött opciókat általában mégugyanazon a napon lefedezik külföldiekkel, ellenkezôirányú, de minden jellemzôjében megegyezô opciósügylet megkötésével (ezek az ún. opciós párok). Míg2002–2003-ban az ilyen párban kötött ügyletek tettékki a forgalom 40 százalékát, 2004-ben arányuk 75 szá-zalékra nôtt, ami arra utal, hogy a hazai nem banki sze-replôk egyre inkább birtokukba veszik a piac Budapest-re koncentrálódó részét.

Az opciós piac jellemzô devizaneme az euró, hasonlóana spot- és a forwardpiachoz. A lejárati szerkezet a határ-idôs piacéhoz hasonlít, a megkötött opciók ügyletérték-kel súlyozott futamideje az elmúlt egy évben 5 hónap kö-rül volt. Az egy és hat hónap közötti futamidejû opciókteszik ki az ügyletek közel 30 százalékát. A hat és tizen-két hónap közötti opciók részaránya is viszonylag magas,mintegy 40 százalékos, és az ennél hosszabb kötések

részaránya sem elhanyagolható. A lejárati szerkezetben aforwardokhoz hasonló tendencia figyelhetô meg, az 1hónapos opciók aránya 2002 folyamán lényegesenlecsökkent, míg 2004-re az egy éven túli futamidejû ügy-leteké nôtt meg. Ennek hatására az átlagos lejárat érezhe-tôen hosszabbodott, ami a belföldi egyéb szereplôk általkötött ügyletek részarányának növekedésével áll össze-függésben, akik általában hosszabb futamidejû opciókatkötnek, mint a külföldiek.

II-5. ábra

0102030405060708090

100

2001

. III

. n.é

v

2001

. IV

. n.é

v

2002

. I. n

.év

2002

. II.

n.é

v

2002

. III

. n.é

v

2002

. IV

. n.é

v

2003

. I. n

.év

2003

. II.

n.é

v

2003

. III

. n.é

v

2003

. IV

. n.é

v

2004

. I. n

.év

2004

. II.

n.é

v

2004

. III

. n.é

v

%

0

1

2

3

4

5

6Hónap

12 hónap feletti6 és 12 hónap közötti

1 és 6 hónap közötti1 hónap alatti

átlagos lejárat (jobb skála)

A hazai opciós piac lejárati szerkezete



II.

II. 3. 1. ÁLLAMPAPÍRPIAC

A magyar kötvénypiacot az állampapírok dominálják, avállalatok kötvénykibocsátásokkal lényegében nem je-lennek meg a piacon, egyedül az elmúlt években meg-jelent jelzáloglevelek felfutása tehetné változatosabbá akínálatot a pénzügyi piacok ezen szegmensén, de eddiga kibocsátott jelzálogleveleknek csak elenyészô részejelent meg a másodlagos piacon.

Az állampapírpiacon a kibocsátott értékpapírokat a be-fektetôk felé az elsôdleges forgalmazók közvetítik, ame-lyek mindegyike bank vagy bankhoz szorosan kapcsoló-dó befektetési vállalkozás. A közvetítôi szerep miatt azállampapírpiac hatékonyabb mûködése csökkenti abankok likviditási és kamatkockázatát.

A másodlagos állampapírpiac forgalmának túlnyomótöbbsége az OTC-piacon zajlik. Ez az eurózónában ishasonlóan történik, alapvetô különbség azonban, hogymíg ott az elektronikus kereskedés adja a többségét apiaci forgalomnak, nálunk a telefonos, illetve piaci köz-vetítôn keresztüli az üzletkötések zöme. Míg az elektro-nikus platformon folyó kereskedés esetén folyamatos azárjegyzés, azaz minden szereplô figyelemmel tudja kí-sérni a piac mozgását, addig az elsôdleges forgalmazókjegyzésérôl nálunk csak az ô közvetlen megkeresésük-kel lehet információhoz jutni. Emiatt kevésbé átlátható apiaci árfolyam alakulása.

A most csatlakozó országok felében szintén OTC-pia-con folyik az állampapír-kereskedés. A régiónkban aszámottevô forgalommal rendelkezô piacok közülegyedül Szlovákiában bonyolítják tôzsdei ügyletként amásodlagos kereskedést, Csehországban és Lengyelor-szágban hazánkhoz hasonlóan lényegében 100 száza-lékos az OTC-ügyletek részesedése.

A forgalmazók az OTC-kereskedés fenntartásában érde-keltek a tôzsdeivel szemben, mivel egyrészt így az ano-nimitás jobban megôrizhetô, a kereskedôknek nem kellmindegyik szereplô elôtt feltárniuk a pozícióikat. Ez nagytételek vétele-eladása esetén – ami a külföldi ügyfelek

számottevô állampapír-piaci részesedése miatt jellemzôa hazai piacra – fokozott elônyt jelent. Másrészt a na-gyobb piaci szereplôk preferálják az egyéni igényeketjobban kiszolgáló, tôzsdén kívüli kereskedést, a tôzsdeiszabványosított kereskedéssel szemben. A tôzsdén köte-lezô a T+2 napi elszámolás, az OTC-n is ez az elterjedt,de lehet ennél rövidebb is (T vagy T+1).

A forgalmi adatok megerôsítik, hogy az adósságpapírokközött az állampapírok jelentik a legnagyobb szegmen-set. 2004 második negyedévében az államkötvények ésdiszkont kincstárjegyek részesedése – a hitelpapíroktöbbi szegmensének enyhe forgalomnövekedése elle-nére – az összes forgalomnak még mindig 97 százalé-kát tette ki.14 Az állampapíron kívüli egyéb adósságpapí-rok forgalmának emelkedését elôbb az egyéb kötvé-nyek, majd 2003-tól a jelzáloglevelek felfutása okozta.

A dinamikusan növekvô államkötvénypiac napi forgal-ma 2004 közepén már 75 milliárd forint értékû volt, míga hasonló ütemben bôvülô diszkontkincstárjegy-forga-lom ennek körülbelül egy ötödét teszi ki. A jelzálogleve-lek esetében alacsony bázisról ugrásszerû növekedéskövetkezett be 2002 végétôl kezdve, és az idôszak egé-

II. 3. KÖTVÉNYPIAC

14 Forrás: Keler Rt. letétkezelôi jelentései és a BÉT adósságpapírokra vonatkozó adatai. AZ OTC-adatok nem tartalmazzák az egy letétkezelôn belül fo-lyó forgalmat, ezért a teljes másodpiaci forgalom alsó becslését jelentik.

II-6. ábra

0102030405060708090

100

2002

. I. n

.év

2002

. II.

n.é

v

2002

. III

. n.

év

2002

. IV

. n.

év

2003

. I. n

.év

2003

. II.

n.é

v

2003

. III

. n.

év

2003

. IV

. n.

év

2004

. I.

n.év

2004

. II.

n.é

v

Milliárd Ft

0102030405060708090

100Milliárd Ft

Összes államkötvény Összes DKJÖsszes egyéb kötvény Összes jelzáloglevél

A hitelpapírok instrumentumonkénti napi átlagosnominális forgalma, negyedévenként



II.

szében több mint 25-szörösére, 2-3 milliárd forintra nö-vekedett a napi átlagforgalom.

Bár az adósságot megtestesítô értékpapírok állományaaz államadósság magas szintje és a jelzáloglevél-kibo-csátások következtében GDP-arányosan a legmagasabba régióban, az állampapír-forgalom az erôteljes bôvülésellenére – különösen a lengyel piaccal összehasonlítva– viszonylag alacsony likviditásra utal.

Bár a forgalmi adatokról partner szerinti megbontásnem áll az MNB rendelkezésére, az állampapír-forga-lom többségét nagy valószínûséggel a belföldi szerep-lôk kereskedése adja.15 A külföldi befektetôk elôszere-tettel adnak megbízást aukciókon történô vásárlásra,és gyakran hosszabb ideig tartják a papírjaikat tranz-akció nélkül. Csak jelentôsebb piaci elmozdulások

idején kereskednek nagyobb volumenben a másodla-gos piacon. Feltételezhetôen az ô aktívabb részvéte-lük okozta 2002 végén és 2003 második negyed-évében a forgalom megugrását. Az elôbbi egy állam-papír-vásárlási, az utóbbi egy állampapír-eladási hullá-mot jelentett.

Az állampapírokon belül a két legnagyobb forgalmúszegmens a leghosszabb (öt év feletti) és a rövid kötvé-nyek (1–3 év közötti lejáratú) egyaránt 35 százalék kö-rüli részesedéssel, míg a másik két szegmens (az éven

belüli és a 3–5 év közötti lejáratú papírok) forgalma 15százalék körül látszik stabilizálódni.

A magyar állampapírpiac sajátossága, hogy hozambantörténik a jegyzés, ami megtévesztô lehet, ha az euró-pai különbözetekkel hasonlítjuk össze. Nagyságrendilegott is a hazai OTC-piaci különbözetek jellemzôk, de mi-vel ott árfolyamalapon jegyzik az árakat, ez valójábanlényegesen szûkebb különbözetet jelent, különösen ahosszú lejáratú papírok esetén.

Hazánkban a tôzsdén lebonyolított ügyletek alacsonyforgalmának egyik fô oka lehet, hogy az elsôdleges for-galmazók a maximálisan megengedett különbözet mel-lett jegyzik a papírokat, ami hozamban 50 bázispontotjelent (nem benchmark, fix kamatozású papírok esetén).A tényleges kereskedés az OTC-piacon zajlik, ahol a ke-reskedôk ennél lényegesen alacsonyabb különbözetettartanak fenn.

Az állampapírpiacon a vételi és eladási árfolyamok kö-zötti különbözet egyrészt jellemzi az általános piaci bi-zonytalanságot, másrészt a likviditási kockázatot is. Amagyar piacon viszonylag korlátozottak erre a különbö-zetre vonatkozó adatok, becslésünk szerint az OTC-pia-

II-7. ábra

0

10

20

30

40

50

60

70

Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia

%

0

10

20

30

40

50

60

70

Összes adósságpapír/GDP Összes állampapír/GDP

%

Az összes adósságpapír és az állampapírok állományának GDP-hez viszonyított aránya,2003 decemberében

Forrás: EKB.

II-8. ábra

0,00,20,40,60,81,01,21,41,61,82,0

Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia

%

0,00,20,40,60,81,01,21,41,61,82,0

Összes adósságpapír napi átlag forgalma/ GDP

Napi átlagos állampapír-forgalom/GDP

%

Az összes adósságpapír és az állampapírok napiátlagos másodpiaci forgalma (a GDP arányában, 2003-ban)

Forrás: EKB.

II-9. ábra

0

25

5075

100

125

150

2001

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2002

. feb

r.

máj

.

aug.

dec.

2003

. már

c.

jún.

szep

t.

2004

. jan

.

ápr.

júl.

Milliárd Ft

0

25

5075

100

125

150Milliárd Ft

1 éven belüli lejáratú1 és 3 év közötti lejáratú

3 és 5 év közötti lejáratú5 év feletti lejáratú

Állampapír-forgalom lejárat szerinti megoszlása (20 napos mozgóátlag)

15 Az ÁKK elsôdleges forgalmazók számára elôírt jelentése alapján 2004 elsô felében az elsôdleges forgalmazók forgalmuk 31%-át bonyolították deviza-külföldiekkel.



II.

con hozamban kifejezve körülbelül 5-10 bázispontos akülönbözet.

A magyar kötvénypiacon hosszú ideig a cseh állampa-pírpiacnak megfelelô különbözet volt megfigyelhetô(0,2 árpont – azaz árfolyamban kifejezett százalék-pont – körüli érték16). Ez 2003 nyarától a piaci turbu-lenciák következtében megemelkedett, és viszonylagnagy megugrás után 0,4–0,6 árpont közötti értékre álltbe 2004 elsô félévének végére. Ez a leginkább likvidlengyel piacon tapasztalt értéknek a kétszerese, nagy-jából a szlovák értékkel megegyezô. A magas különbö-zetet a piac mûködésének sajátosságai (a nem elektro-nikus, hanem bilaterális alapon és hozamban történôkereskedés) mellett az magyarázhatja, hogy a 2002-tôlkezdve meredeken emelkedett az állampapírhozamokvolatilitása, amely csak 2004 folyamán kezdett mér-séklôdni, bár még így sem érte el korábbi szintjét.

Mivel az állampapírpiacon nagy mennyiségû állampa-pír eladása a korlátozott piaci likviditás miatt csak jelen-tôs árhatással lehetséges, ezért kicsi a valószínûsége,hogy egy külsô sokk hatására a külföldi befektetôk állo-mányában hirtelen nagymértékû csökkenésre kerüljönsor. A viszonylag alacsony likviditás miatt ugyanakkoregy-egy nagyobb tranzakció is komoly hozamváltozás-hoz vezethet, rövid idô alatt jelentôs hozamvolatilitásteredményezve (ahogy az például 2003 októberébentörtént).

II. 3. 2. JELZÁLOGLEVÉL-PIAC

A hazai állampapírpiac után a kibocsátott értékpapír-ál-lományt tekintve a jelzáloglevél-piac a legnagyobb.2004 második negyedévének végén a papírok összesí-tett névértéke 1120 milliárd forint volt. Három jelzálog-hitelintézet van jelen a piacon: a Földhitel- és Jelzálog-bank (FHB), az OTP Jelzálogbank (OTPJ) és a HVB Jel-zálogbank (HVBJ). A piac fejlôdésének az elsô lökést a2001-ben megalkotott támogatási rendszer jelentette,majd 2002-ben, a jelzáloghitelezés feltételeinek módo-sítása hatására a jelzáloglevél-állomány dinamikus növe-kedésnek indult. A papírok állománya azután egyenlete-sen, átlagosan havi 50 milliárd forinttal növekedett.2004 tavaszától kezdve az állomány havi növekedése akorábbinak közel felére csökkent, amelyben a lakáshite-lezés szigorítása játszik szerepet.

A jelzáloglevelekkel a tôzsdén és a tôzsdén kívül is keres-kednek. A tôzsdei fogalom alacsony, az elmúlt két év so-rán a BÉT-re bevezetett 40 papírra a kötések összértékeátlagosan havonta 6-7 milliárd forint volt. Az OTC-piaconhasonló nagyságú, 5-10 milliárd forint volt a havi forga-lom 2004 elsô felében annak ellenére, hogy a zártkörbenkibocsátott jelzáloglevelekkel csak itt kereskednek.

A jelzáloglevelek forgalma elmarad az állampapírok for-galmától. A diszkontkincstárjegyek havi forgalma azösszállomány 25%-a, államkötvényeknél 60%, míg a jel-zálogleveleknél a piacon értékesített állományra vetítve2%-os ez az arány.17 Ez az érték nemzetközi összeha-sonlításban is kifejezetten alacsony, a dániai piacon – a

16 A korábbiakban említettek szerint a magyar állampapírpiac sajátossága, hogy hozamban folyik a jegyzés. Ezzel szemben a különbözeteket nemzetkö-zi szinten legkönnyebben árfolyamban kifejezve lehet összehasonlítani.17 A piacon értékesített mennyiséget úgy definiáltuk, hogy a teljes jelzáloglevél-állományból kivontuk az OTP által megvásárolt OTPJ és a HVB által meg-vásárolt HVBJ által kibocsátott jelzálogleveleket.

II-10. ábra

00,10,20,30,40,50,60,70,80,9

2001

. jan

.

ápr.

aug.

dec.

2002

. már

c.

júl.

nov.

2003

. feb

r.

jún.

okt.

2004

. jan

.

máj

.

szep

t.

Árpont

00,10,20,30,40,50,60,70,80,9

Árpont

Magyar Lengyel Cseh Szlovák

A magyar, a cseh, a lengyel és a szlovák állampapírpiacok átlagos vételi és eladási árai közötti különbözetek

Forrás: DrKW Research.

II-11. ábra

0100200300400500600700800900

100011001200

2002

. jan

.

már

c.

máj

.

aug.

okt.

2003

. jan

.

már

c.

jún.

aug.

nov.

2004

. jan

.

ápr.

jún.

Milliárd Ft

0100200300400500600700800900

100011001200

Milliárd Ft

Nyilvános Zártkörû

Jelzáloglevelek állománya a kibocsátás típusaszerint



II.

második legnagyobb jelzáloglevél-piac Európában – ahavi forgalom átlagos értéke a teljes állomány 20 száza-léka.

A hazai jelzáloglevél-piac illikviditásának egyik oka az,hogy a tôzsdére bevezetett papírok sorozatnagysága ki-fejezetten kicsi, átlagosan 14 milliárd forint. A hazaibankok tulajdonában levô ilyen típusú papírok értékesí-tése a piac alacsony likviditása miatt korlátokba ütköz-het. Ezt viszont részben ellensúlyozza, hogy a bankok –bizonyos feltételekkel – jelzáloglevelek fedezete melletthitelt vehetnek fel az MNB-tôl, szükség esetén így jutvalikviditáshoz.

Az alacsony másodlagos piaci forgalomhoz hozzájárul-hat az is, hogy a nyilvánosan kibocsátott jelzáloglevelekbefektetôi elsôsorban végbefektetôk, jellemzôen hazaiintézményi és külföldi befektetôk. A hazai intézményibefektetôk (biztosítók, befektetési alapok, nyugdíjala-pok) portfóliójának összetételére különbözô jogszabályikorlátozások vonatkoznak, amelyek közül a befektetésiarányok általában az egy kibocsátótól származó érték-papírokra vonatkoznak. Nagyrészt ez motiválta, hogy akibocsátók 2003 végétôl a külföldi befektetôk felé for-dultak, ez utóbbiak részesedése a piacon értékesített ál-lományból a 2003 közepi 5 százalékról 2004 másodiknegyedévének végére 40 százalékra nôtt.



II.

II. 4. 1. FEDEZETLEN BANKKÖZI PIAC

Pénzügyi stabilitási szempontból a bankközi pénzpiaclegfontosabb szerepe az, hogy a teljes bankrendszer ren-delkezésre álló likviditásának hatékony elosztását bizto-sítsa. Egy jól mûködô bankközi piacon az egyes hitelin-tézetek szintjén jelentkezô likviditási sokkok nem okoz-nak problémát a teljes bankrendszer likviditásában, ésnem befolyásolják a fizetési rendszerek zavartalan mû-ködését. Ez akkor biztosított, ha mind a betét-, mind a hi-teloldalt nagy forgalom, sok szereplô és alacsony kon-centráció jellemzi. A bankközi forintpiac szerkezeténekés fejlôdésének megítéléséhez ezenkívül lényeges infor-mációk nyerhetôk a jegybank monetáris politikai eszkö-zeinek igénybevételi gyakoriságát és koncentrációjátvizsgálva. Minél ritkább és alacsonyabb a jegybanki O/Neszközök igénybevétele (az autonóm likviditási ténye-zôk ingadozásának adott szintje mellett), annál valószí-nûbb, hogy a bankközi piac hatékony és stabil.

A fedezetlen bankközi piac forgalma jelentôs növeke-dést mutatott az elmúlt másfél évben, az átlagos napiforgalom a 2003 elsô félévében jellemzô 70–90 milliárdforintos értékrôl 100–140 milliárd forintra emelkedett2004 elsô felében. A forint erôsödésére irányuló speku-lációt követô likviditási helyzet 2003 elsô két hónapjá-ban a bankközi forgalom átmeneti csökkenését váltottaki. Ekkor a kéthetes jegybanki betét mennyiségi korlátjakövetkeztében a bankok többsége a jelentôs likviditásifeleslegét közvetlenül a jegybanknál helyezte el egyna-pos betétben, így csak mérsékelt bankközi forgalmatbonyolítottak egymással. Ezt követôen azonban folya-matosan és gyorsuló ütemben emelkedett a bankköziforgalom, 2003 második félévétôl kezdve pedig – egyév alatt – 70 százalékkal nôtt. A jelentôs forgalombôvü-léshez valószínûleg hozzájárult a jegybanki egynaposbetét 2003 második félévi és 2004 eleji alacsony igény-bevétele, ami azt jelzi, hogy a bankok növekvô mérték-ben veszik igénybe a pénzpiac egyéb szegmenseit likvi-ditási problémáik kezelésére.

Ugyanakkor még mindig jellemzô, hogy néhány kis hi-telintézet likviditáskezelését a jegybank egynapos beté-ti ügyletének mindennapi igénybevétele jelenti. A jegy-banki betéttel szemben a fedezett hitelek felvétele vi-szont fokozatosan emelkedett, 2004-ben az átlagosügyletméret mellett az átlagos napi hitelfelvétel is meg-haladta a betételhelyezés összegét. Ezt az magyarázza,hogy ebben az idôszakban több tartalékperiódus végénis elôfordult, hogy a bankrendszer egésze jelentôsenalultartalékolttá vált, így csak a jegybanktól felvett na-gyobb összegû hitellel tudtak eleget tenni tartalékköte-lezettségüknek.

A fedezetlen bankközi piac gyors forgalomnövekedéseelsôsorban az O/N futamidô 80 százalék fölötti emel-kedésében mutatkozott meg. Ennek következtében afedezetlen bankközi piacot korábban is uraló O/N fu-tamidô dominanciája tovább nôtt, a teljes forgalmonbelüli aránya 2004 elsô felében elérte a 90 százalékot,szemben az egy évvel korábbi 85 százalékkal. Az O/Nfutamidôn gyakorlatilag valamennyi piaci szereplômegjelenik, az ügyletek futamidejének hosszával pár-huzamosan folyamatosan csökken a részt vevô bankokszáma.

II. 4. PÉNZPIAC

II-2. táblázat

2002. I. 2002. II. 2003. I. 2003. II. 2004 I.Bankközi O/N betét 57,7 63,3 58,2 84,0 105,2Jegybanki O/N betét 16,0 20,3 214,8 25,6 7,4

A fedezetlen bankközi piac és a jegybanki egynapos betét átlagos napi forgalma, félévenként(Milliárd forint)

II-12. ábra

020406080

100120140160

2001

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2002

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2003

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2004

. jan

.

ápr.

Milliárd Ft

020406080

100120140160

Milliárd Ft

O/N T/N—7 nap 8—30 nap30 nap fölött Összes

A fedezetlen bankközi piac átlagos napi forgalmának alakulása



II.

Bár 2002-ben a bankközi hitelfelvétel még érezhetôenkoncentráltabb volt a betételhelyezésnél, az elmúlt más-fél év adatai alapján a fedezetlen ügyletek két oldalánakkoncentráltsága csaknem kiegyenlítôdött. A féléves kon-centrációs mutatók erôs versenyre engednek következ-tetni a bankközi piacon. A jegybanki eszközök igénybe-vételének koncentrációja jól tükrözi az egyes piaci sze-replôk likviditásfeleslegének vagy -hiányának tartóssá-gát, illetve a teljes bankszektor strukturális likviditási po-zíciójának alakulását. A hiteloldal tartósan magasabbkoncentrációja azt jelzi, hogy egyelôre kevés bank küzdrendszeres és nagyobb mértékû likviditáshiánnyal.

II. 4. 2. REPÓPIAC

A bankrendszer likviditáskezelésének szempontjából amegfelelô futamidejû fedezetlen és repóügyletek egy-más helyettesítôi, és elsôsorban az együttes forgalmukalakulása számít. Stabilitási szempontból mégis kedve-zônek tekinthetô a repópiac esetleges térnyerése a fe-dezetlen hitel- és betétügyletekkel szemben. A fedezettkövetelések ugyanis nagyobb biztonságot jelentenek aszereplôknek, és ebbôl kifolyólag ezen a piacon hatéko-nyabban lehet jelentôsebb likviditási sokkokat kezelni,mert a bankok egymással szembeni limitjei magasabbaka fedezetlen piacénál.

A fenti elônyök ellenére a repópiac forgalma és a piaciszereplôk száma is jelentôsen elmarad a fedezetlenpénzpiacétól. 2003-ban az átlagos napi forgalom 8–11milliárd forint közötti szûk sávban ingadozva gyakorla-tilag stagnált. 2004 elsô félévében azonban meredek,csaknem 50 százalékos emelkedést követôen az átla-gos napi forgalom elérte a 15 milliárd forintot. A válto-zás hátterében nagyrészt az ÁKK által elindított Kincs-tári Egységes Számla (KESZ)-simítás áll. A KESZ-simításkeretében 2004 januárjától a kincstári számla fölös lik-viditását vagy éppen likviditáshiányát az ÁKK elsôdle-ges forgalmazókkal lebonyolított repóügyletek segítsé-gével kezeli. Ennek elindulásakor kialakítottak egy

repó-keretegyezményt (Master Agreement), amely to-vább gyorsíthatja a repópiac fejlôdését, hiszen a piaciszereplôk egymással kötött szerzôdéseinek is mintájáulszolgálhat.

Az ÁKK jellemzôen a legrövidebb lejárati szegmensbetartozó repóügyleteket használja a KESZ-simításhoz,ami a teljes forgalom futamidô szerinti bontásában ismegmutatkozik: erôteljesebb növekedés az egynaposés az egy héten belüli futamidôben volt megfigyelhetô(az egynapos forgalom csaknem duplájára nôtt), míg azennél hosszabb lejáratú tranzakciók forgalma csökkent.Másrészrôl az ÁKK az elsô félévben kizárólag szállításosrepót kötött az elsôdleges forgalmazókkal, ami tükrözô-dik a szállításos repóügyletek forgalmának 2004-benvégbement emelkedésében is. 2004 elsô félévében azÁKK-val kötött repóügyleteket figyelmen kívül hagyva, apiaci szereplôk egymás között bonyolított tranzakciói-nak átlagos napi forgalma némileg csökkent.

A teljes repópiac koncentrációjára vonatkozóan arepóügyletek állományából lehet közelítô becslést ad-

II-3. táblázat

2003. I. 2003. II. 2004 I.Fedezetlen bankközi hitel Koncentrációs ráta (5)* 50% 53% 53%

Koncentrációs ráta (10) 77% 78% 77%Herfindahl-index 718 825 775

Fedezetlen bankközi betét Koncentrációs ráta (5) 45% 48% 48%Koncentrációs ráta (10) 67% 72% 69%Herfindahl-index 717 719 745

O/N jegybanki betét, szûrt** Koncentrációs ráta (5) 69% 56% 70%Koncentrációs ráta (10) 86% 82% 86%Herfindahl-index 1288 878 1286

Fedezett jegybanki hitel Koncentrációs ráta (5) 72% 75% 74%Koncentrációs ráta (10) 92% 93% 93%Herfindahl-index 1435 1302 1450

A pénzpiac koncentrációjának alakulása

II-13. ábra

0

5

10

15

20

25

2001

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2002

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2003

. jan

.

ápr.

júl.

okt.

2004

. jan

.

ápr.

júl.

Milliárd Ft

0

5

10

15

20

25Milliárd Ft

1 nap 2—7 nap 8—30 nap

30 nap fölött Összes

A repópiac átlagos napi forgalmának havi alakulása (futamidô szerint)

*A koncentrációs ráta (5) és (10) az öt, illetve tíz legnagyobb piaci szereplô összes piaci forgalomból való részesedését jelenti.**A három leggyakrabban (jellemzôen napi rendszerességgel) betétet elhelyezô hitelintézet nélkül. Ezek az elhelyezések ugyanis függetlenek abankrendszer likviditási helyzetétôl.



II.

ni.18 Ezen adatok alapján úgy tûnik, hogy az elmúlt más-fél évben az öt legnagyobb szereplô kötötte az összesügyletet, sôt 2004 elsô félévében gyakorlatilag háromszereplô volt a piacon. 2003 végéig a forrásszerzésreszolgáló passzív és a likviditást kihelyezô aktív repóügy-letek koncentrációja hasonló mértékû volt, de 2004 el-sô félévében az aktív oldal sokkal koncentráltabbá vált,a Herfindahl-index például megközelítette a tökéletesenmonopolpiacra jellemzô 10 000-es értéket. (A hitelolda-li piaci szereplôk hiánya arra is visszavezethetô, hogy azÁKK a KESZ-simítás keretein belül elsôsorban az aktív ki-helyezésben volt érdekelt.) Összességében tehát való-színûsíthetô, hogy a repópiac szélsôségesen koncent-rált.

A repóügyleteken belül 2004 elején az egy évvel koráb-bihoz képest az óvadéki ügyletek átlagos ügyletmérete2,5 milliárd forintra emelkedett, míg a szállításosrepóknál 1,9 milliárd forintra csökkent. Ezzel megfordulta korábbi sorrend, és feltételezhetô, hogy az óvadékirepók váltak koncentráltabbá.

II. 4. 3. FORINT KAMATDERIVATÍVOK

Bár a forintpiac kamatláb-derivatív szegmensérôl a töb-bi piaci szegmenshez képest viszonylag kevés informá-ció áll rendelkezésünkre, a devizapiaci derivatív eszkö-zökhöz hasonlóan ezek az instrumentumok is hozzájá-rulhatnak ahhoz, hogy a piaci szereplôk nagyon rövididô alatt változtathassanak pozíciójukon. Ez egyrésztáttételesen növelheti az alaptermékek (pl. pénzpiaciügyletek, állampapír-ügyletek) likviditását, hiszen a könnyebb pozícióváltoztatás biztosítéka hozzájárulhata nagyobb kitettség felvállalásához is. Ugyanakkor ez

egyben az alaptermékek piacán nagymértékû árfolyam-elmozdulásokat indukálhat.

A kamatderivatívok piacán használt két fô instrumen-tum a nemzetközi tendenciáknak megfelelôen a határ-idôs kamatláb-megállapodás (forward rate agreement,FRA), valamint a kamatswap (interest rate swap, IRS).Elôbbi elsôsorban a hozamgörbe rövid végére vonatko-zó pozíciók nyitását vagy kockázatok kezelését teszi le-hetôvé, a jellemzôen 1 éven belüli lejáratú ügyletek ré-vén. A kamatswap a hozamgörbe középsô, illetvehosszabb lejáratú szakaszára vonatkozó pozí-ciófelvételt tesz lehetôvé, 1-2 éves lejárattól egészen a10 éves lejáratig.

Becslésünk szerint a határidôs kamatláb-megállapodá-sok átlagos napi forgalma a hazai piacon 20 milliárd fo-rint körül van, míg a kamatswapok esetében ez a számkicsit kisebb, 18 milliárd forintra tehetô.19 A hazai kamat-derivatív piac viszonylag alacsony forgalma összefüg-gésben állhat a hazai kötvénypiac viszonylag alacsonylikviditásával. Anekdotikus információink alapján e kétderivatív instrumentum forint relációjú piacának na-gyobb része azonban külföldön (külföldi szereplôk kö-zött) bonyolódik, tehát a globális forgalom vélhetôenezen értékeknél jelentôsen nagyobb.

A hazai adatok azt mutatják, hogy a magyar bankokmindkét instrumentum esetében fôként külföldi szerep-lôkkel kötik az ügyleteket, ez különösen akamatswapokra igaz, ahol becslésünk szerint a külföldi-ekkel szembeni forgalom adja a teljes hazai forgalom99 százalékát. A határidôs kamatmegállapodások eseté-ben ez az arány 80 százalék.

18 A banki szintû forgalmi adatok hiányában a bankok által havonta jelentett állományi adatokra támaszkodtunk. Ezek a hó végi pillanatfelvételen alapu-ló mutatók valószínûleg túlbecslik a valós koncentrációt.19 Becslésünket az MNB által 2004 áprilisában felmért forgalom alapján készítettük, amelyet a BIS 3 évente végzett globális deviza- és pénzpiaci felmé-rése keretében végeztünk el, tehát az csak annyiban tekinthetô torzítatlannak, amennyiben e hónapot reprezentatívnak tekinthetjük. A forgalmi adatoka szerzôdések névértékét (notional) összesítve készültek.

III. A BANKRENDSZER STABILITÁSA



III.

A hazai bankrendszer mérlegfôösszegének és a magán-szektor hiteleinek növekedési üteme lassult 2004 elsôfélévében a tavalyi év végéhez viszonyítva. A külsô kon-junktúra következtében és annak köszönhetôen, hogy amagánszektor hitelfelvétele külföld helyett döntôen bel-földrôl valósult meg, a bankrendszer eszközei továbbrais a hazai gazdasági kibocsátás gyorsuló bôvülési ütemefeletti mértékben emelkedtek. Ennek megfelelôen foly-tatódott a bankrendszer pénzügyi közvetítésének mé-lyülése.

A nem pénzügyi vállalatok hazai hitelkeresletének növe-kedési üteme – bár lassult az idei év elsô felében –, a fel-dolgozóipari konjunktúra folytatódása és az infrastruktu-rális fejlesztések felfutása nagymértékben hozzájárult aszektor hazai bankrendszerrel szembeni hitelállományá-nak bôvüléséhez, elsôsorban a nagyvállalati devizahitelektovábbra is erôs keresletéhez. Emellett gyorsult a kis- ésközépvállalati szektor hitelezése, amit fôként a külsô ke-resletre érzékeny szolgáltatói szektor és nagyvállalati be-szállítói kör emelkedô hitelkereslete, strukturális tényezôkés a banki hitelkínálat erôsödése befolyásolt. A fogyasz-tás kismértékû lassulása miatt a belsô kereslet alakulásáraérzékeny szolgáltatói szektor hitelkereslete gyengült, va-lamint a kereskedelmi ingatlanok piacát jellemzô dekon-

junktúra miatt visszaesett az ingatlanfejlesztések hitelezé-se. A lakossági fogyasztás növekedésének visszaesése,valamint a lakossági beruházások továbbra is erôs, de fo-kozatosan lassuló dinamikája gyengítette a háztartásokhitelkeresletét, fôleg a használtlakás-vásárlásra folyósítotthitelek esetén. A bankok devizaalapú hitelkínálatánakerôsödése viszont gátolta a háztartási hitelállomány növe-kedési ütemének nagymértékû visszaesését.

Mivel a megtakarítások lassú emelkedése miatt a lakos-ság nettó pénzügyi vagyonának bôvülése továbbra isalatta maradt a bankrendszeri mérlegfôösszeg növekedé-si ütemének, valamint a vállalatok nettó finanszírozásiszükséglete jelentôsen emelkedett, ezért a bankok belföl-di forint-forrásbevonási képességének gyengülése és likvi-ditási pozíciójának szûkülése folytatódott 2004 elsô fél-évében. A nem pénzügyi magánszektor hitelállományá-nak növekedését a bankok fôként a külföldi devizaforrá-sok bevonásával finanszírozták. Bár ennek hatására abankok teljes (mérlegen belüli és mérlegen kívüli) deviza-

III. 1. BEVEZETÉS

III-1. ábra

—5

0

5

10

15

20

25

30

1998

. már

c.19

98. j

ún.

1998

. sze

pt.

1998

. dec

.19

99. m

árc.

1999

. jún

.19

99. s

zept

.19

99. d

ec.

2000

. már

c.20

00. j

ún.

2000

. sze

pt.

2000

. dec

.20

01. m

árc.

2001

. jún

.20

01. s

zept

.20

01. d

ec.

2002

. már

c.20

02. j

ún.

2002

. sze

pt.

2002

. dec

.20

03. m

árc.

2003

. jún

.20

03. s

zept

.20

03. d

ec.

2004

. már

c.20

04. j

ún.

Mérlegfõösszeg Magánszektor hitelei

%

Reálnövekedési ütem

Megjegyzés: 1) Alapadatok szezonálisan igazítva.2) Nominális adatok GDP-deflátorral deflálva.

III-2. ábra

—30

—20

—10

0

10

20

30

Nem pénzügyi vállalatok

2002. dec. 2003. jún. 2003. dec. 2004. jún.

%

Bankok és pénzügyi

vállalatok

Háztartások és nonprofit szervezetek

Költségvetés (jegybankkal

együtt)

Külföld

Különbözô szektoroknak a hazai bankrendszerrelszembeni nettó pénzügyi pozíciója (mérlegfôösszeg arányában)

Megjegyzés: 1) Pozitív érték nettó követelôi, negatív érték pedig net-tó hitelfelvevôi pozíciót jelent.



III.

pozíciója egy év alatt több mint megduplázódott, a kitett-ség nagysága még mindig alacsonynak tekinthetô.

A növekvô devizahitelezés következtében a nem pénz-ügyi magánszektor nettó devizapozíciója fokozatosankinyílt. 2004 elsô félévében a forinthitelek és devizahite-lek kamatai közötti rés növekedése, valamint az erôs hi-telkínálat valószínûleg a nem pénzügyi vállalatok árfo-lyamkockázattal szemben fedezetlen devizahiteleinekfelfutását eredményezte. A háztartások árfolyamkocká-zat ellen fedezetlen devizaalapú, fôleg ingatlanhitel-állo-mánya is emelkedett a vizsgált idôszakban, azonban ezta folyamatot véleményünk szerint a lakásvásárlás államitámogatásának szigorítása és a forintforrások szûküléseáltal kiváltott erôs kínálati nyomás (banki devizaalapú hi-telkonstrukciók elterjedése), illetve ezzel összefüggés-ben a háztartások likviditási korlátjának enyhülése, vala-mint a szektor alacsony kockázati tudatossága indítottael. A magánszektor árfolyamkockázat ellen fedezetlendevizahiteleinek további növekedését stabilitási szem-pontból kedvezôtlen tendenciának értékeljük. Ezen fo-lyamatok figyelemmel kísérését, széles körû elemzéséttovábbra is kiemelt jelentôségûnek tartjuk20.

A növekvô devizahitelezés kockázatainak csökkentésea hitelnyújtó intézmények alapvetô érdeke. Mindenbank számára fontos, hogy prudens hitelezési magatar-tásával csökkentse a devizahitelezés addicionális kocká-zatait. Ez az ügyfelek megfelelô tájékoztatását, kockáza-ti tudatosságának (kamat- és árfolyamkockázat léte ésmértéke) növelését, valamint a megfelelô árazást és afokozottabb monitoringot jelenti.

A magánszektor által vállalt növekvô árfolyamkockázatmellett a nem pénzügyi vállalatok hitelportfóliójánakromlása is kedvezôtlen fejleménynek tekinthetô. A me-zôgazdaság és az építôipar jövedelmezôségének jelen-tôs csökkenése a tavalyi évben, az erôs beruházási akti-vitás miatt a vállalatok szûkülô likviditási helyzete, a fo-kozatosan felfutó kis- és középvállalati hitelezés és aszektor növekvô adósságszolgálati költsége azt eredmé-nyezte, hogy a nem teljesítô hitelek teljes portfólión be-lüli aránya fokozatosan növekedett. Elôre tekintve el-

mondható, hogy bár a feldolgozóipari jövedelmezôséga növekvô termelési költségek ellenére – a termelékeny-ség növekedése miatt – továbbra is magas maradhat, abelsô keresletre érzékeny szolgáltatóipari vállalatok mû-ködési feltételeinek kedvezôtlen alakulása várhatóan avállalati portfólió minôségének további romlásához ve-zet. Bár a háztartások esetén a portfólió minôségéneklassuló javulása figyelhetô meg, a jövôben a portfólióöregedésével, a fogyasztók reáljövedelem-növekedésé-nek lassulásával és a munkanélküliség kismértékû emel-kedésével itt is enyhe romlásra számítunk.

A gazdasági fellendüléssel összhangban és a pénzügyipiaci feltételek javulása miatt a bankrendszer kiugró jö-vedelmezôséget ért el 2004 elsô félévében. A makro-gazdasági faktorok mellett fôként a bankok árazási ma-gatartása és kisebb mértékben a hatékonyság javulásaugyancsak hozzájárult a rekord nagyságú bankrendsze-ri profitrátához. A magánszektor és ezen belül is a nempénzügyi vállalatok és a háztartások hitelállománya amérlegfôösszeg bôvülésénél gyorsabban ütembenemelkedett. Emellett a háztartási portfólión belül – fôlega tavalyi év végén kötött jelentôs számú új szerzôdéskövetkeztében – növekedett az államilag támogatott la-kásvásárlási hitelek részaránya, ami a széles kamatmar-zson keresztül tovább növelte a bankok kamatjövedel-mét. A pénz- és tôkepiaci forgalom nagymértékû emel-kedése miatt a pénzügyi mûveletekbôl és szolgáltatá-sokból származó eredmények is nagyban hozzájárultaka kiugró jövedelmezôséghez. A pénzügyi rendszer el-lenálló képességét pedig jól jelzi, hogy a profitmaxima-lizáló bankok árazási magatartásukkal és portfóliójukszerkezeti átrendezésével jelentôsen csökkentették akamatok megnövekedett volatilitásának a kamatjövede-lemre gyakorolt hatását.

A jövôben a bankok a kamatlábak fokozatos csökkené-se és a verseny élesedése miatti alacsonyabb kamat-eredmény negatív jövedelmi hatásait várhatóan csak amûködési költségek jelentôs lefaragásával fogják tudnikompenzálni. A bankrendszer magas jövedelemtermelôképessége hosszú távon tehát csak további, nagymérté-kû hatékonyságjavulással garantálható.

20 Devizahitelezés kockázati elemzését lásd az Aktuális témák fejezetben.



III.

III. 2. 1. A NEM PÉNZÜGYI VÁLLALATOK PÉNZÜGYI POZÍCIÓJA

A külsô kereslet bôvülését a nem pénzügyi vállalatokfelhalmozásának nagyarányú emelkedése kísérte 2004elsô félévében. A vállalatok végsô felhalmozásánakGDP-hez viszonyított aránya az idei év második ne-gyedévének végére elérte a 17 százalékot, ami közel 4százalékpontos növekedést jelent a tavalyi év másodiknegyedévéhez viszonyítva. A magas beruházási aktivi-tás és készletnövekedés miatt tovább emelkedett aszektor finanszírozási szükséglete. A nem pénzügyi vál-lalatok nettó finanszírozási igénye a GDP arányábanmár 6 százalékra rúgott 2004 második negyedévében,míg a tavalyi év hasonló idôszakában ez az arány csu-pán 3 százalék volt.

A nem pénzügyi vállalatok pénzügyi kötelezettsége 13százalékkal emelkedett 2004 második negyedévébenaz elôzô év azonos idôszakához viszonyítva. A vállala-tok az addicionális finanszírozási forrásokat nagyrésztsaját tôke és hitel formájában vonták be. Az elsô félév-ben a javuló külsô konjunktúra és hazánk májusi EU-tagsága miatt a külföldi részvény és tulajdonosi hitel for-

májú mûködô tôke beáramlása tovább gyorsult, míg abelföldi és külföldi bankoktól felvett hitelek állományá-nak bôvülési üteme bár lassult, továbbra is magas dina-mikát mutatott. Ennek megfelelôen a nem pénzügyi vál-lalatok tôkeáttételének nagysága, az idegen forrásoknaka saját tôkéhez viszonyított aránya 2004 júniusában 88százalékot tett ki, ami az elmúlt másfél évhez viszonyít-va nagyjából változatlan szintnek tekinthetô.

A hitelek elsô félévi növekedése mögött fôként a külföl-di és a belföldi hosszú futamidejû devizahitelek felfutá-sa állt. Ennek megfelelôen az idei év elsô félévében anem pénzügyi vállalatok hitelportfólióján belül a deviza-hitelek részaránya fokozatosan emelkedett. A külsôkonjunktúra miatt a hazai multinacionális nagyvállalatokerôs exportaktivitásával és hosszabb távon a magyargazdaságnak az európai gazdaságba történô fokozatosintegrálódásával összhangban a devizaarány kismérté-kû, lassú eltolódása természetesnek mondható.

A hazai vállalati szektor gyors fellendülése a nettó pénz-ügyi pozíció másik ágát, a pénzügyi eszközöz alakulásátis erôsen befolyásolta. A pénzügyi eszközök közel 11

III. 2. A NEM PÉNZÜGYI VÁLLALATOK KOCKÁZATAI

III-3. ábra

0

10

20

30

40

50

1996

. már

c.

1996

. sze

pt.

1997

. már

c.

1997

. sze

pt.

1998

. már

c.

1998

. sze

pt.

1999

. már

c.

1999

. sze

pt.

2000

. már

c.

2000

. sze

pt.

2001

. már

c.

2001

. sze

pt.

2002

. már

c.

2002

. sze

pt.

2003

. már

c.

2003

. sze

pt.

2004

. már

c.

Belföldi forinthitel Belföldi devizahitelKülföldi devizahitel Külföldi tulajdonosi hitel

%

A nem pénzügyi vállalatoknak a bankokkal ésegyéb intézményekkel szembeni hitelei (a GDP arányában)

III-4. ábra

30

40

50

60

70

80

90

100

1996

. már

c.

1996

. sze

pt.

1997

. már

c.

1997

. sze

pt.

1998

. már

c.

1998

. sze

pt.

1999

. már

c.

1999

. sze

pt.

2000

. már

c.

2000

. sze

pt.

2001

. már

c.

2001

. sze

pt.

2002

. már

c.

2002

. sze

pt.

2003

. már

c.

2003

. sze

pt.

2004

. már

c.

Deviza hitelek/Teljes hitelállomány Export/GDP

%

A devizahitelek aránya és az ország nyitottságaközötti kapcsolat

Megjegyzés: 1) Export- és GDP-alapadatok 2000. évi változatlan áron.2) Hitelek 2000. évi változatlan árfolyam mellett.



III.

százalékkal bôvültek a vizsgált periódusban. A teljesportfólión belül emelkedtek a szállítói hitelek, csökkentviszont a likvid eszközök részaránya.

Végül elmondható, hogy a nem pénzügyi vállalatok nö-vekvô felhalmozása és ezzel párhuzamosan emelkedônettó finanszírozási igénye arra enged következtetni,hogy a vállalati szektor jövedelmi helyzete továbbra isstabilnak tekinthetô. A feldolgozóipari jövedelmezôségnövekedését sejteti, hogy a termelékenység gyors javu-lása túlkompenzálta az ágazat fajlagos munkaerôköltsé-gének felfutását. Ezzel párhuzamban a szolgáltatói szek-tor jövedelmezôsége valószínûleg nem változott, illetvekissé romlott. Az áfaemelés miatti nagyobb eladási árak-kal szemben a belsô kereslet gyengülése és a szektortjellemzô termelékenységnövekedéssel megegyezô üte-mû bértömeg-kiáramlás meggátolta a szolgáltatói iparágprofitrátájának növekedését.

A nem pénzügyi vállalatok jövôbeli kilátásait illetôen el-mondható, hogy a mûködési költségek emelkedésénekés a termelékenység lassú javulásának ellentétes jöve-delmi hatásainak eredôjeként a feldolgozóipar esetén amagas jövedelmezôségi szint fennmaradását valószínû-sítjük. Bár a szolgáltatóipar a belföldi kereslethez gyor-san alkalmazkodva a munkaerô leépítésével vélhetôencsökkenti a bérköltségeket, a gyenge termelékenység-növekedés miatt a jövedelmezôség valószínûleg ala-csony szinten marad.

III. 2. 2. KERESKEDELMI CÉLÚ INGATLANOK21

A pénzügyi rendszer kockázati kitettségének vizsgálata-kor kiemelt fontosságú az üzleti ingatlanpiac vizsgálata.A kereskedelmi célú ingatlanok piacán tevékenykedôvállalatok magas tôkeáttétellel rendelkeznek, így a piaciegyensúlytalanság kialakulása, potenciális árcsökkenésjelentôs kockázati faktor lehet.

A kereskedelmi ingatlanok piacát a dekonjunktúrábólvaló lassú kilábalás jellemezte 2004 elsô félévében. Araktárak és logisztikai központok piacát erôsödô aktivi-tás jellemezte, az irodapiacon a trendforduló viszontmég várat magára. Az üzlethelységek piaca egyenlôrestabilnak tekinthetô, de a kilátások negatív folyamatokatjeleznek ebben a szegmensben.

A logisztikai piacot erôsödô konjunktúra jellemezte azidei elsô félévben. A tavalyi évben lejátszódó áresés ésa külsô kereslet élénkülése miatt számos nagyvállalat vá-sárolt, illetve bérelt új épületet. Ennek megfelelôen a lo-gisztikai piacon az üresedési ráta meglehetôsen ala-csony volt az irodapiacihoz képest, mindössze 8 száza-lékos 2004 elsô félévében. Új tendenciának tekinthetô,hogy a májusi EU-csatlakozást követôen számos logisz-

tikai szolgáltató azért települ Magyarországra, hogykönnyebben elérje Kelet-Európa egyes országait. A gaz-daság várható felfutásával és az infrastrukturális fejlesz-tésekkel összhangban a piac további élénkülésére szá-míthatunk.

Bár az irodapiacon rekordmennyiségû épület talált bér-lôre 2004 elsô félévében, továbbra is jelentôsnek tekint-hetô a túlkínálat. Budapesten a bérbe adott területeknagysága közel 96 ezer négyzetméterre rúgott, míg azúj építések 28 ezer négyzetmétert tettek ki. Ennek kö-vetkeztében a kihasználatlansági ráta 20 százalékról 18százalékra mérséklôdött. A tartós és csak kismértékbenenyhülô túlkínálat miatt az irodapiaci bérleti árak nemváltoztak az idei év elsô félévében. A legmagasabb mi-nôségû („A” kategória) irodák bérleti díja 13-16 euró,míg az alacsonyabb minôségû („B” kategória) bérleti dí-ja 10-12 euró között mozgott.

A kis- és középvállalatok növekvô keresletét jól jelzi,hogy a bérbe adott irodák mérete egyre kisebb. Ezt a pi-acot ugyancsak erôsíti, hogy a költségvetési szervek ésa háttértevékenységet végzô intézmények az állami ta-karékosság keretében ugyancsak egyre kisebb irodákatbérelnek. Emellett azonban meg kell említeni, hogy las-sú ütemben, de nôtt a nagyobb alapterületû irodák irán-ti kereslet is, mivel néhány nagyvállalat áttelepítetteegyes részlegeit Budapestre.

Az ingatlanfejlesztôk optimizmusát jól jelzi, hogy mígidén összesen 60-80 ezer négyzetméternyi új irodát ter-veznek építeni, jövôre ez a szám megduplázódhat.Ezen mérsékelt optimizmus ellen hathat viszont az,hogy idén még az építkezés megkezdése elôtt komolyelôbérleti szerzôdés megkötésére csak nagyon kevésesetben került sor, miközben a bankok a projekthitel fo-lyósításánál 40 százalék körüli elôbérleti arányt várnakel az ügyfelek esetén. Ezzel párhuzamban az irodapiaciforgalom nagyságából és a szerzôdési feltételekbôl arralehet következtetni, hogy az épületértékesítés is gyen-gélkedik. Ennek megfelelôen azt állíthatjuk, hogy bármérséklôdött az irodapiaci túlkínálat, trendfordulórólmég korai beszélni.

Az üzlethelyiségek esetében a fogyasztás fokozatos las-sulása és az elôzô éveket jellemzô tömeges bevásárló-központ-építés eredményeképpen az idei év elsô felé-ben fokozatosan a kínálati oldal vált meghatározóvá. Bu-dapest az üzletházépítések tekintetében telítôdött, így anagy áruházláncok vidék felé terjeszkedtek. Ezzel együttazonban ezen a piacon még nem beszélhetünk jelentôstúlkínálatról. A gyengébb fizetôképes kereslet felé valóeltolódás és a várhatóan növekvô lakossági megtakarítá-si ráta azonban már a piac jövôbeli dekonjunktúráját va-lószínûsíti.

21 Az alfejezet megírásánál jelentôsen támaszkodtunk az alábbi forrásokra: Hungary, GKI-Wallis Ingatlan Rt.: Az ingatlanpiaci konjunktúra alakulása(2004. I. és II. negyedév), Ingatlan és Befektetés: Irodapiaci trendforduló (2004/17.)



III.

III. 2. 3. BELFÖLDI BANKOK VÁLLALATIHITELKOCKÁZATA

A nem pénzügyi vállalatok belföldi hitelfinanszírozásá-nak dinamikája fokozatosan lassult 2004 elsô hat hó-napjában. Míg 2003 végén a hitelállomány növekedésiüteme meghaladta a 23 százalékot, addig az idei év el-sô felében a bôvülés mértéke 15 százalékra csökkent. Avállalati, elsôsorban feldolgozóipari felhasználás magasnövekedési üteme ellenére a belföldi bankhitelek irántiúj kereslet visszaesését részben strukturális, részben pe-dig piaci tényezôk magyarázták. Míg egy konjunktúra-ciklusban a feldolgozóipari cégek legtöbbször külföld-rôl, addig a belsô kereslettôl függô szolgáltatói szektorvállalatai belföldrôl vonnak be forrásokat. Ez fôként an-nak köszönhetô, hogy míg a feldolgozóiparon belül akülföldi tulajdonú nagyvállalatok, addig a szolgáltatóiszektorban, fôként a kereskedelemi ágazatokban a ha-zai tulajdonú kis- és középvállalatok dominálnak. A vizs-gált periódusban a feldolgozóipar külsô konjunktúráravaló gyors reakciója miatt a multinacionális vállalatoknagyrészt tulajdonosi hitel és részvény formájúmûködôtôke bevonásával és kisebbrészt belföldi devi-zahitellel elégítették ki finanszírozási szükségleteiket. Alakosság fogyasztásának lassulása miatt a szolgáltatóiszektoron belül a túlkínálatnak köszönhetôen jelentô-sen növekedett a kereskedelmi készletek állománya azelsô félévben. Ennek megfelelôen a belsô keresletre ér-zékeny szolgáltatói szektorok forrásszükséglete lecsök-kent, illetve hitelkeresletének dinamikája mérséklôdött.Végül az üzletház- és irodapiaci túlkínálat miatt a keres-kedelmi ingatlanfejlesztésekre folyósított projekthiteleknövekedési üteme is jelentôsen visszaesett, ami ugyan-csak hozzájárult a vállalati hiteldinamika lassulásához.

A rövid lejáratú, fôként forgóeszköz célú vállalati hitelfel-vétel állománya stagnált (–0,4 százalék), a hosszú lejára-tú, fôként beruházási célú hitelfelvétel viszont a gazda-ság növekedési ütemét felülmúlva emelkedett (28,7 szá-zalék) az idei év elsô felében. Fontos megemlíteni azon-ban, hogy mind a rövid és mind a hosszú lejáratú hitelekesetén a növekedés dinamikája jelentôsen lassult.

A vállalati hitelek denominációs összetétele nagymér-tékben a tranzakciós és kisebb mértékben az árfolyam-hatás miatt megváltozott a vizsgált periódusban. A vál-lalati forinthitelek 7,4 százalékkal, míg a devizahitelek24,4 százalékkal emelkedtek, így a konjunktúraciklussalösszhangban folytatódott a teljes hitelállományon belüla devizahitelek részesedésének emelkedése. 2004 júni-usának végén a vállalati forinthitelek a teljes belföldivállalati hitelállomány 57 százalékát, míg a devizahite-lek 43 százalékát tették ki. A hitelintézeti vezetôk köré-ben végzett rendszeres felmérés alapján valószínûsít-

jük, hogy a nagyvállalatok mellett kismértékben, denôtt a kis- és középvállalati szektor devizahitel-keresle-te is. Ugyancsak új tendenciaként említhetô, hogy a fo-rint- és devizakamatok közötti pozitív rés és az erôsö-dô devizahitel-kínálati nyomás miatt a vállalati devizahi-telezésen belül az euróhitelek mellett egyre nagyobbbôvülés figyelhetô meg a svájci frank (CHF) alapú hite-lek állományában. Ez arra utalhat, hogy egyre több vál-lalat rendelkezik nyitott nettó devizapozícióval.22 Míg asvájci frank alapú hitelek részaránya a devizahitelekenbelül 3-ról 5 százalékra emelkedett 2003-ban, addig azidei év elsô félévének végére megközelítette a 10 szá-zalékot, illetve a harmadik negyedév végére elérte a 12százalékot.

A devizahitelek növekedéséhez a hiteltranzakció 31, azárfolyamhatás –6, a keresztárfolyam-hatás pedig –0,6százalékponttal járult hozzá. Mivel konjunkturális okok-ból a hosszú futamidejû devizahitelek növekedési üte-me (27,5 százalék) meghaladta a rövid devizahitelekbôvülését (18,8 százalék), ezért a devizahitelek átlagoslejárata újra emelkedett.

A méretkategória szerint elemezve eltérô tendenciák fi-gyelhetôk meg a hitelkereslet alakulásában. Mivel anagyvállalatok döntôen külföldrôl finanszírozták mûkö-désüket az elmúlt félévben, addig a kis- és középvállala-ti (kkv) szektor hitelkereslete tovább erôsödött a belföl-di bankhitelek iránt. Az elsô félévben a nagyvállalatokbelföldi banki hitelállománya 11,7 százalékkal bôvült,míg a kkv-hitelállomány 17,4 százalékkal növekedett.Ennek eredményeképpen a hazai bankok teljes vállalatihitelportfólióján belül a nagyvállalati rész 57-rôl 55,4százalékra csökkent, miközben a kkv-rész 43-ról 44,6százalékra növekedett.

III-5. ábra

0

2010

40

60

8090

2000

. jan

.

2000

. máj

.

2000

. sze

pt.

2001

. jan

.

2001

. máj

.

2001

. sze

pt.

2002

. jan

.

2002

. máj

.

2002

. sze

pt.

2003

. jan

.

2003

. máj

.

2003

. sze

pt.

2004

. jan

.

2004

. máj

.

EUR USD CHF Egyéb

%

30

50

70

A nem pénzügyi vállalatok belföldi devizahiteleinek denominációs összetétele

22 Ezt azért valószínûsíthetjük, mivel az export és import devizaszerkezete, valamint a belföldi devizahitelek denominációs megoszlása a svájci frankot il-letôen jelentôsebb eltérést mutat. 2003. év végi adatok alapján az exporton belül az euró 85, a dollár 10,3, a svájci frank pedig csupán 0,3 százalékottett ki. A megfelelô arányok az import esetén: 72,3, 17,7 és 1 százalék.



III.

