3

Kodály Zoltán egyik írásában olvashatjuk: „Hisz-szük, hogy az emberiség boldogabb lesz, ha megta-nul a zenével méltóképpen élni. S aki csak valamittesz ez irányban, már nem élt hiába”. Visszatekintveaz elmúlt évre, igyekeztünk zenével boldogabbá ten-ni mindazokat, akik meghallgatták énekkaraink, fú-vószenekaraink, népdalénekeseink hangversenyeit.Erre számos alkalom adódott, mert mûködô énekka-raink, zenekaraink számos helyen szólaltak meg. Ju-biláló énekkarainkat kórustalálkozókkal egybekötveköszöntöttük. Kolozsvár-Belváros Kálvin Énekkará-nak 80. születésnapját ünnepeltük; a SzentmihályiVegyes Dalkör 120 éves fennállását, a Brassói Ma-gyar Dalárda 145 éves éneklését, a tordaszentlászlóikórusmozgalom 120. évét, énekkarának 20 éves újra-indulását, a Sepsiszentgyörgyi Szemerjai Reformá-tus Gyülekezet Vegyeskarának 80. és a Székelyud-varhelyi Balázs Ferenc Vegyeskarnak ugyancsak 80.évi mûködését hallgattuk. Szövetségünk mindenegyes ünneplô énekkarának emléklapot-okleveletadományozott. Ezen kívül tapsolhattunk a Nádasmenti énekkari találkozón (Kisbács, Türe, Magyar-vista, Méra), az Aranyosmente (Aranyosgyéres, Ara-nyosegerbegy, Szentmihály), Szilágyságban Ippon,Sepsiszentgyörgyön, Zágonban, Szatmárnémetiben,Újszentesen, Máramarosszigeten, Kolozsváron a Bá-thory István Gimnáziumban, a Farkas utcai, a kerek-dombi, a hídelvi, a Makovecz Imre tervezte új török-vágási, a monostori református templomokban ren-dezett énekkari ünnepségeken. Énekkaraink számoskülföldi kapcsolatot tartanak fenn. Cserélik egymásközött kottáikat, tanulnak egymástól és eljárnak vi-szonozni látogatásaikat. Sokan közülük vállalták aszórványban élôk meglátogatását, énekükkel a meg-maradásra, hitük-magyarságuk erôsbítésére sarkall-ták ôket. Vállalkoztak énekkaraink hosszabb turnék-ra is. A Szentegyházai Gyermekfilharmónia (Haáz

Sándor vezetésével) ének-zenekar 150 gyerekkel ha-zai és magyarországi utakon járt, a rétyi fúvósok csa-pata (Kelemen Antal karnagy) Európai körúton volt(Brüsszelben a Királyi Parkban kitûzték Kovásznamegye zászlaját). Tóth Guttman Emese RMD elnökbeszámolója után Kelemen Antal, a fúvós tagozatvezetôje a mûködô zenekarainkról szólott, JakabffyTamás pedig beszámolt a gregorián egyházi zene ta-gozatának mûködésérôl, az immár 10 éves ScholaGregoriana Monostoriensis hat CD-vel lepte meg agregorián zene kedvelôit.

Az elhangzott beszámolók után köszöntöttük a75. évet betöltött Angi István zeneesztétát, egyetemitanárt (Jakabffy Tamás köszöntô szavai után a Refor-mátus Kollégium énekkara Székely Árpád vezetésé-vel énekelt). Majd köszöntöttük László Attila karna-gyot, az újraalakult RMD elsô elnökét, aki szintén 75.életévének örvend.

Ezek után kiosztották az évi díjakat:Márkos Albert-díjban Majó Julianna zenetanárnô,

a János Zsigmond Kolozsvári Unitárius KollégiumPéterffy Gyula Énekkarának karnagya részesült.Laudációt Popa Márta, az iskola igazgatónôje mon-dott.

A Jagamas János-díjat Nagy Éva Vera a Miasszo-nyunkról elnevezett segítô nôvér érdemelte ki a szo-vátai missziós munkásságáért, Czakó Gabriella lau-dálta.

A Zsizsmann Rezsô-díjnak Potyó István, a ko-lozsvári Szent Mihály templom ifjú karnagya örvend-hetett, munkáját plébánosa, Kovács Sándor fôespe-res értékelte.

A Rónai Antal díjat Musát Gyula, a Zágoni Fiata-lok Fúvósainak karnagya vette át, laudátora Kele-men Antal igazgató-tanár, a fúvóstagozat vezetôjevolt.

GUTTMAN MIHÁLY

Romániai Magyar Dalosszövetség2008-as évi közgyûlése

Iskolánk zenetanára, karnagya 1952. április 15-énszületett Sepsiszentgyörgyön. Tanulmányait Ma-gyardécsében, Nagybaconban, Marosvásárhelyen ésKolozsváron végezte, majd a határok megnyitásaután Nyíregyházán, Kecskeméten, Budapesten foly-tatta. Vallomása szerint értékrendjének kialakításá-ban fontos szerepet játszottak: a nagyszülôk, szülôk,tanárai és barátai, a hitet pedig a Jóistentôl kapta. Pá-lyája során a zenei szépséghez közelítette a rábízottfiatalokat, az ének- és furulyaórák, valamint a kórus-órák alkalmával. Osztályfônöki órákon, tanulmányiés osztálykirándulásokon igyekezett tudatosítani ta-nítványaiban a keresztény értékrendet.

„Az igazi sikert és hatékonyságot, a szeretetet azifjúság érzi és értékeli a legjobban és a leghiteleseb-ben. Senki sem juthat el személyes kalauz nélkül a

tiszta gondolat, az igaz szépség, a mûvészet kínáltaszellemi gazdagság tartományaiba” – vallotta Goethe.Mindezeket alátámasztja a diákok ôszinte véleménye.

„Immár negyedik éve annak, hogy a János Zsig-mond Unitárius Kollégium diákja vagyok. Reál tago-zatos tanulóként csak két évig tanultam zenét, vi-szont kilencedikes korom óta tagja vagyok az iskolakórusának. Nem bántam meg, hogy beiratkoztam. APéterffy Gyula Iskolakórus egyike a legjobb kóru-soknak a városban, ami nemcsak a tagok, hanem atanárnô érdeme is. Általunk elképzelhetetlenül ne-héz feladat közel kétszáz embernek órát tartani. Rá-adásul szembesülni azzal a ténnyel is, hogy a kórus-tagok túlnyomó többsége most találkozik elôszörigazi zenetanítással, kottával, hangjegyekkel, hang-közökkel, több szólammal és még sok-sok más, ed-dig ismeretlen fogalommal. Viszont négy évi éneklésután már elmondhatjuk magunkról, hogy sikerültvalamelyest bepótolnunk a hiányosságokat a tanár-

Majó Julianna laudációja

4

nô türelmének köszönhetôen, aki tulajdonképpensok esetben az alapoktól kezdi az oktatást. A zene-mûvek változatossága és a nagyobb társak támoga-tása komoly segítség a kisebbeknek, akik hamar be-kapcsolódnak a kórus tevékenységébe. A tanárnô tü-relme nyitottsággal társul, a kórus repertoárja szá-mos, különbözô mûfajt ölel fel az egyházi zenétôl, amadrigálokon keresztül a népdalfeldolgozásig.

Kórus és közösség nem alliteráció, hanem két fo-galom, mely szorosan összekapcsolódik. A tanárnômunkájának fontosságát, milyenségét talán nem istudnám leírni, az eredmények önmagukért beszél-nek. Mind az egyéni zenetudás, mind a közösség, akórus egységének szintjén olyan eredményeket értel, melyekért a kórus és tagjai mindig hálásak lesz-nek Majó Julianna zenetanárnônek.” (Deák AnnaXII.R)

„A Zoszinkról egy alkalommal valaki azt mond-ta, hogy ô nem csupán egy személy, ô több ennél,egy jelenség. Tizedikes voltam, és alig értettem, hogymit fed ez a kijelentés. Azóta hat év telt el, és már ér-tem. Sok társammal együtt már tudjuk, hogy ô édes-anyánk volt a gyakran ijesztôen nagy városban,hogy erônk, határozottságunk volt, amikor önma-gunkat kerestük. Tudjuk, hogy egy kicsit a lelkiisme-retünk is volt, amikor fiatalos hóborttal lázadtunk avilág dolgai ellen. A zene által emberségre, a kórus-próbák által rendre tanított, s a lelkesedés, amivelmindezt végezte, arra, hogy a munka nem köteles-ség. Nem csupán zenei ízlésünket, hanem egész va-lónkat csiszolta; ahogy ô kihallotta százas tömegbôlmindannyiunk hangját külön-külön, úgy tanultuk

meg mi is kihallani a mindennapok fülsiketítô zajá-ból a saját hangunkat, s mindez által emberebbé tett.Hogyan? Sokak számára egyszerûnek tûnik, de hajól belegondolunk, van ebben valami emberfeletti:munkáját feltétlenül szerette és szereti, minket pedigjobban, mint ahogy azt gyakran megérdemeltük.”(Fülöp Júlia, volt diák)

Ahogyan valamikor a 19. században megfogal-mazták, ô valóban a nemzet napszámosa, a szó ne-mes értelmében. Jellemét tekintve kiemelem egye-nes, nyílt természetét, aki véleményét sohasem rej-tette véka alá, hanem bátran képviselte. Egyszóvalemberként és tanárként is példaértékû életvitelt gya-korol. Ajánlom ôszinte tisztelettel és szeretettel eddi-gi életpályáját, tanári és emberi értékeit méltatni hi-vatott elismerô címre, és kívánom, hogy adjon a Jóis-ten neki egészséget, erôt, hogy folytathassa hivatá-sát, melyet a zsoltár szavaival lehetne a legjobban ki-fejezni:

„Az úr az én pásztorom,nem szûkölködöm,zöldelô legelôkön adott nekem helyet.Csöndes vizekhez vezetett engem.Felüdítette lelkemet,és az igazság ösvényein vezetettaz ô nevéért.Járjak bár a halál árnyékában,nem félek semmi bajtól,mert te velem vagy.Vesszôd és pásztorbotod megvigasztaltak engem.Asztalt terítettél számomra.Azok elôtt, akik szorongatnak engem,olajjal kented meg a fejemet,és kelyhem csordultig töltötted.Mert jóságod és irgalmasságodkísér engem életem minden napján,hogy az Úr házában lakjamidôtlen idôkig.

POPA MÁRTA

Potyó István laudációja

Nemcsak megtisztelô, hanem egyben hálás fel-adat hárul most rám, hiszen nagy örömre ad okottemplomunk kántor-karnagya, Potyó István díjazá-sa.

A II. Vatikáni zsinat tanítása szerint a szent zeneminden más kifejezésmód fölé emelkedik, leginkábbazért, mert a szent szövegeket kísérô dallam az ün-nepélyes liturgiának szükséges és a teljességhez tar-tozó része.

A liturgiában a szent zene, az ének, nem díszítôelem, nem hozzátoldás, hanem a liturgia része. Ezérta liturgiának kijáró tisztelettel és gondossággal kell aszent zenét és éneket mûvelni és ápolni. Örömmelállapítottuk meg, hogy éppen ezt teszi kimagaslófelelôsségtudattal Potyó István.

Ô cselekvôén vallja, hogy a hívek a liturgiába va-ló bekapcsolásának egyik leghatékonyabb és leg-szebb módja éppen a közös éneklés.

Napjainkban, amikor egyre inkább elidegened-nek sok helyen a hívek az énekléstôl, Potyó Istvánmegtalálta a módját, hogy énekeinket megtanuljákés énekeljék.

Majó Julianna

5

Visszatekintve az elmúlt esztendôre, ami Kolozs-várra helyezésem óta eltelt, megállapíthattam, hogyegyházzenei életünk gazdagodik, s a színvonal aSzent Mihály templomban egyre emelkedett – PotyóIstván korát meghazudtoló igényességének köszön-hetôen.

Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a papnak aliturgiában a legfôbb munkatársa a kántor, hiszen azô feladata mindannak az ismeretnek és gyakorlatnakmegszerzése, fejlesztése, továbbadása, amivel a litur-giát szolgálja, így a kórus szervezése.

A liturgikus konstitúció az egyházi zene és énekkincstárának két forrását említi, a gregorián korálist,mint a római liturgia sajátos énekét, és a vallásosnépéneket. Nekünk magyaroknak nagyon szép ésgazdag énektárunk van. Kántor-karnagyunk pedigmindkét forrásból táplálkozik, s e lelki táplálékbólsikeresen juttat másoknak is. Úgy érzem, hogy jel ér-tékû és hatványozott jelentôségû az, hogy a Románi-ai Magyar Dalszövetség díjainak átadására ma,Szent Cecília vértanú szûz, a zenészek és a zenevédôszentjének, patrónájának ünnepén került sor.Szentté avatási aktáiban olvashatjuk, hogy amíg azorgona szólt, Szent Cecília a szívében csak Istenhezénekelt. Amikor 1584-ben megalapították a RómaiZeneakadémiát, a konzervatóriumot Szent Cecíliá-nak szentelték, és tiszteletének eredetét is talán ittkell keresnünk. A 14-15. századtól fogva a mûvészetSzent Cecíliát orgona elôtt ülve ábrázolja. Néha hár-fa mellett is láthatjuk, máskor pálmaágat tart, vagyfején rózsából font koszorút visel, kezében pedigkottatekercs van hangjegyekkel.

A keresztény szemlélet szerint minden embernekvan hivatása. Potyó István nagy odaadást kívánó pá-lyára lépett, s hivatásán keresztül, feladatai teljesíté-sével Istent, embertársait és a társadalmat szolgálja.Hiszen Isten csodálatos tervet készített valamennyi-ünk számára. A lehetô legszebbet és személyünkreszabottat. Tökéletesebbet nem tehetünk, minthogyfigyeljünk a Szentlélek késztetésére és teljesítsük ezta tervet.

Potyó István képességeivel, adottságaival szor-galmasan igyekszik megvalósítani keresztény hiva-tását. Akár követendô példaként is állíthatnám a fia-tal nemzedék elé, hiszen a kapott talentumokat jólforgatja. Nem elégszik meg kántori, karnagyi kötele-zettségei példás teljesítésével, hanem Kolozsvárrahelyezése után kihasználta a kincses város nyújtottatovábbképzési lehetôségeket. Elvégezte a Zeneaka-démia zenepedagógia szakát, az idén pedig befejeztea mesterkurzust karvezetésbôl. Meggyôzôdésem,hogy Potyó István szolgálatával érdemesnek bizo-nyult a Romániai Magyar Dalszövetség kitüntetésé-re, ami ösztönzôleg fog hatni további szolgálatára,életpályájára.

Japánban történt, estefelé egy édesanya kisfiávalsétál a folyó partja felé. Az édesanya hangosan fejeziki csodálatát a szép naplementében. Amikor a folyó-hoz érnek, kisfia a folyóból kezdi kiszedni a köveketés a mellettük lévô híd karfájára sorba rakja. Édes-anyja rákérdez: mit csinálsz, kisfiam? Kirakom eze-ket a köveket, hogy lássák ezt a csodálatos naple-mentét.

Potyó István kántor úr tehetségét a mindenhatóIstentôl kapta, szülei gondoskodásával a talentumo-kat kamatoztatta, hogy a szent zenét nagyon sok em-bernek tanítsa. De úgy érzem, hogy szóbeli dicséret-ben, kitüntetésben kell részesítenünk a Dalosszövet-séget, annak alapítóit, fáradhatatlan mozgatóit is, hi-szen népnevelô jellegével egy idôben, jelentôs közös-ségformáló és -összetartó szerepet tölt be a magyar-ság életében.

Szívbôl gratulálok Potyó Istvánnak és a Szövet-ség valamennyi díjazottjának! Vivat, crescat, floreatRomániai Magyar Dalosszövetség! Köszönöm, hogymeghallgattak!

KOVÁCS SÁNDOR

Musat Gyula laudációjaMusat Gyula a Székelyföld peremén, a hétfalusi

csángótelepülések egyikében Bácsfaluban született,1952-ben. Az elemi iskolai tanulmányok alatt a csa-lád ráébredt, hogy a gyereket, képességei kamatoz-tatása érdekében, be kell íratnia a brassói zeneiskolá-ba, fuvola szakra. Itt érettségizett, majd sikeresen fel-vételizett a kincses város Zenemûvészeti Fôisko-lájára.

Pályáját a szucsávai zeneiskola tanáraként kezdi,ahol sikeres fuvola tanárként tevékenykedik 1981-ig.Néhai Seres András kiváló néprajzkutató közbenjá-rására kerül Sepsiszentgyörgyre 1981-ben az akkoriNépi Alkotások Háza zenei szakirányítója minôség-ben. Ettôl az évtôl már szemünk elôtt bontakozik kitevékenysége, azt is mondhatnám, hogy sok esetbenegyütt végeztük a közmûvelôdés rögös útján a há-romszéki népnevelést.

Potyó István karnagy és laudátora, Kovács Sándor plébános

6

Az 1979-ben újraalakult rétyi fúvószenekar irá-nyító-szervezô munkájában is részt vett.

A vállalt feladat számára nem volt könnyû és ki-hívásoktól mentes abban a világban, ahol megmond-ták, hogy mit kell tennünk és követnünk. Egyikegyüttestôl a másikig rohanva, éjszakába nyúló pró-bákon, szakmai tanácsokkal látja el az együtteseket,ezáltal nagy népszerûségnek örvendve a háromszékimûkedvelô együttesek körében. Az akkor már euró-pai hírû Vox Humana kórusban énekel, és a zeneis-kolában fuvolát tanít, koncerteket szervez és hagyo-mányos rendezvények anyagi alapjaihoz szerezpénzt, jó kapcsolatokat épített ki Bukaresttel mely-ben mindvégig a háromszéki nagy hagyományúének és zenekultúra érdekeit tartotta szem elôtt. Aváltozáskor, 1990-ben, munkatársai egyöntetû sza-vazása az intézmény igazgatói tisztségébe emeli. Aztény, hogy a diktatúra nehéz éveiben sem tapasztal-tam irányító szakmai munkájában megalkuvástvagy azt, hogy nemzetközösségünk érdekeitôl elté-rôen cselekedett volna. Állandó kapcsolatot tartottfenn továbbra is a mûkedvelô együttesekkel, ha kel-lett ebben a minôségében is kijárt (Zágon, Barót stb.)mint úttörô, szerepe van az anyaországi együttesek-kel és szakintézményekkel való kapcsolatteremtéskialakításában.

Szakmai fórumokat, felkészítôket, pályázat író tan-folyamokat szervez az intézménye égisze alatt anyaor-szági szakintézmények szaktekintélyek bevonásával.

Sajnos törekvéseivel és önzetlen munkájának irá-nyával, megváltozott világunkban sem értett min-denki egyet, és 2004-ben munkájához és személyisé-géhez nem méltó módon mondatták le tisztségérôl.Ha az ember tanárnak születik és a fuvolát nem teszile az igazgatói székben sem, van mihez nyúlni és tö-retlenül tovább dolgozni immár nemcsak a zeneisko-lában, hanem a sepsiszentgyörgyi Mûvészeti Népis-kola tanáraként. De amiért most itt áll mellettem ez-után következik az idôközben létrehozott gyerekfú-vós-együttes élén látjuk immár két éve, amelyet éppolyan nagy szeretettel és ügybuzgalommal szervezés vezet, mint Zágon nagy hagyományú kórusát aközelmúltban.

Vasárnap november 16-án megtapasztaltuk, hogymit jelent az önzetlen kitartó munka egy mûkedvelôegyüttes életében. A mûvészi színvonalat elvesztôtöbb mint 100 éves zágoni fúvósmozgalom MusatGyula karnagyi tevékenysége árán új csapáson , újszint hoz Zágon nagy hagyományú zenei életében.Úgy tapasztalom, hogy újra megtalálta a helyét, ésazon fáradozik, hogy ezt a települést, melynek köz-pontja városi formát öltött az utóbbi években, hason-ló értékû zenekar dallamai töltsék be, mely ma ésmindenkor hirdeti a hûség mintaképének, Mikes Ke-lemennek a szülôföldjét.

KELEMEN ANTAL

Nagy Éva Vera laudációjaImmár ötödik tanéve, hogy Erdélyben – ahogy fé-

lig tréfásan nevezzük magunkat – vándortanítók-ként járjuk az apró nyárádmenti falvakat, a zeneianyanyelvre tanítás ürügyén összegyûjtve a gyerme-keket, hogy énekeljünk, muzsikáljunk, mert – a zsol-táros szavaival élve – „Istenünket magasztalni gyö-nyörûség”.

A zenés misszió terve évekig érlelôdött bennünk,ez idô alatt sok mindenre felkészültünk, de egyrenem: arra a szeretetre és hálára, mellyel szûkebb éstágabb Erdélyünk befogadott: Szováta, Nyárád-mente – és Kolozsvár. Köszönjük szépen!

Kolozsvár nevének említése – a Mariánummalegyütt – az iskolanôvéreknek nagyon kedves, ésmély érzelmeket ébreszt az ifjabb nemzedékben is. AMariánum Kolozsvár kincse, s a Notre Dame Iskola-nôvérek rendjének is gyöngyszeme. Ahogyan a Mari-ánum Kolozsváré, a rend múltjának egy darabja isKolozsváré. Kicsit úgy érezzük, a Vera nôvérnek aján-lott díjjal azt is ünnepeljük, hogy van folytatása a Ma-riánumnak. Nemcsak olyan módon, hogy a Kolozs-várról Debrecenbe kényszerült Gregoria nôvér hagya-téka fogadta ôt Debrecenben, a noviciátusba érkezve,s azóta is tisztelettel használja kottáit, füzeteit; hanemhisszük és tapasztaljuk, hogy a Mariánum szellemi-lelki hatása is élteti négy éve született székelyföldi ze-nei missziónkat. Lehet, úgy tûnik, egyéni úton járunk;valójában mintha egy kis ér beletalált volna a folyam-ba, ami az egész magyarságot táplálja. Ahogyan aMariánum egykor hívásra volt válasz, ez a mi szolgá-latunk is a nyárádmenti gyerekek közt a jelen magyarvalóság kihívására jött létre. Az Isten hív. Tekintetnélkül: kicsiket, nagyokat. Többnyire a kicsik halljákmeg, s így épül a világ.

