A SZÍNHÁZMŰVÉSZETISZÖVETSÉG F O L Y Ó I R A T A

IX. É V F O L Y A M 5. SZÁM1 9 7 6 . MÁJUS

FŐSZERKESZTŐ:B O L D I Z S Á R I V Á N

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:C S A B A I N É TÖRÖK M Á R I A

Szerkesztőség:1054 Budapest V., Báthory u. 10.Telefon: 316-308, 116-650

Megjelenik havontaA kéziratok megőrzésére és visszaküldésérenem vállalkozunkKiadja a Lapkiadó Vállalat,Budapest VII., Lenin körút 9-11.Levélcím: 1906, postafiók 223.A kiadásért felel:Siklósi Norbert igazgatóTerjeszti a Magyar PostaElőfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél,a Posta hírlapüzleteibenés a Posta Központi Hírlap Irodánál(KHI, 1900 Budapest V., József nádor tér 1.)közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalássala KHI 215-96162pénzforgalmi jelzőszámáraElőfizetési díj:1 évre 144,- Ft, fél évre 72,- FtPéldányonkénti ár: 12,- FtKülföldön terjeszti a„Kultúra" Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat,H-1389 Budapest. Postafiók 149

Indexszám : 25.797

76.0414 - Athenaeum Nyomda, BudapestÍves magasnyomásFelelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató

A címlapon:

Tomanek Nándor (Beteges úriember), Ruttkai Éva(Császár Fruzsina) és Darvas Iván (RezedaKázmér) Kapás Dezső Krúdy-átiratában (Víg-színház) (Iklády László felvétele)

A hátsó borítón:

Najmányi László színpadképe az AsztalosindulóSzolnoki előadásához (MTI-fotó)

T A RT A L OM

FÖLDES ANNA

Az asztalfiók-színháztól a repertoárdarabig (1)

játékszínBARTA ANDRÁS

Rezeda Kázmér színpadi élete (5)

RÓNA KATALIN

Történelmi arcképek (9)

TAKÁCS ISTVÁN

Egy megkésett téesz-dráma (12)

SZŰCS MIKLÓS

Vörösmarty Salamonja Győrött (15)

BELIA ANNA

Beckett a kaposvári stúdióban (16)

arcok és maszkokPÁLYI ANDRÁS

Egy ember kibújik a bőréből (19)

CSERJE ZSUZSA

Dayka Margit Miss Flora szerepében (21)

műhelySIPOS ANDRÁS

Az Asztalosinduló próbáin (22)

FODOR GÉZA

A Téli rege fordításáról (25)

fórumBÉCSY TAMÁS

Egy színjátékbeli lehetetlen (29)

négyszemköztBALó JÚLIA

A színpadi fegyelemről (32)

színháztörténetRÉVY ESZTER

Húsz é v - húsz évad (36)

világszínházKOLTAI TAMÁS

Emlékek a jelenből (41)

másfél flekk (46)

FÖLDES ANNA

Az asztalfiók-színháztóla repertoárdarabig

Néhány éve még a magyar dráma krónikus válságának okaitelemeztük. Történelmi tényezőkkel, a drámai hagyományokhiátusaival és a műfaj hátramaradottságának tradícióival érvel-tünk, idézetekkel és a körülményekkel takaróztunk. Később,amikor már érzékelhető volt a színpad megnövekedett vonzása, ésNémeth László után Illyés Gyula és Illés Endre drámai élet-műveis egyre gazdagabb, derűlátóbbak lettünk. Újabb néhány évelteltével pedig mára statisztikába kapaszkodtunk : míg r 970-benmég a külföldi darabok húzták le a műsormérleg karját, 1973-banmár azzal büszkélkedtünk, hogy megfordult a helyzet.Nyolcvanhárom külföldi és nyolcvannyolc magyar darabszerepelt az országos repertoárlistán. Ennek ellenére a meg nemszületett magyar drámákat még az elmúlt évadokban is feltűnőengyakran drámapótló adaptációkkal, színpadra alkalmazottregényekkel helyettesítették. Ezek közül egyik-másik - aRozsdatemetőtől a Fejünk felől a tetőtig - színpadi alkotásnap iskitűnő volt, és bízvást bekerülhetett volna a magyar színházi életvérkeringésébe. (Annak, hogy nem így történt, messzire vezető, atovábbiakban megvilágítandó okai voltak.)

Mégis mindenki tudta -- a szakma, a kritika és a kőzönség -,hogy a magyar dráma nem tölti be színházainkban a rá várószerepet. Hiába születtek maradandó, drámairodalmunkat anagyvilágban világszinten reprezentáló alkotások is - elsősorbanÖrkény István drámaírói műhelyében -, a bemutatott magyardrámák átlagszínvonala messze elmaradt például a kortárslíráétól. Tudom, hogy ez a megfogalmazás veszélyes ésfélrevezető: a művészetben mindig csak a csúcsok számítanak.De ezúttal nem dráma- és színháztörténeti ítéletet mondok, hanemcsak az évadokat, a közönség elé tárt színházi választékotkívánom jellemezni. Ez pedig, akár az előadásszámokon, akár akritikákon mérjük, egyértelmű: a magyar dráma a legközelebbimúltig többnyire afféle kötelező penzumként szerepelt (kevéskivételtől eltekintve) a műsorrendben. Gyakran a rendezők és aszínészek is annak tekintették. A néző pedig, aki nem ismerte felsem önmagát, sem világát a neki tartott tükörben, közönyéveltiszavirágéletre ítélte a produkciók többségét.

Műsortervek margójáraAz idei évad elején közreadott műsortervek szerzői névsorabiztató volt ugyan, de a címei: ébren tartották aggályainkat, hogya színház továbbra is élő Nyitott könyv maradt, és megint csak azátalakított drámák évada fenyeget. Még a Film SzínházMuzsikában megszólaltatott szerzők sem igen tudták titkolnirossz drámaírói közérzetüket. Jókai Anna háromhasábos ciki: élénkérdezte a Népszavában: „Miért kevés a magyar dráma?"

Kétségtelen, hogy válaszában a maga félbe tört törekvései,valóságos vagy vélt drámaírói sérelmei is közrejátszottak; deelégedetlenségében, érvelésében sok volt az igazság. Elsősorbanamit a drámaírói mesterség és szolgálat elkerülhetetlenkockázatáról, a munka természetéből következő konfliktusokrólsorolt.

Az idei évad tapasztalatai viszont azt mutatják, hogy észre-

vehetően csökkent a drámai gondolatok abortusza, megnőtt azegészséges, érett, színpadra született drámai alkotások száma.Más kérdés, jól látják-e el a színházi bábák a drámai új-szülötteket. S vajon nem fordulhat-e elő, hogy életképes új-szülött darabokat is hónapokra, sőt évekre az asztalfiók vagyjobbik esetben a nyomtatott oldalak inkubátorába zárnak, meg-fosztva ezzel a műveket az éltető színpadi oxigéntől?...

Meglehet, ma is Hubay Miklós az egyetlen, aki „főfoglalko-zású

" drámaírónak vallja magát Magyarországon - bár Tháliaszolgálata mellett ő is professzori megbízatást vállalt a közel-múltban - , mégis azt tapasztaljuk, hogy kialakulóban vannak adrámai életművek. Ezek közül egyik-másik, minden valószínűségszerint éppen a körülmények hatására, esztendőkkel, sőtévtizedekkel megkésett. Hiszen ha Örkény István Voronyezse amegírást követően színpadra kerül (mint ahogy annak idejénmegérdemelte volna), ha későbbi drámái is rögtön .zöld utatkapnak a színpadra, bizonyára már korábban megtalálja mon-danivalójának talán legalkalmasabb tragikomikus vagy groteszkdrámai formáját. Szabó Magdának is a balsikerű vagy féligsikerült színházi kirándulások vették c1 a kedvét a színpadtólannyira, hogy csap mostanában talált vissza. De az összképmégis biztató: Páskándi Géza vagy Hernádi Gyula drámaíróiműhelye akár egy-egy színházat is elláthatna. Örkény István-nak két bemutatója volt - Szolnokon és a HuszonötödikSzínházban - ebben az évadban. A magyar dráma erőteljeserdélyi ága is virágba szökkent a hazai színpadon. Sütő Andrásdrámái már ma a holnapi klasszikusok mércéjével mérhetők, ésKocsis István veretes nyelvű történelmi drámái is a magyarszínpadi irodalmat gazdagítják. Újra tapsolhattunk Csurka Ist-vánnak, és színpadon láthattuk ismét Száraz Györgyöt és a márnem is annyira tapasztalatlan Vámos Miklóst. Nyugodt lelkiis-merettel mondhatjuk, hogy mostanában még a vitatható ésvitatott drámai alkotások is felül vannak egy bizonyos esztétikaimércén.

Nem tudom, hány előadható, hány érdekes, hány értékes éshány maradandó drámának kell egy évadban születnie, s hány-nak kell színpadra kerülnie ahhoz, hogy egy nemzet drámairo-dalmának virágzásáról szóljunk. De azt sejtem, hogy az idénelértük ezt a sehol meg_ nem határozott - mert meghatározha-tatlan - normát.

A fordulat titkát természetesen hiába keresnénk valahaifélemúzsai csodában. A tehetségek és a remekművek, de még a jódarabok sem varázsütésre születnek. A drámai életművek mégkevésbé. De úgy tűnik, hogy a drámák egyre gazdagabb kínálatavalósággal rákényszerítette a színházakat a magyar drámaközpontú műsortervre. Félreértés ne essék, nem valamilyenadminisztratív kényszerre gondolok, hanem csak az írók kínáltadrámai portéka fokozódó csábítására, a mentségek devalváló-dására, az esztétikai értékek morális pressziójára. Ez a változás, adrámairodalom fejlődése, fellendülése részben a színházaktólfüggetlenül, a műfaj öntörvényű fejlődése, a valóság drámaikonfliktusainak lelepleződése és kiéleződése következtében jöttlétre. Másrészt viszont a fellendülés összefügg a társadalmiigényeket közvetítő színházak ösztönzésével, például a pécsidramaturgia (pontosabban: Czímer József) drámaszervező ésdrámaíró-nevelő tevékenységével.

A kortársi magyar dráma felfelé ívelő tendenciái tehát ebben azévadban manifesztálódtak: a fordulat a színházai műsorbankövetkezett be. Voltaképpen nincs is olyan színházunk, amelyikaz évad derekáig ne tette volna le a garast, illetve az ara-

nyat: a Nemzetiben Szabó Magda, a Madáchban Sütő és IllésEndre, a Vígben Csurka, Pécsett Illyés, Páskándi, Hernádi,Veszprémben Száraz, Szolnokon Örkény és Vámos jelenlétetükrözi a fejlődést. És ez a névsor korántsem teljes.

Látszólag tehát a kritikus egyetlen megtisztelő kötelessége,hogy az eredményeket summázza, s közben egy megengedőfélmondatban jelezze: mi is azok között voltunk, akik a magyardráma immár diadalmas ügyéért csatáztak.. .

Csakhogy a drámairodalomnak ez a fellendülése, meggyőző-désem szerint, nem csökkenti, hanem szaporítja teendőinkszámát. Ezek közül a legelső : számba venni, hogy valóban olyanharmonikus-e a magyar színház és a kortárs magyar drámakapcsolata, mint ahogy ez az évad első felének biztató bemu-tatósorozatából látszik.

A papírszínház dicsérete

Vannak, akikben a papírszínház elnevezés eleve gyanút, kese-rűséget ébreszt. Hiszen Németh László akkor hirdette meg amaga papírszínházát, amikor azt látta, hogy a kőszínházakegyikében sem játszanak az övéhez hasonló drámát. És vallo-mása szerint megbánta, amikor a VII. Gergely iránti színháziérdeklődés hatására átment „a papírból a kőbe". Amikor le-mondott a darabjai és az ügy szempontjából is többet ígérő,nyomtatott nyilvánosságról, a maga eltervezett,kompromisszummentes drámaírói forradalmáról - a folytatás éssiker nélkül maradt színházi beteljesülés kedvéért.

Bevallom, én lelkes híve vagyok a papírszínháznak. A drá-mák nyomtatott nyilvánosságának. Hiszem, hogy a néző és a kri-tikus szempontjából hasznos, a színházművészet szempontjábólpedig elengedhetetlen a drámák megjelentetése. Nélkü-lözhetetlen a mindenki számára, mindenkor hozzáférhetőszöveg, amely az írott mű végleges irodalmi állapotát rögzíti.Ez biztosítja (a rendező számára is) az értelmezés szabadságát, arövidítés lehetőségét, a szövegtől való, de annak érdekébenvállalt eltérés jogát is. Ez teszi ellenőrizhetővé a rendezői be-avatkozást, és ez nyújt védelmet az írónak a tévesen címzettbírálatokkal szemben. És a szöveg, csakis a nyomtatott szövegad igazán lehetőséget egy másik színház következő rendezőjé-nek a kortársi dráma szuverén színpadi megvalósítására.

Napjainkban örvendetesen terjed is a papírszínház. Szeren-csés esetben a legrangosabb írók drámáit a bemutató idejéremár olvashattuk is valamelyik irodalmi folyóiratban. Jó dolog,hogy újabban a vidéki folyóiratok is vállalták a munkamegosz-tásban rájuk háruló részt, a drámák közlésének megtisztelőfeladatát. A Magvető Könyvkiadó fűzött drámasorozata olcsóis, népszerű is, hasznos is. Itt a leggyakoribb az árukapcsolás,amikor a színpadon bemutatott és be nem mutatott darabokegyütt kerülnek az olvasó kezébe. Azután itt vannak az „igazi"

elegáns, olvasói élményt ígérő válogatott és gyűjteményesdrámakötetek, amelyek kiadásáért ugyancsak elismerés illeti akiadókat. De azért itt már beletörik a tollam a papírszínházdicséretébe.

Mert a kötetben sorozatban olvasható, soha be nem mutatottdrámák - színpadért kiáltanak. Lehet, hogy akadnak ki-vételek,de általában azt mondhatnánk, hogy az a dráma, amely érdemesarra, hogy vászonkötésben, tehát a maradandóság igényévelkinyomtassák, az megérdemli már a színházak figyelmét is. Valóigaz, hogy fellendülőben a magyar drámairoda-lom. De azértolyan gazdagok nem vagyunk, hogy Hubay után most már aVendégséggel berobbanó, színpadra termett Páskándi

Géza is a könyvnyomtatásban keressen kárpótlást. Pedig tőlekölcsönöztem még az „íróasztalfiók-színház" elnevezést is.Igaz, nyilatkozataiban látszólag fölényesen szól a témáról,ironikus töredelemmel vállalva a maga drámaírói vétkét, aszokatlan termékenységet. Sőt, még azt is, hogy alighanem aszínházaktól függetlenül is írná a darabjait, abban bízva, hogy akönyvek világszínpada mindenki előtt nyitva áll. „S kihúzvaasztalfiók-színpadunkat, Gulliverként gyönyörködhetünk abetűkben élő liliputi személyekben." Nem való dramaturgnakaz, aki a lelkes, tárgyilagos mondatban nem érzi meg az iróniát.Vissza a Képzelet Színpadára! - adja ki Páskándi önmagának stalán pályatársainak is a jelszót, de inkább csak azért, hogyérzékeltesse: nem szánalomra, hanem szövetségre számít.Hiszen a drámaírói műhelyében tett látogatás során végered-ményben ő is határozottan tiltakozik a „könyvdrámák" kate-góriája ellen, bevallva, hogy „Csipkerózsika a királyfit, a drámarendezőit, színészeit várja . . ."

Érdemes lenne egyszer Csipkerózsika-számlálást tartani,Hubay Miklós, Weöres Sándor, Eörsi István, Páskándi Géza ésmások köteteiben. (Nem kéziratokról, a színházi íróasztalokbankallódó és avasodó tervekről, hanem mindenki számárahozzáférhető kötetekről és folyóiratokról beszélek.) Vajon hányCsipkerózsika merevedett tetszhalottá az esztendők során, s hányvan még ma is, aki az első intésre felébredne... Elgon-dolkodtatónak érzem Mándy Iván soha nem titkolt, reménytelenszínházszerelmét is. Lehet, hogy nyomtatásban megjelentdarabja valóban nem érdemel színpadot. De ha színigazgatólennék, mégsem nyugodnék addig, amíg ennek a szerelemneknem születik újabb gyümölcse. Es ki tudja, még hányan topog-nak - vele együtt - a papírszínház kapujában, bebocsátást várvavalamelyik kőszínházba, stúdióba vagy akár szabadtérre ?

Hiszek a papírszínházban, de elsősorban a kőszínházak fel-vonulási épületének és kiállítótermének tartom: az igazi szín-padot egyetlen drámaíró számára sem pótolhatja.

Bemutató után

Van a magyar papírszínháznak egy nagyon is népszerű, hasznosvállalkozása, a Rivalda. Idestova ez a sorozat is évtizedes múltú,és elmondhatjuk, hogy - a lassú szerkesztőségi és nyomdai át-futástól most eltekintve - betölti feladatát. Azoknak, akik re-gény helyett olvassák - mert ilyenek is akadnak -, a Rivaldaolvasmányélményt nyújt. Lehetőséget arra, hogy ki-ki magarendezze meg képzelete színpadán az olvasott tragédiákat éskomédiákat. Ugyanakkor, az évad repertoárjából szerkesztettantológia kicsit színházpótlék is. A többi között azoknak aszínházkedvelő vidéki vagy falusi nézőknek, értelmiségieknek,akik az évad java termésének csak kis részét láthatták, de innen-onnan - sajtóból, kritikából, televízióból vagy hallomásból -ismerik a többit is. És szívesen megismernék legalább a drá-mákat, ha már az előadást nem sikerült. Számukra a dráma-antológia elsősorban információs forrás.

De van a sorozatnak egy nem lebecsülendő, távolabbi érvé-nyű, értékőrző, dokumentatív szerepe is. Szinte nincs is esz-köz vagy fórum, amelyik a Rivaldánál hívebben őrizheti megaz évad drámai lenyomatát. Meggyőződésem, hogy a sorozat-nak ezt az érdemét a kiadványok profiljának némi módosításá-val még tovább is fejleszthetné a Magvető. Például azzal, hanyolc-kilenc dráma helyett csak a legjobb hatot tenné közzé, ésa fennmaradó terjedelmet a drámák dokumentációjának szen-telné. Tehát a jelenleginél jóval bővebb képanyaggal, esetleg

Jelenet Örkény István: Kulcskeresők című darabjának szolnoki előadásából (lklády László felv.)

az író vagy a rendező vallomásával és gazdag sajtószemlévelegészítenék ki a drámák szövegét. Ezáltal a színházszeretőklegszélesebb rétege számára is részben hozzáférhetővé válna egy-egy évad színháztörténeti dokumentációja. A Németh Lászlóálmodta papírszínháznak ez a változata a kőszínházzalszövetségben álló papírszínház mennybemenetele lehetne!

A drámaantológiák dokumentumértéke, természetesen,nemcsak irodalom- és színháztörténeti, hanem kultúrpolitikaijelentőséggel is bír. A kötetek tartalomjegyzékéből is levonhatókövetkeztetések közül, úgy érzem, a legfontosabb a magyardráma és színház konfliktusának alapkérdése: a bemutatottdrámák korlátozott nyilvánossága. Nyíltabban fogalmazva: akipipált drámák sorsa. Már a legelső kötetben legalább háromolyan színpadi mű szerepel, amelynek színpadi kifutása nem álltarányban a dráma valódi értékeivel : Illyés Kegyencét, ha késve is,három magyar színház játszotta. De vajon nem érdemelné-e megez a kortárs alkotta, jövendő klasszikus mű, hogy akár a NemzetiSzínház repertoárdarabja legyen ? Sánta Ferenc Éjszakájátalighanem méltatlan bukásra ítélte annak idején színpadi végzete.De bizonyára akadna olyan fiatal rendező, aki (ha ilyesmi szokáslenne nálunk) képes lenne a mű méltatlan fogadtatásával,múltjával dacolva, felszínre hozni a dráma igazi értékeit. GörgeyGábor Komámasszony, hol a stukker?-e akkora siker volt, hogyszétvetette a Thália Stúdiót, és ha emlékezetem nem csal, lekerülta nagyszínházba. De ezzel véget is ért a darab színpadipályafutása. Azóta egyetlen rendező sem kereste elő Görgey máiglegmerészebb, legsikerültebb politikai tragikomédiájánakszövegét.

Vagy lapozzuk tovább a Rivaldát. Itt van Jókai Anna máremlített drámája, a Fejünk felől a tetőt. A közelmúlt egyik leg-

sikerültebb regényadaptációja, amelynek külön színház. vonz-ereje lehetne az a nagyszerű szereplehetőség, amit annak idejénHegedűs Agnes aknázott ki. De amire majd' minden vidékiszínházunkban lenne ma is érdemes jelölt. Lehet, hogy az egy-kori nagyhatású tévéközvetítés pecsételte volna meg darabsorsát? Nem tudom. De ha így van, akkor nem is arra a köz-tudott igazságra hivatkozom, hogy a képernyő soha ne m kon-kurrálhat az élő színház élményével, hanem inkább - a naptárra.Hogy aki 1969-ben tízéves volt, az rövidesen érettségizik! ÉsNusi néni alakja, problémája is változott. Feltételezhetően atévéadás országos nyilvánossága vette el a rendezők kedvét aCserepes Margit házasságától is. De remélem, hogy nem örökre!Hogy megtalálja még a dráma azt a rendezőt, azt az együttest,akinek a kedvéért Fejes Endre is hajlandó lenne tovább dolgoznia drámán.

De ne ragaszkodjunk a Rivalda-sorozat nyilvánosságához.Hiszen jobb sorsra érdemes drámák egész sora fejezte be pálya-futását az elmúlt esztendőkben az első bemutatóval. Ez pedig,különösen vidéken, tehát kisebb nyilvánosság előtt játszottművek esetében, fájdalmas veszteség. Máig nem mutatták beBudapesten a Veszprémben színpadra került Illyés-drámát, Akülöncöt. S megint csak azt kell mondanom: drámairodalmunkfellendülésének korszakában sem lehetünk olyan gazdagok, hogyegy ilyen, máris irodalomtörténeti jelentőségű drámát huszonhételőadás után a süllyesztőbe engedjünk. Vagy itt van a Tornyotválasztok, Páskándi Géza Békéscsabán bemutatott ApáczaiCsere-drámája. A vállalkozás mindenképpen a Jókai Színházbátorságát dicsérte, a társulatnak múlhatatlan érdeme a bemutató.De valószínűleg maguk is tudták, hogy az együttes erejétmeghaladja a feladat. Ezért is de nemcsak

ezért - sürgetnénk az újabb bemutatót. A főváros is, a drámaismegérdemelné, hogy ez a képernyőn sem sok dicsőséggelvendégszerepelt, érdekes mű kiérlelt előadásban s a főszereprevalóban alkalmas művész alakításában kerüljön színpadra.

Attól tartok, hogy a fővárosi színházak egy részét az elsőbemutatók sikere, más részét a kudarca tartja vissza attól, hogyújra nekigyürkőzzenek egy-egy arra érdemes, már színpadraállított drámának. A kudarc vagy annak visszhangja sok eset-ben elveszi a rendezőknek a drámába vetett hitét. Ilyenkorsokszorosára nő a papírszínház szerepe... A siker viszont,éppen ellenkezőleg, mintha a fővárosi társulatok önbizalmátveszélyeztetné. (Alaptalanul!) Furcsa ezt így kimondani, de vanolyan gyanúm, hogy rendezőink egy része egyszerűen nemvállalja az első bemutatók versenyét. Meglehet azért, mertemlékezetükben él, hogy például a Malom a Séden fővárosibemutatója alkalmából a kritika a veszprémi bemutatót tekin-tette mércének. Ilyesmi persze előfordul, ez ellen nem a kritika,hanem csak az előadás biztosíthat garanciát. De ezen az alapon aklasszikus repertoárdrámák is egy-egy színház monopóliumáváválnának. Holott a tapasztalat azt bizonyítja, hogy az egy időben,más-más műhelyben bemutatott előadások, akár ihlető, akárkatalizátorszerepet töltenek be, vagy éppen vitát ébresztenek -mindenképpen színesítik, gazdagítják színházi életünket. Éssenki sem érezte „utánjátszásnak" az egymást követő Sirály-előadásokat. Éppen ezért érzem vitathatónak, hogy a JózsefAttila Színház lemondott az évad elején még hirdetett SütőAndrás-bemutatóról. Hiszen az Egy lócsiszár virágvasárnapjakitűnő kaposvári előadása csak kevesek élménye lehetett, adráma pedig mindenképpen érdemes lenne az országosnyilvánosságra.

A világért sem kívánom felfedezni a spanyolviaszkot. Hiszenaz országos repertoár is bizonyítja, hogy réges-régen fel vanfedezve. A legnagyobb budapesti sikerek hagyományosanvégigfutnak vagy végigcammognak az országon, és csak örül-hetünk annak, hogy ezek között szép számban szerepelnek újmagyar drámák is. Szakonyi Károly Adáshibája (tudtommal) alistavezető: a Pesti Színház után Veszprém, Kaposvár, Miskolc,Szolnok, Békéscsaba, Debrecen, Kecskemét, Győr és a DérynéSzínház is bemutatta. Örkény Macskajátékát sem csak aSzovjetunió területén játssza tizenkilenc színház. Nálunk isszínpadra került a szolnoki bemutatót követően a Pesti Szín-házban, azután Szegeden, Pécsett, Debrecenben, Győrött ésMiskolcon.

A Macskajáték talán azért a legszerencsésebb példa, mert alehetséges műsormozgásnak mind a két irányát reprezentálja. Ésmert nem Örkény drámája volt az egyetlen, amely mostanábanvidéki színpadról indult el a világszínházba. Lassankéntagyondicsért példává szürkül az a pár éves szenzáció, hogyIllyés Gyulának minden drámája a pécsiek műhelyében nyeri elvégleges színpadi formáját. A pécsi ősbemutatót követően kerültfővárosi színpadra a Tiszták, a Testvérek é s a Bölcsek a fán is. (Demiért várat magára még mindig a Dupla vagy semmi budapestibemutatója?) Hernádi Gyula két pécsi illetőségű drámája isidőben megérkezett a Huszonötödik Színház szín-padára.

A magyar dráma ügyében végzett minden közös erőfeszíté-sünk csak akkor lehet eredményes, ha ezt a repertoárcserétmindkét irányban élénkítjük. Ha egyetlen arra érdemes drámasorsát sem pecsételi meg, mondjuk, egy harminc előadásból állószéria. Még akkor sem, ha ezt a bemutatót történetesen a

Nemzeti Színházban tartották... Hiszen még ez is előfordul.Hubay Miklós egyik legjobb darabja, a Színház a cethal hátánértesülésem szerint mindössze huszonnyolc előadást ért meg, shiszem, hogy érdemtelenül, idő előtt végezte be pályafutását.Még kevésbé ítélhető feledésre egy-egy új magyar dráma olyan-kor, amikor már a színrehozatal pillanatában létrejöttek bizo-nyos dramaturgiai, technikai, de legfőképpen szereposztásbelikompromisszumok. Amikor a bemutató nyilvánvalóan a darablehetőségeinek csak egy részét aknázta ki. Gondolok akár azévad bemutatói közül Örkény Kulcskeresőkjére vagy SzárazGyörgy A m e g o l d á s á r a . Elképzelem, micsoda Örkény-előadástteremthetne egy a földhöz ragadt valóság fölé emelt modernjátékstílusban, a Vígszínház gárdájával Várkonyi Zoltán. Éshogy a repertoárcsere teljes legyen: hiszem, hogy SzékelyGábornak is érdemes lenne nekigyürkőznie a Pesti Színházbanbemutatott Vérrokonoknak. Hiszen egy jó műnek nyilvánvalóannem csak egyetlen érvényes felfogása, értelmezése, előadásalehetséges. Klasszikusok esetében ez nyilvánvaló közhelynekszámít. De az új magyar drámáknál alig-alig van példa rá, hogy arendezők igazán merészen éljenek az újraértelmezés lehetősé-gével.

A rendezőkön kívül a legjobb színészektől is joggal várjuk,hogy az új magyar drámák szövetségesei legyenek. De ehhez atevékenységhez kinek-kinek alkalmat kell teremteni, és a gya-korlatban - a színpadon - kipróbálni. Németh László Colbert-jének teljes szellemi terhét Bessenyei Ferenc viseli a vállán. Ésnem akárhogyan. Alakítását látva arra gondolok, milyensegítséget - súlyt és szárnyat! - adhatna művészete SzárazG y ö r g y Tolsztoj-drámájának is. De ha nem Bessenyei, akárGábor Miklós vagy Kállai Ferenc is eljátszhatná a mű főszere-pét, már csak azért is, hogy bebizonyítsák - akár a kritikaellenében is -, Száraz Györgynek van mondanivalója, igazsága,s drámájának megvan az a pátosza is, ami lenyűgözi a közönsé-get.

Éppen az idei évad bizonyítja, amit egyébként eddig is tud-tunk, hogy a színpad a drámaírók legjobb iskolája. De talán aszakma sem tekintené osztályismétlésnek, ha Kertész Ákos, aSziklafal írója újra nekigyürkőzne legújabb drámájának, haavatott dramaturg segítségével helyrebillentené a magas fe-szültségű, szoros szerkezetű dráma kisiklásait. Ha Vámos Mik-lós tovább dolgozna a tehetsége oroszlánkörmeinél már többetéreztető Asztalosindulón. Ebből a szempontból követendőnekérzem Hubay Miklós példáját, aki a színházi szirénhangokcsábítására ma is azonnal munkába kezd. És a bemutató utánmásodszor is, ötödször is végiggondolja, csiszolja egy-egydrámáját, ugyanazzal a szenvedéllyel, mint Devecseri Gábor amaga Homérosz-fordításait.

*

Tíz évvel ezelőtt valószínűleg irigyeltük volna egy a miénknélgazdagabb drámairodalommal rendelkező ország színháziéletét az ilyenfajta repertoárgondokért. Tíz év múlva - remélem- kézlegyintéssel intézhetjük el mindezt: a papírszínházelengedhetetlen, integrált része lesz a kőszínháznak, s a rende-zők számára természetes, hogy tehetségüket a legjobb kortársidrámák különböző koncepciójú színpadra állításával mérjékössze. De addig, úgy hiszem, nem árt szólni a magyar drámáksorsáról, a bemutatott drámák nyilvánosságáról sem. Mertdrámairodalmunk biztató fellendülése csak a színházzal valószoros szövetségben hozhat eleven és maradandó eredménye-ket.

játékszínBARTA ANDRÁS

Rezeda Kázmérszínpadi élete

Amikor a 60-as évek elején Krúdy Zsuzsafelhívta figyelmemet A vörös postakocsiszínműváltozatára, elolvastam a kéziratot,legépeltettem, majd odaadtam egyik él-vonalbeli drámaírónknak, hogy dolgozzaát. „Reménytelen" - ezzel a lesújtóbírálattal kaptam vissza Krúdy egyetlenegész estét betöltő színpadi művét, amelyetazután - némi huzavonát követően - 1968-ban sikerült az író színpadi írásait, színházikritikáit és színészportréit tartalmazókötetben, a Komédiában a Mag-vetőkiadónál megjelentetni. Még ugyan-ebbenaz évben a Vígszínház, Radnóti Zsuzsadramaturg és Kapás Dezső rendezőfelfedezte a művet, amelyet Kapásátdolgozásában novemberben be is mu-tattak. A kritika a klasszikus írónak szólóelismeréssel, de általában tartózkodóanfogadta az adaptációt - a közönség azonbannagy érdeklődést mutatott: A vöröspostakocsi száznyolc előadást ért meg.

Időközben mind jobban kibontakozott aKrúdy-reneszánsz, amely 1957-ben (avégül több mint harminckötetes)életműkiadással kezdődött, és eddigicsúcspontját alighanem 1971-ben HuszárikZoltán Szindbád-filmjével érte el. Nem voltesztendő, amikor a gyűjteményes ki-adásonkívül is meg nem jelent volna egy vagy kétKrúdy-kötet, a televízióban és a rádióbanegymást követték az író műveinekkülönböző adaptációi, egyfelvonásosainakelőadásai. Krúdy a kevesek mellőzöttírójából két évtized alatt divatos író lett: edivathullám tetején mutatta be aVígszínház a Rezeda Kázmér szép életét,amellyel Kapás Dezső nem kevesebbrevállalkozott, mint az író különbözőműveinek - főleg a hasoncímű posztumuszregénynek felhasználásával egy Krúdy-dráma létrehívására. Tiszteletet ébresztőmunkát végzett nagy ambícióval éshozzáértéssel - az eredmény, az előadásazonban nem teljesen igazolta elismerésreméltó törekvéseit. Talán azért, mert túlsokat akart markolni.

Ambrus Zoltán, a Nemzeti Színházigazgatója - mint ismeretes - 1920 má-jusában az Országos Színművészeti Tanácshatározatára hivatkozva végleg

Rezeda Kázmér szép élete - sajnos - nemmelválaszol erre a kérdésre.

De vajon miért? Hiszen minden soraKrúdytól, minden verse Adytól származik,egész szelleme összhangban van azzal,amit a Szindbád írója az első világ-háborúelőtti és utáni Magyarország züllöttségérőlgondolt. Halasszuk a kérdésre a választkésőbbre - előbb próbáljunk az adaptáló„kollázstechnikájának" mélyére hatolni.

Al te r egók talá lkozása

Krúdy valamennyi alteregója közül RezedaKázmér hasonlított legjobban az íróra.Nemcsak azért, mert foglalkozásahírlapíró, és a vele történtek sokszormegegyeznek híres Krúdy-legendákkal,hanem azért is, mert életkorban, szoká-sokban a legközelebb állt A vörös posta-kocsi írójához. Szinte kézenfekvő volttehát, hogy ha Kapás Dezső olyan kor-rajzot kívánta színpadra vinni, amelynekközéppontjában maga az író áll, akkorehhez legélethűbb alteregóját választotta.Annál is inkább, mert Krúdy élete utolsóévében Így történt 1914 -ben címmel regénytírt Rezedáról, amely 1933-ban posztumuszírásként folytatásokban jelent meg a PestiNaplóban, majd 1944-es, első kö-tetkiadásában a Rezeda Kázmér szép élete(Regény a szép Budapestről) címet kapta

Krúdy-Kapás: Rezeda Kázmér szép éle te (Vígszínház) . A Vendég (Kozák László ) , Rezeda Kázmér(Darvas I v án ) , F ruzsi na ( Rut tk a i Éva) és a Regényes f i a ta l ember (Tahi T ó t h László)

visszautasította A vörös postakocsit. Aszíndarab körüli huzavonával kapcsolatbanKrúdy kisvártatva hírlapi cikket írt. Ebbenolvashatóak ezek a sorok: „Leveleketkaptam. Ifjúkori, öreg nevelőm írt.Ismerősök biztattak. Ismeretlenekkorholtak gyávaságomért. Követ dobtam akútba. Nos, a követ én már nem bíromkiemelni." Úgy is történt, ahogymegjövendölte. Am a Vígszínház 1968-ban kiemelte a követ a kútból, és bemu-tatta a színházi közönségnek. Most újralenyúlt a kútba, de ezúttal olyan követpróbált belőle kiemelni, amely csak lá-tensen létezik a Krúdy-művek forrás-vizeiben. Azt a drámát kívánta létrehozni,amely A vörös postakocsi korabelibemutatóját követően, a biztató fogad-tatáshatására Krúdy tolla alól megszülethetettvolna. De ahogy a magyar drámának nemvolt Wyspianskija, ugyanúgy nem lehetettWitkiewicze sem. Légüres térben nemvalósulhatott meg a haladó szemléletűmagyar avantgarde színház: Füst Milán,Karinthy Frigyes éppoly eredménytelenülpróbálkozott ezzel, mint Krúdy. Kérdés,hogy a megírt szín-művek restaurálásán túleredményes lehet-e egy „imaginárius"drámairoda-lom létrehívása modern írók,történetesen Krúdy nem színpadra szántműveiből készült adaptációjánaksegítségével. A

- máig sem tudni, kitől. Ha ehhez hozzá-fűzzük, hogy Rezeda két évtizeden átszámos Krúdy-regényben fel-felbukkan,vagy éppenséggel főszerepet játszik ( Avörös postakocsi, Őszi utazások a vörös posta-kocsin, Nagy kópé, Velszi herceg, A kék-szalag

hősei, akkor mi sem látszik egyszerűbbnek,mint ezekből a század eleji pestifélvilágról szóló művekből „kivonatolni"

Rezeda alakját és kalandjait.Kapás ennél többet is tett. Krúdy

műveinek kitűnő ismerőjeként szinte az

író valamennyi olyan szépprózai művétfelhasználta, amely Magyarország e kor-szakának léha semmittevését, felelőtlenéletvitelét ábrázolja. Ugyanakkor a kü-lönböző novellák és regények alapjánRezeda mellé két árnyékalteregót állított:a „regényes fiatalembert" és „a betegesúriembert", vagyis a fiatal és az idősKrúdyt. Ők ketten - az egyik bohóc-ként, amásik kísértetként - kommentálják, festikalá a negyvenéves hírlapíróval történteket.Ugyanakkor van egy negye-

dik, „bújtatott" hasonmás is a színda-rabban: a Vendég, aki ugyan az Asszony-ságok díja temetkezési vállalkozóját for-mázza, de Krúdy utolsó éveinek A gyomorörömei címen összefoglalt, jobbáraelsőszemélyes novelláinak szövegétmondja. Ehhez járulnak még a megzené-sített szerelmes és háborús Ady-versek,amelyek a játék egy-egy pontján a mon-dandó hangsúlyozására hivatottak.

Nagyon heterogén anyag, még ha javarésze Krúdy műveiből származik is. Igennehéz egységes művé ötvözni. Nem is jártsikerrel. Am érdekes, hogy nemelsősorban az anyag sokneműsége miatt.Kapásnak sikerült Krúdyt Krúdyval, illet-ve Krúdyt Adyval összegyúrnia úgy, hogysem a színjáték olvasásakor, sem előadá-sában e vonatkozásban stílustörést nemérzünk. Az életképsorozat pontos, hűsége ,sőt olykor (mint például az előjátékban, atemetői jelenetben vagy némelyik Császárfürdői képben) még félelmetesen groteszkis. Ezekben a részletekben meg-csapbennünket az az atmoszféra, amelynekmegteremtésére az átdolgozó töre-kedhetett. Egy „haláltáncdrámát" akartlétrehozni, ahol a régi, Ferenc József-iMagyarország a maga egész ábránd-világával és látszatjólétével a sír széléntántorog, és szinte az önkívület mámorá-ban hull a megsemmisülésbe. Egy magyarMenyegző lehetett a vágyálma, egy olyanszínjáték, ahol a látszatvigasság mellett,mögött és közben az úgynevezett „törté-nelmi osztály" teljes élhetetlensége tük-röződik.

Rezeda azonban már régen elszakadt adzsentrirétegtől, amelyből származott, aszíndarab polgárainak, polgárasszonyainakpedig semmi köze ahhoz a magyarburzsoáziához, amely a múlt század utolsóharmadában a nemességtől megpróbáltaátvenni a hatalomnak legalább egy részét.Ne is keressük itt a dráma magvát, mertrossz úton járunk - még akkor is, ha KapásDezső Ady-versekkel és főként a z

Emlékezés egy nyár-északára címűkölteménnyel ezt a történelmiboszorkányszombatot igyekszik meg-idézni.

Milyen más azonosulási, átélési lehető-ségek kínálkoznak a Rezeda Kázmér szépélete nézőjének? A cselekmény irántiérdeklődés, a színdarabban megmutatkozósorsokkal való együttérzés v a g y

éppenséggel szembenállás. Csakhogyennek a Játék a régi szép Budapestrőlalcímet viselő montázsnak nincshagyományos értelemben vettcselekménye. Rezeda úr 1913-1914fordulóján, Szilveszter éjsza-

Fruzsina és Rezeda (Ruttkai Éva és Darvas Iván) a Császár fürdő szálloda 100-as szobájában

káján találkozik Fruzsinával, és e nagy:szerelem mellett számos kis szerelmet élát, mígnem a nők áldozatként képkeret-befoglalják, és szalagos, virágos kalap-bokréták alá temetik. A történteket a Re-gényes ifjú és a Beteges úriember, ki-ki amaga vérmérsékletének megfelelően,kommentálja; a Vendég pedig szorgalmasés szertartásos étkezéssel, valamint az életmulandóságáról szóló szentenciákkal festialá. Az ellenpontozásos technikával kísértéletképsorozatban néha föl-fölszikrázikegy-egy varázsos jelenet-petárda, de atűzijáték vége csalódás: a nagy mutatványelmaradt. Talán pótolhatta volna eztRezeda úr sorsa iránti érdeklődésünk, ámaz is hamar lelohad, mert rá kelldöbbennünk: az enervált férfiú nemérdemes figyelmünkre, a nők 'úgycsavarják az ujjuk köré, ahogy akarják.Történetében többet látni egymég csak nem is nagyon jellegzetes ember- jellemgyöngeségénél, botorság volna.

