Tisztelt Olvasó!

A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA

honlap: http://szi lajcsiko.hu/

FõszerkesztõVarga Domokos Györgydombi52@t-online.hu

Fõszerkesztõ-helyettesVerzár Évaverzar.alfa@gmail.comLaptervTóth ZoltánGrafikai elõkészítés, tördelésFentor Katalin, Juhász AnnaRajzDezsõ IliFotóBogdándy György (Bogdy),F. Szabó Kata, Náray Zsuzsa Szamosvári Zsolt KarikatúraGomba

Hirdetési mellékletKucsara Pál, Szikla KrisztinaOlvasószerkesztésBartos Csilla, Buvári Márta, Koczka Kata,Maleczki József, Németh András, Román János, Szentandrási Erzsébet,H. Tóth Tibor, Verzár ÉvaKorrektúraBódi Ildikó, Hajdú Éva, Kékesi KatalinMegyeriné Nagy Magdolna,Zsengellér Annamária InformatikaFüzi Péter, Golarits Imre, Szabó TamásA szerkesztõség címe1153 Budapest, Pázmány Péter út 29-33.Szerkesztõségi titkárságMuzsnay Terézia msz.szilaj@gmail.comTelefon: 06-1-359-9155Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32.e-cím: msz.sajto@gmail.com Nyomda: Innova-Print Kft. 1047 Budapest, Baross u. 92–96. Telefon: 06-1-201-7083SajtókapcsolatMSz Sajtószolgálat: msz.sajto@gmail.comA Magyarok Szövetsége honlapja:http://www.magyarokszovetsege.hu/ Szövetség Televízió:http://www.szovetsegtv.hu/ ISSN 2061-7011 (nyomtatott változat)ISSN 2061-702X (világhálós változat)Elõfizetés a szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hóvilághálós változat: 750 Ft/hóKapható az Óceán Invest újságkereskedésés az Anima könyvkereskedés boltjaiban.

Megjelenik hetente

I . évfo lyam 18. szám 2010. jún ius 24 . 3

Hol volt, hol nem volt, a Szilaj Csikó szerkesztõségének tagjai erõst úgy érezték, hogy ideje len-ne nem csak világhálós levelekbõl, kulimunkákból és csevelyekbõl ismergetnünk egymást, ha-nem jó lenne belenézni egymás szemébe, érinteni egymás bõrét, éreznünk egymás leheletét, skét, parázson sült flekken és óvatos koccintás között („még vezetnem kell”), egymás szavábavágva, szabadon beszélni közös dolgainkról. Így aztán összegyûltünk mostani fõszerkesztõ-he-lyettes asszonyunk és családja csömöri „tanyáján”, s csakugyan emlékezetes, mondhatni: felhõt-len napot töltöttünk ott együtt. Fel is vetette valaki, hogy jó lenne egy kis fényképes tudósítás-sal megemlékezni a Szilaj ménes eme jeles találkozójáról, mire azt találtam felelni, szó se lehetróla, nem „fényezzük” magunkat saját lapunkban, rólunk csak írjanak mások…

Ezért aztán hirtelenjében nem is tudom, miért tartom fontosnak és a Tisztelt Olvasóra tarto-zónak, hogy elmeséljem két új karikatúránk születésének történetét…

Úgy kezdõdött, hogy a hét legfõbb belpolitikai témája egy sokgyermekes család erõszakoskilakoltatása lett. Mivel ebben mint Magyarok Szövetsége és mint effélékre érzékeny földi ha-landók egyaránt érintve voltunk, megkértem kiváló karikaturistánkat, Gombát, hogy ezen a hé-ten ebben a témában készítse el rajzát: „kilakoltatás 60 rohamrendõrrel”. Tudni kell õróla, hogyegy-két nap alatt bármilyen tárgyban mindig küldeni szokta lényegre tapintó, találó mûvét, mostazonban teltek, múltak a napok és semmi válasz. Felmerült ugyan bennem, hogy túl nehéz fel-adatot adhattam, hisz mit lehet viccelõdni egy ilyen tragédián, ám napról napra annál kíváncsibblettem: vajon mit tudhat letenni az asztalra? Eljött aztán a lapzárta ideje is, a szóba jöhetõ olda-lak mind megteltek, a karikatúra sehol. S mikor már az utolsó utáni mozzanat, a fõszerkesztõijegyzet megírása következett, helyettesem, Verzár Éva küldi a nem is egy, hanem a két rajzot,a szerzõ szavainak kíséretében: „Nem egyszerû témát adtál, remélem még nem késõn küldöm.”

Verzár Éva mindjárt meg is válaszolt a levélre: „Hát nem, nem is az én ötletem volt, a cikkkérte. Egyáltalán nem tudom eldönteni, hogy lehet-e karikatúrát készíteni ilyen témában. Megis kérdem, mert eddig még soha nem gondoltam rá, hol a határ? Meddig mehet el az, aki ka-rikatúrát készít, mert most úgy érzem, nálad ez lelki határ volt. Furcsa, eddig nem gondoltamerre, én mindig csak nevettem egy-egy jól sikerült rajzon.”

Nos, erre felelt Gomba valami olyat, amelyrõl úgy vélem, hogy nem csak ránk, szerkesztõsé-gi társakra tartozik, hanem minden tisztelt olvasónkra. Hiszen az igényes alkotás legizgalmasabbmélységeibe enged bepillantást nyerni. „Nem volt semmi gond a témával, szerintem az életbenminden történésnek meg lehet találni a derûs oldalát, amely megmosolyogtatja az embert. Csakolyan összetett volt az ötlet, hogy fõként hosszabb (több képkockányi) rajzok jutottak eszembe(banki behajtót testõrként kísérõ rendõrök, rendõrkordonnal és vízágyúval visszatartott háztu-lajdonos, stb.). Ilyenkor pedig hiába töri a fejét az ember, ezeket nem lehet összesûríteni egyet-len ’velõs’ rajzba, hanem várnom kell, amíg egy teljesen más megközelítésû ötlet be nem ugrik.”

Legnagyobb szerencsénkre láthatjuk is a hosszú vajúdás eredményét, mert az egyik karikatú-ra még éppen idefér. Magam is megfordultam tüntetéseken, ahol odasusogtuk a rend nem kí-vánatos õreinek: „Sün, sün!” Ezért aztán, mi tagadás, különösen kedves a szívemnek…

Varga Domokos György

KözleményHa Ön már elõfizetõje a Szilaj Csikó világhálós változatának, látogasson el honlapunkra:www.szilajcsiko.hu. Itt AZONOSÍTÓ-t kell kérnie, amelynek segítségével hozzá tud majd férni a legújabb lapszámokhoz.

Ha még nem elõfizetõje lapunk világhálós változatának, de szeretné szabadon olvasni az új számokat,ehhez elõbb szintén el kell látogatnia honlapunkra (www.szilajcsiko.hu), s itt meg kell rendelnie a Szilaj Csikót, egyúttalkérnie az AZONOSÍTÓ-ját.

A nyomtatott változatra nézvést továbbra is igaz, hogy megrendeléseket ezen a villanyposta címen fogadunk:msz.szilaj@gmail.com, illetve ezen a postacímen: Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51.

A Szilaj Csikó számlaszáma:Magyarok Szövetsége Egyesület, 64700076-30100471.

4

Magyar idõ

A kedden elfogadott önkormányzati törvény, el-veszi az emberek képviselethez való jogát; ezzela jogszabállyal megszûnhet a helyi civil kont-roll lehetõsége az önkormányzatokban –mondta a helyi önkormányzati választásról szó-ló törvény elfogadása után az MTI-nek HegedûsLorántné.

A Jobbik képviselõjének szavai szerint a kis ci-vil szervezetek „gyakorlatilag esélyteleneklesznek” arra, hogy bejussanak a helyi ön-kormányzatokba. Hozzátette, hogy az ösz-szefogásukat is bünteti a törvény, mert kétszervezet esetén tíz, míg háromnál 15 száza-lékot kell szerezni a sikeres szerepléshez.

Hangsúlyozta, hogy pártja véleménye sze-rint elsõsorban nem a képviselõk számánkell spórolni, hanem a közéletet kell tisztávátenni, és a korrupciót kell visszaszorítani,mert ezek a lépések lényegesen nagyobbmegtakarítást eredményeznének. Közölte,hogy egy kistelepülésen a képviselõkre for-dított összeg a település költségvetésénekelenyészõen kevés részét teszi ki, ugyanak-kor „ha egy-egy ilyen BKV-típusú szerzõdéstnem kötnek meg vagy egy-egy Nokiás do-bozt meg tudnak spórolni, azzal jóval többetlehet elérni egy önkormányzat életében”.Szavai szerint a tisztességes, a helyben lakókéletével törõdõ politikusokból inkább többkellene.

Kijelentette azt is, nem igaz Kósa Lajos hi-vatkozása, hogy az önkormányzati szövetsé-gek támogatják a törvényt. Szavai szerintazok még a törvény benyújtása elõtt hoztaknyilvánosságra 12 pontot, amelybõl az egyikaz, hogy az országgyûlési képviselõk számá-nak csökkentésével párhuzamosan arányo-san csökkentsék az önkormányzati képvise-

lõk számát is, „nem azt, hogy tegyék abszo-lút aránytalanná a rendszert”.

Közölte, hogy késõbb nyújtanak be mó-dosító javaslatokat a törvényhez, de meglá-tásuk szerint azok már nem befolyásolják azõszi önkormányzati választásokat. Hozzátet-te: „minden Házon kívüli demonstratív fellé-pést is elõtérbe akarunk helyezni”. Arra akérdésre, hogy ezt pontosan mit jelent, aztfelelte, errõl késõbb határoz a frakciójuk.

Arra a felvetésre, hogy miért mutatták felképviselõik „Az önkormányzatiság élt húszévet” feliratú transzparenst, azt felelte, hogyvéleményük szerint a rendszerváltozás elõttis léteztek tanácsok, ahol folyt valamilyenmunka az egypártrendszer keretein belül.„Azt nem lehetett önkormányzatiságnak ne-vezni és gyakorlatilag most ugyanez fogmegtörténni. A kormányzó párt sok kis ta-nácsrendszert valósít meg az önkormányzat-ok helyett és kézileg vezérelten, mindent át-nyomnak az önkormányzatok képviselõ tes-tületeiben”.

(forrás: barikád.hu)

Jobbik: az önkormányzati törvénymegszüntetheti a kontrollt

ÚJ MAGYAR IDÕAmikor a magyar állampolgárság megadásának könnyítésére vonatkozó törvény megszavazására került sor, Szanyi Ti-bor szocialista képviselõ a nem gombot nyomta meg. A TV1 „Ma reggel” címû mûsorában ezt azzal indokolta, hogy„a törvény megszavazása sértette Szlovákia érzékenységét”.

Abban a pillanatban eszembe jutott, hogy amikor 1990-ben Máramarosszigeten, Romániában, hozzáfogtunk aláírástgyûjteni az önálló magyar iskola visszaállításának érdekében, az egyik kolléga (akirõl késõbb kiderült, hogy besúgóvolt) félrehívott, és keményen rám szólt: „Nem gondolod, hogy ezekkel a követelésekkel sérted a románok érzékeny-ségét?” A válaszom ez volt: „Jó, hogy mikor megszüntették a magyar iskolákat, nem voltak érzékenyek. Õk gondoltakaz én érzékenységemre, amikor a lányomat áttették indoklás nélkül a román osztályba?”

Nos, a magyar osztályt még abban az évben sikerült visszaállítani, az önálló magyar iskolát csak többszöri kérvé-nyezés (helyi önkormányzat, megyei tanfelügyelõség, kormánybiztosi hivatal, tanügy-minisztérium) után.

Sokszor még a saját érdekképviseleti szervezetünk képviselõi is azt mondták, most nem alkalmas az idõpontezt kérni. Erre is csak azt tudtam mondani, hogy a román politikusoknak sohasem lesz alkalmas az idõpont, hami nem követeljük.

Úgy érzem, a mostani helyzet hasonló, csak egy nemzet sorsára kivetítve. Vajon Szlovákiának nem kellett volna aztgondolnia, hogy sérti a magyarokat a Beneš dekrétumok megerõsítése, a szlovák nyelvtörvény életbe léptetése, Só-lyom László diplomatikus kiutasítása? Miért nem szabad most kettõs állampolgárságot adni? Holnap nem fognak másürügyet találni a halasztásra? Vagy – mert éppen a trianoni békediktátum 90. évfordulójára való megemlékezés mi-att – lelkiismereti gondjaik támadtak?

Az igazság az, hogy hiába vagyunk uniós országok, még mindig a gyõztes magatartása érvényesül: a legyõzött húz-za meg magát. És az utóbbi 50 év kormányai meg is húzták magukat, hiszen még arról sem volt szabad beszélni, hogya határon kívül élnek magyarok.

Életem legnagyobb, legszörnyûbb élménye az, hogy amikor elõször látogattunk Magyarországra 9 és 10 éves kislá-nyainkkal, és fagyiért álltunk sorba, amikor egy 50 év körüli néni megkérdezte, hova valósiak vagyunk. A válaszomra,hogy erdélyiek volnánk, felkiáltott: „Nahát, ott még élnek magyarok? És milyen szépen beszélik a magyar nyelvet!” Ak-kor éreztem elõször, hogy kétségbe vonják létezésemet, hiszen nekem természetes állapot volt, hogy magyar vagyok.

Talán a magyar állampolgárság felvételének lehetõsége sok más embernek is visszaadja azt a természetes állapo-tot, hogy magyarnak érezze magát, hogy Magyarországra látogatva ne nevezzék oláhnak, tótnak vagy szerbnek.

Ha hivatalosan meg is próbálták elhallgatni Trianont, Erdélyben az egyszerû emberek hétköznapjaiban ott lappangmég ma is az emléke. Az események korszakolása így történik: régi magyar idõ (1919 elõtt), román idõ (1919–1940),magyar idõ (1940–1945), kommunizmus (1945–1989), forradalom 1989, forradalom után (1989- napjainkig).

A kettõs állampolgárság megszerzésének lehetõsége a népi idõszámításnak talán egy új korszakát fogja jelenteni:az új magyar idõt, amikor végre eltûnnek a lelkekben is felállított határok, amikor nem lesz anyaországi magyar, er-délyi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki, csak egyszerûen magyar.

Román János

Kérdésaz OlvasóhozKedves Olvasó!Mit gondol Ön, meddig tartható még kis-hazánkban az a gyakorlat, hogy nagymédia-háttérrel rendelkezõ turisztikaiinformációs portál, „politikai felhangra”hivatkozva, visszautasít olyan kérést,amely a hazai és a határainkon túli ma-gyarság összetartó erejét igyekszik erõ-síteni?!

A történet nem kevesebb, mint hogy aTurinform megyei illetékesének a kéré-sére, visszautasították a Magyarok Szö-vetsége Hajdú-Bihar megyei szervezeté-nek a 2010. június 26-ra, Zsákára terve-zett megyegyûlés és vásárról való hír-adást, a havi rendszeres programjukbavaló felvételt.

Az indokuk, hogy a rendezvény „po-litikai ízû”, ezért nem veszik be a prog-ramba, tehát nem juttatják el a turisztikaiinformációs hálózatukon keresztül sen-kihez sem!

Sajnos máshol és más rendezvények-kel kapcsolatban is tapasztaltuk már, haa Magyarok Szövetsége szóba kerül, ak-kor azonnal három lépés távolságba hát-rálnak bizonyos szervezetek, akiknekegyébként az lenne a feladatuk, hogyminél több emberhez eljuttassák azokata híreket, amelyek a gazdaság, a kultú-ra, a magyarság felemelkedésének útjátszolgálnák.

Meddig tehetik még meg?– Np –

I . évfo lyam 18. szám 2010. jún ius 24 .

Egy négygyermekes családot lakoltat-tak ki június 15-én a XXII. kerületiNagytétényben. A helyszínen legalább60 rohamrendõr biztosította a kilakol-tatást, a Jobbik képviselõi útjukat állvapróbálták megakadályozni az emberte-lenséget. Közben felröppent a hír,hogy a házban meghalt az idõs nagy-mama. A Magyarok Szövetsége jelen lé-võ tagjai vezetõjük utasítására a rend-õrök érkezésekor a kerítésen átmászvahagyták el a helyszínt*. A barikad.hu ahelyszínrõl tudósított…

8:32-kor az új tulajdonos, a lakatos – éppa zárat szerelte – és a végrehajtó cég em-berei köszönnek el egymástól az alábbimódon:

– Uraim, holnap egy ugyanilyen?– Holnapután.A négygyermekes család hitelt törlesztett

a lakásra, ám a törlesztõ megbetegedett,kórházba került, így nem tudta fizetni arészleteket. A kilakoltatási moratórium le-jártával azonban a bank ismeretlen körül-mények között egy új tulajdonos kezére ját-szotta a lakást, s õ azonnali hatállyal köve-telte a nagy család távozását. Mivel a csa-ládnak nincs hova mennie otthonából, mareggelre kilakoltatást rendeltek el. SudárZoltán korábban többször is testõrökkel je-lent meg, hogy tudtára adja a családnak, kiaz úr a házban.

A Csöngõ utcába érkezett reggel kilenc-re Baráth Zsolt, Vágó Sebestyén, SneiderTamás és Szilágyi György jobbikos ország-gyûlési képviselõ, hogy jelenlétükkel pró-bálják megakadályozni a kilakoltatást.

Rajtuk kívül mintegy száz békés de-monstráló is kiállt a család mellett, tiltako-zásul kilakoltatásuk ellen. Korábbi ígéreté-hez híven köztük volt Kiss Róbert, a Ma-gyar Nemzeti Gárda Mozgalom vezetõje is.

A jobbikos képviselõk elállták a roham-rendõrök útját, ezért szabálysértési eljárástkezdeményeztek ellenük.

Sneider Tamás elmondta: a lakáshitelidõközben 22 millió forintra rúgott.

A rendõrök – a barikád.hu szerint – in-dokolatlanul nagy erõvel vonultak ki, és ki-szorították a tiltakozókat. Kb. 40 fõnek si-került a kerítésen belül maradni.

Elkezdték egy hivatásos feszítõvel fölfe-szíttetni a kaput, ám a helybéliek és a de-monstrálók egy vizes slaggal nehezítettékmeg munkáját, ezért a „droidok” onnantólrohampajzzsal védelmezték a lakatost.

Mikor már az összes szerszáma vízbenúszott, elindult valami ütõsebb dologért.Egy hazafi gyorsan elõkerített egy hegesz-tõ berendezést, és nekilátott összehegesz-teni a kaput.

Idõközben óriási riadalom és sikoltozáslett úrrá a házbélieken, az egyik kislány azt

kiáltozta, meghalt a nagymama. Kis híjánlincshangulat alakult ki. Jó negyed óra utánmegérkezett a mentõ. Kiderült, hogy anagymama szerencsére életben volt, való-színûleg sokkos állapotban szállították kór-házba.

Jelenleg ostromhoz hasonlít a helyzet:kerítésen belül a védelmezõk, kívül pediga rohamrendõrök hada néz farkasszemetegymással. Hazafiak egy csoportja a kapuelõtt ülve akadályozza a rendõrök behato-lását.

Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója aparlamenti ülésen kijelentette, hogy a frak-ció azon tagjai, akiknek nincs elõre beje-lentett felszólalása, azonnal elindulnakBudafokra.

12:33 A rendõrök egy lakatossal betör-ték a lehegesztett zárat, és behatoltak a te-rületre. A Magyarok Szövetsége jelen lévõtagjai vezetõjük utasítására a rendõrök ér-kezésekor a kerítésen átmászva hagyták ela helyszínt.

A „droidok” körbejárták a házat, ésegyenként videóznak és igazoltatnak min-denkit, majd felszólítják az ottmaradt 20-30hazafit, hogy hagyják el a területet.

12:55 A rendõrség mindenkit kihajtott azudvarról, a tulajdonos kérésére BaráthZsolt és Kiss Róbert bent maradhattak,hogy segítsenek a családnak.

Jegyezzük meg jól ezt a nevet: Szamosiés Társa Végrehajtó Iroda. Õk végzikugyanis a kilakoltatást, ami ezeken a per-cekben kezdetét vette. A végrehajtó közöl-te: a társaság 30 napig õrzi meg a családholmijait, azután megsemmisítik õket.

13:11 Megérkeztek a Jobbik képviselõi,a rendõrök közben gúnyosan nevetgélneka családon, a képviselõkön és a demonst-rálókon is. Többen sérelmezték, hogy aképviselõk fizikai jelenlétükkel akadályoz-ták õket a munkában.

Sudár Zoltán jelenleg tárgyal a családdal.Õ egyébként azt sérelmezi, hogy „minden-féle honlapon” fönt van a neve, maffiózó-nak beállítva.

Egy informátorunk a helyszínen elmond-ta: a polgármesteri hivatalban érdekes mó-don eltûntek az ügy iratai, és csak a napok-ban kerültek elõ.

