Upload
antonfixen
View
158
Download
6
Embed Size (px)
DESCRIPTION
Szakdolgozat, corvinus egyetem, államigazgatási kar, nemzetközi tanszék.
Citation preview
Budapesti Corvinus Egyetem
Közigazgatástudományi Kar
Nemzetközi és Európai Jogi Tanszék
Speciális helyzetek és státuszok a nemzetközi jogban –
sarkvidékek, enklávék/exklávék, folyók és a világűr
Konzulens: dr. Tóth Norbert Készítette: Molnár Attila
Közigazgatási Mesterképzési Szak
Levelező Tagozat
2011
2
TARTALOMJEGYZÉK:
I. BEVEZETÉS: ........................................................................................................... 3 1. A nemzetközi jog .................................................................................................. 5 2. Speciális helyzetek és státuszok a nemzetközi jogban ........................................ 14
a. Sarkvidékek ..................................................................................................... 15 b. Enklávék/Exklávék ......................................................................................... 22 c. Folyók ............................................................................................................. 26
II. VILÁGŰR ............................................................................................................... 32 1. Elméletek a világűr, mint a világűrjog környezetének meghatározására ............ 37 2. A világűrjog jogforrásai: ..................................................................................... 41 3. Az öt alapvető egyezmény .................................................................................. 45 4. Az űrkutatás fontosabb szervezetei ..................................................................... 50 5. Az öt alapszerződésben lefektetet világűrjogi alapelvek megvalósulása az űrkutatásban ................................................................................................................ 53
a. Az űrhajósok, az emberiség követei ................................................................ 53 b. Az állam felelőssége és a kereskedelem célú űrtevékenység .......................... 56 c. A világűr, a Föld, és a bolygók természeti egyensúlya ................................... 59 d. A világűr „békés célú felhasználása”, a katona felhasználás tiltása ............... 65 e. Az „emberiség vállalkozása” és az „emberiség közös öröksége” ................... 68 f. Az Űrturizmus ................................................................................................. 71
III. ÖSSZEGZÉS: ..................................................................................................... 75 IV. MELLÉKLETEK: ............................................................................................... 79 V. FELHASZNÁLT IRODALOM: ............................................................................. 89
3
I. BEVEZETÉS:
A szakdolgozatban - melynek a témája a nemzetközi jog több speciális részét is
magába foglalja - csak érintőlegesen foglalkoznék a címben szereplő, speciális helyzetű
helyekkel és státuszokkal, úgy, mint sarkvidékek, enklávék/exklávék, folyók.
A témakör egy kis szeletével, a világűrrel, mint különleges hellyel, a nemzetközi jogban
elfoglalt helyével, a világűr joggal, annak kialakulásával, jelenlegi helyzetével
foglalkoznék kiemelten, valamint vizsgálat alá vonnám a napjainkban a világűrt, illetve
a világűrjogot érintő változásokat, és ezt elemezném részletesen, fejteném ki róla a
véleményem.
A választható témák közül ez állt hozzám a legközelebb, mert már kicsiny
gyermekkorom óta érdekeltek a kalandos, távoli helyek, a felfedezők leírásai. A világűr,
annak kutatása, az űrhajózás nagyon régóta a szívem csücske. Fiatalabb koromban
minden a világűrrel kapcsolatos téma érdekelt, és a legtitkosabb vágyálmom az volt,
hogy majd ha felnövök, űrhajós leszek. Persze a realitások talaján állva hamar rájöttem,
hogy ez csak álom marad. Úgy gondoltam azonban, hogy ha már űrhajós nem is
lehetek, és így nem tapasztalhatom meg első kézből a világűr hidegét, csillagász még
lehetek, és így ugyan csak a távolból, de tanulmányozhatom a világűrt. A sors azonban
másfelé sodort, habár az ELTE Természettudományi Karán, geofizikát és csillagászatot
hallgattam két évig. Napjainkba már csak hobbi szinten érdekel a világűr, és az ezzel
kapcsolatos események.
A szakdolgozatom első részében röviden bemutatnám a nemzetközi jogot, annak
fogalmát, sajátosságait, forrásait, alanyait, és alapelveit. Ezt követőn ismertetném a
speciális helyzetű és státuszú helyeket, azok helyzetét a nemzetközi jogban. A
sarkvidékeket, külön taglalva az Északi, és a Déli sarkvidéket, az Enklávékat és
Exklávékat, és a folyókat, a nemzeti és nemzetközi folyókat.
A második részben pedig a világűrrel, a rá világűrjoggal foglalkoznék. Bemutatnám
a világűr meghatározásával kapcsolatos elméleteket, a világűr jogforrásait, az öt
alapegyezményt, az űrkutatás és a világűrjog fontosabb szerveit. Végül pedig
megvizsgálnám, hogy az öt alapszerződésben lefektetet, világűrjogi alapelvek az
4
űrkutatásban hogyan valósultak meg, és napjaink problémái, változásai milyen
megoldást kívánnak. Ilyen problémák, változások alatt értem az űrhajósokkal
szabályozást, a velük kapcsolatos mentési lehetőségeket, a hatalmas erővel fejlődő
állami, vagy magán cégek által végzett kereskedelmi célú űrtevékenységeket. Írok még
az űrtevékenységek miatt bekövetkező környezeti károkról, környezetszennyezésről,
különös tekintettel az űrszemétre. Ha már a világűrről beszélünk, akkor mindenképpen
meg kell említeni az űreszközök békés felhasználását és a katonai felhasználás
lehetőségeit, valamint a világűrben található égitestekkel kapcsolatos, néha már
nevetséges tulajdonjogi, és területszerzési ügyeket.
Végezetül pedig összegezném tapasztalataimat a világűr és a világűrjog kapcsán.
5
1. A nemzetközi jog
(A nemzetközi jog fogalma és sajátosságai, forrásai, alanyai, alapelvei.)
A nemzetközi jog fogalma és sajátosságai
Jog alatt olyan, a jogalanyokra kötelező magatartási szabályokat kell érteni,
amelyeket az állam bocsát ki és betartását szükség esetén állami szankcióval biztosítja.
Az államok között fennálló és fenntartandó kapcsolatok alakították ki az egymás
közötti érintkezés szabályait, hozták létre a nemzetközi jogot, amely egyidős az államok
megjelenésével. A nemzetközi jog legtágabb értelemben azokat a szabályokat foglalja
magában, amelyek az állam és a más nemzetközi jogalanyok közötti kapcsolatokat
rendezik.
A nemzetközi jog azoknak a magatartási szabályoknak összessége, amelyek a
nemzetközi jog alanyai – elsősorban az államok - közötti kapcsolatok rendezését
szolgálják és az államok megegyezésével jönnek létre.
Az újkori jogelmélet történetén a XVI. századtól végigvonul, egymással küzd két
irányzat, a természetjogi és a tételes jogi vagy pozitivista irányzat.
- A természetjogi1 felfogás szerint a jog a természet, a társadalom rendjében rejlő
jelenség, amit az ember nem alkot, csak felismer és alkalmaz, vagyis: a jog függetlenül
az államtól követést igényel, az államok magatartását a nemzetközi kapcsolatokban is
akaratuktól, ill. megegyezésüktől független normák irányítják.
- A tételes jogi2 nézet az állam által alkotott jog szabályaiból kiindulva vizsgálja azok
lényegét, érvényesülésük módozatait. Felfogása szerint a nemzetközi jog szabályait is
az államok hozzák létre, mégpedig akarat-megegyezésükkel, vagyis az államokat csak
az általuk vállalt és részvételükkel létrejött szabályok kötik. A mai nemzetközi
kapcsolatokban ez az uralkodó felfogás érvényesül.
A nemzetközi jog jellegét és sajátosságait tehát az egymással kapcsolatban álló
államok határozzák meg.
A nemzetközi jog keletkezési módja is speciális, eltér a belső jog keletkezésétől.
Amíg az államon belüli jog mindig csupán egy állam akarata, addig a nemzetközi
jogszabály csak úgy jöhet létre, ha annak megalkotásában két vagy több állam vesz
1 Természetjog 2 Tételes jog
6
részt. Nemzetközi joggá egy szabályt mindig a keletkezési módja teszi, sohasem a
tartalma. A belső jogtól eltér a megszűnése is: ehhez szintén a résztvevő államok akarat-
megegyezése szükséges, ugyanez érvényes a nemzetközi jogszabályok módosítására is.
A nemzetközi jog tárgyát elsősorban az államok közötti olyan kapcsolatok képezik,
amelyek az államok, mint a főhatalom gyakorlói között jönnek létre. Lényeges azonban,
hogy nem minden államközi kapcsolat tárgya a nemzetközi jognak, hanem csak azok,
amelyekben az államok, mint a szuverenitás hordozói lépnek fel.
A nemzetközi jog kikényszeríthetősége is különleges. A belső jog
kikényszerítésére az államnak megfelelő erőhatalmi szervezet áll a rendelkezésére
(bíróság, rendőrség, katonaság, stb.) A nemzetközi kapcsolatokban nem létezik olyan,
hogy államok felett álló központi hatalom, amely mindenkor biztosítaná a nemzetközi
jog szabályainak betartását. A nemzetközi kapcsolatokban, mint a nemzetközi jogi
szabályok betartását biztosító erő – általános szabályként – maga az állam lép fel. Ez az
intézmény az önsegély. A nemzetközi jogban a jogalanyoknak mindenkor a
kompromisszumra kell törekedni.
A nemzetközi jog önmagán kívül minden más jogot belső jognak tekint. Ezért
nagyon fontos megvizsgálnunk a kettő egymáshoz való viszonyát, van e köztük
kapcsolat, ha igen, az milyen, és mi történik, ha például a kétféle jog szabályai
egymással ellentétben állnak.
Két különböző felfogás is kialakult ez ügyben, a dualista és a monista:
- A dualista felfogás szerint a nemzetközi jog és a belső jog elkülönült jogrendszert
alkot, vannak ugyan érintkezési pontjaik, de nem fedik egymást. Az állami szuverenitást
abszolút tiszteletben kell tartani, ugyanakkor követelmény van arra nézve, hogy a
nemzetközi jog és a belső jog között harmónia legyen. A belső jogba a nemzetközi
kötelezettségeket „át kell emelni”. A belső jogalkalmazó nem közvetlenül a nemzetközi
jogot, hanem az annak megfelelő belső jogot alkalmazza.
- A monista felfogás szerint a belső állami jogi és a nemzetközi jog együttesen egységes
jogrendszert alkotnak. Abban a kérdésben viszont, hogy az egységes jogrendszeren
belül a nemzetközi jogot vagy a belső jogot illeti-e meg elsőbbség (primátus) nincs
egységes álláspont.
7
• G. F. Hegel és követői szerint a nemzetközi jog csak a z állam belső jogának
meghosszabbítása, nem egyéb tehát, mint az állam külső joga. E felfogás szerint
a nemzetközi jog szabályainak kötelező ereje csak az állami jog rendelkezésein
nyugszik, tehát e felfogás a belső jog primátusát vallja, politikai célja: az állam
felsőségét hirdetni (porosz „totális” állam).
• A nemzetközi jog elsőbbségét hirdető H. Kelsen és az ún. bécsi iskola felfogása
szerint a nemzetközi jog minden jogrendszer alapja, azaz a nemzetközi jog az,
amely az állami jogot a nemzetközi jog szabályaiból vezeti le.
Napjainkban, egyrészt az intenzívebb államközi kapcsolatok nyomán egyre jobban
beszűkül az államok belső joghatóságának köre (azaz egyre több területen vállalnak az
államok egymással szemben kötelezettségeket), másrészt a nemzetközi jog szabályai
nemcsak az államok egymás közötti kapcsolatait, hanem az állam és a természetes
személy közötti viszonyt is érintik. Az államok ma is szabadon választhatják meg a
nemzetközi jog és a belső jog közötti összhang megteremtésének módozatait, azonban
nemzetközi felelősség terheli őket amiatt, hogy a nemzetközi síkon vállalt
kötelezettségeik és a belső joguk között ne álljon fenn ellentét. A nemzetközi szerződést
a belső jogrendbe egyedi belső jogszabállyal átemelhetik, illetve gondoskodhatnak
arról, hogy a belső jogszabályok megfeleljenek a nemzetközi síkon vállalt
kötelezettségeknek.
A nemzetközi jog forrásai
A nemzetközi jog forrásai azok a formák, amelyekben kifejezésre jut a nemzetközi
jogot alkotó államok összeegyeztetett akarata.
A nemzetközi kapcsolatok történelmében az államok megegyezésének két formája
alakult ki, a nemzetközi szokásjog, olyan szokások, jogok, melyeket az államok
gyakorlata alakított ki, és a nemzetközi szerződések, melyek megkötése során az adott
jogok határozott módon, és általában írásbeli formában jöttek létre. A nemzetközi jog e
két forrásának az államok megegyezése az alapja. A két jogforrás viszonya a történelem
során komoly változáson ment keresztül, és megállapítható, hogy napjainkra a
szerződések szerepe jelentősen megnövekedett, a szokásjogéhoz képest. A nemzetközi
kapcsolatok egyre sokrétegűbbé, összetettebbé, és bonyolultabbá váltak, ezért az
államközi kapcsolatok egyre jobban igénylik a határozottabb formában történő,
egyértelmű szabályozást.
8
Beszélhetünk ezen kívül még egyéb jogforrásokról is, mint például a nemzetközi
szervezetek határozatai, az államok egyoldalú aktusai, és a nemzetközi
udvariasság.
A nemzetközi szerződések, és a nemzetközi szokásjog, mint jogforrás viszonya a
történelem során komoly változáson ment keresztül, és megállapítható, hogy napjainkra
a szerződések szerepe jelentősen megnövekedett, a szokásjogéhoz képest. A nemzetközi
kapcsolatok egyre sokrétegűbbé, összetettebbé, és bonyolultabbá váltak, ezért az
államközi kapcsolatok egyre jobban igénylik a határozottabb formában történő,
egyértelmű szabályozást.
A nemzetközi szokásjog esetében az államok bizonyos időn keresztül ugyanolyan
helyzetben ugyanazt a magatartást követik Ehhez később társul az a meggyőződés, hogy
ennek a magatartásnak a betartása jogilag kötelező (opinio juris). Létrejöttéről
hallgatólagos egyetértés van az államok között.
Területi hatálya attól függ, hogy annak kialakításában mely államok vettek részt.
Ennek alapján beszélhetünk bilaterális (kétoldalú, két érdekelt állam), partikuláris,
illetve regionális (meghatározott államok körét érinti) szokásjogi normákról.
Itt kell megemlíteni az egyetemes (univerzális) nemzetközi jogi szabályokat, vagy
szokásjogokat, mely a múltban, hosszú idő alatt, szokásjogi úton keletkezett. Ilyen
például a diplomáciai mentességek. Ezen szokásjogi szabályok az államok
nemzetközösségi közösségének egészét érintik. Kialakulásuk hosszú, és bonyolult
folyamat. Egyrészt a sok szereplő miatt, másrészt hiába van sok érintett szereplő, nem
biztos, hogy egyformán érdekeltek, és aktívak. A passzivitás is jelenthet elfogadást.
Egyes államok érdekeltebbek lehetnek (például tengeri jog esetében a tengerparti
államok), illetve egyes államoknak nagyobb az érdekérvényesítő képessége
(nagyhatalmak akarata).
Napjainkban a nemzetközi szervezetek egyre jelentősebb szerepet játszanak az
egyetemes nemzetközi jog létrejöttében. A nemzetközi kapcsolatok szervezettségének
biztosítására nemzetközi szervezetek jöttek létre. Ezen szervezetek (különösen az
ENSZ) elősegítik a nemzetközi megegyezések létrehozását, a közreműködésükkel
létrejövő, a nemzetközi szervezetek határozataiban szereplő normák valamennyi
államra – vagy legalábbis azok nagy többségére – kiterjedő egyetemes szabályokká
válhatnak. Ezek lehetnek ajánlás jellegűek (soft law), vagy kötelező határozatok.
9
Az államok egyoldalú aktusai (egyoldalú jognyilatkozatai) szintén bizonyos
szerepet játszhatnak a nemzetközi kapcsolatokban, ha adott esetben nemzetközi jogok
és kötelezettségek fakadnak belőlük. Ilyen nyilatkozat például, mikor egy állam
megállapítja, hogy a területe feletti légtérben milyen magasságig kíván szuverenitást
gyakorolni.
Az egyoldalú jognyilatkozatoknak összhangban kell lenniük a nemzetközi jog
hatályos szabályaival, azaz nem sérthetik fennálló nemzetközi jogi kötelezettségeiket.
A nemzetközi udvariasság szabályai az államok egymás közötti érintkezésében
követett udvariassági előírások: az államok részéről hiányzik ebben az esetben a
magatartás, kötelező jogi jellegének elismerése. Ilyenek, pl.: a diplomáciai jegyzékben
alkalmazott formaságok, amelyek nem minősülnek jogilag kötelező szabályoknak ezért
figyelmen kívül hagyásuk legfeljebb udvariatlan magatartás, nem jelenti a nemzetközi
kötelezettség megsértését.
A nemzetközi szerződések a nemzetközi joga alanyai között létrejött megállapodás,
mely nemzetközi jogok és kötelezettségek létrehozására, módosítására, megszüntetésére
irányul. Fontos kiemelni, hogy e szerződések nem csak államok között jöhetnek létre,
továbbá hogy nemzetközi jogokra és kötelezettségekre vonatkoznak. Lehetnek kétoldalú
és többoldalúak. Rendszerint írásban kötik őket, elvileg létezhetnek szóbeli
megegyezésen alapulók is, de ezek jelentősége elenyésző. A gyakorlatban konkrét
szabályok alakultak ki a nemzetközi szerződések megkötésére, hatálybalépésére,
érvényességére, értelmezésére. Ezek a szabályok a nemzetközi szerződések joga, melyet
az 1969-ben Bécsben elfogadott egyezmény.3 Ezen egyezményben foglalt szabályok
hatása alól ma már egyetlen állam sem vonhatja ki magát.
A nemzetközi jogforrások hierarchiája különleges. Érdemes elgondolkodni, hogy
vajon van e egyáltalán. A fentebb felsorolt jogforrások a hierarchiában egyenrangú
szerepet töltenek be, egymás mellett helyezkednek el. Mára azonban kialakultak a
nemzetközi jognak alapvető, egyetemes érdekeket kifejező szabályai, a nemzetközi joga
általános alapelvei.4 Ezeket az általános alapelveket azok az államok is kötelezőnek
tekintik magukra nézve, melyek nem tagjai az ENSZ-nek.
A nemzetközi jog forrásainak hierarchiája végül a nemzetközi szerződések jogáról
szóló egyezményben konkrét, határozott formát öltött. Itt bevezetésre kerül a
3 Lásd 1987. évi 12. tvr. 4 Lásd később ENSZ Alapokmány 2. cikk
10
nemzetközi jog általános alapelvei kifejezés helyett a nemzetközi jog feltétlen
alkalmazását igénylő szabok megjelölésére a kógens szabályok (jus cogens) elnevezést.
Az egyezmény 53. cikke szerint a nemzetközi szerződés semmis, ha a megkötésének
időpontjában az általános nemzetközi jog valamely feltétlen alkalmazást igénylő
szabályába ütközik. A feltétlen alkalmazást igénylő szabály olyan normát jelent,
amelyet csak a nemzetközi jognak ugyanilyen jellegű későbbi szabályával lehet
megváltoztatni. Az ilyen jellegű szabályokból tehát az államok egymás közötti
kapcsolataiban nem „szerződhetnek ki”.
A szerződések jogáról szóló egyezmény azonban nem sorolja fel a kógens
szabályokat, ezek korunkban, az ENSZ Alapokmányában szereplő alapelvekhez képest
folyamatosan bővülnek (pl. alapvető emberi jogok köre). A kógens jellegű szabályok
kialakításában a nemzetközi bíróságok döntései valamint az egyetemes jellegű
nemzetközi szerződések játszanak lényeges szerepet. A kógens szabályok a
hierarchiában a nem kógens jellegű (diszpozítív) szabályok (szokásjog, szerződések)
felett foglalnak helyet.
A nemzetközi joga alanyai
Azok lehetnek jogalanyok, a nemzetközi jog szerint, akik a nemzetközi
kapcsolatokban saját jogok és kötelezettségek hordozói. A nemzetközi jog alanya pedig
az, akinek jogait és kötelezettségeit közvetlenül a nemzetközi jogszabályozza: azok
nemzetközi síkon érvényesülnek, vagyis nemzetközi jellegűek.
A nemzetközi jog legfőbb alanya az állam. Az államhatározza meg, hogy kiket
minősítenek további nemzetközi jogalanyoknak. Az államok közös megegyezéssel
további nemzetközi jogalanyokat hozhatnak létre: egyes esetekben részleges
jogalanyiságot, illetve szűk körű jogokat ismerhetnek el.5 Az állam a nemzetközi
kapcsolatok legfőbb szereplője, létrejöttével – függetlenül attól, hogy elismerik-e vagy
sem – a nemzetközi joga alanyává válik. Ez az állam eredeti nemzetközi jogalanyisága.
A nemzetközi jog teljes jogú alanyai, azaz bármilyen nemzetközi joggal és
kötelezettséggel rendelkezhet. Csak az állam szuverén – azaz rendelkezik saját területén
főhatalommal, és dönthet jogilag függetlenül minden más államtól, saját ügyeiben – és
kötelesek egymás szuverenitását tiszteletben tartani.
5 ENSZ Nemzetközi Bíróságának véleménye (Bernadotté-ügy)
11
Korunk globális világproblémái csak az államok összehangolt akaratával oldhatók
meg (környezeti szennyezés, túlnépesedés, egyenlőtlen gazdasági és társadalmi fejlődés,
stb.). Emiatt figyelembe kell venni a nemzetközi jog alanyainak vizsgálatakor az
államok nemzetközi közösségét. A nemzetközi jognak alanya az államok nemzetközi
közössége is, azonban nem önálló alanya, mivel a korunkban létező államok összessége
alkotja.
A nemzetközi jog alanyai a nemzetközi szervezetek is. Jogalanyiságuk azonban
nem eredeti, csak származékos, és jogképességük nem teljes körű. Jogalanyiságuk
terjedelme a létrehozó államok akaratától függ. Például nem gyakorolhatnak területi
főhatalmat. A jogalanyiságuk szubjektív, azaz a nem tagállamok vonatkozásában csak
elismeréssel szerezheti azt meg. Ez alól az ENSZ kivétel, ebben az esetben a
jogalanyiság nem tagállamok vonatkozásában is fennáll.
Korunk legújabb jelensége pedig az, hogy a nemzetközi kapcsolatok alanyainak
köre kibővült az egyénekkel is. Az emberi jogok védelmével összefüggésben olyan
nemzetközi megállapodások jöttek létre, amelyekben az államok egymás
vonatkozásában vállalták, hogy határaikon belül tiszteletben tartják a lakosság emberi
jogait, és ezáltal lehetővé vált ugyanis, hogy egyének jogaik megsértése esetében
nemzetközi fórumokhoz fordulhassak. (pl.: az Emberi Jogok Európai Egyezménye
értelmében – bizonyos feltételek fennállása esetében – természetes személyek panasszal
fordulhatnak az Emberi Jogok Európai Bíróságához, ha azt állítják, hogy az állam
megsértette jogaikat.)
A nemzetközi jog alapelvei (az ENSZ Alapokmányában rögzített alapelvek)
A nemzetközi kapcsolatokat szabályozó jogi normák között kiemelkedő
jelentőségűek, melyek meghatározzák a kapcsolatok struktúráját, az államok és egyéb
jogalanyok által követendő magatartás főbb kereteit. Ezek alkotják a nemzetközi jog
gerincét, ezekre támaszkodik az egész nemzetközi jogrendszer. Az alapnormák szorosan
összefüggnek, és részben át is fedik egymást. Ennek oka, hogy valamennyi alapnorma
ugyannak a társadalmi jelenségnek a decentralizált hatalmi struktúrán alapuló
nemzetközi kapcsolatrendszernek a különböző oldalait, összetevőit, elemeit írja körül,
illetve szabályozza.
12
„Az Egyesült Nemzetek Alapokmányát az Egyesült Nemzeteknek a nemzetközi
szervezet létesítésére összehívott Értekezlete fogadta el 1945. június 26-án San
Franciscóban. Az Alapokmány 1945. október 24-én lépett hatályba.”6
A nemzetközi jog alapelveit az Alapokmány I. Fejezet Célok és elvek alcím alatt, a
2. cikkben tartalmazza:7
• Az államok szuverenitása és egyenlősége tiszteletben tartásának kötelezettsége:
a Szervezet valamennyi tag szuverén egyenlőségének elvén alapszik.
