Szingapúr pénzügyi politikájaBIRINYI DOMINIKA ANNA (F8XTUG)

Tömörítvény

A második projektfeladatom témája, az ázsiai kis városállam, Szingapúr pénzügyi politikájának részletes elemzése. A témám szorosan kapcsolódik az első projektfeladatomhoz, ahol általánosabban foglalkoztam az ország gazdaságpolitikájával. Bár az ázsiai régiót tekintve mérete elenyésző Kína, vagy India mellett, de szerepe annál meghatározóbb. Magyarországnak sokat lehetne tanulnia Szingapúr történelméből és példájából. Ebben a félévben Szingapúr gazdaságának részletesebb elemzését tűztem ki célul, a pénzügyi politika szempontjából. Bevezetésképp törekedem összefoglalni a pénzügyi politika általános felépítését, eszközeit, valamint működési mechanizmusait, hogy ismertessem a világban alkalmazott különböző pénzügyi politikák főbb típusait, eredményeit. Ez az általános keret előfeltétele a későbbi alaposabb kutatásnak. Ennek tükrében részletesen kitérek a Szingapúrban alkalmazott pénzügyi rendszerre, és az ezzel szoros kapcsolatban lévő intézkedésekre, irányelvekre, és tendenciákra. Dolgozatomban a pénzügyi rendszert három alfejezetre osztom fel, a fiskális-, a monetáris-, és a kereskedelmi politikára. E három szemszögből kívánom megközelíteni, a szingapúri pénzügyi piac alapvető vonásait, jellegzetességeit, valamint kitérek az esetleges fejlődési lehetőségeire a jövőt illetően is. Fontosnak tartom a folyamatos nemzetközi összehasonlítás hangsúlyozását, hogy kiemeljem a legfontosabb különbségeket a szingapúri rendszer és többi rendszer vonásai között. Megemlítem az elmúlt évtized legfontosabb eseményét Szingapúr szempontjából, vagyis Kína felemelkedését, és az ezzel járó következményeket, például az ország liberalizációs lépéseinek alakulását, és ezek gyakorlati megvalósítását.Célom a következő félévre Szingapúr működésének további, még mélyebbre ható vizsgálata.

Tartalomjegyzék

I. Pénzügyi politikáról általánosságban ............................................................................................... 2 I.1.Fiskális-, vagy költségvetési politika általánosságban ................................................................ 2 I.2.Monetáris politika általánosságban ............................................................................................. 3

I.2.a.Jegybank feladatai ................................................................................................................ 4 I.2.b.A jegybanki célrendszer felépítése ....................................................................................... 4 I.2.c.Monetáris politika (jegybankok) eszközei ............................................................................ 5 I.2.d.Monetáris keretrendszerek ................................................................................................... 7

I.3.Kereskedelempolitika .................................................................................................................. 9 I.3.a.A kereskedelempolitika jellege ............................................................................................ 9 I.3.b.Kereskedelempolitika liberalizálása ................................................................................... 10

II.Szingapúr pénzügyi politikája ........................................................................................................ 10 II.1.Fiskális és költségvetési politika ............................................................................................. 12 II.2.Szingapúr monetáris politikája ................................................................................................ 17

II.2.a.Monetáris politika működése ............................................................................................ 17 II.2.b.Szingapúr, mint pénzügyi központ és a Bankrendszer kialakulása, működése ................ 21

II.3.Kereskedelempolitika Szingapúrban ....................................................................................... 23 II.3.a.Kereskedelmi egyezmények .............................................................................................. 25 II.3.b.Szingapúr válasza Kína felemelkedésére .......................................................................... 26

III.Összefoglalás ................................................................................................................................. 29 IV.Hivatkozások ................................................................................................................................. 30

1

I. PÉNZÜGYI POLITIKÁRÓL ÁLTALÁNOSSÁGBAN

A pénzügyi rendszer felépítése, és szerepe kiemelkedően fontos egy ország életében, ugyanis ez

határozza meg az ország gazdaságának felépítését. Az országok ezen keresztül törekszenek a

stabilitásra, és a folyamatos fejlődés biztosítására.

A pénzügyi politikát három fő területre lehet osztani:

- fiskális-, vagy költségvetési politika

- monetáris politika

- és a kereskedelem politika. [17]

I.1. Fiskális-, vagy költségvetési politika általánosságbanTehát a költségvetési politika a gazdaságirányítás egyik fő eszköze, mely az állami kiadások, és

bevételek szabályozásán keresztül fejti ki hatását, legfőbb intézménye általában a pénzügy

minisztérium. Eszközei az adók és a közkiadások (állami kiadások) szabályozása, irányítása.

Például recesszió idején célszerű az adókat csökkenteni és egy közkiadási programot (pl.

építkezések, állami megrendelések…) beindítani, emiatt kereslet növekedés lesz a piacon. [18],

[19], [20]

Az eszközei lehetnek automatikusak és diszkrecionálisak. Az automatikus eszközök például a

munkanélküli segély, és a progresszív adóztatás, ezeket szabály szerintinek is szokták nevezni,

mivel a politikusok előre meghirdetik, hogy bizonyos szituációkban hogyan fognak reagálni. Ezek

nem eseti alkalmazások, mert például a progresszív adóztatásról törvény rendelkezik, és a törvény

meghozatalától kezdődően ’folyamatosan’ él ez az eszköz. A progresszív adónál az adóalap

növekedésével nő az adókulcs is. Ennek jó példája a személyi jövedelemadó, ahol a jövedelem

növekedésével nő az adókulcs, így a magasabb jövedelműektől az állam a magasabb adókulcson

keresztül több adót von el. A diszkrecionálisak ezzel szemben eseti beavatkozást jelentenek, vagyis

úgy, mint állami foglalkoztatási programok, közmunka, eseti kifizetések, vagy adó kulcsok

változtatása (hosszú távú). [18], [20]

A gazdaságpolitika megkülönbözteti a belső és a külső késést. A belső késés a gazdasági sokkra

adott gazdaságpolitikai válasz, vagyis a sokktól az arra való reakcióig, válaszig eltelt idő. A külső

késés pedig azt az időszakot jelenti, amíg a gazdasági lépés (reakció) gyakorlati hatása a gazdaságra

nem jelentkezik. Fontos megjegyezni hogy a fiskális politikának, azon belül is a diszkrecionális

eszközöknek nagy a belső késése, mivel az adó jóváhagyásához és bevezetéséhez legtöbbször

parlamenti jóváhagyás szükséges, és a törvénykezés köztudottan lassú folyamat. Egy másik példa az

adó kulcsok eltolása, ami az egyes jövedelmi sávokban megváltoztatja az elvonások mértékét, ezzel

szintén nem lehet azonnali eredményt elérni, van a rendszernek egy bizonyos ’átfutási ideje’.

2

Értelemszerűen az automatikus stabilizátorok rögtön működnek). Bár a szabályok létrehozásáról

szóló viták leginkább a monetáris politika területével kapcsolatosak, de néhány közgazdász és

politikus felveti a fiskális politikai szabályozást. Leggyakrabban a ’kiegyensúlyozott költségvetési

szabályozásról’ esik szó, mely azt jelenti, hogy az állam nem költhetne többet az adóbevételeinél.

Ilyen rendszer működik számos USA-beli tagállamban. Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb

közgazdász elveti ezt az elméletet (mivel…) [4]

I.2. Monetáris politika általánosságbanA pénzügyi politika második fő területe a monetáris politika, mely a gazdaságban lévő pénz

mennyiségét szabályozza. A monetáris politika jóval összetettebb, mint a fiskális politika, emiatt

eredményességét illetően sok a vita. [4]

A pénzpolitika alapját képező bankrendszer a modern piacgazdaságokban hierarchikusan épül

fel. Van egy központi pénzteremtő, pénz kibocsátó (emissziós) bank, más néven Jegybank, vagy

monetáris hatóság, amely felügyeli, ellenőrzi az országban működő összes kereskedelmi bankot. [1]

A monetáris politika a stabil nemzetközi pénzügyi rendszer kialakítása szempontjából

’lehetetlen’ feladat elé néz. Ugyanis lehetetlen, hogy a rögzített árfolyamok, a szabad tőkeáramlás

és a monetáris autonómia, három kívánatos tényező egyszerre megvalósuljon. Ha kettőt

kiválasztunk, a harmadik elvész. Például szabad tőkeáramlás esetén, ha a jegybanknak van konkrét

árfolyamcél kitűzése, akkor a kamatpolitika ez alá rendelődik. Ez persze nem azt jelenti, hogy a

monetáris politika általánosságban nézne lehetetlen feladat elé. [2]

Az évek során különböző elméletek születtek a monetáris politika hatásosságáról:

• Klasszikus közgazdaságtan felfogása szerint a reálváltozókra a reáleszközök, a nominális

változókra a nominális eszközök hatnak, ezért a monetáris politika nem képes befolyásolni

az üzleti ciklus és a reálváltozók alakulását.

• Keynesi felfogás: nominális bérek merevsége miatt a monetáris politika képes befolyásolni

a reálbéreket, emiatt a gazdasági aktivitást is, tehát az aktivizmusnak van létjogosultsága.

• Monetarista elmélet szerint nem a nominális, hanem a reálbéreknek van fontos szerepe, az

adaptív várakozások miatt a monetáris politika csak addig lehet hatékony a reálváltozók

befolyásolásában, amíg a magánszektort a várakozásoktól eltérő inflációval tudja meglepni.

• Új klasszikus makroökonómia elmélete szerint már rövidtávon sem hatékony a monetáris

politika mert a gazdasági szereplők várakozásai racionálisak, nem követnek el

szisztematikus hibát, és minden információt felhasználnak a nominális változók

alakításához.

3

• Neo-keynesiánus felfogás szerint lehet rövidtávon reálhatása a monetáris politikának az

árak merevsége miatt. [2], [1]

A monetáris politikának nagy a külső késése, mivel kamatokon keresztül működik, mely

beruházásokra hat, így a vállalatok azokat beépítik a beruházási döntéseikbe, úgy tartják, hogy a

monetáris politikának az első hat hónapban nincsen hatása a gazdaságra. [4]

I.2.a. Jegybank feladataiA Jegybank által kibocsátott törvényes, hivatalos fizetőeszközt (jegybankpénzt) az adott ország

területén mindenhol el kell hogy fogadják a tartozások kiegyenlítéseként. Kiadásainkat egy

bizonyos részét bankjegyekkel, másik (nagyobb) részét pedig banki folyószámlánkról, átutalással

fedezzük A kereskedelmi bankok az ügyfeleik számláját a Jegybanknál jegyzik, ha a vevő és a

szállító ugyanazon banknál vezeti a számláját, akkor csak bankon belüli pénzmozgás történik, ha

pedig különböző banknál, akkor a bankok a Jegybankon keresztül bonyolítják le a tranzakciót.

Vagyis a kétszintű bankrendszer kétszintű pénzrendszert hoz létre, a Jegybank ugyanazt a

szolgáltatást nyújtja a kereskedelmi bankoknak, mint a bankok az ügyfeleiknek, ezért hívják a

’bankok bankjának’. [1]

A monetáris politikával kapcsolatban rengeteg a vitatott kérdés, de van négy terület, amelyben

egyetértés mutatkozik: Első, hogy a monetáris politikának hosszútávon nincsen reálhatása, ugyanis

a rövid távú hatásosságot a gazdasági szereplők beépítik a várakozásaikba. A második konszenzus

az, hogy szükséges a monetáris hatóság függetlensége, önállósága, átlátható működése és

elszámoltathatósága. Harmadrészt fontos a szabályokhoz kötött, előre bejelentett monetáris politika,

szemben az aktivista jellegűvel. Negyedik egyezmény, pedig a jegybankok céljaira vonatkozik,

vagyis a Jegybanknak két fontos, nevezetesen az árstabilitás, és a pénzügyi rendszer stabilitásának

megteremtése és biztosítása, valamint sok területen kapcsolódó céljai vannak. Végül felállítják

azokat a kereteket, amelyek biztosítják, hogy a kereskedelmi bankok rendben és biztonságosan

működhessenek. [1] [2]

I.2.b. A jegybanki célrendszer felépítéseA napjainkban működő modern Jegybankok célrendszere hierarchikus felépítésű.

• Végső cél: inflációból (és dezinflációból) eredő költségek minimalizálása. Mivel ezt a

Jegybank nem képes közvetlenül befolyásolni, további célokat határoz meg.

• Közbülső cél(ok): pénzmennyiségi és árfolyamcél (legelterjedtebb), nominális jövedelmek

alakulása, esetleg nincs ilyen cél. Ez a cél akkor megfelelő, ha már szorosabban kapcsolódik

az inflációhoz, és hiteles. Ezekre a Jegybanknak már közvetlenebb hatása van.

