Bach közelében

Vallomások a 330 éve születettzeneszerzőről

1

„Ez a barokk muzsikus napjaink legmodernebb szerzője lett.Örök és hipermodern egyszerre, vagy pontosabban:

rá van a legnagyobb szükségünk.”Pilinszky János

Szerkesztette: Galambos Ádám

Megjelent Johann Sebastian Bach 330. születésnapja tiszteletére a Magyarországi Evangélikus Egyház hírportálján, az evangelikus.hu oldalon.

Ezúton is köszönetet mondunk a szerzőknek.

2015.

2

Tartalom:

Bubnó Tamás 4egyházzenész, karvezető

Eötvös Péter 5zeneszerző

Falcsik Mari 6költő

Fassang László 9orgonaművész

Finta Gergely 10orgonaművész

Gáncs Péter 14evangélikus püspök

Nagy Tamás 17építész

Petőcz András 20író, költő

Sárközi Mátyás 22író

Szabó István 25református püspök

Szabó T. Anna 26költő

Vásáry Tamás 27zongoraművész, karmester

Zalán Tibor 29költő

3

Bubnó Tamás

„Az egyházi zeneszerző prédikátor és pap is, sahol a szó már nem elég az érzés kifejezésére, ott ahang ad neki szárnyakat és magasztosítja fel” – írja1857-ben Liszt Ferenc. Sok nagy géniusz sokremekművére igaz ez a megállapítás. Johann SebastianBach esetében azonban – véleményem szerint –mindegyikre…

Pár évvel korábban pedig Liszt a következőtveti papírra: „Mielőtt belső, lelki szükség arra irányított,hogy az egyházzenével mélyebben foglalkozzam éskomponálni kezdjek, négy nagy katolikus szerző ilyenirányú munkásságát tanulmányoztam alaposan:Palestrina, Lassus, Bach (!) és Beethoven műveit.”Legkisebb kétségünk se legyen: Liszt tudatosan„tévedett” Bach vallását illetően! Neki a nagy protestánsmester alakja a „katolikus” szó teljességét és eredetijelentését hordozta: amely egyetemest, általánost jelent.

A szó eredete a görög katholikosz, amely akata holon kifejezésből ered. Ez a kata elöljárószóból(„valami felé”, „valami szerint”) és az „egészet”,„tökéleteset” jelentő holon melléknévből származik. Akatholon jelentése tehát: „az egészhez tartozó”,„teljességben és harmóniában levő”, „egész szerinti”.

A fogalom lényege az egyháziszóhasználatban: „tökéletes módon birtokolni JézusKrisztus létének minden gazdagságát, a hit teljességét ésaz üdvösség minden eszközét.” Úgy vélem, JohannSebastian Bach mindezt birtokolta és zenéjének minden

eleme ezt hordozza.

4

Eötvös Péter

Bár hosszú pályám során karmesterként élő ésrégebben élt zeneszerzők százaival találkoztam,zeneszerzőként négy nagy B határozza meg azt a bázist,azt a gyökeret, amelyikhez mindig visszatérek: Bach,Beethoven, Bartók, Boulez.

Bach zenéje számomra olyan, mint egyönmagában álló, nagyon széles lépcső, amely végtelenülhalad felfelé.

Beethoven zenéje olyan mint a Világfa, akoronája és a gyökere egyformán és állandóanszélesedik, egyre dúsabb, a vastag tartó ágak és avékony gallyak viszonya harmonikus, de vad.

Bartók az anyanyelvemen zenél.Boulez egy kristály. Fénylő, csiszolt, ezer

fénytörés. Vektorok kusza szövevénye, amely mindigrendet alkot.

Ha gondolataim szétszóródnak, ez a 4Bteremti meg számomra a koncentrációt és azt a szellemiteret, amelyben dolgozni tudok.