• Az erőszak tilalma: A Szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során
más Állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló vagy az Egyesült
Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való
fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniuk kell.
• A beavatkozás tilalma: A jelen Alapokmány egyetlen rendelkezése sem jogosítja
fel az Egyesült Nemzeteket arra, hogy olyan ügyekbe avatkozzanak, amelyek lényegileg
valamely Állam belső joghatóságának körébe tartoznak, és nem kötelezi a tagokat arra
sem, hogy az ilyen ügyeket a jelen Alapokmánynak megfelelő rendezési eljárás alá
bocsássák; ez az elv azonban a VII. fejezetben tárgyalt kényszerítő intézkedések
alkalmazását semmiben sem érinti.
• A viták békés megoldásának kötelezettsége: A Szervezet összes tagjai kötelesek
nemzetközi viszályaikat békés eszközökkel és oly módon rendezni, hogy a nemzetközi
béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe.
• A népek önrendelkezésének joga
• A Szervezet összes tagjai abból a célból, hogy a tagságból eredő jogokat és
előnyöket mindannyiuk számára biztosítsák, kötelesek a jelen Alapokmányban vállalt
kötelezettségeiket jóhiszeműen teljesíteni.
• A Szervezet összes tagjai az Egyesült Nemzetek részére a jelen Alapokmánynak
megfelelően folytatott bármely tevékenységéhez minden segítséget megadnak és
tartózkodnak attól, hogy segítséget nyújtsanak olyan Államnak, amely ellen az Egyesült
Nemzetek megelőző vagy kényszerítő intézkedéseket foganatosít.
• A Szervezet biztosítja, hogy amennyiben a nemzetközi béke és biztonság
fenntartása érdekében szükséges, azok az Államok is, amelyek az Egyesült
Nemzeteknek nem tagjai, ezeknek az elveknek megfelelően járjanak el.
6 Magyar ENSZ Társaság: Az ENSZ Alapokmányáról 7 ENSZ Alapokmánya
13
Az ENSZ Közgyűlésének 1970.-ben elfogadott határozata „az államok baráti
kapcsolatait és együttműködését szabályozó nemzetközi jogi elvekről”8 megemlíti még
az államok együttműködését kötelezettségét, valamint az államok által vállalt
kötelezettségek jóhiszemű teljesítésének elvét is.
Az ENSZ alapokmányának 103. cikkében leszögezik „Ha az Egyesült Nemzetek
tagjainak a jelen Alapokmányból folyó és bármely egyéb nemzetközi megállapodásból
eredő kötelezettségei összeütköznének, az Alapokmányból folyó kötelezettségeket illeti
elsőbbség.”9 A nemzetközi jognak ezen részét azok az államok is kötelezőnek tekintik
magukra nézve, amelyek nem tagjai az ENSZ-nek.
8 UN GA 2625 (XXV) (ENSZ KGY 2625 határozata) 9 ENSZ Alapokmánya 103. cikk
14
2. Speciális helyzetek és státuszok a nemzetközi jogban
A Földünk területi térségei, legyenek azok szárazföldiek, víziek, vagy légiek, két
nagy csoportba sorolhatók jogi szempontból. Egyrészt vannak olyan térségek, melyek
egyértelműen valamely állam területi felségjoga alá tartoznak, - ezek az államok
szárazföldi, vízi (folyók, tavak, tengeri csatornák, tengerek) és légi területei - és vannak,
amelyek nem állnak egyetlen állam területi felségjoga alatt sem. Így egy terület
nemzetközi jogi helyzetét alapvetően meghatározza az, hogy a két csoport közül
melyikbe tartozik.
A területi felségjog kapcsán nemzetközi jog akkor jelenik meg, ha azt korlátozni
akarja valamilyen szempontból. Ez történhet két-vagy többoldalú nemzetközi
szerződéssel, illetve a nemzetközi szokásjoga általános szabályaival. Ilyen különleges,
speciális helyzetű és státuszú területek, - ahol a nemzetközi jog közbeszól, - a folyók, az
enklávék/exklávék, és tulajdonképpen az Északi-sarkvidék is, habár itt nem lehet
egyelőre pontosan megmondani, hogy hol kezdődik, és hogy hol végződik az egyes
államok területi felségjoga.
Azokról a térségekről, melyek nem állnak egyetlen állam területi felségjoga alatt
sem, semmiképpen nem mondható, hogy uratlan területek. Ezek a területek, - a nyílt
tenger, a Déli-sarkvidék, és a világűr, - nem okkupálhatók, azaz egyetlen állam sem
terjesztheti ki területi felségjogát rájuk. A gazdasági, éghajlati változások, a technikai
fejlődés következtében az államok tevékenysége azonban egyre inkább ezekre a
térségekre is kiterjed. E térségek használata során az államok kapcsolatba kerülnek
egymással, azokat közösen, egymással együttműködve használják. E térségek közös
használatára így szükségképpen nemzetközi szabályok alakultak ki. Ezen térségek közül
speciális helyzetűnek mondható első sorban a helyzete, más államoktól való távolsága
miatt a Déli-sarkvidék, és a világűr.
15
a. Sarkvidékek
Északi sarkvidék – Arktisz
Az Északi-sark körüli területeket Arktisznak nevezzük. Legnagyobb része a Jeges-
tenger területére esik, melyet állandó jégtakaró borít, de tartoznak ide szárazföldi részek
is Oroszország, Alaszka, Kanada, Norvégia, Grönland és Izland területéről, melyeket az
év legnagyobb részében szintén hó és jég takar.
Az Arktisznak pontos határa nincsen, de általában a 10 °C alatti júliusi
középhőmérséklettel rendelkező területeket nevezzük így. Más definíciók az Északi-
sarkkörtől (É.sz. 66° 33’) vagy a hóhatártól (az a vonal, amitől északra már nincsenek
fák) északra eső területet értik alatta. Helyzete sok szempontból különleges. Egyes
részei állandóan lakott területek, stratégiai szempontból egyre jelentősebbek, és a
közvetlen közelében levő államok más, vele nem érintkező államokhoz képest a
használatában kimondottan érdekeltek.
A terület gazdasági jelentősége egyre hangsúlyosabb. A tengerfenék igen gazdag
olajban, földgázban, és egyéb ásványkincsekben. Ezek egy részének kiaknázása már
most is folyik, és ahogy újabbnál újabb ásványkincs lelőhelyeket fedeznek fel, a terület
használatának joga felértékelődik. A világ csökkenő és kimerülő természeti erőforrásai
miatt hosszú távon mindenképpen szükségünk lesz az Arktisz ásványkincseire, és
energiakészletére.
A természeti kincsek kiaknázása mellett a terület, jelenleg is, de a közeljövőben még
inkább, mint közlekedési útvonal is kiemelten fontos lesz. A rajta keresztül vezető légi
forgalom már most is nagymértékben növekszik, mivel a terület felett elhaladó
légifolyosók lényegesen lerövidítik az utat Európa, Ázsia, és Amerika között.
A klímaváltozás miatt felmelegedésnek „köszönhetően” a jégsapka mérete
csökkenőben van, a Jeges-tengert borító jég olvadása miatt az Atlanti- és a Csendes-
óceánt összekötő Északnyugati átjáró napjainkra teljesen hajózható útvonallá vált. Ez
olcsó hajózási útvonal alternatívát jelent a Panama-csatornával szemben. Az orosz
sarkvidéken át vezető Északkeleti átjáró még részlegesen elzárt, de várhatóan a
közeljövőben ez az útvonal is meg fog nyílni.
Itt kell még megemlíteni a katonai szempontokat is. A vastag jégpáncél tökéletesen
használható fel és leszállópályának, így stratégiai jelentősége a repülők tankolása,
felszerelése, esetleges állomásoztatása szempontjából kiemelkedő. A modern
technikának köszönhetően a mai nagy, taktikai, nukleáris fegyverek hordozására is
16
alkalmas atom-tengeralattjárók pedig képesek arra is, hogy a sarkot vastagon borító
jégpáncél alatt áthajózzanak, sőt akár hosszabb ideig ott állomásozzanak is. Ahol a jég
pedig elég vékony, és áttörhető, ott akár a felszínre is emelkedhetnek.
A terület felosztására először egyes érdekelt államok az un. „Szektorelméletet”
kívánták alkalmazni. Azaz a sarki terület részei (szektoronként) a sarkot körülvevő azon
államokhoz tartozik, melyek szárazföldi területe a sarkkörön túlnyúlik. Ezeket a
szektorokat pedig azok a körívek választják el egymástól, melyek az Északi-sarktól
kiindulva az érdekelt államok közös határának a tengerparton levő pontjához futnak. Ez
alapján az Északi-sarkvidék orosz, kanadai, amerikai (Alaszka), norvég (Spitzbergák),
és dán (Grönland) szektorokra oszlana. Természetesen ezt az elméletet érdeksérelmek
miatt nem fogadta el minden érintett, illetve saját maga szerint „érintett” ország. E
szerinti felosztás alapján egyes országoknak csak egészen kis terület jutott volna, vagy
mint például Izlandnak szinte semmi.
Tekintettel arra, hogy szárazföld nincs a Jeges-tengeren, a terület nem önálló
szuverén állam, így a térség esetében, mint irányadó jogra a nemzetközi jogra, azon
belül is a nemzetközi megállapodásokra, a tengerjogi egyezményekre (parti tenger,
szigetközi víz, tengerszorosok) valamint a gazdasági jogra (kontinentális talapzat)
támaszkodhatunk. Az ENSZ 1982-ben a parti vizek kiterjedését 12 tengeri mérföldben
(tm, 1 tengeri mérföld=1,85 km) jelölte meg. Az államok számára ezt követően a
további 188 tm-et engedélyezett kizárólagos gazdasági övezetként (különleges jog
ásványkincsek feltárására, halászatra, stb.) A tengerjog azonban a továbbiakban is
rugalmas, ugyanis ezt követően folytatódik a jogi exkluzivitás, az ún. kontinentális
talapzaton. A 200 m-es tengeri mélységig ez további jogot ad az érdekelt államok
számára, sőt ha a természeti erőforrások kiaknázásának lehetősége adott, akkor ezen túl
is.
A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy az Arktisz a határállamok számára szabad tér
a 200 tengeri mérföldös távon túl is, egészen addig, amíg nem ütközik egy vagy több
állam elsajátítási vágyával.
Oroszország komoly természetföldrajzi, biológiai, és geofizikai kutatásokat folytat a
területen, és e kutatások eredményeinek segítségével (pl.: az északi sark az eurázsiai
17
földrészhez tartozik) próbálja bizonyítani jogait egy kb. 1,2 millió négyzetkilométeres
„Arktiszi tortaszeletért”. Az általa bizonyítottnak tekintett jogait pedig ki is mutatja,
néha nagyon érdekesen. Ennek ékes példája volt, mikor 2007 nyarán két mini
tengeralattjáró segítségével az Északi-sarkponton, kb. 4000 méter mélységben a
tengerfenéken kitűzte nemzeti lobogóját, ezzel mintegy bejelentette igényét a területre.
Mindezen „békés” cselekedetek mellett Oroszország katonailag is felkészült, hogy
érdekeit érvényesítse egy esetleges sarkvidéki konfliktusban.
Kanada és az Egyesült Államok is érdekeltek a terület feletti ellenőrzési jogok
megszerzésében. 2007 nyarától komoly vita van a két ország között, mivel a sarki jég
egy részének elolvadása miatt újra megnyílt az Északnyugati átjáró, mely azt jelenti,
hogy a csatorna folyamatosan jégmentes, és így biztonságosan hajózható.
Az USA azt kívánja, hogy az új csatornát nyilvánítsák nemzetközi hajózási
útvonallá, míg Kanada továbbra is, mint saját beltengerként birtokolná ezt a területet.
Bizonyos területeken viszont az együttműködés figyelhető meg. A közös „ellenség
miatt”, mint például az orosz fenyegetés, Kanada, Dánia és az USA is egyre komolyabb
közös sarkköri kutatásokat folytat. Tudományos érvekkel bizonyították azt, hogy a
Jeges-tenger alatti sarkpont az észak-amerikai kontinentális platóhoz és Grönlandhoz
(amely szintén az amerikai kontinens része) tartozik. Emiatt persze az északi-
sarkvidékből 1,75 négyzetkilométernyi területre ők is igényt tartanának. A probléma
megoldás csakis a kontinentális talapzatok és a lemezek nemzetközi elhatárolása lehet,
ebben az esetben pedig erről ENSZ független szakértőinek kell kimondaniuk a végső
szót.
Habár az Északi-sarkvidék csak öt állammal határos (Dánia, USA, Kanada,
Norvégia és Oroszország), a geopolitikai érdekeinek érvényesítése miatt az Európai
Unió is bekapcsolódott a terület megszerzéséért folyó versenybe. Meggyőződése az EU-
nak, hogy az Északi-sark a „világközösség része”, jelentsen is ez bármit, nem pedig egy
izolált tér. Szerinte a sarkvidéket nemzetközi közösségi tulajdonnak kell tekinteni. Így
kialakulóban van az EU saját Arktisz politikája is. Pl.: 2008.11.20.-án kiadott
közlemény „Az Európai Unió és az Északi-sarkvidék10”. A térképen az európai arktiszi
országok mindegyike berajzolta a parti tengerek és a kizárólagos övezetek kiterjedését.
10 Az európai bizottság közleménye: Az Európai Unió és az Északi-sarkvidék
18
Területének kétszeresére tart igényt Norvégia, körülölelve a Spitzbergákat is. A
legdélebbi övezetet Izland rajzolta be, a gazdasági övezet kiterjedésével azonos a
szárazföldi területe. Dánia pedig a holdudvarát Grönland köré vonta, és ez csak a
Kanadai szigetvilágnál keskenyedik el. Természetesen minden ország jelentős
területekkel egészítette ki a „bejelentett és lehetséges területi igényeit”. Így is maradtak
vitás területek a sark körül, illetve Norvégia és Oroszország területeinek érintkezése
mentén.
Mivel várható, hogy az Északi-sarkvidék jégmentes lesz a közeljövőben, (az ESA,
és más kutatók szerint megközelítőleg 2040 körül)11 a sark iránti érdeklődés várhatóan
kiújul. Egyre több ország kezd érdeklődni a terület iránt, mondván mi is „sarki ország”
vagyunk, melyek távol fekszenek az Északi-sarktól. Például Franciaország, Kína, Málta,
sőt már Indiának is van az Északi-sarkkal kapcsolatos politikája.
Jelenleg az északi-sarkvidék nemzetközi területnek számít, azonban a sarkvidék
egyes részeinek elhatárolása az érdekelt tagállamok közötti kétoldalú megállapodások
alapján történik. A terület használatával kapcsolatban még nagyon sok kérdés vár
rendezésre, egy azonban kijelenthető, a terület semmiképpen nem tekinthető olyan
térségnek, amely nem áll területi felségjog alatt.
1. ábra Az Északi-sarkvidék területi felosztása12
A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.
11 Áthajózhatóvá vált az Északi-sark vidéke a felmelegedés miatt 12 Saját készítés, forrás http://www.dur.ac.uk/uk/resources/ibru/arctic.pdf alapján.
19
Déli sarkvidék – Antarktisz
Antarktisz (más néven Déli-sarkvidék) a déli szélesség 55. fokától délre fekvő
kontinens. Magába foglalja a szűkebb értelemben vett Antarktikát, valamint számos
szigetet (Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, Déli-Orkney-szigetek, Déli-Shetland-
szigetek). A kontinens (szárazföld) területe Európánál nagyobb, és nagy távolságra
fekszik az összes többi kontinenstől. A szárazföldi területet 98%-ban jég fedi, melynek
vastagsága a 2000 méter is meghaladja, így ez a „legvastagabb” kontinens. A szárazföld
körüli óceán egy részét is jég, úgynevezett selfjég takarja. A fagyos, zord, sarkvidéki
éghajlata miatt emberek állandó letelepedésére nem alkalmas, a terület lakatlan. Az
egyedüli lakott helyek a kutatóállomások, azonban ezek ellátása is máshonnan, légi és
vízi úton történik.
A Déli-sarkvidéket, a felfedezését követően egészen a XIX. század végéig szinte
minden állam teljesen természetesen, a maga sajátos földrajzi helyzete miatt, úgy
tekintette, hogy az nem áll egyetlen állam területi felségjoga alatt sem.
2. ábra Az Antarktisz térképe13
A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.
A XX. század elejétől azonban a kontinens iránti érdeklődés megnőtt. Az államok
egyre nagyobb érdeklődést kezdtek tanúsítani az ott lévő természeti kincsek iránt,
illetve stratégiai jelentősége is megnőtt a területnek. Antarktisz egyes területeire több
állam (számszerűleg 7) is bejelentett szuverén igényt. A terület nemzetközi jogi
helyzetét végül az 1959-ben, Washingtonban, eredetileg 12 állam által, határozatlan
időre kötött Antarktisz-szerződés14 rendezte. A Szerződést eredetileg megkötő 12 állam
a következő volt: Argentína, Ausztrália, Belgium, Chile, Franciaország, Japán, Új- 13 Saját készítés, forrás http://www.worldmapfinder.com/Hu/Antarctica/ alapján 14 Antarktisz-szerződés, ATS - Antarctic Treaty Secretariat
20
Zéland, Norvégia, Oroszország, Dél-afrikai Köztársaság, Egyesült Királyság, és az
Egyesület Államok. Az egyezményt napjainkig további 36 ország írta alá.15
(Magyarország 1984-ben csatlakozott.16).
Az Antarktisz-egyezmény egy, a földrész közjogi státuszát meghatározó nemzetközi
megállapodás, amelyet 1959. december 1-jén kötöttek meg, és 1961. június 13-án lépett
hatályba.
A Szerződésnek alapvető célja az volt, hogy biztosítsa, hogy az államok Antarktiszt
csak békés célokra, egymással együttműködve használják.
A szerződés kimondja, hogy az Antarktiszt kizárólag békés célokra szabad
használni. Minden katonai tevékenység, katonai támaszpontok létesítése,
hadgyakorlatok tartása, fegyverek kipróbálása, mindenfajta nukleáris robbantás,
radioaktív hulladékok elhelyezése szigorúan tilos! Nem tiltja azonban tudományos
kutatás, vagy egyéb békés tevékenység érdekében katonai személyzet, vagy felszerelés
használatát.
A szerződés fontos rendelkezése, hogy kimondja, a szerződő államok
„befagyasztották” az Antarktiszra támasztott területi igényeiket; nem mondanak le
ugyan korábban bejelentett igényeikről, de nem törekednek azok érvényesítésre, amíg a
szerződés hatályában van. (Ez alatt nem támasztható új szuverenitási igény sem).
3. ábra Az államok Antarktiszi el nem ismert
területi követelései, igényei17
A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.
15 A mellékletben 3. számú ábra alatti táblázatban megtalálható az összes ratifikáló állam 16 Magyar Közlöny, 1984. évi 27. száma 17 El nem ismert területi igények
21
A tudományos kutatás szabadságának jegyében az államok együttműködnek, a
kutatóállomások között személyzetet cserélnek, a kutatási terveikről, és az elért
eredményeikről lehetőleg tájékoztatják egymást.
A megfigyelők, valamint az expedíciók, és a kutatóállomások tudományos
személyzetének tagjai annak az államnak a joghatósága alá tartoznak, amelynek
az állampolgárai, minden olyan cselekményük, vagy mulasztásuk miatt, amelyet a
feladatuk érdekében az Antarktiszon elkövetnek. Az egyéb joghatósági kérdéseket a
szerződő felek konzultatív értekezleten rendeznek, melyeket a szerződés
rendelkezéseinek előmozdítása érdekében is tartanak.
A konzultatív értekezleten minden aláíró részt vehet, de az esetleges döntések
meghozatalában csak az eredeti 12 aláíró állam, és 16 olyan később csatlakozott állam
vesz részt, amelyek valamilyen érdemi tevékenységet is folytatnak a Déli-sarkon.
A terület természeti és gazdasági szempontból is fontos, így a Szerződés megkötését
követően felmerült, hogy szükség van a Déli-sarkvidéki élővilág védelmére, és az
ásványkincsek kitermelésének szabályozására. Londonban 1972-ben, és 1980-ban
egyezmények születtek, először az Antarktiszi fókák védelméről, majd pedig a teljes
tengeri flóra és fauna védelméről.
Az ásványkincsek kiaknázásának szabályozása azonban már nem volt ilyen
egyszerű, és könnyű. Wellingtonban 1988-ban megkötötték az ásványkincsek
kiaknázásának szabályairól szóló szerződést, azonban annak végrehajtása során már az
ENSZ keretében is komoly problémák merültek fel. Egyes államok tiltakoztak, mivel
attól tartottak, hogy a természeti kincseket kimerítik azok az államok, amelyek
rendelkeznek a körülményeknek megfelelő technika lehetőségekkel. Emiatt az
egyezmény soha nem lépett hatályba.
Ezt követően 1991-ban, Maridban létrehozták az Antarktisz-szerződés kiegészítő
jegyzőkönyvét (Környezeti Protokoll), amely kimondja, hogy Antarktisz területén az
ásványkincsek kiaknázása 50 évig moratóriumi tilalom alá esik. A jegyzőkönyv szerint
a kontinens olyan természetes tartalék, amely a békét, és a tudományt szolgálja.
Azaz kimondhatjuk, hogy az Antarktisz – akárcsak a nyílt tenger - a világnak olyan
térsége, amely nem áll egyetlen állam felségjoga alatt sem. Területére a nemzetközi jog
vonatkozik, azon belül is a nemzetközi szerződések az irányadóak, esetünkben pedig ez
az Antarktisz-szerződés, és az ehhez kapcsolódó egyezmények, szerződések.
22
b. Enklávék/Exklávék
Ha egy állam területét vizsgáljuk földrajzi szempontból, az államterület jelentős
része szárazföldből áll, mely jellemzően összefüggő terület. Ezen megállapítás alól
vannak kivételek. Ilyen területi kivételek az enklávék, és az exklávék.
A két fogalomra többféle meghatározást is találhatunk a nemzetközi
szakirodalomban. Robinson, Raton, Farran és még sokan mind definiálja valamilyen
formában a fenti fogalmakat, azonban ezek néha jelentősen eltérnek egymástól, nem
teljesen egyformák, sőt néhány esetben a fogalmakat felcserélve, keverve használják.
Egyes definíciókból az szűrhető le, hogy csak földrajzi területek esetében, más
definíciók alapján pedig akár államok esetében is beszélhetünk enklávékról.
Ha a politikai földrajzban használatos definíciókat nézzük, akkor az enklávé olyan
államterület, amely teljes egészében egy másik ország területén belül helyezkedik el,
míg az exklávé egy olyan terület, amelynek nem áll fenn területi folytonossága az
anyaországgal.
„A két fogalom a diplomáciai zsargonba a szakterület lingua francájából, a
franciából került át a többi nyelvbe. A francia szó története a latin inclavatusig
vezethető vissza, melynek jelentése: kulccsal bezárt (terület). Az exklávé szót az
előbbinek logikai kiterjesztéseként három évszázaddal később hozták létre.”18
Több olyan terület is van, mely egyszerre enklávé és enklávé, de a két fogalom nem
szinonima.
4. ábra19 C enklávéja A-nak és exklávéja B-nek. 5. ábra20 C exklávéja B-nek, de nem enklávéja A-nak.
18 Enklávé és exklávé - Wikipédia 19 Saját készítés 20 Saját készítés
23
Az enklávék kivétel nélkül történelmi, politikai vagy földrajzi kényszerűségből
jöttek létre. Az ott élő lakosság ügyeinek kezelése, mind a körülvevő ország, mind
pedig az anyaország számára kényelmetlen, kellemetlen. Az enklávé léte már
önmagában is egy sor megalkuvást igénylő helyzetet eredményez. A történelemben
soha senki nem törekedett és törekszik ilyen területek létrehozására, a részes államok a
meglévő enklávékat is inkább igyekeznek felszámolni, eltüntetni, akár területcserével,
akár az anyaországhoz kapcsolódó korridor létrehozásával.
Az anyaországtól való távolság miatt egyes exklávékban esetében, különösen,
amelyek az anyaországtól távol fekszenek, megfigyelhetők távolodási, függetlenedési
törekvések.
Vannak olyan enklávék és exklávék melyek valódi enklávék, de olyanok is,
amelyeket csak praktikus okokból tekintünk annak.
