Stella zuhan

5/9/2018 Stella zuhan - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/stella-zuhan 1/14

Linn Ullmann

Stella zuhan

regény



5

VideofelvételS tella éS M artin

A Nôvér-szakadék melletti házban

2000. augusztus 27., 03:25

M artin: Kezdjük a legelején: nyár van, de az ôsz már közeleg. Tiszta, csillagfényes éjszaka a vidékies nagyvá-rosban. Hajnali háromra-négyre jár az idô. A vízveze-ték-szerelô a padláson horkol, az igazak álmát alussza.

A konyhában szól a rádió, halkan, nehogy valaki feléb-redjen. A Stella by Starlight címû szám megy. A meleg ma-gában hordozza a tegnapi forróság emlékét és a holnapiizzó napfény ígéretét. A ház összes lakója alszik. Csitt,csak csöndben! A gyerekek álmodnak – csak te és én vagyunk ébren.S tella : Martin.

M artin: Igen?S tella : Valamit el akarok mondani neked.M artin: Figyelem! Mondandója van a számomra.S tella : Martin, ne bohóckodj!M artin: Zavar, ha bohóckodom?S tella : Igen.M artin: Hagyjuk a szokásos játékainkat?

S tella : Igen.M artin: Beszéljünk véresen komolyan?S tella : Igen.



6

M artin: Ez itt a feleségem, Stella. Mint látja, áttetszô pirosselyempongyolát visel. Közelítsek rá? Óhajtja látni az ar-

cát? Íme, Stella arca, nem éppen szép, de…S tella : Nem szép?M artin: A szépnél is szebb. Ezt akartam mondani. Nemszembetûnôen vagy modellszerûen szép, de igenis, a szép-nél is szebb. Stella, mit is akartál mondani?S tella : Inkább modellszépségû szeretnék lenni. Az, hogy szebb vagyok a szépnél, nem jelent semmit.

M artin: Dehogynem. Azt jelenti, hogy szeretlek. Zavaroda felvételt.

M artin: Figyelmesen megszemlélte az arcát? Nos, mit mondtam? A szépnél is szebb, nem igaz? Haladjunk hát lejjebb. Íme, a nyaka, a hosszú, fehér hattyúnyaka. Erôsen

kirajzolódó kulcscsontjába szerettem bele elôször. Majd amelle – nem láthatja, mert a karját összefonva ül, lehor-gasztott fejjel, csüggedten. Ne törôdjön vele, csak megjátsz-sza magát, hiszen szeret a középpontban lenni. Imádom ahasát, amelyet mindig megpróbál behúzni, de ez nem sike-rül neki teljesen, végül mindig megmarad a számomra oly kedves kis dudor. Nem testes, a barátnôi inkább sovány-

nak tartják a magassága miatt, de egy kicsi pocakja azért van. Soha nem gombolja be a farmerja legfelsô gombját,ez aztán a kedvemre való dolog, mert így egy gombbal ke- vesebbet kell kigombolnom, mikor levetkôztetem. Nézzecsak, ha lefelé irányítom a lencsét, és ô kicsit széttárja a lá-bát, láthatja a pináját, sápadtpiros, akár egy érésnek indult paradicsom, és ha még szélesebbre tárja a lábát, bejöhet ve-

lem oda, behatolhat Stellába, hiszen meztelen a pongyolaalatt. Nincs a földön ennél gyönyörûbb táj. De mivel nemtárja szélesebbre a lábát, lefelé visz az utunk, és megtekint-



7

heti Skandinávia legszebb lábfejét 39 és feles méretben.Íme. A piros szandál látni engedi burgundivörösre festett

lábkörmeit. Ezt a tíz körmöt legszívesebben minden esteelfogyasztanám édesség gyanánt, cukrozatlanul.S tella : Martin.M artin: Igen.S tella : Mire jó ez az egész?M artin: Miért ne lenne jó?S tella : Mert beszélni akarok veled.