5

Falcsik MariDünnyögés 1 Kvintkánonra*

így: árván Ember mégis mindigmíg emberként: ettől míg élsz nem szabadít

nem nyúlik két kéz ki az égbőlnem harcol meg rettentő akarásoddal sem

nem szabadít:míg emberként végig még egyedül bizony amíg élsz

ne takard el nézd és tudjad: lelked zárvánönnön voltod legmélyén amíg élsz egyedül

majd aztángyűjt fel:malmán mint búzaszemőrlődszés leperegszliszt lész: a kovász részévé tesz neki növekedsz így süti kenyerünk így szeret ő

** J. S. Bach: Goldberg-variációk. Variatio 15. Canone alla Quinta a 1 Clav: Andante. Ea.: Glenn Gould, 1981

6

ő: gondos gazdád egyetlen szemel nem veszhet: mind kell néki mind az övé

és Meister Bach ácsolja a malmothajló hídját méred (egy - két - egy - két) hamar átérnél –

mégne siess:hagyd hogy visszhangozzék még ez a hang ez az eleven

ne siess még hagyd hogy benned visszhangozzék árván bár míg embertestben

ez még csak próba:Bach mester hídja csakés mégmint akadályott lenn a patak: áll még benne túlnan a kereke – majd mire belefordul épp odaérsz

még hídját méred Bach mesterrelegy és kettő míg majd egyszer kerekén fordít és ott ott már

7

patak-akadály sem lesz többé ott majd pördülegy és kettő fel még fel még átér mindjártelhagy az anyagodszűnik a lehúzó súly fogy a levegő oszlik az egyedülség –

zúgó malmán egy és kettő mindaddig míg por nem léssz s akkor nyíliks akkor lesz majd véled minden: együttaz együtt mit nem bírhatsz még míg élszbár már zúgló vízén átalhúzván ível a híd – a te hidad nézd nézd mert ez már kész

8

Fassang László

Bach24

A Bach24 közösségi élmény. Virrasztás annakemléke felett, aki a teremtés csodájának egyiklegkézzelfoghatóbb lenyomatát hagyományozta azemberiségre. Virrasztani a frissen elvesztett közelihozzátartozó felett szoktunk. Bach örökkévalóságaellenére közeli és hozzánk tartozó. Nélküle azenetörténet egészen máshogy alakult volna, sőt talán azorgona mint hangszer már nem is létezne....

Hozzánk tartozik és legalább arra az időremíg őt hallgatjuk mi is jobban egymáshoz tartozunk.

Belső zarándoklat. Minél beljebb kerülünkBach zenei világába, annál tágasabbnak érezzük ésvalami lényegeset tudunk meg önmagunkról és avilágról. Ez erőfeszítéssel jár, melynek éppúgy része akoncentráció mint az ellazulás. Mindannyian befeléindulunk és saját utunkon haladva máshova érkezünkmeg, de egymáshoz ennek ellenére közelebb kerülünk.

Teljesítménytúra? Igen az is benne van.Ahogy a fellépő orgonisták számára is embert próbálófeladat 80-100 percet szünet nélkül játszani (az éjszakaijelenlétről nem is beszélve) ugyanúgy a közönség isbekapcsolódhat ebbe az erőpróbába. Bach zenéjevégtelenített energiaforrásként gondoskodik azújratöltődés lehetőségéről. És a holtpontok után egyszercsak jön a megtisztulás lebegő állapota. Talán helyesebblenne ezoterikus teljesítménytúrának hívni.

9

Finta Gergely

Szubjektív gondolatok Bachról

2015. március 21-én ünnepeljük JohannSebastian Bach születésének 330. évfordulóját. Világ-szerte különleges koncertekkel, fesztiválokkalemlékeznek meg erről. Ezekben a napokbanintenzívebben irányul a figyelem zenéjére. Perszealkalom is ez arra, hogy az „ünnepelttel” kapcsolatosélményeinket összegezzük és átgondoljuk, miért isfontos számunkra Bach?

A lipcsei mester művészetével kapcsolatbanbennem először gyermekkori élmények tűnnek elő az1970-es évek második feléből, amikor még alsó tagoza-tosként szüleimmel elmentünk a Deák téri karácsonyioratórium és passió előadásokra. Máig elevenen élbennem az az intenzív élmény, amit ezek az alkalmakjelentettek. Bach zenéjének mélysége ekkor ragadottmeg, és azóta is fogva tart.

