Politikai ideológiák

Az ideológiák „újrafogalmazása”

• A XX. sz. végére megújult érdeklődés az ideológiák iránt

• Nyugaton: a ’60-as évek második felében nagyobb szabadságvágy → a politika, a gazdaság, a demokrácia, stb., az eltérő többségi és kisebbségi értékek újragondolása– ’60–’70-es években kialakultak az újbaloldali

mozgalmak: – megkérdőjelezték a nyugati liberális demokráciák axiómáit, próbálták kimutatni a létező demokratikus kapitalizmus elnyomó természetét → ebből alakultak ki a környezetvédő/zöld mozgalmak, feminizmus, stb.

• !A jóléti állam válságaira adott válasz-alternatívák!

Az ideológiák „újrafogalmazása”• 1970-es, ’80-as évek: neoliberális, neokonzervatív

válaszok.– Neoliberális: gazd.-i értelemben a

„segélyező” jóléti állam helyett az egyéni felelősségvállalású „minimális állam” eszméje.

– Neokonzervatív: kulturális értelemben a hagyományos közösségek (család, egyház, stb.) tekintélyének visszaállítása, állami segédlettel.

• Közép-Kelet-Európában: – az állami szocializmus keretei között nem bontakozhattak ki ideológiai, pluralizmusról szóló viták.– Az elszigetelt rendszerkritikák először alternatív

elméleti modellekben gondolkodtak, rendszerváltáskor a nyugati liberális demokráciák mintái kerültek előtérbe

Az ideológia jelentései

• Számos definíciója van, időben is változott a jelentéstartalma.

• M. Seliger: az eszmék olyan rendszere, amelyet egy szervezett társadalmi rendszer céljainak és eszközeinek elmagyarázására, igazolására, bemutatására használnak.

• M. Skidmore: olyan tudásforma, amely úgy egyszerűsít le komplex eszméket, hogy közben cselekvésre ösztönöz bizonyos politikai célok elérésére.

• Divat-irányzatokról beszélhetünk, tíz-tizenöt évente változnak.

• Az ideológiák racionális magyarázattal szolgálnak a társadalmi világról → különb. a vallástól.

Az ideológia jelentései a XX. sz. előtt• A reneszánsztól a francia forradalomig, hosszú

évszázadok politikai és eszmei változására volt szükség ahhoz, hogy az ideológia jelensége megismerhetővé és definiálhatóvá váljon.

• N. Machiavelli (1469-1527): felismerte a világ-felfogás változásait, a tudás átalakulását – addig a szentségen és a világ hierarchikus elképzelésén alapuló világ-felfogás megváltozását. → újfajta szemlélet: a tudás társadalmi és történeti megközelítése. Nem használta az ideológia fogalmát

• A XVIII-XIX. sz.-ban lezajló kommunikációs forradalom, a politikai részvétel kiszélesedése előtérbe helyezte az emberek meggyőzésének problematikáját.

Az ideológia jelentései

• Antoine Destutt de Tracy (1796) – használta elsőként az ideológia fogalmát.

• Az előítéletmentes, megfigyeléseken nyugvó tudományt (ideológiát) tekintette az oktatás és morális rend alapjának.

• Napóleon: első, aki pejoratív értelemben használta – az ideológusok veszélyes álmodozók, szembeállnak a fennálló hatalommal.

• Karl Marx: az ideológiát a kapitalizmus burzsoá osztálya hirdeti, önmaga hamis igazolására. – A proletariátus az általános emberi érdekek

eszmei kifejezője – ebben a társadalomban mindenki jobb lesz.

Az ideológia jelentései a XX. században• Lenin: az ideológia nem hamis tudat (mint

Marxnál), szerinte a munkásosztálynak is lehet ideológiája – ezt a forradalmi ideológiát a munkásosztály ügyével azonosuló értelmiségi elitnek kell kidolgoznia.

• Mannheim Károly: különbséget tett ideológia és utópia között (1929).– ideológia: érv- és gondolatrendszer,

amelyik a fennálló rendet védelmezi és a múltra hivatkozik.

– utópia: az a nézetrendszer, amelyik a jövőbe tekint, s a fennálló rend jogosságát kérdőjelezi meg.

• → elméletét tudásszociológiai elméletként definiálta, – az ideológiák tanulmányozása tudásformák szociológiai vizsgálata.

Az ideológia jelentései a XX. században• A II. vh. után – az ideológiák vége?• Az ideológiák negatív megítélése – a totalitarizmus

oka• Az újbaloldali, majd új jobboldali mozgalmak: az

ideológiák fogalma „rehabilitálódott”.• F. Fukuyama: az 1989-es rendszerváltásokkal →

a történelem és az ideológiák vége.• J. Habermas: az 1989-es forradalmak

helyrehozták a történelem „kisiklását”.• S.P. Huntigton: a jövőben nem az ideológiák,

hanem a civilizációk, kultúrák „harca” határozzák meg a globális politikát.

