Szabó Ádám - Daciai papság

8/19/2019 Szabó Ádám - Daciai papság

1/271


2/271

M !•: c; j e ], e n '1'

A

M A G Y A R

T U D 0 M A N Y 0 S

A K A D É M I A

K (") N Y V - É S F ö l Y Ó I R A T K 1 A D Ó

B I Z () T 'I' s Á c; A

'1' A M () Cl A T Á S Á V A L


3/271

Sz a b ó

Á d á m

D Á C I Á I P A P S A G

/ Vv'P / .1

M a r t i n O p i t z


4/271

SZABÓ ÁD ÁM: Dáciái papság, Budapest 2007

Szerkesztette: TÓTH CSABA

Olvasószerkesztő: SZÉK ELY MELINDA

Nyelvi lektor: HARSÁNY! ESZT ER

Tervezte és sajtó alá rendezte: PAN

Az. előző oldalon

GRÓF L. E. MARSICI,!

hadmérnök méretarányos vázlatrajza,

amit a XVII. század végén készített és 1726-ban adott ki

Colonia Ulpia Traiana Augusta Dacica Sarmizegctusa Metropolis

városfalairól, amfiteátrumáról és a fórum provinciáéról.

ISBN 978-963-86998-8-6

© S z a b ó Á d á m

Kiadta: MARTIN O P1TZ K IADÓ

Ügyvezető igazgató: TÓTH CSABA

Nyomtatta: VERA NO

Felelős vezető: M a r o s i A t t i l a

Hbri no. I'II


5/271

D Á C I Á I P A P S Á G

TARTALOM

ELŐSZÓ ......................................................................................................................................................................7

ISMERT PAPOK .....................................................................................................................................................9

B i z o n y t a l a n o k .....................................................................................................................................................................132

A d d e n d u m ..................................................................................................................................................................................136

PAPI HIVATALOK ..........................................................................................................................................147

A n t i s t e s .........................................................................................................................................................................................147

A u g u r ...................................................................................................................................... 150

Fl a m e n ............................................................................................................................................................................................157

Ha r u s p e x ......................................................................................................................................................................................164

Po n t i f e x .......................................................................................................................................................................................165

Sa c e r d o s .......................................................................................................................................................................................170

La u r e n t e s La y i n a t e s .......................................................................................................................................................179

TELEPÜLÉSEK PAPSÁGA ........................................................................................................................180

A mpe l u m ........................................................................................................................................................................................180

A pu l u m ............................................................................................................................................................................................182

Di e r n a .....................................................................................................................................................................194

D r o b e t a........................................................................................................................................................................................

195


6/271

T A R T A L O M

N a p o c a ....................................................................................................................................................................198

P O R O L I S S U M ............................................................................................................................................

:...........

201POTAISSA ...................................................................................................................................................................................... 207

Sa r m i z f .g e t u s a .......................................................................................................................................................................209

T i b i s c u m .................................................................................................................................................................217

VÁROSOK ADAT N É L K l ' l ..................................................................................................................................................... 217

C s a p a t t e s t e k p a p j a i .......................................................................................................................................220

TARTOMÁNYGYŰLÉSEK ÉS FŐPAPOK ......................................................................................222

T a r t o m á n y g y ű l é s..............................................................................................................................................................222

F ő p a p o k .................................................................................................................................................................231

ÖSSZEFOGLALÁS..........................................................................................................................................236

RÖVIDÍTÉSEK ÉS IRODALOM............................................................................................................250

6


7/271

D A C I A ! P A P S Á G

ELŐSZÓ

Az elmúlt évben tettem közzé egy tervezett illyricumi vallástörténeti sorozat első kötetét Pannonicuini sacerdotes. A ŝ ervê ett vallási élet papi vehetői címmel, kis példányszámban alap vetően a szakmabeli olvasóknak.’ Új magyar nyelvű kiadása valamint angol nyelvű változatának megjelenése 2008-ra várható. A kötet bevezetőjében érveltem egy hasonló összefoglalás hiánya és időszerűsége mellett, továbbá áttekintettem a vonatkozó szakirodalmat,

hasonlóképpen a tárgyalt papi tisztségekre vonatkozó általános alapadatokat. Jelen kötetben mindezt csak megismételhetném, amint a készülő noricumi, raetiai, dalmatiai és moe-

siai kötetekben is, amelyek jellegüknél fogva és szándékaim szerint szintén bevezetőként

szolgálnak egy jövőbeni áttekintő összefoglaláshoz, amelyet nélkülük nem lehet megírni.

Számottevő változás illetve gyarapodás a szakirodalomban a Római Birodalom tartománya

inak papságát illetően nem következett be az elmúlt egy esztendő alatt. Ezért jelen kötetargumentációját és a papi tisztségek általánosabb bemutatását illetően a pannoniai kötetre

utalok. Ugyanez vonatkozik a kötet szerkezetére is, amit a használhatóság miatt rövidenmegismételek: az első részben a Daciából ismert papok felsorolása következik nagyjábólalfabetikus sorrendben a nevek szerint. Az alfabetikus sorrendet nem alkalmazom ott, aholkét személyt jónak láttam egymás mellé rendelni. Az egyes személyek sorszámmal is ren

delkeznek D 1-től kezdve, ami szerint hivatkozók rájuk a későbbiekben. A név alatt feltüntetem a felirat szöveget, vagy ha több vonatkozik rá, úgy mindegyiket a. b. c. stb. be

tűkkel megkülönböztetve. A feloldva bemutatott forrásszövegek fölé helyeztem a legfon

tosabb rá vonatkozó irodalmat, a lelőhelyet és a felirathordozó típusának megjelölését. Akeltezés a forrásszöveg alatt szerepel, azt követően tartalmi kommentárt illetve összefoglalást fűztem mindegyik ismert papi személyre vonatkozó forrásszöveghez. A másodikrészben az egyes papi tisztségek tartományszintű összefoglalása következik, a tisztségnevek

szerinti alfabetikus sorrendben. A harmadik részben a tartomány településeinek papságátfoglaltam össze településenként, itt is alfabetikus sorrendet alkalmazva. A településekre vonatkozó legfontosabb történeti adatokat és irodalmat a név alá illesztettem. Azon városokat, amelyekből forráshiány miatt nem ismerünk papokat, a fejezet végén egyszerűenfelsoroltam a városi rang megjelölésével. A nem városi rangú települések illetve csapat-

' S z a b ó 2006.


8/271

E L Ő S Z Ó

testek csak akkor szerepelnek a szövegben ha területükről vagy hozzájuk rendelten papi

személy ismert. A negyedik részben a tartománygyűlésre és a tartományi főpapságra vonatkozó ismereteket és forrásszövegeket tárgyalom. Az ötödik részben összefoglalom a kötettartalmát, kiemelem a fontosabb új eredményeket. A közismereti tényeket, úgymint a Kr. u.212-ben kiadott Constitutio Antoniniana, valamint az egyes uralkodókra vonatkozó adato

kat, a társadalom rangok és tisztségek szerinti rétegződését külön nem jegyzeteltem." A kéz

iratot 2005-ben zártam le. A daciai feliratos forrásokat és a tartomány történetét illetőenmegjelent újabb közleményeket feltüntettem illetve az új adatokat beépítettem a szövegbe.Köszönetemet fejezem ki végül tanáromnak, konzulensemnek, opponenseimnek, kollégá

imnak, akik korábbi és jelenlegi változatában is elolvasták a kéziratot valamint észrevéte

leikkel, megjegyzéseikkel, javaslataikkal hozzájárultak a hasznosabbá tételéhez.Köszönöm itt is a Hahn István Alapítvány kuratóriumának, hogy az általuk adományozottdíjjal e könyv befejezéséhez és megjelentetéséhez is hozzájárultak.

/ MO ESIA INFERIOR

Dacia provincia szomszédai, területe, határai, úthálózata és városai Kr. u. 106 és 271 között

(TÓTH E. 1986 nyomán)

' A Constitutio Antoninianához vő. pl. WOLFF 1976; a császárokhoz lel. KlF.NAST 1996; a rangok cs tisztségek egy

másra épülésén alapuló társadalmi szerkezethez, a cursus honorumhoz ki. Al.FOI.DY 2001.

8


9/271

D A C I Á I P A P S Á G

ISMERT PAPOK- jegyzetek a forrásokhoz -

D 1

Adde bar Semei

Oszlop. Ampelum.

CIL III, 1301b; C I L III, 7835; ILS 4299; K E R É N Y 1 2126; K A N 30; H E T T N E R 4; M e r l a t 29;RL'SSU 1969, 177-182; A N G Y A L - Ö A LL A 1972, 94 nr. 5; T Ó T H I. 1976, 16 nr. 22; N O E S K E

1977, 370 nr. 71; B E R CI U - P O P A 1978, nr. 11; IDR III/ 3, 299; CCID 148; S A N I E 1989,

1246 nr. 5; W O L I . M A N N 1996, 183-184;

I(ovi) O(pti»io) M(axiwo) D(olicheno) et \ Deo Com \ aceno | A urel(ius) | Marinus | [el] A dde bar Se/f/e|i el Ocea |nus So \ cratis sa \ cerdotes | v(otum) l(ibentes) p(osnerunt).

A felirat a Kr. u. II. század végére, a Kr. u. III. század elejére keltezhető formai okokból.

Az egyik állíttató Aurelius gentiliciuma praenomen nélkül a Kr. u. 212-t követő évekre utal

a felirat keltezését illetően. Adde bar Semei neve szerint syriai - palmyrai származású volt.1

luppiter Dolichenus papságán (sacerdos) kívül egyéb tisztsége nem ismert. Nem utal rá a

neve, de a Constitutio Antoninianát követően ő is megkaphatta a római polgárjogot. Két

kollégájával [D 35, 69] való együttes fellépése összefügghet egy helyi Dolichenum létével,

esetleg létrehozásával [vö. D 81], Amennyiben bejegyzett kultuszközösség - pl. collegium- létezett, illetve az ampelumi Dolichenum közterületen állt (egyelőre egyikre sincs adat),

úgy a papok hivatalos sacerdotiumot töltöttek be [vö. D 37],

Adde bar Semei (más közlésben Adde Barsemei) pályafutásából az ismert adatok alapján a

következők vázolhatok: (római polgár?), Kr. u. 212 után sacerdos.

1 Ld. Rl'SSU 1969, 177; KI. meg összefoglaló jelleggel és betűrendi sorrendben a neveket: SAN'IE 1970, 236; SAN1F.

1973, 151-170; RUSSF 1975 (1977), 13.

9


10/271

I S M E R T P A P O K

D 2

[?P(ublius) vagy T(itus) Ac]l(ius) Acl[ianu?]s

Oltár.

Apulum. Marosportó (Parto$), C1L- „ in ruderibus templi”. Elveszett.CIL III , 6262; KERÉNY1 8; ARDEVAN 345; ID R III/ 5, 123;

l(ovi) 0(ptimo) M(aximo) | f?P(nl>lins) vagy T(itus) ? Ae]/ (itis) A elfia] \ [uu]s pont fi/ ex] \ [coloni-ae)] A pnl(ensis) e[q(no) p(ublico)] \ [pr]o salntfe sua/ | [suo]ritm[q]u[e v(otum) s(olvit?J.