13:27 A rendõrség mûveleti területtényilvánította a helyszínt, az eddig saját jog-körben intézkedõ rendõrparancsnok mostmossa kezeit.

Dr. Gyüre Csaba, a Jobbik képviselõje, azOrszággyûlés Alkotmányügyi, Igazságügyiés Ügyrendi Bizottságának alelnöke mintügyvéd hosszas vitatkozás után sikeresenbejutott az épületbe.

13:40. Szabó Gábor, a Jobbik pártigazga-tója közölte tudósítónkkal: most kapták aszomorú hírt a Szent Imre kórházból: a 78éves nagymama agyvérzést kapott, a kór-ház Sürgõsségi Osztályán ápolják.

Kilakoltatás 60 rohamrendõrrelAz alább tárgyalandó esemény okkal kavarta fel a közéletet, legalábbis egy részét Az alábbi összeállításnak azonbanvan még egy figyelmeztetõ mondandója: egy pártsajtó természeténél fogva nem lehet pártatlan...

Magyar idõ

5

* Lásd ehhez még többi írásunkat. Az édes-anya levele a 14. oldalon olvasható – a szerk. (folytatás a 6. oldalon)

6

Magyar idõ

A rendõrök az utca mindkét oldalát lezár-ták, a környezõ utcák is tele vannak rendõr-rel, az autókat sem nagyon engedik tovább.

13:53 Dr. Staudt Gábor képviselõ, a Job-bik Jogi Kabinetjének elnöke elmondta: ha-zánkban több tízezren szenvednek ilyenadósságcsapdában, melynek alapja az azopciós szerzõdés, melyet a hitelfelvevõ ahitelfelvételkor – sokszor tudatlanul – alá-ír, mely szerint ha egy ideig nem tudja tör-leszteni a részleteket, akkor a hitelezõ bankautomatikusan új tulajdonos tulajdonábasorolja az ingatlant, mindenféle bíróságivégzés, végrehajtási eljárás nélkül.

14:00 A rendõrök rádión kértek erõsítéstaz alábbi szavakkal: „Gyertek, mert ezek abuzik megint hangoskodtak.”

Most kaptuk a hírt, hogy a budafokirendõrkapitány, Strauss Zsolt is a hely-színre érkezett, ám semmilyen tájékozta-tást nem tudott vagy inkább nem akartnyújtani. Miután úgy érezte, hogy töré-keny önérzete megsérült, elviharzott ahelyszínrõl oly módon, hogy nyilvánvaló-an provokatív céllal mellkason lökte azegyik tüntetõt.

14:21 A barikad.hu megtudta, hogy eb-ben az ügyben már indult büntetõeljárásokirat-hamisítás miatt, sõt polgári peres el-járás is, ezért a végrehajtást fel kellett vol-na függeszteni. Az egész kilakoltatást nemlehetett volna végrehajtani!

14:25 A rendõrök próbálják menteni amenthetõt, ásványvizet osztanak a tünte-tõknek.

14:43 Dr. Gyüre Csaba, a Jobbik ország-gyûlési képviselõje elmondta, hogy jelenpillanatban a családnak és a négy gyermek-nek ki kellene költözniük otthonukból és avégrehajtó nem akarja megengedi még aztsem, hogy az éjszakát a házukban töltsék.Gyüre kijelentette: kérésük az, hogy a csa-lád még 30 napig maradhasson az otthoná-ban, amíg nem tudják megoldani a lakha-tásukat.

Ehhez semmiképpen nem járul hozzá avégrehajtó és a végrehajtást elrendelõ, ha-bár a végrehajtás törvényességével kapcso-latban is merültek fel kétségek – tette hoz-zá felháborodottan a jobbikos képviselõ.

A Budai Központi Kerületi Bíróság per-feljegyzést rendelt el. Így az õ kezükbenvan négy gyermek, egy család és egy élet-veszélyben lévõ nagymama sorsa. GyüreCsaba telefonon érte el a bíróságot, és fel-szólította õket, hogy még a mai napon vizs-gálják meg a lehetõségét annak, hogy fel-függesszék a végrehajtást, hiszen a családcsak így maradhat otthonában. Ellenkezõesetben teherautóval kipakolhatják az in-góságokat és a rendõrök kivezethetik a csa-ládot házukból.

A végrehajtást elszenvedõ édesanya abarikád helyszíni tudósítójának elmondta,hogy a bírósági titkár minden halasztásikérvényüket félresöpörte.

14:46 A barikád.hu tudósítója bejutotta bajba került magyar család házába, itt si-került beszélnie Kiss Róberttel, a hazafiakvezetõjét. A Magyar Nemzeti Gárda veze-tõje elmesélte, hogy egy kis politikai vitátfolytatott a készenléti rendõrök fejesével,aki azt nehezményezte, hogy a jobbikosképviselõk miatt nem tudták végrehajtania kilakoltatást. Kiss a rendõröknek kije-

lentette, hogy addig itt nem lesz rendszer-váltás, amíg a hatalomnak olyan kiszolgá-lói vannak, mint azok a rendõrök, akik azilyen kilakoltatásokat képesek végigcsi-nálni, tönkretéve emberek életét, gyerme-kek jövõjét.

14:40 Újabb nyomozók érkeztek a hely-színre, hogy miért, azt egyelõre nem lehettudni. Lehet, hogy csak katasztrófaturis-ták?

15:04 Leváltották a rendõröket, az újváltás már megérkezett a helyszínre. Jelenpillanatban mindenki feszülten várja a bí-róság döntését.

15:32 Gyüre Csaba telefonon érte utola Budai Központi Kerületi Bíróságot. Elnö-ki titkársága arról tájékoztatta, hogy a bí-róság a mai napon nem hoz döntést, írás-ban kell beadni a halasztási kérelmet.

Így sajnos egyértelmûvé vált, hogy kila-koltatják a családot, a jelenlévõ végrehaj-tó és a végrehajtást kérõ lelketlen, ember-telen akárki nem ad lehetõséget arra, hogya négygyermekes család továbbra is ottho-nában maradjon. A végrehajtást kérõ nagykegyesen megengedte, hogy a család in-góságai 30 napig maradjanak a házban. Azõ hibájából, az õ embertelenségébõl éspénzhajhászásából kifolyólag a 78 évesnagymamát többször kellett újraéleszteni,jelenleg az intenzív osztályon kezelik. Hola lelkiismerete egy ilyen embernek?

A zárakat már elkezdték leszerelni. Arendõrség addig marad, amíg a család elnem hagyja otthonát, ám nekik nincs ho-va menniük. Ezért kérjük, hogy aki négygyermeket, két felnõttet és két kutyust betud fogadni, hívja Szilvási-Kassai Esztert a70-379-90-66-os telefonszámon. Ingósá-guk elszállításához szükség lenne egy te-hergépkocsira is. A Jobbik frakciója ado-mányozást hirdetett meg. Anyagi segítsé-güket a Jobbik Villányi úti irodájában(1113 Budapest, Villányi út 20/A) adhatjákle. Segítségüket elõre is köszönjük.Amennyiben adományaikat utalni szeret-nék, azt megtehetik a Jobbik számlaszá-mán keresztül. Egy család életét menthet-jük meg!

15:37 Kiss Róbert a barikad.hu-t arróltájékoztatta, hogy a végrehajtó elmondásaszerint már csak a biztonságiakat várják.Ahogy õk megérkeznek, azonnal kilakol-tatják a családot! Döbbenet!

16:56 A család 30 nap haladékot kapottingóságaik lszállítására. A csepeli job-bikosok pedig felajánlottak egy teherautótszükség esetére. Köszönjük!

17:01 Orbánék még mindig lapulnak éshallgatnak. Emlékszünk ugye, hogy a Fi-desz mit hangoztatott a kampányidõszak-ban? Emlékeztetõül: „A következõ kormányfenn fogja tartani a kilakoltatási moratóriu-mot. A kérdés sürgõs megoldást igényel,családokat nem lehet az utcára tenni” – eztOrbán többek között a veszprémi fórumánis elmondta. Most hol a Fidesz 2/3-a?

17:04 Vége ennek a szörnyû procedú-rának. Szabó Gábor, a Jobbik pártigazga-tója a barikad.hu-nak elmondta, hogy ahatályos jogszabályok alapján kellett avégrehajtóknak eljárniuk, a Jobbik pedigsajnos nem tudta megakadályozni a kila-koltatást. Megköszönte minden jelenlévõ-nek a tisztes helytállást. Hozzátette, hogy

I . évfo lyam 18. szám 2010. jún ius 24 . 7

Magyar idõ

a nemzeti párt holnap be fog nyújtani egyországgyûlési határozatot az ilyen és eh-hez hasonló esetek megakadályozására.

A Jobbik frakciója 100 ezer forintos gyors-segélyt ajánlott fel a négygyermekes család-nak, ami nem sok, de az elkövetkezendõ na-pokra valószínûleg sikerült kisegíteni õket.

17:16 Ifj. Hegedûs Lórántné, jobbikos or-szággyûlési képviselõ és családja felajánlá-sából a bajbajutott négygyermekes családHegedûsék Pest megyei házában lakhat,ahová még a két kölyökkutyát is magukkalvihetik. Szerkesztõségünk hálásan köszöniEnikõéknek a felajánlást.

17:22 Nagy nehezen megmozdult a Fi-desz is, a helyszínre érkezett a kormányszociálpolitikai államtitkára. Jobb késõn,mint soha...

17:27 Dr. Gyüre Csaba, a Jobbik ország-gyûlési képviselõje tájékoztatja az államtit-kárt és kísérõjét a kialakult helyzetrõl, akiksegítséget ígérnek a családnak.

18:15 A barikad.hu információi szerintkét nap múlva ismételten kilakoltatás leszebben a kerületben, és ugyanaz a cég fog-ja végrehajtani, mint ezt a szörnyû ese-ményt. A szerk@barikad.hu e-mail címrevárjuk azok jelentkezését, akik tudják,hogy kit fognak kilakoltatni.

18:20 Szabó Gábor, a Jobbik pártigaz-gatója tájékoztatta a barikad.hu-t, hogy akilakoltatás befejezése után a helyszínreérkezett Soltész Miklós szociálpolitikai ál-lamtitkár és Németh Zoltán, a Fidesz bu-dafoki országgyûlési képviselõje is, akik akilakoltatott családanyával és családapá-val, valamint a jelenlévõ jobbikos képvise-lõkkel egyeztettek. Soltészék felajánlot-ták a kormány segítségét, és biztosítottáka családot arról, hogy meg fogják vizsgál-ni a kilakoltatás körülményeit. SoltészMiklósék megvizsgálják annak a lehetõsé-gét, hogy miképpen tudnak segíteni a csa-lád tartós lakhatásának megteremtésében.

Szabó Gábor kijelentette, hogy a Jobbikmeg fogja tenni a szükséges lépéseket azOrszággyûlésben, és innentõl kezdve ma-ximális figyelem irányul majd azokra a jog-hézagokra, melyek például ehhez a kila-koltatáshoz vezettek. Holnap a szakállam-titkár és dr. Gyüre Csaba, jobbikos ország-gyûlési képviselõ egyeztetni fog errõl akonkrét ügy további részleteivel kapcsolat-ban – tette hozzá.

A Jobbik országgyûlési képviselõi és a Fi-desz KDNP politikusai végig korrekt,konstruktív alapon egyeztettek egymás kö-zött szakmailag, hogy mi módon lehet acsalád helyzetét tartósan rendezni.

„A Jobbik Magyarországért Mozgalomnevében szeretném megköszönni mindengárdistának, minden jelenlévõ hazafinak ésjobbikos országgyûlési képviselõnek, hogyezen a napon közös erõvel kiálltunk emebajbajutott család mellett és így sikerült azország közvéleményének a figyelmét erre akonkrét esetre és más magyar családok sa-nyarú helyzetére irányítani. Ez a bátor kiál-lás megteremtheti annak a lehetõségét,hogy mind a Jobbik országgyûlési csoport-ja, mind pedig maga a kormány érdemi lé-péseket tegyen a bajbajutott devizahitele-sek kilakoltatása ellen” – mondta a Jobbikpártigazgatója.

barikad.hu

Ami az igazsághoz hozzátartozik:Tauzin Krisztina kilakoltatásának történeteTauzin Krisztina személyesen kereste meg a Magyarok Szövetségét a 2010. május 27-i budapesti ülésen, és a Szövetségsegítségét kérte annak érdekében, hogy családja tervezett kilakoltatását akadályozzuk meg. Mivel a családot közvetveeddig is folyamatosan zaklatta a kilakoltatást kérõ „új tulajdonos”, kért minket, hogy öt napon keresztül, május 30-án,31-én, június 1-jén, 8-án és 9-én ügyeljünk náluk, így jelenlétünkkel tartsuk távol õket.

A Magyarok Szövetsége megbízásából a kilakoltatás elõtt felvettem a kapcsolatot a VÉSZ és a BANK-KÁR-HÁZ(tovább BKH) vezetõivel és ügyvédeivel, hogy közösen keressük a jogi lehetõséget a kilakoltatás megakadályozására.

Még a kilakoltatás elõtti este is tárgyaltunk ügyvéddel, bíróval, sõt rendõri vezetõkkel is.A BKH és az MSZ javaslatára, 2010. június 9-i dátummal – mint utolsó lehetõség – a sérelmezett, Tauzin Krisztina

kérelmet nyújtott be a Budai Központi Kerületi Bíróságon a végrehajtási eljárás visszavonására.Az elmúlt hetekben felröppent a hír, hogy a Fidesz meghosszabbította a kilakoltatási moratóriumot december 31-ig,

ám annyi történt mindössze, hogy 2010. június 10-én a Fidesz közvetve felkérte a Hitel-Kerekasztalt a moratórium meg-szövegezésére (moratórium, adós osztályozás és új szerzõdések). Mi, a kilakoltatás megakadályozásáért hetek óta küz-dõk, még aznap leadtuk a moratórium szövegét a felkérõnek, hogy az új kormány felhasználhassa a kilakoltatás meg-akadályozására.

Tehát a Fidesz nem hozta meg a moratóriumot, mert megtörtént a kilakoltatás.Még a kilakoltatás elõtt az egyik Magyarok Szövetsége-tagunk felajánlotta vidéken található házát a bajba jutott

négygyermekes anyának. A Magyarok Szövetsége többhetes küzdelme után a mai napon, 2010. június 15-én, a hatóságok kivonultak a kilakol-

tatás végrehajtására.Mi is megjelentünk a Szövetség 35-40 tagjával a kilakoltatás passzív megakadályozására. Mi csak Tauzin Krisztina

kérésére jöttünk segíteni. A szomorú eseményen összesen 70-80 kilakoltatást ellenzõ fõ vett részt, akik – szerintem –túlnyomó többségében a Magyarok Szövetsége tagjai voltak.

A tiltakozók mellett televíziók is jelen voltak, mint a Duna TV, egy Svéd TV és talán a Hír TV, és késõbb jött a ma-gyar köztelevízió (MTV) is. Sok újságíró és fotóriporter is növelte a létszámot.

Kinn az utcán Dabasi Tamás és néhány jobbikos képviselõ próbálta megakadályozni a bejutást – sikertelenül.A felfokozott izgalomban a tulajdonos édesanyját a mentõnek kellett elszállítania. Valószínûleg agyvérzés miatt.Közben én a Magyarok Szövetsége képviseletében a kilakoltatás megakadályozása érdekében tárgyalást folytattam

egy fideszes vezetõvel. Eredménytelenül.Tauzin Krisztina a bíróságot hívta. Szintén eredménytelenül.Mikor már tarthatatlanul feszültté vált a helyzet, elõször az ötgyermekes család kiskorú lányait menekítették ki, majd

a résztvevõ nõket küldtem el.Közben felröppent a hír, hogy jön a Gárda és jönnek a Jobbik-képviselõk. A Gárda nem érkezett meg, a képviselõk csak a rendõrség behatolása után érkeztek oda.Amikor a rendõrség is felvonult, hogy betörje a ház kapuját, hazaküldtem a Szövetség embereit. (Kis malõr, hogy a

kertben hátul nem volt kapu, így a kerítésen keresztül távoztunk.) Miután távoztunk a kerten belül maximum 15 em-ber maradt az újságírókkal együtt.

A helyszínen igazoltatás a távozásunkig nem volt.Ezzel részünkrõl befejezõdött ez a szomorú, sikertelen nap.Budapest, 2010. június 15. 16:20

Teknyõs László

Egy hiteles szemtanú levele a Szilaj CsikónakA szerk. „elõszava”: az alábbi beszámoló, sajnos, megint a szomorú tapasztalatot igazolja: egy párt-sajtó soha nem elég pártatlan. A barikad.hu fenti beszámolóját kissé más képbe helyezik azalábbiak…

Kedves Szerkesztõség!A kilakoltatással kapcsolatban: a házat elsõsorban a Magyarok Szövetsége védte, nem a Jobbik. Tudom, végig ottvoltam. Tény, hogy végig jelen volt még két jobbikos képviselõ, egyikük bent volt velünk a ház kertjében. Jelen voltmég a Magyar Gárda kapitánya, néhány gárdista civilben, de fõleg sok MSz-es és barantás. Ahogy az eseményekfolytak, úgy tûnt, hogy lesz megegyezés.

Sokan elmentek, mert azt hitték, hogy már nem fog történni semmi. Egyszer csak azonban a nagy számbanott lévõ készenléti rendõrség – az árvízvédelembõl vezényeltek vissza – megkezdte a behatolást. Ehhez hozzá-tartozik, hogy a rendõrkapitány nem akart betörni. Mondta, hogy az emberei nem lakatosok, ezért a végrehajtóhivatott lakatosokat. Amikor a kis ajtó áttörésével próbálkoztak, a nagymama összeesett. Ezután szünet következett.Késõbb megérkezett a mentõ, beengedtük, elvitte a nagymamát. Megint tárgyalások, szünet. Közben érkezett ahír, hogy jön a Jobbik frakció. Ettõl a rendõrök valószínûleg megijedtek, és az azonnali behatolás mellett döntöt-tek. A nagy kaput törték át végül, minket kivezettek. Nem álltunk ellen, nem lett volna értelme. Egyébként akészenlétisek nemcsak parancsot teljesítettek, hiszen, akkor nem nevettek volna rajtunk többször is gúnyosan.

A jobbikos képviselõk akkor érkeztek csak meg, amikor már rég bent voltak a rendõrök. Egyébként a kilakol-tatást Sudár Zoltán ingatlan-maffiózó kezdeményezte. Érdekesség: a helyszínen volt a Duna TV, az Echo TV, az m1és egy svéd televízió.

Körülbelül ennyi történt dióhéjban.Üdvözlettel: Odor Máté

Gazdálkodó

8

A magyar szürke marha mentes a kergemarhakórtól.Mindjárt itt az elején felteszem a kérdést: mit is tu-dunk errõl az õshonos szarvasmarháról, a magyarszürke marháról?

Ott látjuk a Feszti körképen, amint honfoglalóõseink szekereit nekifeszülve húzzák, ott látjukBrehm híres könyvének lapjain, ott látjuk hatalmascsordába verõdve útban Itália, vagy valamelyik gaz-dag német tartomány felé haladva, ott látjuk SzentMárk köztársaságának part menti síkjain, ahol velen-cei kalmárok veszik õket számba.

Látjuk a homályba veszõ századok messzeségé-ben a szinte hömpölygõ gulyát kísérõ pásztorok mel-lett ott loholó kutyákat, s közülük melyik-melyik amaga feladatát látja el. A pulik izgatottan kapkodnaka lemaradó vagy elcsellengõ állatok csüdje felé, a ku-vaszok mindenre figyelve kerülgetik a gulyát, s haidegen állat vagy ember közeledik, azt megállásrakényszerítik, legyen az békésen baktató gyalogosvagy fegyveres lovas. A menetet a gubancos szõrûkomondorok zárják – szemük is alig látszik a rábo-ruló szõrfüggönytõl. Õk biztosítják az éjszakák nyu-galmát. Amilyen csendesek, unottak nappal, úgymegélénkülnek, ahogy a nap lehaladt. Hangtalanléptükkel, mint szellemek jelennek meg ott, ahol va-lami szokatlan történik. Se farkas, se más vad nemközelíthet a gulyához! Mindezek mellett ott látjuk ahajdan volt fegyveresek komor csoportját, a gulyátkísérõ hajdúkat. Nélkülük nem érkezett volna megegyetlen állat sem a megrendelõhöz. A marhatolva-jok jól ismerték õket, és tisztelték a jelenlétüket. Rit-kán merészelnek rátámadni a hajdúk által õrzött gu-lyára, s ha mégis, az legtöbbször részükrõl végzõdöttrosszul. A néha elõforduló csetepatékban megtör-tént, hogy hajdú maradt holtan a csatamezõn. Ennekaztán híre kelt láthatatlan csatornákon keresztül, ésmegmozdult a hajdúvilág. Még nem volt olyan, hogya megtorlás elmaradt volna. Ha kellett, akár évekigis keresték azt a tettest, aki hajdút ölt, és a véresbosszút nem kerülte el. Tudják ezt jól a marhatolvaj-ok, és messze elkerülik még a vidéket is, ahol haj-dúk vigyázzák a gulyát. A német, olasz vagy másmegrendelõk is tudták ezt, és bizton számíthattak azélõ árura.

