KOZMA JUDIT

Szociális diagnózis

I. Bevezetõ

A tanulmány címét Mary Richmondtól kölcsönöztem, és nem vélet-lenül. Õ volt az elsõ, aki leírta a szociális munka folyamatát, s ezzellehetõvé tette, hogy a századelõ szociális munkásai szakszerûen dol-gozzanak. A kompetencia ugyanis többek között abból ismerhetõ fel,hogy a szakember tevékenysége egy általános (minden egyes szociálismunkás gyakorlatban fellelhetõ), szisztematikus elméleten alapulóstruktúrát mutat. Mary Richmondnak még nem voltak szisztematikuselméletei, ezek késõbb épültek be a gyakorlatba, de világosan látta,hogy a szakszerû gyakorlatnak vannak általános és közös jellegzetes-ségei, amelyek megkülönböztetik a dilettáns tevékenységtõl. Ma márvannak elméleteink, igaz, ezek cseppet sem összefüggõek, hiszen egy-részt több tudományból kölcsönözzük õket, másrészt a szociális mun-ka saját elméleti bázisa meglehetõsen szûkös. Talán emiatt kínlódunk

SZOCIÁLIS MUNKA

Jelen tanulmány a szociális diagnózisról szól. A diagnózis fogalmán– szûkebb értelemben – az esetekben fellelhetõ jellegzetességekrõl

szóló azon megállapításokat értem, melyeket az eset kezdeténzajló feltárás alapján formulázunk meg, és amelyek kijelölik abeavatkozás (kezelés) irányát. A diagnózis tágabb fogalmába

pedig besorolom a segítõ kapcsolat kezdõ szakaszánakmindhárom fázisát: a feltárást/anamnézist, a problémák

megfogalmazását (diagnózist) és a kezdeti fázist lezáró kezelésitervet (mely megalapozza a segítõ kapcsolat középsõ szakaszának

kezdõ lépését, a szerzõdéskötést). A következõkben olyanaxiómákat írok le, melyek a szakszerû szociális munkás

esetkezelését általában megalapozzák, némi rövid értelmezést,illetve megfontolásra érdemes felvetéseket fûzök hozzájuk, ésesettanulmányokkal igyekszem õket illusztrálni. Az eseteket a

fenti struktúra mentén (feltárás/anamnézis – diagnózis – kezelésiterv) elemzem, és igyekszem bemutatni azokat az elméleteket is,

melyeken a diagnózis alapul.

����� ���� 61

ma is ugyanazzal a problémával, amivel annak idején a szakma ala-pítói: hogy ugyanis a gyakorlati helyzeteket vizsgálva gyakran nemlátunk rendszert és struktúrát abban, amit a szociális munkások, demég inkább a megfelelõ képesítés nélkül szociális munkát végzõk csi-nálnak. Ez az élmény indított a dolgozat megírására. Ugyanis a struk-túrát nélkülözõ tevékenység alapvetõen nem érvényesíti a szakma tör-ténetileg kialakult, hivatásbeli követelményeit, tehát nem segít, és mégjó, ha nem okoz kárt. Megnyugtatásul el szoktam mondani a károko-zás lehetõségétõl félõ hallgatóknak, hogy általában nem okoznak túlnagy kárt, mert a szakszerûtlen gyakorlat eredményeképpen a kliens„csak” azt kapja, amit általában kap, tehát ha például általában elszokták utasítani a többiek, beleértve az intézmények képviselõit is,akkor azt az elutasítást kapja a hivatásos segítõtõl is, amit a többiektõl.De azt azért minden felelõs szakember tudja, hogy cseppet sem meg-nyugtató, és nem is tisztességes, ha a kliens egy szakembertõl semremélhet megfelelõ segítséget. Arról már nem is beszélve, hogy ilyenesetekben bizony a kliensek is joggal kérdezhetik: miért is kapjuk afizetésünket?

Ez a tanulmány tehát errõl a bizonyos, minden szakszerû gyakorlatmögött fellelhetõ, szisztematikus elméleten alapuló struktúráról szól.Az ilyesféle gyakorlat ma is ugyanúgy épül fel, ahogy azt MaryRichmond leírta: 1. az elsõ lépésben a szociális munkások feltárják azeset jellegzetességeit, 2. a másodikban olyan megállapításokat tesznek,amelyek kijelölik a beavatkozási irányokat, azaz megfogalmazzák aproblémákat, 3. a harmadik lépés ezek után a beavatkozási irányokmeghatározása, 4. ezek után következik maga a beavatkozás. Az 1-2-3.lépést nevezem összefoglalóan Mary Richmond és sokan mások nyo-mán szociális diagnózisnak.

Hogy az eljárásnak ez a leírása kötõdik a szociális munkamedikális modelljéhez, az már a szóhasználatból is nyilvánvaló. Azeset jellegzetességeinek feltárását nevezhetjük anamnézisnek vagyvizsgálatnak, a beavatkozási irányokat meghatározó probléma-meg-fogalmazást – szûkebb értelemben vett – diagnózisnak, és a beavat-kozás irányainak leírását kezelési tervnek. Azon lehet vitatkozni, hogycélszerû-e ezeknek a kifejezéseknek a megtartása, vagy sem, hogy jó-ea szociálismunkás-gyakorlatra medikális kifejezéseket használni, ho-lott ez nagymértékben eltér az orvoslástól. (Hogy mennyire ésmennyiben tér el, azt a tanulmány késõbbi részében pontosan látnifogja az olvasó.) Kérdés lehet, hogy vajon vissza kell-e térni a szakmakiselejtezett fogalmaihoz, amelyeket éppen azért selejteztek ki elõde-ink, mert egyrészt a segítõt állította a gyakorlat középpontjába (mintfõ problémamegoldót), másrészt túlzottan a hiányokra tette a hang-súlyt, és ez nem felelt meg a modern szociális munka alapelveinek.Szabad-e ilyen nagyképû kifejezéseket használni abban a tevékeny-ségben, melyrõl a mai közgondolkodás is gyakran úgy vélekedik,hogy inkább „nagy szív” kell hozzá, semmint „nagy ész”? A kérdé-

�� ������ �����

62 ����� ����

seket szaporíthatnánk. Csak néhány érvet hadd említsek e kifejezésekés az állítólagos „nagyképûség” védelmében. Elõször is nyugati kol-légáink akkor selejtezték ki ezeket a fogalmakat, amikor az ezek általjelzett eljárás már minden gyakorló szociális munkásnak a vérévé vált.Ez nálunk még cseppet sincs így. Másodszor: a szociális diagnózisfelállítása a klienssel együtt és vele egyetértésben történik, és abbanaz erõsségeken kell lennie a hangsúlynak, s ez olyan axióma, amitmindig szem elõtt kell tartanunk a diagnózis felállításánál. Továbbá:a szakma továbbfejlõdésének egyik alapfeltétele, hogy növeljük aszakszerûséget a szociális munkában (ezzel remélhetõleg sikerül aközgondolkodást is megváltoztatnunk). És ráadásul nemcsak a mi ér-dekünk a szolgáltatások szakszerûségének javítása, hanem a kliense-inké is, akik éppúgy megérdemlik a felkészült segítõ munkát, mintmás segítõ szakmák – például az orvosok, az ápolók, a pszichológu-sok vagy a pedagógusok – kliensei. A bevezetés zárásaként, vállalvaa demagógia vádját, megkérek mindenkit, aki olvassa ezt a cikket,hogy nézzen a saját lelkébe, és kérdezze meg magától, hogy kihezfordulna inkább segítségért súlyos bajaiban: egy hozzáértõ, nagyképûprofihoz-e, vagy egy jó szándékú dilettánshoz. Nem hinném, hogycsak az én élményem, hogy a pokolba vezetõ út is jó szándékkal vankikövezve.� Ha mégis volna olyan olvasója ennek a cikknek, aki nemért egyet a szakszerûség emelésének feltétlen szükségességével, intsékõt mérsékletre a dolgozatban foglalt esetek, hiszen mindegyik példájaannak, hogy a szakszerûtlen (hogy azt ne mondjuk, dilettáns)problémamegoldási törekvések nem a probléma megoldásának, ha-nem a problémának válnak a részévé, tehát növelik a bajt, ahelyett,hogy enyhítenék.

Jelen tanulmány tehát a szociális diagnózisról szól. A diagnózis fo-galmán – szûkebb értelemben – az esetekben fellelhetõ jellegzetessé-gekrõl szóló azon megállapításokat értem, melyeket az eset kezdeténvégzett feltárás alapján formulázunk meg, és melyek kijelölik a be-avatkozás (kezelés) irányait. A diagnózis tágabb fogalmába pedig be-sorolom a segítõ kapcsolat kezdõ szakaszának mindhárom fázisát: afeltárást (anamnézist), a problémák megfogalmazását (diagnózist) ésa kezdeti fázist lezáró kezelési tervet (amely megalapozza a segítõkapcsolat középsõ szakaszának kezdõ lépését, a szerzõdéskötést). Akövetkezõkben olyan axiómákat írok le, amelyek a szakszerû szociálismunkás esetkezelést általában megalapozzák, némi rövid értelmezést,illetve megfontolásra érdemes felvetéseket fûzök hozzájuk, és esetta-nulmányokkal igyekszem ezeket illusztrálni. Az eseteket a fenti struk-túra mentén (feltárás/anamnézis – diagnózis – kezelési terv) elemzem,és igyekszem bemutatni azokat az elméleteket is, melyeken a diagnó-zis alapul. Ezek az elméletek nem mindig azonosak a korábban, a

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 63

� ��� ���������� �� � ��� �� �������� �������������� ��������� ������� ���� ������� ������ ���� ���� ���� ������� �� �������� ������ � �� ������ ������������� �� �� ������� � � � ���� ���� � � !"� ���#� ����$� ����� �� ��

szakirodalomban tárgyalt elméletekkel. Már ismert elméletek híjángyakran alkotunk magunk is elméleteket sok eset megfigyelése alap-ján. Erre is láthat példát az olvasó a dolgozat következõ részében.

Bár az itt közölt eseteket szupervizorként vagy tanárként ismertemmeg, mégis azért érzem indokoltnak itt említeni ezeket, mert a tár-gyalt eseteket mindig a szociális munkás szemszögébõl vizsgáltam,sõt, az olyan esetekben, amikor az intézményben nem dolgozott szo-ciális munkás, szociális munkásként jártam el, csak egy sajátos felál-lásban. Ilyen az elsõ eset, ugyanis az abban szereplõ idõsotthonbannem dolgozott szociális munkás (kivéve a vezetõt, aki viszont a me-nedzsmentügyekkel volt elfoglalva), a gondozónõk mind az egész-ségügyi személyzethez tartoztak. Ha lenne az intézményben szociálismunkás, neki ugyanezt kellett volna tennie.

Még egy megjegyzést kell tennem az esetek kapcsán. Az esetleírá-sok, melyek a feltárás cím alatt szerepelnek, már nem fedik teljesenazt, ami a beszélgetésekben elhangzott, vagy amit esettanulmány címalatt tanítványaim leírtak. Lényegesen tömörebbek az élõbeszéd vagyaz esettanulmány szövegénél. A hely szûkössége miatt sok részletetelhagyok, sokszor csak a diagnosztikus pontokat írom le. Mindigszem elõtt kell tehát tartanunk azt a tényt, hogy a tényleges feltárásnálrengeteg információ birtokába jutunk, és az esettel dolgozó szociálismunkásnak kell az adathalmazból fókuszálással a klienssel együtt ki-bányásznia azokat a pontokat, melyek a diagnózis kiindulási alapja-ként szolgálhatnak.

A fókuszálás az egyike a legnehezebb feladatoknak a segítõ be-szélgetés folyamán. Hogy milyen fókuszpontokat talál a segítõ, aztnagymértékben meghatározza elméleti felkészültsége. Ez rám is jel-lemzõ. Én is csak azon elméletek alapján tudok dolgozni, melyekkelszakmai pályafutásom során megismerkedtem. Ezért elképzelhetõ,hogy az adott esetben más segítõk más fókuszpontokat találtak volna.Az emberi helyzetek igen bonyolultak, sok jellemzõjükbõl kiindulvalehet hatékony kezelést kidolgozni. Ez természetes.

Még egy megjegyzés kívánkozik a dolgozat elejére: Nagyon sokeset alapján alakítottam ki ezeket az axiómákat, de egyáltalán nemgondolom azt, hogy teljes a sor. Biztos, hogy én is találok még továb-biakat az elkövetkezõ években. Ha kollégáim más axiómákat tartanakmérvadónak a szociális esetmunkában, biztosan kész rá az Esély,hogy azokat is közölje.

II. Axiómák és esetek

1. A szociális diagnózis mindig a kliens és a környezet közötti kölcsön-hatásra vonatkozik. A szociális diagnózisban ezért mindig külön diagnó-zist állítunk fel, és párhuzamosan avatkozunk be a kliens (kliensrendszer)és a környezet vonatkozásában. Ez igen gyakran egy nagyon bonyolult,sokszereplõs összefüggésrendszer feltárását és változtatását jelenti.

�� ������ �����

64 ����� ����

Ez az axióma arról a sajátszerûségrõl szól, amely elkülöníti a szociálismunkások által felállított diagnózist minden másféle (orvosi, ápolói,pedagógiai, pszichológiai, ügyvédi stb.) diagnózistól. A diagnózis fel-állításakor minden esetben elemeznünk kell a segítõ(-k) és a kliens, va-lamint a mindkettõjükre ható társadalmi környezet kapcsolatát. A segítõkapcsolat a kliens–segítõ–társadalmi környezet háromszög kontextu-sában zajlik, ezért a háromszög egyes alkotóelemei közötti viszonyrólszóló megállapítások a diagnózis szerves részét képezik.

A szociális munka mint segítõ szakma sajátossága – amely elkü-löníti más szakmáktól – az, hogy hangsúlyozza a kliens és a segítõpartneri viszonyát, és a társadalmi környezetet is a beavatkozás tár-gyának tekinti. A következõ esettanulmány arra is világos példát mu-tat, hogy amennyiben a klienst nem tekintjük partnernek, harc vagyjátszma alakul ki a kliens és a segítõ(k) között. A partnerség fogalmatartalmazza a méltányosság mozzanatát, amelyet a legkiszolgáltatot-tabb helyzetben lévõ – a következõ esetben például mozgásképtelen– embertársunk is joggal elvárhat tõlünk, hiszen ezt szakmai etikánkvilágosan elõírja.

