IX. évfolyam 11. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja 2014. november

• Gentle doctor. Miért nem vagyok kedves ember?• Ex lex – törvényen kívüli madarak

• Fekete gólyát mentett a család• A krúgató sereg

PUSZTADOKTOR MAGAZIN

Egy valóban nagyon kedves ismerősöm kritikusan megjegyezte: nem vagyok kedves ember. Legalábbis a sérült ma-darat belejelentőkkel nem. Pedig azt hittem, hogy nagyon is kedves vagyok hozzájuk, hiszen jót akaró, jó embe-rek, akik szeretik az állatokat, segíteni akarnak rajtuk, és segítik a munkán-kat. Ezt egy telefonon madarat beje-lentővel hallott beszélgetésemből szűrte le, mely általában így hangzik:

Csörög a telefon, általában rosszkor, éppen sietek, vagy tárgyalok valaki-vel, vagy műtök, vagy, ahogy most is, kedves ismerősömmel találkozom, és ővele szeretném tölteni az időt, de mindig felveszem, mert tudom, hogy ha sérült madárról van szó, akkor az időtényező nagyon fontos:– Tessék, Déri János – mondom én. Erre a legtöbb esetben az ismeretle-nül telefonálók jellegzetesen intoná-ló, bizonytalankodó magyarázkodása következik:– Eeeeeejjjjjonapot kívánok, nem tu-dom, jó számot hívtam-e, az Inter-neten találtam... bla-bla-bla... – és mondja és mondja és szabadkozik, hogy már hanyadik helyről küldték el és senki nem tud segíteni, és telnek a percek, és ez naponta 20-30-szor is-métlődik, és nem vagyok türelmetlen, de hogy lerövidítsem a felesleges kö-röket, közbeszólok:– Jó számot hívott. Madárkórház. Déri János állatorvos vagyok, milyen mada-rat talált, és körülbelül mi a baja?– Nem tudom milyen, megnéztem az Interneten, talán sas, vagy sólyom, de még fióka, ez biztos, mert még kicsi, és sárga a csőre töve. – Kedves Hölgyem/Uram! Majdnem minden ragadozónak sárga a csőre töve, öregnek, fiatalnak, fiókák máju-sig vannak, ilyenkor őszre már mind-egyik felnőtt, tehát anyányi. Ha görbe a csőre és akkora, mint egy kisebb ga-lamb, és sérült a szárnya, akkor vörös vércse, és áramütött, vagy karvaly és agyrázkódott. Mindkét esetben azon-nali segítséget igényel. Milyen színű a szeme? – Középen fekete.

– Az a kerek a szeme közepén a pupil-lája, mindegyiknek olyan, de körülöt-te milyen, sárga, vagy barna?– Ott barna. – Akkor vörös vércse. Vörös a háta és fekete pöttyös?– Inkább barnás, vagy mégis inkább vöröses barnás. És mintha fekete pöttyös is lenne.– Sérült a szárnya?– Igen, biztosan meglőtték, mert lát-szik a golyó ütötte seb.– Nem lőtték meg, áramütött, és a sebet magának csinálta. Akkor is így van, ha másnak tűnik. Le szokta rágni a szárnyát. Megfogta?– Nem merem.– Fogja meg! Kesztyűvel, mert csíp és karmol. – Nem tudom, mert szalad. – Dehogynem, egy ember gyorsabban fut, mint egy vércse! Kerítse be, hajtsa egy kerítésnek, vagy az árokba, terít-se le egy kabáttal, úgy fogja meg! De