Haláltánc - magyar módraEgy törött váza cserepeit össze lehetilleszteni, de egy sohasem létezett vázátalkotni a művész más alkotásainak da-rabjaiból: lehetetlenség. A vörös postakocsiszíndarabváltozata sem volt remek-mű, deegy nagy tehetségű író egyéni hangú ésstílusú drámakísérlete, amelyből gondosrestaurátori munkával sikeres művetlehetett teremteni. A száznyolc előadásakkor - a jobbára fanyalgó kritikávalszemben - Kapás Dezsőt igazolta, és aztmutatta, hogy a Krúdy iránti érdeklődésnagyon sok embert vonz a szín-házba. Avörös postakocsiban egy elég jólkörüljárható cselekmény és a sorsok -Esztella, Alvinczi és Rezeda - irántiérdeklődés is meglendítette a művet, azelőadást, amelyhez az átdolgozó sokeredeti leleménnyel járult hozzá.

A vörös postakocsi bemutatóját követőena SZÍNHÁZ 1969. 2. számában beszélgetésjelent meg a drámáról és az előadásról,amelyben Radnóti Zsuzsa dramaturgnagyon érdekesen fejti ki, hogy Krúdyműve miért irányjelző hazaidrámairodalmunkban, és mennyiben sú-rolja a korabeli európai dráma legizgal-masabb pontjait. A többi között a szín-darab valósághű és stilizált elemeiről,csehovi költészetéről, a párbeszédek és aszituációk logikájának elszakadásáról, akötetlen asszociációk és hangulati elemekszerepéről, a látomásos, már-már szürre-alista „álomszínházról" és arról beszél,hogy az európai színház ebből a csomó-

pontból két irányba fejlődött: a nyomasztórémálmok és a szelídebb, játékosabbálmok világa felé. Érdekes, hogy KapásDezső, amikor a háború előtti haláltáncrémálmát kívánta megjeleníteni, jobbára ajátékosabb, könnyedebb Krúdy írásaibólmerített. Munkája talán ezért is nemigazán sikeres, ennek tulajdonítható a kö-zönség zavara, a napi- és hetilapok kriti-kusainak szélsőséges álláspontja.

Fölmerülhet a kérdés, hogy filmennagyjából hasonló anyagból, Szindbádkülönböző szerelmi kalandjainak „cse-

repeiből" miért sikerült maradandótalkotnia Huszárik Zoltánnak. Azért, merta film képi kifejezésmódja különbözőlátószögekből, tehát dinamikusan mutatjaaz eseménytelenséget, a statikus dolgokatis; és a nézőre kényszerített beállítással, avágásokkal a szöveg „mély-áramai" isérzékeltethetőek voltak. Ezen-kívül nefeledjük, hogy egy enervált ésegyszersmind mohó bírvággyal telítettéletérzés megszemélyesítésére olyan ki-váló, alkatában és stílusában affinitássalrendelkező színészt talált a filmrendező,

R

ezeda Kázmér „szép halála"

(Darvas Iván és Psota Irén) (Iklády László felvételei)

mint Latinovits Zoltán. Ez egyszeri ésalighanem megismételhetetlen művészitett volt.

Mindezek után talán ellentmondásnakhat, de a Rezeda részleteiben Kapás át-dolgozóként olyan értékeket hozott létre,amelyek A vörös postakocsi színpadi vál-tozatában halványabban jelentkeztek. Ittúgyszólván nyoma sincs a 68-as bemu-tatóban, különösen a báli jelenetbenkísértő érzelgősségnek - az ironikusellenpontozás szinte hibátlan, az álom-lebegés a nyitóképben, a temetőben, akamaraerdőben és a záróképben hívenidézi az író szellemét, a sloganszerűenvissza-visszatérő mondatok, a szövegbeli„áttűnések" és egyes jelenetek „kimere-vítése", zenei aláfestése és hangsúlyozásapedig a csehovi drámatechnikát kötiössze a modern európai drámával -nyilván ez volt az átdolgozó és a drama-turg legfőbb célja.

„Ilyen az élet! - mondta Szamári bácsi"

A színházi bemutató sorsát azonban épp-úgy eldöntheti a főszereplő kiválasztása,mint az, hogy a karmester kire bízza egy-egy versenymű eljátszását. A vígszínházielőadás egész karakterét alapvetően meg-határozza, hogy Kapás Dezső DarvasIvánban vélte megtalálni Rezeda Kázmérhírlapíró ideális megformálóját. Darvaseredeti, nagy formátumú és sokoldalúszínészi tehetségét sem felfedezni, semméltatni nem szükséges. De azt az erő-teljes, mohó életvággyal teli, férfias,polgáriasult dzsentribe oltott ellentmon-dásos és dekadens értelmiségi úriembert,akinek Rezeda valóságos jelképe - nemtudja megjeleníteni. Olyan, mintha valakimollban játszana egy dúrban írt koncert-művet, vagy a Kékszakállú szerepét tenorhangon énekelné. Igaz, hogy az adaptációcsak a nőkhöz való viszonyában mutatjaRezedát, de Darvas ebben is csupán amegadást, az enerváltságot hangsúlyozza.A nők áldozata ő, aki tűri, hogy aFruzsinák, Johannák, Szilviák, Rézik ésDórik játékszere legyen, de nem tudjafelszikráztatni azokat a démoni erőket,amelyek ezt a férfit a nők szemébenannyira kívánatossá teszik, és amelyek anegyvenéves hírlapírót arra késztetik,hogy minden más ambícióját a légyottokpótcselekvésében élje ki. Az ördögökkelés a rossz szellemekkel viaskodó DonJuan helyett egy lágy turgenyevi hősjelenik meg előttünk, aki elmerül a célta-lan élet sodrásában, mert „Ilyen az élet! -mondta Szamári bácsi".

Ha a színész nem tud azonosulni egy

szereppel, egy írói figurával, önkéntele-nül manírjaihoz, beidegzett játékfogá-saihoz nyúl. Darvasnak ez is elegendő,hogy légkört teremtsen maga körül, ha eznem is az a látomásos, félelmetes, sokrészletében groteszk légkör, amelyet egyKrúdy-mű előadása kívánna. Nem hagy-ható azonban megjegyzés nélkül egyremodorosabbá váló beszédstílusa, amikorerős hangsúlyokkal indít minden monda-tot, és a végét fáradtan, rezignáltan le-ereszti. Ez éppoly bántó, mint gesztus-készletének bizonyos elszürkülése, amincsak egy tehetségét reveláló szerep segít-hetne. Rezeda Kázmér nem az.

Rezeda ifjú és idős hasonmását TahiTóth László illetve Tomanek Nándorjátssza. A múltak ködéből fel-felbukkanóifjúnak jobbára csak az a szerepe, hogy azérett férfiút a fiatalság romantikájára éshevületére emlékeztesse, és felhívja figyel-mét erejének lankadására. Tahi Tóth ezt afeladatot jól oldja meg: egy-egy cseppkeserű iróniával feloldja az érzelmesnekinduló jelenetek hangulatát. Ugyanígy járel Tomanek, aki a fájdalmasan kísértőöregség nevében fűz kommentárokat atovatűnt férfikor kicsapongásaihoz; min-denkit lesajnál, még önmaga bölcsességétis, amely persze amolyan mihasznaálbölcsesség: a lemondást prédikáljaminden meggyőződés nélkül, és egy ki-csit Alvinczire, az ifjúkori ideálra emlé-keztet. Mint erre már utaltunk, a színpadigödörben végeláthatatlan vacsoráját fo-gyasztó Vendég is távoli Rezeda- vagyKrúdy-hasonmás; Kozák László alkatilagtökéletesen fedi az ínyenc temetkezésivállalkozó figuráját, kevés és nem túlváltozatos játéklehetőségét jól érvénye-síti. Érdekes, hogy akkor is csámcsogvabeszél, amikor üres a szája.

Ruttkai Éva csupa tűz és szenvedélyFruzsina; őrülten és gátlástalanul dobjaoda magát Rezedának. Ez a szerepe, eztjátssza felszabadultan, belső hevülettel -félelmetes ráérzéssel személyesíti megazt a század eleji úriasszonytípust, ame-lyik divatot csinált abból, hogy másod-harmadmagával szeretőtársat tartott.Éppoly érzéki és érzékletes Krúdy-figurátformált, mint Schubert Éva aszemérmesen rámenős Szilvia nagynéni,Békés Rita az élveteg tejigazgatóné ésTábori Nóra a csúnyaságátagresszivitással leplező, férfias Dóriszerepében. Psota Irén ezúttal nemmodoros, talán csak azért keltett némicsalódást, mert a „Kakasos ház"tulajdonosnőjét vérbőbb, vonzóbbasszonyságnak képzeltük, aki csakmegaláz-tatása hatására vetkőzik kiönmagából.

A kevesebb lehetőséget nyújtó szerepekalakítói közül Szatmári István tűnt felrezignált, sokat tapasztalt és életunt pin-cérével.

Életképsorozat

Első hallásra kitűnő ötletnek tűnik felKrúdy színpadát a század eleji élet rekvi-zitumaiból kiállítani. Huzat takarja a sokbútort, limlomot, az ócska konflist, azsinórpadlásról kopott drapériák lógnakle, és egy hatalmas falióra mutatja a múló,majd megálló időt; az előszínpadon kétgödör: az egyikben a Vendég, a másikbana zenekar. Mindez, amíg le nem kerülróla a lepel, érdekes, egyfajta izgatófeszültséget ad a játéknak, a színészekáltal mozgatható, megeleveníthető hát-teret szolgáltat; szállodai nagyterem,nyilvánosház, temető, Stefánia-korzó ésgarniszoba egyaránt formálható belőle,de végül mégis egyhangúvá, zavaróváválik. Drégely László díszlettervezőnek,aki Wieber Mariann pompázatos, az üreslelkű embereket jól kifejező ruháinaksegítségével hatásos színpadot teremtett,arra is gondolnia kellett volna, hogyfokozatosan eltüntesse a felesleges eleme-ket: a szecessziónak nemcsak eklektikustúlzsúfoltságát, hanem lényegbeli üres-ségét is éreztetnie kellett volna - talánelkerülhette volna, hogy a színpad ren-detlensége mindvégig ránehezedjen anézőre, és szétszórja figyelmét.

A zenének az a feladat jutott, hogy azAdy-verseket mintegy belesimítsa aKrúdy-szövegbe. A máskor oly inven-ciózus Darvas Ferenc ezúttal nem találtameg az ide illő hangot: Hans Eisler ésKurt Weill stílusában komponálta meg adalokat, és így még a sikerültebb songoksem érik el a kívánt hatást: egy-egymegrendítő pillanat „kimerevítésével"bevilágítani a századelő „fecsegő felszí-néből" a „hallgató mélybe".

Itt kanyarodhatunk vissza Kapás Dezsőrendezői munkájára, amely sok részleté-ben elismerést érdemel, egészében azon-ban nem tudott a palackból kibocsátottszellemmel, szellemekkel megbirkózni.Krúdy és Ady külön és együtt sokkaltöbbet mondott a „történelmi Magyar-ország" pusztulásáról, mint amennyitebből a Rezeda Kázmér szép élete előadásatükröz. Az átdolgozó, adaptáló Kapásnem teremtett elég drámai anyagot,feszültséget a rendező Kapás számára,aki azután munka közben még ki isengedte a szálakat a kezéből. Egy életkép-sorozat is lehet érdekes, ha minden képújra és újra fel tudja kelteni az érdeklődést

(és nem ismétlések sorozata), az epika ismegállhat a színpadon, ha az elbeszélésegy életérzést, egy tanítást vagy egy kri-tikai állásfoglalást tartalmaz (és nem csu-pán szép mondatokat görget), egy drá-maiatlan sors is lehet megrendítő, haértékek pusztulnak vele (és nem csupánillúziók), de valamilyen kohéziós erőnekföltétlenül sugároznia kell a színpadról,különben a közönség óhatatlanul elvész arészletek között, és elveszti érdeklődését.

Nem szükséges megismételni a cím-szereplő kiválasztásával, a színpadképpelés a zenével kapcsolatos negatív észrevé-teleket ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen:Kapás, a rendező nem is teremthetett ebbőlaz anyagból egységes előadást. Alátomásosság, a stilizált, szürrealisztikuskép, a lebegtetett játékmód, a mágikusszövegek többnyire nagyon világos, érthetőelmondása, a megfelelően adagoltirónia mindez külön-külön a rendezésgondosságát és ambiciózusságát dicséri, denem áll össze homogén drámai elő-adássá,nem értékelhető pozitívan.

Azt a törekvést, hogy az 1944-ig vezetőországpusztítás emberi és társadalmi okait,amelyek a század elején gyökerez-nek, drámai művek segítségével is kutas-suk - föltétlenül buzdítani kell. Nemvalószínű azonban, hogy prózai művekszínpadi adaptálásával megteremthető az anem létező magyar dráma, amelynekhiánya mai drámairodalmunk és szín-játszásunk pangásához vezetett - inkábbhisszük, hogy olyan elfeledett színművekfelkutatását kellene továbbra is szorgal-mazni, amelyeknek „restaurálása" legalábbA vörös postakocsiéhoz hasonló sikerrelkecsegtet.

Rezeda Kázmér szép élete (Vígszínház)

Krúdy Gyula művei nyomán színpadra írta ésrendezte: Kapás Dezső, díszlettervező: DrégelyLászló m. v., jelmeztervező: Wieber Mariann,koreográfia: Fodor Antal.

Szereplők: Darvas Iván, Ruttkai Éva, To-manek Nándor, Tahi Tóth László, PsotaIrén m. v., Schubert Éva, Bánfalvi Ágnes f.h., Békés Rita, Tábori Nóra, Bordán Irén f.h., Kozák László, Szatmári István.

Helyreigazítás

Márciusi számunkban a kecskeméti KatonaJózsef Színház Glória című előadásáról kö-zölt fénykép alatt az aláírás helyesen akövetkező: Glória (Sára Bernadette) és Tony(Tor-ma István).Áprilisi számunkban képcsere folytánhibásan jelent meg a Négy monológ címűJaan Kross-darabról közölt kép aláírása. Aképen Keres Emil látható a céhatyaszerepében.

RÓNA KATALIN

Történelmi arcképek

Száraz György két drámája

Vajon mi köti Száraz Györgyöt a törté-nelemhez? Mi az oka, hogy drámaíróimunkásságának fő ihletője a magyartörténelem, annak egy-egy fontos pilla-nata?

A választ a történelmi dráma lényegé-ben kell keresnünk. Az író visszafordulásátaz időben, a múltbeli színteret nem a jelenkérdéseitől való elfordulással magyarázza.Épp ellenkezőleg: a történelemmel azelszámolni akarást, a nemzeti önismeretetkapcsolja korunk valóságához. A magyartörténelem és az irodalom fejlődése soránkialakult nemzetképnek a valósággal valószembesítése nagyrészt századunkramaradt; nyilván ez is szerepet játszikabban, hogy Száraz Györgyöt a történelemőszinte ábrázolásának feladata izgatja.

Történelmi drámáiban Száraz György isa modern kor válaszait kereste, mindigizgalmas kérdésfeltevéssel, többnyire jószínvonalon. A Királycsel írója pontosantudta, hogy a hajdani Zsigmond királyhistóriája önmagában nem lenne érdekes ama nézőjének, ha nem villantana föl olyankérdéseket az uralkodni vágyásról, ahataloméhségről, a köpönyegforgatásról, agátlástalanul vállalt cinizmusról, amelyekminden korban érvényesek. A I I I . Bélacímű dráma történelmi helyzete is ahatalom máig érvényes kérdéseinek jogosfölvetése miatt számíthatott érdeklődésre.Száraz történelmi drámáinak sorában azeddigi legjobb teljesítmény a Nagyszerűhalál, a szabadságharc drámai utójátékavolt, mely a történelmi dráma útjánhaladva nemzeti önismeretünkhöz szolgáltelgondolkoztató adalékkal.

Mindezt azért mondjuk el, mert újabbszínpadi játékai mintha megtorpanástmutatnának. Száraz, úgy tűnik, egy olyanpályaszakaszhoz érkezett, amelyben el kelldöntenie, tovább halad-e a már meg-kezdett úton, s vállalja a mához szólótörténelmi drámák kemény próbáját, vagyegy feltétlenül egyszerűbb, de művészitörekvéséhen sokkal kevésbé hatékony útralép.

II. Rákóczi Ferenc a Gyermekszínházban

A Budapesti Gyermekszínház Il. RákócziFerenc születésének háromszázadikévfordulójára emlékezve tűzte műsorraSzáraz történelmi játékát, I I . RákócziFerenc címmel. Történelmi témát dolgozföl a szerző, ám a szó valódi értelmébennem történelmi színjátékot ír, hanemtörténelmet mondat el a színpadon. Nemegyszerűen valamiféle szójátékot kere-sünk a fogalmazással, hanem éppen aztkívánjuk jelezni, ami Száraz Györgyszínpadi művében a legfőbb problémát, azalapkérdést adja.

II. Rákóczi Ferenc a magyar történelemegyik legérdekesebb, legsokrétűbb alakja.Emberi magatartása, karaktere, küzdelme,eszmeisége kétségtelenül a ma fiataljaihozszóló üzenetet is hordoz. Családi tradíciói,jezsuita neveltetése, felhőt-len élete a bécsiudvarban, elfogatása és szökéseLengyelországba, s életének-sorsának az afordulata, amellyel a nép élére áll, majdszabadságharca és az el-szánás, amellyel azudvarbocsánata helyett az örök száműzetéstválasztja, mind-megannyi drámai pillanatothordoz. Alkalmat kínálva az írónak alezárt, körülhatárolt, történelmileg értékeltesemények újraélésére, még föl nem tárthelyzetek írói fölkutatására, az eredetekfölismerésére-ábrázolására, a jelennel valóösszekapcsolására.

Ám Száraz György ezúttal a magatartás,a lelkiállapot, az élethelyzet kibontásahelyett a történelemből kialakult sablo-nokból szőtt színpadi játékot. A történelmitémát eseménysorként fogta föl, kalandosmeseszövéssel történelem-könyv-illusztrációt írt színpadra. Rákóczi életét,tetteit a bécsi udvartól a szatmári békéigkronológiai sorrendben követi. Bennevannak harcának nagy pillanatai, csupán atörténelmi szemlélet iktatódik ki adrámából. Száraz darabjában maga-tartáskép, filozófiai-eszmei-tartalmi mo-tiváció helyett tényfelsoroló történelmiinformációt ad. S az ember helyén így akeretből visszatekintő festmény marad. Ajáték romantikus szemléletmódja arány-tévesztéshez vezet. A Gyermekszínházszínpadán Rákóczi a bécsi udvarban egyikpercről a másikra, indokolatlanul alakul áta későbbi nemzeti hőssé. Hogy ezvalamiféle eszmei-erkölcsi végiggon-doltságból, erős indíttatású őszinte haza-fiságból eredne, ennek megmutatására azévtized eseményeit magába foglaló drá-mának nem marad ideje, alkalma.

A körülzártság, a tévedések, az ellent-

mondó intézkedések, a szervezetlensé-gek, a föloldatlan belső viszályok, ame-lyek a szabadságharc bukásához vezettek,a történelmi világkép valódi összetevőiis csak halványan, jelzésszerűen kerülnekbe a drámába. Igy válik Rákóczi szintecsodatevő, teátrális figurává, így degra-dálódik a Rákóczi-legenda naiv hősévé.Valóság helyett idilli történetet, mítosztteremt a dráma. Kalandos anekdota,mesés krónika mintájára hősét hatalmasfestménykeretbe állítja.

Kazán István rendezése alátámasztjaezt a hősfigurát a fénycsóvában kimere-vített Rákóczi-alakkal. A drámavezetés-hez lazán kapcsolódó népi jelenetek in-kább csak jelzései az eszmét-igazságothordozó népnek, mint kifejezői. KazánIstván látványra építő rendezése eléggémeg nem érthető, el nem fogadható öt-lettől vezérelve az amúgy is leegyszerű-sített gondolatot megfogalmazó népiképeket modernkedő, passiót imitáló be-tétekké formálta, valószínűleg így kíván-va ellenpontozni a bécsi udvar flitteresragyogását.

A népes szereplőgárda egyetlen tagjá-nak sem áll módjában élő alakotformálni. Sem a szöveg, sem a rendezésnem teremt hiteles jellemet, így afőszereplők: Juhász Jácint, Úri István,Markaly Gábor, Magyar Mária, KopettyLia és a többiek csak színpadiillusztrációra s nem belső azonosulásratörekednek. Balázs Árpád kísérőzenéjeés dalai a Rákóczi-nóták zenei hangzásátigyekeznek több-kevesebb sikerrelmegszólaltatni, sajnos azonban - és errőlmár a Gyermek-színház zenésprodukcióival kapcsolatban többszörszóltunk - az együttes jelenlegi zeneifelkészültségével nem al-

kalmas énekes játékok színvonalas elő-adására.

A darab romantikus szemléletmódjá-ról, mítoszteremtő történelemábrázolásá-ról leírt gondolatokkal kapcsolatbanmáris halljuk az ellenvetést: a Gyermek-színház nem az áttételes, a történelmi tu-datot átformálni hivatott történelmi drá-mák színháza. Közönségével a történe-lem eseményeit kívánja megismertetni.Am pontosan ez a történelmi hűség, azállásfoglalás, a minősítés hiányzik azelő-adásból. Az a produkció, amelyikegy-szerűen idilli képet fest Rákócziról,nem ábrázolja hűen a valóságot. Ennélvala-mivel egyszerűsítettebbtörekvésekkel legfeljebb mesejátékokatlehet játszani. De akkor a BudapestiGyermekszín-háznak el kell döntenie,hogy kinek ját-szik. Abban az esetbenpedig, ha este hét órai kezdettel ifjúságielőadásban viszi színre a darabokat,tudomásul kell vennie, hogy azok atizenévesek, akiket a színházban fogad,korunk fölgyorsult szellemi fejlődésekövetkeztében nyugodtan beülhetnekbármelyik felnőtteknek játszó színházba.Megnézhetik, mert megértik azokelőadásait. Ezek a fiatalok nem igénylik,nem igényelhetik a történelmi tablóformájában a színpadon meg-elevenedőtörténelemkönyvet. És ha netán mégiskialakulna ilyen igény, az éppen ezekneka színműveknek, előadásoknak a hibája.A történelem, amely nem üzen ajelennek, nem nevel a történelmimegismerés igényére, nem formál-ja atudatot.

A Tolsztoj-dráma VeszprémbenA véletlen szeszélye hozta, hogy a Buda-pesti Gyermekszínház és a veszprémiPetőfi Színház ugyanazon az estén tar-

tott Száraz-bemutatót. Az író számáraérezhetően fontosabb darab is a múltbafordul. Világa ezúttal nem a magyartörténelmet keresi, távolabbra nyúlik,világirodalmi óriásra tekint.

A megoldás akkor játszódik, amikor a tűzmár csak parázslik, főszereplőjének,Tolsztojnak az élete utolsót lobban, fé-nyével még egyszer rávilágítva sorsára,környezetére, korára.

.. Szánalmat érzek Szofja Andrejevnairánt, de nem kételkedem abban, hogyhelyesen cselekedtem. Lehet, hogy téve-dek, amikor önmagamat igazolom, deúgy tűnik fel, hogy megmentettem ma-gam - nem Lev Nyikolajevicset, hanemazt, ami olykor, ha csak kis mértékben is,de megvan bennem" - írta Lev Nyikola-jevics Tolsztoj naplójába 1910. október28-ra virradó éjszaka, mielőtt örökreelhagyta Jasznaja Poljanát, hogy aggas-tyánként új életet kezdjen. S miközbenteljesen biztos elhatározásának helyessé-gében, ezekben a rövid sorokban mégisbenne van mindaz a kétely, meghasonlás,ami a harminc éve tervezett de mindeddigmeg nem valósított „futáshoz" vezetett.

Ezt a pillanatot választotta drámájaalaphelyzetéül Száraz György. A művész,a lángelme, a szeretetvallás apostolautolsó nagy romantikus föllángolását. Ittcsap a legmagasabbra a láng, az utol-sófénycsóva. Tolsztoj, a nagy szerep-játszóeljátssza a magára osztott drámafőszerepét. A drámáét, amelyet már olysokszor írni kezdett. Legtisztábban a Fényvilágít a sötétségben című befejezetlenművében fogalmazta meg a futás gondo-latát. A félbemaradt darab főszereplőjét,Szarincovot éppúgy nem értette megkörnyezete, mint Tolsztojt; a családéppúgy nem fedezte föl a bekövetkezettfordulatot Szarincovban, mint a Tolsztojcsalád az íróban.

Tolsztoj tehát 1910-ben eljátssza drá-máját: az emberfeletti, tragikus konfliktusmegoldását, a leszámolást. Ám a meg-oldás a saját csapdája.

És ez Száraz György drámai művének acsapdája is.

Íróról, különösen, ha az olyan egyete-mes értékű személyiség, mint Tolsztoj,veszélyes vállalkozás drámát írni, hiszenaz írói nagyság kívülről nem ábrázolható.A művek önmagukért beszélnek,önmaguk teljességében tanúskodnakalkotójukról. Mi marad hát a dráma-írószámára ? Egy helyzet, egy tett, amelytúlmutat az egyénen, amely általá-nosítható, tanulságként idézhető. Tolsz-

Száraz György: II. Rákóczi Ferenc (Budapesti Gyermekszínház) (Iklády László felvétele)

toj életének utolsó mozzanatai, amelyekaz egyéni függetlenség hitéről, a szabadcselekvésről, a passzív belenyugvás elleniküzdelmektől szólnak, talán általá-nosítható gondolatok, igazságok lenné-nek, ha nem Tolsztojról volna szó adrámában. Ám Tolsztoj tulságosan nagyformátumú egyéniség volt ahhoz, hogytípussá válhasson egy drámában, esetlegalkalom legyen egy másfajta íróiálláspont, írói eszme tolmácsolására,illusztrálására.

A magatartások objektív logikájátfigyelembe véve talán alkalmasabb figurátis választhatott volna Száraz Györgydrámája főszereplőjéül, ha Tolsztoj éle-tének utolsó napjai izgatták. Hisz ebben azidőszakban annyian mozogtak Tolsztojkörül, akik drámai nyersanyagnak sokkalalkalmasabbak lettek volna, akikáltalánosabban hordozhatták volna adrámai mondanivalót, sőt benne magát atolsztoji eszmét-gondolatot is. A gya-korlati tolsztojánizmus élő alakja, Tolsztojlelkiismeretét irgalmatlanul ébren tartótanítvány, Csertkov; vagy a Tolsztojtólrettegő cári rendet védő Harlamovrendőrtisztviselő, aki pontosan tudta, aforradalmi gondolat nem táplálkozhatTolsztoj tanaiból, azok túlságosanmegvalósíthatatlanok ahhoz; esetleg ahűséges orvos, Makovicky, aki vakonkövette az írót, mert így remélte megkö-zelíteni a halhatatlanságot. Látszólag nemtúl értékes egyéniségek, de mind-annyianvalamilyen formában megélték az íróigazságát, a tolsztojánus elméletet. S mintilyenek, mint a tolsztoji ember-eszményellentétpárjai valamennyien inkábbmegvilágíthatták volna egy drámafőalakjaként Tolsztoj életét, mint az írórólszóló portrédráma, amelynek állóképpéformált főszereplője maga Tolsztoj.Valójában akaratlanul is ezt igazolja Amegoldás, hiszen mellékfigurái mindkeményen körvonalazott, árnyalt, élettelialakok, míg a főhős, Tolsztoj egyszerűencsak figurájában van jelen. Az írómegmutatja őt: íme, itt áll előttetek -higgyétek írói-emberi nagyságát.

És a megoldás. Tolsztojt, az óriást kellhát látnunk, ám ez a Tolsztoj nem belsőküzdelem árán jut el a megszenvedettigazsághoz, a döntéshez, amellyel önma-gán győz. A darabban Tolsztoj az elsőperctől tudja a megoldást, amely egybena leszámolás is: „Én nem vagyok tolsz-tojánus. Én Tolsztoj vagyok." Azok afilozofikus színezetű viták, dialógusok

Harlamovval, az orvossal, Csertkov-val, a mérnökkel, a diáklánnyal, az optyi-

nai monostorban a baráttal -, amelyekhivatottak lennének a megoldáshoz, hős-tettnek szánt futáshoz vezetni Tolsztojt,túl egyszerűek, túlságosan a felszínenkeresik az igazságot, nem képesek a filo-zófiai mélyrétegekbe vinni. És éppenezért a gondolat, a szimbolikus képeksora elvont moralizálás marad, nem vetí-tődik vissza a valóságra, s ezáltal kiszo-rítja az egyént, a cselekvő, drámai em-bert.

Száraz György drámája a korabeli do-kumentumok alapján írja le a jasznaja-poljanai családi életet, ám a történetszemléletmódja sokszor azt az érzéstkelti, mintha csak Csertkov véleményétmondaná a családról. Szemszöge szinteazonos Csertkov Tolsztoj futása címűemlékiratával, amelyben Szofja Andre-jevnáról beszél: a „jelentéktelen asszony-ról, akit Tolsztoj sohasem szeretett, a»gonosz démonról «, aki rossz természetemiatt okozott az írónak gyötrelmeket".Ettől a drámai beállítástól tűnik A meg-

oldás sokszor szokványos családi perpatvarnak.

A veszprémi Petőfi Színház előadásaPethes György rendezésében nem törek-szik a drámai lehetőségek gazdagítására,nem próbálkozik az állókép életrekeltésével, a belső feszültségek, szenve-délyek színpadi kibontásával. FehérMiklós szép díszletképében a rendezésmegelégszik a színpadi illusztrációval, abonyolult családi képlet megelevenítésé-vet.

Tolsztoj szerepét a rendező DobákLajosra bízta. A színész helyzete megold-hatatlan. Korban, karakterben ugyanúgytávol áll az igazi Tolsztojtól, mint a szín-padon esetleg megformálható Tolsztoj-tál. Szerepe is csak kontúrjaiban létezőfőszerep, amely eszmeileg nem hasonlít-ható a mellette élő színpadi alakok lehe-tőségeihez. Ennek következménye, hogyaz amúgy is vitatható irányú drámai szi-tuációk teljesen félrebillennek, és a csa-ládi konfliktussal Szofja Andrejevna, a

Száraz György: A megoldás (Veszprémi Petőfi Színház). Szofja Andrejevna: Göndör Klára(MTI fotó - Jászai Csaba felv. )

művészhitves lép előtérbe. Göndör Klárasok színből komponált, széles skálájúalakításában csak néhol véti el a lépést, ésnem is egészen az ő hibája, hogy fő-kéntharsogó hisztériából építi föl a feleségalakját. Markáns szerepformálásával azelőadás arányait igyekszik meg-teremteniSzoboszlay Sándor Csertkov és FonyóIstván Harlamov szerepében. A kisebbszerepek megformálói Egri Katalin, JoósLászló, Takács Katalin, Áron László,Kenderesi Tibor és a többiek ízlésseloldják meg feladatukat.

*

Száraz György drámáinak többségét eddiga veszprémi Petőfi Színház mutatta be. Aza művészi, alkotói kapcsolat, ami évekkelezelőtt kezdődött a szerző és a színházközött, most az író egy olyanpályaszakaszában is folytatódik, amely-ben, mint már erről szóltunk, SzárazGyörgynek különösen szüksége van aközös munka továbblendítő hatására. Ezértis figyelhetjük örömmel az ilyen és ehhezhasonló kapcsolatokat, ám még nagyobbörömmel figyelhetnénk, ha az írógondolataihoz, az együttes törekvéshezméltóbb, erőteljesebb dramaturgiai-rendezői ösztönzést kapna, hogy egysé-gesebb, élőbb színpadi alkotás gazdagít-hassa a magyar színházkultúrát.

Száraz György: A megoldás (Veszprémi PetőfiSzínház)

Rendező: Pethes György, díszlettervező:Fehér Miklós m. v., jelmeztervező: HrubyMária.

Szereplők: Dobák Lajos, Göndör Klára,Takács Katalin, Losonczy Ariel, ÁronLászló, Kenderesi Tibor, Joós László, Szo-boszlay Sándor, Fonyó István, CzeglédySándor, Környei Oszkár, Dévai Péter,Háromszéki Péter, Egri Katalin, Tóth Ti-tusz, Vajda Károly, Darás Léna, BakodyJózsef, Éltes Kond, Jantsek Rudolf, Ko-vács Zoltán.

Száraz György: II. Rákóczi Ferenc (BudapestiGyermekszínház)

Rendező: Kazán István, zene: Balázs Ár-pád, díszlettervező: Leszek Miklós, jelmezter-vező: Dobay Miklós, koreográfus: FodorAntal.

Szereplők: Juhász Jácint m. v., BaloghZsuzsa, Magyar Mária, Markaly Gábor m. v.,Heiser Kálmán, Úri István, Erdélyi György,Sipeki Tibor, Both Béla, Máday György,Varga Károly,, Sárosi Gábor, Rindt Rudolf,Kopetty Lia, Ujlaky Károly, Kautzky Ervin,Móni Ottó, Bíró József, Sirkó László,Sugár László, Szabó Sándor, HarmathAndrea, Kormos Anna, Harmath Albert,Balogh Bodor Attila, Szilágyi Imre, StraubDezső, Turpinszky Béla, Kishonti Ildikó,Ferencz Éva.

TAKÁCS ISTVÁN

Egy megkésetttéesz-dráma

Serfőző Simon Rémhírvivőkje Egerben

Nincs téesz-drámánk.Nem azért, mert ez a műfaji kategória nemis létezik. Hanem azért, mert a magyarmezőgazdaság tizenöt évvel ezelőttvégbement átszervezésének nagy emberikonfliktusait nem írta meg - legalábbisnem a maguk rendkívüli összetettségében- senki, s abból se igen lett drámai mű,amit a kollektivizálással elkerülhetetlenülegyütt járó életforma-váltás,nemzedékváltás drámai anyagul kínált (éskínál).

Hát Sarkadi? Hát Darvas József? -kérdezhetné erre valaki. Nos, a témáthallva reflexszerűen beugró nevek ésdrámacímek említése indokolt, de nemellenérv erejű. Nézzük csak egy kicsitközelebbről.

Sarkadi két drámát írt erről a témáról.Az egyik az 1951-ben keletkezett Út atanyákról, a másik az 1955-ből valóSzeptember. Mind a kettő teljesen más ésmás szituációban íródott. Ezt maguk apuszta dátumok is jelzik.

Sarkadi hősei a már meglátott, felismert,de el még nem fogadott elkerülhetetlennelvívódtak. A Szeptember hőse, SiposIstván, már tudta, hogy a parasztság útja arégi, kisparaszti termelési mód, s az ezzelegyütt járó kisparaszti mentalitás feladásafelé vezet. Egyéni drámája éppen az volt,hogy ezt az igazságot fel kellett ismernie.S az, hogy a felsejlő körvonalú új világmár nem őrá vár, hogy abban már nemvehet részt. Csak addig jut el, hogykívánni tudja ezt az új világot, hogy asikeréért drukkol - de ahhoz, hogy eddig iseljuthasson, meg kellett tagadnia egészaddigi ön-magát. Fájdalmas, keservesenmegszenvedett ez a bizakodás, de éppenettől a megszenvedettségtől lesz SiposIstván alakja s maga a dráma is hitelessé,ma is torokszorítóan erős érzelmi hatásúművé.

Az persze nyilvánvaló, hogy Sarkadiéppen a Szeptemberben a mezőgazdaságátszervezésének egy egészen más politikaiés gazdasági viszonyok közötti fázisáttükrözi, mint amilyen az öt-hat évvelkésőbbi, a nagy és végleges átszerv e z é sidőszakában jellemző volt. Így hát,minden vitathatatlan értéke ellené

re, Sarkadi drámája nem ad - nem adhat -számot arról az időszakról, amelybenvégleg eldőlt a magyar mezőgazdaság, amagyar parasztság útja.

Ezt a periódust próbálta meg drámábanábrázolni Darvas József. Szintepublicisztikai frisseséggel írta meg, azátszervezési kampány közvetlen közel-ségében, 1961-ben a Hajnali t ű z címűdrámát. Ebben maga a folyamat jelenikmeg, az a küzdelem, amelyet az „agitálók"

és a parasztok néha ravaszkodva, néhakíméletlenül, néha tragikus össze-ütközésektől sem mentesen folytattakegymással. Darvasnak akkor még a poli-tikai döntés helyességét, jó szándékát,elkerülhetetlenségét kellett színpadi esz-közökkel bizonyítania, s azt, hogy nem-csak maga a döntés jó, hanem a belőlenyíló perspektíva is.

Darvas tehát lényegében azt írta meg,hogyan ment végbe a nagy váltás. Dearról, hogy mi volt közvetlenül a váltáselőtt, még tulajdonképpen senki nembeszélt. (Legalábbis nem színpadi mű-ben.)

Az egri Gárdonyi Géza Színházban amiskolci Nemzeti Színház társulata általbemutatott Rémhírvivők, Serfőző Simonelső drámai alkotása, ezt a pillanatot, aHajnali tűz drámai helyzetének mintegy azelőjátékát ragadja meg és bontja ki.

Az írói kiindulópont világos: másfélévtizeddel az események után már nem aza kérdés, nem az a drámára való anyag,hogy helyes volt-e belépni vagy sem, vagyhogy ebben a kérdésben kinek volt igaza.Ezt azóta egyértelműen eldöntötte az idő,utólagos igazolásra nincs szükség. Arrólviszont érdemes beszélni, mi ment végbe alegközvetlenebbül érintettekben, akisparasztokban annak idején, míg azagitálókra, a szervezőkre vártak.

A Rémhírvivők pontosan ezt a várako-zást formálja drámává. Egy - helyenkénttragikomikus színektől sem mentes -szituációt elemez, s így tárja fel azokat amozgató erőket, melyek a parasztságotegyszerre vonzották is a téeszekhez, staszították is.

A helyszín egy kis tanya. Hamar Imrenyolcholdas kisparaszt és felesége él itt.Két gyerekük már nincs otthon: a lányférjhez ment, a fiú, Lajos, Pesten dolgo-zik. A környéken hasonló tanyák shasonló parasztok vannak, de a legköze-lebbi szomszédok is kilométerekre laknakHamarék tanyájától. Az egyik család amódos, jó gazda Gyalog Péteré,

a másik egy földhözragadtan szegény,nyolcgyermekes, napszámassorban kín-lódó paraszté, Nocsa Janié. Serfőző,minden bizonnyal a maga származásánakköszönhető élményanyaga révén, igen jólismeri ezt a nem egységes tanyasi világot.A tekintélyes, mintagazda Gyalog Péter -akinek lovai is vannak, tehát a földjemegművelését maga végezheti -, anyolcholdas Hamar Imre, aki viszontinkább ügyeskedő, mint ügyes gazda, mega nagycsaládos Nocsa Jani a parasztihierarchiában igen különböző fokonállnak. Serfőző ebből indul ki, amikorhőseinek a téeszszervezéssel kapcsolatosvéleményét, magatartását ábrázolja. Ki-kia rétegződésben elfoglalt helye szerintgondolkodik. Gyalog Péter végül is nemnagyon ellenzi a „be-lépést", hiszen aztreméli, hogy az új téeszben majd ő s ahozzá hasonló jó gaz-dák lehetnek ahangadók, ha aláírnak. Nocsa Jani, aföldszegény napszámos meg csak nyerheta belépésen, hiszen neki igazán nincs mitveszítenie, az ő helyzete csak jobb lehet.