4

• Operatív cél(ok): rövid távú kamatok, árfolyam alakulását, kötelező tartalékráta változását,

bankrendszer stabilitását és megfelelő hitelezését szolgáló mérőszámok, mutatók. A

közbülső célok elérése érdekében fogalmazzák meg. A Központi bank eszközein keresztül

közvetlen szabályozási lehetősége van ezekre a célokra. [2]

I.2.c. Monetáris politika (jegybankok) eszközeiA monetáris politika eszközeivel befolyásolja a kereskedelmi bankok rendelkezésére álló pénz

mennyiségét, ezzel egyúttal a gazdaság számára rendelkezésére álló pénzmennyiséget is. A

pénzteremtés hitelezés útján és devizaműveletekkel valósítható meg. Ha a Jegybank a

pénzmennyiséget kívánja szűkíti, ezt restriktív politikának hívjuk (ez visszafogja a gazdasági

növekedést, és csökkenti az inflációt), ha pedig növelni szeretné a gazdaságba áramló

pénzmennyiséget, azt expanzív politikának nevezzük (ez növelően hat a gazdaságra, ugyanakkor az

inflációra is). Eszközei két csoportba sorolhatóak, lehetnek direktek, és indirektek. [1]

A ’30-as, ’40-es évekig bezárólag az indirekt eszközök dominálták a jegybankok

tevékenységét, ezután a ’80-as évekig a direkt eszközök váltak jellemzővé, napjainkra ismét az

indirekt eszközök a jellemzőek, ez többek között a globalizáció térnyerésének is köszönhető. [1]

Az indirekt eszközökben közös, hogy először a kamatlábat befolyásolják, és csak ezen keresztül

szabályozzák a gazdaságba kerülő pénz mennyiségét, ezek a pénzügyi működés logikájával

próbálnak hatni a pénzügyi folyamatokra. [1]

• A viszontleszámítolás tárgya általában a váltó (esetleg másfajta forgalomképes értékpapír).

Először egy kereskedelmi bank és egy piaci szereplő (vállalt) között létrejön a leszámítolás,

vagyis a bank úgy nyújt hitelt a vállalatnak, hogy a vállalat tartozását igazoló váltón

(melyen a teljes hitel összeg szerepel) lévő összeget hitelezi neki, de a vállalat csak a

kamattal csökkentett összeget kapja kézhez. Ha a kereskedelmi bankok likviditási hiányban

szenvednek, vagyis azonnal szükségük lenne jegybankpénzre, ezeket a váltókat felajánlják a

Jegybanknak eladásra, ha ezek megfelelnek az előírásoknak, megtörténik az adás-vétel, és a

központi bank jegybankpénzzel (szintén csak a kamattal csökkentett hitelösszeget) fizet a

kereskedelmi banknak. A Jegybank, mint végső mentsvár szerepét tölti be ebben a

helyzetben. Az ügylet meghatározó pontja, hogy a Jegybank milyen viszontleszámítolási

kamatlábat határoz meg, ugyanis ezen keresztül tudja befolyásolni a kereskedelmi bankokat,

és a piac pénzmennyiségét. (Ha a Központi bank emeli a viszontleszámítolási kamatlábat,

akkor a ker. bankok számára megdrágul a refinanszírozás, és a ker. bankok is emelik a

kamatokat, vagyis megdrágul a hitelnyújtás, emiatt a pénz áramlása a gazdaságba kevésbé

fog nőni) Manapság ezt a formát nem használják. [1], [21], [22], [24]

5

• A legnépszerűbb monetáris politikai eszköz napjainkban a nyíltpiaci műveletek. A

viszontleszámítolással ellentétben, ez a kereskedelmi bankoknál jelenleg már meglévő

jegybankpénz mennyiségét, és a kamatlábat szabályozza. A nyíltpiaci műveletekkel a

Központi bank az állampapír végleges eladás-vétellel szabályozzák a forgalomban lévő

pénzmennyiséget. Ha a Jegybank csökkenteni szeretné a gazdaságba áramló

pénzmennyiséget, vagyis a cél hogy a kereskedelmi bankok emeljék a nyújtott hiteleik

kamatlábát, ilyenkor olcsón, jól jövedelmező, kamatozó állampapírokat bocsát a

kereskedelmi bankok rendelkezésére. Emiatt a bankok minél több állampapírt vesznek

(hogy kihasználják a kedvező lehetőséget), és ezzel együtt csökken a jegybankpénz

készletük, és kevésbé tudnak hitelt nyújtani a gazdaságnak, így megemelik a nyújtott hitelek

kamatlábát. Leggyakoribb eszköze a repó, ami értékpapír vásárlás, vagy eladás rövid

lejáratú előre rögzített árú visszavásárlás mellett. [1], [21], [22]

Sokáig a közgazdászok meg voltak győződve arról, hogy a hitelkereslet kamatláb-rugalmas,

vagyis a kamatláb döntő szerepet játszik egy racionális gazdasági szereplő viselkedésében. Mára

azonban erős kételyek merültek fel ezzel a felfogással szemben. Bebizonyosodni látszik, hogy a

kamat fontossága másodlagos, elsősorban a gazdasági helyzet megítélése a döntő tényező a

termelési-beruházási döntések során. [1]

A monetáris politika direkt eszközei közvetlenül a gazdaságban lévő pénzmennyiségre hatnak,

és csak közvetett módon a kamatokra. Ezek ma már ’drasztikus’ módszereknek minősülnek,

használatuk igen ritka, ezért csak röviden foglalkoznék velük. [1]

• A legnevezetesebb ezek közül a kötelező tartalékok-előírások módszere. Lényege, hogy a

monetáris hatóság megszabja, hogy a kereskedelmi bankoknak milyen százalékban kell

tartalékot képezniük a hatóságnál. Minél magasabb a tartalékráta előírás, annál kevesebb

jegybankpénzzel rendelkeznek a bankok, és annál kevesebb hitelt tudnak nyújtani a

gazdaságnak, nőnek a kamatok, és így csökken a gazdaságba áramló pénzmennyiség. A

tartalékráta változtatása monetáris restrikció esetén alkalmas, de expanzió esetén már sokkal

kevésbé. A bankrendszer indirekt adóztatásaként is felfogható. [1]

• A kötelező tartalékráta egyedüli használata ’kijátszható’, mivel az értékpapírokra nem

vonatkozik. Így a Jegybank megállapíthat egy viszontleszámítolási plafont minden egyes

ker. bank számára, így maximálni tudja a bankok viszontleszámítolásból való

jegybankpénzhez jutását. Így a bankok már nem tudnak kibújni a tartalékráta alól. [1], [21]

• A direkt eszközökhöz tartozik még a hitelkontingentálás módszere is, amely maximálja a

kereskedelmi bankok által nyújtható hitelek mennyiségét. Ez nem túl kedvelt eszköz, mivel

6

élénk hitelkereslet időszakokban a bankok inkább vállalják a büntetést, minthogy ne

nyújtsanak hitelt. [1], [23]

• Megemlíthető még az irányított hitelek módszere, amikor a monetáris hatóság bankonként

megszabja az államilag preferált szektoroknak nyújtandó hitelek mértékét (erre példa

Franciaország), esetleg megszabja a bankok által kötelezően fizetendő betéti kamatokat

(USA). [1], [23]

• Itt említhető meg még az erkölcsi ráhatás, amely személyes megbeszéléseket, tárgyalásokat

jelent a jegybank és a pénzintézetek vezetői között. Elég megfoghatatlan módszer,

eredményessége függ a tárgyaló felek viszonyától. [22]

I.2.d. Monetáris keretrendszerekA monetáris keretrendszerek típusai a következők:

Az inflációs célkövetés rendszerében a Jegybank az árstabilitás elérése érdekében kitűzi a

konkrét elérni kívánt inflációs értéket, amit általában a fogyasztói árindex (CPI) bizonyos éves

százalékos változásában határoz meg, és minden eszközét az irányba mozgósítja, hogy ezt a célt

elérje. A jegybanki alapkamatot úgy változtatják, hogy ez a kitűzött cél teljesülhessen, emiatt más

mutatószám ’romlásnak’ indulhat, pl. a valuta felértékelődhet. Folyamatosan meghatározott

időközönként készítenek előrejelzéseket (havonta, vagy negyedévente) a várható inflációról, és ha

szignifikánsan meghaladja a kitűzött célértéket, akkor kamatot emel, ha jelentősen alacsonyabb,

akkor kamatot csökkent a monetáris hatóság. A rendszer alapkövetelménye, hogy rendelkezésre

álljanak megfelelő előrejelző technikák, és kulcsfontosságú a jövőbe tekintő központi banki

magatartás is. Ezt a monetáris keretrendszert először Új-Zéland vezette be 1989-ben, azóta jelentős

a követők száma, ezt a berendezkedést választotta többek között az Egyesült Királyság, Kanada,

Ausztrália és az Eurozóna is. 2001-ben a Magyar Nemzeti Bank is áttért erre a stratégiára,

kimondottan az Eurozónához való mielőbbi csatlakozás érdekében. A végső cél az alacsony

inflációval jellemzett gazdasági környezet kialakítása, ahol tartósan 0-2 százalék között mozog az

infláció, és a gazdasági szereplők fogyasztási-beruházási döntéseit ne befolyásolja az infláció

mértéke. [22], [24], [25]

Az árszint célkövetés rendszere nagyon hasonló az inflációs célkövetéseshez, az a különbség

hogy itt a Jegybank az árszintet kívánja stabilizálni, és nem annak növekedését. Jelenleg sehol sem

alkalmazzák. (A ’30-as években, Svédországban volt ehhez hasonló rendszer, ennek tulajdonítják az

ország a 29-30-as világválság idején nyújtott jó gazdasági teljesítményét.) [24]

Pénzmennyiség célok követése azt jelenti, hogy a Központi bank éves szinten határozza meg a

pénzmennyiségre vonatkozó célokat. Ez az elgondolás azon alapszik, hogy bizonyos pénz

7

aggregátumok emelkedése és az infláció között stabil a kapcsolat rövidtávon. Az 1970-es, 80-as

években alkalmazta többek között Németország, USA, és Nagy-Britannia is, majd kiderült, hogy a

stabil kapcsolat csak 10-20 év átlagában érvényes, és a szigorú mennyiségi kontroll mellett is

felpöröghet az infláció. [24]

Az árfolyamrögzítés azt jelenti, hogy a Jegybank az ország devizáját egy másik

(horgony)devizához, vagy devizakosárhoz kapcsolódó árfolyamához köti, és kötelezettséget vállal

arra, hogy ezt egy meghatározott szinten, egy bizonyos sávon belül tartja. A fix

árfolyamrendszerben a Központi bank nem tud önálló kamatpolitikát kialakítani, szó szerint hozzá

van kötve a horgonydeviza országának politikájához, importálja a másik ország rendszerét.

Rövidtávon az árfolyam stabilitást a Jegybank devizavásárlással, és eladással szabályozza. A

rendszer előnye az egyszerűsége, és átláthatósága, a hátránya pedig, hogy a rögzített árfolyam

fenntartásának érdekében sok devizatartalékra van szükség, ami nagyon költséges. A fix

árfolyamrendszerben a belföldi gazdaságpolitika a külső egyensúly alá rendelődik, ami azt

eredményezi, hogy a monetáris hatóság sokszor olyan intézkedésekre kényszerül, ami ellentétes a

belső gazdaság érdekével. A valutatanács az árfolyamrögzítés egyik speciális esete. Itt nincsenek

fedezetlen kibocsátások, a forgalomban lévő hazai pénz minden egysége mögött áll annak

megfelelő értékű devizafedezet. [1], [24]

Ezzel a rendszerrel szemben jött létre a lebegő (flexibilis) árfolyamok gyakorlata, amely szerint

nem szabad a devizaárfolyamokat rögzíteni, hagyni kell, hogy azt a piac határozza meg a

devizapiaci kereslet és kínálat alapján. Akkor van egyensúlyban, ha a fizetési mérleg is

egyensúlyban van, és a szabadon mozgó árfolyam automatikusan kialakítja az alapmérleg

egyensúlyát. Itt a Jegybank nem határoz meg semmilyen devizaárfolyamot, és egyáltalán nem

avatkozik be a devizapiacon. A lebegő árfolyamok bizonytalanná tehetnék a nemzetközi

kereskedelem e szegmensét, így az árfolyamok hullámzása veszélyt jelenthetne, de ezek nem

lennének drasztikus kilengések, ugyanis a spekuláció stabilizálná az árfolyamokat. [1], [24]

A monetáris keretrendszerek különbözőségének fő oka, hogy a jegybankok másmilyen

operatív-, vagy közbülső célokat határoznak meg, és ezáltal másfajta mutatókat kívánnak

befolyásolni, és stabilizálni. A különbségek ellenére a Jegybankok végtére is a gazdaságban lévő

pénz mennyiségét szabályozzák, és ezen keresztül tudják befolyásolni a kiválasztott mutatót a

kívánt érték felé. Az eltérő felépítésű rendszerek köszönhetőek még az országok különböző

adottságainak (terület, népesség, gazdasági szerkezet…), az infláció eltérő viselkedésének és

mértékének, valamint a transzmissziós csatornák erősségének eltérése. A gyakorlatban ritkábbak a

tiszta rendszerek, a kevert rendszerek a jellemzőbbek. [2]