• Foucault: az ideológiák helyét a diskurzusok veszik át.

A politikai ideológiák típusaiJobb- és baloldaliság• A fr. forradalom óta „használatos”: a fr.

parlamentben a bal oldalon ültek a forradalom hívei, a jobb oldalon a monarchia hívei → baloldal – „haladók”, jobboldal – „maradók”. Megjelenhetnek szélsőséges formában is.

• Viszonykategóriák, melynek vannak egymástól eltérő sajátosságai .

• Demokratikus baloldal „eszmeisége”: társadalmi egyenlőség, haladásba vetett hit, az állam gazdasági beavatkozásának fenntartása / növelése, stb. – természetjogi, racionalista társ.felfogás.

• Demokratikus jobboldal „eszmeisége”: lassú, szerves változás, hagyományok / tekintély tisztelete, „minimális állam”, szabad piac / verseny – történeti vagy vallási alapon nyugvó társ.felfogás.

A politikai ideológiák típusai• Baloldal – jobboldal: koordinátarendszerbe

helyezhető el, egy kulturális dimenzió (haladás / hagyomány) és egy gazdasági dimenzió (állami beavatkozás / minimális állam) mentén.

A liberalizmus

• Mint politikai eszme a XVIII. sz.-ban jelent meg, mint fogalom korábban is létezett (pl. J. Locke, Montesquieu írásai).

• Történetileg a piacgazdaság, kapitalizmus stb. áramlataihoz kötődik.

• Nem egyetlen doktrínája van, egymással versengő / vitázó szellemi áramlatokból áll.

A liberalizmus• Kapcsolódik a polgárság eszméihez:

– az alkotmányosság gondolatához– a szabadpiachoz– az egyéni szabadság gondolatához

• A klasszikus liberalizmus: az állami beavatkozástól való szabadságot képviselte, szoros összefüggésben a tulajdon eszméjével – tulajdonnal bíró egyének lehetnek igazán szabadok.

• A klasszikus liberálisok a demokrácia kiterjesztése előtti időszakban éltek – úgy gondolták, hogy a liberalizmus és demokrácia konfliktusban áll egymással.

• Az alkotmányosság fontosabb volt számukra, mint a demokratizmus.

A liberalizmus• A XIX. sz. végi változások a liberalizmusra is

hatottak: az általános választójog, az erősödő szociális kérdések, stb. a liberalizmus újragondolásához vezettek.

• A liberalizmus demokratizálódása, a demokrácia liberalizálása új célként jelent meg.

• Kialakult a szociálliberalizmus: szükség van az állam korlátozott beavatkozására ahhoz, hogy a piaci versenyben közel egyenlő esélyük legyen a polgároknak.

• A hangsúlyok áttevődtek: a monopolellenes piacvédelemre, a közjóra, a jóléti államra és a demokráciára.

A liberalizmus

• A jóléti államra épülő szociálliberális politika az 1970-es évek közepéig / végéig egyre szélesebb körben terjedt.

• A ’70-es évek végén AEÁ-ban (Reagen) és Angliában (Thatcher) neoliberális gazdasági / politikai fordulat ment végbe – „visszatérés” a klasszikus liberalizmushoz: a tulajdon és privatizáció fontosságához, az állam kisebb szerepvállalásához, stb.

• A ’89-es fordulatok után Közép-Kelet-Európában is meghatározó eszmeáramlat volt, a ’90-es évek végére visszaszorult.

A konzervativizmus• Modern eszmeáradat, a fr. forradalomra és a

jakobinizmusra adott válaszként született.• Edmund Burke alapító képviselője

(„Töprengések a francia forradalomról”). • Chateubriand használta először a kifejezést

(1820), a brit tory párt is idővel konzervatívként hat. meg magát.

• Követői elsődlegesen nem ideológiaként hat. meg, inkább attitűdként, a világhoz való viszonyulásként.

• Kiindulópont: az ember tökéletlensége – pesszimista emberkép.

• Ált. pragmatikus, gyakorlati jellegű, fenntartásokkal viseltetik az elvont eszmeiség iránt → gyakran antiintellektuális áramlatnak tekintik.

A konzervativizmus• Ellenzi a forradalmakat, a „váratlan

felfedezéseket”.• DE nem ellenzi a változást – a „fontolva

haladás” képviselője.• A múlt eredményei „fontosabbak” a

jelenlegieknél, értékesek, hiszen ezért maradhattak fenn. → múlt nélkül nincs jelen, ennek függvényében érthető meg a ma.

• A szocializáció folyamán kiemelt fontosságúak a hagyományos közösségek: család, iskola, egyház, kortárs csoport, stb.

• → a történelem és tradíció fontos az emberi közösségek számára.