- Például valódi enklávéról beszélhetünk akkor, ha egy független ország esetében, annak
egy területe (szárazföldi területe) egy meghatározott országba való beutazás nélkül nem
érhető el, és nem rendelkeznek tengerparttal sem. Erre tökéletes példa volt Nyugat-
Berlin esete. A hely nem volt megközelíthető másképp, csak Kelet-Németországon
keresztül, azaz enklávéja volt Kelet-Németországnak Ebben az esetben azonban
Nyugat-Berlin még keleti exklávéja is volt Nyugat-Németországnak. De említhetnénk
saját jogukon önálló, független államokat is, amelyek esetében az egész állam valódi
enklávé, azaz egy olyan független országról beszélünk, amelyet teljes egészében egy
másik ország vesz körül. Fontos megjegyezni azt is, hogy ezek a területek, államok nem
exklávék.
Jelenleg három ilyen szuverén állam létezik:
• San Marino köztársasága Olaszország enklávéja.
• Vatikán egy Rómán belül fekvő ország.
• Lesotho királysága a Dél-afrikai Köztársaság enklávéja.
- Bizonyos területeket általában praktikus exklávéknak vagy kvázi-enklávéknak hívunk.
Ezek közül néhány földrajzilag hozzátartozik az anyaországhoz, mégis a terepviszonyok
miatt könnyebb a terület megközelítése egy másik országon keresztül. Az is
elképzelhető, hogy csak a másik országgal van az adott településnek jó minőségű közúti
24
összeköttetése. Ezeket a területeket általában csak egy rendkívül vékony földterület köti
össze az anyaország nagyobb területével. Ilyen például a ma Szlovákiához tartozó
somoskői vár is – a többszörös határváltoztatás következtében – magyar területről,
Somoskőről közelíthető meg könnyen.
6. ábra Somoskő vára21 A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.
Itt érdemes szólni bizonyos területekről, melyek az enklávékon belül is különösen
érdekesek. Ilyenek a területenkívüliséget élvező területek. A külképviseletek, egyes
nemzetközi szervezetek székhelyei és a katonai bázisok általában nem alanyai a fogadó
ország jogrendszerének, tekintettel arra, hogy nemzetközi szerződések értelmében a
fogadó ország részükre különböző szintű kiváltságokat és mentességeket biztosít. A
fogadó ország jogrendszere azonban rájuk is kiterjed, a terület vezetőjének kérésére a
fogadó ország a jogszabályban biztosított védelmet köteles biztosítani (például
rendőrségi nyomozás, tűzoltás stb.). Ezek a területek nem számítanak valódi
enklávéknak, mivel a fogadó ország területéhez tartoznak. Ilyenek például:
- Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a központja az USA területén
- A NATO politikai központja Brüsszelben, Belgiumban
Különlegesek még a másik országnak átengedett területek. Akkor beszélhetünk ilyenről,
ha egy országon belül egyes meghatározott területeket valamilyen okból más ország
birtokol, és ezeknek a területeknek általában valamilyen privilégiumuk van, például
nem kell adót fizetniük. Ezek a területek nem szintén nem valódi enklávék és nem is
élveznek területenkívüliséget. Ezekre példa:
- Napóleon eredeti sírhelyét Longwoodon (Szent Ilonán) az Egyesült Királyság
Franciaország részére átengedte,
21 Somoskő vára
25
A fentiek alapján az figyelhető meg, hogy az enklávék/exklávék komoly
nehézségeket, kellemetlenségeket okozhatnak, mind az anyaországnak, mind a
körülvevő országnak. Problémát jelent általában az adott területeken való áthaladás
ügye.
Az ilyen esetekben érdemes figyelembe venni, hogy az államok területi felségjoga
nem abszolút. Azt korlátozhatják az állam két- és többoldalú nemzetközi szerződései,
illetve a nemzetközi jog, azon belül is a nemzetközi szokásjog általános szabályai. Az
esetekben többségében a probléma feloldható valamilyen kétoldalú nemzetközi
szerződéssel. Gond csak akkor van, ha valamelyik fél nem hajlik a megegyezésre.
Ekkor lehet segítségül hívni a nemzetközi szokásjog valamelyik általános szabályát,
például a nemzetközi jogi szolgalmat, vagy pedig a nemzetközi szomszédjogot.
- A nemzetközi szokásjog segítségével sikerült például 1960-ban megoldani egy
India és Portugália közötti peres ügyet, melynek tétje az India területén való áthaladási
jog volt. A vita során Portugália két portugál enklávé India területén való
megközelítésére nyújtott be igényt, szokásjog címén, amelyet végül is a Nemzetközi
Bíróság elutasított, mivel nem volt bizonyítható az áthaladás korábbi szokásjoga.
26
c. Folyók
A folyó, mint kifejezés egy olyan természetes víztömeget jelent, a szárazföldek
belsejében, ami az állóvizekkel ellentétben állandó mozgásban van. A folyók
rendszerint több forrásból erednek, ezek lehetnek források vagy tavak és egy másik
folyóba (fő- és mellékfolyó) torkollik, vagy valamely tóba, tengerbe, óceánba ömlik.
Vizük a gravitáció hatására a magasabb területekről az alacsonyabbak felé folyik. A víz
mozgási iránya a folyásirány. A legkisebb folyóvizeket ér, csermely, patak, a
legnagyobbakat folyam néven szokták megkülönböztetni. Az elnevezések között nincs
igazából éles határ, sokan csak akkor neveznek folyamnak egy vízfolyást, ha az
hajózható.
Nemzeti folyók
Egy államnak a vízi területe – akárcsak a szárazföldi – az állam területi
fennhatósága, felségjoga alatt áll. Az államok vízi területeinek azon része, melyeket
teljes körülölel, körülvesz egy állam szárazföldi területe, nem igényel nemzetközi
szabályozást. Ilyen vízi területek lehet tavak folyók. E szerint az un. nemzeti folyók
olyan folyók, melyek egy és ugyanazon állam területén folynak keresztül, vagy egy
állam szárazföldi területével körülvett tavak és csatornák.
Nemzetközi folyók
Az államok azon vízi területi részei, melyek más állam területével, illetve területi
felségjog alatt nem álló térséggel (nyílt tenger) érintkeznek, nemzetközi jogi
szabályozást igényelnek. Ezen belül azon tavak felosztását, és elhatárolását, melyeket
több állam szárazföldi területe is körülvesz, eseti megegyezéssel az érdekelt államok
végzik el. Ha pedig egy folyó több állam területén áthalad, vagy az államok közötti
határvonalat képezi, nemzetközi folyóról beszélünk. A nemzetközi tavak pedig
nemzetközi folyókhoz is kapcsolódhatnak. Az ilyen nemzetközi vízi területek
jelentősége nagy, ezért speciális szabályozást igényelnek.
A nemzetközi folyók egyes folyamszakaszai ugyancsak annak az államnak a
területéhez tartoznak, amelynek területén áthaladnak, mivel az állam területi felségjoga
teljes mértékben kiterjed a folyóvizeire.
27
A nemzetközi folyók használata hosszú időn keresztül a hajózással
kapcsolatban vált a nemzetközi szabályozás tárgyává.
Nemzetközi folyóból ez alapján két félét különböztetünk meg.
- közös érdekű: vagy másik folyóba ömlik, vagy ha tengerbe is ömlik, de nem
hajózható
- egyetemes érdekű: nyílt tengerbe ömlik és hajózható
A kereskedelmi hajózást a feudalizmus korában az uralkodók, hűbérurak különböző
rév- és vámjogai nehezítették meg, egyes állomok pedig saját folyamszakaszaikat
elzárták más államok hajói elől. A kereskedelem fejlődésével megerősödött az azzal
foglalkozó polgárság. A hasznot azonban lefölözték a helyi földesurak. Emiatt a
polgárság először csak az államokon belül követelte a földesurak vám-és révjogainak
eltörlését, később pedig e követeléseiket kiterjesztették a nemzetek határán túlra is,
ezáltal a nemzetközi folyók szabad használatának biztosítására törekedtek. Így látható,
hogy a folyami hajózás szabadságának kiharcolása a feltörekvő polgárságnak
köszönhető, s ez a francia forradalom egyik nagy vívmányának is tekinthető. 1792-ben
Franciaország kinyilvánította, hogy egyetlen nép sem sajátíthatja ki egy folyó
kizárólagos jogait saját maga számára.
Kereskedelmi szempontból különösen fontosak azok a nemzetközi folyók,
amelyeknek a tengerrel hajózható kapcsolatuk van. Ezen folyók zavartalan
használatának biztosítása nem csak a parti államoknak fontos, hanem a kérdéses
térségben érdekelt más államok számára is igen jelentős. Így a kereskedelmi hajózás –
utasok és áruk szállítása – biztosítása nem csak az államon belül, hanem az államközi
kapcsolatokban is szabályozást igényel.
E kérdések megfelelő rendezése a továbbiakban csak nemzetközi szerződések
megkötésével vált lehetségessé. E nemzetközi szerződésekben kifejezésre jut az a
szabály, hogy a nemzetközi folyó, ha tengerrel hajózható kapcsolata van, akkor nyitva
áll minden állam kereskedelmi hajói számára.
- 1815. bécsi kongresszuson elfogadottak szerint azok az államok, amelyek területét
ugyan az a folyó (nemzetközi folyók) szeli át, vagy választja el egymástól, a folyókon
való hajózás szabályait közösen rendezzék, és ahonnan az lehetséges, a parti államok
számára a hajózás ezeken a folyókon szabad lesz, egészen a torkolatig. Ez alapján
először a rajnai hajózást szabályozták, 1831-ben. Ezt követően több nemzetközi
szerződés jött létre, melyek a hajózás szabadságát biztosítják, mind Európában, mind a
28
többi földrészen. Ilyen volt például az 1885-ös berlini Kongó-akta, mely megengedte a
szabad hajózást a Kongó és a Niger hajózható mellékfolyóin is.
- Ezt követően a Nemzetek Szövetsége égisze alatt összehívott 1921. évi barcelonai
konferencián a nemzetközi folyók nemzetközi jogi helyzetét általános jelleggel kívánták
szabályozni. A konferencián 42 állam vett részt. A konferencián a nemzetközi folyó
helyett nemzetközi közérdekű víziút kifejezést próbálták bevezetni, mely egy tágabb
fogalmat takart (ebben a tavak is benne vannak). Ezzel kapcsolatban bebizonyosodott,
hogy az egyes nemzetközi folyók sajátosságaira való tekintettel kívánatosabb speciális,
egyedi egyezményeket kötni. Kimondták, hogy a területi főhatalom a nemzetközi
folyókon is érvényesül – a parti állam szuverenitása alá tartozik, de az köteles
karbantartani. Béke idején minden részes államot megilleti a hajózás szabadsága. A
hajózás díjtalan, csak a mederkotrásért kérhető díj. A parti állam kizárólagos joga a
cabotage (a parti állam két kikötője közti személy- és áruforgalom lebonyolítása). A
megalkotott egyezményt és szabályzatot azonban csak 21 állam fogadta el,
Magyarország is az aláírók között volt.22
- A következő jelentős szabályozás az 1966-os A Nemzetközi Jogi Társaság
Helsinki Szabályai (Helsinki Rules), mely a több ország területén fekvő tavakra és
folyóvizekre mond ki szabályokat.
- Továbbá ide tartozik még az 1977-es Mar del Plata – ENSZ konferencia: azonban
ez csak ajánlásokat tartalmaz.
Lehetséges megoldások a nemzetközi folyók hajózási célú hasznosítására:
- a szabad hajózás csak a parti államokat illeti meg (Észak- és Dél-Amerika, pl.
ilyen a Szent Lőrinc folyó, a Paraná, a Rio Grande stb.), vagy
- a szabad hajózás az adott folyóra vonatkozó egyezmény részeseit illeti meg,
függetlenül attól, hogy parti államok-e, és végül
- a szabad hajózás minden államot megillet (európai gyakorlat, de követi
többnyire Afrika és Ázsia is).
22 Lásd, az 1928. évi XXXIX. tc.
29
A nemzetközi folyók használatát, annak hasznosítási jogát vizsgálhatjuk nem
hajózási szempontból is.
Nem hajózási célú hasznosítása a folyóvizeknek a távoli múltba gyökeredzik, elég,
ha csak a földművelés egyik fontos ágára az öntözéses gazdálkodásra gondolunk. Már
az ókori társadalmak is használták a folyókat (ezek sokszor ma nemzetközi folyók)
öntözésre. Az utóbbi századokban a folyóvizek különféle célokra, akár ipari célokra
(pl.: vízierőművek) jelentősen megnőtt, ezért szükségessé vált az ezzel kapcsolatos
kérdések szabályozása. Gondot jelent a megfelelő vízminőség fenntartása, azaz a folyók
külföldi és hazai eredetű szennyeződésének megakadályozása, ez azért is kiemelten
fontos, mert a folyók vizeit azok tisztítása után a lakosság ivóvízzel való ellátására is
felhasználják. A kiemelt beruházású, nagyméretű és nagyteljesítményű ipari
létesítmények (gátak, erőművek, víztározók, duzzasztógátak) építése és fenntartása
államközi együttműködést igényel. Mivel a folyóvizek fizikai tulajdonságaiból
következően mind a vízminőség megőrzésében, mind a vizek sokoldalú hasznosításában
több állam is érdekelt egy adott földrajzi területen, és emiatt szükséges közöttük az
együttműködés.
A fenti célokból megkötött nemzetközi, vízügyi tárgyú szerződések általában
kétoldalú egyezményként jöttek létre, habár törekvések történtek általános jellegű
szabályozásra is (pl.: 1921. évi barcelonai konferencia). A téma jelentőségét igazolja az
is, hogy kiemelkedően a megkötött nemzetközi vízügyi szerződések száma. Ezek száma
napjainkra a több százat is meghaladja. A szerződések témája különböző, rendkívül
változatos, sokoldalú. Vannak általánosabb jellegűek, melyek a vízhasznosítás több
módját is szabályozzák (pl.: egyes határvízi egyezmények), de specifikusak is, amelyek
csak egy adott területtel foglalkoznak (pl.: öntözés, árvízvédelem, vízi energia
termelése, szennyezés elleni védelem). Ezen vízügyi szerződések bizonyos alapelveket
juttatnak kifejezésre, előirányozzák a nemzetközi együttműködés és az államok területi
felségjoga közötti összhang megteremtését.
A fenti szerződések esetében az un. Harmon-elvet,23 - amely szerint minden állam
szabadon, másokra való tekintet nélkül hasznosíthatja területének vizeit (ez az abszolút
szuverenitás koncepcióját hirdető elv) - soha nem talált széleskörű követőkre az államok
között. Minden olyan állam elvetette ezt az elvet, amelynek volt alkalma a kérdésbe
állást foglalni.
23 Judson Harmon
30
Napjainkra egyértelművé vált, hogy a vízügyi témájú kétoldalú nemzetközi
szerződések nem képesek megoldani a nemzetközi folyók nem hajózási célú
hasznosításának minden problémáját. Ezt csak valamilyen nemzetközi, általános
szabályozás lenne képes kezelni. Emiatt az ENSZ ajánlására a Nemzetközi Jogi
Bizottság a kérdéskör jogi kodifikálása kapcsán vizsgálatba kezdett, 1970-ben. A
vizsgálat során a Bizottság figyelembe vette két tudományos társaság (Nemzetközi Jogi
Intézet,24 és a Nemzetközi Jogi Egyesület)25 korábbi állásfoglalásait (1961-es „Nem
tengeri nemzetközi vizek hasznosítása a hajózáson kívül”, 1966-os „Helsinki szabályok
a nemzetközi folyók vizeinek hasznosítására”), továbbá az államok, a témával
kapcsolatos korábbi gyakorlatát.
Az ENSZ közgyűlése elfogadta a Bizottság előkészítése alapján 1997.05. hóban,
New Yorkban a „Nemzetközi folyóvizek nem hajózási célú használati jogairól” szóló
egyezményt.
E szerint különbséget kell tenni a víz mennyiségét nem befolyásoló, azt csak
közegként használó hasznosítás (pl. faúsztatás, halászat, vízi energia, vízi sportok) és a
vizet, mint anyagot használó, azt fogyasztó hasznosítás (pl. mezőgazdasági öntözés,
háztartási fogyasztás, ipari vízhasználat) között. Eltérő megállapodás hiányában ezek
egyike sem élvez elsőbbséget.
Az egyezmény értelmében a vízmegosztásnak ésszerű és méltányos részesedés alapján
kell történnie.
- ésszerű: az elérhető legnagyobb előnyöket kell biztosítani a lehető legkisebb
hátrány mellett (a vízhasználatra vonatkozik)
- méltányos: leginkább arányosságot jelent (a vízkivételre vonatkozik), ami lehet:
o köbméterben (1986. magyar-román határvízi egyezmény)
o keleti mellékfolyókkal az egyik, nyugati mellékfolyókkal a másik állam
rendelkezik (az Indus esetében India és Pakisztán osztozik így)
o időbeli megosztás (pl. a Vanera folyót Spanyolország péntek reggel 6 órától
hétfő reggel 6 óráig használja, a többi időben Franciaország)
24 International Law Institute 25 International Law Association
31
A vízenergia tekintetében két doktrína vetélkedett egymással:
- a felső országoknak az ún. abszolút területi szuverenitás elve (Harmon-doktrína)
volt szimpatikus: a területi állam vízhasznosítását a nemzetközi jog nem korlátozza,
szabadon rendelkezhet a területén levő folyó vízkészletével
- az alsó országok az abszolút területi integritás elvét vallják: a nemzetközi folyó
is része az állam területének, és így e vízi területek integritását is tiszteletben kell
tartania az államoknak.
Az egyezmény szerint a két elv összehangolása szükséges – eszerint nem lehet jelentős
károkat okozni a másik államnak.
32
II. VILÁGŰR
„A világűr, a legvégső határ”26
7. ábra Trifid-köd27 A kép teljes méretben megtalálható a
mellékletben.
Az emberiség egyik legősibb vágya volt az évezredeken át, csupán a Földről
szemlélt titokzatos, varázslatos, és félelmetes éjszakai égbolt örök szereplőinek, a távoli
kicsiny fénypontoknak, a csillagoknak az elérése, megismerése, és meghódítása.
Az emberiségnek az óta sem sikerült sem a csillagokat, sem más égitesteket
„meghódítania”, de azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy 1957.10.04.-én egy új
korszakba léptünk, ezt szokás nevezni „világűrkorszaknak” is.
A világűr „meghódítása” az első 1957-ben az első Szputnyik fellövésével kezdődött,
mely a világ, és az űrtörténelembe is, mint a Föld első mesterséges holdja vonult be. A
kezdeti szovjet űrkutatási sikerek (első műhold - 1957.10.04. Szputnyik I, első holdra
szállás - 1959.09.14. Lunyik-2) után joggal gondolhatták az emberek, hogy a világűr
meghódítható.
A hatvanas évek űrkutatásba vetett bizalmát és féktelen optimizmusát tovább
fokozta, az első emberes űrrepülés (1961.04.12.), mely során Föld-körüli pályára
sikerült állítani a Vosztok-1-et, Jurij Gagarin űrhajóssal együtt, majd az első Holdra
szállások. Először ez csak űrszondák formájában valósult meg, végül hosszas
26 Space, the final frontier (Star Trek Universe) 27 A Trifid-köd
33
előkészületek (Apolló-1 - Apolló-10) után 1969.07.21.-én a Nyugalom Tengerén sikeres
emberes Holdra szállást hajtottak végre az amerikai Apolló-11 űrhajósai (Armstrong és
Aldrin). Ekkor hangzottak el, az azóta is oly sokat idézet mondatok. Először a
„Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt.”, majd a másik híres mondat „Kis
lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”
8. ábra A Föld,annak légköre, és egy
asztronauta28
A kép teljes méretben megtalálható a
mellékletben.
A kialakult optimizmus miatt az űrkutatás céljai már a futurisztikus elképzelések
határát súrolta, mind a két űrkutatással foglalkozó országban (USA, volt Szovjetunió) a
kutatások, és a tudományos fejlesztések gőzerővel folytak. A lehetőség, hogy
megismerjék és meghódítsák a világűrt, mindkettő nagyhatalmat felvillanyozta, -
melynek különleges pikantériája volt a két ország között fennálló politikai és ideológiai
ellentét – mely a kialakult versengési láz miatt kivételes mértékben lendítette fel a
világűrrel kapcsolatos tudományok fejlődését.
Azonban ha a realitások talaján próbálunk maradni, akkor elég csak arra
gondolnunk, hogy a mi viszonylag szerény 80 000 fényév átmérőjű galaxisunk valahol
100 milliárd napot (csillagot) tartalmaz, és ezek legközelebbikéhez, az Alfa Centauri-
hoz is a jelenlegi technikai felszereléseinkkel az út 42 000 évig tartana. Ez csak a mi
csillagrendszerünk, melyből a világegyetemben sok ezer kisebb, nagyobb található. Így
beláthatjuk, hogy az emberiség sajnos soha nem fogja „meghódítani” a kozmoszt.
28 A Föld és az ifjabb Bruce MacCandless
34
Ebben az űreseményekben gazdag, fantasztikus időszakban jelent meg a
világűrjog, mint a jogtudomány önálló jogága.
Az első időkben, sok más fiatal tudományterülethez hasonlóan, ez sem volt mentes a
realitásoktól kissé (vagy éppen teljesen) elrugaszkodott vízióktól. Egyesek a kezdeti
eufórikus hangulattól befolyásolva a világűrjogot „kozmikus jogként” értelmezték. Egy
olyan, a földi kötöttségektől mentes, az egész emberiségre kiterjedő normarendszert
álmodtak meg, mely a világűr meghódításának alkotmánya lesz. Sőt felmerült egy olyan
jog fogalma, egy olyan jogszabály-halmaz megalkotásának igénye és lehetősége, mely
az ember, és más, idegen égitesteken élő értelmes lények közötti kapcsolatokat
szabályozná. Ezt a kozmikus jog ötletet fejlesztette tovább, és dolgozta ki A. G. Haley29
amerikai jogász, és az általa elképzelt kozmikus jogviszonyok alapelvei „metalaw”30-
nak nevezte el. Mindezek a „kísérletek” a realitásra épülő és napjainkra egyre
kidolgozottabbá váló tételes világűrjog mellett ma a jogi „science-fiction” körébe
szorultak. Azonban ezen utópiák hatásait, a világűrjog fogalmával kapcsolatos nézetek a
mai napig magukon hordozzák. Ahogy „égi hódításokat” követő eufória csillapodásával
az emberiség hamarosan elfogadta, hogy az űrrepülés nem jelenti „az ember példátlan
győzelmét a természet erői felett”, úgy volt a világűrjog is egyre reálisabbá. Felvetődik
az a kérdés, hogy mi az a technikai vívmány, amely civilizációnknak új perspektívát, és
egy új, de továbbra is geocentrikus jogterületnek sajátos feladatokat szab? Az, hogy az
ember mesterséges égitesteket alkotott – szondákat, műholdakat, űrhajókat, és
űrállomásokat – olyan szerkezeteket, melyek égi pályájukon csillagászati
törvényszerűségeket követve haladnak.
A világűrjog feladata e szerint tehát az lett, hogy szabályozzon valami olyat, ami
egy soha korábban nem tapasztalt aktivitással és mozgással valósul meg, az emberiség
űrbéli, Földön kívüli tevékenységét.
Az űrtevékenységeket megelőzően, az űrkorszakig bezárólag a jognak - a klasszikus
jogterületeken a mai napig is - az volt az alaptétele, hogy minden mozgást és
tevékenységet ahhoz a térséghez kötött, amelyben az végbement. A szabályozás annak a
környezetnek a jogi természetéből indult ki, amelyben a szárazföldi, tengeri, vagy légi
29 A.G. Haley 30 Andrew G. Haley: Space law and Metalaw
35
közlekedés történt. Ennek a térbeli szemléletnek az érvényesítése az űrjogban azt
jelentett volna, hogy annak szabályai, normái is egy megadott térségben, a világűrben
végzett tevékenységekre vonatkoznak.