8

I.3. KereskedelempolitikaA kereskedelempolitika fő célja, hogy befolyásolja a termelési tényezők elosztását a

kereskedelembe kerülő tradable és non-tradable termelők között, emellett hatása van az erőforrások

exportorientált vagy importhelyettesítő tevékenységekbe való áramoltatásának. Ezeken keresztül

meghatározóan hat a makrogazdasági folyamatokra. [2]

A ’41-es évektől kezdődően a strukturalista elmélet került előtérbe, mely szerint a

kereskedelempolitikában a fejlett-fejlődő területek kapcsolatára a centrum-periféria elv a jellemző,

vagyis a külkereskedelem elszegényítő, elmaradottságot konzerváló hatással bír a fejlődő

gazdaságokra. Ennek oka, hogy a fejlődő gazdaságokban jelentősek a piaci hibák, ennek

koordinálására szükség van állami beavatkozásra, melyet a ker. politikán keresztül kell

megvalósítani. Mivel az elmélet szerint a világpiacra is jellemzőek a piaci tökéletlenségek, a fejlődő

gazdaságokat négy kedvezőtlen hatás érheti őket ebből: a cserearányok romlása, az exportkereslet

erőteljes ingadozása, a gyermekiparágak védelem hiányából fakadó leszakadása, ami a

külkereskedelemből eredő egyenlőtlen elosztáshoz vezet. [2]

Majd a ’80-as években jelentős fordulat következett be, a neoklasszikus elmélet ellent mond a

strukturalista felfogás tételeinek, ösztönzik a kereskedelmet és az akadályok lebontását. [2]

I.3.a. A kereskedelempolitika jellegeA kereskedelempolitika csoportosítását két fő szempont alapján szoktuk végezni. Először az

alapján, hogy az állam milyen mértékben avatkozik be a kereskedelembe. Ha nem avatkozik be,

vagyis csak a törvényi kereteket biztosítja, akkor semleges, ha beavatkozik, akkor aktivista

kereskedelempolitikáról beszélünk. Az aktivista politikát még két további részre bonthatjuk az

állam céljai mentén. Vagyis ha az állam a belföldi termelők, és a hazai piac érdekében lép fel azt

importhelyettesítőnek nevezzük, és ha az export ösztönzése a célja, akkor exportorientált

kereskedelempolitikáról beszélünk. [2]

A kereskedelempolitika eszközrendszerén belül különbséget teszünk az export ösztönzésével és

az import szabályozásával kapcsolatos eszközök között.

• Az import szabályozására alkalmazott eszközök között vannak ár jellegűek, például a vám,

ami gyakorlatilag az importra kivetett adó, és mennyiségi szabályozók, ami a nem vám

jellegű korlátozásokat jelenti. [2]

• Az exportösztönzésű eszközökkel az exportőrök jövedelmezőségét lehet javítani, ezen belül

input-, és output vonzatú eszközök léteznek. Az input vonzatú eszközök a felhasznált

termelési tényezők árát csökkentik, vannak elsődleges inputok (munkaerő, tőke árát

csökkentik), és közbülső inputok (importált inputokra ad támogatást). Az output jellegű

9

ösztönzőket is két csoportba sorolhatjuk, a közvetlenül az exporttermelést támogató

eszközök (kedvezményes kamatú/lejáratú exporthitelek, exporthitel biztosítás,

exportgarancia), illetve az exporttermelést közvetve támogatók (infrastrukturális

fejlesztések, K+F támogatások állami forrásból). Még ide sorolható, az exportőröknek

pozitív externáliákat biztosító eszközök is (monopoljogok, belföldi piac védelme). [2]

I.3.b. Kereskedelempolitika liberalizálásaAz elmúlt másfél évtizedre a kereskedelempolitika liberalizálása volt jellemző. Ez a folyamat

annak köszönhető, hogy a korábban folytatott importhelyettesítési politika rengeteg szerkezeti

feszültséget okozott, és felerősödtek az állami szerepvállalás visszaszorítását szorgalmazó

törekvések, valamint a fejlődő és közepesen fejlett gazdaságokat adósságválság jellemezte. [2]

A liberalizáció megvalósításához három sarkkövet szoktak meghatározni. Első lépés a

mennyiségi, és adminisztratív korlátozások átkonvertálása ár jellegűvé, így csökkentve torzító

hatásukat. Ezután következik a vámszínvonal fokozatos csökkentése, és legvégül a vámok

harmonizálásának megvalósítása. [2]

A kereskedelem liberalizálása és gazdaság stabilitása közötti kapcsolatokra két különböző

elmélet létezik. Sachs és Agossin elmélete szerint a liberalizáció előtt szükséges a stabilizációs

politika, hogy a liberalizáció ne okozzon egyensúlyi zavarokat. Krueger és Rodrik szerint, pedig

pont fordítva kell hogy történjen, mivel a liberalizációs politika növelheti a stabilizációs lépések

hitelességét, eredményességét és csökkentheti az egyensúlytalanságot. [2]

A kereskedelem liberalizálásának sikerességének kimenetelét több tényező is befolyásolhatja.

Meghatározó a kiinduló makrogazdasági helyzet (kiegyensúlyozott, súlyos, átmeneti), a korábbi

protekcionizmus időtartama (nagysága, eszközrendszere), a külső tényezők hatása, a stabilizációs

politika, valamint a társadalmi csoportok ellenállása. [2]

A liberalizálás hatása a költségvetési egyensúlyra általában pozitív, viszont a kereskedelmi

mérlegre rövidtávon negatív, a tapasztalatok szerint az inflációra csekély hatással bír. Hosszú távon

fontos kiemelni az exportorientációt, és az export növekedésére vonatkozó hatását. Összességében a

liberalizáció hatásai a makrogazdasági mutatókat rövidtávon nem befolyásolják, megítélése inkább

pozitív. [2]

II. SZINGAPÚR PÉNZÜGYI POLITIKÁJA

Szingapúr egy kis gazdaság, amely a Kelet-Ázsiai GDP-jének 1,2-, valamint a világ GDP-jének

0,3 százalékát teszi ki. Ahogy már az első projektfeladatomban is kiemeltem, Szingapúr gazdasága

ultra-nyílt, ezért nagymértékben függ a külföldi piacoktól, legfőképp a külföldi kereslettől. A

10

szingapúri gazdasági növekedés (iker)motorjai az ipari-, és a szolgáltatási szektor. Az ipari szektor

biztosítja Szingapúr GDP-jének 26,3 százalékát, míg a szolgáltatási a 63 százalékát, valamint a

szolgáltató szektor a foglalkoztatja a dolgozók 75 százalékát. Annak érdekében, hogy

versenyképességét és pozícióját megőrizze és erősítse, folyamatosan tisztában kell lennie a

nemzetközi tendenciákkal, és azonnal reagálnia kell tudni akár a bekövetkezett változásokra. A kis

városállamnak létkérdése a külföldi befektetések vonzása és tartós letelepítése, emiatt rendkívül

kedvező kondíciók megteremtésére van szükség. E feltételek közé tartoznak a kiszámítható és

igazságos központi szabályozás, a korrupciómentes környezet, kellően képzett munkaerő, kedvező

adózási törvények és pénzügyi feltételek biztosítása, valamint a vállalati költségek leszorításának

szorgalmazása. [27]

Hogy Szingapúr gazdaságáról egy átfogó képet kapjunk, az első táblázatban megtalálhatóak a

főbb gazdasági és pénzügyi mutatószámok. Látszik, hogy a munkanélküliségi ráta általában

alacsony, illetve a lakosságra magas megtakarítása hányad jellemző. Fontos kiemelni még az

infláció felpörgését 2007-ben, de főleg 2008-ban, mellyel a későbbiekben részletesen foglalkozom.

1. Táblázat: Szingapúr főbb gazdasági és pénzügyi mutatószámai 2002-09Forrás: [9]

2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009Növekedés mértéke (%) Reál GDP 4,2 3,5 9,0 7,3 8,2 7,7 4,5 4,5 Nettó export 1,8 -8,4 14,0 2,9 7,7 9,2 8,9 5,3Megtakarítás és beruházás (GDP %-a) Bruttó nemzeti megtakarítások 36,3 39,2 38,4 38,5 41,8 46,8 43,8 43,8 Bruttó beruházás 23,7 16,0 21,7 19,9 20,0 22,6 25,6 26,2Infláció és munkanélküliség (időszaki átlag, %) CPI infláció -0,4 0,5 1,7 0,5 1,0 2,1 6,7 3,5 Munkanélküliségi ráta 3,6 4,0 3,4 3,1 2,7 2,1 2,1 2,2Fizetési mérleg (billió US$) Folyó fizetési mérleg 11,1 21,6 18,2 22,3 29,8 39,2 34,5 36,2 GDP %-a 12,6 23,2 16,7 18,6 21,8 24,3 18,2 17,6 Kereskedelmi mérleg 18,8 29,4 31,0 37,1 43,4 49,2 48,8 49,4 Teljes mérleg 1,3 6,8 12,1 12,3 17,0 19,4 17,7 10,8

*2008-as, 2009-es adatok előrejelzések

Szingapúr gazdasága 1960 és 1999 között átlagosan 8 százalékkal növekedett. Majd a ’97-98-as

vállság után 1999-ben ’csak’ 5,4 százalékos növekedést tudott produkálni, de gyorsan magához tért

a gazdaság, mivel 2000-re 9,9 százalékban bővült. Viszont 2001-ben a gazdaság 2 százalékkal

csökkent a szeptember 11.-i események következtében. 2002-ben 2,2%-os növekedést ért el, viszont

ez 2003-ra ismét visszaesett a SARS járvány kitörése következtében. 2004 és 2007 között a

gazdaság átlagosan több mint 6 százalékkal növekedett, de 2008-ra ismét visszaesés várható, a

11

kedvezőtlen nemzetközi környezet miatt. Tehát Szingapúr gazdasági teljesítménye az elmúlt bő tíz

évben ingadozó képet mutat. [27]

II.1. Fiskális és költségvetési politikaA fiskális politika központi intézménye Szingapúrban a ’Ministry of Finance’ (=MOF,

pénzügyminisztérium), azon belül az adók beszedésével, kezelésével foglalkozó szervezet, pedig az

’Inland Revenue Authority of Singapore’ (=IRAS). Mivel Szingapúr brit felségterület volt a

második világháborúig, ezért az adózási rendszerének szerkezete a brit sémán alapul. Az állami

bevételek 93%-át az adók képezik, ezért fontos nyomon követni alakulásukat. A nemzetközi

tendenciákhoz hasonlóan Szingapúrban is folyamatosan adókulcscsökkentés figyelhető meg,

melyeket szemléltetnek az alábbi táblázatok. [28], [29]

A második táblázatban láthatjuk, hogy a vállalati adókulcsok több mint a felére csökkentek fél

évszázad alatt. Ez a tendencia kifejezi azt, hogy Szingapúr számára mindenek előtt fontos az új

2. Táblázat: A vállalati jövedelemadóztatás alakulása SzingapúrbanForrás: [5]

Az adókivetés éve Adókulcs

1965-1986 40 %1987-1989 33 %1990 32 %1991-1992 31 %1993 30 %1994-1996 27 %1997-2000 26 %2001 25,5 %2002 24,5 %2003-2004 22 %2005-2007 20 %2008- 18 %

beruházók érdeklődésének felkeltése, és az országba való letelepítése. A vállalati jövedelem

adókulcsának alacsonyan, versenyképesen tartása (más országokhoz képest) rendkívül fontos. A

másik lényeges adótényező egy kitelepülni kívánó szervezet számára a személyi jövedelemadó,

ugyanis lényeges, hogy a potenciális dolgozóinak mennyi kötelezettsége van az állam felé. [5], [6]

A harmadik táblázat a személyi jövedelemadó alakulását mutatja az elmúlt 4 évben, mely

progresszív, vagyis a jövedelem emelkedésével az adókulcs, ezáltal az adóalap és a fizetendő adó is

sávosan növekszik. Itt is egyértelműen kimutatható az adókulcsok változtatása, időben csökkenő

tendenciája, mely a diszkrecionális fiskális politika egyik részterülete. 1987-ben ez az adókulcs még

3,5 és 33 százalék között mozgott, de 1997-re a legalacsonyabb érték 2, a legmagasabb pedig 28

százalék lehetett, valamint 2002-ben már megjelent a 0% a legalsó sávban. [6], [30]

12

3. Táblázat: SZJAForrás: http://www.mof.gov.sg/taxation/indiv_income_tax_rates.htm [2008-12-03]

Adóköteles éves jövedelem Ráta 2005 Ráta 2006 Ráta 2007/2008Első S$20,000 0% 0% 0%S$20,000 - S$30,000 4% 3.75% 3.5%S$30,000 - S$40,000 6% 5.75% 5.5%S$40,000 - S$80,000 9% 8.75% 8.5%S$80,000 - S$160,000 15% 14.5% 14%S$160,000 - S$320,000 19% 18% 17%S$320,000 – és fölötte 22% 21% 20%

A jövedelemadók csökkenésének okaként már említettem a nemzetközi környezet hatását, a

másik fontos ok pedig, a GST (goods and services tax), bevezetése 1994-ben. (Áfa-hoz hasonló)

4. Táblázat: A GST alakulásaForrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Goods_and_Services_Tax_(Singapore) [2008-12-03]

Az adókivetés éve Adókulcs1994-2002 3%2003 4%2004-2006.június 5%2007.július- 7%

Ezzel a lépéssel a kormány határozott célja az, hogy a direkt adóztatásról áthelyezzék a hangsúlyt az

indirekt adókra. A direkt (vagy közvetlen) adó az, amikor az adó alanya és teherviselője ugyanaz a

személy, ő fizeti be az adót közvetlenül az államnak. Ide tartoznak a jövedelemadók, osztalékadó,

kamatadó stb. Az indirekt (vagy közvetett) adónál az alany (adófizető) és a teherviselő elválik

egymástól, ezt vagyoni, szociális helyzettől függetlenül meg kell fizetni vásárláskor, viszont ez az

adó továbbhárítható, például általában a végső vásárló fizeti meg a termék egészére vonatkozó adót.