M artin: Azt hittem, vissza akarsz feküdni.S tella : Nem…M artin: Akkor viszont folytassuk. Hiszen elôástuk a video-kamerát, itt vagy te, és itt vagyok én.S tella : De akkor csináljuk rendesen.M artin: Bizonyára mindegy neki, hogyan csináljuk.S tella :

Mi is a neve?M artin: Kinek?S tella : A biztosítási tanácsadónak. Hogy hívják?M artin: Nem tudom, nem emlékszem.S tella : Hogy is hívták… Martin, tedd már el a kamerát!Nem akarom, hogy lmezz! Nem tudom elképzelni, hogy kíváncsi lenne rám… a kulcscsontomra, a pinámra meg a

lábujjaimra.M artin: Azt mondta, „készítsenek felvételt minden érté-kükrôl”, nem igaz? „Minden értékükrôl”, ezt mondta. Íme,a házunk, íme, az életünk…S tella : Ne kalandozz el!M artin: Most ne szakíts félbe, Stella!

M artin: Nyár van, közel már az ôsz, csillagfényes éjsza-ka a vidékies nagyvárosban. 2000. augusztus 27-e van. Eza házunk, a nappalink. Íme, a kanapénk. Kelj fel, Stella!



8

Lelmezem a kanapét… Szóval a kanapénk. Olasz gyárt-mány, puha, avokádózöld. Lehet már vagy tízéves, de jó ál-

lapotban van. Akár most rögtön eladhatnánk tizenötezer koronáért.S tella : Ugyan már!M artin: Hogyhogy ugyan már?S tella : Tizenötezer koronát érne egy tízéves kanapé? Ezt soha nem hiszi el neked hogyishívják… Képzelôdsz, haazt hiszed, be tudod ezt mesélni a biztosítótársaságnak.

M artin: Persze hogy képzelôdöm! Ezért van az, hogy a töb-bi emberrel ellentétben nem alvással töltjük az éjszakát.S tella : Mit tudsz te másokról?M artin: Ez itt a kanapénk, a mi avokádózöld olasz kana-pénk, varázslatos, pompás darab! Valaha, régen egy va-gyonba került. Ha a ház lángok martaléka lesz, a kanapé

fog a legjobban hiányozni. Érted már? Minden ezzel a ka-napéval kezdôdött.S tella : A gyerekek fognak a legjobban hiányozni.M artin: Micsoda?S tella : Ha leég a ház, a gyerekek fognak a legjobban hiá-nyozni.M artin: Igaz. Mint anya, kötelességed kijelenteni ezt… de

én a tulajdonunkról beszélek, Stella. Tárgyakról van szó,nem gyerekekrôl. Különben is feltételezem, hogy a gyere-kek nem égnek benn, hanem kimentik ôket.S tella : Csak tôled akartam hallani.M artin: Mit?S tella : Hogy egyikünk sem ég benn, és minden jól végzô-dik.

M artin: Minden jól végzôdik.S tella : Rendben.M artin: Stella, mit is akartál mondani nekem?



[I] ZUHANÁS



11

Alma Blom, tanú

K ét nagy fülem van.

Két nagy, olasz kapu mintájára formált fülem van, de már nincsen rájuk szükségem. Elôbb az egyik, majd a másik fülemre süketültem meg. Sebaj, katonadolog.

Eltettem a szatyorba a kötésemet, és felnéztem. A háztetôn

mintha két báb mozgott volna. A fér ébenfekete haja a hom-lokába hullott, a nô sárga- és pirosmintás ruhát viselt. Tipeg-tek-topogtak, hol vészesen közel a peremhez, hol távolabb.Figyelmeztetôleg kiáltottam nekik, jöjjenek le! Sokféleképpenmeg lehet halni, nem kell feltétlenül az odalent sétálók fejé-re zuhanni. Nem szabad ilyen módon veszélyeztetni a járó-kelôket. Megtorpantak, és lefelé néztek. Ajaj, ugyancsak meg-

szédülhettek. Azután átölelték egymást. Valódi ölelés volt?Ha engem kérdez, inkább úgy festettek, mint akik birkóznikészülnek. A nô nekifeszült, a fér ellenállt. De az is lehet,hogy fordítva történt. Azután megtörtént: a nô elveszítette azegyensúlyát, és lezuhant, vagy talán a fér lökte le ôt. Nehézpontosan megmondani, hogyan is történt. Annyi biztos, hogy a nô lezuhant. Éreztem a légmozgást, mint egyszer régen, mi-

kor azt hittem, repülôszerencsétlenség szemtanúja vagyok.Szorosan behunytam a szemem, és vártam a csattanást – egy pillanatra még arról is megfeledkeztem, hogy süket vagyok.