húzzon kesztyűt, mert csíp és karmol.– Nem tudnak kijönni?– De igen, csak addigra nem lesz ott a madár, mert elgyalogol, megfogja egy kutya, vagy egy másik ember. Akkor is eltűnik, ha Ön végig ott áll mellet-te. Akkor, és ott kell megfogni, ahol meglátja. Csak akkor tudunk vele bármit kezdeni, ha meg van fogva. Fogja meg, tegye egy papírdobozba, és akkor hívjon, ha megvan. Ha nem, akkor is. De most próbálja meg! Hon-nan beszél?– Budapestről– Melyik kerület?– Kispest.– Ott nincs emberünk, de küldök oda valakit. Először fogja meg!Azután megfogja, és visszahív, és to-vább alkudozunk, hogy mi legyen vele. Nyers csirkehúst adjon neki enni. De úgysem eszik, ha látja, hogy figyelik. Tegye egy nagyobb dobozba, amiből nem tud kijönni, hagyja nyitva a te-tejét, hogy lásson, annyi csirkehúst adjon neki diónyi darabokra vágva, mint egy fél zsemle, és hagyja ott a garázsban. Majd rábeszélem, hogy szerezzen mágnest és mágnesezze. Majd találkozik az önkéntesünkkel, és onnan rendben van a dolog.

Ha sárga a szeme:

– Akkor ha barna, vagy szürke a háta és a melle kendermagos, akkor kar-valy, és ablaknak repült. Csak agyráz-kódott, nem kell neki enni adni, sem nézegetni, mert abba pusztul bele, any-nyira stresszérzékeny. Szóval ne csinál-jon vele semmit, ne etesse, tegye egy dobozba és zárja rá a tetejét. Ne vág-jon rajta lyukakat, mert ha kilát, azon idegeskedik, hogy nem tud kijönni és abba pusztul bele. Van elég levegő a dobozban. 3 óra múlva magához szo-kott térni, akkor egy zárt szobában, ahol az ablakot lesötétítette, lefüg-gönyözte, nyissa ki a dobozt. Ha ki-repül, és rászállt a szekrény tetejére, nem bizonytalankodik, akkor nyissa ki az ablakot és engedje el. Ha nem repül, vagy nem jól repül, hívjon, és érte megyünk.

HORTOBÁGY

MA

DÁ

RK

ÓRHÁZ A

LAPÍTV

ÁN

Y

A címlapon: Vadludak a halastavon • (Fotó: Konyhás István)

Gentle doctorMiért nem vagyok kedves ember?

Fotó

: Ver

es H

ajna

lka

Solymászbemutató előtt

32014. november

Az első pár perc a legnehezebb, tény-leg nem szoktam türelmetlen lenni, de attól még lehet, hogy annak lát-szom. De ez a hatékony és a leginkább időtakarékos módja a segítségnek.

Amikor tényleg felbosszantom magam, az a következő:

– Van nálam egy rigó, sérült a szár-nya, de már eszik, és jobban van. Na-gyon aranyos, nagyon megszerettük, de nem tud repülni. Már nem tudom etetni, és szeretném leadni.– Mióta van Önnél?– Két hete. Először vérzett a szárnya, de most már nem vérzik... vagy: alig tartotta egy vékony bőr és most le-esett. Vajon ki fog nőni?

Hát ez a baj, ha az első napon szólt volna, valószínűleg műtéttel meg lehetett volna menteni a szárnyát, még akkor is, ha alig tartotta egy vékony bőr. Így is lehet vele valamit csinálni, jobb lesz, mint volt, de a tökéletes re-pülésre már kicsi az esély. Ha leesett a szárnya, nem fog kinőni és nem fog repülni sem. Lehet, hogy megmentette az életét, de örökre elszúrta a szárnyát. Csupa jószándékból, de tudatlanság-ból. Örökre rabságban kell élnie, de nem sokáig. Az állatkertben elaltatják, ha a kórházban marad, előbb-utóbb elkap valamit a többi betegtől és el-pusztul. Legjobb lenne, ha ott marad-na nála, és ő tartaná tovább, ha már úgy is megszerették egymást, és úgyis ért hozzá. Persze, hogy befogadjuk, de ezeket hiába magyarázom el neki, már úgyis késő. Azért elmondom, hogy legközelebb hogyan kéne. Nem tolom le, nem káromkodom, nem ordítom le a fejét (amit egyébként meg is érde-melne), hogy miért kellett tönkreten-ni egy állatot, hiszen segíteni akart. És nem tűnök kedvesnek. Pedig a körül-ményekhez képest igenis nagyon visz-szafogott és kedves vagyok. Amikor ugyanez a helyzet, de már hó-napok, vagy évek óta nála van tartósan sérült madár, és megunja, vagy akkor jön rá, hogy túl sok terhet jelent, és ta-lán a madárnak is jobb lenne madarak között. Tudom, hogy nem lenne jobb, mert majd bántják a többiek, a rang-