Ez a szemlélet teljesen logikus kiindulási pontja az űrjognak, azonban egyből
felvetődik egy alapvető kérdés: hol kezdődik ez a megadott térség. Hol végződik a
légtér, és hol kezdődik a világűr? A világűr és a légtér elhatárolása bizonyos esetekben
teljesen problémamentes, így a nyílt tengerek feletti légtér esetén a világűr elhatárolása
nem érdekes, hiszen teljesen azon a jogi helyzete a tengernek, a felette levő légtérnek,
és így a világűrnek is. Komoly gondban vagyunk azonban, ha a világűrt el akarjuk
határolni államterületnek minősülő légtér esetén. A korábbi kérdés a jog nyelvére
lefordítva úgy hangozna, hogy hol végződik a vertikális térség állami szuverenitás alá
tartozó rétege, azaz meddig terjed ki az adott állam területi felségjoga, melyre a légijog,
és hol kezdődik a világűr, melyre a világűrjog alkalmazandó – ha e két jogterület
elhatárolása ratione loci történik? Kezdetben ugyan történtek olyan kísérletek is, hogy
az űrkutatás eszközeit legalább részben a légijog alá vonják, de végül is ezek a
megoldások nem voltak elfogadhatók.
A „határ”, mely alapján a két jogterület (a légijog és az űrjog) pontosan
elhatárolható a mai napig nincs tisztázva, a probléma megoldása hosszú évek óta
napirenden van az ENSZ Világűrbizottsága31 előtt. A 2222/XXI. ENSZ közgyűlési
határozat, arra hívta fel a Világűrbizottság figyelmét, hogy tanulmányozza a világűr
fogalmának meghatározását. Azóta is számtalan javaslat került a bizottság elé, de a
bizottság a Tudományos-technikai Albizottság segítségével sem tudott valamiféle
megállapodáshoz eljutni. Egyik elmélet sem bizonyult sem jogilag, sem tudományosan
kielégítőnek. Az Albizottság már 1967-ben azt állapította meg, hogy ez idő szerint,
jelenlegi tudásunk szerint nem lehet meghatározni azokat a tudományos és technikai
feltételeket, amelyek lehetővé tennék a világűr pontos és tartős meghatározását.
Ez a megállapítás a napjainkban is érvényes. A légtér és a világűr
természettudományos ismérvek alapján nem választható szét, egybefüggő entitás. Az
ilyen jellegű atmoszféra, vonzási, aerodinamikai, biológiai, és egyéb elméletek éppúgy
31 Committee on the Peaceful Uses of Outer Space (COPUOS)
36
alkalmatlannak bizonyultak, mint a technikai adottságoktól függő hatékony ellenőrzés
elmélete.
Függetlenül attól, hogy a világűr „határának” meghatározási problémája a mai napig
foglalkoztatja a világűrjogászokat, és az ENSZ Világűrbizottságát, az államok gyorsan
túltették magukat ezen. Ma az a helyzet, hogy természetesen az ésszerűség határán
belül, minden állam maga határozza meg, hogy a saját biztonsági érdekeinek
megfelelően milyen magasságig kíván felségjogot gyakorolni. Ezt a magasságot az
államok többsége ma 80-90 km-ben állapítja meg, és saját belső jogszabályaival (légi-,
vagy világűrjogi) szabályozza.
37
1. Elméletek a világűr, mint a világűrjog környezetének
meghatározására
Habár arra a kérdésre, hogy jogi-tudományos szempontból elválasztható-e egymástól a
légtér és a világűr, jelenleg a válasz nemleges, érdemes azért áttekinteni a témában
publikált felvetéseket és elméleteket.
- Határtalansági elmélet: egyesek szerint az állam szuverenitásának nincsen felső határa,
az a végtelenségig, egészen a csillagokig terjed. Azaz a légtér korlátlan magasságig
tartozik az államhoz. Ez az álláspont elég nehezen védhető, és sok tudományos
problémát is felvet. Ezt nevezzük „usque ad coelum” elvnek.
- Vonzási elmélet: e szerint a légtér addig tart, amíg a Föld vonzási ereje érvényesül.
Azaz világűrnek azt a Földön túli térséget kell tekinteni, amelyben már nem érvényesül
a Föld gravitációs vonzása.
- Tevékenységi elmélet: ezen álláspont szerint az emberi életre, tevékenységre való
alkalmassághoz és képességhez kell kötni a világűr-fogalom definícióját és
körülhatárolását. Az állam szuverenitása addig terjed, ameddig az ember tevékenységet
tud kifejteni.
- Az atmoszféra elmélet: szerint a légtér addig tart, amíg levegőről beszélhetünk. Azaz a
légtért a világűrtől az alapján kell elhatárolni, hogy az előbbiben van levegő, utóbbiban
pedig nincs. Minthogy a levegőréteg fokozatosan ritkul és észrevétlenül megy át a
bolygóközi térbe, nem állapítható meg pontosan ennek alapján sem egy éles határvonal
a légtér és a világűr között.
- Az állam önvédelmének szemlélete értelmében a világűr ott kezdődik, ahol az állam
katonailag már amúgy sem tud ellenőrzést gyakorolni, tehát felesleges saját joghatósága
alá tartozónak tekintenie az adott vertikálisan elhelyezkedő területet.
- Legvégül pedig említést érdemel az aerodinamikai elmélet is. Az aerodinamikai
felfogás hívei szerint a világűr ott kezdődik, ahol a levegő felhajtóereje már nem
38
elégséges ahhoz, hogy a légi jármű azt kihasználva a levegőben maradhasson. Ezt úgy is
megfogalmazhatjuk, hogy a légtér felső határa az a magasság, ahol a levegő felhajtó
erejével közlekedő repülőgépnek még haladni tudnak. Ez a vonal fizikailag is
meghatározható, Healey mérései szerint ez nagyjából 83-100 km, és Kármán-vonalnak
nevezik, mivel az ezzel kapcsolatos elméletet Kármán Tódor dolgozta ki. A Nemzetközi
Repülő Szövetség (FAI) szerint ez a magasság 100 km, a NASA 122 kilométert tekint
visszatérési magasságnak. A kanadai Calgary egyetem tudósai 2009 áprilisában egy
szonda segítségével tudományos mérések során arra a megállapításra jutottak, hogy ez a
magasság 118 km.
Minthogy a felhajtóerő Bernoulli tétele32 alapján a sebesség és a nyomás közötti
összefüggésen alapul, a repülési sebességek növekedésével egyre nagyobb
magasságokon, egyre kisebb légnyomás mellett is lehet repülni és így a légtér felső
határa is kitolódik. Egy idő után elérhetünk ahhoz a magassághoz, ahol a levegő már
olyan ritka, hogy a sebesség további növelésével a repülőgép elérné az első kozmikus
sebességet és szárnyak nélkül is a levegőben maradna, tehát pályára állna. Ez az elmélet
tudományosan tökéletesen megalapozott, azonban mégsem vette át a gyakorlat, mert az
űrrepülőgép (Space Shuttle)33 megjelenése óta további bizonytalanságok merültek fel,
ugyan is az űrsikló nemcsak az első, de a második kozmikus sebesség elérésére is
képes, ami pedig már a Föld körüli pályától való elszakadást jelenti.
A Kármán-vonalat a nemzetközi jogtudomány a világűr határa gyanánt széleskörűen
elfogadja, de nincs egyetlen olyan nemzetközi szerződés, ENSZ határozat, amely ezt
kötelező érvénnyel megadná, vagy hivatkozna rá.
A „ratione loci” megoldást egyedül olyan nemzetközi megállapodás jelenthetné,
amely a part tengerhez hasonlóan, számszerűen határozná meg a légtér felső határát, és
egyben a világűr alsó határát. E látszatmegoldással a légijog és a világűrjog a Föld
felszíne feletti, két különböző jogi rendszer uralmát valósítaná meg. Sajnos ez is újabb
problémákat vet fel.
Ez azzal járna együtt, hogy a felbocsátás (indítás) és visszatérés fázisában az űrtárgy
(űrobjektum) egyes felbocsátó államok esetében idegen légtéren haladna keresztül.
Innen származik a Földhöz zárt állam – „earth locked state” – fogalma. Szerencsére ez
32 Bernoulli-törvény 33 Space Shuttle (Space Transportation System, STS)
39
azért jelenleg még nem olyan komoly probléma, mivel az űrtevékenységekben eddig
önállóan résztvevő államok általában olyan kiterjedésű szárazfölddel, vagy tengeri
területtel rendelkeznek, hogy az űrbe történő indulás és érkezés során nem viszik
igénybe más államok légterét, illetve a visszatérés során nemzetközi légtérbe,
nemzetközi jogállású tengerbe érkeznek. Emiatt nem is alakulhatott még ki olyan
szokásjogi szabály, amely a világűr szabad használatához az államok légterén való
szabad áthaladási jogot kapcsolná.
Többen, akik ezt a megoldást nem tartották ésszerűnek, elfogadhatónak, úgy vélték,
hogy a világűrjognak nem valamiféle elhatárolásból, hanem magából a szabályozott
tevékenységből kell kiindulni, azon kell alapulnia. Az előbbi esetben olyan űrtárgyakról
beszéltünk, melyek a kilövést követően, hosszabb, rövidebb idő után visszatérnek a
Földre. Vannak azonban az űrtevékenység alapjait képező természettudományos-
technikai tények, melyeket figyelembe kell vennünk, mivel ha bizonyos sebességgel
(7,9 km/sec) bocsájtunk fel egy űrtárgyat, akkor az nem zuhan vissza ballisztikus
pályán, hanem Föld körüli körpályára tér, ha pedig ez a sebesség ennél nagyobb, de a
szökési sebességnél kisebb, ellipszis pályán fog mozogni (ilyen pl. a mesterséges holdak
pályája). Ezek olyan tehetetlenségi pályák, amelynek hajlásszögétől függően a
mesterséges hold a Föld felületének meghatározott sávja, vagy az egész Föld-felszín
fölött elhaladva nem kerülheti meg a vertikális (függőleges) térségbe „kivetített” állami
szuverenitásokat.34
Azaz e szempontok alapján az űrtevékenység egy olyan egységes folyamat, amely a
felbocsátás pillanatával kezdődik, és amelynek jogi szabályozása nem függhet a légtér
és a világűr elhatárolásától. Így végül elérkeztünk a funkcionalizmusnak nevezett
elmélethez.
Ezen elmélet szerint a végtelen tér fogalmi képtelenség, az asztronautika tényei nem
szoríthatók a nemzetközi légijog hagyományos keretei közé. Az állami légtér és a
szabad világűr szintézise csak olyan nemzetközi megállapodásokkal biztosítható, amely
a mesterséges holdak, bolygók, űrhajók tevékenységének jellegén alapul.
34 Űrhajózási lexikon
40
A funkcionalista elmélet egyik hazai képviselője szerint: a világűrjog mindazoknak
a jogszabályoknak az összessége, amelyek az űrkutatással, illetve a világűr és az
égitestek felhasználásával (világűr-tevékenység) kapcsolatban keletkezett nemzetközi és
belső állami viszonyokat, valamint e tevékenységnek az egyes személyek jogait érintő
hatásait szabályozzák. Világűr tevékenység alatt pedig minden olyan vállalkozást kell
érteni, amelynek célja bármilyen tárgynak vagy szerkezetnek a Föld vagy Nap körüli
pályára juttatása, ezek ilyen pályán történő mozgása vagy onnan visszatérése, idegen
égitesteken leszállása, ott tartózkodása, és visszatérése.35 Ez a meghatározás a 2000
évek eseményei miatt kiegészítésre szorul, ugyan is az orbitális tevékenység már a Nap
körüli pályán túl is megvalósítható, mivel az 1972-73-ban felbocsájtott Pioneer-10 és
11, valamint az 1977-ben útnak indított Voyager-1 és 2 űrszondák elhagyták a
Naprendszer ismert bolygóinak távolságát, és kijutottak, vagy legalábbis
megközelítették a csillagközi teret.
Gál Gyula ezen meghatározását korábban több kritika érte azok részéről, akik a
világűrjogot csak, mint nemzetközi jogot értelmezték, kizárták e fogalomból a belső
állami joganyagot. Az idő azonban rácáfolt e kritikákra, a fejlődés oda vezetett, hogy
ma már éppúgy beszélhetünk nemzetközi és belső, állami világűrjogról, mint ahogy a
tengeri és a légijog esetében. Az állami jogalkotás azonban ettől függetlenül
elválaszthatatlan a nemzetközi jogi szabályozástól, amennyiben a nemzetközi űrjognak
való megfelelés biztosítása a célja.
A világűr szabadságát deklarálta az ENSZ Közgyűlésének 1971/XVI. számú
határozata 1961.12.20-án, anélkül, hogy azt elhatárolta volna. Ezt szükségszerűen, a
világűr-tevékenység ekkor már szokásjogilag elismert szabadságaként kell értelmezni.
A deklaráció óta eltelt öt évtized államközi gyakorlata, a nemzetközi és állami
jogalkotás iránya a funkcionalizmus érvényesülése felé mutat a világűrjogban.
35 Dr. Gál Gyula: Világűrjog; Dr. Gál Gyula: A világűrjog néhány alapkérdése az ezredfordulón
41
2. A világűrjog jogforrásai:
Az ENSZ 1971/XVI. sz. határozata deklarálta a világűrkutatás és –felhasználás
szabadságát, pontosabban felhívta az államokat arra, hogy az űrtevékenységüket ennek
az elvnek a figyelembevételével folytassák, a nemzetközi joggal összhangban. Ez a
deklaratív jellegű feltétel a világűrjog, mint speciális jog (jus speciale) megalkotása
előtt figyelmeztet arra, hogy a nemzetközi jog, mint általános jog (jus generale) az
államokat világűrbeli tevékenységükben is kötelezi. A Nemzetközi Világűrjogi Intézet
1963-as párizsi kollokviumán az egyik előadó megállapította, hogy a tengeri jog
megengedhette magának azt a luxust, hogy az alapelvei évszázadokon át formálódjanak,
a világűrjog azonban ezt nem teheti meg. A már korábban is említett hidegháborús
űrverseny miatt a gyors technikai fejlődés nem sok időt hagyott a világűrjog
kialakulásának. A világűrjogi jogalkotás próbált lépést tartani, egyes esetekben,
bizonyos vonatkozásokban még meg is előzte a technikai fejlődést. A jogalkotási
„gyorsaságot” mutatja az is, hogy nagyon rövid idő alatt jött létre, - 1967 és 1979 között
- az az öt nemzetközi szerződés, amely a mai napig a világűrjog szerződési
rendszerének a gerincét alkotja.
Ennek a jogalkotásnak a legfontosabb helyszíne az ENSZ Világűrbizottságának jogi
albizottsága volt. A szerződéstervezeteket az ENSZ Közgyűlése fogadta el, és a hold-
egyezmény kivételével mindegyiket egyhangú határozattal javasolta aláírásra a
tagállamoknak. Ez a törvénykezési eljárás „law-making” eredményezte a következő
nemzetközi szerződéseket:
- 1967. Alapszerződés,36 2222 (XXI)
- 1968. az űrhajósok megmentéséről,37 2345 (XXII)
- 1972. az űrfelelősségről,38 2777 (XXVI)
- 1974. az űrhajók regisztrálásáról,39 3235 (XXIX)
- 1979. Hold-egyezmény,40 34/68
36 Alapszerződés (Outer Space Treaty) 37 Az űrhajósok megmentéséről (Rescue Agreement) 38 Az űrfelelősségről (Convention on International Liability) 39 Az űrhajók regisztrálásáról (Registration Convention) 40 A Hold egyezmény (Agreement of the Moon)
42
Érdemes megfigyelni, hogy miközben a világban javában zajlott a hidegháború, a
két szembenálló nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió a világűr
felhasználásának jogi szabályozásában sikeresen együtt tudott működni. Ennek oka
igazából az volt, hogy az emberek idealisták voltak, hittek benne, hogy a hidegháborút
nem szabad kiterjeszteni, miközben e reményeket táplálva a világ vezető politikusai
szokottnál nyitottabb politikát hirdettek meg a témában. Persze a katonai fejlesztések és
érdekek is jelentős szerepet játszottak, és játszanak, még napjainkban is. Ráadásul
kezdetben csak a két nagyhatalom volt képes az űrbe embereket és eszközöket juttatni,
így más országok is jogos igényt támasztottak arra, hogy egyenlő jogok illessék meg
őket a világűrben zajló kutatások, illetve annak erőforrásai kihasználásában.
Ha áttekintjük a ratifikációk, és az e nélküli, csak aláírások számát, feltűnik az
államok szerződési készségének csökkenése.41 Megfigyelhető, hogy a Világűr
Szerződést a nemzetközi közösség többsége ratifikálta, addig az utolsót, a Hold-
egyezményt már szinte senki.
9. ábra A szerződéseket ratifikáló, és csak aláíró államok száma42
Különösen figyelemre méltó, hogy a két nagyhatalom sem ratifikálta ezt az
egyezményt. Ennek az érdektelenségnek oka lehet, hogy az államok többsége
közvetlenül nem érintett a Holdon és más égitesteken történő kutatásban, továbbá a
nyolcvanas évek elejére elfogyott az a lelkesedés és bizalom, amely lehetővé tette a
világűr új szabályrendszerének a megszületését. Az idealista elképzelések helyébe a
realizmus lépett, az ENSZ erőt vesztett, a politikai helyzet megváltozott, s nem beszélve
arról, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi források is jelentősen csökkentek.
A világűrjogi jogalkotás megtorpanását jellemzi az is, hogy a világűr-tevékenység
jelentős területeire kidolgozott elvek – voltaképpen szerződéstervezetek – sok éve nem
jutottak túl a pusztán ajánlás jellegű, közgyűlési határozati szintjén. Főként három ilyen
ajánlás jellegű határozat érdemel említést:
41 IISL Standing Committee on the Status of International Agreements 42 Saját készítés, forrás http://www.iislweb.org/docs/2010_StandingCommittee.pdf alapján
Ratifikált Aláírt Világűrszerződés 100 25 Mentési Egyezmény 91 23 Kártérítési Egyezmény 87 24 Lajstromozási Egyezmény 53 4 Hold Egyezmény 13 4
43
- 1982. az államok által műholdak alkalmazásával folytatott közvetlen TV-
adások elvei43 37/92
- 1986. a Föld világűrből folytatott távérzékelésére vonatkozó elvek44 41/65
- 1992. a nukleáris erőforrások világűrbeli alkalmazásának elvei.45 47/68
Ugyan ez vonatkozik a magánjellegű, világűrjogász munkacsoportok által
kidolgozott szerződéstervezetekre is, mint például a „az emberes űrrepülés szabályai”46
és „a környezet űrtörmelékek által okozott károk elleni védelme”47 tárgyában.
A nemzetközi űrjog jogforrási rendszeréhez tartoznak azok a részben helyi
nemzetközi szerződések, amelyek a világűr-együttműködés céljait szolgáló különféle
szervezeteket létrehozták. Ilyen például az Európai Űrügynökséget (ESA) létesítő 1980
–as párizsi szerződés, az űrtávközlés Arab Egyesülésének (ARABSAT) 1976-os kairói
szerződése, vagy például a Nemzetközi Távközlési Műhold Szervezet (INTELSAT)
1971-es szerződése.
A Világűrszerződés VII. cikke szerint az az állam, melynek nyilvántartásában a
világűrbe felbocsájtott eszköz szerepel, megtartja a joghatóságot és ellenőrzési jogot az
eszköz és annak esetleges személyzete felett. Így a nemzetközi űrjog utat nyit a
felbocsátó állam belső állami jogának, az űrtárgyakra, űrállomásokra alkalmazása előtt.
A nemzetközi űrállomások esetében az alkalmazandó jogra nézve a részes államok közti
szerződés az irányadó. Ez alapján például a már felépült, mégis folyamatosan bővülő
Nemzetközi Űrállomás (ISS)48 létesítéséről szóló 1998.01.2-ai szerződés szerint a részes
államok saját maguk lajstromozzák az általuk szolgáltatott elemeket, modulokat. A
Világűrszerződésnek megfelelően a részes államok ezeken fenntartják a joghatóságot és
ellenőrzést, amit a szerződés rendelkezéseinek figyelembevételével gyakorolnak. Az
űrtevékenység széles körű piaci, gyakorlati hasznosítása, és a magánvállalkozások
ebben való profitorientált részvétele különösen szükségessé tette, hogy az érintett
államok belső állami világűrtörvényeket alkossanak. A belső állami jogon belül, ha a
43 Use by States of Artificial Earth Satellites for International Direct Television Broadcasting 44 Remote Sensing of the Earth from Outer Space 45 Use of Nuclear Resources in Outer Space 46 Draft for a Convention on Manned Space Flight 47 ILA Draft Instrument ont he Protection of the Enviroment from Damage Caused by Space Debris 48 International Space Station (ISS)
44
joghatóságot gyakorló állam rendelkezik ilyennel, az speciális jogként (jus speciale)
lesz irányadó.
A jogtudományban megoszlanak az arra vonatkozó vélemények, hogy a nemzetközi
űrjognak vannak-e szokásjogi normái, továbbá lehet-e valamely szabályát kötelező
érvényűnek (jus cogens) minősíteni.
Egyes nézetek szerint a világűr szabadságára és a foglalás ezzel összefüggő
tilalmára (res communis omnium jelleg) vonatkozó, a Világűrszerződésben
megfogalmazott szabályok ma már szokásjognak tekinthetők.
Ami a kötelező érvényt illeti, úgy tűnik a témában érintettek megfogalmazásai
alapján, hogy a Világűrszerződés I. és II. cikkében foglaltak „jus cogens”-nek
tekinthetők. Egy ilyen véleményt tükröz az amerikai C. Q. Christol óvatos
megfogalmazású válasza - „ha illetékes fórum feltenné a kérdést, vajon az említettek az
általános nemzetközi jog kógens szabályaivá lettek-e (peremptory norms), úgy
válaszom igenlő lenne” – mely a Nemzetközi Világűrjogi Intézet49 budapesti XXVI.
Kollokviumán hangzott el.
Felvetődik az a kérdés, hogy mennyire tud érvényesülni a világűrjog a való életben.
Mi történik akkor, ha vita támad a felek között a világűrben, milyen módon lehet
rendezni a helyzetet? A szerződések ezt csak minimális szinten kezelik. Első körben
nyilván az államok maguk között próbálják, tárgyalásos úton rendezni a problémát,
amely azért nagymértékben függ az adott államok „empatikus” hozzáállásától. Ha pedig
ez eredménytelen segítségül hívják az COPUOS-t, az ENSZ, világűr békés
felhasználásával foglalkozó bizottságát és magát az ENSZ főtitkárát, aki a közvetítésben
vesz részt. Amennyiben így sem sikerül megállapodásra jutni, a Nemzetközi Bíróság
(ICJ) az illetékes. Ügyek persze mindig is voltak, de ezeket ezen a szinten nem viszik a
legmagasabb fórum elé, ezért konkrét esetek ritkán látnak napvilágot. Kivételek persze
mindig akadnak, ilyen volt az ún. Clarke pályák (az egyenlítő körül futó geostacionárius
pályák) kiosztásának a vitája.
49 International Institute of Space Law (IISL)
45
3. Az öt alapvető egyezmény
1967. Alapszerződés, („Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a
világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket”) 2222
(XXI)
A szerződést 1967.01.27-én írták alá, Moszkvában, Londonban és Washingtonban,
és 1967.10.10-én lépett hatályba. Magyarországon kihirdette az 1964. évi 41.
törvényerejű rendelet, hatályba lépett a kihirdetés napján, 1967.12.24-én.
A szerződés a világűrjog alapelveit rögzíti. E szerint az égitestek és a világűr kutatását,
felhasználását az emberiség érdekében kell folytatni. Az égitestek és a világűr jogi
helyzete „res communis omnium usus”, azaz mindenki által szabadon használható
terület, nem okkupálható, azaz senki által nem vehető birtokba, az emberiség közös
öröksége. A felhasználás a nemzetközi joggal és az ENSZ Alapokmányával
összhangban történhet. A világűr csak békés célokra használható, ott katonai
támaszpont létesítése és fegyverkísérlet szigorúan tilos. Kötelező a kölcsönös
segítségnyújtás.
Főbb rendelkezései a következők:
- a világűr minden állam részéről szabadon kutatható és hasznosítható
- a világűrben szuverenitásigény, foglalás, kisajátítás nem érvényesíthető
- nukleáris, vagy más tömegpusztító fegyvereket Föld körüli pályára juttatni, vagy a
világűrben elhelyezni tilos
- a Holdon és más égitesteken kizárólag békés célú tevékenység folytatható
- az űrhajósok az emberiség követei, számukra minden segítséget meg kell adni.
1968. az űrhajósok megmentéséről, („Egyezmény az űrhajósok megmentéséről, az
űrhajósok hazaküldéséről és a világűrbe felbocsátott objektumok
visszaszolgáltatásáról”) 2345 (XXII)
A szerződést 1968.04.22-én írták alá, és 1968.12.03-án lépett hatályba.
