Upload
monos-livia
View
326
Download
80
Embed Size (px)
DESCRIPTION
filozófia
Citation preview
Az SH atlaszok kötetei
Biológia (megjelent) Világtörténelem (megjelent) Csillagászat (megjelent) Építőm űvészet (megjelent) Fizika (m egjelent)FilozófiaM atem atikaZeneKémiaÉ lettanAtomfizikaPszichológiaÖkológiaAnatóm ia
Peter Kunzmann - Franz-Peter Burkard - Franz Wiedmann
A
Filozófia111 színes oldal, 1125 tárgyszó
Rajzolta:
Axel Weiß
TKBF Szakkönyvtára
00000997
Springer-Verlag Budapest Berlin Heidelberg New York London Paris Tokyo
Hong Kong Barcelona 1993
A mű eredeti címe: dtv-Atlas zur Philosophie© 1991 Deutscher Taschenbuch Verlag GmbH & Co. KG, München
© 1993 fór the Hungárián translation: Springer Hungarica Kiadó Kft., Budapest
Fordította:Jenei Kinga Jenei Zsolt
KUNZMANN, P., BURKARD, F-P., WIEDMANN, F.Filozófia / Peter Kunzmann, Franz-Peter Burkard, Franz Wiedmann ; rajzolta Axel
Weiß. - Budapest ; Berlin ; Heidelberg ; New York ; London ; Paris ; Tokyo ; Hong Kong ; Barcelona ; Springer-Verlag, 1993. - (SH atlasz)
ISBN 963 7775 57 9 ISBN 963 7775 70 6 össz.
Springer Hungarica Kiadó Kft.Felelős kiadó: Prof. Dr. Árky István
Felelős szerkesztő: Csikós Ella Műszaki igazgató: Müllner János Műszaki szerkesztő: Kellermann József A borítót tervezte: Zelenyánszky Zoltán
tKészült a Gyomai Kner Nyomdában, a nyomda alapításának 111. esztendejében Felelős vezető Papp Lajos ügyvezető igazgató
Néhány szó a könyvről
A létezés értelm ére, a dolgok lényegére, az ember világban elfoglalt helyére vonatkozó kérdés gondolkodásunk alapját képezi. Ezért a filozófia, a „bölcsesség szeretete” m indenfajta tudomány „szülőanyjának” is számít. A filozófia válaszai- a történeti feltételektől függően - változtak az antikvitástól a jelenkorig, azonban a válaszok lényege ugyanaz m aradt. így a filozófiával való foglalkozás egyben mindig a filozófia történetének kutatását is jelenti.Az SH atlasz Filozófia a filozófiai tanok története, amely ism erteti az egyes filozófusokat, fontos tételeiket és fogalmaikat, és - különlegességként - színes képoldalakon szemlélteti azokat. Ez alkalommal is megőriztük az atlasz-rendszer lényegét, a kép- és szövegegységekből álló felépítését, amelyben két oldal tarto zik össze, egy színes ábraoldal és a részletes szöveges kifejtés az ellenkező oldalon.
Tartalom
Előszó
Bevezetés
A filozófia tudományágai Keleti filozófiaÖsszefoglaló áttekintés India I./Upanisádok; Ortodox rendsze
rek I.India Il./Ortodox rendszerek II.India III./Dzsainizmus; buddhizmus Kína I./Konfucianizmus; Jin-Jang-iskola Kína II./Taoizmus; motizmus Ókori Kelet
AntikvitásÖsszefoglaló áttekintés Szókratész előtti filozófia I.Szókratész előtti filozófia II.Szofisták Szókratész Platón I.: IdeatanPlatón II.: Ismeretelmélet, dialektika Platón III.: Antropológia, etika Platón IV .: Államelméletek Arisztotelész I.: Logika Arisztotelész II.: Metafizika Arisztotelész III.: Pszichológia, etika Arisztotelész IV.: Politika, poétika Sztoa I./Logika, fizika Sztoa II./Etika EpikuroszSzkepticizmus; eklekticizmus Új platonizmus
KözépkorÖsszefoglaló áttekintés Patrisztika Ágoston I.Ágoston II.Korai skolasztika I./Johannes Scotus
Eriugena; Canterbury-i Anselm Korai skolasztika II./Az univerzália-
probléma; Pierre Abélard Arab filozófiaA skolasztika fénykora I./Roger Bacon;
Bonaventura; Raymundus Lullus A skolasztika fénykora II./Albertus
Magnus; Aquinói Tamás I.A skolasztika fénykora III./Aquinói
Tamás II.A skolasztika fénykora IV./Aquinói
Tamás III.A skolasztika fénykora V./Duns Scotus;
Eckhart mester Kései skolasztika/William Occam Nicolaus Cusanus
ReneszánszÖsszefoglaló áttekintés 92Természettudomány; Francis Bacon 94Giordano Bruno; humanizmus 96Emberkép 98Állam- és jogelméletek; reformáció 100
FelvilágosodásÖsszefoglaló áttekintés 102Racionalizmus L/Descartes I. 104Racionalizmus II./Descartes II. 106Racionalizmus III ./Spinoza 1. 108Racionalizmus IV./Spinoza II. 110Racionalizmus V./Leibniz I. 112Racionalizmus VI./Leibniz II .; Wolff 114 Empirizmus I./Hobbes 116Empirizmus II./Locke I. 118Empirizmus III./Locke II. 120Empirizmus IV./Berkeley 122Empirizmus V./Hume I. 124Empirizmus VI./Hume II.; A. Smith 126 Francia felvilágosodás I./Pascal;
Voltaire 128Francia felvilágosodás II./Montesquieu;
Vico 130Francia felvilágosodás III./Rousseau 132
Német idealizmusÖsszefoglaló áttekintés 134Kant I .: A tiszta ész kritikája I. 136Kant II.: A tiszta ész kritikáj a II. 138Kant III.: A tiszta ész kritikája III. 140Kant IV .: A gyakorlati ész kritikája 142Kant V .: Az ítélőerő kritikája 144Fichte I. 146Fichte II .; Schleiermacher 148Schelling 150Hegeli. 152HegelII. 154Hegel III. 156
A XIX. századÖsszefoglaló áttekintés 158Schopenhauer 160Kierkegaard 162Pozitivizmus 164Ifjúhegeliánusok 166M arxi.; Engels 168Marx II. 170Pragmatizmus 172Újkantianizmus; induktív metafizika 174 Nietzsche I. 176Nietzsche II. 178Dilthey 180
9
10
12
14
161820222426
283032343638404244464850525456586062
64666870
72
7476
78
80
82
84
868890
8 Tartalom
A XX. század Wittgenstein I. 212Összefoglaló áttekintés 182 Wittgenstein II. 214Természettudományok I./Fizika 184 Analitikus filozófia I. 216Természettudományok II./Biológia I. 186 Analitikus filozófia II. 218Természettudományok III./Biológia II. 188 Analitikus filozófia III. 220Életfilozófia 190 Nicolai Hartmann;Fenomenológia I./Husserl I. 192 Whitehead 222Fenomenológia II./Husserl II.; Merleau- Marxizmus 224
Ponty 194 Kritikai elméletek 226Fenomenológia Ill./Scheler 196 Kritikai racionalizmus 228Egzisztencializmus I./Jaspers 198 Antropológia; strukturalizmus 230Egzisztencializmus II./Sartre 200Egzisztencializmus Ill./Camus; Marcel 202 Képek és ábrák jegyzéke 233Heidegger I. 204Heidegger II. 206 MutatókModern logikai. 208 Névmutató 235Modern logika II. 210 Tárgymutató 238
)1
Előszó
Ez a kötet a filozófiai gondolkodás történetét vázolja fel, legjelentősebb képviselőinek tanait ismertetve. így az olvasó megismerkedhet a filozófia alapvető p roblémafeltevéseivel és az azokra adott válaszokkal, nemkülönben a filozófiai m ódszerekkel és fogalmakkal. Minden fejezetet a történeti háttérre vonatkozó á ttekintés vezet be, amelynek alapján a filozófusok gondolkodói teljesítménye é rté kelhető. Az atlasz-rendszer nagy áttekinthetőséget tesz lehetővé, ugyanakkor egyértelmű periodizációs és kiválasztási módot érvényesít. A terjedelm i korlátok m iatt nem ju thato tt m inden filozófus szóhoz és sok részlet kim aradt. E zért a hangsúlyt egy-egy filozófus, illetőleg egy-egy iskola lényeges gondolatainak és fogalmainak pregnáns ism ertetésére helyeztük. Azzal a kísérlettel, hogy filozófiai gondolatokat képeken és grafikákon szemléltessünk, a filozófia kifejtésének messzemenően új területére léptünk. Az ábrák hivatottak a szövegeket szemléletesen magyarázni, kiegészíteni avagy összefoglalni. Ezzel az a célunk, hogy elősegítsük a m egértést és ösztönözzük az olvasót saját kérdések megfogalmazására. Köszönettel tartozunk Axel W eißnek - aki vázlatainkat rajzokká alakította át- a baráti együttm űködésért; továbbá W infried Grothnak és m unkatársainak- különösen Lieselotte Büchnernek és Gabriele W urmnak (m utatók) - a D eutscher Taschenbuch Verlagtól a m egértő közrem űködésért; továbbá köszönetét m ondunk mindenkinek, aki tanácsaival segítette munkánkat.
W ürzburg, 1991 május A szerzők
10 Bevezetés
Zene
Orvostudomány
Matematika
Természettudományok
A A bölcselkedés ösztönzői
B A filozófia alapkérdései
Platón (Kr. előtt 427-347) Kant (1724—1804)
C A szaktudományok a részletekkel foglalkoznak, a filozófia a valóság egészével
Bevezetés 11
A görög eredetű „philosophia” kifejezés szó szerint a bölcsesség szeretetét jelenti; így a „filozófus” a bölcsesség barátja (philósz = barát, szophia = bölcsesség), akire az jellemző, hogy törekvése a megismerés valamennyi formájára irányul.Már Platón és A risztotelész kutatta azt az emberi ösztönzést, amely a filozófia kialakulásához vezetett, és a keletkezés forrását a csodálkozásban vélték felfedezni.
„Mert a csodálkozás ösztönözte arra az embereket régebben éppúgy, mint ma, hogy filozofáljanak... De aki kérdez és csodálkozik, annak bizonytalanságérzése v a n ... és azért, hogy e bizonytalanságtól megszabaduljanak, elkezdtek filozofálni.” (A risztotelész)
Az ember nem egyszerűen elfogadja a tapasztalt világot, ahogyan az létezik, hanem rácsodálkozik arra és annak alapja után kutat: „Miért létezik valami egyáltalán? Mi mozgatja a jelenségeket? Miért élünk?”Ha egyszer a mindennapi közvetlen magától értetődéseket ilyen, nap mint nap megjelenő kérdések kérdésessé teszik, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az egyes ismeretek minden felhalmozása ellenére az Egész lényege és értelme rejtve marad.A filozófia kialakulását segítő és azt fenntartó erők körébe tartozik a kételkedés is. A kételkedés kritikájának vetjük alá megismerésünk forrásait éppúgy, mint a hagyományos értékek és társadalmi normák érvényességét. A filozófia forrását vélték felfedezni abban is, hogy az ember az életet saját halála tudatában éli végig.
Az állandóan fenyegető vég lehetetlenné teszi a kérdezés nélküli beleélést az életbe, és az embert folyamatosan önmaga létének átgondolására, valamint annak eldöntésére kényszeríti, hogy mit tartson a leglényegesebbnek az életben.
A szenvedés és a halál olyan határtapasztalatok, amelyek egy előzetes rejtettségből törnek elő és az embert az élet értelmének megvalósítására irányuló kérdés felvetésére késztetik.Biológiailag az embert a természetes ösztönök csökevényesedése jellemzi. Ebből ered egyrészt az a kényszer, hogy a veleszületett magatartásmódokat ész által meghatározottakkal helyettesítse, másrészt
az önmeghatározás szabadsága is.Az ily módon meghatározott lénynek azonban állandóan és ésszerű módon elmélkednie kell létezésének és cselekvésének alapjairól.
„Az ember olyan lény, aki mindig többet akar, mint amennyit tud, és többet tud, mint amennyit kell.” (W . W ickler)
A filozófiai kérdések minden embert érintenek; a filozofálás olyan eredendő tevékenység, amely hozzátartozik az önmagáért felelős emberi léthez.
Kant híres definíciója értelmében ezért minden filozófia egyben felvilágosodás is:
„A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék.”
Hogy mi a filozófia? Erre a kérdésre nincs egyértelmű fogalmi válasz, mert a filozófia önmagát határozza meg gyakorlásának módjával. Ezért különböző leírási kísérletekből álló válogatást adunk közre:
„A filozófia kezdetén eredetileg az ember áll, aki el akar igazodni külső-belső világának rejtélyei között, és aki azon fáradozik, hogy a különösségek kaleidoszkópjából kikeresse a közösnek és az általánosnak az alapvonalait.” (A. Lápple)„A filozófia úgy határozható meg, mint módszeres és állhatatos kísérlet arra, hogy értelmet vigyenek a világba.” (M. H orkheimer)„Filozófia alatt a jelenlegi nyelvhasználat a világ megismerésének és az életszemlélet általános kérdéseinek tudományos megközelítését érti.” (W . W indelband) „Filozófusnak lenni nem speciális hivatás; a filozófus nem az a felépített eszmény, akinek mintájára az ember önmagát formálhatná annak érdekében, hogy ezt az eszményt elérje; a filozófus léte az önmagává lenni akarás, amely a filozofálásban teremt magának teret, lehetőséget és kifejezést.”(K. Jaspers)
A filozófia alapkérdéseinek P latón az igaz - a jó - a szép kérdését tartja.
Ezekben a lét minden jellemzője visszatükröződik. Kant az újkorban a következőképpen tette fel a kérdéseket:- Mit tudhatok? (Metafizika)- Mit kell tennem? (Erkölcs)- Mit szabad remélnem? (Vallás)- Mi az ember? (Antropológia)Itt az utolsó kérdés alapjában véve az összes többit magában foglalja.A filozófia a szaktudományoktól abban különbözik, hogy nem a valóság egy mindenkor körülhatárolt részletével foglalkozik (biológia: élet; kémia: az anyag összetétele), hanem
annak egészével, ami van, azért, hogy felfedje annak lényegét és létbeli összefüggéseit, hogy az emberek számára értékeket és értelmet közvetítsen.
Míg a szaktudományok különös előfeltevésekből indulnak ki, amelyek mögé nem képesek visszanyúlni, addig a filozófia a lehető legnagyobb fokú előfeltevés-nélküliségre törekszik. A filozófia tárgya és módszere nincs pontosan előzetesen megadva, hanem ezeket mindig újra és újra maga határozza meg.A filozófia folyamata - amelyben az ember minél'világosabb elképzeléseket akar szerezni önmagáról és a világról - nem zárható le és ez minden kor eredendő feladata marad.
12 A filozófia tudományágai
Fi lo z ó f ¡a
------------ U------- ^ »Első filozófia (Metafizika)
Fizika Etika
.235NI
Kozmológia Politika
.2
o
o
11
Pszichológia
Retorika
r1oCD>-
ü
i
ZoológiaL j
Költészettan
Kinyilatkoztatás
Az érte lm i__megismerés határa
Az egyházatyák tanítása
Filozófia
Tudomány(scientia)
A 7 szabad művészet Gram m atika A ritm etika
Retorika G eom etria Dialektika Zen? .
Asztronóm ia
Bölcsesség(sapientia)
A Történeti felosztás Arisztotelész szerint B Johannes Scotus Eriugena felosztása
C A jelenkori filozófia tudományágai és a határtudományok
A filozófia tudományágai 13
A filozófia egyes önálló területei (diszciplínák) a különös kérdésfeltevések és a tárgykör alapján különíthetők el.
AntropológiaA filozófia alapproblémái közé tartozik az ember természetének megismerésére irányuló törekvés. Az általános emberi meghatározások keresése az ember önmegismerését, a világban betöltött helyének megvilágítását szolgálja (összehasonlítva az élő természet többi részével), és gyakorlati vonatkozást nyer egyrészt az értelmes önmegvalósítás, másrészt az emberhez méltó társadalom kialakításának értelmében.
EtikaAz etika alapkérdéseinek középpontjában a jó áll, amely az ember cselekvését és magatartását hivatott meghatározni. Célja az, hogy metodikailag alátámasztott alapelveket biztosítson a helyes, értelmes és ésszerű cselekvés és (társas)élet számára. Az etika alapelveinek és megalapozásának - külső tekintélyre vagy hagyományra történő hivatkozás nélkül - általánosan érvényesnek és az értelem által elfogadhatónak kell lennie, éppen ezért az érvényben lévő erkölccsel szemben fölérendelt, kritikai nézőpontot foglal el.A meta-etika feladata magukra az etikai kijelentések nyelvi formáira, valamint funkciójukra való ismételt rákérdezés.
EsztétikaAz esztétika a szép általános meghatározásával és annak a természetben és a művészetekben jelen lévő megjelenési formáival, ezenkívül a befogadóra gyakorolt hatásával foglalkozik. Irányultsága szerint az esztétika lehet tisztán funkcionális, leíró vagy normatív közelítésű. A művészetelmélet mellett tárgyalja az esztétikai ítéletek kérdéseit és az esztétikai érzés és átélés formáit is. A legújabbkori esztétikában információelméleti és nyelvanalitikus kezdeményezések is találhatók.
Metafizika és ontológiaA risztotelészből kiindulva, vagyis „első filozófiát” értve alatta, a metafizika a létezőnek mint létezőnek az alapjait és eredetét kutatja; témakörei a következők:
A lét maga (ontológia), az isteni lét (filozófiai teológia), a lélek (pszichológia), és minden lét összefüggése az Egészben (kozmológia).
LogikaA következetes és rendezett gondolkodás elmélete. A formális, klasszikus logika a gondolkodási formák elemtanára (fogalom, ítélet, következtetés) és módszertanára (vizsgálódási és bizonyítási eljárások) osztható.
A modern logisztika a legmesszemenőbb formalizálásra és matematizálásra törekszik, logikai kalkulusokkal dolgozik, amelyen jelek (szimbólumok) rendszerét értjük, a hozzájuk tartozó műveleti szabályokkal. Ezenkívül ismer többértékű rendszereket is, amelyekben a kijelentések az „igaz/hamis” igazságértékeknél több értéket vehetnek fel.
Ismeret- és tudományelméletA megismerés feltételeiről, lényegéről és határairól szóló tanítás. Tematikájába beletartozik a megismerés szubjektumának, objektumának és tartalmának a viszonya.A tudományelmélet a megismerés előfeltevéseivel és alapjaival foglalkozik a szaktudományokban. Ezek módszereit, alaptételeit, fogalmait és céljait világítja meg és kritikai vizsgálatnak veti alá.
NyelvfilozófiaA nyelvfilozófia a nyelv keletkezésével, fejlődésével, jelentőségével és funkciójával foglalkozik.
A W ittgensteinhez kapcsolódó és ma is uralkodó nyelvanalízis két irányzatra oszlik. Az ideálnyelvi irány megkísérel a nyelvkritika és a formalizálás alapján magas logikai precizitású nyelvet kialakítani, amely megfelel az egzakt tudományok követelményeinek. Ezzel szemben a „normális nyelv filozófiája” a nyelvet eredeti és mindennapi alkalmazásában és jelentésében elemzi.Létezik továbbá egy sor filozófiai diszciplína, amely egyes szakterületekhez kapcsolódik.A történetfilozófia a történelem lényegét, értelmét és folyamatát kísérli meg megragadni és magyarázni. Az embert történetiségében fogja fel.A vallásfilozófia a vallási jelenségek lényegét vizsgálja az emberrel és a társadalommal kapcsolatos funkciójában. Esetenként kritikai vizsgálódást is folytat.A természetfilozófia témája a természet egészének magyarázata és értelmezése, amely magában foglalja a természettudományos és történeti kutatást is.A jogfilozófia a jog megalapozásának kérdésével foglalkozik, különös tekintettel arra, hogy vajon létezik-e olyan fölérendelt norma, amelyből a tételes jog levezethető (pl. természetjog).A társadalom- és politikai filozófia a társadalom és az állam felépítését, funkcióját és értelmét vizsgálja. Az embert mint társadalmi lényt fogja fel, amelynek önmegvalósítása a közösségben történik. Különösen az utóbbi időben a modern ipari társadalom életfeltételeinek kritikája is e tudományághoz tartozik.
14 Keleti filozófia
Időr
endi
átte
kint
és:
A ke
leti
filoz
ófia
Egy
ipto
m
Mez
opo
-1
Irán
1 10
001
tárn
ia
1~
1 1
Iszl
ám h
ódfté
s
1 Sza
ssza
nidé
k 1
500
1 1
1 1
1
(a z
oro-
aszt
rizm
us
0 1
1 1
1 1
1 m
egúj
ulás
a) 1
Na
Sán
dor
hódí
t'5a
500
1 1
1 Pe
rzsa
Biro
d.
Zoro
-Ké
s61c
or
Uj-8
abil6
nia
aszt
rizm
us
Uja
sszi
r Á
llam
vallá
s Ú
j biro
dalo
m
Biro
dalo
m
1000
1 j
Ani
és
Zara
thus
tra
Am
enop
e bö
lcse
lete
E
chn.
con
.H.
Ion
: 15
001
l 1ot
tat l
l6ny
ve.
.Ham
mur
ábi·
kóde
x"
A v
ilág
tere
m·
1 ~
Köz
ép-
1
lésé
nek
r epo
sza·
20
001
1 bi
roda
lom
.E
num
a éf
is"
. Gilg
ames
-ep
osz"
Ali~
1 e.
LJ ~
Időrendi á
ttek
inté
s: A
kel
eti
filo
zófi
a
-.,
--U
jkon
fuci
a.
nizm
u1
1 S
an ka
ra
(Véd
ánta
)
1 Pa
tand
zsal
i NJ
198r
dzsu
na
A .J
óga
(Mah
ájén
a;
kóny
ve•
.nag
ysze
kér")
Sz
ún-d
Njilj
a-M
ahév
ira
vais
ésik
a (d
isei
nizm
usl
Men
cius
z (M
eng-
ctl
Budd
ha
Konf
uciu
sz
Védá
nta
és
(bud
dhiz
mus
) m
imán
szé
Nem-ortodo~
Szán
khja
re
ndsz
erek
Upa
nisé
dok
1 Vé
dák
Kin
a -~
-
Újta
oizm
us
Kése
i m
otis
ták
Csu
ang
Cso
u La
o C
se
Mo
ti
. Ta
oizi
nus
Mot
izm
us
Q
~
1000
1 ~ !. el
Q
500
1 N
Q
• ::
i „ 1
0 - 500
1000
1500
2000
2
Összefoglaló áttekintés 15
A filozófia kezdeteit Indiában a Védákban („tudás”) találhatjuk; pontos keletkezési ideje bizonytalan, de a legrégebbi részek létrejötte valószínűleg Krisztus előtt kb. 1500-ra nyúlik vissza. Ezekben a terjedelmes írásokban a legkorábbi idők mitikus és vallási ismereteit gyűjtötték össze, amelyeknek az volt a rendeltetése, hogy a papok kultikus célokra használják.A Védák négy könyvből állnak:
Rigvéda (dicsőítő himnuszok)Számavéda (énekek)Jadzsurvéda (áldozati formulák) Atharvavéda (varázsénekek)
A Védákhoz magyarázó szövegek kapcsolódnak:A bráhmanák magyarázzák az áldozat értelmét, célját, valamint a formulák helyes alkalmazását.Filozófiailag az Upanisádok a legfontosabbak, amelyek tartalmazzák az indiai filozófia azon alapelemeit, amelyeket később építenek ki:
A karma és az újraszületés tanítását, valamint a brahman és az atman azonosításának, egységének eszméjét.
A klasszikus filozófiai rendszerek korszaka Krisztus előtt 500 körül kezdődik. A védikus korszak viszonylag zárt eszmevilágához képest az a különbség, hogy különböző iskolák lépnek fel és egyes személyiségek jelentkeznek.
Ámde itt is megmarad az indiai gondolkodásnak az a tendenciája, hogy a személyiség háttérben marad a műhöz képest, és a történelmi adatokra nem fektetnek nagy súlyt.
A filozófiában mégis megkezdődik a bráhmanák (papok) körének korlátai mögüli előlé- pés és eljutás a népesség szélesebb rétegeihez. Általában különbséget tesznek a Védák tekintélyét mint kinyilatkoztatást elismerő ortodox rendszerek és az ezek kizárólagos tekintélyét tagadó, nem ortodox rendszerek között. A hat klasszikus ortodox rendszer a következő:
Szánkhja és jóga Njája és vaisésika Védánta és mimánszá
A nem ortodox rendszerekhez tartozik többek között a buddhizmus és dzsai- nizmus.
Krisztus után kb. 1000-től számítják az indiai filozófiának a klasszikust követő szakaszát. A XIX. század kezdetétől modern periódusról beszélhetünk, amely a nyugati gondolkodással való találkozással jellemezhető.A kínai filozófia klasszikus korszakát mindenekelőtt két iskola formálja: a konfucianiz- mus és a taoizmus.
Emellett számos további áramlat jelentkezik, amelyek között a motizmus, a legaliz- mus, a szofizmus és a Jin-Jang-tanítás érdemel említést.
A konfucianizmus Konfucius műveire vezethető vissza (K ung -cí Krisztus előtt 551-479.) Ez az irányzat a legősibb hagyományok át- örökítőjének tartja magát. Tanításának lényegi része
többek között a konzervatív erkölcs- és államfilozófia.
Legjelentősebb követője M encius (M eng-cí Krisztus előtt 371-289), aki továbbépítette a konfucianizmus elméleti alapjait. A későbbiek folyamán ,A négy könyv” válik mértékadó kánonná:
„Lun jü” (Beszélgetések és mondások), „Mencius” , „A közép mozdulatlansága” és a „Nagy tanítás” .
Míg a konfucianizmus a taoizmussal és a Kínában csak később terjedő buddhizmussal örökös vitában áll, addig
az új konfucianizmus (a XI. századtól) Kína tulajdonképpeni államfilozófiájává vált. A klasszikus erkölcsfilozófia témáit pedig tovább bővítették a Jin-Jang-iskolára visz- szanyúló kozmológiával.
A taoizmus a Lao-C sének (Lao-c'í) tulajdonított „Tao-Te-king” c. könyvön alapul (Kr. e. V-III. sz. körül). Ez „a helyes útról és az erkölcsről szóló tanítást” tartalmazza.
Az emberi életet a természet kozmikus útjába beágyazva szemléli. Egyik alapgondolata a „nem-cselekvés” általi munkálkodásról szóló tanítás.
A taoizmus másik jelentős képviselője Csu- a n g Csou (Kr. e. IV. sz. körül).A Mo ti (Kr. e. V-IV. sz. körül) tanításából származó motizmus egy hasznosságelvű, a nép boldogulását szem előtt tartó nézőpontot képvisel.A klasszikus filozófia egyik mellékáramlata a Jin-Jang-iskola, amely a „Ji King” könyvhöz kapcsolódik. Azt tanítja, hogy minden kozmikus esemény
két őselv, a jin (nőies, gyenge, sötét) és a jang (férfias, erős, világos) változó játéka következtében történik.
Ez a kozmikus rend az emberi élettel, az erkölccsel és a társadalommal áll kapcsolatban. Az ókori Kelet kulturális központjai:- Egyiptom: a halál utáni élet elképzelése
jellemzi. Gazdag istenvilágában egyaránt megtalálhatók a henoteizmus és a monoteizmus formái.
- Mezopotámia: a Tigris és az Eufrátesz között jött létre a sumér és az akkád birodalom, Asszíria és Babilonia; a világ teremtéséről szóló nagy eposzok hazája.
- Irán: Zarathustra (Kr. e. 560 körül) monoteísta vallást alapít, erős dualista vonásokkal.
- A három világvallás eredete a Közel-Kelet: a zsidó vallásban, a kereszténységben és az iszlámban egy mindenható teremtő istent tisztelnek, aki elsősorban a próféták és az írás által nyilatkozik meg.
16 Keleti filozófia
Állítás: a hegyen tűz ég
Ok: mert a hegyen füst látható
Példa: ahol füst van, ott tűz van, mint a konyhában
Alkalmazás: a hegynek mármost füstje van
Következtetés: tehát tűz van rajta
B N já ja - vaisésika: A következtetés tana C A to m elm éle t
India L/Upanisádok; Ortodox rendszerek I. 17
A Rigvéda híres teremtéshimnuszában található egy korai költői tanúságtétel az összes létező eredetét kutató, a filozófiai gondolkodást elindító kérdésre: az Egy mint a világ alapja, amely még a lét és a nemlét kettéválását és az istenek megjelenítését is megelőzi.
„Egykor nem létezett sem a Lét, sem a Nemlét.Nem volt levegő és Ég sem volt felette.Ki vette oltalmába a világot? Ki fogta körül?Hol volt a mély szakadék, hol a tenger? Halál nem volt akkoriban, sem halhatatlanság.Nem volt éjszaka, nem volt nappal.Az Őseredetben nesztelenül áradt szét az Egy, amelyen kívül semmi sem létezett.”
Az Upanisádok (Kr. e. 800-500 körül) nem homogén filozófiai tanítást foglalnak magukban, hanem inkább a nézetek sokféleségét. A legismertebb és a legnagyobb hatású a brahman és az átman egységéről szóló tanítás.
A brahmant úgy fogják fel, mint minden lét önmagán nyugvó ősokát, mint a világ mindent átható lényegét.Átman az egyediek önnön valóját (lélek) jelenti tulajdonképpeni lényegük értelmében. Az átman így elhatárolódik attól, ami az embert csak külsődlegesen, nem valójában jellemzi.
A végső megismerés, amihez az embernek el kell jutnia, az, hogy az átman és a brahman alapjában véve egy. Csak az Egy, a mindent átható világelv létezik, amelybe a lélek - minden létezőhöz hasonlóan - beágyazódik. így az ember a saját legbensejében képes megérteni a lét maradandó, örök legbenső magvát.
„Ez az egész világ igazában nem más, mint brahman, amely az én átmanom a szív ben- sejében.”
A másik jelentős gondolat a karmáról és az újraszületésről szóló tanítás:
Az ember a tettei alapján (karma) szükségszerűen újraszületik új alakban.
Az újraszületés láncolata örökké tart, minthogy minden cselekvés fenntartja a lélekvándorlás körforgását.A szanszára fogalma („a kezdethez visszatérő folyamat”) jelöli az ember bevonását ebbe a világfolyamatba. Alapját egy erkölcsi világrend alkotja, mert a jó, illetve a rossz cselekedetek vezetnek el a magasabb vagy az alacsonyabb életformához a jövőbeni létezésben.Emögött egy örök világtörvény (dharma) gondolata áll, amely kozmikusán minden esemény elrendező oka és az emberek számára mint a cselekvés mércéje nyilvánul meg.
Mindenkinek kötelessége dharmájával
összhangban élni, amennyiben a társadalmi helyzetéhez tartozó kötelezettségeket teljesíti.
Az Upanisádok korszakában az emberi lét pesszimista átértékelése megy végbe.
A létet úgy tekintik, mint szenvedéssel telit és mulandót. - A halál és születés örök változásában mindig újabb szenvedések keletkeznek. - Az élet külső javai értéktelennek tűnnek az örökké létező brahmannal összehasonlítva. így keletkezik a vágy a megváltás után (móksa), amely nem más, mint az újraszületések körforgásától való megszabadulás. Minthogy a cselekedetek az újraszületések okai és kötelékei, ezért még a jó cselekedetek sem vezetnek megváltáshoz. A helyes út ennélfogva a cselekvés és a vágy visszatartása (aszkézis).A tudás nélkül azonban ez önmagában terméketlen marad.
A legmagasabb intuitív belátás a brahman lényegébe egyben megváltó erő is: mert aki a brahmant ismeri, az maga is brahman.
„Én vagyok a brahman: aki ezt tudja, az minden köteléktől megszabadul.”
Ahogy a folyó névtelenül és alaktalanul tűnik el a tengerben, úgy oldódik fel a bölcs individuális létezése a végtelen brahmanban.A klasszikus korszak hat ortodox rendszere elismeri a Védák tekintélyét.A njája és a vaisésika a későbbi időben egyazon rendszerré olvad össze.
A njája elsősorban a logika és a következtetések területét dolgozta fel, a vaisésika pedig atomisztikus természetfilozófiát képvisel.
Az egyesített rendszer különösen egy kategóriatan felállításával vált nevezetessé.A hét kategória a következő:
a szubsztancia, a minőség, a tevékenység, a közösség, a különösség viszonyai, az in- herencia (viszony a szükségszerűen összekapcsolódó részek között) és a nemlét.
A következtetésekről szóló tanítás 5 részes szillogizmussal dolgozik. A B kép gyakori iskolapéldát ábrázol:
Ahhoz, hogy a következtetés helyes legyen, az alanynak (hegy), a logikai alapnak avagy a megállapítás eszközének (füst), valamint a logikai következménynek avagy az állításnak (tűz) helyes viszonyban kell egymással állni.
Az okozatnak átfogóbbnak kell lennie, mint az oknak, ami a következőt jelenti:
Ahol füst van, ott mindig tűz is van; de nem minden tűznél van egyben füst is.
A természetfilozófia tanítása szerint minden anyagi elpusztíthatatlan atomokból tevődik össze, amelyek látható dolgokká való tömörülése azonban feloldható. Egy világszakasz elmúlása után az atomkötések szétválnak, míg egy nyugalmi szakasz után új világot alkotva újra egybeilleszkednek.
18 Keleti filozófia
A A szánkhja
élőlények
purusák (egyes lelkek)
E J ^
o a a
o x a
látszólagos kötöttség az anyaghoz
J
tudás
prakriti(ősanyag)
fejlődési erők
kibontakozás (24 alapelem)
nemtudáésokféleség
egység
B Sankara: Monizmus
India Il./Ortodox rendszerek II. 19
A szánkhja-rendszer dualista világképet képvisel. Eszerint két örök, nem teremtett világelv létezik, a purusa, a tiszta szellem és a prakriti, az anyag.
A purusa tudattal rendelkezik, de teljesen passzív és így egyedül nem képes létrehozni semmit sem.
A szánkhja eredetileg egy mindenre kiterjedő purusát feltételez, de a későbbiek folyamán individuális purusák sokaságát fogadja el.
A prakriti aktív, működő erő, de tudattal nem rendelkezik, ezért nem irányul célra.
A világ csak a két elv összjátékának következtében keletkezhet. Ennek során a prakri- tiban három fejlődési erő (guna) munkálkodik:
a fény, az öröm; a mozgás, a szenvedély; a sötétség, a gátlás.
Ezek az erők nyugalmi állapotban már megtalálhatók egy új világszakasz kezdete előtt. Mozgásuk kezdetével keletkezik a 24 alapelem, melyek a világ anyagi alkotórészei:
(a szánkhja-rendszer ide sorolja az értelmet, a tudatot és az érzékelést is).
Az anyagszerű prakriti csupán szemlélő módon, teljesen különváltan szemben áll a puru- sával. Ezért a szellem és a test egyesülése az emberben csak látszat, ami a következő hasonlattal magyarázható meg:
Ahogy a színtelen kristály pirosnak tűnik, ha egy piros tárgyat helyezünk mögé, a szellem is csupán az értelemtől megérintve jelenik meg. A lélekben lejátszódó tapasztalható pszichológiai folyamatok valójában a prakritihez tartoznak.
Az újraszületés körforgásában az ember megváltásának útja annak felismerésében áll,
hogy purusáját a világ egyetlen dolga se érintse.
Ezáltal szűnik meg az újabb karmát létrehozó világi cselekvésben való érdekeltség.
A szánkhja alkotja a jóga elméleti alapját, a jóga pedig a megváltás elérésének gyakorlati módszereit képviseli. A szánkhjával szemben azonban a jóga elfogad egy személyes legfelsőbb istent.A jóga alapgondolata az, hogy koncentráció, meditáció és aszkézis segítségével a kedély megnyugvása, magasabb belátás és végül az anyagi prakrititól való megszabadulás érhető el. A klasszikus rendszer nyolc fokozatot foglal magába, amelyből az első öt a testgyakorlatokat állítja előtérbe, míg az utolsó három a hangsúlyt a szellemi képzésre helyezi:
1. fegyelmezés (erkölcsi parancsok betartása)
2. nevelés (tisztasági előírások, aszkézis, tanulmányok)
3. helyes testtartás4. légzés szabályozása
5. az érzékek visszavonása a külső objektumoktól
6. a gondolatok koncentrációja egy meghatározott pontra
7. meditáció (a lélek egyesülése az istenivel)
8. elmélyülés (a szellem egyesülése istennel, az individuális létezés feloldódása).
Védantának („Véda kiteljesedése”) mindenekelőtt az Upanisádokat nevezték, később azonban a fogalmat azoknak a tanítási rendszereknek az összefüggésében használják, amelyek a Védák magyarázatára épülnek. Az Upanisádok mellett a Védanta egyik legfontosabb könyve a Bhagavadgita.
Legjelentősebb képviselője Shankara (Kr.u. 800 körül); tanítása szigorú monizmusra épül. Eszerint csak egy kozmikus őselv létezik, amely az egészben mint brahman, az egyes személyben pedig mint átman fogható fel.
Egymáshoz való viszonyuk úgy jellemezhető, mint a végtelen tér és egyes edények terének viszonya. Ez a tér ugyanaz, csak behatárolt.
Az igazság ennélfogva a „nem-kettősség” (ad- vaita), miközben a dolgok sokfélesége csak illúzió (mája). Az empirikus jelenségek sokfélesége a nem tudásunk következtében bekövetkező elvakultságból származik.
A megváltás az újraszületés körforgásából csak az átman és a brahman egységének legmagasabb tudása által érhető el.
A Védákban azonban találhatunk helyeket, amelyekben pluralista vélemények fejeződnek ki, ahol az egyedi lényegek sokféleségét feltételezik.Shankara ezt úgy értelm ezi, hogy a magasabb belátás m ellett létezik a tudás alacsonyabb foka is, amely a többség felfogók ép ességének felel meg.
Ezen a fokon sokféle egyéni lélckről és az ezektől különböző istenségről beszélnek, akit különböző formában tisztelnek.
Később a gondolkodók egész sora módosítja Shankara szigorú monizmusát.
így R ám ánudzsa egy személyes isten létezését tanítja, akinek attribútuma a világ és az egyes lelkek. Ezek azonban megőrzik individualitásukat a mindenségegységbe való bekerülés után is.
M adhva pluralizmust tanít; eszerint isten, a lelkek és a világ teljesen különbözőek.
A ntimánszá a Véda helyes kifejtésének szabályaival foglalkozik. A Véda szerinte örök, nem teremtett tekintélynek számít. Ahhoz, hogy egy szöveg jelentését feltárjuk, öt meghatározott szakaszon kell keresztülmennünk. A mimánszá mindenekelőtt hermeneutikai és nyelvfilozófiai témákkal foglalkozik.
20 Keleti filozófia
IS T E N E K
T IT Á N O KE M B ER EK
A L L A T O K
PO K OLS Z E L L E M E K
a szenvedés okaiaz újjászületés
A Buddhizmus: „Az élet kereke”
B Nágárdzsuna: Az üresség tana
India IIL/Dzsainizmus, buddhizmus 21
Mahávira (Kr. e. 500 körül) alapította a dzsainizmus tanát. Ez a tan a buddhizmushoz hasonlóan azokhoz a rendszerekhez tartozik, amelyek nem a Védák tekintélyére épülnek.
A világ alap-alkotórészei egyrészt az egyes lelkek, amelyek természetüknél fogva képesek elérni a tökéletességet, másrészt az élettelen. (Ehhez tartozik a tér, az éter és az anyag.)
A lelkek képtelenek megvalósítani természetes adottságukat a mindentudásra és a boldogságra, minthogy anyagszerűséggel áthatottak. Ugyanis - tevékenységük során- anyagrészecskéket, ezzel fcarma-anyagot vonnak be magukba, amely a szenvedélyek alapján rögzül és az újraszületések körforgásában való bennmaradást okoz.
Az üdvösség célja a lélek felszabadítása és a tökéletesség elérése.
Ehhez a léleknek el kell válnia a karmától, amennyiben erkölcsös élettel elhárítja a további hozzákapcsolódást és végül a meglévő karmát aszkézis útján kilöki magából.
A buddhizmus Siddharta G autama (Kr. e. kb. 560-480) tanítására és működésére nyúlik vissza, aki megvilágosodása után B uddh á nak nevezi önmagát. A buddhizmus az ateista vallások körébe tartozik, minthogy örök istent nem ismer.A buddhizm usban nem létezik állandó lét, hanem m indent keletkezésében és elmúlásában fognak fel.
íg y B u d d h a a saját én (lélek) fogalm át is tagadja, m inthogy egyetlen állandó, maradandó szubsztancia sem létezik.
A végső elemek, amelyek a világtörténés alapjául szolgálnak, nem anyagi vagy szellemi szubsztanciák, hanem változékony tulajdonságok és állapotok. E létfaktoroknak (dharma) öt csoportja van:
a testi, az érzékietek, a megkülönböztetések, az ösztönerők, a tudati cselekedetek.
Minden megfogható jelenség (kövek, állatok, ember) ezekből tevődik össze. Keletkezésüket és elmúlásukat okozati függőség alapozza meg.B u d dh a vallja az újraszületés tanát és a kar- mikus cselekedet érvényességét. Minthogy semmilyen maradandó lelki szubsztancia nincs, így az új élőlény, amely egy előző élőlény tetteiből alakul ki, sem testileg, sem lelkileg nem azonos vele. Sokkal inkább arról van szó, hogy csak a tettek okozati láncolata az, amely a halál után megmarad és új élethez vezet. Ezt az összefüggést az okozati ösz- szefüggés-kapcsolatok tana magyarázza (H. v. G lasenapp):
1. A nem-tudásból keletkeznek 2. a karmát létrehozó ösztönző erők, ezekből 3. a tudat és ebből 4. a név és a testi forma (individualitás), így jönnek létre 5. az érzékek és ez
zel együtt 6. az érintkezés a külvilággal (érzéki észlelés), 7. az érzetből származik 8. a szomjúság (vágy) és vele 9. az élet iránti vonzalom, ebből adódik 10. a karmikus keletkezés, ezzel 11. az újraszületés és 12. az öregség és a halál.
Ez a körforgás csak akkor szakítható meg, ha a nemtudás és az abból eredő rossz megsemmisül. A megváltó tudás tartalma a „négy nemes igazság”:Minden létezés fájdalmas.A szenvedés oka az életszomj.A szenvedéstől való megszabadulás az életszomj kioltása.
A „nyolcágú nemes ösvény” vezet az életszomj megszüntetéséhez.A nyolcágú ösvény B ud dh a etikai parancsait összegzi:
igaz szemlélet, igaz érzület, igaz beszéd, igaz cselekvés, igaz életvitel, igaz törekvés, igaz gondolkodásmód, igaz elmélyülés.
Csak az juthat el a megváltáshoz, aki megismerte a nemes igazságokat és megjárta a nyolcágú ösvényt.
Cél: bejutni a nirvánába (semmivé válni). Ez alatt az életösztön teljes kioltásának állapota és az újraszületések megszűnése értendő.
A megvilágosult már az élete folyamán megszabadulhat minden vágytól és halála után a tökéletes nirvánába jut.
B uddh a halála után tanítását különböző irányzatok fejlesztették tovább.
A hinajana iskolája („kis szekér”) a szerzetes buddhizmust képviseli, amely a kevés kiválasztott üdvözülési útját alapozza meg. A mahajana („nagy szekér”) ezzel szemben szélesebb rétegek felé fordul. A B u d d - HA-tisztelet teista nézeteket fogad el: az egyes lények a bódhiszattva segítségével biztosíthatják maguknak az üdvözülés útjának elérését. Ezek azok a megvilágosul- tak, akik az emberek iránti szeretetből lemondanak arról, hogy bejussanak a nirvánába.
Nagardzsuna (Kr. u. II. sz.) ún. „középső tanítása” feltétlenül említésre méltó. Eszerint csak az a lényeges, ami önmagából adódóan, függetlenül létezik. Minthogy minden létfaktor csak kölcsönös függő viszonyban létezik, így azok önmagukban meghatározatlanok, azaz üresek. így a világ egésze is üres és
az üresség bizonyul az egyetlen elvnek, túl a léten és a nemléten.
A különbség igazából csak csalóka látszat. Ezért nincs különbség a szanszára (a keletkezés körforgása) és a nirvána között sem. A megváltó ismeret a következő:
A nirvánában vagyunk; az üresség az egyetlen valóság.
22 Keleti filozófia
(„a törvény tanítóidnak iskolája) hasonlata
-----------------------
ég(erő)
tenger(öröm)
tűz(fény)
mennydörgés(mozgás)
szél(áthatolás)
víz(veszély)
hegy(nyugalom)
föld(odaadás)
őseredet
Jang(mozgás) \ M (nyugalom)
Vtűz í
/ r j főid
) víz
fa C J fém
Vminden dolog létrehozása
C Ji king (Változások könyve): A 8 ősszimbólum
D Csou-cí: A kozmikus erők
Kína L/Konfucianizmus; Jin-Jang-iskola 23
A konfucianizmus Konfucius (Kr. e. 551-479) tanításán alapszik. Ezen egy ősi gondolkodásmód hagyományrendszere értendő; ennek kíván Konfucius érvényt szerezni. írásban semmit sem hagyott az utókorra. Tanításait később a „Lun Jü” című könyvben gyűjtötték össze.Gondolatai az ember konkrét életére és a gyakorlati szempontokra összpontosulnak; konzervatív erkölcs- és államfilozófiát képvisel. Az alapvető erények a következők:
emberség, becsületesség, illendőség, bölcsesség, lojalitás.
Ezek az alapvető viszonyokban jelennek meg:
uralkodó és hivatalnok, apa és fiú, öregebb és fiatalabb testvér, férj és feleség, barát és barát.
Az állam stabilitása az egyes emberek erkölcsén és a család központi szerepén nyugszik. Az igaz uralkodó kizárólag saját erkölcsi mintaképe révén kormányozza népét. A „Nagy Tanítás” egyik részletében összefoglalja az erkölcsi összefüggést az egész és a tagjai között:
„Ha valaki országát kormányozni akarja, akkor először saját családját kell rendben tartania. Ha valaki a családját rendben akarja tartani, akkor először saját jellemét kell kialakítania. Ha valaki saját jellemét akarja kialakítani, akkor először igaz szívének kell lennie. Ha valaki igaz szívet akar, akkor először őszintén kell gondolkodnia. Ha valaki őszintén akar gondolkodni, akkor először belátáshoz kell eljutnia.”
A fogalmak tisztázása és rendezése szolgálja a konfuciánus programban az igaz gondolkodást.Az ideál a művelt nemes, a bölcs. Ennélfogva a szellemet és a szívet átfogó nevelésnek különös jelentőséget tulajdonít. M encius (Kr. e. 371-289) az embert természeténél fogva jónak tartja.
Az ember már születésekor rendelkezik az összes erény alapjaival, ezeket csak óvni és kibontakoztatni kell.
Az állam állapotát egészében az uralkodó erkölcsi minősége határozza meg. A jó uralkodót az emberek maguktól követik. Népének boldogulását és erkölcsét kell hogy a legmagasabb céljává tegye.Ezzel szemben S zü n -cí (Kr. e. 313-238) azt vallja, hogy az ember természeténél fogva rossz és csak fáradságos neveléssel és kultúrával javítható meg.
A legalisták csoportja merőben ellentétes véleményt képvisel az erkölcsre felépülő konfu- ciánusi államfilozófiával szemben.Céljuk a hatalmas és egységes állam, amelynek támasza az uralkodóház erőssége, a hadsereg és a mezőgazdaság. Ennek alapját
a minden ember számára egyértelmű és kötelező törvények képezik,
amelyek betartását büntetések és jutalmazások szigorú rendszerével kell garantálni.
A legalisták hatalompolitikai programja józanul gyakorlatias és tradícióellenes.A XI. századtól az újkonfucianizmus válik Kína uralkodó filozófiájává. Csu-Hi (Kr. u. 1130-1200) dualista pozíciót foglal el. Eszerint két alapelv létezik:
az univerzális formaelv, li (világértelem) és az anyagi hatóelv, ki.
A természetben mértékadó alapelvek az embert is meghatározzák:
a li mint a minden emberben azonos lényeg, a ki mint az egyedi meghatározottság.
Az ember erkölcsi természetének is megvan a mintaképe az univerzális formában, így a li a magatartásnorma értelmében is működik.
W ang Jang-M ing (1472-1528) ezzel szemben monista nézőpontot képvisel, amely az észt mint egyetlen világelvet fogadja el, melyből aztán az emberi szellem részesedik.
Az ember természeténél fogva rendelkezik a dolgok önmagukban való megismerésének képességével.
Ha önző szenvedélyeit legyőzi, akkor képes a világértelemmel eggyé válni. Ennélfogva az erkölcsi cselekvés és a megismerés szorosan összefügg.
A Jin-Jang-tanítás a Változások könyvével (Ji king) kapcsolatos. Ez a könyv olyan számspekulációkat tartalmaz, amelyek az emberi életet a kozmikus természeti folyamatokkal hozzák összefüggésbe egy közös rendet megalapozó minta segítségével.
Ennek alapját a nyolc összefüggő, illetve szaggatott vonásból álló trigramma alkotja, amely a természeti erőket és a tulajdonságokat szimbolizálja (C ábra).
Ezek kombinációi, a 64 (8x8) jelből álló he- xagrammák hívatottak minden kozmikus erőt egyazon közös rendszerbe hozni. A két őselv:- a jang (férfias, erős, világos, aktív)- a jin (nőies, gyenge, sötét, passzív).Ezek kölcsönhatásából magyarázzák az ösz- szes dolog és esemény keletkezését és változását.Az újkonfucianizmus és a taoizmus a Jin- Jang-tanítást használta fel kozmológiájának kialakításánál.
Csou-ci (Kr. u. 1017-1073) konfuciánus filozófus diagramban ábrázolja a kozmikus erők kölcsönhatását (D ábra).
A legfensőbb létező (Tai ji) mozgás által hozza létre a jang-erőt, amelyet a nyugalom és ezzel a jin-erő követ. A jin és a jang együttműködéséből keletkezik az öt elem és azokból minden létező.
Kína II./Taoizmus, motizmus 25
A taoizmus klasszikus könyve a Tao te king (Kr. e. V .-III. sz.), amelyet Lao C senek tulajdonítanak. Lao C sé r ő l nem tudjuk, hogy élt-e valójában.A könyv az „útról” (tao) és az „erényről” szól, amelyben a taonak az emberi élethez és különösen az uralkodóéhoz való viszonyáról van szó. A tao nem fejezhető ki adekvátan a nyelvben. Névtelen, mert minden név valami meghatározott létezőt jelöl meg, a tao azonban a mindenek felett uralkodó elv, amely minden különbségen túl található, „az (individuális) élet és a természet útja”.
„Az ember zsinórmértéke a föld, a földé az ég, az égé a tao, a tao zsinórmértéke önmaga.”
A bölcsek és a bölcs uralkodó igaz útja ennélfogva az, hogy hagyja magát a tao által vezettetni, amelynek során bensőleg megszabadítja magát minden önző cselekedettől.
A bölcs a „nem-cselekvés” útján munkálkodik.
Ez nem azt jelenti, hogy „semmit sem kell tenni”, hanem azt, hogy szükségtelenül nem avatkozunk be az eseményekbe. Minél kevesebbet kísérel meg az ember magából kiindulva tervezni, annál jobban követi a tao útját.
„A tao örök semmittevést jelent és mégis véghezvitetik minden cselekedet.”
Az állami és a kormányzati rendet ugyan nem vetik el, de ezeknek a legkisebb mértékre kell szorítkozniuk.
Minél több a törvény és az előírás, annál több a törvényszegő is. Minél kevésbé kormányoz az uralkodó, annál jobb lesz az országa.
Nagyszámú erkölcsi előírás annak a jele, hogy a valóságos erény elveszett. Aki erkölcsösen él, annak erről nem kell elgondolkodnia és nincs szüksége szabályokra, amelyekhez tartania kell magát. A bölcs egyszerűségben él és látszólagos gyengeségével fejti ki hatását. Ezért gyakran a vízzel hasonlítják össze:
a víz minden élőlény számára szükséges és annak ellenére, hogy lágy, mégse képes neki semmilyen keménység ártani.
A második jelentős taoista, C su an g C sou (Kr. e. IV. sz.), osztja a konfucianizmus szőrszálhasogató erkölcsi tanításának lekicsinylését, ami szerinte az eredeti, erényes egyszerűség elvesztésének kifejeződése. C su ang Csou megkísérli az emberek véleményében a hamis bizonyosságokat megrendíteni, amennyiben az értékmércék és a tapasztalatok viszonylagosságára mutat rá. A híres példa a „pillangóálom”:
„Egykor Csuang Csou azt álmodta, hogy ő egy pillangó, egy csapongó pillangó, aki elvált tőle és semmit sem tudott Csuang Csouról. Hirtelen felébredt és megint Csu
ang Csou volt. Most már nem tudta többé, vajon Csuang Csou álmodta-e, hogy ő egy pillangó, vagy a pillangó álmodta, hogy ő Csuang Csou. Az viszont biztos, hogy Csuang Csou és a pillangó különbözik egymástól. így van ez a dolgok változásával.”
Csuang Csou a nyelv korlátait is kimutatja: a tao csak paradox és csak önmagukat tagadó formulákban írható körül. A tao bensővé tétele csak misztikus úton lehetséges és képek segítségével írható le. A szellemnek nyugalomra kell találnia úgy, ahogy a nyugodt víz kitisztul. Az ellenállást fel kell adni ahhoz, hogy a tao magával sodorja, mint a szél a levelet.Mo ti (Kr. e. V.-IV. sz.) szerint az általános emberszeretet hiánya a világban lévő minden rossz oka. Ha mindenre kiterjedő szeretet uralkodna, akkor annak békesség és boldogság lenne a biztos következménye (motizmus).
A politikai cselekvés legfőbb alapelve a népjólét biztosítása
Mo t i mindent elutasít, ami nem a nép jólétét mozdítja elő. így a háborút, de a luxust és a kultúra egy részét is, mert fenntartásához kizsákmányolják a népet.Szerinte a megalapozott teória felállításához meghatározott módszert kell követni, amelynek három szempontja van:
Összehasonlítás korábbi gondolkodók nézeteivel. Az empirikus tényekkel fennálló összhang vizsgálata. Igazolódás a társadalmi gyakorlatban.
A szofisták gyűjtőfogalma azon gondolkodók egész sorát foglalja magában, akik többnyire csak más filozófusok írásaiból ismertek valamelyest. Érvelési művészetük más iskolák képviselőit saját elméletük precizírozására késztette. A fennmaradt töredékek azt mutatják, hogy a nyelvfilozófia és a logikai paradoxonok problémáival foglalkoztak. Többnyire csak paradox végkövetkeztetések ha- gyományozódtak ránk és az érvelés módját és értelmét csak sejteni lehet. Két példa a paradoxonokra:
„Egy fehér kutya fekete”Egy kommentár ezt a mondatot így magyarázza:Ha egy kutya szeme vak, akkor vak kutyának nevezik, ha nagy szemei vannak, nem nevezik nagy kutyának. Miért ne lehetne egy fehér kutyát, amelynek fekete szeme van, fekete kutyának nevezni?
„Egy repülő nyíl sem mozgásban, sem nyugalomban nincs”.
Ez a görög Z énón paradoxonára emlékeztet és a következőképpen lehetne interpretálni: minden egyes pillanatban a nyíl mozdulatlan, tehát nyugalomban van. Mégis célba érkezik, tehát mozgásban van.
26 Keleti filozófia
Ah ura Mazdá
g onoszszellem.
erőszakosság
is tenek
-gonoszte rem téshazugságte re m té s
választás
halott
A Az egyiptomiak főbb istenei
B Egyiptomi utolsó ítélet
Ré Ámon Anubisz Ptah Ozirisz Maat Hathor Thot
Thot feljegyzi az eredményt
Ozirisz mint bíró
halhatatlanszentek a gonosz hatalmak
Napisten, a v ilág ura
a terem - a haláltés istene istene
a kézmúve- term ékenység rend sek istene és tú lv ilág
Anubisz megméri a halott szívét az igazság mércéjén
szerelem és bölcses- barátság ség
C Irán: Zarathustra világképe
Ókori Kelet 27
Egyiptom a föld legrégebbi magaskultúrái közé számít; az Ó-, (Kr. e. 2900-2040), Közép* (Kr. e. 2040-1537) és Új-Birodalmat (Kr. e. 1536-715) foglalja magába, beleértve két átmeneti szakaszt. A kultúrát a kései kor zárja (Kr. e. 332-ig).
Az egyiptomi vallás istenek sokaságát ismeri és ezt részben az ország különböző törzseinek összeolvadására vezetik vissza. Különös szerepet játszanak a napistenségek. A történelem folyamán az egyiptomi istenvilág sok átalakulást és kombinációt élt meg.
A Napisten Ré az Új-Birodalomban a teremtés istenével, Ámunnal Ámun-Révé olvad össze. (Az uralkodók „A Ré fiai” címet viselik.) Később Ozirisz birodalmi istenként felváltja Ámon-Rét.
Maat a kozmológiai és etikai világrendet szimbolizálja. A későbbi időben „maát” az igazságot és a helyes önismeretet jelenti. Apja, Ptah minden művész és kézműves védőszentje. Hathor pedig a szeretet és az öröm istennője.
1360 körül az „eretnek király” A khenaten (E khnaton) valódi monoteizmus bevezetését kísérli meg. Reformjának célja az, hogy nem egy ősistent (mint pl. Amunt) kell tisztelni a többi mellett. Az imádat tárgya kizárólag Aton (a napkorong) kell, hogy legyen. „Naphimnuszában” ez így hangzik:
„Alakzataid: csupa változatosság, s megannyi titok! Párja-nincs egyetlenegy isten !... Te rendelsz minden embert a helyére, szükségletüket te szabod meg. Tápláléka vagyon minden elevennek, s kiszabott az élete-útja.”
Oziriszt, aki eredetileg a termékenység istene, egy mítoszban a halottak birodalmával kötik össze:
Saját nővérfelesége, ízisz kelti újra életre. A túlvilági élet erős hangsúlyozása az egyiptomi vallás egyik fő jellemzője. A „Halottak könyve” úgy ábrázolja a halottak érkezését a „Nyugati-Birodalomba” , mint bírósági tárgyalást (B ábra):
Ozirisz mint bíró szerepel, a halottak istene, Anubisz az ember szívét megméri az igazságosság mérlegén: Thot, a Holdisten, aki egyben a bölcsesség istene is, feljegyzi az eredményt.
A halottnak gyónnia kell, amikoris földi cselekedeteivel elszámol.A lélek életerejének megóvását (ka) szolgálja a test bebalzsamozása. A jók szellemi lelke (ba) a halál után Ozirisszel egyesül.
A z egyiptom i bölcseleti költészet - többek között - A ni és A menope (90 körül) révén hagyom ányozódott ránk. Ez a bibliai példabeszéd-gyűjtem ényekkel (pl. A példabeszé
dek könyve) rokon. Életvezetési tanácsokat tartalmaz, továbbá megfigyeléseket az emberi létről.
„Jobb a kenyér, ha boldog a szív, mint a bánattal megvert gazdagság. A forrófejű ember olyan fa, amely tűzifaként végzi, míg a szerény olyan fa, amely a kertben gyümölcsöt terem.”
Iránban Z arathustra (görögül Z oroaszter) az Ahura Mazda („a legbölcsebb úr”) mono- teista vallást alapítja meg. Perzsa hagyomány szerint Z arathustra fellépése Kr. e. 560 körűire tehető.
A vallást néha mazdaizmusnak nevezik, követőit pedig zarathustriánusoknak és (az iszlám megjelenése óta) pársziknak.
Ahura Mazda a bölcs teremtő isten. Kísérői a halhatatlan szentek (Amesha Spenta), az isteni lényeg személyes képviselői.
Ezek a helyes rend, a jó felfogás (vohu manó), az uralkodók hatalma, az „armaiti” , azaz az isteni odaadás az emberek iránt, a tökéletesség és a halhatatlanság.
Z arathustra a világot két alapelv harctereként ábrázolja:
A Szent Szellemmel mint a Mazda és a teremtményei közötti közvetítővel a Gonosz Szellem áll szemben.
A két elv közötti dualizmus áthatja a világfolyamatot.
„És kezdettől fogva létezett ez a két szellem, akiket - saját elnevezésükkel - a gondolkodásban, a beszédben és a cselekedetben megnyilvánuló Jónak és Rossznak hívnak. A jót cselekvő ember az, aki helyesen választ közöttük.”
A rosszat szolgáló hatalmak a harcban a hazugság, a rossz gondolat és az erőszakosság. Az ősi istenek (daevas) is a Rossz démonai, akik az embereket le akarják téríteni a bölcsesség és a törvény (asha) útjáról.
A későbbi tanítás szerint a harc négy perióduson át kb. 3000 évig tart.
Zarathustra szerint az ember egy „csontszerű” , azaz testi, valamint egy szellemi léttel rendelkezik. Választania kell a Jó és a Rossz között és helyes választás esetén képes a Jót véglegesen érvényre juttatni.
A fejlődés végén az Ahura Mazda birodalmának megvalósulása áll.
A teremtés végpontja az utolsó ítélet, amelynek során minden embert felelősségre vonnak gondolkodásáért és cselekvéséért.
Akik a rosszat választották, azok súlyos büntetéseket kapnak. A jókat pedig üdvözüléssel és halhatatlansággal jutalmazzák.
Ahura Mazda a fenségesként leírt birodalomként teljesedik ki a helyes rendben és a legjobb gondolkodásban.
28 Antikvitás
Időr
endi
és
föld
rajz
i át
teki
ntés
: Az
an
tik
filoz
ófia
500
-
400
300
-20
0 _
,
100
200
-30
0 40
0
500
600
Bo
eth
ius
, , ,
, 1 P
lotin
osz
•
Cic
ero
•
• = A
mü
köd
és
szín
hely
e[
Időre
ndi
és f
öldr
ajzi
átt
ekin
1és
: A
z an
tik
filoz
ófi
a
Pür
rhon
Pos
zeid
onio
sz•
Pan
aiti
osz
Ep
ikur
osz
~
500
400
300
200
-10
0 0
100
200
400
_50
0
600
N "" > a :;;:
:;;. i·
Összefoglaló áttekintés 29
EredetA nyugati filozófia bölcsője a Földközi-ten- ger partjának görög kolóniáiban, az ion Kis- Ázsiában és Dél-Itáliában található. Az ott uralkodó élénk kereskedelem a világ akkoriban ismert részével a görög városállamoknak nemcsak jólétet hozott, hanem más népek ismereteit is közvetítette számukra:
matematika, asztronómia, geográfia, naptár, érmék, papír.
Az ilyen kultúrákkal folytatott kapcsolat megköveteli és egyben szélesíti a szellemi horizontot.A kor jellemzője az éppen kezdődő átmenet a nemesi uralomból más politikai formákba (türannisz, demokrácia), és ehhez belpolitikai válságjelenségek kapcsolódnak. A szellemi újraorientálódás e korszakában következik be az a fordulat, amelyet W. N estlé „a mítosztól a logosz felé” kifejezéssel jellemez. Antropomorf istenekkel történő magyarázat helyett ettől az időtől fogva
természeti, racionális elveket keresnek, amelyekkel a világ rendjét és az ember helyét értelmezni lehet.
Ez az átmenet azonban nem hirtelen megy végbe, így a mitikus gondolkodás különösen a Szókratész előtti filozófusoknál, de még Platónnál is sok helyen megjelenik.
Az antik filozófia fontos alapvonásai:- Az ősok (arché) és a világ őstörvényének
(logosz) kutatása, valamint ehhez kapcsolódva az egység okának keresése.
- Az aletheia (igazság) fogalmával összekapcsolódó témák: lét, igazság, igaz ismeret.
- Foglalkozás az emberi természettel és erkölcsi meghatározottságával: a lélek mi- neműségével, a jóval (agathón) és az erénynyel (areté). Az individuáletikában az eu- daimonia (boldogság) elérésének problémája.
A korszakok tagolásaSzókratész előtti filozófusok: ide tartozik a milétoszi természetfilozófia, a püthagoreus iskolák, az eleaták, Hérakleitosz, az újabb természetfilozófia és az atomisták. Rendszerint a szofistákat is a Szókratész előttiekhez sorolják, az ő érdeklődésük azonban az emberre és a társadalomra irányul.
A szofista periódust, amely a mitikus modelleket fokozatosan feloldja a varázslat alól és a hagyományos erkölcsi elképzeléseket megkérdőjelezi, a görög felvilágosodásnak is nevezik.
A klasszikus periódus: Szókratész, Platón és A risztotelész fémjelzi, akik egyenként tanár-diák viszonyban állnak egymással. A filozófia központja Athén lesz.Szókratész - akinek gondolatai a szofisztika háttere előtt alakulnak - az autonóm etika
megalapítója, teljes mértékben ennek alapkérdéseire irányítja gondolatait. C icero szerint
„lehozta az égből a filozófiát a földre”. Szókratész és a Szókratész előtti filozófusok kérdésfeltevéseit Platón veti fel újra annak érdekében, hogy idea- és lélekelméleté- nek metafizikai koncepciója keretében megoldást találjon rájuk.A risztotelész a szisztematikusan felépített és tudományosan alátámasztott filozófia alapítójaként tartható számon, aki az emberi tapasztalat minden területének átfogására törekszik.
A hellenisztikus filozófia:Történetileg és társadalmilag forradalmiasult talajon (Nagy Sándor birodalmának emelkedése és bukása, Róma világhatalma) keletkezik a hellenizmus két legjelentősebb irányzata:
a sztoicizmus és az epikureizmus, amelyek az etikára történő súlypontáthelyezéssel jellemezhetők.
A sztoa története három korszakra osztható fel:Az első szakasz kifejleszti és kitelj csíti a sztoikus rendszert. Tagjai között külön említést érdemel Kitiai Z énón és Krüszip- posz.A középső korszakot Panaitiosz uralja, akinek munkásságával a görög filozófia bevonul Rómába, és Poszeidonosz, akik azért fáradoztak, hogy az első szakasz erkölcsi szigorúságát enyhítsék.Végül a kései római korszakhoz Seneca , E piktétosz és Marcus A urelius számítanak.A másik irányzat alapítója E pikurosz, akinek gondolatai Lucretius és H oratius római költők műveiben újra megtalálhatók. További irányzat a szkepticizmus, amely a filozófiai rendszert radikális kételkedésnek veti alá és amelynek a képviselője mindenekelőtt E liszi Pürrhon, valamint az eklekticizmus, amely a különböző filozófiai tanokat össze vegyíti (pl. Cicero).A Platón által alapított Akadémia és A risztotelész peripatetikus iskolája is befolyásos volt.
A z újplatonizmussal az antik filozófia m ég egyszer csúcspontra jut (P lótinosz), végül B oethius kiválogatja az antik filozófia értékeit és tovább közvetíti a középkor számára. A kései antikvitásban már kialakuló keresztény filozófiát (A ugustinus és a patrisztika) általában a középkorhoz szám ítják.
A görögök visszavonhatatlanul belevésődtek a Nyugat gondolkodásába. A szellemtörténet folyamata az általuk felvetett problémákat és gondolkodási modelleket tükrözi.
30 Antikvitás
A z m m m1
r itk a lllllllm e le g(tű z )
j s ű rűh id e g
I (v íz| fö ldL kő )
A le v e g ő : az ő sa ny ag , a m e ly s ű rű s ö d ik ésr itk u l
B Anaximenész
o°o°o o o o o11 9 7 5 3 1 2 4 6 8 10
A szá m o k : az a n y a g o t rendező fo rm a
szeretet Oszeretet - gyűlölet
□ □ □ □gyűlölet - szeretet gyűlölet
Az elem ek először a szeretetben egyesülnek, azután dolgokká keverednek és a gyű lö le tben szétválnak
C Püthagorasz D Empedoklész
A vé g te le n so k ő s a n y a g o t a N O U SZ m o zg a tja
A k ü lö n b ö z ő a to m e lre n d e z ő d é s e k je le n tik a d o lg o k k ü lö n b s é g e it
E Anaxagorasz F Leukipposz és Démokritosz
Szókratész előtti filozófia I. 31
A milétoszi természetfilozófusokAz első filozófiai elméletek szerint az összes létezőnek
közös ősoka (arché) van. Ez egyrészt a dolgok sokaságának alapja, mint egységes ősanyag; másrészt a tapasztalható változások indítóoka.
Első filozófusnak a milétoszi Thalészt (Kr. e. kb. 624-546) tekintik, aki szerint az ősanyag a víz.
Szerinte minden vízből van, és miután az archét élőnek és önmagától mozgónak tartja, így a víznek magának is lelke van (ún. hülozoizmus).
Ezenkívül Thalész a matematikában (T ha- LÉsz-tétel) és a csillagászatban (a Kr. e. 585. évi napfogyatkozás időpontjának kiszámítása) is jelentősei alkotott.Tanítványa, Anaximandrosz (Kr. e. kb. 611-546), elvÖíítábban, apeironként, azaz a végtelenként, határtalanként és meghatározatlanként írja le az őselvet. A világ dolgai mint ellentétek az apeironból keletkeznek és oda térnek vissza.
„Az apeiron a dolgok eredete. Amiből keletkeznek, ugyanabba térnek is vissza, szükségszerűség szerint.”
Anaximenész (Kr. e. kb. 585-525) újból anyagszerűnek tartja az archét. Az arché
a levegő, amelynek sűrűsödésével keletkezik a hideg (pl. víz, föld, kő); ritkulásával pedig a meleg (pl. tűz).
Ezzel a minőségi meghatározásokat mennyiségi változásokra vezeti vissza. Az emberek is részesednek ebből az alapelvből, minthogy a lélek is levegőből áll.
A püthagoreusokA P ü th a g o r a sz (Kr. e. kb. 570-500) által
'alapított iskola^ tagjai Krotonban (Dél-Itáli- ában) kolostorszerű közösségben éltek - a számok jelentőségét állítja középpontba.
Abból a felfedezésből kiindulva, hogy a hanglétra intervallumai a rezgő húrok racionális szám viszonyaira vezethetők vissza, kifejlesztették a püthagoreusok azt a gondolatot, hogy az egész valóság lényege a számokban áll.
Ezek alakítják a kozmosz rendjét, behatárolják és meghatározzák a meghatározatlant (apeiron). A dolgok a számok képmásai, lényegi formájuk pedig megegyezik matematikai alakjukkal.A számsorokon belül különbségek vannak: így az Egy minden szám fölött áll és azok eredetének számít.A páratlant határoknak és tökéletesnek, a párost pedig határtalannak és tökéletlennek tekintik.A püthagoreusok a számok elméletét különböző területeken dolgozzák fel.
A matematikában az axiómák felállításán és rendszerezésén dolgoznak. A „Püthago-
rasz-tétel” irracionális számviszonyok felfedezéséhez vezet.A kozmoszról olyan képet fejlesztenek ki, amely szerint a csillagok kör alakban és rögzített centrum körül, meghatározott intervallumban mozognak.A harmónia gondolata meghatározó az etikában is, a püthagoreusok itt nyilvánvalóan olyan messzire mentek, hogy az erényeket is meghatározott számokkal azonosították. A matematikában és a zeneelméletben folytatott tudományos vizsgálódások ellenére vallásos és misztikus alapvonulat uralkodik a püthagoreus iskolában. Ez különösen a lélekvándorlásról szóló tanításban mutatkozik meg, a test és a lélek kettéválásának a gondolatában.Az ember tulajdonképpeni lényege a lélek, amelyet meg kell szabadítani a testtől eredő tisztátalanságtól.
Empedoklész (Kr. e. kb. 492-432) négy eleimet tekint archénak, amelyeket a szeretet és a gyűlölet ereje mozgat; ezek
a víz, a föld, a tűz és a levegő.Az abszolút szeretetben homogén egységet képeznek, a gyűlölet viszont szétválasztja őket. Ha a két erő egymással harcolva hat, akkor keletkeznek az elemek keveredésével a konkrét dolgok.E m pedok lész észleléselméletében azt a nézetet képviseli, hogy a dolgokból eredő kiáramlások behatolnak az érzékszervek nyílásaiba, amennyiben ezek pontosan összeilleszkednek. Tehát az azonos csak azonos által ismerhető meg.Anaxaeorasz (Kr. e. kb. 500-425) szerint végtelen sok, minőségileg különböző alapanyag létezik.A dolgokat ezen anyagok jellegzetes keverési aránya határozza meg, amelyek
a részeinek mindegyikében, a legkisebben is megvannak.
A nousz (szellem) mozgatja az anyagokat és ez tervszerű rendezettséget teremt. Leukipposz /K r. e. kb. V. sz.) számít az atomelmélet alapítójának, amelyet tanítványa, Démokritosz hagyományozott ránk és fejlesztett tovább.
Eszerint minden oszthatatlan (a-tomosz) testecskékből áll össze, amelyek az anyagukat tekintve teljesen azonosak és egymástól csak alakjuk, helyzetük és elrendezésük szerint különböznek.
Az atomokat kezdettől fogva a nyomás és a taszítás mechanikai kölcsönössége mozgatja. Közöttük csak üres tér létezik. Egyedül az atomok csoportosításából keletkeznek a különböző dolgok.Leukipposz egyik töredékében található az oksági törvény megfogalmazása.
„Semmi sem történik vaktában, hanem minden értelmes okból és szükségszerűség folytán.”
32 Antikvitás
az ellentétek kiegyenlítődése harmóniához vezet
B Parmenidész és az eleaták C Hérakleitosz
Szókratész előtti filozófia II. 33
Démokritosz (Kr. e. kb. 460-370) Leukip- FöszT atom elm életét materialista rendszerré fejleszti tovább.
Az ún. elsődleges, objektív tulajdonságok, mint a kiterjedés, a tehetetlenség, a sűrűség és a keménység határozzák meg az atomkomplexumokból álló dolgokat, amíg a másodlagos, szubjektív tulajdonságok, a szín, a szag, az ízlelés csak az érzékelés révén járulnak hozzájuk.Kis képecskék útján érzékelünk, amelyek a dolgokból áramlanak ki.
A lélek is finom (tűz-) atom okból áll, am elyeket e képecskék mozgatnak és ezzel létrehozzák az érzéki benyom ást. D émokritosz az egész em beri értelm i tevékenységet is következetesen anyagi, atom isztikus folyam atként magyarázza.D émokritosz etikája az em beri törekvés céljának a lélek helyes állapotát tartja, amely kiegyensúlyozottságot és nyugalmat jelent; ezt az em ber értelem m el, a m érték betartásával, az érzéki élvezetekben való visszafogottsággal és a szellem i javak nagyrabecsülésével éri el.
„A szellem nek arra kell szoktatnia magát, hogy öröm eit önm agából terem tse m eg .”
Xenoohanész az Eleában (Dél-Itáliában) ala- r'pított iskola első képviselője. Központi témá
ja a Homérosz és Hésziodosz ábrázolta ant- ropomorf istenek elleni küzdelem és az egy isten eszméje.
„Egyetlen az isten, legnagyobb az istenek és emberek között, nem hasonlít sem a halandók alakjára, sem a gondolatokra.”
Filozófiatörténetileg nagy hatású Parmenidész (Kr. e. kb. 540-470) tanítása a lét egységéről. A lét a következő attribútumokkal jellemezhető: „nem keletkezett, nem múlandó, egységes egészet alkotó, mozdulatlan, időtlen, Egy, folyamatos.”A nemlét létezését ellenben vitatja, alaptétele:
„A létező van; a nemlétező nincs.”A m indent betöltő lét mozdulatlan és változatlan, m ert különben egy, a létezőtől különböző nem létezőt kellene feltételezni, am elybe a m ozgás irányul. Parmenidész úgy oldja fel a tétele és a hétköznapi tapasztalat (állandó változás) közötti diszkrepanciát, hogy az érzéki tapasztalatot ámításként és látszatként értelm ezi.Ezzel az empirikus szemlélet és az értelmen alapuló megismerés szigorúan kettéválik. Igaz ismeret csak az egyetlen, változatlan létezőről lehet.
„Hanem a lét és a gondolkodás ugyanaz.” Parmenidész tanítványa, az eleai Zénón megkísérli tanítását érvek sorával alátámasztani, amelyek már az ókorban híressé válnak, így azt bizonyítja, hogy a mozgás időbeni helyváltoztatásként való feltételezése ellentmondásokhoz vezet:
Az időt szétválasztott időpontok sorozataként tételező elképzelésből kiindulva az ellőtt nyílvessző, ha annak repülését egyes időpontokra bontjuk fel, a pontok mindegyikében állana és így összességében nem is mozogna.Ha az ember az időt végtelen folytonosságként tételezi fel, akkor az a paradoxon adódik, hogy pl. Achillész egy futóversenyen az előnnyel induló teknősbékát sohasem tudná megelőzni. Ha Achillész a teknősbéka kiinduló helyzetét elérte, akkor az már egy szakasszal megint továbbment és így a különbség kettejük között ugyan kisebb lesz, de örökké megmarad.
Hérakleitosz (Kr. e. 550-480) az eleaták taní- tásával ellentétes álláspontot foglal el. Nála a megszakíthatatlan keletkezés és elmúlás áll előtérben, amelynek minden dolog alávetett. Tőle fennmaradt ismert töredékek:
„Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba.” Mert: „Minden folyik és semmi sem áll.”
Ellentétes meghatározások állandó cserélődéseként képzeli el a világot:
„A hideg meleg lesz, a meleg pedig hideg, a nedves száraz lesz, a száraz pedig nedves.”
Semmi sem képzelhető el az ellentéte nélkül: élet és halál, ébrenlét és alvás, nappal és éjszaka.
Minden történést az ellentmondások feszültséggel telített viszonyából vezet le.
Ebben az értelemben a viszályt (háborút) mint az ellentétek állandó harcát tekinti minden dolog szülőatyjának.
Azonban a logosz kormányoz mindent, amely törvényszerűen irányítja a változás folyamatát. A bölcsesség a logosz felismerése.A logosz mértékadó (etikai értelemben is); mindenben közös és az ellentétek egysége:
„Mindenből egy lesz és egyből minden.” Az ellentétek egységének gondolatával H érakleitosz az első dialektikus gondolkodónak számít. A normatív logosz egyúttal a természetjog tanításának alapját képezi. Parmenidészhez hasonlóan H érakleitosz is különbséget tesz az érzéki és a gondolati megismerés között. Az igaz bölcsesség azonban csak akkor érhető el, ha a gondolkodás a logosszal, a világésszel összhangban van:
„A természet rejtekezni szeret. A legtöbb ember ne»i gondolkodik el olyan dolgokon, amelyekbe nap mint nap beleütközik, és nem érti azt, amit tapasztalt; így ez nekik természetesnek tűnik.”„Amivel legfolytonosabban érintkeznek, a logosszal, ezzel meghasonlásban vannak, és amibe naponta belebotlanak, az nekik mintha idegen volna.”
34 Antikvitás
OOO az erősek eszközei
JOG
az istenek a hasznos dolgok kivetítődései: borDionüsziosz (Prodikosz)
VALLÁS
Gorgiasz három tétele
MEGISMERÉS
A szofista gondolkodás
a gyengék eszközei
Minden dolog mértéke az ember (Prótagorasz)
a kölcsönös védelem
Az istenek a jog erősítését szolgáló kivetítődések (Kritiasz)
Egy dologhoz mindig két nézőpont kapcsolódik (Prótagorasz)
Szofisták 35
A perzsa háború utáni időszakban Görögországban a növekvő jóléttel nagyobb igény jelentkezik a műveltség iránt is. Egyidejűleg a demokrácia államformája az állampolgártól növekvő mértékben követeli meg az elegáns beszéd képességét.
Az V. század társadalmában azokat az embereket, akik a műveltséget és a beszéd- készséget fizetség ellenében tanítják, a szofisták (a bölcsesség tanítói) gyűjtőfogalommal jelölik.
Az általános tudásszint növekedése (pl. más népek megfigyelésével) és a már létező filozófiai tanítások pluralizmusa képezi egyben a szofista gondolkodás kiinduló alapját.
A retorikatanárok problémája az, hogy minden tetszés szerinti tényállást meggyőzően tudjanak bizonyítani és adott esetben „a gyengébb dolgot is erősebbé alakítsák”.
Ez a szándék a kiindulóhelyzettel együtt relativizmushoz vezet.A relativizmus érzékelhető:- A jogelméletben: Az érvényben lévő tör
vényre való rákérdezés vezeti a szofistákat a természetes jog (phüszei) és a tételes jog (nómoi) ellentétének a gondolatához.
így fogalmaz H ippiasz Platónnál:„A törvény (nómosz) zsarnokoskodik az ember felett és sokszor a természetnek ellentmondó dologra kényszeríti.”
A pozitív jog nem természettől fogva érvényes, hanem a törvényalkotók érdekeiből eredő tételezésből ered:
Thraszümakhosz azt m ondja, hogy a pozitív jog a hatalmasok eszköze, amivel a gyengébbeket elnyom ják.Kalliklész ennek az ellen tétét tanítja: a törvény a gyengék védőbástyája az erősebbekkel szem ben.Kükophron a polgárok élete és tulajdona kölcsönös biztosítékának tartja a jog rendet.
- Az erkölcsfilozófiában: a szofisták számára az erkölcsi értékek nem természettől fogva léteznek, hanem megállapodások alapján (thézei). így különböző helyeken és időben különböző erkölcsi értékek érvényesek.
- A vallásban: hasonlóan a joghoz a vallást is az ember találmányának mondják. K ri- t ia s z szerint:„Am ikor. . . a törvények megakadályozták, hogy nyíltan erőszakot kövessenek el, és ezért titokban vétkeztek, ekkor-nekem úgy tűnik - egy ravasz elme feltalálta az embereknek a félelmet az istenektől, hogy így a gonosztevők akkor is féljenek, ha titokban valami rosszat tennének vagy mondanának vagy gondolnának.”
Prodikosz ettől eltérő módon érvel:Az istenek az emberi érzések, különösen
a hála kifejezői. Az emberek mindent kivetítenek az istenekbe, ami nekik hasznot hoz, pl. az egyiptomiak a Nílust.
Végül D iagorasz azt kapcsolja be a vitába, hogy
az „isteni igazságosság” elfogadása ellentmond a világban tapasztalható jogtalanságnak.
- Az ismeretelméletben: itt különösen tartósan érvényesül a retorikai tevékenységből eredő relativitás aspektusa.
Prótagorasz (Kr. e. kb. 480-410), a legjelen- tőseboszofista gondolkodó kifejti:
„Minden dologról két, egymásnak ellentmondó kijelentés állítható.”
így egyazon mondat az egyik szituációban igaz lehet, a másikban pedig hamis. A végső következtetés szerint semmilyen objektív tényállás nincs. Ebből ered Prótagorasz híres „homo mensura” tétele:
„Minden dolog mértéke az ember, a létezőké abban, hogy léteznek, a nemlétezőké abban, hogy nem léteznek.”
A homo mensura tétel a szofista gondolkodáslényegi magva: ___
Az ember határozza meg a létet, minden ezen túlmenőt elutasítanak (szkepticizmus), egyetlen lét sem objektív, hanem szubjektív és változó (relativizmus).
Híres három tételével G orgiasz (Kr. e. kb. 485-410) a szofista ketelKedest csúcspontra emeli:- semmi sem létezik- még ha létezik is valami, az nem megismer
hető- ha mégis megismerhető, akkor sem közöl
hető.Ezzel eleve elvitatja minden olyan kísérlet lehetőségét, így az eleatákét is, amely objektív létet lel föl és nyilvánít ki.
Az ember mindig a szavak és a vélemények (dóxai) hálójában vergődik. Az ember „minden dolog mértéke”.
A szofisták jelentősége:- A görög természetfilozófia hagyományával
szemben a filozófiai vizsgálódás középpontjába az ember kerül.
- A gondolkodás maga filozófiai téma lesz.- Ezzel szorosan összekapcsolódik a nyelv
problémája, ami a szofistáknál kiemelkedő szerepet játszik.
- A hagyományos erkölcsi értékmércék kritikája a gondolkodás számára egészen új horizontot nyit és előkészíti az utat az autonóm, értelmen alapuló etika számára.
Végül a görög filozófia klasszikus korszaka (Szókratész - Platón - A risztotelész) a szofisták nélkül nemigen gondolható el.
36 Antikvitás
igazságtalanság hamis javakra javak helyes eudaimóniavaló törekvés cselekvés
B Lélek és ész
Szókratész 37
Az athéni Szókratésszel (Kr. e. kb. 470-349) kezdődik a görög filozófia klasszikus korszaka, ő számít az
autonóm filozófiai etika megalapítójának. Tanítása megismerésében a legfontosabb források számunkra tanítványának, P latónnak a dialógusai. Ezek úgy mutatják be Szókra- tészt, mint aki fáradhatatlan beszélgetésekben vizsgáztatja polgártársait és a helyes életvitelre figyelmezteti őket. Ebből következően ellenségeinek száma megnövekedett és Kr. e. 399-ben eljárást indítanak ellene isten- gyalázás és a fiatalok félrevezetése miatt. A per méreg általi halálra ítéléssel végződött.Filozófiájának középpontjában a jó (agath- ron) és az erény (areté) vizsgálata áll. Az erre való ösztönzést Szókratész az „Apológiá”- ban a delphoi jóshely feliratában jelöli meg:
„Ismerd meg önmagad.”Szerinte ez felhívás az emberi tudás megvizsgálására és az emberhez tartozó jó meghatározására.Az areté görög értelemben a dolgot lényegileg megillető alkalmasságot jelenti. Az embernél ez önmaga isteni és értelmes részében helyezkedik el: a lélekben.
A jó az emberi lélek különleges aretéje (alkalmassága), s minden feladat leglényege- sebbike ezt megismerni és elérni.
Szókratész a polgártársaival történő társalgásai során arra a megfigyelésre jut, hogy jóllehet mindenki azt hiszi magáról, hogy ismeri a jót és az erényeket, a valóságban azonban egy látszattudás rabja, amely a beszélgetések folyamán a logosz (ész) által történő szigorú vizsgálódás próbáját nem állja ki. Meghatározott módszert fejleszt ki azért, hogy biztosabb ismerethez jusson:
az elenktikus eljárást (A ábra).Szókratész vizsgálódó kérdésekkel megrendíti mások látszattudását, amíg elérik azt a pontot, ahol belátják saját nem-tudásukat. Az ebből keletkező kiúttalanság meg (apó- ria) az a fordulópont, amelyből elindulva beszélgetés útján, értelmes egyetértés alapján az igaz belátás keresése elkezdődhet.
Amit Szókratész keresett, az a gyakorlati tudás, amelynek tartalma a jó és a rossz ismerete, magát kritikai önvizsgálattal biztosítja be, és a gyakorlatban történő helyes használatot célozza meg.
Ezen eljárásban, a különöstől az általános felé haladás rajzolódik ki, amely megragadja a megvizsgálandó fogalom lényegét. Szókratész az esetek többségében elbűvöli beszélgetőpartnereit, akik az erény utáni kérdésekre csak példákkal, nem pedig lényegmeghatározással képesek felelni. Ezért fogalmaz így A risztotelész:
„Két dolog ugyanis az, amit méltán tekintünk Szókratész érdemének, az induk
tív bizonyítás és az általános meghatározás.”
Szókratész eljárását a logoszba vetett bizalom jellemzi, amelynek belső törvényszerűsége az értelmes beszélgetésekben az igaz belátást napfényre segíti.
„Mindig olyan voltam, hogy semmi másra nem hallgattam, csak arra az érvre, amely, ha a dolgot megfontoltam, előttem legjobbnak tetszett.”
Az erények lényegére irányuló filozófiai vizsgálódás kialakítása Szókratész számára átfogó értelemben „a lélekről való gondoskodás” (epiméleia). A lélek állapotából ered az ember egész jósága, mert a lélek nem más, mint a mindenről és mindenben gondoskodó. A lélek akkor teljesíti ki a hozzá tartozó are- tét, ha belátás és értelem uralkodik, ha azonban a tudatlanság győzedelmeskedik, akkor elvéti azokat és behódol a rossznak. A lélekből származik az ember számára minden más jó, a boldogság (eudaimónia), amely a lélek rendjében és harmóniájában áll.Ebből a gondolatból kiindulva fogható fel Szókratész tétele:
„Senki sem cselekszik önként (szándékosan) jogtalanul.”Minden rossz cselekedet ugyanis a jó és a rossz nem-ismeretéből ered. Mert aki tud, az jó.
A legtöbb ember azonban az élet lényegét tekintve tévedésben él:
„Nem szégyelled hát, hogy mindig csak a vagyonod lehető legnagyobb gyarapítására van gondod, meg hírnevedre, megbe- csültetésedre, de a belátásról, az igazságról, és arról, hogy lelkedet a lehető legjob- bá tedd, nem is gondoskodol, nem is gondolkodok ...Nem a vagyonból lesz az erény, hanem az erényből a vagyon és minden más jó az ember számára.”
Szókratész filozófiáját mint maieutikát (bábamesterséget) értelmezi, mert csak segíteni kíván a belátásban és az önismeretben, amelyet mindenkinek önmagától kell megtalálnia, kívülről nem adható meg.Szókratész ideális módon valósította meg a gondolkodás és a cselekvés egységét. Ebben egy belső hang, „daimónion” segítette. Ez vezette cselekedeteiben és ez a lélek isteni meghatározásának jele volt számára.
A filozófiáról alkotott értelmezése hozta magával, hogy Szókratész maga nem alapított iskolát. Mégis két ellentétes filozófiai irányzat hivatkozik rá:
A küréneiek az eudaimonizmust a hedo- nizmussal kapcsolják össze, amely az élvezetet tekinti a cselekvés maximájának. A cinikusok az anyagiak szókratészi megvetését helyezik a középpontba. A Szinó- péi D iogenész egy hordóban élt.
38 Antikvitás
az ideák birodalma
a tárgyak és élőlények birodalma
A A két világ tana
b e lá tá s(noézisz) ideák
köve tkezte tő g o n d o lk o d á s (d ia n o ia )
a g o n d o lk m á ra hoz
a2+ b 2 = c2V]m a te m a tikai tá r g yak
o dá s szá- zá fé rh e tő
az é rzéke l h ozzá f
c szám ára é rh e tő
h jt(p isztisz)
é lő lé n yek és tá rg y a k
se jtés(eikaszia) 0
képek
B A jó ideája („a naphasonlat”) C „Vonalhasonlat”
/
Platón I.: Az ideatan 39
Platón (Kr. e. 427-347) az ideatannal nemcsak olyan rendszert alkotott, amely a szók- ratészi' kérdésfeltevésből kiindulva a Szókratész előtti filozófia nagy részét újra értelme- zően összegezte, hanem olyan gondolati rendszert alapított, amelynek hatása a nyugati szellemtörténetben semmi máshoz nem hasonlítható. A. N. W hitehead ezt úgy értelmezi, hogy
minden nyugati filozófia csak „lábjegyzet Platónhoz”.
Kb. Kr. e. 385-ben alapított iskolája, az Akadémia közel ezer évig állt fenn. A platonizmus virágkora a kései ókorban Plótinosz által alkotott újplatonizmus és az itáliai reneszánsz időszaka volt. ,
A platóni ideatan tartalma az immateriális, örök és változatlan lényegek, az ideák (görögül: eidosz, idéa) feltételezett birodalma.
Platóni értelemben az ideák a valóság ősképei, amelyeknek megfelelően a látható világ tárgyai formálódnak.
Az ideák objektív létezők, azaz tudomásulvételüktől és gondolatviláguktól függetlenek. Ezek tehát nem öntudatunk tételezéséből erednek, hanem ezáltal lesznek ismertek. Ezért Platón filozófiája mint objektív idealizmus jellemezhető:
Például abból, hogy a légy, a hal és a ló egymástól különböző alakja ellenére mindezen egyedeket mint állatokat ismerjük, arra következtetett, hogy létezik az „állat” közös ősképe, amely minden állatban közös és azok lényegi formáját meghatározza. így csak az állat ideája az, amely a legkülönbözőbb szervezetekből állatokat csinál (A ábra).
A leghitelesebb interpretáció, a két-világ teória szerint Platón abból indul ki, hogy a változatlan ideák világa a múlékony világ fölé rendelt. Az első világ létezik valóságosan, ahogyan ezt az eleaták egykor a létről hirdették. A testi világ az ideák birodalmának alárendelt, mind etikailag, mind ontoló- giailag:
Léte csak az ideák tulajdonképpen létező világából való részesedésből (méthexisz) vagy utánzásából (mimézisz) származik.
Az ismeretelméleti és módszertani összetevők mellett is ezt mutatja a vonalhasonlat Platón dialógusában, a „Politeiában” (az Állam). A világ eszerint kétszer két területre tagolható:A látható dolgok világa- közvetetten észlelhető (pl. árnyék és tü
körkép)- közvetlenül észlelhető (pl. tárgyak és élőlé
nyek).A csak a szellem számára hozzáférhető világ:- A tudomány területei pl. a matematika,
amely szemléltető anyagán (mint a geo
metriai alakzatok) túllépve szellemi ismeretekhez, általános tantételekhez jut el.
