SZILÁGYI DEZSŐBESZÉDEI

SZERKESZTIK

DR FAYER GYULA V IKA R BÉLA

BUDAPESTAZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA

1909

SZILÁGYI DEZSŐ BESZÉDEIMÁSODIK KÖTET

A Z

EGYHÁZPOLITIKA

SZERKESZTETTE

V IKÁ R BÉLA

ELSŐ F ELE

BUDAPEST AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA

1909

jelen II. kötet, sem tárgykörét, sem időbeli vonat-kozásait tekintve, nem közvetetten folytatása azelsőnek. Más téren tünteti fel Szilágyi Dezsőt: az

egyházpolitika terén. Itt, ahol egyénisége a tetőpontraemelkedett, ahol hatása a legmélyebb volt, ahol sze-mélye legjobban összeforrt a lelkét hevítő eszmékkel. S ittsem teljesen. Szellemi örökségének maga ez az egyrésze is — igaz: legnagyobb része — túlnő e kötetkeretein s egy következőben fog lezárulni.

A

Újabb politikai történetünknek ezt a leghatalma-sabb lendületű hullámvonalát, az egyházpolitikát, fejlő-désének fázisai szerint három főrészre tagolhatjuk.

Az első, a kiegyezés utáni évek egyházpolitikája,nem volt meddő az alkotásokban sem. S amit alkotott,mindaz Deák és Eötvös nemes szellemében jött létre.De a legsürgősebb tennivalók elintézésén túl nem ment.A többire nézve csak a vitákat indította meg, csak avélemények tisztázódására működött. Ezt a kort éppenazért a megérlelés korúnak mondjuk.

Következett a második korszak, mely a részlegesmegoldással való kísérlet jegyében az addig meglevőfelekezeti jogok fölé egy újabb hasonló intézmény általakart segíteni a legégetőbb bajokon. Hiú kísérlet volt,dugába is dőlt.

S itt lép először homloktérbe Szilágyi Dezső aházassági viszonynak minden állampolgárra kiterjedő,

VI

általánosan kötelező szabályozása és a házassági peresügyekben az állami bíráskodásnak kizárólagos érvényeiránt formulázott szilárd elvi álláspontjával.

Végre harmadikul az a korszak következik, melya részleges javítás balsikerének visszahatásakép a függő-ben maradt egyházpolitikai feladatokat a gyökeres szabá-lyozás körébe vonta. E két utóbbi közé ismét a nagyreform alapozásának, föltételei megteremtésének mun-kája illeszkedik belé.

A megérlelés korához, a részleges megoldással valókísérlethez és az ezt követő átmeneti korszakhoz fűzöttfejtegetések czélja korántsem az, hogy teljes politikaiháttért adjanak. Ez messze meghaladná erőnket is,szándékunkat is. Tisztán csak némi körvonalakat kíván-tunk rajzolni azon tárgyak, eszmék és események töme-géből, melyeknek mintegy eredője az egyházpolitikaújabb iránya és ebben Szilágyi Dezső tevékenysége. Deúgy véljük, hogy politikai s különösen parlamenti tör-ténetünk tátongó hézagai mellett az olvasó ezen oda-vetett, töredékes vonásoknak is hasznát fogja vehetni.Egyházpolitikánk fejleményeinek tüzetes és pragmatikustörténetírása és ezen belül Szilágyi Dezső nagy alakjá-nak kellő méltatása egy későbbi, elfogulatlanabb éshivatottabb erő munkájául marad fentartva.

V. B.

TARTALOM MUTATÓ A II. KÖTETHEZ.

A MEGÉRLELÉS KORA. EGYHÁZPOLITIKA AZ ORSZÁGGYŰLÉSEN.

BEVEZETÉS. 1-2. 1.MANOJLOVICS INDÍTVÁNYA. 2. 1.A 71 TAGÚ BIZOTTSÁG. 3. 1.IRÁNYI LEVELE PARISBÓL. 3-4. I.

INTERPELLÁCZIÓK. 4. 1.Tisza Kálmán a vallásegyenlőségi törvény iránt. Ber-

náth Zsigmond a zsidók egyenjogúsítása és a konkor-dátum következményeinek megszüntetése iránt. Deák azsidók egyenjogúsítása ügyében.

A ZS1DÓ-EMANCZIPÁCZIÓ. 5. 1.

KÉRVÉNYEK. 5-6. 1.Protestáns felekezetek mozgalmai az 1848: XX. t.-cz.

érvényesítése iránt. Az »Egyenlőségi Kör« kérése. Egyház-kerületek kérvényei.A KERESZTÉNY VALLÁSFELEKEZETEK VISZONOS-

SÁGA. 6-7. 1.

EGYHÁZI BÍRÁSKODÁS. 7—10. 1.A szentszékek eltörlésének ügye az 1869—72-iki

országgyűlésen. Jogügyi és központi bizottság jelentése.

A betűsoros névmutató a kötet végén van.

VIII

Csiky Sándor módosítása. Tisza határozati javaslata. GedulyLajos, Várady Gábor, Deák Ferencz nyilatkozatai. Módosí-tások a főrendiházban.

TÖRVÉNY A VEGYESHÁZASSÁGI VÁLÓPEREKRŐL. 10-11. 1.Eötvös benyújtja a törvényjavaslatot. Nyáry Pál mó-

dosítványa. Főrendi tárgyalás.

IRÁNYI ÉS TISZA TÖRVÉNYJAVASLATA A VALLÁSSZABAD-SÁGRÓL. 11—12. 1.

A központi bizottság Irányi törvényjavaslatáról. TiszaKálmán ellentörvényjavaslata és határozati javaslata.

EÖTVÖS TÖRVÉNYJAVASLATA A VALLÁSSZABADSÁGRÓL.12—13. 1.

A kötelező polgári házasság. Eötvös halála. HorvátBoldizsár lemondása. Bel- és külpolitikai fejlemények.IRÁNYI INTERPELLÁCZIÓJA ÉS HORN EDE HATÁRO-ZATI JAVASLATA A POLGÁRI HÁZASSÁG IRÁNT.13-14. 1.HÓDOSSY EMLÉKIRATA. 14-15. 1.IRÁNYI ÚJABB INTERPELLÁCZIÓJA ÉS HATÁROZATIJAVASLATA. 15. 1.GHICZY INDÍTVÁNYA AZ ALAPOK ÉS ALAPÍTVÁNYOKÜGYÉBEN. IRÁNYI HATÁROZATI JAVASLATA.16-17. 1.

SCHOPPER GYÖRGY ROZSNYÓI PÜSPÖK ESETE. TREFORTINDÍTVÁNYA. 17-21. 1.

A királyi placetum ügye az 1872—5-iki országgyű-lésen. Lükő interpellácziója. Trefort válasza. A választárgyalása. Gulner az ultramontán izgatások ellen. Deákutolsó nagy beszéde. Huszár Imre határozati javaslata.

A REFORMOK ELODÁZÁSA. 21-22. 1.ISTÓCZY INTERPELLÁL. ÚJ HELYZET. 22-23. 1.

IX

A REFORMOK ÜGYE A FÚZIÓ UTÁN.

Mocsáry Géza és Irányi Dániel interpellácziója. Tiszahatározati javaslata. Irányi újabb akcziója. Istóczy inter-pellál a zsidó állam helyreállítása iránt. Zsidó-ellenes áram-latok. Irányi határozati javaslata. Helfy és Gulner indít-ványai. Trefort és Pauler beszédei. Hoffmann Pál. MajorosI. interpellácziója.

KÍSÉRLET A RÉSZLEGES MEGOLDÁSSAL. 28-132. 1.

BEVEZETÉS. 28-30. I.

Pauler törvényjavaslata a keresztény-zsidó polgáriházasságról. Igazságügyi bizottság a tárgyalás elhalasztásairánt.

ELKERESZTELÉSI ÜGYEK. 30-32. 1.

Protestáns egyházak kérvénye a soproni eset miatt.Kérvényi bizottság javaslata. Vidliczkay József és BarossGábor. Trefort rendelete.

A KERESZTÉNY-ZSIDÓ HÁZASSÁGRÓL SZÓLÓ TÖR-VÉNYJAVASLAT. 32-132. I.

ÁLTALÁNOS TÁRGYALÁS. 32-69. I.

Igazságügyi bizottság jelentése. Irányi Dániel és HorvátBoldizsár beszéde. Antiszemiták. Pauler, Győry Elek, TiszaK. és Mezei Ernő felszólalása.

Szilágyi Dezső beszéde 1883. nov. 23-án. 36—56. 1.Személyes nyilatkozatok Dániel Pál és Szilágyi Dezsőrészéről. 56—57. 1.Zárbeszédek.Szilágyi Dezső beszéde 1883. november 24-én. 58—69. 1.Szavazás.

RÉSZLETES TÁRGYALÁS. 69-72. I.

Göndöcs Benedek, Irányi Dániel, Kiss Albert, MadarászJózsef, Hoffmann Pál, Mocsáry Lajos felszólalásai.

Szilágyi Dezső felszólalása 1883. november 27-én.71 — 72. 1.

X

A FŐRENDIHÁZBAN. 72-3. I.

A törvényjavaslat elvetése.

A FŐRENDI ÜZENET A HÁZBAN. 73-88. 1.

Vita a további tárgyalásról. Mocsáry Lajos és IvánkaImre felszólalása.

Szilágyi Dezső 1883. deczember 11-én. 74—5. 1.Személyes nyilatkozatok Hegedűs Sándor és Szilágyi

közt.Az üzenet tárgyalása. Irányi, Tisza Kálmán, Simonyi

Iván felszólalásai.Szilágyi Dezső beszéde 1883. deczember 12-én. 79—87. 1.Szavazás.

A FŐRENDIHÁZ ÚJABB VISSZAVETŐ HATÁROZATA. 88-132. 1.

Képviselőházi tárgyalás. Tisza Kálmán határozatijavaslata. Irányi, Istóczy, Herman Ottó, Pulszky Ágost ésgróf Apponyi Albert felszólalásai.

Szilágyi Dezső beszéde 1884. január 31-én. 89—130. 1.Tisza Kálmán felszólalása.Szilágyi Dezső válasza 1884. február 6-án. 130—132. 1.

A GYÖKERES SZABÁLYOZÁS FELÉ. ALAPOZÁS.132—286. 1.

FŐRENDI REFORM. 132—4. 1.PÉNZÜGYI EGYENSÚLY. VÁLTOZÁSOK A KABINET-

BEN. 134—7. 1.SZILÁGYI DEZSŐ IGAZSÁGÜGYMINISZTER. POZSONYI

LEVÉL. 137—8. 1.SZAPÁRY-KORMÁNY. 138-9. 1.

ÚJABB ELKERESZTELÉSI ÜGYEK. 140-202. 1.

A Csáky-féle rendelet. Izgatások a rendelet ellen. Vitaa Házban. Irányi, gróf Szapáry Gyula, gróf Csáky Albin,Horvát Boldizsár felszólalásai, Szivák Imre és Komlóssy

XI

Ferencz határozati javaslatai. Holló Lajos felszólalása.Polónyi határozati javaslata. Gróf Apponyi Albert beszéde.

Szilágyi Dezső beszéde 1890. november 26-án. 163—195. 1.

Apponyi válasza.Szilágyi Dezső viszonválasza 1890. november 26-án.