A kkv-szektor hitállományának gyors növekedéséhezugyancsak hozzájárult a bankok hitelkínálatának erôsö-dése. A Hitelezési felmérés alapján elmondható, hogy ahitelkínálat, illetve a hitelezési hajlandóság erôsödését akis- és középvállalatokért folytatott egyre élesebb ver-seny vezérli. Ezzel együtt azonban a nagyvállalati piacotjellemzô verseny foka továbbra is nagyon magas. Ez kétfô okra vezethetô vissza. Egyrészrôl a bankok az ala-csony kamatmarzsok ellenére azért versenyzenek anagyvállalati ügyfelekért, mert hosszú távon a pénzügyiszolgáltatásokhoz kacsolódó járulékos költségekkel, dí-jakkal profitot tudnak realizálni. Emellett a bankok általfolyatott egyre erôsebb versenyben a nagyvállalatokkalegyütt lehetôség nyílik a cég holdudvarába tartozó ki-sebb vállalatok ügyfélként való megszerzésére is. Ezutóbbi esetben tehát a bank a kis- és középvállalatokértnem direkt, hanem a nagyvállalatokon keresztül indirektmódon versenyez. Itt azonban meg kell említeni, hogyez utóbbi versenystratégia a pénzügyi stabilitásra többellentétes hatást gyakorolhat. Egyrészrôl nagyvállalatiügyfelekhez kapcsolható kis és középvállalatok hitelezé-se koncentrációs kockázat növekedését okozhatja, illet-ve csökkentheti a diverzifikációs hatást. Egy nagyvállalatcsôdje esetén például az egész csoport fizetésképtelen-né válhat. Másrészrôl a kkv-szektor ilyen formán történôfinanszírozása mérsékelheti a hitelezéskor felmerülôaszimmetrikus információ nagyságát.

2004 elsô félévében megállt, majd jelentôsen gyengülta projekthitelezés lendülete. Júniusban a projekthitelekállománya 8 százalékos növekedést mutatott az elôzôév azonos idôszakához viszonyítva, a tavaly év végi 31százalékos dinamikát követôen. A külföldi devizábandenominált projekthitelek állománya a teljes hitelek állo-mányához képest 73 százalékra rúgott. Figyelembe vé-ve a kereskedelmi ingatlanpiac állapotát, kedvezô fejle-mények tekinthetô, hogy az irodaház-, üzletház- és szál-

lodaépítésre felvett hitelek állománya közel 13 százalék-kal csökkent a vizsgált periódusban. Ez fôként a gyen-gülô hitelkeresletnek és a visszafogott hitelkínálatnak, il-letve a hitelezési standardok szigorításának köszönhetô.Emellett azonban kedvezôtlen fejleménynek értékeljük,hogy néhány rendszerszinten releváns nagybanknál aprojekthitelezés tovább erôsödött, így a koncentrációskockázat tovább emelkedett. A lakóparképítéseket fi-nanszírozó projekthitelek növekedése ugyancsak las-sult, de a 23 százalékos bôvülési ütem még mindig ma-gasnak tekinthetô. Ez arra enged következtetni, hogy aberuházók – a külföldi vásárlók megjelenése, a háztartá-sok lakásvásárlás célú hitelkeresletének várakozásoknálkisebb lassulása és a bankok erôsödô hitelkínálata miatt– mérsékelten optimisták a lakáspiac állapotát illetôen.Az ingatlanfejlesztéseket finanszírozó projekthitelekösszességében 2 százalékkal csökkentek a vizsgált idô-szakban.

Az egyéb projekthiteleken belül az energiaszektor fej-lesztésére folyósított hitelek állománya 10 százalékkal, atelekommunikációs fejlesztéseket finanszírozó hitelekállománya pedig közel 20 százalékkal csökkent. A költ-ségvetési és önkormányzati megrendeléseknek köszön-hetôen a projekthitelezésen belül egyedül az infrastruk-turális fejlesztésekre folyósított hitelek növekedési üte-me gyorsult. Közlekedési és szállítási projekthitelektöbb mint 20 százalékkal, míg a közmûfejlesztést finan-szírozó hitelek állománya 17 százalékkal emelkedett.

A nem pénzügyi vállalatok hiteleinek ágazati megbontá-sát elemezve elmondható, hogy az állomány növekedé-si üteme az építôipar és a turisztika kivételével mindeniparágban mérséklôdött. A feldolgozóiparban a növeke-dés üteme a tavaly év végi 20 százalékról az idei év fél-évének végére 8 százalékra csökkent. A dinamika tekin-tetében a legnagyobb visszaesés a könnyûiparban je-lentkezett, sôt a gépiparban az állomány csökkenésevolt megfigyelhetô. Az élelmiszer-ipari, a vegyipari cé-gek és a fémfeldolgozással foglalkozó vállalatoknak fo-

III-6. ábra

0500

100015002000250030003500400045005000

1999

. dec

.

2000

. jún

.

2000

. dec

.

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

0

1020

3040

5060

7080

90

Nagyvállalatok KözépvállalatokKisvállalatok Mikrovállalatok

Nagyméretû vállalati hitelek részaránya (jobb skála) Kkv-hitelek részaránya (jobb skála)

Milliárd Ft %

A nem pénzügyi vállalati hitelek méretkategóriánként

III-7. ábra

0

100

200

300

400

500

600

2001. dec. 2002. jún. 2002. dec. 2003. jún. 2003. dec. 2004. jún.

Irodaház-, kereskedelmiközpont- és szállodaépítésLakópark, több lakás építéseEgyéb ingatlanfejlesztés

Milliárd Ft

Projekthitelek alakulása



III.

lyósított hitelek a dinamika mérséklôdése ellenére mégmindig magas növekedési ütemet mutattak. A szolgálta-tóipar finanszírozásának lendületében még erôsebb las-sulás volt tapasztalható. A bôvülés üteme 23 százalék-ról 3 százalékra csökkent. A szolgáltatásokon belül alegnagyobb részt kitevô kereskedelmi ágazatok hitelei-nek növekedési üteme pedig 18 százalékról 6 százalék-ra mérséklôdött. Az infrastrukturális fejlesztések miattaz építôipari hitelek, míg a turisztikai fejlesztések, beru-házások miatt a vendéglátással foglalkozó cégek hiteleiemelkedtek jelentôsen. Koncentráció tekintetében mégmindig a bányászat, az építôipar, az energiaszektor és aturisztika jelent kockázatot. Figyelembe véve azonban afelsorolt szektorok hiteleinek teljes portfólióban valóalacsony részesedését, a pénzügyi közvetítôrendszerszámára ezek a szektorok nem hordoznak jelentôsebbendogén kockázatot. Továbbra is a portfólióban legna-gyobb súlyt képviselô feldolgozóipar, kereskedelem ésbár alacsonyabb részarányt képviselô, de közepesenkoncentrált pénzügyi tevékenység, valamint gazdaságiszolgáltatás hitelezése jelenti a legnagyobb mértékû en-dogén jellegû kockázatot.

A tavaly év végi nagymértékû jegybanki alapkamat-eme-lés, majd az idei év elsô félévében lejátszódó fokozatoskamatcsökkentés miatt a bankok a meghirdetett ügyfél-kamataikat többször kiigazították. A nem pénzügyi vál-lalatok hitelkamatainak a jegybanki kamatokhoz való al-kalmazkodása nagymértékben és gyorsan lejátszódott.A hitelkamatfelár azonban stabil emelkedést mutatott avizsgált periódusban. Figyelembe véve, hogy a vállalatihitelpiacon a verseny intenzitása nem csökkent és aköltségarányok nem emelkedtek, arra lehet következtet-ni, hogy a bankok a növekvô kockázatokat árazták be akamatfelárba. Ennek eredményeképpen a kamatfelár az

év eleji 1 százalékpontos szintrôl 2 százalékpontosszintre ugrott júniusra, ami historikus összehasonlítás-ban kiugró értéknek számít, nemzetközi összehasonlí-tásban pedig megközelíti az euróövezet bankjainak át-lagos kamatfelárát. A kockázati felár növekedését pozi-tív folyamatnak tekintjük, hiszen az elmúlt években,2002-ben a feldolgozóipar, 2003-ban pedig a mezôgaz-daság és az építôipar romló jövedelmezôsége miatt nö-vekedett a vállalati szektor csôdrátája. Emellett a kkv-szektor hitelezésének felfutása ugyancsak a növekvôkockázatok magasabb kamatfelárban való érvényesíté-sét indokolhatta.

Az idén bevezetett új kamatstatisztikának köszönhetôena kis és nagy összegû hitelek kamatfelárai is kiszámítha-tóvá váltak. Feltételezhetjük, hogy a bankok nagy össze-gû hiteleket javarészt a nagyvállalatoknak, fôleg beruhá-zási célra, míg a kis összegû hiteleket a kis- és középvál-lalatoknak, valamint a nagyvállatoknak, fôleg forgó-eszközvásárlási céllal folyósítottak. Bár mind a kis, minda nagy összegû hitelek kamatfelára emelkedett a vizsgáltperiódusban, ez utóbbi esetben a növekedés csak mér-sékelt volt. Ez arra enged következtetni, hogy az élesedôverseny által kiváltott nagyobb kockázatvállalás miatt je-lentôsen emelkedett a kkv-hitelek kamatfelára. A Hitele-zési felmérés ugyancsak alátámasztotta ezt a hipotézi-sünket. Emellett azonban úgy véljük, hogy a magasabbkamatfelárat nemcsak a bankok nagyobb kockázatérvé-nyesítési hajlandósága, hanem egyfajta kereszthelyettesí-tés is magyarázhatta. Valószínûsíthetô, hogy a bankok acsökkenô forrásoldali kamatmarzsokat a nagyvállalati pi-acot jellemzô erôs verseny miatt részben a kkv-k hitelka-matfelárának növelésével kompenzálták.

Valószínûsíthetô, hogy a nagyvállalatok fôleg külföld fe-lé, illetve belföld felé devizában, a kkv-szektor pedig

III-8. ábra

—40

—20

0

20

40

60

80

100

1997

. már

c.19

97. j

úl.

1997

. nov

.19

98. m

árc.

1998

. júl

.19

98. n

ov.

1999

. már

c.19

99. j

úl.

1999

. nov

.20

00. m

árc.

2000

. júl

.20

00. n

ov.

2001

. már

c.20

01. j

úl.

2001

. nov

.20

02. m

árc.

2002

. júl

.20

02. n

ov.

2003

. már

c.20

03. j

úl.

2003

. nov

.20

04. m

árc.

Feldolgozóipar ÉpítõiparKereskedelem, javításSzálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

%

Nem pénzügyi vállalati hitelek éves növekedésiütemének gazdasági ágazatonkénti alakulása

III-9. ábra

0

10

20

30

40

50

60

70

1995

. dec

.

1996

. jún

.

1996

. dec

.

1997

. jún

.

1997

. dec

.

1998

. jún

.

1998

. dec

.

1999

. jún

.

1999

. dec

.

2000

. jún

.

2000

. dec

.

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

Feldolgozóipar Kereskedelem, javítás

%

A feldolgozóipar és a kereskedelem belföldi devizahiteleinek aránya a szektorok teljes hitelállományához viszonyítva



III.

nagyrészt csak belföld felé, elsôsorban forintban adóso-dik el. Ezt a hipotézisünket támasztja alá a III-9. ábra.Ezen jól látszik, hogy a fôleg nagyvállalatokhoz köthetôfeldolgozóipari hitelek nagy része devizában, a kis- ésközépvállalatokhoz köthetô kereskedelmi hitelek nagyrésze pedig forintban denominált. A tavalyi évhez ké-pest megemelkedett forintkamatok, illetve kamatfelár el-lenére azonban a kkv-hitelezés dinamikája nem lassultaz idei év elsô félévében. A Hitelezési felmérés alapjánez egyrészt annak köszönhetô, hogy a kkv-szektornakfolyósított forinthitelek mellett a devizahitelek is emel-kedtek. Emellett a külsô keresletre érzékeny szolgáltatóiszektorok és a nagyvállalat beszállítói köréhez tartozókis- és középvállalatok hitelkereslete erôsödött. Továb-bá, az élesedô verseny miatt a bankok hajlandósága je-lentôsen növekedett a kkv-hitelek esetén az elmúlt fél-évben. A kisvállalati hitelezés erôs dinamizmusát vi-szont strukturális tényezôk is magyarázhatják. A szektorrelatíve alacsony kamatrugalmasságát jelzi, hogy tôke-szegény cégeknek a hitel felvételénél elsôdleges a for-ráshoz jutás, a finanszírozás megszerzése és csak má-sodlagos a kamatszint, illetve az adósságteher tényezô-je. Ugyancsak fontos tendenciaként említhetô, hogyszámos kis- és középvállalat a szállítói hiteleit jobb kon-díciókkal rendelkezô bankhitelekre váltja fel. Amikrovállalatok esetén pedig a hitelek mögött túlnyo-mórészt állami támogatás, garanciavállalás áll, így a for-rásbevonás kamatterhe sokszor alacsonyabb a piaci hi-

tellel összehasonlítva. A nagyobb verseny által kiváltottmagasabb kockázatvállalást stabilitási veszélyforrásnaktekintjük. Az élesedô versennyel összefüggô nagyobbkockázatokat a bankok valószínûleg egyre kevésbélesznek képesek beárazni a kamatfelárakba.

III-10. ábra

0,0

0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

1998

. jan

.19

98. m

áj.

1998

. sze

pt.

1999

. jan

.19

99. m

áj.

1999

. sze

pt.

2000

. jan

.20

00. m

áj.

2000

. sze

pt.

2001

. jan

.20

01. m

áj.

2001

. sze

pt.

2002

. jan

.20

02. m

áj.

2002

. sze

pt.

2003

. jan

.20

03. m

áj.

2003

. sze

pt.

2004

. jan

.20

04. m

áj.

2004

. sze

pt.

Rövid futamidejû vállalati hitel és 3 hónapos BUBOR-kamat közötti résHodrick—Prescott filter (100)

Százalékpont

Nem pénzügyi vállalatok kamatfelárának alakulása



III.

III. 3. 1. JÖVEDELMI HELYZET, FOGYASZTÁS, FELHALMOZÁS, PÉNZÜGYI MEGTAKARÍTÁS

2004 elsô félévében egyaránt nôtt a háztartások fo-gyasztási kiadása, beruházási aktivitása, illetve a tovább-ra is növekvô hitelfelvétel mellett nagymértékben javulta nettó pénzügyi pozíciójuk. Az elôbbi folyamatot, azalacsony ütemû reálbér-emelkedés miatt, valószínûlegelsôsorban az erôs növekedést mutató egyéb jövedel-mek (kamatjövedelem, osztalék, árfolyamnyereség,egyéni vállalkozók jövedelme) magyarázzák. 23

A lakosság a keletkezô többletjövedelemének nagy ré-szét fogyasztásra fordította, a magas fogyasztási hajlan-dóság csak kismértékben csökkenhetett.24 A KSH 2004-es elsô féléves adatai alapján a fogyasztás növekedésemár nem olyan élénk, mint az elôzô évben, de még ígyis dinamikusnak tekinthetô. Rövid távon a lakosság való-színûleg továbbra is élni fog az enyhülô likviditási korlá-tok adta lehetôségekkel.

2003-ban és 2004 elsô három negyedévében kiadottépítési engedélyek alapján a háztartások beruházási ak-tivitása az idén erôs marad, a gyengülés jelei valószínû-leg csak jövôre jelennek meg.

A lakástámogatási rendszer szigorítása, valamint a magashozamok miatt a háztartások 2003 második féléves net-tó finanszírozási szükséglete finanszírozási képességé vál-tozott át 2004 elsô félévében. Az eladósodási ütemükcsökkent, de a devizaalapú lakás-, illetve a fogyasztási hi-telezés miatt továbbra is dinamikusnak tekinthetô, ennekellenére a háztartások jelentôsen növelni tudták pénzügyimegtakarításaikat. A magas forinthozamok két, egymás-sal ellentétes hatást gyakoroltak a nettó pénzügyi pozí-cióra. Jótékony hatással voltak a megtakarításokra, elsô-sorban a forintbetétek és kincstárjegyek, illetve a pénztá-ri vagyon állománya növekedett, ugyanakkor a kockáza-tosabb devizahitelezés elterjedéséhez is hozzájárultak.

III. 3. 2 TELJES ELADÓSODOTTSÁG

2004 elsô félévében az eladósodás növekedési üteme –a lakás- és autóhitelezés dinamikájának visszaesése mi-att – jelentôsen mérséklôdött, de még így is 14,5 száza-lékot mutatott. A hitelintézetek jelzáloggal fedezett, va-lamint fogyasztási, illetve a nem hitelintézetek döntôenfogyasztási célú hiteleinek növekedési üteme közel ke-

III-11. ábra

—202468

101214

1998

. jún

.

1998

. dec

.

1999

. jún

.

1999

. dec

.

2000

. jún

.

2000

. dec

.

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

%

A háztartások nettó finanszírozási képessége/igénye a rendelkezésre álló jövedelem százalékában(Folyó áron, szezonálisan igazítva)

III. 3. HÁZTARTÁSOK

23 Lásd Jelentés az infláció alakulásáról, 2004. november.24 Az egyéb és a munkavállalói jövedelmekbôl levonva a nettó fizetett transzfereket kapjuk meg a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét. A fogyasz-tási hajlandóságot (rátát) a rendelkezésre álló jövedelem arányában fejezzük ki.

Megjegyzés: 2003-tól a rendelkezésre álló jövedelem MNB-becslés.

III-12. ábra

0500

1000150020002500300035004000

2000

. jún

.

2000

. dec

.

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.Milliárd Ft

Nem hitelintézeti hitelekHitelintézetek fogyasztási hiteleiHitelintézetek ingatlannal fedezett hitelei

Háztartási adósságállomány alakulása

Megjegyzés: A nem hitelintézeti hiteleket a pénzügyi vállalkozások ál-tal nyújtott hitelek dominálják, az elmúlt két évben részesedésük meg-haladta a 80 százalékot.



III.

rült egymáshoz (14 százalék, 13 százalék, illetve 16 szá-zalék). 2004 júniusában a pénzügyi vállalkozások fo-gyasztásihitel-állománya az utóbbi évek magasabb nö-vekedési ütemének köszönhetôen utolérte a kereske-delmi bankok 680 milliárd forintos állományát.

A GfK felmérése alapján 2004-ben Magyarországonmegközelítôleg 1,5 millió ember rendelkezik valamilyenhiteltermékkel. 2004-ben az eladósodás elsôsorban amagasabb jövedelmû, jobb vagyoni helyzetû személyekkörében növekedett, mely kockázati szempontból ked-vezô. A fenti elmozdulást valószínûleg keresleti és kíná-lati okok egyaránt magyarázzák. A lakosság egészénekjövedelme alacsonyabb ütemben növekedett, mint ta-valy, jövedelemvárakozásai romlottak. A reáljövedelemközel változatlanságát érezték a bérbôl és fizetésbôlélôk. Míg a magasabb társadalmi státusúak – akik jelen-tôsebb egyéb jövedelemmel rendelkeznek – jövedelmetovábbra is dinamikusan növekedett. Ebben az esetbenváltozatlan hitelkínálati feltételek mellett is, az alacso-nyabb jövedelmûek csak kis része válik hitelképessé,ezért a már korábban is hitelképeseknél történik a folyó-sítások zöme. A növekvô – elsôsorban a bankok pénz-ügyi vállalkozásainál keletkezô – nem teljesítô háztartá-sihitel-állományok hatására pedig a hitelintézetek való-színûleg bizonyos átcsoportosítást hajtanak végre a ma-gasabb státusok irányába. Ennek következtében 2004-ben erôsebbnek látszik az eladósodás gyakorisága és ajövedelem, illetve vagyoni helyzet közötti kapcsolat. Apiaci verseny miatt ezt azonban nem tekintjük trendsze-rûnek, a háztartási pénzügyi közvetítés további mélyülé-sét várjuk.

2004 júniusában a teljes háztartásiadósság-állománynakmár több mint 20 százaléka devizaalapú volt. 2004-benjelentôs változás történt a bankok hitelezési politikájá-ban, legtöbbjük megjelent széles ügyfélkörnek szóló de-vizaalapú termékkel. A megelôzô években a bankok de-vizaalapú hitelezést döntôen a pénzügyi vállalkozásai-kon keresztül, a gépjármûhitelek esetében folytattak.Bankrendszeri szinten a devizaalapú hitelezés marginá-lis volt. Az állományok döntôen egy-két banktól szár-maztak. Az év elején a bankok gyors termékfejlesztésbekezdtek, ennek eredményeképpen 2004 második ésharmadik negyedévében már azok a kereskedelmi ban-kok is, amelyek korábban egyáltalán nem rendelkeztekdevizaalapú termékkel, több ilyen instrumentummal je-lentek meg a piacon. A bankok ezeket a szolgáltatáso-kat – a korábbiakkal ellentétben – már tömegtermék-ként nyújtják. Ennek következtében a devizahitelek ré-szesedése a bankrendszer háztartásihitel-állományánbelül a 2003. év végi érték duplájára, 11 százalékraemelkedett a harmadik negyedévben. Ezen belül a sváj-ci frank alapú hitelek részesedése 11 százalékról 58 szá-zalékra növekedett. A változások az alábbi tényezôkrevezethetôek vissza:

• A lakástámogatási rendszer szigorítása, mely mind akínálati (jövedelmezôség csökkenése, volumennövelésikényszer), mind a keresleti (ügyfelek számára megdrá-gultak a támogatott hitelek) oldal figyelmét a devizaala-pú konstrukciók felé fordította.25

• Több bank számára anyabanki kapcsolatai és a szûkü-lô forintforrások miatt valószínûleg a devizaforrások a fo-rintnál kedvezôbbé, könnyebben hozzáférhetôvé váltak.

• Jelentôs a kamatkülönbözet a forint és az euró, illetvea svájci frank között.

• A hitelkereslet valószínûsíthetôen egyre árérzékenyeb-bé válik, döntôen a legalacsonyabb törlesztôrészletûsvájci frank hiteleket választják. A kockázati szempontmég nem annyira jelenik meg a hitelfelvevôk döntései-nél.

• A háztartási szegmensben a bankok közötti versenyegyre erôsebb, a hitelezési hajlandóság folyamatosannövekszik (lásd Hitelezési felmérés).

A fenti helyzetben a bankok volumenük és jövedelme-zôségük növelésének érdekében a devizaalapú hitele-zésben láttak további lehetôségeket. A jövôben valószí-nûleg a devizalapú termékek tovább terjednek. Ez alólcsak egy-két hitelezési szegmens (pl.: áru- és folyószám-lahitel) jelenthet kivételt, ahol a termékek sajátosságaicsak nehezen tennék lehetôvé a devizaalapú konstruk-ciók használatát.

A banki devizaalapú hitelezés további nagymértékû tér-nyerése jelentôsen növelheti a pénzügyi szektor külsôsokkokkal szembeni sebezhetôségét. A bankok pénz-ügyi stabilitási felelôssége az, hogy prudens hitelezési ésárazási magatartásukkal mérsékeljék a pénzügyi közve-títôrendszer sokkokra való érzékenységét.26 Ennek meg-felelôen a bankok számára is kiemelt fontossággal bír,hogy a devizahitelezés addicionális kockázatairól azügyfeleket alaposan tájékoztassák.

A devizaalapú hitelek térnyerése alapvetôen kétféle mó-don mérséklôdhet: rövid távon negatív tapasztalatokonkeresztül, az ügyfelek és bankok kockázati tudatosságá-nak növekedésével; illetve hosszú távon a forint–devizahozamkülönbség mérséklôdésével, a konvergencia-folyamat újbóli felerôsödésével.

Pénzügyi stabilitási szempontból az elsô eset jelent koc-kázatot, melyet egy nagyobb forintgyengülés idézhetelô. A megugró törlesztési teher ma már a lakosság vi-szonylag szélesebb körét érintené, mely növelné az álta-lános kockázati tudatosságot. A valószínûleg emelkedôhitelezési veszteségek pedig mérsékelnék a bankok de-vizahitelezési hajlandóságát. Makrogazdasági perspektí-

25 Lásd Jelentés a pénzügyi stabilitásról, 2004. június, A devizaalapú lakáshitelezés addicionális kockázatai, 93. oldal.26 Jelenleg a bankok scoring rendszere még nem tesz különbséget forint- és devizahitel között. (Lásd Czinege–Dávid–Szalay tanulmányÁt.)



III.

vából nézve, a növekvô törlesztési teher a háztarások fo-gyasztási kiadásainak csökkenéséhez vezethet. Ez utób-bi a banki veszteségek bizonyos szintje felett további kétmechanizmuson keresztül is mérséklôdhet. A banki hitel-kínálat a háztartásokkal szemben általánosan csökken-het, erôsítve a háztartások likviditási korlátját. A nem fi-zetô deviza-lakáshitelek esetleges megugrása a nagyobbszámú kényszerértékesítésen keresztül egy ingatlanpiacivisszaesést indíthat el, mely vagyonvesztéssel járna.

A magyar konvergenciafolyamat határozottan pozitívfordulata növelhetné a hazai gazdasági folyamatokbavetett bizalmat, mely a forint–deviza hozamkülönbségcsökkenését vonná maga után. A csökkenô hosszú fo-rinthozamok visszafoghatnák, fôleg a támogatott lakás-hiteleken keresztül, a devizahitelek iránti keresletet.

III. 3. 3. BANKI LAKÁSHITELEK

A lakástámogatási rendelet jelentôs szigorítása ellenére,a piaci folyamatok miatt ugyan mérséklôdött, de to-vábbra is dinamikus maradt a háztartások lakáscélú el-adósodása. 2004. szeptember végéig 21 százalékkalnôtt az állomány. A 2003. év végi nagyszámú befogadá-sok miatt a rendeletváltoztatás hatását inkább az áp-rilis–szeptember idôszak növekedési adatán lehet le-mérni, mely 12 százalékos volt. Ugyanebben az idô-szakban a fogyasztási hitelek már gyorsabban emelked-tek, így a márciusi csúcs után már csökkenésnek indulta lakáshitelek részesedése az összes háztartási hitelenbelül. A Hitelezési felmérés alapján 2003. év végi nagy-számú elôrehozott kérelem miatt a hitelkereslet 2004elsô negyedévében nagyon nagy mértékben vissza-esett. A második negyedévtôl kezdôdôen a hitelkeresletfellendült, és egyre inkább a devizahitelek felé fordult,ez a tendencia várhatóan a második félévben továbbfog erôsödni. 2004 elsô félévében a bankok számárakedvezôtlen tavalyi változások ellenére hitelezési haj-landóságuk, kínálatuk növekedett.

Az elôzô évi rendeletmódosítás és a hozamemelkedé-sek együttes hatására 2004-ben a használt lakás vásár-lására nyújtott támogatott hitelek iránti érdeklôdésdrasztikusan visszaesett. 2004 elsô kilenc hónapjábanaláírt új hitelszerzôdések összege nem érte el az elô-zô év hasonló idôszakában mért érték harmadát.Nemcsak a kérelmek darabszáma, hanem az átlagoshitelösszeg is jelentôsen lecsökkent, a 2003-as átlagos4,7 millióról 3,9 millió forintra.27 A tavaly év végi nagy-számú befogadások miatt ennek az állományokra ki-fejtett hatása csak a második-harmadik negyedévtôlkezdett érzôdni, amikor az állománynövekedés 9 szá-zalékra csökkent. Az új lakás vásárlására nyújtott tá-mogatott hitelek a várakozásoknak megfelelôen sok-kal kevésbé estek vissza, az április–szeptemberi idô-szak alatt 16 százalékos növekedést mutattak. A fo-

gyasztó számára ezek a hitelek nem sokkal drágáb-bak, viszont a devizaalapú társaiknál kevésbé kocká-zatosabbak, ezért a devizahitellel történô helyettesí-tés kisebb. A jövôben a volumenváltozást inkább a la-kosság lakásberuházási aktivitásának alakulása moz-gathatja. 2004. évi háromnegyed éves adatok alapjána kiadott építési engedélyek a 2003-as év hasonló idô-szakához képest alig 2 százalékkal növekedtek. A2003-as utolsó negyedéves csúcs nagy valószínûség-gel az idén már nem fog megismétlôdni, éves szintenakár csökkenhet is az új engedélyek száma, mely akorábbi emelkedô trend végét jelenti. Ezért a jövôbena beruházási aktivitás már valószínûleg gyengülni fog,mely maga után vonja az új lakás vásárlására nyújtotttámogatott hitelek iránti igény csökkenését. A kisebbtelepülések (községek, kisvárosok) lakásépítkezéseiidén már nemcsak részarányukban, hanem abszolútértelemben is csökkentek.

III-13. ábra

0200400600800

10001200140016001800

2000

. jún

.

2000

. dec

.

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. már

c.

2004

. jún

.

2004

. sze

pt.

Milliárd Ft

30354045505560657075

%

Lakáshitelek állománya (bal skála)Lakáshitelek aránya a háztartási hitelekhez (jobb skála)

A banki lakáshitelek állománya és a háztartásihiteleken belüli részesedése

III-14. ábra

18 000

22 000

26 000

30 000

34 000

38 000

42 000

46 000

1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

Darabszám

20

24

28

32

36

40

44

48

Összesen (bal skála) Községek aránya (jobb skála)

%

Az elsô háromnegyedévben kiadott lakásépítési engedélyek száma, illetve ebbôl a községek aránya

27 DEM Információs és Gazdaságkutató Iroda.

Forrás: KSH.



III.

2005. januártól újabb elemekkel bôvül az állami otthon-teremtési program. Az új kedvezmények (otthontere-metési kedvezmény, állami kezességvállalás) kizárólagfiataloknak szólnak, a rászorultságot a támogatott hite-lekbôl megvehetô lakás árának maximálásával kívánjákelérni. Figyelembe véve, hogy a lakáshitelek esetében atipikus potenciális hitelfelvevô28 az átlagnál magasabbjövedelmû és fiatalabb, az önerô pedig jelentôs korláto-zó tényezôt jelent számára, a fenti intézkedések vala-melyest erôsíteni fogják a hitelkeresletet.

A devizaalapú hiteleket általában használt lakások vá-sárlására fordítják. A harmadik negyedévben a lakáshite-lek állománynövekedésének már közel a felét svájcifrank alapú hitelek adták. Ennek következtében a devi-zaalapú hitelek aránya a lakáshiteleken belül a 2003. vé-gi 1,3 százalékról szeptember végére 5,4 százalékraemelkedett, ezen belül a svájci frank alapúak részesedé-se 1 százalékról 77 százalékra növekedett. Ha az általá-nosan felhasználható hitelek körét is bevonjuk az elem-zésbe, akkor az ingatlannal fedezett lakossági hitelekenbelül a devizaalapúak részaránya 2004 szeptemberéig2,5 százalékról 8,5 százalékra, ezen belül a svájci frankalapúak 3 százalékról 72 százalékra emelkedett. Rövidtávon a fenti arányok további növekedését várjuk.

A devizahitelezés elterjedésére és ennek kockázatairamár az elôzô stabilitási jelentésben is felhívtuk a figyel-met. Azóta felügyeleti hatóságok több szabályozási kez-deményezéssel éltek a devizahitelezés addicionális koc-kázatainak enyhítése céljából. Az ügyfelek kockázattuda-tosságának növelése érdekében a hitelintézetek kötele-sek ügyféltájékoztatóban felhívni az ügyfelek figyelmét adevizahitelezéssel kapcsolatos többletkockázatokra.2005. január 1-jétôl pedig a hitelintézetek kötelesek a la-káshitelek esetében is a teljes hiteldíjmutatót közzétenni,ezáltal segítve az ügyfelek pontosabb tájékozódását.

2004-ben a nagyszámú építkezések ellenére a lakásárakenyhén, az infláció ütemével közel megegyezôen emel-kednek. A Hitelezési felmérésben részt vevô bankok anominális lakásárakat 2004 elsô félévében magasabbnakérzékelték, mint 2003 második félévében. Véleményükszerint elsôsorban a budapesti, Budapest környéki, vala-mint a vidéki nagyvárosok ingatlanárai nôttek jelentôseb-ben, miközben a vidéki, és különösen a keleti országrészlakásárai stagnáltak. Budapesten az ingatlanforgalmazókaz infláció ütemét valamivel alulmúló áremelkedést ta-pasztaltak 2004 elsô három negyedévében. 2004 máso-dik félévére a bankok összességében további enyhe – inf-lációkövetô – lakásár-emelkedésre számítanak. A még di-namikus idei lakásépítés 2005-re kínálati nyomást okoz-hat.

III. 3. 4. BANKI FOGYASZTÁSI HITELEK

2004 folyamán dinamikusan növekszik a fogyasztási hi-telezés. A bankok fogyasztási hitelezése az elsô félév-ben megközelítôleg 13 százalékkal, míg az elsô háromnegyed évben 21 százalékkal növekedett.29 Különösena folyószámla-, az általános célú ingatlannal fedezett ésa kártyás hitelek mutattak látványos emelkedést. Azerôs növekedéshez keresleti és kínálati tényezôk egy-aránt hozzájárultak.

2004-ben a magasabb státusú háztartások hitelkeresletevalószínûleg élénk maradt. Továbbá a hitelkereslet nö-vekedésnek irányába hat még, hogy a támogatott hite-lek által korábban okozott kiszorító hatás lecsökkent, il-letve a 2003–2004-es nagyszámú lakásépítés húzóha-tással járhat a fogyasztási hitelezésre nézve. A fentieketalátámasztja, hogy a Hitelezési felmérésben részt vevôbankok többsége a kereslet élénkülését tapasztalta2004 elsô félévében, illetve további erôsödését várja amásodik félévre.

A Hitelezési felmérés alapján a bankok fogyasztási hi-telezési hajlandósága a 2003-as tendencia folytatása-ként 2004-ben is fokozatosan növekszik. A versenyegyre erôsebbé válik. A bankok hitelképességi standar-daikat és hitelnyújtási feltételeiket enyhítik. 2004 má-sodik félévében is az enyhítés irányában kívánnak el-mozdulni.

Az erôsödô verseny a termékkínálat bôvüléséhez isnagyban hozzájárul. 2004-ben a bankok elsôsorban adevizaalapú, illetve kártyás termékekkel bôvítették kíná-lati palettájukat. Az évek óta meglévô gépjármû-vásárlá-si hitelek mellett elsôsorban devizaalapú személyi és ál-talános felhasználású, ingatlannal fedezett hiteleket ve-zettek be. Az utóbbi termékek terjedésének köszönhe-tôen a fogyasztási hiteleken belül a devizaalapúak ará-nya a 2003. decemberi 14 százalékról, 2004 júniusára18,5 százalékra, míg szeptemberre már 22,5 százalék-ra emelkedett. A tendencia folytatódását várjuk, melyeta kamatkülönbség mellett az ügyfelek növekvô árérzé-kenysége, a verseny, illetve utóbbi árjellegének erôsö-dése is fokoz.

A banki adatok tanulsága szerint a fogyasztási hitelezésvesztesége a marzshoz, illetve a jövedelmezôséghez vi-szonyítva eddig alacsony volt. Azonban a verseny erô-södésével, a hitelezési standardok és feltételek enyhülé-sével, a piacok érettebbé válásával, a devizahitelezés to-vábbi növekedésével a jövôben a hitelezési vesztesé-gek valószínûleg növekedni fognak.

28 Hegedûs–Somogyi (2004): Lakáshitelezés, támogatási alternatívák és megfizethetôség. Városkutatás Kft.29 2003 hasonló idôszakaiban a fenti növekedési ütemek 9 és 15 százalékot mutattak.



III.

A kamatstatisztika fôleg a kis összegû forintalapú fo-gyasztási hitelek teljes hiteldíjmutatóját, illetve a fo-lyószámlahitelek kamatát tartalmazza. Ezek a termé-kek a korábbi idôszakokhoz hasonlóan 2004-ben isrendkívül magas spreadet tartalmaznak. A magasspread magyarázható a jelentôs mûködési és ügynökiköltségekkel, magasabb hitelezési veszteségekkel, fixkamatozású hitelek kamatkockázatával és a növekvôverseny ellenére a banki szereplôk még mindig jelen-tôs piaci erejével.30 A fogyasztási hitelkamatoknak apiaci kamatokhoz való alkalmazkodási sebessége abankok kirívóan tökéletlen átárazási magatartását mu-tatja.31 Ezt a bankok egyrészt piaci erejük, másrészt alakosságihitel-kereslet alacsony kamatérzékenységemiatt tehetik meg. 2004-ben a hitelkereslet kamatér-zékenyebbé válását mutatja, hogy azokban a fogyasz-tásihitel-szegmensekben (személyi, általános felhasz-nálású jelzáloghitelek), ahol a devizaalapú konstrukci-ók is megjelentek, az új folyósítások zömét már ezutóbbiak adják. A fogyasztók a kockázatok mérlegelé-se nélkül az alacsonyabb havi törlesztésû konstrukci-ót választják.

30 Lásd Móré–Nagy (2004): Verseny a magyar bankpiacon, MNB Füzetek 2004/9.31 Horváth–Krekó–Naszódi (2004): Kamatátgyûrûzés Magyarországon, MNB Füzetek 2004/8.

III-15. ábra

58

10131518202325283033

2001

. dec

.

2002

. már

c.

2002

. jún

.

2002

. sze

pt.

2002

. dec

.

2003

. már

c.

2003

. jún

.

2003

. sze

pt.

2003

. dec

.

2004

. már

c.

2004

. jún

.

2004

. sze

pt.

%

THM 3 hó DKJ-hozam, havi átlag

Folyószámlahitel

Az új folyósítású forintalapú fogyasztási hitelekTHM-jének, a folyószámlahitelek kamatlábának, illetve a három hónapos DKJ hozamának alakulása

Megjegyzés: havi átlagok. A THM és kamatláb a folyósítások össze-gével súlyozott.



III.

A teljes minôsítendô állomány egy év alatt 8,3 százalékkal,2004 elsô félévében 7,1 százalékkal nôtt. A minôsített ál-lomány növekedése mindkét idôszakban meghaladta aminôsítendô állomány növekedésének kétszeresét.

A portfólió minôségének az elôzô években megfigyelhe-tô folyamatos javulása megtorpant. A mérlegtételek vonat-kozásában a fordulat 2004 elsô negyedévében, a teljesportfólióban már valamivel korábban megindult. Ennek fôoka, hogy a stabilan jó minôsítésû (2004 júniusában 97százalékban problémamentes) mérlegen kívüli tételek ál-lományának korábbi növekedése – elsôsorban a derivatívügyletek volumenének csökkenése révén – a 2003. év vé-gére megállt, és ez a volumenhatás érzékelhetô a teljesportfólió minôségromlásában a 2003. év végén.

A portfólió minôségének változása a különbözô muta-tószámok alapján nem teljesen azonos képet mutat. Aminôsített, illetve a nem teljesítô tételek súlyozatlan ará-nya alapján a portfólió romlása kisebb mértékûnek tû-nik, de ezek a mutatók nem veszik figyelembe az állo-mányokon belüli szerkezetváltozásokat. A port-fólióminôség alakulásának a minôsített tételek, illetve anem teljesítô állomány volumenének változásánál jobbindikátora a minôsített portfólió súlyozott értékének ará-nya.32 Az ábra alapján sokkal markánsabban kimutatha-

tó a portfólióminôség romlása mind a mérlegtételekre,mind a teljes portfólióra.

A vállalati portfólió bôvülésének üteme csökkent, a2003. júniusi értéknél 15,2 százalékkal magasabb állo-mány minôsége romlott, a nem teljesítô tételek aránya3,4%-ról 3,8%-ra emelkedett.

III. 4. A PORTFÓLIÓ MINÔSÉGE

32 Az alkalmazott súlyok a minôsítési kategóriákhoz rendelt jogszabályi céltartalékszintek középértékei, azaz problémamentes: 0 százalék, külön figye-lendô: 5 százalék, átlag alatti: 20 százalék, kétes: 50 százalék, rossz: 85 százalék.

III-16. ábra

02468

101214

2000

. jún

.

2000

. dec

.

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

%

A nem teljesítõ eszközök aránya a mérlegtételekre vetítve

A minõsített portfólió megoszlása a mérlegtételekre

A minõsített portfólió megoszlása a teljes portfólióra

A bankrendszer portfóliójának minôsége – súlyozatlan arányok

III-17. ábra

0

5 000

10 000

15 000

20 000

25 000

2000

. jún

.

2000

. dec

.

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

Milliárd Ft

0,0

0,7

1,4

2,1

2,8

3,5%

Minõsítendõ mérlegtételek összesenMinõsítendõ teljes portfólióSúlyozott minõsített követelések aránya (mérlegtételek)Súlyozott minõsített követelések aránya (teljes portfólió)

A bankrendszer portfóliójának minôsége – súlyozott arányok

III-18. ábra

—4048

1216202428323640

2000

. jún

.

2000

. dec

.

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

%

00,20,40,60,811,21,41,61,822,2

%

Teljes állomány növekedés üteme (félév/elõzõ félév) - bal skála

Átlag alatti — jobb skála

Kétes — jobb skála

Rossz — jobb skála

A vállalati portfólió minôsége



III.

A 2003. év végén a kétes és a rossz állományok közöttmegfigyelhetô állománycserében jól tükrözôdik a csôd-ráta megemelkedésének hatása. Az állományon belülaz átlag alatti minôsítésû tételek mennyisége és részará-nya növekedett a legnagyobb mértékben, amiben rész-ben a vállalati szektor egyes ágazatainak – így 2003-banaz építôiparnak és a mezôgazdaságnak, 2004-ben pe-dig a szolgáltatásoknak – a rosszabb jövedelmezôségikilátásai tükrözôdtek vissza, másfelôl azonban ez egyesbankok minôségben javuló kockázatkezelési rendsze-reinek, illetve a kiugróan magas jövedelmezôség mellet-ti erôteljesebb tartalékolási magatartásának tudható be.

A portfólió jövôbeni minôségének jó elôrejelzô indiká-tora a 90 napot el nem érô fizetési késedelemben lévôhitelek mennyiségének és arányának alakulása, hiszenezek egy része nem, vagy nem feltétlenül jelenik meg ajelenlegi minôsített állományokban.

Ha a legfeljebb 90 napja lejárt követeléseket tekintjük,mind az elôzô év azonos idôszakához, mind az év vé-géhez képest jelentôsen emelkedett az állomány, és ér-zékelhetôen nôtt az összes követelésen belüli arány is.Szeptemberre valamelyest javult a helyzet, de a 34 mil-liárdos állomány még mindig magasabb, mint bármelyikkorábbi viszonyítási érték.

Különösen nagy mértékû volt a növekedés, ha az egyesügyfelekkel szembeni összes kockázati kitettséget a leg-régebben lejárt követelés szerinti kategóriába soroljuk.Ezek alapján 2004. június végén a bankrendszer összesvállalati kitettségének 8 százaléka olyan ügyfelekkelszemben áll fenn, amelyeknek van valamilyen mértékû,legfeljebb 90 napot elérô fizetési késedelme. Ez azarány szeptemberre tovább nôtt, és elérte a 9,4 száza-lékot.

A nem fizetési állományok 2003 második félévében 8banknál, 2004 elsô félévében 16 banknál növekedtek.

A 30 napos állomány év végi szektorszintû megugrásátaz egyik banknál bevezetett új hitelmonitoring rendszerokozta, azaz korábban nem mért és nem kezelt kocká-zatokat kezdtek regisztrálni, folyamatosan nyomon kö-vetni és minôsíteni. Ez a folyamat stabilitási szempont-ból kedvezô. A 2004 elsô félévi további növekedésilyen egyedi hatással nem magyarázható. Más bankok-nál is bekerültek a nem szerzôdésszerû teljesítôk közéolyan cégek, amelyek korábban soha, ugyanakkor a ké-sedelmes teljesítôkkel szembeni összes banki kockázat-vállalás is erôteljesen nôtt.

A fizetési késedelmek látványos növekedése mögötttöbbféle ok húzódhat meg. A konjunkturális hatások el-térôen érintették az egyes szektorokat. A feldolgozó-iparban és az építôiparban az újra növekedésnek in-duló, kiugróan magas beruházási aktivitás és készletnö-vekedés következtében is kialakulhatott egyes vállala-toknál likviditási probléma. A szolgáltatások esetében –amely szektorban jellemzôen a hazai bankszektor felérövid lejáratra forintban eladósodott, és devizafinanszí-rozásra áttérni nem képes kis- és középvállalkozásokvannak – a likviditási problémák mögött a romló jöve-delmezôségi kilátások mellett a megemelkedett kamat-terhek is szerepet játszhattak, hiszen a bankok az alap-kamat-emelés hatását igen rövid késleltetéssel érvénye-sítették a hitelezésben, és ez a kamatrugalmatlan szek-tor ehhez a helyzethez nem tudott kellôen gyorsan al-kalmazkodni. A 2004. év márciusától elkezdôdött lassúkamatcsökkentési folyamat hatása a lefelé rugalmatlanhitelkamatok miatt láthatólag elhúzódik, ezért ma mégnem állapítható meg egyértelmûen, hogy átmeneti je-lenségrôl van-e szó. A likviditási feszültségek okainak éslehetséges következményeinek feltárása további vizsgá-latokat igényel.

A háztartási portfólió növekedési üteme a lakáshitelezésnövekedésének mérséklôdése nyomán jelentôsen lelas-sult, de a minôsítendô állomány még így is 46,8 száza-

III-1. táblázat

Nem pénzügyi vállalatokkal szembeni követelések a lejárat óta eltelt napok szerint

Idô 2002. december 2003. június 2003. december 2004. júniusKésedelem (nap) Állomány Arány Állomány Arány Állomány Arány Állomány Arány

(millió Ft) (%) (millió Ft) (%) (millió Ft) (%) (millió Ft) (%)0–30 15 330 0,5 11 990 0,3 17 761 0,4 28 461 0,7

31–90 7 882 0,2 18 638 0,5 7 891 0,2 11 496 0,30–90 23 212 0,7 30 628 0,8 25 652 0,6 39 957 0,9

III-2. táblázat

Összes követelés az 1–90 napja lejárt állománnyal rendelkezô nem pénzügyi vállalatokkal szemben

Idô 2002. december 2003. június 2003. december 2004. júniusKésedelem (nap) Állomány Arány Állomány Arány Állomány Arány Állomány Arány

(millió Ft) (%) (millió Ft) (%) (millió Ft) (%) (millió Ft) (%)0–30 84 208 2,5 152 263 4,0 247 789 6,1 302 587 7,0

31–90 17 432 0,5 18 599 0,5 17 035 0,4 45 554 1,00–90 101 640 3,1 170 862 4,5 264 824 6,5 348 141 8,0



III.

lékkal haladta meg a 2003. júniusi szintet. A portfólióminôsége ennek megfelelôen lassuló ütemben, de to-vább javult. A nem teljesítô állományok volumene aligharmadával, 16,8 százalékkal növekedett, a növekedészöme a 2004. évben történt. A nem teljesítô állomá-nyok aránya egy év alatt 2,9 százalékról 2,3 százalékracsökkent. Szeptemberben a tendencia megfordult, azarány 2,7 százalékra növekedett. A szintek azonbanmessze elmaradnak a lakáshitelezés felfutása elôtti idô-szakban megfigyelhetô legrosszabb arányoktól, hiszen2001 decemberében a rossz minôsítésû hitelek arányaegyedül is magasabb volt, mint 2004 szeptemberébenaz összes nem teljesítô hitel aránya.

2003 elsô félévében a háztartások esetében is érzékel-hetôen megindult a legfeljebb 90 napot elérô fizetésikésedelmek volumenének növekedése, 2004 elsô fél-évében pedig az arány is emelkedni kezdett. (A koráb-bi években mind a volumen, mind az arány stagnált.) Anem fizetési állományok egyenletes növekedésébôl lát-ható, hogy beindulhatott a lakáshitelek elsô nem fizeté-si hulláma, ami elsôsorban az évente átárazódó támoga-tott hiteleket érinthette.

A portfólió minôségromlása a portfólió érési folyamatá-nak szükségszerû velejárója, ezért a jövôben kismérté-kû további romlásra számítunk, de ebben a szektorbanjelenleg sem a volumen, sem az arány nem jelent szá-mottevô rendszerstabilitási kockázatot.

A háztartási portfólió egyes szegmensei nagyon eltérôképet mutatnak. A nem teljesítô hitelek 5,8 százalékosarányával a legrosszabb minôségû a nem lakáscélúhitelportfólió (folyószámla-, személyi, gépjármû-, áru-,értékpapírvásárlási stb. hitelek). E hitelek egyrészt a ter-mékek sajátosságaiból fakadóan, másrészt – a szabadfelhasználású, ingatlanalapú jelzálog fedezete mellettnyújtott hitelek kivételével – az elérhetô és érvényesít-

hetô biztosítékok miatt is lényegesen kockázatosabbak,mint a lakáscélú hitelek.

A nem teljesítô lakáshitelek aránya nagyon alacsony,mindössze 0,8 százalék, ezért ez a volumen a bankok ál-tal még jól kezelhetô, rendszerszintû kockázatot egyelô-re nem okoz. A nem fizetési, illetve fizetési késedelemrevonatkozó számok azt mutatják, hogy a bankok az egyesminôsítési kategóriákba lényegében a fizetési késedelem– „rossz” kategóriába pl. a 360 napon túli késedelem –alapján sorolják be a tételeket. Meglehetôsen nagy azon-ban a különbség a piaci kamatozású és az állami kamat-támogatás mellett folyósított hitelek minôsége között. Atámogatott hitelek 0,4 százalékos nem teljesítési arányá-val szemben a piaci kamatozású hitelek minôsége a nemteljesítô hitelek 3,2 százalékos aránya alapján a mérleg-tételek egészére jellemzô 3,4 százalékos aránytól nemsokkal marad el. A piaci kamatozású hitelek rosszabb mi-nôsége az egyes minôsítési kategóriákban a támogatot-takhoz képest lényegesen magasabb céltartalék-fedezett-séggel is párosul. Habár az állomány viszonylag alacsony,az összes lakáscélú hitelnek mindössze egy nyolcada, ag-godalomra ad azonban okot, hogy a kétes és rossz minô-sítési kategóriákban található állományok aránya megha-ladja mind a mérlegtételek, mind a vállalati hitelek muta-tójának értékét. A rossz minôség nem magyarázható azalig egy éve felgyorsult deviza-, illetve devizaalapú lakás-hitelezés magasabb kockázatával, hiszen ez az állománya dinamikus emelkedés mellett is csak piaci kamatozásúhitelek egy hatodát érte el, és az árfolyamhatás sem voltkedvezôtlen ebben az idôszakban. A különbség mértékenem támasztható alá a hitel/biztosíték arány mutatójávalsem, hiszen ez a mutató 2004 júniusában kedvezôbb

III-19. ábra

048

1216202428323640

2000

. jún

.

2000

. dec

.

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

.dec

.

2004

. jún

.

%

00,30,60,91,21,51,82,12,42,73

%

Teljes állománynövekedés üteme (félév/elõzõ félév) — bal skála Átlag alatti — jobb skálaKétes — jobb skálaRossz — jobb skála

A háztartási portfólió minôsége

III-20. ábra

0

2

4

6

8

10

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

%

Összes követelés az 1—90 napja lejárt állománnyal rendelkezõ háztartásokkal szemben Háztartásokkal szembeni 1—90 napja lejárt követelések

Összes követelés az 1—90 napja lejárt állománnyal rendelkezõ nem pénzügyi vállalkozásokkalNem pénzügyi vállalkozásokkal szembeni 1—90 napja lejárt követelések

A legfeljebb 90 napot elérô fizetési késedelmekmutatói a nem pénzügyi vállalati és a háztartásiportfóliókban



III.

volt, mint a támogatásos hitelek esetében. A fennálló hi-teltartozás alapján a piaci kamatozású hiteleknél az állo-mány 59,9 százaléka van az ötven százalék alatti hi-tel/biztosíték arány kategóriában, míg a támogatásos hi-teleknél csak 43,4 százalék ez az érték, a 2004 másodiknegyedévi folyósítások esetében pedig a mutatók értékerendre 66,8 százalék és 59,7 százalék. A nagy különbségfeltehetôen a biztosítékok jogi érvényesíthetôsége terüle-tén meglévô eltérésekbôl fakad, hiszen azoknál a hitelek-nél, ahol a kölcsön- és zálogszerzôdés közokiratba fogla-lása kötelezô jelleggel nem történik meg, csak hosszadal-mas, peres úton érvényesíthetô végrehajtási eljárás kere-tében érhetô el az ingatlan árverezése, és a követelés tel-jes megtérülésére a jelentôsen növekvô késedelmi kama-tok miatt sem lehet számítani.

Az elôzô jelentéshez képest stabilitási szempontból úgytûnik, kedvezô fordulat van kibontakozóban a bank-

rendszerben az értékvesztés/céltartalékolás alakulásá-ban. Minden nem teljesítô minôsítési kategóriában,mind a vállalati, mind a lakossági portfólióban növeke-dett a hitelek értékvesztéssel való fedezettsége nem-csak az elôzô év azonos idôszakához hasonlítva, ha-nem az év végi értékhez viszonyítva is, noha azauditálások nyomán az elôzetes adatokhoz képest azév végén is nôtt a fedezettség. Egyértelmû a felzárkózásiránya a lakossági hiteleknél minden kategóriában, éskülönösen látványos a javulás a rossz minôsítésû hite-leknél, ahol a fedezettségi arány nemcsak megközelítet-te, hanem jelentôsen meg is haladta a kategória közép-értékéhez (85 százalék) tartozó szintet. Mivel a tartalé-kolás ütemének növekedése meghaladta a port-fólióminôség romlásának ütemét, úgy tûnik, hogy a ban-kok kimagasló – és az elôzô év azonos idôszakával egy-bevetve tovább növekvô – jövedelmezôsége lehetôvéteszi, hogy a bankok az adott számviteli jogszabályokkorlátozó keretei között is33 a tartalékolás növelésévelidôben simítsák a jövedelmüket, ami a pénzügyi stabili-tás szempontjából egyértelmûen kedvezô.

III-21. ábra

0

2

4

6

8

10

12

Külön figyelendõ Átlag alatti Kétes Rossz

%

Támogatott lakáshitel Piaci kamatozású lakáshitelHáztartások — nem lakáshitel Vállalati hitelMérlegtételek

Minôsített tételek aránya a mérlegben, a vállalati portfólióban és a háztartási portfóliószegmensekben

III-22. ábra

0

20

40

60

80

100

Átl

agal

atti

-há

ztar

tás

Átl

agal

atti

-vá

llal

at

Két

es -

házt

artá

s

Két

es -

váll

alat

Ros

sz -

házt

artá

s

Ros

sz -

váll

alat

%

2003. jún. 2003 2004. jún.2002

Értékvesztés aránya a bruttó eszközértékhez

33 Sem a hatályos magyar számviteli szabályok, de a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) sem teszik lehetôvé, hogy a már felmerültveszteségeken túlmenôen a jövôben várható veszteségekre is lehessen tartalékolni, ami egyik jelentôs motívuma a bankok prociklikus viselkedésének.Úgy tûnik, hogy az auditorok magatartása törvényi felelôsségükbôl fakadóan, amely a számviteli jogszabályok és más jogszabályok elôírásainak meg-felelô megbízható és valós kép igazolása mellett a Hpt. alapján a törvényben és más prudenciális szabályokban foglalt elôírások betartásának ellenôrzé-sére is kiterjed, hagy némi mozgásteret a bankok számára a jövedelemsimításra, és ezen keresztül a prociklikus viselkedés mérséklésére.



III.

III. 5. 1. A BANKOK DERIVATÍV TEVÉKENYSÉGE

2004-ben jelentôs változások álltak be a bankok szárma-zékos piaci tevékenységében. Míg az elôzô két évbenegyértelmûen a devizaügyletek domináltak, nem kismér-tékben a forintpiaci turbulenciákkal összhangban, addigaz idei évben közel 60 százalékos növekedés követke-zett be a kamatlábhoz kötôdô derivatív ügyletek szerzô-dés szerinti állományában. Ezzel szemben a devizákhozkapcsolódó származékos ügyletek névértéke gyakorlati-lag nem változott az elsô kilenc hónap során. Az össze-sített derivatív állomány mérlegfôösszeghez viszonyítottaránya az elôzô év végi 87 százalékról nem változott,szemben a korábbi két év rendkívül gyorsan növekvôtendenciájával. A fent említett hatásoknak köszönhetôenaz ügyletek arányában is eltolódás figyelhetô meg: a de-vizaszerzôdések aránya az elôzô év végi 70 százalékról60 százalék alá csökkent.

Az árfolyam és kamatvolatilitás idei mérséklôdésévelpárhuzamosan a derivatív ügyletek állománya sem ala-kult olyan hektikusan, mint egy évvel korábban. Aszerkezeti megoszlásban továbbra is a swapügyletekdomináltak (60-70 százalék). A bankok devizapiaci op-ciós tevékenysége továbbra is elhanyagolható mérté-kû maradt.

A kamatderivatívok állományának gyors növekedésemögött nem új piaci szereplôk, hanem a korábbiak na-gyobb aktivitása húzódik meg. A koncentráció továbbrais rendkívül magas: a három legnagyobb szereplô része-sedése 90 százalékos, míg az öt legnagyobb szereplômár több mint 96 százalékos piaci részaránnyal rendel-kezik. Az állomány növekménye szinte teljes egészébenaz öt legnagyobb szereplônél csapódott le. A derivatívügyletek szerkezetének jelentôs átrendezôdése nemvolt hatással a partnerkockázati kitettségére. A szárma-zékos ügyletek súlyozott értéke az állományok 2002-esfelfutása óta a teljes kockázattal súlyozott eszközállo-mánynak mindössze 1-2 százalékát teszi ki. A jelentô-sebb ingadozás a 100 százalékos súlyozású kiírt opciósállomány ingadozásához köthetô. Az alacsony partner-kockázat alapvetôen annak köszönhetô, hogy a bank-rendszer partnereinek több mint 90 százaléka hitelinté-zet, amelyek a 20 százalékos súlyozás alá esnek. Ha-sonló megállapítás vonható le az áprilisi forgalmi adatokalapján is, amelyrôl a BIS a 2004. évi Triennal Survey ke-retében – az MNB közremûködésével – végzett felmé-rést a jellemzô instrumentumok, illetve a partnerek tekin-tetében.34 A derivatív piacon aktív bankokról továbbra iselmondható, hogy azok az átlagnál magasabb tôkemeg-feleléssel, a derivatív ügyletek miatt viszont az átlagnálmagasabb tôkeáttétellel is rendelkeznek.

