SÁR-

5–6. szám

hajó

A MAGYAR KULTÚRA LAPJA • 5–6. SZÁM • ÁRA: 100 FT

Újházy LászlóSárándi JózsefBogár LászlóFehér JózsefSzász AndrásHartay CsabaZsirai László

T. Ágoston LászlóRába Ildikó Mariann

Úz Vajnai LászlóMakai SándorIrányi IstvánHajdú József

Miltényi TiborTóth Albert

VERSELBESZÉLÉS

ESSZÉTANULMÁNYINTERJÚ

EMLÉKEZÉSPUBLICISZTIKA

-

Sár-hajó

2002

2

TARTALOMÚjházi László: VERSEK 3

Sárándi József: VERSEK 3

Bogár László: Részlet Magyarországazonosításából 4Kísérlet a háttérsugárzás miatt 5Rendes szokás szerint 6Magad tébolyával 7

Fehér József: VERSEK 8

Szász András: Cirriculum vitae 9Áprilisi capriccio 10

Hartay Csaba: VERSEK 11

Zsirai László: VERSEK 12

T. Ágoston László: Béla cigány búcsúja 13Durrdefekt 14

Rábai Ildikó Mariann: VERSEK 17

Úz Vajnai László: A szerelem mérföldkövei 18Az élet forgatókönyvébõl 18

Makai Sándor: Petõfi Sándor Barguzinban 20

Irányi István: Petõfi István és Petõfi Zol-tán Békés megyében 21

Hajdú József: A rejtõzködõ fotográfus 25

Miltényi Tibor: „Ez itt a paradicsom” 27

Hajdú József: Az álom megvalósult 28

Tóth Albert: Balogh János (1913–2002) 31

SÁR-HAJÓ

A MAGYARKULTÚRA LAPJA

Megjelenik negyedéventeKiadó:

Körösi Mûhely

A Körösi MûhelyAlapítványtámogatói:

Békés MegyeÖnkormányzata Gyomaendrõd

ÖnkormányzataMûvészeti és

SzabadmûvelõdésiAlapítvány

Pro Renovanda CulturaHungariae Alapítvány

Szerkesztõ:Fehér József

A szerkesztõség címe:

5500 GyomaendrõdKulich Gyula u. 1.

Nem kért kéziratokatmegõrzünk és kérésre

visszaküldünk.Minden felbélyegzett,

válaszborítékkalellátott levélreválaszolunk.

Mûszaki szerkesztõ:Hajdú JózsefPalotai Enikõ

HU ISSN: 1587 – 9259

E SZÁMUNKAT VARJÚ KRISZTIÁN GRAFIKÁIVAL ILLUSZTRÁLTUK

Sár-hajó

ÖTÖDIK–HATOIDIK SZÁM

3

ÚJHÁZY LÁSZLÓVERSEK

Kasszandra leveleibõl

ahogy az élet rövidül,az õsz egyre fájdalmasabb. nem tár ki már a szemtengernyi vásznakat.

ahogy az élet rövidül,nem ráznak már meg a képek – hisz nem könyörül az életrajtunk, kik szegények.

pedig mennyit tanultunk-tudunk, de hol már az a tûz, az az akarat! erõsek is csak azért maradunk: rajtunk ne szánakozzanak.

ne szánakozzanak, de hagyjákmeg legalább a harmóniát, ami még bennünk kihajt.mi már nem akarjuk a bajt.

Helyzetkép

Európára óriási szél fúj. viszi a víz a múltat.a vörös csillagok kihúnytak.

a modern kor népvándorlása jött el,mert a „pozitív” sötét hatalmak immár az undorig úntak.

márpedig mindig van remény!szomorú Isten áll keménypróbákat népemért ott is, holtörvénnyel tiltott a magyar trikolor.

dehát piros a vér,a mi lelkünk fehér,s a fáknak se tilthatja meg, semmiféle hatalom a zöldet!

szeretjük az áldott szülõföldetott is, ahol máraa szabadságnak halál az ára.

Hungária szívébe jönnek onnana folyók, hozzák a könnyet,jönnek a négyfelé vágott testbõl –pedig itt se könnyebb.

SÁRÁNDI JÓZSEFVERSEK

Demodiktatúra

Kívül gomolygó ködBelül homály vagy sûrû páraKihangosított bazaltkemény Hazugságokból épül belénkA Vezér felségjel nélküli palotájaFarkasvakon hályogos szemmelS rettegve nézzükAz elmék hasadásátÉs azt hogyan válik a vérSzívünk utcáin kóborlóÁldozati füsttéHasztalan a szegényekPáriák hívõ-hitetlen néma imájaNem tudhatunk nem gondolniGomolygó sûrû ködLeple alatt a lelkünketRohasztó LepráraMert épül belénk megintKihangosított bazaltkeményHazugságokból A VezérFelségjel nélküli palotája

Katonadologavagy mi történhet egyensúlybillenés esetén

Tudósok vélelme szerintha az USÁ-nak sikerülûrpajzsot emelnie maga fölévédettsége biztos tudatábana világ legnagyobb fasiszta államává válhat

Beugrik a seregben hallott régi vicc: Honvéd, meszelje be az eget!Milyen színûre, õrmester bajtárs?Tegnapi s mai „honvédek”„õrmesterek”-kel összekacsintvamég képesek...

Zsolozsma

Az lesz a legszebb versamit soha meg nem írokcsak bennem érziszabadnak magátnem akarva már gyõznis legyõzetni

Boldog ha képzeletbenmegkerülhetia dorogi pályaudvarts közvetlen környékéna házatmelyben elvágyódva bárde reményt-jövõt koholva élsz

Sár-hajó

2002

4

BOGÁR LÁSZLÓRÉSZLETMAGYARORSZÁGAZONOSÍTÁSÁBÓL

„Kenyõcs” (Hamvas Béla)

Naplók záporoznak emlékiratok különbözõméretû betûk helyi és földrésznyi okok régenis hallottunk eszmeileg megnevezhetetlen tele-pek földjérõl ókori doktrínák középkori dok-trínák legújabbkori doktrínák a tirannoszau-roszok doktrínája régóta megkonstruált befe-jezett izmos és tetterõs úgy tûnik hal(l)hatat-lan egyenlõ életünkkel vihog táncol öl tarolteremt halálán túl is mintha isten lenne elsõ azegyenlõk között a szorongatás zsenije a hatá-sok összekombinálója a Nagy KonstruktõrMester a Nép fia Atya Lélek amen az egymástkövetõ partraszállások irányítója kölyök kár-pát-medencében levezeti népeit a pincébe ráa-dásként helypénzdíjat szed virága érthetetlennéha kereszt horogkereszt csillag meg sávosez az igazi érthetetlenség ami katonatisztikalandokká változtatja életünket s ez mégsokak számára megnyerõ így igazán nemmeglepõ ha furcsa partokon köt ki a szerelemnélküli perc.

„Azt mondta, hogy ennyi éves korában a szegedi Csillag börtönben ült”

Azóta más ünnepeink vannak más tárgyaklettek ereklyék más bálvány más fétis tabuátírva a

szertartások forgatókönyve de az ember hajobban megnézi a legõsibb dolgok maradtakvademberek fúvócsövein csobogó hálaérzetmialatt az írástudók átlocsogják a történelmetkihízzák nadrágjaikat tökéletesen feledve akezdetek szikár lobogását viccelõdnek dezin-formált malteroslány – nagyanyáikkal pisz-tollyal kiszorított idõk alattomos idusán.

ÚJSÁGHÍR: „Kovács János építõbrigádteljesítményükért tízezer forintos díj megosztva 2384 százalék:Kovács János kõmûvesMárki Lajos habarcsterítõBátai Ilona habarcshordóSuszter Ilona habarcshordóCukor Anna habarcshordó”

Így hát nemzedékek a mennyiségek nyerte-sei voltak a Duna-Tisza dzsungelében majdutóbb minõségi törzsek felszabadítása rásza-

badítása elõre elrendeltetett dolgokra a vir-rasztó betûpostások fekete siralomházakbantélvégiszentekként márciusi fehérben mentekhová tûntek az emberek a falakon rosszullemeszelt mondatrészek ó ó szükséges kellvezetõk magyar tragédia vízfejek mégis bronz-szobrok a meszelõt tartó gátlásos gyilkosokrólaz ünnepeken vérrögös torták másképpeniéletek föld és mész között lábak között keserûgyomrú patkányok fejetetõkön akkor is mindig.

Lyra az azonosításról ömlengés a márólnosztalgia a jövõrõl

Nyitott jelkép a novella de a szavak kicson-tozva kiskorú városok országok betonkeményfelvonulási terepein nóták elfogott rablókbetyárok magzatvédõ közjátékáról százezerés százezer guruló fej kékfedelû meséketáruló állami könyvesboltok nyitva tartásakilenc óráig abszintes kóbor ebek gõzölgõhányadékhalmai tolvajok a közönség felé for-dulnak mögöttük tükör leguggolnak a közön-ség ámulhat az aranybarna seggeken vidékenmeg magányos árnyoldalak készülõdnek visszaütni a fûszõnyegek alatt a vízben rendnyilvántartások kompjuter – katonás szemé-lyi számok létezés – számok félni megyekmár örökké nem kivételek a delet harangozótemplomok sem éjfélkor megyek békességetszerezni bukott angyalok fényhozók boszor-kányok diákok tudósok garabonciások sámá-nok táltosok közé õsegyházba kitekerem akakasok nyakát váteszek beszélgetését hall-gatom igaz történetekrõl szerepük minthamegnõtt volna de érdekek rikító alsónadrágjaidarócruhájuk alatt végül az ébredés stádiumafelkelésektõl és lenyugvásoktól erotikus makacsüvegház a világ és az évek szép lassan nyom-dába futó kopott ólomkatonái.

Népek vajjal és vassal szertartásokkalalumíniumkanalakkal villákkalés konzervnyitogatókkal.

A vadászat szélsõséges harmóniát több évti-zedes harmonika stábja a sosemtörténelemõrei a mozgalmas közösködés alapítói pirulokmiattuk a tél maradt mint legkisebb álnévszigorú vizsgákon bukdácsolók el kell felednineveket véleményeket eleinte szemekbenálom most csak eszmék ideológiák millene-umának részletkérdései szertartások elsüllyesz-tett máshogyan

– tavaszok és õrök és jellegzetes pofacson-tok büszke éhezés fontos minõség büszkehullámon vidéki haza riadalma helyett õsidõ amindig súlyos belsõ tükörben kézben hozottidõk temetése ép korsók az elapadt kút mellettsztrájkszervezõk alapos oka a háttérben mara-

Sár-hajó

ÖTÖDIK–HATOIDIK SZÁM

5

dásban azok elõl akik a nyilvánosság füg-gönye mögött tervezgetnek gondolatcserenélküli miniszterváltások nagy az isten és egyde vannak szélkakas-szolgái hát úgy értékelniés választani s. o. s. bevándorló tavasza-inknak mind – mind eltûnõ fogalmak.

Dada – konstrukció dá-dá konstrukció

Most már talán a világ polgárháború háló-szobákban bevásárlóközpontokban a sarlócsorbul a hatlövetû öntelet és olajozott a gát-lástalan beteg akciók új jégkorszak megkísér-lése tiltakozók brutális elszakítása ki meri aKitelepítések és Bevonulások éjszakáit reggel-fénybe vonni mindenki önmaga kedves májátteszi tönkre maga fonja kötelét felsõbbrendûhallgatás gömbfejes szúrások a nagyon szabadutak testébe akik lélekkel utaznak napfényena felismerések gyermekeit forgószelek viszikel hónapos kerteket százados politikai képpészántják senkinek sincs elõre ébredõ kulcsaaggódások szele remegteti az érdemes otthontkezdetben monológ volt aztán másodpéldá-nyok és megtorlás miatt a tanítványoknakmaradt kettõsség itt a viták néha kötelezõeknéha nemkívánatosak hõsi hõsök titka újfelmérése és szelektálása királyok házábanörökös palotaforradalmak lelki hatások ésgátlások a ködben bámészkodók termelõk ésfogyasztók az emberek az eltartott meg tel-hetetlen az automatizmus legvalóságosabbszatírája kötõdése életidegen döbbenetes hata-lom ez a pokolgép vidám kálváriája az utakonégtájak rendõrei fekszenek néha mezítlábszótagolva szavainkat azt hiszik mindenkigyermek csepp-csepp elrettentés utazásunktúlfeszített kóma alatt átszabott helyekenélünk gólyaszonett kinek remény hogy sajáthazában vendégmunkás új idõk globális halottaiszökött szédüléseink beszûkült féltések ezjusson hát a szív még húr még feszíthetõ azagy már lötyög undorító kocsonya a piacvaskerítésére tûzött rothadt gyümölcs mertvan több az írás kérdezte is.

KÍSÉRLET A HÁTTÉR-SUGÁRZÁS MIATT

Megnõ az éjszaka, beárad a réseken, ellepiaz agyzsinórokat, elfojtja a rohanó vér parazsát,fölmászik az elmosódott látóhatárra, a hor-padt fejtetõkrõl égre görgeti holdját.

Mintha évekig itt élt volna, ebben a megha-tározhatatlan, zárt házban. Egy pillanatra önma-gába húzódik, majd emeli bal karját, aminnéha több, néha kevesebb ujj van.

Egy külsõ helyiségbe lép, lábait keresõ asz-talhoz, keze szivacsos kenyérdarabok,vöröshagymahéjak között siklik, hüvelykujjaegy keskenypengéjû késhez ér. Tudja, márrégen jóllakott.

Érzi, föl kell venni ruháit, megköti ócskapi-acokon hajszolt bakancsainak fûzõit. Egysugallat az ajtónak löki, az nincs bezárva.Kilép a világra tágult udvarra.

Most hangtalan lábai vannak, elhagyja azudvart. Megcsapja a szénakazlak fülledtmelege és kiér a világból.

Lépdel az éjszaka dombjain, pára vetíti ésszövi át a levegõt. Lendületet sem véve egyremagasabbra jut, kiteszi megmaradt álmait amúlhatatlan holdfogyatkozásba.

Gyönyörû útja rejtélyes. Aztán minden ért-hetõvé válik.

Egyre följebb ér, túl a kisajátított világon,feledi a földi irányokat. Megkapaszkodik atejút állványzataiban, int a sárkányoknak ésmegeteti õket, nyulakat riaszt a bolygók közé,megvilágítja a névnélküli tereket, fényévnyimagas oszlopokat állít fel kövekbõl és lélek-bõl.

A hatalmas, mikroszkópikus csöndbenmeghallja a robogást. Lovak közelednek,felverik a csillogó port, nem lehet látni, hogymerrõl jönnek. Nem tartják figyelemreméltó-nak, kikerülik és rohannak tovább.

Az egyik mégis marad, egyre lassabbanlépdel, gyakran feléje indul, ide-oda néz,patáinak hangja nem hallatszik. Ha nyugat-nak tart, vörös és fekete a színe, ha kelet felé,akkor hófehér.

Óvatosan a ló felé indul, az most áll, fejétfölveti, horkant, ismerõs a közeledõ, de régentalálkoztak már. Kezét kinyújtja, a ló megszag-lássza, szájába veszi, kiejti és megnyalja.Csalja maga után az állatot, egymás mellettfutnak. Amikor hirtelen megáll, a ló mégtovább fut, viszi a lendület. Elhatározza, hogymegtanítja valamire. Rá akarja venni az álla-

Sár-hajó

2002

6

tot: egy füttyszóra induljon, két füttyszóramegálljon. Az nem csinálja, haragosan néz.Elvágtat feketén, majd újra közeledik, hófe-hér a színe. Lendületét nem csökkentve kerüliki, eltûnik egy csillag mögött.

Ha egyedül van, megmutatkozik neki a hát-badöfött táj. Tökéletes szögesdrótokat kellösszemarkolnia, hogy hazajusson. Sokszorhasravágódik a piszkos felhõkben az elfogóvadászgépek elõl. Egyre alacsonyabban száll,de alakja kirajzolódik egy álcázott radarernyõjén, s toronydaruk húzzák az eget maga-sabbra, lebontott háza és kapuja elõtt idege-sen ácsorognak, cigarettára gyújtanak, égrebámulnak, a föld göröngyeit rugdossák, tenniakarnak valamit.

Türelmetlenek.

Még nem fordul vissza. Hallani szeretné alegkorábban ébredõ madár kedves hangjait.

Találkozik vele, néz rá, majd azt mondja amadárnak: te vagy az, aki látja a magasvizeket.

Irányt vesz. Elindul a tejút köldöke felé.

RENDES SZOKÁSSZERINT

Sokszor jöttem hozzád, mutatok rád, s mostis, átlépve hazug hajnalokon, pálinkaszagúvasutasposztók és egyenruhák között, mertminden barátot besoroztak és ismeretlenültértek vissza, hát hozzád jöttem, tompán csil-logtak a sínek a reggeli fényben, az állomássercegõ lángosok olajában fürdött, én mégisüres gyomorral, postazsákok lepecsételt zizegé-sével és a talpfák alá vert kövek nyögésévelhagytam el a kormos épületeket, ahogy elrobog-tak a vonatok, immár betörve, minden túlhaj-szoltságot és rettegést a füsttel együtt az égbeeresztve, amelyek aztán észrevétlenül másszínben és összetételben csapódtak le újra azemberekre.

Mondom nektek, az õsz mindig kivasalt,ropogós vászonkabátjában jött eddig, szót ejtetta megnevezhetetlen napokra, mi meg a földönjártunk lábainkkal, szemeink égre néztek afák kedves, késõzöld fátylán keresztül.

Gyere be, szóltál, ha éhes vagy, akkor egyél.Kenyeret szeltél, szalonnát és vöröshagymát.

Tankok jönnek kelet felõl, mondtam evésközben, a nyugatiak meg délre mentek.Meglebbent mélyszõke hajad, ahogy a szobaajtófelé fordultál, az kinyílt, látom a szõnyegen a

két fegyvert, szunnyadó kígyókat az ölésreménységével.

Nem lesz ez így jó, szólok, eddig ismerõsgépek voltak, most ismeretlenek. Nem érdekliõket, hogy mi itt születtünk. A nyugati gépeketsem, mondod, mert álom már csak nekünkvan a szemünkben, a mi fajtánk mindigegyedül volt.

Kávéfõzõt raktál az ócska, de meleget adókályhára, aztán bort töltöttél egy pohárba,felém nyújtottad, te az üvegbõl kortyoltál. Asziszegõ fazékból vizet öntöttél egy lavórbaés lassan vetkõzni kezdtél. A bort sem tudtammeginni, olyan szép voltál, apró melleid,karcsú derekad, beszélõ bokáid, szõke hajadszéljárása hátadon. Hogyan bírja majd a nehézvasat, villant belém.

Kicsobban a víz a döngölt földre, öltözöl,tiszta inget húzol, durva nadrágot, könnyûpapucs helyett a bakancs riasztó feketesége,aztán a két lódenkabát.

Kettétörted és felét a lelkemnek adtad azõsi mélységekbõl feltörõ szolidaritásnak, amia gyengébbekért van, talán egy apró lépésválasztott el azoktól a csillagoktól, melyeknem törõdnek a rájuk kényszerített renddel,indulatukban óriássá duzzadnak, felrobban-nak, igyekeznek kitölteni az ijesztõen ürestereket vagy szokatlan pályára térnek, az óra-mutató járásával ellenkezõ irányú mozgástvégeznek.

