1

A MAGYAR ADDIKTOLÓGIAI TÁRSASÁG

XII. ORSZÁGOS KONGRESSZUSA

SIÓFOK, 2019. NOVEMBER 28-30.

ELŐADÁSKIVONATOK

2

SZERKESZTETTE:

Felvinczi Katalin

Eisinger Andrea

SZERVEZŐBIZOTTSÁG

Felvinczi Katalin (a szervezőbizottság elnöke)

Szemelyácz János

Eisinger Andrea

TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG

Demetrovics Zsolt

Felvinczi Katalin

Kaló Zsuzsa

Kapitány-Fövény Máté

Nyíri Noémi

Paksi Borbála

Rácz József

3

Az addikció láthatatlan áldozatai (előadás)

Andrási Zita, Gyárfás Anikó

Kék Pont Alapítvány

A Kék Pont Hozzátartozói Csoportja 2007 óta működik Békásmegyeren. „A csoport tagjai

mind hozzátartozók, tehát egykori vagy még aktív függők családtagjai, akik egy értő,

megértő, biztonságos légkörben beszélhetnek problémáikról, küzdelmeikről,

aggodalmaikról, kudarcaikról, félelmeikről, de a megoldási kísérleteikről, a sikereikről

is!” (www.kekpont.hu). Négy éve vezetjük a nyitott csoportot, és hetente szembesülünk

azzal, hogy a szülők mekkora fájdalmat és bűntudatot élnek át gyerekük szerhasználata

miatt. Hatalmas nyomás nehezedik rájuk, minden energiájukat felemészti gyerekük

szerhasználata. Azt tapasztaltuk, hogy ilyen feszültség mellett a szülők sokszor már nem

képesek figyelmet fordítani a szerhasználók testvéreire, jóllehet nekik is súlyos traumát

okoz a szenvedélybetegség. Segíteni akarnak a testvérükön, felelősséget éreznek

felépülésükért, sokszor átveszik a szülők szerepét, mert alkalmatlannak tartják őket a

helyzet kezelésére, sőt sokáig nem is tájékoztatják a szülőket a testvérük betegségéről.

Egyedül akarják megoldani a problémát. Véleményünk szerint a szerhasználók testvérei

egy családi sorstragédia fel-és el nem ismert, elfelejtett statisztái. Mivel fontosnak

tartottuk, hogy a szülők mellett a testvérek is segítséget kapjanak, elhatároztuk, hogy

Magyarországon elsőként testvércsoportot indítunk. Az első testvércsoport egy 8

alkalmas, tematikus, zárt csoport, mely 2019. február 4-től 2019. május 13-ig valósult

meg, kéthetente hétfőnként a Kék Pont Alapítvány Békásmegyeri Központjában, 9 olyan

taggal, akik vállalták a részvételt a csoport elejétől a végéig. A konferencián a

testvércsoportban szerzett tapasztalatainkat szeretnénk megosztani. Fontosnak tartjuk,

hogy a szakemberek felismerjék, a testvéreket is rendkívüli módon megviseli a

szenvedélybetegség, ezért nekik is segítségre van szükségük.

Alkoholbetegek az életút felén. Válság, szégyen, váltás (előadás)

Bacskó Gáborné

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály

Háttér/előzmények: Az életközépi válság új lehetőséget ad a megújulásra. Egy olyan

megújulásra, melyre egy porcikánk sem vágyik. Elértünk mindent, mindenünk megvan,

megnyugtató módon kiismerhetőek a családi és egyéb közösségek erőviszonyai. És még

sincs minden rendben. Régi módszerekkel új feladatokat megoldani nem megy.

Részlegünkön gyógyuló embereknél ez az életkori válság az alkoholproblémák, a testi

betegségek, a szociális szövődmények miatt nem látszik annyira élesen. A sikertelen

váltási kísérletek is mélyítik a fennálló szégyenkezés érzetét. Ha nem csak az

alkoholmentesség, hanem az életmódváltás is a célunk, akkor szükséges a felmerülő

normatív, életkori válságokkal is foglalkozni. Mindeközben számunkra, segítőkre,

gyógyítókra is vonatkozik az életciklus változás, új megoldások keresése. Válság –

kiürülés – szégyen – életciklus – empátia – nővérként a rehabilitációban. Előadásom során

szeretném bemutatni a részlegünkön gyógyuló betegeknél előforduló életközépúti válság

tüneteit, a segítséget, amit nyújtani tudunk. Nagyrészt az aktív osztály pácienseiről van

szó. Napjainkban a túlhajszoltság, az évek alatt elért egzisztencia megtartása olyan

nyomást gyakorol az emberekre, hogy sokan a felgyülemlett feszültséget alkohollal,

gyógyszerek szedésével oldják. Amikor ez odáig fajul, hogy képtelenek ellátni

munkájukat, akkor fizikális tünetek is jelentkeznek, és tapasztalható a szociális

kapcsolatok megromlása is. Amiben segíteni tudunk: egy komplex team munka, csoportos

foglalkozásokkal, önismereti gyakorlatokkal, mely szociális munkás segítségével történik.

Ezáltal próbáljuk könnyíteni a betegek visszatérését a kinti életbe.

4

A szülők egészségkárosító magatartásának hatásai a gyermekre (előadás)

Bagi Edit1, Pallagi Imréné2, Szappanos József3,4 1 Gyermekeink Jövőjéért Egyesület, Szolnok 2 Jászapáti Önálló Óvoda Intézmény, Jászapáti 3 Szolnoki HSZK Drogkonzultációs és Információs Központ 4 Arhi-ment Stúdió Kft. Szolnok

Háttér és célkitűzés: 2017-ben, egy nagyobb program keretében, adatgyűjtést végeztünk

az óvodáskorú gyermekek körében a szülők pszichoaktív szerhasználatával kapcsolatosan.

Ez az adatgyűjtésünk a kisgyermekek ismereteire, megélt élményeire,

veszélyeztetettségére fókuszált. Az előadásunkban bemutatni kívánjuk a 2019 I. félévében

végzett újabb adatgyűjtésünket, amely a szülők egészségkárosító magatartására - és annak

a kisgyermekek viselkedésében megjelenő következményeire - fókuszált. E második

adatgyűjtésünk során célunk volt azt is megtudni, hogy milyen szerepet játszanak az

intézmények és a pedagógusok a megismert tényezők befolyásolásában. Módszer:

Kvantitatív és kvalitatív - nem reprezentatív - vizsgálat. A hozzáférési alapú mintavétel

során a mintaválasztást nagyban meghatározta az intézmények nyitottsága az adatgyűjtő

program iránt. Jász-Nagykun-Szolnok megye 7 településén, az intézmények felé

megküldött – intézményi, szülői – kérdőívek egyrészt a gyermekek viselkedésére,

másrészt a családokban előforduló negatív (egészség)magatartási mintákra fókuszáltak.

Másrészt azt vizsgálták, hogy ezekre a jelenségekre az intézményi színtéren milyen típusú

programok reagálnak. A kisgyermekek esetében az irányított beszélgetés és a

„befejezetlen történet” módszer került alkalmazásra. Eredmények: A bemutatott

számadatok alapján megállapítható, hogy a szülői modell erősen hozzájárul a viselkedési

addikciók kialakulásához a felnövekvő generációnál. A szülő napi többórás mobiltelefon-

és internethasználata mellett, a „pláza jelenség”, és a helytelen önértékelésen alapuló

étkezési, sportolási függőségek kialakulása is markánsan megjelenik. A gyermekek

esetében a társakkal, a szülőkkel szembeni agresszív viselkedésminták aránya

figyelemfelhívó. Jelentős arányú az evészavarral küzdő gyermekek száma, és a

kialvatlanság problematikája. Következtetések: A nevelési intézmények, a törvényi

előírást követve rendelkeznek egészségfejlesztő programmal, azonban a köznevelési

színtéren dolgozók nem érzik kompetens szakembernek magukat ezen a téren. Úgy vélik

azonban, hogy nem elegendő külső szakemberekre, intézményekre, szervezetekre

hagyatkozni e kérdésben, hanem maguk is szükségét érzik olyan speciális ismeretek

megszerzésének, amelyek lehetővé teszik a veszélyeztető helyzetek korai felismerését –

illetve, a szakmai kompetenciahatárok betartása mellett, az intézményi beavatkozást is

lehetővé teszik. (Pl.: alternatív konfliktuskezelő, relaxációs technikák alkalmazása). A

prevenciós programok közül a családi program, az egészségnap, a sportnap eseményeket

jelölték meg legtöbben. Ezek a programok elsősorban az intézmény helyi

humánerőforrásaira építenek. Az egészségfejlesztő programok kevésbé, míg az

érzékenyítő programelemek egyáltalán nem jelentek meg a válaszaikban. A részletes

elemzés nyomán folyamatban van B. Bagi Edit és Szappanos József: Van más út! -

Kisgyermekek egészségfejlesztése című módszertani könyv. Kulcsszavak: viselkedési

függőség, egészségkárosító magatartás, kisgyermekkori prevenció, egészségtudatos

nevelés, szociális kompetencia erősítése, mintakövetés, önvédő magatartás alakítása,

értékítéletek gyermeki megfogalmazása.

5

A gyermekaddiktológia szociálpolitikai háttere Magyarországon (előadás)

Balcsik Tamás Zsolt

Egészségdokk

Az előadásban a gyermek- és ifjúságaddiktológia (GYIA), mint új ellátási forma

szociálpolitikai szempontú története kerül bemutatásra, helye az ellátások között,

létrejöttének indokai, kitérve a szerfogyasztási szokások változásárokra a korai 2000-es

évektől, ill. az új típusú pszichoaktív szerek kb. 2010-től való megjelenésére, valamint a

GYIA helyére a pszichiátria, addiktológia, gyermekpszichiátria ellátásokhoz képest.

Bemutatásra kerülnek pro- és kontra érvek az új ellátási formával összefüggésben,

dilemmák és paradoxonok e területen. Kitekintés történik a már működő és tervezett

GYIA intézmények működésére, az (együtt)működési nehézségek, valamint a különféle

humán területek (egészségügy, szociális, oktatási, jogi) az addiktológiáról alkotott

értelmezésbeli különbségei figyelembevételével. Szakmaspecifikus képzések helyzete

(hiánya), valamint kutatási tervek, lehetőségek a területen. Kérdések, melyekre választ

keresünk: lehetséges-e felfogni az addikciókat, mint kezeletlen gyermekkori pszichés

zavarok késői szövődményét?

Hogy együnk, hogy jól legyünk? A kényszeres evés, mint függőség. Hogyan segíthet a

12 lépéses program? (előadás)

Bensó Beáta Anna

Szent Borbála Kórház Tatabánya Mentálhigiénés Központ

Hogy együnk, hogy jól legyünk? A kényszeres evés, mint függőség. Hogyan segíthet a 12

lépéses program? Az Anomin Alkoholisták (AA) mintájára 1960.01.19. alakult az első

Overeaters Anonymous (OA) csoport Los Angelesben. Azóta ez az önsegítő közösség

nemzetközivé vált. 75 országban van jelen, 6500 csoporttal, 60 ezer taggal.

Magyarországon pár éve alakultak az első csoportok, főleg a programmal külföldön

megismerkedett lelkes tagok segítségével. Jelenleg az országban 5 élő gyűlés van, 2

Budapesten, Szegeden, Pécsett és Debrecenben, illetve heti 3 Skype gyűlés. Az OA más

12 lépéses csoportok mintájára létesült. Speciális helyzeténél fogva kihívást jelentett az

absztinencia meghatározása, mivel a függőség tárgyától, az az ételtől való teljes

tartózkodás nem javasolható úgy, ahogy a többi szerfüggőség - alkohol, drog – illetve

viselkedési függőség – játékszenvedély – esetén. Kezdetben napi adott mennyiségű

kalória betartása volt a cél, később átvette a helyét az étkezési terv készítése és

szponzorral történő megosztása. Az étkezési terv tartalmazza az elfogyasztott ételek

pontos megnevezését, összetételét, mennyiségét és lehetőség szerinti elfogyasztásának

idejét. Két tervnek megfelelő étkezés között ételt fogyasztani nem szabad. Az étkezési

terv nem diéta, nem követ semmiféle diétás irányzatot, egyéni, személyre szabott. Fontos,

hogy az étkezési terv megalkotója és betartója ne éhezzen, ugyanakkor segítse az

optimális testsúlyának az elérését. Az absztinencia tartalmaz magatartási szabályokat,

amik az étkezések körülményeire vonatkoznak. Nem engedélyezett a csipegetés, állva,

menet közben, autóban stb. evés. Felmerül a kérdés, hogy a kényszeres evés inkább

viselkedési, vagy inkább szerfüggőség? Az étel önmagában lehet-e függőséget okozó

anyag? Milyen mértékben befolyásolja az élelmiszerek összetétele azt, hogy mennyire

addiktív a szervezet számára? Vajon a túlevést kiváltó ételek teljes kerülése csökkentheti a

sóvárgást, könnyebben betarthatóvá teheti az étkezési tervet? Milyen segítséget tud

nyújtani a 12 lépéses program az absztinenciához, ami alap ahhoz, hogy fizikai, érzelmi,

spirituális szinten megkezdődhessen a függő felépülése?

6

Pár kattintás a segítség! Az Online Lelki Egészség Tanácsadás működésének

tapasztalatai (előadás)

Berényi András

Országos Közösségi Ellátások Egyesülete

2019. májusában a Forrás Lelki Segítők Egyesülete, a Praxis Humán Erőforrásfejlesztő

Központ Bt. és a Via vitae” Mentálhigiénés Műhely Kft. alkotta konzorcium az EFOP-

2.2.0-16-2016-00002 Gyermek és ifjúságpszichiátriai, addiktológiai és mentálhigiénés

ellátórendszer infrastrukturális feltételeinek fejlesztése című kiemelt projekt keretében az

Állami Egészségügyi Ellátó Központ támogatásával indította el az Online Lelki Egészség

Tanácsadást (OLET). Az online szolgálat anonim és ingyenes emailes konzultációs

szolgáltatást nyújt az életvezetési, pszichiátriai, addiktológiai problémákkal küzdő 18 év

alatti fiatalok, illetve szüleik, tanáraik és segítőik számára. Az életvezetési, tanulási,

viselkedési, függőségi vagy egyéb lelki problémákkal a https://olet.aeek.hu portálra lehet

írni. A beérkező leveleket három napon belül segítő hivatású, online tanácsadásra is

felkészített mentálhigiénés szakemberek válaszolják meg, és segítenek a levélírónak a

megfelelő szolgálathoz, szakemberhez irányításában. Az előadás az OLET fél éves

működésének tapasztalatit foglalja össze kitérve a szolgáltatás kialakításának lépéseire,

illetve a beérkező online levelezés tartalmi elemzésére.

A szenvedélybetegek nappali, közösségi szolgáltatások ajánlásairól (workshop)

Berényi András, Kovács Csaba

Országos Közösségi Ellátások Egyesülete

Az Országos Közösségi Ellátások Egyesülete több munkacsoportban kidolgozta a

szenvedélybetegek közösségi és nappali ellátásainak szakmai ajánlásait Az Emberi

Erőforrások Minisztériuma 2018. május 18-án megjelentette a szakmai ajánlásokat. Az

ajánlások 2018. július 1. napjától léptek hatályba. .A dokumentumok a módosított 1/2000.

SZCSM rendelet kötelező szolgáltatási elemekre vonatkozóan készültek el, illetve a

napokban jelent meg az SZGYF által kidolgozott szakmai ajánlásokkal kapcsolatos

útmutató is. A workshop célja, hogy az eltelt több mint egy év tapasztalatait a területen

dolgozókollégák áttekintsék és javaslatokat tegyenek az esetleges változtatásokra. A

műhely beszélgetés során a következő kérdésekre keressük a válaszokat: Kik veszik és kik

nem veszik igénybe a szolgáltatásokat? Hogyan lehet bevonni a szenvedélybetegeket az

ellátásokba? Milyen módszerei vannak a szenvedélybetegek ellátása során a partner

intézményekkel való együttműködésnek? Hogyan lehet a szenvedélybetegek családtagjait

bevonni az esetmunkába? Mi jelenti a sikert a szenvedélybetegekkel való esetmunkában?

Várjuk azokat a kollégákat a műhelyre, akik a szenvedélybetegek közösségi és nappali

ellátások munkatársai vagy a közeljövőben lesznek azok.

Hozzátartozó és/vagy önálló entitás? (előadás)

Békési Tímea

Kék Pont Alapítvány

A hozzátartozókkal végzett munka egyidős az Alapítvány működésével, tehát 1997 óta

zajlik. Kezdetben még leginkább az útkeresés jellemezte a munkát, de aztán fokozatosan,

felhasználva a témáról addig összegyűlt hazai és külföldi tudást és tapasztalatokat, egyre

tisztábban meghatározott lett. Az ellátórendszernek változni és fejlődni kell a

hozzátartozók ellátásával kapcsolatban, ezért meglátásom szerint óriási szükség van a jó

gyakorlatok megosztására az új lehetőségek keresése mellett, de a célcsoport elérésében és

ellátásában is. Az, hogy mennyi függőségben nem szerhasználóként érintettet, illetve

milyen formában tud ellátni az alapítvány, az erősen függ a finanszírozástól, hiszen

7

jelenleg a szenvedélybetegek közösségi ellátásában az ellátottak 30 %-a lehet nem szerhez

kapcsolódó diagnózisú. Jobb híján ide tudjuk becsatornázni a segítséget kérő

hozzátartozókat. Ezen kívül pedig pályázati forrásokból biztosítjuk a hozzátartozói

csoport folyamatos működését, valamint pár- és családkonzultáció, -terápia is pályázati

forrásból valósulhat meg, az ebben képzett szakembereink és önkéntesek által. A

családterápia és a rendszerszemléletű egyéni konzultáció nem véletlenül dolgozik

eklektikus eszköztárral a módszereket és technikákat illetően, ugyanis az, hogy milyen

szerepükben jelennek meg a hozzátartozók az ambuláns ellátásban – utalva a felvezető

előadásra –, természetesen változó. A hozzátartozói csoportunkban, vagy családterápián

szinte teljes mértékben fiatalkorú, illetve fiatal felnőtt droghasználók szülei jelennek meg

azzal a céllal, hogy a gyereküknek segítsenek. Az egyéni konzultációkban már ennél

árnyaltabb a kép, mert egyaránt megjelenik a szenvedélybeteg család bármely nemű, korú,

szerepű, státuszú tagja, különböző fókusszal. Előadásomban főként ez utóbbiról szeretnék

beszélni.

Addiktológia és elfogadás (workshop)

Bodrogi Andrea, Lencse Menyhért, Pelbát Gergely

Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány

Workshopunkon a szenvedélyszerek használatának társadalmi elfogadásáról és el nem

fogadásáról, valamint ennek az egyes egyénekre és / vagy az ellátórendszerre gyakorolt

következményeiről szeretnénk közösen gondolkozni. Mint ismeretes, ma Magyarországon

az úgynevezett tiltott drogok használata, akár csak kipróbálása is törvénybe ütköző,

büntetőeljárás következményét, illetve büntetés alternatívájaként elterelésben való

részvétel kötelezettségét vonja maga után, ezáltal pszichiátriai /addiktológiai vizsgálatot ír

elő egyébként akár panaszmentes és egészséges fiataloknak. Ugyanakkor az alkohol, mint

legális drog használata nem csak megengedett, sok esteben egyenesen „kívánatos”, mint

ahogyan ez az alkohol „média megjelenéseiből” is tisztán kivehető. Fogyasztása gyakran

elvárásként, adott társadalmi kicsoportba tartozás feltételeként jelenik meg. Onnantól

viszont, ha az alkoholfogyasztó függővé válik, főleg, ha kezelést is igénybe vesz, a

társadalom eddigi elfogadó attitűdje megváltozik, kirekesztővé, elutasítóvá válik.

Egy tűcsere bezárásának következményei a volt kliensek körében (előadás)

Csák Róbert, Irena Molnar1, Sárosi Péter2 1 Re Generation 2 Jogriporter Alapítvány

Háttér és célkitűzés: A kutatásban két városban (Budapest, Belgrád) élő intravénás

szerhasználókat (IVSZ) hasonlítottunk össze. A célunk az volt, hogy felmérjük milyen

következményekkel jár egy IVSZ közösségben a tűcsereprogram bezárása, illetve

tágabban értelmezve az ártalomcsökkentő programok lefedettségének romlása. A

kutatásban résztvevő mindkét városban hasonló folyamatok mentek végbe az elmúlt

években, Budapesten 2014-ben a két legnagyobb tűcsereprogram zárt be a helyi

önkormányzat nyomására, míg Belgrádban 2015-ben szűnt meg az egyetlen

tűcsereprogram a finanszírozás hiánya miatt, mert a Global Fund kivonult az országból.

Az előadásban a bezárás következményei mellett arra fókuszálunk, hogy mit tudtunk meg

a budapesti IVSZ közösség sajátosságairól, hogyan változtak a jellemzői 2014 óta, illetve

ennek milyen következményei vannak az ártalomcsökkentő programok jövőbeli

szervezésére vonatkozóan. Módszer: Az adatfelvétel 2018 február-július között történt

Budapesten (N=100) és Belgrádban (N=138). A mintavételre Respondent Driven

Sampling (Heckathorn, 1997) módszert használtunk, mert az nem helyhez (pl.:

tűcsereprogram) kötött eljárás, így használható olyan szerhasználók elérésére, akik

8

nincsenek kapcsolatban az ellátórendszerrel. A kérdőívben az intravénás szerhasználatra,

kockázati magatartásokra, és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre kérdeztünk rá.

Eredmények: A demográfiai jellemzők nagyon hasonlóak voltak a két mintában, a

többségük férfi volt, alacsony iskolázottsággal, 36 éves átlagéletkorral. Hasonló volt a

szolgáltatásokhoz való hozzáférés csökkenése is a két városban, szignifikáns (p<0,005)

csökkenést találtunk Belgrádban 13, Budapesten 11 különböző típusú szolgáltatás

elérésében, amelyek között voltak mind szűken vett ártalomcsökkentő szolgáltatások (pl.:

steril eszközök) és kiegészítő szolgáltatások (pl.: beszélgetés szociális munkással) is. Az

injektorokat leggyakrabban patikából szerezték be mindkét városban. Eltérő volt

ugyanakkor a két IVSZ közösség a használt szerekben, Belgrádban 94% opiátot használt,

míg Budapesten 91% ÚPSZ-t injektált. Emellett különbség volt a bevitel módjában is, míg

Budapesten 22% nem injektált az elmúlt hónap során a tűcsere volt kliensei közül, addig

Belgrádban nem volt ilyen átalakulás. Különböző volt a kockázati magatartások

előfordulása is a két városban, Belgrádban többször használtak egy tűt (p<0,001), míg

Budapesten több emberrel osztották meg a felszerelésüket (p=0,024). Budapesten

valamivel kevesebben osztották meg az eszközeiket (32% nem osztott meg eszközt

Budapesten, Belgrádban ez 12% volt, p<0,001). Következtetések: Bár mindkét város

IVSZ populációja magas kockázatokkal járó környezetben él, a két város

összehasonlításában jól láthatóvá válnak a budapesti IVSZ közösség sajátosságai.

Budapesten a tűcsere program volt klienseinek közel negyede más beviteli módra tért át,

de ez nem a steril eszközök való szűkülő hozzáféréshez, inkább az ÚPSZ-ek jelenlétéhez

köthető. A mért kockázati magatartások mintázatában mutatkozó különbségek pedig arra

utalnak, hogy az IVSZ közösség jellegzetességei, szokásai is eltérőek. A két város IVSZ

populációja között talált eltérések arra is felhívják a figyelmet, hogy nagyon fontos az

ártalomcsökkentő szolgáltatások helyi környezeti tényezőkhöz, és a helyi közösség

jellegzetességeihez való alakítása.

Egy spirituális módszer rehabilitációs programba illesztésének tapasztalatai

(előadás)

Csizovszki Sándor

Soproni Erzsébet Oktató Kórház és Rehabilitációs Intézet

Előzmény/háttér: A 2016 júniusában megvédett szakdolgozatom „A centrumba vezető

meditációs ima” módszerének vizsgálata volt. Kutatásomban azt vizsgáltam, hogy ennek a

spirituális módszernek a gyakorlati alkalmazása milyen hatással van a szerfüggő

személyek felépülési folyamatában. Az előadás fókuszában a szakdolgozati kutatás

eredményeinek gyakorlati alkalmazása áll a soproni „Maradj Józan Életút Modell”

rehabilitációs programban. Kérdésfeltevések: A preferált módszernek van-e a célcsoportot

alkotó személyek vonatkozásában változásokat előidéző hatása? Ha igen, ezek a hatások

milyennek értékelhetőek? Lehet-e általánosítható összefüggéseket megállapítani?

Módszer: Önkitöltős kérdőív; a folyamat elején és végén az Underwood-féle Mindennapi

Spirituális tapasztalatok Skála (MSTS) adaptált változata és a saját fejlesztésű „Hogy érzi

magát?” (HS) című, önkitöltős kérdőív felvétele és értékelése, valamint két mélyinterjú

felvétele és értékelése. Vizsgálatai személyek: 5 fő alkohol- (4 nő, 1 férfi) és 5 fő

drogfüggő (3nő, 2 férfi), felépülés fenntartó fázisában lévő személy, akik vállalták, hogy a

nekik egyenként megtanított meditációs módszert 90 napon keresztül rendszeresen, napi

10-15 percen keresztül gyakorolják. Eredmények, Összefoglaló következtetések: A.) A

kérdőíves MSTS és HS vizsgálatok eredményei minden kísérleti programban résztvevőnél

a spiritualitás mélyülését jelezték. Ezt csak erősítették a mélyinterjúkban személyes

tapasztalataikat is kifejtő interjúalanyok állításai. Ez alapján kimondható, hogy az általam

preferált módszer alkalmas a tudatos jelenlét, az „itt és most” állapotok elérésére. Az

9

eltérő változások magyarázata részben az egyének személyiségfejlődési fokától, részben

intellektusától és a gyakorlás intenzitásától, rendszerességétől függő. A sóvárgás

kiiktatására vonatkozó hipotézisem bizonyítottnak tekinthető, hisz a meditáció tárgyaként

kiválasztott szavak mindig pozitív gondolatok, s ha ezek határozzák meg az egyén életét,

akkor nem marad hely/idő a visszahúzó, negatív érzéseknek, gondolatoknak. A három

hónapos időtartam vizsgálata azonban túlságosan rövid ahhoz, hogy a meditációs ima

absztinencia fenntartására vonatkozó direkt összefüggéseket bizonyítani tudjuk. Ha a

meditáció hosszútávon is növeli az egyén lelki stabilitását, akkor tartós józanság

fenntartásának egyik stabil eszköze lehet. B.) A kutatás bizonyítja, hogy a módszer

gyakorlásának hatására közösséget szolgáló aktivitások figyelhetők meg minden vizsgált

személynél. Kutatásom eredményeként megállapítható, hogy a kísérletben résztvevő 10

személy esetében bizonyítható a hipotézis állítása, mely szerint a középpontba vezető

meditációs ima rendszeres gyakorlásának hatására közösséget szolgáló aktivitások

figyelhetők meg. Ezt erősítik az MSTS táblákon látható 2,14,15,19-es állításokra adott

válaszok számértékei, valamint a HS táblázatok 14,18,19-es hangulatcsomagok változását

jelző százalékosan kimutatható pozitív irányú hangulatváltozások. A személyek

bemutatásánál és az első felmérések eredményeiből látható, hogy a közösséget szolgáló

aktivitás nem volt jellemző a kísérletben résztvevő személyekre, illetve nagyon alacsony

szinten volt. Viszont erre vonatkozón figyelemreméltó változás állt be a meditációt követő

felmérésnél. A B-hipotézis bizonyítottságát támasztja alá mindkét mélyinterjú. Az egyik

esetben tanúi lehetünk egy aktív szponzori szolgálatnak, amely NA-s társak irányában

nyilvánul meg. Ilyen féle korábbi aktivitása nem volt. A másik vizsgált kliens pedig

annyira megnyílt mások irányába, hogy most már észreveszi maga körül az elesetteket, s

bár korábban ilyet soha nem csinált, önkéntes adománygyűjtő szerepet is vállal. Mivel a

közösségi dimenzió egyértelműen része (erre vonatkozó szent szavak középpontba

állításával) ennek a meditációs gyakorlatnak, ezért semmiképpen nem tekinthető öncélú

élménykeresésnek, sokkal inkább érett felelősségvállalásnak. C.) A mérések, de leginkább

a mélyinterjúk alátámasztják, hogy az Istennek/Felsőbb Erőnek való önátadás

következménye a lelki béke, személyiség (jellem és viselkedés) megváltozása; de

óvatosságra intő, mert ehhez az eredményhez sok más pozitív hatás is hozzá járulhatott! A

kutatás eredményei bizonyítják, hogy az általam preferált módszer rendszeres

alkalmazásának hatása erősen meghatározza a személyiség fejlődését, erős, de nem

kizárólagos hatása van a személy pozitív jellem- és viselkedésváltozására. Az előadásban

bemutatásra kerül a fenti spirituális módszernek a soproni „Maradj Józan Életút Modell”

programban való napi gyakorlattá tétele. Ezenkívül bemutatásra kerül egyéb más

spirituális módszerek alkalmazása is. Alapvető szempont: hogyan lehet eredményesen

beszélni hitről, Felső Erőről, vallási és dogmatikai nézetekhez való igazodás nélkül.