III. 5. 2. ÁRFOLYAMKOCKÁZAT

2004-ben folytatódott a mérlegen belüli, devizában de-nominált tételek arányának növekedése. Mivel az arány-növekedés az eszközoldalon gyorsabb volt, mint a for-rásoldalon, ezért a mérleg szerinti pozíció tovább nyíltés a harmadik negyedév végére már meghaladta a mér-legfôösszeg 5 százalékát. Az eszközoldali aránynöveke-dést több tényezô együttesen okozta: a nem bankipénzügyi közvetítôk devizaalapú finanszírozása, a gyor-suló vállalati hitelezés, valamint a háztartási devizahite-lek térnyerése. A denominációs összetételben nem tör-tént változás: eszközoldalon 57 százalék, míg forrásol-dalon 66 százalék volt az eurótételek aránya, míg a töb-bi állomány jellemzôen dollárhoz kötôdik. A korábbiévekhez képest új elemként viszont erôteljesen növeke-dett a svájci frank állománya.

III. 5. A BANKOK PIACI KOCKÁZATAI ÉS DERIVATÍV TEVÉKENYSÉGE

III-23. ábra

1 0002 0003 0004 0005 0006 0007 0008 0009 000

10 000

2002

. jún

2002

. aug

2002

. okt

2002

. dec

2003

. feb

r

2003

. ápr

2003

. jún

2003

. aug

2003

. okt

2003

. dec

2004

. feb

r

2004

. ápr

2004

. jún

2004

. aug

Deviza Kamat

Milliárd Ft

A fôbb származékos ügyletek állománya szerzôdés szerinti értéken

34 Felmérés a devizapiacról és az OTC származtatott ügyletekrôl (2004. áprilisi adatok alapján), MNB sajtóközlemény.



III.

A bankrendszer a mérlegen belül tovább nyíló pozícióbólaz elôzô évhez hasonlóan továbbra is alacsony értékettartott meg. A mérlegen belüli pozíciókat a bankok jel-lemzôen OTC-piacon kötött derivatív ügyletekkel fedez-ték.35 A teljes nyitott pozíció (mérlegen belüli és mérlegenkívüli tételek együttesen) +30–50 milliárd forint körül in-gadozott szemben az elôzô évi ±10 milliárd forint körü-li értékkel. A növekvô kockázatvállalás miatt elméletileg aforint árfolyamának ingadozása a korábbiaknál nagyobbveszteséget eredményezhet, bár ez még mindig nem ériel az alapvetô tôke 1 százalékát sem (lásd stressztesztekeredménye). Összességében tehát az árfolyamkockázata kitettség növekedése mellett sem értékelhetô jelentôs-nek, különösen a bankrendszer stressztûrô képességéhezés az árfolyamkockázatra elkülönített tôke nagyságáhozviszonyítva. A kereskedési könyvi szabályozás36 alapján adevizakockázatokra elkülönített tôke az elôzô évi átlagos3,5 milliárd forintról 6,5 milliárd forintra növekedett, amia megkétszerezôdés ellenére sem utal túlzott közvetlenárfolyam-kockázati kitettségre. Mivel a bankrendszerdevizakamat-kockázati kitettsége is relatíve zártnak te-kinthetô (±1–2 százalék a mérlegfôösszeg arányában),ezért a fedezeti pozíciók lejárata nem különbözik lénye-gesen az alapügyletek lejárati struktúrájától, ami alapján afedezeti ügyletekkel a bankok nem transzformálnak jelen-tôs árfolyamkockázatot kamatkockázattá.

A mérlegen belüli hosszú devizapozíciók gyors és nagy-mértékû felépülésének ennek ellenére vannak pénzügyistabilitási következményei:

A bankok kockázatkerülése miatt alapvetôen a belföldigazdasági szektorok veszik fel a devizakockázati pozí-ciókat (közvetett árfolyamkockázat), ami a fedezettel

nem rendelkezôk esetében (háztartások, kkv-k) a várha-tó veszteség növekedését eredményezheti. Amennyi-ben ez a magasabb hitelkockázati felárakban megjele-nik, úgy elméletileg nem növekszik a várható veszteség,amit azonban lényegesen befolyásolhat az egyre inten-zívebbé váló árverseny.

Bár a banki nyitott pozíciók alacsony szintje miatt az árfo-lyam-ingadozásnak közvetlenül nem volt jelentôs negatívjövedelmezôségi hatása, a forintforrások és a derivatív pi-ac kedvezôtlen alakulásának függvényében idôszakosanjelentôsen megnövekedhet a bankrendszer külföldi devi-zaforrásainak igénye. Ez a típusú „forráséhség”, illetve ki-tettség különösen a piaci turbulenciák idejében okozhatproblémát, amikor is a devizaforrások költségnövekedésé-nek akár jelentôsebb jövedelmezôségi hatása is lehet.

III. 5. 3. KAMATKOCKÁZAT

A bankok mûködése során kamatkockázat alapvetôen abanki és a kereskedési könyvekben keletkezhet. Azalábbiakban a banki könyv kamatkockázatot vizsgáljuk,amely gyakorlatilag a bankok által végzett lejárati transz-formáció kockázatának értékelését jelenti.

A banki könyvek kamatkockázati kitettsége abból ered,hogy eltér az eszközök, illetve a források lejárati vagy át-árazási ideje. A hagyományos tevékenységet végzôbankok általában rövidebb forrásokkal finanszíroznakhosszabb eszközöket, ami a rövid lejáratokon negatív, ahosszabb lejáratokon pozitív értékként jelenik meg.37 A

III-24. ábra

20

24

28

32

36

40

2000

. dec

.

2001

. már

c.

2001

. jún

.

2001

. sze

pt.

2001

. dec

.

2002

. már

c.

2002

. jún

.

2002

. sze

pt.

2002

. dec

.

2003

. már

c.

2003

. jún

.

2003

. sze

pt.

2003

. dec

.

2004

. már

c.

2004

. jún

.

2004

. sze

pt.

—5

0

5

10

15

20

Mérleg szerinti pozíció (jobb skála)Devizaeszközök (bal skála)Devizaforrások (bal skála)

Devizatételek és a nyitott pozíció mérlegen belüliaránya

III-25. ábra

—800

—600

—400

—200

0

200

400

600

800

2002

. nov

.20

02. d

ec.

2003

. jan

.20

03. m

árc.

2003

. ápr

.20

03. m

áj.

2003

. jún

.20

03. j

úl.

2003

. aug

.20

03. s

zept

.20

03. o

kt.

2003

. nov

.20

03. d

ec.

2004

. jan

.20

04. f

ebr.

2004

. már

c.20

04. á

pr.

2004

. máj

.20

04. j

ún.

2004

. júl

.20

04. a

ug.

2004

. sze

pt.

Milliárd Ft

—800

—600

—400

—200

0

200

400

600

800Milliárd Ft

Teljes nyitott pozíció* Mérleg szerinti nyitott pozíció*

Mérlegen kívüli tételek*

5 napos mozgóátlag

A bankrendszer devizapozíciója

35 2003. november 1-jétôl hatályát vesztette a bankok rövid és hosszú nyitott devizapozíciójának elôjel nélküli összegét a szavatoló tôke 30 százalékbankorlátozó 41/1996. PM rendelet.36A 2002/291. kormányrendelet alapján a bankok devizaárfolyamhoz kapcsolódó tôkekövetelménye az összesített hosszú, illetve rövid devizapozíciókközül a nagyobb abszolút értékûnek a prudenciális elôírásokhoz tartozó szavatoló tôke 2 százalékát meghaladó részének a 8 százaléka. 37 A lejárati rés módszer alapvetôen a nettó kamatbevétel változásának kockázatát, az ún. duration rés módszer pedig a saját tôke potenciális átértéke-lôdésének kockázatát ragadja meg. A két módszer közti átmenet úgy interpretálható, hogy a duration elemzés a tartós kamatváltozás jövedelmi hatásá-nak jelenértékre kifejtett hatását vizsgálja. Elfogadott módszertan szerint bizonyos fenntartásokkal az egyes lejárati idôsávok középértékével jól közelít-hetô az adott pozíciók átlagos hátralévô futamideje.

* Pozivtív érték: hosszú deviza.



III.

III-3. táblázatból a kumulált forintrés alapján azonban jóllátszik, hogy a bankrendszer csak a forinttételek eseté-ben támaszkodik erôteljesen rövid forrásokra és végeztényleges lejárati transzformációt. Végül, a devizatéte-lek esetében az elmúlt évben tapasztalt erôteljes állo-mánynövekedés ellenére sem beszélhetünk növekvô le-járati transzformációról és növekvô banki könyvi kamat-kockázatról sem.

A forinttételeknél azonban 2003. év eleje óta folyama-tosan növekszik a rövid átárazódású kamatozó forrásokszerepe a finanszírozásában. A folyamatosan nyíló ne-gatív forint lejárati rések alapján a bankrendszernek el-méletileg egyre nagyobb mértékû jövedelmezôségi ka-matkockázata van. A kinyíló lejárati-átárazódási résbenaz elsôdleges szerepet a hosszú lejáratú lakáshitelezés,illetve a bankrendszer aktivitásának egyébként is gyorsnövekedése játszotta az elmúlt évben. Bár a lakáshitele-zést alapvetôen hasonló lejáratú jelzáloglevéllel finan-szírozzák, a bankrendszer rövid futamidejû vagyátárazódású forrásai (látra szóló betétek, rövid lejáratralekötött betétek) jelentôs szerepet játszottak ebben.

A kumulált forintrés alapján tehát az látszik, hogy abankrendszer kamatkockázati kitettsége nagymértékû.A korrigált kumulált forintrést is figyelembe véve azon-ban megállapítható, hogy a bankrendszer igazából nemis rendelkezik jelentôs kamatkockázattal. Az effektív(tényleges) kumulált forintrés valójában a táblázatbanmegjelenített két szélsôséges eset között, a banki árazá-si magatartás függvényében változhat.38 A kamatnöve-kedés esetén például a bankok a viszonylag kamatrugal-matlannak tekinthetô látra szóló és folyószámla-, vala-mint rövid lejáratú lekötött betétek késleltetett és rész-leges átárazódásával zárják vagy pozitívvá változtatják akamatrésüket. Ekkor a bankok úgy alakítják az effektívátárazódási résüket, hogy az a korrigált kumulált forint-réshez a lehetô legközelebb kerüljön. Kamatcsökkentésesetén a bankok ezzel ellentétesen viselkednek, azazonnali átárazódást feltételezô kamatréshez közelítikaz effektív résüket. Ekkor a források gyors átárazása jö-

vedelemtöbbletet eredményezhet, azonban ennek mér-téke nem lesz kiugró, hiszen a látra szóló és folyószám-labetétek kamatai a nagyon alacsony szint miatt lefeléragadósak. Összességében a bankok a két szélsôségeseset között mozogva a piaci kamatok volatilitásának akamatjövedelemre gyakorolt hatását simítják. A devizalejárati-átárazódási résekben nem látható trendszerû el-mozdulás, tehát a kamatkockázat tekintetében a deviza-hitelezés gyakorlatilag kockázatsemlegesnek tekinthetô,ami úgy is interpretálható, hogy a devizákban a bank-szektor transzformációs szerepe inkább csak a külföldés a belföldi gazdasági szektorok közötti közvetítô sze-repre szûkül.

Látható, hogy a duration, és lejárati rés módszerek csakabban az esetben nyújtanak tényleges információt abanki könyvekben lévô kamatkockázati kitettségrôl és apotenciális jövedelmezôségi hatásról, ha igaznakvesszük azt a feltevést, hogy a bankok valóban az átára-zási idôpontokban és a benchmarkkamat változásávalazonos mértékben árazzák át eszközeiket és forrásai-kat, illetve a lejáratok valóban effektív lejáratot jelölnek.Ezen hatásokat a lejáratirés-elemzés változatlan spreadfeltevése, illetve az ún. „beágyazott opciókra” vonatko-zó becslések vizsgálatával a következô részben részle-tesebben elemezzük a forint-kamatkockázat vonatkozá-sában.

Bankok árazási magatartásának hatása a kamatkockázatra

A bankok árazási magatartása jelentôs mértékben befo-lyásolja a kamatkockázat tényleges realizációját. Az ak-tuális versenyhelyzet adta keretek között ugyanis a pia-ci hozammozgások esetleges kedvezôtlen hatásait abankok az átárazási idôpontok „eltolásával” és az átára-zás mértékének megválasztásával is befolyásolni képe-sek. A piaci hozamok emelkedése esetén a forrásoldalitételek, míg hozamcsökkenés esetében az eszközoldalitételek átárazása játszik elsôdleges szerepet. A spread-ek elmúlt idôszaki alakulása is jól tükrözi ezt a hatást. A

III-3. táblázat

A bankrendszer 90 napos kumulált átárazási/lejárati réseinek alakulása(Milliárd forint)

2003 2004I. n. év II. n. év III. n. év IV. n. év I. n. év II. n. év

Kumulált forintrés* –700,8 –837,4 –876,0 –1327,2 –1577,8 –1386,1Korrigált kumulált forintrés** 1047,3 1019,7 991 751,2 249,8 506Kumulált euró-rés –170,9 97,5 21,4 –75,8 54,1 –6,3Kumulált USD-rés –216,9 10,8 8,4 184,7 165,1 80,0Kumulált CHF-rés n. a. n. a. n. a. n. a. 46,0 26,5

* A lejáratkor azonnali átárazódást feltételezve.** A látra szóló és folyószámlabetétek 90 napon túli átárazódását feltételezve (a kumulált forintrés a látra szóló és folyószámlabetétektôl megtisz-títva).

38 Az eszközök késleltetett átárazásának lehetôségével itt nem foglalkozunk.



III.

kamatcsökkenés elôször a hiteloldali39, míg a kamat-emelkedés elôször a betétoldali spreadek nyílásában je-lentkezik, tehát a hitelkamatok lefelé, a betéti kamatokpedig felfelé ragadósak.40 Ezek alapján tehát a lejáratirés módszertan változatlan spread feltevése jelentôsmértékben torzítja a kamatkockázat megítélését. A2003 évi nagymértékû forinthozammozgásokat követôspreadelnyílások és a versenyhelyzet valószínûlegösszességében lehetôséget ad arra, hogy a bankrend-szer profitmaximalizáló döntése keretében aktívan kitudja használni a spread átmeneti megváltoztatásánakeszközét a kamatmozgások kedvezôtlen hatásainak eli-minálására. A BUBOR-hoz viszonyított spreadek jelen-tôsen növekvô volatilitásaiból egyébként az látszik,hogy a kamatkockázat negatív hatásainak mérsékléséreleginkább a háztartási betétpiacon van lehetôség. Azalábbi ábrán látható, hogy 5 százalékpontos kamat-emelkedés esetén a források átárazásának mindösszeátlagos 3 hónapos késleltetése is elegendô a potenciálisveszteség „eltüntetéséhez”. A kamatozó források kö-zött természetesen számos olyan tétel van, amelynekátárazási késleltetése szerzôdéses vagy egyéb okok mi-att nem lehetséges. Egyedi banki szinten a forrásszerzésversus jövedelmezôségi célok arányában jelentôs kü-lönbségek adódhatnak. A jellemzôen kevesebb ügyfél-betéttel rendelkezô bankok piac, és forrásszerzési lehe-tôséget látva gyorsabban követnek egy-egy piacikamat-emelkedést, mint a jövedelmezôségi szempontokat el-sôdlegesnek tekinthetô nagyobb lakossági betétállo-mánnyal rendelkezô bankok. Ezeket a bankonként elté-rô célfüggvényeket egyébként jól tükrözik az egyedibanki kamatkockázati kitettségek is, ugyanis a nagyobblakossági látra szóló betétállománnyal rendelkezôk „lát-szólag” a bankrendszerinél magasabb kamatkockázatikitettséget tartanak.

Beágyazott opciók hatása a kamatkockázatra

A mérlegben mind eszköz-, mind forrásoldalon vannakolyan tételek, amelyek lejárata bizonytalan, egy opcióértékének függvényében változik. Eszközoldalon ezekelsôsorban az elôtörlesztési joggal bíró hitelek, míg for-rásoldalon tipikusan a lejárat nélküli látra szóló betétek.Ezek feltételezett átárazási/lejárati ideje jelentôs mér-tékben elmozdíthatja magát a kamatkockázati kitettsé-get. A tényleges lejárat mindkét esetben alapvetôen amögöttes implicit opciók értékének függvényében ala-kul és az elôzetes feltételezések általában historikusmegfigyeléseken, statisztikai módszereken alapszanak.Konzervatív szemléletben eszközoldalon a lehetô legtá-volabbi idôpontot (nincsen elôtörlesztés), míg forrásol-dalon a legkorábbi lejárati idôpontot41 (nincsen betét-megújítás) kell figyelembe venni. Magyarországon a ko-rábbi lakástámogatási rendelet keretében felvett hosszúlejáratú, elôtörlesztési opcióval rendelkezô lakáshitelekkamata még európai viszonylatban is alacsonynak te-kinthetô, ezért tömeges elôtörlesztésre rövid távon nemszámíthatunk, így az elôtörlesztések kamatkockázatotbefolyásoló hatását nem tekintjük jelentôsnek42, így egy-elôre nem is kalkulálunk vele. Az opciók díja eszközol-dalon az elôtörlesztési díj, forrásoldalon pedig a piaci éslátra szóló betétek kamatkülönbözeteként jeleníthetômeg. Az alábbi ábra a bankrendszeri durationrést mu-tatja a látra szóló betéti opciók feltételezett lehívási idô-pontja alapján. Ez alapján amennyiben a látra szóló be-tétek 4 vagy 5 év alatt egyenletesen járnak le, akkor abankrendszernek gyakorlatilag meg is szûnhet a forint-tételeken mért kamatkockázata, hiszen a pozitív dura-tionrés 0 közelébe csökken. Normál piaci körülményekközött a 4-5 éven belüli egyenletes lejárati feltételezésvalószínûleg nem tekinthetô a valóságtól távoli feltétele-zésnek.

39 A hiteloldali spread alakulásában természetesen a hitelkockázati felár változása is fontos szerepet játszik. 40 A témáról bôvebben lásd: Horváth, Krekó, Naszódi: Kamatátgyûrûzés Magyarországon (MNB Füzetek 2004/8).41 Látra szóló betéteknél ez az elsô 0–30 napos idôkategóriát jelenti.42 Az elôtörlesztési hajlandóság egyedi szinten természetesen más tényezôk miatt is növekedhet.

III-26. ábra

—10

—5

0

5

10

15

0 1 2 3 4 5 6 7 8

Késleltetés (hónap)

Potenciális értékváltozás az alapvetõ tõke arányában

Forint kamatemelkedés (5 százalékpont) feltételezett bankrendszeri hatása a források átárazási késleltetése alapján (2004. június)

III-27. ábra

0—1hónap

0—3hónap

0—6hónap

0—12hónap

0—2 év 0—3 év 0—4 év 0—5 év

—1,0

—0,5

0,0

0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

Durationrés

ÉvÉv

—1,0

—0,5

0,0

0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

Bankrendszeri durationrés a látra szóló betétek lejáratára vonatkozó feltételezés függvényében

Megjegyzés: A látra szóló betétek lejárata a jelzett idôsávokbanegyenletesen elosztva.



III.

III. 5. 4. KERESKEDÉSI KÖNYVBEN LÉVÔ PIACI KOCKÁZATOK

A kereskedési könyvben lévô pozíciós kockázatok, me-lyek döntô hányada a kamatkockázatból ered, az elôzôévhez hasonlóan 2004-ben sem növekedtek jelentôsen.A kockázatok fedezésére elkülönített tôke a bankrend-szer szavatoló tôkéjének mindössze 1,0-1,5 százalékaközött ingadozott. Ezt elsôsorban az eredményezi,hogy az állampapír-portfóliók durationje továbbra ismeglehetôsen rövid. A piaci árfolyamok és hozamokvolatilitásának nagymértékû emelkedésének idején semnövekedett lényegesen a kereskedési könyvi kockáza-tok mögé allokált tôke aránya. A vállalt pozíciókban pe-dig trendszerû változás továbbra nem figyelhetô meg.

III. 5. 5. STRESSZTÛRÔ KÉPESSÉG A PIACI KOCKÁZATOK TEKINTETÉBEN

Az elôzôekben meghatározott pozíciós kitettségekalapján megvizsgáljuk a bankrendszer piaci sokkokkal

szembeni ellenálló képességét. A vizsgált kitettségekköre a kamat-, illetve az árfolyamkockázatra irányul,mivel a bankrendszernek továbbra sincsen egyéb inst-rumentumban (részvény, áru) jelentôs kitettsége. Astressztûrô képességet az elôzô évekhez hasonlóanérzékenységvizsgálat keretében végezzük Az általunkvizsgált sokkok a következôk: a belföldi kamatlábválto-zásra +500 és –500 bázispont párhuzamos hozamgör-be-elmozdulást, az árfolyamváltozásnál a spotárfolyam40 százalékos le-, illetve felértékelôdésének hatásátvizsgáljuk, a külföldi kamatoknál pedig 200 bázispon-tos párhuzamos elmozdulás szerepel a sokkok között.A hatásokat a saját tôke potenciális értékváltozásakéntragadjuk meg43 és ezt a bankok alapvetô tôkéjéhez vi-szonyítjuk. A kitettségek alakulásából is látható, hogya legnagyobb kockázatot a forinttételek jelentik. Itt isfel kell azonban hívni arra a figyelmet, hogy az elôzôfejezetben említett tényezôk miatt a kamatkockázatieffektív kitettség eltérhet az elméletitôl. Az általunkszámolt potenciális veszteség abban az esetben követ-kezhet be, ha feltesszük, hogy a bankok valamilyen ok(erôs verseny, jelentôs stresszhelyzet) miatt nem kés-leltetik az átárazást, illetve a betétesek a lejáró állomá-nyokat nem újítják meg.44 Ezzel azonban úgy véljük,hogy a betétesekre és az árazásra vonatkozó rendkí-vül erôsnek tûnô feltételezések felfoghatók a lehetôlegrosszabb kimenetelnek és ezért alapvetôen össz-hangban állhatnak a stressztesztek filozófiájával. A ka-matkockázatra vonatkozó stresszteszteknél azonbanminden bizonnyal a betétek stabilitására vonatkozófeltételezések játszanak kulcsszerepet.

A kitettségek elôzôekben ismertetett alakulása mellett apotenciális veszteségek legnagyobb értéküket aforinthozamgörbe párhuzamos eltolódása esetében ve-szik fel, amely ebben az esetben meghaladja az alapve-tô tôke 10 százalékát is. A többi kitettség értékhatásaezzel szemben még az alapvetô tôkék 1 százalékát sem

III-28. ábra

0,8

0,9

1,0

1,1

1,2

1,3

1,4

1,5

1,6

2003

. jan

.20

03. f

ebr.

2003

. már

c.20

03. á

pr.

2003

. máj

.20

03. j

ún.

2003

. júl

.20

03. a

ug.

2003

. sze

pt.

2003

. okt

.20

03. n

ov.

2003

. dec

.20

04. j

an.

2004

. feb

r.20

04. m

árc.

2004

. ápr

.20

04. m

áj.

2004

. jún

.20

04. j

úl.

2004

. aug

.

%

Kereskedési könyvi pozíciós kockázat mögé allokált tôke szavatoló tôkén belüli aránya

43 Alternatív megoldás lenne a jövedelmezôségi hatások számbavétele is.44 Illetve nem következik be jelentôs elôtörlesztés, amelyekkel azonban az elôzôekben említett okok miatt most nem foglalkozunk.

III-4. táblázat

Durationnel súlyozott összesített kamatkockázati kitettségek (milliárd forint)

HUF+ EUR+ USD+ HUF– EUR– USD–2003. jún. 2032,4 481,9 211,1 –255,8 –206,0 –129,32004. jún. 2366,7 275,0 40,4 –353,1 –105,3 –22,3

III-5. táblázat

Árfolyam-kockázati kitettségek(milliárd forint)

EUR+ USD+ CHF+ EUR– USD– CHF–2003. jún. 1,23 0,97 0,29 –5,44 –0,3 –0,052004. jún. 8,76 2,65 1,08 –10,58 –0,57 –0,06



III.

éri el. A bankrendszeri tôkemegfelelés struktúrájából azis megállapítható, hogy a forint kamatemelkedés kedve-zôtlen hatása nem rendszerszintû, és csak néhány „out-lier” banknál keletkezne jelentôsebb elmozdulás a tôke-

megfelelési mutatóban. A piaci változók együttes el-mozdulásának legrosszabb kimenetele (maximum loss)valamennyi hozamgörbe egy idôben történô párhuza-mos felfelé tolódása esetében következne be.

III-6. táblázat

Potenciális értékváltozások45 és hatásuk a bankrendszer tôkemegfelelésére

Értékváltozás alapvetô Bankok száma TMM alapjántôke arányában

Nyereség Veszteség <8% >8%<9% >9%<10% >10%<11% >11%<12% >12%Eredeti 1 3 5 4 2 21Kamat (+)HUF 6,4% –14,9% 4 2 3 3 2 22EUR 0,6% –0,8% 1 3 5 4 2 21USD 0,1% –0,2% 1 3 5 4 2 21CHF 0,0% –0,3% 1 3 5 4 2 21Árfolyam (–)EUR 0,6% –1,0% 1 3 5 4 2 21USD 0,1% –0,1% 1 3 5 5 1 21CHF 0,05% –0,01% 1 3 5 4 2 21

45 Az alábbi táblázat a kamatok felfelé mozdulásának, illetve a forint devizákkal szembeni gyengülésének hatását mutatja.



III.

2004-ben folytatódott a korábbi idôszakok azon ten-denciája, amelyben a hitelállomány növekedése meg-haladta a betétek bôvülési ütemét. Júniusban a 12 hó-napos növekedési ütem a hitelek esetében meghalad-ta a 60 százalékot, míg betétoldalon ezt alig több mint30 százalékos emelkedés kísérte. Ennek eredôjekép-pen 2004-ben a hitel/betét arány immár stabilan a 100százalék felett tartózkodott. A mutató immár két évetartó folyamatos emelkedése összességében a háztar-tások megtakarítási hajlandóságára vezethetô vissza,mivel azok egyre kevésbé képesek a bankrendszereszközoldali aktivitásának finanszírozására. A forráso-kon belül egyre nagyobb a jelentôsége a jelzáloglevélútján történô finanszírozásnak és az egyéb külföldi fi-nanszírozásnak.46

A hitel/betét mutató folyamatos emelkedése mellettkedvezônek tekinthetô viszont, hogy 2004-ben nemcsökkent tovább a likvid eszközök aránya, sôt állomá-nyuk nominális értéke is növekedni tudott, szemben azelôzô évvel, amikor a bankrendszer az általános forrás-

hiány miatt már a likvid eszközök leépítésével is „finan-szírozta” a hitelezést. A likviditás bankrendszeri eloszlá-sát továbbra is jelentôs aszimmetria jellemzi, bár a 30napos kumulált nettó bázispozíciók szórása kismérték-ben csökkent 2004-ben. Ezt azonban elsôsorban a for-rástöbbletes bankok likviditásfeleslegének mérséklôdé-se idézte elô.

Az elôzôekben leírt tényezôk eredményeképpen2004-ben tovább növekedett a külföldi források finan-szírozó szerepe a bankrendszerben. Kedvezônek érté-kelhetô, hogy a külföldi források növekedése döntôena hosszú lejáratú finanszírozásban öltött testet. Ezt el-sôsorban a külföldi jelzáloglevél-kibocsátások eredmé-nyezték, amelyek alapvetôen hozzájárultak a hosszúlejáratú források arányának növekedéséhez. A stabilbetétállományt felváltó külföldi források ezzel együttelméletileg akár növelhetik is a bankrendszer sebezhe-tôségét.

III. 6. A BANKRENDSZER LIKVIDITÁSA

46 A jelzáloglevél-kibocsátás 2004-ben már egyre inkább valós forrást jelentett a bankrendszer számára.

III-29. ábra

60

70

80

90

100

110

2000

. dec

.

2001

. már

c.

2001

. jún

.

2001

. sze

pt.

2001

. dec

.

2002

. már

c.

2002

. jún

.

2002

. sze

pt.

2002

. dec

.

2003

. már

c.

2003

. jún

.

2003

. sze

pt.

2003

. dec

.

2004

. már

c.

2004

. jún

.

%

Hitel/betét arány a bankrendszerben

III-30. ábra

0

500

1000

1500

2000

2500

3000

2001

. már

c.

2001

. jún

.

2001

. sze

pt.

2001

. dec

.

2002

. már

c.

2002

. jún

.

2002

. sze

pt.

2002

. dec

.

2003

. már

c.

2003

. jún

.

2003

. sze

pt.

2003

. dec

.

2004

. már

c.

2004

. jún

.

Milliárd Ft

05

101520253035

%

Likvid eszközök (bal skála)Likvid eszközök aránya a mérlegfõösszeghez (jobb skála)

Likvid eszközök aránya



III.

2003-ban az elôzetes adatok alapján a szektor hitelkoc-kázatra számított fizetôképességi mutatója 11,9 száza-lékos értéket mutatott, amely mindössze 0,1 százalék-ponttal alacsonyabb, mint az elôzô év azonos idôszaká-ban, és 0,4 százalékponttal marad el a 2003. évi auditáltértéktôl. Minden bank teljesítette a mutató törvényi mi-nimumát, a 8 százalékos értéket.

A szektor tôkemegfelelési mutatója az elôzô év júniusi11,6 százalékos értékrôl 11,5 százalékra csökkent.47 Abankok közül 9 bank tôkemegfelelési mutatója nem ér-te el a 10 százalékot, közülük három a 8-9 százalékossávban van, egynek a mutatója nem éri el a 8 százalé-kot. A tíz legnagyobb bank közül hét, az öt legnagyobbbank közül három található a kilenc feszített tôke-megfelelésû bank között.

A bankrendszer szavatoló tôkéje júniusban 20 százalék-kal, 177 milliárd forinttal haladta meg az elôzô év azo-nos idôszakában meglévô értéket.

A belsô tôkeképzôdés volumene és aránya jelentôsvolt, év végén az általános tartalékképzést is magábanfoglaló eredmény-visszaforgatás aránya a júniusi jelen-tésben feltételezett 70 százalékkal szemben összessé-gében 79 százalékos volt. Ez ugyan elmarad a 2002. évi86 százalékos értéktôl, de jól érzékelteti a tulajdonosokszándékát a belsô tôkeakkumuláció magas szintjénekfenntartására akkor is, ha a kiemelkedô eredmény ma-gas osztalékkifizetési arány megállapítására ösztönöz-hetne. Stabilitási szempontból mindenképpen kedvezô,ha a kockázatvállalás finanszírozása nagyobb aránybanvalósul meg alapvetô tôkével, mint járulékos tôkével.

Júniusban az év végi értékhez képest 12 százalékkalmagasabb volt a bankok szavatoló tôkéje. Ez nagyobbrészben külsô forrásból származott a tulajdonosok általbiztosított tôkeemelések és a kapott alárendelt kölcsön-tôke növekménye révén. Az évközi eredmény auditálásilehetôsége alapján belsô tôkeakkumuláció is történt.

A szavatoló tôke növekedéséhez a levonások csökke-nése is hozzájárult. A levonások közül a pénzügyi intéz-

ménybe, befektetési vállalkozásba és biztosítóba történtbefektetések, és a részükre nyújtott alárendelt kölcsön-tôke miatti levonások és az országkockázat tôkeköve-telménye miatti tételek csökkentek, a limittúllépésekazonban nôttek. A limittúllépések szerkezete korábbivárakozásainknak megfelelôen alakult. Tovább csök-kent a kapcsolt vállalkozásokhoz kötôdô limittúllépésekmennyisége és aránya egyaránt, míg a befektetésekre ésaz ügyfelekkel szembeni kockázatvállalásra vonatkozólimitek túllépése jelentôsen nôtt. A TMM szintjének ten-denciaszerû csökkenése továbbra is megerôsíti, hogy arendszerkockázat szempontjából meghatározó bankokjelentôs részénél a kockázatvállalás növekedésének ef-fektív korlátjává válhat a szavatoló tôke növekedése, s abelsô tôkeakkumulációs képesség viszonylag magasszintje ellenére fokozódó mértékben szorulnak külsô tô-kebevonásra.

A vizsgált idôszakban a szavatoló tôkét érintô lényegesszabályozási változás is történt a 2003. év végén, ami-kor a számviteli törvény alapján az egyes intézmények2004. január 1-jétôl – bizonyos feltételek mellett már a2003. évi beszámolóban is – alkalmazhatják a pénzügyieszközök és kötelezettségek értékelésére a valós érté-

III-31. ábra

0

20

40

60

80

1998

. dec

.

1999

. dec

.

2000

. dec

.

2001

. dec

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

Milliárd Ft

Kapcsolt hitel* Befektetési limittúllépés

Nagykockázat-vállalási limittúllépés

A Hpt. szerinti limittúllépések

III. 7. A BANKOK TÔKEHELYZETE, A KOCKÁZATOK TÔKÉVEL

VALÓ FEDEZETTSÉGE

47 Mivel a törvényi szabályozás a devizaárfolyam-, áru- és kereskedési könyvi kockázat tôkekövetelményét kivette a mutató számításából és ezáltal a mu-tatóhoz rendelt szankcionálási intézkedések hatóköre alól, a hitelkockázaton felüli tôkekövetelményeknek való megfelelés vizsgálatára az idôbeli össze-hasonlíthatóság érdekében elemzéseinkben továbbra is a 2002-ig hatályos tartalmú tôkemegfelelési mutatót használjuk.

* 2001 I. 1-jétôl: Hpt. 79. § (7) bek. szerinti túllépés.



III.

kelés szabályait. A bankok közül a 2003. év végén öt,2004 júniusában már nyolc bank48 alkalmazta ezt az ér-tékelési eljárást annak ellenére, hogy az iparûzési adókivetésének szabályai alapján erôs ellenérdekeltség vé-lelmezhetô ezen opció alkalmazásában.

A valós értékelés legnagyobb volumenû hatása a keres-kedési célú portfólióba sorolt eszközökön mutatkozó,de még nem realizált pozitív eredmény elszámolásábólfakad, míg az értékesíthetô portfólióba sorolt eszközökpozitív értékelési különbözete a tôkében – a valós érté-kelés értékelési tartalékában – csapódik le. A valós érté-kelés tartaléka, amely az értékhelyesbítés értékelési tar-talékához hasonlóan járulékos tôkeelem, a júniusi ada-tok alapján nem volt hatással a szavatoló tôkére, hiszena járulékos tôkének mindössze 0,6 százalékát tette ki. Avalós értékelés alá tartozó eszközök zöme – közöttük aderivatívák – a kereskedési portfólióba tartoznak. Mivela szabályozói tôkébe az évközi elôzetes pozitív ered-mény nem számítható be, a tôke volatilitásának megvál-tozására gyakorolt hatás csak az év végi auditált adatokalapján vehetô szemügyre.

A korrigált mérlegfôösszeg és a mérlegfôösszeg növe-kedésének összesimulása továbbra is megfigyelhetô. Asúlyozott mérlegtételek korrigált mérlegfôösszegen be-lüli arányának növekedését valószínûleg csak átmeneti-leg törte meg a 100 százalékos súlyú kiírt opciók állo-mányának ugrásszerû emelkedése.49

A 2003. évi júniusi adatokhoz képest a szektor egészé-nek a tôkemegfelelési mutató csökkenéséhez viszonyít-va nagyobb mértékben, 0,5 százalékponttal csökkent akorrigált – hitelkockázatok fedezetére fennmaradó –alapvetô tôkére vetített tôkemegfelelési mutatója.50 Aportfólió romlásának eredményeképpen a stressz-TMM51 értékének csökkenése ennél is nagyobb mérté-kû, 0,6 százalékpontos volt, és a szabályozói minimum

alatti értékre, 7,7 százalékra süllyedt. A tíz legnagyobbbank átlagos stressz-TMM-mutatója a 2003. júniusi 7,1százalékról 2004 júniusában 6,9 százalékra csökkent.Ez – tekintettel a szcenárió szélsôséges jellegére – elfo-gadható szintû stabilitás jele mind a bankrendszerben,mind a legnagyobb bankok átlagára nézve.

A tíz legnagyobb bank helyzetét az jellemezte, hogy mi-közben romlott a stressztûrô képességük, a szektorátlagkedvezôtlen irányú elmozdulásával szemben, a maga-sabb tartalékolásnak köszönhetôen a maximálisan elve-szíthetô érték a bankok átlagára nézve is, és a bankokzömére egyenként is csökkent. A III-33. ábrán jól látha-tó, hogy a bankok közötti szóródás terjedelme csökken,a szintetikus kockázati mérôszámok alapján a legna-gyobb bankok helyzete homogenizálódik, annak ellené-re, hogy kockázati profiljuk jelentôsen különbözik egy-mástól. A feltételezett maximális veszteség elszenvedé-se esetén az alapvetô tôke alapú stressz-TMM most iscsak három banknál ért el legalább 8 százalékos érté-ket. A csoportba tartozó két legrosszabb mutatójú bank

48 Felmérésünk szerint még kilenc bank tervezi az alkalmazás bevezetését a következô egy-két évben.49 Ez az elôzô év júniusában még csak 70 milliárdos, év végén 62 milliárdos, 2004 júniusában már 130 milliárd forintot kitevô állomány szeptemberben26 milliárdra csökkent. Az opciók kiírói között idôszakonként 4-6 bankot találunk, közülük három folyamatosan igen aktív.50 Korrigált alapvetô tôkemegfelelési mutató = (Levonások után fennmaradó alapvetô tôke – kereskedési könyvi, devizaárfolyam- és árukockázattôkekövetelménye)/ korrigált mérlegfôösszeg.51 Stressz-tôkemegfelelési mutató = (Levonások után fennmaradó alapvetô tôke – kereskedési könyvi, devizaárfolyam- és árukockázat tôkekövetelmé-nye – nem teljesítô mérlegtételek nettó értéke)/(korrigált mérlegfôösszeg – nem teljesítô mérlegtételek nettó értéke).

III-7. táblázat

A korrigált mérlegfôösszeg összetevôinek alakulása

Eszközök súlyozott értéken (%) 2003. 06. 30 2004. 06. 30 2004/2003*20 százalékos súlyozású eszközök 3,9% 4,3% 1,3150 százalékos súlyozású eszközök 6,0% 8,7% 1,75100 százalékos súlyozású eszközök 71,0% 68,1% 1,16Súlyozott mérlegtételek összege 80,9% 81,0% 1,21Függô és egyéb jövôbeni kötelezettségek súlyozott értéke 18,0% 17,4% 1,17Határidôs követelések súlyozott értéke 1,0% 1,6% 1,88Kockázattal korrigált mérlegfôösszeg (Mrd Ft) = 100% 7470 9051 1,21

*Az indexszámok a mögöttes alapadatok növekményeibôl származnak.

III-32. ábra

6789

10111213141516

1998

. dec

.

1999

. dec

.

2000

. dec

.

2001

. dec

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

%

Tõkemegfelelési mutatóKorrigált alapvetõ tõkemegfelelési mutatóStressz-tõkemegfelelési mutató

A TMM, a korrigált alapvetô TMM és a stressz-TMM-mutatók alakulása



III.

számára egy ilyen szélsôséges forgatókönyv 2004-benis nehezen elviselhetô helyzetet eredményezett volna,bár tôkehelyzetük e mutató alapján nem romlott az elô-zô év azonos idôszakához képest.

III-33. ábra

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

0,0 1,0 2,0 3,0 4,0 5,0

%

%

2004. június 2003. június

Szektorátlag

Szektorátlag

A tíz legnagyobb bank átlaga

Korrigált alapvetõ tõkemegfelelési mutató,

Nem teljesítõ mérlegtételek nettó értéke /Kockázattal korrigált mérlegfõösszeg,

A tíz legnagyobb bank átlaga

A tíz legnagyobb mérlegfôösszegû bank, ezek átlagának, illetve a szektor átlagának tôkehelyzete és a nem teljesítô követeléseken elérhetô maximális veszteségen mért kockázata2003 és 2004 júniusában



III.

2004 elsô félévében a bankrendszer jövedelme azelôzô évi dinamikával csaknem azonos mértékbennôtt52: a 168 milliárd forintos adózás elôtti eredmény43,15 százalékkal magasabb, mint 2003 elsô félévé-nek eredménye. A vizsgált idôszakban mind az esz-köz-, mind a tôkearányos jövedelmezôség kiemelke-dôen javult.53 A jövedelmezôség növekedésében a ka-matjövedelem játszotta a legnagyobb szerepet, amitöbbek között a bankok árazási magatartásával, a la-káshitel-állomány tavalyinál jóval nagyobb volumené-vel, illetve a származékos ügyletek eredménynöveke-désével magyarázható.

A legjövedelmezôbb bankok rangsora nem változott je-lentôsen az elôzô évhez képest. A veszteséges bankokszáma a 2003 és 2004 elsô félévében is mûködô ban-kok körében nem változott (8), együttes piaci részese-désük továbbra is nagyon alacsony, 5 százalékos.54 Ezkedvezô a bankrendszer stabilitása szempontjából. Alegjövedelmezôbb bankok és az átlagos jövedelmezô-ségû bankok közötti különbség tovább nôtt. Pozitív je-lenség azonban, hogy az átlagon felüli ROE-mutatóval

rendelkezô bankok aránya jelentôsen emelkedett. Alegmagasabb, átlagosan 43,11 százalékos ROE-t to-vábbra is a jelzálogbankok mutatták fel, de a fogyasztá-si hitelezésre specializálódott bankok összesített ROE-mutatója is átlagon felüli maradt.

A 2003 elsô hat hónapjának és a 2004 elsô félévénekjövedelme közötti különbséget döntôen a kamatjöve-delem kiugró bôvülése magyarázza. A lakáscélú hitele-zés dinamikájának lassulásával párhuzamosan a juta-lék- és díjeredmény is csökkent a bruttó mûködésieredményhez viszonyítva, de még mindig jelentôs jö-vedelemtermelô hatása van. 2004 elsô félévében a ju-talék- és díjbevételek közül a garancia- és kezességvál-lalási díjak a tavaly tapasztaltnál kisebb mértékben, demég mindig nagyon nagy ütemben, 74,25 százalékkalemelkedtek, az egyéb jutalékok és díjak ellenben csök-kentek. A garancia- és kezességvállalási díjak megugrá-sa valószínûleg nagyrészt az infrastrukturális beruházá-sok felfutásával függ össze. A jutalékért végzett pénz-ügyi és befektetési szolgáltatások ráfordításain belül abefektetési szolgáltatással kapcsolatos ráfordításokvisszaestek.

III. 8. JÖVEDELMEZÔSÉG

52 A társaságiadó-kulcs változása miatt a jövedelmezôségi mutatók számításakor nem az adózott, hanem az adózás elôtti eredményt vizsgáljuk. A muta-tókat visszamenôleg is átszámítottuk, hogy az adatok összehasonlíthatók legyenek.53 A ROA- és ROE-adatok mindig a legutóbbi két félév egészére vonatkoznak.54 Amennyiben a Postabankot nem vesszük figyelembe a veszteséges bankok között, akkor a 7 veszteséges bank részesedése 2 százalékos.

III-34. ábra

0

5

10

15

20

25

30

1999

. dec

.

2000

. jún

.

2000

. dec

.

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

%

0,0

0,5

1,0

1,5

2,0

2,5 %

ROE (bal skála) ROA (jobb skála)

A bankrendszeri ROE és ROA alakulása

III-35. ábra

010002000300040005000600070008000

5 % alatt 5—15 % között 15—25 % között 25 % fölött

2003. I. 2003. 2004. I.

Milliárd Ft

Banki csoportok ROE szerint (az adott kategóriába tartozó bankok

mérlegfôösszegének összege)



III.

A bankok átlagos eszközhozama és forrásköltsége kö-zötti spread az elmúlt másfél évben folyamatosan szû-kült, 2004 elsô félévében 42 bázisponttal volt alacso-nyabb, mint egy évvel korábban. A magasabb kamat-szint miatt ugyanakkor mind a kamatozó eszközökre ju-tó átlagos kamatbevétel, mind a kamatozó forrásokra fi-zetett átlagos kamatráfordítás emelkedett, ami a koráb-bi tendenciákkal ellentétes folyamatot jelez. A csökkenôspread azonban tükrözi, hogy a források átlagos kama-tának emelkedése meghaladta az eszközökét. Ennekoka az lehet, hogy a forrásoldali verseny tovább erôsö-dött.

A nem kamatjellegû jövedelem bruttó mûködési ered-ményhez viszonyított aránya nem változott az elôzôév végéhez képest, szerkezete azonban megváltozott.Az osztalékeredmény – amely a tavalyi év elsô felébenkiugró emelkedést mutatott – most 2 százalékkal csök-kent. A nem kamatjellegû jövedelmeken belül a pénz-ügyi mûveletek nettó eredménye bôvült kiemelkedômértékben, 52,6 százalékkal. A növekedés szinte kizá-rólag a deviza- és árfolyameredmény megduplázódá-sának köszönhetô, ennek hatását csökkentette a va-

gyoni érdekeltségeken és a befektetési célú értékpa-pírokon elért nettó eredmény veszteségbe fordulása.

2004 elsô felében a nettó értékvesztés és céltartalék je-lentôs mértékben, két és félszeresére emelkedett, amiközel azonos az elôzô év azonos idôszakában tapasz-talt növekedési ütemmel.

A bázisidôszakhoz viszonyítva a mûködési költségekbankrendszeri szinten az inflációt meghaladó mérték-ben (10,82 százalékkal) emelkedtek. Az elôzô évivelcsaknem megegyezô költségnövekedés alapvetôen aszemélyi jellegû költségek emelkedésébôl adódik, azegyéb ráfordítások reálértéken nem változtak. A szemé-lyi kiadások 18 százalékos bôvülését döntôen a bank-rendszerben zajlott hatékonyságjavító lépések magya-rázzák. Egyrészt, néhány nagyobb banknál átszervezés,összevonás, létszámleépítés történt, amely a végkielégí-tések miatt jelentôsen megnövelte a bértömeget. Más-részt, több kisebb banknál létszámbôvülés volt megfi-gyelhetô, ami szintén a bérek volumenének emelkedé-

III-36. ábra

—15—10—505

101520

1998

. dec

.

1999

. jún

.

1999

. dec

.

2000

. jún

.

2000

. dec

.

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

%

0,00,51,01,52,02,53,03,54,04,55,0

%

Kamatbevétel / átl. kamatozó eszközökKamatráfordítás / átl. kamatozó forrásokSpread (jobb skála)

A spread és összetevôi55

III-37. ábra

0102030405060708090

100

1994

. dec

.

1995

. dec

.

1996

. dec

.

1997

. dec

.

1998

. dec

.

1999

. dec

.

2000

. dec

.

2001

. dec

.

2002

. dec

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

%

Kamatjövedelem Nem kamatjellegû jövedelem

Kamat- és nem kamatjellegû jövedelem aránya a bruttó mûködési eredményben

III-8. táblázat

A bankrendszer eredménye

2003. jún. 2004. jún. VáltozásMrd Ft Mrd Ft Mrd Ft Index

Kamatjövedelem 209,614 267,281 57,7 127,5%Kapott osztalék 11,288 11,052 –0,2 97,9%Jutalék- és díjeredmény 79,646 90,144 10,5 113,2%Pénzügyi mûveletek nettó eredménye 25,769 39,326 13,6 152,6%Egyéb üzleti tevékenység eredménye –13,271 –4,717 8,6 35,5%Általános igazgatási költségek 181,228 200,829 19,6 110,8%Értékvesztés és kockázati céltartalék változása –13,538 –34,457 –20,9 254,5%Szokásos (üzleti) tevékenység eredménye 118,28 167,8 49,5 141,9%Rendkívüli eredmény –0,952 0,158 1,1 –16,6%Adózás elôtti eredmény 117,328 167,958 50,6 143,2%Adózott eredmény 103,596 150,645 47,0 145,4%

55 A spreadadatok mindig az elmúlt két félév egészére vonatkoznak.



III.

sével járt. Ugyanakkor néhány kisebb és közepes banka létszámváltozás mértékét jelentôsen meghaladó bér-fejlesztést hajtott végre, növelve az 1 fôre jutó béreket.

Mivel a kiadások növekedése elmaradt a bevétel (mûkö-dési eredmény) dinamikus emelkedésétôl, a költség/bevé-tel arány jelentôs javulást mutatott: az elôzô évi 55,14 szá-zalékról 49,21 százalékra csökkent. A mûködési ered-mény növelését azonban a piaci erô kihasználása eredmé-nyezte részben, így a költség/bevétel mutató alakulásábólnem következtethetünk egyértelmûen a hatékonyság ala-kulására. A költséghatékonyság másik mutatójának, a költ-ség/mérlegfôösszeg aránynak a javulása (3,55 százalékról3,24 százalékra) viszont tényleges hatékonyságjavulástmutatott, mivel ez azt fejezi ki, hogy pénzügyi közvetítésmélyülésével (a mérlegfôösszeg emelkedésével) a kiadá-sok egyre kisebb ütemben emelkedtek. Tehát a méretha-tékonyság is fokozottan érvényesült a bankrendszerben.

A pénzügyi stabilitás szempontjából fontos a hatékony-ságjavító lépések folytatása. A magas jövedelmezôségelérésének jelenlegi feltételei hosszú távon várhatóanváltoznak. A kamatlábak csökkenése és a verseny foko-zódása esetén a jövedelmezôség csökkenését csak ahatékonyság jelentôs javításával tudják kompenzálni abankok. Ez a versenyképesség szempontjából is szüksé-ges, mert nemzetközi összehasonlításban a kiugróanmagas jövedelmezôség mellett hatékonyság szempont-jából elmaradnak a magyar bankok mind a régió, mindaz EU-átlagától.

III. 8. 1. A NETTÓ KAMATJÖVEDELEM ÖSSZETEVÔINEK ALAKULÁSA

Mivel a bankrendszer rövid forrásokból hosszabb lejára-tú eszközöket finanszíroz, ezért elvileg a piaci kamatoknövekedésének hatására a kamateredménynek – egyébtényezôk változatlansága esetén – csökkennie kellene.Számításaink szerint, amennyiben a bankok azonnal ér-

vényesítették volna a 2003. decemberi kamatváltozáshatását mind az eszközeik, mind a forrásaik árazásában,akkor a 2004 elsô félévi kamateredmény több mint 30milliárd forinttal lenne kevesebb, mint a bázisidôszaki,változatlan állományok mellett.

A kamateredmény 57,7 milliárd forintos emelkedése el-sôsorban az egyéb kamat- és kamat jellegû eredménykiugró növekedésének köszönhetô, de jelentôs szere-pet játszott benne az értékpapírok kamat- és kamatjelle-gû jövedelmének emelkedése, illetve a folyószámla- éslátra szóló betétek, valamint a lakossági rövid lejáratú le-kötött betétek kamatának kismértékû alkalmazkodása.

A források közül a folyószámla- és látra szóló betétekkamata és a piaci hozamok közötti különbség jelentô-sen emelkedett a 2003. decemberi kamatemelést köve-tôen: a lakossági folyószámlabetétek kamata 2003 de-cemberében 11 százalékponttal, 2004 júniusában8,5 százalékponttal volt alacsonyabb, mint a 3 hónaposBUBOR, a vállalati folyószámlabetétek esetében a kü-lönbség 9,58 és 8,17 százalékpont volt a két idôpont-ban. A lakossági rövid lejáratú betétek kamata és a pia-ci hozam közötti eltérés szintén megemelkedett: 2003elsô félévében 2 százalékpont alatt volt, 2004 elsô fél-évében pedig fokozatosan 3,25-rôl 1,9 százalékpontrasüllyedt. A folyószámla- és látra szóló betétek és a rövidlejáratú lakossági betétek állománya az összes betét kö-rülbelül 60 százalékát adja.

Az értékpapírok kamat- és kamatjellegû eredményénbelül a hitelintézeti nyílt kibocsátású kötvények kamat-bevétele két banknál összpontosult, enélkül az értékpa-pírokon realizált kamateredmény csökkent volna az el-múlt évhez képest.

A kamateredmény növekedésén belül az egyéb kamat-és kamatjellegû eredmény jelentette a legnagyobb té-

III-38. ábra

2,0

2,5

3,0

3,5

4,0

4,5

5,0

1996

. dec

.

1997

. dec

.

1998

. dec

.

1999

. dec

.

2000

. dec

.

2001

. dec

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

%

30

40

50

60

70

80

90%

Költség / mérlegfösszeg (bal skála)

Költség / bevétel (jobb skála)

A mûködési költségek mérlegfôösszeghez és bevételekhez viszonyított aránya

III-39. ábra

010 00020 00030 00040 00050 00060 00070 00080 000

2000

. jan

.

2000

. júl

.

2001

. jan

.

2001

. júl

.

2002

. jan

.

2002

. júl

.

2003

. jan

.

2003

. júl

.

2004

. jan

.

0

2

4

68

10

12

14

Hitelek kamat- és kamatjellegû bevétele Egyéb kamat- és kamatjellegû bevétele Betétek kamat- és kamatjellegû ráfordítása Egyéb kamat- és kamat jellegû ráfordításaJegybanki alapkamat (jobb skála)

%

A nettó kamatjövedelem összetevôinek havi alakulása



III.

telt. Ezeken a sorokon a bankok elsôsorban a származé-kos ügyletek eredményét mutatják ki, és ez a típusúeredmény tendenciózusan nôtt az elmúlt idôszakok-ban: 2003 végén 10 százalék körüli volt, 2004 elsô felé-ben azonban már a 18,6 százalékot is elérte, vagyis anettó kamatjövedelmen belüli aránya csaknem megkét-szerezôdött.

Stabilitási szempontból összességében pozitívnak ér-tékeljük, hogy a kamatemelést követôen a bankrend-szer kamatjövedelme nem csökkent, a bankok ki tud-ták küszöbölni a kamatemelés negatív hatását. A jöve-delmezôséget növelô tényezôk közül a betétek kama-

tának lassú, nem teljes kiigazítása részben a piacistruktúrából adódik, részben szokásos, amennyiben afolyószámla- és látra szóló betétek kamata hagyomá-nyosan alacsony és rugalmatlanul reagál a piaci kamatváltozásaira. Az értékpapírokon realizált eredménynagy része egyszeri jövedelemnövekedés, rendszer-stabilitási szempontból nem releváns. Végeredmény-ben tehát a kamatjövedelem emelkedését a fedezetiügyletekbôl származó egyéb kamat- és kamatjellegûeredmény határozta meg. Ennek teljes eredményhatá-sát azonban nem tudjuk megítélni, mert a derivatívügyletek alapügyletei az eredménykimutatás más sora-in jelennek meg.

IV. AKTUÁLIS TÉMÁK



IV.

A magánszektor devizahiteleinek alakulása – zömmel alakossági devizahitelezés fellendülésének köszönhetô-en – Magyarországon az elmúlt hónapokban az érdek-lôdés középpontjában került.

Az okok és lehetséges következmények feltérképezésé-hez érdemes megvizsgálni a lakossági devizahitelezéselmúlt évekbeli alakulását és az azt meghatározó ténye-zôket. Emellett az EU-hoz újonnan csatlakozott kelet-kö-zép-európai (KKE) országokkal történô összehasonlításútmutatást ad arra nézve, hogy a magyar helyzet egye-dülállónak tekinthetô-e, vagy a felzárkózó országok sa-játosságával állunk-e szemben.

IV. 1. 1. A LAKOSSÁGI DEVIZAHITELEZÉST POTENCIÁLISAN BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÔK A KKE-ORSZÁGOKBAN

A KKE-országok általános jellemzôje a háztartási hitele-zés elmúlt években történt dinamikus növekedése, aháztartási pénzügyi közvetítés folyamatos mélyülése. Afejlett országokhoz hasonlóan a háztartási hiteleken be-lül az újonnan csatlakozó országokban is a lakáshitelekdominanciája érvényesül. A növekvô lakossági eladóso-dottság általános tendenciája mellett ugyanakkor a KKE-országokban a deviza-, illetve devizaalapú hitelezés sú-lya a teljes háztartási hitelportfólión belül nagyon nagyszóródást mutat. A nagyfokú heterogenitás hátterébenszámos tényezô állhat. Ezek közül kiemelendô a felzár-kózó országok sajátosságaként a hozamkülönbözet, aháztartások árérzékenysége és kockázati tudatossága,az intézményi sajátosságok, pl. a lakástámogatási rend-szer, a pénzügyi szektor és a devizahitelezés szabályo-zása, valamint a hitelkínálati oldal, azaz a hitelezési haj-landóság és a bankok közti verseny.

Az újonnan csatlakozott KKE-országok többségére fel-zárkózó státusukból következôen pozitív kockázati fel-ár a jellemzô, amely mind a rövid, mind a hosszú hitel-kamatoknál különbséget okoz a hazai és a külföldi(euró, svájci frank) kamat között. A hozamkülönbözetmértéke nagyrészt a konvergenciafolyamat elôrehala-dottságának, a gazdaságpolitika sikerességének a függ-vénye, de szerepet játszik benne a választott árfolyam-rendszer rugalmassága is.