- A z ideák birodalma, amely a tiszta ész számára minden szemlélettől mentesen hozzáférhető.
A platóni filozófia középpontja a jó ideája. A jó, amely már Szókratésznél is középpontban volt, a platóni gondolkodás sokkal átfogóbb keretében olyan helyi értékkel rendelkezik, amely messze túlnyúlik az etikán és inkább minden lét céljaként és eredeteként- mind ismeretelméletileg, mind ontológiai- lag -kulcspozíciót tölt be.
így a jót úgy ábrázolja, mint minden idea eredetokát, amely az ideák fölött helyezkedik el.
Az ideák a jóból teremtenek létet és értéket és ezzel együtt az egész világot. A jó alakítja ki az ideák rendjét, mértékét és egységét.
„Ennek ellenére a jó létezésének oka P latón számára értelmetlen kérdés. A létezők mögötti világ után lehet kérdezősködni, de nem lehet a jó mögötti világ után.” (O. G igon)
Platón a naphasonlatban (ugyancsak az „Államban”) kifejti, hogy az ember csak a jó fényében képes a létet megismerni:
„Ami tehát a megismerhető dolgoknak az igazságot, a megismerőnek pedig a megismerés képességét biztosítja: ezt kell a jó ideájának tartanunk... A megismerhető dolgoknak nem csupán a megismerhetősége származik a jótól, hanem ezenfelül még a létezésük és a lényegük is, holott a jó nem a létező, hanem a létezőt méltóságával és erejével messze túlszárnyalja.” (B ábra)
A jó helyzetét az elgondolhatón belül a látható területén a nappal hasonlítja össze:
„Ahogyan a nap a láthatónak nemcsak azt a képességet kölcsönzi, hogy láthatóvá váljék, hanem a keletkezést, a növekedést és a táplálkozást is, anélkül, hogy maga keletkező lenne.”
Platón fizikáját a „Timaiosz” c. dialógusban fejti ki:
A keletkezés anyagi világát egy világalkotó, a demiurgosz tervszerűen az értelemnek megfelelően (teleológia) hozza létre, amennyiben az anyagi világot az ideák előképe alapján alakítja.
Ezért a világ platóni értelemben kozmosz is, természetes harmónia is.A még megformálatlan anyagot - amelybe az ideák leképeződése megtörténik - Platón „dechómenon”-nak, azaz „befogadónak” nevezi. Ez lép harmadikként a létezés és a keletkezés közé.
Mivel azonban az értelem nélküli anyag a világ társoka, ezért az ideák leképeződése a világban tökéletlen marad.
40 Antikvitás
A „Barlanghasonlat”
ideák
matematikaitárgyaka2 + b2 = c2
élőlények
és tárgyak
nap- és vonalhasonlat
term észetesdolgok
a term észetes dolgok árnyai
a mesterséges
tárgyak árnyai
a hasonlat szintje
B A platóni dialógus felépítése a „Kritón” példáján
Platón II.: Ismeretelmélet, dialektika 41
Az ideatan kidolgozásával Platón az ismeretelméletben is felülmúlja elődeit.Amíg az eleatáknak az önmagában nyugvó univerzum tanát még empirikus ellentmondásokkal szemben kellett megvédeniük, addig Platón az érzékileg tapasztalható világot mint ismeretforrást egészében feladta.A vonalhasonlat (lásd fent) ismeretelméleti lényege a racionalizmus mint végkövetkeztetés: minél magasabb az illető tárgy ontológiai rangja, minél értékesebb a tárgy megismerése, annál biztosabb a megismerés, és annál döntőbb, hogy forrását az észben és nem a szemléletben kell látni.Platón a hasonlatban a lét egyes területeihez a következő megismerési fokozatokat rendeli hozzá:
„így - ebben a szakaszban - a következő négy történést feltételezzük, amelyek a lelket kitöltik:Belátást (görögül noézis) a legmagasabb szakaszhoz, következtető gondolkodást (dianoia) a második szakaszhoz, a harmadikhoz a hitet (igaznak tartást, pisztisz) és az utolsóhoz a sejtést (eikaszia).”
A „noézis” és a „dianoia” mint valóságos megismerés az empíriától, az érzéki tapasztalástól lehetőség szerint független megismerési mód. Míg Szókratész még az általános indukciójára következtetett a különösből, addig Platón felfogásában a megismerés legmagasabb formája nincs levezetve. Az ideák léte nem mindenkori inkarnációjukból következik, hanem mint feltétel nélküli tételeződik:
„Az ész (noézis) a feltevéseket nem tekinti kiindulópontoknak, hanem ... megindulásnak, hogy aztán a mindenség kezdete felé vezető úton a föltétel nélküliig eljutva, azt megragadva, . . . eljusson a végpontig anélkül, hogy az önmagukban való fogalmakon kívül egyáltalában valami érzékelhető dolgot felhasználna, s végül is a fogalmakhoz érkezzék.”
Akkor honnan ismeri a lélek az ideákat? Antropológiájával összhangban P latón azt a választ adja, hogy a lélek az ideákat egy korábbi, túlvilági lét során ismeri meg. Az ideákat nem kifejlesztik, hanem szemlélik - újra emlékeznek rájuk. Minden megismerés és tanulás visszaemlékezés vagy anam- nézis.
A lélek az élet előtti létben szemlélte az ideákat, azonban elfelejtette azokat, mihelyt belépett a testbe.
Platón leghíresebb hasonlatában, a barlanghasonlatban ábrázolja a felemelkedést az ideákhoz:
Az emberek barlangokban leláncolt lényekhez hasonlítanak, akik a valóságos világból semmit sem láthatnak. A mesterséges tárgyak árnyékát, amelyet egy fény
forrás a barlang falára vetít, valóságnak tartják.
Az anamnézis mármost ahhoz a folyamathoz hasonlatos, amikor egy szerencsétlent ezek közül kivezetnek a napfényre és az meglátja a természeti tárgyakat és a Napot a maguk valóságában.A barlang árnyékvilága és tárgyai így az érzéki tapasztalásnak felelnek meg, a külső világ pedig az intelligibilis vagyis ésszel belátható régiónak.
A felemelkedés fokozatai megfelelnek a vonalhasonlat területeinek (A ábra).
Azt az ösztönt, amely az embert újra és újra az, igaz lét és a jó régiójába vezeti, Platón „erósz”-nak nevezi. Az erósz ébreszti azt a vágyat az emberben, hogy az ideák szemléletének szentelje magát. A „Lakomá”-ban úgy írja le az erószt, mint az ismeretek szépsége utáni filozófiai törekvést. Ez az érzéki és a szellemi világ között közvetítő szerepet tölt be. A többi emberhez fűződő viszonyban a pedagógia szempontja (epiméleia) abban mutatkozik meg, hogy másokat is részeltet a megismerésben.Platón „dialektikádnak nevezi azt a módszert, amely ilyen megismerést eredményez. A dialektika - szerinte minden olyan tudás foglalata, amely a valóságos léttel foglalkozik, ellentétben a fizikával, amely az empirikus világ eseményeivel foglalkozik.Platón értelmezésében a visszaemlékezés útja dialógus útján lehetséges. Ennek során olyan fogalmakkal operál, amelyek az ideákat reprezentálják.Dialektikusán, a szemléletesség segítsége nélkül kell az ideákat a dialógusban napfényre hozni és egymás közti viszonyuk jobb megértését elősegíteni.
Ez a fogalmak analízise és szintézise útján történik meg, de olyan hipotézisek megalkotásával is végbemehet, amelyeket megvizsgálnak, elfogadnak vagy elvetnek.A platóni dialógus alakjai tudatosan ellentétes szerepeket játszanak el annak érdekében, hogy a téziseket antitéziseiken keresztül megvizsgálják (B ábra).
Platón legtöbb írása dialógus, amelyekben Szókratész a főszereplő. Értelmezésüket megnehezíti az a körülmény, hogy hosszú keletkezési idejük során egy dinamikusan változó tant tükröznek. Ezenkívül Platón a kötetlen dialógus formájában gondolkodásának lényegi tartalmát ábrázolhatja, miközben ő maga a szereplők maszkja mögé rejtőzhet.A kb. 25 valódinak számító dialógus témaköre az erény kérdésétől kezdve (a legtöbb korai dialógus) a megismerésen keresztül (pl. „Menőn” , a „Theaitetosz”) egészen a politikáig (pl. „Állam”, „Törvények”) és a természetfilozófiáig („Timaiosz”) terjed.
42 Antikvitás42 Antikvitás
az ideák birodalma
A
igazsjgossAg
ész bátorság
B lt' ickfoga t é az alapvct erények hasonlata
újjászületés
vágyakozás
a földöntúli biro
dalom
földi létezés
Platón III.: Antropológia, etika 43
Platón mind metafizikai, mind antropológiai értelemben dualista:
A test és a lélek élesen elkülönül egymástól és a lélek uralkodik a test felett.
Püthagoraszi és orfikus-kultikus forrásokból Platón átveszi a halhatatlan lélek képzetét. Tételét a következő érvekkel támasztja alá:- A lélek homogén szubsztancia, amely az
ideákhoz hasonló módon maradandósággal azonosul.
- A hasonló a hasonló által ismerhető meg; mivel a lélek a tiszta létet (az ideákat) ismeri meg, így ezekhez hasonlít és azonos az eredetük.
- A lélek önmagától mozog.- A dialektikus következtetés az, hogy a lé
lek, amelynek lényeges jellemzője az elevenség, sohasem képes ennek ellentétét, a halált befogadni.
Ezeket az érveket Platón a „Phaidón”-ban foglalja össze:
„Az istenihez, a halhatatlanhoz, az észhez”. az Egyhez, a megsemmisíthetetlen- h e z ... a leghasonlóbb a lélek.”
A halhatatlansághoz kapcsolódik a léleknek az élet előtti és utáni létezése. A lélek a földi létezés előtt éppúgy létezik, mint a halál után.Az anamnézis tézisévéi összhangban a lélek, a nousz az isteni, az ész szférájából származik és az érzéki vágyakozás következtében inkar- nálódik. Most be van zárva a testbe, „hasonlóan egy betegséghez”. P la tó n ezt két szóval fejezi ki:
„szóma=széma”, azaz a test (szóma) a lélek sírja (széma).
A földi élet célja ennélfogva a lélek visszatérése ősállapotába:
Az eredetéhez való kapcsolódás azonban az ész uralmában áll.
Platón magát a lelket három részre tagolja és ebben is dualista alapgondolat tükröződik:
a tulajdonképpeni isteni:- az észaz érzéki világhoz tartozó:- a nemes: a bátorság- az alacsonyrendű, mert ellenkező: a vágyakozás.
A lélek három részre - észre, bátorságra és vágyakozásra - történő felosztását Platón egy lófogat képéhez hasonlítja:
Az ész a kocsihaj tónak felel meg, a bátorság az engedelmes lónak, a vágyakozás az önfejű lónak (B ábra).
Platón mindhárom lélekrészhez egy-egy erényt rendel hozzá:
Az ész feladata az emberi lélekben az, hogy bölccsé váljon: erénye a bölcsesség.A tetterő feladata energikusan engedelmeskedni az észnek: erénye a bátorság.A vágyakozásnak is meg kell hajolni az ész
bölcsessége előtt: erénye ennek megfelelően a mértékletesség.
A lélek három fokának megfelelő erények fölé Platón egy negyediket rendel:
az igazságosság erényét (dikaioszüné).Ez akkor uralkodik, ha minden lélekrész kellő mértékben teljesíti az őt megillető feladatot és tevékenységet. Éppen ebben az erényben különösen fény derül arra a görög hajlamra, amely a mértéktartást, a harmóniát az erénnyel egységbe illeszti.
Mind a 4 erényt együtt a mai napig kardinális erényeknek nevezik (latinul cardina- lis: az ajtó sarokpántjára vonatkozó, súlypontban lévő).
Az ideális birodalom ésszerűségéből nemcsak az ész uralkodásának követelménye adódik, a kardinális erényekben való konkretizáló- dással együtt. A szellemiség intelligibilis világának előtérbe kerüléséből a testiség leértékelődése is következik. Itt P la tó n antropológiája és etikája egybevág a megismerésről alkotott nézeteivel.
Az érzéki világ nem tesz lehetővé igaz megismerést, hanem csak bizonytalan vélekedést.
Etikailag is a szellemi a kívánatos világ. A bölcs itt is, éppúgy, mint ott, a testi-érzéki börtönből történő megszabadulásra tesz kísérletet.A fizetség, amit ezért elvárhat, egyrészt a halál utáni élet:
Az ésszel bíró lélek visszatér a tiszta szellem birodalmába, míg az esztelen lélek nem emelkedik fel az ideákhoz és vezeklés- re kényszerül.
Másrészt az erény fizetsége lényegében önmagában van:
Mivel az értelmes életet Platón felfogása szerint mind az eredetét, mind a lényeget tekintve a belátás határozza meg, nem lehetséges jobb élet a megismerés irányvonalához igazodó életnél.
Ehhez hozzátartozik az ideák szemlélete éppúgy, mint a jóra való törekvés.A bölcsnek azonban politikai és pedagógiai feladatokat is teljesítenie kell. Ez a barlanghasonlatból világosan kiderül:
Habár az ideák szépsége lenyűgözi a szemlélőt, a szemlélet tárgyát mégis át kell ültetni a hétköznapokba.
Mindezt azért, hogy másoknak segítsünk a felemelkedés feladatának teljesítésében.A gyönyört sem szabad az életből teljesen száműzni, amennyiben az a jó ésszerű szolgálatán érzett gyönyörűség. Ézért írja Platón a „Philébosz”-ban, hogy
„két forrás áll rendelkezésünkre: a gyönyöré, melyet a méz forrásához hasonlíthatunk; és a belátás józanító, bortól tiszta forrása, amely hideg, s egészséges vizéhez hasonlít. íme, ezeket vegyítsük legjobb tehetségünk szerint.”
Platón IV.: Államelméletek 45
A „Politeiá”-ban („Az állam”), és más formában a „Törvények”-ben Platón az ideális állam modelljét alkotja meg. Annak ellenére, hogy ennek során a konkrét görög történelem problémáit is felveti Platón, mégsem a reális állapotokat írja le. Sokkal inkább a lehető legjobb államról alkotott elképzeléseit fejti ki.
Az államelméletről szóló írásai tehát inkább utópiák.
Az államiság keletkezését nem az ember ösztönös államalkotó törekvése alapozza meg, hanem
az egyes ember gyengesége. Miután az egyes ember csak meghatározott tevékenységre alkalmas, ezért szükséges számára a másokkal való összekapcsolódás.
Ezért a közösség a munkamegosztáson alapul.
Államelméletének lényegi ismérve a folytonos analógia az egyénnel: Ahogyan a lélek- P latón szerint - három részre tagolódik, ugyanígy az állam is három rendre bontható:- uralkodó rend: valamennyi polgár helyes
életmódjáról csak a bölcsek képesek gondoskodni. Ezért azt követeli Platón, hogy a filozófusok álljanak az állam élén (az oktatók rendje);
- az őrök rendje: gondoskodnak az állam külső és belső védelméről (katonák rendje);
- a többi állampolgár rendje: a kézművesek, az iparűzők és a földművesek, akik a közösség ellátását biztosítják (földművesek rendje).
A „filozófus királyok” különös tehetségükkel emelkednek ki, amelyet azután minden irányú, 50 évig tartó képzés során tökéletesítenek. Bennük kell összekapcsolódnia a bölcsességnek a hatalommal. Különös jelentőségű funkciója van
a nevelésnek; ez Platón szerint az egész államszervezet alapja. Az uralkodók hatalmát semmiféle alkotmányszerű korlátozás nem határolja be, ezért az állam jóléte egyedül a képzés során szerzett tudásukon alapul.A képzés terve:- elemi nevelési szakasz: zene, költészet és
testnevelés (a 20. életévig)- tudományos képzés: matematika, csillagá
szat és harmóniatan (10 éves időtartammal)
- dialektikus képzés: filozófia (5 év)- gyakorlati tevékenység az államban (15 év)- ezután a kormányzás átvétele vagy az el
mélkedő életEgész idő alatt folyik azon kevesek szigorú vizsgálata és kiválasztása, akik alkalmasak a filozófus-uralkodásra. Mindkét felső rend
nek egész életét a közösség jólétének kell szentelnie, ennélfogva Platón a vagyonközösség segítségével minden önző gondolkodást eleve ki akar zárni:
A magántulajdon tilos.Az asszonyok, a gyerekek is mind közösek, (így kell a fegyveresek olyan irányú motivációját megszüntetni, hogy hatalmukat befelé vessék be.)
Még a gyermekek nemzését is az állam szabályozza a legjobbak kiválogatásának értelmében.
Ahogy az egyes ember derekassága (areté) az ész uralmából ered, ugyanígy ered az állam- szervezet alkalmassága & filozófia, azaz a filozófus királyok uralmából.
A katonák rendje a bátorságnak, a bátorság ideáljának felel meg.A vágyakozáshoz hasonló módon a földművesek rendjéhez a mérsékletesség illik.
Az egyénekben, akárcsak az államban, az igazságosság erénye nem az egyes részek teljesítményében áll, hanem sokkal inkább abban a harmóniában, amely a mindenkor meghatározott tevékenység gyakorlásából ered:
vagyis totalitariánus államról van szó, amely polgárainak teljesítményét teljesen önmagának sajátítja ki.
Az ilyen állam alkotmánya arisztokratikus, azaz a legjobbak uralmán nyugszik.P la tó n az alkotmányok körforgását vázolja fel, amelyben az uralmat a timokrácia bitorolja átmeneti jelenségként. Annak ellenére, hogy az uralkodókat elismerik, a pénz növekvő befolyása miatt mégis már kirajzolódik a következő államforma, az oligarchia. Ebben a hatalom egybeesik a tulajdonnal. Ebben az ideális államtól már messze eltávolodott hanyatló államformában a gazdagság központi szerepet töltött be:
„Egyre jobban belemerülnek az anyagiasságba, s minél többre tartják ezt, annál kevésbé becsülik az erényt. Vagy talán nem olyan a különbség a gazdagság és az erény közt, hogy - ha a mérleg két serpenyőjére tesszük őket - annak a játékában mindig ellenkező irányt vesznek?”
A rendszer végét lázadás okozza, amikor a javak hiánya miatt az eddigi hatalomnélküliek kikényszerítik a demokráciát. Ez végül döntő lökést ad a kibontakozó anarchia útján a legrosszabb kormányzási forma, a zsarnokság irányába. A platóni ideális államot egészében sohasem ültették át a valóságba. (Saját kísérlete, hogy ezt Szicíliában létrehozza, kudarcba fulladt.)A „Törvények”-ben, öregkori munkájában P la tó n többé nem az ideális uralkodó elképzeléséből indul ki: az államot törvények szabályozzák. Értelmüket részletes bevezetéseknek kell megvilágítania, hogy a törvények a polgárok tanítómestereivé váljanak.
46 Antikvitás
A Arisztotelész összes művének áttekintése B Az arisztotelészi kategóriák
K a teg ó riákM o n d a tta n1. A n a lit ik a2. A n a lit ik aT o p ik aSzofista cáfolatok
FizikaA lélekrőlÁ lla tta nA s z tro n ó m ia
ikomakhoszi e.Eudemoszi etikaMagna M oraliaP olitikaAz a th é n i á lla m
R e to rika 1 .-8 .Poétika
Organon (a logikáról)
természet-tudományosművek(válogatás)
Metafizika
Poétika
idő: helyzet:reggelenként álló
habitus: higgadt tevékenység: tanítás
elszenvedés: elűzik
szubsztancia: Arisztotelész
minőség: filozófus mennyiség: 171 cm
viszony: Makedónjai Sándor tanítója
hely: Athén
alany állítmány
M - PS - M
S - P
P - MS - M
s - P
M - PM - S
S - P
P - M -\M - S
S - P
elsőalakzat
a két levezetettalakzat
későbbhozzátettalakzat
«3•4= -O O XI"O '03£ o
a hozzáértők
| fa j | ^ m e g h a tá r o z á s }
fítb=riUkorm ányos I kocsihajtó
C A szillogizmus alakzatai D Indukció és dedukció
Arisztotelész I.: Logika 47
Arisztotelész (Kr. e. 384-324) Sztageirában született; húsz évig Platón tanítványa volt az Akadémián. Kb. Kr. e. 342-ben N agy Sándor tanítójává nevezték ki. Később megalapította Athénban saját iskoláját, a peripateti- kus iskolát. A legtöbb tőle származó írás többnyire előadásjegyzet, amelyet iskolájában, a Líceumban használtak (ún. ezoterikus írások). Ezekből tevődik össze a Corpus Aristotelicum:- logika könyvek, később Organonnak (szer
szám) nevezik- természettudományos munkák- metafizika- etikai írások- esztétikai könyvek (A ábra)
Logikája az egyik legjelentősebb hozzájárulás a Nyugat szellemtörténetéhez:
A risztotelész az első, aki a gondolkodás rendjét nem(csak) tartalmi szempontból, hanem formailag is vizsgálja (formális logika).
Mindenekelőtt B oethius és Petrus H ispa- nus munkásságán keresztül az arisztotelészi logika az egész hagyományos logika alapjává vált.Amint mesterénél, Platónnál is a fogalom áll az előtérben, A risztotelész egy kategóriát állít a középpontba. Teljes formájában ez így hangzik:„Minden összekapcsolás nélkül kimondott szó vagy szubsztanciát, vagy minőséget, vagy mennyiséget, vagy viszonyt, vagy helyet, vagy időt, vagy helyzetet, vagy birtoklást, vagy cselekvést, vagy szenvedést fejez ki.” (B ábra)A szavak azonban általában mondatokká kapcsolódnak össze, amelyeket ítéleteknek neveznek, amennyiben ezek igaz vagy hamis kijelentéseket alkotnak.Ilyen ítéletek meghatározott szabály szerint következtetésekké kapcsolhatók össze. Az „Első Analitikában” fejti ki A risztotelész ezeket a szabályokat:Szillogizmusnak nevezi két ítélet összekapcsolódását egy harmadikká.Legtisztább formájában a szillogizmust A risztotelész a következőképpen fogalmazza meg:
Ha a-1 b egészéről és b-1 c egészéről mondják ki, akkor szükségképpen a-1 is ki kell mondani c egészéről. A következtetés ilyen alakzatát nevezik elsőnek” (később átkeresztelik a-1 P-re, a b-t M-re és a c-t S- re).
A szillogizmus klasszikus példája:(1) Minden ember halandó,(2) Szókratész ember,(3) tehát: Szókratész halandó,
ahol az (l)-es és a (2)-es állítások a premisszák; a (3)-as állítás a következtetés
(konklúzió). Ebben a szillogizmusban az „ember” a középfogalom (görög: hórosz mézosz; latin: terminus medius), amely a következtetésben kiesik.
A szillogizmus ezen első alakzata mellett A risztotelész még két továbbit is kifejt, amelyek a középfogalom alanyi, illetve állít- mányi helyzete alapján különböznek (C ábra).A következtetések láncolata a bizonyíték. Ez a módszer deduktív, ami azt jelenti, hogy az általánostól halad az egyes felé.
A risztotelész szerint a tudomány céljává kell tenni azt is, hogy a létező egy okból (görög: aitia) levezethető legyen. Arisztotelészi értelemben a bizonyítás nem
más, mint levezetés (apódeixis).
Ennek ellenkézője az indukció (epagogé). A „Topiká”-ban a következőképpen írja le:
„Az indukció az egyestől az általános felé történő haladás, például, ha a hozzáértő kormányos a legjobb és ez ugyancsak igaz a hozzáértő kocsihaj tónál, akkor így általában minden dologban a hozzáértő lesz a legjobb is.”
Egyértelműen eltávolodva P latóntól A risztotelész szerint megismeréshez vezet az indukció útja is, amely az előző ismeretek és az érzéki tapasztalat összekapcsolásával válik lehetségessé. Bár a tudomány célja az általános okból az egyest szükségszerűként levezetni, az odavivő út az indukción keresztül vezet.
Csupán a kész tudomány apodiktikus, a tudását azonban az indukcióból vonatkoztatja el.
Az indukció maga a közös után kutat egy nemen belül. Valamennyi létező felosztása teszi lehetővé a definíciót (horizmósz). Ez a nemből és a fajképző különbségekből áll (pl.: Az ember értelemmel bíró élőlény).
Az indukció és a dedukció összjátéka hozza létre azt, hogy a korábbi és a későbbi viszonya megfordul:
A tulajdonképpeni korábbi általánost később ismerik meg, mint a későbbi különöst (D ábra).
A legkorábbi és a legáltalánosabb (elv) azonban nem bizonyítható:
„Az elv nem más, mint egy bizonyítás közvetlen tétele. Közvetlen az, amelynek semmilyen előzménye nincs.”
Ez azért érvényes, mert a levezetés levezetésének a végtelenbe való haladáshoz kellene vezetnie. A risztotelész mindenekelőtt egy ilyen elvet nevez meg, az ellentmondás elvét.
„Lehetetlen, hogy valamihez ugyanaz ugyanabban a vonatkozásban hozzá is tartózhassák, meg nem is.”
„A logika legszilárdabb elve.” (A. T rende- lenburg)
48 Antikvitás
Raffaello után: (1510 körül)
„Az athéni iskola’ A tárgyak kialakulása anyagból és formából
cél-ok
anyagi ok
formai ok
Platón felmutat az ideák égi birodalmára, Arisztotelész pedig a földi létezők világára
C A 4 ős ok Arisztotelésznél
Arisztotelész II.: Metafizika 49
A „metafizika” fogalma egy történelmi véletlen következtében keletkezett, mivel A r is z t o t e lé s z 14 általános elvet tartalmazó írását az első összkiadásnál a fizikai írások mögé sorolták be (görög: metá tá phüziká). Innen ered azután annak a tudománynak a megjelölése, amely azt vizsgálja, hogy mi van a természet mögött.A risztotelész a „metafizikában” elválik Platóntól, akinek ideatanát az első könyvben bírálja:
„(Az ideák) nem segítenek sem a dolgok, sem a létük megismerésében, mivel az ideák nincsenek benne a belőlük részesedő dolgokban.”
Ezzel megnevezi a legfontosabb különbséget tanító és tanítvány között: A r is z to t e lé s z meg akarja haladni az ideák és a reális tárgyak közötti platóni dualizmust. Ezért azt állítja, hogy a dolgok lényege önmagukban rejlik.A r is z t o t e lé s z szerint a dolgok szubsztanciája (görög: ouszía) csak magukban a dolgokban létezhet. Jóllehet a nemek szerinte is szubsztanciák, azonban csak levezetett értelemben.A risztotelész ezért másfajta dualizmust fejt ki:
anyag (görög: hülé; latin: matéria) és forma (görög: eidosz morphé; latin: forma).
E kettő a tárgyi világban csak együttesen lép fel:
A tiszta anyag éppoly kevéssé található meg, mint a tiszta forma.
A r is z to t e lé s z célja a filozófus elődök összes apóriájának m egszüntetése. A z anyagról és a formáról szóló tanítását összekapcsolja a keletkezés szintézisévé: az anyag „alapján” (görög: hüpokeim enon) alakul ki a tárgyak formája.Az anyagban a lényeg csak lehetőség szerint (dünamisz/potentia) létezik. Aktualitást/valóságot (enérgeia) csak a forma által nyer. A dolgok lényege nem azok transzcendens ideájában van, hanem jelenségeik sorrendjében valósul meg.
A lényeg ezen kibontakozását A risztotelész entelecheiának nevezi (B ábra).
A szó a „télosz”-ból („cél”) vezethető le: A risztotelész koncepciójában minden fejlődés célt előfeltételez, amely a lehetőség szerinti létezőtől az „ouszía” valóságos kibontakozása felé halad.
Itt a Platónnál még mitikus jellegű ideológia fogalmát A risztotelész metafizikájába központi fogalomként veszi fel.Eszerint A risztotelész a fejlődés négy okát jelöli meg:- formai ok (causa formális). Egy tárgy for
mája szerint határozódik meg: pl. a ház a terve szerint;
- cél-ok (causa finalis). A risztotelész teleológiai alapgondolata szerint semmi sem
történik cél nélkül: a háznál például ilyen az időjárás elleni védelem .
- ható-ok (causa efficiens). Minden fejlődésnek szüksége van olyan motorra, amely előrehajtja: a háznál ez például a kőművesek és az ácsok munkája.
- anyagi ok (causa materiális). Minden tárgy anyagból áll: a háznál ilyenek a téglák, a kövek stb. (C ábra).
Az utóbbi ok a tárgyak szabálytalanságának és véletlenségének alapja:
A z anyag „ellenszegül” a m egform álásnak. A forma által vezérelt lényegnek, a szubsztanciának e llene szegülnek az anyag kényszerei (anánke), am elyikből a tiszta véletlen következik: 2 *
A r is z to t e lé s z ezt szümbebekótának nevezi, a hagyom ány „akcidenciának”.
így a m eghatározott szubsztancia együtt jár a fogalm i megragadhatósággal, a nem m eghatározott, a véletlen , az akcidencia a fogalmi felfoghatatlansággal, am iből az arisztote- lészi logika fe ltételezései szerint a tudom ány számára az esetlegességek e lesése következik. A r is z to t e lé s z filozófiájában az ész helyét gyakran a röntgensugárral hasonlították össze:
Á thatol az érzékileg m egism erhetőn, ámde lényegtelen, a fogalm ilag m egragadható és lényeges irányába.
A fejlődés gondolatából következik az arisz- totelészi rendszerben a világ réteges felépítése is, am ely a legalsó határtól, a tiszta anyagtól a legfelsőbb határig, a tiszta form ához em elkedik fel és így keresztülhúzódik az arisztotelészi fizikán.
Eszerint a legmagasabbnak, az istenségnek a tiszta formának kell lennie.
Mivel A r is z to t e lé s z a formát és a gondolkodást összekapcsolja, isten tiszta szellem, amely önmaga gondolkodásának a tárgya.
I^ten elmélyed a teóriában, azaz önmaga tiszta szellemi szemléletében.
További attribútuma abból adódik, hogy a világnak állandó változásához mozgásra van szüksége. Mivel a mozgás elindítása nem haladhat a végtelenig, ezért léteznie kell az első mozgatónak, aki önmaga mozdulatlan.Ez a mozdulatlan mozgató A risztotelész istene.Isten világhoz fűződő mozgató jellegű viszonyában esik egybe minden ok egészen az anyagi okig.A risztotelész istenképe a világ iránti érdektelenséget implikálja:
Isten nem avatkozik bele a világfolyamatba és semmit sem befolyásol.
Mivel ő maga mozdulatlan, a világot nem Isten tevékennyé válása mozgatja, hanem az anyagnak a rá mint tiszta formára való „vágyakozó” törekvése.
50 Antikvitás
éthosz
illamban
( boldogság (eudaimonia)
eszesség(phronézisz) gyakorlásakarat
természet(hexisz)
vakmerőség
érzékiség
pazarlás
mértékletesség
nagyvonalúság
érzéketlenség
fösvénység
B Az erkölcsi erény a két hamis szélsőség közötti közép
cselekvőszellem
allatierzolélek
befogadószellem
C Etikai pozíció
Arisztotelész III.: Pszichológia, etika 51
A risztotelész pszichológiájában három lé- lekrészt különböztet meg, amelyek azonban a természet rétegszerű felépítéséhez tartoznak:- a vegetatív vagy növényi lélek- az érzéki vagy állati lélek és végül- az ész, amely csak az embernél található
meg.A növényi lélekhez tartozik a táplálkozás, az állati lélekhez az érzékelés és a helyváltoztató mozgékonyság, az észhez (nousz) pedig a szellemi tevékenység, így a lélek mint egész a test formáló elve:
„A lélek a legmagasabb entelecheiája... a képessége szerint élő testnek.”
A szellem különleges helyet foglal el: befogadó (receptív) és tevékeny (alkotó) szellemre osztható fel, amikoris az első az anyagot (a potencialitást), míg az utóbbi a formát (az aktualitást) képviseli,
így a befogadó szellem - amely a második lé- lekrész érzékeléséhez kapcsolódik - a gondolkodás tárgyait forma szerint fogja fel, míg a tevékeny szellem nem más, mint a szellemi lélek aktivitásának mindent mozgató elve általában.
Ellentétben a többi lélekrésszel, a tevékeny szellem nem a testhez kötött és így halhatatlan.
Mivel a gondolkodás azonban csak az érzékeléssel való összekapcsolásból keletkezik, így a szellem a halál után többé nem individuális szellem (ellentétben Platónnal).
Az arisztotelészi etika tárgya az emberi gyakorlat mint a döntésen nyugvó cselekvés területe, ezzel elhatárolódik az elméleti filozófiától, amely a változatlanra, az örökre irányul.Természeténél fogva minden lény a saját javára törekszik, amelyben megtalálja beteljesülését.
Az emberi jó a lélek észnek megfelelő tevékenysége.
Benne találja meg az ember az eudaimoniát (boldogságot), amely törekvésének végcélja a külső körülményektől függetlenül. így írt erről a „Nikomakhoszi etikában”:
„Az ember munkáját valamiféle életnek kell tekintenünk, éspedig a lélek értelmes tevékenységének és cselekvésének... Minden munka csak akkor jó, ha a cselekvő alany sajátos természetére jellemző kiválóságnak megfelelően megy végbe. Az emberi értelemben vett jó a léleknek erény szerinti tevékenysége.”
Annak érdekében, hogy közelebbről meghatározza a lélek sajátos jóságát, A risztotelész megkülönbözteti a dianoetikus és az etikai erényeket.
A dianoetikus erények magának az észnek a tiszta gyakorlásában rejlenek, amelyet
A risztotelész elméleti és gyakorlati észre oszt fel.
Ezek között az okosság (frónezisz) az egyedüli döntő tényező az etikai cselekvés szempontjából.
Az erkölcsi erényeket az ember már készen találja. Ezeket a társadalomban és az államban (polisz) meglévő rend közvetíti és érvényességüket a tradíció és az általános egyetértés tartja fenn (pl. higgadtság, nagyvonalúság).
A poliszban létező értékek begyakorlása A risztotelésznél az erkölcsi forma lényegi részét alkotja.
Az okosság és az erkölcsi erények összjátéká- ból ered az ember erkölcsös cselekvése:
„Az ember nem lehet lényegi értelemben jó anélkül, hogy eszes lenne, sem pedig eszes erkölcsi erények nélkül.”
Ennélfogva az okosság osztályrésze az a különleges feladat, hogy megismerje a helyes utat és a jóhoz vezető eszközöket, míg az erkölcsi erények a célt írják elő.
Közösen határozzák meg a jó irányába törekvő akaratot (búlezisz), amennyiben a belátás közvetítésével megmutatják a helyes célt a gyakorlati törekvések számára. A természetadta törekvéseket formába öntik és a szenvedélyeket (indulatokat) uralják. A z akarat szabadsága A risztotelész felfogásában nem kérdőjelezhető meg.
„Ha mármost az erkölcsi erény egyben az akarat magatartása is, az akarat pedig egy megfon tóit törekvés, akkor a belátásnak igaznak és a törekvésnek helyesnek kell lenni ahhoz, hogy a döntés jó legyen és ugyanazt kell a gondolkodásnak helyeselnie és a törekvésnek keresnie.”
Az arisztotelészi álláspont jellemzője, hogy az erkölcsi tartás (héxisz) nem a belátásból származik, hanem a gyakorlat útján szerezhető meg: gyakorlás, szokás és tanulás segítségével.A tapasztalt ember ítéletét és példáját követi ezért az erény közelebbi meghatározása.
Tartalmilag az erkölcsi erény a rossz szélsőségek középarányaként (mezotész) határozható meg, tehát például: bátorság (gyávaság-vakmerőség) mértékletesség (gyönyör-érzéketlenség) nagyvonalúság (fösvénység-tékozlás)
Az igazságosságnak különös figyelmet szentel, mert az a legkimagaslóbb erény, amely a közösségre vonatkozik. Osztó funkciójában gondoskodik a javak és a megbecsülés helyes elosztásáról a társadalomban; kiegyensúlyozó funkciójában az elszenvedett károkat mérsékli.A barátság is lényeges erény, amelyben az ember átmegy az egyedi létből a közösségbe.
52 Antikvitás
gazdag ---------------------------------- középosztály--------------- ► - szegény
A Az államformák kérdése
C A dráma Arisztotelésznél
Arisztotelész IV.: Politika, poétika 53
A risztotelész államelméletének értelmezésekor világosan kitűnnek a módszerbeni és lényegi ismertetőjelek: Platónnal ellentétben az „empirikus” A risztotelész ismereteinek nagyrészét összehasonlító tanulmányokból szerzi be.
így neki tulajdonítanak egy 158 alkotmányformából álló elemzést, amelyből azonban csak az „Athéni állam” c. maradt fenn.
Másodsorban a realisztikusság mértéke választja el tanítót és tanítványát; Platón államkonstrukciója az ideális, A risztotelészé a lehetséges jegyében fogant.
„Az embernek nemcsak a legjobb államot kell szem előtt tartani, hanem a lehetségest is.”
Platóntól eltérően A risztotelész az állam keletkezésénél nem az individuumok gyengeségét tartja az összefogás indítékának, hanem az indviduumok közösségek felé irányuló természetes hajlamát tartja indoknak.Klasszikus megfogalmazása szerint:
„Az ember természeténél fogva államalkotó lény.” (Ánthroposz phüszei politikon zoón)
A risztotelész szerint a nyelv is utal arra, hogy az ember nemcsak puszta túlélésre rendezkedik be, hanem közösségi életre, amelyben a hasznos, a jó és az igazságos útján kell megértetni magát. A risztotelész - Platón- hoz hasonlóan - az állam feladatát a polgárok erkölcsi tökéletesítésében látja. A z állam a boldog és a jó élet érdekében áll fenn. Csupán benne fejlődhet ki tökéletesen az egyén erénye.Az állam egyre nagyobbodó közösségek sorából formálódik ki:
Eredetileg a közösség két személyből áll (férfi-nő, apa-gyermek, úr-szolga), akik együttesen a házközösséget alkotják, amelyekből aztán a falu tevődik össze, és végül a polisz, amely több falu egyesüléséből keletkezik (B ábra).
Csak a polisz garantálja a közösség autarkiá- ját (az önmagának elégségességet, függetlenséget és önfenntartást).A polisz formaelve az alkotmány:
„Az állam egy meghatározott alkotmány polgárainak közössége.”
A risztotelész - Platónhoz hasonlóan - az államformákat három helyes formára és a hozzá tartozó három eltorzultra osztja fel, s ő is ismeri az egyikből a másikba történő átmenetet:
királyság és zsarnokságarisztokrácia és oligarchianépuralom és demokrácia
A kormányhatalom birtokosainak száma nyújtja a rendszerezés kritériumát: egy - néhány - összesJónak az az államforma számít, amely a közösség jólétét szolgálja, eltorzultnak pedig
az, amely csak a mindenkor uralmon lévők érdekeit követi.A három „helyes” államforma közül elvileg egyiket sem részesíti előnyben. A leginkább megvalósítható és a legstabilabb a mérsékelt népuralom. Ez keverékforma, amely más alkotmányok előnyös vonásaiból áll, s így megfelel az erényről mint a szélsőségek középértékéről az etikában megfogalmazott elvnek:
„Az az állami közösség a legjobb, amely a középen állók bázisán nyugszik. . . ennek ad döntő súlyt és így megakadályozza valamely szélsőség túlsúlyát.”
Egyébként A risztotelész a történelmi elemzésből azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy az a mindenkor legjobb államforma, amely az ország és a polgár szükségleteihez a legjobban illeszkedik.A z állam belső rendjéhez A risztotelész szerint a család éppúgy hozzátartozik, mint a magántulajdon.
A család még alapvetőbb, mint a falu, ez pedig inkább, mint az állam és ezért a családot mint a társadalom természetes rendjét előnyben kell részesíteni, akkor is, ha az állam lényeges mértékben felelős a fiatalság neveléséért.
A risztotelész a magántulajdon kérdésében a középutat választja. A (platóni mintájú) vagyonközösséget elutasítja. Spártára tekintve tesz kísérletet a középútra, ah®l
„a magántulajdon fennmarad, a használat során azonban általánosan hozzáférhetővé válik”.
A risztotelész a társadalom belső struktúrájához tartozónak tekinti a rabszolgaságot, általában az egyenlőtlenséget (pl. a férfi és a nő közöttit), amely számára természetes intézménynek számít. Szabad férfiak között azonban egyenlőség érvényesül.A gyakorlati filozófia egyik ága a költészettan. „Poétika” c. írásában dolgozza ki A risztotelész a költészet elméletét - különös tekintettel a tragédiára - amelynek hatása egyedülálló. Lényegi fogalmai a következők:- az utánzás (mimézisz): A művészetnek
a valóságot kell tükröznie, de nem másolnia (ellentétben a történelemmel),
- a cselekvés, az idő és a hely egysége: A cselekvésnek egységesnek, következetesnek és lezártnak kell lennie, az időtartamot kb. egy napra kell korlátozni,
- katarzis (= „megtisztulás”). A művészetnek meg kell tisztítania a nézőt, amennyiben az önmagát az ábrázolttal azonosítja és ezáltal saját indulatait más szinten levezeti.
A risztotelész filozófiatörténeti hatása csak Platónéhoz, a legújabb korban pedig Ka n téhoz mérhető. A középkorban a skolasztika egyik alapjává vált.
Az újkor küszöbéig munkássága tévedhetetlen tanításként volt érvényben.
54 Antikvitás
testileg ható ^______ a _____________________ ( rendező tevékenység
A Sztoikus nyelvfilozófia
ész
az életnedv alakító erő
C Sztoikus fizika: a világperiódusok
Sztoa I./Logika, fizika 55
A sztoa mint filozófiai irányzat a hellenizmustól egészen a kései ókorig nagy befolyást gyakorolt. Történetét általában a következőképpen tagolják:- első nemzedék: idetartozik az iskolaalapító
Kitiai Z énón (Kr. e. kb. 336-264), tanítványa, K leanthész (meghalt kb. 232) és K rüszipposz (Kr. e. kb. 281-208), akinél a klasszikus rendszer a legnagyobb zártságot érte el. Innen az ókori verssor: „Ha nem lenne Krüszipposz, akkor sztoa sem létezne.”
- középső nemzedék: idetartozik Panaitiosz (Kr. e. kb. 180-110), Poszeidoniosz (Kr. e. kb. 135-51), akik a sztoikus eszmekincs Rómába történő közvetítéséről nevezetesek és enyhítenek annak eredendő etikai keménységén.
- kései nemzedék: mindenekelőtt Seneca (Kr. e. 4.-Kr. u. 65), E p ik této sz , a felszabadult rabszolga (50-138), Marcus A ure- lius , a császár (121-180). Műveik középpontjában az élet uralása és a morális kérdések állnak. A sztoát ebben az időben már mint egyfajta népszerű filozófiát értékelik.
A sztoa a filozófiát logikára, fizikára és etikára osztja fe l. A sztoikusok az egyes tudományágak jelentőségét a gyümölcsöskert képével világítják meg:
a logika a kertet védő fal, a fizika a felfelé növekvő fa, az etika pedig a kert gyümölcseinek felel meg.
A sztoikus logika a formállogikai vizsgálódás mellett nyelvelméleti és ismeretelméleti tanokat is tartalmaz. A sztoikusok mindenekelőtt kiegészítik a szillogisztikát 5 hipotetikus, illetve diszjunktív következtetési formával, amelyekből minden érvényes következtetés ösz- szeállítható. Ezekben a változók nem a fogalmakra vonatkoznak, hanem a kijelentésekre („kij elentéslogika”) :1. Ha A, akkor B. Mármost A. Tehát B is.2. Ha A, akkor B. Mármost nem B. Tehát A sem.3. A és B egyszerre nem lehet. Mármost A. Tehát nem B.4. Vagy A vagy B. Mármost A. Tehát nem B.5. Vagy A vagy B. Mármost nem B. Tehát A.A sztoikusok nyelvfilozófiája a szavak keletkezésével foglalkozik (etimológia). Meggyőződésük, hogy minden szó eredete feltárható.
így a „Zeusz” genitivusát (Zenósz) a „zen”-re (= élni) vezetik vissza.
A sztoikusok jelentéstana különbséget tesz a jelölő, a jelölt és a valóságos objektum között. A jelölő egy hangképződmény, ezáltal a hanghoz és annak hatásához testileg
kötődik. A tárgy (objektum) szintén a fizika körébe tartozik. Ezzel szemben a jelentés (lektón) testetlen. Ez szellemi tevékenység terméke, mert csak az értelem közreműködésével lesz a hang jellegű megnyilatkozásból értelmes nyelv:
„Beszélni azt jelenti, hogy hang jellegű megnyilatkozást teszünk, amely valamely elgondoltat jelöl meg.”
A sztoikus ism eretelm élet az anyagból indul ki:
Az érzékelés megváltoztatja (K rüszipposz) anyagi lelkünk állapotát, avagy belevésődik a lélekbe, akárcsak a viaszba. (Z énón)
A keletkező „benyomás” összekapcsolódik más benyomásokkal. A fogalmak így mint általánosak különböző érzékieteket hívhatnak életre, amit a sztoikusok „prolepszisznek” (megelőlegezésnek) neveznek.Az ész (logosz) tevékenysége is fogalommá formálja a képzeteket. Akárcsak az érzékelésnek, a fogalmaknak is a logosz helyeslésére van szüksége. Csak így lehetséges megértés. A dolog valóságos megértése előfeltételez tehát természethű másolatot a lélekben, amelyet a józan ész tevékenysége igazol:
„A tudás a megrendíthetetlen és semmilyen észokból (már) nem érvényteleníthető megértés” (katálepszisz).
A sztoikusok a fizikában csak azt tekintik „létezőnek”, ami működik vagy elszenved, tehát a testet.
A passzívnak megfelel az anyag (hülé), a tevékenynek a „logosz” .
A logosz a világész, amely mint lélegzet (pne- uma) bevonja a tulajdonság nélküli anyagot, így előidézi az anyag tervszerű fejlődését. Minden tárgy tartalmaz „logosz-csírákat” (logoi spermatikoi), amelyekben fejlődésük tervszerűen meg van előlegezve.
„A logosz elválaszthatatlanul összekapcsolódik az anyaggal (hülé). Teljesen összekeveredett vele; kitölti azt, formálja és alakítja, így jön létre a kozmosz.”
Az őselem a tűz. Ebből fejlődik ki a többi elem (a levegő, a víz, a föld) és a konkrét világ. Mint melegség a tűz keresztülj árja az egészet és az élet lelkét alkotja. Ezzel együtt lélek és erő is, amely mindent ésszerűen mozgat.A sztoikusok tana ciklikusságot tartalmaz: ahogy a világ az őstűzből keletkezett, ugyanúgy abban is fog elmúlni. E világégés után megint kifejlődik a konkrét egyedi dolgok világa.
56 Antikvitás56 Antikvitás
A Sztoikus determinizmu
barátság
törekszik
...... __.....,,,.._k._ö~zöny "- ,
gazdagság
helves magatartás
B Etika
.1
\ \ \ 1 I
/ I
ellenségeskedés
gazdagság
helytelen magatartás
Sztoa II./Etika 57
A sztoikusok teológiája a logosz körül forog: Isten az alkotó őserő, minden létezés első oka. Az isten logosz, aki minden dolog értelmes csíraerőit magában hordozza.
A formát adó tüzet, az elrendező logoszt és Zeuszt is istennek tekintik. A sztoikusok szerint a kozmosz, amely minden életet és gondolkodást létrehoz, maga is élőlény, akinek a lelke isteni.A logosz ésszerűségéből következik a dolgok és események célszerű és tervszerű rendje:
„Ebből a teleológiailag tökéletesen berendezett világ gondolata következik, amelyben mindennek az összefüggése értelmes rendet jelenít meg, amelyet az egyetlen isteni erő tervez és működtet lépésről lépésre .” (M. Forschner)
A meghatározott rendet a sztoikusok sorsnak (görög: heimarméné; latin: fatum), annak meghatározott célját gondviselésnek nevezik (prónoia; providentia). A világban érvényesülő szükségszerűség elől nem lehet elmenekülni.
A külvilág oksági és célszerűségi meghatározottságú folyamata a sztoikus etikának is alapgondolata. Mivel a külső javak nem állnak mindig rendelkezésre, így a belső tartás az egyetlen, amit az ember uralni tud. Sene- ca így ír erről:
„Aki önmaga is akarja, azt vezeti a sors, aki nem, azt a sors magával sodorja.”
Az ember külső szabadságtere ennek megfelelően az együttműködésben áll.Az ember célja az, hogy „(a természettel) harmóniában éljen” . így éri el
a harmóniát, amely elvezet „az élet jó lefolyásához” és a boldogsághoz (eudai- monia).
A boldogság csak úgy érhető el, ha semmilyen indulat nem zavarja a lélek nyugalmát. Az indulatot felfokozott ösztönnek tekintik. Keletkezését tekintve olyan képzeten alapul, amelyhez hamis érték járul. Hatása szerint „pátosz”-szá, szenvedéllyé válik. Mivel tárgya ritkán érhető el teljesen, így az ember kielégítetlen marad.
A sztoikus ideál az apátia, az ilyen indulatoktól való mentesség.
A sztoikusok az indulatok 4 fajtáját különböztetik meg:
vidámság, bosszúság, vágyakozás és félelem.
Ezek az ész helyes használatával (orthósz logosz) elkerülhetők:
Az ösztön csak akkor válik indulattá, ha az ész helyeselte az indulat tárgyának értékét.
A dolgok igazi értékének felfogása megakadályozza, hogy az emberek hamis javakra törekedjenek vagy megszünteti a vélt bajoktól való félelmet. Ehhez tartozik az a felismerés, hogy a külső javaknak nincs értékük a boldogság szempontjából.
„Indulat akkor keletkezik, ha az ész az ösztön elé hamis. . . célt állít és meghiúsulását fájlalja.” (M. H ossenfelder)
A sztoikusok a dolgokat jóra, rosszra és közömbösre (adiáphora) osztják fel. Jónak az erények számítanak, rossznak ezek ellentétei. Közömbös minden más dolog, mivelhogy a boldogsághoz semmivel nem járulnak hozzá. Ezek vagy teljesen közömbösek, pl. a fejen a hajszálak száma, vagy előnyben vagy hátrányban részesítendők. Előnyben részesí- tendők azok a dolgok, amelyek megfelelnek a természetes helyüknek.
Mivelhogy a közömbösek közül is választanunk kell, ezért a természetesebbet kell választanunk, pl. az egészséget a betegséggel szemben előnyben részesítjük.
A sztoikusok így különbséget tesznek a cselekvések között is:
Vannak rossz cselekedetek (hamis belátásból származók) és jók (igaz belátásból származók).
Az ezek között elhelyezkedő közbenső cselekvéseket „hozzáj árulónak” nevezik, amennyiben ezekben természetes hajlamok valósulnak meg.
Ezek a cselekvések nem belátásból erednek, hanem természetes jót valósítanak meg.
A boldogság szempontjából az erény döntő hatású. Az erény lényegében a dolgok értékéről való erkölcsi belátás. Ebből következik a többi erény (igazságosság, bátorság stb.).
Az erény mint megismerés tanulható és nem elveszíthetetlen.
Az erény és ellentéte között nincs középút, mivel valaki vagy belátóan cselekszik, vagy sem.A helyes értelmen nyugszik a helyes viszony a dolgokhoz és az ösztönökhöz. Az elért harmónia a boldogság.
Központi sztoikus gondolat az oikeiózisz (odaadás) tana, amely szerint az ember erkölcsi törekvése már természetes hajlamában jelen van. Az oikeiózisz az odafordulásban áll ahhoz, amit az önérzékelésben magunkhoz tartozónak tekintünk.Az ember a számára természetes dolgok felé vonzódik, és különbséget tesz a számára hasznos és káros dolgok között. Ezért is törekszik minden élőlény az önfenntartásra.
Felnőtté növekedése során az ember úgy ismeri meg az észt, mint saját igaz, természetes lényegét.
Az odaadás azonban kiterjeszti az erkölcsi tevékenységet a közösségre is:
Az individuumhoz tartozik nemcsak saját maga, hanem a szülők, a barátok stb., végső soron az egész emberiség.
58 Antikvitás
A Epikurosz atomelmélete B Kanonika (Epikurosz ismeretelmélete)
szabályszerinti
’igazságosság’
szankciók nem szükségesei
nyugalom
félelemszankciók
lehetségesek
C A belátó ember a legnagyobb öröm D Epikurosz igazságosságelmélete alternatíváját választja
kedvetlenség a nehéz megszerzés m ia tt - - -1
—mm egy cselekvés értéketaz öröm határa:
__________ a fájdalomtól való mentesség
szabaly szerinti — ► igaz
ságosság
1 2 3\ ± 4a belátás választ
szükségletek
te rm é sze te s ite rm észe tes h am isés l és nem vé le m é n y
szükség- I szükség- m ia ttszerű I szerű 1 k ia la k u lt
csak az ö rö m v a r iá c ió ja
Epikurosz 59
Epikurosz (Kr. e. 342-271) olyan tanítást alapoz meg, amely különösen a gyakorlatra összpontosít. Iskolája tovább hat, mindenekelőtt a római H oratius és Lucretius munkásságában. Lucretius írása, „A dolgok természete” (kb. Kr. e. 50) a legfontosabb forrás néhány epikuroszi mondásgyűjtemény és levél mellett.
E pikurosz fizikája három elven nyugszik:- semmi sem keletkezik a nemlétezőből,- semmi sem múlik el a nemlétezőbe,- a mindenség mindig úgy létezett, ahogyan
most és mindenkor így fog létezni.A mindenség csak testekből és űrből áll. Az előbbiek létezéséről az érzékelésből tudunk. Az űr a testek meglétének és mozgásának előfeltétele.E pikurosz D émokritosz atomizmusához kapcsolódik (33. old.). A test atomokból áll. Az atomoknak nincs minőségük az alakon, a súlyon és a nagyságon kívül. Matematikailag oszthatók, fizikailag nem. Ugyanis csak így értelmezhető, hogy nemcsak nem oldódnak fel semmivé, hanem különböző alakokat vesznek fel. Az atomok különböző alakjából következik a testek formája.
Az atomok súlyuk következtében állandóan párhuzamosan zuhannak a térben. A véletlen következtében egyesek irányt változtatnak, összeütköznek egymással, összekapcsolódnak és így keletkeznek a testek.
Az atomok mennyisége és az űr határtalan. E pikurosz ezért számtalan világ létezését tételezi fel a mindenségben.
E pikurosz ismeretelméletét kanonikának nevezik. A képek alkotják az ismeretek fizikai alapját. A képek a testek felszínéről kiáramló atomokból keletkeznek. A szemlélőben a tárgyak finomabb lenyomatát hozzák létre az anyagi („finom részecskékből álló”) lélekben. Az érzéki észlelés az igazság próbaköve.
„Az igaz a valóságosan látott vagy megfigyelés alapján a gondolkodás által megragadott.”
A képek és a benyomások ismétlődésével előzetes fogalmakhoz (prólepszeisz) jutunk, amelyek az értelmi tevékenység alapját képezik. Ha az értelem alkotta vélemények (dó- xai) az érzékelhetőre vonatkoznak, akkor- az érzéki észlelés által megerősíthetők és
igazként érvényesíthetők,- ellentmondhatnak az érzéki tapasztalásnak
vagy nem megerősíthetők és így mint „üres vélemények” elvethetők.
Ha ezek a nem érzékelhetőre vonatkoznak, akkor- hamisak, ha az érzékelhetőnek ellentmon
danak,- igazak, ha az érzéki tapasztalás semmiben
sem mond ellent nekik.
Az üres tér létezése pl. a mozgás miatt logikailag szükséges, de az érzékelés sem cáfolja.
„A csalódás és a tévedés mindig abban rejlik, amit hozzágondolnak arra vonatkozóan, ami megerősítést vagy meg nem cáfolást igényel, de aztán nem erősítik vagy cáfolják meg.”
Epikurosz tanításának magva az etika. Az etika alapelve az öröm. Minden élőlény természetesen az örömre és a fájdalom elkerülésére törekszik. Az életcél tehát az öröm. E pikurosz úgy definiálja az örömöt, mint a fájdalomtól és a nyugtalanságtól való mentességet. így nem létezik köztes állapot az öröm és a fájdalom között. Ha (a hiányból adódó) testi fájdalmat és (a gondokból adódó) szellemi fájdalmat kiküszöböli valaki, akkor elérte az örömöt. E pikurosz hangsúlyozza az öröm elérhetőségét. Ha az elemi szükségleteket az éhség, a szomjúság stb. kiküszöbölésével kielégítik, akkor nem fokozódik az öröm, hanem csak annak változatai léteznek. Csak az örömérzet válik sokrétűbbé. E pikurosz ezért a szükségleteket három csoportba osztja:- természetes és szükségszerű- természetes és nem szükségszerű- értéktelen, amely csak hamis vélemény út
ján keletkezik.Az első csoport szükségleteinek kielégítése fáradozás nélkül elérhető. E pikurosz ezért a megelégedettséget fontos erénynek tartja. A belátás az „öröm-kalkuláció” útján mérlegeli a hasznosat és a károsat, és elkerüli azt az örömöt, amely testi fájdalom vagy lelki nyugtalanság révén nagyobb bosszúságot okozhat:
A politikai tevékenység például E pikurosz szerint annyi bizonytalanságot visz az élet folyamatába, hogy ezért inkább rejtőzködő életmódot tanácsol.
Az ataraxiához, a nyugtalanság nélküli helyes élethez a testi fájdalommentesség mellett hozzátartozik a lelki nyugtalanságtól és zavartól való mentesség is. Ezt szolgálja az erények tisztelete.
A bölcs pl. az igazságosság felé orientálódik, mivel különben sohasem lehet biztonságban a társadalom szankciói felől.
Ami igazságos, az abban a megegyezésben létezik, amely felől az emberek a hasznos biztosítása végett megegyeztek.
„Alkalmazni kell azonban a bölcsességet is, am ely... számunkra az öröm irányába vivő legbiztosabb vezetőnek kínálkozik.” (C icero)
A hamis vélemények eltüntetését szolgálja az ataraxiát veszélyeztető félelmek megszüntetése.
Az istenek E pikurosz szerint nem avatkoznak a világ folyásába. Boldog létük van, amelynek nyugalmát nem zavarják meg „fáradságos feladatok”.
E pikurosz a világfolyamatot séma szükségszerűség és a sors által irányítottként gondolja el.
Szkepticizmus; Eklekticizmus 61
Éliszi Pürrhon (Kr. e. 365-275) szkepszisét (szó szerint „körültekintés”) Sextus E mpiri- cus (Kr. u. kb. 200-250) rendszerezett kifejtésében ismerjük:
„A szkepticizmus az a művészet, amely minden lehetséges módon szembeállítja egymással a megjelenő és az elgondolt dolgokat, amelyből az egymással szemben álló dolgok és érvek egyenértékűsége miatt először a visszafogottsághoz, azután a lélek megnyugvásához jut el.”
A pürrhoni szkepticizmus kiindulópontja, hogy az ítélettől való tartózkodás (epoché) és a lélek nyugalma (ataraxia) összefügg.
A nyugtalanság a dolgok megismerésére és értékelésére irányuló törekvésből ered.
Dogmatikus hit a természetes jóban és rosszban az embernél zavartságot és félelmet eredményez. Ha a szkeptikusok tartózkodnak az ítélkezéstől és elérik a közömbösséget, akkor ezt a lélek nyugalma követi, ahogyan a testet az árnyék.A pürrhoni szkepticizmus azzal indokolja az ítélkezéstől való tartózkodás szükségességét a dolgok természetéről, hogy azokban „azonos erősségű” ellentmondások találhatók (izoszthenia):
Minden kijelentés esetében azonos értékű, de azzal szemben álló vélemény is elgondolható.
A szkeptikusok vizsgálják a szembeállítás lehetőségeit azért, hogy előidézzék az epochét. Egy jelenséget vagy gondolatot egy ellentétes jelenséggel vagy gondolattal vetnek össze.
Sextus ezért a troposzok (alakzatok) háromféle listáját különbözteti meg:1) A tíz, relativitáson alapuló troposz. Vi
szonylagos- az ítélkező, mert különbözőek az élőlé
nyek, az emberek, az érzékszervek és azok a körülmények, amelyek között az érzékelés végbemegy;
- az ítélet tárgya. Mivel mennyiségük szerint a dolgok másképpen jelennek meg (a homokszem kemény, a homokbucka puha). A népek szokásai és életformái is különbözőek;
- az ítélkező és az ítélet tárgya együtt: a szemlélő helyzete szerint a dolgok másképpen néznek ki vagy mindkettőbe „belekeveredik” valami. A jelenségek gyakorisága is meghatározza helyi értéküket.
2) Az öt troposz az ellentmondásból és a végtelen visszafelé haladásból áll, amely minden kijelentésnél érvényesül; továbbá a viszonylagosságból, a dogmatikus előfeltevésekből, és a körben forgc bizonyításból (eirculus vitiosus) az érvelésben.
3) A két troposz: elvileg valamit vagy önmagából vagy másból ismerhetünk meg.Az első lehetőség a dolgok tényleges ellentmondásossága miatt kizárt. A második
ezért is csak végtelen visszafelé haladáshoz vagy körben forgó bizonyításhoz vezethet.
A szkepticizmus ezt a módszertanilag indokolt kétkedést jelzőszavakban (phonai) fejezi ki:
„Nem inkább” (az egyik, mint a másik kijelentés), „talán”, „minden meghatározatlan” stb.
E szavak érvényessége megint csak nem dogmatikus, hanem kételkedésnek alávetett. A pürrhoni iskola szigorúan tartja magát a jelenségvilághoz, amelynek a szkeptikus nem mondhat ellent ítélkezés nélkül.
Sextus szerint pl. nem vitatható, hogy a méz számunkra édes ízű, azonban az igen, hogy édes.
Ezen előfeltevések a szkeptikus számára a cselekvéstől való tartózkodást írnak elő. Mivel azonban ez lehetetlen, így a szkeptikus a „mindennapi élettapasztalathoz” igazodik. Ehhez tartozik - a természet ezen előírásain és a természetes élménykényszeren kívül- a környező világ erkölcse és annak elsajátított technikái is.
Ha a szkeptikus (nem dogmatikusan) az előírásokat figyelembe veszi, képes a cselekvés során az ítélkezéstől tartózkodni.
A rkeszilaosz (Kr. e. 315-240) és Karnea- dész (Kr. e. 213-128) nevéhez fűződik az Ú j Akadémia szkeptikus fordulata. Az epoché célja - mindenekelőtt - a biztos megismerés. Az akadémikus szkeptikusok a sztoával szemben (55. o.) vitatják a „kataleptikus” képzetek létezését, amelyek kikényszerítik az egyetértést.
Igazságkritérium szerintük nem létezik, csak valószínűségek.
Képzeteink vagy csak hihetőek vagy egyúttal „akadálytalanok” is, azaz nincsenek egy másikkal ellentmondásban. A legmagasabb rendű bizonyosság akkor áll fenn, ha a képzetet még „át is vizsgálják”:
minden lehetséges hibaforrást megszondáznak, amely a „normális” észlelést csorbíthatja.
M. Tullius Cicero (Kr. e. 106-43) munkáiban az antik világ különböző iskoláinak gondolatait foglalja össze. Ő a római eklekticizmus legjelentősebb képviselője. Főbb érdemei:- a mindenekelőtt erkölcsi-politikai görög
tanok átültetése a Római Birodalom helyzetére;
- klasszikus érvényű tanok megfogalmazása a természetjogról:a jogi természet C icero szerint ugyanolyan lényeges az ember szempontjából, mint az ész. A történelmileg változó törvények fölé egy változatlan természetjogot állít;
- az antik világ versengő filozófiai rendszereinek áthagyományozása.
A görög filozófiai fogalmak cicerói átültetése a latinba jelentős mértékben beépült a Nyugat filozófiájának hagyományrendszerébe.
62 Antikvitás Újplatonizmus 63
Az emanáció fokai Plótinosznál
Az antik világ utolsó nagy rendszere az újplatonizmus. Az idetartozó filozófusok mindenekelőtt kozmológiai szempontból Platónra nyúlnak vissza és nézeteit összekapcsolják arisztotelészi és sztoikus tézisekkel. Legjelentősebb képviselői- A mmoniasz Szakkasz (Kr. u. kb.
175-242), Plótinosz tanítója, iskolaalapító Alexandriában.
- Plótinosz (Kr. u. kb. 204-270) az újplatonizmus tulajdonképpeni megalapítója.
- P roklosz (Kr. u. kb. 410-485), aki mint „skolasztikus” az újplatonizmusban a legnagyobb fokú zárt rendszert dolgozza ki.
Plótinosz filozófiája az „Enneadész”-ből ismerhető meg, amelyet tanítványa, Porphüri- osz ad ki. Ebben a felemelkedést és a süllyedést írja le az Egytől és az Egyhez (görögül: hen). Ez ez Egy - amelyet Plótinosz jónak is nevez, az abszolút egység és teljesség. Ebből vezethető le minden létezés, de minden szépség is. Egyetlen létező sem létezik az Eggyel való kapcsolaton kívül. Plótinosz többek között a Nap példáját választja:
A fény elválaszthatatlanul a Nappal van összekötve. Nem vágható el a Naptól. A fény mindig a Nap oldalán marad. Ehhez hasonlóan a lét sem választható el forrásától, az Egytől.
Mivel az Egy abszolút egység, ezért közvetlenül fogalmilag differenciáltan nem közelíthető meg.
„Az Egy nem létező, különben csak másról lenne kimondható: nem ille ti... semmi név, az Egynek nevezik, persze nem úgy, mintha egyébként lenne valami más és csak utána Egy. Inkább az általa teremtettből, a létből ismerjük meg.”
Az Egy túltelítettsége miatt kicsordul, amit Plótinosz „kisugárzásnak” nevez. Ez az ún. emanáció. A létezés mindenkori magasabb fokozata leképeződik egy alacsonyabb szintre. Ebben a folyamatban az egység és a teljesség folyamatosan csökken mindaddig, míg a lét az anyaggal kialakítja a testi világot.
Ennek során először a szellem (nousz) keletkezik. A szellem az ideáknak, azaz minden dolog örök ősképeinek szférája. Ezért a legmagasabb létező. Ez az intelligibilis világ az Egyhez igazodik, de már önmagában differenciált.
A szellem gondolkodása megköveteli a gondolkodó és a gondolt szétválasztását és a tárgyak egymás közötti különbözőségét.
Ezért a szellemhez a létezés, a megmaradás és az azonosság elvein kívül (örökkévalóságuk miatt) hozzájárul még a mozgás és a különbözőség elve, így képes gondolkodásra. A szellem érettsége a lélek gyümölcsét hordozza magában.
Ahogyan a kimondott szó a gondolat képmása, úgy a lélek a szellem képmása.
A szellemi legmagasabb tevékenysége „kifelé irányuló működésként” a szellem szemlélődése. A lélek köti össze az anyagi és a szellemi szférát.
Mint világiélek betölti, formálja és áthatja a kozmoszt és a világnak harmóniát kölcsönöz.
A lélek tartalmazza az egyes lelkeket. Ezek összekötődnek az anyaggal és így teremtik meg a testi világ egyes dolgait. Az anyagot Plótinosz nemlétezőnek nevezi. Az anyag önmagában forma nélküli, rendezetlen és rút. Az Egy fényétől az anyag távolodott el a legmesszebbre, ezért Plótinosz az „anyag sötétségéről” beszél.
Az anyag összekapcsolódása a lélekkel elhomályosítja a lélek számára a szellem és az Egy szemléletét, amelytől származik.
Az Egyhez történő felemelkedést Plótinosz megtisztulási folyamatként értelmezi. Ennek ösztönző ereje az ős-szépség és az ős-egy sze- retete (érosz). A felemelkedés eszköze a kon- templáció.
A művészet pl. az érzéki szépség észlelésén keresztül vezet el a tiszta, zárt forma szépségének megragadásához.
A filozófiában szintén legyőzi a lélek a testi árnyékvilágot és visszatér a szellembe.A legmagasabb rendű megszabadulás az eksztázis, amely közvetlen elmélyülés az Egy szemléletében.
Újplatonikus befolyást találhatunk B oethius (Kr. u. kb. 480-524) filozófiájában is, akit „az utolsó rómainak és az első skolasztikusnak” neveznek. Lefordítja, kommentálja és összegzi az ókori filozófia fú rásait (mindenekelőtt A risztotelészt). Átörökíti a skolasztikába a latin fogalmi gondolkodást és az egyeztetés törekvését. Jogtalanul börtönbe zárják, ahol megírja „A filozófia vigasztalását”, amely fiktív dialógus a filozófiával mint orvosnővel. A „terápia” alapja a gondviselésről folytatott vita:
Isten a világ teremtője és kormányzója, aki a világnak egységet kölcsönöz.
Ekként biztosítja a gondviselés állandóságát. Ezzel szemben a sorsot és a benne munkálkodó rosszat csak az isteni középtől eltávolodva lehet tekinteni:
„így. . . az, ami az isteni szellemtől eltávolodik, belebonyolódik a sorssal történő összekapcsolódásba. . . De ha a legfelsőbb szellem szilárdságára támaszkodik, akkor mentesül a sors kikerülhetetlenségétől.”
Az embernek az értelemre kell támaszkodnia és a (változékony) külső dolgoknak higgadtan ellen kell állnia. A (látszólag) gonosz sors ekkor csak a gyakorlást, a javulást avagy a büntetést szolgálja.
Az antik világ utolsó nagy rendszere az újplatonizmus. Az idetartozó filozófusok mindenekelőtt kozmológiai szempontból PLATÓNRA nyúlnak vissza és nézeteit összekapcsolják arisztotelészi és sztoikus tézisekkel. Legjelentősebb képviselői - AMMONIASZ SzAKKASZ (Kr. u. kb.
175-242), . PLóTINosz tanítója, iskolaalapító Alexandriában.
- PLÓTINOSZ (Kr. u. kb. 204-270) az újplatonizmus tulajdonképpeni megalapítója.
- PROKLOSZ (Kr. u. kb. 410--485) , aki mint „skolasztikus" az újplatonizmusban a legnagyobb fokú zárt rendszert dolgozza ki.
PLóTINOSZ filozófiája az „Enneadész"-ből ismerhető meg, amelyet tanítványa, PoRPHÜRIosz ad ki . Ebben a felemelkedést és a süllyedést írja le az Egytől és az Egyhez (görögül: hen). Ez ez Egy- amelyet PLÓTINOSZ jónak is nevez, az abszolút egység és teljesség. Ebből
Újplatonizmus 63
Ahogyan a kimondott szó a gondolat képmása, úgy a lélek a szellem képmása.
A szellemi legmagasabb tevékenysége „kifelé irányuló működésként" a szellem szemlélődése. A lélek köti össze az anyagi és a szellemi szférát.
Mint világlélek betölti, formálja és áthatja a kozmoszt és a világnak harmóniát kölcsönöz.
A lélek tartalmazza az egyes lelkeket. Ezek összekötődnek az anyaggal és így teremtik meg a testi világ egyes dolgait. Az anyagot PLóTINOSZ nemlétezőnek nevezi. Az anyag önmagában forma nélküli, rendezetlen és rút. Az Egy fényétől az anyag távolodott el a 'legmesszebbre , ezért PLÓTINOSZ az „anyag sötétségéről" beszél.
Az anyag összekapcsolódása a lélekkel elhomályosítja a lélek számára a szellem és az Egy szemléletét, amelytől származik.
vezethető le minden létezés, de minden szép- Az Egyhez történő felemelkedést PLÓTINOSZ ség is. Egyetlen létező sem létezik az Eggyel megtisztulási folyamatként értelmezi. Ennek való kapcsolaton kívül. PLóTINOSZ többek · ösztönző ereje az ős-szépség és az ős-egy szeközött a Nap példáját választja: retete (érosz). A felemelkedés eszköze a kon-
A fény elválaszthatatlanul a Nappal van templáció. összekötve. Nem vágható el a Naptól. A művészet pl. az érzéki szépség észlelésén A fény mindig a Nap .oldalán marad. Eh- keresztül vezet el a tiszta, zárt forma szép-hez hasonlóan a lét sem választható el for- ségének megragadásához. rásától, az Egytől. A filozófiában szintén legyőzi a lélek a testi
Mivel az Egy abszolút egység, ezért közvetle- árnyékvilágot és visszatér a szellembe. nül fogalmilag differenciáltan nem közelíthe- A legmagasabb rendű megszabadulás az tő meg. eksztázis, amely közvetlen elmélyülés az Egy
„Az Egy nem létező, különben csak másról szemléletében. lenne kimondható: nem illeti.. . semmi név, az Egynek nevezik, persze nem úgy, mintha egyébként lenne valami más és csak utána Egy. Inkább az általa teremtettből , a létből ismerjük meg. "
Az Egy túltelítettsége miatt kicsordul , amit PLÓTINOSZ „kisugárzásnak" nevez. Ez az ún. emanáció. A létezés mindenkori magasabb fokozata leképeződik egy alacsonyabb szintre. Ebben a folyamatban az egység és a teljesség folyamatosan csökken mindaddig, míg a lét az anyaggal kialakítja a testi világot.
Ennek során először a szellem (nousz) keletkezik. A szellem az ideáknak, azaz minden dolog örök ősképeinek szférája. Ezért a legmagasabb létező. Ez az intelligibilis világ az Egyhez igazodik, de már önmagában differenciált.
A szellem gondolkodása megköveteli a gondolkodó és a gondolt szétválasztását és a tárgyak egymás közötti különbözőségét.
Ezért a szellemhez a létezés, ::t megmaradás és az azonosság elvein kívül ( örökkévalóságuk miatt) hozzájárul még a mozgás és a különbözőség elve , így képes gondolkodásra. A szellem érettsége a lélek gyümölcsét hordozza magában.
Újplatonikus befolyást találhatunk BoErnrns . (Kr. u. kb. 480--524) filozófiájában is, akit „az utolsó rómainak és az első skolasztikusnak" neveznek. Lefordítja, kommentálja és összegzi az ókori filozófia forrásait (mindenekelőtt ARISZTOTELÉSZT). Átörökíti a skolasztikába a latin fogalmi gondolkodást és az egyeztetés törekvését. Jogtalanul börtönbe zárják, ahol megírja „A filozófia vigasztalását" , amely fiktív dialógus a filozófiával mint orvosnővel. A „terápia" alapja a gondviselésről folytatott vita:
Isten a világ teremtője és kormányzója, aki a világnak egységet kölcsönöz.
Ekként biztosítja a gondviselés állandóságát. Ezzel szemben a sorsot és a benne munkálkodó rosszat csak az isteni középtől eltávolodva lehet tekinteni:
„Így ... az , ami az isteni szellemtől eltávolodik, belebonyolódik a . sorssal történő összekapcsolódásba ... De ha a legfelsőbb szellem szilárdságára támaszkodik, akkor mentesül a sors kikerülhetetlenségétől."
Az embernek az értelemre kell támaszkodnia és a (változékony) külső dolgoknak higgadtan ellen kell állnia. A (látszólag) gonosz sors ekkor csak a gyakorlást , a javulást avagy a büntetést szolgálja.
64 Középkor
Időr
endi
és
föld
rajz
i át
teki
ntés
: Eg
yete
mek
és
filoz
ófus
ok
a kö
zépk
orba
n
alap
ltási
idc5
e
Xll.
szá
zad
elön
X
III. s
záza
dban
X
IV. s
záza
dban
egye
tem
ek
a kö
zépk
orba
n Orig
enés
z
200
300
,µ
0 "6
1n
0 E
rluno
"""'
Otio
idol
bo<v
a
...
0"'
"•u
o O
l!Yd•
0
°"'""'
V
lcof
lll
0 , .
..
V"'('1
11 1o~
'r,..
lolo
ble
' ~I
O\I
G,_
0 .J
a~'.
Fo
_.
-~*~
~~~
Pw
pig
nen
:
~
"**"
-N
Apo
ty
S.l
«n
o
Nik
olau
s C
usan
us ~
Will
iam
Occ
am
r· --.
,
Joha
nnes
Dun
s S
cotu
s
Eck
hart
mes
ter
[-
1
1 l R
aym
undu
s Lu
llus
~ A
quin
c5i T
amás
~ B
onav
entu
ra
1 1 R
oger
Bac
on
1 1 A
lber
tus
Mag
nus
1 1
Mai
mon
idés
z
[ A
verr
oes
C=:
::J P
ierr
e A
béla
rd
1 1 C
ante
rbur
yi A
nsel
m
C=
:J Av
icen
na
L ---
=--1
Joha
nnes
Sco
tus
Eriu
gena
11!!!
1!!!!1
Aug
ustin
us
patri
sztik
a c:
::::::
:::J
kora
i sk
olas
ztik
a c:::J
a sk
ol.
fény
kora
• •
--'
-'
kése
i sko
lasz
tika
400
800
900
1000
11
00
1200
13
00
1400
Időrendi é
s fö
ldra
jzi
átte
kint
és: E
gyet
emek
és
filo
zófu
sok
a k
özép
korb
an
~
~
Q• "' „ .
.,, :ol"
Q „
Összefoglaló áttekintés 65
A középkori nyugati filozófiát a kereszténység és a filozófia kapcsolata jellemzi.
Intenciójában a középkor filozófiája a kereszténység filozófiája, és képviselői majdnem mindannyian papok voltak.
Ezért állandó alaptémája a hit és a tudás viszonya. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gondolkodás csupán dogmatikus egyöntetűségben jelenik meg. A filozófiai irányzatok egymás közötti vitája és a keresztény tekintélyek tételeinek kritikája azt mutatja,
hogy a gondolkodás szerteágazó és önálló pályákon mozog.
A keresztény filozófia e lső szakasza időben m ég az antikvitásba esik. A patrisztikát (II.- VII. század) az egyházatyák (patres) azon igyekezete jellem zi, hogy a keresztény tanokat az antik filozófia segítségével kiépítsék és megszilárdítsák, valamint m egvédelm ezzék a pogányságtól és a gnózisztól. A z antik világ keresztény filozófiájának legnagyobb hatású és legjelentősebb képviselője A urelius A u gustinus .
Újplatonikus tanoktól befolyásolt munkássága a középkori gondolkodás egyik fő forrása.
Az antik világ lezáródása utáni időszakban (jelképes dátuma az, amikor Justinianus császár bezáratja a platóni Akadémiát) egy- pár évszázadig a kolostori hagyományok őrzik és örökítik tovább a tanításokat, mindezek ellenére a filozófiai gondolkodás veszít önálló erejéből.
A Krisztus utáni IX. században kezdődő periódust általában skolasztikának nevezik.
A skolasztikus (schola=iskola) fogalma azokat jelöli, akik iskolaszerűén foglalkoztak tudományokkal, különösen azokat a tanárokat, akik a N agy Károly óta alapított egyházi és udvari iskolákban, később pedig egyetemeken tevékenykedtek.
Azonban a skolasztika mindenekelőtt módszert jelent:
Ebben a módszerben a kérdéseket racionálisan - ellenük és mellettük szóló érvekkel- vizsgálják és így jutnak el a megoldásig.
A skolasztikát a hagyományos tudáshoz történő visszanyúlás és kritikai számvetés, valamint a tanok oktató továbbadása jellemzi.
A XII. századtól kezdődően alapított egyetemek a szellemi élet középpontjaivá váltak. Az oktatás négy alapiránya a következő volt:
filozófia (septem artes liberales), teológia, jogtudomány, orvostudomány.
Az egyetemeken megrendezett viták a skolasztikus módszertan szigorú sémáját követték. E módszer végső megmerevedett formája később, a reneszánszban, kiindulópontjává vált e filozófiai forma bírálatának.
Az antik források, amelyekből a skolasztika táplálkozik, a következők:
A ugustinus; az újplatonikus hagyom ányok (köztük a magát D ionüsziosz A reo- pagitésznek nevező ism eretlen szerző fennmaradt írásai);B oethius, aki az arisztotelészi logikát örökítette át; később A risztotelész összes írásai.
A skolasztika következő szakaszait különböztetjük meg:A skolasztika korai szakaszában (XI.-XII. sz.) megkezdődik a skolasztikus módszertan kiépítése. Lángra lobban az univerzália-vita- amely a későbbi évszázadoknak is témája - arról a kérdésről, hogy az általános meghatározások (nemek és fajok, pl. az ember) a gondolkodástól függetlenül vagy csak a gondolkodásban léteznek-e.
A filozófia további fejlődésében kom oly jelentőségű az arab világ befolyása.
A 800-1200-ig terjedő években az iszlám kultúra őrizte a görög filozófia és tudomány hagyományait. A görög művek arab fordításban jutottak el Nyugatra. Ily módon az irodalom sokkal nagyobb része vált hozzáférhetővé a keresztény középkor számára, mint ami addig rendelkezésre állt; többek között A risztotelész összegyűjtött munkái is.
A skolasztika fénykorát (kb. XII.-XIII. század) új ARiszTOTELÉsz-értelmezések jellem zik. Egyetlen gondolkodó sem m ellőzheti A risztotelész tanainak alapos ism eretét. Itt az augustinusi tanokhoz igazodó ferences hagyom ányok és a dominikánusok arisztoteliá- nus iránya álltak egymással szem ben.
A quinói T amás vállalkozott az arisztotelészi tanok és a keresztény filozófia legm esz- szebbm enő, rendszerező összekapcsolására.
Néhány arisztotelészi tételnek a keresztény dogmákkal történő összeegyeztethetetlensé- ge A risztotelész egyes írásainak átmeneti betiltásához és egy sor filozófiai tételének elítéléséhez vezetett.A tradicionális középkori misztika E ckhart mester tanában érte el tetőpontját, am elyben a lélek belső szem lélődésének az istenivel való egyesüléséhez vezető szellem i útról van szó.H einrich Seu se , Johannes Tauler és Jo- hannes G ersqn a misztika további képviselői.
A kései skolasztikában (XIV. század) - mindenekelőtt W illiam O ccam - a régi iskolák (via antiqua) metafizikai rendszereit bírálják. Az új út (via moderna, nominalizmusnak is nevezik) együtt jár a természettudományok felvirágzásával (N icole d ’O resme, Johannes B uridan).
66 Középkor
bibliai írások
\ filozófiai \ / Alexandriai / \ hatások: \ / PhMón /
\ p la to n iz m u s \ / ú jp la to n iz m u s /
\ sztoa \ / /
apologéták: Justinus
(100 körül - 165)Tertullianus
(160 körül - 220)
alexandriai iskola:Alexandriai
Kelemen (145 körül-2 1 5 )
Origenész(185-253)
kappadókiaiak: Nazianzoszi Szent Gergely (329-390)
Nagy Szent Baszileiosz (330-379)
Nüsszai Gergely (335-394)
Dionüsziosz Aeropagitész
(500 körül)Damaszkuszi
János (680 körül - 750)
\ nem \ keresztény
\ támadások
harc a kereszténységen be lü li eretnekségek és szakadások ellen
legyőzött csoportok: vitatott témák: /
m a rc io n itá k g nó z isz ; ka n o n iz á lt írá so k / a riá n u s o k a Fiú hasonlatossága az Istenatyához / d o n a tis tá k sze n tsé g e krő l szó ló ta n ítá s / n e s z to riá n u so k e gy v a g y ke ttős te rm é sze tű -e / m o n o fiz itá k K risz tus? / p e la g e á n u so k a k e g y e le m rő l s z ó ló ta n ítá s /
A Áttekintés
B Justinus: Logoszelmélet G Dionüsziosz Areopagitész: Létfokozatok
Patrisztika 67
Patrisztikának nevezik az apostolokat követő keresztény ókor időszakát. Az egyházatyák (patres) műveit gyakran a Bibliával egyenrangú tisztelet övezte. Gondolataik mindezek ellenére nem képeznek egységet sem rendszertani, sem történeti értelemben, és inkább valamely átmeneti szakaszhoz hasonlatosak a keresztényi élet apológiájától az iskolaszerű teológiáig.
Kivételt képez az óriási hatású augustinusi életmű.
A patrisztika filozófiájára befolyással volt a platonizmus, A lexandriai Philón (Kr. e. kb. 25-Kr. u. 40) vallásbölcselete, az újplatonizmus és a sztoa.A második évszázad apologétái a kibontakozó kereszténységet védelmezik a „pogányok” előítéleteivel és vádaskodásaival szemben. Justinus azt a nézetet képviselte, miszerint
a bölcs emberek már Krisztus érkezése előtt részesedtek az isteni ige (logosz) töredékeiben, amely a világot teremtette és mint egész Krisztusban öltött testet.
A gnoszticizmus áramlatával, amely a puszta hit meghaladásával törekszik magasabb rendű megismerésre, áll szemben Alexandriai Kelemen (145 körül - legkésőbb 215) azon kísérletével, hogy megalapozza az igazi keresztény gnózist mint az antik filozófiai forma és az új keresztény hittartalom közötti kapcsolatot. Ezzel foglal állást ama vitatott kérdésben,
hogy a filozófia a hit számára hasznos, haszontalan vagy egyenesen káros.
K elemen szerint a filozófia Isten akaratából származik és ésszerű használata üdvös hatású. Habár a görög filozófusok híján voltak a kinyilatkoztatásnak, ők is az Istentől nyert természetes megvilágosodás hatása alatt álltak, amikor például a világ ősokát feltételezték.K elemen közvetítésével szemben áll a filozófiát nyersen elutasító T ertullianus (160 körül - 220 után) álláspontja. Tiltakozik a hit területére behatoló filozófia ellen:
„Mi köze van Jeruzsálemnek Athénhoz!”
Origenész (185 körül - legkésőbb 253) kezdi el a filozófiát a kinyilatkoztatás tartalmaira adott reflexióként művelni.
Isten anyagtalan és a világot a semmiből teremtette. Fia a logosz, és középen foglal helyet az Atya és a világ között. A világ dolgai a logosznak és nem magának az Atyának a tükörképei.
Kezdetben Isten minden szellemi lényt egyaránt tökéletesnek teremtett. A közöttük lévő különbségek szabad akaratukból származnak, amely lehetőséget teremt a gonoszságra. Az Isten oldalán álló szellemek az angyalok, míg a teljesen lehanyatlottak a démonok. Közöttük helyezkednek el az emberek.
A test és a lélek összekapcsolása a bűnökért kapott büntetés, és a lelkek számára adott a megtisztulás lehetősége. A világi létezés végén a szellemek megszabadulnak a gonosztól és minden ismét eggyé válik Istenben.
Nüsszai Gergely (335 körül - 394) az embereket az érzéki és a szellemi világ összekötő tagjaiként fogja fel. A lélek szerinte nem más, mint
„alkotó, élő, értelmes szubsztancia, amely a szerves és felfogásra képes testnek élet- és észlelőerőt kölcsönöz”.
A lélek és a test egységet alkot. Ugyanígy egymásra utalt az érzékelési és értelmi képesség is, de az értelem uralma alatt, amely az érzékeket eszközként használja fel.Az ember Isten képmása; amíg azonban Isten nem teremtett és így változhatatlan lét, addig az ember teremtett és ezzel változékony is. Ebben az a lehetőség rejlik, hogy az ember szabad akarata révén képes eltávolodni a jótól a rossz felé.
Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész (500 körül) az állítólagos apostoli tanítvány azzal gyakorolt nagy befolyást a középkori filozófiára, teológiára és misztikára, hogy egybeolvasztotta az újplatonikus és keresztény gondolkodást, és módszertani előmunkálatokat végzett a skolasztika számára.D ionüsziosz Isten megismerésének három útját ismeri:
A pozitív közelítés megnevezi az isteni tulajdonságokat (például szentháromság).A negatív közelítés (negatív teológia) a teremtett lényekből indul ki és mindent tagad Istenben, amely csak a teremtményekhez tartozik (például Istennek nincs teste).
Ez az út arra szólít fel, hogy ébredjünk tudatára Istenről szóló beszédünk alkalmatlanságának. Minden megjelölés csak a megnevezhetetlen szimbóluma lehet. Ezért végül is
a misztikus út nem más, mint felemelkedés minden adottól a meghatározhatatlanhoz.
Isten - gondolataiban és akarati kinyilatkoztatásaiban - magában foglalja minden létező ősképét. A világ dolgai belőle származnak és lényegük az ősképekből való részesedés által létezik. így a dolgok részesednek Istenben, Isten azonban nem része a dolgoknak, mert
Isten „létezésfeletti” és „lényegfeletti” (elhatárolódás a panteista istenfelfogástól).
A dolgok keletkezése Istenből fokozatosan történik, amiből hierarchikus lét-rend származik.
A lét e fokozatai alkotják a skolasztikus ontológia alapsémáját (C ábra).
A világ afelé törekszik, hogy visszatérjen Istenbe mint létokába, amelyből származik. Az emberi lélek vágyakozása Isten után az isteni Eggyel történő misztikus egyesülésben teljesedik be.
Ágoston I. 69
Aurelius Augustinus (354-430) műve a nyugati gondolkodás történetének legnagyobb hatású alkotásai közé tartozik. Az antikvitás végén A ugustinus a „keresztény filozófia” alapjait fektette le, amelyben magáévá teszi az antik filozófia örökségét.
Ezzel a középkori gondolkodás úttörőjévé válik.
Gondolkodásában azonban már számos olyan elem található, amely egészen az új időkig mutat előre, többek között ÜESCARTES-ig vagy éppen H usserlig, amikor a belső időtudatot elemzi. Személyiségének megértéséhez a legfontosabb dokumentum a „Confessiones” (Vallomások).
Az első fejezetekben leírja életének megtérés előtti, belső meghasonlottságtól zaklatott időszakát. A következő fejezetek tartalmazzák a híres „memória-tant”, elmélkedéseket a tapasztalásról, a tudatról, az időről, s ezekben egy előremutató tudat- filozófia körvonalai találhatók.
Különleges az A ugustinus által választott önismereti út, az Istenhez való fordulás.
Én magamat csak annak az igazságnak a fényében ismerem meg, ami által teremtettem, megismertettem.
A hitben fejtheti ki az ember a megismerés lehetőségeit, amint fordítva, a hit igazolja a belátást:
„Hiszek, hogy megismerjek, megismerek, hogy higgyek.” („Crede ut intelligas; intel- lige ut credas.”)
A megismerés előfeltevéseinek keresése vezette Á ugustinust arra, hogy a tudás alapját a tudat benső, önmagáról alkotott bizonyosságában fedezze fel.A kételkedés legyőzésének fáradalmai juttatták el egy olyan gondolatmenethez, amelyhez hasonlatosat D escartes alkalmazott újra. A rajtam kívüli dolgokban csalódhatok. De amennyiben kételkedem, annyiban önma- gamnak mint kételkedőnek tudatában vagyok. Létezésem minden ítéletben, kétkedésben, tévedésben mint bizonyosság előfeltételezett:
„Ha ugyanis csalatkozom, akkor létezem.” („Si enim fallor, sum.”)
így a bizonyosság alapjaihoz vezető út befelé irányul. A ugustinus klasszikus megfogalmazása erről a következőképpen hangzik:
„Ne kívülre, hanem magadba nézz; az emberi bensőben lakozik az igazság.” („Noli foras ire, in te ipsum redi; in interiore ho- mine habitat veritas.”)
Az igazságot kereső ember olyan mozgásban van, amely mindig továbbhajtja a benső felé, s egyúttal az Istenhez való szeretetteljes fel- emelkedést képviseli. Az érzékelhető külvilágtól (foris) az emberi szellem belső világához (intus) és onnan a szív legbensejéig (inti- mum cordis):
az Istenhez, magához az igazság eredetéhez.
A bensőben talál rá az ember a szükségszerű és biztos igazságokra, amelyek időtlenek és egyén felettiek (például a matematika alaptételei, az ellentmondás tétele).Ezek az igazságok nem az érzéki tapasztalatból erednek, amelynek az elemzése inkább azt mutatja, hogy az bizonyos eszméket már előfeltételez, vagyis szellemi rész nélkül nem jön létre.
így például az egység és azonosság ideák, amelyeket előzetesen hozunk magunkkal az érzéki tapasztalásba.
Éppígy a múlandó érzéki benyomások semmiféle fogalmat nem képesek nyújtani a dolgokról. Csak ha megőrizhetjük, összefűzhetjük és összehasonlíthatjuk e benyomások képeit gyakorlatilag, akkor leszünk tisztában az érzéki dolgok természetével. A zt a kérdést, hogy hogyan juthatunk az ideák birtokába, az érzéki tapasztalástól függetlenül, A ugustinus az illuminatio tanával válaszolja meg: A z örök igazságok számunkra az Isten általi sugárzásnak köszönhetően adottak.
Az igazság megismerése a napfény hatásával hasonlítható össze. A szemnek megfelel a szellem ereje, a megvilágított dolgoknak a megismerés tárgyai, és a Napnak az igazság ereje.
A ugustinus ehelyütt az újplatonikus fénymetafizika egyik tradicionális képét veszi igénybe.
Az ideák minden lét ősképei az isteni szellemben. A teremtett világ ezeknek az ősképeknek a megvalósulása és tükröződése.
Isten a semmiből teremti a világot.Ez azt jelenti, hogy a teremtés előtt sem anyag, sem idő nem volt. Az idő csak a teremtéssel keletkezett, így az Isten időn kívüli, és a világ keletkezésének időpontjára vonatkozó kérdés értelmetlen.A világot alkotó tényezők az anyag, az idő és a forma (örök ideák). A létezők egy részét Isten azonnal végérvényes formájában teremtette meg (angyal, lélek, csillagok), a teremtmények másik része változik (például az élőlények teste). Ennek megértetése érdekében A ugustinus feleleveníti az oícsíra-elméletre (rationes seminales) vonatkozó tanítást.