Ilyen adó az ÁFA, és mindenféle fogyasztási adó, melyek termékekhez és szolgáltatásokhoz

kapcsolódnak. [6], [31], [7]

Azzal hogy Szingapúrban bevezették, és folyamatosan emelték a GST kulcsát, lehetővé tették a

jövedelemadók további csökkentését, és ezen keresztül az ország piaci pozíciójának, és

attraktivitásának növelését, mely a GST nélkül nem valósulhatott volna meg. A másik érv az

indirekt adók áttérésére az öregedő társadalom problémája. Mivel Szingapúrban is öregszik a

társadalom, bár még nem olyan mértékben mint Európában, ezért egy bizonyos idő után a

jövedelemadóztatásból befolyó összeg nem tudná kielégíteni az állami kiadásokat. Erre a

problémára ad választ a fogyasztási adó, és így a jövedelemadó súlya csökken az állami bevételeken

belül. Megjegyezném, hogy a GST 5-ről 7 százalékra való emelése is hozzájárult a 2008-as, 6,5

százalékos infláció kialakulásához, mely 28 éves csúcs. [6], [31]

Az állami bevételek és kiadások kapcsán fontos megjegyezni, hogy Szingapúrban az

államapparátus sokkal kevésbé kiterjedt, mint Európában. Ezt szemlélteti az ötödik, és a hatodik

13

táblázat, mely tartalmazza az állami bevételek rendszerét először millió szingapúri dollárban, majd

a GDP százalékában A táblázatokból leolvashatóak a már említett tendenciák, vagyis a

5. Táblázat: Állami bevételek 1999-2008 (millió S$), (2008 becsült érték)Forrás: http://www.mof.gov.sg/budget_2008/ [2008-12-03]

1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008Működési bevétel 30,65 31,44 28,50 25,47 25,32 27,47 28,17 31,29 39,65 39,84 Vállalati jöv. adó 6,57 8,32 7,827 6,82 5,92 6,11 7,34 8,47 9,00 9,19 Személyi jöv. adó 3,51 4,03 4,55 4,05 3,86 3,96 4,32 4,71 5,58 5,94 Felügyelő bizottságok hozzájárulásai (Stat.Boards)

1,68 1,19 0,86 0,63 0,49 1,41 1,25 0,96 1,67 1,99

Vagyonadó 1,31 1,61 1,52 1,31 1,51 2,06 1,91 2,11 2,57 2,49 Vámok és fogyasztási adó 1,57 1,85 1,80 1,73 1,90 1,92 1,97 1,89 1,96 2,01 GST 1,99 2,12 2,12 2,16 2,96 3,47 3,82 3,98 6,00 6,19 Gépjárműadó 1,72 2,51 1,97 1,45 1,49 1,39 1,43 1,75 2,12 2,00 Jármű kvóta prémium 2,51 3,11 2,09 1,78 1,54 1,26 0,32 0,09 0,62 0,89 Szerencsejáték adók 1,37 1,49 1,58 1,55 1,52 1,53 1,50 1,57 1,71 1,80 Egyéb adók 2,90 2,52 1,94 1,81 1,85 1,95 2,14 3,40 5,44 4,18 Egyéb díjak 2,05 2,55 2,05 2,03 1,95 2,11 1,93 2,11 2,87 3,02 Egyéb 3,46 0,16 0,19 0,16 0,32 0,31 0,24 0,26 0,13 0,13jövedelemadók súlyának csökkenése, amelyek 1999-ben még 7,9 százalékát tették ki a

bevételeknek, míg 2008-ra már csak 5,8 százalékra estek vissza. Ezzel szemben a forgalmi adó,

jelen esetben a GST részesedése a bevételeken belül 1,4-ről 2,3 százalékra nőtt a vizsgált

időszakban. Összehasonlításképp Szingapúrban az állami elvonások mértéke 2007-ben a GDP 16,5

százaléka, ezzel szemben Magyarországon a GDP 44,9 százaléka (természetesen a magyar állami

kiadások aránya is magasabb) volt. Az állami bevételek GDP arányos csökkenése is megfigyelhető

a hatodik táblázatban.

6. Táblázat: Állami bevételek 1999-2008 (GDP %-a), (2008 becsült érték)Forrás: http://www.mof.gov.sg/budget_2008/ [2008-12-03]

1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008Működési bevétel 21,2 19,3 18,7 16,1 15,3 15,0 14,2 14,6 16,5 15,1 Vállalati jöv. adó 4,5 5,1 5,1 4,3 3,6 3,3 3,7 3,9 3,7 3,5 Személyi jöv. adó 2,4 2,5 3,0 2,6 2,3 2,2 2,2 2,2 2,3 2,3 Felügyelő bizottságok hozzájárulásai (Stat.Boards)

1,2 0,7 0,6 0,4 0,3 0,8 0,6 0,4 0,7 0,8

Vagyonadó 0,9 1,0 1,0 0,8 0,9 1,1 1,0 1,0 1,1 0,9 Vámok és fogyasztási adó 1,1 1,1 1,2 1,1 1,1 1,1 1,0 0,9 0,8 0,8 GST 1,4 1,3 1,4 1,4 1,8 1,9 1,9 1,9 2,5 2,3 Gépjárműadó 1,2 1,5 1,3 0,9 0,9 0,8 0,7 0,8 0,9 0,8 Jármű kvóta prémium 1,7 1,9 1,4 1,1 0,9 0,7 0,2 0,0 0,3 0,3 Szerencsejáték adók 0,9 0,9 1,0 1,0 0,9 0,8 0,8 0,7 0,7 0,7 Egyéb adók 2,0 1,5 1,3 1,1 1,1 1,1 1,1 1,6 2,3 1,6 Egyéb díjak 1,4 1,6 1,3 1,3 1,2 1,2 1,0 1,0 1,2 1,1 Egyéb 2,4 0,1 0,1 0,1 0,2 0,2 0,1 0,1 0,1 0,0Érdemes megemlíteni a gépjárműadó rendkívül magas kulcsát, mely ezáltal fontos állami bevétel is.

Érdekesség, hogy lehet hétvégi rendszámot vásárolni, ami olcsóbb, viszont ezzel az autót csak

hétköznap hat óra után, illetve hétvégén lehetséges használni. Szingapúrban vezették be 1975-ben

14

az első ’dugó díjat’, melyet a kilencvenes évek végén felújítottak, és kiépítették az ’electronic road

prising’ rendszert, mely a tényleges használat után szabja ki a fizetendő összeget. [32], [33], [34]

7. Táblázat: Az adókulcsok alakulása nemzetközi összehasonlításban, (2008 becsült érték)Forrás: KPMG’s Corporate and Indirect Tax Survey 2008, http://en.wikipedia.org/wiki/Tax_rates_around_the_world ,

http://www.worldwide-tax.com [2008-12-05]

Vállalati jövedelemadó Személyi jövedelemadó ÁFA/GST2000 2004 2008 2008 2007

Ausztrália 36% 34% 25% 0-45% 10%Hong Kong 16% 17,5% 16,5% 0-15% -India 38,5% 35,875% 33,99% 10-30% 12,5%Indonézia 30% 30% 30% 5-35% 10%Japán 42% 42% 40,69% 5-40% 5%Kína 33% 33% 25% 5-45% 17%Malajzia 28% 28% 26% 0-28% 10%Thaiföld 30% 30% 30% 5-37% 7%Tajvan 25% 25% 25% 6-40% 5%Szingapúr 26% 22% 18% 0-20% 5%Vietnám 32,5% 28% 28% 0-40% 10%

A hetedik táblázat megmutatja a három fő adótípus összehasonlítását nemzetközi környezetben,

fókuszban a délkelet-ázsiai fejlődő országokkal. Tisztán kivehető hogy a régióban Szingapúr

rendelkezik az egyik a legkedvezőbb adózási feltételekkel, ez sokat erősít az ország nemzetközi

helyzetén, sokan ’adóparadicsomnak’ is nevezik emiatt, bár ezt a ’státuszt’ a kormány határozottan

elutasítja. [35]

Végül a nyolcas táblázatban összefoglaltam Szingapúr költségvetési helyzetét 1999-től 2008-

8. Táblázat: Általános költségvetési helyzet (millió S$), (2008 becsült érték)Forrás: http://www.mof.gov.sg/budget_2008/ [2008-12-03]

1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008Működési bevétel 30,65 31,44 28,50 25,47 25,32 27,47 28,17 31,29 39,65 39,84 Adóbevétel 22,62 25,63 24,17 21,50 21,50 23,80 25,69 28,83 36,03 35,79 Összes díjak 4,56 5,65 4,13 3,81 3,49 3,37 2,25 2,20 3,49 3,91 Egyéb 3,46 0,16 0,19 0,16 0,32 0,31 0,24 0,26 0,13 0,13Összes kiadás 25,08 27,91 27,31 27,15 28,50 28,96 28,63 29,91 33,30 37,46 Működési kiadás 14,87 18,42 18,54 19,36 19,99 20,36 21,45 23,93 26,22 29,00 Fejlesztési kiadások 10,21 9,49 8,77 7,79 8,51 8,60 7,19 5,98 7,09 8,45Elsődleges többlet / (hiány)

5,57 3,53 1,19 (1,68) (3,18) (1,49) (0,46) 1,38 6,35 2,38

(-)Speciális transzferek 0,68 1,83 5,26 1,80 0,60 1,66 0,83 3,57 2,20 5,40(+)Nem-belső hozzájárulás - 2,29 1,38 3,68 1,90 3,04 2,78 2,13 2,30 2,22Teljes költségvetési többlet / (hiány)

4,89 3,98 (2,70) 0,19 1,89 (0,11) 1,49 (0,55) 6,44 (0,80)

ig terjedő időszakban. Általánosan a költségvetést többlet jellemzi, de például 2001-ben erősen

deficites lett a mérleg, ez tulajdonítható a szeptember 11.-i terrortámadás következményeinek,

valamint a SARS vírus felbukkanásának Ázsiában. De 2002-re már ismét pluszban zárt a

15

költségvetés, ami azt is mutatja, hogy rögtön kezelni tudták a válságot, gyors volt a reakcióidő, és

azonnali intézkedésekkel szinte rögtön egyenesbe állították a gazdaságot.

Itt szeretném említeni Szingapúr társadalombiztosítási rendszerét, mely szintén egyfajta elvonás

bár igaz, hogy közvetlenül nem kapcsolódik a fejezethez. Tehát Szingapúr Társadalombiztosítási

rendszerét Central Provident Found-nak (CPF), Központi Takarékalapnak hívják, mely merőben

eltér az európai modellektől. Eredetileg azért hozták létre, hogy biztosítsa a dolgozó embereknek az

idős kori éveik biztonságát, mára tevékenységi köre lényegesen kibővült. 1955-ben, a gyarmati

időkben vezették be, mint egyszerű nyugdíj megtakarítási formát. Ekkor a munkavállalók és a

munkáltatók is a munkabér 5-5%-át fizették be a kötelező megtakarítások rendszerébe, a kifizetések

pedig 55 évesen kezdődtek. A hatvanas évek végétől a CPF hatókörét folyamatosan bővítették.