A háztartások hitelkereslete a növekvô kínálati versenyhatására egyre árérzékenyebbé válik. A háztartásokkockázati tudatossága alacsonyabb, mint a vállalatiszektoré. Feltételezhetô, hogy a devizahitelek felfutásá-nak idôszakában, még volatilis árfolyam mellett is, aháztartások negatív tapasztalatok hiányában nem vetikössze, hogy a megnyert hazai-külföldi kamatkülönbségellensúlyozza-e az árfolyamkockázatból eredô poten-ciális veszteséget. Relatíve stabilabb árfolyam és ala-csony kamatkülönbség mellett is – elsôsorban a hosszúlejáratú lakáshitelek miatt – magas lehet a devizatermé-kek iránti kereslet. Ugyanakkor egy volatilisebb árfo-lyam ellenére a magasabb kamatkülönbözet ösztönzô-leg hathat a devizahitel-keresletre, fôleg ha korábban ahazai devizára az erôsödô tendencia volt a jellemzô. Ígyelvileg bármelyik árfolyamrendszerben, monetáris politi-kától függetlenül megjelenhet a devizahitelezés. A devi-zahitelezés elterjedésével, a portfólió érettebbé válásá-val egy esetleges árfolyamsokk negatív tapasztalata mára lakosság viszonylag széles körében növelheti a kocká-zati tudatosságot.

IV. 1. A LAKOSSÁGI DEVIZAHITELEZÉS ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON

ÉS AZ ÚJONNAN CSATLAKOZOTT KELET-KÖZÉP-EURÓPAI ORSZÁGOKBAN

IV-1. ábra

0

10

20

30

40

50

60

70

Szl

ovák

ia

Cse

hors

zág

Szl

ovén

ia

Mag

yaro

rszá

g

Mag

yaro

rszá

g*

Len

gyel

orsz

ág

Lit

váni

a

Let

tors

zág

Ész

tors

zág

2000 2003

%

Devizahitelek aránya a háztartási portfólión belül

* Pénzügyi szektor (hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások együtt)hitelein belül.



IV.

Banki oldalról a háztartási devizaalapú termékek nyújtá-sa jelentôs termékfejlesztést, az egész hitelezési folya-mat felülvizsgálatát igényeli, mely jelentôs költségekkeljár.56 Ezért a bankok csak erôs a verseny és magas hite-lezési hajlandóság mellett éreznek késztetést az ilyenirányú fejlesztésekre. Ugyanakkor a KKE-bankrendsz-erek – sajátos tulajdonosi struktúrájuk miatt – bôsége-sen rendelkeznek olcsó anyabanki devizaforrásokkal,amely ösztönzi a devizahitelezést.

Az intézményi tényezôk közül kiemelendô az állami la-kástámogatási rendszer (amely általában a hazai devizá-ban denominált hitelekhez kötôdik), amely nagybanhozzájárulhat a háztartási eladósodáshoz és befolyásol-ja annak denominációját. A háztartási hitelezés egyik sa-játossága, hogy a határon átnyúló szolgáltatás nyújtásaelenyészô nagyságrendet képvisel mind az új, mind arégi uniós tagállamokban. Ezért ezen a területen, a de-vizahitelezés visszaszorítása érdekében, a nemzeti fel-ügyeletek versenyhátrány okozása nélkül hozhatnánakdiszkrecionális intézkedéseket. Azonban ilyen jellegû, adevizahitelezést korlátozó tényezôkkel nem találkoz-tunk a KKE-országokban.

A következôkben elôször a magyarországi lakossági de-vizahitelek teljes hitelezésben betöltött szerepét és ala-kulásának dinamikáját elemezzük, külön vizsgálva a kü-lönbözô típusú hiteleket. Ezt követôen megvizsgáljuk,hogyan jellemezhetô a devizahitelezés a kelet-közép-európai országok összességében.

IV. 1. 2. LAKOSSÁGI DEVIZAHITELEK ALAKULÁSAMAGYARORSZÁGON

Magyarországon az 1999 óta eltelt idôszakot – a többiújonnan csatlakozott országhoz hasonlóan – a háztar-tások gyors eladósodása jellemezte. 1999 végétôl2004 III. negyedévére a lakosság teljes hitelállománya

a GDP 4 százalékáról a GDP 18 százalékára nôtt, a la-kossági eladósodás azonban még így is jelentôsen el-marad az euróövezetre jellemzô szinttôl (2003-ban aGDP 51 százaléka). A különbözô hitelkategóriákat te-kintve az idôszak elejéhez viszonyítva az ingatlanhite-lek nôttek a legnagyobb mértékben (a GDP 1,1 száza-lékáról 8,5 százalékára), és ezek 2004-ben a teljes állo-mány felét teszik ki. Az ingatlanhitelek döntô súlya,mint említettük, a fejlett és a tranzíciós országokra egy-aránt jellemzô, Magyarországon a nemzetközi viszony-latban is kiugró mértékû növekedés azonban döntômértékben az állami támogatású forint-ingatlanhitelek-nek köszönhetô. A fogyasztási hitelek is dinamikusan,de az ingatatlanhitelekétôl elmaradó ütemben nôttek.

56 Az ingadozó havi törlesztôrészletek kezelése, fennálló tôkekövetelmény meghatározása, a lakáshitelek esetében a változó LTV-arány követése, eltérôkockázatkezelés, folyamatszabályozás stb. miatt.

IV-2. ábra

IV-1. táblázat

0

2

4

6

8

10

12

14

16

18

20

1997

. dec

.

1998

. jún

.

1998

. dec

.

1999

. jún

.

1999

. dec

.

2000

. jún

.

2000

. dec

.

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

%

Nem banki fogyasztási (egyéb) devizaNem banki fogyasztási (egyéb), FtBanki fogyasztási, devizaBanki fogyasztási, FtIngatlan, devizaIngatlan, Ft

A háztartási forint- és devizahitelek a GDP arányában

Lakossági forint- és devizahitelek a GDP arányában (az idôszak végén, százalék)

1999 2000 2001 2002 2003 2004. III. n. év

Ingatlan, forint 1,1 1,4 2,1 4,4 7,8 8,4Ingatlan, deviza 0,0 0,0 0,0 0,1 0,1 0,4Hitelintézeti fogyasztási, forint 2,4 2,9 3,4 3,7 3,9 4,1Hitelintézeti fogyasztási, deviza 0,0 0,0 0,2 0,2 0,4 0,8Nem hitelintézeti (egyéb), forint 0,5 0,6 0,8 1,2 1,1 1,3Nem hitelintézeti (egyéb), deviza 0,1 0,4 0,8 1,1 2,3 3,0Összes deviza 0,2 0,4 1,0 1,4 3,0 4,2Összes hitel 4,1 5,4 7,2 10,8 15,9 18,0



IV.

A lakossági hiteleken belül a devizában denominált hite-lek alakulása összességében alacsony állományokkal ésaz elmúlt félévben felgyorsuló dinamikával jellemezhe-tô. A lakossági devizahitelezés 1998-ban indult meg, ésazóta a devizahitelek összes hiteleken belüli részarányafolyamatosan nôtt.

A részarány folyamatos emelkedése mellett a devizahi-telezés dinamikája az elmúlt években nem volt egyenle-tes. Az egyes hitelkategóriák teljes növekedéshez törté-nô hozzájárulása azt mutatja, hogy a devizahitelek je-lentôsége 2004-ben nôtt meg igazán: míg a 2000–2003-as idôszakban a forinthitelek járultak hozzá a nö-vekedéshez nagyobb mértékben, addig 2004-ben már ateljes növekedés zömét a devizahitelek növekedéseokozta. A devizahitelek részarányának 2004-ben gyor-suló emelkedése két tényezô együttes eredménye: adevizahitelek gyorsuló növekedése mellett a teljes,azon belül a forintállomány, mindenekelôtt a támoga-tott forintingatlanhitelek növekedésének – szabályozásiváltozáshoz köthetô – visszaesése is a devizaarányemelkedésének irányába hatott.

A következôkben külön is megvizsgáljuk a különbözô hi-telkategóriákat. Az egyes kategóriákon belül ugyanis adevizahitelek arányának szintje és dinamikája, valamint ateljes növekedési ütem is eltéréseket mutat, mivel azegyes komponensekre különbözô tényezôk (is) hatottak.

Ingatlanhitelek

Az ingatlanhitelek elmúlt évekbeli alakulását döntô rész-ben az állami támogatású forint-lakáshitelek szabályozá-si változásai befolyásolták, ezért e kategória dinamikájajelentôsen eltér a hitelintézeti fogyasztási és nem hitel-intézeti hitelekétôl.

Az ingatlanhitelezés 2001-ben, az új lakások vásárlásá-ra igénybe vehetô állami kamattámogatású hitelkonst-rukciók bevezetésével lendült fel, a növekedés pedigtovább gyorsult 2002-ben, a támogatás használt laká-sokra történô kiterjesztését követôen. E nagymértékûkamattámogatást jelentô konstrukciók bevezetésének

IV-3. ábra

05

101520

253035

4045

1998

. dec

.

1998

. jún

.

1998

. dec

.

1999

. jún

.

1999

. dec

.

2000

. jún

.

2000

. dec

.

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

%

05

101520

253035

4045

%

Ingatlanhitel Banki + nem banki fogyasztási hitel Összes hitel

Devizahitelek aránya a lakossági hiteleken belül

IV-4. ábra

0

2

4

6

8

1012

14

16

18

20

1998

. már

c.

1998

. sze

pt.

1999

. már

c.

1999

. sze

pt.

2000

. már

c.

2000

. sze

pt.

2001

. már

c.

2001

. sze

pt.

2002

. már

c.

2002

. sze

pt.

2003

. már

c.

2003

. sze

pt.

2004

. már

c.

2004

. sze

pt.

%

Devizahitel Forinthitel

A háztartási forint- és devizahitelek a GDP arányában

IV-2. táblázat

Az egyes hitelek növekedésének hozzájárulása a teljes hitelállomány növekedéséhez(GDP-arányos állományok növekedése, százalékpont)

Az elôzô év azonos idôszakához képest Negyedév/negyedév, évesítve

2000 2001 2002 2003 2004. III. n.év 2004.III. n.év

Ingatlan, forint 7 13 33 31 9 2Ingatlan, deviza 1 0 0 0 2 5Hitelintézeti fogyasztási, forint 14 8 4 2 1 1Hitelintézeti fogyasztási, deviza 1 2 1 2 3 4Nem hitelintézeti (egyéb), forint 2 2 7 1 0 3Nem hitelintézeti (egyéb), deviza 6 8 5 11 7 5Összes deviza 7 11 6 13 13 15Összes hitel 30 34 50 47 24 19



IV.

köszönhetôen a forint-lakáshitelek állománya a GDParányában 1 százalékról 8 százalékra emelkedett 2000vége óta, s a növekedés jóval meghaladta a többi lakos-sági hitelét. Mivel a – csak forinthitelekre kiterjedô – ál-lami támogatás a piaci hitelekhez képest rendkívüli mó-don csökkentette az ügyfélkamatot, és a bankok szá-mára is jelentôs profitot hozott, a devizahitelezés az in-gatlanhitelek esetén egészen 2003 végéig elhanyagol-ható mértékû volt, az állomány – amely az összes in-gatlanhitel jóval kevesebb mint 1 százalékát tette ki –stagnált.

A deviza-ingatlanhitelek növekedése 2004-ben, az álla-mi támogatású forintlakáshitelek kondícióinak draszti-kus szigorítását követôen, a forinthitelek dinamikájá-nak visszaesésével párhuzamosan gyorsult fel. Adevizalakáshitelek gyors dinamikája ellenére – a GDP-hez viszonyított arány több mint 400 százalékkal nôtt2003 decembere és 2004 szeptembere között, és azingatlanhitel flow-kon belül a deviza részaránya meg-közelítette az 50 százalékot – a nagyon alacsony bá-zis miatt a devizahitelek állománya még így is alacsony(a GDP 0,44 százaléka) maradt. Ez a teljes ingatlanhi-tel-állomány 4 százalékát teszi ki, ami a legalacso-nyabb devizaarány a lakossági hiteleken belül. A forint-lakáshitelek szabályozási szigorítása a háztartások szá-mára egy kamatsokként értékelhetô, így nem megle-pô, hogy a forint-ügyfélkamatok jelentôs, 4-5 százalék-pontos emelkedését követôen a kereslet a devizahite-lek irányába fordult. Ugyanakkor a devizahitelek 2004-es fellendülését illetôen hangsúlyoznunk kell a bankikínálati nyomást is: a széles ügyfélkörnek szóló deviza-alapú konstrukciók tömeges megjelenése a szabályo-zási változásra adott reakció, amely a támogatott fo-rinthitelezésre kiépített kapacitás, és magas jövedel-mezôség fenntartásának szándéka miatt lehetett ilyenerôs.

Hitelintézeti és nem hitelintézeti fogyasztási hitelek

A hitelintézeti és nem hitelintézeti fogyasztási hitelekesetén a devizahitelek arányának szinte folyamatos nö-vekedése az ingatlanhitelekénél hamarabb, 2000-benmegindult, és a devizahitelek aránya mára jóval maga-sabb, 42 százalék körüli értéket ért el.

Bár a fogyasztási hitelek esetén a devizahitelezés az in-gatlanhiteleknél hamarabb kezdôdött, és a devizaarányigazán jelentôs emelkedése 2003-ra tehetô, valamelyesta fogyasztási devizahitelek aránya is tovább emelkedett2004-ben, noha itt nem történt szabályozási változás.Mindeközben a forinthitelek aránya folyamatosan csök-

IV-5. ábra

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

1997

. dec

.

1998

. jún

.

1998

. dec

.

1999

. jún

.

1999

. dec

.

2000

. jún

.

2000

. dec

.

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

%

Ingatlan, Ft Ingatlan, deviza

Ingatlanhitelek a GDP arányában

IV-6. ábra

0

10

20

30

40

50

60

70

80

1998

. dec

.

1999

. ápr

.

1999

. aug

.

1999

. dec

.

2000

. ápr

.

2000

. aug

.

2000

. dec

.

2001

. ápr

.

2001

. aug

.

2001

. dec

.

2002

. ápr

.

2002

. aug

.

2002

. dec

.

2003

. ápr

.

2003

. aug

.

2003

. dec

.

2004

. ápr

.

2004

. aug

.

%

0

10

20

30

40

50

60

70

80%

Banki + nem banki fogyasztási hitel Ingatlanhitel

A devizahitelek aránya a tranzakciókon belül*

*A nem hitelintézeti fogyasztási hitelek esetében csak egyes idôpon-tokra vonatkozóan rendelkezünk viszonylag megbízható adatokkal,amelynek forrása a PSZÁF által készített kérdôíves felmérés a pénz-ügyi vállalkozásokról. Az ábrán a kitüntetett pontok az elmúlt 12 hó-nap tranzakcióinak devizaarányát mutatják

IV-7. ábra

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

1997

. dec

.

1998

. jún

.

1998

. dec

.

1999

. jún

.

1999

. dec

.

2000

. jún

.

2000

. dec

.

2001

. jún

.

2001

. dec

.

2002

. jún

.

2002

. dec

.

2003

. jún

.

2003

. dec

.

2004

. jún

.

%

Banki + nem banki fogyasztási, deviza

Banki + nem banki fogyasztási, Ft

Fogyasztási hitelek a GDP arányában



IV.

kent, és a jóval magasabb állomány ellenére 2004 III.negyedévére a hozzájárulás jóval a devizahitelek aláesett, a fogyasztási devizahitelek flow-kon belüli részará-nya meghaladja a 70 százalékot. A fogyasztási devizahi-telek részarányának növekedése e szegmensben arrautal, hogy a kínálati és keresleti erôsödésben a szabályo-zási változások mellett egyéb tényezôk, pl. a devizafor-rások és hitelek jóval alacsonyabb kamata is fontos sze-repet játszanak.

Megjegyezzük, hogy a lakossági devizahitelezés növe-kedése 2004-ben döntô részben svájci frankban deno-minált hiteleknek tulajdonítható. A svájci frank hozamaalacsonyabb az euró- és a dollárhozamoknál is, tehát abankok számára az utóbbiaknál olcsóbb forrást, és azügyfelek számára még alacsonyabb kamatot jelent, mintaz euró- vagy dollárhitelek.

A devizahitelezés gyors fellendülése a háztartások ala-csony kockázati tudatosságát és/vagy kockázatérzéke-lését mutatja. A magas kamatkülönbözetben ugyanis amagas árfolyam-bizonytalanságból eredô kockázat tük-rözôdik, a háztartások pedig e kockázati felárat nemhajlandóak megfizetni.

IV. 1. 3. LAKOSSÁGI DEVIZAHITELEZÉS AZEURÓPAI UNIÓHOZ ÚJONNAN CSATLAKOZOTTKELET-KÖZÉP-EURÓPAI ORSZÁGOKBAN57

Az újonnan csatlakozó országokra vonatkozó adatokazt mutatják, hogy a devizahitelek lakossági hitelekenbelüli részarányát tekintve Magyarország a középme-zônyben helyezkedik el, a 24 százalékos arány nem te-kinthetô kirívónak a 0–67 százalékos arány között szó-ródó mezônyben. Megjegyezzük, hogy a magyar eset-ben a pénzügyi vállalkozások a banki devizahiteleket jó-val meghaladó devizaportfólióval rendelkeznek, ezért anem hitelintézeti hiteleket is bevontuk az elemzésbe.58

A balti országok

A vizsgált országok közül a valutatanácsot mûködtetôbalti országokban a legmagasabb a devizahitelek ará-nya a teljes háztartási hitelállományon belül. A lakáshite-lezésben meghatározó a devizahitelek részesedése. Afix és növekvô hitelességû árfolyam ösztönzôleg hat adevizahitelek keresletére. A balti országokban szereplô,kiugróan magas devizahitelezéshez a fenti tényezô mel-lett minden bizonnyal a hitelkínálati oldal is nagybanhozzájárult, illetve a szabályozási környezet nem gátol-ta a devizahitelek terjedését. A bankok olcsó és a forrá-sokon belül jelentôs részesedésû anyabanki devizafor-

rással rendelkeznek, árfolyamkockázatot nem kívánnakfelvállalni, ezért érdekeltek a devizahitelezésben.

A KKE5 országok

A KKE5 országok közül Lengyelországban és Magyaror-szágon jelentôsebb, míg Szlovéniában, Csehországbanés Szlovákiában gyakorlatilag nem létezik a devizaalapúháztartási eladósodás.

A 2000-es évek elején Lengyelországban a monetárispolitika magas kamatkülönbözetet tartott fenn, amely avolatilisebb árfolyam ellenére ösztönzôleg hatott a devi-zahitel-felvételre. A háztartások devizaalapú eladósodá-sa nagyon dinamikus növekedést mutatott. Azonban2003-ban a lengyel zloty 17 százalékkal gyengült azeuróval szemben (a svájci frankkal szemben is hasonlómértékben), mely már érezhetôen visszavetette, fôleg ajelzálog típusú devizahitelek iránti keresletet. Ez jó pél-daként szolgál arra, hogy egy negatív árfolyamsokk, haa lakosság viszonylag széles körét érinti, már növelhetia hitelfelvevôk kockázati tudatosságát.

A balti országokhoz hasonlóan Lengyelországban is je-lentôs a deviza-lakáshitelek részesedése, jelentôsebbmértékû állami lakástámogatásról nem tudunk. Ma-gyarországon és részben Csehországban a nagyobbmértékû állami lakástámogatás, mely a hazai devizá-ban folyósított hitelekhez kötôdött, az utóbbi idôkigkiszorította a piaci devizaalapú hiteleket.59 Szlovákiá-ban 2003 közepén vezettek be egy új lakástámogatá-si rendszert, amely egybeesett a hitelkínálat élénkülé-sével, jelentôs növekedést generálva a szlovák koronalakáshitelezésben.

IV-8. ábra

0

10

20

30

40

50

60

70

80

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003

0

10

20

30

40

50

60

70

80%

Deviza alapú jelzáloghitel / Teljes háztartási jelzáloghitelDevizahitel / Teljes háztartási hitel

%

Devizahitelek aránya a háztartási portfólión belüla lengyel bankrendszerben

57 A nemzetközi összehasonlítást nehezíti az adatok alacsony fokú harmonizáltsága. Több KKE-ország még nem készít pénzügyi számlát. Ezért az elemzéselsôsorban az egyes országok összevont kereskedelmi banki adatain alapul. A takarékszövetkezeti szektort sem vontuk be az elemzésbe. Ugyanis a KKE-országokban, Magyarország és Lengyelország kivételével, a takarékszövetkezeti szektor a pénzügyi közvetítésben jelentéktelen szerepet játszik, valamintMagyarországon a hatályos szabályozás nem engedélyezi a takarékszövetkezeteknek a deviza-, illetve devizaalapú hitelek nyújtását.58 Magyarországon kívül még Észtországban jelentôs a pénzügyi vállalkozások háztartási hitelezése. Mivel ebben az országban a legnagyobb a devizahi-telezés aránya a GDP-n belül, ezen a képen a pénzügyi vállalkozások elemzésbe történô bevonása sem tudna változtatni.59 A cseh lakástámogatási rendszer „bôkezûsége” nem érte el a hazai mértéket. A közelmúltban azonban ott is szigorítást hajtottak végre.



IV.

Az elmúlt években Lengyelországban jelentôsen növe-kedett a bankok háztartási hitelezési aktivitása, a deviza-hitel-termékek széles palettáját teremtve meg. A kínála-ti oldal – a 2004-es magyar tapasztalatokhoz hasonlóan– Lengyelországban is lényeges szerepet játszhatott.Szlovákia jó példa a gyenge hitelkínálat esetére. A bank-szektor konszolidációjának és privatizációjának befejez-tével csak 2003-ban fordultak a bankok a háztartásiszegmens felé. Ezt megelôzôen – a szélesebb lakástá-mogatási rendszer hiánya, illetve magas kamatkülönbö-zet ellenére – piaci alapon nem alakult ki devizaalapúhitelezés. Jelenleg már a hitelkínálat bôvülésével a ka-matkülönbözet és a szlovák korona erôsödô trendje mi-att a devizaalapú hitelezés növekedésére számítanak.Ezt az korlátozhatja, hogy a lakástámogatási rendszerkamattámogatása koronahitelekhez van kötve.

IV. 1. 4. MAKROGAZDASÁGI KOCKÁZATOK

A háztartási devizahitelezés makrogazdasági kockáza-ta elsôsorban a fogyasztási kiadásokon keresztül jele-nik meg. Ennek mértéke a devizahitelezés nagyságátólés ennek háztartások közötti megoszlásától függ. Jelen-tôsebb és széles körû devizaeladósodás mellett, egykülsô sokk (árfolyam, kamat) a háztartások viszonylagtág körének növeli a törlesztési terhét, mely azaggregált fogyasztás visszaeséséhez vezethet. A bankiveszteségek bizonyos szintje felett további két mecha-nizmus is hozzájárulhat a fogyasztás csökkenéséhez. Abanki hitelkínálat a háztartásokkal szemben általánosancsökkenhet, erôsítve a háztartások likviditási korlátját.A nem fizetô deviza-lakáshitelek esetleges megugrása anagyobb számú kényszerértékesítésen keresztül egy in-gatlanpiaci visszaesést indíthat el, mely negatív vagyon-hatással járhat.

Az új EU-tagországok háztartási eladósodása a régitagországokhoz képest nagyon alacsonynak tekinthe-tô. GDP-arányosan a két legeladósodottabb háztartá-si szektor (magyar és észt) eladósodása alig a felét ériel a régi EU-tagországok közül a legalacsonyabb el-adósodottsággal rendelkezô olasz háztartásokét, azeuróövezet átlagának pedig a harmadát sem közelítikmeg. Rendelkezésre álló jövedelem százalékában va-lamelyest kisebb mértékû az elmaradás.60 Az új EU-tagok közül Észtország, Lettország, valamint Lengyel-ország és Magyarország háztartási devizaadósságá-nak lehet számottevôbb makrogazdasági hatása, a tel-jes adósság 18–66%-a deviza. A régi EU-tagországok-ban az átlagos törlesztési teher a rendelkezésre állójövedelem 13 százaléka (2001). A fentiekbôl követke-zik, hogy az új EU-tagok háztartási szektoraiban a de-vizahitelek törlesztési terhe még alacsonynak tekint-hetô.61 Így ennek az esetleges megugrása valószínûlegnem okozna jelentôs visszaesést a háztartások fo-gyasztásában.

Összefoglalva, az újonnan csatlakozó EU-tagállamok-ban a devizahitelezés lakossági hiteleken belüli arányajelentôs különbségeket mutat, s e csoporton belül Ma-gyarország a középmezônyben helyezkedik el.

A felzárkózó KKE-országok devizái zömmel mind ren-delkeznek bizonyos kamatfelárral az euró, illetve a sváj-ci frank kamatokhoz képest. A háztartások alacsonykockázati tudatossága, illetve negatív tapasztalatok hiá-nya miatt a havi törlesztôrészlet nagysága vezérelheti ahitelkeresletet. Ezért árfolyamrendszertôl és monetárispolitikától függetlenül megjelenhet jelentôsebb mértékûdevizahitelezés, ugyanakkor például Lengyelország ta-pasztalata azt mutatja, hogy egy nagyobb árfolyam-

60 Az új EU-tagországok alacsonyabb bérhányada és egyéb okok miatt. Magyarország esetében például a rendelkezésre álló jövedelemarányos eladóso-dottság 28%-os (2003), míg Olaszországnál 36 százalékos (2001).61 Durva becslés alapján, mely feltételezi, hogy a régi tagországok hiteleinek és az új tagországok devizahiteleinek törlesztési terhe közel azonos. Ez alap-ján Magyarországon és Lengyelországban 1 százalékpont körüli, míg Lettországban és Észtországban megközelítôleg 2-3 százalékpont lehet a törleszté-si teher.

IV-3. táblázat

A háztartási pénzügyi közvetítés mélysége

2003Teljes háztartási hitel/GDP (%) Deviza háztartási hitel/GDP (%)

Szlovákia 7,8 0,0Csehország 9,8 0,1Szlovénia 10,3 0,2Lengyelország 10,8 3,7Magyarország 12,7 0,5Magyarország* 16,4 3,0Litvánia 3,4 1,1Lettország 12,0 7,1Észtország 15,3 10,2Olaszország 2002 29,7Eurózóna 2003 51,6

*Hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások együtt.



IV.

gyengülés, azaz az árfolyamkockázat bekövetkezéseerôsítheti a háztartások kockázati tudatosságát. Kulcs-fontosságú az állami lakástámogatási rendszer léte ésmikéntje, mely ösztönzôleg hathat a hazai devizábantörténô eladósodásra, illetve ennek hiánya esetén teretengedhet a devizaalapú eladósodásnak. A másik kulcs-tényezô a bankok között a háztartási szektorért folyta-tott verseny erôssége. A gyenge hitelkínálat is elejét ve-

heti a devizaalapú eladósodásnak. Alacsony szintû la-kástámogatási rendszer és erôs piaci verseny esetén aháztartási hitelezés denomináciája érzékenyebb az árfo-lyam- és kamatszintben végbemenô folyamatokra. Az újEU-tagországokban a háztartások devizahiteleinek tör-lesztési terhe jelenleg alacsonynak tekinthetô, ezért en-nek az esetleges megugrása valószínûleg nem okoznajelentôs visszaesést a háztartások fogyasztásában.



IV.

A 2001 és 2003 közötti idôszakban a fogyasztási és be-ruházási jellegû kiadásoknak a jövedelem növekedésétjelentôs mértékben meghaladó bôvülését, és a pénz-ügyi megtakarítások erôteljes csökkenését tapasztalhat-tuk. E folyamat eredményeként a magyar lakosság minda jövedelemfelhasználás szerkezetét, mind eladósodott-ságának – jövedelemarányos – szintjét tekintve köze-lebb került a fejlett országokat jellemzô mértékekhez.Az elmúlt évben a szektor által megtermelt jövedelmek-nek mintegy 92-93 százalékát fordították fogyasztási ki-adásokra, ami nemzetközi összehasonlításban is magasértéknek tekintendô. Magasabb fogyasztási rátát csak afejlett pénz- és tôkepiaci kultúrával rendelkezô és ha-gyományosan az élénk belsô keresletre építô angol-szász országokban találunk. Mivel a lakosság fogyasztá-si-megtakarítási döntései alapvetôen meghatározzákegy gazdaság növekedési kilátásait, illetve külsô egyen-súlyi helyzetét, ezért fontosnak tartjuk ezen viselkedés-beli változások fôbb okainak feltérképezését.

A lakossági viselkedésben jelenleg is zajló alkalmazko-dási folyamat gyakorlatilag valamennyi felzárkózó, átala-

kuló gazdaságra jellemzô volt az elmúlt évtizedekben. E folyamat eredményeként a gazdasági fejlôdéssel pár-huzamosan a háztartások is egy, a kevésbé fejlett orszá-gokban tapasztalt alacsonyabb fogyasztással és eladó-sodottsággal jellemezhetô egyensúlyi állapot helyettegy új – a fejlett országokban tapasztaltaknak megfele-lô – magasabb fogyasztással és eladósodottsággal páro-suló egyensúlyi pályára állnak át. Az eladósodás növe-kedésének kiindulópontját valamennyi ország esetébena stabil makrogazdasági környezet megteremetése je-lentette, míg sebességét – és ezzel stabilitási kockázata-it – az intézményi környezet és egyéb exogén tényezôk(árfolyam, állami szabályozás) változása határozta meg.

A stabil és kiszámítható makrogazdasági pálya, az ala-csony inflációs környezet több csatornán keresztül is se-gíti a lakossági viselkedés megváltozását. A várható re-áljövedelmek bizonytalanságának csökkenése egyrész-rôl elôsegíti a háztartások hosszabb távú, fogyasztást si-mító magatartásának fejlôdését, másrészrôl csökkenti anem várt (pénzügyi vagy reál eszközárváltozások való-

IV. 2. A LAKOSSÁG FOGYASZTÁSI-MEGTAKARÍTÁSI VISELKEDÉSÉNEK

VÁLTOZÁSA A 2000-ES ÉVEKBEN

IV-9. ábra

—10

—5

0

5

10

15

20

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003

%

—400

—200

0

200

400

600

800Milliárd forint

Operacionális (nettó) pénzügyi megtakarítás (jobb skála)Rendelkezésre álló jövedelem (bal skála)Fogyasztási kiadások (bal skála)Felhalmozási kiadások (bal skála)

A háztartások fogyasztási és felhalmozási döntéseit jellemzô fôbb aggregátumok alakulása (éves reál növekedési ütem, illetve milliárd forint)

IV-10. ábra

75

80

85

90

95

100

1991

. I. n

.év

1991

. IV

. n.é

v

1992

. III

. n.é

v

1993

. II.

n.é

v

1994

. I. n

.év

1994

. IV

. n.é

v

1995

. III

. n.é

v

1996

. II.

n.é

v

1997

. I. n

.év

1997

. IV

. n.é

v

1998

. III

. n.é

v

1999

. II.

n.é

v

2000

. I. n

.év

2000

. IV

. n.é

v

2001

. III

. n.é

v

2002

. II.

n.é

v

2003

. I. n

.év

2003

. IV

. n.é

v

%

75

80

85

90

95

100%

Németország Görögország

Ausztria PortugáliaSpanyolország USANagy-Britannia Magyarország

A fogyasztási ráta62 alakulása néhány fejlett országban

Forrás: KSH Nemzeti számlái, MNB Nemzetgazdaság pénzügyi szám-lái; a rendelkezésre álló jövedelem 2003-as értéke MNB-becslés.Az operacionális tranzakciókat: a teljes állományváltozásból a kama-tokba foglalt inflációs kompenzáció, az árfolyamváltozás miatti átérté-kelôdés és az egyéb volumenváltozások kiszûrésével kapjuk.

62 A fogyasztási rátát a fogyasztási kiadások és a rendelkezésre álló jövedelem hányadosaként definiáljuk.

Forrás: OECD, a magyar adat 2003-ra MNB-becslés.



IV.

színûségét, ami egyben a hitelezési kockázatok mérsék-lôdéséhez is hozzájárul.

Hasonló folyamatokat figyelhettünk meg a GMU-hozmár csatlakozott, kevésbé fejlett országokban is. Ezek-ben az országokban a hitelezés felfutása már 4-5 évvela belépés elôtt megkezdôdött. 1997–2002 között Por-tugáliában kb. 55-60 százalékkal, Írországban kb. 25százalékkal, Spanyolországban kb. 20 százalékkal nôtt.A GMU átlagos (kb. 100 százalékos) hitel/GDP arányátjóval meghaladó eladósodottság alakult ki 2002-re Por-tugáliában (kb. 140 százalék) és Írországban (kb. 120százalék), de Spanyolországban is elérte a GMU átlagátannak ellenére, hogy az ország fejlettségi szintje még je-lentôsen elmarad az átlagtól. Az eladósodási boom hát-terében álló okok óvatos interpretációjára hívja felazonban a figyelmet az a tény, hogy egyes fejlettebb or-szágok esetében (Hollandiában és Olaszországban) istapasztalhattunk hasonló dinamikájú hitelbôvülést.

Magyarországon – és a felzárkózó kelet-közép-európaiországokban egyaránt – a háztartások eladósodásánakgyors növekedésében jelentôs szerepet vállalnak alakosságihitel-igények iránt egyre nyitottabbá váló pénz-ügy intézmények is. A régió szinte valamennyi országá-ban jellemzô, hogy a pénzügyi-gazdasági konszolidáci-ót követôen a kereskedelmi bankok kezdetben csak avállalati hitelek piacán mutattak versengô magatartást.Ugyanakkor a ’90-es évek végére a vállalati hitelezéscsökkenô jövedelmezôsége és a stabilabbá váló lakos-sági reáljövedelem-növekedés megfelelô környezetetbiztosított a lakosságihitel-tevékenységek gyors elterje-déséhez.

Mivel hazánk hosszú távon várhatóan az EU gazdaságijellemzôihez fog közeledni, és EU-csatlakozásunk apénzügyi közvetetés lakossági szegmensében is erôsít-heti a versenyt, ezért a lakosság fogyasztói-megtakarítóiviselkedése is a fejlett európai országokra jellemzô szer-kezet irányába fog közeledni. Ugyanakkor ezt a hosszútávú alkalmazkodási folyamatot befolyásolták egyszeri,exogénnek tekinthetô hatások is.

A magyar háztartásokat jellemzô rendkívül szerény el-adósodottsági ráta63 már 1998–99-ben fokozatos emel-kedésnek indult. Kezdetben az eladósodás növekedésejellemzôen a fogyasztási hitelek állományának jelentôsmegugrásában jelentkezett, 1999-ben a lakosságihitel-felvétel több mint 70 százaléka volt fogyasztási célú. Ezta folyamatot mind keresleti, mind pedig kínálati jellegûhitelpiaci folyamatok is segítették. Keresleti oldalról a1995–96-os negatív jövedelemsokkot követôen a foko-zatosan emelkedô jövedelmek növelték a lakosságihitel-keresletet, míg kínálati oldalról a lakossági szegmens-ben egyre élénkebb aktivitást mutató kereskedelmi ban-kok növelték a hitelhez jutás valószínûségét. Jellemzô,hogy míg 1998 végén lakosságihitel-kihelyezések a ke-reskedelmi bankok teljes eszközállományának alig 5százalékát adták, addig 2004 júniusában már megköze-lítik a 20 százalékos részarányt. Ugyanakkor ezen idô-szakban nemcsak a kereskedelmi bankok mutatattakélénkülô érdeklôdést a lakossági szektor iránt, hanemez egyre dinamikusabban növekvô pénzügyi vállalkozá-sok is. A jellemzôen nagyobb kockázatot képviselô hi-telkihelyezésekkel foglalkozó üzletág teljes eszközállo-mányán belül a háztartási kihelyezések részaránya az1999-es 25 százalékhoz képest 2004 közepére többmint megduplázódott (57 százalék).

A fogyasztási célú hitelállomány gyors növekedése elle-nére a háztartások eladósodottsága az ezredfordulóntovábbra is csak töredéke volt a fejlett európai orszá-gokra jellemzô (70–100 százalék) értékeknek. E lassúfelzárkózási folyamatban hozott robbanásszerû válto-zást a lakáshitel-támogatások bevezetése.

Az államilag támogatott lakáshitelrendszer 2001-es be-vezetése, majd 2002-es, használt lakásokra történô ki-terjesztése a háztartások számára a makrogazdaságifundamentumok által indokolt kamatszinttôl lényegesenalacsonyabb kamatköltségeket eredményezett a lakás-beruházásaik megvalósítása során. Ennek hitelkeresletregyakorolt pozitív hatását tovább erôsítette, hogy a ház-tartások jövedelmei, illetve jövedelemvárakozásai isgyorsan bôvültek, elsôsorban kormányzati intézkedésekkövetkeztében.64 A szektor eladósodottsági rátája 2001eleje és 2003 utolsó negyedéve között közel háromszo-rosára emelkedett.

IV-11. ábra

0

50

100

150

200

1998

2002

1998

2002

1998

2002

1998

2002

1998

2002

1998

2002

1998

2002

1998

2002

1998

2002

1998

2002

Aus

ztri

a

Bel

gium

Ném

eto.

Spa

nyol

o.

Fin

no.

Fra

ncia

o.

Mag

yaro

.

Ola

szo.

Hol

land

ia

Por

tugá

lia

a GDP százalékában

Háztartások hiteleiVállalati szektor hiteleiHazai bankok magánszektornak nyújtott hitelei

A magánszektornak nyújtott hitelek GDP-hez viszonyított aránya egyes GMU-tagországokban

63 Az eladósodottsági rátát a lakosságihitel-állomány és rendelkezésre álló jövedelem hányadosaként számítjuk.64 E kormányzati intézkedések között megemlíthetjük a 2001–2002-ben történt minimálbér-emelést, a kiugró mértékû közalkalmazotti, köztisztviselôi bér-emeléseket. E kormányzati intézkedések részben demonstrációs hatásuk, részben az állami szektorban bekövetkezett foglalkoztatásbôvülés miatt a ma-gánszektorban is hozzájárultak a bérek gyorsabb emelkedéséhez.



IV.

Az államilag támogatott lakáshitelrendszer bevezetése– és fôleg annak a használt lakásokra való kiterjesztésenemcsak a háztartások beruházási kiadásainak jelentôsemelkedéséhez járult hozzá, számításaink szerint15–30 százalékban fogyasztási cikkek megszerzését istámogatta.65 Így az államilag támogatott lakáshiteleknekegészen a hitelhez jutás feltételeinek jelentôs megszigo-rításáig, azaz a 2003-as év végéig jelentôs fogyasztásbô-vítô hatása lehetett.

Az állami lakáshitel-támogatások 2004. évi módosításaalapvetôen új helyzetet teremtett a lakossági hitelezés-ben. A szigorítás hatására a támogatott lakáshitelek ka-matai közelebb kerültek a makrogazdasági helyzet általindokolt kamatszinthez, ami a forintkihelyezések – külö-nösen a használt lakás vásárlására fordított – esetében ahitelforgalom jelentôs visszaesését eredményezte. Ezzelpárhuzamosan a lakáshitelek között is egyre dinamiku-sabban növekedett – a kevésbé költségérzékeny fo-gyasztási célú hitelek között már elterjedt – devizaalapúhitelkihelyezések részaránya. (Míg 2003-ban a deviza-alapú lakáshitelek a teljes lakáscélú hitelfelvétel alig 5százalékát adták, addig 2004 második felében a hitelfel-vételek több mint fele devizaalapú konstrukcióban tör-tént.) A devizaalapú hitelezés gyors térnyeréséhez a ke-reskedelmi bankok oldaláról megnyilvánuló erôs kínála-ti nyomás, illetve a lakosságra – a rövid múltra visszate-kintô hitelezési tapasztalatok – jellemzô alacsony koc-kázati tudatosság is hozzájárulhatott. Elemzési idôsza-kunkban mind a nemzetközi kamatszintek változása,mind a forinttal szembeni árfolyamok viszonylagos sta-bilitása a devizában való eladósodást segítette. Vélhetô-en ez a folyamat is hatással lehetett a devizaalapú lakás-hitelezés 2004. évi gyors elterjedésére.

A jövedelemvárakozások emelkedése és a háztartásipénzügyi közvetítés mélyülése a tartós fogyasztási cik-kek értékesítésében (fôleg gépjármûvek és egyéb elekt-ronikai termékek körében) is jelentôs forgalomnöveke-dést generált. További keresletnövekedést eredménye-zett, hogy ezen idôszakban már a fôleg pénzügyi vállal-kozások is egyre szélesebb hiteljellegû (fôleg gépko-csivásárláshoz kapcsolódó lízingszerzôdések) szolgálta-tásokat nyújtottak a háztartások részére. Számításainkszerint 2003-ban a lakosság fogyasztási kiadásainakmintegy 10 százalékát fogyasztási célú hitelek felvételé-bôl valósította meg.

IV-12. ábra

—50—25

0255075

100125150

1995

. I. n

.év

1995

. IV

. n.é

v

1996

. III

. n.é

v

1997

. II.

n.é

v

1998

.I. n

.év

1998

. IV

. n.é

v

1999

.I I

I. n

.év

2000

. II.

n.é

v

2001

. I. n

. év

2001

. IV

. n.é

v

2002

. III

. n.é

v

2003

. II.

n.é

v

2004

. I. n

.év

%

05

10152025303540

%

Építési hitel (bal skála) Fogyasztási hitel (bal skála)

Egyéb hitel (bal skála) Eladósodottsági ráta (jobb skála)

A háztartások által felvett hitelek éves reálnövekedési üteme és az eladósodottsági ráta alakulása

Forrás: MNB Nemzetgazdaság pénzügyi számlái.

IV-13. ábra

—70—60—50—40—30—20—10

01020

1995

. I. n

.év

1995

. III

. n.é

v19

96. I

. n.é

v19

96. I

II. n

.év

1997

. I. n

.év

1997

. III

. n.é

v19

98. I

. n.é

v19

98. I

II. n

.év

1999

. I. n

.év

1999

. III

. n.é

v20

00. I

.n.é

v20

00. I

II. n

.év

2001

. I. n

.év

2001

. III

. n.é

v20

02. I

. n.é

v20

02. I

II. n

.év

2003

. I. n

.év

2003

. III

. n.é

v20

04. I

. n.é

v20

04. I

II. n

.év

—20—15—10—505

10152025

%

Háztartások várható pénzügyi helyzete (bal skála)Versenyszféra reálbérek (jobb skála)Állami szektor reálbérek (jobb skála)

A lakosság saját várható pénzügyi helyzeténekértékelése (a GKI bizalmi indexe alapján) és a reálbérek változása

Forrás: KSH, illetve GKI lakossági bizalmi index.

IV-14. ábra

—2

—1

0

1

23

4

5

6

7

1995

. I. n

.év

1995

. IV

. n.é

v

1996

. III

. n.é

v

1997

. II.

n.é

v

1998

. I. n

.év

1998

. IV

. n.é

v

1999

. III

. n.é

v

2000

. II.

n.é

v

2001

. I. n

.év

2001

. IV

. n.é

v

2002

. III

. n.é

v

2003

. II.

n.é

v

2004

. I. n

.év

%

—2

—1

0

1

23

4

5

6

7%

Centrális mozgóátlaggal simított Eredeti adat

A lakosság nettó fogyasztási célú hitelvételeinekaránya a fogyasztási kiadásaihoz képest

Forrás: KSH GDP statisztika, MNB Nemzetgazdaság pénzügyi számlái.

65 A lakástámogatási rendszer makrogazdasági hatásairól bôvebben lásd a 2004. februári Jelentés az infláció alakulásáról címû kiadványunk V. 3. feje-zetét.



IV.

A fentieket összegezve megállapíthatjuk, hogy az elmúlthárom évben a lakosság fogyasztási-megtakarítási ma-gatartásának megváltozását egy, a felzárkózó gazdasá-gokra jellemzô átállási folyamat részeként értékelhetjük,melynek során a háztartások egy magasabb fogyasztásiés eladósodottsági hányaddal és alacsonyabb finanszí-rozási kapacitással jellemezhetô pályára váltanak.Ugyanakkor ezen átállási folyamatot néhány egyedi té-nyezô is gyorsította, amelyek hatásával hosszabb távonnem számolhatunk. Ilyen egyedi hatásként értékeljük atámogatott lakáshitelrendszernek a használt lakásokravaló kiterjesztését, a 2001-ben, illetve 2002-ben állami-lag indukált béremeléseket, valamint az exogénnek te-kintett külföldi árfolyam- és kamatfolyamatokat.

Az eladósodási folyamat lassulását vetíti elôre, hogy aviszonylag alacsony eladósodottsági ráta ellenére 2004júniusában a háztartások kötelezettségein képzôdô no-mináliskamat-kiadások megközelítették a szektor jöve-delmeinek 5 százalékát. Ez közel akkora arány, mintamit a jellemzôen háromszor nagyobb eladósodottságiszinttel rendelkezô fejlett európai országokban tapasz-talhatunk. A hitelezés dinamikáját elsôsorban a makro-gazdasági stabilitás megteremtésével együttjáró hozam-csökkenés és a piaci verseny hitelköltség-csökkentô ha-tása fogja meghatározni.

Az elmúlt néhány évben felpörgött eladósodási folya-matot tehát alapvetôen egyensúlyi folyamatként értékel-hetjük, ezért nem számítunk a háztartások fogyasztási-megtakarítási viselkedésében tapasztalt változások

olyan mértékû visszafordulására, ami számottevôen be-folyásolná a gazdaság konjunkturális kilátásait. A maga-sabb eladósodási szint mellett azonban nô a háztartá-sok sérülékenysége. A lakossági reáljövedelmek növe-kedésének tartós lassulása, illetve a devizaalapú hitelál-lományt érintô negatív exogén sokk (forint leértékelôdé-se, illetve nemzetközi kamatok emelkedése) esetén aháztartások körében fizetési problémák jelentkezhet-nek, míg nemzetgazdasági szinten a lakossági (fogyasz-tási, illetve beruházási) kereslet terén jelentôs csökke-nés következhet be.

IV-15. ábra

80859095

100105110115120

2000

. 01.

04.

2000

. 05.

04.

2000

. 09.

04.

2001

. 01.

04.

2001

. 05.

04.

2001

. 09.

04.

2002

. 01.

04.

2002

. 05.

04.

2002

. 09.

04.

2003

. 01.

04.

2003

. 05.

04.

2003

. 09.

04.

2004

. 01.

04.

2004

. 05.

04.

2004

. 09.

04.

% (2000. január 4.=100%)

012345678

%

HUF/CHF HUF/EUR

Svájci irányadó kamat* EKB irányadó kamat

A lakossági devizahitelek elterjedését kísérôfôbb nemzetközi tényezôk alakulása*

*A svájci irányadó kamat esetében a kamatfolyosó középértékét ábrá-zoltuk.

IV-16. ábra

—30

—20

—10

0

10

20

30

40

1995

. I. n

.év

1995

. IV

. n.é

v

1996

. III

. n.é

v

1997

. II.

n.é

v

1998

. I. n

.év

1998

. IV

. n.é

v

1999

. III

. n.é

v

2000

. II.

n.é

v

2001

. I. n

.év

2001

. IV

. n.é

v

2002

. III

. n.é

v

2003

. II.

n.é

v

2004

. I. n

.év

%

—30

—20

—10

0

10

20

30

40%

Operacionális tranzakciókNominális (teljes) hiteldíj mutató

A fogyasztásihitel-felvétel és a hitelköltségekalakulása

Forrás: MNB Nemzetgazdaság pénzügyi számlái és háztartások forint-hitel átlagkamatai.

IV-17. ábra

0

1

2

3

4

5

6

1995

. I. n

.év

1995

. III

. n.é

v

1996

. I. n

.év

1996

. III

. n.é

v

1997

. I. n

.év

1997

. III

. n.é

v

1998

. I. n

.év

1998

. III

. n.é

v

1999

. I. n

.év

1999

. III

. n.é

v

2000

. I. n

.év

2000

. III

. n.é

v

2001

. I. n

.év

2001

. III

. n.é

v

2002

. I. n

.év

2002

. III

. n.é

v

2003

. I. n

.év

2003

. III

. n.é

v

2004

. I. n

.év

%

A lakosság kötelezettségein képzôdô nomináliskamatkiadások nagysága(a rendelkezésre álló jövedelem arányában)

Forrás: MNB becslés, KSH Nemzeti számlák.



IV.

Az alábbi elemzésben a tavalyihoz hasonló szempon-tok alapján vizsgáljuk a nem pénzügyi vállalati szektorhelyzetét. A pénzügyi stabilitás szempontjából a legfon-tosabb ismérvek a jövedelmezôség, az eladósodottságés a likviditás, így elemzésünkben ezekre fokuszálunk.Vizsgálatunk alapját a társaságiadó-bevallásban szerep-lô mérleg és eredménykimutatás adatai képezik.66

Összefoglaló

A nem pénzügyi vállalatok aggregált stabilitási helyzete2003-ban kedvezô irányba változott. A szektor egészejövedelmezôségi szempontból jobb helyzetbe került:1998 óta elôször nôtt az aggregált jövedelemtermelôképesség.

A gazdasági környezet változásai 2003-ban a vállalatiszektor egyes ágazatait eltérôen érintették. A külfölddelversenyzô ágazatok piaci lehetôségei a kereslet élénkü-lésével jelentôsen javultak, ez meg is látszott a gyorsannövekvô profitabilitásukon. Ezek közül a feldolgozóipa-ri jövedelmezôség javult leginkább. A szolgáltató ágaza-tokban 2003-ban kissé nôtt a jövedelmezôség. Ezekbenaz ágazatokban jellemzôen hazai piacokat célzó vállala-tok mûködnek, így az elmúlt évek magas jövedelmezô-ségében vélhetôen jelentôs szerepe volt az élénk fo-gyasztásnak. Az aggregált jövedelmezôség jövôbenialakulásával kapcsolatban két fô hatással számolunk. Azexportôrök profitabilitásjavulásával kapcsolatban a2004-es folyamatok ismeretében továbbra is magas jö-vedelmezôségre számítunk. Ugyanakkor a belföldi fo-gyasztás dinamikájának lassulása miatt nem lehet kizár-ni, hogy a szolgáltatók jövedelmezôsége 2004-ben mér-séklôdni fog, ha nem alkalmazkodnak költségeik mér-séklésével a megváltozott környezethez.

A vállalatok tôkeszerkezetében nem álltak be olyan vál-tozások, amelyek fokozták volna a szektor egészénekstabilitási kockázatát. A fogyasztási dinamika fényébenpozitív fejlemény, hogy a szolgáltatók tôkeáttétele nem

növekedett a tavalyi évben. Kedvezôtlen változás, hogyaz építôipari vállalatok kamatfedezete jelentôsen lecsök-kent, ami a jövedelmezôség csökkenésére vezethetô vissza. Ez azonban jelentôs rendszerkockázatot nemhordoz, mert egyrészt az ágazat súlya kicsi, másrészt pe-dig az építôipari vállalatok eredménye még így is bôsé-ges tartalékot nyújt a kamatjellegû kiadások kifizetésére.

Jövedelmezôség

A vállalati jövedelmezôség mérésére a tavalyi stabilitásijelentésben alkalmazott mutatókat használtuk. Az elsôindikátor a veszteséges vállalatok összes vállalathoz vi-szonyított aránya. 2003-ban a vállalatok 36 százalékaprodukált üzemi szintû veszteséget. Ez elsô látásra ked-vezôtlen változás 2002-höz képest (akkor ez az arány29 százalék volt), azonban árnyalja a képet, hogy e vál-lalatok vesztesége abszolút értékben is, és az aggregálteredményhez képest is csökkent (41 százalékról 31 szá-zalékra), ami stabilitási szempontból kedvezô fejle-mény.

Pontosabb képet alkothatunk a szektorban lezajlott fo-lyamatokról a mérleg- és eredménykimutatás-adatokelemzésével. A nem pénzügyi vállalatokat elsô lépés-ben három indikátor, az eszközarányos nyereség és ár-bevétel, valamint a profitmarzs segítségével elemez-tük.67

ROA = üzemi tevékenység eredménye/mérlegfô-összeg68

Profitmarzs = üzemi tevékenység eredménye/nettó ár-bevétel

Eszközarányos árbevétel = nettó árbevétel/mérlegfô-összeg.

Az árbevétel-arányos üzemi eredmény az üzemi profit-marzs vagy haszonkulcs, ami a vállalati költséghaté-

IV. 3. A NEM PÉNZÜGYI VÁLLALATI SZEKTOR JÖVEDELMEZÔSÉGE

ÉS STABILITÁSA

66 A tavalyihoz hasonlóan idei elemzésünkben sem foglalkozunk a pénzügyi, a költségvetési gazdálkodás körébe tartozó és a nonprofit vállalatokkal. Idénis kizártuk azokat a vállalatokat, amelyeknél adott évben kettônél kevesebb volt a foglalkoztatottak száma, illetve, ha három egymást követô évben 5 fôalatt volt a foglalkoztatotti létszám. Ezzel a 1992–2003 között rendelkezésre álló megfigyelések száma 65 százalékkal, 533 ezerre csökkent.67 Az indikátorok részletesebb értelmezését és a közöttük lévô összefüggések leírását l. Jelentés a pénzügyi stabilitásról 2003. december, 75. oldal.68 ROA: „Return on Assets”. A ROA-mutató esetében a nevezôben szereplô stock változó év végi értékét használtuk éves átlag helyett. A stock és flowadatok felhasználásával számított mutatók szintje nem tekinthetô mérvadónak, az elemzésben az éves változásokra koncentráltunk. Részletesen l. Jelen-tés a pénzügyi stabilitásról 2003. december, 74. oldal 52. lábjegyzetét.



IV.

konyság indikátoraként fogható fel. Az eszközarányosárbevétel pedig egyfajta kapacitáskihasználtság-mutató,ami a kereslet változásának és a vállalat beruházási ma-gatartásának leírására használható. A két indikátoregyüttesen határozza meg, hogy a vállalat eszközeinekmekkora a jövedelemtermelô képessége, amit a ROA-mutató segítségével ragadunk meg.

Aggregált jövedelmezôség

A vállalati szektor egészének aggregált jövedelmezôsé-gét elsô lépésben a fenti három indikátor súlyozott átla-gos értékeivel jellemezzük. Így az eszközarányos nyere-ség mutató esetében arra a kérdésre kapunk választ,hogy milyen módon változott a szektor egészébenmegtermelt összes eredmény és az aggregált mér-legfôösszeg aránya. Az eszközarányos árbevétel és aprofitmarzs aggregált értékeinek változása ezzel analógmódon értelmezhetô. Ezek után megvizsgáljuk, hogymilyen keresztmetszeti folyamatok állnak az aggregáltjövedelmezôség változása mögött.

A vizsgált idôszakban szinte végig jellemzô, hogy aROA érzékenyebb a profitmarzs, azaz az inputhaté-konyság alakulására. Az egyetlen kivétel 2002 volt, ami-kor az enyhe romlás az eszközarányos árbevételnekvolt tulajdonítható. 2003-ban tovább csökkent az esz-közarányos árbevétel, ennek azonban nem volt érzékel-hetô hatása a vállalatok üzemi jövedelemtermelô képes-ségére, mert a profitmarzs növekedett, és ez a hatáserôsebbnek bizonyult az eszközarányos árbevétel csök-kenésénél.

Az aggregált üzemi jövedelmezôség növekedése külö-nösen kedvezô fejlemény, hiszen erre 1998 óta nemvolt példa. Ez elsôsorban a profitmarzs, azaz a költség-hatékonyság javulására vezethetô vissza. A jövedelme-zôség javulásában vélhetôen jelentôs szerepe volt a vi-lággazdasági konjunktúra beindulásával fokozódó ex-portkeresletnek, valamint a 2003-ban még továbbra isélénknek mondható belsô keresletnek is. Ennek látszó-lag ellentmond az eszközarányosárbevétel-mutató mér-séklôdése. E mutató csökkenését azonban az magyaráz-za, hogy ugyan a szektor egészének árbevétele 2003-ban már dinamikusan nôtt, a mérlegfôösszeg, feltehetô-en az élénkülô vállalati beruházásokkal összefüggés-ben, ennél gyorsabban növekedett.

Az aggregált jövedelmezôség mellett stabilitási szem-pontból releváns kérdés, hogy milyen keresztmetszetiváltozások állnak az aggregált jövedelmezôség pozitívirányú változásának hátterében. Ehhez azt kell megvizs-gálnunk, hogy hasonló irányban és mértékben változott-ea cégek helyzete, vagy esetleg differenciálódás áll azaggregált profitabilitás javulása mögött. A ROA eloszlá-sának jellemzésére a megfigyelések alsó és felsô 20 szá-zalékának határát jelentô kvintiliseket és a mediánthasználtuk. Az indikátorok jól jelzik, hogy az aggregált

mutató javulása mellett az egész eloszlás némileg „lej-jebb” tolódott, azaz a vállalatok többségének jövedel-mezôsége romlott: 2003-ban a vállalatok 45 százaléká-nak javult, 55 százalékának pedig csökkent a ROA-mutatója. Az eloszlás kismértékû lejjebb tolódásaugyanakkor nem hordoz jelentôs stabilitási kockázatot,mert a változás nem szignifikáns. Mindez együtt azt mu-tatja, hogy a szektor egészében kissé több vállalat jöve-delmezôsége romlott, mint amennyié javult, ugyanak-kor a pozitív aggregált változás jelzi, hogy a javuló jöve-delmezôség inkább a nagyobb mérlegfôösszegû vállala-tokra volt jellemzô.