N. Lajos hajdú hadnagy, kinek felmenõi ott har-coltak Bocskai seregében, meséli a következõket:„Egy Egri nevû csapatvezér szegõdött a gulya kísé-retére itt, a Debrecen közeli pusztáról. Gyönyörûökörcsorda állt össze. Mind négy-öt éves állatok. Jóesztendõ mutatkozott, az ökrök kövérre híztak a dúslegelõn. Egri csapata úgy huszonöt fõt számlált. Bá-tor, szilaj legények. Nem is volt semmi baj az úton,amíg a váci révet el nem érték. Ott a nagy kavaro-dásban egyszerre feltûnt tíz-tizenöt martalóc, és ki-szakítottak a gulyából egy húsz állatból álló csopor-tot, s sebesen hajtották a Duna mentén Verõce felé.Egri észrevette, s elrikkantotta magát:

– Utána!A legényei megsarkantyúzták a lovaikat, s a tol-

vajok után eredtek.–- Jancsi, öt emberrel itt maradj! Vigyázni kell a

többire is! – adta ki a parancsot Egri.Hamarosan beérték a martalócokat. Azok az álla-

tokat két lovasra hagyták, ûzzék azokat tovább, atöbbi meg szembe fordult a hajdúcsapattal. Fokos,kard, furkósbot csattogott, s egy-egy jajgatás kevere-dett a harci zajba. A hajdúk, mesterei a közelharc-nak, sok bajban, nélkülözésben edzõdtek kemény-nyé, mint az acél penge. Nem csoda, hogy a rablókhúzták a rövidebbet. Hármat közülük levágtak, s atöbbi, hagyva a zsákmányt, elszáguldott. Mikor visz-szatértek volna a többiekhez, látták meg, hogy Gyur-ka Feri vérbe fagyva fekszik a földön, s a lova állmellette lehorgasztott fõvel. Így nevelték a lovakat,hogyha leverik a vitézt, ott maradjon mellette, s hamég élete van, el tudjon menekülni rajta.

– Ki vágott le, fiam? – kérdezte Egri.– A sánta Mártin. Megismertem – suttogta, s azzal

kilehelte a lelkét.

B. Szabolcs Csaba

Ismerjük is, meg nem is…Két év múlva ütöttek rajta Egri legényei Dabóc vá-

rának közelében a hegyek lábánál. Ott is csak a kö-zelgõ gulyát lesték. A csata hevében sánta Mártin elakart szelelni, de a legifjabb hajdú, Tamás nevû, utol-érte, s fokosával lecsapta. Ez a fiú az elesett hajdú,Gyurka Feri kisöccse volt, s most megbosszulta test-vére halálát. Így történt.”

Hogy az állatok le ne romoljanak a hosszú úton,végig legeltetve, komótosan, lassan haladtak. Ígyérték el a gazdag német tartományok vagy a Sere-nissima vágóhídjait, ahol csengõ aranyat fizettek akor legkeresettebb húsárujáért. A hajdúk munkájahazafelé az arany védelmét szolgálta. A pontos el-számolás a gazdával biztosította a következõ évreis a munkát a szabad hajdúknak. Évszázadokon átfolyt így ez a kereskedelem. A XIX. századi nagygazdasági változások és az 1863-as nagy szárazságvetett véget a tömeges tenyésztésnek. Pedig meny-nyi hasznot hozott ez mindenkinek, aki csak kap-csolatba is került vele!

Kezdjük a gazdával, a tenyésztõvel. Több tízezerparasztgazdaság foglalkozott marhatenyésztéssel, ésbelõlük kerültek ki a meggazdagodott mezõvárosoklakosai vagy a nagyvárosok – Debrecen, Kecske-mét – polgárai. A marhakereskedelem bevételei a tö-rök elleni küzdelemben is letagadhatatlan szerepetjátszottak, hiszen ebbõl telt adókra, a végvári kato-naság fenntartására – írja Bellon Tíbor. De menjünktovább: az alföldi városok megerõsödése, meggaz-dagodása éppen a marhatenyészés révén tette lehe-tõvé a XVI. században a reformáció gyors elterjedé-sét és megszilárdulását. Nem véletlen, hogy Debre-cen lett a református magyarság központja, a ma-gyar református Róma. E kor máig élõ tanúja ott álla Debreceni Nagytemplom mögött, és hirdeti or-szág-világnak a haladás gyõzelmét a maradiság fö-lött. Egy több száz éves „fáról” van szó, bár igazá-ból se nem fa, se nem bokor (!) Története a követ-kezõ: „A hagyomány szerint a Debrecen reformá-lását elindító Bálint pap és Ambrosius mester, ahelybéli római katolikus lelkész egyik heves vitá-jának emlékét õrzi ez a fa. ’Akkor lesz ebbõl a ta-nításból vallás, amikor a lícium* fává nõ!’ – mond-ta Ambrosius. Majd leszúrták a földbe az ördögcér-na-ágat, és íme, mára fává növekedett.”

Fejlõdést, gazdagodást hozott a vonulási útvona-lak mentén levõ birtokok, helységek számára is amarhakereskedelem. A hatalmas gulyák sokszor azezer darabot is elérõ állatból állottak, mellette a szá-mos kísérõ; mindezeknek az ellátásáról gondoskod-ni kellett. Legelõ, kút az állatoknak, élelem, szállásaz embereknek. Az e célt szolgáló csárdák napi já-rásnyira voltak. A „fûpénz” és a csárdák bevétele je-lentõs hasznot hoztak, nem beszélve a folyókon va-ló átkelésnél a révnél fizetett díjról. Feljegyezték,hogy egy év alatt – leszámítva a téli hónapokat, mertakkor nem tereltek – a váci révnél több mint har-mincezer marhát hajtottak át.

A haszonból jól részesültek a vásárok helyszínétbiztosító városok is, mint Gyõr, Sopron, Nagykani-zsa. Természetesen a bevételek jelentõs része a ki-rályi kincstárat illette.

Lássuk hát, milyen is ez az állat, a magyarszürkemarha! Eredetérõl tudósok hada vitatkozik.Állást foglalni nem hálás feladat. Nem is teszem, csakannyit jegyzek meg, hogy kialakulásában szerepetkapott az õstulok (Bos primigenius), de hogy mikor,az kérdéses. Mindenesetre egy XI. századi arab uta-zó írja Magyarországon tett utazásáról, hogy az itt lá-tott szarvasmarhák „akkora állatok, mint egy elefánt:bõrének a súlya kiteszi két nagy ökörét, akkora a fe-je, mint egy bornyú, és a szarvainak hossza, mint egyelefánt agyara”.

Alakjáról, természetérõl legkifejezõbbet egy olaszlapban találtam. Emberi tulajdonságokkal bír – írja acikkíró –, mint az erõ, bátorság, mértékletesség. Azállat robusztus, erõs és békés. Színét, testalkatát, tí-pusait szakkönyvek taglalják. Maradjon ez az õ elõ-joguk. Itt csupán azt fûzném még a fent elmondot-

takhoz, hogy húsa ma is a legértékesebb fehérjefor-rásnak számít íze, zamata, tápértéke, kergemarha-kór-mentesség miatt. Húsa tömörebb és tartalma-sabb az egyéb eredetû marhahúsokénál, a hagyo-mányos marhagulyás készítésének ez az igazi alap-anyaga.

Álljon itt befejezésül Erdei Ferenc gulyás recept-je: „Egy kiló húsféléhez elegendõ a gulyásba 1 kis fejvöröshagyma. Azt is vágjuk egészen apróra. Forró-sítsunk fel 1 kanál zsírt (nem árt, ha frissen eresztjükfüstölt szalonnából). Vessük bele a hagymát, pirítsukszép sárgára, hintsünk rá 1 kanállal abból a bizonyosfinom, zamatos, szegedi édes-nemesbõl, pörköljükmeg kicsit (akinek tetszik, rápergethet egy csipet lisz-tet), s ha különösen jót akarunk enni, öntsünk rá egypohár jófajta fehérbort. Sózzuk meg, és egy kicsit te-gyük rá a födõt, hadd párolódjék, hadd puhuljon. Ezalatt fazékban, sós vízben fõ a meghámozott, s ne-gyedekre vágott sárga- vagy rózsakrumpli (egy kilókörüli); ha már majdnem egészen megfõtt, belerak-juk a lábasba a hús közé, ráöntünk a sós lébõl any-nyit, amennyi nem veszélyezteti azt, hogy jó, tartal-mas levesünk legyen. Kicsit még együtt fõzzük akrumplit és a húst, ha mindkettõ eléggé puha, meg-kóstoljuk, kell-e még bele só vagy paprika, s már tá-lalhatjuk. (A tányérokba a húsdarabok közül perszea javát szedjük). Köménymagot ne tegyünk bele, el-rontja a stílusát, az csak a bécsi „Gollasch”-ba való,paradicsomra sincs szükség, ennek divatja a szerbkonyhából szivárgott a Délvidéken a magyar papri-kásba, de zöldpaprikát bátran fõzhet bele, aki szere-ti. Nagyon illik hozzá.”

Forrás: Bellon Tibor, Kútvölgyi Mihály: „A ma-gyar szürkemarha – megõrzött ízek”

Riccardo Lagorio: „Il bue grigio ungherese”Erdei Ferenc: „Néprajzi ínyesmesterség”Kiszely István: „Az õsmagyarok háziállatai”Nagy Lajos, hajdú hadnagy – személyes közlés„A kálvinista Róma jelképei” – Debreceni Fõ-

nix, 2009, május–június Brehm: „Az állatok világa/ Szarvasmarhák

(Bos L.)”*lícium – ördög-cérna – lycium halimifolium

Koczeth László tövis

Magyar szürkefeszítsd a földnekgombos szarvadat

s bár kigurultközüle ékes napkorongorrod nehéz párát fúj

nem tûrt melleden a koloncfehérnek tetszõ

komisz kuvaszokharapják véknyad

türelmed végeséltetõ csordakút messze

délibáb ködébencsak megsejlika szabadság

az édesvesd fel büszke fejed

hisz évezredenát tûrted zsarnoki béklyódhagytad terelni a csordád

indulj hátura vagy pusztádnak

ne bõgj ez a hang nem illik

rög királyánakizmos tested feszülerõd nem hagy el

ég, nap, föld birtokatiéd

az is marad örökkön megóv örökkön felemel

I . évfo lyam 18. szám 2010. jún ius 24 . 9

Számos ismert vagy kevéssé ismert történet és legenda mesél arról, hogyhazánk különleges ország. Ezt a különlegességet kellene felhasználni,ennek hangsúlyozása csábíthatja ide leginkább a külföldieket. Ahungarikumok, mint az ország kihasználatlan „kincsei”, marketing szem-pontból az egyik legnagyobb lehetõség a magyar turizmus elõtt. A hosszútávú cél a magyarok életminõségének javítása, az azonban még várat ma-gára, hogy a nagyszabású tervek milyen módon és mibõl valósulnak majdmeg.

Sokféle hungarikum van, ám jogi értelemben egy sincs; a jogszabályok-ban nem szerepel ilyesmi. Eredetvédelemben tizenkét magyar termékrészesült; a legrangosabb minõsítést a szódavíz nyerte el. Hungarikum (va-gyis speciális magyar termék) valójában csak a köznyelvben létezik, a ha-zai jogszabályok – az EU-joggal összhangban – nem ismerik ezt a fogalmat.Ennek ellenére mégis használjuk ezt a szót azoknak a zöldségeknek, gyü-mölcsöknek, élelmiszer-ipari cikkeknek és állatoknak a jelölésére, amelyekeredetük, földrajzi elhelyezkedésük, különleges minõségük vagy hírnevükalapján erre méltóak. Olyan termékek tartoznak ide, amelyek minõségetképviselnek, hagyománnyal rendelkeznek, ismertek és elismertek, és róluka külföldiek Magyarországra asszociálnak. A termék azonban önmagábannem elég, annak márkának is kell lennie. Ellenkezõ esetben ugyanis szin-tén probléma lehet, hogy az adott termékcsoportnak nem minden tagjaugyanolyan minõségû.

Jelenleg a tizenkét magyar termék: a makói vöröshagyma, a szegedi ésa budapesti téliszalámi, a szegedi és a kalocsai fûszerpaprika-õrlemény, acsabai és a gyulai kolbász, valamint négyféle pálinka és a tokaji bor. A „ga-rantáltan hagyományos és különleges” elnevezésû minõsítõ védjegyet ed-dig azonban egyetlen magyar termék nyerte el: a szódavíz.

A szikvíz – hagyományosabb nevén a szóda –, megtalálható a Magyar Élel-miszerkönyv nemzeti értékei közt. Az Európai Unió élelmiszertörvényébena szikvíz, illetve a szódásszifon nem létezõ fogalmak, emiatt sokan attól fél-tek, hogy – mivel a szódavíz gyártására nincsenek szabályok –, ellehetetle-nülhet több ezer család sorsa. A szikvizesek azonban elérték, hogy a szódaegyfajta „hungarikumként” szerepeljen a Magyar Élelmiszerkönyvben, ésgyártására az uniós szabályoktól eltérõ rendelkezések vonatkozzanak.

A makói vöröshagyma hungarikum, és csak a Makó területén ültetetthagymára használható ez a kifejezés. A makói termesztési eljárás titka a na-gyobb méretû dughagymák hõkezelése (szárítása). Ennek következtében ahagyma nem hoz virágszárat, tehát nagyobb fejképzésre képes.

Az eredetvédett Pick szalámit kizárólag a Szeged környékén tenyésztettés elõállított, nagy súlyú sertésbõl készíthetik el, ahogy azt Pick Márton istette az elsõ, különleges érlelésû „szegedikum” bemutatásakor, 1869-ben.Ezek a sertések speciális takarmányt kapnak.

A budapesti téliszalámi a mangalica feldarabolt húsából, illetve azok ke-resztezésébõl származó sertések kemény húsából vagy szalonnájából ké-szül.

A szegedi és a kalocsai fûszerpaprika a kedvezõ adottságokkal rendel-kezõ tájkörzetekben, hagyományos módon megtermelt fûszerpaprika nö-vény, tövön beérett, utóérlelt, majd megszárított termésének megõrlésévelkészül. A tájkörzetekben olyan hõmérsékleti, napfény- és csapadékviszo-nyok uralkodnak, amelyek valamennyi fûszerpaprika-termõ terület közülitt a legkedvezõbbek. Mi magyarok találtuk ki, hogy a bogyókat meg kellszárítani, utána por alakúvá õrölni, és ilyen állapotában felhasználni. Ez afelhasználási mód az egész világon elterjedt. (Korábban nyersen vagy szá-rítva, a bogyót egészben hagyva használták).

A hagyományos érlelésû, igazi szárazkolbászok: a csabai kolbász, Pokolszalámi, mangalica kolbász, és a ma már világhírû gyulai kolbász. Utóbbisertéshúsból és szalonnából, esetenként 10-15%-ban marhahúsból készül.A csabai kolbász olyan helyi, békéscsabai és a Csabáról kirajzott falvak(Medgyesegyháza, Ambrózfalva) lakói által készített húskészítmény, ame-lyet a szlovák és a magyar parasztok a házi vágások során alakítottak ki. Acsabai kolbász kritériuma azonban nem a készítés helye, hanem a készítésmódja, az összetétel és a fûszerezés. Ízét alapjaiban határozza meg a füstö-lés: korábban szabad kéményben, szalma vagy kukoricaszár füstjével, a XX.században pedig bükkfa fûrészporral vagy kukoricacsutkával füstölték.

Egyes földrajzi területek kiemelkedõen alkalmasak bizonyos gyü-mölcsfajták termesztésére. Eezeken a tájakon évszázadok óta kiváló mi-nõségû pálinkát készítenek. Ha a feltételeknek megfelelnek, akkor a táj-egység megkapja az eredetvédett termék megkülönböztetõ jelzõt, amifeltüntethetõ a terméken. Jelenleg hét ilyen tájegységgel és gyümölcsfaj-tával rendelkezünk.

Szatmári szilvapálinka: Évszázadok óta a Szatmár-beregi táj kiemelkedõhíressége, vendégköszöntõ itala. Aki ide látogat, legyen az fiatal vagy idõs,nem mulaszthatja el ezt a terméket megkóstolni. Az a mondás is járja, hogyaki iszik belõle, minden kortyától egy évvel fiatalabb lesz.

Kecskeméti barackpálinka: A Kecskeméten és környékén termesztett kaj-szibarackból készített világhírû pálinka, mely megõrzi a gyümölcs illatát,ízét és zamatát. A vendéglátásban újszerûen digesztívumként (emésztéstelõsegítõként) is kínálják.

Békési szilvapálinka: A Körösök völgyében termett vörös szilvából, év-százados hagyományú kisüsti rendszerû pálinkafõzéssel készül. Aranyló szí-nét és kiváló ízét a fahordós érlelésnek köszönheti.

Szabolcsi almapálinka: A hagyományos réz kisüstön történõ lepárlás frissgyümölcsízû és illatú, kellemes aromájú almapálinkát eredményez.

Gönczi barackpálinka: A gyümölcsfajta a gönczi magyar kajszi és a ter-mõtáj kiváló jellegébõl születõ, különleges illat- és zamatanyagban gazdagpálinka, amely különbözik más régiók barackpálinkáitól.

Újfehértói meggypálinka: Új taggal, az újfehértói meggypálinkával bõvültaz eredetvédett pálinkák köre. Az „Újfehértói” eredet-megjelöléssel ellátottmeggypálinka elõállításához kizárólag az újfehértói fürtös és a debrecenibõtermõ fajták használhatók.

Göcseji körtepálinka: Az itt készülõ körtepálinka sajátossága, hogy bizto-sítják az utóérést a gyümölcsnek, míg a többi pálinka esetében a friss gyü-mölcsöt rögtön feldolgozzák.

Tokaji Aszú: Nincs a világon még egy bor, mely hazájának nemzeti him-nuszában szerepelne. Nem lehetett véletlen Kölcsey Ferenc költõi tisztelet-adása éppen a magyar nemzettudat formálódásának idõszakában.

Tokaj Hegyalja Magyarország legelsõ borvidéke. Ezen a varázslatos tájona számos környezeti tényezõ és a szorgalmas borászok apáról fiúra szálló,titkokat õrzõ szakértelme eredményeként születik „a Borok királya, a kirá-lyok bora”, a Tokaji.

A magyarságnak nem csak mesésen gazdag történelmi múltja, évezredeskultúrája, példamutató hõsei vannak, hanem egyedülálló néprajzi és termé-szeti kincsei is.

A továbbiakban bemutatunk még néhány tipikus terméket, látnivalót, me-lyek még nem „hungarikumok”, de a magyar ember számára már nagyonrégóta azok.

Szentesi paprika: 2007-ben elnyerte a Magyar Termék Nagydíjat, mely el-ismerést addig egyetlen friss élelmiszer sem kapott meg. A termékek 60-70%-a a hazai piacon fogy el, a többit fõként Németországba és Csehország-ba viszik.

A szilaj szürkemarha: A szilaj magyar marha a fejét büszkén tartja, né-zése nyílt, egyenes. Megjelenése tetszetõs, szép tartása nemességet, erõtés szívósságot sugároz. A Kárpát-medence védõ ölelésében ez a csodá-latos fajta, pásztoraink tudásának köszönhetõen – akik tisztelték, becsül-ték és szerették az állatokat –, válhatott ilyen méltóságteljessé. Ez az ál-lat mindenütt megélt, mindent megevett, füvet, nádat, sást, szittyót, télenpedig akár a hó alól is kiszedte az avart. A gulyák ma a nemzeti parkok-ban legelnek.

Szaloncukor: Eredete a reformkorra nyúlik vissza. Akkor jött divatba apolgári lakásokban a fogadószoba, azaz a szalon, itt állították fel a kará-csonyfát. A fán lévõ díszesen csomagolt édesség pedig a szaloncukor nevetkapta.

Gémeskút: A legelterjedtebb kútszerkezet a magyar nyelvterületen. Aföldbe ásott kútgödörbõl a kétkarú emelõ elvén mûködõ szerkezet emeli kia vizet. Egyéb nevei: csigáskút (Dunántúl Ny-i és D-i részén), nyilas kút(Szlavóniában), komponás kút (Erdélyben).