sor végére kerül és elkap valami beteg-séget, és előbb-utóbb elpusztul. Persze van, nem is kevés, amelyik évekig megmarad. Próbálom megmagyaráz-ni, hogy ez egy kórház, és nem men-hely, és legjobb és legbiztonságosabb az lenne a madárnak, ha ott maradna, ahol eddig volt. Mindezt türelmesen, kedvességet mutatva, ami többnyire sikerül is, mert van benne rutinom nagyon sok hasonló telefon után. De van, aki mégis megsértődik, mert nem rohanunk azonnal azért a madárért, amelyik már egy éve egy állapotban van. Hiszen ha érdemes rohangálni, mert friss a törés, akkor rohangá-lunk, mert azonnali műtéttel meg le-het menteni. Elsősorban a funkciót,

és nem feltétlenül az életet, de a kettő ugyanaz. Ezért sürgősségi sorrendben az ilyen, évek óta ott lévő madarak a sor végére kerülnek. Bármennyire is kedves, jólelkű, és jószándékú, vagy nagyon hisztis, vagy akár nagyon csi-nos is a „megmentőjük”... A vége úgyis az lesz, hogy befogad-juk, még el is megyünk érte, ha arra járunk, és az egyébként aranyos, ked-ves, szép, de elkényeztetett kismadár bekerül a többiek közé, foglalja a he-lyet a jobb sorsra alkalmasabbak elől, és ha később valami baja lesz, esetleg elpusztul, akkor mi vagyunk felelőt-lenek, a nem hozzáértők, végül is mi leszünk a hibásak. És még haragudni is fognak ránk ezért. Méghozzá na-gyon. Mindezt előre tudom az első telefonnál. Mégis megpróbálok kedves lenni. De nem megy mindig. Elnézést kérek, ha így sikerül néha, én is ember vagyok. A minap itt volt egy ausztrá-liai magyar, az ottani magyar rádió

szerkesztője. Nagyon kedves és lelkes ember, hosszú riportot készített ve-lem a Madárkórházról. Szóba került a magánélet is, ahogy nyáron a Natio-nal Geographic riporterénél is: hiszen minden sikeres férfi mögött ott van egy erős nő, és úgy tudták, van egy pá-rom. Igen volt, de már nincs. Egyedül vagyok. Elnézést kértek, nem tudták, és természetesen ez nem lesz benne a riportban... Benne lehet, mondtam, ez is én vagyok, vállalom. Ez a munka ezzel jár. Akinek a hivatása fontosabb, ezért előbbre való, mint a párkapcso-lata, az így jár. Amikor egy nő egész vasárnap délelőtt azon igyekszik, hogy finom ebédet készítsen a sze-retett párjának, és végre leül a család ebédelni, akkor megszólal a telefon, amit miért is nem kapcsoltam ki, és miért veszem fel egyáltalán ilyenkor? De felveszem, és türelmesen elma-gyarázom, hogy mit csináljon a talált madárral a bejelentő. Tudom, hogy ez most baj, pont ezért igyekszem tárgyilagosan és gyorsan, lényegre törően elintézni. De a Nő számára túlságosan is türelmesen és túlságo-san is kedvesen, olyan kedvesen, ami ilyenkor túlzás, és egyáltalán: ki az a nő már megint? Közben kihűlt a hús-leves... Még rosszabb, ha ebéd közben madarat hoznak és tényleg sürgős, és otthagyva az ebédet kimegyek műte-ni. A madárnak ez a legjobb. Ez vi-szont egyetlen háziasszonynak sem esik jól. Az a baj, hogy ez nemcsak alkalmanként fordul elő, hanem min-dig. És ez van, ha szabadságra me-gyünk, vagy ha kettesben vagyunk, és nem tudom azt a minőségi időt, me-lyet megérdemelne, csak és kizárólag a páromra fordítani. Ez előbb-utóbb a kapcsolat rovására megy. Megmarad a feszültség, a sértettség, a meg nem értettség, és egy idő után rájövünk, hogy nem vagyunk egymáshoz va-lók. Már másodszor jártam így. Olyan kéne, aki ezt el tudja viselni, vagy aki pont ilyen. De nincs. Amikor azt hittem, hogy mégis van, akkor köny-nyebb volt a régi kapcsolatból kiszáll-ni. Azután itt maradtam egyedül, ami nem jó. Pedig kedves ember vagyok. Szerintem.