A felirat Kr. u. 180-at követően keltezhető Apulum colonia rangjának a felirat szövegébenfeltehető szereplése nyomán. A 2. sor elejére a kitörött részbe pontosan befér a praenomen

egy betűvel rövidítve, illetve a nomen két betűje, amelyek az L-hez csatlakoznak. Ebbe a

szerkezetbe az Ael(ius) nomen mellett más nem javasolható, ami előtt a P(ublius) vagy

T(itus) praenomen állhatott. [? P(ublius) vagy ? T(itus) Ae] 1(ius) Ael[ianu]s kiegészített,

ezért feltételes praenomene és nomene a nevet szerző ős hadrianusi vagy antoninus piusipolgárjogára utal. Cognomene a nyugati, latin nyelvű lakosságú tartományokban Germaniakivételével mindenütt előfordul, és észak-italiai párhuzamai vannak.2 A lelőhely szerint

megállapíthatóan Apulum coloniájának pontifexe volt. Pontifexként emelkedett a lovagrend soraiba. Ugyanebben a korszakban állítottak egy hasonló szerkezetű [ld. D 3], tisztségmegnevezés és befejező formula szerint azonos szövegű oltárt, amelyen a praenomen

megmaradt: P(ublius). A két szöveg formai és tartalmi közös vonásai ugyanahhoz a sze

mélyhez való kötődésüket feltételeznék. A feliratot legutóbb mérvadó módon kiadó I . P l SOis számba vette a lehetőséget, de nem tartotta az adatokat elégségesnek a két személy azo

nosításához.3A töredékesség adta feltételekkel azonban több érv is szólhatna az azonosításmellett, amelyek azonban nem jelentenek bizonyosságot. A felirat állíttatásakor a pap nem

lehetett még túl koros, amire a kevés feltüntetett tisztség utal, vagy már annyira idős volt,hogy nem viselt semmilyen közhivatalt, ezért csak élethossziglani tisztségét jelölhette és

társadalmi rangját. Kora így nem állapítható meg. Kevésbé valószínű, hogy csak ezt a kétpályafutási elemet íratta volna ki, ha több is volt neki az oltár állíttatásakor.

Pályafutása a következőképpen összegezhető a felirat szövege alapján: Kr. u. 180-at kö vetően - pontfifex] (col(oniae)], e[q(uo) p(ublico)].

2Vö. MÓCSY 1959, 162 a CIE V, 1134 hivatkozásával; vö. OPE L l2, 25-26.3IDR 111/ 5,96.

1 0


11/271


D 3

P(ublius) Ae[ 1(ius) ? ]us

Oltár. Apulum. CIL - „Eisenbahnlinie zwischen Carlsburg und Maros-Portó”.CIL III, 12560; KERÉNYI 9; AÉ 1983: 816; PETOLESCU 1984, 378 nr. 234; ARDEVAN 352;

MROZEWICZ 1999, 72 nr. 14; IDR III/ 5, 374;

] | P(ublins) A efl(ius) ]us \ pofntifex cojl(oniae) \ Apuftensis eq(uo)] p(ublico) |prosa[lutes]u[a] \ suor[umqu]c \ votumsolvit.

A feliratot Kr. u. 180-at követően állíttatták a colonia megalapítása szerint. Bár az előzővel(D 2] való azonosítása kézenfekvő lehetőségnek látszik, I. P l S O nem tartotta valószínűnek.4

Az azonosság mellett több érv is felhozható, míg ellene a két felirat töredékessége, a cognomen hiánya, illetve több módon való kiegészíthetősége szól. Közvetlen támpont híjánazonban két külön személyként tárgyalható csak a két felirat állítója.

Praenomene és nomene hadrianusi polgárjogú család leszármazottjának mutatja. Pontifexé

választását követően emelkedett a lovagrendbe. A felirat szövege a pályafutását illetően

csak az állításkori állandó pályafutási elemeit tartalmazza, eszerint fiatalabb korosztályhoztartozhatott.

Pályafutásának a felirat által ismert és feltételezhető elemei a következőképpen összegezhetők: Kr. u. 180-at követően - pofntifex co]l(oniae), fet](uo)] p(ublico).

D 4

T(itus) Acl(ius) T(iti) Ael(i) Zeuxi fil(ius) Pa[p(iria tribu)] Aelianus

Bázis.

Drobeta. AÉ 1959: 317; T u d o r 1968 (Olt), nr. 47; IDR II, 13; AÉ 1981: 718; A R D E V A N 1984, 95-

110; A R D E V A N 1992, 47-53; A R D E V A N 17; ILD 57;

T(ito) Ael(io) T(iti) Atl(i) Zeuxi fil(io) Pa[p(iria tribu)] | Aeliano Ih'ir(o) flafw(ini)] |patrono

4 IDR 111/5, 96.

1 1


12/271

I S M E R T P A P Ü K

col(ouiae) Drob(etae) eq(uo) [p(ublico)] | [praef(ecto) cob(ortis) 1] Noricforum - - -/ | [ .............

A feliratot Kr. u. 235-öt követően állították. T(itus) Ael(ius) Aelianus görög nyelvterületről

származott, apja cognomcne szerint.5 Névszerző őse Antoninus Pius korában kaphatottpolgárjogot. Feltűnő, hogy a traianusi Papiria tribusba tartozott, amely Daciában egyedülSarmizegetusa coloniájára volt jellemző, alapításának körülményei által. Ennek alapján apja

vagy ő tartományon belül Sarmizegetusáról is telepedhettek Drobetába. A felirat két részletben és a részleteken belül valószínűleg időrendben tartalmazza cursus honorumát. Előbba várossal kapcsolatos elemeit tüntették fel és társadalmi helyzetét tükröző lovagi rangját,majd a katonai pályafutásának egyes állomásaival folytatódik a felirat szövege. A pat

ronatus6 valószínűleg a felirat elveszett részén feltüntetett egyéb katonai tisztségek betöltése után következhetett időben. A bemutatott olvasat elfogadhatóbbnak látszik az ILD

57 alatt újraközölt korábbi változattal szemben, amely szerint a 3. sor végétől „...eq(uestrem)

| [statuam pos(uit). Ho]uor(e) c[ou!(entus)] \ [sumptum remisit]" a szöveg. Utóbbi esetben például a bázis méreteinek egy lovasszobor nagyságának kellene megfelelniük, ezzel szemben

a felirathordozó álló szobor talapzatának jobban megfelel.7

Municipális karrierjének felsorolt állomásai a Ilviratusszal kezdődnek.3Előtte decurióként,illetve lovagként valószínűleg a municipális cursus honorum Ilviratust megelőző fo

kozatain is túljutott, amelyeket külön nem jelölt. A IIviratus közben vagy utána a coloniaflamenévé választották.9 A szövegben a városi tisztségek után feltüntetett katonai pályafutási elemek időben bizonyosan korábbiak. Lovagként katonai pályára léphetett, és leszerelését követően vált municipális tisztviselővé, a fordított sorrendnek sokkal kisebb a va

lószínűsége. Lovagi katonai pályafutásából csak a militia prima: praefectus cohortis I No

ricorum azonosítható a felirat szövege által. Nem kizárt, hogy a militia equestris továbbikét tiszti fokozatát is betöltötte. A bázison egykor állt szobrot a patronatusa alatt álló város állíttathatta neki.

A felirat szövegében feltüntetett adatok alapján pályafutása a következőképpen összegezhető: a Kr. u. III. század elejétől - eq(uo) (p(ublico)], (praef(ectus) coh(ortis) I] No-

ricforum], (militia secunda, militia tertia?, quaestor és/ vagy aedilis?), Ilvir, fla[m(en)], patronus col(oniae).

5Vö. RUSSU (1975) 1977, 9.

6Összefoglalóan vö. ENGESSF.R 1957.

7Vö. Be r c e m a n n 1992, 315-324.

* Vö. összefoglalóan ARDF.VAN 1984, 95-110.

9A daciai flamcnckhcz Id. meg ARDF.VAN 1992, 47-53.

12


13/271


D 5

P(ublius) Ael(ius) Antipater

a. Bázis. Apulum. Marosportó (Partoj). AÉ 1930: 7; C U C U I U 1929, 25; D A I C O V I C I U 1929, 304 nr. 6; K E R É N Y 1 56, 72, 270, 1840,

1841; D A I C O V I C I U 1966, 153; D A I C O V I C I U 1969, 388-389 nr. 6; D A I C O V I C I U - PlSO 1977,76-77 nr. 1; A R D E V A N 1984, 95-110; D E V í j V E R 1986, A 22; IDR II1/ 5, 215;

l(ovi) O(ptiwo) M(aximo) Cust(odi) \ lunoni Miner \ vae ceteris \ que dis deabus \ que P(ublius) A el(ius) A nti\ pater llvira(Hs) | col(oniae) Apui(eusis) et A n\ lonia lulia \ eius et A elii A n\ tipater lulia\ nus Genialis | deccc(uriones) col(ouiae) eq(no) p(ublico) e(t) Iuia | Jilii eor(um) pro salute \ sua

suorumque.

Kr. u. II. század vége, III. század eleje.

b. Fogadalmi felirat. Apulum. A gyulafehérvári (Álba lulia, Karlsburg) várdomb (Cetate). Elveszett.

CIL III, 1104; K e r ÉNYI 59, 79, 1840; D A I C O V I C I U 1969, 143 n r . 6 ; D A I C O V I C I U - P l S O1977, 76; D E V I J V E R 1986, A 22; A R D E V A N 332; IDR III/ 5, 259;

Minerv(ae) \ P(ublii) A el(ii) A n\ tipater | luliauus \ Genialis \ eq(uo) p(ublico) dec(uriones) |col(ouiae) A puli q(uaestoriciil).

Kr. u. III. század eleje. Tekintettel arra, hogy mindhárom fiú eljutott a duumviratusig, eztmegelőzően feltehetőleg quaesturát is betöltötték. Esetlegesen erre a már mindhármuk által

egy esztendeig viselt quaesturára utal a felirat szövegének végére illesztett, egyébként feloldhatatlan Q rövidítés. Fogadalmi záróformula rövidítéseként nem azonosítható.

c. Oltár.

Tibiscum. Elveszett (?).CIL III, 1573; T u d o r 1957, 270 nr. 124; IDR III / l, 65;

Herculi sancto Eutycbes act(or) | P(ubli) A eli A ntipatri ex voto posuit.

Kr. u. III. század eleje.

13


14/271


d. Bázis.

Apulum.

CIL III, 1181; EE IV nr. 155; G r o a g 1913, 18 nr. VI; K e r ÉNYI 89, 1633, 1843, 1968;T u d o r 1957, 252 nr. 55; B a i .LA 2000, 116 nr. 2, 7; D e v i j v e r 1986, A 22; D A I C O V IC I U -

P l S O 1977, 77 nr. 5; FlTZ 1992-1995, 938-940 nr. 648; M R O Z E W I C Z 1999, 69 nr. 3;

A R D E V A N 295; IDR II1/ 5, 439;

P(ublio) Ae/ (io) A ntipat\ ro Marcello | eq(uiti) R(omano) dec(urioni) col(oniae) A p(ulensis) | fil(io)

P(ubli) A el(i) An/ ipa \ tri a mil(itis) et Uvir(i) \ col(oniae) s(ttpra) s(criptae) et adoptivo \ P(ubli) A el(i) Marcelli v(iri) | e(gregi) ex praef(ecto) légi |on(um) VII Claud(iae) et | 1A diut(ricis) Dades et

| Filetus actor(es).

Kr. u. III. század első negyede.

e. Oltár.

Apulum. Marosportó (Partoj).

AH 1930: 8; CucuiL' 1929, 31; D A I C O V I C I U 1929, 305 n r . 7; D A I C O V I C I U 1969, 143 n r . 7;

D A I C O V I C I U 1969, 388 n r . 5; K E R É N Y I 1839, 2035; T U D O R 1957, 252 n r . 54; A É 1959: 304;B i r l e y 1969, 82; D A I C OV I C IU - P l S O 1977, 76 n r . 1; D e v i j v e r 1976-1980, A 22; D e v i j v e r

1986, A 22; D E V I J V E R 1989, 54; A R D E V A N 358; S Z A B Ó Á . 2001, 99-103; S Z A B Ó Á . 1999(2000), 119-150; IDR III/ 5, 210; S Z A B Ó Á . 2004 ( A rcbÉrt), 109 n r . 4;

l(ovi) 0(ptimo) M(aximo) Cons(ervatori) | pro salute \ P(ubli) A el(i) A ntipatri(s) \ sac(erdotis) A rae

A ug(usti) | sua suorumque \ omniu(tu) Ouesimus \ \ actor | v(otum) s(olvit).