196—7. 1.Ugron Gábor felszólalása. Zárbeszédek: gróf Csáky

Albin, Irányi Dániel, Szivák Imre.Szilágyi Dezső felszólalása. 199—202. 1.Szavazás. Szivák határozati javaslatának elfogadása.

ÚJ HELYZET. 203—206. 1.Vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetése. Egy-

házpolitikai vita. Gróf Csáky Albin beszéde. Irányi határozatijavaslata a vallás szabad gyakorlata és a felekezetek egyen-jogúsága iránt. Győrffy Gyula felszólalása. Irányi határo-zati javaslatát elfogadják.

ÉVFORDULÓK. A KORONÁZÁS 25. ÉVE. 206. 1.A KOMÁROMI GYŰLÉS. 207. 1.A SZAPÁRY-KABINET LEMOND. WEKERLE-KORMÁNY.

208—9. 1.

A WEKERLE-KORMÁNY BEKÖSZÖNTŐJE. 1. A KÉPVISELŐ-HÁZBAN. 209—213. 1.

Wekerle kifejti a kormány programmját. Eötvös Károly,Apponyi, Ugron felszólalásai. Wekerle válasza.

2. A FŐRENDIHÁZBAN. 213—214. 1.

EGYHÁZPOLITIKA AZ INDEMNYTINÉL. 214. 1.Helfy Ignácz, Tódor József, Horánszky Nándor felszóla-

lásai. Wekerle válasza.Szilágyi Dezső felszólalása. 218—223. I.Vajay István, Polónyi Géza felszólalásai.Szilágyi Dezső válasza 1894. november 24-én. 224—

231. 1.

XII

Apponyi, Wekerle, Eötvös Karoly, Polónyi felszóla-lásai

EGYHÁZPOLITIKAI MOZZANATOK. 241-2. 1.1893-iki költségvetés vitája. Apponyi és Wekerle. Vajay

támadása Apponyi ellen. Apponyi zárbeszéde. Wekerle fel-szólalása.

ÉRTEKEZLETEK ÉS MOZGALMAK A SZABADELVŰ PARTBAN.243-215. 1.

Újévi üdvözlések. A január 11-iki és 27-iki értekezlet.GYÖRGY PÜSPÖK LEVELE. IZGALOM. 245. 1.VAJAY INTERPELLÁL. 215-246. 1.VÁLSÁGHÍREK. 246.1.

HATÁS ÉS ELLENHATÁS. 246—7. 1.HADÜZENET A PÜSPÖKI KAR RÉSZÉRŐL. 247—9. 1.EGYÉB AG1TÁCZIÓK. 249—251. 1.INDEMNTTY-MEGHOSSZABBÍTÁS. 251—253. 1.

VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI TÁRCZA KÖLTSÉGVETÉSE

1893-ra.Ságliy Gyula, gróf Csáky Albin, Fenyvessy Ferencz,

gróf Károlyi Sándor, gróf Andrássy Tivadar, Asbóth János,Tisza Kálmán, Okolicsányi László, Szentiványi Árpád,Horváth Gyula, Ugron Gábor, Polónyi Géza, BerzeviczyAlbert, Visontai Soma, Apponyi felszólalásai. Zárbeszédek.Szilágyi Dezső beszéde 1893. márczius 17-én. 265—281.1.Ugron Gábor válasza.

Szilágyi Dezső viszonválasza. 281—2. 1.Wekerle felszólalása. Részletes tárgyalás. Eötvös

Károly.

MIKOR TERJESZTIK BE A JAVASLATOKAT? 283-6. 1.Igazságügyi költségvetés. Latkóczy Imre, Veszter Imre,

Kováts felszólalásai.Szilágyi Dezső felszólalása 1893. márczius 23-án. 284—

286. 1.

XIII

A GYÖKERES SZABÁLYOZÁS.TÖRVÉNYJAVASLAT A HÁZASSÁGI JOGRÓL.

HÁZASSÁGJOGI TÖRVÉNYJAVASLAT BETERJESZTÉSE.286—298. 1.

Az izraelita vallásról és az állami anyakönyvekrőlszóló törvényjavaslatok. Asbóth kérdése »az egyházpolitikaiprogramm integritásának fenntartása iránt«. A vallás szabadgyakorlatáról szóló törvényjavaslat benyújtása. Új ülés-szak. Wekerle nyilatkozata. A házassági törvényjavaslat.

Szilágyi Dezső beszéde 1893. deczember 2-án. 287—298. 1.

BIZOTTSÁGI TÁRGYALÁS. 298-301. 1.

A JELENTÉS BENYÚJTÁSA. HÁZSZABÁLY-VITA. 301. 1.Igazságügyi bizottság jelentése. Ugron Gábor a napirend

iránt.Szilágyi Dezső felszólalása 1894. február 6-án. 302—3. 1.Apponyi, Polónyi, Eötvös, Horánszky.Szilágyi Dezső újra felszólal. 303—304. 1.

A ) A KÉPVISELŐIIAZBAN. 305—423. I.

I. ÁLTALÁNOS TÁRGYALÁS. 305-405. 1.Szilágyi Dezső beszéde 1894. február 22-én. 311—342. 1.Kossuth levele. A vita folytatása. Gróf Szapáry Gyula

beszéde. Az uralkodó-család házassági viszonyai. Az egységesmagyar-horvát állampolgárság elve.

Szilágyi Dezső felszólalása 1894. február 23-án.345—346. 1.

Gróf Szapáry Gyula válasza és Szilágyi Dezső viszon-válasza. 346—349. 1.

A vita folytatása.Szilágyi Dezső felszólalása 1894. márcz. 2-án. 355. 1.

XIV

Személyes nyilatkozatok Tibád Antal és Szilágyi Dezsőközt, 358—360. 1.

Újabb mozgalmak. Kath, gyűlések. Orsz. szabadelvűnagygyűlés. A szabadelvű nagygyűlés után.

Szilágyi Dezső beszéde 1894. márczius 5-én. 365—369. 1.

Ugron Gábor, Jelűnek Arthur, Issekutz Győző, Szeder-kényi Nándor, Horánszky Nándor, gróf Szapáry Gyulabeszédei.

Szilágyi Dezső felszólalása 1894. márczius 14-én.371—2. 1.

Kossuth Lajos halála. Zárbeszédek: Teleszky, Polónyi,Apponyi, Eötvös.

Szilágyi Dezső beszéde 1894. április 12-én. 372—400 1.Gróf Apponyi Albert válasza.Szilágyi Dezső viszonválasza. 401. 1.Gróf Csáky Albin felszólalása. Névszerinti szavazás.

II. RÉSZLETES TÁRGYALÁS. 405-423. 1.Az unokatestvérek házassága (11. §.): Sághy Gyula

módosítása.Szilágyi Dezső felszólalása, 406—7. 1.Házasságtörés mint tilalmi ok. (20. §.). Apponyi indít-

ványa.Szilágyi Dezső. 408—410. 1.A másik házastárs élete elleni bűntény mint akadály

(23. §.). Horánszky módosítása. Polónyi felszólalása.Szilágyi Dezső. 410—412. 1.Vita a 29. §-nál (díszlakodalmak). Horánszky és Mülek

módosításai.Szilágyi Dezső. 412—413. 1.Apponyi hozzászólása.Szilágyi Dezső újabb felszólalása. 413—416. 1.Helfy Ignácz (a bejelentő formula és az állam színei

iránt).Szilágyi Dezső. 416—418. 1.Helfy nyilatkozata. A házassági bontó okok (V. fej.).

Apponyi beszéde a halasztás iránt,

XV

Szilágyi Dezső. 419—423. 1.Veszter Imre hat. javaslata. Teleszky, Apponyi, Wekerle

felszólalásai. Szilágyi módosításai a 144. §-hoz. A részletestárgyalás befejezése.

B ) A FŐRENDIHÁZBAN. 424—472. 1.

Czorda Bódog, Vaszary Kolos, Gajzágó Salamon fel-szólalásai.

Szilágyi Dezső beszéde 1894. május 7-én. 426—449. 1.Brankovics György, Széchenyi Béla gróf, Dessewffy

Aurél gróf, Beöthy Zsigmond, Keglevich István gróf, Daru-váry Lajos, Szécsen Antal gróf, Zay Miklós gróf, MihajlovitsMiklós, Zichy Antal, ifj. Széchenyi Imre gróf, Szász Károly,Khuen-Héderváry Károly gróf, Román Miron és SzontaghPál felszólalásai.

Szilágyi Dezső beszéde 1894. mujus 9-én. 451—470. 1.Napirendi vita.Szilágyi Dezső felszólalása. 471. 1.Korányi Frigyes, Zelenka Pál, Wekerle felszólalásai.

A vita befejezése. Szavazás. A törvényjavaslat elvetése.

BIZALMATLANSÁGI SZAVAZAT A FŐRENDIHÁZ RÉSZÉRŐL.ÉRINTI-E A KORMÁNY ÁLLÁSÁT? 472-476. 1.

Gróf Szapáry Géza és gróf Dessewffy Aurél indítvá-nyai. Wekerle nyilatkozata.

Szilágyi Dezső felszólalása. 473—5. 1.Betűrendes névmutató. 477—480. 1.

A MEGÉRLELÉS KORA.— Történeti visszapillantás. —

EGYHÁZPOLITIKA AZ ORSZÁGGYŰLÉSEN.

A kiegyezéssel újra megindult alkotmányos korszak mindazta nemzeti energiát, mely az abszolutizmus évei alatt felgyülem-lett, az egyházpolitika mezején sem hagyta heverőben.

Mihelyt ráérő ideje akadt, a tettek terére is lépett. Csakhogyaz alkotmányosság megszilárdításának szempontját tartva kivá-lóan szeme előtt, gondosan kitért a kényes kérdések elől. Neutrálisterületen szeretett maradni. Csupán azokhoz az ügyekhez nyúlthozzá, melyeket a szükség legégetőbben sürgetett és melyeknélaz ország belső békéjének ily körülmények közt kétszeres fontos-ságú érdekét nem látta veszélyeztetve.

Az állam és egyház közti viszonyok mélyebbre ható rende-zésének ügyével nagyon csínyján kellett bánnia kezdettől fogva.Mert ez volt épen az a terület, ahol a szenvedélyek könnyenmagasra lobbanhattak és a nemzeti erőgyűjtésnek jól indulófolyamatát megakaszthatták volna.

Ezekre a kérdésekre nézve a kiegyezés utáni évek vitái —Deák haláláig — jobbára tisztán elméleti értékűek voltak. Gyakor-lati hasznuk mindössze annyi volt, hogy megérleltók az eszméket,hogy előkészítették ezen a kényes téren is az elméket a későbbiföllendülésre, a reformtörekvések higgadt felfogására, nagyáltalános szempontokból való megítélésére.

Vázoljuk a következőkben ez évek főbb eseményeit az egyház-politika terén. Apró mozzanatokat is megemlítünk olykor, hajellemzőknek látszanak az akkori helyzetre nézve; nagyobbakatis elmellőzünk, ha ily szempontból nem tartjuk értékeseknek.Ki fog tűnni az események rövid rajzából, hogy a magyar egyház-

2

politika Deák utolsó nagy beszédével csúcspontjára hág és emagaslatot csak akkor éri el újfent, amikor Wekerle és társaiveszik át annak intézését.

MANOJLOVICS INDÍTVÁNYA.