Új utak a gyermekek mentális egészségvédelmében: A gyermekaddiktológia

Székesfehérváron (előadás)

Czere-Ambrus Mária, Balcsik Tamás Zsolt, Rappant György, Gönczi Gábor

Egészségdokk

Az EGÉSZSÉGDOKK Addiktológiai Központ és Serdülő Kríziscentrum 2017-ben

indította szociális és egészségügyi addiktológiai felnőtt ellátásai mellett a Serdülő

Kríziscentrum Gyermekaddiktológiai Gondozót. A gyermekaddiktológiai ellátás az

országban az első ilyen formán működő járóbeteg ellátás, ahol szerhasználattal-és

viselkedéses függőségekkel küzdő 10-18 éves gyermekeket fogad multidiszciplináris

csapatunk. A tematikus szekció 4 előadást foglal magában: Balcsik Tamás Zsolt szakmai

vezető beszél a gyermekaddiktológia magyarországi helyzetéről és szabályozásáról, az

Egészségdokkban megvalósuló ellátás hátteréről. Gönczi Gábor intézményvezető vázolja

10

az Egészségdokk gyermekaddiktológiai ellátásának betegútját és működését Dr. Rappant

György addiktológus ismerteti az ellátásban megforduló gyermekek pszichés hátterét és

az addiktológiai ellátás kihívásait Czere-Ambrus Mária pszichológus konkrét

esetismertetéseken keresztül bemutatja a gyermekaddiktológiai ellátásban folyó terápiás

munkát. A szekció egy átfogó képet nyújt a gyermekaddiktológia magyarországi

hátteréről, az ellátás menetéről, az érintett populációról, illetve remélhetőleg olyan

szakmai vitát generál, mely elősegíti e területen az ellátóhelyek közötti párbeszédet és

együttműködést.

A gyermekaddiktológiai ellátásban megjelenő fiatalok jellemzői (előadás)

Czere-Ambrus Mária

Egészségdokk

Az előadásban megismerhetjük a gyermekaddiktológiai ellátásban megjelenő fiatalok

jellemzőit, a következő dimenziók szerint: kor, nem, családi háttér, további demográfiai

jellemzők, szerhasználati szokások, csak a gyerekekre és serdülőkre jellemző speciális

nehézségek, problémák, de erősségek is. Az ellátás specialitása, hogy figyelembe kell

venni a nevelőintézetekkel és a gyermekvédelmi hálózattal való kapcsolatot, a minél jobb

együttműködésre és az ellátási háló fejlesztésére kell törekedni. Részletesen kitérünk

néhány rövid esetbemutatáson keresztül az önsértés, nemi identitás diffúziója, a családi

szerepkonfliktusok problematikájára. A gyermekaddiktológiai ellátásban az Egészségdokk

által használt kezelési megközelítések: családterápia, egyéni konzultáció,

viselkedésterápia, indulatkezelési csoport (kamasz csoport). Ezek rövid bemutatása az

előadás része. Fontos dilemma a kamaszokkal kapcsolatban, hogy a deviancia a normatív

krízis része-e? A kérdés kifejtése, a lehetséges válaszok keresése 3 esetbemutatáson

keresztül történik.

Szerhasználattal kapcsolatos és egyéb addikciós zavarok: Változások és kihívások

(előadás)

Demetrovics Zsolt

Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar

Az elmúlt egy-másfél évtizedben jelentősen változott az addikciós zavarok értelmezési

kerete, csakúgy, mint az ide sorolt jelenségek köre. Az előadás célja ezen változások,

valamint ezek következményeinek az áttekintése. A diagnosztikai rendszerekben

bekövetkezett változások mellett az előadás kitér a terület legjelentősebb kihívásaira,

csakúgy, mint az elmúlt évek hazai és nemzetközi eredményeire, fejleményeire.

A 2019. évi ESPAD kutatás előzetes adatai (előadás)

Elekes Zsuzsanna1, Arnold Petra2 1 Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézet 2 MTA-BCE Társadalomepidemiológiai Kutatócsoport

Háttér. 2019 tavaszán került sor a European School Survey Project on Alcohol and other

Drugs (ESPAD) kutatás 7. adatfelvételére. A program 1995-ben azzal a céllal indult, hogy

rendszeresen ismétlődően, időben és nemzetközileg összehasonlítható módon gyűjtsön

információkat a fiatalok szerfogyasztási szokásairól. Módszer. A 2019. évi magyarországi

adatfelvételben több mint 5000 fiatal vett részt. Az adatfelvétel a középiskolák 9-10.

évfolyamának országos reprezentatív mintáján készült, osztályos lekérdezéssel, önkitöltős

módszerrel. A kezdetektől fogva kérdezett tiltott és legális szereken kívül 2019-ben

harmadik alkalommal vizsgáltuk a különböző problémás viselkedési formák

(Internethasználat, szerencsejáték, online játék stb.) elterjedtségét, valamint másodszor

11

kérdeztük az új pszichoaktív szerek elterjedtségét. Eredmények. A végleges adatbázis

október végére készül el, így az absztrakt leadásakor még eredményekről nem tudunk

beszámolni. Az előadásban bemutatjuk a különböző tiltott és legális drogok jelenlegi

elterjedtségét a fiatalok körében, valamint az elmúlt 24 évben – az ESPAD kutatások

kezdete óta – bekövetkezett változásokat.

Utánkövetés a Zsibriki Drogterápiás Intézetben (poszter)

Erős Beáta, Szabó Judit Izabella

KIMMTA

A KIMMTA 2017. szeptember 1-től 2019. szeptember 1-ig utánkövetést végzett az

intézmény által készített kérdőív segítségével. A mintavétel a Zsibriki Drogrehabilitációs

Intézet szolgáltatását igénybe vettek között történt, a rehabilitációban legalább három

hónapig tartózkodó egyének körében. Ebben az időszakban 121 fő vett részt összesen a

terápiás ellátásban, közülük 71 fő tartózkodott három hónapnál hosszabb ideig a

rehabilitációban. A 71 főt telefonos és online felületek használatával értük el 3 fő

önkéntes segítségével. A megkérdezett 71 fő, vagy az általuk megjelölt kapcsolattartó

válaszolt a feltett kérdésekre. Dokumentumelemzés és a kérdőív kvantitatív vizsgálatának

segítségével a terápián töltött idő, a terápiás fázis és a terápia utáni életminőség mutatóit

vetettük össze. Feltételezésünk szerint a terápián töltött idő és a minél magasabb terápiás

fázis a kliensek életminőségében jelentős változást hoz a közösség elhagyását követően,

még akkor is, ha nem fejezte be valaki a rehabilitációt. A kutatás fő célja az

információgyűjtés volt, a terápiát elhagyó kliensekkel való kapcsolatfelvételt az alábbi

életminőségi mutatók szemléltetik. A megkérdezett 71 főből 24 elmondta, hogy

visszaesett, jelenleg is aktív szerhasználó, 1 fő elhunyt szerhasználat következtében.

Absztinensnek vallotta magát 35 fő, akiknél nem volt szerhasználat a KIMMTA elhagyása

óta. 11 fő vállalta, hogy volt problémája a drogokkal a terápia utáni időszakban, de a

tanultak segítségével sikerült felülemelkedni, és a kérdőív felvételének időpontjában nem

fogyasztanak. 19 fő mondta el, hogy jelenleg is jár terápián kívüli segítő csoportokra,

leggyakrabban AA, NA csoportba és/vagy utógondozóba. A vizsgált kliensek közül (121

fő) 68 klienst sikerült Hepatitis C fertőzöttség vizsgálaton szűrni (Tolna Megyei Balassa

János Kórház Fertőző Osztály). A megkérdezettek közül 12 fő került nyilvántartásba

Hepatitis C fertőzöttsége miatt. 1 főnél Hepatitis A és B vírusfertőzöttséget is kimutattak.

A nyilvántartásba kerültek közül 3 főt interferon kezeléssel gyógyítottak, ebből jelenleg 2

fő volt terápiás gyógyultnak nyilvánított. Jelenleg 3 volt kliens vár genotípusának

megfelelő interferon mentes kezelésre. A családi kapcsolatok tekintetében elmondható,

hogy a válaszadók 77%-nak sikerült rendeznie családi kapcsolatait (megfelelő, jó, nagyon

jó). Mindössze 5 % mondta azt, hogy nincsenek családi kapcsolatai, jellemzően a szülők,

hozzátartozók elhalálozása miatt. A kapcsolattartás többségüknél hetente egy-két alkalom

telefonon, interneten vagy személyesen. A megkeresett 71 volt terápiásból 40-en jelenleg

dolgoznak. Stabil munkahellyel rendelkeznek, teljes munkaidőben, általában betanított

munkát (18 fő) és szakmunkát végeznek (17 fő). 5 kliens irodai munkával foglalkozik. 5

fő folytatta iskolai tanulmányait (érettségi, OKJ). 53 fő ítélte meg egészségi állapotát

kiválónak és jónak, 15 fő megfelelőnek és 2 fő nagyon rossznak. A terápiát az első

fázisban (3-6 hónap) elhagyók 55%-a, a második fázisban (6-12 hónap) elhagyók 28%-a,

a harmadik fázisban (12-nél több) elhagyók mindössze 9%-a esett vissza. A kutatás

eredményei alátámasztják a hipotéziseket: minél több időt töltött a kliens a terápiában,

annál több aspektusból rendeződik az élete. A rehabilitációban eltöltött idő, valamint a

minél több elsajátított kompetencia egyenesen arányos az absztinencia megtartásának

valószínűségével. Az utánkövetés számszerűsíti a „zsibriki fiúkról” való tudásunkat, ami a

terápiás közösség számára is hasznos, a terápia után számos kliens tartja a kapcsolatot

12

egymással és az intézménnyel is. A vizsgálat során szerzett tapasztalatok fejlesztési

lehetőségek megfogalmazásához is vezetnek, hosszútávú célkitűzés a minőségbiztosítási

rendszer fejlesztése.

Nyírő Gyula - OPAI Addiktológiai osztály pszichoterápiás részlegének bemutatása

(előadás)

Farkas Judit, Petró Kata

Nyírő Gyula - OPAI, Addiktológiai Osztály

A Nyírő Gyula OPAI Addiktológiai osztályán, 12 ágyon pszichoterápiás részleg alakult

meg. Az Addiktológiai Pszichoterápiás részlegen azon addiktológiai spektrumba eső

klienseket látjuk el, akik komplex addiktológiai és pszichoterápiás osztályos kezelést

igényelnek a hosszútávú absztinencia fenntartásához. A részlegen az elsősorban kognitív-

viselkedésterápiás szemléletben zajló csoportos és egyéni pszichoterápia, kiegészül igény

szerint trauma-fókuszú (EMDR) és rendszerszemléletű (család- és párkonzultációk)

terápiákkal. Gyógyszeres kezelés szükség esetén történik pszichiáter szakorvos

bevonásával. A pszichoterápiás részleg az addiktológiai spektrum teljes skálája (alkohol,

gyógyszer, drog, viselkedéses addikciók) felé nyitott, az ország egész területéről. Olyan

kettős diagnózisú klienseket várunk, akik az addiktológiai probléma mellett

személyiségzavarral, szorongásos kórképpel, hangulati zavarral, szomatizációs zavarral,

illetve egyéb, traumatikus eredetű problémával (PTSD) is küzdenek. Előadásunkban

szeretnénk bemutatni a részleg működését, addiktológiai ellátó rendszerbe történő

beilleszkedését, valamint az első néhány hónap terápiás munka tapasztalatát

esetvignettákon keresztül.

A videojáték, mint a szerencsejáték újabb színtere (előadás)

Fazekas Zsolt

Nyírő-OPAI Addiktológia

A szerencsejáték tárgykörében érdemes figyelmet szentelni a videojátékok világának,

amely egy újabban kibontakozó színtere a szerencsejátékoknak. Néhány esetben a

játékokban megjelenő tartalom bár nem nevezhető szerencsejátéknak, de annak számos

elemét tartalmazza. Ennek köszönhetően olykor meglehetősen nehéz eldönteni, pontosan

mivel is találkozik a felhasználó. Máskor egészen nyilvánvaló módon jelenik meg a

szerencsejáték a videojátékba ágyazva, vagy arra ráépítve. Bár az egészségügyben

kifejezetten videojátékkal kapcsolatos függők igen kis számban jelennek meg, a probléma

azonban jól érezhetően jelen van és okkal feltételezhető, hogy a jövőben ebből a térből

nagyobb számban fognak érkezni a problémás felhasználók.

Addiktógiai Ellátás a győri PAMOK- ban (előadás)

Feller Gábor

PAMOK Győr

A PAMOK Pszichiátriai, Mentálhigiénés-, és Addiktológiai osztályának 2016-ban történt

költözésével nagy változások történtek a mindennapi gyakorlatunkban. Korábban a régi,

leromlott épületben történt az akut ellátás és a hosszabb távú kezelés, de a körülmények

nem tették lehetővé a minőségben szükséges fejlesztést. Az aktív részleg átköltözött a

lényegesen modernebb Intézmény épülettömbjébe. Könnyű az elérhetőség az SBO-val és

a többi szomatikus osztállyal. Akut ellátás biztonságosabban végezhető, a gyakori

konzíliumokkal magasabb szintű segítséget tudunk biztosítani az Intézmény többi

osztályának. Felvételek az SBO- n keresztül történnek, ott szintén sikerült kialakítani a

szakmailag komplex kapcsolatot. A korábbi telephely épületének egyik emeletén a

felújítással sikerült a rehabilitációs kezelés minimumfeltételeit biztosítani. Előadásaink

13

részletesen bemutatja az addiktológiai ellátásunk komplex működésének részleteit.

Beszámolunk szakmai tapasztalatainkról, az eddigi tanulságokról, jövőbeni terveinkről.

Prevenciós küldetés az addiktológiai feladatok ellátásában (előadás)

Feller Gábor

P.A.M.O.K. Győr

Osztályunk látja el Intézményünkben az SBO-n vizsgált, valamint a szomatikus

részlegeken kezelt betegek pszichiátriai ellátását. A költözés óta jelentősen javult a

kapcsolat a kórház többi munkatársával. Az önként jelentkező-, valamint a beutalt betegek

a triage-ban dolgozó kollégákkal találkoznak először. A kapcsolatfelvétel és a szűrés

kezdetben számos szakmai hibát eredményezett, mivel pszichiátriai szakvélemény nélkül

maradt el a krízis állapotok megfelelő ellátása. Intézményünkben a menedzsmenttel

közösen szerveztük meg a kötelező képzést mind a betegek ellátására, mind a kollégák

kiégésének megelőzésére. Az addiktológiai betegek tudományosan előírt módon történő

vizsgálata lehetővé teszi az ambulás ellátásba-, vagy a szakmailag megfelelő részlegre

való felvétel kivitelezését. A szomatikus osztályokon rendszeres konzílium keretében

történik az addiktológiai betegek ellátása. Burn out elkerülése érdekében további

kapcsolatok fejlesztésével biztosítunk segítséget Intézményünk munkatársainak.

A drogprevenciós munka minőségének növelése - Az Európai Drogprevenciós

Minőségi Standardok alkalmazásának bevezetési lehetőségei a hazai prevenciós

rendszer tükrében (workshop)

Felvinczi Katalin, Kassai Szilvia, Sebestyén Edit

ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék

Háttér/Előzmények: Az utóbbi években több különböző nemzetközi kezdeményezés

eredményeképpen drogprevenciós minőségi standardok kerültek kidolgozásra és

publikálásra, valamint minimum standardok alkalmazására vonatkozó uniós irányelvek is

születtek. Magyarországon az Európai Drogprevenciós Minőségi Standardok váltak

szélesebb körben ismertté, mely egy, az európai kontextusban megfogalmazott átfogó

keretrendszer arra vonatkozóan, hogy hogyan kell magas színvonalú drogprevenciós

tevékenységet folytatni. A Standardoknak nem célja, hogy egységesítse a drogprevenciós

tevékenységet Európa-szerte. A Standardok nem írják elő, hogy milyen szakpolitikák és

prevenciós beavatkozások kerüljenek bevezetésre, hanem sokkal inkább a gyakorlati

megvalósítás strukturális és eljárásrendre vonatkozó aspektusaival foglalkoznak egy

referencia keret biztosításával a tervezéshez, a megvalósításhoz és az értékeléshez,

hangsúlyozva a bizonyítékokon alapuló beavatkozások fontosságát. A Nemzeti Drog

Fókuszpont jóvoltából az Európai Drogprevenciós Minőségi Standardok Kézikönyv és

Rövid útmutató formájában magyar nyelven is elérhetőek. A workshop azt a célt tűzi ki

maga elé, hogy a jelen lévő, a drogprevenció területén jártas gyakorlati szakemberek,

véleményformálók, döntéshozói helyzetben lévő munkatársak megvitassák azt, hogy a

magyarországi drogprevenciós rendszer egyes elemeit figyelembe véve milyen

lehetőségeink mutatkoznak arra, hogy a standardok a mindennapi gyakorlatban

elterjedjenek és hasznosuljanak. A rendszerszintű gondolkodásnak megfelelően a

prevenciós beavatkozások egy egymásra ható, dinamikus kapcsolatrendszerben

működnek, amelyek egy tágabb fizikai, gazdasági, szakpolitikai és szociokulturális

környezetbe ágyazódnak mind mikro-, mind makroszinten. Az EMCDDA által

kidolgozott modell szerint egy ország drogprevenciós rendszerének öt fő területe

azonosítható különböző kapcsolódási pontokkal és visszacsatolásokkal: 1. Szervezeti

struktúra, 2. Kutatás és minőségellenőrzés, 3. Intervenciók, 4. Munkaerő, valamint 5.

Megcélzott csoportok. A workshop arra keresi a választ, hogy mik ezeknek a

14

rendszerelemeknek az erősségei, gyengeségei, továbbá milyen kihívások, problematikus

területek, valamint lehetőségek azonosíthatóak a standardok implementációja

szempontjából. A workshop egy jelenleg megvalósítási fázisban lévő Európai Uniós

finanszírozással megvalósuló projekt (ASAP-t) számára is fontos támpontot jelent. Ennek

a projektnek az egyik fontos célja olyan általános és országspecifikus szakpolitikai

javaslatok megfogalmazása, melyek elősegíthetik a drogprevenciós standardok széleskörű

bevezetését, alkalmazását és adaptációját, és általában a bizonyítékokon alapuló

beavatkozások elterjedését.

„Once a Criminal, Always a Criminal” – Kezelési stratégiák egy amerikai börtön

drogterápiás részlegén (előadás)

Fiáth Titanilla

Háttér: 2013 decemberétől 2014 áprilisáig egy amerikai maximális biztonságú börtön

drogterápiás részlegén végeztem résztvevő megfigyelést kulturális antropológusként. A

közösség 181 férfi fogvatartottja egy, a kábítószerekről való leszokást és az ún. „bűnözői

életmóddal” való felhagyást segítő programon vett részt. A terápiás elrendezés egyik

legfontosabb jellegzetessége, hogy az egyéni és csoportos foglalkozásokat –

professzionális segítők helyett – a programot már elvégzett „idős” fogvatartottak,

facilitátorok tartják az újonnan érkezetteknek. Cél: A kutatás célja elsősorban annak

vizsgálata volt, hogy hogyan befolyásolja a 9 hónapos program metaelmélete, a

Yochelson és Samenow pszichiáter szerzőpáros által kidolgozott „bűnözői én”

koncepciója a foglalkozásokon zajló eseményeket (pl. az encounter csoportok menetét, az

ott tapasztalható konfrontációkat, a döntéseket a terápia folytatásáról, illetve az abból való

kilépésről), illetve a fogvatartotti közösség rejtett struktúráját, hierarchikus viszonyait.

Módszer: Munkám során a kvalitatív antropológiai vizsgálatok résztvevőként megfigyelő

kutatási stratégiáját követtem (amikor az antropológus kutatóként azonosítja önmagát, a

társas cselekvés résztvevőivel interakcióba lép, ugyanakkor nem tesz úgy, mintha maga is

résztvevő volna). Eredmények és következtetések: A program során az „elítélt-terapeuták”

a résztvevők elhangzott életeseményeit, tapasztalatait igyekeznek egy ideáltipikus bűnözői

mintázatban elhelyezni. Miután a „kriminogén szelfek” dinamikus, diszkurzív

konstrukcióját létrehozták, az egyénekre a továbbiakban ezek szerint a típusok szerint

reagálnak. A terápia során ily módon teremtődik meg a résztvevők kizárólagos felelőssége

a bűnözéssel és a szerhasználattal kapcsolatban. A drogfüggők felelősségre vonását – az

encounter csoportokon megkövetelt „hibáztatási rítusokat” – ugyanakkor az NA – az

allergén hipotézisre, illetve a fogvatartottak „testvériségére” építő metateóriája – képes

ellensúlyozni.

Az alacsonyküszöbű szolgáltatások ajánlásáról (workshop)

Figeczki Tamás, Máté Zsolt, Nyíri Noémi, Tóth Róbert

Országos Közösségi Ellátások Egyesülete

Az Országos Közösségi Ellátások Egyesülete koordinálta a szakmai ajánlások megírását

szenvedélybetegeket ellátó alacsonyküszöbű szolgáltatások működésével kapcsolatosan,

amely múlt évben jelent meg. A dokumentum a módosított 1/2000. SZCSM rendelet

kötelező szolgáltatási elemekre vonatkozó előírásai mentén készült el, melyek kijelölik a

szolgáltatók tevékenységének értelmezési kereteit. Mindezek mellett módosultak, illetve

megváltoztak a dokumentációs előírások is. Az eltelt több mint egy év időszerűvé teszi,

hogy az ezen a területen dolgozókkal együtt áttekintsük a szakmai ajánlásban

megfogalmazott irányelvek gyakorlati megvalósulását. Az Országos Közösségi Ellátások

Egyesülete koordinálta a szakmai ajánlások megírását, ezért fontosnak tartjuk a

szakemberek visszajelzését, mivel a napokban jelent meg a szakmai ajánlásokkal

15

kapcsolatos útmutató is. Az ajánlás kidolgozásában résztvevő szakemberek ismertetik az

ajánlásokkal kapcsolatos legfontosabb szempontokat, változásokat. A workshopon a

résztvevő szakember lehetőséget kapnak arra, hogy a munkája során az az ajánlásokkal

kapcsolatos tapasztalatairól beszámoljon, illetve elmondja javaslatait észrevételeit. A

workshop lehetőséget ad a napi alacsonyköszöbű munka során jelentkező szakmai

dilemmák és kérdések közös megbeszélésre. A szakmai párbeszéd segítheti a közös

szemlélet, az egységes látásmód kialakításában, az alacsonyküszöbű ellátás szolgáltatói

között. Várjuk azokat a kollégákat a műhelyre, akik alacsonyküszöbű szolgáltatásokat

nyújtanak vagy tervezik a szolgáltatás beindítását. A műhely résztvevői az ajánlások

kidolgozásában résztvevő szakemberek: Arany Zoltán, Figeczky Tamás, Máté Zsolt, Nyíri

Noémi, Tóth Róbert.

Mobilalkalmazás alapú alkoholintervenció hatékonyságának vizsgálata, módszer

bemutatása (előadás)

File Domonkos1, Bőthe Beáta2, Kapitány-Fövény Máté3, Demetrovics Zsolt1 1 ELTE PPK 2 University of Montreal 3 Nyírő Gyula Kórház

Háttér és célkitűzés: A túlzott alkoholfogyasztás és az ahhoz kapcsolódó negatív

következmények jelentős problémát jelentenek világszerte. Az okostelefon alapú

intervenciós alkalmazások ígéretes eszköznek tűnnek az alkoholfogyasztás

mérséklésében, ugyanakkor jelenlegi ismereteink a hatékonyságukról korlátozott. Jelen

tanulmány céljai; (1) megvizsgálni egy, a kutatócsoport gondozásában készülő alkalmazás

hatékonyságát várólistás kontroll és kontroll alkalmazást használó csoportokhoz képest,

(2) megvizsgálni az alkalmazás hatékonyságát a használati idő függvényében, (3)

megvizsgálni az egyes funkciókkal töltött idő kapcsolatát az alkalmazás hatékonyságával.

Módszer: A vizsgálat randomizált elrendezésben történik, melynek célja meghatározni az

intervenció hatékonyságát egy aktív és egy várólistás kontroll csoporthoz képest az

alkoholfogyasztás csökkentésében a vizsgálat kezdetét követő 6 hónapban. Az alkalmazás

modulokból és funkciókból áll. A modulok mind interaktív egységek, ahol a felhasználók

a túlzott alkoholfogyasztással kapcsolatos információk mellett a saját fogyasztásukat

ismerik meg jobban, személyre szabott visszajelzéseken keresztül. A modulok az alábbi

témákat érintik: (1) a túlzott alkoholfogyasztás lehetséges következményei és célok

állítása, (2) tervezési és problémamegoldó készségek fejlesztése, cselekvéstervezés és

alkoholfogyasztás szabályozását segítő technikák bemutatása, (3) kontextuális faktorok

felismerése és önkontroll gyakorlatok, (4) kommunikációs készségek fejlesztése és (5)

visszaesés kezelése. Funkciók: (1) önmonitorozás, adatbevitelre és visszajelzésre

bontható, amivel a felhasználók alkoholfogyasztásukat és pszichés/fizikai állapotukat

naplózhatják, ill. kapnak róla visszajelzést, (2) véralkoholszint kalkulátor, (3)

programtervező: a felhasználó számára alkoholfogyasztás szempontjából rizikós

időszakokra tud programot beállítani egy naplóhoz hasonlító felületen, (4) chat: a

felhasználók közötti tapasztalatcserét biztosítja, az alábbi témákban: sikerek, életmód,

módszerek, sóvárgás, visszaesés, szabad beszélgetés és (5) eredmények: a felhasználók

haladását jeleníti meg gamifikált formában. Az aktív kontroll alkalmazás nem tartalmazza

az edukációs modulokat. A résztvevők önkéntes alapon jelentkeznek a vizsgálatra. Az

elemzések a három csoport összehasonlítását, valamint az alkalmazásokat használó

felhasználók adatainak elemzését foglalják magukba a használati idő és szubjektív

értékelések függvényében. Eredmények: A Problémás Alkoholhasználat Teszt,

Alkoholfogyasztás Motivációi Módosított Kérdőív Rövid Változat pontszám, szorongás és

depresszió (PHQ-4), heti fogyasztott alkohol, fogyasztási szokások megváltoztatására

16

vonatkozó hajlandóság, nem és életkor összefüggései kerülnek bemutatásra az intervenció

megkezdését megelőző időpontban.

„Gondoskodom, tehát vagyok.” A szenvedélybeteg szülők gyermekeinek rendszeres

hűsége (előadás)

Frankó András

Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálat

Gondoskodom, mint partner. Különös, hogy a szenvedélybeteg szülők gyermekei még

inkább olyan partnert találnak, akik kísértetiesen hasonlítanak a szüleikre? Láthatatlan

lojalitás? Miért nem tud megszabadulni azoktól a viszonyoktól, amiktől még most is

szenved? Nem csoda, ha generációkon át uralkodnak a régi struktúrák. Gondoskodom,

mint szülő. Miért várja a gyermekétől mindazt, amit nem kapott meg a szüleitől? „Valaki

gondoskodjon már rólam is!” A parentifikáció átörökítése, túlzott érzelmi kötődés

elvárása. Homályos, tisztázatlan jóvátételi szerződés. A megterhelések transzgenerációs

delegálása. Gondoskodom, mint kliens. „Lojális maradtam a családommal, lojális

maradok a terapeutával, még akkor is, ha nem jó számomra ez a kapcsolat. Egyszer majd

minden jobbra fordul.” Felelősség a túlterhelt terapeutáért. Gondoskodom, mint terapeuta.