Apró képeket ôrzök Veráról magamban, melyek-ben sorsunk össze-összetalálkozott.

Emlékszem egy 12 éves ragyogó szemû kislány-ra, akit a legfiatalabb kórustagnak kijáró szeretet vettkörül Kardos Pál tanár úr kecskeméti Kodály-iskolaileánykarában. Emlékezem rá, mint az iskolai bicíni-um-éneklési versenyek örökös gyôztes párosánakhol szoprán, hol alt tagjára. Vagy néhány év múlvaRozgonyi Éva tanárnô Bartók Béla kórusába tiszteltvendégként érkezô szelíd, komoly egyetemistára,aki diákéveit kettôs elkötelezôdésben élte: zeneaka-démistaként az iskolanôvérek jelöltje volt. Fiatal kar-nagyként egy szegedi Éneklô Ifjúság hangversenyentöbb mint száz fiatal élén, szívet-lelket gyönyör-ködtetô muzsikálásukkal tanúsította, hogy van mégremény szétesni látszó világunkban: ha a fiatalok eléhiteles személyiség áll, tudnak szépet teremteni.

Milyen hatások érlelték ôt elkötelezett, lelkes ze-nepedagógussá?

Kecskeméten, Kodály Zoltán szülôvárosában, aKodályról elnevezett iskolában, melynek 12 éven ke-resztül diákja volt, sajátította el a zenei anyanyelvet,szerette meg a kóruséneklést. Egész életére meghatá-rozó hatással két nagy karvezetô egyéniség volt:Kardos Pál, Kossuth-díjas és Rozgonyi Éva, Liszt-dí-jas karnagy. A kecskeméti Kodály-iskola, Magyaror-szág elsô ének-zenei iskolájának és alapítónôjének,Nemesszeginé Szentkirályi Mártának szellemi örök-sége bôséges útravalóval tarisznyálta fel. A tarisz-nyát gazdagította a családból hozott értékrendje.Apai nagyapja falusi tanítóként a Kodály-gyermek-kari mûvek megjelenésének évében már sikerrel ta-nította ôket a Szeged környéki falucska, Szegvárgyermekeinek.

A budapesti Zeneakadémia karvezetés szakamellett az újra induló egyházzene szak kezdô évfo-lyamának is hallgatója, miközben az iskolanôvérekközösségében elsô éveit tölti Budapesten.

Fiatal tanárként, immár örökfogadalmas nôvér-ként harmadmagával az egykori szegedi iskolát in-

7

dítja el újra közvetlenül a rendszerváltás után. A 12évfolyamos katolikus iskola zenei életének, liturgi-kus életének szervezôje, gimnáziumi énektanár,osztályfônök, prefekta. A gimnázium leánykarávalés a piarista fiúgimnázium kórusával közösen alko-tott vegyeskarral az Éneklô Ifjúság hangversenyenévente arany minôsítést, diplomával, karnagyi kü-löndíjat, Az Év Kórusa címet nyert. MunkásságáértSzegedért-érdemrenddel tüntették ki. Nyolc év sze-gedi szolgálat után a debreceni Svetits Intézetbe he-lyezte a rend, ahol közremûködésével indult az éne-kes iskola. Óvodától egyetemistáig minden korosz-tállyal foglalkozott. Négy éven keresztül igazgatójavolt az egyetemi kollégiumnak, emellett az iskola li-turgikus életét szervezte, rendszeresen rendezettnépdaléneklési versenyeket. A Svetits Kicsinyek Kó-rusával magyarországi gyermekkórus fesztiválonnagydíjat nyert.

A rend nagykáptalanján, Észak-Amerikában ta-lálkozott a Miasszonyunk Iskolanôvérek lelkiségé-nek missziós dimenziójával. A magyar kultúra elkö-telezettjeként régen felébredt benne a vágy, hogy amai határoktól messze élô gyerekek közé menjen.Erdélyben Notre Dame Iskolanôvéreknek ismerik arendet, melynek nôvérei a Mariánumban végeztekgyümölcsözô oktató, nevelô munkát. A gyökerekhezvaló hûség is hívó szó volt. A rend vezetése 2004ôszén lehetôvé tette, hogy a Székelyföldre költözzön.

Erdély, ahol Kodály maga is gyûjtött, megérdem-li, hogy visszakapja Kodályt, akitôl az egész világ ta-nul. Az ô szellemében folyik a tanítás, nevelés

Szovátán és a Felsô-Nyárádmente falvaiban. Akomplex zenei foglalkozások tartalma: népi játék,magyar népdal, népének, gregorián, furulya (pász-torfurulya és blockflôte), kamarazene, zenei írás-ol-vasás, énekkari munka, énekes színpadi darabok. Azintenzív szakmai táborokban önkéntesek segítségé-vel magyar irodalmat, nyelvtant, történelmet, nép-rajzot is tanulnak a gyerekek, ez néptánccal és kéz-mûves foglalkozással egészül ki. Mindezzel a cél aközösségépítés, a lelki nevelés, a remény ébresztése.Létrehoztuk az Erdélyi Tündérkert Alapítványt, melymunkánkat, a gyerekeket s családjaikat segíti. A leg-hûségesebb gyerekekbôl megalakult a MarosszékiKodály Zoltán Gyermekkar, mellyel erdélyi falvak-ban, városokban és Magyarországon is megfordul-tunk. Nagy öröm volt a Kodály-évben megrendezettKárpát-medencei Kodály Zoltán mûveltségi vetélke-dôn való részvétel, ahol fôként falusi gyerekekbôl állócsapatunk több mint félszáz csapatból 3. helyezést értel, s elhozta a legjobb határon túli csapatnak járó kü-löndíjat. A díj mellett megható volt a gyerekek odaa-dó lelkesedése, ahogyan megszerették Kodály Zoltánmuzsikáját, és megértették Kodály gondolatávalegyütt a miénket is: „Ha a magyarság nem törekszikaz elérhetô legmagasabb mûveltség megszerzésére,elmerül a népek tengerében. Olyan kevesen vagyunk,hogy a mûveletlenség luxusát egyetlen magyar semengedheti meg magának.”

CZAKÓ GABRIELLA

PÁLYÁZATI KIÍRÁSAz Írók Szakszervezete, az Írók Alapítványa,

a Sárvári Tinódi Gimnázium és Sárvár Város Polgármesteri Hivatala

2009. április 15–18-ig Sárvár városában megrendezi a magyar nyelvû Kárpát-medencei diákírók, diákköltôk

32. irodalmi pályázatának táborát.

A pályázatot vers-, próza és tanulmány kategóriában hirdetjük meg, és várjuk minden 14–18 év közöttiközépiskolás diák magyar nyelven írt írásait. A pályázatok maximális terjedelme 15, írógéppel, számítógép-pel (14 pontos betûnagysággal), vagy kézzel írt kéziratoldal.

A pályázatok beérkezésének határideje: 2009. február 20. Kérjük, hogy a pályázók postán, egy, jól olvasható példányban küldjék el munkáikat, és a borítékra kívül-

rôl írják rá, hogy melyik kategóriában pályáznak (így: „verspályázat”, „prózapályázat” vagy „tanulmány-pá-lyázat”). Tehát, aki két kategóriában is pályázik, két borítékban küldje írásait.

A pályázatokat a következô címre várjuk: Írók Szakszervezete, Írók Alapítványa Budapest, Városligeti fa-sor 38. 1068 Ungaria

Fontos: e-mailen beérkezô pályamunkákat – az esetleges technikai problémák miatt – nem nyomtatunk kiés nem veszünk figyelembe!

Kérünk mindenkit, hogy tüntesse fel pályázata belsô címlapján a saját nevét és címét, iskolája nevét és cí-mét, továbbá a saját (vagy az iskolája) e-mail címét, telefonszámát. A pályázat nem jeligés.

A legjobb ötven pályázat szerzôje meghívást kap a 2009. április 15–18-ig megrendezésre kerülô sárváriirodalmi táborba, ahol kiértékeljük a pályamunkákat, és sor kerül a díjkiosztó ünnepségre is.

A beérkezett írások visszaküldésére, a várható nagyszámú pályázatra való tekintettel, nem tudunk vállal-kozni. A neves költôkbôl, írókból álló zsûri által kiválasztott legjobb 50 pályázónak az általa megadott címre2009. március 30-ig meghívólevelet küldünk. A táborban csak a meghívottak részvételét tudjuk biztosítani,számukra a rendezvény díjmentes.

Budapest, 2009. január 6.A rendezôk nevében minden érdekeltnek jó munkát és sikeres pályázatot kíván:

MEZEY KATALIN

8

Szégyen és gyalázat, skandáljákfeléd mutogatva, fejcsóválgatva, hanem tudod, ki volt Gaudí, s ki Berni-ni, holott te úgy nôttél fel és úgyöregszel meg a szülôvárosodban,vagy egy hozzád érzelmileg kvázi kö-zel álló másikban, hogy a településegyetlen személyiségének, építôjéneka nevét sem vagy képes elôbányászniaz emlékezetedbôl. Márpedig ezek azismeretlenek, észrevétlenek formáltak,formálnak mindannyiunkat valakivé,felelôsségteljes, döntôképes érett em-beré, alapvetôen velük kéne családiasviszonyba kerülnünk. Ezért lennefontos néha megejteni egy-egy égi sé-tát, no meg azért is, mert a szétszakí-tott, darabjaira szabdalt, gyökértelenvilágban pokoli az élet. A két szférá-nak, a földinek és a mennyeinek együ-vé kell tartoznia – világított rá már azókorban a mögöttes tartalomra, a léte-zés lényegére Hermész Triszmegisz-tosz, ekként fogalmazva: ami fönt,úgy alant.

Kiállításon kellett meglátnom(és megszeretnem) Schmidt Antal

munkáit ahhoz, hogy rájöjjek,mennyire nemtörôdöm vagyokbizonyos tekintetben. Hát nemfelháborító! Alkotásaival napontatalálkoztam, ilyenkor összemoso-lyogtunk és üdvözöltük egymást,miközben (eleddig) fogalmamsem volt arról, ki a létrehozójuk.Még háborogtam, szomorkodtamis, amiért egyik-másik kedvencépületemet megrongálták, lebon-tották, holott mindmáig nemszántam elegendô idôt arra, hogyutánanézzek, ki a tervezôjük,megteremtôjük, vagy ha utána isolvastam, nem jegyeztem meg azokmányokban felsorolt mûvészekneveit. Ezért is gondolkodtamhosszan azon, miféle bevezetôtkerekítsek ezen írásnak. A leg-könnyebb az lett volta, ha szûk-szavúan, unottan, olajozatlan hír-ügynökségi modorral elôadom:Schmidt Antal tervrajzaiból nyíltkiállítás a Temesvári Szépmûvé-szeti Múzeumban, noha tudtam,az alkotó neve igen keveseknek

ismerôs, és sejtettem, ha azt mon-dom, Strohmayer-ház, akkor va-lószínûleg többen fognak elisme-rôen bólogatni. Hát igen, ennyirekommersz viszonyban vagyunkmi a közvetlen környezetünkkel,hisz a nagy nyugat-európai zse-nikkel, csodákkal csakúgy példá-zódunk, dobálózunk, ha kell. Sza-bad választásunk, döntésünk,akaratunk alapján ismeretlen kö-zegben, számunkra idegen váro-sokban fogyasztjuk el az életün-ket. Még a háziegér is tájékozot-tabb a fészkét, otthonát illetôen,mint mi, világpolgárok.

Apropó, Strohmayer-ház. Eztaz impozáns ingatlant gyermek-koromban mindig az olaszországipalotákkal asszociáltam, és már-már elhittem róla, amit igaznak,megtörténtnek szerettem volnaelraktározni magamban, neveze-tesen, hogy valamelyik daliás tal-ján herceg húzta fel tündérherceg-nôjének Temesvár szívében, egyolyan mesebeli korszakban, ami-kor még rengeteg volt a bánságikerek erdô. Szóval álmodoztam,mint sokan mások, egy elmúlt, ta-lán sosem volt világról. Jóllehetmár akkor sem mutatta magát re-gébe illônek a homlokzat és a mö-götte görnyedezô, rejtôzködô cel-lalakás-együttes, amelyekhez négykülönbözô utcára nyíló rozsdásvaskapuszerûségen áthatolva fér-

Galéria

Égi sétán Schmidt AntallalA Baumeister egyeteme(ssége)

Schmidt Antal

Az elsô temesvári kôszínház terve

9

kôztünk közel. A téglalap alapraj-zú lak téglalap alapú udvart zártközre, ott játszottunk. Kiváltképpa bújócskázást gyakoroltuk nagy-nagy erôbedobással és lelkierôvel,mert azzal váltottuk ki az idôs né-nikékbôl a legfülsiketítôbb kaja-bálást. Nem értettük, mi végett anagy kétségbeesés, dühöngés,zsörtölôdés, hisz virág, amit ösz-szetaposhattunk volna, nem volt,csak csüggedô alsónemû-fûzér aszárítóköteleken és az ablakok-ban, mint az olasz filmekben és alatin valóságban. Néha elôdugtafejét egy különös szomszéd is,akire mindenki ki volt akadva, ésakit haragosai sûrûn küldtek visz-sza fennhangon a Szereten túli ne-mulassba. A férfi azzal hozta ki abéketûrésbôl a társaságot, hogyállítólag széles ívben elkerülte afolyosó egyik végén kialakítottközös antik vécét: elôbb azértnem használta, mert nem tudta,mire való, majd miután megmele-gedett a régióban, és egyre ottho-nosabban kezdett benne mozgo-lódni, ficánkolni az ósdi falak kö-zött, azért nem ment a közelébe,mert váltig állította, hogy estelen-te a sátán trónol benne. A szeren-csétlen babonás flótás inkább aközeli park felé vette az irányt, harájött és ráért. Ha nem ért rá, hátistenem... A távolról érkezett ide-gen félelme, fóbiája váltotta ki az-tán az eget rengetô veszekedése-ket. Így telt a gyermekkorunk ahíres, díszes Strohmayer-házban.

Efféle kedves kis történeteketvalószínûleg mások is ápolgat-nak, dédelgetnek magukban, ésgyanítom, hozzám hasonlóan saj-nálják, hogy velünk együtt illan-nak, távoznak majd el e város his-tóriájából, hisz feszes múzeumikiállításokon hajdani benyomá-sok, emóciók, személyes indítta-tású bolondériák nem adhatokelô, de még meg sem jeleníthetôk.Hisz a gyógyító erejû, szépítô ha-tású szubjektív kötôdéseknekmég a sajtóban sincsen helyük,nemhogy a tudományban! És ak-kor még csodálkozunk, hogy agyermek irtózik a történelemórá-tól, és a száraz adatokra zsugorí-tott, szaggatott tantárggyal együttkívánja a pokolba a pedagógust.

Múltunkat már csak az eleink-re való tekintettel is közvetlenérintettként, kellô józansággal ésjóhiszemûséggel kéne gondoz-nunk, krízishelyzetben érte meg-fontolt érvekkel felvértezve, mo-rálisan és szellemileg felkészültenkiállnunk. Próbálkozások vannak

már rá Temesvárott, például a kü-lönféle bohém utcai rendezvénye-ken, amelyeknek épp a tömegekmegszólítása, megérintése a cél-juk. Azt is meg kell itt jegyeznem,hogy a Schmidt Antalnak szentelttárlatból sem hiányzott a szeretet,így a kiállított anyag szeretete, nomeg annak a vágya, hogy a láto-gató rácsodálkozzon a hajdaniôstehetségre, minimum megked-velje ôt. Az esemény mégis meg-tartotta a laikus közönségtôl valópár lépésnyi távolságot. Hisz

megmutatta ugyan, hogy élt egyaradi születésû ember, aki kiváló-an és szemet gyönyörködtetôenrajzolt, német pontossággal ésmagyar ôszinteséggel cselekedett,és aki ezt meg azt valósította meg,ennél többet azonban a betérônem szívhatott magába. Talán azismeretek gyarapításához kevés isegy idôszaki gyûjteményes tárlatmaximális tartalmi terjedelme.

A zavaró tényezôként ható lát-szólagos hiányosságok megérté-séhez tudni érdemes, hogy – jólle-

Mintarajz

Az egykori Szeminárium (lebontották)

10

het hihetetlen – a jellegzetesen eu-rópai városoknak, így a kelet-kö-zép-európaiaknak is hosszú a tör-ténelmük; a városok alaprajzai,no meg az épületek évszázadok,sôt évezredek óta tartó létrôl, his-tóriáról regélnek. Ezt a többréte-gû, többszintû kiterjedést néhánynégyzetméternyi, tenyérnyi terü-leten nehéz bemutatni. Temesvárráadásul különleges város, fiatalGroßstadtként parvenü az euró-pai metropoliszok között. Másmi-lyen, mint például a testvérváro-sa, Szeged, mert amikor az elsôvilágháború után geográfiailag,politikailag sokfelé osztották, fel-darabolták természetes környeze-tét, nemzetiségileg pedig egysé-gesítették a szomszédos, ám azövétôl eltérô kultúrájú régiókkal,utópikus település- és társada-lom-modellek javára igyekeztekátírni a múltját, megfogalmazni ajelenét és a jövôjét. Temesvármost egy sajátos keverék, egyolyan egyveleg, ami a barokk vá-rosra emlékeztetô alaprajzból, a19. századi polgári terekbôl és sé-tányokból, a 20. század elejimunkásnegyedekbôl, valamint amásodik világháború utáni nagykiterjedésû modernizációból,blokkosításból, betonozásból áll.Ez persze még nem azt jelenti,hogy metropolisz a nálánál leve-gôsebb megyeszékhelyek között.A metropolisz fogalma (nem a szóeredete) ugyanis angolszász kre-álmány, és kevésbé függ össze a(város)építészettel, inkább ahhoza törekvéshez fûzôdik, amely a te-lepülést térségi, regionális cent-rummá igyekszik elôléptetni. Te-mesvár kétségkívül mindmáig

Großstadt, de hogy tényleg met-ropolisz-e, arról nem vagyokmeggyôzôdve. Arról viszont igen,hogy a tulipános Amszterdam-mal, az illedelmes Londonnal és amanírozott Párizzsal nem állná kiaz összehasonlítás, összevetéspróbáját

Az újkorban sem volt ez telje-sen másképp. A nagyobb szabásúvárosi építkezés MagyarországonPesten összpontosult, márpedigPest csak szemlélôje maradt a ma-gyar újjászületésnek. Hozzá ha-sonlóan a többi nagyváros zömeis nyelvre német, szellemre Bécsmajmolója kellett hogy legyen.Eleinte Temesvár is Bécstôl kaptaépítészeit, de az építô tevékeny-ség folytonossága végül helyhezkötötte a munkálatokat végzôket.A letelepülôkbôl és a bennszülöt-tekbôl lassanként kifejlôdött egyegész építészgárda, amelynektagjai már némi eredeti jellemvo-násokat is becsempésztek munká-ikba, megadva e cselfogással a ko-rabeli városok speciális karakte-rét, páratlan vonását.

Schmidt Újaradon Franz Pum-berger erôdítmény-kômûves nö-vendéke volt, majd a korszak elsôépítész egyéniségeként futott bekarriert Temesváron, ahol hivata-los elintéznivalói okán Bolyai Já-nos hadmérnökkel is munkavi-szonyba került (fiát, Schmidt Fe-rencet a Bolyai-kutatás elindítója-ként, illetve az elsô Bolyai-életrajzszerzôjeként tartja számon a szak-irodalom). Feltehetôen ezek azesztendôk határozták meg mûvei-nek alaphangulatát, jelölték kihistorizmusának azokat a jellem-vonásait, amelyek alkotásainak

domináns jegyeivé fejlôdtek. Élet-mûve jól példázza, hogy a 19. szá-zad építômûvészetén belül jelen-tkezô áramlatok azonos forrásbólfakadtak és egymással összefo-nódva alkották egy-egy mûvész,egy-egy országrész vagy országarchitektúráját. Szigorú épületei-nek és eszményi, minta vagy ta-nulmány jellegû épületterveinekegységes tere a klasszicizmus, aromantika és a neogótika bánságikibontakozásának szabott irány-vonalat. Ilyen tekintetben gyôztele a középszerût Az Angol Király-nôhöz elnevezésû gyárvárosi fo-gadó, mulatóház 1818-ban bemu-tatott szerkezeti és alaktani váza,az 1830-ban emelt (Schmidt An-talnak tulajdonított) pancsovaivárosháza és kórház, az elsô te-mesvári kôszínház felhúzásáratett 1834. évi javaslata, a tizenkétévvel késôbb készült, 1970-ben le-bontott belvárosi hadmérnöki lak-tanya, az evangélikus templomterve (amelynek eredete máig vitatárgya) és a Kiss-család eleméri(Vajdaság) kúriája. Ausztriai ésmagyarországi útját követôen,Hild József egri székesegyházá-nak aprólékos illusztrációjával atarsolyában, Schmidt a cél- ésanyagszerûségre törekvô építé-szet elôfutára lett a térségben.