Mindjárt 1866. februárjában, még a válaszfelirat képviselő-házi tárgyalása közben, szóba került az egyházpolitika Manoj-lovics Emil indítványa kapcsán. A válaszfelirat egyik pontjaugyanis így szólt: »Működésünkben az alkotmány alapelveibőlkiindulva, irányadónak fogjuk mindenkor tekinteni az igazságotés méltányosságot a hon polgárainak minden osztálya irántvallás- és nyelvkülönbség nélkül.« Itt Manojlovics »honpolgárok«hel}Tett »az ország összes lakosai« kifejezést ajánlta, netaláni olyértelmezésnek kizárása végett, mintha ez csak a törvényesenbevett vallásúakra vonatkoznék.

Deák Ferencz az eredeti szerkezethez ragaszkodott. Akkori -ban még Deák a zsidók emanczipáczióját külön törvény alkotásanélkül, akként vélte czélszerűen valósíthatónak, hogy mindenütt,ahol a törvényhozás vallásokról tesz említést, mondassák ki,hogy: »valláskülönbség nélkül«. Ezt a módot alkalmasabbnakgondolta, mint külön törvény alkotását, mert az utóbbihozbizonyos föltételek fűződhetnek. Vannak például sokan, — ígyérvelt Deák — kik a polgári házasságról fognak beszélni.Lehet, hogy ez igen fontos, lehet, hogy igen hasznos is lesz.De nem szeretné a polgári jogok teljes megadását ily föltétel-hez kötni. Ismerve ugyanis a katholikus dogmáknak ezen tétel-ben ellenállását, ismerve a körülményeket, nem tartja valószí-nűnek, hogy a törvényhozás a polgári házasságon egykönnyenkeresztülmenjen.

A következmények igazolták Deák tartózkodását, bebizo-nyították, mily élesen pillantott a jövőbe, midőn előre látta ezügynek roppant nehézségeit. Számtalan csalódásnak, a túlzottoptimizmusból való gyakori kiábrándulásoknak kellett eljönnie,míg mások is, a szabadelvű haladás jegyében Deáknál tüzesebbtempót követelők, kénytelenek voltak arra a meggyőződésre térni,hogy az ily reformok csak lassú és szívós küzdelem árán való-síthatók meg.

3

A 71 TAGÚ BIZOTTSÁG.

Kevéssel az érintett mozzanat után, márcziusban, Deákindítványt tett az elintézést váró fontosabb ügyek bizott-sági tárgyalása iránt. E tárgyban véleményadásra tizenkét tagúbizottságot választottak (előadója Horvát Boldizsár), amelyviszont ama javaslatot terjesztette elő, hogy 30—40 tagú bizott-ság küldessék ki, s annak első feladata legyen törvényjavaslatkészítése a különböző vallásfelekezetek egymás közti viszonyára sazon viszonyra nézve, melyben az államhatalomhoz állanak, alapúivéve javaslatában az egyenlőség élvét azon vallásfelekezetekre is,melyekre azt a törvény ki nem terjesztette.

A jelentéshez hozzájárult a ház s a vallási és közoktatásiügyek tárgyalására 71 tagú bizottságot küldött ki, melybenEötvös József báró és Tisza Kálmán is helyet foglaltak.

IRÁNYI LEVELE PÁRISBÓL.

Hogy a 48-as hagyományok eleven hatása alatt működőországgyűlés mily készségesen fogadta be a szabadelvű áramlat-nak legkisebb hullámzását is, arról tanúskodik egy érdekes epizód,melyre Irányi Dániel adott okot.

Ugyanezen évi (1866) május 14-én Szentiványi Kálmánehlök bejelenti a képviselőháznak, hogy Irányi Dániel Párisbóllevelet intézett hozzá, melyben a lelkiismereti szabadság biztosí-tását, a polgári házasságnak — utalással a szándékolt zsidó-emanczipáczióra — megengedését, az anyakönyveknek a polgárihatóságra bízását és a temetőknek községi hatóság alá helyezé-sét kéri.

Irányinak ezt a levelét In optima forma elintézés alá vették.A kérvényi bizottsághoz utasították, s ez a következő vélemén3Ttadta róla: A vallás ügyében, amennyiben az állammal és polgáritársadalommal érintkezik, vagy a hazánkban létező különfélevallásfelekezeteknek egymás közti viszonyait illeti, külön bizottságlévén kiküldve, jelen beadvány is netaláni használatul s a bentfoglalt eszmék és indítványok megfontolásáúl ahhoz lészenátteendő.

Itt kapcsolódik bele Irányi Dániel neve újabb egyházpolitikaireformküzdelmeink történetébe. Innen s még inkább IS68-tól,

4

amikor elfoglalja helyét a képviselőházban, ez a név hosszú időnát válhatatlanul össze van nőve e reformok ügyével. S e hosszúidő alatt azt látjuk, hogy a sűrűn fölvetett eszmék a főkérdéskörül alig haladnak egy lépéssel tovább annál, amit kifejez amost idézett bizottsági jelentés. A »netaláni használat és meg-fontolás« mesgyéjéről az országgyűlés határozatához vezető utatújra meg újra megteszik ugyan, de ott azután megrekednek.A komoly valósítás küszöbéig nem igen tudnak eljutni. A ritkakivételek csak megerősítik a szabályt.

Legtermékenyebb volt még a 1865—68-iki első országgyűlés.Itt egymást követték az idevágó kezdemények és impulzusokmind a kormány, mind az országgyűlési képviselők, mind pedigaz országgyűlésen kívül álló tényezők köréből. A képviselőházállásfoglalása mindannyiszor a legtisztább szabadelvűség szelle-mében történt, amint máskép nem is volt várható oly parlament-től, melynek irányát Deák szabta meg s oly kormánytól, melynekpolitikáját egy Andrássy Gyula, Eötvös József és Horvát Boldi-zsár intézték.

INTERPELLÁCZIÓK.

Irányi levelét követőleg interpelláczió alakjában is fölvetőd-tek némely vallási ügyek az országgyűlésen.

1867. márczius 26-án Tisza Kálmán tesz kérdést a vallás-egyenlőségi törvény megalkotása iránt.

Eötvös, a kultuszminiszter ideiglenesen válaszolt, HorvátBoldizsár igazságügyminiszter pedig április 5-én érdemleges vála-szában kijelentette, hogy egy általános honosítási törvényjavas-lattal együtt szándékozik a vallásegyenlőséget és a vallásfeleke-zetek egyenlő joggyakorlatát biztosító törvényjavaslattal a házelé jönni.

Szintén interpelláczió útján vetette föl Bernáth Zsigmond— 1867. június 22-én — többi közt a zsidók egyen jogosításánakés a konkordátum minden következményének megszüntetéseügyét.

Június 26-án pedig Deák interpellál a zsidók egyenjogosí-tása iránt.

Ez alkalommal Eötvös megígéri, hogy a szünet után legelsőtárgyúi ezt veszi fel a kormány.

5

A ZSIDÓ-EMANCZIPÁCZIÓ.

Andrássy miniszterelnök csakugyan be is váltotta az Ígéretet.November 25-én letette a ház asztalára az izraelitáknak (a polgáriés politikai jogok tekintetében) egyen jogosításár ól szóló törvény-javaslatot. A központi bizottság ezt letárgyalván, csekélymódosítással elfogadásra ajánlta. A VII. osztály ehhez különindítványkép az eredeti szövegnek oly irányban való módosításátvéleményezte, hogy: jövőre bárkinek bármely felekezethez tar-tozása neki sem jogokat nem ad, sem tőle jogokat el nem vesz.A véleményt általánosan helyeselték, s a törvényjavaslatot eredetiszövegében fogadták el. Deczember 22-én pedig a főrendiház ishozzájárult.

KÉRVÉNYEK.

Mivel a vallásfelekezetek egyenlőségét és viszonosságátkimondó 1848: XX. t.-czikk a gyakorlatban nem érvényesült,a protestáns felekezetek annak megtartása és egyenlő alkalmazásairánt új meg új kérésekkel járulnak a képviselőház elé. Boros Pál,Geduly Lajos, Zsedényi Ede szólalnak föl ez ügyben sürgetőleg.

De más oldalról is mozgatják a dolgot. Királyi Pál ugyanilyirányban terjeszt elő kérést az »Egyenlőségi Kör« nevében (elnökeKlapka György, jegyzője Rákosi Jenő, tagjai közt Zichy Jenőgróf és Szilágyi Dezső is ott voltak). A kérvényi bizottság jelentéseszerint: »miután az országgyűlés az izraeliták egyenjogosságáról(polgári és politikai tekintetekben) szóló törvényjavaslatot egy-hangúlag elfogadta; miután a központi bizottság azon óhajtásais helyeseltetett, hogy a különböző hitfelekezetek politikai éspolgári egyenjogúságáról még a jelen országgyűlésen törvény-javaslat terjesztessék a ház elé, ezek által a kérdés az »Egyenlő-ségi Kör« óhajtásának megfelelőleg el lévén intézve, a kérvénytudomásul vétetni és a levéltárba letetetni véleményeztetik«.A ház helyeslőleg fogadta el a véleményt.

Megindul a mozgalom az egyes vallásfelekezetek vallási ésiskolaügyi érdekeinek s ezekből származó jogigényeiknek törvényáltal való szabályozása iránt is. Már ez év (1867) november 8-ánaz ág. ev. tiszai egyházkerület kérvénye kerül a ház elé. Az ügyetmint halaszthatatlan szükségtől indokoltat a vallás- és oktatás-ügyi minisztériumnak adják ki.

6

A következő (1868) évben az ev. hitfelekezet dunántúliegyházkerülete kéri a hitfelekezetek kölesönös viszonyainaksürgős rendezését. Majd pedig a magyarhoni ág. hitvallás négyszuperintendencziája, Székács József képviselő utján, a keresztyénvallásfelekezetek kölesönös viszonyainak szabályozása végettjárul az országgyűléshez kérvényével.

A KERESZTÉNY VALLÁSFELEKEZETEK VISZONOSSÁGA.

A törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonos-ságáról szóló törvényjavaslatot báró Eötvös József már szep-tember 19-én benyújtotta volt a képviselőháznak. Osztályokhozutasíttatván, mindenik behatóan tárgyalta, a központi bizottságpedig többrendbeli módosításnak vetette alá. Ezek főképen azeredetinek ama szakaszait érintették, melyek szerint a vegyesházasságban élő házastársakat gyermekeik vallásos nevelésedolgában a szabad választás joga illette volna meg. A központibizottság gyakorlati szempontokból arra a megállapodásrajutott, hogy a gyermekek vallásáról okvetlen magában a törvény-ben kell imperative rendelkezni, az Erdélyben dívó eljárásnakáltalánosan kötelező tételével, hogy a fiúgyermek az apa, a leányaz anya vallását követi. Továbbá meg kívánta engedni azt, hogya korábban kötött vegyes házasságokból eredő gyermekeketilletőleg is a törvényjavaslat szabályai legyenek irányadók.Ily értelemben újra szövegezte a törvényjavaslatot.

A képviselőház 1868. november 30-án vette tárgyalás aláa központi bizottság szövegezése alapján. A részletes tárgyalásnálTisza felszólalására mellőzték a 17. §. második bekezdését, melya régibb vegyes házasságokból eredő gyermekek vallása irántmegengedte a szülőknek, hogy az új törvény intézkedéséhez alkal-mazkodjanak.