Indulni kell, mondtad, mosolyogtál. Tudod,hogy ketten vagyunk?, kérdeztem, és esik ahó. Tudom, válaszolsz, a kezemhez érsz, hoz-zám bújsz, megölelsz. Aztán a szobába lépsz,hozod a fegyvereket, egyiket nekem nyújtod,én elfogadom. Az van, ami a tárban, próbáljtakarékoskodni, mondod, s megcsókolsz, aztánindulunk.

Köszön az éles havasesõ, zokognak azalacsony, nádtetõs házak, s tudom, a falutbekerítették. Nyíltan megyünk a rosszul asz-faltozott fõutcán, elõre meg hátra adunk leirányzott, egyes lövéseket, de már oldalról isjönnek a keskenyszemû katonák. Engemkezek ragadnak meg, a fejemre mért ütésekelõtti pillanatban láttam, hogy megfordulsz,kiáltani szerettem volna, hogy ne, de sokanlõttek rád hátulról, még láttam a melledennyíló vérvirágokat, a fegyvert konokul tartvatérdre estél, gyönyörû, világkék pillantásodaz égbe repült, engem a sárban húznak, vinniakarnak, visznek, s most már biztosan tudom,amit tettünk, az fájdalmas, félelmetes éstisztességes.

Sár-hajó

ÖTÖDIK–HATOIDIK SZÁM

7

MAGAD TÉBOLYÁVAL

„Megölték a bárótjaj de nagy kár voltott fekszik a porbanvérbe fagyva lányok lányokkoszorút is fonjatokmert az ilyen embernem nõ mint a kendersûrûn vége”.

(Zárt intézetben született dal)

minden nap felrobbantják az agyam hullá-mon érkeznek az élesre fent betûk hangokmondatok manipulált földrészek ordítanak fülem-be ki a jó mi a jó szeretném elsöpörni nyomaitolyan szavakkal akarnak etetni amiket ezerkilométerrel keletre és nyugatra tettek ringyóvánem akarják tudomásul venni hányingeremetszeretném elsöpörni nyomait ne tudjanak követ-ni leszedni az egyre száradó világkarácsony-fáról a leselkedõ mûholddenevéreket ne tudjákszázszor lenyúzni fényvékony bõrömet ebbena sterilizáltnak tûnõ piszkos világban a leg-spiclibb századokban kompjúterrel elhülyítetthatévesek megdolgozott szürkeállományú fiatal-korúak gyávaságtól elrohadt felnõttek elsö-pörni nyomait utolsó fehér foltjaimat senkimeg ne szállja de tûket döfnek a lelkembeszememben kövek nem látok csak rezedátrózsát rozmaringot zubbonyban ahogy eltörneka kiszámíthatatlan szélben hátulról torkolat-tûz villan rés nyílik a tarkómon és én kiesekvalakik elkezdik a skalpolást de most kapcsoló-kattanás jön ennyi volt a nappal a lefizetettjelenlét izomerõ agyzsarolás vérrel hígítják anapot kiesik a rácsok közül és hold duzzadbelõle hétirányból összeszedi a színeket abarnát a fatörzsekrõl letaposott fûrõl a zöldetvöröset a keskeny sétányról házról a sárgát ésmegmozdul a test az ágy fölött szárnyal éslebeg az agyam az arcom mosakodni megyközben nyikorog a szem ketyeg a sivárságvizes a kockakõ sakkozom a semmivel aztmondják késõ este van a vasrudak közöttbejön Ferkó a falrepedésekbõl kibukkanAtyus a mûanyag kancsó vizébõl megszületikKopaszjézus õk hárman még megnevezhetõka ruhák a kezemet fogják megharap a bakancsközben mutatom a térképet s Atyus rekedtenmondja mert Atyus nem fontos nektekörültök hogy itt van Atyus mondja nem értemezt a térképet ezeket a földrészeket határokkalés elnevezésekkel furcsa nekem mivel más

bolygóról jöttem pedig ez új térkép mondomneki Kopaszjézus szintén értetlenkedni kezdmert õ sem fontos nektek örültök hogy itt vanés nem szólok rájuk nincs hatalmam nem iskell hogy elrohadjak én is itt vagyok és tiörültök Ferkó is örömmel tölt el benneteketmert itt van Ferkó mosolyog és erõs mint ahátunk mögötti idõkben fal felé tolja a vasru-dakat olyan erõs mint a bezárt hangya amikorszabadulni próbál Atyus kövér megborotváltpópa mozgó ikonokon Kopaszjézusnak megfekete keresztje van utoljára én ugrok Bozóápolóúr úgy tesz mintha minden rendbenállna tudja hogy óvom õket húsvér óvóhelyvagyok bevehetetlen bunker Bozó ápolóúréppen álarcos pálinkáját issza amikor átrepülünka kerítésen mi meg örülünk mert ezt tiltják avastüskék jólnevelten köszönnek jönnek ahatalmas fák velünk szemben minden mozgásellenkezõ irányú a sötétségben a szürke föld-nek pereme van és háromszínû lámpák villog-tak a levegõben amikor látni kellett volna azautó négy fekete kerék harapott üvöltés szakí-totta szét Ferkót Kopaszjézust széttárták kar-jai Atyus hangjai monoton motyogtak a négykerék isten volt minden hangok már az égbõlzuhogtak úgy voltam akár a romok és évekmúltán szándékosan lelassítva összesöpörtékaz embereket tömeget faragtak belõlük szám-ban az ízük ott volt Ferkó Atyus Kopaszjézusmozogtak karjaik halomba rakták és keresztetgesztikuláltak szilárd véremre azóta élek egy-fehérben nincsenek szemeim egy dal vagyokvacogó mondat papírra vonalra meg agyzsi-nórokra terelt szürkében bolyongó magányosbetûk

Sár-hajó

2002

8

FEHÉR JÓZSEFVERSEK

Lõtt hattyúk tavon

Kikecmergünk majdan elvont bajainkból, s ki kutakodni léha, egy zöld aranypénzttalál szemünkön, mintha feketedne.

Pedig volt más! Izzottak nemes gõgök és rá rímelõ tanok,mik külön is egybetartanak,mint szolíd, véres akarnakok.

A külsõ világ robban s marad?Ledõl a báva harangtorony. Ringunk, ringunk döglött holtágon:érintetlen, lõtt hattyúk tavon.

Az éji parkon át

Paraszt vagyok, egy csapszékben kushadok.Vörös pancs, mjuziktévé, mocsok fed el.A tulajon vérmázas kötény s lepel,de érthetõ: ez itt Nyizsnij-Novgorod.

Megfizet majd bûneinkért a halott, ki amott a bûnös majorban heverkifosztva. Ez az újabb kör csak leverminket, menjünk hát, lassan kitiltatott.

Csapatunk az éji kastélyparkon átkitart még, bár már korántsem fölényben. Izzó, mohos, ködülte terítékenvérbajos Nagyasszony kínálja magát.

Abrak

Nincs bennem filozófia, habárelég ügyesen lopom a napot.S a gondolat: sziken álombatár,mivel a négy lovas vágtatott.

A terepem másnak tiltott zóna,szél zörgeti a kocsmaablakot.Alvadt vért köpök, az élet sója lesz, mint aki kiabrakoltatott.

Kihúny a kurázsi

Kihúny a kurázsi, darling:megrekedt sohajt küldök ím, feléd.De ha félnék – többek közt tõled –hát viselném-e ügyünk jeleit?

Futásom ama „bajba jutott hölggyel”önös érdekbõl történhetett.Ketten maradtunk a pusztaságban,én és a kerge kór: vagy-vagy.

A kegyrõl, mit tán gyakorolnál,fájdalom, de készséggel le.Mit ér a talmi választhatóság,ha szügyig sárban a szimbólumok?

Hallgatag ember a csõsz

Hallgatag, pufajkás ember a csõsz,arcába rúgott a ló.A széncinegék sem dideregnek,szalonnához napraforgó való.

Jó ez a kertvégi köd is. Ágakbogán a semmi motoz.Bokrok tövén a cukorspárgavirradatig még megkötöz.

Közvetlen napi járat

Bátyámmal a business osztályon vagyunk,nekünk ez közvetlen napi járat.A csirkét a templomtérre visszük,a kismalacokat meg a disznópiacra.

A falu leghosszabb hídját tervezzük,a neve: Budapest-New York-Kéthalom.„Hozd már a gumikerekes kocsit, barom!” –szól, hogy a pilléreken áthaladjunk.

Magyar nyelvû környezetben kitûnõa vendéglátás, szabadjegy is van.„Program indul!” – üvölt a tesó,s a moslékot a propellerre önti.

Sár-hajó

ÖTÖDIK–HATOIDIK SZÁM

9

SZÁSZ ANDRÁSCURRICULUM VITAE

Füzesgyarmaton születtem 1935. novem-ber 22-én. Négyen voltunk testvérek, én a legki-sebbik. Családunk mindkét ága a Székelyföldrõlszármazik. Szüleim budapesti házasságkötéseután kényszerû szokássá vált a gyakori költözködés.Pest – Pomáz – Füzesgyarmat – Nagyajta –Füzesgyarmat – Okány – Mezõgyán és Geszta jelentõsebb állomások útvonala. IskoláimatErdélyben kezdtem, Magyarországon folytat-tam. Gyermekkorom legszebb éveit Nagyajtán,a háromszéki székely faluban töltöttem.

1950 júniusában Füzesgyarmaton fejeztembe az általános iskolai tanulmányokat. Jóllehet aballagási tarisznyába a hamuban sült pogácsamellé egy jótanulási érdemrendet is csoma-goltak, a középiskolai beiratkozás mégisakadályokba ütközött. Végül is a debrecenireformátus kollégium nyújtott azíliumot.Ebben az erõs alma mater-ben érettségiztem1954-ben. Édesapám nyomán orvos szerettemvolna lenni, de sem Debrecenben, sem Szegedennem sikerült bejutnom az egyetemre. Magasabbszempontok döntöttek. A felvételi vizsgaköve-telményeknek minden alkalommal megfelel-tem, csak valahogy mindig létszám fölöttivoltam. Így hát kacskaringós pályafutás várt rám.

Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy anyagigondjaim sosem voltak, mivelhogy anyagijavakkal sosem rendelkeztem. Alkalmi bér-bõl és fizetésbõl éltem két-három éven át.Elõször képesítés nélküli nevelõ lettem aSarkadkeresztúrhoz tartozó Kányé-pusztaosztatlan iskolájában. Egy istállóhoz ragasz-tott helyiségben négy alsó osztályt, összesen19 tanyasi gyereket irányítgattam az alsófokútudományok bozótos ösvényein. Itt éltemmeg életem elsõ nagy pedagógusi kudarcát:az egész 3. osztály megbukott, mert azegyetlen harmadikos tanuló, a túlkoros ésreménytelenül vastag koponyájú B. Lajcsi évvégére sem tudott írni-olvasni.

Ekkor már Okányban laktunk, mert édes-apámat oda nevezték ki körzeti orvosnak.1955-ben a helyi ktsz irodájában alkalmaztakmint adminisztrátort és a futballcsapat leggyor-sabb balszélsõjét. Innen a sarkadi cukorgyár-ba kerültem laboratóriumi mintaszedõnek,majd a járási tanács gyámügyi elõadója let-tem pár hónapra, amíg az igazi hivatalnok elõnem került a szülési szabadságról. 1957 õszéna mezõgyáni általános iskolához szerzõdtet-tek képesítés nélküli nevelõnek, párhuzamos

továbbképzési kötelezettséggel. Egy éven belülkülönbözeti vizsgát tettem Szarvason, majd akecskeméti tanítóképzõben szereztem kitûnõminõsítésû oklevelet. Lényegében ezzel indult43 éves közalkalmazotti pályafutásom. Mégazon a nyáron áthelyezték a magyar-történelemszakos tanárnõt, s mivel a tantestület tagjaiközül én írtam a leghosszabb osztályfõnökibeszámolókat a legkevesebb helyesírási hibá-val, hát beírattak a szegedi fõiskola eme két-szakos kurzusára, s abbahagyatták velem ajogi egyetem levelezõ tagozatát. Tanítás mel-lett így lettem aztán fõiskolai hallgató, majdmagyar-történelem szakos tanár. Akkortájtasztaliteniszben többszörös megyei bajnokvoltam, ebbõl kifolyólag elcsalogattak aGyulai Pedagógus SE bajnokságra törõ ping-pong-csapatába. Így kerültem a gimnáziumfiúkollégiumába fõhivatású nevelõtanárnak.Gyulán nem panaszkodhattam: a sok szabadidõ mellett jóformán ingyenes volt a kollégiumibentlakás és a menzán étkezés.

Aztán megismerkedtem a leendõ feleségemmel:a geszti tanítónõvel, a késõbbi földrajz-biológiaszakos tanárnõvel. Tipikus pedagógus-házas-ság lett az ismerkedésbõl: egy koldusbólkettõ. 1968-ban kerültem Gesztre, végül is ittkvietáltam. András fiam 1973-ban született,érettségi és katonáskodás után felsõfokúrendõriskolát végzett Szegeden. Néhány évletöltésével megunta a fegyveres szolgálatot,egyéni vállalkozóként most itthon dolgozik.

1999-ben együtt kerültünk nyugállomány-ba a feleségemmel. A rám szakadt parttalanidõben úgy tört ki belõlem az elfojtott grafo-mánia, mint a pusztaszõlõsi földgáz erupció-ja. Immár három éve publikálok, cikkeimetleginkább a megyei napilap közli, de jelentmeg írásom országos napilapban és egy antoló-giában is. Életem futását nem nevezhetjüksikerpályának: mindvégig a nemzet napszá-mosa maradtam, s több mint negyvenháromévi tanári közszolgálat után sikerült kiharcol-nom, hogy a nyugdíjjáradékom 2002. januárelsejétõl már eléri a hivatalos minimálbért.Életemben sosem volt növekményem, hacsakazt a rosszindulatú daganatot nem számítom,amelyet az urológusok találtak 1997. március28-án: „Ahólyag bázisán, a középvonaltól jobbra,hátsó falból kiindulóan 34-szer 25 mm-es,egyenetlen felszínû növekmény látható”.Diagnózis: Tu. vesic. urin. Májusban és júniusbankettõs mûtét, azóta idõszakos kezelés megvisszatérõ kontroll. Végre volt egy növek-ményem, azt is elvették! Ötödik éve már,hogy megmaradtam, lassacskán túlélõnek tar-tanak.

Sár-hajó

2002

10

Mindent összevetve: szüleimet, testvéreimet,illúzióimat már elveszítettem, de azért csön-desen, kiegyensúlyozott lelkivilággal élem azõszi verõfény öregkorát. Türelmesen várom afüzesgyarmati és a debreceni osztálytalál-kozókat, s bízom a magyar rákregiszter 35százalékos túlélési esélyeiben. Karriert nemcsináltam, ámde megnyugvással tölt el, hogysoha senkivel szemben nem követtem eligazságtalanságot, nyugodt szívvel nézhetekbárki szemébe. Hogy is mondja József Attila?„Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.Éltem – és ebbe más is belehalt már”

ÁPRILISI CAPRICCIO

Az öregedés egyik csalhatatlan jele, hogyvisszaálmodjuk magunkat az ifjúságunkba.Minden öreg fiatal is volt hajdanában, így aztánszíves-örömest röpültem vissza az emlékezésangyalszárnyain a pályakezdés életre nyílókapujához.

Elsõ munkahelyemet 1954 októberében foglal-tam el K-pusztán. Egy osztatlan iskola négyalsós osztályának tizenkilenc tanulóját vettemát, mivelhogy az elõdöm visszaköltözött afalujába, s a járási tanács illetékes osztályavelem próbálta érvényesíteni a horror vacuikényszeredett törvényét. (Ha ló nincs, jó aszamár is.) Leendõ tanítványaim létszámáhozigazodva én is egy híján húsz voltam akkori-ban, ámbár a pár hónapos érettségi bizonyít-ványon, a szegénységen, no és a jó szándékonkívül semmiféle pedagógusi tapasztalattalnem rendelkeztem. Úgy maradtam a pusztán,mint Ábel a rengetegben: rám szakadt a magá-nyosság és a felelõsségérzet mázsasúlya.

A pusztán követtem el az elsõ törvény-sértést... Idestova fél évszázad megszépítõmesszeségébõl s a védett nyugállomány biz-tonságos sáncai mögül most már töredelme-sen bevallom: 1955 húsvét hétfõjén durván ésfelelõtlenül megsértettem a törvényerejû mi-nisztertanácsi rendelet szigorú utasításánakelõírásait, megszegtem a hivatali út szolgálatiszabályzatát, továbbá közokiratot, illetveharminc évig nem selejtezhetõ államigaz-gatási nyomtatványt hamisítottam – végsõsoron s mindent egybevetve destruktív módonvétettem a Magyar Népköztársaság Alkotmá-nyának írott és íratlan törvényei ellen, egy-szersmind akarva-akaratlanul késleltettem adekadens kispolgári csökevényekre és anemzetközi imperializmusra mért végõscsapások hatóerejét.

Enyhítõ körülménynek mindössze aképesí-tés nélküli tapasztalatlanságot s afiatal életkort hozhatom fel: akkortájt fordul-tam huszadik életévembe.

Mea culpa, mea maxima culpa: én vétkem,igen nagy vétkem.

... Fakuló emlékezetem szerint 1955-benáprilis derekára estek a húsvéti ünnepek. Apolitikai-hatalmi birkózásban – átmenetiszélcsönd után – ismét a személyi kultuszkerekedett felül, ennek következtében már-ciusban megkaptuk a minisztériumi utasítást,miszerint az esedékes húsvéthétfõ nem számítpirosbetûs ünnepnek, hanem rendes tanításinapnak. Ezt a rendeletet ki kell hirdetni,végrehajtani és ellenõrizni, punktum. Csaksemmi feltámadás! Mindenki, kiváltképp ahalott, maradjon a számára kijelölt tartóz-kodási helyen. Nagyszombaton (az is tanításinap volt) kihirdettem, amit ki kellett hirdetni.Jól nevelt tanítványaim meghallgattak, nemszóltak semmit, sorakoztak és hazamasíroz-tak.

Hétfõn reggel kerékpárra pattantam, ésungon-berken át elkarikáztam a munkahe-lyemre. Puszta néma táj fogadott, az iskola iscsöndes volt. Beültem az üres terembe, beír-tam az elsõ óra anyagát. Vártam a növendé-keket, hogy szabványméretû tölcséreken át akis fejkendõk és kucsmák alá töltögessem azéletkori sajátosságoknak megfelelõ alapis-mereteket. Aztán becsengettem, mégsem jöttsenki, pedig szüneteket is tartottam. Tíz óratájt meglocsoltam a tanya háziasszonyát,amiért kalácsot és hímes tojást is kaptam.Barátságos lélekkel megvitattuk a gyermek-kori locsolkodásokat és a változó idõket.Beírtam a többi órát is, közben ki-kiálltam apuszta közepére, hogy haladó értelmiségilétemre segítsek valamit a tavaszi újjászüle-tésben. Kikelet volt mindenfelé. Az istállóbanManci és Bandi sztoikus nyugalommalabrakolt, idõnként fújtatva és dobbantvaegyet-kettõt. Odébb a barázdából egy mezeipacsirta emelkedett függõlegesen a magasba,mint egy miniatûr zenés helikopter, s a sajátkottája szerint tartotta meg az elmaradténekórát. A szerény kis madár tökéletesintonálással hirdette a természet feltámadásá-nak diadalát. Eszembe villant Juhász Gyulaegyik elfelejtett sora: „Nem a pacsirta számít,csak a dal...”