dr. Déri János

Fotó: Déri Balázs

2014. november4

Azt is mondják, hogy én sem szeretem a galambokat. Meg a varjakat sem. Ezért sem vagyok kedves ember. Gondol-ják ezt mások, akiknek nem jutott elég időm és türelmem eleget beszélni erről. Pedig nem így van. Aki eljön a Ma-dárkórházba, az látja is. Mindig, de az utóbbi időben külö-nösen sokat foglalkozom galambokkal: elütött, lőtt, mér-gezett, paramyxós, himlős, ragadozóktól mentett tubikat gyógyítok változó sikerrel, a természetes kiválogatódás ellenében, öncélú állatszeretetből, a bejelentő iránti etikai kötelességből, azért, mert megkértek rá, becsületből, szak-mai kihívásból, hivatástudatból, sokszor erőn felül, de so-hasem értelmetlenül. Írtam már korábban, hogy mindegy, hogy veréb, vagy sas: Élet. Egyszeri és megismételhetetlen, amit csak a Teremtő adhat és vehet el. Ezért nem is alta-tok. Megpróbálom a lehetetlent, és nem ritkán sikerül. Az, amiről mások eliszik, hogy nem lehet, miközben meg sem próbálták, az még nem biztos, hogy úgy van. Azoknak a madaraknak, amiket mások elaltatnának, annak a fele nálunk visszakerül a természetbe. Ez különösen az áram-ütött madarak és baleseti sérültek körében alakul kedve-zően. De a galambokat tizedelő himlő súlyos eseteinek gyógyításában is vannak már eredményeink. Nem volt könnyű, a tanulópénzt nekem is meg kellett fizetni, ami drága volt: pár tubi élete és az őket szerető gazda bizalmá-nak elvesztése. Pedig olyan lelkiismeretes és szakmailag is körültekintő intenzív ápolást kaptak, melyet humán kór-házak intenzív osztályán sem tudnak biztosítani. Sajnos ismerem az intenzív ellátást saját szüleim kórházi ápolá-sán keresztül. Beledolgoztam magam, mert láttam súlyos hibákat, szakszerűtlenséget, felelőtlenséget, szervezetlen-séget, amire emberéletek mentek rá. És rámentek volna a szüleim is, ha hagyom. De végül elmentek ők is. Mert az élet véges, és mindenki elmegy egyszer. De nem mindegy, hogy mikor, és hogyan. Mindennek oka van, és mindent lehet jobban csi-nálni. Minden hibából tanulni kell. Ha hamarabb szól a gazda, ha hamarabb hagyja, hogy csináljam, ha egy-két nappal hamarabb nyitom meg a galamb csőrét torzító himlős kiütés alatt a tályogot, akkor nem kell másnap az egész csőrt szinte leműteni a genny eltávolításához. A visszavarrás sikerült, de az orra nem működött, és végig kétséges volt, hogy nem válik-e le az egész egy újabb geny-nyesedés miatt, amíg a himlő esetleg mégis meggyógyul.