Akit legérzékenyebben érint a belépnivagy nem belépni kérdése, az Hamar Imre.Serfőző kitűnően látja meg őbenne azt aszámban is legnépesebb paraszti típust,akinek valóban súlyos volt a döntés, mert őérezte úgy, hogy mindent elveszít. HamarImre távoli rokona Sarkadi Siposlstvánjának, de hiányzik belő-le az azerkölcsi erő, amely Sipost végül is egykorábbi önmagán túlemelkedő véleménykimondására késztette. Hamar Imre anyolc holdjába belezápult, annak határántúl nem látó, ahhoz tűzön-vízen átragaszkodó, az életét másképp márelképzelni sem tudó parasztemberekképviselője.

Ismét csak Serfőző kitűnő tárgyisme-retét dicséri, hogy Hamarék világát egy-szerre mutatja vonzónak és elmaradott-nak. A tragikus éppen az, hogy nem is-meri fel, milyen rabja ennek az elmaradottkis gazdaságnak, s mennyire megfosztja eza körömszakadtáig védelmezett életformaattól, hogy teljesebb emberi életetélhessen. Az anakronizmus tragikomikumateszi Hamar Imre figuráját érdekessé, az,hogy ez az ember egy tapodtat se akarmozdulni, elégedett azzal, ahogyan az őélete áll - és mégis, neki kell valójábanmozdulnia. Neki kell a legnagyobb utatmegtennie, az ő számára áll - látszólag --nyitva a döntés lehetősége, és mégisminden azt sugallja, hogy nem dönthetvagy-vagy, csak egy-féleképpen. A jobbélethez vezető felis-

merést igazából csak nekik kell megélni,megszenvedni a dráma folyamán.

Ügyes dramaturgiai fogás, hogy Ser-főző magukat az agitálókat egyetlenpillanatra sem hozza be a színre. A darabakkor ér véget, amikor a szervezők éppenközelednek Hamar Imre tanyájához, avad kutyaugatás már őket jelzi. A drámautolsó szavait a kutyaugatást túlharsogvaHamar kiáltja oda a feleségének: „Mostmi lesz? Most beszélj!" S az éppenjelenlevők - Hamarék, Nocsáék, GyalogPéter, Hamar Lajos - döbbent tablójárahull le a függöny. Ez a megoldás azonbannem veszélytelen. Esetleg azteredményezheti, hogy a színen kívüli„ellenfelek" nem lesznek valóságos drá-mai ellenpólussá, nem bontakozhat kivalódi konfliktus. Serfőző nem első-drámás szerzőre jellemző gyakorlottság-gal tudja megoldani ezt a kényes felada-

tot, méghozzá igen egyszerűen. Az agitá-lók ugyanis személyükben nincsenek je-len, de a darab valamennyi szereplőjénekminden gondolatát, cselekvését, mindenszavát ők befolyásolják. A róluk keringőhírek, rémhírek, ellenhírek, tényekből éskitalációkból szőtt történetek mozgatják adráma szerkezetét, s a szervezők így,közvetve, nagyon is erősen jelenlevődrámai ellenfelekké válnak.

Serfőző Simon figyelemreméltó elsődrámával jelentkezett, s noha kissé túl-méretezi az informatív szövegeket, gya-korlatlansága folytán nem bízik eléggé aszínpad kiteljesítő, többletet adó lehető-ségeiben. Nem sikerült igazán hitelessétennie Hamarék fiának, a téeszszervezé-sek hírére némi "rábeszélő" nyomatékkala városból hazaküldött Lajosnak a figu-ráját. Fontos igazságok kimondását bízzará, de ezek s maga a figura is - megle-

Serfőző Si mo n: Rémhírvivők (Egr i Gárdonyi Géza Színház) . Lenkey Edi t (Hamarné) ,S o ml ó F e r e n c ( Ha ma r I mr e ) é s D a r i d a y Ró b e r t ( No c s a J a n i )

Somló Ferenc, Dariday Róbert és Lenkey Edit Serfőző Simon darabjában(Jármay György felvételei )

hetősen szólamszerűek. Holott a drámaegyik leginkább figyelemreméltókonfliktusa éppen a Lajos és a szülei,sőt, az egész kisparaszti világ köztiellentét. Ezek a - nyilvánvalóantapasztalatlanságból eredő -fogyatékosságok sem csökkentikazonban Serfőző drámaírói indulásánakígéretességét.

A miskolci Nemzeti Színház stúdiójá-ban már a múlt évad végén színre kerülta Rémhírvivők. A mintegy kísérleti jel-legű néhány előadás után mutatták beEgerben, s a „prolongálás" helyesnekbizonyult.

A Rémhírvivők rendezője, Jurka László,a miskolci, kisebb színpadi térre elkép-zelt előadást Egerben némileg átfor-málva vitte a közönség elé. Mindentárgy, minden apró kellék, minden szín-folt hiteles volt, s épp ilyen jól összevá-logatott ruhákba öltöztette a szereplőket,pontosan kifejezve a köztük levőkülönbséget - például Gyalog Péter ésNocsa Jani esetében - a ruházkodás„minőségével" is. A színpad fölött függőnagyméretű fotók - egy csapzott kistanya légifelvétele s két szegényparasztiportré - azonban fölöslegesnek

házunkban jól kiosztani egy paraszti tár-gyú darabot, mennyire kevés az olyanszínészünk és színésznőnk, aki hitelesen,göregáboros-népszínműves színek nélkültudna megformálni egy tegnapi vagy maiparaszti figurát. Somló Ferenc HamarImre figuráját, ezt a riadtságát, tanácsta-lanságát gyakran nagyhangúsággal, fölé-nyeskedéssel, gúnyolódással palástoló ala-kot egyetlen pillanatig sem vitte el a na-gyon is kézenfekvően kínálkozó jópofás-kodás felé. Talán csak gesztusaiban nemvolt időnként eléggé paraszti, s néhánycsattanósabb mondatában poentírozott túl.Hamarné szerepében Lontay Margit azt aszerzésvágyban megkeseredett, rideg,értetlen, fizikumában is kiszikkadtparasztasszonytípust ábrázolta, akit szá-mos hasonló tárgyú drámából, novellából,regényből oly jól ismerünk. Hogybeszédstílusa nem mindenhol igazodottehhez a figurához, az alighanem a rendezőhibája is. Szili János jó hangot ütött meg amagabiztos, „kivárásra lovagló" GyalogPéter szerepében. Éreztette, hogy ezek amódosabb gazdák milyen fölénybenvoltak - mert különböző okok folytánlehettek - a Hamarok s főleg a NocsaJanik fölött. Nocsáné tudatlan, ijedt,beszűkült világú kis parasztasszony. Ezt ajellemvonását szerencsésen emelte kiZoltán Sári. Hidvéghy Elek egy esett,nyomorult sorsú kis öregemberszerepében a tragédiát hozta be né-hánypercre a színre. M. Szilágyi Lajos, HamarLajos megformálója, jól megírt szerephelyett egy színpadi alakot kapott. Eztigyekezett élettel megtölteni.

Az előadás legjobb alakítása DaridayRóberté, Nocsa Jani szerepében. Ruháza-tában. mozdulataiban, testtartásában, arcamély barázdáin egy egész réteg esettsége,kiszolgáltatottsága tükröződik. Meg-szégyenítő, ahogyan egy kölcsönkért mo-sóteknő miatt kénytelen eltűrni Hamarfroclizását, de Dariday ebből a megalázta-tásból emeli fel a figurát addig, hogy véle-ményt mer mondani, szembe mer szegül-ni Hamarral, s ő az, aki kifejezi a drámaegyik legfontosabb gondolatát: a téesz akisparasztság túlnyomó többségének jobbéletet hoz. Dariday mindezt egyetlenhangos szó, egyetlen emelt hangsúly nél-kül játssza el, igazi drámai hitelt ad a figu-rának, anélkül, hogy előtérbe tolná.

A Rémhírvivők, erényeivel és fogyaté-kosságaival együtt, ígéretes első dráma.Egyben érdekes, dokumentatív erejűjelentés egy ma már szinte eltűnt (vagylegalábbis így már fel nem lelhető) pa-raszti világról, életformáról.

tűntek, mert túlmagyarázták a helyszínt ésmagát a drámát is.

Jurka rendezése többnyire gondosankövette a dráma erővonalait, s a bennerejlő értékeket is értően hozta felszínre. Akülönböző paraszti réteget képviselőszereplők egymáshoz való viszonyánakkialakítása e világnak a Serfőzőével csak-nem azonos alaposságú ismeretéről ta-núskodott. Kár, hogy a darab szerzőimegjelöléséből - tragikomédia - sokhelyen inkább a komédiára helyezte ahangsúlyt. Az elsősorban Hamar Imrealakjában fellelhető tragikomikus vonásokígy elhalványultak. Sokat segíthetett volnaJurka az írói áramszünetek feloldásában is.Ehelyett hagyta, hogy ami-kor Serfőzőelfeledkezett a figuráiról - például NocsaJaniról meg a feleségéről -, a szereplőkteljesen kiessenek a játék sodrából, s mégkézenfekvően kínálkozó reagálásokkalsem kapcsolta őket a többiekpárbeszédéhez, cselekvéseihez. Élesebbmegfogalmazást kívántak volna a darabdrámai csomópontjai is.

A szereplők kiválasztása azonban sze-rencsés. Külön elmélkedést érdemelne,mennyire nehéz manapság bármely szín-

SZŰCS MIKLÓS

Vörösmarty SalamonjaGyőrött

A győri Kisfaludy Színház az elmúlt évikettős Vörösmarty-évforduló - szü-letésének 75. és halálának 120. évfordu-lója - tiszteletére Z. Szabó László átdol-gozásában mutatta be a költő feledésbemerült korai történelmi drámáját, aSalamon királyt, Salamon címmel.

Vörösmarty a XI. századi magyar tör-ténelem egy rövid szakaszát I. Andrásfiainak, a törvényes királynak, Salamon-nak, illetve Géza és László hercegeknek(a későbbi királyoknak) testvérharcát,trónviszályát írta meg. Ezt a témát is-koladrámák egész sora dolgozta fel.Szigligeti Ede A trónvesztett című drámájais ebből a korból merítette témáját.Vörösmarty nagy tisztelettel közeledett atörténelem feljegyzett tényeihez. ASalamon király megírásakor elsősorban aThuróczi Krónikára támaszkodott. Adrámát megírása óta mindössze egyszer,1827. június 24-én adták elő műkedvelősoproni diákok egy jótékony célú elő-adáson. A női alakokat azonban akkornem játszották, így a mostani győri be-mutató tulajdonképpen ősbemutatónaktekinthető.

Vörösmarty a német és a francia ro-mantika, Schiller, Goethe és Victor Hugoalapos tanulmányozása után ebben adrámában tesz először kísérletet a törté-nelmi dráma megteremtésére. Jól ismerteShakespeare műveit, drámaelméletiírásaiban számos drámájára hivatkozik,Hamlet-bírálatával az első nagyigényűShakespeare-elemzést adta irodalmunk-nak. Ő fordította először a magyar írók ésa közönség figyelmét Shakespeare felé.Ugyanakkor a Salamon királyon érződik aBánk bán hatása is.

Drámáival, színibírálataival, elméletiírásaival Vörösmarty sokat tett a nemzetidrámairodalom, a színpadi nyelv meg-teremtéséért, kibontakoztatásáért.Színikritikáiban és DramaturgiaiTöredékei-ben elsőnek foglalkozott adráma elméleti, műfaji kérdéseivel.Elutasította a német romantika kispolgárimorálját, és határozottan kiállt a franciadráma bátrabb erkölcsisége, az új, haladódrámastílus mellett. Darabjainakszerkezete, drámaisága ha nem istökéletes, dikciójuk

kaptak. így még áttekinthetetlenebb lett azamúgy sem mindig világos cselekmény.Elsősorban a dráma eredeti formájában ismeglevő didaktikus elemek erősödtek fel,gyengítve így a mű drámaiságát. A Czilleiés a Hunyadiakhoz hason-ló sikeres„portalanítás" ezúttal tehát elmaradt. Aművet nem sikerült a mai nézők gondolat-és érzésvilágához közelebb hozni. Avállalkozás sikertelenségé-ért azonban,úgy érzem, igazságtalanság lenne egyedülcsak az átdolgozót hibáztatni. Az okokközé kell sorolni a korhoz nem illőjelmezeket, a győri színház műszakiadottságait, a rendezés követke-zetlenségeit és egy súlyos szereposztásitévedést is.

Az előadásban túlzott szerephez jutot-tak az élénk színű, sokszor bántóan rikító,nem egy helyen több száz évvel későbbikort idéző jelmezek. Csonka István ruháivalóságos színorgiájukkal elterelik anézők figyelmét. Láttunk itt XIII. szá-zadból való királyi öltözetet, katonaruhá-kat, a XVII. század elejéről Bocskai-sapkás hajdúkat. Pedig ez a kor, a XI.század második fele, hangulatában, nép-viseletében, öltözködését tekintve is sok-kal komorabb, súlyosabb az itt látottak-nál.

Szilágyi Albert, az előadás rendezőjeérzésünk szerint nem bízott eléggé Vörös-marty költői nyelvében, és ezért inkább aklasszikus történelmi drámák előadásai-

Vörösmarty Mihály: Salamon (Győri Kisfaludy Színház) (Kaszás János felv.)

új korszakot nyitott a magyar drámainyelv történetében.

A Salamon király megírásakor Vörös-martyt a nemzeti egység megteremtésefoglalkoztatta. A darabból azonbanhiányzik a feszültség, hangja többé-ke-vésbé retorikai jellegű. A cselekménybonyolítása is következetlen, a jelenetekkidolgozatlanok, hiányos és ellentmondóaz egyes figurák jellemének rajza. A drá-ma sok részletértéke mellett kiforratlan.A francia romantika hatása, költőiségeazonban mindvégig érezhető. Vörösmartyazonban saját dramaturgiai elveit nemtudta megteremteni, pedig maga írta aDramaturgiai Töredékekben : ,,...a dráma,bármi nagy költői becs mellett is, színihatás nélkül nem tökéletes mű." Ennekellenére meggyőződésünk, hogy aSalamon királyt avatott kéz sikeres,színpadképes drámává tudná átdolgozni.Ezért is érdekes a győriek kísérlete. Saj-nos, a várt siker elmaradt, az előadás többszempontból is csalódást okozott.

Z. Szabó László átdolgozása mindenigyekezet és jó szándék ellenére nem so-kat javított a drámán, se dramaturgiáján,se nyelvezetén. A változtatások, a húzá-sok nem segítették elő a dráma jobb,könnyebb megértését, az erővonalaktisztázását, a zavaró kitérők kiiktatását;fontos részek kimaradtak, ugyanakkorkevésbé fontos, a dráma menetét zavarórészek felerősödtek, felesleges hangsúlyt

nak hagyományait, a romantikus játék-modort igyekezett követni. Elsősorban acselekvésre koncentrált, egymásra épülőnagy történelmi tablókat rendezett. Adráma költői nyelve, szépen zengőjambusai így kevésbé érvényesültek.Ennek az is oka, hogy a rendező elkép-zeléseit a szereplőknek csak egyik részevalósította meg. Néhányan - a rendezőkoncepciójának megfelelően - a hagyo-mányos romantikus történelmi drámákmodorában, míg mások .közvetlen, hét-köznapi, társalgási stílusban játszottak.Mindezekből aztán furcsa stíluskeveredés,sokszor zavar támadt. A rendező érdemeviszont, hogy a színház mostoha műszakiadottságait sikerült csökkentenie, a kisszínpadot ügyesen, a lehetőségekhezképest maximálisan kihasználta.Vízszintes síkban, oldalirányban mozgattaa szereplőket, így a parányi játékteretsikerült „megnagyobbítania".

Fényhatásokkal látványosan megoldot-tak a szépen koreografált, jól megkompo-nált csatajelenetek. Az előadás legszebb,legemberibb - rendezőileg és színészileg islegjobban megoldott - jelenete két katonavitája. Egyikük megtudja, hogy ura Gézaherceg elárulására készül; fel-lázad, ésszembefordul társával. Az viszont az ígértbusás jutalomért kész el-árulni gazdáját.

A legnagyobb problémát az egyes sze-repek értelmezésében a kellően át nemgondolt, illetve végig nem vitt rendezőikoncepcióban látom. A dráma címszerepéta vendég Vallai Péterre bízni súlyosszereposztási tévedés volt. Salamon ha-tározatlan, befolyásolható, gyenge kezűuralkodó. Nem önálló jellem, cselekvésremindig más indítja. Tetteit felesége - akiértrajong, és akinek képtelen ellenállni - éstanácsadója, a ravasz, csel-szövő Vidirányítja, befolyásolja. Ők azok, akikbizalmatlanságot, viszályt szítanak a királyés a hercegek között. Az alaptalanvádaskodás végül háborúhoz vezet;Salamon elveszti trónját, de életével fizetgaztetteiért Vid is. Salamon első-sorbanazért bukik el, mert nem elég erős éshatározott, gyenge a jót, az igazatcselekedni. De legalább annyira áldozatamások gonoszságának, mint a sajátgyengeségének.

Vallai Péter egész habitusa ellentmonda szerep megkívánta tépelődő, habozó,vívódó, önmarcangoló, kicsit hamletifigurának. Ő saját nyilatkozata szerint semérzi magához közelállónak Salamon királyfiguráját. Nem tudja kellően érzékeltetniSalamon lelki tusáját, önmagá-

val önmagáért vívott belső harcát. Hi-ányzik alakításából azoknak a váltások-nak érzékeltetése, amikor sikerül kike-rülnie felesége vagy tanácsadója bűvköré-ből, és átgondolva tetteinek lehetségeskövetkezményeit, jó irányba indul el, majd„a tanácsadók" megjelenése újból letéríti ahelyes útról. Nem tudja ábrázolni kellőena józan ész, az értelem és az érzelembenne lejátszódó harcát. Nincs megalakításában a feleség iránti már-márbeteges, az őrülésig felfokozott rajongás,az elvakult szerelem, az a démoni erő,amely végül mindig rossz iránybabefolyásolja.

A dráma többi figurája sincs élettelfeltöltve. A színészek játékából hiányzikaz átélés, legtöbbjüknél a jellemrajz isCselekedeteik indítékai így tisztázatlanok,megindokolatlanul maradnak, és ezáltalhiteltelenek. Ez azonban már nem csakszínészi, hanem rendezői probléma is. Azegész produkciót felépítetlenség jellemzi,ami végső soron visszavezethető azátdolgozás hiányosságaira is.

Jászai László alakítása állt legközelebb adrámához illő játékstílushoz. Jólérzékeltette László herceg szellemi éserkölcsi fölényét, kiegyensúlyozottságát.Szép, értelmező szövegmondása dicséretetérdemel. Bede Fazekas Csaba a jó-hiszemű, jámbor Géza herceg szerepébenmár kevésbé volt meggyőző. Kevesettudtunk meg erről a rokonszenveshercegről. Játéka túlságosan is visszafo-gott, a legkisebb indulatoktól is mentes. Ő

is nagyon szépen beszélt. Patassy Ti-boraz egész drámát mozgató alattomos Vidfiguráját jól, kifejezően alakítja, de nemformálta elég ellenszenvessé ésfélelmetessé. Perédy László a tiszta szívűöreg Ernyei nádor szerepét túltengő pá-tosszal játszotta. Vid és közte valódi pár-harc nem alakult ki.

Horváth Ibolya Ilonka szerepébentermészetességével, kedvességével, eg yé -

nisége bájával, nagyon szép beszédévelaratott megérdemelt sikert.

Vörösmarty Mihály: Salamon (Győri KisfaludySzínház)

Rendezte: Szilágyi Albert, díszlet és jelmez:Csonka István, zene: Dékány Endre.

Szereplők: Vallai Péter m. v., Bede Faze-kas Csaba, Jászai László, Perédy László,Patassy Tibor, Szűcs István, Zágonyi Zsolt,Simon Kázmér, Gyukár Tibor, ForgácsKálmán, Bajka Pál, Vámos Ica, VennesEmmy, Radnóti Kati, Horváth Ibolya,Szabó Kati, Nagy Emil, Fáy László, SomlaiIstván, Delbó László, Barsy Géza, KarczagFerenc, Orth Mihály.

BELIA ANNA

Beckett a kaposváristúdióban

Beckett Godot-ra várva című színművét akaposvári színház stúdiószínpadán.mutatták be, Asher Tamás rendezésében.A stúdiószínpad fizikailag is „nézőközel-ben" játszatja Gogó és Didi vergődésétremény és kétségbeesés, menekülésvágyés tehetetlenség közt. Az előadás utánkiáramló közönség Godot-élménye nem atöbbi színházi élmény közé kerül, ha-nemazok közé az élettapasztalatok közé,melyeket talán mindenki megél: előresikertelennek tudott változtatáskísérletekközé, melyekbe mégis belemegy azember, optimista tudatlansággal bízvaegy egyelőre még nem látható önelren-deződésben.

Beckett darabja nehéz színházi fel-adat,mert a közönséget nehezen bírjákodafigyelésre nem-hősök. Estragon ésVladimir nemcsak Godot-t várja, ha-nema hőssé válás lehetőségét is, és avárakozás állapota ez a készenlét: egye-lőre senkik vagyunk, közegünk abanalítás, de lehet, hogy egyszerfölakasztjuk magunkat; ha találunk hozzákötelet, ha kibír bennünket a faág, ha ...;készen állunk, várjuk, hogy megfelelőenalakuljanak a dolgok. Az effajta szín-padifigurák nemigen ébresztenek meg-szokottközönségérdeklődést, szánalmat,együttérzést, csodálatot, meghökkenéstvagy utálkozást, rettenetet és szorongást.Egyetlen rendezői módszer látszik ered-ményesnek, az, hogy a néző arra kény-szerüljön, hogy saját drámájaként élje át,amit lát. Azaz pillanatról pillanatra el-induljon a fejében a saját életéről készültképzeletbeli film és magnetofon-szalagegy-egy jelenete, katartikussá gazdagítvavele a színpadon látottakat.

Közhely ugyan, de a dolgok logikájaszerint idekívánkozik, hogy a Beckett-alapanyag kiválóan alkalmas erre. Csak-hogy ez az alapanyag ridegen és zárkó-zottan viselkedik annak a kezében, aki azabszurditás, a filozófiai értelemben vettszínházi, látszatlét felől próbáljaelőadássá szelídíteni. Jóindulatúan nyi-tott, simulékony azonban, ha a hétköz-napi humanitás, az emberszabásúnak lá-tott lét felől közelítik meg - ahogyanAsher tette.

Így érzi a néző ,magáénak a beckettiállapotot, lesz ismerőse Estragon ésVladimir, sorstársa Gogó és Didi. Így leszaz emberi melegség, vagy kicsit pon-tosabban a rendező érzelemgazdagsága amár fogalommá vált abszurd dráma, aGodot-ra várva színpadi megvalósításánaklegalkalmasabb szervező elve. Így kapfontosságának megfelelő hangsúlyt a darabszemérmes lírája. Így válik az elő-adásélménye élettapasztalattá.

Aki abszurd helyzetben van: a színész

A színész dolga, hogy eljátssza a szerepet.Vannak-e szerepek a Godot-ban?Milyenek? Azt már magyarázat nélkül iselfogadjuk, hogy ennek a drámának aszereplői nem hősök. A pozitív vagy ne-gatív hős általában cselekvéssel viszi előrea drámát, dönt, választ, ítél, s ezzel új és új

helyzeteket teremt, melyekben újabbdöntések, választások várnak rá. Az írókeresteti a drámai hőssel az új helyzeteket,hogy fejlődjék a cselekmény, sokoldalúanjellemződjenek az alakok, létrejöjjön akonfliktus - felépüljön a közönség szemeláttára a dinamikus írói világ. Beckett nemhelyzetekkel, hanem állapotokkal dolgozik.A helyzet, melyet mára darab címébenröviden de pontosan és hiánytalanulmegad, a két fel-vonás alatt állapot lesz, aGodot-ra hogyan várva állapota.

A néző csak ezt az állapotot látja. Aszínésznek, ha Beckettet játszik, tudnia kellolyasmiről is, amiről a nézőnek csaksejtelmei vannak, amit a néző nem lát.Olyan figurát játszik, aki jött valahonnan (anéző csak azt tudja, hogy járt iskolába,ismeri a Bibliát, lehet, hogy börtönben isült, hogy 1900 körül, amikor még voltvalaki, nem volt bátor ahhoz, hogy le-ugorjék az Eiffel-toronyból, hogy egy-szerbeleugrott a Szajnába, bár ez nem biztos),aki mögött múlt van, de most semmi semfontos neki, csak ez az állapot. Hogy miért?A színésznek azt kell eljátszania, hogy őtudja. A néző viszont csak találgathat.

A „tudom-de-nem-mondom" játék--stílusnak még párosulnia kell a figuraszemélytelenségével. Ez látszólagos el-lentmondásban van azzal, hogy a rendező ahumanitás felől cserkészheti be legjobban adarabot. Ezek a figurák azért olyanemberiek, mert következetesen követke-zetlenek. Nincs meg ugyan bennük a jellemösszetartó ereje és autonomitása. Az állapot,az időtlen és tértől független várakozástartja őket a markában, derí-

ti jókedvre vagy tiltja meg nevetésüket,változtatja kedve szerint a cipő és a lábviszonyát, élesíti és tompítja emlékező-tehetségüket.

Van viszont egy tulajdonságuk, melyugyan kevés ahhoz, hogy személyiségeklegyenek, de elegendőnek bizonyul ah-hoz, hogy emberi átlagot képviseljenek: aszeretet. Közhelyszerű „sem vele, semnélküle" barátságuk nemcsak azegymásrautaltságból fakad, hanem igaz, akétségbeesést hitelesebbé tevő utolsómaradéka a múltnak. Mely úgy emelkedikmégis az irodalmi közhelyek fölé, hogy

éppen, mivel az emberiesség utolsó fosz-lánya, sok mindentől megvédi őket. Aszínen, mikor együtt vannak, „csak"

szoronganak, rettegnek, ha elválnak,Gogót megverik, Didi elfelejti begombol-ni a nadrágját.

Pozzóból és Luckyból hiányzik ez azemberiességre utaló vonás, bennük azon-ban némi méltóság van, mely abból ered,hogy mindketten tudatosak bizonyos fo-kig. Pozzo tudja, ő is kerülhetett volnaLucky helyébe, Lucky meg az övébe.Lucky is öntudatosan vállalja kutyaalázatúszolgaságát - a szánakozót síp-

A kezdőjelenet Beckett: Godot-ra várva című darabjából. Vajda László (Vladimir)és Koltai Róbert (Estragon)

csonton rúgja. Mindketten az állapotszülöttei, alárendeltségükben nincs már-tírium.

Koltai Róbert és Vajda László Estragonés Vladimir szerepében érzi azt aparadoxont, hogy a Beckett-figurákszínészi megformálásának titka a homály-ban hagyás, a tétovaság és a magabiztosokoskodás következetlen váltakozása.Összeszokottságuk azonban túlsugárzikrajtuk, s néha otthonossá teszi az őketkörülvevő ürességet is. És a bejátszotttérben egyértelművé egyszerűsödnek:Estragon szándékosan felejtő együgyűkisemberré, Vladimir az irracionálistésszerűvé filozofáló alkalmi bölcselke-dővé. „Uram, mi nem idevalósiak va-gyunk" - mondja egy helyütt Estragon. Ésezt az idegenséget, az idegen bizony-talanságát, a hovatartozás homályát lehetjátékukban hiányolni, azt, hogy soha-semlehet előre tudni, mikor hogyan fognak azállapothoz viszonyulni. Iszonyúan nehézfeladat, hogy a színész ne vegye em-berszámba a közönséget - mert erre vanszükség a Godot-ban -, hogy a reflektor-fényben ne csillanjon meg kék szeménekmelegsége, ne tükrözzön lágyságot bár-sonyos, mély hangja, hogy a közönségetne együttérzésre, együttlétre, hanem eltá-volodásra, egyénekre való szétesésre,magába nézésre kényszerítse. Koltai ésVajda jó színészek, akik, amint a színpadra lépnek, légkört teremtenek magukkörül. S itt most ezt hibának kell minő-síteni: a légkört itt nem ők teremtik,hanem a várakozás, nekik nem szabad eztaz állapotot „belakni", menthetetlenülidegennek kell maradniuk benne. S hogyez csak részben sikerül nekik, az aztjelenti, hogy Beckett világát tudatosan,igyekezetükben átélik ugyan, de

zsigereikben nem teszik magukévá. Anéző megkönnyebbülésére.

Pozzo és Lucky furcsa egy pár. Pozzo-Helyey László eljátssza a figurát. Mintegy színész. Aki azt mondja, hogy itt vanez az abszurd drámai szerep; én aszínész, most alakítok. Szinte megfog-hatatlan, hol téved. Talán magabiztosabszurdságában, abban, ahogy ennek aPozzónak meg az ő hatalmának hisz.Pedig Luckyn való uralma főleg Luckynmúlik - meg persze az állapot adománya.És ezt tudja Beckett Pozzója is. HelyeyLászló viszont nem. Mefisztószerű Poz-zót játszik, akiből hiányzik a lét bölcses-sége (mely egy kicsit Pozzo gonoszságá-ból is elvesz). Mintha nem is ő mondanáegy hisztérikus kitörés után higgadtan:„Az asszonyok a sír fölött szülnek,lovaglóülésben, a nap egy percig csillog,aztán ismét az éjszaka következik." EzPozzo fájdalmas igazsága, mely őt issújtja. Helyey durván vágja az arcunkbaezt a mondatot, pedig csak akkor nemhazudtolná meg a rendező humanizmu-sát, ha alázattal mondaná.

Lucky. Egyszerű esetnek látszik, haolvassuk a drámát. Asher Tamás más-képp olvasta, bonyolultabbnak. LukácsAndorral együtt. Lukács Andor Lucky-alakítása a Godot revelációja. Luckyjamellett nem lehet elmenni az értelmezéskényszere nélkül, olyan gazdag ez a figu-ra. Mennyi szövege van Lukács Andor-nak? Alig mond valamit a többiekhezviszonyítva. A testével játszik, a jelenlé-tével. Akkor is a teste, az arca a főszerep-lő, amikor gondolkodik, övé a szó. Arrólgyőz meg, hogy a Godot-ban mégis vanautonóm alak: ő önként vállalja ezt azemberalatti szolgaságot, a hol hosszú, holrövid pórázt, a közönség kegyetlen

igényeinek tánccal való kielégítését, ahomokkal teli csomagok cipelését. HaPozzo eladná a Megváltónak nevezettpiacon, ő is az állapot rabságába kerülnevégleg. Így csak Pozzo zsarnokoskodikfölötte. És még jól bele is rúghat abba, akimegpróbálja letörölni a könnyeit. Aszereposztási találat .Asher Tamásé,fölfedezte nekünk Lukács Andort.

Bemutató a StúdióbanNosztalgiák céljának képzelem a stúdiót,ahol ki-ki régi vágyait valósíthatja meg,vagy szeszélyes ötleteit próbálhatja ki -kísérletezhet. Kis helyiség, kevesen férnekmeg benne, kevesebb a nézet-különbséglehetősége, több a nézők igényességébevetett hit.

A Csiky Gergely Színház stúdiójábanBeckett Godot-ja volt az első bemutató, ésrészben igazolta ezt az elképzelésemet. A„csapat" összjátéka remek volt. PauerGyula, akinek színpadai eddig is levegős,mégis határozott körvonalú artisztikusterükkel hívták föl magukra a figyelmet,ismét varázsolt: végeláthatatlan,horizonttalan ürességet, mely börtöne azembernek. A színészek színpadi arca,sminkje a saját arcukra adaptált, moz-gékony, mégis színpadias; személytelen,egyénietlen, mégis egyedi - „átlag". Luckyparókája valószínűleg Lukács Andor egyikihletője volt az alakításban.

Mímelt szomorúsággal csak annyitmondhatok: csalódtam is ebben a stúdió-ban. Asher Tamás és társai nem kísérle-teztek. A tökéletlenségek ellenére végig-gondolt, egész és teljes, lelkiismeretesenmegvalósított színházi előadással avattákfel a színház „boszorkánykonyháját".

Samuel Beckett: Godot-ra várva (KaposváriCsiky Gergely Színház)

Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil.Kendezte: Asher Tamás, a rendező munka-társa: Saád Katalin, díszlet és jelmez: PauerGyula.

Szereplők: Koltai Róbert, Vajda László,Helyei László, Lukács Andor, WalterZsolt.

Beckett: Godot-ra várva (Kaposvári Stúdió). Lukács Andor (Lucky), Koltai Róbert (Estragon),Helyei László (Pozzo) és Vajda László (Vladimir) (Fábián József felvételei)

arcok és maszkok

PÁLYI ANDRÁS

Egy ember kibújik abőréből

Lukács Andor Luckyja

Színész-e egyáltalán Lukács Andor? Akonyha kaposvári bemutatója óta, melybenő volt Kevin, az újonc szakács, többszörleírták róla, hogy „színésszé érett".Legutóbb A kaukázusi kréta-kör Sauvájakapcsán is.

Főiskolára sosem járt.A Pinokkióban viszont jószívű pillan-

góként olyan valóságosan járkált a le-vegőben, akár egy Ionesco-hős.

Az Ördögök premierje óta Dosztojevszkijprenietzscheiánus utópiát prédikálóSigaljovja elválaszthatatlan hátrafésült,lenyalt hajától, borostás arcától, markánsprofiljától, lázas tekintetétől, perzselőindulatától.

A Bakkhánsnőkben számos kollégája be-bizonyította a színpadon, hogy az artiku-láció, a mozgás, a színészi technika egyébvonatkozásaiban megbízhatóbbak, mint ő;színházi varázs, drámai szenvedély mégisegyedül a Hírnök, azaz Lukács Andorkörül gyúlt, mikor a thébai nőkbakhanáliájáról beszámolt Pentheusznak.

Jellegzetes arcát megjegyezhettük már

az Ahogy tetszikből (Amiens a hatalmasdobbal).

Színész-e hát Lukács Andor? Vagy„csak" egy arc? „Csak" egy indulat?„Csak" egy ember a színpadon?

Copeau határozta meg ilyesféleképpen aszínházat: egy ember a puszta deszkán.

Ha Lukács Andor Luckyját felidézem,máris úgy tűnik, önellentmondásba ke-rültem. Az imént felsorolt féltucat kisebb-nagyobb szerep közül látszólag ekaposvári Lucky áll a legtávolabb Copeau„meztelen színház"-eszméjétől. Lucky: aGodot-ra várva nyomorult aggastyánja, a„tróger'" Pozzo mellett, aki hosszú kötélenhúzza őt maga után. Lukács Andor vállátősz haj verdesi, természetes haját parókafedi, a nyakán vöröslő csík pedig - a kötéldörzsölése - észrevehetően ragasztva-festve van. Amíg felnéz, hosszú percektelnek el, ám ekkor újabb „csalásra" derülfény: Lukács Andor sem-miképpen sincsmég aggastyán korban.

Hány esztendős?Nem akarja elhitetni, hogy akár egy

perccel is idősebb, mint amennyi. Ígykortalan. A kaposvári Lucky kortalansá-gában jól elfér Beckett Luckyjának ag-gastyán mivolta. Lukács Andor a szín-padi gazdagság ritka élményével aján-dékoz meg. E bőségnek nem forrása aszínpad, hanem megnyilvánulási tere,vagyis eredete nem teátrális jellegű, csu-pán a színész (emberi) személyiségében

keresendő. Csupán? Épp ez lehet a titoknyitja. Innen különleges képessége a ra-gasztott kellékek átlényegítésére. Így lesza parókás színész „meztelen" ember apuszta deszkán. Lukács Andor ha-misítatlan eretnek: még mielőtt az eszkö-zök magasfokú birtoklása színésszé„szentelné", vállalkozik az áldozatbemu-tatásra. S ahogy ez már máskor is elő-fordult, most is kiderül, hogy az eretnekhite csodákra képes. (De tegyük hozzámindjárt: a színészetbe a szín-padijelenlét erejébe - vetett hit koránt-semadhat felmentést a szakmai tudás alól,inkább inspirációt az elmélyüléshez.)

Fejét lehajtva megy végig a színen, ar-cát még a stúdiószínházi intimközelségben ülő nézők is csak akkorpillanthatják meg, amikor megmutatja.Estragon elkunyerálná a Pozzo általelfogyasztott sült csirke csontjait, Pozzoazonban Lucky-hoz irányítja, mondvánhogy a csontok a „trógert" illetik.„Bocsásson meg, uram, igényt tart acsontokra?" - kérdi Estragon. Beckettinstrukciója szerint Lucky „hosszan néziEstragont". Lukács Andor e nézésbenfelfedi magát. A nézés valóságossá teszvalamit, amiről eddig csak fecsegtek aszínpadon. Lucky kiszolgáltatottságát.Majd, híven az írói instrukcióhoz, lehajtjaa fejét. Ismét eltakarja arcát.

Pontosan érzi, meddig „statisztál" Pozzoés a két csavargó diskurzusához és mikor

válik személy szerint ő fontos-

Beckett: Godot-ra várva (Kaposvári Stúdió). Lucky gondolkodásának három pillanata (Lukács Andor) (Szirányi István felvételei)

sá. Színpadi jelenlétében a legszebb és alegnehezebben tetten érhető az, amit ön-maga színpadi fontosságáról és a színészialázatról tud. Utólag úgy tűnik, egy rejtettpartitúra jeleit követi érzékenyen. Nemtudom, e „partitúra" mennyibenszármazik a rendezőtől Asher Tamástól -,mennyiben a színésztől. Valószínűnektartom, hogy nem más, mint amit arendező a próbák folyamán - vagy apróbák előtt, korábbi munkák alkalmával- Lukács Andor egyéniségéből,személyiségének lehetőségeiből ki-olvasott. Luckyja kapcsán idekínálkozikaz agyoncsépelt frázis: Lukács Andorlehetőségei határtalanok. Nem azzal vanugyanis elfoglalva, hogy a lehetőségeittanulmányozza. Hogy a szerepkörét ki-alakítsa. Csak egy lehetőséget ismer, erretesz fel mindent: a legszélsőségesebbre.Mintha nem is akarná „eljátszani" aszerepet. Mintha az egész szerepből csu-pán a színpadi alak legszélsőségesebbállapota érdekelné. Innen visszamenőlegmégis kirajzolódik a szerepépítés vonala.

Pozzo arról beszél, hogy hamarosankihajtja Luckyt a Megváltóról elnevezettpiacra, s ott túlad rajta, bártulajdonképpen meg kellene ölni az„ilyeneket". Lucky e szóra sírva fakad. Aszínész, anélkül, hogy felemelné a fejét,nyeli a nyálát. Ez a száraz, néma sírás, ezaz egész testét megremegtető, felcsuklóbugyborékolás a legszerényebb effektus,amit ehhez a helyzethez ki lehet találni. Aszívszorító emberközelség effektusa.

Estragon megsajnálja, vigasztalni sze-retné, odalép hozzá, hogy szemét meg-törölje. Lucky sípcsonton rúgja. Akár egyló. Lucky kiszolgáltatottsága csak alovakéhoz hasonlítható. Úgy is pihen,állva, kezében tartva a csomagokat (a ho-mokkal teli bőröndöt), lehunyva szemét,hátracsukló fejjel, himbálózó testtel,szemérmetlenül elárulva vegetatív vergő-dését lét és nemlét határán. mikorEstragont sípcsonton rúgja, akkor pillantfel másodszor: diadalmas, véres né-zésében az állati sorba alázott ember gyű-lölete együtt lobban a gazdájának szólóhízelkedéssel.

Pozzo a két csavargó szórakoztatására„produkáltatja" Luckyt. Lucky tud tán-colni, hangosan gondolkodni. A tánc:kísérteties kapálódzás. A mozdulatokjajkiáltása? Az űzött vadak kétségbe-esett, ragadozó éhsége? A vízbefúlóutolsó karcsapásai, szalmaszálba kapasz-kodása? Idegtépő becketti tánc.