Szintén gyermekkoromtól kezdve vonzódomaz orgonazene iránt és már iskolás koromban kerestem alehetőséget, hogy minél többször hallhassam Bachorgonaműveit istentiszteleteken, koncerteken vagyéppen az akkor kapható itthoni és NDK-ban készültfeketelemezeken. Igazában ezek az élmények vonzottaka zenei pálya felé. És a pályán járva a legszebb, legérté-kesebb percek azok, amit az ő műveivel tölthetek.

Bach művészetével persze sokan vannak így,köztük a zenetörténet kiemelkedő alakjai is. Jellemzőpéldául, hogy Brahms egyszer így nyilatkozott: „Ha azegész zeneirodalom –Beethoven, Schubert, Schumann–

10

eltűnne, nagyon fájdalmas dolog volna, de ha Bacheltűnne, akkor vigasztalhatatlan lennék.”

Hogy mi lehet a magyarázata ennek akülönleges kiemelt helynek? Nehéz ezt megmagyarázni,de az arány szó jut elsőnek eszembe ezzel kapcsolatban.Bach műveiben kiegyensúlyozott arányban van jelenértelem és érzelem. Bartók pedig a melodikus ésritmikus elem egyensúlyát emeli ki. Ebben akiegyensúlyozottságban, jó arányban, mintha a világ-egyetem rendje tükröződne vissza. Azt hiszem, ennekköszönhető, hogy Bach muzsikája egyetemesenmindenkit képes megszólítani.

Nála találjuk meg legtökéletesebben ahorizontális és vertikális zenei gondolkozás egyensúlyátis. Ez azt jelenti, hogy a zenei harmóniák és az egyesszólamok önálló és egymás fölött megvalósulószólamvezetése egyenrangú és egységes módon vanjelen kompozícióiban. Ebben pedig mintha a Bachszámára is origót jelentő, egymást metsző függőleges ésvízszintes vonalakból kirajzolódó kereszt tükröződnevissza.

Művei annak is mintapéldái, hogyan él éslüktet egymással elválaszthatatlan egységben tartalomés forma, technika és zenei mondanivaló. Pedagógiaicéllal írt darabjaiban a „mesterség” gyakoroltatásamindig elmélyült tartalommal és a legmagasabbművészi igényességgel jár együtt – gondoljunk csak azOrgelbüchlein vagy a Klavierübung korálelőjátékaira.

Ezzel az egységes gondolkozással integráltaművészetébe korának zenei stílusait, amelyeket teljesmértékben ismert, legyen szó tánctételekről, francianyitányról, vagy olasz concerto-ról. Ugyanilyen magátólértődően vált zenei nyelve egyik legmeghatározóbbrészévé a lutheránus korál. Orgonaművek és kantáták

11

során figyelhetjük meg ezt. Ez a természetesség jelle-mezte akkor is, amikor a korabeli evangélikus liturgiaszámára írt. Művészete és élete a liturgia és oktatás egy-séges látásmódja jegyében telt. Zeneakadémiai tanárom,Földes Imre mondata jut itt eszembe: „Kollégák,gondolják meg, ha nem lett volna Luther, nem lenneBach.”

Amikor előadóként szembesülünk mindezzel,a legértékesebbel való találkozás élményét élhetjük át,de a Bach-művek előadása egyúttal a legkomolyabbkihívást is jelenti. Minden hangnak és részletnekszerepe van, de nem szabad, hogy elvesszen az egészfolyamat íve. Egyaránt tükrözni a szerkezetet és azérzelmi történést, majdnem lehetetlen vállalkozás. Azelőadónak is imádsága lehet a két szó: J. J. – Jesu juva!(Jézus segíts!), amelyet a szerző is odaírt darabjai elő.Közben maguk a művek is segítik a játékost, pontosanhomogenitásukkal. Ezt élem át akkor is, amikor műveitgyakorolom, mostanában épp a 330. születésnapihangversenyre készülök. Hosszú órák koncentráltmunkája után feltöltődve, bizonyos értelembenfrissebben állok fel a hangszertől.

A március 21-ei műsor gerincét olyankorálfeldolgozások adják, amelyeket első munkahelyén,Arnstadtban írt Bach. Ezek közül több mindenbizonnyal a legritkábban játszott Bach-kompozíciókközé tartozik – pedig mind remekmű. A sokfélekompozíciós stílus közös jellemzője a legtöbb esetben apolifon szerkesztésmód és a merész harmóniaifordulatok alkalmazása.