Magyar lúd: fehér, szürke és tarka tollszínben, valamint fodros tollú vál-tozatban fordul elõ. A hazánkba került külföldi fajtákkal történt keresztezõ-dés útján jött létre. A magyar lúd igénytelen, gyorsan növekvõ, jól tollaso-dó, edzett és fáradhatatlanul legelõ fajta. A legelõvel szemben igénytelen, atakarmányt nagyon jól értékesíti. Húsa kitûnõ minõségû és puha, nagy má-ját a külföldi piacok is nagyra értékelik. Tollhaszna tetemes, évente három-négyszer is téphetõ.

El kell jutnunk oda, hogy végre kialakuljon hazánkról a valós kép, és ígya magyarságot – többek között – a hungarikumai alapján minõsítsék. A stra-tégia szerint ehhez semmi mást nem kell tenni, mint kialakítani „a turizmus-barát társadalmat”, növelni a hozzánk látogatók „komfortérzetét”. Jól jöhet,ha különbözõ kulturális rendezvényeket szervezünk, „úgynevezett 'húzó-nevek'” részvételével, a ki nem használt adottságokra fektetve a hangsúlyt,hogy Magyarország minél több látogatót csábítson. E stratégiát követve ja-vulhatna környezetünk és az életminõség is.

Herner Adrienn

Gazdálkodó

HUNGARIKUMOK – a Magyar Minõség

10

Új történelem

Német barátaimnál vendégeskedem egyhatalmas, terméskõbõl épített házban.Szobám falán egy 1937 tavaszán festettkép – ismeretlen európai kisváros látké-pe. Virágos domboldalról nézve festettemeg egy kiolvashatatlan nevû, ismeretlenmûvészlélek. Három templomtoronyemelkedik ki rajta a városka lakóházai ésipari létesítményei közül. Utóbbiak egyi-ke egy vízimalom, a domboldal alattugyanis keskeny, de bõvizû folyócska ha-tárolja a települést, a másik – kéményérõlítélve – minden bizonnyal sörgyár.

A festmény valahogy kirí a szobám fa-lán levõ egyéb képek – metszetek, akva-rellek, rézkarcok – közül. „Idegen tárgy”–neszlett fel agyamban a gondolat legelõ-ször megpillantván.

Ezt a szöveget egy kis ócska, kopott író-asztalocskánál ülve írom, fiókjaiban csu-pa régi papír, boríték, mindenféle egyébkacat. Tegyek velük, amit csak akarok,mondták vendéglátóim. Már hosszú évekóta lakatlan volt ez az emeleti szobácska,az íróasztal is árválkodott. Egyik család-tagtól tudtam meg: egy szerencsétlen sor-sú, magányos asszony – Ida von demBruch – használta valaha, övé volt a falonlevõ egyetlen festmény is, az íróasztal fi-ókjában még sorakoznak az õ nevévelnyomtatott borítékok. A második világhá-ború után menekült Németországba, Idaasszony ugyanis szudétanémet volt. Férjea háborúban esett el, fiát pedig megöltéka csehek, õ valamilyen véletlen folytánéletben maradt és szülõvárosának képé-vel a hóna alatt vagy másfélmilliomod ma-gával Németország nyugati részén kötöttki.

És éppen itt, az én barátaim szüleinekházába fogadták be, itt fõzött, mosott, dol-gozott a kertben, nevelte a gyermekeket,és mondogatta nekik keserûbb pillanata-iban, hogy az életnek semmi értelmesincs. Nem ismertem, ezért nem tudom,hogy kétségbeesett életérzésének meny-nyire volt oka az a csaknem általános tör-ténelmi érdektelenség, mely Németországnyugati felében a jóléti társadalom kifej-lõdésével együtt rohamosan terjedt. Anyugat-német társadalom egyéb okok mi-att is szívesen süppedt történelmi közöny-be. A második világháború legnagyobbvesztesének, a nürnbergi perekben meg-bélyegzett és porig alázott társadalomnaka polgársága szeretett volna szabadulniháborús történelmi múltjának lelki terhe-itõl is. Mire a jóléti társadalom kiépülésé-nek idején – a múlt század hatvanas éve-iben – történelmi öntudata is annyira erõ-södhetett volna, hogy merje a hazai ésnemzetközi közvélemény elõtt is nyíltanhangoztatni a nemzetén esett gyalázatostörténelmi sérelmeket, addigra a „fejlettvilág” tudatipara – nevezzük így a

holokausztipar legfõbb tudati termékét –a „H-fegyver” erejének és jelentõségénekhatványozásával volt elfoglalva, hogy az-tán az ennek alapjául szolgáló, kétségte-lenül valóságos, de mitológiai szálakkal isigencsak átszõve megfestett eseményt, a„holokausztot” tegye meg a legújabb ko-ri történelem igazodási pontjának. Nemcsoda, hogy ilyen körülmények között, afogyasztói jólétben dõzsölve és egykorilegyõzõi legtöbbjének szövetségesévéválva a német társadalom nemigen fesze-gette, hogy az országa területére bevonultgyõztesek hány nõt erõszakoltak meg,hány polgári lakost és hadifoglyot kínoz-tak és gyilkoltak meg, vagy hurcoltak el aSzovjetunió kényszermunka-táboraiba.

És hallgatott arról is, hogy Csehszlová-kiában hány ezer német polgári lakost kí-noztak halálra, gyilkoltak meg, illetve ûz-tek onnan el földönfutóvá téve õket. (Amagyarok hasonló tragédiájáról most nemis beszélve.) Pedig azokat a gaztetteket –hatóságilag támogatott, de legalábbis el-tûrt köztörvényes bûncselekményeket –már a hadiállapot megszûnése után kö-vették el. Ez a lebénult német viszonyu-lás nagyon is kapóra jött az elkövetõknekés társadalmuknak, hiszen õk továbbra islapítani akartak. A köztörvényes bûncse-lekmények elkövetésében bûnrészes po-litikai vezetõk késõbb már a holo-kausztipar alvállalkozóiként nyilván amabûvészmutatvány sikerességében re-ménykedtek, melynek következménye-ként a németek bûne mindvégig meg kel-lene maradjon a világ történelmi emléke-zetében, az övék pedig szép csendesenfeledésbe kellene, hogy merüljön. Csak-hogy erre nézve is érvényes Illyés Gyulasokat idézett mondása, mely szerint „Egykorszak attól lesz múlt, hogy megírják...svalamire való múlt megteremtéséhez né-ha nagyobb erõ kell, mint a jövendõéhez:mindent pontosan a helyére kell tenni. Arosszul elrendezett, a rosszul megírt múltföltámad, visszajár, állandóan zavarja azembert. A megíratlan idõ el se megy: köd-szerûen üli meg a tájat és az elmét. Bar-bár, mint a teremtés elõtti sötétség.”

Hát tapasztalhatjuk, hogy ez a múlt – azelsõ és a második világháború története,minden elõzményével és következmé-nyével együtt nézve – csakugyan rosszulvan megírva. Valóban ködszerûen üli megaz elmét – ezt látom otthon is, de itt, né-met ismerõseim között még inkább. Visz-sza is jár – megmutatkozott ez például adélszláv háború idején. Barbár, mint a te-remtés elõtti sötétség – ezt szintén láthat-tuk a délszláv háborún, de láthatjuk ma isa kisantant-országok államilag gerjesztettés büntetlenül maradó sovinizmusán is.

A háború utáni idõszak németellenesbûntetteinek történetére azonban lassacs-

kán sikerül ráirányítania a közfigyelmet azigazságérzetéhez ragaszkodó kisebbség-nek, így talán a rosszul megírt (azaz el-hallgatott) múltnak ez a szelete elõbb-utóbb kirajzolódik. Az egykori vérengzé-sek színhelyeinek egyikén, Polterbergben(Polstoloprty-ben) 2010. június 3-án, azesemények után 65 évvel táblát avattak azott meggyilkolt, legalább 736 áldozat em-lékére (ennyi tekinthetõ bizonyítottnakegy korabeli vizsgálóbizottsági jelentésszerint). Ez a Csehszlovákiában barbár ke-gyetlenséggel lemészárolt német ajkúpolgári lakosság elsõ, hivatalosan enge-délyezett emlékhelye Csehországban. Deez is hatalmas eredmény, ha ismerjük atáblaállítás elõzményeit, a németség sérel-mével kapcsolatos eddigi cseh közhangu-latot és az ezt irányító politikai vezetés vé-leményét. Az utóbbiak érzékeltetéséreidézem az európai parlament egyik csehképviselõjének, Jan Zahradilnak a ZDF te-levízióban korábban elhangzott nyilatko-zatát. Zahradilt éppen egy arról tudósítómûsorban szólaltatták meg, hogy aPolterbergben megölt németek hozzátar-tozóinak és az onnan elûzött, de még élõnémeteknek a szövetsége mindaddig hiá-ba kereste fel a helyi önkormányzatot azemlékhely létesítésének szándékával.

„Meggyõzõdésem szerint a csehek több-ségének az a véleménye, hogy a kitolon-colás logikus következménye volt mind-annak, ami korábban történt: egy sza-bad állam, Csehszlovákia likvidálásá-nak, a náci megszállásnak. Ezért sem-mi értelme sincs megint felnyitni ezt afejezetet. És nekem is ez a véleményem.Csak nagyon kevesen vannak itt olya-nok, akik képesek megérteni, miért fog-lalkoznak ezzel mindegyre német poli-tikusok, a közvélemény és a média, fel-szakítva ezzel a régi sebeket, ahelyett,hogy hagynák végre ezt az egészet nyu-godni.” Ez a vélemény megint csak jólpéldázza azt, hogyan is üli meg ködsze-rûen a megíratlan történelem az elmét.Zahradil európai uniós képviselõ nemépp európai módjára vélekedik. Egé-szen elfogadhatónak tartja polgári lako-

Büntetlenül maradtak a cseh tömeggyilkosok– tettüket egy most elõkerült filmfelvétel is bizonyítja

I . évfo lyam 18. szám 2010. jún ius 24 . 11

sok amiatt való megkínzását, megölésétés elûzését – a legalantasabb bosszút –amiatt, hogy országának szabadságát (te-gyük hozzá: egy igazságtalan békediktá-tumban megteremtett államét) egy másikország korábban felszámolta (tegyük hoz-zá azt is, hogy nagyhatalmilag is jóvá-hagyva). Másrészt régi sebek felszakításátveti a németek szemére, holott e sebekreazért kell a német politikusoknak, a köz-véleménynek és a médiának rámutatni,mert még máig sem gyógyultak be. Éppenez derül ki az események egyik túlélõjé-nek, az emléktábla egyik kiharcolójának,Peter Klepsch-nek hitvallásából is: báriszonyatos dolgok szemtanúja volt, õ ki-heverte az akkori megrázkódtatásokat,ám az a gondolat sehogy sem hagyja nyu-godni, hogy egykori honfitársainak sorsafeledésbe merülhet, ezért ezt meg akarjaakadályozni.

Minden ép erkölcsi érzékû ember tudja:az engesztelõdéshez elengedhetetlen,hogy a vétkes fél elismerje vétkét. A rajtaesett gyalázatos igazságtalanságot mind-egyre hangoztató fél nem a sebek felsza-kítására törekszik, hanem épp ellenkezõ-leg: a régóta gyógyulatlanul sajgó, elmér-gedõ sebek begyógyításához vezetõ utatkeresi.

A sebek begyógyulásához pedig elen-gedhetetlen a múlt feltárása, a bûnök hi-vatalos elismerése és az elkövetõk nem-zetének tagjaival való megismertetése éselismertetése. Erre a cseh hatóságok azesemények óta eltelt 65 éve alatt nemmutattak semmiféle hajlandóságot. Eztjól példázza a polterbergi német polgá-ri lakosság esete. Az ellenük elkövetettköztörvényes bûntetteket ugyan még

1947-ben kivizsgálták, de a vizsgálóbi-zottság jelentését titokban tartották, azelkövetõket pedig máig sem vonták fe-lelõsségre. Pedig az említett jelentésolyan elvetemült tettekrõl tudósít, me-lyek, ha nem németek lettek volna az ál-dozataik, minden bizonnyal az emberi-ség ellen elkövetett és soha el nem évü-lõ bûntettként ítéltetnének meg. Idézeta jelentésbõl: „A németeket embertelenülmegkínozták, felakasztották õket fejjellefelé lógatva és tüzet gyújtottak alat-tuk.”

Más esetben ennyi vagy még tán ennélkevesebb is bõven elegendõ lenne ahhoz,hogy az elkövetésével vádolt közép-euró-paiakat akár Ausztráliában is felkutassák,és még akkor is büntetõeljárást akarjanakindítani ellenük, ha tolószékben élõ ag-gastyánok lennének.

Szerencsére Csehországban csakugyanmegvan az a más véleményû kisebbség,melyre Zahradil képviselõ úr – némilegsajnálkozva – a többségi véleményre hi-vatkozva is utalt. Egyik képviselõjük,Miroslav Bambusek színházi rendezõ abrünni (brnoi) németajkú lakosság elûzé-se, az ún. „brünner Todesmarsch” áldoza-tainak emlékére írt és rendezett darabot.(Nekem annak idején nem tanították a vi-lágháború történetérõl szólva, ezért meg-említem, hogy 1945. május 31-étõl kezd-ve kb. 27 ezer embert, legfõképp asszo-nyokat, gyermekeket és idõs emberekethajszoltak végig a brünni fegyvergyárcseh munkásai Brünntõl az osztrák hatá-rig, 55 km hosszú úton; ennek az „erõl-tetett menetnek” a legújabb kutatásokszerint 5200 halálos áldozata volt.)Bambusek így nyilatkozott munkája er-kölcsi indítékairól: „Mûvészi munkámatszolgálatnak tekintem. Leginkább azokatakarom vele szolgálni, kik annak idejénnem tudtak védekezni, azonban önma-gunk szolgálatára is szánom: önmagunkcseh történelmi tudatának szolgálatára.Van valami a történelmünkben, amivelnem foglalkozunk. Segíteni akarok azzal,hogy bevilágítok ebbe a sötét történelmimúltba.”

Nemrégiben pedig egy néhai amatõrfilmfelvételt hozott nyilvánosságra egyprágai asszony, Helena Dvorácková. Eztaz évtizedeken keresztül eldugva õrzöttfelvételt 1945. május 10-én készítette azédesapja, Jirí Chmelnicek. A német pol-gári lakosság tömeges és módszeres ki-végzését mutatja, válogatott embertelen-ségek sorakoznak rajta. Megszámlálha-tatlanul sok embert aláznak meg, lõnekhalomra, halottakon (ha ugyan nem ma-gatehetetlen sebesülteken) katonai te-herautóval hajtanak keresztül, kivégzé-sük elõtt megásatják az áldozatokkal asírjukat. Helena Dvorácková így vála-szolt arra a kérdésre, hogy miért kínáltafel a filmet a televízióban való bemuta-tásra: „Annyira megdöbbentett ezekneka tetteknek az embertelensége, hogy azembereket csak így legyilkolták, nem ál-lították õket bíróság elé, nem fogták õketperbe, semmi sem volt törvényes.”

Helena Dvorácková ma is abban a prágaiutcában lakik, amelyben apja megörökí-tette az ottani vérengzést. Ha kinéz az ab-lakon, bármelyik pillanatban eszébe jut-hat az a borzalom, melyet gyermekkorá-ban a saját szemével látott.

Ezeket a sorokat Ida von dem Bruchszülõvárosának képe alatt, az õ egykoriíróasztalánál ülve fejezem be. Ha hinnéka szellemek létezésében, hihetném, hogyDvorácková asszony lelkiismeretét az ut-cájában galádul megölt, védtelen embe-rek szelleme nem hagyta nyugodni. S aztis hihetném, hogy az egykor éppen e ház-ban menedéket kapó csehországi németasszony szelleme íratta meg velem ezt ará is emlékezõ írást. De nem hiszek ben-nük. Bár ki tudja?

Maleczki József

Új történelem

12

Biztat igénket gyakran halljuk hosszú í hanggal, noha tõbeli magán-hangzója rövid. Többnyire tudálékos beszélõk próbálják így érzékel-tetni a bízik és a biztat összetartozását. De vajon azonos tõrõl sarjad-ea bízik és a biztat? – Etimológiai szótáraink a biztat igét a bízik szár-mazékának tekintik (a bízik igénk régi, de eredete tisztázatlan). A bí-zik valódi származékai közül a bizonyos, bizony, bizton, bizalom szin-tén rövid tõhangzót tartalmaz, ezek a tövek azonban csupán alakilagesnek egybe a biztat tövével. A bízik és a biztat jelentése a látszat el-lenére meglehetõsen távol áll egymástól. A bízik elsõdlegesen lelki je-lenséget, elvont tartalmat jelenít meg: ’hisz, remél, elgondol, rábíz, rá-hagy vkire vmit’; a biztat elsõdleges jelentése azonban nagyon is kéz-zelfogható: állatterelõ használatát tárják elénk tájszótáraink, miként pél-dául a bizgat ’piszkál, mozgat, bököd’ esetében is.

A szavak jelentése mindig követi a közösség életmódjának és kul-túrájának átalakulását, s a mindennapi cselekvések konkrét szemlé-letétõl az elvontabb tartalmak irányába halad. Nehéz elképzelniolyan helyzetet, amelyben egy lelki folyamatra utaló szó képzõs szár-mazéka konkretizálódna, mintegy visszafelé haladva a fogalmiasulásútján, s végül állatterelõ szóként jelenne meg. A jelentésfejlõdéscsakis fordított irányban lehetséges. Az ösztönzés, sürgetés, biztatásfogalomköréhez tartozó igéink mind végigmentek ezen az úton. Jó

Magyarul, magyarán

(Szaknyelven mediálisoknak – középigéknek nevezik õket.) Az -iknekez a szerepe még ma is megfigyelhetõ például a tör – törik vagy a hall– hallik igepárban: az ág törik. / a gyerekek törik az ágat; a kutya hallvalamit – zene hallik = ’zenét lehet hallani’. Az önható igék viszontnem mind ikesek; az összes mozgást jelentõ ige ilyen, pl. szalad.

Az igazi visszaható igék mind ikesek, csak az -ik elõtt van még egy,visszaható képzõjük, pl. mosdik vagy mosakszik, törülközik. Ezeknekaz alanyuk és a tárgyuk ugyanaz (mosakszik = mossa magát), így akárindokoltnak is tekinthetõ a tárgyas ragozás. Más tárgy szóba sem jöhet,tehát nincs is megkülönböztetésre szükség. Ez igaz sok önható igéreis. Baj csak a kettõs természetû igéknél van, azoknál, amelyek lehet-nek tárgyasok és önhatók is, mint például a játszik. (Némelyik tájnyelv-ben az önható helyett visszaható alakot használnak: „Játszódjál!” –mondják a gyereknek.)

Még inkább kimegy a használatból az ikes ragozás a feltételes ésmegengedõ módban: híznám, alhatom, ehetném, sõt, itt még a harma-dik személyben sem igen használatos az ikes alak. Arany János A walesibárdok c. versében még így van: „király nem alhatik” – ma már inkábbígy mondjuk: alhat. Azt sem igen mondjuk, hogy ha (õ) nem haragud-nék rám, hanem inkább így mondjuk: ha nem haragudna rám. Ezsem véletlen, ugyanis a -nék iktelen ragozásban az elsõ személy ragja.Az elsõ személy ikes ragja itt is a tárgyas ragozással ütközik: Szívesenaludnám már. Ha nem várnálak, már az igazak álmát aludnám.

Feltételes módban még másféle átfedés is van. Ikes ragozással az 1.személy játszanám (ez ismét azonos a határozott ragozással), a har-madik személy pedig az iktelen alanyi ragozás elsõ személyû, tárgyat-lan alakjával azonos: (õ) tornáznék / (én) futnék.

Felszólító módban az egyes harmadik és a többes harmadiknak atárgyas ragozása ütközik. Szólásban még él: Aki nem dolgozik, ne isegyék! De ezt is mondjuk: A gyerekek egyék meg az egész ebédet!

Az -ik és a többi „ikes” személyrag közt nincs szoros összefüggés.Az -ik terjed, az -m visszaszorul. Második személyben az ikes rag az -l, de ezt kapják a -s, -sz és -z végû igék is, mert e hangok után nemhangzik jól az -sz személyrag, pl. ásol, nézel, leszel. (Régi írásokban ol-vasni leszesz alakot is.) Emiatt több ilyen ige másodlagosan -ik tolda-lékot kapott harmadik személyben, holott nem önhatók. Például sem-mi sem indokolja, hogy a zongoráz ikes legyen, mégis -ikkel mond-juk. Az -ász képzõs igékre is átragadt az -ik is (halászik). Az -m ragnem föltétlenül terjed ki ezekre a másodlagos ikes igékre, azt nemigenmondjuk, hogy halászom, focizom. Az l tõvéghangú igék után viszontaz -l személyrag nem hangzana jól, ezért -sz-et kapnak második sze-mélyben akkor is, ha ikesek: pl. züllik – züllesz.