Így került a szöveg át a főrendiházhoz. De nem így kerültonnan vissza (többször megújuló jelenség e reformok történeté-ben). Az egyesült hármas bizottság egyrészt a bizonylat kiállításátmegtagadó vagy elmulasztó lelkészre nézve megszabott szankczióellen, másrészt a szülők szabad rendelkezési jogának korlátozásaés a gyermekek vallásának imperativ meghatározása ellen állástfoglalt s ily értelemben tette meg javaslatait. Csak az előbbitfogadták el. Az így megállapított szerkezeten Csengery indít-

7

ványára még a képviselőház is eszközölvén némi változtatást,az ügy visszament a főrendiházhoz, mely a képviselőház módosí-tásával elfogadta a törvényjavaslatot.

EGYHÁZI BÍRÁSKODÁS.

Ezeken a kérdéseken kívül a házassági ügyek, különösen aházassági bíráskodás kérdése foglalkoztatták élénkebben a követ-kező, 1869—72-iki országgyűlést.

Az alkalmat reá a perrendtartási törvényjavaslat nyújtotta.Ugyanis ezzel kapcsolatban a szentszékek eltörlésének ügye isnapirendre került. A törvényjavaslat, a képviselőház jogügyibizottságának szövegezésében, több száz szakaszból állt. Mint-hogy az országgyűlésnek már nem sok ideje volt hátra, a ház arrahívta fel a jogügyi bizottságot: készítsen a törvényjavaslat főbbelveiről jelentést, s ez legyen azután a tárgyalás alapja.

A bizottság melegen üdvözlé jelentésében a törvényjavaslathelyes újításait, mint amelyek a végleges és teljes bírósági szer-vezet behozatalának útját egyengetik s üdvös haladást jelentenek.De a házasság érvényessége és felbonthatósága kérdésében azegyházi bíróságok hatáskörét, melyet pedig a javaslat érintetlenkívánt hagyni a róm. és görög-katholikusokra, meg a görög-kele-tiekre nézve, teljesen megszüntetendőnek nyilvánítá. A bizottság— úgymond a jelentés — ellene van elvben a kivételes bíróságok-nak s a világi bíróságokat minden tekintetben alkalmasabbnakvéli az egyházi bíróságoknál. Ha fennmaradna a kath. szent-székek bíráskodási hatásköre a kath. válópörökben, meg kelleneazt adni az erdélyi protestánsok- és unitáriusok-, valamint agörög-keleti vallásúaknak s fel kellene állítani a magyarországiprotestánsok és izraeliták egyházi bíróságait is a jogegyenlőség ésviszonosság nagy elvénél fogva. Ámde az egyházi bíróságok álta-lános behozatala meg nem okolható visszalépés lenne napjainkban.Másrészt meghagyni a szentszékek illetőségét s a többi hitfele-kezetre nézve ignorálni az egyenlőség és viszonosság elvét akkor,midőn alkalmazására először nyílik alkalom: nem lett volnamegegyeztethető a törvény rendeletével, a politikai ildommal ésaz osztó igazsággal. A bizottság tehát helyénvalónak látta az előbbvagy utóbb mindenesetre úgyis megoldandó ügynek azonnal valógyökeres megoldását és megszüntetni javasol általában minden

8

egyházi bíráskodást. A kérdés súlya nem azon van, hogy házasságipörökben egyházi személyek ítéljenek, hanem azon, hogy azillető felekezet hitelvei szerint ítéljen a bíró.

E jelentést az osztályok és a központi bizottság is tárgyalván,az utóbbi szintén jelentést tett a háznak (előadó Horváth Lajos),még pedig a szentszékek eltörlése ügyében — az osztályok véle-ményével egyezőleg — a jogügyi bizottságétól lényegesen eltérőirányban.

Nevezetesen nem kívánt az egyházi bíróságok sorsa fölöttmár ezen alkalommal dönteni, mert nem tartotta czélszerűnek,hogy ily fontos kérdés egy ideiglenes perrend kapcsán mintegyrögtönözve oldassák meg. Ebből a szempontból fenntartandónakvélte további rendezésig a miniszteri tervezetnek ama szakaszait(12. és 23.), melyek a szentszékek hatásköréről szóltak; de ugyan-akkor, tekintve a kérdés megoldásának sürgős voltát, utasítanikívánta egyidejűleg a minisztériumot, hogy a házassági pörökbenvaló bíráskodás s általában a házassági ügyek iránt, az 1848: XX.t.-czikkben kimondott egyenlőség és viszonosság követelményei-nek megfelelően, mentői előbb külön törvényjavaslatot terjesz-szen be.

A központi bizottságnak erre az utasításra vonatkozó javas-latát a képviselőház el is fogadta.

A két jelentés tárgyalása alkalmával — 1868. október 20. —a szentszékek eltörléséről szóló pont kapcsán élénk vita fejlő-dött ki.

Csiky Sándor módosítványt tett, mely szerint az egyházibíróságok eltörlendők.

Tisza Kálmán pedig a következő határozati javaslatot ter-jesztette elő: mondja ki a képviselőház, hogy »miután a házasságiügyek kérdése még a szentszékek eltörlése által megoldottnaknem tekinthető; miután teljes megoldása e kérdésnek csakis apolgári házasság behozatala által eszközölhető: odautasítja aminisztériumot, hogy a házassági ügyek tárgyában az egyházibíróságok eltörlése után még fennmaradt kérdéseknek a polgáriházasság behozatalával és az 1848: XX. t.-czikk által kimon-dott egyenlőség és viszonosság követelményei figyelemben tar-tásával leendő elintézése iránt még ezen ülésszak alatt, mégpedig úgy terjessze be javaslatát, hogy azt még tárgyalni sfelette törvényhozásilag intézkedni lehessen.«

9

Geduly Lajos: A magyarországi ágostai hitvallású evan-gélikus és ev. református egyházak kerületi gyűléseinek és zsina-tainak többször kifejezett óhajtását ismételve, indítványozza,hogy míg a katholikus szentszékek fognak házassági ügyekbenbíráskodni, illetőleg míg állami törvény fogja általánosan szabá-lyozni a házassági ügyeket, a magyarországi protestánsoknak az1791: XXXVI. t.-czikkben erre vonatkozólag biztosított jogo-sultsága újból törvénybe iktattassék.

Várady Gábor hozzászólása után Deák Ferencz a központibizottság álláspontját védelmezte.

Az egyházi bíróságok eltörlése, úgymond, a polgári házasságbehozatala előtt czélszerűtlen. Neki elvileg nincs kifogása a pol-gári házasságnak azonnali megállapítása ellen, de a kivitel nagynehézségekbe ütköznék. Miután a vita folyamán Ausztriára istörtént hivatkozás, utal arra, hogy a konkordátum idejét leszá-mítva, Ausztriában az 1868-ik évi törvényhozás előtt is a polgáribíróság ítélt a házasságok érvénye felett. Nálunk az egyháziitélőszékek bíráskodása alkotmányos törvényeink egyikén alapúi,melyet jogunk van megváltoztatni, de nem tanácsos, hogy rögtö-nözve tegyük, mert részletes és alapos megfontolásra van szükség.Az osztrák »Noth-Civilehe«-t nem tartja követendő példának.Sokkal természetesebb és liberálisabb, ha az állam azt mondja:»Minden házasságot az állammal szemben polgári szerződésnektekintek és mint ilyent a polgári hatóság előtt kötendőnek rende-lem, vallási szertartások és elvek az egyes felekhez és azon egyház-hoz tartozván, melynek ők hívei, — mint azt, hogy a házasságokataz egyház, pap előtt kell kötni, de ha az a feleket összeadni nemakarja, akkor én, állam, fogom a házasulók összeadását polgárihatóságom által teljesíttetni, a házassági kérdések felett pedig,egyik esetben úgy, mint a másikban, nem az egyházi, hanem avilági bíróság Ítéljen.«

A képviselőház egyszerű szavazással a központi bizottságvéleményét fogadván el, az egyházi bíróságok sorsát egyelőrefüggőben hagyta.

A főrendiház 1868. november 12-ikén vette tárgyalás alá atörvénykezési rendtartásról szóló törvényjavaslatot s a vitasorán elvi döntést mondott ki a jogügyi bizottság jelentésébenfölvetett kérdések iránt, elfogadván azzal szemben Tisza Lajosfőispánnak következő fogalmazását: helyeseltetik azon elv,

10

hogy az egyházi bíróságok egyelőre fenntartassanak; amennyi-ben pedig az Erdélyben lakó protestánsok és unitáriusok egyházibíróságai a törvényjavaslatban megemlítve nincsenek, e hiányutólagos pótlása eszközöltessék.

A főrendiházban történt módosításokat a képviselőháznovember 23-ikán tárgyalta s vita nélkül hozzájárult a jogügyibizottság véleményéhez, amely több módosításra nézve mellőzést,részint pedig némely pótlásokat javasolt. A főrendek azutánehhez szintén vita nélkül hozzájárultak.

Mind a képviselőház, mind pedig a főrendiház vitáiban az aszempont emelkedett ki, hogy az 1848: XX. t.-czikkben meg-állapított vallásszabadság és viszonosság elvének további kiépí-tése és gyakorlati érvényesítése lesz a törvényhozásnak legköze-lebbi feladata.

TÖRVÉNY A VEGYESHÁZASSÁGI VÁLÓPEREKRŐL.

Éppen azzal a czélzattal, hogy az 1848: XX. t.-czikk avegyes házasságokból eredő perekben is alkalmazást nyerjen,Eötvös József báró vallás- és közoktatásügyi miniszter beterjesz-tette 1868 november 16-ikán a vegyes házassági válóperekrőlszóló törvényjavaslatot.

Ennek tárgyalása kapcsán — november 30. — a protestánsegyházi bíráskodás ügye is újra felmerült a képviselőházban.

Nyáry Pál hevesen ellenezte az egyházi bíróságok fenntar-tását, különösen a protestánsokra való kiterjesztésüket. A bírás-kodás — úgymond — az államnak elidegeníthetetlen joga s aztpermissive sem ruházhatja át oly testületekre, melyek annakélvezetére nincsenek jogosítva. Ily értelemben módosítást ajánl,mellyel kihagyni kéri a törvényjavaslat 2. §-ának ezen szavait:»Joguk van azonban a magyarországi mindkét hitfelekezetievangélikusoknak is, illető egyetemes zsinataik határozata folytán,saját hitfelekezeteik részére egyházi székeket szervezni.«

Eötvös József báró vallás- és közoktatásügyi miniszter:Az 1848-iki törvények kimondván az egyenlőséget és viszonos-ságot, ránk nézve azon kötelesség támad, hogy ezen elvet alehető legkövetkezetesebben s minél előbb életbeléptessük.Mihelyt tehát az egyházi székek a katholikusok egyházi ügyeiremeghagyattak, addig, míg ezen székek a katholikusokra nézve

11

létezni fognak, a nem-katholikusokra nézve is, legalább a törvény-ben, ki kell mondani azon szabadságot, hogy ők szintén, ha akar-nak, hasonló külön törvényszékeket állíthassanak a maguk házas-sági ügyeinek elítélésére . . . Élnek-e ezen joggal, vagy nem élnek,az a dolog természeténél fogva egyedül a protestánsoktól függ.