Hogy a szociális diagnózis eltér minden más segítõ szakma diag-nózisától, annak egyáltalán nem mond ellent, hogy a diagnózis felál-lításakor használjuk a társtudományok ismeretanyagát a magunkéimellett. Minden gyakorlati hivatás ezt teszi. A konkrét esetek mindigsokértelmûek és többrétegûek. A szociális munkások képzésében asokféle tudásanyag pontosan a helyes diagnózis felállításában segítminket. A sokféle tudás teszi lehetõvé, hogy az esetnek megfelelõenmás szakmák képviselõit is be tudjuk vonni a problémák megoldá-sába, vagy együtt tudjunk mûködni más szakmák képviselõivel azo-kon a helyeken, ahol „vendégként” vagyunk jelen, mint például azegészségügyben, az igazságügy területén vagy az oktatási intézmé-nyekben.�

A következõ esetben például a diagnózis felállításakor értelmezésikeretként Eric Berne játszmaelméletét (Berne, 1984) használtam, azzala szociálismunkás-elmélettel együtt, hogy a szociális munka kiindu-lási pontját a kliens kielégítetlen szükségletei jelentik. A probléma-rendszer minden szintjérõl (kliens, személyzet, kezelési rezsim) tettemdiagnosztikus megállapításokat, és mindegyik szinten javasoltam ke-zelési lehetõséget.

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 65

% & ��'� ��� �$� ��� ������ (� ����� ����� � �"� �������� ����� '�"� �����)���������$� ������ ���������� ���������*� ��! ���� ��� (� ��� � ���$��� ��"� � ����" �����������)� � ������� �� ��� ����� (���� ���'���) ������� �� � ���� ���� �������� �#���� �� ��� ����! � ������ � ���� �� � �������'����� ��� ��������� &�������'����� ��� ������� ������� ����� ������ ������� ���������" ��������� �� � ���� ���� �� � ��'� ��� �$� ��� ������� ��� ��� ������ �� � �������� ��� �� ����� '�� ��$��

1. esettanulmány

A következõ esetet egy szociális szolgáltatóközpont vezetõibõl alakultcsoport egyik tagja, az idõsotthon fõnõvére hozta a szupervíziós ülés-re. Az eset megbeszélésével szerette volna elérni, hogy jobban tudjairányítani a beosztott gondozónõket, azok ugyanis már képtelenekvoltak valóban humánusan gondozni azt a lakót, aki az esetben sze-repel.

F������� ����������

A gondozott 46 éves nõ, aki sclerosis multiplexben szenved, ezért tízéve ágyhoz kötött, azóta az otthon lakója. Családi kapcsolatai megla-zultak, idõnként a fia látogatja, aki még 10 éves volt, amikor anyjaaz otthonba került, és akit késõbb a rokonok neveltek. A kliensnek atöbbi gondozottal nem sok kapcsolata van, egyedül lakik egy szobá-ban, két lakót lehet megkérni néha, hogy meglátogassák, egyébkénttévét néz, vagy nem csinál semmit, illetve ahogyan a fõnõvér mondta:„a gondozónõket egzecíroztatja és panaszkodik”. A gondozónõkneknyilvánvalóan ez az „egzecíroztatás” jelentette a fõ problémát. A je-lenet mindig ugyanúgy zajlott le: a kliens becsengette az ügyeletesgondozónõt azzal a panasszal, hogy fájdalmai vannak, „kényelmetle-nül áll a keze”. Ekkor hosszadalmas mûveletbe kezdtek, hogy a bénakéz „kényelmes helyzetbe kerüljön”. Olykor egy-egy órát is igénybevett, amíg a gondozott megnyugodott, és a gondozónõ elmehetett,hogy ellássa a többieket. Mivel egy kéz hosszadalmas, milliméterrõlmilliméterre történõ mozgatása egyébként is idegõrlõ feladat, és agondozónõnek másik tizenkilenc ágyban fekvõ gondozottról is gon-doskodnia kellett, nyilvánvalóan egyre idegesebben és türelmetleneb-bül igazgatott, és ha felhangzott a csengõ, inkább már menekült volna,semmint hogy odaszaladjon. A gondozott ráadásul állandóan panasz-kodott a vezetõnek, hogy nem bánnak vele rendesen, gyakran hosszúideig kell csöngetnie, míg jön valaki. Ezt a vezetõ is látta, és utasítottaa gondozónõket, hogy menjenek be a gondozotthoz. Azok azonbanettõl kétségbeestek, és a vezetõtõl kérdezték, hogy mi lesz akkor atöbbi ágyban fekvõvel. Ingerült jelenetek is lezajlottak, amikor példáula gondozónõ megtagadta az utasítás végrehajtását, elsorolva, hogyéppen mi mindent kell csinálnia. Gyakran végül a fõnõvér ment be,hallgatta meg a panaszokat és „igazgatta” a gondozott kezét.

D�������

a) A gondozott sajátos viselkedése két alapvetõ szükségletet elégít ki:egyrészt a béna gondozottnak valóban mozgásra van szüksége, és eztcsak úgy érheti el, ha mozgatja a környezetét, illetve ha arra bírjaõket, hogy mozgassák õt; másrészt szüksége van a társaságra, és asajátos viselkedéssel úgy oldja fel magányát, hogy ennek tartalmát ésidõtartamát õ maga határozza meg. A szükséglet érthetõ, sõt elmond-

�� ������ �����

66 ����� ����

hatjuk, hogy a kliensnek joga van mozogni, és joga van a társasághozis. A problémát nem a szükséglet jelenti, hanem a kielégítés módja.Ugyanis a kliens csak úgy tudja kielégíteni jogos szükségletét, ha afenti módon harcol érte. Ez a mód nyilvánvalóan megfelelõ kielégü-lést nyújt számára (ha nem így volna, más stratégiát választana), deállandó feszültséget tart fönn a gondozói munkacsoportban.

b) A környezetet vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a munkacsoportproblémája az, hogy a klienst pusztán „a betegnek” tekinti, és nemegyenrangú félnek, akivel tárgyalni kellene a jogos szükséglet kielé-gítésének módjáról. Ha segítenek, szánalomból és a békesség megõr-zése végett segítenek, ezzel viszont áldozatává válnak a rituális idõ-töltõ játszmának (a béna kéz igazgatása és a panaszok hallgatása).Kívülrõl nézve az esetet, a segítõk egy része számára még az is sértõlehet, hogy játszmáról beszélünk, illetve ennek áldozataként aposzt-rofáljuk a segítõket. Ha viszont elfogadjuk, hogy a kliens autonómi-ával rendelkezõ felnõtt ember, aki súlyos problémával küzd, és úgyjut szükségletei kielégítéséhez, ahogy a környezet és a saját lehetõsé-gei – ezen belül problémamegoldó repertoárja – megengedik, akkorlehetõvé válik, hogy felnõtt embernek tekintve tárgyaljunk vele aszükséglet kielégítésének mindenki számára elfogadható módjairól.Ehhez viszont a gondozóknak is el kell fogadniuk, hogy a játszmalehetõségét maguk alakították ki azzal, hogy a kliens szerepét a sa-játjukkal együtt az ápoló–ápolt felállásban határozták meg, persze akezelési rezsim sajátosságaival összefüggésben.� Egyébként a gondo-zónõk igen elkötelezettek a munkájuk és klienseik iránt, ami az egyiklegfontosabb pozitív diagnosztikus pont az esetben.

c) Ha a tágabb összefüggésrendszert vizsgáljuk, akkor a következõkettapasztaljuk: Miközben a kollegiális csoporttal azokat a módokat so-roltuk, ahogyan mindenki számára elfogadhatóan lehetne kielégítenia kliens jogos szükségleteit, azt is elmondták, hogy a szolgáltatásitérítések bevezetésével és jövedelemarányossá tételével a gondozottakés gondozók viszonya feszültebbé vált. Ugyanis a kliensek azóta sok-kal „követelõzõbbek”. Vagyis a gondozottak szeretnének beleszólniabba, hogy milyen gondozást kapnak a pénzükért. Ezt szintén jogosigénynek tekinthetjük. Megvizsgálva az intézményben mûködõ keze-lési rezsimet, megállapíthatjuk, hogy az a materiális ellátás (étkeztetés,ruházat, mosás, berendezés és takarítás, ápolás) szempontjából túl-gondozó, mert a személyzet – akár erején felül is – igyekszik min-denben kiszolgálni a gondozottakat, és ugyanakkor minden egyéb,magasabb rendû szükséglet szempontjából elhanyagoló, mert nem ke-

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 67

+ & ��'� ��� �$� �� ���� ������������ ! ���� #������ ����$� ��� ,����!$����� $� � ������������ ������� �� ����$� '�"���� ��������� -������� �������.�������� ���$��� ���*����� /����� ������ �$�! �� ���� ������������ -� ���*������� ������ �������.� � -������� ������� �������. !$��� �� ����� � ���� ��� ������ ������ ����� � ��'� ��� �$� ��� ���������� & ! ���� ���������� � �� ������ ������ ���'������� �����!���� ����� � ��� �� � ��'� ��� �$� ��� ���� ������������� ������ ��! � �� ���������� �� � ������������

zeli a lakókat autonóm, felnõtt emberekként, nem kínál valódi döntésilehetõségeket a számukra. Ez a helyzet a lakóknak az autonómiaegyetlen területét hagyja meg, ugyanis azt, hogy elutasíthatják az ott-hon által felkínált szolgáltatásokat és programokat, és ez egyébkénttovább ronthatja a helyzetüket, amennyiben fokozza izolációjukat, éshozzájárul az életkészségeik leépüléséhez.

B�� �������� ���

a) A klienssel tárgyalni kell a helyzetrõl, elismerve a jogos szükség-leteket (mozgás, az izoláció megszûnése), és ezen belül tisztázni kell,hogy az intézmény mit tud ajánlani a jogos szükséglet kielégítéséhez,és mi az, ami túlnõ a személyzet beavatkozási lehetõségein (valóbannem maradhat ellátatlan a másik 19 ágyban fekvõ beteg, mert ezzelaz eggyel kell hosszan foglalkoznia a személyzetnek). Ugyanakkortisztázni kell azt is, hogy a gondozott mit hajlandó vállalni a sajátszükségleteinek a kielégítéséért. Vizsgálni kell azt is, hogy a klienstmi akadályozza meg abban, hogy a szükségletei kielégítésére más –a személyzet számára elfogadhatóbb – módot válasszon.� Mivel agondozott a szükségleteit ki tudja elégíteni ezen a sajátos módon, ésez a játszma már hosszabb ideje fennáll a gondozott és a személyzetközött, fel kell készülni arra, hogy a gondozott védeni fogja a státusquót. A helyzet megoldásában segítségünkre lehet, hogy a személyzetrendkívül elkötelezett, és igyekszik maximálisan humánusan dolgoznia kliensekkel. Ez az erõsségük megalapozhatja azt, hogy kitartóan éssokféle módon próbálkozzanak a helyzet megoldásával és ne „írjákle” a klienst.

b) A szûkebb és tágabb környezet problémáinak megoldására akonkrét helyzetben ugyanaz az eljárás javasolható, mint a kliensselfolytatott munkában. A bekerüléskor minden egyes gondozottal tár-gyalni kell arról, hogy miképp képzeli el az otthonban az életét (külsõés belsõ kapcsolatok ápolása, tevékenységek, mellyekkel hasznára le-het magának és másoknak). Fel kell mérni, hogy milyen sajátos szük-ségletek kielégítését várja az intézménytõl, tisztázni kell, hogy ezek-nek a szükségleteknek a kielégítését hogyan tudja az intézmény elõ-segíteni, és mit tud még ajánlani a tartalmasabb élet (jobb életminõ-ség) kialakításához. Ez lenne a tartalma a minden egyes lakóval kötöttszerzõdésnek, ennek része a gondozási terv, mely azt tartalmazza,hogy mit vállal az intézmény a lakók sajátos – egészségügyi, szociális,

�� ������ �����

68 ����� ����

0 1� �������� ���� ��$� � ������� ���� � ��������� ���� ����� �� ���� � ���������� � ������� ���� & ����� �������� ���� ���� ��� ����� ����2 ������� ��������� �� ���� � ������ ���� '�#� �� ����!� ��� �� & ���� ���� �� ��� ��� � �� ������� ���� �"�� �� �������!*�� ���� ���� ���������*� � ��� ! ��� ������� �������� �� ����� & � ����� ���� �� ���*���� �� ������*� ������3� $����� ��� � ����������� ���� ����� ���� � ����"�� �����$������ � �� � ��������� & ����"�� ��� ����� �� �� � �� � '�#� �� � ���������� ���� ������ ������� ���� �� ���� �����!��� & ������� '��� � ����� ���� ��*��� ��� !$���� � ����� ��!�������� � ����� �$� ���� �����$�������� ������ � �� ���� ����

stb. – szükségleteinek kielégítésére. A lakókkal kötött szerzõdésekettermészetesen idõnként felül kell vizsgálni, hiszen a helyzetek változnak.

2. A diagnózis felállítása során mindig elõtérbe kell kerülniük a pozití-vumoknak, mert ezek jelentik a beavatkozás legfontosabb kiindulási pont-jait, változtatni ugyanis csak az ép területekrõl, az erõsségekbõl kiindulvalehet.

Egy pusztán a hiányokat soroló diagnózisból nem következhetmegfelelõ beavatkozás. Ha minden igyekezetünk ellenére sem sikerülpozitív diagnosztikus pontokat találnunk egy eset feltárása során, ak-kor a segítõ kapcsolat lehetetlenné válik, mert a helyzetet reményte-lennek ítéljük, nem látjuk képesnek a kliensünket a (ha korlátozottanis) felelõsségteljes életvitelre. El kell ismernem, hogy vannak ilyenhelyzetek – elsõsorban a hajléktalanokat ellátó szolgálatokban dolgo-zó kollégáim számoltak be ilyenekrõl. De be kell vallanom azt is, hogymindig vannak kétségeim az ilyen esetekkel kapcsolatban. Tapaszta-latból tudom, hogy a helyzetek változnak, és olyan esetekben is el-következhet a változásra kedvezõ alkalom, amely esetekben jelenlegnem látunk lehetõséget a javulásra. Inkább a sok kudarcot követõ re-zignáció (a magunké és a kliensé) okoz számunkra gondot a segítõmunkában.� Ezekben az esetekben egyébként a probléma vagy egymásik rendszer (például az igazságügyi, egészségügyi) kompetencia-körébe kerül, vagy a szociális szolgálatok a problémának és nem aprobléma megoldásának keretévé válnak.

Másrészt a problémamegoldás sikere azon múlik, hogy a kliensaktívan keresse a helyzetek javításának lehetõségeit, erre azonbancsak jó önértékeléssel rendelkezõ, autonóm emberek képesek. Ezért asegítõ kapcsolatban elsõdleges a kliens autonómiájának fejlesztése,önértékelésének javítása, önbizalmának növelése. Ennek legfontosabbmódszere pedig a kliens erõsségeinek és a helyzet pozitívumainakkiemelése és hangsúlyozása.