Befordultam az iskolába, lezártam azosztálynapló haladási részét. Estefelé aztán amulasztási rovatban elkövettem az ominózustörvénysértést: „Létszám 19, jelen van: 19tanuló, hiányzó: nincs.” Alá is írtam, és neméreztem bûntudatot.

Sár-hajó

ÖTÖDIK–HATOIDIK SZÁM

11

Másnap reggel, alig múlt fél nyolc, márkõhajításnyiról hallottam a kórust: „Egyszeregy az egy, kétszer egy kettõ, háromszor egyhárom”... Letámasztottam a kerékpárt, zsebrevágtam a nadrágcsipeszt. A kétszer kettõéppen négy volt, mikor beléptem a tudományszerény hajlékába. Az én tanyasi tanítvá-nyaim felálltak mind a tizenkilencen, kihúzottderékkal, emelt fõvel és csillogó szemmel.Felém lebbent a tegnapi locsolkodás szagosvizének húsvéti illata, már amit a lányok mégnem mostak ki a hajukból. Vártam egy kicsit,aztán beintettem a láthatatlan karmesteri pál-cával, és teli torokkal rázendítettünk az isko-lai nyitányra: „Itt az idõ, pajtás, munkáhozkell látni, / Jó tanulásunkkal építõvé válni. /Jó tanulás, ez a munkánk, áll a nemes verseny,/ Minden gyerek jobban tanul, nem marad elegy sem.”

... Azóta 47 év telt el. Évszázadot, sõtévezredet váltottunk, de váltópénzünk (a fil-lér) közben elveszett. Elmúlik az életünk is,pislogva imbolyog immár a gyertya lángja.Tempora mutantur: változnak az idõk... ésvelük együtt mi is változunk. Már a nap islemenõben, de még megáll a látóhatár szélén,és sugaras ujjával int az öregeknek: „Benne-teket várlak!” Ezüst fejünk megrezzen erre,aztán szó nélkül megyünk megpihenni.Egymás után sorban, éppen úgy, ahogy eztolyan szépen megírta Arany János uram, aszalontai nótárius, innen a szomszédságból.

Geszt, 2002. április havában

HARTAY CSABAVERSEK

A város tornya felé

Körbeértek a napraforgókNekivágunk a táblánakFakó fény tenyerel ránkHõséget öklendez a szélvédõTekerd a mûanyag kormánytFordulj a város tornya feléA határok határozottsága Ne bizonytalanítson el

Nehéz nyár-tömbAlig lélegzik az idõFelejtsd elAz árkok kiszáradt szomjátS fordulj a város tornya felé

Tengelyhasító délSzétkent tompa látószögLehunyt szemünknek szegezve

Tanyák cserépmaradványaiBetemetett kutakBetemett kiáltásokRozsdabõrû gépmaradványokSzerkezet-múmiák

Hízik a napKigyulladnak a bogarakZuborog a vérünkNekivágunk a táblánakA város megolvadt tornya felé

Éles látás

Az éles látás az kellEgy madár arcát lássamTükrözõdjön a homokbanMély éjszakák tiltott területén

Tükrözõdjön a hazugságA bûn a gúny a hamis szerelemLássak rendületlenülS ne mondjam: nem tehetem

Laza vásznak kísérnekAz elnéptelenedett városrészbeUtcámban a lelkiismeretLeszakadt redõnyeiGesztenye koppanA kipakolt bútor karfájánEsemény és hírÕz és szarvasalakbanÁlmombanVadak arcát simogatomMadárarcom fedetlenRikoltozva riadokVíz kellÉles látásSzemérmetlen szerelem

Sár-hajó

2002

12

ZSIRAI LÁSZLÓVERSEK

Megint az õsz

Felvonult sûrûn az õsz. Újraelhozta a menedék-ködöt,a váróterem elõtt henyélõcsikk-halmok fedezékét.

A csend, valahol messze-messze,üres mezõkön énekel –Itt: köhögõ kórus koncertezik.Nem tûnik fel a füst a füstben.

Most

Most mintha semmi se fájna,mintha megszûnne minden fájdalom,a boldogság szikrázó varázsacsillog szemünkben, s a feldíszített ágakon.

Most mintha szebb volna minden,tisztábban hull a hó a ház elõtt.Most ajándék egy ablaknyi szívben meglelni sok volt-szélben lobogó szeretõt.

Gyertyalángként fénylik arcuk,mégis leggyönyörûbb, aki itt van. Most a szeretet ünnepét tartjukgyengéden – és egymást ölelve – karjainkban.

TÖMÖRÜLETEK

Szegények

Élettársuk a fájdalom.Együtt laknak már évtizedek óta.A legdrágább a szenvedés,mert gyógyításához kevés a nóta.

Vakvágányon

E tökkelütött csendet utálom.A buta-bamba hallgatást,amikor nincs mit kitalálnom, mert úgyis kitalálja más.

Januári vázlat

Tél, hó, befagyott tó jege.A dombon szoborrá dermedt hódolat – S táncol a korcsolyázó széllelegy kiforratlanul maradt gondolat.

Nyomkövetés

Fél tíz van, és még fel se keltél. Álmodban mintha énekelnél, sétálva, síró õszi kertben,ahol már én is énekeltem.

Szolgálat

Könnyei nem hulltak soha még. Láttad-e már, hogy sírt a Nap?Némán, mint kiszáradt kutak torka.Ünnep van, szivárványos az ég –

Tanulság

Látja, uram, látja!Jobb, ha az ember kopottcipõben jár, mintha lopottcipõben járna –

Õszi helyzetjelentés

Szárnyakat szegõ, szürke ködfüggeszkedik a város házain. A Nap érlelõ mosolya elszökött,keressük arcunk árnyait –

A megtértek újra

Fájdalmas esõben ázik,keserû szélben zúg a homlokod.A kalandor sorsa besározódik, a megtértek újra boldogok.

Idegfront

Hamiskás hangok hasadó hajnalánkegyetlen idegfront közelít,jövõm riasztó árnyékát rakja rám.Szótlanság fojtogat, csend feszít.

Költészet

Betûi égnek a mezõkön,lángjuknál melegszik a holnap. Érett terméssel gazdag õsz jön,még bírja erõvel a jó Nap –

Sár-hajó

ÖTÖDIK–HATOIDIK SZÁM

13

T. ÁGOSTON LÁSZLÓBÉLA CIGÁNY BÚCSÚJA

Nagyapám, az egyszerû falusi asztalos-mester kétféle embert ismert: a rendeset és agazembert. A rendes emberek közé sorolta azsidó fûszerest, Béla cigányt, aki a kocsmá-ban hegedült, Filipet, aki lengyel menekült-ként házasodott be a falu egyik családjába,Sztojanovicsot, a vándorló asztaloslegényt, adrótos tótot, aki idõnként megjelent fazekakatfoltozni, meg Kossuth Lajost, akinek a fény-képe ott volt a könyszekrényben egy vaskoskönyv elsõ oldalán. Közös jellemzõjük volt,hogy valamennyien csináltak valami hasznosat,és nem csaptak be senkit.

S ki volt a gazember nagyapám teóriájaszerint? Mindazok, akik mások munkájábóléltek, loptak, csaltak, hazudtak, s köpönyeg-forgatóként hasznot húztak mások hiszékeny-ségébõl. Ezek közé tartozott Hitler, Sztálin,Rákosi, a félkarú végrehajtó, Bóka Ferkó, akia bolt elõtt ellopta a szánkómat, és Kanalas,aki a háború elõtt leventeoktató volt, aztán azMDP megalakulása után egyszeriben pártve-zetõségi tag lett a faluban.

Az egész környéken tisztelték nagyapámata jó munkájáért, volt hát kikbõl barátokatválasztania. Akár a jómódú gazdák, akár atanácselnök barátja is lehetett volna. Becsül-ték is egymást, de csak úgy három lépésrõl.Mindössze három ember volt, akit barátjánakvallott: Károly bácsit, aki hat hold földöngazdálkodott, Gyuri bácsit, a kádármestert,meg a Béla cigányt.

Különös barátság volt ez utóbbi, hiszenBéla akár a fia is lehetett volna. Furcsállták isa falubeliek, de nagyapám önérzetes, makacsember volt, ritkán változtatta meg az elhatá-rozását. A barátságot meg egyenesen szentdolognak tartotta, ebbe nem tûrt beleszólástmég nagyanyámtól sem.

Minden kocsmában más-más banda muzsi-kált, s a borközi mulatozáshoz bármelyikmegfelelt. De Béla volt a környék legjobbprímása, nagyapám meg a községi dalárdalegjobb tenorénekese. Mondják, hogy habelépett a kocsmaajtón, Béla kezében megállta vonó, s bárki fizette is a nótát, az öregnekkellett folytatnia. Õ meg az egész bandánakrendelt, és velük mulatott, míg a kedve tartot-ta. Nem is volt olyan névnap, születésnap acsaládban, hogy Béla el ne húzott volna azablak alatt egy-egy szép nótát. Nagyapámmeg beszólította õket, és odaültette a vacso-raasztalhoz. Még csomagoltatott is nagya-nyámmal, hogy legyen a gyerekeknek is.

Õ maga semmilyen hangszerhez nemértett, de nagyon szerette a zenét. Apámnakvett egy hegedût, hogy legalább õ tanuljonmeg játszani rajta. S kit fogadhatott volna fölzenetanárnak, mint Béla cigányt?!

– Aztán mit kérsz a tanításért, Béla? –kérdezte tõle az elsõ óra elõtt.

– Mit kérhetnék? – szerénykedett a prímás.– Nem olyan nagy dolog ez, Jani bátyám...

– Semmi se nagy dolog, amihez ért azember. Nekem se nagy dolog ajtót, ablakotcsinálni, de ezért a tudásért meg kellettszenvednem. A te tudásod se kisebb értékû,Béla! Én asztalosmester vagyok, te meg ahegedûé. Tudod mit? Adok egy fél disznót, haelfogadod fizetségül.

Béla lelkiismeretes tanárnak bizonyult, min-dent megpróbált, amit csak lehetett, apámbólmégsem lett hegedûvirtuóz. A kottát egyiküksem ismerte, s mint kiderült, csak a tanárnakvolt abszolút hallása. Meg kellett elégednieazzal a néhány nótával, amit úgy-ahogy sike-rült belesulykolnia. Nagyapám azonban álltaa szavát, disznóvágáskor elvitte Bélának a féldisznót.

– Nem érdemlem én ezt, mester úr –szerénykedett a másik. – Még alig tud valamita fia.

– Nem a mesterben van a hiba – állapítottameg az öreg. – Jól látom én, hogy ennek agyereknek botfüle van. De azt is látom, Béla,hogy te többet tettél, mint amit vállaltál:megszerettetted vele a zenét!

Bélának két fia volt, a fiatalabbik pontegyidõs velem. Egy úton jártunk iskolába.Együtt jöttünk-mentünk, nagyon jó barátoklettünk. Amikor beteg voltam, õ jött el hoz-zánk megmutatni a leckét. És senki se csodál-kozott, amikor az év végén jutalomkönyvetkapott az iskolában a kitûnõ bizonyítványamellé.

– Olyan tehetséges, mint az apja – jelen-tette ki nagyapám. – Meglátjátok, ebbõl agyerekbõl még lesz valaki!

Hogy mi lett Karcsiból, nem tudom. Azapját olyan csapás érte, amit soha többé nemtudott kiheverni. Az ötvenes évek elején elren-delték, hogy csak olyan zenészek muzsikál-hatnak a kocsmákban, akik elnyerik a megyeihivatal engedélyét. A többieknek el kell men-niük segédmunkásnak valamelyik gyárba.Béla zenekarának is vizsgáznia kellett, s amegye legjobb cigányzenészei megbuktakezen a vizsgán.

A faluban többféle pletyka is terjengett azesetrõl. Az egyik biztos helyrõl tudni vélte,hogy azért buktak meg, mert nem ismerték akottát. A másik azt suttogta, azért tiltották kiõket a kocsmából, mert a kulákoknakmuzsikáltak. Nem tudom, nagyapám utánajárt-e a dolognak, de az biztos, hogy abban azidõben nagyon sokat káromkodott, és sohanem tért be az egyetlenként megmaradtszövetkezeti vendéglõbe, ahova egy másikfaluból hoztak új zenekart.

Béla nem szólt egy szót sem, de attólkezdve gyakran láttuk részegen támolyogniaz utcán, hegedûvel a hóna alatt. Egy napaztán fölpakolta a családját, és elköltözteknemcsak a faluból, de még a megyébõl is.

Sár-hajó

2002

14

Több, mint tíz év telt el, mire újra találkoz-tam vele. A faluvégi autóscsárda sarkában ültegyedül. Borotválatlan volt az arca, a ruhájakopott. A fekete hegedûtokot a falnak támasz-totta. Elõtte az asztalon félig ürített pohár.

– Ki ez az ember? – kérdeztem a kocsmá-rostól. – Olyan ismerõs, mégsem tudok rájön-ni, kicsoda.

– Szegény nagyapád barátja volt.– Csak nem a Béla?– De õ. Béla, a megye legjobb cigány-

prímása. A torkával van valami baj. Azthiszem, rákos. Olyan rekedt, alig érteni a sza-vát. Pedig hát hajdan... öregapád a nyakábaültette, úgy muzsikált.

– És a családja, a fiai? – Nem beszél róluk. Azt hiszem, elváltak,

amikor elmentek innét. – Imre bátyám! – mondtam. – Adjon neki

vacsorát, meg egy liter vöröset. Én fizetem. – És mit mondjak neki?– Nem is tudom... talán azt, hogy szegény

nagyapám küldi. Ha élne, biztosan ezt ten-né õ is.

Talán fél óra is eltelt. Iszogattunk, beszél-gettünk a barátaimmal. Egyszer csak megálltaz asztalunk mellett a kopott ruhás, borot-válatlan ember, álla alatt a hegedûvel. Felénkbiccentett, aztán halkan játszani, rekedthangján énekelni kezdett: „Piros pettyesruhácskádban láttalak meg téged...” A nagy-apám nótája.

Amikor befejezte, fölálltam, megszorítot-tam a kezét, és a zsebébe csúsztattam egyszázast.

– Köszönöm, Béla bátyám...Õ azonban megingatta a fejét és visszaadta

a pénzt. – Nagyapád ezt a nótát elõre kifizette

nekem – mondta. – Hanem azért megkérnélekvalamire, fiam. Mutasd meg a sírját, hogymég egyszer, utoljára ott is elhegedüljemneki.

Megmutattam. A barátaim is követtek ben-nünket. Öreg este volt már, senki se járt atemetõ környékén, így nem volt, akit meg-botránkoztasson a temetõi „mulatozás”.

Nemsokára Béla is meghalt. Valóban rákjavolt. Apámmal együtt mentünk el a temetésre.Hazafelé jövet lehorgasztott fejjel ballagtunk,mindkettõnket elfoglaltak az emlékeink.Amint beléptünk a szobába, apám levette aszekrény tetején porosodó hegedût, és ját-szani kezdte a Bélától tanult talán egyetlennótát, amire még emlékezett: „Juhászlegényfekete subája...”

A szobában még sokáig ott csengtek-bong-tak a dallam foszlányai. Nem úgy, ahogyapám megpróbálta elnyekeregni, hanem úgy,ahogy egykor Béla játszotta. Béla cigány,nagyapám barátja.

DURRDEFEKTAz igazgató elfordította a sötétítõ reluxa

mûanyaglapkáit, hogy kívülrõl senki se láthas-son be az ablakon, de õ észrevétlenül bámul-hassa a parkolóban zajló eseményeket.Magas, kopaszodó, kiugró állcsontú ember,az egész lénye magabiztosságot, erõt sugároz.Most mégis mintha bizonytalanok lennének amozdulatai. Szinte vibrál körülötte a levegõ.

– Láttad ezt, Mari? – szólt oda a mellettetüsténkedõ lila köpenyes asszonynak.

– A Mizseit? – kérdezett vissza alázatosan.– Mert mintha õt láttam volna kiszállni abbóla flancos kocsiból! Mi a francot keres itt?

– Hát ezt kérdezem én is! Ki van szolgálat-ban a teherportán?

– Ki is, ki is? Várjon egy percet, fõnök,azonnal utánanézek! Az biztos, hogy valame-lyik új ember lehet, mert a régiek nem enged-nék be.

– Nem is ajánlom nekik, mert úgy kirúgomaz egészt bagázst, hogy a lábuk se éri a földet.Portások... Léhûtõ, ingyenélõ társaság.Ezekkel is csak bajom van. Aludni járnak be,aztán a kapu meg tárva-nyitva. No, de majdjól megmogyorózom azokat is!

– De fõnök, azért lássa be, hogy köztünk isvannak rendes emberek! Én például a világminden kincséért be nem engednék idegent atelepre. Ha meg észreveszek valamit, azonnaljelentem magának. Persze, azért nem minden-ki ilyen, tudom én azt! Ez a Maca csak úgyveszi föl az utcáról az idegeneket. Néha még amunkanélkülieket is. Aztán a fene tudhatja,hogy neki idegenek-e?!... Itt van például ez aFeri, akit a múlt héten vett föl. Ilyen butaembert én még nem láttam! Mondom neki,hogy itt a kulcs, ellenõrizze a szerszámirodát.Azt mondja erre, hogy rendben van, de magya-rázzam el neki, hol találja! Cseszd meg, gon-doltam magamban, hát mire elmagyarázom,hatszor megcsinálom magam. Ott is hagytam.Nem tudja, hol van! Pedig akkor már másod-szor volt szolgálatban... Mondtam neki, neszámítson rá, hogy kitölti a próbaidejét. Ésmég ennek van technikumi érettségije, megfelsõfokú munkavédelmi vizsgája... Én anyolc általánosommal hatszor különb vagyok.Igaz-e, fõnök?

– Túl sokat jár a szád, Mari! Inkább aztcsinálnád, amit mondtam. Eredj le ateherportára, és mondd meg nekik, hogy kivannak rúgva!

– Már megyek is, fõnök. Mind a kétembernek megmondjam? Mert tetszik tudni,hogy ketten vannak szolgálatban. Aztán szól-hatnék az öcsémnek, hogy jöhet valamelyikhelyére? A Józsi, tetszik ismerni... Olyan ren-des, becsületes ember... Már a múlt héten is

Sár-hajó

ÖTÖDIK–HATOIDIK SZÁM

15

mondtam... Meg van egy barátja, az is munka-nélküli.

– Hagyj engem békén az alkoholista öcséddel!Azért rúgtam ki fél évvel ezelõtt, mert olyanrészeg volt, hogy nem tudott megállni alétrán. Tetõfedõ!... A földön is szédeleg.

– Nem is a szakmájába gondoltam, hanemportásnak.

Az igazgató olyan szúrós szemekkel nézettle az õszülõ hajú, apró termetû asszonyra,hogy az jobbnak látta, ha még összébbhúzzamagát, és gyorsan eltûnik a helyiségbõl.

