n I nos Az Ernst-letét többi darabjai közül külö-

figyelmet érdemelnek még egy ara-nyozott ezüstből való hatszögletes tányér, Bánffy Dénes és Bornemissza Anna címe-rével, Apaffy Miklós és Bethlen Miklós serlegei, a Selmecbányái bányászserleg, egy XVI. századi ezüstkupa I. Lipót király és fia, József domború mellképeivel és az aranyozott ezüstből készült igen szép trébeltdíszítésű Széchenyi-tálca.

A múzeum bútorgyűjteményét örven-detesen gazdagítja az a letét, melyet Procopius Béla követségi tanácsos bocsá-tott a múzeum rendelkezésére. A kitűnő

műérzékkel megválogatott darabok túl-nyomóan olasz és svájci bútorok: egy bolog-nai és egy perugiai reneszánsz ebédlő-szekrény, két cinquecento-cassone, néhány bolognai asztal, egy svájci, ú. n. Vindellade-szekrény, olasz és graubündeni rene-szansz-székek. Mindezek a múzeum gyűjte-ményében ezideig teljesen hiányzottak.

Miután ezidőszerint jelentékenyebb mű-tárgyak vásárlására állami eszközök nem állanak rendelkezésre, műértő közönsé-günknekebben az áldozatkészséges megértő támogatásában látjuk a múzeum gyarapo-dásának és fejlődésének biztosítékát.

AZ ORSZ. M. IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT TÉLI KIÁLLÍTÁSA

ÍRTA ANDOCSY GYÖRGY

12 L

T á r s u l a t 1896. év, azaz az Iparművészeti Múzeumban való elhelyezkedése óta n a g y o b b -szabású téli kiállításokat ren-dezett, amelyek — mint isme-retes — számottevő eseményei voltak m ű v é s z e t i életünknek. Különösen a l a k á s m ű v é s z é t

minden ágára voltak nagyjelentőségűek e kiállítások, mert ezeken ismerhette meg a közönség jelesb ter-vezőink és mestereink tudását és képességeit. Hasz-nát látták e kiállításoknak nemcsak a művészek és iparosok, hanem a közönség is, mert a szigorúan elbírált és gondosan elrendezett intériörökből bősé-ges okulást meríthetett és fejleszthette ízlését. E kiállí-tások sorozata 1912-ben megszakadt. Az Iparművészeti Múzeum ugyanis féltette pótolhatatlan műkincseit és ezért többé nem engedte meg a gyúlékony anyagokból készült ideiglenes szobafülkéknek beépítését. A Tár-sulat pedig minden igyekezete ellenére nem tudott más megfelelő helyiségekre szert tenni s ezért kény-telen volt lemondani kiállításainak rendezéséről, a magyar bútorművesség és az általános ízléskultúra nagy kárára. Az azóta karácsony táján rendezett kisebbarányú tárlatok vásárjellegűek voltak, mert csak apróbb ajándéktárgyak bemutatására szorítkoz-hattak, a lakásművészet pedig szóhoz nem jutott. A Lipótvárosi Kaszinó jóvoltából végre ezidén a Társulat ismét — bár csak ideiglenesen — hajlékot kapott kiállítása számára. A Kaszinónak a Város-ligeti fasor végén (most Vilma királynő-út 46-48. sz.) levő villaszerű épületében, melyet a Kaszinó csak nyáron használ, rendezték a hosszú szünet után a Társulat téli kiállítását, melynek 13 művészi intériört

magában foglaló első sorozata december hó 12-én nyilt meg s január hó végéig lesz látható.

A régebbi lakásművészeti kiállításainak anyagét a Társulat rendszerint már legalább egy évvel a kiállí-tás előtt biztosította azzal, hogy a kiváló tervezők-től rajzokat szerzett be, vagy elbírálta a kiállításra jelentkezők terveit és csak azoknak adott helyet a kiállításon, akiknek terveit az illetékes bírálóbizott-ság elfogadta. Ettől a bevált, jó rendszertől ezúttal el kellett térnie a Társulatnak, mert csak a nyár végén kapta meg a Lipótvárosi Kaszinó vezetőségé-nek végleges hozzájárulását a kiállítási helyiség átengedéséhez s így nem volt már idő arra, hogy új tervek és ezek nyomán új szobaberendezések elkészülhessenek a kiállításra, melyet mindenképpen télen kellett megtartania, hacsak arról lemondani nem akart. Ezért a legkiválóbb bútorgyárakban és műhelyekben készen volt, illetőleg már készülőfélben levő szobaberendezésekre számíthatott csupán és sikerült is olyan jó anyagot összegyűjtenie, melyet bátran bocsáthatott a maga cégére alatt a közönség elé. Sőt a helyzet úgy alakult, hogy a kiállításra kívánkozó műveket nem is lehetett egy kiállítás keretében mind elhelyezni, ezért a Társulat két csoportra osztotta anyagát. Az első az, amelyről most szólunk, míg a második csoport kiállítása csak március hó folyamán fog megnyílni.