Kr. u. III. század első harmadának második fele.

f. Tábla, szoborposztamensről.Sarmizegetusa. Area sacra.

A É 1977: 689; D A I C O V I C I U - P l S O 1977, 75-76; IDR III/ 2, 217; A R D E V A N 1992, 47-53;A r d e v a n 183; S z a b ó Á . 2001, 99-103; A H 2001: 1718; S z a b ó Á . 2004 {ArcbÉrt), 109, 4.b;

ILD 246;

[[ - ]] | [[■ et]] | Cenifo Daciar(um)] \ P(ublius) A el(ius) A f/ itipater] \ fiamé[n colon(iae)] |

Apule/ i[sis sac(erdos)] | A rae A fugusti] \ ex s(uis?) mufneribns?] \ douufm dedit],

Kr. u. III. század első harmadának második fele.

1 4


15/271


Hat feliratról ismert, amelyek a Kr. u. II. század végétől, 180-tól, illetve a III. század első

harmadára keltezhetők. Formai és tartalmi okokból mind a hat felirat hozzá köthető. Csa

ládjának több tagja ismert három generációból. Bár Apulumból ismertek, testvérének [D 7]a traianusi Papiria tribusba való tartozása szerint a család eredetileg sarmizegetusai lehetett.

Alapítását követően onnan települhettek Apulumba. Az egykori apulumi Ilvirnek [a.] és fe

leségének három fia és egy lánya volt. A colonia Ilvirjének,111tehát legkésőbb 180 utánitisztviselőjének decuriói rangban született fiai valószínűleg vagyoni alapon korán a lovag

rend tagjaivá váltak, és Apulum coloniájában több municipális tisztséget betöltötték, az apacoloniához tartozó tisztsége után nagyjából a II. század utolsó évtizedében. Praenomeníikés gentiliciumuk Hadrianusra utal, a család nevet szerző őse valószínűleg ettől a császártólkapott polgárjogot Kr. u. 117-138 között. Az apa és az idősebbik fiú történelmi Antipater

cognomene kötődést mutat a görög nyelvű birodalomrészhez.11Ugyanerre utal az anya Antonia gentiliciuma is. Nem zárható ki az anya révén rokonsága M(arcus) Antonius Valen-

tinus tartományi főpappal [D 27], esetleg a sarmizegetusai L. Antoniival,12de egyelőre nem

is bizonyítható.P(ublius) Ael(ius) Antipater decuriórendű családba született, és kora ifjúságától a lovag

rend tagjává vált [a., b.]. Ifjúkorában katonáskodott is, erre utalhat a d. feliraton az a militis

formában feltüntetett lovagi rangmegjelölés. Mivel már equo publico alakban korábban jelölve volt a lovagi rangja, így az a militis kitétel lehetségesen a tres militiae betöltésére

utal [d.]. Municipális karrierjéből a decurionatus és a Ilviratus szerepelnek a feliratokon.Ez utóbbi az a militis kitétel előtt [d.], ami mutatja az egyébként logikus tényt, hogy hakatonáskodott úgy azt a municipális magasabb tisztségek viselése előtt tette, a b. felirat

lehetséges értel-mezése szerint a quaestura után. Ugyanis egyik feliraton sem történik

egyértelmű utalás arra, hogy alsóbb municipális magistraturát is betöltött volna, kivétel a b.felirat Q. betűje, amelyet ugyan kérdőjellel, de q(uaestores)-nek is lehet értelmezni mind

három fiú későbbi pályafutásának fényében fid. D 6 és 7], Mivel a Ilviratusnak feltétele

volt az alsóbb magistratura, így vagy quaesturát vagy aedilitast, helyenként pedig mindkettőt be kellett tölteni. Az alsó magistratura és a feltehető katonaság után Ilvirré válasz

tották Apulum coloniájában [d.]. Két papi tisztséget is betöltött: a colonia Aurelia Apulen-siumban a flameni13 tisztséget, valamint a tartományi főpapságot sacerdos Arae Augusticímmel [e., f.]. Flamenné a Ilviratus után választották, a főpapság előtt (vö. d., f.]. A bázist,amelyen a flameni tisztségét feltüntette, papi minőségében állította, és ezért csak két papi

10Vö. A r d e v a n 1984, 95-110.

'1Vö. BarkóCZI 1964, 305; RUSSU 1975 (1977), 7; Id. még O P E L I2, 59.

12Vö. legújabban Piso2001 (BMN), 363-370.

12Vö. A r d e v a n 1992, 47-53.

1 5


16/271


tisztségét jelölte rajta. A d. és az öccsének lányára vonatkozó [D 6, c.] feliratokat ugyanazok a személyek állíttatták ugyanazzal a szöveggel feltehetőleg ugyanakkor. Öccse akkor

már a colonia flamene volt, neki viszont csak a duumviratusa került a szövegben feltüntetésre. Valószínűleg a több forrásból nem ismert öccs [D 6] után vált flamenné Apulum co-loniájában, talán annak halálát követően. Antipater flaminatusa időben a főpapságához áll

közelebb, mint a Ilviratusához. A summus honort,14 a tartományi főpapi hivatalt pályafutásának csúcsaként egy évig töltötte be. Főpapi címe alapján ez a Kr. u. III. század

első két évtizedében történhetett, esetleg a harmadikban, Severus Alexander uralkodásának valamely korábbi időpontjáig. A császár Kr. u. 222-es hatalomra kerülése még nem feltételezi, hogy azonnal átalakította a daciai tartománygyűlés és császárkultusz szervezetet; az

időpontot azonban csak a trónraiépéséhez lebet viszonyítani.15 Főpapi évében állítottak

neki szobrot annak feliratos bázisa szerint [e.], és ez évben szövegeztette a szobortalapzatfeliratát ff.]. Egyik fiát öccsének lányával [D 6, c.] együtt P(ublius) Aelius Marcellus [D 8]

fogadta örökbe, aki rokona lehetett, talán az unokatestvére [d], de semmiképpen nem atestvére, hiszen a „családi” feliratokról [a., b.] hiányzik a neve. Közéleti vagy üzleti érdekeltségei miatt álltak szolgálatában actorok,16 akik a család felszabadítottjai is lehettek

[vö. még d.], amelyek közül kettőt hozzá, kettőt pedig fiához kapcsolódóan ismerünk.

Pályafutása a következőképpen foglalható össze: A Kr. u. II. század utolsó két évtizedében, Kr. u. 180 után - decurio col(oniae), e(c]uo) p(ublico), q(uaestor?), (lovagi katonai pályafutás - militia prima, secunda, tertia ?) valószínűleg ezekre utalólag a mil(itis), Ilvir, fia-mefn] col(oniae), a Kr. u. 210-es évek végén, a Kr. u. 220-as évek elején - sac(erdos) Arae

Aug(usti), (sacerdotalis Arae Augusti).

D 6

P(ublius) Ael(ius) Iulianus

a. Bázis. Apulum. Marosportó (Partoj).

AÉ 1930: 7; CUCUIU 1929, 25; D A I C O V I C I U 1929, 304 nr. 6; K E R É N Y I 56, 72, 270, 1840,

1841; D A I C O V I C I U 1969, 143 nr. 6, 388-389; D A I C O V I C I U - PlSO 1977, 76-77 nr. 1;A r d e v a n 1984, 95-110; D e v i j v e r 1986, A 22; I D R III/ 5, 215;

141.d. Apui. flor i 6, 73.

'5Vö. S z a b ó Á. (1999) 2000, 119-150.

'


17/271


l(ovi) 0(ptimo) M(aximo) Cust(odi) | hinoni Miner \ vae ceteris \ que dis deabus |que P(tiblius) Ael(ius)

A nti \ pater llvira(lis) | col(oniae) A ptil(ensis) et A u \ tonia lu/ ia j eius et Ae/ ii A u \ tipater Júlia |nus Ge-

nialis | deccc(uriones) col(oniae) eq(uo) p(ublico) e(t) íuia | filii eor(um) pro salute | sua suorunique.

Kr. u. II. század vége, a III. század eleje.

b. Fogadalmi felirat.

Apulum. A gyulafehérvári (Álba Iulia, Karlsburg) várdomb (Cetate). Elveszett.

CIL III, 1104; KF.RF.NYl 59, 79, 1840; D A I C O V I C I U 1966, 153; D A I C O V I C I U 1969, 143 nr. 6,388-389; D A I C O V I C I U - PlSO 1977, 76; Dfvijyt.R 1986, A 22; A R D F V A N 332; IDR III/ 5,

259;

Minerv(ae) \ P(ublii) A el(ii) An\ tipater \ Julianus \ Genialis | eq(uo) p(ublico) dec(nriones) \ colo-

niae) A puli q(uaestoriciii).


c. Bázis. Apulum. Marosportó (Partoj). CIL - „Ad portam archidiaconi Dobocensis”. Elveszett.

BONGARS 1US 1600, 623; CIL III, 1182; K e r ÉNYI 78, 89, 179, 1633, 1968; T U D O R 1957, 253

nr. 56; D A I C O V IC I U - P l S O 1977, 77 nr. 6 ; A R D E V A N 1984, 95-110; D E V I J V E R 1986, A 22;A r d e v a n 1992, 47-53; K a j a v a 1994, 183; Fit/ 1992-1995, 938-940 nr. 648; M r o z e w i c z

1999, 70 nr. 7; Ardevan 296; IDR 111/5, 441;

Pub/ iaeAe/ i\ ae Julianae \ Marce/ Jae sjplendidissimae) p(uellae) | Jil(iae) Ĵ fnb/ i) A el(i) Juliani |

eq(uitis) R(omani) jlam(inis) et Jlvi\ ral(is) col(oniae) Ap(uleusis) et ad\ optiv(a)e P(ubli) Ael(i)

Mar\ cel/ i v(iri) e(gregi) expr\ aej(ecto) legg(ionum) VII Cl(audiae) \ et I A diut(ricis) Dacles | | et Fi letus actor(es).

Kr. u. III. század. A s(plendidissima) p(uella) jelző a leány lovagrendű családhoz való tar

tozását jelöli.17

Három apulumi lelőhelyű feliratról ismert, amelyek mindegyike Kr. u. 180 utáni időre kel

tezhető. Hadrianusi polgárjoggal bíró kiterjedt családjának és tágabb rokonságának több

17Vö. DF.MOUCIX 1975, 174-187.

17


18/271


tagja ismert18, három generációból fvö. D 5, 7], Testvérének [D 7] tribus megjelölése sze

rint a család eredetileg sarmizegetusai volt. P(ublius) Ael(ius) Iulianus latin cognomene ál

talában gyakori a nyugati tartományokban.19Születési - vagyoni alapon már decuriórendű

lehetett, illetve korán a lovagrendbe is emelkedett. Ez utóbbit eq(uo) p(ublico) [a. b.j, illet ve eq(ues) R(omanus) [c.] formában tartalmazzák a feliratok. A különbözőképpen feltünte

tett lovagrendi tagság lényegileg ugyanazt jelenti, a különböző szóhasználatnak esetleg valamely ismeretlen pályafutási eseménysor lehet az oka, ahogy valószínűleg bátyja Antipater

esetében [D 5] is. Első municipális tisztsége feltehetőleg a q(uaesturaP) volt [b.]. Ezt kö vetően válhatott a colonia flamenévé,20amely után Ilvirnek választották.21 Ilviratusa utánmég egy ideig flamenként tevékenykedett, amit a Ilviratus múlt időre utaló feltüntetésemutat a feliraton [c.]. Több tisztsége nem ismert, lehetséges, hogy el is halálozott a III.század első negyedében. Lányát P(ublius) Ael(ius) Marcellus [D 8] fogadta örökbe, amint a

családhoz kötődő actorok által állíttatott szobor talapzatának feliratából tudható [c.].

Pályafutása a feliratok szerint összegezve: A Kr. u. II. század végén - dec(urio) col(oniae),eq(uo) p(ublico), q(uaestorP), eq(ues) R(omanus), flam(en), (Ilvir) Ilviral(is) col(oniae).