Az igazság az, hogy szerepé-nek, jelentôségének mérlegeléseterén mindmáig a sötétben tapo-gatózunk, szubjektív véleménye-ket formálunk, a 19. század archi-tektúrájának ismerete ugyanis saj-nálatos módon elég gyér, fôkéntazért, mert a kor építészeti teljesít-ményének megítélését a mûvé-szettörténészek körében indoko-latlan elôítéletek terhelték a múlt-ban. Tudniillik néhány szakemberéles határt vont a mûvészietlenhistorizmus és a 20. század hala-dó építészete közé, ami miatt évti-zedeken át tudományos igényes-séggel szinte senki sem foglalko-zott a 19. század megvalósításai-val. Az értékítélet azóta megvál-tozott, a dacos tartózkodás, vi-szolygás az ósditól elmúlt, az1750-tôl napjainkig tartó interval-lumot ma már az építészet egyet-len, nagy periódusának tekintjük,amelyen belül a tradicionális és akorszerû gyakran nem csupánegyazon irányzatban, hanem sok-szor ugyanazon mûvész munkás-ságán belül, ugyanazon alkotóikorszakban mutatható ki.

Az építészet forradalma meg-közelítôleg a nyugat-európai pol-gári forradalmak idôszakában,

A temesvári belvárosi evangélikus templom

11

1750–1800 között játszódott le, s atársadalmi mozgalmakkal azonostalajból sarjadt ki. Az események-nek Franciaország volt a központihelyszíne, ahol az alkotók egy ré-sze hadat üzent a hazug, öncélúbarokk építészet építészetellenestörekvéseinek, és öntörvényû ar-chitektúra megteremtését kezdtekövetelni. A lázadók elsôsorbanazt kifogásolták, hogy a barokkkor építôi lemondtak az illetôszakág sajátos eszközeinek hasz-nálatáról, és az ingatlan külsô tö-megét, illetve belsô terét arrahasználták, hogy felületét képzô-és iparmûvészeti alkotásokkaltûzdeljék tele. Úgy vélték, az épü-let anyagszerûsége a maga mérta-ni egyszerûségében is szép lehet,a belsô terek változatosságát pe-dig a tartószerkezetek, oszlopok,pillérek, gerendák és boltozatokarányos, ízléses megformálása, atér különleges megvilágítása biz-tosíthatja. Szerintük az épület ren-deltetését jelzô formák is dísznekminôsíthetôk: ezen véleményük-nek megfelelôen a mezôôr házátgörögdinnye alakúra tervezték, amederôr otthonán pedig a fel-ügyeletére bízott patakot vezettékvolna keresztül. Szívesen konst-ruáltak mértani testekbôl, gömbvagy félgömb alakú kupolákkallefedett kockákból. Ablakot nemalkalmaztak, a fényt rejtett csator-nákon vezették a helyiség belsejé-be. Eladható építészeti idomokatkerestek, ezért rendre kiásták akorábbi érák föld mélyén pihenôemlékeit, az elôkerült darabokbólpedig megkísérelték rekonstruál-ni a tönkrement, összeomlott in-gatlanokat, településeket, ígyPompejt, Herkulaneumot, Athént,a Parthenont. Friedrich Schinkelmég ennél is tovább lépett: ô azathéni Akropolisz királyi reziden-ciává alakítására törekedett. Zse-niális ötletének kivitelezéséig hál-istennek nem jutott el.

Szerencsére a többi forradalmiépítész gigantikus elképzelése iscsupán álom maradt, bár könyvformájában közreadott rajzaikat,mintaterveiket, vázlataikat kor-társaik szívesen vásárolták. Ná-luknál eredményesebbnek azokaz architektusok bizonyultak,akik a középkor, a romanika és agótika építészeti alakzatait idéz-ték elôszeretettel palotáikon, denem dolgoztak ki a valóságtól el-rugaszkodott, polgárpukkasztó,meghökkentô projekteket.

A praktikust egyéb tényezôkfölé helyezô módszerek minden-

kori népszerûségét, idôtállóságátaz motiválja, hogy az építészetmár keletkezése óta inkább ahasznosságra törekedett, mintsemaz esztétikai kívánalmak kielégí-tésére, feladatait a kor mûszaki ta-lálmányainak felhasználásával ol-dotta meg. Ilyen tekintetben a 19.század polgári életformája és in-tézményrendszere hatalmas vál-tozást hozott. Számtalan új épü-lettípus képzôdött, a régiek ren-deltetése pedig bonyolódott, kor-szerûsödött, és eljutott odáig,hogy a minél egészségesebb kö-

rülmények megteremtése a leg-fontosabb célok egyikévé vált. Alakás fogalma kitágult: a sablonalapján épült szerény zsellér- ésmunkásházaktól az elegáns, kom-fortos bérpalotáig számtalan vál-tozatát hozták tetô alá a terebé-lyesedô városokban. A polgáriközigazgatás a bíróságtól a tûzol-tóságig középületek egész sorátkívánta meg, éppúgy, mint amegreformált, demokratizált ok-tatás, amely a tanyai iskolák léte-sítésétôl a monumentális, tisztele-tet parancsoló akadémiák feleme-

A színháztól balra az egykori kaszárnya, ma szálloda van a helyén.

A kaszárnya homlokzata és metszete.

12

léséig terjesztette ki programját. Aközmûvelôdés felkarolása, istápo-lása levéltárakat, könyvtárakat,múzeumokat, az acélosodó kö-zéposztályt is célba vevô szóra-koztatás színházakat, vigadókat,táncházakat, az egyre népsze-rûbb, tömegeket megmozgatósportfürdôket, tornacsarnokokat,jégpályákat, az egyre pörgôbb üz-leti élet pedig bankokat, börzéket,tôzsdéket és áruházakat igényelt.

Schmidt Antal egy ilyen,mondhatnók a rohamos fejlôdésútján épphogy csak elindult, fifi-kákkal és elvárásokkal teli, igé-nyes világba csöppent bele. Egyolyan romváros közepébe, amelya törökök kivonulása után szószerint por és hamu volt, ámszándékában állt mindent elkö-vetni, hogy e reménytelennek tû-nô állapotból felzárkózzon a nyu-gati kirakat-településekhez, és tel-jes pompájában hirdesse a biroda-lom nagyságát. A régió, akármost, nagyon messze állt még afranciaországi divattól, amelyet aBánságban fészket rakott osztrá-koknak azonban volt alkalmuk el-sajátítani. Ne feledjük, SchmidtAntal is német ajkú családbanszületett, így az új tempónak, afelfokozott munkaütemnek törté-nô megfelelés, a messzirôl impor-tált normák elsajátítása, a köteles-ségek teljesítése s a hivatássá ne-mesedett mesterség szolgálataszámára nem jelentett terhet, aka-dályt. Ô természetszerûen, mond-hatnók az anyatejjel szívta magá-ba a kihívásokra adandó legmeg-felelôbb választ. Megértette: lép-tékváltás fog végbemenni Temes-vár, a Bánság arculatának kialakí-tásában, a terület rendezésében,hisz a teljes Habsburg-világbanmonumentális építészeti együtte-sek készülnek uniformizált tervekalapján, ezek részeként pedig azingatlanok, parkok és utak egyet-len, egységes kompozíció formá-jában születnek majd meg, létre-hozva a tervezett építészeti tájat.A hangulatuk és precizitásuk te-kintetében blokkot képezôSchmidt-rajzok ennek sejtését ve-títették elôre.

Noha a mennyiségükben ésmilyenségükben megsokszorozó-dott feladatok elvégzésére a tech-nika sietett az építészek segítségé-re, mindenekelôtt a vasgyártásfejlôdése, az acél és az acélbetétesbeton feltalálása (amely hamar ki-szorította a tûzveszélyes, avulófaácsolatokat és boltozatokat),Schmidt Antalnak egyelôre be

A Strohmayer-ház (balra fent) 1910 elôtt.

A Strohmayer-ház napjainkban

A Strohmayer-ház. Schmidt Antal tervrajza

13

kellett érnie a tradicionális alátá-masztási és nyílás-áthidalási eljá-rásokkal, a kô- és téglaszerkeze-tek alkalmazásával. Nem sikerültazonban kiderítenem, és a múze-umi kiállítás sem adott támpontotnekem annak megfejtésében,hogy a tartórendszerek méreteit,az oszlopok és gerendák arányaitSchmidt geometriai szerkesztésselés matematikai számításokkal ha-tározta-e meg, vagy a Baumeis-terek szokását átvéve – tapaszta-lataira hagyatkozva.

Munkáját mindenesetre lénye-gesen megkönnyítette, s az épüle-tek kinézetét, légkörét is megvál-toztatta a korábban használt apróüveglapokat felváltó nagyobb mé-retû táblák alkalmazása, a kôbôlfaragott tagozatokat a piaci kínálatszintjén kiegészítô gyári kerámia-és gipszdíszek, fémbôl sajtolt for-mák térnyerése. Tökéletesedetttermészetesen a szennyvíz-elveze-tés, valamint az ivóvízellátás, nembeszélve azokról az eljárásokról,tárgyi hozzávalókról, amelyek ré-vén a mestermûvészek alaposanmegnövelhették az ingatlan mére-teit. Amint azt az amerikai példakiválóan illusztrálja, a feljavítottépületstruktúrák és építôanyagokimmár semmilyen irányban nemkorlátozhatták a dimenziókat. Asokemeletes, acélvázas szerkezetû,üvegezett ipari csarnokok és csupafény üvegházak után, az 1800-asévek utolsó harmadában az egetostromló felhôkarcolók is megje-lentek a tengeren túli kontinensen.

A 18. század végére, a 19. szá-zad elejére ugyanis a kézmûveskultúra minden vonatkozásban –szervezettségben, munkamegosz-tásban, szakmûveltségben, szállí-tási és egyéb eszközökben, szer-számokban is – megérett. Az épí-tôipari munkákban a kôtôl, fától,mésztôl és gipsztôl a téglán,csempén, fajanszon és porcelánonát a velencei s muranói üveg vala-mennyi fajtájáig; a kovácsoltvas-tól, a bronz-, sárga- és vörösrézle-mezektôl az aranyfüstlemezig ter-jedt ki a felhasznált anyagok ská-lája. A 19. század közepén nagyi-parivá vált a téglagyártás, a nagy-üzemi üveghuták bevetése pedigaz üveggyártás fejlôdésének adottújabb lendületet. Nem elsôként,de az öntöttvas is megjelent azépítészetben: a makói volt megye-háza földszintjén 1838-ban máröntöttvas oszlopok tartották azemeleti középfôfalat hordó kivál-tó gerenda terheit.

Mindezekkel párhuzamosan

az építéssel foglalkozó szakembe-rek képzése is korszerûsödött,hisz egyre fontosabbnak, sôt, kö-telezônek kezdték tartani a mér-nöki felkészültséget. A gazdag fô-úri családok akár európai hírû,biztos kezû építészt is képesekvoltak felkérni egy-egy reprezen-tatív ingatlan megtervezésére.Kétféle módon válhatott valakiépítésszé: a mûvészi tehetséggelmegáldottak figyelmébe az aka-démiákat javallották, mivel a tör-téneti stílusok pontos feleleveníté-sére s hiteles alkalmazására azakadémiák professzorai tanítottáknövendékeiket; akit az építéstechnikája érdekelt, az inkább egypolitechnikumba iratkozott be,mert a mûszaki fôiskolákon a dí-szítés helyett a gyakorlatra, a gaz-daságos, rendeltetésszerû terve-zés oktatására fektették a hang-súlyt. Az akadémián tanult építé-szek lenézték a mérnökök szegé-nyes építményeit, a mérnökök vi-szont az építômûvészek létesít-ményeit bírálták mûszaki tökélet-lenségeik miatt, noha az újszerûkompozíciók, struktúrák elônyeitutóbbiak is elismerték, átvették ésadaptálták.

Schmidt munkásságára valótekintettel (és az ô védelmében)meg kell azonban jegyeznem,hogy a mûépítész és a mérnökennyire éles harca csupán a nagy-városokban zajlott, vidéken zöm-mel a céhtagok, építômesterekmûködtek, mégpedig békében éssikerrel, ôk ugyanis szinte min-denhez értettek, ha szükségesvolt, akkor még bizonyos gépe-ket, erôátviteli berendezéseket ismegkonstruáltak (Schmidt nevé-hez egy 1849-bôl való vasolvasz-tó-kemence fûzôdik).

Mint említettem, Schmidt An-tal nem rendelkezett fôiskolai ok-levéllel, sem akadémiára, sem po-litechnikumra nem járt, magán-úton, önszorgalomból képezte,csiszolgatta adottságait. Félig-meddig autodidakta mivoltátnem volt miért letagadnia vagydiplomás mérnökre szépítgetnie,épületei ugyanis rátermettségrôl,egyetemi szintû végzettségrôl ta-núskodnak. A bizonyítékok alap-ján arra következtethetünk, hogyô már inasként több mesterségbelitudásra tett szert, mint napjainkmûszaki értelmiségei a magiszteriévfolyamokon.

Itt kell kitérnem az általábankevéssé ismert építômester, kômû-vesmester fogalmának tisztázásá-ra, mivel az elmúlt századokban

különbözôképpen értelmeztékezeket a kifejezéseket, errôl az el-térésrôl azonban sokan még nemhallottak. A középkortól a 19. szá-zad közepéig a legmagasabb ké-pesítést a kômûves mesterség te-rén, kômûvesmesterként lehetettelérni, de csak céhen belül, mes-tervizsgával. Ettôl eltérôen az épí-tész (Architekt) és az építômester(Baumeister) elnevezés csupánegy cím volt, hivatal- vagy rang-jelzô. A három fogalom, a kômû-vesmester (Maurermeister), azépítômester és az építész a 19.század közepére különült el egy-mástól. Az építész, bár magasabbstúdiumokat végzett, ha nem lettcéhbeli mester, kivitelezést nemvégezhetett, az építômester voltaz, akinek kezében a munkálat fá-zisai összpontosultak (tehát átvet-te a kômûvesmester szerepét). AMaurermeister ekkor már csak azépítômesterrel közös felelôsség-vállalás mellett vezethette a tevé-kenységet. Schmidt Baumeister-nek nevezte magát, az is volt ésmaradt haláláig.

Meglett vállalkozóként ô a ha-gyományos építészet eredménye-it és formáit kívánta fejleszteni,ezért nem szakított a korábbi tör-téneti stílusokkal. Házain az ókoriépítészetet idézô, szimmetrikusalaprajzú klasszicizmus és a kö-zépkori stílusok elemeit felhasz-náló, vegyítô romantikus historiz-mus (1800–1860) jelei egyarántmegfigyelhetôk, a két irányzatrajellemzô tiszta, geometrikus tö-megek és síkszerû homlokzatok,amelyekre néhol kis plasztikájú,alulról felfelé súlyosodó díszeket,szerény kialakítású nyíláskerete-zéseket, apró vagy nagyobb kiülé-sû rizalitokat tapasztott. Arra,hogy milyen színekkel dolgozott,csak tippelhetünk, abból kiindul-va, hogy elegánsnak és kedvelt-nek akkoriban a galambszürke ésa papír-sárga árnyalatai számítot-tak. A sokszínûség és a beltéri ra-gyogó tónusok a neogótikában ér-vényesültek, ilyen stílusban emeltépületérôl viszont nincsenek ada-taink. Jóllehet, kortársainál gya-koriak a félköríves áthidalások,túltengenek a kubusok, pezseg ageometrikus stílus, az ô modorá-ban ez a fajta tiszta építészet nemvált abszolút ismertetô jeggyé,csupán elfogadottá.

Schmidt elsôsorban az 1830. és1880. év közötti periódus építé-szettörténeti és alaktani ismeretei-nek gyarapodását, pontosabbáválását használta ki, fôként ami

14

kedvenc korszakának, a rene-szánsznak a felelevenítését jelen-tette. Ennek az idôszaknak az épí-tészetét a magyar kutatás kora-eklektikának nevezte, ma már vi-szont szigorú vagy akadémikushistorizmusként tárgyalja. Az ekorban emelt neo-reneszánszépületek külsô falfelületein és bel-sô tereiben a kô-színek dominál-tak, ezeket bordó s arany díszítés-sel gazdagították, de kerülték azélénk színhatásokat.

Schmidt értelmezésében ez azirányzat közepes árnyékhatású, ahomlokzat síkjába kissé bemélyí-tett ablakokat, általában nagy ki-ülésû öv- és fôpárkányokat, a víz-szintes és függôleges tagozatokközött harmonikus egyensúlyt,rasztert és hálós alaprajzot köve-telt. Az 1800-as évek második fe-lében a gyorsan fejlôdô városok-ban, így a bánságiakban, egésznegyedek épültek fel derékszögûutcarendszerrel és ezzel a geo-metriával harmonizáló épület-homlokzatokkal. Az így kapott,elért egységes, kiegyensúlyozottvárosképek azonban magukbanhordták az unalom veszélyét,mindannak eltörlését, ami izgal-mat, festôi hatást kelthet.

Az 1786-ban Újaradon szüle-tett Schmidt temesvári megjelené-se 1815-re tehetô: ekkor kérteugyanis felvételét a helybeli céh-be. Pályája során több épülettípustervezésének nekilendült és szá-mos új megoldást kikísérletezett.

Munkáin mind a közép-európaimagasztos visszafogottság, minda huncut helyi környezet lágyítóbefolyása érzékelhetô, ám vala-mennyi esetében személyes ké-pességeinek, készségeinek átütôerejû érvényesülése is vitathatat-lan. Nem állítható, hogy hírnévretett volna szert a Habsburgok zse-niket gyártó olvasztókemencéjé-ben, de az sem, hogy számba semvették, megbízásai ugyanis vol-tak. Teljesítménye a Bánságbanvolt kiemelkedô, kézügyességétfôként Aradtól a Vajdaságig érté-kelték, életmûvével ebben a tér-ségben hagyott maradandó nyo-mot maga után. Egyéni stílustnem alkotott, a falat általában sík-szerûen kezelte, kerülte a bonyo-lultabb térhatásokat, a merészebbcsoportosításokat, a faltömegekmegmozgatását. Szükségszerûennagy épülettömegein, így a Stroh-mayer-házon a tekintélyes megje-lenés végett a középtengelyt jutat-ta jelentôséghez. A nagy kiterje-désû, belsô udvaros épülettömbegyébként minden olyan építé-szeti bravúrt bemutatott, amit egyBaumeistertôl el lehetett várni. Alakóház alaprajza, funkcionális el-rendezése homlokzat-alakítást éstömegformálást indokolt, ám en-nek a követelménynek ô hiányta-lanul eleget tett. A mértéktartás-sal megfogalmazott épületrészekmind a négy homlokzati oldalonkiegyensúlyozottságot eredmé-nyeztek: ha körbejárjuk az ingat-

lant, mindenütt azonos megoldá-sokkal találkozunk. A szükség-szerûen nagy kapuzat, a falfelüle-tet vízszintesen tagoló ablakkö-nyöklôk és a polgárház középkoróta változatlan területhasznosítá-sa szimmetriát, dinamizmust biz-tosított a komplexumnak, azonoskiképzésûvé téve az egymás felet-ti szinteket. A Strohmayer-ház va-lójában azt a léptéket mutatja be,amely az itáliai építészetre voltjellemzô sok-sok évvel, évszázad-dal korábban, és plasztikusan do-kumentálja, hogy az építész aháztömb együttes hatását tartottaa legfontosabbnak. Amúgy több-nyire templomok, mezôvárosiközintézmények és falusi úri la-kok, udvarházak kerültek ki a ke-ze alól, nem pedig gigászi bérhá-zak. Felsorolni valamennyit nemérdemes, hisz a kisebb-nagyobbmegvalósítások közül kiragadottpéldák kellôen jelzik építészeté-nek útját. Egyszerûségre, világosszerkezetre törekedett. Kivételtképeznek a kisebb kaliberû, zöm-mel vidéki munkái, mert ezekszerény méretei az egység veszé-lyeztetése nélkül több szabadsá-got, kreativitást engedélyeztekneki. Mûködésének fehér foltjai,valamint valódi építészettörténetijelentôsége tisztázásra vár.

Kiindulópontnak számíthat akutatásban, hogy a 19. század kö-zepére nemcsak az új technikák ésépítési metódusok által megköve-telt anyagok – a beton és acél – je-lentek meg, hanem a társadalomis érettebbé vált, pretenciósabbáaz építôkkel szemben. Nyugat-Európában és Magyarországon avárosi magisztrátus már a késôközépkorban oly módon szabá-lyozta az építkezéseket, hogy azurbanizáció a város érdekeit szol-gálja. A nádorrá választott Józseffôherceg Szépítô Bizottságot hí-vott életre, amely testületnek ha-táskörébe utalta a tervek felül-vizsgálatát. Efféle komisszió, elle-nôrzô szerv Erdélyben is tevé-kenykedett, illetve tevékenyke-dik, hisz napjainkban is létezik,függetlenül attól, hogy a mai erôt-len, hatástalan és megvesztegethe-tô. Schmidt Antal idejében azon-ban nem volt módi baksist adni, akatonás fegyelemnek pedig nemlehetett ellenállni, így a városbabetévedt építômûvész, jó kezûmester fantáziája nem szárnyalha-tott sem kedve szerint, sem össze-vissza. A Birodalom területén dol-gozóknak normáknak kellett meg-felelniük, utasításokat végrehajta-

Temeskalacsa

15

niuk. E kontroll viszont elképesz-tô haladást, javulást eredménye-zett.