Java részét a kiállításnak a lakásművészet fog-lalja el, mely a Kaszinó felülvilágított nagy üveg-csarnokán kívül az épület egész földszintjének tágas termeit tölti meg, míg a nagycsarnok vitrináiban az iparművészet sokféle apró tárgyait és a kisplasz-tika alkotásait mutatják be.

Nem akarunk ez alkalommal bírálatot írni. Hiszen

a most szereplő szobaberendezések egyike sem készült kiállításra. Tudjuk, hogy a kiállítás eszméje a nyár folyamán az Orsz. M. Iparművészeti Társulat bútoripari szakosztályában pattant ki és nyomban hozzá kellett fogni a kiállítás anyagának egybe-gyűjtéséhez. Tehát a kiállítás rendezői meglepték a bútorgyárakat és műhelyeket, kiszemelve a javát az ott található munkáknak. Ezért őszinte a kiállí-tás; őszintébb, mint bármely más az eddig rendezett lakásművészeti kiállítások között. Mert azt mutatja, ami van, amit készítenek a napi kereslet számára. És mégis megállapíthatjuk, hogy hazai bútoriparunk technikai szempontból oly magasfejlettségű,olyremek munkára képes, hogy ebben méltán vetekedhetik a legkulturáltabb nemzetek bútoriparával.

Amidőn őszinte örömmel elismerjük a magyar bútoriparnak a megmunkálás tökéletessége szem-pontjából való kiválóságát, rá kell mutatnunk a művészi tervnek döntő fontosságéra a kész munka megítélésénél. Ennek hangoztatását azért tartjuk szükségesnek, mert most is tapasztaltuk, hogy egyes mesterek a drága, jó anyagukat és a legfigyelmesebb munkájukat olykor művészi szempontból jelenték-telen, vagy hibás tervek megvalósílására fordítják. A kiállítás alkalmából is több igen jól megcsinált szobaberendezést kellett visszautasítani, mert művészi szempontból nem feleltek meg a jogos követelmények-nek. Ezért ajánljuk bútoriparosainknak, hogy csak jó ízlésű,szakképzett tervezőktől eredő jó rajzok nyomán dolgozzanak, mert csak így biztosíthatják készítmé-nyeik abszolút értékét.

Hisz kétségtelen, hogy tervezőink tudás és tehetség dolgában felvehetik a versenyt külföldi kollégáik-kal. Ők hivatottak a közönség ízlésének és az iparos-ság munkájának irányítására.Éppenezértnem szabad behódolniok sem ennek, sem amannak. Ám ismerjék, tanulmányozzák és csodálják az angol, francia és német nagy bútorművészek munkáit, merítsenek belő-lük bőséges okulást; de amikor terveznek, ne má-solgassák a letűnt századok alkotásait vagy minta-könyveit, ne utánozzák a divatos tervezőket, hanem vigyék bele munkáikba lelkűk erejét, saját énjüket és a mai kor szellemét. Érezze ezeket az imponderábi-liákat mindenki, aki nézi alkotásaikat.

Tudjuk, hogy nehézségekkel, előítéletekkel állnak szemben, amelyekkel nekik meg kell küzdeniök. A közönség jó része a háború szomorú tanulságai ellenére ma is csökönyösen ragaszkodik a művé-szetünkre és iparunkra oly hátrányos balfelfogásá-hoz, mely azt tartja, hogy csak a régi, ismert, feje-delmek és az arisztokrácia által elfogadott, vagy a külföldi ízlést szolgailag követő munkák előkelőek és művésziesek. Ezt a megrögzött, téves felfogást csak tervezőink oszlathatják el, ha alkotásaikkal ad oculos bebizonyítják a magyar művészi tudás fölényét, eredetiségét és ízlésbeli kulturáltságát.

Reméljük, hogy a kellő időben megkezdett előkészü-letek nyomán létesülő közeli kiállításon ez az idő-szerű és jogos óhajunk teljesül is.