A ház elfogadta Nyáry Pál módosítványát.Az a vélemény, hogy a szentszékek bíráskodásának fenn-

tartása csak ideiglenes jellegű, a felszólalásokban általánosankifejezésre jutott.

Deczember 3-iki ülésében a főrendiház is tárgyalta a törvény-javaslatot és a képviselőháztól elfogadott szöveghez változ-tatás nélkül hozzájárult.

A megalkotott törvény (1868: XLVIII.) a vegyes házasságiválóperekre nézve behozván a kettős bíráskodást, megállapí-totta, hogy mindenik félre nézve egyedül saját illetékes bíró-ságának az illető fél saját hitelvei alapján hozott jogerős ítéletekötelező. Másrészről az 1868: LIII. kimondotta (9. §.), hogy avegyes házasság megkötéséhez az egyik házasuló fél lelkészénekkihirdetése is elégséges és hogy az egyik egyházból a másikbaáttért egyénnek minden cselekménye azon egyház tényei szerintítélendő meg, amelybe áttért, továbbá hogy az elhagyott egyházelvei rá nézve semmiben kötelező erővel nem bírnak.

IRÁNYI ÉS TISZA TÖRVÉNYJAVASLATA.

A felirati vita befejeztével — 1869 július 10-ikén — IrányiDániel nyújtott be 12 szakaszból álló törvényjavaslatot a vallás-szabadságról. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság(Hrabár Manó előadó) tárgyalván a törvényjavaslatot, aztgyakorlatilag czélszerűtlennek találta. Azonban a teljes és álta-lános vallásszabadság, egyenlőség és viszonosság elveinek gyakor-lati érvényességét szükségesnek és tovább nem lmlasztható-nak tartván, határozatikig kimondatni ajánlja: szólíttassék fela minisztérium, hogy a teljes és általános vallásszabadság, egyen-lőség és viszonosság gyakorlati kivitele iránt mielőbb törvény-javaslatot terjesszen az országgyűlés elé.

Ugyanakkor bejelentette az országgyűlésnek azt is, hogy aVIII. osztály részéről e tárgyra vonatkozólag ellentörvényjavaslatnyújtatott be. Minthogy azonban a bizottság csak oly törvény-

12

javaslatok tárgyalására véli magát hivatottnak, melyeket a ház azosztályokhoz utasított s ezek véleményével kerülnek hozzá,annak tárgyalásába nem ment bele.

A rövid két szakaszra terjedő ellentörvényjavaslat benyúj-tója Tisza Kálmán volt.

Irányi törvényjavaslata 1869. november 4-ikén került aképviselőházban tárgyalásra.

Az általános vitában Tisza Kálmán is felszólalt, ö semtartja elfogadhatónak Irányi törvényjavaslatát, mert elveketmond ki, amelyek részint még érvényben lévő törvényeinkbeütköznek, — mint a különböző hitfelekezetek közti egyenjogúságés viszonosság kérdése — részint nem lennének végrehajthatók,mint a szentszékek eltörlése, a polgári házasság elvi megállapítása,az anyakönyveknek polgári közegek által való vezetése. Ajánljaezzel szemben saját ellentörvényjavaslatát, mely egyrészről ateljes vallási és lelkiismereti szabadságot mindenki részére bizto-sítja (fi §.), másrészről pedig kimondja, hogy a polgári és poli-tikai jogok élvezeténél a hitvallás különbséget nem tesz, deviszont hitvallása senkit az állampolgári kötelességek terhe alólfel nem old. (2. §.)

E mellett a következő határozati javaslatot terjeszti elő:A minisztérium utasíttatik, hogy még ezen ülésszak alatt törvény-javaslatot terjesszen elő egyes törvényeink azon részének,melyek a hitfelekezetek közti egyenlőséggel és viszonossággalellenkeznek, megváltoztatása, a kötelező polgári házasság beho-zatala, az anyakönyveknek polgári hatóságok által vezetése ésa szentszékek eltörlése iránt.

Hosszúra nyúlt vita után, melyben Irányi, Tisza és Eötvösismételten szólották a tárgyhoz, a ház névszerinti szavazássala központi bizottság határozati javaslata mellett döntött.

EÖTVÖS TÖRVÉNYJAVASLATA A VALLÁSSZABADSÁGRÓL.

Eleget téve a kormány részére adott utasításnak, báró Eötvösvallás- és közoktatásügyi miniszter 1870. április 7-ikén törvény-javaslatot terjesztett be a vallás szabad gyakorlatáról és avallásfelekezetek egyenjogúságáról.

A törvényjavaslat 9. §-a a házassági jogviszonyról követ-kezőleg intézkedik: »A vallás különbözősége a házasság polgárjogi

13

érvényességére nem bír befolyással. Az állam a házasságot amaga szempontjából polgári szerződésnek tekinti, amelyet sajáttörvényei szerint ítél meg. A házasság mindennemű jogviszo-nyait a fentebbi elvek irányadása mellett külön törvény szabá-lyozandja.«

Az indokolás ezen 9. §-ra vonatkozólag kijelenti, hogy aházasságnak azon polgári oldala és jogviszonyai, melyek termé-szetüknél fogva az állam gondoskodása alá tartoznak, elválasz-tatnak azon vallási momentumoktól, melyeknek érvényesítéseaz egyháznak feladata, és az állam a házasságnak csak polgárjogioldalára terjeszti ki figyelmét.

E törvényjavaslat tehát a kötelező polgári házasság elvétproklamálta. Az elv egyelőre papiroson maradt. El kell azonbanismerni, hogy ez nem a kormányon, hanem a viszonyokon múlt.Az alkotmányos élet felújúltának kezdő szakában, az igazságügyés a politikai igazgatás akkori szervezetlen volta mellett, alkalmasközegek nélkül hiú erőlködés lett volna ekkora fába vágnia fej-széjét.

Eötvös József báró vallás- és közoktatásügyi miniszternekközbejött halála (1871. február 2.), majd nem sokkal későbbHorvát Boldizsár igazságügyminiszter lemondása (1871. május 16.)érzékeny csapást mért az egyházpolitika haladó irányának leg-közelebbi jövőjére. Ugyanabban az évben Andrássynak a minisz-terelnöki székből a monarchia külügyeinek élére elhívása, aLónyay-kormány elleni heves támadások (obstrukczió a válasz-tási törvény miatt) és ezzel egyidejűleg az európai politikátmozgató világtörténeti bonyodalmak (német-franczia háború)természetszerűleg elvonták az országgyűlés figyelmét az egyház-politikai belső ügyektől. így nem csoda, hogy a törvényjavaslatmaga is egészen elmerült az egymásra toluló események árjában.Nem tárgyalták, és nem akadt ember, aki elejtett ügyét újra föl-vette volna.

IRÁNYI INTERPELLÁL. HORN EDE HATÁROZATI JAVASLATA.

Foglalkozott azonban az országgyűlés a költségvetésektárgyalása, továbbá interpellácziók, indítványok és kérvényekkapcsán számos egyéb, az egyházpolitika körébe vágó üggyel,minők voltak: a betöltetlen főpapi állások interkaláris jöve-

14

delmei, katholikus autonómia, alapok és alapítványok, feleke-zetek segélyezése, a királyi placetum joga (Jekelfalussy szé-kesfejérvári püspök esetében), áttérések, reverzálisok, izraelitakongresszus stb.

Az ülésszak vége felé, 1871. április 3-ikán, Irányi Dánielkérdést intézett Horvát Boldizsár igazságügyminiszterhez:»Vájjon a polgári házasságról szóló törvényjavaslat elkészült-eés szándékozik-e ezt az ünnepek után rögtön benyújtani, hogya vallásszabadságról szóló törvényjavaslattal együtt tárgyal-tassék, igen vagy nem?«

Horn Ede pedig ugyanazon ülésszakban, amidőn márHorvát Boldizsár helyét az igazságügyi tárcza élén Pauler Tivadartöltötte be, szeptember 16-ikán terjesztett elő határozati javas-latot, mely szerint: a kormány odautasíttatik, hogy még amostani ülésszak alatt terjesszen a képviselőház elé törvény-javaslatot, mely a polgári házasság kizárólagos érvényességétkimondja s a házaspár tetszésére hagyja a polgári hatóság előttkötött frigyet egyházilag megáldatni.

Ehhez Pulszky Ferenez is csatlakozott.

HÓDOSSY EMLÉKIRATA.

Megemlítjük itt Hódossy Imre országos képviselőnek emlék-iratát, amelyet még Horvát Boldizsár felhívására dolgozott kia polgári házasság tárgyában. Ez intézménynek az emlékiratszerint két főczélja van. Először, hogy hitfelekezeti akadály aházasság létrejötte elé ne hárulhasson; másodszor, hogy a törvé-nyileg biztosítani szándékolt általános vallásszabadsággal szembenmeg legyenek állapítva azon kellékek és föltételek, melyek melletttörvényes házasság létesülhet. Ezen czélok egyikét sem látjamáskép, mint a kötelező polgári házasság által biztosítva. Különtörvény lenne alkotandó a polgári anyakönyvek viteléről és különa polgári házasságról mint kötelező intézményről. Kifejti, hogymind a házasságok, mind az anyakönyvek ügyének polgári keze-lése nálunk több akadályba ütközik, mint bármely más czivilizáltállamban. A polgári anyakönyvek vitelével a járásbírákat ésaljárásbirákat kellene megbízni s ezek külön területi hatáskörrela házasságkötésre is illetékességet kapnának. Az anyakönyv-vezetők kinevezése iránt egy-egy törvényszék területére a törvény-

15

széki elnök tenne előterjesztést, a területi hatáskörnek és azanyakönyv nyelvének a helyi szokások és viszonyok szerint valómegállapí tásá val.

IRÁNYI ÚJABB INTERPELLÁCZIÓJA ÉS HATÁROZATIJAVASLATA.

Fokozott mértékben fordult a parlament figyelme vallási ésegyházi ügyek felé a következő, 1872—75-iki országgyűlésen.S e jelenség csak a közhangulat tükrözője volt. Vallási és egyházikérdések állandóan foglalkoztatták az országos közvéleményt,s a szabadelvűség barátait méltán töltötte el aggodalommal azontapasztalat, hogy a reakczionárius törekvések mind erősebbennyomúltak előtérbe. A felekezeti izgatás a parlamenten kívüldúsan megtermetté gyümölcseit és lassanként magában az ország-gyűlésben is visszhangot keltett. Ennek az országgyűlésnek márIstóczy Győző is tagja volt.

A vallás- és közoktatásügyi tárcza élén már ekkor mint Paulerutóda Trefort Ágoston állt. Európai műveltségű ember volt, dejól ismerve hazai viszonyainkat, fázott a vallási és egyházi ügyekbolygatásának gondolatától, egy kulturharcz lehető felidézésétől.

Azonban a szabadelvűség hívei sem maradtak tétlenül.Érezték, hogy cselekedniük kell, mert a helyzet későbben csakrosszabbá és a sikerre való kilátás csak kedvezőtlenebbé válhatik.

Irányi Dániel interpelláczió alakjában vetette föl újra afüggőben maradt fontos kérdéseket. November 4--ikén kérdéstintézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez: szándékozik-ea vallás szabad gyakorlatáról és a hitfelekezetek egyenjogúságárólmég ez ülésszak alatt törvényjavaslatot benyújtani? Az igazság-ügyminisztert pedig az iránt interpellálta meg, hogy a polgáriházasság behozataláról szintén még a folyó ülésszak alatt törvény-javaslattal álljon elő.