Hogyan őrzöm a családi hagyományt? Gondoskodom másokról és elhanyagolom magam?

Mit akarok helyreállítani? Hol is van az elveszett igazság? Valakinek jóvá kell tenni a

múlt, és ha lehet a jövő hibáit is!

Vasból vaskarikát? A kannabisz és a pszichedelikumok orvosi alkalmazása (előadás)

Frecska Ede

DEKK Pszichiátriai ás Pszichoterápiás Klinika

Az előadás sajátos megközelítésében a kóros szerhasználat alapkritériuma az élettől való

leszakadás, az eszképizmus szolgálata és így gyökeres ellentéte a gyógyításnak, amelynek

fő célja az életbe való visszavezetés (annak kihívásaival való szembenézésre és élvezetére

„saját jogán”). Kézenfekvő célok, mégis könnyen elfelejtődnek a betegellátás

mindennapjaiban és az előadó a farmakoterápia, a pszichoterápia és a rehabilitáció

területéről vett negatív példákkal illusztrálja ezt a „terápiás lapsust”. Ugyanakkor, az

utóbbi évtized vizsgálatait illusztrálva rámutat arra, hogy számos hagyományosan „drog”-

nak tekintett szer a megfelelő kézben, megfelelő indikációval és megfelelő körülmények

között terápiás hatású lehet.

AKOE - Addiktológiai Konzultánsok Országos Egyesületének bemutatkozása

(poszter)

Füzesi-Kulcsár Szilvia

Addiktológiai Konzultánsok Egyesülete

Poszterünk célja az egyesületünkön belül folyó szakmai munkánk megismertetése. A

legutóbbi MAT-kongresszus óta bekövetkező változások, együttműködések, eredmények,

pontelismerések/akkreditációkról történő tájékoztatás biztosítása. Információt szeretnénk

nyújtani szakmánk szépségeiről: az addiktológiai konzultáns jól felkészített és megfelelő

készségekkel rendelkező segítő szakember, aki egyéni vagy multiprofesszionális team

vagy esetkezelő csoport tagjaként segítséget tud nyújtani a kliensnek szenvedélyállapottal

és –betegségével összefüggő döntések meghozatalában (pl.: kezelés vállalás), illetve

holding teret nyújt terápiája folyamatában, szupportál nagyon sok esetben. A kliens

állapotának felmérését követően képes pszichoterápiába irányítani, orvosi és

pszichológusi beavatkozást nem igénylő esetekben kríziseket, veszteséget, emocionális

reakciókat ellátni. Tudása és sokszor saját élményei mentén, értékek közvetítésével

segíteni tudja a hozzá fordulót és alkalmas a kliens problémájával kapcsolatos

17

rendszerszemléletű információ biztosítására. Szeretnénk vizuális formában is hírt adni

magunkról, az addiktológiai konzultációt, mint hivatást bemutatni, illetve a konzultánsok

szerepét az ellátórendszerben, létjogosultságukat és a kompetencia kérdésköröket

érzékeltetni.

Alkotás és kibontakozás – Művészetterápiás csoportokon részvevő betegeink

képekben történő kifejeződése a Tündérhegyi Pszichoterápiás osztályunkon (előadás)

Füzesi-Kulcsár Szilvia1, Harmatta János1, Takách Gáspár2 1 Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Tündérhegyi Pszichoszomatikus és

Pszichoterápiás Rehabilitációs Osztály 2 Budai Irgalmasrendi Kórház

Osztályunkon csoporthangsúlyú pszichoterápiás rendszerben dolgozunk,

pszichodinamikus szemlélettel, elsősorban személyiségzavaros páciensekkel. Közel 15

éve zajlanak művészetterápiás csoportok, ahol a produktív folyamaton keresztül

tárgyiasulnak a belső érzések. Az alkotás a belső világ, a tudattalan lélekrész

megismerésén túl, számos esetben művészi értéket is képviselnek. A csoportfolyamat által

mindig megnyilvánul az emberi alkotó-teremtőerő. Márpedig ezeknek a minőségeknek a

felélesztése nagy szerepet játszik a gyógyulásban. A gyógyulás: változás. A

művészetterápia feladata a gyógyítói közösségükön belül, hogy helyreállítsa az ember

belső egyensúlyát, illetve a változásra, mozgékonyságra való készségfejlesztés. Célunk,

hogy a csoporttagok képesek legyenek formákat átalakítani, színeket keverni, az egyes

gondolati, érzelmi és akarati jellegű feladatokat szabadon kombinálni, és így

felszabadítani a lelket gátoló tényezőket. Fókuszunk ilyenkor, hogy a destrukció -

konstruktív módon – az alkotás útján újra egyensúlyba kerüljön betegeinknél, elsősorban a

gondolkodás, érzés, érzékelés és intuitív funkciók képi megjelenítésével. A

művészetterápia segítségével az embernek el kell jutnia oda, hogy az alkotás, a teremtés

természetes folyamat legyen számára. Ezáltal megnő az önbizalma, és képes önmagától,

önmagából létrehozni valamit, a csoportban való részvétel egyben korrekciós felület is.

Így a betegségre való rátekintés és a gyógyulásról alkotott képe is megváltozhat. A képi

produktum különös erővel jeleníti meg a teremtés és élet nagyszerűségét. A kép ugyanis

nem csak jelent, hanem teremt! Ezen megélések pácienseink számára is fontosak, mert a

sikerélmény egy újabb lépés az alkotó, felépülő és tevékeny élet felé.

A gyermekaddiktológiai ellátás szervezeti felépítése és a betegút az Egészségdokkban

(előadás)

Gönczi Gábor

Egészségdokk

„Ha úgy viselkedsz ahogy szoktál az történik, ami szokott.” Bemutatásra kerül a

Székesfehérvári Egészségdokk Addiktológiai Központ és Serdülő Krízis Centrum. Az

intézményvezető bemutatja az egészségügyi és szociális szolgáltatásokat összekötő

BETEGUTAT, az intézményes működés gyakorlati tapasztalatait.

Intervenció, avagy lelki elsősegélynyújtás az addiktológiában (előadás)

Gubucz-Pálfalvi Sejla

Pálfalvi Centrum

Az intervenció (beavatkozás, közbeavatkozás, közbenjárás, közvetítés) fogalma egyidős

az emberiséggel, hiszen interakcióink során gyakran avatkoztunk, avatkozunk be egymás

személyes ügyeibe, viselkedéseibe, életébe. Interveniálunk az élet számos területén,

beleértve az egészségügyet és azon belül a mentál-egészségügy szegmensét. Az

18

intervenció kifejezés az addiktológia konnotációjában nem csupán tágan értelmezett

beavatkozást jelent, szűkebb értelemben egy sajátos, önállósult segítségnyújtási

lehetőséget, szemléleti és gyakorlati keretrendszert jelöl. Előadásom célja, hogy az

addiktológiában használatos intervenció fogalmát ismertessem és belföldön és külföldön

egyaránt használt metódusait részletezzem. Az intervenció fogalma az önállósult sajátos

beavatkozási stratégia ellenére korántsem jelent egységes megközelítést, az intervenció

folyamatának szerepmeghatározása sem egyértelmű. Ez az inkonzisztencia csak részben

magyarázható szakmai módszertani elágazással. Fontosnak tartom, hogy beszéljek a

magyar addiktológiai ellátásban dolgozó szakemberek képzettségéről, jogosítványairól,

tapasztalatairól, melyek közvetlen befolyást gyakorolnak a szenvedélybetegekkel és

hozzátartozóiakkal folytatott munkára és a célmeghatározásokra. A szakma képviselői

több irányban gondolkodnak, legyen szó a szemléletbeli elköteleződést jelentő „kemény

szeretetről”, a sajátos technikákat jelző krízisintervencióról, az addiktológiában oly

gyakran használt konfrontációs technikáról, vagy az intervenció specifikus leágazásainak

tekinthető Johnson modellről, CRAFT módszerről, ARISE intervencióról. Mindezeket a

nyugat-európai és egyesült államokbeli jó és rossz gyakorlatok (best practice, worst

practice) tükrében kívánom bemutatni. Nem utolsósorban az előadásomban kitérek a

Pálfalvi Centrumban végzett, hozzátartozói munkában szerzett tapasztalatainkra.

Részleteiben ismertetem, hogy kik és milyen okból fordulnak hozzánk, hogyan segítünk,

milyen eredményeket érünk el, és hogy a Centrum elköteleződéséhez és felkészültségéhez

mérten milyen szakmai tartalommal célozza meg a hozzátartozók támogatását.

Társadalmi státusz és függőségek - kezelés másként a magán szektorban (előadás)

Gubucz-Pálfalvi Sejla, Nyíri Noémi

Pálfalvi Centrum

Az addiktológiai problémák kezelésére sokáig csak az állami, majd a civil intézményi

kezelések álltak rendelkezésre, amelyek nem tudtak mindenkinek és minden esetben

megfelelő segítséget nyújtani a felépülés és egyben egy jobb, józanabb életminőség

eléréséhez. Az egészségügyi ellátórendszerben már évek óta megfigyelhető egy szakadás

és egyben párhuzamos fejlődés, amely a magán/fizetős ellátási formák egyre bővülő és

kiszélesedő megjelenésében mutatkozik meg. A magánrendelések és magánkórházak

növekvő száma markánsan jelzi, hogy a korábbi ellátási formákon túl, a társadalomban

egyre nagyobb igény van egyéni igényekre jobban reflektáló, gyorsan elérhető, exkluzív

felépülési környezetet biztosító ellátási helyekre. Ez az igény már az addiktológiai

szolgáltatások területén is évek óta jelen van. Előadásunk keretében szeretnénk bemutatni

a hazai magán addiktológia ellátás egyik szereplőjét, a Pálfalvi Centrumot, amely azok

számára kíván segítséget nyújtani, akik társadalmi státuszuknál és anyagi helyzetüknél

fogva egyéni terápiás megoldást keresnek átlag feletti körülmények között. Szeretnénk

megmutatni, hogy milyen előnyök és lehetőségek rejlenek az általunk kínált

magánellátásban, bemutatva ambuláns, magánkórházi és bentlakásos programjaink

sajátosságait és erősségeit. A prezentáció részeként ismertetjük a klienskörünk jellemzőit

és mindazokat az okokat, amik miatt ők magánellátást választanak. Bemutatjuk továbbá,

hogyan dolgozik sokszínű szakember gárdánk, és melyek azok a tényezők, amelyeket a

hatékony terápiás munka fontos elemeinek tartunk. Nem kívánjuk az egyedüli és egyetlen

csoda módszerként bemutatni szolgáltatásainkat, csupán egy más szemléleti kereten

nyugvó, jó anyagi helyzetű klienskört megcélzó, exkluzív ellátási formát szeretnénk

megismertetni a szélesebb szakmai közönséggel.

19

Csak egyszerűen! - Hétköznapi művészet az addiktológiai rehabilitációban (előadás)

Győrffy Dóra

PAMOK Pszichiátriai Mentálhigiénés és Addiktológiai Osztály

A Győr PAMOK Pszichiátriai Mentálhigiénás Addiktológiai Osztály Zrínyi utcai

Rehabilitációs részleg bemutatása. Részlegünkön negyedik éve foglalkozunk elkülönülten

alkoholbetegek közvetlen akut kezelés utáni rehabilitációjával. Úgy működünk mintha

zsilip lennénk múlt és jelen közt. Életmódváltásra hangolunk, strukturált, ritmikus,

lehetőség szerint rugalmas módon. Önkéntes alapon, részletes előzetes felkészítés után

kerülnek betegeink hozzánk. A kezelés feltétele az alkoholfogyasztás elhagyásának.

Bemutatom működésünk napirendjét, céljainkat, foglalkozásaink tematikáját, sorstársi

közösségeinket, illetve kiemelten művészeti aktivitásunkat.

Magyarországi kábítószer-helyzet 2019 - A Nemzeti Drog Fókuszpont legfrissebb

adatai (előadás)

Horváth Gergely Csaba, Bálint Réka, Péterfi Anna, Horváth-Tarján Anna

Nemzeti Drog Fókuszpont

2010 után a magyarországi kábítószer-helyzet jelentősen átalakult, sokkal összetettebbé

vált. Az addig ismert szerek, szerhasználati mintázatok korántsem tűntek el vagy változtak

meg; de az új pszichoaktív anyagok (köznyelvben dizájner drogok) megjelenése a

korábbinál változatosabb intézkedéseket és válaszlépéseket tett szükségessé. A lefoglalási

és fogyasztói információk alapján a kábítószerpiacot 2010-től nagyszabású átrendeződés

jellemezte, azóta több mint 200 új pszichoaktív anyagot azonosítottak a hatóságok. A

„klasszikus” kábítószerek konstans jelenléte mellett nagy számban jelentek meg a dizájner

drogok, melyek piaci részesedése 2010-től 2014-ig folyamatosan bővült, 2014-ben a

rendőrségi lefoglalások mintegy 60 %-át ezek az anyagok tették ki. Ez az arány 2015-től

folyamatosan csökkent, 2018-ra mintegy 35 %-ra esett vissza. Legnagyobb csoportjuk, a

növényi hordozóanyagra felvitt szintetikus kannabinoidok piaca nagyságrendileg

megegyező volt ill. néhány évben meg is haladta a marihuána piaci részesedését a

lefoglalások szerint, ez a tendencia az utóbbi két évben azonban megfordult. A dizájner

stimulánsok, jellemzően a szintetikus katinonok részesedése mind a lefoglalások számát,

mind mennyiségét tekintve állandósulni látszik az utóbbi években. Az újonnan azonosított

anyagok számát tekintve is visszaesés azonosítható: míg 2014-ben hetente azonosítottak a

laborok olyan új anyagot, amely korábban még nem jelent meg az országban, 2018-ban

mindössze hét, de 2019-ben is csak 11 bejelentés történt, az anyagok változatossága

összességében csökkent. Az epidemiológiai adatokban a dizájner szerekkel kapcsolatos

általános mérséklődés nem, vagy korlátozottan tükröződik. Elsősorban kvantitatív adatok

azt mutatják, hogy a veszélyeztetett csoportokban (hajléktalanok, fogvatartottak,

szegregátumok vagy nevelőintézetek lakói körében) továbbra is magas szinten állandósult

ezen anyagok fogyasztása és annak káros következményei. A túladagolások esetében

stagnálás látszik, az utóbbi egy-két évben nem jelent meg olyan új szer, amely nagy

számban okozott volna – akár halálos – mérgezéseket, ugyanakkor a dizájner szerek az

elhunytak kétharmadában jelen voltak 2018-ban. A kábítószer-fogyasztással kapcsolatos

válaszlépések tekintetében: Az egészségügyi ellátórendszerben a kezeltek kétharmada

továbbra is kannabisz-használat miatt lép kezelésbe, az eltereltek száma évről évre

jelentősen növekszik. Az opiát helyettesítő kezelésben lévő kliensek száma stabil. A

kiosztott injektáló eszközök száma alacsony szinten állandósult. A hepatitis fertőzés

előfordulása továbbra is magas, minden második intravénás szerhasználó érintett. Új

fejlemény ugyanakkor az antivirális kezelésbe irányítás szakmaközi támogatása és a

kezeléssel kapcsolatos fogadókészség az infektológiai ellátás irányából. Miközben tehát a

kínálati oldalon gyorsabb ütemben zajlik egyfajta visszarendeződés a klasszikus szerek

20

irányába, az epidemiológiai helyzet továbbra is összetett maradt. Jelen van a problémás

dizájner-használat, mely talán a hátrányosabb státuszú csoportok szerhasználati

mintázatává vált. A piaci adatok mutatják a kokain és az ecstasy tisztaságának és utcai

árának emelkedését, általában pedig a kannabisz növekvő jelenlétét. A válaszlépések terén

fel kell tehát készülni a kezelési igények növekedésére és az eltérő szükségletű csoportok

speciális igényeire. Az előadás során bemutatásra kerülnek a Nemzeti Drog Fókuszpont

legfrissebb, 2018-ra vonatkozó statisztikai adatai, melyek a kábítószerügyi Éves Jelentés

2019 kiadványban nemrég láttak napvilágot.

Cserne István emlékelőadás (előadás)

Hoyer Mária1, Tremkó Mariann2 1 Budai Egészségközpont 2 Nyírő Gyula Kórház

Az előadás Dr. Cserne Istvánnak kíván emléket állítani. A hazai addiktológia egyik

úttörője a Nyírő Gyula Kórház és Rendelőintézet keretében kezdte lerakni a hazai

addiktológia alapjait. Két évvel ezelőtti tragikus halála óta bekövetkezett csendben lassan

megfogalmazódott szakmai és szellemi örökségének méltó elhelyezése a mai

addiktológiai gyakorlatban. Az emlékelőadás, mint műfaj azt a nemes hagyományt

kívánja meghonosítani a MAT kongresszusokon, mely egy kiváló szakember kollégánk

szellemi örökségét hivatott tovább vinni. A minőség embere volt, mondhatnánk. Ami arra

utal, hogy a minőségi kutatások és elméleti modellek kidolgozásának előtérbe helyezése

fontos lenne, az elmúlt évtizedek háttérbeszorulása után. Az előadás felidézi az első

Budapesti Drogambulancián formálódott szellemi és szakmai műhely legfontosabb

téziseit, melyek, Cserne István vezetésével működő kis team által fogalmazódtak meg. Az

emlékelőadás, mint műfaj, azzal a reménnyel jön létre, hogy az új addiktológus generáció

is kapcsolódhasson a korai '90-es évek minőségi kutatási hagyományaihoz. Az

emlékelőadás a jövőben a legsikeresebb, ígéretesebb fiatal addiktológusok számára nyújt

lehetőséget, hogy bemutassák e szellemiség keretében munkájukat. Az addiktív keresés, a

sóvárgás mélylélektani megközelítése 1988-ban kezdődött a Budapest, Fővárosi

Önkormányzat Nyírő Gyula Kórház Klapka utcai Drogambulanciáján. Cserne István

vezetésével működő kis csapat (orvos, pszichológus, szociális munkás, asszisztens)

fogadta az első ópiát-függő klienseket és hozzátartozóikat, az akkoriban újdonságnak

számító, első magyarországi drogambulancián. Cserne István és jómagam is analitikusan

képzettek voltunk, ezért a szakellátás is dinamikusan orientált terápiás keretek között

zajlott. Magyarul hozzáférhető szakirodalom még nem volt, az első fordítások ekkor

születtek. Egy Franciaországban élő magyar származású pszichoanalitikus (Kati Varga)

addiktológiai gyakorlatának megfelelően, nálunk is bevezették a havi egy referálás, és évi

egy publikáció elvét. Azaz a klinikai munka során szerzett személyes benyomásaink

tárgyszerűvé tételének gyakorlatát próbálták bevezetni. Az első kísérleti jellegű

vizsgálódásunk Cserne Istvánnal, a tárgyreprezentáció színvonalára vonatkozott,

alkoholfüggőségben és ópiát-függőségben szenvedők körében felvett Rorschach teszt

alapján. Már ekkor feltűnt, hogy az ópiát-függők tárgyreprezentációs színvonala

mérhetően alacsonyabb, mint az alkoholfüggőké, és a képzetáramlásban megjelenő

figurák torzak, hiányosak, olykor fenyegetőek. További tapasztalatot jelentett a MÁTRIX

Egyesület, amit 1990-ben hozott létre a fent említett team. A hozzátartozókkal folytatott

munka során kiderült, hogy nem vagyunk elegen az egyre növekvő igények

kielégítéséhez, így született meg az „Egyesület a határon” ahol a „désir de la mére” /az

anya iránti vágy, vagy az anya vágya?/ volt központi téma az egyesület ülésein. Az

előadásban további eredeti munkákat idézünk fel szeretett kollégánk emlékét ápolandó.

21

Te is más vagy- te sem vagy más. Kapcsolatok alakulása a mentalizáció alapú

csoportterápiában (workshop)

Jakab Júlia, Rozgonyi Róbert

INDIT Közalapítvány Addiktológiai Ambulancia

Az MBT egyedisége, hogy a terápia fókuszába a mentalizálás fejlesztését helyezi,

melynek alapjai a biztonságos kötődési kapcsolatokban rejlenek. Az MBT elméletének és

módszertanának kidolgozóiként Peter Fonagyot és Anthony Batemant említhetjük

elsősorban, de számos további szakember (Gergely György, Mary Target, Sigmund

Karterud, Eia Asen, Patrick Luyten) is részt vett, részt vesz ezek tovább gondolásában,

tovább fejlesztésében. A mentalizáció alapú csoportterápia MBT – G egyik legjelentősebb

szakmai képviselője Sigmund Karterud norvég pszichoterapeuta. A pécsi székhelyű

INDIT Közalapítvány MBT Ambulanciáján közel négy éve dolgozunk kettős diagnózisú,

borderline személyiségzavarral és addikcióval élő páciensekkel. Ennek a közel négy

évnek a tapasztalatából szeretnénk bemutatni a műhely résztvevőinek azokat a

folyamatokat és terápiás eszközöket, melyek az MBT csoportok működésében hatékonyan

segíthetik a pácienseket abban, hogy biztonságosabb kötődési kapcsolatokat alakítsanak ki

egymással és csoporton kívül is. A workshop során szeretnénk élményszerűvé tenni

mindezeket a témákat a résztvevők számára, amihez pszichodramatikus eszközöket

fogunk használni.

Traumainformált tanácsadás szerhasználó lányoknak és nőknek (előadás)

Kaló Zsuzsa

AKUT Alapítvány – a társadalmi integrációért

ELTE PPK Pszichológiai Intézet Pszichológiai Tanácsadás Tanszék

A nemzetközi szakmai szervezetek adatai (EMCDDA, 2017, UNODC, 2018) alapján a

nők könnyebben jutnak felírt narkotikumokhoz, szorongásoldókhoz és csökkenő

tendenciát mutat a különbség a férfi és a női szerhasználat elterjedtsége között. A

szerhasználó lányok és nők körében nagyobb arányú a depresszió, a szorongásos zavarok

és a PTSD diagnózisa. Háromból egy nőt élete során ért valamilyen fizikai vagy szexuális

erőszak és a kezelésbe kerülő nők 40-70%-a számolt be arról, hogy valamilyen erőszak

áldozata volt élete során. A szerhasználó nők ötször nagyobb eséllyel válnak nemi-alapú

erőszak áldozatává, mint a nem-szerhasználó nők. Különösen sérülékeny csoportok a

várandósok vagy szexmunkásként dolgozó nők. Világszerte hiányoznak a női

szerhasználói igényeket kielégítő ellátóhelyek, jelentős rendszerszintű, strukturális,

kulturális és társadalmi és személyes akadályok miatt a nők kevésbé jutnak megfelelő

számban a megfelelő kezeléshez. A trauma és a szenvedélybetegség kapcsolata régóta

ismert. A pszichoaktív szerek, a gyógyszerek és az alkohol a traumatikus élmények

kövezetében kialakuló tünetek (hiperarousal, emlékbetörések, tompultság, rémálmok,

flashbackek stb.) kezelésére (öngyógyítására) adaptív válaszként is tekinthető.

Ugyanakkor megfelelő támogatás, professzionális segítség nélkül ez a viselkedés

maladaptívvá válik; kognitív, érzelmi és viselkedéses változásokat okoz. A

szenvedélybeteg nők biológiai, pszichológiai és szociális igényei sokáig nem kerültek

felismerésre a szenvedélybeteg-ellátásban. A nemzetközi szakirodalom több ajánlást

megfogalmaz a traumafókuszú tanácsadás formáira szenvedélybeteg nőknek. 2019-ben

traumainformált csoportos tanácsadást nyújtottunk szerhasználó nők részére, valamint az

intervenció hatásvizsgálatát is elvégeztük. Az intervenció céljai között szerepelt a

pszichoedukáció: a pszichés trauma jellege és tüneteinek jobb felismerése, a hatékonyabb

konfliktusmegoldás és megküzdési képességek és az öngondoskodásra való képesség

fejlesztése. Az előadásban összefoglaljuk a kutatásunk főbb eredményeit reflektálva a

nemzetközi szakirodalom alapján megismerhető speciális szükségletekre és kezelési

22

formákra. A kutatás az Emberi Erőforrások Minisztériuma KAB-KT-18-26173 számú

támogatásával valósult meg.

Serdülő szerhasználók rehabilitációs kezelése - Tapasztalatok az első négy év

tükrében (workshop)

Kapitány Krisztián

MRE KIMM Fiatalkorúak Drogterápiás Otthona

Intézményünk a szatymazi otthonnal együtt egy ellátási űrbe lépett be négy évvel ezelőtt.

A kezdeti évek tapasztalatai sok mindenben átírták az előzetes fantáziáinkat, elvárásainkat

és terápiás célkitűzéseinket. Az évek folyamán folyamatosan igyekeztünk rezonálni

gyermek – és fiatalkorú klienseink igényeire, hozzáigazítva programunkat e korosztályok

szükségleteihez, jellegzetességeihez. Programunk folyamatosan csiszolódik, így négy év

távlatából tapasztalatainkkal felvértezve intézményünk az eddigi leghatékonyabb

programjának ad keretrendszert. Az a tény, hogy ebben az életkorban már néhány év

különbség is nagyon sokat számít, egyértelművé tette, hogy nincsenek egyszerű,

mindenkire ráhúzható sablonok. A fenti tényező nagyfokú rugalmasságot és kreativitást

követel az otthon munkatársaitól és persze állandó tanulásra és önmagunk reflexiójára

ösztönöz. Előadásomban ezt a fejlődési ívet fogom felvázolni, egyaránt hitelesen

bemutatva nehézségeinket és sikereinket, a zsákutcáinkat és bevált módszereinket.

Új tét: online, automatizált intervenció a szerencsejáték függőség kezelésére (előadás)

Kapitány-Fövény Máté1, Farkas Judit2 1 Nyírő Gyula OPAI Drogbeteg Gondozó 2 Nyírő Gyula OPAI Addiktológia osztály Pszichoterápiás részleg

Háttér: Az elmúlt két évtizedben az internet globalizációjával növekvő érdeklődés kíséri a

web-alapú, automatizált intervenciókat, melyek többségében a kognitív viselkedésterápia

eszköztárát használják. Ezen programok legnagyobb előnye, hogy a nap huszonnégy

órájában elérhetőek, költséghatékony alternatívái a személyes formában kivitelezett

intervencióknak, és anonim jellegük okán a felhasználók az olyan kényes témákkal is

könnyebben foglalkozhatnak, mint a szerhasználat, vagy a viselkedési addikciók.

Célkitűzés: az Új tét névre keresztelt intervenció célja a szerencsejáték probléma

tudatosítása, a betegségbelátás, valamint a viselkedésváltozási motiváció kialakítása a

programra regisztráló kliensek körében. Módszer: az intervenció 8 modulból áll, teljes

időhossza 8 hét. A felhasználók minden héten egy-egy új modulhoz férnek hozzá, a köztes

időben pedig kognitív és viselkedésterápiás házifeladatokat kapnak. A program teljes

egészében automatizált, így a felhasználóknak előre generált email-üzenetek formájában

kerülnek kiküldésre az intervencióval kapcsolatos információk, illetve a terápiás

házifeladatokkal kapcsolatos emlékeztetők. A modulok célja és sorrendje: 1) profilozás: a

szerencsejáték függőség súlyosságbecslése, a játék motivációs hátterének feltárása,

kockázati tényezők azonosítása, 2) szerencsejátékkal kapcsolatos sémák, hiedelmek és

érzelmek azonosítása és átkeretezése, 3) a problémához köthető interperszonális

konfliktusok feltérképezése, 4) szerencsejátékot kiváltó tényezők feltárása, 5) a

szerencsejátékkal kapcsolatos motivációk átértékelése, 6) visszaesés megelőzése,

relapszus kockázat tudatosítása, 7) kognitív átstrukturálás, 8) összegzés és szükség esetén

újrakezdés. Eredmények: az intervenció hatékonyságát utánkövetéses kutatás formájában

vizsgáljuk. Kimeneti változók: probléma-tudatosság, szerencsejátékkal töltött napok

száma, játékkal kapcsolatos sóvárgások, segítségkérés, a társas környezet bevonása a

probléma kezelésébe, viselkedésváltozási motivációk. Konklúzió: az előadás során mind

az intervenció részletes felépítése, mind a tervezett hatékonyságvizsgálat protokollja

bemutatásra kerül.