És végül: Lucky gondolkozik.Előkészületeket tesz. Ujjával kissé fel

tolja fekete keménykalapját, szembenéz apublikummal. Ezzel a gesztussal mint-egy lezárul az arc elrejtésének és feltárá-sának motívumsora, s elkezdődik valamimás. Homlokán ráncok futnak végig, azorrától alsó ajkáig kétoldalt erőteljes,félkör alakú vonás húzódik. Grimasztvág, a nyelvével előbb jobboldalt nyomvaki felső ajkát, majd lassan körben haladvamintegy egész szájüregét kitölti a nyelv,a kétoldalt húzódó vonás egyre erősebbO-alakot formál, homlokán elsimulnak aráncok, orra felett hullám-alakbanfelgyűrődik a bőr, felpattan a szája, demég mindig nem szól, alsó ajkát nyelvévelelőretolja, akár egy idióta. A„gondolkodás" e hátborzongató elő-játékanem becketti instrukció. Mégis szervesenkövetkezik abból, ahogy a színész akorábbi szerzői utasításokatvégrehajtotta. Következik a szerepépítés„filozófiájából": az iménti ragadozó-két-ségbeesett, szalmaszálba kapaszkodó kí-sértetjárás-táncot, a mozdulatok ama jaj-kiáltását nem követheti más. Lucky gesz-tikus megformálásának csúcsa ez.

Innen már csak zuhanni lehet.Vagy épp a zuhanás lesz a csúcs ?A Godot-ra várva kaposvári előadásában

különös jelentőséget kap Luckygondolkozási monológja. Lukács Andornéhány percre elfeledteti velünk, hogy adeszkák Beckett színpadán is (csak)jelentik a világot. Hogy Beckett drama-turgiája is az „olyan, mintha élet lenne"

elvére épül. Itt egyszerre megszűnik ez az„olyan, mintha". Az emberi végállapot,amiről Beckett példázatot ad elő, való-ságos állapotként jelen van a színpadon.

A gondolkodás úgy indul, mint amikorműködésbe hoznak egy felhúzható gye-rekjátékot. Monoton tónusban tett meg-állapítások, filozofikusan hangzó abraka-dabrák. De a géphangban egyszerre szó-hoz jut az ember. Ez az egyetlen lehetősé-ge: valamiképp megtestesülni e gépies„gondolkodásban". A gesztikus kifejezésmár elvétetett tőle. Az iménti játék-nál,mikor mintegy fiziológiailag érzékel-hetővé formálta arcán az idiotizmust, sze-me és a szeme körüli vonalak változatla-nok maradtak; most viszont az egész testhosszú ideig már-már rezzenéstelenülmozdulatlan, csak pupillája tágul egyre,szeme hatalmas fehérjében két kis feketegolyóvá zsugorodik a szemgolyó. Arcátelönti a vér, úrrá lesz rajta az indulat, azepileptikus roham, habzik a szája. Ehhezmár semmiféle trükkre, a habzást elő-idéző szerre nincs szüksége. Ez a színészi- emberi - állapot már ama határvonalon

túlról szól vissza, ahol szükségtelen aszerek és trükkök kieszelése. Épp ellen-kezőleg. Ennek az állapotnak az illuszt-rálására (mert az átjutás nem sikerül vagymert meg sem kísérlik) szokás különbö-ző teátrális csodaszerek feltalálásávalfoglalkozni.

Most Luckyé a színpad. Luckyé a vi-lág. Vladimir és Estragon féltékenyenkiabálnak, Pozzo riadtan felugrik: e per-cekben valóban úgy szól az előadás,mint egy polifon zenemű. Mind a négyenordítoznak, ám e színpadi hisztériamélyén törvény rejlik. Úgy tűnik, sem-mi sem szoríthatja vissza Luckyt, akár apalackból kiszabadult szellemet. Le-kapják fejéről a kalapját. Erre elnémul,összeesik. Lukács Andor nem adjakönnyen: onnan túlról visszajönni ismétsúlyos zuhanás, csak más előjelű. Az,ahogy kétszer egymás után teljes erőbőlneki-vágódik a hátsó díszletfalnak, majda földre zuhan, ugyancsak a darabszelleméből ered: Beckett másutttöbbszörösen utal rá, hogy adíszletfalakkal körül-rakott játéktéregyúttal a befalazottság, a kiúttalanságjelképe is.

A realitásból az irrealitásba, az irreali-tásból a realitásba - ez Beckett „térképe"Lucky tébolyult-epileptikus gondolkodá-sáról. Beckett tézise: a Godot-ra várás.Ez az a koordináta-rendszer, melyhez azíró a valóságot igazítja. Lukács Andornem igazítja hozzá. Vagy inkább: szán-dékos, hitvallásszerű túlbuzgósággal(szélsőséggel) igazítja hozzá. A paraboli-kusan irreálisnak festett állapotot realitás-sá teszi: az ember testi-lelki megnyomorí-tottsága, „végállapota" mint a színészijelenlétben, a test fizikai „megtörésében"megmintázott, élő áldozat túlmutat azírói tézisen. Épp azáltal, hogy a legszélső-ségesebb pontig komolyan veszi az írót,kérdőjelet is tesz Beckett igazsága mellé.

A színészi realizmus diadala ez Be-cketten ?

Az élő ember diadala az absztrakción?Lukács Andor Luckyja után Godot-ra

várni merő szépelgés. Egzisztencialistaínyenckedés az élet értelmetlenségéről.

Igazi színpadi csoda történik : a moz-dulatlanság drámája, ahogy a Godot-t

nevezni szokás, aktivizálja a nézőteret.Nem tudunk kikerülni hatása alól. Nemtérhetünk ki felébresztett szociális érzé-kenységünk elől. „Semmit sem lehettenni" - mondta az imént az egyik csa-vargó. „A bőrünkből nem bújhatunk ki" -így a másik. Már nem hiszünk ne-kik.Egy ember itt a szemünk láttára kibújt abőréből.

CSERJE ZSUZSA

Dayka MargitMiss Flora szerepében

A házasságszerző Madách kamaraszínházibemutatója után az egyik kritika megjó-solta: A bolond lányéhoz hasonló siker-szériaindult el Thornton Wilder - Vajay Erzsiáltal fordított - darabjával. S valóban, azötödik hónapja játszott mű immárnyolcvanadik előadásához közeledik. Meglehet-e fejteni egy-egy ilyen siker titkát?Hogyan csendül össze egy adott időszakbana nézők szórakozási igénye, a színészekvágya az önfeledt játékra s a rendező - ezesetben Lengyel György - törekvése, hogykézben tartsa ezt a játékkedvet, és ne azigénytelenségnek engedjen, amikorközönségigényt elégít ki ?

A publikum jól szórakozik, a színészekélvezik a mókázást. Ne fontoskodjunktehát, hogy vannak Wildernek értékesebbdrámái is: a Madách Kamarának most eztkellett eljátszania.

A színészi jókedv sziporkázó teljesít-ményeit hozták színpadra Márkus László,Schütz Ila, Gyabronka József és a többiek,bár talán nem eléggé egységes stílusban. Sha. most csak egyetlen alakítást elemzünk,a Dayka Margitét, ez azért van, mert ezt aragyogó színésznőt oly ritkán látjuk aszínpadon.

A házasságszerző meséjét ismerjük:Nestroy alapsztoriját dolgozta fel a Hello,Dolly című amerikai zenés játék, melyet azOperettszínház nálunk is játszott, s melyetfilmen is láthattunk. Mr. Vandergelder, agazdag paradicsom-konzerv-gyáros NewYorkba indul, hogy újra házasodjék. Egykalapszalon ifjú tulajdonosnőjét készülelvenni. Fősegédje és alsegédje,kihasználva főnökük távollétét, kalandravágyva szintén New Yorkba indulnak, s(micsoda véletlen!) ugyanabba akalapszalonba vetődnek, ahol az ifjú segédbeleszeret főnöke választottjába. Gazdagaranyifjaknak kiadva magukatudvarolgatnak, mígnem rajtakapja őket azord főnök, s ebből származnak abonyodalmak. Meg abból, hogy Mr.Vandergeldernek van egy unokahúga is, akiszintén szerelmes. Természetesen tiltottszerelem ez, s hogy a szerelmesek netalálkozhassanak, a szigorú nagybácsi egytávoli nagynénihez,

Miss Florához küldi a lányt. Végül pediga darab főhőse, egy özvegyasszony, MissDolly addig szövögeti a szerelmi szálakat,és keveri-kavarja az eseményeket, amígaz egyébként nagyon anyagiasözvegyember őt veszi el feleségül, elő-segítve ezzel azt is, hogy minden sze-relmes párjához jusson.

*

Amikor a darab utolsó képében felmegy afüggöny, a szoba közepén hátul egyorgona áll, kétoldalt gyertyatartó,melynek lángja halvány, derengő fény-nyel világítja be a helyiséget. Az orgonaelőtt háttal egy nő ül, fodrosan és bodro-san, fürtjeiben kék masnival, és ingó fel-sőtesttel, átszellemülten játszik. Muzsikál.Sejtjük, hogy a hölgy Miss Flora, az anagynéni, akiről már szó esett a darabban.Most végre megismerjük. Az

orgonálást abbahagyva megfordul, s aközönség meglepetten fedezi fel a fiatallány öltözékében Dayka Margitot.

Lírai mozdulattal kezébe veszi az időkfolyamán már elsárgult menyasszonyikoszorúját, fátylát. Magához öleli, éstáncos, bohókás mozdulatokkal, szok-nyája alsó szegélyét felcsippentve kerin-gőt kezd járni. Szívszakasztóan sóhajto-zik, s ahogyan kebeléhez szorítja e régaktualitását vesztett rekvizitumot, szán-nivalóan, könnyeznivalóan nevetséges.Ábrándjait, vesztett illúzióit e mindigvisszatérő keringő dallama jelzi s a min-dig kacagást kiváltó dúdolás, dalolás,táncolás. S a széles gesztus, ahogyanvilágfájdalommal teszi szívére a kezét.Mutatóujja szinte külön életet él: figyel-meztet, kiutasít, megnyugtat, hívogat,magyaráz.

Időközben magányos szobája benépesül.Félreértésből idekerül a fősegéd a

Dayka Margit mint Miss Flora A házasságszerzőben (Madách Kamaraszínház)

(Iklády László felvétele)

műhely

SIPOS ANDRÁS

A z A s z t a l o s i n d u l óp r ó b á i n

Vámos Miklós darabja Szolnokon

Délután öt óra, premierre indulunk aSzigligeti Színházba. A Népligetnél el-akad kocsisorunk - visszafordulunk,kanyargós utakon jutunk ki az Üllői útra; aFerihegyi úton már kisebb a forgalom, deaz út nyálkás, szemerkél az eső, azablaktörlő szétkeni a sarat az üvegen, aliglátni. Monor után kezdem látni az utat, azeső lemossa a sarat, talán odaérünkkezdésre... S valóban, háromnegyedhétkor megkapjuk a jegyet Sánta Ágitól, afolyosón megköpködjük a színészeket,kezet fogunk Vallóval, aki összeroskadva,lázban égő szemmel bámul az űrbe.Odabent már szól a zene, a színpadonfénypacnik, és hét óra hét-kor mindenelsötétül, kezdődik .. .

Azért kezdtem ezzel az „útinaplóval",mert a vidéki színházak tagjai is jórésztBudapestről járnak le próbálni, játszani,sokuknak ott van az állandó lakásuk, acsaládjuk: ritkán maradnak ugyanisévtizedekig egyazon színháznál, életükidőszakonként változást is hoz: Debrecen-Miskolc-Pécs-Kecskemét-Szolnok éstovább. A vidéki színházaknak jólkörülhatárolható korszakaik vannak, me-lyekhez színésznevek kapcsolódnak, majdugyanazok a nevek máshol jelen

nek meg, újabb társulásoknál. A letele-pedés egyben a mozgás lehetőségéről, ajobb csapat lehetőségéről való lemondástis jelentené.

A z Asztalosinduló próbái másfél hó-naprahúzódtak szét; az első időszakban aszereplők egy része még a futó darabbanjátszott délután illetve este, mások délelőtta decemberi bemutatóban próbáltak -Polgár Géza például mindháromprodukcióban részt vett, így felmentéstkapott az Asztalosinduló első próbái alól. Aszínház műsorrendje matematikai re-mekmű: egy évadban nyolc bemutató,mindegyikből harmincöt előadás; hu-szonöt Szolnokon, tíz tájon. A bemutatótharmincöt próba előzi meg (Valló ennéltöbbet próbált) másfél hónapra elosztva.Olvasópróba, majd rendelkezés próba-teremben; az előző darab bemutatója utánszínpadon folytatják az emlékpróbákat, ajelzéseket bemutató előtt tíz nappal váltjákföl díszlettel. A színpad csak a premierhetében lesz a produkcióé, négy nap áll aszínészek rendelkezésére, hogymegszokják a jelmezt, a világítást, hiszena lámpákat csak ekkor lehet áthelyezni(eddig az esti előadásokra voltak állítva).Négy nap áll rendelkezésre, hogymegszülessen a szöveg-zene-fény har-móniája, a mozgások gördülékenyenfolyjanak le a színpadi térben. Valló ezt azutolsó négy napot intenzíven kihasználta:délelőtt-este próbált, éjszaka világított,ami azért lényeges, mert az előadásvilágításigénye rendkívül n a g y .

Úgynevezett lélegzővilágítást alkalmaz-nak, ami minden percre egy világítási

instrukciót jelent: a színpadi tér felületeés mélysége ezáltal állandóan változik.Ide tartozik, hogy az előadás négy szerep-lője filmezett próbák közben, s a fősze-replőt éjszakánként Pestre vitték szink-ronizálni.

Miért említem fel ezeket a színház bel-ügyébe tartozó részleteket? Szeretnémarra felhívni a figyelmet, hogy egy szín-ház kiszabott rendjében minden bemuta-tónak egyenlőek az esélyei. Lehet-e ilyenkörülmények közt valami izgalmasatvárni egy fiatal magyar szerző be-mutatójától? Különösen, ha a színház azévadban már olyan produkciót mond-hatmagáénak, mint Örkény Kulcskere-sőkje.

Olvasópróba

December 5. Hosszú asztal mellett fog-lalnak helyet a darab szereplői. Senki nemismeri a művet, senki nem tudja, mitjátszik majd, ismeretlen a szerző (SzékelyGábor igazgató mutatja be VámosMiklóst, majd jó munkát kívánva távozik).Valló Péter minden bevezető nélkül, nagylendülettel olvasni kezdi: „Asztalosinduló- Versenymű emberi hangokra." ÁcsGyörgy története bomlik ki:asztalosmester, iparosdinasztia harmadiktagja, feleségéért, lányaiért, az üzletértelhagyja a tisztességes iparos útját,„variál", él a háborús konjunktúralehetőségeivel, úgy vagyonosodik, ahogylehet, ha kell, elszedi a bújtatott zsidókaranyát, ha kell, silány minőséget gyárt. Sa felszabadulás után ugyanígy folytatja;üzemét ügyes trükkel megmenti

lánynak álcázott alsegéddel, Barnabyval, asofőr, aki idehurcolta őket, Stack (Mr.Vandergelder rovott múltú inasa),valamint idemenekül az üldözött szerel-mespár is. Miss Flora, aki élvezi, hogyvégre sokan vannak körülötte, időnként elszeretné mesélni az élete történetét, deolyan hangon jelenti ezt be, hogy márabból tudjuk: élete örök titok marad aszereplők s a nézők előtt is. Keresi arepülősót tartalmazó üvegcséjét, nem vesziészre, hogy a kezében van. Majd be-leszagol, tüsszent egyet, s rámosolyog aközönségre, s mintha az egészségére kí-vánták volna, biccent egyet, köszönetül.

Egyszer-egyszer, váratlanul, lágy, áb-rándos, behízelgő hangja átcsap valamifurcsa rikácsolásba: mert ösztönei min-denújonnan érkezettnél megsúgják neki, kibarát és ki ellenség. Ellenségeinek

tartja fenn ezt a különös magas hangot,ami nem egyszerűen egy kellemetlenöregasszony rikácsolása. Más hang, máshangnem. Vészjóslóan ellenséges ilyen-kor. Ezen az álbűbájos magas hangonutasítja ki szobájából a sofőrt és Stackot,akik erőszakkal cipelték hozzá a két ál-ruhás segédet.

Miss Flora Dayka Margit - mindenszerelmesen segíteni akar. Meleg szemé-ből hamiskás mosollyal árad a szeretetminden és mindenki felé, akit szeretet-reméltónak talál. Forró fürdőt készít ajövevényeknek, s az előbb még éles papa-gájhang ismét őszintén lággyá válik.Szeretetteljesen buzdítja, fürdőbe sürgetveaz unokahúgának hitt lánynak öltözöttfiatal alsegédet. Tüneményes látvány,ahogyan a szomszéd szobából az ajtón átkidugja fejét, és mosdókesztyű

vel kezén csalogatja, hívogatja a teljesenberezelt fiút.

Miss Flora szent és letörhetetlen vita-litása: Dayka Margit életkedve. S talánezért tudja a szentimentális vénkisasszonybohóckodással nevetségessé tettlelkivilága mögött olykor-olykor fel-sejdíteni a múltból a régi szerelmes leánys vele együtt valami bánatos, beteljesület-len szerelem emlékét, hamvas tisztaságát.

A darab végén, amikor az összes félre-értés tisztázódik, megérkezik a zordnagybácsi is, aki olyannyira megenyhül,hogy megkéri a rafinált özvegyasszony,Miss Dolly kezét, Miss Flora angyalkéntkitárt karral, orgonaszóra belibeg, és áldástoszt az egymásra talált szerelmesekre.Dayka mindezt olyan kacagtató iróniávaljátssza, amely szinte véleményezi adarabot.

az államosítástól, s tovább gyarapít - degazdagságával mégsem jut semmire, nincs„Ács és fiai" cég, felesége kisemmizilakásából, és magányosan hal megműhelyében anélkül, hogy életében vala-ha jó szót kapott volna bárkitől. IványiJózsef lehajtott fejjel hallgatja az asztalosegyre élesebb, kétségbeesettebb replikáit -érezni rajta, hogy megragadta a szerep.

Olvasópróba után folyosói beszélgeté-sek: „Rengeteg ilyen Ács Györgyöt is-merek, körül vagyunk véve ezekkel agazemberekkel." És: „Az ilyen ÁcsGyörgyök átvészeltek mindent, ezekmindig talpra esnek..." Mintha márdarabbeli szövegeiket mondanák.

Á dráma engem presszóban elmesélttörténetre emlékeztet, ahogy a beszélgetőkegymást túllicitálva sorolják ismerősüksötétnél sötétebb üzelmeit - banális és igaz.Valló helyesel, pontosan ezt akarják - amindenki által ismert sztorit, figurátfölvinni színpadra, és azt elmondani vele,hogy hiába utálják - ez az Ács Györgymindenkit korrumpált, és mindenki belőleélt; az ő csalásaiból lett lakása, pénze,munkája .. .

Vámos azt mondja, ma nálunk nem le-het klasszikus tragédiát írni, az egyén tra-gédiája nem az egész közösségé; számta-lan, egymáshoz nagyon hasonló, apró tra-gédiát élünk, de ez is lehet színpadi nyers-anyag! Csak épp nem kell álcázni, nemkell felfújni, ködösíteni. Vámosnak ez aprogramja igen rokonszenves, prózáibanmár kétségtelenül bizonyított. Mit tudszínpadon? (Ez második előadott darabja,az elsőt szintén Valló rendezésében aveszprémi színház mutatta be, címe:Égszakadás, földindulás.)

Ács György alakja voltaképp készülőregényének egyik mellékalakjából nőtt ki,melynek hőse dr. Najn Iván, a darabkulcsfigurája, aki megjelenik Ács előtt,bejelenti, hogy feleségül veszi a húgát, sbár társadalmi helyzetüket tekintve a kétantagonisztikus osztályt képviselik (Ácskizsákmányoló, dr. Najn pedig aproletárállam képviselője), mégis üzlet-társak lesznek. Dr. Najn és felesége Ácsházában élnek, részt vesznek a családiünnepségen, néma tanúi Ács csalásainak,sőt maga Najn ajánlja - mintegymellékesen - az öreg Ács halála után, hogyazt kell mondania közjegyzőnek: „Nemvolt hagyaték." Így csöndben cin-kostárssálesz, és később önmaga elleni dühét öntiÁcsra: „Az asztalos úr! Áthazudta,átsvindlizte az életét, és evvel

mindig elérte, amit akart." Kibukik belőleaz irigység: „Mi napról napra éltünk,mint ősszel a legyek, de neki mindensikerült, minden egyes trükkje bejött!"

Ács György közvetlen elődje a Faházcímű novella hőse, aki szétveri el-romlottéletének szimbólumát, a Kuckót, skijelenti: „Új életet kezdek. Negyven-éves vagyok, még van időm! Még mehe-tek valamire..." Ötvenéves születésnapjánÁcs is új életet akar kezdeni, élete utolsópillanatában újabb illúziót kezd építeni, őnem saját kezével rombolja le életeépítményét - az omlik össze teljeskorhadtságában.

EmlékpróbaMunkavilágítás, hevenyészett díszlet-jelzés, színészek szürke ruhában, néző-térvászonnal letakarva. Az előző nap fölvettzene bizonytalanul szólal meg (rosszhelyen). Iványi még sokat bajlódik aszöveggel. Vica és Vali, a két kis-lánykacagó befutása már sejtet valamit azelőadás hangulatából - az önfeledtenkergetőző lányok mint halálmadarak:hátborzongató ötlet. Sarlai Imre elkészültszerepével, megjelenése döbbenetes,nemcsak az apa, de egy egész nemzedékvan jelen vele: „Édes fiam, most, hogyfölszabadultál, most már ugyan-olyanasztalos vagy te is, mint én." A becsületeskézműves sziklaszilárd öntudata, acsaládfő fensége sugárzik róla, a régigárda, szokták mondani, és Sarlai valóbanutolsó mohikán a Lendvaiak fajtájából.Tőle akár már bemutatót tarthatnának,ütésre emelt keze már kőbe vésettmozdulattal emelkedik feje fölé.

Tímár Éva Ácsnéja meglepően háttér-ben marad, úgy hiszen], épp az ő szépsé-gének bálványozása Ács egyik nagy haj-tóereje „Én mindent megteszek magáért "- mondja, és ezt halálos komolyangondolja. Egyelőre nem érezni a nőszándékát, hogy mire készül. Polgár Gézakissé ostoba, jóindulatú asztalos-segédjeazonnal levegőt hoz a színpadra, ővalóban műhelyben van, matat, iparkodik,dörmög - jól érzi magát a Forgács-bőrben,rá szabták.

Az asztalos halálaPróba után, fehér asztalnál Vallóval.mondom egyik aggályom (most méglehet, három hét van a premierig) : Ácséletének nincs tétje. Á darab nem tagadottközösséget vállal Az ügynök halálával,mely Valló diplomarendezése volt, ésLatinovitscsal valóban új oldalrólmutatták be Willy Lomant.

Valló előtt' példaként a mintáikompozíció állt, mikor kézbe vette Vámoseredeti megfogalmazását (az ember, akiösszetöri élete művét). Millernél belülről,az egymásra torlódó emlékképekből su-gárzó kilátástalanság hatására omlik összea hős. Valló olyan darabra vágyott, melyitthoni gondokat, jellegzetesen magyarfigurákat vonultat fel Miller ábrázolóerejével - Vámos „megbütykölte" ezt adarabot, nem restelkedve az előkép miatt,átvett néhány apróbb dramaturgiai fogástis (például az emlék-képváltást egy szóindítja el), darabja mégis önálló és ízrőlízre magyar. De: az ügynökről az elsőmegszólalástól tudjuk, hogyöngyilkosságra készül, biztosítással akarjacsaládját kihúzni az anyagi csődből. Ádarab folyamán környezete épp ettőligyekszik megmenteni - sikertelenül. Ez azibseni dramaturgia feszíti az Ügynökelőadását, ez ragadja meg a nézőt, ezérttud szurkolni hőseinek. Valló megnyugtat:a nézők minden rétege talál majd figurát,akivel azonosulni tud, vagy éppen aztvárja, hogy dögöl-jön meg Ács. Széttároma karom - majd a bemutatón meglátjuk.

FőpróbaElhelyezkedünk a félhomályos nézőtéren,a színpadon Najmányi László díszleténeksárga négyzetei. Zene - általános jazz-egyveleg. Sötét, majd a kivilágosodószínpadon a gyalupadnál Forgács, a segéddúdolva fűrészel, hátramegy, morog, azemeleten kivágódik az ajtó, megjelenikÁcs kissé összemosódik első megszólalásaForgács mozdulatával, de mégis,jelentősen lép be, valahonnan menekült.Roppant lényeges az indítás - a darabkeretbe foglalt, voltaképp öt perc alattzajlik le a több évtized emlék-árja, de azindító és zárókép között ez másfél órátigényel, s a nézőnek agyába kell vésnie ezta képet, hogy majd a második rész végénemlékezzen rá.

Iványi megtalálta a figurát, az elsőperceket bírja is szusszal, látni arcán,ahogy visszahull a még szép emlékekbe,látni a birtoklás örömét, akár feleségéről,akár egy jó üzletről van szó. Sajnos egyrefárad, az első rész tizenöt perccelhosszabb, mint kellene - de nemcsak az őhortobágyi forgatása miatt; meg kellkeresnie a világított helyet, hozzá kellszoknia a díszlethez.

Vilma Tímár Éva sugárzó megjelené-sével elbódítja Ácsot, aki ölébe hajtja fejét,és szerelemmel ajánlja föl életét. „Jófelesége' leszek, Gyuri" - ígéri az

asszony, de Ács nem látja meg tekinteté-ben a tüzet, hogy számára feleségneklenni nemcsak szimbólum. Tímár sugár-zása egyre fogy, lárvaarccal, örömtelenasszonyarccal lesz gőgös, képmutató ésvégül fúria: „Magának a műhely a fele-sége és nem én!", kiáltja Ácsnak, ésőszinte gyűlölettel rúgja ki férjét laká-sából.

Klára, Ács húga, amikor kijön a pincé-ből, szép monológban szól a szabadság-ról: ,,... amikor először végigmentem aKörúton, és nem bombáztak, nem lőttek,fújta a hajamat a szél, csönd volt, sütött anap, és a sok rettegés után, az óvóhelyekután arra mehettem, amerre vitt a lábam,és nem kellett félni semmitől... Hát akkorén arra gondoltam, hogyha egy oroszkatona erőszakoskodni kezdene, nem isnagyon tiltakoznék. Bizisten! Annyitigazán megér a béke . . ." Nem vált kiegyüttérző mosolyt, hiányzik a felfűtöttőszinteség - kár. Dr. Najn Iván - PiróthGyula - fanyar humora nem hordoz elégöniróniát. Az egyik kulcsjelenet: Vica ésVali éneklik az Asztalosindulót csilingelőhangjukon: „Az leszek én is, asztalos . . ."Ez Najnból mérhetetlen gúnyt vált ki:„Talán inkább kazánkovácsnak kéne adnia lányokat. Az sokkal nőiesebb foglalko-zás." Itt érzem a két felfogás közti össze-csapás lehetőségét; az ének alatt Ácsfigyeli szerzeménye hatását a családján,akiknek persze a kislányok produkciójatetszik, egyedül a sógor reagál a szöveg-re. És úgy reagál, ahogy abban a korban(mikor nőket toboroztak bányába, to-ronydarura) épp a rendszer ellenzékéhez(Ácshoz) illett volna - vagyis helyet cse-rélnek; Ács kistulajdonosi vágyai egy-beesnek az állam céljaival, Najnt józangondolkodása épp saját táborával fordít-jaszembe (épp ennek felismerése hiányzikPiróthból). Es bár a színpadon jelen van-nak a csapatok, elmarad a csata. „Te csakarra vagy jó, hogy humorizálj", inti leÁcs, és úgy érzem, Vámos elfelejtettmegírni egy jelenetet. (Piróth is úgy érzi,dr. Najn nem fejlődik saját törvényeiszerint, többet szeretne tudni emberéről.)

Kezd élni az alcímben jelzett zenei for-ma. Az első rész záróképe: az öreg Ácsfénykörben áll, szidja fiát: „Olyan világnincs, hogy a svindli többet érjen, mint amunka!", szava elakad, szívéhez emelikezét, megismétli: „Á munka . . .", éslassan kihátrál, a másik ajtón lánya, Klárahátrál, sikolt, a sikoly zenébe vált, Ács azajtóhoz ugrik, rávágja apjára,

csattanás, ő maga áll a fénykörbe és el-ismétli: „Á munka." Szép felvonásvég,sokértelmű, sokszólamú jelenet. Mostlátszik a végtelenségig gyakorolt precízjátékok, zenei, világítási végszavak ér-telme - színházban ülünk.

Különös, mikor a színész sokalljaszerepét - Iványi panaszkodik, hogy Vá-mos nem hagyott egy szusszanásnyi időtsem - végig színpadon van. Rettenetesenfárasztó szerep, a színészi játék teljesskáláját felvonultatja: sír, nevet, él - denem kapcsolhat ki egy villanásra sem, ezláthatólag feszültséggel tölti el. Ennekellenére a második részben, talán mert túlfáradt, lazább, természetesebben élisűrített életét, bár itt vannak a veszekedésfortissimói, közben egyre mélyebbrétegekbe süllyed elhagyottságában, bukásában; tekintete megtörik, szája keserűívben hajlik, igyekszik valaminektámaszkodni, leülni. Szívembe fogadomezt az embert, megbocsátom ostobaságát,és elhiszem, hogy még új életet kezdhet -mert érzem szíve dobogását. Á darabvége felé kísértetei együttesen jelennekmeg, egy-egy ajtónyílásból kiáltanak lerá, s ő törpén, tehetetlenül kapkodvaigyekszik válaszolni, de hangját elnyom-ják: „Nagy gazember vagy te, édes fiam"mondja ki apja mindnyájuk véleményétaz eltévedt bárány iránti szánalommal.

A végső kép lírai, a megbocsátáshangján szól Ács haláláról. Forgács ki-megy a műhelyből takarókért (mert fő-nöke itt fog aludni, miután feleségekirúgta otthonról.) Á kislányok szaladnakbe, elkapják Ács kezét, és csengő hangonhalálba éneklik (kiszámolják): „Ó, ó, ó,Tündérkaszinó, Akire jön a százkettő, Azlesz a hunyó!" Mire Forgács visszajön,Ács kinyúlva fekszik a földön, ő,gyöngéden nézi, most először a darabfolyamán nem a főnökét látja, akitől tart,hanem egy öregedő, beteg embert: „Ej,Ács úr, Ács úr, aludj csak", mond-ja, sközben feje alá teszi az összehajtotttakarót, végigsimít homlokán, majd gya-nútlanul még egyszer - ekkor valamifurát érez, ijedten föléhajol, úgy hallja,dobog a szíve, de nem, csak az öregzsebóra ketyegett szíve fölött. Mikorvisszateszi az órát, kezébe akad a vastagpénztárca - elámul a sok pénzen, és ki-vesz belőle ötszáz forintot, ennyit ígértneki Ács, csakhát ő már nem adhatja oda-, aztán visszacsúsztatja a tárcát, letakarjaa halottat, és egyedül hagyja a színpadon.Valló egy mozdulatával elégedetlen;Polgár az első simításnál érezze meg,hogy Ács halott, a visszahúzott

kezén lássuk a megdöbbenést, még nemtudja, de érzi (Polgár megoldja, s a jele-net lényegesen tömörebb).

PremierJanuár 23. Hét óra hét perckor elsötétül anézőtér, és kezdődik: Polgár bal felől egydeszkát fűrészel, hátramegy, megnézi azingaórát, megállapítja, hogy „megállt azidő", dörmög magában, ekkor fönt ki-vágódik az ajtó, Ács bevágja maga mö-gött, mintha a múltat akarnákívülrekeszteni... és itt ülünk a zsúfoltnézőtéren, körülvéve figyelőtekintetekkel - most kel életre a darab.Csönd, a néző tájékozódik. A kislányokelső megjelenése, majd az apa monológjavárakozásra késztet - ez nem afféleszokványelőadásnak ígérkezik. Az elsőrész végén taps - a közönség még nemdöntött.

Szünetben ismerősökkel találkozunk:filmes kollégák, színházi emberek, írók,költők. . . és ismeretlenek, valószínűlegBudapestről jött fiatalok.

Beszélgetések. Vajon miért nem jön-nek be a poénok ? A közönség nem nevetigazán, még a komédiába illő kripta-ajándékozás is csak tisztes nevetést vál-tott ki, pedig Koós Olga Ács anyósakéntőszinte lelkesedéssel köszöni meg vejeajándékát „a temető legszebb helyén".Koós Olga a csípősnyelvű anyós lelké-ben megtalálta az érzelmességet, ésszínészi eszközeivel nagyszerűen ironizál.De Iványi nem mozdulhat ki tragikuspózából, s ez a nevetést lehervasztja - ésazt hiszem, ebből fakadnak az előadás stí-lusproblémái. Vámos köznapi tragédiájanevetséges helyzetek sorából épül - ebbőlfakad a Cédulák országos sikere is pódi-umon: az egymással soha nem találkozócsaládtagok üzenetváltása mozaikonkéntroppant komikus, de együttesen mind-nyájuk életének reménytelenségét mutat-ja. Mi volna vajon, ha az Asztalosindulótteljesen más felfogásban interpretálnák?Ha Ács nagyformátumú terveit, üzletivállalkozásait egy megjelenésében csöp-pet sem tragikus figura hordaná a vállán,akinek személyes sutaságán, családi éle-tének pechén nevetni tudnánk - mert úgykell neki. Felesége, anyósa folytonszidják, mert piszkos, mert fogalma sincsarról, mi a fogkefe, mert a modora kő-bányai. . . Iványi más szinten létezik, aző figurája fölülemelkedik az ilyen földidolgokon, az ő ruhája nincs tele forgács-csal. Milyen volna vajon egy külsejévelbajlódó, esetlen, komikus Ács? Remé-lem, lesz színigazgató, akit érdekel.

FODOR GÉZA

A Téli rege fordításéról

A diszciplinák megosztották Shakespeare-t, és uralkodnak rajta. A filológus-nak, azesztétának, a költőnek, a dramaturgnak, arendezőnek megvan a maga Shakespeare-je, természetesen az igazi, úgyhogy amásiké nemigen érdekli. A kritikus, akineke képtelen helyzetben elvileg a magasabbegység igényét kellene ébren tartania,gyakorlatilag - személyes beállítottságaszerint - maga is egyik vagy másikszemléletmódot képviseli. Ha olykor egy-egy merészebb művészi vagy elméletiinterpretáció kapcsán szembesülnek akülönböző szakemberek, nem is az aleglehangolóbb, hogy a vitázók nem tudjákmeggyőzni egymást elveik éskövetkeztetéseik helyességéről, hanem az,hogy senki sem látja be érdemlegesen: amásik mesterség problémái valóságosproblémák, a közös tárgy problémái, te-hátszámára is problémákként jelentkeznek, sezért saját mesterségbeli problémáikéntkell megfogalmaznia és megoldaniaazokat. A rendezők és a filológusokviszonya többnyire nem éppen hódo-latteljes. Az eleven művészet emberének afilológia holt adatok és összefüggésektömege, „tudni nem érdemes dolgoktudománya", a filológus pedig, akinek aszöveg minden részlete történeti prob-lémák özönét jelenti, hajlamos szubjektívönkénynek tekinteni a művészi fel-fogást.Holott lehet-e a rendező számára - ha csaknem dolgozza át a darabot - fontosabbkérdés annál, hogy mi is a dráma hitelesszövege, hogy például Desdemona urateljes valóját („very quality") avagy aházasélet teljességét („utmost pleasure"),házastársi jogait („rights") avagy aszerelem szertartásait („rites")hangsúlyozza-e, amikor követni akarjaOthellót Ciprusra? A textológiai kérdés:interpretációs alapkérdés. S lehet-e afilológus számára - ha csak nemszakbarbár - nagyobb reveláció annál,hogy a művész felszabadítja a szavak nemi s sejtett drámai energiáját, ahogy például

* Ezt a tanulmányt a Shakespeare-drámakecskeméti bemutatója alkalmából közöljük.Az előadás méltatására a későbbiekben mégvisszatérünk. (A szerk.)

Peter Brook tette a Szentivánéji álom kétsorával: „Kard volt ugyan kérőm,Hippolyta,/ Bántalmakon vevém szerel-medet." Brook felfedezte és drámai való-sággá változtatta a múlt idejű sorok jelenidejű értelmét, a lezáratlanságot, a lap-pangó feszültséget, az amazonkirálynővégső meghódítását, és a keret egyszeri-ben központi cselekménnyé vált, Theseusés Hippolyta mindig megoldatlanszerepéről kiderült, hogy eleven és jelen-tős, s a színjáték olyan szerves egészkéntmutatta meg a drámát, amilyenről ko-rábban senki sem álmodott. Így tanít-hatjameg a rendező a filológust - szövegetolvasni.

Ha valakinek nem csupán Shakespeareürügyén, hanem csakugyan Shakespeare-rel van mondanivalója, akkor abból kellkiindulnia, ami írva van. „De mi van írva?- kérdezi Brook. - Néhány rejtjel apapíron. Shakespeare szavai azoknak aszavaknak az írott képe, amelyeketelmondásra szánt, amelyeket emberszájakbocsátanak ki hangként a jelentés többiösszetevőjével: a hanglejtéssel, aszünettel, a ritmussal és a gesz-tussalegyütt. A szó nem úgy kezdődik mint szó- végtermék, amely mint ihlet kezdődik;ezt az ihletet az a magatartás és viselkedésébreszti fel, amely a kifejezésszükségességét diktálja. E folyamat adrámaíróban játszódik le; a színészbenpedig megismétlődik. Lehet, hogy mind-ketten csak a szavaknak vannak tudatában,de a szó egy hatalmas, láthatatlanformáció parányi látható része mind aszerző, mind pedig a színész számára."

E hatalmas, láthatatlan formációt min-den diszciplina másképp alkotja meg ez,úgy tűnik, elkerülhetetlen. De az archi-médeszi pont közös, s a különböző vál-lalkozások rivalizálása csak úgy értelmesés úgy tisztességes, ha mindenki ezen aponton veti meg a lábát, vagyis igyekszikpontosan felfogni a rejtjeleket, az írottképet, a végterméket, a parányi láthatórészt. Aki már megpróbálta így vagy úgymegközelíteni Shakespeare-t, az tudhatja,hogy a szöveg mindenre kiterjedő figye-lembevétele nem megköt, hanem felsza-badít. Ha megbízható és magyarázójegyzetekkel jól ellátott kiadást haszná-lunk, kiderül, hogy a szöveg egyfelőlélesen rajzolja ki, mondhatni primitívenépíti fel a helyzeteket, jellemeket, for-dulatokat, másfelől az ellentétek és pár-huzamok fantasztikusan bonyolult, ki-meríthetetlen rendszerét hordozza. Ajelenetek mintegy maguktól kerekednek kia szövegből, ugyanakkor a maga mód-

ján mindegyikük megjeleníti és vissza-tükrözi a többit és az egészt. A rendezéselsődlegesen úgy érheti el a Shakespeare-dráma plasztikus gazdagságát, hogy aszövegben közvetlenül adott jeleneteketvirtuális szituációikra bontja, majd ezeketérzékletesen újra egyesíti. A szín-játék ígyminden jelenetben szituációkhullámszövődését idézi fel, s ez az ahatalmas, a színpadon immár láthatóformáció, amelynek a szó csak parányi,mégis az egyetlen visszautaló része. Azolyan Shakespeare-produkció, amely tel-jesen és tökéletesen a saját anyagábólszerkesztett, s ugyanakkor a szövegminden szavát mint a játék végtermékétevidenciává tudja tenni, a hazai színpadonroppant ritka, közel s távol ZsámbékiGábor kaposvári Ahogy tetszik-rendezésevolt rá az egyetlen példa.