Magyarország a kiegyezés utánmég fél évszázadig az ex-Habs-burg-területekkel élt együtt, Habs-burg-sebességgel, osztrák szorga-lommal munkálkodott, és roha-mos gazdasági-társadalmi fejlô-dést produkált. A 19. század elejeóta tízezernél több kômûves, ácstervezhetett lakóházat, amelynekalaprajzát, metszetét, homlokza-tait megrajzolni az 5. és a 6. elemiosztály mindenik tanulójánakmeg kellett tanulnia. A kézmûveskultúra a csúcspontjára érkezett,jóllehet a technikai gondolkodás-módban tovább éltek a kezdeti,avítt, majdhogynem kôkorszakielméletek. Akárcsak napjainkban.

A temesvári kiállítás kapcsánazon kezdtem el mélyrehatóbbangondolkodni, miként lehetne azépítészeti gyakorlatot, a róla alko-tott közfelfogást összhangba hoz-ni a neveléssel? Az építészet de-misztifikálása mindenesetre nemegyszerû. Szintén a tárlatból kiin-dulva arra következtettem, hogymindenekelôtt az építészetnek aképzômûvészetben elfoglalt he-lyét kellene meghatározni, tisz-tázni. Ez sem könnyû manapság,lévén, hogy a festôk verseket fa-ragnak, a szobrászok pedig tere-ket modellálnak, vagyis: amíg aképzômûvészet tárgya kitágult,addig az építészeté beszûkült.

A szóban forgó gyûjteményeskiállítás arra is megtanított, hogyaz építészet elsôdleges mércéje azember, az ô természete, szelleme,lelki világa, teremtett állapota.Ezért ha nem antropomorf mó-don közelítünk az építômûvészet-hez, akkor aszerint kell irányod-nunk, amit Malevics tanácsolt areá figyelôknek, miután megfes-tett egy fehér négyzetet, kijelent-ve: ez az ábra a túloldalt sugároz-za át, ebbôl a tartalmas semmibôlkell kiindulnunk. Ehhez a tételhezma már rendkívül kevesen iga-zodnak.

És hogy miért pont SchmidtAntalra, erre a kevéssé ismert,szerény, árnyékban maradt építô-mesterre esett a múzeum válasz-tása, lévén hogy Temesvárt renge-tegen formálták, csinosítgatták,cifrázták? Miért ô találtatott alkal-masnak a történelem és az építé-szet szövevényes kapcsolatának avizsgálatára?

A választást két tényezô indo-kolta: a száz év elôtti donáció,amelynek betudhatóan tervrajzai

bekerültek az akkor még dél-ma-gyarországinak minôsült múze-umba, vagyis az esemény kerekévfordulója, no meg a Baumeistermûvészetét elismerô, méltató mu-zeológusi tisztelet. A két tényezôegyüttesen fordította figyelmün-ket a történelmi városképet egyko-ron finomító, formáló mester sze-repére, ám azt is elôsegítette, hogyaz architektúra egyéb vonatkozá-sait is számba vegyük, és elemzé-sünk tárgyává tegyük az átfogó,nagyvonalú osztrák térkoncepciólétrejöttét, a Schmidt-féle egyszeri,eredeti megoldások mögötti kép-zelôerô mozgatórugóit, az építô la-kóházainak báját, irodaépületei-nek monumentalitását és atmosz-féráját, templomai esetében pediga harmónia rendjét. Hogy rövidenrámutassunk: mindenik építészetijelenség különleges a maga nemé-ben, e különlegesség elôidézôje pe-dig az értékek szerzôinek, meg-konstruálóinak a kivételes habitu-sában és a sajátos koráramlatbankeresendô.

Temesvár, ugye, nem percekalatt épült fel, nem egyazon em-ber kezének a munkája, nemegyetlen eszme megvalósulása,mi több, még csak nem is egyetlenépítészeti irányzat megtestesítôje,s nem egyetlen korszak emléké-nek a felidézôje. A városnak neve-zett együttes hosszú idôn át for-málódott, forrott azzá, ami, sezért az építészet általános törté-nelmi vonatkozásait sokkal szem-betûnôbbé teszi, mint a kizárólagegyetlen történeti miliôt felidézôközeg. Temesvár tehát idôtlen,korszakok egymásra rakódásából,telepedésébôl származik, ellenbennem egy olyan mû, amely épület-

és téralkotásaival megszakításoknélküli történelmi folyamatot mu-tat be. Azt viszont engedélyezi,sôt, támogatja, hogy a megôr-zôdött elemekbôl ne csak háztöm-bök, hanem a Béga-parti városhistóriái is rekonstruálhatók le-gyenek. A bejárható, legkülönbö-zôbb karakterû terek és a még ál-ló, tömbházak fölé magasodóépületek nem feltétlenül szépek,mindenikük a maga módján hat,provokál és késztet többféle vá-laszra.

Temesvár sajátossága a sokol-dalúság. Vonzereje, hogy nemmerevedett múzeummá, hibája shitványsága, hogy eltörölt néhánybeszédes, sokat megélt történelmiörökséget, amit pedig a mûemlé-kek közül még nem semmisítettmeg, arra meg nem vigyáz kel-lôképpen. A jelentôs eseményekmaradványaiból, nyomaiból, uta-lásaiból azonban ügyes régészi sleleményes történészi hozzájáru-lással még összeállítható, rekonst-ruálható a teljes, szüntelenül vál-tozó útvonal, lépéssor. Azok a so-kunk szerint gyilkos, sokunk általgyûlölt fordulatok, amelyek, bár-mennyire is rosszul estek ésrosszul sültek el, kellettek a városbôséges, jelentést is hordozó for-mavilágának megjelenéséhez. Adolgok menete, a múltban kiala-kult igény- és feltételrendszer, ajelenkor közönnyel párosult me-galomániája egy utánozhatatlankörnyezetet hozott itt létre. Te-mesvárt a történelmi körülmé-nyek, sajátságok, faktorok tervez-ték. Többek között Schmidt Antal.

GURZÓ K. ENIKÔ

Épületterv

16

A keleti kultúra, a Távol-keletvarázsa, az egzotikum mindig na-gyon foglalkoztatott. Néhány éveegy tanulmányút alkalmával le-hetôségem nyílt bepillantani aKözel-kelet színes, gazdag világá-ba. Jeruzsálem, Haifa, Tel Aviv lá-togatása adott erre lehetôséget.Már kezdetben, amikor Tel Aviv-ban repülôgépem kerekei földetértek a Ben Gurion repülôtérenegy késô éjszaka pálmafákkal dí-szített, egzotikumot lehelô térsé-gében, tudtam, hogy mindent elfogok követni egy Távol-Keleti útmegvalósítására. Alig most, az el-múlt év októberében teljesült ezaz álmom, amikor egy Pekingbenrendezett Exlibris kongresszus al-kalmával közel 10 napot tölthet-tem a kínai fôvárosban. Az utathosszas készülôdés elôzte meg, asok információ lassacskán össze-függô képpé állt össze bennünk sbár olvasmányélményeink alap-ján tudtuk, hogy mire várhatunk,a hatás mégis sokkoló volt.

A mintegy 400 személyt szállí-tó hatalmas Boeing 10 ezer métermagasságban repült. A légifolyosóvonalát az elôttünk lévô ülôhelyhátára szerelt monitoron követhet-tük. Kiev, az Ural-hegység, Ir-kutszk, Ulan Bátor fényei és kör-vonalai sejlettek fel a magasból. Azút 10 órát tartott és a 6 órás idôel-tolódás miatt gépünk reggel 5 órakörül ért földet a Pekingtôl mint-egy 50 km-re lévô repülôtéren.

De mielôtt Pekingrôl beszél-nénk hadd szóljunk néhány szótKínáról is. Kína a világ legnépe-sebb országa. Becslések szerint la-kóinak száma több mint 1,3 milli-árd. Területe Oroszország és Ka-nada után a legnagyobb kiterjedé-sû. Valójában a szélsôségek orszá-ga: paloták, felhôkarcolók közvet-len szomszédságában találunksárkunyhót, jurtát, a kényelmesmodern tömegközlekedési eszkö-zök mellett ott láthatjuk a riksátis. Kína a világ legnagyobb lég-szennyezôje az Amerikai Egye-sült Államok után. Több városá-ban néha látni is alig lehet aszmogtól. Ottlétünkkor az olim-pia alatt hozott különbözô intéz-kedések miatt a helyzet sokat ja-vult, de ez sajnos nem lehet tartós,az ideiglenes megszorítások felol-dásával újra visszaáll a régi álla-pot. Ami a lakosságot illeti, Kíná-ban közel 55 különféle nemzeti ki-sebbség él. A vallás és a filozófiahárom nagy áramlata a konfucia-nizmus, a taoizmus és a buddhiz-mus békésen megfér egymással.Az utóbbi években a titokzatos-ság légköre egyre több turistátvonz Kínába. Kínában a gazdasá-gi élet liberalizálódása ellenérema is kommunizmus van, dikta-túra és egy párt rendszer, bár ott-létünk alkalmával egy pillanatigsem éreztük ezt. Nem volna ér-dektelen átgondolni, hogy mi le-hetne az európai kultúra és a kele-

ti gondolkozás ötvözetébôl, a kí-nai nép szorgalmát és fegyelme-zettségét is figyelembe véve.

Néhány szót szólnunk kell anapjainkban oly sokat emlegetettTibetrôl is. Tibet az a birodalom,mely a béke és a megvilágosodásjelképe volt mindenkoron. Sajnosez napjainkban nem jellemzô a tér-ségre. A közelmúltban történt za-vargások megbolygatták a vidékrejellemzô békét és harmóniát. Anép több mind 500 éve ma isBuddha tanait követi. Nekünk ma-gyaroknak Tibet hallatán KôrösiCsoma Sándor jut eszünkbe. A tér-séget kutató tudós 1819 januárjá-ban kezdte meg nagy vállalkozá-sát, melynek célja a magyar nem-zet eredetének felkutatása volt.

Pekingbe minden szabadidônket a város felfedezésére for-dítottuk. Ez nem volt könnyû fel-adat, mert a 80 km hosszúságbanelterülô város közel 14 millió la-kósával számtalan látványosságotkínál. Peking a nagy kínai alföld-ön fekszik 150 km-nyire a tenger-tôl. A város 1421-ben kapta a Pe-king nevet, napjainkban Beijingnéven emlegetik. Környéke fes-tôien szép, ottlétünkkor tobzódószínekbe öltözött fákkal, színesmezôkkel, magasba törô hegyek-kel. A város koncentrikus gyû-rûkben táguló, négyzethálós alap-rajzú, sûrûn beépített térség. A ré-gi várost elsôdlegesen templo-mok, paloták, felhôkarcolók, siká-torok jellemzik. Ez utóbbiak hu-tong néven ismeretesek és sûrûnhálózzák be a várost. A paloták éstemplomok fedeleit sárgás-zöldvagy kék, fényes cserépzsinde-lyek takarják. A modern Pekingetelsôdlegesen széles sugárutak,ívelt felüljárók, felhôkarcolók, be-

A Távol-kelet varázsa

17

vásárlóközpontok képviselik.Peking leginkább több száz

éves templomairól, palotáiról, pa-godáiról ismert. Az utóbbi évek-ben a hutongok helyén hatalmasépületek emelkednek a város fölé.Ilyen a madárfészekre emlékez-tetô Nemzeti Stadion, a buboré-kokból épült Nemzeti Uszoda-központ és néhány tízfokos szög-ben egymás fölé hajló irodato-rony. A madárfészek alakú Nem-zeti Stadiont a svájci Jaques Her-zog és Pierre de Neuron tervezte.A Madárfészek szakemberek sze-rit 36 év legjelentôsebb stadion-építészeti eredménye. A NemzetiUszoda érdekessége, hogy azépítôk négyezer, levegôvel töltöttáttetszô mûanyag buborékkalburkolták be a 17 ezer nézô befo-gadására alkalmas csarnokot. Pe-king arculata nagy változásokonment keresztül. Tradicionális kí-nai udvarházak, gyárak és jelleg-telen lakótömbök sorait rombol-ták le, hogy hatalmas toronyhá-zaknak, felhôkarcolóknak adja-nak helyet. A Tiltott Város és aszámos turistalátványosság kivé-telével a hutongok udvarházaigyakran válnak az útszélesítésekés a nagyszabású építkezések ál-dozataivá.

Peking központját a Tiltott Vá-ros képezi, mely voltaképpen Kí-na legnagyobb palotaegyüttese.Palotamúzeum, avagy Gugongnéven ismeretes. A 15. századbanépült, 500 éven keresztül 24 csá-szár uralkodott innen. A kínaiuniverzum szimbolikus emléke,melyet egykoron a császári ud-varnak és az elôkelôségeknek tar-tottak fenn. Közembernek ide be-lépni tilos volt, csak császári en-gedéllyel léphetett be a közönsé-

ges halandó. Ming és Qing di-nasztia császárainak volt otthona.1949-ben, a Kínai Népköztársaságkikiáltásakor nyitották meg anagyközönség számára. Hatal-mas, téglalap alakú helyen fekszi,központja a Külsô Udvar, az épü-letegyüttes legcsodálatosabb ré-sze. A falon belül olyan hangzatosnevû épületek láthatók mind azÉgi Tisztaság Csarnoka, a FöldiNyugalom Palotája, a CsászáriBéke Terme, a Lélek NevelésénekTerme, az Égi Tisztaság Kapuja –hogy csak néhányat említsünk. AQing dinasztia korából származó200 ezres könyvtára tudományosjelentôségû. Ebbôl 8000 kötetetnemzeti kinccsé nyilvánítottak.Ezek a kalligráfiákat és festmé-nyeket tartalmazó könyvek felbe-csülhetetlen értékûek. A TiltottVáros a Ming dinasztia idejénépült 1407 és 1420 között. Rendkí-vül értékes kulturális és történel-mi emlék. A világ legrégibb palo-taegyüttese. 1987 óta a világörök-ség része. Mind érdekesség emlí-tenem, hogy területe a Louvre-nálnégyszer, a Kremlnél kétszer na-gyobb beépített terület. A TiltottVárost magas fal veszi körül. Afalak magassága 9,7 méter, színüklilásvörös. Szobáinak száma ere-detileg 9999 volt. Napjainkban asok átalakítás következtében ez aszám csökkent. A helyiségek szá-ma azért nem volt kerek szám,mert ezer helyiség csak az Ég Csá-szárának Mennyei Palotájában le-hetett. A kilences volt a szimboli-kus császári szám, mint ilyen va-lamennyi császári épületen meg-találjuk valamilyen formában.Példának okáért a császár általhasznált ajtókat 9x9 rézbôl ké-szült díszgomb ékesíti, a lépcsô-fokok száma mindenhol 9, vagyannak többszöröse. Hasonló mó-don az épületek ereszén kilenc ki-sebb állatfigura sorakozik,amennyiben császári szolgálatbanvoltak. Ezek a páratlan számú, vízképzetéhez társított állatfigurák atûztôl védték az épületeket.3,5,7,9 számban jelennek meg azépületek ereszein és tetôôrzôk né-ven emlegetik ôket. Ugyanakkoregyfajta státusszimbólumok is,mert az alacsonyabb rangú arisz-tokráciát kevesebb ilyen állatfigu-ra illette. Amint már említettem atetôcserepek mázas cserépbôl ké-szültek, ahol a sárga szín a csá-szárnak kijáró szín. És ha márszínekrôl beszélünk, el kell mon-danom, hogy a kínaiaknál a vörös

szín a jólét és boldogság szimbó-luma. Amint láttuk a páratlanszám vissza-visszatér az építésze-ti részletekben.

A Tiltott Városba a magas, ci-nóbervörös falú Déli Kapun átléphetünk be. A kapu elôtti térenmindig nagy a sokadalom, a tu-multus. A Külsô Udvarban emel-kedik a Gondviselô Összhangcsarnoka, melyen túl keskeny ud-var látható, ahonnan kapuk ve-zetnek az udvar nyílt területére.Talán itt kell megemlítenem, hogya csarnokok bejáratát oroszlán pá-rok ôrzik. A hím oroszlán lábaalatt labda, a nôstény lába alattkölyökoroszlán látható. Az épüle-tek elôtti udvarok érdekessége,hogy hatalmas bronzüstöknek ad-nak helyet, melyeket egykoronvízzel töltöttek meg, tûzoltás cél-jaira. Egyébként a víz és a tûz, ekét elemi erô sokat foglalkoztattaa kínai építészeket. Bizonyítékokerre a fenn említett bronzüstök,valamint az épületek ereszeit dí-szítô állatfigurák, a tetôôrzôk. In-nen az Égi Tisztaság kapuján ke-resztül a Belsô Udvarba jutunk,ahol három fényûzô palota áll. ABelsô Udvar délnyugati részébenáll a Böjti Palota, ahol a császárböjtölt az áldozatok elôtt. Ettôlnem messze áll a Kilenc-sárká-nyos Fal, egy szép 31 m hosszúmázas kerámiával borított szel-lemfal. Itt kell megjegyeznem,hogy a kínai sárkány kedvelt dí-szítô elem az építészetben. Külön-bözô állatok keveréke: kígyóteste,szarvas agancsa, bikafüle, só-lyomkarma, és halpikkelye van.Mágikus képességekkel rendelke-zik. Az ötkarmú sárkány a császárhatalmát jelképezte, ezért kizáró-lag csak a császári épületeken al-kalmazták. A kínai sárkány, ellen-tétben a nálunk ismert sárkány fo-galmával, jótékony lény, védel-met és szerencsét biztosít.

2002-ben a Tiltott Város felújí-tásához kezdtek, és ma már teljespompájában látható a császári ha-talmat szimbolizáló palotaegyüt-tes, ez a hatalmas beépített térség,mely valójában város a városban.

A Tiltott Városról a teljességigénye nélkül beszéltünk, nagy ál-talánosságban, hiszen e hatalmasterület bemutatása lényegesentöbb idôt és teret igényelne.

TAKÁCS GÁBOR

18

A török hódoltság és az önálló fejedelemség meg-szûnése után Erdély a Habsburgok keze alá jutott. Az1690. október 16-án aláírt Diploma Leopoldium fog-lalkozott a vallások helyzetével is. A három nemzet ésa négy bevett vallás jogintézménye nem változott. Azelégedetlen katolikusok hat pontban fogalmaztákmeg követeléseiket, melyek között a püspökállítás, ajezsuiták bejövetele és a templomépítés hangsúlyo-zottan szerepelt. A vitás kérdéseket az 1693. április 9-én kiadott pótdiploma rendezte. Elôrelépés a temp-lomépítés lehetôsége lett. Igaz áttörést Ilyés Andráspüspökké való kinevezése hozhatott volna – aki 1697.május 19-én a gyulafehérvári székesegyházban mu-tatta be szentmiséjét, – de a protestáns többségû Gu-bernium, vagyis Fôkormányszék kiutasította Erdély-bôl. Fontos haladás volt, amikor 1698. november 17-én a jezsuiták újra megnyithatták kolozsvári akadémi-ájukat, amelyben a megalapítása óta tanító 744 páterkeze alatt több mint 20 ezer tanítvány végzett. A kato-likus hit egyik oszlopa, altorjai Apor István kincstár-nok jóvoltából fiúnevelô intézet és nemesi konviktuslétesült, mely 1733-ban felvette a Báthory–Apor Sze-minárium nevet.

II. Rákóczi Ferenc megengedô, nagyvonalú ma-gyarországi egyházpolitikája nem hatotta meg az er-délyi rendeket, és nem járultak hozzá az erdélyi ka-tolikus püspökség visszaállításához. A katolikus res-tauráció III. Károly idején erôsödött fel annyira,hogy 1713-ban báró csíkkarcfalvi Mártonfi Györgyszemélyében erdélyi megyéspüspököt nevezett ki,aki Alvincrôl Gyulafehérvárra helyezte székhelyét,amit már a Gubernium jóváhagyásával foglalt el. Arekatolizációért folytatott küzdelemben Mária Teré-zia segítségével Klobusiczky Ferenc püspök érte el alegnagyobb eredményt, az 1744. évi országgyûlés el-törölte a katolikusra nézve jogsértô törvénycikkeket,és garantálta, hogy a jövôben nem lesz vita tárgya akatolikus püspökség. Utóda, szalai báró SztoykaZsigmond 1753-ban megteremtette az egyházmegyeipapnevelô intézet alapját.

Mária Terézia különös hangsúlyt fektetett a köz-oktatásra, tanítási rendszerét a Ratio educationis fog-lalta össze. A jezsuita rend 1773-as megszüntetéseután kolozsvári kollégiumaikat a királynô a másiktanító rend, a piaristák kezére bízta. A többi szerze-tesrend is eredményesen mûködött Erdélyben. A fe-rencesek Csíksomlyón nyomdát üzemeltettek és1729-ben Szent István királyról nevezett, önállórendtartomány rangjára emelkedtek. A minoriták új-raindították kantai iskolájukat. Az apácarendek kö-zül akkor egyedül az orsolyiták folytattak tanítóimûködést Nagyszebenben.