Emiatt növelték a kötelezően befizetendő járulékok mértékét, viszont cserébe a lakosok egyre több

címre használhattak fel az alapból. A CPF hozzájárulások 1955 és 1968 között nem változtak, majd

1984-ig a kezdeti 5-5%-ról 25-25%-ig emelkedtek, így a teljes megtakarítás mértéke a bérek 50%-

nak felelt meg. Ezt 1986-ban az olajválság miatt mérsékelték 35%-ra, akkor 10-25% lett a

munkáltatói-munkavállalói hozzájárulási arány. Majd 1995-ig ismét módosították a kulcsokat 20-

20%-ra, de az Ázsiai krízis alkalmával 1999-ben megint csökkentették a hozzájárulások mértékét

összességében 30%-ra. Azóta kisebb változtatások történtek, a mai séma látható a kilencedik

táblázatban. Tisztán látható, hogy a hozzájárulási arányok meghatározásának a nemzetközi

környezeti körülmények az alapjai. A CPF kötelező magtakarítási ráta differenciált az évek illetve

státusz szempontjából, de a mai elvonások maximuma a bérek 33%-a lehet. A kilences táblázat

mutatja a tipikus lakosra vonatkozó hozzájárulási arányt, amely még sok más tényezőtől is függhet,

9. Táblázat: CPF hozzájárulási arányForrás: http://www.cpf.gov.sg/cpf_info/online/ContriRa2005.asp [2008-12-05]

Bér %-a Számla jóváírás %Munkavállaló életéve

Munkavállalói hozzájárulás

Munkáltatói hozzájárulás

Összes hozzájárulás

Ordinary Account

Special Account

Medisave Account

-35 13 20 33 22 5 635-45 13 20 33 20 6 745-50 13 20 33 18 7 850-55 11 19 30 15 7 855-60 6 12,5 18,5 10,5 0 860-65 3,5 7,5 11 2,5 0 8,565- 3,5 5 8,5 0 0 8,5és így az arányok is változhatnak (például ha nem állandó lakos a munkavállaló..). A CPF tagok

összlétszáma 2008. szeptember 30.-án 3,22 millió fő volt (Szingapúr teljes lakossága, 4,6 millió),

ebből aktív (akinek már történtek kifizetések) 1,60 millió fő. A CPF befizetések befektetésre

kerülnek három technikai számlára, ezek az ’ordinary’, ’special’ és a ’medisave’ account, melyek a

táblázatban is szerepelnek. [36], [37]

16

Az első tevékenységi kör bővítés alkalmával a CPF megtakarításaikat a tagok felhasználhatták a

Lakásügyi és Fejlesztési Hivatal (HDB) által meghirdetett lakás felújítási programok igénybe

vételére. Később egészségügyi kiadásokra is (nem csak sajátjuk, hanem egész családjukéra)

fordíthatták, ezt nevezték el Medisave programnak, de itt meghatározták a kötelezően félre teendő

arányt a biztos fizetőképesség érdekében. A kilencvenes években bevezették a Medishield-et, mely

a gyógyíthatatlan betegségek finanszírozására jött létre, majd később a lakosok már közvetlenül

fektethették be CPF számlájuk bizonyos részét különböző alapokba, részvényekbe, majd

családtagjaik taníttatását is finanszírozhatták a megtakarításaikból. Természetesen a CPF számla

örökölhető. [3], [36]

Fontos megemlíteni, hogy a megtakarításokat a Temasek Holdings vállalat kezeli, mely egy

hatalmas kiterjedésű GLC (Government-linked company), amely az állami részesedéseket kezeli,

ellenőrzi, felülvizsgálja, mindemellett szolgáltatásokat is nyújt. [9]

II.2. Szingapúr monetáris politikájaAz egyre fokozódó globalizációs viszonyok, és a folyamatosan növekvő nemzetközi

tőkeáramlás mennyisége következtében a megfelelő monetáris politika meghatározása egyre

komplexebb feladattá válik, főleg a relatív kis méretű nyitott gazdaság számára, mint Szingapúr. [8]

II.2.a. Monetáris politika működéseSzingapúri monetáris politika végső célja az árstabilitás fenntartása a fenntartható fejlődés

biztosítása érdekében. A leghatékonyabb eszköz az árstabilitás megvalósítására Szingapúr esetében

az árfolyamokon keresztül történik. Szingapúrban a jegybank szerepét a ’Monetary Authority of

Singapore’ (MAS) tölti be, mely egészen 1998-ig nem rendelkezett pénzkibocsátási jogkörrel, de

ezen kívül a többi működési területe megegyezik a hasonló monetáris hatóságokkal. A MAS 1981-

óta irányítja a szingapúri dollár valutaárfolyamát, egy nem nyilvánosságra hozott

külkereskedelmileg súlyozott valutakosárral szemben, de az indexszel kapcsolatos részletek,

valamint a sáv határai ismertek. A kosár összetételét folyamatosan vizsgálják és korrigálják, hogy

összhangban legyen a szingapúri külkereskedelmi sémájával. A MAS fel-, vagy leértékeli a valutát

annak függvényében, hogy az inflációs nyomás növekszik, vagy csökken. Figyelembe véve a

monetáris politika késését, folyamatosan kontrollálni kell a kitűzött irányelveket, majd a trendeket

és a külső környezeti hatásokat be kell építeni a döntésekbe. E döntések alapja a megfelelő adatok,

kutatások, statisztikák megléte, melyeket az átláthatóság növelése érdekében a MAS közzétesz

félévente a ’Monetary Policy Statement’-ban, illetve a ’Macroeconomic Review’-ban (ezek mellett

még rengeteg más típusú kiadványt is közzétesz). [8], [38]

17

A MAS az árfolyam politikáját a külföldi devizapiacon történő USA dollár közvetlen

vásárlásával-, vagy eladásával hajtja végre. Szingapúr egyik specialitása, hogy a devizapiacán szinte

csak USA dollárral kereskedik, például az USA dollár-némát márka és az USA dollár-japán jen a

kereskedés 31, illetve 29 százalékát tették ki 1990-ben, míg S$-US$ kereskedésnek csak öt (!)

százalékos részesedése volt. A külföldi devizaműveleteket kiegészítik a pénzpiaci műveletek,

melyek arra szolgálnak, hogy kiegyensúlyozzák a bankok likviditásának rövid távú fluktuációját. A

MAS pénzpiaci (nyíltpiaci) eszközei magába foglalják a külföldi deviza swapokat, bankközi

kölcsönvétel/kölcsönnyújtást, valamint állampapírok eladását, vételét, vagy újra vételét. A deviza-

swap (foreign exchange swap) egy direkt, nyíltpiaci eszköz, ahol egy időpontban kötnek ellentétes

irányú spot (azonnali) és forward (határidős) tranzakciókat, melyek alkalmával egy fizetőeszköz

egy másikkal szemben átváltásra kerül. (ez az eszköz az MNB eszköztárában jelenleg nem

szerepel). Ez a fajta lebegő árfolyamos monetáris keretrendszer hozzásegítette Szingapúrt az

alacsony inflációs szint eléréséhez, valamint a gazdasági növekedés meghosszabbításához. A

monetáris politika úgy egyensúlyozza ki az inflációs nyomást, hogy folyamatosan felértékeli a

valutát. [8], [9]

A következőben egy konkrét példán szeretném bemutatni a felértékelés mechanizmusát és

következményeit.

Itt a külkereskedelmileg súlyozott indexet (továbbiakban TWI), vagy más néven a nominális

effektív árfolyamot (NEER) 2%-al értékelték fel, mely pénzügyi politikai megszorításként

értékelhető.

1. ábra: 2%-os felértékelés – ár hatásForrás: http://www.mas.gov.sg/resource/publications/staff_papers/Staffpaper39model.pdf [2008-12-04]

Az első ábra a 2 százalékos TWI felértékelés hatásait mutatja a bérekre (wage), illetve CPI-re

(fogyasztói árindex). Az ábráról jól leolvasható, hogy az 15-16 negyedben a mind a bérek, mind az

árindex a felértékelést meghaladó mértékben esik, körülbelül 3 százalékkal, de végül beáll 2

százalékra, vagyis a felértékelés mértékével megegyező szintre. [10]

18

A második ábrán a 2 százalékos TWI felértékelést a munkanélküli ráta, a GDP valamint a GNE

(bruttó nemzeti kiadás) viszonylatában vizsgáljuk. A monetáris politikai megszorítás csökkenti a

hazai keresletet, és így a GNE 0,5 százalékkal csökken a kezdeti értékhez képest 6 negyed után. Az

ideiglenesen magasabb árfolyamsáv csökkenti a nettó exportot is, és ez együtt a GNE

csökkenésével eredményezi a GDP 1,1 százalékos esését, ahogy az ábrán is látható. Viszont a GDP

csökkenésre reagál a munkanélküliségi ráta, mely 0,4 százalékpontos eséssel ’tetőzik’ a hetedik

negyednél. A hazai kamatlábakat ebben a példában változatlanok. [10]

1. ábra: 2 %-os felértékelés hatása a teljesítményreForrás: http://www.mas.gov.sg/resource/publications/staff_papers/Staffpaper39model.pdf [2008-12-04]

Mindkét ábra megerősíti, hogy hosszútávon a monetáris politikának semleges a hatása, mivel a

bérek és a CPI a felértékeléssel megegyező mértékben csökkent, és a teljesítmény szint is visszaállt

a kezdeti értékre. Tehát felértékeltük a nominális árfolyam szintet 2 százalékkal, amely ugyanolyan

mértékben csökkentette az árakat, vagyis a reálárfolyam szint nem változott. A teljesítmény

rövidtávon csökken, de hosszú távon változatlan marad. Ebben az esetben az árfolyam szint a

nominális stabilizátor szerepét tölti be. [10]

3. ábra: 2 %-os felértékelés – GDP per szektorForrás: http://www.mas.gov.sg/resource/publications/staff_papers/Staffpaper39model.pdf [2008-12-04]

19

A harmadik ábra megmutatja, hogy az egyes szektorokat hogyan érinti az árfolyam felértékelés.

Tisztán látszik, hogy a gyártás területét érinti legérzékenyebben ez a lépés. Ez annak tulajdonítható,

hogy ez a szektor a legexportorientáltabb mind közül, és már említettük hogy az ideiglenes

reálárfolyam növekedés jelentősen csökkenti a nettó reálexportot. A csökkenő nettó export a

csökkenő hazai kereslettel párosulva körülbelül 1,8 százalékos output csökkenést eredményez a

kezdő értékhez képest a gyártás területén a negyedik-ötödik negyed időszakában. Az építőiparra és

a pénzügyi szektorra az export kevésbé jellemző, ennek köszönhető az alacsonyabb

teljesítményesés. [10]

Az Ázsiai krízis kibontakozásával Szingapúr gazdaságának szembe kellett néznie a Szingapúri

dollár erősödésével, ami a régió valutáinak éles devalvációjának volt köszönhető. Bár a SG$

gyengült vis-á-vis az US$, de szignifikánsan erősödött a thai és a maláj fizetőeszközzel szemben.

Ebben az esetben a MAS felhagyott a TWI felértékelésének politikájával, helyette engedte a

devizaárfolyamot ingadozni egy ’zéró-felértékelődésű devizaárfolyam sávban’. Valamint a MAS

műveletein keresztül biztosította a megfelelő pénzpiaci likviditást, illetve engedte a kamatláb

csökkenését. A megbízható gazdasági és pénzügyi alapok hozzásegítették a szektort, hogy

viszonylag jól átvészelje az 1997-98-as ázsiai válságot a régió országaihoz képest, Szingapúrban

egyetlen bank sem dőlt be a vállság következtében. [8], [11]

Ahogy már a fentiekben is említettem a SG$-US$ kapcsolat rendkívül szoros, ezért érdemes

figyelemmel kísérni alakulását. A következő táblázat ezt is szemlélteti, emellett a táblázatból is

kiolvasható, hogy 2004-től a pénzügyi politika megszorítási ciklus kezdete óta a Szingapúri dollár

több mint 20 százalékkal értékelődött le vis-á-vis az USA dollár, és ez 11 % körül van reál effektív

értelemben. 2007-ben a REER 3 százalékkal értékelődött le, valamint további 2 százalékkal 2008

májusáig, és a piac további leértékelődésre számít. Az inflációs aggodalmak, valamint az

árfolyamot érintő felfelé irányuló nyomás miatt 2008-ban a MAS körülbelül 2 százalék ponttal tolta

fel a sávot. [9]

10. Táblázat: A devizaárfolyam és a tartalék alakulása Szingapúrban 2002-08Forrás: [9]

2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008Devizaárfolyam (időszak végi) S$/US$* 1,737 1,701 1,634 1,664 1,534 1,441 1,366 Nominális effektív árfolyam (NEER)**

101,0 97,0 97,9 100,3 104,0 106,0 109,5

Reál effektív árfolyam (REER)** 97,5 92,8 92,4 93,2 95,1 98,0 102,6Bruttó hivatalos tartalék (bill. US$) 82,2 96,2 112,6 116,2 136,3 163,0 180,7

*utolsó megfigyelés 2008. május** 2000 teljes évi átlag=100, utolsó megfigyelés 2008. május

20

Kezdetben a stabil inflációs rátát az árfolyam felértékelésével társították, de az olajválság

hatására Szingapúr 30 százalékkal értékelte fel TWI-t, ennek ellenére az inflációs nyomás még így

is erős volt, az infláció 6% körüli értéket vett fel 1981-82-ben. 2007 második felében az infláció

ismét felpörgött, és 28 éves csúcsot döntött meg, 2008 szeptemberében 6,7%-ot növekedett (y-o-y).