Itt azt is meg kell jegyeznünk, hogy az emberi életben vannakolyan, az egyes ember számára komoly szenvedést és nehézséget oko-zó helyzetek, amelyeket nem nevezhetünk problémának. Problémá-nak ugyanis csak azt nevezhetjük, amit meg lehet oldani. Amit nemlehet megoldani, az nem probléma, hanem adott helyzet. Ha nagyonnagy szenvedést és nehézséget, esetleg krízist okoz kliensünknek, cél-szerûbb az ilyen esetekben a katasztrófa vagy a sorscsapás kifejezésthasználni. A segítõ kapcsolat alapkérdése ilyen esetekben az, hogymiképp lehet ezt a helyzetet túlélni, sõt, ha egy mód van rá, a koráb-

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 69

4 5�� �� � ������������ � ��������� ���������� � !��� ����� ���� �� � �������! ��� ����� ������ �� �$�������!����� (6$� '� �������$��� %+2+7�0+)� ���� ���������� ���� �� � !��� ������� ���� ���� � ��� ������ ����� � *���*����������� ��!� ���� ���� ��� ����� ������ ����������� ��!���������� & ��������� ������ ���"� �� �"�� ���� � ������������ ������ ������ � ���� �� �� �� � �� "��������$���'� �����

binál magasabb szinten helyreállítani a személyiség integritását, azélet alakításának képességét (Szabó, 1994). Bár a katasztrófák vagysorscsapások maguk nem problémák, hanem helyzetek, az ezek általkiváltott krízisállapottal viszont összefüggenek olyan problémák ésfeladatok, amiknek a megfelelõ megoldása a túlélés mellett hordozzaa személyiségfejlõdés lehetõségét is. Az ilyen helyzetekben a maga-sabb szintû megbirkózási stratégiák kidolgozásában segíthetjük a kli-ensünket. A problémák és nem problémák ilyesféle elkülönítése meg-védheti a szociális munkásokat a mindenhatósági fantáziáktól, a túl-zott felelõsségvállalástól és a tehetetlenség érzetétõl.

Az axiómával kapcsolatos negyedik megfontolás, amit szeretnékaz olvasó figyelmébe ajánlani, az az, hogy gyakran a környezet általlegproblematikusabbnak ítélt viselkedés jelenti a helyzetben a pozitívdiagnosztikus pontot. Ilyen például az 5. esettanulmány egyik mo-mentuma: az önkormányzati tisztviselõk szeretnék elérni, hogy a szo-ciális munkás intézetbe vigye az önkényes lakásfoglaló házaspár gyer-mekeit, hogy azután nyugodtan kilakoltathassák a családot. Ez aztmutatja, hogy az önkormányzati tisztviselõknek komoly fenntartásaikvannak azzal kapcsolatban, hogy kilakoltassanak egy gyermekes csa-ládot. Tehát a legkézenfekvõbb intervenció, ha tovább nehezítjük adöntési helyzetet számukra, mert ez adja az egyetlen esélyt arra, hogyvégül egy szociális szempontból kielégítõbb döntésre jussanak a csa-láddal kapcsolatos teendõket illetõen. A környezet által legnegatí-vabbnak ítélt momentum pozitív diagnosztikus értelmezésének másikpéldája volt egy itt nem közölt eset: az intézetben nevelkedõ egyikkamaszlány agresszív viselkedése (végigrohant a házon, és tört-zú-zott) szolgáltatta az intervenció kiindulási pontját. Õ ugyanis az is-métlõdõ õrjöngés közben azt kiabálta, hogy „Velem nem fognakkib…ni! Engem nem fognak a sárba taposni!”, ami – a segítõ értel-mezése szerint – azt az én-erõt demonstrálta, amit a közösen kitûzöttpozitív célok szolgálatába lehetett állítani. Ez az eset is azt mutatja,hogy a siker kulcsa gyakran az, hogy aktívan keressük a pozitív pon-tokat, adott esetben a negatív jelenségek pozitív momentumait.�Egyébként az utóbbi esetben a siker kulcsát jelentette az is, hogy asegítõ volt az elsõ ember a kliens életében, aki meghallotta, hogy mitmond a lány, és azt úgy is értelmezte, ahogy azt a kliens mondaniakarta.

3. Az a jó diagnózis, ami az evidencia erejével következik a feltárt ada-tokból, és amibõl az evidencia erejével következik a beavatkozás.

Ez az axióma a feltárás–diagnózis–kezelés összefüggésére és mi-nõségének a megállapítására vonatkozik. Le kell szögezni, hogy a kez-deti diagnózis sokat módosulhat a segítõ munka folyamán. Az elsõ

�� ������ �����

70 ����� ����

8 1��� �����" � 9����:�'�� 9������ �� ;��'� < ��� � '��3 �������� ����� �������� �� ��'���� (�==>� �%8��00� ��)

diagnózis egyfajta hipotézisnek tekinthetõ, amelyet vagy megerõsít akésõbbi közös munka a klienssel, vagy nem. A diagnosztikus munkaa segítõ kapcsolat egész tartama alatt folyik, hiszen minden új helyzetújabb értelmezést követel, és a kezdeti helyes diagnózis is sok tekin-tetben változik – specifikusabbá és mélyebbé válik – a klienssel vég-zett közös munka során.

Az axióma azt a szabályt is tartalmazza, hogy mindig a legkézen-fekvõbb magyarázattal kell kísérleteznünk elõször a helyzet kezelé-sére tett erõfeszítéseink megalapozásakor. Csak akkor érdemes kísér-leteznünk a bonyolultabb, kevésbé kézenfekvõ értelmezéssel, amikora kezdeti, kézenfekvõbbnek látszó diagnózis alapján választott inter-venció a munka során nem vezet eredményre. Ez egyébként szinténnemcsak a szociális munka sajátossága. Az összes segítõ szakma (sõt,minden tudományos kutatás) diagnosztikus, értelmezési eljárásairaérvényes ez a szabály. Minden diagnózis magába foglalja a próba-szerencse (try and error) momentumát.

2. esettanulmány

Az esetet végzõs szociális munkás hallgató írta le. Õ volt az, aki anappali szanatóriumba került tanulmányainak utolsó évében szociálismunkásnak.

F�������

A 35 éves nõbeteget üldöztetéses téves eszmék miatt a háziorvos utal-ta be a pszichiátriai osztályra. Az anamnézisbõl kiderült, hogy azasszony csaknem egy éve települt át Erdélybõl Magyarországra fér-jével és két gyermekével (8 és 10 évesek). Szállást a férj nagynénjénélkaptak. A férfi hamarosan elhelyezkedett, a gyerekeket iskolába írat-ták. Az asszony helyzetét viszont két tényezõ nagymértékben nehe-zítette: egyrészt román anyanyelvû lévén nem tudott annyira magya-rul, hogy dolgozhasson, másrészt nem értett egyet férje döntésével,az áttelepüléssel kapcsolatban. A helyzetet ideiglenesnek tekintette,és igyekezett férjét rávenni a visszaköltözésre. Erre azonban egyrekevesebb volt a remény, ahogy a férfi és a gyermekek beilleszkedteka magyarországi életbe. A beteg férjének elbeszélésébõl kiderült, hogyaz asszony egyedül semmiképpen sem akart hazamenni, mert ragasz-kodott a családjához. Az asszony két kõ között õrlõdött: a helyzet –a családtagok beilleszkedésének – stabilabbá válásával egyre kevésbévolt lehetséges, hogy mindkét vágyának – a hazatérésnek és a család-jával való együtt maradásnak – egyszerre tegyen eleget. Egyedül ma-radt, nap mint nap otthon ült a nagynéni lakásában, és nem mentsehová. Az idõvel kialakuló téves eszmék arra vonatkoztak, hogy anagynéni megmérgezi õt. Rövid kórházi (gyógyszeres) kezelés után„tünetmentesen” elbocsátották a kórházból, majd két hét múlva a

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 71

mentõ ismét visszahozta, mert megmérgezte magát. Ismételt kórházi(gyógyszeres) kezelés következett. A kezelés végeztével felajánlottákneki, hogy bekapcsolódhat a nappali szanatóriumban zajló foglalko-zásokba. Amikor az új szociális munkás a nappali szanatóriumbanmegkezdte mûködését, az asszony az erõs nyugtatók hatása alatt nap-hosszat ott gubbasztott egy sarokban, senkivel nem beszélt, ha csaknem szólt valaki éppen hozzá. Magyarul továbbra sem igen tudott,ezért nehéz is volt vele beszélni.

D�������

a) Az asszony téves eszméinek van egy nagyon kézenfekvõ szociálismagyarázata�, hogy ugyanis a pszichiátriai tünetek az izolációvalfüggtek össze. Az izoláció körülményei között nemcsak menekültek-nél, hanem például egyedül maradt, idõs embereknél is megfigyeltektéveszméket, melyek az izoláció megszûntével gyorsan eltûntek. Azizoláció ebben az esetben sokkal kézenfekvõbb magyarázata a pszi-chiátriai tüneteknek, mint bármilyen másféle magyarázat. Ha a szo-ciális diagnózis érvényes, akkor a csupán pszichiátriai (gyógyszeres)kezelés mellett a kliensnek esélye sem volt meggyógyulni, sõt az erõsnyugtatók hatása blokkolta a még esetleg meglévõ, saját probléma-megoldó kapacitását.

b) Az izoláció megszüntetése tipikusan a szociális munka kompe-tenciakörébe tartozó probléma. Az eset arra is rávilágít, hogy a maimagyar gyakorlatban olyan problémák is gyakran az orvosi ellátáskompetenciakörében definiálódnak, melyeket abban nem lehet meg-oldani.

K������� ���

a) Ez esetben a kezelési alternatíva valóban oly mértékben evidens,hogy csak a rend kedvéért írom ide. A kliens férjével és magával aklienssel – beavatott, ha lehetséges laikus segítõnek megnyert tolmácssegítségével! – tisztázni kell a helyzetet. Mindezek után a szokottproblémamegoldó megközelítés alkalmazásával a klienssel és férjévelfel kell vázolni a problémák lehetséges megoldásait. Ezek után a kli-enst az általa választott megoldás kivitelezésében kell segítenünk. Pél-dául amennyiben a család közös hazatérésére nincs lehetõség, és akliens ragaszkodik a családjával való együtt maradáshoz, románanyanyelvû, a magyarországi életbe jól beilleszkedõ laikus segítõt kelltalálnunk, aki érti és barátként segítheti a klienst a további életében.

b) Az egészségügyi ellátás területén dolgozó szociális munkások

�� ������ �����

72 ����� ����

7 ?�� ���� �"��� � ������ ��� �� ������ � ��'� ��� �$� � ������'�"� $� ���#������ '��� "������ ����������� ���� � ���� �������� �� � ���� �� � ���������������������� @�� '��� ���� �������� ���� ������� � ���� ������ � � !��� ����'� ��� �$� � � ����������� ���'�� ��� ���� � ��� ���� ���� ���*���3����� ��������� � �����" ������ �������� ��� � ���� ��� ���� ����"���� � ����! ������

tapasztalatai és a szakirodalom (lásd például: Göncz, 1994) alapján atágabb környezetbe való beavatkozás valószínûleg nagyobb nehézsé-get és hosszabb, körültekintõ munkát igényel. A pszichiátria erõsenhierarchikus, orvosközpontú rendszerében hosszú és kitartó munkátigényelhet az, hogy a szociális munkás felépítse a saját praxisát, éselfogadtassa magát sajátos kompetenciával bíró, az egészségügyi sze-mélyzettel egyenrangú munkatársként. A helyzet a fent leírt esetbenazért nem látszik igazán nehéznek, mert a pszichiátriai kórház vezetõiláthatóan hajlandóak újító – elsõdlegesen szociális – szolgáltatási for-mákat megszervezni. Ezért hozták létre a nappali szanatóriumot, ésezért alkalmaznak szociális munkást.

4. Az emberi viselkedésnek célja van: valamilyen szükségletet szeretnekielégíteni ezzel az egyén. Ez a cél mindig valamely emberi kapcsolatbankielégíthetõ szükségletre vonatkozik (a következõ esetben ezek a státus-önértékelés, az érzelmek-intimitás és a korrekció).

5. A helytelenül kiválasztott intervenció „a probléma részévé válik”, azazhozzájárul annak fennmaradásához, sõt rögzüléséhez. Ezért ha hosszab-ban fennálló, sõt, az intervenciók ellenére rögzülõ, esetleg eszkalálódóproblémát látunk, akkor vizsgálnunk kell azt is, hogy az alkalmazott in-tervenciók hogyan járultak hozzá a probléma fennmaradásához, rögzülé-séhez, esetleg eszkalálódásához.

3. esettanulmány

Az esetet nevelõszülõ-tanácsadó hozta szupervízióba.

F�������

Az esetben szereplõ gyermek egy nyolcéves fiú, aki hatéves öccsévelkerült gondozásba, mivel édesapja fajtalankodásra kényszerítette. Hi-vatásos nevelõszülõhöz helyezték el. A gyerek a hivatásos nevelõszü-lõnél nevelkedõ gyerekek között a legidõsebb volt. Rövid, visszahú-zódó periódus után a nevelõszülõ rémülten vette észre, hogy a gyerekfajtalankodásra próbálja rávenni a családban nevelkedõ kisebb gye-rekeket. Elõször a tiltással próbálkozott, vagyis azt mondta a kisfiú-nak, hogy ezt nem szabad, majd amikor ez nem változtatott a visel-kedésén, büntetni kezdte, végül elkülönítette a többi gyermektõl.Amikor a kisfiú végül a kutyával is „megpróbálkozott”, a nevelõszülõa tanácsadóval abban egyezett meg, hogy a gyereket egy lakásotthon-ban helyezik el. Rövid idõ múlva a gyerek öccse kezdte el ugyanazta viselkedést, amit korábban a bátyja tanúsított.

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 73

D�������

a) A gyermek viselkedésének megértéséhez több elméleti megállapításthasználhatunk fel:

– Az elsõ értelmezési keretet a tanuláselmélet jelenti. Ennek alapjána gyermek a vérszerinti családban tapasztaltak alapján azt tanultameg, hogy a „nagyobb” státushoz hozzátartozik a szexuális viselke-dés. A magasabb státusúak így szoktak viselkedni.

– A második értelmezési keretet a pszichoszexuális fejlõdés pszi-choanalitikus elmélete kínálja. Ferenczy Sándor mûvébõl (1971) tud-juk, hogy a gyermekeknél a felnõtt által tévesen szexuálisnak vélt vi-selkedés a gyöngédségigényt fejezi ki.