A Catholica Commissiót – a Katolikus Bizottsá-got – 1767. március 4-én kelt leiratával Mária Terézia

léptette érvénybe. Kizárólag katolikus férfiakból állt,ülésein a gubernátor elnökölt. Elôször az erdélyi ró-mai katolikus vallásalap feladata volt a jezsuiták va-gyonának a kezelése, amit Mária Terézia megszer-zett és az egyházmegyének adományozott. A bizott-ság kezelte a luzitániai, a portugáliai jezsuiták misz-sziós pénzét, illetve az erdélyi katolikus vallásalapot,majd az árvaház-, a tanulmányi- és az ösztöndíjala-pot. II. József a bizottságot egyházira és tanulmányi-ra osztotta. Az általa képviselt jozefinizmus a felvilá-gosult abszolutizmus elveit tükrözte, melyek elenyé-szô hatással voltak az erdélyi katolicizmusra. GrófBatthyány Ignác püspök a gyulafehérvári könyvtár-alapításával halhatatlanná tette nevét. A bibliotékaés a csillagvizsgáló felállításával és mûködtetéséveltöbbet áldozott, mint Széchényi Ferenc gróf az általaalapított múzeumra és könyvtárra. Nemcsak a köny-vek világában élt, a valóságot is jól látta. Megrendí-tôen szókimondó levélben tájékoztatta VI. Piusz pá-pát a csángók közé küldött olasz minoriták tevé-kenységérôl, akik „a más nemzetek iránt oly túlbuzgómegvetéstôl lángolnak, hogy semmiképpen sem képesekmaguk között – fôképpen a magyart – megtûrni”. Tisztá-ban volt a papnevelés fontosságával, KolozsvártLoyolai Szent Ignácról nevezett növeldét állított fel,amely 1786-ig mûködött. Amikor II. Lipót megszün-tette a központi szemináriumokat, az egykori trinitá-rius templomból lett Batthyaneum melletti volt ko-lostorrészt jelölte ki papneveldének.

Szepesy Ignác püspök bizonyos intézkedéseiannyira meghatározóak voltak, hogy azokban talál-hatjuk meg Haynald Lajos és Márton Áron egyes el-határozásainak, szándékainak origóját. Az 1822. áp-rilis 17-én megtartott egyházmegyei zsinaton hozotthatározatokat tartalmazó Statuta Almae DioecesisTransylvaniae anno 1822. die 17. Aprilis in Synodo Dioe-cesano publicata et concordibus votis approbata (Clau-diopoli, 1822) címû kiadványt a Szentszék rendkívü-li ügyek kongregációja kivizsgálta, és arra kötelezteaz erdélyi püspököt, hogy vonja vissza végzéseit,amelyekben – messze megelôzve korát – az 1962–65-ös II. Vatikáni Zsinat liturgikus mozgalmának hang-vétele érzôdött. Nemzeti érzéseit az ügyhöz méltóvérmérséklettel az országgyûlésen is megvallotta.Püspöki keresztjét letéve adott nyomatékot szavai-nak: „most nem mint püspök, hanem mint magyar beszé-lek”.

Utóda, tusnádi Kovács Miklós hivatali mûködé-sére esett az 1848–49. évi szabadságharc idôszaka. Amagyar felelôs kormány kinevezése után, augusztusutolsó napjaira szervezô gyûlést hívott össze, hogyaz Erdélyi Római Katolikus Státust ismét a régi ügy-körével léptethessék életbe. A státusgyûlésen kidol-gozták a Státus szabályzatát, és egy 24 tagú, állandó

Enciklopédia

Az Erdélyi egyházmegye ezer esztendeje (2.)

19

bizottságot állítottak fel. A megszületett tervezetetfelterjesztették a nádornak és a minisztériumnak. Azidôközben bekövetkezett történelmi változások nemadtak lehetôséget a válaszok megfogalmazására.Tusnádi Kovács Miklóst az adakozó jelzôvel illették,mivel nagy összegekkel támogatta a tudományos ésaz egyházi intézményeket, így a kolozsvári székhe-lyû Erdélyi Múzeum-Egyesületet, illetve az 1848–1849-es események alatt megrongálódott templomo-kat. A szabadságharc leverése utáni megtorlás azegyházi személyeket sem kímélte, amit megmagya-rázhat egy korabeli hivatalos állásfoglalás: „A felfor-gatási korszak alatt éppen az ifjabb katolikus papság szel-leme vala megromolva.” Akik pályájukon maradhat-tak, egyházi ügybuzgóságuk mellett romolhatatlanhazafiságukat is megôrizték és továbbadták.

Haynald Lajos a Bach-korszak idején lett erdélyipüspök, akinek életfilozófiája a törvényesség követé-se volt. Nagy terve volt az egyházmegye érseki rang-ra emelése, amely Kunszt József kalocsai érsek sér-tett hiúságán bukott meg. Létrehozta a csíksomlyóitanítóképzôt, erôsítette a nônevelést. Az egyházme-gye akkor gazdagodott a szatmári irgalmas és feren-ces nôvérekkel. Nem akart a hatalom játékszerévéválni, sem eszköze lenni, ezért lemondásra kénysze-rítették. Hídvégi gróf Mikó Imre volt kormányzó amagyar alkotmány bajnokát búcsúztatta a távozópüspökben.

Haynald utóda, gyergyószentmiklósi FogarasyMihály püspök lett, aki a legnagyobb figyelmet az is-kolaügynek szentelte, a katolikus népiskolákat tá-mogatta. Az Erdélyi Római Katolikus Státus történe-tében az 1866. esztendô mérföldkônek tekinthetô. AKolozsváron, január 10-én tartott státusgyûlésen azúj korviszonyoknak megfelelô Szervezeti Szabályza-tot készítettek. Fogarassy elnöklete alatt és az ô ter-vezete alapján állapították meg a státusgyûlés tagsá-gi szervezetét és hatáskörét. Gyulafehérváron felhú-zatta a ma Fogarasy-szárnynak nevezett épületet ésa Püspöki Lyceum 7. és 8. osztályos tanulóiból felál-lította a kisszemináriumot. 1873-ban, aranymiséjeemlékére alapítványt hozott létre egy római katoli-kus egyetem – Fôtanoda – Lyceum Academicum – fel-építésére. Szándékát az magyarázhatja, hogy az egyévvel korábban megnyílt kolozsvári Tudomány-egyetemen nem állítottak fel teológiai kart.

A 19. és a 20. század fordulóján elônytelen politi-kai és társadalmi viszonyok vártak a római katolikusegyházra, így az erdélyi egyházmegyére s új püspö-kére. A konzervatív neveltetésû, jólelkû, a hamisság-tól irtózó, gyenge testalkatú, székhelyi elônévvelrendelkezô grófi család sarja: Majláth Gusztáv Ká-roly megyéspüspök tisztán látta és 1898-as körleve-lében nyíltan szóvá is tette az általánosan eluralko-dott „hitközöny és vallástalanság” összetett probléma-körét. A kor vallásellenes mozgalmai elleni hathatósfellépés érdekében – ugyancsak a püspök kifejezése– „a dermesztô lelki közöny idején” elsôsorban a tanulóifjúság vallási nevelését szorgalmazta. Egyházi tevé-kenységének, fôpásztori munkásságának állandósultjelzôje mindent kifejez: „a diákok püspöke”. Mindenvagyonát az iskolákra áldozta. Nemcsak személye-sen látogatta, gyóntatta a gyermekeket, mindig sza-kított idôt a beszélgetésre. És a méretes zsebekbenmindig ott volt a cukorka…

A katolikus nevelés legerôsebb bástyái közé tar-

toztak az iskolák. Az oktatási feladatok ellátását Ma-gyarországon az igen elterjedt tanító rendek végez-ték. A nôi rendek 2848 apácája közül a Miasszo-nyunkról nevezett szegény iskolanôvérek 37, az or-solyiták hét, az angolkisasszonyok öt iskolában mû-ködtek. A férfi rendek 646 szerzetese – bencések,ciszterciek, premontreiek, piaristák, jezsuiták, feren-cesek – 65 fiú középiskolában végeztek tanító-nevelômunkát. A szociális és karitatív feladatok ellátását isgondosan megszervezték. Betegápolással 1862 apácafoglalkozott. A legelterjedtebbek az Irgalmas Nôvé-rek voltak, akik 101 helységben tartottak fenn házat,emellett 40 kórházat, illetve árvaházat is vezettek. Amúlt századforduló idôszakában az egész történelmiMagyarországon 214 kolostorban 2139 szerzetes és418 rendházban 5451 apáca élt és munkálkodott.

Majláth Gusztáv Károly egyházpolitikájának kétsarokköve volt: a Szentszék iránti hûség és a papjai-ba vetett bizalom. Nagy nevelôként megnyerte pap-jait is, testvérként és barátként állt elôttük. Püspökiszolgálatát két részben szokták értékelni, amely kö-zött a cezúra 1920, az egyházmegyére, a püspökség-re is döntô hatást gyakorló esztendô.

Nagyon fontos és elgondolkodtató számokat tük-röz a statisztika. Az erdélyi egyházmegye területén alakossága vallási megoszlás szerint az 1901. évi nép-számláláskor: római katolikus 333508; görög katoli-kus 694211; görög keleti 766919; lutheránus 224291;református 364848; unitárius 64495; izraelita 53369.Láthatóan nincs szó számbeli fölényrôl.

1913. július 7-ére, Gyulafehérvárra egyházmegyeizsinatot hívott össze a püspök. A zsinati végzés a pá-pai enciklika szellemében hangsúlyozta, hogy nem„sekrestyés papokat”, hanem „a mai korban az igaz hitvédôi” feladatkörében szolgáló lelkipásztorokat akarnevelni. A szentségekrôl szóló rész újdonsága, hogymegtiltották a háznál történô keresztelést és a ke-resztség felvételének elhúzódását. A határozatokharmadik részében kiemelték, hogy iskolai vallások-tatáson hetenként kétszer kell a lelkipásztornakmegjelennie.

A kitört világháború új, a békeidôben megszokottfeladatoktól merôben különbözô kötelezettségeketrótt a katolikus egyházra. Szükség volt a háborúbavonuló, az ütközetbe induló katonák vallási elôké-szítésére, lelki gondozására, a táborokban, kórházak-ban levôk ellátására, valamint a hadiárvák támoga-tására, az otthon maradottak megnyugtatására. Csakaz ateisták, vagy a vallással, az egyházzal szembehe-lyezkedôk hihették és terjeszthették, hogy a papok akatonák fegyvereit áldották meg. Ilyet nem is tehet-tek volna, a szeretet krisztusi parancsa teljes ellentét-ben van az ölésre, gyilkolásra való felbujtással. A ka-tonapapok, a tábori lelkészek a halálba induló kato-nák lelkét készítették elô vallásos hitük alapján és azegyház lehetôségei szerint.

A gyorsan váltakozó forradalmi és ellenforradal-mi események, a román megszállás egyaránt ke-mény próbatételek elé állította a római katolikusegyházat. 1918. november 15-én Majláth GusztávKároly kezdeményezésére értekezleten találkozottaz erdélyi magyar egyházakat képviselô RavaszLászló református egyházkerületi fôjegyzô, BoérElek református egyházkerületi fôgondnok, FerenczJózsef unitárius püspök, Kirchknopf Gusztáv luthe-ránus lelkész. A tanácskozáson közös álláspontot

20

alakítottak ki: „Mi szabad, boldog és hû testvéreket aka-runk e földön látni és azért dolgozunk és imádkozunk,hogy megszûnjék e honban az a régi átok, amit itt az egyAtya gyermekeit elválasztotta és egymás ellenségévé tette.[…] Intünk ezért titeket, atyánkfiait, hogy szûnjék meg arégi bizalmatlankodás, kicsinyeskedés, érzékenykedés ésidegenkedés; […] vessünk fátylat azokra az emlékekre,amelyeket kölcsönösen mélyen fájlalunk”. Az 1918. de-cember 1-i gyulafehérvári román nemzetgyûlés általelfogadott határozatok alapján, a fegyverek árnyéká-ban 1919-tôl már a Román Kormányzótanács gyako-rolta a hatalmat a megszállt területeken. A közálla-potokat jól érzékelteti – a fellegvári börtönt maga ismegjárt – Hirschler József pápai prelátus, kolozsváriplébános 1919. augusztus 27-én, Márki Sándor egye-temi tanárhoz írt levelének részlete: „Ha Sándor Bá-tyámnak nincsen terhére, és nem fél, hogy elfogják, meg-kérnélek, légy szíves látogass meg engem holnap de. 10órakor.”

Az elszenvedett háborús vereség és azt követôbékeszerzôdés következtében Erdélyben fôhatalom-változás következett be, a Román Királyság részelett. Az erdélyi egyházmegye területét a hatalomvál-tozás nem érintette, a püspökség és a tíz kanonok ve-zette káptalan székhelye Gyulafehérvár maradt.Közigazgatásilag 16 esperesi kerületre és 251 plébá-niára oszlott. Érdemes újra rápillantani Erdély és aromán fôhatalom alá került részek népességének fe-lekezet szerinti megoszlására az 1919-es, még meg-bízható adatok szerint: római katolikus 910601, re-formátus 696320, evangélikus 266191, unitárius67374, izraelita 170943, görög katolikus 1274935, gö-rög keleti 1815854. Az azonos jogállású erdélyi ma-gyar püspökök az eredményesebb fellépés érdeké-ben, a korábban elkezdett együttmûködés folytatá-saként 1920. július 24-én egyesítették erôiket és meg-alakították a magyar egyházak felekezetközi köz-ponti tanácsát. A légkör enyhüléséhez nagymérték-ben hozzájárult a felekezeti püspökök hûségesküjé-nek letétele, amelyre 1921. május 19-én a bukarestikirályi palota tróntermében került sor. ElsôkéntMajláth Gusztáv Károly erdélyi, Glattfelder Gyulacsanádi és Teutsch szász lutheránus püspök az egy-ház hivatalos nyelvén, latinul tették le I. Ferdinándkirály kezébe esküjüket. Kompromisszumos megol-dás született, mert a király nem tudott magyarul, apüspökök pedig nem tudtak románul.

A konkordátum törvénybe iktatása elôtt, 1928.március 31-én fogadta el a szenátus a kultusztör-vényt. Legfontosabb rendelkezése az állam és azegyházak viszonyának szabályozása volt. Az egyhá-zakat öt csoportba sorolták: 1. uralkodó egyház (or-todox), 2. kiváltságos egyház (görög katolikus), 3.történelmi egyházak (latin, rutén, görög és örményszertartású katolikus, református, evangélikus, uni-tárius, zsidó), 4. elismert egyház (baptista) és az 5. elnem ismert egyházak (nazarénusok, adventisták).

A törvényszöveg más megkülönböztetést is tett:két román felekezetet nevezett csak egyháznak, azösszes többit kultusznak.

Az 1929. július 7-én ratifikált Konkordátum, a Va-tikán és Románia államközi kapcsolatát szabályozószerzôdés hátrányos megállapodásokat tartalmazottaz erdélyi egyházmegyére. A latin szertartású egy-házmegyéket kivétel nélkül a bukaresti érseki szék-helyû egyháztartományban egyesítette. Az akkor ki-

lencszáz esztendôs, 400 000 hívôt számláló erdélyipüspökség helyett az 1883-ban alapított, 70 000 hívô-jû bukaresti püspökséget emelte érseki rangra. Az újérsekség alá helyezte az ôsi – erdélyi – névhasználathelyett immár gyulafehérvárinak nevezett püspök-séget. A kolozsvári minorita templomot és rendhá-zat a pápa tulajdonjogának fenntartásával örök hasz-nálatra, a kolozsmonostori római katolikus – köz-használatban Kálvária – templomot 25 évre, 1924-tôl1949-ig engedte át a görög katolikus egyháznak. Adiplomáciai tárgyalások háttérben az unitus egyházkiterjesztésének nagy ívû elképzelése áll. A görögkatolikusok vezetôi arra számítottak, hogy megnö-vekszik az ortodox egyházzal szembeni térnyerésük.Ezek a reménységek a szentszéki diplomácia jövôké-pében megfogalmazott elképzelésekkel is találkoz-tak. A Konkordátum egyik legnagyobb hibája volt,hogy a több évszázada mûködô Erdélyi Római Kato-likus Státus szó szerint nem szerepelt a szövegben.Folyamatos támadták, legelszántabban Onisifor Ghi-bu kolozsvári egyetemi tanár. A Státus ügye 1932.május 30-án, a Római Egyezményben, az Accordbanjogilag rendezôdött. Ôsi elnevezését megváltoztat-ták, új neve hivatalosan a Gyulafehérvári Latin szer-tartású Katolikus Egyházmegye Tanácsa lett. Az újegyezmény a kolozsvári piarista templomot is érin-tette: lehetôséget biztosított a görög katolikus egy-háznak, hogy minden vasár- és ünnepnapon szent-misét tarthasson a „görög-román tanuló ifjúság” lelkiszükségleteinek kielégítésére.

A magyar ifjúság lelki szükségleteire már nemügyeltek annyira az állam emberei. Majláth GusztávKárolynak különösen fájt az egyházi iskolák és agyermekek helyzete. Ahogyan Márki Sándornak írtlevelében kifejtette: „Minket magyar nyelvû katholikusiskoláink sorsa nyugtalanít ma legjobban. Iskoláinkat gar-madával zárja be vagy foglalja le saját céljaira a román kor-mány, a teljesíthetetlen miniszteri rendeletek özöne derékbatöri megmaradt iskoláink mûködését, ó-királyságbeli ma-gyarul egy szót sem tudó tanerôkkel árasztják el színtisztamagyar (székely) városainkat és községeinket, s az új iskolaitörvénnyel próbálják megadni iskoláinknak az utolsó kegye-lemdöfést.” Tanulságos a magyar és a román felekezetielemi iskolai tanítók számarányának összehasonlítá-sa. Az 1920-as hatalomváltozás idôszakában a voltmagyar részeken 1124 görög katolikus és 1535 görögkeleti, összesen 2659 román tanító mûködött. Az1930/31. tanévben az erdélyi püspökség területén 417magyar felekezeti tanító, a négy püspöki egyházme-gyében összesen 612 tanító oktatott.

A kisajátítási és agrártörvények alkalmazása so-rán óriási földterületeket, iskolai, alapítványi birto-kokat vettek el az erdélyi történelmi egyházaktól. Az1921-es harmadik agrárreform során az erdélyi püs-pökség 43890 kataszteri holdjából 6333-at hagytakmeg. A magyar egyházak 371614 holdnyi birtokának85%-át elvették.

A sok küzdelem és megpróbáltatás miatt sokatromlott Majláth Gusztáv Károly egészségi állapota,ezért 1938. május 18-án lemondott püspökségérôl.Az utódlási joggal kinevezett Vorbuchner Adolf se-gédpüspök részt vett a május 25. és 29. között Buda-pesten megrendezett XXXIV. Eucharisztikus Kong-resszuson, ahol a romániai zarándokoknak celebráltmisét. Nem sokkal késôbb, szeptember 10-én meg-halt. Miután csak néhány hónapig kormányozhatta

21

az egyházmegyét, jelentôs eredmények nem fûzôd-hettek a nevéhez. A népnevelés gondolatától meg-érintve, megírta az erdélyi püspökség – az ô megfo-galmazásában – népszerû történetét.

Vorbuchner utódát – Majláth lelki fiát – MártonÁron gyulafehérvári egyházmegyei apostoli kor-mányzót, kolozsvári plébánost 1939. február 12-énszentelték püspökké a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Egész életét jellemezte jelmondata:Non recuso laborem. (Nem futamodom meg a munkaelôl). 1940. március 18-án elhunyt Majláth GusztávKároly. Áron püspök gyászkeretes pásztorlevélbenbúcsúztatta, amelyben rámutatott, hogy elôdje egészéletét végigkísérte két fogalom: kereszténység és ma-gyarság. Ez a két idea a ragaszkodásban egyesültegymással, melyet egykoron Majláth Gusztáv Ká-roly úgy fogalmazott meg, hogy jegyességet váltottErdéllyel, s nem akarja otthagyni haláláig.

1940. augusztus 30-án hirdették ki a második bécsidöntést Erdély kettéválasztásáról, mely maga utánvonta az erdélyi egyházmegye szétszakítását is. Adél-erdélyi rész a megyéspüspök székhelyével, Gyu-lafehérvárral, a káptalannal, 86 plébániával, 105 lelki-pásztorral és 86 000 hívôvel Romániában maradt.Észak-Erdélyben Sándor Imre püspöki helytartó irá-nyítása alatt, 179 plébániával és helyi lelkészséggel,221 lelkipásztor gondozása alatt álló 317 000 hívôvelPüspöki Általános Helytartóságot állítottak fel.

1944. március 19-én Magyarország történeteegyik legsúlyosabb mélypontjára zuhant, amikor azországot megszállták a németek. Egy hét múlva,március 27-én Kolozsvárra is bevonultak és a gettókkialakítása után elkezdôdött az embervadászat. Má-jus 18-án volt egy fôpásztor Kolozsvárt, aki felemeltea szavát az embertelenség ellen és a szószékrôl hir-dette, hogy „Krisztusban mindnyájan egymás testvéreivagyunk. A felebaráti szeretet parancsának nyílt vállalásaés érvényesítése ma inkább kötelességünk, mint nyugal-mas idôkben. […] Értesültem, hogy híveim az egyházme-gye legkeletibb határától kezdve mélységes megdöbbenés-sel fogadták ismert személyiségek szabadságának korláto-zásáról és bizonytalan sorsáról elterjedt híreket. Ugyanígyaggodalommal kísérték a zsidók ellen az utóbbi idôkbenvégrehajtott intézkedéseket.” Levelet írt az ügyben eljá-ró hatóságok vezetôihez, kérve az embertelenségekleállítását, megakadályozását, vagy legalább a cse-lekvô részvétel felfüggesztését. Márton Áron utasítá-sára rendházakban, zárdákban, egyházi iskolákbanbújtatták az üldözött zsidókat. 2000. június 20-án azüldözöttek melletti bátor kiállásának egykori hely-színén, post mortem kapta meg Márton Áron az iz-raeli Yad Vasem Intézet elismeréséül A világ igaz em-bere oklevelet és emlékérmet.