Ő nem maradt meg, de egy gerlice igen. Azután a többi is sikerült. Három hét kell neki, napra pontosan. Három hét intenzív ellátás, és dr. Dobos András, szentesi kol-légám ötlete alapján egy általunk kifejlesztett protokoll. Betadinos ecsetelésen túl, amit a galambászok és a galam-bos állatorvosok és jómagam is évtizedekig önmagában, és vitaminnal, antibiotikummal, immunerősítőkkel kiegé-szítve alkalmaztunk, kiegészül a következőkel: egy galam-bász által eredményesen használt Svéd cseppes ecsetelés mellett Dobos doktor salétromsavas tyúkszemirtó kenő-csöt javasolt. Az a magisztrális készítmény már nincs for-galomban, de a tejsavas ecsetelő és ichtyolos kenőcs be-vált. Mindezek nem egyszerre, hanem naponta többször váltva leszárítják a himlős kiütést. Még akkor is, ha az erős vérzés miatt veszélyes műtét elkerülhetetlennek látszik. A madárnak fáj a csőre, nem tud enni, ezért szondázni kell. Nagyon óvatosan, mert fáj a csőre, és mozog az egész, alig tartja valami. Pedig a csőrt ki kell nyitni, hogy ledugjuk a szondát a begybe. Közben borotvaélen táncolunk az anti-biotikummal, és a következményes gomba invázióval való küzdelemben. Napi három bélsár- és begytartalom mik-robiológiai vizsgálata szerint kapja a rezisztencia vizsgálat alapján hatékony gombaellenes kezelést, antibiotikumot, vagy probiotikumot a szondatápban, a Trichomonas elleni dimetridazol kapszula és az infúzió mellett. A babszemnyi duzzanat levált a csőrről, amely kissé torzult ugyan, de a tubi eszik vele. Pár hét rehabilitáció után ott engedjük el Szentesen, ahonnan jöttek. Akár kellenek a gazdájuknak, akár nem. Úgyis oda térnének vissza, ott az otthonuk. De útközben sólymok, héják, karvalyok szúrhatják ki az ép-pen felgyógyult tubikat, ezért a veszélyes utat kocsiban te-szik meg. A város közepén nincs annyi ragadozó, esetleg macska, de ez már az ő dolguk és a Teremtőé. Ha meg-gyógyultam, és képes leszek vezetni, majd elviszem őket. Most még betegeskedem, mert csak elkaptam tőlük vala-mit. De senki sem tudja, hogy mit. És azt sem, hogy mivel gyógyítható. Én sem. De tudom, hogy erre is van megol-dás. Amire e sorok megjelennek, mát túl leszek rajta.

GalambA galambokra nem vonatkozik semmilyen szabály. Ami nem egy galambász tulajdona, azzal minden-ki szinte azt csinál, amit akar. Bárki lőheti, foghatja, eladhatja, megeheti őket. Csak az állatvédelmi tör-vény szabályozza, hogy legalább ne kínozzák. Sokan nem szeretik a galambot. Tényleg terjesztenek be-tegséget, de elsősorban maguk között. Tényleg pisz-kítanak, ezért a városgazdálkodás nem szereti őket. Tényleg megeszik a napraforgót, amiért a gazdák sem szeretik.

Galambok és varjakEx lex – törvényen kívüli madarak

Én is szeretem. Bár, ha megkérde-zik, hogy a háznál nevelt dolmányost hol engedjék el, vagy ha megunták, elhozhatják-e a Madárkórházba to-vábbtartásra, akkor inkább arra igyekszem rábeszélni a tartót, hogy

tartsa meg papagáj helyett, ugyan-annyi örömet okoz, minden hangot utánoz, még beszélni is megtanul, de ha lehet, ne engedje ki a természet-be, mert tényleg káros. Kint eggyel kevesebb károkozó, bent egy igazi öröm okozó. De ide ne hozzák, ha nem muszáj, mert egyrészt nem men-hely vagyunk, hanem kórház, és egy betegtől veszik el a helyet, másrészt – amit nem szoktam elmondani – itt van valamiféle hospitalizációs varjú betegség, ami sajnos fél éven belül elviszi őket. Százezreket költöttünk diagnosztikai vizsgálatokra, de nincs eredmény. A jellegzetes klinikai és kórbonctani kép alapján (vérömléses gyomor-bélgyulladás, májelfajulás) Adenovírusra gondoltunk, de szö-vettanilag nem lehet igazolni. Most is jött egy kedvenc, és nem érte meg a reggelt. Ez más volt, nem itt kapta, hozta a betegséget, de most rám ha-ragszik már megint valaki ezért. Nem hálás feladat sem varjút, sem galam-bot gyógyítani. De vállalom minden következményével együtt, mert szere-tem őket, ez is a dolgom, és szinte alig van más, aki viselt dolgaik ellenére hajlandó foglalkozni velük.