A mostani műsorban a korálelőjátékok azegyházi esztendő és az istentisztelet rendje szerintkövetik egymást. Az első részben adventi, karácsonyi ésújévi énekek kaptak helyet. Ezeket tagolja a négy tételes

12

Kyrie-variációsorozat, valamint a Gloria és Credoénekre írt fúga és a prédikáció előtt használatos korálfeldolgozása.

A második részben böjti és nagyheti énekekmellett a német Agnus Dei (O Lamm Gottes unschuldig)és az örökélet reménységét kifejező tételek szerepelnek,köztük a változatos kompozíciós stílusokat felvonultatóChristus der uns selig macht, a kettőspedált alkalmazóAch Gott vom Himmel sieh darein.

A műsor elején, közepén és végén pedig egy-egy érettebb kori kompozíció szólal meg: a karácsonyiörömöt sugárzó C-dúr prelúdium és fúga, a G-dúrgamba szonáta egy tételének átirata, valamint a passiófájdalmát és győzelmét zenébe foglaló h-moll prelúdiumés fúga.

Érett kompozíciók és a zseni fiatalkori merészszárnypróbálgatásai békésen megférnek egyprogramban, hiszen mindegyikben ugyanaz a hihetetlengazdagság tükröződik, amit Beethoven így fogalmazottmeg: „Nicht Bach, Meer sollte man heissen” – „NemBachnak –pataknak-, tengernek kellene nevezni.”

13

Gáncs Péter

„Rövid az élet,hogy mást hallgassunk…”

Gyermekkoromban Édesapámtól gyakranhallottam a fenti szellemesen túlzó vallomást. Ő szintemegszállott Bach-kutató volt, aki harminc évvel ezelőtt,1985-ben, a 300. születési jubileumra „Az ötödikevangélista?” címmel könyvet írt, ami az EvangélikusSajtóosztály gondozásában jelent meg.

A cím végén a kérdőjel is utal arra, hogy aNátán Söderblom által megfogalmazott definíció, melyszerint Johann Sebastian Bachban az ötödik evangélistáttisztelhetjük, csak átvitt értelemben használható. Erreutal Gáncs Aladár könyve előszavában: Szűkebb érte-lemben biztos, hogy nem sorolható Bach azevangélisták közé. Zenéje nem forrás, és nem kinyilat-koztatás úgy, mint akár a négy evangélium, vagy aBiblia bármelyik könyve. De nevezhető evangélistánakabban a tágabb értelemben, hogy zenéjének eszmei tar-talma a fiatalkori korálelőjátékoktól kezdve a nagypassiókig, vagy a h-moll miséig: az evangélium. Bachmondani akar valamit… Szó szerint úgy, ahogyan két-száz évvel előtte Luther Márton a zenekedvelő reformá-tor megfogalmazta: „Isten a zene által is hirdeti azevangéliumot.”

Bach evangéliumhirdetésének ereje, vonzásamit sem veszített az évszázadok múlásával. Jólemlékszem arra, amikor 1969-ben(!) Édesapán elkezdtea nyíregyházi nagytemplomban a hétfő esti orgonafél-órákat. Kilencven százalékban Bach-művek„prédikáltak”, és volt úgy, hogy ezren is eljöttek egy

14

hétköznap este. Ezeknek a zenés evangelizációknak iskomoly része volta abban, hogy a lelkészi hivatást vá-lasztottam.

A pesti teológiai akadémiára kerülvehamarosan beléptem a Lutheránia énekkarba, aholWeltler Jenő karnagy jóvoltából újabb csodálatos Bachélményekkel gazdagodhattam. Még most is előttem van,ahogy Jenő bácsi térdre ereszkedve vezényelte a Jánospassió egyik legszebb koráltételét... Az oratórikusművek prédikatív erejét fokozta, hogy akkoriban mégmagyar fordításban énekeltünk. Lehet, hogy a prozódianem volt mindig tökéletes, de legalább mindenkiérthette miről, Kiről énekelünk. Vajon nem éppen ezlenne ma is a reformáció egyik drága öröksége?!