Ezeket a csírákat Isten oltja be az anyagba és belőlük fejlődnek ki az élőlények.
Ezáltal a fejlődés folyamata felfoghatóvá válik anélkül, hogy Isten abszolút teremtő tevékenységén kívül más alaphoz is vissza kellene nyúlni.
Ágoston II. 71
Augustinus híres elemzése az időről a „Confessiones” (Vallomások) XI. könyvében található. Ebben nemcsak a tudatnak az időtapasztalatot konstituáló tevékenységét (memória) tárja fel, hanem
az embernek mint időbeli lénynek a létállapotáról alapvetően mint az örök igazsággal kapcsolatban állóról elmélkedik.
A ugustinus ezen a ponton elfordul az antikvitás kozm oszhoz kötött időértelm ezésétől a szubjektív, belső időtudat dim enziója felé.Amennyiben az időt mint valami objektiven adottat szemlélik, tűnik ki, hogy az elkülönülő időpontokra esik szét. Ez azért van, mert a múlt már nincs, a jövő még nincs, a jelen pedig a múltból a jövőbe való átfordulás parányi pontjára redukálódik.Ennek ellenére tapasztaljuk az időt, tudatunk van az időtartamról, és rendelkezünk az idő mértékeivel. Ez nyilvánvalóan csak akkor lehetséges, ha az emberi tudat rendelkezik azzal a képességgel, hogy azokat a nyomokat, amelyeket a futó érzéki benyomások hátrahagynak, mint képeket megőrizze az emlékezetben és ezzel időtartamot kölcsönözzön nekik. A képek megjelenítésének módja jellemzi a 3 idődimenziót, mint
„jelent a múltról, ti. az emlékezést; jelent a jelenről, ti. a szemléletet; jelent a jövőről, ti. a várakozást.”
Ennélfogva csak pontatlanul lehet azt mondani, hogy a múlt és a jövő van, valójában a jelen élménye igazi csak, amely azután megjelenítéssel tolódik át a múltba és a jövőbe. Ä lélekben mérjük az időt, amely így számunkra a lélek kiterjedéseként (distentio ani- mi) adott. Ezen kiterjedtség szegélyén a képek fokozatosan a múlt és a jövő homályába tűnnek.Mivel így a szellem hozza létre az idődimenziókat, az ember belső világa állandó várakozásra, cselekvésre és emlékezésre forgácsoló- dik szét. Saját időbeliségének tapasztalása az embert az örökkévalóság felé fordítja. A szellem akkor nyugszik meg, ha az örök igazságra irányul.
„íme, szétszóródás volt az életem. A Te jobbod mégis fölkarolt. Hogy immár szét ne szóródjak, hanem ami előttem van, annak feszüljek neki és nem a tovaillanó jövendőnek. Hogy ne szétszóródásban, hanem jószándékban törekedjek a fölülről való hivatás pálmájára.”
Amennyiben a szellem az örök Istenre összpontosít, akiből eredve jut létéhez minden létező, annyiban bizonyul az ember „az örökkévalóság részesének”.A ugustinus szerint az ember „testből és lélekből álló, értelemmel megáldott szubsztancia”, s itt a léleknek tulajdonít elsődlegességet. Az ember belső világa
a tudat (memoria), az értelem (intelligen- tia) és az akarat (voluntas) hármasságának egységében nyilvánul meg, s így az isteni szentháromság képe.
A ugustinus etikájának alapfogalma a szeretet, amely az akarattal esik egybe.
Az emberi törekvés végcélja az üdvösségben rejlik.
Ezt azonban az ember nem az egyes evilági javak megszerzésével éri el, hanem az örökkévaló és önmagáért szeretett Istenben. Isten az embert önmaga képére alakította és így az ember csak benne találja meg törekvéseinek beteljesülését.A z igaz, azaz Isten felé irányuló szeretetben találja meg az ember a vezérfonalat cselekedetei számára. Ha ez igaz szeretet, akkor nincs szükség más erkölcsi törvényre. Ennélfogva mondhatja A ug ustinus:
„Szeress és csináld, amit akarsz (dilige et quod vis fac).”
Ám az emberek többnyire önszeretetbe esnek és ezzel a hamis javakat választják. Idetartozik az úti (használni) és a frui (élvezni) fogalmak megkülönböztetése.
A külső javakat csak magasabb cél elérése érdekében szabad használnunk, vagyis az Istenben való üdvözülés érdekében, amelyet önmagáért élvezhetünk.Ha a külső javakat és önmagunkat mégis élvezzük, akkor elhibázzuk a szeretet igazi célját.
A ugustinus az eredendő bűnnel indokolja az emberben meglévő hajlamot a rosszra, amelynek terhét az ember történelme kezdetén vette magára. A z eredendő bűntől nem tudja önmagát saját erejéből megszabadítani, hanem Isten kegyelmére van utalva.
Az ember jóra irányuló szabadsága az Isten általi kiválasztáson alapul.
A „De civitate dei” („Az Isten államáról”) című műben kifejtett történelemfelfogásának nagy volt a befolyása a középkorban az európai történetfilozófiára és a politikai hatalom megosztására. A történelem két birodalom- az istenállam és a földi állam - küzdelmeként fogható fel. A két birodalmat a szeretet különböző módja alapozza meg:
„ . . . a földit az önszeretet, amely egészen Isten elvetéséig fokozódik, az égit az isteni szeretet, amely egészen önmagunk elvetéséig emelkedik fel.”
Az egyház és az állam - mint külső megjelenési formák - ennek felelnek meg ugyan, ám mindkettőben megtalálhatók a másik szellemi rend képviselői is. így a valóságos történelemben mindig a két birodalom egybefonódá- sa érvényesül, amíg az idők végeztével elválnak egymástól és Isten állama kerül majd ki győztesen ebből a küzdelemből.
72 Középkor
a természet felosztása
A Johannes Scotus Eriugena
Isten meghatározása:
amin kívül nagyobbat nem lehet elgondolni
C Anselmus: Az „ontológiai érv"
B Anselmus: Az igazság elmélete
Istent csak létezőként lehet
elgondolni
a létezés bizonyítéka
Istent csak szükségszerűen létezőként lehet
elgondolni
a szükségszerűség bizonyítéka
Korai skolasztika I./Johannes Scotus Eriugena; Canterbury-i Anselm 73
Korai skolasztikaAz ókor befejeztével néhány évszázadig olyan korszak következik, amelyet főleg az áthagyományozott eszmekincs megőrzése jellemez.A korszak kivételes jelensége az ír Johannes Scotus Eriugena (kb. 810-877) alkotói teljesítménye, akit K opasz Károly 850 körül meghívott udvari iskolájába.Minden emberi tudásra való törekvésnek a kinyilatkoztatásba vetett hitből kell kiindulnia. Az ész feladata azonban, hogy a kinyilatkoztatás értelmét megvilágítsa. A hit és az igaz ész között nem jön létre ellentmondás. Az egyházatyák tekintélyét kell követni mindaddig, amíg az összhangban áll a kinyilatkoztatással.
A tekintély és az ész ellentmondásossága esetén az ész az elsődleges (B ábra, 12. old.).
A „Predesztinációról” című írásában Johannes igen sokat taglalt vitához szól hozzá, amennyiben az emberi akarat szabadságát úgy mutatja be, mint amely szükségszerűen kapcsolatban áll a keresztény hittel, és az isteni jóindulattal összeegyeztethetetlennek tartja azt, hogy az ember számára Isten előre kigondolta a (pokol) büntetését (a pokol a bűnhődés). „A természet felosztásáról” című főművében 4 természeti forma között tesz különbséget:- a teremtő és nem teremtett természet: Is
ten mint teremtő- a teremtett és teremtő természet: az isteni
eszmék. Ezek az ősképei- a teremtett és nem teremtő természetnek:
az egyes dolgoknak (teremtmények)- a nem teremtő és nem teremtett természet:
Isten, aki nyugalomba vonult és felhagyott a teremtéssel (a teremtés végcélja).
Az egész teremtés az elrejtőzött Isten önkinyilatkoztatásaként (teofánia) értendő, aki ezzel önmagát határozza meg. Az ember szelleme az a kulcs a világhoz, amely
Isten önkinyilatkoztatását nyitja.
Canterbury-i Anselm (1033-1109) számít a XI. század legjelentősebb teológusának és a „skolasztika atyjának”. Az a meggyőződése, hogy a hit maga racionális megértésre törekszik (fides quaerens intellectum). Noha mindig a hit a kiindulópont és a hittételek tartalmát semmiféle ésszerű ok nem érvénytelenítheti, mégis
az igaz ész vezet szükségszerűen a hit igazságaihoz; és a keresztény embernek ennélfogva meg is kell kísérelnie hitének intellektuális megértését.
A nselm azt kísérelte meg bemutatni, hogy a keresztény tanítás tartalmai a tekintélyek (Biblia, egyházatyák) segítsége nélkül, tisztán ésszerű okokból kifej thetők.Ez áll a híres ún. „ontológiai érv” hátterében
is, amellyel a „Proslogion”-ban Isten létezését akarja racionális szükségszerűséggel bizonyítani még azok számára is, akik nem hisznek Istenben:Istent úgy határozza meg, mint
„akinél nagyobb (tökéletesebb) lény nem gondolható el (aliquid quo maius nihil co- gitari potest)”.
Ezt a tételt a hitetlenek is értik, és amennyiben ezt értik, akkor ez a tétel bekerül az elméjükbe. Ha mármost elismerik, hogy tökéletesebb az, amit nemcsak elgondolnak, hanem ezenkívül valóságosan is létezik, akkor
valóságosan léteznie kell annak, „amin kívül semmi tökéletesebb nem gondolható el” .
A nselm kibővíti ezt az érvet, amennyiben leszögezi, hogy Isten nemléte a kiinduló definíció szerint nem gondolható el,
mivel valami, ami szükségszerűen létezik, tökéletesebb, mint olyasvalami, amelynek nemléte elgondolható, ami tehát véletlenül létezik.
Ezt az érvet a középkoron túlmenően is hevesen vitatták, többek között Kant is vállalkozott a cáfolatára „A tiszta ész kritikája” című művében (141. old.) Mielőtt Isten a világot megteremtette, megvolt a szellemében eszmeként. Az ősképek Isten belső beszéde, a keletkezett pedig az isteni szó képmása. Önmagától a teremtett nem állhat fenn a létben, hanem Isten megtartó erejére szorul. Az emberi lélek Isten képe, három fő képességgel:
emlékezés (memória), megismerés (intelli- gentia) és szeretet (amor).
A lélek arra teremtetett, hogy Istent mint a legfőbb jót szeresse.A „Dialógus az igazságról” című munkájában A nselm az igazság 3 szintjét különbözteti meg:az örök igazságokat Istenben (az eszmék), a dolgok igazságát, amely az isteni igazsággal fennálló összhangon nyugszik, valamint a gondolkodás és kijelentés igazságát, amely a dolgokkal való összhangon nyugszik.
„így a dolgok létezésének igazsága a legmagasabb igazság következménye és egyben annak az igazságnak az alapja, amely a megismeréshez járul és amely a kijelentésben foglalt igazság.”
A nselm legrövidebb definíciója az igazságról a következőképpen hangzik:
„Az igazság az egyedül a szellemben felfogható helyesség (veritas est rectitudo mente sola perceptibilis).”
A helyesség az emberekre vonatkozóan a következőt jelenti: az egész ember - a gondolkodás, a tartás, az akarat - irányultságát az örök létokra Istenben, az igazi ráhagyatko- zást a létre, amely az igazsággal való találkozást lehetővé teszi.
74 Középkor
B Guilleaume de ChampeauxA Az univerzália-tan
u n iv e rz á liá k Is te n b e n
univerzáliák a dolgokban (egyedi dolgok)
magukban
testileg testetlenül
gondolkodásban
sermo(jelen
tés)
az érzéki az érzéki dolgokkal dolgoktól
összekötve elválasztva
univerzáliák az emberben a szavak jelentése
az univerzáliák léteznek
1.általános lényegiség a dolgokban
3. újrafogalmazás: általánosság
a megkülönböztethetetlenben
Abélardkritikája
C Abélard: Univerzáliák
Korai skolasztika II./Az univerzália-probléma; Pierre Abélard 75
A középkor egyik központi problémája az univerzáliák státusának kérdése.
Az univerzáliák az általános fogalmak, a fajok (pl. élőlény, ember), megkülönböztetve az egyes dolgoktól.
Az a fő kérdés, hogy vajon csak az univerzáliákat illeti-e meg a tulajdonképpeni lét, míg az egyes dolgok ezek önállótlan leképezései, vagy csak a konkrét egyes dolgok rendelkeznek reális léttel, míg az univerzáliák csupáncsak nevek, amelyeket az ember alkot magának.
A probléma külső indítékát B oethius egy- Porphüriosz „Izagogé” című művéből v e tt-
idézettel szolgáltatta:Önmagukban léteznek-e a fajok és a fajták, vagy létezésük csak gondolati; ha valóságban léteznek, akkor testet öltenek-e vagy test nélküliek; leválasztottak-e az érzéki dolgoktól vagy azokban találhatók?
A realisták szerint csak az univerzáliák léteznek önmagukban. Az egyes dolgok csak közös lényegük alárendelt formáiként állnak fenn.G uilleaume de C hampeaux (1070-1121) például azt a nézetet képviselte, hogy minden embernek közös lényege van, ami mindenkiben oszthatatlanul létezik és amire mint reális alapként létezőre az „ember” szó vonatkozik. A bélard ezzel azt veti szembe, hogy ekkor ugyanannak a lényegiségnek ellentétes tulajdonságokkal kellene egyszerre rendelkeznie.
Ha pl. az „élőlény” mint lényegiség az emberben és az állatban osztatlanul lenne meg, akkor egyszerre kellene eszesnek és esztelennek lennie.
G uilleaume ezért később korrigálta nézetét annyiban, hogy egy nemcsak a tagjaiban m eglevő általánosság abban áll, amiben azok nem különböznek egym ástól (közöm bösek), azaz a különbözőség hiányában.
A nominalisták szerint valóságosan csak az egyes dolgok (individuumok) léteznek, míg az univerzáliák csupán az emberi szellemben. Ezek vagy a dolgoktól elvonatkoztatott fogalmakként, vagy önkényes nevekként értelmezhetők.
így Johannes R oscelinus (kb. 1050-1124) azt a nézetet képviseli, hogy az univerzáliák csak szavak (universale est vox).
Pierre Abélard (1079-1142) az univerzáliák kérdésében a nominalizmussal rokon irányt képvisel, amelyet konceptualizmusnak is neveztek.
Az univerzáliák eszmékként az ember és a dolgok előtt az isteni szellem tartalmát (a dolgok ősképeiként) alkotják.
Az egyes dolgokban az univerzáliák a közös tartalmat alkotják. Ez az egyezés azonban
nem önmagábna létező dolog (rés), hanem az emberi szellem fogja fel absztrakció útján.
A dolgokról alkotott fogalmat (conceptus) ennélfogva nem önkényesen alkotják, hanem absztrakció eredménye, amelynek alapja a dolgokban van.
Az emberi megismerésre vonatkozóan az egyetemesség csak a szavakat illeti meg; mindenesetre nem a szavakat magukat, hanem azok tartalmát, jelentését.
A bélard ezért különbséget tesz a vox (mint természetes hang) és a sermo (a szavak jelentése) között, amelynek az egyetemlegességet tulajdonítja.
A bélard azt a kérdést is felteszi, hogy vajon az univerzáliák az elnevezés alapjául szolgáló dologhoz kötöttek-e, avagy jelentésük következtében még akkor is létezhetnek, ha a megnevezett dolgok már nincsenek,
pl. a rózsa neve, ha nincs többé rózsa. Ennélfogva A bélard különbséget tesz egy kifejezés denominatív és szignifikáns funkciója között. A rózsa nevét nincs miről kimondani, ha már nem létezik rózsa, azonban annak a mondatnak, hogy „nincsenek rózsák”, van jelentése.„Sic et non” („Igen és nem”) című írásában A bélard összegyűjti a Biblia és az egyházatyák egymásnak ellentmondó tételeinek egész sorát. Ezzel igazolja, hogy a tekintélyek szövegei magyarázatra szorulnak és nem vehetők át mereven. Ezzel jelentősen hozzájárult a skolasztikus módszer kifejlődéséhez,
különböző nézetek és alapjaik elemzéséhez, megvizsgálásához és, ahol ez lehetséges, a megoldás megtalálásához.
A bélard etikáját a „Scito te ipsum” („Ismerd meg önmagad”) című műben fejti ki. A külső cselekvés mint olyan morálisan indifferens. Egyedül a szándéktól (intendő) és az érzülettől függ.
Ez a törekvést helyeslő belső aktusban mutatkozik meg.
így nem is a hajlamok mint olyanok jók vagy rosszak, hanem csak a helyeslés aktusa a bűn, ha valami helytelent hagy jóvá. „A bűnnek nincs szubsztanciája, mivel inkább nemlét, mint lét.”A jó Isten akaratának helyeslésében áll, míg a rossz ugyanannak az elvetésében. A külső cselekvés semmit sem tesz hozzá ehhez a belső aktushoz.
A XII. század szellemi életére az oktatási központok (iskolák) fejlődése is jelentősen hatott.
Chartres iskolája éppúgy híres volt, mint a Párizs határában lévő Szent WA:íor-kolos- tor, amely Szent V iktori H ugó idején szerzett tekintélyt, aki a tudományok enciklopédikus rendszerezésén munkálkodik, ugyanakkor azonban a misztikához is kapcsolódik.
76 Középkor
-TNTELUGg ^
•yÍA R M A D / jT ^'sisxiiísr̂^ q to dTk^ -^ ÁÁTÖD/j T ^ .^VÁÉTEDÍÍc^
'^ClHe^K
hierarchiája és ó égi szférák
A Avicenna: Metafizika és kozmológia
Isten
1első intelligencia
/ I \Isten önmegis- potencialitás
megismerese meres
1 I lmásodik lélek test
intelligencia környező szféra
/ 1 '
csélekvő intellektus
B Avicenna: Az intelligenciák keletkezése C Averroés: Az értelem és a megismeréselmélete
Arab filozófia 77
Arab filozófiaA keresztény Nyugat szellemi fejlődésére a középkorban nagy jelentőségű befolyást gyakorolt az arab világ. Az arab tudomány, különösen az orvostudomány messze a latin Nyugat tudományai fölött állt. Mindenekelőtt 800 és 1200 között őrizte az iszlám kultúra a görög filozófia és tudomány hagyományát.
A görögök műveit nagy fordítóiskolákban fordították arabra és a mór Spanyolországon keresztül jutottak el Nyugatra.
Ily módon A risztotelész összes írásához hozzáférhetett a keresztény középkor (nem csak a B oethius által lefordított Logikához). A következmény az empirikus tudományok felvirágzása lett.A l-Fárábi (kb. 875-950) A risztotelész és az újplatonizmus szintézisének megteremtésére törekszik. Ezért átfogó metafizikai leírást fejt ki a világról, amelyben összekapcsolja a plótinoszi emanációs gondolatot az intellektus (gör. nousz, lat. intelligentia) arisztotelészi tanításával.
Avicenna (Ibn Szín a , 980-1037), a híres orvos filozófiája A l-Fárábi alapgondolatára épül fel. Metafizikája azon alapszik, hogy különbséget tesz a lét között, amely szükségszerűen önmagában van (Isten) és azon lét között, amely szükségszerűen más által létezik. Mivel A vicenna szerint az egyetlen szükség- szerű lény csak Egyet képes alkotni (mivel semmilyen sokaságot nem tartalmaz önmagában), így Isten egy szellemi lényeget alkot meg (az első intelligenciát), éspedig szükségszerűen és az örökkévalóságtól fogva.
Isten az egyedüli olyan létező, akinél az esszencia (lényeg) és az egzisztencia (létezés) nem választható szét, és aki ennélfogva szükségszerűen önmagában létezik.
Minden más lét szükségszerűen feltételezett és örökre és mulandóra bomlik fel. A teremtő első intelligencia szellemi tevékenységéből ered a hierarchikus világteremtés (A és B ábra).
Legalacsonyabb fokon a tevékeny intellektus jön létre, amelynek az a feladata, hogy az ember receptív intellektusát megvilágítsa és a földi anyagnak formákat adjon.
Mivel a tárgyak és az emberi szellem azonos forrásból származik, lehetséges a világ adek- vát megismerése. Az élet célja a tevékeny intellektussal való egyesülés.
Teológiai oldalról azért bírálták ezt a koncepciót, mert eszerint nincs tulajdonképpeni teremtési aktus, ha a világ szükségszerűen és örökké létezik Isten által.A leghatásosabb támadás A l-G hazálitól (kb. 1058-1111) eredt, aki ismeretkritikai érvekkel kísérli meg kimutatni a filozófia határait Istenre vonatkozóan.
Averroés (Ibn R o sd; kb. 1126-1198) mindenekelőtt A risztotelész munkáihoz írott terjedelmes kommentáraival gyakorolt befolyást a latin Nyugatra. Ahogyan A risztotelész volt a filozófus, úgy A verroés volt a kommentátor. A kommentárok 3 csoportját különböztetik meg:- A risztotelész eredményeinek rövid ösz-
szefoglalását nyújtják a parafrázisok- a közbülső kommentárok az arisztotelészi
tanok tartalmát és saját állásfoglalásokat világítanak meg
- a nagy kommentárok részletesen magyarázzák az arisztotelészi szövegeket.
A verroés & filozófia és az iszlám vallás egyesítésének megteremtésére törekszik, amelyben megkülönbözteti a Korán-értelmezések különböző fokait, amelyek az ember mindenkori felfogóképességének felelnek meg.Az intellektusról szóló tanításában megkülönbözteti az aktív intellektust - amely az intelli- gibilis formákat nyújtja - a potenciális intellektustól, amely ezeket felveszi. Mindkettő örök és az individuum felett áll.A formák aktualizálódása a potenciális intellektusban konkrét emberre vonatkozóan eredményezi az individuálisan szerzett intellektust.
Mivel ez utóbbi - mint emberhez kötött- halandó, A verroés tanítása kizárja az egyes lelkek személyes halhatatlanságát.
A középkor jelentősebb zsidó filozófusai közé tartozik Avicebron (Ibn Gabiről; kb. 1025-1058) és Moses Maimonides (M ose ben Maimon; 1135-1204). Mindketten Spanyol- országban születtek és fő munkáikat arab nyelven írták.A vicebron szerint minden lét Isten akaratából az anyag és a forma egyesítése által jut létezéshez.
Minden létező az egyetemes anyagból tevődik össze (Isten kivételével), még a szellemi lények is.
Itt anyag alatt nem testiséget ért - ez csak az anyag meghatározott formája - , hanem tiszta potencialitást a forma felvételére; csak a forma hozzájöttével jut az anyag létezéshez. Maimonides különösen „A tévelygők útmutatója” című munkájával gyakorolt hatást. Azokhoz fordul, akik a filozófiával való foglalkozás közben hitükben elbizonytalanodtak és azt akarja megmutatni, hogy hogyan válhat a hit ismét a sajátjukká a tudomány közvetítésével.
Ahol a tudományos ismeretek a bibliai állításoknak ellentmondanak, ott allegorikusán értendők.
Maimonides negatív teológiát képvisel, amennyiben kijelenti, hogy Isten lényegéről csak tagadó módon lehet beszélni. Az affir- mációk csak a hatásaira vonatkoznak, nem a lényegére.
78 Középkor
m e n n y b o l t
a fé n y k ite r je d é s e k é n t
matematika tapasztalat
nyelv-ismeret
optika
A Grosseteste: Kozmogónia B Bacon: A tudás reformja
C Lullus: A T alakzat az „Ars maior”-ból
A skolasztika fénykora I./Roger Bacon; Bonaventura; Raymundus Lullus 79
Roger Bacon (kb. 1215-1292) a R obert G rosseteste (kb. 1168-1253) által az oxfordi egyetemen megalapított matematizáló természetkutatás talaján áll. Ebben a fényre vonatkozó tanítás játszik alapvető szerepet.
A fény önmagát létrehozó szubsztancia és a természetben ható erők hordozója.
A természeti hatások ennélfogva megismerhetők a geometriai törvények alapján, amelyet a fény követ.B acon az egyház és a társadalom reformjával akarja javítani az emberek életkörülményeit és megerősíteni a kereszténységet. Ehhez metodikailag biztos és a tapasztalaton alapuló tudásra van szükség.Az „opus maius” („A nagy mű”) című munkájában mindenekelőtt a tévedések négy fő forrását vázolja fel:A hamis tekintélybe vetett vak hit; a szokás, ami a hamisat konzerválja; a tapasztalatlan tömeg előítéletei; a látszattudás, ami mögött tudatlanság bújik meg.Kora teológiájának és filozófiájának azt veti a szemére, hogy tudománytalan módszerekkel dolgozik és látszatproblémákkal vesződik.Főleg négy tudásterületet javasol ez ellen gyógyszerként:- A Biblia exegézisének és a filozófiai szöve
gek interpretációjának az eredeti nyelv ismeretére kell támaszkodnia (az ő korában ez forradalmi követelés).
- A tudományok fundamentuma a matematika. Ez az emberrel született és evidenciája nélkül nem lehetséges tiszta megismerés.
- A fénynek tulajdonított szerepe alapján az optika (perspectiva) alaptudománnyá válik. Ebben matematikai és kísérleti módszereket alkalmaznak.
- A tudás a tapasztalatra épül. A tapasztalat által kell megerősíteni vagy megcáfolni a természetről alkotott kijelentéseket. így a kísérletezésnek nagy jelentőséget tulajdonít. B acon emellett elismeri a belső tapasztalást is, mint olyan megvilágosodást, amely az isteni szellemére és tapasztalására vonatkozik.
Szerinte a teológia és a tudomány között az ész helyes alkalmazása esetén nem merülhet fel konfliktus, mivel az észtudomány és a kinyilatkoztatás igazsága egyaránt Isten abszolút tudásán alapul.
Bonaventura (G iovanni Fid a n za ; kb. 1221-1274; 1257-től a ferences rend vezetője) az ún. „kései ferences iskolához” tartozik. A z arisztotelizmus ellenirányzataként A ugustinus és az új platonizmus felé orientálódik. Mindemellett az arisztotelészi eszmekincset is felhasználja és a világi tudomány területén elfogadja őt tekintélyként.
A metafizikában azonban - szerinte- A risztotelész elhibázta a lényeget, mert
nem érvényesítette a platóni ideatant és így minden létezőnek Isten szellemében lévő ősképeit sem fogadta el.
B onaventura a G rosseteste által befolyásolt fénymetafizikát képviseli, amely szerint a fény az összes testi létező közös formáját alkotja. Ezáltal következik be az anyag általános megformázása, míg a különös formálódása az elemi, a keverék és a lelki formák által áll elő. Ezért feltételezi, hogy minden létezőben többféle forma van jelen. A formák az őscsírákból származnak, amelyeket Isten az őskezdet óta beültetett az anyagba.Az ember megismerésének útja a teremtett világon keresztül vezet, amelyben az ember Isten jelenlétét látja meg. így B onaventura különbséget tesz a megismerés fokaként olyan tartalmak között, amelyek az isteninek az árnyékai, jelei és képei.
Az ember (mint változó lény) csak akkor ragadja meg a változatlan elvek igazságát, ha az isteni fény megvilágítja (az illuminá- ció gondolata).
„A lélek zarándokút ja Istenhez” című művében B onaventura az Istennel való misztikus egyesülés fokait írja le. A legmagasabb fokon az értelmi tevékenység nyugalmi állapotba kerül és a kedély egészen feloldódik Istenben.
Raymundus (R amon) Lullus (1232-1315) eredeti kívülálló gondolkodó a korszak filozófiájában. Gondolatai hatással vannak azonban többek között Cusanusra , B rúnóra és L eibnizre, aki méltatja Lullus kombinatorikus logikáját.„Ars generális” („Általános tudomány”) című munkájában Lullus a minden tudomány alapját képező fogalmakat, elveket és módszereket kísérli meg felmutatni. Ez az „ars in- veniendi veritatem”,
az igazság megtalálásának művészete, amely nemcsak a formális vonatkozásokkal foglalkozik, hanem a tartalmi igazság elveivel is.
Lullus az abszolút elvekből (transzcenden- táliák) és a relatív elvekből (objektív relációk) indul ki, amelynek összefüggését a kombinatorikus törvények alapján mutatja be. Ebből a célból különböző alakzatokat fejleszt ki.
így pl. az ún. A alakzat azon fogalmakat tartalmazza, amelyek Isten „alapvető méltóságát” ábrázolják és ezeknek kell meghatározniuk a világ felépítését is (pl. jóság, nagyság, időtartam).A T alakzat tartalmazza a jelentések megkülönböztetésének elveit (B ábra).
Az alakzatokban forgatható három- és négyszögek alkalmazásával világítja meg a terminusok viszonyát és összeegyeztethetőségét.
A skolasztika fénykora II./Albertus Magnus; Aquinói Tamás I. 81
Albertus Magnus (kb. 1206-1286), akit enciklopédikus képzettsége miatt „doctor uni- versalis”-nak is neveznek, a görögök óta meglévő tudományos és filozófiai szellemi kincsek összegzésére törekszik. Kommentálja A risztotelész műveit; ennek során a görög újplatonikus hagyomány és az arab kommentárok befolyásolják. Ezenkívül korának egyik legjelentősebb természettudósa volt. Különbséget tesz az ész segítségével megoldható kérdések és a hitkérdések között, amelyek a kinyilatkoztatáson alapulnak,
így pl. a világ örökkévalóságára irányuló kérdés nem válaszolható meg filozófiailag, míg minden kérdést, amely ésszel megragadható, racionális ellenőrzéseknek is alá kell vetni.
Létében és mivoltában mindennek Isten az oka. Isten a legfőbb igazság és a legfőbb jó, így minden megismerésnek és cselekedetnek feléje kell törekedni, hogy önmagát kiteljesítse. A verroésszel ellentétben A lbertus magnus az individuális lelkek halhatatlanságát tanítja. Az aktív intellektus a lélek része és formaadó elv az emberben. Ez az emberekben egyénileg különböző, de mint az isteni teremtés következménye, részesedik az általánosból és így általános, objektív megismerést tesz lehetővé.
A lélek olyan egész, amely azonban önmagában különböző erőket tartalmaz, így a vegetatív, a szenzitív és a racionális képességet.
Kozmológiájában A lbertus az isteni intellektusból, intelligenciákból kiindulva hierarchikus fokokban származtatja a teremtést, amely isteni intellektus minden égi szférát, az emberi szellemet és végül a földi anyagot is átvilágítja. Azok az eredendő valóságok, amelyeket Isten a teremtés kezdetén létrehozott, a következők:
az első anyag (a testek keletkezésénél a felvevő elv),az idő, a mozgás, a legfelsőbb ég, az angyalok.
Etikájában az ember szabad akaratát hangsúlyozza. Az erkölcs feladata az ösztönszerű vágy ésszel történő alakítása. A döntő a lelkiismeret, amely az elvi magatartásban éppúgy hat, mint a konkrét esetre történő alkalmazásakor. Az erkölcsi hajlam, ami az embert a jó felé ösztökéli, a szinderezisz, ami az eredeti, bűnbeesés előtti jó élet reminiszcenciája.
Aquinói Szent Tamás (1225-1274) - aki néhány évig A lbertus M agnus tanítványa volt - a középkor legjelentősebb rendszere- zőjének számít. Fő teljesítménye az arisztote- lizmus és az A ugustinustől eredő keresztény filozófia összekapcsolása.
Életművét a XIX. században a katolikus egyház a keresztény filozófia alapjának nyilvánította.
Terjedelmes művei közül különösen említésre méltó a „Summa a pogányok ellen” („Summa contra gentiles”), „A teológia summája”, („Summa theologiae”), továbbá a különböző „Quaestiones”. A quaestiones-for- ma, amely „A teológia summája” című munkájában is fellelhető, a viták egyetemi mintáját követi:
A kérdés mellett („pro”) és ellen szóló („séd contra”) érveket gyűjtenek össze, amelyeket az erre adott saját válasz (res- ponsio) követ. Azután az egyes érveket („ad 1, ad 2 . . . ”) megvizsgálják a válasz tekintetében.
A hit és a tudás nem mondhat egymásnak ellent, mivel mindkettő Istentől ered. Ezért a filozófia és a teológia sem juthat különböző igazságra. A módszerben azonban különböznek:
A filozófia a teremtett dolgokból indul ki és így jut el Istenhez, míg a teológia Istentől veszi kezdetét.
Mivel a kinyilatkoztatás az emberekkel olyan igazságokat közöl, amelyek szükségesek az üdvözülésükhöz, marad tér olyan dolgok önálló kutatása számára, amelyeket a kinyilatkoztatás nem magyaráz meg. A teológiának a filozófia fontos szolgálatot tesz, ameny- nyiben képes a hit alapjait ésszerűen biztosítani és megvédeni,
mert a hittételek észfelettiek ugyan, de nem mondanak ellent az észnek.
Tamás az általunk érzékelhető létezők (ens), kövek, állatok, emberek stb. sokaságában találja meg ontológiájának kiindulópontját. A létezőnek alapul szolgáló elvekre irányuló kérdésnél mindenekelőtt szembetűnő i valóság (actus, aktus) vagy a lehetőség (potentia, potencia) különbsége. Minden létezőhöz hozzájárul vagy a létezés, vagy a nemlétezés képessége, azaz a változékonyság.
Nézzünk meg egy kődarabot, amely lehetőség szerint szobor, a valóság szerint azonban nem az.Amennyiben a szobrász megformálta, úgy a valóság szerint szobor lesz, de még mindig rendelkezik azzal a potenciával, hogy pl. porrá omoljon szét.
Ha a létezők változékonyak, felvetődik az egység elvére irányuló kérdés, amely alapján ezek a változás folyamatában bizonyos létezők, bizonyos szubsztanciák maradnak.
Ez az elv a forma.
Ha a forma meghatározottság, akkor rászorul a meghatározhatóságra mint kiegészítő elvre. Az anyag önmagában meghatározatlan, de meghatározható (formálható).
Az anyag a sokféleség oka is, mert ugyanaz a forma különböző individuumokban léphet fel.
82 Középkor
A A lényegiségek fokai B A transzcendentáliák
Isten lét = lényeg
angyal szellem
emberész
állatérzéki
észlelés
növényélet
az elemek keverékei test
anyag forma
lényeg
törekvőképesség
C Az istenbizonyítékokhoz
A skolasztika fénykora III./Aquinói Tamás II. 83
A forma és az anyag nem önálló létezők, amelyek egymástól elválaszthatók, hanem ők azok, ami által (quo est) a létező van és az, ami (quod est). A szubsztancia formából és anyagból álló egész.A létező ezen mibenléte a lényege (essentia) vagy „misége” (quiditas). A lényeg valóságos az individuális szubsztanciákban és az általános fogalmak formájában gondolható el.
A lényeg a forma és az anyag egészére vonatkozik, azonban különbözik a szubsztanciától, amennyiben az véletlen meghatározásokat (akcidenciákat) is felvehet (pl. Szókratész kopasz), amelyek nem a lényeghez kapcsolódnak.
Tamás még egy további alapvető - mégpedig a lényeg és a lét közötti - megkülönböztetést tesz. Megismerhetem valaminek a lényegét anékül, hogy tudnám, valóban létezik-e.
Csak a lét az az elv, ami által a létező létező.
A létaktus (actus essendi) teszi a létezőt létezővé. Ezért a lét úgy viszonyul a lényeghez, ahogyan az aktus a potenciához.
A lét tiszta aktualitás, ami a lényegben határozódik meg és ezzel határolódik el.
A minden létezőhöz - állítmányként - hozzárendelhető fogalmakra irányuló kérdés vezeti el T am ást a transzcendentáliák listájához:
Minden létezőhöz hozzájárul az ens a létaktus tekintetében. A rés (realitás) jelöli továbbá a tárgyi tartalmat a lényeg szemszögéből.Belső feloszthatatlansága alapján a létező egy (unum).A létező valami (aliquid) másokhoz képest.
Az igaz (verum) és a jó (bonum) transzcen- dentáliái két létező megfelelésére vonatkoztathatók, mégpedig a lélek egybeesésére egy másik létezővel. így a „jó” a törekvés képességének való megfelelés meghatározása; az „igaz” a megismerőképességnek való megfelelés. így Tamás definíciója az igazságról a következőképpen hangzik:
„Az igazság a dolog és az ész megfelelése (veritas est adaequatio rei et intellectus).”
A tomista ontológia egyik alapgondolata minden lét teljes rendje. Minden létező számára elrendeli Isten a helyét és célját a létrendben.
Az összes teremtett dolgot a lét és a lényeg különbsége jellemzi. Csak Istenen esik egybe a lét a lényeggel.
Isten léte a kifejezett tökéletesség, úgyhogy egyszerűségéhez semmit sem kell hozzáfűzni, sem tőle elvitatni.
Az összes teremtett lényt Isten tartja meg létében. A teremtett szellemek (angyalok) any- nyiban különböznek Istentől, hogy már a létük valamelyest más, mint a lényegük, habár ez anyag nélküli (tehát tiszta forma). Az
anyag hozzájárulása következtében individuálisan különböző szubsztanciák keletkeznek, amelyekben a lét és a lényeg, a forma és az anyag különbözőek.
Az ember immateriális, halhatatlan lelke azért tartalmaz individualitást, mert benne mint a test formájában az egységessé szétválás meghatározottsága a testtől való elválás után is megmarad.
Tamás Isten létezésének __5 bizonyítékát, (quinque viae) határozza megT Mivel azem - ber (mint testi lény) megismerése az érzékeinél kezdődik, így T amás elutasítja az a priori istenbizonyítékokat. Bizonyítékai így a tapasztalatból indulnak ki. A regressus in infinitum (a végtelenbe való visszafelé haladás) tilalmára alapoz.- Minden mozgás és változás egy mozgatót
igényel. Mivel azonban a mozgatott mozgatók sora nem vezethető vissza a végtelenbe, mert akkor nem lenne a mozgásnak kezdete, így kell lennie egy első mozgatónak, amely maga mozdulatlan, és ez az Isten.
- Minden okozatnak van egy oka. Mivel azonban önmagának semmi sem az oka (mert akkor ennek logikailag meg kellene előznie önmagát) és az okok sora nem vezethet a végtelenbe, így kell léteznie egy első, önmagát nem okozó oknak: Istennek.
- Találunk dolgokat, amelyek vagy létezhetnek, vagy nem. Ha minden ilyen lenne, akkor nem lehet egyszerre minden, mert akkor semminek a létezése nem kezdődhetne el. Tehát vannak dolgok, amelyek szükségszernek, mégpedig vagy önmagukból eredően vagy mások által. Mivel a másikból szükségszerűen eredő dolgok sora nem vezethet a végtelenbe, lennie kell egy első, önmaga által szükségszerűnek: Istennek.
- Minden dologban van több vagy kevesebb. Ez csak akkor jelenthető ki, ha létezik egy mérték, amely ezt a meghatározottságot tökéletességben tartalmazza: ez Isten.
- Az értelmetlen dolgoknak egy célkitűző megismerőre van szükségük ahhoz, hogy egy célt képesek legyenek elérni (pl. a nyíl vadászt igényel). A világ célirányos berendezkedésének ezért szüksége van Istenre, mint a legfőbb irányítóra, aki a célokat kitűzi.
Isten a világot egészében tökéletesnek teremtette, így a rossz a világban nem tőle származik. Mivel minden, ami léttel rendelkezik, Istentől ered, a rosszat nem illeti meg tulajdonképpeni lét. Tamás ezt ennélfogva hiányként (privatio) határozza meg, mint a távollétét annak a jónak, amelynek egy léthez hozzá kell tartoznia. Ha a rosszat hiányként értelmezik, akkor mindig szükség van egy olyan szubjektumra, melyből hiányzik valami: a jó. A rossz ezért nem emésztheti fel az összes létet, mivel akkor önmagát is megszüntetné.
A skolasztika fénykora IV./ Aquinói Tamás III. 85
Az ember a lélek (forma) és a test (anyag) szubsztanciális kapcsolata. A kettő nem választható szét, hanem az ember szubsztanciájának egységét képezi, aki ezáltal mindig lelkileg-testileg meghatározott. Habár a lélek mint anima separata a halál után a testtől elválva is képes tovább létezni, így halhatatlan, emberi lélekként mégis szüksége van a testre, mert a léleknek szüksége van a megismeréshez az érzékelésre. Az ember ezzel úgymond a teremtés középpontjában áll:Értelme következtében részesedik a tiszta szellem világában, testisége következtében az anyagi világban.
Az emberi lélek formája egy hierarchikus sor rendjében helyezkedik el, amely az élettelen testektől a növényeken és állatokon keresztül az emberig terjed.
A lélek különböző képességeket tartalmaz önmagában: a vegetatív (életerő), a szenzitív (érzéki észlelés), az appetitív (ösztönös törekvés), a mobilitási (helyváltoztatás) és a racionális (értelem) képességek.Az érzéki képesség tovább osztható az egyes érzékekre, az általános érzékre (ami a különböző egyes érzékek tárgyait átfogja), a képzelőerőre (amely az egyes érzékelt képeket megőrzi), az érzéki ítélőképességre (egy egyszerű, a konkrét helyzetre vonatkozó ítélőképességre) és az aktív emlékezetre.Az ész a lehetséges (intellectus possibilis) és az aktív (intellectus ágens) intellektusra oszlik. Ezzel Tamás megkülönbözteti az ember megismerőképességét a valóban megtörtént megismeréstől.A megismerési folyamat maga a következőképpen ábrázolható:
A test mindenekelőtt létrehoz egy képet egy egyedi érzékszervben, onnan kerül ez az általános érzékelésbe, hogy azután mint egyedi kép (species sensibilis) a képzelőerőben rögződjön.Itt megmaradtunk az érzékek szférájában. Mivel azonban a lehetőség szerinti intellektus az általánosra (species intelligibilis) irányul, mozgásba hozza az aktív intellektust. Ez az érzéki egyesből elvonatkoztatja az általános formát és így lehetővé teszi a megismerést a lehetséges intellektusban.
A „jó” transzcendentális meghatározása (83. old.) az ontológia és az etika tárgya.
A jó olyan létező, amely a másik számára tökéletesedést képvisel és így törekvésének célja.
Ahogyan A risztotelész számára, úgy T amás számára is érvényes: a jó az, amire minden egyes - lényege szerint - törekszik.
Az ember legfőbb célja, amelyet az egyes célok szolgálnak, a boldogság (beatitudo). Mivel az egyes embert formája szerint az értelmes lélek határozza meg, így az ember
ezt a célt a lélek értelemnek megfelelő tevékenységében éri el.
Az erények között T amás megkülönbözteti a teológiai és a kardinális természeti erényeket. Az előbbieket az ember csak az isteni kegyelem állapotában érheti el (hit, szeretet, remény), amikor is a szeretet rendeli hozzá minden ember cselekedetét végső isteni céljához. A kardinális erényeket T amás úgy határozza meg, mint a természeti képességek lehető legjobb kifejtését. így az észhez hozzárendeli a bölcsességet, az eszességet, az akarathoz az igazságosságot, a törekvéshez a bátorságot és a vágyhoz a mértékletességet. Az erények az ember belső tartását határozzák meg, míg a külső rendet és a cselekedeteket a törvények irányítják. A legfőbb törvényalkotó Isten, mivel az egész világ rendjét megszabja.
Az örök törvény (lex aeterna) az isteni bölcsesség, amely mindent irányít. A természettörvény (lex naturalis) részesedés az örök törvényben az emberi értelem révén.
A szabad akaratot az isteni törvény nem korlátozza. A törvény csak az értelemmel nem megáldott természetnél hat belső szükségszerűségként. Az emberek számára a normatív szabály jellegét ölti. Az ember oly módon vesz részt az isteni gondviselés bölcsességében, hogy
előre tervez önmaga és mások számára.A természettörvényből származnak a cselekvés általános, legfőbb elvei. Abból a felismerésből, hogy a jó az, amire mindenki törekszik, adódik gyakorlati ész legfőbb alapelve:
a jót tenni, a rosszat kerülni.Mivel a természettörvény csak az elveket szabja meg, ezért szükség van az emberi törvényre (lex humana) a közösségnek az egyedi szintjére vonatkozó berendezkedéséhez az állami rendben. Ennek a törvénynek a természetjogon kell alapulnia és a közjót kell szolgálnia.A z arisztotelianizmus és a keresztény filozófia A quinói Tamás által végrehajtott összekapcsolásának je lentősége akkor válik világossá, ha arra az egyetem re jellem ző szellem i helyzetet tekintjük, am elyben az arisztotelianizm us és a teológia összeegyezhetetlennek tűnt.A XIII. század Arisztotelész-recepciója vezette el többek között a B rabanti Siger (1240-1284) és D áciái B oethius által képviselt ún. „radikális arisztotelianizmust” a teológia és a filozófia összekapcsolásának határozott elutasításához. A filozófiai érvek náluk ott is fennmaradnak, ahol ellentmondásba kerültek a teológiával. A filozófia ezzel kinyilvánított autonómiája és néhány arisztote- lészi tan összeegyeztethetetlensége a keresztény dogmával ideiglenesen meghatározott írások egyházi betiltásához vezetett, illetve azt eredményezte, hogy Párizs püspöke egy sor filozófiai tézist elítélt (1277).
A skolasztika fénykora V./Duns Scotus; Eckhart mester 87
Johannes Duns Scotus (1265-1308) az ún. „kései ferences iskolát” képviseli. Melléknevét - „doctor subtilis” - éles eszű érvelései és az elődök tanításának kritikai vizsgálata miatt kapta.Természetes tudásunk ott biztos, ahol az érzéki szemléletre nyúlik vissza. A természet- feletti dolgokról azonban ilyen módon csak homályos, közvetett megismerés lehetséges. Ezért az ember a kinyilatkoztatásra szorul azon a területen, amelyhez a természetes értelem nem fér hozzá. A metafizika tárgya nem Isten, hanem a lét.
A metafizika elvont istenfogalomhoz jut el, a teológia viszont konkréthoz.
A lét mint olyan a legáltalánosabb fogalom, mert minden létezőről azonos értelemben, egyértelműen (univok) kell hogy kimondható legyen. Ebből következik, hogy önmagában további meghatározást nem tartalmaz.
Ezért a lét az Istenről és a világról azonosan - nemcsak analóg módon - állítható.
Tamás filozófiájától eltérően számára nem az anyag az egyediesítő elv, hanem az individualitás sajátos létmód (sem forma, sem nem anyag):
a „haecceitas (ez-ség)”. Ez meghatározza az individuumot, amennyiben a módot (végső formát) teszi meg „a létező végső valóságának”, az individuumnak.
A transzcendentáliáknál (azon állítmányoknál, amelyek minden létezőhöz hozzájárulnak) D uns Scotus különbséget tesz egyrészt a passiones convertibiles között, amelyek olyan átfogóak, mint a lét:
egy, igaz, jó, másrészt a passiones disjunctae között, amelyek csak párba állítva egyeznek a léttel:
határolt - határtalan, szükségszerű - véletlen stb.
D u n s Scotus azt a tant képviseli, amely szerint az intellektussal szemben a szabad akarat az elsődleges.
Noha az akarat csak arra törekedhet, amit az értelem megismert, mégis önállóan viselkedik, választhat az értelem által eléje tárt tartalmak között.
D u n s Scotus az akarat jelentését Istenre is átviszi. Az egész teremtés az isteni akaratból származik, Isten azonban azt akarja, ami logikailag ellentmondástalan. Az erkölcsi rend is az isteni akarattól függ:
valami azáltal jó, hogy Isten akarja.Az akarat elsődlegességének felel meg a szeretet jelentősége. Az ember kiteljesedése a legmagasabb istenszeretetben lelhető fel, ami egyben minden erkölcsösség alapja is.
Cselekvésünk akkor jó, ha Isten iránti szere tétből tesszük.
D u n s Scotus különbséget tesz azon parancsolatok között, amelyek abszolút érvényűek
és amelyeket Isten sem tud megváltoztatni, mert különben önellentmondásba kerülne (ezek a tízparancsolat első, Istenre vonatkozó parancsai), és azon parancsolatok között, amelyeket Isten meg tudna változtatni, ha az ember életviszonyai megkövetelnék (például a monogámia).
Az utóbbiak is érvényesek azonban az emberek számára mindaddig, amíg Isten másképpen nem rendelkezik.
A XIV. században a középkori misztika hagyománya - amely Isten bensőséges megtapasztalására és az Istennel való egyesülésre irányul - tetőpontjához ér. Legjelentősebb képviselőjeEckhart mester (1260 körül-1328), akit a skolasztikus teológia és filozófia hagyománya egyformán befolyásol. Misztikus tapasztalat és a filozófiai elmélkedés egyaránt alakítja életművét.
E ckhart németül és latinul írta műveit; a német prédikációkat - tekintettel hallgatóságára - különösen szívhez szóló és veretes nyelven.
Az első „Párizsi quaestio”-ban E ckhart az Istenben meglévő megismerés és lét viszonyára vonatkozó kérdést a megismerés ((intelle- gere) fölérendelésével válaszolja meg:
Isten van, mert megismer.Ez így hangzik János evangéliumában:
„Kezdetben vala az Ige” és nem úgy: kezdetben volt a lét. E ckhart ezzel a megismerés eredendő aktivitását hangsúlyozza, amely létrehoz anélkül, hogy ő maga teremtett lenne. Természetesen azonban Isten egyben lét is. E ckhart egyértelművé teszi, hogy Istennek nem úgy van léte, mint a teremtett létezőknek, hanem ő maga lét és minden létező az Isten létében létezik. Isten tart fenn mindent létében és nélküle a dolgok semmivé lesznek. A lelke legbense- jében találja meg az ember azt az alapot, amellyel Istenből részesedik:
a lélekszikrácskában (scintilla animae). Ebben akkor mehet végbe az egyesülés Istennel, ha az ember teljesen átadja magát e legbensőbbnek és belőle él. A lélek készen áll Isten lényegének befogadására, mert ő Isten születésének helye az emberben. Isten saját fiában nyilvánítja ki lényegét, aki az ő szava, és a fiú a lélekben beszél:
„Az Atya szüli meg az örök megismerésben a fiát és ugyanúgy teremti meg az Atya a fiát a lélekben, ahogyan saját természetében, és a lélek sajátjának teremti meg őt” ...
Amit Isten a fiának adott, azt adja az embernek is, amennyiben az igazságos és jó. A jóban a jóság - Isten szavaként - újraszületik. Az alkotó jó (Istenatya) és az alkotott jó közötti különbség csak a személyben, nem a személy természetében rejlik.
88 Középkor
o O o oo O o o
o O o oo
0 O 0 oo O
o
o
0
oo
oo o
o
o oo o o
a felesleges magyarázatok ill. létezők kizárása
A „Occam borotvája’'
T O jk C fa
>>
T /
\ J f 2jp P Im
reális: az egyedi
univerzáliák: a szellemben (a szubjektum megismerési teljesítménye)
B Univerzáliák
deszka (szubsztancia) abszolút fogalom
szubsztancia
(kiterjedt) _
i a részek r távolodása f egymástól
elsődleges másodlagos
kiterjedés (mennyiség)
konnotatív fogalom
C A szuppozíció tanához D Abszolút és konnotatív fogalmak
Kései skolasztika/William Occam 89
William Occam (1280 körül-1348 körül) a középkor végén olyan szellemi mozgalmat indít el, amivel az újkori gondolkodás megalapozását készíti elő. A filozófiájából kiinduló áramlat képezi az „új utat” (via moderna), ellentétben A lbert, Tamás és D uns Scotus követőinek iskolájával, a „régi úttal” (via antiqua).
O ccam filozófiájának elméleti alapjaként két elv emelhető ki:- A mindenhatóság elve (omnipotencia) azt
mondja, hogy Isten mindenható ereje folytán a dolgokat másképpen is alkothatta volna és hogy azt, amit közvetetten, másodlagos okok (természeti hatásösszefüggések a világban) által hoz létre, azt mindenkor közvetlenül maga is okozhatja. Ebből következik, hogy sem a dolgok létezését, sem az ok és okozat összefüggését nem ismerhetjük meg szükségszerű okokból. Egyetlen A létező sem implikálja magából kiindulva szükségszerűen B létezését. Csupán az jelenthető ki, hogy B természetes módon, szabályszerűen követi A-t (például a füst a tüzet).
A teremtett világ így az ember számára esetleges tények összefüggése. Megismerése ennélfogva nem lehetséges előzetes okokból, hanem csak tapasztalat alapján és annak kutatásával, ami ténylegesen létezik és megtörténik.- Az ún. gazdaságossági elv („Occam borot
vája”) így hangzik: „sokaság szükségtelenül nem tételezendő (pluralitás non est po- nenda sine necessitate)”.Minden, a dolog magyarázatához nem szükséges ok fölösleges és ennélfogva elvetendő. Ez a módszertani elv egyúttal nyelvi megalapozottságú metafizikai kritikát is tartalmaz. Az ellen a hamis hit ellen fordul, hogy minden nyelvi kifejezésnek meg kell hogy feleljen valamely realitás, amiből a létezők indokolatlan megsokszorozódása következne, pusztán nyelvi adottságok alapján.
Az univerzáliák kérdésében O ccam nominalista nézőpontot foglal el. Csak az egyes a reális. Ennélfogva O ccam semmiféle indivi- duációs elvet sem tart szükségesnek, mivel Isten minden létezőt individuálisan teremt. Az általános csak a szellemben (in mente) létezik.
„Ahhoz ragaszkodom, hogy a lelken kívül semmiféle általános semmilyen módon sem létezik, hanem minden, ami általános és többről mondható ki, az a szellemben létez ik .. .”
Az általános fogalmak a megismerőképesség termékei, amivel az ember valamire vonatkoztatja magát.A fogalmak olyan jelek, amelyek valami
másra utalnak. így az univerzália olyan jel, amely sokra vonatkozhat.
A fogalom olyasvalami, ami a lélekben merül fel, és mást jelent, mint ami helyett a mondatban áll (amit szupponál).
Egy terminus jelentésének megértéséhez tudnia kell azt, hogy mi helyett áll.O ccam háromféle módot különböztet meg: Személyi szuppozícióról akkor van szó, ha a terminus ahelyett áll, amit jelöl,
például abban a mondatban, hogy „Szókratész ember”, az „ember” egy egyedi emberre vonatkozik.
Egyszerű szuppozíció esetén a fogalom önmaga helyett áll, például „Az ember egy faj” , amivel nem azt állítjuk, hogy az egyes ember egy faj.
Materiális szuppozíció esetében a terminus egy szó vagy írásjel helyett áll,
például „Az ember egy írott szó”.Egy mondat akkor igaz, ha az alany és az állítmány ugyanazt szupponálja.O ccam különbséget tesz az abszolút és konnotatív fogalmak között.Az abszolút fogalmak közvetlenül a reális egyedit jelölik.A konnotatív fogalmak első és második tekintetben jelentenek valamit. Előfeltételezik a szellem összeállító és elrendező tevékenységét, és ennélfogva nem önálló dolgokra vonatkoznak,
így állapítja meg O ccam, hogy csak két arisztotelészi kategória (1. 47. old.),a szubsztancia és a minőség vonatkozik közvetlenül a reálisra. Ezzel szemben például a mennyiség elsődlegesen a szubsztanciát és másodlagosan a kiterjedtséget jelöli, ami azonban a szubsztanciától nem különbözik.
O ccam egy tényállás megértésénél különbséget tesz az intuitív és az absztraktív megismerés között.Az intuitív megismerés kétkedés nélkül fogja fel a tárgy létezését. Az érzéki észlelésre és a belső öntapasztalásra vonatkozik.Az absztraktív megismerés lehetővé tesz kijelentéseket a fogalmak alapján a tárgy távollétében is; a tárgy tényleges létezéséről azonban ezért semmit sem mond. így mindig az intuitív megismerésre van utalva,
így például a lélek halhatatlansága értelmi okokkal nem bizonyítható be, mivel annak semmilyen tapasztalati alapja nincs.
1328-tól O ccam (egyház)-politikai témákat kezd kutatni.Mindenekelőtt megvédi a ferencesek jogát a tulajdonról történő lemondásra és a világi (császári) hatalomnak a pápától való függetlenségét képviseli. Itt azt hangsúlyozza, hogy
a világi uralom legitimációja a polgárok szabad helyeslésén alapul.
90 Középkor
végtelen (Isten)
egység (complicatio)
explicatio
az ellentétek egybeesése a végtelenben
közeledés az igazsághoz
A A világ mint Isten explicatiója (kifejlése) B Matematikai szimbolika
J
C A „szellem" tana
Nicolaus Cusanus 91
Nikolaus Cusanus (1401-1464) gondolkodása átmenet a középkorból az újkorba. Az újplatonizmus és a misztika befolyásolja, jelentős mértékben matematikai spekulációkat alkalmaz. Filozófiája sok olyan gondolatot tartalmaz, amelyek az újkori világ- és emberkép alapjául szolgálnak.A világ úgy jelenik meg számunkra, mint véges és ellentéteikre széteső dolgok sokasága. Ezek tulajdonságaikban meghatározottak, mégpedig egymástól való különbözőségük alapján. A világban így állandó másként-lét uralkodik (aliud esse).
Az értelem (ratio) úgy képes a dolgok megismerésére, hogy az ismertet az ismeretlennel összehasonlítja és a hasonlóság alapján fogalmakat képez.
Mivel azonban a világban mindig csak a többé vagy kevésbé hasonló létezik, tökéletes mérték azonban nincs, így semmit sem lehet úgy tudni, hogy még jobban ne lehetne.
N ikolaus a sokszög példáját idézi, amely a kört megközelíti, ha a szögeinek a száma egyre növekszik, azonban sohasem éri el.
A tudás utáni törekvés közben így eljutunk végső nemtudásunk felismeréséhez. Erről a nemtudásról az ember az esze (intellectus) révén szerez tudomást, mivel ezáltal képes az összes ellentét egységét a végtelenben megközelíteni.
Az ember így a tudott tudatlanság (docta ig- norantia) állapotában van.
A világnak a sokaságban érvényesülő egysége Istenen, a végtelenen alapul, amelyben a véges dolgok összes ellentéte megszűnik. Az ellentétek egybeesését Istenben (coin- cidentia oppositorum) N ik o la u s egy matematikai példa alapján kísérli meg megvilágítani:
Minél nagyobb a kör kerülete, annál jobban közeledik az egyenes ívéhez, amíg a végtelenben a kettő egybeesik és az ellentétek megszűnnek.
N ik o la u s egy másik megfogalmazása azt hangsúlyozza, hogy Isten egyszerre a legnagyobb („maximum”) és a legkisebb („minim um ”) is, mivel Istenen kívül semmi sincs, sem nagyobb, sem kisebb; Isten minden véges nagyság mértéke.Az értelem számára nem nyílik meg Isten lényege, mert számára érvényes az ellentmondás tétele, hanem csak az egység felé közeledő ész érinti meg.Istenbe minden léterő bele van sűrítve (comp- licatio) és a világ sokasága az ő kifejlése (exp- licatio):
„ugyanis minden, ami valahogyan létezik vagy létezhet, eredetileg (Istenbe) magába van belesűrítve és minden, amit már megteremtett vagy teremtett lesz, abból bonta
kozik ki, amiben bennfoglaltatott.” Minden teremtmény „Istenben bennfoglalta- tottként Isten, amint a világ teremtésében kibomolva világ.”
Az utolsó mondat világossá teszi, hogy N ikola u s nem panteizmust képvisel, mert a dolgok Istenben és a világban nem azonos létmódon vannak. A világban a végtelenség különböző egyedi dolgokká sűrűsödik össze (contractio).Istent a „possest” (lehetséges lét) névvel is illetik,
mert ő minden, ami ő lehet és nem puszta lehetőségként áll fenn, míg a világban a lét és a lehetőség nem esik egybe és így minden dolog elmarad a saját lehetősége mögött.
N ikolaus hangsúlyozza az emberi megismerés alkotó tevékenységét. Az emberi szellem (mens) újrarajzolja a világot a világ megértése során. Ahogyan Isten a megismerésében megteremti a létezőt, úgy teremti meg az ember is a megértett létet.
„Mert ahogyan Isten a természeti formák és a valóban létezők teremtője, úgy az ember a művészi formák és a gondolati létezők teremtője; ezek nem mások, mint szellemének hasonmásai, éppúgy, ahogyan a teremtmények az isteni szellem hasonmásai.”
Az emberi szellem az isteni szellem képmása. Benne is készen megvannak a dolgok ősképei, amelyek alapján megismerheti azokat. De nem úgy tudja a dolgokat, ahogyan azok Isten által teremtett létükben tudhatok, hanem úgy, ahogyan az emberek által tudottak.
A szellem a világot mint megismerhetőt új- játeremti, amennyiben magához méri.
Ily módon N ik o la u s a latin „mens”-et a „mensurare” (mérni) szóból vezeti le. Különleges helyet foglalnak el a matematikai formák, amelyek megismerhetők úgy, ahogyan önmagukban léteznek, mivel ezek magából az emberi szellemből keletkeznek.így amiképpen a világ Isten önkinyilatkoztatása, úgy minden tudott dolog az önmagába visszatérő szellem önkinyilatkoztatása. N ik o la u s a szellemet egy kozmográfussal, térképkészítővel hasonlítja össze. Ez a világ térképét a követek (érzéki észlelések) által jelentett adatok alapján készíti el. De az általa rögzített formák, mértékek és arányok alapján rajzolja meg.
A világot az általa megrajzolt térképből a saját mértéke szerint ismeri meg.
Ezek a gondolatok az újkori perspektivikus világ megteremtésére utalnak.
92 Reneszánsz
i
A re
nesz
ánsz
go
ndol
kodó
i és
az „i
deál
is vá
rosk
ép”
(Név
tele
n, k
orab
eli
műv
ész
műv
e)
1tél
1ai f
iloz
ófia
tu
do
má
ny
euró
pai
hu
man
izm
us
álla
m é
s jo
g
cam
pane
011.
[J j'"r
-
Tel
eslo
B
runo
1
1 --
--
1550-~
[] 1
íl I_
M
onla
lgna
-
~·~""''
J -"
'"' [.
-15
00_
Bci~
[] 5 al
nzl
1 [
_ -
Erum~
[_]
1450
=
IJ ~
-K
olpe
rnik
us
Alb
e_!!!
u W
rus
14
00
1
1 D
~·„
ri·1:i
--„.„
-
_ _
Allh
us 11
:• [J
[j -
IT
Gro
lius
IJ Lu
ther
i]
Mac
hia
velli
refo
rmá
ció
Mel
anch
ton
D [IJ:
J Z
wln
gll
~
-165
01
~
-160
0
-155
0
-150
0
·14
50
-14
00
-13
50
- -1
300
=
~ N "'' ~ N
Összefoglaló áttekintés 93
A reneszánsz (franciául „újjászületés”) átmeneti korszak; a középkor felbomló hagyományai találkoznak itt a most kezdődő újkor kialakulásával. Nem a nagy filozófiai rendszerek kora ez, hanem a kísérletező, a lehetőségeket fürkésző újraorientálódásé.A filozófia újraeszmélése tapasztalható a kultúrtörténeti átalakulások hátterében, amelyek azt bizonyítják, hogy a reneszánszot a feltalálások és felfedezések korszakaként is jellemezhetjük:
A hajózási technika fejlesztése (iránytű) nagy felfedezőutakhoz vezet (K olumbus, V asco da G ama) , aminek európai expanzió a következménye és az ismeretek bővülése idegen országokról és népekről. Kopernikusz megalkotja a heliocentrikus világképet. A mozgatható betűkkel történő könyvnyomtatás, amelyet Gutenberg talált fel, lehetővé teszi, hogy írott gondolatokat addig ismeretlen mennyiségben és sebességgel terjesszenek. L. B. A lberti a festészetben felfedezi a perspektíva elvét.
A kereskedelem és a pénzgazdaság fejlődése éppen úgy társadalmi fordulatokhoz vezet, mint a háborús technika változásai, amelyek aláásták a lovagi rend helyzetét.
Míg a középkori világot a rendek hierarchikus rendszerének és az egyház uralmának zártsága jellemezte, addig most áttörés megy végbe a dinamikus társadalom irányába.
A Petrarca és B occaccio által alapított szellem i m ozgalm at, a humanizmust a skolasztika m egm erevedett hagyom ányától való elfordulás lobbantotta lángra.A humanistáknak a középkori gondolkodó olyannak tűnik, aki megrekedt a teológiai és logikai szőrszálhasogatásokban, ezért a humanisták az embernek az antikvitás szelleméből való újjászületését követelik.A túlnyomórészt irodalmi színezetű mozgalom a XIV. század Itáliájából indul ki és azután egész Európában kibontakozik. Filozó- fiailag jelentős képviselői:
F. Petrarca, C. Salutati, L. B. A lberti, L. V alla Itáliában, R otterdami E rasmus Németalföldön, M orus T amás Angliában és Michel de Montaigne Franciaországban.
A humanista gondolkodás középpontjában az ember áll és olyan hozzá tartozó témák, mint a természet, a történelem, a nyelv.
Az „emberiségért való fáradozásokból” (lat. studia humanitatis) a humanitas antik fogalmára történő hivatkozással vezethető le az egész szellemi mozgalom elnevezése.
Itt a studia humanitatis az átfogó szellemi és művészi kiműveltség aspektusát jelenti, ahogyan ez az uomo universale eszményképében kifejezésre jut, akinek a műveltségi foka egyben az erkölcsi minőség mértéke is.
A reneszánsz olasz filozófiájára különösen Platón és Plótinosz újrafelfedezése nyomja rá a bélyegét, akiknek az ismeretét Plethon, a görög tudós hozza el Olaszországba, aki Cosimo de M edicit a Platonikus Akadémia újraalapítására ösztönzi Firenzében (1459). A reneszánsz -platonizmus legjelentősebb képviselője Marsilio Ficino és Pico D ella M irandola.
Ficino fordításainak és írásainak nyomán egész Európában elterjedt P latón ismerete. Ficino filozófiája különösen az emaná- cióról és a szép jelentőségéről szóló újpla- tonikus tanításra támaszkodik.
Az arisztotelianizmus is újraéledt ebben a korban páduai központtal.
Képviselői közé tartoznak Pietro Pompo- nazzi és Jacopo Z abarella.
A természetfilozófia is virágzását éli. G iordano B runo mellett, aki a kor legátfogóbb gondolkodója, B. Telesiót, F. Patrizit és T. Campanellát említhetjük meg.A reneszánsz legsikeresebb teljesítményei közé számít a modern természettudmányok alapelveinek kidolgozása egy új tudományfogalom és módszertan alapján.
J. K epler és G. G alilei szerint a tudomány kvantitatív, számszerűen meghatározható viszonyokkal foglalkozik, hagyományos, lényegre vonatkozó kérdéseket háttérbe szorítva.
F. B acon szerint a civilizáció haladása a tudomány és a technika fejlődésén alapul, amely az emberi jólétet szolgálja.A z új állam- és jogfilozófiában, ahogyan azt J. B o din , H. G rotius és J. A lthusius képviselik, a szuverenitás, a term észetjog és az uralmi szerződés fogalm ai töltenek be központi szerepet.N. M achiavelli - különleges helyzetében - rámutat az erkölcs és a politika tényleges szétválására.
A szellemi fordulat végül az egyházat is elérte a Martin Luther által kezdeményezett reformációval. A pápák világi beállítódása, hatalomvágyuk túlfeszítése, az alsópapság hiányos teológiai képzettsége, az egyházi visszaélések és az általános erkölcsi hanyatlás képezte a megújulásra irányuló követelés alapját. A reformáció következményei mélyreható változásokat eredményeznek a szellemi-vallási területen, Európa politikai térképén és a gazdasági-társadalmi szerkezetben.Nagy befolyásra tesz szert a reformáció az U lrich Z wingli és Jean Calvin által („kál- vinizmus”) Svájcban létrehozott formájában is (a predesztináció tana; erkölcsileg szigorú munkáé thosz).
94 Reneszánsz
a természet általános formái
általánosítás
osztályozás
táb lázatok
összehasonlitas
kísérlet
megfigyeles
B Francis Bacon: Indukció
A BARLANG KÖDKÉPEI: az egyén előítéletei
A PIAC KÖDKÉPEI: a nyelv előítéletei
A SZÍNHÁZ KÖDKÉPEI: a filozófiai iskolák előítéletei
A TÖRZS KÖDKEPEI: az emberi nemben gyökerező hamis
könyve matematikai jelekkel íródott
A Kepler és Galilei
C Francis Bacon: Az idolumelmélet
A korai újkor egyik legjelentősebb teljesítménye az új tudomány fogalom kialakítása, amely természettudományos módszertanon alapul. Az ész és a tapasztalat a biztos megismerés egyedüli alapelvei.
„A természttudományokban - amelynek következtetései igazak és szükségszernek - 1000 Démoszthenész és 1000 Arisztotelész sem képes egy dolgot igazzá varázsolni annak ellenében, hogy hamis.” (G alilei)
A felszabadulás a hagyományos tekintélytől való függés alól, különösen A r is z to t e lé s z természetfilozófiájától, és egy kvantitatív irányultságú módszer kifejlődése döntően megváltoztatja a kozmosz és a természet képét.
Nikolaus Kopernikusz (1473-1543) az újkori fordulat szimbolikus alakjának tekinthető. „De revolutionibus orbium coelestium” című művében felváltja Ptolemaiosz (II. sz.) addig érvényben lévő geocentrikus világképét- amely a világmindenség nyugvó középpontjának a Földet tekinti - a heliocentrikus világképpel, mely központi égitestnek a Napot tekinti, amely körül a Föld mozog:
ez az áttörés fontos lépés a zárt középkori világból a nyitott dinamikus világkép felé.
Johannes Kepler (1571-1630) továbbfejleszti a természet kvantitatív megismerésének módszerét.
A bolygómozgásokra vonatkozó részletes számításokon alapuló törvények korrigálják K opernikusz rossz előfeltevéseit, olyanokat, mint a bolygók körpályájának előfeltételezése (a kör alak idealizálása miatt, amely az antikvitás óta elfogadott volt).
Különös jelentőséggel bír, hogy Kepler egyesíti a matematikai és dinamikai (fizikai) leírásokat.Galileo Galilei (1564-1642) esés- és mozgás- törvényei révén vált híressé és azért is, mert kiállt K opernikusz igazáért. Szerinte a valóság lényegét számviszonyok határozzák meg. Csak az juthat el objektív megismeréshez, aki a matematikai jeleket ismeri és törvényekbe képes foglalni.
„A természet könyve a matematika nyelvén íródott, és a betűi nem mások, mint háromszögek, körök és más geometriai alakzatok.”
Az értelem és a megfigyelés azonos mértékben vesz részt a tudományos megismerésben. Módszerének jellemzői:
a leírandó széttagolása egyszerű elemekre (a jelenségek elemzése)-, hipotézisek felállítása; ezek felülvizsgálata kísérletek segítségével (gondolatkísérletekkel is); következtetések dedukciója (levezetése); matematikailag megfogalmazott természettörvények felállítása.
Az újkori tudomány megértésében alapvető a lényeg fogalom felváltása a funkció fogalmával. A dolgok lényegi meghatározásának
visszaszorítása a mennyiségileg mérhetőre és a törvényszerű összefüggések által leírhatóra történő irányultság tette lehetővé a természettudományok haladását.
Francis Bacon (1561-1626) szerint a tudomány célja a társadalom hasznára fordított természet feletti uralom. A tudás hatalmat jelent. B acon ezért feladatát abban látja, hogy minden tudományt szisztematikusan megalapozzon és kifejtsen. Véleménye szerint az emberi képesség tagozódását követi a tudományok felosztása:- emlékezet (memória): történelem- fantázia (phantasia): költészet- értelem (ratio): filozófiaA legmagasabb tudás a príma philosophia (első filozófia), amelynek tárgya az összes tudomány közös alapja. Ahhoz, hogy igaz belátáshoz jussunk a dolgok természetébe, először meg kell szabadulnunk minden olyan előítélettől, mely az objektív megismerést akadályozza.
A megismerés a természet valóságos elképzelése torzító elképzelések nélkül. Ezeket az előítéleteket Bacon idolumoknak (ködképeknek) nevezi, amelyeknek a „Nóvum Orgánumban” 4 fajtáját különbözteti meg:- idola tribus: a törzs ködképei. Ezek az em
beri nem természetéből adódnak, mivel az értelem és az érzékek a valóságot csak emberi mérték szerint képesek felfogni. Az értelem görbe tükör, amely hajlik arra, hogy saját természetét összekeverje a dolgokéval és azokat ezáltal eltorzítsa,
- idola specus: a barlang ködképei. Magában az individuumban rejlenek és ennek képességeiből, neveltetéséből, szokásából és hajlamából keletkeznek,
- idola főri: a piac ködképei. Maga a nyelv is tévedésekhez vezet a jelentések hamis értelmezése következtében. A szavak a dolgok elé kerülnek. Ebből keletkeznek a puszta szavakról és nevekről folytatott viták,
- idola theatri: ezek azok a tévedések, amelyeket a filozófiai iskolák tanításai hagyományoznak át zavaros bizonyítási eljárások alkalmazása és elméletek puszta kitalálása alapján.
Ezzel szemben az indukció a helyes módszere annak, hogy igaz ismeretekhez jussunk és eloszlassuk a ködképeket.
Ez a módszer és kísérleti eljárás megfigyelések összegyűjtésével és összehasonlításával kezdődik, hogy azután az egymást követő általánosítások folyamán megragadhassa a természet általános formáit.
Az indukció nem véletlen tapasztalatokból indul ki, hanem tervszerűen, rendezett érzékeléssel (táblázatok) és célzott kísérletekkel dolgozik.
Természettudomány; Francis Bacon 95
96 Reneszánsz
Kopernikusz és Kepler: a világmindenség az állócsillagszféra által határolt
A A világmindenség
Helmstedt »Wittenberg
Basel
► Bordeaux Lyon
"2 •ToulouseMarsilio Ficino A Pico della Mirandola
Rotterdami Erasmus Niccolö Machiavelli
A Michel de Montaigne A Giordano Bruno A Francis Bacon
Galileo Galilei
C A reneszánsz filozófusok működésének színhelyei
Pádua .Velencer ;^Bologna
Giordano Bruno (1548-1600) átfogó metafizikát alakít ki, amely azonban önmagában nem minden részében következetes. Többek között az újplatonizmus, N ikolaus Cusanus és K opernikusz befolyásolja. Világképe miatt konfliktusba kerül az inkvizícióval, és ez elítéléséhez és kivégzéséhez vezet.B runo elfogadja Kopernikusz heliocentrikus világképét, azonban a kopernikuszi elméletben elfogadott, a világmindenséget határoló állócsillag-szférát elveti és az univerzum végtelenségének gondolatához jut el. Eszerint az univerzum más világok végtelen sokaságából áll, amelyek, éppúgy, mint a Föld, lakhatók. Amíg az egyes világokat változásban lévőnek és mulandónak, addig a világmindenséget - egészében - öröknek és mozdulatlannak tartja, mivel rajta kívül semmi sincs és magában foglal minden létezést.Ennek az az oka, hogy a végtelen Isten csak végtelenséget teremthet.
„Biztosan tudjuk, hogy ennek a térnek egy végtelen elv és egy végtelen ok okozataként és teremtményeként végtelen módon végtelennek kell lennie.”
Minden létező beleágyazódik (complicatio) az isteni ősok mindenség-egységébe és ebben minden ellentét egybeesik. A világ egyes dolgai ennek kibontakozásai (explicatio). így van jelen az isteni a természet minden formájában.
Isten nem a világon kívül van, hanem benne.
Az ellentétek egysége azonban a kibontakozott egyes dolgokban elvész. Mivel ezzel bennük a lehetőség és a valóság elválik egymástól, így soha nem lesznek többé mindazok, amik egyébként lehetnének, és ezért tökéletlenek, változók és mulandók. A természetben ható ok a világlélek. A belőle eredő szellem a „belső művész”, aki az anyagot belülről kifelé a természet sokféleségéhez alakítja.
Azonban nem kívülről erőlteti rá a formát az anyagra, hanem a forma tartalmazza magában az anyagot és mintegy előhívja azt. „A formáknak nincs létük az anyag nélkül, ebben keletkeznek és múlnak el.”
A szellem áthatja és ezzel átlelkesíti az anyagot és a világ minden részét.B runo kései munkájában fejti ki a
monászok gondolatát, am elyek m int legkisebb és legegyszerűbb egységek a dolgok lényegét tartalmazzák és a term észet e le m eit alkotják.
Az emberi szellem az univerzum lényegének megfelelően a végtelen megismerésére törekszik. A végtelenség az a központ, amely körül az emberi szellem forog, de sohasem képes elérni. „Heroikus szenvedélyek” irányítják a szellem mozgását, amely az öntudat erősödéséhez és fokozatosan az Istenhez hasonlatossá váláshoz vezet.A humanizmus megalapítója Francesco Pet
rarca (1304-1374) (93. old.), akit különösen a középkori egyetemek megmerevedett képzési módszerével szembeni ellenszenv vezet el az ókori filozófia és irodalom újrafelfedezéséhez. Mind tartalmilag, mind formailag a klasszikus ókori műveket tekinti példának. A humanizmus egész áramlata - alapvetően - irodalmi jellegű, amit az ókori beszédkészség csodálata jellemez. Ezért a nyelv (grammatika, retorika, dialektika) területe a humanista gondolkodás központi témájává válik, amit az ókori szövegek újrakiadásának filológiai munkája is ösztönöz.Lorenzo V alla (1407-57) „Dialektikus disputádéiban” a fogalom, a mondat és a logikai következtetések vizsgálata feltárja, hogy hogyan ered és indul ki a logika a nyelvből. Ehhez kapcsolódik a skolasztika kritikája: a skolasztika, abszurd szóképzéseivel, amelyeknek semmi valóságos nem felel meg, megtévesztő. Ezért
magukhoz a dolgokhoz kell visszatérni és a szó és dolog összjátékát kell megérteni.
A filozófia fő tárgyává az embert kell tenni, az ember történelmi és politikai életfeltételeit és alkotóerejének szabad kibontakoztatását.
Innen származik a „humanizmus”-nak mint az emberiségért folytatott küzdelemnek a kifejezése.
Ebben a keretben az erkölcsfilozófia is különös jelentőséget nyer.Az észak-európai humanizmus legjelentősebb képviselője Rotterdami Erasmus (1469-1536), aki a keresztény filozófia és az ókori humanizmus összekapcsolásáért fáradozott.
Az élet csak sokoldalúságában és ellentétességében mutatkozik meg, ezért olyan emberi bölcsességre van szükség, amely az ellentéteset egyesíti és semmit sem zár ki.
Ez a nyitottság a vallás területén is toleranciát igényel, amely a humanisztikus képzettségű, világpolgárias kereszténység eszméjével találkozik. Szatirikus írásában, „A balgaság dicséretéiben az embereknek és saját korának alapvető gyengeségeit bírálja. Kritikai-filoló- giai felfogásával összhangban növekszik benne az értelem függetlenségének tudata a mindenkori tekintéllyel szemben,
így a hit kérdéseiben is mindenki egyedül a saját lelkiismeretének tartozik felelősséggel.
Annak ellenére, hogy sok gondolata befolyásolta a reformációt, később eltávolodik attól, ami különösen az akarat szabadságának kérdéséről Lutherrel folytatott vitában nyilvánult meg; E rasmus nyomatékosan képviseli az akaratszabadság álláspontját.A vele baráti viszonyban lévő M orus T amás (1478-1535) „Utópia” című írásával vált különösen ismertté, amelyben olyan utópisztikus államideált vázol fel, amely vallási toleranciára, általános boldogságra és a magántulajdon megszüntetésére épül.
Giordano Bruno; Humanizmus 97
A skolasztikus-teológiai hagyomány bilincseitől való megszabadulás és a felfedezőuta- kon megismert más népekkel és a studia hu- manitatis humanisztikus gondolatával való konfrontálódás során az ember lényegére és helyzetére vonatkozó elmélkedés vált központi témává.A humanizmus ideálja az uomo universale,
az osztályok fölött álló, sokoldalúan képzett ember, aki rendeltetését - mint tanulásra képes lény - ismereteinek kiszélesítésében tölti be.
Az ókori humanizmus ideálja felé orientálódó emberhez így olyan erkölcsi tartás kötődik, amely pl. a mérték, az igazságosság, az esztétikai érzékenység, a természethez fűződő harmonikus viszony erényeiben mutatkozik meg, amikor is a szociális erények különösen nagy szerepet játszanak a polgári közösségben.A reneszánsz-platonizmus, amelynek fő kép-, viselője M arsilio F icino (1432-1499), különösen az ember mint szellemi lény meghatározottságát hangsúlyozza.
Az ember halhatatlan lelke a világ közepe és köteléke, mert a lélek az egyesítő közép a pusztán testi szféra és a tisztán isteni szellem között. Ha a lélek az ész erejével megszabadul a testitől, akkor újra visszatérhet isteni eredetébe.
Ficino tanítványa, G iovanni Pico della Mi- randola (1463-1494) „Beszéd az ember méltóságáról” című művében a szellemi meghatározottságból származó szabadságot alapozza meg:A teremtés napjainak végén Isten már minden tulajdonságot megteremtett; így az ember számára már nem maradt semmi, ami sajátja lehetett volna, ezért így szólt Isten az emberhez:
„Téged nem fékez semmi kényszer, téged szabad akaratodra bízlak, az fogj a természetedet megformálni. A mindenség közepébe helyeztelek, nézz körül, hogy mi a legked- vedszerintvalóbb a világban. Nem alkottunk sem éginek, sem földinek, sem halandónak, sem halhatatlannak, hogy önmagadat amilyennek csak akarod, döntésed és rangod értelmében magad alakítsd ki, s mint a fazekas, abba a formába gyúrd át, amelyik inkább tetszik. Lelked végzéséből lesüllyedhetsz az alacsony, állati világba, és újjászülethetsz a felsőbb, az Isten világába.”
Az ember, szellemi meghatározottságából adódóan, képes az Isten teremtette formák szemléletére és szabadon alakíthatja saját lényegét. Ő áll a világ közepén. A szabad szubjektivitás hangsúlyozása miatt ez a koncepció jelentős, a platonizmusnak azonban megvan az a tendenciája, hogy mind az ember testiségét, mind annak társadalmi vonatkozásait háttérbe szorítsa, az elmélkedő életszemléletet részesítve előnyben. Más gondolkodók
megkísérlik ezt az egyoldalúságot meghaladni, amennyiben a lélek és a test összetartozását hangsúlyozzák és az embert mint társadalmilag kialakult lényt fogják fel. Cristofero Landino (1424-1498) ezt írja:
„ . . . így, ha az embert tekintjük, egy olyan egészet képzeljünk el, amely egyszerre áll lélekből és testből. . . A természet mint a legkiválóbb anya a társas kapcsolatokban való részvételre és az emberi közösség megóvására hozott létre bennünket.”
Ennélfogva az ember egységes szemlélet- módjára van szükség és a gyakorlatra orientált életmódot illeti meg az elsőbbség. Pietro Pomponazzi (1462-1524) - az arisztotelianiz- mus képviselője - szintén hangsúlyozza a gyakorlati ész elsőbbségét.
Az emberi léleknek a működéshez az érzéki benyomások közvetítésére van szüksége, így a lélek test nélkül nem gondolható el. Halhatatlansága észbeli okok miatt nem bizonyítható.
Emberkép 99
Egy másik értelmezés, az olasz reneszánsztól eltérő felfogás mutatkozik meg a francia humanizmus legjelentősebb képviselőjénél. Michel de Montaigne (1533-1592) „Esszé”- ivel megalapozza ezt a kötetlen szubjektív forma által meghatározott irodalmi műfajt. M ontaigne jeligéje: Que sais-je? (Mit tudom én?) jellemzi szkeptikus kiindulópontját. A világ állandó keletkezésben és sokféleségre szétforgácsoltán nyilvánul meg, így az ésszel a bolondját járatja, amennyiben az azt hiszi, hogy képes valami változatlant, örökkévalót felfogni.
„Végső soron semmiféle maradandó nincs, sem a mi lényegünkben, sem a dolgok lényegében. Mi is, ítéletünk is és minden halandó dolog szakadatlanul folyik és hullámzik.”
Ennélfogva szerinte a természettudomány nem más, mint szofisztikus poézis, és a filozófiai hagyományt az anarchia uralja.
Az emberi élet is csak bizonytalanságában és a haláltól való állandó fenyegetettségében mutatkozik meg. (A későbbi egzisztencializmus alapgondolatai.)
A szkeptikus magatartás azonban nem rezig- nációhoz vezet, hanem megszabadít és belső biztonságra, valamint az ítélkezés függetlenségére nevel. Ekkor a saját tapasztalat bizonyul a legjobb megismerési forrásnak, ahogyan az ember önmaga a legalkalmasabb tárgynak. Önmaga bensejének megfigyelésében az ember megtalálja saját természetét és egyben felfedezi egyáltalában az emberiesség általános formáját.
„Minden ember magában hordja az emberi természet általános formáját.”
A - sztoikus értelemben vett - elrendező természet válik az adottságoknak megfelelő élet mércéjévé és vezetőjévé.
100 Reneszánsz
*pozitív jog
a kormányzás gyakorlása
A Grotius: Természetjog B Althusius: Népszuverenitás
FORTUNA
1503apjahalála
1501Urbino
hercege
1500 >Romagna hercege j
1503/04fogság
1498 )Valentinod hercege,
a hódítások visszaadásaVIRTU
1506 elesik a csatában
1493bíboros
Cesare Borgia: virtu és fortuna
cél: egy közép-itáliai királyság megalakítása
C Niccolö Machiavelli
Állam- és jogelméletek; Reformáció 101
Az államhatalom kérdése alapvető államelméleti probléma. Jean B od in (1530-1596) határozza meg a szuverenitás fogalmát, amely az államot jellemzi. Ez az abszolút, tartós és legmagasabb (parancs)uralom. A szuverenitás jogainak (törvényalkotás, háború folytatása, bírói és pénzügyi joghatóság) a birtokosa
az abszolút uralkodó, aki senkinek sem felelős, csak az isteni parancsnak és a természetjognak. A ráruházott hatalom visszavonhatatlan.
Mindenekelőtt a polgár tulajdonára és szabadságára kell ügyelnie.Joh an n es A lth u s iu s (1557-1638) másfajta nézőpóntot képvisel. Szerinte a szuverenitás egyedül a népé és a nép - visszavonható hatállyal - csak megbízza az uralkodót a kormányzás gyakorlásával.
Ennélfogva a nép joga az is, hogy az uralkodót ismét leváltsa.
H u g ó G ro tiu s (1583-1645) „A háború és béke jogáról” című munkájában a természetjog fogalmáról nyújt általános megfontolásokat. Különbséget tesz a pozitív, az írott, mindenkor érvényes jog és a változatlan, normatív természetjog között. A pozitív jog csak akkor tarthat igényt érvényességre, ha összhangban áll a természetjoggal.
„A természetes jog az ész parancsa, ami arra utal, hogy a cselekvésben, magával az értelmes természettel való össszhang vagy annak hiánya miatt, erkölcsi szükségszerűség vagy erkölcsi rútság rejlik.”
A természetjog alapelve az ember társas ösztöne, amely az embert rendezett közösség irányába hajtja és esze révén képes megismerni, hogy mi egyezik meg az embernek Isten által alkotott természetével.A természetjog tartalma egyrészt - az ember természetéből következő - evidens elvekből állapítható meg, másrészt annak a vizsgálatából, amiben a művelt népek nézeteikben megegyeznek.
Niccolo Machiavelli (1469-1527) „II princi- pe” („A fejedelem”) című írásával a politikai filozófia új irányzatát teremti meg. Ebben felbontja a politika és az etika összetartozását, amely az antikvitás óta létezett. Számára nem az etikai eszményekre épülő állam a fontos, hanem annak elemzése, ami valóságos.
„Nagy a távolság valódi és képzelt életmódunk, valóságos és feltételezett tetteink között; aki az utóbbiak alapján okoskodik, inkább saját romlásának okozója, mintsem sikeres előmenetelének. Mert úgy szokott történni, hogy az olyan embernek, aki mindenkihez jó akar lenni, gonoszok okozzák a vesztét.”
Ezt M achiavelli olyan korban állítja, amelyet politikai válságok rendítenek meg és bel
ső szétesés fenyeget, és szeretne utat mutatni egy tartósan rendezett államiság irányába, amelynek szervezetei erősítik a polgár erkölcsi öntudatát. Ennek alapja az uralkodó rátermettsége és hatalomra törő akarata. Annak a régensnek a tulajdonságait írja le, aki képes az államot elrendezni és a hatalmát megtartani. A politika és az erkölcs M ach iav e l l i által végrehajtott szétválasztása nagy hatást gyakorolt.
Az uralkodónak szükség esetén készen kell lennie akár rossz cselekedetre is. A hatalom megtartása érdekében nem hasznos dolog jónak lenni, jónak tűnni viszont, a nép megbecsülésének megszerzéséért, igen.
M a ch ia v e lli számára C esare B o rg ia a példakép. Az ember boldogsága és boldogtalansága a tetterőtől (virtu) és a véletlenszerű külső körülményektől (fortuna) függ. Ennélfogva az uralkodónak képesnek kell lennie arra, hogy a külső követelményekhez alkalmazkodjon. Amellett rendelkeznie kell az ingatag sors legyőzéséhez szükséges tetterővel.
A gondolkodásmódnak a kortörténeti háttér előtt bekövetkezett áttörése a reformációval végül eléri a keresztény egyházat is és annak szakadásához vezet. Az egyházi visszaélések miatt sürgetővé vált megújulás Martin Luther (1483-1546) személyes hittapasztalatának ereje révén hoz áttörést.
L u th er az emberi természet teljes bűnösségéből és romlottságából indul ki, ami miatt az ember nem nyerhet Isten előtt igazolást saját akaratának erőfeszítésével vagy jó munkájával, hanem ezt egyedül az isteni kegyelem (sola gratia) és a hit (solafide) útján nyerheti el. Ezzel elveti a katolikus egyház által igényelt közvetítő funkciót, mert
az egyes ember hitének gyakorlása közben közvetlen, személyes és felelősségteljes kapcsolatban áll Istennel.
Csak Isten igéjét a Szentírásban (sola scriptu- ra) ismeri el egyetlen tekintélynek. Az egyház hierarchikus szerkezetének helyére a gyülekezetnek és valamennyi hívő papságának a gondolata lép.A hitnek egyedül a saját bensőségességében való gyökerezése ahhoz vezet, hogy az ember két önálló világban él: a benső, szellemi és a külső, állami közösségben.
A protestantizm us Jean CALViN-féle (1509-1564), erkölcsi szigorral folytatott k idolgozásának folyam atában, am ely szerint a hivatásban elért és a gazdasági siker szám ít az egyházi gyülekezetben az isteni kiválasztottság jelének, kifejlődik az újkori kapitalista társadalmakra tipikusan jellem ző munkaerkölcs.
102 Felvilágosodás102 Felvilágosodás
1820
1800
1780
1760
1740
1720
1700
0 angol
francla
Hume
-- - -
Voltaire
B~:;~,~~qt~eu - - ---
1 - Locke--
'
. német más nemzetis8gu
Rousseau
=-íl Vlco
Leibniz
1680 1 Hobbes , Spinoza
1820
1800
1780
Woltt 1760
1740
1720
1700
1680
1660 ~rn~íl 1 1 1 1
-1 1
~--•-1660
1640 1
1620 ---1 1600 íl 1 ____L_ - :
i i : - -r- J 1
1 1 1
l 1 1 1 1
'-·--:-1-:---!-v-:'--~-I : : 1
J 1 : 1 1 1 1 1 1 1 1
1
Amszterdam 1
1 1 :„1 1 1 1 ' 1 • Berlin 1 1 074()-.86)1 1 1 • •
1640
1620
1600
Oroszország 11762-961
Lipcse Boroszló 1 1
1 1 1 1 1 1 1
1 • Pa'."s ) .ill 1791 Tours• 1789 1
- USA • ill
„ •
1
Clermont-/ Ferrand •
Bordeaux
felvilágosult absz.olutisták
forradalom fil alkotmány
sszcíoglaló uckintés: A íclvl hlgosodás
/ ,
" Genf
,
1 • Frankfurt
: .1848 1 1 ,
Bécs • „(17~)
A XVII. és a XVIII. századot mint szellem- történeti korszakot felvilágosodásnak nevezik.A felvilágosodás egyik klasszikus definícióját I. Kant (1783) adja meg:
„A felvilágosodás az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságból. A kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék.”
A felvilágosodást tehát az ész használata és a gondolkodó individuum önálló teljesítménye határozza meg. A felvilágosodás jellemzője továbbá, hogy eltávolodik a hagyománytól és a tekintélytől, nagyra becsüli a szabadságot, és az összes kérdés ésszerű megoldására való képességet pozitívan értékeli.
Ezt az újraalapozást két irányban kísérlik meg:1. A racionalizmus (mindenekelőtt Francia- országban és Németországban): fő képviselői annak lehetőségét állítják, hogy a valóság építménye a gondolkodás tiszta elveiből megismerhető. A világ logikus rendje lehetővé teszi a világ deduktív megragadhatóságát. A minta a matematika módszere, amely néhány biztos axiómából következtet.