– A harmadik értelmezési lehetõség a pszichoterápiás irodalombólszármazik, eszerint a traumatikus viselkedés ismétlése egyfajta ön-gyógyítási törekvést jelent, a gyermek így próbálja a „hibás” történéstátalakítani, korrigálni, hogy „jó vége” legyen.

– A negyedik értelmezési lehetõséget a kríziselmélet ajánlja. Ezesetben azt kellene vizsgálnunk, hogy mit jelentett a gyermek számáraa vérszerinti családban elszenvedett trauma mellett az a dráma, mely-nek során õ kikerült a családjából, az ellene bûncselekményt elkövetõszülõ pedig bûnvádi eljárás alá került. A problémás viselkedés ezesetben értelmezhetõ sajátos, másodlagos probléma-feldolgozási módalapján a súlyos stresszhelyzet kezelésére alkalmazott (neurotikus)megbirkózási stratégiaként.

b) A környezetet diagnosztizálva a következõket állapíthatjuk meg:Az esetben a hivatásos nevelõszülõ és a tanácsadó által választott in-tervenciók kudarcra voltak ítélve, mert nem vetettek számot a prob-lémás viselkedés mögött meghúzódó gyermeki szükségletekkel. Abüntetés, az izoláció és végül a gyermek eltávolítása nem a viselke-dészavar megszüntetését, hanem fennmaradását, sõt rögzülését hoztamagával, mivel pontosan az indokolt szükséglet kielégítésének meg-vonásával igyekeztek a problémás viselkedést megszüntetni. Hogy akisebbik testvér követte bátyja példáját, annak okai között már való-színûleg az is szerepelt, hogy szeretett volna a bátyjával egy helyrekerülni. A kisebb gyermek deviáns viselkedése pozitív (az erõsségeketmutató) diagnosztikus pont, ugyanis azt mutatja, hogy a két testvérközött szoros szeretet-kapcsolat van, amit fel tudunk használni a re-habilitációban.

c) A tágabb környezetrõl a következõket tudtam meg: A nevelõszülõtanácsadó olyan példát is tudott mondani a praxisából, amikor a ne-velõszülõ viselkedése terápiás hatással volt a sérült gyermekre. Ebbena másik esetben a nevelt gyermek egy kislány volt, aki ugyancsakszexuális bántalmazás áldozata volt a vérszerinti családjában. A bán-talmazás következtében rettegett a férfiaktól. Ha felnõtt férfit látott,pánikba esett. A nevelõszülõ család férfi tagja a helyzet megoldásáraa következõ módszert választotta: Amikor a kislány már ágyban volt,minden este elköszönt tõle. Elõször a félig nyitott ajtóban állt meg,

�� ������ �����

74 ����� ����

szólt pár kedves szót, majd távozott. Minden este egy kicsivel többidõt töltött a nyitott ajtóban, míg tapasztalta, hogy a gyerek már el-engedett, nem fél. Ekkor kicsit jobban kinyitotta az ajtót, és kedveshangon beszélgetett a kislánnyal, míg érzékelte, hogy már így semfél. Több havi munkájába került, míg a kislány már attól sem félt, haaz ágya szélére ült. A nevelõapa anélkül, hogy hallott volna a mód-szerrõl, a behavior-technika deszenzitizálási módszerét (Howe, 1994)alkalmazta. Kétségtelen, hogy itt a sérült gyerek viselkedési zavarakevésbé járt együtt devianciával, mint az elõzõ esetben. De rendkívülfontos diagnosztikus pont, hogy a nevelõszülõ-családok esetébengyakran rendelkezésre áll az a természetes terápiás kapacitás, amelyoly nagyon fontos a sérült gyermekek szakszerû neveléséhez.

B�� �������� ���

a) A gyermek esetében a különbözõ diagnosztikus megállapításokbólkülönbözõ kezelési alternatívák következnek. Feltételezhetjük, hogyaz intervenciónk akkor lesz a leghatékonyabb, ha többféle interven-cióval kísérletezünk. Így ugyan nem fogjuk megtudni, hogy az eset-leges siker melyik diagnózis helyességét igazolja, viszont több pontontámadjuk a hibás viselkedést, ami megnöveli a siker valószínûségét.�

– Az elsõ diagnózis alapján hibás tanulásról beszélhetünk. Egy stá-tushoz hibás attribútumok kapcsolódtak. Ebbõl kiindulva a gyerekneka státusának megfelelõ helyet kell biztosítani a nevelõcsaládban, ésazt olyan attribútumokkal kell ellátni, amelyek megfelelnek a helyesviselkedésnek. Egyébként is pedagógiai alapelv, hogy nem lehet agyermektõl elvenni valamit úgy, hogy nem adunk helyette valamiolyasmit, ami megfelel a cselekvést kiváltó szükséglet kielégítésére.Ha ezt a diagnózist választjuk, akkor a gyermeknek a testvérsorbanelfoglalt legidõsebb státusához megfelelõen kapcsolódó feladatokatkell adnunk, hangsúlyozva érettségét.

– A második értelmezésbõl az következik, hogy a viselkedési zavara gyermek gyöngédség iránti vágyát fejezi ki. Ez esetben ki kell elé-gítenünk a gyermek gyöngédségigényét, de olyan viselkedéssel,amely elfogadható. Ezzel tanítjuk is a gyermeket arra, hogy miképplehet legitim módon kielégíteni a gyöngédségigényt. Persze itt felme-rül a nevelõszülõ alkalmasságának kérdése is, ugyanis a „gyöngéd-ségigény kielégítését” csak akkor várhatjuk el tõle, ha képes szeretni

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 75

A & �������������� �$� ��� ��������� �������� �������"����� ���� ���� � $�"������� ���� ���� ������� ���������� ������� �������������� ���� � � �� ��� ��$� �������� �������� ������ � ���� ������� ��������� � � �������� �������������� ( � �������'���������� �� � �$�������� ��� ��� ����� ���'�" ����� � ��)� & ���!����� ������ ���*� (���� � �$��� � ��� �� �$�� ��) ��������� ���� �����$������ �������� �������� ������� ������2 �� � ��! � ����������� ������ ��� � �� (� -����������.)� %� ��������'�������� �� ������ !" ���'�"� +� ��������� ���������� ��������� 0� � ����"������'�*����� 4� ��������� ������� ����� �������� �� ��� � �� (���� ��B���� ����������������)� & ������ � ������� ������'�"� ����� � ��� ����������� �� ��� �������

a gyermeket akkor is, ha ilyen súlyos problémákkal küzd, és akkoris, ha nehezen fogja feladni a viselkedési zavart.

– A harmadik és negyedik értelmezésbõl az következik, hogy agyermeknek módot kell adni a gyógyulásra. Ezt csak pszichoterápia(játékterápia) képes biztosítani. Kisebb sérülés esetén elképzelhetõlenne, hogy ha (mint az adott esetben is történt) nem áll rendelkezésrepszichológiai segítség, terápiás játékot kezdeményezünk a gyermek-kel, vagy egyszerûen beszélgetünk vele, betartva a segítõ beszélgetésalapelveit (az értékelést kizáró, csak a gyermek szükségleteire figyelõ,kötetlen beszélgetés). Ebben a súlyos esetben viszont ez nem lehetsé-ges, a gyermeknek szakszerû terápiára van szüksége.

b) Meg kell állapítanunk, hogy a gyermek elhelyezésénél a dön-téshozók nem számoltak a gyermek speciális szükségleteivel, és nemvizsgálták azt sem, hogy a nevelõszülõ képes-e megfelelni a speciálishelyzet támasztotta követelményeknek. Az eset tanulságait fel kellhasználni az elhelyezési munkacsoport, a nevelõszülõk, illetve neve-lõszülõ-tanácsadók munkájának fejlesztésében. A környezeti diagnó-zisból következõ, megfelelõ intervenciók egyikét egyébként már abbóllátjuk, hogy az esetet a nevelõszülõ-tanácsadó szupervízióba hozta.A szociális munka szakszerû végzéséhez szükséges tudást ugyanisnem lehet pontosan körülhatárolni, mert rendkívül sokfélék a prob-lémák, melyekkel foglalkozunk. A szociális munkásoknak hivatásbelikötelességük tudásuk állandó fejlesztése (az orvosok is mindig fella-pozzák a szakirodalmat, vagy konzultálnak, ha egy olyan esettel ta-lálkoznak, melyet még nem ismernek). A tudás bõvítésének mindenmódját ki kell használnunk, a más szakemberekkel való konzultációtéppúgy, mint a szakirodalom nyújtotta lehetõségeket.

c) A tágabb környezet hatásrendszerének feltárásakor egy igen fon-tos, pozitív pontot találtunk, melyet fel kell használnunk a továbbimunkában. Itt természetesen a nevelõszülõkkel folytatott csoportosesetmegbeszélésre gondolok, amely egyként lehet a sérült gyermekek-kel foglalkozó nevelõszülõk számára a tudás és a támogatás forrása.Harmadrészt lehetõvé teszi a szakemberek számára a nevelõcsaládokkapacitásának felmérését, ami szakszerûbbé teheti a gyermekek elhe-lyezését.

6. A nagyon nehéz sorsú, marginális helyzetben élõ kliensek „deviáns-nak”, „immorálisnak”, „irracionálisnak”, „taszítónak” minõsített visel-kedései – ha az egyén és környezete közötti kölcsönhatás dinamikájánakkontextusában vizsgáljuk ezeket – általában hatékony megbirkózási-túl-élési stratégiának bizonyulnak, azaz megfelelõ alkalmazkodást jelentenek

�� ������ �����

76 ����� ����

= & ���'� ��� ������� � � ������*����� ���' ��� ��! � ����� ���������� ����� & ������������� ��� ��� ������'�"� ��������� ������� � �������� ������ ����"�� & �������*�� ���� � ������� ��'�"� ���!�� �������� ��������� ��������� � �������������� �"���������� �������� ��� �� �������� � ������ ��� ���� ��������� 1��� �������� ����� ��� ���� �� �� ����������� ��� ������ � � ���������

azokban a sajátos élethelyzetekben, amikben az emberek a társadalmi in-tegráció kötelékeibõl való kihullás következtében találják magukat.

A következõkben nem egy esetet mutatok be, hanem egy ad hocelméletet, melyet sok eset megfigyelésébõl, szakirodalmi leírások ésismeretek felhasználásával hoztam létre. Olyan esetek megfigyeléseindított erre, melyeket nagyon szegény, Castell (1993) kifejezését hasz-nálva a „kiilleszkedési zónában” élõ kliensekkel dolgozó (gyermek-védelmi és hajléktalangondozó) szociális munkások elbeszélésébõl is-mertem meg. A problémát az általuk elmondott esetekben az jelen-tette, hogy a kiilleszkedési zónában élõk olyan életmód- és viselkedésimintákat mutatnak, melyek idegenek a beilleszkedettekétõl. Ilyenekaz átlagosnál nagyobb családnagyság, az atipikus családi struktúra,a családi kapcsolatok labilitása, a sodródó és élõsködõ életvitel, azalkoholizmus, az agresszív és deviáns viselkedés (Kerezsi, 1995).Mindezekhez tegyük még hozzá a szociális munkások mindennapitapasztalatai alapján: az elõrelátás és a felelõsségvállalás hiányát, aszociális szolgálatok manipulációját, a krízis-szcénát�, a segítõ félre-vezetését és megfélemlítését, a megállapodások be nem tartását, ajátszmákat. Ezeket az életmód- és viselkedési mintákat tekinthetjükirracionálisnak, de ezzel még mindig nem találtunk magyarázatot ar-ra, hogy miért is alakulnak ki sok hasonló helyzetû ember esetében,és így nem találhatunk megfelelõ eszközöket sem a beavatkozásra.

Nézzük meg elõször, hogy a szakirodalom milyen fogódzókat kí-nál a helyzet megértéséhez.

a) A tömegesség miatt fel kell tételeznünk, hogy a sajátos viselke-dés csak a beilleszkedett életforma szempontjából tûnik irracionális-nak, egyébként hatékony alkalmazkodást jelent egy sajátos, a meg-szokottól eltérõ helyzethez. Ehhez a megállapításhoz elméleti alapotis találunk például Bruno Bettelheimnél (1988, 5–98. o.), aki a kon-centrációs táborok lakóinak viselkedését vizsgálta, és elemzésével be-bizonyította, hogy abnormális helyzetekben az abnormális viselkedésjelent csak hatékony alkalmazkodást (némileg paradox módon azt

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 77

�> C������'� �� ����� ����� � ����������� ������ � ����� ��������� #�� !������ ��� � ���� ��� �� ���� ������ �� ��������� ������ ��!� ��! � ������������������� ������� ��� ������ � ��� ��� �������� �� ��������!� � ��'� ��� �$� ���������� $� ��������� ���� ��B���� � ���������� ������������ ������ � ��� ������������ �� ��� ���� �� ������ ����� ����������� ��B���� ������ �$���!�� ���� �����������" ��� � ��'� ��� �$� ��� ������� ���� �� ����� �� � �$� !$���� �� ��������� ���� �� ��� ��� ��� & ���"�� �������� ����� � ���������� � �*����� ��� ������ ������ �� �� ������ ���$��� $������� � ������ ���� ?�'� ���� ������ ������� �"���� $�������� ��� ��� ��� ���*�� ����������� ��� �"� �� �" ���� �����"�� ���� ��� ������3 ������� �������� ���� '��� ��� ������� ������ ��'�"������� � ��'� ��� �$� ������ &�� $����� �������� ������� ��������� ������ ����������� �#!��� -��� �. � ������� �� �� ����� �� ���� ������� � ������� ����$��� �� � �������� ���� ������ �� ������ �����*�� � ���� �������� ��� ��� ����������������� ?��� ���"��3������ ���� �� ����� ��� ���� ���$� �� ��� � ������������� � ��������� & ������� ������ ��� ��� ����� � ���� ���� ���� $� ��� ������� ������ �������� ���� �� ������# ���������� ���� ���� �� � ��'�"� �����"���� ������ ��������� � ��'��� ���� � �� ���

mondhatjuk, hogy abnormális helyzetekben az abnormális viselkedésa normális). Az értelmezéshez tehát azt fogom vizsgálni, hogy a be-illeszkedett életforma szempontjából irracionálisnak vagy deviánsnakértékelt viselkedés hogyan szolgálja a kiilleszkedett életformában ahatékony alkalmazkodást.