Magyarországon kihirdette az 1969. évi 22. törvényerejű rendelet, hatályba lépett a
kihirdetés napján, 1969.08.09-én.
46
A szerződés tulajdonképpen az 1967-es megállapodásban szereplő segítségnyújtási
kötelezettségeket konkretizálta az űrhajósokra, és az általuk vezetett űrhajókra. Az
űrhajósok az egész emberiség küldöttei, és őket általános segítségben kell részesíteni.
Ha egy állam észleli, hogy a területén, vagy a nyílt tengeren egy űrjármű leszáll és az
űrhajósok bajba jutottak, kötelessége értesíteni (kényszer-) leszállás tényéről az ENSZ
főtitkárát, és az űreszközt felbocsátó államot.
1972. az űrfelelősségről, („Egyezmény az űrobjektumok által okozott károkért való
nemzetközi felelősségről”) 2777 (XXVI)
A szerződést 1972.03.29-én írták alá, és 1972.09.01-én lépett hatályba.
Magyarországon kihirdette az 1973. évi 3. törvényerejű rendelet, hatályba lépett a
kihirdetés napján, 1973.02.21-én.
A felelősség megállapítása minden káresemény esetén fontos, nincs ez másként a
világűrjogban sem. A felelősség esetei a következők lehetnek:
- Valamely légi járműben, vagy a Föld felszínén okozott kár esetén a felbocsátó
teljes, objektív felelősséggel bír, kivéve, ha a károsult állam szándékos vagy
súlyosan gondatlan magatartása is közrejátszott a károkozás során.
Például, ha egy műhold a Földre lezuhan, és tönkretesz valamilyen épületet, az okozott
kárért a műhold felbocsátója felel, kivéve, ha az mondjuk a károsult lelőtte valamilyen
fegyverrel.
- Vétkességen alapuló felelősség érvényesül a világűrben keletkezett károk
esetén. („Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni ..”)
Például, ha két űrobjektum összeütközik, akkor az felel, aki vétkes, ha mindketten
vétkesek, akkor a vétkességük arányában kötelesek a kárt viselni, és ha a vétkességük
aránya nem állapítható meg, akkor pedig egyenlő arányban viselik a kárt.
- A felelősség abszolút, azaz kimentésnek nincs helye jogellenes űrtevékenység
esetén, ilyen esetben mindig a jogellenes tevékenység folytatója fog felelni.
47
Kártérítésre főszabályként mindig az állam köteles. Amennyiben a károkozó egy
űreszköz felbocsátásával foglalkozó nemzetközi szervezet, akkor ez a nemzetközi
szervezet és a tagállamai egyetemlegesen felelnek, azonban a tagállamok ellen csak
abban az esetben lehet fordulni, ha a nemzetközi szervezet a kártérítési igénynek 6
hónapon belül nem tesz eleget. Az igényérvényesítési határidő az esemény
bekövetkeztétől számított 1 év.
Ha a károsult egy állam, úgy az állam jogosult a kárigényt előterjeszteni, a jogsértő
másik állammal, vagy nemzetközi szervezettel szemben. Ha a károsult természetes,
vagy jogi személy, ekkor is az állam léphet fel, a kárigény előterjesztésében,
elsődlegesen az állampolgárság szerinti álla, másodsorban a kár bekövetkeztének helye
szerinti állam, harmadrészt pedig az az állam, ahol a károsult állandó lakóhelye,
székhelye van. Ha pedig a károsult nemzetközi szervezet (mely űrobjektum
felbocsátásával foglakozik), ebben az esetben a kárigényt helyette valamely
tagállamának kell előterjesztenie. A szervezet akkor lesz jogosult kártérítésre, ha
előzőleg a kárfelelősségi egyezményt saját magára nézve kötelezőnek ismerte el.
A gyakorlatban eddig szerencsére csak egyszer kellet alkalmazni a felelősségi
egyezményt, a Kozmosz 954 számú orosz műholddal kapcsolatban. A felderítő műhold
1978.01.24-én lezuhant Kanada területére, és mivel az energiaellátását nukleáris
erőforrás biztosította, a becsapódás környezetében komoly radioaktív fertőzés
keletkezett. A terület teljes rehabilitációját Kanada végezte. Az ügy rendezése
érdekében diplomáciai tárgyalásokat folytatott egymással Kanada és Szovjetunió,
melynek a végén Szovjetunió kártérítést (3 millió kanadai dollárt) fizetett a károsultnak.
1974. az űrhajók regisztrálásáról, („Egyezmény a világűrbe felbocsátott objektumok
nyilvántartásba vételéről”) 3235 (XXIX)
A szerződést 1974.11.12-én írták alá, és 1976.09.07-én lépett hatályba.
Magyarországon kihirdette az 1978. évi 7. törvényerejű rendelet, hatályba lépett a
kihirdetés napján, 1978.04.02-án.
Az ENSZ által 1959-ben megalakított Világűrbizottság már 1962-től kötelezte a
tagállamokat, hogy az űrobjektumok könnyebb azonosíthatóságának érdekében a
lajstromozó államok nyilvántartást vezessenek az általuk felbocsátott űreszközökről, és
48
ezen űreszközök felbocsátásáról szóló információkat az ENSZ megfelelő szervének is
jelentsék be. Korábban a titkársági feladatokat ellátó ENSZ Világűriroda vezette a
kilövésekről szóló nyilvántartást, az ENSZ 1721 B (XVI) határozata alapján. Az
egyezmény elfogadását követően új, központi regisztrációs adatbázist hoztak létre.
Ebben szerepel minden olyan kilövés adata, amelyet a szerződést elfogadó államok,
vagy nemzetközi szervezetek végeztek el. A korábbi lajstromozást sem szüntették meg,
ebben szerepel minden olyan állam által rendelkezésre bocsájtott kilövési adat, amely
nem része az egyezménynek.
A nyilvántartásban50 szerepel a fellövő állam neve, az űrobjektum leírása, vagy
regisztrációs száma, a kilövés ideje és helye, a pálya alapadatai, és az űreszköz általános
funkciója.
1979. Hold-egyezmény, („Az államok által a Holdon és más égitesteken folytatott
tevékenység szabályozásáról szóló megállapodás”) 34/68
A szerződést 1979.12.18-án írták alá, és 1984.07.11-én lépett hatályba. Az
egyezményt csak igen kevés állam írta alá, illetve ratifikálta, azt is mondhatjuk, hogy
egy olyan állam sem iktatta a jogrendjébe, amely számít. Magyarország sem írta alá a
szerződést.
10. ábra A Hold51 A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.
50 Űrobjektumok nyilvántartása (Registry of Space Objects) 51 A Hold
49
Ez a szovjet kezdeményezésre elfogadott egyezmény a nevétől eltérően a teljes
naprendszerre és az azon túli égitestekre is érvényes, természetesen a Föld kivételével.
Külön pikantériája az egyezménynek, hogy ugyan azt a Szovjetunió kezdeményezte,
annak megszületésekor azt nem írta alá, és így nem is építhette be a saját jogrendjébe.
A megállapodás főbb elvei:
- Minden tevékenységet a nemzetközi joggal, valamint az ENSZ Alapokmányával és az
államok közötti baráti kapcsolatok elveivel összhangban kell folytatni.
- A Hold csak békés célra használható, azaz a Holdra teljes demilitarizációs
kötelezettség áll fenn. Ez alól egyfajta kivétel az a kitétel, hogy katonai személyek a
békés célú űrkutatásban részt vehetnek.
- A kutatásnak, kiaknázásnak az egész emberiség és minden ország javára kell történnie,
a természetes erőforrások az emberiség közös örökségének minősülnek.
- Kutatóállomások és berendezések létesíthetők, de ezek szuverenitást vagy
tulajdonjogot nem keletkeztethetnek, azaz a Hold nem okkupálható.
50
4. Az űrkutatás fontosabb szervezetei
- Világűr Békés Felhasználásának Bizottsága, vagy röviden Világűrbizottság -
COPUOS (UN Committee on Peaceful Uses of Outer Space).52 Az ENSZ Közgyűlés
1961-ben alapította, a bizottság egy tudományos-technikai, illetve egy világűrjogi
albizottságot működtet. Jelentős szerepet játszik az ENSZ űrtevékenységében,
különösen az űrtevékenységre vonatkozó nemzetközi szerződések előkészítésében és
törvénybe foglalásában.
- ENSZ Világűrrel Kapcsolatos Ügyek Irodája - OOSA (Office of Outer Space
Affairs)53 a Világűrbizottság titkárságának is nevezhetjük, a bizottság feladatainak
megoldását végzi.
- Nemzetközi Asztronautikai Szövetség - IAF (International Astronautical
Federation)54 amely nem-kormányközi szervezetként az asztronautika, de főleg az
űrtechnikának és alkalmazásainak fejlődését hivatott előmozdítani. Tagjai nagyrészt
nemzeti asztronautikai egyesületek, másrészt az űripar vállalatai és egyéb intézmények.
- Nemzetközi Asztronautikai Akadémia - IAA (International Academy of
Atronautics)55 az IAF kongresszusainak társrendezője Kármán Tódor javaslatára 1960-
ban alapították. Fő céljuk a világon folyó űrtevékenység támogatása az emberiség közös
céljainak megvalósítása érdekében. Kiemelten foglalkozik az űrhajózás jövőjével és a
nemzetközi együttműködés lehetőségeivel.
- Nemzetközi Világűrjogi Intézet - IISL (International Institute of Space Law)56 1960
óta működik. A világűrjogászok nemzetközi társasága. Évente szerveznek világűrjogi
kollokviumokat.
- Az űrkutatók nemzetközi tudományos uniója - COSPAR (Committee on Space
Research)57, melyet 1958-ban speciális interdiszciplináris bizottságként hozta létre a
Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa azzal a céllal, hogy folytassa a Nemzetközi
Geofizikai Év sikeres programját. Célja az űrkutatási tevékenység támogatása.
52 United Nations Committee on the Peaceful Uses of Outer Space 53 United Nations Office for Outer Space Affairs 54 International Astronautical Federation 55 International Academy of Astronautics 56 International Institute of Space Law 57 COSPAR Home Page
51
- ASE (Association of Space Explorers)58 a világűrben járt űrhajósok nemzetközi
szervezete, 1985-ben alakult és már több mint 200 tagja van
- Interkozmosz: 1967-90 között a volt szocialista országok Szovjetunió vezetette
szervezete, melynek Magyarország is tagja volt.
Űrügynökségek:
- Európai Országok Űrügynöksége - ESA (European Space Agency)59 az európai
űrtevékenységet irányító szervezet, melynek feladata Európa közös űreszközeinek
kiválasztása, megvalósításának menedzselése, saját hordozóeszközök és űrjárművek
fejlesztésének támogatása, az európai emberes űrprogramok irányítása.
- Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Igazgatóság - NASA (National Aeronautical and
Space Agency)60 az Egyesült Államokban 1958-ban hozták létre országos szervként,
amely a legnagyobb és legrégibb űrügynökség a világon. Hozzá tartozik az állami
űrtevékenység minden polgári ágazata, a repülés is.
- Orosz Űrügynökség – RKA (Rosszijszke Koszmicseszkoje Agensztvo).61 Az egykori
Szovjetunióban nem volt egységes űrügynökség, a polgári és a katonai űrtevékenység
irányítása nem vált el egymástól élesen. Oroszország megörökölte a Szovjetunió
űriparának 85 %-át, ezért 1992-ben létrehozták a fenti ügynökséget, amely az orosz
nemzeti űrprogramért, a nemzeti kapcsolatokért felelős állami szerv. Mellette
megmaradt a Glavkozmosz, mely az űrtevékenység kereskedelmi hasznosításával
foglalkozik.
- CNES (Centre National d' Etudes Spatiales).62 A francia űrügynökség 1962-ben
alakult, és a nemzeti űrprogramot irányítja: hordozórakéták (Ariane) és műholdak
készítése, francia űrhajósok programjának összeállítása.
- DARA (Deutsche Agentur für Raumfahrtangelegenheiten) Németország
űrügynöksége.
- BNSC (British National Space Center): Nagy-Britannia űrközpontja.
- ASI (Agenzia Spaziale Italiana): Olaszország űrügynöksége.
58 Association of Space Explorers 59 ESA Portal 60 NASA Home Page 61 Russian Federal Space Agency - Roscosmos | 62 CNES Home - CNES
52
Üzleti alapon működő nemzetközi szervezetek:
Mivel az űrtávközlés gazdasági szempontból rendkívül nyereséges, így üzleti alapú
szervezetek is működnek ma már.
- Intelsat (International Telecommunications Satellite (Organisation):63 szinte az egész
világra kiterjedő szervezet, mely létrehozta saját távközlési műholdrendszerét és a hozzá
tartozó földi állomások hálózatát. 1973 óta jogi személy, amely a világrendszert alkotó
Intelsat holdak és a hozzá tartozó földi ellenőrző állomások tulajdonosa.
- Eutelsat (European Telecommunications Satellite (Organisation):64 az Intelsat európai
megfelelője, amely európai tagjainak biztosít kapacitást űrtávközlési feladataikhoz.
- Immarsat (International Maritime Satellite (Organisation):65 a tengerhajózás
biztonságának növelésére és a tengerészet céljaira történő hasznosítására alakult 1979-
ben. Az ESA-tól és az Intelsattól bérelt holdakkal dolgoznak.
- Eumetsat (European Telecommunications Satellite (Organisation):66 európai
meterorológiai alkalmazások miatt hozták létre, mely kormányközi szervezet és 16
ország számára biztosítja a meteorológiai műholdak használatát a Meteosat program
keretében.
- EARSeL (European Association of Remote Sensing Laboratories):67 a Távérzékelési
Laboratóriumok Szövetsége a távérzékelés területén koordinálja az európai
együttműködést.
63 Intelsat Home Page 64 Eutelsat 65 Inmarsat - The mobile satellite company™ 66 EUMETSAT - HOME 67 EARSeL, European Association of Remote Sensing Laboratories
53
5. Az öt alapszerződésben lefektetet világűrjogi alapelvek
megvalósulása az űrkutatásban
a. Az űrhajósok, az emberiség követei
A Világűrszerződés V. cikke szerint: „a szerződő államok az űrhajósokat az
emberiség követeinek tekintik, és nekik szükséghelyzetben, balesetben, más szerződő
államok területén vagy nyílt tengeren leszállásuk esetén minden segítséget megadnak.
Ilyen esetben haladéktalanul és sértetlenül visszajuttatják őket űrjárművük lajstromozó
államába. A világűrben vagy más égitesten űrhajósaik minden lehető segítséget
megadnak egymásnak.”
Ezt az alapvető kötelezettséget részletezi tovább az 1968-as mentési egyezmény. A
valamely állam területén földet ért űrhajósnak az illető állam, a nyílt tengeren
szükséghelyzetbe került űrhajósnak bármely állam, amely erre képes, köteles segítséget
nyújtani, az ENSZ Főtitkárát és a felbocsátó államot tájékoztatni. Mindez azonban nem
haladja meg a légijárművekkel kapcsolatos általános mentési kötelezettségeket.
Sajnos ez a szabályozás ma már nem elégséges, a jogalkotás jelentősen elmaradt az
űrtevékenység fejlődése mögött. Több tervezet is készült, melynek célja nemzetközi
vitát kezdeményezni a témáról, remélve, hogy ez az érdekelt államok közti
tárgyalásokhoz vezet az ENSZ Világűrbizottságában, vagy másutt. Ezek a tervezetek
azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, miközben egyre több
"emberes" űrrepülésre kerül sor anélkül, hogy az űrhajósokra a légijoghoz hasonlóan
egységes szabályok vonatkoznának.
Elsősorban meg kellene határozni az "űrhajós" fogalmát és világűrjogi státusát. Az
emberiség követe ("envoy of mankind") egyike azoknak a jó szándékú fogalmaknak,
amelyek a világűrjog kezdeti korszakát jellemezték. Az emberiség nem jogi személy,
nem alanya a nemzetközi jognak, amely követet küldhetne. Így az „emberiség követe”
csak egyfajta morális értékítélet. Az asztronauta legyen bármely ország polgára, az
egész emberiség vallja magáénak. A szerződések emelkedett hangú stílusa abból is
következhetett, hogy az űrrepülés a Világűrszerződés aláírásakor, 1967-ben még nem
volt rutinszerű vállalkozás, kevés ember járt a világűrben. Azóta ez a helyzet jelentősen
megváltozott, mivel napjainkig csak a Holdon 12 ember járt már.
54
Az űrhajós fogalmának meghatározásában segíthet nekünk a Világűrszerződés VIII.
cikke, mely szerint a felbocsátó és lajstromozó állam joghatósága az "űrhajó bármilyen
személyzete felett" fennmarad a világűrben is. Az bármilyen személy („any personnel”)
esetében a szerződés valószínűleg azokra a személyekre gondol, akik az űrtevékenység
végrehajtásának részesei: az űrobjektum legénységre, a („crew”-ra).
Napjainkban ez az értelmezés semmiképpen sem állja meg a helyét. Föld körüli
pályán, akár űrhajón, akár az 1983 óta sok küldetést teljesítő és idén nyugdíjba menő
űrrepülőgép (space shuttle) fedélzetén számos olyan személy járt a világűrben, aki nem
tartozott az űrrepülés szakszemélyzetéhez. Ezek a személyek utasként végeztek
kísérleteket anélkül, hogy a feladat technikai végrehajtásában részt vettek volna, sőt már
olyan személyek is jártak a világűrben, amelyek mint egyszerű „turisták” vettek részt az
űrutazáson.
Egyes országok belső állami világűrtörvénye ezt a különbségtételt érvényesíti.
- A NASA szabályzata szerint az STS programok esetén parancsnokból, pilótából és
három, ún. programfelelősből („mission specialist”) állt a legénység („crew”) és rajtuk
kívül rakományfelelős („payload-specialist”), valamint egyéb olyan személyek voltak
az utazás résztvevői, akik jelenléte az űrrepülés műveletéhez nem szükséges („space-
flight participants”).
- Az Orosz Föderáció 1993. évi világűrtörvénye szerint az emberes űrobjektum
legénységének parancsnoka felelős a legénység, valamint a repülés egyéb résztvevőinek
biztonságáért.
Mint az látható, az államok belső törvényhozása abban az irányban halad, mint a
légijog, amely különbséget tesz a légijármű fedélzetén a szakszolgálati engedéllyel
rendelkező hajózó személyzet és a merőben eltérő jogállású utasok között. Amíg
azonban ez a különböztetés a nemzetközi világűrjogban nem érvényesül, űrhajósnak
kell tekinteni mindenkit, aki az űrhajó fedélzetén tartózkodik.
Itt kell szót ejteni egy nagyon friss jelenségről, a magán-űrutazásról. Ez alatt
egyrészt azt kell érteni, hogy az űrhajózás állami monopóliuma megszűnőben van, már
léteznek olyan magáncégek, melyek rendelkeznek személyek szállítására alkalmas
űreszközökkel, kilövő- és leszállópályával, és ezek ellátásához megfelelő műszaki
személyzettel. Másrészt az „űrturizmust” kell itt megemlíteni, mely sokáig csak egyfajta
vágyálom volt, azonban az utóbbi években, aki vállalta utazása költségeit, illetve részt
55
vett a felkészítésben, az eljuthatott a világűrbe. Korábban erre lehetőséget nyújtott az
STS és az orosz űrprogram egy kvázi magáncég segítségével. Jelenleg azonban
amerikai részről az űrsiklót nyugdíjazták, és Oroszország is szünetelteti ilyen jellegű
tevékenységét, mivel a Nemzetközi Űrállomás kiszolgálása teljesen leköti a szabad
kapacitását. Várhatóan 2013-tól lesz ismét lehetősége Oroszországnak űrutasok
szállítására. A közeli jövőben, melyre nem kell túl sokat várnunk (egyes vélemények
szerint csak 2011 év végéig), majd a magáncégek által üzemeltett űrsiklók segítségével
is el lehet jutni a világűrbe. Jegyek már most kaphatok Föld körüli utazásra, és szóba
került egy esetleges Hold körüli utazás lehetősége is.
Amíg a nemzetközi megállapodások ezeket egységesen nem szabályozza az
űrrepülés szakszemélyzetére vonatkozó előírásokat, az államok belső jogára tartozik az
űrhajós-képesítés feltételeinek, az űrhajós jogállásának szabályozása. A világűrjogi
jogalkotásnak ez a fentiek miatt egyre sürgetőbb feladata.
Az űrhajósok esetében szót kell ejtenünk a mentési kötelezettségről is. A mentési
kötelezettség szerepel mind a Világűrszerződésben (V.cikk), mind pedig a mentési
egyezményben. Az egyezményben szereplő alapelvek a világűrben történt balesetek
esetében semmit nem érnek. Ahogy azt V. N. Kubászov szovjet-orosz űrhajós az IAF
bécsi kongresszusán megjegyezte: „A ti egyezményetek egy darab papír. Mi tudjuk fenn
az orbiton, hogy ha ott valami baj van, menthetetlenek vagyunk.” Ez a kijelentés 1972-
ben hangzott el, és akkor valóban igaza volt. Egy rövid időre azonban az űrrepülőgép
megvalósulásával lehetőséggé vált az STS alkalmazásával orbitális vészhelyzetbe került
űrhajósok megmentése is. Sajnos a rendszer nyugdíjba küldésével ez a lehetőség is
megszűnt. Nem mintha a Challenger katasztrófa után bevezetett biztonsági protokollok
megkönnyítették volna az STS vészhelyzeti felkészítését, és indítását. Ahhoz, hogy ez
az elképzelés működjön, az egyik űrsiklónak állandóan készenlétbe kellett volna lennie,
hogy baj esetén indítható legyen. Ez rengeteg pénzt, időt, és energiát emésztett volna
fel, ezért ez az elképzelés soha nem valósulhatott meg. Az űrhajósok nagyon jól tudják,
hogy ha valami komoly dolog történik velük ott fenn, igazából csak magukra
számíthatnak. Sajnos balesetek, katasztrófák valószínűleg a jövőben is elő fognak
fordulni, és a helyzetet csak tovább fogja bonyolítani, ha ténylegesen megvalósul, és
rutinszerűvé válik a magáncégek által üzemeltetett űrhajózás.
56
A világűrjog irodalmában a mentési kötelezettség ismételten felmerülő kérdés. Az
azonban látszik, hogy az ehhez szükséges készenlétet az emberiség követeinek
biztonsága érdekében csak hatékony nemzetközi összefogással és jelentős anyagi
áldozattal lehetne megteremteni – ez pedig nem jogi kérdés...
b. Az állam felelőssége és a kereskedelem célú űrtevékenység
Az államfelelősség elvén épülő, ma már hagyományosnak mondható világűrjogi
konstrukció alapjait érinti az űrtevékenység privatizálása és kereskedelmivé tétele.
Ezt a két fogalmat az irodalomban gyakran kezelik úgy, mintha azok együtt járnának,
sőt mintha az egyik feltétele lenne a másiknak. A kereskedelem: javak átruházását és
szolgáltatások nyújtását jelenti, mely közben profitszerzéssel is járhat, továbbá az
ezekkel járó tevékenységeket. Kereskedelmivé tétel („commercialization”) lehet például
egy non-profit tevékenység profitszerzővé alakítása is. Ha a világűr-tevékenység ilyen
értelemben vett kereskedelmi célt szolgál, úgy az kereskedelmi, függetlenül attól, hogy
a tevékenységet állami vagy magánszervezetek folytatják.
A kereskedelmivé tétel nem feltétlenül jár együtt privatizációval, azaz létező
programok és szolgáltatások állami kézből a magánszektorba vitelével. Profitra törekvő
jogalany maga az állam is lehet, vagy állami tulajdonban levő gazdasági társaság, azaz
olyan jogi személy, amely nem tartozik a magánszektorhoz. Mindkét jelenség - a
kereskedelmivé tétel és privatizáció - az űrtevékenység gazdasági hasznosításának
rohamosan fejlődő technikájával járt együtt.