*

Van azonban a Shakespeare rámának egyolyan dimenziója, amelyet színház-művészet még szinte egyáltalán nem vettbirtokba, igaz, a tudomány sem túl régenfedezte fel jelentőségét: a képanyag, az„imagery". A harmincas évektől, CarolineSpurgeon és Wolfgang Clemen alap-vetőmunkái óta a képmagyarázat és az ezzelösszefüggő szimbólumfejtés vált aShakespeare-kutatás legtermékenyebbirányzatává. Mint minden tudományos (ésnem tudományos) divat, ez is elsza-badította a dilettantizmust és a szélhá-mosságot, az azonban bizonyos, hogy aszolid történeti kutatások mellett azimagery elemzése volt az egyetlen, amielvileg gazdagította Shakespeare-ről alko-tott képünket. Kiderült ugyanis, hogy aköltői fogalmazás nem lírai köntös adrámán, nem valami tőle függetlenül islétező és felismerhető tartalom pusztaszemléltető eszköze, díszítménye, nem -elhanyagolható vagy éppenséggel kie-melendő - ráadás. Á képanyag a drámaiteljesség része, ami nemcsak azt jelenti,hogy dramaturgiailag funkcionális, ha-nem azt is, hogy a dráma nélküle nemteljes. Mert Shakespeare metaforái nemegyszerűen megfelelnek az adott jellem-nek és helyzetnek, hanem a jellem, ahelyzet olykor leginkább a metaforákbanvan adva. Nem ritka, hogy a cselekménydöntő fázisai éppen ebben a képidimenzióban zajlanak le, például Jago itt,a kvázi-vizualitás közegében kerítiteljesen hatalmába Othellót. Vagy ott vana fontos, de úgyszólván mindigérdektelenül alakított szerepek egész sora,Valentintől,

Herótól kezdve Ophelián vagy Desde-monán keresztül egészen Mirandáig ésFerdinándig. Ezek az alakok többnyirecsak alkalmai, sőt tárgyai más, izgalma-sabb jellemek cselekvéseinek, egyszerű,szűkszavúan ábrázolt lényük nem él saját,személyes életet, s így jelenlétük nemválik közvetlen élménnyé. Holott a kevésszó ilyenkor közvetve nagyon is sokatmond; az, ahogy a beszélők előadnakvalamit, vagy gondolatukat kifejezik,tehát a gondolkodásmód a világ megélé-sének a módja, életviszonyok egyénifeldolgozása, amelyből elemzéssel ésjátékkal kifejthető a jellem és valamennyidrámailag lényeges szituációja. Vagyisnem a szöveg költőiségének a kiemelé-sére gondolok, hanem a költői szövegnekdifferenciált költői színjátékká valóátalakítására.

A költői, képszerű dráma költői, kép-szerű színjátékot követel. Hadd idézzemezzel kapcsolatban Tovsztonogov egyfejtegetését: „ A költői színház számomratöbbértelmű színházat jelent. Szerintem aszínpadi egyértelműség, még abban azesetben is, ha a színész hiteles alakításáraépül, a modern színház képszerűségéneklegfőbb ellensége. Az egyértelműségcsírájában öli meg a költőiséget. Ma az»egyértelműség« és a »többértelműség«vízválasztója véleményem szerint az,hogyan vélekedik a rendező a színpadimetaforáról. Metafora akkor jön létre,amikor a színpadon történtekhez egymásodik értelem is társul. Ez a másodikértelem az életszerűen hiteles színészijáték ellenére tárul fel. Ez a néző racionálisénjéhez, felfogásának logikus szférájáhozszól. Egyszóval: ez a második értelem nemérzelmi úton hatol be a közönség tudatába,hanem mintegy megfejtés-re, kibogozásravár. Á metafora tehát nem egyszerűen a»sorok közötti« tartalmat jelenti. Ámetafora a rendező fegyvere, nem pedig aszínészi játék ábécéje. Tehát a mai színházképszerűségé-nek lényege véleményemszerint az, hogy a második értelem, aszínpadi cselekmény második jelentésecsakis a színész által, a színész eleven életeáltal jöhet létre. . . Ezért úgy vélem, hogyképzettársítás titokzatos módon abban a pilla-natban jön létre, amikor a színész is termé-sZetes módon éli bele magát a színpadon le-játszódó események második értelmébe ... "

Valószínűleg az ilyen életszerűen hi-teles, egyszersmind metaforikus színjátékvalósíthatná meg legteljesebben ashakespeare-i drámát. Nemcsak egyesrészletek, esetleg bizonyos szerepek meg-

oldása múlik ezen, hanem éppenséggel azegész értelme. Á drámák képanyagánaktanulmányozása ahhoz a felismeréshezvezetett, hogy a darabokban visszatérőképek, vezérmotívumok érvényesülnek,amelyek ellentéteikkel és párhuzamaikkal ametaforikus dimenzióban is megfogal-mazzák a mű alaptémáját, problémáját, sfontos szerepet játszanak a drámai élményfelkeltésében, elmélyítésében ésfenntartásában. Úgy gondolom, hogy mi-után fény derült a Shakespeare-drámák eszerkezeti sajátosságára, a színház nemhagyhatja elintézetlenül, nem engedheti átaz elemző olvasásnak, hanem a produkciószerkezeti sajátosságaként reprodukálniakell.

*

A Shakespeare-szövegben rejlő drámaiproblematika feldolgozásának nem angolnyelvű színházban eleve határokat szab afordítás. Nem a műfordítás általános, mégcsak nem is a drámafordítás különösnehézségeire gondolok, hanem arra az aligáttekinthető feladatra, amelyet egyShakespeare-dráma szerves, sajátvilágának a nyelvi újrateremtése jelent,mivelhogy minden megfogalmazás leg-alább három vonatkozásban, a jellem, ahelyzet és a szimbolika jegyében rögzíti adrámai pillanatot. E komplexitást meglehet őrizni kongeniálisan, nem véletlen,hogy mai ismereteink fényében is AranyJános Shakespeare-fordításai a legtelje-sebbek, de a modern filológia sokatsegíthet felismerésében.

A Téli rege előadása szempontjából ahárom magyar fordítás közül (Szász Ká-roly - 1860, Kosztolányi Dezső - 1924,Mészöly Dezső - 1965) kettő, Koszto-lányié vagy Mészölyé jöhet számba.Pusztán költői szövegként olvasva isvilágos, hogy Kosztolányi fordítása televan félreértésekkel és igen egyenetlen:gyenge, sőt suta és eleven, erőteljes részekváltakoznak benne. Mészöly fordításaezzel szemben megnyugtatóan tisztázottbenyomást kelt, nyelvileg ki-egyensúlyozott, minőségileg egyenletes.Első olvasásra is feltűnő ugyan, hogysehol sem éri el Kosztolányi jó megoldá-sait, de ezért még kárpótolnának az em-lített erények - ha feltétlenül erényekvolnának. Csakhogy a Téli regében, mintáltalában a kései Shakespeare-drámákban,a stílus végtelenül változatos, gyakrantömött és villódzó, tekervényes és kiha-gyásos a logikai és nyelvtani rend rová-sára, homályos és értelmileg zsúfolt, demindig eleven. Mészöly megrendszabá-

lyozta a szereplők beszédét, ott is egy-értelművé tette mondanivalójukat, aholmaguk sem tudnak vagy akarnak világo-san fogalmazni, s folyton bel canto stílus-ban szólaltatja meg őket.

Pedig kevesen gondolták át olyansokoldalúan és mélyen a Shakespeare-fordítás problematikáját, mint Mészöly.Esszéiben nagy és helyes koncepció bon-takozik ki. Egy helyütt egyetértőleg idéziKosztolányi Shakespeare-fordítói elveit,majd meggyőzően kimutatja: mintha másKosztolányi fordította volna a Romeo ésJuliát. A. művészsors iróniája, hogy aShakespeare-fordításról értekező Mészölyés a Shakespeare-t fordító Mészöly ismintha más-más személy volna. Ő, aki aztvallja, hogy a drámai nyelv „olyan nyelv,mely szerkezetében kifejezi a gondolatszületését", többnyire kész gondolatokatfordít. Leontes első magán-beszédepéldául jellegzetesen olyan pillanat,amikor megszületik, mit megszületik,kirobban a gondolat: „To minglefriendship far, is mingling bloods."

Kosztolányi fordítása - „Barátságot ke-verni - vért kavarni" - az eredetihezhasonlóan két impulzust közöl, reprodu-kálja az érzéki és szemléletes képeket, azéles elválasztás feszültségét, és felszaba-dítja a szójáték keserű indulatát. Mé-szölynél : „Buzgó barátság bujaságra buz-dít." Ez aforizma, az alliteráció impulzusaipusztán akusztikai jellegűek, a mondatművésziesen átível minden feszültségfelett, „csupán dobhártyánkat ostromló,szemünkkel semmit sem látta-tó" stílusalegfeljebb szellemes, de nem indulatos.Mészöly, aki azt vallja, hogy „versesdrámáról lévén szó, nem elég, habeszédünk szerkezete fejezi ki a gondolatszületését; ki kell ezt fejeznie versünkritmusának is", többnyire olyan erősenközelíti a ritmust a metrumhoz, a szó- ésszólamhangsúllyal, valamint a sormetszetelhelyezésével annyira az időmértéketszolgálja, hogy a jambus a szavak drámaisúlyát levetve, behízelgő könnyűséggelszáll, lebeg. Figyeljük meg PerditátPolixenes távozása után :

.Örökre végem. / Alig féltem pedig.Már közben olykor / Azon voltam, hogymegmondom neki: / A mi tanyánkraugyanaz a nap / Tekint le, mint a királyudvarára, / S éppúgy ragyog felettünk. -Menj, uram. / Megmondtam én, mi lesz avége. Kérlek, / Gondolj rangodra. Énálmodtam egyet, / De már ocsúdom: nemjátszom királynét; / Fejem birkáim, skönnyezek." Mészöly a prozódia kedvé-értfelesleges, hézagtöltő szavakkal él:

ha valakinek vége, akkor magától érte-tődően „örökre" elveszett, a „pedig"

ellentétes kötőszó nemcsak az ép szó-rendet torzítja el, hanem a gondolat-menetet is összezavarja, az „álmodtamegyet" többet mond, de kevesebbet jelent akelleténél.

Ezek azonban csak gyenge pontok, azigazi félrehallás éppen a túl szép, túlfolyamatos dallamvonal. Perdita ebben afordításban nemcsak összeomlik, hanemmeg is hatódik magától, nem naiv, ha-nemszentimentális, érzelmes cavatinája inkábbXVIII. századi operába illik, mintShakespeare-drámába. Kosztolányimegoldása: „ ..Hát minden összeomlott! /Nem is nagyon féltem. Beszélni is /Akartam olykor. Már a szájamon volt, /Hogy azonegy nap süt az udvarára, / Melya mi kis kunyhónkra, s itt se húj el, ! Rá isragyog. Fölséges úr, eredj hát /Mondottam, ez lesz majd a vége. Kérlek, /Rangodra gondolj. Én csak álmodoztam,Most ébredek, már nem vagyok királyné: /A juhaim fejem és sírok." Igen, erről vanszó. A blankvers medrében érzésekkavarognak, Perditának mindenre, amibenne zajlik, „szabatos szava van", ésjóformán csak beszédének ritmusa áruljael indulatait. A metrikus lejtést átszínezőspontán ritmus érzékenyen közvetítiPerdita válságos lelkiállapotát, anélkül,hogy lényének-stílusának természetes,egyszersmind szimbolikus szépsége ésbája sérelmet szenvedne. Gondolat ésritmus egyszerre születik meg, mintMészöly mondaná.

Ezek a példák csak felhámmetszetekvoltak, de már belőlük is sejthető, hogyMészöly Dezső fordításában -• a szándékellenére - fontos drámai mozzanatoksikkadnak el. Ha azután a jelenetekvisszaadását vizsgáljuk meg, a gyanú sok-oldalúan beigazolódik. Felteszem, hogy azolyasfajta képtelenség, mint a szereplő és aszöveg többszöri felcserélése, nem afordító, hanem a véletlen műve; minden-esetre a Shakespeare új tükörben című kö-tetben (Magvető, 1972) megjelent for-dításban Hermione négy sora (I.„Ha... innen", 575. o.), illetve Paulinanyolc sora (V. i. „0 , Hermione... lát-tál",639-40. O.) Leontesnek jutott, Perdita kétsora (IV. 4. „Féligazság ... nem", 630. o.)pedig Florizelnek. Ezeknek a hibáknak afelfedezéséhez nincs okvetlenül szükség ahiteles eredeti szöveggel valóösszevetésre, a gondos drámaelemzés iselég. Legalább egy részletet azonbannézzünk meg az eredeti fényében!

A IV. felvonás 4. színében megjelenik

Perdita és Florizel. Jelenetük kezdetenyersfordításban a következő: „Florizel: Eszokatlan öltözék minden ízedet elevennéteszi: nem pásztorlány vagy, hanem Flórakora áprilisban. Ez a birkanyírás a kisistenek találkozója, s te vagy a királynője.Perdita: Uram, kegyes uram, nem illik,hogy szemrehányást tegyek túlzásaidért:( Ó , bocsánat, hogy nevén neveztem!).Felséges magad, az ország példaképét,pásztor viselettel takartad el; s engem(szegény egyszerű leányt) úgyfeldíszítettél, mint egy istennőt... Ha nemvolna bolondság ünnepünk min-dentáljában, s nem szokta volna meg agyomruk, pirulnék ilyen öltözetben látnitéged; s biztos elájulnék, ha meglátnámmagam a tükörben." Mészölynél:„Florizel: Csak még igézőbb mindenporcikád I E maskarában! Nem pásztor-leány,De friss virágszál Április hajában... / Ebirkanyírás: Ámorok tora, I S királynéjuk- Te vagy! Perdita: Felséges úr, Neminthetem le túlzásaidat / Már megbocsássa szóért! - Jó magad / S fényes rangodparaszt darócba rejted, / Es isten-nőneköltöztetsz föl engem, / Szegénypásztorleányt. Ha ünnepünk / Nem volna abolondságok tora, / Hol minden tréfaelcsúszik, bizony / Pirulva nézném gúnyá-dat ... Talán / Tükröt tartasz nekem?" Afordítás - az utolsó gondolat félreértésétőleltekintve - látszólag alig, csak a művelettermészetéből adódó mértékben tér el azeredetitől. Á szöveg drámai értelmeszempontjából azonban két lényegesmozzanat is elvész. Az első eset paradox:Shakespeare mitológiai metaforáját Mé-szöly közvetlen metaforával helyettesíti; a„friss virágszál" konkrétabb, érzékletesebbés tartalmasabb, mint „Flóra" - olvasva.Mert a színpadon csupán „szó, szó, szó",míg „Flóra" jelmezt, látványt involvál. Avirágok és a tavasz istennőjének alakjáhozikonográfiailag hozzá-tartozik a virágbálvaló vagy virággal díszített öltözet; ez aza bizonyos „szokatlan öltözék" (amelyetegyébként az épp választékosan beszélőFlorizel nem illethet a bizalmas, népiesvagy pejoratív „maskara" szóval). Perditavirág- és tavaszistennő-jelmeze perszenem vala-miféle - különben is illuzórikus -- kor-hűség szempontjából lényeges,hanem azért, mert szerves része a darabszimbolikájának. Perdita nem egyszerűenelő-kelő, az udvarnál is viselhetőöltözékben jelenik meg, hanemtermészetes-természeti jelmezben.Továbbá: Leontes udvarának téli világaután Perdita ruházata hozza vizuálisan isszínre a tavaszt vagy a

nyarat (ez nem teljesen egyértelmű adarabban). Végül: a virág Perdita szemé-lyes emblémája; már az előző színbőltudjuk, hogy az ünnepre „huszonnégybokrétát kötött a nyíró legényeknek", asoron következő fontos párbeszéd pedig aszó legszorosabb értelmében virág-nyelven folyik. Ha egy előadás megjele-níti a Flóra-metafora implikációit, kiderül,hogy a mitológiai képzet a színpadonvalóságosabb, mint a költőileg közvet-lenebb „friss virágszál" kép, amelyet jóízlésű rendező aligha vesz szó szerint;Perdita öntudatlan királyi lénye elnyeritermészetes ornamentikáját, Florizel te-hátnem csupán bókol, hanem minden szavátlátvány hitelesíti; s a mű alaptémája is -bármely metszetben vesszük szem-ügyre adrámát - vizuális evidenciaként jelenikmeg. A fordításból azonban pontosan az anyom hiányzik, amelye a rendezőfantáziája elindulhatna a szöveg mögé.

S ahogy Florizel bókjainak nincsen fe-dezete, ugyanúgy nincs Perdita szerény-ségének sem. Mészöly szövege a semati-kus királylány/pászrorlány-történet kon-vencionális pásztorlányfigurájának vár-ható reakcióját adja. Pedig Shakespeareszövegében van egy fordulat, az a bizo-nyos shakespeare-i lépés, amely a sémák,a konvenciók világából a személyiségekés sorsok világába vezet: „ha nem volnabolondság ünnepünk minden táljában, snem szokta volna meg a gyomruk..."

Mészöly pontosan visszaadja a gondola-tot, amely drámailag lényegtelen, deegyáltalán nem adja vissza a gondolkodás-módot, amely ez esetben drámailag meg-világító jelentőségű. Ezt a gondolkodás-módot nem „bájos mesterkéltség" jellemzi,mint Kosztolányi írta, hanem bájosföldhözragadtság. Itt derül ki, hogyPerdita paraszti neveltetése nem csak amese szintjén érdekes előtörténet, nembelső következmény nélküli helyzet,hanem emberi állapot, a személyiség bá-zisa, drámai valóság, A szóban forgógazdasszonyi metafora nem esetleges. Ké-sőbb, amikor a juhász megkérdezi Per-ditától, hogy ugyanúgy gondolkozik-e,mint Florizel, ő így válaszol: „saját gon-dolataim mintájára szabom ki az ,3 gondo-latai tisztaságát". Mészölynél: „De szí-vemből szólt: azt ekhózta csak, / Mibennem is zeng." Shakespeare-nél Perditaegy valódi pásztorlány szókimondásávalfejezi ki, hogy nem szeretné, ha kedvese„azért vágynék vele párosod-ni", mert ő'festi magát, Mészölynél viszont, mint egyrokokó pásztorjáték

finom hölgye, nem kívánná, hogy „azértakarja párjául". Ezek a metaforák és for-dulatok pontosan rögzítik a lány elemiélettapasztalatait, létélményeit, képzeteit, smiközben körülírják lényének titkát: atökéletes természetességet, külső és belsővilágának határait is megvonják. Ha megakarjuk érteni Perdita első replikájának azindítékát, pont a gasztronómiai metaforaigazíthat el a legbiztosabban. Ez az, amieleve kizárja, hogy ellenkezésében kacérálszerénységet vagy a társadalmikülönbség érzéséből fakadó alázatotgyanítsunk, és finoman érzékelteti, hogyaz istenítés kívül esik világának határain.Szerénysége a legvalódibb szerénység,mondhatni biológiai idegenkedésmindentől, amit nem érez teljesentermészetesnek. Jelmezét, noha illik hozzáés megilleti, maga „díszes maskarának"érzi (az ő szövegében tehát helyén van aszó), és feszélyezetten viseli. Ez tesziérthetővé a felületes olvasásra túlzónakható és Mészöly által félrefordított állítást:„biztos elájulnék, ha meglátnám magam atükörben".

Persze nem egyetlen replika, hanem azegész figura megértéséről van szó. Perditaszövege feltűnően „matter-of-fact"költészet. Ha a fordítás ezt nem adjavissza, az eleven leányalak jó esetben esz,

ménnyé légiesül, rosszabb esetben kon-vencionális pásztorjátékszereppé lapo-sodik. Florizel állítása, miszerint Perditaminden cselekedete pusztán azáltal, hogy őcselekszi, szebb lesz önmagánál, ésminden cselekvése megkoronázza a cse-lekedetet, tökéletesen igaz, mégsem lát-hatjuk a lányt kizárólag szerelmese sze-mével. Ha objektíven nézzük, éppen azragad meg, hogy a tiszta szépség és bájmennyire nem testetlen, mennyire földi,mennyire a természetesség kisugárzása.Igaz, Perdita a cselekmény során nem fejbirkákat, nem ad és vesz, nem oszt ala-mizsnát, nem végzi napi teendőit, demindezekről nem ok nélkül esik szó -viselkedése el kell hogy árulja s egyúttalmeg kell hogy nemesítse e cselekvésekemlékét és készségét. Valóban „fejő-leányok királynéja", mint Camillo mond-ja, s itt mindkét vonatkozás egyarántfontos és igaz. (Ez a megoldás egyébkéntigen szabad, mégis telitalálat, mert aszámunkra érthetetlen eredeti kifejezéstdrámailag ekvivalens megfogalmazássalhelyettesíti.) Perdita goethei értelembenszép ember, „az önmagát egyre fokozótermészet végső eredménye"; mind alak-ja,mind a dráma szimbolikája szempontjábólkulcsfontosságú emfatikus kifeje

zése: „great creating Nature" - a magyarszövegben azonban hiába keressük. Ez abelső felfokozódás mint eleven élet szintecsak a beszéd- és gondolkodás-módbólrekonstruálható, vagyis a stílus a jellem-és a szituációelemzés iránytűje. Ha afordítás levágja a stiláris kanyarokat, adráma mellett megy el.

A következő fontos párbeszéd virág-nyelven folyik, és ez különösen megnehe-zíti a fordító dolgát. Hiszen a jelképeskifejezés nyitja nem az első, hanem a má-sodik mögöttes rétegben van, nem a kinem mondott, hanem a talán el sem gon-dolt szférában. A birkanyírás ünnepénmegjelenik Polixenes és Camillo is, álru-hában. Perdita, a gazdasszony előszörvisszahúzódik, nem teljesíti tisztét, majd aJuhász biztatására és felszólítására azismeretlen vendégekhez fordul:„(Polixeneshez) Uram, Isten hozott: apámakarata, hogy én legyek a nap gazdasszo-nya ... (Camillóhoz) Isten hozott, uram!Add ide azokat a virágokat, Dorcas .. .Tiszteletre méltó urak, tessék, rozmaringés ruta - ezek egész télen megtartjákszínüket és illatukat: a jóindulat és azemlékezés jeleit lássátok bennük, szíve-sen látunk ünnepünkön!"

Miért ez a virágnyelv? Első pillantásrakonvenciónak, egyszerű stilizáció-naktűnik. Polixenes válasza azonban gyanútkell hogy keltsen: ,,... Shepherdess, /...well you fit our ages/ With flowers ofwinter." Azaz: „pásztorlány, jólválasztottad korunkhoz tél virágait".Csakhogy az inverzió, a „well" előreve-tése és kiugratása másra vall, mintha arosszallás árnyalatát lopná a szövegbe,valahogy így: „te ugyan jól kiválasztottadkorunkhoz a tél virágait". Kosztolányiérzékenyen felfigyelt erre a fordulat-ra:„hát / Öregkorunkra tél virágait Adodnekünk?" S a folytatás nagyon megerősítiezt az értelmezést. Perdita elmondja, hogyőszi virágai nincsenek, csak nyárközepiek,s mivel ezek illenek középkorú férfiakhoz,ezekkel köszönti őket újra. Ha Polixenesminden további nélkül elfogadta a télvirágait, akkor ez a részlet értelmetlen ésfelesleges. Mészöly fordításában nagyonfeltűnő a drámai folyamat törése:„Polixenes : ... Szép juhászlány, / Deresfejünkre tél virága illik: / Jól választottál.Perdita: Ha az év megőszült, / A nyárhaldoklik s még a reszketős tél / Nem jöttvilágra: a legszebb virág / A szegfű ... és atarka-viola ... / Ezt a természet korcsánakcsúfolják: / Nincs is belőle kertünkben, snem is / Szerzek tövet ..."

De hát miről is van szó ebben a jele-netben? Az ünnep fölött kezdettől fogvaott lebeg Polixenes árnya, mint valami fe-nyegetés. A IV. felvonás 2. színéből tud-juk, hogy meg fog jelenni, Perdita pedigmondja is Florizelnek: „...szorongok, /Hogy hátha egyszer apád itt terem".Megjönnek a vendégek, köztük a kétkoros ismeretlen. Perdita visszahúzódik.Miért? Félénk volna? Erre egyéb-kéntsemmi jel sincsen, de a Juhász ilyes-félétgondolhat: „Úgy elbújsz, mint valamiünnepelt! / Gazdasszony volnál!" Biztos,hogy igazán ismeri és megérti a "lányát"?Való, hogy Perditát feszélyezi azöltözéke, más azonban nem ütközik megrajta. Csak ez indokolná húzódozását?Üdvözölnie kellene az ismeretleneket, ám őcsak pirul. Végül elszánja magát, de apjaakaratára hivatkozik. Az idegeneket a télvirágaival köszönti. Ne feledjük: Leontesudvara a tél virága volt, és Polixenesszándékában már eljegyezte magát azsarnoksággal, s néhány perc múlvakísértetiesen hasonlóvá válik az őrjöngőLeonteshez. Polixenes és Camillo epillanatban - nemcsak életkorukattekintve, hanem szimbolikusan is - a télemberei, Perdita és Florizel ellen-pólusai.A rozmaring és a ruta virág-nyelvenemlékezést, barátságot és meg-bánástjelent (az „emlékül és ajándékulvegyétek" tehát lényegesen kevesebbetmond a kelleténél). Mi ez, ha nem a szo-rongás öntudatlan, ösztönös kifejezése,reflexszerű védekezés, cseppet sem retori-kus, nagyon is spontán captatio benevo-lentiae? Csakhogy Polixenes, „ki a tisz-tesség maga", aki megtapasztalta a „tél"keménységét, ezen az önkéntelen idegen-kedésen, távolságtartáson, hidegségenokkal bántódik meg. Válasza tehát rosz-szalló, nem pedig helyeslő, mint Mészölyértelmezi. Ezért kell Perditánakmagyarázkodnia, és enyhíteni korábbigesztusát. A drámai folyamat töretlen. Ajelképes kifejezésmód mögött nem intel-lektuális tartalom rejtőzik, hanem elevendráma, emberek közti feszültség, színpadiszituáció.

A feszültség, ha eddig volt is, mostmintha feloldódnék. Perdita másodikköszöntője tetszést arat, a hangulat de-rűsre fordul: „Camillo: ...Báránykád halennék: / Nem is legelnék: orcáddalbetelnék. Perdita: Le is fogynál olyansoványra, hogy / A böjti szél elvinne!"Nem: a januári szél. A böjti szél - már-ciusi szél. Természetesen nem a naptár-hoz való hűség a fontos, hanem az, hogyPerdita képzettársításában Camillo újra a

fórumtél világába került. A tél - a visszavonásellenére - továbbra is tartja magát a színen.Perdita ekkor azzal fordul Florizelhez,hogy bárcsak volnának tavaszi virágai,kedvese korához illőek, ám nincsenek.Mészöly szokatlanul homályosmegoldásában viszont mintha volnának,legalábbis lehetnek: ,,...Ó, Proserpina!/Hadd kapkodom fel Plútó szekeréről/Riadtan szétszórt friss virágaid / . . . . . .Hadd fonom / Füzérbe mindezt, s haddhintem reád,/Szépséges kedvesem !"Perditának természetesen tényleg nincse-nek tavaszi virágai („these I lack"). Ennekaz az oka, hogy jelenetünk valószínűlegnyár derekán játszódik, hiszen az is-meretlen vendégek másodízben nyárkö-zepi virágokat kaptak. Fontosabb azonbana célja: Polixenes jelenlétében nem eshettavaszi virágeső. Perdita a Szicília (1)rétjeiről az alvilágba ragadott, ijedtProserpinát idézi, az ő elveszített virágait.E virágmonológ valójában fohász,segélykérés, lírai varázsa nem felhőtlen,hanem szükségből fakad, a költői képekszépsége éppen a drámai árnyékoktólolyan ragyogó. Florizel megérez valamitabból, ami Perditában lejátszódik, mertarra, hogy szerelmese rá szórná a virágo-kat, furcsa kérdéssel válaszol: „hogyan,mint egy halottra?" A jelenetben tehátegyre ott kísért a tél és a halál képzete, afiatalok kapcsolata érzékelhetően veszé-lyeztetett.

A virágnyelv jelentésének legmélyebbrétege nem a mítosz, hanem a dráma. Deminden mitológiai utalás - egy-egy utalása drámai folyamatra, az emberi viszonyok,a szituáció alakulására. Láthatjuk,Mészöly Dezső fordításában ezeknek azutalásoknak, dramaturgiai támpontoknak atetemes része elsikkad, a magyarszövegből csak az eredeti segítségévelolvasható ki a teljes dráma. Általábanvéve: Mészöly az egyes részleteket a magamódján túl egyértelműen interpretálja, aszöveg egyfelől megvesztegetően világos,másfelől megbonthatatlanul kompakt. Haa töréspontok itt-ott gyanút keltenének is,a drámai szöveg porózus szerkezetét,amely inspirál a tulajdonképpeni drámamegalkotására, a fordítás simaságaeltünteti, s így elzárja az utakat az elemzésés a fantázia elől.

BÉCSY TAMÁS

E g y s z í n j á t é k b e l il e h e t e t l e n

Hernádi Gyula legutóbb bemutatott da-rabja, A tolmács, lényeges dráma- ésszínházelméleti kérdést vet fel. A mű igenfontos „alakja" három disznó, smegjelenítésük problematikája élesen rá-világít az írott dráma és a színjátékkülönbségére.

A XVI. századi Németországban, aMünzer-féle parasztháború előtti időbenaz állatok felfaltak egy csecsemőt. A feje-delem rendőrkapitánya pört indíttat adisznók tulajdonosai, egy szegény job-bágycsalád ellen. A pörnek két bírája van:Sprenger, dominikánus perjel és maga arendőrkapitány. A cselekményelőzményéhez tartozik, hogy ThomasMünzer egy régebbi könyvében tagadta adémonok létezését, és ezért az egyházkitagadta. Értesülvén azonban a pörről,megtérést színlel, „visszatér" az egyházkebelébe. Célja, hogy megmentse a pa-rasztokat. Elhiteti Sprengerrel, hogy dé-monok szállták meg a disznókat, azokbűnösök a csecsemő halálában. Könyvealapján egyszerű elhitetnie azt is, hogy érta démonok nyelvén, akik a disznókröfögéseiben megszólalnak. Sprengermagával viszi a tárgyalásra, hogy „for-dítsa" a démonok szavait.

Sprenger célja, hogy kiderítse, valóbandémonok tanyáznak-e az állatokban;Münzeré, hogy ezt bebizonyítsa; Fiel-dingené, a rendőrkapitányé pedig épp azellenkezője. Ő a parasztokat akarja fel-akasztatni, hogy a többi elégedetlenkedőtmegfélemlítse.

Szabályos vitadrámahelyzet alakul ki:középen áll Sprenger, az inkvizítor, akiegyedül képes a valódi cselekvésre, mert őaz ítélőbíró, ő minősítheti bűnösöknekvagy a disznókat vagy a jobbágyokat.Tőle jobbra és balra a két érvelő-vitázó,Münzer és Fieldingen. Kettejük közülannak az akarata érvényesül, akinekhatására majd dönt az inkvizítor. Akaratukérvényesítésére a dráma nagy részébennincs is más eszközük, csak

érveik; ellentétük szükségképpen és ki-zárólag csak vitában realizálódhat

Minden írott dráma egyszerre és együttaz írónak és alakjainak a megnyilatko-zása. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy min-den írott dráma egyszerre kettős parole, azíróé és alakjaié. A dráma teljes szövegé-ből vitathatatlanul csak az író megnyilat-kozása a dráma alakjainak „neve" (pél-dául Münzer), valamint az ún. szerzőiinstrukciók. A csak az író parole-jánakminősíthető név és az utána következő,egyszerre kettős parole-nak minősíthetőszöveg között az írott drámában nem ta-lálunk semmiféle „váltást", értve: a „név"

és az általa elmondott szöveg közöttnincs létsíkváltozás. Mind a név,mind a szöveg írásjelekben rögzítődik.

Ebben az írott drámában a disznók rö-fögései (megnyilatkozásai) közvetlenülcsak a szerzői instrukciókban jelennekmeg. Tehát nincs ilyen szövegrész:Disznók: rrff, rrff vagy valami effélehangutánzó hangok. Helyette ez vagyehhez hasonló olvasható: „(A disznók rö-fögnek)". Az írott szövegben a röfögésekközvetetten a drámai alakok reagálá-saiban, Münzer "tolmácsolásába í" stb.jelennek meg, tehát csak beszélnek róluk,s nincsenek ábrázolva, megjelenítve.

Minden írott drámában egy valóságtalálható - szemben a színjátékkal -, azíró által ábrázolt valóság. Mivel azonban avalóságot a drámaíró ábrázolj., szük-ségszerű, hogy az egy valóságnak kétalaprétege legyen: a valóságból merítettanyag, valamint az író „hozzájárulása",

teljes emberi és művészi személyiségje-gyei. (Noha még vázlatosan sem térhe-tünk ki rá, jeleznünk kell, hogy a drámaiszöveg nemcsak ezt a két létréteget hoztalétezésbe.)

Mindez azonnal megváltozik, ha azírott dráma a színjáték része lesz. A vál-tozást azzal az egyszerű ténnyel s jelöl-hetjük, hogy a drámában leírt név élőszeméllyé, az olvasható szöveg hallhatóbeszéddé változik. Ha a szöveget eddigkettős parole-nak kellett tekintenünk,akkor egy újabb élő személy. a színészhármas parole-lá változtatja az írott drá-ma szövegét. Semmiféle beszéd nem kép-zelhető cl - tudatos vagy tudattalan -teleológia nélkül. E hármas parole közülkettő - az íróé és a színészé - művésziteleológiával, elmondott beszéd. Mindenművészi teleológia szükségképpen együtt

jár művészi közléssel, művészi mondani-valóval. A művészi közlés, mondanivalópedig csak úgy lehetséges, ha abban aművész teljes - művészi és emberi - sze-mélyisége megjelenik. Már ennyi is,nemcsak a színjátéknak - a drámához vi-szonyítva - önálló művészeti ág voltátbizonyítja, hanem azt is, hogy a színjá-tékban elhangzó szövegben egy újabblétréteg, a színész személyiségéből követ-kező, abból eredő létréteg helyet követelés kap.

Mindebből az is következik, hogy aszínjátékon belül nemcsak az író általábrázolt világ valósága, hanem a teljesszínjáték valósága is megjelenik, létezik.

Ismeretes Lukács György tanítása azegynemű közegről, az egynemű közeganyagáról. Ennek alapján röviden azt ismondhatjuk, hogy a dráma (mint min-denirodalmi mű) egynemű közegének anyagaa nyelv, a színjátéké viszont az emberitest. Nyelven kívüli irodalom éppúgycontradictio in adiecto, mint emberi testenkívüli színjátszás. Ez - más meg-közelítésből - úgy is fogalmazható, hogyaz ábrázolandó valóság minden része és azíró személyiségjegyeinek összessége azírott drámában kizárólag nyelvvel rög-zíthető, s mondanivalójának, közlésénekminden apró részletét kizárólag a nyelvsugározhatja. Nem így a színjátékban.Ekkor a beszéd az író és a drámai alakmegnyilatkozásán kívül a színészmegnyilatkozása is. Ebből következően adrámában ábrázolt világot a szín játékteljes világa - a színészi testet alapul éskiindulópontul véve - magába olvasztja,azaz beszélt nyelvben és kinetikus,proxemikus tényezőkben rögzíti, és ezekáltal sugározza mondanivalóját, közlését.Ezt - újabb megközelítésből - úgyfogalmazhatjuk, hogy az írott drámábanminden dolog az írott nyelv révén kaplétezést, a színjátékban a legfontosabbakaz emberi test révén.

*

A tolmácsról elmondottak talán rávilá-gítottak arra, hogy a disznók nemcsakazzal kapnak lényeges szerepet, hogy adráma jelentős részében jelen vannak, snemcsak azzal, hogy sokszor van rólukszó, hanem azzal is, hogy röfögnek. Aröfögés valóságos hangként jelenik megannak ellenére, hogy csak a szerzői inst-rukció közli ezt velünk.

Ha a drámát olvassuk, tudjuk, nem va-

30

lóságos eseményről tudósítanak minket -mint például egy riportban vagy újság-hírben -, s mégis, a belső látás számáramegjelenőket ábrázolt valóságnak te-kintjük. Szemünkkel, valóságosan, csak abetűket, szavakat látjuk, de egy való-ságkép jelenik meg a belső látásban,amelyet a nyelv idéz fel valóságismere-tünk alapján és annak segítségével. Adrámai, kettős parole által felidézett ala-kok éppúgy valóságosak, mint a szerzőiinstrukcióban, a szerző parole-ja által fel-idézett sertések.

De az állatoknak valóságos állatokkéntkell létezniök a dráma világán belül ér-vényesülő vonatkozásrendszerek miatt.Sem Münzer törekvésének, sem Sprengerdémonhitének nem lenne egy fikarcnyiértelme s következésképp hitele sem, ha adisznók valamiféle emberi jellemzőthordoznának, akár csak szimbolikusanvagy metaforikusan. Noha a belsőlátásban minden alak valódi lesz, adisznók nem ugyanazon a módon kapnaklétezést, ahogyan bármelyik emberi alak.Az állatok csak az író parole-jában, aszerzői instrukciókban léteznek, s kü-lönösképpen így létezik röfögésük. Ön-álló szövegük, kettős parole-juk nincs. Adrámai alakok viszont csak a kettősparole-ban, a dialógusokban léteznek.Ennek ellenére - s ez a lényeg - a sertésekmégis az írott nyelv által léteznek,ahogyan az alakok is az írott nyelv által.A szerzői instrukció éppúgy része adrámai műalkotásnak, mint a dialógusok,noha nem azonos értékű része. Ezértéppen elég a disznók létezésbehozatalához a szerzői instrukció: „(Adisznók röfögnek)". Ebből következik,hogy az írott drámában az alakok és azállatok ábrázolása között nincs semmi-féleesztétikai törés.

A színjáték viszont nem az írott nyelváltal hozza létezésbe a maga világát,hanem - elsősorban -- a látható színészitesttel, s annak például egyik hallhatómegnyilvánulásával, a hallható beszéd-del. A színjátékot nem a belső, hanem avalóságos szemünkkel látjuk, s nem belsőhallással halljuk a szövegeket, hanemvalóságosan. A színjátéknak mint mű-vészi valóságnak a hitelét csak akkor lehetmegteremteni, ha valóban látjuk adisznókat, s valóban halljuk röfögésüket.A drámában tehát éppúgy valóságos disz-nók jelennek meg, mint a színjátékban, hanem is azonos módon jön létre való-ságosságuk. Ha a disznókat nem látnánkés hallanánk a színjátékban, vagy nemlenne hitele Sprenger, Münzer, Fiel-

dingen színjátékbeli vonatkozásrend-szerének, vagy valami egészen másrólszólna a színjáték története, mint a drámatörténete.

A színjátékban nincs „szerzői instruk-ció", minden valóságos alakot az egy-nemű közeg anyagával, a színészi testtelkell létezésbe hozni; az alakokat épp-úgy,mint az állatokat. Az esztétikai törés észavar éppen ebből származik.

A színjátékban ugyanaz az ember aművész, mint akinek testi megnyilvánu-lásai - köztük beszéde - jeleníti, valósítjameg a műalkotást. A valóságos X. Y.embernek tehát mindig jelen kell lennie,reá épül a színjáték egy másik rétege, a»mintha": X. Y. ember úgy viselkedik,mintha például Münzer Tamás lenne. Aszínész művészete éppúgy egy „mintha"megteremtése, mint az íróé, azzal a na-gyon fontos különbséggel, hogy ő a sajátmaga teljes valóját használja fel a „mint-ha" létrehozására, s nem a nyelvet, mint azíró.

A színjátékon belül a színész tudja, hogyegy másik színész áll mellette, akiugyancsak „mintha" módon egy másikszínjátékbeli alak. Minden színésznekmint a színjáték alakjának valóságosnakkell tekintenie a másik ember, a másikszínész „mintha"-valóságát. Ha az a másikember „mintha"-valósága szerint sertés,akkor sertésnek kell tekintenie.

Ugyanígy a néző is pontosan tudja, hogyakit lát és hall, az X. Y. színész, akiazonban például éppen Münzert, Spren-gert vagy sertést alakít. A drámát olvasvaefféle tudás szóba sem jöhet, mert aműalkotást nem egy jelenlevő művész, ésnem önmagával hozza létre, hanem az íróhozta létre a nyelvvel.

Abban a színjátékban, amely A tolmácscímű írott drámát önmagába olvasztja, asertéseket élő embereknek kellalakítaniok. Ahogyan elemeztük, a ser-téseknek több ok miatt valódi állatoknakkell lenniök. Nem arról van tehát szó,hogy egy-egy emberi tulajdonságot kellakként megjeleníteniök, mintha az lennesertéstulajdonság, vagy mintha egy emberijellemző ábrázolódhatna sertésben. Ekkorugyanis az állat csak látszólag lenne állat.