A valóság két (D escartes) , egy (Spinoza) vagy sok (L eibniz) szubsztanciából áll és Isten által tökéletesen elrendezett.
2. Az empirizmus (mindenekelőtt Nagy-Bri- tanniában, később Franciaországban is, részben mint materializmus): Fr. B a c o n tő l (95. old.) H obbes, L ocke és B er k e le y filozófiáján keresztül egészen HuME-ig a megismerés alapját az (érzéki) tapasztalatban látja. Csak az egyedi tárgyak és jelenségek valóságosak. Az értelem helyes használata képes ezeket elrendezni és belőlük induktív következtetéseket levonni.
Ennek az elképzelésnek a hatékonysága mindenekelőtt a természettudomány kialakulásában nyilvánul meg, de a jog- és államfilozófiában az egyén kihangsúlyozásában is.
A felvilágosodás számos filozófusa más területeken - matematika, fizika, politika vagy diplomácia - jelentős teljesítményeket ért el. A hagyománnyal és a tekintéllyel szembeni szkepszis - a vallással szemben - kritikus állásponthoz vezet:
az ész vizsgálódással megkísérli önmagából kiirtani a „babonákat” és racionálisabb jámborsággal helyettesíteni.
A felvilágosodás különösen erős törekvése irányul a vallásos felekezetek közötti toleranciára. Tipikus megjelenése a deizmus:
Isten a világot tökéletesnek alkotta, ezután azonban többé nem avatkozik bele.
A matematika alkalmazása és a megfigyelés módszere a természettudományban áttöréshez vezet.
A legjelentősebb példa erre N ewton: Mechanikája (1687) átfogó kvantitatív ter- mészetmagyarázat, amely szigorúan oksági, és nem alkalmaz szükségtelenül hipotéziseket.
Tudományos felfedezések sora esik erre az időre. Részben a természet legyőzésében történt előrelépés alapozza meg a haladásba vetett hitet a felvilágosodásban.Társadalmilag a polgárságnak a gazdasági fejlődés által elősegített felemelkedése határozza meg a korszakot. A folyamatot a liberalizmus kíséri. Gazdaságelméletében a liberalizmus szabad ipart és kereskedelmet követel.Jelszava:
„Laissez fairé, laissez passer.” (Engedjétek csinálni, engedjétek haladni.)
Ehhez járul az egyén jogának filozófiai megalapozása az állammal és polgártársaival szemben.
Fontos jogi szövegek keletkeznek Angliában, amelyek e szabadságokat garantálják: pl. a „Habeas Corpus-akták” (1679) és „A jogok deklarációja” (1689).
A jogfilozófiában fontos eredmény a természetjog és az emberi jogok újrafogalmazása, pl.
Virginia Bili of Rights (USA 1786): „Minden ember természeténél fogva szabad. .. és veleszületett jogokkal rendelkezik, nevezetesen az élethez és a szabadsághoz való joggal, valamint azzal a lehetőséggel, hogy tulajdont szerezzen és azt megtartsa, boldogságra és biztonságra törekedjen és azt elérje.”
A felvilágosodás gondolkodása mélyreható következményekkel járt az állam szervezetére. A filozófia fontos elveket fogalmaz meg:- szerződéselmélet: az uralmat mint a nép és
a kormányzat közötti szerződést kell felfogni,
- népszuverenitás: az államhatalom a nép kezében van,
- a hatalom megosztása: a hatalmi visszaélések kizárása érdekében a hatalmat különböző (egymást kölcsönösen) ellenőrző szervekre kell felosztani. Locke és M on- tesquieu fogalmazza meg ezt a követelést klasszikus formában,
- annak követelése, hogy mindenki demokratikusan részt vehessen a hatalomban.
A megvalósítás különböző módokon történik. Angliában az alkotmányos monarchiában érvényesül (királyság, demokratikus jogokkal, amelyeket alkotmány jellegű szövegek garantálnak). A kontinensen a fe lv ilá gosult abszolutizmus” jön létre a
„semmit a nép által, mindent a népért” elv alapján.
Franciaországban az 1789-es forradalom kísérli meg az államra és polgárainak jogaira vonatkozó új eszmék megvalósítását.
Összefoglaló áttekintés 103
104 Felvilágosodás
A Az én-tudat mint a kartéziánus filozófia sarkpontja
B Descartes istenbizonyítéka
Racionalizmus I./Descartes I. 105
René Descartes (R enatus Cartesius) (1569-1650) a hagyományra irányuló szkepszist az ész (lat. ratio) magas fokú tiszteletével kapcsolja össze felvilágosult életművé. A matematikus D escartes az egzakt természettudományok eredményeit és a matematika módszerét alkalmazza. Filozófiájának további felvilágosult mozzanatai a szubjektum erős hangsúlyozása és a lehető legnagyobb bizonyosságra való törekvés. Az újkori filozófia egyik fő vonulatát alapozza meg a megismerő szubjektumhoz való szkeptikus visszahúzódással.Módszerének alapjait D escartes az „Értekezés az ész helyes vezetésének módszeréről” című munkájában fejti ki. Eszerint:- minden előítéletet kerülve csak azt kell
igaznak elismerni, ami tisztán és világosan felfogható („clare et distincte percipere”),
- a problémákat részekre kell bontani, amennyire csak lehetséges,
- a legegyszerűbb tárgytól „mintegy fokozatosan” kell a bonyolultabb felé haladni,
- a rendszer teljességét felsorolással kell biztosítani.
Ezt a matematikától kölcsönvett módszert tetszés szerint kiválasztott tárgy vizsgálatánál lehet alkalmazni.A cél: eljutni az „egyszerű természetekhez” (analitikus módszer):
„Ezeknek közvetlen evidenciával belátha- tóknak kell lenniük (intuíció).”
Az ilyen ismeretből („certe et evidenter co- gnoscere”) kell a következtethető tételeket dedukálni, azaz levezetni.A descartes-i filozófia tulajdonképpeni kiindulópontja a kételkedés:
D escartes, módszerének megfelelően, olyan támpontot keres, amely nem vonható kétségbe.
Ebből kiindulva kíván azután kényszerű következtetésekkel bonyolultabb, de vitathatatlan igazságokhoz jutni.A hat „Meditationes de prima philosophia” közül az elsőben D escartes „saját összes véleményének megdöntését” tűzi ki célul. Gondolkodásának egész fundamentumát aláássa és nemcsak az érzéki észlelésben kételkedik, hanem az emlékezet teljesítményében és végül a Iegevidensebb dolgokban is:
„Nem lehet még az is, hogy tévedek, valahányszor a kettőt és a hármat összeadom?”
Hiszen lehet, hogy az Isten avagy egy gonosz és fondorlatos szellem, a „genius malignus” az embert mindenben félre akarja vezetni. D escartes végül a kételkedés során beleütközik a legevidensebbe és a kétségbevonhatatlanba: az öntudatba. Az ént még a kételkedésben is előfeltételezni kell.
„Azt figyeltem meg, hogy mialatt úgy akarnék gondolkodni, hogy minden hamis legyen, mégis szükségszerűen nekem, aki azt gondolta, valaminek lennem kell és mivel
észrevettem, hogy az az igazság, hogy gondolkodom, tehát vagyok, oly szilárd és biztos, hogy... a szkeptikusok sem képesek megcáfolni, így el tudom fogadni ezt az igazságot az általam keresett filozófia első elvének.”
A szubjektum öntudata tehát az a fundamentum, amelyre D escartes a filozófia összes további részét - egyöntetűen - fel akarja építeni.
Ez az Én azonban az öntudat bizonyosságának foglya maradna, ha a kételkedés által szétrom bolt viszonyt a külvilághoz nem állítaná helyre. DESCARTES-nak ez az istenbizonyíték által m egdönthetetlenné váló ítéletek keretében sikerül. Itt saját tudatának képzeteiből (idea) indul ki és ezzel közvetve Ca n - terbury-i A nselm ontológiai érvéhez (73. old .) csatlakozik. Az eszm ék vagy magából a tudatból vagy a külvilágból származnak, vagy egy fensőbb instancia ültette azokat a tudatba:
Isten eszméjénél a külvilág elesik, mert a külvilág egyáltalán nem képes tiszta képzeteket nyújtani.
Önmagából kiindulva sem képes a tudat az Isten eszméjéhez eljutni:
„Bár rendelkezem a szubsztancia képzetével, hiszen magam is szubsztancia vagyok, ez azonban nem lehet a végtelen szubsztancia képzete, mivel magam véges vagyok. Ilyen képzet csak valóban végtelen szubsztanciából keletkezhet.”
Ezt az az érv támasztja alá, hogy az ok mindig több léttartalmat rejt magában, mint az okozat:
Ezért nem lehet az ontológiailag alacsonyabb eszme oka a magasabbnak, az isteni szubsztanciának.
Az Isten eszméje „idea innata”, azaz velünk- született eszme. Az ilyen eszmék fogalmát egyrészt az a pszichogenetikai közelítés fejti ki, amely szerint az ilyen képzeteket Isten ültette a lélekbe. Másrészt ezeket D escartes egyáltalában a legbiztosabb képzeteknek minősíti: ezek az egységes eszmék a külvilágtól függetlenül találhatók a tudatban. így a legnagyobb világosság és D escartes szerint a legmagasabb fokú bizonyosság illeti meg őket. Isten eszméje továbbá nemcsak az abszolút szubsztanciális és az aktuálisan végtelen tulajdonságát foglalja magában.Az igazság még inkább hozzátartozik az „ens perfectissimum”-hoz, a beteljesült léthez:
A hazugság és a csalás a hiányból származik.
Ezért a „genius malignus" hipotézise is összeomlik:
Isten igazsága garantálja a világ és a rá vonatkozó ismeretek helyességét.
Különösen a közvetlen evidencia, a természetesfény nyeri innen végső indokát.
Racionalizmus II./Descartes II. 107
D escartes megvizsgálja az Ént, ami a kételyből számára megmarad és rés cogitansként, azaz gondolkodó dologként jellemzi. Ebben egybeesik „a szellem, illetve a lélek, illetve az értelem, illetve az ész”. A rés cogitans ennélfogva olyan dolog,
„am ely kételkedik, belát, igenei, tagad, akar, nem akar, am ely képszerűen is e lképzel és érez” .
Ellenpárja a rés extensa, amely a külső testi világra vonatkozik. A kiterjedés (lat. exten- sa=kiterjedt) és a mozgás, továbbá az alak, a nagyság, a számosság, a hely és az idő határozza meg - többek között - ezeket a külső dolgokat. Ezek a testek elsődleges tulajdonságai. Ezek továbbá racionálisak, mert meny- nyiségileg és matematikailag megragadhatók.D émokritosz felfogásához hasonlóan (33. old .) elválasztja egym ástól az elsődleges és másodlagos tulajdonságokat. A csak elképzelt tulajdonságok m ásodlagosak, többek között a szín, a szag, az íz, am elyek minőségi tulajdonságok. A m inőségek érzéki felfogása elképzelés (im aginatio) marad, ezzel szem ben a m atem atikai-m ennyiségi az igazi (értelm i) megismerés (intellectio).Az érzéki észlelés csak szubjektív és homályos benyomásokat közvetít számunkra a külvilágról, tehát nem a természet valóságos képét nyújtja. Csak a dolgok elsődleges tulajdonságairól képes az értelem biztos, fizikai jellegű kijelentéseket tenni. A csak szubjektív érzékelésre, mint pl. a szín, az érvényes,
. .hogy a tárgyakon érzékelünk valamit, amelyről nem tudjuk, micsoda, ami azonban bennünk meghatározott érzést vált ki, amelyet a szín érzékelésének nevezünk.”
Az a döntő szerep, amelyet D escartes az észnek (lat. ratio) tulajdonít, indokolja azt a „racionalizmus” elnevezést, amit filozófiája és az őt követő filozófia visel.DESCARTES-nak abból a követelm ényéből, hogy csak világos és evidens lehet csak igaz, következik:
igaz csak a logikailag és racionálisan megértett lehet.
Ennélfogva tehát az igazság egyetlen garanciája az értelmi tevékenység.A két szubsztancia tanában - rés cogitans és a rés extensa - éles dualizmus fejeződik ki:
A kiterjedt testek és a tiszta gondolkodás két egymástól teljesen elvált birodalma létezik a világban a nem teremtett és kiteljesedett isteni léten kívül. „Úgyhogy a test és lélek mivoltát nemcsak egymástól különbözőnek, hanem bizonyos tekintetben ellentétesnek ismerem meg.”
A fizikai világ ellélektelenítése, amelyet a felvirágzó természettudomány eredményezett, megfelel a szellemi és az anyagi világ dualizmusának:
A testek olyan természeti törvények hatása alatt állnak, mint a nyomás és lökés mechanikus törvényei.
A szellem azonban szabad. E szabadság legalacsonyabb formája a közömbösségből származó, önkényes ítélkezés:
a korlátlan akarat az ész képzeteitől függetlenül hozza meg döntéseit.
Ha ezt olyan tárgyakra vonatkoztatja, amelyeket az ész még nem értett meg egészen, akkor abból tévedés keletkezik. Ezt kivédendő, nem elégséges ismeret esetén tartózkodni kell az ítélettől.D escartes magasabbra értékeli azt a szabadságot, amely egy evidens ítélet helyesléséből adódik:
„Ha mindig tisztán látnám, mi az igaz és a jó, akkor sohasem ingadoznék abban, hogy hogyan ítélkezzem és mit válasszak, akkor teljesen szabad lehetnék, de sohasem közömbös.”
D escartes antropológiájában is érvényesül a testi és a szellemi szubsztancia dualizmusa:
Az ember mind a két világból részesedik. D escartes a kettő harmóniáját az emberben az életszellemek tana segítségével akarja megőrizni. Ezek biztosítják az átmenetet a testiségből a szellembe és megfordítva.
Az agyi tobozmirigyben vezetik át a szellemibe az idegpályák fizikai impulzusait.
D escartes ezzel az emberben az egyesült két szubsztancia szigorú párhuzamosságát posz- tulálja. Egy meghatározott testi állapotnak meg kell hogy feleljen egy lelkiállapot. Nagyon valószínű, hogy a szellemben lévő reflex egyben a leghasznosabb is a test számára.
Szomjúság érzésénél pl. nagy valószínűséggel jó dolog inni.
A rendszer hasznosságának garanciája a jóságos Isten konstrukciója.
D escartes test-lélek problémájából indul ki az okkazionalisták filozófiai iskolája. Képviselői - mindenekelőtt A. G eulincx (1624-1669) és N. Malebranche (1638- 1715) - azt állítják, hogy a szellem és a test- mint kettéválasztott szubsztanciák - egyesítése csak Isten beavatkozásával történhet meg:
Isten gondoskodik arról, hogy a testi és a szellemi folyamatok a megfelelő alkalommal (lat. occasio) párhuzamosan fussanak; a szellemet mintegy informálja az egyidejűleg végbemenő fizikai eseményről.
J. O. de Lamettrie (1709-1751) elmélete is kartéziánus gondolatokon alapul:
D escartes az állatot bonyolult gépnek tartja, amelytől az ember csak szelleme által különbözik. Lamettrie ezt a különbséget elveti és az embert is gépnek tartja.
108 Felvilágosodás
alaptételekmeghatározások tantételek
19. tantétel: Isten avagy attribútumai örökkévalók
bizonyíték magyarázat
A A geometriai módszerhez (Példa: „Etika” 1. 19)
egyetlen szubsztancia (Isten)
végtelensok
a ttribú tum
moduszokmoduszok
határoUsághatáro/tsái
tudat
B A szubsztancia, az attribútumok és a moduszok
Racionalizmus IIL/Spinoza I. 109
Baruch (B enedictus) de Spinoza (1632- 1677) egyesek szemében Istentől ihletett, világos, mély filozófus, míg mások szemében istentelen, homályos panteista gondolkodónak számít.
Spinoza munkásságához illik a „tan” kifejezés, mert letisztult, fenséges nyugalmat sugároz magából.
A „Traktátus az értelem megjavításáról” (1677) egyfajta propedeutikának számít az etikához és tanainak módszertani előkészítését szolgálta. Fő művét, az „Etikát” (1677) geometriai módszerrel (lat. „more geometri- co demonstrata”) fejtette ki, első írásához, az „A descartes-i filozófia alapelvei”-hez (1663) hasonlatosan.
Minden fejezet definíciókból, axiómákból, tan tételekből áll, bizonyításokkal, következtető és segédtételekkel, megjegyzésekkel és posztulátumokkal. (A ábra)
A matematikai rend nem a külső formát szolgálja (mint ahogyan a középkori (Summá”- ban vagy W ittg en ste in „Tractatus logico- philosophicus”-ában sem). Azt juttatja kifejezésre, hogy a filozófiában is, akárcsak a matematikában,
a legfőbb elvekből minden más tétel levezethető.
Spinoza azt akarja megmutatni, hogy ez a kifejtési forma más, magasabb igazságnormát igényel, mint amelyik általánosan érvényben van:
Ez a kifejtési forma felhagy az emberi célra irányuló kérdezősködésével.
Mert semmi más nem járult hozzá jobban az ember megszállottságához, mint a cél jellegű gondolkodás, amely szerint
a természetben mindent csak az ember számára hasznosnak az eszközeként lehet tekinteni.
Az „Etikát” 5 fejezetre osztja fel, amelyek „Istenről” , „A szellem eredetéről és természetéről”, „A szenvedélyekről”, „Az emberi szabadságról” és „Az emberi szabadság és az ész hatalmáról” szólnak.
Az ember helyett Istennel kell kezdeni, ami azt jelenti, hogy
ha az Istenről alkotott elképzelés hamis, akkor az emberkép sem lehet helyes.
„Istent” a definíciókban mint szubsztanciát ábrázolja. A szubsztanciát úgy határozza meg, mint
„azt, aminek fogalma nem szorul egy másik dolog fogalmára, hogy abból legyen megalkotva”.
A szubsztanciát az attribútumok mint tulajdonságok alkotják, amelyeket az értelem mint lényegeseket ragad meg. Spinoza a szubsztancia állapotait modusoknak nevezi. A végest akként definiálja Spinoza, ami hasonló természetű másik által korlátozott.
„Pl. egy testet végesnek nevezünk, mert
mindig hozzágondolhatunk egy nagyobbat . . . Azonban a gondolat egyetlen testet sem korlátoz (mert nem azonos a természetük).”
Isten ezzel szemben abszolút végtelen létező, amely semmiféle (korlátozó) tagadást nem foglal magában, tehát végtelen sok attribútumból áll. Spinoza ebből azt vezeti le, hogy Isten szükségszerűen létezik, ő az egyetlen szubsztancia és ennélfogva oszthatatlan.
A kiterjedt és a gondolkodó dolgok ennélfogva vagy Isten attribútumai vagy Isten attribútumainak állapotai.
Spinoza tehát először azt határozza meg, hogy ki a végtelen szubsztancia és azután azt, hogy kik a véges moduszok (a világ és az ember). A különbséget más fogalmakkal is ki lehet fejezni, mint a szubsztancia és az akciden- cia különbségét:natura naturans és natura naturata; a teremtő természet nem azonos a teremtett természettel. De:
„Minden, ami van, Istenben van és semmi sem létezhet és nem fogható fel Isten nélkül.”
Arra a kérdésre, hogy vajon ez nem panteiz- mus-e, Spinoza többek között a következőképpen válaszol:
„Ha léteznek emberek, akik úgy vélik, hogy Isten és a természet (amelyen tömeget vagy testi anyagot értenek) egy és ugyanaz, akkor teljes mértékben tévednek.”
Az „Isten avagy a természet (is)” azonossága (Deus sive natura) azt jelenti:
Isten a teremtő természet (naturans) és minden, ami létezik, általa lett (naturata) és általa lesz létében megtartva.
Ezáltal minden megismerésnek is Isten attribútumait vagy moduszait kell megértenie „és semmi mást” .
A valóság első és utolsó okának kifejtése után az ember metafizikája következik. Spin o z a alaptézise, hogy a kiterjedés és a gondolkodás az egyetlen szubsztancia attribútumai, amelyet képesek vagyunk felfogni. Ebből következik:
„Az eszmék rendje és kapcsolódása ugyanaz, mint a dolgok rendje és kapcsolódása.”
A dolgok és eszmék valósága Sp inoza szerint csak akkor létezik, ha azokat az Isten attribútumai magukba foglalják. A testek általánosan Isten moduszai a kiterjedés attribútuma alatt, az eszmék pedig a tudat attribútuma alatt. „A gondolkodó szubsztancia és a kiterjedt szubsztancia egy és ugyanaz a szubsztancia, amelyet majd az egyik, majd a másik attribútumban fogunk fel.”Az ember tekintetében a test és a szellem viszonyát párhuzamosságként fogja fel: ezek egy individuum két „aspektusát” alkotják.
110 Felvilágosodás
vágyakozás
tökéletességre törekszikszomorú
ságöröm
csökkenő növekvő
külsőokokkal
gyűlölet szeretet
biztos
biztonságkételkedés bizonytalan
véletlen
ellenszenvfélelem vonzalom remeny
B Az affektusok elmélete
Racionalizmus IV./Spinoza II. 111
Spinoza ismeretelmélete szerint az emberi szellem eszméi akkor adekvátak és igazak, ha Istenre vonatkoznak. Minden igaz eszme Istenben van, mivel az eszmék Isten gondolkodó attribútumának moduszai. Az igaz eszmék tiszták és világosak. Igazságuk bizonyosságát is magukban foglalják, mivel az igazságnak megvan a saját mércéje és nincs semmiféle más kritériuma önmagán kívül (veritas norma sui et faisi est).
„Az eszme adekvátsága tartalmazza. . . a reálisan létező dolgokra való vonatkozást . . . az Istenben lévő eszmék által közvetítetten . . . Csak amennyiben gondolkodásunk alapjában Isten gondolkodása, lehetnek az eszméink adekvátak.” (W. Röd)
Spinoza a megismerés három módját különbözteti meg:- az érzéki, amely affekciók által keletkezik
és amely zavaros és rendezetlen nemfogalmakat hozhat létre,
- a racionális, amely közös fogalmakból következtetve operál,
- az intuitív, amely „sub spécié aeternitatis”, azaz az abszolutumra vonatkoztatva ismer meg.
Csak az első megismerési mód lehet tévedések forrása.
Az Etika harmadik részében az affektusokkal foglalkozik, amelyeket Spinoza „a szenvedélyek mechanikájának” egy fajtájaként ábrázol:
„mintha vonalakról, felületekről és testekről volna szó”.
„Ordine geometrico demonstrata” itt azt jelenti:
az emberi cselekvéseket általános törvények kapcsolják össze egymással.
Ezzel kapcsolatosan az első és legfőbb elv így hangzik:
„Minden dolog - amennyire rajta múlik - arra törekszik, hogy létében fennmaradhasson (conatus sese conservandi).”
Spinoza 3 alapaffektust tételez fel: a vágyat, amely az (önfenntartó) ösztön önmaga tudatával együtt, továbbá az örömöt és a szomorúságot.
A többit ezekből az alapaffektusokból vezeti le, pl. így definiálja:
„A szeretet az az öröm, amelyet egy külső ok eszméje kísér.”
Etikailag az affektusok igazi természetének megismerése annak lehetőségét kutatja, hogyan lehet állhatatos és tökéletes életet folytatni.Spinoza jónak vagy rossznak azt tartja, ami a „hatalmat” , azaz az ember valóságát elősegíti, illetve akadályozza. Az igaz szabadság nem más, mint a megváltoztathatatlan szük
ségszerűség belátása. Az ész a maga adekvát megismerésének mértékében szabadul meg az affektusoktól, amelyek a tökéletesedéstől elválasztják.Az ember mindent mint Istenben szükségszerűen megalapozottat ismer meg és akkor válik szabaddá, ha beletörődik a világ Isten által meghatározott folyamatába.A legnagyobb aktivitás tehát a helyes megismerésében áll, amelynek legmagasabb formája Isten ismerete.
Az igaz vallásosság az Isten szeretetében áll (amor Dei intellectualis).
Spinoza alkalom jellegű írásai közé tartozik a „Teológiai-politikai értekezés” (1670). Bevont ebbe egy korai védekező írást is, amelyben az ateizmus vádja ellen fordul.
Az írás fő célja a filozófia elválasztása a teológiától.
Spinoza ezt módszertanilag viszi keresztül, amennyiben alaptételek sorát alkalmazza a Biblia magyarázatára és ezzel megalapozza a modern bibliakritikát, módszertani, történelmi és filológiai értelemben.
Ezt nem mint teológiai exegézist (szövegmagyarázatot) hajtja végre, hanem mint egy világtörténelmileg jelentős konkrét szövegen gyakorolt filozófiai kritikát.
A bevezetés előkészíti az állam természet jogi ábrázolását. Ezzel az a szándéka, hogy megvédje
„a filozofálás szabadságát és annak kimondását, amit az ember gondol”.
Ez egyrészt a teológiától való elhatárolódásban történik meg, másrészt az államhatalomhoz intézett követelésben, hogy a belső békét a gondolkodás teljes szabadságának garantálásával biztosítsák.
„Az emberek többnyire úgy vannak megalkotva, hogy semmit sem viselnek el nehezebben, mint azt, hogy olyan nézeteket, amelyeket ők igazaknak tartanak, bűnnek bélyegezzenek és gonosztettül róják fel nekik azt, ami őket az Isten iránt való jámborságra és az emberek iránt való szeretet- re indítja. Ennek az a következménye, hogy megutálják a törvényeket és mindenre merészkednek a hatósággal szemben, s hogy szemükben nem gyalázat, hanem a legtiszteletreméltóbb dolog lázadásokat szítani emiatt, s minden lehető gonosztettet megkísérelni.” „Az államban mindig csak szerencsétlen kimenetelű lehet az a kísérlet, amely az embereket, noha különböző és ellentétes nézetűek, arra akarja szorítani, hogy csupán a legfőbb hatóságok előírása szerint beszéljenek.”
Spinoza filozófiájában jelentős az élet és a tanok impozáns egybeesése, azaz
életvezetésének feltétlen igazságossága fedi tanítása gondolatainak tisztaságát.
SPINOZA ismeretelmélete szerint az emberi szellem eszméi akkor adekvátak és igazak , ha Istenre vonatkoznak. Minden igaz eszme Istenben van, mivel az eszmék Isten gondolkodó attribútumának moduszai. Az igaz eszmék tiszták és világosak. Igazságuk bizonyosságát is magukban foglalják, mivel az igazságnak megvan a saját mércéje és nincs semmiféle más kritériuma önmagán kívül (veritas norma sui et falsi est).
„Az eszme adekvátsága tartalmazza . . . a reálisan létező dolgokra való vonatkozást ... az Istenben lévő eszmék által közvetítetten. . . Csak amennyiben goridolkodásunk alapjában Isten gondolkodása, lehetnek az eszméink adekvátak." (W. Röo)
SPINOZA a megismerés három módját különbözteti meg: - az érzéki, amely affekciók által keletkezik
és amely zavaros és rendezetlen nemfogalmakat hozhat létre ,
- a racionális, amely közös fogalmakból következtetve operál ,
- az intuitív, amely „sub specie aeternitatis", azaz az abszolutumra vonatkoztatva ismer meg.
Csak az első megismerési mód lehet tévedések forrása .
Az Etika harmadik részében az affektusokkal foglalkozik , amelyeket SPINOZA „a szenvedélye'k mechanikájának" egy fajtájaként ábrázol:
„mintha vonalakról , felületekről és testekről volna szó" .
„Ordine geometrico demonstrata" itt azt jelenti:
az emberi cselekvéseket általános törvények kapcsolják össze egymással.
Ezzel kapcsolatosan az első és legfőbb elv így hangzik:
„Minden dolog - amennyire rajta múlik -arra törekszik , hogy létében fennmaradhasson ( conatus sese conservandi)."
SPINOZA 3 alapaffektust tételez fel: a vágyat, amely az (önfenntartó) ösztön önmaga tudatával együtt , továbbá az örömöt és a szomorúságot.
A többit ezekből az alapaffektusokból vezeti le, pl. így definiálja:
„A szeretet az az öröm, amelyet egy külső ok eszméje kísér. "
Etikailag az affektusok igazi természetének megismerése annak lehetőségét kutatja , hogyan lehet állhatatos és tökéletes életet folytatni . SPINOZA jónak vagy rossznak azt tartja, ami a „hatalmat" , azaz az ember valóságát elősegíti , illetve akadályozza. Az igaz szabadság nem más, mint a megváltoztathatatlan szük-
Racionalizmus IV ./Spinoza II. 111
ségszerűség belátása .. Az ész a maga adekvát megismerésének mértékében szabadul meg az affektusoktól , amelyek a tökéletesedéstől elválasztják. Az ember mindent mint Istenben szükségszerűen megalapozottat ismer meg és akkor válik szabaddá, ha beletörődik a világ Isten által meghatározott folyamatába. A legnagyobb aktivitás tehát a helyes megismerésében ~Jl , amelynek legmagasabb formája Isten ismerete.
Az igaz vallásosság az Isten szeretetében áll (amor Dei intellectualis).
SPINOZA alkalom jellegű írásai közé tartozik a „Teológiai-politikai értekezés" (1670) . Bevont ebbe egy korai védekező írást is , amelyben az ateizmus vádja ellen fordul.
Az írás fő célja a filozófia elválasztása a teológiától.
SPINOZA ezt módszertanilag viszi keresztül , amennyiben alaptételek sorát alkalmazza a Biblia magyarázatára és ezzel megalapozza a modern bibliakritikát , módszertani , történelmi és filológiai értelemben.
Ezt nem mint teológiai exegézist (szövegmagyarázatot) hajtja végre , hanem mint egy világtörténelmileg jelentős konkrét szövegen gyakorolt filozófiai kritikát.
A bevezetés előkészíti az állam természetjogi ábrázolását. Ezzel az a szándéka, hogy megvédje
„a filozofálás szabadságát és annak kimondását, amit az ember gondol" .
Ez egyrészt a teológiától való elhatárolódásban történik meg, másrészt az államhatalomhoz intézett követelésben , hogy a belső békét a gondolkodás teljes szabadságának garantálásával biztosítsák.
„Az emberek többnyire úgy vannak megalkotva , hogy semmit sem viselnek el nehezebben , mint azt , hogy olyan nézeteket, amelyeket ők igazaknak tartanak, bűnnek bélyegezzenek és gonosztettül rój ák fel nekik azt , ami őket az Isten iránt való jámborságra és az emberek iránt való szeretetre indítja. Ennek az a következménye , hogy megutálják a törvényeket és mindenre merészkednek a hatósággal szemben , s hogy szemükben nem gyalázat , hanem a legtiszteletreméltóbb dolog lázadásokat szítani emiatt, s minden lehető gonosztettet megkísérelni." „Az államban mindig csak szerencsétlen kimenetelű lehet az a kísérlet , amely az embereket , noha különböző és ellentétes nézetűek, arra akarja szorítani , hogy csupán a legfőbb hatóságok előírása szerint beszéljenek ."
SPINOZA filozófiájában jelentős az élet és a tanok impozáns egybeesése , azaz
életvezetésének feltétlen igazságossága fedi tanítása gondolatainak tisztaságát.
Racionalizmus V./Leibniz I. 113
Gottried Wilhelm Leibniz (1646-1716) - univerzális tudós: diplomata, jogász, történész, matematikus, fizikus és filozófus volt egysze- mélyben. N agy Frigyes szerint „önmagában egy akadémia”.A logikában a kalkulus gondolata miatt a modern logika ősatyjának számít:
A lehető legegyszerűbb általános eszméknek egyetemes szimbólumokban kell kifejeződniük, amelyek azután értelmi szavakká kapcsolódnak össze.
További szabályok hivatottak lehetővé tenni ilyen kifejezések öszekapcsolását a matematikai számtani szabályok mintájára.
A cél az, hogy a jövőbeni „számítási hibák” tévedései megszűnjenek, azaz a vitás kérdések számítás alapján tisztázódjanak.
L eibniz filozófiájának magva metafizikai problémák megoldása a monászok fogalmának segítségével. A szubsztancia nem lehet kiterjedt (ellentétben D e sc a r te s „rés exten- sa”-jával; 107. old.), mert különben osztható lenne. Ezért a szubsztancia kritériuma annak hatása, ereje. Az ilyen „erőpontokat” nevezi L eibniz monászoknak.
„A monászok tehát a természet igazi atomjai, egyszóval, a dolgok elemei.”
Ezeknek az elemi szubsztanciáknak a következő ismertetőjegyei vannak:- nincs alakjuk, mert ez oszthatóságot impli
kálna,- mint szubsztanciák nem előállíthatok és
nem semmisíthetők meg,- individuálisak: egyetlen monász sem azo
nos egy másikkal,- mint önálló lényegek „ablaktalanok”.
Egyetlen szubsztancia vagy meghatározás sem hathat rájuk, kifelé vagy befelé.
Mégis állandó belső változásban vannak: a tökéletesség felé irányuló belső hajtóerő, ún. vágy (fr. appétitions) okozza a folytonos átmenetet az egyik állapotból a másikba. Ezeket az állapotokat nevezi L eibniz „percepcióknak” . Ezek az „információk” és azok „programja” határozzák meg az egyes monászok viszonyát a világ összes többi monászá- hoz, mint olyan pont, amelyben végtelen sok szög találkozik.Mivelhogy a monász ablaktalan és mégis kapcsolatban áll az összes többi monásszal, így azt kell feltételezni, „hogy minden monász élő, belső tevékenységre képes tükör, amely az univerzumot a saját nézőpontjából ábrázolja” .Ebből következik, hogy minden monász ismeri bármely másik monász állapotát. De nincs ennek tudatában, ugyanis L eibniz különbséget tesz a percepció különböző fokai között (B ábra):- az egyszerű, ún. „csupasz monász” tartal
mazza ugyan az összes információt a többi monász állapotairól, ennek azonban nincs tudatában,
- különbözik ettől az appercepció, amely esetében a percepciót ezen állapot tudata kíséri.
Ebből olyan folyamatosság következik, amely az anyagtól az állati lelken keresztül egészen az ember reflexív szelleméig nyúlik.Leibniz ezért az állatok - tapasztalaton nyugvó - korlátozott teljesítményéről beszél, ahogyan az embernél is feltételezi a tudattalant: „petites (kicsi) perceptions” .Leibniz az összes monász összjátékát az eredendő elrendezésből (harmónia praestabi- lita) magyarázza. A monászok kötelékekbe, „aggregátumokba” tömörülnek. Ennek mintája az organizmus:
A „központi monász” végtelen sok másikkal veszi magát körül és mint azok entele- chiája tevékenykedik.
Általánosságban továbbá minden monász kapcsolatban áll minden másikkal. Mivel a monászoknak nincs ablakuk, de mindegyik mindegyikkel együtt tevékenykedik, így a világot Istennek úgy kell elrendeznie, hogy az összes monász perspektivikus állapota megfeleljen egymásnak. L eibniz legismertebb példája az óráké, amikor is az előre elrendezett harmóniát a test és a lélek viszonyára alkalmazza (D ábra):
Két óra szinkronizálása megvalósítható utólagos összeköttetéssel, vagy újra és újra ismétlődő egymáshoz állítással, vagy átengedhető egy tökéletesen beállított öntörvé- nyűségnek. Leibniznél csak az utóbbi jöhet számításba.
A z előre elrendezett harmónia nem csak a DESCARTES-ot követően vitatott test-lélek problém át oldja m eg. Ez végső soron Leibniz rendszerének magva. Isten kezdettől fogva olyannak terem tett m inden m onászt, hogy összhangban álljanak egymással:
„A percepciók sorrendjét az egyes moná- szokban, mintegy a programjukat, öröktől fogva Isten állapította meg. Az ember azt mondhatná manapság, hogy minden monászt az Isten programoz be.” (R. Specht)
A megismerést tekintve L eibniz rendszere kizárja a tiszta empíriát mint a megismerés forrását. Ahhoz az empirista formulához, amely szerint semmi sincs az értelemben, ami korábban ne lett volna meg az érzékekben, Leibniz hozzáfűzi: kivéve magát az értelmet, azaz a velünkszületett eszméket és megismerési struktúrákat.Az egymást követő tapasztalati adatok puszta felsorolásából csak valószínű eredmények adódnak, míg az értelmen alapuló megismerés világos és helyes ismereteket eredményez. Leibniz megkülönbözteti az észigazságokat, amelyek szükségszernek és ellentétük lehetetlen, a tényigazságoktól, amelyek csak véletlenek és ellentétük lehetséges.
114 Felvilágosodás
Is te n i m o n á s z
„választás'
.egyeduralkodó'
_a_ke3y_ele mJ?irodalma_ a természet birodalma
az elegseges alap elve
építész"
a szabadságból
származó erkölcsi
a haszonhoz kapcsolódó fizikai rossz
a teremtettség- ből származó metafizikai rossz
az összes világok legjobbika: a legnagyobb rend és egyben a legnagyobb sokféleség
Isten és világ Leibniz felfogásában
Racionalizmus VI./Leibniz II.; Wolff 115
Az értelmi és tényigazságokkal analóg módon L eibniz két birodalomból indul ki: a célokokból (= a lelkek világa) és a ható-okokból (= testek világa), amelyek harmonikusan összekapcsolódnak.A természet birodalma ugyancsak harmonizál a kegyelem birodalmával, vagyis az isteni irányítás alatt álló szellemi és erkölcsi lények közösségével.Isten mindenható, mint az előre elrendezett harmónia megteremtője, de a szellemeket különösen szoros kapcsolat fűzi hozzá, mivel tudatosan részesednek Isten nagyságából és jóságából:
képesek az univerzum rendszerét megismerni és részben utánozni is.
Leibniz ezzel elismeri, hogy „Isten az univerzum gépezetének építője é s . . . a szellemek istenállamának egyeduralkodója.”
Isten létezése továbbá az elégséges alap elve következményének bizonyul, amelyet Leibn iz a kizárt ellentmondás elve mellett minden részmegismerés alapjának nevez. Azt állítja,
„hogy egyetlen tény sem lehet igaz és létező, és egyetlen kijelentés sem helyes anélkül, hogy ne lenne elégséges alapja annak, hogy miért van így és nem másképp, bár ezek az okok a legtöbb esetben számunkra nem ismertek”.
Az utolsó elégséges alapnak Istennek kell lennie: Ebből következtet Leibniz továbbá arra, hogy
csak egyetlen isteni szubsztancia létezik és ez egyben tökéletes.
Végtelen sok világ lehetséges, amelyek tökéletességük fokozata szerint jöhetnek létre. Mégis a legjobb elve szerint Isten csak az egyedül létező, tehát az összes lehetséges közül a legjobb világot teremtette meg. Ez a világ a többihez képest a belső megfelelés legmagasabb fokát mutatja fel:
„Ezáltal nyerjük a lehető legnagyobb sokféleséget, amely kéz a kézben halad a lehetőség szerinti legnagyobb renddel, ami azt jelenti, hogy annyi tökéletességet kapunk, amennyi csak lehetséges.”
A „Teodicea” (1710) kulcskérdése: hogyan létezik mégis a rossz a lehető legjobb világban. Ez a mű tartalmazza Isten igazolását a rossz tekintetében. L eibniz a rossz 3 fajtáját különbözteti meg:- a metafizikai rossz: ez a teremtettségből
származik; minden teremtmény tökéletlen, mert különben teremtőjéhez hasonlóan isteni lenne,
- a fizikai rosszat (pl. fájdalom, szenvedés) saját funkciója igazolja; ez lehet hasznos (pl. az individuum fenntartása), vagy büntetésként szolgálhatja a javulást,
- az erkölcsi rossz, azaz a bűn az emberi sza
badság következménye és a keresztény megváltás alapja.
Isten ezeket a rosszakat nem akarta, hanem megengedte létezésüket, de a jó messze felülmúlja őket.
Christian Wolff (1679-1754) érdeme, hogy német nyelvű írásaival („Vernünftige Ge- dancken v o n ...”) lényegesen hozzájárult a német filozófiai nyelv kialakításához. Rendszere a leibnizi gondolatok átalakítása és továbbfejlesztése, úgyhogy „Leibniz- WoLFF-féle filozófiáról beszélhetünk. W olff tanítványai ezt a filozófiát a német felvilágosodás leghatékonyabb tanításává tették. W olff a filozófiát úgy definiálja, mint
„minden lehetséges dolog tudományát, ahogyan és amiért azok lehetségesek”.
A filozófia mint rendszer jelenik meg, amelynek alapját az ontológia képezi. Elveit- a leibnizi filozófiához hasonlóan - az elégséges alap és a kizárt ellentmondás elve alkotja, csak W olff az előzőt az utóbbira vezeti vissza. Az ontológia mint „első elméleti észtudomány” feladata
a tárgyak lehetőségének ellentmondás nélküli megokolása és rendjük magyarázata.
A speciális metafizika - mint teológia, pszichológia és kozmológia - „Istent, a lelket és a világot” kutatja.Az etikában W o lf f megfogalmazza a természet tökéletességéből következő törvényt:
„Tedd azt, ami téged és állapotodat tökéletesebbé tesz és hagyd abba azt, ami téged és állapotodat tökéletlenebbé tesz.”
A politika legm agasabb céljának W olff az általános jó lé tet nevezi.
A német felvilágosodás további fontos alakjai:- Sám uel R eim arus (1694-1768) a kinyilat
koztatáson alapuló vallást viszonylagossá teszi egy deista észvallás javára: Isten egyetlen csodája az értelmes teremtés. A bibliai csodák az apostolok kitalálására vezethetők vissza. A természetes vallás garantálja a boldogságot.
- A történetfilozófia keretében G o tt h o ld Ephraim L essin g (1729-1781) analógiát lát a nevelés és a kinyilatkoztatás között: „Ami az egyes embernél a nevelés, az az emberi nemnél kinyilatkoztatás.”A kinyilatkoztatás eredetileg Isten „elemi iskolai tankönyve” az emberek számára, amelyet most az ész megvilágít. A vallási dogmatizmus kritikáját Lessing összeköti a vallási toleranciával és a természetes vallással.
- M oses M endelssohn (1729-1786) síkra- száll a zsidóság emancipációjáért: „Jeruzsálem” című művében toleranciát követel a zsidóság azonos értékű vallása számára.
116 Felvilágosodás
f i l o z ó f i a
t e s t
/ \
\ W /¡ á s
az elemekre bontás vezet az Egész funkciójának megismeréséhez
A A filozófia felosztása B Az analitikus módszer
C Az állam eredete: Társadalmi szerződés
Empirizmus I./Hobbes 117
Thomas Hobbes (1588-1679) metafizikai feltevésektől mentes filozófiai rendszer kiépítésén dolgozik, amely korának természettudományos és matematikai alapjaira épül. Fő művei: „A filozófia elemei” és a „Levia- thán”, amely a társadalmi szerződésről alkotott nagyhatású elméletével az államfilozófia klasszikus művének számít.H obbes szerint a filozófia az ok-okozati ösz- szefüggések racionális megismerése, amikor is az okozatok mindig testek képességei.A filozófia így az okok kutatása. Tárgyai a testek, amelyeknek a létrehozása és a tulajdonságai fogalmilag felfoghatók. A testek vagy természetesek - idetartozik az ember is - vagy mesterségesek, ilyen az állam.A filozófia feladata az összetett jelenségek elemeire bontása azért, hogy visszavezethetők legyenek az univerzális elvekre. A természetben az összefüggések magyarázatának első elve a mozgás. Minden folyamat mechanikailag magyarázható. Ismeretelméletében H obbes abból indul ki, hogy bizonyos képzet- tartalmaknak a gondolkodástól független dolgok felelnek meg. A külső objektumok mechanikus ingert gyakorolnak az érzékszervekre, amely aztán a belső „életszellemek” reakciója révén kialakítja a megfelelő képzetet az agyban.
A tapasztalat közvetlen tárgyai nem maguk a dolgok, hanem a képzetek.
Ezekhez a jelek (nevek) rendelődnek, amelyeknek az individuum számára jelzésfunkciójuk van, a kommunikációban pedig közlést szolgáló jelek. A filozófiai logikának tehát mondatokba foglalt képzettartalmakkal van dolga.
Az igazság csak a kijelentésekre vonatkozik, nem a dolgokra.
Egy tétel igazsága a fogalmak elemzésével állapítható meg a rögzített definíció és annak kapcsolódása alapján.H obbes a szenvedélyeket és az értékeket tárgyaló elméletében azt feltételezi, hogy a tárgyakból kiinduló ingerek váltják ki az érzelmeket és az akarat megnyilvánulásait, és ezek mechanikailag meghatározottak.
Az életszellemek (1. fentebb) eleven mozgásának fokozódásából keletkezik az öröm, és az ezt kiváltó tárgyat érezzük jónak.
Ebből - mint legalapvetőbb érték - az ön- fenntartás következik:
Minden organizmus törekvése az élet mozgásának fenntartására, azaz a halál elkerülésére irányul.
Mivel saját létfenntartásunk a legmagasabb érték, ezért minden individuum egoista módon cselekszik, nincs fölérendelt mérték,
mindenki maga dönti el, hogy számára mi a jó.
Ezek a gondolatok közvetlenül átvezetnek az államfilozófiába. H obbes itt is az államalaku
lat elemeiből, az individuumból és annak természetéből indul ki. Elveti azt a hagyományos elképzelést, hogy az ember természeténél fogva államalkotó lény. A természeti állapotban, törvényen és államon kívül az ember szövetkezésének egyetlen oka saját előnye, természetes hajlamának megfelelően. A természeti állapotban minden ember egyenlő és ennélfogva joga van mindenhez, azaz mindennel rendelkezni, s azt tenni, amit akar. Minden embernek szabadságában áll, hogy használja természetes képességeit és minden eszközt arra, hogy fenntartsa önmagát. Mivel saját hasznát minden egyes ember a másik kárára akarja elérni és egyre többen ugyanarra vágyakoznak, így egyértelmű,
„hogy az emberek természetes állapota- az állam létrehozása előtt - a háború volt, éspedig... a mindenki háborúja mindenki ellen (bellum omnium contra omnes)”.
Ez a háború örökké tartana. Az élet magányos, nyomorúságos és rövid, mert senki sem várhatja, hogy önmagát sokáig életben tartsa.Mivel azonban az önfenntartás ösztöne alapvető, létrejön egy biztosított béke igénye után. Ennélfogva az első természeti törvény úgy hangzik, hogy
„az ember a békét keresi, amennyiben az elérhető”.
Ebből az első alaptételből vezethető le a többi.
Biztonság csak akkor érhető el, ha az ember nem tartja meg a mindenkinek mindenre vonatkozó jogát, hanem egyes jogokat átruház vagy felad, ami egy mindenkit összekötő szerződés alapján történik.
A természeti törvények követése azonban csak akkor biztosítható, ha az egyes emberek akaratukat egyetlen akaratnak rendelik alá. Az emberek olyan tartalmú társadalmi szerződést kötnek, hogy
mindenki mindenki mással szemben kötelezi magát arra, hogy semmilyen ellenállást sem tanúsít azzal az eggyel szemben, akinek az akaratát alávetette.
Ez az állam keletkezése, ami olyan intézményként definiálódik, amelynek akarata- mindenki szerződése következtében - mindenki akaratának számít. Eme legmagasabb államhatalom birtokosa lehet egy személy, vagy egy összegyűlt csoport. Hatalma korlátlan, elidegeníthetetlen és oszthatatlan. H obbes ezt az államot a bibliai „Leviathán”- hoz hasonlítja, egy nagy, legyőzhetetlen hatalom szimbólumához, avagy
„a halandó Istenhez, akinek - a halhatatlan Istennek alávetve - békénket és védelmünket köszönjük”.
Az államhatalom birtokosának legfőbb kötelessége a nép jóléte. Az egész egységének érdekében az egyházat alá kell rendelni az államnak.
118 Felvilágosodás
A Az eszmék keletkezése és fajtái
TUDÁS
intuitív
b iz o n y ító
eszme 1-« »-eszme 2
eszm e 3
eszm e 1 - J L -e s z m e 2
érzékelő
eszm ei létezés
az eszmék közötti összefüggések észlelése
E S Z M É K
B A tudás terjedelme és lépcsőfokai
Empirizmus II./Locke I. 119
John Locke (1632-1704) az angol empirizmus egyik fő képviselője, azaz egyike azon filozófusoknak, akik a tapasztalatot teszik meg a filozófia alapelvévé:
Minden tudás a tapasztalattól függ és annak ellenőrzése alatt áll.
Az államról, a vallási toleranciáról és a pedagógiáról vallott nézetei nagy befolyást gyakoroltak a felvilágosodásra és a politikai liberalizmusra.Locke filozófiájának középpontjában ismeretelmélete áll, amelyet az „Essay Concerning Human Understanding” (Értekezés az emberi értelemről) című művében fejt ki. Az ismeretelméletnek az a feladata, hogy az emberi megismerés eredetét és alapelveit felmutassa, és feltárja az értelem megismerőképességének a határait.
Tudatában minden ember meghatározott képzeteket talál, amelyeket L ocke eszméknek nevez.„Mindazt, amit a szellem önmagában érzékel, vagy ami az érzékelés, a gondolkodás vagy az értelem közvetlen tárgya, »eszmének« nevezem.”
D e honnan származnak az eszm ék? Kizárólag a tapasztalatból. Locke vitatja azt a nézetet, hogy az em ber veleszületett eszm ékkel rendelkezik, am elyek m inden tapasztalatot m egelőzően benne vannak (ún. innatizmus, pl. DESCARTES-nál).
Születéskor az értelem üres laphoz hasonlít („white paper vagy tabula rasa”).
Minden meghatározott képzet csak ezután, a tapasztalatból ered. A képzetek megalkotásának képessége azonban általában előzőleg létezik.A tapasztalat két forrása:
a külső érzékelés (sensation) és a belső önérzékelés (reflection), amely a gondolkodás, a hit, az akarat stb. tevékenységére vonatkozik.
Az e két forrásból származó képzetek vagy egyszerűek vagy összetettek.Az egyszerű eszmék további eszmékre tagolhatok, amelyek- csak egy érzék által érzékelhetők (pl. a szí
nek, a hangok),- több érzék által felfoghatók (pl. a tér,
a mozgás),- a reflexióból erednek (belső tudati folya
matok),- amelyekben részt vesz mind a reflexió,
mind a külső érzékelés (az idő, az öröm).A szellem ezekre az egyszerű képzetekre vonatkozólag passzívan viselkedik:
a közvetlenül a tárgyakból kiinduló ingerek okozzák őket.
L ocke az érzékelésnél különbséget tesz az elsődleges minőségek - amelyek a külső dolgoknak mint olyanoknak a sajátjuk (pl. kiterjedés, alak, sűrűség, szám) - és a másodlagos, szubjektív minőségek között
- mint szín, íz, szag - , amelyek csak szubjektumban lévő érzeteket képviselnek.
A szellem azonban rendelkezik azzal az aktív képességgel, hogy összehasonlítás, szétválasztás, összekapcsolás és elvonatkoztatás útján összetett eszméket alkosson, amelyek alkotórészei azonban ismét egyszerű eszmék. Az összetett eszmék három fajtája: szubsztanciák, moduszok és viszonyok.
A szubsztanciák vagy önmagukban létező egyes dolgok, vagy fajok (mint például ember, növény).A moduszok olyan összetett eszmék, amelyek nem önmagukban állnak, hanem szubsztanciákon fordulnak elő (így a nap az idő egyszerű modusza). Emellett vannak kevert moduszok, amelyekhez az erkölcsi fogalmak is tartoznak (pl. igazságosság).A viszonyok olyan eszmék, mint az ok és az okozat.
Az Essay IV. könyve a tudás meghatározásával foglalkozik:
„Minthogy az elmének összes gondolataiban és okoskodásaiban nincsen más közvetlen tárgya, mint saját ideái, . . . világos, hogy tudásunk csupán ideáinkra vonatkozik. Úgy látom tehát, hogy a tudás semmi egyéb, mint ideáink kapcsolatának és megegyezésének, vagy meg-nem-egyezésének és összeférhetetlenségének észrevevése.”
Tudásunk terjedelme így behatárolt: nem ér tovább eszméinknél és annál, amennyire képesek vagyunk érzékelni közöttük a megegyezést, illetve az eltérést. Összes eszménket és azok lehetséges viszonyait nem tudjuk áttekinteni. így tudásunk a dolgok valóságát csak korlátozottan képes felfogni, csak úgy, ahogyan azt érzékelésünk lehetővé teszi.A világosság foka szerint Locke a tudás különböző fokozatait különbözteti meg:- A legmagasabb fok az intuitív megismerés.
A szellem ekkor két eszme egyezését vagy eltérését közvetlenül önmaga által érzékeli (pl. a kör nem háromszög).
- A demonstratív tudásnál a szellem megismeri ugyan az eszmék egyezését vagy eltérését, de nem közvetlenül, hanem más eszmék közvetítésével. Idetartoznak a bizonyítás alapján következtető eljárások.
- Végül létezik szenzitív tudás az egyes véges lények létezéséről rajtunk kívül.
Locke szerint az igazság csak mondatokra vonatkozik, mert az igazság a jelek helyes egyesítésében vagy szétválasztásában áll, tekintettel a jelölt dolgokkal való egyezésre. „Ha az elmében úgy vannak ideák összetéve vagy szétválasztva, amint ők maguk vagy a dolgok, amelyeket fednek, megegyeznek vagy nem egyeznek meg, akkor áll előttünk az, amit én gondolati igazságnak nevezek... És csak amennyiben ezek az így hangokkal jelölt ideák ősképeikkel egyeznek, annyiban valóságos az igazság.”
John Locke (1632-1704) az angol empirizmus egyik fő képviselője, azaz egyike azon filozófusoknak, akik a tapasztalatot teszik meg a filozófia alapelvévé:
Minden tudás a tapasztalattól függ és annak ellenőrzése alatt áll.
Az államról, a vallási toleranciáról és a pedagógiáról vallott nézetei nagy befolyást gyakoroltak a felvilágosodásra és a politikai liberalizmusra. LOCKE filozófiájának középpontjában ismeretelmélete áll, amelyet az „Essay Concerning Human Understanding" (Értekezés az emberi értelemről) című művében fejt ki. Az ismeretelméletnek az a feladata, hogy az emberi megismerés eredetét és alapelveit felmutassa, és feltárja az értelem megismerőképességének a határait.
Tudatában minden ember meghatározott képzeteket talál, amelyeket LocKE eszméknek nevez. „Mindazt, amit a szellem önmagában érzékel, vagy ami az érzékelés, a gondolkodás vagy az értelem közvetlen tárgya, »eszmének« nevezem."
De honnan származnak az eszmék? Kizárólag a tapasztalatból. LocKE vitatja azt a nézetet, hogy az ember veleszületett eszmékkel rendelkezik, amelyek minden tapasztalatot megelőzően benne vannak (ún. innatizmus, pl. DESCARTES-nál).
Születéskor az értelem üres laphoz hasonlít („white paper vagy tabula rasa").
Minden meghatározott képzet csak ezután, a tapasztalatból ered . A képzetek megalkotásának képessége azonban általában előzőleg létezik. A tapasztalat két forrása :
a külső érzékelés (sensation) és a belső önérzékelés (reflection), amely a gondolkodás, a hit, az akarat stb. tevékenységére vonatkozik.
Az e két forrásból származó képzetek vagy egyszerűek vagy összetettek. Az egyszerű eszmék további eszmékre tagolhatók, amelyek - csak egy érzék által érzékelhetők (pl. a szí
nek, a hangok), - több érzék által felfoghatók (pl. a tér,
a mozgás), - a reflexióból erednek (belső tudati folya
matok), - amelyekben részt vesz mind a reflexió,
mind a külső érzékelés (az idő, az öröm). A szellem ezekre az egyszerű képzetekre vonatkozólag passzívan viselkedik:
a közvetlenül a tárgyakból kiinduló ingerek okozzák őket.
LOCKE az érzékelésnél különbséget tesz az elsődleges minőségek - amelyek a külső dolgoknak mint olyanoknak a sajátjuk (pl. kiterjedés, alak, sűrűség, szám) - és a másodlagos, szubjektív minőségek között
Empirizmus 11./Locke 1. 119
- mint szín, íz , szag-, amelyek csak szubjektumban lévő érzeteket képviselnek.
A szellem azonban rendelkezik azzal az aktív képességgel, hogy összehasonlítás, szétválasztás, összekapcsolás és elvonatkoztatás útján összetett eszméket alkosson, amelyek alkotórészei é;!Zonban ismét egyszerű eszmék. Az összetett eszmék három fajtája: szubsztanciák, moduszok és viszonyok.
A szubsztanciák vagy önmagukban létező egyes dolg0k, vagy fajok (mint például ember, növény) . A moduszok olyan összetett eszmék, amelyek nem önmagukban állnak, hanem szubsztanciákon fordulnak elő (így a nap az idő egyszerű modusza). Emellett vannak kevert moduszok, amelyekhez az erkölcsi fogalmak is tartoznak (pl. igazságosság). A viszonyok olyan eszmék, mint az ok és az okozat.
Az Essay IV. könyve a tudás meghatározásával foglalkozik:
„Minthogy az elmének összes gondolataiban és okoskodásaiban nincsen más közvetlen tárgya, mint saját ideái, ... világos, hogy ,tudásunk csupán ideáinkra vonatkozik. Ugy látom tehát, hogy a tudás semmi egyéb, mint ideáink kapcsolatának és megegyezésének, vagy meg-nem-egyezésének és összeférhetetlenségének észrevevése."
Tudásunk terjedelme így behatárolt: nem ér tovább eszméinknél és annál, amennyire képesek vagyunk érzékelni közöttük a megegyezést, illetve az eltérést. Összes eszménket és azok lehetséges viszonyait nem tudjuk áttekinteni. Így tudásunk a dolgok valóságát csak korlátozottan képes felfogni, csak úgy, ahogyan azt érzékelésünk lehetővé teszi. A világosság foka szerint LocKE a tudás különböző fokozatait különbözteti meg: - A legmagasabb fok az intuitív megismerés .
A szellem ekkor két eszme egyezését vagy eltérését közvetlenül önmaga által érzékeli (pl. a kör nem háromszög).
- A demonstratív tudásnál a szellem megismeri ugyan az eszmék egyezését vagy eltérését, de nem közvetlenül, hanem más eszmék közvetítésével. Idetartoznak a bizonyítás alapján következtető eljárások.
- Végül létezik szenzitív tudás az egyes véges lények létezéséről rajtunk kívül.
LocKE szerint az igazság csak mondatokra vonatkozik, mert az igazság a jelek helyes egyesítésében vagy szétválasztásában áll, tekintettel a jelölt dolgokkal való egyezésre. „Ha az elmében úgy vannak ideák összetéve vagy szétválasztva, amint ők maguk vagy a dolgok, amelyeket fednek , megegyeznek vagy nem egyeznek meg, akkor áll előttünk az, amit én gondolati igazságnak nevezek . . . És csak amennyiben ezek az így hangokkal jelölt ideák ősképeikkel egyeznek, annyiban valóságos az igazság."
120 Felvilágosodás
A Morális szabályok
kárhozatisteni szabályok
bűn kötelességüdvösség
elítéléspolgári szabályok
jogtalanság jogosságfeddhetetlenség
megvetésfilozófiai szabályok
bűn erénytisztelet
B A magántulajdon keletkezése
Empirizmus III./Locke II. 121
Mivel tudásunk korlátozott és a legtöbb területen nem érhetünk el szilárd bizonyosságot, így a valószínűség nagy szerepet játszik a tényleges életvezetésben, hogy pótolja a hiányzó tudást. A valószínűség olyan tételekre vonatkozik, amelyeket a tapasztalat alapján vagy mások tanúsága alapján szerzünk és tartunk igaznak.
A szellemnek ilyen tételekkel szembeni magatartását hitnek, helyeslésnek vagy véleménynek nevezzük.
A gyakorlati filozófia tartalma Locke-nál mindaz, „amit az embernek magának - mint olyan lénynek, aki értelem és tudás szerint cselekszik - valamely cél eléréséért, különösen saját boldogságáért tennie kell” .A jót és a rosszat az öröm és a fájdalom előidézése tekintetében határozza meg. Az emberi törekvés örömszerzésre és a fájdalom elkerülésére irányul, ezek alkotják ezáltal a cselekvés kritériumait. Ezért a normaadó elveket, azaz az erkölcsi törvényeket, jutalmazással és büntetéssel kell összekötni.
„Az erkölcsi jó vagy. rossz tehát csupán szándékos cselekvéseink egybehangzása vagy ellenkezése bizonyos törvénnyel, amelynek értelmében, a törvényhozó akaratánál és hatalmánál fogva jó vagy rossz ér bennünket.”
Az erkölcsi törvények 3 csoportja létezik:- az isteni törvény: a bűn és a kötelesség mér
téke, ahogyan Isten az embernek azt közvetlenül kiszabta és túlvilági büntetéssel vagy jutalommal kötötte össze,
- a polgári törvény: az állam által kiszabott szabályok, amelyek a cselekedetek büntethetőségét állapítják meg,
- a közvélemény vagy a hírnév törvénye; L ock e ezt filozófiai törvénynek is nevezi, mert a filozófia a legtöbbet ezzel foglalkozik: az erény és a bűn kritériumával, amelyek tiszteletet vagy megvetést vonnak maguk után.
Locke államfilozófíáját a „Két értekezés a kormányról” című esszéjében fejti ki. Az állam eredetének kérdését H obbeshoz hasonlóan válaszolja meg; így feltételezi a természeti állapotot és egy társadalmi szerződés megkötését.
Természeti állapotban, mielőtt az emberek létrehozták az államot, mindenki teljes szabadsága és egyenlősége uralkodik.
Az egyes emberek korlátlanul rendelkeznek önmaguk és tulajdonuk felett.Mégis mindenki alá van rendelve a természet- törvénynek, amelynek a legfőbb szabálya az Istentől teremtett természet fenntartása,
így a természetjog megtiltja mások életének, egészségének, szabadságának és birtokának megkárosítását vagy megsemmisítését.
Ezért a természeti állapot — H obbes felfogásával ellentétben - békés is lehetne, ha egyes emberek nem vennék semmibe a természet- törvényt, mivel mindenki egyenlősége érvényesül, így mindenkinek joga van a bíráskodáshoz, és ahhoz, hogy azokat, akik a békés állapotot megtörték, elítélje és megbüntesse.
Mivel azonban mindenki saját dolgában lenne bíró, ez ténylegesen tartós háborús állapothoz vezetne, ha nem létezne semmilyen fölérendelt fórum, amelynek kezébe a bíráskodás és a végrehajtás mindenki számára kötelezően le van fektetve.
Az önfenntartás és a béke érdekében az emberek ezért társadalmi szerződés alapján közösségbe tömörülnek, amennyiben a törvény- hozást, a bíráskodást és a végrehajtó hatalmat átadják egy föléjük rendelt instanciá- nak.
Az államhatalom azonban kötve van a természettörvényhez, különösen az egyes ember önfenntartó törekvéséhez, amely arra irányul, hogy szabadságát és birtokát megóvja, valamint ahhoz, hogy az egész közösség jóléte kötelező norma.
Az abszolút hatalom veszélyének elkerülésére szolgál a hatalom megosztása.
Ha az uralkodó megszegi a törvényeket, akkor a népnek jogában áll őt forradalom útján leváltani.
A vallás gyakorlására vonatkozóan Locke állami toleranciát követel.
Valamely felekezethez való tartozás szabad elhatározás kérdése mindenki számára és az állam nem szólhat bele a hitközösség életébe.
A magántulajdon igazolása L ock e elméletének különleges aspektusa. A természeti állapotban vagyonközösség uralkodik. Ahhoz azonban, hogy a természet javai felhasználhatók legyenek és az önfenntartást szolgálják, el kell azokat sajátítani. A magántulajdonba való átfordulás a munka alapján megy végbe.
Minden ember rendelkezik saját személyének tulajdonával és azzal, amit a természet megmunkálásával megszerez, és amit a sajátjából hozzátesz, az éppúgy saját tulajdonává lesz.
Mivel azonban mindenki csak annyit jogosult felhalmozni, amennyit elhasználni képes, eleinte nem jönnek létre nagy birtokok. Ez megváltozik a pénz bevezetésével, amit mindenki helyesel.
Mivel ez lehetővé teszi, hogy többet termeljenek, mint amennyit felhasználnak, így ez birtokfelhalmozáshoz vezet, különösen a földterületek esetében.
Mivel a pénz bevezetése általános egyetértéssel történt, így a birtok ebből eredő egyenlőtlen felosztása már a természeti állapotban hallgatólagosan szintén jogosnak számít.
122 Felvilágosodás Empirizmus IV./Berkeley 123
érzéki eszmék affekcióállandóság
rendintenzitás állandó
érzékelésa képzelőerő eszméi
önkényesmúlandó
véges szellem végtelen szellem(ember) (Isten)
A Az ideák és a szellem
C Az elvont ideák elméletének kritikája
Az ír filozófus, teológus és püspök, George mint „egy meghatározottság nélküli dolog”Berkeley (1685-1753) az immaterializmus elvont eszméjét, amely B erkeley szerintelméletét fejleszti ki a D escartes, M ale- nem képzelhető el.branche és L ocke tanaival folytatott vitában.B erkeley Locke-nak abból az előfeltevésé- B erkeley ragaszkodik a szubjektumtól füg- ből indul ki, hogy csak eszmék (képzetek) le- getlen, külső valóság létezéséhez, amely azhetnek a tudat közvetlen tárgyai. érzéki észlelésben adott. Mivel azonban ez
nem anyagi és valamennyi eszme csak egyAz eszmék két osztálya létezik: szellemben, így az érzéki eszmék „tárgyai- olyan eszmék, amelyek önkényesen változ- nak” egy másik szellemben kell létezniük,
tathatók és így a szubjektum képzelőerejé- amely felfogja őket.bői származnak, „ . . . a valóságos fát, amely a szellememtől
- olyan eszmék, amelyeket a szubjektum függetlenül létezik, az Isten végtelen szelnem képes önkényesen kialakítani, hanem leme igaz módon megismeri és felfogja...ezek kívülről származnak mint érzéki észle- Valóságos dolgoknak nevezik a természetlések. alkotója által az érzékekbe belevésett esz-
Ezen második osztály eredetének általában m éket. .. Ezek ennek megfelelően rendel-a külvilág anyagi dolgait fogadják el. B erke- keznek egy bizonyos állandósággal, rend-ley az ilyen „materializmus” ellen fordul, dél és összefüggéssel és nem vaktában idé-amennyiben megkísérli bemutatni, hogy sem- zik elő őket.”milyen anyagi dolgot nem szükséges az esz- A „dolgok” B erkeley szerint tehát nem márnák mögött feltételezni, hanem a tárgyak lé- sok, mint az eszmék komplexumai, amelye- te nem más, mint érzéki észlelési lét. két Isten észlel és amelyeket szellemünk in-
„Ha azt mondom, hogy az asztal, amelyen dulatai idéznek elő bennünk. Természettör- írok, létezik, akkor az azt jelenti, hogy Iá- vénynek nevezik azt a rendet és olyan összetörni és érzem; ha a dolgozószobámon kívül kapcsolódásokat, amelyeket Isten eközben lennék, akkor abban az értelemben tud- alkalmaz.nám kijelenteni a létezését, hogy ha a dől- A külvilág valóságát, amelyet érzéki észlelé- gozószobámban lennék, akkor érzékelhet- sünkkel tapasztalunk, B erkeley tehát nem ném, vagy valamely más szellem éppen tagadja, csak anyagi minőségét vonja két- most érzékeli. . . Az ilyen dolgok léte észle- ségbe.lődés (észleltté válás). Nem lehet semmifé- „Hogy a dolgok, amelyeket a szememmelle létezésük azon kívül, hogy szellemek látok és a kezemmel megtapogatok, létez-vagy gondolkodó lények észlelik őket.” nek, valóban léteznek, azt a legkevésbé
B erkeley alaptézise ezért így hangzik: sem vonom kétségbe. Az egyetlen, amely-Esse estpercipi autpercipere (a tárgyak léte nek létezését kétségbe vonom, az az, amitaz észleltté válás, a szubjektumok léte az a filozófusok anyagnak vagy testi szubsz-észlelés). tanciának neveznek.”
Csak az eszmék és a szellem léteznek, azanyag nem. A szellem abban különbözik az Mivel az eszmék nem hatnak eszmékre, B er- eszméktől, hogy érzékelő, vagyis az, amiben keleynek azt a tényt, hogy különböző szub- az eszmék léteznek. Tevékenysége az eszmék jektumokban eszmék hasonló módon keletvonatkozásában a viszonyok megállapításá- keznek - például ugyanazon tárgy szemléle- ban, a visszaemlékezésben, az elképzelésben tekor - , hogy a szubjektumok megértik egy- és az akarásban áll. mást és egyáltalában hatást gyakorolhatnak
tárgyakra és egymásra,Az anyagról szóló kijelentés eredete B erke- Isten beavatkozásával kell magyaráznia:ley szerint az elvont eszmék létezésének ha- Istennek kell a különböző észleléseket ésmis feltételezésén alapul. Ezzel szemben cselekedeteket egymás között koordi-ő azt állítja, hogy lehetetlen egy eszmét nálnia.konkrét meghatározások nélkül elképzelni.
Nem létezik a mozgás eszméje egyúttal va- B erkeley tételéből a természettudomány lami gyors vagy lassú elképzelése nélkül, számára az következik, hogy az anyagi dol- a kiterjedés eszméje szín és nagyság, azaz gok egymás közötti hatásaival nincs dolga, valamilyen érzéki tulajdonság elképzelése hanem csak azon törvényszerűségek megfi- nélkül. gyelésével és leírásával, amelyek megfelelnek
Elvont eszmék létezésének feltételezése csak az állandó rendnek, amellyel Isten eszmé- azért lehetséges, mert a nyelv általánosan al- két hoz létre és azokat egymással összekap- kalmazható kifejezéseket ismer. Mármost az csolja.ember a szavakat neveknek veszi és úgy véli, B erkeley szándéka az volt, hogy tanaival hogy valamely általános nevének meg kell megszilárdítsa az erkölcsöt és a hitet, mivel hogy feleljen egy általános létezése is. a materializmusban vélte felfedezni az ateiz-
Az anyag feltételezése így nem jelent mást, mus egyik okát.
meghatározott eszmék összessége
az anyag
elvonatkoztatások
Az ír filozófus, teológus és püspök, George Berkeley (1685-1753) az immaterializmus elméletét fejleszti ki a DESCARTES, MALEBRANCHE és LOCKE tanaival folytatott vitában. BERKELEY LoCKE-NAK abból az előfeltevéséből indul ki, hogy csak eszmék (képzetek) lehetnek a tudat közvetlen tárgyai.
Az eszmék két osztálya létezik: - olyan eszmék, amelyek önkényesen változ
tathatók és így a szubjektum képzelőerejéből származnak,
- olyan · eszmék, amelyeket a szubjektum nem képes önkényesen kialakítani, hanem ezek kívülről származnak mint érzéki észlelések.
Ezen második osztály eredetének általában a külvilág anyagi dolgait fogadják el. BERKELEY az ilyen „materializmus" ellen fordul, amennyiben megkísérli bemutatni, hogy semmilyen anyagi dolgot nem szükséges az eszmék mögött feltételezni, hanem a tárgyak léte nem más, mint érzéki észlelési lét.
„Ha azt mondom, hogy az asztal, amelyen írok, létezik, akkor az azt jelenti, hogy látom és érzem; ha a dolgozószobámon kívül lennék, akkor abban az értelemben tudnám kijelenteni a létezését, hogy ha a dolgozószobámban lennék, akkor érzékelhetném, vagy valamely más szellem éppen most érzékeli . . . Az ilyen dolgok léte észlelődés (észleltté válás). Nem lehet semmiféle létezésük azon kívül, hogy szellemek vagy gondolkodó lények észlelik őket."
BERKELEY alaptézise ezért így hangzik: Esse est percipi aut percipere (a tárgyak léte az észleltté válás, a szubjektumok léte az észlelés).
Csak az eszmék és a szellem léteznek, az anyag nem. A szellem abban különbözik az eszméktől, hogy érzékelő, vagyis az, amiben az eszmék léteznek. Tevékenysége az eszmék vonatkozásában a viszonyok megállapításában, a visszaemlékezésben, az elképzelésben és az akarásban áll.
Az anyagról szóló kijelentés eredete BERKELEY szerint az elvont eszmék létezésének hamis feltételezésén alapul. Ezzel szemben ő azt állítja, hogy lehetetlen egy eszmét konkrét meghatározások nélkül elképzelni.
Nem létezik a mozgás eszméje egyúttal valami gyors vagy lassú elképzelése nélkül, a kiterjedés eszméje szín és nagyság, azaz valamilyen érzéki tulajdonság elképzelése nélkül.
Elvont eszmék létezésének feltételezése csak azért lehetséges, mert a nyelv .általánosan alkalmazható kifejezéseket ismer. Mármost az ember a szavakat neveknek veszi és úgy véli, hogy valamely általános nevének meg kell hogy feleljen egy általános létezése is.
Az anyag feltételezése így nem jelent mást ,
Empirizmus IV ./Berkeley 123
mint „égy meghatározottság nélküli dolog" elvont eszméjét, amely BERKELEY szerint nem képzelhető el.
BERKELEY ragaszkodik a szubjektumtól független, külső valóság létezéséhez, amely az érzéki észlelésben adott. Mivel azonban ez nem anyagi és valamennyi eszme csak egy szellemben, így az érzéki eszmék „tárgyainak" egy másik szellemben kell létezniük, amely felfogja őket.
„ ... a valóságos fát, amely a szellememtől függetlenül létezik, az Isten végtelen szelleme igaz módon megismeri és felfogja .. . Valóságos dolgoknak nevezik a természet alkotója által az érzékekbe belevésett eszméket . . . Ezek ennek megfelelően rendelkeznek egy bizonyos állandósággal, renddel és összefüggéssel és nem vaktában idézik elő őket."
A „dolgok" BERKELEY szerint tehát nem mások, mint az eszmék komplexumai, amelyeket Isten észlel és amelyeket szellemünk indulatai idéznek elő bennünk. Természettörvénynek nevezik azt a rendet és olyan összekapcsolódásokat, amelyeket Isten eközben alkalmaz. A külvilág valóságát , amelyet érzéki észlelésünkkel tapasztalunk , BERKELEY tehát nem tagadja, csak anyagi minőségét vonja kétségbe.
„Hogy a dolgok, amelyeket a szememmel látok és a kezemmel megtapogatok, léteznek, valóban léteznek , azt a legkevésbé sem vonom kétségbe. Az egyetlen, amelynek létezését kétségbe vonom, az az, amit a filozófusok anyagnak vagy testi szubsztanciának neveznek."
Mivel az eszmék nem hatnak eszmékre, BERKELEYNEK azt a tényt, hogy különböző szubjektumokban eszmék hasonló módon keletkeznek - például ugyanazon tárgy szemléletekor -, hogy a szubjektumok megértik egymást és egyáltalában hatást gyakorolhatnak tárgyakra és egymásra,
Isten beavatkozásával kell magyaráznia: Istennek kell a különböző észleléseket és cselekedeteket egymás között koordinálnia.
BERKELEY tételéből a természettudomány számára az következik, hogy az anyagi dolgok egymás közötti hatásaival nincs dolga, hanem csak azon törvényszerűségek megfigyelésével és leírásával, amelyek megfelelnek az állandó rendnek, amellyel Isten eszméket hoz létre és azokat egymással összekapcsolja . BERKELEY szándéka az volt, hogy tanaival megszilárdítsa az erkölcsöt és a hitet, mivel a materializmusban vélte felfedezni az ateizmus egyik okát.
/
124 Felvilágosodás
benyomások
érzéki észlelések
A Tudattartalmak (percepciók)
képzetek A CX):3]2'@ B
oo=:=:.E))J1» cx:r~=]))'.iJID
A és B egymásutánisága
elvárás
B Az okság
egyszerű képzetek
A és B szokásszerű
összetett képzetek
ön észleletek
A --.. B okságilag
öss~~~csolta n CXL~J)JJD
megjelenő képzet
emlékezés
Empirizmus V./Hume L 125
Dávid Hume (1711-1776) abban látja alapvető célját, hogy „az emberről szóló tudományba bevezesse az empirikus vizsgálati módszert”, azaz a tapasztalatra és a megfigyelésre támaszkodjon. Ebben mérsékelt szkepticizmust képvisel, amely az ember megismerési lehetőségeit kritikailag behatárolja. Fő műve a terjedelmes „Értekezés az emberi természetről” , ezt követik rövid értekezések a megismerésről, az erkölcsről, a politikáról és a vallásról.Kant azt m ondja HuME-ról, hogy H ume éb resztette fel őt „dogm atikus szendergéséből” .
Tapasztalatunk közvetlen tárgyai csak a tudattartalmaink (percepciók). Ézek két osztályba sorolhatók.
Benyomások (impressions) és képzetek (ideas). Benyomások az összes érzéki észlelések és belső önérzékelések (indulatok, érzelmek, akarat), ahogyan közvetlenül a lélekben megjelennek. A képzetek a benyomások leképezései, amelyekkel akkor rendelkezünk, ha gondolkodás, emlékezés, képzelet formájában ezekkel foglalkozunk.
A két osztály az intenzitás foka szerint különbözik egymástól, így például amilyen fájdalmat érzünk egy sérülésnél, és ahogyan erre emlékezünk.A benyomásokból keletkeznek az egyszerű képzetek. így
nem lehet semmit sem képzelni vagy gondolni, ami valaha ne lett volna adott a közvetlen érzékelésben.
Az embernek azonban megvan a képessége, hogy képzelőereje (imagination) segítségével ezekből az egyszerű képzetekből összetett képzeteket alkosson, amelyek így nem közvetlen benyomásból erednek.
A képzetek összekötése az asszociáció törvényét követi, amely azt a tendenciát jellemzi, hogy bizonyos képzetekből másokba a következő elveknek megfelelően megyünk át:
hasonlóság, érintkezés időben vagy térben, ok és okozat.
Egy fogalomnak csak akkor van jelentése, ha a neki megfelelő képzetek komponenseit vissza lehet vezetni a benyomásokra. Ez a metafizikai fogalmakra nem illik, ezért ezeket a fogalmakat ki kell zárni a filozófiából.
„Ha felmerül a gyanú, hogy egy filozófiai kifejezést értelem és megfelelő képzet nélkül használnak, ami túlságosan is gyakran megtörténik, akkor csupán annak kell utánanéznünk: melyik benyomásból is származik állítólag a képzet?”
Mármost az a kérdés, hogyan jutunk olyan ítéletekhez, amelyek eredete túlhaladja közvetlen észlelésünket és emlékezetünket. H ume itt különbséget tesz először is a fogalomviszonyokról alkotott ítéletek (észigazsá
gok) és a tényekről alkotott ítéletek (tény- igazságok) között.
Az előbbiek a matematika és a logika birodalmába tartoznak. Itt lehetséges abszolút bizonyosság, mivel egy fogalmi igazság ellentéte logikailag lehetetlen. Tárgyaik realitására vonatkozóan viszont ezek az ítéletek semmilyen kijelentést nem tartalmaznak.! A tényekről történő kijelentéseknél az ellentét ugyan lehet hamis, de logikailag mindig lehetséges.
A tényekről alkotott kijelentések a tapasztalaton nyugszanak, a képzetek asszociációs törvényének és az ok-okozati viszonynak alárendelten:
„Minden tényekre vonatkozó gondolati aktust - úgy tűnik - ok és okozat viszonya alapoz meg.”
Ha például látok egy biliárdgolyót ütközni egy másikkal, akkor a várt okozatra az eddigi tapasztalat alapján következtetek . H ume szerint ok és okozat viszonya m égsem lényegileg szükségszerű kapcsolat, am ely az objektum mal inherens; ennélfogva tisztán racionálisan, a tapasztalattól függetlenül nem ismerhető m eg.
„Egyszóval minden okozat egy az okától különböző esemény... A szükségszerűség olyasvalami, ami a szellemben és nem a tárgyakban van.”
Oksági kapcsolatban állónak nevezzük A-t és B-t, ha ezeknek egymásutániságát többször megfigyelték, így az A képzetét B képzete asszociatíve, szokásaink alapján követi. Ezzel azonban csak a képzetek szokásszerű egymásutániságáról tehetünk kijelentést, nem pedig a dolgok lényegéről.
Az igazi eredetekbe és az összes esemény okába történő bepillantás az ember előtt teljesen rejtve marad.
Az erkölcsfilozófia feladata H ume szerint abban áll, hogy empirikus módszerek alapján a ténylegesen létező erkölcsi értékeléseket spekulatív feltételezések nélkül megmagyarázza.Az ész és az érzelem szerepet játszik az erkölcsben, mégis az erkölcsi érzés (morál sen- timent) az alapvető:
„Mivel az erény végcél és önmaga kedvéért van. . . csupán az általa nyújtott közvetlen megelégedés kedvéért törekszünk rá, valamilyen érzésnek szükségszerűen létezni kell, amelyből ered, egy belső hajlamnak, egy belső érzésnek,. .. ami az erkölcsi jó és rossz között különbséget tesz.”
A cselekedeteket H ume akkor értékeli pozitívként, ha azok hasznosak vagy kellemesek, magának az individuumnak vagy másoknak, illetve a közösség egészének. A szubjektív érzések ennélfogva két alapelven nyugszanak: az önszereteten és a szimpátián.
126 Felvilágosodás
fé le le més
re m é n y
e m b e ri tu la jd o n s á g okka l v a ló fe lruh á zá s
sa já tgye ng e sé g
a so rs e lle n t
m o n d á s o s -
e lv o n a tk o z ta tá s és
ra c io n a liz m u s
e g y h e ly i is tenség fe lé rté ke lése
k ivá laszto tts á g és vé d e le m
b ab o n a az egysze rű
népné l
A David Hume: A vallás természettörténete
összjólét
B Adam Smith: A nemzetek jóléte
Empirizmus VI./Hume II.; Adam Smith 127
Az egyes ember nemcsak saját érdekeit követi, hanem mint társadalmi lény képes mások érdekeiben és érzéseiben osztozni, mivel egy közösség egészébe van beágyazva. Az erkölcs alapjához ezért hozzátartozik a szimpátia, amellyel egy személy a másik érzéseit átveszi. Ezzel lehetővé és megalapozottá válik a morális értékek szükségszerű interszubjektivi- tása.Morális ítélet akkor keletkezik, ha a cselekvés helyeslése vagy helytelenítése általános érvényességre tarthat igényt. Ez a különös körülményektől való elvonatkoztatás azon egyoldalúságok helyesbítése által érhető el, amelyek tisztán részleges érdekekből erednek. így fejlődik ki a társadalmon belül egy általánosan fölérendelt értékmérce.H ume államelméletében elutasítja a racionális természetjogi és szerződéselméleteket. Jogrend azért jön létre, mert mindazok a javak, amelyekre az embernek szüksége van, szűkösen állnak rendelkezésre és
mert az emberre jellemző az a törekvés, hogy amit egyszer megszerzett, azt meg is tartsa.
Ezért van szükség a békét és biztonságot biztosító rendre. Az egyes ember azért veti alá magát ennek,
mert ez egyes esetekben hátránnyal jár ugyan, de összességében mégis nagyobb haszonnal jár.
Az állami rend fenntartásának feltétele az igazságosság és a (szerződéshez való) hűség erénye.
A szimpátia itt megint jelentős szerepet játszik, ennek alapján irányul az individuum viselkedése az egész állam jólétére.
H ume kritikai vallásfilozófiájában a különböző történeti istenképzeteket akarja felfedni és azok tarthatóságát megvizsgálni. Valláson nem egy transzcendens eredetű jelenséget ért, hanem az emberi szellem termékét.
A vallás eredete olyan pszichológiai adottságokban rejlik - különösen ilyen a félelem és a remény - , amelyek a lét esendőségé- nek és bizonytalanságának tudatából származnak.
Eredetileg minden vallás politeista. Az embernek hajlama van arra, hogy a dolgoknak és más élőlényeknek olyan tulajdonságokat tulajdonítson, amelyek a saját számára jól ismertek. Ennek megfelelően
az ember a természetben hatalmasságokat lát munkálkodni, amelyek hozzá hasonlóak, mégis lényegében fölötte helyezkednek el és ő ezért isteníti őket.
A monoteizmusba történő átmenet eleinte nem racionális okokból történik, hanem abból a szükségletből ered, hogy egy helyi istenséget, amelytől az emberek különös mértékben függőnek hiszik magukat, másokkal szemben felértékeljék, hogy bennük különleges védelmet nyerjenek.
A monoteizmus mindig az intolerancia növekedésével jár együtt.
Az idő folyamán az istenfogalom elvontabbá és racionálisabbá válik, ezzel azonban meghaladja a tömeg felfogóképességét, ami miatt megint felvirágzik a babona.A „Dialógusok a természetes vallásról” című írásában H ume a racionális „istenbizonyítékokat” alapvető kritikának veti alá, amely egyúttal fundamentális világnézet-elemzést is tartalmaz.
Adam Smith (1723-1790), akárcsak H um e , az erkölcsi értékeknek az érzésektől való függőségét hangsúlyozza. Különleges szerep jut a rokonszenvnek, ami által mi magunk (gyengébben) átérezzük, hogy mit érez a másik, amennyiben szellemileg beleképzeljük magunkat a helyébe.
Cselekedeteket és magatartásokat akkor helyeslünk erkölcsileg, ha a cselekvő érzéseivel rokonszenvezni tudunk,
azaz az érzéseket a tárgyhoz illőnek érezzük oly módon, hogy az ember maga is így érez- ne, ha azoknak az érzéseivel, akiket a cselekvés következményei érintenek (például hála), rokonszenvezni tudunk.
Saját cselekvésünket úgy értékeljük, hogy megkérdezzük önmagunktól, hogy egy pártatlan „néző” rokonszenvezne-e indítékainkkal?
Elvonatkoztatások és általánosítások útján az ember az individuális helyesléstől, illetve helytelenítéstől eljut az általánosan érvényes erkölcsi ítéletekre vonatkozó fölérendelt mértékhez.Smith ismertté mindenekelőtt a „Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és eredetéről” című írásával vált, amely a nemzetgazdaságtan klasszikus műve. Smith felteszi, hogy minden egyes ember saját helyzetének javítására irányuló érdekei egy a természetben ható (teleologikus) rendezőelv által az összjólét optimalizálásához vezetnek, ha ezeket az erőket szabadjára engedik. Ennélfogva elutasítja a dirigista intézkedéseket a gazdaságban:
„Mindenki azt hiszi, hogy csak saját érdekeit követi, ténylegesen azonban így közvetetten a legjobban támogatja a népgazdaság egészének jólétét is. Ebben az egyes embert egy láthatatlan kéz vezeti, hogy kövessen egy olyan célt, amit semmi esetre sem tűzött ki.”
A jólét alapja a munka, amelyből az áruk értéke is származik. A termelékenység alapja az ember csereösztöne és a munkamegosztás. Shaftesbury és H utcheson jelentősége az angol felvilágosodás erkölcsfilozófiájának fejlődésében az, hogy kialakítják a „morál sense" fogalmát, amely nem más, mint a jó és a rossz közvetlen helyeslésének, illetve helytelenítésének érzése.
Az egyes ember nemcsak saját érdekeit követi, hanem mint társadalmi lény képes mások érdekeiben és érzéseiben osztozni, mivel egy közösség egészébe van beágyazva. Az erkölcs alapjához ezért hozzátartozik a szimpátia, amellyel egy személy a másik érzéseit átveszi. Ezzel lehetővé és megalapozottá válik a morális értékek szükségszerű interszubjektivitása. Morális ítélet akkor keletkezik, ha a cselekvés helyeslése vagy helytelenítése általános érvényességre tarthat igényt. Ez a különös körülményektől való elvonatkoztatás azon egyoldalúságok helyesbítése által érhető el, amelyek tisztán részleges érdekekből erednek. Így fejlődik ki a társadalmon belül egy általánosan fölérendelt értékmérce . HUME államelméletében elutasítja a racionális természetjogi és szerződéselméleteket. Jogrend azért jön létre, mert nlindazok a javak, amelyekre az embernek szüksége van, szűkösen állnak rendelkezésre és
mert az emberre jellemző az a törekvés, hogy amit egyszer megszerzett, azt meg is tartsa.
Ezért van szükség a békét és biztonságot biztosító rendre. Az egyes ember azért veti alá. magát ennek,
mert ez egyes esetekben hátránnyal jár ugyan, de összességében mégis nagyobb haszonnal jár.
Az állami rend fenntartásának feltétele az igazságosság és a (szerződéshez való) hűség erénye .
A szimpátia itt megint jelentős szerepet játszik, ennek alapján irányul az individuum viselkedése az egész állam jólétére.
HUME kritikai vallásfilozófiájában a különböző történeti istenképzeteket akarja felfedni és azok tarthatóságát megvizsgálni. Valláson nem egy transzcendens eredetű jelenséget ért, hanem az emberi szellem termékét.
A vallás eredete olyan pszichológiai adottságokban rejlik - különösen ilyen a félelem és a remény -, amelyek a lét esendőségének és bizonytalanságának tudatából származnak.
Eredetileg minden vallás politeista. Az embernek hajlama van arra, hogy a dolgoknak és más élőlényeknek olyan tulajdonságokat tulajdonítson, amelyek a saját számára jól ismertek. Ennek megfelelően
az ember a természetben hatalmasságokat lát munkálkodni, amelyek hozzá hasonlóak, mégis lényegében fölötte helyezkednek el és ő ezért isteníti őket.
A monoteizmusba történő átmenet eleinte nem racionális okokból történik, hanem abból a szükségletből ered , hogy egy helyi istenséget, amelytől az emberek különös mértékben függőnek hiszik magukat, másokkal szemben felértékeljék, hogy bennük különleges védelmet nyerjenek.
Empirizmus VI./Hume II.; Adam Smith 127
A monoteizmus mindig az intolerancia növekedésével jár együtt.
Az idő folyamán 'az i,stenfogalom elvontabbá és racionálisabbá válik, ezzel azonban meghaladja a tömeg felfogóképességét, ami miatt megint felvirágzik a babona. A „Dialógusok a természetes vallásról" című írásában HuME a racionális „istenbizonyítékokat" alapvető kritikának veti alá, amely egyúttal fundamentális világnézet-elemzést is tartalmaz.
Adam Smith (1723-1790), akárcsak HUME, az erkölcsi értékeknek az érzésektől való függőségét hangsúlyozza. Különleges szerep jut a rokonszenvnek, ami által mi magunk (gyengébben) átérezzük, hogy mit érez a másik, amennyiben szellemileg beleképzeljük ma-gunkat a helyébe . ·
Cselekedeteket és magatartásokat akkor helyeslünk erkölcsileg, ha a cselekvő érzéseivel rokonszenvezni tudunk ,
azaz az érzéseket a tárgyhoz illőnek érezzük oly módon, hogy az ember maga is így érezne, ha azoknak az érzéseivel, akiket a cselekvés következményei érintenek (például hála) , rokonszenvezni tudunk.
Saját cselekvésünket úgy értékeljük, hogy megkérdezzük önmagunktól, hogy egy pártatlan „néző" rokonszenvezne-e indítékainkkal?
Elvonatkoztatások és általánosítások útján az ember az individuális helyesléstől , illetve helytelenítéstől eljut az általánosan érvényes erkölcsi ítéletekre vonatkozó fölérendelt mértékhez. SMITH ismertté mindenekelőtt a „ Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és eredetéről" című írásával vált, amely a nemzetgazdáságtan klasszikus műve. SMITH felteszi , hogy minden egyes ember saját helyzetének javítására irányuló érdekei egy a természetben ható (teleologikus) rendezőelv által az összjólét optimalizálásához vezetnek, ha ezeket az erőket szabadjára engedik. Ennélfogva elutasítja a dirigista intézkedéseket a gazdaságban:
„Mindenki azt hiszi , hogy csak saját érdekeit követi, ténylegesen azonban így közvetetten a legjobban támogatja a népgazdaság egészének jólétét is. Ebben az egyes embert egy láthatatlan kéz vezeti, hogy kövessen egy olyan célt, amit semmi esetre sem tűzött ki."
A jólét alapja a munka, amelyből az áruk értéke is származik. A termelékenység alapja az ember csereösztöne és a munkamegosztás. SttAFrESBURY és HUTCHESON jelentősége az angol felvilágosodás erkölcsfilozófiá j ának fejlődésében az, hogy kialakítják a „marat sense" fogalmát, amely nem más, mint a jó és a rossz közvetlen helyeslésének, illetve helytelenítésének érzése.
128 Felvilágosodás
b ö lc s e nte r e m te t t
g a ra n tá l jaaze rk ö lc s ö t
b a b o n ad o g m á k
lé tre h o zfé le le m
a d o g m a t iz m u s
ig a z s á g ^ J ta la n s á g h o z ,
v i tá h o z v e z e t
B Vallás és értelem Voltaire-nél
Francia felvilágosodás ¡./Pascal; Voltaire 129
A zseniális matematikus és fizikus, Blaise Pascal (1623-1662) erősen D escartes racionalizmusának hatása alatt áll. Végérvényes megtérésélménye után (1654), amelyet a „Mémorialban” rögzít, életét a hit szolgálatába állítja:
„Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene, nem a filozófusok és tudósok Istene.”