12

Corinne

P ár naPja a villaMoSon egyszer csak felgyeltem egy férra,

akirôl azt hittem, hogy ismerem. Mozdulatlanul ült néhány üléssel elôttem, és kifelé bámult az ablakon. Nem volt sok látnivaló, néptelen utcák, ameddig a szem ellát, sötétség éshideg. Csak néha suhant el mellettünk egy-egy autó. Senkinem járt az utcán. Havas esô kavargott az utcai lámpák fehér,nyirkos fényében. A férnak csupán a hátát láttam: barna

bôrkabátot viselt, sûrû, fekete haja volt. Szép fér, gondoltammagamban, olyasvalaki, aki egyenes háttal jár, és nem botlik meg soha. Egy pillanat erejéig azt hittem, piros ruhás kislány ül mellette. Megráztam a fejem. Képzelôdtem, nem volt ott semmiféle gyerek. Már csak az hiányzik, egy gyerek idekint,ilyen idôben, késô éjszaka! A kocsiban kettônkön meg a ve-zetôn kívül egy teremtett lélek sem tartózkodott. Megállóhoz

közeledtünk, a fér felállt, elindult az elsô ajtó felé.– Martin Vold – kiáltottam. – Maga az? A fér megfordult, apró szürke szempár tekintett rám az

idegen arcból. Az állán sebhely húzódott.– Összetéveszt valakivel – mondta, mikor kinyíltak az

ajtók.– Elnézést – feleltem. – Jó éjszakát, meg ne csússzon a

járdán! Jeges.– Köszönöm, azon leszek – válaszolta a fér. – Magának

is jó éjszakát!



13

Majdnem fél éve annak, hogy utoljára láttam Martin Vol-dot. Tavaly szeptemberben, Stella temetésének elôestéjén

felkerestem ôt a Nôvér-szakadék mentén épült Hamborg úti házban, elhelyezkedtem a nappaliban terpeszkedô sö-tétbarna asztalnál, és ott ültem egész éjszaka, vele együtt.Kérte, hogy beszéljek halkan, nehogy felébredjenek a gye-rekek. Fôként ô beszélt, én csak kérdeztem. A kérdezés aszakterületem. Míg ott üldögéltünk, felötlött bennem,hogy mi ketten összerakunk ugyan egy történetet, ám a

tényszerû valóság kisiklik a kezem közül. Foglalkozásom-ból adódóan megszoktam, hogy a valóság néha kitér azutamból – ám újra és újra csúfos vereségként élem meg.Figyelek, fülelek, tapogatózom, felhalmozom a tudást, denincsen hatalmam a történések felett. Nem akadályozha-tom meg a tragédiát.

Hol is kezdjem? Maga a gyilkosság, amennyiben gyilkos-ság volt, 2000. augusztus 27-én történt. Ám én inkább egy lábjegyzettel, mondhatni a történelmi háttér kibontásávalkezdem:

1934. február 23-án egy harminckét éves fér leugrik azoslói Frogner téren álló bérházak egyikének a tetejérôl, és

szörnyethal. A atalember, aki ezen az éjszakán a halált választotta, népszerû, jóképû, tehetséges színész, vidámckó, aki elôszeretettel mímelt versenylovaglást a HotelContinental Annen Etasje éttermének székein a Ryttermars-

jen kezdô ütemeire. Elôtte állt az élet. Négy nappal késôbbJohan Peter Bull, a Nationalteatret dramaturgja és a szín-ház titkára naplójában leírja, attól tart, a Ha mi, holtak, fel-

támadunk aznap esti elôadása közben elszabadulhatnak azindulatok. Azt beszélik, füttykoncert készül, tüntetés a Na-tionalteatret egyik legcsábosabb színésznôje ellen, aki épp



14

akkoriban zajos sikert könyvelt el Irene szerepében nyúj-tott alakításáért. Egyesek úgy vélik, a színésznô minden

bizonnyal vétkes atal kollégája halálában, hiszen viszo-nyuk volt egymással. Jelentôs számú rendôrt vezényeltek aszínházhoz, ám az elôadás lefolyt rendbontás nélkül.