Déri János(Fotók: Déri Balázs)

Varjú

A dolmányos varjak károsak. És pont. Ez így van. Mind természet-védelmi, mind vadgazdálkodási szempontból. Mert tojásokat és fiókákat esznek. Védett madara-két is. Mint kártevőt, ott és akkor kell pusztítani, ahol a vadászati idény és a fegyverhasználati elő-írások lehetővé teszik. Lövik is, csapdázzák is, mégis van belő-le több, mint a kívánatos. Mert okosak, és beköltöztek a városok-ba, ahol nem lehet lövöldözni és csapdázni sem egyszerű. Ahogy ott szaporodnak, úgy fogynak a rigók, cinegék. Kártétele vitat-hatatlan, mint a macskáé, vagy a kutyáé, de attól még szép, okos, szerethető madár, és érző Élő-lény, mely ugyanúgy ragaszkodik gazdájához, és vele érez, mint egy nagypapagáj, ezért sokan szeretik, mint a macskát, vagy a kutyát.

2014. november 5

Madártani érdekességek

Talán senki nem gondolta, hogy valaha is lesz még olyan „madár-tömeg” Hortobágyon, mint idén ősszel. Daruból is több mint száz-ezer időzött itt, a ludaknál is szá-zezres példányszámnál tartunk, mégsem ezek a nagy számok nyertek – ha egyáltalán lehet ezeket versenynek tekinteni. A világviszonylatban is ritkaságnak számító vörösnyakú lúdból álta-lában egy-két példányt sikerül megfigyelni őszi vonulása során esetleg tízes-húszas csapatokban, de összességében is legfeljebb pár száz példányt. Idén a Virágoskúti tavaknál közel ezerháromszáz példányos csapata időzött. Ez az igazi rekord idén ősszel Hortobá-gyon. Ebből a libafajból idén az ország szinte minden jelentősebb vizes élőhelyén láthattak kisebb-nagyobb csapatokat a madará-szok Nemesmedvestől Battonyá-ig. Az énekes hattyúk (a képen) is megérkeztek északról, így a libák mellett ezzel a fajjal, illetve más északi récékkel is találkozhatunk. Az alföldi pusztákon a települé-sek szélén található bogáncs és lórom mezőkön az északi tund-rákon költő hósármányok, és má-sik kedves madaruk, a tengelicek szedegetik apró magvakból álló téli eleségüket.

Forrás: www.birding.huKonyhás István

Dr. Déri János vetési varjú vizsgálata közbenBalra: Balkáni gerle a Madárpark röpdéjében

Fotó

: Kon

yhás

Ján

os

2014. november6

Fekete gólyát mentett a család

Az október 23-i nemzeti ünnepet idén is gyógyult pácienseink szabadon engedésé-

vel ünnepeltük. Elsőként egy szárnytörésből gyógyult karvaly nyerte vissza sza-badságát, majd egy mérgezésből felépült egerészölyv. Másnap két héját bocsá-tottunk szabadon a hortobágyi víziszínpadnál. Az öreg héjapárt galambászok fogták be még tavaly mintegy 500 km-re tőlünk. Tollaik összetöredeztek, így átvedlésüket kontrollált körülmények közt vártuk meg. Megtalálásuk helyétől megfelelő távolságban most már biztonságban élhetnek. A madarak szaba-don engedése után solymászbemutatóinkkal kedveskedtünk látogatóinknak.

Fekete gólyánk még augusztusban érkezett nyílt szárnytöréssel Kun-szentmártonból (a fenti cikkben olvashatják történetét). Sajnos szár-nya meglehetősen roncsolódott, így még ma sem örvendhet a repülés-nek. Kórtermi társával azonban, aki egy fehér gólya, igencsak meghitt és bensőséges viszonyt ápol. Párjának választotta, udvarol neki, sőt még a tollászkodásban is segítségére van.