Segédlelkészi szolgálatomat a budavárigyülekezetben kezdtem, ahol akkoriban élte fénykorátPeskó György orgonaművész. Bach össze orgonaművéttöbbször is végigjátszotta egy igen népszerű sorozatkeretében, a bécsi kapu téri templomban. Gyakranugratott minket, lelkészeket, hogy ha mi prédikálunk,bőven akad hely a templomban, de ha Bach „prédikál”az ő közreműködésével még állnak is a zsúfolttemplomban…

Ugyanez a tömegélmény kísérte már ahetvenes években is a nagy Bach-művek Deák térielőadását. Emlékszem olyan János-passióra, amikorKeken András alig tudott feljutni a szószékre, mert alépcsőn is ültek. Hála Istennek, Bach muzsikájának ez avonzása napjainkban is megmaradt. A legutóbbiKarácsonyi oratórium esten sokan kiszorultak az utcára,ahogy mondani szokták: „még a csilláron is lógtak…”

Ilyenkor szószékre lépni, az „ötödikevangélistával” együtt igét hirdetni, életem legszebbajándékai közé tartozik. Ilyenkor mindig eszembe jut

15

Édesapám bölcs tanácsa: „Rövid az élet, hogy másthallgassunk, mint Bachot…” De ha olykor mást ishallgatunk, ami természetesen velem is előfordul,reménykedhetünk abban, hogy odaát, odafönn majd a h-moll mise Sanctus-tételével fognak köszönteni minketaz angyalok…

16

Nagy Tamás

Menekülő út

Alig hogy igent mondtam a felkérésnek, hogyJohann Sebastian Bach születésének 330. évfordulójaalkalmából fogalmazzam meg, mit jelent számomraBach zenéje, ólomsúlyként kezdett nehezedni rám a fel-ismerés: de hát Pilinszky már mindent elmondott Bachzenéjével kapcsolatban, ami egy zenével profi módonnem foglalkozó alkotó ember fejében megfordulhat.

Idegesen vettem le sorban a Pilinszkyköteteket a polcról, olvastam el a vele készített interjú-kat, és csak fokozódott bennem a szorongás: ez azember ugyanazt gondolta, mint én, de ő ráadásul gyö-nyörű, drámai mondatokban szavakba is tudta foglalniazokat.

Menekülő útként az jutott eszembe, hogymegpróbálom számba venni azokat az építészeket,akikre úgy tekintek, mint akik ugyanazzal a teljességrevaló fanatikus törekvéssel hozták létre műveiket, mint anagy német zeneszerző. Furcsa módon nem Bachkortársai, a nagy barokk mesterek jutottak eszembe,hanem három XX. századi építész: a svéd SigurdLewerentz, a német Rudolf Schwarz és a holland Hansvan der Laan.

Mindhárman a modern építészet kevésbéünnepelt, kicsit a háttérben dolgozó mesterei voltak,akiket az építész társadalom a „másik modern”legjelesebb képviselőiként tart számon.

Egyetértek Pilinszkyvel, aki azt állítja: „ahogymúlik az idő, úgy nő Bach muzsikájának súlya ésjelentősége. És egészen bizonyos, hogy senkinek idáig

17

nem mondott annyit, mint a XX. század emberének”.Lewerentz malmői temetője, vagy a Gunar

Asplunddal közösen tervezett stockholmi WoodlandCemetery épületegyüttese ugyanazt a mély csendet ésmonumentalitást hordozza, mint egy Bach mise. AKlippanban felépült St.Peter ill. a Björkhageni St.Marktemplom egyszerre modern és ősi atmoszférája a Bachfugák világával rokon számomra.

Rudolf Schwarz templomaiban – kettőtemelnék ki: az Aachenben megépült St.Fronleichnam ésa Düreni St. Anna zarándoktemplomot – ugyanaz azuniverzalitás dominál, mint Bach műveiben, magasságés mélység drámai egysége.

Hans van der Laan bencés szerzetes építészVaalsban létrehozott kolostoregyüttese egy nagyszabásúBach passió csodálatos harmóniájával mérhető.Különös ellentmondásnak tűnhet, hogy a holland építészvégletes puritánsága épp a barokk géniusz lelkiségévelállítható párhuzamba.