Választ egyik interpellácziójára sem kapván, 1873. február1-én határozati javaslatot terjesztett elő, mely szerint: utasítsaa képviselőház a kormányt, hogy a vallás szabad gyakorlata ésa polgári házasság iránt még ez ülésszakban adjon be törvény-javaslatot.

A határozati javaslat sorsa ugyanaz lett, mint az inter-pelláczióé: a ház nem foglalkozott vele tovább.

16

GHICZY INDÍTVÁNYA AZ ALAPOK ÉS ALAPÍTVÁNYOKÜGYÉBEN. IRÁNYI HATÁROZATI JAVASLATA.

Kevéssel utóbb, február 24-ikón, Trefort a költségvetéstárgyalásakor megtartotta expozéját, de tisztán csak a közoktatás-ügyre szorítkozott.

Ez alkalommal Ghiczy Kálmánnak az alapítványok kezeléseiránt beadott indítványa hosszabb vitát keltett.

Irányi Dániel is felszólalt. Mindjárt beszéde elején kijelen-tette, hogy a költségvetés kapcsán bírálata nem annyira az újminisztert, hanem inkább elődét, Paulert fogja illetni, Trefortotlegfölebb annyiban, a mennyiben, úgy látszik, az egyházpolitikaterén Pauler nyomdokaiba szándékozik lépni. Ezt onnan követ-keztette, hagy a vallás szabad gyakorlata iránt a miniszter mégnem nyújtott be törvényjavaslatot, sőt Irányinak hónapokkalezelőtt hozzá intézett interpellácziójára sem válaszolt. Pedig avallásszabadság valósítása égető. Mindennapi esetek követelikannak törvényi megalkotását. »Emlékezünk mindnyájan, úgy-mond, hogy ezelőtt 12 vagy 15 évvel egyetlenegy gyermek keresz-tel te tett meg erőszakkal és vétetett el szülőitől Olaszországban.Mortarának hívták. Az egész világ felháborodott ennek hallatára.S Magyarországon százak és százak kereszteltettek erőszakosan.A szentszékeket az 1868: LIII. fenntartotta további rendezésig.A törvényt azonban kijátsszák, az irományokat az illető bíró-ságokhoz el nem küldik. A hírlapok csaknem naponként sorolnakelő eseteket, hogy izraelita magyar honpolgárok, keresztény nővelakarva egybekelni, vagy megfordítva, külföldre vándorolnak aházasság megkötése czéljából. Midőn pedig hazájukba vissza-térnek, házasságuk itt érvénytelen és gyermekeik törvénytelenek.Mind e bajokon két törvény volna hivatva segíteni: egyik avallásszabadságról, másik a polgári házasságról szóló. A katholikusvilágiak és a protestáns egyház egyformán barátai e reformnak.Csak a katholikus papság áll ellen. Es e papság előtt hajlik megMagyarország minisztériuma!«

Határozati javaslatot nyújt be, mely így szól: A kormányodautasíttatik, hogy a vallás szabad gyakorlata és a polgári házas-ság iránt mielőbb terjesszen elő törvényjavaslatot.

Felállással és ülvemaradással való szavazás után a ház 61szavazattal 39 ellenében elfogadta Irányi határozati javaslatát.

17

A költségvetés részletes tárgyalása folyamán, az egyházakállami segélyezése tételénél, újra sürgették a vallásszabadságrólszóló törvényt s az egyház és állam közti viszonyok rendezéséta »szabad egyház szabad államban« elve alapján, melyet EötvösJózsef és Deák Ferencz vallottak.

SCHOPPER GYÖRGY ROZSNYÓI PÜSPÖK ESETE.DEÁK ELMONDJA UTOLSÓ NAGY BESZÉDÉT.

TREFORT INDÍTVÁNYA.

Nagyobb hullámokat vetett ugyanezen (1872—75-iki) ország-gyűlés alatt a királyi placetum kérdése Schopper rozsnyói püspökesetével kapcsolatosan.

A nevezett püspök ugyanis 1873. elején a vatikáni zsinat ki-nyomatott határozatait megyéje papsága között szétosztatta s apapságot követésükre hívta fel. Lükő Géza kérdést intézett e miatta miniszterhez 1873 január 16-ikán: igaz-e, hogy Schoppei Györgyrozsnyói megyés püspök, a fennálló királyi tetszvényjog ellenére,egyházmegyéjében a csalhatatlansági dogmát legújabban ki-hirdette?

Trefort miniszter az interpelláczió következtében már másnaplevelet írt a püspökhöz és felvilágosítást kért a történtekről.Minthogy választ nem kapott, újabb levelet küldött, melyreSchopper végre január 31-ikén kijelenti válaszában: »A meztelentény, néhány rövid szóval, annyi, hogy én a vatikáni zsinat hatá-rozatainak 200 példányát Lonkay Antal nyomdájában megvettems azokat papságom között kiosztottam.« A miniszter márczius5-ikén újabb felszólítást intéz a püspökhöz és felhívja, nyilatkoz-zék egyenesen: megtörtént-e a csalhatatlansági dogma kihirdetése,igen vagy nem? A püspök megint nem válaszolt. Erre újabb,erélyes felszólítás után megírta, hogy a vatikáni határozatokatazért osztotta ki nyomtatásban, hogy papsága hitelesen értesüljönróluk. Trefort megrótta levólileg a püspök eljárását és hasonlóesetekkel szemben a jövőre szigorúbb eszközök alkalmazásávalfenyegette őt meg. Erről a tényállásról világosította fel a kép-viselőházat június 24-ikén az interpelláczióra adott válaszában.

Lükő Géza nem vette tudomásul a választ. »Előjogok cskiváltságok — úgymond — a felekezetek részére ma is léteznek,

18

és az egykori világuralom visszahódításáról ábrándozó hierarchiafolytonos szívós kitartással munkálkodik azon kiváltságok meg-tartliatásán, sőt kiterjesztésén. E törekvés ellensúlyozására valódivallásbeli és lelkiismereti szabadságot biztosító intézményekszükségesek.« A kormánytól azonban, mely egyenesen szövet-ségben áll az ultramontán aspirácziókkal, ilyeneket nem vár.

Szavazás után, mely felállással és ülvemaradással történt,a ház 83 szavazattal 71 ellenében nem veile tudomásul a választ,hanem kitűzte annak tárgyalását a költségvetés utáni időre.*)

Június 28-ikán napirendre kerülvén a kérdés, Lükő Gézanemcsak a tudomásulvételt tagadta meg, hanem határozatijavaslattal állott elő, mely szerint: utasítja a képviselőház aminisztériumot, hogy addig is, míg az állam és egyház köztiviszonynak meghatározása iránt törvényhozás útján gyökeresintézkedés jönne létre, a királyi te tsz vény jognak teljes érvénybentartása felett őrködjék s úgy a rozsnyói esetben, mint ezutánnetalán előforduló esetekben a fennlévő gyakorlat és törvényértelmében szigorúan járjon el.

A határozati javaslat előterjesztése után Trefort rövidvonásokban előadta egyházpolitikai programmját. »A mi fel-adatunk— mondá— és az utánunk jövő generáczió feladata leszlétrehozni az összhangzást a társadalmi, a politikai és egyháziviszonyok közt. Nem fog ez történni nagy elvek kimondása által,hanem a társadalmi mozgalom s a jövőben alkotandó törvényekhosszú sora által. Ide tartozik elsősorban a törvény nem a vallás-szabadságról, hanem a vallás szabad gyakorlatáról és a vallás-felekezetek egyenjogúságáról. A vallási élet szabadságánakérdekéből következik, hogy a vallási viszonyoktól külön válasz-tassanak azon ügyek, amelyek természetüknél fogva nem a vallás-hoz, az egyházakhoz, hanem az állam rendelkezése alá tartoznak,

*) Június 27-ikén a Deák-kör is foglalkozott az üggyel.Trefort miniszter részletesen előadta a püspök ügyében történteketés kérte a párt hozzájárulását előterjesztéséhez, melyet a házbantenni fog egy bizottság kiküldése iránt az állam és egyház közöttiviszonyok rendezése czéljából. Ez alkalommal Szilágyi Dezső isfelszólalt mint körtag és kifejtette, hogy a placetum nem eléghatásos fegyver; az állam vegye kezébe az iskolaügyet, szabályozzaa házasságot stb. (Kónyi Manó: Deák Ferencz beszédei. 1903.VI. 405. 1.)

19

mint a polgári és politikai jogok gyakorlása, a házasság polgárioldala és viszonyai. Továbbá ide tartozik a polgári házasságrólszóló törvény, mint a vallásfelekezetek egyenjogúságának korol-láriuma, akként, hogy a házasság polgári jogi érvényességére avallás befolyással ne bírjon s az állam a házasságot a maga szem-pontjából polgári szerződésnek tekintse, amely felett saját tör-vényei szerint ítél. E kérdés gyakorlatilag is meg van már oldvatöbb államban, mint Francziaországban, Belgiumban, a rajnaitartományokban, s mely most Poroszországban is napirendenvan. Nem fog ez nálunk sem okozni perturbácziókat a vallásiviszonyokban; csak a törvényhozás gondoskodjék az anyakönyvekvezetésére szükséges adminisztratív közegekről.«

Beszéde végén a következő indítványt terjeszti elő: küldjönki a képviselőház bizottságot a végre, hogy a vallás- és köz-oktatásügyi miniszter közbejöttével az állam és egyház köztiviszony szabályozására javaslatot dolgozzon ki és e javaslatot aház elé terjessze.

Gulner Gyula utal az ultramontanizmus czége alatt folya-matban lévő izgatásokra. Ezen egész áramlat csak egy láncz-szeme annak a mozgató erőnek, amely a Vatikánban van ésEurópa minden államában érvényesülni igyekszik. Ennek leküz-dése végett óhajtja, hogy a minisztérium a legerélyesebb eszközök-höz nyúljon, nevezetesen az állam és egyház közti viszony rende-zését végre-valahára megindítsa. Ebből a szempontból csatlakozikLükő határozati javaslatához és a miniszter indítványához.

Ugyanaznap Deák Ferencz is fölemelte szavát és elmondtaemlékezetes utolsó nagy beszédét az állam és egyház közöttiviszonyokról. A polgári házasság ügyében a következő kijelen-téseket tette:

»Előttünk van és remélem, nem hosszú idő múlva a ház aszta-lára kerül a polgári házasság kérdése. A polgári házasság, nézetemszerint, absolute nem vallási, hanem tisztán polgári kérdés.A két mód közül, melyet eddig követtek, az egyik az engedélyezettpolgári házasság, másik a kötelező. Nem tehetek róla, én az elsőt,a fakultativ polgári házasságot nem tartom logikai alapon nyug-vónak, nem tartom helyesnek és magára az egyházi rendre nézveis sértőbbnek tartom, mint a kötelezőt. Mert ha nyersebb nyelvenmondanók ki a fakultativ polgári házasságról szóló törvényt,ez annyit tenne, hogy az állam azt mondja alattvalóinak: fiaim,

20

ha házasodni akartok, menjetek papjaitokhoz, adjanak ők összebenneteket; de ha a pap össze nem ád titeket, akkor jöjjetekhozzám, majd összeadlak én. Ellenben a kötelező polgári házasságegészen más. Ott az állam azt mondja, hogy a házasság nemcsakegyházi szertartás, hanem polgári szerződés, és pedig a legfonto-sabb, amely alapja a legitimitásnak, a szukczessziónak; én tehátmint állam kívánom, hogy ezen polgári szerződés előttem köttes-sék, annak egyházi részét azután végezzétek el a magatok pap-jainál. Ebben sem sértő, sem abszurd, sem helytelen nincs. Mind-ezeket fokonként meg lehet tenni.«

Deák nagy beszédének hatását mi sem jellemzi jobban,mint az, hogy utána Huszár Imre a miniszter határozati javasla-tához toldást indítványozott, mely szerint a kiküldendő bizottság-nak utasításul az adatik, hogy javaslatában szigorúan tartsaszem előtt azokat az irányelveket, amelyeket Deák Ferenczkifejtett ebben a beszédében.