b) A problémák vonatkozásában megvilágító információkat nyer-hetünk, ha a probémahordozók különbözõ csoportjait vizsgáljuk. Aproblémás viselkedést egyként megtaláljuk olyan családoknál vagytársadalmi csoportoknál, amelyek mindig is a társadalom perifériájánéltek (például a cigányság egyes családjainál vagy csoportjainál), ésolyan egyéneknél, illetve csoportoknál is, amelyek nem egész életük-ben alkalmazták ezeket, hanem csak egy bizonyos (krízis-) helyzetbekerülés után vették fel a viselkedési repertoárjukba (ilyenek példáula hajléktalanok). Több tanulmány foglalkozik a hajléktalanok élettör-ténetével, illetve ennek az élettörténetnek a tipikus momentumaival(Castel 1993; Breitner, 1999; Ágostonné, 1998), de nem érintik azt akérdést, hogy milyen átalakulások zajlanak abban az emberben, akiátmegy ezeken a stációkon, s hogy milyen módon kell valakinek meg-változnia, ha sikerrel akar megbirkózni azokkal a helyzetekkel, me-lyekkel a kiilleszkedése során szembekerül. Ezek a helyzetek gyöke-resen különböznek mindattól, amit a beilleszkedett életformában élõktapasztalnak. A kiilleszkedési folyamat vizsgálata kulcsot jelenthet afolyamatosan a killeszkedési zónában élõ kliensek viselkedésénekmegértéséhez is.��

A kiilleszkedési folyamat során történtek megértéséhez felhasznál-hatjuk a deviáns karrier fogalmát, mely szintén egy az élet során ki-alakult identitásváltozás magyarázatára született. Eszerint feltételez-hetjük, hogy a hajléktalanná válás folyamatában is másodlagos szo-cializáció megy végbe, melynek során olyan új személyiségvonásokalakulnak ki, olyan új tudásokat, készségeket sajátít el az ember, me-lyek segítik az új helyzethez való sikeres alkalmazkodást. Ezt a jelen-séget kiilleszkedési karriernek neveztem el.

c) A másik fogalom, amit az értelmezésben felhasználtam, a túlélés.Ezt a fogalmat az angolszász szakirodalom használja elõszeretettel.Azért foglaltam bele a jelenség értelmezésébe, mert igen kifejezõenbeszél arról, hogy miért is kell a folyamat áldozatának okvetlenül vál-toznia – hogy ugyanis túléljen olyan helyzeteket, melyek korábbi (be-illeszkedett) életformájától alapvetõen idegenek.

Az elméleti alapvetés után nézzük meg, hogy a szakemberek ta-pasztalatai és a szakirodalom alapján mit tudunk a kiilleszkedési fo-lyamatról. A hajléktalanok többsége esetében a „munka-nélkül-létegyütt jár a a szociális elszigetelõdéssel” (Castel, 1993, 10. o.). A szo-

�� ������ �����

78 ����� ����

�� 1 � ������ ������� �������� ���� ��� ���*�������� ��� ���� ��� ����� � ��������'������ ������� ����� ���������� ��������� � � �������� ��������� �� ����� ����������� � ��! ��� � ���� $� ������ � �$��#� �"�� & ������ �� � ����������� ����" �$��$� ��������� ���*�������� �3� �� '��$� D$��� E���� & ��������� �� '�� �� � �$��#� !�2����$� �$��#�� ���� � �������� �$��#� !� (�===) '��3 ����� ���

ciális munkások mindennapi tapasztalatai alapján megállapítható,hogy a hajléktalanok történetében általában felfedezhetõ egy olyanpont, amikor „beindul a kiilleszkedési karrier”. Ez a kezdõpont álta-lában a munkahely elvesztése. A munkanélkülivé válás és a sikertelenmunkahelykeresési próbálkozások súlyos stresszt jelentenek, amimegterheli a kapcsolati hálót is. A környezet nem képes támaszt nyúj-tani, vagy legalábbis csak idõlegesen képes erre. A stressz szorongástkelt, amit mindenképpen csökkenteni kell. A stresszt csökkentõ min-dennapi technikák (dependencia, stresszt csökkentõ szerek – pl. alko-hol, a szorongás keltette agresszió kiélése, melynek áldozata elsõsor-ban a munkanélküli családja) tovább rontják a helyzetet, újabb prob-lémát jelentenek.

A problémával küzdõ ember helyzetét tovább nehezíti, hogy amindennapi gondolkodás oktulajdonítási stratégiája az egyénre hárít-ja a felelõsséget a sorscsapásért („Ha ilyen helyzetbe került, biztosannem tett meg mindent azért, hogy talpon maradjon.”). A mindennapiélet és gondolkodás több sajátossága járul hozzá ennek az illúziónak��

a kialakulásához és fennmaradásához: 1. Ez egyszerûen a leggazda-ságosabb, és általában a leghatékonyabb módszer. Ugyanis egyedülaz egyén viselkedése a megváltoztatható (a körülmények, például amunkaerõpiaci helyzet megváltoztatásának lehetõsége túlmegy azegyének cselekvési lehetõségeinek határain). 2. A felelõsségnek azegyénre hárítása fenntartja azt az illúziót, hogy az ember képes irá-nyítani a saját sorsát, ezzel csökkenti a mindennapi élet bizonytalan-ságaiból származó szorongást és reményt, továbbá motivációt ad azerõfeszítések továbbfolytatásához, sõt fokozásához. A mindennapigondolkodásnak ez a jellegzetessége viszont egy határon túl csökkentia kapcsolatokban megnyilvánuló szolidaritást (ami egyébként semkorlátlan).

A segítõk tapasztalata szerint a családok általában azt élik át, hogymunkanélkülivé vált tagjuk képtelen eddigi szerepeit ellátni, viszontproblémái erõsen megterhelik a családtagok teherbíró képességét.Ezen a ponton kezdõdik az izoláció: Elõször a kapcsolati háló épülle. A tapasztalatok szerint legtöbbször ekkor még nem a hajléktalan-szállón jelenik meg a válással magányossá vált ember, mert még rend-szerint képes valamilyen lakóhelyet találni szívességi lakáshasználó-ként, például a nagyvárosok vonzáskörzetébe tartozó kistelepüléseküdülõövezeteiben (a hajléktalanszállón megjelenõ hajléktalanok csaka jéghegy csúcsát jelentik).

A helyzet legszembetûnõbb és legjelentõsebb vonása a szélsõségesbizonytalanság. Ebben a helyzetben a túlélés jelenti a központi kérdést.A túlélésre való berendezkedés viszont sajátos életformát diktál. Le kell

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 79

�% ?���� ���"� ���#�"�"� �� �"� ���� '������ ��� ������ ���� ��� ����� ������� ����� ����� ����� � ������ ����� �� ������ D���������� ����� ������! �� ���� ��������� ������ � �$�����*���� � ���� �������� ��������������� ������ ���� $� � ����������� ���� � ��������� -���'�����������.� � +4 �� ������ �������� � ������� �$�����*� ������� ��� (��� ����� � �������� ������ �$� �"� ������� �� ��) ����

épülniük az érett felnõtt életformát megalapozó személyiségvonásoknak éskészségeknek is, egyrészt, mivel szükségtelenek, másrészt mivel akadá-lyozzák a túlélést. A túlélés alapfeltétele ugyanis, hogy csökkenjen abizonytalan helyzetbõl és az elszigetelõdésbõl származó szorongás.Ezért az elõrelátás és tervezés lehetetlen, hiszen nem lehet tudni, hogymit hoz a holnap, és a holnapra gondolás azért sem célszerû, mertszorongást kelt. A gondolkodás tehát belatapad az itt és most-ba. Szo-rongáscsökkentõként az alkohol áll rendelkezésre, amely nemcsak fe-szültségoldó, hanem kikapcsolja a fájdalom és fázás érzését is, a ké-sõbbiekben pedig a közös ivás megerõsíti a sorstársakkal a szolidari-tás-kapcsolatokat. De le kell épülnie az önértékérzésnek is, ugyanis atúlélés érdekében olyan tevékenységeket is el kell végezni (prostitú-ció, bûncselekmény, nagyon alacsony rendû és gyakran undorítómunkák, például a kukázás, lejmolás, koldulás), amit jó önértékelésûember nem tenne.

A szociális szolgálatok – fõleg, ha nem tudnak munkát és lakástadni – szintén csak a túlélést szolgálják, és ezért ezekkel szemben akiszolgáltatott ember azokat a módszereket keresi, amelyekkel „meg-fejhetõek”. Innen erednek a szociális munkásokat leginkább zavaróviselkedési stratégiák, mint amilyen a szélsõséges dependencia, az ag-resszió és a manipuláció.

A folyamat végpontja, amikor a magára maradott ember megjele-nik a hajléktalanszállón. Ez egyrészt a helyzet minõsítését jelenti,másrészt új (szolidaritás!) kapcsolatokat a hasonló helyzetûekkel. Azintegrációs hálóból kiesettek nagy része ekkor kerül kapcsolatba elõ-ször a szociális ellátórendszerrel, amely a rehabilitáció elõsegítésétajánlja. A szociális munkások tehát általában a folyamatnak már igenelõrehaladott szakaszában kerülnek kapcsolatba a hajléktalannal. Eb-ben a helyzetben már nehéz elkülöníteni az okokat a következmé-nyektõl (a közben kialakult kudarc-identitás és a hétköznapi gondol-kodás fent leírt sajátosságai sem teszik ezt könnyûvé). A rehabilitáci-óhoz viszont pontosan azok a készségek és személyiségvonások kel-lenének, melyek leépülnek a szélsõségesen bizonytalan helyzetben. Ahajléktalanellátás szegregált intézményrendszere sem teremti meg azoptimális helyzetet a rehabilitációhoz. Így a szociális intézményekegyrészt védelmet jelentenek, másrészt keretet nyújtanak a kiilleszke-dési karrierhez.

Még néhány, megfontolásra érdemes gondolatot szeretnék az ol-vasó figyelmébe ajánlani azokról az egyénekrõl és családokról, akikfolyamatosan a kiilleszkedési zónában élnek. Mindenekelõtt jellemzõ,hogy a túlélésre berendezkedett életformában minden dolog, amit tõ-keként lehet felhasználni, tõkévé válik. (Itt most Bourdieu tõke-fogal-mát használom, 1978.) A szegény vagy elszegényedõ családok szem-pontjából ez forrásfelhasználási problémát jelent. Az esetek egy ré-szében valamilyen hasznosítható jószág áll rendelkezésre, például aháztáji gazdaság, egy kiadható lakásrész, kapcsolatok vagy tudás,

�� ������ �����

80 ����� ����

amelyek lehetõvé teszik a fekete munkát stb. Ha más lehetõségek(anyagi, tudás- vagy kapcsolati tõke) nem állnak rendelkezésre, akkorcsak az illegális vagy a közgondolkodás által elítélt lehetõségekkellehet élni.

Mindezekben a helyzetekben annak a szociálpolitikai problémánaka mindennapi életben tapasztalható vetületével találkozunk, hogy bi-zonyos társadalmi rétegek számára csak olyan túlélési stratégiák állnakrendelkezésre, melyek elfogadhatatlanok a többség számára. Ez vi-szont azt jelenti, hogy bizonyos rétegektõl a társadalom megvonta azélethez, de legalábbis a törvénytisztelõ élethez való jogot. Ezen a ren-delkezésre álló támogatások (segélyek) léte nem változtat, ugyanisegyszerû számolási mûveletekkel kiderül, hogy a segélyekbõl megélninem lehet. De az is tény, hogy a legszegényebb társadalmi csoportokszámára a szociális szolgálatok is – ez esetben önhibájukon kívül – atúlélés puszta eszközévé váltak ahelyett, hogy a nehéz helyzetekbõl valókikerülés eszközei lennének. A szociális szolgálatok ilyetén csapda-helyzete (hogy ugyanis a probléma megoldásának eszköze helyett aprobléma keretévé váltak) világjelenség, melyen a szociális szakmaegymaga nem tud változtatni, mert az egyetlen lehetséges változtatásistratégia a munkahelyteremtésre alapozott társadalompolitika lenne(ahogy azt a skandináv szociálpolitikai rendszerben is látjuk).

Itt mindenképpen ki kell emelnem, hogy a szegénység nemcsak azanyagi javak hiányát jelenti. Ennek illusztrálására álljon itt egy konk-rét esettanulmány.

4. esettanulmány

Az esetet egy gyermekjóléti szolgálat szociális munkása hozta aszupervízióba, mert megoldhatatlannak értékelte az esetben leírtproblémát, és a gyerekek (ismételt) intézeti elhelyezését fontolgatta.

F�������

Az esetben szereplõ cigánycsalád helyzete több mint tíz évvel ezelõttvált közüggyé, amikor a gyámhatóság a fiatal házaspár elsõ gyerme-két a család nagy szegénysége miatt veszélyeztetettnek minõsítette.��A család ekkor a város határában egy rozoga putriban lakott. A szü-lõk csak alkalmi munkát végeztek, állandó jövedelmük nem volt. Egy-más után születtek a gyerekek, és kerültek védelembe, majd a har-madik gyermek születése után a gyámhatóság az intézeti elhelyezé-sük mellett döntött. A szülõk rendszeresen látogatták õket az intézet-ben. Közben újabb testvérek születtek, akiket viszont a közben életbelépett gyermekvédelmi törvény miatt már nem emeltek ki a családból.

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 81

�+ & ���� ��� � �� �� ���!��� �� ���� � �����$���� ���� � � ���$� � ����� �*����� �� � ��� � ���!�� �� ��� ���"��3������ ��� ��� � �� ����"� � ������� ������� 1����� !����� �����������!*��

Sõt, tíz év után szóba került az intézetben nevelkedõ gyermekek gon-dozásának a megszüntetése is, hiszen a törvény értelmében pusztánanyagi okból nem lehet gyermekeket a családból kiemelni (ebben azesetben kiemelve tartani). Ebbõl az alapelvbõl kiindulva a gyámhiva-tal végül megszüntette a három gyermek intézeti nevelését, az idõ-közben összegyûlt családi pótlékot pedig a helyi gyermekjóléti szol-gálat közremûködését elõírva a család rendelkezésére bocsátotta,hogy abból a gyermekek felneveléséhez megfelelõ házat vásároljanak.Áron alul sikerült megvásárolniuk egy igen jó állapotú, háromszobás,komfortos házat a cigánytelep szélén. Ezt egy gazdagodó vállalkozócigánycsalád adta el, mivel a város szívében építették új házukat. Aház berendezését adományokból sikerült biztosítani. Úgy látszott,hogy a történet csodálatos véget ér. Nem így történt. Három hónapmúlva a WC eldugult, a házaspár férfitagja panaszkodni kezdett,hogy milyen rossz házat vásárolt nekik a gyermekjóléti szolgálat szo-ciális munkása. Majd jött az õsz, és néhány cserép elcsúszott a tetõn,amitõl a ház beázott. A berendezés egyre lepusztultabbá, a lakás egyrepiszkosabbá vált (behordták az udvarról a sarat). A szociális munkás(egy középkorú hölgy) kétségbeesetten konstatálta a pusztulást. Min-den héten meglátogatta a családot. A látogatás kezdõ mondata mindigugyanaz volt: „Hát hogy lehet így élni?”, majd következtek az utasí-tások, hogy mit is kell csinálni. Aztán következett a fenyegetés. A há-zaspár mindent megígért, majd egyetlen megállapodást sem tartott be.