Ezek után eleget akarunk tenni krónikás-tisztünk-nek azzal, hogy feljegyezzük a kiállításon szereplő kiállítókat. Az intériörök első csoportjában a festett virágfüzérekkel díszített cseresznyefa hálószobát Nóvák András tanár tervei nyomán Pukánszky Sándor asztalos és Grossmann Ármin kárpitos készítették. A diófa úriszobát Vass Béla tervezte, az asztalosmunka Mauthner Jenő, a kárpitosmunka Radó Gyula és fia műhelyében készült. A hall ülő-bútorait Palágyi Gyula r.-t. és a Steinschneider I. gyár állította ki. E helyiségben látható az az igen értékes díszszekrény, melyet Walder Gyula vezér-igazgató 25 éves szolgálati jubileumára a Pesti Hazai Takarékpénztár igazgatósága neki felajánlott. Készült Megyer-Meyer Antal tanár terve nyomán az Ágotái Lajos főigazgató igazgatósa alatt álló székesfővárosi Iparrajziskola faipari műhelyében Holecz Ferenc szakoktató vezetése mellett.

A második csoportban szereplő konyhaberendezést Mérő ésGolobits mutatja be, az intarziákkal gazdagon díszített diófaebédlő Mocsai József műve. A szom-szédságában levő körtefahálószobát tervezte Kormos Lajos, az asztalosmunka Mérő Jenő bútorgyárában, a kárpitosmunka Pauncz és Kovács műhelyében készült.

A harmadik csoport fehéren mázolt hálószobáját egy anonym tervezőművész rajza nyomén Valnicsek Béla és fia készítették, az úriszoba bútorai Kuchár Vilmos és Hosszú István közös terve szerint Hosszú István műhelyében készültek. Verebes Károly asz-talos ebédlőberendezését Herquet Rezső tervezte. A negyedik csoportba tartozó szomszédos úri dol-gozószobának tervezője és készítője is Molnár Ferenc. A Thék-gyár r.-t. Fischer Zsigmonddal (kárpitozás) karöltve egy festett díszítésű hálószobát és egy farag-ványokkal ékes úri szalont állított ki. A Kiss József gyárában Herquet Rezső tervei nyomén készült, fes-tett virágfüzérekkel és figurális jelenetekkel díszített ebédlő fejezi be a szobák sorozatát. Mint már emlí-tettük, a szobák teljesen berendezettek, tehát meg-van bennük az intériörök minden tartozéka, ú. m. csillár, lámpa, függöny, szőnyeg, kép stb. E tárgya-kat a könnyebb áttekintés végett összefoglalva sorol-juk fel. így a szőnyegek, egy-két keleti szőnyeg kivételével, a „Túrán" szőnyegszövőműhelyekben készültek, jó részben Lakatos Artúr tervei szerint, a fémcsillárokat Kulcsár Sándor, Galambos Jenő, Kovács testvérek, a facsillárokat és lámpákat az „Astra" műhely, Resovszkyné, Molnár János Imre r.-t., Wessely Vilmos, Bán Aladár állították ki.

Az örvendetesen fejlődő kerámiát az immár világ-hírűvé emelkedett pécsi Zso/nay-gyáron kívül Farkas-házy Jenő (Herend), Borszéky Frigyes, Lakatos Artúr