23

Az alkohol okozta megvonási szindróma diagnosztikai lehetőségei és a terápiás

ösvények (előadás)

Kádár Bettina Kata, Kovács Csenge Sára, Pribék Ildikó Katalin, Andó Bálint, Lázár

Bence András

Addiktológiai Kutatócsoport, Pszichiátriai Klinika, Általános Orvostudományi Kar,

Szegedi Tudományegyetem

Háttér és célkitűzés: Az alkohol okozta megvonási szindróma (AMSZ) ellátására

vonatkozó hazai irányelvek főképp az alkoholhasználat zavarral küzdő páciensek

relapszus megelőzésére továbbá az AMSZ sürgősségi terápiájának megválasztására

korlátozódnak. Jelen összefoglaló előadás célját a diagnosztikai eszközök és a korszerű

farmakoterápia áttekintése képezi. Módszer: Munkánk során az AMSZ diagnosztikájára és

terápiás ellátására vonatkozó a National Institute for Health and Care Excellence (NICE),

a National Institute on Drug Abuse (NIDA) által kiadott nemzetközi irányelveket, az

UpToDate ajánlásait továbbá az idevonatkozó szakirodalmat szisztematikusan tekintjük át

törekedve egy egységes ellátási szemlélet ismertetésére. Eredmények: Az AMSZ

kialakulási kockázatának és lefolyási súlyosságának feltérképezésére a 10 tételes

Prediction of Alcohol Withdrawal Severity Scale (PAWSS) mérőeszközt ajánlják. Az

AMSZ diagnózisának további pontosításához elengedhetetlen az AMSZ

következményeként kialakuló életet veszélyeztető állapot, a delírium tremens (DT)

kockázatának becslése, amely jelentősen befolyásolja a további ellátás menetét.

Ugyanakkor jelenleg a DT rizikójának felmérésére nem áll rendelkezésre objektív

tünetbecslő skála, ily módon az irányelvek döntően klinikai epidemiológiai adatokra és

szubjektív szempontokra támaszkodnak. Az AMSZ ellátása során az adekvát terápia

megválasztására és a páciensek állapotának nyomon követésére a Clinical Institute

Withdrawal Assessment of Alchohol Scale, Revised (CIWA-Ar), valamint a Richmond

Agitation-Sedation Scale (RASS) alkalmas. Az AMSZ megfelelő farmakoterápiájában

kulcsfontosságú szerepük van a benzodiazepineknek. A különböző irányelvek döntően a

chlordiazepoxide-ot, a diazepamot, a lorazepamot és a midazolamot ajánlják, ugyanakkor

eltérő indikációs területtel. Az antiepileptikus terápiára vonatkozó ajánlások

ellentmondásosak, míg bizonyos terápiás gyakorlatok, mint az antidiuretikumok

alkalmazása nem evidencia szintű. A szupplementer terápiák esetében konszenzus

mutatkozik. A benzodiazepin terápia dózis titrálásában szintúgy elengedhetetlen a CIWA-

Ar és RASS használata. Következtetés: Összefoglalva elmondható, hogy a jelenlegi

nemzetközi irányelvek és az idevonatkozó szakirodalmi adatok ismeretében a jövőben az

AMSZ hazai ellátásában szükségszerű az alkalmazott farmakoterápiás paletta

korszerűsítése, továbbá a jelzett objektív tünetbecslő skálák validálása, melyet

munkacsoportunk az elmúlt években megkezdett. Támogató: SZTE-ÁOK-KKA-2019-HG

Hetényi Géza Pályázat.

Pszichológiai trükkök a videojátékokban (előadás)

Király Orsolya

Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Intézet

A videojátékokkal való játszás napjaink egyik legkedveltebb szabadidős tevékenysége.

Százmilliók játszanak úgy, hogy a videojátékok gazdagítják, színesítik a mindennapjaikat.

A játékosok egy kis csoportja esetén azonban függőségszerű tünetek jelennek meg,

amelyek a kémiai függőségekhez hasonlóan, klinikailag jelentős egészségkárosodáshoz

vezetnek. A probléma súlyát bizonyítja, hogy a videojáték-használati zavar (avagy

videojáték-függőség) az idei évtől önálló diagnózisként szerepel az Egészségügyi

Világszervezet betegségek nemzetközi osztályozási rendszerének (BNO) 11. kiadásában.

A zavar kialakulásának és fennmaradásának hátterében számos tényező játszik szerepet:

24

személyes (szociodemográfiai, családi, pszichológiai, genetikai, motivációs), környezeti,

valamint a játékokhoz köthető tényezők egyaránt. Jelen előadás ez utóbbiakat mutatja be.

Olyan pszichológiai módszereket, mechanizmusokat és elméleteket ismertet, amelyek

hozzájárulnak ahhoz, hogy a videojátékok vonzóak, vagy ha tetszik „addiktívak”

legyenek. Ilyenek például a szelf-determinációs elmélet elemei, vagy a flow-élmény

kiváltására alkalmas elemek, továbbá az operáns kondicionálás és a részleges megerősítés

elvének, valamint – a szerencsejátékoktól átvett – „near miss” élmények alkalmazása a

videojátékokban, de ide sorolható az önmegtartóztatás vagy az emberi kíváncsiság

kiaknázása is arra, hogy növeljék az elköteleződést és a játékokban töltött idő mértékét.

Ezeknek a pszichológiai háttérmechanizmusoknak a pontosabb feltérképezése és

megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy átfogó képet alkothassunk a zavar természetéről és

annak kezelési és prevenciós lehetőségeiről.

Tudatos jelenlét alapú intervenciók a függőség kezelésében (előadás)

Kiss Anna

Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet

A mindfulness vagyis tudatos jelenlét Kabat-Zinn megfogalmazása alapján „ítéletmentes

tudatosság, a figyelem gyakorlásának specifikus módja, mely a jelen pillanatra

vonatkozik, annyira mentes a reaktivitástól és az ítélkezéstől, valamint annyira nyitott,

amennyire csak lehetséges”. A stresszkezelés, a depresszió visszaesésének megelőzése, és

a személyiségzavarok kiegészítő terápiája során alkalmazták pszichoterápiás keretben

először. A mindfulness alapú programok mellett a kognitív és viselkedésterápia újabb

képviselői (Elfogadás és Elköteleződés Terápia, Dialektikus Viselkedésterápia) is

integrálták. Napjainkban nagy érdeklődésnek örvend, egyre több terápiás program és

hatásvizsgálat lát napvilágot a különböző pszichés zavarok kezelése érdekében. Az

addiktológiai problémák kezelésére megalkotott tudatos jelenlét alapú programok az első

generációs mindfulness programok (MBRS, MBCT) mintáját követik mind a struktúra

mind a forma szempontjából. Előadásomban törekszem arra, hogy bemutassam az

addiktológiai problémákat fókuszba helyező mindfulness alapú intervenciós programokat,

illetve kitérjek azok hatékonyságának kérdéseire is az elérhető kutatási adatok tükrében.

Trauma-szemüveg: EMDR alkalmazási lehetőségei az addiktológiai problémák

kezelésében (előadás)

Kiss Anna, Farkas Judit

Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet

Az EMDR vagyis szemmozgások útján történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás olyan

terápiás eljárás, mely a feldolgozatlan traumatikus emlékek nyomán kialakuló problémák

kezelésére dolgoztak ki. Már F. Shapiro is felvetette, hogy a módszer az addiktológiai

problémák kezelésében is hatékony eszköz lehet. A módszer alkalmazása során a

fókuszban állhat a traumatikus emlék kezelése, illetve a függőség specifikus, nem

traumatikus emlékek kezelése is (pl.: sóvárgás). Előadásunkban arra törekszünk, hogy

minél szélesebb módon bemutassuk az EMDR protokolljait és intervenciós lehetőségeit,

melyek az addiktológiai problémákkal küzdők ellátása során alkalmazhatóak. Előadásunk

során szeretnénk esetvignettákkal alátámasztva bemutatni eddigi tapasztalatainkat,

valamint ezen addiktológiai eseteket a “trauma-szemüvegen” keresztül is megvilágítani.

25

Felépülési népmesék – a függőségtől a segítővé válásig: élettörténetek

mélystruktúrája Propp narratémái alapján (előadás)

Kiss Dániel1, Horváth Zsolt1, Kassai Szilvia2, Rácz József3 1 Pszichológia Doktori Iskola, Eötvös Loránd Tudományegyetem 2 Emberi Erőforrások Minisztériuma 3 Pszichológai Intézet, Eötvös Loránd Tudományegyetem

Háttér és célkitűzés: A felépülés-alapú megközelítés az elmúlt években egyre

határozottabban beépült a kvalitatívan orientált addiktológiai kutatás paradigmájába. A

függőség metaforikus reprezentációja és a felépülés utazás-szimbolikája a jelenben is

fókuszált tudományos figyelemnek örvend. Korábbi kutatások alátámasztják, hogy a

felépülési történetek mélystruktúrájában közös utak, tematikus elemek, fordulópontok,

vándormotívumok tárhatók fel. Ezek alapján ez idáig a felépüléstörtneteket V-alakú

narratívaként azonosították: miután a használat egyre kevésbé élvezetes, a függő elér egy

mélypontot, majd pedig a narratíva fejlődésbe fordul. Felmerül viszont a kérdés, hogy

bonthatók-e ennél a hármas, V-alakú tagolásnál pontosabban, részletesebben szekvenált

strukturális elemekre ezek a narratívák? Képes-e a narratív kutatás mélyebben feltárni a

felépülés állomásait, esetleg nyújtani egy olyan alternatív modellt a felépülési életút

reprezentálására, amely mentén adekvátabban interpretálhatók a felépülés során

megjelenő különböző szelfek és az identitás változása? Jelen célkitűzéshez a legendás

strukturalista, Vlagyimir Propp morfológiai meseelméletét és meghatározott narratémáit

hívtuk segítségül, ugyanis az archetipikus mesei szerkezetek feltárását alkalmazhatónak

találtuk a felépülési történetekre is. A proppiánus keretek adaptálása a narratív

pszichológiában aktuálisan is reneszánszát éli. Módszer: Jelen kutatás 6 olyan felépülő

segítővel készült interjút (6 férfi, 1 nő) elemzett, akik legalább 5 éve tiszták voltak, és

legalább 1 éve segítőként dolgoztak. Az aktív évekről és a felépülő segítővé válásról szóló

félig-strukturált interjúkat a deduktív narratív elemzés módszerével vizsgáltuk, az

interjúkon átívelően megjelenő proppi narratémák feltárása, és egy közösen osztott

narratívává való összefűzésük érdekében. Eredmények: Az elemzés eredményei alapján az

interjúkban a 31 proppi narratéma közül 28 megtalálható volt, és mindezek közösen

felfűzhetők voltak egy 28 állomásos, a 6 interjút összefoglaló elbeszélői-történeti szálra.

Ebben az utazásban elhelyezhetővé vált a függő hős, a szer, mint ellenség és az

adományozó segítők, valamint értelmezhetőek lettek ezen szereplők funkciói is. A függő

reprezentálhatóvá vált, kezdetben, mint passzív „bajba jutott hős”, aki a mese bekapcsoló

mozzanatával „kereső hőssé” válik és aktív ágensé alakul a baj és a hiány megszüntetése

érdekében. Az ellenséggel (szer) folytatott harcban különböző próbák után (sóvárgás,

visszaesés), adományozók (rehab, segítők) közreműködésével és a varázseszköz

(önismeret) elnyerésével végül győzelmet arat, megtalálja a józanságot és kialakítja

felépülő identitását (transzfiguráció). Következtetések: A proppi mesei szerkezet

könnyedén feltárhatóvá és összefűzhetővé vált az elemzés során. Mindezen eredményeink

jól összehangolhatók az addiktológiai gyakorlat kurrens irányaival. A metamorfózis-

meseterápia ugyanis a káoszba jutott hőst, az elveszett vándort igyekszik az átkeretezett

struktúraalkotással és rekonstrukcióval orientálni az új rend megteremtésében. A proppi

alapú felépülési történetek közös, akár csoportos rekonstrukciója így egy elméletileg és

archetipikusan rendkívül jól megalapozott történet-szerkesztési lehetőséget nyújthat a

felépülő függők számára. A jól strukturált, koherens felépülési történetek pedig kiemelten

fontosak a felépülő számára a redemptív szelf konstrukciójában, a viselkedésváltozás

tartóssá alakításában és a relapuszus esélyének csökkentésében. A mesefókuszú közös

történet-rekonstrukció a storytelling és a „bajtársi narratívák” terápiás hatásán keresztül

tehát egy olyan elbeszélői keretet adhatnak, amelyek megerősíthetik a felépülést és a

felépülő identitást.

26

Problémás okostelefon-használat és dohányzás: motivációk és függőségek (előadás)

Kiss Hedvig1, Pikó Bettina2 1 SZTE ÁOK Magatartástudományi Intézet és Szegedi Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Doktori Iskola 2 SZTE ÁOK Magatartástudományi Intézet

Háttér és célkitűzés: Az okostelefonok széleskörű elterjedtsége, népszerűsége és a fiatalok

mindennapi életében betöltött központi szerepe vitathatatlan. Biztosítják a folyamatos

online kapcsolatot és szinte végtelen lehetőséget kínálnak a felhasználóknak, azonban

negatív következményekkel is számolnunk kell használatuk során – mint például a

problémás használat kialakulása. Más függőségekkel való viszonya részben feltáratlan,

emiatt jelen kutatás célja a problémás okostelefon-használat dohányzással való

kapcsolatainak megismerése a motivációk differenciáló szerepére helyezve a hangsúlyt.

Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatunkba 295, 15 és 30 év közötti fiatalt vontunk be

(58,6% lány; 41,4% fiú). Adatainkat javarészt online, kisebb részben pedig papíralapú

kérdőívek által vettük fel. Az összeállított kérdéssorozat demográfiai adatokat kért be,

illetve tartalmazta a Smartphone Addiction Scale (SAS) rövid, 10 itemes változatát, és a

15 itemes Substance Use Coping Inventory elnevezésű skála magyar verzióját.

Eredmények: Klaszteranalízis által csoportosítottuk a résztvevőket a skálák pontértékei

alapján, melynek eredményeképpen négy klasztert azonosítottunk. A mintánkat alkotó

résztvevők egy része sem dohányzásra, sem problémás okostelefon-használatra nem volt

hajlamos (a minta 29,5%-a). Voltak fiatalok, akik csak a dohányzásra voltak motiváltak –

főleg érzelmi síkon –, továbbá, az ő csoportjukban volt a legmagasabb (67,8%) a

dohányzás prevalenciája is. A dohányzásra nem motivált problémás okostelefon-

használók alkották a harmadik és egyben a szignifikánsan több fiatalabb résztvevőt

tartalmazó csoportot (a minta 24,4%-a), míg a legproblémásabb klaszterbe a mindkét

jellegű addikcióra hajlamos fiatalok kerültek (a minta 16,6%-a). Náluk a magas SAS-

pontszámok mellett a dohányzás unaloműzési és társas aspektusa tűnt a

legmarkánsabbnak. Következtetések: Kutatásunk legfontosabb megállapítása, hogy az

általunk vizsgált fiatalok körében a problémás okostelefon-használat és a dohányzás

közötti kapcsolatokban jelentős differenciáló szerephez jutnak a motivációk. Továbbá, az

életkori megoszlások alapján úgy tűnik, mintha a problémás okostelefon-használat

felváltaná a dohányzást mint fiatalkori rizikómagatartást – esetükben egyre gyakoribb a

dohányzás háttérbe szorulása és a problémás okostelefon-használat térnyerése. Azonban

ennek kijelentéséhez még további reprezentatív vizsgálatokra van szükség. Ezek alapján

érdemes lenne a prevencióban, intervencióban számításba venni a különböző addikciók

közötti kapcsolatok jellegét és motivációs tényezőit.

A videojáték-használati zavar és a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD)

összefüggése felnőtt populációban (előadás)

Koncz Patrik1,2, Kiss Tamás1,2, Demetrovics Zsolt1, Király Orsolya1 1 ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Intézet 2 ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Doktori Iskola

Háttér és célkitűzés: Az utóbbi két évtizedben rohamosan nőtt a problémás videojáték-

használatot érintő kutatások száma és 2013-ban a probléma bekerült a Mentális

Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének ötödik kiadásába, mint további

kutatást igénylő zavar, majd 2019-ben a betegségek nemzetközi osztályozási rendszerének

11. kiadásába is (BNO-11), mint önálló diagnosztikus kategória. Jelen előadás célja egy

olyan szakirodalmi áttekintés bemutatása, amely a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar

(ADHD) és a videojáték-használati zavar (gaming disorder) közötti kapcsolatot vizsgálja a

felnőtt népesség körében. Módszer: A kérdés megválaszolására 4 adatbázisban (PubMed,

27

Science Direct, Web of Knowledge, Scopus) futtattunk keresést a problémás

digitálismédia-használatra (problémás internet-, közösségimédia-, videojáték- és

okostelefon-használat) vonatkozó kulcsszavak felhasználásával. A keresések

eredményeként kapott találatok közül az empirikus, angol nyelvű folyóiratcikkeket vontuk

be a szakirodalmi áttekintésbe. Összesen 923 cikket azonosítottunk, melyből a

duplikátumok törlését követően 594 cikk maradt, melyeket relevancia szempontjából

tovább szűrtünk, így végül 117 cikket tartottunk meg. Jelen prezentáció ezeknek a

cikkeknek egy szűkebb körét, a felnőtt népességet vizsgáló problémás játékhasználatra

vonatkozó tanulmányokat mutatja be. Eredmények: Az ADHD és a problémás

játékhasználat együttes előfordulása a kutatások alapján egyértelműnek tűnik. A két zavar

közös előfordulásán túl úgy tűnik, hogy a súlyosságuk között is összefüggés figyelhető

meg: a súlyosabb ADHD tünetek súlyosabb problémás játékhasználati tünetekhez

kapcsolódnak. Az eddigi eredmények alapján a figyelmetlenségi tünetek egyértelműen

kapcsolatban állnak a problémás játékhasználati zavarral, míg a hiperaktivitási tünetek

szerepe nem egyértelmű. Agyi képalkotó eljárásokat alkalmazó vizsgálatok alapján a

gyermekkori ADHD a végrehajtó funkciókat érintő területek szintjén is megfigyelhető

változásokat eredményez, melyek a megváltozott mértékű kognitív kontrol és az

impulzivitás révén idegi szintű magyarázatot jelenthetnek az ADHD és a problémás

játékhasználati zavar közötti kapcsolat megértésére. Következtetések: Célszerű az ADHD

diagnózist kapó betegeknél figyelmet fordítani a problémás játékhasználat kialakulásának

rizikójára, nemcsak a diagnosztikai folyamat során, de akár a prevenciós csoportok

tervezésénél is. Továbbá problémás játékhasználók kezelésénél érdemes figyelembe venni

a potenciális ADHD jelenlétének esélyét, ami célzottabb és átfogóbb terápiát tesz

lehetővé. A problémás játékhasználat szempontjából a gyermekkori ADHD rizikófaktor

szerepének igazolására és jelentőségének pontos meghatározására még szükséges további,

longitudinális elrendezésű kutatások elvégzése. A problémás játékhasználat kezelésének

hatékonyságát vizsgáló kutatások tervezésénél célszerű vizsgálni az ADHD tünetek

jelenlétét is és akár külön csoportként is vizsgálni az ADHD-val is rendelkező

személyeket.

Szülői bánásmód és problémás internet- vagy közösségimédia-használat serdülőknél

(előadás)

Koronczai Beatrix1, Urbán Róbert2, Demetrovics Zsolt3 1 ELTE PPK, Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológiai Tanszék 2 ELTE PPK, Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék 3 ELTE PPK, Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék

Háttér és célkitűzés A szülői bánásmód minősége az egyik lehetséges rizikó- vagy

védőfaktora a problémás internethasználatnak serdülőknél és fiatal felnőtteknél.

Ugyanakkor csak néhány kutatás vizsgálta a problémás közösségimédia-használat és a

szülői bánásmód kapcsolatát serdülőknél. Jelen kutatás célja annak vizsgálata, hogy vajon

van-e különbség a problémás internet- és közösségimédia-használat között a szülői

bánásmóddal való kapcsolatában középiskolás mintán. Módszer Keresztmetszeti

vizsgálatunkban 2035 magyar középiskolást (M=16,97, SD=1,61; 54,2% lány)

vizsgáltunk osztálytermi papír alapú adatfelvétellel, kényelmi mintavétellel. Mértük a

problémás internet- és közösségimédia-használat tüneteit és a szülői bánásmód minőségét

mindkét szülővel. A problémás internet- és közösségimédia-használat prediktorait

szimultán teszteltük a strukturális egyenletek modellezésének módszerével. Eredmények

A problémás internet- és közösségioldal-használat szignifikánsan korreláltak egymással

(r=0,57). A lányok több tünetről számoltak be mindkét problémás használat esetén. Az

anyai és apai túlvédés szignifikánsan kapcsolódott a megnövekedett problémás

28

közösségimédia-használattal. Az apa törődés csökkentette, az anyai túlvédés növelte a

problémás internethasználatot. Ugyanakkor a modell mindkét problémás használat

varianciájának csak kis mértékét magyarázta (10% és 7%). Következtetések A szülői

túlvédés kicsi, de szignifikáns rizikófaktora a problémás internet- és közösségimédia-

használatnak. A kétféle problémás használat kapcsolata a szülői bánásmód dimenzióival

némileg másképp alakultak, így egymástól elkülöníthető problémáról beszélhetünk.

Az Alkohol Megvonási Skála alkalmazási lehetőségei egy szisztematikus

szakirodalmi áttekintés alapján (előadás)

Kovács Csenge Sára, Pribék Ildikó Katalin, Kádár Bettina Kata, Kovács Ildikó, Andó

Bálint, Lázár Bence András

Addiktológiai Kutatócsoport, Pszichiátriai Klinika, Általános Orvostudományi Kar,

Szegedi Tudományegyetem

Háttér, célkitűzés: Az Alkohol Megvonási Skála (AMS) hazai pszichometriai mutatóinak

részletes ismertetése idén történt meg. A mérőeszköz alkalmazása az egészségügyi

rendszerben kulcsfontosságú, tekintettel arra, hogy az alkohol okozta megvonási

szindróma (AMSZ) egy olyan összetett kórkép, melynek felismerése és korszerű kezelése

jelentősen javítja az alkoholhasználati zavarral (AHZ) diagnosztizált páciensek későbbi

életminőségét. A pszichiátrián belül az addiktológia területén hiánypótlónak tekinthető

egy olyan skála bevezetése a klinikai gyakorlatba, amely elősegíti a klinikus

döntéshozatalát a gyógyszeres terápia megválasztásában, a teszt felvételével az

alkalmazott farmakonok megfelelően dozírozhatóak az aktuálisan észlelt klinikai kép

függvényében. Jelen előadás célja a nemzetközi protokollok által javasolt AMS

alkalmazási lehetőségeinek, illetve a hazai mérőeszköz megbízhatóságának és

érvényességének vizsgálata egy szisztematikus szakirodalmi összefoglaló tükrében.

Módszerek: A PubMed-en PRISMA protokoll (Preferred Reporting Items for Systematic

Reviews and Meta-Analyses) alapján szisztematikus szakirodalmi összefoglalást

végeztünk a „CIWA” szó keresőkifejezéssel, melyek alapján talált közlemények

eredményeit összevetettük a hazai AMS pszichometriai eredményeivel. Eredmények: A

PubMed-en végzett keresés összesen 165 találatot eredményezett, melyből kizárásra

kerültek a nem empirikus (n = 12), a nem elérhető (n = 5) vagy nem angol nyelvű (n = 14)

publikációk, a CIWA egyéb verzióját alkalmazó vizsgálatok (n = 37), a szürke irodalmak

(n = 5), illetve egy preklinikai kutatás, valamint azon cikkek, amelyek nem kapcsolódnak

a CIWA-Ar mérőeszközhöz (n = 2). A vizsgálatunkba került tanulmányok (n = 89)

tükrében elemeztük többek között a mérőeszköz különböző kulturális vonatkozásait,

továbbá a hazai AMS alkalmazhatóságát a megbízhatósági és érvényességi mutatókon

keresztül. Megbeszélés: A szisztematikus összefoglaló alapján látható, hogy az AMS a

legkülönbözőbb területeken alkalmazható (pl. neuro-pszichiátriai, endokrinológiai,

sürgősségi, komorbiditási vizsgálatok) az AMSZ felismerésére és monitorozására. A hazai

AMS pszichometriai mutatói különböző kultúrákkal összehasonlítva is hasonló

eredményeket mutattak, ezáltal alapvetően egy robusztus, megbízható és érvényes

mérőeszköznek tekinthető. Az AMS klinikai használata elősegíti az egyénre szabott

terápiás terv felállítását a folyamatos monitorozás következtében a terápiás válasz

függvényében, továbbá lehetőséget ad annak az aktuális igény szerinti módosítására.

Támogatók: EFOP (EFOP-3.6.1-16-2016-00008), SZTE-ÁOK-KKA-2019-HG Hetényi

Géza Pályázat.

29

Kaposvári Ventilátor Klub bemutatása (előadás)

Kovács Gergely, Nagy Nóra

Indit Közalapítvány Kaposvári Addiktológiai konzultációs központ

Háttér/előzmények: Az INDIT Közalapítvány „TÜKÖRKÉP” Addiktológiai Konzultációs

Központ által működtetett alacsonyküszöbű szolgáltatás munkatársai mindennapi

tevékenységük végzése során a város területén belül diákok, fiatalok csoportjaival

találkoztak iskolaidő alatt és azután egyaránt. A fiatalok gyakran számoltak be arról, hogy

unatkoznak, nincsen szórakozási lehetőség, ami ingyen van és magukénak éreznék. A

szolgáltatás létrehozásának célja: A klub létrehozásának célja, hogy az idejüket az utcán

eltöltő gyerekek és fiatalok, illetve ismerőseik számára biztonságos környezetben

különféle alternatív lehetőséget biztosítsunk a szabadidejük eltöltéséhez, továbbá, hogy

csökkentsük azokat a veszélyeztető tényezőket, melyek hozzájárulnak a különböző szerek

kipróbálásához, illetve azok aktív használatának kialakulásához. A szolgáltatás

célcsoportja: azok a 12-21 év közötti, Kaposvár területén élő fiatalok, akik esetében a

szerhasználat, illetve valamely szenvedélybetegség kialakulásának veszélye fokozottan

fennáll, illetve már aktív vagy, problémás szerhasználók. A klub működtetése során

kiemelt figyelmet szentelünk a szakellátásban élő fiataloknak, számukra is biztosítva a

délutáni szabadidő optimális eltöltésének lehetőségét. Korábbi tapasztalataink azt

mutatják, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban élő fiatalok esetében együttesen több, a

szerhasználathoz, illetve függőséghez vezető rizikófaktor áll fenn. Fokozottan

veszélyeztetett helyzetben vannak, hiszen nem veszi körül őket olyan, jól funkcionáló

családi rendszer, amely elősegíti megfelelő szocializációjukat, énképük, önismeretük

kialakulását. Mindezek hozzájárulnak azon készségek, képességek hiányához, melyek a

szerhasználat rögzülése szempontjából védőtényezőként jelenhetnének meg. Ebből

kiindulva nagy hangsúlyt fektettünk a kaposvári gyermek- és lakásotthonokkal való

együttműködésre. A célcsoport minél hatékonyabb elérésének érdekében létrehoztunk egy

Ventilátor Klub nevű online felületet (Facebook csoport), ahol a tagok az aktuális

programok mellett különböző addikcióval, önismerettel kapcsolatos cikkeket,

programajánlókat találnak. A klub megalapításához a fiatalok igénye mellett az

intézményhez beérkezett jelzések is hozzájárultak. Kaposvári oktatási intézmények,

gyermekotthonok, gyermekvédelmi intézmények számoltak be különböző fórumokon a

szakemberek, a vezetés számára problémát okozó szerhasználatról. Több 16 év alatti

fiatalt delegáltak a „TÜKÖR” Somogy Megyei Drogambulanciára, akik szerhasználatuk,

függőségük kezelésében motiválatlannak és/vagy egyéni terápiára alkalmatlannak

bizonyultak. A klub számukra is lehetőséget biztosít arra, hogy egy alacsony küszöbű

szolgáltatás működésén belül betekintést nyerjenek a szenvedélybetegség természetébe,

releváns információkhoz jussanak, támogató közösség tagjaivá váljanak, valamint segítő

beszélgetés keretében egyéni segítséget kapjanak. Eredmények - eddigi tapasztalatok:

Tapasztalataink azt mutatják, hogy a megszólított célcsoport tagjai között jelentősen

átalakult a szerhasználat módja és gyakorisága. A leggyakrabban használt szerek az

alkohol, a cigaretta és az új típusú pszichoaktív anyagok (spice, kristály), melyek

eredetéről, hatásmechanizmusáról és a használat következményeiről téves információkkal

rendelkeznek. Jelenleg hat éve működik a Ventilátor Klub több száz fiatalt sikerült

megszólítani az elmúlt időszakban. Folyamatosan az igényekre reagálva alakítjuk a klub

foglalkozásait és programjait.