A színjátékban antropomorfizált világ,illetőleg a valóságnak bármely részeantropomorfizáltan ábrázolható. Amibennincs emberi - tágan értelmezve a szót -.

tulajdonság, vagy amibe nem lehet emberitulajdonságot beépíteni, az nem ábrá-zolható a színjáték művészetével. Egy állatsohasem jeleníthet meg emberitulajdonságot; pszichológiailag vagyidegfiziológiailag is az ember hordozhatmagában állati tulajdonságokat vagy azállati létre jellemző jegyeket, s nem for-dítva, az állat magában emberit. A szín-játékban emberi tulajdonságokat egyállattal csak úgy lehet ábrázolni, minthaazok költöztek volna egy állatba, mert azállat így antropomorfizálható. Az ősivadásztáncokban vagy az állatokat sze-repeltető mesejátékokban egyaránt ezen amódon jelenítik meg az állatokat. Amiannyit is jelent, hogy nem az állat produ-kálja a maga valóságából az emberi tulaj-donságokat, hanem ezek jelennek meg ésábrázolódnak úgy, mintha állatokbanlennének meg. (Az antropomorfizálásminden művészeti ágban elengedhetetlenszükségszerűség, noha művészeti ágankéntmásként és másként vetődik fel a kérdés.)

Az írott drámában a sertések nem ant-ropomorfizálódnak, de erre nincs isszükség. Az írott drámában sem hordoz-nak emberi tulajdonságokat, de nem is kellhordozniok. A drámában csak szó vanróluk, és a nyelv úgy jelöli őket, mint egy avalóságos életben lezajló beszélgetésben.A drámában nem ábrázolja őket az író,nem jeleníti meg, csak a szerzői instrukcióparole-ja hozza őket létezésbe. Amitábrázol, az a disznók ürügyén le-zajlóemberi vita. Ugyanakkor a szerzőiinstrukciókban éppen úgy nyelvvel jelöliőket, mint a dialógusokban a drámai ala-kokat.

A színjátékban viszont- mivel a drámaalaphelyzete miatt meg kell őket jeleníteni- ez a színjáték egynemű közegénekanyagával, az emberi testtel valósíthatómeg. Ezáltal a színjátéknak -- akarva,akaratlanul - ábrázolnia és konkrétan mintállatot kellene megjelenítenie a sertéseket.Az ábrázolás tárgya így már nemcsak adisznók ürügyén lezajló vita, hanemmaguk az állatok is. A sertéseket „alakító"

színészeknek a maguk testével csak adisznók testét és állati hangját kellmegjeleníteniök, mert ebben a drámában ésszínjátékban a sertéseknek semmiantropomorf tulajdonságuk nincs. Így aszínjáték harmadik parole-jára, és az e köréépülő színészi ábrázolásra, gyakorlatilagnincs semmi lehetőség. A színészek semmiemberit nem tudnak ábrázolni, mert olyannincs, sőt: nem is lenne szabad a sertésekáltal valami em-

beri vonást, tulajdonságot ábrázolniok.Az állatokat csak mint állatokat kelleneábrázolniok. Ez pedig nem lehetséges.Ennek következtében a színjáték lényegespontján megszűnik az antropomorfizáció,azaz nincs művészileg ábrázolhatóéletjelenség, következésképp megszűnika művészet. A sertéseket „alakító" színé-szeknek a lehetetlenre kellene vállalkoz-niok, mert egy ember valódi állatot, csakazt, nem ábrázolhat, nem jeleníthet meg.Egyébként is: „mintha" módon sohasemlehet szó szoros értelmű anyagiságot,csak testet, a maga valóságában mégegyszer megjeleníteni, ábrázolni. AMünzert játszó színésztől sem kívánjuk,hogy saját testi valósága mellett „mint-ha" módon a valódi Münzer Tamás testivalódiságát is jelenítse meg.

Az így keletkezett művészi „űrt" a nézőnem képes elfogadni. Színészeket lát,akiknek műalkotást kellene létrehozniok,de ebben a színjátékban erre nincsenmódjuk; nincs lehetőségük a színésziparole-ra. és valami emberimegjelenítésére. Következésképp nemlehet művészi teleológiájuk és művészimondanivalójuk sem.

Ebből feloldhatatlan művészi, esztétikaitörés származik, ami a nézőtérenmegszüntethetetlen zavart és rossz érzéstvált ki.

Sem egy drámában, sem egy színjáték-ban nem lehet figyelmen kívül hagyni az

esztétika és az adott művészeti ágtörvényszerűségeit.

H e r n á d i G y u l a : A

tolmács (Pécsi Nemzeti Színház)Rendező. Nógrádi Róbert, díszlettervező:

Jánosa Lajos m. v., jelmeztervező: VágóNelly m. v.

Szereplők: Győry Emil, Bárány Frigyes,Huszár László, Ábrahám István, Holl Ist-ván, Petényi Ilona, Harkányi János, GaraiRóbert, Vajda Márta, Miklósy Judit, PaálLászló, Melis Gábor, Bódis Irén, FodréErika, Unger Pálma.

Következő számaink tartalmából

Czére Béla:

Szabó Magda „Fényes napja"

Földes Anna:

Kortársak kosztümben

Koltai Tamás: A II. Richárd aNemzeti Színházban

Csík István :

Arcok és álarcok

Színtó Judit:

Két kalap a földön

Mihályi Gábor:

Levél a sínházi nyelvről

Fodor Géza:

A Téli rege Kecskeméten

Pályi András :

Lengyel „ősbemutatók" Buda esten

Hernádi Gyula: A tolmács (Pécsi Nemzeti Színház). Huszár László és Győry Emil( M u r á n y i Z só f i a f e l v . )

négyszemköztBALÓ JÚLIA

A színpadi fegyelemről

A színház lényege és elengedhetetlentartozéka a „rendetlenség", a káosz.

(Jouvet)

- Miért legyek boldog a mai este után?Igaz, nagyszerű darabban játszom a fő-szerepet, meghajláskor vastapsot kapott atársulat. De: az előadás alatt az ügyelőrosszkor küldte be a partneremet. Másiktársam enyhén ittasan játszott. Harmadikkollégám már eleve olyan díszletet kapott,hogy szerepe jelentős részét olvassa, smég így is bakizott. A negyedik rossz-korszólalt meg... - mondja őszinte el-keseredéssel egyik nagy színházunk veze-tő színésze.

S mit szóljunk mi, a közönség? Hisznemegyszer előbb halljuk a súgót, mint aszínész. Észrevesszük, hogy nevetgélnek aszínpadon - csak mi nem tudjuk, mi-ért.Mi nem nevetünk. Zavarban vagyunk.Kínosan érezzük magunkat. Megtörténik,hogy a színész fuldokolva támolyog ki aszínpadról - a folyosón robban ki belőle aharsány kacaj. Mi ennek előjátékát látjuk.Nem értjük. Bakiznak a színpadonegyszer. Kétszer. Megértően hallgatunk.Előfordul az ilyesmi... Statisztákunatkozva ácsorognak - ha éppen nemvakaródznak. Álljunk csak be az ügyelőiportálba, s nézzünk végig onnan egy-kételőadást! Hamarosan rájövünk, a fentemlített jelenségek nem csupán egyetlenszínház-ban, nem egyetlen esténtörténhetnek meg. Majd' mindegyiken.Éppen ezért, az itt következőbeszélgetésekben nem említünk neveket,színdarabcímeket. Célunk nemszemélyeskedés, hanem egyegészségtelennek tűnő jelenség vizsgálata.

Nevethet a színész a színpadon, ha társa- szerepe szerint mondjuk pincér egyvígjátékban - hasraesik egy poharakkal telitálcával. Mulathat még akkor is, ha ezt azextra produkciót nem a próbákonbeszélték meg. Ezen a közönség isszórakozik. Am, ha a színpadon egymegrázó jelenetben az egyik játékoshirtelen, indokolatlanul hátat fordít anézőknek, s válla hahotázástól rázkódik,azon nem kacagunk. Bosszankodunk.Mindenesetre kizökkenünk abból a han-gulatból, amelyet a társulat addig a pontigmegteremtett. Hirtelen eszünkbe jut, hogyszínházban vagyunk.. .

Hét színésszel beszélgetünk a színpadi

fegyelemről. Vezető színészekkel ésfiatalabb évjáratú, néhány éve végzettszínészekkel.

Latinovits Zoltán

- Mit szól a témához: színpadi fegyelem ?- Aki színházban dolgozik, ne legyen

fegyelmezetlen. Azaz: a színészet önkéntvállalt hivatás. Így a színházi ember ab ovofegyelmezett. Legalábbis az kellene hogylegyen - no persze, nem a társalgóban, ha-nem a színpadon. Szendrő József színhá-zában soha nem volt fegyelmi tárgyalás!

- Mégis, úgy tűnik, színházainkban gyakorijelenség, hogy a színészek „fegyelmezet-lenek"; nemegyszer ők szórakoznak a közönséghelyett, egymást privát viccekkel, aprójátékokkal ugratva - olyanokkal, amelyeknyilvánvalóan nem a színdarab adott szitu-ációjából születnek.

- Én az ilyen „humornak" soha nemvoltam részese. A szituációkat igyekszempartnereimmel közösen megteremteni -nem szeretem, ha én szenvedek, a többiröhög rajtam. Ez olyan, mintha kötél-táncosok hülyéskednének, mintha az egyikartista viccből nem kapná el a másikat.Bármilyen kollektív sportban - vízilabda,kosárlabda, foci stb. - a rossz játékostkiállítják vagy lecserélik. Kezdjük hát a játékosokkal.- Gyakori eset, hogy egy színész két-

három szerepet játszik egy nap (tévé, film,rádió, szinkron), s mire a színházba ér -összeesik. Színpadi létéből ilyenkorfáradtság, felkészületlenség sugárzik.Mindig egyforma, és nem képes „jellem-ből" beszélni. (Sokszor elcsodálkozom:így minek teszi fel a bajuszt?) Tehát tu-dom előre, mire készül a következő pil-lanatban, s ez pedig - mint nézőt - nemizgat. Nem várok csodát. S ha az embernem vár csodát, minek menjen színházba ? A színészek túlterheltségén kívül mitől

lehet még „ fegyelmezetlen" egy előadás?- A rossz rendezéstől. Ha a rendező nem

képes összekötő kapocsként a színész ésnéző közt vérpezsdítő előadást teremteni,minden egyes színpadi szituációtkellőképpen értelmezni - természetes,hogy a színész kitalál „valamit". Egytársulat fegyelmezetlensége többnyireabból fakad, hogy a rendezők - tisztelet akivételnek - rosszak. Beszélhetnénk aközönségről is. A közönség sokkal fe-gyelmezettebb, mint az előadás, mertnyugodtan végigüli. Nem érdekli aprodukció mineműsége, mert megszokta,hogy nem hozzá szól. Igy aztán csak abüfére vár. Tizennyolc forintért járszínházba - hetven forintért vacsorázik

utána. Egy meccsközvetítésen önmagábólkikelve drukkol, kiabál, a pályára rohan. Aszínházban többnyire unott, közömbös - ésez rosszabb, mint a fegyelmezetlenség. Ezutóbbiban legalább van akció. Ma márnem lehet lemérni a közönségen, hogytetszik-e vagy nem az előadás, hiszenszámukra nem a színház a fontos, hanem atársalgó, ahol szünetben találkozhatnak.Jómagam most már - a televízió korában -nem hiszek a nagy színházakban. Haugyanaz a színész otthon, a tévéképernyőjén „kopfban" látható, aszínpadon elvész a kisugárzása. Azemberek az atlétikát, bokszot, futballtszeretik totálban nézni. Ezekben nincseneküres percek - míg a színpadon üres órákmúlnak el! Meggyőződésem: a színházelleni legnagyobb vád: az unalom. De hiszen többek közt éppen a színész testi

jelenléte, a mozgás, a gesztusrendszer teszi aszínházat eleven varázslattá! Igen, ha volna ilyen. Am mostanában

az történik, hogy bejövünk a szín-padra,vigyázzállásban elfoglaljuk helyünket,majd kimegyünk. Nincs mozgás. A nagyszínháznak (négyszázon felüli ülő-hellyel)ki kellene találnia valamit. Gyakori eset,hogy kamaradarabokat adnak előnagyszínházakban. Nem való. Ehhez olyaneffektusokat, mozgáskultúrát kéne adni,amivel nem rendelkeznek. Nem szeretnéktöbbé nagyszínpadon játszani. Szerepeinek majd mindegyikét kirobbanó

sikerként tartják számon - közönség éskritikusok egyaránt. Nem érez nosztalgiát? Bízok abban, hogy elképzeléseimet

kis térben meg tudom majd valósítani.Irodalmi jellege miatt érdekesnek tartom aFáklya klub rendezvényeit- ezekben rend-szeresen szerepelek -, s örömmel próbá-lom A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak cím-szerepét az Operettszínházban. Ezenkívülszívesen teszek eleget egyetemistákkérésének, s rendezek költői esteket, mertégek a vágytól, hogy átadjam azt a tudást,amely felhalmozódott bennem. Hiábam o n d o m az elméletet, tanítani csakgyakorlatban lehet! Visszatérve a színházra,a társulatra, vallom: ösztönös, célirányosfegyelem és figyelem kell.

Bessenyei Ferenc

- Mi a véleménye az előadás alatti - színpadi -színészviccekről? A színpadon mindent lehet. Viccel-ni

is, csak ehhez határérzék kell, mert aviccelődés könnyen válhat fegyelmezet-lenséggé.

- Mi az oka a színpadi fegyelmezetlenség-nek, miből származik ?

-- A fegyelmezetlenség azt jelzi, hogyvalami zavar van. Például kiérleletlenek aszínpadi szituációk. Ilyenkor a színészsaját mentségére improvizál, hogy szeresseazt a valóságos helyzetet, amelyet apróbák alatt, a premierig nem talált (abemutató után már nem is születik meg).Megtörténik, hogy gondatlan vagy kény-szerű szereposztás miatt rosszul fogal-mazott szituációk okoznak negatív érte-lemben vett lazaságot, színpadi frivolsá-got. A színész nem mindig jókedvébenviccelődik - van mikor kínjában.

Tudna erre példát mondani?- Igen. Évekkel ezelőtt játszottam egy

nagyon sikeres produkcióban, amely-benestéről estére úgy éreztem, hogyelsüllyedek a színpadon, hogy megalázószerepelni ilyen színdarabban. Szégyentéreztem mindennél erősebben, mert olcsó,alacsony színvonalú humorban kel-lettrészt vennem. Ez a helyzet rögtönzés-re,meg nem beszélt játékokra, „rendet-lenségre" inspirált. Ami általában a „rendetlenkedést"

illeti: sok ember van jelen a színpadon,nehéz tetten érni a dolgokat. Technikaitréfák, a közönség nem várt reagálása isokozhat pillanatnyi zavart.

De a tehetséges színész ilyen esetben ép-penséggel csilloghat, „felhasználhatja", beépít-heti játékába ezeket a váratlan gikszereket!

- Az előre meg nem alkotott poén aszínpadi szituációkban megzavarja aszínészt (hiszen nem szöveget, hanemszituációt tanul, azt, hogy adott dialógusmikor jöhet létre). Nos, végszótól válaszig- két partner esetében -- a legkisebbváltozásra is másként reagálnak. Tehát, havalami megváltozik, új helyzet születik aszínpadon, amin lehet nevetni, sírni vagyéppen elhagyni a teret - gondoljunk csakaz el nem sült pisztolyra -; mindezbocsánatos bűn addig, ameddig nem aközönséget figurázza ki. Ismert színpaditréfák - például a kardot úgy nyújtják át apárnán, hogy aki érte nyúl, a másodikpróbálkozásnál veszi csak ész-re, hogy akardot a párnához varrták. Vagy egymásik: kinyitja a színész a levelet, melyeta színdarab szerint édesanyja küldött, s azaggódó sorok helyett pornográf képbeütközik tekintete ... stb. Ezek a kollégákcsínytevései, amikor egymás türelmétpróbára teszik.

- S ha a társa elveszti türelmét, netán ne-vetésben tör ki, akkor a közönség bánja, hiszenészreveszi, hogy egy olyan játékról van szó,melynek ő nem részese.

- Ritkán veszi észre. Pontosabban akkor,amikor a színpadon egy harmadik

színész reagál - rosszul - a két ember köztiviccre. Ilyenkor zavar támad a szín-padpszichikai kapcsolatában, ami kihat azadott szituációra. De az ilyen, türelmet próbára tevő csíny-

tevés etikátlan a másik színésszel szemben is!On szokott ilyen viccekkel próbálkozni?

- Nem. Azokban a darabokban, me-lyekben az utóbbi időkben játszottam, nemvolt ennyi szabadság. Erre lehetőségetcsak a lazább szövetű színdarabok adnak.Nagy szerzőknél nem fordulhat előilyesmi, hiszen feladat elé állítják aszínészt. Tehát, ha a színpadon „költő" vanjelen, akkor teljes harmóniát, rendetkapunk, amiből kilépni nem lehet - akár azenének, a ritmusnak a tempójából sem.Az is igaz viszont, hogy rendbontásranemcsak a darab ellenére, hanem a darabérdekében is sor kerülhet. Például, ami-kor a rendező miatt rosszak a próbák, ésmi, színészek találunk ki darabmegmentőjátékokat. Miért rosszak a próbák? Milyen az a

rendező, akinél a színész munka közben rosszlelkiállapotba kerül?

- Aki a színészt lenézi, s nem szellemipartnerként kezeli, hanem szellemi dik-tatúrát erőszakol rá. Ilyenkor a színészelveszti önmagát, érzékenységét, cselek-vőképességét. Hogy mehetek én a szín-padra, ha a rendező annyival okosabbnálam? Nem lehet pusztán a rendező fe-lelősségére függöny elé lépni! Készület-len rendező irányításával, aki a színész-bő] él csupán, rossz a próbafolyamat.Sokan még azt sem tudják, mit jelent az azóriási különbség, hogy a színpad más anézőtérről nézve, és más a látás aszínpadról a nézőtérre! Találkozott már ideális rendezővel? -Kettővel-hárommal.

Almási ÉvaRendszerint olyan darabban játszom,

amelyben nincs időm privatizálni, kilépnia színpadi szituációból. Persze, ha a szín-darab rossz, nem visz magával folyama-tosan, nem ad, csak én adok, akkor a leg-apróbb eltérés - legyen az technikai zavarvagy egy rossz közönségreagálás - elégahhoz, hogy kizökkentsen. Megvallom,legjobban a közönség magatartása hatrám. Ha nincs velem, vagy ellenérzéstészlelek - látványosan feladom a játékot.Tudom, hogy helytelen, de képtelen va-gyok ezen változtatni. Hogyhogy látványosan adja fel a játékot? Az előadás érdektelenné válik szá-

momra, érzem, hogy színpadon vagyok,azonnal előbukkannak a gátlásaim. Ha

például egy ember ül a nézőtéren, akirőltudom, hogy antipatikusnak tart engem,vagy nem tetszem neki - olyan rossz ésközépszerű leszek, amilyenre ő számít. Ha olyan szerepet kap, amelyet nem

szeret, akkor is feladja a játékot?- Nem. Befogom az orrom és merülök -

lesz, ami lesz. Azonkívül olyan vagyok,mint a cirkuszi ló: ha meghallom a nyi-tányt, a porondon vagyok testemmel-lelkemmel. Persze, ez esetben kiváltképpfontos a rendező. Ha a próbák alatt nemhiteti el a színésszel, hogy fontos a szere-pe-függetlenül annak értékétől, érdekes-ségétől - a színész elidegenedik a darabtól,közömbös lesz. Fehér zászlót lenget.

- Hogyan reagál a bakizásokra ?- Ha más bakizik, rendíthetetlenül

játszom tovább, csupán a sajátomat nemtudom rezzenéstelen arccal fogadni. Nevetni kezd? Nem, ilyenkor szégyellem magam, s a

hajam mögé bújok. Persze, más a bakizása vígjátékban (öt éve nem kaptamvígjátékszerepet, bár nagyon szeretnék).Itt még segíthet is a baki. A tragédiábanazonban életveszélyes. Ez esetben össze-kapja magát az ember, nagyon vigyáz, snem hagyja, hogy a baki értelme eljussontudatáig - nem gondol bele. Beszélgetésünk kezdetén azt mondta, nem

szokott privatizálni. Hát improvizálni?- Nem tudok. Olyannyira nem, hogy ha

e g y kellék nem a megbeszélt helyre kerül- zavarba jövök. S hogyan fogadja partnerei új ötleteit? Ha szituációból adódóak, akkor sze-

retem, örülök nekik. Ellenkező esetbenvagyok annyira önző, hogy amikor engemvalami érdekel, tudok nem észre-vennidolgokat, s ha esetleg mégis észrevenném,nem hagyom, hogy játékombanmegzavarjanak.

Újréti LászlóFegyelmezett színésznek t a r a magát? ..Igen... Sokat gondolkozott válaszán. Azért, mert a „fegyelmezett" szót

értékeltem. Azt hiszem, a szerepen belüli,a szituáció adta rögtönzés nem mond el-lent válaszomnak, kiváltképpen, ha víg-játékról van szó. S ha a partner rosszul veszi a lapot? Tudom, kik azok, akikkel ezt meg

lehet tenni. Az ilyen viccelődés határaitíratlan törvények szabják meg, s perszekinek-kinek az etikai érzéke. Meggyő-ződésem: a színpadi - rossz értelembenvett - „rendetlenkedést" az unalom termeliki. És ez már a próbákon kezdődik.

A premierijedtség összerázza valahogy azelőadást a bemutató napjára, de a má-sodik, harmadik alkalomra már szétesik.Jómagam sok ilyen produkcióban vettemrészt.

Milyen a rossz próbafolyamat?- A színészek már eleve kedvetlenül

próbálnak, ha csak egy-kettőnek van kö-zülük „labdája", a többi nyolc csak körí-tés. Ahhoz, hogy ne körítésnek érezzékmagukat, nagyon pontos, kidolgozottfigurákat kellene létrehozni. Ez pedig arendezőtől függ. A részmegoldásokat isfigyelemmel, segítséggel kellene kísérnie.De a „csináljatok már valamit" instruk-cióra jön az unalom, a vicc. Tehát az elő-adás mellékvonalát is a fővonalhoz ha-sonló pontossággal kellene felépíteni,feltölteni.

- Mi a színész felelőssége ? Viszem az ötletet. Tetszik a rende-

zőnek, de nem valósítja meg. Ilyenkorvagy feladom, vagy - ha van módom ésképességem erre - megcsinálom egyedül.Számos rossz szerepet játszottam már el sokat tanultam ezekből. Technikai,szakmai dolgokat. Ám ennek ellenére, haaz ember tudja - bárhogy küszködik isellene -, hogy szerepe nem „hálás", nincsintenzív kapcsolata a darabbal. A rosszszereppel a színész megpróbál valamittenni, hogy jól érezze magát valamelyest,de ez „szólózáshoz" vezet, s a szerep ígyis, úgyis rossz marad. Megtörténik, hogynem is a szerep, hanem a színdarab rossz.Mondjuk rendkívül primitív, naiv hu-moron alapszik. Látjuk, hogy nem azt ahatást érjük el esténként, mint amit apróbákon magyarázott a rendező .. .

- S a színésznek nem azt kell elhitetnieközönségével - saját véleményét elrejtve -, hogyjó az előadás?

- A színész nem bábu! Ember! Tehát aza kérdés: ki hogyan viseli el, mikéntreagál az ilyen rossz produkciókra. Hi-szem, hogy hiába a legnagyobb fegyelem,az előadáson mindig kiderül, szeretik-e aszínészek vagy sem!

Oszter SándorKétfajta privatizálás van: I. A színészöncélúan privatizál. 2. Privatizál a da-rabban - szituáción belül maradva. Ezutóbbi inspirálhatja a többieket is, nemváltoztatja meg azt a rendszert, amely apróbák folyamán kialakult, csupán to-vábbfejleszti a színpadi létet. Persze,erre nem mindegyik darab ad lehetősé-get. Van olyan színmű, amely a jó érte-lemben vett rögtönzést provokálja, s vanolyan klasszikus, ahol az alkotás

sodra nem engedi ezt meg, mert olyankohéziós kapcsolatban van a színész aszínésszel, s színész a szöveggel. De en-gedje meg, hogy a pontosság kedvéértidézzem Jouvet szavait: „Vannak olyanelőadások, amelyek éppen attól kelnekéletre, hogy deformálódnak, vannakolyan darabok, amelyekben a színészekazt csinálhatnak, amit akarnak; halmoz-zák a rögtönzéseket... ez teszi őketérdekessé. És amit a színészek maguktóladnak bele naponta, az élteti a dara-bot..." Beszéljünk az „öncélú privatizálásról"!

Szoktak-e önnel viccelődni a kollégák a szín-padon?

Igen, megtörtént már nemegyszer. S hogyan reagált ezekre? Volt, amikor nagyon zavart, s elő-

fordult, hogy ugyanaz a „humor" kevésbéhatott rám. Fizikai állapottól, napihangulattól függően. Ha azonban olyandarabban játszom, amit szeretek - nemtud kizökkenteni semmi az előadás me-netéből, megfeledkezem a külvilágról,mindenről, ami nincs a produkcióvalkapcsolatban.

-Játszott-e már úgy, hogy sem a színdara-bot,sem a szerepet nem kedvelte?

- Igen.- Ilyenkor ugye nem feledkezett meg min-

denről? Egy példát mondanék: egy családban

degenerált gyermek születik. Annakellenére, hogy a baba torz, a szülők sze-retik, védik, féltik. A színésszel megtör-ténik, hogy olyan szerepet adnak neki,amit nem szívesen fogad el - mégis azövé lesz. Egy kis idő elteltével azon kap-ja magát, hogy babusgatja, próbáljamegszeretni szerepét, védi másoktól.. .Am, való igaz, ilyenkor nem feledkezemmeg mindenről - tudom, hol vagyok. Ekkor sincs kedve szórakozni, privát

vicceket gyártani ?- Ha nem érzem jól magam, nem szok-

tam tréfálni.- Hogyan próbál kijutni a nem érzem jól-

magam szituációból?- Nem próbálok kijutni. Magamban

élem meg a szituáció kényelmetlenségét nem úgy persze, hogy az erről isszóljon.

- Emlékszem, még főiskolai hallgató volt,amikor egy feltűnést keltő nyilatkozatbantiltakozott a színházi előadások fegyelmezet-lensége miatt. Hogyan vélekedik ma, hat évután erről?

- Annak idején nem válogattam, azazminden darabot megnéztem, ötletszerűen ami eszembe jutott. Ma kevesebbet já-rok színházba (egy hónapban huszonhat

este játszom), s így, ha időm engedi, csakjó előadásokat nézek meg - azok pedigfegyelmezettek. En is kérdeznék valamit:miért nem foglalkoznak a kritikusokmondjuk az ötvenedik előadással is?Nem feltétlenül kritikaszerűen. Hiszenrepertoárszínház vagyunk, sok da-rabmár csak a nimbuszból él. Jó lenne, haéreznénk mi, színészek, hogy mégfigyelnek minket, nem vagyunk „letud-va". Megtörténik, hogy három-négy évigis műsoron van egy darab. Jó lenne, haazt gondolhatnánk: bármikor jöhet arevizor...

- A kritikus volna a revizor ?- Ez esetben igen. Ne értsen félre, én a

revizort itt a szó legpozitívabb értelmé-ben használom. A revizor, ha úgy tet-szik: szakmai képviselő, láncszem a szí-nész és a közönség között. (Revizorlehet a rendező is, aki esténként figye-lemmel kíséri az előadást, ügyel annakritmusára, rendjére stb..) Tehát szeretetés figyelem kellene.

Szalay Edit- Háromféle „fegyelem" van: I . A pró-báké - ahol fegyelmezetlenség és fegye-lem egyszerre vannak jelen. Ahhoz, hogy„vegyem" a partner új ötleteit, fegyelme-zetlenségre, ha úgy tetszik: rugalmas-ságra van szükség - természetesen egyfegyelmezett rendszeren belül. (Mozgás,kellékek.) Itt említeném meg a szöveg-tudást, hisz az is a fegyelemhez tartozik.Ebben Márkus László a példaképem. Máraz olvasópróbán tudja a szöveget, ígymásfél hetet nyer. Szinte viszi a próbákat- kiváltképp, ha ő a vezető színész. 2.Katonás rend, pontosság, fegyelemuralkodik 18.25-től, az első figyelmezte-téstől a színpadra lépés pillanatáig. Hi-szen ez az az idő, amikor a színész fel-készül, hogy testileg-lelkileg színpadrakész állapotba kerüljön. Hogy a festés isolyan legyen, mint a premieren (van,akinek a huszadik előadáson már csupaszaz arca). Tehát - zenei hasonlattal élve -ezek a hangolás percei. 3. A színpadifegyelem. Az előadás: koncert, amitestéről estére adnak, de mégsem teljesenolyan, mert nincs kotta, tehát más. Min-den ezekért az esti órákért történik. Ekkormár a legnagyobb fegyelmen belül a leg-nagyobb rugalmasságra van szükség. Deaz alap: a fegyelem! Fizikai-pszichikaiértelemben egyaránt. A partnernek - ne-kem - kutya kötelességünk megtartani azta szituációt, azokat az instrukciókat,amelyeket a rendezővel a próbák idejénmegbeszéltünk. A társam nézzen a sze-

membe, ha oda kell nézni; fogja a kezem,ha kell stb.. .

- Miért? Nem mindig történik így?- Nem. Nemegyszer elkésik a partner.

Vagy egyszerűen elfelejti a megbeszéltjátékot - fáradtság vagy egyéb ok miatt.De az is megtörténik, hogy a homlokombanéznek a szemem helyett (amikorsegédszínész voltam a Nemzetiben, aMózes-előadásokon Sinkovitsot figyeltem:amikor háttal állt a közönségnek, slazíthatott volna, ő akkor is fegyelmezettvolt, úgy nézett ránk, statisztákra, hogyabból a nézéséből játszani tudtam, egymondattal megszólalni). Ami pedig a ru-galmasságot illeti, hiszem, hogy nekemteret kell engednem partnerem új, szitu-ációból adódó ötletének - ezzel szintefelélesztve a próbahangulatot. (Persze, abeugrásnál más, mert itt csak a fegyelmetvesszük át társunktól, nehezebben szület-nek új ötletek - ezt tapasztaltam az Abélardés Heloďse Heloďse-szerepében, az OthelloEmiliájánál stb.) Vallom, hogy a tapsnál iskatonai fegyelemre volna szükség alityegés-lötyögés, a „félrézés" helyett. (Aszínészek civil mondatokat mondanakfélre meghajlás közben.) Hiszen mi,színészek is sértve érezzük magunkat,amikor felállnak, kimennek a nézők.

- A „fegyelmezetlenség" minden formájaelítélendő?

- Másként hat komédiában, s másként atragédiában. Az előzőnél megtörténhet,hogy fokozza a jó hangulatot, s tetszik aközönségnek. De ha a tragédiában elölszenved a vezető színész, és hátul képzeltmolylepkékre vadásznak a többiek, ott bajvan az előadással. Nem tartom fe-gyelmezetlenségnek, hanem éppen ellen-kezőleg: a szeretet jeléül veszem, amikoregy kettős jelenetben Bessenyei szemhu-nyorítással biztat engem, a pályakezdőszínészt, vagy amikor Márkus rám kacsint- mert ezekkel a gesztusokkal egy hamis,álfeszültségből mentenek ki. Ugratást csakkolléganőktől tapasztaltam eddig. Nagyonsokat tanulok Dayka Margittól. Ó önkéntadja át tudását, odafigyel rám, nézi ajeleneteket a főpróbán, a bemutatón,mindenütt - ötleteket ad, játékával aháttérbe vonul csak azért, hogy partnerecsilloghasson.... Szeretet, segítőkészségárad belőle, ha csak a szemébe nézek, márjobb leszek.

Márkus László

- Én a színészeket anyagilag is érdekelttétenném abban, hogy jó, fegyelmezettelőadást hozzanak létre. Ám a pénzbün-

tetést megszüntették. A színpadi fegyel-mezetlenséget nem követi retorzió -maximum írásbeli megrovás. DarvasLilivel beszéltem erről, amikor vendég-szerepelt nálunk az Olympiában. „Túl jódolguk van maguknak, Lacikám --mondta.- Nyugdíjig maradhatnak biztonságban aszínháznál." Talán éppen ez a bajok egyikforrása, hiszen nem lehet senkit elküldeni,szerződést sem lehet felbontani.

- A színpadon nem az ügyelők a rend őrei?- Jómagam már nemigen merek szólni

nekik, nehogy rossz fiú legyek.Megtörténik, hogy valamifigyelmetlenség, vagy ha úgy tetszikfegyelmezetlenség szemem láttára zavarjaaz előadást, ilyenkor fel-íratnék valakit, haaz ügyelő nem csodálkozna rám: „Jaj,csak nem gondolod komolyan?" Mit

válaszolhatnék?„Nem..." - ezt. Pedig meggyőződé-

sem, az ügyelőnek az igazgatót, a rendezőtkellene helyettesítenie az este folyamán.

Ön mindig fegyelmezetten játszik?- Nem. Kiváltképp olyan nagy szériájú

darabokban nem, mint például A bolondlány (amelyben hat évig játszottam), a

Black Comedy s tb . . . Mikor azon kaptammagam, hogy az előadás alatt egy másikszíndarabban kapott új szerepemrekoncentráltam, szóltam, s le-váltottak - aszerepet átvették tőlem. (Jouvet mondehhez hasonlót: „A színész egy daraboteljátszik ötvenszer, százszor, és aztképzeli, hogy még hall valamit: pedig márnem hall meg többé semmit... Ettől aztána színész nem halad többé előre amesterségben. A meg-szokáskövetkeztében a színész meghalszerepében, és meghal a darab is. Az elő-adásban nehéz ezt tetten érni . . . Aklasszikus mű meghal a megszokás követ-keztében: a darab, ahol unatkoznak aszínészek... Ahhoz, hogy feléledjen, azkell, hogy a szerepet hirtelen átosszákmásra, vagy hogy a színész elveszítse azanyját, hogy valami incidens történjék anézőtéren, vagy valami technikai zavarálljon elő...")

- Mi a véleménye a kollégaugrató színpadiprivátviccekről? Mindenképpen helyteleníti ?

- Nem. Csak akkor, amikor nem egy-ívású színészek „rosszalkodnak", tehát haegy gyengébb kvalitású színész - ahelyett,hogy az előadásra és saját játé-kárafigyelne - a főszereplőt röhögteti. Akkorsincs helye az ilyen viccelődésnek, ha aközönséget kirekesztik ebből, s nem vesziészre, nem tudja, min nevetgélnek

a színpadon. Ilyenkor felháborodásukjogos. Am, ha a nézőket bevonjuk a tré-fába legyen az egy baki vagy egy váratlantechnikai zavar - azt értékelik ők is! Ha aszínészek - és ismét hangsúlyozom:egyazon művészi szinten levők meg-felelőízléssel és határérzékkel nevettetikegymást, az hangulatilag jól hathat azelőadásra, ha vígjátékot adnak. Tragédiá-ban ezt nem lehet, nem való. Az alap-szabály: a közönség soha ne érezze azt,hogy a színészek a háta mögött nevetnek -cinkossá kell tenni a publikumot is!

- Mégis, mi az oka annak, hogy a színészeknemegyszer a „közönség háta mögött"

viccelődnek, szórakoztatják egymást ?- i. Az öröm hiánya. 2. Sértettség. 3.

Nincs retorzió. 4. Áldemokrácia, álhu-manizmus. Azaz: több „örömszínész"

kellene, akkor kevesebb lenne a fegyel-mezetlenség. Hiszen ez a pálya öröm ésnem harácsolás. Jómagam, ha szeretek egyszerepet, akár ingyen is eljátszanám.Megdöbbent sokszor, hogy mennyi azellendrukker, aki nem szereti igazán aszínházat. Premier előtt, amikor még aztsem tudják, milyen fogadtatásban része-sülnek majd, saját darabjukat ócsárolják.Mindenki magával foglalkozik. Megkér-dezek valakit: „Mit próbálsz ?" - „Áh.. .ezt és ezt" - 'válaszolja, és lemondóanlegyint. Ezzel saját munkáját devalválja.Én ilyet soha nem teszek. Tehát már ittkezdődik. A destruktív hangulatnál.

- Miért? Ha önre egy olyan szerepet bíz-nak,melyet méltánytalannak vél, vagy pedig egy -már előre érezhetően - rossz színdarabban kapfeladatot, talán derűs kedvvel, önfeledten kezdia próbákat? A színész hangulatát, apróbafolyamatot, az előadást nem befolyásol-hatja a színmű milyensége, a rendezés?

- Nem. A privát véleményemhez sen-kinek semmi köze. A nézők megvették ajegyeket, ők majd ítélnek - esetleg úgy,hogy én egy rossz darabban vagyok jó.Nem kell sajnálni minket, ha sikertelenprodukcióban veszünk részt. Ezért va-gyunk színészek.

On minden szerepét örömmel fogadta?- Nem. Természetesen voltak olyan

szerepek is, melyeket utáltam. De elkép-zelhetetlennek tartottam, hogy vissza-adjam. Ezt sehol a világon nem teszik! Sez is a színházi fegyelemhez tartozik! -Milyen hangulatban próbált ilyenkor?

- Addig gyúrtam magamat, míg sikerültelhinnem, hogy rólam szól az elő-adás, énvagyok a főszereplő. A:: ember azértszínész, hogy megmutassa: ez a hivatásöröm. A sértett színész próbákat,előadásokat képes destruálni, elrontani.

(aflbtrebZKmptaedpmkáarm

színháztörténetSok színész, aki hosszú ideig főszereplőlkatú volt, egy bizonyos kor vagy éppenizikai állapot miatt epizodistává alakul -egalábbis azzá kellene hogy alakuljon. Aaj az, ha ezt a tényt nem fogadja el,ovábbra is főszerepekhez ragaszkodik.) Aossz értelemben vett demokráciára pediggy példát mondanék. Egy alkalommaleugrópróbát tartottunk az egyik darabból.aj, járkálás zavart meg munkánkban.iderült, a műszakiaknak lejárt aunkaidejük - csomagoltak. „De kérem, itt

róba van!" - tiltakoztam. Ők csomagoltakovább... Tehát a színésznek is vissza kénedni a rangját. Megtörténik, hogy hiányzikgy kellék, a színész kiabál a tény miatt,e mindenki személyes sértésnek veszi. Haéldául egyik társam férje beteg vagy aásik náthás - sokszor elnézik, hogy

ésik, hogy fegyelmezetlen. Ez szerintemlhumanizmus, áljóság - hiszen mindaz,mit itt elmondtam, az esti előadásovására történik. A színházhozelegszívű diktatúra kell !

E számunk szerzői:

BALÓ JÚLIA újságíró, a Film SzínházMuzsika munkatársa

BARTA ANDRÁS újságíró, a MagyarNemzet munkatársa

BELIA ANNA a Színházi Intézet munka-társa

BÉCSY TAMÁS az irodalomtudományokkandidátusa, a pécsi Tanárképző Főisko-la docense

CSERJE ZSUZSA az Irodalmi Színpadrendezőasszisztense

FODOR GÉZA az ELTE Esztétikai Tan-székének tudományos kutatója

FÖLDES ANNA az irodalomtudományokkandidátusa, a Nők Lapja rovatvezetője

HÁMORI ANDRÁS egyetemi hallgató

KOLTAI TAMÁS újságíró, a SZÍNHÁZmunkatársa

PÁLYI ANDRÁS újságíró, a SZÍNHÁZmunkatársa

RÉVY ESZTER a József Attila Színházrendezőasszisztense

RÓNA KATALIN újságíró, a HungarianTravel Magazine munkatársa

SIPOS ANDRÁS filmrendező

SZŰCS MIKLÓS a Színházművészeti Szö-vetség munkatársa

TAKÁCS ISTVÁN újságíró, a MagyarIfjúság főmunkatársa

RÉVY ESZTER

Húsz év - húsz évad

Visszatekintés a József Attila Színházmúltjára

1956. július 1-i határozatával a Minisz-tertanács a Magyar Néphadsereg Színháza(Vígszínház) kamaraszínházából frissenönállósított József Attila Színházat Bu-dapest Főváros Tanácsa mint főhatóságalá rendelte. A Művelődésügyi Minisz-térium által létrehívott önálló színház az1956-57-es évadban kezdte meg műkö-dését. Kialakulásának, fejlődésének immárhúsz esztendős történetét az alábbiakbantermészetesen csak nagy vonalakbantudjuk áttekinteni. Mégpedig lehetőségszerint nem elveszve az egyébként igenérdekes részletekben, hanem kiemelve a fővonásokat, tendenciákat, problémákat,melyek alapvetően meghatározták aszínház húszéves fejlődésének irányát.