(porcellán), Ligeti Miklós, Jakó Géza, Eisenbachné A kisplaszlika jeles mesterei közül Beck Ö. Fülöp, Rostás Jolán, Zilzer Hajnalka és Gerébné Szilassy Berán Lajos, Bory Jenő, B. Braunné Hadzsy Flóra, Margit munkái képviselik. Ide sorozhatok még Bory Damkó József, Horuay Jánosné, Karácsonyi Géza, Jenő pyrobazalt-plasztikái is. Textiliákkal szerepelnek Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Lukácsy Lajos, Lux Nagy Sándor gödöllői gobelinműhelye, Undi Mariska, Elek, Mátrai Lajos, Sidló Ferenc, Szentgyörgyi István, „Magna Ungaria" szövő- és hímzőműhelye, Kardos Székely Károly, Tóth Gyula és Vastagh Éva szere-Böske, Orsó- és Rokka-szövetkezet, Sándor Ábrisné pelnek a kiállításon kisebb-nagyobb sorozatokkal, (hímzések), Kemény Emil és neje (bálik). Textil-műhely Látnivaló, hogy a kiállítás elég gazdag. Még (batik), Kele Vilma (batik), Szőnyi Gyuláné (mezőtúri 1—2 évvel ezelőtt nem reméltük, hogy a háború csipke), Fertsek Elza (rececsipke), Végh Ilona (gyöngy- és a forradalmak szörnyű megpróbáltatásai után láncok), Bikfalvi Hella (horgolt ruhadíszek) és Alács iparművészetünk ilyen nagyszabású és művészi Piroska, aki Kovács Erzsébet terve nyomán készült szempontból is figyelemreméltó bemutatót egyhamar művészi hímzéssel díszített cserkészzászlót állított ki. rendezhessen. De ezzel ne érjük be. Jobb, magasabb Az ötvösség körébe tartozó munkákat a Magyar színvonalú kiállításokat kell rendeznünk, mert meg-Művészeti Műhely, Kiss Ferenc, L. Gráber Mária és vannak ennek a föltételei: a kiváló művészi és Szabó Olga, Major István, Nádasi Irma, Tóth Gyula és technikai erők. Ha ezek egymást támogatva, egymást Vértes Árpád állítottak ki. Az üvegfestészetet Szlan- megértve összefognak, oly eredményeket érhetnek nár Antal és Feigl Rikárd képviselik. Intarziákkal el, melyek a magyar iparművészet magas szín-díszített kisebb famunkákat Holló Mihály és neje, vonalát és fensőségét biztosíthatják, festett famunkákat Pálffy nővérek (Debrecen), hatal- Hogy ez az óhajunk valóra váljék, nem csak a mas méretű faragott ládát Brody Arnold mutatnak be. tervezőkön és az iparosságon múlik, hanem a magyar Könyvkötéseket Ács Géza, Gottermayer Nándor és közönségen is. Ennek kötelessége, ma inkább, mint Kiss Valdemár, bőrtárcákat és mappákat Schöntheil bármikor volt, hogy szeretettel felkarolja és istápolja Irén, Tötössy Ella, Oppel Magda és Vozáry Emmv. a hazai iparművészet érdemes munkásait

KIÁLLÍTÁSI LÁZ ÍRTA NÁDAI PÁL

a valaki kellő rövidséggel kiállítási tevékenységben is külön figyel-akarná összefoglalni a met érdemel az, ami a Vigadó épületében most lezajlott évnek gaz- történik. A magyar építés zseniális meg-daságilag is jelentős mű- álmodójának, a halványemlékezetű Feszl-vészeti mozzanatait, azt nek színpompás épületében a vidám kellene mondania, hogy a montenegrói és hangos délamerikai ki-kis kiállítások nagy éve állítások operettszerűségére emlékeztető volt ez az Úrnak 1922-ik zsibongások vannak most napirenden,

esztendeje. Annyi kiállítása talán a régi Tavaszi és őszi divatkiállítások, öt perc alatt Nagy-Magyarországnak ezeréves fenn- élő modellen ruhátvarró iparművésznő, a állása alatt sem volt, mint ennek a szegény Gyermek a Vigadóban és egyéb hang-Csonka-Magyarországnak ezen egy év le- zatos címeken folyik ott a mulatság, forgása alatt. Nem számítva a komoly Szegény vigadó, szegény sírva-vigadó és jelentős művészeti bemutatókat, mint magyar, aki oda belépsz és meglátod a amiíyen a képzőművészet és iparművészet főzelékkonzervek, meg a kaucsuk-gallérok egyesületeinek hivatalos kiállítása és nem közt a tavaszi, majd az őszi divatot. j számítva a bimbójukban elfagyott vagy Immár nem is egy, immár több művészeti, i szebb időkre elhalasztott kiállításokat, egy kiállítási és idegenforgalmi részvénytár- | egész statisztikai hivatalt lehetne foglal- saság folytatja egymással az öldöklő koztatni a magánszorgalom gyümölcsei- plakátharcot, hogy karácsony előtt melyik nek összeszámlálásával. Mintha az enyhe fogja ott, a Than Mór freskói alatt szedni pszichikai járvány jellemvonásait kezdené a helypénzt és melyik fog több kültelki magára ölteni az a kiállítási láz, amely a kárpitost az aranyozott Thonet-székek kap- i nyolcmilliós szegény, vergődő országot csán, mint stílusimitátort, a nagyközönség- ! elfogta, ez a láz, amely úgy szánt végig nek bemutatni. Amióta három vagy négy | a kedélyeken, mint a tőzsde-hév, a valuta- évvel ezelőtt elindult valamelyik pártkör • reszketés, a dollaritis, e kornak nagy étkezőjéből az első középosztály-mentő I betegsége, amellyel a kiállítási láz bacillusai „iparművészeti" kiállítás, azóta tomboló j némileg — és nem véletlenül — rokon- epidémia fejlődött a kiállítás, a zsűrimen- ! kórképet mutatnak. tes, ellenőrizetlen, kritikátlan kiállítás esz- j

. Ám ebben az egyre dühösebbé váló méjéből és mindenki kiállító lett, akár ^