Ketten maradtak a portán. Az igazgató azablak elõtt, meg az új ember, aki csaktéblábolt a háta mögött, nem tudta eldönteni,mit is kell most tennie.

– Te mióta is vagy nálunk, tanár úr? – for-dult hozzá hirtelen az igazgató. – Ha jólemlékszem, korábban gimnáziumban tanítot-tál matematikát, ugye?

– Engedelmével, igazgató úr, az a kol-légám, aki a másik mûszakban dolgozik. Énáltalános iskolában tanítottam történelmet.Különben két hónapja vagyok portás.

– Már két hónapja? Lassacskán veteránleszel nálunk. Akár meg is alakíthatjátok aportások értelmiségi klubját. Gratulálok!Aztán hogy viseled ezt a hülye Marit? Nemkönnyû mellette, mi?

– Tudja, igazgató úr, a feleségét és abarátját maga választja az ember. A testvér ésa munkatárs adott.

– Hú, de szépen mondtad! Született diplo-mata vagy, öregem. De azért csak van véle-ményed róla?! Én tudom, hogy egy össze-férhetetlen pletykafészek. A középkorbanmáglyán égették meg az ilyet.

Az igazgató hirtelen elhallgatott, újra aparkolót figyelte. Semmi sem mozdult odakint.

– A hétszentségit! – horkant föl indulatosana diri. – Mit akarhat itt ez a Mizsei? Hogy vanpofája visszajönni?

Aztán hirtelen megfordult, szinte összeértaz arca a portáséval.

– Fogadjunk, hogy Mari majd megmondja,ha visszajön! – folytatta az igazgató. – Ez egyolyan rusnya féreg, hogy két perc alatt képesösszeszedni és továbbadni az összes telepipletykát. Ebbõl él már harminc éve. És hiddel, engem is túl fog élni! Mert ha ez a Mizsei,az egykori fõmérnök úr visszajön, nekem lõt-tek. De Marira neki is szüksége lesz! Merttudod, a mai munkanélküli világban jó sza-kembert bármelyik bokorban lehet találni. Azegyiket kirúgod, hat áll helyette a kapuban.De a jó informátor, az bizony aranyat ér!

A portás megingatta a fejét, keserû mosolyült ki az arcára. Már majdnem megszólalt, deaztán lenyelte a mondanivalóját.

– Gusztustalan, tudom – húzta el a száját azigazgató is, bár õ feltehetõen másra gondolt. –

Itt volt a nyakamon a privatizáció, meg ez afõmérnök, a Mizsei is – mondta. – A vezéregy héten belül várta a koncepciónkat.Csakhogy az öreg sem jobb ám a Deáknévásznánál! Nem együtt, hanem külön-különdolgoztatta ki velünk. Nem kockáztathattam– vagy õ, vagy én. Lehet, hogy az õ pályázatavolt a jobb, de lopott. Kirúgtam. Tudom, hogya te entellektüel lelkivilágoddal ez össze-egyeztethetetlen, de mint történelemtanártudhatod, hogy az erkölcs mindig a gyõztesekerkölcse. Csak a veszteseket szokták háborúsbûnökért bíróság elé állítani. Gyõztem,eltakarodott a teleprõl. Mari szedte ki a kocsi-ja csomagtartójából a lopott szerszámot.Azóta nem láttuk. Most meg itt van...

A portás köhentett, krákogott, fel s alásétálgatott a szûk helyiségben, s nagyonszeretett volna valahol másutt lenni. Vagylegalább mondani valamit, de semmi nemjutott eszébe.

– Most zavarban vagy, mi? – nézett velefarkasszemet az igazgató. – Pedig nálatok isígy mûködik a dolog. Különben te se lennélportás...

– Valóban – válaszolta a férfi. – De ez nemment föl az önvizsgálat alól! Vannak olyanörök emberi értékek, amelyek függetlenek azadott kor divatjától. Ha nem így van, összekell törni minden tükröt, nehogy az embervalamelyikben összetalálkozzon önmagával.

– Biztosan igazad van – keményedtek megaz igazgató vonásai. – Ám a filozófiaiértekezésedet most elnapoljuk, tanár úr!Papírt, ceruzát veszel magadhoz, és szépenkisétálsz a parkolóba, felírod ennek a kocsi-nak a rendszámát, típusát, meg mindent.

– Fölösleges, fõnök. A rendszámot innét isnagyon jól látom, és az is egyértelmû, hogytavalyi Ford.

– Rendben van, akkor nézd meg, mennyivan a kilométerórájában. Látod, Mari márvégzett is, ott csámpázik a mûhely sarkánál.Jól nézz körül, nem muszáj sietned!

A portás kisétált a parkolóba, Mari pediglélekszakadva nyitott be az ajtón.

– Baj van ám, fõnököm! – mondta egyszuszra. – Ez a ganaj fõmérnök már nemfõmérnök ám, hanem valami privatizációsmegbízott. Állítólag a fél telepet maga melléállította itt fû alatt, és azzal hülyíti azembereket, hogy õ lesz az új igazgató. Õ tár-gyalgat az új tulajdonos megbízásából.

– Jól van, Mari, ezt én is tudom, de azértnem eszik olyan forrón a kását. Azt monddmeg, ki engedte be!

– Hát éppen ez az, fõnököm, hogy olyanigazolványa van, amilyet még én se láttam!Azt mondják a fiúk, muszáj volt beengedni.Be is írták a könyvbe, meg van vele mégplusz két fõ.

Sár-hajó

2002

16

– És nem is hozzám jön a disznó! – Nem hát, mert az egyik plusz fõ a

vezérigazgatósági megbízott. Meg aztán, siet-nek is, mert délben már a minisztériumbankell lenniük.

– Ezt honnét tudod? – Tudom, ahonnét tudom, de így van.

Nekem is lehet magánéletem, nem?... Szóval,mi legyen az öcsémmel, fõnök? Holnapreggelre behívhatom?

– Megmondtam, hogy hagyj békén azzal arészeges öcséddel – fordult el indulatosan azigazgató. – Más se hiányzik nekem, mint mégegy ilyen... Különben se szoktam visszavenniazt, akit egyszer kirúgok.

– Rendben van, fõnököm, ha magának csakezek a féllábú, megbízhatatlan szarjankókkellenek portásnak, be se hoznám közéjük azén áldott jó, hûséges Józsimat. Hadd dögöljönéhen az a szerencsétlen! Lelke rajta, fõnök.De ha mégis meggondolná a dolgot, éntudnék tippet adni, ki helyett...

– Befejeztük, errõl nem is akarok hallanitöbbet!

Ezzel emez becsapta maga mögött az ajtótés kisétált a parkolóba, a portáshoz. Mégakkor is téblábolt a kocsi körül, amikor aportás már régen visszatért az épületbe. Azalvázat nézegette, a kerekeket rugdosta, aztánelment. Mari meg is jegyezte az ablaknálállva:

– Hallja-e, tanár úr, a fõnök úgy mustráljaazt a szekeret, mintha meg akarná venni.Pedig nem hiszem, hogy eladó.

Ezen mindketten elmosolyodtak, s tettéktovább a dolgukat. Alig telt el fél óra, a voltfõmérnök két társával egyetemben vissza-érkezett. Beültek a Fordba, beindították amotort, s amint elindultak volna, mind a négykerék egyszerre lapult a földhöz.

– No, ezek se érnek be délre a minisztéri-umba! – nevetett föl Mari, és már vette is atelefont, hogy beszámoljon az igazgatónak anem mindennapi eseményrõl.

Az esetet vizsgálat követte. Tény, hogymind a négy abroncsban hatalmas acél-szögeket találtak. Nem férhetett kétség aszándékossághoz. De ki lehetett a tettes? Aportások mindvégig figyelték a kocsit, senkise ment a közelébe. Azaz, hogy ketten mégis:az új portás és az igazgató. S kettejük közülmelyiknek állhatott érdekében, hogy megaka-dályozza az elindulást? Ezen éppen lehetettvolna vitatkozni, ha nem az igazgató vezettevolna a vizsgálatot. Mert ugye ki tudhatja,milyen indulatok fûthetnek egy ilyen kirúgotttanárembert? Akár egy korábbi sérelem miattelkövetett bosszú is lehet... Mari különben ishitelt érdemlõen tanúsította: fõnöke nem isvolt olyan közel ahhoz a bizonyos autóhoz,hogy elhelyezhette volna azokat a bizonyosszögeket. Õ a saját szemével látta.

Másnap gondterhelt, gyûrött arccal lépettbe az igazgató a porta ajtaján. Senkire senézett, a tekintete valahol a mennyezetenugrándozott.

– Tanár úr, gondolom, mondanom sem kell,hogy holnaptól nem tartunk igényt a mun-kádra. Sajnálom, hogy így történt. Mégpróbaidõben vagy, eltekintek a fegyelmitõl.Közös megegyezéssel...

– Értem – nyelt nagyot a férfi. – Csak aveszteseket szokták háborús bûnökért bíróságelé állítani.

– Mit beszél itt? – kapta föl a fejét Mari. – Semmit – legyintett az igazgató. – Csak

egy régi beszélgetésünket folytatná. – És ha nem nyugszom bele? – erõsködött a

férfi.– Szíved joga, tanár úr. De gondolod, hogy

a vezér inkább hisz neked, mint nekem ésMarikának? És, ha netán mégis úgy lenne,másnap akkor is kirúgnálak, mert én vagyok afõnököd. Nos, hát mi legyen?

A férfi szó nélkül vette a kalapját, és be-csukta maga mögött az ajtót.

– Na, fõnököm, akkor mi legyen az öcsém-mel? – kérdezte az asszony mosolyogva.

– A fene bánja, no, küldd be hozzám félnyolcra, majd meglátjuk. Lehet, hogy nem isolyan rossz ember a te öcséd... Legföljebbmajd eldugjuk a hátsó portára vagy valame-lyik öltözõbe. De józan legyen nekem, és nekéssen, mert akkor te is repülsz!

– Hehe – vigyorgott Mari elégedetten. –Azt még megvárom!

Sár-hajó

ÖTÖDIK–HATOIDIK SZÁM

17

RÁBA ILDIKÓ MARIANNVERSEK

A rózsa lángja

Bölcselet:„Nem fúlsz kétszerugyanabba a folyóba”(Sárándi József)

Mert meghalni csak egyszer lehet –élni is.Mert élnicsak egyszer lehet –meghalni is.A rózsa lángja éget, de csakgyöngédenperzsel, a magaegyszerû, deõszinte szeretetével. És a SÚGÓsúgva súg,változatlan láthatatlanságávalés összerakott szétszedettségével a mindenségben és az elõtt.

A láthatatlan létezõ(Faludy Györgynek)

Könnyen foszlógyémántporon átlátnia tehetségfénylõ sugarát, amelyben láthatatlan létezõként, görögtûzként lobog aSÚGÓörök lángja, amely mindent eldönt véglegesen és megmásíthatatlanulcsak egyszer, de örökre.És a SÚGÓ rejtõzik, menekül, olykor feltûnik,akkor éget,forró tüzével perzseli a lelketés megsemmisíti,vagy gyöngédenfénylõ lánggal emeli magasba.

A tél szépségében

A tél szépségébenrejtõzik a hideg.A tél szépségében elbújik a meleg.

A téli világban mindent pihe takar.A jégvirág szirma is kinyílik hamar.

A tél fehérsége hideg keménysége. Puha melegségegyermek nevetése.

Hófelhõben

Hófelhõben suttog a szél,Lágyan téli mesét mesél. Hópihéken ragyog a nap,Tûz-jég fénye csillan alant.

Jégcsapok közt bujkál a szél, Szétfújja a varázszenét. Jégcsapokon csillan a nap,Fénycsodában eresz alatt.

A téli fenyves

A téli fenyvesMozdulatlanNéma fagybanSzép jégüveg

RagyogásBenne csillog mostA nap s a hold– Fényvarázs

TetszhalálbanDe mégis élvePihelánccal Gúzsba kötve

Zuhanok a jégben

Fölfelé zuhanoklefelé a jégbenõrlõ sötétségbenis mindig fehéren

Áttetszõ jégben isláthatatlan létbenfekete sötétbenvilágító fénnyel

ÚZ VAJNAI LÁSZLÓA SZERELEM MÉRFÖLDKÖVEI

Néha nagyon korán kitûnik a gyermekakarása, eltökéltsége, tehetsége. Néha életre-szóló elhatározás gyúl az ember szemében.Néha könnyû, néha nehéz a dolgok miértje.

István már óvodás korában a lányokhozvonzódott. És a papírrepülõkhöz, amiketkitartóan hajtogatott és dobált fel az óvodaudvarán. Elmélyülten figyelte, ahogy azokelröppentek a gyerekek homokvárainak sorafelett. Iskolás éveiben mindez annyit módo-sult, hogy miniatûr modelleket kezdett építeni– és a lányokhoz való kapcsolataiban válo-gatósabb lett.

István repülõgép-modellezés iránti érdek-lõdése egyre szenvedélyesebbé vált, míg egynapon beiratkozott a modellezõ szakkörbe. Amásodik év végére már vitorlázó modelleketkészített, melyeket távirányítóval mûködtetett.Csillával is a szakkörben ismerkedett meg. Alány egy idõ után elmaradhatatlan lett Istvántól.A reptéri találkozások egyre sûrûsödtek, afiatalok kéz a kézben sétálgattak a szélben.Csilla aranyló haja kibontva szállt, az ifjakszívében vágy ébredt. Csókjaik becézték amámor pillanatát.

Az elsõ repülés a vitorlázóval Istvánszámára olyan volt, mintha ébren álmodna –máshoz nem tudta hasonlítani az érzést. Asors forgatókönyvének következõ oldalán amagasság megszállottja már a motorzúgástfigyelte. A törékeny pillanatban könnyáztattabúcsút vett szerelmétõl. Aztán mégis furcsánérezte magát Csilla pillantásától.

De a repülõtiszti fõiskolán mégis felgyúltIstvánban az olthatatlan vágy: kitörni a csil-lagok felé, szabadon a néma ûr határtalanmagasába a nagy fellobogásig, suhanni afelhõ-dáliák között, úszni az áramlásoktengerében, körözni a fénymezõk felett,érezni a kék éden balzsamillatát, csodálni aragyogást a túlon-túli tájon, a csillagokkaltûzdelt láthatáron.

István Csilla arcvonásai helyett sugárhaj-tású gépekrõl álmodott, s ez az álom az ébren-létén is eluralkodott, s ez az álom egy naponvalósággá változott.

De a sors már elkezdte a visszaszámlálást,a végzet kocsonyás árnyát elõrevetítette, azönfeledt öröm talmi csillogását a homályelborította. És egy nyárvégi délutánon, mikora reptér felett István gépével merülésbekezdett, riadtan észlelte, hogy szürke fátyollebeg a leszállópálya felett...

Két hét orvosi vizsgálat, majd leszereléskövetkezett. István olyan emberré változott,mint akibõl félig kioltották az életet.

Földhöz való kötöttségének éveiben azálmok gyújtottak benne tüzeket, fénysugarakvilágították be éjszakáit, s kezdett újra élni.Az álmai megajándékozták a repülés képze-tével. Kimókon suhant az ûrben, mint azIstenek, a MIG-eknél sokkal sebesebben,ûrhajóknál kecsesebben.

Sosem látott tájakon járt, meglátogatta

Cydóniát. Kezdetben messzirõl szemlélte azelétûnõ formákat, melyek hegyeknek, épít-ményeknek tetszettek a látóhatár peremén.Mély és kilométernyi hosszú, kiszáradtfolyómeder partján állt, amely úgy ágazottszerte, miként a Körösök. Az ágak közötti síktereket vörös homok fedte.

Egy idegen bolygó ölében, a Földtõl távolimesszeségben az ég Csilla szemeszínérehasonlított. A párhuzamos világok kapcsánelébetûnõ képek kiûzték István lelkébõl a le-rakódott sötétséget. Megtanult navigálni aképzelet és a valóság között, lehetõséget advaa reménynek. Éj és nappal válaszvonalánragyogtak a visszfények, mint hajnali, külö-nös és néma festmények. Kifinomult lelkébenrezonálni kezdett a lehetséges. Minden lehet-séges...

István az õsz eleji napon engedett ösztönekísértésének, a megnevezhetetlen sejtésnek.Mikor a repülõtérre érkezett, a hangárbóléppen akkor felszállásra sorakoztak ki agépek. Az egyik gyorsvadász mellett Csillaállt. István futni kezdett felé, nehogyelveszítse káprázatát, s egy életre szólóelhatározással ölelte át a lányt.

Néha örömök gyúlnak az ember szívében. Néha rejtély a létnek miértje.

AZ ÉLETFORGATÓKÖNYVÉBÕL

Szürke öltönyben, fekete ingben ésnyakkendõben ült Karcsi a sörbár teraszán.Amint Ferenc megpillantotta õt, rögvest leültmellé. Õsz elejét mutatta a naptár, enyhe szel-lõ söprögetett egy-egy lehullt falevelet.

Ferenc két korsó sört rendelt: egy „szõkét”és egy „barnát”.

– Röhögnöm kell, hogy múlt heti beszél-getésünk óta foglalkoztat a kérdés, mikénteshettél te bele egy okkultista tudományba! –provokálta amazt.

– Pedig tök egyszerû a dolog – válaszoltaKároly. – Évekkel ezelõtt számmisztikával ésasztrológiával ismerkedtem meg, de egyiksem fogott meg. Csupán annyi eredménye lettaz egésznek, hogy elgondolkoztam a világfolyásán, az idõ nyelvezetén, a piramis-felira-tokon. A világalkotó elõször a világ lelkétteremtette meg. Ehhez a lélekhez csatolta avilág testét. A forma uralkodó volta jellemziaz organikus világot. A lélek legmagasabbfoka az ész. Rájöttem, hogy engem az emberileleményesség, a felfedezések iránti érdek-lõdés köt le leginkább.

– De mit fedezhetsz fel egy tenyérben? –vetette közbe Feri, miközben belekortyintotta sörbe.

– Az embert. Egy pillanatra csönd telepedett közéjük. – Téged elvarázsoltak, haver! – torkolta le

a másikat Feri. – Ebben a lélekromboló,számítógépes és pénzimádó világban te azemberi sorsot kutatod?

– Van neked fogalmad arról, hogy az

Sár-hajó

2002

18

Sár-hajó

ÖTÖDIK–HATOIDIK SZÁM

19

emberi lét értelmérõl az idõsíkok vásznainmilyen filmek peregnek? – vágott vissza amásik. – Nincs szándékomban gyõzködnitéged, csupán a megértés végett mondok elegy történetet az élet forgatókönyvébõl. Az islehetne a címe, hogy Egy ember tenyere.

.....Pár éve névnapi összejövetelen vettem

részt. A társaság kis csoportokban teázgatott,beszélgetett. Az egyik ilyen csoporthoz sze-gõdve figyelmes lettem a felvetett témára. Abeszélõ valószínûleg csillagász lehetett, merta mindenség születésének hipotéziseit idéztea világegyetem három változatáról.

– A világegyetem végtelen és örökké tágul– hallottam a gondolatokat. – A zárt végesnagyságú, s a vége az összeomlás. A „kri-tikus” végtelen nagy és sohasem áll meg.