D 7

P(ublius) Ael(ius) P(ubli) fil(ius) Pap(iria tribu) Genialis

a. Bázis.

Apulum. Marosportó (Partoj).

AÉ 1930: 7; CUCUIU 1929, 25; D a i Cü VICIU 1929, 304 nr. 6; K e r Ln y i 56, 72, 270, 1840,

1841; D a i c o v i c i u 1966, 153; D a i c o v i c i u 1969, 143 nr. 6; DAICOVICIU - PlSO 1977, 76-77

nr. 1; ARDEVAN 1984, 95-110; DEV1JVER 1986, A 22; ID R III/ 5, 215;

l(ovi) 0(pti/ / /o) M(axinio) Cust(ocli) \ hinoni Miner\ vae ceteris \ que dis deabus \ que P(ublius) Ael(ius).

A nti \ pater llvira(lis) \ coi(oniae) Apul(ensis) et An\ tonia Júlia | eius et A elii A n\ tipater\ ulia\ nus Ge-

nialis | deccc(uriones) col(oniae) eq(no) p(ublico) e(t) luia \ jilii eor(um) pro salute | sua suorumque.

Kr. u. II. század vége.

18Vö. D a i c o v i c i u - Piso 1977, 78.

19Vö. MÓCSY 1959, 177; B A R K Ó C Z I 1964 ,315.

20Vö. A r d f . v a n 1992, 47-53.

21Vö. A r d f . v a n 1984, 95-110.

18


19/271


b. Fogadalmi felirat. Apulum. A gyulafehérvári (Álba lulia, Karlsburg) vár (Cetate).

CIL III, 1104; KERÉNYI 59, 79, 1840; DAICOVICIU 1969, 143 nr. 6; DAICOVICIU - P l S O

1977, 76; D e v i j v e r 1986, A 22; A r d e v a n 332; IDR II I/ 5, 259;

Minerv(ae) | P(ublii) A el(ii) A n \ tipater \ íulianus | Genialis | cq(no) p(ublico) dec(uriones) \ colo-

niae) A puli q(uaesíoricii?).

Kr. u. III. sz. eleje.

c. Bázis. Apulum. Elveszett.

CIL III, 1208; K E R É N Y I 60, 1656; T u d o r 1957, 193, 213, 255 nr. 70; D A I C O V I C I U - PlSO1977, 76; D e v i j v e r 1986, A 22; A r d e v a n 298; I D R III / 5, 440;

P(ublio) A el(io) P(ubli) fil(io) Pap(iria tribu) | Geniali dec(urioni) | et pontifici | col(oniae) A pu

l(ensis)pa\ tron(o) colleg(i) | cent(onariorum) P(ublius) A el(itis) | Euthymus \ libert(us).

Kr. u. III. sz.

d. Oszlop. Apulum. Elveszett.

R E I N B O L D 1842, p l . XIII; CIL III, 974; I C N A 1935, 73 n r . 3; K E R É N Y I 56, 58, 59, 60;

D A I C O V I C I U 1966, 156; D A I C O V IC I U - P l S O 1977, 76; BALLA 2000, 116n r . 4; A R D E V A N

1984, 95-110; D E V I J V E R 1986, A 22; A R D E V A N 310; I D R III/ 5, 2;

Numini | A esculapi | et Hygiae | P(ublius) A el(ius) Ceni\ a[li]s [I]lvira\ flis c)ol(oniae) A pufl(en

sis)J | [ - ].

Kr. u. III. század eleje. A felirat töredékessége miatt nem állapíthatómeg, hogy szerepelt-e

rajta a pontifexi tisztsége. Lehetségesen az is fel volt tüntetve.

P(ublius) Ael(ius) Genialis négy apulumi lelőhelyű feliraton szerepel, amelyek Kr. u. 180

utáni időre keltezhetők. Hadrianusi polgárjoggal bíró kiterjedt családjának és tágabb rokon

ságának több tagja ismert22három generációból. A család eredetileg sarmizegetusai volt és

22V ö . D a i c o v i c i u - P i so 1977, 78.

19


20/271


onnan települtek Apulumba, amit éppen P(ublius) Ael(ius) Genialis tribus megjelölése mutat. A néhai apulumi llvirnek három fia és egy lánya volt. A decurio rendűnek született fiúk a lovagrend tagjaivá váltak, és Apulum coloniájában több municipális tisztséget betöltötték [vö. D 5, 6],

P(ublius) Ael(ius) Genialis cognomene inkább a nyugati tartományokban gyakori.23 A II.század végén induló pályafutását decuriórendűként kezdte, és valószínűleg vagyoni alaponhamar a lovagrendbe emelkedett. Első magistraturája feltehetőleg a q(uaesturaP) volt,

amennyiben más meggyőzőbb feloldás híján a b. felirat utolsó betűjét a későbbi pályafutásielemek függvényében így lehet értelmezni. Valószínűleg ezt követően választották Apulumcoloniájának pontifexévé [c.|. A kellőképpen tekintélyes tisztségviselőt a collegium cento

nariorum választotta patronusává,24amint egy szabadosa által állíttatott szobor feliratos bá

zisának szövegéből tudható [c.[. Ezt követően llvirnek választották25 Apulum coloniájában, amely után további tisztségeket valószínűleg nem viselt.

Pályafutása a következőképpen összegezhető: A Kr. u. II. század végétől - dec(urio) co

loniae), eq(uo) p(ublico), q(uaestorP) (coloniae), pontifex col(oniae), patron(us) colleg(i)cent(onariorum), (Ilvir) fi]Iviraflis cjol(oniae).

D 8

P(ublius) Aelius P(ubli) f(ilius) Papir(ia tribu) Marcellus

a. Bázis.

Fulginiae. Italia.

CIL, XI, 5215 (5216); ILS 2650; T u d o r 1968, 166-167; PEl .AUM 1970, 373-375; D o b ó 847;D a i c o v i c i u - Piso 1977, 75-78, 77 nr. 9; D o b s o n 1978, 318-319 nr. 226; F i t z 1992-1995nr. 648, 938-940; A r d e v a n 499;

P(nblio) A elio P(ubli) f(Hio) Papir(ia tribu) | Marcello cent(urioni) \ frum(entario) subprincipi \ peregrinorum adstato | et principi el primipilo \ / eg(ionis) VII Gem(inae) Pi(a)e Fel(icis) adlefc] \ to ad munera praejefc(torum)] | legg(ionum) VII Claud(iae) el primae \ A diutricis v(iro) e(gregio) fiamini | luculari Laurent(ium) Lavina ft(ium)] | patrono el decurioni co\ loni(a)e A pule(n)sium patrono \

civitat(um) Forofla(miuiensium) Fulginia(tium) | itemque Iguvinorum splen \ didisfsim]us ordo Foro

22Vö. MÓCSY 1959, 175; Ba r k ó c .ZI 1964, 313.

24Összefoglalóan vö. Cl.F.MP.N'TE 1972, 142-229.

25Vö. A r d e v a n 1984, 95-110.

2 0


21/271


fia ni (iniensiu m) \ cuius dedicat(ione) decurionibus \ et liberis f- - -J eorum panew j et vinum et (ses-tertios) X X (vicenos) n(ummos) item \ jn/ junicipibus (sestertios) llll(quatenos) n(ummos) dedit.

a bis. A CIL, XI, 5216, Fulginiae-i felirat töredékesen ugyanezt a szöveget tartalmazza.

Kr. u. III. század első fele.

b. Posztamenselőlap.

Apulum. CIL - A kancellár házában.CIL III, 1180; CIL III, 7795; EE IV, n. 154; D A I C O V I C I U 1929 (1930), 306; K E R É N Y l 89;

D a i c o v i c i u 1966, 15825; D a i c o v i c i u 1969, 390; B a i . l a 2000, 116 n r . 7; D a i c o v i c i u -

P l S O 1977, 77 n r . 11; Cl.AUSS 1973, 112 n r . 198; D O B S O N 1978, 318 n r . 2; AÉ 1980: 736;S A U L N I E R 1984, 526 n r . 5; D E V I J V E R 1986, A 22; M R O Z E W l C Z 1993, 219 n r . 2; FlTZ 1992-

1995, 938-940 n r . 648; A R D E V A N 303; M R O Z E W l C Z 1999, 71 n r . 9; IDR III/ 5, 442;

P(ublio) A eüo P(ubli) f(Hio) P(a)p(iria tribu) Marcello | v(iro) e(gregio) p(rimi)p(ilo) ex praef(ecto)

leg(ionnw) F'll | CJ(audiae) et 1A diut(ricis) sfujb pnn\ cipe peregr(inorum) Y(centurioni) jrumfen

t(ario)] | sacer(doti) Lauren[t(ium) L aril |hu\niaepatr(ono) írerumpubli] |car(um) Fuflgin(atinm) Forofla] \ min(ensium) fitewq(ue) \ guvinor(um)] \ [

Kr. u. III. század első fele.

c. Bázis. Apulum. Marosportó (Partoj). CIL - „Ad portam archidiaconi Dobocensis”. Elveszett.

BONGARS IUS 1600, 623; CIL III, 1182; KerÉNYI 78, 89, 179, 1633, 1968; T U D O R 1957, 253

n r . 56; D A I C O V IC I U - P l SO 1977, 77 nr. 6; A R D E V A N 1984, 95-110; D E V I J V E R 1986, A 22;

KAJ AVA 1994, 183; F l T Z 1992-1995, 938-940 nr. 648; M R O Z E W l C Z 1999, 70 nr. 7; A r d e

v a n 296; IDR II1/ 5, 441;

PubliaeA eli \ aelulianae \ Marcellae s(pkndidissimae) p(nellae) | JH(iae) P(ubli) A el(i) luliani \ eq(uitis) K(owani) Jlam(inis) et llvi\ ral(is) col(oniae) A p(ulensis) et ad\ optiv(a)e P(ubli) A el(i) Mar\ celli v(iri) e(gregi) expr\ aef(ecto) legg(ionum) VII CJ(audiae) \ et 1A diut(ricis) Dades | | et Filetus actor(es).

Kr. u. III. század. A s(plendidissima) p(uella) jelző a lány lovagrendfi családhoz való tar

tozását jelöli.26

“ Vö. Df .MOUCIN 1975, 174-187.

21


22/271


d. Bázis. Apulum.

CIL III, 1181; EE IV nr. 155;G r o a g

1913, 18 nr. VI;K e r ÉNYI

89, 1633, 1843, 1968;T u d o r 1957, 252 nr. 55; B alla 2000, 116 nrr. 2, 7; D e v i j v e r 1986 (1976-1993), A 22;

D A I CO V IC I U - P l S O 1977, 77 nr. 5; A r d e v a n 1984, 95-110; FiTZ 1992-1995, 938-940 nr.648; M r o z e v i c z 1999, 69 nr. 3; A R D E V A N 295; IDR III/ 5, 439;

P(ublio) A el(io) A ntipat\ ro Marcello | eq(uiti) K(omano) dec(urioni) col(ouiae) Ap(utensis) \ fil(io) P(nbli) A el(i) A ntipa\ tri a mil(itis) et Jlvir(i) | col(oniae) s(upra) s(criptae) et adoptivo | P(ubli) A e!(i) Marcelli v(iri) | e(gregi) expraef(ecto) legi\ on(um) VII Cland(iae) et | I Adiut(ricis) Dades et | Filetus actor(es).

Kr. u. III. század.

Feliratai a Kr. u. III. század elejére keltezhetők, pályafutása ismert állomásai így a Kr. u. II.

század utolsó évtizedére, a következő elejére tehetők. Öt feliratról ismert, melyek köziil három apulumi lelőhelyű, kettő pedig az itáliai Fulginiaebó! került elő. Annak ellenére, hogy

itáliai gyökerekkel bírt, Daciában valószínűleg apulumi származású volt, tribusa alapján

eredetileg Traianus által Sarmizegetusába telepített személv utóda. Papi tisztsége a mai

ismeretek szerint nem kötődik Daciához, ezért feltételesen számítható a tartomány papjaiközé. Papi személyként Daciában is élt, s ez mindenképp indokolja a tárgyalását.27Rokonságából többen ismertek a tartományból [D 5, 6, 7].