Az általánosan elfogadott nézetek szerint a kereskedelmi világűr-tevékenység a
világűr hasznosításának („use of outer space”) körébe tartozik. Ez a Világűrszerződés I.
cikkének értelmében az államok által minden megkülönböztetés nélkül a nemzetközi
joggal összhangban, szabadon gyakorolható. Ezt a szabadságot komolyan soha nem
kérdőjelezték meg, pedig a szerződés szerint a világűr-tevékenység csak minden ország
javára és érdekében folytatható, a kereskedelmi tevékenység pedig nem ezt a célt
szolgálja. A nem-állami tevékenységre mondhatjuk azt is, hogy a Világűrszerződés
kompromisszumos megoldást tartalmaz. Kompromisszumos, mivel a két nagyhatalom
érdeke ebben a kérdésben eltért. A Szovjetunió érthetően az űrtevékenység jogát az
államoknak kívánta fenntartani, míg az Egyesült Államok ezt magánszervezeteknek is
57
biztosítani kívánta. A két különböző megközelítés a merőben eltérő gazdasági
rendszerekből következett, hiszen az Egyesült Államokban már ebben az időben is
léteztek olyan űrprogramok, amelyekben magáncégek is részt vettek.
A Világűrszerződésbe végül egy áthidaló szabályozás került: a szerződésben részes
államok nemzetközi felelősséggel tartoznak („international responsibility”) a világűrben
folytatott nemzeti tevékenységekért, függetlenül attól, hogy kormányszervek, vagy
nem-állami intézmények végzik azokat. Továbbá felelősséggel tartozik annak
biztosításáért is, hogy azokat az e szerződésben foglalt rendelkezésekkel összhangban
folytassák a szervek, szervezetek. A felbocsátó állam ugyancsak nemzetközi
felelősséggel („international liability”) tartozik az űrtárgy által a földön, a légtérben
vagy a világűrben okozott károkért. Utóbbit az 1972-es űrfelelősségi egyezmény
részletesen szabályozza.
A világűr-tevékenységet ténylegesen folytató magánszervezet és az állam közti
kapcsolatot a kötelező állami engedélyezés és folyamatos felügyelet biztosítja.
Mindezek a rendelkezések maguktól értetődően vonatkoznak a kereskedelmi célú
űrtevékenységre és ezt szolgáló űrtárgyra is.
A nemzetközi világűrjog alanyai az államok. A nemzetközi szerződések őket
kötelezi, és ők felelnek a nem-kormány szervezetek - ideértve a magáncégeket –
világűrbeli tevékenységéért. Fel kell tennünk azonban azt a kérdést, hogy vajon meddig
terjed ez a felelősség? Hol van a határ az engedélyező és felügyeletet gyakorló állam
felelősségi körébe tartozó, ténylegesen a magánszervezet által elkövetett jogsértés
továbbá a magánszervezet jogellenes, de az állam nemzetközi jogi kötelezettségeit nem
sértő magatartása között?
A Világűrszövetség, illetve a kiegészítő egyezmény alapján a kárfelelősség e
tekintetben vitathatatlan. Az űrobjektumok által okozott kárért az állam felel! Az
általános nemzetközi jogtól eltérően az olyan kárért is, amelyet nem valamely állami
szerv vagy szervezet okozott. Emiatt az államok belső űrtörvényei mindkét
vonatkozásban arra törekszenek, hogy az államnak visszakövetelési joga legyen azon
magánszervezet ellen, amelyért helytállni volt kénytelen.
A világűr-tevékenység jelenleg átalakulóban van. Az orosz űrhivatal
tevékenysége elég sokrétű, és korábban szinte teljesen kimerült abban, hogy kiszolgálja
58
az orosz „űrprogramot”, a különböző civil szervezeteket (műholdak, szondák), a
Nemzetközi Űrállomást, és egy orosz „magáncéggel” karöltve néhány minimális számú
űrturistát a világűrbe juttasson. 2009-ben a magánszemélyek űrutaztatását (eddig
összesen 7 űrturista volt) leállították, mivel túl nagy kapacitást foglalt le a Nemzetközi
Űrállomás ellátása. Mióta az Egyesült Államok nyugdíjba küldte az űrrepülőgép
flottáját, bizonyos szinten a NASA-t is ki kell szolgálni, persze jó pénzért. Emiatt
bővítik a kapacitásukat, és így lehetőség vált arra is, hogy 2013-tól ismét beinduljon a
magánszemélyek űrutaztatása. Itt fontos kiemelni, hogy ez valódi űrutazás, nem csak
pár percig tartó súlytalansági repülés. A NASA már korábban is teljesített magánjellegű
megbízásokat, itt is elsősorban szintén műholdakról, szondákról van szó, és kiszolgálta
az állami megrendelőket, - saját magát, a hadsereget, a légierőt, és mindenféle egyéb
állami szervet (pl.: hírszerző hivatalok). Ez most komolyan megváltozott, mivel az
űrsiklók kivonásával az űreszközök felbocsátására képes eszközök száma lecsökkent az
egyszerű hordozórakétákra. Sajnos ezek használata az űrrepülőgépekhez képest
lényegesen behatároltabb, és ami nagyon fontos, jelenleg a NASA nem rendelkezik
olyan űrhajóval, amely képes lenne űrhajóst szállítani. Ott van még az ESA, azonban
annak kapacitása jelentősen korlátozott, kimerül néhány műhold, űrszonda
feljuttatásában. A sorba tartozik még Kína, amely saját űrprogramot hirdetet meg,
amelynek nem túl távlati céljai között szerepel még a Holdra szállás is. Kína azonban
jelenleg csak állami űrtevékenységet folytat, persze ez a jövőben megváltozhat, ha
komoly hiány alakul ki a piacon, elképzelhető, hogy megfelelő díjazás ellenében beszáll
a magán cégekkel való üzletbe is.
Fontos azonban szólni a kereskedelmi piacon napjainkban gombamód szaporodó
űrtevékenységgel foglalkozó magánvállalkozásokról. Ezek között van, amely
felszállópályát biztosítana, van, amely rakétát, és van köztük olyan is (Virgin
Galactic),68 amely űrrepülős, emberes űrutazást ajánl. A ennek köszönhetően várható,
hogy a közeljövőben a kereskedelmi világűr-tevékenység civiljogi oldala, annak sajátos
feltételei és a belső állami jogok eltérései szükségessé teszik egyfajta egységes Űrjogi
Kódex „Codex Juris Spatialis” kidolgozását.
68 Virgin Galactic
59
c. A világűr, a Föld, és a bolygók természeti egyensúlya
Az elmúlt évtizedekben űrtárgyak tízezrei kerültek Föld körüli pályára, mesterséges
bolygók keringenek Napunk körül, sőt szondáink eljutottak naprendszerünk legtöbb
bolygólyára, vagy legalábbis annak közelébe. Ma már azt is elmondhatjuk, hogy
űreszközeink elhagyták naprendszerünk határait, és úton vannak a távoli mélyűr felé.
Űrhajókon és űrrepülőgépeken űrhajósok százai jártak a világűrben, lábunkat
megvetettük a Holdon, mesterséges bioszférájú űrállomásokon végeztünk kutatásokat
(MIR,69 Skylab70) és felépítettük az ISS-t, a Nemzetközi Űrállomást.
Eltelve csodás eredményeinktől, melyet az űrkutatás terén elértünk, nem szabad
azonban megfeledkeznünk arról, hogy az emberiség maga is egy gigantikus Föld-űrhajó
legénysége. Az „űrhajónak” természetes bioszférája van, föld, víz és légkör alkotta
életfenntartó rendszer. Nem szabad elfelejtenünk, hogy környezetünkre vigyáznunk
kell, mivel csak ez az egy van belőle. Sajnos az ember egy olyan űrhajós, aki nem
kíméli léte természeti környezetét.
A környezetvédelemmel a világűr-tevékenység kétfelől is összefügg. A földfelszín,
a vizek, a légtér és a Föld körüli térség kutatását végző mesterséges holdak minden más
eszköznél hatékonyabban járulnak hozzá környezetünk megfigyeléshez. Segítik azt
megérteni, védelmezni. Ez a pozitív irány. A másik, a negatív irány az a
környezetszennyezés, amit az ember űrtevékenysége folytán a Földön, és más idegen
égitesteken okoz. Az első, pozitív irány ma még sokkal, jelentősebb haszonnal jár, mint
amennyit az űrtárgyak okozta környezetszennyezés árt, egyéb civilizációs kártételekhez
viszonyítva negatív hatása elenyésző.
A környezetvédelem vonatkozásában a mai nemzetközi űrjog rendkívül szegényes. A
Világűrszerződés ugyan rendelkezik arról, hogy lehetőség szerint az államoknak a
világűrkutatását úgy kell végezniük, hogy elkerüljék annak káros szennyezését,
valamint a Föld környezetének földön kívüli anyag beviteléből eredő ártalmas
megváltoztatását. A szerződés további két, szubjektív megítéléstől függő elvárást
tartalmaz, melyek érvényesülése a szerződő felek jóhiszeműségét feltételezi.
Az elvárások az alábbiak:
69 Mir space station 70 The Skylab Project
60
- ha valamely államnak oka van feltételezni, hogy világűr-tevékenysége másokét
károsan befolyásolná, annak megkezdése előtt konzultációt kezdeményez
- ha más állam világűr-tevékenységéről okkal feltételezhető ugyanez, konzultáció
lefolytatását kérheti.
Az 1979-es Hold-egyezmény a Hold és más naprendszerbeli égitestek tekintetében
nem sokkal lép túl a Világűrszerződés keretein, annyit tesz csupán, hogy a környezet
káros megváltoztatása mellé behozza a természet egyensúlyának megbontását. A
világűrjogi publicisztika egyöntetű véleménye szerint a környezetvédelmi szabályozás a
nemzetközi jogalkotás fontos feladata. Abban azonban megoszlanak a nézetek, hogy ez
hogyan történjék. A Világűrszerződés kiegészítésével, vagy e tárgyban alkossanak
önálló nemzetközi szerződést.
A téma egyes speciális területein történt előrehaladás, azonban ennek komoly okai
voltak. Már korábban is szóba került a Kozmosz-954 felderítő műhold ominózus
balesete, mely 1978-ban kanadai területre zuhant. A lezuhanást követően, mivel a
műhold energiaellátását uránium 235 izotóppal dúsított uránium alkalmazásával
működő atomreaktor biztosította, a landolás nagy körzetében radioaktív szennyeződés
keletkezett. Szerencsére a műhold lakatlan területre (Északnyugati Terület, Alberta és
Saskatchewan) zuhant le. Ez az incidens komoly lökést adott, és kanadai
kezdeményezésre jogalkotási eljárás indult. A Világűrbizottságban sokéves előkészítő
munka folyt, mely oda vezettek, hogy elfogadták „a nukleáris erőforrások (NPS)
alkalmazásának alapelveit tartalmazó ENSZ közgyűlési határozatot. Az atomreaktorok
és radioizotóp generátorok műholdakon energiaforrásként használatának irányelveit
fogalmazza meg a határozat. A határozatot azonban számos kritika érte, az itt is
szubjektív megítéléstől függően megfogalmazott néhány feltétel miatt. Habár a pusztán
ajánlást jelentő szabályozást megalkották, az a mai napig nem emelkedett a nemzetközi
szerződések szintjére.
Napjaink nemzetközi világűrjogában több más űrtevékenységgel kapcsolatos
környezetszennyezésről beszélhetünk. Ezek között van olyan, mely már jelenleg is
komoly problémát okoz (űrszemét) és van olyan is, amely várhatóan csak a
közeljövőben fog jelentkezni (űrturizmus következtében a légkörbe kerülő korom
szennyeződés).
61
Az űrszemét
A mai napig rendezetlen az űrtörmelékekkel okozott orbitális környezetszennyezés
kérdése. A szaknyelvben megjelenő, és általánosan elfogadott kifejezés a "debri" ugyan
lefordítható törmeléknek, de ez a jogforrásokban sehol nem alkalmazott kifejezés a
legkülönbözőbb tárgyakat jelöli.
11. ábra A Föld és az űrszemét71 A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.
Ide sorolhatjuk a pályára állításhoz használt rakéták utolsó fokozatát, a hasznos
terheket védő orrkúp ledobott részeit, a különböző űreszközökről véletlenül leszakadt
alkatrészeket. De ide kell sorolnunk az elnémult, működését befejezett mesterséges
holdakat, űrállomásokat is. Érdekességként megemlíthetjük például a Hubble űrtávcső
javítása során az űrhajós által „elejtett” szerszámot is. Tehát minden, az emberiség által
a világűrbe küldött eszköz, tárgy előbb-utóbb űrszemétté válik.
12. ábra Az űrszeméttel körbevett Föld és a Hubble űrteleszkóp72 A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.
Számuk, attól függően, hogy milyen nagyságúakat veszünk tekintetbe, sok ezerre
tehető. Az amerikai NORAD73 szervezet jelenleg 18 000 db 8-10 cm-nél nagyobb
keringő tárgyat ismer és követ nyomon. Az ennél kisebb, de 1 cm-nél nagyobbak
számát jelenleg 30-70 000-re becsülik, az ennél kisebb törmelék száma pedig milliós
nagyságrendre tehető. A Stockholmi Nemzetközi Űrkutató Intézetben Bharath
71 A Föld és az űrszemét 72 Space debris and the Hubble 73 North American Aerospace Defense Command
62
Gopalaswamy Indiai rakétatudós az űrszemetet tanulmányozza.74 Becslése szerint
jelenleg Földhöz közeli pályán több mint 370 00 darab szemét és 1100 műhold kering.
És ennek a szemétnek a mennyiség egyre nő, és ezt a szemét mennyisége miatt egyre
gyakrabban bekövetkező balesetek tovább növelik.
Ilyen baleset volt például, amikor 2009-ben egy orosz Kozmosz műhold
összeütközött az Iridium cég kommunikációs műholdjával, és ennek következtében
1500 darab hulladék jött létre. De meg lehet itt említeni egyes felelőtlen és destruktív
kísérleteket is, mint például a kínai műhold ellenes rendszer (ASAT) 2007 próbáját, -
mely során, a világon először pusztítottak el egy műholdat földről indított rakétával -
amely 150 000 db repeszt, és 3000 db nagyobb darabbal gyarapította az űrszemét
állományt.
A földközeli pályák térségében az űrtörmelék már komolyan fenyegeti a jelenleg évi
250 milliárd dolláros bevételt produkáló űripart. A szemét veszélyt jelent a mesterséges
holdakra, az űrhajók (űrállomások) személyzetére nézve is. Ismeretes, hogy az űrszemét
miatt több riasztás is volt már a Nemzetközi Űrállomáson, mikor egy-egy nagyobb
törmelék vészesen megközelítette azt. Emberéletek, milliárdos értékek, sok száz ember
több évig tartó erőfeszítésének eredménye mehet veszendőbe az űrkutatás
„melléktermékei” miatt.
13. ábra Egy Delta-2 rakéta üzemanyagtartálya75 A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.
A nemzetközi világűrjog ma még nem kötelezi az űreszközöket felbocsátó
államokat az ilyen veszélyeket elhárító technikai intézkedésekre. Ilyen intézkedések
lehetnek a következők: az elnémult műholdak megsemmisítése alacsonyabb pályára
74 Bharath Gopalawarmy véleménye 75 Delta-2 rocket Space Junks
63
irányítással, magasabb "temetői pályára" állítás, ütközés elkerülése miatt új pályára
állítás, vagy a hajtóművel nem rendelkező tárgyak ma még megoldatlan "begyűjtése". A
mérnökök több egyéb megoldáson is folyamatosan dolgoznak. Terveztek már
mikrohullámú ágyút, mely elporíthatná a törmeléket, nagy teljesítményű lézerágyút,
mely kisebb darabokra vágná a szemet, és az így légkörbe érve eléghetne. Felmerül egy
pórszívó műhold ötlete is, amely a legsűrűbb zónákban takarítaná el a szemetet.
Szerencsénkre a természet is segít, a légkör is igyekszik az alsó rétegeket megtisztítani,
bolygónk vonzereje, a közegellenállás, és a Hold okozta periodikus zavar miatt előbb
utóbb minden űrszemét elég az alsóbb légkörben. Sajnos a nagy magasságban keringő
szemét esetében ez-az előbb utóbb inkább utóbb, akár 1000 év is lehet.
Napjaink feladatává vált a kérdés mielőbbi rendezése. A nemzetközi világűrjogi
"law-making" számára égető feladattá vált egy olyan nemzetközi szerződés létesítése,
amely a világűrtörmelék keletkezésének lehető megelőzését, az űrtárgynak az említett
módok valamelyikével történő eltávolítását a felbocsátó állam kötelességévé teszi. Az
űrszemét fenyegető veszélyét az űreszközöket felbocsátó államok egyre komolyabban
veszik, ezt az is mutatja, hogy a nemrég elfogadott amerikai űrstratégiai program76
kiemelt helyen kezeli az űrszemét problémáját. Habár konkrét nemzetközi szerződés
még nem született a témában, a Világűrbizottság folyamatosan ezen dolgozik.
A Világűrbizottság 2005-ös bécsi ülésén az alábbi a témába vágó irányelveket
fogadták el:77
- Rendeltetés szerinti működés során nem szabadulhat ki törmelék az
űreszközökről – de ha mégis, akkor az minimális mértékű legyen.
- Csökkentendő annak lehetősége, hogy a rendeltetésszerű működés során
feldarabolódjon (felrobbanjon) egy űreszköz.
- Kerülendő a törmelék-felszabadulással járó szándékos megsemmisítés és egyéb
veszélyes művelet.
- Korlátozandó az űreszközök működésének végeztével az alacsony pályán
maradás (pl.: rakétafokozatok).
- A geostacionárius pályán maradás is elkerülendő, a kikapcsolás után – ezek még
magasabb, úgynevezett temetőpályára emelendők.
- Kimerítendő minden energiaforrás a küldetések végére.
76 National Security Space Strategy 77 COPUOS reports from space debris 105/838
64
Légszennyezés az űrturizmus miatt?
Itt kell szót ejtenünk egy teljesen új szennyezési módról, amely azonban egyelőre
még nem fenyeget minket, várhatóan csak a közeljövőben fog károkat okozni. Ugyan
még el sem indultak az első kereskedelmi célú űrutazások (2011 év végére várhatóan az
első ilyen út) de már is megkongatták a vészharangokat. Azt eddig is tudtuk, hogy az
űrjárművek startja szennyezi a légkört, a kerozin típusú rakéták pazarolják az
üzemanyagot, azonban minimális a korom kibocsátásuk. A kereskedelmi űrutazás során
egyes cégek (elsősorban a Virgin Galactic) új típusú hibrid hajtóműveket használna,
melyek energiatakarékosabbak, biztonságosabbak, azonban sokkal jobban kormoznak.
Várhatóan lényegesen több kormot fognak juttatni a légkörbe, mint a repülőgépek. Ez a
koromszennyezés pedig erősíti a globális felmelegedést.
A probléma felvetése azzal kezdődött, hogy azt feltételezik, hogy a magánűrutazás
hamarosan sikerágazattá válhat. Ezt támasztja alá, hogy az Egyesült Államok
kongresszusa 2010-ben jóváhagyta azt a törvényt, amellyel a magánűrrepülés iránt
érdeklődő befektetők személy- és áruszállításra egyaránt alkalmas űrjárművek
fejlesztésébe foghatnak. E célra anyagi támogatást is nyújtanak. Tovább fokozta a
hangulatot, hogy 2010.10.22-én Új-Mexikóban átadták azt a kifejezetten űrturizmus
céljára épített kifutópályát, ahonnan a Virgin Galactic várhatóan napi két indítást hajt
majd végre.
A fentiek miatt várható, hogy ha az űrutazásokat lebonyolító cégek mintegy ezer
rakétát indítanak, akkor a kereskedelmi űrutazás jóval több kormot fog kibocsátani a
következő évtizedben, mint amennyivel jelenleg a polgári repülés szennyezi a légkört.
A kibocsátott káros anyag a légköri cirkuláció és az ózon eloszlásának megváltozásához
vezethet a légkör felső rétegeiben. Ez azt eredményezheti, hogy trópusokon, és a
szubtrópusokon megemelkedne az átlaghőmérséklet, de az igazi problémát az jelenteni,
hogy a sarkvidékek átlaghőmérséklete is megemelkedne, emiatt pedig több sarki jég
olvadna el. A cél a kereskedelmi űripar támogatása" - mondta el a kutatás hátteréről
Ross. A koromszennyezéssel kapcsolatos problémát kutatóknak, mérnököknek és az
űrrepülésben érdekelt cégek döntéshozóinak együtt kell megoldaniuk. Ez a téma
szerencsére egyelőre nem igényel jogi szabályozást, habár ha a jóslatok beválnak (évi
1000 indítás) akkor ez már olyan globális problémává válhat, amely az ENSZ, és a
tagállamok cselekvési felelősségét is felveti.
65
d. A világűr „békés célú felhasználása”, a katona felhasználás tiltása
A második világháborút követően, mikor kialakult az új világrend (a két
szuperhatalom, és csatlósainak ideológia szembenállása miatt) sokan úgy gondolták,
hogy a civilizáció túlélési esélye drámaian lecsökkent. Éppen ez vezette az embereket
arra, hogy a legalább a Földön kívül legyen egy békés hely, amely mindenkié és
mindenkinek az érdekeit szolgálja. Gyakorlatilag mindegyik egyezmény kimondja,
hogy a világűrt csak békés célokra felhasználni, ugyanakkor tételesen nem tiltja meg a
katonai irányú alkalmazást.
A béke azonban hiú remény maradt. Az öt világűr egyezmény megszületése előtt
nem voltak korlátok, s a két nagyhatalom hidegháborús félelmei mindenre kiterjedtek.
Az Egyesült Államok a csendes-óceáni magaslégköri térségben hidrogénbombát
robbantott 1962. július 9-én. A háttérsugárzás nagymértékben megnőtt, a robbantás
hatására mesterséges sugárzási övezetjött létre (az úgynevezett Starfish Belt), amely
zavart okozott a magaspályán keringő műholdak működésében. És amint az lenni
szokott, a két szemben álló fél hirtelen megijedt saját lehetőségeitől. Emiatt a
nagyhatalmak a légköri nukleáris robbantásokat a Részleges Atomsorompó
Egyezményben (1963) megtiltották.
A "világűr meghódítása" jelszavával együtt felmerült az a követelés, hogy az
űrkutatás eszközei csak békés célokat szolgáljanak.
A Világűrszerződés IV cikke szerint „nukleáris fegyvereket vagy másfajta
tömegpusztító fegyvert hordozó objektumot nem juttatnak Föld körüli pályára, ilyen
fegyvereket az égitesteken nem helyeznek el, illetve a világűrben semmilyen formában
nem állomásoztatnak”. Ezt a megfogalmazást sokféleképpen is lehet értelmezni. A
Szerződés csak a nukleáris és más tömegpusztító fegyvereket száműzte a mesterséges
holdak fedélzetéről és csak a Holdra és más égitestekre mondta ki, hogy azok kizárólag
békés célokra használhatók. Ezért mondhatjuk azt is, hogy a fentiek magukban rejtik a
további katonai felhasználás lehetőségét, hiszen azt nem mondja ki a Szerződés, hogy
más egyéb fegyvereket (pl.: az energiát magasan fokuszáló lézert) ne lehetne oda
telepíteni.
Túl az ezredfordulón sajnálatos módon el kell ismernünk, hogy jó szándékú naivitás
volt azt feltételezni, hogy a világűrjog az űrtevékenység militarizálásának
66
megakadályozásában hatékony eszköz lehet. Hisz azok az eszközök, amelyek a
rakétatechnika zseniális úttörőinek vívmányaként kozmikus sebességet tudtak elérni,
katonai fejlesztés eredményei voltak.
- A Szerződés értelmezése során egyes világűrjogászok úgy vélték, hogy a
Világűrszerződés kizárja minden katonai használat jogszerűségét. Ezt látszott
alátámasztani a Világűrszerződés több alapelve is. Az űrtevékenység "minden ország
javára és érdekében folytatható", továbbá, hogy az "az emberiség közös vállalkozásának
tekintendő". A katonai világűr-tevékenység ezekkel a célokkal teljes mértékben
ellenkezik.
- Egy másik része békés célúaknak minősítette azokat a katonai műholdakat, amelyeket
nem agresszív céllal bocsátottak föld körüli pályára, s ezért tevékenységük a
Világűrszerződés betűjével és szellemével szerintük összeegyeztethető. E szerint a
vélemény szerint az a lényeg, hogy a fegyverek védelmi célokat szolgáljanak. Ezt azzal,
ténnyel is próbálták alátámasztani, hogy a katonai és polgári célokat szolgáló
űrtevékenység többnyire nem választható el. A modern hadviseléshez nélkülözhetetlen
hírközlés ugyanis azonos űreszközökkel történik, mint a civil távérzékelés, geodéziai,
meteorológiai adatszolgáltatás. Legjobb példa erre az amerikai GPS szolgáltatás, amely
eredetileg katonai célokat szolgált, azonban napjainkra a civil élet szinte
elképzelhetetlen lenne nélküle.