A szingularitással (sûrítéssel) kapcsolatbanaz illetõ megemlítette, hogy ha a sûrûségvégtelenül nagy lesz, ott a fénysugár megál-lásra kényszerül, mert tér és idõ megszûniklétezni.

Ekkor lépett mellém félig-meddig ismerõ-söm a másik csoportból, s arra kért, hogyKrisztikének nézzem meg a tenyerét. Aszóbanforgó hölgyet addig csak távolról lát-tam, de közelebbit nem tudtam életénekkörülményeirõl. Sajnáltam, hogy nem sike-rült többet megtudnom a világ születésérõl,de ha szívességre kérik az embert, kötelesmenni. Krisztike már várt, s ahogy közelebbértem, nyújtotta felém a kezét.

– Húzódjunk félre a társaságtól, mert a nyi-latkozatom nem tartozik másra, csupán Önre– kértem.

Hallgatott rám.– Mire kíváncsi egyáltalán? – kérdeztem

tõle.– Elõször is szeretném, ha meggyõzne

ennek az áltudománynak a hihetõségérõl! –felelte.

– Kérem – mondtam kimérten. – Azorvosok elõtt ismeretes, hogy idült ólom-mérgezés esetében a kéz ujjai tetõcserépszerûelhelyezkedést mutatnak. De ismerik aveleszületett szívbaj jeleit is. És engedje megmegemlítenem azt is, hogy a tenyéranalízisreális jelekkel dolgozik. A tenyérjósok tenyér-jóslásai komolytalanok, elõtanulmányokra,tudásra nem is törekszenek, úgymond intu-itíve jövendölnek. A tenyéranalízis mélyintimitásokat vesz figyelembe, a lélekre isfigyel. Harmadik személy jelenlétében sohasemszabad végezni.

– Nem igazán gyõzött meg – mondta a nõ.Mégis nyújtotta felém a tenyerét.Analizálni kezdtem. Fél órányi szótlanság után õ szólalt meg

elõször:– Milyen eredményre jutott? Körültekintõen és kíméletesen fogalmaz-

tam:– Hölgyem, azt kérte tõlem, hogy gyõzzem

meg. Nos, olyasmit említenék, amit egy orvosis alá tud támasztani.

– Mi lenne az? – Önnek méhelferdülése van. Egy ideig szótlanul nézett rám, majd kije-

lentette: – Ez valóban igaz.

Egyszerre közlékennyé változott. – Három hónap múlva a bátyámhoz készü-

lök Angliába. Soha még ilyen hosszú útranem vállalkoztam. Egyáltalán, az utazástnehezen viselem. Egy pesti út után két napigbeteg vagyok. Mi a véleménye, vállaljam eztaz utat?

Megvizsgáltam az erre vonatkozó jeleket,vonalakat mindkét tenyerén – életveszélyt ésoperációt jeleztek.

Ilyen megállapításokat csak erõsen letom-pítva szabad közölni.

– Próbáljon meg ettõl az utazástól eltekin-teni – magyaráztam. – Rendkívül elõnyösvolna az Ön számára, ha így döntene!

Beszélgetésünk után négy hónapig nemtalálkoztunk. De fél év múlva, bevásárlásközben a Közért elõtt megpillantottam õt.Tolószékben ült. Angliában autóbalesetetszenvedett.

.....– Remélem, nem minden tenyérhez fûzõdõ

történeted ilyen lehangoló! – mondta Károly-nak Feri. – De mert kíváncsivá tettél, kérlekáruld el, mikor leszek országgyûlési képvi-selõ, vagy jobb esetben miniszter?

Ferenc visszakérdezett: – Voltál te háromperhármas ügynök? Mert

ha nem, akkor semmi esélyed!

Sár-hajó

2002

20

MAKAI SÁNDORPETÕFI SÁNDORBARGUZINBAN

Barátosi L. Lajos tagadja fehéregyházai elestét,s felfogását én is osztom. Komádi története ésnépélete címû munkám anyaggyûjtése soránbukkantam Barátosi vitaanyagára, amely rög-tön megragadta a figyelmemet. Az a célomvele, hogy elõsegítsem a Petõfi-kutatást, atéma sikeres lezárását.

Barátosi erdélyi származású tanárembervolt, múzeumigazgató. Mint hetedikes gim-nazista 1909. június 26. és 1913. október 8.között Ázsiában járt, hogy Petõfi sírját felku-tassa. Mi hajtotta Barátosit? Mert ígéretet tettnagyapjának, Huzik Fedornak, aki akkortájt88. évét taposta. Huzik tíz évet szenvedettKufstein börtönében egy papírlap miatt, amelyPetõfivel kapcsolatos.

Huzik Fedor Petõfi katonatársa volt Király-városban. Sõt, 1849-ben Petõfi elõször Huzikotkérte fel násznagynak házasságához, de aztánez másként alakult. A poéta a máriaradnaibúcsújáróhely templomában elhelyezett tatárpatkónyomról gunyoros verset írt, amelyetátadott Huziknak, aki azt – mint Petõfiheznem méltót – elégette. Harmadik kedves cim-borájukat Dragomán Sándornak hívták, akiõrmesteri rangot viselt.

Egy svájci professzor szervezett Ázsiábakutató expedíciót, akikhez Barátosi L. Lajoscsatlakozott. Az út során csak Petõfi érdekelteföldinket. Elõször egy orosz polgár kezdtevitatni vele 1911-ben Irknekben, hogy a ma-gyarok nagy költõje úgy halt volna meg 1849-ben, ahogy az a köztudatban él. A magyarázatszerint Petõfi orosz fogságba esett. BarátosiCsitában azt hallotta, hogy a Bajkál-tótól kisséészakra, egy folyócska mentén van egy falu,Vengerka-szélo, amelyet állítólag magyarhonvédek alapítottak. Barátosi odasietett. Atelepülésrõl tudni kell, hogy ott mindencsalád nagyapja magyar honvéd volt, a faluneve Barguzinszk, korábban Körös, oroszo-san Kerezs, de a szó csúnya jelentése miatt1875-ben átkeresztelték. A falu nacsalnyikja,Vaszilij Vasziljevics Dragomanov testvérkéntfogadta Barátosiékat 1911. május 12-én. Drago-manov elmondta, hogy dédapja Erdélybõlszármazó oláh, aki strázsamesterként szolgáltBem seregében, és Petõfivel együtt esettorosz fogságba. Megemlítette dédapja kéttesti-lelki jó cimborájának nevét is: az egyikHuzik Fedor, Barátosi nagyapja volt...

Barátosi Barguzinban egyebek mellett azttudta meg, hogy Petõfi Sándor 1856. május18-án hunyt el. A híres költõ elõtte kijelen-tette, hogy Szabadszálláson született 1823.december 31-én. Apja haragos viszonybanvolt a helyi lelkésszel, ezért a kis Sándortszánkóval Kiskõrösre vitette egy hentesbarátjához, ahol nyomban megkeresztelték.

Féltek, hogy Sándor meghal, mert hét és félhónapra született – tehát Kiskõrös feltün-tetése születési helyeként hamis. Petõfi oroszfogságba került Dragománnal, akit mint futártés tolmácsot mellé osztották be. Azon a napon,amikor Petõfinek halálhíre kelt, mint parla-menter harmadszorra ment volna az oroszfõvezérséghez, mégpedig hadifogoly száza-dosok kicserélése ügyében. Vaszil Vaszilje-vics Dragomanov dédapját lerántották lováról,puskatussal fejbeverték, erre Petõfi kardotrántott, mire egy kozák hátulról pikájávalkeresztül szúrta a jobb válla alatt, egy másikpedig kardjával bal keze kis- és gyûrûsujjátleszedte, valamint megsebezte bal bokáját. Avelük tartó kürtös cigány vitte a túl korai hírt,hogy Petõfi elesett. Pedig más történt...

Az eltûnés napján az oroszok szörnyen le-verték a magyar csapatokat, nagy zivatar isvolt. Mindenki kereste Petõfit. Másnap szedtékössze a sebesülteket, s rátaláltak BorsosAndrás súlyosan sebesült káplárra, aki akezében egy papírdarabot szorongatott. Azonaz szerepelt, hogy Petõfi õrnagy urat –Dragomán strázsamesterrel együtt – az oro-szok elhurcolták. Az õrnagy úr attilája jobbfelõl merõ vér volt, Dragomán feje szinténvérzett. Az õrnagy urat két muszka katonatámogatta. Ezt a bizonyos papírdarabotrejtegette Barátosi nagyapja, amit késõbbmegtaláltak nála, és ezért kapott börtönt.Ezért fogadta meg Barátosi, hogy Ázsiábamegy, s ha létezik Petõfinek nyoma, felkeresiazt.

Dragomanov elmesélte Barátosinak, hogyPetõfiék 1850-ben amnesztiát kaptak. Még-hozzá azzal a feltétellel, hogy letelepednek ésmegnõsülnek. Húsz tiszt és hetven honvédjött velük, a falu vezetõjévé Petõfit választot-ták. Dragomanov Barátosinak megmutatta atemetõt, amelynek közepén hatalmas sírhantállt terméskövekbõl, tetején ortodox keresztöntöttvasból, rajta tábla, s az egész bekerítvevasráccsal. Nem engedték lefényképezni, azértBarátosi lerajzolta azt. Emberünk bizonyíték-ként Petõfi 180 darab versét hozta el, melyeketa Honvédelmi Minisztériumnak átadott, ámazok 1919-ben megsemmisültek... Barátosimásfél év múlva visszatért Barguzinszkba,ám addigra az öreg nacsalnyik meghalt. Unoka-öccse lett a település vezetõje, aki tagadta azöreg által elmondottakat azt állítva, hogy a sírüres... Hogy a költõ eltávozott 400 verszt-nyire, a Bajkál-tóhoz. Miért beszélt így?Nyilván haragudott a magyar lírikusra.

Egyébként Petõfi odakint megnõsült,Sztrogoljev Nyikolájevics Vladimír testõr-generális lányát, a 16 éves Xéniát vette el1851-ben, vagyis 28 éves korában. Feleségeezer holdas birtokára, Iljuszunszkba ment,ahol 1856-ban, 33 éves korában halt meg.Miért nõsült meg Petõfi? Mert Tolsztojapjától hallotta, hogy felesége otthon férjhezment egy osztrák, de magyar rangot viselõ

Sár-hajó

ÖTÖDIK–HATOIDIK SZÁM

21

úrhoz. Petõfi fia, Iván 1855. január 3-án láttameg a napvilágot, s 1874-ben házasodott.Felesége dúsgazdag prémvadász leánya lett,Grigorin Szabinának hívták. Iván 20 éveskorában meghalt, orosz nyelven verselt, talánapját is túlszárnyalva... Petõfi lánya, Natasa1856-ban jött a világra, felnõve Putilov Ivánherceg neje lett, két gyermekük született:Vaszil 1885-ben, Maja 1889-ben.

Egy Gregori nevû kalmük vállalta, hogymegmutatja Barátosinak Petõfi sírját. Barátositrojkát bérelt, amellyel 25 percnyi út után egydombról lenyúló fenyveserdõ lábához értek,ahol sok-sok kereszttel régi temetõ terült el. Akalmük a közeli romra vetette tekintetét,amely korábban pazar kastély lehetett. Avölgy-ben lakik a major unokája, mondta a kalmük,aki almát termel, jól megy neki, külföldreszállít. Akkor a birtok negyede volt meg, akalmük apja valaha ezen kertészkedett négyévtizeden át. „Én pásztorkodtam itt, tudom,hová temették Petrovics major urat” – magya-rázta a kalmük. Gazzal benõtt sírra pillantott,amelyen a földre dõlve korhadt ortodoxkereszt feküdt. Bádog feliratán ugyanaz aszöveg, mint Barguzinszkban, csak orosz nyel-ven. De keményfa táblán magyar felirat isfeltûnt. Barátosi egyik kozákját asztaloshozküldte, akinél keményfa keresztet rendelt,hozzá piros és fekete festéket hozatott. Adiófa kereszt 2 méter magasra, másfél méterterpeszûre, 20-szor 20 centiméter keresztmet-szetûre, latin formájúra sikeredett. A magyarszövegû táblát Barátosi festette, az orosznyelvût a kozák. Mikor a táblák megszárad-tak, egymásra fektetve a keresztre szegeltékazokat négy szeggel. Barátosi a fatáblahátuljára ráírta a nevét és pontos magyar-országi címét, a dátumot. Ha valaki utána arrajár, tudja igazolni ottlétét. Egy pesterzsébetinyomdász, Svigel Ferenc mint hadifogoly jártott, fényképet készített a sírról, majd levélbenmegkereste Barátosit.

IRÁNYI ISTVÁNPETÕFI ISTVÁN ÉSPETÕFI ZOLTÁN BÉKÉS MEGYÉBEN

Petõfi István az 1858-as dánosi kudarcokután úgy menekült Szendrey Júliához Pestre,mint amikor a fogságból hazaérkezett. Júliamindenben megértette, s okos tanácsokkallátta el. István egy darabig kegyes pártfogójaotthonában tartózkodott, míg Békés megyé-ben önálló állást nem kapott. Erre szeptemberközepén került sor, de a dánosi kapcsolatokattovábbra is fenntartotta. Mivel Antóniávalközvetlenül nem levelezhetett, közvetítõketkeresett. Így lett hûséges segítõje fogságbelibarátjának, Bõhm Jánosnak felesége is.Bõhm Jánosné Gyalhoffer Franciska – a

dánosi földesúr legidõsebb lánya – ekkor márjó barátnõje volt Júliának, így mindentelkövetett annak érdekében, hogy egyengessepártfogoltjainak a házasság megkötéséhezvezetõ útját. Antónia Istvánnak ekkor márigent mondott, ezért ez a nemes közvetítésvalamivel könnyebbnek látszott. Istvánszeptember 13-án Pesten keltezett – BõhmJánosnéhoz címzett – levele nemcsak e jó vi-szonyra utal, de a levél utóirata azt is elárulja,hogy szeptember 15-én indult el Csákóra újállását elfoglalni.

István csákói távozása elõtt sorra látogattaismerõseit Pesten. Csákón 3400 hold földöngazdálkodott mindjárt, ahol minden munkáját65 cseléddel kellett elvégeznie. Csörge volturadalmi intézõ szerint István idejében a bir-tok legnagyobb része még orosházi legelõvolt, amelyet Geisték fokozatosan vásároltakmeg és fejlesztettek gazdag, szép és jövedel-mezõ birtokká. István 1858-ban ispán, 1863-ban tiszttartó volt már, 1864-ben pedig azegész Geist birtok jószágigazgatója lett.Bajza is írja: „Pár év alatt õ lett a 3400 holdasuradalom teljhatalmú intézõje. Szorgalmasmintagazdasággá tette a birtokot... A virágzócsákói uradalom országszerte híressé lett, és akeresztezéssel elõállított úgynevezett Geist-féle juh meghozta a külföld elismerését is”.

Geisték gazdasága mindig a legügyesebbés legszorgalmasabb tisztekkel volt ellátva.Geisték vagyonuknak és mûveltségüknekköszönhették, hogy a legmagasabb körökajtaja is megnyílt elõttük. Ez szabad teret nyi-tott Petõfi István érvényesülésének is, akiazonban felelõsségteljes beosztásban csakjózan mérséklettel fogadta el a személyétbefogadó arisztokrácia feléje nyújtott jobbját,és inkább csak tiszttartói körökben szórako-zott. Bajza szerint legjobb barátja Geistéknélmégis egy szomszédos földbirtokos, Witt-mann Ignác volt. Õ kivétel, mert költõ volt, ésversben leveleztek egymással. E versek nem-csak Geisték környezetérõl, hanem barátjá-nak birtokairól is szólnak, akinek a maigyomai Körössziget és Varjaspuszta környé-kén volt nagy birtoka. Itt vásárolt István iskésõbb jelentõs földbirtokot. Nem volt jó ter-mésû vidék, de juh-, ló- és szarvasmarha-tenyésztésre kiválóan alkalmas. Ezen a vidé-ken a túrkevei Debreczenyeknek is voltak bir-tokaik, akiknek örökségébõl Petõfi Istvánkésõbbi gyomai élettársa is kapott földet.

István jó gazda volt, levelezéseit, számadá-sait pontosan vezette. Ha elvétve csinált ishibát, mindjárt beismerte, és igyekezett azon-nal jóvá tenni. Egyeneslelkûségéért, szóki-mondásáért nagy megbecsülésben részesítetteminden Geist birtokos, akiket sohasem szol-gált szolgalelkûen.

Petõfi István nemcsak kiváló gazdász volt,hanem nagyszerû üzletember is. Mindenkortisztában volt a gazdaság ingó és ingatlanvagyonával, személyesen gyõzõdött meg az

Sár-hajó

2002

22

állatállomány számáról, mindig pontosanismerte terménykészletét. Jól tervezett, ésannyira önállóan, hogy beleszólást semengedett intézkedéseibe. Ha szükségesneklátta, nagyobb mennyiségû gabonakészletetbocsátott az érdeklõdõ cégek rendelkezésére,s a szerzõdéseket mindenkor pontos határidõkszerint kötötte. István, aki ekkor már Kondo-ros község hivatásos pénztárnoka is volt, biz-tos, határozott fellépésével sok jó üzletetkötött Geisték javára. Elõfordult, hogy egyik-másik üzletember visszautasította, de ilyen-kor sem kellett félteni. Következetesen kitar-tott üzleti elvei mellett.

István a dánospusztai bájos leányt ebben avilágban sem tudta egykönnyen elfelejteni.Antóniának voltak már más rajongói is. Aszájhagyomány szerint az egyik Ráday gróf isudvarolt neki házassága elõtt, de valamennyiközt Istvánhoz ragaszkodott legjobban. Ist-ván jó ideig még nem lehetett komoly kérõmegfelelõ állás nélkül. Ezért vett ideiglenesbúcsút a Gaylhoffer háztól azzal, hogy mégvissza fog hozzájuk térni, ha rámosolyog aszerencse. Az ekkor Antóniának adott emlék-sor – „a boldogtalan költõ még boldogtala-nabb öccsétõl” –, melyet Sándor bátyja köl-teménykötetébe írt, és úgy hagyott ott emlékül,István küzdelmeinek szimbólumává vált. A kötetbe bújtatott levele, amelyet csak elu-tazás után volt szabad felbontania Antóniának,hasonló kilátástalan szerelemrõl tanúskodott,mint amilyen Sándor és Júlia között lobbantlángra Nagykárolyban. Ezeken a fiatalokonazonban éppen Szendrey Ignác segített azzal,hogy Csákópusztán, ahová õt annak idején(1838-ban) nevezték ki tisztviselõnek, Istvánszámára állást szerzett.

1858. december 29-e fontos határkõ Istvánés családja életében: Szendrey Júlia kérésérePetõfi Zoltánnak, azaz Petõfi Sándor fiánakgyámja lesz a pusztaságban. Zoltán ettõl azidõtõl fogva rendszeresen leutazott Csákóranagybátyjához a nyári vakációkban, mikéntDánoson is tette.

