A S Z Í N H Á Z MŰV É S Z E T I

S Z Ö V E T S É G F O L Y Ó I R A T A

É V F O L Y A M 2 . S Z Á M

1 9 7 o . F E B R U Á R

FŐ S Z E R K E S Z TŐ : B O L D I Z S Á R I V Á N

S Z E R K E S Z TŐ : C S . T O R O K M Á R I A

Szerkesztőség:

Budapest, VI., Nagymező utca 22-24.

Telefon: 124-230

Megjelenik havonta

A kéziratok megőrzésére és visszaküldésére nem vállalkozunk

Kiadja a Lapkiadó Vállalat, Budapest, VII., Lenin körút 9 -1 i•

A kiadásért felel:

Sala Sándor igazgató

Terjeszti a Magyar Posta

Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál

(Budapest, V., József nádor tér 1.)

a 61438. számú egyéni csekkszámon és a

61.o66 számú közület i csekkszámon,

vagy átutalással az MNB 8-as egyszámlára

Előfizetési díj:

évre 144,— Ft, 1/2 évre 72,— Ft

Példányonkénti ár: 12,— Ft

Külföldön előfizethető a Kultúra külföldi képviselőinél

Indexszám: 25.797

69.4967 – Athenacum Nyomda, Budapest

Íves magasnyomás

Felelős vezető : Soproni Béla igazgató

A F É N Y K É P E K E T I K L Á D Y

L Á S Z L Ó K É S Z Í T E T T E

A C Í M L A P O N

I G L Ó D I I S T V Á N

A Z A T H É N I T I M O N ( N E M Z E T I S Z Í N H Á Z )

C Í M S Z E R E P LŐ J E

T A R T A L O M

ALMÁSI MIKLÓS

Közélet iség: egy fogalom, válsága -

va g y eg y mű fa j f á z i svá l tá sa (1 )

magyar játékszín

HERMANN ISTVÁN

A fe lú j í t o t t Tü kö r ( 5 )

BRATMANN MIHÁLY

Go ndo la to k a Tükö r e lőa dá sa után ( 8 )

(IONT FERENC

Szín ik r i t ika három té te lben (10 )

Eg y e lőad á s d imen z ió i

DERSI TAMÁS

A z A t h é n i T i m o n m a i o l v a s á s b a n ( 1 2 )

EMŐDI NATÁLIA

A f i a t a l A th é n i T i m o n ( 1 5 )

D. FEHÉR ZSUZSA

A z A t h é n i T i m o n j e l m e z e i ( 1 7 )

A gondola t tó l az e lőadásig

TAAR FERENC

Eg y d rá ma szü l e t é se (1 9 )

JÓSFAY GYÖRGY

Ön val ló sz ín já ték (21 )

SOMLAI PÉTER

S z m u k d o k t o r K a p o s v á r o n ( 2 2 )

arcok és maszkok

GÁBOR ISTVÁN

S z ín é sz a fu tóp á l yá n (2 4 )

fórum és disputa

Drá ma , í ró , k r i t i ku s ( 26 )

KÜNSZERY GYULA

„Gó th ék" (2 8 )

műhely

DOBOSSY LÁSZLÓ

A sev i l l a i b o rb él y ú j fo rd í t á sá n a k ta n u l ság a i ( 29 )

vi lágszínház

BABARCZY LÁSZLÓ

E g y m o s z k va i t a n u l m á n yá t t a p a s z t a la ta i ( 3 1 )

M. LÁZÁR MAGDA

Ad ó sa i vag yu n k (3 4 )

levelek a szerkesztőhöz

CSISZÁR BÉLA

A d rá ma í rá s mes t e r ség i s ( 3 7 )

színháztörténet

BÓDIS MÁRIA

Soós Imre (39)

ABLONCZY LÁSZLÓ

Eg y rö v id é l e tű s z ín h á z i la p (4 1 )

könyvszemle

FÖLDES ANNA

Két f é l e s ze l l emid ézé s (4 3 )

FEKETE ÉVA

Drá ma i sá g és t eá t ra l i t á s (4 5)

HEGEDÜS GÉZA

K ö n y v a v e r s m o n d á s r ó l ( 4 6 )

SZÉKELY ANDRÁS

Kö p ecz i Bó cz Is t vá n k iá l l í t á sa (4 7 )