Előzmények

A peremkerületek lakosságának kulturális,ezen belül színházi igényeit színvonalasankielégíteni - ez a nagyon is reális igénymár a felszabadulás utáni első évekbenfelmerült. Különösen élénk problémátjelentett ez Budapest egyik legnagyobbmunkáskerületében, Angyalföldön. Eszínházi igények kielégítése irányában tettlépések közül az első komolyabb az volt,mikor a XIII. kerületi Tanács az eredetilega kerületi pártbizottság tanácskozásitermének „Erkel terem" néven használthelyiségét 1953. december 10-től DérynéSzínpad néven igénybe vette színházielőadások céljaira. A Váci út 63. számalatti helyiség ettől a naptól kezdveműködött színházként, helyesebbenszínházi helyiségként. A XIII. kerületiTanács által itt rendezett előadások -darabra szerződtetett színészekkel -elsősorban operettek voltak (Nebáncsvirág,Gül Baba stb), nem különösebben nívósprodukciókként.

1954 októberében azonban a MagyarNéphadsereg Színháza kamaraszínházatalapított Déryné Színház néven, melyátvette a Váci úti helyiséget, ahol a kerü-leti tanács által működtetett DérynéSzínpad működése ezzel megszűnt.

A Magyar Néphadsereg Színháza ka-maraszínházaként működő Déryné Szín-ház az első évadban (1954/55) négy be-

mutatót tartott: Kisfaludy: Csalódások,

Heltai: A néma levente, Kipphardt:Shakespeare kerestetik és Dihovcsnij:Nászutazás című műve került előadásra.Ezen előadások közül a mai napig kedvesemlék Heltai A néma leventéje LadányiFerenccel a címszerepben. Partnere Rutt-kai Éva volt.

Mivel azonban a peremkerületek szín-házi ellátottságán a Déryné Színház mű-ködése sem változtatott sokat, 195 5januárjának végén érdekes riportokatolvashattunk a különböző lapokban(Színház-Mozi, Népszava stb). A MagyarNéphadsereg Színházán belül megindultegy új színház szerveződése, mely a ma-gyar, de talán az európai színházak törté-netében is egyedülálló jelenség: a fővá-rosi vándorszínház. Az előzetes riportok-ban Szendrő József, a megnyíló új szín-ház igazgatója és Berényi Gábor, a jö-vendő fiatal főrendező nyilatkoztak alétesítendő új színház terveiről, elkép-zeléseiről: „A József Attila nevét viselő újszínház legfőbb feladata lesz, hogy afőváros külső munkáskerületeit szín-vonalas előadásokkal, prózával, zenésvígjátékkal, operettel lássa el." Ennekmegvalósításához háromféle társulat szer-veződött: egy prózai, egy zenés vígjáté-kokat játszó és egy operett-társulatzenekarral, tánc- és énekkarral, vagyis aműfaj megkövetelte teljes apparátussal.1955 tavaszán, József Attila születés-napján egyszerre két kultúrházban kezdtemeg működését az új színház. Első kétbemutatója Jókai Az aranyembere ésMóricz Nem élhetek muzsikaszó nélkül cíművígjátéka. Mivel azonban rövid időn belülnem sikerült úrrá lenni a társulatösszetételének alapvető gyengéin,elsősorban nem sikerült egységes játék-stílust kialakítani a legkülönbözőbb mű-fajokat képviselő színészekkel, a látoga-tottság rohamosan csökkent. Olyanynyira,hogy az előirányzott szubvención túlfellépő deficitet az 1955 nyarán azÁllatkerti Színpadon valamint a Vö-rösmarty Színpadon tartott szabadtérielőadások sem hozhatták be. Miután ez a„régi" József Attila színház nem tudottmegállni saját lábán, ezért 195 5 végén aMagyar Néphadsereg Színháza beolvasz-totta - nevének megtartásával - Dérynékamaraszínházába, melynek nevét 1955őszén az Allami Faluszínház kapta meg.E „vegyes" évad bemutatói közül ízelí-tőként említünk néhányat: Barta Lajos:Zsuzsi, Tabi László: A kalóz, Mihalkov:Vidám álom, Moliére: Kénytelen házasság,A férjek iskolája, Shaw: Fanny első szín-

darabja, Shakespeare: A makrancos hölgy,

Sartre: A tisztességtudó utcalány.A felsorolt művekből látszik a felelős-

ségteljes keresés-kutatás, ahogy a ka-maraszínház peremkerületi színházifunkcióit próbálták kibontakoztatni. Vál-tozatlanul óriási problémát okozott azon-ban a társulat heterogén összetétele, arengeteg tájelőadás - az 1955-56-OS évad69o előadásából 72 táj!- és számos belsőművészeti és műszaki probléma. Azelőadások művészi színvonala nem emel-kedett, a hatalmas előadásszám ellenére alátogatók száma sem gyarapodott. A be-vételi terv lényeges elmaradásával ismétsúlyos deficit jelentkezett. A helyzettarthatatlanná vált, amikor 1956 tava-szánmegszületett a Művelődési Minisz-tériumnak az a döntése, mely megszüntettea Magyar Néphadsereg József Attilakamaraszínházát, és helyette ön-álló JózsefAttila Színházat hozott létre azzal afeladattal, hogy mind a Váci útihelyiségben, mind a peremkerületekbentartson előadásokat.

Első lépések - az első két évad

Az 1956 júliusától folyamatosan szerve-ződő önálló színház a következőösszeállításban indult: igazgató: Fodor Im-re, korábban a Bányász Színház színésze,majd a Magyar Néphadsereg Színházánakgazdasági - vagy ahogy akkor mondták -üzemigazgatója, főrendező a Pécs-ről ideszerződött Lendvai Ferenc, rendezőkLovas Edit és Benedek Arpád, dramaturg:Mátrai-Betegh Béla, aki így nyilatkozik aszínház műsortervi elképzeléseiről: „AJózsef Attila Színház az elmúlt évbenelsősorban új magyar da-rabokszínrehozásával érdemelte ki az úttörő,kezdeményező jelzőt. Ezt a »hagyományt«az idén is követni akarjuk." De nézzükmeg azt is, hogy hivatalos jelentésbenhogyan is fest az induló szín-ház helyzete:a színház ,,...lényegében határozottfeladatot nem kapott. Azzal indítottákútjára, hogy fele arányban operettekkel,fele arányban prózai darabokkaligyekezzék közönségét megszerezni... Aszínháznak nem állt módjában új együttestszerződtetnie, kész társulatot kellettátvennie (6o színészt, ebből 3o színésznőt)azzal a megkötéssel, hogy a 6o-aslétszámot induláskor csökkentenie kell 14fővel" Ezek után nézzük megrészletesebben, hogyan is alakult az elsőkét évad.

1 9 5 6 - 5 7 : az első szezon, melynek októ-berében máris drámapályázatot hirdetett aszínház. Ez világosan kijelöli a

megírandó és előadandó művek célját: „Apályázat alapfeltétele, hogy a pályaműbátran foglalkozzék a társadalmi haladáskérdéseivel, s szolgálja mondanivalójátújszerűen, a színpadi kísérletezés mindeneszközével." A pályázatot sajnos elsodor-ta az elkövetkező idők ellenforradalmivihara, de azért már az első néhány évad isfel tudott mutatni határozott politikaiaktualitást hordozó műveket, eredetimagyar drámákat. Sorrendben a bemu-tatók: Kellér Dezső Schöntan-átirata, Aszabin nők elrablása, Souvajon: S z é p kisfamília, Gáli József: Szabadság-hegy, Be-nerzky: A z esernyős király, Fejér István -Kállai István: Irány Caracas, és végülAnouilh: Találka Párizs mellett.

Az évad vitathatatlanul legnagyobbsikerei a zenés vígjátékok. A szabin nőkelrablása 200 előadást ért meg Lovas Editrendezésében, Szenes Iván dalszövegeivel,Bilicsi Tivadar vendégfelléptével. A zesernyőt király Ladányi Ferencvendégfelléptével, Mátrai-Betegh Bélarendezésében 64, és végül az Irány Caracas59-es előadásszámot ért el. Ez a Fejér--Kállai-vígjáték különben az évad érde-kességei közé tartozik : röviddel az ellen-forradalom lezajlása után bátran és nyíl-tan figurázza ki a disszidálási „divatot", aközönség tetszésével találkozva és élénkkritikai vitát provokálva, mely nem adarab témáját, hanem inkább a megírásszínvonalát kifogásolta helyenként.

1957-58: az évad négy bemutatójasorrendben: Callegari: Megperzselt lányok,

Sardou : Váljunk el!, Fejér István: Bekötött

szemmel és Karel Capek: Emil/a Marty titka.Ebben az évadban már világosan ki-

rajzolódik az igények jelentkezése ésiránya. Itt lehet igazán lemérni azt,mennyiben különleges közönség a Jó-zsefAttila Színházé, és nagyjából milyen azelőadásokkal szembeni követelmény. ACallegari-dráma Ráday Imre rendezésé-ben 142-szer ment, bebizonyítván ezzel,hogy Angyalföld színházában nem kizá-rólagos műfaj a zenés vígjáték, hanemkomoly érdeklődés kíséri a jól előadott és- a színház történetében először - remekülpropagált „nehezebb műfajt'". Ugyaneztbizonyítja Fejér István darabja, melyetBenedek Árpád rendezésében 62alkalommal játszottak. A darab nagy kri-tikai és közönségsiker, a színház darab-választásának helyességéhez nem férkétség. Ugyanakkor az évad zenés víg-játéka szintén siker: Sardou Váljunk el!című műve Lovas Edit rendezésében 16 5előadást biztosított.

Így az 1957-58-as évad végére tisztá-zódott az a kép, mely két év mozaik koc-káiból állt össze. Le lehetett mérni, hogya József Attila Színház közönsége abból afeltörekvő munkásosztályból került kitúlnyomó többségében, amely nem is olyrég, a két világháború között a legna-gyobb veszélyek, ellenséges ideológiai éshazug propagandahullámokkal dacolva,nagy nehézségek árán tanulta a marxistaeszméket. Ez a tehetséges, tanulni és kul-turálódni vágyó, legjobbjaiban lassan újértelmiségünket alkotó munkásság egy-értelműen állást foglalt a színház mellett,előadásait több-kevesebb rendszeresség-gel látogatva. Az első két évad nagy si-kerei világosan megmutatták az igényt: atársadalmi drámák közül elsősorban amagyar valósággal, létproblémákkal fog-lalkozók a legvonzóbbak, és emellett anívós zenés játékok, ha lehet, ezek közülis inkább a magyar termés között vá-logatva - mint erre az Irány Caracaspéldája mutat. Angyalföld munkáskőzön-sége részint elgondolkodtató társadalmijelenségek színpadi bemutatását, részint anívós szórakozást jelentő, szán ukrakomoly mondanivalót tükröző vígjátékokvagy zenés játékok előadását látogatta éslátogatja szívesen.

1958 nyarán már biztos volt a színházlétjogosultsága a magyarországi színháziéletben. Eljött az ideje, hogy a színházvezetői pontos megfogalmazását adjákprogramjuknak: „A színház célja az, hogynévadó költőjéhez méltó - a szó nemesértelmében - irodalmi színház legyen!...Hordozója akar lenni a szocializmuseszméinek a színházművészet mindeneszközével, és amennyire lehet, elősegítiaz új mai témájú magyar szín-műirodalom fejlődését. ...továbbra is amunkásosztály színháza kíván enni, ésszeretné megerősíteni helyét Angyal-földnépének szívében. Előad minden olyandrámát (akár tragédia az, akár zenésvígjáték), melynek mondanivalója a tár-sadalmi haladást szolgálja, és a szónaknemesebb értelmében modern (akár 2000éves is lehet) és a mához szól. A modern-séget a mű tartalmi, belső igazságábanlátja, nem formai megoldásokban.'

A „felemelkedés" szakasza: 1958-62

Az 1956-62 közötti időszakot, ha érdemesés lehet húsz esztendőn belül periodizálni,az első virágzás vagy felemelkedés korá-nak nevezném. Ez persze nem jelentfelhőtlen periódust, ellenkezőleg, a ma isgondot okozó jelenségek egy része márakkor is sok fejtörést okozott. Elsősor-

ban a vígjátékválasztás és -játszás terén.Mindenesetre az 1958-as évadban indulmeg az eleinte igen sikeres, később szín-telenebbé váló Rozov-sorozat, melynekkezdő darabjában - Boldogság merre vagy?Bodrogi Gyula első kirobbanó sikerétaratta. Az igényes szórakoztatás jegyé-ben klasszikus művekkel is sikeresenpróbálkozik a színház: Lope de Vega Akertész kutyája című vígjátéka Egri Istvánrendezésében emlékezetes sikert aratott.A vígjáték női főszerepét játszó KomlósJuci Füst Milán jegyzetei szerint ezalkalommal Bajor Gizi alakításánakemlékével is felvette a versenyt. Ugyan-csak Komlós Juci és Sinkovits Imre fő-szereplésével nagy siker - és r32 előadás- Sardou Szókimondó asszonyság cíművígjátéka, Egri István rendezésében.Kállai István 1958 decemberében bemu-tatott újabb drámája, a Kötéltánc 7o elő-

adást ért meg, József Attila-díjat kapott,és az egyik legsikeresebb produkciókéntemlékezetes.

A közönség végérvényesen hozzászo-kott, hogy Angyalföldön nemcsak mű-ködik színház, de bármely más régi pestiszínház kiemelkedő produkciói sorábanrangosnak számító előadások is születnekitt. Ez a korszak több, már akkorközkedvelt vagy azóta megszeretett szí-nészünknek nyújtott sokrétű lehetősége-ket: Komlós Juci és Ráday Imre felejt-hetetlen színészpárosa ezekben az éva-dokban vált igazán emlékezetessé, GobbiHilda gazdag pályafutása sok kedvesszerepét játszotta el ezekben az években.És a fiatalok: Kállai Ilona, Szemes Mari,Örkényi Éva, Sinkovits Imre, BodrogiGyula mind-mind e társulat tagjai-kéntaratták első komoly sikereiket. EgriIstván és Ráday Imre rendezői mi-

nőségükben is kitűnő előadásokat pro-dukáltak, de rendezett rajtuk kívül Szine-tár Miklós, Máté Lajos, Lovas Edit, Se-regi László - hogy csak néhányukat em-lítsük. Fiatal társulat, koncepciózus ren-dezőgárda. Az első korszak - egy-egybukás ellenére is - feltétlenül, egyértel-műen pozitívan értékelhető. Bár márebben az időszakban is mutatkoznak olyandarabválasztási gyengeségek, mint HeddaZinner Egy kis bécsi kávéháza vagy Le SageA csalafinta bárónő című vígjátéka. Perszebaj még nincs, de ezek az első jelekegyenesen mutatnak a később nagyobbszámban előkerülő „víg-játékiparitermékek" felé.

A virágzás szakasza: 19&2-68Az 1962-63-as évad a változás, a to-vábblépés évét jelentette. Az immár hatévada dolgozó színház társulata kipróbált,tehetséges, nagy ígéreteket hordozó szí-nészek sikeres együttesévé kovácsolódott.Kialakult a maga „külön" közönsége, de a„hagyományos" színházlátogató közönségis számon tartotta már. A szín-ház az 1962-63-as évadra bérletsorozatot hirdetett; azelső alkalommal 5600 bérlettulajdonosraszámítottak. Az el-múlt öt év mérlegekedvező volt: 1700 előadás zajlott le 25különböző műből, több mint egymilliónéző előtt. Ebből csak az 1961-es év 20700o nézőt hozott. A színház mindenszempontból túljutott a gyermekéveken, aszervezés és tervezés első nehézségein, éseljutott ahhoz az időszakhoz, amikorkultúrpolitikáját kiteljesíthette, kapcsolatátközönségével elmélyíthette, az előadásraszánt műveket művészi szempontból to-vább csiszolhatta, előadásait tökéletesít-hette.

Mindezek elősegítésére a nyugdíjbavonult Hegedűs Tibor után - LendvaiFerenc 1958-ban elszerződött a színháztól,utódja Hegedűs Tibor lett - az 1962-63-asévadtól új főrendezőt kapott a színház,Kazán Istvánt, aki őszinte lelkesedéssellátott munkához. Rendezői munkáját az1968-69-es évadig általában siker övezte,olyan előadások születtek ezalatt, melyeketnyugodtan nevezhetünk színháztörténetijelentőségűeknek. A színházhoz kerüléseutáni első esztendőket az egészműsorpolitika fellendülése jellemezte.Mindent egybevetve el kell ismernünk ezta hat évadot a szín-ház eddigi legjobbkorszakának. Természetesen ez az időszakis tartalmaz buktatókat, de egészében erős,koncepciózus együttes jól irányítottmunkáját reprezen-

Szemes Mari Illyés Gyula: Malom a Séden című drámájában (József Attila Színház)

tálják a bemutatásra kerülő művek. Azolyan színházat, ahol minden évadnakmegvan a maga nem egy, hanem átlagosankét-három feltétlen kiemelkedő sikere,méltán nevezhetjük sikeresnek, virág-zónak.

1962-63: az évad mindjárt sikersoro-zattal kezdődik: Jaroslav Dudek vendég-rendezésében Dumas-Planchon 1 /áramtestőr című vígjátékával. (Ez volt az ahíressé vált előadás, melyben Dudek -Sinkovits sajátos, sokszínű tehetségérealapozva - 13 különböző szerepet ját-szatott el vele egy előadáson belül.)Kiemelkedő siker Kállai István új darab-ja, a Férjek a küszöbön, Kazán Istvánrendezésében, élénk kritikai visszhangtólkísérve. Az évad legnagyobb érdekességeés talán legszebb produkciója TennesseeWilliams Üvegfigurák című drámája,szintén Kazán rendezésében. „Őszinteelismerés illeti a József Attila Színházat,hogy műsorára tűzte s még inkább azért,hogy a nagy művészi fel-készültségetkívánó drámát szinte hibátlanul adta elő" -ez volt az általános-nak mondható kritikaivélemény. Az előadás nagy sikert hozott akét főszereplőnek: Örkényi Évának ésSinkovits Imrének - az Üvegfigurákkettejük felejthetetlen alakításánakemlékében él. Es végül az évad nagy zenéssikere: Deval Potyautasa Benedek Árpádrendezésében, Törőcsik Mari - vendégként- és Bodrogi Gyula főszereplésével, mely152 előadást ért meg.

1963-64: az évad folytatása az előző évisikersorozatnak. Mindjárt az első bemutatóKazán rendezésében OsztrovszkijHozomány nélküli melyasszonya, mely „aszínháznak fennállása óta legmagasabbszínvonalú megnyilvánulása"

vélekedtek róla kritikusai. (Főszerep-lője Darvas Iván volt.) Az évad másik két,ehhez fogható sikere Szomory Dezső II.József császára - ugyancsak Kazánrendezése - Darvas főszereplésével.Mindkét előadásnál a rendező, a színészekés maga a darabválasztás egyaránt létre-hozói az osztatlan sikernek. Harmadik-ként ismét egy zenés darab következik asikerlsitán: a 117 alkalommal játszott,Imádok férjhez menni című Maugham-vígjáték Benedek Arpád rendezésében. Akritikai vélemény itt már erősen meg-oszlott az üggyel kapcsolatban : megjósol-ták a darab vonzereje folytán a közönség-sikert, erősen vitatva annak valódi érté-két.Mindenesetre az előadás Váradi Hédi,Darvas Iván és Bodrogi Gyulafőszereplésével művészi szempontból

- legalábbis eleinte - nem volt komolyankifogásolható, bár Bodrogit ebben azidőben kritikusai már egyre többet fi-gyelmeztetik bizonyos elkerülendő mo-dorosságaira.

1964-65: a szezon Kazán rendezésébenismét Osztrovszkij-művel kezdődött, azUtolsó áldozattal, de a siker nem volt aHozomány nélküli menyasszonyéhoz mérhető.Kállai új zenés vígjátéka, aKeménykalaposok is jóval gyengébb azelőzőeknél. Az évad kiugróan nagy sikereAnouilh drámája, a Becket avagy az istenbecsülete, Kazán rendezésében, DarvasIván és Koncz Gábor főszerep-lésével.Ritkán lehetünk tanúi olyan szín-házisikernek, amely a kritikusok egybe-hangzó elismerése mellett a közönségnagyfokú tetszésével is találkozik. Ez azAnouilh-darabnál megtörtént, megvalósultaz egyetértés lelkesítő csodája. Sajnosazonban az elkövetkező években nemismétlődött meg siker ebben a mű-fajbanés ilyen hőfokon.

1965-66: az évad szenzációja Barillet-Grédy A kaktusz virága című zenésvígjátéka Kazán rendezésében. A kirob-banó sikerű előadás 119-es sorozatot ért el- és új típusú musicalprimadonnát avatottVoith Agi személyében. Fellépése szinterobbanásként hatott az addig kisséellaposodott, elszíntelenedett zenésműfajban, közönség és kritika egyaránt azúj csillagnak kijáró ünnepléssel vettekörül.

Az 1966-69-es évadok a fentiek utánnyugodtan össze is vonhatók, a stagnálás,helyenként a tagadhatatlan visszaesés jeleimutatkoznak. Mintha ki-fáradtak volna aszínház szellemi energiái; adarabválasztások sematikusak, az elő-adások művészi színvonala sem fejlődiktovább a megkezdett jó úton. Egy-egydarab előadásszámai közepesek, háromévad alatt egyetlen kiugrás André Lulucímű zenés darabja Benedek Arpád ren-dezésében, 119 előadással.

Feltétlen érdekes megemlíteni, hogy bárebben az időszakban szép számmaljátszottak magyar műveket, de igazánemlékezetes előadás, egyértelműen nagysiker nem született. Ennek ellenére fel-tétlenül színvonalat és színt jelentettekmég: Gyárfás Miklós: Kényszerleszállás(1966), Egy nő , akinek le lke van (1967),Kállai István: Csodabogár (1966), Mester-házi Lajos: Férfikor (1967), NémethLászló: Nagy család (1968). Nem ugyan-ezaz igényesség jellemzi már BerkesiAndrás: Thomson kapitányát (1968),Kopányi György: Neveletlen példaképét

(1968), nem is beszélve Gabányi Árpád:Aba Sámuel királyáról (1969). A zenésműfaj előadásai is csak számokban hoz-nak eredményt. De a közönség szemébena Voith-Bodrogi páros felléptetésénekváltozatlan sikermechanizmusa egyelőremég feledteti a súlyosabb hibákat.

Az átmeneti időszak: 1969-71

Az 1969-7o-es évad kezdetére Kazán márelhagyja a József Attila Színházat. Ez azévad két zenés sikert hozott, de ezekszínvonala már meg sem közelítette azelőző évekéit (Kerr: Mary, Mary és aChaucer műveiből dramatizált Canterburymesék). Ezek az esztendők jelen-tették aszínház eddigi történetének mély-pontját,melyből igazán a mai napig sem sikerültteljesen kilábalni. A társulat összetétele isjelentősen megváltozott az elmúlt évekalatt: súlyos veszteségek érték a színházatéppen azoknak a művészeknekelszerződésével vagy nyugdíjbavonulásával, akik mind a drámai. mind avígjátéki vagy akár zenés műfajokban iskiválóak voltak. A színházműsorösszeállításának színvonala isnagyot esett ebben a két esztendőben -úrrá lettek a sablonok. Olyannyira, hogy akritika is felfigyelt a színházbizonytalanságára. Goldoni A szmirnaikomédiások és Hašek Svejk a hátországbancímű vígjátékai-nak bemutatása kapcsánkifejtették ama véleményüket, hogykülönösen Goldoni művén keresztül(Szirtes Tamás rendezése) a színházmegtalálhatná valódi, jó értelemben vett„népszínház" jellegét. A Hašek-adaptációval is általános volt azegyetértés, amit viszont megjegyzéstárgyává tettek, az a mű nem c ég szín-vonalasnak ítélt színpadi átdolgozásaBodrogi Gyula műveként.

1971-től

Ahogy 1962-ben megérett a színház a to-vábbfejlődésre, továbblépésre, úgy 1971-72-es évadja is szükségszerű változásokatkövetelt. A változást ezúttal BerényiGábor főrendezősége hozta magával. Azelső évad műsorpolitikája már világossátette az új főrendezői koncepciót: elég, haaz általa rendezett műveket végignézzük.Egy klasszikus: Beaumarchais Figaróházasságának ízlése, játékos előadása;Kertész Akos Makra című regényénekszínpadi átültetése, nagy sikerrel, jelentőslépésként. Vegül egy zenés vígjáték,vegyes sikerrel: Neil Simon Ígéretek,ígéretek című művének bemutatása. Aprogram mindenesetre világossá vált: akomoly magyar szín-

padi irodalom felkarolása, igényes, szín-vonalas szórakoztatás, ha lehet, klasszikusművekkel. A program azonban bármeny-nyire világos volt, az elmúlt évek soránmaradéktalan megvalósítása mégsem si-került. Így is születtek az elmúlt évek-bennagyszerű előadások, ha a kirobbanó nagysikerek - legalábbis e színház életébenkorszakalkotó - teljesítmények váratnak ismagukra. Érdemes azért - különösebbrészletezés nélkül - végigszaladni ezeknekaz esztendőknek bemutatóin.

Az 1972-73-as évad két érdekessége azúj Kertész Akos-mű, mely a Névnap címetviselte, és Suassuna furcsa, érdekesdarabja: Akutya testamentuma. A Kertész-darab Berényi rendezésében, Suassunaműve Seregi László rendezői mun-kájaként közönség- és szakmai sikerkéntegyaránt elkönyvelhető. A kutya testa-mentuma külön érdekessége volt BodrogiGyula és Haumann Péter remek színész-kettőse, melynek Haumann Péter elszer-ződése miatt sajnálatos módon nem lettfolytatása.

Az 1973-74-es évad nagy nyeresége aShakespeare-vígjátékciklus megindítása.A sorozatban eddig három bemutatózajlott le: A makrancos hölgy Seregirendezésében 1974-ben, a Sok hűhósemmiért Berényi rendezésében 1975 áp-rilisában és Awindsori víg asszonyok ismét

Seregi rendezői munkájaként 1975 de-cemberében. A sorozat igen nagy nép-szerűségre tett szert a közönség mindenkorosztálya, de különösen a fiatalságkörében. Az évad érdekességei közé tar-tozott Szigligeti Liliomfi című darabjánakzenésített, sőt beatesített változata Seregirendezésében, és Braginszkij-Rjazanov:Ma éjjel megnősülök című víg-játéka,immár százon felüli előadásszámmal,Benedek Árpád rendezésében. Ez utóbbidarab ékes bizonyítéka annak, hogymennyire kívánna a közönség jól megírt,mai témájú, a mai élet gondjaival,problémáival foglalkozó vígjátékokat lát-ni.

Az 1974-75-ös évad kiemelkedő tel-jesítménye, érdekessége lehetett volna aPáskándi-mű: A kocsi rabjai. A megvaló-sítás azonban nem tudta elfeledtetni, sőtesetenként hangsúlyozta a mű eredendőhibáit. O'Neill Vágy a szilfák alatt címűdrámája igen nagy közönséget vonzott -sőt vonz napjainkban is. Seregi Lászlókövetkezetes, koncepciózus rendezőimunkája azonban mégsem érvényesülhetmaradéktalanul a kompromisszumosmegoldásokból született szereposztásadottságai közt.

Végül elérkeztünk az évadok sorában azideihez, melynek eddigi bemutatói közülegy biztos siker, jó előadás: Ayckbourn:Nálunk, nálatok, náluk című vígjátéka Be

nedek Árpád rendezésében. A többi be-mutatóról - a már említett, Seregi rendezteA windsori víg asszonyokról, Suksin:Jómadarak című szatírájáról (rendező:Berényi Gábor), Miller: A salemi bo-

szorkányok című drámájáról (rendező:Berényi Gábor) és Kaló Flórián vígjá-tékáról - majd dönt az idő.

Minden effajta összefoglalás hibája, hogyóhatatlanul kimaradnak belőle köz-tudottdolgok. Például a színház sikeres külföldivendégjátékai vagy „tájolásai". Vagy astatisztikai adatok. Mégis szükségesnekérezzük megemlíteni, hogy a színházatfennállása óta évenként átlag 210-230 000

néző látogatja, vagy hogy az évenkéntikiadott bérletek száma 12-14 00o közöttváltakozik. Mindez részletesebb tanulmánytárgyát képezheti majd, a lényegenazonban nem változtat: sikerült azangyalföldi kerületben életképes színházatlétrehozni. Hogyan tovább? A József AttilaSzínháznak ma már más a közönsége, mintamelyet an-nak idején megnyert magának.Ízlésében fejlettebb, véleményébenönállóbb, általában műveltebb. A színháztovábbi fejlődését döntő mértékbenbefolyásolja a rugalmasság, az érzékenységminden felvetődő probléma iránt, és abátor vállalás a kitűzött célok érdekében.

*

1976. március 1-én Miszlay Istvánt nevezték kia társulat új igazgatójának. A József AttilaSzínház történetének következő fejezete immáraz ő működéséhez fűződik.

(Aszerk.)

Tóth Judit, Horváth Gyula, Haumann Péter és Bodrogi Gyula Suassuna: A kutya testamentumacímű vígjátékában (Iklády László felvételei)

világszínházKOLTAI TAMÁS

Emlékek a jelenből

Két Efrosz-rendezés

HáztűznézőAnatolij Efrosz tavaly volt ötvenéves, ígynehéz továbbra is a szovjet rendezőktiszteletbeli „enfant terrible"-jének tar-tanunk. Ráadásul Don juanja 1974-ben

elnyerte a belgrádi BITEF nagydíját.Vendégrendezésre hívta a Művész Szín-ház (Roscsin : Szerelvény a hátországbacímű darabját állította színpadra, amelyetmi a Szovremennyik Színháztól láttunk) ésLjubimov is, ami nem csekélység, hameggondoljuk, hogy a Taganka tériszínház tizenkét éves fönnállása óta ő azelső vendégrendező.

Gogol Háztűznézőjét 1963-ban mármegrendezte a Központi Gyermekszín-házban. Most a Malaja Bronnaján újraelővette a darabot, amelyet Gogol „egé-szen valószínűtlen históriának" nevez, maiolvasásban viszont a legszabályosabbrealista komédiának látszik egy Oblomov-szerű hivatalnokról, Ivan KuzmicsPodkoljoszinról, aki nem tudja el-dönteni,hogy megnősüljön-e vagy se, és amikorvégül a többi kérővel szemben elnyeri aszép kereskedőlány, Agafja Tyihonovnaszívét, az utolsó pillanatban megszökik azesküvő elől.

A Háztűznéző előadása a kialakultszínpadi hagyományok - és a szerzőiinstrukció - szerint úgy szokott kezdőd-ni,hogy Podkoljoszin pipázgatva fekszik adíványon, és komótosan morfondíroz azidő múlásáról ; arról, hogy megint elteltegy karácsony, és még mindig nem nősültmeg. Időnként behívja a szolgáját,megkérdezi tőle, hogy járt-e a szabónál,aki az esküvői frakkját csinálja, asuszternál, aki a cipőjét készíti, és hogyvett-e hozzá megfelelő minőségű suvickot... Azután tovább meditál aházasságközvetítőről és arról, hogy nemlehet ezt a dolgot elsietni, elvégre nemkicsiségről van szó. Amikor pedig be-indul a vígjátéki gépezet, és megjelenikelőbb a tüsténkedő közvetítőnő, majd asegítőkész barát, azután föltűnnek akereskedővagyonra pályázó vagy egy-szerűen csak ütődött kérők, a butuskamenyasszonyjelölt affektáltan kéreti ma-gát, akkor innen már egy rutinos együttesakár rendező nélkül is elboldogul a kimérthelyzet- és jellemkomikumi pá-

lyákon. Még a társadalomkritika is ki-domborodhat az orosz élet mihasznáinakés semmirekellőinek szatirikus rajzá-b a n . . .

Mondani se kell, Efrosznál mindez nemígy történik.

Valerij Levental, Efrosz kedvelt dísz-lettervezője nyitott színpaddal fogadja anézőt. Közepén fából készült, templom-bejáratot imitáló, négyszögletes kapu,cirkalmas virágdíszítéssel. A horizont-függöny mögül ünnepélyes menet köze-ledik pravoszláv templomi kórus zengőhangjaira. Esküvő. Efrosz egy nászme-nettel kezdi annak a darabnak az előadá-sát, amely arról szól, hogy a háztűzné-zőből nem lesz esküvő.

A menet közben a színpad elejére ért. Azene egyre hangosabb; ünnepélyesdiadallal tölti be a színháztermet. Majdhirtelen megszakad, a násznép hátat fordít,mozdulatlanná merevedik, és ezzelegyidőben a színpadot a magasban háromoldalról körülvevő mintás tapéta megtörik,keskeny lemezekre válik szét, amelyektávvezérlésre megfordulnak a tengelyükkörül, hogy szürkeruhás-cilinderes, sietőurak és könnyű homok-futók korabelimetszetekre emlékeztető képét tárják föl.Pár másodperc múlva a tabló újramegelevenedik, helyreáll az eredeti kép, aszereplők szétszélednek, és elkezdődik adarab.

Podkoljoszin (Volkov) nyugtalanul, azüres színpadon járkálva tűnődik az elsőmonológban. Nem eltunyult hivatalnok-Oblomov, hanem jó megjelenésű ésjólöltözött „értelmiségi típus", akibennincs parlagiság, és egyáltalán nemnevetséges, noha meglehetősen bi-zonytalannak és határozatlannak látszik.(Volkov a címszereplője Efrosz Don Juan-rendezésének is.) Szavait alig érteni,mintha magának beszélne, bár néha le-jöna nézőtérre, végigmegy a páholyok előtt,és a másik oldalon tér vissza a színpadra.Máskor meg kimegy a kuliszszák mögé,ott folytatja meditálásait, és csak néhánymásodperc múlva jön vissza. Hirtelenizgalom vesz erőt rajta, bekiáltja szolgáját,Sztyepant (Usakov), és úgy érdeklődik aszabó meg a cipész után, mintha miattukelkésne az esküvő-ről. Azután folytatja ajárkálást. Ez a nekilendülés és lanyhulásmegismétlődik néhányszor.

Fjokla, a házasságközvetítő (Andria-nova) hiába kérleli, hogy menjen el Agaf-jához, a hónapokkal ezelőtt kiszemeltmenyasszonyhoz, Podkoljoszin még nemhatározta el magát. Kocskarjov (Kaza-

kov) elhatározza, hogy kézbe veszi azügyet, és ráparancsol barátjára, hogy mostazonnal induljon vele együtt a lányosházba.

Megkezdődik a háztűznéző. A Fjoklaösszecsődítette kérők mind jelen van-nak.Jajicsnyica (Bronyevoj), akinek a nevetojásrántottát jelent, és ezt a többiekbánatos együttérzéssel veszik tudomásul, anoteszában föllajstromozott hozománytellenőrzi. Zsevakin nyugalmazotttengerész (Durov) kikötői kalandjaitmeséli. Anucskin (Dorliak) finom-nak éselőkelőnek akar látszani. MegérkezikPodkoljoszin és Kocskarjov is, és Agafja(Jakovleva) szemrevételezi a„választékot".

Ebben a jelenetben már nagyjából föl-vázolódik az előadás témája: a házasságvonzása és a menekülés a házasságtól.Szélesebb értelemben nem is ahazasságról van szó, hanem azelhatározásáról. Arról, hogy változtassunk-eaz életünkön. És a bátorságról, hogymerünk-e változtatni rajta. És haváltoztatunk, vajon jobb lesz-e? Vagy az ajobb, ha minden marad úgy, mint eddig?Ami viszont nem jó ..

Ezt a kettősséget fejezi ki a színpadképis, amelynek bal oldalára kis emelvényenbegördül Agafja szobája, jobb oldalánpedig mindvégig ott áll egy könnyű ho-mokfutó, belőle szállnak ki a kérők, de a„félbevágott" kocsi továbbra s benn-marad, nem zavarja az enteriőrt, hiszennincs is enteriőr, ennélfogva amikorkávéval kínálják a kérőket, egyikük helyetfoglal a bricskában, és ott fogyasztja el azitalt. Agafja babaszobácskája mintástapétájával, virágaival, bodrosfüggönyeivel, kalitkában kani rival - vagya homokfutó és az otthontalan szabadság.Ez a két választási lehetőség. Időnkéntfölhangzik a templomi zene, időnkéntkifordulnak a magasban a lapocskák aszürkefrakkos-cilinderes, vala-hová sietőurakkal, egy pillanatra mindenkimegkövül, azután folytatódik a játék.

Nem kell azt hinni, hogy Efrosz ki-szikkasztja Gogolt, és szatíra helyett ál-mos melankóliába felhőzi a darabot. De akomikum mögött fölsejlik a tragédiamélyebb árnyalata. Kazakov csapott vállú,zsokésapkás Kocskarjovjának rogygyanteleganciájából, svihákságából, nagyvilágiblöffjeiből szomorúság árad. jakovlevanegédesen pöntyög mint Agafja, deőszinte tanácstalansággal sorolja elő azágrólszakadt kérők jó tulajdonságait.Voltaképpen mindegy, hogy kihez

megy hozzá, egyszerűen változtatni akaraz életén. És a kérők akármilyen komiku-sak, esettségük szánalmat kelt. Nem isriválisai egymásnak, inkább közösenlépnek föl, segítik a másikat, leporolják aruháját, kihúzzák magukat akkor is,amikor a riválist dicsérik.

Efrosz egy-egy némajelenetet iktat adarabba, hogy kiemelje mondanivalóját.A cselekmény két pontján, amikor Agafjanem tud választani kérői közül, megje-lenik egy kupec, és hatalmasra növesz-tett, fehér kesztyűs kezét fenyegetőenemeli a társaság fölé - mintha „a másikGogol", a fantasztikus realista egy mű-véből lépne elő. Tőle félnek. Agafja nemakar kereskedőné lenni, a kiérdemesülttengerész, az egzekutor, a franciaműveltségre kényes (noha műveletlen)uracs pedig büszke rá, hogy „jobb em-ber", de pénz nélkül, hozomány nélkülmit sem ér a lelki nemesség.

Az egyik álomszerű betétből az is ki-derül, hogy Agafja és Podkoljoszin von-zódnak egymáshoz. Amikor végre ket-tesben maradnak, többször is nekiru-gaszkodnak, hogy a boldogság állapotábahajszolják magukat: egymás szavábavágva sorolják föl, hogy mi mindenben(természetesen jelentéktelen apróságok-ban) hasonlítanak, de hamar kimerülnek,és tanácstalanul, szótlanul álldogálnak.Azután Podkoljoszin mégis elhatározzamagát. Am Agafja egyedül maradva, azelső boldog perc után csüggedten töprengazon, hogy eddig csak élt, élt huszonhétévet, de nem volt alkalma élvezni alányságát, a fiatalságát, most pedigjönnek majd a gondok, a gyerekek ... Es agyerekek meg is jelennek, egymás utánhatan, körülveszik, ő meg lassan,szomorúan ölébe vonja az egyiket, éselkezdi ringatni.