A kartéziánus absztrakciót feladja a vallásos egyéni létezés kedvéért.Pascal a janzenizmus mellett kötelezi el magát, amely a kegyelem tanításának központi szerepével jellemezhető katolikus irányzat.
Tervezett munkája, a kereszténység apológiája, töredékesen mint „Pensées” (Gondolatok) maradt ránk. Pascal ebben az embernek olyan képét rajzolja meg, aki végtelenségek között, a végtelen nagy és kicsi között áll. Mivel az ész hatóköre is csak a végesre terjed ki, így a szív (fr. coeur) válik tulajdonképpeni megismerési instanciává:
„Az igazságot nemcsak az ész segítségével, hanem a szív által is ismerjük meg; az utóbbi módon ismerjük meg az első elveket.”
Ilyen első elveket (a külvilág bizonyossága; a tér; az idő stb.) az ész csak utólag igazolhat.
A szívre orientálódott szellem a finom érzék szelleme („esprit de finesse”), az észhez kötött a geometriáé.
Mindkét módnak együtt kell működnie, mert a matematikus a definíciókra és az elvekre van utalva, míg a finom érzék embere a racionális érvekre. Az ész legfényesebb tevékenysége tehát az önkorlátozás.A szívnek kell meghozni a legfontosabb döntést is, a hit ellen vagy mellette. Pascal kifejezése a fogadás:
Isten létének vagy nemlétének eldöntésében az ember, ha Istenre tesz, akkor a végest veti be (saját semmis létezését) a végtelen elnyerése érdekében (az örök üdvösségért).
Ha ez a döntő választás megtörténik, akkor az ember életét már csak alázatosan Istenre alapozza. Ez Pascal kiútja a létezés nyomorúságából; az ember boldogtalan köztes lény: a szelleme miatt majdnem angyal, alantassága miatt majdnem állat.
„Az ember csak egy nádszál; de gondolkodó nádszál.”
A francia felvilágosodás publicisztikailag legnagyobb hatású képviselője Voltaire (tulajdonképpen Fran^ois-M arie A rouet; 1694- 1778). Hagyatékában találhatók szatírák, regények, drámák, történelmi művek és mindenekelőtt levelek. Publicisztikai és politikai elkötelezettsége által (tartózkodott N agy Frigyes udvarában is) nagy hatást kölcsönöz a felvilágosodás eszmekincsének. Filozófiai- lag, akárcsak számos kortársa, mindenekelőtt az angol szellemi élet elemeit veszi át.
A Lettres anglaises (angol levelek) az angol politika és filozófia előrehaladottságát dicséri.
V oltaire gondolkodása erősen Locke és főként N ewton felé orientálódik. Velük együtt veszi fel a harcot a dogmatizmus ellen és az ember szabadságáért.Empirista orientáltságú angol példaképeivel együtt küzd az előítéletek, különösen a racionalista filozófia ellen.Minden metafizikával szembeni kritikai álláspontját V oltaire így foglalja össze:
„Majdnem minden metafizikát tárgyaló fejezet végére két betűt tehetnénk k i . ..: N . L. non liquet, nem világos.”
V oltaire különösen élesen támadja a vallások dogmatizmusát: ebben látja elültetve az intolerancia, a rabság, az üldözés, az igazságtalanság gyökerét. Csatakiáltása:
„Ecrasez l’infame” (Tiporjátok el a gyalázatost, ti. az egyházat).
A történeti vallások nagy részét V oltaire babonának tartja. Meg kell őket tisztítani egy olyan értelmi vallás irányában, amely előbbreviszi az erkölcsöt.
Hogy Isten létezik, az a teremtésből adódik, attribútumai azonban (= a vallási dogmák tartalmai) megismerhetetlenek maradnak.
V oltaire a deista pozíció közelébe kerül. E tipikus felvilágosodáskori istenképzet szerint Isten a természetes rend megteremtője, azután azonban többé nem avatkozik bele ebbe a rendbe.
„Ha Isten nem létezne, ki kellene találni, de az egész természet azt kiáltja felénk, hogy létezik.” „Létének gondolata tartalmaz bizonyos nehézségeket, de az ellenkező gondolat képtelenségeket tartalmaz.”
„Az Enciklopédia volt műként az, ami Voltaire emberként volt.” (R .-R . W uthenow) Mintája, a P. BAYLE-féle (1647-1706) metafizikai és valláskritikai szótár után az Enciklopédia vált a legfontosabb publicisztikai fegyverré a felvilágosodás számára. E mamutvállalkozásban - amely 1751-1780 között 28 kötetben jelent meg - a korszak számos kiemelkedő szelleme dolgozhatott együtt:- D enis D iderot (1713-1784): sokoldalúan
képzett filozófus, aki teistából lett panteis- tává. Mint kiadó és szerző, ő az Enciklopédia motorja.
- Jean le R ond d ’A lembert (1717-1783), akinek az Enciklopédiához megírott előszava a tervezetet azonnal ismertté tette. Filozófusként a pozitivizmus korai képviselőjének számít.
- Paul (B áró) d ’H olbach (1723-1789), aki mint ateista egy determinisztikus szenzua- lizmust képvisel.
130 Felvilágosodás
g a z d a s á g i fo r m a te r ü le t é g h a j la t
köztársaság monarchia despotizmus
/ Vdemokrácia arisztokrácia
I taz elv: erény tisztelet félelem
á l la m fo r m a
tö rv é n y h o z óh a ta lo m v é g re h a jtó
h a ta lo m
fe ls ő h á z
œ► a ls ó h á z
e lle n ő rz é s
h a ta lo m m e g o s z tá s
va d o lg o k te rm é s z e te
Va tö r v é n y e k s z e lle m e
r v n n n
b író ih a ta lo m
A Montesquieu: „A törvények szelleme”
h a n y a t lá s fe le m e lk e d é s k o rs z a k n y e lv h a g y o m á n y
e m b e re k p ró z a i tö r té n e le m
h ő s ö k k ö ltő i m o n d á k
is te n e k s z e m lé le te s m íto s z o k
B Vico: „Ideális Örök Történelem”
Francia felvilágosodás II./Montesquieu; Vico 131
Charles de Montesquieu (1689-1755) mindenekelőtt azzal ért e l hatást, hogy a felvilágosodás gondolatkincsét a társadalmi rendre és annak bázisára, a jogra ültette át.
M ontesquieu a „Perzsa levelek ben” (1721) - közvetve - a saját, francia hazájában uralkodó körülm ényeket pellengérezi ki, V OLTAiRE-hez hasonlóan az angol társadalm at tartja követendőnek.
Fő művében („De l’esprit des lois”, A törvények szelleméről; 1748) különösen az angol példaképek felé, mindenekelőtt Locke felé orientálódik.Kiindulópontja egy társadalom keretfeltételeinek összehasonlítása annak jogi berendezkedésével. M ontesquieu a természetjog gondolatából indul ki. Ebből az következik, hogy a pozitív jogot nem önkényesen alakítják ki a háborús természeti állapot megfékezésére (H obbes ellen, 117. old), hanem léteznek olyan természeti támpontok, amelyeket M ontesquieu
a dolgok természetének nevez. „Az értelmes lényeknek lehetnek maguk alkotta törvényeik, de vannak tőlük függetlenül keletkezett törvényeik is.”
Ezekből következik a törvények szelleme: „Különböző tényezők határozzák meg az em bereket..., amiből kialakul egy általános szellem.”
Ezek a tényezők természeti adottságok:- A terület befolyásolja az alkotmányt: föld
rajzilag nagy terület a monarchikus alkotmány felé hajt, egy kicsinek könnyebb a köztársaságot létrehozni.
- Az éghajlat többek között a fennálló rend nagyobb állandóságához vezet melegebb éghajlatú vidékeken.
- Ehhez olyan társadalmi és történelmi tényezők járulnak, mint a vallás, az erkölcsök, a történelem, a gazdasági forma, és mindenekelőtt a kormányzat alapelvei.
Minden tényező megint csak különböző súly- lyal hat a mindenkori jogi állapotra. M ontesquieu három államformát különböztet meg, amelyek mindegyike egy elvet érvényesít:- a despotizmus, elve a félelem,- a monarchia, a tiszteleten alapszik,- a köztársaság vagy demokrácia vagy arisz
tokrácia, és az erény alapján áll.Akkor jó egy államforma, ha mérsékelt, mert csak akkor garantálja a szabadságot. A hatalom hatalommal történő korlátozása, a hatalommegosztás is a szabadságot szolgálja:- a törvényhozó hatalomnak a végrehajtást
kell ellenőriznie és két kamarából áll, egy ellenőrző felsőházból (fr. corps de nobles) és egy törvényhozó alsóházból,
- a végrehajtó hatalomnak vétójoga van a törvényhozó hatalommal szemben,
- a bírói hatalom élesen elválasztandó a végrehajtó hatalomtól.
Giambattista Vico (1668-1744) Olaszországban nagyszabású kísérletre vállalkozik, hogy a történelmet tegye meg az emberi megismerés tulajdonképpeni területévé.Fő művében, a „Principi di una scienza nuo- vában” (Az új tudomány elvei a népek közösségi természetéről) abból a tételből indul ki, amely szerint:
„verum et factum reciprocantur”.A megismerésnek azt kell jelentenie, hogy ismerjük a módját annak, ahogyan keletkezik a dolog. így elsősorban azokról a dolgokról van ismeretünk, amelyeket magunk alkottunk (az igazság mint „tény-dolog”).Vico szerint ebből az következik, hogy az emberi szellem működési területe a kultúra.
A matematikában lehetséges a megismerés, mert annak fogalmai az emberektől függenek. A fizika eredményei viszont csak valószínűsíthetők.
Vico megkísérel ezután általános törvényeket találni a történelemben.
A cél a „storia ideal’ eterna”, az örök ideális történelem.
Eközben a közös érzékre (ol. senso comune) figyel fel:
az összes nép egymástól függetlenül, a lényeges eszméket tekintve összhangban van.
Ez az általános emberi szellem olyan irányultságára utal, amely a gondviselésben gyökerezik. A történelem szerkezete tehát az emberi természet szerkezetéről is tudósít. V ico anyaga mindenekelőtt a nyelv és annak áthagy omány ozása. A történelmi fejlődés bizonyságai a mítoszok és a költészet hatalmas gyűjteményei, valamint az etimológia (a szavak történelme). Ez a fejlődés meghatározott stádiumokban megy végbe:
„A népek karaktere először nyers, azután szigorú, később lágy, ezután kifinomult, végül erkölcstelen.”
Három fokozatban történik meg a népek fel- emelkedése (corso):1) az istenek korszaka: minden hatalom az is
tenek és a vallás kezében van; az emberek nyersek és nyelvük szemléletes (például a hieroglifák),
2) a héroszok korszaka: „az istenfiúk” szigorú erkölcse uralkodik az emberek felett, akiknek nyelve költészetté fejlődik,
3) az ember korszaka: az ember teljes öntudatára ébred és az isten- és héroszkultusztól megszabadul; saját képességeire hagyatkozik, amelyeket a prózai nyelv támaszt alá.
Végül a társadalom elvész a fényűzésben és hanyatlása (ricorso) széthulláshoz vezet. Ezután ismét corso (felemelkedés) következik. így a Római Birodalom szétesése után a
barbárokkal kezdődik a felemelkedés, amely a teokrácián keresztül a középkori hűbériség hős időszakához és végül a reneszánsz kultúrához vezet.
132 Felvilágosodás
te rm é sze tikö rny ez e t
n incsta n a n y a g
n inc s je le n a rossz
tá rs a d a lo m
v é d e lm e t n y ú jt
a ta n ító
3. a szakadék kiéleződése
4. a jelenlegi szolgai társadalom
törvények
1. természeti állapot
onszeretet
A
út a termé
szetes er
kölcshöz
Az állam = út a szabadsághoz és az egyenlőséghez
A nevelés
a d o lg o k b ó lv a ló ta n u lá s
Rousseau elmélete a kultúra romlottságáról és annak ellenszeréről
Francia felvilágosodás III./Rousseau 133
Jean Jacques Rousseau (1712-1778) a felvilágosodásban átmeneti helyet foglal el:
egyrészről a felvilágosodás szabadság utáni kiáltását fokozza fel, másrészről már a felvilágosodás elleni romantikus tiltakozás úttörője.
R ousseau az ember szabad természeti állapotát feltételezi.Ebben az ember mint erős, magányos egyén él teljesen természeti rendben. Teljesen az érzéseire hagyatkozhat.Ezzel szemben az elmélkedés a társadalmi bajok forrása, és az ember önmagával való meghasonlottságával jár. Ezért úgy tűnik
„hogy az elmélkedés állapota természet- ellenes és a töprengő ember egy elfajzott állat”.
R ousseau az önszer etetet (fr. amour de sói) tekinti alapvetőnek, ebből vezet le minden érzést, mindenekelőtt az együttérzést. Ezekből a viszonyokból fejlődnek ki a primitív társadalmi rendszerek, amelyek azonban a fennálló egyenlőséget és szabadságot nem sértik.A kultúra (nyelv, tudomány, művészet) és a társadalmi formák fejlődésével a természetes egyenlőség felbomlik.
Az eredetileg jó önszeretet átfordul önzésbe (amour propre).
Jelentős változást a munkamegosztás és a magántulajdon bevezetése hoz, mivel a tulajdonviszonyok kialakulása az embereket konkurenciaharcba hajtja.A kultúra az embereket láncra veri, a jogszolgáltatás pedig ezt csak felgyorsította,
„a gyengéknek új bilincseket, a gazdagoknak pedig új hatalmat adott”.
Az ész és a tudomány meggyengíti az erkölcs iránti természetes érzést. A fényűzés elpuhítja az embereket, a manírok tisztességtelenné teszik őket.R ousseau ezzel saját szabadságeszményét helyezi szembe. Az ehhez vezető út a nevelési eszmény.Az „Émile-ben” (1762) példaszerűen mutatja be a pedagógiáját:
Mindenekelőtt meg kell akadályozni, hogy a növendék a társadalom káros hatása alá kerüljön.
R ousseau célja ezzel szemben a szív kiművelése és az ahhoz vezető út messzemenően „negatív nevelés”. A nevelőnek nem szabad indoktrinálnia, amit R ousseau a kortársi nevelés szemére vet.
A gyermeknek kell magának a tapasztalatokból tanulnia. A nevelésnek így a gyermek fejlődéséhez kell illeszkednie.
Ezért a gyermeknek - az első szakaszban - függetlenséget kell kapnia és magukból a dolgokból tanulnia. A fiatalság kezdetekor a növendéket művészetre, irodalomra és vallásra kell tanítani és társasági szükségletét is tekintetbe kell venni. A tanárnak egészséges
környezetről kell gondoskodnia, ahol a gyermeket pszichikailag is erősítik.
Egy mesterség megtanulása éppúgy az egyszerű és boldog élet kezdetéhez tartozik, mint az első könyvnek, D efoe Robinson Crusoe-jának elolvasása.
RoussEAU-nak a szabadság helyreállításához vezető második útja a társadalom- és államfilozófia. Alapvető fontosságú (Contrat social, 1762) a társadalmi szerződés gondolata, amelyben egy közösség tagjai kijelentik:
„Közülünk mindenki aláveti személyét a közösségnek és mindenét, amije van, a közakarat legmagasabb vezetésének.”
Ha mindenki aláveti magát a közakaratnak (volonté générale), akkor ezzel garantálva van mindenki szabadsága és egyenlősége. Mivel a közakaratban egyúttal a saját akarata is benne van, így önmagát csak a saját törvényének veti alá.
A természetes szabadság feladata teszi lehetővé a jogi szabadság elérését.
A tulajdon átruházásánál hasonló a helyzet: a (fiktív) lemondást az egész javára csak a törvényes tulajdon biztosítja. A tulajdonosok a „dologi jószágok intézőjévé” válnak. A társadalmi szerződésből származik a népszuverenitás.
A törvények csak akkor érvényes törvények, ha összhangban állnak a közakarattal. Egyébként csak individuális utasítások.
Ezenkívül ki kell zárni azokat az eseteket, amelyekben egy különös akarat megvalósulásra tör. A volonté de tous (az egyes akaratok összessége) eltérése sem változtat a volonté générale - mint legfőbb irányvonal - érvényességén. A népakarat törvényekben nyilatkozik meg, ezeket pedig a végrehajtó hatalom viszi véghez.
„Az ember rögtön belátja, hogy sem afelől nem szükséges hosszan kérdezősködnie, hogy kinek áll jogában a törvényalkotás - mert az a közakarat cselekedeteiben áll —, sem afelől nem kell érdeklődnie, hogy a kormányfő a törvények fölött áll-e - mert ő az állam tagja - , sem afelől, hogy lehet-e a törvény jogtalan, mert senki sem jogtalan önmagával szemben - , sem afelől, hogyan lehet az ember egyszerre szabad és ugyanakkor törvényeknek alávetett - mert a törvények a közakarat döntéseinek lajstromai csupán.”
R ousseau eszményi államai a kis demokráciák abban az értelemben, hogy ezekben egy népgyűlés könnyen lebonyolítható. A polgároknak erkölcsileg egyszerűnek, jog és vagyon szerint lehetőleg egyenlőeknek kell lenniük.Közös államvallásnak is létre kell jönnie: ennek néhány pozitív dogmája - többek között- a társadalmi szerződés és a törvények szentségét kell hogy tartalmazza.
134 Német idealizmus
Törté
neti
átte
kint
és:
Ném
et i
deal
izm
us
1860
1850
1840
1830
1820
1810
1800
1790
1780
1770
1760
1750
1740
1730
1720
.A>"
'""
~6r61"1195
_,., ....
.... ic
rk>k
jl0"
1790
.A ev
•tort•
tt H
rkn
Ml ...
„ 17
11
„AU
Rtl
Hl
~rit11cj„„ 11
1\
.ÁIYll>
-11~6'
·
ttn
•'"
1755
Kan
t (1
724-
1804
)
„Nt1
1!61
ctt1
n r9
nd
M:1
rt1
" ,„.
„A
C-:.;.
*'tog
17
11
„A:z
j!U
l"1
M
wct
om•n
vtan
1
l1p
t1•
,„.
Fic
hte
(176
2-1
814)
Tör
téne
ti á
ttek
inté
s: N
émet
ide
aliz
mus
.H•'
"'9
neu
t11a
t•
1113
8
„A ll
:or6
bbi
er
-n
kri-
tltj
j1•
19:)'
.l
,Av.
t!M
tOI"
11
99
Sch
lele
rmac
her
(l76
8-18
34)
.A/O
IJfll
o.<0
11•
ti•p
Jll"
11
121
.En
cilll
op
ed!a
• ia
11
„A l
ogA
.t
tud
om•n
v•"
1112
„A
&H
lllm
renom~i.ji
"
.J•N
t „_.
•. 17
95
Heg
el
(l77
0-18
31)
•
.A m
1to1
0g11
to
rOfll
J••
1156
.Ai .
mb
erl
auM
ct.U
g lln
v-o•
" i8
09
„Ait
ttl"tNO~
· f6
Ht
'4t4
i tl.r
mus
re
ndR
•re
" 18
00
„41
1tm
Hlf
i·
r.~.
ten
dll
1t1
„ 17
99
Sch
ellin
g (1
775-
185
4)
Fra
nkfu
rt ···~
elma
r •
Jena
• •\~l
\..~
.Wur
zbur
g
•H
eide
lber
g •
Nílr
nber
g
Ber
lin
•
+K
ant
+G
oeth
e
Sch
ille
r
Flc
hte
Sch
ell I
ng
-Kön
lgsb
erg
••
•S
tutt
ga
rt
· -,.
...,
....
....
. H
egel
e
TObi
ng_e
nY
--~
Sch
lele
rmac
her
+ He
rder
•
Mün
chen
H
ölde
rlin
~ 2 '"' a :. s: „ !!!..
~· a =
"'
Összefoglaló áttekintés 135
A német idealizmus történelmi hátterét - szélesebb értelem ben - a francia forradalom elő készületei, lefolyása és következm ényei alkotják; N apóleon uralma a koalíciós háborúkkal, a francia megszállás és a felszabadító háborúk; a bécsi kongresszus és annak következm ényei.
Az ész és szabadság felvilágosult eszméi- eleinte úgy tűnik - megvalósulnak a forradalomban. Ez kezdetben biztosítja a forradalom számára a német értelmiség nagy részének támogatását. A közhangulat azonban messzemenően megváltozik, amikor a forradalom terrorba csap át.
A helyzet elősegíti a német nemzeti öntudat érvényre jutását (például Fichte írása 1806- ban: „Beszédek a német nemzethez”). A nemzeti érzés Németországban erősen kultúrára orientált:
A weimari klasszicizmusban és romantikában az irodalom indul virágzásnak.
W ilhelm von H umboldt oktatási reformja, a berlini egyetem megalapítása, a politikai reformok, amelyeket ott Stein és H ardenberg hajtanak végre (pl. jobbágyfelszabadítás 1807), Poroszországot modern állammá teszik.A bécsi kongresszus fontos jellemzője a restauráció (az 1792-es állapot visszaállítása). A liberális eszméket korlátozzák. A „Karls- badi Határozatok” a „demagógok” üldözését tűzik ki célul.
Immánuel Kant (1724-1804) a német idealizmus előfeltételeit teremti meg. Munkásságának magvát a három Kritika képezi. Emellett egy sor írást hagy hátra más témákban is:
többek között a felvilágosodás kérdésében, a pedagógiában, és egy kis könyvet „Az örök békéről”.
A kritikai korszak előtti munkái részben még kora katedrafilozófiájának hatása alatt állnak (pl. L eibniz , W olff). „A z ég általános természettörténete és elmélete” című írásában (1755) arra tesz kísérletet, hogy a newtoni mechanikán alapuló kozmológiát fejtsen ki. H ume felébreszti „dogmatikus szendergésé- ből” és R ousseau az ésszel szembeni kételkedésre tanítja.
Tulajdonképpen „az ész képességének általános kritikájára - ezzel egyáltalán a metafizika lehetőségének vagy lehetetlenségének eldöntésére” - vállalkozik és „a metafizika forrásainak, terjedelmének és határainak a meghatározására” .
Ez történik meg „A tiszta ész kritikájában”. Ezt követi „A gyakorlati ész kritikája” és „Az ítéleterő kritikája”. Johann G ottlieb Fichte (1762-1814) a „magánvaló” kanti posztulátumában olyan helytelenséget lát, amelyet meg akar haladni. így megkísérli a „nem-Én”-t, ami az ésszel mint a megismerés tárgya áll szemben, az abszolút Én tétele
zéseként, azaz az Én szabad tevékenységéből eredőként megérteni.
Friedrich W ilhelm Joseph Schelling (1775-1854) kezdetben Fichte befolyása alatt áll, de azután egyre inkább egy természetfilozófia kidolgozása felé fordul. Az ellentétek egységének kérdése olyan azonosságfilozófia koncepciójához vezeti el, amelyben az abszo- lútum mint az ellentétek közömbös pontja funkcionál. Ez az álláspont ösztönözte H egelt híres kritikájára:
„Ennek az egyetlen tudásnak, hogy az ab- szolútumban minden azonos,... vagyis az az állítás, hogy ez az abszolútum az az éjszaka, amelyben, mint mondani szokás, minden tehén fekete, naiv megnyilatkozása a megismerés hiányának.”
Schelling kései filozófiája egyre ezoteriku- sabb lesz, inkább az intuitív szemlélet, mintsem a fogalom felé orientálódik.
G eorg W ilhelm Friedrich H egel (1770-1831) Tübingenben Schelling és H öl- derlin tanulótársa az egyetemen.
„Abszolút idealizmusa” jelenti a mozgalom vég- és tetőpontját.
A szellem önmagáról való tudása képezi Hegel hatalmas spekulatív rendszerének az alapját. Óriási mennyiségű anyagot rendez el benne, amelyet az összes tudományterületről gyűjt össze: művészet, vallás, jog és történelem.
Az ész erős hangsúlyozása kritikára ösztönzi más gondolkodók egész sorát. Johann G eorg H amann (1730-1788) kritikailag mutat rá az ész nyelvhez kötöttségére és ezzel történetiségére. Erősebben hangsúlyozza az érzelmi átélés jelentőségét. A bizonyosság végső forrása számára a hitben rejlik. Friedrich H einrich Jacobi (1743-1819) is a hitben látja a valósághoz vezető közvetlen utat. Nem az értelem tevékenysége vezet a megismeréshez, hanem az érzés és az ész, amelyet az Egész érzékfeletti felfogásának képességeként értelmez. Johann G ottfried H erder (1744-1803) „a teremtés első szabadjára engedett” lényét látja az emberben. Szabadsága és a világ felé való nyitottsága lehetővé teszi számára, hogy megteremtse saját természetét, de egyúttal feltételezi annak szükségszerűségét, hogy a humanitást nevelés útján megszerezze.
Különleges helyét az ember mindenekelőtt a nyelv által nyeri el, amely az öntudat kialakításának közege.
„Eszmék az emberiség történetének filozófiájához” című művében az emberiség fejlődését a humanitás eszménye felé vezető organikus növekedésnek látja, amelyben a különböző népeket saját kultúrájukból kiindulva kell megérteni.
136 Német idealizmus
rés z
b e v e z e té sA /B
A tis z ta é sz k r it ik á ja
e le m ta n
e s z té t ik a lo g ik a
m ó d s z e r ta nI
- d is z c ip lín a- k á n o n- a rc h ite k to n ik a- tö r té n e t
T~té r id ő
szakasz a n a lit ik a d ia le k t ik a
k ö n y v fo g a lm a k az í té lő e rő d o k tr ín á ja
fo g a lm a k k ö v e tk e z te té s e k
f ~ ~ t n ~ L f f ífő ré s z
„metafizikai"dedukció
transzcen dentális s.ema'
dedukció tlzmus
feno-alap- menőn- paralo- antinó- ideálelvek noumenon gizmusok miák
A A tiszta ész kritikájának felépítése
B Transzcendentális esztétika
Kant I.: A tiszta ész kritikája I. 137
Immánuel Kant (1724-1804) Königsbergben született és ott is halt meg. „A tiszta ész kritikája” (TÉK) című műve az újkor korszakalkotó munkájának számít. A mű két különböző kiadásban, 1781-ben, illetve 1787-ben (idézve mint A és B) jelent meg. Kant tanítását leegyszerűsítve fejti ki 1783-ban a „Prole- gomenák” című írásában („Bevezetés minden leendő metafizikához”). Ez az emberi, megismerőképesség kritikai vizsgalatét tar ̂
^talmazza^Eő-kérdése:„lehetségesekbe—a—p n ori szintetikus íté- letek ?”
Kánt ezzel olyan ítéletek számára keres megalapozást, amelyek nem a tapasztalatból (a posteriori) származnak. Ezen ítéletek nem lehetnek analitikusak sem. Az analitikus ítélet nem tesz hozzá semmit az alany fogalmához, hanem csak kifejti azt:
„A kör kerek” ennélfogva analitikus ítélet, mert a „kerekség” már benne van a körben. Ezzel szemben a „7+5=12” a priori szintetikus ítélet: a „12” sem az „5”-ben, sem a „7”-ben nincs benne.
Az a priori szintetikus ítéleteket mint elveket minden elméleti tudomány magába foglalja.
A metafizikában való lehetségességükre irányuló kérdés megválaszolása dönti el, hogy lehetséges-e a metafizika mint tudomány.
Kant összhangba akarja hozni az érzékiség receptivitását (am ely csak felfog) az értelem spontaneitásával.
Az érzéki tapasztalat, amely ki tudná bővíteni a fogalmakat, a racionalizmusban csak pontatlan gondolkodásnak számít. Az empirizmus ezzel szemben mindent a tapasztalatból vezet le, tehát félreismeri az értelem spontán képességét.
Kant a m egoldást a metafizika kopernikuszi fordulatában találja meg:
Nem a megismerés igazodik a tárgyakhoz, hanem a tárgyak a megismeréshez.
Ebben a transzcendentális idealizmusban haladja meg Kant a racionalizmust és az empirizmust. A megismerés állomásait a következőkben jelöli meg:
„így minden emberi megismerés a szemlélettel kezdődik, onnan a fogalmakhoz halad és az eszmékkel fejeződik be.”
Ez határozza meg a „Kritika” felépítését is (A ábra).Az első rész, a transzcendentális esztétikaa szemlélet a prioritását vizsgálja. Kant a teret és az időt szemléleti jellegűnek tartja; egyikük sem tartozhat az értelmi megismerés „törzséhez”.A tér: ez már minden szemlélet számára alapul kell hogy szolgáljon.
Nem tudok elképzelni valamit térbeli kiterjedés nélkül, sem a teret magát felosztottként vagy nemlétezőként.
A tér tehát érzéki észlelésünk számára a prio
ri alapként szolgál. Innen adódik a tiszta (a priori) geometria lehetősége is.Az idő: ez sem választható el az érzékiségtől. Nélküle sem tartam, sem egymásutániság stb. nem képzelhető el. Az idő a belső érzék formája, azaz benne rendeződnek el képzeteink. Mindkettőre, a térre és az időre is érvényes:- az empirikus realitás:
ez minden olyan tárgyra vonatkozó objektív érvényesség, amelyek valaha is érzékeinkben adódhatnak,
- transzcendentális idealitás:nem úgy léteznek, mint a magánvaló dolgok meghatározottságai, hanem mint szemléletünk feltételei. Innen ereda transzcendentális idealizmusnak az a tantétele is, „hogy minden, amit térben vagy időben szemlélünk..., nem más, mint jelenség, vagyis puszta képzet” .
A fogalmak analitikájában Kant az értelem elemeit vizsgálja, amelyek a priori adottak; ezeket kategóriáknak nevezi. Dedukciójuk kétféle módon történik. Az első levezetés a hagyományos logika ítéletformáiból következik, mert az értelem tevékenysége mindig ítélkezés (1. 138. old. A ábra). A második, az ún. transzcendentális dedukció „a sokféleségnek az appercepcióban meglévő szintetikus egységén” alapul. Minden tapasztalatra egy egységes rend vonatkozik. E rend feltétele a kategória: ez rendeli az adott képzetek sokféleségét egy appercepció alá.
Ennek az egységfunkciónak az alapja mindig az „én gondolkodom”.
Ez ama fogalmak eredete is, amelyek a prioriak és amelyek funkciója az összekapcsolásban áll. Ezek a fogalmak azonban „üresek” maradnak, amíg hiányzik a szemléleti alapjuk. A megismerés ennélfogva alkalmazásuk a tapasztalatra.
A kategóriák tehát ahhoz szükségesek, hogy a tapasztalatok a szubjektum egységében rendeződjenek el.
A tapasztalat tárgya csak az lehet, ami alá van rendelve ennek a rendnek. Valamennyi ilyen tárgy összességét Kant „természetnek” nevezi, amelynek a törvényhozója az értelem a maga kategóriáival.Az alapelvek analitikájában (az ítélőerő doktrínája) Kant azokat az elemeket vizsgálja meg, amelyek a fogalmakat a szemléletekkel összekötik. Sokféle szemléletet kell az általános fogalmak alatt összefogni (szubszu- málni). Az erre való képességet nevezi Kant ítélőerőnek. Ez először a sematizmusban történik meg:Kant a (tulajdonképpen üres) kategóriák mindegyikéhez egy sémát rendel, ami azokat a szemléletre vonatkoztatja.
A kategóriákat és a szemléletet az idő köti össze.
Az idő külső és belső érzék egyaránt és ezzel minden tapasztalat alapjául szolgál.
138 Német idealizmus
az í té le t fo r m á i é s k a te g ó r iá ik
m e n n y i-
m o d a l i tá s
v is z o n y
m in ő sé g
á lta lá n o s k ü lö n ö s e g y e s(m in d e n S - P) (n é h á n y S - P ) ( e g y S - P )
T » Ie g y s é g so k a s á g m in d e n s é g
á l lí tó ta g a d ó v é g te le n( S - f ) ( S / P) (S - n e m -P )
re a litá s ta g a d á s k o r lá to z á s
k a te g o r ik u s h ip o te t ik u s d is z ju n k t ív( S - P )------------ ------------------- ( h a . . . a k k o r) ( v a g y . . . v a g y )
in h e re n c ia s z u b z is z te n c ia o k s á g fü g g ő s é g k ö z ö s s é g
p ro b le m a t ik u s a s s z e r to r ik u s a p o d ik t ik u s(le h e ts é g e s ) ( v a ló já b a n az) (s z ü k s é g s z e rű )■Y T ................
lehe tséges lehe te tlen lé t nem lé t szükségszerűség vé le tlenszerűség
A Vezérfonalak a tiszta értelmi fogalmak felfedezéséhez
a s o k fé le s é g s z in te t ik u s e g y s é g e az a p p e rc e p c ió b a n
O„ g o n d o l - ]k o d o m "
k a te g ó r iá k
m e n n y is é g , i t t :
e g y s é g
- ^ m in ő s é g ,i t t :
re a litá s
> v is z o n y , i t t : szu b z isz - te n c ia és in h e re n c ia
- 4 m o d a litá s , i t t :s z ü k s é g - s z e rű s é g
s é m á k
i id ő b e li e g y m á s - u tá n is á g : minden te s t
► v a ló s á g o s id ő b e lis é g : ezek n e h e ze k
>ta r ta m : te s t (s z u b z is z te n s ) n e h é z s é g ( in h e re n s tu la jd o n s á g )
, m in d ig : a te s te k szükségszerűen n e h e z e k
a la p e lv e k
I
a x ió m á k
a n t ic ip á d ó k
a n a ló g iá k
p o s z tu lá tu m o k
B Transzcendentális analitika
Kant II.: A tiszta ész kritikája II. 139
Az egyes kategóriák sémái a következők:- a mennyiségnek a számlálás szolgál alapul,
tehát az időbeni sor egymásutánisága,- a minőség az idő kitöltésének fokából áll,
a realitástól a nem-reálisig,- a viszony objektív vonatkozása az időrend
(tartam, egymásutániság, egyidejűség),- az idő lényegi fogalmából adódik a modali
tás; ha valami valamikor van, akkor lehetséges, ha egy időben van, akkor valóságos, ha mindig van, akkor szükségszerű.
Ezt követi az alapelvek rendszere. Az alapelvek megszabják, hogy milyen feltételek között lehetséges a tapasztalat és így a „természet” legfőbb törvényeit alkotják. Minden más ítélet alapjait tartalmazzák magukban és így a tudományos tapasztalat a priori előfeltételei.Ezek az alapelvek a következők:- a szemlélet axiómái, amelynek az elve az
extenzív nagyság: tapasztalatunk minden tárgyának mennyiségi nagysággal kell rendelkeznie időben és térben. Ezek mindig aggregátumok, azaz részekből álló egészek,
- az észlelés anticipációi: a lehetséges tapasztalat minden tárgyának intenzív nagysággal kell rendelkeznie, azaz az érzékekre gyakorolt „befolyás egy fokával” ,
- a tapasztalat analógiái: a tapasztalatban alapozzák meg a jelenségek szükségszerű összefüggését. Ehhez három alapelv tartozik:
1) A szubsztancia állandósága. Az állandóság mint olyan szubsztrátum szükséges, amelyen az idő megjelenik és ezzel a rákö- vetkezés és az egyidejűség is lehetővé válik.
2) Bár az időben történő változást a szubsztancia lehetővé teszi, azonban nem magyarázza meg kielégítően. Csak az okság alaptétele által válik szükségszerűen megta- pasztalhatóvá.
3) Ha a dolgok egyidejűek, akkor a kölcsönhatás alaptételének kell érvényesülnie.
- A tapasztalati gondolkodás posztulátumai általában:
1) Ami a tapasztalat formális feltételeivel. . . megegyezik, az lehetséges.
2) Ami a tapasztalat (érzet) anyagi feltételeivel összefügg, az valóságos.
3) Ennek összefüggése a valóságossal a tapasztalat általános feltételei szerint meghatározottan a . . . szükségszerű.
Az alapelvekkel adott a lehetőség szerinti objektív tapasztalat tere:
tárgyként vagy általánosan „természetként” csak az jelenhet meg számunkra, ami az érzékiség a priori elvei és a tiszta értelem elvei szerint formálódott ki.
Mert csak ezen elvek alkalmazásával lehet
adott számunkra valami a sokféleség szintetikus egységében. Az általunk megtapasztalható világ tehát nem a „látszat” világa, hanem a jelenségé, amely szükségszerű:
mert a törvényeknek engedelmeskedik, megismerőképességünk törvényeinek.
A transzcendentális analitika következetesen a jelenség (phaenomenon) és a magáért való dolog (noumenon) szembeállításával zárul:
Kant a (helyes) értelmi tevékenység területét a jelenségek (fenomének) világára korlátozta, azaz a számunkra való dolgokhoz kötötte.
A magáértvaló dolgok (noumena) megismer- hetetlenek maradnak. Világuk „problematikus” , azaz lehetőség szerinti. Funkciója az érzékelhetőségnek és magának az embernek a korlátozása, mivel a noumenákat a kategóriákkal nem ismeri meg.
A transzcendentális logika m ásodik szakaszában K an t azokat a m etafizikai problém ákat vizsgálja, am elyek szűkebb értelem ben vo natkoznak az észre:
ez a transzcendentális dialektika.A z ész K an t szerint a látszat székhelye:
Az ész mindig dialektikusán továbbvezet a kategóriák empirikus használatától, amely használat a megismerés határát képviseli.
Ez a természetes és elkerülhetetlen illúzió általában az észnek abból a tevékenységéből származik, ahogy a feltételezett feltételét keresi és azt egy feltétlenben találja meg. Az ehhez vezető út a következtetésben áll. Végső fokon az ész mindig eszmékkel operál, amelyeknek minden jelenséget és fogalmat alárendel.
A transzcendentális dialektika fő része abban áll, hogy az „okoskodó következtetések” dialektikus látszatát felfedje.K an t transzcendentális eszméknek - a korabeli katedrafilozófiához kapcsolódva (115. old.) - a lelket, a világot és Istent tekinti:
„Következésképp valamennyi transzcendentális eszme három osztályba sorolható, melyek közül az első tartalmazza abszolút (föltétien) egységét a gondolkodó alanynak, a második abszolút egységét a jelenségek föltételei sorának, a harmadik abszolút egységét a gondolkodás valamennyi tárgya föltételeinek általában.”
K an t annak bizonyításán fáradozik, hogy ezek az eszmék - tárgyként szemlélve - ellentmondásokhoz vezetnek. Ezt a bizonyítást a következő főrészekben végzi el:- a paralogizmusok (lélek),- az antinómiák (világ),- az eszmény (Isten),- a tiszta ész.
140 Német idealizmus
az é rte le m és az ész m a ga :
o n to ló g ia (tra ns zce n d e n tá lis f ilo z ó fia )
ra c io n á liste rm é sze tsz e m lé le t:
f iz io ló g ia
Is ten = ra c io n á lis te o ló g ia
B A tiszta ész felépítése
Kant III.: A tiszta ész kritikája III. 141
A racionális pszichológia paralogizmusai (tévkövetkeztetések) a szubjektum és a szubsztancia megengedhetetlen összekapcsolásán alapulnak: az Én szubjektum, és ezzel a hagyományos pszichológia szerint szubsztancia. Ezzel szemben K a n t különbséget tesz az appercepció Énje (mint szubjektum) és a lélek állítólagos szubsztanciája (mint objektum) között:
„A szubjektum egysége. . . csak a gondolkodás egységében van, ezért egyedül egyetlen olyan tárgy sem adott, amelyre tehát a szubsztancia kategóriája... ami szemléletet előfeltételez, ne lenne alkalmazható, ennélfogva ez a szubjektum egyáltalán nem ismerhető meg.”
Ezért nem lehet megismerni a lelket mint egyszerű, halhatatlan és anyagtalan szubsztanciát.
Az antinómiák - ellentmondások. Olyan látszólagos bizonyítékokból származnak, amelyeket az ész a világról alkotott két ellentmondó tételként alkothat magának. K an t 4 tézissel (és bizonyítással) 4 antitézist (és bizonyítást) állít szembe:1) A világnak van kezdete térben és időben
és ugyanakkor nincs.2) Minden dolog a világon egyszerű részek
ből áll és nem áll egyszerű részekből.3) Az okság mellett létezik szabadság is és
minden a természet törvényei szerint történik.
4) Létezik egy szükségszerű lény, mint a világ része vagy oka és nem létezik.
K a n t a megoldás kulcsát az antinómiák tételei és a tapasztalati megismerés összehasonlításában találja meg. Az 1. antinómiánál például ez adódik: ha
„a világnak nincs kezdete, akkor az fogalmatok számára túl nagy; mert ez . . . sohasem érheti el az egész lefolyt örökkévalóságot. Tegyétek föl: van kezdete, akkor megint értelmi fogalmatok számára. . . túl kicsiny”.
A transzcendentális idealizmus szerint számunkra csak érzékietek és fejlődésük létezhet. Ez figyelmen kívül hagyja az összes észkövetkeztetés érvét:
„ha a feltételezett adott, akkor. . . a feltételek egész sora is adott: mármost számunkra az érzékek tárgyai mint feltételezettek adottak, következésképpen stb.”
A felső tétel magánvaló dolgokra vonatkozik, az alsó tétel tapasztalati dolgokra:
ezért mindkét vitatkozó fél ugyanannak a látszatkövetkeztetésnek esett áldozatul, amely két dolgot összezavar.
A kozmológiai eszmék nem konstitutive, hanem regulative használandók. Semmiféle új fogalmat nem alkotnak az objektumokról, hanem egységesekké rendezik azokat. Ez az
észhasználat, amely az általánost feltételesnek veszi,
„tehát az értelmi ismeretek szisztematikus egységére irányul, ez azonban az igazság próbaköve. . . [Ez] mint puszta eszme csak a tervezett egység”.
A dialektika utolsó főrészében Kant a tiszta ész eszményével, azaz Istennel foglalkozik. A középpontban 3 istenbizonyíték áll:- az ontológiai, Isten gondolatáról,- a kozmológiai a legfőbb lény szükségszerű
ségéről, valamely lét magyarázatához,- a fizikoteológiai következtetés a világ cél
szerűségéből annak okozójára.Kant cáfolatai arra a bizonyításra építenek, hogy ezek felcserélik mind a noumenális, mint a fenomenális objektumokat és soha nem alapozhatnak a tapasztalatra. A legfőbb lény éppolyan bizonyíthatatlan, mint amilyen megcáfolhatatlan. Az ész pusztán spekulatív használata számára tehát puszta,
„mégis hibátlan eszmény, olyan fogalom, amely az egész emberi megismerést lezárja és megkoronázza”.
A mű rövid, második része a transzcendentális módszertant tartalmazza. Ez
„a tiszta ész teljes rendszere formális feltételeinek a meghatározása”.
A diszciplína mint „figyelmeztető negatív tan” az ész helytelen használatánák lehetőségeire utal. Kant bírálja- a matematikai módszert, amely a filozófiá
ban látszatbizonyítások miatt dogmatiz- mushoz vezet;
- az ész polemikus használatát, amely a dogmatikus tételekre ellentételekkel reagál; az észnek elfogulatlanul és kritikusan kell inkább vizsgálódnia;
- a szkepszist, amely mint a filozófia általános módszere helytelen;
- végül a hipotéziseket és a bizonyításokat a filozófiában; az előbbiek csak mint „harci fegyverek” megengedettek; a bizonyításoknak közvetlenül és a lehetséges tapasztalatra visszanyúlva kell érvényesülniük.
A kánon pozitíve tartalmazza azt, amit a tiszta észnek teljesítenie kell. Mivel az ész spekulatív, semmiféle bizonyosságot nem alapoz meg, értéke gyakorlati használatban rejlik. Ennek megalapozásához 3 posztulátum szükséges:- az akarat szabadsága,- a lélek halhatatlansága,- Isten léte.Végül is az ész szándéka nem lehet a spekulatív megismerés. Értelme a morális hit alátámasztásában rejlik:
„A tudást meg kellett szüntetnem, hogy helyet adjak a hitnek.
Az architektonika felvázolja a filozófia rendszerét (B ábra). „A tiszta ész történetéinek történelmi kitekintése zárja le a módszertant és ezzel az egész művet is.
142 Német idealizmus
A Analitika „A gyakorlati ész kritikájában”
p o s z tu lá tu m o k
i a lé le k h a lh a ta t la n s á g a Is te n - g a ra n tá l ja a k e ttő k a p c s o la tá t \
le h e te t le n : az e ré n y az a k a ra t e g y e t le n m e g h a tá ro z ó fo k a
ü d v ö s s é go k s á g i
v is z o n y
K le h e te t le n : a te rm é s z e t i- tö r v é n y b e fo ly á s a m ia t t
e re n y
a k a ra t
\ 7c s a k e g y ü t te s e n a lk o t já k a te l je s le g fő b b jó t
B Dialektika „A gyakorlati ész kritikájában”
Kant IV.: A gyakorlati ész kritikája 143
Kant gyakorlati filozófiája többek között „Az erkölcsök metafizikájának alapvetésé”- ben (1785) és „A gyakorlati ész kritikájá”- ban (GYÉK) (1788) található.
A GYÉK „analitikai” része tárgyalja az akarat természetének mint a cselekedet értékmércéjének kimagasló szerepét. Eszerint semmi sem nevezhető korlátlanul jónak, csak a jóakarat. A cselekedet értéke nem mérendő a kitűzött cél szerint. A cselekvés célja a természeti szükségszerűség területéhez tartozik. A cselekvések empirikus véletlenszerűségeknek vannak alávetve és K a n t szerint nem tekinthetők szabadnak. Ebből következik, hogy egyedül az akarat ésszerű természete alkothatja a cselekedet erkölcsi minőségét.Az embert kötelessége szabadítja ki a véletlenszerű, empirikus meghatározottságok kötöttségéből. A kötelesség a természeti szükségszerűséget
„a cselekedetnek az (erkölcsi) törvény tiszteletéből fakadó szükségszerűségével” helyettesíti.
A kötelesség az ember cselekvését és akaratát az erkölcsi törvények tiszteletben tartására készteti, amelyek az észből erednek. Amellett a cselekedet hajlamból véletlenül is megegyezhet a kötelesség előírásaival:
Ezt a „kötelességnek megfelelő” cselekvést nevezi K a n t legalitásnak, szemben a moralitással, amely kötelességből fakadó cselekedetet feltételez.
A kellés imperatívuszok formájában jelenik meg. K an t különbséget tesz hipotetikus és kategorikus imperatívuszok között. Az előbbiek egy kitűzött célt előfeltételezve érvényesek és így csak feltételes kellést fejeznek ki. A kategorikus imperatívusz ellenben a törvényt formálisan és abszolút módon juttatja érvényre. A legáltalánosabb megfogalmazásban így hangzik:
„Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája egyúttal mindenkor egyetemes törvényhozás elvéül szolgálhasson.”
A maximák szubjektív alapelvek. Mint az akarat meghatározó okai, annak értékét és ezzel általában a cselekedet értékét alkotják. Erkölcsileg csak akkor jók, ha megfelelnek a kategorikus imperatívusz formális kritériumának. Olyannak kell lenniök, hogy minden értelmes lény számára egyaránt érvényesek lehessenek.
Például az a maxima, amely szerint az embernek szabadna hazudni, nem felel meg ennek: az embernek akkor azt kellene akarni, hogy mindenki hazudjon.
A kategorikus imperatívusz szintetikus a priori tétele következésképp a legfőbb formális elv, amelyet az ész az emberi akarat gyakorlati „késztetése” tekintetében megfogalmazhat.
„A vágyott objektumtól való. . . független
ségben és egyúttal az önkénynek pusztán általános törvényadó forma általi meghatározásában, amelyre egy maximának képesnek kell lennie, ebben áll az erkölcsiség egyedüli elve.”
A cselekvés formális, általános-ésszerű elvének felmutatása Kant szabadságelméletének döntő pontja. „A tiszta ész kritikájá”-nak álláspontja szerint a szabadság csak gondolatilag lehetséges. A kategorikus imperatívusz mint észelv a kellést materiális meghatározó okok nélkül teszi lehetségessé (például: nevelés, erkölcsi érzék, Isten akarata, boldogságra törekvés).
Az ész a kötelességben rendeli magát alá saját törvényhozásának. Az ész autonóm, azaz öntörvényű.
Habár az ember mint érzéki lény a természeti törvény heteronómiája alatt áll, az akarat viszont az ész meghatározottsága révén, amivel az ember az „intelligibilis” (értelmi) világban részesedik, mégis szabad. Következésképpen az akarat pozitív értelemben is szabadnak bizonyul. A tiszta ész (függetlenül az empíriától és a heteronómiától) gyakorlatilag igazolódik az
„autonómiában az erkölcs alapelvében, amely által az akaratot tetté határozza meg”.
A jóakarat a patologikustól annyiban különbözik, hogy nem érzékileg feltételezett. Hajtóereje sokkal inkább a törvény tiszteletben tartása. Ez a tisztelet, amely az önszere te tét mint a cselekvés indítóokát korlátok közé szorítja, a tulajdonképpeni erkölcsi érzés. Mivel a jóakaratot egy másik személyben is autonómként kell tisztelni, a kategorikus imperatívusz másik megfogalmazása így hangzik:
„Cselekedj úgy, hogy az emberiséget mind önmagad, mind mindenki más személyében mindenkor mint célt, sohasem pusztán mint eszközt használd.”
A GYÉK „Dialektikája” a gyakorlati ész tárgyának a legfőbb jót nevezi. Az erkölcsi törvény követése az akarat egyetlen meghatározó oka, nem pedig a boldogságra törekvés. Az embernek mint érzéki lénynek a számára azonban a tökéletes jóhoz a boldogságnak is hozzá kell járulnia. A praktikus ész eme antinómiáját K a n t így oldja fel:
A kapcsolat csak szintetikusan, olyan okozati összefüggésként teremthető meg, amely az erényt tételezi okként. A boldogság ehhez járulhat.
Csak Isten létezésének posztulátuma biztosítja a kettő kapcsolódását a legfőbb és tökéletes jóhoz, ez garantálja a boldogság pontos összhangját az erkölcsiséggel.Mivel az érzéki világ lényei sohasem érik el a „szentséget”, a tökéletesedés végtelen haladása a halhatatlan lélek posztulátumát is igényli.
Kant V.: Az ítélőerő kritikája 145
K a n t „Az ítélőerő kritiká”-jával zárja 1790- ben az egész „kritikai vállalkozást”. Az ítélőerő vizsgálatának az a feladata, hogy a természet (1. 137. old. TÉK) és a szabadság (1. 143. old. GYÉK) között közvetítsen. Az ítélőerőt mint az értelem és az ész közötti képességet mutatja be, a tetszés és a nemtetszés neki megfelelő érzését akként, ami a megismerő és megkívánó képesség között helyezkedik el.
Általánosan az ítélőerő az a képesség, amely a különöst az általános alá rendeli. Az itt vizsgált „reflektáló ítélőerőnek” előbb meg kell találni az általánost. Erre szolgáló elve a célszerűség.Ha a célszerűség szubjektív, akkor a képesség „esztétikai” ítélőerő, ha objektív, akkor K ant „teleológiai” ítélőerőről beszél.
Az esztétika kritikai megközelítése során K an t a szépet és a fenségest vizsgálja. A fenséges a széppel ellentétben a határtalanra vonatkozik, aminek a képzetét a totalitás eszméje kíséri.A szép analitikája azt mutatja meg, hogy az esztétikai ítélet a kategóriák szerint általános érvényű, mert elvárja másoktól, hogy kövessék és szükségszerű, mert valamennyi ember közös érzékére épít. Egy „érdek nélküli tetszés” jut benne kifejezésre, amely a viszony kategóriája szerint a célszerűség formájára vonatkozik.
„A szépség egy tárgy célszerűségének a formája, amennyiben ezt a cél képzete nélkül érzékeljük rajta.”
Tehát szép az, ami nem fogalmi képzet esetén örömet kelt azáltal, hogy célszerűséget ábrázol.
így a virágok szabad természeti szépségek, részeik harmóniája által, anélkül, hogy magának a szemlélődésnek az alapjául szolgálna.
Az ízlésítélet azt az antinómiát foglalja magába, hogy nem bizonyítható, mégis kötelező érvényűségre tart igényt. Szubjektív érzésen alapul, ugyanakkor azonban az egyén feletti közös érzékhez fordul.
Kant végül összekapcsolja az esztétikait az erkölcsivel: a szép kategoriális meghatározása szolgál analógiaként az erkölcsi jóhoz. „A szép az erkölcsi jó szimbóluma. . . Az ízlés az érzéki ingertől való átmenetet a szokásos morális érdekhez mintegy erőszakos ugrás nélkül teszi lehetővé, sőt arra tanít, hogy az érzékek tárgyain érzéki inger nélkül is korlátlan gyönyört találjunk.” A fenséges a természet hatalmas egészére utal, amelyen méri magát az ember. A teleologikus gondolkodás kritikája a célszerűség határait vizsgálja a természetben, a természetkutatásban.A célszerűség heurisztikus elv az élőlényeknél; náluk a szerves struktúra következtében az okozat újra okká válik.
Egy fa magát nemzi és utódait, amikor is individuumként és nemként egyformán a folyamat oka és okozata.
Az egész megismerés számára megkövetelt okságot a biológiai szférában a célszerűség egészíti ki.
K an t antropológiája az embert - az állatokkal ellentétben - nem ösztönszerűnek, hanem ésszerűnek határozza meg. Ezért az egyes embernél a nevelésnek kell megakadályozni a durvaságba való lehetséges visszaesést. A nevelésnek felvilágosítónak kell lennie, azaz ne csak „idomítson”, hanem a gyereket vezesse rá a gondolkodásra. Ez a
„vadság megfékezésével” (fegyelmezés) és az ügyesség és műveltség megszerzésére irányuló oktatással történik.
Fontos az erkölcsössé tétel, amelynek az igaz érzületeket kell megtanítania.
További különbség az állathoz képest az emberi történelem. Itt a tökéletesedés a vívmányoknak generációk általi továbbadásával jön létre. A természet ezzel végrehajtja titkos tervét; azt, hogy összes képessége az emberiségben kifejlődjön.A hajtóerő az emberi természet antagoniz- musa, „társiatlan társiassága”:
az ember társaságra vágyik és mégis lázadozik ellene.
A teljesen igazságos polgári társadalom berendezése
„a természet legfőbb feladata az emberi nemre nézve, mert a természet (csak így) képes egyéb szándékait a mi nemünkkel elérni”.
A jog nélküli természeti állapotból K a n t jogfilozófiája szerint az „eredeti szerződés” vezet ki. Csak az így létrejött állam garantálhatja az egyes polgárok jogát a csorbítatlan szabadságra és egyenlőségre. A jog kategorikus imperatívusza kimondja:
„Cselekedj külsőleg úgy, hogy önkényed szabad gyakorlása valamennyi ember szabadságával együtt állhasson fenn egy általános törvény szerint.”
Magánjogilag biztosítják a természetes intézményeket, mint szerződési szabadság, a házasság és a tulajdon.A közjog minden polgárt a közös törvényhozás alá rendel. K a n t felvilágosodott elődeitől átvette a republikánus alkotmány gondolatát, amely a hatalommegosztással, a népszuverenitással és az emberi jogokkal jellemezhető. Végül a nemzetközi jognak a népek egymás közötti békéjét és szabadságát kell biztosítani. Az örök békéhez (1795) című művében K a n t feltételekként jelöli meg:- az egyes államok republikánus alkotmá
nyát,- az államok föderálista békeszövetségét,- (korlátozott) világpolgárjogot.
146 Német idealizmus
A A tudománytan alapelvei (1794)
té z is :Én = Én
a n t ité z is :Én n e m -É n
s z in té z is :Én é s n e m -É n k ö lc s ö n ö s e n k o r lá to z z á k é s m e g h a tá ro z z á k e g y m á s t
B A természetjog alapjai
Fichte I. 147
Johann Gottlieb Fichte (1762-1814) szerint a filozófia tudománytan, azaz nem a tárgyakról szól, mint más tudományok, hanem általában a tudás tudománya.
Ennélfogva az a feladata, hogy olyan alaptételeket állítson fel, amelyekből minden tudás megalapozható, de amelyeket már nem lehet megalapozni.
„Az egész tudom ánytan alapja” (1794) című írásában Fichte m egnevezi azt a három legfőbb alaptételt, am ely a tézis, antitézis és szintézis sém ájának felel m eg.Az első alaptétel így hangzik:
„Az Én eredetileg saját létét tételezi.” „Azt a tettcselekvést kell kifejeznie, amely tudatunk empirikus meghatározottsága körében nem fordul elő, nem is fordulhat elő, hanem inkább minden tudat alapjául szolgál, és azt egyáltalán lehetővé teszi.”
Bármiről való tudás előfeltételezi az Én tételezését, aki tud. Az Ént, amelyről az első alaptételben szó van, nem empirikusan, hanem transzcendentálisán kell érteni, vagyis ez adja meg minden tudás feltételét. Ez az abszolút Én végtelen tevékenység.A második alaptétel az ellentmondás tételét követi:
„Az Én nem nem-Én. Vagyis az Énnel szemben kifejezetten egy nem-Én tételeződik.”
Mivel az Én és a nem-Én mint az Énben téte- lezettek kölcsönösen megszüntetnék egymást, annak a szintézisnek, amely a két tételt összeköti, abban kell állnia, hogy ezek magukat a valóságban csak részben tagadják, azaz egymást kölcsönösen behatárolják.A harmadik alaptétel ezért így hangzik:
„Én az Énben az osztható Énnel az osztható nem-Ént állítom szembe.”
Ez a véges Én és nem-Én ezzel erkölcsösen korlátozzák és meghatározzák egymást. Az alaptétel újból két tételt foglal magába:
„Az Én a nem-Én által meghatározottként tételezi magát.” Ez képezi az elméleti tudománytan alapját.És: „Az Én önmagát mint a nem-Ént meghatározót tételezi” , ez a gyakorlati tudománytan alapja.
Az elméleti részben azt kell megmagyarázni, hogy hogyan jut az Én a maga képzeteihez.
Ha az Ént mint a nem-Én által meghatározottat tekintjük, akkor az Ént passzív befogadónak, a nem-Ént aktívnak gondoljuk el.
Ez az úgynevezett realizmus álláspontja. A kritikai idealizmus ellenben érvényt szerez annak,
hogy az Én a nem-Én által korlátozottként magát tételezi és ezért az önkorlátozásban a tevékeny rész.
Azt a tevékenységet, amely által az Én képzetei létrejöttek, amennyiben az Én a nem- Én által behatárolódik, Fichte képzelőerőnek nevezi.
A gyakorlati rész abból az ellentmondásból indul ki, amely az abszolút Én végtelen tevékenysége és a nem-Én által korlátozott véges Én között áll fenn.
Miért korlátozza magát az Én?Az abszolút Én mint végtelen törekvés meghatározottságában rejlik a válasz. Ez azt a követelményt foglalja magában, hogy minden valóság teljességgel az En által tételezett legyen. Mivel nincs törekvés objektumok nélkül, az Énnek a nem-Én ellenállására van szüksége ahhoz, hogy annak legyőzésében gyakorlativá válhasson.Ugyanakkor a végtelen Énnek reflektálnia kell arra, hogy valóban minden realitást magába foglaljon. Az objektumok ellenállása a feltétele annak, hogy a törekvés reflektálódjon és az Én tudjon magáról és így meghatározhassa magát. A nem-Én ellenállása az Én számára az érzésben adott, mint
„az Én cselekedete, amely által valami önmagában fellelhető idegenszerűséget magára vonatkoztat. . . ” .
A tudománytan állítja egy, a véges Én tudatától független erő (nem-Én) létezését. Ez azonban csupán érezhető, de nem ismerhető meg. A nem-Én minden lehetséges meghatározottsága az Én meghatározott képességéből vezethető le.
Fichte ezért magát a tudománytant mint reál-idealizmust határozza meg.
„Az erkölcstan rendszere” (1798) a tudománytan eredményeire épül. A cselekedet akkor erkölcsös, ha az alapja az Én abszolút önállóságának megfelelően az, hogy megszünteti az Én minden függőségét a természettől.
Az erkölcsiség elve ezért abban a gondolatban rejlik, hogy az Énnek a „szabadságát kivétel nélkül és teljességgel az önállóság fogalma szerint kell meghatároznia”.
A cselekvés alapja az erkölcsi ösztön. Ez kevert; a természeti ösztönből áll, ahonnan az anyagát kapja, amire irányul és a tiszta ösztönből, amely őt forma szerint meghatározza, hogy ne tételezzen más célt, csak az Én önállóságát.A cselekedetet a kötelesség fogalma határozza meg úgy, ahogyan az a kategorikus imperatívuszból adódik:
„Cselekedj mindig a kötelességedet illető legjobb meggyőződésed szerint.”
Fichte kötelességtanában vázolta fel a kötelesség tartalmi meghatározottságát. „Az erkölcstan nem a bölcsesség tan a . . . Az egész filozófiához hasonlóan tudománytan; általában vett morális természetünk tudatának elmélete, s egyben meghatározott kötelességeinkkel is foglalkozik.”
148 Német idealizmus
n y e lv ta n
a s z e lle m fo k o z a to s m a g á ra ta lá lá s a
o b je k t ív
s z u b je k tív
A Schleiermacher: Hermeneutikai módszerek
ö s s z e h a s o n lí tó
X megértés\
o 5?$^
[ f jd iv ín a to r ik u s
B Schleiermacher: Etika
Fichte II.; Schleiermacher 149
Fichte „A természetjog alapjai” (1796) című írása is a tudomány tan elveit követi.
Egy eszes lény nem tudja magát tételezni anélkül, hogy ne tulajdonítana magának szabad tevékenységet.
Az öntudat lehetősége megköveteli, hogy az Én tevékenysége számára határt, azaz egy rajta kívülálló világot tételezzen. Az önmeghatározottság ösztönzése azonban csak olyan kihívásként érthető meg, amely más eszes lények felől irányul az Énre. Az Én csak azáltal tudja magát önálló cselekvőként felfogni,
ha más, szabad eszes lényeket feltételez magán kívül, akik cselekvési játékterüket az ő cselekvési lehetőségeinek javára korlátozzák és így mint eszes lényt elismerik.
Az Én nem képes tételezni magát anélkül, hogy más eszes lényekkel kapcsolatban ne állna, és ez a jogviszony. Ebből adódóan az általános jogi tétel így hangzik:
„A rajtam kívüli szabad lényt mint olyat minden esetben el kell ismernem, azaz szabadságomat az ő szabadságának a fogalma által korlátoznom kell.”A cselekvés lehetőségének feltétele az ér
zéki világban a test. Ezért mint a személy ős- joga érvényesüla test sérthetetlenségére és szabadságára való jog, és jog a szabad tevékenység tartós folytatására a viágban. Ennek a szabadságnak a közösségben korlátoznia kell magát mások szabadsága által.A jogviszony érvényesítését szolgálja a kényszerjog. Ez a szabad akaratból kötött szerződésen alapul és közös államiságot követel meg a jogi kényszer gyakorlásához.
„Az isteni világrendbe vetett hitünk okáról” (1798) című értekezésében kifejtett vallásfilozófia Fichte számára az ateizmus vádját eredményezte ellenségei részéről, mivel Fichte ebben Istent az erkölcsi világrenddel azonosította. Az „Útmutatás az üdvözült élethez” (1806) című írásában közeledik a kereszténységhez, amennyiben kifejti, hogy a tulajdonképpeni élet az örökkévalóhoz való odafordulásban áll, amit már a véges világban meg kell érteni.
„Istenben élni annyi, mint szabadnak lenni benne.”
Az 1800-as évek körül F ich te gondolkodásában változás következett be. így a tudománytan kései megfogalmazásaiban megkísérel az Én és a nem-Én kettéhasadásától az (isteni) abszolútum egységének elvéhez eljutni.
Friedrich Emst Dániel Schleiermacher(1768-1834) napjainkban különösen herme- neutikai munkái alapján érdemel figyelmet, amelyeket többek között D ilthey fedezett fel újra.
A hermeneutika az ő számára művészetelméletet vagy megértési technikát jelent, amely azokra a feltételekre reflektál, amelyekkel lehetséges az életmegnyilvánulások megértése. „Ha valamely mű kezdetétől fokozatosan haladunk előre, akkor minden egyesnek és az egészből szerveződő részeinek fokozatos megértése mindig csak provizórikus, s valamivel tökéletesebbé egy nagyobb rész áttekintése révén válik.”
Mivel minden szöveg egyúttal egyéni szerzői teljesítmény és egy általános nyelvrendszerhez is tartozik, ebből először is kétféle magyarázati módszer adódik.
Az objektív (grammatikai) módszer a nyelv teljességéből érti meg a szöveget, a szubjektív a szerző individualitásából, amelyet az alkotófolyamatban érvényesít.
Ezt követi egy második különbség azon ösz- szehasonlító módszer - amely a kijelentés nyelvi és történelmi összefüggéseinek összehasonlításából tárja fel az értelmet - és a divi- natorikus módszer között, amely az értelmet intuitív módon, beleéléssel ragadja meg.
Ezeknek a formáknak együtt kell hatniuk és fokozódó mértékben ki kell egészíteniük egymást a megértés folyamatában.
Schleiermacher etikájának a feladatát abban látja, hogy az általános elveket a konkrét élet sokféleségével, az egyénit pedig az egyetemes kívánalmakkal hozza összhangba.Az etikát 3 területre osztja fel:- Az erénytan az erkölcsöst mint olyan erőt
tárgyalja, amely az egyes emberben lakozik és cselekvése azt mint ethoszt hordozza.
- A kötelességtan tárgya maga a cselekvés; általános alapelve, hogy minden egyes embernek a közösség erkölcsi összfeladatából a lehetséges legnagyobbnak a teljesítését kell véghezvinnie.
- Az értéktan felmutatja azokat az értékeket, amelyek egyrészt az individuális és egyetemes (közösségi) célok közvetítésének a feladatából adódnak, másrészt az ész cselekvési módjából, tekintettel a természetre: az ész átalakítja (szervessé teszi) a természetet és az átalakított természetet a saját szimbólumává teszi (szimbolizál), amelyben felismerhető lesz.
A legfőbb jót akkor érnénk el, ha a természet egészen az ész szerve és szimbóluma lenne, és az individuális és az egyetemes kiegyenlítődne.A cselekvési területek kombinációja 4 erkölcsi intézményhez vezet el:
állam, szabad társulás, tudomány és egyház (B ábra).
A vallás S ch le ierm ach er szerint nem a racionalitáson vagy az erkölcsösségen alapszik, hanem alapját a teljes függőség átér zése alkotja.
Schelling 151
Friedrich Wilhelm Joseph Schelling(1775-1854) nagyobb változásokon megy keresztül. Kezdetben F ich te gyakorol rá befolyást, akitől aztán mégis elhatárolódik természetfilozófiájában, míg kései filozófiájában a misztikus teozófus gondolkodó, Jákob Böhm e (1575-1624) befolyására ismerhetünk. S c h e ll in g alapproblémája a szubjektum és az objektum, a szellem és a természet, az eszményi és a reális ellentéteinek az egysége.
„A természetnek a látható szellemnek és a szellemnek a láthatatlan természetnek kell lennie. Itt tehát a szellem abszolút azonosságában bennünk és rajtunk kívüli természetben kell megoldódnia annak a problémának, hogy hogyan lehetséges természet rajtunk kívül.”
„A transzcendentális idealizmus rendszeré”- ben az öntudatot tekinti a tudás legfőbb elvének. Ez nemcsak önmagát hozza létre, hanem létrehozó tevékenységgel az objektumok öntudatlan világát is. Az Én mint szubjektum azonos az Énnel mint objektummal, amennyiben gondolkodva önmagát teszi objektummá.
„Az Én nem más, mint az önmaga objektumává váló létrehozás.”
Természetfilozófiájában a természet mint szubjektum az abszolút létrehozó tevékenység, a természet mint objektum puszta termék. Ha csak a tiszta létrehozó tevékenység létezne, akkor semmi meghatározott nem keletkezne. Ezért létre kell jönnie e tevékenységből egy ellenhatásnak mint gátlásnak.
A gátlás oka magában a természetben rejlik, amennyiben önmaga válik a saját objektumává.
Ezek az ellenható erők idézik elő azt, hogy a természet állandó keletkezésben van. A termékek látszólagos létezése a valóságban állandó újratermelődés, folytonos megsemmisülés és újraalkotás.
Schelling ezt egy áramlat képével világítja meg, amelyben a testek ellenállása következtében meghatározott örvények képződnek. Az örvény ellenáramlata viszont az áramlat erejéből származik. Ez is az ellenható erők állandó megújulásában tartja fenn magát.
Az egész természetet átlelkesíti a termékeny élet. Az un. szervetlen sem más, csak még fel nem ébredt, szunnyadó élet.
„Az úgynevezett halott anyag is csak szunnyadó, mintegy a végességtől ittas állat- és növényvilág. . . ”
A természetben evolúció megy végbe, amelyben az alacsonyabb formákat a magasabbak felveszik magukba, míg minden beágyazódik az örök szubsztanciába (vagy ab- szolútumba).
Schelling problémája, az ellentétek egysége, az egység alapjául szolgáló elv kérdéséhez vezet el. Ezért 1801-től felépíti azonosságfilozófiáját, amelynek alapelve:
„Minden, ami létezik, az önmagában Egy.”
Az abszolút azonosságon közömbösségi pontot is ért, amelyen minden ellentét közömbösen viselkedik.Mivel ezzel lényegében minden Egy, az univerzumban lejátszódó fejlődési folyamatok dinamikáját az abszolút Egyből kiváló ellentétek egyik oldalának mennyiségi túlsúlyával kell megmagyarázni.
S c h e llin g „Filozófiai vizsgálódások az emberi szabadság lényegéről” című írása (1809) átmenetet jelent az azonosságfilozófiából a vallásos-teozófiaiként jellemezhető szakaszba. Az emberi szabadság a jó és a rossz képessége. „A szabadság egész tanában ez a pont okozza a legnagyobb nehézséget. . . A rossznak egyedül helyes fogalma szerint a rossz a visszájára fordításon vagy az elvek megfordításán alapul.” A rossz lehetőségére irányuló kérdés S c h e ll in g számára csak úgy válaszolható meg, hogy Istenben magában létezik az ok és a létezés kettőssége.
„Mivel semmi sincs Isten előtt vagy kívül, ezért neki magában kell tartalmaznia létezésének az okát. . . Ez a létezési ok, amely- lyel Isten magában rendelkezik, nem az abszolútként Isten, azaz Isten, amennyiben létezik; mert hiszen ő csak oka a létezésének. Ő a természet Istenben; tőle ugyan el nem választható, mégis különböző lényeg.”
Mivel minden teremtés az Istentől származik, egyúttal azonban különbözik is Istentől, ezért eredetének abban kell lennie, ami Istenben nem ő maga, azaz az okában.Az okot mint homályos, öntudatlan okot (sötétség), mint rendezetlent, mint önfejűséget fogja fel, amelynek a létezés fényévé (rendezetté, értelemmé, univerzális akarattá) kell átalakulnia. Míg Istenben a két lényegi jellemző elválaszthatatlan, ezek az emberben elválnak egymástól, s ebben rejlik a jó és a rossz lehetősége.
Mivel az ember - az okból létrejöttként- egy Isten tekintetében független elvet hordoz magában, ezért rendelkezik a jóra és a rosszra irányuló szabadsággal.
A rossz nem magából az okból származik, hanem abból, hogy az emberi akarat elválik a fénytől.Az ok és a létezés dualizmusának meghaladásához fel kell tételeznie valami előzőt, amelyet Schelling az „oktalanénak nevez. Ez minden ellentét irányában közömbösen viselkedik és ezért nincs benne semmi, ami az ellentétek megjelenését akadályozná.
Hegel I. 153
Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1770-1831) intellektuális forrásvidéke a sváb pietizmus, egy erősen gnosztikus irány a protestantizmuson belül.
Ebből lehet megérteni a „spekulatív idealizmust” , a történelemértelmezést, a „dialektikus módszer” triászát és az „igazságnak mint egésznek” a meghatározását.
A másik befolyás RoussEAU-tól ered; neki H egel tartós gyakorlati érdeklődést köszönhet később kifejlesztett rendszerében.
A risztotelésszel és A quinói Tamással együtt H egelt tekintjük a legnagyobb rend-
. szergondolkodók egyikének.'A risztotelész "aTmetafizikát mint teológiát alapozta meg, azaz mint első, isteni okokról alkotott tant; A quinói T amás teológusként volt filozófus; H egel nemcsak ifjúkori ’Teológiai írásokat’ írt, hanem filozófiai rendszere alapjában a teológia egy formájaként, pontosabban történeti teológiaként értelmezhető.
Ehhez Fiore-i Joachimnál (1135 kö- rül-1202) kell indíttatást keresni. Joachim a történelmet mint három korszak egymásutánját értelmezi, amely a keresztény Szentháromságnak felel meg: Az Atya birodalma, amit az Ótestamentumban a törvény reprezentál; a Fiúé, amely az egyház által áll fenn és a szellem birodalma, amely még előttünk áll.
H egel dialektikája, amelyet a marxizmus, a „dialektikus materializmus” oly nagyra becsült, részben a szentháromságra vonatkozó spekulációkból ered. H egel olyan törvény- szerűségként fogja fel a dialektikát, amely magán a gondolkodás természetén alapul:
Minden tézis magában rejti már saját anti- tézisét és mindkettő megszüntetve-megőr- ződik a szintézisben.
Az „aufheben” kifejezésnek két értelme van: a „megőrzés” és a „megszüntetés” (például egy törvény megszüntetése-megőrzése). Az így megszüntetve-megőrzött a közvetített, amely eredetének meghatározottságát „még magán” viseli.A dialektika úgy mutatja fel az ellentéteket (pl. véges-végtelen), mint az átmenet vagy levés mozzanatait egy egészben, amelynek a mindenkori utolsó foka maga mögött hagyta az előzőket, anélkül, hogy feláldozná sajátos jelentőségüket.
„Dialektikának azt a magasabb ésszerű mozgást nevezzük, amelybe a kifejezetten szétválasztottnak tűnők önmaguk által, azáltal, amik, átmennek egymásba.” „Mert a közvetítés nem más, mint a mozgó önmagával való azonosság, vagyis a reflexió önmagában . . . ”
H egel számára a történelmi helyzetek és a jelenségek sem véletlen tévedések, hanem
egy gazdagabb szerves kibontakozás szükség- szerű állomásai. A felfogott, azaz helyesen értelmezett történelem a szellem emlékezetét (bensővé válását) alkotja.A szellem maga elidegenedett önmagától, vagyis külsővé vált, majd ismét megbékült önmagával, vagyis visszatért önmagába. H egel gondolkodása azt a folyamatot írja le, amelyben a szellem kibocsátkozik a számára idegen formába, a természetbe, és az emberben a történelmen keresztül visszatér önmagához.
Az „önmagába való visszatérés” végén az önmagát tudó szellem, az abszolútum áll, mint az „azonosságnak és a nem-azonos- ságnak az azonossága”.
A filozófiában ezzel a szellem önmagát szubjektumként és szubsztanciaként ismeri meg.
A szubjektum, amely önmagát és a világot elgondolja, egybeesik a világ szubsztanciájával.
Itt találja meg ismét a létezés és a gondolkodás azonosságát, mert a szubsztancia az önmagából kibontakozó szellem mint (ön tu d atos egész:
„A szellem, magánvalósága szerint, az a mozgás, amely a megismerés, - ama magánvalónak átváltozása magáért-valóvá, a szubsztanciáé a szubjektummá, a tudat tárgyáé az öntudat tárgyává, azaz olyan tárggyá, amely éppannyira megszűnt tárgy, vagyis a fogalommá."
A rendszer kevésbé kívülről adott forma, mint inkább belső orientálódás az egészre. H egel a rendszer formájában látja az igaz egyetlen lehetséges ábrázolási formáját a tudományban:
„Hogy az igaz csak mint rendszer valóságos . . . , az abban az elképzelésben fejeződik ki, amely az abszolútumot szellemnek mondja. . . Egyedül a szellemi a valóság o s ... , ez van önmagában és önmagáért.”
H egel az egésznek az organikus kifejtésével meg akarja haladni Kant dualizmusát is (pl. „magánvaló dolog” és „jelenség”; „hit” és „tudás” stb.).A szellem mozgásában a fejlődés és a fellépő ellentétek egyetlen foka sem nélkülözhető, mivel végül mindezt megszüntetve meg kell őrizni és ezek csak együtt fejezhetik ki az igazságot:
„Az igaz az egész. Az egész pedig csak a fejlődése által kiteljesülő lényeg. Az ab- szolútűmről azt kell mondani, hogy lényegileg eredmény, hogy csak a végén az, ami valójában. . . Félreismerése tehát az egésznek, ha a reflexiót kizárják az igazból, és nem az abszolútum pozitív mozzanatának fogják fel. A reflexió teszi az igazat eredménnyé.”
154 Német idealizmus
f i lo z ó f ia
m in ő s é g
Hegel filozófiai rendszere az „Enciklopédia” szerint
HegelII. 155
„A tudomány rendszerének” bevezetéseként teszi közzé H egel „A szellem fenomenológiáját” (1807). Ez a rendszer első részeként fogalmazódott meg, ugyanakkor egyben életműve tetőpontját is képezi. A fenomenológia a „tudat tapasztalatának tudománya”. H egel később ezt írja:
„Ebben a munkában a tudatot haladásában ábrázoltam a tárgyával való első, közvetlen ellentéttől az abszolút tudásig. ”
A szellem fenomenológiája a megjelenő tudás alakjainak sorát vizsgálja addig a pontig, amelyen a tudat már nem tud túlmenni önmagán, mert „a fogalom megfelel a tárgynak, ̂ a tárgy a fogalomnak”. A tudat önvizsgálata, amely immár saját mértékét követheti, azon a kérdésen alapul, hogy hogyan felel meg a tárgy magán valósága annak a módnak, ahogyan ez a magán valóság a tudat számára van. A tudattól a tudomány fogalmáig az út az öntudaton, az észen, a szellemen és a valláson keresztül vezet (156. old. A ábra). A dialektika az a hajtóerő, amelynek magva a mindenkori tárgy és a mindenkori tudati helyzet meghatározott tagadása.
„Az a rendszertan, amely ezen a módon épül fel, akkor teljes, ha a szubjektum és az objektum ellentéte - amely a természetes tudatot. .. jellemzi - meghaladottá válik, úgyhogy mindkettő, a szubjektum és az objektum elválaszthatatlan egyként tudatosodik és olyan fokot ér el, amelyen a tudat tartalma megfelel az igazság mértékének.” (H . F. F uld a )
Ezen a végső fokon a „Fenomenológia” mint az öntudattól az abszolút tudásig haladó formaváltozás kifej ezőj e , a megismerésnek olyan formáját tárja fel, amellyel az abszolútum önmagáról rendelkezik. Ezt a megismerést nevezi H e g e l „logikának”. („A logika tudománya” 1812-16.) A logika nála nem a fogalmakban, ítéletekben és következtetésekben való gondolkodás törvényeinek a formális tana, hanem
„a tiszta eszme tudománya, vagyis a gondolkodás elvont elemében megnyilvánuló eszméé” . „Az eszme a magán- és magáért való igaz, a fogalom és az objektivitás abszolút egysége.”
A logika egésze az eszméket a magánvalóság tiszta tér és idő nélküli állapotában tekinti. Véget kell vetni annak a
„méltatlan színjátékénak, hogy egy „művelt” népet látunk „metafizika nélkül; mintha egy különben változatos díszített templomot látnánk szentély nélkül”.
A „Logika” arra tart igényt, hogy a „tiszta ész rendszere” legyen, a tiszta gondolat birodalma, amely maga az igazság. Ez azt jelenti,
„hogy ez a tartalom Isten kifejtése, amilyen örök lényegében a természet és egy véges szellem megteremtése előtt” ,
vagyis mielőtt Isten és a világ mint a vele ellentétes szétvált volna.
Az első két könyv az objektív (lét és lényeg), a harmadik a szubjektív logikát (a fogalom tana) tárgyalja részletesen. A lét tana azzal a tézissel kezdődik, hogy a tiszta lét és a tiszta semmi ugyanaz, mivel mindkettő tökéletesen meghatározatlan. Igazságuk a létnek a semmibe és a semminek a létbe való átmenetében rejlik.
„Igazságuk tehát ez a mozgás, amellyel az egyik közvetlenül eltűnik a másikban; a levés.”
1817-ben jelenteti meg H egel „A filozófiai tudományok enciklopédiáját” , amely egész filozófiai rendszerének alapvonalait foglalja össze. A felépítés lényegileg triádok szerint tagolódik (1. ábra) a következő három részre:- logika a magán- és magáért való eszme tu
dománya,- természetfilozófia mint az eszme máslété
nek tudománya,- szellemfilozófia mint a máslétből önmagá
ba visszatérő eszme tudománya.Az utóbbi a szellem önmagához való viszonyának 3 fokát tárgyalja: A szubjektív szelle-
\met, amely ugyancsak háromszoros megkülönböztetésben található meg:- mint a természetből létrejövő és közvetle
nül meghatározott (antropológia)- mint a készen talált természettel szemben
álló tudat (fenomenológia)- a saját meghatározásaihoz viszonyulóként
(pszichológia)Objektív szellemként kilép szubjektív szférájából, hogy a külvilágot akarata szerint formálja és abban magában tartalmakat hozzon létre. A jogban, a moralitásban és az erköl- csiségben manifesztálódik. Abszolút szellemként az önmaga-tudás azonosságában, a művészetben, a vallásban és a filozófiában kons- tituálódik és ezekben ugyanakkor függetlenedik véges megjelenési formáitól.
Berlin H e g e l számára élesebb politikai hatás lehetőségét kínálja. Ennek lecsapódása az 1821-es jogfilozófia („A jogfilozófia alapvonalai”). Ez a könyv a címben kifejezett korlátozáson túllépve tartalmazza
„az egész rendszert, a gyakorlati ész meghatározott elemében”.
Nevezetes a mű előszavában szereplő tétel: „Ami ésszerű, az valóságos és ami valóságos, az ésszerű.”
Ez válik a politikai konzervativizmus, a restauráció mintájává, az isteni kegyelem filozófiai igazolásává és a fennálló szentesítésévé. H egel „hivatalos porosz államfilozófussá” lépett elő. Később korlátozást kísérel meg: valóság alatt nem pusztán az empíriát, a rosszal keveredett létezés véletlenségét érti, hanem az ész fogalmával azonos létezést. Sem a porosz állam, sem egy történelmi jelenség nem nevezhető ésszerűnek, hanem csak az örök jelen, amely mindig itt van és minden múltbelit megszüntetve-megőrizve magába foglal.
156 Német idealizmus
az a b s z o lú t tu d á s
v a llá s
s z e lle m
ész
ö n tu d a t
tu d a t
A „A szellem fenomenológiája”
C Hegel történetfilozófiája
Hegel III. 157
A jogfilozófia az objektív szellem szférájához tartozik. Három része:- az elvont jog mint az a külső, objektív léte
zési forma, amelyet a szabad akarat ad magának,
- a moralitás mint szubjektív, benső érzület,
- az erkölcsiség mint az objektív és szubjektív szféra egysége, amely három intézményben ölt alakot: a családban, a polgári társadalomban és az államban.
Az állam H egel számára a „konkrét szabadság valósága”. Kezeskedik az egyes és az általános egységéért:
„A modern államok elvének megvan az a roppant ereje és mélysége, hogy a szubjektivitás elvét a személyes különösség
. önálló szélsőségévé engedi tökéletesedni és egyúttal a szubsztanciális egységbe vezeti vissza, s így magában a szubjektivitás elvében tartja fenn ezt az egységet.”
H egel a filozófia feladatát abban látja, hogy „a kort gondolatokban megragadja” , a jelennek kifejezést kölcsönözzön és felfogja, hogy mi ván valójában.A „Jogfilozófia” előszavát azzal az ismert tétellel zárja:
„Ha a filozófia szürkét szürkébe fest, akkor az élet egy alakja megöregedett, s szürkével szürkébe meg nem fiatalítható, hanem csak megismerhető. Minerva baglya csak a beálló alkonnyal kezdi meg röptét.”
A filozófia a lezajlott történelmi események tudós „kommentátora” , amelyek értelmezésére kategóriákat dolgoz ki.Életének utolsó évtizedében tartja H egel nagy előadásait a vallás, a történelem filozófiájáról és esztétikáról, ezzel rendszere immár teljesen kiépült.
A történetfilozófiában azt az elvet veszi alapul,
„hogy az ész uralkodik a világon, tehát a világtörténetben is ésszerűen mentek végbe a dolgok”. „A világtörténet az ész képe és tette. Még inkább azonban a tulajdonképpeni bizonyíték magának az észnek a megismerésében van; a világtörténetben megmutatkozik csupán. ”„A világtörténelem célja tehát az, hogy a szellem eljusson annak tudatához, ami valójában, s tárgyivá tegye ezt a tudást, megvalósítsa létező világgá, létrehozza magát mint objektívat.”
Az egyes ember és a „világtörténelmi személyiségek” cselekedeteit használja fel a világszellem a maga céljainak a megvalósításához. A világtörténelmi személyiségek
„világunkban a legbelátóbbak, legjobban tudják, miről van szó; amit tesznek, helyes. A többiek szükségképp engedelmeskednek nekik, mert érzik ezt. Beszédeik,
cselekedeteik a legjobbat alkotják, amit mondani, amit tenni lehetett”.
Bár úgy vélik, hogy csak saját céljaikat követik, igazában az ész csele használja fel őket arra, hogy általános céljait szolgálják. Ők csak a világszellem ügyvivői. Nem az egyes emberek boldogságáról van szó; a világszellem történelmi folyamatában számos ártatlan virágot széttaposnak és egyéneket is feláldoznak.
„A világtörténelem nem a boldogság talaja. A boldogság időszakai üres lapok benne.”
H egel esztétikája a művészetben az abszolútum megjelenését látja a szemlélet formájában. „A szép filozófiai fogalm ának... két végletet közvetítve kell magába foglalnia, egyesítve a metafizikai általánosságot a reális különösség meghatározottságával. ”A művészeti szép „középen foglal helyet az érzéki mint olyan és á tiszta gondolat között” .A művészet természetében rejlik, hogy objektív létezésbe fordítja át magát. A vallás belső lényege a kultuszban és a dogmában elhomályosulhat, a művészet lényege viszont az objektivitásban csak még tisztábban és tökéletesebben tárulkozhat fel.
H egel vallásfilozófiája ebben a tételben foglalható össze:
„A keresztény vallásnak mint egyáltalában a vallás legmagasabb fokának a tartalma teljességgel egybeesik az igaz filozófia tartalmával.”
A filozófia annak az igazságnak a bizonyítéka, hogy Isten szeretet, szellem, szubsztancia, a szubjektum és örökké önmagába visz- szatérő folyamat.
Az ember csak annyiban tud Istenről, amennyiben Isten az emberben önmagáról tud.
Ez a tudás tudása, Isten öntudata a végtelen tudatban.H e g e l gnosztikus teozófiája az emberi tudást Isten valóságának kiteljesedésével azonosítja. Ez a legmagasabb igény, amit filozófia valaha is érvényesített.
H e g e l műve mindenekelőtt a XIX. században gyakorolt rendkívüli hatást. Művének sokrétűsége az oka annak, hogy értelmezésének köre a teista-idealisztikustól az ateistama terialisztikusig terjedhetett. Ennek megfelelően alakult ki a jobb- és baloldali hegeliá- nusok tábora. A marxizmusban a dialektika a társadalmi, gazdasági és történelmi folyamatok mérvadó módszerévé válik. H e g e l rendszerének kritikája sok őt követő filozófus számára, mint pl. K ierk egaard számára, hajtóerővé válik saját gondolkodásának kialakítására.
158 XIX. század
1 7 8 0 1 7 9 0 1 80 0 1 8 1 0 1 82 0 1 83 0 1 8 4 0 1 85 0 1 86 0 1 8 7 0 188 0 189 ( _ l ______ I______ I______ I______ I______ I______ I______ l______ I______ I______ I______ L
1 9 0 0 1 9 1 0 1 9 2 0 193 0 ___ I______ I______ I______ L_
tu d o m á n y
éterrel való- öröklődés- tuberku- „Álom- atommodellaltatás tan lózis-bacilus fejtés" (Rutherford/
(Morton) (Mendel) (Koch) (Freud) Bohr)1846 1865 1882 1900 1911/13I I I I I
„A fajok periódusos röntgen- relativitáseredete" rendszer (Meyer/ sugarak elmélet(Darwin) Mengyelejev) (Röntgen) (Einstein)
1859 1869 1895 1905/15
g y o rs n y o m ta tá s ú s a jtó (K o e n ig -
Bauer) 1812
tá v író(M orse )1837I
e le k tro m o s m o to r fényképezés (Ja co b i) (D ague rre )
te c h n ik a 1834 1839____________________ L_l_______
d in a m ó g é p já rm ű (S iem ens) (D a im le r-B e nz ) 1867 1885I I
te le fo n(Be ll/G ray)1876
fra n c iafo r ra d a lo m(1789)
BécsiKongreszus1814I
e u ró p a i B ism arck b iro -fo r ra d a lm a k d a lm i ka n ce llá r 1848 1871I I
p o lit ik a
Napóleon 1. konzulsága 1799
J _________
a polgárháború vége az Egyesült Á llam okban,
a rabszolgaság m egszüntetése 1865
társadalom biztosításitörvényhozás1883
J ___________i .......i----- i----- \----- i----- 1----- 1----- 1----- 1----- 1----- 1----- 1----- 1------r — i----- r~1 7 8 0 1 7 9 0 1 8 0 0 1 8 1 0 1 82 0 1 8 3 0 1 84 0 1 8 5 0 1 8 6 0 1 87 0 1 88 0 1 8 9 0 1 9 0 0 1 9 1 0 1 9 2 0 1 93 0
Történeti áttekintés: XIX. század
A XIX. századot általában az újkorból a modern korba való átmenet korszakának tekintik. így filozófiatörténetileg is a XX. században fejtegetett gondolati szálak sokszor közvetlenül a jelenbe vezetnek.A politikai légkört a francia forradalom következményei befolyásolják. Különösen jelentős a szuverén nemzetállami törekvés, a nemzeti önrendelkezés jogának eszméje jegyében. A liberalizmus az individuális szabadság (emberi jogok) megvalósítását, az ész uralomra juttatását, továbbá a szabad gazdaság létrehozását tűzi ki célul.A szocializmus a kapitalista társadalmi rend ellen lép fel. Olyan társadalmi és tulajdoni rendre törekszik, mely jólétet és egyenlőséget biztosít a társadalmilag gyengébb osztályoknak is.
A korszak szellemi légkörét a technika és a természettudomány hatalmas fejlődése határozza meg. Ezen alapul az az optimista hit, amely a világnak szinte korlátlan emberi átalakíthatóságát vallja.
Példa erre a mérnöki szakképzés, amely az elméleti tudást gyakorlati alkalmazásba fordítja át.
A technika új lehetőségei - mindenekelőtt Angliában - az ún. ipari forradalomhoz vezetnek.
Ezzel létrejön a vállalkozók és a proletárok osztálya.
A nemzeti életszínvonal emelkedése és az ipari munkásság egyidejű elnyomorodása a túlságosan hosszú munkaidő és az alacsony bérek miatt erős társadalmi feszültségekhez vezet.
Az emberkép tartós változását okozza C h a r le s D arw in munkája („A fajok keletkezése”, 1859), aki az élőlények evolúcióját mutatja be, és Sigm und F reu d é („Az álomfejtés” , 1900), aki a lelki élet tudattalan ösztöneit fedezi fel.
A filozófiában H e g e l halála után (1831) a német idealizmus hatalmas gondolati építményét ellenmozgalom követi, amely az idealizmuskritikával együtt új útra akar lépni. A baloldali hegelianizmus (többek között L. F eu erb ach ) eltávolodik H e g e l vallás- és államfilozófiájától, valláskritikai és politikailag liberális álláspontra helyezkedik, a materializmus felé irányuló tendenciával. K a r l M arx az addigi filozófiáról alkotott kritikáját híres tételében foglalja össze:
„A filozófusok a világot eddig csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk.”
Dániában Sörén K ierkegaard az elvont gondolkodás létezésnélkülisége ellen indít támadást, amelynek során kritikájával mindenekelőtt H egelt veszi célba:
„Mi az elvont gondolkodás? Az a gondolkodás, amelynél nincs gondolkodó em ber. .. Mi a konkrét gondolkodás?. . . Az a gondolkodás, amelynél van gondolkodó e m b e r..., amelynél a létezés adja a létező gondolkodónak a gondolatot, az időt és a teret.” K ierkegaard a konkrét szubjektumot mint minden gondolkodás alapját veszi védelembe az elvont általánosba történő feloldással szemben, s ez a XX. század egzisztencialista filozófiájának döntő ösztönzést adott.
A r th u r Schop en hauer úgy látja, hogy a világ nem egy értelmes elven alapul, hanem az akaraton, mint ész nélküli és vak késztetésen, amelynek állandó törekvéséből származnak a jelenségek mint objektivációk.
A XIX. században a természettudományokfelemelkedése sok filozófust arra ösztönzött, hogy a filozófiát a természettudomány módszerének analógiájára kísérelje meg újra megalapozni.Franz B rentano programszerűen így nyilatkozik:
„A filozófia igazi módszere nem más, minta természettudományoké.”