De biztos vagyok benne, hogy Bach otthonérezné magát a nyers téglafalak között, az egyszerűenformált, de nagyon is pontos ritumus- és arányrendszer-ben megszerkesztett épületben. Elképzelem, ahogy akönyvtárszobából Bach sonatinája szűrődik ki a Kurtágházaspár interpretációjában (egyébként az egyik ked-vencem). Tér-tömeg-anyag-fény tökéletes zenei össz-hangját idézi ez az építészet számomra.

Hogy személyes vonatkozása is legyen erövid hozzászólásnak, én leggyakrabban Bach hat csellószvitjét hallgatom. Perényi mestert igen nagyra becsü-löm – legutóbb Pannonhalmán, az Arcus Temporumfesztiválon hallottam fantasztikus előadásában ezt aműve –, de szívemhez legközelebb Pablo Casals 1936-ban és 38-ban Párizsban és Londonban rögzített

18

felvétele áll. A katalán zseni nyers, darabos előadásatalán jobban tükrözi Bach eredeti vízióját.

A hamarosan elkészülő Szentkúti Zarándok-központ tervezése közben számtalanszor hallgattamvégig ezt a Casals interpretációt, afféle „munkazene”volt számomra.

Titkos vágyam, hogy ebben az eldugottMátra-völgyben kőből-fából-betonból megépítettépületegyüttesben akad majd zarándok, aki hallani véliezt a földön túli zenét a falak között.

19

Petőcz András:

Bach hallgatása közben

(D-moll tokkáta és fúga)

Először azt hittem, hogy maga az Úr,az Isten szólít, először azt hittem.

•

Ültem egy templomban, a padban,és megszólalt valami égből jött dallam,

szinte rám szólt. Az első hangok -mint mikor félreverik a harangot,

olyan erősen és magasztosan zengett,legfeljebb az Úr az, aki ezáltal üzenhet,

gondoltam magamban. Gyerek voltam még,legfeljebb kamasz. Éreztem, elfogad az Ég,

ezzel az orgona-hanggal, és megremegtem:valami sosem-volt sejtelemben,

hogy része vagyok, igen, a Mindenségnek,és az Isten, ezt a tudást, velem, így érteté meg,

velem, a gyerekkel, aki csak alig-ember,

20

hogy valami több vagyok az által,hogy szól az orgona. A Nagyvilággal,

vagy az Istennel is egy, egy képlékeny mindenség-elegy,

hogy ez vagyok én:Örökkévaló, isteni lény.

•

Ma már tudom, a nagyzolás bűnébe estem,amikor azt hittem, megszólít az Úr az orgona-hangban.

Éppen fordítva: az ember szólítja a zenével az Urat,és ahogy szólítja – az Úr majd utat mutat.

21

Sárközi Mátyás

BACH

Kilenc évesen intézetbe kerültem. A háborúutáni megpezsdült időkben anyám újraindította a népiírók folyóratát, a Választ, és könyvkiadót alapított.Velem nem volt ideje foglalkozni, így jobbnak látta, habedug egy internátusba. Ez szerencsémre Sztéhló GáborGaudiopolis nevű gyermek köztársasága volt, amelyviselte a kivérzett ország szegénységének jeleit, de alégköre családias volt, meghatározta a nem mindennapilelkész egyéniség áradó humánuma és szeretete. Nagyvallásoskodás nem jellemezte Gaudiopolist, de vacsoraután Gábor bácsi rövid imát mondott, és elénekeltük azevangélikus zsoltároskönyvből: „Ez a nap is csendesen,/megint elmúlt Istenem./ Semmi bajom nem esett,/ szentkarod védelmezett.”

Ma is szeretem zenével zárni a munkával telt,olykor gondokkal terhelt napot. Éjfél előtt, mikornyugovóra térek, bekapcsolom a két kis extrahangszóróval felszerelt komputert, rákattintok aYoutube-ra, és zsongatok magamnak félórányiléleknyugtatót, ha éppen nem Chopin etűdöketHorowitz vagy Rubinstein előadásában, akkor valamisúlyosabban fenségest, általában a Máté-passiót.