F

FS

R

A

B

F

B

B

B

B

B

D

E

F

F

F

K

K

T

K

L

M

R

S

S

V

Tartalomjegyzék 1968 -1969. 1-II. évfolyam

OLYÓIRATA

ŐSZERKESZTŐ: BOLDIZSÁR IVANZERKESZTŐ: C S . TÖRÖK MÁRIA

ova to n kivüli cikkek

magyar színművészet fejlődésének

lehetőségei 69,5

ÉNYEI JÓZSEF

ővárosi kritika - vidéki színházak

OLDIZSÁR I V Á N

Első csöngetés 68/1

OLDIZSÁR IVAN

Nyílt titkok 69/9

IZÓ GYULAMeditáció színházról, profilról

és a mellényről 69/ 10

OTH BÉLAProfil 69/2

OTH BÉLASzínész és rendező 69/6

ERSI TAMÁSSzilénusz feltámadása 69/8

ÖRSI ISTVÁNJegyzetek az Óriáscsecsemőről 69/4

EKETE ÉVAFélreértettük Brechtet 69/1

ÖLDES ANNAA drámai művektől a műdrámákig 69/5

ÖLDES ANNAElmélkedés a közéletiségről 69/11-12

OLTAI TAMÁSSzínház és manipuláció 69/5

OLTAI TAMÁS

úlzás-e eredetiséget számon kérni?

ÖRÖSPATAKI KISS SÁNDORITI kongresszus Budapesten 698

ENGYEL GYÖRGYA korszerű színház művésze 69/6

IHÁLYI GÁBORKísérletek és eredmények 69/4

UTTKAI OTTÓÚjfajta stúdiószínpad 69'2

TAUD GÉZAA „totális színház" 68/2

ZÁNTÓ JUDITKlasszikus színmű - klasszikusélmény? 69/8

AJDA MIKLÓSA fordító vallomása 69/7

M a g y a r já téksz ín

ANTAL GÁBORArénák és cirkuszok 69 7

BERKES ERZSÉBETA Darvas-dráma Miskolcon 69/3

Beszélgetés A vörös postakocsiról 69/2

BREUER JÁNOS

Jegyzetek a zenés színházról 69/7

DERSI TAMÁSEseménydramaturgia 69/4

FÁY GÁBOR

Unalom és bűvészmutatvány 69/6

FÁY GÁBOR

Ki győzött a waterlooi csatában? 69/8

FÖLDES ANNA

Dialógus egy drámáról 69/1

FÖLDES ANNA

Vitainterjú Illés Endrével 69/4

FÖLDES ANNA

Vitainterjú Szabó Györggyel 69/6

FÖLDES ANNA

Műsortervek margójára 69/10

GÁBOR ISTVÁN

Jegyzetsorok néhány vidékielőadásról

69/2

GÁBOR ISTVÁN

Szegedi Játékszín 69/5

GÁBOR ISTVÁN

Színházi előadások vidéken 69/6

GÁBOR ISTVÁN

Margitsziget, Városmajor,

Budai Parkszínpad 69/9

GALL ISTVÁN

Kabarék 69/3

HEGEDÜS GÉZA

"Hiába, Pest csak Pest ..." 69/11-12

HERMANN ISTVÁN

A kolozsváriak vendégjátéka 68/1

HERMANN ISTVÁN

Három magyar bemutató 68/2

HERMANN ISTVÁN

Egy színház megelevenedik 69/9

JÓSFAY GYÖRGY

Könyvdráma? 69 4

JÓSFAY GYÖRGY

Szatíra áron alul 69/4

JÓSFAY GYÖRGYEgy romantikus darab Miskolcon 69/11-12

KARDOS TIBOR

Dante a Kőrszínházban 68/1

KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMILEgy szereplő eltűnik 69/2

KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL

A kegyelmes asszony pongyolája

KOLTAI TAMÁSÉlő színház vagy klasszikusokvégnapjai 68/1

KOLTAI TAMÁSEgy mai Tévedések vígjátéka 68/2

KOLTAI TAMÁSEgy színházi műhely modellje 69/5

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDORTúl a századikon 69/4

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDORAz ürügy Veszprémben 69/6