Románia kiugrása a háborúból, átállása 1944. au-gusztus 23-a után Márton Áron utasította az egyház-megye papjait, hogy mindenki maradjon a helyén,mert távozásuk pánikot, tömeges menekülést kelt-hetne. Az egyházak közremûködésének köszön-hetôen létrejött a társadalmi összefogás, a DálnokiVeress Lajos vezérezredes irányította magyar hadse-reg harc nélkül kivonult, így Kolozsvár nem váltfrontvárossá. A megszálló szovjet csapatok általánoserôszakoskodásait azonban nem lehetett elkerülni.Számos katolikus papot, jezsuita szerzetest, hittanta-nárt hurcoltak el és zártak internálótáborokba.

A második világháború befejezését követôen Eu-

rópa ismét az újrarendezés elôtt állt. Márton Áronpüspök az 1945-ben kiadott VIII. számú körlevelé-ben kifejezte reményét, hogy most valami más, vala-mi jó indul el: „Európa, sôt az egész világ a keresztbenremél. Érzi, hogy mindazzal szemben, ami gyötrôdésétokozza, nyíltan csak az evangélium szállt szembe s szebbjövôt is csak Krisztussal kezdhet”. Papjaitól három dol-got kért: mindenek felett a lelkek üdvéért munkál-kodjanak, feddhetetlen életet éljenek és politikávalsemmilyen módon ne foglalkozzanak.

Az erdélyi római katolikus egyház papsága 1945-ben még soha nem volt olyan közel ahhoz, hogy tag-jai közül kerüljön ki az esztergomi érsek. A hat jelöltközül Márton Áron neve a második helyen szere-pelt. Vezetôi képességeinek elismertségére jellemzô,hogy Horthy István halála után még az is felmerült,legyen ô a kormányzó-helyettes. A Vatikán a listánnem szereplô Mindszenty József veszprémi püspö-köt nevezte ki esztergomi érsekké.

1948 a nagy fordulat éve volt Romániában. Azaugusztus 3-án életbe lépô tanügyi reform, a 175.számú rendelet állami tulajdonba vette az egyházitanintézeteket. A katolikus egyházat anyagi alapjai-tól, ingatlanaitól, majd intézményeitôl is megfosztot-ták. Az 1948-as esztendô a kommunista hatalom be-rendezkedésének, az 1949-es pedig kiteljesedésénekéve volt Romániában. Az erdélyi egyházmegye lefe-jezése június 21-én, Márton Áron letartóztatásávalkövetkezett be.

A levéltárak megnyitása után, a források, a kora-beli okmányok áttanulmányozása mellett a történé-szeknek remélhetôleg lehetôségük lesz az 1949 utániidôszak Romániája tárgyilagos, objektív történeté-nek megírására, az igazság feltárására, a múlt elszá-moltatására.

Ha most innen, a 21. századból visszatekintünkaz erdélyi egyházmegye erôszakkal, elnyomatással,áldozatokkal, szenvedésekkel, megpróbáltatásokkalnehezített, de a Gondviselés segítségével maga mö-gött hagyott ezer esztendejére, nem látjuk sehol azegykor ellene törô, sötét erôket. Flavit Deus et dissi-pati sunt (Fújt egyet az Isten és megsemmisültek).

A jubileum jó alkalom arra, hogy – Isten szolgája,II. János Pál pápa szavait idézve – hálával emlékez-zünk a múltra, szenvedéllyel éljük a jelent, és biza-lommal tekintsünk a jövô felé, hangsúlyozták az er-délyi egyházmegye elöljárói Csíksomlyón, a millen-niumi évnyitó ünnepi szentmiséjén. A püspökség-alapító Szent István király, amikor MagyarországotJézus Krisztus édesanyjának, Szûz Máriának az ol-talma alá helyezte, beleértette hadi és egyházi sikere-inek egyik színhelyét, Erdélyt is. Felajánlásának elfo-gadása és visszaigazolása lehet, hogy az alapítás ko-rabeli gyulafehérvári székesegyháznak éppen az adéli kapuja maradt meg, amelynek timpanonjában atrónon ülô Krisztus bal kezében az élet könyvét tart-ja, jobbjával pedig áldást oszt. Ennek a szimbólum-ként értelmezhetô égi jelnek nemcsak reményében,hanem biztos tudatában kívánok a millenniumát ün-neplô erdélyi egyházmegyének sikeres és az óhajtottteljes egységet meghozó újabb ezer esztendôt.

SAS PÉTER

22

Dsida Jenô a két világháborúközti erdélyi magyar líra nagyígérete, aki rövid élete (31 év)alatt olyan életmûvet hozott létre,amely úgy volt erdélyi, vagyisúgy folytatta az erdélyi költészetlegnemesebb hagyományait,hogy egyben a modern európaiköltészet követelményeinek ismegfelelt.

Dsida 1928 novemberében ke-rült Abafájára, ahol két évig volt aHuszár báró gyermekeinek neve-lôje, miközben jogi tanulmányo-kat végzett, s ezért feljárt Kolozs-várra vizsgázni. A jogi egyetemetsohasem fejezte be, helyette azirodalom lesz a kenyérkeresete.Néhány Abafájáról írott levelét ol-vasván, arra a következtetésre ju-tottam, hogy a 21 éves ifjú mégnem volt távol szüleitôl, akikheznagyon szoros kapcsolat fûzte. Abárói kastélyban meg van eléged-ve szobájával és a koszttal, amelykitûnô. Részletesen leírja, sôt le israjzolja édesanyjának a szobáját,amelyben lakik, s amely nagyonegyszerû és kényelmes. Leírja akörnyezô tájat, a kastélyt, az idô-járást. Megjegyzi, hogy Abafájánzordabb, hidegebb a tél vége,mint Kolozsváron. Nagy hidegek-ben nem lehet kimenni még a kas-tély ajtajába sem a farkasoktól.Máskor elragadtatással ír a gyö-nyörû kilátásról, a szép hóesésrôl.A kastélyt vastag falaival olyan-nak tartja, mint egy vár. Nagy

pántos ablakok, erôs zsaluk van-nak, amelyek meghiúsítják a betö-rôk gyakori kísérleteit, a cseléd-ség éjszaka fegyvert visel. Hu-szonöt év alatt legalább tizenöt-húsz betörôt csípett fülön a ko-mornyik, rossz nép lakik arrafelé,de még sohase sikerült nekik gyü-mölcsön kívül egyebet lopni.

Kezdetben magányosnak érzimagát, szüleinek panaszkodik, ál-landó honvágy gyötri, hiányzikaz otthoni szeretet és az értelmesbeszéd, vagyis olyan személyektársasága, akikkel el tudna beszél-getni. Ezért jó néven veszi a vécsibáró meghívását. Meg is jegyzi,hogy alig várja, hogy elbeszélges-sen vele.

A kastély lakóiról is nyilatko-zik: említi Charley bárót, aki nagyvadász, a kis bárógyerekekrôlnagy szeretettel ír, a kis baro-nesszeket még táncolni is tanítja.A kastély úrnôjét néhány mondat-ban frappánsan jellemzi: „A báró-nô kiismerhetetlen. Csöndes ésfenséges, és zordon, akár Zeuszaz Olymposzon. Magába vonult,zárkózott, egyáltalán nem közlé-keny, és a gyerekekhez roppantszigorú. Még a két fiú is fél tôle.”

Szászrégenben több jó barátratett szert, igazi társasági életet élt.Ekkor írta a Régeniász címû ver-sét, amelyben szerepel több rége-ni ismerôse, és amelyet elôször ahetvenes években közölt A Hét cí-mû folyóirat.

Ekkor már többen olvassákverseit, megbecsülik, Marosvásár-helyre is többször meghívják esté-lyekre, irodalmi estekre., ahol iga-zi szellemi társakra talál. Itt talál-kozik Molter Károllyal, KeményJánossal, Szentimrei Jenôvel, Ber-de Máriával, Bánffy Miklóssal,Teleki grófokkal, valamint az er-délyi arisztokrácia és szellemi életmás kiválóságaival. „Csupa szel-lemes, okos, jókedvû ember” – ír-ja Dsida. Ô lesz a társaság ked-vence, de mivel nagyon szerényember volt, nem igazán örvendetta nagy ünneplésnek. Részt vett aKemény Zsigmond Társaság ülé-sén is, amelynek akkori elnökeKemény János volt, eljárt az Új-ságíró Klubba is, sôt a Miss Ma-rosvásárhely verseny zsûrijének atagja is volt.

Egyéves abafáji tartózkodásaalatt írt leveleibôl sok mindentmegtudunk Dsidáról, az ember-rôl, betegségérôl, törékeny egész-ségérôl, vívódó, érzékeny lelké-rôl, s talán ezeket a leveleket ol-vasván jobban megértjük költé-szetének mélységeit is. Majdnemdokumentumszerû leírást kapunkaz abafáji kastélyról és lakóiról.Érdekes, színes olvasmányok, stalán a régeniek számára különö-sen vonzóak, mivel számunkraDsida szelleme itt van a közelben,Abafáján, s ezt a kultúrtörténetikuriózumot elevenen kell tartaniaz itt élôk és az ide látogatók lel-kében.

BÖJTE LÍDIA

Dsida Jenô Abafáján

Az abafáji Huszár-kastély

Dsida Jenô

23

„Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.A szavakat is.”

(Kányádi Sándor)

Százhúsz évvel ezelôtt egy néhány lelkes fiatalenyedi mesterember elhatározta, hogy szervezett for-mába foglalja az iparosmûvelés nemes törekvéseit.Így született meg a Nagyenyedi Iparos Önképzôkör,amely hat évtizeden át magas színvonalon képviseltea nagy számú enyedi iparos önképzését. Az évfordu-ló kapcsán emlékezzünk egy végleg letûnt korszakhôsies küzdelmeire, keltsük életre az egykori „kicsimagyar város”, „a múzsák álmodó és nagyratörô vá-ros”-ának szorgalmas polgárait, akik munkájukkal amaguk kis körében történelmet írtak.

Az elsô huszonöt évAz 1885-i budapesti országos kiállításon keres-

kedôk és iparosok elôtt Dobránszky Péter budapestimûegyetemi tanár, a gyergyószentmiklósi kerületegykori országgyûlési képviselôje, Feladatainkról ke-leti hazarészünkben címû elôadásában többek közöttezt mondta: „Erdélyt az okos Tuhutum nem elég jólfoglalta el, újra kell meghódítanunk. Erre a kereskede-lem, s fôképp az iparosság van hivatva. Az iparosnaknincs szüksége szántóföldre, legelôre, még csak sajátházra sincs. Kevés szerszámmal, ügyességgel, kitar-tással, józan élettel, mûveltséget ápol, terjeszt. És hó-dít vele, jobban, mint Tuhutum. Törekedjenek iparo-saink Erdélyt igazán meghódítani.”

Az elôadás hatására egy Gergelyi István nevû,veszprémi születésû huszonnégy éves szabósegédelhatározta, hogy Erdélybe jön. Gergelyi 1888 tava-szán Enyedre érkezett és beállt segédnek, bekapcso-lódik az enyedi iparosok, már korábban is létezômûvelôdési tevékenységébe. Egy ifjúsági majális al-kalmával felhívja iparos társai figyelmét arra, hogy ahasonló rendezvények bevételeit nem szabad regge-lig tartó mulatozásokon elpazarolni, hanem hasznoscélra kell fordítani. Gergelyi a Közérdek 1888. július15-i számában Felhívást közöl Nagyenyed város ipa-rosaihoz és iparos ifjúságához, melyben egyebekmellett ez olvasható: „Fel tehát ifjú társaim, egyesül-jünk, gyûljünk össze mennél többen e zászló alá, melyen ejelszó díszlik: Egyetértés, Testvériség, Haladás, ne marad-jon közülünk el senki, ha mind ott leszünk, a zászló dia-dalmaskodni fog.” Az elvetett mag hamarosan nemestalajra hullt!

Gergelyi kezdeményezésére mintegy ötven ipa-ros ifjú elhatározta az „iparos ifjúsági önképzôkör ésbetegsegélyzô egyesület” létrehozását. Köztük van:Willersdorfer Antal asztalos, akinek Rózsa utcai mû-helyében gyülekeztek esténként, hogy Gergelyivelmegbeszéljék a teendôket. (Meseriašilor utca 6. sz.)1888. július 22-én a városháza dísztermében gyûltekössze „a meghívott iparos urak és iparos ifjakon kívül(százon felül) még pár érdeklôdô is megjelenni szíveske-dett”, ahol ideiglenes elnöknek megválasztották Du-nai Albert kalaposmestert és a szervezô bizottságot,amelyben 15 mester és 12 segéd vett részt.

Az alapszabály alkotó és választó közgyûlésre1888. augusztus 10-én került sor, ahol megválasztot-ták a vezetôséget és elfogadták az alapszabályzatot,melynek tervezetét Gergelyi szegedi, losonci, békés-csabai és veszprémi egyesületek alapszabályzataimintájára dolgozott ki. Az elnök Lázár Károly sütô-mester lett, a titkár Dunai György (késôbb elnök),majd Jeney Elek, jegyzô Gergelyi István szabósegéd,pénztáros Jakab Károly szabómester, gazda TôkésImre mészáros mester, orvosuk Rákosy Bálint volt,ezen kívül ellenôrt, könyvtárost és tizennyolc tagúválasztmányt is megszavaztak. Megalakulásakor azegyesületnek 114 tagja volt. A kör mûködéséhezszükséges anyagi alapot a tagdíjak és a pártoló tagokadományai biztosították.

A székház gondját ideiglenesen Dunai Albert ol-dotta meg, aki újonnan épült Porond utcai házát egyfél évre ingyen a Kör rendelkezésére bocsátotta. „Afellobogózot új házban hozzák a határozatot, hogy Katalin-napi táncmulatságot rendeznek” – írja Váró Ferenc, azÖnképzôkör negyedszázados történetének megírója.Már ekkor elhatározták a téli vasárnapi felolvasásokszervezését is. Az olvasószobába hírlapokat, szakla-pokat rendelnek, kottákat (hangjegykönyveket), bili-árdot vásárolnak Az ideiglenes székházban biztosí-tották az iparos segédek elszállásolását is.

A kitartó munka eredményeképpen a taglétszám1889 elsô hetében 154-re nôtt.

A félév lejárta után a Kör a Dunai-házból béreltszékházba költözik a fôtéri (a patak melletti) Mar-ton-ház utcára nézô emeleti részébe.

Az 1889. évi farsangi dalestélyen történt incidenskövetkeztében Gergelyi lemond a jegyzôi tisztrôl,ugyanis az önálló vámterületrôl ott elhangzott be-széde nem tetszett Kovács Gyula polgármesternekés másoknak sem, akik a szociális és anarchikuseszméktôl féltették a várost.

1889. szeptember 22-én a rendes közgyûlésen el-kezdik a végleges szervezkedést . Elnökül választjákTörök Dániel városi elsô tanácsost, Gyulafehérvárváros késôbbi fôispánját. „A tekintélyes, ékesszóló,békességszeretô, barátságos, népszerû nevû férfiú egyfelôlküldetést, másfelôl hivatást vállalt a vezetôi tisztség betöl-tésére.” Alelnök Dunai Albert kalaposmester, titkár:Z. Szôcs Sándor városi gazdasági tanácsos, jegyzôHajdu András. A tisztviselô választás „Hatalmas há-romszoros éljen kiáltással” végzôdött. Egy hét múlvamegalakult a választmány is. (Gergelyit túlzásai mi-att nem választották be a vezetôségbe.) Az új tagokfelvételénél nagy hangsúlyt helyeztek a feddhetet-lenségre, a foglalkozás tisztességes voltára.

Már ekkor megindult az önképzés: színi elôadás-ra, dalestélyre készültek Borsai Samu karnagy veze-tésével. Háromszor rendeztek mûkedvelô elôadástEnyeden, nagy sikerrel szerepeltek Tordán karda-lokkal és színdarabbal.

1892-ben György-napkor ismét új székházat bé-relnek: a Sándor Elek-féle fôtéri ház emeletén.

Az év fô eseménye az iparos betegsegélyzô pénz-tár kérdésének felvetése. Mivel Enyeden még nem

LAPOK A NAGYENYEDI IPAROS ÖNKÉPZÔKÖR TÖRTÉNETÉBÔL 1.

Tellár Ágnes emlékének ajánlom.

24

alakult meg az Általános Ipartestület, „Enyed-városiparosságát betegsegélyzés tekintetében a gyulafehérvári»kerületi« segélypénztár hatáskörébe kell vala, mindenönállóság nélkül, rendelni.” (A vége csakugyan az lett)– írja Váró Ferenc. Ezért ezt a feladatot a NagyenyediIparos Önképzô és Betegsegélyzô Egyletre, röviden:Egyesületünkre ruházzák. Az Egylet Alapszabály-tervezetét az Egyesületünk elfogadta, majd a végle-ges változatot jóváhagyta. (Az eredeti kézirat az irat-csomóban: A nagy-enyedi iparosok betegsegélyzôpénztára alapszabályai Készült: Nagy-Enyeden,1892. június hó 26-án Széchy Ferenc h. jegyzô TörökDániel elnök ellátva a Nagyenyedi Ifj. Önképzô ésBetegsegélyzô Egylet viaszpecsétjével. )

Az alapszabályzatot június 26-án hagyta jóvá „aváros polgárságából álló vegyes gyûlés, nagygyûlés, melyközgyûlésnek is neveztetik.” Az egylet elnöke TörökDániel lesz.

Váró Ferenc szerint: „Ennek az »önálló betegsegélyzôpénztárnak« azonban egyelôre nem volt sem gazdája, semvagyona, csak alapszabályai: egy kés, a melynek nyeleugyan nincs, de pengéje hiányzik.”

Még ebben az évben megfogant az ÁltalánosIpartestület megalakításának eszméje is.

Fánta József, a mecénásA Szolnok-Doboka megyei Tôkésrôl származó

Fánta József fûszerkereskedô Balázsfalván jelentôsvagyonra tett szert. Kovrig Tivadar bérlôje, bizalmasembere. Miután elvált feleségétôl, Enyedre költözöttés megvette a Fô téren a Fosztó-féle házas telket (20.szám). „Jómódú, kedélyes, társas életet kedvelô em-ber volt, és így az Önképzôkör iránt csakhamar me-leg ragaszkodással viseltetett (ebben nagy szerepevolt Incze István mészáros mesternek). Fánta szép,termetes, erôs magyar típusú ember volt, lelkületekiváló, cselekedete elévülhetetlen” – írja Sulyok Fe-renc 1928-ban az új székház avató ünnepségén el-hangzott beszédében. Fánta gyakran eljárt a Körösszejöveteleire a hozzá közel lévô székházba, mertszerette a társaságot, szívesen hallgatta a kórus éne-két. Megkedvelte munkájukat. Végrendeletében ezolvasható:

„A Nagyenyedi Iparos Önképzô és Betegsegély Egylet-nek hagyományozom Nagyenyeden a Fôtéren lévô belsô há-zas telkemet (Fôtér 20. az Incze-ház, »volt Gostat üzlet«mellett, ma kenyérüzlet J.M. ) a házban levô arcképemmelegyütt oly célból, hogy az írt egylet gyûlhelyét képezze; ezenalapítvány Fánta Józsfe nevet viselend és örök idôkre szól.”Emellett a Timártársulat sarokházától a hídfôig asz-falt-járda készítésére 6000 forintot hagyott. A pénzt és

a kivitelezést Incze Istvánra, szomszédjára bízta. Ettôlkezdve a Fánta Alapítvány lett a Egyesület létalapja.Fánta József 1893-ban halt meg, sírja az enyedi rómaikatolikus temetôben ma is megvan. Sajnos az oválisalakú fénykép hiányzik róla. „Az Egyesület évenkint ki-vonul a r. Kath. Temetôbe, a jóltevônek kivilágított sírjához,s dallal, beszéddel emlékezik róla” – írja Váró. Emlékbe-szédet mondtak, többek között dr. Garda Kálmán,Gergelyi István, Sulyok Ferenc, Szathmári József, Ba-kó Károly, Tángel József, ifj. Tomai Pál.

1893. december végén az Egyesület „az önképzéscéljára” megvásárolja majd saját házában helyezi el aLôcsey-Wokál-féle könyvtárat. Lôcsey SpielenbergLajos könyvkötô és könyvnyomtató mester Lôcsérôlszármazott, a Bethlen Kollégium nyomdájában dol-gozott. Halála után fia folytatta apja mesterségét.„Válogatott és értékes munkákból” házi könyvtárat létesí-tett, mely kölcsönkönyvtárként is mûködött. Lôcseykönyvtárát az 1860-as években Wokál János könyvk-ereskedô vásárolta meg, majd a 70-es években adta el aKörnek. A könyvek jelentôs része az 185o-es években ésazelôtt jelent meg. A könyvtár állománya: 960 magyar és188 német munka, melynek vételára, 310 forint, három évalatt törlesztendô „Ez a könyvtár pedig egyszersmindEnyed-város régibb közmûveltségi viszonyainak egyik ér-dekes emléke” – írja Váró Ferenc.

1894-ben új választmányt hoznak létre, az Ön-képzôkör titkára dr. Garda Kálmán lett.

1895. március 17-tôl az egyesület neve Nagyenye-di Iparos Önképzô Kör, röviden Önképzô Kör, majdKörünk.

1895. június 30-án megalakult az Általános Ipar-testület, melynek hatásköre fölöslegessé tette volna aKör létét (mivel annak is ugyanaz a célja, mint a Kör-nek: a segélypénztár létesítése és a szellemi mûvelés).Mivel Kovács Gyula polgármester elve szerint egy-ségben van az erô, ezért a Kört be akarták olvasztaniaz Ipartestületbe. Az Önképzô Kör vezetôsége azon-ban nem értett egyet a központosítási szándékkal.

Sok hercehurca, hét évi küzdelem után 1898 tava-szán a Belügyminisztérium 12702-1898 számmal jó-váhagyta a Kör alapszabályzatát. Az Önképzô ésBetegsegélyzô Egylet Önképzô Körré alakul és önál-ló szervezet marad.