A két nézet között éveken át folyt a vita a „békés cél” és a „békés felhasználás”
értelmezése körül. A tények azt mutatják, hogy a világűrt nem lehet teljesen
demilitarizálni. Ebben az esetben viszont felmerül a következő kérdés, hogy azt milyen
szintig lehet. Napjaink világűrjoga a katonai világűr-tevékenység tekintetében három
következtetést enged:
- A Hold és más égitestek olyan demilitarizált területek, ahol kizárólag békés
tevékenység folyhat. Tilos katonai berendezések létesítése, bármilyen fegyverkísérlet,
katonai gyakorlat.
- Tilos nukleáris és más tömegpusztító fegyverek elhelyezése Föld, Hold vagy más
égitestek körüli pályán.
- Minden egyéb vonatkozásban az olyan katonai tevékenység tilos, amely a nemzetközi
űrjogba vagy az általános nemzetközi jogba ütközik.
67
Ezen következtetések alapján például kémműholdakat lehet a világűrbe telepíteni,
mert azok nem támadó jellegű, hanem védelmi fegyverek, amelyek az adott állam,
államok védelmét, biztonságát szolgálják. Minden ehhez hasonló kritériumnak
megfelelő fegyvert lehet a világűrben alkalmazni. Nem feledjük azonban, hogy az adott
fegyverrel kapcsolatos értelmezés mindig a felek érdekeitől függ (agresszív fegyver
nem, védelmi fegyver igen). Ez tette például lehetővé - habár óriási nemzetközi nyomás
volt az amerikai kormányzaton - a reagani stratégiai védelmi kezdeményezés (Strategic
Defence Initiative – SDI),78 vagyis a csillagháborús elképzelések megvalósítását. Ez a
katonai rendszer is szabadon telepíthető volt, hiszen nem tartalmazott nukleáris
fegyvereket.
Az űrhadviselés, legyen az passzív, vagy aktív nem csak technológiai kérdés, hanem
gazdasági is. A fejlesztések hatalmas összegeket emésztenek fel. Jó példa erre, hogy bár
az USA az állami, polgári célú űrtevékenységekre egyre kevesebb pénzt fordít (idén a
NASA költségvetését rendesen lecsökkentették) a világűrben alkalmazott
haditechnológiára évi 21 milliárd dollárt költ. Közben a színen új űrhatalmak is
megjelentek, mint például Kína és India.
Moszkva már évek óta ellenzi az „űrfegyverkezési” versenyt. Oroszország ellenzi,
hogy fegyvereket helyezzenek el a világűrben. Azt kérik, hogy az érintett kormányok
olyan nemzetközi egyezséget dolgozzanak ki, amely hosszútávon megtiltja az
űrfegyverek alkalmazását. Természetesen ennek gazdasági okai vannak. A hadiipar
anyagi támogatása jelentősen lecsökkent, és ha el tudnák érni, hogy más államok se
fejleszthessenek ki űrfegyvereket, akkor mentesülnének ezen kiadások alól. 2005-ben
Kinával karöltve - melynek a stratégiája szintén az volt, hogy meg kell szüntetni az űr
militarizálását, és az űrtechnikák békés fejlesztését támogatta – megpróbálta az ENSZ-
ben e javaslatait elfogadtatni. Akkor ezt az USA ellenezte, mondván a téma szabályozva
van a Világűrszerződésben (ez erős csúsztatás). Kína álláspontja azonban az utóbbi
időben jelentősen megváltozott, ez feltehetően annak köszönhető, hogy jelentős
sikereket értek el az űrtechnikák hadi alkalmazásában (2007 műhold elleni
rakétavédelmi rendszer). 2009-ben már azt a nézetet vallották, hogy „a világűr
felfegyverzése elkerülhetetlen szükségszerűség”. Azaz Kínának összhangban a nemzet
78 Csillagháborús tervek (SDI)
68
és az űrkorszak fejlődésének szükségleteivel, immár az űrben is ki kell építenie katonai
hatalmát. Az USA jelenleg nem foglalt konkrét állást, az viszont egyértelmű, komoly
űr-haditechnikai fejlesztéseket folytat. Erre jó példa a legújabb mini űrsikló, az X-37B79
mely katonai fejlesztés.
Szerencsénkre a valódi "Csillagháború" mely egy fegyveres konfliktus a hadviselők
űreszközei közt a világűrben dőlne el, egyelőre még a tudományos fantasztikum
világába tartozik. Itt a földön azonban a modern hadviselés már ma sem képzelhető el
rendkívül intenzív katonai űrtevékenység nélkül. Jó példa erre az öbölháború, de elég,
ha csak a napjainkban zajló líbiai konfliktusra gondolunk. A NATO a modern műholdas
rendszerek segítsége nélkül egyáltalán nem lenne képes a helyzetet kezelni.
Ebben a csodálatos új évezredben a világűrjog „de lege ferenda” kérdése lehet a
fegyveres konfliktusok jogának és a semlegesség normáinak adaptálása az
űreszközökkel folytatott hadviselésre. Egy fontos tanulság mindenképpen levonható,
bár a világűr jogi szabályozását a béke és az emberiség köré szőtték, azért teret
engedtek a régi római alapelvnek is: ha békét akarsz, készülj a háborúra (Sic Vis Pacem,
Para Bellum!).
e. Az „emberiség vállalkozása” és az „emberiség közös öröksége”
A Világűrszerződésben a jogalkotók a Hold és más égitestek kutatása és
felhasználása kapcsán az emberiség vállalkozása „provice of mankind” jogintézményt
használták. E szerint a világűrben végzett munkát az egész emberiség közös
vállalkozásának kell tekinteni. Ezen vállalkozást a jövő generáció érdekeinek, a
fokozott együttműködés és kölcsönös segítség mentén, a nemzetközi béke és biztonság
fenntartásával kell végezni. A Hold Egyezményben a jogalkotók azonban tovább léptek
és egy új jogi koncepciót honosítottak meg. Ez maga „common heritage of mankind”
intézménye, azaz a Holdon és égitesteken található természeti források, kőzetek,
anyagok, mind az emberiség közös örökségének tekintendő. Így egy új területi státuszt
hoztak létre, hiszen az atmoszférán kívüli térség „az egész emberiség adománya”, azaz
79 A titokzatos X-37B űrsikló
69
bár el nem sajátítható, de a kiaknázása az emberiség érdekében megengedett, szabadon
felfedezhető és kizsákmányolható.
Az emberiség közös örökségének fogalma a tengerjogon keresztül vonult be a
nemzetközi jogba. Az 1982-es tengerjogi egyezmény az ún. Zóna, az állami
joghatóságon túli tengerfenék és altalaj kincseire mondja ki, hogy azok az emberiség
közös örökségét képezik. A tengerjogi párhuzam abban is megnyilvánul, hogy a Hold
egyezmény arra az esetre, ha majd a Hold természeti forrásait kiaknázni érdemes lesz,
olyan nemzetközi igazgatás létesítését irányozza elő, amely a kihozatalt méltányosan
elosztja.
A fogalom szószerinti jelentését épp úgy céltalan volna elemezni, mint az
"űrhajósok az emberiség követei" fogalmat. Ami a tengerjogot illeti, ott az emberiség a
tengereken esetleg tekintheti magát közös örökösnek. De hogyan tehetné ezt meg az
emberiség a világmindenséggel, amelyben minden bizonnyal értelmes lények számtalan
közössége él?
A világűr egyezmények alapján a következőket jelenthetjük ki:
- A Hold és más égitestek kutatása és használata az emberiség közös vállalkozása.
- A Holdat és más égitesteket minden állam szabadon, megkülönböztetés nélkül
kutathatja és használhatja.
- A Hold és más égitestek sem a szuverenitás igényével, sem használat vagy foglalás
útján, sem bármilyen más módon nem lehetnek nemzeti kisajátítás tárgyai.
Itt kell megemlítenünk pár nagyon tanulságos esetet, mely a Hold, és más égitestek
birtoklásával függ össze.
- Az első ilyen eset az úgynevezett holdtelkek ügye. Egy amerikai üzletember,
Dennis Hope vállalkozásáról van szó, aki a Holdat, sőt a Naprendszer bolygóit saját
tulajdonának nyilvánította, erről értesítést küldött az ENSZ-nek, az USA és a
Szovjetunió kormányának. Mivel azok nem válaszoltak erre a nyilvánvaló
képtelenségre, ezért ez állítása szerint elismerést jelent. A Holdat és a Marst
kiparcellázta és azokat, mint telkek árulja.
- De vehetnénk a német Martin Jürgen ügyét is, aki szerint a Hold az ő tulajdonát
képezi. Ezt azzal támasztja alá, hogy azt az egyik őse Nagy Frigyes porosz királytól
kapta.
70
- Angeles Duran, egy galíciai spanyol hölgy pedig azt állítja, hogy övé a Nap, és ezt
a tulajdonjogát be is jegyeztette a helyi közjegyzőnél. Szerinte ezt azért tehette meg,
mert a Világűregyezmény nem vonatkozik személyekre.
Az ilyen tulajdonszerzés az égitestek jogi helyzetének tételes szabályaival éppúgy
ellenkezik, mint a "művelt nemzetek által elismert általános jogelvekkel." Utóbbiakhoz
tartoznak a római jogban gyökerező olyan axiómák, mint hogy senki sem ruházhat át
másra több jogot, mint amivel maga rendelkezi. Azaz tulajdont átruházással csak
tulajdonostól lehet szerezni. Ha a Hold senki földje („res nullius”) volna, és
birtokbavétellel ott bárki eredeti tulajdont szerezhetne, úgy a tulajdonosi minőség
egyszerű kijelentése semmiképp sem az. Ráadásul hiába fejlett az űrkutatás, a
tulajdonos még jelenleg sem volna képes a tulajdonjog lényegét, a birtoklási jogot
gyakorolni.
A Világűrszerződés a bármi módon történő "national appropriation" tilalmával a
Hold és más égitestek tulajdonszerzéssel történő kisajátításának tilalmát is kimondja.
Ezt támasztják alá azok az ugyancsak e szerződésben foglalt általános elvek, amelyek a
Hold és más égitestek res omnium communis (= res extra commercium) státusát
alapozzák meg. A Hold-egyezmény kimondja, hogy a Hold felszíne és természeti
forrásai nem lehetnek valamely állam, állami szervezet, jogi vagy természetes személy
tulajdonai. Az ellenkező nézet hívei szerint erre azért volt szükség, mert a
Világűrszerződés a magánjogi tulajdonszerzést nem zárta ki.
A kozmikus teleküzlet a világűrjog számára merőben elméleti, azonban nagyon is
gyakorlati kérdés büntetőjogi szempontból.
Persze vannak komoly, államokat érintő, de mégis nagyon tanulságos esetek, mint
például a már korábban említett Clarke pályák kiosztásának ügye. Ezek
„geostacionárius”pályák az Egyenlítő síkja körül, s közös sajátosságuk, hogy az oda
feljuttatott műhold a Földnek mindig ugyanazon pontját látja. Ebben a magasságban a
pályára állítási lehetőség véges, mert figyelembe kell lenni arra, hogy sok műhold
esetén azok könnyen zavarhatják egymást. Miután a fejlett államok feljutatták ide a
maguk műholdjait, az egyenlítői országok tiltakoztak, és egy közös, az úgynevezett
Bogotai Nyilatkozatban – amit 1976-ban írtak alá – azt követelték, hogy e pályákra,
mivel azok az ő természeti kincsük (felettük húzódtak meg a pályák), és csak külön az ő
71
engedélyükkel lehessen oda műholdat fellőni. A nemzetközi világűrjog alapján a világűr
mindenkié, így a követelésük nem talált elfogadásra.
f. Az Űrturizmus
Egy új, napjainkban lassan valósággá váló fogalom, mely a magánjellegű űrutazásról
szól. A kezdetekben az űrkutatással, űrutazással állami cégek, vagy esetleg állami
megbízásból, állami irányítás alatt álló magáncégek foglalkoztak. A hidegháború alatti
űrverseny és minden ezt érintő téma megmozgatta az emberek fantáziáját. A
hidegháború befejeztével, és az állami támogatások szűkre szabásával a fejlődés
lelassult, az érdeklődés megcsappant. Ez viszont megnyitotta a lehetőséget, hogy
magánvállalkozások is belépjenek az űrhajózás kissé megüresedett „piacára”. Ma már
lehetőségünk van arra, hogy magáncégek segítségével jutassunk el tárgyakat a
világűrbe. Habár az űrkutatás iránti érdeklődés erősen lecsökkent, nem tűnt el teljesen.
Az emberiség nagy álma, hogy meghódítsa a világűrt nem múlt el. Ha lehetőségünk
lenne rá, hogy eljussunk a világűrbe, nagyon kevesen mondanánk nemet. Nos, itt a
lehetőség. A technika készen áll, a vágyak megvannak, most már csak meg kell azokat
valósítani. A magáncégek megjelenésével a megvalósítás is elérhető távolságba került.
Az utóbbi időkben komoly fejlesztések történtek az űrhajózás területén. Új
módszereket, technikákat, hajtóműveket, üzemanyagokat alkottak a tudósok, és a
mérnökök. A vágyálom valósággá vált.
Az űrturizmus az a tevékenység, melynek során pénzért élmények szerzésére vágyó
embereket szállítanak a világűrbe. Az utazásban résztvevő személy pedig az űrturista.
Az egész 2001-ben kezdődött, mikor a Space Adventures Ltd.80 nevű orosz cég az
orosz űrügynökséggel együtt lehetővé tette, hogy megfelelő kiképzés után egy polgári
személy (Denis Tito) turistaként kijuthasson a világűrbe, egy Szojuz Tm-32 típusú
űrhajóval és látogatást tehessen a Nemzetközi Űrállomáson. A cég sokféle űrutazási
lehetőséget nyújt, van egyszerű űrrepülés, mely során egy űrhajóval felviszik az embert
a világűrbe, majd visszahozzák, van komplett Föld-körüli utazás, mely során látogatást
lehet tenni a Nemzetközi Űrállomáson, sőt az űrsétát is ki lehet próbálni. Lehetőség van
arra is, hogy magaslégköri repülésben kipróbáljuk a zéró-gravitációt. A cég tervei
között szerepel egy a közeljövőbeli Hold-küldetés is, mely során az űrhajó megkerülné
80 Space Adventures Ltd
72
a Holdat. A későbbiekben pedig le is szállnának rá. Persze ez még nagyon távoli cél.
Sajnos ez a fajta űrturizmus jelenleg szünetel, mivel 2009-ben ideiglenes jelleggel
felfüggesztették az űrutaztatást, mivel az űrhajókat biztosító orosz űrügynökség
kapacitását teljesen leköti a Nemzetközi Űrállomás kiszolgálása. Ez idő alatt nem túl
sok űrturista (8 fő) jutott ki a világűrbe, mivel meglehetősen drága mulatság – a
legutolsó út 35 millió dollárba került - a körülbelül egy hetes utazás. A helyzet 2013-től
változni fog, és újra beindulhat az űrutaztatás, mivel komoly kapacitásbővítésbe fogtak.
Ez várhatóan az árak csökkenést is fogja hozni. A tervei között szerepel egy űrhotel
létrehozása is, mely a Nemzetközi Űrállomás egy moduljaként üzemelne.
A történet az oroszokkal kezdődött, és most pedig az amerikaiakkal folytatódik. Az
állami pályázatoknak, támogatásoknak köszönhetően Amerikában magáncégek komoly
kutatásokat végeztek, és űrhajózási fejlesztéseket végeztek. Jelenleg egy cég piacvezető,
a Virgin Galactic. A cég rendelkezik űrrepülőtérrel, személyzettel, és űrsiklóval. A
technológia teljesen kész, ugyan jelenleg még tesztelés alatt áll, de várhatóan már az
idei év végén lehetőség lesz annak éles kipróbálására. Meg kell jegyeznünk azonban,
hogy ez az utazás nem teljesen egyenértékű az oroszok által kínálttal. Jelenleg csak arról
beszélhetünk, hogy az űrsikló elhagyja a légkört (olyan 100 km magasra emelkedik) és
az utasok egy rövid ideig megtapasztalhatják a súlytalanságot, és megszemlélhetik a
világűrt. Természetesen a fejlesztések folynak, és a cél az, hogy az utasok valódi, akár
több napos űrutazáson is részt vehessenek. Ettől függetlenül az érdeklődés nagyon nagy,
persze ennek az is az oka, hogy ez az utazás, mely a kiképzést (nem igazi űrhajós
képzés) is magába foglalja csak 200 000 dollárba kerül. Idáig 410 jegyfoglalás történt.
A cég nem csak magánszemélyeket szeretne kiszolgálni, hanem lehetőséget kíván
biztosítani arra is, hogy tudományosok jussanak ki a világűrbe és ott kutatásokat is
végezhessenek.
Természetesen ez az új lehetőség sok egyéb, nem űrhajózási problémát is felvet. A
magáncégekre elsősorban saját államuk törvényei vonatkoznak. Azoknak a
magáncégeknek, amelyek viszont űrturizmussal foglalkoznak, számolniuk kell a
nemzetközi joggal, a világűrjoggal, mivel tevékenységük, és annak fő tere (a világűr)
nemzetközi szabályozás alá esik.
Ha megvizsgáljuk az öt alapegyezményt a magáncégek szempontjából érdekes
felfedezést fogunk tenni. A Világűrszerződésben egyetlen szót sem találunk, amely a
73
magáncégekkel függne össze. Nem véletlen, hisz eredetileg az űrtevékenységek állami
monopóliumok voltak. A szerződés természetesen nem zárja ki, hogy az államokon
kívűl más is végezzen ilyen tevékenységet. Ez megjelenik az űrtevékenységek iránti
felelősség esetében, mely szerint mindig az államé a felelősség, függetlenül attól, hogy
az űrtevékenységet állami, vagy magán vállalkozás végzi. A felbocsájtó állam
felelőssége szabályozás szintjén a felelősségi egyezményben is megjelenik. Ez alapján
az űrturizmus esetleges kockázatát, a felelősséget a felbocsájtó államnak kell viselnie.
Ez viszont elég komolyan érintheti az adott államokat. Egyetlen eszközzel tudnak ez
ellen élni, - ez a legrosszabb megoldás – a kötelező regisztrációval. Mivel a kilövéseket,
az űrhajókat kötelező regisztráltatni, és ezt a regisztrációt az államok végzik,
megtagadhatják a regisztrációt, és így minden gondjuk megoldódik. A másik megoldás
a belső jogi szabályozás. A felelősség az államé a nemzetközi jogszabályok alapján,
viszont ezt a felelősséget valamilyen szinten a helytállást követően tovább háríthatják a
magán cégekre, belső jogszabályok alapján. Itt látszik, hogy a nemzetközi szabályozás
idejétmúlt, nem elég rugalmas.
A felelősségi egyezmény egyértelműen szabályozza, hogy minden esetben, egyes
különleges esetek kivételével minden felelősség az államé. Ez komoly gond, hisz
általánosságban a jog szerint mindig a károkozónak kell viselnie a károkozás
következményeit. Ebben az esetben egy magáncég a károkozó, de mégis az államé a
felelősség. Ezt természetesen az államok saját belső szabályozással rendezhetik, de
sokkal jobb lenne, ha erre egységes, nemzetközi szabályozás vonatkozna.
A regisztrációs egyezmény szerint az űrutazások adatait nyilván kell tartani. Ez nem
gond, megvalósítható, hisz az adatok rendelkezésre állnak. A probléma akkor merül fel,
mikor már ez a tevékenység általános, gyakori lesz. Napi két repülés esetén ez a feladat
hatalmas terheket fog róni a cégekre, és a regisztráló szervekre is. Az is előfordulhat
még, hogy a kilövő állam nem tagja az egyezménynek. Általános jelentési kötelezettség
nincs, az egyezmény csak az aláíró államokat köti.
A Hold-egyezmény esetén az kell vizsgálnunk, hogy az esetleges nem túl
közeljövőben létrehozandó hol-bázisok helyzete vethet-e fel problémát. A szabályozás
egyértelmű. Létre lehet hozni létesítményeket a Holdon, és e létesítmények nemzeti
szabályozás alá esnek.
A mentési egyezmény olyan jellegű problémát vet fel, hogy csak az űrhajósok
szempontjából szabályozza a mentést. Nem szerepelnek benne utasok, mint mentendő
személyek. Ezt kétféleképpen is nézhetjük. Ha nem szerepelnek benne, akkor nm is
74
vonatkozik rájuk az egyezmény, nem élhetnek ezen jogukkal. De nézhetjük úgy is, attól
még, hogy nincsenek konkrétan nevesítve, vonatkozhat rájuk az egyezmény, hiszen
konkrét tiltás sem szerepel velük kapcsolatban. Ez egy komoly hiányosság, melyet
minél előbb orvosolni kellene.
A téma sok egyéb, érdekes kérdést is felvet. Mi történik bűncselekmény esetén?
Eddig ez viszonylag egyszerű volt, az űrhajósok komoly, felelősségteljes emberek, és
ha bármi gond merült volna fel, általában a misszió kapitányának parancsnoki, döntési
jogot adott a felbocsátó állam. Egy űrobjektum esetén az azt felbocsátó ország nemzeti
joga érvényesül. Azonban az is előfordulhat, hogy az elkövető más állam polgára. És
akkor arról még nem is beszéltünk, mi van akkor, ha maga az űrobjektum egy harmadik
állam tulajdonában van. Melyik állam joga fog érvényesülni. Aztán itt van biztonság
kérdése is. Az államok által üzemeltett űrkutatás esetén a saját biztonsági szabályozás
létezett. Az állami szervek ezeket be is tartották. Nemzetközi szabályozás nem létezik a
témában, habár ajánlások már évtizedeik óta vannak. Most e szerint minden érintett
államnak meg kell ezeket a szabályokat alkotnia. Sokkal egyszerűbb lenne egy egységes
nemzetközi szabályozás. Ráadásul ezt követően várhatóan az államokra hárul az ezzel
kapcsolatos ellenőrzés feladata is. Meg lehetne itt említeni a környezetszennyezés
kérdését is, mint például sok új űrszemét keletkezése, mely szintén nincs szabályozva a
világűrjogban.
Az mindenképpen egyértelmű, hogy a téma komoly figyelmet érdemel. A
nemzetközi jog látható módon nem tudja kezelni a változásokat, túl rugalmatlan. A
nemzeti jogok azonban belső jogok, nem egyformák, jelentős eltérések lehetnek köztük.
Ezért célszerű lenne, ha a korábban már megszületett ajánlások figyelembe vételével a
nemzetközi űrjogot új szerződésekkel újraszabályoznák, vagy kibővítenék, rugalmassá
tennék az érdekelt államok.
75
III. ÖSSZEGZÉS:
Szakdolgozatom első felében a nemzetközi jogot, az Északi és Déli Sarkvidéket, az
Enklávékat és Enklávékat, valamint a nemzetközi folyókat próbáltam bemutatni. A
téma feldolgozása során az alábbi következtetésekre jutottam.
Az Északi-sarkvidék egy minden szempontból (földrajzi, gazdasági, jogi) nagyon
különleges terület - elsősorban gazdasági kincsei miatt - amelyre minden vele
szomszédos állam igényt tart, kisebb, nagyobb részben. Jelenleg az északi-sarkvidék
nemzetközi területnek számít, azonban a sarkvidék egyes részeinek elhatárolása az
érdekelt tagállamok közötti kétoldalú megállapodások alapján történik. Egységes,
nemzetközi szerződésben a mai napig nem sikerült rögzíteni Arktisz hovatartozását. A
terület használatával kapcsolatban még nagyon sok kérdés vár rendezésre, egy azonban
kijelenthető, a terület semmiképpen nem tekinthető olyan térségnek, amely nem áll
területi felségjog alatt.
A Déli-sarkvidék szintén különlegesnek számít, mert míg az Északi-sark nagy része
tenger, melyet vastag jégtakaró borít, addig Antarktisz szárazföld. Azonban helyzete
azért is érdekes, mert nem sziget, mégis csak tengerek határolják, egyetlen állam sem a
szomszédja. Azt leszögezhetjük, hogy Antarktisz – akárcsak a nyílt tenger - a világnak
olyan térsége, amely nem áll egyetlen állam felségjoga alatt sem. Területére a
nemzetközi jog vonatkozik, azon belül is a nemzetközi szerződések az irányadóak,
esetünkben pedig ez az Antarktisz-szerződés, és az ehhez kapcsolódó egyezmények,
szerződések. A nemzetközi szabályozás előtt sok ország jelentett be területi igényt a
kontinens egyes részeire, ezen igényeiket a szerződés aláírásával felfüggesztették.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a területi igényeiket csak felfüggesztették, azokról
az államok nem mondtak le.