MAJOROS JÓZSEF„Mily komázás az istenekkel l" 69/6

MAJOROS JÓZSEF

Dosztojevszkij a Nemzeti Színházban

MAJOROS JÓZSEFJátékok Szentendrén és Gyulán 69/9

MAJOROS JÓZSEFRómeó, Júliaés a rendezői lelemény 69/11-12

MOLNÁR GÁL PÉTERMusical-krimi? 69/4

MOLNÁR GÁL PÉTERGrizettek srapneltűzben 69/8

MIKÓ KRISZTINAViet-rock 69/4

NAGY PÉTERRichárd problémái 69/4

SZALONTAY MIHÁLYAz aktualitás dramaturgiája 69/7

SZÁNTHÓ DÉNESHogyan kell idegen nyelvenrendezni? 69/11-

12SZÁNTÓ JUDIT

A Strindberg-dosszié 69/2

E

SZIGETHY GÁBORSzínházi évad Szolnokon

SZOMBATI GILLE OTTÓGondolatoka Debreceni Színházi Napokról

SZÜCS LÁSZLÓGoethe és Aba Sámuel

69/9

69/9

69/6

Arcok és maszkok

ANTAL GÁBORPárhuzamos monológok 69/10

BENEDEK ANDRÁSgy kor foglalata és rövid krónikája

BERKES ERZSÉBETEmbert adjatok!

BERKES ERZSÉBET

68/1

Nyilas Misi IV. b. osztályos tanuló:

Monori Lili

DEVECSERI GÁBOR„Vadakat terelő juhász"

GÁSPÁR MARGITKellér Dezsőavagy a konferálás lélektana

69/11-12

69/6

69/11-12

MAJOROS JÓZSEF

Kálmán György Quentinje 69/5

MÁRTON VERAEgy játékos „A játékosból" 68/2

MÁRTON VERASzemes Mari az Egy igazi úr-ban 69/2

MIKÓ KRISZTINA„Szívem nagyra termett nékem" 69/9

MOLNÁR GÁL PÉTERLatabár 68/1

MOLNÁR GÁL PÉTERTörőcsik 69/1

NEMES MÁRIAJelmeztervező: Schäffer Judit 68/2

SÁNDOR IVÁNRutin vagy készenlét 69/10

Négyszemközt

GÁCH MARIANNEÁdám Ottó 69/2

GÁCH MARIANNEKazán István 69/3

GÁCH MARIANNEVárkonyi Zoltán 69/4

GÁCH MARIANNEVámos László

GÁCH MARIANNEGobbi Hilda

69/5

69/6

HEGEDÜS TIBORSzinetár Miklós 69/11-

12LUKÁCSY ANDRÁS

Ruttkai Éva 69/7

Műhely

BESSENYEI FERENC

Bánkról gondolkodom 68/1

CSÁNYI ÁRPÁDEgy díszlet születése 69/10

DÉVÉNYI RÓBERTMűsorterv és dramaturgia 69/2

EGRI ISTVÁNJáték, játék, játék 69/2

GÁBOR MIKLÓSRossz társaságban 69/5-6

JÁNOSA LAJOSAvantgarde a fiókban 69/9

KAZIMIR KÁROLYRendezői meditációaz Isteni színjátékról

68/2

KAZIMIR KÁROLYSzabálytalan jegyzeteka Kalevaláról 69/9-10

LÁZÁR MAGDAA kegyenc Debrecenben 69/8

MAJOR TAMÁSTanúságtevő színház 68/1

OSZTOVITS LEVENTEMűhelytitkok - titok nélkül 69/3

SOMOGYVÁRI RUDOLFA második Bábel-szerep 69/1

VEKERDY TAMÁSBrecht bábszínpadon 69/4

Fórum és disputa

ÁDÁM oTTÓManipuláció a nézővel 69/4

BARABÁS TAMÁSÍrók, fordítók, színházak ésaz új jogdíjrendszer 69/1

BENEDEK ANDRÁSÍró és rendező konfliktusa 69/2

BOTH BÉLASzínész és közönség

DERSI TAMÁSA totális színház és a tartalom

69/3

69/6

DUKA MARGIT-KÁRPÁTHY GYULAA gyermekszínház kérdése, avagy

hogyan lesz a színház az ember társa

GYŐRFFY LÁSZLÓBárányok közt védtelen 69/9

HEGEDÜS GÉZAKülönvélemény Aba Sámuel-ügyben

HUBAY MIKLÓSTotális színház - eszme nélkül?

JÁNOSA LAJOSMűvészet vagy iparkodás?