Simonyi Ernő nem járul hozzá a toldás eszméjéhez, mert —úgymond —nem parlamentáris dolog egyes képviselőnek diktátu-mát valamely bizottságnak irányadásúl kiszabni és mert meg isváltozhatik a háznak véleménye.

Ghyczy Kálmán a toldás mellett van. Egyáltalában nemtartja imparlamentáris dolognak, hogy midőn a ház bizottságotküld ki egy hosszú időre kiterjedő nagyfontosságú ügyben, akkorelőre meghatározza az irányt is, melyet a bizottság által követ-tetni akar. Ha pedig attól félünk, hogy megváltozhatik a ház állás-pontja, akkor annál indokoltabb, hogy a ház jelölje meg az irányt,melyet a bizottságnak követnie kell. Ezen elvek helyessége irántMagyarország közvéleménye, a haza és ezen ház többsége régótatisztában van, s azért egyáltalában semmi sem áll ellent annak,hogy amit a ház nagy többsége hisz és vall, azt valóban utasításuladja az illető bizottságnak.

Szavazás után Lükő határozati javaslatát mellőzték, aminiszterét pedig, valamint Huszár toldását elfogadták. Az egészház felállott és sokáig lelkesen éljenezték Deák Ferenczet nagydiadaláért.

Deáknak ezzel a beszédével és a háznak ezzel a határozatávala kiegyezés utáni évek magyar egyházpolitikájának szabadelvűirányzata a tetőpontot érte el. Idáig folyton emelkedő vonalbanhaladt; innen túl a leszállás következett.

21

Sem az ellenzék, sem az ünnepelt politikus nem sejtették,hogy e diadal hosszú ideig egyúttal a szabadelvűségnek utolsócsatanyerése volt a képviselőházban.

Az országgyűlés elmulasztotta a történeti pillanatot a refor-mok valósítására. Mulasztásáért keservesen megbűnhödött;később, húsz év múlva, sokkal nagyobb munkával és fáradsággalvolt kénytelen harczolni ugyanazért, amit most könnyen kivív-hatott volna.

A REFORMOK ELODÁZÁSA.

A nyári szünet után (1874. november 5.) Lükő Géza szóbahozta a bizottság kiküldését. Trefort erre nézve indítványt ter-jesztett elő, amelyben kérte, hogy a ház 27 tagú bizottságotválasszon az állam és egyház közti viszonyok szabályozására.Lükő Géza kifogást tett az indítvány szövegezése ellen; abizottság nem a viszonyok szabályozására, hanem javaslattételreküldendő ki.

Elnök: Én úgy hiszem, nincs aggálya a t. háznak az iránt,hogy a bizottság nem fogja véglegesen szabályozni az állam ésegyház közti viszonyokat. (Derültség.)

A vidám elnöki megjegyzés nagyon keserű igazságot foglaltmagában. Megválasztották ugyan a bizottságot, s az elnök nemsokkal később már jelenthette a háznak, hogy a bizottság meg-alakulván, elnökévé Gorove Istvánt és előadójául Molnár Aladártválasztotta, sőt a bizottság a polgári házasság tárgyában készültelső jelentését fél évvel később, 1874. június 16-ikán MolnárAladár elő is terjesztette, annak tárgyalását csakhamar ki istűzték napirendre; ekkor azonban Bittó István miniszterelnöka válságos politikai helyzet miatt a tárgynak napirendről valólevétele és a jövő ülésszakra való halasztása mellett szólalt fel.»Biztosíthatom a t. házat, úgymond, hogy a kormánynak teljes-séggel nincs szándékában kitérni a kérdés elől; sőt el vanhatározva saját inicziativájából a jövő ülésszak alatt e kérdésbentörvényjavaslatot terjeszteni a t. ház elé; s én azt hiszem, hogyakkor a t. ház azon helyzetben lesz, hogy tanácskozásainakkonkrét eredménye is fog lenni, míg ha most ily alakban, ajelentés alakjában tárgyalja a ház ezen fontos kérdést, különbenis csak in thesi oldathatnának meg az itt lefektetett elvek.«

22

A miniszterelnök elodázó igyekezete érthető heves tiltakozástidézett elő a reform hívei között.

Lükő Géza kéri a házat: ne tegye ki magát annak a vádnak,hogy a reformkérdéseket megoldani nem akarja, hogy ultra-montán aspiráczióktól vezéreltetik, és menjen bele a tárgyalásba.

Irányi Dániel és Horn Ede szintén a napirend fenntartásátkövetelik.

Bittó miniszterelnök: Mindenesetre oly időben fogjuk beter-jeszteni ezen javaslatot a jövő ülésszakban, hogy azt még tár-gyalni és befejezni lehessen.

Tisza Kálmán a már teljesen megérett ügynek napirendenhagyása mellett van.

Pauler igazságügyminiszter, Horvát Boldizsár és még többekfelszólalása után névszerinti szavazás volt a kérdés fölött. A ház50 szótöbbséggel levette a tárgyat a napirendről.

ISTÓCZY INTERPELLÁL. ÚJ HELYZET.

Nov. 7-én, az új ülésszakban új bizottságot választottak(elnöke Házmán Ferencz, előadója ismét Molnár Aladár). E bizott-ság a következő (1875.) év április 28-án nyújtotta be jelentését,amelynek első része az állam és egyház közti viszonyok rende-zésére szükséges intézkedésekkel, második része pedig azontörvényjavaslat alapelveivel foglalkozik, melyet a bizottság avallásszabadságról szerkesztett. A Bittó-miniszteriumot felváltóWenckheim-kormánynak azonban nem jutott ideje dűlőre vinniaz egyházpolitika függő ügyeit.

Különös epizódja volt ennek a rövid átmeneti érának IstóczyGyőző interpellácziója a belügyminiszterhez (1875. ápr. 8.) azsidók irányában követendő politika ügyében. Az interpellácziótmegokoló beszéd, a zsidók ellen felhozott invektivák hosszúsorával, mintegy bejelentése volt az antiszemita mozgalomtársadalmi és politikai szervezkedésének. Az égi háborút meg-előző villámlás és mennydörgés főpróbája. Wenckheim, mintbelügyminiszter, szabadelvű szellemben válaszolt, s az interpelláló,noha nem volt megelégedve a válasszal, azt mégis tudomásulvette. Kormánypárti állásánál fogva mást nem is tehetett.

Ez az epizód pedig elárulta azt is, hogy attól a többségtől,melynek soraiban ily velleitások ekkora merészséggel lépnek

23

fel, az egyházpolitikai reformalkotás terén valami nagysza-bású kezdemény, minden elvi kijelentés ellenére, aligha leszvárható.

Minden attól függött most, a Deák-párt fokozódó gyengüléseés a balközéppel való fúziónak mindinkább előtérbe nyomulásamellett, hogy az új alakulás ki fogja-e majd pótolni az új, hatalmastöbbségi pártnak szellemében azt a fogyatékot, melyet a szabad-elvűség az utóbbi évek során szenvedett. Fájdalom, ez nemtörtént meg. Az egyházpolitikai reformok ügyére a fúzióvalbeköszöntött új helyzet éppenséggel nem bizonyult kedvezőnek.

A REFORMOK ÜGYE A FÚZIÓ UTÁN.

Tisza Kálmán kormányát, de az országos közvéleményt isegyrészt az ausztriai kiegyezés, másrészt a keleti politika bonyo-dalmai kötötték le mindenek fölött.

Az 1875—78-iki országgyűlés első évének idevágó mozzanatavolt Mocsáry Géza interpellácziója a polgári házasság ügyében.Az interpelláló képviselő azonban, örömmel értesülvén arról,hogy Trefort vallás- és közoktatásügyi miniszter elkészült apolgári házasságra vonatkozó törvényjavaslatával, egyszerűenvisszavonta interpelláezióját (1875. nov. 6.).

Deák Ferencz elhunytával (1876. jún. 26.) a szabadelvűegyházpolitikának legfőbb támasza dőlt ki a küzdők éléről.Vele együtt az országgyűlés lelkiismerete is mintha elhallgatottvolna . . . .

A lankadatlan Irányi Dániel, aki Deák mellett a 48-as kor-szak e szellemi örökségével legjobban azonosította magát, a vallás-és közoktatásügyi tárcza 1876-iki költségvetésének tárgyalásakorismét fölkeltette az ügy iránt való érdeklődést. A vallásszabadságbehozatalát követelte újabb határozati javaslatában: »még ezülésszak alatt«.

Tisza Kálmán miniszterelnök a határozati javaslat ellenébenazt hajtogatta, hogy a határozat akkorra tartassék fenn, amikora vallásügyre vonatkozó törvényjavaslat a ház előtt lesz.

A kérdésre név szerint szavaztak és nagy többséggel (211: 30)elfogadták Tisza javaslatát. A határozat méltán lehangolta areformok híveit. Érezniök kellett, hogy az új többség működésétőle részben szintén nem várhatnak fordulatot.

24

Hasonló eredménnyel járt Irányi újabb akcziója a következőévben, ugyancsak a vallási tárcza költségvetése alkalmával.Ekkor, 1876. decz. 2-án, ismét előterjesztett egy határozatijavaslatot a teljes vallásszabadságra és a polgári házasságravonatkozó törvényjavaslatok érdekében. Tisza pedig megismé-telte a maga kérését a benyújtandó törvényjavaslatokkal együt-tesen való elintézés iránt, s a ház megint úgy határozott, mintlegutóbb.

A kérdés tehát pihent tovább.Nem csoda, hogy a legközelebbi alkalommal, az 1878-iki

költségvetés kapcsán, Irányi Dániel, tizedikszer sürgetve meg aszívéhez nőtt és elvileg oly annyira tisztázott reformok ügyét,szinte a lemondás keserűségével tér vissza e tárgyra és az írásbankeres vigasztalást: »A leányzó nem halt meg, csak aluszik.«Amint látni fogjuk, ez az álom még évekig tartott, s a fölébredésrosszabb volt az álomnál.

Hogy pedig a hosszú halogatás az ellenkező oldalon milyengyümölcsöket érlelt, arról meggyőzően tanúskodik ugyanazonévben Istóczy Győzőnek indítványa a zsidó állam helyreállításairánt (jún. 24).