Ennek hátterében egyrészt a már említett GST adókulcsának 2 százalékkal történő emelése, mely

drágította a termékek árát, másrészt a nemzetközi élelem-, és energiaárak GST független drágulása

áll, ezeket még erősítette a szűk munkaerő piac is. [6], [8]

II.2.b. Szingapúr, mint pénzügyi központ és a Bankrendszer kialakulása, működése

Szingapúr, mint pénzügyi központ kialakítása az 1970-es években kezdődött, amikor az

államvezetés kitűzte célul az ország gazdasági bázisának szélesítését. 1971-ben a kormány

létrehozta a MAS-t, majd ösztönzőket vezetett be, valamint eltörölte a valutáris szabályozásokat,

hogy élénkítse a verseny kialakulását, és felgyorsítsa a pénzügyi szektor fejlődését. Szingapúr ma a

vezető nemzetközi pénzügyi központok között szerepel, melynek valutatőzsdéjét New York,

London és valamivel Tokió után szokták említeni. Természetesen nem válhatott volna azzá, szilárd

makroökonómiai alapok, és megbízható gazdasági háttér nélkül. [11]

Szingapúr bankszektorát a 90-es évek második feléig rendkívüli szabályozottság, és szoros

felügyelet, illetve nagymértékű protekcionizmus jellemezte. A külföldi bankok belépése a piacra

nagyon korlátozott volt már 1971-től kezdve. Mialatt a helyben jegyzett bankoknak adtak engedélyt

fiókhálózatuk kiterjesztésére, addig a külföldön bejegyzett bankokra korlátozó intézkedések voltak

érvényben a terjeszkedéssel kapcsolatban, tehát a helyi bankok védve voltak a külföldi versenytől.

Ezek következtében a 90-es évek végéig a banki szektorra a sok nemzetközi szereplő volt a

jellemző, de a helyi jegyzésű bankok dominanciájával. [11]

Szingapúr pénzügyi szektorának felemelkedése szorosan összefügg az ázsiai dollárpiac (Asian

Dollar Market=ADM), és az ázsiai pénzegység (Asian Currency Unit=ACU) bevezetésével 1968-

ban, melyet a londoni eurodollár piac mintájára alakított ki Szingapúr. Azért hozta létre, mert az

offshore dollárpiaccal már csak nehézkesen lehetett boldogulni. Kezdetben inkább csak, mint

szingapúri bankközi piacként működött, mely külföldi bankoktól valutaeszközöket vásárolt azzal a

céllal, hogy a régióban lévő bankok számára kikölcsönözze azokat, vagy fordítva. Későbbiekben

működési területe kiszélesedett, a valutákkal, külföldi pénznemben kibocsátott értékpapírokkal

kereskedett, kölcsönkibocsátó konzorciumok szervezésében is részt vett, valamint

kötvénykibocsátásra és alapkezelésre is vállalkozott. Az ázsiai dollárpiac növekedése rendkívül

gyors volt (tényleges piaci igényt elégített ki), 1997-re átlépte az 500 milliárd US$ szintet, ami az

21

akkori szingapúri bankpiac háromszorosa volt. A pénzügyi szolgáltatások piaca nagyban hozzájárul

az ország egészének gazdasági növekedéséhez, körülbelül a GDP 13-15 százalékát teszi ki. [3], [12]

A másik fontos mérföldkő 1984-ben, a Szingapúri Nemzetközi Valutatőzsde (SIMEX)

létrehozása, nyílt kialakítási rendszerben. A Chicagói Kereskedelmi Tőzsdével (CME) kölcsönös

ellentételezési viszonyba lépett a SIMEX, ami huszonnégy órán át tartó kereskedést tette lehetővé.

Ez azért nagyon praktikus, mert a befektetők pozíciót nyithattak a CME-n, majd pozíciót zárhattak a

SIMEX-en (vagy fordítva), anélkül hogy árfolyam különbözetet kellett volna fizetniük. [3], [12]

Viszont a szingapúri bankszektornak szembe kellett néznie a kihívásokkal, hogy megőrizhesse

piaci pozícióját, és a prudens pénzügyi szabályozást egyszerre. A kormány felismerte, hogy a

versenyképesség fenntartása érdekében liberalizálnia kell a zárt, túlszabályozott szektorait, és át kell

térnie a tudás alapú gazdaságra, melynek jelentős hatása van a bankszektorra is. Ennek a

paradigmaváltásnak a kulcstényezői az emberi és szellemi tőke, tehát ezt a pénzügyi szektornak is

szem előtt kell tartania. E cél elérése érdekében ösztönözni kell dolgozóit a folyamatos

továbbképzésekre, és átképzésekre. Mialatt a nemzetközi trendekkel is lépést kell tartani,

folyamatosan fejlesztenie kell a technológiai, és IT kapacitást stb. Mindeközben a felügyeleti

rendszer alapjait a szoros felügyeletről a rugalmas, egységes kockázat központú szabályozásra kell

áthelyezni. Elemzők e váltás sikerességéhez kötik Szingapúr belépését a fejlett országok körébe.

[11]

Többek között a fent említett tendenciák miatt, 1998 folyamán a MAS lényeges reformokat

helyezett kilátásba, melyek kidolgozásába bevonta a gazdasági és ipari szereplőket, valamint több

kormányzati szervet is. A MAS eddig két reformcsomagot vezetett be, az egyiket 1999

októberében, a másikat 2001 júniusában. Mindkettő a szingapúri bankrendszer erősítését szolgálja a

külföldi szereplőknek nagyobb játéktér biztosításán keresztül. [11]

Az első reformcsomag a bankszektor liberalizálását, a külföldi bankok kategóriákba történő

besorolásával kezdte. Négy banknak ítélte meg a „Qualifying Full Bank” (ezentúl QFB) minősítést,

név szerint: ABN Amro, Banque Nationale De Paris (ma BNP Paribas), Citibank (2004-óta

Citibank Singapore) és a Standard Chartered Banknak. Ez a cím járt a legtöbb kiváltsággal és

lehetőséggel. Még létrehozták a „Restricted Banking Licence”-t és az „Offshore Banking licence”-t

a versenyképesség, és a teljesítmény növelése érdekében. [11], [39]

A második reformcsomag 2001 júniusában történő kihirdetésével szabad belépést biztosított a

külföldi QFB-knek a Szingapúri dollár (S$) nagykereskedelmi piacára, ezzel is erősítve a

kiskereskedelmi versenyt, ezáltal szélesedtek a QFB bankok üzleti lehetőségeinek rendszere. E

rendelkezés szerint az eddig három részre osztott külföldi bankok rendszerét (full, restricted,

offshore), kétszereplősre szűkítik a ’restricted’ és az ’offshore’ kategória egyesítésével, mely a

22

„wholesale licence” nevet viseli ezután. A csomag lehetővé teszi a bankok számára a S$-ban

történő fix betétek korlátlan elfogadását (ezt megelőzően 250,000 S$ volt a plafon), és részben

eltörli a korlátokat a S$-ban történő hitelnyújtás elől is. A külföldi QFB bankok ezentúl maximum

15 helyen lehetnek jelen a városállamban, melyből 10 lehet bankfiók, a többi pedig ATM, korábban

a maximum jelenlét 10 volt, 5 a bankfiók lehetőséggel. [11], [39]

További kisebb változtatások is történtek, 2002 júliusától a külföldi QFB-k számára

engedélyezték a hitel szolgáltatások nyújtásának lehetőségét, valamint hitelkártyák kibocsátását. És

szintén ettől a naptól kezdve megoszthatják egymás között az ATM hálózatukat, és szolgáltatásaikat

EFTPOS rendszeren keresztül nyújthatják. 2004-ben a QFB engedélyt tovább bővítették, 2005.

január 1.-jétől a maximum telephelyek számát megnövelték 25-re, melyen belül a bankfiókok

száma változatlan maradt. Szintén ekkor engedélyezték a QFB-knek a CPF ’supplementary

retirement scheme’, és ’investment scheme’ számlák vezetését, valamint fix CPF betétek

elfogadását. Szingapúr még ma is fenntart néhány korlátozó intézkedést, főleg a S$-ban történő

hitelezéssel kapcsolatosan. (például 5 millió S$-t meghaladó hitel összeget át kell váltani egy

külföldi valutára, mert a S$ elleni lehetséges spekulációt meg kell akadályozni). [11], [39]

E két nagy liberalizációs csomag a szingapúri pénzügyi szektor számára mérföldkőnek számít.

Jelenleg Szingapúr bankszektorában 111 kereskedelmi-, 49, és 45 képviseleti irodát fenntartó bank

van jelen. A tizenegyes táblázat megmutatja a bankszektorra vonatkozó főbb mutatószámokat,

melyből érdemes kiemelni a nem bankszektornak nyújtott kölcsönök szignifikáns emelkedését,

főleg 2007-ben, a már többször említett kedvezőtlen gazdasági környezet, és magas infláció

következtében. [11], [39]

11. Táblázat: Bankszektorra vonatkozó főbb mutatószámokForrás: [9]

2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008Pénz és hitel (időszak végi, %) Broad Money (M3) -0,8 5,9 6,1 6,4 19,1 14,1 12,4 Kölcsön nem-bankszektornak -1,0 6,3 4,5 2,2 6,3 20,0 24,4 Kamatláb (3 havi, bankközi, %) 0,8 0,8 1,4 3,3 3,4 2,4 1,4

II.3. Kereskedelempolitika SzingapúrbanSzingapúr kereskedelempolitikai mozgásterét nagyban korlátozza a külföldi gazdaságoktól való

függés, mivel belföldi piacuk igen kis méretű, ráadásul természeti erőforrásokkal gyakorlatilag nem

rendelkeznek. Szingapúr élelmiszer készleteinek körülbelül 90%-át importálja, önmagát nem képes

ellátni az ország. Ezek exportorientált kereskedelempolitikára ösztönzik Szingapúrt, és érdekelté

teszik, hogy minél hamarabb bekapcsolódjon a nemzetközi vérkeringésbe. A fentiekből adódóan

céljai a kereskedelmi korlátok csökkentése, és eltörlése, valamint a külföldi befektetések

23

ösztönzése. 1965-ben, amikor Szingapúr független lett, a teljes kereskedelem értéke 6,8 billió SG$-

ra rúgott, míg 2007-ben ugyanez az érték több mint 866 billió S$ értékű volt (a 12. táblázatból is

leolvasható), ez több mint háromszor nagyobb az ország GDP-jénél. Szingapúr kereskedelmének a

GDP-hez viszonyított aránya ezzel a legmagasabb a világon. [13]

Mivel Szingapúr gazdasága közvetlenül függ az importtól, ezért az összes import több mint

99%-a vámmentesen lép be az országba, kivéve négy tarifa csoportot, amelyek a sörre, és néhány

más alkoholos italra vonatkoznak. (ezt a négy tarifa vonalat az USA-SG FTA keretein belül

megszűntették, így az USA-ból származó import teljesen vámmentes). Szociális és környezeti okok

miatt magas fogyasztási adót szab ki a szeszes italokra, dohány termékekre, a már említett

gépjárművekre, és a kőolaj származékokra is. [16]

Szingapúr egy szabad kikötő, fekvése rendkívül kedvező, és ez is nagyban hozzájárult

Szingapúr entrepôt szerepének kialakulásához. A világ legforgalmasabb átrakó kikötője, és az

összhajózás lebonyolítás tekintetében is első, ez az érték 1,25 billió GT (gross tonns=össz tonna)

volt 2005-ben, valamint az ötödik legforgalmasabb konténer kikötője. 2005-ig az első helyen állt az

össz rakomány kezelésében (tonna) is, de ekkor Shanghai megelőzte, és azóta is első. [41], [16]

Szingapúr kevés kereskedelmi akadályt alkalmaz, de van néhány korlátozott terület, mint

például a hírközlés, jogi szolgáltatások, néhány pénzügyi és banki szolgáltatás (ezeket már

említettem), valamint dohányáruval való kereskedés, és lakóház-ingatlan piac. De a hírközlés,

energia, pénzügyi és jogi szolgáltatási szektorokat fokozatosan liberalizálják, ezáltal nagyobb

szabadságot biztosítanak a piaci erőknek a gazdaságban. [16]

A tizenkettedik táblázat megmutatja Szingapúr kereskedelmi mérlegét az előző évhez

viszonyított változást százalékban kifejezve. Látszik, hogy 1998 és 2001 kivételével a kereskedelmi

12. Táblázat: Szingapúr kereskedelmi mérlege 2006-os árakon, %-ban kifejezve, kivéve utolsó oszlopForrás: http://www.singstat.gov.sg/stats/themes/economy/hist/trade1.htm ,

http://www.singstat.gov.sg/stats/themes/economy/ess/essa61.pdf

1995 1998 2000 2001 2004 2005 2006 2007 2007 (mS$)Teljes kereskedelem 10,9 -5,9 11,7 -5,0 19,5 9,5 11,2 6,9 866.746,4Import 10,4 -11,8 11,8 -7,4 20,7 8,2 11,0 6,4 403.343,5Export 11,6 1,5 11,6 -2,4 18,5 10,7 11,4 7,4 463.402,8 Hazai export n.a. n.a. n.a. n.a. 16,0 9,0 6,4 5,2 239.230,3 Olaj n.a. n.a. n.a. n.a. 11,9 5,1 -2,8 -1,2 58.871,0 Nem-olaj n.a. n.a. n.a. n.a. 17,9 10,7 10,2 7,5 180.359,3 Re-export n.a. n.a. n.a. n.a. 21,9 12,8 17,4 9,8 224.172,5

mérleg erősen pozitív. A negatív eredmények 1998-ban az Ázsiai krízisnek tudhatók be, de itt is

látszik, hogy az ország gyorsan felépült a veszteségekből és a következő éveket már többlettel zárta.