69/1

69/6

KÖPECZI BÓCZ ISTVÁNLátvány és értelem

KOVÁCS GYŐZŐA Bánk bán élő problémái 69/9

LÉNER PÉTERA harmadik nemzedék 69/7

LENKEI LAJOS„Szemközt" a profillal 69/4

MAGYAR BÁLINTMegjegyzések az előadásfelügyelőijelentések kérdéséhez 69/9

MALONYAY DEZSŐNépművelés, profil, színházvezetés 69/7

Márciusi helyzetkép 69/3

MÉSZÁROS TAMÁSSzocialista krimi? Lélektani krimi? 69/1

MÉSZÁROS TAMÁSVariációk egy témára 69/6

MIHÁLYI GÁBORItt a profil - hol a profil? 69/5

MOLNÁR GÁL PÉTER

Színház: csak 28 éven aluliaknak -

28 pontban 69/11-12

MÜLLER PÉTERHétköznapok 69/11-12

PÁLYI ANDRÁSAbszurd színház - magyar módra?

69/6

SAÁD KATALINTotális színház és színpadihitelesség 69/11-12

SALAMON PÁLKié a színház? 69/6

SÁNDOR IVÁNA valóság megneveződése" 69/5

SIKLÓS OLGAAz író és a színház 69/6

DR. SZÉKELY GYÖRGYA színikritika és a színházsokoldalúsága

TAAR FERENCVidéki színház - vidéki színész

UNGVÁRI TAMÁSÉrték, divat, világirodalom

VAJDA MIKLÓSAudiator et altera pars

WEGENAST RÓBERTDohogás díszletügyben

WEGENAST RÓBERTA díszlettervező magányossága

68/1

69/1

69/4

69/2

68/5

69/10

Színház és közönség

GYŐRI ILLÉS GYÖRGYBeszéljünk a propagandáról

HEGYESHALMI LÁSZLÓ-SIKLÓS OLGA

Egy közvélemény-kutatás tanulságai

69/1

6812

Levelek aszerkesztöhöz

VENCZELANDREA

Drámaíró-iskolát?69

/11-12

Színháztudomány, színháztörténet

BENEDEK ANDRÁSA drámai nyelv 69/7

CENNER MIHÁLYDéryné 68/2

DERSI TAMÁSA lázadó kritikus 69/10

DEZSÉRY LÁSZLÓEgy régi kalendárium a BudaiNépszínházról

69/9

GYÖRGY ESZTERSzínház Pest-Budán 69/1

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDORAz újjáépülő Várszínház 69/10

M. LÁZÁR MAGDASzínházi élet Debrecenbena Tanácsköztársaság idején 69/3

NÁDASS JÓZSEFEgy színházi előadás 1919-ben 69/6

SELMECZI ELEKAz eltűnt előadásfelügyelői jelentés

Világszínház

ANGYAL MÁRIASzínházak Svédországban 69/10

BALOGH GÉZALengyel folyóirata magyar színházakról 69/9

BOLDIZSÁR IVÁNÖrkény Párizsban 69/1

BŐGEL JÓZSEFVáltozó színházi világFranciaországban 68/2

EMBER MÁRIAA biztosítás 69/1

EMŐDI NATÁLIAFaust-bemutató Berlinben 69/2

EÖRSI ISTVÁNRézvásár 69/3

A. GERSKOVICS

Az Éjjeli menedékhely Moszkvában

és Budapesten

GYÁRFÁS ENDREKísérleti színpad Skóciában 69/5

KECSKEMÉTI KÁROLYA hampsteadi színházi klub 69/7

KENCZLER ÉVA„Az igazat, csakis a tiszta igazat" 69/7

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDORNyolc színdarab és egy színházimozgalom 68/1

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDORMeglepetések Hollandiában 69/1