D������

a) A szegénység – mint már az eset felvezetésében említettem – nem-csak az anyagi javak hiányát jelenti. A házaspár esetében a jó lakásbakerülés sem jelentette azt, hogy megtanultak másként élni, mint aho-gyan a putriban éltek. Ennek következtében a jó lakás gyorsan elkez-dett putrivá alakulni. Hogy ez ne következzen be, ahhoz olyan szo-kásokat és készségeket kellett volna a házaspárnak elsajátítania, ame-lyek a többségi társadalom tagjainak életformájához tartoznak.

b) A szociális munkás ezt az összefüggést nem látta meg. Ez egytipikus vakfolt: a szociális munkás azért nem látta megfelelõen a kli-ens helyzetét, mert saját személyes mintáit tekintette természetesnek,s föl sem merült benne, hogy ezek mások számára nem természetesek.Csak akkor döbbent rá, hogy hol volt a hiba a gondolkodásában, ami-kor megkérdeztem, hogy õ és a férje hogyan tartják rendben a házu-kat. Nem úgy van-e, hogy egy „rendes férj és apa” minden hétenlegalább egyszer szemrevételezi a tetõt, nem csúszott-e el egy cserép?Nem úgy van-e, hogy kicsi korától úgy szoktatták õt magát, és õ isúgy szoktatta a gyerekeit, hogy nem megyünk be sáros cipõben alakásba, hanem cipõt váltunk a verandán? A kliens házaspár viszontkorábban putriban élt, ahogyan ott éltek szüleik és nagyszüleik is.Emiatt egészen más elképzeléseik lehetnek arról, hogy milyen egy jóférj és apa, illetve hogy milyen egy jó feleség és anya. Valójában az

�� ������ �����

82 ����� ����

önismeret hiánya akadályozta meg a szociális munkást abban, hogykezelni tudja kliensei kompetenciahiányát.

c) A fenti probléma cseppet sem egyedi. Több eset megfigyelésealapján is állíthatom, hogy ha a kolléga nem hozza szupervízióba eztaz esetet, akkor szinte bizonyos, hogy a gyerekek visszakerülnek azintézetbe. Indoklásul az szerepelt volna, hogy a lakókörnyezet tönk-remenése a gyerekek vétkes elhanyagolásának jele. Azt is valószínû-síthetjük, hogy a kliensek a szociális munkás állandó számonkérésétegy idõ után zaklatásnak érezték volna, ami a segítõ kapcsolat elle-hetetlenülését vonja maga után.

K���� �� ����

a) A kompetenciahiányt természetszerûen a szokások elsajátításánakmódszereivel kezeljük. Pontos listát kell készítenünk a klienssekkelegyütt arról, hogy miféle kompetenciák (életkészségek) hiányoznak aházaspár életvitelében. Ezután ki kell dolgozni azt a módot, amellyelezek elsajátíthatóak. Természetesen a szociális munkásnak jelezniekell azt is, hogy igen jogosnak tartaná, ha a házaspár zaklatásnakérezné a gyakori (heti) látogatást, és tisztáznia kell, hogy miért látjaennek szükségét, és milyen feltételek mellett vetne véget a látogatás-nak. A következõ, 7. axiómával áll szoros kapcsolatban, de már itt kikell emelnem annak rendkívüli fontosságát, hogy a közös munkáravilágos, egyértelmû szerzõdést kössünk a klienssel. A szerzõdésbenjól körülhatárolt céloknak kell szerepelniük (ez esetben a kompeten-ciahiányok megszüntetésének), hogy világosan tudjuk, mi és a kliensis, mikor ér véget a közös munka. E nélkül joggal érzik zaklatásnak(folyamatos tárgy néküli ellenõrzésnek) a gyakori látogatást.��

b) A szociális munkás problémáját természetszerûen a szakszerûszupervízió segítheti a megoldáshoz.

c) Az általánosabb probléma megoldásáért egyrészt a szociális in-tézmények menedzserei, másrészt a szakmai felülvizsgálat, harmad-részt a továbbképzések tehetnek sokat.

7. A mindennapi életben nem ideális állapotok, hanem „kielégítõ egyen-súlyi helyzetek”�� vannak. A kielégítõ egyensúlyi helyzetet maguk a kli-ensek is keresik, igyekeznek a problémamegoldási repertoárjuk legjobbnaktûnõ elemeit felhasználni helyzetük javítására. Ebben támogatnunk kellõket.

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 83

�0 D�� ������ � ���� ���� � ��'� ��� �$� ��� �� ������� �������# ����� ����� ������ ����������� � ����� ������� ��� � ������� ��������������������� D�� ��� ������� �#��� ��� ���� �� � ���� ������� � ������� 1�� � �$������" ��������� #��������� �� ����� �� ���� ���������4 & ������� 6� ��� ��$�� � �"� (�==+) ���'������ �� �!�� ������ ������

8. Az intervenciók kiválasztásának alapelve, hogy a kliens ne jussonrosszabb helyzetbe az intervenció következtében, mint amilyenben anélküllenne.

Mindkét alapelv a munka során kitûzhetõ célok korlátozottságárólszól. Az elsõ alapelvbõl az következik, hogy ideális helyzetek elérésétcélként kitûzni hiba, és nincs értelmük a túl tág célmeghatározások-nak sem. A kitûzött céloknak mindig konkrétaknak kell lenniük, ésmeg kell felelniük a munkánk hátterét jelentõ szolgálat elõírásainak,valamint a kliens elvárásainak. Ezek a célok határozzák meg a kliens-sel folytatott munka kereteit, és ez teszi lehetõvé, hogy mind a szol-gálat, mind a kliens, mind pedig önmagunk számára értékeljük amunkánkat. El kell fogadnunk azt is, hogy mi csak epizódszereplõkvagyunk a klienseink életében, feladatunk csak addig terjed, amígmeg nem oldódik az a probléma, amiért létrejött a segítõ kapcsolat.A következõ két esetben például csak annyi a dolgunk, hogy meg-vizsgáljuk: az esetben szereplõ gyerekek veszélyeztetettek-e vagysem, és hogy mit tudunk tenni a veszélyeztetettség elhárításáért.Amennyiben viszont nem tudjuk elérni azt az ideális helyzetet, amely-ben a gyerekek egyáltalán nem veszélyeztetettek, mert ez már túl-megy mindannyiunk cselekvési lehetõségei terén, akkor vizsgálnunkkell, hogy mi a kisebbik rossz a gyerekek számára. Miután az ideálishelyzetek nagyon ritkák az emberi életben, a döntéseket csaknemmindig úgy hozzuk, hogy két rossz közül választjuk a kevésbérosszat. Erre vonatkozik a második alapelv: csak akkor szabad be-avatkozni, ha ez nem hozza rosszabb helyzetbe a kliensünket, mintamilyenben az intervenció elmaradása esetén lenne.��

Az „ideális kergetése” nemcsak a kliensekkel kapcsolatban jelent-het gondot, hanem saját magunkkal szemben is. Emiatt van az, hogygyakran azt a segítséget sem értékeljük eléggé, amit a kliensnek ad-hatunk (sokszor a kliensek sokkal jobbnak értékelik a szociális mun-kások produkcióját, mint õk maguk), mert mi magunk nem találjukkielégítõnek azt, amit segítségül adni tudunk (nem tudunk példáullakást, állást, jó gyerekeket és/vagy házastársat adni annak a kliens-nek, aki értékelésünk szerint nagyon is megérdemelné ezeket).

Az „ideális kergetésének” legsúlyosabb következménye az lehet,amikor a segítõ a kínált segítség elégtelensége miatti szorongását úgyigyekszik kezelni, hogy a helyzetért viselt felelõsséget teljes egészébena kliensre hárítja.�� Ez az áldozat vádolásának esete. Nagyon gyakran

�� ������ �����

84 ����� ����

�8 1 � ������� �������� ���� � F������ , ��� ���� ����� �������� �� ������������ ���������� (F������ �==A� ����%� ��)��7 1 ��� -�$��� ���� �����. ! ����� ��� ��� ��� � ��'� ��� �$� � ��������*� �

����� ������� ! �� ������ � ��� � ���� ����������� � ������� � ������ � ��������������� ��$�����!�� ���� ����*�!� � �#� ��� ��������� ����� ��"�� ���� !" � ���������� � ��'� ��� �$� � ����������� ��� �� �$����!�� ���� ������� � ����� �������� � ������"���� � ���!�� �������� � � ������� ������� ����� �� ���"������� � � ����� �3��

az áldozat vádolása okozza a kliens és a szociális munkás kapcsola-tának ellehetetlenülését, s ez minden olyan esetben hátrányos hely-zetbe hozza a klienst, amikor a szociális munkás hatalommal (forrá-sok és szankciók feletti rendelkezési lehetõséggel) felruházva lép asegítõ kapcsolatba. Ilyen például a gyermekvédelem, ahol a segítõkapcsolat ellehetetlenülése magával hozza a gyerek vagy gyerekekkiemelését a családból. Az „ideális kergetése”, az adott helyzetbenelérhetetlen célmeghatározás vezet a leggyakrabban oda, hogy olyanintervenciót kell alkalmaznunk, melynek következtében a kliensrosszabb helyzetbe kerül, mint amilyenben anélkül lenne. Fõleg aszankciókkal való fenyegetés indíthatja el azt a hibás kört, melynekvége a segítõ–kliens kapcsolat, az együttmûködés ellehetetlenülése,ami egyenesen vezet a fenyegetésben szereplõ intervenció bekövetke-zéséhez. Ugyanakkor egyként óvakodnunk kell a túlzott pesszimiz-mustól és a túlzott optimizmustól a kliensekkel folytatott munkában.

Annyira közhely, hogy szinte már le sem mertem írni axiómaként,hogy magáról gondoskodni nem tudó klienst – embert – súlyos ve-szélyben hagyni nemcsak megbocsáthatatlan szakmai hiba, hanemegészen egyszerûen bûn. Pedig erre is van példa szép számmal azáltalam ismert esetek között. Az ilyesféle kötelességszegés viszont ál-talában a felkészületlenséggel, a hozzá nem értéssel függ össze, ezértokkal nem térek külön ki az ilyen esetekre, mert ezek nem az eset-kezelés módszertanának, hanem a vezetõi ellenõrzésnek a kérdései.

5. esettanulmány

Az eset egy kistelepülés gyermekjóléti szolgálatától származik. A csa-ládra a gyámhatóság hívta fel a szolgálat figyelmét, és kérte annakmegállapítását, hogy védelembe kell-e venni a családba tartozó kétgyermeket, a családot ugyanis önkényes lakásfoglalóként az önkor-mányzat szeretné kilakoltatni, az önkényesen elfoglalt, kicsiny épüle-tet le akarja bontatni, és a telket hasznosítani akarja. Az önkormány-zati alkalmazott azt is a szolgálat vezetõjének tudomására hozta, hogyaz önkormányzat vezetõi szeretnék, ha a gyermekeket intézeti gon-dozásba utalnák, mielõtt a családot kilakoltatják az önkényesen elfog-lalt házból.

F�������

A szolgálat szociális munkása meglátogatta a családot és a követke-zõket tapasztalta: Az esetben szereplõ cigány család négy fõbõl áll.A házaspár férfitagja 24 éves, az asszony 20. Két kisgyermekük van,egy kislány és egy kisfiú, 5 és 3 évesek. Az apa csak idõnként dol-gozik, mert csak alkalmilag kap munkát, építkezéseken. Ugyanígy azanya is csak akkor dolgozik, amikor a környékbeli gazdák elhívjáknapszámosnak. A beszélgetés során kiderült, hogy a családban a ki-

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 85

lakoltatás fenyegetése mellett más problémák is vannak, ugyanis azanyát a bíróság rablás bûntette miatt végrehajtandó szabadságvesztésreítélte, a büntetés végrehajtását a kiskorú gyermekek miatt elhalasztották,de azt elõbb-utóbb meg kell kezdenie. Emiatt a gyerekek anya nélkülmaradhatnak. A család nagy szegénységben él. A ház rossz állapot-ban van. A villanyáramot lopják, a csupasz drót kiáll a falból, veszé-lyezteti a lakók testi épségét. A vizet az utca végén lévõ kútról hozzák,a fûtést egy kicsi szeneskályha biztosítja, azon is fõznek. A gyerekekenyhén alultápláltak, de minden egyéb szempontból megfelelõen gon-dozzák õket. Ruhájuk szegényes, de tiszta. A házaspár láthatóan sze-retettel neveli õket, és ragaszkodik hozzájuk. Ezt a megállapítást azóvoda is megerõsítette, ahová a szülõk rendszeresen járatják a kicsi-ket. A család egy közeli településrõl költözött jelenlegi lakóhelyére.A kisméretû, düledezõ házat megvették az elõzõ lakótól, aki szinténönkényes lakásfoglaló volt. Az elõzõ lakó a fiatal házaspárral nemtisztázta a ház tulajdoni viszonyait, a pénz zsebbõl zsebbe vándorolt,írás nem született róla, az elõzõ lakónak még a nevét sem tudják. Ko-rábbi lakóhelyükre visszaköltözni nem tudnak, mert ott egy szinténkicsiny házban nagyon sokan élnek, nem lenne még négy fõnek helye.

A szociális munkásnak a legnagyobb gondot az önkormányzat el-várása jelentette: megfelelõ érvrendszerrel támassza alá a gyermekekcsaládból való kiemelését, hogy ezek után a szülõket minden továbbinélkül kilakoltathassák. Ezért a feltárás nem volt teljes, leginkább alakáshelyzet megoldhatóságára vonatkozott, és nem tartalmazott ada-tokat például a bûncselekményre vonatkozóan. A segítõ feltételezte,hogy az asszony megélhetési célból rabolt, hiszen láthatóan szegény-ségben élnek. Azért volt dilemmában, mert a szülõk szeretik a gyer-mekeket, rendesen nevelik õket, kiemelésüket a családból ezért nemtartotta jó megoldásnak a gyermekek szempontjából. A tudomásárajutott bûncselekményt szívesen elfelejtette volna, mert úgy vélte, hafelhívja erre az önkormányzatiak figyelmét, egy újabb érvet ad a ke-zükbe a gyermekek kiemelése mellett. Az anyát nem látta „igazi bû-nözõnek”, ugyanis gyermekes anya lévén maga is mindent megtennegyermekei jólétéért, ahogy mondta, ha más lehetõség nem adódna,lopna is. Viszont félt attól, hogy harcba keveredve az önkormányzattisztviselõivel, elveszítheti az állását.