30

Rabság vagy szabadság: a filmben rejlő interpretációk lehetőségei az addiktológiai

konzultációban (poszter)

Krupa Mónika1,2, Kiss Enikő3, Kapornai Krisztina3 1 SZTE Neveléstudományi Doktori Iskola 2 Kiút Alapítvány 3 SZTE Általános Orvostudományi Kar Gyermekklinika Gyermekpszichiátriai Osztály

A filmi eszköztár és a benne rejlő narratívák lehetőségei nagy hatásfokkal

rendelkezhetnek az addiktológiai konzultációban. A hatékonyság egyik pillére a nézői

magatartás, vagyis a befogadói attitűd összecsengése az emberi képi gondolkodásmóddal.

A kérdés az, hogy kellő jelentéselméleti tudással lehetőséget tudunk-e teremteni a

mozgókép és a „vászon” adta lehetőségeknek a konzultációk során. A prezentációnk célja

az, hogy bemutassuk a konzultációt segítő filmi eszközöket és a vizuális narratívában rejlő

új interpretálási lehetőségeket. A filmművészet útjának kezdete egybeesik a

pszichoanalízis irányzatának indulásával. Így érthető az, hogy a kezdeti fő irányvonalként

a filmelméletekben és a filmelemzések sokaságában miért szerepeltek nagy hangsúllyal a

freudi megközelítések. Napjainkban a pszichológia mellett más diszciplínák is

megkísérlik a filmben lévő jelentéseket feltárni. Bemutatjuk, hogy a tudatosan jó

filmválasztás módszere magában hordozza a kliens személyiségfejlődéséhez szükséges

verbális és érzelmi tartalmakat, így válhat a szenvedélybetegek felépülését segítő

konzultációk hatékony eszközévé. Az addiktológiai konzultációk során a film egyéni

interpretációival az érintett addiktív zavara, a konkrét szerhasználata mellett az

önismereti, a problémamegoldó vagy az egyéni érzelmi felismerése és szabályozása terén

is nagy lépéseket tehet önmaga felé. Az érintett szenvedélybeteg a nézői szubjektív

„olvasatán” keresztül a saját belső világának megértéséhez közelíthet. Így a felépülő

szenvedélybeteg korábbi negatív énképe vagy a maladaptív megküzdési módjai

feltárhatók, melynek elengedhetetlen kulcsmotívuma az érintett saját felismerése és

beismerése. Ezt követően léphet az addiktológiai konzultáció folyamata a korábbi

helytelen működésmódok, a destruktív énkép átkeretezéséhez, továbbá az új megküzdési

stratégiák kialakításához. Feltárhatók a múltban átélt szégyenek, oldható a bűntudat és a

felépülő szenvedélybeteg új narratívaként élheti meg szenvedélybetegségét azért, hogy

lépésenként énhatékonyan képes legyen a saját életének jövőbeni alakítására. Kísérletet

teszünk bemutatni, hogy a mai filmelméletek a befogadói narratíva nézőpontjából miként

alkalmazzák a vágyelméleteket, a lacani tükörelméletet, a kognitív irányzatban rejlő

nézeteket, vagy akár a filozófia tanait. Eredményként a prezentációban bemutatjuk az

alkalmazott és hatékonynak bizonyult filmek új felépülésközpontú narratíváját és az ehhez

kapcsolható lehetséges interpretálásokat, melyek új megközelítést hordozhatnak az

addiktológiai konzultációkban.

A munkafüggőség motivációs háttere: vajon a túl sok munka = munkafüggőség?

(előadás)

Kun Bernadette, Demetrovics Zsolt

ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék

Háttér és célkitűzés: A munkafüggőség megismerésére egyre intenzívebb mértékben

irányulnak tudományos kutatások, ugyanakkor még mindig számos mítosz és tévhit

létezik a jelenséggel kapcsolatban. Vajon az az általános elképzelés mennyire igaz, hogy

azok a személyek, akik az átlagosnál jóval többet dolgoznak, munkafüggőségben

szenvednek? A két tényező összefüggésére vonatkozóan már léteznek empirikus adatok,

ugyanakkor arra vonatkozóan még nem született kutatás, hogy a túlzott munkavégzés és a

munkafüggőség mögött milyen motivációs mechanizmusok rejlenek, s ezek mentén

találunk-e különbségeket. Célunk az volt, hogy kutatásunkban felárjuk a túlzott

31

munkavégzés és a munkafüggőség munkamotivációkkal, illetve

teljesítménymotivációkkal való kapcsolatait. Módszerek: A 2018 tavaszán végzett online

felmérés során összesen 4340 felnőtt, dolgozó személy töltötte ki a kérdőíveket. A

munkafüggőség kockázatát a Munkafüggőség Rizikója Teszttel és a Bergen

Munkafüggőség Skálával, a munkamotivációkat a Többdimenziós Munkamotiváció

Skálával, a teljesítménymotivációkat a 3x2 Teljesítményorientáció Kérdőív segítségével

mértük. Strukturális egyenletek modelljét alkalmazva teszteltük, hogy az egyes

motivációk (külön modellben a munkamotivációk, és külön modellben a

teljesítménymotivációk) miként jósolják be a túlzott munkavégzését és a

munkafüggőséget. Eredmények: A túlzott munkavégzés hátterében más motivációk

jelentek meg szignifikáns prediktorként, mint a munkafüggőséget illetően. A

munkafüggőséget jelentősebb mértékben jósolják be az introjektált, extrinzik és intrinzik

munkamotivációk mint a munkaórák mennyiségét, illetve erőteljesebben jósolják be a

mások felé irányuló, a szelf felé irányuló, ugyanakkor feladatot elkerülő

teljesítménymotivációk. A munkaórák száma (munkavégzés mennyisége) és a

munkafüggőség rizikója között csupán alacsony mértékű pozitív együttjárást találtunk.

Következtetések: Kutatásunk egyértelműen cáfolja azt az elképzelést, hogy a

munkafüggőség egyenértékű a túlzott munkavégzéssel. Ezt nem csupán a két tényező

közötti együttjárás alacsony szintje, hanem a két tényező mögött meghúzódó eltérő

motivációs bázisok is bizonyítják. Az eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy –

ahogy más viselkedési addikciók esetében is – a munkafüggőség meghatározásánál

komplexebb (egyéni, társas, szervezeti és társadalmi) háttérmechanizmusokat kell

feltételezni. Az előadás a Bolyai János Kutatási ösztöndíj támogatásával készült. A

tanulmány elkészítését a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatta

(K111938, KKP126835). A kutatást támogatta az ELTE Felsőoktatási Intézményi

Kiválósági Program (1783- 3/2018/FEKUTSRAT, Emberi Erőforrások Minisztériuma).

A munkafüggőség kapcsolata az önértékeléssel, a perfekcionizmussal és a rágódással

(előadás)

Kun Bernadette, Urbán Róbert, Kökönyei Gyöngyi, Demetrovics Zsolt

ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék

Háttér és célkitűzés: A munkafüggőség problémája egyre nagyobb figyelmet kap a

viselkedési addikciók területén, és számos kutatás irányul arra, hogy feltárja a jelenség

rizikótényezőit. A kutatások többek között azt is célozták, hogy azonosítsák a zavar

mögött rejlő személyiségtényezőket. Noha születtek már eredmények az alacsony

önértékelés és magas perfekcionizmus munkafüggőségben betöltött szerepéről, kognitív

összetevőkre és azok lehetséges közvetítő szerepére vonatkozóan eddig keveset tudunk.

Feltételezzük, hogy a rágódásra (ruminációra) való tendencia, s kifejezetten a maladaptív

rágódás közvetítő szerepet játszhat a tökéletességre való törekvés, az alacsony önbecsülés

és a munkafüggőség kapcsolatában. Kutatásban ezen összefüggéseket teszteltük.

Módszerek: A 2018 tavaszán végzett online felmérés során összesen 4340 felnőtt, dolgozó

személy töltötte ki a kérdőíveket. Az önértékelést a Rosenberg Önértékelés Skálával, a

perfekcionizmust a Többdimenziós Perfekcionizmus Skálával, a rágódást (ruminációt) a

Ruminatív Válasz Skálával, a munkafüggőség kockázatát pedig a Munkafüggőség

Rizikója Teszttel mértük. Eredmények: A munkafüggőség kockázata alacsonyabb

önértékeléssel, magasabb perfekcionzmussal és intenzívebb rágódással jár együtt.

Útmodellt alkalmazva bizonyítást nyert, hogy a maladaptív rumináció (tépelődés)

mediálja a két személyiségjellemző (önértékelés és perfekcionizmus) és a munkafüggőség

kapcsolatát. A perfekcionizmus formák közül legerősebben a szociálisan előírt

perfekcionizmus jósolja be a munkafüggőség tüneteinek jelenlétét. Következtetések: A

32

perfekcionizmusnak azon formája, amely kifejezetten a fontos mások által előírt elvárások

teljesítésére irányul, növeli a perfekcionizmus rizikóját, melyben szerepet kap még a

személy alacsony önértékelése, és a vele történt negatív eseményeken, érzelmeken való

intenzív tépelődés. A munkafüggőség szűrése során mindenképpen érdemes lehet ezen

személyiségtényezőket is megvizsgálni, melyek a jelenség alaposabb megértésében is

fontosak lehetnek. Az előadás a Bolyai János Kutatási ösztöndíj támogatásával készült. A

tanulmány elkészítését a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatta

(K111938, KKP126835). A kutatást támogatta az ELTE Felsőoktatási Intézményi

Kiválósági Program (1783- 3/2018/FEKUTSRAT, Emberi Erőforrások Minisztériuma).

Mit kezel az orvos és mitől gyógyul a beteg (előadás)

Lakatos László

Drogoplex Ambulancia

Brigham Young University vizsgálat. A tényleges és az érzékelt szociális izoláció

egyaránt fokozza a korai halálozás rizikóját. 1980-2014 időszakban végzett vizsgálatok

meta-analízise alapján a szociális izoláció 29%-al, a magányossággal 27%-al és az

egyedül élés 32%-al növelte meg a halálozási arányt. Az tényleges és a szubjektíven

érzékelt szociális izoláció azonos mértékben növelte a rizikót, ami mindkét nemben

földrajzi különbség nélkül érvényesült, de a kezdeti egészségi állapot befolyásolta az

eredményt. A szociális izoláció káros hatása nagyobb mértékű volt a 65 évnél fiatalabb

korcsoportban. Bulváradaptáció: a szociális izoláció egyenértékű napi 15 cigaretta

elszívásával, és veszélyesebb az egészségre, mint az elhízottság vagy a testmozgás hiánya.

Martin Seligman szerint mindössze egyetlen kérdésre adott válaszból megjósolható, hogy

boldog emberként éled-e meg a 80. életévedet. A kérdés így hangzik: „Van-e olyan

személy a környezetedben, akit akár hajnali négykor is felhívhatsz a problémáiddal?” A

társas, társadalmi egészség = jó személyközi, interperszonális kommunikációs készségek,

a bizalom képessége, tartalmas emberi kapcsolatok barátokkal és a családdal, az intimitás

képessége, nehéz élethelyzetekben erős szociális háló. Az orvosnak a beteg emberi

kapcsolatokra való képességét kellene javítania, nem elsősorban a tüneteit!

A halál kilovagolt Perzsiából: Az alkohol okozta megvonási szindróma modern

megközelítése (előadás)

Lázár Bence András, Kádár Bettina Kata, Kovács Csenge Sára, Pribék Ildikó Katalin,

Andó Bálint

Addiktológiai Kutatócsoport, Pszichiátriai Klinika, Általános Orvostudományi Kar,

Szegedi Tudományegyetem

A szekció alapvető célját az elmúlt évtizedekben az alkohol okozta megvonási szindróma

(AMSZ) optimális ellátására vonatkozó szakirodalom, valamint a nemzetközi irányelvek

áttekintése, továbbá munkacsoportunk klinikai vizsgálatainak bemutatása képezi. Az

elmúlt években a National Institute for Health and Care Excellence (NICE), vagy a

National Institute on Drug Abuse (NIDA) által kiadott nemzetközi protokollok- tekintettel

az AMSZ életet veszélyeztető állapotok kialakulásának kockázatát magában hordozó

biológiai természetére - elsősorban a megfelelő diagnosztikai elvek és terápiás útvonalak

alkalmazására irányulnak. Ezzel szemben a jelenleg hatályos hazai szakmai protokoll az

AMSZ sürgősségi ellátására és az alkoholhasználat zavarral diagnosztizált betegek

relapszus prevenciójára fókuszál. A NICE és a NIDA irányelvek és az idevonatkozó

szakirodalom áttekintésével átlátható képet kaphatunk az AMSZ ellátására vonatkozóan.

Munkacsoportunk az elmúlt években elsősorban az AMSZ optimális és objektív klinikai

megközelítésére fókuszálva végzett pszichometriai vizsgálatokat. A szekció során

bemutatásra kerül a jelenleg arany standardnak tekinthető Clinical Institute Withdrawal

33

Assessment of Alchohol Scale, Revised (CIWA-Ar) hazai verziója, továbbá elvégezzük a

mérőeszköz által feltárt szimptómák egymással való kapcsolatának hálózatelemzésen

alapuló vizsgálatát. Összefoglalva a jelen szekció során átfogó képet kaphatunk az AMSZ

differenciáldiagnosztikai és terápiás aktualitásairól, mely a jövőben hozzájárulhat az

egyénre szabott szemlélet meghonosításához a szerhasználati zavarok ellátásában. A

szekció előadói: 1. Lázár Bence András: Az alkohol okozta megvonási szindróma a hazai

egészségügy ellátórendszerben: klinikai epidemiológiai adatoktól a protokolláris

megközelítésig. 2. Kádár Bettina Kata: Az alkohol okozta megvonási szindróma

diagnosztikai lehetőségei és a terápiás ösvények. 3. Kovács Csenge Sára: Az Alkohol

Megvonási Skála alkalmazása a klinikai gyakorlatban 4. Pribék Ildikó Katalin: Az

alkoholmegvonási szindróma tüneteinek vizsgálata hálózatelemzésen alapuló módszer

segítségével. Támogató: SZTE-ÁOK-KKA-2019-HG Hetényi Géza Pályázat.

Az alkohol okozta megvonási szindróma a hazai egészségügyi ellátórendszerben:

klinikai epidemiológiai adatoktól a protokolláris megközelítésig (előadás)

Lázár Bence András, Kádár Bettina Kata, Kovács Csenge Sára, Kovács Ildikó, Pribék

Ildikó Katalin, Andó Bálint

Addiktológiai Kutatócsoport, Pszichiátriai Klinika, Általános Orvostudományi Kar,

Szegedi Tudományegyetem

Háttér: Az alkoholhasználat zavarral (AHZ) küzdő páciensek döntően annak hosszú távú

következményeként kialakuló belszervi, neurológiai és pszichés betegségek, mint a

májelégtelenség, az alkohol okozta polineuropátia, az amnesztikus szindróma vagy az

alkohol okozta megvonási szindróma (AMSZ) miatt kerülnek az egészségügyi

ellátórendszer fókuszába. Az AMSZ egy olyan egészségügyi ellátást igénylő állapot,

melynek kezelése nem kizárólag és nem kötelezően addiktológiai / pszichiátriai

osztályokon történik. A jelenleg hatályos hazai irányelv ugyan kitér az AMSZ

gyógyszeres kezelésére, de diagnosztikai eszközöket, terápiás utakat, továbbá

differenciálidiagnosztikai szempontokat nem kínál. Az AMSZ protokolláris

megközelítéséhez ugyanakkor elengedhetetlen a nemzetközi surveillance rendszerek és

ajánlások, valamint a hazai epidemiológiai adatok ismerete különös tekintettel az olyan

intenzív terápiás ellátást igénylő állapotokra, mint a delírium tremens (DT). Az előadás

célja: egyrészt egy folyamatban lévő retrospektív klinikai epidemiológiai vizsgálatunk

rövid ismertetése, másrészt a vonatkozó nemzetközi irányelvek áttekintése. Módszer: A

folyamatban lévő retrospektív klinikai epidemiológiai vizsgálatunk jelenleg 3000 fő

adatait tartalmazza. A nemzetközi irányelvek áttekintése során a brit National Institute for

Health and Care Excellence (NICE), az amerikai National Institute on Drug Abuse

(NIDA) és Substance Abuse and Mental Health Services Administration (SAMHSA),

továbbá a portugál Servico de Intervencao nos Comportamentos Aditivos e nas

Dependencias (SICAD) AMSZ-ra vonatkozó felügyeleti rendszereit, valamint irányelveit

tekintjük át. Eredmények: Az előadás során egyrészt bemutatásra kerülnek a klinikai

epidemiológiai vizsgálatunkban kapott AMSZ és a DT prevalencia értékek, illetve

korrelátumok AHZ-vel diagnosztizált páciensek körében. Másrészt a vonatkozó

felügyeleti rendszereinek, valamint nemzetközi irányelveinek áttekintése során szerzett

tapasztalatok. Támogató: SZTE-ÁOK-KKA-2019-HG Hetényi Géza Pályázat.

34

Lehetséges a kontrollált alkoholfogyasztás mint terápiás cél alkoholbetegeknél?

(előadás)

Lepp Krisztina, Anders Hammarberg, Sara Wallhed Finn

Beroendecentrum Stockholm

Előadásom témája egy kognitív pszichoterápiás kézikönyv bemutatása melyet svéd

szerzők írtak a kontrollált alkoholfogyasztás eléréséről. A könyv eredeti címe: „Åter till

kontrollerat drickande” (Visszatérés a kontrollált iváshoz, 2015). „Aki egyszer függővé

vált az örökké függő marad” alaptételt már sokan megkérdőjelezték és készült jópár

kutatás, amely a függőségi problémát mint egy folyamatos és nem mint állandó állapotot

írja le. Ebből a nézetből kiindulva a függőség nem egy „igen vagy nem” hanem egy

„többé vagy kevésbé” állapot. A kérdés ebben az esetben az, hogy mennyire nehéz az

individuumnak elérni a kontrollált alkoholfogyasztást, aminek a legfontosabb faktora a

függőség súlyossági állapota. Napjainkban a svéd addiktológia kezelések hatékonynak

mondhatók, ugyanakkor az egy folyamatosan meglévő probléma, hogy kevés azoknak a

száma, akik saját maguk keresnek és kérnek segítséget. Ennek egyik oka lehet az, hogy a

már meglévő terápiás alternatívák nem passzolnak az összes alkoholproblémával küzdő

embernek. A tankönyv szerzői, egy orvos pszichoterapeuta és egy pszichológus

pszichoterapeuta, arra vállalkoztak, hogy létrehozzanak egy tankönyvet klinikusoknak,

leírva egy jól strukturált kognitív terápiás módszert arról, hogy hogyan lehet segíteni

azoknak, akiknek a célja nem a teljes józanság elérése, hanem az, hogy az

alkoholfogyasztásukat kontrollálni tudják. A szerzők Svédország legnagyobb

addiktológiai klinikáján dolgoznak (Beroendecentrum Stockholm) ahol jómagam is már

10 éve. A kezelési módszert egy úgynevezett „Életvezetési rendelő”-ben dolgozva

alakították ki, ami egy olyan járóbetegellátási forma, ahol a célcsoport olyan betegekből

áll, akiknek alkoholproblémájuk van, de csak enyhe- vagy közepes súlyossági fokú, ami

az életüket még nem befolyásolta nagymértékben, egyszóval munkájuk, családjuk van,

funkcionálnak a hétköznapi életben, viszont változtatni akarnak az alkoholfogyasztási

szokásaikon. A terápia hatékonyságát azóta is folyamatosan kutatják, jelenleg is több

utánkövetéses vizsgálat tárgya. A könyv két részből áll: az első rész a módszer elméleti

hátterét írja le, a második pedig magát a módszert, amit az úgynevezett „Behavioral self-

control traing” (BSCT) alapjaiból dolgozták ki a szerzők. A mű klinikusoknak szól, akik

alkoholbetegekkel találkoznak, a svéd rendszerben ők orvosok, nővérek, szociális

munkások, magatartásterapeuták, akik alapellátásban vagy szakellátásban dolgoznak. Ezt

a pszichoterápiát a svéd állami egészségügy elismeri, finanszírozza és a könyv szerzői

egyetemi kurzust tartanak a módszerről. A terápiát jómagam is aktívan alkalmazom mint

pszichiáter és pszichoterapeuta. A terápia nem „csodaszer” és nem is működik

mindenkinél, de úgy vélem, hogy van helye az addiktológiai betegellátásban. Célom az

előadással, hogy a módszer megismertetése felkeltse a szakemberek érdeklődését,

megfontolás tárgyává tegye a bevezetését itthon is, hiszen tovább növelheti a terápiás

lehetőségek számát a magyar egészségügyben is.

Hepatitis C vírus: változások és szemléletváltozások (előadás)

Makara Mihály

Dél-pesti Centrumkórház - Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet, Szent László

Kórház telephely, Központi Felnőtt Szakrendelő

A hepatitis C vírus előfordulási gyakorisága az intravénás kábítószer-élvezők között

világszerte igen magas: 50-90%. Hazánkban ilyen téren az utóbbi években értük el a

világszínvonalat; egyes régiókban az átfertőzöttség 70 %-os. Ma kiváló szűrőmódszerek

állnak rendelkezésre, melyekkel ujjbegyvérből vagy nyálteszttel 20 percen belül

kimutathatók az ellenanyagok. A betegség kivizsgálása is leegyszerűsödött, egyetlen

35

vérvételből a kezeléshez szükséges összes adat meghatározható. Szemléletváltozást tükröz

az, hogy amennyiben a perifériás vérvétel nem megoldható, úgy az ujjbegyvérből történő

víruskimutatás pozitív eredménye elegendő a kezelés indikálásához. Ma már nem kötelező

a támogató addiktológiai vagy pszichiátriai szakvélemény a kábítószer-fogyasztó betegek

hepatitisének kezeléséhez. A kezelés leegyszerűsödött: 8-16 hetes időtartamban, csak

tablettákat adunk. A kezelés során ritkán és legfeljebb enyhe mellékhatások fordulhatnak

elő. A gyógyulási arány jóval 90% fölött van kábítószer-élvezők esetében is. Ugyanakkor

tudjuk azt is, hogy a kábítószer-fogyasztás egy lelki folyamat tünete, és a valós gyógyulás

eléréséhez gyakran együttműködés szükséges a hepatológusok, pszichológusok és

addiktológusok között.

Irányok és arányok a hozzátartozóval végzett addiktológiai munkában (előadás)

Marjai Kamilla

Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet, Addiktológiai Osztály

A tematikus szekció témamegjelölésével összhangban az előadás azokat az elméleti

vonatkozásokat és gyakorlati lehetőségeket sorakoztatja fel, melyek a hozzátartozóval

folytatott addiktológiai munkában megjelennek. A különböző intervenciós módszerek és

technikák eltérő célmeghatározás mentén szerveződnek, más-más arányban koncentrálnak

a szenvedélybeteg és a hozzátartozó személyére, életválságaira, perspektíváira.

Amennyiben a terápiás illeszkedés szakmai elvárását a hozzátartozóval folytatott

munkában érvényesítjük, úgy az érintett aktuális állapota és belátása határozza meg a

reálisan kijelölhető célokat és a további iránytartást. Ugyanakkor az ellátórendszer

képviseletében eltérő, olykor egymásnak markánsan ellentmondó üzenetek

fogalmazódnak meg („meg kell mentened a függőt” kontra „tedd ki őt az utcára”).

Felmerül a kérdés, hogy az ilyesféle szemléletbeli széttartás mindenkit megnyugtató

szakmai diverzitásként értékelhető vagy evidenciát nélkülöző hitbéli elköteleződéseink

ütköztetését jelenti, esetleg a konszenzusos álláspontra való törekvés hiányát. További

dilemma, hogy a hozzátartozóra úgy tekintünk-e, mint az addiktológiai ellátórendszer

teljesértékű felhasználójára, aki önálló támogatási szükséglettel bír, vagy a

szenvedélybeteg felépülésében asszisztenciát vállaló aktív szereplőre, illetve a két

szerepmeghatározás megfér-e egymás mellett. Az előadás a hazai gyakorlat aktuális

pillanatképeit vetíti fel, amellett, hogy elméleti támpontokat keres azok magyarázatára,

illetve a további távlatokról való együtt gondolkodáshoz.

A szőnyeg sűrű szövedéke, avagy egy színházterápiás előadás létrejöttének háttere

(előadás)

Marjai Kamilla, Mészáros Piroska

Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet, Addiktológiai Osztály

Az előadás a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet Addiktológiai

Osztályán folyó színházterápiás műhelymunkába kínál bepillantást egy 2018-ban

bemutatott előadás háttérmunkájának ismertetésével. A török szőnyeg című előadás

bemutatására 2018 decemberében került sor meglehetősen intim és családias körülmények

között, a kórházi osztály falain belül, a személyzet és a kliensek nézőközönsége előtt.

Annak ellenére, hogy az előadás nélkülözte a nagy nyilvánosságot és a klasszikushoz

közelítő színházi körülményeket, a több technikát ötvöző terápiás háttérmunka teszi

említésre méltóvá az előadás megszületését. Mindez követi azt az alapvetést is, hogy a

színházterápia szóösszetételében a terápia maga alá rendeli a színházat, a közönséget

kielégítő produktum helyett a belső munkával kibányászott érték színpadra vitele jelenti

az előbbre való célkitűzést. A kortárs skandináv irodalom meghatározó képviselőjének,

Janne Tellernek egyik novellája adta a dramaturgiai kiindulópontot, amihez a hazai

36

színházterápiás gyakorlat hagyományaihoz hűen személyes asszociációkkal és

megosztásokkal kapcsolódtak az előadás résztvevői. A szöveg feldolgozását meseterápiás

hagyományok és eszközök segítették, amit a személyes narratíva megfogalmazása

követett. Végül mindezt mozgásos elemekkel kapcsoltuk össze a színháztréningek

gyakorlataiból ihletet merítve úgy, hogy a test és mozdulat szimbolikája összhangba

kerülhessen a személyes hangvételű szövegekkel. Ilyesformán a novellához viszonyítva

szöveghű előadás önálló és személyes megosztásokkal egészült ki és a mozgás adta

kapcsolódás lehetőségével gazdagodott. Az előadás munkafolyamtának bemutatásán túl a

résztvevő kliensek kapcsolódó írásos anyagai (a résztvevők beleegyezésével) is

bemutatásra kerülnek.

A negatív gyermekkori élmények összefüggései a drog- és alkoholfogyasztással: az

első hazai Adverse Childhood Experiences (ACE) kutatás első eredményeinek

bemutatása (előadás)

Matuszka Balázs1, Gál Martina2, Makara Mihály3 1 Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Pszichológiai Intézet, Személyiség- és Klinikai

Pszichológia Tanszék 2 Májbetegekért Alapítvány 3 Dél-pesti Centrumkórház - Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet Szent László

Kórház Központi Felnőtt Szakrendelő

Háttér és célkitűzés: Bár számos kisebb vizsgálat utalt arra, hogy a gyermekkori negatív

élmények hosszú távú hatásokat gyakorolnak a felnőttkori életre, az első szisztematikus

kutatás csak 1998-ban látott napvilágot a témában az USA-ban. A kutatás eredményei

alapján a negatív gyermekkori élmények (ACE-ek) és a szerhasználat között rendkívül

jelentős kapcsolat volt kimutatható. Jelen kutatás célja a jelenség hazai vizsgálata.

Módszer: A Dél-pesti Centrumkórház - Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet

Szent László Kórház Központi Felnőtt Szakrendelőjében megjelenő 245 beteg került

vizsgálatra a kutatás első ütemében (86 szenvedélybeteg és 159 fő kontroll személy). A

vizsgálat a Tudományos Kutatásetikai Bizottság 44682-2/2018/EKU számú engedélye

alapján önkéntes kérdőív kitöltésből állt, mely az eredeti ACE (Adverse Childhood

Experiences) kérdőívből, a WHO által kidolgozott ACE-IQ (Adverse Childhood

Experiences – International Questionnaire) kérdőívből és ezeket kiegészítő kérdésekből

állt. Eredmények: Az ACE-IQ kérdőívvel feltárt ACE-ek gyakorisága az alábbiak szerint

alakult: 0 pont: 62 fő (25%), 1-3 pont: 120 fő (49%), 4-5 pont: 27 fő (11%), 6 vagy több

pont: 36 fő (15%). A feltárt ACE pontszámok és a szenvedélybetegség prevalenciája

között statisztikailag szignifikáns és szoros összefüggés volt kimutatható.