Bármily hatástalanul hangzott is el a házban beszéde, amelyetTrefort a kor humanitárius elveivel, a ház nemes szellemével ésnagyrészt a tényekkel is ellentétben álló »irodalmi essay« jelzőveltisztelt meg, künn az országban, az ily eszmék befogadásáramindig hajlandó tömegnél nem maradt nyom nélkül. Az Orosz-országból érkezett zsidóüldözési hírek hazánkban, különösen afelvidéki megyékben bizonyos nyugtalanságot szültek. Többmegye tiltakozni kezdett az orosz zsidók beözönlése ellen. E tilta-kozások — éppen az Istóczy-féle áramlattól befolyásolva — minderősebb hangnemben ismétlődtek és lassankint az ország leg-nagyobb részében visszhangra találtak. Az orosz zsidók miatt amagyar zsidók ellen támadt fel az izgalom. A legközelebbi válasz-tások után Istóczy már nem állt egyedül a képviselőházban.A reformok ügye pedig nem állt kedvezőbben.

Az 1878—81-iki országgyűlés elméletileg mindamellett némilendületre segítette az ügyet, némi visszahatásakép az ellenkezőirányzatnak.

Irányi Dániel most is megújítá határozati javaslatát, avallás- és közoktatási tárcza 1879-iki költségvetésével kapcsola-

25

tosan, a teljes vallásszabadság és a polgári házasság megalko-tása iránt.

Ezzel egyidejűleg Helfy Ignácz és Gulner Gyula az alapok-és alapítványoknál tettek indítványt s az ezekhez fűzött élénkvita közben az egyházpolitika kérdései folyvást felszínen voltak.

Trefort ez alkalommal a vallásszabadságról úgy nyilatkozott(különben nem először tette), hogy nincs szükség külön törvényalkotására, mert a vallásszabadság nálunk tényleg megvan.Ha nem is a törvényekben, de az életben nálunk a vallásszabad-ságnak oly mértéke van meg, mint bárhol Európában. A polgáriházasság ügyét minisztertársára bízta.

Pauler igazságügy miniszter csak a polgári házasságról beszélt.Egyike ez a legfőbb kérdéseknek, úgymond, mely az összes családiélettel a legszorosabb összefüggésben áll s ennélfogva csak érettmegfontolással lehet megoldani, még pedig legczélszerűbben azegész családi jog szervezésével és szabályozásával kapcsolatban.Ezzel foglalkozik a kormány. A munkálatok ki vannak adva ésfolyamatban vannak. Szóval: eleget vártunk; miért ne várhat-nánk még tovább is.

Mind a két miniszter Irányi határozati javaslatának mellő-zését kívánta.

Az országgyűlés pap tagjai természetesen siettek a miniszteriálláspont mellett felvonultatni az ismert egyházi és valláserkölcsiszempontokat. A vallásszabadsági törvény dolgában mégHoffmann Pál sem tartózkodott csatlakozni az egyházi férfiakfelfogásához; kijelentette, hogy ily törvényt nem kíván, aztüdvösnek és a körülményektől indikáltnak nem tartja. Ellenbena polgári házasságot ő is sürgeti.

Ily előzmények után alig lehetett remélni, hogy a képviselő-ház megembereli magát és legalább elvileg nem adja fel régiszabadelvű hagyományait. Szinte csodaszámba ment, hogyIrányi határozati javaslatának egyik részét, a polgári házasságravonatkozót, mégis elfogadta, ut aliquid fecisse videatur. Mégez is vívmánynak tetszett, a körülményekhez és az aligmúlthozképest. Foganatja azonban ennek a polgári házasság behoza-talát illető utasításnak éppen úgy nem lett, mint az előző ese-tekben.

A következő, 1880-ik év április elejére kitűzték tárgyalásraHelfy Ignácznak egy indítványát, ugyanazt, mely már az előbbi

26

ülésszakban is napirenden volt, de elintézést nem nyert: azalapok- és alapítványokra vonatkozót. Irányi pedig újra beter-jesztő a maga határozati javaslatát.

Erre az utóbbira nézve Tisza Kálmán miniszterelnök kérte,hogy a szavazásnál, a kérdés kettéosztatván, a vallásszabadság-ról szóló rész mellőztessék. Ugyanarra alapította a kérést, minta megelőző alkalommal Pauler: hogy nincs szó vallásszabad-ságról, az nem kell, mert az megvan, hanem csak a vallássza-badságnak törvényszakaszokba való szedéséről, ez pedig ma nemégető. A ház sem tartotta égetőnek, s a megtartott szavazáseredménye megint az lett, mint legutóbb. Csupán a polgáriházasságra vonatkozó részt fogadták el, mely szerint az igazság-ügyminiszter utasíttatik a polgári házasság iránt oly időben tör-vényjavaslat beterjesztésére, hogy az még a folyó országgyűlésalatt törvénnyé válhassék.

A vallásszabadság behozatalára vonatkozó utasítás dolgátnévszerinti szavazással döntötték el. Az indítványnak ez a része13 szóval kisebbségben maradt.

Irányi nem tudott belenyugodni abba, hogy a vallásszabad-ság ügye ilykép intéződjék el az országgyűlésen. Jól tudta, hogya való élet szükségletei naponként meghazudtolják a parlamentifrázisokat. Elvi szempontból is elengedhetetlennek tartotta ezemberi jognak intézményes biztosítását. Azért 1881. november26-án, ismét a vallás- és közoktatási tárcza költségvetésekor,újabban összegezte mindama nyomós érveket, amelyek állás-pontja mellett szóltak és a múltkor mellőzött részt újra beter-jesztette: utasíttatik a vallás- és közoktatási miniszter, hogy avallásszabadság iránt törvényjavaslatot terjesszen elő.

Trefort miniszter ezúttal határozottabban színt vallott.A szóban forgó törvény ellen »államérdekből« egyenesen állástfoglalt:

»Megvallom, én nem vagyok barátja a vallásszabadságrólegy általános törvény alkotásának, mert az oly jelenségekhezvezethetne Magyarországon, amelyek nemcsak a fennálló egy-házakat, hanem részben talán a magyar államot is veszélyez-tetnék. (Helyeslés a jobboldalon. Elénk ellentmondás balfelől.)Igenis, ez az én álláspontom. Méltóztassék ezt, ha tetszik, közép-kori álláspontnak mondani; (Felkiáltások a szélsőbaloldalon:Az is!) de én e kérdést is úgy, mint minden más kérdést, a magyar

27

állam szempontjából tekintem. (Mozgás balfelől.) A magyarállam nem képes kiállani azon megrázkódtatásokat, melyekensok más államot keresztül lehetett vezetni . . . Akik velem egyet-értenek s e kérdéssel foglalkoznak, nagyon jól tudják, mit értek,midőn azt mondom, hogy Magyarország a vallásszabadságrólszóló általános törvényt meg nem bírná, a nélkül, hogy amagyar államiság fenntartása ne veszélyeztetnék. (Egy hanga szélsőbalon: Mumus!)Mandel Pál: Tehát Deák Ferencz veszélyeztette az

államiságot!De nem is vitte keresztül, hogy ily törvény alkottassék.

S ne méltóztassanak mindig a múltra hivatkozni, mert hiszfeküdt a ház előtt egy ily törvényjavaslat, s miért méltóztattakazt a maga idején a napirendről letenni? (Felkiáltások a szélső-balon: Önök tették le!) Nem volt komoly szándékuk a kér-désbe belebocsátkozni és azt keresztülvinni. (Úgy van! a jobb-oldalon.)«

A határozati javaslat ellen Tisza miniszterelnök is újraszót emelt.

Irányi határozati javaslatát ezek után a ház 102 szava-zattal 93 ellenében ismét elvetette.

1881. márcz. 9-én Majoros István képviselő interpellácziótintézett az igazságügyminiszterhez a polgári házasság iránt.Ez a kérdés, úgymond, évenkint tengeri kígyó módjára jelenikmeg a házban. Két ízben hozott a ház határozatot, hogy azigazságügyminiszter a polgári házasságra vonatkozólag törvény-javaslatot terjesszen be a ház elé, s ennek a kormány mindezideig eleget nem tett. A kérdés elintézését különösen a mostsajnosán megindult antiszemita mozgalom teszi sürgőssé. Ha apolgári házasság már be volna hozva, szerinte azon nem vártkellemetlenségek nagy részét, melyek az említett mozgalombólkövetkezni fognak, el lehetett volna hárítani.

Az interpellácziót kiadták az igazságügyminiszternek.Itt azonban a reform ügye új stádiumba lép. A megérlelós

kora letelt. A kormány, annyi sürgetés után, végre komolykísérletre szánta el magát, ha nem is abban a szellemben, amireőt neve s a képviselőház hagyománya egyaránt kötelezte.

28

KÍSÉRLET A RÉSZLEGES MEGOLDÁSSAL.

Habár Trefortnak az egyházpolitikát érintő kijelentéseiméltán lehűtötték a szabadelvűség igazi híveinek reménykedéseitvalami nagyobbszabású reformalkotás iránt, a valóság csak-hamar megmutatta, hogy a kormány még a legszerényebbvárakozáson is alul marad e részben. Kisült, hogy miféle»polgári házassággal« kíván kedveskedni az országnak.

Két héttel utóbb, márczius 22-én, Pauler igazságügyminisz-ter letette a ház asztalára törvényjavaslatát a keresztények ésizraeliták közt, valamint a külföldön kötött polgári házasságról.

Ezzel az ügy leszorult a gyökeres szabályozás teréről,ahova Deák és az ő szellemében a képviselőház régibb hatá-rozata helyezte volt.

A megokolás kiemeli, hogy az állam és az erkölcsiségigényeit oly országban, mint Magyarország, melynek polgárairészben keresztény, részben Mózes-vallásúak, csupán a polgáriházasság elégítheti ki. Mert az egyházi jog szabályai szerintkereszténynek és zsidónak összeadására egyik vallás papjaisem kötelezhetők. Nem hagyható pedig figyelmen kívül, hogyaz erkölcsiség és a vallás szoros összefüggésénél fogva hazánk-ban a házasság erkölcsi jelentősége által is indokolt azon fel-fogás uralkodott mindenkor, hogy érvényes házasság egyháziösszeadás nélkül nincs. A nemzet legnagyobb részét, az összeskeresztény felekezeteket s a zsidókat is ez a meggyőződéshatja át. Ezt a majdnem ezeréves gyakorlatban gyökerezővallási érzületet parancsoló szükség nélkül megsérteni nemszabad. Jelenleg — úgymond — csak arra van nagyobb szük-ség, hogy keresztény és zsidó összekelhessenek. A törvény-javaslat ennélfogva a belföldre nézve csak azon polgári házas-ságra szorítkozik, amelyet keresztény köt izraelitával. A kül-földön kötött polgári házasság eddig nem volt érvényes nálunk,mert a házasság e neme törvényesítve nem volt és bíróságainka polgári házasságból eredő házassági perben nem voltak hatás-körrel felruházva; a törvényjavaslat most megszünteti az erészbeli bajokat.

Hogy azonban ez a megoldás nem az volt, amit az országméltán várt, arról a jelentés mitsem szól. De a csalódás érzete

29

általános volt és a sajtóban is, a képviselőházban is elég vilá-gosan megszólalt. A sajtónyilatkozatok közül csak egyet idé-zünk. A Pesti Hírlap írja márczius 24-ről:

»Midőn nálunk a közvélemény felemelte szavát a polgáriházasság mellet