Stabilitási szempontból érdeklôdésre tarthat számot,hogy milyen csoportból kerülnek ki a leggyengébbenteljesítô vállalatok, és milyen súlyúak a szektoron belül.Hasonlóan fontos kérdés, hogy ezek a cégek milyenmértékben szakadtak el az eloszlás középértékét jelen-tô mediántól. Errôl, vagyis a középértékhez viszonyítottrelatív helyzet javulásáról vagy romlásáról informál az al-

IV-18. ábra

0

1

2

3

4

5

6

7

8

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

%

0

20

40

60

80

100

120

140

160%

ROA Profitmarzs Eszközarányos árbevétel (jobb skála)

Jövedelmezôségi mutatók a vállalati szektorban, 1993–2003

IV-19. ábra

—15

—10

—5

0

5

10

15

20

25

30

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

%

—15

—10

—5

0

5

10

15

20

25

30%

Alsó kvintilis Felsõ kvintilis Medián

A ROA eloszlása, 1993–2003*

*Ahhoz, hogy az évek közötti változások értelmezhetôk legyenek,azokat a megfigyeléseket vettük figyelembe, amelyek két egymást kö-vetô évben szerepeltek a mintában.



IV.

só kvintilis és a medián relatív helyzetének változása.2003-ban a legrosszabb jövedelmi helyzetû vállalatoktávolodtak a mediántól. Bár a legrosszabbak távolodásaa mediántól kedvezôtlen fejlemény, a változás mértékenem hordoz jelentôs stabilitási kockázatot, mert egy-részt a legrosszabbak csoportjának ágazati összetételetükrözi a teljes szektor ágazati összetételét, tehát egyikágazat sincs túlreprezentálva, másrészt a csoport a hoz-záadott érték mintegy csak 2,5 százalékáért69 felelôs, te-hát kicsi cégekrôl van szó.

Ágazati jövedelmezôség

A részletes adatok tanúsága szerint a két legnagyobbágazatcsoport, a feldolgozóipar és a szolgáltatások ha-tározzák meg a vállalati szektor egészének dinamikájáta vizsgált idôszakban.70 A feldolgozóipar és az exportmeghatározó szerepére tekintettel annak jövedelmezô-ségét külön vizsgáljuk, ebben a részben a többi ágazatfolyamatait elemezzük röviden.

A szolgáltatások jövedelmezôsége némileg javult 2003-ban, azonban elmaradt az 1999-ben tapasztalt csúcs-ponttól. A jövedelemtermelô képesség elmúlt évekbentapasztalt magas szintje arra vezethetô vissza, hogy aSzálláshely-szolgáltatlás, vendéglátás kivételével mindenszolgáltatóágazat jövedelmezôsége javult. Ez utóbbiágazat teljesítményét a 2001. szeptember 11-i esemé-nyek óta tartó, globálisan is alacsony idegenforgalomhatározza meg. A legnagyobb súlyú Kereskedelem, javí-

tás71 jövedelmezôsége tovább nôtt 2003-ban. Igazugyan, hogy a javulás kisebb mértékû volt, mint2001–2002-ben, de továbbra is jelentôsnek mondható.Ebben fontos szerepe volt annak, hogy a fogyasztás bô-vülése a némileg lassuló dinamika ellenére 2003-ban isélénk maradt. Ugyanakkor hatása lehetett a külpiacokélénkülésének is, mert itt minden ötödik vállalat árbevé-telének több mint 20 százaléka származik exportból.72

A másik jelentôs szolgáltatóágazat, a Szállítás, raktáro-zás, posta, távközlés is hasonlóan jól teljesített, amit azexport élénkülése magyarázhat, hiszen a nem pénzügyiszolgáltatók között ez az ágazat a legérzékenyebb akülföldi konjunktúra alakulására.

Az Építôipar jövedelmezôsége 2003-ban jelentôsenvisszaesett. Az ágazatcsoport visszaesését több tényezôis magyarázhatja. Ezek közül az egyik az lehet, hogy2003 elején elmaradtak a tervezett infrastrukturális beru-házások (autópálya-építések), amit ugyan az év hátralévôrészében részben pótoltak, azonban a pótlás mértéke el-maradt a tervezettôl. További magyarázatként szolgálhata kereskedelmi ingatlanok piacának 2003-ban tapasztaltmélyrepülése.73 A jövedelmezôség csökkenésében eze-ken túl szerepe lehetett a lakásépítéssel foglalkozó cégekközötti verseny élénkülésének is. 2003-ban dinamikusanbôvült a kereslet a lakáspiacon, azonban a reállakásáraknövekedési üteme már csökkent az év második felében,ami a piaci verseny élénkülését jelezheti. A fokozódó ver-seny a profitmarzs csökkentésére késztethetett számosépítôipari vállalkozást. Mindezzel együtt az építôipari jö-vedelmezôség romlása az aggregált mutatókban nem

69 1992–2003 átlagában. A vállalati hozzáadott értéket az alábbi módon közelítettük: Hozzáadott érték = (nettó árbevétel+aktivált saját teljesítmények ér-téke) – (anyagjellegû ráfordítások+egyéb költségek).70 1992–2002-ben a vállalati szektor egészében az üzemi eredmény átlagosan 50 százalékát a feldolgozóipar, 33 százalékát pedig a szolgáltatóágazatokadták. Az ábrán nem szereplô Mezôgazdaság, illetve Bányászat ágazatok a teljes nem pénzügyi vállalati szektor eredményének csupán 5 százalékát te-szik ki.71 A Kereskedelem, javítás a teljes szolgáltatószektor üzemi eredményének mintegy felét, a Szállítás, raktározás, posta, távközlés pedig 20 százalékát te-szi ki.72 2003-as adatok alapján.73 Részletesen l. Jelentés a pénzügyi stabilitásról 2004. június, 40. oldal

IV-20. ábra

—1,5

—1

—0,5

0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

3,5

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

százalékpont

Medián változása Alsó kvintilis változása

A ROA mediánjának és alsó kvintilisének változása, 1993–2003

IV-21. ábra

—2

0

2

4

6

8

10

12

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

%

—2

0

2

4

6

8

10

12%

Energia ÉpítõiparFeldolgozóipar Vállalati szektor összesen

Szolgáltatások összesen

Jövedelmezôség (ROA) az egyes ágazatokban,1993–2003



IV.

volt érzékelhetô az ágazatcsoport kicsi súlya miatt.74 AVillamosenergia-, gáz-, gôz-, vízellátás 2002-ben tapasz-talt jövedelmezôség-csökkenése átmenetinek bizonyult,2003-ban visszatért a ’90-es évek második felében ta-pasztalt stabilan magas szintre.75

Feldolgozóipari jövedelmezôség

A nem pénzügyi vállalati szektorban betöltött meghatá-rozó szerepük miatt a következô lépésben megvizsgál-tuk, a feldolgozóipari jövedelmezôség pozitív változásamely eredménykomponensekre vezethetô vissza.

A feldolgozóipari ágazatcsoportban 2002-ben tapasz-talt nominális csökkenés után a tavalyi évben dinamiku-san nôtt az értékesítésbôl származó árbevétel. Kedvezôfejlemény továbbá, hogy az élénkülés együtt járt az ex-portárbevétel ennél gyorsabb növekedésével. Mindeb-ben kiemelt szerepe volt a gépipari teljesítménynek,ami nem meglepô, hiszen ez a legnagyobb súlyú és leg-inkább exportorientált76 ágazat a feldolgozóiparon be-lül, és 2003-ban már jócskán érezhetô volt a külsô ke-reslet növekedése. Hasonló folyamatok játszódtak le aszintén nagy súlyú Vegyiparban és a jelentôsnek mond-ható Kohászat, fémalapanyag-gyártás és fémfeldolgo-zásban is.

Az árbevétel növekedése önmagában azonban nemfeltétlenül jelent javuló vállalati teljesítményt. Ahhoz,hogy a vállalati teljesítményrôl teljesebb képet kap-junk, meg kell vizsgálnunk, hogy milyen irányban vál-toztak az egyes eredménykomponensek fajlagos érté-kei 2003-ban. A fajlagos eredménykomponensek azegyes összetevôk árbevétel-arányos értékeit jelentik.Változásuk pedig az árbevételhez viszonyított növe-kedési ütemüktôl függ, és az mutatják meg, hogy a cé-gek költségszerkezetének változásai milyen mérték-ben járultak hozzá a vállalati profitmarzs változásá-hoz.

A legfontosabb költségelemek77 közül az anyagjellegûráfordítások a feldolgozóipar egészében nominálisan 9százalékkal nôttek 2003-ban, de az azonos árbevétel-di-namika mellett fajlagosan nem változtak. Ez változás2002-höz képest, mert akkor a fajlagos anyagjellegû rá-fordítások alakulása önmagában mintegy 3 százalék-pontot javított a feldolgozóipari ágazatok profit-marzsán.

74 1992–2002 átlagában az Építôipar aránya az aggregált eredményen belül mintegy 5 százalék.75 Az ágazat értékelésekor figyelembe kell venni, hogy nagy részben hatósági árszabályozás körébe tartozó tevékenységrôl van szó, így a piaci folyama-tok hatását torzítják a mindenkori kormányzat árdöntései.76 Az exportárbevétel aránya az értékesítés árbevételében. Az egyes ágazatok exportorientáltságáról L. Jelentés a pénzügyi stabilitásról 2003. december,80. old. III-9. ábra.77 Jelentés a pénzügyi stabilitásról 2003. december, 80. old. III-11. táblázat.

IV-4. táblázat

IV-5. táblázat

Feldolgozóipari ágazatok árbevételének és üzemi eredményének változása

A feldolgozóipari profitmarzs alakulása, 2001–2003(százalék)

(Változás, év/elôzô év) Nettó árbevétel Exportárbevétel Üzemi eredmény Súly a hozzáadott(1) (2) (3) értékben (százalék,

átlag 1992–2002)Feldolgozóipar összesen (2002) 0,95 0,89 1,03Feldolgozóipar összesen (2003) 1,09 1,14 1,36Élelmiszer 0,99 1,05 0,82 17Textil 0,99 0,99 1,42 6Papír 1,15 1,17 1,10 7Vegyipar 1,12 1,19 1,24 26Nemfém ásványi termék gyártása 1,13 1,10 1,11 4Kohászat, fémalapanyag-gyártás és fémfeldolgozás 1,03 1,05 1,66 10Gépipar 1,14 1,15 1,99 29Máshová nem sorolt feldolgozóipar 1,7 1,11 0,99 2

2001 2002 2003Feldolgozóipar összesen 4,6 4,9 6,1



IV.

Más a helyzet a személyi jellegû ráfordításokkal. A bér-tömeg növekedési üteme mérsékelt volt a feldolgozó-iparban, és elmaradt az árbevétel növekedési ütemétôl.A béroldali folyamatok hatásának megértéséhez szük-séges, hogy tisztában legyünk az elmúlt évek tenden-ciáival.

A korábbi évek erôteljes bérinflációja a vállalatokatmindinkább tôke-munka helyettesítésre ösztönözte, ezleginkább a textilipari cégeknél volt érzékelhetô.78 Azalacsony termelékenységû munkahelyek fokozatosmegszüntetése – ami a második éve tartó jelentôs fel-dolgozóipari létszámleépítésekben is tetten érhetô – éstôkével való helyettesítése növelô hatást gyakorolt a vál-lalatok termelékenységére. A termelékenység növeke-dése gyorsuló kibocsátás mellett – amit esetünkben azárbevétel alakulása jelez – pedig a bérjellegû kiadásokarányának csökkenését eredményezte. Másképpen fo-galmazva, az output oldali élénkülés és a termelékeny-ségnövekedés lehetôvé tette a vállalatok számára, hogyhaszonrésük zsugorodása nélkül növeljék a béreket. Sôta két folyamat eredményeképpen csökkentek a fajlagosszemélyi jellegû ráfordítások.

A többi költségnem közül jelentôs és közgazdaságilagjól értelmezhetô volt az aktivált saját teljesítmények ér-tékének változása. E tételnek egyik legfontosabb része

a saját termelésû készletek állományváltozása. 2003-ban a feldolgozóipar egészében a 2002-ben tapasztaltkétszeresénél is nagyobb volt az aktivált saját teljesítmé-nyek értéke. Ez mindenképpen arra utal, hogy az élén-külô külsô kereslet hatására a vállalatok megkezdték akészletek feltöltését.

Az export jövedelmezôsége

A külföldi értékesítési piacok élénkülése nemcsak a fel-dolgozóipari ágazatokat érintette kedvezôen, ezértelemzésünk következô lépéseként külön megvizsgáltukaz exportôrök79 és a hazai orientációjú vállalatok jöve-delmezôségének alakulását.

Az exportôrök profitabilitása 2003-ban jelentôsen növe-kedett, amire az elmúlt hat évben nem volt példa. Anem exportôröké ugyanakkor csökkent. Felmerül a kér-dés, hogy a külföldi piacokat célzó vállalatok javulásá-ban mekkora szerepe lehetett az árfolyam kissé leérté-keltebb szintjének. A forint–euró árfolyamszint átlago-san mintegy 4 százalékkal volt leértékeltebb 2003-ban2002-höz képest, ami nagyjából a 2001-es átlagos árfo-lyamszintnek felelt meg, reálértelemben pedig – a fel-halmozott inflációs különbözetek miatt – jóval felérté-keltebb volt. Ennek ellenére az exportôrök 2003-as jö-

IV-6. táblázat

Az egyes eredménykomponensek változása a feldolgozóiparban

Változás Anyagjellegû Személyi Aktivált Egyéb Egyéb Érték- Profitmarzs (2003/2002) ráfordítások jellegû saját ráfordítások bevételek csökkenés (2003–2002)

ráfordítások teljesítményekértéke

Feldolgozóipar 1,09 1,01 2,3 0,99 1,01 1,10 1,2

78 2002–2003-ban a folyamatos kapacitásleépítések miatt 27 százalékkal csökkent az átlagos statisztikai állományi létszám a textiliparban. Bôvebben l.a 2004. augusztusi Inflációs jelentést.79 Ide azokat a vállalatokat soroltuk, amelyek esetében az árbevételnek több mint 20 százaléka származik exportból.

IV-22. ábra

—8

—6

—4

—2

0

2

4

6

8

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

%

Átlagos statisztikai állományi létszám a feldolgozóiparban, 1994–2003 (változás, százalék)

IV-23. ábra

0

2

4

6

8

10

12

14

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

%

0

2

4

6

8

10

12

14%

Nem exportõrök Exportõrök

A jövedelmezôség (ROA) alakulása az exportôrök és nem exportôrök esetében,1993–2003



IV.

vedelmezôsége jóval felülmúlta a 2001-es szintet, amiarra utal, hogy javulás mögött elsôsorban a külsô keres-let, a külföldi konjunktúra élénkülése állt.

Ahhoz, hogy a külföldi és a hazai piacokat célzó vállala-tok közötti eltérések okait megértsük, megvizsgáltuk afontosabb eredménykomponensek alakulását a két cso-portban.

2003-ban mind a hazai, mind pedig a külföldi piacokatcélzó vállalatok értékesítésbôl származó árbevétele nö-vekedett. Ez jelentôs változás 2002-höz képest, mert ak-kor csak a belföldi orientációjú vállalatok árbevételenôtt (23 százalékkal), az exportôröké csökkent (10 szá-zalékkal).80 Ennek megfelelôen az exportôrök jövedel-mezôségének alakulásában az árbevétel dinamikája voltmeghatározó, ami szorosan összefüggött a külföldi kon-junktúra alakulásával. A világgazdasági és európai lassu-lás 2002-ben túljutott mélypontján, és 2003-ban márkézzelfoghatóak voltak külpiacaink élénkülésének jelei.A növekedés csak 2003 második felétôl vált igazán in-tenzívvé, ami az adatok tanúsága szerint igen jelentôsárbevétel-növekményt eredményezett a külpiaci orien-tációjú cégeknél. A nem exportôrök árbevétel-növeke-dése 2003-ban folytatódott, amit a továbbra is élénk fo-gyasztási dinamika magyarázhat.

A két legfontosabb költségnem közül az anyagjellegûráfordítások dinamikája különbözô hatású volt a kétcsoportban. Az exportôrök esetében ugyan gyorsannôttek ezek a költségek, de az értékesítés árbevételeennél gyorsabban nôtt, így csökkenést tapasztaltunkezen ráfordítások fajlagos értékében. A nem exportôrökesetében az árbevételt meghaladó növekedési ütem kö-vetkeztében viszont nôttek a fajlagos anyagjellegû ráfor-dítások.

A személyi jellegû ráfordítások pozitív, de eltérô mérté-kû hatást gyakoroltak a két csoport profitmarzsára.Mindkét vállalatcsoportban nôtt a bértömeg81, azonbanaz exportôrök fegyelmezettebb bérezési magatartásakövetkeztében itt jelentôsen csökkentek a fajlagos bér-jellegû költségek. A nem exportôröknél ez a hatás jóvalkisebbnek bizonyult, ami a 2002-höz képest lassuló ár-bevétel-dinamika mellett alig lassuló bérdinamikára ve-zethetô vissza.

IV. 3. 1. ELADÓSODOTTSÁG ÉS LIKVIDITÁS

A nem pénzügyi vállalati szektor eladósodottságávalkapcsolatos folyamatokat az idegen tôke/összes tôkemutató, a tôkeáttétel segítségével elemezzük.

A szektor egészének eladósodottsága gyakorlatilag vál-tozatlan maradt 2003-ban. 2002-ben a vállalatok az el-húzódó dekonjunktúrában tartózkodtak az újabb beru-házásoktól és az újabb hitelek felvételétôl, így ebben azévben a szektor egésze nettó megtakarító pozícióbanvolt, és a tôkeáttétel némileg csökkent. 2003-ban azon-ban kissé nôtt a nem pénzügyi vállalatok finanszírozásiigénye82, de a növekedés mértéke historikus összeha-sonlításban alacsonynak mondható. Ez a növekedés azaggregált tôkeáttétel-mutatóban nem érzékelhetô.

Az ágazati tôkeáttétel-mutatók alapján úgy tûnik, hogyaz elmúlt években a vállalati szektor eladósodottságszempontjából homogénebbé vált: a tôkeáttétel átlagosszintje szûkülô tartományban ingadozott, és 2003-ban a45-65 százalékos sávban maradt.

IV-7. táblázat

Az exportôrök és nem exportôrök költségnemeinek és eredményének változása

2003/2002 Nettó árbevétel Anyagjellegû Személyi jellegû Üzemi eredményráfordítások ráfordítások

Exportôrök 1,21 1,20 1,06 1,96Nem exportôrök 1,15 1,16 1,12 1,07

IV-8. táblázat

Az exportôrök és nem exportôrök profitmarzsa(százalék)

2002 2003Exportôrök 3,8 6,2Nem exportôrök 4,3 4,0

IV-24. ábra

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

%

A nem pénzügyi vállalatok tôkeáttétele (idegen tôke/összes tôke, 1994–2003)

80 Részletesen l. a Jelentés a pénzügyi stabilitásról c. kiadvány 2003. decemberi számát.81 Az exportôröknél 2002-höz képest jóval élénkebb volt a személyi ráfordítások dinamikája, akkor ugyanis 1 százalékkal csökkent a bértömeg ebben acsoportban. A hazai orientációjú vállalatok személyi ráfordításai 13 százalékkal nôttek 2002-ben.82 Jelentés a pénzügyi stabilitásról 2004. június, 39. oldal.



IV.

A különbözô ágazatok viselkedése a tôkeáttétel válto-zása szempontjából a tavalyi évben egymáshoz ha-sonlóbb volt, mint 2002-ben. 2003-ban csak a feldolgo-zóipari ágazatok eladósodottsága mérséklôdött, a többiágazatcsoporté szinten maradt vagy kissé növekedett.A feldolgozóipari tôkeáttétel csökkenése szoros össze-függésben lehet azzal a ténnyel, hogy az ágazatcsoport-ba jelentôs mennyiségû közvetlen külfölditôke-befekte-tés áramlott, javítva ezzel a vállalatok tôkeellátottságát,egyszersmind finanszírozási forrást teremtve az élénkfeldolgozóipari beruházási aktivitáshoz.

A szolgáltatóágazatok eladósodottsága nem nôtt 2003-ban. Tavalyi elemzésünkben jeleztük, hogy némi kocká-zatot látunk a szolgáltatóvállalatok viselkedésében. En-nek oka az volt, hogy a szolgáltatásokra fordított fo-gyasztási kiadások 2001–2002-ben gyorsabban nôttek,mint az aggregált fogyasztás, és ez a tôkeáttétel lassúnövekedésével párosult az elmúlt években. Az a tény,hogy az ágazatcsoport tôkeáttétele stabilizálódni lát-szik, arra utal, hogy a fogyasztás dinamikájának lassulá-sához alkalmazkodtak a szolgáltatók, és tartózkodtak azújabb hitelek felvételétôl.

A friss adatok alapján az építôipari tôkeáttétel némilegnövekedett, aminek várható alakulásában látunk némikockázatot. Ha az ágazat hirtelen romló jövedelmezô-sége tartósnak bizonyul, és a vállalatok nem képesekehhez igazítani tôkeellátottságukat, a tôkeáttétel továb-bi növekedése problémát okozhat a jövôben. AVillamosenergia, gáz-, gôz- vízellátásban mûködô válla-latok tôkeáttétele tovább nôtt 2003-ban. Ebben az ága-zatban több nagy beruházási projekt is indult a tavalyiévben, amit a vállalatok hitelbôl finanszíroztak: a pro-jektfinanszírozási hitelállomány nominálisan 37 száza-lékkal volt magasabb, mint 2002-ben.

Az idegen tôke/összes tôke arány flow-megfelelôje akamatfedezeti mutató.83 A kamatfedezet változását el-vileg a jövedelmezôség, a vállalati kamatok szintje ésa tôkeáttétel változása együttesen befolyásolja. Aztmutatja, hogy a vállalat szokásos mûködése soránmegtermelt jövedelem milyen mértékben fedezi a ka-matjellegû kötelezettségeket. A kamatfedezet válto-zását három tényezô – a jövedelmezôség, a vállalati-hitel-kamatok szintje és a tôkeáttétel – változásaegyüttesen befolyásolja. A kamatfedezet növekedése2003-ban is töretlen volt. 1998-ig az aggregált jöve-delmezôség javulása gyakorolt pozitív hatást a kamat-fedezetre, amit erôsített az 1995 óta folyamatosancsökkenô kamatszint. Ezt követôen a kamatszint csök-kenése dominált, hiszen a ’90-es évek végétôl romlotta teljes vállalati szektor profitabilitása. 2003-ban isméta jövedelmezôség határozta meg a kamatfedezet ala-kulását, hiszen a vállalati kamatok szintje és a tôkeát-tétel alig változott.

A részletes adatok megerôsítik az aggregált képet. Mi-vel sem a kamatok, sem pedig az eladósodottság szint-je nem változott jelentôsen, a vállalatok jövedelemter-melô képessége dominálta az ágazati kamatfedezetihelyzetet is. Ennek megfelelôen gyorsan javult a feldol-gozóipari, az energia- és a szolgáltatóágazatok helyze-te. A feldolgozóiparban a jövedelmezôség hatását erô-sítette, hogy csökkent a kamatteher aggregált értéke is.Az építôipari vállalatok helyzete a jövedelmezôségrôlelmondottakkal összhangban romlott.

A tôkeáttétellel kapcsolatban pénzügyi stabilitási szem-pontból azok a vállalatok tekinthetôk a leginkább veszé-lyeztetettnek, amelyeknek a szokásos vállalati mûködés-bôl származó pénzáramlásai nem fedezik a kamatkiadá-

IV-25. ábra

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

%

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90%

Mezõgazdaság, bányászat EnergiaSzolgáltatások összesen

FeldolgozóiparÉpítõipar

Ágazati tôkeáttétel-mutatók, 1994–2003

IV-26. ábra

0

1

2

3

4

5

6

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

0

5

10

15

20

25

30

35%

KamatfedezetÉven túli lejáratú, súlyozottan átlagos vállalatihitel-kamat (jobb skála)

Aggregált kamatfedezet és az éven túli lejáratúsúlyozott átlagos vállalatihitel-kamat, 1995–2003

83 Kamatfedezet = adózás és kamatfizetés elôtti eredmény / fizetett kamatok és kamatjellegû kifizetések. A kamatfedezeti mutató azt mutatja, hogy akamatfedezet változását elvileg a jövedelmezôség, a vállalati kamatok szintje és a tôkeáttétel változása együttesen befolyásolja.



IV.

saikat. Ezekben az esetekben a vállalat ugyanis csakújabb külsô forrás igénybevételével tudná finanszíroznikamatkötelezettségeit, ami hosszú távon nem fenntartha-tó, és fizetésképtelenséghez vezet. Ezért stabilitási szem-pontból fontos figyelemmel kísérni azokat a vállalatokat,amelyeknek a kamatfedezeti mutatója kisebb, mint 1. Er-rôl a csoportról elmondható, hogy tôkeáttételük az el-múlt három évben jelentôsen meghaladta a vállalatok át-lagát. Ezek a cégek jellemzôen veszteséget termelnek, ésa csoport összetétele évrôl évre jelentôsen változik.84

Ugyanakkor e vállalati kör tôkeáttétele nem nôtt továbbaz elmúlt két évben, és az összes vállalaton belüli súlyukis csökkent 2003-ban, ami kedvezô fejlemény.

Ha egy vállalat nagyon el van adósodva, és az eszközei-nek értéke gyorsan csökken, könnyen elôfordulhat,

hogy a likvid eszközök sem fedezik a folyó kötelezettsé-geket, akkor sem, ha ezeknek nagy az aránya. Ugyanak-kor normális mûködés mellett a fizetésképtelenség koc-kázatát számottevôen csökkenti, ha a vállalat növeli akönnyen és gyorsan pénzzé tehetô eszközök arányát amérlegben. Ennek a képességnek a megragadására szol-gál a likviditási gyorsráta és a pénzhányad.85

Az aggregált likviditási gyorsráta azt jelzi, hogy a szek-tor egészének likviditási pozíciója a jövedelmezôséggelösszhangban gyorsan javult 2003-ban, de a likvid eszkö-zök továbbra sem fedezik teljes egészében a szektoregészének rövid kötelezettségeit.

Az aggregált helyzetrôl mondottakkal szemben kedve-zôtlenebb fejlemény, hogy 2003-ban jelentôsen romlotta legrosszabb likviditású vállalatok86 likviditási pozíciója.Egy csôdhelyzetben a gyorsan likvidálható eszközök se-gítségével ebben a csoportban már a rövid kötelezettsé-geknek harmadát sem lehetne kielégíteni.

IV-27. ábra

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

Feldolgozóipar Építõipar

Szolgáltatások összesen Energia

Ágazati kamatfedezet-mutatók, 1994–2003

IV-28. ábra

0

5

10

15

20

25

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

%

0

10

20

30

40

50

60

70

80%

Alacsony kamatfedezetû vállalatok aránya, bal skálaTõkeáttétel, jobb skála

A legalacsonyabb kamatfedezetû* vállalatok súlya és tôkeáttétele, 1994–2003

84 Részletesen l. Jelentés a pénzügyi stabilitásról 2003. december, 82–83. oldal.85 Likviditási gyorsráta = (követelések + értékpapírok + pénzeszközök) / rövid lejáratú kötelezettségek. Pénzhányad = (értékpapírok + pénzeszközök) /rövidlejáratú kötelezettségek; rövid lejáratú kötelezettségek: rövid lejáratú kölcsönök, rövid lejáratú hitelek, kötelezettségek áruszállításból és szolgálta-tásból, tulajdonosokkal szembeni kötelezettségek, egyéb rövid lejáratú kötelezettségek.86 A gyorsráta eloszlásának alsó 20 százalékába tartozó vállalatok.

*Ahol a kamatfedezeti mutató 1-nél kisebb.

IV-29. ábra

75

80

85

90

95

100

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

%

75

80

85

90

95

100%

Medián Átlag

Likviditási gyorsráta a vállalati szektorban, 1994–2003

IV-30. ábra

25

27

29

31

33

35

37

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

%

A likviditási gyorsráta eloszlásának alsó kvintilise, 1994–2003



IV.

Pozitív változás viszont, hogy javult a vállalatokpénzhányadmutatója. Ha csak a legkönnyebben pénz-zé tehetô eszközöket vesszük figyelembe a számláló-ban, azt mondhatjuk, hogy egy tipikus magyar vállalatházipénztár- és értékpapír-állománya együttesen a rövidlejáratú kötelezettségek több mint 25 százalékát fede-zi. Ez jelentôs javulás, mert 1993 óta nem volt ilyen ma-gas ez a mutató. A legrosszabb pénzhányaddal rendel-kezô csoport helyzete nem változott 2003-ban, a pénz-eszközök és értékpapírok továbbra is a rövid kötelezett-ségek mindössze 5 százalékára nyújtanak fedezetet, ezazonban nemzetközi összehasonlításban nem tekinthe-tô alacsonynak.87

87 Ez a mutató Nagy-Britanniában 20 százalék körüli volt a ’90-es évek második felében. (Bank of England Financial Stability Review, 2000. június, 88.oldal 6. ábra.)

IV-31. ábra

0

5

10

15

20

25

30

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

%

Medián Alsó kvintilis

A pénzhányad eloszlásának mediánja és alsó kvintilise, 1994–2003



IV.

A pénzügyi stabilitás fontos feltétele a megfelelô szabá-lyozási környezet megteremtése. A pénzügyi közvetítôintézmények és a pénzügyi piacok hatékony szabályo-zása csökkenti a pénzügyi válságok kialakulásának avalószínûségét és negatív következményeit. Az EurópaiUnió jogalkotási programja az egységes uniós pénzügyipiac megteremtését tûzte ki célul, és fontos prioritásaaz egységes piaci szabályozás kialakítása. E célokat azuniós jogalkotási menetrendnek megfelelôen irányelvekvalósítják meg, amelyek magyarországi átvételében aMagyar Nemzeti Bank is aktív szerepet vállal. A követ-kezôkben áttekintjük az elmúlt év legfontosabb pénz-ügyi jogharmonizációs lépéseit és ismertetjük az új sza-bályozások pénzügyi stabilitásra, piaci fejlôdésre gyako-rolt hatását, fôbb elemeit.

1. A pénzügyi konglomerátumok kiegészítô felügyeletérôl szóló irányelv harmonizálása

Az Európai Unió 87/2002/EK irányelvének átvétele sorána Hitelintézeti, a Tôkepiaci és a Biztosítótársaságokrólszóló törvények módosítása történt meg.88 A megszüle-tett törvénymódosítások a pénzügyi rendszer stabilitásá-nak fenntartásához elsôsorban a mindhárom szektorbantevékenykedô intézmények egységes és átfogó szabályo-zásával, valamint az ennek ellenôrzéséhez szükséges fel-ügyeleti struktúra megalkotásával járul hozzá. Az egysé-ges európai konglomerátumszabályozás a már meglevôbanki, befektetési és biztosítási prudenciális szabályozás-ra épült rá, azt egészíti ki. Az új felügyeleti szempontokérvényesülését egységes fogalmak és definíciók alkalma-zásával, mindhárom szektorra kiterjedô tôkemegfelelésielvárással, illetve a vezetô vagy koordináló felügyelet irá-nyításával megvalósuló felügyeleti együttmûködés elôírá-sával segíti elô. Az új szabályozás azzal nyújt többet amár meglevô szektorális szabályoknál, hogy biztosítja afelügyeleti hatóságok számára, hogy jobb rálátásuk le-gyen a három szektor között felmerülô kockázatokra, il-letve azok koncentrációjára. Ezenfelül a tôkemegfelelésfelmérése során minimálisra korlátozódik az azonos tôke-elemek többszörös felhasználásának, illetve az adósságtôkeként való elismerésének lehetôsége.

A konglomerátumszabályozás alapelemei

A jelenleg hatályos törvények is rendelkeznek a kon-szolidált, azaz összevont alapú felügyeletrôl, de ezeka rendelkezések csak homogén csoporttagokra terjed-nek ki. Az összevont alapú felügyelet hatálya szerint ahitelintézetek és befektetési vállalkozások, valamint ahozzájuk kapcsolódó pénzügyi és járulékos vállalkozá-sok esetében ezeknek a vállalkozásoknak az össze-vont beszámolója képezi a prudenciális szabályok ve-títési alapját. Ugyanez igaz a biztosítókból és viszont-biztosítókból és a hozzájuk kapcsolódó járulékos vál-lalkozásokból álló biztosítói csoportokra. A most adap-tált irányelv azonban nem az összevont felügyeletrôl,hanem azoknak a csoportoknak a kiegészítô felügyele-térôl rendelkezik, amelyek egyszerre rendelkeznekbiztosítókkal és hitelintézettel vagy befektetési vállal-kozással. Az elôírások – a csoportközi tranzakciók ki-vételével – azokra a csoporttagokra vonatkoznak,amelyek anya-leány vállalati, részesedési vagy horizon-tális kapcsolatban állnak egymással. A szabályok így le-fedik a számviteli szempontból anya- és leányvállalat-nak minôsülô intézményeket, továbbá azokat, melyeka felügyeleti vélemény alapján döntô befolyást gyako-rolnak egymás mûködésére. A szabályozás kiterjed azegységes alapon menedzselt vagy közös vezetô testü-let által mûködtetett „horizontális kapcsolatban” állóintézményekre is. Új szabályozási fogalomként jelen-nek meg az együttmûködô vagy szövetkezô vállalko-zások (cooperative groups), amelyek esetében a fel-ügyeleti hatóságok a másik fél irányába tett nyilvánoskötelezettségvállalásokat döntô befolyásként veszik fi-gyelembe. Nem mindegyik pénzügyi konglomerátumtartozik azonban a direktíva hatálya alá. Azokban azesetekben, amikor elhanyagolhatónak tekinthetô egybank-biztosító csoportban például a banki tevékeny-ség, akkor továbbra is biztosítói csoportról beszélünkés nem pénzügyi konglomerátumról. (A magyarorszá-gi székhelyû hitelintézeti csoportok közül a felügyeletvárhatóan konglomerátumnak nyilvánít majd egy in-tézménycsoportot, a külföldi anyavállalattal rendelke-zôk közül pedig érintett lehet öt csoport.)

IV. 4. A PÉNZÜGYI SZABÁLYOZÁS FEJLESZTÉSE

88 Az új szabályozást a 2004. LXXXIV. tv. tartalmazza, amely módosítja az ágazati törvényeket. A törvény rendelkezései 2004. október 7-tôl hatályosak.



IV.

A pénzügyi konglomerátum kockázatvállalásáról, szava-toló tôkéjérôl és a felsô vezetés minôségérôl rendelkezôszabályokat úgy alakították ki, hogy az eddigi szektorálisszabályok nem változnak meg, hanem csak kiegészül-nek. Radikális változást jelentenek viszont a szektorokonés többnyire határokon átnyúló pénzügyi konglomerátu-mot ellenôrzô felügyeleti rendszer kialakítására vonatko-zó szabályok. Az eddigi felügyeleti együttmûködésenalapuló szabályokat a kompetens felügyeleti hatóságokkétlépcsôs hierarchikus rendszere váltja fel. A koordiná-tor szerepét betöltô felügyeleti hatóság felelôs a pénz-ügyi konglomerátum egészének felügyeletéért, ô hangol-ja össze az egyes alcsoportokat vagy intézményeket fel-ügyelô különbözô hatóságok munkáját.

2. A pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szólóirányelv (Collateral direktíva) harmonizálása

A pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló2002/47/EK irányelv a 98/26/EK (Settlement Finality) di-rektíva által a pénz- és elszámolásforgalmi rendszerekre,valamint a jegybanki mûveletekre bevezetett jogelvek al-kalmazását terjeszti ki egy jóval tágabb körre: a pénzügyipiaci szereplôk közötti ügyletekre általában. Az irányelvcélja a pénzen, az értékpapírokon és más egyéb pénz-ügyi eszközökön alapított biztosítéki jogok meghatáro-zott kérdéseinek szabályozása annak érdekében, hogynem teljesítés vagy csôdhelyzet esetén egységes elvekmentén biztosítsa a biztosíték jogosultjának kielégítését.Mindez az európai jogalkotók reményei szerint hozzájá-rul a határokon átnyúló, hitelbiztosítékok melletti finan-szírozás fejlôdéséhez és az európai pénz- és tôkepiacoktovábbi integrációjához. Mindemellett, a direktíva pénz-ügyi stabilitási szempontból is kiemelkedôen fontos sza-bályozást tartalmaz, hiszen a szerzôdéses biztosítékokhatékonyabb érvényesíthetôségének elôsegítésével és a„dominóelv”-szerû csôdhelyzetek lehetôségének csök-kentésével az új szabályozás általában mérsékli a pénz-ügyi közvetítés rendszerkockázatait. Ennek következté-ben azok a piaci szereplôk, akik megfelelô jogi struktúrá-ban fedezet mellett hiteleznek, jelentôsen csökkenthetikpartnerkockázati kitettségüket.

A pénzügyi biztosítékok közösségi szabályozása legin-kább polgári jogi és csôdjogi szabályokat érint, tehát aharmonizáció elsôsorban a hazai Ptk. és a csôdtörvénymegfelelô módosítását tette szükségessé. Az irányelv ál-tal elismert pénzügyi biztosítékok tárgya (tárgyi hatály)készpénz, értékpapír és más biztosítékba adásra alkal-mas pénzügyi eszköz lehet. Mivel ezek az instrumentu-mok Magyarországon jellemzôen csak óvadék (és nema zálogjog) tárgyai lehetnek, a hazai implementáció el-sôsorban a Ptk. óvadéki szabályainak kiegészítését igé-nyelte.

Az irányelv személyi hatálya alapértelmezésben korláto-zott, mivel elôírás, hogy a megállapodást kötô felek leg-alább egyikének valamilyen pénzügyi szervezetnek kell

lennie, azonban a tagállamok jogosultak akár szûkebb,akár tágabb alanyi kör meghatározására. A tagállamoktöbbsége a tágabb alanyi kör meghatározása mellettdöntött, mivel indokolásuk szerint ez szabályozási ver-senyelônyhöz juttathatja az adott állam pénzügyi pia-cát. Részben ezért, részben pedig azért, mert a hatályosPtk.-ban az óvadék alkalmazásának nincsen alanyi kor-látja, a magyar jogalkotó szintén a szabályozás alanyihatályának kiterjesztése mellett döntött.

Az új szabályozás ezenfelül egyértelmûvé teszi, hogy azóvadék tulajdonképpen a zálogjog egyik speciális fajtá-ja. A módosítás az óvadék jogosultjának közvetlen ki-elégítéshez való jogát továbbra is fenntartja a pénz és anyilvánosan jegyzett értékpapír esetében, azonban azilyen egyértelmûen meghatározható értékkel nem ren-delkezô (pl. zárt körben kibocsátott) értékpapírok éspénzügyi eszközök esetében a közvetlen kielégítési joggyakorlásának feltétele, hogy a felek elôre megállapod-janak az óvadék értékelésének mikéntjében.

Az óvadéki biztosítékból történô feltétel nélküli közvet-len kielégítés maradéktalan érvényesítéséhez szükségvolt a hatályos csôdtörvény egyes rendelkezéseinekmódosítására is. Ezért a törvény hatályon kívül helyeziazt a szabályt, amely korábban az általános hitelezôicsôdvagyontömeg védelme érdekében a felszámolás-ban a jogosult számára bizonyos esetekben 50 száza-lékban korlátozta az óvadékból történô kielégítést, illet-ve nem tette lehetôvé a külön kielégítési jog gyakorlásáta felszámolási eljárás megindulásától visszafelé számí-tott egy éven belül nyújtott óvadék esetén.

Emellett a törvény külön kimondja, hogy nem minôsül ahitelezôk kijátszására irányuló, az adós vagyonát csök-kentô ügyletnek, és ezért ezen az alapon nem megtá-madható az óvadék tárgyának egyenértékû fedezetteltörténô helyettesítése, illetve a kiegészítô biztosítéknyújtása, valamint a pozíciólezáró nettósítás gyakorlása.

3. Az elektronikus pénzkibocsátó intézményekrôl(Electronic Money Institution, ELMI) szóló irányelvharmonizálása

Az elektronikus pénzkibocsátó intézményekrôl szóló2000/46/EK irányelv harmonizálását a 2004. évi XXXV.törvény valósította meg, amely 2004. május 1-jétôl hatá-lyos. Az elektronikus pénzkibocsátó intézmények a ma-gyar szabályozás értelmében olyan szakosított hitelinté-zetek, amelyek elektronikus pénzt és elektronikus pénz-eszközt bocsátanak ki, illetôleg ezzel kapcsolatos szol-gáltatást végeznek. Az elektronikus pénz olyan elektro-nikus fizetési eszközön tárolt digitális pénzérték, amit akibocsátón kívül más is elfogad fizetésként. Az elektro-nikus pénzt világszerte tipikusan kis összegû fizetésimûveletek (mikrofizetések) lebonyolítására használják.Az elektronikus pénzkibocsátó intézmény szabályozásalényegében egy – az utóbbi évtizedben megjelent –



IV.

pénzügyi innováció törvényi támogatása. A MagyarNemzeti Bank – mint a fizetési rendszerek kialakításáértés felvigyázásáért felelôs intézmény – számára fontos afizetési rendszereket is érintô új piaci innovációk meg-felelô szabályozása.

Az ELMI-k egységes prudenciális szabályainak hátteré-ben az áll, hogy az elektronikus pénz kibocsátóinak azellenértékül kapott pénz befektetésekor a bankokhozhasonló gondossággal kell eljárniuk. Ennek oka, hogy azelektronikus pénz mögött kizárólag a kibocsátó áll, és akibocsátó rossz gazdálkodása nemcsak az általa kibo-csátott elektronikus pénz értékét ronthatja, de kihatás-sal lehet a pénzügyi közvetítô rendszerbe vetett biza-lomra is. A szigorú prudenciális szabályok azért is fonto-sak, mert a betétbiztosítás hatálya nem terjed ki azELMI-kre. Az ELMI-kre vonatkozó prudenciális szabá-lyok fontos eleme, hogy az ELMI-k tevékenységi köre ki-zárólag az elektronikus pénz kibocsátására és a kapcso-lódó tevékenységekre korlátozódik annak érdekében,hogy az ELMI ne tudjon más típusú üzleti kockázatotvállalni. Ezen túlmenôen az ELMI legalább háromszáz-millió forint jegyzett tôkével alapítható, és az ELMI-nekszavatoló tôkét kell képeznie a kinnlevô elektronikuspénzösszeg által megtestesített pénzügyi kötelezettsé-gei után. Továbbá az ELMI-knek meghatározott eszkö-zeikre pozíció- és partnerkockázati szavatoló tôkével isrendelkezniük kell, és egyes eszközeikre vonatkozik anagykockázat-vállalási korlát is. Az ELMI-k befektetésipolitikája szigorúan korlátozott, eszközeiket csak igenmagas minôsítésû követelésekben tarthatják. A befekte-tési korlátok az intézmények likviditásának biztosításátszolgálják. Az ügyfélpénzek fedezetét folyamatosan ér-tékelni kell, és a fedezetek értékének minimum el kellérnie az elektronikus pénz névértékét. A kötelezettségszámításánál az óvatosság számviteli elvét követve, abekerülési költség és a piaci érték közül mindig az ala-csonyabbat kell figyelembe venni.

Az ELMI alapítására, mûködésére, felügyeletére a Hitel-intézeti törvény rendelkezéseit kell alkalmazni az elekt-ronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetrôl szólótörvényben (2004 XXXV. tv.) foglalt eltérésekkel.

4. A Piaci Visszaélések (Market Abuse) irányelv harmonizálása

Az Unió parlamentje és Tanácsa 2004 februárjában fo-gadta el a Piaci Visszaélések (Market Abuse) nevet vise-lô irányelvcsomagot, köztük a keretirányelvet(2003/6/EK) és a hozzá kapcsolódó ún. implementálóirányelveket (2003/124/EK, 2003/125/EK, 2004/72/EK)valamint a 2273/2004-es rendeletet a részvény-vissza-vásárlási programról és a pénzügyi eszközök árfolyamá-nak stabilizálásáról. Az irányelvcsomag alapján készülttörvényjavaslat és rendeleteik egyeztetése a végsô fázis-

ban van, várhatóan a jövô év elején tárgyalja a kormányés az Országgyûlés.

Az irányelvek harmonizációja stabilitási szemszögbôlnézve hozzájárul a piac integritásának fejlôdéséhez, az-az a piacokon való információáramlás alapvetô szabá-lyait rögzíti és segíti az információk pontos, érthetô for-mában való közzétételét. Mindez növeli a befektetôi bi-zalmat és azáltal, hogy a törvény hatékonyabb eszköz-rendszert biztosít a felügyelô hatóság számára,könnyebbé teszi a szabályok megszegôinek szankcio-nálását. Az új magyar szabályozás modernizálni fogja atiltott magatartások körérôl szóló elôírásokat. Ezen túl-menôen meghatározza, hogy milyen piaci gyakorlatokmegengedettek a kereskedés során, ami a piac szerep-lôinek számára is egyértelmû helyzetet teremt. Mindeznem csupán pénzügyi stabilitási szempontból jelentôs,de indirekt módon a monetáris politika megfelelô mû-ködését is elôsegíti. A piac integritásának növekedésé-vel nô a pénzügyi piacok likviditása, ami hatékonyabbáteszi a monetáris transzmissziót is. A korábbi uniós sza-bályozás89 elavult, és nem is szabályozta teljeskörûen avisszaélésnek minôsíthetô magatartásokat, ráadásul atagállami implementációk is jelentôs eltéréseket tartal-maztak. Ennek következtében igen vegyes gyakorlatalakult ki az egyes tagállamokban a vizsgált piaci vissza-élések körét illetôen, az alkalmazott szankciók tekinte-tében és a felügyeleti hatáskör terjedelmében. Mindezakadályozta, hogy a tagállami tôkepiacokon egységesszabályok vonatkozzanak az elismert és tiltott magatar-tásokra, a hatóságok közötti együttmûködésre és az ér-zékeny információk közzétételének szabályaira vonat-kozóan.

A jövôbeni magyar szabályozás meghatározza a benn-fentes információkra vonatkozó nyilvánosságra hozatalikövetelményeket, definiálja az elfogadott piaci gyakor-latokat, a felügyelet számára a korábbinál szélesebbvizsgálati hatáskört ad, rendezi a felügyeletek közöttiegyüttmûködés kérdéseit.

A bennfentes információt a kibocsátónak kötelességelesz haladéktalanul közzétenni. Ez alól saját felelôsségrementesülhet, jogos érdekére való hivatkozással. A kibo-csátóknak kötelességük lesz listát összeállítani a benn-fentes információkhoz hozzáférô személyekrôl. A kibo-csátónál vezetô pozícióban lévô személynek, ill. jelen-tôs tulajdonosának nyilvánosságra kell hoznia a kibocsá-tó részvényére vonatkozó ügyletkötését.

Az új magyar rezsim hatálya ki fog terjedni az összes, atagállamok területén mûködô szabályozott piacokra be-vezetett pénzügyi eszközre. A piaci visszaélések két for-máját fogja megkülönböztetni a magyar szabályozás: abennfentes kereskedelmet és a piacbefolyásolást. Az újrezsim szerint bennfentes kereskedelemnek minôsül a

89 89/592/EEC on Coordinating Regulations on Insider Dealing.



IV.

bennfentes információval érintett pénzügyi eszközrevonatkozó ügyletkötés. Bennfentes személynek minôsülmindenki, aki tudta vagy tudnia kellett volna azt, hogy afelhasznált információ bennfentesnek minôsül. Ezen túl-menôen bizonyos személyi kör tudati állapottól függet-lenül bennfentes kereskedelmet folytat, ha a törvényikörbe beletartozik. Szintén bennfentes kereskedelem-nek fog minôsülni a bennfentes információ továbbadá-sa más személynek, illetve javaslattétel másnak, hogy abennfentes információval érintett pénzügyi eszközreügyletet kössön.

Az új szabályozás bevezeti a piacbefolyásolás fogalmát.A piacbefolyásolás fogalma három magatartást fog tar-talmazni: 1. Olyan ügylet kötése, amely hamis vagy fél-revezetô jelzéseket ad, vagy adhat az adott pénzügyi

eszköz keresleti vagy kínálati viszonyairól, árfolyamáról.2. Színlelt ügylet kötése. 3. Megalapozatlan, félreveze-tô, hamis információ közlése, híresztelése, nyilvánosság-ra hozása, nyilvános közlése, feltéve, hogy az informáci-ót terjesztô személy az információ hamis vagy félreve-zetô mivoltának tudatában van, vagy az adott helyzet-ben elvárható gondossággal tudatában kellett volna len-nie. A szabályozás részletezi a tiltott magatartások alólikivételeket, és kötelezôvé teszi a piaci szereplôk számá-ra, hogy a gyanús tranzakciókat jelentsék be.

Az új rezsim bôvíteni fogja felügyeleti hatásköröket és afelügyeletek közötti együttmûködési szabályokat is le-fekteti. Várhatóan rendeleti szinten szabályozzák a be-fektetési ajánlások közzétételére vonatkozó részletes el-járásokat.

V. TANULMÁNYOK


V. TANULMÁNYOK

V.

Bevezetés

Magyarországon a rendszerváltástól a ’90-es évek végé-ig a háztartási hitelezés elhanyagolható mértékû volt.Az állományok GDP-arányosan folyamatos csökkenéstmutattak. 1998–1999 táján elôször a fogyasztási hitelekpiaca mozdult meg, majd 2001-ben – elsôsorban a kor-mányzati intézkedések hatására – a lakáshitelpiac kö-vette. Az 1998–2004-es idôszakban nagyon nagy üte-mû fogyasztási célú eladósodásnak lehettünk tanúi. Azátlagos éves növekedési ütem 45 százalékos volt. A pi-aci mechanizmusok létrehoztak egy 1998 elôtt gyakor-latilag nem létezô, azonban ma már nemzetközi vi-szonylatban relatíve fejlettnek tekinthetô fogyasztásihi-tel-piacot. A piacépítés dinamizmusa a szakértôk és a pi-aci szereplôk jó részét is meglepte. Nemzetközi empiri-kus kutatások alapján a gyors hitelnövekedés jelentôskockázatokkal járhat, növelheti a pénzügyi közvetítôszektor makrogazdasági sokkokkal szembeni sebezhe-tôségét. Ezért fontosnak tartjuk, a rendkívüli fogyasztási-hitel-növekedés okainak és sajátosságainak a feltérképe-zését. További célunk az elmúlt években létrejött hitel-piac részletesebb bemutatása.

Fogyasztási hitelezés alatt a lakás- és értékpapír-megszer-zéstôl eltérô bármely más vásárlást finanszírozó – ház-tartási – hitelt értünk. Az elemzésben a fejlett országoktapasztalatait, jellemzôit vetjük össze a hazaiakkal. Az el-sô fejezetben bemutatjuk a fejlett országok fogyasztási-hitel-piacainak fejlôdését, struktúráját és fôbb termékeit.Az Egyesült Államok fogyasztásihitel-piaca a világ egyiklegrégebben bejáratott, legfejlettebb piaca, ezért utalunkgyakrabban az ottani tapasztalatokra, mutatjuk be a sza-bályozási és intézményi jellemzôit. Ismertetjük a fô hitel-bukási okokat, és két, ezt befolyásoló sajátos intéz-ményt: a magánszemélyek csôdkérelmét és a hitelta-nácsadást. A második fejezetben a nemzetközi részhezhasonló szerkezetben tárgyaljuk a hazai piacot: a piac ki-alakulása, a struktúra és a termékszerkezet fejlôdése,ezeket a hitelkockázati rész követi. Majd külön kitérünka hazai piac fejlôdésének szempontjából két, általunk

fontosnak tartott sajátosságra: a likviditási korlát és a na-gyon magasnak tekinthetô kamatmarzs kérdésére.

V. 1. 1. FEJLETT ORSZÁGOK FOGYASZTÁSIHITEL-PIACA

V. 1. 1. 1. Növekvô eladósodás90

Az 1970-es évek végéig a banktevékenység az európaiországokban erôsen szabályozott volt, az inflációelle-nes politika részeként kamat- és hitelkontroll érvénye-sült. Az 1980-as évektôl kezdôdôen, a pénzügyi szektorreformja, a dereguláció és a liberalizáció a verseny erô-södését, a pénzügyi innováció felgyorsulását eredmé-nyezte, ennek következtében a hiteladagolás jelentôsé-ge és a háztartások likviditási korlátja lecsökkent. A fo-gyasztásihitel-piac gyors növekedésnek indult.

Az 1990-es évek elsô felében a fogyasztásihitel-növeke-dés a gazdasági növekedés lelassulásával párhuzamo-san alábbhagyott, a legtöbb országban 5 százalék alattmaradt. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Király-ságban kevésbé esett vissza a növekedés, átlagosan 7százalék körül alakult. A skandináv bankválság (norvég,finn és svéd) nagymértékben visszavetette az érintett or-szágokban a háztartási fogyasztást, illetve a fogyasztásicélú eladósodást.

A recesszióból való kilábalással az állományok újbólerôs növekedést mutattak. A csökkenô inflációs ráták éshitelkamatok újabb lökést adtak az eladósodási folya-matnak. Inflációs környezetben a háztartások a magaskamat miatt kisebb hitelösszeghez jutnak, az adósság –jövedelem arány kisebb lesz, ráadásul ez az arány gyor-san „elinflálódik”. Ezzel ellentétben az alacsonyabb inf-láció a magasabb jövedelem alapú eladósodottság irá-nyába hat. Egyrészt az alacsony nominális kamatláb na-gyobb hitelösszeg felvételét teszi lehetôvé, másrészt azadósság elinflálódásának mértéke sokkal alacsonyabb(Debelle [2004]). Ennek hatása elsôsorban a korábbiperifériaországokban volt különösen számottevô: Íror-

V. 1. BETHLENDI ANDRÁS–NAGYNÉ VAS ERZSÉBET: A DINAMIKUSAN

BÔVÜLÔ HAZAI FOGYASZTÁSIHITEL-PIAC A NEMZETKÖZI

TENDENCIÁK TÜKRÉBEN

90 A háztartási-, és azon belül a fogyasztásihitel-piac korrekt nemzetközi összehasonlítását nagymértékben nehezíti a kategóriák, definíciók nem egysé-ges volta, az adatharmonizáció hiánya. A hitelek definíciójával, csoportosításával, állományi vagy forgalmi adataival, a rendkívül sokféle hitel kamatai-val, adókedvezménnyel, a hitelnyújtó intézmények típusával, a háztartások definíciójával és az eltérô statisztikai adatszolgáltatásokkal kapcsolatos prob-lémákról lásd Guardia [2002].


V. TANULMÁNYOK

V.

szágban, Spanyolországban és Görögországban az1996–2001 közötti idôszak átlagos éves növekedésiütemei 14 és 33 százalékpont közöttiek. A Görögor-szágban tapasztalt magas növekedési ütemekben azalacsony bázis is nagy szerepet játszott (Jentzsch ésRiestra [2003]).

A fogyasztási hitelezés szintjében a közel azonos gaz-dasági fejlettség ellenére országonként jelentôs eltéré-sét tapasztalunk, mely elsôsorban hitelkínálati, intézmé-nyi és kulturális különbségekre vezethetô vissza.91 Jel-lemzôen a háztartási hiteleken belül a jelzáloghitelekdominanciája érvényesül, a ’90-es évek óta súlyuk egy-re nô. A fogyasztási hitelek szerepe a háztartások eladó-sodottsági szintjének tekintetében másodlagos92 (V-1.táblázat). Ezért ez mind a mai napig jóval kevésbé vizs-gált területe a banki szolgáltatásoknak, mint például ajelzálog- vagy a vállalati hitelezés. Az empirikus kutatá-sok általában nem a fogyasztási hitelekre leszûkítve, ha-nem a teljes háztartási eladósodottságra kerestek rele-váns keresleti és kínálati tényezôket.93

A fogyasztási hitelek szerepe a háztartások törlesztésiterhének94 tekintetében már sokkal nagyobb jelentôsé-

gû. Ez elsôsorban a fogyasztási hitelek jóval rövidebb le-járatának köszönhetô, de szerepet játszik benne a fo-gyasztási hitelek jellemzôen magasabb kamatlába is. AzEU szintjén a háztartásihitel-állomány jelentôs növeke-dése ellenére a törlesztési teher az 1997. évi 12 száza-lékról 2001-ig mindösszesen 1 százalékponttal emelke-dett (Jentzsch–Riestra [2003])95. Az Egyesült Államok-ban az elmúlt húsz évben a törlesztési teher 11,5–14százalék között mozgott, melybôl a fogyasztási hitele-zés törlesztési terhe 6-9 százalék között ingadozott, míga jelzáloghitelezésé több mint 4 százalékról kevesebbmint 6 százalékra nôtt, jóval kisebb ingadozást mutatva.A fogyasztási hitelezés ciklikusságával96 párhuzamosana teljes törlesztési teher mértéke is ciklikusan alakul. Afogyasztási hitelek törlesztési terhe nagyobb, mint a jel-záloghiteleké, annak ellenére, hogy a fogyasztási hiteleka jelzáloghiteleknek még a harmadát sem teszik ki.