István már Dánoson megkezdte a szerel-mes levelek írását Antóniához, tehát akkor,amikor közvetlen közelében lehetett. Errevolt oka bõven, hiszen nem árulhatta elszerelmüket nyílt találkozások útján. A szigo-rú apa „kegyetlensége”, a társadalmi törvé-nyek megfellebbezhetetlensége miatt rend-szerint csak titokban küldhetett neki egy-egylevelet. Csákóról keltezve Istvánnak három,Antóniához írt szerelmes levelét ismerjükebbõl az idõbõl, de ettõl többet is írt választott-jához. Ezek a levelek, ha kissé túlfûtöttek ésérzelgõsek is, típuspéldányai lehetnek az egy-oldalú szerelmi vágyakozás kifejezésének.Azért egyoldalú, mert Antónia sohasem vála-szolt a levelekre, szüleitõl való félelembõl.István levelei nem jutottak el mindig a hölgykezébe.

István a csákói pusztaságon hamarosananyagilag is megerõsödött, és hát a levelezés-

nek mégis lett eredménye, lassan a házasságrévébe vezetett. A dánosi kúriában vett búcsúés az alsónyáregyházi esküvõ ideje között több,mint öt esztendõ telt el.

István napi tennivalója a gazdaság állandóellenõrzésébõl, irányításából és a számvitelifeladatok pontos, lelkiismeretes ellátásábólállott. Mindez kora reggeltõl késõ estiglekötötte minden erejét, de kedvére való volt.Súlyos gondjait erõsen megszaporítottaPetõfi Zoltán Csákóra költözködése is. Zoltánleveleibõl tudjuk, hogy milyen sok elfoglalt-ság akadt az uradalomban, az õ munkája ki-csinyben megegyezett nagybátyjáéval. Zoltánkora reggeli órái az állatok etetésének, gondo-zásának ellenõrzésével teltek, és a fejések,birkanyírások csaknem napirenden voltak. Itta kondorosi betyárvilág romantikájában szépültmeg a falu igazi, mindennapos élete.

Csákó nem volt elzárva a világtól. István agazdag birtokos kastélyában nem volt idegen,mert Geisték családja szerette, s még a szigorúGyula is ragaszkodott hozzá, sõt néha avendégek is társaságukba kívánták ottlétükalkalmával. Nem egy esetben Petõfi István magais hívott ismerõsöket a birtokra, akik hason-lóképpen a birtokos vendégeinek érezhettékmagukat. Így került oda a környékbõl aszarvasi esperes, fõjegyzõ, a vidék tiszttartói,ritkábban pedig egy-egy nagyobb birtokos.1861-tõl kezdve Petõfi Zoltán több levélbenbeszámolt anyjának ezekrõl a vidám, szerényvacsorával egybekötött szórakozásokról. Geistékkastélyéban különösen fényûzõ életmódotéltek a csákói úrvadászok, akiknek vadász-fegyverei, lovas képei a közeli fáspusztaiWenckhiem kastély fényes termeit is díszítet-ték. Az agarász ünnepségekre az urak lóhátonvonultak fel, õket követték az asszonyok,hatalmas hintókban, felöltözve, felpakolva.Az ülések közötti nagy helyen a gyermekekjátszadoztak.

Petõfi István a dánosi bánatos világbólebbe a mozgalmas, színes, új életbe csöppentbele, de itt kemény munkával új csatát kellettvívnia. Tekintélyt biztosító, jól jövedelmezõállásra volt szüksége, hogy legyen mivel oda-állni a leány szülei elé. A munka, szórakozásegymást váltogatták tehát, a mindennapielfoglaltság így kapcsolódott egybe a helyi éskörnyékbeli mozgalmas élettel, s István csakálmaiban gondolhatott Antóniára, akit elfelej-teni nem tudott. Volt egy másik nõ is, aki márekkor érzelmileg hasonlóképpen közel állottIstvánhoz: Schneider Erzsébet, az újabbansokat emlegetett pusztai asszony. Ez lehet,hogy így történt, de házasságot mégsem veleakart kötni.

Petõfi Sándor és István házasságának indu-lásában tehát rokonvonásokat láthatunk. Egyiképpen olyan nehezen ment, mint a másik.Egyezett abban, hogy mindekettõjüknek –Sándornak és Istvánnak is – szinte áthidal-hatatlan akadályokkal kellett megküzdeniük.

Sár-hajó

ÖTÖDIK–HATOIDIK SZÁM

23

Abban is megegyezett, hogy Júlia és Antóniaegyaránt ellenállhatatlan erõvel akarták létre-hozni a két Petõfivel a házasságot. István1863 tavaszán kapta meg tiszttartói kine-vezését, melyet igyekezett azonnal Antóniabátyjának tudomására hozni. MaguknakGaylhofferéknek sem volt már ekkor kifogá-suk a házasság ellen.

Szép volt a csákói élet. István a pusztaiember szokásait mégsem tudta levetkõzni aházasság utáni hetekben sem. Nem szabadelhallgatnunk azt sem, hogy Zoltán semvehetett mindig jó példát életébõl, s talán ez akörülmény volt az egyetlen, amely miattnagybátyját felelõsség is terheli unokaöccsé-nek neveléséért. István olykor-olykor kisebbkicsapongásokat is elkövetett, de a kihágá-sokban is benne van természetessége, egye-nessége, õszintesége, aki legbensõbb ügyeitsem rejtette el a világ elõl. Ez a körülmény lettokozója házassága hirtelen felbomlásának.Ezért hagyta el Antónia a házasság nyolcadikhetében forrón szeretett férjét. Mindez a mezõ-túri családi hagyomány szerint úgy történt,hogy István csákói gazdasszonya a házasságután is ragaszkodott régi állásához, és egyalkalommal – mint közeli alkalmazottja –beült István hintójába. Antónia ennek tanújavolt, és megbotránkozott rajta. Az eseménytgondos tudakozódás követte, amelynek ered-ményeként a házassága nyolcadik hetébenlévõ fiatalasszony kocsiba fogatott, és örökrebúcsút vett a pusztától. A stafírungot is úgykellett utána küldeni. A szívét megkeményítõszerelmes asszony már nem is válaszolt Ist-ván engesztelõ leveleire. Petõfiné már örökreelutazott a pusztaságról.

Petõfi István pályafutásában sem csákóigazdálkodása, sem a költészetében beállottváltozás nem jelent elválasztó határt, csakjelzõkõ lehet. Ilyen jelzõkövek vannakéletének további alakulásában is. Mivel 1863-tól saját pályafutásában nehéz fordulatokatmegállapítani, annál inkább számon kell tar-tanunk azokat az eseményeket, amelyekrokonsága életében voltak jelentõsek.

Petõfi Zoltánnak Pista bácsija külön szobátadott, de maga mellett tartja. Ekkor még nin-csenek súrlódások a fiú és nagybátyja között,annál inkább megkezdõdött már otthon (Pesten)mostohaapjával és édesanyjával való viszály-kodása. Õsz folyamán már Petõfi István ésZoltán között is kitör az összetûzés, mire azanyát mérhetetlen aggodalom tölti el fia sorsairánt. István viszont felháborodva közliJúliával Zoltán szökését és kicsapongó visel-kedését. Mindezt nem kell tragikusan venniIstván részérõl, mert számtalanszor megke-gyelmezett unokaöccsének. Annál inkábbtragikus volt ez az állapot Zoltán sorsára,mert viselkedésében, tanulásában állandóancsúszott lefelé a lejtõn. Annyi bizonyos, hogyZoltán magatartása ellen éppen akkor merültfel elõször súlyos kifogás, amikor Petõfi

István is nagy sorsfordulat elõtt állott, ésmondjuk meg õszintén, élete legnagyobbbaklövését követte el. Ezért érthetõ, hogy semelég ideje, sem kellõ türelme nem volt olyanállhatatos odaadással nevelni unokaöccsét,mint azt annak nehezen fékezhetõ természetemegkívánta volna.

Zoltán csákói nyaralásai véget érnek. El-kezdi gazdasági pályáját nagybátyjánál, majdmagántanuló lesz a szarvasi evangélikus gim-náziumban. Közben Arany János is felkeresiIstvánt Pestrõl kelt levelével, Petõfi Coriolán-jának fordítása tárgyában. Petõfi Zoltán István-nak éppen esküvõje elõtt okozta a legtöbbbosszúságot. Amikor Zoltán Pestre szökött apusztaságból, nagybátyja levette a kezét róla.„Én e napságtól fogva megszüntem nekinagybátyja lenni” – írta Pestre sógornõjének.Ennek súlyos következményei voltak Zoltánéletének alakulására, mert viselkedésében,tanulásában ettõl fogva állandóan lefelé csú-szott a lejtõn.

A kõsõbb Pesten megbukott diák ismétCsákóra került nagybátyja otthonába. István,mintha mi sem történt volna, megkegyel-mezett a fiúnak. Arra biztatta, hogy jöjjönhozzá, majd gazdatisztet farag belõle. Egyéb-ként Arany János a Kisfaludy Társaság azonelhatározását közvetítette Petõfiék felé, hogya Coriolán fordításának tulajdonjoga mégZoltánt, az árvát illetné. A válaszadás sürgõsvolt, mert az Akadémia tárgyalásra tûzte ki atémát. Petõfi István és Zoltán a rossz postaiviszonyok miatt csak késedelmes választadhattak a megtisztelõ sorokra.

Petõfi István gondos irányítója, segítõjeakart maradni Zoltánnak, ezért Kicska Emilszemélyében korrepetítort is fogadott melléje.Kicskát Tatay István gimnáziumi igazgatóajánlotta segédtanítóként. Istvánnak is voltszállása Szarvason a mai Szabadság út 57.szám alatt, honnan több alkalommal megláto-gatta unokaöccsét. A körültekintõ gondos-kodásban mégis elmaradt a szigorú felü-gyelet, amelyre nagy szüksége lett volnaZoltánnak. Petõfi István Zoltán kaszinóbajárását is megengedte, biztos volt benne, hogyfelügyelõ társaságában nem térhet rossz útra afiú. Ebben tévedett. Félévkor Zoltán még elégjó bizonyítványt kapott: 3 tárgyból kitûnõt,négybõl dicséretest, de latin nyelvbõl éslogikából már csak kielégítõt. Magaviselete„többnyire törvényszerû”. Itt még elnézõekvoltak tanárai, de a következõ félévben amagatartásában egyre lejjebb csúszó diáknaklehetetlenné vált helyzetében önként el kelletttávoznia az intézetbõl.

Ismételt szökés követte e magatartást, színész-kalandok után más iskolák, tanulmányok.Petõfi István mindig segíteni próbált rajta,amíg csak reménye lehetett, hogy öccse jobberedménnyel folytathatja tanulmányait.

Zoltán nagykõrösi kalandjai után PetõfiIstván elkeseredett hangon írt sógornõjének

Sár-hajó

2002

24

Pestre. Zoltán kõrösi bizonyítványa utánnyomozott, és keserûen panaszkodott ángyá-nak a fiú tivornyáiról s betyár életérõl.Mindezt István Júliához írt csákói levelébõltudjuk. Másik levelében arról tájékoztattasógornõjét: szabad választást adott Zoltánnakarra nézve, hogy a nyári szabadságát holkívánja tölteni, „nehogy a zsarnok nevettovább is tõle” kiérdemelje. Közölte vele,hogy ha Csákóra akar jönni, szívesen látja, hanem fél a „halálra gyötrõ unalomtól”.

István és Júlia levelezésének közös témájatöbbnyire Zoltán sorsa. Zoltán ebben azidõben sem anyjának, sem nagybátyjánaknem írt, pedig anyja betegségében szeretettvolna már jó hírt hallani fiáról. Amennyireudvariaskodott István Júliához írt soraiban,Zoltánról szóló tudósításai már egyáltalánnem voltak kíméletes hangúak. E soraiban isa fiú gonosz szenvedélyeirõl beszél, azzal amegállapítással, hogy törhetik ugyan a fejü-ket e magatartás megjavításán, lelkük fájdal-ma s aggodalmuk nem szûnik.

István életének újabb szomorú szakaszanyílott meg Petõfi Zoltán halálával. Elõtteévekig tartott az elhidegülés közöttük, dekisebb-nagyobb idõközönként leveleztekegymással. István rokoni szeretete nem szá-radt még ki gyökerestõl, de „futó derû,csalékony téli napsugár” nem volt elég annakteljes újraébresztéséhez. Mégis, amikor unoka-öccse életének legkritikusabb napjait élte,kiderült, hogy a „kitagadott”, elesett fiút mégmindig nagyon szerette. Egy postakocsi-rakomány ennivalót küldött részére Csákóról,amikor meghallotta, hogy Zoltán DolinayGyula barátja lakásán betegen nyomorog. Acsomagok után maga is eljött a fõvárosba,vádolva unokaöccsét, hogy miért nem hozzásietett bajait kiheverni. Zoltán, erejében bízva,buzdító ígéretekkel nyilatkozott: „Amint job-ban leszek, egyszer csak beállítok Csákóra. Akarácsonyt mindenesetre otthon fogom töl-teni”.

Erre azonban már nem került sor, mertZoltán nagy nyomorúság között meghaltDolinay Gyula lakásán. Petõfi István Szend-rey Ignác távirata alapján a legtávolabbról,legutoljára érkezett meg a temetésre. Az utol-só ápolásban nem vehetett részt a temetésre iskésve érkezõ, mélyen elérzékenyült nagybácsi.

Petõfi Istvánnak törvényes házasságábólgyermeke nem született. Feleségének koraieltávozása annyira mélyen megrendítette,hogy nem is lépett többé senkivel újraházasságra. Nem is léphetett, mert GaylhofferAntónia nem vált el tõle. Istvánnak egy gyer-mekérõl mégis említést tesz a szarvasi száj-hagyomány: Bartl Pistáról, aki a két kis Szenesgyerekkel együtt tanult az ottani gimnázium-ban. Mondják, hogy a Bartl nevet azért adtaneki az édesanyja, mert nem akarta sajátleánykori nevére keresztelni, s bizonyára félta rosszindulatú emberek megszólásától is.

1875-tõl 1880-ig Petõfi István gazdatisztiállása mellett Kondoros község pénztárnokais volt. A jegyzõ kivételével a többi községitisztviselõ is mellékfoglalkozásként dolgo-zott képviselõtestületi beosztásában. Istvánpénztárnoki állásának kezdete egybeesettKondoros község megalakulásának idejével.A fiatal község a jegyzõn kívül nagyobbfizetést senkinek sem adott. A havi 80 forintpénztárnoki tiszteletdíj ezért nem biztosítottnagy jövedelmet Istvánnak, inkább tekinté-lyét növelte, de fokmérõje volt tehetségének,munkabírásának, sokoldalúságának, kitartá-sának is.

Petõfi István életének javakorában, leg-hasznosabb munkálkodása közben ragadta ela halál: váratlanul. Egyik hónapban még telje-sen egészségesnek tûnt fel, sokat ügyködött agazdaságban. 1880 elején mellgörcsökrõlkezdett panaszkodni az addig vasegészségûember, aztán halálsejtelmek lepték meg.Apróságait barátainak, 400 holdas dévaványaibirtokát feleségének, bátyja iratait pedig aNemzeti Múzeumnak hagyta. A végrendeletelkészítése után vidám beszélgetésbe kezdettkét barátjával. Egyszerre csak elsápadt, ela-kadt a szava, és csak percek múlva tért magá-hoz. Negyednapra meghalt.

Istvánt a csákói pusztaságon temették el. Atermészet friss tavaszi zsongása egybevegyülta temetésén szabadonbocsátott ménes bú-csúzó kolompszavával, egy nagy pusztaiember halálát jelezve. A fehérmárvány sírkõ,amelyet késõbb teteme fölé állítottak, még mais megvan, bár átszállították az iskola udva-rára.

Holttestét késõbb (1908-ban) a budapestiKerepesi temetõben helyezte el a Petõfi Tár-saság a Petõfi (Petrovics) család sírboltjában.Az emlékkövet csákói sírhantjáról RindóJózsef tanár szállíttatta be a kondorosi álta-lános iskola udvarára, ahol ünnepélyes kere-tek között állították fel ismét az utókoremlékezetére. Petõfi István holttestét halálaután 28 évvel exhumáltatta a Petõfi Társaság.A test látszólag még épségben volt, így jólfelismerték István emlékekben élõ alakját,akinek haja, bajusza, nadrágja, derékszíjamég épségben maradt, de a test érintésrehamuként omlott össze. A kiemelt koporsót aholttesttel árnyékos helyre, fák alá vitték. Ahalott maradványait áttették az elõre odaké-szített érckoporsóba, a régi koporsót pedigvisszatették a sírba. (Ezért találtak mégkésõbb is csontdarabokat és szalagmarad-ványokat a sírhelyen).

Így érkezett István teteme Budapestre, ahola Kerepesi temetõben lévõ családi sírboltbarakták.

Sár-hajó

ÖTÖDIK–HATOIDIK SZÁM

25

HAJDÚ JÓZSEFA REJTÕZKÖDÕFOTOGRÁFUSPapp Gergely ecsegfalvi „parasztavantgárd”emlékezete

„Olyan élelmes az a gyerek, hogy ha elmegynyulat hajtani, puskával jön haza...” – hencegtevalakirõl a hörcsögbõrök sikeres eladását ünneplõkis öregember, amikor 1990 nyarán barátommalbetértünk az egyik ecsegi kocsmába, hogy kétna-pos ecsegpusztai kerékpáros barangolásunk végefelé egy-egy hûvös fröccsel oltsuk szomjunkat.Talán több sziporkázó mondatát is visszaidézhet-ném, ha nem lett volna annyira terhemre erõsza-kos közeledése, mellyel a faluközeli tanyájáraigyekezett bennünket meginvitálni. Ma már gyaní-tom, hogy a nyakunkban lógó fényképezõgépeklátványa ragadtatta el ennyire, s ma már határo-zottan tudom, hogy elmennék arra az ecsegfalvitanyára...

A kisöreg – akinek nevét sem ismertem – azona napon számomra sem volt más, mint akinek afalubeliek látták: egyszerre jópofa és humorosnagyotmondó, puszta jelenlétével az egész kör-nyezetét bosszantó, a falu, sõt az egész világ min-den szokását semmibe vevõ, sziporkázóan izgal-mas, ám nehezen elviselhetõ egyéniség. Fentidézett mondata valahogy mégis gyakran fülembecsengett az elmúlt évek során.

A bohém életû Papp Gergely mondásai, cse-lekedetei egész életében élénken foglalkoztatták afalu népét. A Szülõfalunk hiteles emlékei címû1997-ben megjelent könyv sem igen bocsátkozika szûkebb pátria rendkívül gazdag történeti-néprajziértékeinek feltárásába, helyette viszont már a 17.oldaltól sorjázza a – többek között – PappGergelyhez kötõdõ derûs történeteket.

Papp Gergely különös élettörténetét egy évvelhalála után, 2001-ben az internetrõl ismerhettemmeg részletesebben. Ekkorra fotói már kiállítá-sokon szerepeltek, album jelent meg róla, a velekészült portréfilmet a Duna TV is mûsorára tûzte,számos hazai és külföldi publikáció foglalkozottképeivel. De hogy hogyan fedezte fel a világ azeldugott ecsegpusztai tanyán magányosan tengõdõparasztembert, azt csupán Miltényi Tibortól, azIparmûvészeti Egyetem tanárától tudhattam meg:„1996 májusában egy tanítványom – KiszelyKrisztián – faluszociográfiai feladatát fotóztaEcsegfalván; abban a kis Békés megyei faluban,ahol a nagymamája lakik. A falubeliek hívták föl afigyelmét, hogy egy órai járásra van még egytanya, ahol egy idõs bácsi él magányosan. Krisz-tián fölkereste az öreget, hogy fotókat készítsenróla is a sorozatba. A bácsi örült, hogy valakimeglátogatta, és boldogan hagyta magát fényké-pezni. Eszébe jutott, hogy õ is fotografált valamikor.