A 2001-es recesszió pedig a terrortámadásnak, az Iraki eseményeknek, illetve a SARS vírus

kitörésének köszönhető, de itt is, mint az előbbi krízisnél, a következő évet már pluszban zárta. (A

24

harmadik nagy kereskedelmi mínusz érték itt nem látszik, de 1986-ban az olajválság miatt

következett be, szintén a következő év már pozitív lett.). Kitérnék még a 2007-es évre, ahol bár

nincs szó negatív mérlegről, de a növekedés mértéke jelentősen visszaesett az előző évekhez képest,

ezt az eseményt a kedvezőtlen nemzetközi helyzettel lehet magyarázni, illetve a már említett

infláció felpörgésével is. [13]

A kereskedelem történhet termékekkel (javakkal), illetve szolgáltatásokkal. Szingapúr legfőbb

kereskedelmi termékei: az elektronikai alkatrészek, olaj és vegyipari termékek. Szolgáltatási

exportját két fő részre oszthatjuk: a hagyományos szállítás és az utazási szolgáltatások, valamint az

utazásokhoz kapcsolódó pénzügyi, üzleti és technológiai szolgáltatások. 1998 és 2002 között a

szolgáltatások exportja 9,4, az importja pedig 11 százalékkal nőtt.

II.3.a. Kereskedelmi egyezményekMár említettem, hogy Szingapúr nagymértékben függ a külföldi gazdaságoktól, illetve azok

keresletétől, emiatt exportorientált kereskedelempolitikájának szerves részét képezi a kereskedelmi

akadályok minél nagyobb mértékű csökkentése. Szingapúr a szabad kereskedelem kialakításának fő

szószólója, melyet különböző egyezményeken, és nemzetközi szervezeteken keresztül igyekszik

elérni. Szinte minden nemzetközi kereskedelmi szerveződésben részt vesz, a WTO és a GATT

tagja, valamint alapító tagja volt az ASEAN-nak (Association of Southeast Asian Nations), az

Apec-nek (Asia-Pacific Economic Cooperation) és az ASEM-nek (Asia-Europe Meetings), melyek

létrejöttét és működését az előző projektfeladatomban részleteztem, így erzekre most nem térnék ki.

Lényeg az, hogy Szingapúr minden nemzetközi csatornát megragad a szabad kereskedelem

megvalósításának ösztönzésére. [6], [14]

Először a multilaterális egyezményeket vizsgálom meg, melyek több oldali megállapodást

jelentenek. Ilyenek a már említett WTO, GATT, ASEAN, APEC, ASEM, valamint ide tartozik az

Urugay és a Doha Round is. A Doha Development Round (ezentúl DDA) a WTO szervezésében

jött létre, mely a kereskedelmi akadályok csökkentésére próbál kísérletet tenni (mely kereskedelmi

cél megegyezik Szingapúréval, ezért érthető hogy vezető szerepet tölt be ennek a

tárgyalássorozatnak a lebonyolításában). Elvileg 2001-óta tartanak az egyeztetések, gyakorlatilag a

kiéleződött ellentétek miatt, főleg USA kontra EU és Japán, nincsen semmilyen gyakorlati

eredménye, vagy haszna. Illetve talán annyi, hogy a fejlődő országok is részt vesznek rajta, ezáltal a

fejlett világ is elismeri fontosságukat. A szakértők egyik fele halottnak tartja ezt a tárgyalás

sorozatot, de vannak olyanok is, akik látnak még esélyt a folytatásra. Mindenesetre a DDP jó

példája a multilaterális egyezményeknek, vagyis a gyakorlati eredmények hiányának. [6], [14]

25

Ezzel át is szeretnék térni a bilaterális, kétoldali egyezményekre. Szingapúr a 2000-es évek

elejétől kezdve alakított ki ilyen megállapodásokat, melyeket FTA-nak (Free Trade Agreement)

hívnak. Szingapúr ilyen típusú egyezményt kötött Új-Zélanddal, Japánnal, az EFTA (European Free

Trade Association) országokkal, Jordániával, Ausztráliával, USA-val, Koreával, Indiával és

Peruval. Jelenleg is folynak a tárgyalások Kanadával, Bahrainnel, Kuvaittal, az Egyesült Arab

Emirátusokkal, Egyiptommal, Mexikóval, Sri Lankával és Kínával. Ezek a típusú egyezmények

azért lettek népszerűek, mert a multilaterális tárgyalások csak nagyon lassan és vontatottan

haladnak a sok fél jelenléte miatt, viszont a bilaterális tárgyalásokon csak két fél veszt részt, sokkal

gördülékenyebb, és eredményesebb. A másik ok, hogy az 1997-98-as Ázsiai vállság rávilágított az

ASEAN országok közötti gazdasági és pénzügyi strukturális különbségekre. Például Szingapúr a

gazdasági nyitottság zászlóshajója, míg Malajzia részben protekcionista politikát folytat, és ezek az

eltérő politikai törekvések szignifikánsan különböző intézményrendszert, és gazdasági szerkezetet

eredményeznek, ahol az érdekek egymással ellentétesek, így meghiúsítják az érdemi

kommunikációt, és együttműködést. Így Szingapúr agresszívabb megoldást választott, kikerülve

csak a többoldalú egyezményekre való utaltságot, a bilaterális megállapodások felé fordult. Az

USA-SG, és a Japán-SG egyezményekkel szeretnék részletesebben foglalkozni, ugyanis ez a két

ország Szingapúr két fő kereskedelmi partnere. [6], [14]

Kiemelném az USA-SG FTA egyezményt, ahol Szingapúr aktivitása a szolgáltatási szektor

szabályainak, illetve a belföldi piaci szabályázás tárgyalásában mutatkozott meg, és hangsúlyos

szerepet kapott a szellemi tulajdonjog is, és az ezzel kapcsolatos versenyjogi szabályozás

implementálására vonatkozó kötelezettségvállalás mindkét fél részről. Fontos még megemlíteni a

versenyképesség növelésére való törekvést, az országok kötelezettség vállalását a versenyt gátló

szabályozók eltörlésére. (Például a már említett import szabályok megszűntetése) [6], [14]

A Japán-Szingapúr megállapodás fókuszában a szolgáltatási szektor liberalizálása, valamint az

FDI ösztönzése áll a két ország között. A vám és nem vám jellegű szabályok leépítése érdekében

konkrét szabályozásokat is említenek. A gazdasági haszna ennek a megállapodásnak a becslések

szerint 69 millió SG$ évente, és a következő öt évre az előrejelzés 330 millió SG$. [6], [14]

II.3.b. Szingapúr válasza Kína felemelkedéséreKína felemelkedése előtt az ázsiai országok kényelmesen élvezték a fejlődő országokból érkező

közvetlen külföldi befektetések (FDI) beáramlását az országaikba, valamint könnyen beléphettek a

fejlett országok piacaira. A 90-es évek közepétől ez a helyzet gyökeresen megváltozott Kína

megjelenésével, és gyors terjeszkedésével. A fő kihívás Kína fejlődésével kapcsolatban a verseny

hihetetlen mértékű növekedése a világ exportpiacán a munkaigényes termékek iránt, valamint a

versengés a külföldi FDI-ért. Kína 2001-es belépése a WTO-ba egyfajta jelzés a világpiac számára

26

a jövőbeli biztos környezeti háttérről. Kína exportja az 1994-es 120 billió US$-ról 2005-re 762

billió US$-ra növekedett. Ilyen gyors mértékű export növekedése elkerülhetetlenül elszívja a

hagyományos munkaigényű termékeket exportáló országok piacát, főleg az NIE országokét (Newly

Industrialised Countries: Hong Kong, Szingapúr, Tajvan és Dél-Korea). Ezek közül is Szingapúrt

érinti a legmélyebben a változás, mivel Kína exporttermelésének nagy résztét Tajvanból, és

Hongkongból helyezték át, amelyek ugyanazokat a javakat termelték, amelyeket Szingapúr is. A

tizenharmadik táblázatban található Kína és Szingapúr exportjának összehasonlítása. Látszik hogy

13. Táblázat: Kína és Szingapúr Exportjának alakulásaForrás: [15]

Szingapúr KínaExport (billió US$) Export változás (%) Export (billió US$) Export változás (%)

1994 96 31 121 331995 118 23 149 231996 125 6 151 21997 125 0 183 211998 110 -12 184 11999 115 4 195 62000 138 20 249 282001 122 -12 266 72002 125 3 326 222003 144 15 438 352004 184 28 593 352005 232 13 762 28

94-ben és 95-ben az exportjuk mértéke szinte azonos százalékban nőtt, de később Kína (a

válságokat leszámítva) rendszeresen 20 százalék feletti növekedést tudott produkálni, ráadásul még

a két válságos évben (1998, 2001) is emelkedett az exportja. A táblázat is tisztán mutatja, hogy

komoly versenytársa lett Szingapúrnak, és ha a városállam nem tudja felvenni vele a versenyt,

könnyen elvesztheti a kemény és kitartó munka árán megszerzett piaci pozícióját. [15]

Az FDI áramlása az ázsiai régióba szignifikánsan megváltozott Kína megjelenésével. A

korábban Délkelet Ázsiába áramló FDI több mint 70%-ának mára már Kína a végső célja. A

tizennégyes táblázat mutatja meg Kínába, és Szingapúrba áramló FDI mennyiségét. A táblázatból

14. Táblázat: Kínába és Szingapúrba áramló FDI (millió US$)Forrás: [15]

Év Kína Szingapúr Év Kína Szingapúr1980 57 1.236 1992 11.156 2.2041981 265 1.660 1993 27.515 4.6861982 430 1.602 1994 33.787 8.5501983 636 1.134 1995 35.849 11.531984 1.258 1.302 1996 40.180 9.3031985 1.659 1.047 1997 44.237 13.5331986 1.875 1.710 1998 43.751 7.5941987 2.314 2.836 1999 40.319 13.245

27

1988 3.194 3.655 2000 40.772 12.4641989 3.393 2.887 2001 46.846 10.9491990 3.487 5.575 2002 52.700 7.6551991 4.366 4.887 2003 53.500 5.528

jól kivehető, hogy Kínába szinte töretlen az FDI beáramlás, miközben Szingapúr helyzete messze

nem ilyen kedvező, ugyanis főleg 1995 után a külföldi befektetések mértéke igen ingadozó, 1999-

től pedig csökkenő tendenciát mutat. [15]

Kína, mint fő vetélytárs az éremnek csak az egyik oldala, hiszen óriási potenciális befektetési

lehetőségeket hordoz magában Szingapúr számára is. Ezt Szingapúr időben felismerte, és mára

Kína lett a szingapúri befektetések legfontosabb cél országa. 2003-ban a teljes szingapúri FDI elérte

a 24,4 billió US$-t, és így Hongkong, Tajvan, USA és Japán után Szingapúr lett az ötödik

legnagyobb befektetője Kínának. Főként a gyártási és ingatlanszektorba invesztál Szingapúr. Erre jó

példa a Suzhou ipari park létrehozása 1994-ben, a kínai és szingapúri kormány együttműködése

keretében. A park eddig stabilan fejlődött, fő gazdasági mutatói több mint 30%-al emelkedtek

évente, és körülbelül 510 ezer munkahelyet teremtett. Egy kutatás szerint a park 2007-es GDP-je

több mint 80 millió jüan volt, amely százszorosa a park létrehozása költségeinek. Adatok szerint a

világ 500 legjelentősebb vállalata közül 77 jelen van a parkban, és több mint 3 ezer külföldi vállalat

telepedett le ide. [15], [40]

A Kínába irányuló export mértéke is jelentősen növekedett, Kína kereslete főleg a bonyolult,

speciális elektronikai cikkek iránt jelentős. Ennek következtében teljesen átrendeződött Szingapúr

exportjának-, és importjának cél országai, megjelent Kína, mint fő kereskedelmi partner, és mára