A kommunista diktatúra idején, tizenhétévesen kezdtem énekelni a budavári Mátyás templomkórusában. Afféle világnézeti hittevésnek is nevezhetővolt, hogy felvételre jelentkeztem Bárdos Lajosnál,amellett, hogy zenét szerető és zenét ártérző emberszámára öröm a közös éneklés, különösen egy kiváló

22

karban, s egy olyan templomban, amely a zenésmiséihez zenekart alkalmazhat. Basszistája volt akórusnak a bátyám, a szoprán szólam erősségezenetanárnő nővérem, a tenorban énekelt a férje.Kórusvezetőnket végtelenül tiszteltük. Bárdos aZeneakadémia egyházzenei tanszékét vezette, de ez akommunista időkben ellehetetlenült és megszűnt. Aprofesszort, a megbecsült zenészt, már csak tizenegygyermekére való tekintettel sem bocsátották el, delefokozták a prozódia tanárává. Így afféle mártírnaktekintettük karmesterünket, csakúgy mint a kor másikegyházzenész üldözöttjét, Werner Alajos katolikuspapot, aki remek gyerekkart szervezett ScholaCantorum Sabariensis néven, ezt a kommunistahatóságok betiltották, s mikor Werner titokban továbbénekelt „fiaival” Bach motettákat és Kodály vagyBárdos szerzeményeket, bebörtönözték. Volt némi dacés csakazértis szellem abban, ahogyan a Mátyástemplomban olykor sikerült összeszedni minden erőnketés tudásunkat, hogy előadjuk Bach H-moll miséjét. Mais előttem van a kórusról letekintve elém táruló látvány:a jéghideg templomban szorosan zsúfolódó hívősereg,amint átadja magát a bachi zene nem evilágiharmóniáinak, s csapong a fejek felett, a magasban akizárólag oratóriuménekesként fellépő Farkas Ilonkakoloratúrájának tiszta csillogása.

Tizenkilenc éves koromban Angliába vetődve,diák albérletemben, ha feledni akartam napi gondjaimat,a csodás hangú, felfedezése után alig néhány évvelsúlyos betegségben meghalt vidéki postamesternő,Kathleen Ferrier hanglemezét tettem a gramofonkorongjára: „Erbarme dich, mein Gott”. Manapság, estizenés áhitatom alkalmával, általában Hamari Júliaihletett előadásában hallgatom ugyanezt a komputer

23

segítségével, a Passiót magát meg rendszerint aTomaschor-ral, ezekkel az elképesztő muzikalitással éstisztasággal bonyolult bach-i zenesorokat zengőkisgyerekekkel.

Tavaly augusztusban Budapesten járván,sikerült megaranyozni a hazai utat a Deák-téri H-mollmise élményével. Ennek a szép előadásnak is voltszámomra olyan mellékzöngéje, hogy lám,egybegyűltünk itt, hogy a napi politika dágványábólkiemelkedve, Bach istenes zenéjével felemeljüklelkünket az emberi összetartozás magasabb szférájába.

2.

Többféle variánsa ismert a régi mondásnak,amit én így szoktam idézni: „Ha Mozart zenéje szól,arra az angyalok figyelnek. Ha Bach-é, azt maga aJóisten hallgatja.”

24

Szabó IstvánB-A-C-H

Bach, nem hasonlítható.Bach csak hasonlattal mondható.Bach: vízesés robaja, erdők hallgatása?Bach: gyászoló esedezése, remény ujjongása?Bach: buzgó isten-epekedés.

Aki mi vagyunk: Johann Sebastian Bach. Aki én vagyok, ha énekelek és imádkozom. Aki mi vagyunk, amikor imdkozunk, mert énekelünk. Aki mi vagyunk: Bach, amilyen lehetnénk az isteni harmóniában.Ahogy hív: isten-harang.

Csak hang.Csak ennyi kell: hallhatunk.Csak annyi, hogy hallhatjuk. Hallgatunk rá.Csak lélek és zene.Csak élet: isten-tükör.

Hang, egyszál maga lépeget egy húron, száll sípról sípraaz orgonán.

Hang – mind együtt, egyik sem egyforma, de mind egyfelé hangzó. Ha látvánny: kapcsok és kötések. Hogy mégsem puszta váz az élet: a lélek szívesen lakik itt.Hová fordulna? Istenhez fordulni hív a hang. Hang. Isten a hang.

Bach: Visszhang.