Nagyítást nem tudott mutatni, de nagyméretûüvegnegatívjainak egy részét megtalálta egynagyítótálban. Ötven év porát lefújva róluk azon-nal látszott, hogy megdöbbentõ felfedezés történt:az egyik legnagyobb fotográfiai õstehetség állelõttünk az istenhátamögötti lerohadt tanyán...”.

Papp Gergely 1922. október 16-án született azakkor Dévaványához tartozó Ecseg-pusztán. Bárdiszlexiája miatt az elemi iskolát sem tudta befe-jezni, mint fiatalember kivételes zenei és mûszakiérzékrõl tett tanúbizonyságot. Megtanult klariné-tozni és a falusi zenészbanda tagjaként lakodal-makban, táncos összejöveteleken játszott rendsze-resen. Fényképezni kb. 16 éves korában bátyjarévén kezdett, aki 1938-tól Kisújszálláson voltfényképészinas. Papp Gergelynek a fényképe-zéshez fûzõdõ kapcsolata azonban nem a vizuálisképalkotás élményében gyökerezik, hanemsokkal inkább a technikai eszközökhöz valóösztönös vonzalmában.

1943. otóberében bevonul katonának, Sáros-patakon ezredfényképész lesz. Felvételeinek egytekintélyes része ebbõl az idõbõl származik. 1945.nyarán jön haza, s egész életét a falutól 4 km-relévõ szülõi tanyán éli le. A bohém hajlamúfiatalember azonban sehogyan sem képesbeilleszkedni a falu társadalmába. Sohasem nõsülmeg, szabad idejét ivással, kártyázással tölti.

„Egy falubeli elmondása szerint nagyonragaszkodott szüleihez, s ezért nem is gondoltsoha komolyan a nõsülésre. Ahogy azutánvégképp magára maradt és senki nem viseltegondját, abszolút igénytelen életvitelre kénysze-rült, ami a kívülállók számára a teljes elhagya-tottság állapotának tûnhet. Ez objektíve így isvan, de õ maga ezt a helyzetet egyáltalán nem élimeg tragikusan: a mindig is nagyrészt rögeszméiáltal vezérelt személyiség maradéktalanul sajátszellemi világába vonult vissza. A hajdan virágzókertet benõtte a gaz, az épület az összeomlásszélén, az ablakok kitörve, az ajtón belépve min-denütt kozmikus rendetlenség. Õ maga harmincötkilóra fogyott, valóságos koránál lényegesenöregebbnek tûnõ, mindenféle betegségektõl gyötört,összetöpörödött élõhalott. És mégis, ahogybeszélgettünk vele, egyáltalán nem volt sajnálat-raméltó, sõt, valami különös méltóság áradtbelõle. Elképesztõen szürreális és megrázóanhiteles volt egyszerre: egy szuverén egyéniség,akinek saját ideje van. Semmije nincs az öntu-datán kívül, de nincs is szüksége semmire. Nempanaszkodik a körülmények miatt; elégedett azéletével. Szenvedélyesen szereti a természetet ésszenvedélyesen szereti elmondani a gondolatait –ha van kinek. Az elkészült interjúk alapján véle-ményem szerint összeáll a kép annyira, amennyireegyáltalán összeállhat. Sok tisztázatlan adat éssok titok maradt még a hetvenes számú tanyánEcsegfalvától négy kilométerre, de nem biztos,hogy minegyiknek a végére lehet járni...” – írjaróla Miltényi Tibor.

Sár-hajó

2002

26

Papp Gergely technikailag gyakran siralmasfelvételein átsugárznak a személyiségében rejlõellentmondásos torzulások. Számára a fényké-pezés nem jelentett többet érdekes idõtöltésnél,amely kielégítette a technika iránti érdeklõdésétés ráadásul az elkészült képekkel a megörökítettfalubelieket is megajándékozhatta. Mégis: nemtudatosan, de következetesen olyan képeket készí-tett, amelyek esetlenségükben, mesterkélt kom-poziciójukban, vagy éppen dekomponáltságuk-ban egyaránt frenetikus vizuális élményt nyúj-tanak. Papp Gergely már a 40-es évektõl olyanstílusú képeket készített, amelyet a progresszívmûvészet majd csupán az 1970-es években találki magának. Nem õ kereste a kapcsolatot amûvészettel, hanem a mûvészet találta meg õt.Úgy használta folyékonyan a modern fotó for-manyelvét, hogy valójában nem ismerte, nem isismerhette ezt a nyelvet. Ebben rejlik munkássá-gának legfõbb különlegessége és jelentõsége.

„Itt van adott esetben egy tanulatlan tanyasifiatalember, akiben az 1940-es években megszólalta progresszív fotómûvészet 1970-ben elkövetke-zendõ ideje. Micsoda fintora ez a mûvészettörté-netnek! Mi az értelme ezek után annak, hogy»urbánus« meg »népies«? Vajon hány ilyen esetvan, amirõl fogalmunk sincsen? Mit tudhatunkegyáltalán ezek után? Ki rendelkezhet úgy, hogy ezaz életmû teljesen valószínûtlen körülményekközött elõkerüljön és felmutathatóvá váljon?Milyen ismeretlen akarat irányít, mi hozza elém asorsot?”– kommentálja Miltényi Tibor a PappGergely-jelenség lényegét.

Papp Gergely példája megkérdõjelezi a mûvé-szetrõl alkotott eddigi fogalmainkat, hiszen az

esztétikumot mindeddig összekapcsoltuk a mûvészitudással, az öröklött adottságokkal és a mûvésziszándékkal. „Papp Gergely pszichikai konstellá-cióját a paranoiára épülõ diszlexiás és infantilisképlet képeinek formaalkotó elveivel azonosítot-tam.” – magyarázza a mûvészettörténész – „Ez azértelmezés nem kevesebbet állít, mint hogy a mû-vészi forma létrehozása bizonyos esetben pusztánegy furcsa pszichikai minõség mûködésének akövetkezménye. Se örökölt tehetség, se esztétikaiszándék, se mûvészi ismeret nem feltétele azesztétikai érték létrejöttének.”

Miltényi Tibor Papp Gergely képeinek megis-merése után azonnal hozzálát az életmû nyil-vánosságra hozatalához. Elsõ önálló kiállítását1977-ben Pécsett, a Kortárs magyar fotográfiarendezvénysorozat keretében rendezik meg.Portréfilm készül róla, munkásságát különfélefolyóiratok hasábjain elemzik. 1997 decem-berében Ecsegfalván a Mûvelõdési Házban iskiállítják képeit, a Szellemkép Könyvek 3.köteteként pedig 1998-ban megjelenik PappGergely önálló albuma.

A „felfedezés” mitsem változtatott az ecseg-falvi „parasztavatgárd” helyzetén. Nagy nélkülö-zésben, magányosan hunyt el tanyáján 2000 már-ciusában. Holttestét csupán napokkal késõbbtalálták meg.

Miltényi a Photographers International címû,taiwani kiadású fotómagazinnak is küldött né-hány képet. Ez az angol és kínai nyelven megje-lenõ színvonalas folyóirat 1997 augusztusábanmár egy számot szentelt a magyar fotómûvészetbemutatásának. A magazin szerkesztõire azonnalmély benyomást gyakorolt a tucatnyi felvétel.„Megkértem Miltényi Tibort, – emlékezik visszaJuan I-Jong, a magazin fõszerkesztõje – küldjöntovábbi képeket hogy eldönthessem, hány oldalttartsak fenn e nagyszerû fotográfus munkásságá-nak bemutatására. Abban a pillanatban, amikormegláttam az újabb adag képet, azonnal eldöntöt-tem, hogy egy teljes számot szentelek Papp Ger-gely számára, a mesternek kijáró tisztelettel.”

A Photographers International 2001 áprilisábanjelentette meg monografikus számát GergelyPapp: The Photographer in Hiding címmel.

u

A Dévaványai Kulturális és HagyományõrzõEgyesület és a Bereczki Imre Helytörténeti Gyûj-temény hamarosan kiállításon mutatja be PappGergely munkásságát. A fotókiállítás ünnepélyesmegnyitójára 2002. november 16-án szombatondélután 3 órakor a Bereczki Imre HelytörténetiGyûjteményben kerül sor (Dévaványa, Széchenyiutca 8.). A kiállítást megnyitja: Miltényi Tibor. Atárlat 2002. december 31-ig látogatható.

Papp Gergely(Tóth Gábor felvétele)

Sár-hajó

ÖTÖDIK–HATOIDIK SZÁM

27

MILTÉNYI TIBOR„EZ ITT A PARADICSOM”Találkozásom Papp Gergellyel

Amikor 1996 õszén elõször szembesültemPapp Gergely néhány képével, emlékszem,azonnal lenyûgöztek eredetiségükkel és külön-leges esztétikai értékükkel. Hogy maga azalkotó egyáltalán él és további negatívok vár-nak felfedezésre, az csak a tél folyamán derültki. 1997 tavaszán az elsõ személyes találko-zás minden szerencsétlen mellékkörülménydacára revelatív élményt jelentett. Zuhogóesõben próbáltuk filmezni õt, aki a rátörõismeretlenektõl kicsit megijedt. Viszont az atény, hogy hirtelen a figyelem középpontjábakerült, kifejezetten hízelgett neki. Hamar for-mába lendült, s csak úgy áradtak belõlerögeszméi, melyek elsõ hallásra tökéletesenabszurdnak hatottak. Minden szélsõségességeés homályossága dacára mindenkit lenyû-gözött hiteles személyiségének ereje. Ez aradikális szuverenitás ugyanakkor a falube-liek számára egyáltalán nem értékként jelent-kezett. Hogy valaha fotózott, arra már senkinem emlékezett, maradt hát a múltból a munka-kerülés, meg az alkoholizálás emléke, a jelen-bõl pedig a gyerekes nagyzolás, meg a pro-vokatív magány. A publikációk meg a tele-víziós portréfilm elõnyére nem vált sajnos,csak összezavarta a helybeliekben róla kia-lakult képet. Õ azonban semmit nem érzékeltebbõl, hiszen figyelme kizárólag saját magárairányult. Eszméletlen nyomora ellenére bol-dog ember lehetett a maga módján.

„Háromezerhatszáz a petróleum, hárome-zerhatszáz a cigaretta, ezerötszáz marad havikosztra. Magyarországon nincs ilyen kert.Apukáékkal hatan is elég volt megcsinálni,oszt most meg egyedül mûveljem? Van száz-ezer gyümölcsfa. Huszonhat fajta almát ki-kereszteztem, huszonhat fajta szilvát, hét fajtakörtét, hét fajta mogyorót, hét fajta diót.Hetven éves ez a szõlõtõke. Nyolc tõ volt itten,azon termett öt mázsa tizennégy kiló szõlõ. Sepermetezni, se metszeni nem kellett soha.Szinte fulladok itt a rengeteg oxigéntõl. A sokoxigént termeli a fa. Ennél szebbet el semlehet képzelni a világon: ez itt a paradicsom.”– Papp Gegely, 1997. május 30.

Az elsõ találkozás döbbenete a továbbiak-ban is fennmaradt, mivel hihetetlen erõs su-gárzása volt. Akárcsak a képei, õ maga ismindenkit magával ragadott és elvarázsolt.Egy minden ízében valószínûtlen jelenség,aki él és mozog! Igen ám, de ekkor márijesztõen rossz egészségi állapotban volt.Cigarettát, sört és élelmiszert vittünk neki.Szívesen elfogadta, de soha nem láttam, hogy

evett volna. A cigaretták mellé lassan elkor-tyolgatott egy-két üveg „testmeleg” sört.Érthetetlennek tûnt, hogy az apró, negyvenkilós test mitõl van életben egyáltalán?!

Számomra a vele való kommunikációban alegnehezebb mindig az volt, hogyan lehetne aképeire terelni a szót? Magától ugyanis sosebeszélt volna róluk. Életének ez a momentu-ma érdektelen volt számára, így azután alap-vetõ dolgok nem derültek ki. Például, hogy anekünk megmutatott kb. 500 negatívon kívülmennyi volt még, és hol lapultak, vagy hogyaz egyes képek mikor készültek? Megbíz-hatatlan adatközlõ volt; ugyanarról más idõbenegészen mást mondott. (Így azután – mivelstiláris alakulás nincs az életmûben – csak aképeken látható rekvizítumok alapján lehetdatálni a képeit; valószínûleg igen pontatlanul.)Képeinek mûvészi lényegéhez sem vittközelebb: ami számomra esztétikai szenzá-ció, az õ számára szégyelnivaló hiba volt.Persze így utólag – hat évnyi fejtörés után –rájöttem arra, hogy képei voltaképpen bonyo-lult pszichikai konstellációjának „képi tünetei”.Beazonosíthatók bizonyos naív sémák, azu-tán az infantilis síklátás, valamint a diszlexiásdarabosság, illetve a kompozíció hangsúlya-inak következetlen billegése. Hogy azután etisztán pszichiátriai kombinációból hogyanlett legalább száz esetben magasrendû abszt-rakció – ez nagyon nagy kérdés! Mûvészetszületett mûvész nélkül, s e világrengetõparadoxon elsõ dokumentált esete – tudomá-som szerint – épp Papp Gergelyé! Véletlenülmindenki tud csinálni jó fotót ezerbõl egy-szer. Neki viszont szinte mindegyik képezseniális, tehát a véletlen itt nem kielégítõmagyarázó elv. A pszichózis viszont mindeneddigi tudás szerint épp a mûvészi koncentrá-ció ellenében hat. Lehet, hogy idegen akaratjátékszerei volnánk?

Végezetül egy rendkívül ritka írásos emléktõle. („Ha írni kellett, attól õ ideges lett” –Papp Irma közlése.) Egy nagyítása hátoldalántaláltam ezt az üzenetet, melyet a dévaványaifényképésznek írt kb. 1950-ben. A közömböstartalmú szöveg pusztán az elválasztás sze-szélye folytán bravúros rímelésû vers lett!Valódi Papp Gergyely-alkotás ez is: önkénte-lenül teremtett csillogó formajáték:

„Kedves Baji Bácsilegyen szíves adnilegalább vagy hatfilmet vagy ha tud

1. tucatot is holnapmegyek be és elintézem ma este kapokpénzt. Tisztelettel Gergely.”

Sár-hajó

2002

28

HAJDÚ JÓZSEFAZ ÁLOMMEGVALÓSULT90 éve született Bereczki Imre – 2. rész

Bereczki Imre, a ványai múzeumálmodó – egy ki-csit maga is álmodozó – hitt-e vajon a mesékben?Élemedett korú pásztorok között népmeséket jegyez-getve vajon gondolt-e arra, hogy a mese egyszermegelevenedhet? Hogy nemcsak a tékozló fiú térhethaza, de haza jön a szerencsét próbált (és szerencséttalált!) legkisebbik is. És éppen ide, Dévaványára, aholMaecenas nevét talán hírbõl sem ismerik…

„Kedves jó barátom! – Ha Ványa, Ladány, Gyoma,Szeghalom, Gyarmat lakója vagy, vagy ha érdekel ehelyek kultúrája, úgy gyere a ványai múzeum egyszerûfalai közé, mintha haza mennél.” – olvasom BereczkiImre hívó szavait a dévaványai múzeum 1956-os év-könyvében: egy hivatalosan nem létezõ muzeális gyûjte-mény nyomdát sosem látott „kiadványában”. A csupánírógéppel sokszorosított és a múzeumbarátok számárakészült „évkönyv” fenti mondatai azonban sokatelárulnak Bereczki Imre hitvallásából: múzeumalapítótörekvései során sohasem csupán Dévaványában,hanem mindig az egész Nagy-Sárrétben gondolkozott.A Sárrét múltjának kiváló ismerõje volt, régészeti ésnéprajzi gyûjtése csaknem az összes településre kiter-

jedt. A fenti sorokat írva – két évtizedes gyûjtési tapasz-talat birtokában – talán joggal reménykedhetett abban,hogy az általa létrehozott, s ekkor már nemzeti érdekûmagángyûjteménnyé nyilvánított néprajzi és régészetianyag egy majdan létrejövõ sárréti tájmúzeum alapjátképezheti. Sajnos ez az igyekezet nem sok támogatóratalált Dévaványán. A község vezetése hol érdektelen,hol pedig kifejezetten ellenséges magatartást mutatottBereczki Imre irányában.

A Bereczki-gyûjtemény létrejöttét nehéz évszámok-hoz kötni. Az 1934-tõl folyamatosnak tekinthetõ néprajzigyûjtések hamarosan rendszeres régészeti kutatásokkalegészülnek ki. 1937-ben Bereczki Imre a Nemzeti Múze-um munkatársaival dolgozik a köleshalmi avarkoritemetõ feltárásán, 1938-ban pedig már önálló próba-ásatást végez a ványai Barcé-halom közelében. Múzeum-alapító törekvéseinek kiteljesedését jelentette, amikoraz 1940-es évek második felében, betegségébõl felé-pülve, végleg szülõfalujában telepedik le. A gyûjteményvédetté nyílvánítása szempontjából fontos 1951-ik és1952-ik esztendõk mellett az 1955-ös évet magaBereczki Imre is mérföldkõnek tekintette, amelyrõl ígyszámol be: „Az 1955. év az elsõ, amellyel kapcsolat-ban múzeumunk önálló kulturális tevékenységérõl szá-molhatunk be. Gyûjteményünk keretében elsõízbenrendeztünk kiállítást. Elsõízben történt, hogy agyûjtemény más gyûjtemény keretében rendezett kiál-lításon vett részt anyaggal.” Ettõl az évtõl kezdõdõenlakóháza három szobája kizárólag a muzeális gyûjte-mény elhelyezését szolgálja. Bár a népmûvészeti kiál-lítás a Népmûvészeti Intézet anyagi támogatásával jön

Az idõs Bereczki Imre munka közben

Sár-hajó

ÖTÖDIK–HATOIDIK SZÁM

29

létre, a gyûjtemény gyarapításához a költségvetés ebbenaz egyébként sikeresnek tekinthetõ 1955. évben sembiztosíthatja a szükséges fedezetet: „Gyûjteményünkanyaga kezdettõl fogva önként átengedett és felajánlotttárgyakkal gyarapodott. Így az elmúlt évben sem gon-dolhattunk arra, hogy tárgyvásárlásra vagy kiszállás-ra egy fillér fedezetet is kapjunk. Személyes közremûkö-désüknkért a községi ünnepeken a helyi tanács 250 Ft-ot adott. A járási tanács kutatásra havi 100 Ft-othelyezett kilátásba, amit hét hónapon át folyósított is.Augusztustól decemberig azonban mindössze 28 Ft-otbiztosított. A megyei népmûvelés összesen 420 Ft-taltámogatott ebben az évben. [...] Ebben az évben kétízben végeztünk mozgóképfelvételt népi táncokról.Szeptember 8-tól szeptember 17-ig Maácz Lászlóvalközösen Dévaványán, Hunyán és Füzesgyarmaton,október 19-én és 20-án ismét Füzesgyarmaton.”.