A pozitivizmus (Com te) így abban látja az emberiség előrehaladását, hogy a gondolkodást a pozitív, azaz tudományos stádiumba vigye át.
A szellemtudományok sajátosságát hangsúlyozza ezzel szemben a historicizmus és különösen D ilth e y . Ő egy speciális szellemtudományos módszer kifejlesztésével kísérli meg, hogy a szellemtudománynak sajátos alapot biztosítson a tetmészettudományokkal szemben. Ennél minden emberi teremtés történetiségének hangsúlyozása játszik különös szerepet a természettől való különbségként.
A tudományos szocializmus elméleti alapját K a r l M arx és F riedrich E n g e ls munkássága tartalmazza. Ebben M arx a hegeli filozófiát, a klasszikus nemzetgazdaságtant és a korai szocializmust dolgozza fel kritikailag és kifejleszti a társadalom és a történelmi folyamat általános dialektikus materialista szemléletét a gazdasági feltételek alapján.
Friedrich N ietzsche a tradicionális erkölcsi értékeket éles kritkának veti alá, felfedi azok rejtett motivációit. Kései munkájában egy a minden érték átértékelését követő új korszakot és az „ember fölötti ember” létrejöttét vizionálja.
Összefoglaló áttekintés 159
160 XIX. század Schopenhauer 161
Arthur Schopenhauer (1788-1860) fő művében ’A világ mint akarat és képzet’-ben az akarat átfogó metafizikáját vázolja fel. Gondolatainak Platón, Kant és az indiai Upani- sádok adnak ösztönzést.Schopenhauer Kanthoz kapcsolódva, abból az a priori alapelvből indul ki, hogy a megismerő ember számára az őt körülvevő világ csak mint képzet adott, azaz csak az elképzelő viszonyában, aki nem más, mint saját maga.
„A világ az én képzetem.”A szubjektumra és az objektumra történő szétesés az a forma, amely minden megismerés alapja.
Objektumok csak oly módon adottak, ahogyan a szubjektum által feltételezettek.
A képzetek térben és időben jelennek meg, és az okság tételének vannak alávetve, amely azt mondja ki, hogy minden képzetünk törvényszerűen és forma szerint a priori meghatározóan van összekapcsolva. Ezért válik lehetségessé a tapasztalat és a tudomány. A képzetek azonban mintegy csak a világ külső oldalát képezik, amelynek belső lényege a szubjektum öntapasztalásán nyilatkozik meg. Testünket kétféle módon tapasztaljuk meg:
mint objektumot (képzet) és mint akaratot.
A testi megnyilvánulások nem mások, mint objektiválódott akarati aktusok. Mármost feltételezhetjük, hogy ugyanez az alapviszony minden más képzetnél is, amelyeknek a belső lényege ezzel az akarat.A jelenségek nem mások, mint egy akarat objektivációi, amely mint megismerhetetlen, önmagában való dolog a világ alapja.
Ez az akarat értelem nélküli és vak ösztön. Sohasem nyugszik meg, hanem állandóan alakításra törekszik. Azonban mivel minden, amivel törekvése közben találkozik, ő maga, így harcban áll önmagával, amiből fokozatosan létrejönnek az objektivációi.A természet legalacsonyabb fokán fizikai és kémiai erőkben manifesztálódik, míg a szerves fokon életvágyként, önfenntartási és fajfenntartási ösztönként. Az embernél végül megjelenik az ész, amelyet az önmagában tompa akarat saját szerszámaként hoz létre. A képzetek, amelyek térben és időben jelennek meg, az okság tételének vannak alávetve, csak az akarat közvetett objektivációi.
Közvetlenül az akarat az eszmékben ob- jektiválódik, amelyek az egyes dolgoknak mintaként alapul szolgálnak.
Az eszméknek tárgyi létformájuk van a szubjektum számára, azonban nincsenek alávetve az oksági tételnek. Az eszmék az összes jelenség örök és változatlan formái, amelyek a térből és az időből az individuáció elve által jönnek létre sokféleségükben.Az eszmék szemlélelete csak tiszta, érdekek nélküli odaadásban lehetséges, amelyben
a szubjektum megszabadul individualitásától és feloldódik az objektumban. Ez a megismerési mód a művészet eredete.A zseni képes odaadni magát az eszméknek, és megalkotni ebből műveit. Itt különleges helyet foglal el a zene. Ez nem az eszméknek, hanem magának az akaratnak a leképezése.Schop en hauer etikájának alapja az empirikus és az intelligibilis karakter megkülönböztetése.
Ahogyan a természetben minden jelenség, úgy az ember is a természettörvényeknek van alávetve. Cselekvési motívumai a karakteréből szükségszerűen jönnek létre, következésképp nem szabadok.
Ezekben a cselekvési módokban empirikus karaktere nyilatkozik meg. Az ennek alapul szolgáló és azt meghatátozó intelligibilis karakter azonban az abszolút, szabad akarat önmagában.
Az ember nem akkor cselekszik, ha először megismer, aztán akar, hanem akkor, ha megismeri, amit akar.
Amennyiben az ember cselekvései szükségszerűen, a karakteréből jönnek létre, annyiban Schopenhauer szerint nincs értelme etikai törvények felállításának. Ezért annak leírására korlátozódik, hogy mi tekintendő morálisnak.
A morál alapja a részvét.Ez azon a belátáson alapszik, hogy minden lény az egyetlen akaratból ered és így bensőjükben azonosak.
Másban önmagamat látom, más szenvedésében saját szenvedésemet pillantom meg.
Ezen azonosulás által mások boldogsága lényegében olyan, mint a sajátom.
Ez nemcsak az emberre vonatkozik, hanem minden élőlényre.
Minél inkább tudatában van az ember az életnek, annál jobban felismeri, hogy minden élet szenvedés. Az akarat a kielégülés és a kiteljesedés felé törekszik. A világban mindkettő kudarcra van ítélve:
Semmilyen kielégülés nem tartós és a törekvés seriimilyen célban nem ér véget. „Az élet nem arra való, hogy átélvezzük, hanem hogy átessünk rajta és befejezzük.”
A szenvedés mértéke kimeríthetetlen és a tudatossággal növekszik. Egyedül
a művészetben, az eszmék szemléletében talál az akarat rövid időre nyugalmat.
Ebből a felismerésből kétféle életbeállítottság adódik.
Az akarat igenlésében az ember tiszta tudással elfogadja az életet úgy, ahogyan az van, és igenli saját életfolyamatát, mindazzal együtt, ami bekövetkezett és ami jön. Az akarat tagadásában a szenvedés legyőzését az életösztön kioltásával keresik. Schop en hauer úgy látja, hogy az indiai és a keresztény aszkéták ezt az utat követik.
A A világ mint akarat és képzet
akarat: magánvaló dolog
objektiválódás
eszmék
individuáció elve (tér; idő; okság)
az akarat objektivációi
képzetek (alávetve az okság tételének)
Arthur Schopenhauer (1788-1860) fő művében 'A világ mint akarat és képzet'-ben az akarat átfogó metafizikáját vázolja fel. Gondolatainak PLATÓN, KANT és az indiai Upanisádok adnak ösztönzést. SCHOPENHAUER KANTHOZ kapcsolódva, abból az a priori alapelvből indul ki, hogy a megismerő ember számára az őt körülvevő világ csak mint képzet adott, azaz csak az elképzelő viszonyában, aki nem más, mint saját maga.
„A világ az én képzetem." A szubjektumra és az objektumra történő szétesés az a forma, amely minden megismerés alapja.
Objektumok csak oly módon adottak, ahogyan a szubjektum által feltételezettek .
A képzetek térben és időben jelennek meg, és az okság tételének vannak alávetve, amely azt mondja ki, hogy minden képzetünk törvényszerűen és forma szerint a priori meghatározóan van összekapcsolva. Ezért válik lehetségessé a tapasztalat és a tudomány. A képzetek azonban mintegy csak a világ külső oldalát képezik, amelynek belső lényege a szubjektum öntapasztalásán nyilatkozik meg. Testünket kétféle módon tapasztaljuk meg:
mint objektumot (képzet) és mint akaratot.
A testi megnyilvánulások nem mások, mint objektiválódott akarati aktusok. Mármost feltételezhetjük, hogy ugyanez az alapviszony minden más képzetnél is, amelyeknek a belső lényege ezzel az akarat. A jelenségek nem mások, mint egy akarat objektivációi, amely mint megismerhetetlen , önmagában való dolog a világ alapja.
Ez az akarat értelem nélküli és vak ösztön. Sohasem nyugszik meg, hanem állandóan alakításra törekszik. Azonban mivel minden, amivel törekvése közben találkozik, ő maga, így harcban áll önmagával, amiből fokozatosan létrejönnek az objektivációi. A természet legalacsonyabb fokán fizikai és kémiai erőkben manifesztálódik , míg a szerves fokon életvágyként, önfenntartási és fajfenntartási ösztönként. Az embernél végül megjelenik az ész, amelyet az önmagában tompa akarat saját szerszámaként hoz létre. A képzetek, amelyek térben és időben jelennek meg;' az okság tételének vannak alávetve , csak az akarat közvetett objektivációi.
Közvetlenül az akarat az eszmékben objektiválódik, amelyek az egyes dolgoknak mintaként alapul szolgálnak.
Az eszméknek tárgyi létformájuk van a szubjektum számára, azonban nincsenek alávetve az oksági tételnek. Az eszmék az összes jelenség örök és változatlan formái, amelyek a térből és az időből az individuáció elve által jönnek létre sokféleségükben. Az eszmék szemlélelete csak tiszta , érdekek nélküli odaadásban lehetséges , amelyben
Schopenhauer 161
a szubjektum megszabadul individualitásától és feloldódik az objektumban. Ez a megismerési mód a művészet eredete . A zseni képes odaadni magát az eszméknek, és megalkotni ebből műveit. Itt különleges helyet foglal el a zene. Ez nem az eszméknek, hanem magának az akaratnak a leképezése. SCHOPENHAUER etikájának alapja az empirikus és az intelligibilis karakter megkülönböztetése.
Ahogyan a természetben minden jelenség, úgy az ember is a természettörvényeknek van alávetve. Cselekvési motívumai a karakteréből szükségszerűen jönnek létre , következésképp nem szabadok.
Ezekben a cselekvési módokban empirikus karaktere nyilatkozik meg. Az ennek alapul szolgáló és azt meghatátozó intelligibilis karakter azonban az abszolút, szabad akarat önmagában.
Az ember nem akkor cselekszik, ha először megismer, aztán akar, hanem akkor, ha megismeri, amit akar.
Amennyiben az ember cselekvései szükségszerűen, a karakteréből jönnek létre, annyiban SCHOPENHAUER szerint nincs értelme etikai törvények felállításának. Ezért annak leírására korlátozódik, hogy mi tekintendő morálisnak.
A morál alapja a részvét. Ez azon a belátáson alapszik , hogy minden lény az egyetlen akaratból ered és így bensőjükben azonosak.
Másban önmagamat látom, más szenvedésében saját szenvedésemet pillantom meg.
Ezen azonosulás által mások boldogsága lényegében olyan, mint a sajátom.
Ez nemcsak az emberre vonatkozik, hanem minden élőlényre.
Minél inkább tudatában van az ember az életnek, annál jobban felismeri, hogy minden élet szenvedés. Az akarat a kielégülés és a kiteljesedés felé törekszik. A világban mindkettő kudarcra van ítélve:
Semmilyen kielégülés nem tartós és a törekvés semmilyen célban nem ér véget. „Az élet nem arra való, hogy átélvezzük, hanem hogy átessünk rajta és befejezzük."
A szenvedés mértéke kimeríthetetlen és a tudatossággal növekszik. Egyedül
a művészetben, az eszmék szemléletében talál az akarat rövid időre nyugalmat.
Ebből a felismerésből kétféle életbeállítottság adódik.
Az akarat igenlésében az ember tiszta tudással elfogadja az életet úgy, ahogyan az van , és igenli saját életfolyamatát, mindazzal együtt, ami bekövetkezett és ami jön . Az akarat tagadásában a szenvedés legyőzését az életösztön kioltásával keresik. SCHOPENHAUER úgy látja , hogy az indiai és a keres~tény aszkéták ezt az utat követik.
162 XIX. század
A Az ember mint önmaga
saját választás
jó és rossz döntés^ /kom olyság
kétségbeesés^)
/ *hivatás kötelesség nyíltság
etikaistádium
esztétikaistádium
B A létezés stádiumai
Kierkegaard 163
Sörén Kierkegaard (1813-1855) a XIX. század nagy magányos gondolkodói közé tartozik. Részben álnéven megjelent írásai igen személyes hangvételű irodalmi, világos szemléletű filozófiai és pszichológiai elemzéseket, valamint teológiai fejtegetéseket tartalmaznak. Munkásságának (keresztény) vallásos nézőpontja, amely saját hitküzdelmeinek önéletrajzi hátterére vezethető vissza, mindvégig mérvadó marad. Elemzései az ember létmódjairól a XX. század egzisztencialista f i lozófiája számára döntő ösztönzést adtak. K ierkegaard kiinduló kérdése a következő:
Hogyan kerülök kapcsolatba én mint létező szubjektum Istennel?
Ehhez mindenekelőtt az egyes egyén konkrét létfeltételeit kell felfogni, azaz „magamat a létezésben megérteni”. Azonban - Kierkegaard szerint - éppen ezt irtotta ki a német idealizmus (különösen Hegel) filozófiája a gondolkodásából és ezzel megalkotta az „elvont gondolkodónak” azt a típusát, amelyet Kierkegaard élesen bírál:
„Éppen azért, mert az elvont gondolkodás sub spécié aeterni létezik (az örökkévalóság nézőpontját érvényesíti), eltekint a konkréttól, az időbeliségtől, a lét keletkezésétől, a létezők bajaitó l.. . ”
Mivel azonban az elvont gondolkodó maga mindig egyben konkrét létező is, „komikus figurává” válik, amennyiben létezésének és gondolkodásának ezen alapelvét nem akarja bevallani önmagának:
ő maga és gondolkodása fantommá válik. Ezzel szemben a szubjektívvé válás az igaz, azaz „ ... hogy a megismerés a megismerő- höz viszonyul, aki lényegében létező” , mert „ez az egyetlen valóság, amiről a létező nem csupán tud, az a saját valósága, az, hogy ő ott van; és ez a valóság az ő abszolút érdeke”.
Ha így az emberi létezés kerül a filozófiai megbizonyodás középpontjába, felvetődik az a kérdés, hogy mi az ember;
„Az ember - szintézis; a végtelenség és a végesség, az időbeliség és az örökkévalóság, a szabadság és a szükségszerűség szintézise. A szintézis a kettő közötti viszony.”
Evvel azonban az ember még nem a saját én, mert:
„A saját én olyan viszony, amely önmagához viszonyul, vagy a viszonyban az, hogy a viszony önmagához viszonyul.”
Az ember csak azáltal szerzi meg saját énjét, hogy tudatosan viszonyul létének szintéziséhez.
Az ember saját léte tehát nem egyszerű adottság, hanem feladat, amelynek a megvalósítása a szabadság feladata.
Ez magában foglalja annak lehetőségét, hogy az ember saját szintézisét félreérti és saját énjét tudattalanul vagy tudatosan elhibázza. Kierkegaard ezt kétségbeesésnek nevezi és
,A halálos betegség’-ben leírja annak különböző formáit, amikor az ember nem akar önmaga lenni.Mivel azonban az ember nem maga alkotta meg magát mint szintézist, hanem az az Istentől való, így ez a félreértés is Isten előtti; és ez a bűn meghatározása:
amikor az ember Isten előtt nem akar önmaga lenni.
Az egyes egyén útját a hithez, amelyben az ember „láthatólag abban a hatalomban alapozza meg magát, amely őt meghatározta” , Kierkegaard a létezés stádiumai alapján írja le („Vagy-vagy”).
Az esztétikai stádiumban az ember a közvetlenségben él, azaz még nem választotta önmagát. Külsőségekben, érzékiségben és ezekből él, ama jelszó szerint: „Az életet élvezni kell.”
Példa erre Don Juan.Mivel azonban az ember ennek az életformának a megvalósulásában, a külsőségestől, azaz attól függ, ami nincs hatalmában, az esztétikai létezés be nem vallott alaphangulata a kétségbeesés amiatt, hogy a feltételeket el- vehetik tőle.Az ugrás az etikai stádiumba akkor történik meg, ha az egyén kétségbeesésében önmagát választja:
„ ...m ert abszolúte csak önmagamat választhatom, és önmagam ezen abszolút választásában áll a szabadságom és csak amennyiben abszolúte önmagamat választottam, tételeztem abszolút különbséget, ti. a jó és a rossz közöttit.”
Az etikai létezés magát mint saját létet választotta és ezzel függetlenséget nyert a külsődlegestől, ez a létezés a döntések szubjektuma és ezzel az élet komolyságot és folytonosságot nyer.Ennek ellenére ez a stádium sem képes a ki- teljesedésre.Ugyanis
az etikai ember felismeri a bűn lehetőségében, hogy nincs birtokában az etikai eszmények szerinti élet feltételeinek, mert a bűn nehezedik rá.
Ez vezet el a vallási stádiumhoz. Az az ember, aki magát mint bűnöst ismeri fel, megérti, hogy keresztényi értelemben nem szabadulhat meg egyedül a bűnből, mert csak Isten adhatja meg az igazság feltételeit:
A hit tartalma az a paradoxon, hogy az Örökkévaló időbelivé, azaz az Isten emberré vált.
Mivel azonban az Istennek el kellett jönnie az emberekhez, hogy az igazságot átadja nekik, így az ember most már nem juthat él önmagától az igazsághoz, hanem meg kell kapnia Istentől a feltételt. A hitben az ember fenntartás nélkül Istenre támaszkodik.
164 XIX. század
teologikus fiktív
metafizikai
abszttakt
a három stádium törvénye
A Comte
a pozitivitás fokai.
enciklopédikus törvény ,
a boldogság
A.cselekedet
minősége
az összehasonlítás: a tapasztalt ember mércéje
Ccseleked~
·~
a cselekedetek megítélése és választása várható következményeik tekintetbevételével
B Mill: Utilitarizmus
Auguste Comte (1798-1857) fő művével- ,Értekezés a pozitív filozófiáról’ - megalapozza a pozitivizmus rendszerét, amelyben a tudományelméleti vizsgálódás célja a tudás szerepének, szerkezetének és fejlődésének kérdése a társadalomban. Elméletének alapja az ún. három stádium törvénye. Ez vonatkozik az emberiség, az egyes tudományok és az individuum szellemi fejlődésére egyaránt.- A teológiai vagy fiktív állapotban az ember
a világ jelenségeit természetfeletti lények hatásával magyarázza. E szellem formái: fetisizmus, politeizmus, monoteizmus.
- A metafizikai vagy absztrakt stádium alapjában egy álcázott teológia, csak itt a természetfelettit elvont (üres) lényegiséggel helyettesítik. Ez terméketlen, de feloldó hatású szakasz és így átvezet a következő stádiumba.- A tudományos vagy pozitív állapotban feladják a végső okok keresését és a megismerés érdeklődése a fennálló tények felé fordul. Alapja a megfigyelés, amelyből kiindulva megismerhetők az általános törvényszerűségek.
Az utolsó stádiummal az emberi szellem eléri legmagasabb fokát, azonban más területeken még megmaradhat korábbi stádiumaiban.A „pozitív" jelentései a következők:
a tényleges és a hasznos, amivel az elméleti és a gyakorlati alkalmazás elválasztásának megszüntetése is kimondatik; a biztos, szemben a metafizikai kérdések eldönthe- tetlenségével; a pontos; az építő; valamint a viszonylagos, az abátolútság igénye helyett.
Az egyes stádiumoknak meghatározott társadalmiforma felel meg:
a teologikusnak az egyházi-feudális, a metafizikusnak a forradalmi és a pozitívnak a tudományos-ipari.
A tudományokon belül rangsor állítható fel, élén a matematikával, ezt követi sorjában a csillagászat, a fizika, a kémia, a biológia, végül a szociológia. Ez a hierarchia az elért pozitivitási fok magasságát tükrözi, illetve azt a sorrendet, amelyben a tudományok egymásra épülnek.
Itt a folyamatok komplexitása - amelyekre a tudományok vonatkoznak - lefelé növekvő.
A szociológia, amelynek mint az emberi viszonyok egészéről szóló tudománynak a legnagyobb a jelentősége, még nem érte el a pozitív tudomány állapotát. Ennélfogva a szociológiát abban az értelemben kell felépíteni,
hogy a társadalmi fejlődés biztosabb előrejelzésével a társadalmi életfeltételek javíthatók legyenek.
A C om te által később hirdetett pozitív vallás az emberiség mint legfensőbb lényeg felé irányuló szeretetre támaszkodik, amire Comte az altruizmus kifejezést alkotja meg.
John Stuart Millt (1806-1873) Comte, apja, James M ill és az utilitarista etikus, Jeremy B entham (1748-1832) gondolatai befolyásolják, akiknek az elm életeit kritikailag fejleszti tovább.M i l l minden tudomány számára általános és egységes metodológiát akar alkotni ,A deduktív és induktív logika rendszere’ című művében. Az ebben általa kifejlesztett induktív logika az adott és szabályosan visszatérő eseménysorok tapasztalatának elemzéséből következtet általános törvényszerűségekre. Az induktív logikát tekinti az ún. deduktív tudományok alapjának is (matematika, formális logika).
A módszer egységének értelmében a szellemtudományokban is csak az oksági törvényeknek megfelelő leírások alkalmazandók.
Nyelvanalitikai megkülönböztetéseiből később különös jelentőségű a kifejezések
denotációjának (olyan tárgyak, amelyekre a kifejezés vonatkozik) és konnotációjának (értelmének) (pl: paripa és gebe a ló esetében) a megkülönböztetése.
Az „Utilitarizmus” című írásában M ill az etika ezen formáját védelmezi kritikusaival szemben. Az utilitarizmus célja
a „lehető legnagyobb boldogság a lehető legtöbb ember számára”.
Ahogyan minden egyes egyén természeténél fogva egyéni boldogságra törekszik, úgy az egyes ember jóléte az emberek összessége számára is jó. A cselekvés erkölcsi helyessége a várható következményeken mérendő le:
a boldogság (gyönyör) elősegítése és a következmények által érintettek boldogtalanságának (szenvedés) csökkentése a mérték.
M il l - B en th a m tó l eltérően - azt hangsúlyozza azonban, hogy itt nemcsak a boldogság (gyönyör) mennyiségét kell figyelembe venni, hanem mindenekelőtt a minőséget, mert ezen állapotok nem mindegyike azonos értékű.
Itt az a mérték, amellyel a mennyiség és a minőség összehasonlítható, azoknak az ítélete, akik tapasztalataik alapján a legjobb összehasonlítási lehetőséggel rendelkeznek.
A „Szabadságról” című munkájában M ill határozottan az individuális szabadságot és a társadalmi pluralizmust képviseli a tömegek és a közvélemény zsarnokságával szemben. Eközben megkülönbözteti azokat a cselekedeteket, amelyek elsődlegesen önmagukra vonatkoznak, azoktól, amelyek elsődlegesen másra vonatkoztatottak. Az utóbbiak határa a mások szabadságánál húzódik és csak ezeknél engedhető meg az állam beavatkozása is. A vélemény- és vitatkozási szabadság semmiféle korlátozásnak nem vethető alá.
Pozitivizmus 165
166 XIX. század
D. F. Strauss B. Bauer A. Ruge Feuerbach M. Stirner M. Hess K. Marx F. Engels
~1 élet I p i egyetemidocentúra
berlini tanulmányok
A Az ifjúhegeliánusok élete és művei
az emberi nem lényegi jellemzőinek
kivetítése
Isten megismerése = önmegismerés
konkrét tárgy Én magam = testiség embertárs
az igazság megtalá
lása dialógussal
B Feuerbach filozófiájához
A baloldali hegeliánusok (ifjúhegeliánusok) 167
A H egel tanítványai közötti különbségeket különösen a D. F. Strauss ,Jézus élete’ (1835) című könyvére adott reakció hozta felszínre. A keresztény vallás elemi kérdésére, amely az evangéliumok történeti igazságára irányul, Strauss a történelmi módszerek alkalmazásával és az ellentmondások bemutatásával negatív választ ad. Az Új testamentum lényegi részei ezzel mint történelmi tények hiteltelenekké váltak.
Strauss úgy értelmezte ezeket, mint a zsidó nép mitikus képzeteinek gyűjteményét. Ezt az eredményt átvitte a dogmára is. A Strauss téziseire adott reakcióban válik szét H egel tanítványainak két csoportja:
Az ó- avagy jobboldali hegeliánusok H egel rendszerét lényegében a vallás és a filozófia között fennálló szintézisként hagyományozzák tovább.Az ifjú- avagy baloldali hegeliánusok új utakat keresnek, hogy a rendszert átértelmezzék, visszájára fordítsák, mert a fennálló rendet akarják forradalmi módon megdönteni.
Mint a monarchia politikai ellenfelei, a baloldali hegeliánusok egyetemeken kívül, részben száműzetésben élnek. írásaik többnyire polemikusak, kortörténeti vonatkozásúak és alapjuk a különböző formában véghezvitt Hegel-kritika.
M arx és E ngels (168-171. old .), akik berlini éveik alatt e m ozgalom hoz szám ítanak, a munka világának valóságára összpontosítják figyelm üket.
M ax Stirner fő művében „Az egyetlen és az ő tulaj doná”-ban (1844) tagad minden indivi- duumfeletti-rendszerszerűt és egy majdnem anarchista individualizmust hirdet meg.
E fejlődés előfeltételeit alkotta- H egel filozófiája az öntudat mint a nyugati
szellemtörténet záróakkordja, amely radikális újrakezdést követel,
- a forrongó politikai klíma Németországban az 1848-at megelőző időszakban:a korai szocialista elméletek által befolyásolt M oses H ess meg volt győződve a kommunista átalakulás történelmi szükségszerűségéről,
- a filozófia és a vallás, valamint az ész és a valóság között kialakított hegeli harmónia.B . B auer fő művében („Az utolsó ítélet harsonája Hegel, az ateista és Antikrisztus felett”) kijelenti, hogy az ateizmus már Hegel művében benne rejlett. Mivel a kereszténység az ember elidegenedésének egy formáját ábrázolja, ezért a H egelt követő korban ez engedményeket fog tenni a szabadság javára.
A tulajdonképpeni baloldali hegeliánusok legjelentősebb alakja Ludw ig Feuerbach (1804-1872):
„A kereszténység lényege” (1841) című munkájában a vallást annak antropológiai alapjára akarja visszavezetni.
Feuerbach a vallás lényegét az ember mint nembeli lényeg öntudatának a hiposztazálásá- ban látja. A lényegi tulajdonságokat mint határtalan eszményeket kivetíti az ember önmagából és ezzel megteremti az Isteneket:
„Isten öntudata az ember öntudata, Isten megismerése az ember önmegismerése.” „A vallás lényegében és tudatában semmi más nincsen, mint ami általában az ember lényében és önmagáról és a világról való tudatában van. A vallásnak nincsen saját, külön tartalma.”
Ez a kivetített lényeg annál istenibb (eszményibb) lesz, minél inkább áthelyezi belé az ember a saját pozitívumait:
„Amivel Istent gazdagítják, azzal az embernek szegényednie kell.”
Megfordítva a vallás „az ember rejtett értékeit” nyilatkoztatja ki, ami F euerbach valláshoz való viszonyát ambivalenssé teszi.
A „tulajdonképpeni vallási (= antropológiai) elv megújulását” akarja és nem a vallás „totális tagadását”.
Más írásaiban H egel filozófiáját a materializmus irányába kísérli meg átfordítani, amivel Marxra nagy hatást gyakorol. Az új filozófia alapját a konkrét-individuális felé fordulásnak kell alkotnia. Ehhez csak akkor juthat el az ember, ha feladja a tiszta gondolkodást, amely Feuerbach szerint az újkori filozófia egyik lényegi vonása.
Igénye az ember mint egész, „szívvel” és „fejjel” együtt. A valóság megértéséhez hozzátartozik a szeretet és az az érzés, amely az egyes egyént „abszolút értékké” emeli.
Feuerbach különös figyelmet fordít az érzékiségre; a valóságot az érzékek közvetítik.
„Az igazság, a valóság és az érzékiség azonosak.”
Az érzéki észlelésben válik a tárgy megismerhetővé, és e ponton Feuerbach hangsúlyozza, hogy
az ember vagy a dolog lényege a tárgyából kiindulva határozódik meg, ahogyan a fény is meghatározó a szem számára.
A tiszta szenzualizmustól Feuerbach annyiban távolodik el, hogy az embert teszi az ember legfontosabb érzékelési objektumává. Ezzel nyílik meg az igazság megtalálásának a lehetősége is a párbeszédben:Mivel az ember számára a másik emberrel adott az érzéki tapasztalhatóság, amelyben az érzékelését a párbeszéd során felülvizsgálhatja, így biztos lehet az érzéki valósága felől.
168 XIX. század
A A marxizmus forrásai és elemei (Lenin szerint, 1913)
B A dialektikus materializmushoz
Marx L/Engels 169
Kari Marx (1818-83) több forrás feldolgozásából olyan filozófiát fejlesztett ki, amelynek gyakorlatba történő átültetése a világ szellemi és politikai arculatának alakításában nagy szerepet játszott.„M arx... a XIX. század fő szellemi áramlatainak a folytatója volt: a klasszikus német filozófiáé, a klasszikus angol politikai gazdaságtané és a francia szocializmusé.” (V. I. Lenin)A marxi tanítás koncepcionális alapja a hege- lianizmus.M arx H egeltől vette át a dialektika elveit és a dinamikus-evolúciós gondolkodást. M arx a hegeliánus elemeket azonban „a hegeli kesztyű kifordításának” folyamán másképpen értelmezi. Ebben megteszi
az utolsó lépést az idealizmustól a materializmusig,
ahogyan azt már L. Feuerbach előzőleg felvázolta. Marx a szubjektum és az objektum viszonyát fordítja a szubjektum objektum általi meghatározásából az objektum szubjektum általi meghatározásává.
„A megértés azonban nem a logikai fogalom meghatározásainak mindenben való felismerésében áll - ahogyan ezt Hegel gondolja - , hanem a sajátos tárgy sajátos logikájának a megragadásában.”
Az anyag határozza meg a tudatot; az anyag hat az érzékekre és képződik le az öntudatban. A megismerés folyamatos és fokozatos.
Ilyen értelemben az igazság a gondolkodás megegyezése a tárggyal.
A dialektikus materializmus (DIALMAT) a materializmus egyik formája, amelyet mindenekelőtt Friedrich Engels (1820-95), M arx barátja képvisel; ez lényegében
az objektív, az emberi megismeréstől független anyag fejlődésének leírásából áll.
Az anyag sohasem statikus, hanem mindig keletkezőben van, ami 3 törvény szerint megy végbe:- a mennyiség minőségbe történő átcsapásá-
nak törvénye,- az ellentétek átcsapásának törvénye,- a tagadás tagadásának törvénye.Az anyag dialektikuson fejlődik, egymásnak ellentmondó tendenciák és erők összeütközésében, amelyek magasabb szinten újra megszüntetve megőrződnek.Az anyag önkibontakozása „ugrásokban” történik, megszakított módon, a „folytonosság megszakadásában”. E ngels az árpaszem keletkezését választja szemléletes példának:
Az árpa a földbe hull és ott megsemmisül („tagadás”). Ebből hajt ki a növény és annak tagadásából, elhalásából keletkezik újra az árpa, kétségtelenül magasabb szinten, mert többszörösévé szaporodik.
A másik két törvény is m egvilágítható ezen a példán:
így az árpánál egymásba átcsap és kölcsönösen elválik egymástól az árpa-növény ellentét.
Ez mennyiségi változás által is történik (pl. a sejtekben), ez az előfeltétele a minőségi másságba történő átcsapásnak; a magból a növénybe (B ábra).Az ellentétek ilyen átcsapásában fejlődik az egész anyagi világ; ezzel magyarázható a történelem
a történelmi materializmus („TÖRT- MAT”) a dialektikus különös esete.
A történelmi materializmus a hegeli történetfilozófia egy átfordított változatát fejti ki, azonban gazdasági alapja miatt más jelleget ölt.Jelentős itt a gyakorlat aspektusa. M arx részt vesz a politikai eseményekben és így foglalkoznia kell az anyagi adottságokkal:
A politikai cselekvés akarata kényszeríti ki az elfordulást a hegeli „miszticizmustól” az objektív valóság felé.
„Minden létező feltétlen kritikájának” kell a kiindulópontot alkotnia az ésszerű átalakításhoz. Ebben M arx eltér FEUERBACH-tól is. A Feuerbach-tézisek közül a 11. így hangzik:
„A filozózusok a világot eddig csak különbözőképpen értelmezték, a feladat az, hogy megváltoztassuk. ”
Ezek szerint a gyakorlat az igazság lényeges próbaköve. A materializmus szerint a történelem dialektikájából társadalmi változásnak kell következnie.Ha az anyag határozza meg a tudatot, akkor ezt mindenekelőtt a társadalmi viszonyok formájában teszi. „Életünk társadalmi termelésében az emberek meghatározott, szükség- szerű, akaratuktól független viszonyokba, termelési viszonyokba lépnek.”Marx a gazdasági folyamatokban keresi az emberi fejlődés alapját: ezek alakítják a történelmet, a társadalom minden további eleme „ideológiai felépítmény” , mint a filozófia, a vallás, a kultúra.
„Nem az emberek tudata az, amely létüket, hanem ellenkezőleg, a társadalmi létük az, amely tudatukat meghatározza.”
A gazdasági viszonyok elemzésekor Marx visszanyúlik a klasszikus politikai közgazdaságtan eredményeihez, ahogyan azokat A dam Smith (1723-90) és D ávid R icardo (1772-1823) megalapozta.
Smith szisztematikusan megvizsgálja a gazdasági tényezőket és a munkamegosztásban látja a gazdaság felvirágzásának az alapját.R icardo az értékelméletet hangsúlyozza, amely az áru értékét azzal a munkával hozza kapcsolatba, amely az előállításához szükséges.
Marx II. 171
A történelmi materializmusban Marx a gazdasági elm életek segítségével, a dialektika nézőpontja szerint értelm ezi az em beri történelm et.A „Kommunista kiáltványban” ez áll:
„Minden eddigi társadalom története osztályharcok története. . . Elnyomó és elnyomott folytonos ellentétben álltak egymássa l.. . , harcot vívtak, olyan harcot, amely mindenkor az egész társadalom forradalmi átalakulásával. . . végződött.”
A z osztályharcok társadalmi csoportok k özött m eglévő ellentm ondások, am elyek forradalom ban törnek ki és új társadalmi form ációkat hoznak létre. A történelm i folyam atban M arx egym ást felváltó progresszív társadalmi form ációkat talál:
ősközösség, antik rabszolgatartó társadalom, feudalizmus és modern polgári kapitalizmus.
A társadalmi alap és felépítm ény tétele szerint a rétegződés, és ezáltal a történelm i fejlődés is lényegében gazdaságilag determinált. A gazdasági szerkezetet („reális alap”) nevezi Marx termelési viszonyoknak (az emberi anyagi viszonyok összessége, pl. tulajdon), am elyek a termelőerőkkel (képességek és tapasztalatok, term elési eszközök) részben összhangban, részben pedig ellentm ondásban állnak.
Egy korszak kezdetén a szerszámok és gépek tulajdonának viszonyai még ellentmondásmentesen kapcsolódnak a javak előállítási módjához. A történelmi folyamatban azonban antagonizmusok alakulnak ki.
Ezek az ellentmondások osztályharcokhoz vezetnek, amelyekben az elnyomott osztály, amelyet a termelési viszonyok hátrányosan érintenek, fellázad az uralkodó osztály ellen:
„A társadalom anyagi termelőerői, fejlődésük bizonyos fokán ellentmondásba jutnak a meglévő termelési viszonyokkal. . . , a termelőerők fejlődési formáiból azok béklyóivá csapnak át. Ekkor a társadalmi forradalom korszaka következik be. A gazdasági alap megváltozásával lassabban vagy gyorsabban forradalmi átalakuláson megy át az egész óriási felépítmény.”
Ezen dialektikus elv szerint minden társadalmi forma belső ellentmondásokat hoz létre, amelyek forradalomban oldódnak meg. Különösen alaposan vizsgálja Marx a kapitalizmus keletkezését és lényegét, azaz korának termelési viszonyait. ,A tőke’ című alapvető gazdasági művében M arx az angol közgazdaságtan alapjaiból indul ki. Itt az áru értékét mindenekelőtt mint „megalvadt munkaidőt” rögzíti. A pénzgazdaság nemcsak a munka társadalmi természetét palástolja el, hanem értékfelhalmozást is lehetővé tesz, ellentétben a primitív cseregazdasággal.Ez a felhalmozás a kapitalista gazdaság célja.
Az áru-pénz-áru viszonyból a felhalmozás a pénz-áru-pénz formációba megy át, amelynél az áru a tőkések kezében csak egy nagyobb pénzmennyiséghez vezető utat jelenti. Ok nemcsak személyes szükségletük számára termelnek, hanem az újabb termelés számára is. Marx ezen növekedés forrását értéktöbbletnek nevezi:
Az áruk termelésénél a tőkések nem adnak mindent a termelőknek, a munkásoknak, hanem egy részt megtartanak maguknak.
A kapitalista „megveszi” a munkát a szabad piacon. A munkás nemcsak a szükséges munkaidőt dolgozza le a megélhetéséért, hanem a „többletidő”-ben meg nem fizetett érték- többletet hoz létre.Ez az összefüggés az elidegenedés legfontosabb forrása. A munkamegosztás folyamatában a munkás elveszti minden kapcsolatát mukája termékével.Érzékeli a tőkések általi kizsákmányolást és versenyben áll a hozzá hasonlókkal. A pénz anonim hatalma elidegeníti saját lényegétől. Ezek a viszonyok
nem hagytak meg ember és ember között semmilyen más köteléket, mint a puszta érdeket és az érzelmek nélküli „készpénzfizetést”.
Jellemző erre az elidegenedésre a vallás is. Feuerbach (167. old.) projekciós tézise nyomán Marx a vallást az emberhez méltatlan állapotok tükreként magyarázza. A vallás „a szellemtelen állapotok szelleme. . . , a nép ópiuma”.Marx megerősíti az utópista vagy korai szocialistákat, mint amilyen C. H. d . Saint-Simon (1769-1825) és C. Fourier (1772-1837). Ahogyan ők, M arx is a magántulajdon megszüntetését követeli. A történelmi materializmus alapján M arx a korai szocialistákkal szemben a kommunizmus felé tartó szükség- szerű fejlődést állítja.A kapitalizmus belső mechanizmusából tudományosan levezethető a szocializmus, ezért Marx „tudományos szocializmusról” beszél. A tőke fokozódó koncentrációja
mind kevesebb tőkésnél történő felhalmozódáshoz vezet, a proletariátus pedig tovább szegényedik („elnyomorodás-el- mélet”).
A rendszer ellentmondásosságát ciklikus válságok mutatják, a proletárforradalom végül teljesen szétveti a rendszert. Ahogyan egykor a polgárság, a burzsoázia megszüntette a feudális urak uralmát,
úgy ebben a végső osztályharcban a proletariátus osztálya fog felülkerekedni.
Ezzel a forradalommal a termelési eszközöket társadalmasítják és a munkát kollek- tivizálják. Végül a forradalmat követően az osztályok, sőt ezzel az állam is megszűnik.
172 XIX. század
A Peirce: Pragmatikus alapelv B Peirce: Abdukció (hipotézis)
a fogalmak tisztázása elgondolható hatásuk elképzelése nyomán
DEDUKCIÓ | ebből a zsákból minden I bab fehér| ezek a babok ebből> a zsákból valók
eredmény ] ezek a babok fehérek
INDUKCIÓ
Iezek a babok ebből a zsákból valók
| eredményi ezek a babok fehérekI ebből a zs<...................’ bab fehér
^ szabály ‘ ebből a zsákból minden
ABDUKCIÓ| ezek a babok fehérek
ebből a zsákból minden bab fehér
Iezek a babok ebből a zsákból valók
problémahelyzet
terv: gyapjúfeldolgozás
a gyapjúfeldolgozás technikái
munkacsoportanyagok
j f l '
kézművesfeldolgozás
1daz ismeretek megszerzése és gyakorlati képességek
megoldás
C Dewey: Probléma- és projektorientált tanulás
K. O. A pel a pragmatizmusban látja - a marxizmus és az egzisztencialista filozófia mellett- a harmadik filozófiai irányzatot, amely az elmélet és a gyakorlat tényleges közvetítésére törekszik. A pragmatizmus tudományosan letisztult és kísérleti tapasztalatokra alapozott gondolkodás és beszéd alapján akar válaszokat adni az élet konkrét gyakorlata számára.
Alapítója, Charles Sanders Peirce (1839- 1914) a pragmatizmus vezértételét a következőképpen fogalmazza meg:
„Gondold meg, melyek azok a hatások, amelyeknek elgondolható módon gyakorlati jelentőségük lehet, s amelyeket elképzeléseinkben fogalmunk tárgyának tulajdoníthatunk. Ekkor az okhatásokról alkotott fogalmunk a tárgy fogalmának egésze.” „Egy fogalom, azaz egy szó vagy más kifejezés racionális tartalma kizárólag a fogalomnak stb. az életvitelre kifejtett feltételezhető következményeiben rejlik.”
Ez szolgál a fogalommagyarázat módszerének alapelvéül, amely szerint a fogalom jelentéstartalma annak elgondolható cselekvési következményeiből áll.
A fogalmak tisztázása és adott esetben korrekciója a valósággal történő kísérleti jellegű találkozás során megy végbe.
Éppígy a meggyőződések értelme azokból a magatartási szokásokból tisztázható, amelyek a meggyőződést rögzítik. A pragmatikus alapelvet azonban nem szabad úgy érteni, mintha az értelem magyarázata a ténylegesen beálló következmények leírásából fakadna. Ez sokkal inkább a gondolatkísérletben fogalmilag feltárt gyakorlati következmények elképzeléséből adódik.Az így. nyert eredmények az együttes cselekvő és kutató közötti kommunikatív folyamatban igazolandók. Ezen a módon áll elő az igazság mint a „végtelen kutatói közösség” összes tagjának egyetértése.
„Az a meggyőződés, amely arra hivatott, hogy végül minden kutató egyetértésével találkozzon, azt képviseli, amit igazságon értünk és az a tárgy a reális, amely ebben a meggyőződésben reprezentálódik.”
A tudomány/og/A;ű szempontjából jelentős az abdukció (magyarázó hipotézis) Peirce általi felfedezése, amely a dedukció és az indukció mellett egy harmadik következtetési mód.
Az abdukció az eredményből és a szabályból következtet az egyes esetre.
Ezt az eljárást tényleg minden tudományos hipotézisalkotás alkalmazza. A dedukcióval szemben ez a következtetés csak valószínű (amint az indukció is), azonban kitágítja a megismerést, mivel új eszmét visz a gondolkodásba és így új tudományos koncepciók megalkotását teszi lehetővé.A szemiotika kifejlődése szempontjából dön
tő Peirce felfogása a jel triád jellegű (hármas helyzetű) viszonyáról.
A jelet (reprezentáns) viszony fűzi egy olyan gondolathoz, amelyet értelmez (in- terpretáns) és egy olyan minőség által válik egy tárgy jelévé, amely a tárgyával kapcsolatba hozza.
Ez a hármas viszony nem redukálható kettős viszonyra. A jel tehát maga is az értelmezés által meghatározott és ezért a létező minden megismerése az adottnak (tárgy) és egy értelmező tudat általi értelmezésnek az összjá- téka.
Wiliam Jamesnél (1842-1910) a pragmatizmus - Peirce-tői eltérően - szubjektivisztikus jelleget kap.A minden megismerés és cselekvés számára alapul szolgáló meggyőződések semmilyen általánosan érvényes igazságkritériumnak nincsenek alávetve, hanem a szubjektum gyakorlati érdekeinek kifejeződései.
Valódiságuk azon mérhető le, hogy eleve- nek-e az egyes ember számára, azaz életében valóban meghatározók, megkerülhe- tetlenek és jelentőségteljesek-e.
Az igazság kritériuma a gyakorlati igazolódás az elért haszon által, azaz, hogy milyen mértékben jön létre az egyes ember számára kielégítő érintkezés a valósággal,
így például „Isten hipotézise” is igaz, ha ez az egyéni életérvényesítés számára kielégítő.
Amennyiben az emberek érdekei és életkörülményei különböznek egymástól, annyiban különböző „igazságok” léteznek egymás mellett. Mivel az életkörülmények változnak, így az igazságot is dinamikusan kell szemlélni.
John Dewey (1859-1952) kísérli meg a leghatározottabban, hogy a pragmatizmust a pedagógiában és a politikában is hatékonnyá tegye. Az általa ismeretelméletileg képviselt instru- mentalizmus azt hangsúlyozza, hogy a megismerés nem tisztán passzív, hanem maga is egyfajta cselekvést képvisel.
A megismerés a sikeres cselekvés eszköze. A helyzetek uralását és a gyakorlati problémák megoldását szolgálja.
A gondolkodás és a megismerés aszerint magyarázható meg, ahogyan meghatározott cselekvési összefüggésekben funkcionál.D ew ey messzeható javaslatokat fejleszt ki a pedagógia reformjára, amelyeket „munkaiskolájában” maga ki is próbált.
A tanulónak a tanítás objektumából a tanulás szubjektumává kell válnia. A tananyag nem előre adott, hanem a problémákat mint olyanokat kell megtapasztalni és mint projekteket csoportosan megoldani.
A nevelésnek - a demokratikus államformához hasonlóan - az önmegvalósítás folyamatának kell lennie.
Pragmatizmus 173
174 XIX. század
Friedrich A. Lange (1828-75)
koraiképviselők
marburgiiskola
Otto Liebmann (1840-1912)
Alois Riehl (1844-1924)
Hermann Cohen (1842-1918)
Paul Natorp (1854-1924)
Ernst Cassirer (1874-1945)
Bruno Bauch (1877-1942)
Wilhelm Windelband (1848-1915)
Heinrich Rickert (1863-1936)
Emil Lask (1875-1915)badeniiskola H ű li______________ ______I-------1 ----------1---------- 1 I I I I I I I I I
1825 1835 1845 1855 1865 1875 1885 1895 1905 1915 1925 1935 1945
A Az újkantianizmus fontos képviselői
terület érték jószubjektívviselkedés
logika igazság tudomány ítélés
esztétika szépség művészet szemlélés
misztika személytelenszentség
a minden-egy isten ítés
etika erkölcsösség szabad személyek közössége
autonómcselekedet
erotika boldogságközösség
szerelmiközösség
vonzalom
vallás-filozófia
személyesszentség
istenvilág jámborság
B Rickert: Az értékek rendszere
A XIX. század közepétől K ant tanai (136-143. old.) újraélednek és továbbfejlődnek. A különböző rá hivatkozó áramlatok az újkantianizmus kifejezés alatt foglalhatók össze; kb. 1880-1930 között ez a német filozófia vezető irányzata.Korai képviselői:- L iebmann , akinek a könyvében („Kant és
az epigonok”, 1865) minden fejezet a következő mondattal zárul:„Tehát vissza kell térni Kanthoz.”
- Lange, aki ,A materializmus története’ című könyvében Kant tanait a term észettudom ányra vonatkoztatja:Ennek mechanikus gondolkodásmódja szükségszerű (a kanti a priorit Lange fiziológiailag értelmezi), de a metafizikában nem érvényes.Az etikában a világot egy „eszményi álláspontból” kell szemlélni.
A logicisztikus marburgi iskola alapítói, Co- hen és N atorp, éppúgy mint Cassirer, mindenekelőtt elméleti területen dolgoztak. Co- hen ,A tiszta megismerés logikája’ című művében Kant felosztását értelemre és érzékiségre az előbbi javára érvényteleníti:
A m egism erés egyáltalában csak tiszta gondolkodással lehetséges.
Kant erről alkotott tételét úgy értelm ezi, „hogy csak azt az a priorit ismerjük meg a dolgokból, amit mi magunk helyezünk be le” .
Az „eredetből” való megismerés csak akkor lehetséges, ha a megismerés tárgya magából a gondolkodásból származik. Ez végtelen sok lépésben történik.Alapvető jelentőségűek az ítéletek, amelyeket Cohen 4 osztályba sorol:
A gondolati törvények (pl. az ellentmondás), a matematika (pl. a többség), a matematikai természettudomány (pl. a törvény) és a módszertan (pl. lehetőség és szükség- szerűség) ítéletei.
Cassirer a szimbólumban látja a kulturális, szellem ileg alkotó tevékenység egyetem es kifejeződését és keresi
„a szim bolikus funkciónak mint olyannak egyfajta nyelvtanát, am ely ennek sajátos k ife je z é se it .. ., ahogyan azokat a nyelvben, a m űvészetben, a m ítoszban és a vallásban m agunk előtt látjuk, átfogja és általában m eghatározza”.
A badeni vagy délnémet iskola (W indel- ba n d , R ickert, Lask) erősen értékelméleti orientáltságú:W indelband a filozófiát
„az általánosan érvényes értékek kritikai tudom ányának” tekinti.
Rickert olyan értékrendszert vázol fel (B ábra), amely a tárgyi világra és az értékvilágra történő felosztáson nyugszik. E két világ az értelem megvalósulásának világában egyesül, amely akkor keletkezik,
„ha értékelő szubjektumok, azaz az értékekhez szabadon viszonyuló szubjektumok vagyunk” .
Külön teljesítmény a természet- és szellemtudományok megkülönböztetése a módszer szempontjából:
W indelband szerint a természettudomány nomotetikus és általános törvényeket kutat, a szellemtudomány idiografikus és a mindenkori különös, mindenekelőtt történeti tényeket kutatja.
R ickert ennek megfelelőjét generalizálásnak, illetve individualizálásnak nevezi. Az érték itt is nagy szerepet játszik:
„R ickert szerint. . . a történeti-egyedi fogalma csak úgy alakítható ki, ha az ember egy értéknézőpontból indul ki, amelynek fényében az egyedi a maga sajátos jelentésében tűnik elő.” (H .-L . O llig)
A XIX. században a természettudomány fellendülése ahhoz a kísérlethez vezet el, hogy a metafizikát empirikus alapon, induktive építsék fel. Itt a két fontos szerző:- Gustav Theodor Fechner (1801-1887)
Pszicho fizikája, a kísérleti pszichológia előfutára, a pszichikai és a fizikai közötti kölcsönhatást vizsgálja. A párhuzamosság feltételezése szolgál ennek alapjául. Fechner a folyamatok átlelkesítettségét nemcsak az embernél posztulálja, hanem minden testi lét esetében. Ebben az értelemben a metafizikát a szaktudományok kiegészítésének tekinti. Mint az egészről szóló tudománynak, az elért egyes eredményeket általánosítania kell. Célja a valóság egészének értelmezése.
- Rudolf Hermann Lotze (1817-1881) a filozófiában a modern tudomány, valamint az eszményi és vallási kijelentések szintézisét kutatja. A ,Mikrokozmosz’-ban Lotze az embernek a világban elfoglalt helyét vizsgálja, amelyet az ember analógiájára kíván értelmezni. Felhasználja itt az okság, az értelem és a cél megkülönböztetését és megkapja ezáltal a „mechanizmus világát” (valóság), az igazság világát és az értékek világát.A mechanizmus törvényeit csak a jó megvalósítását szolgáló feltételeknek tekinti. Metafizikai eredményeit módszertanilag azonban analitikus-deskriptív kutatásokhoz köti.
Mindenekelőtt a korai fenomenológiával folytatott vita miatt tett szert jelentőségre a század végén a pszichologizmus. Képviselői (pl. T h . Lipps) a pszichológiában és annak törvényeiben látják minden filozófia - és különösen a logika - mércéjét.
Minden logikai törvény pszichológiai törvény.
Ezzel a gondolkodási aktus egybeesik a gondolkodás tárgyával.
Újkantianizmus: induktív metafizika 175
176 XIX. század
utolsó leszámolás a kultúrával és a vallással; önmagasztalás
emberfeletti ember; hatalomra törő akarat; az értékek átértékelése; nihilizmus
örökös visszatérés; Isten halála
„a délelőtt filozófiája"
a dekadencia radikális kritikája az erkölcs- ^ ben, művészet-
Szókratész, apollói- dionüszoszi ellentét
összeomlásAntikrisztusEcce homo
(1888)(1888)
Az erkölcs genealógiája J [1887)(1886, kiadva: 1906) (1886) a betegség
elhatalmasodása
A hatalomra törő akarat Túl Jón és Rosszon
Imigyen szóla Zarathustra) (1883-85) A vidám tudomány) (1881)
Hajnalpír j (1881)
ben, vallásban, filozófiában Schopenhauer, Wagner
Emberi, túlságosan emberi
nyugtalanvándorélet
professzúralemondása
(1878)
szakítás Wagnerrel
Időszerűtlen vizsgálódások] (1878)
professzor Bázelben _L iggg
r 1f
--1 87 9
1874
A Nietzsche élete és művei
szabad akarat kereszténység
túlvilágí életbe vetett hit erkölcs erényrészvét altruizmus
megismerés értékek
a nyelv általi megcsalatás v fantasztikum ^ önzés í
gyengeség örömelvtörténelem pragmatizmus
Nietzsche KRITIKÁJA
B Nietzsche kritikája a kultúra hanyatlásáról
Nietzsche I. 177
Friedrich Nietzsche (1844-1900) különc zseniként került be a szellemtörténetbe. Szenvedélyes elkötelezettség, radikális újítási akarat, átható éleslátás és nyelvi mágia jellemzi munkásságát, amely három (egymáshoz kapcsolódó) alkotói periódusra tagolható.
Első periódus (1869-76)N ietzsche, a szász lelkipásztor fia klasszikafilológiai képzésben részesül és a klasszika- filológia professzora lesz Baselben.1971-ben megírja „A tragédia születése a zene szelleméből” című művét. A görögség eredeti erői, az apollói és a dionüszoszi olvad össze harmonikus szintézissé az antik tragédiában;
az apollói a mértékletesen ésszerűt jelenti; a dionüszoszi a tomboló mámort.
A tragédia alkonya a racionális görög filozófia keletkezése , am elyet m indenekelőtt Szókratész testesít m eg. És az átm enet már E uripidésznél végbem egy:
„Az istenség, aki belőle beszélt, nem Dio- nüszosz és nem is Apollón volt, hanem egy teljesen újonnan született démon, nevezetesen Szókratész.”
A tragikus kultúra megújulását N ietzsche R ichard W agnertől (1813-1883) remélte, akinek zenéje és személyisége ez idő tájt N ietzschét még teljesen megigézte.1871-76 között N ietzsche saját korának kultúrájával vitatkozik: a 4 „Korszerűtlen elmélkedésekében
D. F. Straussról (167. old.) a nyárspolgári műveltség példájáról ír; a történeti gondolkodás (G. W. F. H egel, E. v . H art- m ann) előnyben részesítésének „történelmi betegségéről” ; Schopenhauerről, mint a higgadt filozófus mintaképéről; W agnerről.
Második periódus (1876-82)Filozófiai fejlődésének ezt a részét maga N ietzsche „a délelőtt fiIozófiája”-ként jellemezte. Négy munkája keletkezik ekkor: az „Emberi, túlságosan emberi” (I. és II. rész), ( a „Hajnalpír” és a „Vidám tudomány”. Stilisztikailag N ietzsche az optimális nyelvi formát az aforizmában találja meg. Tartalmilag a négy művét mindenekelőtt a „déca- dence” , annak morálja és vallása, a kereszténység elleni harc köti össze.
N ietzsche a szkeptikus racionalitás álláspontjára helyezkedik és az igazságosságra törő szenvedélyes akarat mozgatja.
Az erkölccsel és a hagyományos filozófiai problémafelvetéssel szemben N ietzsche. egyre újabb egyedi megfigyelésekkel, mindenekelőtt:- a nyelv jelentőségét állítja előtérbe.A nyelv elkendőzi, hogy az ember beszédével csak látszólag fogja fel a dolgok lényegét,
a valóságban azonban csak egy második világot talál ki az első mellé.N ietzsche így ír erről:
„Mi tehát az igazság? Metaforák mozgó sereg e ..., amelyek hosszú használat után a nép számára szilárdnak, mértékadónak és kötelezőnek tűnnek: az igazságok illúziók, amelyekről elfelejtettük, hogy azok.”
- kiemeli a lét és az érték megengedhetetlen összekapcsolását: maga az ésszerű ítéletek érvényességébe vetett bizalom megint csak morális jelenség.
- az erkölcs relativitását:Az erkölcsi ítéletek nem időtlenül abszolú- tak, hanem történelmileg és társadalmilag bizonyíthatóan relatívak.
N ietzsche az erkölcsfilozófia szemére veti, hogy a tényleges különbözőséget nem veszi tudomásul;- az erkölcs gyakorlati ellentmondásait- az erkölcs történetiségét:N ietzsche úgy véli, hogy feltárható, hogyan j jöttek létre a konvencionális előítéletek hosz-^ szú gyakorlásából az erények.- a genealógiai érvelést:a motívumok történelmi és pszichológiai feltárása a hagyományos értékmércék tagadásához vezet. N ietzsche fenntartás nélkül átható! az erkölcsös és/vagy vallásos ember maszkján és így cáfolja az objektív indoklás igényét. így „a rossz pszichológia az élmények és a motívumok magyarázatában” a kereszténységhez vezet el, pontosan úgy, ahogyan az állítólagosán etikailag megalapozott cselekvéseknél is bizonyíthatók - többnyire tisztátalan - motívumok.
„Az erkölcs is csak az affektusok jelbeszéde.” „Minden eddigi erkölcstudományból hiányzott még, bármily különösen hangozzék is ez, éppen az erkölcs problémája, hiányzott a gyanú, hogy itt valami problematikus.”
N ietzsche valójában csak örömnyerés céljából működő pragmatikus megfontolásokat lát, ha kerülő úton is. A részvétet mint önvédelmet, a felebaráti szere te tét mint önszere- tetet leplezi le.N ietzsche a kereszténység szemére veti, hogy- az ember elpuhulásában jelentős része volt,- dogmatikailag egy paradox antik képzetvi
lág hihetetlen maradványaiból áll,- a túlvilággal hiteget, ami nem létezik és
amiben már kortársai sem hisznek többé,- képmutatás, amelyben a keresztények nem
aszerint élnek, amiben állítólag hisznek.Ez'„A vidám tudományban” az istenkereső bolond ábrázolásában csúcsosodik ki. N ietzsche egy olyan világ vízióját rajzolja meg, amely horizont nélkül, fenn és lenn nélkül inogni kezd, mert
„Isten halott! Isten halott marad! És mi öltük meg Őt!”
178 XIX. század
A A szellem három változata B A hatalomra törő akarat és az„emberfeletti ember”
gyermek = értéktételező, emberfeletti
szellem
teve = dekadencia
világ és ember „a hatalomra törő akarat és azonkívül semmi"
EMBERFELETTI EMBER életerős
bátor derék
hatalmas szabad
CSORDAEMBEREK kíméletlengyenge ritkagyáva
erényes szolgai
behódoló szánakozó
túl sok
C Ugyanannak örökös visszatérése
Nietzsche II. 179
Harmadik periódus (1883-88)„Imigyen szóla Zarathustra” (1883-85), „Túl jón és rosszon”, és „A hatalomra törő akarat” (először 1901-ben adták ki, a nyolcvanas évek tanulmányaiból) című munkáival N ietzsche filozófiája tetőpontjához ér el egy új korszak meghirdetésében:
A kritikai mozzanatot ugyan megtartja, azonban N ietzsche újjászülető gondolatvilágában a diagnózist terápia követi.
N ietzsche maga, ezt a szellem három átváltozásának képében fejezi ki:
Először a szellem tevévé válik, amely türelmesen viseli az öreg erkölcs terhét, aztán oroszlánná (amit „én akarok”) , amely harcol az értékek sárkányai ellen (ami „neked kell”).„Szabadságot teremteni magunknak és szent nemet mondani a kötelességre is: ehhez van, testvéreim, szükség az oroszlánra.”Végül a szellem gyerekké válik, aki a teremtés játékát játssza (A ábra). „Ártatlanság a gyermek és feledés, újrakezdés ő és játék, magától gördülő kerék, első mozdulat, szent igenlés.”
A nyugati kultúra diagnózisát N ietzsche a nihilizmus szóval állítja fel:
„Az érték, az értelem és a kívánhatóság radikális tagadása.”
A legfőbb értékek leértékelődtek, a gyenge keresztény gondolkodás és a filozófia hazugságból emelt épülete Szőkratészt követően összeroskad. A görög-keresztény hagyomány a semmi csíráját mindig is magában hordozta, N ietzsche csak leszögezi, hogy mik ennek a gyümölcsei. Úgy hiszi, ebben a vízióban megelőzi kortársait:
A gyengék kétségbeesnek e tény miatt, az erősek (az emberfeletti emberek) ebben az új rend előjelét, az értékek átértékelődését látják.
N ietzsche terápiája ennek hirdetésében rejlik, a hatalomra törő akaratra összpontosítva:
„N ietzsche filozófiája az emberfölötti ember és az örökös visszatérés kettős víziójában éri el a csúcsát; kulcsfogalma a hatalomra törő akarat.” (W. Kaufm ann)
N ietzsche mindenekelőtt a Zarathustrában dicsőíti az emberfölötti embert (B ábra):
„Ő a hagyományos értékekkel szembeni tökéletes szabadságával tűnik ki. Cselekvése földi mértékekhez igazodik: erőre, vitalitásra és hatalomra törekszik.Vele szemben állnak a csordaemberek, akik még egy (elgondolt) Istendiktátuma előtt hajlonganak és a részvét és a gyengeség erkölcsének hódolnak.
A kevés emberfölötti ember eléggé erős ahhoz, hogy vitális-nyers irányultságának és szabadságának keserű következményeit elviselje. Végső próbaköve az a képesség, hogy kiálljon az örökös visszatérés gondolata mellett.
Ugyanannak örökös visszatérését N ietzsche „A vidám tudom ányiban „a legnagyobb nehézségi erő”-ként mutatja be:
„Ezt az életet. . . még egyszer és még számtalan alkalommal meg kell élned. . . A létezés örök homokórája újra és újra megfordul és te, porból lett porszem, vele együtt forogsz.”
Az örökös viszatérést, azt az intuitív bizonyosságot, amely N ietzschét „démonként” kísérte, később megkísérli logikai és természettudományos érvekkel gondolati alapra helyezni. Értelme az emberfölötti ember végső igazolásában áll.
N ietzsche filozófiájára a legtalálóbb formula a „hatalomra törő akarat”. Spinoza és Schopenhauer filozófiája és a kortárs biológia által ösztönözve N ietzsche az ember magatartásában és minden élet zsinórmértékében az önfenntartásra törő akaratot ismeri fel. Az akarat minden gondolat és cselekvés motívuma, amely Schopenhauerral ellentétben nem vak, hanem céljai vannak:
az önfenntartás, az életérzés és -képesség fo kozása, az erő és hatalom megnyerése.
És mivel ez mindenütt uralkodó elv, N ietzsche így foglalja össze:
„Ez a világ roppant erő, kezdet nélkül, vég nélkül, az erő szilárd, hajlíthatatlan nagysága . . . Ez a világ a hatalomra törő akarat- és semmi más! És ti magatok is a hatalomra törő akarat vagytok - és ezenkívül semmik!”
E háttérből jut el N ietzsche minden érték átértékeléséhez:" A régi értékek elhalványodtak, az újak pe
dig a hatalomra törő akarat elvéhez igazodnak.
A jó és a rossz a jövőben a cselekvés hasznossága szerint határozódik meg az életerő és a hatalom elnyerése tekintetében:
„Mi a jó? - Minden, ami a hatalom érzését, a hatalom akarását, a hatalmat magát az emberben fokozza.Mi a rossz? - Minden, ami a gyengeségből származik.Mi a boldogság? - Annak az érzése, hogy a hatalom növekszik. Semmi elégedettség, hanem több hatalom; nem béke általában, hanem háború; nem erény, hanem rátermettség.”
N ietzsche 1888-ban még egy sor patetikus írást ír meg, többek között „Az Ántikrisz- tus”-t és az „Ecce homo”-t. Áz elsőben megint csak a kereszténység ellen dühöng. Az utóbbiban nyíltan megmutatkozik önmaga túlbecsülése. Visszatekintve azt kérdezi önmagától: „Miért vagyok ilyen okos?”, „Miért írok ilyen jó könyveket?” stb. Ez nagyzási hóborttá fajul, míg 1889-ben egy idegösszeomlás után elméje elborul.
180 XIX. század
megélés
kifejezés
megértés
a lelki élet objektivációi utólagos megélés
A Megélés - kifejezés - megértés
a szabadság idealizmusa
objektív idealizmus„az igazság fénye csak megtört sugárban pillantható meg számunkra"
ember természet
naturalizmus
szellem
B Világnézeti típusok C Az igazság a világnézetekben
Dilthey 181
Wilhelm Dilthey (1833-1911) a természettudományokkal szemben a szellemtudományok önálló, rendszeres és módszertani megalapozásán fáradozik. Minden szellemi jelenségforma történetiségének hangsúlyozásával közel áll a kortársi historicizmushoz.
Gondolkodásában egyre inkább az élet fogalma tölt be központi szerepet, ezáltal D ilthey döntő ösztönzést ad az életfilozófiának.
A szellemtudományok megalapozásának tervét, amit „a történelm i ész kritikájának” is neveznek , D ilthey összekapcsolja
a m etafizika kritikájával, am ennyiben az állítólag tudom ányosan végérvényes eredm ényeket nyújt.
A szellemtudományi kutatás alapjává sokkal inkább az embernek és alkotásainak a történeti szemléletét kell megtenni.
Az ember a történelméből tudja meg, hogy mi az ember.
Csak az ember történeti alakulásának történeti tudata nyitja meg a „dogmatikus gondolkodás pókhálójától” megszabadított kijáratot a szellemi alkotásoknak a maguk különösségében való megközelítéséhez.A szellemtudomány abban különbözik a természettudománytól, hogy olyan valóságra vonatkozik, amelyet maga az ember hozott létre, azaz
itt a szellem magának a szellemnek a teremtményeivel foglalkozik.
Ennélfogva a megismerési eljárás különböző: a természetet magyarázzuk, a történelmet megértjük.
Az ember társadalmi és alkotói teljesítményei belső folyamatok, a lelki élet kifejeződései.
Ezek csak a lelki élet egészébe való belehe- lyezkedéssel érthetők meg.
Ennélfogva a szellemtudományi ismeretelmélet alapja nem az elvont megismerés szubjektuma, hanem az egész ember, azaz „az akarva érezve elképzelő lény”. Döntő a
tudat belső és külső érzékelésben adott té- nyeinek a tapasztalata.
Ezért tölt be a pszichológia jelentős szerepet. Csak a tapasztalat bázisán dolgozhatók ki szabályszerűségek, struktúrák, típusok stb. Az az eljárás, amellyel az ember a szellemtudományok tárgyává válik, a megélés, a kifejezés és a megértés összefüggésében alapozódik meg. Nemcsak az egyéni életmegnyilatkozások érthetők meg így, hanem az individuum fölötti kultúrrendszerek (a művészet, a tudomány, a vallás stb.) és szervezeti formák (állam, egyház stb.) is.
„A megértés folyamata világítja meg az élet számára önmaga mélységeit, másrészt önmagunkat és másokat csak akkor értjük meg, ha megélt életünket belevisszük a saját és az idegen élet kifejeződésének minden fajtájába. ..
A szellemtudományok így a megélés, a kifejezés és a megértés összefüggésében alapozódnak meg.” „így alkotja az életből való kiindulás és az élettel való tartós összefüggés az első alapvonást a szellemtudományok struktúrájában; hiszen e tudományok a megélésen, megértésen és élettapasztalaton nyugszanak.”
Az élmények azok a strukturális egységek, amelyekből a lelki élet felépül. Ezekben jelen van a tudat belső összefüggése saját tartalmaival.A kifejezés a megélés lecsapódása külső formákban (pl. gesztusok, nyelv, művészet stb.). így minden ilyen külső megnyilvánulási forma egyben a lelki élet objektivációja.A megértés a belső felfogása a külső lecsapódása alapján. Az idegen lelki élet objektivá- ciójának megértése saját lelki életünk tapasztalata alapján való utánélés.
Ezért az öneszmélésnek döntő funkciója van.
Későbbi írásaiban D ilthey számára az élet fogalma egyre jelentősebbé válik.
„Az élet az az alaptény, amelynek a filozófia kiindulópontját kell képeznie. Ez a bensőből ismert, ez az, ami mögé nem lehet visszamenni.”
A szellemi-történelmi világ az élet objektivációja. Megértéséhez az objektív képződményeket vissza kell helyezni abba a szellemi elevenségbe, amelyből létrejöttek.Az élet értelmének értelmezése egészében a világnézeti rendszerekben történik:
a filozófiában, a vallásban, a művészetben. D ilthey 3 alaptípus között tesz különbséget:
a naturalizmus az embert mint biológiai, ösztönkiélésre determinált lényt fogja fel, amely létezése materiális feltételeinek van alávetve.A szabadság idealizmusa az ember szabad, teremtő önkibontakozását hangsúlyozza, amely a külső feltételektől való szellemi függetlenségben gyökerezik.Az objektív idalizmus az individuum és a világegész közötti kiegyezésre törekszik. Az élet ellentmondásainak feloldását minden lét univerzális harmóniájában keresi.A világnézetek egyike sincs az egyedüli igazság birtokában, hanem annak csak egy aspektusát tárja fel.„A világnézetek az univerzum természetén alapulnak és a végesen felfogó szellem hozzá fűződő viszonyán.”
így ezek mindegyike gondolkodásunk határain belül az univerzum egy oldalát fejezi ki. Ennyiben mindegyik igaz. Azonban mindegyik egyoldalú. Nekünk nem adatik meg, hogy ezeket az oldalakat együttesen lássuk. Az igazság tiszta fénye számunkra csak különbözőképpen megtört sugárban pillantható meg.
182 XX. század
Törté
neti
átte
kint
és:
XX
. sz
ázad
Mln
clzm
u1.
E. B
loch
11~
19n
l V
. I.
Leni
n (1~
1924
1 M
lo C
e-tu
ng
(189
3-19
76)
Tö
rtén
eti
átte
kint
és:
XX
. sz
ázad
Tár
sada
lom
filoz
ófia
:
M.
Ho
rkh
eim
er
(18
95
-197
3)
Th. W
. Ad
om
o (
19
03
-69)
Ma
rtin
H
eide
gge
r (1
88
9-1
97
6)
E. H
usse
rl (1
85
9-1
93
8)
M.
Me
rlea
u·
Pon
ty
( (1
908-
61)
. Sche
le~
(18
74
-19
28)
Bio
lógi
a:
Ch
. D
arw
in (
1809
-82)
H
. B
ergs
on (
1859
-194
1)
E. H
aeck
el (
1834
-191
9)
Fizi
ka:
A
Ein
ste
in (
1879
-195
5)
W.
Hei
senb
erg
(190
1-76
) M
ax
Pla
nck
(185
8-19
47)
Béc
si
Kör
:
M. S
chlic
k (1
882- 19
36)
R. C
arna
p (1
891
- 1970
)
A. N
. Whi
tehe
ad (
1861
-194
7)
{
E
~ ~ "" !.1 Q.
Összefoglaló áttekintés 183
A huszadik század ism ertetőjegye a technika és a természettudományos ism eretek robbanásszerű gyarapodása. A modern fizika m essze a klasszikus fizika határain kívülre szélesítette ki a világképet: a relativitáselm élet és a kvantumfizika a világ új szem léletét jelenti a különösen nagy és a különösen kicsi fizikai tárgyak terén. A biológia a fejlődéselm életben vázol fel új em berképet, mint ahogyan a pszichológia is, m indenekelőtt a Freudi pszichoanalízis az em berre vonatkozó kérdések új dim enzióját tárja fel.
Ez a filozófiát különböző formában érinti: Egyrészt a modern logika módszerei és felismerései a tudományos és a technikai haladás alapjait képezik (pl. a számítógép).
Olyan filozófusok, mint Frege és R ussell, a matematika, a logika és a filozófia huszadik századi fejlődéséből egyaránt mérvadó módon vették ki a részüket.A természettudomány másrészt a filozófia mércéjévé és tárgyává válik.A neopozitivizmus a term észettudom ányi tételek egzaktságát és átvizsgálhatóságát teszi m eg eszm énnyé.A tudományelmélet, vagyis a szaktudom ányok m ódszereinek, felép ítésének, eredm ényeinek a filozófiai feldolgozása ennyiben jellem ző korunkra. A logisztika mint m ódszer és az egzaktság mint cél helyettesíti a hagyom ányos filozófiai kérdésfeltevéseket. A m etafizika régi problém ái áttekinthetetlen fogalom zavarnak minősülnek:
„Az emberek hozzászoknak a világ »va- rázstalanításához«... az érzelmi élet ismeretekhez illeszkedik. Ily módon maguktól intéződnek el a világnézeti problémák, nem úgy, hogy feleletet találnak rájuk, hanem úgy, hogy tárgytalanná válnak.” (E. T opitsch)
Ezzel szorosan összefonódik a „nyelvi fordulat” (linguistic turn) a 20. századi filozófiában: a nyelvhez mint a filozófia tárgyához való fordulás.Először a fordulat az elemzés bevezetésével történik, melyet M oore és R ussell fejleszt ki. Úgy közelednek a problémákhoz, hogy azokat korrekt és értelmes nyelvi formákká alakítják át. Ezáltal felderíthetők és kiküszöbölhetők a kijelentéseinkben rejlő félreértések.Az ebből kifejlődő cél az eszményi, azaz tökéletesen világos nyelv megalkotása; ez a filozófia, különösen a Bécsi kör filozófiájának fő témája.Később fejlődik ki a normális nyelv filozófiája („ordinary language philosophy”):
ennek tárgya a nyelv a maga ténylegesen használt alakjában.
A nyelvfilozófia mindkét irányának egyik legfontosabb képviselője W ittgenstein.
Más irányzatok az emberrel és az őt körülvevő világgal foglalkoznak:
a konkrét életfolyamat áll az egzisztencializmus középpontjában.
A K ierkegaardból (163. old.) kiinduló irányzatot a 20. század folyamán Jaspers, Sartre és Camus képviseli. Sartre és egy sor új antropológiai kezdeményezés (pl. Sche- ler) a H usserl által megalapozott fenomenológiai módszert alkalmazza.
A belső tudati folyamatok redukciója által próbál új bizonyosságot szerezni a dolgok és az ember lényegéről.
A fenomenológiát különböző irányokban alkalmazzák:
M erleau-Ponty pl. a természet és a tudat közötti viszony új megfogalmazásának irányában.N. H artmann-nál a fenomenológia egy új ontológia megalapozásához járul hozzá a kategoriális leíráson keresztül.
H eidegger is profitált belőle nagyszabású kísérleténél, amely a lét újragondolására irányul. Fundamentálontológiájában olyan újrakezdést akar felvázolni, amely nem rabja a hagyományos létfelejtésnek.
A társadalmat és a kultúrát a filozófiai elmélkedések gyakran éles kritikával illetik:
egyik oldalról az életfilozófia teszi ezt, mindenekelőtt az évszázad első felében; B ergso n , Símmel és K lages megkísérlik az embert elemi élettevékenységéhez visszautalni és a jelenkori kultúrában olyan veszélyt látnak, amely a humanitást inkább eltorzítja, mintsem elősegíti.Másrészről a marxizmus vált a társadalmi kritika és változás hordozójává; Lenin és Mao ennek bázisára a kormányzat és a gazdaság új rendszereit alapozta, ami megváltoztatta a világ politikai térképét.A „kritikai elmélet” is marxi gondolatokat használ társadalomelemzéseiben.
Ezáltal a történelem is filozófiai témává vált. így a hermeneutika (Németországban mindenekelőtt G adamer képviseli) feladata a szellemi közvetítése és értelmezése, hosszú időszakok távlatában is.Emellett egy sor kísérlet létezik a világ mint egész újraértelmezésére. Ezek „kozmológiák”, amelyek W hiteheadnél matematikaitermészettudományi, B ergsonnál pedig életfilozófiai előjelet kapnak.
184 XX. század
mozgó megfigyelővilágképev = konstanssal
világpont
A Az egyidejűség relativitása B Tér-idő folytonosság
a nyugalomban levő megfigyelő világképe
máshol
fényjel
máshol
itt és most
\ fénykúp
a fényjelek megérkezéseA-tól a vonatbanA-tól és B-től
aB-től
vonattöltés
téridő
egyidejűség
C Az általános relativitáselmélet sémája D Kvantumfizika: kettős hasadási kísérlet
Természettudományok I./Fizika 185
A század első negyedében mindenekelőtt Albert Einstein (1879-1955) vezetett be alapvető változást a fizika világképében. 1905-ben megfogalmazott speciális relativitáselmélete két posztulátumon nyugszik:- a relativitás elve:
„Abszolút vonatkoztatási rendszert nem lehet meghatározni semmiféle fizikai jelenség alapján.”Minden rendszerben, amely egyenletes mozgást végez (tehetetlenségi rendszer), ugyanazok a természeti törvények érvényesek és ezért mindegyik rendszer egyenértékűnek tekintendő.
- a fénysebesség állandósága:Ebből adódik az egyidejűség relativitása, amint azt az alábbi példa mutatja:Egy vasúti pályán kiválasztunk két fényforrást, A-t és B-t. A fényforrásoktól egyenlő távolságra a vasúti töltésen elhelyezkedő megfigyelő egy időben regisztrálja a fényjelzéseket. A mozgó vonatban ülő megfigyelőhöz a fényjelzések azonos fénysebességgel közelednek, mégis az utas az egyikkel szemben halad és ezt így korábbinak érzékeli (A ábra).
Egy tehetetlenségi rendszeren belül még egyszerűen megállapítható az egyidejűség. Két olyan térbeli pontnál azonban, amelyek különböző tehetetlenségi rendszerekben találhatók, mindenkori saját idejüket be kell számítani. Ebből következik a hosszúság tömörülése és az idődilatáció:
A mozgás irányában a mértékek megrövidülnek és a mozgó órák lassabban járnak a nyugalomban lévő rendszerrel összehasonlítva.
A tér és az idő tehát nem függetlenek egymástól; tér-idő kontinuumot képeznek:
egy esemény meghatározásakor a 3 térdimenzióhoz még az idődimenziót is meg kell adni.
Ennélfogva a múlthoz tartozik minden, amiről itt és most (elvileg) tudhatunk. „Jövő” minden olyan esemény, amire még befolyással lehetünk.
Mivel a jelzések csak a c véges fénysebességgel terjedhetnek, a fénykúpok az „időben” összekapcsolt események határait képezik (B ábra).
Kívül van a „jelen” , amelyben térszerűen összefüggésben állnak az események. A jövőt és a múltat az a véges időszakasz választja el, amely a megfigyelő távolságától függ.
Ha pl. a Nap kialudna, ez számunkra csak nyolc perc múlva lenne érzékelhető.
Nagy sebességnél, a c felé közeledve, a test ellenállása növekszik a további gyorsulással szemben. Kinetikus energiája növeli tehetetlenségét és mint tömeg közelít nyugalmi tömegéhez. Ebből következik a tömeg és az energia azonossága (E=mc2):
Az energiának tömege van, a tömeg energiát testesít meg.
A tehetetlenség és a gravitáció ekvivalenciája az általános relativitáselmélet (1916) alapja, amely gyorsuló rendszerekre érvényes. E in stein a gravitációt mint a tér tömeg okozta görbületét értelmezte, amint az R iemann geometriájában ábrázolható. A világot véges és határtalan térnek tekinti. A tömegek ösz- szessége az univerzum terének görbületét idézi elő. Friedmann ebből vezette le 1922-ben, hogy az univerzum nem lehet statikus.
Gyakran használják a léggömböt kozmológiai modellként. Ha felfújják, akkor a felületén a pontok (az anyag) egymástól távolodnak, éspedig annál gyorsabban, minél távolabb vannak egymástól.
A kvantumfizika azon az elven nyugszik, hogy a hatások csak a M ax Planck által felfedezett hatáskvantumok egész számú többszöröseiként terjednek.
A folyamatok nem állandók és folyamatosak, hanem diszkrétek.
N. B ohr a kvantumelméletet használta fel az atom felépítésének és a kémiai elemek specifikus fényspektrumainak a magyarázatához. Mivel a fény részint hullámként, részint „energiacsomagként” viselkedik, ebből De B roglie arra következtet, hogy a tömegrészecskék is hullámjelenségeket mutatnak.A hullámok és a részecskék dualitását B ohr egymás kiegészítéseként értelmezi:
olyan leírásokként, amelyeknek egymást kölcsönösen ki kell zárniuk és kiegészíteniük.
A m ikrofizika szem pontjából alapvető a H ei- SENBERG-féle bizonytalansági reláció. Az objektum ok bizonyos tulajdonságainak ism erete egym ást „kiegészíti”:
ha pl. ismert az elektron im pulzusa, akkor helyzete pontatlanul m eghatározott és fordítva.
Ugyanez érvényes az idő- és energianagyságokra. Ez jobb megfigyeléssel sem szüntethető meg. A „koppenhágai értelmezés” M. B ornnal azt feltételezi, hogy a hullámfunkció csak a részecskék helyének valószínűségét adja meg; egy tendenciát. A helyet mérésekkel lehet megállapítani, ez átmenetet képvisel a lehetségesről a valóságra („hullámcsomagok redukciója”). Nem határozható meg, hogy mi történik „valóban” az egyes megfigyelések között.
Például a kettős hasadásos kísérletben (D ábra) olyan rárétegződő alakzat jelenik meg, amely nem felel meg az egyes réseken keresztül áthaladó részecskék összegének.
A kvantumelmélet általános indeterminizmushoz vezet:
Tulajdonságok magánvalóan nem léteznek.
Egyes eseményt nem lehet pontosan előre jelezni.
186 XX. század
C Az evolúció folyamatában nincsenek D Fejlődés Spencer szerint (Példa: egy ideális élőlények naprendszer keletkezése)
Természettudományok II./Biológia I. 187
Mindenekelőtt a XIX. században keletkező, a természet területére vonatkozó fejlődéselméletek nemcsak a biológiára, hanem a természetfilozófiára, az antropológiára és az ismeretelméletre is nagy hatást gyakoroltak. Már a korai elméletek felismerik a fajok változását és ezzel megnyitják az utat az evolúció átfogó elméletének kidolgozásához.G. C u v ie r (1744-1832) úgy értékelte a pale- ontológiai leleteket, mint katasztrófák támpontjait, amelyek után az élőlények jobb változatban újrateremtődnek.E. G. de St. H ilaire (1772-1832) felismerte a leszármazási azonosságot a homológ felépítésben.J. W. v. G oethe (1749-1832) a növények és az állatok változó ősformáját feltételezte. Jelentős J. B. Lamarck tétele (1744-1829):
a szervezetnek tökéletesedési ösztönt tulajdonít, amely egyre összetettebb struktúrák felé törekszik.
Ezt az evolúciót továbbhajtja a szükségleteket követő, öröklődő alkalmazkodás.
Pl. a zsiráf nyaka: a zsiráfok nyaka eredetileg rövid volt, de arra kényszerültek, hogy nyakukat állandóan nyújtogassák, hogy a magasabb fák leveleit is elérjék. Ez a nyak meghosszabbodásához vezetett, ami öröklődik (A ábra).
Eszerint a viselkedés határozza meg a testalkatot és a használat a szerveket. Meghatározóvá Charles Darwin (1809-1882) modellje válik. „A fajok eredete természetes kiválasztódás útján” (1859) című művében végérvényesen feladja a fajok állandóságára vonatkozó elképzelést:
Minden élőlénynek több utódja van, mint amennyit a fennmaradás szükségessé tenne. Ezek között vannak eltérő formák, megváltozott tulajdonságokkal (variációk, ma mutációk), amelyek a létért folyó harcban (ang. struggle fór life) érvényesülnek és nagyobb számban szaporodnak. A kiválasztódás (szelekció) a mindenkori fajból, a környezethez legjobban alkalmazkodó- kat segíti továbbfejlődéshez. A variációból/mutációból és a kiválasztódásból keletkezik minden állati és növényi faj (B ábra).
D arwin alapgondolatát a XX. század folyamán a felismerések egész sora támasztja alá és szélesíti ki (mindenekelőtt a genetika és a molekuláris biológia).Filozófiailag többek között a modern biológia következő eredményei relevánsak:- egyetlen faj sem él örökké változatlanul.A természettudomány az „esszencializmus” (Popper) elvetése felé tendál, amely állandó lényegiségeket feltételez. A biológiában feladták az eszményi faj képzetét a növény- és állatvilágban a fajok dinamikus meghatározásának javára, Pl:
„a fajok egymás között szaporodó csoportok, természetes populációk” . (E. M ayr);
biológiailag megingott az embernek mint a teremtés koronájának kiemelkedő helyzete.D arwin műve „Az ember származása” (1871) óta az ember fejlődése besorolódik minden élet természetes evolúciójába.Az ember is csak az életfolyamat egy darabja.- Az evolúció kémiai-fizikai alapjainak vizs
gálata a genetikában és a molekuláris biológiában végül a biotikus evolúciót mint a kozmikus evolúció különleges esetét tételezi.
Ezáltal viszonylagossá válik az élő és az élettelen anyag közötti hagyományos szakadék; az önreplikáció és a szelekció jelenségei felmutathatok az élet előtt a molekulák szintjén is (prae- vagy abiotikus evolúció).- Az evolúciós folyamatok általános tör
vényszerűségeinek vizsgálata vezetett a rendszer- és játékelméletekhez.
Ezek a véletlen (pl. mutáció) és a szükségszerűség (pl. szelekciós nyomás) közötti váltakozást magyarázzák. Általános eredmény az anyag önszerveződése, az utólag stabilizált harmónia (r . R iedl):
az evolúciós folyamatok nem előzetesen adott törvényeket követnek, hanem törvényeik velük együtt fejlődnek ki.
Ezzel a modern biológia elutasítja az általános determinációt is. Az evolúcióban semmi nincs szigorúan előre megtervezve, sem átfogó oksági viszony, sem teljes célszerűség által.Mindenekelőtt a XX. században következett be a fejlődési gondolat kiterjesztése az antropológia, a kultúra és a kozmosz kérdéseire, aminek előfutárai vannak a XIX. században:- D arwin előtt H. Spencer (1820-1903)
emelte elvvé a fejlődést. A lakosságról és a pszichológiáról szóló esszéiben (1855) azt a fejlődésgondolatot képviselte, amelyet „A szintetikus filozófia rendszere” című művében (1862-96) a tudomány minden területére kiterjesztett. A cím jelzi Spencer értelmezését„az élet, a szellem és a társadalom jelenségeiről az anyag, a mozgás és az erő kategóriáiban”.
Legfőbb törvénynek azt tekinti, hogy a fejlődés integrációból és differenciációból áll. Eszerint a fejlődés általános
„anyagi integráció és mozgásfogyatkozás; míg a feloldás a mozgásfelvétel és az anyagi dezintegráció” (D ábra).
- Darwin után elméletét többek között E. H aeckel (1834-1919) szélesítette ki és tágította természeti monizmussá.
H aeckeltől származik a biogenetika alapszabálya:
„Az ontogenezis (egyedfejlődés) a filoge- nezis (a fajfejlődés) rövid és gyors megismétlődése.”
188 XX. század
ösztön általi irányítás
sökevényesedett
kommunikáció ------------ ti-------------
A Az ember különleges helye az állatvilágban
kísérletezőélőlény
az élet = tanulás
szerzett magatartás
k u l t ú r a ^ ^ ^ ^ ^ i Z itermészet ■
/ AfirPQQ7ÍfS -A
■ A genetikai meg- határozottság
\ V 1
^7Ímnátifi \/ auicoo£iu
/ egoizmus ^
^OLiiii^auci \
altruizmus \
/ megtévesztő^. / információ
_ helyes \ információ \
örökölt magatartás
B Az evolúciós ismeretelmélet C A magatartáskutatás
Természettudományok III./Biológia II. 189
A biológia leszármazási elméletei nem maradtak hatás nélkül a tágabb értelemben vett antropológiára sem.Az állatokkal való összehasonlítás nyújtja az ember biológiai különlegességét:- lerövidült embrionális fejlődés.Az ember felettébb felkészületlenül születik és ezáltal hosszú ideig nem a természetes, hanem a kulturális formálásnak van kiszolgáltatva.- hiányosságok egész sora.Az ember híján van biológiai fegyvereknek (fogak, karmok, gyors mozgás) stb.; ezért a kultúra védelmére utalt.- az ösztönredukció.Az állattal ellentétben az ember nem ösztönei által meghatározott. Az állat ösztöneivel alkalmazkodik a környezethez, az ember pedig kiesik a teremtésből. Pozitíve ez az alapja annak, hogy az ember „nyitott a világra” (Scheler) vagy „excentrikus” (Plessner) .A biológiában ezeket a különbségeket is genetikai evolúciós alapokra helyezték:
„csak a nagyagy, a gégefő és a kezek vann a k ... progresszív fejlődésben”. (R . R iedl)
Az ember többek között viszonylagosan magas intelligenciájával, különleges kézügyességével és differenciált nyelvével („ádámcsutka”) tűnik ki.
A szervezeti felépítés mellett, amely önmagában a biológia területéhez tartozik és a többek között rendszerelméleti kísérletek mellett, amelyek arra vállalkoznak, hogy a „genezis stratégiáját” (R . R iedl) a reális világ minden területén ható összefüggésként mutassák be, mindenekelőtt az evolúciós ismeretelmélet és magatartásbiológia kutatja az emberi létezés biológiai alapjait.
Az evolúciós ismeretelmélet számára úttörő jelentőségű K. Lorenz ,Kant tanítása az a prioriról a jelenkori biológia fényében’ (1941) című írása.
A lapvető gondolata az, hogy gondolkodásunk előzetes adottságai (K ant a priorija) az evolúcióból származnak.
Lorenznél az emberi „világképapparátus” vizsgálata azon az elven alapul, mely szerint az élet tanulás. Az evolúció ismeretszerző folyamat:
„rögzült szemléleti formáink és kategóriánk teljesen ugyanazon okból illenek a külvilághoz, ami miatt a ló p a tá ja ... a sztyeppéi talajhoz, a hal uszonya... a vízhez”.
Mivel világképapparátusunk az évmilliók szelekciós nyomása alatt nem engedhetett meg magának létezést veszélyeztető tévedéseket, ezért adottságai lényegében összhangban vannak a leképezett környezettel.Másrészről „világtükrözéseink” komplex ösz- szefüggések esetében (pl. hullámmechanika
és atomfizika) csődöt mondanak. A térről, az időről és az okságról örökölt szemléleti formáink ezért a legnagyobb valószínűségre tartanak igényt, végső biztonságra azonban nem. Lorenz szerint:
„Munkahipotézisünk tehát így hangzik: minden csak munkahipotézis.”
B runswik (1934) után a külvilággal való számításnak ezt az örökölt formáját „raciomorf apparátusnak” nevezzük. R iedl a következő hipotéziseket látja ebben működni:- Összehasonlító hipotézis: hasonló tárgyak
nál ugyanazokat a tulajdonságokat feltételezzük.
- Leszármazási hipotézis: rendmintát feltételezünk a világban.A struktúrák visszatérése (normahipotézis)- bizonyos jegyek kombinációjának állandósága (interdependencia) - minden dolog a maga helyén (hierarchia) - időbeli állandóság: áthagyományozás.
- Célhipotézis: az emberi célok analógiájára objektív általános célokat feltételezünk.
- Oksági hipotézis: feltételezzük, hogy mindennek oka van, éspedig lineáris oka.Ez pl. nem veszi tekintetbe a visszacsatolást és az oksági hálókat. Megfordítva, ismert ok estén meghatározott következményt várunk el (végrehajtási hipotézis).
Mindenekelőtt a velünkszületett és a szerzett magatartás közötti, erkölcsileg releváns területen, a behaviorizmus és a genetikai determinizmus közötti térben ért el a modern biológia fontos eredményeket.Összehasonlítva az embert és az állatot a magatartáskutatás nyilvánvalóan velünkszületett magatartásmódokat mutat fel.
Ilyen pl. a kisgyerekséma: bizonyos ismertetőjegyekre (magas homlok, nagy szemek, nagy fej) spontán vonzalommal reagálunk.
Mindenekelőtt I. E ibl-E ibesfeldt és K. Lorenz vizsgálta - különböző tanulmányokban- az „erkölcsanalóg magatartást” az állatnál, illetőleg az ember örökletes tulajdonságait.
Olyan erkölcsi jelenségek, mint az egoizmus és az altruizmus az állatvilágban ugyanúgy fellépnek, mint az agresszió és annak ellenőrzési mechanizmusai.
A természetes felépítés ambivalenciája alapján (pl. agresszió és szociális magatartás) a velünkszületett magatartásmódok általi tényleges meghatározottságot létezőnek kell elismernünk,
ez azonban nem szolgálhat a kellés irányvonalául.
Mégis ezt teszi a szociáldarwinizmus, amely D arwin „survival of the fittest”-jét átviszi az emberi társadalomra.D arwin maga tiltakozott az ellen, hogy
„természetünk legnemesebb drágakövének alapját az önzés alacsonyrendű elvében keressük”.