15. Táblázat: Szingapúr export és import cél országainak alakulása (billió US$)Forrás: [15]

Ország 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 20041. Malajzia 22,7 22,5 21,8 16,7 18,9 25,0 21,1 21,8 22,7 27,22. USA 21,6 23,1 23,1 21,8 22,0 23,8 18,7 19,1 20,5 23,23. Hongkong 10,1 10,2 12,0 9,2 8,8 10,8 10,8 11,4 14,4 17,64. Japán 9,2 10,2 8,8 7,2 8,5 10,4 9,3 8,9 9,6 11,55. Kína 2,8 3,3 4,0 4,0 3,9 5,3 5,3 6,8 10,1 15,36. Thaiföld 6,8 7,0 5,7 4,2 5,0 5,8 5,3 5,7 6,1 7,77. Korea 3,2 4,7 3,6 2,5 3,5 4,9 4,6 5,2 6,0 7,38. Németország 4,0 3,8 3,6 3,3 3,2 4,2 4,2 4,0 4,0 6,29. Hollandia 3,1 2,8 3,0 3,7 3,8 4,0 4,0 4,3 4,6 5,410. Ausztrália 2,6 2,8 2,9 3,1 3,1 3,2 3,1 3,3 4,6 6,6Összes Export 118,2 125,1 125,3 109,8 114,7 137,9 121,7 125,0 144,1 179,41. Malajzia 19,3 19,7 19,9 15,6 17,2 22,8 20,0 21,2 21,5 24,92. USA 18,7 21,5 22,3 18,7 19,0 20,2 19,1 16,6 18,0 20,73. Japán 26,3 23,8 23,2 17,0 18,5 23,1 16,0 14,5 15,3 19,04. Kína 4,0 4,4 5,6 4,8 5,6 7,1 7,1 8,8 11,0 16,25. Thaiföld 6,4 7,1 6,8 4,8 5,2 5,8 5,1 5,4 5,5 6,76. Korea 5,4 4,8 4,1 3,0 4,1 4,8 3,8 4,3 4,9 6,97. Németország 4,3 4,7 4,5 3,4 3,6 4,2 3,8 3,9 4,8 5,68. Szaúd-Arábia 3,8 4,9 5,3 3,2 3,2 4,3 4,2 3,8 3,9 5,0

28

9. Hongkong 4,1 4,2 3,9 2,8 3,1 3,5 2,7 2,8 3,0 3,610. Fülöp-szig. 1,1 1,3 1,9 2,3 2,9 3,3 2,5 2,5 2,8 4,2Összes Import 124,4 131,3 132,5 101,6 111,0 134,6 116,0 116,4 127,9 162,9

Hongkonggal együtt megelőzte Japánt is, így Szingapúr harmadik legnagyobb kereskedelmi

partnerévé vált, kevesebb mint tíz éven belül. Ez a tendencia figyelhető meg a tizenötödik

táblázatban. Látható hogy 1995-ben a Kínába irányuló export 2,8 billió US$ volt, míg 2004-re ez

15,3 billió amerikai dollárra növekedett. 2004-ben a szingapúri export Kínába 51,5%-al (!)

emelkedett, és a kereskedelmi volumen a két ország között már elérte a 31,5 billió US$-t, ami

48,6%-os növekedés volt, és ez 9,2%-os részét képezi a szingapúri teljes kereskedelemnek. [15]

Szeretném kiemelni a Kína-Szingapúr FTA tárgyalások fontosságát. Bár még nem jött létre a

megállapodás, de pár éven belül előreláthatóan létre fog. Ez már most egy fontos mérföldkő, mivel

Kínának még nincsenek ilyen jellegű megállapodásai más országokkal, tehát ez mindenképpen

pozitív hatással lesz Szingapúr exportjának alakulására. Másrészről Szingapúrnak társadalmi

kötelékei is vannak Kínával, ugyanis a szingapúri lakosság 75,2 százalékát kínai származású. [15]

A jövőt illetően, Kína ilyen mértékű fejlődésével Szingapúrnak lényegesen át kell értékelnie

helyzetét, és új stratégiákat kell kialakítania annak érdekében, hogy Kína térnyerésével

megbirkózhasson. Valamint nem szabad figyelmen kívül hagynia India jövőbeni fejlődési

potenciálját, mely szintén szignifikáns hatással lehet Szingapúr gazdaságára. Ezeket részben már

kialakította, és megvalósította, de kiemelkedően fontos stratégiák folyamatos, és szisztematikus

felülvizsgálata, valamint korrekciója. Szingapúr válasza hosszú távon az új iparágakba való

befektetés, mint például a biokémiai ipar, és a meglévő zárt szektorainak folyamatos liberalizációja

a külföldi befektetők megtartása érdekében, valamint az oktatás reformja a versenyképesség, és az

innováció ösztönzése érdekében. A rövid távú stratégiák között van a vállalati, és személyi

jövedelemadók csökkentése, hogy piaci pozícióját megőrizze az ország, és a nagy multinacionális

cégek már az országban lévő regionális központjai és gyárai Szingapúrban maradjanak. Valamint

fontos még a regionális egyezmények, FTA-k ösztönzése, hogy Szingapúr exportja tovább

növekedhessen a nemzetközi piacokon. [15]

III. ÖSSZEFOGLALÁS

Szingapúr ötven éve fejletlen, szegény ország volt, de mára már a világ legfejlettebbjei között

tartják számon.

Sikerének egyik kulcsa, hogy pontosan tisztában volt és van az ország helyzetéből adódó

előnyökkel, és hátrányokkal, és minden eszközzel azon van, hogy a pozitív tulajdonságaira építsen,

a hátrányait, pedig erősen szabályozott formában elfedje, mérsékelje. Mivel Szingapúr egy kis

városállam, a hazai piac nem meghatározó tényező, ráadásul természeti erőforrásokkal,

29

hátországgal nem rendelkezik, emiatt erősen függ az importtól, ezen keresztül a nemzetközi

tendenciáktól is. E függés ellensúlyozására jött létre a rengeteg szigorú szabály. Kihasználva

kedvező földrajzi fekvését, entrepôt szerepet alakított ki, mára hihetetlenül forgalmas hajózási

csomóponttá vált. De ezen kívül az államnak nem csak a kereskedelem a fő profilja, hanem a

pénzügyi szolgáltatások is, márpedig ehhez nem lehet semmiféle földrajzi adottságot kötni, illetve

annyi szerencse kellett, hogy az ország vezetése felismerte az e térségben tátongó piaci rést, amit le

lehetett fedni. Szingapúr pont ’jól helyezkedik’ el, mivel pont beleesik a Frankfurt – London - New

York - Tokió pénzügyi központok által szabadon hagyott területbe, és így Szingapúr

csatlakozásával kialakult a világ egészét átfogó pénzügyi, tőzsdei rendszer, így a kereskedés

gyakorlatilag nem zár be, a nap minden percében lehetővé vált az adásvétel lebonyolítása. Amikor

Szingapúr lépéseket tett a pénzügyi központ kialakítása felé, még a régióbeli, későbbi versenytársak

nem voltak a piacon. Természetesen ez a ’jó’ helyzet kihasználás nem valósulhatott volna meg a

megfelelő háttér nélkül, nevezetesen a megfelelő szabályok, makroökonómiai alapok, és az ország

vezetésének elkötelezettsége nélkül. Mára Szingapúr gazdasági- és pénzügyi központtá nőtte ki

magát, de ha ezt a pozícióját meg szeretné őrizni, résen kell lennie. Ugyanis a régióbeli országok,

valamint Kína rohamos fejlődésével Szingapúr helyzete jelentősen romolhatott volna, ha nem kész

a változtatásra. Felismerte, hogy piaci pozíciója, illetve versenyképessége megőrzése érdekében

mindent meg kell tennie. Ide tartozik a korábban szigorúan szabályozott szektorainak fokozatos

megnyitása, illetve a tudás alapú gazdaságra való áttérés megkísérelése, valamint a nemzetközi

trendekkel, technológiai fejlődési irányzatokkal való folyamatos lépés tartása. Külön figyelmet kell

fordítania a megfelelő tudású munkaerő biztosításának, ugyanis nemzetközi összehasonlítás azt

mutatja, hogy ezen a területen vannak még hiányosságok, mert a nem diplomás munkaerő

képzettsége alacsonyabb, mint a hasonló helyzetű munkaerőé a régióban.

Mára e kis városállam felért a legnagyobbak közé, és Magyarország számára is hasznos lehet

életútját tanulmányozni. Mivel a társadalmi-, és kulturális különbségek szembetűnők, érdemes

kiszűrni a tanulságokat, valamint a pozitív, esetlegesen nálunk is alkalmazható minták átvételét

meggondolni.

IV. HIVATKOZÁSOK

[1] Tarafás Imre (2001): A monetáris politika a nagy válságtól az ingatag pénzpiacokig, Aula Kiadó

[2] Szerkesztette: Veress József (2005): Fejezetek a gazdaságpolitikából, Aula Kiadó

[3] Lee Kuan Yew (2003): A harmadik világból az elsőbe. Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézet (MTA VKI)

[4] Makrogazdasági pénzügyek/Pénzügytan, oktatási segédanyag, szerkesztette: Bóta Gábor

30

[5] Foreign Direct Investment and Corporate Taxation: Overview of the Singaporean Experience Associate Professor Donghyun PARK

[6] WTO Trade Policy Review, Singapore, Report by Government (2004). WT/TPR/G/130

[7] Lakatos Mária, Adózási ismeretek diasor 2008, adó alapfogalmak

[8] IMF Working Paper WP/04/10 (2004), Singapore’s Unique Monetary Policy: How Does It Work?, Eric Parrado

[9] IMF Singapore Country Report No. 08/280 (August, 2008), Staff Report

[10] Two decades of macromodelling at MAS (2005), Economic Policy Department MAS

[11] International Journal of Business Studies, Vol 15. No1, June 2007: pages 83 of 106

[12] Singapore as Financial Center: New Developments, Challenges and Prospects, Ngiam Kee Jin, NUS

[13] Singapore’s Trade Policies, Margaret Liang, ASEAN Economic Bulletin Vol. 22, No. 1 (2005), pp 49-59;

[14] Bilateral ’WTO-Plus’ Free Trade Agreements: The WTO Trade Policy Review of Singapore (2004), S. M. Thangavelu and Mun-Heng Toh (NUS)

[15] Facing the challenges of rising China: Singapore’s responses (2007), Yunhau Liu

[16] Singapore Country Conditions – Investment Climate (1-Apr-2007), Political Risk Services

[17] http://en.wikipedia.org/wiki/Financial_policies

[18] http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6lts%C3%A9gvet%C3%A9si_politika

[19] lucifer.kgt.bme.hu/pub/penzugytan/Szoradi_Makro+idoertek.pdf 6.o.

[20] www.freeweb.hu/kvif/jegyz/penzugy1.doc [21] lucifer.kgt.bme.hu/pub/penzugytan/torolt/4eloadas.ppt

[22] http://hu.wikipedia.org/wiki/Monet%C3%A1ris_politika

[23] lucifer.kgt.bme.hu/pub/penzugytan/torolt/MM/MM3_Monet%E1ris_rendszer.doc

[24] http://en.wikipedia.org/wiki/Monetary_policy

[25]http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Nemzeti_Bank#Az_infl.C3.A1ci.C3.B3s_c.C3.A9lk.C3.B6vet.C3.A9s_rendszere

[26] http://en.wikipedia.org/wiki/Trade

[27] http://en.wikipedia.org/wiki/Economy_of_Singapore [2008-12-03]

[28] http://en.wikipedia.org/wiki/Inland_Revenue_Authority_of_Singapore [2008-12-03]

[29] http://www.mof.gov.sg/taxation/index.html [2008-12-03]

[30] http://en.wikipedia.org/wiki/Individual_income_tax_in_Singapore [2008-12-03]

[31] http://en.wikipedia.org/wiki/Goods_and_Services_Tax_(Singapore) [2008-12-03]

[32] http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-EK-08-002/EN/KS-EK-08-002-EN.PDF

[33] http://en.wikipedia.org/wiki/Singapore_Area_Licensing_Scheme [2008-12-05]

[34] http://www.lta.gov.sg/motoring_matters/index_motoring_erp.htm [2008-12-05]

[35] http://en.wikipedia.org/wiki/Tax_rates_around_the_world [2008-12-05]

31

[36] http://en.wikipedia.org/wiki/Central_Provident_Fund [2008-12-05]

[37] http://mycpf.cpf.gov.sg/CPF/About-Us/CPF-Stats/CPF_Stats2008q3.htm [2008-12-08]

[38] http://www.mas.gov.sg/index.html [2008-12-04]

[39] http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_banks_in_Singapore [2008-12-05]

[40] http://hungarian.cri.cn/1/2008/11/03/2s101632.htm [2008-12-08]

[41] http://en.wikipedia.org/wiki/Port_of_Singapore [2008-12-11]

32