• Eltérő formái vannak: kollektivista (piacbarát), status quo őrző, reakciós (reformista).

A konzervativizmusTörténetileg és országok szerint változhat:• mérsékelt konzervativizmus (Nagy-Britannia,

AEÁ): ezt a korlátozott állam, a közösségek és a piac nagyobb szabadsága (de nem korlátlan) jellemezte.

• Reakciós konzervativizmus (Franciaország): a forradalmárok által szorgalmazott voluntarista módon létrehozott intézmények helyett az organikus állam példája követendő.

• Forradalmi konzervativizmus (Németország): a káosz után a rend iránti vágyakozás szülte.

• Új jobboldal: liberalizmus és konzervativizmus ötvözete (’80-as évek AEÁ, Anglia)

• Közép-Kelet-Európában ’89 után fokozatosan bontakozott ki.

A szocializmus• A társadalmisághoz kötődik: az emberek

közötti szerződéses kapcsolatokat, valamint az informálisabb együttműködést, testvériséget, szolidaritást ötvözi.

• Ált. állampártiak, állambarát válfajai jöttek létre: az állam szabályozza a piacot és képviseli az „össztársadalmi értékeket”.

• R. N. Berki sz. a szocializmus fogalmai: az egyenlőség, moralizálás, racionalizmus.

• Ideológiai előzményei ellenére a XIX. sz-ra vált szélesebb körben hódító irányzattá.

• Legnagyobb hatású képviselője Marx, aki a történelmet osztályharcok történeteként értelmezte – a munkásosztály uralma létrehozza az osztálynélküli társadalmat.

A szocializmus

• Ebből később kinőtt a XX. sz. domináns demokratikus baloldali eszméje, a szociáldemokrácia.

• A II. vh. után a nemzetközi gazdasági fellendülés korszakában megerősödő irányzat már nélkülözte a forradalmi végcélt – a kapitalizmus keretei közti nagyobb „egyenlőséget” képviselte, az állam korrigáló beavatkozásával.

• A szociáldemokrácia a jóléti állam időszakában élte fénykorát : oktatási, egészségügyi reformok, stb. időszaka.

• A szociáldemokráciát elsősorban pragmatikusság, kompromisszum jellemezte, nem az ideologikusság.

A szocializmus• A szocializmusból kifejlődő másik ágazata a

kommunizmus.• Lenin és Trockij: a proletárforradalmat

minden eszközzel elő kell segíteni → rendszerként megszilárdulva Közép-Kelet-Európában totalitárius és autoriter kommunista diktatúrákat eredményezett, melyek ’89-’90-ben omoltak össze.

• Az 1990-es években Nyugaton egy új szociáldemokrácia alakult ki: – az ún. „harmadikutas” szociáldemokrácia (A. Giddens).

• Ez a jóléti állam és neoliberalizmus sajátos ötvözetéből alakult ki, a szoc.dem. eszme megújítását eredményezte.

Az anarchizmus

• Az uralom nélküli társadalom megvalósulását jelenti.

• A szó jelentése – önszabályozó, spontán rend.

• A cél: az állam eltörlése, a szabad, kooperatív, uralom nélküli társadalom megteremtése.

• A XIX.-XX. sz. első felében erősödött fel, számos, egymással versengő irányzata különíthető el.

A nacionalizmus• Modern értelemben a XIX. sz. első felében jelent

meg• Eleinte a liberalizmusból és a forradalmak

örökségéből eredeztette magát.

A nacionalizmus• A nemzetállam eszméjével függ össze – alapelv:

az állam természetes és legmegfelelőbb kerete a nemzet.

• Meg kell különböztetni a patriotizmustól, amely lelki beállítottság, míg a nacionalizmus politikai doktrína: a nemzet és állam összekapcsolásának eszméje.

• Szerepe lehet felszabadító, egységesítő, újraegyesítő, de lehet agresszív-elnyomó is – ilyen a sovinizmus.

A fasizmus• Viszonylag új ideológia (XIX.sz.), B. Mussolini,

majd Hitler juttatta hatalomra.• Általános jellemzője a felfokozott

nacionalizmus, az akarat és tett aktivizmusa, a vezérelvűség, az állam iránti hódolat.

A populizmus

Összetett: jelenthet ideológiát, politikai stílust, vagy sajátos politikai beszédmódot – vitatott, hogy eszmerendszer-e.

• Elit – tömeg szembenállásából indul ki, paradoxona, hogy képviselői szintén az elit tagjai közé tartoznak.

A feminizmus• A nők társadalmi felszabadításáért,

egyenjogúságáért küzd.Az ökologizmus• Az ipari társadalom „rombolásait” próbálja

elkerülni, a természet – társadalom viszonyát újrafogalmazni.

• ’70-es évektől erősödött meg, alternatív elképzelései léteznek (pl. zöldek, stb.)

Köszönöm a figyelmet!