Következtetések: Eredményeink szerint vizsgálati mintánkban alig fordul elő olyan

szenvedélybeteg, akikben ne halmozódnának a negatív gyermekkori élmények, illetve

fordítva is igaz: az ACE-ekkel nem rendelkező személyek között ritka a napi

rendszerességű alkoholfogyasztás, illetve a kábítószer-használat, és igen ritka a

szenvedélybeteg. Kutatásunk első eredményei további szisztematikus vizsgálatok

lefolytatásának szükségességére, továbbá az ACE-ek jelentős kockázati szerepére hívják

fel a figyelmet.

37

"Ezerarcú iszákosság" – vándorkiállítás – univerzális prevenció (poszter)

Máté Zsolt

INDIT Közalapítvány

Az „Ezerarcú iszákosság” az addiktológiai problémák iránti érzékenyítést és hiteles

információközlést célzó egészségfejlesztő vándorkiállítás. Az INDIT Közalapítvány, a

Drogprevenciós Munkacsoport és a Velocigiraffe Blog közös projektje egy olyan mobil

kiállítási anyag, amely az addiktológiai problémák szélesebb kontextusát mutatja be; így

többek között a jelenség történeti, jogi, népegészségügyi, néprajzi és művészettörténeti

vonatkozásaiból is ízelítőt kíván adni. A tárlat alkalmas arra, hogy a lakosság legszélesebb

rétegeinek, a különféle érdeklődésű személyeknek figyelmét felhívja az addiktológiai

problémákra, azok jelentette veszélyekre. A problémajelenség ilyen típusú megközelítése

a nehezebben elérhető, segítséget nem kérő személyekhez, illetve azok hozzátartozóihoz

is képes eljutni. A kiállítás ezáltal nemcsak prevenciós üzeneteket továbbít, hanem az

érintett betegek kezelésbe juttatását is támogatja. A 12 darab A1 méretű habkartonra

kasírozott poszterből álló kiállítási anyag a 12. Ördögkatlan Fesztivál Menta’Liget

helyszínén a Batthyányi pincében mutatkozott be. A Kongresszuson a mobil kiállítási

anyag lesz megtekinthető.

„Vissza akarjuk kapni az anyukánkat” – „nekem egy ilyen asszony nem kell” - A

hozzátartozókkal végzett intervenciós munka (előadás)

Mészáros Piroska1, Fazekas Zsolt2 1 Nyírő-OPAI Addiktológia, Addikt-Art.hu 2 Nyírő-OPAI Minnesota részleg

Mivel a szenvedélybetegség a családi rendszer betegsége, a hozzátartozókkal végzett

munka fontos mérföldköve lehet mind a tünethordozó, mind a hozzátartozók

felépülésének. Az elő- és utógondozás, illetve a terápiás időszak alatt is élhetünk a

rendszerszintű segítségadás különböző formáival. Előadásomban a problémaérzékenyítő

(családi- ill. munkahelyi szembesítő) tréninget, mint az előgondozás egyik hatékony, az

addiktológiában dolgozó szakemberek által sok éve alkalmazott intervenciós technikát

mutatom be, esetvignettákon keresztül. Ezen technika segítségével a hozzátartozó az

eddigiektől eltérő módon tekinthet rá saját működésmintáira, az őt és környezetét is

korlátozó beidegződésekre, játszmahelyzetekre. A saját érzések fel- és elismerése,

megfogalmazása lehetőséget teremt a jogosultság megélésére, az adaptív elképzelések,

javaslatok tréningen való begyakorlása pedig az érvényes és megcselekedhető megoldások

feltérképezésében, valamint új megküzdési mintázat kialakításában segítheti a közös

felépülést.

Végletek helyett jó gyakorlatok - Pillanatképek a hozzátartozókkal folytatott

munkából (előadás)

Mészáros Piroska1,2, Marjai Kamilla1, Gubucz-Pálfalvi Sejla3, Tóth András4, Békési

Tímea5, Frankó András6 1 Nyírő-OPAI Addiktológia 2 Addikt-Art 3 Pálfalvi Centrum 4 Nyírő-OPAI Minnesota részleg 5 Kék Pont Alapítvány 6 Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Az addiktológiában dolgozó szakemberek közül sokan és sokféleképpen közelítenek a

szenvedélybeteg hozzátartozóival való munkához. Szekciónkban a hozzátartozók felé

közvetített „nem tehetsz semmit” és „meg tudod menteni” üzenetek közötti átmenetről,

38

arról a sokéves szakmai tapasztalon nyugvó - rendkívül színes, szerteágazó - munkáról

szeretnénk egyfajta pillanatképet felvillantani, ami a segítő szakma különböző színterein

valósul meg. Arra törekszünk, hogy a jelenleg elérhető segítői formákat rendszerbe

foglaljuk, és a függő kezelésbevételét célzó intervenciótól kezdve a hozzátartozói- és

családi konzultáción, a hozzátartozói csoportokon át, a pár- és családterápiás lehetőségek

palettájáról a teljesség igénye nélkül egy-egy színt meg tudjunk mutatni. Közös

gondolkodásunk eredményeképp született meg egy hozzátartozóknak szóló, mindenki

számára elérhető információs felület létrehozásának ötlete is, amiről egy későbbi

időpontban szívesen beszélgetnénk tovább a területen dolgozó szakemberekkel,

érintettekkel.

Szájüregi daganatok és a dohányzás (előadás)

Nagy Katalin

SZTE FOK Szájsebészeti Tanszék

A szájüregi daganatok és a dohányzás között szoros kapcsolat mutatható ki, eszerint a

dohányosokban a szájüregi rák okozta halálozás 13-szor magasabb a nem dohányosokban

észlelt halálozási aránynál, az elszívott cigaretták száma és a halálozási arány között pedig

úgyszintén szoros kapcsolat mutatható ki. Egyidejű alkoholfüggőség ezen rákféleség

kialakulása tekintetében is kockázatnövelő, egymást erősítő hatású. A szájüregi daganatok

diagnózisa, terápiája, a kérdéskörrel kapcsolatos aktualitások kerülnek bemutatásra.

Prevenciós mátrix (workshop)

Néczin Katalin, Máté Zsolt

INDIT Közalapítvány

Az INDIT Közalapítvány és együttműködő partnerei, a Drogprevenciós Munkacsoport és

a velocigiraffe.blog.hu elkötelezettek a hatékony, etikus, fenntarthatóság szempontjából

kiszámíthatóan, a korszerű módszertani megfontolásokat figyelembe vevő, széleskörű

szakmai és közösségi együttműködésre építő programok működtetése iránt. Ennek

érdekében szisztematikusan tervezett programokat dolgoznak ki, részt vesznek a helyi,

régiós tudományos élet, illetve szakmapolitikai tevékenységek különféle intézményesített,

valamint informális, egyedi fórumain. A programjaik tervezésekor figyelembe veszik a

posztmodern társadalomban megjelenő problémaviselkedések, devianciák korszerű

magyarázó- illetve beavatkozási modelljeit, így különösen a multifaktoriális modellt, a

rizikó és protektív elméletet, az egészségfejlesztési- illetve integrált megközelítéseket.

Prevenciós, egészségfejlesztő munkánk során alapvetésként fogadjuk el, hogy számos

esetben a problémaviselkedések, illetve mentálhigiénés zavarok hátterében hasonló

kockázati struktúra áll, és a védő tényezők bizonyos dimenziói is átfedésben vannak, így a

beavatkozásokat úgy tervezzük, hogy azok egymást erősítsék, és mintegy mozaikszerűen

összefűzhetőek legyenek. Az elmúlt években sokféle univerzális, célzott és javallott

programot fejlesztettünk, amelyek egyfajta prevenciós mátrixot alkotva összeköttetéseket

teremtenek más ágazatokkal, társzakmákkal, abban bízva, hogy a prevenciós

erőfeszítéseink mindezzel még hatékonyabbá válnak. A workshop keretében ezekből a

próbálkozásainkból szeretnénk néhányat bemutatni az érdeklődőknek (vázlatos elméleti

háttér mellett a konkrét tárgyi eszközökkel is illusztrálva a programokat), egyúttal

alkalmat teremteni a hasonló innovációkról való együtt gondolkodásra is.

39

A dohányzás, az alkoholfogyasztás és a droghasználat néhány jellemzője

serdülőkorúak körében a HBSC kutatás alapján (előadás)

Németh Ágnes, Paksi Borbála, Horváth Zsolt, Urbán Róbert

ELTE PPK

Az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (HBSC) kutatás több mint három

évtizede vizsgálja mind hazai, mind nemzetközi szinten a serdülőkorúak egészséget

befolyásoló szokásait, szubjektív egészségi állapotát és számos háttértényezőt, amely

mindezt meghatározza. A vizsgálat keretében négyévenként gyűjtünk országosan

reprezentatív adatokat a 11-17 éves iskolába járó népesség körében. Jelen előadásban a

2001 és 2018 közötti időszakot mutatjuk be a szerfogyasztói magatartások néhány

aspektusából. Ismertetjük a különböző viselkedésformák időbeli trendjeit mind a magyar,

mind a nemzetközi adatok tükrében; illetve a legutóbbi adatgyűjtés esetében bemutatjuk

néhány háttérváltozó összefüggését a magatartási mutatókkal. Elemzésünkben a 2001 óta

lezajlott öt felmérés adatait dolgoztuk fel. A magyar minták mintegy 5-8000, a

nemzetközi adatbázis felmérésenként kb. 150-200 000 tanuló adatait tartalmazza. A

magyar minták az 5., a 7. a 9. és a 11. évfolyamra járókat reprezentálják, míg a

nemzetközi adatok a 11,5, a 13,5 és a 15,5 év átlagéletkorú iskolásokról adnak becslést a

dohányzás gyakoriságában, a lerészegedések előfordulási arányában, a

kannabiszfogyasztás és a visszaélésszerű legális szerfogyasztás életprevalenciájában

megfigyelhető időbeli változásokról. Bemutatjuk a nemek, valamint a legutóbbi felmérés

adatain a település- és iskolatípus szerinti eltéréseket. Az időbeli változások általában

emelkedő szerhasználati tendenciát mutatnak 2010-ig, majd a mutatók zömében csökkenő

használati arányszámokat figyelhetünk meg. A településméret és az iskolatípus szerint

szerfajtánként eltérő mintázódásokat láthatunk.

Traumafeldolgozás OH Kártya segítségével az addiktológiai ellátásban (workshop)

Németh Lóránd

Háttér/előzmények: Az OH - módszer egyik kidolgozója Moritz Egetmeyer német

pszichoterapeuta. A kártyák immár 27 nyelven elérhetőek és 2013 tavaszától

Magyarországon is jelen vannak. Ez idő alatt közel 1700 OH-kártya instruktort képeztünk

ki, addiktológiai területen hozzávetőlegesen 100 kollégát. Az eszköz használatának célja

és alkalmazásának módja: A módszer kidolgozóinak célja egy olyan eszköz megalkotása

volt, melynek segítségével növelhető az önismeret, önreflexió. Fontos megjegyezni, hogy

az OH-kártyacsaláddal való munka nem társasjáték formában zajlik. Speciális (egyéni és

csoportos) gyakorlatokat dolgoztak ki a módszer megalkotói, amelyben teret kapnak a

művészetterápia és a csoportterápia elemei is. A kártyákkal való munka segítségével egy

olyan kvázi tér alakítható ki, amelyben félelem nélkül megdolgozhatóak konfliktusok,

érzések, traumák. A rendszer több tematikus asszociációs kártyacsomagot tartalmaz. A

rendszer lehetőséget nyújt a szakemberek számára is módszertani eszköztáruk bővítésére.

A workshopon az alap OH-asszociációs kártyák és a speciálisan trauma-feldolgozáshoz

megalkotott kártyacsomag kerül bemutatásra. A cél, hogy a résztvevők sajátélményen

keresztül megismerjék ezt a humanisztikus pszichológiai alapokra építkező, a szabad

asszociációra és a belső megoldások feltárására törekvő rendszert. A sajátélményre épülő

workshopon három csoportos asszociációs gyakorlatot mutatunk be, majd egy rövid

megbeszéléssel zárunk. A workshop végén bemutatásra kerülnek az addiktológia területén

szerzett tapasztalatok, lehetőség van kérdések feltevésére a módszerrel kapcsolatban. A

gyakorlatokban bárki részt vehet. A létszám maximum 25 fő. Bővebb információ:

www.ohkartya.hu

40

Egyedül nem megy… (előadás)

Olasz Anna

Nyírő-OPAI Addiktológia

Jelen előadásommal rálátást szeretnék biztosítani a kollégák számára osztályunk

működésére, profiljára, beleértve a kezelésbe delegált kliensek motivációjával kapcsolatos

elvárásainkat és a bekerülésük egyértelmű feltételeit, vagyis az előgondozás szempontjait,

hogy ezzel segítsük, hogy osztályunkra való bekerülést az ország bármely területéről.

Mint országos intézmény, szeretnék egy párbeszédre épülő együttműködést kialakítani az

ország addiktológiai ellátó helyeivel, ezzel is erősítve a szakmai összefogást, mellyel

célunk „megolajozni” a gördülékeny betegutakat. Fontosnak tartjuk, hogy ismerjük a

többi intézmény ellátási specifikumát és lehetőségeit is, ezzel biztosítva a beteg kézből

kézbe jutását, az egyes intézmények közötti együttműködés biztosíthatja, hogy az általunk

megkezdett osztályos kezelés lezárultával a klienst szükségleteinek és lehetőségeinek

leginkább megfelelő utógondozó ellátások felé tudjuk irányítani. A különböző

addiktológiai gondozások-kezelések közben megindult önismereti munka folytatódhasson,

a felépülés kapcsán a józanságmunkát a terápia lezárultával is tovább folytathassák a

változásra elszánt szenvedélybetegek. Osztályunk speciális, terhesaddiktológiai ellátásával

szerzett eddigi tapasztalataink megosztásával szeretnénk együtt gondolkodni, hogy a

jövőben megvalósítható hiánypótló rehabilitációs programok kapcsán több esélyt adjunk a

szerhasználó kismamáknak, hogy tartósan józan szülő válhasson belőlük.

Drogfogyasztás a magyarországi felnőtt népesség körében - a 2019. évi „Országos

Lakossági Adatfelvétel Addiktológiai Problémákról” (OLAAP 2019) első eredményei

(előadás)

Paksi Borbála1, Pillok Péter2, Magi Anna3,4, Demetrovics Zsolt3, Felvinczi Katalin3 1 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Neveléstudományi Intézet 2 Pázmány Péter Katolikus Egyetem, BTK Szociológiai Intézet, Társadalomkutatási

Tanszék 3 Eötvös Loránd Tudományegyetem PPK Pszichológiai Intézet 4 Eötvös Loránd Tudományegyetem PPK Pszichológiai Doktori Iskola, Budapest

Háttér/célkitűzés: Magyarországon eddig 5 alkalommal, legutóbb 2019 tavaszán készült

az általános populáció addiktológiai problémáinak vizsgálatára irányuló epidemiológiai

kutatás. Az előadás célja az „Országos Lakossági Adatfelvétel Addiktológiai

Problémákról” (OLAAP 2019)* című kutatás első, drogfogyasztással kapcsolatos

eredményeinek bemutatása. Módszer: A kutatás a magyarországi 18-64 éves népesség

országos reprezentatív mintáján készült, bruttó 1800, nettó 1385 fős mintán. A kutatás

célpopulációját a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes

Államtitkárságának (BM NYHÁT) 2019. január 1-i nyilvántartása szerint érvényes

lakcímmel rendelkező felnőtt lakosság (9.857.815 fő) képezte. A mintaválasztás régió,

településméret és életkor szerint rétegzett véletlen mintavétellel történt. A kutatás során az

alkohol- és drogfogyasztással kapcsolatos survey vizsgálatokra vonatkozó nemzetközi

ajánlásokkal (WHO 2000; EMCDDA 2002; Decorte et al. 2009) harmonizálva, a korábbi

hazai kutatások adatfelvételi protokolljával (Paksi 2003; Elekes & Paksi 2003; Paksi et al.

2009, 2017) megegyező módon személyes megkereséssel zajló, kevert –a face-to-face

kérdezési módszert önkitöltős elemekkel kombináló – kérdezési technikát alkalmazunk.

Az adatfelvétel 2019 tavaszán zajlott. Az adatfelvételi battéria kialakítása során nagy

hangsúlyt fektettünk a korszerű, az eredmények nemzetközi kontextusban való

értelmezhetőségét biztosító, a nemzetközi tudományos térben megjelenő

kutatások/ajánlások által támogatott, s korábbi hazai kutatásokkal (ADE 2001, ADE 2003,

OLAAP 2007, OLAAP 2015) való összehasonlítást lehetővé tevő mérőeszközök

41

felhasználásra. A kérdőív a szerhasználó magatartások (drog- és alkoholfogyasztás,

dohányzás) mellett a viselkedési addikciók (Problémás szerencsejáték használat,

Problémás internet használat, Problémás online játék használat, Problémás online

közösségi média használat, Problémás mobiltelefon használat, Problémás testedzés,

Munkafüggőség, Evési zavar, Kényszeres vásárlás) elterjedtségének mérésére szolgáló

kérdéseket is tartalmazott. A drogfogyasztás mérésére alkalmazott mérőeszközök: EMQ –

European Model Questionnaire (EMCDDA 2002, 2015); CAST - Cannabis Abuse

Screening Test (Legleye et al. 2007; Gyepesi et al. 2013); továbbá a hagyományos

drogepidemiológiai kérdések kontrolálására alkalmazott Randomized Response Method

(RRM) eljárás (Warner 1965; Folsom és munkatársai,1974; Fox & Tracy 1984; Rudas

1979; Pillok 2010; Umesh & Peterson (1991) alapját képező kérdések. Eredmények: Ez

előadás a kutatás drogepidemiológiai eredményeire fókuszál. Bemutatásra kerülnek a

magyarországi 18-64 éves populáció szerhasználati szokásainak főbb mutatói – a

különböző időszakokra vonatkozóan mért összesített és szerenkénti prevalencia értékek –,

valamint az általános populációs kutatások alapján az elmúlt 20 évre vonatkozóan

kirajzolódó tendenciák. Tekintettel arra, hogy a 2019-es OLAAP kutatás céljai között a

hazai általános populációs trendek nyomon követése mellett, illetve éppen az érvényes

tendenciák felvázolása érdekében nagy szerepet kaptak a módszertani kérdések, az

előadás kitér a kutatásnak az addiktológiai kutatások során alkalmazott módszertan

megújítására irányuló törekvései tekintetében kapott első eredmények bemutatására is. *

A kutatás Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (pályázati azonosítók:

K128604, KKP126835) támogatásával készült.

A „Maradj Józan Életút Modell-Sopron” Rehabilitációs Program lényeges elemeinek

bemutatása (előadás)

Payer Erzsébet

Soproni Erzsébet Oktató Kórház és Rehabilitációs Intézet

A „Maradj Józan Életút Modell-Sopron” a Minnesota- és a Közösségi Terápiás (TC)

modellek lényeges tartalmi és gyakorlati elemeit ötvöző, helyi viszonyokra adaptált

program. Változásra motivált szerfüggő szenvedélybetegek, elsősorban alkohol,

gyógyszer, kábítószer és szerencsejáték függő személyek számára létrehozott intenzív,

kórházi, zárt, koedukált rehabilitációs kezelés, melyet 2019. áprilisában indítottunk a

Pszichiátriai Osztály egy különálló, felújított épületrészben elhelyezett részlegében. A

program időtarama 16 hét, férőhelyek száma 16 fő és bekerülési körzete: egész

Magyarország területe. Pácienseink a függőséget okozó kémiai szer fizikai elvonását

követően érkeznek részlegünkre. Ha szükséges, ezt megelőzően, osztályunk egy másik,

akut részlegén orvosi segítséget nyújtunk a fizikai elvonás időtartamára. A rehabilitációs

program alatt alapjában szermentességre törekszünk, kivéve a belgyógyászati és

pszichiátriai gyógyszerek szükséges minimumát. A szakmai munkát az alábbi szakmai

team összehangolt és következetes működése biztosítja: orvosok, pszichiáter,

addiktológus (2 fő) klinikai szakpszichológusok (5 fő) addiktológiai konzultánsok és

konzultáns jelöltek (3 fő), nővérek (5 fő) illetve sajátélményű munkatársak (2 fő). A

kliensek felvétele egy pszichiáter/addiktológus orvos és egy pszichoterápiában jártas

szakember által felvett részletes motivációs/első interjú alapján a teljes szakmai team

döntése alapján történik. Az előadás kiemelten foglalkozik a szakmai stáb bemutatásával,

valamint a más minnesota programokból már ismert, bázisnak tekinthető

programelemeken (Lépés-program, olvasmányok, filmek feldolgozása, önsegítő

csoportokhoz illeszkedés) túlmutatóan törekszik programunk speciális elemeinek

bemutatására. Ilyen elemek a spirituális légkör kialakítása, a bibilioterápia célirányos

alkalmazása, a playback színház és pszichodráma, az NW-terápia (Nordic Walking és

42

meditáció összekapcsolása) és a tudatos jelenlét (mindfulness) gyakorlatok. Az előadás

kitér a hagyományteremtés fontosságára, az eredmények számszerű bemutatására és az

utánkövetési tervek bemutatására. Célunk, hogy klienseink valóban józanná váljanak a

tárpia időtartama alatt, hogy képessé váljanak annak tartós kiterjesztésére életük során.

Az on-line konzultáció lehetőségei (előadás)

Pelbát Gergely

Kék Pont Alapítvány

Az on-line konzultáció, szinte az internet szabadpiacon történő megjelenésével egy időben

kezdett csírát hajtani. Különböző formái, a kezdetektől fogva eltérő felhasználói igényekre

reflektálnak. Többek között a tér, az idő, a verbalitás és a stigmatizáció okozta keretek

miatt, az ellátásból kiszoruló klienseknek nyújtott egy újfajta kapcsolódási formát. De mi

is pontosan az on-line konzultáció? Mi a közös a Skype beszélgetésben, a chat-ben és

levelezésben? Egyáltalán kijelenthető-e, hogy az on-line kapcsolatban ugyanazon terápiás

tényezők hatnak-e, mint a személyes kapcsolatokban? Az on-line konzultáció „csupán” a

segítői kapcsolatok egy új módja, melyre ugyanazon alapszabályok vonatkoznak, vagy

minőségében eltérő fogalmat takar? A Kék Pont Alapítvány 2017 márciusa óta nyújt

levelezésen alapuló segítői kapcsolatot. Ez alatt a két és fél év alatt sok tapasztalattal

gazdagodtunk. A szolgáltatás kialakításának, nyújtásának és fenntartásának gyakorlatán

túl, a nekünk levelet megfogalmazó, összesen 602-főn keresztül, képet kaphattunk arról,

hogy milyen témákkal (saját vagy hozzátartozó szerhasználati problémája), milyen

szerekkel kapcsolatban keresnek fel bennünket, valamint arról, hogy a nemek bontásában,

milyen egyedi jellemzők mutatkoznak. Az előadásom három témát jár körbe. 1. Richards

és Viganó (2013) összefoglalóján keresztül mutatja be az on-line konzultáció jellemzőit és

kurrens dilemmáit; 2. Bemutatja a Kék Pontban gyűjtött két és fél év adatait és

tapasztalatait és ez alapján további kérdéseket fogalmaz meg; 3. Felveti a kérdést, ha az

on-line konzultáció minőségében eltérő, de hasonlóan hatékony módszer, mint a

személyes segítői kapcsolat, akkor hol van az on-line konzultáció helye az

alacsonyküszöbű és a közösségi ellátásban, valamint a jelenlegi finanszírozási keretben.

A cigaretta vége – interdiszciplináris szimpózium (előadás)

Petke Zsolt

OPAI Addiktológiai Osztály

Földünkön ma 1,1 milliárd dohányzó él, ez a függőség évente 7 millió halálesetért felelős.

Európában ez a szám évente 1,4 millió, a leszokásra vonatkozó becslések szerint a

dohányzók száma évente 0,9%-kal csökken. Magyarországon a lakosság negyede

dohányzik, ezzel a számmal Európán belül a középmezőnyben vagyunk, a legmagasabban

Bulgária vezet 36%-kal, a pozitív sereghajtó pedig Svédország, ahol csupán a lakosság

5%-a füstöl. A különböző leszoktató kampányok az elmúlt évtizedekben nem hoztak átütő

eredményeket, ezek elsősorban a törvényi szabályozás szigorítását, magasabb adók

bevezetését, „ijesztgetős” kampányokat, néhol a dohányzókat megbélyegző tematikát

céloztak. A billentyűnyi távolságra elérhető információ társadalmában a leszoktatás úgy

tűnik, csak az esetek elenyésző arányában hozta a várt hatást. Úgy tűnik, hogy a

dohányzással járó ártalmak csökkentése új lehetőséget jelent az egészségügyi kockázat

mérséklése irányában. A nikotin vitán felül addiktív szer, azonban a szövődményes

halálesetekért oroszlánrészt az égésből származó füst a felelős. Az utóbbi években számos

olyan kutatás, fejlesztés zajlott, amelyek a magas hőfokon történő égés kiiktatásával

juttatják a nikotint a szervezetbe. Ilyen ártalomcsökkentési lehetőségek a HNB (Heat-Not-

Burn/Égés Helyett Hevítés) technika, az e-cigaretta, vagy a Skandináviában elterjedt Snus

(Snüssz). A világ dohányzóinak átlagosan fele gondolja úgy, hogy a nikotin felelős a

43

cigaretta okozta halálesetekért. Ha a szövődmények okozta halálesetek diagnózisait

vizsgáljuk, azt látjuk, hogy 38%-ban daganatos megbetegedéseket, 35%-ban

kardiovaszkuláris eredetű problémát, 26%-ban pedig légzőszervi elváltozásokat

okolhatunk. Az ártalomcsökkentés hatékonyságához elsősorban pontos információkra van

szükségünk arról, hogy melyek azok az egészségre káros hatások, amelyeket a tartós

dohányzás okoz, ezért szimpóziumunk vendégei Prof. Dr. Nagy Katalin, a Szegedi

Egyetem tanszékvezetője, aki a dohányzás-téma szájüregi vonatkozásairól tart előadást,

Dr. Szondy Klára főorvos, a Semmelweis Egyetem Pulmonológia Klinikájáról, aki a

dohányfüst káros hatásait, megvonási tüneteit és ezek kezelést járja körül, Dr. Toldy-

Schedel Emil kardiológus főorvos, a Szent Ferenc Kórház Főigazgatója, aki a dohányzó,

magas kockázatú kardiológiai betegek ellátásáról beszél nekünk, Dr. Petke Zsolt témája

végül a dohányzás, mint függőség, ennek viselkedésbeli jellegzetességei, illetve a

lehetséges beavatkozások közül a mindenki számára elsajátítható rövid intervenció

elméletét és technikáját ismerteti.

„Mit mondok majd szépet-s-jót” a kliensnek, ha ártalomcsökkentésről kérdezne?

(előadás)

Petke Zsolt

OPAI Addiktológiai Osztály

A dohányzás-függőség „kiegészítő” problémaként jelenik meg az addiktológiai ellátásban,

ha a 40 éve alkoholista és ugyanannyi ideje cigarettázó kliens abbahagyja az ivást,

fellélegzünk: sikerült neki! Az, hogy továbbra is elfogy a 2 csomag sodort cigi naponta,

nem árnyékolja be a nagy győzelmet: leszokott, meggyógyult, sikerült neki, gratulálunk.

Közelebbről vizsgálva a motivációmat a dohányzás negligálása terén azt látom

addiktológusként egy olyan függőséggel szemben, amelyről nem sokat tudunk, de azt

nagyon jól, hogy eszköztelennek, tehetetlennek érzem magam, ha kérdez róla a kliens,

vagy hozzátartozója. Mit tegyen, ha nem akar többé cigizni? Előadásomban beszélek a

„leszoktatáshoz” kapcsolódó tapasztalatokról és arról, mit javaslok a klienseimnek, ha

motiváltak a változtatásra. Mit tud ma a tudomány az ártalomcsökkentésről, a leszokás

alternatíváiról? Foglalkozom továbbá azzal, hogyan tervezhető egy 15-20 percig tartó

rövid beavatkozás a segítő részéről, amely a legtöbb használható és motiváló információt

tartalmazza a kliens számára.