190 XX. század
a városok életidegensége a technikai létezési rend diktátuma
B Simmel: A kultúra tragédiája
Életfilozófia 191
Henri Bergson (1859-1941) új metafizikát akar létrehozni. A szaktudományok kutatási eredményeiből indul ki, túllép azonban ezen, hogy intuitív szemlélethez jusson el.Fő művében, a„Teremtő fejlődésiben B ergson - az evolúció elméletével polemizálva- az élet átfogó filozófiáját vázolja fel.
Az élet hosszan tartó teremtési folyamat, amelyet az „élan vitai” (életimpulzus) hordoz, amely mindig új formákra bomlik és differenciálódik.
A természettudományi kutatás számára alapul szolgáló értelem nem képes az élőt megérteni, mivel statikus, elvonatkoztató és izoláló szemléletmódja nem képes számot vetni az élet dinamikájával és egyszerűségével. Ez a természettudomány mennyiségre, térbeliségre szűkült időfogalmán alapul. Ez a fogalom ellentmondásban van
az életfolyamat alapjául szolgáló tartammal (durée), mint oszthatatlan, teremtő folyamattal, amely a korábbit magában őrzi és a jövőt magában hordja.
A tartam a belső megélésben fogható fel, amely a tudati állapotok tiszta minőségének és intenzitásának felel meg. Az „élan vitai” három életformává differenciálódik:
a növény, az állat és az ember, amelyeket az anyagot áthatva hoz létre.Az állati ösztön és az emberi intellektus az eszközjellegű cselekvés módjai, ahol az ösztön közelebb áll az élethez és egy eredeti ösz- szekapcsoltságot fejez ki, önmagát azonban reflexív módon nem képes felfogni. Az intellektus a statikusra és az anyagira irányul és alapjában a műszaki megoldások területén mozog otthonosan.
A teremtő életimpulzusban való részvétel csak a tudati elmélyülésével az intuícióban lehetséges, amely összekapcsolja az ösztönt és az intellektust.
„Az erkölcs és a vallás két forrása” című művében B ergson az erkölcs és a társadalom nyitott és zárt formáját különbözteti meg.
A zárt társadalom magatartások totalitásával fonja körül az egyént, amelyen belül az erkölcs mint rendszer személytelen, a közösségi követelmények által diktált normákként működik.A nyílt erkölcs ezzel szemben a szabadságon, a szereteten és a minta átélésén nyugszik.
Ehhez hasonlóan a statikus vallásban uralkodó megerősítés a mindenkori társadalom megtartásának szolgálatában áll. Ez mint védelem működik a félelemmel és a bizonytalansággal szemben, míg a dinamikus vallás lényege a misztikában van, amelynek célja a teremtővel való egyesülés.
Georg Simmelnek (1858-1918), a szociológia egyik társalapítójának a filozófiája utolsó
szakaszában szintén életfilozófiának tekinthető:Az élet kiszélesedésre, újrateremtésre, növekedésre és végül saját halandóságának meghaladására törekszik. Ebben a folyamatban aktív kapcsolatban áll környezetével, amely számára teret és határt szab.Eközben az élet szociális-kulturális formákat alakít ki, amelyeknek az eredete az élet e teremtési folyamatában van, de leválik arról („fordulat az eszmék felé”) és kibontakoztatja saját törvényszerűségét és dinamikáját, amely már nem vezethető vissza eredetének sajátságaira.
Csak ebben az „objektív kultúrádban (pl. a tudomány, a jog, a vallás) történő részvételen keresztül találja meg az egyén saját „szubjektív kultúráját”.
Azonban ezzel egyidejűleg tartós, pusztító konfliktus keletkezik, mivel az objektív formák akadályozzák az élet teremtő továbbfejlődését, amennyiben saját, idegen törvény- szerűségüket akarják rákényszeríteni és önmagukat megerősíteni. „Amint az élet a csupán animálisból a szellem fokára lépett, és a szellem a maga részéről a kultúra fokára, nyilvánvalóvá lesz benne egy belső ellentmondás, amelynek fejlődése, kihordása, új- rakeletkezése alkotja a kultúra egész útját.” A „kultúra tragédiája” Símmel szerint abban áll,
„hogy egy lény ellen irányuló megsemmisítő erők éppen magának ennek a lénynek a legmélyebb rétegeiből származnak”.
Az emberi szabadság feladata az, hogy megmerevedett formákkal folytatott vitában az élet új horizontjait nyissa meg. Az etikában jelentős Símmel „individuális törvény”-koncepciója. Ez nem egy általános normától függ, hanem az individuális kellésen nyugszik, amelynek az egyén életfolyamata alá van vetve. Ez fenntartja a feltétlen összekapcsolódás jegyeit, képes azonban arra, hogy az egyén egyszeriségét és történetiségét integrálja a kellésbe, amely egy általános törvény esetén nem lehetséges.
Ludwig Klages számára (1872-1956; fő műve: „A szellem mint a lélek ellenfele”) az élet a lélek és a test pólusaiban mutatkozik meg, ahol a lélek a test értelme, a test viszont a lélek kifejeződése. Az eredendő beleélés a képek valóságára irányul, amellyel találkozunk. A mindent formáló élet ősképei a valóságosak és hatékonyak a lélek számára. Ebbe a kozmikus életvilágba
tör be a szellem a korai magaskultúrák küszöbén mint idegen, önálló hatalom.
Mivel ez minden élőlényt puszta objektummá változtat, szétdarabol és átfogalmasít, megbontja az élet eredeti harmóniáját és - egy önmagát uraló akarattal összekapcsolódva- életvilágunk elpusztításával fenyeget.
192 XX. század Fenomenológia I./Husserl I. 193
retenciós lánc
C Belső időtudat
Edmund Husserl (1859-1938) a fenomenológiának, századunk egyik legbefolyásosabb filozófiai irányzatának a megalapítója. Az elnevezés hátterében az a követelmény áll, hogy a filozófiában távol kell maradni minden elhamarkodott világértelmezéstől és előítéletmentesen meg kell maradni annak elemzésénél, ami a tudat számára megjelenik.H usserl célja az volt, hogy a fenomenológiai módszer segítségével a filozófiát, mint „szigorú tudományt” alapozza meg. „Logikai vizsgálódások” (1900/01) című művében H u sserl szakít az akkoriban elterjedt pszicholo- gizmussal. Ez azt állítja, hogy a logika törvényei nem mások, mint pszichológiai törvényszerűségek kifejeződései, amelyek azok alapjául szolgálnak és amelyekre azok visszaveze- tendők.
Ezzel szemben H usserl kimutatja a tiszta logika idealitását, amelynek törvényei függetlenek a gondolkodási folyamatok tényszerű történéseitől.
Már az 5. és a 6. „logikai vizsgálódás” lefekteti a fenomenológiai tudatelemzés elveit, amelyeket aztán „Eszmék a tiszta fenomenológiához és a fenomenológiai filozófiához” (1913) című művében bont ki. Minden megállapításának
a tudati jelenségek intuitíve szemlélhető önadottságain kell alapulnia.
Itt az alapelv az intencionalitás fogalma, amelyet H usserl Franz B rentanóra (1838-1917) támaszkodva vesz fel.B rentano ezzel
a pszichológiai jelenségeknek azt a sajátosságát jelöli, hogy - a fizikai jelenségekkel szemben - valamire irányultan léteznek, azaz mindig valaminek a tudataként. „Bizonyos tárgyak reflektálatlan tudomásulvételében rájuk irányul »intenciónk«... Ezek az élmények »intencionális« élmények.”
H usserl ezt a fogalmat építi ki. A tudat intencionalitása az általános korrelációra utal
a tudat azon folyamatai (pl. az észlelés, az emlékezés, a szeretet) között, amelyek egy tárgyra vonatkoznak (a vélekedés aktusai; noézis, t. sz. noézisek) és az e tudati folyamatokban megjelenő tárgy között (az elgondolt: noéma, t. sz. noémata).
Az elgondolt tárgy ugyanakkor egy szintézis eredménye, amelyben noézisek sokfélesége a tárgyi tudat egységéhez jut el. A noéma nem a tárgy a maga valóságos létében, önmagában, hanem az, amit a tudati folyamatok értelme, funkciója intencionálisán tartalmaz. A noézisek számára az érzéki adatok (szen- zuális hülé) szolgálnak alapul.Ebből kiindulva H usserl számára döntővé az érzékelés elemzése válik.
A szenzuális hülé és a noézisek alkotják a megélésben a valóságos tartalmakat, az
elgondolt (noémata) és a nem valóságos tartalom (intencionális tárgy).
Az intencionalitás alapjellemzője az evidenciára való törekvés. Az evidencia
az intencionálisán elgondoltnak a kétségtelen módon való önadottságát jelenti egy eredendően felfogó tudat számára.
Ahhoz, hogy a jelenségeket ily módon pillantsuk meg, alapvetően meg kell változtatnunk a világhoz fűződő természetes beállítódásunkat, amit H usserl fenomenológiai redukciónak nevez. A természetes beállítódásban állandóan a magánvaló
tárgyak létéről alkotunk ítéleteket. A fenomenológiai beállítódás viszont a tárgyak létéről vagy nemlétéről alkotott minden ítélettől tartózkodik és így lehetővé teszi a tiszta tudat előítéletmentes szemléletét,
azaz annak szemléletét, ami jelenségként a noézis és a noéma összefüggésében adott. H usserl ezt az eljárást az antik szkepszisből származó fogalommal jelöli (epoché: tartózkodás).A fenomenológia további alapvonása az eide- tikus redukció (eidosz: lényeg). Tárgyát nem az intencionális megélés egyedi esetei alkotják bizonyos embereknél, hanem az élmények lényegi jellegű alaptörvényei. A fenomenológia ebben az értelemben lényegszemlélet.A redukció segítségével mármost meg lehet magyarázni, hogy mely tevékenységekkel konstituálja a tudat önmagát és a tárgyiságot és ezzel a világot a tudatban. A konstitúció hátterében
a tiszta Én azonossága mutatkozik meg, amelynek az öntudatán alapul az élmények összefüggése.
A fenomenológiai módszer kidolgozása során H usserl aprólékos elemzések egész sorát bontakoztatja ki. Kiemelkedő a belső idő tudat fenomenológiája. Itt H usserl kimutatja, hogyan alapul az objektív idő tudata, amelyen belül tárgyak és események elmozdítha- tatlan helyen lokalizálódnak, az élmények időbeliségének belső tudatán.
Elsődleges itt a jelen tudata mint az érzet aktuális mostja, mert ez minden múltbeli és jövőbeli élmény megjelenítésének a helye.
A jelen nem pontszerű, hanem kiterjedése van, ennek alapján az éppen elmúltat még megőrizzük a jelenben (retenció) és várjuk a hamarosan eljövendőt (protenció).
A jelenlegi Most a retenciók egész sorával kötődik a múlthoz, amelynek a jelenlegi mostja volt egykor.
Ez a retenciós lánc, amely mint „lesüly- lyedt jelen” megőrződik, lehetővé teszi, hogy az emlékezés során a múltbeli eseményt a maga helyén megtaláljuk és megjelenítsük.
belső időtudat
protenció
objektív idő
Edmund Husserl (1859-1938) a fenomenológiának, századunk egyik legbefolyásosabb filozófiai irányzatának a megalapítója. Az elnevezés hátterében az a követelmény áll, hogy a filozófiában távol kell maradni minden elhamarkodott világértelmezéstől és előítéletmentesen meg kell maradni annak elemzésénél, ami a tudat számára megjelenik. HussERL célja az volt , hogy a fenomenológiai módszer segítségével a filozófiát, mint „szigorú tudományt" alapozza meg. „Logikai vizsgálódások" (1900/01) című művében HusSERL szakít az akkoriban elterjedt pszichologizmussal. Ez azt állítja, hogy a logika törvényei nem mások, mint pszichológiai törvényszerűségek kifejeződései, amelyek azok alapjául szolgálnak és amelyekre azok visszavezetendők.
Ezzel szemben HussERL kimutatja a tiszta logika idealitását, amelynek törvényei függetlenek a gondolkodási folyamatok tényszerű történéseitől.
Már az 5. és a 6. „logikai vizsgálódás" lefekteti a fenomenológiai tudatelemzés elveit, amelyeket aztán „Eszmék a tiszta fenomenológiához és a fenomenológiai filozófiához" (1913) című művében bont ki . Minden megállapításának
a tudati jelenségek intuitíve szemlélhető önadottságain kell alapulnia.
Itt az alapelv az intencionalitás fogalma, amelyet HussERL FRANZ BRENTANÓRA (1838-1917) támaszkodva vesz fel. BRENTANO ezzel
a pszichológiai jelenségeknek azt a sajátosságát jelöli, hogy - a fizikai jelenségekkel szemben - valamire irányultan léteznek, azaz mindig valaminek a tudataként. „Bizonyos tárgyak reflektálatlan tudomásulvételében rájuk irányul »intenciónk« ... Ezek az élmények »intencionális« élmények."
HussERL ezt a fogalmat építi ki. A tudat intencionalitása az általános korrelációra utal
a tudat azon folyamatai (pl. az észlelés, az emlékezés , a szeretet) között, amelyek egy tárgyra vonatkoznak (a vélekedés aktusai; noézis, t. sz. noézisek) és az e tudati folyamatokban megjelenő tárgy között (az elgondolt: noéma, t. sz. noémata).
Az elgondolt tárgy ugyanakkor egy szintézis eredménye, amelyben noézisek sokfélesége a tárgyi tudat egységéhez jut el. A noéma nem a tárgy a maga valóságos létében , önmagában, hanem az, amit a tudati folyamatok értelme, funkciója intencionálisan tartalmaz. A noézisek számára az érzéki adatok (szenzuális hülé) szolgálnak alapul. Ebből kiindulva HussERL számára döntővé az érzékelés elemzése válik.
A szenzuális hülé és a noézisek alkotják a megélésben a valóságos tartalmakat , az
Fenomenológia I./Husserl 1. 193
elgondolt (noémata) és a nem valóságos tartalom (intencionális tárgy) .
Az intencionalitás alapjellemzője az evidenciára való törekvés. Az evidencia
az intencionálisan elgondoltnak a kétségtelen módon való önadottságát jelenti egy eredendően felfogó tudat számára.
Ahhoz, hogy a jelenségeket ily módon pillantsuk meg, alapvetően meg kell változtatnunk a világhoz fűződő természetes beállítódásunkat , amit HussERL fenomenológiai redukciónak nevez. A természetes beállítódásban állandóan a magánvaló
tárgyak létéről alkotµnk ítéleteket. A fenomenológiai beállítódás viszont a tárgyak létéről vagy nemlétéről alkotott minden ítélettől tartózkodik és így lehetővé teszi a tiszta tudat előítéletmentes szemléletét ,
azaz annak szemléletét, ami jelenségként a noézis és a noéma összefüggésében adott. HusSERL ezt az eljárást az antik szkepszisből származó fogalommal jelöli (epoché: tartózkodás) . A fenomenológia további alapvonása az eidetikus redukció (eidosz: lényeg). Tárgyát nem az intencionális megélés egyedi esetei alkotják bizonyos embereknél, hanem az élmények lényegi jellegű alaptörvényei. A fenomenológia ebben az értelemben lényegszemlélet. A redukció segítségével mármost meg lehet magyarázni, hogy mely tevékenységekkel konstituálja a tudat önmagát és a tárgyiságot és ezzel a világot a tudatban. A konstitúció hátterében
a tiszta Én azonossága mutatkozik meg, amelynek az öntudatán alapul az élmények összefüggése.
A fenomenológiai módszer kidolgozása során HusSERL aprólékos elemzések egész sorát bontakoztatja ki. Kiemelkedő a belső időtudat fenomenológiája. Itt HussERL kimutatja, hogyan alapul az objektív idő tudata, amelyen belül tárgyak és események elmozdíthatatlan helyen lokalizálódnak, az élmények időbeliségének belső tudatán.
Elsődleges itt a jelen tudata mint az érzet aktuális mostja, mert ez minden múltbeli és jövőbeli élmény megjelenítésének a helye.
A jelen nem pontszerű, hanem kiterjedése van, ennek alapján az éppen elmúltat még megőrizzük a jelenben (retenció) és várjuk a hamarosan eljövendőt (protenció).
A jelenlegi Most a retenciók egész sorával kötődik a múlthoz, amelynek a jelenlegi mostja volt egykor.
Ez a retenciós lánc, amely mint „lesülylyedt jelen" megőrződik , lehetővé teszi , hogy az emlékezés során a múltbeli eseményt a maga helyén megtaláljuk és megjelenítsük.
194 XX. század
1
idealizálás
a szubjektivitás teljesítménye
1 újkori
életvilág
l .
1 fenomenológia
~~ ======--) érzéki vonatkozás ~-
A Husserl: Az életvilág mint a túdomány érzéki alapja
a nem ábrázolt
B Merleau-Ponty: „A látható és a láthatatlan"
Fenomenológia II./Husserl II.; Merleau-Ponty 195
A tudat további fontos konstitutív jellemzője- a tér és az okság mellett - az interszubjekti- vitás. Az a probléma, hogy az élményeire vonatkoztatott Én hogyan jut el egy idegen Én feltételezéséhez, azért jelentős, mert így tisztázni kell azt a kérdést,
hogy hogyan jön létre objektivitás a szubjektumok sokasága számára való érvényesség értelmében.
A másik Én létezésének tudata saját testi tapasztalatunkból adódik. Ennek alapján érzékelem, hogy meghatározott testek megjelenési módja csak úgy magyarázható meg, hogy azokban egy másik Én teste manifesztálódik,
így olyan világban élek, amelyet más szubjektumokkal együttesen tapasztalok, és ez velük közös világ. Ezáltal a világ mindenki számára és interszubjektív módon meghatározott.
Kései munkájában („Az európai tudományok válsága és a transzcendentális fenomenológia” 1936) H usserl új kezdeményezést visz saját gondolkodásába, amely az életvilág fogalma körül forog. Az életvilág
a lehetséges tapasztalati horizontok összessége, amelyeken belül az érzékelő-tapasz- taló Én a tárgyiságra irányul.
H usserl szerint a kultúra története az „ősi teremtések” következményének mutatkozik, amelyekben egy kultúrközösség tudata egy új tárgyiság magaslatára lép. A számunkra legsúlyosabb következményekkel járó ősi teremtés
a modern kor G alilei óta létrejött mate- matizáló term észettudom ánya és az objek- tivizm us ebből fakadó magatartása.
Ez az elvont matematikai tárgyak világát nyilvánítja egyedül igaz világnak. „Az európai krízis a magát megtévesztő racionalizmusban gyökerezik.”
Amennyiben azonban e világnak nincs többé vonatkozása szubjektív szemléleti életvilághoz, a tudományok elveszítik jelentőségüket az élet számára és a modern kor értelemválságához vezetnek.
Ezen a ponton feledésbe merült, hogy az objektív tudományok maguk is az életvilág gyakorlatából származó szubjektív termékek, tehát a szubjektum konstituáló tevékenységéből fakadnak. így pl. a geometria a szemléle- tileg adott érzékelhető világ eszményesítésé- ből keletkezett.Ezért az objektív tudomány eredete és értelme arra az életvilágra vonatkoztatva létezik, amelyhez tartozik. Az értelem válságának megoldását ezért csak a fenomenológia nyújthatja, amely kimutatja, hogy hogyan épül fel az életvilág a transzcendentális szubjektivitás tevékenységéből.
A fenomenológia magvai különösen Francia- országban hullottak termékeny talajra. Maurice Merleau-Ponty (1908-1961) a természet
és az emberi tudat viszonyának újrameghatá- rozásán fáradozik. Szembefordul mind a naturalista szemléletmóddal, amely az emberi jelenségeket kívülről, oksági összefüggéssel magyarázza, mind a kriticista, mindent belülről, a tiszta tudat segítségével megragadni törekvő közelítéssel. Ezekkel szemben
a „harmadik dimenzió”-ra hivatkozik, amely a természet és a tudat közötti eleven viszonyt tárja fel.
„A magatartás struktúrája” című művében rámutat, hogy a magatartás sem testi mechanizmusok puszta komplexumának, sem tiszta szellemi tevékenységnek nem tekinthető. A köztes terület leginkább a struktúra és az alak fogalmaival írható le, amelyek a valóságot átfogóan szervesítik.
„A struktúra egy eszme és egy létezés közötti felbonthatatlan kapcsolat, az az eseti elrendezés, amelynek a révén az anyagok a szemünk láttára értelmet nyernek. . . ”
„Az észlelés fenomenológiájá”-ban kimutatja, hogy hogyan vonatkozódik viszonyuk a világhoz az észlelés végtelen, nyitott horizontjára minden tudományos objektiválódást megelőzően. így a tudat nem valamely részvétel nélküli megfigyelési álláspontot foglal el, hanem mindig elkötelezett tudat, mert a világhoz fűződő kapcsolatra van utalva.Ezen a ponton is hangsúlyozza test és tudat szétválaszthatatlan összekapcsolódását.
Testünk tapasztalása feloldhatatlan kettősséget (ambiguité) foglal magában, mert sem nem tiszta dolog, sem nem tiszta tudat.
Kései munkájában („A látható és a láthatatlan”) M erleau-Ponty egy új ontológia irányába mozdul el. A szubjektum és az objektum közötti területet magában a létben keresi. így pl. a „világ testé”-ről beszél.
Az ember nem szemben áll a világgal, hanem része a világtestnek, amelyen minden dolog struktúrája, értelme, láthatóvá válása alapul.
A lét azonban az ember számára nem a maga teljességében mutatkozik meg, hanem megvonja tőlünk a teljes átláthatóságot. A tapasztalat eme határát szemlélteti a látható és a láthatatlan közötti kapcsolat.A láthatatlan nem egy még nem látott lét, hanem elvi elrejtettség, amelynek az alapja magában a látásban rejlik.
A tárgy annak háttere előtt adott, ami tőle nem látható (egy minden perspektívából egyszerre látott tárgy képtelenség lenne); a képhez az is hozzátartozik, amit a festő nem festett meg; egy mondat abból a háttérből érthető, ami már kimondatott, és abból, amiről hallgat.
Ezt a mögöttünk húzódó végtelen létet M erleau-Ponty nyers és vad létnek nevezi, amely kivonja magát minden rendező megközelítés alól.
196 XX. század
érték érzelmi cselekedet
mintakép közösség
A Az értékek rangsora
szellem
gyakorlatiintellektus
asszociatívemlékezet
ösztön
érzéstörekvés
szellem lényegismeret(Sóséin)
ideális tényezők
dialektikakultúra és társadalmi fejlődés
törekvés
valóságostényezők
valóságmegélés(Dasein)
B Az antropológia
Fenomenológia IIL/Scheler 197
Max Scheler (1874-1928) kiszélesíti a fenomenológia érvényességét, amennyiben azt az etika, a kultúrfilozófia és a vallásfilozófia területére alkalmazza. Fenomenológia-értel- mezését a következő idézet világítja meg:
„A fenomenológia elsősorban. . . a szellemi látásmód beállítottságának a neve, amelyben az ember eljut valaminek a meglátásához vagy megéléséhez, ami enélkül rejtve maradna: nevezetesen sajátos »tények« egyfajta birodalma. . . A megélt vagy meglátott csak magában a megélés és a meglátás aktusában, annak végrehajtásában adott: benne, csakis benne jelenik meg.”
„Az etikai formalizmus és a materiális értéketika” című művében Kant formális etikáját bírálja és azzal ellentétben kifejleszti saját értéktanát. Az a meggyőződése,
„hogy ez a bronz- és acélkolosszus (K ant erkölcstörvénye) elzárta a filozófiát a konkrét belátás ú tjá tó l.. . az erkölcsi értékek, azok rangsora és az e rangsoron nyugvó normák tana irányában: s ezzel egyúttal elzárta az erkölcsi értékek igaz belátásán alapuló beépítésétől az emberi é letb e” .
Az értékek az ember számára az érzés aktusában a priori és eszményi alakban adottak. Ezek nem egy magában létező „érték-égbol- ton” léteznek, hanem a személyhez mint cselekvési centrumhoz kötődnek, de
mint az ő lényegi szükségszerűségű „emocionális a priori”-juk.
Scheler kerüli Kant formalizmusát, mivel számára az értékek tartalmi meghatározottságúak és az egyes emberhez kötöttek, egyúttal azonban menekül a relativizmustól, amennyiben az értékek a priori rendjét tételezi. „Egy olyan etikának, am ely... a hajlamok értékmentes káoszából indul ki, amelyet csak az ésszerű akarat formál és rendez el, természetesen alapvető tévedésekre kell jutnia.”Az értékek történelem feletti rangsort alkotnak. Minden értékfoknak megfelel
egy meghatározott érző tevékenység, egy személyiségtípus és egy közösségi forma, s itt a magasabb értékek előnyt élveznek (A ábra).
Az értékek dolgokban, illetőleg javakban jelennek meg, értékminőségük azonban független azoktól. Ebből a szempontból
a színekkel hasonlíthatók össze, amelyek szintén meghatározott tárgyakon jelennek meg, de a szín minősége a tárgyaktól független.
Scheler az ember lényegét elsődlegesen nem az akaratban vagy a gondolkodásban látja, hanem a szeretetben.
Az ember szerető lény (ens amans). Minden megismerés, minden értékfelvétel
a létezésben való részesedés képességén alapul, amely a szere te ten nyugszik. Az értékek rangsora és az értékfelvevő cselekedetek képezik az emberben az ordo amorist.
„Aki egy ember ordo amorisát birtokolja, azé maga az ember. Ez számára, mint erkölcsi szubjektum számára azt jelenti, amit a kristály képlete a kristály számára.”
Scheler gondolkodásában lényeges a személy fogalma, amelyet mint különböző aktusok (érezni, gondolkodni, akarni, szeretni) létegységét fog fel.
„A személy különbözőféle lényegek aktusainak konkrét, önmagában lényegi létegység e ...”
Különbözik ettől az Én, amely pszichofizikai funkciói által (pl. érzékelő funkciók) meghatározott.A személy egyszeri és kivonja magát minden tárgyiasulás alól. Csak saját aktusainak és más személyekkel való együttes, előzetes és utólagos aktusainak érvényesítésében tapasztalja meg önmagát.
Scheler össz-személyékről (nemzet és egyház) is beszél, akikhez saját tudatot rendel, amely közös aktusai összefüggésein nyugszik.
Sajátos helyet foglal el az isteni személy, aki felé az emberi személy törekszik.
Az isteneszme a legfőbb érték és az istenszeretet a szeretet legfőbb formája.
Kései korszakát Scheler mindenekelőtt egy filozófiai antropológia tervezetének szenteli. „Az ember helyzete a kozmoszban” című írásában a pszichikai fokok építményét fejleszti ki. Az első fok az érzésösztön, amely minden élőlénynek sajátja, a növénytől az emberig. Ezt követi az ösztön, az asszociatív emlékezet, a gyakorlati intellektus (választási lehetőség, előrelátási képesség) és végül
a csak az emberre jellemző szellem.Ezen keresztül válik le az ember az organikusra való korlátozódásról. A szellem azonban egyúttal ellentétes viszonyba kerül minden élőlény elvével, az ösztönnel. Az ösztönben minden valóságmegélés az ellenállás tapasztalatán nyugszik, amely a valóságost az ösztönnel szembeállítja.
Az ebben az ellenállásban megtapasztalt létet nevezi Scheler létezésnek. Ezzel szemben a szellem az így lét (Sóséin) megtapasztalását teszi lehetővé.
A szellem és az ösztön kettőssége döntő a kultúra és a társadalom fejlődése szempontjából az ideálfaktorok és a reálfaktorok kölcsönhatásának a formájában.
A szellemnek önmagában nincs ereje arra, hogy saját lényegfelismerését a valóságba átültesse.
Csak ahol eszméi egyesülnek a reálfaktorokkal (ösztönök, pl. önfenntartás, érdekek, társadalmi tendenciák), ott válnak hatékonnyá.
Egzisztencializmus I./Jaspers 199
A XX. század egzisztencialista filozófusai közé tartozik Karl Jaspers (1883-1969), akire Kierkegaard volt a legerőteljesebb hatással (163. old.). Filozófiáját úgy értelmezi, mint arra a kihívásra adott választ, amely K ierke- gaardtól és N ietzschétől eredt. Kései éveiben Jaspers mint elkötelezett politikai író is fellépett.
Első nagy művében, a „Filozófiádban (1932) Jaspers mindenekelőtt a tudományos, objektív megismerés határait mutatja fel:
A tudományokban minden lét az objektív létre, azaz a kívülről kutathatóra redukálódik.
így azonban azt a létet, amely magam vagyok, nem vagyok képes felfogni, mert magamról csak. belülről tudhatok, saját lehetőségeim belső tudatosítása során. Ennélfogva az a létezés megvilágításának a feladata,
hogy minden egyes ember saját személyes létének eredetére rámutasson, amelynek tudatában kell lennie és amelyet csak maga valósíthat meg.
Amivé az ember tulajdonképpen lehet, az még nem adott puszta empirikus meglétével, hanem az szabadságában teljesítendő feladat.
Létezés (saját személyes lét) Jaspersnél ennélfogva mindaz, ami lényegében önmagamat alkotja,
eltérően minden mástól, ami csak külsőleg tartozik hozzám, kicserélhető és olyan feltételektől függ, amelyeket nem magam tételeztem.
„A lét, amely - a meglét jelenségében- nem létezik, hanem létezhet és léteznie kell és ezért időbelileg dől el, hogy örök-e. Ez a lét saját magam vagyok mint létezés.”
Az ember mint meglét természeti, kulturális és történelmi módon előre adott feltételek között találja magát, amelyeket nem maga alakított ki. Mindebben azonban még maga dönt magáról, arról, hogy mi lényeges a számára.Azonban mivel az ember elsősorban mindig mivel külső feltételeinek kérdések nélküli rejtettségében él, így különös ösztönre van szüksége, amely őt saját létezéséhez visszalöki. Ezek a határszituációk:
a halál, a harc, a szenvedés, a bűn.A határszituációk átélésében nyilvánvalóvá válik, hogy a külső életfeltételekhez igazodó felületes tartás széttörhet, és én radikálisan magamra leslek visszavetve. A legerősebben ez a halál tudatában történik meg, amely kifejezetten a puszta meglétet fenyegeti és próbakővé válik:
Ami a halálra tekintettel is lényeges marad, az létező módon tétetett; ami esendővé válik, az a puszta meglét.
Azonban az ember nem tudja a létét a meglét feltételei nélkül megvalósítani. Az ezt jelölő kifejezés a
történetiség mint a meglét és a létezés, a szükségszerűség és a szabadság, az idő és az örökkévalóság egysége.
A létezés sem jut egyedül önmegvalósításhoz, hanem a másik emberre van szüksége. Ezért nagy jelentőségű a kommunikáció.
Csak a másik által jut az ember tiszta képhez önmagáról.
Az egzisztenciális kommunikáció a személyes lét kölcsönös előhívása a másikban. Ha a létezés nem alapozható meg a puszta meglétből, akkor másik eredetet igényel.Ez Jaspers szerint a transzcendenciában gyökerezik.
A létezés ebben találja meg orientáltságát, és ez szabadságának a forrása és lehetősége. „Ami a szakadék űrének látszott, a szabadság terévé lett. A fenyegető semmi átalakult valamivé, amelyből az igazi lét szól hozzánk.”
Második alapvető filozófiai művében, „Az igazságról” (1947) címűben Jaspers gondolatait tágabb rendszerbe illeszti az átfogóról szóló tan révén.
Az átfogó az, amely minden egyes létezőt átfog anélkül, hogy őt egy másik átfogná; ez maga a lét.
Az átfogó hét módja a következő:A meglét az életem az őt környező világban. Ez olyan tapasztalati tér, amibe mindennek be kell lépnie, hogy számomra valóvá váljék. Az általános tudat az általános érvényű, objektív gondolkodás közege.A szellem ezzel szemben az egészet és az értelmet megalapozó eszméknek a részese. Ezekkel a módokkal, amelyek magam vagyok, mint objektum szemben áll a világ, mint az a tér, amelyben mindennek, ami egyáltalában van, meg kell jelennie.Az átfogó ezen immanens módjain a létezés és a transzcendencia lép túl és tölti ki azokat.
Jaspers úgy is jellemzi a transzcendenciát, mint az átfogó átfogóját, mint minden lét ősokát. Ez csak a létezésből tapasztalható meg rejtjelek (szimbólumok) segítségével, amelyek a transzcendencia nyelvét jelentik az immanenciában. A rejtjelek olvasásában (ilyenekké válhat minden, pl. a természet, a történelem, a kudarc) válik az im- manencia áttetszővé a transzcendencia irányában.
Végül az ész minden más módban működő, az egységet kutató és az igazságot előrevivő erő.Jaspers szerint lényeges, hogy az átfogó minden módja eredendően összetartozik és egymásba kapcsolódik. Mindegyiknek a mindenkori igazságértelme a többire való ráutaltságban rejlik.
Igazságtalanság akkor keletkezik, ha a módok egyike izolálódik és érvényességét abszolútként tételezik.
200 XX. század
múlt létezés jövő
A Létezés
a „más által látottá válás" a „másikat látás" igazsága
másokért való lét
B Pillantás
pozitivitás
magáért való lét
C Létmeghatározások
Egzisztencializmus Il./Sartre 201
Jean-Paul Sartre (1905-1980) egzisztencializmusát H usserl fenomenológiája, H eidegger, H egel és később a marxizmus befolyásolja. Ahogyan Cam us, Sartre is színházi darabokat és regényeket ír, ezen keresztül az
egzisztencializmus, különösen Franciaországban egy időre „divatos áramlattá” válik.
Sartre első főműve, „A lét és a semmi” , a fenomenológiai ontológia kísérlete és így a létre vonatkozó kérdéssel indul. Megkülönbözteti
a magánvaló létet mint a dolgoknak a tudattól független létét a magáért léttől mint az ember tudat által meghatározott lététől.
A magánvaló lét sem önmagára, sem másra nem vonatkozik; ez továbbá „tömör”, azaz semmiféle nemlét által át nem tört pozitivitás; ez az, ami. Csak az ember tudatával adódik a semmi. A magáértvaló rendelkezik a semmizés képességével.
„Az a lét, amely által a semmi a világra jön, olyan lét, amelynek létében a lét semmijéről van szó: az a lét, amely által a semmi a világba bekerül, a saját semmije kell hogy legyen.”
Ez az emberi létezés meghatározottsága. Ez önmagában hordozza saját tagadását, azaz ellentmondásos:
Ez olyan lét, „amely az, ami nem és az nem, ami” .
Ez azt jelenti, hogy az ember olyan lét, amely a jelenen túl a jövőre vetül; lényegében lehetőségei által meghatározott. E tervezés által az ember már mindig túlhalad önmagán,
ő az, ami még nincs.Az ember nem redukálhatja magát a tényszerűen adottra sem,
ő nem csak az, ami, hanem az, amivé magát teszi.
Az ember létállapota ennélfogva a szabadság, mert nem tehet semmi mást, önmagát kell megvalósítania, azaz magából azt csinálnia, ami ő; az ember szabadságra ítéltetett.
A szabadság a magánvaló lét semmizése tervezés által.
A tényszerű adottság (pl. a dolog ellenállása, embertársak, testiség) a szabadságot nem szüntetik meg, mert csak a szabadság leplezi le ezeket határként; csak konkrét életterven belüli korlátozást jelentenek.Sartre szerint nincs Isten, aki az ember számára lényegét előre meghatározza, mert az ember saját maga határozza meg önmagát létezése során:
„Mit jelent itt, hogy a létezés megelőzi a lényeget? Azt, hogy az ember először létezik, megtalálható, megjelenik a világban, és utána definiálódik.”
Az ember teljes felelősségre ítéltetett önmagáért. Azonban az igaztalanság lehetőségével
is rendelkezik önmagával szemben. Ezen a ponton a fakticitás és a szabad tervezés összjátékát Sartre úgy értelmezi át és kezeli,
hogy az ember a saját létéért való felelősséget megkerülheti.
Fontos helyet foglal el a Másvalakihez fűződő vonatkozások vizsgálata. A másokértvaló lét struktúráját Sartre a tekintet elemzésében tárja fel (ami nem korlátozódik a szemre mint érzékszerve). Tekintve lenni azt jelenti, hogy mindig a Másvalaki jelenléte konstruálja az egyesek létét.
Egyedül önmagában az egyes ember beolvad közvetlen cselekvésébe, nem úgy tételezi magát a tudatában, mint azt, aki ő ma- gánvalóan a tettében.
Másvalaki által megpillantva az ember azonban tárggyá merevedik; ki van szolgáltatva a Másvalaki ítéletének. Sartre ezt a „leselkedő” példáján világítja meg.
Kíváncsiságához kötötten a leskelődő éntudat nélkül feloldódik tetteiben. Másvalaki által megpillantva abban a pillanatban kiderül, hogy ő kicsoda: féltékeny leskelődő. „A tekintet próbája során, amikor fel- nem-fedett tárgyszerűségként érzékelem önmagamat, közvetlenül, s egész lényemmel érzékelem másvalaki megfoghatatlan alanyiságát. S ugyanakkor érzékelem végtelen szabadságát is.”
Ahhoz, hogy magunkat megismerjük, szükségünk van a másikra. Az ebben rejlő másoknak való kiszolgáltatottságot akkor lehet legyőzni, ha az egyes ember tudatosan lehetőségeire tekintettel tervez.
Úgy tapasztalja meg saját személyes létét, hogy nem válik mássá.
„A dialektikus ész kritikája” című írásában Sartre kiterjeszti vizsgálódását a társadalom területére, amennyiben az egzisztencializmus és a marxizmus összekapcsolására törekszik. A történelem marxista értelmezése, a gazdasági feltételek ellentmondásosságának és az individuum elidegenedésének szempontjából tárgyalja a történelmi és társadalmi realitást, amelyen belül a létezés tervezése végbemegy. Ezért Sartre az individuális szabadság és a társadalom anyagi, gazdasági féltételezett- ségének dialektikus közvetítését célozza meg. Az a feladat, hogy
„létrehozzuk a megértő megismerést, amely az embert újra megtalálja a társadalmi világban és őt gyakorlatáig, illetőleg tervéig követi, amely egy meghatározott szituáció alapján az embert a társadalmilag lehetségessel konfrontálja”.
Sartre a marxizmusban azt bírálja, hogy az individuumot egy a priorisztikus történeti konstrukció totális céljának veti alá. Ezért az egzisztencializmust a marxizmusba kell integrálni, hogy annak dogmatikáját meg lehessen bontani.
202 XX. század
A Camus: Az abszurd ember és a lázadó ember
az értelem keresése szolidaritás
lemondás a transzcen
dens értelemről
a mérték etikája
az egység keresése lázadás
abszurd
B Camus: Az abszurd
Egzisztencializmus IIL/Camus; Marcel 203
Albert Camus (1913-1960) művének jellegzetessége találóan írható le a „képekben gondolkodás” kifejezéssel.
Nála nincsenek rendszeres filozófiai értekezések; filozófiai-irodalmi és politikai esz- széiben, elbeszéléseiben, drámáiban és naplóiban fejti ki gondolatait.
C a m u s témája „Sziszüphosz mítosza”, az abszurd megtapasztalása, amely az én és a világ közötti áthidalhatatlan szakadékban manifesztálódik. Az abszurd tudata az embert egy csapásra megragadhatja, ha a hétköznapok kulisszái összeomlanak és az ember közvetlenül kerül szembe a világ idegenségével és ellenségességével.
„Az elidegenedés megragad bennünket: érzékeljük,, hogy a világ »tömör«, sejtjük, mennyire idegen egy kő, áthatolhatatlan számunkra, és hogy mekkora intenzitással tagad minket a természet vagy egy tá j . . . A világ kicsúszik a kezünkből és megint önmaga lesz.”
Az ember azonban szüntelenül vágyat érez magában a veszendőbe ment egység és az értelem beteljesülése után. Az egységre, a tisztaságra, az értelemre irányuló emberi törekvések és a világ közötti szakadékban, amely ezeket tagadja, áll fenn az abszurd.
„Az abszurd a kérdező ember és az oktalanul hallgató világ szembenállásából keletkezik.” „Sziszüphosz elgondolkodik azon az összefüggő cselekmény-sorozaton, amelyet emlékezetének pillantása forraszt egybe, és amelyre nemsokára halála üt pecséte t . . . De Sziszüphosz a felsőbbrendű hűséget hirdeti, amely tagadja az isteneket, és felemeli a sziklákat.”
Az abszurdot mint elsődleges bizonyosságot és előfeltételt kell rögzíteni. A meglét minden metafizikai értelmezéséről való lemondás a következménye, és az az emberhez szóló felhívás,
hogy az emberi mérték világán belül rendezkedjen be, ne valamely túlsóban reménykedjen, hanem az adottat merítse ki.
Az ember sorsa az, hogy az Isten és értelem nélküli világban a szenvedést magára vállalja.
Ezért az abszurd hőse Sziszüphosz.Az istenek őt büntetésképpen - az istenek lebecsülése és életakarata miatt - soha véget nem érő értelmetlen munkára ítélték. Azonban annak a tudatnak órájában, amikor Sziszüphosz visszatér a sziklához, hogy a kínt újból magára vegye, akkor felette áll sorsának.
Nem létezik olyan sors; amit a megvetés nem képes legyőzni. . . Ó a sorsból emberi ügyet csinál, amelyet az emberek között kell szabályozni.”
Mivel az emberen és a világon kívül nincs abszurditás, így megmarad az az érték, amelyet az abszurd nem képes tagadni, anélkül, hogy magát feloldaná, ez pedig az élet maga.
Az ember alapvető tartása ennélfogva az abszurd elleni lázadás. A saját identitása érdekében
az embernek fenn kell tartania feltétlen igényét az egységre és az értékteljesülésre, akkor is, ha tudja, hogy ez nem váltható valóra.
Az ember lázadása megléte feltételei ellen „A lázadó ember” című esszéjének a témája. Az egyes ember felismeri, hogy nincs egyedül sorsával és azonosul többi szenvedő embertársával. Ezért minden lázadás alapja a szolidaritás. Ha az ember a lázadás folyamán feláldozza magát, akkor ez a jó (szabadság, igazságosság) javára történik, amely túlmutat saját sorsán.
Itt Prométheusz a szimbolikus figura, aki az istenektől ellopja a tudást, hogy a szükséget szenvedő ember számára elhozza.
A lázadás téves formái a történelemben ott jöttek létre, ahol az megtagadja az abszurdban és a szolidaritásban való eredetét és feláldozza az embert egy állítólagos abszolút végcél érdekében, ahol nihilizmusba és az emberek megvetésébe torkollik. Ha egy előre adott abszolút értelem, amely az életet vezeti, nem ismerhető meg, akkor ez azt jelenti,
hogy az embernek lehetőségein belül kell a helyes mértéket megtalálnia.
Az ehhez vezető utat a „földközi-tengeri gon- dolkodás”-ban találja meg, amit Camus számára a Földközi-tenger térsége és az ott keletkezett görög gondolkodás testesít meg.Ezen a tájon a fény és az árnyék, a nap és a tenger ellentétének kiegyenlítődése manifesztálódik. Camus itt is újra a görög mitológiához nyúl vissza:
„A nemezisz éber, ő a mérték és nem a bosszú Istennője. Mindenkit, aki a határokat átlépi, kérlelhetetlenül megbüntet.”
Gábriel Marcel (1889-1973) keresztény nézőpontot képvisel az egzisztencialista filozófiában. A „Lét és birtoklásiban M arcel két alapvető beállítódást állít egymással szembe. A „birtoklás” módjában az eltárgyasító és birtokba vevő tartás nyilvánul meg a világ, az embertárs és önmagunk felé, aminek az elvont és objektív gondolkodás felel meg. így azonban az ember nem tesz eleget ontológiai meghatározottságának.
Az ember ugyanis nem az elhatárolódásban létezik, hanem az embertársban és az isteni létben való részesedésben.
Ezt a bensőséges, a létnek magát odaadó „áhítatában” fogja fel. A létben való részesedés abban a szeretetben valósul meg, amely a másiknak fenntartás nélkül megnyílik és ezen túllépve Istenre mint az abszolút Te-re utal.
204 XX. század
B Az „eszköz” ráutaló jellege
Martin Heidegger (1889-1976) a XX. század legbefolyásosabb gondolkodói közé tartozik. Hatása kiterjed a filozófián túl a teológiára, a pszichológiára és az irodalomtudományra.
Kitűnik új szóértelmezéseket alkalmazó sajátos nyelvhasználatával.
Fő művében („Lét és idő”, 1927) „a lét értelmére” vonatkozó kérdést akarja újból feltenni egy fundamentálontológia megalkotásának igényével.Ebben az ember a kiindulópont, fogalmilag jelenvalólétként megragadva, mivel maga a léte, amennyiben a léthez viszonyul, a létmegértés által tűnik ki.
„A jelenvalóiét mint megértő létképesség van, amelynél az ilyen létben a létről mint a sajátjáról van szó ... Magát azt a létet, amelyhez a jelenvalóiét mint a sajátjához így vagy úgy viszonyulhat és valahogyan mindig viszonyul, egzisztenciának jrjfc vezzük.
A tT egzisztenciát.,(a jelenvalólét létét) maga a minden¥öri jelenvaloTTáfaíözza meg, legsa- játabb lehetőségeinek választásában. Eközben megnyerheti vagy elveszítheti önmagát, azaz a
tulajdonképpeniség létmódjában állhat, ha önmagát valósítja meg, vagy a nem-tulaj- donképpeniségében, ha választása csak látszólagos.
Mivel a jelenvalóié tét az a mindenkori lehetőség határozza meg, ami ő, a jelenvalóiét megértésének az egzisztenciából kell kiindulnia. Nem vezethető le egy általános előzetes lényegből. A jelenvalóiét létkarakterei nem kategóriákkal ragadhatok meg (mint a nem jelenvalólétszerű létnél), hanem egzisztenciá- lékkal.A jelenvalóiét alapállapota a „világban-ben- ne-lét”, abban az értelemben, hogy „jól ismerni, hozzászokni, kapcsolatban lenni valamivel, ami a gondoskodás egzisztenciáléjával ragadható meg. Itt a világ bensőséges ismeretének módja mindenekelőtt a létezővel való „bánással” jellemezhető, amelyet H eidegger „eszköz”-nek nevez.
Az eszközt a „kézhezállósága” határozza meg, azaz hogy rendelkezésre áll felhasználásra (pl. szerszám).
Ekkor a mindenkori eszköz egy a világot együtt konstituáló ráutaló összefüggésben áll, amely a vele való bánásban tárul fel és a világ „hogyan”-ját nyitja (B ábra).A jelenvalóiét továbbá „együttlét” is, mint annak a lehetőségnek a feltétele, hogy az együttes jelenvalóiét előfordulhasson. A másokhoz fűződő kapcsolat mint (nem szociáletikailag értendő) „gondoskodás” fogható fel.A jelenvalóiét többnyire nem az önmaga-lét tulajdonképpeniségének a módjában található, hanem az „akárkivé hanyatlásban”. Ebben a jelenvalóiét a létét másoktól veszi,
amennyiben abból érti meg magát, amit
„akárki” tesz, azaz az átlagosságban és a hétköznapiságban él.
Az a mód, amelyben a világ a jelenvalóiét számára eredendően feltárul, az a „diszpozíció” .
Ez abban a hangulatban nyilvánul meg, amelyből kitűnik, hogy az embernek milyen kedve van (öröm, szomorúság, unalom, félelem).
Ebben tárul fel a jelenvalóiét „belevetettsége” is a világba, mint az ő fakticitása, amely felhívja a figyelmet arra, hogy jelenvalólétét vállalnia kell, anélkül hogy ismerné „a honnan” mélyebb okát.A jelenvalóiét másik egzisztenciális alapmódja a megértés. Ez a lehetőségekre vonatkozik, mivel a megértés önmagában kivetülésjellegű.
A megértésben tárul fel a jelenvalóiét számára saját lenni-tudása, valamint a világ rendeltetés összefüggése.
A beszéd végül is a világban-benne-lét diszpozíciós érthetőségének jelentésszerű tagolása.A jelenvalóiét alapstruktúrája a „gond” mint
az egzisztencialitás (lenni-tudás), a faktici- tás (belevetettség) és a hanyatlás („akárki”) egysége.
A jelenvalóiét akkor egzisztál, ha magát tulajdonképpeni lehetőségeire tekintettel kivetíti. Eközben mindig a világába vetetten találja magát, ami a lehetőségeinek a keretét ténylegesen behatárolja.
Túlsúlyban van itt az akárki átlagosságába való hanyatlás módja, amelyből a jelenva- lólétnek ki kell magát szakítania saját tu- lajdonképpeniségébe.
H eidegger a szorongásban talál olyan alapdiszpozíciót, amelyben a jelenvalóiét önmagával és legsajátabb lehetőségeivel szembesül.
A szorongás „valamitől”-je nem világon belüli meghatározottság (mint a félelemnél), hanem a világban-benne-lét mint olyan.
Ebben a jelenvalóiét saját magára vetül visz- sza, megszabadul az akárki uralmától és így felszabadul saját lenni-tudása. A szorongásban feltárul a jelenvalóiét számára a végessége és semmisége is, amennyiben megtapasztalja saját „halálhoz viszonyuló létét”. E legszélsőségesebb lehetőségének a „megelőlegezése”
feltárja a jelenvalóiét számára saját beleve- szését az akárkibe (mivel másokra a halálban nem támaszkodhat)
és elviszi odáig, hogy önmaga legyen és magát a maga egészében (amelyhez a halálhoz viszonyuló lét is tartozik) fogja fel. Tulajdonképpeniségének lehetőségéről a jelenvalóiét a lelkiismeret hangja által tud.
A lelkiismeret nem valami határozottat mond, hanem a jelen valóiét viszi benne önmagát a lenni-tudás közelébe.
Heidegger I. 205
Martin Heidegger (1889-1976) a XX. század , legbefolyásosabb gondolkodói közé tartozik. Hatása kiterjed a filozófián túl a teológiára, a pszichológiára és az irodalomtudományra.
Kitűnik új szóértelmezéseket alkalmazó sajátos nyelvhasználatával.
Fő művében („Lét és idő" , 1927) „a lét értelmére" vonatkozó kérdést akarja újból feltenni egy fundamentálontológia megalkotásának igényével. Ebben az ember a kiindulópont, fogalmilag jelenvalólétként megragadva, mivel maga a léte, amennyiben a léthez viszonyul, a létmegértés által tűnik ki.
„A jelenvalólét mint megértő létképesség van, amelynél az ilyen létben a létről mint a sajátjáról van szó ... Magát azt a létet, amelyhez a jelenvalólét mint a sajátjához így vagy úgy viszonyulhat és valahogyan mindig viszonyul, egzisztenciának !J5<.: vezzük. . ...• ,_ „ ....... „---- ···
A z "egzíSZtef}.figJ.„(a jelenvalólét lé,tét) maga a míildeiíK'Öri jelenva1oiia1afözza'm eg, legsajátabb lehetőségeinek választásában. Eközben megnyerheti vagy elveszítheti önmagát, azaz a
tulajdonképpeniség létmódjában állhat , ha önmagát valósítja meg, vagy a nem-tulajdonképpeniségében, ha választása csak látszólagos.
Mivel a jelenvalólétet az a mindenkori lehetőség határozza meg, ami ő , a jelenvalólét megértésének az egzisztenciából kell kiindul~ nia. Nem vezethető le egy általános előzetes lényegből. A jelenvalólét létkarakterei nem kategóriákkal ragadhatók meg (mint a nem jelenvalólétszerű létnél), hanem egzisztenciálékkal. A jelenvalólét alapállapota a „világban-benne-lét", abban az értelemben, hogy „jól ismerni, hozzászokni, kapcsolatban lenni valamivel, ami a gondoskodás egzisztenciáléjával ragadható meg. Itt a világ bensőséges ismeretének módja mindenekelőtt a létezővel való „bánással" jellemezhető , amelyet HEIDEGGER „eszköz"-nek nevez.
Az eszközt a „kézhezállósága" határozza meg, azaz hogy rendelkezésre áll felhasználásra (pl. szerszám).
Ekkor a mindenkori eszköz egy a világot együtt konstituáló ráutaló összefüggésben áll, amely a vele való bánásban tárul fel és a v.ilág „hogyan"-ját nyitja (B ábra) . A jelenvalólét továbbá „együttlét" is, mint annak a lehetőségnek a feltétele, hogy az együttes jelenvalólét előfordulhasson. A másokhoz fűződő kapcsolat mint (nem szociáletikailag értendő) „gondoskodás" fogható fel. A jelenvalólét többnyire nem az önmaga-lét tulajdonképpeniségének a módjában található, hanem az „akárkivé hanyatlásban". Ebben a jelenvalólét a létét másoktól veszi,
amennyiben abból érti meg magát , amit
Heidegger 1. 205
„akárki" tesz , azaz az átlagosságban és a hétköznapiságban él.
Az a mód, amelyben a világ a jelenvalólét számára eredendően feltárul, az a „diszpozíció" .
Ez abban a .hangulatban nyilvánul meg, amelyből kitűnik, hogy az embernek milyen kedve van (öröm, szomorúság , unalom, félelem).
Ebben tárul fel a jelenvalólét „belevetettsége" is a világba, mint az ő fakticitása , amely felhívja a figyelmet arra , hogy jelenvalólétét vállalnia kell, anélkül hogy ismerné „a honnan" mélyebb okát. A jelenvalólét másik egzisztenciális alapmódja a megértés. Ez a lehetőségekre vonatkozik, mivel a megértés önmagában kivetülésjellegű.
A megértésben tárul fel a jelenvalólét számára saját lenni-tudása, valamint a világ rendeltetés összefüggése.
A beszéd végül is a világban-benne-lét diszpozíciós érthetőségének jelentésszerű tagolása. A jelenvalólét alapstruktúrája a „gond" mint
az egzisztencialitás (lenni-tudás) , a fakticitás (belevetettség) és a hanyatlás („akárki") egysége.
A jelenvalólét akkor egzisztál, ha magát tulajdonképpeni l ehetőségeire tekintettel kivetíti . Eközben mindig a világába vetetten találja magát , ami a lehetőségeinek a keretét ténylegesen behatárolja.
Túlsúlyban van itt az akárki átlagosságába való hanyatlás módja, amelyből a jelenvalólétnek ki kell magát szakítania saját tulajdonképpeniségébe.
HEIDEGGER a szorongásban talál olyan alapdiszpozíciót , amelyben a jelenvalólét önmagával és legsajátabb lehetőségeivel szembesül.
A szorongás „valamitől"-je nem világon belüli meghatározottság (mint a félelemnél) , hanem a világban-benne-lét mint olyan.
Ebben a jelenvalólét saját magára vetül viszsza, megszabadul az akárki uralmától és így felszabadul saját lenni-tudása. A szorongásban feltárul a jelenvalólét számára a végessége és semmisége is , amennyiben megtapasztalja saját „halálhoz viszonyuló létét". E legszélsőségesebb lehetőségének a „megelőlegezése"
feltárja a jelenvalólét számára saját beleveszését az akárkibe (mivel másokra a halálban nem támaszkodhat)
és elviszi odáig, hogy önmaga legyen és magát a maga egészében (amelyhez a halálhoz viszonyuló lét is tartozik) fogja fel. Tulajdonképpeniségének lehetőségéről a jelenvalólét a lelkiismeret hangja által tud.
A lelkiismeret nem valami határozottat mond, hanem a jelenvalólét viszi benne önmagát a lenni-tudás közelébe .
206 XX. század
A A lét megvilágítása·
B A technika kihívó és torzító természete
100 Screen 1,0 :Color 0,0:
1To40 Step 2
A jelenvalólét egész struktúrájának a megértése az arra a kérdésre adott válasszal zárul le , amely a jelenvalólét egységét a gondban majd lehetővé teszi. Ez HEIDEGGER szerint az időbeliség. A megelőlegező eltökéltség, amivel maga a jelenvalólét a lehetőségeit tekintve kivetül , csak a jövő jelensége által lehetséges, ami által a jelenvalólét önmagához közeledhet; De csak
amennyiben a jelenvalólét vállalja magát, akként, „ahogyan egykor már volt", azaz saját voltságában, akkor tud a jövőben magához úgy közeledni , hogy önmagához térjen vissza.
És csak a saját jelenlétébén kapcsolódhat a környezetéhez és ragadhatja meg cselekvéssel. Az időbeliség mint „volt-jelen-jövő" teszi lehetővé az egésznek-lenni-tudást, ez a gond értelme. A jelenvalólét időiesülése a tulajdonképpeniség módjában
az előlegzés (jövő) , a pillanat (jelen), az ismétlés (volt).
Kb. 1930-tól változás megy végbe HEIDEGGER gondolkodásában, amit maga is fordulatnak tekint. A „Lét és idő" megkísérelte a lét értelmének kérdését a jelenvalólét létmegértése felől megvilágítani, most viszont a lét maga az, ami a létmegértést lehetővé teszi , azon a módon , amelyben azt kifejti magából.
„Az embert inkább a lét maga »veti bele« a lét igazságába azért, hogy ő ilyenformán ek-szisztálva óvja a lét igazságát, hogy a lét fényében a létező mint létező , mint ami jelenjen meg. Hogy megjelenik-e és hogyan , hogy hogyan érkeznek, vannak jelen és távoznak az isten és az istenek , a történelem és természet a lét fényéből , azt nem az ember dönti el. A létezők megérkezése a lét végzetén alapul. De az emberek számára megmarad a kérdés, hogy lényegének sorsszerűségében megtalálja-e azt., ami megfelel ennek a végzetnek ."
Az ember ek-szisztenciája a lét világlásában állást jelenti.
A világlás itt azt jelenti, a megvilágítás értelmében, hogy „valamit könnyűvé , nyílttá tenni".
A lét és az ember közötti viszonyt maga a lét hozta létre , olyanformán, hogy összegyűjtötte a jelenvalólétet mint a világlás „helységét és helyét".
A lét maga a világlás, míg az abban a jelenvalólét számára a megjelenő (megvilágított) a létező.
Az a mód, ahogyan a létező megjelenik , a léttörténet folyamán változik. A létező igazsága HEIDEGGER szerint mint elnem-rejtettség ragadható meg.
„Csak ez a világlás ajándékozza és biztosítja nekünk embereknek az átjárást a létezőhöz. . . E világlásnak köszönhetően a lé-
Heidegger II. 207
tező bizonyos váltakozó mértékben nem rejtett. "
A nem rejtettséghez tartozik azonban az a rejtekezés is, amelyben a létező az egészből kivonja magát. A létező letagadja magát , amennyiben nem lép be a világlásba (megismerésünk határai),
eltorzítja magát , amennyiben a létező a létezőt elrejti (tévedés és csalódás).
Az ember hajlandósága, hogy a látszólag közelebbihez, a létezőhöz igazodjon és közben elfelejtse a legközelebbit, a létet , amely elrejtőzik. Az embernek mint ek-szisztenciának az a rendeltetése, hogy engedje magát a lét által igénybe venni, hogy nyitott legyen magának a világlásnak az el-nem-rejtettsége felé.
A lét igazsága a világlás eseménye, amely minden megviláglott létezőt hordoz.
A hozzáférés a léthez a nyelv által nyílik meg , mert a lét „a nyelv felé vezető útban" világlik meg. A nyelv itt olyasvalamiként jelenik meg, amit az ember nem tetszése szerint használ , hanem amelyben ő mindenkor már benne van és amiből beszél.
„A nyelv a lét háza, amelyben lakva az ember ek-szisztál, amennyiben őrzi a lét igaz-ságát és ahhoz tartozik." .
Az embernek ezért a nyelvre kell hallgatnia, hogy kivegye belőle , mit mond. Ez a mondás értelme („sagari") a „mutatni , megjelentetni" jelentésében.
A lét jelenléte a nyelvben mindenekelőtt a költészet eredeti beszédében nyilvánul meg.
Korunknak „létvégzeteként" HEIDEGGER a technika lényegének kérdését kutatja.
A technika történelmileg meghatározott mód , amelyben a lét feltárul.
Ezzel azonban az ember nem rendelkezik, ezért nem tudja magát kivonni a technika igénye alól. A létező a modern technikában megjelenik ·
az „állvány" módj ában , a kihívás értelmében (kiállítani valakit), torzulásként (más hozzáférési módok a létezőhöz) , mind a természetre, mind az emberre vonatkoztatva („előállítani ", „odaállított").
Az állított létező „állománynak" mutatkozik, azaz alkalmazásra készen áll a technika beláthatatlan működése és tervei számára. A veszély abban áll, hogy az ember már minden létezőt (beleértve önmagát is) csak a sikerorientált előállítás és értékesítés anyagának tekint. Ő már
csak az állványként megviláglott létezőhöz tartja magát és megfeledkezik eközben a feltárulkozás más módjairól és a lét közelségéről.
Ennek a létkorszaknak akkor .szakad vége , ha az ember észreveszi a veszélyt és felébred l étfelejtéséből.
208 XX. század
szimbólum: jelölő junktor: példa: olvasat:& P & QA konjunkció P a Q P és Q
P . Q
V diszjunkció P v Q P vagy Q
3 kondicionális P => Q P implikálja Q-t,P —» Q ha P, akkor Q
bikondicionális P <h> Q P pontosan akkor, ha QP = Q P akkor és csak akkor, ha Q
~1 - i P- tagadás - P nem P~ ~ P
A, Kijelentéslogika vagy junktorlogika
szimbólum: elnevezése: jelöli:F, G, H predikátumkonstansok predikátum-kifejezések („ ... nagy")a, b, c individuumkonstansok tulajdonnevekx, y, z individuumváltozók helyek fenntartása tulajdonnevek számáraV univerzális kvantor „mindenkire..." („mindenre...")A „(Vx)Fx" = minden x-re F igaz x-ről3 egzisztenciális kvantor „néhányra. vagy „létezik egy..."V „(ax)Gx" = néhány x-re G igaz x-ről\ osztályoperátor .. .-nak az osztálya .. .-nak a fogalma6 kopula ...-nak az eleme, megvan a ... tulajdonsága
A2 predikátumlogika (vagy kvantorlogika)
A A modern logika fontos szimbólumai és fogalmai
modus ponensP - * Q P
Qfeltételesszillogizmus
P —> Q Q —> R
P ^ Rmodus tollens
P —> Q ~ Q
~ P diszjunktív szillogizmus
P v Q ~ P
P Q [(P -> Q ) & P] -» Q
i i b i
ii
ih
ih
ii
ii
i h h h i i hh h i h h i h
(1) (2) (1) (3) (2)
B2 a modus ponens ¡gazságtáblája
P Q R [(P -> Q) & (Q->R)1 * (P -> R )i i i i
ih
ii
ih
ih
■ f , h
i h i h h i ih i i i i V ih h i i i i ih i h i h h ii h h h h i h
Qi
(1)i
(2 )
i(1) (3) (2 )
B1 fontos szillogizmusok B3 a hipotetikus szillogizmus igazságtáblája
B Szillogizmusok és igazságtáblák
Modern logika I. 209
A XX. század modern logikáját részben logisztikának, de mindenekelőtt matematikai vagy szimbolikus logikának nevezik, mivel túlnyomórészt szimbólumokkal dolgozik. A modern logika egyik megalapítója G. Frege (217. old.), akinek „Fogalomírás” és „Az aritmetika alapjai” című művei a logikát mélyenszántóan megváltoztatták. A kvantifi- káció és a predikátumkalkulus bevezetésével adekvát szimbolizálást valósít meg.További fontosabb képviselői:G iuseppe Peano (1852-1932), aki megmutatja, hogy matematikai kijelentéseket nem intuícióval fogadnak el, hanem premisszákból vezetik le azokat (1. B. R ussell 219. old.). Jan B rouwer (1881-1966) intuicionisztikus matematikafogalmat dolgoz ki.L. W ittgenstein kifejleszti az igazságtáblázatokat. Hozzá igazodik azután pl. F. P. Ramsey, R . Carnap, K. G ödel, L. Löwen- heim , Th. Skolem, J. H erbrand és W.VAN O. Q u in e .A modern logika mindenekelőtt formalizált:
Érvényes következtetések elérése érdekében a modern logikában szimbólumokat adnak meg, és szabályokat a szimbólumok és szabályok kombinációja számára.
Formális következtetések és értelmezések konzisztens elméletét törekszik a logika kidolgozni. Eredményeit a technikában és a matematikában alkalmazzák, különösen az elektronikában és a komputereknél. A modern logika kétfajta kalkulussal dolgozik:
a kijelentéskalkulussal (junktorlogika), a változóknak és kijelentések vagy mondatok kapcsolódásának a rendszerével, és a predikátumkalkulussal (kvantorlogika), amely individuum változók és/vagy konstansok rendszeréből áll, a kvantorokon kívül, amelyek a konstansok és változók némelyikén operátorokként működnek.
A kalkulus alkotórészei:- függvények, hasonlóan a matematikához:
+ , —, =.Egy ilyen kifejezés az adott változó vagy változók függvénye, ha a kifejezés értéke csak akkor meghatározott, ha a változó egy meghatározott értéket vesz fel.- A kalkulusban konstansok lépnek fel: „p”, „q” , „F” , „G”, „H” . ..A konstans olyan szimbólum, amely valami meghatározottnak a nevét képviseli, mint amilyen egy egyedi tárgy, egy tulajdonság, egy viszony, vagy egy kijelentés.- a változók („x”, „y” , „z”) nem egy megha
tározott dolog nevei, hanem határozatlan nevei valaminek a dolgok egyik osztályából.
- a junktorokat egy vagy több konstanssalkapcsolják össze, hogy egy új konstanst vagy formát képezzenek, pl.: (ha -akkor), „+*■” (akkor és csak akkor, ha), „v” (vagy), (nem).
A szintaxis a nyelvi jelek egymás közötti viszonyát szabályozza. Egy logikai rendszeren belül eszerint dönthető el, hogy egy meghatározott kifejezést korrekten képeztek-e. Ha pl. x és y ezen feltételnek megfelelnek, akkor x.y is stb.Egy kifejezés akkor számít interpretáltnak, ha szimbólumaihoz jelentés rendelődik.A kijelentéslogika csak mondatokkal és kijelentésekkel foglalkozik, nem osztályokkal, mint a hagyományos logika. A komplex tételek (pl. p. q: „A nap süt és esik”) egyszerű tételekből állnak mint részeikből (p: „A nap süt”). A szemantikában (jelentéstan) egy igazságértéket rendelnek a kijelentésekhez és kapcsolataikhoz:
„ /”-1 az „igaz”-hoz vagy ,,//”-t a „hamis”- hoz.
Az igazságfüggvény az a funkció, amely egy kijelentéshez hozzárendeli az I vagy a / /é r té ket. Az igazságfüggvények kombinációja számára fejleszti ki W ittgenstein az igazságtáblázatokat (B ábra és 212. old.). A tautológia a kijelentéslogika egyik alapfogalma. Olyan komplex mondatból áll, amely mindig igaz.
Pl. „a vagy —a” tautológia, mert ha „a” igaz, akkor igaz az egész kijelentés, és ha „a” hamis, akkor „~ a” igaz és az egész kijelentés igaz marad.
Néhány fontos tautológia, azaz logikailag igaz mondat:- a le választási szabály (klassz: modus po
nens): (p & (p—>q))—»q- a modus tollendo tollens:
(~ q & (p-n>q)H ~P- a hipotetikus szillogizmus:
(p-^q) & (q-»r))-» (p-*r)- a reductio ad absurdum:
(p-> (q&~q))—> ~ p- a kettős tagadás törvénye: pn-»---- qA természetes nyelvben az alany mellett, amely pl. egy individuumot jelöl, predikátumok lépnek fel, amelyek egy tulajdonságot rendelnek hozzá, pl. „Arisztotelész bölcs.” Szimbólumok alkalmazásával a predikátumlogika precízen elemzi az ilyen mondatokat. Logikai meghatározatlanságok elkerülésére szolgál a predikátumkalkulus. A kijelentéskalkulust használja fel, és mint fontos eszközöket, a funktorokat, amelyeket „kvantorok”- nak vagy „kvantifikátorok”-nak neveznek.A predikátumkalkulus felépítéséhez a következőkre van szükség:- tulajdonnevek: „a” , „b”, „c” stb.- tulajdonságkonstansok: pl. „F” , ,,G” , „H”- individuumváltozók: „x”, „y” stb.Ezek nem meghatározott tárgyat jelentenek, hanem mint helyfenntartók működnek. Ha „F” pl. a „bölcsnek lenni” helyett áll, akkor azt írjuk: „Fx”=„x bölcs” . „Arisztotelész bölcs” ekkor„Fa” lenne.- propozíciók: „p” , „q”, „r” úgy, mint a kije
lentéskalkulusban .
Modern logika II. 211
Ehhez jönnek a kvantorok.Az univerzális kvantor (V) azt fejezi ki: „Valamennyi x-re” vagy „minden egyes x-re” (Vx) (Mx->Sx) a következőt jelenti:
„Minden x-re, ha x ember, akkor x halandó.”
Az egzisztenciális kvantor (3) az egyesre vonatkozik, azt mondja ki tehát: „(legalább) egy x lé tezik ...” Pl. „Arisztotelész bölcs” (3x) (x=a. Fx) lenne.
„Létezik egy x, aki Arisztotelész és bölcs.” A kapcsolat az egzisztenciális és az univerzális kvantor között a logikai négyzettel (A ábra) fejezhető ki.
Ennél legalább egy individuum létezését előfeltételezik.
A modern predikátumlogika előnye, hogy képes a relációk adekvát kezelésére.
Egy „a” és „b” közötti diadikus (kéthelyű) reláció mint „aRb”-ként írható le.
Itt „a” az első, „b” követi, az „a” és „b” halmazokat előző és követő területnek nevezik. Együttesen képezik az „R” mezőt. R lehet reflexív („aRa”), ha benne egy tárgy magára vonatkozhat. Szimmetrikus relációknak nevezik azokat, amelyekre érvényes az „aRb” és a „bRa”.
Aszimmetrikus pl. a „felesége valakinek” reláció (mert a megfordítása nem érvényes), szimmetrikus pl. a „házastárs” reláció.
Tranzitív reláció akkor adódik, ha „aRb” , „bRc” és „aRc” érvényes, tehát a, b, cugyanahhoz a mezőhöz tartozik.
Például „nagyobb, mint”: ha a>b és b>c, akkor a>c.
A „valakinek az apja” konverze pl. „a valakinek a gyereke”.
Az azonosság sajátos viszonyt jelent:„a/b” vagy „a=b” .
Frege úgy értelmezi az azonosságot, mint a tárgyak nevei és jelei közötti relációt. Ez a kognitív azonosság van jelen pl. abban a kijelentésben, hogy
„A Vénusz és az Esthajnalcsillag azonos” (a= b ), ami túlmegy az önmagával való triviális azonosságon (a=a).
Nehéz problémát jelent a „meg nem különböztethető azonossága” .Leibniz ezen kifejezése azt m ondja ki, hogy két dolog akkor azonos, ha m inden tulajdonságukban m egegyeznek:
(VF) (Fa<n>-Fb)—»a=b.Quine előnyben részesíti „az azonos megkü- lönböztethetetlenségét” és ezzel a következő elvet:
„Ha két tárgy azonos, akkor ugyanahhoz az osztályhoz tartoznak.”
A másodrendű logika a m ásodrendű predikátum okat és típusaikat tárgyalja, továbbá osztályokat és osztályok osztályait. R ussell és
W hitehead „típusehnélete” megkísérli megoldani azokat a problémákat, amelyek a predikátumok és osztályok különböző szintjéből keletkeznek, mint az osztályok paradoxona (B ábra).Itt minden változóhoz egy számot rendelnek hozzá, ami a típusát jelenti. Az „a B-nek eleme” formájú kifejezéseket csak akkor képezik helyesen, ha „a” típusszáma alacsonyabb, mint „b”-é.
Pl. a legalacsonyabb típust individuumok képezik, a legközelebbi individuumok tulajdonságai és minden következőt a tulajdonságok tulajdonságai.
A „ramified (szétágazó) theory of types”-ban minden változóhoz külön szintet rendelnek hozzá és speciális szabályokat vezetnek be a változó szintekre.
A modern logika további ága a kombinatorikus logika:
meghatározott folyamatokat elemez, amelyek változókkal vannak összekapcsolva, mint pl. a szubsztitúció.
Célja a matematikai logika végső alapelveinek leegyszerűsítése és a paradoxonok megszüntetése. Aritmetikája olyan numerikus függvényeket tartalmaz, amelyek részben rekurzívak és helyettesíthetők. Alkalmazni lehet a nyelvészetben, az informatikában és magasabb rendű logikai kalkulusok vizsgálatában.
A modális logika a kijelentések kapcsolatait kutatja, modalitásuk figyelembevételével,
azaz a szükségszerűség (SZ), a lehetőség (L) és lehetetlenség (~L ) logikai viszonyait.
A modális logikát általában extenzionálisan művelik.Intenzionálisan a szigorú implikáción alapul: Szp=~L~p.A logika általában intenzionálisan vizsgálja egy fogalom jegyeit (tartalmát), extenzionálisan az alája eső dolgokat (a terjedelmet).
A „többértékű logika” a kijelentések több mint két értékével - igaz és hamis - számol, pl. a „meghatározatlannak” , amelyet Lukasiewicz vezet be. Használnak „n-értékű kijelentéskalkulusokat” is tetszés szerinti számú értékkel.
A deontikus logika (vagy deontika) logikai nézőpontból elemez normatív kijelentéseket és a modális logikához hasonló módon „kötelezettséggel” , „tiltással”, „megengedettséggel” dolgozik. Itt olyan elveket fogalmaznak meg, mint ez:
Semmi sem lehet egyszerre tilos és kötelező. Ez a logika abban különbözik magától az etikától, hogy a kötelezettségek stb. számára semmiféle tartalmat nem szab meg.
212 XX. század
barázda 1/hangjegy 1 barázda 2/hangjegy 2 hang 1 hang 2
szó 1 (kétszeres) szó 2
belső leképező viszony
barázda 1 hangjegy 1 hang 1(= 2x) (= 2x) (= 2x)barázda 2 hangjegy 2 hang 2
A! Leképezési elmélet: leképezési reláció
egy mondat: (p)
^ 0 9az P vagy
N e amis
két mondat: p és q kombinációs lehetőségei
igazságérték-oszlop
(mindkettő igaz)
(p hamis, q igaz)
(p igaz, q hamis)
(mindkettő hamis)
lehetségesösszekapcsolódások
a) nem mindkettő p és q
b) p vagy q
c) p vagy q,de nem mindkettő
d) tautológia
e) ellentmondás
B Igazságérték-táblázatok
Wittgenstein I. 213
Ludwig Wittgenstein (1889-1951) különleges helyet foglal el a jelenkor filozófiájában azáltal, hogy
„két különböző filozófiát fejlesztett ki, am elyből a m ásodik nem érthető m eg az első folytatásaként” (W. Stegmüller).
Az elsőt az egyetlen maga W ittgenstein által kiadott nagyobb írásban, a „Tractatus logico- philosophicus”-ban (1919) fejti ki, a másodikat a hátrahagyott „Filozófiai vizsgálódásokéban (1953). A filozófus életében ténylegesen van egy „törés” (kb. 1919-26), amely megengedi két életszakasz szétválasztását. Két befolyásos filozófiai irányzat hivatkozik rá:
az angolszász jellegű analitikus filozófia és a nyelvfilozófia (Ordinary Language Philos- ophy).
W ittgenstein nyelve egyszerű és mentes a szokásos terminológiától, de önkényes módon alkalmaz olyan fogalmakat, mint a kép, világ, szubsztancia, erkölcs stb.A „Traktátus”-bán a fiatal W ittgenstein úgy közeledik a filozófiához, mint egy kívülről tervező (és nem annyira mint matematikus). Logikára és misztikára tagolja és a részeket azután újra összeilleszti számozott tételekben. A főtételek mutatják be a könyv logikai vázát. A tizedesszámok mögött álló tételek többnyire a hét alaptételt értelmezik, de gyakran fontosabbak azoknál.
Pl. az 1. tétel így hangzik: „A világ mindaz, aminek esete fennáll.”Ezt követik a magyarázó mondatok:„1.1 A világ tények, és nem dolgok összessége” és1.11 A világot a tények határozzák meg és az, hogy ez az összes tény.” stb.
A „Traktátus” részben R ussell (217. old.) nyelvelemzésén alapul. W ittgenstein ezt leképezési elméletté építi ki:
A világ dolgokból áll és azok „konfigurációiból”, a tényállásokból.
A dolgok képezik a világ „szubsztanciáját”, amelyek mint olyanok egyszerűek, változatlanok és a tényállásoktól függetlenek. A tényállásban a dolgokat egy reláció kapcsolja össze. Ezek a relációk képezik a világ logikai vázát és ezzel a nyelv és a világ közösségét.
„A hanglemez, a zenei gondolkodás, a hangjegy, a hanghullám mind olyan belső leképező viszonyban áll egymással, amely a nyelv és a világ között áll fenn. Mindezeknek közös a logikai felépítése.”
A tényállás általános formája az „aRb” , azaz a kapcsolatban áll b-vel”.
Ez érvényes az elemi mondatok formájára is, amelyek mindegyike egyszerű tényállást képez le. Egy elemi mondat nevekből áll, amelyeknek a jelentései tárgyak és azok összekapcsolása.
„Hogy egy mondat lényegét megértsük,
gondoljunk a hieroglif írásra, amely a tényeket, amelyeket leír, leképezi.” (A2 ábra).
Egy mondat akkor értelmes, ha tényállások fennállását vagy nem fennállását mutatja be.
Ha az elemi mondatokat kombinálják, akkor az új mondat igazságértéke az őt alkotó elemi mondatok igazságértékéből adódik (igazság- érték-elmélet).
Egy kijelentés akkor igaz, ha „a mondatban próbaképpen összeállított” tény fennáll.
W ittgenstein a lehetséges kombinációkat táblázatban ábrázolja (B ábra). Ebben végletként jelenik meg a tautológia, amely minden behelyettesítésre igaz és az ellentmondás, amely egyetlen behelyettesítésre sem igaz.
„Pl. Semmit sem tudok az időjárásról, ha azt tudom, hogy vagy esik vagy sem.”
Ez W ittgenstein példája a tautológiára. Az ennek megfelelő ellentmondás az lenne:
„Esik és nem esik”, ami mindkét esetre hamis lenne. „A tautológia és az ellentmondás nem képei a valóságnak. Semmiféle lehetséges helyzetet nem ábrázolnak. Ugyanis az egyik minden lehetséges helyzetet megenged, a másik egyet sem.” Az értelmes beszéd területe közöttük helyezkedik el:
a természettudomány kijelentései empirikus tényállásokról.(A logika maga ezzel szemben tautológiákból áll.) Ezáltal az „elgondolhatatlan belülről határolja le az elgondolhatót” .
A misztikus ezen a határon kívül van: többek között az Én, Isten, a világ értelme.
Ez megmutatkozik pl. abban, hogy„az élet problémájának megoldását a probléma eltűnése jelenti” .
A tulajdonképpen fontosabb területekre, mint az erkölcs, a vallás és a művészet, a „Traktátus” zárómondatai érvényesek:
„Érezzük, hogy még ha feleletet is adunk valamennyi lehetséges tudományos kérdésre, életproblémáinkat ezzel még egyáltalán nem érintettük. .. Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.”
Azonban a „Bécsi kör” szemléletével és az ott összegyűlt logikai empiristáktól eltérően itt nem a metafizika kritikájáról, hanem az etikáról van szó. 1919-ben egy levélben így ír W ittgenstein:
„ . . .A könyv értelme etikai. . . Ugyanis azt akartam írni, hogy művem két részből áll: abból, ami itt fekszik előttünk és mindabból, amit nem írtam le. És éppen ez a második rész a fontosabb. Az etikait ugyanis a könyvem mintegy belülről kiindulva korlátozza.”
214 XX. század
tikája
¡dő -T gf tűz
nyelvjátékok türelem ^^ áldani
k ö s z ö n - i má d - ^ ten i k o z n i " ►
k á ro m k o d n ia — f in t o r t / v á g n i
együtt- színlelni érezni^~7
fájdalom _ j
V ' leírni
J t
a szavak jelentése
a figurák jelentése
C A szavak jelentése a nyelvjátékban való alkalmazás
Wittgenstein II. 215
W ittgenstein későbbi nézőpontjából (1945) tekintve a „Traktátus”-ban „súlyos tévedések” szerepelnek, ami arra indítja, hogy korábbi téziseit „halálos kíméletlenséggel” elvesse. A „Filozófiai vizsgálódások” könnyebben olvashatók, mint a „Traktátus”, mégis zavarba hoznak a kérdezés ártatlannak látszó módjával, pl.
„Egy homályos fogalom egyáltalán fogalom-e? Egy homályos fénykép egyáltalán egy ember képe-e?”
A „Filozófiai vizsgálódások” egy flexibilis nyelvelméletet nyújt, amely ebben a tételben csúcsosodik ki:
„A filozófia egész felhője a nyelvelmélet egy cseppjévé sűrűsödik.”
W ittgenstein kritikája átfogja többek között a nyelv leképzési elméletét. Egy szó nem mindig érthető a tárgy reprezentánsaként.
Gondolj el egy nyelvi játékot, amelyben egyvalaki a másiknak parancsot ad arra, hogy lemezt vagy gerendát adjon neki. A „lemez” szó kapcsolódása magához a lemezhez még létrehozható rámutatással. Más szavaknál („most”, „öt”) ez már nincsígy
A „tulajdonképpen mi a szó?” kérdése ezért hasonló egy sakkfigurára vonatkozó kérdéshez. Megválaszolásához mindkettő előfeltételez egy konvencionális szabály- rendszert. „Ez az, amit meg akarunk érteni: hogy miként gabalyodunk bele saját szabályainkba.”
Ezek a nyelvtani szabályok nem lehetnek privát szabályok:
Egy szabály egyszeri betartása lehetetlen. Ezenkívül individuális belső folyamatok (pl. fájdalom) kifejezései nem belső „tárgyak" nevei. Jelentésük csak a beszélő magatartása és környezete nem nyelvi megnyilvánulásainak kontextusában van.W ittgenstein ezt a lezárt dobozok képe segítségével világítja meg.
Mivel a tartalom hozzáférhetetlen, ezért irreleváns.
És mivel a privát érzet nem lehet része a nyelvjátéknak, jelölése jelentés nélküli.
Éppígy paradox dolog pl. egy színésznek azt a szerepet kiosztani, hogy valaki teljesen elnyomja az érzéseit stb.
A nyelv túlnyomórészt analógiákkal, hasonlatosságokkal vagy „rokonsággal” dolgozik.
Ezzel szemben W ittgenstein a szó használata^ Pl. a különböző rokonságok mindenféle lehetséges dolog között, amelyeket a „játék” szóval foglalunk össze.
A nyelvi játékok is hasonlatosságokat mutatnak, egymás között.A nyelv lényegére irányuló kérdés feloldódik a nyelvjátékok rokon vonásainak leírásában.
a nyelvben nevezi a szó jelentésének.A logikai atomizmus sem tartható fenn. Az elemzés nem jut el a végső elemi mondatokig:
A seprű végső elemzése a seprű nyele és a cirokfej lenne, a nyélé pl. az atomjai és a molekulái stb.
Az sem egyértelmű, hogy milyen nézőpontból történik az elemzés:
Egy sakktábla pl. felbontható 32 fehér és fekete négyzetre, vagy fehér és fekete színre és a négyzetháló sémájára.
Az egzaktságeszményt és az igényt egy megfelelő eszményi nyelvre viszonylagossá teszi:
„Ha valakinek azt mondom: »Nagyjából itt állj meg!« - nem képes-e ez a magyarázat tökéletesen funkcionálni? És nem fordulhat-e elő bármely másik magyarázattal is, hogy csődöt mond?”
W ittgenstein most a nyelvjáték segítségével magyarázza a nyelvet:
A „nyelvjáték” szó azt hivatott itt kiemelni, hogy a beszéd egy tevékenység vagy életforma része.„Idézd a szemed elé a nyelvjátékok sokféleségét a következő példák segítségével: Egy tárgyat szemre vagy mérések alapján leírni -Egy tárgyat egy leírás (rajz) alapján előállítani -Egy folyamatról beszámolni - . . .Egyik nyelvről a másikra fordítani - Kérni, megköszönni, átkozódni, köszönteni, fohászkodni.”
Ahogyan a sakkban figurákat, úgy a nyelvben a szavakat rögzítik a szabályok.
A hagyaték más írásaiban is, a „Barna könyv”-ben, a „Kék könyvben” éppúgy, mint a „Bizonyosságról” címűben, W ittgenstein azt az állítását variálja, hogy a filozófus egy kérdést úgy kezel, „mint egy betegséget”.A filozófia
„küzdelem értelmünk megbabonázása ellen, nyelvünk eszközeivel” és célja az, hogy megmutassa „a légynek a kijáratot a légyfogóból”.Az eredményt mint „valamely egyszerű értelmetlenség felfedezését” írja le, amikor is „a rohanó értelem a nyelv határaiba ütközve behorpad”.
A világ a nyelv által ki van mérve, határai logikailag kimutathatók: a ki nem mondható, a „titok” csak megmutatható.A filozófia ebben is inkább tevékenységre, mintsem tanra hasonlít:
a rámutatás életszerűen történik. W ittgenstein filozófiájának egyik különlegessége az állandó instrumentalizálás. Ez csak saját álláspontunk tisztázásában segít, soha nem lehet öncélú. Funkcióját egy kép illusztrálja:
a létrát az ember a felmászáshoz használja; aki felérkezik, annak nincs rá többé szüksége.
216 XX. század
Hajnalcsillag
azonos külön-jelen
tésbözőértelem
felkel = a Vénusz
Esthajnalcsillag
különböző értelem azonos jelentés
A Frege: „Értelem és jelentés”
Analitikus filozófia I. 217
A filozófiában az elemzés annak a módszere, hogy komplex kifejezéseket egyszerűbbekre és fundamentálisabbakra oldjanak fel. Tulajdonképpeni területe a nyelv.
Az analitikus filozófiát olyan vizsgálódásként lehet meghatározni, amely egy kifejezés tisztázásával és a beszédben történő használatának megvilágításával foglalkozik.
Megvizsgálja így a fogalmak és kijelentések jelentését, használatának összefüggéseit és eldönti, hogy egy leírás logikailag helyes-e. Az analitikus filozófia egy új filozófiai módszer érvényesülését segíti elő. Ennek középpontjában a nyelv vizsgálata áll, a valósághoz fűződő valamennyi vonatkozásában.Ez a módszer elsődlegesen nem rendszeralkotásban érdekelt, hanem annak eszköze, hogy egy filozófiai tant mentesítenek a nyelvi tisztázatlanságoktól.G il b e r t R y l e szerint:
A filozófus feladata nem merül ki abban, hogy filozófus, szakember, hanem egy filozófus filozófusává kell válnia.”
A logikában a nyelv mélyebb alapjait kutatják, pl. hogy mit neveznek „igazságnak” , „definíciónak”, „nyelvtannak” stb.
Gottlob Frege (1848-1925) a modern logika és nyelvanalízis egyik atyjának számít. Olyan tant fejleszt ki, amely egy kifejezésnek, egy formulának vagy mondatnak kétfélét tulajdonít: értelmet és jelentést.
A „Scott” és „a Waverley szerzője” kifejezéseknek ugyanaz a jelentése: „Walter Scott” személye. De különböző az értelmük.„Franciaország jelenlegi királya” mint kifejezés rendelkezik ugyan értelemmel, de jelentése nincs.
L e ib n iz t ő l átvette a „szubsztitúció” elvét: „Azok a dolgok azonosak, amelyek kölcsönösen behelyettesíthetők (szubsztitúció) anélkül, hogy közben az igazságot megváltoztatnák (salva veritate).”
Ha egy kifejezés lényeges részét egy másik résszel helyettesítik - amelynek ugyanaz a jelentése - , akkor itt az értelem megváltozik, a jelentés azonban nem.
Az idealista filozófiával való vitában, amelyet Angliában mindenekelőtt B r a d l e y képvisel, fejleszti ki George Edward Moore (1873-1958) az analízist. A hétköznapi értelem („common sense”) vitathatatlan nézeteit („truisms”) álhtja vele szembe.Ézt alapul véve az analízis a filozófiai elméletek rejtett előfeltevéseinek és logikai buktatóinak felderítésére szolgál.
„Principia ethica” c. művében M o o r e a „jó” fogalmának használatát kísérli meg tisztázni. D. H u m e megengedhetetlen tév- következtetésnek tartotta a létkijelentésekről való áttérést a kellést kifejező kije
lentésekre. M o o r e analitikus szemszögből arra az eredményre jut, hogy a „jó” nem elemezhető tovább, hanem egyszerű, redu- kálhatatlan minőség. Ezért saját tudati aktusaink alapján, intuitíve ragadjuk meg. Naturalisztikus tévkövetkeztetéshez vezet minden olyan kísérlet, amely más tulajdonságok révén akarja a „jó”-t definiálni.
Bertrand Russell (1872-1970), akinek munkái a filozófia majdnem minden ágával foglalkoznak, a legdöntőbb mértékben a logikához és az analízishez járult hozzá, amit ő „formális analízisnek” nevez: ez a világ vizsgálata tisztán logikai nézőpontból.
Egy elvont kozmológiára gondol, amely a nyelv és a világ végső struktúráival foglalkozik.
„Principia Mathematica”-ja, amit 1910-13 között A. N. W h it e h e a d d e l együtt ír, logikai fogalmakra és tételekre kísérli meg alapozni a matematikát.R u s s e l l „logikai atomista filozófiá”-ja kijelenti:Egy mondat megfelel a világnak.Egy mondatfüggvény megadja a mondatrészek képzését. Ez a mondatfüggvény (átírva pl. ,,C(x)” akkor adódik, ha változókat helyettesítenek be mint a mondat alkotóelemeit (pl. „x a Waverley szerzője”):
„Egy mondatfüggvény egyszerűen valamilyen kifejezés, amely . . . több határozatlan alkotóelemet tartalmaz és amely akkor válik mondattá, ha a meghatározatlan alkotóelemeket meghatározzák.”
A tulajdonnév egy egyszerű szimbólum, amely e név jelentését jelöli és amit ismerhetek.
Senki sem nevezhet meg valamit, amit nem ismer.
Minden egyes lény önálló entitás. A mondat egy tényre mint „igazra” vagy „hamisra” vonatkozik.
Egy atomi mondat a legegyszerűbb mondat, amely azt mondja meg, hogy egy meghatározott dolog egy meghatározott tulajdonsággal rendelkezik-e vagy egy meghatározott relációban áll-e, pl. „Ez fehér” .
A megfelelés egy atomi mondat (atomié proposition) és egy atomi tény (atomié fact) között izomorf (hasonló formájú). A főnevek vagy a tulajdonnevek tárgyaknak vagy egyes személyeknek felelnek meg, a melléknevek tulajdonságoknak és az igék relációknak.
Egy molekuláris mondatot az jellemez, hogy más mondatokat mint komponenseket tartalmaz.
Igazsága vagy hamissága azoknak a részmondatoknak az igazságából vagy hamisságából adódik, amelyekből áll. így védi R u s s e l l a mondatok univerzumának megfelelését a tények univerzumának.
A filozófiában az elemzés annak a módszere, hogy komplex kifejezéseket egyszerűbbekr'e és fundamentálisabbakra oldjanak fel. Tulajdonképpeni területe a nyelv.
Az analitikus filozófiát olyan vizsgálódásként lehet meghatározni, amely egy kifejezés tisztázásával és a beszédben történő használatának megvilágításával foglalkozik.
Megvizsgálja így a fogalmak és kijelentések jelentését, használatának összefüggéseit és eldönti , hogy egy leírás logikailag helyes-e . Az analitikus filozófia egy új filozófiai módszer érvényesülését segíti elő. Ennek középpontjában a nyelv vizsgálata áll , a valósághoz fűződő valamennyi vonatkozásában. Ez a módszer elsődlegesen nem rendszeralkotásban érdekelt, hanem annak eszköze, hogy egy filozófiai tant mentesítenek a nyelvi tisztázatlanságoktól.GILBERT RYLE szerint:
A filozófus feladata nem merül ki abban , hogy filozófus, szakember, hanem egy filozófus filozófusává kell válnia. "
A logikában a nyelv mélyebb alapjait kutatják, pl. hogy mit neveznek „igazságnak", „definíciónak", „nyelvtannak" stb.
Gottlob Frege (1848-1925) a modern logika és nyelvanalízis egyik atyjának számít. Olyan tant fejleszt ki, amely egy kifejezésnek, egy formulának vagy mondatnak kétfélét tulajdonít: értelmet és jelentést.
A „Scott" és „a Waverley szerzője" kifejezéseknek ugyanaz a jelentése: „Walter Scott" személye . De különböző az értelmük. „Franciaország jelenlegi királya" mint kifejezés rendelkezik ugyan értelemmel , de jelentése nincs.
LEIBNIZTŐL átvette a „szubsztitúció" elvét: „Azok a dolgok azonosak, amelyek kölcsönösen behelyettesíthetők (szubsztitúció) anélkül, hogy közben az igazságot megváltoztatnák (s alva veritate)."
Ha egy kifejezés lényeges részét egy másik résszel helyettesítik - amelynek ugyanaz a jelentése -, akkor itt az értelem megváltozik, a jelentés azonban nem.