D������

a) A szolgálat elõírásai értelmében a gyerekek vonatkozásában a szociálismunkásnak mindenekelõtt döntést kell hoznia arra vonatkozóan,hogy mennyire és milyen szempontból veszélyeztetettek. Az elsõ lé-pésben ezt kell tisztáznia, mert innen indulhat a közös munka, mely-nek alapvetõ célja a veszélyeztetettség elhárítása. Nyilvánvalóan ve-szélyezteti a gyerekeket, hogy szüleik folyamatosan illegális eszkö-zökkel gondoskodnak a család megélhetésérõl (önkényes lakásfogla-lás, áramlopás, bûncselekmények). Veszélyezteti õket a bizonytalan

�� ������ �����

86 ����� ����

helyzet is, hiszen nem lehet tudni, hogy holnap lesz-e mit enni, éshogy mikor jönnek õket kilakoltatni. Mindemellett viszont a gyerekekszeretõ, gondoskodó szülõk mellett élnek, akik az eddigiekben képe-sek voltak õket a helyzethez mérten megfelelõen ellátni, nevelni. Eza legfontosabb pozitív diagnosztikus pont az esetben.

b) A szociális munkás egy lojalitáskonfliktus csapdájába került. Azönkényesen elfoglalt ház kérdésében mindkét félnek igaza van,ugyanis a szegény sorsú családnak éppúgy joga van segítséget kapniahhoz, hogy fedél legyen a feje felett, és nevelhesse a gyermekeit��,mint ahogyan az önkormányzatnak is joga van ahhoz, hogy haszno-sítsa a tulajdonát. A segítõ mélyen becsülte a szülõk elkötelezettségéta gyermekeik mellett, ugyanakkor félt az önkormányzatiaktól, nembízott abban, hogy képes õket a szerinte legjobb megoldás irányábanbefolyásolni. A szociális munkás kliensei iránti mély elkötelezettségeés megbecsülése a másik fontos pozitív diagnosztikus pont az esetben.

c) Az önkormányzatiak problémáját az jelenti, hogy szeretnékhasznosítani a tulajdonukat, de gondot okoz számukra, hogy egygyermekes családot kellene kilakoltatni. Ezért szeretnék inkább a gye-rekeket intézetben elhelyezni, erre viszont csak akkor van törvényesfelhatalmazásuk, ha a szülõk hibája miatt nincsenek biztosítva a gyer-mekek megfelelõ fejlõdéséhez a feltételek. Ez a momentum a szociálismunkás félelmének ellentmond, és minden negatív felhangja ellenérefontos pozitív diagnosztikus pont az esetben. Azt mutatja, hogy azönkormányzat döntéshozóinak vannak skrupulusaik azzal kapcsolat-ban, hogy utcára tegyenek egy gyermekes családot.

K������� ���

a) A szülõkkel tisztázni kell, hogy milyen momentumok veszélyeztetika gyermekeket, mi szólna adott esetben a hatósági intézkedés mellett:létbizonytalanság, bûnelkövetés, rossz lakáskörülmények. Ugyanak-kor el kell mondani azt is, hogy milyen tényezõk szólnak a hatóságiintézkedés ellen: a szülõk felelõs viselkedése a gyermekek ellátásában,gondozásában, nevelésében. Ez utóbbi jelenti a beavatkozás kiindu-lópontját. Ezekbõl kiindulva lehet megnyerni a szülõk együttmûkö-dési készségét. A legkönnyebben elhárítható veszélyeztetõ tényezõketki kell iktatni: le kell szigetelni a falból kiálló vezetéket, nehogy va-lakit megrázzon az áram; tisztázni kell, hogy minden támogatást meg-kapnak-e, amire jogosultak, és amit nem kapnak, azt igényelni kell;minden szükséges, a gyermekjóléti szolgálat rendelkezésére álló se-gítséget meg kell adni (ruhanemû, bútor, élelmiszer, lakásfelszerelésitárgyak, játékok stb.). A szülõkkel azt is tudatni kell, hogy az együtt-

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 87

�A 1 � ��� ������ � �������� � &����� ����"� � ���$�"���� � ������ ��� ���" !������ ���'������� �������� (0%B%>>>� (G�� A�) &H���� ����)� <���� ������ ������������! ��*� ����� �� �� ���� �����$�� �� � ���� ��'� ���������� ������� ������������ ��� � ������ ?�� � � ������� ���� ����� ������ � �3���� ��'� ����������� ����� ������� ����������� � ���� � ��������������

mûködés megtagadásának súlyos következményei lehetnek. Tisztáznikell az önkényes lakásfoglalással kapcsolatos önkormányzati állás-pontot. El kell fogadni, hogy ez az álláspont jogos. Az önkormányzatjogosan szeretné hasznosítani a tulajdonát. Ebbõl az is következik,hogy a helyzet változatlan fenntartását (tovább élnek az önkényesenelfoglalt lakásban) nem lehet célként kitûzni. Mindezek után alterna-tív terveket kell kidolgozni arra vonatkozóan, hogy mit lehet tenni aproblémák megoldására: 1. Miképp lehet befolyásolni az önkormány-zatiak döntését? Abból a pozitív megfigyelésbõl kell kiindulni, hogyaz önkormányzati tisztségviselõk nem szívesen lakoltatnának ki egygyermekes családot, ezért azt kell bizonyítani, hogy a hatósági intéz-kedés nagyobb kárt okozna a gyermekeknek, mint az, ha a támoga-tó-gondoskodó, a szülõi viselkedés változtatását célul kitûzõ intézke-dések mellett a gyerekek a családban maradhatnak. Lehetõségek: ké-relem beadása, hogy az önkormányzat szociális lakás kiutalásával se-gítsen a lakáshelyzet megoldásában, alátámasztva az óvoda vezetõjé-nek, a védõnõnek, netán a gyermekorvosnak, esetleg az elérhetõ ne-velési tanácsadónak és a szociális munkásnak a véleményével; sze-mélyes meghallgatás kérése a gyámhatóság vezetõjétõl, a jegyzõtõl ésa polgármestertõl a szükséges stratégia elõzetes kialakításával; a ci-gányönkormányzat megkeresése, támogatás kérése; állandó munkavagy legalább a munkanélkülieknek szóló továbbképzés keresése stb.2. Mi legyen akkor, ha az önkormányzatiak mégis a szociális lakásbiztosítása nélküli kilakoltatás mellett döntenének? Ki tudja befogadnia családot (rokonok, albérlet, szívességi lakáshasználat, anyaotthonstb.)? Ha senki sem tudja õket befogadni, milyen lehetõségek vannaka gyermekek elhelyezésére? (Beleértve az átmeneti intézeti vagyhelyettesszülõ-nevelõszülõi elhelyezést is.) A szociális munkásnakegy ilyen intervenció megtervezése esetén természetesen számot kellvetnie azzal, hogy – bár kliensei egyébként az adott körülményekközött sikeresen érték el a számukra „kielégítõ egyensúlyi helyzetet”�– nem rendelkeznek azzal a tárgyalási és problémamegoldási kész-séggel, ami egy ilyen akció végrehajtásához szükséges. Emiatt számí-tania kell a kliensek haragjára, kétségbeesésére, manipulációs kísérle-teire stb. Ezek a reakciók természetesek, ha figyelembe vesszük, hogybárki így reagálna egy olyan krízishelyzetre, amely csaknem egészaddigi életformájának csõdjét jelenti. 3. Arra az esetre is stratégiát kellkidolgozni, ha az anyának be kell vonulnia a börtönbe, letölteni abüntetését. A kliensekkel kapcsolatos intervenció legfontosabb elemetehát a problémamegoldó és együttmûködési képességük erõsítése,

�� ������ �����

88 ����� ����

�= 1 � -��������� �����#��� ������.� ������ � ������ ������� '��� � '��� ����� ������������ �$���� ������ ���� ���"� � ��'� ��� �$� � ������! �"� �� -����������.� I� �$��� �$� ���� ��*�� ���� � !��� ����� ���� �������� ������� ����� �������� ��� ���� (�� ���� � �������������������� �� ��������*����� '�� ������� ���� ������ � ������ ������� '��� � �� �������) '��� ���� ��������� ����� �� ���������� ����� � � ��� 1 � ������ ��'� ���������� ����� �� �� � ������ ���������'� ��� �$� � �� ����� ��� ������� !��

az állampolgári és szülõi kompetencia növelése. Ezt tudja a szociálismunkás számukra ajánlani, és ez nem kevés.

b) A szociális munkásnak végig kell gondolnia a következõket:– Ebben a helyzetben országos problémákkal (például a munka-

nélküliséggel, a szociális problémák kezelésére rendelkezésre álló esz-közök elégtelenségével, a szociális lakások hiányával, a cigányokatérintõ diszkriminációval és így tovább) és ezek következményeivel(illegális életstratégiák) van dolga. Az ilyen helyzetek – bár súlyosnehézséget jelentenek az õket elszenvedõk számára – nem problémák,mert ott, az adott helyzetben ezeket nem lehet megoldani. Ezek adott-ságok. (Vagy inkább katasztrófák.)

– Az ilyen nehézségekkel mindenkinek meg kell küzdenie az élet-ben. A szülõpár eddig is gondoskodott a gyerekekrõl, láthatóan fele-lõsen járnak el a gyermekek ügyeiben, eddig is találtak kivezetõ uta-kat. Semmi sem utal a helyzetükben arra, hogy elveszítették volnaeddigi problémamegoldó kapacitásukat. Ezért nem látszik olyan ok,amely indokolná, hogy átvegye a gyerekek iránti felelõsséget. A szo-ciális munkás – a kliensek iránt érzett megbecsülésébõl kiindulva –bízhat abban, hogy ezzel a nehéz helyzettel is sikerrel fog megbirkóz-ni a család. Segítségre lesz szükségük ebben, ezt tudja felajánlani. Hanem vállal olyan felelõsséget, amely nem az övé, akkor azonnal megfogja találni a helyét a helyzetben.�

c) Az önkormányzati hivatalnokokkal kapcsolatos intervenció kézen-fekvõ, bár nem könnyû. A szociális munkásnak minden körülményekközött ragaszkodnia kell ahhoz, ami a szolgálat elõírásaiban szerepel:azt vizsgálja, hogy milyen vonatkozásban és mennyire súlyosan ve-szélyeztetettek a gyermekek, és milyen lehetõségek vannak a veszély-helyzet elhárítására. Nem szabad harcba bocsátkoznia (kilátástalanlenne, és õt magát is veszélybe sodorhatná), és nem szabad átvenniea döntés felelõsségét az önkormányzat képviselõitõl. Viszont mindenrendelkezésre álló eszközzel befolyásolnia kell az önkormányzatiakdöntését, szakmai missziójából kiindulva elsõdlegesen a gyerekek ér-dekére hivatkozva. Nyilvánvalóan a siker egyik elengedhetetlen fel-tétele, hogy a szociális munkás jól támassza alá álláspontját (szakvé-lemények az ügyben szereplõ más szakemberektõl). Az alternatívmegoldásokat magának is aktívan kell keresnie, és ezeket is össze kellfoglalnia az esetrõl szóló beszámolóban, melyet személyesen ismertetés írásban eljuttat az érdekelteknek.��

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 89

%> 1�������� �� � ������ ���� � �*������ � ������������ ������ ������������ � ���� ����������� !��� ���� ���� � ����������� ���"�� �� ���� ����� � '��� ��"��%� F���#���� ����� ���� � ��'� ��� �$� � ����������� ��� � ����� �� � �

����� ��� & ������ �������'� ��� ���� ������ ���������� ���� �������� � �'��� � ����� ���� �������������� ���" !������ !" ���'����� ������� �� �������� ���1��� ���� ������� ��� �"� ����"����� ����2 �� ��������!� �� � ����� ��� ������������� �� ����� #��� ����� � ��� � �����*�� ������������ � �������������� ��������� ����� �$� $� ������������ �� �� $����"����� � ����������� #�� ���� ��������� ���� �� � � ��� �� ����� �� ���� ���� �$�!� (�� ����� ���� $� �#� ����� ���������)�

Az intervenció leírásában egyébként felfedezhetõ egy szakmai fo-gás, amit szívbõl ajánlhatok mindazoknak, akik éppen kilátástalanharc elkezdését fontolgatják, náluk nagyobb hatalmú személyekkel.A szociális munkásnak ugyanis „félre kell értenie” az önkormányza-tiak felkérését. Ezt teljes joggal megteheti, hiszen az õt alkalmazó szol-gálat elõírásai szerint neki azt kell vizsgálnia, hogy a gyerekekmennyire és milyen vonatkozásban veszélyeztetettek, és azt hogyanlehet elhárítani. Sehol sincs leírva, hogy segédkeznie kell az önkor-mányzat kilakoltatási akciójában. Ha ezt nehezményezik, akkor „na-gyon csodálkozhat”, és „õszintén nem értheti” a helyzetet. Itt egy el-lenjátszmáról van szó, amit a „naivitásjátszmának” nevezhetünk. Haügyesen csináljuk, a játszmabeli partner nem ellenségnek, hanem leg-rosszabb esetben gyenge értelmûnek fog minket tekinteni. Ez pedigjobb, mint ha elfogadnánk a számunkra kiosztott szerepet, vagy habelemennénk egy eleve kilátástalan harcba, melybõl csak veszteskéntkerülhetünk ki a kliensünkkel együtt.

6. esettanulmány

Az esetet egy végzõs szociálpolitikus hallgató hozta szupervízióba. Ahallgató egy gyermekjóléti szolgálatnál teljesítette gyakorlatát. Nagylelkesedéssel és a gyermekek ügye melletti elkötelezettséggel indulta gyakorlatba. Ezt a lelkesedést és elkötelezettséget kérdõjelezte mega következõ helyzet.