Aznap este a nézôközönség soraiban ül egy atal paraszt-ú, Elias Vold – Martin Vold nagyapja. Svédországból szár-mazik, a szülei struccfarmot vezettek a Stockholm mellet-

ti Sundbybergben. A út azonban tizenöt éves korában aszülôk egy norvégiai birtokra, Høylandba küldték, aholattól kezdve két nagybátyjával élt. Ez az élmény rövid éle-te fennmaradó részében meghatározta Elias fejlôdését. A birka- és marhatenyésztéssel foglalkozó nagybácsik estén-ként felváltva ütötték-verték a út, és keményen meg kel-

lett dolgoznia a kosztért. Sóvárgott a szülei után, ám azok nem tudták ellátni ôt: sok más emberhez hasonlóan ôk is tönkrementek az 1918-as struccválság idején. A válság -melynek közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a nagyúri dá-mák körében leáldozott a strucctollal díszített kalapok di- vatja - elsô volt a Vold családot sújtó három tragédia közül.Sôt megkockáztatom, hogy amennyiben a kalapok divat-

ja nem lett volna olyannyira hullámzó, a három tragédiaegyike sem következett volna be, és e pillanatban, 2001telén én sem törném a fejem egy felderítetlen haláleseten.

A korábban oly jövedelmezô sundbybergi struccfarmgazdát cserélt, és az egymással versengô Svensk Bio ésSkandia tulajdonába került. A két vállalat ekkoriban egye-sült, majd felépítették a Råsunda Filmstad névre hallgató

legendás lmstúdiót. Itt lmeztek a nagy rendezôk, Vic-tor Sjöström és Mauritz Stiller, akik olyan lmcsillagokkaldolgoztak együtt, mint Tora Teje, Lars Hanson, Anders de



15

Wahl, Karin Molander és Hilda Borgström. Greta Garbo ek-koriban, 1924-ben nyújtott feledhetetlen alakítást a Gösta

Berling ben. Garbót „a jövô ígéreteként” méltatta a SvenskaDagbladet hasábjain egy elragadtatott kritikus. Képzelem,Elias miként átkozta a napot, mikor szülei a lmgyártáshelyett strucctenyésztésbe fektették a pénzüket.

Akárhogy történt is, mikor elérte a férkort, Elias elme-nekült a két nagybácsitól és kedvesétôl, a Høyland szépe-ként ismert Harriettôl. Egy strucctoll volt minden poggyá-

sza, midôn felkapaszkodott a Høyland községbôl Skogsmoállomásra tartó buszra, majd elvonatozott Trondheimbe,és ott az Oslóba tartó vonatra szállt át.

Így került Elias 1934 februárjában a Ha mi, holtak, fel-

támadunk elôadására, hogy megnézze Irene szerepébenaz elbûvölô színésznôt, akinek játékát szerencsére nem

akasztotta meg füttykoncert vagy más rendzavarás. Aznapeste Elias levelet ír Harrietnek, beszámol a darabról, az el-maradt füttykoncertrôl, a két színész boldogtalan szerelmi viszonyát rebesgetô mendemondákról, arról, hogy a atalszínész miként vetette le magát egy Frogner téri bérháztetejérôl. És még valamirôl: megírja a lánynak, idôbe fog telni, míg újra Høylandba látogat, és megérti, ha Harriet

nem vár rá. Szerencsét akar próbálni a színházban, akár lmszínészként is, igen, talán elsôsorban lmszínészként.Ki tudja, mi mindent tartogat számára a jövô? A levelet néhány találó, az imént látott darabból összeválogatott idézettel fejezi be, hiszen aznap, 1934. február 27-én azelôadás, mondhatni Henrik Ibsen hatására támadt az azötlete, hogy lezárja szerelmi kapcsolatát, és új életet kezd-

jen, mint színpadi színész és lmsztár.Balszerencséjére Elias rabja volt egy másik szenvedély-

nek is – ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy vala-



16

hol Tøyen és Grefsen között a vonatsínre feküdjön, és csak a vonat közeledtekor ugorjon félre. Egy alkalommal aztán

túl sokáig maradt fekve, és szörnyethalt a kerekek között. A vonat kettévágta testét. A Råsunda Filmstadra vonatkozószép remények a sírba szálltak vele együtt. Elias holttestét visszaszállították Høylandba, ezúttal is az oslói vonat vit-te Trondheimbe, majd Skogsmóba, végül busszal érkezett a községbe. A temetés csendben folyt le, Elias szülei már nem éltek, két nagybátyja közönyös volt iránta. Csak ked-

vese, Harriet jött el, hogy végsô istenhozzádot mondjonneki. A nyolcadik hónapban volt, kerek arcán kövér köny-nycseppek gördültek le.