Az idealista filozófiával való vitában, amelyet Angliában mindenekelőtt BRADLEY képvisel, fejleszti ki George Edward Moore (1873-1958) az analízist. A hétköznapi értelem („common sense") vitathatatlan nézeteit („truisms") állítja vele szembe. Ezt alapul véve az analízis a filozófiai elméletek rejtett előfeltevéseinek és logikai buktatóinak felderítésére szolgál. .
„Principia ethica" c. művében MOORE a „jó" fogalmának használatát kísérli meg tisztázni. D. HUME megengedhetetlen tévkövetkeztetésnek tartotta a létkijelentésekről való áttérést a kellést kifejező kije-
Analitikus filozófia 1. 217
lentésekre. MOORE analitikus szemszögből arra az eredményre jut, hogy a „jó" nem elemezhető tovább, hanem egyszerű , redukálhatatlan minőség. Ezért saját tudati aktusaink alapján, intuitíve ragadjuk meg. Naturalisztikus tévkövetkeztetéshez vezet minden olyan kísérlet, amely más tulajdonságok révén akarja a „jó"-t definiálni .
Bertrand Russell (1872-1970) , akinek munkái a filozófia majdnem minden ágával foglalkoznak, a legdöntőbb mértékben a logikához és az analízishez járult hozzá, amit ő „formális analízisnek" nevez: ez a világ vizsgálata tisztán logikai nézőpontból.
Egy elvont kozmológiára gondol , amely a nyelv és a világ végső struktúráival foglalkozik.
„Principia Mathematica"-ja , amit 1910-13 között A. N. WHITEHEADDEL együtt ír, logikai fogalmakra és tételekre kísérli meg alapozni a matematikát. RussELL „logikai atomista filozófiá"-ja kijelenti: Egy mondat megfelel a világnak. Egy mondatfüggvény megadja a mondatrészek képzését. Ez a mondatfüggvény (átírva pl. „C(x)" akkor adódik, ha változókat helyettesítenek be mint a mondat alkotóelemeit (pl. „x a Waverley szerzője"):
„Egy mondatfüggvény egyszerűen valamilyen kifejezés, amely ... több határozatlan alkotóelemet tartalmaz és amely akkor válik mondattá, ha a meghatározatlan alkotóelemeket meghatározzák."
A tulajdonnév egy egyszerű szimbólum, amely e név jelentését jelöli és amit ismer-hetek. ·
Senki sem nevezhet meg valamit, amit nem ismer.
Minden egyes lény önálló entitás. A mondat egy tényre mint „igazra" vagy „hamisra" vonatkozik.
Egy atomi mondat a legegyszerűbb mondat , amely azt mondja meg, hogy egy meghatározott dolog egy meghatározott tulajdonsággal rendelkezik-e vagy egy meghatározott relációban áll-e , pl. „Ez fehér" .
A megfelelés egy atomi mondat ( atomic proposition) és egy atomi tény ( atomic fact) között izomorf (hasonló formájú). A főnevek vagy a tulajdonnevek tárgyaknak vagy egyes személyeknek felelnek meg, a melléknevek tulajdonságoknak és az igék relációknak.
Egy molekuláris mondatot az jellemez, hogy más mondatokat mint komponenseket tartalmaz.
Igazsága vagy hamissága azoknak a részmondatoknak az igazságából vagy hamisságából adódik, amelyekből áll. Így védi RUSSELL a mondatok univerzumának megfelelését a tények univerzumának.
218 XX. század
II. Károly apját kivégezték
unicitás x nemzette(egyetlenség) H. Károlyt
Ha y különbözik x-től, akkor nem y nemzette II. Károlyt
vagy
Ha y nemzette II. Károlyt, akkor y azonos x-szel
Nem mindig hamis x-ről az, hogy x nemzette II. Károlyt és hogy x-et kivégezték, és hogy „ha y nemzette II. Károlyt, akkor y azonos x-szel" mindig igaz y-ról.
A Mondatelemzés
□„Az aranyhegy nem létezik"
a) nem létező tárgyak
elemzett forma
„x hegy és az a tulajdonsága, hogy arany", hamis minden
S co tt
Scott
a Waverley szerzője
Scott
b) Tautológia szubsztitúcióval
„Franciaország jelenlegi királya kopasz"
minden kopasz dolog: minden dolog kopaszság nélkül:nem Franc iao rszág nem Franc iaország k irá ly a k irá lya
nem kopasz, kopasz
^ [ellentmondás-] ^
„Scott írta a Waverleyt , ^ ^ é s mindig igaz y-ról, ^ ^ h o g y y Scott-tal azonos,
ha y írta a Waverleyt"
„Hamis az, hogy létezik olyan entitás, amely jelenleg Franciaország királya és kopasz"
c) ellentmondás
B Analízis segítségével megoldott probléma
Analitikus filozófia II. 219
R ussell jelöléselmélete (mindenekelőtt az ,On denoting’-ban) megkísérli biztosabb logikai és nyelvi alapokra helyezni azon mondatrészek használatát, amelyek nem tulajdonnevek.
A tulajdonnév jelentése a tárgy, amelyet megnevez. A „jelölő kifejezésekének önmagukban nincs jelentésük, ezek „nem teljes szimbólumok” és ezért csak mint mondatok részei fordulnak elő. Az ilyen jelölések azért fontosak, mert sok dolgot nem közvetlenül ismerünk, hanem csak leírásokból, mint ahogyan „a Nap tömegközéppontját” .Egyidejű alkalmazásuk gyakran félrevezető és paradoxonokhoz vezet, pl. a „Francia- ország jelenlegi királya kopasz” mondatban:
„Ha végigmennénk azokon a dolgokon, amelyek kopaszak, azután pedig azokon, amelyek nem kopaszak, akkor Franciaország jelenlegi királyát nem tálálnánk közöttük.” Azaz a király kopasz és nem kopasz, ami sérti az ellentmondás törvényét.
R ussell e lm élete m eghatározott összefüggésben m eghatározott leírások kiválasztására irányul, úgy, hogy az elért nyelvi k ifejezés ekvivalens az eredetivel. R ussell itt a jelölések 3 esetét különbözteti meg:
1. Egy kifejezés jelölés anélkül, hogy valamit is jelölne: „Franciaország jelenlegi királya.”
2. Egy kifejezés egy meghatározott objektumot jelöl: „Anglia jelenlegi királynője.”
3. Egy mondat meghatározatlanul jelöl: „egy férfi” egy meghatározatlan férfit jelöl.
A „Franciaország jelenlegi királya létezik” mondatot úgy elemzi, hogy
„Egy és csakis egy entitás Franciaország királya” , ami hamis kijelentés és ezáltal ösz- szekapcsolása is az „és az kopasz” mondattal, mert a mondat első része hamis.
A jelölés használatát R ussell másodlagosnak nevezi, ha a mondat formája ilyen: „Hamis az, hogy van egy olyan tiltás, amely. . . ”
A. M einong (1853-1920) az olyan dolgokat, mint a kerek négyszögek vagy aranyhegyek „nemlétező tárgyaknak” nevezte. „Létezésük” tagadása érdekében tárgyaknak kell őket tekinteni. Az elemzés után már nincs rájuk mint mondatok alanyaira szükség.
„Az aranyhegy nem létezik” előfeltételezi a hegyet mint a mondat alanyát. Ez az elemzett formában eltűnik:
„Nincs olyan entitás, amely hegy és ugyanakkor aranyból van.”
Frege szubsztitúciós elve alapján (1. fent) tautológia jön létre, ha a jelentésben azonos kifejezéseket kölcsönösen behelyettesítjük.
Ha azt mondjuk: „Scott a Waverley szerzője” , akkor ez azt jelenti: a „Waverley szerzője” „Scott”-ot jelenti, aki a művet írta és végül ezt: „Scott az Scott” .
Ebben az esetben az azonosságot az elemzett formában anélkül mondjuk ki, hogy ez tautológiát eredményezne. Az elemzés eredménye:
„Scott írta Waverleyt; és mindig igaz y-ról, hogy y azonos Scott-tal, ha y írta a Waverleyt.”
A C(x) kijelentés formájára, amely egy jelölést tartalmaz, általánosan érvényes x behelyettesítésekor:
(Minden) C azt jelenti: ,,C(x) mindig igaz” ; (Egyetlen) C (sem) azt jelenti: „a C(x) hamis mindig igaz.”(Néhány) C azt jelenti: „Hamis az, hogy ,C(x) hamis’ mindig igaz”.
John W isdom (szül. 1904) az elemzés elemzésére tesz kísérletet. Különbséget tesz „materiális” , „formális” és „filozófiai” elemzés között. A természettudomány definíciói a „materiálishoz” tartoznak, a R u s s e l l leíráselméletében előforduló kifejezésekhez hasonlóak a „formálishoz”. A filozófiai elemzés kevésbé elemi terminusoknak elemiekkel való helyettesítésében áll.
Gilbert Ryle (1900-1976) („Szisztematikusan félrevezető kifejezések”, 1931-32) felfigyel az állandó zűrzavarra a grammatikális kijelentések és a logikai formák között. Pl.:a) „Húsevő tehenek nem léteznek” - ez kvá-
zi-ontológiai kijelentés.b) „Az erény önmagában hordja jutalmát”
- ez kvázi-platonikus kijelentés.c) „Franciaország jelenlegi királya bölcs”
- ez kvázi-deskriptiv kijelentés.d) „Mr. Baldwin politikus”: ez deskriptiv ki
jelentés.Ilyen mondatokra érvényes, hogy mindegyikük félrevezető, ha nyelvtani formájuk nem felel meg annak a ténynek, amit leírnak. Mert
a „húsevő tehenek” nem tényleges adottságot jelöl, a „nem léteznek” pedig nem állítmány.
Tehát a kifejezés logikai formája ez kell hogy legyen:
„Semmi sincs, ami tehén és ugyanakkor húsevő.”
Az elemzés így segít elkerülni a kijelentések hamis értelmezését. R yle szerint „a gép kísérteiének dogmája” (= a szellem és a test hagyományos tanítása) is a kategóriák felcserélése által keletkezik. Ekkor
„fogalmakat olyan logikai típushoz rendelnek hozzá, amelyhez nem tartoznak”.
220 XX. század
1. tárgyi mondatok
példák:„Az 5 prímszám"„Babilon nagy város volt" „Az oroszlánok emlősök"
2. pszeudo-tárgyi mondatok = quasi-szintaktikai mondatoktartalmi beszédmód példák:„Az öt nem dolog, hanem szám"„Babilont említették a tegnapi előadáson"(Az autonóm beszédmódhoz tartozik pl. „Az öt egy számot kifejező szó")
3. szintaktikai mondatok
formális beszédmód példák:„Az öt nem dologszó, hanem számszó"„A .Babilon' szó előfordult a tegnapi előadáson"Az ,A .~A ' ellentmondó tétel"
A Carnap: Mondatfajták
B Austin beszédaktus-elmélete
Analitikus filozófia III. 221
A neopozitivizmust, ami egyben „logikai empirizmus” is, az ún. „Bécsi Kör” népszerűsíti. Képviselői többek között M. Schlick, R. Carnap, G . B ergmann, H . Feigl, K. G ödel, H . H a h n , O. N eurath és F. W aism ann .
A. J. A yer (1910-1989) a „Nyelv, igazság és analízis” (1936) című munkájában osztja a Bécsi Kör véleményét a filozófiáról mint nyelvanalízisről és a metafizika elutasításáról.
A filozófia nem konkurál a tudománnyal, hanem tőle függ. A kör sok tagja elsősorban matematikus és fizikus. Ezért külön törekvésük a természettudomány nyelvének és logikájának megalapozása. Amiről értelmesen lehet beszélni, az a logika, a matematika és a temészettudomány.
Ha egy tétel nem verifikálható vagy nem tautológiát fejez ki, akkor a megismerés szempontjából értelmetlen.
Fontos téma a „verifikáció” újonnan bevezetett elve. Mondatok csak akkor értelmesek, ha tartalmuk empirikusan felülvizsgálható, ill. megadható az, hogy hogyan vizsgálható felül. Carnap így ír erről:
„Egy mondat jelentése. . . azonos azzal, ahogyan megállapíthatjuk az igazságát vagy a hamisságát; és egy mondatnak csak akkor van jelentése, ha ilyen megállapítás lehetséges.”
A tudományosság igénye és a nyelv mint kalkulus koncepciója így a metafizika visszautasításához vezet.
Rudolf Carnap (1891-1970) tudománylogikával, mindenekelőtt a mondattannal kísérli meg helyettesíteni a filozófiát. (A nyelv logikai szintaxisa” , 1934). Ennek az ideális, azaz formális és egzakt nyelvek megalkotását kell szolgálnia. Pl. a filozófia látszatkérdéseinek megismerése érdekében Carnap különbséget tesz tartalmi és formális beszédmód között, a filozófiai tételeket egy köztes területhez rendeli hozzá. Az ilyen mondatok tartalma látszólag tárgyakra vonatkozik, amire a formájuk utal, valójában azonban szavakra (A ábra).
Pl. úgy tűnik, hogy „Az öt nem dolog” mondat egy tárgyról mond ki valamit, holott az „öt” szóra vonatkozik.
Mindenekelőtt a metafizika mondatai sejtetnek olyan tárgyi vonatkozást, amivel nem rendelkeznek. így sok filozófiai kifejezés olyan értelemben, mint a „babig” szó használata. Ha van jelentésük, akkor minden „a” szóra és ,,S(a)” elemi mondatra érvényesnek kell lennie:ismerni kell „a” empirikus jegyeit és ,,S(a)” (olyan mondat, amelyben „a” előfordul) igazságfeltételeit, vagyis azokat a kritériumokat, amelyekkel felülvizsgálható, hogy ,,S(a)” mikor igaz vagy hamis.A normális nyelv filozófiája (ang. ordi-
nary=mindennapi) a kései W ittgensteint követi (215. o.):
„Ne az értelemre kérdezz, a használatot tekintsd.”
A meghatározott jelentés, a végérvényes kritériumok és a szintaktikai szabatosság kutatása megkérdőjeleződik, előtérbe kerül a szavak és kijelentések kontextusának, rokonságának és a nyelv tényleges és gyakorlati használatának a szempontja. A filozófia már nem adatok corpusa, hanem a nyelvi megnyilatkozások sokféleségének a vizsgálata. Susan Stebbing, Peter Strawson, John L. A ustin és sokan mások elfordulnak a pozitivizmustól. Fő feladatukká a normális nyelv vizsgálata és a normális világhoz való kapcsolata válik. A z érdeklődés eltolódik a definíciótól a leírás felé, az elemzéstől a megvilágítás felé, a redukciótól a magyarázat felé, a szintaktikai merevségtől a nyelv legitim használata irányába. Feladják azt a nézőpontot, amely a nyelvet a világ képmásának vagy izo- morf struktúrájának tekinti. A nyelv több, mint egy tükör, amely a világot tükrözi. A normális nyelv filozófiája a nyelvet úgy tekinti, hogy az rugalmas összjátékban áll a kontextussal és használatában találékony.Az elemzés középpontja, a jelentés már nemcsak a szavak és a világ közötti kapcsolat, hanem szabályokként, konvenciókként, szokásokként értelmezik és más szóalkalmazásokként. így eltűnik az ideális nyelvek megteremtése mint a filozófia célja és ezzel együtt az elemzés szükségszerűsége is.
A beszéd különböző funkcióit vizsgálja J. L. Austin (1911-1960) beszédaktus-elméleté- ben. A beszéd nemcsak destriktív (leíró) vagy konstatáló funkciójú lehet, hanem „performa tív” is.
Meghatározott szavakkal cselekvést is végrehajtunk, pl. házasságkötésnél az „igent- mondás”-sal.
A ustin különbséget tesz a lokúciós cselekvés között, ami egyszerű kijelentésből áll és az il- lokúciós között, ami az ehhez kapcsolódó tevékenységben áll, mint pl. óvni, fenyegetni, megköszönni stb. Ehhez járul a perlőkúciós aktus, a beszéd sikere (B ábra).Ahhoz, hogy a beszédaktus sikerüljön, egy sor feltételnek kell teljesülnie. A megnyilatkozásnak meghatározott konvenciók keretében felfoghatónak kell lennie. Egy alárendelt parancsai pl. hatástalanok. Ezenkívül korrekt és teljes végrehajtásra van szükség:
Egy fogadás csak akkor helyes, ha egy másik ellenünk fogad és csak akkor, ha a ló még nem ért célba.
Az analitikus filozófia új módszertannal segíti a felemelkedést. Középpontjában a nyelv vizsgálata áll, a valóságra való összes vonatkozásában.
222 XX. század
alapkategóriák pl. szubsztrátum-reláció/diszkréció-folytonosság
modális kategóriák reális rétegek törvénye
A Hartmann kategóriái
B Whitehead organisztikus filozófiája
Nicolai Hartmann; Whitehead 223
Nicolai Hartmann (1882-1950) célja egy „új ontológia” megírása. Ebben alapvető az elfordulás attól a szubjektivista hagyománytól, amely a megismerésben a tárgy teremtését látja.
A megismerési aktusok inkább transzcendensek, azaz önmagukon túlmutatva egy tárgyra utalnak.
Az etikát és az ismeretelméletet is az ontológiához rendeli, amelyet H artmann mint kategóriaelemzést dolgoz ki. így a
megismerést a megismerési és létkategóriák azonosságaként fogja fel,
amely azonban csak részben adott. A megismerés során mindig marad nem megismerhető „többlet” .H artmann kategóriái különböző csoportokat képeznek:- Modális kategóriák: a valóság, a lehetőség
és a szükségszerűség modusza lehetővé teszi a különböző létszférákra történő felosztását, pl. reális (időbeni) és ideális (időn túli) létre (pl. lényeg és értékek).
H artmann a reális szférájáról a lehetséges, a valóságos és a szükségszerű egybeesését tételezi.- Fundamentális kategóriák: ezek is minden
létre érvényesek. H artmann többek között felsorolja:„1. elv és konkrétum, 2. struktúra és mo- dusz, 3. forma és anyag.. .”
- Különös kategóriák: pl. a fizika, a biológia, a matematika kategóriái.
A lét a mindenkor érvényes kategóriák szerint a szférákon belül, még közelebbről fokokra vagy rétegekre osztható.
A reális lét pl. a szervetlenre, a szervesre, a lelkire és a szellemire épül. Minden magasabb réteg rátelepszik az alacsonyabbra.
H artmann itt rétegződési törvényeket fedez fel, pl. azt, hogy az alacsonyabb réteg kategóriái a magasabb rétegben visszatérnek, azonban fordítva nincs így. Mivel a kategóriák a magasabb rétegben átformálódnak, és ennek saját kategóriái határozzák meg a jellegüket, így az alulról jövő determináció ki van zárva. Sokkal inkább a magasabb réteg determinálja az alacsonyabbat.Alfred North Whitehead (1861-1947) főművében („Folyamat és realitás” 1929) a világ spekulatív magyarázatára tesz kísérletet. A ,kozmológia e kísérletében’ korrigálja a nyugati gondolkodás némely félreértését.
A szellem és az anyag „széttagolását” (bifurcation) éppúgy bírálja, mint a szubsztanciára és akcidenciára történő klasszikus felosztást, vagy a hagyományos időelképzeléseket.
W hitehead megkísérli elkerülni azt a tévedést, ami az elvont és konkrét felcseréléséből keletkezik (fallacy of misplaced concreteness). Filozófiájának adekvátsággal kell kitűnnie:
„általános eszmék koherens, logikus és szükségszerű rendszerét kell alkotnia, amelynek a segítségével tapasztalatunk minden egyes eleme értelmezhető” .
W hitehead ehhez komplikált kategóriarendszert alakít ki, amely minden valóságosat próbál megragadni.
Az „ontológiai elv” értelmében itt mindig csak az egyes konkrét a valóságos.
Minden valóságos dolog esemény abban a folyamatban, amelyben „objektív halhatatlansághoz” jut. Ez a folyamat a megragadással (prehenzió) jellemezhető. Ebben találkoznak a mindenkori tárgy múltból származó meghatározásai és a jövőre utaló lehetőségek. A reális dolgok, amelyek az eseményeket reprezentálják,
mindenkor szabadon választják e lehetőségek egyikét és akkor érik el a beteljesedés állapotát, ha a lehetőség konkretizálódik.
Ezek a folyamatok bipolárisok, azaz rendelkeznek a fizikai mellett egy szellemi pólussal is a szubjektív érzékelésben. A folyamatban a dolgokat új tartalmak felvétele határozza meg, de a másoktól való elhatárolódás is. Ezek így mint adatok minden valóságban benne vannak. Az események viszonyát W hitehead „nexus”-nak nevezi (pl. egyidejűség). Ezek a komplexitás és a kölcsönhatás fokai szerint olyan társulásokként is felfoghatók, amelyek egyedül biztosítják a tartamot.
Pl. egy sejtben egy molekula egy „strukturált” társulás része, mivel olyan tulajdonságokkal rendelkezik ott, amivel azonkívül nem rendelkezne.
A folyamatban adott lehetőségeket részben az „időtlen tárgyak” is meghatározzák. Ezeknek az „eszméknek” az egyes dolgok keletkezésében különböző relevanciájuk van, mindenesetre csak akkor reálisak, ha olyan esemény során valósulnak meg, amelynek a célját alkotják.Viszonyaik Isten elrendező tevékenységétől függenek.
„Ebben az értelemben Isten a konkréció elve. . . , amelytől minden időbeli konkreti-záció elnyeri kezdeti célját__ Ez a cél azidőtlen tárgyak relevanciájának kezdeti tagozódását határozza meg.
Ezt az aspektust nevezi W hitehead Isten „őstermészetének” és a következménytermészet’’ mellé állítja, amelyben Isten valameny- nyi teremtménnyel összakapcsolódik, amit a képek is kifejeznek:
„(Isten) a világot nem teremti, hanem megmenti; vagy pontosabban: ő a világ költője, aki a világot gyengéd türelemmel vezeti az igaz, a szép és a jó belátása által.”
A világot és minden elemét W hitehead organizmusként értelmezi, amelyben minden alkotórésznek önmagában is saját jelentése van és egészében is. Az átfogó kreativitás határozza meg.
Marxizmus 225
M arx és E ngels tanainak kiépítését és átültetését a politikai valóságba V. I. U ljanov (Lenin) (1870-1924) valósította meg. Elítélte a „revizionizmust” , azaz azt a tendenciát, hogy a szocializmus folytonos reformokkal érhető el.
Lenin szerint a monopolkapitalizmus ahhoz vezet, hogy az állam továbbra is az elnyomás eszköze. Ezenkívül a magas profitráta a munkásosztály egy részét korrumpálja.
Lenin ezzel szemben kidolgozza forradalomelméletét, amely 1917-ben Oroszországban valósul meg. Bolsevizmusának magva a „proletariátus (átmeneti) diktatúrája”, amit egy pártnak kell irányítani. Ezt az elitet szigorúan centralizáltan kell vezetni, és ez az „ideológia” , azaz a helyes elmélet hordozója:
„A politikai osztálytudatot csak kívülről lehet bevinni a munkásokba.”
Lenin külpolitikai elemzései mindenekelőtt az imperializmussal foglalkoznak. A világ szövetségesek általi felosztása, amelyekben a tőke koncentrálódik, az állandó értékesítési válság következménye. Bankok és hasonló intézmények irányítják a külpolitikát, azzal a céllal, hogy a gyarmatokon új piacokat nyissanak.Lenin materializmusában az ismeretet úgy fogja fel, mint az igazsághoz való közelítést a gyakorlaton keresztül. Bár az objektív igazság előfeltételezett, a történeti feltételezett- ség korlátozza megismerését.Kína számára Mao Ce-tung (1893-1976) alakított ki forradalmi ideológiát, amelynek jellemzője a permanens és szakaszosan zajló forradalom.
Nagy anyagbőséggel és nyelvi kifejezőerővel értelmezi Ernst Bloch (1885-1977) M arx filozófiáját, életművének centrumába az utópia felfogását állítva. Fő műve „A remény elve” (1954-59), az emberi remény enciklopédiáját fejti ki.B loch az anticipációt, a megelőlegzést mint a tudat csodálatos tulajdonságát mutatja fel. A szükség és annak lehetőség szerinti megszüntetése fejeződik ki az emberi lét minden fokán:
mint ösztön, aztán mint törekvés és vágy, amely meghatározatlan célhoz kapcsolódva kutatássá válik és meghatározott céllal ösztönzéssé. Ha ez kielégítetlen marad, célja viszont tudatos, akkor kívánság és végül az akarat jön létre.
Az ember a jövőre irányul, amely azonban egyáltalán nem valami szilárd:
„Névtelen szubjektumok vagyunk, Kaspar Hauser-féle természetek, akik ismeretlen paranccsal utazunk. Egész világával még az utazásnál tartva azonban a parancs saját magának a felfedező útján válik megvilá- gíthatóvá, sőt egyáltalán kialakíthatóvá.”
A művészet és a vallás például a még nem tudottak határát lépi át, ezek az elértnek az „előképei”.B loch a még el nem ért tartalom további mentsváraként tételezi a természetjogot. Az „utópia szigorú fivéreként” rajzolja meg azoknak a társadalmi viszonyoknak a keretét, amelyek közepette lehetséges emberi szabadság. Kétségtelen, hogy a természetjog bizonyos körülmények között a fennálló rossz állapotot is védelemébe veszi a valódi haladással szemben.A remény szubjektív fantáziáinak és képeinek az objektív valóságában megvannak a megfelelői:
„Várakozás, remény, még nem létező lehetőségekre irányulás: mindez nemcsak az emberi tudat alapvonása, hanem konkrétan helyesbítve és megragadva alapmeghatározottság általában az objektív valóságon belül.”
Amint a szubjektív valóságot, úgy az objektí- vet is áthatja a még nincs.
Az alaptétel logikai formában így hangzik: nem „A =A , vagy A nem nem-A”, hanem „A még nem A ”.
A világ dialektikus folyamat, aminek B loch három kategóriáját határozza meg:1) „Front”, azaz az időnek az a legelső szakasza, amelyben a mindenkori jövő eldől,2) „Nóvum”, a jövőnek a reális lehetőségből újra és újra megújuló tartalma,3) „Matéria”.A matériát B loch nem statikusan mennyiségileg fogja fel, hanem (a szótőből eredően, mater=anya) dinamikus teremtőként. Az anyag nem „mechanikus tuskó”, sokkal inkább a reális lehetőség egyetlen szubsztrátu- ma és ezáltal a Nóvum garanciája.
„A reális lehetőség az anyagi mozgásnak mint folyamatnak a kategoriális önmagaelőttije.”
Ez az „objektíve reális” lehetőség különbözik pl. a formálistól, azaz a tisztán gondolatilag lehetségestől, vagy a „dologi objektívtól” , amely a feltételek hiányos ismeretén alapul. Az igazi lehetőség nem a már létesülőnek a puszta kibontakozása.Az időt flexibilis nagyságnak tekinti. A látszólag (az óra ideje szerint) egyidejű különböző korszakok különböző tereihez tartozik, és a társadalomban „egy időben” lelhető fel a mai és az atavisztikus.Az emberi természet gazdagságának fejlődését határozza meg céljaként B loch - Marxhoz kapcsolódva - a „Remény elvének” végén:
„Ha az ember magát és azt, ami az övé, elidegenedés és külsővé válás nélkül valóságos demokráciában megragadja, akkor létrejön a világban valami, ami mindenki számára a gyermekkornak tűnik és ahol még senki sem volt: az otthon.”
Kritikai elméletek 227
A kritikai filozófia legfontosabb képviselőit a „Társadalom kutató Intézet” Frankfurt am M ainban lévő székhelye miatt frankfurti iskolának is nevezik. Tagjai: M ax H orkheimer (1895-1973), T heodor W. A dorno (1903- 1969) és H erbert Marcuse (1898-1979). A nem zetiszocializm us üldözöttjeiként A m erikába kellett m enekülniük. Egyébként különböző hangsúlyokkal olyan társadalomkritikai elem zést végeznek el, am elyet erősen M arxra alapoznak.
H orkheimer így jellemzi a kritikai filozófiát: A hagyományos elméletben a megismerés teljesítménye részaspektusokra korlátozódik. Csak azok készen talált helyzetét reprodukálja és megerősíti ezzel azokat a társadalmi feltételeket, amelyek között keletkeznek. H orkheimer viszont a következőket állítja: „A társadalom kritikai elméletének tárgya... az emberek mint összes történelmi életformáik előállítói.”A frankfurti intézet módszerként mindenekelőtt az interdiszciplináris tanulmányokat használja. A társadalom vizsgálata szükséges, mert minden tény társadalmilag „preformált”. Új kritériumokat kell azonban keresni. Ezért
nem a rendszeren belüli korrekcióról van szó, hanem annak alapvető kritikájáról.
Ez lehetséges, mivel az ember magát történelme alanyának tekinti. „Egzisztenciális ítéletként” megfogalmazva ez a következőképpen hangzik:
„Ennek nem így kell lennie, az emberek képesek a létet megváltoztatni, ”
E változtatás célja a társadalom ésszerű alakja. Ennek az igazságot kell érvényre juttatnia,
„és a béke, a szabadság és a boldogság utáni törekvés ésszerűségét”.
Az emancipációt az uralom és az elnyomás megszüntetésével törekednek elérni. Amerikában (az 1940-es években) H orkheimer és A dorno „A felvilágosodás dialektikáját” kutatja:
„A polgári árugazdaság kiszélesedésével a mítosz sötét horizontját a kalkuláló ész fénye világítja meg, s ennek a jeges sugarai alatt kihajt az új barbárság vetése (mindenekelőtt a fasizmus).”
Az ész hatalmát általában itt felvilágosodásnak nevezik. Eszköze a fogalom, ez összekapcsolja a mítosszal, ami ezért már tartalmazza a felvilágosodást. A mítosz előtt az ember mágikusan viszonyul a természethez, amennyiben utánozza azt (mimézisz).A fogalmi gondolkodás az ember mint szubjektum a természet objektiválásához jut el. Ez ugyan lehetővé teszi a túlélést a természet feletti uralom által, azonban csak az elidegenedés árán. Ez az „eldologiasodás” most, megfordulva, áthatja mind az emberek kö
zötti kapcsolatokat, mind az egyes ember önmagához fűződő viszonyát. Ennek a kapitalista gazdaságban az áruk csereértékének az elvontsága a megfelelője. A felvilágosodás mitológiává alakul vissza, amennyiben végül a szubjektum ellenállás nélkül ki van szolgáltatva a totális uralomnak:
„Az animizmus a dolgokba lelket öntött, az indusztrializmus eldologiasítja a lelkeket.”
Az instrumentális ész tiszta formalizmusa határozza meg az erkölcsöt, a kulturális tevékenységet és a tudományt egyaránt. Mint az ember és a természet totális uralmának hordozói, az „elvakítási összefüggés” szolgálatában állnak.Mindenekelőtt H orkheimer hangsúlyozza, hogy ezzel maga az individuum válik fenyege- tetté. Az egyes szubjektum felolvad az igazgatott világban.
A kései kritikai elmélet egyre inkább lemond egy meghatározott reményről. H orkheimer kései filozófiáját jellemzi „az egészen más utáni vágy”. A dorno a „Negatív dialektiká”- ban azt az utat keresi, amely megőrzi a nem- azonost, azaz megmenti az egyes embert. A szintézis vagy a rendszer nem szünteti meg a tagadást vagy az ellentétet:
„Dialektikus a nem-azonos megismerése .. . Azt akarja megmondani, hogy valami micsoda,. . . (nem) azt, hogy minek egy példánya vagy képviselője, ami tehát nem ő maga.”
A dorno mindenekelőtt a művészetben látja annak a lehetőségét, hogy ez „az azonosságkényszertől megszabadult önazonosság” megvalósuljon. A z esztétika széles teret tölt be munkásságában.
M arcuse fő művében, „Az egydimenziós ember”-ben, az ipari társadalom működésében lévő racionalitás és a társadalom irracionalitása közötti diszkrepanciát emeli ki, ami abban áll, hogy az már nem az ember szabad kibontakozását szolgálja.
A gondolkodás „egydimenziósán” örökké teszi a fennállót és elleplezi annak irracionalitását.
Marcuse különösen Freud tanaira támaszkodik. A pszichoszociális helyzetet represz- szívnek látja. Az eredeti ösztönök örömelvét, mindenekelőtt az éroszét, a realitás elve helyettesíti.Ez teljesítményelvvé süllyed le. A változtatás célja olyan társadalom létrehozása, amelyben mindenekelőtt a játékos és szabad lehetőségek garantálják az ember természetes fejlődését.
228 XX. század
levezetettindukció tételek Popper dedukciója
következtetésösszehasonlítással
hipotetikus elmélet:
Minden hattyú fehér
új
verifikáláslehetetlen
hattyú 4. f
hipotézis(pl. a hattyúk feketék vagy
fehérek)fehér
hamis
A Indukció és dedukció Popper szerint
Bohr atommodellje: az elektron energiája csak diszkrét értékekkel rendelkezik A E = hv 2n r„mevn = nh
ujproblémák
világ 3: objektív elméletek
világ 1:fizikaitárgyak
B Popper három világa C Az Albert-féle „Münchhausen-trilemma”
Kritikai racionalizmus 229
Kari Raimund Popper (szül. 1902) mindenekelőtt tudományelméleti munkáiról ismert. Magát realistának nevezi, aki hétköznapi értelemmel (common sense) tekint a külvilágra és a törvényszerűségeit reálisan adottnak tekinti. Ezzel szemben elutasítja azt a felfogást, amely szerint a tudomány a dolgok valamilyen lényegét ragadja meg. Ezt az ún. esszen- cializmust teszi felelőssé azért, hogy a társadalomtudományok elmaradtak a természet- tudományok mögött, ahol metodológiai nominalizmus uralkodik.
Az esszencializmusra a következő kérdés lenne jellemző:„Mi a mozgás?”A nominalizmusra:„Hogyan mozog egy bolygó?”
Ennek felel meg az esszencializmusnak az a tendenciája, hogy fogalmakkal foglalkozik, amelyeknek az értelmét definíciókban adja meg. A nominalizmusban a kijelentések vagy elméletek igazságát levezetésekkel vizsgálják. „A kutatás logikája” tekintetében fontos az indukció PoppER-féle kezelése. HuME-mal együtt elutasítja annak a lehetőségét, hogy bármilyen sok esetből törvényre lehetne következtetni. Az induktív következtetés logikailag nem kényszerű, míg a deduktív eljárás a „modus tollens”-nél érvényes:
Ha p t-ből levezethető (p a t tételrendszer következménye) és p hamis, akkor t is hamis.
A természettudomány és a metafizika elhatárolása így nem az induktív eljárástól függ, hanem attól, hogy elvileg lehetséges-e a tételek empirikus falszifikációja (cáfolata) (A ábra). Egy elmélet tartalmát kettősen kell meghatározni:
A logikai tartalom valamennyi tétel halmaza, amelyek egy elméletből levezethetők; informatív tartalma azon tételek halmaza, amelyek az elmélettel összeegyeztethetetlenek.
így az elmélet annál gazdagabb, minél több lehetőséget kínál a kritikára és a falszifiká- cióra.Megismeréshez Popper szerint a Pl-VT-FB- P2 séma szerint juthatunk.
A P l problémát az ideiglenes VT elmélet magyarázza meg. Ezt vagy vitában vagy kísérleti felülvizsgálattal hibakiküszöbölésnek (FB) vetik alá, amikor is felmerül a következő, a P2 probléma.
Ezek szerint minden tudás sejtés jellegű és minden elmélet hipotézis. A megismerést mindig megelőzi egy sejtés, minden tapasztalatot „elmélet itat át” . Az igazi elméletet sohasem érjük el; hanem az elméletek egyre „hasonlóbbakká válnak az igazsághoz”. Popper szerint az egész evolúció ezt a sémát követi. A darwinizmus (187. old.) szerinte nem egy tudományosan vizsgálható elmélet, hanem „metafizikai kutatóprogram”.
Minden élőlény problémamegoldásokat termel ki magából, amelyek szelekciós nyomásnak vannak kitéve.
Az emberek azonban nem tűnnek el maguk is hibáikkal együtt, hanem képesek nyelvileg megfogalmazott hipotéziseket „kimúlni” hagyni.Popper 3 „világot” különböztet meg. Az első a fizikai realitás, a második a tudatunk világa. A problémák és az elméletek a harmadik világ fő alkotórészei. Ez időn kívüli objektív állandó, amely szemben áll a gondolkodásunkkal, habár az alkotja meg (B ábra).Pl. a szám olyan találmány, amivel független, új, objektív matematikai problémákat teremtenek.Az a tér, amelyben az összes hipotézis kritikailag megvizsgálható, Popper szerint egyedül a nyitott társadalomban adott. Ez a demokrácia biztosítja a biztonságot és a szabadságot egyidejűleg. Ezt az a totalitariánus tendencia veszélyezteti, amelyet Popper a „hamis prófétáknál”, H egelnél és Marxnál, de mindenekelőtt Platónnál lel fel. A nyitott társadalomról szólva Popper a görög Periklészt idézi:
„Annak ellenére, hogy egy politikai koncepciót csak kevesen tudnak felvázolni és végrehajtani, arra mindannyian képesek vagyunk, hogy megítéljük.”
Hans Albert (szül. 1921) a kritikai racionalizmusban a pozitivizmus semlegességének és az egzisztencialista filozófia totális elkötelezettségének a kiegyenlítési lehetőségét látja. A filozófia feladatának azt tartja,
hogy kritikailag vizsgálja a vallást, az erkölcsöt és a politikát.
Ezeket a dogma messzemenően immunissá teszi a jobbítási javaslatokkal szemben, amit az alapos ideológiakritikával meg kell szüntetni.A dogma A lbert szerint a bizonyosságra törő akarat által jön létre. Ezt fogalmazza meg az elégséges alap elve, amely minden kijelentés számára végérvényes magyarázatot követel. Ebből keletkezik a „Münchausen-trilem- ma” (C ábra).A megismerés archimédeszi pontjának keresése három lehetőséghez vezet:- a végtelen regresszió, amely az okok utáni
kutatásnál egyre tovább tolódik,- a logikai kör,- az eljárás megszakítása.A megszakításnál az intuíció, a tapasztalat stb. nyújt indoklást, amely A lbert szerint visszatérés a dogma irányába. Ez a fennálló állapotok konzerválását szolgálja. A lbert viszont a felvilágosító akaratot tételezi:
Megvizsgálható elméleteket kell kifejleszteni és mint időlegeseket, állandóan bírálni, hogy közelebb kerüljünk az igazsághoz.
A cél a racionális magatartás az emberek értékelésében és cselekvésében.
230 XX. század
szervezeti forma:-n y ito tt: -zá rt/c e n trik u s : -excentrikus:
közvetlenül függ központi szerv, önmozgás viszonyula környezettől önmagához
növény ember
A Plessner: A szerves élet fokai
A totemisztikus operátor a fogalmi apparátus ösz- szetettségét mutatja, amely lehetővé teszi a totemisztikus osztályozási rendszert.A középső szinten egy lehetőség szerint határtalan sokaság lehetséges, míg az azonosságot a fenti és lenti tiszta fogalmi tartalmak egysége biztosítja.
mancsok
(a részek típusa)
B Lévi-Strauss: A totemisztikus operátor
Antropológia; strukturalizmus 231
Helmut Plessner (1892-1985) „A szerves lét fokai és az ember” című művében az embernek az élővilág fokozataiba történő besorolásával egy
a biológia eredményeire alapozott antropológiát fejt ki.
Minden élőlény a pozicionalitásával tűnik ki, azaz
elhatárolja a benne létezőt a rajta kívül fennálló környezettől, amelyre vonatkozik és amelytől visszahatásokat fogad be.
A növénynél a szervezeti forma nyitott, azaz életfolyamataiban közvetlenül függő módon tagozódik be a környezetébe.Az állatok zárt formája ezzel szemben erősebben összpontosítja az organizmust önmagára, a szervek kialakulásával, az önmozgás képességével, a szenzorikus és motorikus szétválasztásával és az azzal összekötött központi szervvel (agy). Pozicionalitásuk centrikus, mert az állat nem képes kilépni saját életköre közepéből.Az ember excentrikus helyzetével tűnik ki, mivel reflexivitása révén képes önmagához viszonyulni. így hármas aspektusban ragadhatja meg önmagát:
mint tárgyszerű testet, mint személyes ént (lélek) a testben és mint Ént, amelyből kiindulva excentrikus pozícióját önmagával szemben elfogadja.
Az önmagától való távolsága következtében az ember élete egy önmaga által végrehajtandó feladat. Először önmagából kell megcsinálnia azt, ami önmaga és
a természet tereli a kiművelődés felé, kultúrára van utalva.
A természet és a kultúra, az érzékiség és a szellemiség az embernél mindig közvetített. Társadalmilag feltételezett szerepeket vesz fel utánzással, s ezek által elsajátítja azokat a hagyományos magatartásra és értelemre vonatkozó elgondolásokat, amelyek megint csak változásnak vannak alávetve és így nyitottak a teremtő átalakítás irányába a szerepek eljátszásában.
Arnold Gehlen (1904-1976) antropológiája isaz empirikus tudományok eredményeire támaszkodik és az állat-ember összehasonlításából indul ki.Míg az állat pontosan alkalmazkodik környezetéhez és általános ösztönirányítottság alatt áll,
az ember biológiailag hiánylény.Nem alkalmazkodott lévén és ösztönredukciója folytán létezésében állandóan fenyegetett. Ennek azonban más oldalról megfelel nyitottsága a világra és ezáltal tanulási képessége. így az embernek
a túlélés képességét saját cselekvésével kell biztosítania, amennyiben mesterséges környezetet és kultúrát teremt magának.
Hiányos ösztönellátottsága és a világ felé való
nyitottsága miatt az ember a benyomások és ennek következtében a cselekvés- és a világ- magyarázat lehetőségek állandó túltelítettségével néz szembe, amelyet segítség nélkül nem tud legyőzni. Sok emberi tulajdonság és berendezkedés ennélfogva tehermentesítő funkciójával magyarázható, amennyiben lehetővé teszi a rendet és az azonosulást:
idetartoznak a társadalmi intézmények vagy olyan belső termékek, mint a nyelv, a gondolkodás és a fantázia.
A Ferdinand de Saussure-től (1857-1913) kiinduló strukturális nyelvészet nagy befolyást gyakorol a strukturalizmus keletkezésére.
A nyelv (fr. „langue”) szerinte egymással kapcsolatban álló jelek rendszere, amely teljesen csak a nyelvben részt vevők ösz- szességében létezik,
és amely mint (túlnyomórészt tudattalan) társadalmi adottság strukturálja a konkrét individuális beszédet (fr. „parole”). A nyelvi egységek értéke nem individuálisan van rögzítve, hanem vonatkozási rendszeréből határozható meg. A nyelv funkciója a jelölt (fogalom) és a jelölő (hangalak) pusztán konvención nyugvó kapcsolata alaktalan tömegének a megszervezése.
Claude Levi-Strauss (szül. 1908) a strukturális módszert kiterjeszti az etnológiára, a természeti népek jel- és osztályozási rendszereinek a kutatására. Abból indul ki, hogy minden intézménynek, minden szokásnak vagy mítosznak egy tudattalan struktúra szolgál alapul, amelyet fel kell tárni, mert ebben nyilatkozik meg általában az emberi szellem aktivitásának formája,
így a strukturális elemzés kimutatja, hogy a természeti népek „vad gondolkodása” képes elvonatkoztatásra és logikus gondolkodásra, és cél nélküli megismerésre tör.
A természeti és a társadalmi adottságok olyan logikus elrendezésére törekszik, amely szorosan kötődik a konkrét életfeltételekhez és így tapasztalati minőségeket vesz tekintetbe.Levi-Strauss ezen a m ódon pl. olyan verbális osztályozási rendszerként értelm ezi az ún. totemizmust, amely
a társadalmi viszonyokat a növény- és állatfajok term észeti sokféleségének analógiájára differenciálja és rendezi el.
A bennszülött a világ koherens képét konstruálja meg, amennyiben nyelvileg strukturált hálót épít fel önmaga és az empirikus valóság között.
Michel Foucault (1926-1984) történelmi munkái ,A tudás archeológiájá”-ra irányulnak. Ennek tárgya az archiválódott diskurzus, amelyet az emberiség történelme folyamán önmagával folytatott, ennek struktúrái és a tudás ezáltal megszilárdult formái.
A képekről
A képeket az eredeti művek alapján az Atlasz számára rajzolták újra; az alábbi felsorolt képek esetében a mintául szolgáló eredeti művek a következők:
10/A: A. Rodin: A gondolkodó (1880)22/D: Fung-Ju-lan: A kínai filozófia története. II. kötet. Princeton, 1953. 436. old.30/C és D: B. Russell: A Nyugat gondolkodói. Stuttgart 1962. 22. old.32/B: B. Russell: i. m. 24-26. old.34: Atlasz-ábra C. Helferich alapján: A filozófia története. Stuttgart 1985.46/B: B. Russell: i. m. 86. old.48/B: B. Russell: i. m. 82. old.64: H. Kinder és W. Hilgemann alapján: Egyetemek a középkorban. DTV atlasz. Világtörté
nelem 1. kötet. München 1964. 180. old.88/A: B. Russell: u.o.98/A: Carolus Bovillus: Liber de Intellectu (1509), és Jacob de Gheyn: Melancholie. in:
Dresden: Humanizmus és reneszánsz 67., ill. 235. old.132: balra lent: Moreau le Jeune alapján: in: Émile ou de l’éducation. Kiadó: E-P. Duhar-
court. Párizs é.n.152/A: R. Magritte: A dialektika dicsérete.184/B: H. Breuer: DTV atlasz. Fizika 2. kötet. München 1988. 348. old.184/C: lent: H. R. Pagels: Cosmic Code. Frankfurt 1983. 50. old.186/A és C: J. Knoll: Evolution. Braunschweig 1980. 7. old., 119. old.186/B: C. Bresch: in: A gondolkodás gyönyörűsége. Kiadó: von K. Piper, München, 1984.
30. old.188/A: D. Attenborough: Berlin, 1979. 311. old.200/B: Antonello da Messina egyik képe (London, National Gallery) In. W. Biemel: Sartre.
Rowohlts Bildmonographien Reinbek, 1964. 48. old.226/B: balra lent: egy Walt Disney figura kicsinyített mása.230/B. C. Lévi-Strauss: A primitív gondolkodás. Frankfurt 1979, 178. old.
235
Névmutató
Abélard, Pierre (Petrus Abelardus) 75 Adorno, Theodor W. 11,227 Albert, Hans 229 Alberti, Leon Battista 93 Albertus Magnus (Albert von Bollstädt)
81, 89Alembert, Jean le Rond d’ 129 Al-Fárábi (Abu Nasr Mohammed ben
Tarkhan) 77 Al-Ghazáli, (Algazel, Abu Hamid Moham
med Ibn Ahmed) 77 Althusius, Johannes 93, 101 Ani 27 Amenope 27 Ammoniasz Szakkasz 63 Anaxagorasz 31 Anaximandrosz 31 Anaximenész 31Anselmus Cantuariensis (Canterbury-i An
selm) 73, 105 Arisztipposz 37Arisztotelész 11, 13, 29, 37, 45-53, 63, 65,
77, 79, 81, 95, 153 Arkeszilaosz 61Augustinus, Aurelius (Szent Ágoston) 65,
69-71, 79 Austin, John Langshaw 221 Averroés (Ibn Rosd, Muhammed) 77 Avicebron (Ibn Gabiről) 77 Avicenna (Ibn Sziná, Abu, Ali) 77
Bacon, Francis 93, 95 Bacon, Roger 79 Bauer, Bruno 167 Bayle, Pierre 129 Bentham, Jeremy 165 Bergson, Henri 183, 191 Berkeley, George 103,123 Bloch, Ernst 225 Boccaccio, Giovanni 93 Bodin,Jean 9 3 ,101 Boethius 29, 47, 63, 65, 85 Böhme, Jakob 151 Bohr, Niels 185Bonaventura, Szent (Giovanni di
danza) 79 Borgia, Cesare 101 Born, Max 185 Brentano, Franz 159, 193 Brouwer, Jan 209 Bruno, Giordano 79, 93, 97 Brunswik 189 Buddha, Gautama 21 Buridan, Jean 65
Calvin, Jean (Kálvin János) 93, 101 Campanella, Tommaso 93 Camus, Albert 183,201,203
Carnap, Rudolf 221 Champeaux, Guilleaume de 75 Cartesius —» Descartes Cassirer, Ernst 175 Cicero, Marcus Tullius 29, 61 Cohen, Hermann 175 Comte, Auguste 159,165 Cusanus, Nikolaus (Nikolaus von Kues) 79,
91,97 Cuvier, Georges 107
Csou-cï, 23Csuang Csou (Csuang-cï) 25 Csu-Hi 23
Darwin, Charles 159,187, 189 Démokritosz 33, 59, 107 Descartes, René (Renatus Cartesius) 69,
103,105-107, 123 Dewey, John 173 Diagorasz 35 Diderot, Denis 129 Dilthey, Wilhelm 149,159,181 Diogenész, Szinópéi 37 Dionüsziosz, Areopagitész 65, 67 Duns Scotus, Johannes 87, 89
Eckhart mester (Johann Eckhart) 65, 87 Eibl-Eibesfeldt, Irenaus 189 Einstein, Albert 185 Empedoklész 31Engels, Friedrich 159, 167,169, 225 Epiktétosz 2 9 ,55 Epikurosz 29Erasmus, Rotterdami 93, 97 Eriugena, Johannes Scotus 73 Euripidész 177
Fechner, Gustav Theodor 175 Feuberbach, Ludwig 167, 169, 171 Ficino, Marsilio (Marsilius Ficinus) 93, 99 Fichte, Johann Gottlieb 135,147-149, 151 Fidanza, (Giovanni Bonaventura) 79 Fiore, Joachim von 153
Fi- Foucault, Michel 231 Fourier, Charles 171 Frege, Gottlob 183, 209, 211, 217, 219 Freud, Sigmund 159, 183, 227 Friedmann, Alexander 185
Gadamer, Hans-Georg 183 Galilei, Galileo 93, 95 Gehlen, Arnold 231 Gerson, Johannes 65 Geulincx, Arnold 107 Gorgiasz, 35 Gergely, Nüsszai 67 Grosseteste, Robert 79
236 Névmutató
Grotius, Hugo 9 3 ,101 Gutenberg, Johannes 93
Haeckel, Ernst 187 Hamann, Johann Georg 135 Hardenberg, Karl August 135 Hartmann, Nicolai 183, 223 Hegel, Georg Wilhelm Friedrich 135,
153-157, 159, 167, 169,177, 201, 229 Heidegger, Martin 183,201,205-207 Heisenberg, Werner 185 Herakleitosz 33 Herder, Johann Gottfried 135 Hess, Moses 167 Hippiasz 35Hobbes, Thomas 103,117, 121 Hölderlin, Friedrich 135 Horatius 29, 59 Horkheimer, Max 227 Hugo, St. Victor von 76 Humboldt, Wilhelm von 135 Hume, David 103,125-127, 135 Husserl, Edmund 69 ,183 ,193-195, 201
Jacobi, Friedrich Heinrich 135 James, William 173 Jaspers, Karl 183, 199 Justinus 67
Kalliklesz 35Kant, Immanuel 11, 103, 125, 135,
137-145, 153, 161, 175, 189, 197 Karneadesz 61 Kelemen, Alexandriai 67 Kepler, Johannes 93, 95 Kierkegaard, Sören 157, 159,163, 183, 199 Klages, Ludwig 183,191 Kleanthesz 55 Kolumbus 93 Konfucius (Kung-ci) 15, 23 Kopernikusz, Nikolaus 93, 95, 97 Kritiasz 35 Kriiszipposz 29,55
Lamarck, Jean Baptiste 187 La Mettrie, Julien Offray de 107 Landino, Cristofero 99 Lange, Friedrich Albert 175 Lao Cse (Lao-ci) 15, 25 Lask, Emil 178Leibniz, Gottfried Wilhelm 79, 103,
113-115, 211, 217 Lenin, Vlagyimir Iljics 183, 225 Lessing, Gotthold Emphraim 115 Leukipposz 31 Lévi-Strauss, Claude 231 Liebmann, Otto 175 Lipps, Theodor 175 Locke, John 103,119-121,123, 129 Lorenz, Konrad 189 Lotze, Rudolf Hermann 175 Lukasiewicz, Jan 211 Lucretius Carus 29, 59
Lullus, Raymundus 79 Luther, Martin 93, 9 7 ,101 Lükophron 35
Machiavelli, Niccolö 9 3 ,101 Madhva 19 Mahávira 21Maimonides, Moses (Mose ben Maimon)
77Malebranche, Nicolas de 107,123Mao Ce-tung 183, 225Marcus Aurelius 29, 55Marcel Gabriel 203Marcuse, Herbert 227Marx, Karl 159,167,169-171,225,227,229Meinong Alexius 219Meng-ce (Meng-ci, Menciusz) 15, 23Merleau-Ponty, Maurice 183,195Mill, John Stuart 165Mirandola —» Pico della MirandolaMontaigne, Michel de 93, 99Montesquieu, Charles de 131Moore, George Edward 217Morus, Thomas 93, 97Mo ti (Mo-ci) 15, 25
Nágárdzsuna 21 Nagy Sándor 47 Napoleon, Bonaparte 135 Natorp, Paul 175 Newton, Isaac 103, 129 Nietzsche, Friedrich 159,177-179
Oresme, Nicole 65 Occam, William 65, 89 Origenész 67
Panaitiosz 29, 55Parmanidész 33Pascal, Blaise 129Patrizi, F. 93Peano, Guiseppe 209Peirce, Charles Sanders 173Periklész 229Petrarca, Francesco 93, 97Petrus Hispanus 47Philón, Alexandriai 67Pico della Mirandola, Giovanni 93, 99Planck, Max 185Platon 11,29, 37, 39-45,47,49, 53, 93,161,
229Plessner, Helmuth 189, 231 Plótinosz 29, 39, 63, 93 Pomponazzi, Pietro 93, 99 Popper, Karl Raimund 229 Porphüriosz (Malchus) 63, 75 Poszeidoniosz 29,55 Prodikosz 35 Proklosz 63 Prótagorasz 35 Ptolemaiosz 95 Pürrhon, Éliszi 29, 61 Püthagorasz 31
Névmutató 237
Rámánudzsa 19 Reimarus, Samuel 115 Ricardo, David 169 Rickert, Heinrich 175 Riedl, Rupert 189Riemann, Georg Friedrich Bernhard 185 Roscellinus, Johannes 75 Rousseau, Jean-Jacques 133,135, 153 Russell, Bertrand 183, 209, 211, 217-219 Ryle, Gilbert 217,219
Saint-Hilaire, Etienne Geoffroy de 187Saint-Simon, Claude Henri de 171Salutati, Coluccio 93Sartre, Jean-Paul 183, 201Saussure, Ferdinand de 231Scheler, Max 189,197Schelling, Friedrich Wilhelm Joseph 135Schleiermacher, Friedrich Daniel Ernst 149Schopenhauer, Arthur 159,161, 177, 179Schrödinger, Erwin 185Seneca 29, 55Seuse, Heinrich (Suso) 65Sextus Empiricus 61Shankara 19Siger, Brabanti 85Simmel, Georg 183,191Smith, Adam 127, 169Szókratész 29, 37, 39, 41, 177, 179Spencer, Herbert 187
Quine, Willard van Orman 209, 211 Spinoza, Baruch de 103,109-111, 179 Stein, Heinrich Friedrich Karl vöm und
zum 135 Stirner, Max 167 Strauss, David Friedrich 167, 177
Tauler, Johannes 65 Telesio, Bernardino 93 Tertullianus 67 Thalész, milétoszi 31Tamás, Aquinói Szent 65, 81-85, 87, 89,
153Thraszümachosz 35
Valla, Lorenzo 93, 97Vasco da Gama 93Vico, Giambattista 131Voltaire (Francois-Marie Arouet) 129
Wagner, Richard 177 Wang Jang-ming 23 Windelband, Wilhelm 175 Whitehead, Alfred North 184, 211, 223 Wittgenstein, Ludwig 13, 209, 213-215
Xenophanész 33
Zarathustra 15 ,27 Zénón, Eleai 25, 33 Zénón, Kitiai 29, 55 Zwingli, Ulrich 93
239
Tárgymutató
Abdukció (magyarázó hipotézis) 173 absztraktív és intuitív megismerés (Oc-
cam) 89 abszurd (Camus)
- elleni lázadás 203actus essendi (Aquinói Tamás) 83 actus és potencia (Aquinói Tamás) 81 adiáphora 57 advaita 19 affektusok
- sztoikus 57- Spinoza 111
agathon 29, 37 Ahura-Mazdá 27 Akadémia (platóni) 29, 39
- új 61akarat - Arisztotelész 51
- Duns Scotus 87- Kant 141- Schopenhauer 161
akaratszabadság - Eriugena 73- Albertus Magnus 81- Duns Scotus 87
akárkivé hanyatlás (Heidegger) 205 akcidens (Arisztotelész) 49 akcidencia (Aquinói Tamás) 83 aktív intellektus (Albertus Magnus) 81 aktusok (Scheler) 197
- létegysége 197 alakzatok (Lullus) 79 aletheia 29aliud esse (Cusanus) 79 alkotmányok körforgása (Platón) 45 alkotmányformák (Arisztotelész) 53 államformák (Montesquieu) 131 államhatalom (Bodin) 101 államrend (Platón) 45 altruizmus 165ambigu'ité (Merleau-Ponty) 195 amor Dei intellectualis (Spinoza) 111 amour de sui (Rousseau) 133 amour propre (Rousseau) 133 analitikus filozófia 213-217 analitikus módszer (Descartes) 105 analízis 183,219 anamnézis (Platón) 41 ananké (Arisztotelész) 49 anima separata (Aquinói Tamás) 85 antik filozófia 29 antinómiák (Kant) 141, 143, 145 antropológia 13, 197, 231 anyag 39, 49, 63, 81, 135, 225 anyagi ok (Arisztotelész) 49 apátia (sztoicizmus) 57 apeiron (Anaximandrosz) 31 apollói (Nietzsche) 177 apologéták 67 apória (Zénón) 37
a posteriori (Kant) 137 appercepció (Leibniz) 113 a priori (Kant) 137
- emocionális (Scheler) 197 arab filozófia 65, 77arché 29,31 areté 29 arisztokrácia 45 Arisztotelész-értelmezések 65 arisztotelizmus 93, 99 ars generális (Lullus) 79 asha 27 aszkézis 17asszociáció törvénye (Hume) 125 asztronómia 95 ataraxia 59, 61 átfogó (Jaspers) 199 Athén 29atomelméletek - indiai 17
- Leukipposz 31- Demokritosz 33- Epikurosz 59
autarchia 53 averroizmus 85az észlelés anticipációi (Kant) 139 azonosságfilozófia (Schelling) 151 „állvány” módja (Heidegger) 207 átman 17
Ba 27baloldali hegeliánusok 167 barlanghasonlat (Platón) 41 bátorság erénye (Platón) 43 belátás (Platón) 43belevetettség a világba (Heidegger) 205 belső időtudat - Augustinus 71
- Husserl 193 bécsi kongresszus 135 Bécsi Kör 221béke (Kant) 145 beszédaktus-elmélet (Austin) 221 beszélgetés - mint módszer (Szókratész) 54 Bhagavadgita 19 bibliakritika (Spinoza) 111 bifurcation (Whitehead) 223 biogenetika alapszabálya 197 biológia 187
- magatartásbiológia 189 birtoklás módja (G. Marcel) 203 bizonytalansági reláció (Heisenberg) 185 bódhiszattvá 21boldogság - Augustinus 71
- Stuart Mill 165 bolsevizmus 225bölcs uralkodó (kínai filozófia) 23, 25 bölcseleti költészet (egyiptomi) 27 bölcsesség erénye (Platón) 43 bölcsesség szere te te 11
240 Tárgymutató
Bráhma 17 bráhmanák 15 Buddha 21 buddhizmus 21 búlezisz (Arisztotelész) 51
Causa - efficiens (Arisztotelész) 49- finalis (Arisztotelész) 49- formális (Arisztotelész) 49- materiális (Arisztotelész) 49
célok - Arisztotelész 49- Leibniz 115
cinikusok 37 coeur (Pascal) 129coincidentia oppositorum (Nikolaus Cu-
sanus) 91 „common sense” (Popper) 229 complicatio (Nikolaus Cusanus) 91, 97 contractio (Nikolaus Cusanus) 91 Corpus Aristotelicum 47 corso (Vico) 131 csíraalapok (Bonaventura) 79 csodálkozás 11
Daevas 27 daimonion 37 décadence (Nietzsche) 177 dechómenon 39 dedukció - Arisztotelész 47
- Descartes 105- Kant 115
deizmus 103, 115, 129 délnémet iskola 175 demiurgosz - Platón 39 demokrácia - Platón 45
- Rousseau 133 denominatív funkció (Abélard) 75 denotáció (Stuart Mill) 165 deontikus logika (deontika) 211 despotizmus (Montesquieu) 131 Deus sive natura (Spinoza) 109 Dél-Itália 31dharmai világtörvény 17, 21 dialektika - Hérakleitosz 33
- Platón 41- Hegel 151- marxista 169- felvilágosodás 227
dialektikus materializmus 169 dialógus - Platón 41
- Feuerbach 167 dikaioszüné (Platón) 43 dianoia (Platón) 41dianoetikus erények (Arisztotelész) 51 differenciáció (Spencer) 187 dionüszoszi (Nietzsche) 177 disputatio 65diszpozíció (Heidegger) 205 distentio animi (Augustinus) 71 docta ignorantia (Nicolaus Cusanus) 91 dogmatizmus 129 doxa 37dualizmus - indiai 10
dualizmus - kínai 23- Zarathustra 27- Descartes 107
dzsainizmus 21
Egoizmus (Hobbes) 117 egzisztencia 151, 163, 199, 201, 205 egzisztencialista filozófia 163, 199-203 egzisztenciáliák (Heidegger) 205 egydimenziós gondolkodás (Marcuse) 227 egyetemek 65 egyházatyák 65egyiptomi bölcseleti költészet 27 egyiptomi vallás és filozófia 15, 27 Egyiptom 27 eidosz 39 eikaszia 41eklekticizmus - görög 29
- római 61 eklektika 61 Ekhnaton 27ek-szisztencia (Heidegger) 207 eksztázis (Plótinosz) 63 élan vitai (Bergson) 191 eleai iskola 33elégséges alap elve (Leibniz) 115 elidegenedés 171 el-nem-rejtettség (Heidegger) 207 elemek - indiai filozófia 19
- kínai filozófia 23- Empedoklész 31
elemi mondat (Wittgenstein) 213 elenktikus eljárás (Szókratész) 37 ellentétek (Herakleitosz) 33
- egybeesése (Cusanus) 91 ellentmondás elve (Arisztotelész) 47 elmúlás (Hérakleitosz) 33 elnyomorodáselmélet (Marx) 171 elv (Arisztotelész) 47első intelligencia (Avicenna) 77 első mozgató (Aquinói Tamás) 83 emanáció (Plótinosz) 63 emanáció tana - Plotinosz 63
- Al-Farabi 77ember kiművelődése (Plessner) 231 ember mint biológiai hiánylény
(A. Gehlen) 231 emberfölötti ember (Nietzsche) 179 emberszeretet (kínai filozófia) 25 emberi jogok 103 empirikus gondolkodás posztulátumai
(Kant) 139 empirikus valóság 137 empirizmus (angol, francia) 103, 119 Enciklopédia 129 energeia (Arisztotelész) 49 energia és tömeg összefüggése (Einstein)
185ens (Aquinói Tamás) 81 ens amans (Scheler) 197 entelecheia - Arisztotelész 49
- Leibniz 113 epagogé (Arisztotelész) 47
epikureizmus 29 epiméleia (Szókratész) 37 epoché - szkeptikusok 61
- Husserl 193eredendő bűn (Augustinus) 71 erények - konfícianizmus 23
- taoizmus 25- Szókratész 37- Platón 43- Arisztotelész 51, 53- sztoicizmus 57- Aquinói Tamás 85
erénytan - Schleiermacher 149 erkölcs 177,191erkölcsi érzés (Hume) 125 erkölcsiség (Fichte) 147 erosz (Platón) 41 esprit de finesse (Pascal) 129 esse est percipi (Berkeley) 123 esszencia (Aquinói Tamás) 83 esszencializmus 229 eszköz (Heidegger) 205
- kézhezállósága (Heidegger) 205 eszményi állam (Platón) 45 esztétika 13
- transzcendentális (Kant) 145 etika 13etimológia 55, 131 etnológia (Lévi-Strauss) 231 eudaimonia 29, 37 evidencia 191 evolúció 187,229 evolúciós elmélet 191 evolúciós ismeretelmélet 189 excentrikus pozíció (Plessner) 231 exegézis (Roger Bacon) 79 explicatio (Nicolaus Cusanus) 91
Élet filozófiai fogalma- Dilthey 181- Símmel 191
életfilozófia 161, 183, 191 életforma (Wittgenstein) 215 életszellem tana (Descartes) 107 életvilág (Husserl) 195 értelem - Kant 137érzékfeletti szubsztrátum (Kant) 145 érzéki képesség (Aquinói Tamás) 85 érzések (Adam Smith) 127 Én - mint filozófiai kategória (Fichte) 147 értékelmélet - újkantiánus 175
- Scheler 197 értéktöblet (Marx) 171 érzéki észlelés (Berkeley) 123 érzékiség (Feuerbach) 167 ész - Platón, 41, 43
- Aquinói Tamás 85-K a n t 139- Jaspers 199
ész csele 157észleléselmélet (Empedoklész) 31 észlelés elemzése (Husserl) 193 észlelés horizontja (Merleau-Ponty) 195
Faktorok - ideál- és reálfaktorok (Scheler) 197
falszifikáció (Popper) 229 felvilágosodás 11, 135
- görög 29 felvilágosodott abszolutizmus 103 fenomenológia 155, 193, 195, 197 fenomenológiai ontológia 201 fenomenológiai redukció 193 fenomenon (Kant) 139 fenséges (Kant) 145fény (Grosseteste) 79
- természetes (Descartes) 105 fénymetafizika (Bonaventura) 79 fénysebesség 185
- alapkérdései 11 filozófia - eredete 11
- fogalma 11- alapkérdései 11- tudományágai 13
filozófus király (Platón) 45 fizika 185fogalom - előzetes (Epikurosz) 59
- abszolút és konnotatív (Occam) 89- funkcionális és lényegi (Galilei) 95
folyamat (Whitehead) 223- dialektikus (Bloch) 225
forma (Arisztotelész) 49- elve (Aquinói Tamás) 81
formai ok (Arisztotelész) 49 forradalomelmélet - Marx 171
- Lenin 225fortuna (Machiavelli) 101 földközi-tengeri gondolkodás 203 francia forradalom 103, 135, 159 frankfurti iskola 227 frónezisz (Arisztotelész) 51 frui (élvezni) (Augustinus) 71 fundamentáíontológia (Heidegger) 205 funkció (modern logika) 209
Gazdaságossági elv (Occam) 89 „genius malignus” (Descartes) 105 geocentrikus világkép (Ptolemaiosz) 95 geometriai módszer (Spinoza) 109 gnoszticizmus 67 gnózisz 65gondolatszabadság (Spinoza) 111 gondoskodás - a lélekről (Szókratész) 37
- Heidegger 205 gondviselés - sztoikusok 57
- Plótinosz 63 gravitáció 185 guna; fejlődési erő 19 gyakorlat (Marx) 169
Haecceitas (Duns Scotus) 87 haladásba vetett hit 103 halál 11
- Jaspers 199- Heidegger 205
halhatatlan lélek (Platón) 43halotti bíróság (egyiptomi filozófia) 27
Tárgymutató 241
242 Tárgymutató
harmadik dimenzió (Merleau-Ponty) 195 három stádium törvénye (Comte) 165 három világ tana (Popper) 229 hatalom (Machiavelli) 101 hatalommegosztás (Montesquieu) 103,
131hatalomra törő akarat (Nietzsche) 179 határszituációk (Jaspers) 199 ható ok - Arisztotelész 49
- Leibniz 115 házközösség (Arisztotelész) 53 hedonizmus 37 heimarméné 57 heliocentrikus világkép 3
- Kopernikusz 95 hellenisztikus filozófia 29 helyesség - mint igazság (Anselm) 73 hen (Plótinosz) 63 hermeneutika - Schleiermacher 149
- Gadamer 183 heurisztikus elv 145 héxisz (Arisztotelész) 51 hinajana 21hipotézisek (Popper) 229 historicizmus 181 hit - Platón 41
- patrisztika 67- Augustinus 69- saját bensőségességébe való gyökerezése (Luther) 101- mint babona (Voltaire) 129- Kierkegaard 163
hit és tudás (Aquinói Tamás) 81 hittételek 81homo mensura tétel (szofisták) 35 horizmósz (Arisztotelész) 47 hórosz mésosz (Arisztotelész) 47 humanizmus 93, 97, 99 hülé (Arisztotelész) 49 hülozoizmus 31hüpokeimenon (Arisztotelész) 49
Ideatan - Platón 29, 39, 41- Augustinus 69- Locke 119- Berkeley 123- regulatív 141- Schopenhauer 161
„idea innata” (Descartes) 105 idealizmuskritika 159ideák - birodalma (Platón) 39
- Hume 125ideológiai felépítmény (Marx) 169 ideografikus (Windelband) 175 idő - Augustinus 71
- Kant 137- Einstein 185
időbeliség (Heidegger) 207 időtlen tárgyak (Whitehead) 223 igazság - Platón 43
- Anselm 73- Aquinói Tamás 83- pragmatista 173
igazságosság - Arisztotelész 51- Descartes 105- Hume 127
igazságtáblázat (Wittgenstein) 209- kritérium (James) 173- funkció (modern logika) 209- érték (Wittgenstein) 213
illokúciós cselekvés (Austin) 221 illuminációelmélet - Augustinus 69
- Bonaventura 79 imaginatio (Descartes) 107 immaterializmus 123 imperializmus 225 impressions (Hume) 125 indeterminizmus 185 India 15indiai filozófia 15individuális törvény elmélete (Simmel) 191 individuum - mint sajátos létmód (Duns
Scotus) 87 indukció 47, 95, 229 induktív logika (Stuart Mill) 165 instrumentális ész 227 instrumentalizmus 179 integráció (Spencer) 187 intencionalitás (Husserl) 193 intellektus - szerzett 77
-a k tív 77,81,85- potenciális 77, 85- emberi (Bergson) 191
intelligentia (Augustinus) 71- fokai (Albertus Magnus) 81
interszubjektivitás - Hume 127- Husserl 195
intuíció (Bergson) 191 intuicionisztikus matematika 209 intuitív megismerés 89ipari forradalom 159 Irán 15, 27 ismeretelmélet 13Isten 27, 67, 69, 71, 73, 75, 81, 83, 87, 91,
97, 105, 109, 115, 123, 151, 163, 223- őstermészete és következménytermészete (Whitehead) 223- bizonyítékok Anselm 73- Al-Ghazali 77- Aquinói Tamás 83- Descartes 105- Kant 141- születése az emberben (Eckhart mester) 87- szeretete (Spinoza) 111
istenállam (Augustinus) 71 ítélet - Arisztotelész 47
- Hume 125 -K a n t 137
ítélettől való tartózkodás (Pürrhon) 61 izoszténia (szkeptikusok) 61
Janzenizmus 129 jel - Occam 89
- Peirce 173 jelentés - Abélard 75
jelentés - Frege 217 jelentudat (Husserl) 193 jelöléselmélet (Russell) 219
- esetei 219 jin-jang tanítás 15, 23 jó - Mencius 23
- Szókratész 37- Arisztotelész 51- Aquinói Tamás 85
jó ideája (Platón) 39 jobboldali hegeliánusok 167 jóga 19jogelmélet - szofista 35
- Grotius 101- Kant 145- Hegel 155
jogfilozófia 13jogi tétel (Fichte) 149 junktorlogika 209 junktorok 209
Ka; a lélek életereje 27 kalkulus - Leibniz 113
- modern logika 209 kanonika - Platón 43
- Epikurosz 59 kapitalizmus 171kardinális erények (Aquinói Tamás) 85 Karma 17kategóriák 47,137,223
- felcserélése (Ryíe) 219 kategorikus imperatívusz (Kant) 143 katarzis (Arisztotelész) 53 kegyelem - isteni (Augustinus) 71 keletkezés (Hérakleitosz) 33 képek - Démokritosz 33
- Klages 191- Berkeley 123
képzelőerő - imagination (Hume) 125 képzet - Hobbes 117
- Hume 125- Fichte 147- Schopenhauer 161
képzés (szofisták) 35 keresztény filozófia 65 két világ tana (Platón) 39 kétely 11kétségbeesés (Kierkegaard) 163 kifejezés (Dilthey) 181 kijelentéslogika - sztoikusok 55
- modern 209 Kína 15kínai filozófia 15 kínai kozmológia 23 kineokonfucionizmus 23 kinyilatkoztatásba vetett hit
(Eriugena) 73 kisázsiaiak 29kísérletezés - Roger Bacon 79
- Galilei 95 kiválasztódás (Darwin) 187kizárt ellentmondás elve - Arisztotelész 47
- Leibniz 115
klasszikus filozófiai rendszerek - indiai filozófia 15- görög filozófia 29- német klasszika 135
kombinatorikus logika 211- törvény (Lullus) 79
kommentárok (Averroés) 77 kommunikáció 199 konceptualizmus 75 konfucianizmus 15,23 konnotáció (Stuart Mill) 165 konstansok (modern logika) 209 kopernikuszi fordulat (Kant) 137 kozmosz rendje (pütagoreusok) 31 következtető gondolkodás (Platón) 41 kritikai elmélet 227ködképek; idolok (Bacon) 95 könyvnyomtatás 93 kötelesség (Kant) 143 kötelességtan (Schleiermacher) 149 középarány (Arisztotelész) 51 középfogalom (Arisztotelész) 47 középső tanítás (Nagardzsuna) 21 köztársaság (Montesquieu) 131 kultúra 133kultúra tragédiája (Simmel) 191 küréneiek 37 kvantifikáció 209 kvantor 211 kvantorlogika 209 kvantumfizika 185
Látszattudás - Szókratész 37- Roger Bacon 79
lázadás (Camus) 203 legalisták 23legfőbb irányító (Aquinói Tamás) 83 lehetőség (Aquinói Tamás) 81 leképezési elmélet (Wittgenstein) 213 lekton; jelentés (sztoicizmus) 55 lélek - indiai filozófia 17, 21
- Szókratész 37- Platón 29, 41, 43- Arisztotelész 51- neoplatonizmus 63- patrisztika 67Albertus Magnus 81- Aquinói Tamás 83, 85- Anselm 127- életfilozófia 191
lélek - élet előtti és utáni létezése(Platón) 43
lélek kiterjedése (Augustinus) 71 lélekrészek - Platón 43
- Arisztotelész 51 lélekszikrácska (Eckhart mester) 87 lélekvándorlás tana (pütagoreusok) 31 lelkiélet (Dilthey) 181lelki nyugalom - Epikurosz 59
- Pürrhon 61- lényeg - Arisztotelész 49- Aquinói Tamás 83
lényegszemlélet (Husserl) 193
Tárgymutató 243
lét - faktor (indiai filozófia) 21- létezési tényezők 21- egysége (Parmenidész) 33- rend (Dionüszosz Areopagitész) 67- aktus (Aquinói Tamás) 83- Aquinói Tamás 83- teljes rendje (Aquinói Tamás) 83- Duns Scotus 87- és megismerés (Eckhart mester) 87- stádiumai (Kierkegaard) 163- vad-lét (Merleau-Ponty) 195- ígylét (Scheler) 197- személyes lét (Jaspers) 199- megvilágítása (Jaspers) 199- belevetettsége a világba 205- együtt-lét (Jaspers) 199- jelen valóiét (Heidegger) 207- világlása (Heidegger) 207
lét és létező (Heidegger) 207 létezők (Aquinói Tamás) 81lex - aeterna; örök törvény (Aquinói
Tamás) 85- naturalis; természeti törvény (AquinóiTamás) 85- humana; emberi törvény (AquinóiTamás) 85
levegő (Anaximenész) 31 Leviathan 117 li (neokonfucianizmus) 23 liberalizmus 103, 159 líceum 47 „linguistic turn” 183 logika 13, 17, 47, 155
- formális 47 logikai atomizmus 217 logisztika 13,209 logosz 29 ,33 ,37 ,55 ,57 lokúciós cselekvés (Austin) 221
Ma’at (egyiptomi filozófia) 27 magatartáskutatás 189 magáértvaló lét (Sartre) 201 magántulajdon - Platón 45
- Arisztotelész 53- Locke 121
magánvaló lét (Sartre) 201 mahaj ana (indiai filozófia) 21 maieutika (Szókratész) 54 maja 19marburgi iskola 175 mazdaizmus 27 marxizmus 183, 201 maximák (Kant) 143
- (Sartre) 201 matematika 31, 79 matematikai logika 209 materializmus - görög 33
- marxizmus 169 másokért való lét (Sartre) 201 maya (indiai filozófia) 19 megélés (Dielthey) 181
- sztoikusok 55 megértés - Schleiermacher 149
244 Tárgymutató
- Dilthey 181- Heidegger 205
megismerés - folyamata (AquinóiTamás) 85- módjai (Spinoza) 111
megjelenítéselmélet (Augustinus) 71 megváltás (indiai filozófia) 17, 19 megszüntetve-megőrizni (Hegel) 153 memória (Augustinus) 71mens (Nikolaus Cusanus) 91 mértékletesség erénye (Platón) 43 mezotész; a rossz szélsőségek közép
aránya 51 meta-etika 13 metafizika 13 methexisz (Platón) 39, 59 mezopotámiaiak 15 milétoszi természetfilozófia 31 mimánszá 19 mimézisz 53 minden érték átértékelése
(Nietzsche) 179 minőség - elsődleges (Locke) 119
- másodlagos (Locke) 119 misztika 65, 87 misztikus (Wittgenstein) 213 misztikus egyesülés (Bonaventura) 79 mítosz 131,227modális logika 211 moduszok - Spinoza 109
- Locke 119 monarchia (Montesquieu) 131 monászok - Giordano Bruno 97
- Leibniz 113mondat - függvény (Russell) 217
- értelem (Frege) 217- jelentés (Frege) 217
móksa; megváltás (indiai filozófia) 17 monoteizmus - egyiptomi 27 morál sentiment (Hume) 125 „morál sense”
- Shaftesbury és Hutcheson 127 more geometrico (Spinoza) 109 motizmus 15, 17, 25mozdulatlan mozgató (Arisztotelész) 49 munkamegosztás - Smith 127
- Rousseau 133 mutáció (Darwin) 187 Münchhausen-trilemma 229 művészet 157, 161
Naphasonlat (Platón) 39 napistenség (egyiptomi filozófia) 27 naturalisztikus tévkövetkeztetés
(Moore) 217 naturalizmus 181 natura naturans (Spinoza) 109 natura naturata (Spinoza) 109 negatív teológia - Dionüsziosz Areopagi
tész 67- Maimonides 77
nem-cselekvés tana (kínai filozófia) 25 nem-Én (Fichte) 147
nem-orthodox filozófiai rendszerek (indiai filozófia) 15
nem-tudás tana (indiai filozófia) 9, 21 nemeszisz 203 német idealizmus 135 nem-tulaj donképpeniség (Heidegger) 205 nemzetállam 127nemzetgazdaságtan (Adam Smith) 127 neokonfucianizmus 15,23 neoplatonizmus 29, 63, 79 neopozitivizmus 221 nevelés - Platón 45
- Arisztotelész 53- Rousseau 133- Herder 135- Kant 145
nexus (Whitehead) 223négy nemes igazság (indiai filozófia) 21népszuverenitás 103,133nihilizmus 179nirvána 21njája 17noéma (Husserl) 193 noézisz (Platón) 41, 193 nominalizmus 65, 75, 229 nomotetikus 175 normális nyelv filozófiája 221 noumenon 139 nousz 31,51,63nyelv 97, 207, 213, 215, 217, 221,
231nyelvfilozófia 25, 55 nyelvi játék 215nyelvi relációk - modern logika 221
- Wittgenstein 213nyelvi szabályok (Wittgenstein) 215 nyílt társadalom (Popper) 229 nyolcágú ösvény (indiai filozófia) 21
Objektív idealizmus - Platón 39- Dilthey 181
objekti vációk 161 Occam borotvája 89 oikeiszisz tana (sztoicizmus) 57 okkazionalisták 107okozati összefüggés tana - indiai filo
zófia 125- Hume 125
oktalan (Schelling) 151 okság-tétel (Schopenhauer) 161 olasz filozófia 93oligarchia 45 omnipotencia (Occam) 89 ontológia 13ontológiai érv (Anselm) 73 optika (Roger Bacon) 79 ordo amoris (Max Scheler) 197 organizmus 223orthodox filozófiai rendszerek (indiai filo
zófia) 15 orthosz logosz (sztoikusok) 57 osztályharcok (Marx) 171 ouszía (Arisztotelész) 49
Önérdek (Adam Smith) 127 önfenntartás - sztoikusok 57
- Hobbes 117 önkinyilatkoztatás (Eriugena) 73 önmegismerés - Szókratész 37
- Augustinus 69 önmegismerés - Hume 129 önszeretet - Rousseau 133 öntudat - Descartes 105
- Schelling 151 össz-személy (Scheler) 197 örök igazság (Anselm) 73 örökös visszatérés (Nietzsche) 179 öröm (Epikurosz) 59ősanyag 31őscsíraelmélet (Augustinus) 69„ősi teremtések” elmélete (Husserl) 195őskép - Platón 39
- Dionüsziosz Areopagitész 67 ősok 29,31ösztönelmélet (Scheler) 197 ösztön - sztoikus 57
- állati (Bergson) 191-redukció 11,189,231
Paradoxon - kínai 25- Zenon 33- Kierkegaard 163- Russell 219
paralogizmusok (Kant) 141 párhuzamosság tana - Descartes 107
- Spinoza 109 parancsolat (Duns Scotus) 87 párszik 27passiones convertibiles és passiones disjunc-
tae (Duns Scotus) 87 pátosz (sztoikusok) 57 patrisztika 65 pedagógia (Dewey) 173 peisztisz 41percepció - Leibniz 113 performatív funkció - (Austin) 221
- Berkeley 123- Hume 125
peripatetikus iskola (Arisztotelész) 29, 47perlokúciós cselekvés (Austin) 221pietizmus 153platonizmus 93,99poétika (Arisztotelész) 53polgárság 103polisz (Arisztotelész) 53politeia (Arisztotelész) 53politeizmus 127politika (Machiavelli) 101politikai filozófia 13possest (Cusanus) 91posztstabilizált harmónia 187potentia (Aquinói Tamás) 81pozicionalitás (Plessner) 231pozitív (pozitivizmus) 165pozitív teológia 67pozitivizmus 129,159, 165prakriti (ősanyag) 19
Tárgymutató 245
pragmatizmus 171 predesztináció tana 93 prédikátumlogika 209 premisszák (Arisztotelész) 47 prestabilizált harmónia (Leibniz) 113 prima philosóphia (Bacon) 95 prólepszisz (Epikurosz) 59 Prométheusz 203 prónoia (sztoikusok) 57 protenció (Husserl) 193 pszichológia 181 pszichofizika 175 pszichologizmus 175 purusha; tiszta szellem 19 püthagoreusok 31
Questiones-forma (Aquinói Tamás) 81 quiditas (Aquinói Tamás) 83 quinque viae (Aquinói Tamás) 83
Rabszolgaság (Arisztotelész) 53 racionalizmus - Platón 41
- német, francia 103- Descartes 107
radikális arisztotelianizmus 85 ratiomorf apparátus (Brunswik) 189 rationes seminalis (Augustinus) 69 realizmus 75reál-idealizmus (Fichte) 147 redukció - fenomenológiai (Husserl) 193
- eidetikus (Husserl) 193 reflection (Locke) 119 reformáció 93, 101 rejtjelek (Jaspers) 199 relativitáselmélet 185 relativizmus 35remény elve (Bloch) 225 reneszánsz 93
- platonizmus 99rés cogitans (Descartes) 107 rés extensa (Descartes) 107 részvét (Schopenhauer) 161 retenció (Husserl) 193 részesedéselmélet - Platón 39
- G . Marcell 203 réteg, rétegtörvény (Hartmann) 223 retorika 35 Rigvéda 17 ricorso (Vico) 131 rossz - Szün-ci' 23
- Plótinosz 63- Aquinói Tamás- Leibniz 115
Saját én (Kierkegaard) 163 saját tapasztalat (Montaigne) 99 scintilla animae (Eckhart mester) 87 sejtés (Platón) 41 semmi (Sartre) 201 séma (Kant) 139 sematizmus (Kant) 137 sensation (Locke) 119 senso commune (Vico) 131
246 Tárgymutató
septem artes liberales 65 skolasztika 65
- korai 65- kései 65
skolasztikus módszer 75 sola gratia (Luther) 101 sola fide (Luther) 101
- scriptura (Luther) 101 sors-sztoikusok 57
- Plótinosz 63 Sóséin (Scheler) 197species - intelligibilis (Aquinói Tamás) 85
- sensibilis (Aquinói Tamás) 85 spekulatív (Hegel) 153„storia ideál’ eterna” (Vico) 131 struktúra és alak (Merleau-Ponty) 195 strukturalizmus 231 strukturális nyelvészet 231 sub spécié aeternitatis (Spinoza) 111 studia humanitatis 93
Szabadság 99, 143, 151, 201szabadság idealizmusa (Dilthey) 181szaktudományok 11szám (püthagoreusok) 31számviszonyok (Galilei) 95szánkhja 19szanszára 17szelekció (Darwin) 187szellem 51, 63, 91, 99, 123, 153, 191, 197,
199szellemtudományok 159 szemantika 209 személyiség (Scheler) 197 szemlélet - a prioritása (Kant) 137
- axiómái (Kant) 139szenvedéstől való megszabadulás (indiai filo
zófia) 21 szenvedés (Schopenhauer) 161 szenzuális hülé (Husserl) 193 szenzualizmus 129 szép (Kant) 145
- Empedoklész 31- Augustinus 71
szeretet 71- Scheler 197
szeretet és gyűlölet erői (Empedoklész) 31 szignifikáns funkció (Abélard) 75 szillogisztika-sztoikusok 55
- indiai 17 szillogizmus - indiai 17
- Arisztotelész 47- sztoikusok 55
szimbolikus logika 209 szimbólum - újkantiánus 175
- modern logika 209- Locke 125
szimpátia (A. Smith) 127 szinderezisz (Albertus Magnus) 81 szintetikus ítélet (Kant) 137 szintaxis 209szkepszis - 29
- Montaigne 99
szkepszis - Descartes 105- Hume 125
szkepticizmus 29 szocialisták - korai 171 szocializmus 159 szociáldarwinizmus 189 szociológia (Comte) 165 szofisták 29
-K ín a 25- görögök 35
Szókratész előtti görög filozófia 29 szolidaritás (Camus) 203 szorongás (Heidegger) 205 sztoa 29, 55, 57 szubsztancia - Platón 43
- Arisztotelész 49- Aquinói Tamás 83- Spinoza 109- Leibniz 113,115- Locke 119
szubsztitúció elve (Frege) 217 szuppozíció (Occam) 89 szuverenitás 101 szümbebekóta (Arisztotelész) 49 szükségszerűség 187 Szüsziphosz 203
Tabula rasa (Locke) 119 Tai ji; legfensőbb létező 23 tao 25taoizmus 15,25 tapasztalat - Roger Bacon 79
- Locke 119- Kant 139
tartam mint az életfolyam tartama(Bergson) 181
tautológia (modern logika) 209 társadalmi intézmények (Gehlen) 231 társadalmi szerződés - elméletek 103
-H o b b es 117-L o ck e 121- Rousseau 133
társadalomfilozófia 13 társas ösztön (Grotius) 101 technika - 93, 159
- Heidegger 207 tekintet (Sartre) 201 teleológia 49 teodicea 115 teremtés 17, 69, 81, 85 termelési erők (Marx) 171 termelési viszonyok (Marx) 171 természet - 95 teremtéshimnusz 17természet - mint termék (Schelling) 151
- könyve (Galilei) 95- mint létrehozó tevékenység(Schelling) 151
természetfilozófia 13,93 természetjog - Cicero 61
- Hugó Grotius 101, 103- Montesquieu 131- Fichte 149
természettörvények 95 természettudományok 93, 103, 159 természeti formák (Eriugena) 73 természeti állapot 117, 121, 133 tervezés (Sartre) 201 tér - Kant 137
- Einstein 185 testek (Hobbes) 117 testcselekvés (Fichte) 147 timokrácia 45típuselmélet (Russell, Whitehead) 211 tízparancsolat (Duns Scotus) 87 tolerancia 97, 103, 115 totemizmus 231 többértékű logika 211 tömeg (fizikai) 185 történelem mint az emberi megismerés tulaj
donképpeni területe (Vico) 131 történelmi materializmus 161,171 történetfilozófia 13 történetiség - Hegel 157
-D ilthey 181,199 törvények (Platón) 45 törvények szelleme (Montesquieu) 131 transzcendens (Jaspers) 199 transzcendentális (Fichte) 147 transzcendentális esztétika (Kant) 137 transzcendentális dialektika (Kant) 139 transzcendentális idealizmus (Kant) 137 transzcendentáliák (Duns Scotus) 87 trigrammák (kínai filozófia) 23 troposz - szkeptikusok 61 tudás - demonstratív (Locke) 119
- intuitív (Locke) 119- szenzitív (Locke) 119
tudat - általában (Jaspers) 199- önmagáról alkotott bizonyossága(Augustinus) 69
tudományelmélet 13- Fichte 147- neopozitivizmus 183
tudományos hipotézisalkotás 173 tudományos szocializmus 159 tudott tudatlanság (Cusanus) 91 tulajdonnév (Russell) 219 tulajdonképpeniség (Heidegger) 205 tulajdonságok - elsődleges (Démokri-
tosz) 33- másodlagos (Démokritosz) 33- (Descartes) 107
túlvilági élet (egyiptomi vallás) 27 tübingeni egyetem 135 türannisz 45 tűz - Hérakleitosz 33
- sztoikusok 55
Új akadémia 61új ontológia (Merleau-Ponty) 195 újkantianizmus 175 újraszületés (indiai filozófia) 17, 21 univerzáliák 75, 89 univerzália-harc 65 univerzum végtelensége (Bruno) 97
Tárgymutató 247
248 Tárgymutató
uomo universale (humanizmus) 99 Upanisádok 15, 17, 161 uralkodó hatalmi akarata (Machiavelli) 101 utánzás (Arisztotelész) 53 uti (használni) (Augustinus) 71 utilitarizmus 165 utolsó ítélet (Zarathustra) 27 utópia (Bloch) 225
Übermensch (Nietzsche) 179 üdvösség (indiai filozófia) 21 űr (Epikurosz) 59 üresség tana (indiai filozófia) 21
Vad gondolkodás (Lévi-Strauss) 231 Vaisésika 17 vallás 27, 35, 103, 127, 129, 149, 157, 167,
177, 191 vallásfilozófia 13
- monoteista és politeista 127 valószínűség (Heisenberg) 185 változó (modern logika) 209 variáció (Darwin) 187 velünkszületett eszme (Descartes) 105 verifikáció elve 221 védanta 19
Védák 15 végtelen törekvés (Fichte) 147 via antiqua 65 via moderna 65 világbíróság (egyiptomi filozófia) 27 világegyetem 97, 185 világlélek (Giordano Bruno) 97 világ-test (Merleau-Ponty) 195 világban való lét (Heidegger) 205 világfelfogás - Cusanus 91
- Jaspers 199 világnézeti rendszer (Dilthey) 181 világra való nyitottság (Gehlen) 231 világszellem (Hegel) 27 világtörvény (indiai filozófia) 17 világvallások 15 virtu (Machiavelli) 101 víz (Thalész) 31 visszaemlékezés tana (Platón) 41 volonté de tous (Rousseau) 133 volonté générale (Rousseau) 133 voluntas (Augustinus) 71 vonalhasonlat (Platón) 39, 41
Zene (Schopenhauer) 161 zoón politikon (Arisztotelész) 53
SH atlasz Filozófia
Kötetünk végigköveti a filozófiai gondolkodás alakulását és az egyes filozófusok munkásságát a Védák korszakától a mai irányzatokig. A részletes ismertető és magyarázó szöveget szemléletes, színes ábrák és táblázatok egészítik ki, alapos név- és tárgymutató könnyíti meg a könyvben való eligazodást.
A tartalomból: Keleti filozófia (Upanisádok, buddhizmus, konfucianizmus, taoizmus), ókori görög filozófia (Szókratész, Platón, · Arisztotelész, Epikurosz), patrisztika, skolasztika, arab filozófia, felvilágosodás (Descartes, Spinoza, Leibniz, Locke, Hume, Voltaire, Montesquieu), német idealizmus (Kant, Fichte, Hegel, Schelling), Schopenhauer, Nietzsche, Husserl, Jaspers, Sartre, Camus, Heidegger, Wittgenstein, kritikai elmélet, kritikai racionalizmus, antropológia, strukturalizmus.
ISBN 963-7775-57-9
1050 Ft 1
9 789637 775574
·'
•