F�������

A hallgató a nagyváros egyik külterületi részén látogatott meg egycsaládot, mivel az önkormányzattól a szolgálat egy feljegyzést kapott,miszerint ebben a családban van egy olyan hétéves iskolaköteles gyer-mek, akit nem írattak be az iskolába, és egy ötéves, akinek iskolaelõ-készítõbe kellene járnia. A látogatás során a hallgató a következõkettapasztalta: A család egy két helyiségbõl álló, földpadlós házban lakik.Ebben a kicsiny házban nyolc fõ él. Az önkormányzati feljegyzésbenszereplõ két gyermeknek még két testvére van (3 és 1,5 évesek), õketgyakorlatilag 22 éves édesanyjuk egyedül neveli, ugyanis nem soksegítséget kap élettársától, a gyermekek apjától, aki igen keveset vanotthon, rendszerint kora reggeltõl késõ estig dolgozik (egy vállalkozókõmûves mellett segítõ, bejelentés nélkül). A házban még két fõ él,az apa édesanyja és annak élettársa. Mindketten rokkantnyugdíjasokés erõs dohányosok, napi 100-150 cigarettát szívnak el az amúgy iszsúfolt házban. Az anya nem sok segítséget kap az anyósától, aki asegítõnek hangosan elmagyarázza, hogy õ is nevelt gyerekeket, mostmár nem az õ dolga az unokáit nevelni. Az anya minimális nevelõikészségekkel rendelkezik. Láthatóan képtelen úrrá lenni a négy gye-rek okozta káoszon. A gyerekek kiabálnak, szaladgálnak, anyjuk fi-

�� ������ �����

90 ����� ����

gyelméért versengenek. Az anya pedig hol az egyiket kapja fel, hola másikat, annak megfelelõen, hogy melyik a leghangosabb.

A segítõ a fent leírt körülmények között meglehetõsen nehezentisztázta, hogy miért is jött. Próbálta rábeszélni az anyát, hogy jöjjönbe beszélgetni a szolgálathoz, mert világosan látta, hogy ilyen körül-mények között még beszélni sem tud vele. Az anya mindent megígért,de nem jelent meg a szolgálatnál. A segítõ ismét meglátogatta õt, bi-zonygatta, hogy csak segíteni akar, és ismét igyekezett rábeszélni,hogy jöjjön be az irodába. Megígérte, hogy ha együttmûködik, keres-nek rendes ruhát a gyerekeknek. Ez sem vezetett eredményre. Ekkorhozta az esetet a szupervízióba. Az eset elmondása után hozzátette:„Miért nem jön be? Hiszen az õ érdeke, hogy megoldódjanak a prob-lémái!” Ez a mondat volt az esetmegbeszélés kiindulópontja.

D�������

a) Elõször is tisztáztuk, hogy mi az esetben szereplõ fiatal anya ér-deke. Ez ugyanis az, hogy hagyják békén. A szociális munkás meg-jelenése újabb terhet, újabb elvárásokat jelent számára. De más okaiis lehetnek annak, hogy az anya igyekszik elkerülni a szociális mun-kással a kapcsolatot. Egyrészt a szociális szolgálat idegen terület aszegények számára, olyan terület, ahol nem értik a nyelvet, nem is-merik a szabályokat, ahol kiszolgáltatottak. Azt is hiába bizonygatjaa szociális munkás, hogy õ csak segíteni akar, ugyanis az ilyen hely-zetben élõ klienseknek vannak már korábbi tapasztalataik a hivatal„segítõkészségével” kapcsolatban. Az adott helyzetre érvényes, álta-lánosan ismert mítosz úgy hangzik, hogy ha a hivataltól a gyerekekmiatt jön egy jólöltözött asszony, akkor biztos, hogy hamarosan azautó jön a gyerekeket beszállítani az intézetbe. A szegény családokemiatt joggal bizalmatlanok a hivataltól érkezett segítõkkel szemben.

b) Ebben az esetben nem az anyának, hanem a szociális munkás-nak és az õt munkafeladattal ellátó hivatalnak van problémája: a na-gyobb gyermekek nem járnak iskolába, illetve iskolaelõkészítõbe, pe-dig erre törvény kötelezi a családot. A szociális munkás problémájaaz, hogy valahogyan rá kell vennie a szülõket, hogy ennek a kötele-zettségnek eleget tegyenek. Az anya passzív elenállása miatt a szoci-ális munkás került bajba, mert egyre közelebb került ahhoz, hogyhatósági intézkedést kelljen kérnie, hiszen a családot nem tudtaegyüttmûködésre bírni.

K������� ��� �� �� ����������� ���������

a) A bizalom kialakítása ilyen helyzetben nagy türelmet és sok idõtigénylõ feladat, a bizalom viszont elengedhetetlen alapja a segítõ kap-csolatnak. A bizalom kialakításának alapfeltétele, hogy a szociálismunkás a klienst legközvetlenebbül érintõ problémára adjon választ.Ebben az esetben a kliens azt érezte alapvetõ érdekének, hogy a szo-

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 91

ciális munkás tûnjön el a láthatárról. Az esetben az volt a megoldás,hogy a segítõ ezt ígérte meg, de ennek feltételeként kikötötte, hogya gyerekek iskoláztatási ügye rendezõdjön. Ezzel egyrészt válaszoltaz anya ki nem mondott gondolatára, másrészt egyértelmû, az anyaszámára átlátható helyzetet teremtett. A helyzet pontos tisztázása, ésaz ebbõl fakadó bizalom viszont lehetõvé tette a késõbbiekben, hogya fiatal anya feladja a passzív ellenállást. A gyerekek iskolába, illetveiskolaelõkészítõbe járása enyhítette nevelõi terheit, és így lehetõvé válta segítõ kapcsolat mélyítése és a további problémák megoldására szó-ló szerzõdés megkötése.

A kényszerítõ eszközök alkalmazása (hatósági intézkedés) vagy azazzal való fenyegetés túlzott – bár sajnos a gyermekvédelemben aszokásos eljárásoknak megfelelõ – intervenció lett volna az esetben.Ez annak ellenére így van, hogy a gyerekek helyzete valóban nemvolt megnyugtató, tekintettel a lakáskörülményekre, a gyerekek köz-vetlen környezetében elszívott, töméntelen cigarettára, az anya elég-telen nevelõi kompetenciájára és magára maradottságára. A hatóságiintézkedés vagy a fenyegetõzés tovább erõsítette volna az anya ve-szélyérzetét és passzív ellenállását, nagy valószínûséggel beindítottavolna a szakemberek által jól ismert eszkalációs spirált: minél súlyo-sabban fenyegeti a hatóság a családot, az annál inkább ellenáll, ésannál inkább lehetetlenné válik az együttmûködés, míg végül valóbannem marad más lehetõség, mint a gyerekek kiemelése a családból.

b) A hallgató számára kényelmetlen volt az a helyzet, melybenigen nagy hatalommal felruházva jelent meg egy családban (tényleg„elvitethette” volna a gyerekeket). A kontrolleszközök alkalmazásanehézséget jelent a segítés mellett elkötelezett szociális munkások szá-mára. A kontrolleszközökkel kapcsolatos dilemma – a saját kényel-metlenségérzetünk – az egyik oldalon lehetõvé teszi, hogy valóbancsak végsõ esetben használjunk ilyen eszközöket. A másik oldalonviszont értenünk kell, hogy miért vannak a szociális munkások ilyeneszközökkel felruházva. Hogy ezt az adott helyzetben a hallgató meg-értse, csak hivatkoznom kellett az iskola jelentõségére a szegénységicsapda elkerülésében. A kötelességek teljesítését adott esetben ki kellkényszerítenünk, erre szolgálnak a szociális munkások rendelkezéséreálló szankciók, melyekkel a kötelességmulasztást a hatósági jogkörrelfelruházottak büntetik.

A beavatkozás minimális célját az esetben a gyámhatóság felkérésebiztosította, hiszen abban a gyerekek iskoláztatásának ügyérõl voltszó. Hogy lehet-e további célokat kitûzni a segítõ kapcsolat során, aza kliens együttmûködési készségén múlik. Természetesen teljességgelmás lett volna a helyzet, ha a gyerekeken a súlyos elhanyagolás vagybántalmazás tüneteit ismerte volna fel a szociális munkás. Ugyanisebben az esetben mindent meg kellett volna tennie a veszélyeztetett-ség elhárításáért, és nem lett volna módja a hatósági intézkedést el-kerülni.

�� ������ �����

92 ����� ����

III. Záró megjegyzések

1. A kudarcokról. A fenti esetek némelyike (és fõleg a sok hasonló esettapasztalatai alapján jogos borúlátásunk) mutatja, hogy be kell kalku-lálnunk azt a lehetõséget is, hogy a legszakszerûbb és legátgondoltabbintervenciókkal sem mindig tudunk kielégítõ eredményt elérni. A szo-ciális munkások legalább annyira foglyai a társadalmi-gazdasági hely-zet, a szûkkeblû és átgondolatlan szociálpolitika és a hiányos ellátó-rendszer következtében elõállt helyzeteknek, mint a klienseik. Ráadá-sul a sikertelenség nemcsak a külsõ körülmények következménye le-het, klienseink sem mindig akarják a változást. A siker fogalma ismeglehetõsen nehezen meghatározható, hiszen – nem utolsósorban agyermekvédelmi törvénybõl kiindulva – azt is sikernek gondolhatjuk,ha a veszélyeztetett gyerekeket minden áron a családjukban tartjuk,de ezzel a szemlélettel mit sem tudunk kezdeni a megkínzott, elha-gyott, elutasított gyermekekkel kapcsolatban, akiket semmiképpensem hagyhatunk veszélyben.

Miközben tudomásul kell vennünk, hogy nem minden klienst tu-dunk olyan élethez segíteni, amely megfelelne a szakmai értékeink-nek, ennek a ténynek az elfogadása nem mentesít minket a felelõsségalól, hogy a lehetõ legszakszerûbben és maximális erõbevetéssel igye-kezzünk klienseink segítségére lenni. Nem jó leírni, de bizony vannakolyan helyzetek, amelyekben a szociális szolgálatok valóban csak alegszûkebb túlélés egyik eszközeként használhatóak, például megvé-dik a megfagyástól a hajléktalanokat, pusztán fedelet, tiszta ruhát,ennivalót és egészségügyi ellátást nyújtanak a krónikus pszichiátriaibetegeknek, akiket jól elrejtettek a hajdani döntéshozók a köz szemeelõl a megközelíthetetlen intézetekben, és így tovább. Az ilyen hely-zetekben is tény viszont, hogy a szociális szolgálatok munkásainaketikai kódexük elõírja, hogy a közösség szolidaritását mutassák be aszívtelen társadalmi viszonyok áldozatainak, még akkor is, ha nemlehetnek elégedettek e közösségi szolidaritás mértékével.

2. A diagnosztikus készség tanításáról. A diagnosztikus készség nemegy készség, hanem egy nagyon bonyolult készségrendszer, amitugyan megalapoz az elméleti tudás készlete, de az semmiképpen semelegendõ (bár nélkülözhetetlen) ahhoz, hogy valaki jó diagnoszta le-gyen. Azt gondolom, hogy ehhez csak a gyakorlás segít hozzá. Nemvéletlen, hogy a már gyakorlatban dolgozó és közben tanulmányaikatvégzõ szociális munkások az esetmegbeszélõ konzultációt és a szu-pervíziót tartják a leghasznosabb oktatási formának.

������ ��������� ��� !"���

����� ���� 93

Hivatkozások

��������� ��� ! "!# ��$$%& �'!��( �� )(�'!��( �����) )"!"���" *#+��)�#�#��)� �,����-. �$$%. /,�0,. 1�2%�, �,

3"!�". �!(4 ��$%/& �56"!( + ��05 ), 3�, 7 ���! �(#89,3"��"�*"(5. 3!:�� ��$%%& � ;���< *#� !, 3�, �:!9�# �(#89,3�:!8(":. =("!!" ��$1%& � � !�#8#�5( "�-"��<��"����") >+!#�"!5"�<8��", 3�,. ��8�?

�#�,3!"(��"! =��"! ��$$$& � *#+��)�#�#�� ; � � ���4�<@�)#(, ����-. �$$$. �, �0,. %/2�A%, �,B#��"�. ��6"!� ��$$C& � ���)D�'0���<� # )(;"�"�����(� 2 # E)((��"�0)"8��F ��)��+ ! �#,

����-. �$$C. C, �0,. C2GC, �,�"!"�40- � �8�!& �-"�;0#;#! # @"��<��") �� # �-"!5") )'0'��, ��& 3:8# 3��# ��0"!),&

� ��0(4*�#�#�H0(� �� 5�8"!� (! �-0#�#(, 3�, ��8��#�. �$1�. G��2GG%, �,'�40 �(��#& �0�4( �(� 5:�)# #0 "���0���D�- )D�'�@��" �"!D�"�"(�, ��& �0�4( �(� 5:�?

)# �� "���0���D�-, �����. �$$/. I/2I�, �,7"�-"�( 6�! ��$$%& �0 ��#� ��� �0�4( �(� 5:�)# �0#)5#( )��4"�4(9+#, ��& ��05#

J:8(� ��0"!),& ��0()'�-; �0�4( �(� 5:�) ��)�#), 3�,. �0�4( �(� �0#)5#( �0';"����,7�K". L#;(8 ��$$/& 3"*#;(�!(��# �0�4( �(� 5:�)#, ��& � �40�� �;# ��0"!),& � �0�?

4( �(� 5:�)# "�5��"�" �� �-#)�!�#�#, G, )'�"�, �0�4( �(� 5:�)# "�-��"))"� �� 4�#?� 8�))#� 2 "�"�5:�)#, 3�,. �"55"�K"(� �(#89. CC2/1, �,

�"!"0�( �� !# ��$$�& � ;�8�"�"� �-"!5"), 3�, �J�,�#@�!". ��6"!� ��$$C& �0 ��� 2 * !5#� )(*H; �, ����-. �$$C. C, �0,. G/2/$, �,�0#69 �#+�� ��$$/& �!H0(�(��"!;"�4(9 # �0�4( �(� "�"�5:�) 6#� 2 � )!H0(�(��"!;"�4(9

#�#�"�;"(, ��& � �40�� �;# ��0"!),& � �0�4( �(� 5:�)# "�5��"�" �� �-#)�!�#�#, G,)'�"�, �0�4( �(� 5:�)# "�-��"))"� �� 4�#� 8�))#� 2 "�"�5:�)#, 3�,. �"55"�K"(��(#89. /%2I�, �,

�0:*#- =��"! ��$$$& � 5#�-#!�!�0 �( 4(� �-� � ):��>! +#& "��():� ):��>!# ;#�- #�0"���-��� ):��>! +#, =#��! 5#. 3:8#�"��,

M#�0�#K(4). =#:� 2 M"#)�#�8. J�*� 7, 2 �(�4*. �(4*#!8 ��$$A& ���0 �, � �!�6��5 ))"0"�����") �� 5"���8 � �#) "�;"(, 3�,. ��8��#�,

�� ������ �����

94 ����� ����