A Kr. u. II. század végén kezdett katonáskodni, ahol hamar emelkedett a ranglétrán. Való

színűsíthetően Kr. u. 193-197 között28mint centurio frumentarius, majd mint subprinceps,illetve princeps peregrinorum tevékenykedett. Ezt követően a legio VII Gemmában primus

pilus volt, majd a lovagrendbe emelkedett. Következő tisztségét egyszerre töltötte be a két

megnevezett légióban: a viminaciumi legio VII Claudiában, illetve a brigetiói legio I Adiut-rixben látta el a praefectus legionum (adlectus ad muneram) feladatát. Valószínűleg háború

alatt láthatta el ezt a feladatot, mikor a két legio egy helyen tartózkodott.29 A Kr. u. II.század végén, a Kr. u. III. század elején több ilyen alkalom valószínűsíthető, akár Septimius Severus britanniai hadjárata, akár Caracalla keleti hadjárata alatt.3(1Katonai pályafutását

valószínűleg ezzel be is fejezte.31Lovagi rangját vir egregius formában tüntették fel. A ka

v Vö. meg A r d p. v a x 1998, 236.

Js l.d. Fí t z 1992-1995, 939.

l.d. Pf i.aum 1970, 375.

30Ed. Fi t /. 1992-1995, 939.

Sl Ld. PFLAUM 1970, 375.

2 2


23/271


tonai rangok után egy, csak a lovagok számára elérhető papi tisztséget32töltött be: a Lau

rentes Lavinates papi testület tagjává vált. Fulginiaei feliratán flamen lucularis Laur. Lavi-natiumnak írták ezt a papi tisztséget, az apulumi feliratán sacerdos Laurentium Lavina-

tiumnak. A sacerdos köznévként általában is jelölte a papi személyt,33ígv valószínűleg nem

két különböző fokozatról van szó. Az apulumi magistratusok valószínűleg nem tudtákpontosan a papi funkció nevét, ezért fogalmaztak általánosabban, ahogy Procilius Nicetaesetében is látható [D 70]. Cursusában ezt követően Apulum colonia patronatusa és decu-

rionatusa szerepel. Patronusnak felkérhették34azzal egy időben is, hogy rangja révén szülő

városa vagy rokonsága lakhelyének ordo decurionumában is helyet foglalt. Ezt követőenhárom itáliai - umbriai - város is patronusának kérte fel: Fulginiae, Forum Fiamini és Igu

vium. Pályafutásáról többet nem tudunk. Valamikor a Kr. u. Ili század első két évtize

dében örökbe fogadta két rokonának, P(ublius) Ael(ius) Antipatcrnek és Iulianusnak kétgyermekét, akik supranomenként felvették az ő cognomenét. Felvetődött, hogy Ael. Marcellus Antipater és Iulianus testvére lett volna.35Majdnem biztos, hogy rokonok voltak, denem testvérek. Id. P(ublius) Ael(ius) Antipaternek három fia és egy leánya volt, akiket is

merünk [D 5, 6, 7a.]. Ael(ius) Marcellus legfeljebb unokatestvére lehetett id. Ael(ius) Anti

pater fiainak, s ez korban is jobban megfelel annak, hogy ő, a hasonló korú, életét katonaitáborokban töltő gyermektelen unokatestvér az örökbefogadó. A családra vonatkozó felira

tok különböző időpontokban keletkeztek, és mindig az aktuális tisztségeket ábrázolják, ezértnem szerepel pl. az ifj. Ael(ius) Antipater fiáról [d.] szóló feliraton apjának flameni és tarto

mányfőpapi tisztsége. Ugyanez elmondható az Ael(ius) Iulianus lányának állított feliratról is

[c.]. Pályafutása során leszerelését követően vált pappá sacer(dos) Lauren[t(ium) Lavijna-

t(ium), helyesebben flamen lucularis Laurent(ium) Lavina[t(ium)] címmel, majd három umbriai

város decuriójává, illetve patronusává. Nem állapítható meg, hogy miképpen látta el papi tiszt

ségét. Esetlegesen minden évben Rómába, illetve a helyszínre utazott a latin ünnepek alkalmával, vagy pedig eddig feltáratlan összefüggés állhat egyes daciai, itáliai jogú városok és a latin

városok szövetsége között, ami magyarázná a papi tisztség többszörös előfordulását Daciában.

Pályafutását a fulginiaei szoborbázis felirata összegzi fa.], eszerint a katonaságot követően vált flamen lucularis Laurentium Lavinatiummá a Kr. u. III. század első negyedében, mielőtt Apulum patronusává is lett. Nem számítható egyelőre közvetlenül a daciai tartományipapság soraiba.

32Vő. Sau ln ier 1984, 517-533; M r o z p .yx i c z 1993, 217-225.

331.d. Bf .RGGR 1953, 687.

33összefoglalóan vö. E n gf .SSRR 1957.

33Ld. Fit z 1992-1995, 939.

2 3


24/271


25/271

D A C I A I P A P S Á G

valószínű lehetőségként az is felvethető, hogy az övéi kitétel a kultuszközösségre vonatkozik. Az oltár szövegéből világossá válik, hogy jövevény azaz nem helyben született, ere

detileg közösségen kívüli vagyis értelmezhetőbb módon: meghívott vagy befogadott pap volt a már létező szentélyben, ahova kinevezték cgv etnikai alapon szerveződött kultuszközösségbe. Sacerdosnak a terület közigazgatását irányító testület nevezhette ki; ha Sar-

mizegetusa territóriumán állt a szentély, úgy a sarmizegetusai ordo decurionum,41amelynek

tagja is lett valószínűleg. A feltüntetett pályafutási elemek valószínű, hogy ereszkedő rendben követik egymást. A macedóniai Artemidorus, aki a helyi hívőközösséghez csatlakozott

előbb pappá, majd ezáltal tekintélyhez és megfelelő vagyonhoz jutván a város decuriójává

lett.

Pályafutásának ismert elemei a következőképpen foglalhatók össze: A Kr. u. III. század elsőfelében - adventor huius templi, sacer(dos) creatus a Pal[myre| nis, defc(urio) col(oniae)?].

D 10

P(ublius) Acl(ius) P(ubli) f(ilius) Fabjianus]

Fogadalmi felirat. Oltár?

Apulum. CIL - „Álba lulia, auf cinem Ziegelschlag”. Elveszett.CIL III, 1141; K E R É N Y I 42; A R D E V A N 1984, 95-110; A R D E V A N 340; IDR III/ 5, 330;

Silvano [A ug(usto) sac(nou)?] | P(nblins) A el(ius) P(nb/ i) f(ilius) Fabfiaiuis] \ ang/ ir ponl(ifex) [?U]v[?ira/ (is)l \ dec(urio) col(oniae) Sarm[i%(egetusae)] | dec(urio) col(oniae) Napofcais(iuw)] \ au gur col(oniae) einsfdem] | dec(urio) mnn(icipi) A pnlfens(iiiw)] | v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito).

A 3. sor értelmezési lehetőségét tekintve a [?II]v[?ir etj dec(urio) kiegészítésnek ebben afeliratszövegezési sorrendben kevesebb létjogosultsága van. A duumviratus42egyértelművé

tette, hogy decurio is volt, így talán fölösleges az et kötőszó alkalmazása. A fennmaradt helyen inkább a duumviratusra múlt idejűleg alkalmazott formula állhatott a gyakori [?II]v[?i-

ral(is)] rövidítéssel. A felirat Kr. u. 197 után keltezhető a municipium Apulensium említése

okán. Th. M O iMMSEN (cj]u[inq(uennalis)]-t javasolt a 3. sor kitörött részének szövegeként,azonban a felsorolás tekintetében a I. PlSO által javasolt sorrend valószínűbb azáltal is,hogy a quinquennalis tisztségnév rövidítése jóval gyakoribb egyszerű qq. formában. Az

41Vö. BERGF.R 1953, 687-688.

42Vö. A r d e v a n 1984, 95-1 10.

25


26/271


állíttató valószínűleg nem azonos a hasonló alakra kiegészíthető nevű, Napocán oltártállíttató beneficiarius consularisszal.43 Hadrianusi polgárjoggal rendelkező, a teljes cursus

alapján eredetileg talán sarmizegetusai család fia. Karrierje a Kr. u. II. század harmadikharmadában indulhatott, és a következő század első évtizedeiben érhetett véget. Pályafutását a sarmizegetusai teljes cursus foglalja keretbe, a további feltüntetett decurionatu-

saihoz, illetve papi tisztségéhez közben is hozzájuthatott. Az egyes tisztségeket a városokalapításához lehet viszonyítani. Eszerint a municipium Apulensiumban nem lehetett korábban decurio, mint Kr. u. 197-től. A colonia Napocensium valószínű, hogy már Marcus

Aurelius korától létezett, Sarmizegetusa pedig a tartomány legrégebbi városa, így e kéttelepülésben viselt tisztségei nem képezhetnek szűkebb kronológiai támpontot. Időleges

tisztségeket nem tüntetett fel, csak élethossziglaniakat, kivétel a duumviratus, amely ha már

kiszolgált duumvir volt a felirat állításakor, úgy csak a tekintélyét jelezte. A felirat szö vegének rendszere által felölelt lehetséges időrendet figyelembe véve, a legutoljára feltün

tetett apulumi decurionatust lehet a legkésőbbre helyezni, amelynek megszerzése talán a

sarmizegetusai Ilviratusszal eshett feltételesen nagyjából egy időbe. A pályafutását keretbefoglaló sarmizegetusai cursusrész ereszkedő rendben tartalmazza a tisztségeit.Nyilvánvalónak tűnik, hogy- decurio rendű családba született Sarmizegetusán, ahol az alsóbbmagistraturák egyikének vagy mindkettőnek, a quaestura és/ vagy az aedilitas betöltését kö

vetően Ilvirré vált. Úgy látszik, vagy duumvirként vagy azt követően választották előbb pon-tifexnek, majd utoljára augurnak, amely minőségében állíttathatott például Silvanusnak oltárt.Közben a napocai ordo decurionum is soraiba választotta, majd Napoca coloniájában augurrá

vált. Esetlegesen a két auguratus állítható párhuzamba, és nem vethető el az a lehe-tőség sem,hogy Napocán korábban volt augur, mint Sarmizegetusában. Kr. u. 197-et kö-vetően amunicipium Apulensiumban vált decurióvá.

A Daciában gyakori városi tisztséghalmozás jó példája az ő pályafutása.44Az egyes pályafutási

elemek a rendelkezésre álló adatok alapján azonban nem rakhatók egyértelmű időrendi sorrendbe.

Pályafutása a feliratán szereplő adatok alapján, a következőképpen összegezhető: a Kr. u.II. század utolsó harmadában, a Kr. u. III. század elején - dec(urio), (quaestor és/ vagyaedilis?), (Ilvir) [?il]v[?iral(is)], pont(ifex), augur col(oniae)d). Közben decurio, augur co-l(oniae)(2), illetve 197 után dec(urio) mun(icipi).

4' Piso 1980, 124-125 nr. 2, Napoca: //. 0./ A/.? | jV . A tHusf FJabi\ faitní?J bf. cos. | [lég. X ll lj G ém. \ fv. s. I. ///.]■,

vö. meg P l S O in IDR 111/ 5, 261.

14A jelenséghez vö. Piso 1992 (1995), 435-444.

2 6


27/271


D 11

T(itus) Ael(ius) Lupus

Síroltár.

Apulum. CIL - „In aedibus principis”.CIL III, 1213; GröAG 1913, 21-22 nr. IX; KERÉNYI 87, 506; ARDEVAN 1984, 95-110;DALRA 2000, 116 nr. 6; ARDEVAN 300; MrüZEW'ICZ 1999, 70 nr. 8; IDR III/ 5, 504;

A ureliae \ A polloniae | T(itus) Ael(ius) Lupus \ eq(ues) R(owanus) pontif(ex) \ et Hviral(is) |

coloniae \ A pulensis \ viatri ca |rissiniae.