A Fánta ház birtokba vételére 1893. Szent Mihály-kor került sor. A házat kibôvítik iparos szállóval ésházfelügyelôi lakással, könyvtár és zongora szobá-val. A felavató ünnepséget 1902. november 22-éntartják. Itt kisebb mulatságokat, kebli ünnepeket, fel-olvasásokat, munkásmozgalmi elôadásokat „aceti-

A Nagyenyedi Magyar Iparos Önképzôkör székháza... ... és zászlaja

25

lén-, újabban meg villamos világítás mellett kényelmesenlehetett és lehet rendezni”. Tekepályát is létesítenek, demegtiltják a fogadásokat és a nyerészkedô játékokat.

Itt helyezik el azt a könyvtárat is, melynek alapjátGergelyi István vetette meg 154 kötet gyûjtésével ésajándékozással. Könyveket ajándékozott mások mel-lett Krecsák Károly is. Könyv és kotta vásárlással isgazdagították az állományt. A könyvtár elsô ren-dezôi Jakab Károly alelnök és Winkler Albert pártolótag. Az olvasók jobb tájékoztatása érdekében. 200majd 500 példányban könyvjegyzéket nyomtattakki. 1911-ben Müller Zoltán ügyvéd 102 koronát ado-mányoz a könyvtár céljaira. A MunkásgimnáziumiKönyvtár kiadványait az Uránia Egyesület ajándé-kozza a Körnek Váró Ferenc kollégiumi professzorközvetítésével. Így a könyvek száma hamarosan el-éri a 1264-et.

Többek között könyvtárosok voltak: Gergelyi Ist-ván, Gazdag Géza, Csávási Gyula, Kocsis Elek.

A Kör egyik központi feladata dalkar szervezéseés állandó mûködtetése volt. Ezzel kapcsolatban Vá-ró Ferenc a következôket írja: „a dalnak s a dal kedvelé-sével járó örömöknek kívánása hozta össze , s lelkesítette azegyesület elsô megalkotóit. Az elsô férfi dalkar tette azegyesület barátjává, jótevôjévé Fántát. A dalkar köz-sze-replései adtak súlyt, jelentôséget a Körnek, az iparos ifjú-ságnak, városi, nemzeti ünnepségek alkalmával a városegész társadalmában. A dalkarban való együttmûködés bá-torította a tagokat mûkedvelô társaságok összehozására is.”

A már kezdettôl mûködô 8 tagú, Sheber Józsefvezette férfi dalkar mellett 1889-ben Borsai Samukollégiumi tanár vezetésével 25 tagú vegyes kart lé-tesítettek. A székház megvásárlása elôtt magánhá-zaknál, a városi óvodában próbáltak, s már a karmegalakulása óta „fényes erkölcsi és anyagi sikerekhezjuttatták az egyesület rendszeres mulatságait, mûsoros es-télyeit”. A vigalmi bizottságok az idôk folyamán ta-pasztalatokat szereztek a különbözô mulatságokszervezésében (majálisok, táncestélyek, húshagyókeddi, szilveszteri összejövetelek, jótékonysági, ka-rácsonyi mûsoros estélyek, álarcos bálok stb.) Ebbôla munkából derekasan kivették a részüket: JakabKároly, Máté István, Dunai Albert, Lázár József, Sel-meczi István, Albrechtovics Antal és mások. InczeIstván elnökletével rendezô bizottságokat alakítot-tak, melyek tagjai ugyancsak jeleskedtek az emléke-zetes rendezvények szervezésében. 1896-ban BálintJánosnét bálanyának kérik fel.

1903-ban, tíz évi szünetelés után AlbrechtovicsAntal elnök fáradozása nyomán életre kelt ismét adalkar 34 taggal, és Veress Gábor vezetésével kétévig mûködött. Utána öccse, Veress István, majd Fel-méri Sándor kollégiumi tanító tölti be a karmesteritisztet. Az elsô három évben különbözô alkalommalszép sikerrel szerepeltek, így a Kolozsvári Dalos-egylet jubileumán, Déván, a helybeli Protestáns Nôe-gyesület nagy közönsége elôtt, a március 15-i ünnep-ségeken, az Ipartestület nyári mulatságain. Közbenanyagi nehézségek miatt a három évig ismét szüne-telt dalkar, majd 1912-ben Tángel József elnök közre-mûködésével egy erôteljes kórus áll össze iparos éskereskedô ifjakból, amelynek vezetôje WohlfarthLôrinc tanító lesz. A kórus küldöttségekkel, zászló-szegek küldésével részt vett a testvéralakulatokzászlóavató ünnepségein Aradon, Nagyváradon,Nagylakon, Nagykanizsán, Máramarosszigeten, anagyenyedi református egyház dalárdájának ünnep-

ségein.Az Önképzôkör tevékenységének másik két fon-

tos területe a színjátszás. 1891-ben Borsai Samu ren-dezésében bemutatták a Legény bolondja címû nép-színmûvet 25 szereplôvel, köztük: Willersdorfer An-tal, Ménesi Miklós, Szöllôsy Róza, Gräef Béla, MüllerRóza, Paulini Berta.

Szigligeti Ede A cigány címû népszínmûvétEnyeden kétszer adták elô, melynek bevételét, 150koronát a református templom toronyórája javárafordították. Solymosi Elek színmûvész rendezésébenmuatatták be Tóth Ede: A falu rossza címû népszerûdarabját, melynek bevételét az olvasókönyvtár javá-ra szánták. A rendezésben érdemeket szerzett Bara-nyai Károly is. Valamennyi szereplô neve nem ma-radt fenn, de sokszor és sikerrel szerepeltek: TomaiIlona, Egresi Teréz, Gerger Zelma, Paulini Irén,Nagy Ella, Ludvig Kata, Villányi Ida, Réthy Anna.

A téli felolvasó estéket 1889-1910-ben indítják aBethlen kollégium tanárai hozzájárulásával. Kiemel-kedôek voltak Váró Ferenc Uránia (munkásgimnázi-umi) elôadásai is. Tángel József lelkes munkája ered-ményeképpen rendkívül népszerûek lesznek ezek afelolvasó esték „úgy hogy a kör helyisége erre a célraszûknek mutatkozik, s a városháza nagytermét kellett el-kérni” – jegyzi meg a krónikás.

A kör jövedelmének forrásai a felvételi díjak, atagsági díjak, a mûkedvelô elôadások, felolvasások,könyvtárhasználat, biliárd, tekepálya és egyéb játé-kok bevételei. A Nagyenyedi Kisegítô Pénztár 1895-tôl 1913-ig 1000-1000 korona segélyt nyújt a Körnek.

A Kör jövedelmébôl közcélokra is fordít, többekközött a sétatéri táncterem alapra, a marosvásárhelyiKossuth-szobor alapra, Erzsébet királyné szobrára, atûzoltó zenekar javára, kétszer a Bethlen-szoborra,az enyedi református templom toronyórájára, két íz-ben a Protestáns Nôegylet javára, a dévai reformátustemplom restaurálására, az enyedi református temp-lom fûtési alapjára.

Az Önképzôkör küldöttsége 1899-ben részt vett amarosvásárhelyi Kossuth-szobor leleplezési ünnep-ségén, a Kolozsvári Dalosegylet XI. éves jubileumán(1907) a dalkara képviseli a Kört.

„Most, huszonöt évi törekvéseire, küzdelmeire,de sikereire is önérzettel tekintve vissza, az Önkép-zôkör maga ül jubileumot, s avatja föl a jövô küzdel-meire a múltból eredô biztatással, a Munkásság Ha-ladás jelszavaival vezérlô zászlóját. Negyedszázadalatt nem keveset élt át; tûrni, hinni, remélni, akarnimegtanult. Csak csüggedni nem tanult” – zárja a ne-gyedszázados jubileumra írt tanulmányát Váró Fe-renc kollégiumi tanár.

JÓZSA MIKLÓS

26

Történelme során több téren ésterületen is bátran vállalta az út-törés felelôsségét és kockázatát azújdonságokra, a korszerûségremindenkor fölötte fogékony Te-mesvár. A romániai nyomtatottsajtó bölcsôhelyeként tartják szá-mon a Béga-parti várost az elfo-gult, de a szemellenzôt kivételesalkalmakkor mellôzô, szélesebb lá-tókörû lokálpatrióták. A Bánságközpontjában látott nyomdafesté-ket ugyanis a Románia jelenlegi te-rületén kiadott elsô sajtótermék, anémet nyelvû Temeswarer Nach-richten, amelyet Mathias Heimerindított útjára 1771-ben. Közel egyévszázadon át kizárólag csak né-met nyelven szerkesztett lapok,idôszaki kiadványok jelentek megegymás örökébe lépve Temes vár-megye székvárosában.

Kultúrhistóriai jelentôséget éshorderôt kapott épp ezért 1858.július 6-a, amikor a tájegység,Dél-Magyarország elsô magyarnyelvû hetilapja, a Delejtû bekö-szöntô száma elhagyta HazayMárk és fia Vilmos temesvárinyomdáját. A keddenként megje-lenô 8-10 – néha 12 – oldalas lapalcímében „a tudomány, anyagiérdek és szépirodalom közlönye-ként” határozta meg magát. Ki-adója és szerkesztôje Pesty Fri-gyes (1823–1889), a késôbbi tekin-télyes és megbecsült történetíróvolt. Nehéz politikai és társadal-mi feltételek között, az 1848–49-esszabadságharc leverését követôvészkorszakban, az osztrák ab-szolutizmus bakacsinos sötét pe-riódusában vállalkozott a Temes-vári Kereskedelmi és Iparkamaratitkára, a Temesvárott született ésnevelkedett Pesty Frigyes, hogymagyar nyelvû lapot alapítson ésindítson útjára a Magyarországtestébôl megtorlásként erôszakkalkiszakított új koronatartomány, aSzerb Vajdaság és Temesi Bánságkatonai és közigazgatási központ-jában. A magyarokat egyáltalánnem szívlelô, merev és szigorúfôtiszt, gróf Johann B. Coroninivon Cronberg táborszernagy, a

tartomány katonai kormányzójaadott engedélyt egy politikamen-tes magyar nyelvû lap megindítá-sára, amikor az osztrák önkényvalamelyest lazulni kezdett. Agyárvárosi szíjgyártómester, Pes-ty Ferenc fia, aki középfokú tanul-mányait szülôvárosában és Szege-den végezte, ifjúkora óta egyiklegfôbb exponense és élharcosavolt a temesvári és a bánsági ma-gyarságnak. A temesvári hadpa-rancsnokságnál hivatalnokkéntszolgált, s a hazafias eszméketpropagáló cikkeket közölt a né-met nyelvû lapok hasábjain. 1846-ban a Béga-parti városban nôsültmeg. Nézetei miatt Temesvár1848. október 10-i ostromállapot-ba helyezését követôen a hadi ta-nács Pesty Frigyest, mint nem kí-vánatos, veszélyes elemet a vár-ból kiutasította s a külvárosokegyikébe internálta. Amikor 1849.április 25-én a Bem József vezettemagyar honvédek a császárhû Te-mesvárt ostromzár alá vették,Pesty Frigyes Debrecenbe sietett,ahol felajánlotta szolgálatait a Te-mesvárott született KlapkaGyörgynek, aki a hadügyminisz-térium igazságügyi osztályáraosztotta be. Követte a kormánytBudára, Szegedre, Aradra és Lu-gosra. A végzetes temesvári csataután, 1849. augusztus 23-án törökföldre menekült. SzámûzöttkéntViddinben megbetegedett, testi éslelki bajok gyötörték. Hauslab tá-bornokkal 1849. október 21-énvisszatért Temesvárra, ahol a ka-tonai hatóságok engedélyével csa-ládja ápolta és gondozta. Midônigazolására sor került, osztoznikívánt bajtársai sorsában, s Pestrekísértette magát, ahol a hírhedtÚjépületbe zárták. Megrendültegészségi állapota miatt 1850 feb-ruárjában elengedték fogságából,hazabocsátották. Mehádián azzalgyanúsították meg, hogy tudomá-sa volt a magyar korona hollété-rôl, ismét elfogták s Orsovára vit-ték, ahol kínvallatásnak vetettékalá. A félreértés kiderülvén szaba-don engedték, s visszatérhetett

Temesvárra, ahol 1850 ôszén afrissen megalakult Kereskedelmis Iparkamara titkárává választot-ták. Hivatalában 1864. augusztusközepéig mûködött, s komoly ér-demet szerzett az intézmény föl-virágoztatásában. Élénk és erôshazafias szellemet honosított mega Kereskedelmi s Iparkamara ke-belében. A kamara többek közöttfeliratot intézett a bécsi miniszté-riumhoz, amelyben országgyûlésösszehívását és megtartását sür-gette, míg jelentéseit a bécsiektöbbszörös meghagyása dacáracsak a magyar helytartótanácshozintézte. 1857-ben fôleg Pesty Fri-gyes erôfeszítései eredményekéntalakult meg a Temesi GazdaságiEgylet, mely azonban nemsokárameg is szûnt. Pesty Frigyes 1857-ben a temesvári Kereskedelmi ésIparkamarát képviselte a bécsistatisztikai kongresszuson, 1858-ben pedig helytartótanácsi rende-lettel a Krassó vármegyei éshatárôrvidéki bányavárosokatutazta be s a bányaipar helyzetéttanulmányozta.

Hivatali, gazdaságszervezôifeladatai példás ellátása mellettnagyon termékeny és sokrétûközírói tevékenységet bontakoza-tott ki. Publicisztikai írásait a Te-meswarer Zeitung, a Pesti Napló,a Kolozsvári Közlöny, a Hetilap, aKoszorú s más lapok rendszere-sen közölték. Jelentôs publiciszti-kai gyakorlatra támaszkodva s akolozsvári lapok példáját, lap-szerkesztési elveit követve indí-totta meg több hónapos elôkészí-tés után Delejtû címû lapját,amely „amely a mûvelt közönség

„Csak az a nemzet vész el,mely önmagát elhagyja”

150 éves a bánsági magyar nyelvû sajtó

A Delejtû szerkesztôi

27

igényeinek akart megfelelni”,1858 nyarán. A közölt cikkek té-máját és megírásának a módját, alap arcélét és rovatainak beosztá-sát a megcélzott olvasóközönségelvárásaihoz, mûveltségi színvo-nalához igazította a lap kiadója ésszerkesztôje. „Minden míveltembertôl lehet kívánni, hogy atörténetben, a természettudo-mányok fôbb ágaiban járatos le-gyen, éspedig annyival inkább,mennyivel több vonatkozás vansaját hazájára – szögezte lebeköszöntô írásában Pesty Fri-gyes. – Kívánni lehet azt is, hogyhazájának anyagi állapotjainakmegismerésére a kulcsot bírja,hogy azt tudja, mennyit bír az or-szág elôállítani, hogy megértse,mi oka az egyes hátramaradásá-nak vagy haladásnak. Ez az oka,hogy a Delejtû a nemzetgazdásza-tot, a történetet, a természettudo-mányt tûzte homlokára. – Haezen komolyabb feladványokontúlestünk, illôbb lessen a szépiro-dalom jobb termékeiben is gyö-nyörködnünk; végre miután azegyletek és társulatok nagy rugóia közjólétnek, ezek mûködésérôlhív hírmondói leszünk a közön-ségnek. És erre nálunk a tárcaszentelve van.” Nyomatékosanhangsúlyozta programadó vezér-cikkében színvonalas, vegyes tar-talmú lap szerkesztôje a kiad-ványnak Temesközhöz való erôsés szerves kötôdését: „azon le-szünk, hogy hazánk déli részei-nek óhajai, kívánalmai, szükségeia Delejtûben tárgyaltassanak,hogy az itteni föld termékei, az it-teni lakosok iparszorgalma, nyil-

vános élete, múltjának emlékei,szokásai megismertessenek. Akáraz országot, mint a természet ob-jektumát, akár a nemzet itt lakórészét tekintjük, majdnem kime-ríthetetlen forrása nyílik itt a köz-leményeknek. Azon vidék, melybennünket közelebb illet és érde-kel, területileg meghaladja Belgi-um királyságát; hajdan, és már anépvándorlások elôtt a népek or-szágútja vala, most pedig, az új-kor leghatalmasabb közlekedésieszközeinek segedelmével ateremtô iparnak kifolyást nyújt, éskelet felé, melynek itt azelôttszázezer mell védôleg ellensze-gült, most az ipar hódító seregétvezeti. Tehát itt kell keresnünk amívelôdés kifelé nyíló kapuját.Hegyeink kincsei majdnem párat-lanok a magyar korona alatt, kö-vér rónaságunk híre elterjedt Eu-rópa-szerte. A természet és lelkivilág nagy tarkasága mutatkozikitt és Klió mindig nagy lapot voltkéntelen nyitni, hogy az idô nyo-mait följegyezgesse.” A rangoslap elsô száma 1858. július 6-ánhagyta el Hazay Vilmos temesvá-ri nyomdáját. Bizonyos idô utánminden lapszám fejlécén az alcímalatt ott szerepelt a magvas, ko-moly üzenetet közlô jelige: „Csakaz a nemzet pusztul el, mely ön-magát elhagyja”.

Pesty Frigyesnek a 19. századközepének legkiválóbb magyar-országi publicistáit, szakírói sike-rült a Delejtû munkatársaiul meg-nyernie. Cikkeket, tanulmányokatés eszmefuttatásokat publikált alap hasábjain Boleszny Antal, Be-rencz Imre, Dunyov István, Ötte-vényi Nagy Ferenc, Kazinczy Gá-bor, Csaplár Benedek, Knauz Jó-zsef, Lugossy József, Márky Jó-zsef, Mészáros Károly, OrmósZsigmond, Ötvös Ágoston, PadosJános, Rosty Zsigmond, SárváryBéla, Szabó Károly, Szalay László,Szilágyi Sándor, Remellay Gusz-táv, Suhajda Sándor és mások.

Történelmi vagy közgazdasá-gi, iparfejlesztési értekezések, ta-nulmányok álltak a lapszámokélén. Gyakran közölt a lap a ma-gyar irodalom klasszikusainak le-velezésébôl illetve a 16. és 17. szá-zadban kiállított oklevelekbôl.Eredeti valamint fordított elbeszé-lések, regények és útleírások lát-tak nyomdafestéket a Tárca rovat-ban, a Heti Szemle az országosjelentôségû híreket fogta csokor-ba. A helyi hírek a Temesvári Új-

donságok fejléc alatt jelentek meg.A magyar könyvújdonságokról ésszínházi elôadásokról Irodalom ésMûvészet címû rovatában szá-molt be Pesty Frigyes szerkesztet-te lap, a Levelezés rovatban legin-kább pesti tudósításokat, sajtó-közléseket vett át és publikált ahetilap. „Ha a növekvô részvétalapján – írta a lap 1859/52. szá-mában Pesty Frigyes – sikerülne aDelejtû életét meghosszabbítani,vidékünk, közelebbi megyéink ál-lapotát továbbra is vennôk figye-lembe. Megismertetnôk nevezete-sebb családainkat, azok érdemeita múltba és jelenben; leírnánkmindent, amit a tartománybanakár a természet, akár az ipar,akár a társasági élet nevezetesetnyújt.”

A Delejtû szerkesztôjét, PestyFrigyest történetírói munkásságaelismeréseként 1859-ben levelezôtagjává választotta a Magyar Tu-dományos Akadémia, amelynek1861. június 10-i ülésén tartottameg székfoglalóját A templáriu-sok Magyarországon címû érteke-zésével. Lapja, 1860/2. számábanfelhívásban szólította fel a Délvi-dék lakóit a MTA székháza felépí-tésének támogatására. Temesvárés környékének lakossága – nem-zetiségi különbség nélkül – há-rom hónap leforgása alatt 11 352forintot, 9 aranyat és két tallértadományozott a nemes célra. Or-szágos viszonylatban az összes la-pok közül a Delejtû gyûjtötteössze a legnagyobb összeget aMTA palotájára. A lap leplezetlenörömmel számolt be arról, hogyTemesvárott terjedni kezdett amagyar ruha viselete, hogy a le-ányiskolában elkezdték tanítani amagyar nyelvet, hogy 1960. ápri-lis 21-én nagyszabású rekviemettartottak a püspöki székesegyház-ban Döblingben elhunyt gróf Szé-chenyi Istvánért. A gyászjelentésttöbb ezer példányban nyomtattaki a Delejtû. A gyászmise napján 9órakor a Béga-parti város mindentemplomában megkondultak aharangok, míg a boltok mindenfelszólítás nélkül bezártak. A szé-kesegyházban be nem férô hívôka Dóm téren imádkoztak. Hazafi-as tüntetésre használta fel Temes-vár lakossága 1860. augusztus 20-át, Szent István ünnepét is. Né-meth József György káptalanijegyzô tartott a római katolikusszékesegyházban az ünnepi misétkövetôen hazafias szellemû prédi-

28

kációt, amelyben a Szózat versso-rait is beleszôtte. Az összegyûltekátvonultak a szerb görögkeletiszékesegyházba, majd az egyesültprotestáns egyház templomában,ahol Milenkovics esperes szerb,Dömötör Károly református lel-kész pedig magyar nyelvû beszé-det mondott. A Delejtû hosszú éseléggé szókimondó cikkben szá-molt be az ünnepnap eseményei-rôl. A lap 1860. szeptember 11-iszámában a szerkesztô Pesty Fri-gyes azt is le merte írni, hogy „so-kan vannak Temesváron, akik bu-gyogós nadrágjokat a szabóhozküldték, hogy szûk magyar nad-rágot készítsen belôle. Megfordít-va ez nehezen járna. Ebbôl is ki-tetszik, hogy németbôl válhatikmagyar, de megfordítva soha”.