Alapesetben egy állam államterülete jelentős része szárazföldből áll, mely
jellemzően összefüggő terület. Ez megfogalmazás alóli területi kivételek az enklávék, és
az exklávék. Megfigyelhető, hogy az enklávék/exklávék komoly nehézségeket,
kellemetlenségeket okozhatnak, mind az anyaországnak, mind a körülvevő országnak.
Sokszor jelent problémát az adott területeken való áthaladás ügye. Az ilyen esetekben
76
érdemes figyelembe venni, hogy az államok területi felségjoga nem abszolút. Azt
korlátozhatják az állam két- és többoldalú nemzetközi szerződései, illetve a nemzetközi
jog, azon belül is a nemzetközi szokásjog általános szabályai. Az esetekben
többségében a probléma feloldható valamilyen kétoldalú nemzetközi szerződéssel.
Gond csak akkor van, ha valamelyik fél nem hajlik a megegyezésre. Ekkor lehet
segítségül hívni a nemzetközi szokásjog valamelyik általános szabályát, ha pedig ez
sem segít, ott van a Nemzetközi Bíróság, mely eldöntheti a vitát.
A nemzetközi folyókat két féleképpen is vizsgálhatjuk, hajózási szempontból és
nem hajózási szempontból. Hajózási szempont esetében nemzetközi szerződésekben
kifejezésre jut az a szabály, hogy a nemzetközi folyó, ha tengerrel hajózható kapcsolata
van, akkor nyitva áll minden állam kereskedelmi hajói számára. Sajnos a teljes körű
szabályozást nem sikerült egyetlen nemzetközi szerződéssel megoldani, a legutolsó
ilyen szerződés is csak ajánlásokat tartalmazott. Tekintettel arra, hogy minden folyó
egyedi, így olyan nemzetközi szerződést létrehozni - mely minden helyzetet képes
szabályozni - nem lehetséges. Ezért a különleges helyzeteket bi- és multi-laterális
szerződések szabályozzák.
Végül elérkeztünk a szakdolgozat fő témájához, melyben a világűrt és annak jogi
helyzetét próbáltam bemutatni. Ahhoz, hogy a világűrben zajló tevékenységeket, és az
ezekre vonatkozó normákat megállapítsuk, szükséges, hogy meghatározzuk a világűr
fogalmát. Ez sajnos a mai napig nem sikerült. Több elmélet is felmerült a témában, de
egyértelműen egyiket sem fogadták el, mint a világűr meghatározását. Abban azonban
mindenki egyetértett, hogy a világűr nem áll egyetlen állam felségjoga alatt sem. Ahhoz
képest, hogy a fogalmat nem sikerült megalkotni, a világűrben zajló tevékenységekre,
azok következményeire, és a tevékenység tárgyaira és alanyaira nemzetközi
szerződésekben szabályokat alkottak a részes államok. A világűrjog e szabályok
összessége. Öt nemzetközi szerződés az alapja a szabályozásnak, és ezeket egészítik ki
további egyezmények, szerződések, ajánlások.
Ahhoz képest, hogy az űrkorszak kezdetén, az elképzelések naivak, idealisták
voltak. A szabályozás nagyon gyors volt, hisz elég csak arra gondolnunk, hogy a
Világűrszerződést már 1967-ban elfogadták, míg a technika fejlődésének köszönhetően
ember csak 1969-ben léphetet a Hold felszínére. Mire odaérkeztünk világűrjog már
77
leszabályozta, hogy hogyan, és milyen tevékenységet folytathatunk ott. Sajnos
amennyire gyors volt a kezdetekben a szabályozás, napjainkra, annyira lassú lett. A
hidegháború végéhez közeledve mintha a nagyhatalmak elvesztették volna a téma iránti
érdeklődésüket. Megfigyelhető, hogy az időben előrefelé haladva egyre kevesebb állam
ratifikálta a nemzetközi szerződéseket, az utolsó Hold-egyezményt már csak 13 állam.
Ráadásul a világűrjog sem képes lépést tartani a technikai fejlődéssel, egyéb
változásokkal. Egyre több új technika jelenik meg az űrkutatás területén, ráadásul
komoly gazdasági és politikai változások is végbementek a szerződések megkötése óta a
világban. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a kezdetekben csak a két nagyhatalom
volt érdeket a világűr hasznosításában, a Szovjetunió felbomlása után Oroszország
szerepe jelentősen csökkent, Amerika ugyan megtartotta vezető pozícióját, azonban
sorra jelennek meg, újabbnál újabb érdekeltségek, mint például az Európai Unió, Kína,
India, sőt még Iránt is idesorolhatjuk.
A szerződések sok szempontból idejét múltak, a szabályozások csak államokra, és
azok (magán vagy állami) tevékenységére vonatkoznak. A technikai és gazdasági
változások miatt a „piac” megnyílt, és sorban jelennek meg rajta magánvállalkozások.
Mivel a szerződések megkötésének idejében senki nem gondolt arra, hogy az államokon
kívül más is (magáncégek) részt vehet űrtevékenységben, ezért azt nem is szabályozták.
Jelenleg az államok a saját belső világűrjogi szabályozásukkal próbálják feloldani
ezeket a problémákat. A magáncégek megjelenésével pedig újfajta űrtevékenységek
(pl.: űrturizmus) is megjelentek, amelyek szintén további megoldandó problémákat
vetnek fel. Az eredeti szabályozás is sok esetben homályosan, naivan fogalmaz. Sok
minden nincs szabályozva, például kik azok az űrhajósok, az utasok vajon szintén
űrhajósok, vagy nem azok? A károkért való felelősség, helytállás minden esetben az
államok feladat, de mi van, ha egy magáncég a hibás, és az állam nem tud, nem akar
helytállni. Aztán ott van a környezetszennyezés kérdése is. A felbocsátás során a
környezet csak minimálisan károsodik, azonban az űreszközök használatuk után, esetleg
közben szemétté válnak. Ki a felelős kérdezhetnénk? Ez sincs szabályozva. Pedig elég
egyértelmű, hogy aki a hulladékot létrehozta az is legyen köteles eltakarítani. Az
államok azonban nem lépnek, nem szabályozzák a kérdést.
78
A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy az űrkutatás hőskorában a világűrjog jó
nemzetközi szerződésekre, és egyezményekre épülő nemzetközi jogág volt. A felmerülő
problémák megfelelően szabályozva voltak, a jogág igyekezet minden felmerülő kérdést
szabályozni, lefedni. A jogalkotás sajnos lelassult, az államok érdektelenné váltak a
témában (vagy éppen az az érdekük, hogy ne legyen szabályozás). Az idő haladtával a
világűrjog nem volt képes haladni a korral, és így napjainkra egyre több olyan probléma
merül fel az űrkutatással, űrhajózással, és egyéb űrtevékenységekkel kapcsolatban,
melyek egy része nemzeti szinten, egy része pedig semmilyen szinten nincs
szabályozva. Az egységesítés, a korrekt, mindenkire vonatkozó szabályozás pedig csak
nemzetközi szinten oldható meg, és ebben az államoknak tevékenyen részt kellene
venniük az ENSZ égisze alatt.
79
IV. MELLÉKLETEK:
1. ábra Az Északi-sarkvidék területi felosztása81 (Teljes méret)
Ez a térkép csak a fontosabb elemeket tünteti fel, nem mutatja az egymást (területileg)
átfedő igényeket, a speciális területeket, a nem igényelhető területeket.
81 Saját készítés, forrás http://www.dur.ac.uk/uk/resources/ibru/arctic.pdf alapján.
80
2. ábra Az Antarktisz térképe82 (Teljes méret)
82 Saját készítés, forrás http://www.worldmapfinder.com/Hu/Antarctica/ alapján
81
Ország Az elfogadása Konzultációs státusz Környezeti Protokoll CCAS CCAMLR
Argentina 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X
Australia 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X
Austria 25 Aug 1987
Belarus 27 Dec 2006 15 Aug 2008
Belgium 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X
Brazil 16 May 1975 27 Sep 1983 14 Jan 1998 X X
Bulgaria 11 Sep 1978 05 Jun 1998 21 May 1998 X
Canada 04 May 1988 13 Dec 2003 X X
Chile 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X
China 08 Jun 1983 07 Oct 1985 14 Jan 1998 X
Colombia 31 Jan 1989
Cuba 16 Aug 1984
Czech Republic 14 Jun 1962 24 Sep 2004
Denmark 20 May 1965
Ecuador 15 Sep 1987 19 Nov 1990 14 Jan 1998
Estonia 17 May 2001
Finland 15 May 1984 20 Oct 1989 14 Jan 1998 X
France 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X
Germany 19 Nov 1974 03 Mar 1981 14 Jan 1998 X X
Greece 08 Jan 1987 14 Jan 1998 X
Guatemala 31 Jul 1991
Hungary 27 Jan 1984
India 19 Aug 1983 12 Sep 1983 14 Jan 1998 X
Italy 18 Mar 1981 05 Oct 1987 14 Jan 1998 X X
Japan 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X
Korea (DPRK) 21 Jan 1987
Korea (ROK) 28 Nov 1976 09 Oct 1989 14 Jan 1998 X
Monaco 30 May 2008 31 Jul 2009
Netherlands 30 Mar 1967 19 Nov 1990 14 Jan 1998 X
New Zealand 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X
82
Ország Az elfogadása Konzultációs státusz Környezeti Protokoll CCAS CCAMLR
Norway 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X
Papua New Guinea 16 Mar 1981
Peru 10 Apr 1981 09 Oct 1989 14 Jan 1998 X
Poland 23 Jun 1961 29 Jul 1977 14 Jan 1998 X X
Portugal 29 Jan 2010
Romania 15 Sep 1971 05 Mar 2003
Russian Federation 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X
Slovak Republic 01 Jan 1993
South Africa 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X
Spain 31 Mar 1982 21 Sep 1988 14 Jan 1998 X
Sweden 24 Apr 1984 21 Sep 1988 14 Jan 1998 X
Switzerland 15 Nov 1990
Turkey 24 Jan 1996
Ukraine 28 Oct 1992 04 Jun 2004 24 Jun 2001 X
United Kingdom 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X
United States 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X
Uruguay 11 Jan 1980 07 Oct 1985 14 Jan 1998 X
Venezuela 24 Mar 1999
14. ábra Az Antarktisz-szerződést eredetileg aláíró, és az azokhoz később csatlakozott államok83
Magyarázat a táblázathoz:
Az elfogadása: A dátum, amikor a Szerződés hatályba lépett az adott ország esetében.
Ez az eredeti aláíró országok esetében, amikor a Szerződés először hatályba lépett,
1961.06.23.. A később csatlakozó országok esetében annak a dátuma, amikor az adott
ország a saját jogrendszerébe beépítette, és kihirdette a Szerződést.
Konzultációs státusz: Az a dátum, amikortól az adott országnak fenn áll a
konzultatív értekezleten való döntéshozatali joga. Ez az eredeti aláíró országok
esetében, akiknek e joga egyébként végleges, a Szerződés hatálybalépésének dátuma, a
83 Saját készítés, forrás http://www.ats.aq/devAS/ats_parties.aspx?lang=e alapján
83
többi ország esetében, amikor az ATCM84 elfogadta a konzultatív státuszát az adott
országnak.
Környezeti Protokoll: Az a dátum, amikor az adott ország a Környezetei Protokollt
hatályba léptette. A Protokoll először 1998.01.14.-én lépett hatályba.
ATCM: The Antarctic Treaty Consultative Meeting (Az Antarktisz-szerződés
Konzultációs Találkozója)
CCAS: Convention for the Conservation of Antartic Seals (A fókákkal kapcsolatos
egyezmény)
CCAMLR: Convention for the Conservation of Antarctic Marine Living Resources
(A tengeri flóra és fauna védelméről szóló egyezmény)
84 ATS - The Antarctic Treaty Consultative Meeting (ATCM)
84
3. ábra Az államok Antarktiszi el nem ismert területi követelései, igényei85 (Teljes méret)
Chile, Argentína és az Egyesült Királyság igényei néhány helyen átfedi egymást.
Argentína
Ausztrália
Chile
Franciaország
Új-Zéland
Norvégia
Egyesült Királyság
85 El nem ismert területi igények
85
6. ábra Somoskő vára86 (Teljes méret)
7. ábra Trifid-köd, 87 egy kép az általunk ismert világűrből (Teljes méret)
86 Somoskő vára 87 A Trifid-köd
86
8. ábra A Föld, annak légköre, és egy asztronauta88 a világűrből fotózva (Teljes méret)
10. ábra A Hold89 (Teljes méret)
88 A Föld és az ifjabb Bruce MacCandless 89 A Hold
87
11. ábra A Föld és az azt körülvevő űrszemét90 (Teljes méret)
12. ábra Az űrszeméttel körbevett Föld és a Hubble űrteleszkóp91 (Teljes méret)
90 A Föld és az űrszemét 91 Space debris and the Hubble
88
13. ábra Egy Delta-2 rakéta üzemanyagtartálya92(Teljes méret) A képen egy Delta-2 rakéta egyik üzemanyag tartályának 250 kg-os acélteste látható, mely 1997.01.22-én Georgetown (Texas) közelében csapódott be a talajba.
92 Delta-2 rocket Space Junks
89
V. FELHASZNÁLT IRODALOM:
Könyvek:
- BRUHÁCS JÁNOS: Nemzetközi vízjog 1986 293. oldal
- BRUHÁCS JÁNOS:Nemzetközi jog I. Általános rész 1998
- BODNÁR L: Nemzetközi szerződések és az állam 1987 264. oldal
- BOKORNÉ SZEGŐ HANNA: Az ENSZ helye a nemzetközi jogalkotásban 1976 179. oldal - DR. GÁL GYULA: Világűrjog 1964.38. oldal, 136-150. oldal, 365.oldal.
- DR. GÁL GYULA: A világűrjog néhány alapkérdése az ezredfordulón
- Űrhajózási lexikon 1981, 345-346. oldal
Folyóiratok:
- ANDREW G. HALEY: Space law and Metalaw
A Synoptic View, Harvard Law Record 23 (November 8, 1956)
- FARRAN, O. C.: International Enclaves and the Question of State Servitudes.
International and Comparative Law Quarterly, 4(April) 1955. p. 297-307.
- ROBINSON, G.W.S.: Exclaves.
Annals of the Association of Americal Geographers, 49(September), 1959. p. 283-95.
Internetes források:
- Természetjog fogalma
http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/jog/termjog.htm
- Tételes jog fogalma
http://lexikon.katolikus.hu/T/t%C3%A9teles%20jog.html
- 1969-es Bécsi egyezmény a szerződések jogáról (1987. évi 12. tvr.)
http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Jogszabalyok/nemzetkozi_dipl_konzuli_jo
g/BE_szerzodesek_jogarol.htm
- ENSZ Nemzetközi Bíróságának véleménye (Bernadotté-ügy)
http://www.jegyzetportal.hu/download/nemzkozjog/bernadotte.doc
- Magyar ENSZ Társaság: Az ENSZ Alapokmányáról
http://www.menszt.hu/tudnivalok_az_egyesult_nemzetek_szervezeterol/az_egyesult_nemzetek_alapokma
nya
- Magyar ENSZ Társaság: Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya
http://www.menszt.hu/layout/set/print/content/view/full/186
- UN GA 2625 (XXV): Az 1970-es ENSZ közgyűlés határozata „az államok baráti kapcsolatait és
együttműködését szabályozó nemzetközi jogi elvekről”
http://daccess-dds-ny.un.org/doc/RESOLUTION/GEN/NR0/348/90/IMG/NR034890.pdf?OpenElement
90
- COM (2008) 763: Az Európai Bizottság közleménye a Tanácsnak és az európai Parlamentnek: Az
Európai Unió és az Északi-sarkvidék
http://ec.europa.eu/prelex/detail_dossier_real.cfm?CL=hu&DosId=197648 2011.03.10. 18.45.
- Durham University: Maritime jurisdiction and boundaries in the Arctic region
http://www.dur.ac.uk/resources/ibru/arctic.pdf. 2011.03.10. 18.59.
- Zöldtech: Áthajózhatóvá vált az Északi-sark vidéke a felmelegedés miatt
http://zoldtech.hu/cikkek/20070918-eszaki-sark-athajozhato 2011.03.10. 20.00.
- Az északi sarkvidék területi felosztása (1. ábra)
http://www.dur.ac.uk/uk/resources/ibru/arctic.pdf 2011.03.12. 18.40.
- Az Antarktisz térképe (2. ábra)
http://www.worldmapfinder.com/Hu/Antarctica/ 2011.03.12. 18.45.
- ATS - Antarctic Treaty Secretariat
http://www.ats.aq/index_e.htm 2011.03.12. 18.45.
- Wikipédia: Antarktisz
http://hu.wikipedia.org/wiki/Antarktisz 2011.03.12. 20.00.
- Az államok Antarktiszi el nem ismert területi követelései (3. ábra)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Antarktisz 2011.03.12. 20.05.
- Wikipédia: Enklávé és Exklávé
http://hu.wikipedia.org/wiki/Enkl%C3%A1v%C3%A9_%C3%A9s_exkl%C3%A1v%C3%A9
- Somoskő vára (6. ábra)
http://legikamera.blogter.hu/tag/somosko 2011.03.12. 20.15
- Az 1921-es barcelónai egyezmény (1928. évi XXXIX. Tc.)
http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7758 2011.03.14. 16.00
- Judson Harmon élete, a Harmon-elv
http://legal-dictionary.thefreedictionary.com/Judson+Harmon 2011.03.14. 16.20.
- International Law Institute (ILA)
http://www.ili.org/
- International Law Association
http://www.ila-hq.org/
- Space, the final frontier (Star Trek Universe)
http://en.wikipedia.org/wiki/Star_Trek:_The_Original_Series
- A Trifid-köd (7. ábra)
http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20090826-trifidkod-rozsaszin-es-kek-csillagkozi-felhok-egy-
latvanyos-csillagbolcsonel.html
- A Föld, a légkör és egy űrhajós (A Föld és az ifjabb Bruce MacCandless – 8. ábra)
http://belsoseg.blog.hu/2007/07/26/egy_perc_ursiklo
- Wikipedia: A.G. Haley életrajza
http://en.wikipedia.org/wiki/Andrew_G._Haley
- ENSZ Világűrbizottsága, Committee on the Peaceful Uses of Outer Space (COPUOS)
http://www.unoosa.org/oosa/en/COPUOS/copuos.html
91
- Világlexikon: Bernoulli-törvény
http://www.vilaglex.hu/Lexikon/Html/BernTorv.htm
- Űrsikló, Space Shuttle (Space Transportation System, STS)
http://www.nasa.gov/mission_pages/shuttle/main/index.html
- Alapszerződés (Outer Space Treaty)
http://www.unoosa.org/oosa/en/SpaceLaw/outerspt.html
- Az űrhajósok megmentéséről (Rescue Agreement)
http://www.unoosa.org/oosa/en/SpaceLaw/rescue.html
- Az űrfelelősségről (Convention on International Liability)
http://www.unoosa.org/oosa/en/SpaceLaw/liability.html
- Az űrhajók regisztrálásáról (Registration Convention)
http://www.unoosa.org/oosa/en/SORegister/regist.html
- A Hold egyezmény (Agreement of the Moon)
http://www.unoosa.org/oosa/en/SpaceLaw/moon.html
- Beszámolók az nemzetközi egyezmények hatályosulásáról
http://www.iislweb.org/committee.html
- Táblázat a nemzetközi űrszerződések aláírásáról, ratifikálásáról (9. ábra)
http://www.iislweb.org/docs/2010_StandingCommittee.pdf
- 1982-es 37/92-es számú ENSZ közgyűlési határozat
http://www.unoosa.org/oosa/en/SpaceLaw/gares/html/gares_37_0092.html
- 1986-os 41/65-ös számú ENSZ közgyűlési határozat
http://www.unoosa.org/oosa/en/SpaceLaw/gares/html/gares_41_0065.html
- 1996-os 47/68-as számú ENSZ közgyűlési határozat
http://www.unoosa.org/oosa/en/SpaceLaw/gares/html/gares_47_0068.html
- Nemzetközi Űrállomás, International Space Station (ISS)
http://www.nasa.gov/mission_pages/station/main/index.html
- Nemzetközi Világűrjogi Intézet, International Institute of Space Law (IISL)
http://www.iislweb.org/
- Űrobjektumok nyilvántartása (Registry of Space Objects)
http://www.unoosa.org/oosa/en/SORegister/index.html
- A Hold (10.ábra)
http://astro.u-szeged.hu/ismeret/holdadat.html
- ENSZ Világűrrel Kapcsolatos Ügyek Irodája, Office of Outer Space Affairs.(OOSA)
http://www.unoosa.org/oosa/en/OOSA/index.html
- Nemzetközi Asztronautikai Szövetség, International Astronautical Federation.(IAF)
http://www.iafastro.com/index.html?title=Main_Page
- Nemzetközi Asztronautikai Akadémia, International Academy of Atronautics (IAA)
http://www.iaaweb.org/
- Az űrkutatók nemzetközi tudományos uniója, Committee on Space Resarch (COSPAR)
http://cosparhq.cnes.fr/
92
- A Világűrben járt űrhajósok szervezete, Association of Space Explorers (ASE)
http://www.space-explorers.org/
- Európai Országok Űrügynöksége, European Space Agency (ESA)
http://www.esa.int/esaCP/index.html
- Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Igazgatóság, National Aeronautical and Space Agency (NASA)
http://www.nasa.gov/
- Orosz Űrügynökség, Rosszijszke Koszmicseszkoje Agensztvo (RKA)
http://www.roscosmos.ru/main.php?lang=en
- Francia űrügynökség, Centre National d' Etudes Spatiales (CNES)
http://www.cnes.fr/web/CNES-en/7114-home-cnes.php
- Intelsat (International Telecommunications Satellite (Organisation)
http://www.intelsat.com/
- Eutelsat (European Telecommunications Satellite (Organisation)
http://www.eutelsat.com/home/index.html
- Immarsat (International Maritime Satellite (Organisation)
http://www.inmarsat.com/
- Eumetsat (European Telecommunications Satellite Organisation)
http://www.eumetsat.int/Home/index.htm
- EARSeL (European Association of Remote Sensing Laboratories)
http://www.earsel.org/?target=earsel/earsel
- Virgin Galactic
http://www.virgingalactic.com/
- MIR űrállomás (MIR Space Station)
http://www.russianspaceweb.com/mir.html
- SKYLAB űrállomás (SKYLAB Space Station)
http://www-pao.ksc.nasa.gov/history/skylab/skylab.htm
- A Föld és az űrszemét (11. ábra)
http://www.aero.org/capabilities/cords/index.html
- Űrszemét és a Hubble (12. ábra)
http://www.wyler.net/history-did-you-know.html
- North American Aerospace Defense Control (NORAD)
http://www.norad.mil/Home.html
- Barath Gopalawarmy Indiai rakétatudós véleménye
http://www.telegraph.co.uk/science/space/7766894/Space-so-full-of-junk-that-a-satellite-collision-could-
destroy-communications-on-Earth.html
- Egy Delta-2 rakéta üzemanyagtartálya
http://science.howstuffworks.com/space-junk.htm
- Amerikai Űrstratégiai Program, National Security Space Strategy
http://www.defense.gov/home/features/2011/0111_nsss/docs/NationalSecuritySpaceStrategyUnclassified
Summary_Jan2011.pdf
93
- 2005-ös Világűrbizottsági irányelvek 105/838
http://www.unoosa.org/pdf/reports/ac105/AC105_838Add1E.pdf
- Csillagháborús tervek, The Strategic Defense Initiative: Star Wars (SDI)
http://www.coldwar.org/articles/80s/SDI-StarWars.asp
- HarmoNet A titokzatos űrsikló (X-37B)
http://www.harmonet.hu/kutyu-es-tudomany/58595-a-titokzatos-ursiklo%3A-az-urfegyverkezes-uj-
fejezete?.html%26harmo%3D225982
- Space Adventures Ltd
http://www.spaceadventures.com/
Egyéb források:
- Az Antarktisz-szerződés magyar ratifikálása
Magyar Közlöny, 1984. évi 27. száma
- Nagy B. Az emberiség közös öröksége: a rejtőzködő jogosított.
Az államok nemzetközi közösségének változása és a nemzetközi jog. 1993. 113-42 oldal. (Jogtudományi
értekezések).