Apulumi lelőhelyű felirata Kr. u. 180. utánra keltezhető a város colonia rangja nyomán.

Praenomene és gentiliciuma Antoninus Pius korára utal, apja Kr. u. 138-161 között kap

hatott római polgárjogot Antoninus Piustól. Cognomenje a nyugati, latin nyelvű tartományokban általánosan ismert, valószínűleg onnan eredően terjedt a duna-vidéki tartomá

nyokban is.45 Anyja a keleti, görög nyelvű tartományok valamelyikéből származott cog-

nomene szerint. Anyja gentiliciuma - Aurelia - anyai felmenőinek legkorábban Marcus

Aureliustól kapott polgárjogára utal.

A feliraton időrendben sorolt társadalmi állapotát jelző rangja és tisztségei közül elsőként

lovagrendi tagsága van feltüntetve, majd Apulum colonia pontifexi méltósága. Ezután választották szintén Apulum coloniájában Ilvirré.46Nyilván decurio is volt, azonban ezt kü

lön nem tüntette föl, a legmagasabb városi magistratura megnevezése önmagában mutatta a

az ordo decurionumbeli tagságot, hasonlóképpen lovagrendi tagságának megjelölése is, hi

szen magasabb censushoz kötött rangként az alacsonyabb censushoz kötöttet eleve fel

tételezi helyi viszonylatban. A decurionatus és a Ilviratus között quaestor vagy aedilis is

kellett, hogy legyen vagy mindkettő. Feliratát a Ilviri tisztség viselését követően állíttatta.

Pályafutásának egyes részei feliratának adatai szerint következőképpen összegezhetők időrendben: Kr. u. 180-at követően - eq(ues) R(omanus), (quaestor és/ vagy aedilis?), de az alsóbb magistraturát a pontificatus után is viselhette, gyakoriság alapján valószínűleg előtte,a feltüntetett adatok szerint azonban pontif(ex), (Ilvir) Ilviral(is) coloniae a sorrend.

« Vö. MÓCSY 1959, 179; B a r k ó CZI 1964, 316; ld . meg OPEL 111, 39.

«Vö. ARDP.VAN 1984, 95-110.

2 7


28/271


D 12

Ael(ius) Habibis

Síroltár.Tibiscum.

CIL III, 7999; IDR III/ 1, 154; A R D E V A N 41a; K A l Z E R 2004, 565;

D(is) M(anibus) (et) M(eworiae) | A ei(i) Guras Yiddei \ [op]tio ex n(umero) Pabnur(enorum) \ fvi]xit aim(os) XXXX11 mil(itavit) \ fan'jn(os) XXI Ael(ins) Habibis \ [pon]tif(ex) et b(eres) b(ene)

m(eventi) p(osuit) \ ’gwr'ydy hptjn (‘Gura Yidi fia optio’) - palmyrai nyelvű sor.

A felirat a Kr. u. III. század első felére keltezhető. Az 1. sor második M siglája nem kő

faragói hiba, ahogy az idézett irodalomban szerepel, hanem a memoriae szó rövidítése,amely a Kr. u. II. század végétől terjed az európai tartományokban és Africában.47A DisManibus és a memoriae között gyakran hiányzik az et kötőszó. Pannóniában Aquin

cumban, Brigetióban és Intercisában használták ezt a formulát, amelyek között az et nélküli változatok viszonylag nagy számban fordulnak elő.48Jellemzőnek tekinthető, hogy inkább keleti származású személyek síremlékein olvasható a formula a Kr. u. III. században.4y Tibiscum lakosságának jelentős része is keleti származású volt a környéken állo

másozó numerus Palmyrenorum Tibiscensium révén.5(1A formulát genitivusban követi azelhunyt neve. A jelen felirat esetében az Ael. rövidítés gond nélkül egészíthető ki geni-tivusos végződéssel. A cognomen Guras formája nem nominativus, hanem a keleti nevet

görögül állították genitivusba, akárcsak egv szintén tibiscumi lelőhelyű feliraton51 szereplő Aelia Nice nevét is, amely Aeliae Nices formában került feltüntetésre a pro salute formulátkövetően. A leírtakat megerősíti a jelen felirat utolsó palmyrai nyelven írt sora, amelybenaz elhunyt neve Gura alakban szerepel, amely a név nominativusa volt. A palmyrai szövegből az is kiderül, hogy az elhunyt Yidi vagy Iaddai fia volt, amelyet a latin szövegben Iid-

dciként tüntettek fel, vagyis alkalmazták a névforma által adott lehetőséget, hogy eredetialakja latinul genitivusban is érthető, főleg ha a végén i longával olvasták a szöveget. A Ha-

47Vő. iMRÁV 1997, 36-37.

4" Brigetióból és környékéről RIL’ 516, 524, 543, 558, 587, 617, 676, ”07, Aquincumból és környékéről CIE 111,

3358, 3376, 3529, 3533, 3540, 3557, lntcrcisából és környékéről vö. RIL' 1167, 1179, és vö. még az ismeretlen le

lőhelyű CIL 111, 13378 számú felirattal.

49Vö. még pl. ElTZ 1972.

5° Vö. RUSSU 1969, 175.

5' Ed. CIL 111, 1548; IDR 111/ 1, 141.

2 8


29/271


bibis ncv nominativusi, illetve genitivusi alakként is értelmezhető. Az elhunyt neve tehát Aelius Gura volt, Idde (Yidi vagy laddai) fia. A névnek eme formája maga után vonná a

quondam szót is, amely után következnének a tisztségei, de a quondamot elhagyták, mint

ahogy néhány már idézett intercisai feliraton sem találkozunk vele a memoriae szó után.52 Az állíttató Aelius Habibis származása cognomenc szerint palmyrai, gentiliciuma hadri-

anusi vagy antoninus piusi polgárjogra utal, vagyis valamelyik Daciában állomásozó palmyrai csapattest (numerus Palmyrenorum Tibiscensium?) Kr. u. 161-ig leszerelt egyik kato

nájának lehet a leszármazottja.53A municipium Tibiscensium pontifexe volt. Pontificatusacsak a municipiummal összefüggésben értelmezhető, máshova nem köthető, nem csak Daciában, de a Duna-vidéken sem.

Egyetlen ismert tisztsége alapján teljes curusa nem vázolható, csak a tényt lehet rögzíteni,

ami szerint ő a Kr. u. 111. század első felében - | pon]tif(ex) (municipi) volt.

D 13

P(ublius) Acl(ius) Malachu(s)

Oltár.Porolissum. Másodlagos lelőhelyről a Pomet-i erőd falából.

G üDEA 1980, 89-90 nr. 3; ARDEVAN 1984, 95-110; ARDEVAN 1992, 47-53; ARDEVAN 489;SANIE 1989 nr. 1; 1LD 680;

l(ovi) O(ptit)io) M(aximo) | P(ublitis) A el(ius) M\ alacbu(s) | flamen | q ( u i n ) q ( u tH n a l i s ) w n n ( ic i p i ) \

S(eplimi) Por(olissensis) et sa\ ctrdos \ Dei n(umeri) P(almynnorum) P(orolissensium) | v(otum) s(ol

vit) l(ibetis) m(erito).

A felirat a Kr. u. III. század elejétől keltezhető, Kr. u. 200/ 211-235 közé. Praenomenje ésgentiliciuma családja hadrianusi polgárjogára utal. Cognomenje szerint palmyrai származá

sú volt, amelyet egyik papi tisztsége is megerősít.54Porolissum municipiumához kötődőenközigazgatási és papi tisztségeket viselt, amelyek közül csak a flaminatus és a quinquenna-

lisi hivatal vannak feltüntetve, nyilván ereszkedő sorrendben. Quinquennalisi hivatala arra

mutat, hogy nemcsak porolissumi decurio volt, de az alsóbb magistraturák vagy legalább

« Vö. RIU, 1167, 1179; CIL III, 13378.

55 Vö. Rt'SSU 1969, 172-175 ts 178; RlJSSU 1975 (1977), 13.

MVö. Rt’SSU 1969, 178; vö. SANIP. 1970, 240 - Malchus.

2 9


30/271


egy magistratum betöltését követően valószínűleg előbb a város Illlvirjévé vált a városközigazgatási szervezetének megfelelően.55Amennyiben ez éppen ötödévre esett, úgy csak

egy llllviratusszal számolhatunk, azonban tekintettel a quinquennalisi hivatal magasabb

presztízst képviselő jellegére feltételezhető még egy llllviratus is. A quinquennalisi idő letelte után Porolissum municipiumának flamenévé56választották. A városi hivatalaitól füg

getlenül töltött be papi tisztséget a numerus Palmyrenorum Porolissensium mellett: a numerus saját néven nem nevezett - meg nem nevezhetett - istenének sacerdosa volt. A

numerus melletti sacerdotium a municipiumi pályafutását is megelőzhette.

Pályafutása a következőképpen vázolható a felirat szövege alapján: A Kr. u. 111. század má

sodik évtizedétől - (decurio, aedilis és/ vagy quaestor, llllv ir ?), q(uin)q(uennalis), flamen

mun(icipi), sacerdos dei n(umeri) P(almyrenorum), ez azonban a pályafutása elejétől birtokolhatott tisztsége is lehetett, ami támogathatta a városi pályafutását.

D 14

T(itus) Ael(ius) Marius vagy Marus

O l t á r .

Sarmizegetusa. Billak (Domnejti).

A É 1930: 10; D A I C O V I C I U 1929, 308; K e r ÉNYI 91; A É 1957: 273; A É 1967: 388; A r d e v a n 1992, 47-53; BALLA 2000, 135-143 n r . 2; A r d e v a n 481; I L D 804;

[.l(ovi)] O(ptimo) M(aximo) et T(errae) M(atri) \ [p]ro sal(ute) T(iti) Ael(i) \ Mari fl(aminis) co-loniae) | conduc(toris) pas(cui) \ et salina(rum) At\ ticus act(or) eins | v(otum) s(olrit) l(ibens) w(e rito).

R . A R D E V A N szerint Ael. Marius volt a neve; a kuszább íráskép miatt a praenomen rövidítéséta salute szó T betűjének vette sal(u)t(e) formában. Az ILD-ben salute formában teljesen kiír

va szerepel. A salute ilyeténképpen való feltíinte nagyon ritka - vagy sál. rövidítéssel vagy

teljesen kiírva olvasható a feliratok szövegeiben. Ezáltal a T. betű az Ael(ius) gentilicium elölegyébként hiányzó T(itus) praenomen rövidítésének tekinthető, kőfaragói hiba feltételezése

nélkül. Eltérő szövegváltozatot közölt az ILD szerzője az 5-6. sorokban.

55 Vö. A rdev an 1984, 95-110; Ardev an 1998, 149.

» Vö. Ardev an 1992, 47-53.

3 0


31/271


Egy Ael. Marus nevű bérlő ismert még Miciáról57. Az itt bemutatott szöveg olvasati bizonytalanságai miatt azonosításuk kétséges, különösen az eltérőnek látszó praenomen miatt.

Eredetileg Sarmizegetusán felállított felirata Kr. u. 138-180 közé keltezhető tágabban időhatárok között. Neve Antoninus Pius korára utaló római név, őse ettől a császártól kaphatott

polgárjogot. Cognomenjét keletiek és nyugatiak egyaránt viselték.58T(itus) Ael(ius) Marius a

legelők és a sóbányák bérlője volt, vagyis a tartomány vagyonosabb rétegébe tartozott, az üd véért dedikáló actor lehetségesen az ő szabadosa volt. Egyetlen városi tisztsége ismert, amelyszerint a colonia flamene59volt. A territorium révén, a colonia csak Sarmizegetusa lehet.60

Pályafutásának a feliraton feltüntetett elemei a következőképpen összegezhetők: A Kr. u.