Tehát bõven van zavar. A változás ebben az esetben a rendezõdés,a tisztázódás irányába hat, ezért nem érdemes küzdeni ellene. Persze,nem mondjuk, hogy kötelezõ az átállás, a hagyományos, akár régiesforma sohasem hiba, sõt, inkább az a választékosabb.

Buvári MártaVárjuk hozzászólásaikat, kérdéseiket a nyelvhely@gmail.com címre.

Biztat

NYELVI JÁTÉKOKA következõ „használati utasítás” egy fõnevünket azonosítja:Szép jelzõvel elöla legényt dicséred, képzõvel becézvekiserkenti véred.

Szó, szódiszciplína: Teljesen fölösleges és rossz hangzású (a magyarba nem illõ) idegen szó.Magyar megfelelõi: tantárgy, tudományág, szakdizájn: Nagyon rossz hangzású idegen szó, még hosszabbal is érdemes helyettesíteni:formatervezés, forma, megjelenésfair: tisztességes, rendes, egyeneskorrekt: tisztességes, rendes, pontos, helyes. Majdnem ugyanaz, mint az elõzõ szó, ésmindegyik jelentésüket ki tudjuk fejezni magyarul, csak meg kell gondolni, mitakarunk éppen mondani. légkondicionáló berendezés: léghõszabályzó – ha télen fût, nyáron hût; léghûtõ – hacsak hûtszaniter: tisztasági helyiség, berendezés szelektív hulladékgyûjtés: válogatott hulladékgyûjtés, különgyûjtésFigyelmükbe ajánljuk a www.szomagyarito.hu címû honlapot, ahol sok magyarításijavaslatot találnak, és maguk is tehetnek javaslatot.

részük a földmûvelés, az állattartás kifejezéseinek jelentésmódosulá-sával, azok továbbképzésével jött létre. Ezek az igék sokszor hang-utánzó vagy hangfestõ eredetûek: a korábbi önkéntelen, de jelleg-zetes hangmegnyilvánulások nyelvi rögzülése révén váltak szókin-csünk részévé. Hangutánzás a végsõ forrása pl. a pisszent, tüsszent,prüszköl, ugat, óbégat, ájvékol igének. Az állatterelõ kifejezések kö-zül hangutánzó, hangfestõ eredetû a noszogat, nógat – ezek a no,na, nosza indulatszókból lettek; de hasonló gyökerû pl. a nyösztet,nyüstöl, csesztet, tüstet, piszkál, serkent, sürget igénk is.

Az adatok amellett szólnak, hogy biztat igénk a bizgat, bizget,bezegel, vagyis: ’finoman érintve megmozdít’ jelentésû szócsalád tagja,s a közös biz-/bez- tõ összefügg a bizserél, bizerál, buzerál, bizserget,bizsereg igék bizs-/biz-/bezs- tövével. A biztat családjának igen sok ele-me van a népnyelvben, például: bizdergál, bizdirál, bizdirel, bizgerál,bizergál, bizgerél, bizgentyû, bizgetõ, bizgul, bizirkál, bizzeg, bezzeg,bizzent. bizerél, bizerelõdik, bizerget, bizgat, bizgelõdik. A felsoroltakmindegyike konkrét jelentésû: kézzel vagy eszközzel végrehajtott moz-gatás, piszkálás, ingerlés jelölésére szolgál, s jó részük alapjelentése azállatok buzdítására, nógatására használatos. – A biztat ennek a biz- tõ-nek lehet a -tat/-tet képzõs származéka úgy, ahogyan pl. a tárgyatlanjelentésû baktat, lüktet, csörtet, kaptat igében, vagy a tárgyas bizgat,buzdít, nyösztet, tüstet, firtat alakban.

Bármennyire kézenfekvõ is elsõ pillantásra a biztatnak a bízik igé-bõl való származtatása, eredetükben valószínûleg nincs közük egy-máshoz. Kapcsolatuk másodlagos: az alaki egyezések és a szójelen-tés részleges egyezése közelítette õket egymáshoz a tudatban és anyelvhasználatban.

H. Tóth Tibor

Játszok vagy játszom?Sokan kifogásolják, hogy visszaszorulóban van az ikes ragozás, pon-tosabban a jelen idõ, kijelentõ mód, egyes szám második és harmadikszemélyre szorul vissza (játszol, játszik), és a nyelvmûvelés sem küzda többi alakban való megmaradásért.

Ez nem elvtelenség. A magam részérõl csak a játszom, alszom ala-kot használom, mert azt szoktam meg, nehezemre esnék (esne) aztmondani: játszok, de nem kardoskodom érte, egyrészt, mert az ikesige eredeti tartalmi különössége elhomályosult, másrészt, mert átfedé-sek vannak a ragozási sorok közt.

Egyes szám elsõ személyben ikesen nem tudunk különbséget tenniaz alanyi (határozatlan) és tárgyas (határozott) ragozás közt: írok egylevelet – írom a levelet; de: játszom egész délután – játszom az okosat.

Az eredeti ikes igéknek nincs is szükségük tárgyas ragozásra, mertazok az alanyt érõ történést fejeznek ki, nem lehet tárgyuk. Pl. nem le-het valamit fázni, valamit esni, valamit aludni. Nem másra ható cse-lekvést fejeznek ki, de nem is visszahatók, nevezzük õket önhatóknak.

ZSOLTÁRÚristen,

Ne ródd fel nekem bûnömül,Hogy a kórusból kihallatszik néhaEgyügyû dicséretem:Csak a hang hamis,Mert itt, legbelül,Igaz az érzelem.

Ne ródd fel azt se,Hogy pusztán magamértRitkán imádkozom:Ezernyi magyar szenved szörnyû haláltNem messze tõlem, túl a határokon.

Adj, Uram, békességet minden magyarnak,És tudom, megnyugszik árva lelkem!Adj hitet s erõt,Hogy továbbcipelhessük

Nemzetünk keresztjét,S hogy a magamét is felemeljem.

Segíts, amíg a világosságra eljutunk,Mert mint a sötét vadonbanTévelygõ magányos gyermek,Hangos zsoltárral bátorítjuk

Magunk…

És ne vigy minket a kísértésbe, Mert gyengék, esendõk,Bûnösök vagyunk.

Atyám, hallgass meg.

Ámen.

I . évfo lyam 18. szám 2010. jún ius 24 . 1133

AjánlóNem találok

sehol menedéketElhunyt

Recsenyédi Fekete Miklós

MEMENTOEmlékezz rá,Hogy lelkemnek szebbik felétSzanaszét szórtamEnnek a könyörtelen, hamis világnak.Neked csak az maradt belõlem,Amit mások amúgy sem látnak:Seprõ a borból,Amelyet én ellenségnek és jó barátnakSzüntelen töltögettem.Ne ródd fel hát,Hogy poharazgatok most is,Egymagam,És jobb híján a bortól kérdezem,Hogy mért becéznek engem itt oláhnak,És azt, hogy milyen nyelven tanultamÉletemben elsõ imámat,Azt miért nem kérdi senki sem?Ide jöttem, Üres marékkal, én – vén lázadó,Mert azt reméltem,Itthon leszek, itt is,Mert errefelé ismerõs a szó.Tévedtem.Itt a dolgok értékrendje más.Csak kirakat a sokszor hánytorgatott jóság,S a szeretet is mindig felemás.

Ezért,Ha néha megkísért a csend,Fenyõk zúgását hallom,S a Vargyas-szurdok bukópatakát. –

Ott várnak engem… Tudom… Hát mondd meg nekem,Hogy bírnám szeretni ennél jobbanEzt a jó ÉdesMostoha hazát?

ÁLDOZATE pár gondolat, Uram, itteni sáfárkodásom elsõ zsengéje,Lásd, eléd rakom.Szerény áldozatomnak, tudom, kicsit kesernyés még a füstje,De te látod esendõ, gyenge lelkem,Amit felajánlottam, õszintén adom.

És azt is látod, ugye, jó Atyám,Hányadán állok az önmagammal való elszámoltatásban,

Mert számtalan sok lelkemen a púp,Erényem pedig alig van néhány.

És nem tudom már, bûn-e, vagy erény,Hogy nem feledhetem régi hazámat,Hol gyermekeim sírnak,

S öreg szülémetÉrettem emészti a bánat.

Vigasznak silány az is,Ha gyarlóságom belátva megpróbálom rád bízni magam.

Vajon, mit érek –Éget a kérdés –, ha nem találok sehol menedéket,S minden örömnek híja van?

Bûnöm-e,Hogy otthon tanítani mertem azt a maroknyi népet,Lett légyen az hív, vagy áruló barát,

S hogy megosztottam falás kenyerem még azzal is,Ki naponta a hatalom bitorlóihoz hordtaEllesett szóm,S udvarom porát?

Istenem,Alig találok már önmagamban valamit, ami jó;Lehetetlen élni,Ha belül minden csak métely.

Kétely gyötör:Mutasd hát meg nekem,Kegyetlen Hányatott sorsom mit érlel!

Május 18-án hajnalban kaptuk a hírt, hogy az1991-ben Erdélybõl Magyarországra áttelepült,és 1992 óta Budakalászon élõ Recsenyédi Feke-te Miklós visszaadta lelkét Teremtõjének.

Az 1942. február 23-án született író, újság-író a cikkeiben, verseiben vállalt magyarságamiatt sokat szenvedett szeretett szülõföldjénis, de hiába kapott politikai menedékjogotMagyarországon, hiába volt két „édes” hazája: Erdély és az anya-ország, az önkéntes számûzetést választók gyökértelenségévelküzdött élete utolsó évtizedeiben.

Miként a leláncolt Prométheusz a keselyûjével, úgy viaskodott a lel-két és testét tépõ szomorúsággal, betegséggel, a család hiányával, ahaza hiányával, a jóravaló szándék hiábavalóságának kételyeivel. Amég Romániában, 1985-ben megjelent Keserû méz címû novelláskötetután, 1998-ban kiadta Pogány trilógia címen elbeszéléseinek gyûjte-ményét, de versei, amelyek élete utolsó éveiben különösen letisztulterõvel, a végsõ útra eltökélten készülõk életösszegzésével ezt a sú-lyos belsõ harcot drámai erõvel sugározzák, már nem jelenhettek meg.

A Romániai Magyar Irodalmi Lexikonban egy hibás szócikk maradutána, õrzi nyomát, hogy volt egy mindenünnen kivetett költõnk, akiugyan nem tüzet lopott az istenektõl, de itt élt és bûnhõdött köztünkazért, mert a hazaszeretet tüzét próbálta belopni a szívekbe. A szü-lõföld és a haza utáni vágyakozását mutatja, hogy kívánsága szerint,hamvait majd a Hargitán szórják szét.

Temetés nélküli búcsúztatója június 27-én, 10 órától lesz Budapesten,a IX. kerületi Hõgyes Endre u. 3. sz. alatti unitárius templomban, majd arecsenyédi unitárius templomban július 18-án, 10 órától.

(fucskó miklós)

1144

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek az isteni örök igazság-ban, hiszek Magyarország feltámadásában!

Eljött ez a nap, az én és családom életében…és eljött a vég is… Haragudtam Istenre, amiért elfordította fejét tõlünk! Kedd este (mert ez egy emlékezetes keddi nap marad örökre mindannyiunk szá-

mára) még nagyon haragudtam…Elvették mindenünket… A házunkat, mely az õseim szellemét õrzi, hi-

szen 200 éve a családom birtokát képezi…A birtokot, ahol az õseink és a szeretteink alusszák örök álmukat…Elvették az ingóságainkat…Elvették az életünket!Majdnem megölték az édesanyámat…El akarták venni tõlünk a gyermekeinket…Majdnem megölték az állatainkat…Mindenünk odaveszett ezen a napon…Elvették a hitünket!…………………………………………………….Haragudtam a Jóistenre! Még kedd este nagyon haragudtam……………………………………………………….Harcos vagyok! Harcos voltam, vagyok és leszek! Soha nem tûrtem az

igazságtalanságot! Igyekeztem mindig a gyengébbek mellé állni, legjobbtudásom és hitem szerint…

Tudom, milyen feladatot kaptam az isteni útmutatásban!Elfogadtam és megértettem!Majdnem feladtam, mert haragudtam !Drága édesanyám, aki majdnem az életével fizetett az én harcomért,

megértette, hogy nekem – nekünk – ez az utunk. 78 évesen! És mégis el-fogadta! Méltósággal tûrte a rengeteg attrocitást és megaláztatást, terrort,amit elkövettek a családunk ellen…

Megértette, hogy mindent elveszíthetünk, mindent, még az életünketis, de õ mégis elfogadta…

Tisztában voltam, vagyok azzal, hogy mit kaptam küldetésül, tisztábanvagyok – voltam – minden kockázattal és felvállaltam. Miért? Azért, hogymegmentsem a családomat, de ha az enyémet nem sikerült is megmen-teni a megaláztatástól és a kisemmizéstõl, talán sikerül megmenteni ez-által sok-sok százezernyi magyar családot!

Rekviem az igazságértA Nagytétényben kilakoltatott négygyermekes édesanya levele

Nagymamákat, nagypapákat, édesanyákat, édesapákat és rengetegcsodálatos, ártatlan gyermeket!

Talán most már sokan megértették, hogy harcolni kell önmagunkért,és szembe kell szállni az új honfoglalóinkkal, a terrorral! Nem leszünkPalesztina!

Végre talán felfigyeltek honatyáink is arra, ami ebben az országbanfolyik…

Megértettem az isteni útmutatást, de haragudtam a Jóistenre, amiért el-fordította a fejét tõlünk… Kedd este még így éreztem…

És itt jön egy hihetetlen, mégis csodálatos történet:Szerdán reggelre megértettem, és térdre borulva megköszöntem Isten-

nek, hogy ez így történt! Ennek így kellett történnie!…………………………………………………….Az a rengeteg csodálatos ember, aki mellénk állt, ismeretlenül eljöttek

hozzánk, hogy segítsenek rajtunk – nekünk … Asszonyok és férfiak,édesanyák, édesapák, nagyapák és nagyanyák, fiatal férfiak, akiknekmég talán nincs is saját családja …. Az életüket (!) kockára téve védtéka családomat, a házunkat, az életünket! Farkasszemet nézve harcoltak abarikádokon hóhérainkkal! Testi épségüket nem kímélve, az életüket iskockára téve harcoltak értem, értünk, a családomért, a gyermekeimért, amagyar emberekért, Magyarországért!

Kis emberek, akiknek szintén mindenük odaveszhet, ha arra kerül asor, hogy rájuk olvassák ezen tettüket! Újságírók, riporterek, akik ott ma-radtak végig, és harcoltak értünk a kameráikkal.

Azok a bátor gárdisták, akik ott voltak velünk, és ismét szembeszáll-tak a magyar embereket, családokat ért terrortámadásokkal szemben.

Azok a politikusok, akik igyekeztek segítségünkre lenni, a rohamrend-õrök sortüzét is felvállalva! – mert bármikor tüzet nyithattak volna bárki-re –, sajnos megtették volna, mert most még mindent megtehetnek!

Mindegyikük önfeláldozóan harcolt értünk, az ügyünkért… Képeseklettek volna az életüket áldozni ebben a harcban!

De ez a harc nemcsak rólunk szól! Ez a harc az összetartozásról szól,arról, hogy igenis, a magyar ember képes megvédeni azt, ami az övé!Mert Magyarország a magyaroké!!!! Magyarország a magyaroké volt, vanés lesz!!! Harcolni fogunk érte! Mindenkiért!

Egy mindenkiért, mindenki egyért!!!Szeretnék köszönetet mondani mindenek elõtt:– az édesanyámnak, aki majdnem az életével fizetett ebben a harcban;– és a kórház intenzív osztályán fekve még nem is sejti, hogy rendõri

segítséggel földönfutóvá tettek minket… (a labilis egészségi állapotamiatt nem tudtam még elmondani neki);

– a családomnak, a férjem, a nagylányom, a csöpp kicsi lányaim, akikméltósággal, fegyelmezetten tûrték ezt a mélységesen félelmetes hely-zetet… Akik mellettem állnak és nem hagynak el, nem feddnek meg, ki-tartanak mellettem és az elveim mellett;

– a barátainknak, akik magukénak tekintik az ügyünket; – azoknak, akik a hóhérainkat a testükkel próbálták feltartóztatni, akár

az éltüket feláldozva is; – azoknak az embereknek, akik felajánlották a segítségüket, úgy, hogy

nem is tudták, kik vagyunk; – annak a rengeteg ismeretlen embernek, aki ott volt velünk fizikálisan; – azoknak a csodálatos embereknek, akik fedelet adtak a fejünk fölé;– az összes közremûködõ civil szervezetnek; – annak a két rendõrnek, aki megtagadta a „kivégzési” parancs telje-

sítését, ezáltal valószínûleg elveszítették a munkájukat;– és azoknak, akik lélekben harcoltak érettünk…– mindenkinek szeretném megköszönni ezt az emberfeletti megpró-

báltatásban való példamutató részvételt, mert ez a tett példa értékû voltminden magyar embernek! Hálásan köszönöm mindannyiuknak a ma-gam és a családom nevében is!

Köszönöm a jó Istennek, hogy segített a hitemben megerõsödnöm!Harcolni fogok, fogunk tovább, eltántoríthatatlanul, megingathatatlanula családomért és mindenkiért!

Legyen ez a harc példa mindenkinek: az összetartozásról, az önfelál-dozásról, a hitünkrõl és nem utolsó sorban a szeretetrõl!

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában , hiszek egy isteni örök igaz-ságban, hiszek Magyarország feltámadásában!

2010. június 15.Tauzin Krisztina

Iránytû

Az ajándékrólNekem nem mondta senki, magamtól kellett rájönni arra, hogy a karácsonyi ajándéknem tárgy, amelyet ráadásul alkalmanként meg is lehet enni. Apró nyomok egymás mel-lé rendezésébõl fokozatosan derítettem ki, hogy az ajándék nem pusztán jelképesen,hanem valóban az égbõl származik, s mindenki egyformán részesedhet belõle, akár tu-datában van ennek, akár nem. Bárki meg is tapasztalhatja, ha mûködésbe hozza szü-letésétõl fogva erre alkalmas érzékszerveit.

December 21-én, amikor Földünk nyári napfordulón megkezdett kozmikus kilélegzésebefejezõdik, csakugyan megnyílik az ég, és a mi épülésünket szolgálva szabadon, közvet-lenül áramlik ránk a kozmikus energia. Három nap alatt fejezi be teljes szétáradását a Föl-dön, hogy a harmadik nap végére a legteljesebb intimitásban hozzon össze bennünket azEgek Urával, az Emberfiával, a feljebbvalók sokaságával. Ennek a mindent egybetartó, tel-jességet teremtõ erõnek magyar neve szer. Varga Csaba szófejtése alapján egymáshoz tar-tozást jelent. Így érthetõk meg alábbi szavaink: szeret, szerelem, szerv, szervez, szerez, szer-zetes, szerel, vagy akár a különféle dolgok együtttartására szolgáló tarisznya, a szeredás.Ugyanígy a pinceszer (pincesor) vagy Pusztaszer. Ez a három napra kapott egybetartó koz-mikus erõ az ajándék, amelyet éppen ezért szeretet szavunkkal nevezhetünk meg. (Nyil-ván nem véletlen, hogy a szó fordítottja, a resz kiejtve a latin res szót adja, amely jelen-tésében is az ellenkezõje a szernek, hiszen éppen dolgot, tárgyat jelent. A magyar rész sza-vunk ugyancsak a megbomlott vagy a még létre nem jött egység szava.) Karácsonyi aján-dék, amely együtt jár a fény születésével, az új Nappal, amikor harmadnapon, mintegy fel-támadásként, a szeretet erejébõl újra megkezdõdik a kozmikus lélegzetvétel.

Jómagam – barátaimmal vagy egyedül – tizenegynéhány éve minden december 21-én ezért mutattam be áldozatot itthon és a világ számos pontján színházakban, hegyen,folyóparton, kunhalmon, tanyán. Ezen a napon minden évben szerét ejtem ennek a szer-tartásnak, mert a Jóistennel kötött szerzõdésem szerint ez a szerepem.

Várszegi Tibor

Szilaj Csikó-pályázat

– Nyelvtudás és vastag bankszámla kell. Saj-nos elég nagy induló tõke kell az elhatározásmellé ahhoz, hogy egy magyar diák itt folytat-hassa tanulmányait. Az elvárások nem nagyoka külföldi diákok számára. Sajnos, Ausztrália amagyar orvosi végzettséget nem fogadja el,még akkor sem, ha a hazai képzés sokkal erõ-sebb ezen a szakterületen.

– Az iskolából kikerülõ pályakezdõk számá-ra biztosított-e az elhelyezkedés, a munkáhozjutás? Milyen esélyekkel indulnak az életben?