Az 1990-es évek végétôl több országban (Egyesült Álla-mok, Anglia, Dánia, Írország) megfigyelhetô, hogy aháztartások jelzáloghitel-felvétellel, lakásvagyonuk egyrészét kivonva, gyakran folyó fogyasztásukat növelik,más hiteleket fizetnek vissza, vagy pénzügyi eszközöketvásárolnak. A fogyasztók arbitrálnak, a jelzáloghitel-fel-

91 Például életmódbeli különbségek: Olaszországban a diákok jellemzôen a szüleikkel laknak, ami kisebb költséget és így kisebb finanszírozási igényt je-lent, ellentétben sok más nyugati országgal, ahol a diákok többsége külön háztartásban él.92 A háztartások eladósodottságáról nemzetközi összehasonlítást, a Jelentés a pénzügyi stabilitásról 2004. júniusi szám, 46. oldalán található.93 A különbözô empirikus kutatások összefoglalására lásd Crook [2003].94 Törlesztési teher: hiteltörlesztési kötelezettség (tôke plusz kamat) az adott idôszakban rendelkezésre álló jövedelem arányában.95 A háztartások törlesztési terhében is jelentôs különbségeket tapasztalunk az egyes országok között: Hollandiában, Németországban és Portugáliában alegmagasabb (17–22 százalék), míg Olaszországban relatíve alacsony (6-7százalék). (Del Rio [2003], idézi Jentzsch–Riestra [2003] 2001-es adatok.)96A fogyasztási hitelezés és a tartós fogyasztási kiadások erôsen korrelálnak. Ezért a fogyasztási hitelezés erôsen ciklikus, csökken recesszió idején, ésdinamikusan nô a gazdasági expanzió beindulásával párhuzamosan, azaz a fogyasztási hiteleket kevéssé használják a nehéz idôk átvészelésére (Maki[2000]).

V-1. táblázat

A fogyasztási hitelezés súlya a GDP-hez és a háztartási hitelportfólióhoz mérve 2001-ben

Fogyasztási hitelek a GDP-hez Fogyasztási hitelek részesedése a teljes

háztartási hitelportfólióbólGörögország 7% 35%Magyarország* 8% 49%Finnország 8% 24%Hollandia 8% 9%Írország 10% 24%Belgium 10% 26%Németország 11% 15%Franciaország 12% 32%Olaszország 14% 63%Portugália 15% 22%Dánia 15% 17%Svédország 16% 31%Ausztria 16% 40%Egyesült Királyság 16% 22%Spanyolország 18% 37%Egyesült Államok 20% 30%

*2003-as adat.Forrás: IMF, Jentzsch–Riestra [2003] 2001-es adatok, EKB, Eurostat, MNB.Megjegyzés: a táblázat a nem lakáscélú háztartási hiteleket tartalmazza, mely nem tisztán fogyasztásihitel-kategória, tartalmazza az értékpapír-vá-sárlási hiteleket is, de ez utóbbi aránya a fenti országok nagy részében nem olyan jelentôs.


V. TANULMÁNYOK

V.

vételük (likviddé tett lakásvagyon) kiszorítja a klasszikusfogyasztásihitel-termékek egy részét. Az Egyesült Álla-mokban a jelzáloghitelek újrafinanszírozása, kicserélése2001-ben már rendkívüli mértékeket öltött (refinanszíro-zási felfutás).

A jelzáloghitelek kicserélése kétféle módon növelheti aháztartások vásárlóerejét. Egyrészt a növekvô lakásárakkövetkeztében – változatlan hitel/hitelbiztosítási értékmellett – lehetôvé váló hitelfelvételi többlet azonnalikészpénzhez juttatja a háztartásokat. Másrészt, ha az újjelzáloghitel kamata alacsonyabb, mint a régié, mely le-cserélésre került, akkor azonos hitelösszeg mellett is nö-vekszik a rendelkezésre álló jövedelem a kisebb mérté-kû kamatfizetés miatt (Deep–Domanski [2002]). Sokeurópai országban – az Egyesült Államokkal ellentétben– az elôtörlesztés tiltott, illetve jelentôs költségekkel ne-hezítik, mely az európai háztartások kisebb pénzügyi ru-galmasságát eredményezi.

A fejlett országok tapasztalatai alapján a növekvô ház-tartási – azon belül fogyasztási – hitelezés fontos mak-rogazdasági következményekkel járhat:

• A megtakarítási ráták jelentôs csökkenése.

• Az alacsonyabb likviditáskorlát mellett a fogyasztásihitelek használatával a lakosság jobban képes simítani afogyasztását, így az aggregált fogyasztás ellenállóbbáválhat az átmeneti reálgazdasági sokkokkal szemben,mely összességében egy magasabb háztartási jóléthezés kisebb reálgazdasági kilengésekhez vezethet.

• A finanszírozási módok felerôsíthetik az elôzô makro-gazdasági hatást. A lakástulajdon (vagyon) egyre inkábbtekinthetô a likviditás forrásának, hozzájárulva a háztar-tások fogyasztásának simításához.

• A fogyasztási hitelek törlesztési terhe sok országbanjelentékeny. Az eladósodottság magas szintje akkor vá-lik kockázatossá, ha az a törlesztési teher jelentôs növe-kedésével párosul. Ebben az esetben egy tartósan nega-tív hatású makrogazdasági fejlemény esetén (kamat-emelési periódus, munkanélküliség, lakásárak esése, il-letve ezekre vonatkozó várakozások) a jövedelemhezképest megugró törlesztési teher felerôsítheti a fogyasz-tás visszaesését. Ezt tovább fokozhatja a hitelezési vesz-teségek hatására túlzottan szigorúvá váló hitelkínálat. Ahitelkorlátos háztartások számának hirtelen megnöveke-dése a fogyasztás visszaeséséhez vezet.

• A fogyasztásihitel-állomány és a pénzügyi megtakarí-tások, azon belül is a hosszú lejáratú megtakarítások(nyugdíj-, egészség-, unit-linked biztosítások) párhuza-mosan növekedhetnek.

V. 1. 1. 2. Struktúra és szabályozás

Egyes intézménytípusok szerepe

A fogyasztási hitelezésben az alábbi intézménytípusokjelenhetnek meg:

• bankok,

• takarékszövetkezetek,

• specializált pénzügyi intézmények (pénzügyi vállalko-zások),

• nem pénzügyi vállalatok (pl. nagyobb kiskereskedelmicégek),

• speciális állami intézmények,

• intézményi befektetôk (értékpapírosításon keresztül).

Az elôbb felsorolt intézménytípusok az egyes országok-ban eltérô szerepet játszanak, általában a hitelintézetek(ezen belül a kereskedelmi bankok) és a pénzügyi vállal-kozások a dominánsak, a többi típus kisebb jelentôség-gel bír. Az Európai Unióban a fogyasztásihitel-piacot abankok dominanciája jellemzi. Németországban éstöbb kisebb tagállamban a hitelintézetek szolgáltatják ahitelek döntô részét. Az Egyesült Királyságban – azutóbbi évtizedben tapasztalható piaci részesedésvesz-tés ellenére – még mindig a hitelintézetek nyújtják a fo-gyasztási hitelek közel háromnegyedét. Franciaország-ban korábban a specializált pénzügyi intézmények és ahitelintézetek fele-fele arányban részesültek a fogyasztá-sihitel-piacból, de a bankok és takarékszövetkezetek in-tenzív erôfeszítéseinek, kiterjedtebb elosztási hálózatá-nak, információs elônyének és alacsonyabb forrásköltsé-gének köszönhetôen piaci részesedésük az elmúlt évek-ben jelentôsen emelkedett. Olaszországban a hitelinté-zetek aránya mindössze 50 százalék körüli (Guardia[2002]).

Az egyesült államokbeli intézményi struktúra az európai-tól jelentôsen eltér, a hitelintézetek piaci részaránya 1990óta jelentôsen csökkent, a 2000-es években mindössze40 százalék körül alakult. Az Egyesült Államokban apénzügyi rendszer sokáig szétdarabolt volt, a befektetésiés kereskedelmi bankok közti éles határvonal miatt a ban-koknak erôs motivációjuk volt az eszközök, köztük a fo-gyasztási hitelek értékpapírosítására. Az értékpapírosításkülönösen a hitelkártyapiacon jellemzô. Ma már a hitelekkörülbelül 30 százaléka értékpapírosított poolokban talál-ható. Ez közrejátszott az amerikai fogyasztásihitel-piacnagyon gyors növekedésében. Más országokban nem ta-lálunk ilyen nagymértékû értékpapírosítást. Az európai or-


V. TANULMÁNYOK

V.

szágok között Franciaországban az egyik legelterjedtebbez a finanszírozási típus, azonban az összhitelállomány-nak alig 5 százalékát adja. A GMU létrehozásának, vala-mint a tôkepiacok fejlesztésére tett erôfeszítések a követ-keztében Európában is a hitelek, ezen belül a fogyasztásihitelek értékpapírosításának növekedése, így a bankok pi-aci részarányának csökkenése várható.

Szegmentált piacok

Európában a bankközi és a „wholesale” piacok sokkal in-tegráltabbak, mint a tágan értelmezett, a kis- és középvál-lalatokat is magában foglaló háztartási (retail) piac, melynemzeti piacok szerint még ma is szegmentált. A bank-rendszerekben jelenleg is még a nemzeti bajnok modell97

a domináns (FSAP [2004]). A Monetáris Unió egységesítôhatása, a szabályozási törekvések ellenére (részleteseb-ben lásd Európai szabályozás), a piaci reakciók mindeddiggyengének bizonyultak, a határon átnyúló fogyasztási hi-telezés elhanyagolható (Kleimeier at al. [2001]). A whole-sale piacokkal összehasonlítva sokkal több tényezô nehe-zíti a határon átnyúló háztartási szolgáltatások nyújtását:

• a piac természetes sajátosságai: közelség preferálása,nyelvi és kulturális eltérések, bizalmi kérdések, utánajá-rás költsége,

• több a jogi akadály is,

• egyes határon átnyúló retailszolgáltatások drágábbak.

Ezért az alacsonyabb árak (kamatlábak) önmagukbannem jelentenek elég ösztönzést a fogyasztó számára ahatáron átnyúló szolgáltatás igénybevételére.98 A hatá-ron túli verseny hiánya és a nemzeti verseny alacsonyfoka pedig továbbra is fenntartja az árazásban tapasztal-ható különbségeket.

Az Európai Unióhoz képest az Egyesült Államokban ke-vesebb gátja van a piacok integrálódásának: például anyelvi és kulturális különbségek nem játszanak szerepet,a szabályozás egységes elven alapul (precedensjog), to-vábbá az amerikai társadalom sokkal mobilabb. Mind-amellett a háztartási piacok szegmentációjának egyik fôoka, a földrajzi távolság az Egyesült Államokban is jel-lemzô, így az alapvetô retail bankszolgáltatások piacaott is szegmentáltabb. Ugyanakkor bizonyos területe-ken (autós, személyi hitelek) a távoli szolgáltatók ésnem banki pénzügyi intézmények erôs versenye követ-keztében az integráció erôsödése tapasztalható.

Európai szabályozás

Az európai szabályozás elsôdlegesen az intézményekszabályozására fokuszál, és nem a pénzügyi termékek-

re. Kivételt képez ez alól a fogyasztási hitelezés. A fo-gyasztásihitel-direktívának és módosításainak kettôs cél-ja van, egyrészt része a pénzügyi szolgáltatásokkal kap-csolatos általános szabályozásnak, másrészt a fogyasz-tók érdekeit hivatott védeni. Ami a pénzügyi szolgálta-tások szabályozását illeti, a fogyasztásihitel-piacon is afô cél a tagországok közti verseny gátjainak megszünte-tése, az egységes piac megteremtése. A fogyasztói ér-dekvédelmet a szerzôdések harmonizációjával kívánjákerôsíteni, különös tekintettel arra, hogy a fogyasztókkorrekt, könnyen érthetô és összehasonlítható informá-ciót kapjanak a hitelek teljes költségérôl. A hitelköltség-gel kapcsolatos szabályozásnak van egy másik területeis, mely az uzsorakamat tiltását szolgálja. Szintén azügyfelek védelmét szolgálja az elôtörlesztéshez való jogbiztosítása.

A fenti erôfeszítések ellenére több szabályozási terüle-tet továbbra is nemzeti szinten határoznak meg, az ígykeletkezô eltérések továbbra is gátolják a fogyasztásihi-tel-piacok integrálódását. A pénzügyi szolgáltatások pia-cok integrációjának újabb lökést kíván adni a „PénzügyiSzolgáltatások Akcióterve” (Financial Services ActionPlan). A program célja a különbözô pénzügyi szolgálta-tások – köztük a fogyasztási hitelezés – nyújtásánakunió területén meglévô jogi akadályainak lebontása, ahatáron átnyúló tranzakciók hatékonyságának javítása.Jelenleg a következô akadályok nehezítik a határon át-nyúló háztartási szolgáltatások terjedését: a tagállamokeltérô fogyasztóvédelmi, szerzôdéskötési szabályai,egyes banki termékek tilalma, a terméktervezés kont-rollja, adatvédelmi kérdések (pl.: külföldi szolgáltató szá-mára a személyi adatok elérhetetlenek), adózási szabá-lyok.

V. 1. 1. 3. Fogyasztási hitelek fajtái

A fogyasztási hitelek többféle szempont szerint csopor-tosíthatók: felhasználás célja, megújíthatósága és fede-zete szerint.

A felhasználás célja szerint megkülönböztethetünkmeghatározott célra (konkrét vásárlásra) nyújtott, illetveszabadon felhasználható hiteleket. Régebben a megha-tározott célra, áru, szolgáltatás vásárlására adott hitelekvoltak jellemzôek (áruvásárlási, gépjármûhitelek), deújabban egyre nagyobb a részaránya a meghatározottcél nélküli, szabadon felhasználható hiteleknek (pl. sze-mélyi hitelek), hitelkereteknek, ami nagyban összefügga kártyás fizetések térnyerésével (hitelkártyák).

A fogyasztási hitelek csoportosíthatók aszerint is, hogyegyszeriek vagy megújíthatóak. Az egyszeri hiteleketáltalában meghatározott célra nyújtják. A megújíthatóhitelek és hitelkeretek esetében, miután az ügyfél

97 A szektorban folyó konszolidációs folyamatban elôször nagy nemzeti, piacmeghatározó szolgáltató(k) alakul(nak) ki.98 Azaz más piacoktól eltérôen (pl.: kötvény-, devizapiac) nem mûködik nemzetközi arbitrázs tevékenység, azaz nem ott adósodnak el, ahol ezt a legol-csóbban megtehetnék, illetve nem ott helyezik el a betéteiket, ahol a legtöbb kamatot kapnák érte.


V. TANULMÁNYOK

V.

visszafizette, újból igénybe veheti a hitelt külön hitelbí-rálat nélkül; ezek az esetek többségében szabad fel-használásúak. A megújítható hitelek az Egyesült Álla-mokban széles körben használtak, legjellegzetesebbformájuk a hitelkártyahitel, de használata Európában isgyorsan terjed.99

S végül a fogyasztási hitelek csoportosíthatók a fedezetléte szerint, így vannak fedezett és fedezetlen hitelek.Úgy definiáltuk a fogyasztási hitelt, mint a lakásmegszer-zéstôl eltérô bármely más vásárlást finanszírozó hitel-instrumentumot. A lakáscélú, illetve a jelzáloggal fede-zett szabad felhasználású fogyasztási hitel megkülön-böztetése a fogyasztói arbitrázs következtében nemkönnyû. A jelzáloggal fedezett hitel gyakran sokkal ol-csóbb, ezért a háztartások több országban ezeket ré-szesítik elônyben, ebbôl finanszírozzák a lakásszerzés-tôl eltérô egyéb fogyasztási kiadásaikat, vagy akár pénz-ügyi befektetéseiket. Az említett fogyasztói arbitrázst azadózási szabályok is erôsítik.100

A személyi hitelek speciális fajtája a diákhitel, amely afejlett országokban komoly fejlôdési potenciállal bír. Abankok számára a diákok nem jó ügyfelek, mivel általá-ban se jövedelemmel, se felajánlható fedezettel nemrendelkeznek, így szükséges az állami szerepvállalás adiákhitelezés területén – közvetlenül vagy közvetetten–, állami garanciavállalás formájában.

Az angolszász országokban ma már jelentôs piaci szeg-menst képvisel a nem elsôrendû adósok, átlag alatti hi-telképességû ügyfelek hitelezése, mely szintén a likvidi-tási korlát oldódását mutatja.101

V. 1. 1. 4. Hitelkockázat

A fogyasztási hitelek jelentékeny hatással vannak a ház-tartások törlesztési terhének nagyságára. Általában aháztartások a törlesztôrészlet fizetését a fogyasztási hi-teleknél elôbb mondják fel, mint a lakáscélú hitelek ese-tében. Ezért egy esetleges negatív gazdasági sokk ese-tén elôször a fogyasztásihitel-veszteségek ugorhatnakmeg. Ez a fogyasztási hitelezés mérete miatt esetenkénta pénzügyi stabilitást is veszélyeztetheti.

A különbözô mikroszintû adatokon végzett tanul-mányok a következôket jelölték meg a hitelbukások fôokaiként:102

• jövedelemcsökkenés (munkanélkülivé válás),

• alacsony pénzügyi jártasság (pénzügyek rossz mene-dzselése),

• váratlan egyéni helyzetek (válás és megbetegedés).

További fontos hitelkockázatot növelô tényezôk:

• a hitelkínálat mértékébôl eredeztethetô tényezôk:

• kockázatosabb ügyfelek hitelezésének nagysága,

• adósok eladósodottsági szintje,

• megújítható fedezetlen hitelek térnyerésének mérté-ke;

• intézményi tényezôk:

• adósok nem fizetés esetére vonatkozó konzekvenciá-ik – társadalmi (megbélyegzés) és gazdasági szankciók– mértéke,

• az információs aszimmetria nagysága.

A felsorolt okok együtt határozzák meg, hogy egy-egy or-szágra vagy régióra milyen hitelkockázati szint jellemzô.

A legkockázatosabb ügyfelek sokkal érzékenyebbek amakrogazdasági kondíciókra, így a tôlük származó be-vételek volatilitása is sokkal nagyobb (Nayda–Perli[2003]).

Az egyes adósok eladósodottsági szintje jelentôs befo-lyással van a kockázatokra. Az éves fizetés arányábanrelatíve kisebb összegû fogyasztási hitelek esetében abankok alacsony kamatot számítanak fel, míg a na-gyobb összegû hitelek esetében egyre magasabbat, ahitelbukási valószínûség emelkedése miatt. Egy bizo-nyos határ fölött pedig már semmilyen kamat mellettsem hiteleznek. A kamatemelés, illetve a további hitel-összeg megtagadásának limitjei a háztartások különbö-zô kockázati csoportjai esetében eltérôek (Chatterjee etal [2002]).

A szektorban általánosan elfogadott nézet, hogy azadósok elôször a fedezetlen hiteleiket mondják fel éscsak ezt követôen kerül sor a fedezett hitelek nem telje-sítésére. Ennek empirikus igazolására is találunk példát(Cox et al [2004]). A fedezetlen fogyasztási hitelek koc-kázata a legnagyobb. Az Egyesült Államokban a kártya-

99 Az utóbbi évtizedben az európai fogyasztásihitel-piacon is a kártyahitelek térnyerése tapasztalható. Németország az egyedüli, ahol a trend nem érvé-nyesül (Guardia [2002]).100 Például sok országban, teljes mértékben levonhatóak a lakáscélú hitelek kamatkiadásai a személyi jövedelemadóból: Görögország, Olaszország, Ja-pán, Hollandia, Portugália, Svájc, Egyesült Államok (Debelle [2002]), míg a fogyasztási hiteleket nem preferálják pozitívan a kormányzatok. EgyedülHollandiában számít adócsökkentô tételnek – bizonyos feltételekkel – a fogyasztási hitel kamatkiadása. (Guardia [2002])101 A kockázatosabb ügyfelek hitelezése természetszerûleg magas kamatok mellett lehetséges, ez a szegmens rendkívül érzékeny a makrogazdasági sok-kokra. A nem elsôrendû adósok hitelezése fejlett az angolszász országokban, felfutásuk az utóbbi évtizedhez köthetô, míg Európában a szigorúbb fogyasz-tóvédelmi szabályok, a túl magas kamat tilalma miatt nem számottevô.102 Jentzsch – Riestra [2003] a következô országokra végzett tanulmányok összegzése: USA, Ausztria, Belgium, Franciaország és Spanyolország; vala-mint Chatterjee et al [2002] az USA-ra végzett felmérése alapján.


V. TANULMÁNYOK

V.

hitelek éves veszteségrátája (nettó értékvesztés) 4-5százalék körüli, míg a fedezettekké ennél jóval alacso-nyabb.

Tökéletlen piacokon hatékony lehet a csôdkérelem le-hetôségének megadása az adósok számára, mely elôse-gítheti a háztartások fogyasztásának simítását.103 Ugyan-akkor az adósok számára az enyhe következményekkeljáró nem fizetés csökkentheti az adósok erôfeszítéseit atörlesztéssel kapcsolatban (növeli a nem fizetés ará-nyát), és a hitelezôket nagyobb óvatosságra kényszerít-heti a hitelkínálattal kapcsolatban (kisebb hitelösszeg,magasabb marzs), így a jóléti hatása nem egyértelmû.

Az adós és hitelezô jobb informálódását segítô intézmé-nyek fontos hatással vannak a hitelpiacok mûködésére.

A hiteltanácsadás intézménye legjobban az Egyesült Ál-lamokban van bejáratva, növelve az ügyfelek pénzügyiképzettségét, tudatosságát. Egyrészt az adósok számáraköltségvetési tanácsadást nyújtanak, másrészt többévestartozásmenedzselési programot dolgoznak ki (csôdké-relemhez szükséges), melyért az adós díjat fizet, de a hi-telezô is hozzájárul a költségekhez.104

A hitelinformációs rendszerek mûködése a hitelfelvevôkjellemzôinek jobb ismeretén keresztül csökkenti az in-formációs aszimmetriát, lehetôvé téve az ügyfelek koc-kázatosságának jobb elôrejelzését. Csökkenti a bankokinformációszerzéssel kapcsolatos költségeit, növeli abankok közötti versenyt. Növeli a fizetési fegyelmet,meggátolja, hogy a nem fizetô adós más bankoktól to-vábbi hitelt vegyen fel.105 Azokban az országokban, ahola hitelezôk megosztják egymással az információkat, ottnagyobb a hitelezés és kisebb a hitelkockázat (Jappelliés Pagano [2002]). Európában hagyományosan erôs amagánélet titkosságához való jog, a hitelinformációsrendszerek szegmentáltak, mely gátolja az egységes pi-ac kialakulását. Európával ellentétben, az Egyesült Álla-mokban az adatvédelemmel kapcsolatos szabályozássokkal kevésbé szigorú, és nagyon fejlett, hatékony hi-telinformációs ipar mûködik.

V. 1. 2. HAZAI FOLYAMATOK

V. 1. 2. 1. Transzformációs válság, új piac születése

Magyarországon az 1990-es évek elsô felében a háztar-tási hitelezés a transzformációs válság következtébenjelentôsen visszaesett. A hitelállomány reálértéke jelen-tôsen csökkent. Ebben valószínûleg mind a keresleti,mind a kínálati tényezôk egyaránt fontos szerepet ját-szottak. A pénzügyi intézmények106 fennálló állományá-

nak nagy részét (70 százalék) még a rendszerváltástmegelôzôen folyósított lakáshitelek tették ki. A hitelke-reslet a nagymértékû gazdasági hanyatlás miatt jelentô-sen visszaesett. A hitelintézetek nem tekintették célpiac-nak a háztartásokat, gyakorlatilag nem rendelkeztekháztartásihitel-termékekkel. A háztartási hitelezésre sza-kosodott pénzügyi vállalkozások pedig nem léteztek. Ameglévô termékválaszték is szerénynek volt mondható,csak szigorú feltételek mellett folyósítottak új hiteleket.A ’90-es évek elsô felének háztartási fogyasztásának ésmegtakarításának alakulását vizsgáló tanulmányok minda likviditási korlát jelentôségét hangsúlyozták (Zsoldos[1997], Menczel [2000]).

Az 1990-es évek második felében, a gazdaság megszi-lárdulásával, a lakosság jövedelmi kilátásai javultak, akorábban elhalasztott fogyasztói kiadások miatt egyfaj-ta fogyasztói türelmetlenség alakult ki, mely jelentôstúlkeresletet eredményezett (Árvai–Tóth [2000]). Való-színûleg a likviditási korlát, mely továbbra is jelentôsméreteket öltött, azaz a kínálati oldal merevsége vált aháztartási eladósodás növekedésének legfôbb gátjává.Az említett szerzôpáros a likviditási korlátok oldódását,s ezáltal a háztartások eladósodottsági szintjének foko-zatos növekedését jelezte elôre.

A hitelkínálat megkésve, 1998-tól reagált a háztartásokjavuló hitelképességére, ettôl kezdve azonban rendkívüldinamikusan növekvô fogyasztói hitelezést tapasztalunkmind a banki, mind a nem banki szereplôk részérôl (V-1. ábra). A piacépítés dinamizmusa a szakértôk és apiaci szereplôk jó részét is meglepte. A lakáscélú hitelek

103A csôdkérelem segítségével az ügyfelek gyakorlatilag részleges vagy teljes vagyonbiztosítás mellett vehetnek fel fedezetlen hiteleket. Az Egyesült Ál-lamokban államonként eltér a csôd elleni biztonságot élvezô vagyontárgyak köre és mértéke. A csôdkérelem intézménye permanens egyedi jövedelmisokkokkal (például betegség) szemben részben védi a háztartásokat (White [2003], Grant [2003]).104A hiteltanácsadás intézményérôl részletesebben lásd: Furletti [2003].105 A hitelinformációs rendszerekrôl részletesebben lásd: Árvai–Dávid–Vincze [2002].106 Pénzügyi intézmények: bank, szakosított, illetve szövetkezeti hitelintézet, valamint pénzügyi vállalkozás.

V-1. ábra

0100200300400500600700800

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

. 06.

Milliárd forint

80010001200140016001800200022002400

HHI-index

Kereskedelmi bankok (bal skála)Pénzügyi vállalkozások (bal skála)Takarékszövetkezetek (bal skála)Banki HHI (jobb skála)

Egyes pénzügyi intézménytípusok fogyasztásihitel-állománya, illetve a banki fogyasztási hitelek HHI-mutatója

Megjegyzés: HHI: Herfindhal–Hirschman koncentrációs mutató.


V. TANULMÁNYOK

V.

piaca még késôbb, csak 2001-ben mozdult meg, az újkormányzati lakástámogatási rendszer hatására. A gyorsháztartási eladósodás a megtakarítási ráta hanyatlásávaljárt együtt.

A hitelintézetek viszonylag lassúnak tûnô reakciója mö-gött több tényezô állhatott. Egyrészt, a háztartási hitele-zés piacán a belépési korlátok jelentôsek, nagy eszköz-igényû területeket (fiókhálózat, IT-rendszer stb.), sajátosknow-how-t igényelnek, mellyel a bankok többségenem rendelkezett, és ezek kiépítése meglehetôsen idô-és költségigényes. Másrészt, amíg a nagyvállalati üzlet-ág magas jövedelmezôséggel mûködött, addig a ban-kok nem voltak arra ösztönözve, hogy erre a magas tô-keigényû, kockázatosabb piaci területre lépjenek. Azutóbbi tényezô szerepe jelentôsen lecsökkent a nagy-vállalati piac telítôdésével, az ott elérhetô jövedelmezô-ség csökkenésével. A beruházások létrejöttével, a meg-térülés érdekében a bankokra volumennövelési kény-szer nehezedik, mely a kínálati verseny gyors erôsödé-sét hozta magával. Azóta a fogyasztási hitelezés terüle-tén a szereplôk hitelezési hajlandósága töretlenül nö-vekszik, a hitelképességi standardjaik és hitelezési felté-teleik pedig enyhülnek, mely a likviditási korlát továbbienyhülését mutatja.107

Magyarországon a csökkenô infláció és piaci hozamoknem nagyon játszottak szerepet a hitelállomány növeke-désben. A forint fogyasztási hitelek kamata, hitelköltségeévek óta nem csökkent. A mérséklôdô kamatok állo-mánynövelô hatása csak sajátos, a felzárkózó országok-ra jellemzô módon, a devizahitelezésen keresztül jelenikmeg.108 A devizaalapú termékekkel is rendelkezô hitel-szegmensekben, a jelentôs kamatkülönbözet miatt, a na-gyobb kockázatok ellenére, a folyósítások oroszlánrészedevizaalapú konstrukcióban történik (sokkal nagyobb hi-telösszeget engednek meg a devizaalapú konstrukciók).

1998-tól a fogyasztási hitelek állománya – igaz nagyonalacsony bázisról – három év alatt közel megnégyszere-zôdött. Ennek következtében a pénzügyi intézményekmérlegében átmenetileg a fogyasztási hitelek képeztéka háztartási hitelportfólió döntô részét, 70 százalékát.2002-tôl a rendkívüli bôvülési ütem – elsôsorban a ke-reskedelmi bankoknál – valamelyest csökkent. Az ütem-csökkenés hátterében részben az államilag támogatottlakáscélú hitelek kiszorítási hatása állt. Az adósok egyrésze arbitrált, az elônyös feltételekkel nyújtott, állami-lag támogatott lakáshiteleket folyó fogyasztásuk finan-szírozására is felhasználták.109 A lakáshitel felfutása kö-vetkeztében a banki fogyasztási hitelek aránya a háztar-tási hitelportfólión belül 50 százalékra csökkent, mely

az európai országok többségéhez képest még mindigmagasnak tekinthetô. 2004-tôl a kormányzati lakástá-mogatási rendszer szigorításának következtében a ko-rábbi kiszorító hatás gyengébbé vált. A lakásépítésekerôteljes növekedése pedig bizonyos húzóhatással jár.A fogyasztási hitelek növekedési dinamikája 2004-benis magas (30 százalék körüli), azonban nem állt vissza alakáshitelezést megelôzô nagyon magas szintre, mely-nek hátterében valószínûleg a piac érettebbé válása áll(bázishatás), de a romló jövedelemvárakozások is szere-pet játszanak benne.

A piaci mechanizmusok létrehoztak egy ma már nem-zetközi viszonylatban relatíve fejlettnek tekinthetô fo-gyasztásihitel-piacot. A hazai fogyasztási hitelezés gaz-dasági súlya már elérte a nagyon heterogén fejlett or-szágok alsó mezônyét (V-1. táblázat). Ezért az elkövet-kezô idôszakot már kevésbé lehet felzárkózási folya-matnak tekinteni. A nemzetközi összehasonlítás legin-kább intézményi és kulturális tényezôkkel magyarázza afejlett országok közötti eltérést a fogyasztási hitelezésterületén.

Az 1998–2004-es idôszak átlagos évi 45 százalékos nö-vekedést mutató fogyasztási célú eladósodása a felzár-kózó országok sajátossága, a fejlett országok növekedé-si ütemével nem összevethetô. A „régi” európai uniós ta-gok közül egyedül a görög (évi 35 százalék) növekedésiütem közelítette meg a hazait.110 Az alábbiakban felso-rolt magyar sajátosságok, valamint a gyors fogyasztásihi-tel-felfutást mutató európai országok tapasztalatai alap-ján a növekedés léptéke, kedvezô gazdasági körülmé-nyek között, akár tartósan 20 százalék körül alakulhat.

• Egyre versenyzôbbé váló piac miatt tovább oldódólikviditási korlát,

• hosszú távú pozitív jövedelemvárakozások és kulturá-lis tényezôk (valószínûleg a még továbbra is meglévôfogyasztói türelmetlenség),

• a hitelköltség várható csökkenése, mely egyrészt a fo-rintalapú részpiacokon az árverseny erôsödése, más-részt a termékek között a devizaalapúak terjedése táp-lálhat.

A háztartások adósságterhét rövidebb lejáratuk és ma-gasabb hitelköltségük miatt a fogyasztási hitelek domi-nálják. A fogyasztási hitelek kamatterhe gyors növeke-dést mutatott: az 1998-as 0,7 százalékról 2004 elsô fél-évére megközelítôleg 3 százalékra emelkedett, mely ateljes kamattehernek közel 70 százaléka.

107 A MNB két éve bevezetett Hitelezési felmérése, mely elsôsorban a banki hitelkínálat kvalitatív megismerésére irányul, is ezt támasztja alá.108 Felzárkózó országokra pozitív kockázati felár a jellemzô, mely mind a rövid, mind a hosszú hitelkamatoknál különbséget okoz a hazai és a külföldi ka-matok között. A kockázatok ellenére a hitelköltségben fennálló különbségek sok esetben a devizahitelezés felfutását okozzák.109 A használt lakásokra felvett hitelek mintegy 15–30 százalékát a háztartások a fogyasztás finanszírozására fordították. Jelentés az infláció alakulásáról2004. február, 91. o.110 1991–2001-es idôszakban (Jentzsch és Riestra [2003]).


V. TANULMÁNYOK

V.

V. 1. 2. 2. Struktúra kialakulása

A strukturális tényezôk tekintetében is jelentôs fejlôdésttapasztaltunk a vizsgált idôszakban. A rendszerváltáskorháztartásihitel-termékekkel, az induló piaci struktúra111

következtében, csak egy-két bank és a takarékszövetke-zeti szektor rendelkezett. Háztartási hitelezésre szako-sodott pénzügyi vállalkozások pedig nem léteztek. A’90-es évek közepétôl megjelentek a fogyasztási hitele-zésre specializálódott kisebb bankok, pénzügyi vállalko-zások, illetve a nagyobb bankok is nyitni kezdtek ezena piacon, ezzel párhuzamosan a takarékszövetkezetekgyors piacirészesedés-vesztést szenvedtek el. A nembanki hitelezôk meghatározó része banki hátterû. En-nek fontos rendszerkockázati következménye van, kon-szolidáltan a bankok részesedése a teljes fogyasztásihi-tel-piacból folyamatosan növekszik, jelenleg megközelí-tôleg 75 százalékos.112 A bankok részben szabályozásiarbitrázs miatt hiteleznek pénzügyi vállakozásaikon ke-resztül, melyek nagyobb ütemû növekedést produkál-tak, mint a banki hitelezés.

A fogyasztási hitelezés területén a piaci szereplôk szá-ma növekedett, súlyuk valamivel egyenletesebbé vált,melyet jól tükröz a banki Herfindhal–Hirschman (HHI)koncentrációs mutató folyamatos csökkenése. Azonbana HHI-index szintje a verseny erôsségére vonatkozóanfélrevezetô, jelenlegi 1000 körüli mutató elvileg márerôs versenyállapotot jelez (V-1. ábra). A fogyasztásihi-tel-típusok azonban termékjellemzôik (felhasználási cél,kockázat stb.) alapján meglehetôsen heterogének, a hi-teltípusok közötti helyettesítési hatás valószínûleg mamég nem túl erôs. Az egyes részpiacokon csak két-há-rom jelentôsebb szereplô tevékenykedik, ezért a HHI-index magas értéket mutat. Egyedül a gépjármû-finanszí-rozás területén találunk nagyobb számban – elsôsorbannem banki – szereplôket.

A fentiek alapján a fogyasztási és egyéb hitelek piacán– a gépjármû-finanszírozás kivételével – valószínûsíthe-tôen a bankok kevésbé versenyzôi magatartást folytat-nak. Móré–Nagy [2004] a 2001–2003-as idôszakra vo-natkozó empirikus vizsgálata azt találta, hogy a hazai fo-gyasztásihitel-piac esetén a bankok bizonyos monopo-lista viselkedést mutatnak az árazásban. Az erôs piacierô várhatóan az elkövetkezô idôszakban csökkeni fog,

egyrészt a verseny erôsödésével, a piaci szereplôk szá-mának további növekedésével, másrészt a hitelfelvevôkpénzügyi kultúrájának fejlôdésével (például: árérzéke-nyebbé válnak, jobban utánajárnak a különbözô hitelfel-vételi lehetôségeknek stb.). A bankok közötti versenyazonban a nem árjellegû feltételekben is megmutatkoz-hat. Több jel mutat arra, hogy bizonyos termékeknél ahitelkereslet alacsony árérzékenysége (magas fogyasz-tási hitelmarzs) miatt, a kínálati oldal versenyében anem árjellegû tényezôk fontos szerepet játszanak, mintpéldául a folyósításhoz szükséges dokumentumokmennyisége, a folyósítás gyorsasága, a különbözô mar-ketingcsatornák használata nem elhanyagolható ezekena piacokon.

A fogyasztási hitelezés területén a határon átnyúló szol-gáltatások nyújtása gyakorlatilag nem létezik, a nyugat-európai tapasztalatokat látva a jövôben sem számítunkennek gyors ütemû növekedésére.

V. 1. 2. 3. Hazai hiteltípusok

A nemzetközi tendenciáktól némileg elmaradva, Ma-gyarországon a meghatározott célra nyújtott hitelek (au-tó, áru) még 51 százalékos részesedéssel rendelkeznek.Az elmúlt években a korszerûbb, szabadon felhasznál-ható hitelek részaránya növekedésnek indult.

A megújítható hitelek közé a folyószámlahitelek, vala-mint az egyéb hitelek (hitel- és vásárlási kártyák) egy ré-sze tartozik. A teljes portfólióból való részesedésük ala-csony, a 10 százalékot nem haladja meg. A meghatáro-zó kereskedelmi bankok nagy része csak 1-2 éve rendel-kezik hitelkártyával. Az alacsonyabb arány mögött egy-

111 A kelet-európai országok többségében, Magyarországon is, a tervgazdaság idején a jegybanki és kereskedelmi banki funkciót is ellátó monobank mel-lett mûködött egy lakossági betétgyûjtésre specializálódott intézmény (takarékpénztár), mely jelentôs helyzeti elônnyel indult a rendszerváltáskor. 112 Saját becslés.

V-2. táblázat

A HHI-index egyes banki részpiacokra (2004. június)

Szabad felhasználású, ingatlannal fedezett hitelek 1180Folyószámlahitelek 2196Személyi hitelek 2434Áruhitelek 3877

V-2. ábra

Személyi23%

Ingatlanfedezett mellet nyújtott

szabad felhasználású10%

Egyéb10%

Áru 5%

Folyószámla6%

Gépjármû46%

A pénzügyi intézmények fogyasztásihitel-portfóliójának megoszlása (2004. június)

Megjegyzés: a pénzügyi intézményeken belül a pénzügyi vállalkozá-sok fogyasztási hiteleinek megoszlása becslésen alapul.


V. TANULMÁNYOK

V.

részt a hazai bankok eddig relatíve kockázatkerülô visel-kedése (ezek a hitelek kockázatosabbak), másrészt ahazai vásárlási szokások (relatíve kevés a kártyás fizetés)állhatnak.113 Az angolszász (amerikai, angol)114, illetveegyes kontinentális európai országok tapasztalatai alap-ján a megújítható hitelek térnyerése és azon belül a kár-tyás fizetés terjedésével a hitel- és vásárlási kártyák ará-nyának növekedése várható.

A fedezett hitelek alatt csak a tárgyi fedezetûeket értjük,ezek közé tartoznak az autó-, a zálog- és az ingatlanfe-dezet mellett nyújtott szabad felhasználású hitelek. Azáruhitelt nem soroljuk ezek közé, mert a vásárolt áru el-vileg szolgálhatna hitelfedezetül, de a gyakorlatban abankok ezt a fedezetet nem tudják érvényesíteni.115 Azegyéb fedezetekkel (például kezes) rendelkezô hitelekállományának nagyságáról pedig nem rendelkezünk sta-tisztikai információval, ezért ezektôl eltekintünk. A fede-zett hitelek a portfóliónak magas, megközelítôen 57százalékát adják. A fedezett hitelek piacának érettebbéválása és a verseny növekedése (nagyobb kockázatvál-lalás) miatt a fedezetlen hitelek (folyószámla, és kártya-hitel) növekedése várható.

A devizaalapú hitelezés kezdetben az autóhiteleknél je-lentkezett, azonban ma már más hiteltípusoknál (sze-mélyi hitel, szabad felhasználású, ingatlannal fedezetthitel) is egyre gyakoribbá válik. 2004 elsô félévébenmegközelítôleg 40 százalékos volt a devizahitelek ará-nya a pénzügyi intézmények fogyasztási hitelein belül.Jellemzôjük, hogy a deviza- és kamatkockázatot a hitel-nyújtók teljesen áthárítják a hitelfelvevôkre.

A fogyasztási hitelek termékpalettája ma már meglehe-tôsen széles, azonban a hitelinstrumentumok közötti ál-lományi arányok még tradicionális, kockázatkerülô hite-lezési képet mutatnak. Várhatóan elsôsorban a hitelinté-zetek egyre jobban, a nemzetközi tendenciákhoz ha-sonlóan, a jó növekedési potenciállal rendelkezô meg-újítható, illetve fedezetlen hitelek (személyi, folyószám-la- és kártyahitel) felé fordulnak, melyet az anyabanki ta-pasztalatok is felerôsíthetnek. Az elmúlt 1-2 évben ilyenirányú üzletpolitikai változást tapasztalunk.

V. 1. 2. 4. Hitelkockázat

A szakirodalom szerint prociklikus hitelezés esetén egyerôs növekedési szakaszt, negatív sokk hatására megug-ró hitelezési veszteségek miatt, nagyarányú hitelvisszafo-gás követheti. A veszteségek fôleg abban az esetben je-lentôsek, ha a növekedés döntôen kínálati indíttatású,vagyis a hitelezési hajlandóság növekedése, a hitelképes-ségi standardok és hitelezési feltételek enyhülése okoz-za, míg a potenciális hitelfelvevôk hitelképessége nem

nagyon változik (Keeton [1999]). Magyarországon a po-tenciális hitelfelvevôk hitelképessége 1996-tól javuló ten-denciát mutat, erôs túlkereslet alakult ki. 1998-at meg-elôzôen a hitelezési hajlandóság nagyon alacsony volt, ahitelképességi standardok és hitelezési feltételek nagyonszigorúak voltak. 1998-tól a kínálat bár gyorsan alkal-mazkodott a kereslethez, a prociklikus hatás eddig nemvolt olyan jelentôs. Annak ellenére, hogy az alábbiakbanfelsorolt okok a fejlett országoknál magasabb hitelezésiveszteségek irányába hatnak, a banki adatok relatíve ala-csony hitelezési veszteségeket mutatnak, a hitelmarzsokeddig bôven fedezték ezeket a kockázatokat.

• A tapasztalatok hiánya mind az adósok, mind a hite-lezôk részérôl, az adósok alacsony pénzügyi kultúrája(és az ebbôl következô rossz pénzügyi menedzselés)magasabb veszteségeket valószínûsít, mint a fejlett or-szágokban.

• A váratlan egyéni helyzetek társadalmi gyakorisága(válás, megbetegedés) sok országnál gyakoribb Magya-rországon.

• A hazai háztartások kamat- és törlesztôterhe alacso-nyabb, de a jövedelem arányában a kiadások nagyobbszázaléka tekinthetô fixnek (lakhatás, étkezés stb.), melykevesebb teret ad a hiteltörlesztésnek.

• A pénzügyi megtakarítások szintje alacsony116, illetvesok adós egyáltalán nem rendelkezik pénzügyi megtaka-rítással. A megtakarítások nélküli adósok aránya az áru-vásárlási hiteleknél és a személyi kölcsönöknél a legma-gasabb. Ráadásul ezeknél a termékeknél magasabb azalacsonyabb jövedelmi, vagyoni helyzetû, illetvejövedelemkilátású adósok aránya, akik leginkább kitettekegy negatív makrogazdasági változásnak.

• A növekvô eladósodással, a piacok érettebbé válásá-val a pénzügyi intézmények általános makrogazdaságihelyzetre való érzékenysége növekvô.

• A nem fizetô adósok társadalmi szankciója (megbé-lyegzési hatás) nem túl szigorú, a gazdasági szankciókmértéke jelentôsebb.

• Az információs aszimmetria problémáját enyhíti a ne-gatív listás adós-nyilvántartási rendszer (BAR), egy pozi-tív listás rendszer azonban sokat segíthetne az ügyfelekhitelképességének pontosabb megítélésében, melynekhatása az ügyfelek számára a kedvezôbb árazásban ésa magasabb volumenekben jelenne meg.

• Külön kockázatot jelent a devizaalapú hitelek felfutá-sa. Az aktuális árfolyamrendszerben az árfolyam alaku-

113 A kockázatokat növeli például a hitel többszöri igénybevétele külön hitelbírálat nélkül, hitelkártya esetén folyószámla nélküli hitelezés stb.114 Az USA-ban a teljes fogyasztási portfólió 35-40 százalékát adják a megújítható hitelek, jelentôs részük kártyahitel.115 Egyrészt a vásárolt áru használatbavétel után gyakran már csak töredékét éri (pl.: beépített konyhabútor), másrészt könnyen „elveszhet, eltûnhet stb.”116 Ezért a hitel/pénzügyi megtakarítások aránya relatíve magas, értéke meghaladja jó néhány fejlett ország értékét. Részletesebben lásd Jelentés a pénz-ügyi stabilitásról 2004. június, 47. o.


V. TANULMÁNYOK

V.

lása elôre nem látható, a bankok általában rövid távú fi-nanszírozási forrást használnak, melynek következté-ben a kamatvolatilitás is magasabb. Az indirekt hitelezé-si kockázat már ma sem elhanyagolható. Jelentôs devi-zaalapú hitelállományok felépülése esetén pedig a szek-tor sebezhetôbbé válik külsô sokkoknak, melyet a fede-zetek nagyfokú homogenitásuk miatt csak kisebb mér-tékben képesek enyhíteni.

Amennyiben a hitelnyújtási feltételek enyhítési folyama-ta a jövôben is folytatódik, fennáll a veszélye, hogy azállománynövekedés egyre inkább kínálati indíttatásúváválik. A jövôben a piacok érettebbé válásával, a deviza-hitelezés további növekedésével a kockázatok növe-kedhetnek.

V. 1. 2. 5. Likviditási korlát vizsgálata megtakarítási éseladósodási oldalról117

A hazai lakosság megtakarítási és a fogyasztási célú el-adósodásának jellemzôin keresztül vizsgáljuk a likviditá-si korlát jelenségét. A megtakarítások esetében elsôsor-ban a különbözô megtakarítási célokra koncentrálunk.A fogyasztási hitelezésnél a különbözô szociológiaiszempontok szerinti differenciálódást vizsgáljuk.

A magyar lakosságnak viszonylag kis része, alig 40 szá-zaléka rendelkezik megtakarításokkal.118 Ennek hátteré-

ben elsôsorban az alacsony jövedelem áll, melyet a lik-viditási korlát is felerôsíthet (hitellehetôségek hiányábana lakosság egy része minden folyó jövedelmét elkölti). A2000–2003-as idôszakra a különbözô megtakarítási cé-lokat a következôk szerint csoportosítottuk: életciklus-elmélet szerinti simítás, örökhagyási és óvatossági motí-vum, valamint likviditási korlát. Azt találtuk, hogy ezekközül a legfontosabbnak a jövôbeli fogyasztásra irányu-ló megtakarítás bizonyul, mely a likviditási korlát meglé-tét sejteti (V-4. táblázat). Ezt követik az óvatossági meg-fontolások, majd az életciklus-elmélet és az örökhagyá-si motívum. A felmérés egyik érdekessége, hogy a vizs-gált idôszak alatt a különbözô motívumok gyakoriságá-nak sorrendje nem nagyon változott, meglehetôsen sta-bil képet mutattak. Mind a megtakarítók alacsony ará-nyából, mind a leggyakoribb megtakarítási motívumok-ból az következik, hogy a likviditási korlát még napjaink-ban is jelentôs lehet.

Az eladósodás gyakorisága szoros pozitív kapcsolatotmutat a vagyoni helyzettel, az egy fôre jutó nettó jöve-delemmel, illetve a kedvezôbb jövedelemkilátással.119

A magasabb szintû végzettség a hosszabb távú pozitívjövedelemvárakozással van kapcsolatban (jó munka-erô-piaci kilátások), mely az életciklus-elméletet tá-masztja alá. A magasabb státusú foglalkoztatási cso-port pedig általában magasabb jövedelemmel rendel-kezik (V-3. ábra).

V-3. táblázat

Megtakarítás nélküli* adósok aránya hiteltermékenként(százalék)

Százalékos részesedés 2002 2003 2004 I. félévEgyéb (hitelkártyák is) 43,0 39,3 47,9Autóvásárlási kölcsön 43,8 47,1 52,0Folyószámla hitelkeret 45,0 51,8 53,3Áruvásárlási kölcsön 49,2 67,2 61,7Személyi kölcsön 65,9 69,4 65,1Mindösszesen** MNA aránya 54,5 59,6 59,5

*Megtakarítások alatt értjük az összes pénzügyi megtakarítási formát a készpénz és üzletrész kivételével, valamint a befektetési célú ingatlant.**Lakáshiteleket és egyéb hiteleket is tartalmazza.Forrás: GfK.

V-4. táblázat

Megtakarítási okok és konkrét célok részesedése

Százalékos részesedés 2000 2001 2002 2003Ok Megtakarítási cél n=1722 n=1610 n=1605 n=1426

L1 Lakásvásárlás/felújítás 15 20 22 18L2 Utazás/üdülés 7 5 4 5L3 Autó/mûszakicikk-vásárlás 9 10 8 10

Likviditási korlát L1+L2+L3 31 35 34 33Óvatossági Váratlan kiadások 24 15 19 21Életciklus Nyugdíjasévek/Temetés, sírkô 11 18 17 18Örökhagyási Gyermekek jövôje 11 14 17 17

Egyéb/nincs válasz 23 18 13 11

117 A GfK Hungária „Pénzügypiaci adatszolgáltatás” elnevezésû felmérésének adataira támaszkodunk.118 Megtakarításokat tágan értelmezzük, a különféle pénzügyi eszközökön kívül (készpénz, üzletrész kivételével) beletartoznak a befektetési célú ingatlanok is.119 Hasonló megállapításokra jutott Árvai–Tóth [2000] szerzôpáros is.


V. TANULMÁNYOK

V.

Amennyiben a lakosság egészének jövedelmi helyzete,várakozása javul, változatlan hitelkínálati feltételek mel-lett, az alacsonyabb jövedelmûek képessé válnak a hitel-törlesztésre, így az új hitelfelvevôk között nagyobbszámban jelenhetnek meg, mint a már korábban is hitel-képesek. A magasabb jövedelem, jövedelemkilátás, illet-ve vagyoni helyzet és az eladósodottság gyakoriságaközötti kapcsolatban fontos szerepet játszik a hitelkíná-lati oldal, ugyanis a bankok szívesebben hitelezik a ma-gasabb státusú ügyfélkört. A likviditási korlát enyhüléséta V-3. ábrán szereplô görbék laposabbá válása fejezi ki.

Érdemes az elôbbi aggregált képet egyes hitelinstru-mentumok szerint megbontani. A szociológiai szem-pontok szerinti csoportosítás és az eladósodás gyakori-sága között hiteltermékenként is pozitív kapcsolatot ta-lálunk.120 Azonban a kapcsolat erôssége eltér az egyeshiteltermékeknél, mely a likviditási korlát különbözôerôsségét sejteti. A kapcsolat erôssége alapján az egyeshiteltermékek közötti sorrend idôben nem változott. Aszemélyi és az áruvásárlási hitel esetében a különbözôszociológiai csoportok között sokkal kisebb eltérést ta-pasztalunk a hitelek gyakoriságában, mint a gépjármû-,a folyószámla- és az egyéb hitelek esetében. Tehát aszemélyi és az áruvásárlási hiteleknél az alacsonyabb jö-vedelmû, vagyonú, illetve jövedelmi kilátású lakosokatis finanszírozzák a bankok, az instrumentumok „tömeg-termékké” váltak, a likviditási korlát jelentôsen oldódottezekben a szegmensekben.

A folyószámla-, egyéb (szabad felhasználású jelzálog-,kártyahitel stb.) és fôleg az autóhiteleknél erôsebb akapcsolat a jövedelemi és vagyoni helyzet és a finanszí-rozottság között. Az autóhiteleknél tapasztalt erôs kap-csolat összhangban áll azzal a ténnyel, hogy a megkö-vetelt önrész – a többi hiteltermékkel ellentétben – átla-

gos nominális értéke az autós hiteleknél általában ma-gas, ezért inkább a jobb jövedelmi, vagyoni helyzetûekjutnak ehhez a hitelhez.121

2002-höz viszonyítva 2003-ban a kapcsolat erôssége je-lentôs zsugorodást mutatott – a személyi kölcsönök ki-vételével, minden más hiteltermékeknél –, mely valószí-nûleg a likviditási korlát oldódását mutatja. 2004 elsôfélévében – igaz kisebb minta alapján – a jövedelmi ésvagyoni helyzet/eladósodás kapcsolat sokkal (ismét)erôsebbé vált. Valamelyest csökkent a legkockázato-sabb hiteleknél (személyi, áru) a megtakarítás nélküliadósok aránya. A 2004-es változásban keresleti és kíná-lati okok egyaránt szerepet játszottak.122 Ezt azonban

V-5. táblázat

Különbözô szociológiai szempontok és az eladósodás közötti kapcsolat erôssége a relatív szórásmutatóval

Relatív Gépjármûhitel Egyéb hitel** Folyószámla-hitel Hitelek* Áruvásárlási kölcsön Személyi kölcsönszórás 2002 2003 2004. I. 2002 2003 2004. I. 2002 2003 2004. I. 2002 2003 2004. I. 2002 2003 2004. I. 2002 2003 2004. I.

Befejezettiskolai 0,86 0,62 0,88 0,79 0,75 0,85 0,79 0,57 0,57 0,53 0,46 0,41 0,63 0,36 0,36 0,30 0,35 0,52végzettségFoglalko-zási cso- 0,65 0,77 0,98 0,70 0,48 0,77 0,59 0,50 0,35 0,33 0,29 0,32 0,41 0,24 0,25 0,11 0,15 0,22portokHáztartás havi nettó 1,21 0,87 0,69 0,43 0,59 0,61 0,55 0,50 0,65 0,39 0,35 0,47 0,39 0,27 0,44 0,15 0,30 0,45jövedelmeVagyoni 1,03 0,96 0,99 0,84 0,76 0,56 0,68 0,66 0,62 0,48 0,38 0,50 0,39 0,37 0,55 0,47 0,26 0,39index

120 A kapcsolat erôsségét a relatív szórásmutatóval fejezzük ki, minél nagyobb ez a mutató, annál jobban differenciál az adott szociológiai szempont, an-nál erôsebb kapcsolatot mutat az eladósodással.121 Az autóhiteleknél az önrész nélküli, illetve alacsony hitelképességû ügyfelek („roncsautó”-finanszírozás) finanszírozása valószínûleg teljes állomány-nak csak a kis részét teszi ki.122 Lásd részletesebben a Háztartások címû fejezetben.

V-3. ábra

5

10

15

20

25

30

35

40

1 2 3 4 5

%

Befejezett iskolai végzettség Foglalkozási csoportok

Háztartás havi nettó jövedelme Vagyoni index

Háztartási hitelek penetrációja a teljes lakosságszázalékában jövedelmi (vagyoni) helyzet, illetvejövedelemkilátás szerint 2004 I. félévében

Megjegyzés: A foglalkozási csoportok szegmentációja a többi kvin-tilistôl elérôen nem fedi le a teljes lakosságot, csak a foglalkoztatottakkerültek bele, hiszen az ô esetükben van értelme a foglalkozási cso-portoknak. Innen származik a magasabb penetráció.

*Lakáscélú hiteleket is tartalmazza. **Például: hitelkártya.


V. TANULMÁNYOK

V.

nem tekintjük trendszerûnek, mivel a piaci versenyhosszabb távon a likviditási korlátok további enyhítésé-nek irányába hat.

V. 1. 2. 6. Magas fogyasztásihitel-marzs

A fogyasztási hitelezést a fejlett országokban is más hi-telpiacokkal – például a vállalatival – összehasonlítva, akövetkezô tényezôk miatt, magasabb hitelmarzsok jel-lemzik: a hitelösszeghez képest relatíve magas mûködé-si költségek; jelentôs a kereskedôi, illetve ügynöki juta-lék, vagy magas a befektetett tôke (fiókhálózat) költsé-ge; általában magas kockázatú; a kereslet alacsony ka-matrugalmassága123; nem ár jellegû hitelezési feltételekprioritása.

2003-ban a fogyasztási hitelek területén a hazai bankiátlagos forintmarzsok (11,7 százalék) jóval meghaladtákaz EU-átlagot (5,1 százalék).124 A magasabb hazai mar-zsokat magyarázhatja:

– A kereslet nagyfokú kamatrugalmatlansága, mely való-színûleg egyrészt a fogyasztói türelmetlenségbôl (a hi-telképessé váló, azelôtt hitelképtelen fogyasztó kevésbéárérzékeny), másrészt az alacsonyabb pénzügyi jártas-ságukból fakad. A banki tapasztalatok alapján a fogyasz-tók elsôdlegesen a havi törlesztôrészlet nagysága alap-ján döntenek, azt nézik, hogy az adott nagyságú tör-lesztôrészlet belefér-e a jövedelmi korlátjukba, melyetgyakran a futamidô meghosszabbításával csökkenteneka kívánt nagyságúra. A hitel teljes költsége így másodla-gossá válik, egyéb lehetséges költségek (árfolyamvesz-teség) sem jelennek meg a döntéseknél. Az új hitelfelvé-tel és a teljes hitelköltség között szoros pozitív korrelá-ció figyelhetô meg a 1998–2003 közötti idôszakban (Je-lentés az infláció alakulásáról, 2004). Az elôbbi kamat-érzéketlenségre vonatkozó megállapítás nem teljesenállja meg a helyét minden részpiacon. Azokon a hitele-zési területeken, ahol a forint mellett devizaalapú termé-kek is megjelentek, az utóbbiak adják a folyósítások zö-mét, mely a fogyasztók bizonyos árérzékenységére utal.