II. század középső két harmadában, illetve azt követően - fl(amen) col(oniac), conduc(tor)

pas(cui) et salina(rum).

D 15

P(ublius) Ael(ius) Maximus

a. Oltár.Napoca.

CIL III, 855; B U D A Y 1911, 266; K E R É N Y I 97, 98; S Z É K E L Y 1946, 5-7; M A C R E A 1949, 227,

231-232; D E V I J V E R 1976, A 47; BALLA 2000, 116-117 nr. 8; M A C R E A 1978, 132; BÁRBU-

LESCU 1984, 154 nr. 13;

I(ovi) 0(ptimo) M(aximo) \ ex visu \ P(ublius) A elius Maximus.


b. Oltár.

Napoca. Csomafája (Ciumáfaia), villa rustica. AÉ 1977: 702; B U D A Y 1911, 266; K E R É N Y I 97, 98; S Z É K E L Y 1946, 5-7; M A C R E A 1949, 227,231-232; D e v i j v e r 1976, A 47; B a l l a 2000, 116-117 n r . 8 ; B A r b u l e s c u 1977, 179 n r . 51;

M A C R E A 1978, 132; ILD 582;

57 Vö. IDR III/3, 119.

Vö. BarkÓCZI 1964, 317.

w Vö. Ardevan 1992, 47-53.

“ Vö. Ardevan 1998, 74-81.


32/271


Deo In victo | Herculi Magú \ sano pro salu\ te sua et suorum | P(ul>/ ius) A el(ius) Maximus | a {a}

mil(itis) | v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito).

Kr. u. 222 előtt, de az előző ja.] dllíttatása után.

c. Oltár.Napoca. Kolozsvár (Cluj-Napoca, Klausenburg) városközpont (Piâ a Libertápi nr. 22);

A H 1971: 395; M A C R E A 1949, 249-254; K f .RÉNYI 97, 98; B O D O R 1957, 90; D a i c o v i c i u

1967, 469-470; A É 1969/ 70: 548; D E V I J V E R 1976, A 47; B a u . a 2000, 116-117 n r . 8 ;

M a c r e a 1978, 148-152; Piso 1980, 125-127; A r d e v a n 1984, 95-110; B A r b u e e s c u 1984,

154 nr. 13; A R D E V A N 1992, 47-53; A R D E V A N 463; S z a b ó Á. 1998 (1999), 171-176; A É

1999: 1279; ILD 554;

[Gesabelnis pro \ [se et snis P(ublius) A ]el(ius) Maxi \ fmus Ilvir q(uin)]q(uennalis) et fia \ [mén co

l(oniae) Nap(ocensium)] a militis | [sacerdot(alis?) A rjae A ug(usti) n(ostri) | /coronatus Dac(iarum)

1J1I dec(urio) col(oniae) | [?Metropoli]s \ [v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)?].

A korábbi javaslatokat kiegészítve okszerűnek látszik a 4. sorban álló főpapi címrész múltidőre utaló alakját feltüntetni. Valószínűleg nem aktív főpapként állíttatta a feliratot szülő

városában P(ublius) Ael(ius) Maximus, ugyanis akkor nagyobb eséllyel végződne a cursus-

felsorolás a főpapi címmel. A felirat szövege azonban a főpapi székhely decurionatusával

végződik a korábban is megállapított módon az időrendnek megfelelően: azaz leghamarább

főpapként válhatott a colonia Ulpia Traiana Sarmizegetusa decuriójává.

Kr. u. 222-235 között.

A napocai lelőhelyű feliratok kétségtelenül ugyanarra a személyre vonatkoznak és a Kr. u.III sz. első évtizedeire keltezhetők. Csak az egyik tesz lehetővé megközelítő keltezést,

amely Kr. u. 222-235 között került megszövegezésre a főpapi cím és a Metropolis városnév elem61 szerint. Újabban a 6. sort a korábbi változatoknak megfelelően közli az ILDszerzője. Természetesen tematikusán nem zárható ki az [Apulensi]s kiegészítés sem. Azon

ban a [Metropolijs változat mellett szól, hogy a szépen és egyenletesen faragott szövegben

az előbbi lehetőséggel szemben utóbbi pontosan kiszerkeszthető. Valószínűbb továbbá,

hogy a főpapságra választását követően a székhely ordo decurionuma választja tagjai közé.

Apja Aelius Iulius vet(cranus) ex Y(centurione) volt, akit hat darab általa állíttatott oltár

«' Vö. D a i c o v i c i u 1969, 368-385; Da i c o v i c i u 1969, 386-402; Sz a b ó A. 1999 (2000), 119-150.

3 2


33/271


feliratából ismerünk,62amelyek csomafájai (Ciumáfaia) villája területéről kerültek elő.63Acenturionatus révén már a lovaggyűrű viselésére jogosult apa Napoca territóriumán te

lepedett le, vagy napocai hadrianusi polgárok utódaként a katonaság után hazatért. Fia máraz ordo decurionum tagjává válhatott születési körülményei révén.P(ublius) Ael(ius) Maximus cognomene általánosan elterjedt a latin nyelvű tartomá

nyokban.64A feliratok közül csak kettő enged betekintést a pályafutásába [b., c.]. Közülük

a részletesebb [c.] kevert cursusát tartalmazza. A Kr. u. III. század elején kezdhetett katonáskodni. A Rajna mentén teljesített katonai szolgálata révén a lovagrendbe emelkedett a

militis címmel [b., c.]. Nem tudható, hogy lovagi katonai tisztséget - tisztségeket viselt-e.Lehet a tres militiae is bennefoglaltatik az a militis kitételbe. Ezután valószínűleg alsóbb

municipális hivatalt vagy hivatalokat (quaestura és/ vagy aedilitas) töltött be, amelyeket va

lószínűleg az ordo decurionum tagjaként vállalhatott, majd Napoca colonia 11vir quin-quennalisa,65 illetve közben flamene66 lett. Ezután tartományi főpapnak és a tartománygyűlés vezetőjének választották Kr. u. 222-t követően. A hivatalt sacerdos Arae Augustinostri, coronatus Daciarum III címmel töltötte be. Tartományfőpapi személyként válhatotta székhelyét adó város, Sarmizegetusa decuriójává. Főpapsága leteltével valószínűleg Na-

pocában élt, legalábbis időben az utolsó és magánvallásossága keretében egy germaniai is

tennőnek állíttatott oltára erre utal [c.].

Feliratainak adatai szerint pályafutása a következőképpen összegezhető: A Kr. u. III. század elejétől - (katonaság, amely alatt a lovagrendbe emelkedett, esetleg a tres militiae egyiktisztségét vagy mindhármat is betöltötte ?) a militis, (quaestor és/ vagy aedilis ?), (IIvir?)[IIvir q(uin)]q(uennalis), flafmen col(oniae)]d), 222 után - sacerdos Arae Augusti nostri,

coronatus Daciarum III), dec(urio) col(oniae)(2), [sacerdot(alis) Arjae Aug(usti) n(ostri),[coronatus Dac(iarum) I[II.

D 16

P(ublius) Ael(ius) Maximianus

Oltár.

N a p o c a (ARDEVAN). P o t a i s s a (B A r b u l f .SCU, TÉGI. á s ) . G o r b ó ( K o l o z s m . - A g á r b i c i u , j ud . Cl uj) .

« Ed. 1LD 578-581, 583-584.

65Vö. BUDAY 1911, 261-266; KP.RP.NYI 82; D E V I J V E R 1976-1981, K 82; BArBUI.ESCU 1984, 153 nr. 12.

MVö. M Ó C S Y 1959, 181; B A R K Ö C Z I 1964 , 318; O P E L 111, 70-72.

« Vö. A R DRV AN 1984, 95-110.

“ Vö. A r d e v a n 1992, 47-53.

3 3


34/271


A É 1910: 132; T É G L Á S 1909, 161-162; K e r ÉNYI 94; B á RBULESCU 1994, 48; A r d e v a n 473;ILD 604; T É G L Á S 2005, 147 nr. 1906 32/ 79 ábra;

l(ovi) O(ptimo) M(aximo) F(ulgn rátöri) | P(ublius) A el(ius) Ma \ ximia \h ú s augufr] | col(oniae) v(o tum) s(olvit).

A felirat formai okok szerint keltezve Napoca coloniává válását követően keletkezett Kr. u.161-180 után.67 Keltezése így Napoca colonia és Potaissa municipium alapításai közé he

lyezhető el időben, azaz Kr. u. 161-180 és 193-197 közé, így bizonyosan napocai a feltüntetett tisztség.68Auguratusa biztos; a papi hivatal neve augur formában szerepelt a felira

ton, a szóvégi V kisebbre vésett és a G hasába írt, az R lekopott, ahogyT É G L Á S

I. az eredeti közlésben is jelezte. Augustalis esetében egyébként is rövidítették volna Aug. alakbana tisztségeimet, ahogy még az újabb szakirodalomban is ez az oltár hibásan szerepel. P(ub-lius) Ael(ius) Maximianus hadrianusi polgárjogú családból származott. Cognomenje Észak-Italiából elterjedten gyakori a Duna-vidék katona-társadalmában.69Egyetlen rá vonatkozóadat, hogy a colonia augurja volt. Egyéb municipális tisztségeket is viselhetett, amelyek azért nem szerepelnek egyetlen fennmaradt feliratán, mert ezt csak augurként állíttatta hivatali eljárás okán I. O. M. F(ulgurator)-nak egy, még a XX. század elején is gyakorta villámcsapta helyen az ún. Szakállashegyen Torda mellett.70 Coloniabeli auguratusa feltételezi,

hogy legalább az ordo decurionum tagja is volt, ha további tisztségeket nem is töltött be.

Pályafutása a feltételezhető és ismert elemek szerint a következőképpen alakult: Kr. u. 161-

180 és 193-197 között - (decurio?), augujrj col(oniae).

D 17

Ael(ius) Nisa

Oltár.

Apulum, a colonia Aurelia déli része. Gyulafehérvár (Álba Iulia, Karlsburg) a katolikus plébánia előtt (ma Bulevardul Republicii). Az AÉ idézett szerzője tévesen Porolissumba he

lyezte a korábbi közlésekre támaszkodva.

67Vö. A r d e v a n 1998, 84-88.

MVö. A r d e v a n 1998, p, 55-65.

MVö. B A R K Ó C Z I 1964, 318.

70Vö. Té g l á s 1909, 161-162.

34


35/271

AÉ 1977: 661; BA lutá 1977, 238 nr. 3; S A N I E 1989, 1238 a2, 1265 nr. 106; IDR III/ 5, 102;

Deo | [H]ierhibol(i) | A el(ius) Nisa \ sacerd(os) \ posuit.

Az oltár keltezése az alapításhoz viszonyítva Marcus Aurelius korától számítható, 161-180-

tól. Gentiliciuma szerint vagy hadrianusi vagy antoninus piusi polgárjoggal bírt, amelyetegyik felmenője kapott. A praenomen hiánya gyakrabban fordul elő a Kr. u. III. századi

feliratokon, de korábbról is ismert jelenség. Cognomenje a nyugati tartományokban is elő

fordul néhány esetben, azonban lehetségesen viselője felmenőinek syriai-palmyrai származását mutatja.71Ugyanezt a lehetőséget támasztja alá az oltár dedikációjában szereplő isten

név Deus [Hjierhibol (Hierobulos vagy Yarhibol).72Bár nagyon valószínű a lehetőség, nem

feltétlenül bizonyos, hogy Ael(ius) Nisa ennek az istenségnek volt a papja, Erre ugyanisnem utal a felirat, valamint egyelőre az istenség szentélye sem ismert Apulumból, bár még

egy papja előfordul a városban [D 28]. Ael(ius) Nisa etnikai alapon is állíttathatott oltárt

hazai vagy ősei nagy istenének akár magánvallásossága okán is, de a két pap révén egy

szentély léte sem zárható ki. Társadalmi helyzete szerint római polgár, foglalkozása szerintsacerd(os) volt, mint ilyen a sacerdosi kinevezését - megbízatását valószínűleg közösségtől

kapta. Nem kizárt, hogy az apulumi városvezetőség alkalmazta egy nem tradicionális kultusz vagy kultuszok szolgálatára a megfelelő szentélyben. Összefoglalóan kijelenthető nem

csak az ő esetére, hanem a hasonlókra is, hogy nem feltétlenül tekinthetjük ugyanazon is

tenség papjának a neki dedikálót. Ezzel az okoskodással bármilyen tradicionális istenségnek így luppiter Optimus Maximusnak is megtalálhatnánk akárhány sacerdosát, akik

csak az állam iránti lojalitásukat fejezték ki egy oltár állíttatásával [vő. még D 60, 72, 73].