Mikor a szertartás véget ér, Harriet továbbra is ott térdepelElias sírjánál, a sírgödör fölé hajolva suttog, nagy hasa ki-

rajzolódik a télikabát alatt, hosszú szôke hajfonata a válláraesik. Sötétedik, a jeges téli szél belekap a koporsóra fekte-tett virágcsokorba. Harriet nem áll fel, térdepelve ül, lehor-gasztott feje szinte a sírgödörben, egyre suttog és gesztiku-lál. Az arra járók megtorpannak, távolról bámulják ôt, desenki nem zavarja meg. Furdalja az oldalukat a kíváncsiság,mi lehet az, amit olyan fontosnak tart közölni a halottal –

azzal a férval, aki olyan szívtelenül elhagyta ôt.

Öt héttel késôbb Harriet egészséges kisút szül. A rend ked- véért szeretném tisztázni, hogy Harriet egészségtôl kicsat-tanó kisa karcnyit sem érdekel. Próbáltam magam eléképzelni az arcát, életútját, lehetséges kedvteléseit, min-degyre sikertelenül. Csak annyit tudok róla, hogy Jesper-

nek hívják, és azzal tiszteleg svéd nagyszülei emléke elôtt,hogy valóra váltja a skandináv nagyüzemi strucctenyész-tésrôl szôtt álmokat, hiszen sok-sok évvel késôbb Høyland



17

községben létrehozza az elsô norvég struccfarmot. Ennyit Jesperrôl. Illetve van még valami – Jesper valamikor az öt-

venes években feleségül veszi Norát, és uk születik, aki aMartin névre hallgat.

1990 tele. A tényleges történet körülbelül erre az idôpontranyúlik vissza, mondjuk egy január végi napra. Íme, az elsôszámú kép: az oslói Frogner téren állunk, a nagy bérházelôtt, mely 1934-ben a atal színész tragikus halálának

színhelye volt. A ház homlokzatán teherlift, egy kilen-cedik emeleti csukott ablak felé tart. A felvonó terhe egy vadonatúj avokádózöld kanapé, a kanapén pedig Martinül, arcán széles mosollyal. Nem tudom, észreveszik-e, dea kilencedik emeleti ablakban, halványkék függöny mögérejtôzve atal nô áll. Martinra vár.

2000. augusztus 27-e van, a délután már estébe hajlik. A kilencedik emeleti függöny mögött álló nô neve Stella. Több mint tíz évvel azután, hogy Martin bemászott az ab-lakán, egy napsütötte estén lezuhan a Frogner téri végzetesbérház tetejérôl. A zuhanás a megtántorodás pillanatától aföldet érésig két másodpercig tart. Két másodperc csupán,se több, se kevesebb. A továbbiakban erre a két másodperc-

re kívánok fényt deríteni.

Az oslói rendôrség gyilkossági csoportjának nyomozója vagyok. Az irodám ajtaján egy C betû áll. C mint Corin-ne. Barátaim nincsenek, a kollégáim Kórista Corrie-nak hívnak színházi elôéletem miatt, korábban ugyanis has-beszélôként és bábkészítôként dolgoztam. Valaha saját

bábszínházzal büszkélkedhettem, a fô attrakció egy ötvenbábból álló élôkép volt, mely ugyancsak sikerült módonfelvonultatta a Bohémélet teljes szereplôgárdáját.



18

Van egy különös adottságom: valahányszor szemtôlszembe ülök egy gyilkossal, egészen enyhe szúró fájdal-

mat érzek a gyomromban. Nevezhetjük akár intuíciónak is. Megérzem azt is, vallomást fog-e tenni az illetô, vagy sem. Stella balesete egyike azon eseteimnek, amikor nemtörtént vallomás. A nyomozást végül a bizonyítékok hi-ánya miatt zárták le. Martin kézen fogta a kislányát, apiros ruhás Bit, és eltûnt a látóterembôl. Egészen addig,míg, mint egy pillanatig hittem, fel nem bukkant egy téli

éjszakán Oslóban, a villamoson. Szabadon engedték, nememeltek ellene vádat.

Ez a tény késztetett arra, hogy elbeszéljem mindezt.

Documents

Stella zuhan