– A banki szereplôk jelentôs piaci ereje alacsony keres-leti kamatérzékenységgel párosulva magas kamatokhozvezethet (Móré–Nagy [2004]). A fogyasztási hitelek ka-matának a piaci kamatokhoz való alkalmazkodása kirí-vóan rugalmatlannak számít (Horváth–Krekó–Naszódi[2004]). A jelentôs piaci erô várhatóan az elkövetkezôidôszakban csökkeni fog, a verseny erôsödésével, a hi-telfelvevôk pénzügyi kultúrájának fejlôdésével, a fo-gyasztói türelmetlenség csökkenésével.

– A magasabb kockázati felár jelentôs részben azaszimmetrikus információból ered: ez a piac viszonylagújonnan alakult, ezért mind az ügyfelek, mind a hitel-nyújtók kevés tapasztalattal rendelkeznek. Az eddigi hi-

telezési veszteségek azonban csak kis részét teszik ki akamatfelárnak.

– Sajátos indirekt verseny az ügyfelekért: bizonyos szeg-mensekben (áru- és autós hitelek) nagyon erôs a keres-kedôk, illetve ügynökök megszerzéséért folytatott ver-seny, ami magas jutalékkiadást eredményez.

– Üzletpolitikai szempontok: az annuitásos hiteleknélgyakran nem elônyös a törlesztôrészlet változtatása,mert a termék a fogyasztó számra nehézkesebbé válna,és többletköltséggel járna, ezért fix kamatot használnaka bankok, mely egy kamatkockázati prémiumot is tartal-maz.

Összefoglalás

A fejlett országokban az 1980-as évektôl kezdôdôen, apénzügyi szektor reformja, a dereguláció, liberalizáció averseny erôsödését, a pénzügyi innováció felgyorsulá-sát eredményezte, aminek következményeként a ház-tartások likviditási korlátja csökkent. A fogyasztásihitel-piac és azon belül a megújítható, nem konkrét célú hi-telezés gyors növekedésnek indult. Az 1990-es évekbena csökkenô inflációs ráták és hitelkamatok tovább lazí-tották a háztartások likviditási korlátját. Az elôbbi párhu-zamok ellenére a mai napig is jelentôs szintbeli különb-ségek tapasztalhatók az egyes országok fogyasztási cé-lú eladósodottsága között, melyek elsôsorban kulturálisés intézményi különbségekkel magyarázhatók. Az or-szágok többségében a fogyasztási hitelek szerepe aháztartások eladósodottsági szintjének tekintetébenmásodlagos, viszont a törlesztési teher tekintetébenmár sokkal nagyobb a jelentôségük. A hitelezôk intéz-ményi sokszínûsége ellenére általában a hitelintézetekés a pénzügyi vállalkozások a domináns szereplôk.

Magyarországon 1998 elôtt a fogyasztási hitelezés, el-sôsorban kínálati okok miatt, elhanyagolható nagyság-rendû volt. 1998-tól azonban nagyon dinamikus piac-építésnek lehettünk tanúi. Jelenleg a fogyasztási hitelek50 százalékos aránnyal rendelkeznek a teljes háztartásiportfólióból, mely magasnak tekinthetô. A háztartásokkamat- és törlesztôterhének döntô része is fogyasztásihitelekbôl származik. A jelentôs túlkereslet és a kezdetinagyon szigorú feltételekhez kötött kínálat miatt a pro-ciklikus hatás eddig nem volt jelentôs. A hitelezési vesz-teségek meglehetôsen alacsonyak voltak. Az erôsödôverseny miatt a hitelnyújtási feltételek enyhítése a jövô-ben is folytatódhat. Fennáll a veszélye, hogy az állo-mánynövekedés egyre inkább kínálati indíttatásúvá vá-lik, mely a bankok – pénzügyi vállalkozásaikkal konszo-lidált – magas piaci részaránya (75 százalék) miatt ve-szélyt jelenthet a pénzügyi stabilitásra nézve. A piacokérettebbé válásával, a devizahitelezés további növeke-désével a kockázatok növekedhetnek.

123 Például a megújítható hitelek kereslete az USA-ban (Ashley [2002]).124 Móré–Nagy [2004] az adatok az éven belüli kamatfixálású hitelekre vonatkozó éves átlagok. Hitelmarzs: hitelkamat – BUBOR.


V. TANULMÁNYOK

V.

A fogyasztási hitelezés gazdasági súlya elérte a nagyonheterogén fejlett országok alsó mezônyét. Ezért az elkö-vetkezô idôszakot már egyre kevésbé lehet felzárkózá-si folyamatnak tekinteni. A hazai sajátosságok (növekvôhitelezési hajlandóság és verseny, tovább oldódó likvidi-tási korlát, pozitív jövedelemvárakozások, valamint kul-turális tényezôk) a fogyasztási hitelezés dinamikus, akártartósan 20 százalék körüli bôvülését vetítik elôre. Az ál-lománynövekedéshez az erôsödô árverseny hatásáracsökkenô forinthitelkamatok, illetve a devizahitelek to-vábbi terjedése is hozzá fog járulni.

A fogyasztási hitelek termékpalettája ma már meglehe-tôsen széles, azonban a hitelinstrumentumok közöttiállományi arányok még tradicionális, kockázatkerülôhitelezési képet mutatnak (meghatározott célra nyúj-tott, fedezett hitelek). A nemzetközi tendenciákhozhasonlóan, a megújítható, illetve a fedezetlen hitelektérnyerését várjuk. A felzárkózó országok sajátossága,a devizaalapú hitelezés terjedése, nálunk jelentôs mé-retet ölt.

A magyar lakosság elmúlt évekbeli megtakarítási és afogyasztási célú eladósodásának jellemzôit vizsgálvaazt tapasztaltuk, hogy a likviditásikorlát oldódott, demég mindig jelentôs, az életciklus-elmélet pedig önma-gában nem elégséges a háztartások fogyasztási ésmegtakarítási, illetve eladósodási döntéseinek a ma-gyarázatára. A személyi és áruhitelekkel alacsonyabbjövedelmû, jövedelmi kilátású, illetve vagyoni helyzetûlakosokat is finanszíroznak a bankok, az instrumentu-mok „tömegtermékké” váltak. A likviditási korlát sok-kal alacsonyabb, a hitelkockázat pedig magasabbezekben a szegmensekben. A folyószámlahiteleknél,az egyéb hiteleknél és kiemelten az autós hiteleknélerôsebb a kapcsolat a jövedelem, illetve a vagyonihelyzet és a finanszírozottság között. A likviditási kor-lát enyhülô tendenciájának idei megszakadását csakátmenetinek tartjuk, az egyre erôsebbé váló piaci ver-seny hosszabb távon a hitelezési korlátok további eny-hítésének irányába hat.

Irodalomjegyzék

Árvai Zs.–Menczel P. (2000): A magyar háztartásokmegtakarításai 1995 és 2000 között. MNB Füzetek2000/8

Árvai Zs.–Dávid Zs.–Vincze J. (2002): Hitelinformációsrendszerek. Hitelintézeti Szemle 1. évf. 5. sz. / 2002

Árvai Zs.–Tóth I. J. (2001): Likviditási korlát és fogyasz-tói türelmetlenség. A magyar háztartások fogyasztási ésmegtakarítási döntéseinek empirikus vizsgálata. MNBFüzetek 2001/2

Ashley, D. W. (2002): The Demand for Consumer Cre-dit. Virginia Polytechnic Institute and State University

Avery, R. B.–Calem, P. S.–Canner, G. B. (2004):Consumer credit scoring: do situational circumstancesmatter? BIS Working Papers No 146

Banasik, J.–Crook, J. (2004): Does reject inference real-ly improve the performance of application scoring mod-els? Journal of Banking & Finance 28 (2004) 857-874

Bayar, A.–Mc Morrow, K. (1998): Determinants of pri-vate consumption.

Chatterjee, S.–Corbae, D.–Nakajima, M.–Rios-Rull, J.(2002): A Quantitative Theory of Unsecured ConsumerCredit with Risk of Default Federal Reserve Bank of Phi-ladelphia Working Paper NO. 02–6

Cox P.–Whitley J.–Windram R. (2004): An empiricalmodel of household arrears. WP no. 214, Bank ofEngland

Crook, J. (2003): The Demand and Supply forHousehold Debt: A Cross Country Comparison. CreditResearch Centre, University of Edinburgh

Debelle, G. (2004): Macroeconomic implications of ris-ing household debt. BIS Working Papers No 153, June2004

Deep, A.–Domanski, D. (2002): Housing markets andeconomic growth: lessons from the US refinancingboom. BIS Quarterly Review, September 2002

Fabbri, D.–Padula, M. (2002): Does poor legal enforce-ment make households credit constrained? WorkingPaper No 65, Centre for Studies in Economics andFinance, University of Salerno.

Financial Services Action Plan (2004): Progress andProspects. Expert Group on Banking.

Final Report 05/2004. http://europa.eu.int/comm/inter-nal_market/en/finances/actionplan/docs/stocktaking/fasap-stocktaking-report-bank_en.pdf

Furletti, M. (2003): Consumer Credit Counseling: CreditCard Issuers’ Perspectives. Federal Reserve Bank of Phi-ladelphia Discussion Paper (Payment Cards Center)

Grant, C. (2003): Evidence on the effect of US con-sumer bankruptcy exemptions. Working Paper, pre-pared for the European University Institute Workshop„The Economics of Consumer Credit: European


V. TANULMÁNYOK

V.

Experience and Lessons from the U.S.”, Florence, May13–14, 2003.

Gross, D. B.–Souleles, N. S. (2001): Do liquidity con-straints and interest rates matter for consumer behav-ior? Evidence from credit card data. WP 8314,

Guardia, N. D. (2002): Consumer Credit in theEuropean Union. ECRI Research Report No.1

Guille, M. (2000): Students Loans in Europe, AnOverview. Ermés UPRES-A CNRS 7017 UniversitéPanthéon-Assas Paris

Hayashi, F. (1987): „Tests for liquidity constraints: a crit-ical survey”, in T. Bewley, ed., Advances inEconometrics, Fifth World Congress, vol. 2, CambridgeUniversity Press.

Horváth Cs.–Krekó J.–Naszódi A. (2004): Kamatátgyû-rûzés Magyarországon. MNB Füzetek 2004/8

Jappelli, T.–Pagano, M. (2002): Information Sharing,lending and defaults: Cross-country evidence. Journal ofBanking & Finance 26 (2002) 2017-2045

Jelentés a pénzügyi stabilitásról 2004. június, MagyarNemzeti Bank

Jelentés az infláció alakulásáról 2004. február, MagyarNemzeti Bank

Jentzsch, N.–Riestra, A. S. J. (2003): Information Sharingand Its Implications for Consumer Credit Markets:United States vs. Europe. Preliminary Working Paper,prepared for the European University InstituteWorkshop „The Economics of Consumer Credit:European Experience and Lessons from the U.S.”,Florence, May 13–14, 2003.

Keeton, WR (1999): Does faster loan growth lead tohigher loan losses?, Federal Reserve Bank of Kansas CityEconomic Review, Second quarter

Maki, D. M. (2000): The Growth of Consumer Creditand the Household Debt Service Burden. Board ofGovernors of the Federal Reserve System

Menczel P. (2000): Mit mutatnak a megtakarítások?Bankszemle, 2000. augusztus.

Móré Cs.–Nagy M. (2004): Verseny a magyar bankpia-con. MNB Füzetek 2004/9

Nayda, W. I.–Perli, R. (2003): Economic and regulatorycapital allocation for revolving retail exposures 2003-39/ Board of Governors of the Federal Reserve System(U.S.)

Padilla, A. J.–Pagano, M. (2000): Sharing default infor-mation as a borrower discipline device. EuropeanEconomic Review, 44(10), 1951–1980.

Sander, H.–Kleimeier, S. (2001): Towards a Single RetailBanking Market? New Evidence from Euroland.University of Applied Sciences CologneVersion: August2001

Terrones, M. at al (2004): The Global House PriceBoom. IMF World Economic Outlook Chapter II.September 2004

Thomas, L. C. (2003): Consumer Credit Modelling:Context and Current Issues. School of Management,University of Southampton, UK

Van, N. T. (2000): The transformation of French con-sumer credit. BNP Paribas Economic Research,Conjoncturew December 2000 – no. 6

White, M. J. (2003): Bankruptcy and Consumer Creditin the U.S. University of California, San Diego, andNBER

Zsoldos I. (1997): A lakosság megtakarítási és portfóliódöntései Magyarországon 1980–1996. MNB Füzetek1997/4.


V. TANULMÁNYOK

V.

Bevezetés

A háztartási szektor részére kihelyezett hitelállomány el-múlt években tapasztalható dinamikus bôvülése indo-kolttá tette a háztartási szektorhoz kapcsolódó bank-rendszeri kockázatok áttekintését. A Magyar NemzetiBank 2003-ban a lakásfinanszírozással összefüggô koc-kázatokról készített átfogó elemzést.126 Jelen tanulmánycélja a magyar bankrendszer fogyasztási hitelezésbôleredô hitelezési, piaci, likviditási és mûködési kockáza-tainak bemutatása.

A bankok fogyasztási hitelezési gyakorlatára és a kocká-zatkezelési eljárásokra vonatkozó információkat kérdô-íves felmérés és ehhez kapcsolódó eseti adatszolgálta-tás útján szereztük be. A tanulmány elkészítéséhez 14banktól kértünk információkat, melyek 2004. szeptem-ber végén a teljes banki fogyasztásihitel-állomány 93,5százalékát fedték le, megfelelôen reprezentálva a vizs-gált részpiacot.

V. 2. 1. A HÁZTARTÁSI SZEKTOR HITELEZÉSÉNEKALAKULÁSA

Kihelyezések alakulása

A hitelintézeti rendszer127 és a pénzügyi vállalkozásokháztartásokkal szembeni összesített követelésállomá-nyában az elmúlt években dinamikus növekedés voltmegfigyelhetô; a 2000. év végétôl 2004 szeptemberéigtartó idôszakban a kihelyezések volumene csaknem öt-szörösére emelkedett.

A hitelintézeti rendszeren belül súlyuknál fogva döntô-en a bankrendszeri kihelyezések határozzák meg a fo-gyasztásihitel-állomány termékösszetételét. A háztartásiszektor finanszírozásában az elmúlt évek során fokoza-tosan csökkenô részarányt képviselô takarékszövetke-zeti szektor háztartásihitel-portfóliójának felét teszik ki anem lakáscélú hitelek, melyen belül a legnagyobb há-nyadot (44 százalék128) a személyi hitelek képviselik.

V. 2. CZINEGE ÉVA–DÁVID ZSUZSANNA–SZALAY GYÖRGY:

A FOGYASZTÁSI HITELEZÉS TENDENCIÁI, KAPCSOLÓDÓ KOCKÁZATOK

ÉS AZOK KEZELÉSE A MAGYARORSZÁGI HITELINTÉZETEK ÉS PÉNZÜGYI

VÁLLALKOZÁSOK GYAKORLATÁBAN125

125 A tanulmány a bankok és banki hátterû pénzügyi vállalkozások fogyasztási hitelezési gyakorlatát bemutató, függelékkel kiegészített változata awww.mnb.hu oldalon érhetô el. A szerzôk által a tanulmányban tett megállapítások nem feltétlenül tükrözik az MNB hivatalos álláspontját.126 Szalay György–Tóth Gyula: A lakásfinanszírozás gyakorlata, kapcsolódó kockázatok és azok kezelése a magyar bankrendszerben (Jelentés a pénz-ügyi stabilitásról, 2003. december)127 Hitelintézeti rendszer alatt a bankrendszer és a takarékszövetkezeti szektor összességét értjük.128 2004. szeptemberi adat.

V-6. táblázat

A hitelintézeti rendszer és pénzügyi vállalkozások háztartási kihelyezéseinek alakulása

Milliárd Ft 2000. 12. 2001. 12. 2002. 12. 2003. 12. 2004. 09.Bankrendszer összesen 462,0 700,5 1190,8 2000,3 2439,7– lakáscélú 149,5 263,3 695,1 1393,7 1688,0– fogyasztási és egyéb 312,5 437,2 495,7 606,6 751,8Részesedés a háztartási kihelyezésekbôl 63,8% 68,1% 70,2% 70,2% 69,2%Szövetkezetek 132,2 168,6 212,7 282,7 332,6– lakáscélú 38,5 61,0 83,1 114,8 131,3– fogyasztási és egyéb 93,7 107,6 129,6 167,9 201,2Részesedés a háztartási kihelyezésekbôl 18,3% 16,4% 12,5% 9,9% 9,4%Pénzügyi vállalkozások* 130,0 160,0 294,0 568,0 753,0– banki hátterû 75,0 100,0 229,0 492,0 583,0– nem banki hátterû** 55,0 60,0 65,0 76,0 170,0Részesedés a háztartási kihelyezésekbôl 18,0% 15,5% 17,3% 19,9% 21,4%Háztartásokkal szembeni követelések 724,2 1029,1 1697,5 2851,0 3525,3

Forrás: Hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások MNB és PSZÁF adatszolgáltatása.* A 2000–2001. évi adatok becslésen alapulnak.

** A 2004. évi állománynövekedés részben a banki hátterû vállalkozásokból történô átsorolás eredménye.


V. TANULMÁNYOK

V.

Mivel a nagymértékben diverzifikált takarékszövetkeze-ti portfólió a hitelintézeti rendszer stabilitása szempont-jából nem jelent releváns kockázati kitettséget, a tanul-mányban a 183 takarékszövetkezet sokszínû kockázat-kezelési gyakorlatával nem foglalkozunk.

A bankok által kínált fogyasztásihitel-termékek közül atanulmány a személyi, áru-, folyószámla- és kártyahite-lekre, valamint a szabad felhasználású jelzáloghitelekrefokuszál.129 Mindezek mellett a háztartások finanszírozá-sában fokozatosan növekvô szerephez jutó pénzügyivállalkozásokon belül a banki hátterû pénzügyi vállalko-zások130 gépjármûhiteleivel foglalkozunk. Ennek okaegyrészt, hogy a pénzügyi vállalkozások131 szinte kizáró-lag anyabanki forrásokat helyeznek ki a háztartások fe-lé, emiatt a háztartási gépjármûhitelek végsô soron ban-ki fogyasztásihitel-terméknek is tekinthetôk. Mindemel-lett a háztartási gépjármûhitel-kihelyezés nagyságrendjeés a hozzá kapcsolódó hitelezési kockázatok mértéke isindokolja a banki hátterû pénzügyi vállalkozások gépjár-mû-finanszírozásának a vizsgálatba történô bevonását.

A ’90-es évek elsô felében a háztartásokkal szembeni kö-vetelésállomány döntô részét a fogyasztási hitelek adták,mivel a relatíve magas piaci kamatszint, az állami támoga-tási rendszer hiánya, a bankok szûkös termékkínálata, va-lamint az ingatlan-nyilvántartási rendszer mûködésénekhiányosságai következtében a lakáshitelek a háztartásokdöntô részére nem voltak elérhetôek. A háztartásokkalszembeni hitelállomány túlnyomó részét a magasnak te-kinthetô piaci kamatszint mellett folyósított személyi hite-

lek tették ki, melyek népszerûsége és hitelállományon be-lüli aránya folyamatosan emelkedett. Az állami lakástá-mogatási rendszer bevezetését követô idôszakban a ház-tartásihitel-állomány bôvülésének dinamikáját a lakáshite-lek növekedése határozta meg. Annak ellenére, hogy a la-káshitel-kereslet robbanásszerû emelkedése a fogyasztásihitelek háztartásihitel-állományon belüli súlyának vissza-esését eredményezte, a fogyasztásihitel-konstrukciókiránti kereslet, ezzel párhuzamosan pedig a kihelyezésekállományának bôvülése is folyamatos volt.

A fogyasztási hitelek két vezérterméke a gépjármû- ésa személyi hitel, melyek fogyasztási hitelezésen belüliegyüttes részesedése 970 milliárd Ft-ot megközelítô ál-lomány mellett 2004. szeptember végén meghaladta a70 százalékot, így döntôen ezen termékekkel kapcsola-tos kockázatok határozzák meg a fogyasztási hitelezé-si tevékenység kockázati kitettségének mértékét. A de-vizaalapon kihelyezett fogyasztási hitelek aránya a gép-jármûhitelek esetében a legmagasabb, a devizahitelekelmúlt két évben megfigyelhetô folyamatosan bôvülôrészaránya mellett. A gépjármûhitelek mellett szabadfelhasználású jelzáloghiteleket és személyi kölcsönöketnyújtanak devizaalapon, bár ezen konstrukciók a teljesfogyasztásihitel-állományon belül még nem képvisel-nek meghatározó mértéket.132 Az egyéb vizsgált fo-gyasztásihitel-termékek esetében (áruhitel, folyószám-lahitel, kártyahitel) nem jellemzô a devizaalapon törté-nô folyósítás.

129 Az ugyancsak a fogyasztási hitelek közé sorolható lombardhitelekkel, valamint a bankok által a háztartási szektor részére nyújtott egyéb speciáliskonstrukciókkal (betét vagy értékpapír-fedezet mellett nyújtott hitelek, orvosi, patikahitelek) a fogyasztásihitel-állományon belüli alacsony részarányukmiatt kiemelten nem foglalkozunk.130 Banki hátterûnek tekintünk egy pénzügyi vállalkozást, ha az egy hitelintézetnek, vagy annak anyabankjának közvetlenül vagy közvetetten a tulajdoná-ban van, illetve meghatározó irányítása alatt áll. A 2004. június végén mûködô több mint 100 nem banki hátterû pénzügyi vállalkozás sokrétû tevékeny-ségi körük és tulajdonosi hátterük miatt nem képez elemzési szempontból homogén szegmenst és részletes elemzése jelen tanulmánynak nem célja.131 A tanulmány további részében a pénzügyi vállalkozások alatt a banki hátterû pénzügyi vállalkozásokat értjük.132 Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a 2004. I–III. negyedévében folyósított személyi hitelek 50%-a, a szabad felhasználású jelzáloghitelek pedig csak-nem teljes egésze deviza alapon került kihelyezésre.

V-4. ábra

0

100

200

300

400

500

600

700

800

2000. 12. 2001. 12. 2002. 12. 2003. 12. 2004. 09.

Milliárd Ft

Bankrendszer

Banki hátterû pénzügyi vállalkozások

A bankrendszer és pénzügyi vállalkozásaik fogyasztási hiteleinek alakulása

V-5. ábra

Kártyahitelek és egyéb hitelek(83 Mrd Ft)

6,2%

Banki gépjármû-hitelek

(81 Mrd Ft)6,1%

Áruhitelek(73 Mrd Ft)

5,5%

Folyószámla- hitelek

(83 Mrd Ft)6,2%

Banki hátterûpénzügyi

vállalkozások gépjármûhitelei

(583 Mrd Ft)43,7%

Személyi hitelek(305 Mrd Ft)

22,8%

Szabad felhasználású jelzáloghitelek(126 Mrd Ft)

9,5%

A bankrendszer és pénzügyi vállalkozásaikfogyasztásihitel-portfóliójának termékösszetétele (2004. szeptember)


V. TANULMÁNYOK

V.

V. 2. 2. A FOGYASZTÁSIHITEL-PIAC FÔBB TERMÉKEI ÉS AZ EGYES RÉSZPIACOK JELLEMZÔI

A bankok termékkínálatában lévô, a tanulmány általrészletesen is vizsgált fogyasztásihitel-termékek fôbb jel-lemzôit az alábbi táblázatban foglaljuk össze.

A fogyasztásihitel-termékek közül a gépjármûhitelekképviselik a legnagyobb nagyságrendet. A gépjármûhi-telek részpiaca a többi fogyasztásihitel-termékéhez ké-pest „érettebb” stádiumban van, mivel a gépjármûhite-lek dinamikus növekedése évekkel ezelôtt megkezdô-dött. 2000–2001-ben már a bôvülés ütemének felgyor-sulása volt megfigyelhetô, megelôzve a lakáshitelezés2002-tôl kezdôdô növekedését. Az állomány emelkedé-se elsôsorban a devizaalapú hitelekhez köthetô, melyekrészaránya a teljes háztartási gépjármûhitel-állományonbelül 2004-re meghaladta a 80-90 százalékot134, és az újfolyósítások szinte kizárólag devizaalapon történnek. A

V-6. ábra

0

200

400

600

800

1000

1200

1400

2000. 12. 2001. 12. 2002. 12. 2003. 12. 2004. 09.

Milliárd Ft

Forint Deviza

A bankrendszer és pénzügyi vállalkozásaikfogyasztásihitel-portfóliójának denominációsösszetétele133

133 A tanulmány készítésekor a pénzügyi vállalkozások kihelyezéseinek 2004. szeptember végi denominációs összetételére vonatkozóan információ mégnem állt rendelkezésre.134 Becslés alapján, pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre.

V-7. táblázat

A vizsgált fogyasztásihitel-típusok fôbb jellemzôi 2004 szeptemberében

Hiteltípus Hitelösszeg/ Futamidô THM*** % Biztosíték Hitelcél Egyébhitelkeret (ezer Ft)

Gépjármûhitel* 500–25 000 12–72 hónap 6,0–14,0 (deviza) finanszírozott gépjármû- saját erô18,5–24,0 (forint) gépjármû vásárlás szükséges

Személyi hitel* 100–5 000 12–72 hónap 15,0–37,4 (deviza) adós jövedelme nincs hitelfedezeti életbiztosítás 21,6–44,9 (forint) megkötése elôfeltétel, vagy

kiegészítô szolgáltatásSzabad felh. jelzáloghitel* 1 000–40 000 6 hónap–20 év 7,1–13,4 (deviza) ingatlan, nincs a felvehetô hitel maximuma

20,8–35,7 (forint) adós jövedelme a fedezetül szolgáló ingatlan hitelbiztosítéki értéke alapján

kerül meghatározásraÁruhitel** 20–1 000 6–48 hónap 33,19–56,8 adós jövedelme áruvásárlás saját erô szükségesHitelkártya** 50–1 000 12–36 hónap 15,38–44,93 adós jövedelme nincs kamatmentes periódus:

havi törlesztô- 40–51 nap, min. havi törlesztô-részlet: részlet: felhasznált hitel 5–18%-a

felhasznált hitel 5–18%-a(a hitelkártya érvényességi

ideje)Folyószámlahitel** 20–500 12 hónap 22,93–38,18 a folyószámlára nincs rendszeres havi jövedelemátutalás

(havi rendszeres átutalt jövedelem szükségesátutalás 100–

200%-a)

* Forint- és devizaalapú (EUR, CHF) konstrukció.** Forintalapú konstrukció.*** A THM az ügyleti kamat mértékén felül – hiteltípustól függôen – a kezelési költség, szerzôdéskötési díj, adminisztrációs díj, rendelkezésre tar-tási díj, valamint esetenként a hitelbiztosítási díj költségét tartalmazza. A szerepeltetett értéksávok a bankok nyilvános ajánlatait mutatják. A felsôsávhatárhoz közeli THM-értékek a rövid futamidôre felvett, alacsonyabb hitelösszegek esetén alakulnak ki, mivel a kapcsolódó fix költségek ezenesetekben emelik meg leginkább a fizetendô hitel díját.


V. TANULMÁNYOK

V.

bôvülés alapját egyrészt a többi fogyasztási célú hitelter-méknél kedvezôbb kondíciójú konstrukciók megjelené-se, másrészt a háztartások reáljövedelmében elindultnövekedési folyamat, valamint eladósodottsági hajlan-dóságuk emelkedése teremtette meg. A gépjármûhite-lek látványos bôvülése a verseny élesebbé válásávalpárhuzamosan valósult meg, ami a hitelezési standar-dok folyamatos lazulásához (magasabb kockázati szin-tet képviselô konstrukciók bevezetése135, gyengébb fize-tôképességû ügyfelek hitelezése, dealeri jutalék mérté-kének növekedése, a devizaalapú hitelek térnyerése)vezetett. Az üzletág problémáira utaló jelek már 2003-ban megjelentek a portfólió minôségének romlásábanés a finanszírozási szerzôdések felmondása miatt vissza-vett gépjármûvek számának emelkedésében. A hitelki-helyezések növekedésének üteme 2004-ben visszaesettaz elôzô évek dinamikájához képest, melynek oka egy-részt az volt, hogy az év elsô félévében az EU-csat-lakozásnak és a regisztrációs díj bevezetésének az au-tók árára gyakorolt hatása miatti bizonytalanságok kés-leltették az autóvásárlók döntéseit, másrészt a háztartá-sok reáljövedelmének változásai a kereslet csökkenésé-nek irányába hatottak.

A fogyasztásihitel-állományon belül a gépjármûhitelekután a személyi hitelek részaránya a legmagasabb. A ki-helyezések túlnyomó része forintalapú konstrukció, adevizahitelek részaránya 20 százalék körül mozog. Aszemélyi hiteleket az olcsó ingatlanhitelek megjelenése,illetve a kedvezô devizaalapú autós hitelek elterjedésekövetkeztében az ügyfelek döntôen áruvásárlásra ve-szik igénybe, amit az is mutat, hogy a bankok hirdetésikampányaikban kamat helyett a havi törlesztôrészletmértékét emelik ki. A jövôbeni tendenciákat illetôen apiaci szereplôk várakozásai szerint a hagyományos, fo-rintalapú személyi kölcsönök alternatíváját jelenthetikaz alacsonyabb hitelköltség mellett kínált, egyre többbank kínálatában megjelenô devizaalapú136, elôzetes jö-vedelemvizsgálat nélkül felvehetô szabad felhasználásújelzáloghitelek.

A fogyasztásihitel-termékek speciális ágát képviselik aszabad felhasználású jelzáloghitelek, amelyek a háztar-tási szektor finanszírozásában csak az utóbbi idôbenterjedtek el. A többi fogyasztásihitel-termékhez képest akonstrukció elônyét a kedvezôbb árazási kondíciói je-lentik, valamint az, hogy olyan – ingatlanfedezetet fel-mutatni képes – ügyfélszegmens részére is elérhetô,akik jövedelmi helyzetük alapján jelentôsebb volumenûfedezetlen hitel felvételére nem számíthatnának. Igény-bevételének legnagyobb veszélye az az egzisztenciáliskockázat, ami a hitel nem teljesítése esetén a jellemzô-

en lakáscélra használt ingatlan kényszerértékesítésébôlfakad.

Az áruhitelezésben leginkább aktív bankok az elôzô év-ben hitelállományuk számottevô, 37 százalékot megha-ladó bôvítésére voltak képesek, melynek hátterébenrészben a 2002–2003. évi lakáshitelboom következté-ben generálódó jelentôs kereslet húzódott meg. 2004eddig eltelt idôszakában ugyanakkor a piaci szereplôk akereslet visszaesésérôl számoltak be, melynek hátteré-ben a lakástámogatási rendelet szigorításának áthúzódóhatásán túlmenôen, a reálkeresetek növekedési ütemé-nek visszaesése állhat. Emellett az áruhitelpiacra belépôúj szereplôk a kereskedôk részére kínált vonzó jutalék-ajánlatokkal próbálnak piacot építeni, ezt azonban vég-sô soron az ügyfelek fizetik meg, akik az elmúlt évekrefolyamatosan jellemzô 30 százalék körüli teljes hiteldíj-mutatóval rendelkezô konstrukciókat egyre kevésbé fo-gadják el. A klasszikus áruhitel konstrukciók további tér-nyerését emellett a hitelkártyával, valamint a debit kár-tyákhoz kapcsolódó folyószámlahitel igénybevételéveltörténô vásárlások fokozatos elôtérbe kerülése is nega-tívan befolyásolja, mivel ezek jóval kedvezôbb árazásúfinanszírozási alternatívát jelentenek az áruhitelekkelszemben. Ezt a hatást részben ellensúlyozhatja a ter-mékkínálat fokozatos elmozdulása a szolgáltatásfinan-szírozás irányába, ami újabb, és az eddigieknél rugalma-sabb termékek (utazási hitelek) bevezetését jelenti.

A hitelkártya üzletág Magyarországon jelenleg még fej-lôdésének korai stádiumában van, az üzletágban rejlôfejlôdési potenciál igen jelentôs. Paradox módon a ter-mék szélesebb körben való elterjedését éppen legna-gyobb elônye, a 30-45 napos tehermentes törlesztés le-hetôsége akadályozza. Ennek hátterében az ügyfelek bi-zalmatlansága húzódik meg, mivel piaci felmérések ta-núsága szerint az ügyfelek jelentôs része nem hiszi el,hogy valóban kamatmentesen használhatja a bank pén-zét, és a bonyolult konstrukció mögött tájékozatlansá-guk kihasználását vélelmezik. Ezt bizonyítja az a piacitapasztalat is, miszerint a jellegében hasonló bevásár-lókártya termékek ugyanakkor jelentôs népszerûségnekörvendenek, melyek jóval egyszerûbb igénylési feltéte-lek mellett hozzáférhetôek. A klasszikus, kamatmentesperiódust is kínáló hitelkártyákból folyamatos emelke-dés mellett 2004. félévkor 710 ezer darab volt forga-lomban.137 A bôvülés ugyanakkor döntôen a kereskedel-mi szolgáltatókon keresztül értékesített co-branded kár-tyáknak köszönhetô.

A folyószámlahitelek elsôdlegesen eseti likviditási prob-lémák kezelésére szolgálnak. Általában azon ügyfelek

135 Ilyen konstrukció például az önrész nélküli finanszírozás, vagy a roncsautók beszámítása önrészként. A portfólióban bekövetkezô romlás a roncsautó-finanszírozás bevezetését és elterjedését követôen ráirányította a finanszírozók figyelmét a túlzott kockázatvállalás következményeire, így 2004-ben mármutatnak jelek arra, hogy a roncsautó-finanszírozás terén bizonyos mértékû visszarendezôdés indult el. 136 Az utóbbi idôben ugyanakkor a devizaalapú hitelek THM-mutatóinak a forintalapú hitelekéhez való közeledése figyelhetô meg (l. részletesen III. 3. 3.Devizahitelek árazása). 137 Forrás: Keszy-Harmath Zoltánné: A fizetési kártya üzletág Magyarországon (2004. I. félév).


V. TANULMÁNYOK

V.

folyamodnak ehhez a konstrukcióhoz, akik likviditásiszükségletüket nem tudják pontosan elôre megtervezni,az adósok kisebb része pedig biztonsági tartalékkéntigényli a hitelkeret fenntartását. A folyószámlahiteleknépszerûsége és igénybevétele folyamatosan bôvül, a2004. június végi állomány több mint 60 százalékkal ha-ladja meg a 2003. év eleji szintet.

V. 2. 3. A FOGYASZTÁSI HITELEZÉS JÖVEDELMEZÔSÉGE

A fogyasztásihitel-termékek banki árazási gyakorlata je-lentôsen eltér a háztartási fogyasztási hitelezés vezérter-mékének számító, a pénzügyi vállalkozások által nyúj-tott gépjármûhitelek árazási gyakorlatától, aminek okaegyrészt az adott részpiacon kialakult verseny mértéké-ben, másrészt az adott termékkel kapcsolatos üzletistratégiában keresendô.

Banki fogyasztási hitelek árazása és jövedelmezôsége

A banki fogyasztási hitelek jövedelmezôsége a bankokáltal alkalmazott kamatmarzson138 alapul. Ezen belül isaz ügylet nyereségtartalma alapvetôen az ügyleti kamat-ba kerül beépítésre, és kevésbé az egyéb jutalékokba. Anemzetközi összehasonlításban is magasnak számító,2003. évre vonatkozó 11,7 százalékos139 kamatmarzs(szemben az EU 5,1 százalékával) a piaci verseny mér-tékével és a bankok piaci erejével van összefüggésben,de az alább ismertetett tényezôk is szerepet játszanak amagas kamatmarzs kialakulásában.

Jelenleg a fedezet nélküli forinthitelek közül az áruhitelés személyi hitel kamatmarzsa a legmagasabb a fo-gyasztási hitelek közül, jellemzôen 10–18 százalék kö-rül alakul, de egészen kirívó esetek is találhatók a pia-con. A személyi hitelek ügyleti kamatszintje némileg azáruhiteleké alatt marad, ami azzal magyarázható, hogya személyi hitelek piacán nagyobb a verseny a bankokközött. A folyószámlahitelek, kártyahitelek és szabadfelhasználású jelzáloghitelek kamatmarzsa elmarad et-tôl a szinttôl, de szintén számottevô nagyságrendû(8–13 százalék).

Móré–Nagy (2004) tanulmányukban kifejtik, hogy a ma-gas kamatmarzs arra utal, hogy a piac oligopolisztikus jel-lege miatt a magyar bankok relatíve nagyobb piaci erôvelrendelkeznek, és ezen erejüket a versenyzô magatartás

hiánya miatt érvényesíteni tudják a kamatmarzsban.Ugyanakkor egyéb tényezôk is közrejátszhatnak a magaskamatmarzs kialakulásában és fenntarthatóságában. A fo-gyasztási hitelezés kockázatosságát, a termékkockázatos-ságot, az egyes termékek egyedi kockázatainak figyelem-bevételével a bankok a kockázati felárban140 érvényesítik.A fogyasztási hitelezés területén információs aszimmetriaáll fenn, mivel a bankok nem rendelkeznek hosszú távúadatokkal a háztartások fizetôképességét illetôen. Így eza bizonytalanság növeli a hitelezési kockázatot, amelymagasabb kockázati felárban jelenik meg. A magas mû-ködési költségek141 és a fogyasztási hitelezés részpiacáravaló belépés nagyobb költségei (IT-háttér kialakítása, sze-mélyi feltételek megteremtése, fiókhálózat megléte) szin-tén relatíve magasabb kamatmarzsot indokolnak. A fo-gyasztási hitelezés további sajátossága, hogy a bankokvélelmezhetôen kamatkockázati felárat is érvényesítenek

a kamatmarzsban, ami a piaci kamatlábak ingadozásánakhatásait hivatott tompítani.

Ugyanakkor megfigyelhetô, hogy az egyes fogyasztási-hitel-termékek kockázatosságának viszonylagos idôbeniváltozatlansága ellenére a kockázati felár nagysága idô-ben erôs ingadozást mutat. Helyette, a fogyasztási hite-lek ügyleti kamatlábának mértéke mutat relatíve ki-egyensúlyozottabb idôbeli alakulást.143 A referencia-ka-

138 Kamatmarzson az adott termék bruttó hozama (tehát az ügyleti kamat plusz a termékhez kapcsolható egyéb járulékok százalékos mértéke) és az egyébfeltételekben illeszkedô, alternatív befektetési lehetôség hozama (jelen esetben a háromhavi BUBOR) közötti különbséget értjük.139 Forrás: Móré Csaba–Nagy Márton: Verseny a magyar bankpiacon, MNB Füzetek 2004/9140 A tanulmányban a kockázati felár számítása az ügyleti kamatláb és a referenciahozam (ami jellemzôen a 3 havi BUBOR) közötti különbség számítá-sával történik.141 Az üzletági sajátosságokon túl a magyarországi bankoknak az EU-átlagtól elmaradó mûködési hatékonysága is nagyobb mûködési költségeket gene-rál, melyet a bankok igyekeznek érvényesíteni a kamatmarzsban.142 Forint fogyasztási hitelek statisztikája alapján, az új hitelkihelyezések átlagos kamatlába.143 A vonatkozó idôszakban az új fogyasztásihitel-kihelyezések átlagos ügyletikamatláb-ingadozása 3,95 százalékos sávon belül maradt, addig a referen-ciahozam 7,03 százalékos sávon belül ingadozott, a kockázati felár pedig hasonló nagyságrendû, 6,94 százalékos sávban.

V-7. ábra

0

5

10

15

20

25

30

2000.01. 2001.01. 2002.01. 2003.01. 2004.01.

%

3 havi BUBOR Kockázati felár

Az átlagos fogyasztásihitel-kamat összetételénekalakulása 2000. január és 2004 augusztusa között142


V. TANULMÁNYOK

V.

matláb növekedése és csökkenése nem az ügyleti ka-mat változásában csapódik le, hanem a kockázati feláringadozásában.145 Ez azt jelenti, hogy a bankok piacierejükre támaszkodva csökkenô kamatkörnyezetben isképesek a fogyasztásihitel-termékek árát viszonylag ma-gas szinten tartani, és jövedelmezôségüket a növekvôkockázati felár révén javítani.

Ezen megállapításunk egybecseng a bankok által követettárazási gyakorlatot is vizsgáló felmérésünk eredményé-vel, miszerint a bankok az egyes fogyasztásihitel-termé-kek árazása során elsôsorban a versenytársak árazását ve-szik alapul, és csak másodsorban veszik figyelembe a ter-mékkockázatosságot. Az egyes részpiacokon a versenyviszonylag alacsony foka, valamint a háztartások ala-csony kamatérzékenysége lehetôséget teremt arra, hogya bankok piaci erejüket a magas kockázati felárakban,végsô soron a magas ügyleti kamatokban érvényesítsék.

Az elkövetkezô idôszakra prognosztizálható csökkenôforint kamatkörnyezet a fenti logika alapján a kockázatifelár növekedését jelentheti a fogyasztási hitelezésbenaktív bankok számára. Kérdés az, hogy az üzletág jöve-delmezôségének hatására hány új piaci belépôre és ígya verseny milyen mértékû erôsödésére kell számítani,aminek várható hatása éppen ellentétesen, a kockázatifelár csökkenése lenne.

Gépjármûhitelek árazása és jövedelmezôsége

A gépjármûhitelek kialakult árazási gyakorlatát a konst-rukció jellemzôi, a piaci verseny mértéke és egyéb rész-piaci sajátosságok határozzák meg, mely tényezôk szo-ros kapcsolatban és kölcsönhatásban állnak egymással.

A többi fogyasztásihitel-termékhez képest alacsonyabbkamatmarzsot elvileg indokolhatná a fedezet melletttörténô hitelezés ténye, ugyanakkor a jelenlegi kamat-marzs nem áll összhangban a gépjármû-finanszírozóktényleges kockázataival, mivel a finanszírozók lazítottakhitelezési standardjaikon a növekvô mértékû kockázat-vállalással párhuzamosan.

A termék jellemzôi közül a fedezet, azaz a finanszírozottgépjármû fedezetként való bevonása elvileg a konstruk-ció kockázatosságát mérsékli. Ugyanakkor, különösen ahasznált autók finanszírozásánál, a futamidô folyamán afinanszírozott eszköz fedezeti értéke akár egyre na-gyobb mértékben maradhat el az aktuális hiteltartozásösszegétôl, emellett az önrész csökkenô részaránya is agépjármûhitel fedezettségének mértékét csökkenti.Mindezek következtében a finanszírozók által alkalma-zott eszköz alapú árazás egyre kevésbé felel meg a gép-jármûhitelek tényleges kockázati mértékének. A piaciverseny a gépjármûhitelek teljes hiteldíjmutatójára(THM) csökkentôleg hat. Az utóbbi idôben piacszerzésreményében egyes finanszírozók rendkívül alacsonyTHM mellett kínált konstrukciókkal léptek a piacra, ami akihelyezési nyomás (a piaci részarány fenntartását, illetvenövelését célzó anyabanki elvárás) alatt álló pénzügyivállalkozásokat saját áraik versenyképesebbé tételéreösztönözte. A bankok és bankcsoporthoz tartozó, gép-jármû-hitelezéssel foglalkozó pénzügyi vállalkozások kö-rében végzett felmérésünkre adott válaszokból kiderült,hogy a finanszírozók számára fontos input a kamatkondí-ciók kialakítása során a versenytársak árazási kondíciói.

Mindezek mellett egy további tényezô is jelentôs hatástgyakorol a pénzügyi vállalkozások jövedelmezôségéreés a tényleges kamatmarzs csökkentésén keresztül akockázati kitettség mértékére. A hitelek közvetlen érté-kesítését végzô autókereskedôk részére ugyanis növek-vô nagyságrendû dealeri jutalék kerül kifizetésre. A dea-leri jutalék mértéke akár a finanszírozott összeg 10 szá-zalékát is eléri, ami a hitel közvetítésekor egy összeg-ben kerül kifizetésre.146 Ezen jutalék az egyes konkrétügyletekhez köthetô, mérsékelve azok jövedelmezôsé-gét. Így a növekvô mértékû dealeri jutalék végsô sorona ténylegesen realizált kamatmarzsot csökkenti. Az üz-letágban elérhetô kamatmarzs egyre csökkenô mérték-ben képes fedezetet nyújtani a növekvô kockázatokra.

Devizahitelek árazása

A devizaalapú konstrukciók árazási gyakorlata nem térel a forinthitelekétôl. Az alacsonyabb forrásköltség

V-8. ábra

0

5

10

15

20

25

30

2000. 01. 2001. 01. 2002. 01. 2003. 01. 2004. 01.

%

3 havi BUBOR Kockázati felár

A kockázati felár és a referenciahozam alakulása2000. január és 2004 augusztusa között144

144 Forint fogyasztási hitelek statisztikája alapján, az új hitelkihelyezések átlagos kamatlába.145 A referencia-kamatláb és kockázati felár alakulása erôs negatív korrelált kapcsolatban állnak egymással (korrelációs együttható –0,85). 2001 máju-sa után a folyószámlahitelek kockázati felára és a referencia-kamatláb között ennél is erôsebb kapcsolat áll fenn (korrelációs együttható –0,91).146 Ezenfelül a finanszírozók gyakran bizonyos idôszakra elôre is kifizetnek jutalékot a dealerek részére. A magas dealeri jutalék letörésére történtek kí-sérletek, pl. a hitellevél konstrukció kezdeményezéssel, mely a finanszírozó és az ügyfél között közvetlen kapcsolatot teremtett volna, az autókereskedôtkizárva a hitel értékesítésének folyamatából. Ugyanakkor a kereskedôk rendkívül nagy ellenállása miatt (amihez hozzájárult a versenytársak ellenstraté-giája is) a finanszírozók végül is a hitellevéllel finanszírozott ügyletek után is kénytelenek bizonyos mértékû juttatást fizetni a kereskedôknek. További le-hetôség lehet az alternatív értékesítési módszerek és csatornák feltárása és fejlesztése.


V. TANULMÁNYOK

V.

azonban lehetôvé teszi, hogy a forinthitelekkel meg-egyezô, vagy azt akár meghaladó mértékû kamatmar-zsot realizáljanak a finanszírozók. Ezáltal a devizahitelekkisebb törlesztôrészletbôl eredô elônye fokozatosancsökkenhet, mivel a forint- és devizahitelek törlesztô-részleteinek nagysága olyan mértékben közeledhet egy-máshoz, hogy a devizaárfolyamokban és referenciaka-matokban bekövetkezô esetleges kedvezôtlen irányúelmozdulás akár meg is szüntetheti ezt az elônyt.

A devizaalapú hitelek az ügyleti kamaton és járuléko-kon felül egy addicionális bevétellel, az ún. konverziósdíjjal is hozzájárulnak a jövedelmezôséghez. Ez az addi-cionális bevétel elsôsorban a gépjármû-hitelezéshezkapcsolódik, ám a konverziós díj nagyobb része végsôsoron nem a hitelt nyújtó pénzügyi vállalkozásnál csa-pódik le, hanem a bankcsoporton belüli refinanszírozá-si struktúra következtében az anyabanknál. Ennek okaaz, hogy az anyabank refinanszírozási hitelének folyósí-tása és törlesztése a gépjármûhitelekkel megegyezôkonstrukcióban történik, azaz a pénzügyi vállalkozás ismegfizeti a konverziós díjat az anyabank részére. Apénzügyi vállalkozásoknál csak kisebb összeg csapódikle abból adódóan, hogy a piacinál kedvezôbb egyedi ár-folyamot kapnak a hiteltörlesztéskor, míg a pénzügyivállalatok az ügyfeleikkel szemben a hivatalos, piaci ár-folyamot alkalmazzák.

V. 2. 4. KOCKÁZATOK A FOGYASZTÁSI HITELEZÉSBEN

Az alábbi fejezetben bemutatjuk, hogy a piaci szereplôkfogyasztási hitelezésben felvállalt kitettsége, valamint akihelyezések volumenének folyamatos emelkedésemennyiben befolyásolja, illetve milyen hatással van a pi-aci szereplôk hitelezési, piaci, illetve mûködési kockáza-ti kitettségére.147

V. 2. 5. A FOGYASZTÁSIHITEL-PORTFÓLIÓ148

MINÔSÉGE

A fogyasztásihitel-portfólió kockázati kitettsége alapve-tôen az ügyfelek fizetôképességétôl, a szabad felhasz-nálású jelzáloghitelek és gépjármûhitelek esetébenezenfelül a fedezeti portfólió értékének várható alakulá-sától függ. Az ügyfelek törlesztési magatartását elsôdle-gesen jövedelmi helyzetük befolyásolja. A késedelmestörlesztések mögött az adós jövedelmi helyzetében tör-ténô változás (betegség, munkanélküliség, vállalkozástönkremenetele), a termék jellemzôinek hiányos ismere-te, valamint tudatos visszaélések húzódnak meg.

A bankok tapasztalatai szerint a törlesztési késedelem-nél, illetve nem törlesztésnél meg kell különböztetni azelsô esedékes törlesztés mulasztását az azt követôktôl,mivel az elsô törlesztés nem teljesítése többségébentechnikai okok (pl.: lakossági folyószámlaszám hibásmegadása), fedezetlen hiteltermékek esetében ritkáb-ban tudatos ügyfélmagatartás következménye. A hitelfutamidejének késôbbi szakaszában elôforduló késedel-mek mögött közvetlen banki átutalások esetében a ha-vi törlesztôrészletet nem fedezô aktuális folyószámla-egyenleg, postai átutalások esetében a csekk elveszté-se, megrongálódása, vagy szezonális okok (nyaralásokmiatti törlesztéselmaradás) húzódnak meg.

A gépjármûhitelek esetében a nem fizetés okaként elsô-sorban szintén a szerzôdéskötéskor nem kellôen átgon-dolt törlesztési terv (túlvállalás) szerepel. A tapasztala-tok szerint a finanszírozók a megkötött hitelszerzôdé-sek többsége esetében az adós kérésére az eredeti fel-tételek módosítására kényszerülnek (pl.: futamidô növe-lése a havi törlesztôrészletek csökkentése érdekében).Ennek oka, hogy az ügyfelek nem minden esetben szá-molnak a szerzôdéshez kapcsolódó egyéb kötelezô ki-

147 A hitelintézetek kockázati kitettségére vonatkozó megállapítások a 2003. év végi adatokon, valamint a beküldött kérdôívek értékelésén alapulnak.148 Fogyasztásihitel-portfólió alatt a vizsgált bankok által kihelyezett fogyasztási hitelek, valamint a kapcsolódó pénzügyi vállalkozások gépjármûhitelei-nek együttes állományát értjük.

V-8. táblázat

A hitelportfólió megoszlása fizetési késedelem alapján

2003. 12. 30. Fizetési késedelem 30 napon 30–90 90–360 360 napon túli Megoszlás % nélkül belüli késedelem napos késedelem napos késedelem késedelemGépjármûhitelek 85,6 3,3 1,3 1,8 2,8Személyi hitelek 79,3 11,9 4,0 3,2 1,7Szabad felhasználású jelzáloghitelek 72,3 11,8 6,2 4,5 5,2Áruhitelek 88,3 5,8 1,6 1,5 2,8Kártyahitelek 87,1 8,2 1,6 1,4 1,7Folyószámlahitelek 84,4 9,1 1,4 3,2 1,8


V. TANULMÁNYOK

V.

adásokkal (casco biztosítás, üzemeltetési költségek), adevizaalapú konstrukciók igénybevételekor pedig sokügyfél nem kalkulál az árfolyam- és kamatváltozásbóleredô esetleges többletköltségekkel.

Az ingatlanfedezet mellett nyújtott hitelek esetében a fôkockázatot az jelenti, hogy a kölcsön igénylésekor az ügy-felek megélhetési költségeiket alábecsülik, így rendszereshavi jövedelmük korlátossága miatt az esedékes tör-lesztôrészlet befizetése késedelmesen történik meg. Mivela szabad felhasználású jelzáloghitelek felvétele a jellemzôegyedi hitelméretbôl következôen a többi fogyasztásihitel-terméknél magasabb havi törlesztôrészlettel párosul, azegy éven túli késedelemben lévô tartozások részaránya(5,2 százalék) is ezen termék esetében a legmagasabb.

2003 végén a nem problémamentes hitelek portfólión be-lüli részaránya a személyi, áru-, kártya-, és szabad felhasz-nálású jelzáloghitelek esetében a vizsgált bankok átlagá-ban egyaránt 10 százalék körül mozgott, az egyes termé-kek esetében azonban megfigyelhetôk bizonyos eltérések.

A háztartások részére nyújtott gépjármûhitelek minôségeelmarad mind a bankok pénzügyi vállalkozásokkal szem-beni portfóliójához (amely gyakorlatilag problémamen-tes), mind a bankok háztartási portfóliójához képest. Fon-tos azonban kiemelni, hogy a minôsített követelések 16,3százalékos aránya nem tartalmazza a már leírt és a mér-legbôl kikerült követeléseket. A gépjármûhitel-portfólióminôségének értékelése során szem elôtt kell tartani,hogy a portfólió meghatározó része ténylegesen nem abankok könyveiben, hanem azok pénzügyi vállalkozás le-ányvállalatai könyveiben szerepel. A pénzügyi vállalkozá-sok számára pedig a hitelintézetekénél kevésbé szigorújogszabályi elôírások vannak érvényben a portfólió minô-sítését illetôen, aminek következtében az anyabanki stan-dardok folyamatos adaptálásának ellenére is – néhány ki-vételtôl eltekintve – lazább követelésminôsítési gyakorlatkövetésével kell számolnunk.

Számottevô különbség mutatkozik minôség szempont-jából a forint és deviza gépjármûhitelek portfóliója kö-

zött. A problémamentes hitelek aránya a svájci frankbandenominált hitelek esetében a legnagyobb (86–98 szá-zalék között), aminek oka egyrészt ezen portfóliónak aforint és euró portfóliókénál kedvezôbb korösszetétele(jellemzôen a svájci frank alapú hitelek kerültek a pia-con legkésôbb bevezetésre), másrészt az alacsonyabbTHM-bôl fakadóan „ceteris paribus” a svájci frankbanfelvett hitelek havi törlesztôrészlete a legalacsonyabb. Aforinthitelek esetében a problémamentes állomány ará-nya 75 százalék körül, az euróhiteleknél 85 százalék kö-rül ingadozik.149

A személyi hitelek esetében elsôsorban a külön figye-lendô és rossz minôsítésû állományok aránya magas. Abankok adatai alapján a viszonylag kisebb késedelem-mel (30 napon belül) fizetett követelések jelentôs há-nyada ugyanakkor problémamentesnek minôsül.

A kártyahitelek körében a külön figyelendô kategóriá-nak mind a személyi hitelekénél, mind az áruhitelekénélmagasabb aránya a bankok óvatosabb minôsítési gya-korlatára utal, mivel a bankok többségénél a hitelkártyaviszonylag új terméknek számít.

A folyószámlahitel-portfólió minôsége lényegesen ked-vezôbb, mint a fent említett termékek portfóliójának mi-nôsége. A folyószámla-portfólió viszonylag kedvezô mi-nôsége abból adódik, hogy a bankok a hitelbírálat sorántöbb információval rendelkeznek az ügyfél fizetôképes-ségének megítéléséhez, hiszen döntôen saját számlave-zetett ügyfeleik számára nyújtanak ilyen típusú hitelt, sezáltal jobban ki tudják szûrni a nem hitelképes ügyfele-ket. Ezen túlmenôen a konstrukció fedezettsége is vala-mivel magasabb, hiszen minden bank meghatározottszámlaforgalmat ír elô a hitel engedélyezéséhez.

A hitelportfólió egyéb jellemzôi

A vizsgált bankok fogyasztási hiteleinek, valamint a kap-csolódó pénzügyi vállalkozások gépjármûhitel-állomá-nyának kor és végsô lejárat szerinti összesített megosz-lását az alábbi táblázatok mutatják be:

V-9. táblázat

A fogyasztásihitel-portfólió minôsítési kategóriák szerinti megoszlása150

2003.12.30. Probléma- Külön figyelendô Átlag alatti Kétes Rossz Nem probléma-Megoszlás % mentes mentes összesenGépjármûhitelek 83,7 12,7 1,6 0,8 1,2 16,3Személyi hitelek 89,7 3,7 1,8 1,2 3,6 10,3Szabad felhasználású jelzáloghitelek 88,9 3,1 1,3 3,4 3,3 11,1Áruhitelek 89,6 4,9 1,3 0,6 3,6 10,4Kártyahitelek 89,8 6,4 1,0 0,7 2,1 10,2Folyószámlahitelek 96,6 0,6 0,3 0,3 2,2 3,4

149 A jelen állapotot bemutató adatok. Egy esetleges kedvezôtlen irányú árfolyam-elmozdulás a késve, illetve a nem teljesítés arányát negatív iránybamozdíthatja el a devizaalapú hitelek esetében. 150 A táblázat pontosságát árnyalja a bankcsoportok eltérô minôsítési és követelésértékesítési gyakorlata, ami adott esetben termékenként is különbözhet.


V. TANULMÁNYOK

V.

A gépjármûhitelek esetében a fiatal korösszetétel151 elle-nére máris jelentkezô portfólióminôség-beli problémáka portfólió érésével várhatóan nem csökkennek. A koc-kázati kitettséget növeli emellett az 5 éven túli lejáratúkitettségek 20 százalékot meghaladó részaránya, mivelaz adósok jövedelmi helyzetének alakulása ezen idôtá-von már nehezen becsülhetô.

A személyi hitelek esetében szintén magas az 5 éven tú-li lejáratú állomány aránya (40 százalék), amelynél akockázati kitettséget tovább növeli, hogy nincs mögöt-tük eszközfedezet, tehát az adósok jövedelmi helyzeté-nek hosszú távú bizonytalanságából adódó nem fizeté-si kockázatok még inkább befolyásolják a portfólió mi-nôségének hosszú távú alakulását.