A feliratszöveg adatai szerint pályafutásából a következők állapíthatók meg: a Kr. u. II.

század utolsó negyedében - a Kr. u. III. század első negyedében - római polgár, sacerd(os).

D 18

(P(ublius) Ae]lius Probus

Sírkő.Napoca. Kolozsvár (Cluj-Napoca, Klausenbeurg). CIL - „Ziegeunergasse”.

CIL III, 7664; EE II, n. 377; KERÉNYI 70,110,184; ARDEVAN 1992, 47-53; A r d e v a n 466; ILD 564;


71Vö. OPE L III, 102; RUSSU 1977, 13.

72 Vö. BArbui.F.SCU 1984, 135, 177; Sanip. 1989, 1237-1238.

35


36/271


[ ] | [ - vix(it) ann(os)] X XXV A elia Proba vix(it) anfn(is) - ] | m[ensibus ?] dfiebns

,.?]X1 P(ublius) Aelius Ingenus vix(it) fann(is) - - -/ I [P(ublius) AeJ/ ius Probus jlamer>n mu nifcipii] | [suis1pientissi/ nis et sibi vi[vo fec(it)].

A megmaradt 2. sor M és D töredékeinek kiegészítése a sírfelirat szövegén belül minden

bizonnyal mfensibus - - -?] és dfiebus - - -?], amit az eddigiek során elmulasztottak ja

vasolni. Aelia Próba esetében a jobban nyomon követhető életkor lehet az ok arra, hogy

napra pontosan kiírták; lehetségesen egész fiatal korában hunyt el. A 3. sorban flamen

helyett fiaméin. Az utolsó sorban a sor eleji törés kiegészítése valószínűleg nem az eddigalkalmazott [filiis] mert a megfogalmazásból ilyeténképpen kimarad a feleség, aki a gyer

mekek anyja volt. A síremlék jellegéből fakadóan a család egésze rajta kellett szerepeljen,

ha már magának is állíttatta, így a sor elejének kiegészítéséül a [filiis] helyett a [suis] ki

fejezést javasolom, amely tartalmilag is megfelelőbb a sibi kifejezésnek. A felirat első megmaradt sorában olvasható a XXXV esztendő így feltehetőleg a municipális pályafutásának

elején levő flamen feleségére vonatkozhat, aki a gyermekeivel együtt akár járvány, akár a

markomann háborúk pusztításai következtében73hunyhatott cl.

[P(ublius) Ae]lius Probus Napocán előkerült családi síremlékének keltezése a legtágabban

véve a lehetséges keretidőpontokat Kr. u. 117-180 közé tehető, a municipium Hadrianus

általi megalapításától a colonia Marcus Aurelius vagy talán Commodus általi létrehozá

sáig.74Praenomenje és gentiliciuma szerint hadrianusi polgár volt, ha nem ő, úgy az apja, és

attól örökölte a polgárjogát. Cognomenje Észak-Italiában és Dalmatiában volt elterjedve.75Napoca municipiumának flamcne volt76, egyéb tisztségeit nem ismerjük.

A felirat alapján a pályafutásáról megismertek szerint a Kr. u. II. század tágabban számítható középső két negyedében - flamen muni[c(ipi)] volt.

D 19

P(ublius) Ael(ius) P(ubli) f(ilius) Pap (ilia tribu) Silvanus

Sírfelirat.

Apulum. Elveszett.

73Összefoglalóan vö. K o v á c s 2005.

'* Vö. Ardf.van 1998, 147-148.

73Vö. MÓCSY 1959, 186; B a r k ó c z i 1964, 321; OPEL 111, 164-165.

76Vö. A r df . v a n 1992, 47-53.

3 6


37/271


CIL III, 1207; K e r ÉNYI 131, 717; A r d e v a n 1984, 95-110; BALLA 2000, 116-117 nr. 9;A r d e v a n 297; IDR III/ 5, 483;

P(nblio) A el(io) P(ubli) f(ilio) Pap(iria tribu) | Silvano | llvir(ali) et sa\ cerd(otali) fco]l(oniae) A [p(nlensis)] | eq(uo) R(omano) e(gregiae) tn(eworiae) v(iro) \ Fabia \ jtcil|la e(gregiae) m(emoriae)

v(iri) filia | n/ater coll(egiortim) | fabr(um) et cent(onariorum) \ coloniae s(upra) s(cnptae) | socero sui | amantissi\ mo.

A Kr. u. III. század első harmadára keltezhető síremléket Fabia Lucilia egregiae memoriae

viri filia állíttatta apósának. Nincs adatunk arra nézve, hogy az elhunyt rokona lenne P(ub-

lius) Ael(ius) Antipater és családja valamelyik tagjának |D 5-8], se arra, hogy P(ublius)

Ael(ius) Strenuus [D 20] rokona lenne. Sarmizegetusai eredetére valló Papiria tribusa viszont azonos P(ublius) Ael(ius) Genialis (és családja) tribusával [D 7], akinek akár

leszármazottja is lehetne. Menye rangmegjelölése egy Fabius gentiliciumú lovagrendi csa

ládból való származására enged következtetni. Fabius gentiliciumú személyek többen is

mertek Apulumból77 a Kr. u. II-III. századokból. Általuk azonban nem lehet kétséget

kizáróan meghatározni Fabia Lucilla családját. Egyetlen ismert rangbéli és apulumi származású Fabius gentiliciumú személy T(itus) Fabius Aquileiensis, aki a csigmói (Cigmáu)

n(umerus) Sing(ulariorum) Brit(annicorum) parancsnoka volt Kr. u. 208-209/ 210 között.78

Ót lehet feltételesen Fabia Lucilla apjaként megnevezni az ismert személyek közül.

P(ublius) Ael(ius) Silvanus praenomenje és gentiliciuma alapján hadrianusi polgárjogúcsalád leszármazottja volt. Cognomenje keleti és nyugati közegekben egyaránt ismert.79

Pályafutásának ismert elemei alapján Apulum coloniájában volt decurio nyilván már szüle

tési körülményei alapján, illetve betöltötte az alsóbb magistraturák közül legalább az egyiket esetleg mindkettőt, azaz quaestor és/ vagy aedilis lehetett. Ezeket követően a colonia

llvirjévé80 vált, majd papi tisztséget töltött be sacerdos coloniae címmel. Valószínűlegmindezek után vált a lovagrend tagjává. Mivel sírfeliratáról van szó, a felsőbb magistratura

feltételezte alsóbbakkal együtt a teljes pályafutását ismerjük. A sírfelirat szövegében mind a

Ilviratust, mind a papi tisztséget valószínűleg múlt időre utaló módon tüntették fel, ami

egy elhunyt esetében természetes. Míg a duumviratust egy évig tölthette be, addig a papitisztség időtartama ismeretlen. Vagy élethossziglani volt, és csak a halála által vált sacerdo-

talissá, vagy pedig egy papi tisztséget töltött be meghatározott időtartamra a colonia szol

17Ld. IDR Iil/ 5, 45, 252, 363, 527, 694.

78Ld. IDR 111/ 3,213.

77Vö. MÓCSY 1959, 190; BARKÓCZI 1964, 324; vö. meg OPEL IV, 82.

m Vö. A r d e v a n 1984, 95-110.

3


38/271


gálatában sacerdos coloniae címmel ún. „idegen” kultusz vagy kultuszok szentélyében a

colonia területén. Nem kizárt, hogy már életében sacerdotalis volt a címe ha meghatározott

időtartamú papságot töltött be. Halála kétségtelenül sacerdotalisszá tette, ez biztos adat.

A felirat szövege alapján pályafutása a következőképpen foglalható össze: Kr. u. 180-at kö

vetően - (Pdecurio, quaestor és/ vagy aedilis, IIvir) 11vir(alis), (sacerclos) sacerd(otalis) [co]-

l(oniae), eq(ues) R(omanus).

D 20

P(ublius) Ael(ius) P(ubli) fil(ius) P(apiria tribu) Strenuus

a. Bázis.

Apulum. Marosportó (Partoj)? Elveszett.

Fo d o r VII, pl. 19 u.; CIL III, 1209; ILS 7147; KERÉNYI 132, 1204; TUDOR 1957, 123 nr.

57; D a i c o v i c i u 1966, 158; D a i c o v i c i u 1969, 390; Ba l l a 2000, 116-117 nr. 10; 0 r s t e d

1985, 347; ARDEVAN 1993, 234; ARDEVAN 1998, 338; A r d e v a n 299; MROZEW1CZ 1999, 71

nr. 12; IDR III/ 5, 443; SZABÓ Á. 2004 {ArcbÉrt), 110-111 nr. 5.a;

P(ublio) Ael(io) P(ubli) fil(io) P(apiria tribu) \ Strenuo equo | p(ublico) sacerd(oti) A rae | A ug(usti)

auguri et \ ílvirali col(oniae) \ Sann(î egetusae) augnr(i) \ col(oniae) A pul(etisium) dec(urioni) | co-loniae) Drob(etensium) pat\ ron(o) coUegior(um) \ fabr(um) cento\ nar(iorum) et naut\ ar(um) conduc

(tori)pas\ cui salinar(um) | et commer\ cior(um) Kufinus | eius.

A Kr. u. III. század második-harmadik évtizede, Kr. u. 212 után.

b. Tábla három töredéke.

Sarmizegetusa, a fórum mellől.

P l S O 2006, nr. 43; SZABÓ Á. 2004 {ArcbÉrt), 110-111 nr. 5.b;

................. ] | f?P(ublius) A elius P(ubli) f(ilius) Pap(iria tribu) Stre?]nuu[s? eq(uo) p(ublico)] \ [?sa

c(erdos) A rae A ug(usti) augjur e[t ]l]vira[!(is) col(oniae) S]arru(i%egetusae)] \ [ .............

A Kr. u. III. század második-harmadik évtizede, Kr. u. 212 után.

Egy apulumi, illetve egy sarmizegetusai lelőhelyű feliratról ismert, amelyek a Kr. u. III. év

század első negyedére keltezhetők, és amelyek közül egyet neki állítottak fa.], egyet pedig ő

állíttatott minden bizonnyal főpapságának évében [b.]. Praenomenje és gentiliciuma szerint

3 8


39/271


40/271


felirat apulumi lelőhelyén, illetve a kétségtelenül működő marosi hajózáson alapul.86A col-

legiumi patronatusa, illetve a bérleménye nem illeszthető kronológiailag a pályafutásába,

kezdetük feltételezhetően a sarmizegetusai decurionatus és Ilviratus közé tehetők, való

színűbb, hogy a pályafutása első felére. Mindenesetre főpapságának ideje alatt is aktuális volt a patronatusa, illetve a bérleménye. Utolsó ismert és időben legkésőbbi tisztsége a

„summus honor”87, azaz a tartományi főpapság, amelyet sacerdos Arae Augusti címmeltöltött be a Kr. u. III. század első negyedében. Kr. u. 198 és 212 között folyamatosan több

Augustus uralkodott, így az egy Augustusra utaló főpapi címe alapján hivatalát Kr. u. 212

után töltötte be. Severus Alexander (Kr. u. 222-235) korában, Kr. u. 222-t követően a

Documents

Szabó Ádám - Daciai papság