– Az itteni egyetemet végzõ diákoknak többlehetõségük van az elhelyezkedésre. Persze, re-latív, hogy biztosított-e az elhelyezkedés, szak-mától és kereslettõl függ, például állandó hiányvan nõvérekben, orvosokban és a pénzügyiemberekre is mindig szükség van. Ha valakineksikerül Magyarországról egy állásajánlatot talál-ni, akkor talán van esély a bevándorlási vízummegszerzésére. Országon belül akkor lehet be-vándorló vízumhoz jutni, ha valaki itt szerzi megegyetemi diplomáját kimagasló eredmények-kel, és hiánymunkának számít a szakma, amitvégzett. A kormány mostanában szigorítottameg ezen képzéseket az egyetemen.

– Fiatal korod ellenére sok országban meg-fordultál már, van összehasonlítási alapod.Miben különböznek az ausztrál fiatalok min-dennapjai, a világ más országaiban élõkétõl?

– Az itt született átlag ausztrálokat két cso-portra osztanám, akik elhagyták már országu-kat, és külföldrõl való hazaérkezésük után meg-tanulták értékelni azt a sok jót, ami nekik jutott,és vannak emellett az érdektelenebbek, akik tö-kéletesen elégedettek azzal, amijük van, és mi-vel nincs összehasonlítási alapjuk, így teljesentermészetesnek tekintenek mindent. Az auszt-rálokat az európaiak és az amerikaiak közötthelyezném el. Nem annyira temperamentumo-sak, mint az európaiak, de intelligensebbek,mint az amerikaiak. Nehéz egy jellegzetességetkiragadni, mivel nagyfokú a keveredés és a kül-földi befolyás. A mindennapok tekintetében azausztrál fiatalok nagyon szerencsésnek mond-hatják magukat, mert megvan minden ebben azországban, amirõl egy fiatal álmodhat. Egészsé-ges életmódot folytatnak, szinten mindenkisportol a tanulás vagy a munka mellett.

– A gazdasági válság hatása mennyire érez-hetõ Ausztráliában? Milyen formában érinti alakosságot, gondolok itt korlátozásokra, vagymegszorító intézkedésekre.

– Közel egy évvel ezelõtt Ausztráliának sike-rült a recessziót sikeresen elhárítania, de ez nemazt jelenti, hogy nem érezte meg az ország a vi-lággazdasági válságot. Egyes részvények drasz-tikusan csökkentek, és az ingatlanpiacon is ko-moly esés volt. Nem csoda, hogy a befektetõipiac is gyengén teljesített, és a munkanélküliségis jelentõsen nõtt, de még így is az európai és

I . évfo lyam 18. szám 2010. jún ius 24 . 1155

– Mikor és milyen céllal érkeztél meg Auszt-ráliába? Mi az, ami odavonzott?

– Legelõször 2007-ben turistaként jártamAusztráliában. Miután édesanyám férje ausztrálállampolgár, így a családegyesítés következmé-nyeként itt kezdtem új életet, a Gold Coast-on.Az örökös napsütés és az egészséges életmódhozzájárul az emberek mindennapos jó közér-zetéhez, ami egyben nyitottságot, kiegyensú-lyozottságot és energikusságot ad az itt élõk-nek. Ami még ide vonzott, az maga a megmé-rettetés, egyfajta próbatétel volt egy új kultúrá-ba és életstílusba való beilleszkedésre.

– Ausztráliát az Egyesült Államokhoz ha-sonlóan a nemzetek olvasztótégelyeként szok-ták jellemezni. Ez számomra egyfajta toleran-ciát jelent a bevándorlókkal szemben. Meny-nyire igaz ez?

– Míg az Egyesült Államokban a feketék el-leni rasszizmus a mai napig érezhetõ, addig ittAusztráliában ez nem annyira kiélesedett, sõtnem is hívnám rasszizmusnak, talán azért is,mert Ausztrália 94 százalékban fehérek laktakontinens. Korábban az ’50-es, ’60 as évekbena tolerancia nem igazán volt jellemzõ az auszt-rál lakosságra. Hosszú évek folyamán, ahogynövekedett a bevándorlók száma (az utóbbi öt-ven évben hat millióra), úgy kezdték egyre in-kább elfogadni õket. Köszönhetõ ez nagybana médiának és a különbözõ politikai intézke-déseknek, amelyek visszaszorították a rassziz-must. Ma már Ausztrália az egyik legtolerán-sabb befogadó ország és nemzeti identitásánakmeghatározó eleme a kulturális sokféleség.Mindenki szabadon gyakorolhatja a saját vallá-sát, legyen az keresztény, izraelita, muszlim stb.Megtalálhatók a kisebbségi templomok, ahovafélelem nélkül mehetnek a hívõk.

– Milyen az oktatás helyzete, mennyi esélyevan egy átlag család gyermekének a felsõokta-tásban való részvételre?

– Az állami iskolák oktatási minõsége nemhasonlítható össze egy Európában lévõ államiiskoláéval. A rendszere, a tanrendek felépítésesokkal lazább az itteni iskoláknak. Sok szülõ aprivát iskolákat részesíti elõnyben, de ez drá-ga. Az egyetemek bizonyos szakára bejutni aközépiskolában, a szaktantárgyban elért pon-tok, vagy felvételi teszt alapján lehet. Akik fel-vételt nyernek, azoknak is súlyos tandíjat kellfizetniük. Állami támogatás elérhetõ, ami ha-sonló a Magyarországon meglévõ diákhitelhez.Nem könnyû itt az egyetemisták élete, ha nin-csen mögöttük szülõi támogatás. Szinte min-denki, még a külföldi diákok is dolgozni kény-szerülnek a tanulmányaik mellett. A külföldi di-ákoknál ez heti húsz órában limitált.

– Milyen elvárásoknak kell megfelelni azok-nak a magyar fiataloknak, akik Ausztráliábanszeretnék folytatni a tanulmányaikat?

amerikai munkanélküliségi ráta alatt maradt.Sajnos, a válság legjobban a nyugdíjasokat érin-tette, akiknek a 87 százaléka vesztette el vagyo-nát, így sokan kényszerültek munka után néz-ni. Tavaly augusztusra 117 ezer teljes munka-idõs vesztette el az állását, és átlagosan hat hó-napba telt újra elhelyezkedniük, ezalatt a rész-munkaidõs alkalmazás mértéke megnõtt.

– Mennyire vagy tájékozott a magyarorszá-gi eseményeket, híreket illetõen? Milyen magyarnyelvû kiadványok kaphatók itt? Elsõdlegesena sajtótermékekre gondolok.

– Amirõl én tudok, az egy hetente megjele-nõ újság Magyar Élet címmel, ez a kiadvány tá-jékoztatást ad az otthon történt eseményekrõl,valamint hírt ad az itt szervezett magyar prog-ramokról is, például a magyar közösségi házak-ban megrendezett eseményekrõl. Én világhá-lón elektronikus formában tájékozódom, aholminden elérhetõ. A tévében az egyik hírcsator-na közvetíti a Duna Televízió magyar híreit,magyar nyelven, angol feliratozással.

– Vannak-e a környezetedben magyar kö-zösségek, és ha igen, milyen jellegû tevékenysé-get folytatnak?

– Igen vannak, és rendszeresen szerveznekközös programokat, piknikeket tartanak par-kokban, karaoke esteket a magyar házban,ahol olykor magyarországi sztárvendégeket vo-nultatnak fel, és magyar büfébõl árulják a lán-gost, palacsintát és más magyar ételkülönleges-ségeket.

– Milyen lényegi különbségeket látsz orszá-gaink mindennapjaiban?

– A mindennapi életben a legnagyobb kü-lönbség a higgadtság és az emberek pozitívhozzáállása, ami érthetõ, hiszen itt az egészkontinensen csak kétszer annyi ember él, mintotthon. Így nincs akkora hajtás. Van egy kimu-tatás, hogy a fejlett gazdasági ország közül azausztrálok dolgozzák a legtöbbet, átlagban 14órát naponta, amiért jó fizetést kapnak, deugyanakkor az árak is magasak. A magyaror-szági viszonylathoz képest itt a lakástulajdono-sok száma sokkal kevesebb. Nagyon sokanbérelt lakásban élnek és a bérleti díjak bizonyelég magasak.

– A jelenlegi tapasztalataid ismeretében milehetne Magyarország számára a kivezetõ út ajelenlegi eladósodott, csõd közeli állapotból?

– Érdemes lenne kiaknázni a turizmusbanrejlõ lehetõségeket. A jobb jövõ elérése érde-kében nem széthúzni kellene az országon be-lül, hanem összetartani és együtt törekedniezek elérésére.

Ausztrália hallatán mindenkinek más jut az eszébe. Van, aki a kengurukra,mások a sydneyi Operaházra, vagy a mesés szigetvilágra gondolnak. Az el-sõ magyar bevándorlók az 1848-49-es szabadságharcot követõen érkeztekoda, majd az ott élõ magyarok lélekszáma mára már meghaladta a százez-res nagyságrendet. Kárpáti Noémi édesanyja egy Ausztrál állampolgárhozment feleségül és a kislány családegyesítés révén került oda. Nem mûvész,vagy sportoló, egy átlagember.

MesszelátóBotz Domonkos: Magyarok a nagyvilágban

Ausztrália magyar szemmel

1166

Az e héten született költõk közül Fáy Ferenc az ünnepeltA számûzött és az emigráns között csak a bírói döntés tesz különbséget.Fáy Ferenc a lélekóvó, megtartó költészetében birtokon kívüli, de az anya-nyelvben megmaradt, házat vesztve, hazát hagyva! Nem tudott hazajönni;nagyon szerette volna újra látni otthonát, hazáját. Távol, másik földrészenlett költõvé, itthon visszhangtalanul. Hátrahagyott életmûve Mikes Kele-men-i. Újra kell mondanunk minden szavát, lépni lépéseit, hallgatni üzene-teit.

Hazatérõ versei az alkonyi ködben illegálisan átlépték a határt.

Fáy Ferenc

Mondjátok el… Mondjátok el, hogy’ éltetek, mikor lelket cseréltetek.

Mondjátok el, az új hazát:a víz ízét, a föld szagát,

a szántót, tarlót, réteket,a port, amelyre léptetek.

A házat, melyben laktatok:az ajtaját, az ablakot,

a zárat és a négy falat…A mélyben surranó halat.

Az utat, fákat, lombokat:a könnyet és a gondokat,

a célt, – mit tán’ elértetek –s az embert, kit nem értetek.

Aztán, egy-két szót szóljatok,arról, ki szintén itt lakott,

kinek velünk csak gondja volt,s a házán karcsú tornya volt.

Mondjátok el, mint éltetek?Azt is, ha félve féltetek,

azt is, ha néha könnyetekközé szorult reményetek.

És azt is, hogyha sírtatok,mikor örömrõl írtatok.

Költõköszöntõ

Fáy Ferenc Pécel, 1921. június 20. – Toron-to, 1981. június 10.

Emigráns költõ, a tengeren túli magyarirodalom jeles alakja. A második világhábo-rúban tisztként katonáskodott. Magyaror-szágot 1948-ban hagyta el, 1951-ben véglegletelepedett Kanadában, ahol meglehetõ-sen nehéz körülmények között élt.

Ignotus Pál írta róla: „Fáy Ferenc húszesztendõ minden percére egy Pécelt vará-zsolt Torontóba a versével, de ha soha nemmozdul ki Pécelrõl, akkor is a honvágy köl-tõje volna. Akkor is szénaszag és jambusvolna a lélegzete, az õsz a kedves évszaka,rozsdabarnába forduló zöldes-sárga a káp-rázata, lágy és zengõ borongás az életele-me.”

A hagyományokhoz ragaszkodó költõ azemigráció neoavangard irányzataitól telje-sen elhatárolta magát. Elsõ verses köteteJeremiás siralmai címen jelent meg Toron-tóban, 1956-ban. Második kötetének címe:Az írást egyszer megtalálják. Törlesztõ ének(Torontó, 1963) címû kötetére figyelt fel elõ-ször az irodalomkritika. A Magamsirató(Torontó, 1967) és az Áradás (Toronto, 1972)Fáy Ferencet az emigráció lírájának az él-vonalába emelte. Összesen hat kötete jelentmeg. A Katolikus Szemle egy ízben neki ítél-te a Sík Sándor díjat.

Szülõháza Pécelen a Pesti út jobb oldalánáll. Fáy Ferenc szülõháza falán megérdemel-ne egy emléktáblát.

Költõköszöntõ

I . évfo lyam 18. szám 2010. jún ius 24 . 1177

Szilajka

Verzár ÉvaÚgy írom, ahogy történt. Csodaparipám egyreggel azzal a hírrel jött, hogy nagyapa üzene-tét hozza: „Elkelne egy segítõ kéz az erdélyigazdaságban”.

– Induljunk, Szilajka – mondtam rög-tön, mert mindig szeretek nagy-apóhoz menni. Amikor meg-érkeztünk – kikerülve repülõ csikómmal a nagy hegyeket –nagyapó már adta is libapásztor-botomat a kezembe:

– Nem bírok ezzel a gágogó haddal,vigyétek õket a patak mellé! Jól felta-risznyáltalak benneteket, estig is eléglesz az ennivaló. Még a furulyád is a zsák-ban, Janika, ha kedved támadna a mada-raknak muzsikálni.

Szót fogadtam nagyapának, fogtam a li-bapásztor-botomat, s kergettem a szi-szegõ hadat ki a patak mellé, a hegy-oldalba. Hamar kiértünk a helyünkre.Ott én azonnal leültem a fa alá egy kicsit fu-rulyázni. A libák, ahogy megszokták: léptekegyet, csipegették a füvet, ittak hozzá a patak-ból, szottyantottak a fûbe, mert hát a fûevésazzal jár. Észrevettem, hogy az egyik libánakhiába birizgálom a hátulját a botommal, hogycsipegessen, haladjon, õ mindenképp különúton akar járni. Hû, de felmérgelõdtem! Mivan ezzel az üresfejûvel?! Ha ezt csinálja ne-kem egész nap, ne legyen a nevem Jankó, bi-zony eltöröm azt a vékony lábát! Szóltam isneki, hogy haladjon a többiek nyomában, defelém csavarta hosszú nyakát, s csak úgy fél-vállról visszaszólt:

– Ne mérgelõdj, Jankó, jobb, ha nem táncol-tatod a botod, mert még megjárod!

– Mit beszélsz? – kérdeztem volna, ha nemijedek meg a libakisasszony hangjától úgy,hogy menten a hátsómmal éreztem a keményföldet, a szemem meg karikákat szórt, mert es-temben belevertem a fejem a hátam mögöttifába. Szólni sem tudtam, csak hápogtam, mintegy kacsa. Erre ismét megszólalt a hosszú-nyakú:

– Ne hápogj már, Jankó! Vegyél levegõt,mert ember lennél, s nem kacsa – de közbenfigyelj rám! Hogy tudd, kivel állsz szemben,megmondom. – Én tovább kapkodtam a leve-gõt be a számon, még mindig nem ocsúdtamfel meglepetésembõl: hogy egy liba beszélhozzám, s még meg is leckéztet! Hû, ha nagy-apónak elmondom, egybõl kapok akkoranyaklevest, hogy még ennél is jobban szikrá-zik a szemem! Nem tehettem mást, meg kel-lett hallgatnom ezt a beszélõ micsodát, merthogy nem liba, az holtbiztos. Vagy összetöpö-rödött ember, vagy egy holtnak a lelke költö-zött beléje… Erre a gondolatra még a hátamis libabõrös lett. Liba! – Jaj, szegény fejemnek– próbáltam ismét sajnálni magamat, de nemadott rá idõt: ott állt elõttem két lábon, nagypeckesen, s a szárnyaival csapkodott ez a csudajószág.

– Ha már kibámészkodtad magad rajtam,akkor mondanám, hogy ki vagyok, és miértjöttem. Nem akárkivel állsz szemben, te libákpásztora! Én a híres nevezetes Liba Giza va-gyok, Gágogi mester leánya, aki egy hidegle-lõs napon összebarátkozott a Szelek Uránakfiával, s azóta oda repülök vele, ahova akarok.Most éppen ide.

– Nohát – szedtem össze magamat, nehogypipogyának nézzen –, ha olyan tekintélyes ba-rátod van, hogy kerültél mégis hozzám?

– Úgy, te libapásztorok okosa, hogy neki

Liba Giza ésJanika

barátságamig, hogy ez a Giza csakugyan egy nagy liba!Hát nem a virágok szirmait nézte fentrõl sár-ga aranynak! Meg aztán a földrõl sem láthatottsokat, csak arany felhõt a feje felett, ami nekielérhetetlen. Még mielõtt kitekertem volna a nyakát, elkezdtem magamban számolni –ahogy apám tanította… De most lehet, hogynem lesz elég, ha tízig mondom! Legalább szá-zig fel kell sorolnom a számokat, hogy rende-sen le is csillapodjak. Amikor már a kilencven-kilencet mondtam magamban, akkorra lettigaza apámnak: mert hát jót akart ez a liba,honnan tudhatta volna, hogy miféle aranyatlátott? Hiszen az udvarukból ki sem járt, s haki is ment, akkor is a fellegek között repke-dett, ahogy õ mondta. Most mitévõ legyek?Volt egy kevéske kis pénzem a zsebkendõm-be becsavarva, s a szegletébe bekötve. Hogyez a Liba Giza mégse menjen üres szárnnyalhaza, egye fene, nekiadom! Úgy teszek, mint-ha az itt összeszedett aranyat kötöttem volnabele, a szárnyaira madzagolom, hátha meg-ússza a kést, amikor hazaér.

Már jóval fejünk fölé emelkedett a Nap, skacsingatott az este is a távolból, amikor szól-tam, hogy elég legyen, mert már össze is cso-magoltam a részét. Giza boldogon nyújtottaszárnyait, s nem hazudott: nemsokára nagysüvöltéssel jött Szél úrfi, a barátja. Felkapta,mint egy pillét, s uccu neki az égnek, már nyo-mukat sem lehetett látni.

Ott maradtam pénz, arany, s ha szerencsét-len vagyok, még libák nélkül is. Ezért hát isz-koltam lefelé a hegyoldalról, s lám-lám, kicsibarátnõm megtartotta a szavát, s Szellõ úrfivalvisszaterelgette a libáimat pontosan a lábamelé.

Akkor láttam utoljára Gizát. Remélem, nemkerül még egyszer az utamba, mert bizony is-ten, kitépem minden egyes tollát, s azzal íromaz összes többi emlékeimet, ha még lesznekebben a cudar életben!

Végül bevallom – janikásan: nekem is jóttett ez a lecke. Így jöttem rá arra, hogy igaz amondás: nem minden arany, ami fénylik. Dearra is ráébredtem, hogy soha ne higgyek egylibának, még akkor sem, ha annak Szél úrfi abarátja.

Este, amikor értem jött Szilajka, a csodapa-ripám, láttam rajta, hogy mindent tud.

– Jól szórakoztál, Janika? – Jól, de ezt a Liba Gizát akkor lássam, ami-

kor a hátam közepét! Szilajka, mikor ettem ab-ból a varázsfûbõl? Nem emlékszem, hogy ad-tál volna.

– Nem is adtam, Janika.– Akkor? Akkor, mégis, mi történt? Egy libá-

val beszélgettem!– Csoda, Janika! Csoda! Ami minden gye-

rekkel megtörténik, ha szeret olvasni, és hisza mesék csodálatos világában…

nincs keze, s ahhoz, amit én aka-rok, emberi kéz kellene – vágta ki magát Giza,s én igencsak libának éreztem magam attól,hogy ilyenformán visszafelelt.

– Jól van már, ne gágogj összevissza, hanemmondjad, mit akarsz, mert menten agyoncsap-lak a botom végével!

– Ne paprikásodj fel, Jankó, mondom, csil-lapodjál egy kicsikét! Hosszú sora van ám an-nak! Ami fontos: egyszer, amikor épp a bará-tommal repdestem fenn a magasban, láttamegy nagy mezõt, tele sárga arannyal. Arra gon-doltam: de jó lenne, ha vihetnék belõle hazaa gazdasszonyomnak, mert mindig csak apénz miatt aggódik. Végre gazdagok lenné-nek, s talán nem vágnák le a nagykéssel azt asok állatot az udvarból, a barátaimat.

– Nem is vagy te olyan nagy liba, Giza,mondasz valamit! Hol láttad azt a sok aranyat?Nekem is jó volna belõle, mert elkelne nálunkis a jómód. De mi lesz a libáimmal, míg oda-vagyunk?