A szabad felhasználású jelzáloghitelek esetében a ban-kok érettebb portfólióval rendelkeznek, a terméket jel-legénél fogva a hosszabb lejáratok túlsúlya jellemzi. A

mögöttes fedezettel nem rendelkezô áruhitelek eseté-ben az állomány fiatal korából, valamint a jellemzôenéven túli lejáratból eredôen a portfólió minôsége jelen-tôsen változhat a hitel futamideje alatt.

A folyószámla- és a kártyahitelek esetében általábanaz engedélyezett keretek futamideje 1 év, de a bankoktöbbségénél a rulírozó keret automatikusan (ismételtügyfélvizsgálat nélkül) megújításra kerül, amennyibenfizetési mulasztás nem fordult elô a futamidôn belül, il-letve az elôírt feltételeket (havi meghatározott jövede-lemátutalás, minimum összeg törlesztése) az ügyfélteljesíti. A folyószámlahitelek nem fizetési valószínûsé-gének kockázatait csökkenti, hogy a bankok többségé-nek informatikai rendszere ma már alkalmas arra, hogyellenôrizze, teljesíti-e az ügyfél a vállalt havijövedelemátutalást, s így a keret megújításakor ennekvizsgálatával a nem megfelelôen teljesítô ügyfelek ki-szûrhetôk.

V-10. táblázat

A fogyasztásihitel-állomány kor szerinti összetétele

2003. 12. 30. Gépjármûhitelek Személyi hitelek Szabad Áruhitelek Kártyahitelek Folyószámla-Megoszlás % felhasználású hitelek

jelzáloghitelekKevesebb, mint 1 éves 60,6 54,1 29,0 62,0 48,0 50,51 és 2 év közötti 22,7 23,8 29,3 21,9 39,1 7,32 és 3 év közötti 13,4 10,8 25,2 9,7 10,2 8,03 és 4 év közötti 2,5 7,8 4,2 4,1 1,8 11,14 év és felette 0,8 3,5 12,4 2,2 0,9 23,2Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

V-11. táblázat

A fogyasztásihitel-állomány végsô lejárat szerinti összetétele

2003. 12. 30. Gépjármûhitelek Személyi hitelek Szabad Áruhitelek KártyahitelekMegoszlás % felhasználású

jelzáloghitelek1 év alatti 10,6 6,1 7,2 17,1 14,31–5 év közötti 67,9 53,2 19,4 82,9 85,75 év feletti 21,5 40,6 73,4 0,0 0,0Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

151 A fiatal korösszetételt egyrészt az magyarázza, hogy az üzletág terjeszkedésének kezdetén nyújtott hitelek nagy része – melyek jellemzôen 2–4 éveskonstrukciók voltak – már kikerült a portfólióból vagy megújításra került. Másrészt a növekedés dinamikája folytán az új folyósítású hitelek aránya vala-mennyi évben kimagasló volt, és emiatt a korábban nyújtott hitelek részaránya látványos mértékben lecsökkent.


V. TANULMÁNYOK

V.

A bank által egy adott ingatlanhoz kapcsolódóan nyújt-ható hitel értéke a bankok gyakorlatában a hitelbiztosí-téki érték 45–60 százalékában kerül maximálásra (LTV),függôen attól, hogy egyrészt a hitel forint- vagy deviza-alapon került kihelyezésre, illetve a finanszírozás jöve-delem vagy fedezet alapon történik. A hitelkockázatotjelentôsen növeli, amennyiben a maximális LTV-aránynem kerül meghatározásra, vagy ha a fedezetül szolgálóingatlan teljes leterheltsége a 80 százalékos LTV-szintetis elérheti. Az LTV mértékének a hitel devizanemétôlfüggô meghatározása mindössze két bank esetében tör-ténik meg, a többi bank egységes limiteket tartalmaz.

Az egyedi hitelnagyság alapján a termékek két jól elha-tárolható csoportra oszthatók fel. A fedezet nélküli, jel-lemzôen folyó kiadásokat finanszírozó áru-, kártya- ésfolyószámlahitelek esetében a 100 ezer forint alatti té-telek túlsúlya jellemzô, de gyakorlatilag a teljes portfólió500 ezer forintot nem meghaladó egyedi tételekbôl áll.A családok számára jellemzôen jelentôsebb beruházá-sokat finanszírozó gépjármû- és szabad felhasználásújelzáloghitelek esetében az 1–5 millió Ft közötti hitelfel-vétel a meghatározó.

A banki fogyasztásihitel-termékek 4 százalék körüli ér-tékvesztéssel való fedezettsége jól tükrözi ezen termé-

kek kockázatosabb jellegét.152 A gépjármûhitelek ennélalacsonyabb, 1,82 százalékos fedezettségét csak kisebbmértékben indokolja az eszközfedezet léte. Vélemé-nyünk szerint a gépjármûhitelek esetében a viszonylagalacsonyabb arányú értékvesztés-elszámolás oka elsô-sorban a pénzügyi vállalkozások eltérô gyakorlatábankeresendô.153

A hitelintézetekkel szemben a pénzügyi vállalkozásokaz elszámolt értékvesztésnek csak kisebb hányadávalcsökkenthetik az adóalapot154, így elvileg ebbôl a szem-pontból a pénzügyi vállalkozások nem motiváltak maga-sabb értékvesztés elszámolására. Ennek ellenére az el-számolt értékvesztés aránya meghaladja az adóalapotcsökkentô tételként figyelembe vehetô értéket.

A hitelek megtérülését veszélyeztetô tényezôk

A bankok által a kérdôíves felmérésünkre adott vála-szok alapján a hitelek megtérülését leginkább veszé-lyeztetô tényezôk az alábbiakban foglalhatók össze:

Jövedelmi helyzetben történô negatív elmozdulások

Mivel az adósok törlesztési magatartása elsôdlegesenjövedelmi helyzetük alakulásának függvénye, az ebben

V-12. táblázat

A szabad felhasználású jelzáloghitel-állomány LTV-arány szerinti átlagos megoszlása

2003. 12. 30. 20% alatti 20–30% 30–40% 40–50% 50–60% 60–70% 70% feletti Összesenközötti közötti közötti közötti közötti

Megoszlás % 38,9 16,3 12,5 17,8 6,5 3,0 4,8 100,0

V-14. táblázatA banki fogyasztási hitelek és a banki hátterû pénzügyi vállalkozások gépjármûhiteleinek értékvesztéssel való fedezettsége

2001. 12. 2002. 12. 2003. 12. 2004. 09.Banki fogyasztási és egyéb hitelek 4,41% 4,18% 3,93% 4,00%Banki hátterû pénzügyi vállalkozások gépjármûhitelei 0,82% 1,68% 1,52% 1,82%*

V-13. táblázat

A hitelportfólió egyedi volumen szerinti megoszlása a folyósított hitelnagyság alapján

Darab Gépjármûhitelek Személyi hitelek Szabad Áruhitelek Kártyahitelek Folyószámlahitelek2003. 12. 30. felhasználásúMegoszlás % jelzáloghitelek0,1 M Ft-ig 0,9 14,1 0,4 82,7 61,4 77,10,1–0,5 M Ft között 7,2 59,6 9,4 17,2 38,1 21,80,5–1 M Ft között 22,7 21,0 23,7 0,0 0,5 0,61–5 M Ft között 54,4 5,3 61,7 0,0 0,1 0,45–10 M Ft között 14,6 0,0 3,8 0,0 0,0 0,010 M Ft felett 0,3 0,0 1,1 0,0 0,0 0,0Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

* 2004. júniusi adat.

152 Összehasonlításképpen, a banki lakáshitelek értékvesztéssel való fedezettsége 0,45 százalék.153 Van olyan pénzügyi vállalkozás, melynél a több mint 365 napja lejárt hitelek után elszámolt értékvesztés aránya nem éri el az 50 százalékot sem.154 A követelés bekerülési értékének legfeljebb 2 százalékát vonhatják le 90–180 napos késedelem esetén, 5%-át 181–360 napos késedelem esetén és25 százalékát 360 napon túli késedelem esetén.


V. TANULMÁNYOK

V.

bármilyen okból bekövetkezô negatív irányú elmozdu-lás megnöveli a nem fizetés kockázatát. Folyószámlahi-telek esetében fizetési késedelem jellemzôen a munka-helyüket elvesztô vagy a bankot váltó ügyfelek eseté-ben fordul elô. A kártyahitelek esetén növeli a kockáza-tokat, hogy már viszonylag alacsony jövedelmûek (mini-málbér) is hozzájuthatnak a termékhez, egyes konstruk-ciók pedig kifejezetten ezt az ügyfélszegmenst céloz-zák meg. A személyi hitelek, valamint a jellemzôen ma-gasabb havi törlesztôrészlet fizetésével járó szabad fel-használású jelzáloghitelek és gépjármûhitelek esetén anem fizetés kockázata abból adódik, hogy az ügyfelekfizetôképességüket nem jól mérik fel, ezért túlvállaljákmagukat, s késôbb emiatt nem tudják teljesíteni fizetésikötelezettségeiket.

A devizaalapú fogyasztási hitelek kockázatai

A bankok és pénzügyi vállalkozások a kamat-, illetve ár-folyamváltozásból eredô kockázatokat továbbhárítják azügyfélre. A devizaalapon is hozzáférhetô fogyasztásihi-tel-termékek kockázatossága elsôdlegesen abban rejlik,hogy a háztartások nem rendelkeznek természetes fede-zettel a felvállalt árfolyam- és kamatkockázattal szem-ben. Abban az esetben, ha az adós hitelfelvételi dönté-sét egy jelentôsebb összeg igénybevétele esetén a hitelfelvételekor érvényes kamat- és árfolyamszint alapjánmaximalizálja, az adós jövedelmi helyzetét érintô esetle-ges negatív irányú elmozduláson felül a pénzpiaci kondí-ciók kismértékû kedvezôtlen irányú elmozdulása követ-keztében megemelkedô törlesztôrészlet késedelmes tel-jesítéshez, súlyosabb esetben teljes fizetésképtelenség-hez vezethet. Ugyanakkor az eddigi tapasztalatok alap-ján a devizaárfolyamok elmúlt években megfigyelt el-mozdulásai az ügyfelek fizetôképességében nem okoz-tak érezhetô romlást. A hitelezési kockázat felmérésétnehezíti, hogy a bankok többségének scoring rendszerenem tesz különbséget forint- és devizahitel között, azaza bankok többsége nem alkalmaz szigorúbb szemponto-kat a devizahitelek jóváhagyásakor.

Az alkalmazott scoring rendszerek hiányosságai

Általános problémát jelent a scoring rendszerek nemmegfelelô részletezettsége, amit az is mutat, hogy abankok többsége lényegében ugyanazt a scoring rend-szert alkalmazza a személyi és a kártyahitelek (esetleg afolyószámlahitelek) esetén is, és a kockázatok megítélé-sénél nem veszi figyelembe az egyes konstrukciókbóleredô sajátosságokat. Az értékelést nehezítette, hogy abankok egy része üzleti titokra hivatkozva nem adott in-formációt, vagy nem is ismeri az anyabankjuk által ren-delkezésre bocsátott és alkalmazott scoring részleteit.

A nem fizetési valószínûség becslésének nehézségei

Mivel a személyi és az áruhitelek jelentôs részénél abankok nem saját ügyfeleket hitelezik, hitel- és számla-múlt hiányában az ügyfél nem fizetésének valószínûsé-gét csak becsülni tudják, melynek alapját teljeskörûennem ellenôrizhetô adatok képezik. A bankoknak a ko-rábban hitelezett adósok adatainak, törlesztéstörténeté-nek statisztikai elemzéseibôl és a konkrét ügyfél adatai-ból van lehetôségük a hitelkérelem elbírálásakor a nemfizetés valószínûségét becsülni, melynek tényleges be-következése jelentôsen eltérhet az egyes kérelmezôkesetében. Pozitív listás bankközi adósnyilvántartás be-vezetésével a bankok az ügyfél hiteltörténetérôl és mármeglévô fizetési kötelezettségeirôl megbízhatóbb infor-mációval rendelkeznének, ami jelentôsen csökkentenéa nem fizetés valószínûségének becslésébôl származóbizonytalanságokat.

A hitelelbírálás idôigényének korlátossága

A személyi, áru- és a kártyahitel konstrukció jellegébôladódóan a bankok a hitelelbírálási és döntéshozatali el-járás gyorsítására törekszenek. Ennek következtében abankok többsége – különösen a kisebb összegû, 500ezer forint alatti személyi hitelek, és 100 ezer forint alat-ti kártyahitelügyletek esetén – nem alkalmazza a „négyszem elvét”. A hitelelbírálás és a döntés a leggyorsabbbankoknál mindössze 15-20 percet vesz igénybe, amikevés idôt ad a mérlegelésre, az ügyféltôl származó in-formációk ellenôrzésére, és növeli a hibás döntések le-hetôségét is. A gyors hiteldöntési folyamatból fakadókockázatok kezelése jól kidolgozott, megfelelôen rész-letezett scoring rendszer alkalmazását követeli meg,ami a bankok többségénél a jelenleg alkalmazott rend-szerek további fejlesztési szükségletét vetíti elôre. Agépjármûhitelek esetében is potenciális kockázati forrása hitelbírálati folyamat gyorsasága, ami nem mindenesetben teszi lehetôvé a hitelelbíráláshoz szükséges do-kumentumok alapos átvizsgálását.

A bank, kereskedôi partner és az adós közötti háromirányú kapcsolat minôsége

Az áruhitelek és a kártyahitelek esetében további bi-zonytalansági tényezôt jelent a bank, a kereskedôi part-ner és az adós közötti háromirányú kapcsolat, melynekzavarai a pontos adminisztrációban, valamint a valóstartalmú és megfelelô idôben történô információáram-lásban okozhatnak problémákat. A gépjármû-hitelezés-nél több szempontból is az egyik legjelentôsebb prob-lémaforrásnak számít a finanszírozók és a kereskedôipartner, azaz az autókereskedô közötti kapcsolat minô-


V. TANULMÁNYOK

V.

sége. A kereskedôk szándékos vagy gondatlan eljárásamiatti rossz hitelek nyújtása is kockázati forrás.

Szabad felhasználású jelzáloghitelekkel kapcsolatosspeciális kockázatok

Jövedelemvizsgálat nélküli hitelezés

Több bank termékkínálatában megtalálható olyan sza-bad felhasználású jelzáloghitel konstrukció, amely ese-tében az igénybe vehetô hitel nagysága az adós jöve-delmi helyzetének érdemi vizsgálata nélkül, kizárólag amögöttes ingatlanfedezet értéke alapján kerül elbírálás-ra és rendelkezésre bocsátásra. Mivel a hazai pénzügyikultúra155 hiányosságai következtében az adósok egy ré-sze jövedelmi helyzetükbôl eredô teherviselô képessé-gének a havi törlesztôrészlethez viszonyított arányát té-vesen méri fel, az erre a hiteltípusra általánosan jellem-zô magasabb havi törlesztési kötelezettség jelentôs fize-tési késedelem kialakulásához vezethet.

Visszaélések a fedezetértékeléssel összefüggésben

Mivel a szabad felhasználású jelzáloghitelek esetében afedezetértékelés eredménye alapvetôen befolyásolja ahitelhez jutást és annak volumenét, a vizsgált bankoktöbbségénél elôfordultak olyan esetek, illetve kísérletek,melyek – fôként nagyobb értékû ingatlanok esetében –az értékelési eljárás eredményének megmásítására töre-kedtek.

Az LTV mint versenytényezô

A hitelek mögötti ingatlanfedezetekkel kapcsolatbankockázatnövelô tényezôt jelent, hogy a maximális LTV-arány a bankok közti piaci verseny tényezôjévé válvaegyedileg kerül meghatározásra. Amennyiben a versenyhatására a jelenleg biztonságosnak tekintett 50-60 szá-zalékos LTV-arány, illetve a hitelbiztosítéki érték forgal-mi értékhez viszonyított aránya tovább emelkedik, a fe-dezeti portfólió kisebb mértékû értékcsökkenése is ve-szélyeztetheti a hitel visszafizetését.

Fedezeti portfólió rendszeres újraértékelésének hiánya

Annak ellenére, hogy a bankok válaszai alapján a hite-lek mögötti ingatlanfedezet értékváltozásában rejlô koc-kázati kitettség mértéke – a jelenlegi piaci folyamatok,valamint az EU-csatlakozás árstabilizáló-értéknövelô ha-tására – alacsony, az egyes ingatlanok állaga esetébenfizikai vagy természeti külsô behatások következtébentörténhetnek olyan mértékû változások, melyek a fede-zet értékét jelentôs mértékben csökkenthetik. Ebbôl kö-

vetkezôen a bankoknak – a hitel futamidejének függvé-nyében – legalább kétéves rendszerességgel el kellenevégezniük a fedezetül szolgáló ingatlan értékelésénekrevízióját.

A fedezeti portfólióban kialakuló koncentráció

A hitelek fedezetéül szolgáló ingatlanok földrajzi (gaz-daságilag kevésbé fejlett régiók, alacsony ingatlanforga-lommal rendelkezô kistelepülések), vagy bizonyos in-gatlantípusok (panellakások) szerinti túlzott koncentrá-ciója a hitel esetleges nem teljesítése esetén a fedezetmegfelelô értéken történô likvidálását jelentôsen meg-nehezítheti.

Gépjármû-finanszírozáshoz kapcsolódó speciális kockázatok

Kockázatvállalási hajlandóság emelkedése, a hitelhezjutás feltételeinek lazulása

A gépjármû-hitelezés piacán egyre élénkülô versenykör-nyezetben a finanszírozók folyamatosan kitolták kocká-zatviselési hajlandóságuk határait, amivel jelentôsen nö-velték az üzletág kockázatosságát. Ilyen folyamat példá-ul az önrész arányának folyamatos csökkentése, mely-nek következtében az önrész meghatározása már nemaz esetleges megtérülés alapján, hanem a piaci versenyés a konkurencia ajánlatai alapján történik. A legna-gyobb veszélyt viszont az hordozza magában, hogy a fi-nanszírozók az elmúlt években fokozatosan olyan ház-tartások számára is elérhetôvé tették szolgáltatásaikat,amelyek fizetôképessége már a folyósítás idôpontjábanis megkérdôjelezhetô lett volna. Mindez összefügg ahasználtautó-finanszírozás folyamatos térnyerésével is.A finanszírozók túlzott kockázatvállalása (pl. roncsautó-finanszírozás) a portfólió jelentôsebb mértékû romlásá-hoz vezetett.

Egyéb kockázati tényezôk

Rossz értéktartású, valamint rosszul értékesíthetô fede-zetek elfogadása – elsôsorban a használt autók finanszí-rozásával függ össze, a kockázati kitettség emelkedéseaz alacsony és progresszíven csökkenô értékû gépjár-mûvek finanszírozása kapcsán léphet fel.

Az ügylet futamideje alatt nem történik meg a fedezetfellelhetôségének és mûszaki állapotának vizsgálata –általános probléma valamennyi finanszírozóra nézve.Szinte megoldhatatlan gond a gépjármûfedezetek folya-matos figyelemmel kísérése mind technikailag, mindköltség szempontból is.156

155 Errôl bôvebben lásd Bethlendi András: A dinamikusan bôvülô hazai fogyasztásihitel-piac a nemzetközi tendenciák tükrében (a 2004. decemberi Sta-bilitási jelentés háttértanulmánya).156 Az ingatlanfedezetek esetében alkalmazott mintavételes értékelési módszer adaptálása hozzájárulhatna a kockázat mérsékléséhez.


V. TANULMÁNYOK

V.

Nem megfelelô monitoring – a hitelportfólió monito-ringja különösen fontos egyrészt az egyes konstrukcióksikerességének utólagos megítéléséhez, valamint azegyes kereskedôk teljesítményének értékeléséhez.

A bankoknál áttételesen jelentkezô kockázatok

A gépjármûhitelekkel kapcsolatos megállapítások köz-vetlenül a hitelt nyújtó finanszírozókra, tehát a pénzügyivállalkozásokra vonatkoznak. Ugyanakkor a piacotmeghatározó pénzügyi vállalkozások mögött tulajdo-nosként és szinte kizárólagos finanszírozóként a hazaibankok állnak, ezért számos kockázat áttételes hatástgyakorolhat a bankokra. A pénzügyi vállalkozások port-fóliójának minôségében bekövetkezett negatív irányúelmozdulás, a kamatmarzsok csökkenése, a finanszíro-zók kockázatvállalási hajlandóságának emelkedése mi-att kiemelten fontos, hogy a bankcsoportok irányító hi-telintézetei nagyobb figyelmet fordítsanak a pénzügyivállalkozások prudens mûködésére, mivel a pénzügyivállalkozások szektorában jelentkezô problémák végsôsoron a hitelintézeteknél csapódnak le a jövedelembankcsoporton belüli csökkenése, de akár tôkevesztésformájában is.

Fedezetértékesítéssel kapcsolatos problémák

A szabad felhasználású jelzáloghitelek esetében a workout tevékenység alacsony hatásfoka okoz problémát.Általában elmondható, hogy az ügyfelek törekszenek abankkal való együttmûködésre, és lehetôségeik szerintmindent megtesznek azért, hogy a lakóingatlanukat neveszítsék el. A kölcsön- és zálogszerzôdés közokiratbafoglalása lehetôvé teszi a peres eljárás nélkül történôvégrehajtást, kockázatot jelenthet azonban a likvidálásiprocedúra érdeklôdés hiányában történô elhúzódása. Agépjármûhiteleknél a hitelszerzôdés keretében (szem-ben a lízing konstrukcióval) a finanszírozott eszköz tu-lajdonjoga az ügyfélhez kerül. Így nem teljesítés eseténa behajtó csak azt követôen hajthatja be a gépjármûvetaz adóstól, miután az adóst a szerzôdés felmondásárólbizonyíthatóan értesítették, ami viszont akár több hóna-pot is igénybe vehet.

V. 2. 6. A FOGYASZTÁSIHITEL-PORTFÓLIÓ MINÔSÉGÉNEK VÁRHATÓ ALAKULÁSA

A felmérésben részt vevô bankok a 2004–2005-ös idô-szakban – a fogyasztásihitel-állomány folyamatos bôvü-lése mellett – a portfólió kockázati kitettségében lénye-gi változásokkal nem számolnak, álláspontjuk szerint azalkalmazott kockázatkezelési mechanizmusok biztosít-ják a portfólió minôségének szinten tartását. A kockáza-ti kitettség emelkedésének lehetôségét – a hitelkártyákelterjedésével és számuk növekedésével párhuzamosan– mindössze egy bank említette meg, várakozásai sze-rint azonban ezt portfóliószinten az ingatlanfedezet

mellett nyújtott hitelek állományának bôvülése kompen-zálni fogja.

Az ügyfelek fizetési készségét és képességét illetôen a2005. év végéig terjedô idôszakra a bankok – a makro-gazdasági peremfeltételek alakulásának függvényében– a jelenlegi tendenciák folytatódásával számolnak, azelkövetkezendô 2-3 éves idôszakban ugyanakkor aportfólió átlagos korának emelkedésével párhuzamosanszámítani lehet a késedelmes ügyfelek arányának emel-kedésére.

A vizsgált bankok a fizetési készség és képesség nega-tív irányú elmozdulásának veszélyét az alacsony önerôsgépjármûhitel-konstrukciók esetében tartják a legna-gyobbnak. Ennek hátterében a rosszhiszemû hitelfelve-vôk számának emelkedése, módszereik kifinomultabbáválása húzódik meg. Ennek kiszûrése érdekében vala-mennyi gépjármûhitelezéssel foglalkozó bank, illetvebankcsoport elemi érdeke hitelelbírálási rendszerénekintenzív továbbfejlesztése.

Megítélésünk szerint a fogyasztásihitel-piacot jellemzôtendenciák alapján az elkövetkezendô kétéves idôszak-ban a kihelyezések állományának további folyamatosemelkedése prognosztizálható. A fogyasztásihitel-port-fólió hitelkockázati kitettségét tekintve a portfólió éret-tebbé válásával párhuzamosan valamennyi hiteltípusesetében a késedelmes, nem problémamentes port-fólióhányad további emelkedése valószínûsíthetô, amivárakozásaink szerint leginkább a mögöttes fedezettelnem bíró, jellemzôen alacsonyabb jövedelmi helyzetûrétegek által preferált áruhitelek esetében, valamint a fi-nanszírozók által az erôs piaci verseny következtébenmagasabb kockázati szintet felvállaló gépjármû-hitelezésben lesz tetten érhetô. A dinamikusan emelke-dô kártyahitel-állomány esetén – piaci tapasztalatok hiá-nyában – egyelôre nehezen becsülhetô a jövôbeni nemfizetésbôl származó kockázat. A nemzetközi tendenciákazonban arra figyelmeztetnek, hogy a jelenleginél jóvalmagasabb nem fizetési valószínûséggel kell számolni.

A szabad felhasználású jelzáloghitelek, személyi és fo-lyószámlahitelek esetében a kockázati kitettség jövôbe-ni számottevô emelkedését – a mögöttes ingatlanfede-zetek értékét, illetve az adósok jövedelmi helyzetét ne-gatív irányban befolyásoló esetleges külsô hatásoktól el-tekintve – nem várjuk. Amennyiben a kínálati versenyerôsödése a hitelezési feltételek lazulását vonná magaután, a fent említett negatív hatások erôteljesebben ér-vényesülhetnek.

A devizaalapon is hozzáférhetô konstrukciók kockázatikitettségét jelentôs mértékben növelhetik az adósokszempontjából kedvezôtlen irányú kamat- és árfolyam-tendenciák, amelyek hatásaként megemelkedhet a ké-sedelmesen vagy nem teljesítô ügyfelek aránya.


V. TANULMÁNYOK

V.

V. 2. 7. PIACI KOCKÁZATOK ÉS LIKVIDITÁSI KOCKÁZAT

A fogyasztási hitelezéssel kapcsolatosan a bankoknálés a pénzügyi vállalkozásokon keresztül a bankcso-portnál fennálló kamat-, árfolyam- és likviditási kocká-zatot összességében alacsony mértékûnek ítéljük. Abankok fogyasztásihitel-termékeivel összefüggô ka-mat-, árfolyam- és likviditási kockázat része a teljesbanki pozíciónak, és ezért a kockázatmérés és -kezelés teljes mérleg szemléletben történik. Ugyanak-kor a bankok és pénzügyi vállalkozásaik közötti refi-nanszírozási struktúra sajátosságaiból eredôen érde-mes külön figyelmet fordítani a potenciális csoport-szintû kockázatokra.

Banki fogyasztásihitel-termékek

Kamatkockázat tekintetében a fogyasztásihitel-termé-kek esetében elsôsorban az ún. újraárazási kockázatemlítendô meg, ami a kötelezettségek és a követelésekátárazódásának jelentôs mértékû eltérését jelenti. A ka-matkockázati kitettség mértéke és a kamatkockázat ke-zelése a legtöbb bank esetében teljes mérleg szemlélet-ben történik. A teljes bankcsoporton belüli kamatkocká-zat kezelése elsôsorban a refinanszírozási struktúránakaz eszközök struktúrájához való igazításával valósulmeg.

A banki fogyasztásihitel-termékekhez kapcsolódó árfo-lyamkockázat a devizaalapú fogyasztásihitel-termékekelterjedésének hiánya miatt még nem releváns. A devi-zaalapú lakáshitelek 2004. évben tapasztalt dinamikusnövekedéséhez hasonlóan ugyanakkor várható a devi-zaalapú fogyasztási hitelek iránti érdeklôdés erôsödése.A szabad felhasználású jelzáloghitelek estében már tet-ten érhetô ez a tendencia, ugyanis 2004 második ésharmadik negyedévében az új folyósítások jellemzôendevizaalapon történtek.

A fogyasztási hitelezéssel kapcsolatosan a bankoknáljelentkezô likviditási kockázatot összességében mérsé-keltnek ítéljük, az egyedi kis összegû tranzakcióknak abank likviditási pozíciójára gyakorolt hatása az egyediügyletek számossága ellenére sem jelentôs. A lejáratitranszformációból eredô likviditási kitettség mértéke aleghosszabb futamidejû szabad felhasználású jelzálog-hitelezés jelentôs mértékû növekedése esetén emel-kedhet meg, ugyanis a támogatott lakáshitelekkel el-lentétben – ahol a hosszú lejáratú forrást a jelzáloghi-tel-intézetek biztosítják – ezen kihelyezéseket a ban-kok jellemzôen éven belüli forrásból finanszírozzák.

Gépjármûhitelek és bankcsoport kockázat

A gépjármûhiteleknél a kamatkockázat közvetlenül apénzügyi vállalkozásoknál jelentkezhet. A bankok apénzügyi vállalkozásoknak nyújtott hiteleik kamatkoc-kázatát a teljes mérleg szemléletû kamatkockázat-keze-lés során lefedezik. Bankcsoport szinten akkor nem je-lentkezik kockázat, ha a pénzügyi vállalkozásoknál isösszhang van a források és eszközök átárazódási szer-kezete között. A bankok az elterjedt gyakorlat szerinttükörfinanszírozást végeznek, azaz a banki forrásokdenominációs összetételükben és átárazódásukban isigazodnak a végsô hitelkihelyezések jellemzôihez.Fischer–Sánta (2003) bankcsoport-kockázati tanulmá-nyukban a pénzügyi vállalkozásoknál jelentkezô kamat-kockázatot alacsonynak ítélték meg.

A devizaalapú gépjármû-hitelezés a bankok többségé-nél a pénzügyi vállalkozásokon keresztül valósul meg. Apénzügyi vállalkozások anyabank általi refinanszírozásaa kihelyezések devizaneméhez igazodik, ezáltal a pénz-ügyi vállalkozásnál árfolyam-kockázati kitettség nemvagy csak minimális mértékben marad.157 Emellett a ban-kok és a pénzügyi vállalkozások az ügyféllel kötött szer-zôdésben továbbhárítják az árfolyamváltozásból eredôkockázatot az ügyfélre.

A banki hátterû pénzügyi vállalkozások likviditási kocká-zati kitettségét jelentôs mértékben befolyásolja a mérle-gükben jelentkezô likviditási egyensúlytalanság: a rövidlejáratú kötelezettségek jelentôsen meghaladják a rövidlejáratú eszközök mértékét.158 A rövid lejáratú kötele-zettségek viszont gyakorlatilag teljes mértékben a pénz-ügyi vállalkozásoknak az anyabankjukkal szembeni hi-teltörlesztési kötelezettségébôl állnak fenn. Ebbôl követ-kezôen abban az esetben, ha a pénzügyi vállalkozásnállikviditási nehézségek jelentkeznének, az anyabank fel-tételezhetôen megújítaná a pénzügyi vállalkozás refi-nanszírozási hitelét és nem kényszerítené kötelezettsé-ge teljesítésére.159

V. 2. 8. MÛKÖDÉSI KOCKÁZATOK

A bankok fogyasztási hitelezéssel összefüggô mûködésikockázati kitettségét az adott bankra jellemzô személyiés technikai feltételek befolyásolják, melyek egy részeszorosan kapcsolódik a hitelezési kockázathoz, mértékeazonban jóval alacsonyabb annál.

A válaszadó bankok többségénél a lakossági kockázat-kezelési terület fôosztályi, illetve igazgatósági szintenszervezetileg elkülönülten mûködik az üzleti területtôl,ugyanakkor kockázatot jelent, hogy ez a szervezeti kü-

157 Errôl bôvebben lásd Sánta Lívia–Fischer Éva: Bankcsoportkockázat kezelése a magyar bankrendszerben, MNB 2003158 A forgóeszközök aránya 30 százalék, a rövid lejáratú kötelezettségek aránya 52 százalék (2004. június 30-i adat).159 Lásd Fischer Éva–Sánta Lívia: Bankcsoportkockázat kezelése a magyar bankrendszerben, 2003


V. TANULMÁNYOK

V.

lönállás nem minden banknál valósul meg legfelsôbbszinten. A bankok döntô hányadánál a hitelbírálati folya-matban a kockázatkezelési terület jóváhagyása csak azegyedi, kivételes feltételeket tartalmazó, illetve különle-gesen nagy összegû fogyasztási hitelek engedélyezéseesetén szükséges. A fogyasztási hiteleknél jellemzôgyors döntési folyamat a standard feltételrendszerû, kisösszegû hitelek esetében egyszemélyi, s a bankok több-ségénél nem vezetôi szintû hitelelbírálást jelent, ami anem megfelelô hatékonysággal mûködô scoring rend-szert üzemeltetô bankok esetében a kockázati kitettségemelkedését eredményezheti.

A fogyasztási hitelek elbírálásánál a tapasztalatok sze-rint a csalás kockázata is magasabb, mint pl. a lakáshite-lek esetében, ami elsôdlegesen hamisított okmányokbenyújtásával, illetve a nem valós adatok megadásávalvalósulhat meg.

A gépjármû-hitelezésnél további mûködési kockázato-kat hordoz magában, hogy a hitelbírálatot nem mindenpénzügyi vállalkozásnál támogatja scoring rendszer,vagy annak fejlettsége elmarad a bankoknál alkalmazottrendszertôl. Az autókereskedôk közremûködése is je-lentôs kockázati tényezô, amennyiben a bankok nemelég körültekintôen választják ki a kereskedô partnere-ket, nem kontrollálják ôket megfelelôen, illetve a velükkötött szerzôdések nem ösztönzik ôket prudens hitele-zési magatartásra.

A hitelkártyával történô visszaélésekbôl (pl. elveszett, el-lopott, hamisított kártyákkal okozott kár, hamis adatok-kal igényelt kártyák stb.)160 származóan a bankoknakközvetlen vesztesége jelentkezhet, hiszen a vonatkozójogszabály161 értelmében a kártya elvesztésének vagy el-lopásának bejelentését követôen teljes mértékben abankok viselik a kárt.162 Az utóbbi években kedvezô ten-denciák figyelhetôk meg a kártyacsalások visszaszorítá-sának terén annak eredményeként, hogy a bankok fo-lyamatosan dolgoznak a visszaélésgyanús mûveleteketkiszûrô monitoringrendszerek korszerûsítésén.

Összefoglalás

A hitelintézetek és a banki hátterû pénzügyi vállalkozá-sok fogyasztási célú hitelezési gyakorlatát és kockázatikitettségét áttekintve az alábbi fôbb megállapítások te-hetôk:

A fogyasztási hitelezés legjelentôsebb kockázati szeg-mensét jelentô hitelkockázat mértéke alapvetôen azügyfelek fizetôképességétôl és készségétôl, a szabadfelhasználású jelzáloghitelek és gépjármûhitelek eseté-ben ezenfelül a fedezeti portfólió értékének várható ala-

kulásától függ. Az adósok fizetôképességét nagyban be-folyásolja az a tény, hogy a hazai pénzügyi kultúra hiá-nyosságaiból fakadóan egy részük nem képes helyesenmegítélni a saját jövedelmi helyzetéhez igazodó teher-viselô képességét, továbbá nem rendelkezik elégségesismeretekkel az egyes pénzügyi termékekrôl. A hitelezé-si kockázatokat növeli, hogy a bankok számára rendel-kezésre álló információk korlátossága miatt az ügyfélnem fizetésének valószínûsége nehezen becsülhetô,emellett a devizaalapon is hozzáférhetô hiteltermékekesetében az adósokat terhelô árfolyam- és kamatkocká-zat is végsô soron a bankok hitelezési kockázati kitett-ségét növeli. A hitelezési kockázatok emelkedéséhezhozzájárul továbbá a scoring rendszerek nem megfele-lô részletezettsége, valamint a szabad felhasználású jel-záloghitelek esetében a fedezetértékelésekkel összefüg-gô problémák. A gépjármû-finanszírozás piacán az erô-södô verseny hatására a finanszírozók kitolták a kocká-zatviselési hajlandóságuk határait, melynek hatása vég-sô soron a gépjármûhitelt nyújtó pénzügyi vállalkozásokmögött tulajdonosként és szinte kizárólagos finanszíro-zóként meghúzódó hazai piacvezetô bankoknál csa-pódhat le.

A fogyasztási hitelezéssel kapcsolatosan a bankoknál ésa pénzügyi vállalkozásokon keresztül a bankcsoportnálfennálló kamat-, árfolyam- és likviditási kockázatotösszességében alacsony mértékûnek ítéljük. A bankokfogyasztásihitel-termékeivel összefüggô ezen kockázatikomponensek a teljes banki pozíció részeként jelent-keznek, ezért a kockázatmérés és -kezelés is teljes mér-leg szemléletben történik. A bankok és pénzügyi vállal-kozásaik közötti refinanszírozási struktúra kapcsán po-tenciálisan felmerülô bankcsoport szintû piaci és likvidi-tási kockázat mértékét szintén nem tekintjük jelentôs-nek, mivel a banki források denominációs összetételük-ben és átárazódásukban igazodnak a végsô hitelkihelye-zések jellemzôihez.

A bankok fogyasztási hitelezéssel összefüggô mûködésikockázati szegmensei (szervezeti összefonódások, egy-személyi döntések, hitelkérelemmel kapcsolatos ügyfél-csalások, scoring rendszerek hiányosságai, hitelkártyávalelkövetett visszaélések) a hitelezési kockázathoz kapcso-lódnak, mértékük azonban jóval alacsonyabb annál.

Az üzletág jövedelmezôségét tekintve a fogyasztásihitel-termékek banki árazási gyakorlata jelentôsen eltér a gép-jármûhitelekétôl. A bankok által nyújtott fogyasztásihitel-termékek esetén a 2003. évre vonatkozó 11,7 százalékoskamatmarzs nemzetközi összehasonlításban is igen ma-gasnak számít, az árazási kondíciók alakulását az egyesrészpiacokon kialakult verseny és a bankok versenypozí-ciója mellett egyéb tényezôk (magas mûködési költsé-

160 Bôvebben lásd: Keszy-Harmath Zoltánné: Visszaélések a bankkártya üzletágban (2003.) 161 A Pénzforgalomról, pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökrôl szóló 232/2001. számú kormányrendelet.162 A bejelentést megelôzôen a kártyabirtokos felelôssége csak 45 000 Ft-ig terjed, míg az efeletti kár is a bankokat terheli, kivéve, ha az nem a birtokosszándékos magatartása vagy súlyos gondatlansága folytán következett be.


V. TANULMÁNYOK

V.

gek, a bankok relatív kevésbé hatékony mûködése, ka-matkockázati felár, termékkockázatosság) befolyásolják.A pénzügyi vállalkozások által nyújtott gépjármûhitelekkialakult árazási gyakorlatát a piaci verseny mellett akonstrukció jellemzôi és részpiaci sajátosságok határoz-zák meg. A vizsgált egyéb fogyasztásihitel-termékekhezképest alacsonyabb kamatmarzsot elvileg indokolhatná afedezet mellett történô hitelezés, ugyanakkor több ténye-zô következtében (a finanszírozók kockázatvállalási haj-landóságának emelkedése, fedezeti arány csökkenése, azárverseny miatti csökkenô ügyleti kamatok) a jelenlegikamatmarzs csökkenô mértékben képes fedezni a gépjár-mû-finanszírozók ténylegesen vállalt kockázatait.

Összegzésként megállapítható, hogy a hitelintézetek ésa banki hátterû pénzügyi vállalkozások fogyasztási hite-lezési gyakorlata és az üzletághoz kapcsolódó kockáza-ti kitettség jelenlegi mértéke nem veszélyezteti a pénz-ügyi rendszer stabilitását.

Irodalomjegyzék

14/2001 (III. 9.) PM rendelet a kintlévôségek, befekteté-sek, mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minôsítésé-nek és értékelésének szempontjairól

1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekrôl és a pénzügyivállalkozásokról

Árvai Zsófia–Dávid Zsuzsanna–Vincze Judit: Hitelinfor-mációs rendszerek (Hitelintézeti szemle 2002/5).

Bankkártya hírlevelek (kiadja: Bankkártya Netinfo)

Basel II: International Convergence of Capital Measure-ment and Capital Standards: a Revised Framework (Ba-sel Committee Publication No. 107, 2004. június)

Bethlendi András: A dinamikusan bôvülô hazai fo-gyasztásihitel-piac a nemzetközi tendenciák tükrében(A 2004. decemberi Stabilitási jelentés háttértanulmá-nya)

Fischer Éva–Sánta Lívia: Bankcsoportkockázat kezelésea magyar bankrendszerben (2003. május, belsô anyag)

Keszy-Harmath Zoltánné: A fizetési kártya üzletág Ma-gyarországon (2002–2004) MNB Pénzforgalmi,emissziószabályozási és- szervezési fôosztály anyaga

Keszy-Harmath Zoltánné: Visszaélések a bankkártya üz-letágban (2002–2004) MNB Pénzforgalmi, emisszió-szabályozási és- szervezési fôosztály anyaga

Lopes, Paula: Credit card debt and default over the life-cycle (Discussion paper, London School of Economics,Financial Markets Group and ESRC Research Centre,2003)

Magyar Csilla–Vincze Judit: Likviditásikockázat-kezelésés piaci likviditás a magyar bankrendszerben (2002. no-vember, belsô anyag)

Móré Csaba–Nagy Márton: Verseny a bankpiacon(MNB Füzetek 2004/9)

Nagyné Vass Erzsébet: A lakossági bankszolgáltatásoknemzetközi és hazai trendjei

Szalay György–Tóth Gyula: A lakásfinanszírozás gyakor-lata, kapcsolódó kockázatok és azok kezelése a magyarbankrendszerben (2003. november, belsô anyag)

Tájékoztató a nem banki pénzügyi közvetítôk 2003. évitevékenységérôl, MNB

Gazdasági napi- és hetilapokban megjelent sajtóanya-gok

Fogyasztási célú hitelezéssel foglalkozó bankok honlap-jain az egyes termékekre vonatkozó tájékoztatók, álta-lános üzleti feltételek és kondíciós listák

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete honlapján(www.pszaf.hu) található termék-összehasonlító táb-lák

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének3/2002. számú módszertani útmutatója a pénzügyi cso-portok összevont alapú irányításáról és kockázatkezelé-sérôl

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének2/2000. számú ajánlása a hitelintézetek eszköz-forrásgazdálkodásáról és a piaci kockázatok kezelésérôl

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Felügyeleti Ta-nácsának módszertani útmutató-tervezete a hitelin-tézetek kamatlábkockázatának kezelésérôl


ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE

ÁBRÁK


I-1. ábra Globális kockázati mutatók 17I-2. ábra A folyó fizetési mérlegre és a GDP-arányos államháztartási hiányra vonatkozó várakozások

historikus alakulása 18I-3. ábra A forint árfolyama az euróval szemben 19I-4. ábra Állampapír-piaci referenciahozamok 19I-5. ábra 3 hónapos származtatott forint-euró forwardkülönbözetek 19I-6. ábra A forint–euró árfolyam implikált volatilitása 20I-7. ábra 12 hónap múlva várt irányadó kamat 20I-8. ábra Fôbb tôzsdeindexek 21I-9. ábra A GDP növekedése 22I-10. ábra A vállalati beruházások alakulása 23I-11. ábra Az euróövezet (EABCI) és a német (IFO) üzleti klíma indexe 23I-12. ábra Termelékenység a vállalati szektorban 23I-13. ábra A költségalapú reál-effektív árfolyamindex alakulása 24I-14. ábra A reálkamatok alakulása 24I-15. ábra A Brent típusú kôolaj árának alakulása dollárban, euróban, illetve forintban 24I-16. ábra A fogyasztóiár-index és a maginfláció alakulása 25I-17. ábra A vállalatvezetôk inflációs várakozása, illetve a várakozások szórása 25I-18. ábra A lakosság által érzékelt, illetve várt jövôbeli infláció alakulása a TÁRKI felmérése szerint 25I-19. ábra Az államháztartási és háztartási szektor GDP-arányos nettó finanszírozási képességének alakulása 27I-20. ábra A nemzetgazdasági szektorok finanszírozási képessége és a külsô finanszírozási igény

a GDP arányában 28I-21. ábra A nemzetgazdaság külsô finanszírozásának szerkezete 28I-22. ábra A külsô finanszírozási igény és finanszírozása a GDP százalékában 28I-23. ábra Magyarország GDP-arányos nettó külföldi adósságának alakulása 29I-24. ábra A nemzetközi tartalékok alakulása 30I-25. ábra A nemzetközi tartalékok állománya különbözô monetáris aggregátumokhoz viszonyítva 31I-26. ábra A devizatartalék a nemzetgazdaság éven belüli külsô adósságának arányában 31


II-1. ábra Forint–deviza spotpiaci forgalom ügyféltípusonként 37II-2. ábra Regionális bid-ask szpredek és a forint volatilitása 38II-3. ábra A magyar bankrendszer forint–deviza FX-swap forgalmának alakulása szektoronként 39II-4. ábra A magyar bankrendszer bruttó határidôs forint–deviza forgalmának alakulása 40II-5. ábra A hazai opciós piac lejárati szerkezete 41II-6. ábra A hitelpapírok instrumentumonkénti napi átlagos nominális forgalma, negyedévenként 42II-7. ábra Az összes adósságpapír és az állampapírok állományának GDP-hez viszonyított aránya,

2003 decemberében 43II-8. ábra Az összes adósságpapír és az állampapírok napi átlagos másodpiaci forgalma 43II-9. ábra Állampapír-forgalom lejárat szerinti megoszlása 43




II-10. ábra A magyar, a cseh, a lengyel és a szlovák állampapírpiacok átlagos vételi és eladási árai közötti különbözetek 44

II-11. ábra Jelzáloglevelek állománya a kibocsátás típusa szerint 44II-12. ábra A fedezetlen bankközi piac átlagos napi forgalmának alakulása 46II-13. ábra A repópiac átlagos napi forgalmának havi alakulása 47


III-1. ábra Reálnövekedési ütem 51III-2. ábra Különbözô szektoroknak a hazai bankrendszerrel szembeni nettó pénzügyi pozíciója 51III-3. ábra A nem pénzügyi vállalatoknak a bankokkal és egyéb intézményekkel szembeni hitelei 53III-4. ábra A devizahitelek aránya és az ország nyitottsága közötti kapcsolat 53III-5. ábra A nem pénzügyi vállalatok belföldi devizahiteleinek denominációs összetétele 55III-6. ábra A nem pénzügyi vállalati hitelek méretkategóriánként 56III-7. ábra Projekthitelek alakulása 56III-8. ábra Nem pénzügyi vállalati hitelek éves növekedési ütemének gazdasági ágazatonkénti alakulása 57III-9. ábra A feldolgozóipar és a kereskedelem belföldi devizahiteleinek aránya a szektorok teljes

hitelállományához viszonyítva 57III-10. ábra Nem pénzügyi vállalatok kamatfelárának alakulása 58III-11. ábra A háztartások nettó finanszírozási képessége/igénye a rendelkezésre

álló jövedelem százalékában 59III-12. ábra Háztartási adósságállomány alakulása 59III-13. ábra A banki lakáshitelek állománya és a háztartási hiteleken belüli részesedése 61III-14. ábra Az elsô három negyedévben kiadott lakásépítési engedélyek száma, illetve

ebbôl a községek aránya 61III-15. ábra Az új folyósítású forintalapú fogyasztási hitelek THM-jének, a folyószámlahitelek kamatlábának,

illetve a három hónapos DKJ hozamának alakulása 63III-16. ábra A bankrendszer portfóliójának minôsége – súlyozatlan arányok 64III-17. ábra A bankrendszer portfóliójának minôsége – súlyozott arányok 64III-18. ábra A vállalati portfólió minôsége 64III-19. ábra A háztartási portfólió minôsége 66III-20. ábra A legfeljebb 90 napot elérô fizetési késedelmek mutatói a nem pénzügyi vállalati

és a háztartási portfóliókban 66III-21. ábra Minôsített tételek aránya a mérlegben, a vállalati portfólióban

és a háztartási portfóliószegmensekben 67III-22. ábra Értékvesztés aránya a bruttó eszközértékhez 67III-23. ábra A fôbb származékos ügyletek állománya szerzôdés szerinti értéken 68III-24. ábra Devizatételek és a nyitott pozíció mérlegen belüli aránya 69III-25. ábra A bankrendszer devizapozíciója 69III-26. ábra Forint kamatemelkedés (5 százalékpont) feltételezett bankrendszeri hatása

a források átárazási késleltetése alapján 71III-27. ábra Bankrendszeri durationrés a látra szóló betétek lejáratára

vonatkozó feltételezés függvényében 71III-28. ábra Kereskedési könyvi pozíciós kockázat mögé allokált tôke szavatoló tôkén belüli aránya 72III-29. ábra Hitel/betét arány a bankrendszerben 74III-30. ábra Likvid eszközök aránya 74III-31. ábra A Hpt. szerinti limittúllépések 75III-32. ábra A TMM, a korrigált alapvetô TMM és a stressz-TMM-mutatók alakulása 76III-33. ábra A tíz legnagyobb mérlegfôösszegû bank, ezek átlagának, illetve a szektor átlagának

tôkehelyzete és a nem tejesítô követeléseken elérhetô maximális veszteségen mért kockázata 2003 és 2004 júniusában 77

III-34. ábra A bankrendszeri ROE és ROA alakulása 78III-35. ábra Banki csoportok ROE szerint 78III-36. ábra A spread és összetevôi 79III-37. ábra Kamat- és nem kamatjellegû jövedelem aránya a bruttó mûködési eredményben 79III-38. ábra A mûködési költségek mérlegfôösszeghez és bevételekhez viszonyított aránya 80III-39. ábra A nettó kamatjövedelem összetevôinek havi alakulása 80




IV-1. ábra Devizahitelek aránya a háztartási portfólión belül 85IV-2. ábra A háztartási forint- és devizahitelek a GDP arányában 86IV-3. ábra Devizahitelek aránya a lakossági hiteleken belül 87IV-4. ábra A háztartási forint- és devizahitelek a GDP arányában 87IV-5. ábra Ingatlanhitelek a GDP arányában 88IV-6. ábra A devizahitelek aránya a tranzakciókon belül 88IV-7. ábra Fogyasztási hitelek a GDP arányában 88IV-8. ábra Devizahitelek aránya a háztartási portfólión belül a lengyel bankrendszerben 89IV-9. ábra A háztartások fogyasztási és felhalmozási döntéseit jellemzô fôbb aggregátumok alakulása 92IV-10. ábra A fogyasztási ráta alakulása néhány fejlett országban 92IV-11. ábra A magánszektornak nyújtott hitelek GDP-hez viszonyított aránya egyes GMU-tagországokban 93IV-12. ábra A háztartások által felvett hitelek éves reálnövekedési üteme és az eladósodottsági ráta alakulása 94IV-13. ábra A lakosság saját várható pénzügyi helyzetének értékelése és a reálbérek változása 94IV-14. ábra A lakossági nettó fogyasztási célú hitelvételeinek aránya a fogyasztási kiadásaihoz képest 94IV-15. ábra A lakossági devizahitelek elterjedését kísérô fôbb nemzetközi tényezôk alakulása 95IV-16. ábra A fogyasztásihitel-felvétel és a hitelköltségek alakulása 95IV-17. ábra A lakosság kötelezettségein képzôdô nominális kamatkiadások nagysága 95IV-18. ábra Jövedelmezôségi mutatók a vállalati szektorban, 1993–2003 97IV-19. ábra A ROA eloszlása, 1993–2003 97IV-20. ábra A ROA mediánjának és alsó kvintilisének változása, 1993–2003 98IV-21. ábra Jövedelmezôség (ROA) az egyes ágazatokban, 1993–2003 98IV-22. ábra Átlagos statisztikai állományi létszám a feldolgozóiparban, 1994–2003 100IV-23. ábra A jövedelmezôség (ROA) alakulása az exportôrök és nem exportôrök esetében, 1993–2003 100IV-24. ábra A nem pénzügyi vállalatok tôkeáttétele 101IV-25. ábra Ágazati tôkeáttétel-mutatók, 1994–2003 102IV-26. ábra Aggregált kamatfedezet és az éven túli lejáratú súlyozott átlagos vállalatihitel-kamat, 1995–2003 102IV-27. ábra Ágazati kamatfedezet-mutatók, 1994–2003 103IV-28. ábra A legalacsonyabb kamatfedezetû vállalatok súlya és tôkeáttétele, 1994–2003 103IV-29. ábra Likviditási gyorsráta a vállalati szektorban, 1994–2003 103IV-30. ábra A likviditási gyorsráta eloszlásának alsó kvintilise, 1994–2003 103IV-31. ábra A pénzhányad eloszlásának mediánja és alsó kvintilise, 1994–2003 104

V. TANULMÁNYOK

V-1. ábra Egyes pénzügyi intézménytípusok fogyasztásihitel-állománya, illetve a banki fogyasztási hitelek HHI-mutatója 116

V-2. ábra A pénzügyi intézmények fogyasztásihitel-portfóliójának megoszlása 118V-3. ábra Háztartási hitelek penetrációja a teljes lakosság százalékában jövedelmi

(vagyoni) helyzet, illetve jövedelemkilátás szerint 2004 I. félévében 121V-4. ábra A bankrendszer és pénzügyi vállalkozásaik fogyasztási hiteleinek alakulása 126V-5. ábra A bankrendszer és pénzügyi vállalkozásaik fogyasztásihitel-portfóliójának

termékösszetétele 126V-6. ábra A bankrendszer és pénzügyi vállalkozásaik fogyasztásihitel-portfóliójának

denominációs összetétele 127V-7. ábra Az átlagos fogyasztásihitel-kamat összetételének alakulása

2000. január és 2004 augusztusa között 129V-8. ábra A kockázati felár és a referenciahozam alakulása 2000. január

és 2004 augusztusa között 130



TÁBLÁZATOK


I-1. táblázat Világgazdasági és regionális növekedési ütemek 15I-2. táblázat A GDP és konponenseinek éves növekedési üteme 22I-3. táblázat A nemzetgazdasági szektorok külfölddel szembeni nettó tartozásának

alakulása a GDP százalékában 29


II-1. táblázat A hazai pénzügyi piacok egyes szegmenseinek átlagos napi másodpiaci forgalmának az alakulása 36

II-2. táblázat A fedezetlen bankközi piac és a jegybanki egynapos betét átlagos napi forgalma, félévenként 46

II-3. táblázat A pénzpiac koncentrációjának alakulása 47


III-1. táblázat Nem pénzügyi vállalatokkal szembeni követelések a lejárat óta eltelt napok szerint 65III-2. táblázat Összes követelés az 1–90 napja lejárt állománnyal rendelkezô

nem pénzügyi vállalatokkal szemben 65III-3. táblázat A bankrendszer 90 napos kumulált átárazási/lejárati réseinek alakulása 70III-4. táblázat Durationnel súlyozott összesített kamatkockázati kitettségek 72III-5. táblázat Árfolyam-kockázati kitettségek 72III-6. táblázat Potenciális értékváltozások és hatásuk a bankrendszer tôkemegfelelésére 73III-7. táblázat A korrigált mérlegfôösszeg összetevôinek alakulása 76III-8. táblázat A bankrendszer eredménye 79


IV-1. táblázat Lakossági forint- és devizahitelek a GDP arányában 86IV-2. táblázat Az egyes hitelek növekedésének hozzájárulása a teljes hitelállomány növekedéséhez 87IV-3. táblázat A háztartási pénzügyi közvetítés mélysége 90IV-4. táblázat Feldolgozóipari ágazatok árbevételének és üzemi eredményének változása 99IV-5. táblázat A feldolgozóipari profitmarzs alakulása 2001–2003 99IV-6. táblázat Az egyes eredménykomponensek változása a feldolgozóiparban 100IV-7. táblázat Az exportôrök és nem exportôrök költségnemeinek és eredményének változása 101IV-8. táblázat Az exportôrök és nem exportôrök profitmarzsa 101

V. TANULMÁNYOK

V-1. táblázat A fogyasztási hitelezés súlya a GDP-hez és a háztartási hitelportfólióhoz mérve 2001-ben 112V-2. táblázat A HHI-index egyes banki részpiacokra 118V-3. táblázat Megtakarítás nélküli adósok aránya hiteltermékenként 120V-4. táblázat Megtakarítási okok és konkrét célok részesedése 120V-5. táblázat Különbözô szociológiai szempontok és az eladósodás közötti kapcsolat erôssége

a relatív szórásmutatóval 121V-6. táblázat A hitelintézeti rendszer és pénzügyi vállalkozások háztartási kihelyezéseinek alakulása 125V-7. táblázat A vizsgált fogyasztásihitel-típusok fôbb jellemzôi 2004 szeptemberében 127



V-8. táblázat A hitelportfólió megoszlása fizetési késedelem alapján 131V-9. táblázat A fogyasztásihitel-portfólió minôsítési kategóriák szerinti megoszlása 132V-10. táblázat A fogyasztásihitel-állomány kor szerinti összetétele 133V-11. táblázat A fogyasztásihitel-állomány végsô lejárat szerinti összetétele 133V-12. táblázat A szabad felhasználású jelzáloghitel-állomány LTV-arány szerinti átlagos megoszlása 134V-13. táblázat A hitelportfólió egyedi volumen szerinti megoszlása a folyósított hitelnagyság alapján 134V-14. táblázat A banki fogyasztási hitelek és a banki hátterû pénzügyi vállalkozások

gépjármûhiteleinek értékvesztéssel való fedezettsége 134

Jelentés a pénzügyi stabilitásról2004. december

Nyomda: D-PlusH–1033 Budapest, Szentendrei út 89–93.

Documents

MNB Infl jel 2003 nov · jelentÉs a pÉnzÜgyi stabilitÁsrÓl 3 tartalomjegyzÉk ÖsszefoglalÓ 7 i. makrogazdasÁgi kÖrnyezet 13 i. 1. nemzetkÖzi kÖrnyezet 15 i. 2. hazai pÉnzÜgyi