Biztonság az addiktológiai ellátásban (előadás)

Pércsyné Fábián Krisztina

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház

A társadalmi, szociológiai átalakulások a népesség egészségügyhöz való viszonyulását

nagymértékben befolyásolják. A társadalmi normák változásával a pszichiátriai

ellátórendszerben megforduló betegek összetételében is átalakulás következett be. A

hagyományos pszichiátriai kórképek mellett egyre nagyobb a jelentősége a drog indukálta

állapotok, illetve a személyiségzavarok kezelésének. A változáshoz az ellátórendszernek

is alkalmazkodnia kell. Szükséges megteremteni a biztonságos betegellátás feltételeit

mind a betegek mind a személyzet vonatkozásában. A PAMOK Pszichiátriai,

Mentálhigiénés és Addiktológiai Osztályán 2018. évben felvett betegek agresszív

megnyilvánulásait elemeztük statisztikailag. Átlagosan havi 2-3 esemény fordult elő. A

konkrét eseteket megvizsgáltuk és elemeztük annak vonatkozásában, hogy mennyire

lehetett volna előre jelezni az esemény bekövetkezését. Az esetek 90%-ban jelentős

dinamikus és statikus kockázati tényezőt tártunk fel. Az eredmények tükrében

változtatunk a betegfelvételnél, illetve a kezelésnél elvégzendő feladatokkal kapcsolatban,

annak érdekében, hogy az agresszív megnyilvánulások számát minimálisra csökkentsük.

44

Az alkoholmegvonási szindróma tüneteinek vizsgálata hálózatelemzésen alapuló

módszer segítségével (előadás)

Pribék Ildikó Katalin1, Rónai Levente2, Kovács Csenge Sára1, Kovács Ildikó1, Kádár

Bettina Kata1, Demeter Ildikó1, Polner Bertalan2, Lázár Bence András1, Andó Bálint1 1 Addiktológiai Kutatócsoport, Pszichiátriai Klinika, Általános Orvostudományi Kar,

Szegedi Tudományegyetem 2 Kognitív Tudományi Tanszék, Természettudományi Kar, Budapesti Műszaki és

Gazdaságtudományi Egyetem

Háttér, célkitűzés: Az alkohol megvonási szindróma (AMSZ) tüneteinek egymással való

kapcsolatának hálózatelemzésen alapuló vizsgálata hozzásegíthet bennünket olyan

hipotézisek felállításához, amelyek a tünetek közötti ok-okozati kapcsolatok

megismerésére irányulnak. A tünetek egymás közötti kapcsolatainak megismerésén

keresztül feltárhatók azok a tünetek, amelyek központi szerepet játszhatnak az AMSZ

lezajlásában. Jelen vizsgálatunk célja az Alkohol Megvonási Skála (AMS) mentén

operacionalizált AMSZ tünetek rendszerszemléletű elemzése, és ezen keresztül a

mérőeszköz tételeinek további pszichometriai vizsgálata. Módszerek: A vizsgálati

mintánkat (N=41) a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikájára AMSZ (F1030)

iránydiagnózissal került páciensek képezték. Az AMSZ mérésére az AMS-ot alkalmaztuk

utánkövetéses elrendezésben. Ezen elrendezéssel a tünetek egymáshoz való viszonyát és

időbeli lezajlását egyszerre tudtuk vizsgálni hálózatelemzéssel. Többváltozós

vektorautoregressziós függvény segítségével az AMSZ szimptomatológiai hálózati

dinamikáját elemeztük. Ezen eredményeket figyelembe véve végeztük el a pszichometriai

vizsgálatokat (reliabilitás vizsgálat, item-totál korreláció, szórásértékek elemzése).

Eredmények: Az időbeli hatások hálózati modellje szignifikáns autokorrelációkat és

keresztkorrelációkat tartalmazott: a tremor, a szorongás, az izzadás, a vizuális zavarok, az

agitáció, valamint a hányinger tételek jeleztek szignifikáns összefüggéseket. A taktilis

zavarok, az auditoros zavarok, és a vizuális zavarok, illetve főként az orientáció és

tudatintegritás tételek alacsony variabilitást mutattak a szórásértékek alapján. Az ezen

eredményekre alapozott pszichometriai vizsgálatok alapján három tétel (auditoros

zavarok, vizuális zavarok, orientáció és tudat integritása) alacsony item-total korrelációval

jellemezhető. E három tétel elhagyását követően az első három vizsgálati nap során a

Cronbach-alfa-értékek, valamint az item-totál korrelációk együtthatói is magasabbak.

Következtetések: Az alkohol megvonási szindróma lezajlása során megállapítható, hogy a

tremor, a szorongás és az izzadás gyenge, pozitív autokorrelációval jellemezhető, azaz

ezen tünetek időben stabilabbak, mértékük lassabban csökken. A kereszthatások

értelmezése alapján elmondható, hogy a szorongás és az auditoros zavarok gyenge pozitív

módon jósolták be a vizuális zavarokat. Az izzadás tünete az agitációra és az auditoros

zavarokra gyakorolt gyenge, pozitív hatást. A hányinger gyenge pozitív módon jósolta be

fejfájás tünetét. A tünetek további vizsgálata alapján elmondható, hogy az auditoros- és

vizuális zavarok, valamint az orientáció és tudat integritása tételek elsősorban a delirium

tremenshez kapcsolhatóak, így ezen tételek elhagyása esetében a mérőeszköz

megbízhatósága és klinikai alkalmazhatósága növelhető. Ezáltal javasoljuk egy, a klinikai

gyakorlatban alkalmazható, rövidebb mérőeszköz kialakítását és a későbbiekben a

bevezetését. Támogatók: EFOP (EFOP-3.6.1-16-2016-00008), SZTE-ÁOK-KKA-2019-

HG Hetényi Géza Pályázat.

45

Kettős diagnózisok előfordulása a gyermekaddiktológiában (előadás)

Rappant György

Egészségdokk

Az előadás a gyermekaddiktológia addiktológiához és gyermekpszichiátriához kapcsolódó

viszonyáról szól. Részletesen kitérünk a gyermekkori ADHD és a szerhasználat

kapcsolatára, előfordulási gyakoriságára. A hasonlóságok és különbségek részletes

bemutatásra kerülnek. A társuló diagnózisok értelemszerűen különböznek: az eddigi

tapasztalatok, a kapott diagnózisok kerülnek elemzésre. Az előadás érinti még a

gyógyszeres kezelési lehetőségeket.

A kettészakadt drogpiac (workshop)

Rácz József1, Dávid Ferenc 1 ELTE PPK Pszichológiai Intézet

Az új pszichoaktív szerek felbukkanása óta eltelt közel egy évtizedes távlat lehetőséget ad

arra, hogy az előzmények utólagos felismerését és a jelenség által kiváltott társadalmi

hatásokat együttesen tudjuk bemutatni és értelmezni. A kettészakadt drogpiac elnevezés a

jelenlegi drogpiac leírására szolgál és a jelenség (ÚPSZ használat) újszerűségére utal. A

szekcióban arra teszünk kísérletet, hogy időrendi sorozatban dolgozzuk fel azt a közel egy

évtizedes folyamatot, melynek során az új pszichoaktív szerek megjelennek a hazai

droghasználói színtereken, majd fokozatosan elveszítik újdonság jellegüket és olyan,

eddig nem látott kihívás elé állítják a hazai intézményrendszert, amely messze túlmutat a

probléma addiktológiai jellegén. A Prezibe épített témaindító előadásunk érinti a média

reakcióit, a kezelőhelyek válaszait (vagy azok hiányát) és a probléma

megértésére/megfékezésére tett kísérletek hiányosságait/erősségeit is. A történeti

perspektíva több téma mentén (média reakciók, kutatások, kezelőhelyek adatai,

szolgáltatók programjai) évről évre haladva bontakozik ki, felhasználva az akkor készített

média tartalmakat és tudományos felméréseket. Narratív interjúelemzések,

szegregátumban dolgozó szakemberek válaszai, intézményrendszeri kihívások és

érintettek beszámolói keverednek az évtizednyi visszatekintés folyamatában. A közös

feldolgozás során törekszünk arra, hogy felhívjuk a figyelmet a jelenséget övező, azt

súlyosbító morális pánik kialakulásának folyamatára és a dehumanizáció különböző

formáinak megjelenésére a közösségi és a tömegmédia színterein.

Európai drogpolitika - civil perspektívából (workshop)

Sárosi Péter

Jogriporter Alapítvány

Előzmények/háttér: Az EU Bizottság drogügyi civil tanácsadó testülete 2018 tavaszán

felmérést végzett arról, miként látják a drogterületen dolgozó szakmai szervezetek az

Európai Drogstratégia akciótervének végrehajtását az egyes országokban. Módszer: A

kutatás során 12 szolgáltatás (prevenció, online prevenció, terápia, tűcsere, opiát

szubsztitúció, partiszervíz, komorbiditások kezelése, drogbevizsgálás, rehabilitáció,

naloxon, felügyelt fogyasztói szoba, elterelés) hozzáférhetőségét és minőségét vizsgáltuk

általában a drogfogyasztók körében, továbbá célzottan a hátrányos helyzetű csoportok

körében (nők, fiatalok, idősek, fogva tartottak, migránsok/etnikai kisebbségek) a

szakemberek megítélése szerint. Eredmények: Az online kérdőívre 176 valid válasz

érkezett 32 európai országból. A kutatás jelentős különbségeket tárt fel az egyes

szolgáltatások hozzáférhetőségében és minőségében mind a szolgáltatások típusai, mind

az egyes országok szerint. Következtetések: A regionális trendek áttekintése fontos

tapasztalatokkal szolgál azzal kapcsolatban, hogy hol milyen hiányosságok vannak az

ellátórendszerben, és milyen lépésekre lenne szükség országos és európai szinten ahhoz,

46

hogy az anomáliák kiküszöbölhetőek legyenek.

„Ezt így ne!” – A drogfogyasztó emberek médiaábrázolása (workshop)

Sárosi Péter1, Kaló Zsuzsa2 1 Jogriporter Alapítvány 2 ELTE Pszichológiai Intézet

A drogfogyasztó emberek médiaábrázolása gyakran tartalmaz megbélyegző és

félelemkeltő elemeket, ez jelentősen hozzájárul a velük szembeni ellenségesség és negatív

társadalmi attitűdök fenntartásához. A segítő szakemberek és a média közötti

eredményesebb együttműködéssel, illetve a média tájékoztató munkájának javításával

jelentősen hozzájárulhatunk ezeknek az attitűdöknek a megváltoztatásához. A workshop

célja, hogy egy a közelmúltban az egyik online hírportálon megjelent videóriport közös

elemzésén keresztül feltárja a résztvevő szakemberek perspektíváit a drogfogyasztó

emberek médiaábrázolásának stigmatizáló és dehumanizáló jellegzetességeiről. Gyakorlati

példákon keresztül áttekintjük a szakemberek tapasztalatait a médiával való

érintkezésükkel, munkájukkal kapcsolatban. Megbeszéljük a tipikus konfliktushelyzeteket

és azok lehetséges feloldását a szakemberek és médiamunkások között, és javaslatokat

fogalmazunk meg a média felé a téma sokoldalú, érzékeny, humánus médiaábrázolásával

kapcsolatban. Ezzel támpontokat adunk egy a jövőben az újságírók számára tartandó

érzékenyítő képzés számára, ahol a médiamunkásokkal közösen megvitatjuk ezeket a

javaslatokat. A feldolgozandó videóriport: https://444.hu/2019/07/31/mintalakotelep-volt-

a-nyomordrogozas-egyik-legijesztobb-kozpontja-lett

„Magamat választom” - Lemanguria - szabadtánc mint új prevenciós módszer az

addiktológia területén (workshop)

Semsei Angelika1, Hoffer Szilvia2 1 Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2 Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Szociális és Fejlesztő Központ Szenvedélybetegek

Nappali Intézménye Sopron

A Lemanguria módszer nem tartozik a táncterápiás módszerek közé, viszont tánc- és

művészetterápiás elemeket használ. 25 évvel ezelőtt Semsei Angelika dolgozta ki ezt az

önkifejező és szemléletformáló mozgásos tanulási formát, aminek fókuszában a

testtudatosság áll. A résztvevő térbeli, holisztikus figyelmét befelé irányítva kapcsolódás

jön létre a valódi önvalóhoz. Bizonyos traumák, tudatalatti tartalmak, korábbi lenyomatok

verbálisan nehezen hozzáférhetőek, azonban a testi érzeteken, tapasztalatokon keresztül

könnyebben elérhetőek. A mozdulatok a gondolati formák kifejeződései. Dr. Sandrine

Thuret, a londoni King’s College vezető neurológusa, a neurogenezis területének

szakértője, kutatásaiban azt igyekszik feltárni, mely tényezők segíthetik az új idegsejtek

kialakulását, és a kognitív funkciókat. Tudományos tény, hogy a neurogenezis folyamatát,

azaz új idegsejtek képződését mozgással, azon belül, új mozdulatok végzésével tudjuk

serkenteni. Ezzel megnő az agy rugalmassága, és tanulékonysága. A Lemanguria módszer

támogatja e folyamatot, és a gyakorlati tapasztalás szerint, az új mozdulatok kifejeződései

visszahatva az agyra, új gondolati formákká alakulva segítséget ad a berögződött sémák új

nézőpontokká való átalakítására. A Lemanguria mint univerzális prevenció, olyan eszköz

a szenvedélybetegségek megelőzésében, ami a pozitív önkép, a mindennapok

szépségeinek tudatos felfedezésének átélése, saját személyiség becsben tartásával

dolgozik. A tudatmódosító szerek és személyiségromboló életmód helyett motivációt ad a

fiatalok számára, ami segíti őket élményekben gazdag, örömteli, elégedett élet elérésében.

A foglalkozáson részt vevők belső inspirációból születő mozdulatai kiolvashatóvá teszik

beidegződéseket. A táncfeladatot végző, a megjelenő kapcsolódások által létrejövő

47

találkozásokat jelen idejűen észleli, érzékeli, az érzékelést átélve saját tapasztalati

élményként értelmezve raktározza. E folyamatból határozza meg önmagát, írja felül korai

transzgenerációs mintáit, képessé válik a szemléletváltásra, új irányok, fókuszpontok,

lépések születnek. A Lemanguria autentikus, sémákat bontó, kreatív tanítási formája hidat

épít az érzelmi állapot, test, cselekvés, gondolkodás közé, így lesz képes az ember

tudatosan jelen lenni választásaiban, erősödik a kapcsolódásaiért érzett felelősség

kialakulása. Szeretettel várunk nyitott szakembereket, akiket érdekel egy holisztikus,

interaktív, rendszerszemléletű workshop, amit először próbálhat ki a Magyar

Addiktológiai társaság Kongresszusán. A Lemanguria, mint elsődleges prevenciós modell

új tudatosságú alkalmazása lehetőséget ad az egyénnek arra, hogy új képességeket és

készségeket alakítson ki, fejlessze a megküzdő stratégiáit, tudjon nem-et mondani,

határokat húzni, megtanulja kezelni a kihívásokat, növelje a belső erőforrásait, kontrollra

tegyen szert, valamint, hogy kialakuljon benne egy emocionális, illetve egy spirituális

jóllét. Folyamatban van a Lemanguria gyakorlat módszertanának kidolgozása. Pályázati

munka keretében zajlik kutatás arra vonatkozólag, hogy állami gondozásban lévő

gyerekeknél a Lemanguria milyen hatékonysággal tud preventív módszerként működni.

Valamint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat „Jelenlét” programon belül zajlik fejlesztő

munka. Keresünk olyan intézeteket, ahol teret kapva további kutatásokra, adatokat

gyűjthetünk arról, hogy a Lemanguria módszer hány féle probléma esetén tud hatékony

prevenciós módszerként funkcionálni. Mennyire vagy tudatában, mi zajlik benned?

Mozdulj meg! Interaktív workshopra készülünk. Előzetes regisztrációval lehet jelentkezni.

Kényelmes, mozgáshoz alkalmas öltözék ajánlott.

Szenvedélybeteg családban felnövő gyermekek helyzete (előadás)

Szák Zsófia Dorottya

Konkáv Közösségi Tér és Prevenciós Műhely

Háttér: Felmérések alapján hazánkban a szenvedélyproblémák és az okozott ártalmak igen

jelentősek, 800.000 alkoholbeteg (ELEKES 2009, WHO 2018:266), 30-40 ezer problémás

szerhasználó (NDF 2014), valamint szenvedélybeteg szülőkkel közel 400.000 gyermek él

(FRANKÓ 2018). A szenvedélybeteg szülők mellett felnövő gyermekek maguk is

jelentősen veszélyeztetettekké válnak a droghasználat kialakulásában (HOYER 2005).

Komáromi (2009) szerint az alkoholista családban felnövekvő gyermekek általános

jellemzője a parentifikáció, ezáltal pedig saját korának megfelelő igényeiről kénytelen

lemondani, ilyenformán gyermeki szükségletei kielégítetlenül maradhatnak. A gyermek

által vállalt szerep, felelősség, a családi rendszer egyensúlyának fenntartásához járul

hozzá és ezt a külső elvárás hatására létrejövő „küldetést” a gyermek beépíti

személyiségébe. A szenvedélyproblémákkal küzdő családokban a legsúlyosabb

sérüléseket a gyermekek szerezhetik, az érzelmi és fizikai szükségleteinek elhanyagolása,

a bizonytalanság, az esetlegesen elszenvedett traumák, a meg nem élt gyermekkor miatt és

maradandó károsodásokat szenvedhetnek el személyiségfejlődésükben, identitásuk

kialakításában. Cél: Az alkoholista szülők gyermekeinek helyzetével és az intézményes

válaszok keresésével kapcsolatban 2017-ben készítettem kutatást (Szák, 2019). Ennek

célja az volt, hogy képet alkossak az alkoholista szülő mellett felnőtt gyerekek helyzetéről

és válaszokat találjak segítségkérési motivációikra, lehetőségeire. Szerettem volna, hogy

kirajzolódjon, hogy ma Budapesten hová tudnak fordulni azok a fiatalok, gyermekek,

felnőtt gyermekek, akik családjában egyik vagy mindkét szülő szenvedélybeteg. Módszer:

A kutatás során hét szenvedélybeteg családban nevelkedő, az interjúkészítéskor felnőtt

(19-39 éves) érintettel készült félig strukturált interjú. A kérdések a gyermekkorukban

megélt helyzetekre, nehézségekre, az ezzel kapcsolatos érzéseikre, valamint a mostani

életükre kiható következményekre vonatkoztak. Külön kérdésblokk tért ki az akkori és

48

mostani intézményes reakciókra, segítségnyújtási lehetőségekre. Eredmények: Az

interjúkban a résztvevők egybehangzóan állandó feszültségről, kiszámíthatatlan és

bizonytalan otthoni légkörről számoltak be. Általánosan jellemző, hogy az otthoni

helyzetet, érzéseiket sokáig senkivel nem tudták megosztani. A bezárkózásnak egyrészt a

szégyenérzet, a bizalmatlanság és az volt az oka, hogy azt tapasztalták senki sem érti

problémájukat. A különböző stratégiák ellenére azonban egyértelmű, hogy támogatásra

lett volna szükségük. Egy kivételével minden interjúalanynak van története arról, hogy

gyerekkorában hogyan csalódott a környezetében lévő szakemberekben, akiktől segítséget

várt, vagy akik ismerték a helyzetét, mert nem vették komolyan őket, vagy félrenéztek a

problémával kapcsolatban. A szenvedélyproblémákkal küzdő szülők családjában

felnövekvő gyermekek a szülők szenvedélybetegsége következtében súlyos

hiányosságaikra és/vagy traumáikra speciális szükségleteikre gyermekkorban az

ellátórendszertől rendszerszinten semmilyen támogatást nem kapnak. Az interjúalanyok

felnőttként szembesültek olyan problémákkal és nehézséggel az életükben, amelyek

gyermekkori tapasztalataikból eredtek és megoldásuk egy olyan folyamat, ami éveket vesz

igénybe. A következmények között többen említették a párkapcsolati nehézségeket,

alárendelődést, énhatáraik nem megfelelő védelmét, pszichés problémákat, folyamatos

szorongást, testi betegségeket, azt, hogy nem mertek hibázni és nem tudták átélni

érzéseiket, köztük az örömöt sem, hajlamosak voltak saját életüket elhanyagolni és

alárendelni a szülőért anyagilag és más formában is érzett felelősségnek. Három szakértő

interjú (gyermekvédelmi szociális munkás, családterapeuta, addiktológus) is készült,

amelyek egybehangzóan állítják, hogy a szenvedélybeteg szülők gyermekeit célzó

szolgáltatások teljesen hiányoznak mind az addiktológiai, mind a szociális és

gyermekvédelmi rendszerekből, noha ezekre kiemelten szükség lenne. Következtetések: A

szenvedélybetegek hozzátartozói, gyermekei számára preventív módon szükséges,

korrektív módon pedig elengedhetetlen lenne rendszerszintű segítséget adni, lelkileg

tehermentesítő és a személyiség kibontakozását támogató, énhatékonyságot növelő

programokkal.

Kannabidiol (CBD)a szerhasználat kezelésében (előadás)

Szelestei Miklós

Magyar Orvosi Kannabisz Egyesület

Háttér és célkitűzés: A kannabidiol (CBD) a Cannabis sativa növény fő nem-pszichoaktív

vegyülete, amit egyre szélesebb körben kutatnak lehetséges terápiás hatásai miatt. Számos

kutatás alapján feltételezhető, hogy hatásmechanizmusai révén képes lehet több

szerhasználattal járó tünet kezelésére. Egyes humán vizsgálatok a függőség és a visszaesés

kezelésében is hatásosnak találták. Az előadás célja a rendelkezésre álló preklinikai és

klinikai adatok összefoglalása a CBD szerhasználat kezelésében betöltött szerepéről.

Módszer: A kannabisz hatóanyagainak, azon belül a CBD hatásmechanizmusainak,

valamint a rendelkezésre álló kutatások ismertetése a szerhasználat vonatkozásában.

Eredmények: Állatokkal és embereken végzett preklinikai kutatásokban megfigyelhető,

hogy a CBD hatással van a függőségek esetén kialakult viselkedésre. Képes csökkenteni a

szorongást, a sóvárgást és az ingerek által kiváltott kényszeres viselkedést. Mindezek

mellett képes lehet csökkenteni a kábítószerek által kiváltott sérüléseket, többek között a

neurotoxicitást és a májkárosodást. Következtetések: A függőségek okozta egészségügyi

és társadalmi károk, valamint az új kezelések szükségessége kiemelten fontossá teszi,

hogy alaposabb kutatásokkal, valamint klinikai tapasztalatokkal alátámasszuk a CBD

lehetséges használatát a szerhasználat kezelésében. Lévén, hogy egy biztonságos szerről

van szó, megfelelő felügyelet és szakmai támogatás mellett komoly segítséget nyújthat a

prevencióban, az ártalomcsökkentésben és az addiktológiai ellátásban egyaránt.

49

A Bulnexo (buprenorphin/naloxon) bemutatása és a szubsztitúciós terápiák

korlátai/lehetőségei (workshop)

Szemelyácz János

INDIT Közalapítvány

A szubsztitúciós terápiák évtizedek óta a különböző szemléletű terápiás rendszerek

ütközőpontjaiban vannak, miközben a szubsztitúciós kezelések alap-indikációja az, hogy a

kliens nem tud, vagy nem akar opiát-használatáról lemondani, azaz felépülés-központú,

absztinencia-orientált kezelést elvégezni. Szemléletünk szerint klienseink együttműködése

nem nélkülözhető az addiktológiai beavatkozások során! Az 1970-es évek USA-jában is

az volt az alapkérdés, hogy egy intravénás heroin-használóból lehet-e gyorsan és olcsón

„rendes adófizető állampolgárt gyártani”. És a válasz a metadon volt. Később a metadon

fenntartó terápia kapcsán számos olyan káros következmény jelent meg, melyre választ

kerestek a szakemberek. És a megoldás a buprenorphin-naloxon kombinált hatóanyagú

sublingvális tabletta lett. Jelenleg az ALKALOIDA Gyógyszergyár által gyártott –

Bulnexo néven Magyarországon hamarosan forgalomba kerülő – készítményről beszélek.

Előadásom egyik aktualitása, hogy a hazánkban eddig forgalomban lévő Suboxone a nyár

folyamán hiánycikké vált – sajnos az ezt kizárólagosan forgalmazó Hungaropharma nem

jelezte a várható hiányt –, így szeptemberre számos kliens megfelelő gyógyszer nélkül

maradt. Nekik átmenetileg metadon, ill. egyéb opioid készítmények beállítása történt,

melyek felborították addigi rendezett életvitelüket. A Bulnexo-ra történő visszaállítás még

nagyobb problémákat okozott, hiszen egy parciális agonista (buprenorphin) visszaállítása

egy full-agonista (metadon) opioid után, többnapos opiát-mentes időszakot tesz

szükségessé. Ezt munka mellett számos kliens nem-, vagy csak jelentős károkkal tudta

vállalni. Előadásomban a neurobiológiai és pszichológiai hatások mellett, szólok ennek

etikai, egészségpolitikai hátteréről is. Az előadást követően Fórum (akár szubsztitúciós

konferencia) formában lehetőség nyílik az aktuális helyzet, lehetőségek, terápiás rezsimek

különbözőségeinek, ill. a lehetséges jövőkép megbeszéléséről, közös konszenzus

kialakításáról. Az ALKALOIDA által szponzorált workshop.

HCV szűrés és terápiába-kerülés új szemlélete az INDIT-ban (workshop)

Szemelyácz János1, Horváth Andrea1, Magyar Jenő1, Drachsler Zita1, Polics Zsombor1,

Pár Gabriella2, Péterfi Zoltán 3 1 INDIT Közalapítvány 2 PTE I. sz. Belgyógyászati Klinika, Hepatológia 3 PTE Fertőző Osztály

Napjaink egyik népegészségügyi problémája a Hepatitis C vírus terjedése. Jelenleg a

legveszélyeztetettebb populációk az intravénás szerhasználók és a szex-munkások.

Témánk egyik aktualitását az adja, hogy a WHO 2030-ra HCV-mentes világot akar, így

hazánkban is nemzeti hepatitis program kialakítása folyik. Ezen munka egyik jelentős

eleme a különböző szolgáltatók együttműködése, így a szociális és egészségügyi területek,

illetve hepatológia és addiktológia, továbbá az addiktológia különböző szintjein is, mint

pl. az alacsonyküszöb és a rehabilitáció összekapcsolása. Kicsit megelőzve korunkat

2018-19 során számos intézményben (BV, gyermekvédelmi intézmények, rehabilitációs

intézetek, alacsonyküszöbű szolgáltatók) több száz veszélyeztetett személyt szűrtünk

hepatitis C vírusra, hogy minél előbb kezelésbe juttassuk őket, majd a gyógykezelést

követően kötelező szűrővizsgálaton is részt vegyenek. Ezen munka legproblémásabb

lépései a szűrést követő kezelésbe juttatás, majd a gyógykezelés (gyógyszeres terápia)

lezárása utáni 6 hónapos kontroll vizsgálat a gyógyulás megállapítására. A több mint 1

éves munka számos tanulsággal járt és fontos adalékokat adhat a HCV pozitív személyek

eléréséhez, sikeres gyógykezelésük megvalósításához. A programot az Abbvie

50

gyógyszergyár támogatta.

Átfogó komplex vizsgálat a X. kerületben előforduló droghasználatról (előadás)

Szécsi Judit

ELTE TáTK

Háttér és célkitűzés: A drogjelenség kapcsán a közelmúltban, Kőbánya többször a

középpontba került, elsősorban a média figyelme miatt. Kétségtelen azonban, hogy az

elmúlt 10 évben lezajló városrehabilitációs törekvések következtében a belső kerületekből

egyre inkább kiszorították az alacsony társadalmi réteghez tartozó embereket, gondjaikat.