A lap szelleme, a közölt cikkekhangvétele miatt sok megintés ér-te Pesty Frigyest a katonai hatósá-gok részérôl, több házkutatástkellett elszenvednie, iratait kosár-számra vitték el, a Delejtû számaita terjesztés elôtt gyakorta lefoglal-ták. A bécsi rendôrség ismételtenmegtagadta Pesty Frigyes kérvé-nyeit, amelyekben a Delejtû poli-tikai lappá változtatásának enge-délyeztetéséért folyamodott. ASzerb Vajdaság és Temesi Bánságúj katonai kormányzója, gróf Bi-got de Saint-Quentin, aki jól tud-ta, hogy Pesty Frigyes áll az élénminden magyar mozgalomnak éstörekvésnek, a Delejû szerkesztô-jét és a nyomdatulajdonost, Ha-zay Vilmost a lap néhány munka-társával – Kirch Pál mérnökkel,Murányi Ignác földbirtokossal,

Stokinger Mór és Thúry Józsefügyvédekkel – együtt 1860. szep-tember 20-án elfogatta s a joseph-stadti várbörtönbe elzáratta. I. Fe-renc József 1860 októberében ki-bocsátott diplomáját követôen bo-csáttattak szabadon kihallgatás éskárpótlás nélkül az elfogottak. Aszerkesztô, a nyomdász és a mun-katársak fogsága idején a Delejtûmegjelenése szünetelt. 1860 no-vemberében indult újra a lap,amely hasábjain egyre merészebbpolitikai vonatkozású cikkeketközölt. I. Ferenc József 1860. de-cember 27-én kelt leiratával meg-szüntette a Szerb Vajdaságot ésTemesi Bánságot, félig-meddighelyreállt az alkotmányos élet.Korábbiakhoz viszonyítva a De-lejtû is szabadabban mozgott. Kö-zölte a visszaállított Temes vár-megye gyûlésein elhangzott sza-badelvû beszédeket, a visszacsa-tolás örömére tartott ünnepélyeklefolyásának leírásait. Mi a teen-dônk címen programot adott amagyar nemzet legsürgôsebb fel-adatairól. Pesty Frigyes a temes-vári polgármesteri állás egyik je-löltje volt. Visszalépett a jelöltség-tôl, mert 1861 márciusában Újara-don országgyûlési képviselôvé vá-lasztották. Régi dédelgetett óhajaés vágya teljesült, Pestre költözhe-tett, 1864 augusztusában az akkormegalakult Elsô Magyar Iparbankvezértitkárává választották, amelybeosztásban több éven át nagy si-kerrel mûködött. Tevékenységehomlokterébe azonban a történet-tudomány került. Megkülönböz-tetett figyelmet és gondot fordí-

tott Dél-Magyarország történeté-nek megírására.

A Delejtû szerkesztését PestyFrigyes távozását követôen Ötte-vényi Nagy Ferenc ügyvéd vetteát, aki Deák Ferenc politikáját éle-sen bírálva, hangsúlyozottan el-lenzéki szellemben szerkesztette alapot. Vehemenciája miatt rövididô múltán kénytelen volt meg-válni a szerkesztôi asztaltól. Tá-vozása után a felelôs kiadó, Ha-zay Vilmos nyomdász szerkesz-tette a lapot, amelynek megjelen-tetését 1861. július 23-án végérvé-nyesen be is szüntette.

Pár évnek kellett eltelnie, amíga Csanád egyházmegyei rómaikatolikus püspökség elindítottaCsanád címû hitbuzgalmi lapját,hogy aztán 1872-ben Ormós Zsig-mond kezdeményezésére és szor-galmazására nyomdafestéket lás-son a tájegység rangos magyarnyelvû napilapja, a Temesi La-pok, amely aztán 1920-ig Délma-gyarországi Közlöny címen jelentmeg. Tulajdonképpen 1872-tôl – acsúcsra emelkedések és a hullám-völgyek, a válságosabb korszakokdacára – napjainkig folyamatos éstöretlen a magyar nyelvû nyomta-tott sajtó históriája a Temesközben.

A bánsági magyar nyelvû lap-csinálás és közírás fundamentu-mát Pesty Frigyes és a Delejtûrakta le, alapozta meg másfél év-századdal ezelôtt. Történelmet ír-tak és teremtettek.

SZEKERNYÉS JÁNOS

Hazay Vilmos Pesty Frigyes Eöttövényi Nagy Ferenc

29

Charles Robert Darwin, az evolúcióbiológia atyja,aki megváltoztatta az emberek gondolkodását a ter-mészet mûködésérôl kereken 200 éve, 1809. február12-én született, és 150 éve, 1859-ben jelent meg a bio-lógiában úttörônek számító fômûve: A fajok eredete.Ebben a könyvben bemutatott elméletek továbbgon-dolása és az egyre szaporodó ôslénytani, zoológiai,genetikai és molekuláris biológiai bizonyítékok fo-kozatosan megalapozták a darwini evolúcióelméletigazságát. Ennek ellenére az evolúciós szkepticisták(kreacionisták) még ma is sok embert és politikustmeggyôznek arról, hogy az evolúció csak alaptalan,bizonyíthatatlan mese. Meglepô módon ez jellemzôa legfejlettebb tudományos hátterû országra, azAmerikai Egyesült Államokra, de nem kell ilyenmessze mennünk, Romániára is. Ennek bizonyítéka,hogy a román Nevelés és Kutatásügyi Minisztérium2008-ban, az Európai Unióban egyedülálló módon,kivette a darwini evolúcióelméletet a nemzeti alap-tantervbôl.

A kettôs évforduló és e felháborító aktualitáskapcsán álljon itt egy rövid áttekintés a nagy termé-szettudós életérôl, a darwini evolúcióselméletrôl ésjelentôségérôl.

Darwin életútja és A Fajok eredeteA darwini evolúcióelmélet egy Föld körüli hajó-

úttal kezdôdött. Darwin 1831 és 1836 között a Beagle(vadászkopó) nevû háromárbocossal körbeutazta aDéli Féltekét. Az idegen földrészeken tett geológiai,botanikai és zoológiai megfigyelései segítettek meg-érteni, tisztázni és érthetô formába önteni a termé-szetet alakító evolúciós mechanizmusokat. Hazaér-ve, Darwin rövid idô alatt kidolgozta elméletét a ter-mészetes szelekcióról és a fajok közös ôstôl való le-származásáról. A következô húsz évben pontos ésaprólékos kutatómunkával, kísérletekkel, megfigye-lésekkel és több száz levélváltással egy grandiózusmû megírását készítette elô, melyben megmagyaráz-ná és alátámasztaná forradalmi elméleteit.

Egy váratlan esemény, egy levél érkezése, azon-ban áthúzta terveit és ez a nagylélegzetû mû sohanem jelent meg. A levelet Alfred Russel Wallace írta1858-ban, mellékelvén benne egy rövid kéziratot afajok természetes kiválasztására vonatkozó saját el-gondolásaival, melyek nagyon hasonlítottak Darwin20 évig fényezgetett elméletéhez. Darwin ettôl pá-nikba esett, elvetette a hatalmas könyv tervét és 8hónap alatt megírta A fajok eredetét, az elképzelt mûcsupán egy töredékét.

A könyv azonnali visszhangra talált, mind tudo-mányos, mind szélesebb körben. Zabolátlan vita in-dult útjára. Az elmélet felületes ismerôi tiltakoztak avallásukkal, hitükkel nem egyeztethetô gondolatokellen, félreértették és ezért rágalmazásnak, sértésnektekintették a fajok, és így az ember, közös ôstôl valóleszármazásának gondolatát. Fennmaradt egy híresanekdota 1862-bôl, mely jól szemlélteti a korabelinyilvános összecsapások hangulatát. William Wilbe-force, oxfordi anglikán érsek kérdezi cinikusanThomas Huxley-t, Darwin legaktívabb támogatóját,hogy „apai vagy anyai ágon származik majomtól?”.Huxley frappánsan válaszol és megnyeri aznapra avitát: „Nem szégyen az, ha egy majom az ember

nagyapja. Én egy olyan felmenôt szégyellnék, aki bársokoldalúan mûvelt ember, mégis olyan tudomá-nyos dolgokba ártja bele magát, amihez nem ért éshiábavaló szónoklattal téveszti meg és tereli el hall-gatói figyelmét.”

A darwini elmélet dióhéjbanA darwini evolúcióelmélet legfontosabb inspirá-

tora, meglepô módon, egy geológus. Az öt évig tartóútja során Darwin egyetlen könyvet olvasott elôsz-eretettel, Charles Lyell Principles of Geology-ját. Akönyv több fontos mozzanata is felkeltette Darwinfigyelmét: Lyell a Föld szilárd kérgével foglalkozottés megállapította, hogy az több száz millió éves, ki-alakulását nem lehet csodákkal vagy a teremtésel-mélettel magyarázni, mert nem egyszeri eseménykövetkeztében alakult, hanem ma is jelenlévô erôkformázták. Darwin ezeken a gondolatokon indult el,és feltételezte, hogy ha a kôzetek kialakulása ésfejlôdése lassú és folyamatos esemény, akkor a bioló-giai folyamatok is hasonlóan játszódhattak le.

Darwin három alapvetô megfigyelésre építettegondolatmenetét: (1) a fajok egyedei különböznekegymástól megjelenésükben, viselkedésükben és si-kerességükben is, ahogy nincs két egyforma kinéze-tû és viselkedésû ember sem; (2) az egyedi változa-tosság bizonyos fokig örökölhetô, tehát egyik gene-rációról a másikra génjeinkbe íródva továbbadódik(kiváló sejtés, pedig csak száz évvel késôbb, 1953-ban fedezik fel és írják le az örökítô anyagot és szer-kezetét); (3) sokkal több egyed születik, mint amen-

DARWIN 200

Charles Robert Darwin 1832-ben, az öt évig tartó hajóút elején

30

nyit egy adott élôhely képes eltartani, ezért az egye-dek versengenek egymással, jelenség, melyet Dar-win a létért való küzdelemnek nevez. E három elv-bôl vezeti le a természetes szelekció (kiválasztódás)fogalmát. A mesterséges szelekció mintájára tesziezt, mely során a tenyésztô irányított szaporítássalszámára hasznos és tetszetôs tulajdonságokat alakítki állat- és növényfajoknál.

A természetes kiválasztódás a genetikai anyag-ban felbukkanó másolási hibák (mutációk) által hor-dozott új, öröklôdô tulajdonságokat szûri meg:megôrzi az elônyösebb (adaptív) tulajdonságokat, ésmellôzi a nem kívánatos jellemzôket. Az elônyösebbtulajdonsággal rendelkezô egyedek nagyobb való-színûséggel maradnak életben és sikeresebben sza-porodnak, mint azok az élôlények, melyek nem ren-delkeznek ezekkel az adaptív tulajdonságokkal. Ezaz állandóan ható szelekciós erô egyre újabb és sike-resebb szerkezeteket hoz létre. Darwin hasonlatávalélve: „bizonyos preferált szavak túlélése vagymegôrzése egy nyelvben, a létért való küzdelembena természetes kiválasztódás esete”.

Tehát ilyen módon fejlôdnek, adaptálódnak a fa-jok egyik generációról a másikra. De vajon hogyanjelennek meg új fajok? Ha egy faj két populációjaeltérô körülmények között él, például egy magashegy egyik és másik oldalán, akkor a természetesszelekció eltérô módon fog hatni és a helyi feltételek-

nek megfelelô jellegeket részesít elônyben. Sok gene-ráció után az elkülönült populációk tagjai jellegeik-ben annyira eltávolodnak, hogy külön fajt fognak al-kotni, azaz egymással nem képesek utódokat létre-hozni. Az eredeti faj kihalhat, de akár korlátlanul to-vább is élhet az eredeti élôhelyen. Ezt jó alaposanmegrágva megértjük, hogy miért helytelen azt kér-dezni, hogy az emberek a majmok leszármazottai-e?Az evolúciós elmélet csupán azt mondja ki, hogy akét csoportnak (fôemlôsökhöz tartozó csimpánzok-nak és embereknek) közös ôse volt.

Az evolúció bizonyítékaiA Nature címû tudományos folyóirat, mely a leg-

rangosabb evolúciós kutatások eredményeit is publi-kálja, nem véletlenül idén foglalta össze az utóbbiévek legsikeresebb evolúciós gyöngyszemeit, vagyisolyan kutatásokat, felfedezéseket, melyek újabb bi-zonyítékok a természetes szelekció alátámasztására.A cikk kimondottan a széles közönségnek szól, rövi-den, szakszavak nélkül foglalja össze e kiemelkedôkutatások, felfedezések fôbb eredményeit. Csupánegy példát ragadok ki a sok közül, mégpedig egy pa-leontológiai bizonyítékot. Az ôslénykutatás mindigis élen járt az evolúcióelmélet alátámasztásában,mert bizonyítani azt, hogy fejlôdnek, átalakulnak éskeletkeznek fajok, a folyamathoz szükséges hosszúidô miatt (leggyakrabban évmilliók), leginkább pale-ontológiai leletekbôl lehet. Az elmélet ellenlábasaimindig elôszeretettel hivatkoztak arra, hogy éppolyan leleteket nem tudnak a kutatók felmutatni,melyek egyértelmûen bizonyítják a nagyobb átme-neteket egyes fajoktól a másikig.

A bálnákról tudjuk, hogy több millió éve vízbenélnek és ehhez az élettérhez adaptálódtak, bár ôk isemlôsök, mert tüdôvel lélegzenek, és utódaikat tejjeltáplálják. Mivel az emlôsök a szárazföldön alakultakki, a kutatók feltételezték, hogy a bálnáknak is voltakszárazföldi ôseik. Bár találtak olyan vízi élôlényeket,melyek már a bálnák anatómiai sajátosságait mutat-ják, de még szárazföldi emlôsre jellemzô végtagok-kal rendelkeztek, épp a történet legeleje hiányzott:szárazföldön élô bálnaôs. 2007-ben jelent meg aNature-ben az a tanulmány, mely kikerekíti a törté-netet: olyan kihalt szárazföldi állat maradványairabukkantak, melynek a fülszerkezete, fogazata, acsontok vastagsága egyértelmûen a bálnákéhoz ha-sonló és épp ezért a bálnák szárazföldi ôsénektekinthetô.

Záró gondolatokA darwini életmû és az evolúciós elmélet forra-

dalminak számított a maga idejében jelentôsen meg-változtatva az emberi gondolkodást a természetmûködésérôl és az ember kialakulásáról. Megcáfoljaa fajok változatlanságának elvét és a külön teremtéselméletét, ezért a mai napig a legváltozatosabb vallá-sos színezetû támadások célpontja. A biológia tudo-mányában abszolút vezérelv a darwini elmélet, a ter-mészetes szelekció az adaptív evolúció elsôdlegesmagyarázó elve. Elterjedt és elfogadott TheodosiusDobzhansky világhírû genetikus idézete, miszerint„A biológia minden jelensége csakis az evolúció fé-nyében értelmezhetô”.

A darwini gondolatok a biológián kívül számosmás tudományterületen is egyre termékenyebbnekés sikeresebbnek bizonyulnak. Az evolúciós pszi-chológia új iskola, mely azon alapul, hogy akárcsakaz ember testfelépítése, az emberi észlelés is termé-

A fajok eredete elôször 1873-ban jelent meg magyarul A fajokeredete a természeti kiválás útján címmel Dapsy László fordítá-sában, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat kiadásá-ban. 1911-ben Mikes Lajos fordításában adták ki újra (a képen).A legaktuálisabb és egyben tudományos nyelvezetét tekintvelegpontosabb fordítás Kampis György tollából származik ésmár két kiadást is megélt.

szetes kiválasztódással jött létre, tehát ez is a túléléstés szaporodást hivatott elôsegíteni. Az evolúció fé-nyében kell tehát vizsgálni az ember viselkedésmin-táit, azt, hogy miért kooperál, miért önzetlen vagymiért erôszakos. A memetika a kultúrális változásokevolúciós alapokon nyugvó magyarázatával foglal-kozik. Az evolúciós antropológia kutatja azt például,hogy hogyan változik a vallás és vallásosság, és azevolúcióelmélet arra is alkalmas, hogy megmagya-rázza a kreacionisták evolúciós elmélettel szembenihozzáállását. Ezek mellett sikeresen használják azevolúciós elméletcsoportot fertôzô betegségek kuta-tásánál, keresvén a lehetôséget a gyorsan adaptálódókórokozók megfékezésére.

Desmond és Moore, amerikai szerzôpáros újabbtöltetet kínál a darwini életmûhöz (Darwin’s SacredCause, 2009). Darwin jegyzeteinek alapos áttanulmá-nyozásával és a kor szellemiségének ismeretével azt

állítják, hogy nemcsak a tudományos érdeklôdés állaz evolúcióelmélet kigondolásának hátterében. ABeagle fedélzetén sokat tapasztalt Darwin az evolú-ció egységes törzsfejlôdésének elméletével talán arabszolgaság-ellenességét is ki akarta fejezni: min-den ember egy közös ôstôl származik, ezért nincs he-lye az emberek közötti megkülönböztetésnek. Ezzela gondolattal és A fajok eredetének utolsó néhánysorával emlékezzünk meg Darwinról: „Ragyogó do-log úgy tekinteni az életre, hogy csupán egy vagycsak néhány egyszerû alakból indult el, és mialattbolygónk a gravitáció megmásíthatatlan törvényétkövetve keringett körbe-körbe, ebbôl az egyszerûkezdetbôl kiindulva végtelen sokféle, csodálatos ésgyönyörû forma bontakozott ki – és teszi ma is”.

FENESI ANNAMÁRIA

A fenti címen jelent meg a Ka-lotaszeg címû lap fôszerkesztô-helyettese, Buzás Pál zongoramû-vész válogatásában és szerkeszté-sében az a könyv, amely újabbízelítôt nyújt a Kalotaszeg irántérdeklôdô olvasóknak.

A breviárium a Mûvelôdés –Szentimrei Alapítvány kiadásá-ban a Sztánai Füzetek (5.) soroza-tába illeszkedik. Az ízléses szépkiadású, 150 oldalas könyvbenhuszonhárom alkotó az irodalommértékével megírt vallomásos írá-sa kapott helyet, amelybôl az ol-vasó vagy éppen a kutató emberminiatûr képet alkothat magánaka magyar nyelvterület emekiemelkedô, nemzeti karakterün-ket hordozó, érték és szépteremtônépérôl és annak istápolóiról.

Talán egyetlen magyar népraj-zi vidéknek sincs olyan gazdagirodalma, mint Kalotaszegnek.Hiszen ez a kicsiny, ma már nem-zeti oázisunk mindössze 41,döntô többségében magyar refor-mátus népességû faluja éppenegyediségével emelkedik ki a ma-gyar nyelvterület települései kö-zül. Persze, hogy mindenik ma-gyar vagy nem magyar néprajzividéknek megvan a maga értéke,szépsége, sajátos hagyománya ésvarázsa. Kalotaszeg értékeit azon-ban sokkal több oldalról lehet éskell szemügyre venni. Mert nem-csak földrajzi és néprajzi fogalom,hanem egyben sajátos település-

történeti, nyelvi, népmûvészeti,népéleti, mûvelôdéstörténeti, mû-vészeti, szakrális, gazdaságtörté-neti, irodalom és stílustörténetistb. fogalom is.

Ezúttal a szerkesztô az iroda-lom oldaláról közelíti meg Kalota-szeget. Errôl a kötet elôszavábanígy ír Buzás Pál: „1997 szeptembe-rében indítottam útjára a Kalota-szeg irodalma címet viselô soro-zatot, amely a Kalotaszeg címûlapban jelent meg folytatásokban(1997–2000). A lap hasábjain meg-kíséreltem rövidem áttekinteni atájegység irodalmát a legkorábbiirodalmi termékrôl egészen amérföldkônek számító Kós Kár-olyig – vagyis a 19. század végénszületett és a 20. század elsô felé-ben tevékenykedett alkotókig.(…) A mûfaj mûvelôi között épp-úgy találunk írástudókat, papiembereket, tudósokat, mint fône-meseket, neves történelmi szemé-lyiségeket, államférfiakat, hadve-zéreket, fejedelmeket is.”

A kötetben idôrendi sorrend-ben – 1557–1977 – következnek azalkotók, akik megvilágítják a Ka-lotaszeg történelméhez kapcsoló-dó eseményeket és személyiségeitis. Éppen ezért helytörténeti ésmûvelôdéstörténeti jelentôsége isvan, amelyet tanítói-tanári kézi-könyvként ajánlok a Kalotasze-gen tanító pedagógusoknak is.

A kötet grafikai anyagátSzervátiusz Jenô, Fuhrmann Kár-

oly, Gergely István munkáinakfotói valamint korabeli fényképekegészítik ki.

A Szerzô az Elôszóban írja:„Kegyelettel adózom néhai taná-raim, Demény Piroska és MorvayPál emlékének, nekik ajánlom ekötetet.”

A borítón Szentimrei Alapít-vány szimbóluma: a Kós Károlytervezte sztánai Szentimrei villagrafikája látható, a hátoldalon pe-dig Buzás Pál arcképe alatt aszerzô vallomásaiból ad ízelítôt akiadó.

Sok szeretettel ajánlom hasz-nos és kedves olvasmányul mind-azoknak, akiknek íródott és válo-gattatott, akik szeretik és tisztelike kies néprajzi vidékünket: Kalo-taszeget.

BOLDIZSÁR ZEYK IMRE

Kalotaszegiirodalmi breviárium

32