Bereczki Imre életére azonban kevésbé jellemzõekaz ilyen konszolidált évek. Rengeteg sérelem érte ahelyi hatalmasságok részérõl, így az idõk folyamántalán õ is túlérzékennyé vált. Sokszor nehéz igazságottennünk, hogy a hivatalos szervekkel szemben egyregyakrabban tanúsított bizalmatlansága mikor indokoltvalójában, s mikor fakad inkább a sokéves keserû tapasz-talatokból. Azt azonban egyértelmûen leszögezhetjük,hogy Bereczki Imrének méltatlanul sok energiájátkötötte le a szakmai és az egzisztenciális megmara-dásért folytatott küzdelem.

„Dr. Szabó Ferenc, Békés megye fõlevéltárosa tanú-síthatja, hogy a megyei levéltárban végeztem kutatást

tavaly is, az idén is. Saját költségemen. Nekem ugyannem fedezi senki. Latin határjárást fordítottam az1715-i Békés megyei jegyzõkönyvbõl. Ide nem csak alatin nyelv ismerete szükséges, hanem a terep éstérszíni formák ismerete is. Ha azt kérdezik tõlem,miért csinálom, azt felelem: történész vagyok. – Erretettem fogadalmat a budapesti tudományegyetemtanácsa elõtt.” – olvasom egy 1975. június 19-én kelt,elkeseredett hangú levelébõl. És valóban: minden nehéz-ség, minden gáncsoskodás ellenére Bereczki Imrerendületlenül folytatta értékmentõ tevékenységét.

Miközben sok vidéki múzeum nõtt ki egy-egy lelkespedagógus diákjaival együtt „összehordott” – elsõsor-ban néprajzi tárgyakat tartalmazó – gyûjteményébõl, adévaványai Bereczki-gyûjtemény különlegességét éppena kevésbé tipikus elõtörténetében kell keresnünk. Báraz anyagi támogatások hiányában nem volt lehetõség atárgyvásárlásokon alapuló, szisztematikus gyûjtésre, egyûjtemény jelentõsége mégis annak sokoldalúságá-ból, teljességébõl fakad. E látszólagos ellentmondásfeloldásának kulcsa Bereczki Imre személyében rejlik,aki a gyûjtési terület kiváló ismerõjeként már az 1930-as évek elejétõl szakértelemmel és tudományos igény-nyel látott hozzá egy komplex régészeti, néprajzi,történeti, kultúrtörténeti feltáró munkához azzal azeltökélt céllal, hogy egy tudományos értékû muzeálisgyûjteményt hozzon létre. Ezen áldásos tevékenységétráadásul rendkívül hosszú – hat évtizedet meghaladó –idõtartamon át volt képes végezni. A vidéki kismúzeu-mok múltjában kutakodva bizonyára kevés hasonlótörténetre találnánk.

A megvalósult álom: a Bereczki Imre Helytörténeti Gyûjtemény új épülete

Sár-hajó

2002

30

A Bereczki-gyûjtemény jelentõségét villantsuk felcsupán egyetlen jellemzõ példával. Az Akadémiai Kiadógondozásában megjelenõ „Magyarország régészetitopográfiája” címû sorozat elsõ alföldi kötete a szeg-halmi járásról jelent meg 1982-ben. Ebben az elsõség-ben kulcsszerepe volt Bereczki Imre munkásságának,hiszen a kötet jelentõs részben az általa létrehozottgyûjtemény régészeti anyagára épül. Torma Istvánszerkesztõ a kötet elõszavában írja a következõket:„Kiemelkedõ helyet foglal el a szeghalmi járás kuta-tástörténetében Bereczki Imre, aki az 1930-as évekvégétõl, debreceni egyetemi hallgató korától kísérifigyelemmel faluja, Dévaványa és környéke régészetilelõhelyeit. A szikes talajok megjavítására az 1950-esévek végétõl egyre több földterítést (digózást) végeztek.Bereczki Imre a több száz földkitermelõ gödör leg-nagyobb részét még a földmunkák idején felkereste, saz 50-100 m széles, 100-200 m hosszú, 3-5 m mélydigógödrökbõl igen értékes régészeti leletanyagotszedett össze. Mindmáig tartó rendszeres munkájaeredményeként a szeghalmi járás területérõl mintegy150 lelõhelyrõl gyûjtött leleteket. (Összehasonlításul:a topográfiai munkák megkezdése elõtti idõbõl abékéscsabai múzeumban területünkrõl alig 20 lelõhely-rõl õriztek leleteket!) Gyûjtésének értékét növeli, hogytevékenységérõl, helyszíni megfigyeléseit részletesenrögzítõ beszámolókat küldött a Magyar Nemzeti Múze-um Adattárának, amelyekhez gyakran térképvázlatotvagy a lokalizálást egyértelmûvé tevõ földrajzi koor-dinátaadatokat mellékelt.”

A Bereczki-gyûjtemény azonban a mintegy 20.000darabból álló régészeti anyagon túl közel kétezernéprajzi tárggyal, 35-40 ezer darab üvegnegatívval, 3-4 ezer további fényképfelvétellel, 60 órányi hang-felvétellel, kb. 40.000 adattári cédulával, mintegy 700egységbõl álló levéltári anyaggal, és 5-6 ezer darabosirattárral, valamint jelentõs számú térképpel és könyv-tári anyaggal büszkélkedhet.

Bereczki Imre 1997 szilveszterén bekövetkezett halá-lával minden ingó és ingatlan vagyona – a muzeálisgyûjteménnyel együtt – a dévaványai önkormányzattulajdonába került. Bár a régészeti anyag leltározásaÁrkus Péter vezetésével még a gyûjtõ életében, 1997tavaszán elkezdõdött, a teljes gyûjtemény leltározása,rendezése és megbízható elhelyezése rövid távonkilátástalannak látszott. Ebben a helyzetben a köz-gyûjteménnyé nyilvánítás esélyei is csorbulni látszot-tak, hiszen a múzeumi törvény szigorú feltételeiegyébként is számos nehezen megválaszolható kérdéstvetettek fel.

Jómagam 1998 nyarán Pap Tibor polgármester úrtólhallottam elõször arról, hogy egy dévaványai szár-mazású vállalkozó jelentõs összeget ajánlott fel aközségnek, amennyiben a család hajdani tulajdonátképezõ üzletházat (mely évtizedeken át iskola épület-ként funkcionált) a múzeum céljára hasznosítanák. Bekell vallanom, hogy a hír annyira meseszerûnek hatott,hogy nem sok reményt láttam a megvalósulásra. Aztána mese mégis megelevenedni látszott. Elkészültek azimpozáns tervek, s az említett mecénás költségén

megkezdõdhetett a mintegy 27 millió forintba kerülõátépítés. Három tanterem egybenyitásával tágas kiál-lítási helyiség létesült, egy másik terem pedig az ideig-lenes kiállítások, illetve közösségi összejövetelek cél-jaira lett kialakítva. Az épületben egy iroda helyiség ésvizesblokk is elhelyesésre került.

2000. április 14-én a gyûjtemény bekerült a Magyar-országi Múzeumi Intézmények Anyakönyvébe, minthelytörténeti gyûjtemény. Az intézmény mûködésiengedélye által meghatározott gyûjtõkör: néprajz, tör-ténet és agrártörténet.

Az új épület 2000 nyarán készült el, s azonnalmegkezdõdött egy állandó kiállítás berendezése.Idõközben 2000. július 1-i hatállyal Dévaványa vissza-kapta városi jogállását, így az új múzeum megnyitásá-nak elõkészületei különös hangsúlyt kaptak. Az immárhivatalosan is Bereczki Imre nevét viselõ új intézménymegnyitására 2000. augusztus 17-én – a városavatóünnepség részeként – Pintér Sándor belügyminiszterjelenlétében került sor. Az ünnepségen T. BereczkiIbolya, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumigazgatóhelyettese méltatta a múzeumalapító munkás-ságát, majd Visy Zsolt, a Nemzeti Kulturális ÖrökségMinisztériumának államtitkára és Pap Tibor pol-gármester nyitotta meg hivatalosan a gyûjteménykapuit a nagyközönség elõtt.

A dévaványai múzeum létrejöttének mesébe illõtörténetét fûszerezte a Nemzeti Kulturális ÖrökségMinisztériumának döntése, amikor 2000 õszén aMúzeumpártoló Önkormányzat cím I. helyezésévelismerte el az új intézmény kialakítása érdekébenvégzett erõfeszítéseket. A kitüntetõ címet és az azzaljáró 700 ezer forintot 2000. október 2-án RockenbauerZoltán miniszter adta át a város képviselõinek.

Berczki Imre több, mint hat évtizedes munkásságamára értelmet nyert, állhatatos értékmentésének ered-ménye úgy tûnik, révbe ért. A gyûjtemény egy nagy-lelkû mecénás felajánlása nyomán elkerülhette a ma-gyarországi magángyûjtemények szinte törvényszerûsorsát: a széthurcoltatást és elkallódást. Ehhez azonbantöbbre volt szükség, mint egyszerû szerencsére. Ehhezapró csodák kellettek...

Lehet, hogy a dévaványai múzeum megálmodójamindvégig hitt a mesék megelevenedésében?

Sár-hajó

ÖTÖDIK–HATOIDIK SZÁM

31

TÓTH ALBERTBALOGH JÁNOS(1913-2002)

„A legfontosabb dolog mindig földközelbenmaradni…” (Balogh János)

Vannak emberek, akik úgy mennek el, hogyörökre itt maradnak. Ilyen volt Balogh Jánosis. A testének hamvakká lett maroknyi anyagaegy zamárdi vén diófa lombsátra alatt pihen,de a szelleme köztünk bolyong: tanít, nevel,okosít és erõt ad. Egész életútja erkölcsi pa-rancs.

Balogh János ökológus akadémikus, a nem-zetközi hírû tudós, sokunk szeretett János bá-csija életének 90. évében biológiai értelembenmár itt hagyott bennünket. Ámbár úgy tûnt,hogy még sokáig velünk lesz. Törékenynekmutatkozó teste hihetetlen próbákra tette ké-pessé. Másfél évtizede – már túl a hetvenötödikéletévén – az Andok hegység Chimborazonyergén, ötezer méteres magasságban mégmegszállott buzgalommal kutatja a mohapár-nákban megbúvó talajlakó állatkákat. Életé-nek nyolcvanadik évtizedében – a harmincne-gyedik trópusi expedíciója során – újra vissza-tért Amazonia zöld poklába, hogy újabb gyûj-teménnyel térhessen haza. Útjai nemcsak aszûkebb értelemben vett szakmai munkát, apáratlanul gazdag gyûjtemény szaporítását je-lentették számára, de legalább annyira fontos-nak tartotta az ottani értékek legtágabb érte-lemben vett megismerését is. Így válhatott aszó legnemesebb értelmében világlátott em-berré; ezen ismereteket, tapasztalatokat az eu-rópai és magyar valósággal ötvözõ bölcs tudós-sá.

Ha életét csak a lexikonokból, vagy az élet-mûvét méltató írásokból akarnánk megismer-ni, korántsem lenne teljes a róla alkotott kép.Született 1913. február 19-én Nagybocskón, aMáramarosi medence peremén. Korai árvaság,hányattatás. Boldog túrkevei gyermekkor,nagybátyja, Szabadfi Elek gyámsága alatt.Szakmai elõrehaladás, expedíciók, szakcikkek,könyvek sokasága, megszámlálhatatlan rádiósés televíziós elõadás. Tisztességgel megérde-melt rangos díjak, elismerések.

Ezek mind-mind fontosak, életének lényegiismérvei. Balogh János akadémikust mégis in-kább vallomásaiból, megnyilatkozásaiból, ésfõleg az értékek védelmében tanúsított követ-kezetes magatartásából lehet igazából megis-merni. Mélyen hitte, hogy az emberiség egy-szer jobb belátásra jut jövõbeni sorsát illetõen.A bioszféra alázatra tanítja az embert – hirdet-te a bölcs tudós, az ökológiai gondolat hazaiapostola.

Nem kitalálni akart valamit, csupán az is-meretterjesztés szándékával átadni vala-mennyit abból a tudásból, amit bolygónk túl-élésével kapcsolatban szerte a világon felhal-moztak. Ahogyan mondotta az egyik interjú-ban: „személyemben a nyolcvanévesek generá-ciója »beszél át« a huszonévesekhez, hogy hasz-

nosítsanak a fiatalok minél többet a felgyülem-lett tapasztalatokból”.

Mélységesen fiatalságpárti volt. Egy moráli-san is megújuló világ eljövetelét tõlük remélte.Akik okosak, fogékonyak, tisztességesek és apénz hatalmától még jobban függetleníthetõk.Ezért is vállalt szívesen diákközösségekbenmegannyiszor elõadást, beszélgetést.

Harminc évvel ezelõtt a kisújszállási gimná-zium szakköröseinek vendége volt. Elõadását amaga választotta címen tartotta meg: „Ecseg-pusztától a trópusi õserdõkig”. Azok a diákokés tanárok még három évtized múltán is emle-getik az akkori találkozás múlhatatlan élmé-nyét.

Akkor vált igazán számomra, de többek szá-mára is példaképpé ez a nagy formátumú, rop-pant egyszerû, mindig világosan fogalmazó,egyenes cselekedetû ember. Igen, példaképpé!Mert Õ azon az emlékezetes délutánon is pél-daképekrõl, eszményekrõl beszélt: az életétmeghatározó túrkevei gyermekévekrõl, azecsegpusztai barangolásokról. Arról a felneve-lõ, útjára indító tájról, arról a sorsát egyengetõSzabadfi Elek nagybátyjáról, aki Herman Ottószemélyében a fogékony gyermeknek esz-ményt is adott.

A trópusi tájakat megjárva, onnan visszatér-ve, ha tehette felkereste ezt a szeretett vidéket.Szíve Ecseg-pusztára örökösen visszahúzta.Élete Ady Endre szép szavával mondva: „…azÉrtõl indul el, s befut a szent, nagy Óceánba”.

Csodálatos képességének tartom, hogy eb-ben az értékeket összezagyváló világunkban ispontosan tudta a helyét. Józan és bölcs maradtélete végéig. Ezt azért is tehette, mert életelv-ként vallotta: „a legfontosabb dolog, földközelbenmaradni”. Vágyai, gondolatai messze repítet-ték, de értékrendje, cselekedete a realitásokatkövette.

Vonzódása Ecseg-pusztához oly erõs volt,hogy sokáig itt akart örökre megpihenni.Egyik pusztai barangolásunk során ezt a helyetmeg is mutatta, de kérte: „ne csináljatok semmiceremóniát!”

Ez év telén készült el a Szerelmes földrajz cí-mû televíziós sorozathoz az a vele készült em-lékezõ mûsor, amely talán a legbensõbb hitval-lása volt. Ebben mindent elmondott, amit mo-rális értelemben, hite szerint fontosnak tartott.A forgatás idején viszont már közölte velem:„nem akarok semmi temetést!”

Vitázni a végakarattal nem lehet. Nem is tet-tem, csak azt kértem tõle, legalább abban nyu-godjék meg a lelke, hogy ha temetése nem islesz, egy méltó emléket azért állíthassunk nekiszeretett Ecseg-pusztáján. Erre azt válaszolta:„ez már a ti dolgotok”.

Szeretett János bátyám! Igen, ez már a midolgunk. Jövõ tavasszal, amikor a pacsirtákéneke zengi be Ecseg-pusztát, állni fog azemlékkõ, mely nevedet hirdeti. Mert „a kõmarad”. Hamvaid egy része is visszakerül azecsegpusztai televénybe. Mennyei álmod köny-nyû lehet… Szellemed pedig köztünk jár, mertegy magára eszmélõ, magát becsülõ, értékeirebüszkén vigyázó nemzetnek Reád még sokáigszüksége lesz.

Sár-hajó

2002

32

GYOMAENDRÕDGYOMAENDRÕD

VÁROSVÁROSÖNKORMÁNYZAÖNKORMÁNYZATTAACIVILCIVIL SZERSZERVEZETEKETVEZETEKET

TÁMOGATÁMOGATÓTÓ ALAPJAALAPJA

Cím: 5500 Gyomaendrõd, Cím: 5500 Gyomaendrõd,

Polgármesteri HivatalPolgármesteri Hivatal

Szabadság térSzabadság tér 1.1.

TTelefon: (06-66) 386-122elefon: (06-66) 386-122

Fax: (06-66) 283-288Fax: (06-66) 283-288

AA MÛVÉSZETIMÛVÉSZETIÉS SZABADMÛVELÕDÉSIÉS SZABADMÛVELÕDÉSI

ALAPÍTVÁNYALAPÍTVÁNY

A KÖRÖSI MÛHELYALAPÍTVÁNY TÁMOGATÓJA:

Cím: 1051 Budapest, Vigadó tér 2.

BármilyenBármilyennyomdai munkávalnyomdai munkával

kapcsolatban kerkapcsolatban keresseesse

aa FFFFEEEETTTTTTTT PPPPRRRRIIIINNNNTTTT--ee tt !!

Cím: Gyomaendrõd,Cím: Gyomaendrõd,Kossuth u. 34.Kossuth u. 34.

TTelefon: (06-66) 386-503elefon: (06-66) 386-503

A SÁRHAJÓT KIADÓ KÖRÖSI MÛHELY ALAPÍTVÁNYTÁMOGATÓI

BBBBÉÉÉÉKKKKÉÉÉÉSSSSMMMMEEEEGGGGYYYYEEEE

ÖÖÖÖNNNNKKKKOOOORRRRMMMMÁÁÁÁNNNNYYYYZZZZAAAATTTTAAAAKKUULLTTUURRÁÁLLIISS BBIIZZOOTTTTSSÁÁGGAA

Cím: 5600 Békéscsaba, Cím: 5600 Békéscsaba, Derkovits sorDerkovits sor 2.2.

TTelefon: (06-66) 441-141elefon: (06-66) 441-141Fax: (06-66) 441-593Fax: (06-66) 441-593

PROPRO RENOVRENOVANDAANDACULCULTURATURA HUNGARIAEHUNGARIAE

ALAPÍTVÁNYALAPÍTVÁNY

„KARÁCSONYKARÁCSONY SÁNDORSÁNDOREMLÉKÉREEMLÉKÉRE”

SZAKALAPÍTVÁNYSZAKALAPÍTVÁNYAA

Cím:1Cím:1146 Budapest, 146 Budapest, Ajtósi DürAjtósi Dürerer sorsor 19-21.19-21.

TTelefon/Fax:elefon/Fax:343-39-13343-39-13343-97-06343-97-06

www.digisarret.hu

Adószám: 18391833-1-04

*

Ez a dokumentum a Sárréti Digitális Gyűjtemény Alapítvány [SDGYA] és az általa üzemeltetett

Sárréti Elektronikus Könyvtár [SEK] gyűjteményéből származik.

A szerzői és egyéb jogok a dokumentumok szerzőjét ill. tulajdonosát illetik, amennyiben a neve fel van

tüntetve.

A Sárréti Elektronikus Könyvtár üzemeltetője fenntartja magának a jogot, hogy ha kétség merül fel egyes

dokumentumok szabad terjesztésével kapcsolatban, akkor azokat törli a SEK állományából.

Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-

kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással

használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző, illetve a tulajdonos

engedélyét kell kérni!

*

A digitális változatot készítette:

Hajdú József, 2002