A X. kerület Önkormányzata és a kerületi KEF átfogó felmérést készíttetett a drog és

kábítószer-használati jellemzőkről, azzal a céllal, hogy a probléma megoldása érdekében

hatékonyabb lépéseket tegyen, új vagy meglévő szolgáltatásokat fejlesszen. Módszer: A

vizsgálat több módszert is alkalmazott. A szakértők percepcióit a pszichoaktív

szerhasználattal és a kialakult helyzettel kapcsolatban egy online kérdőív (n=232) és

fókuszcsoportos beszélgetések (n=28) során térképeztük fel. A szakértők kiválasztása

mintavétele során ún. szakértői kiválasztással hívtuk meg alanyainkat a válaszadásra, oly

módon, hogy online kérdezett kérdőívünk linkjét a Megrendelőnek továbbítottuk, így ő

saját és a KEF címlistáján küldte ki a kérdőívet a potenciális válaszadók számára. Survey

felmérés készült a lakossággal (N=437) és iskoláskorúakkal (8, 10. osztály, N=510),

interjúk pedig a rejtőzködő szerhasználókkal (n=20). A lakossági felmérés mintavétele,

szakértői percepciókra alapozott, droghasználat szempontjából veszélyeztetett és átlagos

területekre rétegzett, könnyített rövidített véletlen sétával, kérdezőbiztosok bevonásával

történt. Az iskolai felmérésbe 16 iskola került be; 3 általános iskola, 4 gimnázium, 9

szakközépiskola, törekedve a kerületi iskolastruktúra leképezésére. A mintaválasztás

során továbbá törekedtük arra is, hogy fenntartó szerint is változatos legyen a mintánk, így

mind alapítványi, mind egyházi, mind pedig állami iskolák szerepeltek a kiválasztott

iskolák között. Eredmények: A 8-10. osztályosok körében a droghasználat elterjedtségét

tekintve hasonló eredményeket kaptunk, mint a nagymintás felmérések eredményeként az

átlagpopulációban. A droghasználat gyakoriságát tekintve az arányok itt magasabbak. A

lakossági felmérés adatai szerint az elterjedtség tekintetében egyértelműen elválik a

droghasználat szempontjából veszélyeztetett ’érintett’ és az ’átlagos’ és zóna. A probléma

területileg koncentráltan jelenik meg és az aktív szerhasználók egyértelműen

sokproblémás emberek. Azok a területek kiemelten veszélyeztetettek, ahol önkormányzati

bérlakások vannak, itt többnyire több generáció él együtt nagyon zsúfoltan, szűk helyen,

alacsonyabb iskolai végzettséggel és jövedelemmel. Az új pszichoaktív szereket inkább az

alacsony társadalmi réteghez tartozó sokproblémával küzdő, fiatal felnőtt korosztály

fogyasztja, akik viszont az érintett zónában felülreprezentáltan élnek. A droghasználat

szempontjából érintett területek között nagy az átjárás: ahol megnövekszik a rendőri

jelenlét, a kereskedők és a fogyasztók is átvándorolnak más területekre. A szerhasználat

középréteg körében rejtőzködőbb, ám egyértelműen jelen van, mely elsősorban az

alkohol, gyógyszer, illetve klasszikus kábítószereket jelentik. Következtetések: Az utcán

megjelenő növekvő szerhasználat és az intézmények csökkenő percepciója egyfajta

diszkrepanciát mutat, tehát a szenvedélyproblémák egyre rejtőzködőbbé válnak, a

fogyasztóra és közvetlen informális környezetére hárul a megoldás. Az új pszichoaktív

szerek intenzív hatásának köszönhető, hogy az aktív szerhasználók viselkedése áttöri a

nemhasználók, a többségi társadalomhoz tartozók tolerancia küszöbét. A percepcióknál

viszonylag kevesebb számú, de új pszichoaktív szereket használó sokkal inkább jelent

kihívást, a használatból és függőségből fakadó tünetek látványosabbak, nehezebben

kezelhetőek a többség és a szakemberek számára is. Emellett az új pszichoaktív szereket

használó kliensek alacsony társadalmi státuszukból, egyéni készséghiányaik,

51

rezilienciájuk hiányából fakadóan sokkal több, jelentős problémával küzdenek, melyek az

egyenlőtlenségek növekedésével egyértelműen összeadódtak és melyek kezelése - a

droghasználatot leszámítva is - hosszú időt és komoly kihívást jelentenek.

Miben rejlik az önsegítés ereje? – Feltáró vizsgálat az önsegítő csoportok

működéséről (előadás)

Szécsi Judit

ELTE TáTK

Háttér és célkitűzés: A Nemzeti Drogellenes Stratégiában is megfogalmazott közösségi

irányultság, a felépülés szemléletmód terjedése, valamint a források és ennek

következtében a szolgáltatások elérhetőségének és kapacitásának csökkenése kedvez az

önsegítő csoportok működésének. Jelenleg több száz önsegítő csoport működik, területileg

és a hét napjait tekintve is kiterjedten. Feltáró kutatásunk az NA csoportok működését,

előnyeit, korlátait, a lépcsőzetes addiktológiai ellátórendszerben elfoglalt szerepét

vizsgálta. Módszer: A vizsgálat kvalitatív része három csoport, nyolc alkalmas

megfigyelését, valamint a résztvevőkkel készített mini (N=15) és mélyinterjúkat (N=8)

tartalmazta. A fő kutatási kérdések az érintettek felépüléssel és a csoporttal, valamint

annak szociális támogatottságával kapcsolatos tapasztalatai, a csoportrészvétel korai

stádiumának vizsgálata. A survey adatgyűjtés során a résztvevők szocio-demográfiai és

pszicho-szociális sajátosságait, valamint a saját működésükben tapasztalt változások

megítélését a segítői támogatásokkal kapcsolatos tapasztalataikat és véleményüket

vizsgálta. Mindezek mellett szakértői interjúk is készültek, melyek középpontjában az áll,

hogy az önsegítő csoportok milyen professzionális segítői és intézményi környezetben

működnek. Eredmények: Az NA csoportok, mintegy az AA csoportok evolúciójának

tekinthetők, melyek az addikciókra egységesen fókuszálnak, befogadóak és egyértelmű,

konkrét és kis lépésekre lebontott keretrendszert alkalmaznak, mely feltételek a

szerhasználóknak különösen fontosak a felépülés különböző, de elsősorban kezdeti

szakaszában. A 12 lépéses NA csoportok számos olyan tényezőt, intervenciós eszközt

alkalmaznak, melyeket a humántudományok területén szisztematikus, tudományos

módszerekkel is bizonyítottak. Ezen elemek együttes jelenléte jelenti a csoportok megtartó

erejét, biztosítja hatékonyságát. Ilyenek például a közösség ereje (csoportmunka hatása,

terápiás közösségek), az ítélkezésmentes elfogadó légkör (Rogers), valamint a pozitív

pszichológia eredményei: a hála és a másoknak nyújtott segítségnyújtásból fakadó öröm, a

„rágódás”, a notórius gondolatok megfékezése, stb. Következtetések: Az önsegítő

csoportok megkerülhetetlen, hatékony megoldások egyik formáját jelenthetik a

szenvedélyproblémákkal küzdők számára, különösen most és ott, ahol az addiktológiai

szolgáltatások annyira kevéssé elérhetőek.

Korai kezelésbevétel – definíciós áttekintés, elméleti megközelítések, nemzetközi

vonatkozások (workshop)

Szécsi Judit1,2,3, Felvinczi Katalin1,4, Szemelyácz János1, Nyíri Noémi1, Sebestyén Edit1,4 1 Magyar Addiktológiai Titkárság 2 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Társadalomtudományi Kar 3 MTA Lendület 4 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar

Előzmények/háttér: 2018-ban a Magyar Addiktológiai Társaság az EMMI felkérésére egy

részletes szakmai anyagot készített, ami egységes szerkezetbe foglalva áttekintette a korai

kezelésbevétel elméleti megfontolásait, gyakorlati megvalósulását, valamint a korai

kezelésbevétel jelenlegi hazai gyakorlatát, ott és ahol ezzel kapcsolatban értelmezhető

52

információ állt rendelkezésünkre. A workshop során röviden ismertetjük az elkészült

szakmai anyagban bemutatásra kerülő elméleti megfontolásokat, kitérünk a korai

kezelésbevétellel kapcsolatosan használt definíciókra, elhelyezzük a korai kezelésbevételt

a keresletcsökkentési megközelítések kontinuumában, bemutatjuk, hogy a nemzetközi

szakirodalom ismeretében milyen célcsoportjai lehetnek a korai kezelésbevételnek,

valamint kitérünk a legfontosabb alkalmazható módszerekre és eszközökre is. Kitérünk,

ugyancsak a nemzetközi tapasztalatok alapján arra is, hogy milyen tényezőkre kell

tekintettel lenni amennyiben ezen kliens csoport tekintetében növelni akarjuk a korai

kezelésbevétel társadalmi elfogadottságát, valamint, hogy az eredményesség érdekében

milyen rendszerszintű tényezőkre és mechanizmusokra kell figyelmet fordítani. Szintén

bemutatjuk az ugyancsak ezen támogatási projekt keretében végzett kvalitatív vizsgálat

eredményeit is. A vizsgálat során 37 szakemberrel (Budapest és az agglomeráció, Észak-

Magyarország egyik járása) készítettünk félig strukturált vagy csoportos interjút. Arra

voltunk kíváncsiak, hogy mi a gyakorlat az egyes szociális, gyermekvédelmi

intézményekben a szenvedélyproblémával küzdő kliensek esetében, valamint, hogy ezek a

szolgáltatások hogyan hatnak a szenvedélyproblémákkal élők életminőségváltozására,

társadalmi mobilitására. A vizsgálat eredményeképpen láthatóvá vált, hogy a szociális és

gyermekvédelem területen tevékenykedő szakemberek jelenleg nem tudják kezelni a sok

egyéb következmény mellett az addikciós problémákat. A vizsgálat fényt derített arra is,

hogy e mögött milyen (rendszerszintű) tényezők húzódhatnak meg: elégtelen információk

és módszertani ismeretek hiánya; a támogató addiktológiai intézmények alacsony száma

és kapacitáshiánya; a más szakterületek (oktatás, egészségügy, stb.) megfelelő

felelősségvállalása és együttműködési készségének hiánya. A workshop során még

röviden bemutatjuk a Baranya megyei háziorvosok körében végzett vizsgálat eredményeit,

mely vizsgálat fókuszában az addiktológiai problémák háziorvosi praxisban történő

megjelenése, azok felismerése és a betegekkel történő kommunikáció lehetőségei álltak. A

workshopra várjuk az alap-, illetve szakosított ellátásokban dolgozó szociális és

egészségügyi szakembereket, ugyanis lehetőséget kívánunk biztosítani arra, hogy érdemi

diskurzus alakuljon ki a területen dolgozók között a korai kezelésbevétel tényleges

lehetőségei és korlátai, intézményi és személyi feltételei tekintetében.

A dohányfüst káros hatása, megvonásos tünetek és kezelési lehetőségük (előadás)

Szondy Klára

Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika

A magas hőfokon égő dohányfüstben lévő káros anyagok számos megbetegedés okozói

lehetnek. A függőséget okozó nikotin ugyanakkor sokkal kevesebb toxikus hatással bír.

Magyarországon a hatalmas népegészségügyi dohányzás leszoktató program ellenére is

még legalább 2 millió ember dohányzik. Egyetlen cigaretta elszívása mintegy 5,5 perccel

rövidíti meg az életet. Fontos lehet emiatt a káros anyagbevitel megszüntetése, a

füstmentes élet megteremtése minden ember számára. Ennek két fontos lépése a primer

prevenció, a megelőzés és a programozott leszokás-támogatás, mely utóbbinak része lehet

a farmakoterápia is. Ez utóbbi elsősorban a megvonási tüneteket enyhíti: ingerlékenység,

depresszió, csalódottság, álmatlanság, alvászavar, lehangoltság, hízás, étvágy növekedés,

idegesség, koncentráló képesség csökkenés, váladék ürítés nehezítettsége a tüdőből. Ezen

tüneteket leginkább a nikotin-megvonás okozza. Nikotinpótló hatás érhető el az

elektronikus eszköz segítségével, alacsonyabb hőmérsékleten előállított nikotin-párával is.

53

Dohányzás és kardiológia – teendők a nagykockázatú betegcsoportoknál (előadás)

Toldy-Schedel Emil

Szent Ferenc Kórház

A szív- és érrendszeri betegségek világszerte több ember halálát okozzák, mint bármely

más halálok, továbbá a dohányzás és a környezeti dohányfüstnek való kitettség (passzív

dohányzás) az összes szív- és érrendszeri betegség okozta halálozás körülbelül 12%-áért

tehető felelőssé. A szív- és érrendszeri betegségek második legfontosabb oka - a magas

vérnyomás után – a dohányzás. A kardiológiai ellátás területén a szívinfarktuson, CABG

műtéten átesett betegeknél a rizikófaktorok változatlansága az ismételt esemény számát

lényegesen növeli, a várható élettartamot és életminőséget csökkenti. Jelen előadásunkban

a rizikófaktorok változtathatóságának kérdéseit tekintjük át, különös tekintettel az ártalom

csökkentés esetleges jövőbeli lehetőségeire és kihívásaira, illetve a jelenleg rendelkezésre

álló adatokra és kutatási szükségletekre

Vak vezet világtalant? A kodependens működésmód megjelenése és az adekvát segítő

hozzáállás kialakítása hozzátartozói csoportokon (előadás)

Tóth András1, Marjai Kamilla2 1 Nyírő Gyula OPAI, Addiktológiai Osztály, Minnesota részleg 2 Nyírő Gyula OPAI, Addiktológiai Osztály

Amikor egy függő ellátásba kerül, a hozzátartozók fejében meg sem fordul, hogy nekik is

szükségük lehet változásra, változtatásra, hiszen a függő az, aki beteg, és kimondva-

kimondatlanul azt az igényt közvetítik az ellátórendszer felé, hogy „javítsák meg” az

„elromlott” családtagot, akkor egyszeriben minden gondjuk megoldódik. Természetesen

mire a függő eljut a belátásig és addig, hogy önkéntesen kérje a kezelését, még a korábban

ebből a szempontból intakt hozzátartozók személyisége, működése is már régóta annyira

eltorzult, hogy jó eséllyel nekik is szükségük van segítségre ahhoz, hogy alkalmazkodni

tudjanak a függő józanodásával járó változásokhoz ahelyett, hogy szert váltanának, azaz

tanult kodependens működésüket az élet más területén virágoztatnák tovább.

Megfigyeléseink szerint a hozzátartozók többsége a megmentés igényével fordul a

szenvedélybeteghez, ami természetes emberi reakció, amikor egy számunkra fontos

személyt bajban látunk. Ugyanakkor a természetes módon nyújtott segítség többnyire

kontraproduktív, csak benne tartja a szenvedélybeteget a függő viselkedésben és

életmódban, ezért a hozzátartozóknál gyakran megjelenik az új, hatékonyabb megmentő

praktikák iránti igény is. Előadásunkban az OPAI Addiktológiai Osztályán tartott

hozzátartozói csoportok során szerzett tapasztalataink alapján vázoljuk a függők és

hozzátartozóik mentális működéseiben tapasztalt hasonlóságokat, valamint azokat az

intervenciós stratégiákat, amelyek alapján a hozzátartozói csoportokon végezzük a segítő

munkát.

II. Kerületi KEF prevenciós munkájának bemutatása (előadás)

Tóth Bence András, Balog Katalin

II. Kerület, Család- és Gyermekjóléti Központ

Az előadás bemutatja a II. kerületi KEF prevenciós munkáját, melyet a kerületi Család- és

Gyermekjóléti Központ 2012 óta működő alacsonyküszöbű ifjúsági klubja, az Erődtér

gondoz. A 2019-2020 évre előirányzott munkatervében a helyi szereplők hatékony

együttműködése érdekében egy új módszertant dolgoz ki, melyben a kortárs segítésre

helyez nagyobb hangsúlyt. A díjtalanul biztosított program a Kortárs Segítő Műhely

Alapítvány (KSMA), a kerület óvodai- és iskolai szociális segítői és az Erődtér utcai

szociális munkásai együttműködésével jön létre. A rendszerszemléletű komplex

egészségfejlesztés fókuszában a 14-18 év közötti serdülő korosztály áll. Míg a

54

kortárssegítés több tízéves tapasztalatával és megfelelő szakmai ajánlással a KSMA

rendelkezik a képzés lebonyolítására, addig a gyakorlati megvalósításért az új

szolgáltatásként bevezetésre került iskolai szociális segítők nyújtják a mentori támogatást.

Úgy gondoljuk, hogy a köznevelési intézménybe járó gyermekek veszélyeztetettségének

kiszűrésére az egyik leghatékonyabb módszer, a kiképzett kortárs segítő és az iskolai

szociális segítő teamben való együttműködése, folyamatos esetvezetéssel, szupervízió

biztosításával.

Izoláltság helyett közösség - addiktológia a praxisközösségben (workshop)

Trábert Attila1, Ömböli Zsófia1, Sajabó Heléna1, Juhász Szabolcs1, Bányai Mónika2 1 INDIT Közalapítvány KERT Addiktológiai Gondozó 2 Pécs-Ormánsági Prevenciós Praxisközösség

A családorvosi ellátás színtere fontos, ugyanakkor kiaknázatlan terület a

szenvedélybetegek elérésében. Észlelhető, hogy a szenvedélybetegek felismerése és

kezelése elavult protokollok mentén zajlik, nagyfokú tehetetlenség övezi a betegekkel

végzett munkát. Az egészségügyi alapellátás fejlesztése keretében az elmúlt években

számos családorvosi praxisközösség jött létre az országban. A praxisokkal való

együttműködés teret ad korszerűbb addiktológiai tudás átadására, lehetőséget biztosít

adekvátabb eszköztár kialakítására, új, hatékonyabb ellátási utak kidolgozására. Az

izoláció csökkentése mind a beteg, mind az ellátók, mind a szakma számára egyértelmű

előnyökkel jár. A különböző szintek nyitottságának növelése átláthatóbb, egységesebb

ellátást tesz lehetővé. Workshopunkban a Baranya megyében dolgozó alapellátókkal,

ezen belül kiemelten a Pécs-Ormánsági Prevenciós Praxisközösséggel létrejött több éves

együttműködésbe adunk betekintést. Bemutatjuk, hogy a praxisközösség működéséhez

hogyan tud az addiktológiai ellátás illeszkedni, az együttműködés kereteire, buktatóira, a

közösen végzett munka tapasztalataira fókuszálunk. Várjuk a hasonló tapasztalattal

rendelkező kollégákat eszmecserére.

A kötődési traumák szerepe a viselkedéses addikciók kialakulásában (előadás)

Tullner Gabriella

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház, Sántha Kálmán

Szakkórház Addiktológiai Osztály

A kötődés az anya-gyermek kapcsolaton belül egy jól körülírható, tudományos

módszerekkel vizsgálható jelenség, melynek fontosságát nem lehet túlbecsülni. Az

édesanyához való kötődésünk, az egész életünkre, minden emberi kapcsolatunkra hatással

van. A személyiségfejlődés összes területe, az önmagunkról és másokról alkotott belső

reprezentáció, a kapcsolatkészség, az érzelemszabályozás képessége, az élethez szükséges

bizalom és biztonság érzete mind súlyos kárt szenved, ha a gyermeknek nem áll

rendelkezésére egy értett aktív másik személy, aki biztonságot nyújt, a belső állapotait

visszatükrözi, a negatív érzelmeit csillapítja és viselkedését megfelelően szabályozza

valaki, aki magát odaszenteli a kapcsolatnak. Az alapvető gyermeki igények ki nem

elégítése és/vagy a gyermek testi-lelki integritásának eltiprása, az ismétlődő, rettegésteli

traumatikus élmények sokféle azonnali és hosszan tartó következményekhez vezetnek. A

legsúlyosabb következményekkel járó traumatípus a kötődési kapcsolatban elkövetett

bántalmazás, amelyet kötődési traumának nevezünk. Következményei hatással vannak a

self fejlődésre, a kognitív funkciókra, az érzelemszabályozásra, a figyelem és

koncentrációra, az önképre, az impulzuskontrollra, a fokozott kockázatvállalásra, az

agresszivitásra, valamint a kapcsolódási igényre és készségre. Ezen korai sérülések

felnőttkorban depresszióhoz, szomatizációs, konverziós zavarokhoz, szorongásos

zavarokhoz, alvászavarhoz, szexuális diszfunkcióhoz, súlyos személyiségzavarokhoz,

55

továbbá szenvedélybetegséghez vezethetnek. A hiányállapotok inadekvát

kompenzálásaként megjelenhet többek között a kóros internethasználat, valamint a

maladaptív nappali álmodozás.

"Mit tehetnék érted?" Addiktológiai konzultáns helye az aktív pszichiátriai

ellátásban (előadás)

Zsigmond Aranka

Csolnoky Ferenc Kórház, Veszprém

A XX. század végi posztmodern kor egyik legsúlyosabb népegészségügyi hozadéka, az

alkoholizmus erősödése, a droghasználat megjelenése és ezek velejárói. Stratégiákat

alkottunk a probléma kezeléséhez Vannak szakembereink, akik már konkrétan a

szenvedélybetegek ellátására specializálódtak. Az alkohol probléma (kb. 800 ezer alkohol

beteg), hazánkban is nagy terhet ró az egészségügyre. Az addiktológiai szakemberek

ebben sokat segíthetnének, de az egészségügyben csak szűk területen alkalmazhatók a

törvényi szabályozás miatt. Az aktív pszichiátriák minimum feltételei fel sem vetik ezen

szakemberek foglalkoztatási lehetőségét, még ajánlás szintjén sem, holott azokban az

intézményekben, ahol nincs addiktológiai osztály, vagy részleg, ez a betegpopuláció nagy

számban jelenik meg. A Veszprém megyei, Csolnoky Ferenc Kórház Pszichiátriai

Centrumában célzott csoportos és egyéni foglalkozások keretében arra törekszünk, hogy

minél több szenvedélybeteg motivációját tudjuk felkelteni az absztinencia irányába,

illetve, akinek van motivációja azt abban segítjük, hogy el tudjon indulni a gyógyulás

útján. Előadásomban egy kutatás eredményeit szeretném ismertetni, melynek témája, az

addiktológiai konzultánsi feladatkör dolgozók általi megítélése volt. Bár maga a kutatás

nem reprezentatív, de az eredmények a konzultánsi munka fontosságát támasztják alá.

Állatasszisztált terápia Lovasterápiás lehetőségek szenvedélybetegek körében

(poszter)

Zsoldos Judit

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház, Sántha Kálmán

Szakkórház Addiktológiai Osztály

Az állatok jelenlétének pozitív hatásait korán felismerték: az úgynevezett állatasszisztált

terápiát először 18. századi dokumentumok említik. Az állatasszisztált terápia a

foglalkozások azon csoportját jelöli, amikor egy beteggel/betegcsoporttal előre rögzített

feltételekkel és időtartamig dolgozunk úgy, hogy az állattal való gyakorlatok szerves

részét képezik az adott beteg/betegcsoport terapeutája által kidolgozott terápiás tervnek.

Az ember és a ló kapcsolata nemcsak a sport világára korlátozódik, hanem nagyon fontos

szerepet tölt be a gyógyításban is. A szenvedélybetegek komplex ellátása során a lovaglás

tanulása, valamint a terápiás folyamat lépései között párhuzamok fedezhetők fel. A ló

szerepe a lovas pszichoterápiában különleges, semmilyen más állattal nem helyettesíthető.

A ló médium, projekciós felület és koterapeuta egy személyben. A lovaglás pszichológiai

hatásai közül kiemelten fontos az optimális kockázatvállalás és reális veszélyérzet

kifejlődése, a felelősségérzet kialakulása, az önfegyelem és érzelmi kontroll

megerősödése, valamint a stresszkezelési készség javítása. A lovaglás tanulása és a

lovakkal folytatott munka során megtapasztalható, hogy kitartással, következetességgel

képes lehet saját akaratát átvinni a lóra. A lovakkal végzett munka során új pozícióba

kerül a személy: gondozottból lassan gondozóvá válik. A lovakkal folytatott tevékenység

egyszerre munka, sport és pszichológiai értelemben vett terápia a szenvedélybetegek

számára.

56

Névjegyzék:

Anders Hammarberg, 34 Andó Bálint, 23, 28, 32, 33, 44 Andrási Zita, 3 Arnold Petra, 10 Bacskó Gáborné, 3 Bagi Edit, 4 Balcsik Tamás Zsolt, 5, 9 Bálint Réka, 19 Balog Katalin, 53 Bányai Mónika, 54 Békési Tímea, 6, 37 Bensó Beáta Anna, 5 Berényi András, 6 Bodrogi Andrea, 7 Bőthe Beáta, 15 Czere-Ambrus Mária, 9, 10 Csák Róbert, 7 Csizovszki Sándor, 8 Dávid Ferenc, 45 Demeter Ildikó, 44 Demetrovics Zsolt, 2, 10, 15, 26, 27, 30,

31, 40 Drachsler Zita, 49 Eisinger Andrea, 2 Elekes Zsuzsanna, 10 Erős Beáta, 11 Farkas Judit, 12, 22, 24 Fazekas Zsolt, 12, 37 Feller Gábor, 12, 13 Felvinczi Katalin, 2, 13, 40, 51 Fiáth Titanilla, 14 Figeczki Tamás, 14 File Domonkos, 15 Frankó András, 16, 37 Frecska Ede, 16 Füzesi-Kulcsár Szilvia, 16, 17 Gál Martina, 36 Gönczi Gábor, 9, 17 Gubucz-Pálfalvi Sejla, 17, 18, 37 Gyárfás Anikó, 3 Győrffy Dóra, 19 Harmatta János, 17 Hoffer Szilvia, 46 Horváth Andrea, 49 Horváth Gergely Csaba, 19 Horváth Zsolt, 25, 39

Horváth-Tarján Anna, 19 Hoyer Mária, 20 Irena Molnar, 7 Jakab Júlia, 21 Juhász Szabolcs, 54 Kádár Bettina Kata, 23, 28, 32, 33, 44 Kaló Zsuzsa, 2, 21, 46 Kapitány Krisztián, 22 Kapitány-Fövény Máté, 2, 15, 22 Kapornai Krisztina, 30 Kassai Szilvia, 13, 25 Király Orsolya, 23, 26 Kiss Anna, 24 Kiss Dániel, 25 Kiss Enikő, 30 Kiss Hedvig, 26 Kiss Tamás, 26 Koncz Patrik, 26 Koronczai Beatrix, 27 Kovács Csaba, 6 Kovács Csenge Sára, 23, 28, 32, 33 Kovács Gergely, 29 Kovács Ildikó, 28, 33, 44 Kökönyei Gyöngyi, 31 Krupa Mónika, 30 Kun Bernadette, 30, 31 Lakatos László, 32 Lázár Bence András, 23, 28, 32, 33, 44 Lencse Menyhért, 7 Lepp Krisztina, 34 Magi Anna, 40 Magyar Jenő, 49 Makara Mihály, 34, 36 Marjai Kamilla, 35, 37, 53 Máté Zsolt, 14, 15, 37, 38 Matuszka Balázs, 36 Mészáros Piroska, 35, 37 Nagy Katalin, 38, 43 Nagy Nóra, 29 Néczin Katalin, 38 Németh Ágnes, 39 Németh Lóránd, 39 Nyíri Noémi, 2, 14, 15, 18, 51 Olasz Anna, 40 Ömböli Zsófia, 54 Paksi Borbála, 2, 39, 40

57

Pallagi Imréné, 4 Pár Gabriella, 49 Payer Erzsébet, 41 Pelbát Gergely, 7, 42 Pércsyné Fábián Krisztina, 43 Péterfi Anna, 19 Péterfi Zoltán, 49 Petke Zsolt, 42, 43 Petró Kata, 12 Pikó Bettina, 26 Pillok Péter, 40 Polics Zsombor, 49 Polner Bertalan, 44 Pribék Ildikó Katalin, 23, 28, 32, 33, 44 Rácz József, 2, 25, 45 Rappant György, 9, 10, 45 Rónai Levente, 44 Rozgonyi Róbert, 21 Sajabó Heléna, 54 Sara Wallhed Finn, 34 Sárosi Péter, 7, 45, 46

Sebestyén Edit, 13, 51 Semsei Angelika, 46 Szabó Judit Izabella, 11 Szák Zsófia Dorottya, 47 Szappanos József, 4 Szécsi Judit, 50, 51 Szelestei Miklós, 48 Szemelyácz János, 2, 49, 51 Szondy Klára, 43, 52 Takách Gáspár, 17 Toldy-Schedel Emil, 43, 53 Tóth András, 37, 53 Tóth Bence András, 53 Tóth Róbert, 14, 15 Trábert Attila, 54 Tremkó Mariann, 20 Tullner Gabriella, 54 Urbán Róbert, 27, 31, 39 Zsigmond Aranka, 55 Zsoldos Judit, 55