– Bízd rám õket, nem lesz híja egynek se!De gyere, siessünk fel a hegynek, mert annakaz oldalán még le is kell mennünk egy dara-bon. Ott annyi az arany, hogy csak legyen kéz,ami összeszedi. – Vakargattam a fülem tövét:jó lett volna, ha Szilajka nem megy haza, s ta-nácsot kérhettem volna tõle. Magamnak kel-lett döntenem, s mert nagy volt a kísértés, ésmár Giza is elindult a hegynek felfelé, nemvolt mit tennem, indultam utána. Hogy amennykõ csapjon ebbe a csõrösbe, hát nemjobban szaporázta a lépteit, mint én! Jól neki-rugaszkodtam, a tüdõmet is majd kivettem, dea nyomában maradtam! Amikor megszólalt,hogy készüljek, mert nyomban ott is vagyunk,megörültem erõsen, de nem mutattam a világkincséért sem a fáradtságomat.

– Na, most figyelj Jankó! – húzta ki magátGiza, feneke a földet érte, örömében úgy rep-desett, mint aki a Tündérkertbe ért, s rátaláltaz örök élet forrására.

– Figyelek én, csak nem látok. Mit kellenenéznem?

– Hát nem látod? Vak vagy, vagy meglágyultaz agyad az örömtõl? A lábad elõtt hever azarany, itt is, ott is, mindenhol! Szedd szaporán– nógatott –, mert nekem még haza is kell ér-nem, mindjárt érkezik a barátom, hogy a szár-nyain visszavigyen gazdasszonyom udvarába.

Én csak álltam, nagyon néztem, de napra-forgóföldön kívül semmit sem látott a sze-mem. Nagy nehezen jutott csak el a tudato-

A kisgyõri Trianon-megemlékezésrõl szerettem volna részletes be-számolót írni. Elkéstem. Mentségemre legyen mondva, a Szilaj Csi-kó elsõ közönségtalálkozójáról igyekeztem oda. Hogy miért pontKisgyõrbe? Mert ez az a falu, amely a kezdetek óta kart karba ölt-ve jár a Szövetséggel. A tisztesség kedvéért meg kell azonban azt

is említenem, hogy egyre több település ébred, egyre több helyen vannak olyan tiszta szí-vû és lelkes tagjaink, akik felelõsséget éreznek nemzetünk hagyományainak életben tartá-sáért, felvállalják valós történelmünk fájdalmas és szép emlékeinek honfitársainkkal valómegismertetését.

Tibolddarócon, Encsen, Szomolyán, Miskolcon a Martin-kertvárosban a helyi MagyarokSzövetsége szervezésében vagy közremûködésével zajlottak a trianoni megemlékezések.

Kisgyõr! Hegyek által védelmezett vidéken elterülõ, 1700 lelket számláló település. A fa-lu határában rovástábla fogadott, melynek ünnepélyes átadása közben érkeztem meg, éppSólyom Ferenc rovásszakértõ beszélt.

Az ünnepség után a faluházba vonult a község apraja-nagyja és mi, szövetségesek is,jó néhányan. Útközben megcsodálhattam és megörökíthettem a csodálatos Trianon em-lékmûvet, mely örök mementóként áll majd az utókornak, emlékeztetve azokat is a raj-tunk elkövetett gyalázatra, akik nem éltek még akkor, vagy majd csak a jövõben fognakmegszületni. Talán nem ártana Trianonban is felállítani egyet és a többi cinkos államban,hogy azon államok honpolgárai is értesüljenek eleik „dicsõ” tettérõl, Trianon kegyetlensé-gérõl, s végre mi is emelt fõvel nézhessünk bátran bárki szemébe: még élünk, még itt va-gyunk! A bûnt nem mi, hanem ellenünk követték el!

A faluházban – késésem miatt kissé pironkodva – kerestem meg Grúz Attilát, a falu-

1188

F. Szabó Kata

Gondolatok a trianonimegemlékezések után

Szövetségben

A tér kövezetén a Trianon elõtti Magyarországrajzolódik ki. Az emléktáblát tartó követ a helyikõbánya adományozta. Az emlékmû központialakját, a „Kárpátok õre” szobrot Horváth-BéresJános kaposszerdahelyi mûvész alkotását, egyturulmadár kiterjesztett szárnyait szimbolizálótetõzet fedi.

Árpád fejedelem egy éjjel-nappal strázsálóõrökbõl álló katonai védelmi rendszert hozottlétre, s amíg ezek az õrök védték a Kárpátok há-góit, õseinket nem tudták megtámadni. Emlé-kükre elõször Kolozsvárott, 1915-ben avatták felSzeszák Ferenc „Kárpátok õre” szobrát, amit1918-ban a bevonuló románok elpusztítottak. Aromániai rendszerváltás után a magyar kisebb-ség Tõkés László püspök segítségével szerettevolna újra felállítani Kolozsvárott ezt az emlék-mûvet, ez azonban politikai okokból nem sike-rült, s Horváth-Béres János alkotását, a rekonst-ruált „Kárpátok õre” emlékmûvet a Szalajka-völgyben, Szilvásváradon, 2002. november 17-én avatták fel.

Parlagi Endre, Budakalász polgármestere a 90.évforduló alkalmából újrafaragtatta Horváth-Bé-res Jánossal a szobrot, amely immár Nagy-Ma-gyarország kontúrja fölött emlékeztet Trianontragédiájára.

Az avatóünnepségen közel félezren vettekrészt, többek között a Magyarok Szövetségepomázi, valamint a helyi Káliz csoportja (akik tu-jákkal díszítették fel a teret), valamint a kezdemé-nyezõ Jobbik és a Nemzeti Fórum tagjai. Fellép-tek a Theatrum Hungaricum mûvészei és a KampJános Kapelle fúvós zenekar. Az ünnepség dísz-vendége volt Lezsák Sándor országgyûlési kép-viselõ, az Országgyûlés alelnöke, a Nemzeti Fó-

Különös szobrot és teret avatott Budakalász önkormányzata a békedekrétum 90. évfordulójaalkalmából, 2010 június 4-én. A Jobbik kezdeményezésére, a Nemzeti Fórum támogatásával, apolgárok adakozásából megvalósult emlékmûvet és a díszteret Szczuka Attila tervezte.

Isten hozott, Kárpátok õre!

rum elnöke, Wittner Mária országgyûlési képvi-selõ, dr. Varga István ügyvéd, országgyûlési kép-viselõ, továbbá Tõkés László püspök, a RománKöztársaság Európa parlamenti képviselõje.

Lezsák Sándor így kezdte beszédét: „Köszönte-lek, Kárpátok õre! Isten hozott Budakalászra!Történelmi idõben jöttél. Történelmi esélyünkvan, s lehetõségünk.”

„Egy 230 esztendõs kocsányos tölgybe van fa-ragva ez az arc, ami sok-sok millió honfitársunkarca lehetne. ... Te ott álltál az elsõ nagy hábo-rú idején, tizenötben Kolozsvárott, és próbáltálreményt adni. És jöttek a fejszés emberek... Té-ged szétverni lehetett, de elpusztítani nem. Mertott voltál Erdélyben, Délvidéken, Somogyban,Zalában, ...”

„Igen, Kárpátok õre, jelenvaló vagy, erõ vagy.És amiért tartanak tõled, reszketnek tõled, az amosolyod. A bajuszod alatt a mosoly, a nyuga-lom. Mert biztos vagy a dolgodban – biztosakvagyunk a dolgunkban. Ezer esztendõ után megkell hogy béküljünk egymással, mert egymásravagyunk ítélve. Összeköt bennünket a keresz-tény hit és az a történelmi érdek, ami ha nemképes erõt kifejteni, akkor elpusztítanak ben-nünket. ... Trianon óta Európa a halálos bûn ál-lapotában van. De ez a mosoly mindig ott volt,és erõt adott. ... Ha nem vagy, Kárpátok õre, hanincs nagyapáink, apáink nyugodt testtartása,erõt sugárzó tekintete, akkor feladtuk volna...De erõt adtál.”

Tõkés László köszönetet mondott a Magyar Or-szággyûlésnek, Orbán Viktornak és kormányá-nak a magyar állampolgárság határon túli kiter-jesztéséért és a Trianoni emléknapról szóló tör-

vényért. Ezt követõen visszaemlékezett arra,hogy õ Kolozsvárott nem érhette meg, hogy új-ra állhasson ez a szobor, s mint mondta, éppenezért különös örömmel vesz részt annak avatá-sán, Budakalászon.

„Trianon dialektikája, hogy elõbb elûzik azembereket, utána betelepítik az új lakókat, ki-forgatják sírjainkat, megsemmisítik az emlékmû-veinket. És így jutunk el a mába...” – mondta Tõ-kés László, majd így folytatta: „A szobor és fö-lötte a jelképes madárszárnyak védelme azt je-lenti, számunkra a nemzet helyreállítása: Istenoltalma.”

„Bízom benne, hogy a most kezdõdõ, mostfolytatódó rendszerváltás, forradalom kiutat je-lent. Nemzetpolitikai rendszerváltozásra vanszükség. Egy áttörés kezdetén vagyunk.”

„Elég volt a »bal sors akit régen tép« túlfeszí-tett diskurzusából. Elõre kell tekinteni. A nem-zeti együttmûködés rendszerét kell megvalósí-tani. Ebbe szeretnénk mi is bekapcsolódni. Ak-kor valóban egy új fejezet kezdõdik.”

„Áldott legyen az õ emlékük, akik szabad-ságunkért, magyarságunkért éltek és haltak!Igyekezzünk, hogy ne korcsosuljon el ez a ma-gyarság! Egyenesedjünk ki, álljunk talpra a hit-ben, próbáljuk jóvátenni, amit elrontottak aszázadok!”

Az emlékmûvet együtt koszorúzták meg amegjelent parlamenti képviselõk, majd a helyiszervezetek és az önkormányzat képviselõi. Alélekben felemelõ ünnepség a székely himnuszeléneklésével zárult, ami után a jelenlevõ lako-sok és a környezõ településekrõl érkezett ven-dégek ismerkedtek a város új emlékmûvével.

(Kép és szöveg: fucsko)

ház vezetõjét, aki egyben a Szövetségben a Borsod megyei kulturális rendezvények felelõ-se is, hogy beszéljen arról, hogyan készült a falu erre a napra. Attila elmosolyodott, és akövetkezõket mondta:

„Kata, a készülõdés nem most kezdõdött...” – majd karon ragadott, és a könyvtár elõ-teréhez vezetett, s a falakra mutatott. A tablók telis-tele voltak fényképekkel, oklevelekkel,díjakkal, újságcikkekkel, melyek mind-mind Attila szavait erõsítették. Ezt a kicsiny falutmegtisztelték neves mûvészek, elõadók, tudósok. Lakói között elismert embereket tudhatmagáénak. A faluháznak tizenegy állandó programja van. Elõadócsoportjainak díjai a fala-kon, a polcok tetején sorakoznak.

Akkor megértettem mindent. Csendben bólintottam. Attila kezembe nyomta a könyvtárkulcsát. „Oda is menj be!” – mondta, és én elkezdtem a jelenben körülöttem hancúrozó gyer-mekek és a múlt megsárgult emlékei között fotózni.

Ahogyan magzat fogan egy asszony méhében, s a kilenc hónap alatt érik testben és lé-lekben anyává, hogy világra hozhassa, majd befogadhassa védtelen, ártatlan gyermekét, úgyjár a magyar nemzet e teher 90. évében. Száz és száz, vagy akár ezer és ezer magot hordoz-va testében, melyek az idõ folyamán vagy termõtalajt nem találva, az enyészeté lettek, vagyjó földbe kerülve szárba szökkentek. E szárba szökkent magok leszármazottai azok az em-berek, akik apáról fiúra, anyáról leányra ültették el utódaik lelkének mélyére a nemzettu-datot a népmesék, a népzene és a néptánc, történelmünk ismerete által, melyek mind-mindmagukban hordozzák múltunk kincseit, a teremtés történetét, az élet törvényeit.

„Alattad a föld, feletted az ég, Benned a létra…” (Weöres Sándor) – olvastam s továbbés tovább, egyik idézetet a másik után. Készen kapott igazságok, szemet szúró bölcsessé-gek, melyek mellett nap, mint nap elmegyünk, mert mindig van valami fontosabb, sürgõ-sebb, halaszthatatlanabb. Elmegyünk, de szerencsére nem mindenki, mert vannak olyan em-berek, akik egy ilyen kicsiny faluba el tudják hozni Papp Lajost, Jókai Annát, Pál Pista bá-csit, Molnár V. Józsefet s még sorolhatnám a neves elõadókat, s vissza tudják hozni réginagyjaink szellemét is:

„Ne legyen kultúra magyarság és magyarság kultúra nélkül” (Kodály Zoltán) – olvastama falu jelmondatát, miközben arra gondoltam: ha minden településnek lenne egy Grúz At-tilája – tudom, van még jó néhány ilyen hely –, akkor lehet, nem történt volna e nem-zettel annyi gyalázat, mint amennyi rajta esett.

I . évfo lyam 18. szám 2010. jún ius 24 . 1199

teletemet és nagyrabecsülésemet azon ma-gyar honfitársaim elõtt, akik az elcsatolt ma-gyar területeken maradtak, ott élték le életü-ket és jelenleg is ott élnek. Vállalva magyar-ságukat és az ezzel járó kollektív bûnösségminden hátrányos megkülönböztetését – ár-tatlanul. Lakóhelyükrõl elüldözték, vagyo-nuktól megfosztották, börtönbe zárták, folya-matos erkölcsi megaláztatásokban részesítet-ték õket, de ott maradtak – nehéz körülmé-nyeik ellenére. Õk nem mondták, hanem aSzózattal cselekedték és cselekszik:

A nagyvilágon e kívülNincsen számodra hely;Áldjon vagy verjen sors keze;Itt élned, halnod kell.”Majd a Hazám, hazám kezdetû dalbetét

hangzott el Erkel Ferenc: Bánk bán címûoperájából, Simándy József elõadásában, fel-vételrõl. Ezt követõen Thuróczy György idéz-te fel az emlékmû létrejöttének történetét,megköszönve mindenkinek a segítségét, akibármivel is hozzájárult a megvalósításhoz.

A Rozmaring Pávakör mûsora, a Tudjá-tok-e mitõl terem címû dal elõadása közbenmár igencsak érkezett az égi áldás is a fejünk-re. Elõkerültek az esernyõk, mert az addigcsak csendesen szitáló esõ egyre csak szapo-rázta. Így hallgattuk végig Papp-Váry Ele-mérné: Hitvallás címû versét, Thuróczy Györgyelõadásában, majd a Székely himnusz közöseléneklésével ért véget a megható ünnepség,ami után szíves-örömest tettünk eleget a ked-ves meghívásnak, s betódultunk a mûvelõdé-si ház nagytermébe, ahol terített asztalok fo-gadták a vendégeket, megrakva finomabbnálfinomabb házi süteményekkel. Volt ott még

Egyévesek lettünk mi, mosonmagyaróváriak. Nekünk a városnevünkben is benne van a nemzetiségünk (és a keveredett vérünk?). Csodás helyszínt választottak a szervezõk az ünneplésre, a helyi védettséget élvezõ természeti értéknél, a mosonmagyaróvári három-tölgynél. Európai cso-

da lehet a háromból még élõ két famatuzsálem. Az egyiket öt ember, ha körbe tudja karolni, kápráza-tos ágai délcegen merednek kanyarogva a mindent adó égnek.

Erõs ötvenre rúgott az ünneplõ-emlékezõ piknikezõk száma, Kálmán és Ági – az elnökünk és neje– elsõ számú vendégei voltunk, és most is a szokásos „vezérkari tisztek”: a Takáts házaspár, Gizike ésGyuszi meg a fáradhatatlan, minden jóért lelkes Porcza doktor (Nagyvárad egykori fõiskolai sakkbaj-noka) tették a legtöbbet a rendezvény sikeréért. Elhangzottak szép versek is, hatalmasakat lakmároz-tunk, aztán kellõ idõben elõkerült a légben, vízben is otthonos Laci „bácsi” tangóharmonikája. Csabakirályfi nézett vissza csillagoknak országútján, szopránok és baritonok idézték Krasznahorka büszkevárát, elõkerült Kolozsvár meg a Hargita üzenete, meg az osztrák sógoroktól származó háromcsilla-gos konyak – utóbbi az újonc Szaló Pista barátunk révén.

A tudósító pedig egy pici elmélkedésre fakad: valóban magyarabbak vagyunk mi a többi magyar-nál? Nem szeretnénk, ha sziget lennénk egy nagyobbacska hazában. Legyünk egyformán összetartó, jóhazafiak. Legalább Balassi óta tart a múlton kesergés. Most már tegyünk másképp, hogy joggal többetünnepelhessünk – még sokkal többen, felszabadultan vigadhassunk!

Médl Sándor(fotó: Balassa Tamás)

igazi erdélyi recept szerint sült kürtõskalácsis. Jólesett utána a vörösbor vagy az üdítõ, ki-nek-kinek kedve szerint. Jól elbeszélgettünk,s míg mi bent múlattuk az idõt, kinn is jobbrafordult.

Bárcsak országunk és magyar nemzetünksorsa is jobbra fordulna!

Megyeriné Nagy Magdolna

Emlékezés TrianonraNem kell beszélni róla sohasem,De mindig, mindig gondoljunk reá!

(Juhász Gyula: Trianon)

Egy gondolat élni kezdett, majd jött a terve-zés idõszaka, amit tettek követtek. Így való-sult meg egy férfi álma, s ma már áll a triano-ni emlékmû a jászfelsõszentgyörgyi mûvelõ-dési ház elõtt.

Thuróczy György volt, aki gondolt egy szé-pet még az elmúlt évben. Elhintette a magot,mely kikelt, és június 4-én learathattuk a ba-bérokat. Összefogott a falu: adományokbólmeg némi önkormányzati támogatásból meg-valósult a trianoni emlékmû. Sokan pénzt ad-tak (közel félmillió forint jött össze), sokankétkezi munkájukkal, szaktudásukkal járultakhozzá a szobor felállításához.

Az ünnepségre, június negyedikére min-den elkészült. Délután fél ötkor megszólalt aharang, és ott, a templomban valamennyi-ünknek elszorult a torka. Emlékeztünk a 90évvel ezelõtti igazságtalan békediktátumra,mely nemzetünket olyan megalázó és elvisel-hetetlen helyzetbe kényszerítette, aminekutóhatásait a mai napig érezzük, és a saját bõ-rükön érzik kinnrekedt nemzettestvéreink.

A szentmise után a mûvelõdési ház elõttfolytatódott az ünnepség.

Zelenai Tiborné polgármester asszony kö-szöntõje után elénekeltük közösen a Him-nuszt, majd egy szavalat következett.Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele! cí-mû versét Kovács Diána fõiskolai hallgatómondta el. Ezt követõen a polgármester le-leplezte az emlékmûvet, és felhúzták a gyö-nyörû, angyalos magyar zászlót. Az emlék-mûvet dr. Medvegy János apát úr megszentel-te, majd az Erdélybõl áttelepültek és a JobbikMagyarországért Mozgalom képviselõi, vala-mint a község lakói nevében a polgármesterasszony és alpolgármester úr elhelyezte azemlékezés koszorúit.

Az ünnepi mûsorban a Kék Nefelejcs nép-dalkör énekelt, majd az Ott, ahol zúg az anégy folyó címû dalt hallhattuk Fülöp Gáborcsodálatos elõadásában, ezt követõen közö-sen elénekelték a Szép vagy, gyönyörû vagyMagyarország címû dalt.

Az ünnepi beszédet Gosztonyi Ernõ mond-ta, aki a településhez nem messze lévõ Kerekudvar, az egykori Gosztony-uradalomutolsó gazdájának leszármazottja.

A 90 évvel ezelõtti történelmi eseményektaglalása után így fejezte be mondandóját: „Itt,ezen emlékmû elõtt szeretném kifejezni tisz-

Magyarok a Három-tölgynél(Ez a tudósítás nem tegnap született, hanem immártöbb mint egy hónapja. De a beszámoló hangulatamintha az örökzöld slágerekével vetekedne: nem ár-tott neki az idõ. – a szerk.)

A Hencida Polgármesteri Hivatal Emlékkertjébenfelállított Trianon-emlékmû. Az átadási ünnepségrõlkövetkezõ számunkban tudósítunk.

2200

Bárkán a jövõbeBeszélgetés Király Roland „ágasegyházi embörrel”

Az Alföld Bárkája – tudjuk meg a közlemény-bõl – nyolc, önellátásra törekvõ család és azõket támogató 20 család kezdeményezése.„Kezdõ területünk 13,8 ha, 20 aranykoronásföld (kaszáló, szántó) egy vert vályogos tanyá-val, amelyet közösségi háznak tartunk meg.Idén 1, jövõre 4 ház kezd el épülni...” Nem tit-kolt céljuk, hogy mintává váljanak minden al-földi embernek abban, hogy „esze ágában selegyen városba költözni”. Elsõ lépésben a mármeglévõ tanyagazdaságukba lehelnek életet,állatállományt és terményeket szereznek be.„Aki tud bármilyen õshonos állatot vagy nö-vényt adni nekünk, azt örömmel vesszük” – ol-vashattuk a világhálón. A Szilaj Csikó ugyannem tud effélékkel elõrukkolni, de azért meg-kerestük kérdéseinkkel Király Rolandot, az Al-föld Bárkája egyik megálmodóját.