Katona Mihály vagyok, a Magyar Madártani és Természet-védelmi Egyesület tagja. Balla István vejem, valamint Balla Alexia unokám és Editke az élettársam, akik segítettek a fe-kete gólya fióka mentésében.Kunszentmárton város belterületi szélén a Nádor utca–Szentesi út közötti területen, a hereföld szélén augusztus 7-én egy fiatal (juv.) fekete gólya tartózkodott. A fiatal madarat már 6-án is látták ezen a helyen. Hetedikén a déli órákban a közelben lévő telephelyen tartózkodóknak feltűnt, hogy a madár még mindig ugyanott gubbaszt. A vejem – miután ő is a közeli telephelyen volt – elment megnézni. Ahogy közeledett, a madár futni kezdett, de az egyik szárnyát húzta maga után, repülni nem tudott. Majd nehezen, de sikerült megfogni. Ekkor kiderült, hogy

a jobb szárnyán nyílt törés van. Telefont kaptam úgy 15 óra környékén Istvántól, aki közölte, hogy mire akadt rá, s megkérdezte, mi legyen a madár sorsa. Elhozattam a la-kásomra, ahová negyedóra múlva megérkezett ez a sérült, ijedt, de csodaszép fekete gólya. A nyílt törés miatt vérzett a szárnya, melyet tamponnal letöröltünk és bekötöttük a sebet, majd egy tiszta ruhával felkötöttük a sérült szár-nyát, hogy ne mozgassa. Ezt követően egy méretes ládába helyeztük, hogy megnyugodjon. Nagy-nagy aggodalom-mal kezdtem meg telefonon a segítségkérést a Hortobágyi Nemzeti Park illetékes természetőrénél, a Körös-Maros Nemzeti Parknál, és természetőrénél. Többszöri hívásra sem tudtam kapcsolatot teremteni majdnem egy óra alatt. Majd a Hortobágyi Madárkórházból dr. Déri János állator-vossal sikerült beszélni 16 óra környékén. Tájékoztatásom után máris a mentőkocsiba ült és elindult Kunszentmár-tonba. Közben a madarat megetettük egy pár éti csigával és szívószállal a csőrébe csepegtetve megitattuk többször is. Nyugodtan viselte a fájdalmát, meg-megsimogattam a fejét és beszéltem hozzá. A doktor úr háromnegyed hét-re megérkezett és lekezelte a sebet, rögzítette a szárnyat és injekciót adott neki. Majd szállító dobozba raktuk és betettük a mentőbe. Reméljük, hogy sikerült megmenteni ezt az ifjú szép madarat. Hogy mi történt vele, mitől sérült meg, nem tudni, talán nekirepült egy villanyvezetéknek vagy egy faágnak. Köszönet mindenkinek, akik segédkez-tek, főleg dr. Déri úrnak!

Katona Mihály, Kunszentmárton, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja

Olvasónk írta

Hosszú hétvége a Madárkórházban

„Szerelmes szívek”

Fotó

k: D

éri B

aláz

s

2014. november 7

A krúgató sereg

Az őszi égbolt egyik leglátványosabb jelensége a daruvonulás, így volt ez idén is. Míg a darvak délre költözé-se állandó, azért akad minden évben valami érdekesség is a vonulás során. Idén a szeptemberi „nagy invázió” te-kinthető ilyen furcsaságnak hazánk esetében. A szeptember második felé-ben érkezett nagyon erős hidegfront a Balti államokban tanyázó darvak nagy részét pár nap alatt letolta Hor-tobágyra, így számuk szinte egyik napról a másikra pár ezerről hatvan-ezerre emelkedett. Kevésbé szakava-tott madarászok már el is könyvelték,

hogy egyszerre, két nap alatt megér-kezett az összes daru Hortobágyra. Bár vitathatatlanul meglepő látvány volt a pusztát és környékét hirtelen ellepő darusereg, azért korántsem egy nap alatt és nem az összes madár érke-zett meg szeptemberben. A fő vonulás ekkor kezdődött meg, de ezt követően a hónap végén és október elején újabb csapatok érkeztek és a később érke-zőkkel az október eleji létszám elérte a százharmincezer példányt. Októ-ber végétől az ország déli részén is megjelentek a darvak, Kardoskút és Orosháza térségében november vé-