25

Szabó T. Anna

Bach d-moll kettősversenyénekhallgatása közben

A rend. Sodródó felhők rendje, lomboké,hajló füveké szélben, fergeteg

szirmok hullása, kavargása, nádaksziszegése, zöld bambuszoksurlása-suttogása, sárga porkörforgása az úton, zivatar

robbanásának rendje, ragyogótócsák nyoma a sárban, felfeléköröző varjak, fecskevillanás

cikcakkos rendje, fraktál-ágakonlevelek fényes erezete, lepkék

hímpora, kígyók pikkelye, halakegyszerre-fordulása, éhes seregélyek

zurrogó rendje, tücsökcirpelésszénaszagú és csillagillatú

sokhangúsága, tengeremelőholdmágnes rendje, szél lélegzete,hullámrobajlás hangja a sötétben,

vér zúgása a fülben, üveghangcsengőkborzongatása bőrön és gerincen,fűhegy csiklandozása, zuhanó

fenyőfa döndülése, vad szívverés –halál után a lélek könnyűsége,

ahogy visszanéz, lát földet és felhőt,sziromvihart és fényes pocsolyát,

mindent egyszerre tud, test nélkül érez,forog és mégse szédül, úgy suhan

hogy nincstelenségében lenni se vágyik,hisz ami volt az lesz is. Ez a rend.

26

Vásáry Tamás

Johann Sebastian Bachról

Ferruccio Busoni mondása volt: „Bach azIsten, Mozart az Angyal, Beethoven az Ember.” És való-ban, kicsi gyerekkorom óta mind a mai napig, ha Bachothallom, játszom vagy dirigálom, tudom, hogy ő a zenealfája és ómegája. Rajta keresztül az Isten szólal meg ésa végső anyagi megfogalmazás a legtökéletesebb mentá-lis struktúrában ölt hangokat.

Amikor az életemben emocionális válságbakerültem, Bach zenéje mindig megoldást hozott.Megnyugodtam a nagy kozmikus rend hallatán. Azanekdota szerint Bárdos Lajos zeneszerzés óráján anali-zálta valamelyik Bach fúgát, ahol a fúgaszerkezetminden lehetséges részét felhasználta, és a végén ezzel akonklúzióval zárta óráját: „És mindennek ellenére nagyzene.”

Amikor megkérdeztem Fishcher Annie-t, őszámára mit jelent Bach, ezt mondta: „Egy óriási nagyszív.” Pedig szeretnek zenetudósaink Bach elméjérehivatkozni indokolván, hogy miért ő a mesterekmestere. De valójában nála is, mint a művészeklegnagyobbjaiban, a megfoghatatlanban találjuk amegfoghatót.

Zenei pályafutásom során különösen emléke-zetesek azok a momentumok, amikor Bachot interpre-tálhattam. Így amikor a Berlini FilharmonikusokTermének megnyitásakor én adtam az első zongoraesteta teremben, ahol a műsor első felében Bachprelúdiumokat és fúgákat játszottam a Wohltemperiertes

27

Klavierből. Majd amikor a Salzburgi Fesztivál Goldenjubileumán (1970. augusztus 14) a Goldberg-variációkatjátszottam, a műsor első felében BeethovenHammerklavier szonáta szerepelt, és ezt a műsort azutánsok más zenei központban megismételtem, így NewYork-ban a Carnegie Hall első szólóestemen, majdLondonban a Queen Elizabeth Hall koncertemen,Párizsban a Théatre de Sanzelize-ben, Brüsszelben,Ausztráliában és természetesen Magyarországon.

28

Zalán TiborBach utolsó éjszakai sétája

Mühlhausenben

Akármihez nyúlok, zene lesz belőle,az út fáiból, bokrokból, csillagokból.

A templomig már nem megyek fel. Elég volt,ez a népség nem vevő az én zenémre.

Bújik a hold. Csak bámulok föl az égre,milyen harmóniákon feszül ez a bolt?

A csillagok hangjegyek rajta, és lágy mollcsorog le onnan a földi szenvedésre,

és a megbántásra, mely bennem megfogant.Nagy kantátákat, ahogy Buxtehude isa templomának, írtam volna, de sokan

zene helyett csak imázni akarnak itt.Kiűzni a templomból a zenét? Ugyan!

Inkább elmegyek innen. Gott is mein König.

29

30