– Kinek a fejében született meg a gondolat? – Seregi Balázs pesti és Király Roland

ágasegyházi embörében.– No, fõváros és vidék végre egymásra

talált… Mennyi idõ telt el a gondolat megszü-letésétõl a megvalósításig, elindulásig?

– Egy év és három hónap.– Hogyan és hol sikerült helyet találni?– Körülbelül 2000 km autózással és több

száz ismerõsön keresztül kutattunk hónapo-kon át, mert sajnos, egyben, jó minõségû föl-det venni szinte lehetetlen ma Magyarorszá-gon. Ezeknek a kilencvenkilenc százalékát akülönféle spekulánsok – polgármesterek,jegyzõk, politikusok, ügyvédek és a külföldi-

ek – már levajazták elõre… Tíz hektárt venniegyben, jó helyen, ez kisebb csoda… A Ma-gyarok Szövetsége kapcsolatrendszere segítettvégül megtalálni a 86 éves Kerekes Endre bá-csit, aki eladta a tanyáját és a hozzátartozó ti-zenhárom hektár földet közösségünknek.Megjegyzem, a földjét már nagyon sokan megakarták venni, csak õ a tanyájával együtt kínál-ta, és nem volt hajlandó odaadni az imént em-lített jöttmenteknek. Tanyával együtt meg mártúl sokba került volna a spekulánsoknak, õk akönnyû prédához vannak szokva… Nekünkmeg tanyával és gazdasági épületekkel együttez a föld a teremtõ ajándékának számít. Én kü-lönben megtiltanám, hogy a tanyákat és a hoz-zátartozó földeket külön-külön is el lehessenadni.

– Milyen megfontolásból?– Gondoljunk csak bele, hogyan kezdhet

majd bele egy fiatal család a földmûvelésbe,ha csak tanyát tud venni, de a hozzátartozóföld már más kezében van… Ebben a kérdés-ben megbocsáthatatlan felelõssége van politi-kusainknak és az agrárszabályozásokat készí-tõknek. Ez késõbb még súlyos kérdéseket fogfelvetni...

– Voltaképp miért akartok „bárkába” ülni?Menekülés? Kalandvágy?

– Õszintén szólva: is-is. De igazából élette-ret szeretnénk felépíteni magunknak és a gye-rekeinknek. Vukics Ferenc megfogalmazásaszerint most zajlik a magyarság utolsó tehet-ségkutató versenye: most derül ki, hogy kikazok, akikkel össze lehet fogni, kik azok, akik

Különös hírbe botlottunk a Magyarok Szövetsége honlap-ján: „Örömmel jelentjük be, hogy a Magyarok Szövetsége,a Bárka program és Magfalva hatására (is), július 1-jétõlténylegesen beindítjuk az Alföld Bárkáját Tiszaalpáron.Kérlek, tegyétek fel a térképre!”

alkalmasak lesznek a gyökeresen megváltozókörülmények közötti értelmes életre, pusztafennmaradásra. Jó lenne, ha nem lenne igaza,de sajnos erõsen így fest… Hát, mi ezen a ver-senyen egy bárkával indulunk.

– Mert egyedül nem megy? – Külön-külön nem sok esélye van a ma-

gyarnak. Együtt, összefogva, Istenben bízvavan csak esélyünk. Igaz, a túlerõ óriási, de for-dítottak már ilyen helyzetben az õseink nemegyszer… Abból már nagyon elegünk van itta Bárkában, hogy mindig a székely testvérein-ket és dicsõ õseinket emlegetik, mondván: „õkaztán kemény magyarok voltak, õk még értekvalamit”. Ez igaz, de mi, a Bárkában, be akar-juk bizonyítani – elsõsorban önmagunknak –,hogy azok az értékek bennünk is meg-vannak…

– Kívántok-e terjeszkedni? Kiket fogadná-tok be?

– Igen, akarunk terjeszkedni, hiszen nemegy elszigetelt kis közösség szeretnénk lenni,hanem tanyavilágban élõ családok laza szövet-sége, kalákatársa. Persze ezek így csak szavak,valójában ez nagyon sok munkát és sok-sokgesztust is jelent. Meg kell értetni a tanyákon,a kistérségben élõkkel, hogy a termény-, illet-ve termékeladásban nem feltétlen kíméletlenversenytársai vagyunk egymásnak, hanemakár segítõtársai! Saját tapasztalataimból le-szûrt meggyõzõdésem, hogy nem tudunkannyit termelni parasztként, amennyit a vá-rosokban élõ magyar testvéreink ne vennénekmeg tõlünk. Akkor meg miért nem mûködik

Szövetségben

I . évfo lyam 18. szám 2010. jún ius 24 . 2211

mégsem a vidéki termelés–eladás? Talán há-rom szó, három tényezõ miatt: ezek a média,a politika – és a szakértelem hiánya. A mi vá-laszunk rá: kerüld el az elsõ kettõt és képezdmagad a harmadikban!

– Kikerülhetõ az elsõ kettõ? – Jobb nem számítani rájuk. Igaz, mindig is

akadtak politikusok, akik próbáltak tenni a vi-dékért. Ám épp itt az ideje, hogy ne csak pró-bálja, hanem csinálja is. Felejtse el a frakciófe-gyelmet meg a többi hasonló, kerékkötõ idió-taságot. Csak Istennek és a hazának tartozik el-számolással, nem a lobbiérdekeknek.

– Ez a Bárka lenne a jövõ? Egy új életformaúttörõi lennétek?

– Éltem én más országokban is, és sokat uta-zom Nyugat-Európában mind a mai napig.Amit a Bárka akar, az az egyik kitörési pon-tunk ebben az országban és Európában, demondhatnám az egész világot is. Lehetünk miszolgáltató ország, de az nagyon sebezhetõvétesz minket. Fel kell fogni, hogy mi agrár-ország vagyunk. A világ elsõi között vagyunkjó adottságainkkal e téren. Jut eszembe, holvan egy agrárpárt ebben az agrárországban?

Ami pedig kérdésed másik felét illeti, azt tu-dom mondani, hogy nem mi vagyunk az úttö-rõk. Mi csak követjük Molnár Józsi bácsit,Vukics Ferencet, általában a Magyarok Szövet-ségét, meg Géczy Gábort, a MAG-osokat, ésHetesi Zsoltot, Drábik Jánost, Hintalan Lászlót,Szántai Lajost, hogy csak néhányukat említ-sem. S akkor még nem is szóltam a legfonto-sabbról, az igazi úttörõkrõl: az õseinkrõl. Na-

gyon fontos, hogy kimondjuk: a most említet-tek nélkül nem indulna be semmi a Kárpát-me-dencében; ám ha nincsenek olyan családok ésközösségek, amelyek a gyakorlatban követikõket, akkor csak puszta elméletgyártás lenneaz egész! Tehát meg kell értenünk, meg kell ta-nulnunk, hogy ne fentrõl várjuk a csodát, ha-nem mi magunk hozzunk létre kis csodákat,és ezekbõl lesz majd egy nagy csoda. Lehet,hogy úgy hívjuk majd, hogy Tündérkert, de azis lehet, hogy egyszerûen csak így: Kárpát-me-dence.

– Mire számítotok: a környékbeliek mennyi-re fognak elfogadni benneteket? Vagy éppen el-utasítani? Gyanakodni?

– Lesz ez is, az is. Páran közülünk falusi szár-mazásúak vagyunk, tehát tisztában vagyunkvele, hogy a felvetés nem alaptalan. De én úgyvélem, hogy a leselkedõ veszély inkább majdelõnyünkre szolgál. Hisz nincs is az rendjén,hogy mindig mindenki feltétel nélkül, az elsõpercben már koma lehessen. Jobb az, ha vanegy kis távolságtartás, egy kis méregetés. AzAlföld Bárkájában élõ nyolc családnak megkell szolgálnia a falusiak, a tanyavilág megbe-csülését. Ez így van rendjén. Az Alföldön eztcsak munkával lehet elérni. Majd az építkezé-sek során, amikor a helyi emberekkel együttdolgozunk, lesz lehetõség arra, hogy szépen,lassan közeledjünk hozzájuk. Ehhez mindkétrészrõl kölcsönös tisztelet kell.

Egyébként pedig nem titkolt célunk minéltöbb ottani családot bevonni az Alföld Bárká-ja laza szövetségébe, egyúttal a Magyar Csalá-dok Független Közösségébe.

– Merthogy a kettõ összefügg…– Valóban. Szeptemberben lesz egy na-

gyobb bemutatkozásunk, koncerttel, népigyógyászattal, sütéssel-fõzéssel, gyerekprog-ramokkal a központi tanyánkon.

– Van-e köze az egésznek egy régi amerikaiálomhoz: a kommunához?

– Elviekben van hasonlóság, de én inkább a

székely rendtartáshoz hasonlítanám. Magántu-lajdon, de közösségi mûvelés. A közösségdönt, és minden család aláveti magát a közös-ség akaratának. Minden családnak egy-egyszavazata van egy-egy döntésnél. A „Régiség-ben” így éltek, az ettõl való eltérés, mondhat-nám, nem sok jót hozott a magyarságnak.

– Amikor épp nem „bárkázol”, mivel foglal-kozol? Csak címszavakban…

– Kereskedelem – export és import –, graví-rozás, mezõgazdaság, gyümölcslé forgalma-zása… Elég beszédes a cégem neve: MagyarCsaládellátó Kft.

– Mennyire kötõdik a bárkás akció, ez azegész törekvés a Magyarok Szövetségéhez?

– Mondhatnám: anya és gyermeke. A Szö-vetségben dolgozik az Alföld Bárkájának 70%-a. A Magyarok Szövetsége szülte meg aBárkánkat.

– Ha minden álmod teljesülne: hogyan néz-ne ki öt-tíz év múlva ez az „alföldi bárka”?

– Mintegy 200 család szövetsége a kistérsé-günkben. Ezek – amiben csak a szükség hoz-za – mindenben összefognak. Termelésben,értékesítésben… De lenne saját hitelszövetke-zete is – ez az ún. baszk modell –, saját isko-lája, saját óvodája, saját hagyomány élése, sa-ját közélete. Az egyéni álmom pedig: teli kam-ra, teli istálló, öt gyerek, jó föld, és egy jó ver-seny, amelyet én nyernék meg. Méghozzá ab-ban a sportágban, hogy ki tudja messzebbredobni a mobiltelefonját…

– Lehet-e egyszer divat a bárkából? Bárka-Magyarország…

– A helyzet az, hogy a többi divat leginkábbpusztulást hozott a Kárpát-medencére,mind gazdaságilag, mind erkölcsileg. A divatrövid idõszakra szóló, felkapott, múlékony va-lami, a Bárka-Magyarország viszont a sok ezeréves „Régiséghez” való visszatérés. Tehát nemdivatból fog beteljesülni, mégis azt hiszem: aBárka-Magyarország a jövõnk.

(szilaj)

2222

Szálláshelyek KunszentmiklósonA Magyarok Országos Gyûlése ideje alatt a kunszent-miklósi és környéki szálláshelyek 80%-a már foglalt

Aki a rendezvény mindhárom napján szeretne résztvenni, de nem szeretne sátorban vagy jurtában alud-ni, sem hazautazni, az idejében keresse meg BalatoniÉvát a kunszentmiklos@tourinform.hu e-mail címen.

A Szilaj Csikónál is megkezdõdött a visszaszámlálás: kevesebb, mint két hónapunkvan hátra, és máris itt van „nyakunkon” a Magyarok Szövetségének második Országos Gyûlése, azaz a II. MOGY. Meghirdetett idõpontja: 2010. augusztus 13–15.Ismét háromnapos nagy esemény lesz tehát, méghozzá a már bevált helyszínen,Kunszentmikós–Bösztörpusztán.

(– a szerk.)

Készülünk a MOGY-ra!

Szövetségben Segíts a lovaskocsi kiállítás sikeres megvalósításában! Kiállítási tárgyakat keresek, ami lehet: 1. Hintó, szekér, lovaskocsi: jó állapotban lévõ,

bármilyen típusú eredeti, restaurált, vagy ré-gi rajzok alapján gyártott. Ha éppen eladó,itt a lehetõség a hirdetésre!

2. Szerszám: a hintó készítés legfontosabbeszközeit is bemutatnánk – kis „mûhely” ki-alakítása a cél.

3. Régi fotók, rajzok, rézkarc képek, bélyegek,bármi, ami lovaskocsit ábrázol – színes vagyfekete-fehér, jó minõségû szkennelt képe-ket várok emailben.

Várok még szakembereket/segítõket: 1. Hintókészítõ mestert (4-5 fõ), aki szívesen

beszél egy adott lovaskocsi témáról (hintó-készítés, történelem, versenyzés, kocsitípu-sok, stb.), érdeklõdõk kérdéseire válaszol, akocsikat bemutatja.

2. Bognárt (1-2 fõ), aki ma is hagyományosan,kézzel készíti a hintó- és kocsikerekeket ésszívesen tartana a helyszínen bemutatót.

3. Önkéntest (10 fõ), aki a kiállítás elõkészíté-sében, majd elbontásában segédkezik, arendezvény 3 napja alatt pedig „mûszakok-ban” vigyáz a kiállítás épségére, útbaigazí-tást nyújt az érdeklõdõknek.

Valamint a megvalósításhoz szükséges tár-gyieszközöket is: � 1 óriás rendezvénysátor� 4 kecskelábú asztal/padokkal vagy 3 sör-

asztal/6 sörpaddal� natúr farostlemez: 25 darab A1-es méretû

Miért jó, ha nekünk segítesz? � ingyenes hirdetési lehetõség a kiállítás ide-

je alatt� kapcsolatépítés, ismerkedés – több-száz-

ezer látogató� honlap-link cserét ajánlunk támogatóink-

nak� új barátok, sok vidámság és a felejthetetlen

élmény garantált!

Örömmel fogadok minden hozzászólást, ta-nácsot, felajánlást!

Szunomár Kata: 06 20 570 2805Kszunomar@gmail.com

„Magyarnak lenni büszke gyönyörûség”

Mindenkit szeretettel vár a Magyarok SzövetségeKunszentmiklós–Bösztörcepusztán

További információk: Kiss László PéterTelefon: +36 30 434 0545 � E-mail: szervezes@szkitiarock.hu

A Magyarok Országos Gyûlése2010. augusztus 13–15. Bösztörpuszta

Kárpát medencei zenei összetartozás nagyszínpadi program

2010. augusztus 13. 19.00 óra

Szkítia Zenekar2010. augusztus 13. 20.30 óra

Felvidéki Rockszínház2010. augusztus 13. 21.00 óra

Kormorán2010. augusztus 14. 19.00 óra

Role Zenekar, Csíkszereda Pilla rockballada

2010. augusztus 14. 20.00 óra

Harcmûvészeti gála

2010. augusztus 14. 21.00 óra

Credo együttes, Kárpátalja2010. augusztus 14. 21.00 óra

Kurul dobosok

2010. augusztus 15. 19.00 óra

Henna2010. augusztus 15. 20.00 óra

Napkelettõl napnyugtáig (Népzenei öszeállítás

több zenekarközremûködésével)

2010. augusztus 15. 21.00 óra

Korpás Éva Szerelem, szerelem

Révkomárom, FelvidékLemezbemutató koncert

Szkítia Zenekar

Felvidéki Rockszínház

Kormorán

Henna

HIRDETÉSI MELLÉKLET I

hirdetesi oldalak 18.indd I 6/21/2010 2:43:01 PM

I I

100%-os, dobozos ivólé 1.600–1700 Ft /5 l(cékla, alma, őszibarack, körte, feketeribizli)Gyümölcsszörp 650 Ft /0,7 l(bodza, őszibarack, feketeribizli)Méz (hárs, akác, vegyes) 1.400–1.650 Ft / kgValódi gyümölcslekvár 500 Ft / 400 g(sárgabarack, meggy, csipke, narancs)Szilvalekvár (üstben készült) 1.300 Ft / kgAlma (idared, 20 kg-os faládában) 100 Ft / kgKonzervek 200–270 Ft / 720ml(magozott meggy, zöldborsó, cékla, csemege uborka)Hidegen sajtolt étolaj 280 Ft / lLisztfélék 150–190 Ft / kg(fi nom-, rétes-, kenyér- és teljes kiőrlésű liszt, búzadara)Száraztészták (8 tojásos, 16 féle) 175 Ft / 200 gBorok (olaszrizlig, kékfrankos) 540–600 Ft / 2 lBorok (furmint, kékfrankos) 700 Ft / 1,5 lMosogatószerek 140 Ft / 500 ml, 200 Ft / l(balzsamos, ecetes, citrom- és barack illatos)Öblítők 220 Ft / l(4x koncentrátum, balzsam, blue ocean, rainforest, rosé)Mosó- és súrolószerek, fertőtlenítők, tusfürdő,krémszappan, ablaktisztító Zsákos krumpli 2.100 Ft / 30 kgMák 800 Ft / kgDió 1.350–1.500 Ft / kgTálcás sütemények 500 Ft / 300 g

Rendeléseiket várjuk az akrendeles@gmail.com levélcímre.

Az Arany Korona Szövetkezet termékeinek megvásárlásával saját jövőnket építjük!

„Nem születtem csorda lénynek, hogy tereljenek,hanem szabad és független embernek”

MEGHÍVÓ

Szeretettel meghívjuk2010. 06. 25-én 18 órai kezdettel

a tiszakécskei művelődési házban tartandó,a Magyarok Szövetsége elnöke,

Vukics Ferenc előadására

„Az itt mondottnak nem az a rendeltetésük,hogy elhidd őket, hanem, hogy…”

A Magyarok Szövetsége Tiszakécskei Csoportja

www.magyarokszovetsege.hu E-mail: tiszakecske.msz@gmail.com

Az összes település bemutatkozik kilenc hektáron!Járd be a megyét kicsiban, nézd meg kincseit!

Családi programok: lovagi torna gyerekeknek, szülőknek, íjász-, Baranta-, kopjás-, huszárbemutató, népi játékok, kézművesek, rajzpályázat eredményhirdetése, bábszínház, színielőadások,

néptánc, népi gyógyítók, gyógynövények bemutatója, magyar borok bemutatása, vásárosok.

Felkelő nap köszöntése, vadászkürtösök, dobosok, megye körülölelése együttes énekkel,szekér útnak indítása, egyéni bemutatók, asztali áldás dr. Márfi Gyula érsek által,

történelmi élőképek szekér fogadása, szertűz, esti koncert táncházzal.

Ökomenikus Istentisztelet dr. Márfi Gyula érsek, Kuti Géza esperesés az evangélikus egyház részvételével.

Július 10-én hajnal hasadtától késő estig Zircen a Háromhegyen,a Veszprém Megyei Magyarok Szövetsége szervezésében!

Részletes program: www.szomszedolas.hu, Érd.: info@szomszedolas.huwww.msz-veszprem.hu

hirdetesi oldalak 18.indd II 6/21/2010 2:43:04 PM

HIRDETÉSI MELLÉKLET I I I

hirdetesi oldalak 18.indd III 6/21/2010 2:43:12 PM

IV

1/1 – egész oldal 181 x 256 mm 30.000 Ft

1/2 – fél oldal 181 x 126 mm 18.000 Ft

1/4 – negyed oldal 88 x 126 mm 10.000 Ft

1/8 – nyolcad oldal 88 x 61 mm 6.000 Ft

1/16 – tizenhatod oldal 42 x 61 mm 4.000 Ft

A Szilaj Csikó hirdetési tarifái:

Hirdetések felvétele:Kucsara Pál +36 70 584 8597 pal.kucsara@gmail.com

Főbb szakipari tevékenységeink:

Festés, mázolás, tapétázás Hideg-, meleg burkolásKőműves munkálatok Egyéb építőmesteri munkálatok

Teljes körű elektromos munkálatok Ács-, tetőfedő és bádogos munkálatokVíz-, gáz-, csatorna- és fűtésszerelési munkálatok Gipszkarton szerkezetek építése

Víz-, gáz- és elektromos hálózatok karbantartása Eseti és rendszeres takarítás

Cégünk saját, tapasztalt alkalmazottakkal dolgozik, akikaz Intézményekben nemcsak minőségi, hanem kulturált és tiszta

munkát végeznek. Munkánkat eredményesen, pontosanés nem utolsó sorban korrekt árakon végezzük.

Cégünk díjmentesen végzi a felmérést és a költségvetés készítését, valamint kiszállási díjakat sem számolunk fel!

1172 Budapest, Liget sor 21. Tel./ Fax: (1) 253 09 72E-mail: info@ligetsorbau.hu www.ligetsorbau.hu

hirdetesi oldalak 18.indd IV 6/21/2010 2:43:14 PM