gén, december elején is tíz-tizenöt-ezer madár tanyázott. Hortobágyon még több mint harmincezer daru tar-tózkodik, így még most is gyönyör-ködhetünk esti húzásukban. A dar-vak vonulás-kutatásában alkalmazott színesgyűrűs jelölés mellett műhol-das nyomkövetővel is figyeljük a dar-vak vonulását, így sok érdekes adat birtokába juthatunk. Az egyik idei ilyen adatsort a tavaly jelölt Saviame névre keresztelt fióka szolgáltatta. Ő tavaly gyakorlatilag a Vajdaságban telelelt, idén pedig a Kondás tavon, majd Elepen. Ezt követően két pusz-tai éjszakázóhelyen is megfordult. Táplálék után szinte az összes klasz-szikus mezőgazdasági területet be-járta Hortobágy térségében az ősz fo-lyamán. Ezzel gyakorlatilag igazolta azt a felvetést, amire a színesgyűrűs megfigyelések elemzésével jutottunk. Az egy, két éves, kóborló darvak az éjszakázó- és táplálkozóhelyeket is sokkal gyakrabban váltogatják, mint azok az öreg madarak, amelyek azévi kikelt fiókákkal érkeznek hozzánk.A darvak Hortobágyon és hazánk-ban is addig maradnak, míg meg-felelő a táplálékforrás (kukoricatar-ló, lucernatarló), vagy amíg tartós hideg nem érkezik, és a sekélyvizű éjszakázóhelyek befagynak.

Kép és szöveg:Konyhás István/HCWG

www.madarpark.hu

HORTOBÁGY

MA

DÁ

RK

ÓRHÁZ A

LAPÍTV

ÁN

Y Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk: pusztadoktor@t-online.hu • 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6.Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban.

Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése: pusztadoktor@t-online.hu • Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181.Szerkesztők: Dr. Déri János, Konyhás István, Veres Hajnalka • Tördelés: TerepSzemle Stúdió (Veres Hajnalka) • ISSN 1788–456X

Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.

Amennyiben lehetősége van, kérjük, támogassa alapítványunkat! Köszönjük!Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868 • Adószámunk: 18557899-1-09

December 13-án a Parlament Vadásztermében Herman Ottó nyomában a hortobágyi Ma-dárkórházban címmel tart elő-adást dr. Déri János 10.30-kor, ahova hívjuk és várjuk kedves érdeklődőket. Az esemény a Herman Ottó munkásságáról szóló, az ő tiszteletére rende-zett emlékévhez kapcsolódik.

A Madárpark télen is nyitva tart9-16 óra között szakvezetéssel, látványkezelésekkel, madársimogatóval, és solymászbemutatóval várjuk látogatóinkat!

Mentett cicák a Madárkórházban

Szentesről szeptemberben 4, októberben 9 kiscica érkezett két alomból, az egyik anyukástul. Azóta mindegyik gazdára talált. Köszönjük azoknak, akik befogadták őket! De nem akarunk ebből rendszert csinálni, mert bár állat-menhely minősítést kértünk, ahova elvileg cicák és kutyák is befogadhatók, és van is belőlük elég, de az állandó teltház csak madarak vonatkozásában bővít-hető. Abban az értelemben, ahogy nincs olyan rakott szénás szekér, amire még egy villával ne férne, egy-két új madarat mindig el tudunk helyezni a madarak között, de a madarak a cicákkal nem férnek össze egy kórteremben. Szeretjük a cicákat is, segítünk is, ha tudunk, de cica kórtermünk még nincs.

December 6-án ismét eljön hozzánk a Madármikulás

gyerekeknek ingyenes belépővel, madáreleség ajándék csomaggal

December 19-én Madárkarácsonyravárjuk vendégeinket

madáretetés és séta a Madárparkban, madárkarácsonyfa díszítés cinkegolyókkal