Podkoljoszin is monologizál az életén,amit most, íme, lezár, már nem tud rajtaváltoztatni, nem mondhat nemet, nem

szökhet el... Azután hirtelen gondolegyet, és kiszökik az ablakon. A meny-asszonyi ruhába öltözött Agafja csönde-sen sírdogál, amikor kiderül, hogy vőle-génye elszökött. Kocskarjov vigasztalásaelől elhúzódik; a mindeddig virgoncansündörgő fiók-Mefisztóban mintha meg-ereszkedne a rugó: maga is megérzi azegész próbálkozás reménytelenségét. Aszereplők az efroszi koreográfia szerintlassan kóvályognak a színpadon, a hang-szóróban fölerősödik Podkoljoszin tá-volódó homokfutójának zaja, azutánhátulról lassan megint elindul az esküvőimenet, Agafja beáll a helyére, körülötte ahat gyerek, mellette összetörten Podkol-joszin, már nem a valóságban, hanem va-lami furcsa álomban, de nem is fontos,hiszen valóság és álom, házasság és ma-gány, ünnepélyes esküvő és csapzottnászmenet végül is nem különbözik egy-mástól; szól az egyházi korál, a szereplőkelőrejönnek, majd csönd támad hirtelen,mindenki megfordul, fölbukkannak aszürkecilinderes urak, az erősítőből alódobogás hallatszik, azután ismét zene,Agafja kilép a csoportképből, visszaül akarosszékébe, a virágkosaras-kanárisszobácska hátrakocsizik, a szereplőkszétszélednek, a színpad sötétbe borul.

Amikor kivilágosodik, csak a fábólkészült cirkalmas kapukeret áll ott,ugyanúgy, mint az elején.

Zárójelben a Csehov-modellrőlMár a Háztűznézőben is volt valami cse-hovi Efrosz színpadán. A sorsuk megvál-toztathatatlanságába belefáradt hősök. Aremény, hogy az élet jobbra fordul, és azálmok szomorú elapadása. A kisiklottságlírája és humora. Szánalom a te-hetetlenek iránt és a kívülálló fölényébőlszármazó irónia. A döntési szabadságmegőrzésének látszata egy olyan helyzet-ben, amely előre kimérte a sorsot, és

amelynek fölborítása a Csehov-hősöknélhallatlan vakmerőségnek látszik.

A Cseresznyéskert Efrosz harmadikCsehov-rendezése, de nem tudta a magaCsehov-trilógiáját olyan gyors egymás-utánban létrehozni, mint Horvai István. Az1966-os Sirály után elkerül a KomszomolSzínház főrendezői posztjáról, s amikor aMalaja Bronnaján két évvel később aHárom nővért állítja szín-padra, akkorabotrányt kavar vele, hogy az előadást lekell venni a műsorról. Hét évig kell várniaa Cseresnyéskertre, hogy azutánmegrendezhesse - Ljubimov színházában,a Tagankán.

„Efrosznak nincs szerencséje Csehovval"

- fogalmazta meg finoman egy moszkvaiismerősöm.

Tíz év távlatából visszatekintve ma márnyilvánvaló, hogy Efrosz Sirálya, együttKrejča egyazon évjáratú (1966-os)nevezetes Három nővérével, megterem-tettegy Csehov-modellt, amelyet megcáfolnilehet, de megkerülni nem. A két előadás,ha sok tekintetben különbözött isegymástól, először szakított radikálisan aSztanyiszlavszkijtól származó melo-dramatikus Csehov-képpel, hogy föl-váltsa egy másikkal, amely keményenfogalmazott drámai helyzeteivel, idegesnyugtalanságával, illúziótlan szemléle-tével sokkal jobban megfelel napjainkszínházról és társadalomról alkotott fel-fogásának. Efrosz és Krejča nyomában tízév alatt elszaporodtak, még inkábbelszabadultak az önálló Csehov-értel-mezések. Farce-ok, viharos tempójú ko-médiák, kegyetlen groteszkek, előab-szurdok jöttek létre, amelyek nemegyszerannyira túlhajtották a gyermeki örömmelföllelt motívumokat, hogy láttukra ta-lányosnak mutatkozott: Csehovról van-emég szó.

Ezek az előadások kivétel nélkülKrejčára és Efroszra mutatnak vissza.

Annyi bizonyos, hogy Csehovot márnem lehet a „régi módon" játszani. Még aMűvész Színház - hagyományait aggódvaőrző - műhelyére sem maradt hatástalan azújítás, legalábbis Livanov 1969-es Sirály-előadásának tanúsága szerint. Jefremov1972-es búcsúrendezése aSzovremennyikben (ő is a Sirályt állítottaszínpadra) pedig aligha született volnameg Efrosz Sirálya nélkül.

Moszkva egyik friss Csehov-előadása aKomszomol Színház Ivanovja, Zaharov ésStein közös rendezésében. Itt már aszereposztás is hivalkodóan tüntet az el-szakadással a hagyománytól. A daraborosz-szovjet előadásainak történetében

Agafja (Jakovleva), Kocskarjov (Kazakov) és Podkoljoszin (Volkov) a Háztűznézőben

valószínűleg először, a címszereplő nemúgy jelenik meg, mint „az orosz Hamlet" -ahogy az irodalomtörténészek agyon-magyarázták. A rendezői gondolatmenetformailag hasonló, mint a Háztűznéző-nél,ha maga a folyamat a fordítottja is - éspersze az eredmény sem olyan jó. Efrosz aCsehov Ivanovjánál nem kevésbéagyonmagyarázott Podkoljoszin-Oblo-movot váratlanul intellektualizálta, és egymodern értelmiségi elidegenedettvonásaival ruházta fel; Zaharov és Stein,éppen ellenkezőleg, akkor fosztotta megIvanovot hamleti és manfrédi pózaitól,amikor még divatos ugyan, hogy a Cse-hov-hősök korunk kérdésein töprengvefilozofikus arcot öltsenek, de úgy látszik,már a demisztifikálás is divatba jön - ígyaztán Ivanov pontosan Oblomovra kezdhasonlítani.

Már attól is persze, hogy Leonovjátssza, ez a köpcös komikus, aki legutóbbSancho Panzaként aratott sikert. Alegtöbb, amit tehet, az, hogy a leg-kevesebbet teszi: joviális lényét meg-fegyelmezve, gyermeki ártatlansággalengedi, hogy az egzaltált nők - Anna ésSzása - megsimogassák a fejét, ésHamletet vagy Manfrédet lássanak benne.

Ez persze nagyon veszélyes, ha az előz-ményei visszakövetkeztethetők is: KrejčaIvanovjában a környezet hajszolta acímszereplőt öngyilkosságba. Leonovlvanovja viszont eleve alkalmatlanabb-nakmutatkozik az életre - különösenCsurikova hiperérzékeny, lefojtott hisz-tériáját állandó ideges vibrálásban, vá-ratlan hangulati váltásokban levezetőAnna Petrovnája mellett. A színésznőjátéka valóban kivételes, és ha a darabcíme nem Ivanov, hanem Sára Abramszon

volna, végig is lehetne követni a rendezőlogikáját. Csak akkor az előadást be kel-lene fejezni a harmadik felvonással,amikor Sára azaz lvanovné, Anna Pet-rovna - lassan kilépdel Lebegyevék sza-lonjából, és áttűnik az örökkévalóságba.

De van még egy felvonás, éppen ebben aszalonban, amely korábban már díszlet-tervezőileg elmondta a darabot. Ugyanis aszínpad egyetlen lépcsőfokkal mélysé-gében ketté van osztva, és a két félszín-pad egymás tükörképe. Így amikor az elsőfelvonás végén a kettőt elválasztó függönyfölmegy, a hátsó színpadon már folyik aLebegyev-szalon sürgölődése, majd aszereplők átjönnek az elülső tü-körszínpadra, és még egyszer ugyanúgyeljátsszák a felvonás kezdetét. Mindezhathatósan illusztrálja a vidéki élet egy-formaságát, de - a társaság groteszk

rajzával együtt - csak illusztrálja. Arra márnem szolgál kellő magyarázattal, hogy akét fölhevült nő mit talál a szegény,semmit sem értő Ivanovban, és hogy astupid társaság miért pusztítja el ezt a nálasemmivel sem különb, jelentéktelenembert. Az öngyilkos lövés az esküvőivendégek zárt gyűrűjében csat-tan el, ésIvanov kettős sorfal között

támolyog a színpad elejére, hogy térdreesve, kezét csodálkozón kifordítva, kérdőtekintettel meredjen a közönségre.

CseresznyéskertEfrosz meghívása a Taganka téri szín-házba meglepő. Tizenkét év alattLjubimov nem hívott vendéget; egyjelentéktelen előadáson kívül mindentmaga ren-

Anna (Csurikova) és Ivanov (Leonov) a Komszomol Színház Ivanov-eléadásában

dezett, nem is tűr meg környezetébenmásik rendezőt. Ha viszont meghívvalakit, az csakugyan nem lehet más,mint Efrosz. Ljubimov szellemi kapa-citására vall, hogy legnagyobb riválisáthívja meg oroszlánbarlangjába, és Ef-roszéra, hogy idegen pályán is kiáll amérkőzésre. Kettejük között van rokon-ság, ami mindenekelőtt a kemény, pontosszínpadi fogalmazáson, az érzelgősségetkövetkezetesen távol tartó szemléleten,az előadások zaklatott ritmusán, dina-mikáján, képszerűségén és a színházjellegkidomborításán alapszik. A különbségekis számottevőek természetesen, mégisfontosabbnak látszik, hogy ez a két ren-dező azonos színházi nyelven beszél.

Azon még érdemes lenne eltűnődni,hogy két botrányos Csehov-előadás utánLjubimov miért a Cseresznyéskertre hívtameg Efroszt, ha nem tudnánk, hogy elő-ször az Othellóról volt szó, amelyben ma-ga Ljubimov játszotta volna acímszerepet (a negyvenhat éves koráigcsak színészként ismert rendezőtizenhárom éve nem lépett színpadra),Jágót pedig Viszockij. A próbák éppenhogy csak elkezdődtek, amikorLjubimov elállt a tervétől, ésShakespeare helyett Csehovot bíztaEfroszra.

Tegyünk kitérőt két mondat erejéig: azelkészült Cseresznyéskert annyira nemnyerte meg Ljubimov tetszését, hogyösszekülönbözött Efrosszal. A bemutatótmeg sem hirdették, egy aznapra ese-dékes másik darab helyett tűzték műsor-ra váratlanul, és azóta is csak el-elvétvetűnik föl a repertoáron.

És most lássuk az előadást.Levental fehérbe öltöztette a szín-

padot. A „gyerekszoba" enteriőrje ki-bővül egy szürrealista látomással: hátulközépen, kis járást hagyva a fehér hori-zontfüggönyig, fehér domb áll. Sír-halom, fehér kősíremlékekkel, fehértörzsű fákkal. Forgóra van építve, a négy

felvonásban más-más oldalával fordul anézőtér felé. Az elsőben kis teázóasztaltartozik hozzá, a másodikban Ranyev-szkaja karosszéke áll a domboldalon, aharmadikban hosszúkás pad előtte, anegyedikben pedig lépcsők vezetnek asírokhoz. A térkiképzés egyszerre töltibe feladatát a szobabelsőkben és a sza-badban játszódó jelenetekben. Bútor csaka két kis babaszék a színpad két oldalán, azódon szekrény, amelyhez Gajev szónok-latát intézi jobb hátul, az említett karos-szék és a dombra vagy köré épített pa-dok. (Alig használják őket, Efrosz szín-házában ritkán ülnek le a szereplők.) Afehér horizontfüggönyön halványanfestett óriási családi fotók. Előfüggönynincs.

Minden fehér. A virágváza, a bútorok,a domb a sírkövekkel. Kétoldalt áttetszőfehér tüllfüggöny zárja le a színpadot,mindkettőt szélgépek lebegtetik finomanaz előadás egész ideje alatt. A jobb és balportálon egy-egy fehér ajtó, brokát-függönnyel. Virágzó fák a dombon, vi-rágzó ágak belógatva a rivalda fölé.Fehérek a ruhák is. Csak Firsz frakkjafekete, és Ranyevszkaja terít magárafekete gyászköpenyt az utolsó felvonásbúcsújelenetében.

Az előadás kezdetén a félhomályosszínpadon a szereplők szoros csoportbana dombon állnak, és halk gitárszóra éne-kelnek. A játék az elpattanó húr fölerő-sített, ijesztő hangjával kezdődik, és anegyedik felvonás végén így is fejeződikbe. Még kétszer hangzik fel: darabbelihelyén, a mezei kiránduláson, egymásután, kis szünettel, fenyegetően.

A Cseresznyéskert Csehov legkérdése-sebb darabja. Máig nem sikerült meg-nyugtatóan eldönteni sem a műfaját, semazt, hogy Csehov pontosan mire szánta.Sztanyiszlavszkij állítólagos félreértel-mezése, amely nem vette figyelembe a„komédia" megjelölést, hosszú évtize-

dekre meghatározta a darab elégikuselőadásmódját. Az utóbbi években, ért-hető ellenpontként, túlsúlyba jutott aharsányan vígjátéki, csaknem bohózat-szerű fölfogás; egyre több rendező kezd-te megkérdőjelezni a szereplők érzékenylelki tartását, távolságtartó irónia lopód-zott az értelmezésbe, sőt sokan kisszerűnyavalyáikat önsajnálatba bújtató finom-kodóknak ábrázolták őket, akiknek. azélete, a szertefoszlott múlthoz való ra-gaszkodása merő önámítás ésabszurditás.

Ez a sok tekintetben termékeny szem-lélet kimozdította ugyan a holtpontról aCseresznyéskert rendezői elemzését, denem tudott megbirkózni azzal az össze-tett világképpel, amely Csehov utolsódarabjának és késői novelláinak közösjellemzője. Nevezetesen az értékek pusz-tulásának és az új értékek születésénekdialektikájával, a túlélt múlt és a várt, debizonytalan jövő közötti őrlődéssel -magával a csehovi tétovasággal, fájdalomés öröm, kiábrándultság és remény, hit ésszorongás bonyolult érzéseivel.

Efrosz most arra tett kísérletet, hogyközelebb kerüljön ehhez a csehovi világ-hoz, és egyszersmind el is távolítson tőle,általánosabb érvénnyel fogalmazva meg,amit talál benne.

Kevesebb a kemény kopogás, az iro-nikus groteszk, mint korábbi Csehovjai-ban. Az egész előadást lírai nosztalgia,lebegő költőiség, finomság és érzékeny-ség hatja át. De tévedés volna azt hinni,hogy Efrosz visszatér a Művész Színházelomlóan poétikus, lomha és naturalistahagyományaihoz. A Cseresznyéskert e l ő -adása ugyanolyan vakítóan tiszta, szintebántóan éles fényben játszódik le, mintegykor a S i r á l y é . A Taganka téri színházszínészei őrzik energikus lényüket. Nemszépelegnek és nem érzelegnek - a pállottenerváltság magától a színház szellemétőlidegen. A ritmus Efroszhoz híven haj-szolt, a játék időtartama szünettel együttsem több két és fél óránál.

Miről szól hát Efrosz Cseresznyéskertje?Az emlékek és illúziók végső elporla-

dásáról. A szereplők mintha saját múlt-juk gyermekszoba-fehérségében járkál-nának, hogy visszataláljanak ártatlan-ságukhoz, a cseresznyéskert egykoritiszta-szép reményeihez. De a régi álmo-kat nem lehet utolérni. A cseresznyés-kert, a fiatalság tisztasága örökre szerte-foszlott, visszatalálni nem lehet hozzá.

Mint ahogy a Háztűznéző sem a házas-ságról szól, a Cseresznyéskert éppúgy nem

Jelenet Efrosz Cseresznyéskertjének második felvonásából

szól a cseresznyéskertről. Most válikelőször érthetővé, miért nem jut el Ra-nyevszkaja tudatáig Lopahin örökösfigyelmeztetése a cseresznyéskert fenye-gető elárverezéséről. Ranyevszkaja nemtud mit kezdeni a valódi cseresznyés-kerttel. Számára nem realitás, csupán azemlékek lebegő valósága. Akár elárvere-zik, akár nem -- mint birtok, neki nemjelent semmit, föl sem tudja fogni, kép-telen bármit is kezdeni vele. Ha megma-radna, akkor sem lenne már az övé. Acseresznyéskert nem létezik - csak mintemlékezés egy fiatalkori ábrándra. Ezértnem hallani Efrosz színpadán a naturalistaelőadások kedvelt záróeffektusát, acseresznyéskert favágóinak kopácsolását,amire rendszerint lemegy a függöny.

Az emlékek lebegő valósága ekképpena játék költői színterévé válik. Mit kez-dünk vele? - kérdezi Efrosz. A cseresz-nyéskert egykori álmodozói, élettapasz-talatuk terhével a vállukon, megalkuvás ésönfeladás elől menekülve, újra együttvannak, és nem tudnak segíteni egymáson.Erről szól Efrosz Cseresnyéskertje.

Mindez elsősorban Ranyevszkajára vo-natkozik. Alla Gyemidova alakításában őennek az előadásnak a középpontja ésabszolút főszereplője.

Fiatal, széparcú, törékeny termetű éslányos alkatú. Föltűzött haja kiemelivonásainak finomságát. Leejtett vállal,puhán jár, modern szabású, vékonyselyemruháján átderengenek testének vo-nalai. Melegség, érzékenység és szeretetárad belőle. Sápadt arcán szinte állandófélmosoly. Mindenkihez kedves, senkitsem bánt meg szándékkal, még a három-szor berontó részeg vándorlegényt ismegértő érdeklődéssel nézi. Bohém, denem frivol. Ideges, de nem durva.

Néha mintha Ruttkai Éva Ranyev-szkajájára emlékeztetne, azzal a különb-séggel, hogy hiányzik belőle az érdesség, akacérság, a néha fölcsattanó éles nevetés ésa közönségesség. Természetesen eszébesem jut leteperni Trofimovot; amikor táncközben hozzásimul, a mozdulata inkábbanyáskodó, mégis tele van érzékiséggel;amikor pedig melléülve a vállára hajtja afejét, és kezét a fiú combján felejti, ezt iscsak Trofimov veszi észre, és idegesvisszahőköléssel keresztbe veti a lábait,közéjük szorítva az asszony kézfejét.

Gyemidova Ranyevszkajája egy aprán-ként elherdált életből menekül vissza atisztaság szigetére, anélkül, hogy egypillanatig is kétséges lenne: újra el fog

menni abba a megutált, másik életbe,Párizsba, a férfi mellé, akit szeret - éstovább vágyakozik majd a „gyerekszoba"

fehérsége után. Es most már az a reményesem marad, hogy az ártatlanság koravisszaszerezhető.

Csak néhányszor tör ki Gyemidova-Ranyevszkajából a látszólag nyugodtfelszín alatt lappangó vulkán. Előszörakkor, amikor Trofimov megérkezéseután - halott kisfiát, Grisát említi. Fel-csukló zokogással rohan körbe a szín-padon - hátul a domb mögött, hogy el-rejtse fájdalmát. Másodszor a padon,szemközt a nézővel, kétoldalt a támláranyújtott karral, rezzenetlen arccal hall-gatja végig Lopahin beszámolóját acseresznyéskert elárverezéséről. Hirtelena gyomrára szorítva a kezét, hisztérikusgörcsbe rándul, föláll, a fizikai fájdalom aföldre húzza, majd amikor fölsegítik,kirohan. Néhány perc múlva újra moso-lyogva, nyugalmat erőltetve jelenik meg.

És a többiek? Lopahin vagy a fiatalok:Trofimov és Anya, akiknek nincs múltjukés nincsenek emlékeik? Ők csakstatiszták ebben a drámában, amely Ra-nyevszkaja köré szerveződik. ViszockijLopahinja erőteljes alakítás, de a rendezőifölfogás szerint nem hangsúlyozza amagát alulról fölküzdő újgazdag tár-sadalmi vonásait. Ugyanolyan kifinomult,mint a többiek, őszintén aggódik a cse-resznyéskert sorsáért, és bár egy vad,vodkamámoros jelenetben előbukkanbelőle a friss tulajdonosi gőg, később újralefoszlik róla; „durvasága" annyiból áll,hogy a szeretet paroxizmusától hajtvaerőszakosan kényszeríti rá az elutazóTrofimovra - degeszre tömött pénztár-cáját.

Efrosznak az új nemzedékről alkotottvéleménye a második felvonás végén fo-galmazódik meg. Anya (Csub) és Trofi-mov (Zolotuhin), akik között kapcso-latnak még csak árnyéka sincs, a cseresz-

nyéskertről beszélgetnek. A fiú, hátáravetett és elöl két ujjal összefogott zakó-játgyűrve, hirtelen odalöki, a lány arcábavágja a híres mondatot, de úgy, hogyszinte a testén is végigvág vele: „EgészOroszország a mi kertünk !", és vad, izzóharaggal folytatja a monológot, vádol ésdühöng, miközben rója a színpadot...„csak filozofálunk, panaszkodunk azunalom miatt"... már a színpad elejénjár. .. „és vedeljük a pálinkát"... eztnekünk mondja, a közönségnek, azarcunkba sziszegi... A folytatás a jövő-rőlmár belevész az általános hangzavarba:Anya és Varja (Zsukova) magábanbeszélve járkál föl s alá; Jepihodov(Dzsabrailov) nyitott szája elé tartja apisztolyát, és elnyújtott á-hangon beleéne-kel, mint holmi mikrofonba, ráadasul azegészet a közönségnek játssza el; Jása(Suljakovszkij) sem zavartatja magát,gitározik, és ő is dalol furcsa fejhan-go n. . . A jelenet egyszerre komikus ésszánalmasan tragikus.

S végül a befejezés. Anya a domb lép-csőjén térdel, egy síremlék előtt, amelyetfekete koszorú díszít. Búcsúja („Istenveled, régi élet!") nem hangzik remény-telenebbül, mint Trofimov válasza („Él-jen az új élet!"). Lassan mindannyianfölállnak, és libasorban kimennek a jobboldali ajtón. Lopahin egyenként búcsúz-tatja őket. A színpad pár pillanatig üres,majd hisztérikus sírással Gyernidovahirtelen visszarohan oldalról; a többiekkövetik, csitítják, támogatják, és ami-kormegnyugszik valamennyire, mind-annyian fölmennek a dombra. Bejön Firsz(Roninszon), támolyogva az egyik ajtótóla másikig, és anélkül, hogy elmotyogná amonológját, zihálva, sírva le-rogy a„sírdomb" lépcsőjére. Fönt pedig halkanfölhangzik a szomorú ének, mi-közben akis csoport a homályba vész.

Elpattan hangos dobbanással a húr, és aszínpad sörétbe borul.

Ranyevszkaja (Gyemidova) és Lopahin (Viszockij) a Cseresznyéskertben (Színház a Tagankán)

másfél flekkA „flekk" az újságírónyelvben egy

gépelt oldalt jelent. Másfél flekk tehátmásfél gépelt oldal. Ezzel arovatcímmel, a rovatban pedig a címhezillő rövid írásokkal ezután gyakran fogtalálkozni az olvasó. Miért éppenmásfél flekk:? Úgy érezzük,, ennyi he-lyen már el lehet mondani valami lénye-geset egy színházi előadásról, jelenségrőlvagy szerepről. A kis terjedelmű kri-tika - és nemcsak a kritika, hanem ajegyzet, portré, glossza, karcolat is -sajátos műfajt képviselhet. Néha aszínházi előadásoknak valamelyik rész-mozzanata válik különös jelentőségűvé.Egy írói megfigyelés, egy rendezői ötlet,egy színészi pillanat, a díszlet vagy csu-pán egyetlen jelmez. Esetleg egy mellék-szereplő vagy statiszta jelenléte, és az islehet, hogy egy gondolat, amelyrefölfűzhető az egész produkció. Ilyenkorezek érdemesek a megörökítésre.

Ezek az írások természetesen má-sok, mint a „szabályos" kritikák.Negyvenöt gépelt (vagy hatvan nyomta-tott) sorban nem is lehet szabályoskritikát írni. A „másfél flekkesek"szerzői vállalják az arányok megbil-lentését, a szubjektív hangvételt és a tö-mör fogalmazáshoz nélkülözhetetlenszókimondást. A rövidség olykor előny :állásfoglalásra kötelez, és világos fo-galmazásra sarkall. A műfaji lehetősé-gek pedig szinte végtelenek.

„Másfél flekk" című új rovatunkkalmindenekelőtt az a célunk, hogy telje-sebb képet adjunk a magyarországiszínházi bemutatókról. Elöljáróbanszeretnénk leszögezni : a rövidség nemértékmérő. Egyetlen előadást sem mi-nősítünk azzal, hogy röviden vagy

hosszan írunk róla. Ugyanígy az sincsszándékunkban, hogy bíráló jellegűmegjegyzéseinket gyűjtsük össze ezekbena kis terjedelmű írásokban - ha mostani,első jelentkezésünkkor túlsúlyba kerül-tek is a kritikai észrevételek. Egy rit-kábban művelt, bár nem hagyományoknélküli műfajt kívánunk jogaibavisszajuttatni, a több szempontú, síne-sebb elemzés érdekében. (A szerk.)

MADÁCH KAMARASZÍNHÁZ

Colbert

Németh László Colbert-drámájának föl-oldhatatlan ellentmondása, hogy nemkívülről értékeli hősének történelmiszerepét, hanem a maga lelkét költöztetvebelé, a halálra készülő ember meg-hasonlását ábrázolja a világgal. XIV.Lajos fénykorában nagyhatalmú pénz-ügyminiszteréről inkább Saint-Simonherceg értékelését fogadhatjuk el : „Bölcs,de erőszakolt kormányzása csődöt mon-dott, minden lehető segélyforrása ki-merült, úgy, hogy végezetül ledöntötteazokat a régi és tisztes sorompókat, me-lyeknek pusztulása szükségképpen magaután vonta az állam pusztulását." Igaz, adráma nemcsak a központosított mo-narchiát európai hatalommá tevő, két-ségkívül nagy tetteket sorolja elő; a mérlegmásik serpenyője - a gyóntató

Bessenyei Ferenc mint Colbert(Iklády László felvétele)

jezsuita páter szavaiban - megtelik akönyörtelen történelmi igazsággal: azzal,amivel mindezért fizetni kellett.Franciaország népének a nyomorral;Colbert-nek magának a feléje áramló gyű-lölettel, szándékainak visszájára fordulá-sával és életének végső csődjével.

De a dráma nem erről a lelkiismeretiválságról szól, hanem a magát kegyvesz-tettnek vélő Colbert passzív lázadásáról

a mindeddig kiszolgált, hálátlan királyellen.

Bessenyei Ferencnek egyedül kell elját-szania a drámát; nem ezt, hanem azelőbbit, az izgalmasabbat, a lelkiismeretit.Mégpedig úgy, hogy nem indíthat másból,mint a „colbert-i sértődésből": azuralkodó, sokallva a versailles-i kert újrácsainak árát, halálos ellenfelével, atakarékoskodó Louvois-val példálózott.Van ebben az indításban, valószínűlegNémeth László szándékának ellenére,valami komikus. A bölcs Colbert minthacsak besétálna Louvois csapdájába, aki -megint Saint-Simont idézzük - „gondolta,kimeríti majd Colbert kincstárát, és ígyvégezhet vetélytársával".

Bessenyei nem a (megíratlan) történelmiszemélyiséget, és nem is a dráma-írólelkéből lelkedzett, a hálátlan világkarjaiból önmagát kiszakító és az utókoremlékezetére bízó tépelődőt játssza el.Szétfeszítve a színdarab és a színpad szűkkereteit, saját szituációjából csihol drámát:a magára utalt, termékeny gondolatait ésrobusztus energiáit kényszerűen akörülményekhez csillapító alkotó emberzaklatott belső világát tárja föl.

Colbert-je ezért megrendítő: egy kivé-teles művész önmagát teszi a dráma szín-terévé.

K. T.

THÁLIA STÚDIÓ

A hétfejű tündér

„Ha három lábon gyábokorsz, a kálánpugra nem tudsz menni" - mondjaMikkamakka Lázár Ervin egyik meséjé-ben. Mert Mikkamakka ilyeneket mond.Persze nem mindenki érti meg. Aki pél-dául nagyokos, az biztosan nem érti meg.Az sem, akinek nincs fantáziája. És nemértik meg a kiszikkadt szívűek, adölyfösek, a begyöpösödött agyúak, alelketlenek, a humortalanok, a kedvet-lenek és kedélytelenek, a földhözragadtakés nehézkesek, a sínen gondolkodók és azérzelemszegények .. .

Kővári Katalin, aki a Thália Stúdióbancsokrot kötött Lázár Ervin - hirtelen nemtalálok jobb elnevezést - Mikkamakka-ciklusából, érti az író hőseit: BrucknerSzigfridet, a nagyhangú, öreg oroszlánt,Szörnyeteg Lajost, a legjobb szívűbehemótot, Aromót, a féktelen agyvelejűnyulat, a kék színű Ló Szerafint, aszűkszavú Dömdödömöt, Gepárd

Géza alőrmestert, Vacskamatit és a töb-bieket. Csak a Kisfejű Nagyfejű Zor-donbordont nem érti, de őt nem is akar-jamegérteni őt a többiek sem értik, mintahogy nem értik az értelmetlen tilalmakat,a fenyegetést, a rosszindulatot és másefféléket.

lázár Ervin meséi tehát megjelennek aszínpadon, és nem érdemes azon töp-rengeni, hogy felnőtteknek szólnak vagygyerekeknek, és a szereplők emberek-evagy állatok. Mindenkihez szólnak, aki-nek szíve és értelme van a szépre, és akihisz a kicsit tótágast állá világ igazságai-ban. A szereplői pedig mi vagyunk.

Leginkább Buss Gyula (BrucknerSzigfrid) és S. Tóth József (KisfejűNagyfejű Zordonbordon) értik ezt a TháliaStúdió előadásában.

Ami nem jön át a nem létező rivaldán,az a „lírai én"; az író személyisége, amelyott van a mesék dialógusai mögött, fanyarpoézissel vonva be őket, például az ilyenmondatokban: „Dömdödöm csak annyitmondott: »döm« , majd kis szünet utánenyhe gúnnyal hozzátette: »dödöm«."

Ezt a legjobb rendező sem tudja meg-rendezni, sem eljátszani a legjobb színész.

K . T .SZEGED

Negyven gazfickó és egyma született bárány

Oldrich Danek Heródes király és a bet-lehemi gyermekgyilkosság témájára írtszínpadi parafrázist, melyben a nyílt ön-vizsgálat kíméletlenségével keresi a vá-laszt arra a kérdésre : hogyan regenerálód-hat a társadalmi és egyéni lelkiismeret,mely a hatalommal való visszaélés idejénsúlyos sérüléseket szenvedett? A darabmagyarországi bemutatója a debreceniszínház stúdiójában zajlott le 1969-ben,Giricz Mátyás rendezésében, aki most aszegedi közönséggel is megismertetteDanek drámáját, immár nagy színpadon.

Giricz a debreceni Kis Színpad néhányelőadásával sajátos atmoszférájú politikaiszínházat teremtett, melyet nemcsak azelkötelezett művész igazságkeresőszenvedélye fűtött, hanem jól körülha-tárolható, korszerű stílusjegyek is meg-határoztak: így a játék örömét hangsúlyozó,vahtangovi ihletésű törekvés, vala-mint ahatvanas évelvben Európa-szerte ható,kisszínházi mozgalmakkal össze-

Ma rt i n Má r t a és i f j . Új laky LászlóDanek darab jában (Hernádi Oszkár fe lvéte le )

csengően az intimitás fokozott igénye. AGiricz-féle színház legsajátosabb jegyeépp e kettős ihlet találkozásából eredt: ajátékos ötletelv már-már szétfeszítették eztaz intim színházat, a játék mégis abensőségességből merítette igazi impul-zusait.

Azt mondhatnánk, a szegedi NemzetiSzínházban lényegileg ugyanazt az elő-adást látjuk, mint néhány esztendejeDebrecenben, de épp a „lényegileg" kife-jezés nem helyénvaló. A szegedi Negyven

gazfickó jó előadás, de lényegében más, mint adebreceni. Ugyanaz az igazságkeresőszenvedély fűti, mint elődjét, ám a Giricz-féle intim színház belső dialektikája,tartalmi jegyek és a játékstílus belső,kamatozó feszültsége eltűnt. A stúdióbólimportált ötletek, melyek ott felfokozottanhatottak, itt erőtlenek, néhol visszájukrafordulnak. Csak sajnálhatjuk, hogyGyarmathy Ágnes, aki tervezőként azemlített debreceni előadásokban már-mártársrendezőnek bizonyult Giricz mellett,nem gondolta újra a darabot: így akkorimunkája igazi leleményeihez lett hűtlen.Színészileg erős a szegedi előadás: alegtisztább alakítás Nagy Zoltáné, de atöbbiek is - elsősorban Martin Márta,Kovács János, Garai József, Kátay Endre,Király Levente, ifj. Újlaky László -mindent megtesznek a sikerért.

P. ,d.

BÉKÉSCSABA

Város esti fényben

Bárány Tamás író-olvasó találkozóra ér-kezett X. városba. Azon múlt-e (mint adarabbeli író esetében), hogy a helyi ille-tékesek nem várták azautóbuszmegállónál, vagy más tényezőn,mindenesetre az írót a megszervezetttalálkozón túl is érdekelni kezdte a város.Divatos kifejezéssel úgy mondhatnánk:szociológiai szempontból. ,A gombakéntszaporodó paneles toronyházak mellett amúltat őrző és idéző Földszintes épületet:nem-csak a városképet jellemzik, hanem atelepülés lakóit is., A régi és az újküzdelme, a társadalmi tudatátformálódásának folyamata izgatta azírót, aki úgy döntött: szociografikusregénytár a városról.

A könyv megjelent esztendőkkelezelőtt, kétrészes tévéjáték is készültbelő-le, majd - többé-kevésbé ennekalapján

kétrészes színmű. A békéscsabai szín-ház minden jel szerint úgy vélte, a mű-ben felvetett kérdések általános vonat-kozásokban - ma Békéscsabán is aktuá-lisak. Nagy kár, hogy Bárány Tamás nemriportregényt írt. Mert az összegyűjtöttanyag valóban riportszerűen izgalmaslehetne, ha a szerzői kéz nem formálnáerőltetetten (így, idézőjelben)„irodalommá": Bárány hősei mesterkélten,itt-ott fülsértő brosúraszerűséggel,minden belső hév, meggyőződés nélkülbeszélnek, téziseket és statisztikákatillusztrálnak. A dialógusokban úgy vésznyoma a dokumentalitásnak, hogy nemszületi l: meg helyette a mélyebb íróihitelesség.

Ekképp kérdéses marad a színházdarabválasztása. Orbán Tibor rendezéserokonszenves: minthogy emberi sorsokat,jellemelvet nem szálaltathat reg, azérzelmek visszafogásával, világos vonal-vezetéssel megkísérel valamiféle színpadiszociográfiát csiholni az élettelen anyag-bál. A harminctagú együttesben maga arendező is fellép; a legtöbb élet kovácsLajos tekintetében és Szentirmai Évaegy-egy hangsúlyában fedezhető fel. Aszíndarabbeli író szerepében GyőrffyLászlóra hárul a feladat, hogy Le Sagesánta ördögének ambíciójával beleessenaz otthonok (jelképesen) felemelt tetőialá.

P. A.

GYŐR

Az a lány

Érdemesnek látszik, az NDK Színház-művészeti Napjai ürügyén, egy pillantástvetni hazai munkástémájú drámáinkra,színpadi munkásábrázolásunkra: vajonmennyire felkészültek színházaink erre asokszor. sablonosan ábrázolt és emiatt -bármily nevetségesen hangzik is - kényes-nek tekintett feladatra: hasznosan,ízlésesen, gondolatokra kényszerítően. Hacsupán az adatokat, vagyis az NDK-beliMagyar Színházi Napok és az NDKmagyar-országi SzínházművészetiNapjainak mű-sorát hasonlítjuk össze,máris lényeges különbséget látunk. Mimindössze Kertész Ákos Névnapjával„neveztünk be" a tárgyalt témából, míg anémet dráma-írók az itthonieseménysorozatra mint-egy féltucatmunkástémájú darabot kínáltak. Jogosanfeltételezhető tehát, hogy az NDK-banvan színházi hagyománya a munkástémaszínpadi ábrázolásának.

A műsorfüzetleltár önmagában sem-mitsem bizonyítana, sajnos a győri elő-adásmeggyőzött: ez a társulat nem elég erős,nem elég felkészült ahhoz, hogy amunkások valóságos mindennapjairól,valóságos problémáiról hiteles képetfessen. Nehezen várható is ez egy olyanelőadáson, ahol a felvonásvégi pofont méga következő felvonás kezdetén is orcáraszorított kézzel illik jelezni. Nehezenképzelhető el ott, ahol valódi emberihelyzetek közvetítésére overallos ope-rettfigurákkal vállalkoztak. Könnyen be-látható, hogyan fordul önmaga ellen azeredeti cél: a munkások káromkodásig hűábrázolása rossebező munkásparódiátszül. Nem is karikatúrákat - ezerszerújrarajzolt, ízetlen vicceket. A munkás-osztálynak ez a zserbó-néni ábrázolásajelentős mértékben abból adódhat, hogyaz operettjátszásnak erőteljesebb hagyo-mányai élnek itt, mint a munkásábrázo-lásnak.

Idekövetelődzik az előadás másikkomoly fogyatékossága is. Nem ismerema darab eredeti szövegét. Bertolt BrechtA z ulmi szabó című versét, amely azihletője Joachim Brehmer művének,azonban igen, éspedig Eörsi István többmint kitűnő, drámai fordításában. Győrötta vers és a dráma György Agnesmagyarításában jelenik meg. Hiányosan.Nem versszakok, sorok vagy rímek ma-

Vennes Emmy és Patassy TiborBrehmer darabjában (Kaszás János felv.)

radnak el, mindössze gondolatok. Az azösszeszorított fogú remegés, amely Brechtkölteményét drámává, eszmékütközőterévé emeli. Gyanítom, hogytöbbek között ennek a gyenge fordítás-nakis köszönhető, hogy az előadás részünkrőlszenvtelen bámészkodássá alakult át.

H. A.

VESZPRÉM

Mikor jön Ehrlicher?

Ehrlicher természetesen nem jön. A vá-rakozás ellenben alkalmas arra, hogy aváros jótevőjeként ismert gyárigazgató(Szobaszlay Sándor) egyetlen estén szem-benézzen egész eddigi életével, eddigimunkájával és talán a jövőjével is.

Ehrlicher tehát nem érkezik meg RainerKerndl darabjában. Megjelenik azonbanhelyette két munkás (Bakody József ésDévai péter), akik épp most végeztek elvalamely továbbképző tanfolyamot, ésköszönetet óhajtanak monda-ni a város„gazdasági szentjének". A két pityókásfigura megjelenése dramaturgiailagindokolt. Akkor érkeznek ugyanis, amikora belterjes mellébeszélés és háló-szoba-filozofálgatás a „melósok" jövőjéről, márkezd mindenki számára tűrhe-

tetlenné válni. Tisztességes, ámde rövid-látó igazgatónk többször kisétál ugyan ateraszra, hogy gyönyörködjön a városkapanorámájában, de a sörözők hangzavaranem hallatszik fel idáig. Megjelenésüktehát mindenképpen szükségszerű.

A problémát mindössze az okozza, hogyhonnan érkeznek a színpadra! PéterváriIstván rendezésében ugyanis vala-melyzenés vígjáték két figurája felejtődött aszínfalak mögött, hogy az ügyelőszólítására betántorogjon, és rövidke bo-hózattal szórakoztassa a megjelenteket. Agyárigazgató és neje (Demjén Gyöngy-vér) sem tulajdonít nekik nagyobbjelentőséget, sőt az ott-tartózkodóvendég(akit Takács Katalin alakít) éppenséggelhülyét csinál belőlük „Párizsból-jött-elvtársnő"-műsorával. Elvesztik teháthelyzetalakító funkciójukat, bár erről sema többi szereplő, sem a közönség nem vesztudomást. Utóbbiak hálás tapssaljutalmazzák a nyúlfarknyi, műsoron kívülifellépést, előbbiek gondterheltenroskadnak magukba. De hogy a két tán-coskomikus fellépése miért okoz lelkitraumát a főhősnek - erre nem kapunkválaszt az előadástól. Ebből az előadásbólis hiányzik tehát az az emberrangúanábrázolt munkás, aki meggyőzne minketarról, hogy nem csupán rövid muszáj-vendégségbe érkezett színházainkba, ha-nem főszereplője, főalakja színházi gon-dolkodásunknak.

H. A.

Bakody József és Takács KatalinKerndl darabjában (MTI fotó)