LEHOTAY HORVÁTH GYÖRGYKísérletek a közönséggel 69/1

LENGYEL GYÖRGYA szabad tér 69/8

MARTON LÁSZLÓNyáron Franciaországban 69/11-12

MIHÁLYI GÁBORMiért jó az angol színház? 69/11-

12NAGY L. SÁNDOR

Új szezon és régi problémák 69/9

MÁRTON VERADürrenmatt: János király 68/1

PÁLYI ANDRÁSArtaud mágikus színháza 69/1

PÁLYI ANDRÁSHappening' és színház 69/4

PÁLYI ANDRÁSGrotowski színháza és laboratóriuma

69/7SZÁNTÓ JUDIT

Új külföldi bemutatók 69/5

SZÁNTÓ JUDITJean Vilar drámája 695

SZEREDÁS ANDRÁSHandke és a beszédjáték 69/2

SZÉCSI FERENCA stílusterémtő Dubrovnik 69/10

SZÉCHY ÁGNESAz amerikai színházi évad68/69-ben 69/10

SZÉMANN BÉLADiákszínházi fesztiválokés botrányok 69/4

SZILÁGYI JÁNOSÚj irányzatok a szovjet színházban 68/2

SZINTE GÁBORZűrzavar es még valami 69/7

JOHN TREWINA kaland színháza 69/1

JOHN TREWIN„Én vagyok, Hamlet, a dán" 69/8

Könyvszemle

BERKES ERZSÉBETFekete Sándor:Petőfi a vándorszínész 69/11-

12FEKETE ÉVA

Kéry László: Shakespeare, Brechtés a többiek 69/2

GÁBOR ISTVÁNKazimir Károly műhelynaplója 68/1

KOLOSI TAMÁSNyomozás színházügyben 69/2

KOMLÓS JÁNOSRöpirat a színházi jog ügyében 69/7

M. LÁZÁR MAGDALee Simonson: Kezdődhet a játék 69/1

MÁRTON VERAMolnár Gál Péter: Olvasópróba 69/7

NEMES MÁRIAGyárfás Miklós áltankönyve 68/1

NEMES MÁRIAA lefegyverző irónia 69/11-

PÁLYI ANDRÁSA „forma egésze"

és a dramaturgia69/11-12

RÁDULY MÁRTARitoók Zsigmond: Színház és stadion

SAÁD KATALINA totális színház előképei

SOMLAI PÉTERTragédia ülőhelyzetben

TESCHLER ANDREAUtazás a városi folklór körül

ZOMBORY ERZSÉBETMartin Esslin: Az abszurd dráma

elmélete

69/2

69/9

69/3

69/7

69/1

Dráma

FERNANDO ARRABALA két hóhér 69/9

EÖRSI ISTVÁNHordók 68/2

69/1

GÖRGEY GÁBORHírnök jő 69/2

GYÁRFÁS MIKLÓSMizantrop 68 69/5

HUBAY MIKLÓSIdézés, ítélet 69/4

JEAN-CLAUDE VAN ITALLIEMotel 69/6

JÓKAI ANNAFejünk felől a tetőt 69/8

MADÁCH-KERESZTÚRYCsák végnapjai (részlet)

RAFFAI SÁROLTADiplomások

TADEUSZ RÓZEWICZAz én kislányom

THURZÓ GÁBORMeddig lehet angyal valaki?

68/1

69/3

69/10

69/11-12

Előszó a drámákhoz

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDORJean-Claude van Itallieés az America Hurrah 69/6

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDORFernando Arrabal és A két hóhér 69/9

PÁLYI ANDRÁSA Mizantrop mai színeváltozásai 69/5

PÁLYI ANDRÁSRealista színház vagy metafora? 69/10

RÉZ PÁLIstenkísértések (Bevezető Hubay

Miklós szerzői estjéhez) 69/4

A Várszínház tervei 69/10

Barát Endre - DíszlettervA revizorhoz 69/11-12

Csinády István díszletterveaz Ilyen nagy szerelemhez 68/1

Csányi Árpád díszletterveiaz Athéni Timonhoz 69/1

0Csányi Árpád díszletterve

A vezérkari főnökhöz 69/4

Fehér Miklós díszlettervea Lóvátett lovagokhoz 69/7

Gyarmathy Ágnes díszletterveA kegyenchez 69/8

Jánosa Lajos díszlettervea III. Richárdhoz 69/5

S. Jovanovic díszlettervea Marat/Sade-hoz 69/3

Koós Iván rajzai a BábszínházA hét főbűn című előadásához 69/4

Köpeczi Bócz István rajzai GáborMiklósIII. Richárd alakításához

Köpeczi Bócz István díszletterveA nagy Romulushoz 69/9

Lakner László díszlettervea Szekrénybe zárt szerelemhez 69/6

Mialkovszy Erzsébet jelmezterveiA waterlooi csatához 69/8

Rózsahegyi György rajza LatabárKálmánról 68/1

Schöffer Judit jelmezterveia My Fair Lady-hez és az

Amerikához68/2

„Színház Pest-Budán". Egykorú rajz 69/1

Szinte Gábor rajzai A vörös postakocsihoz69/2

Wegenast Róbert díszletterve GabányiÁrpád Aba Sámuel király címűdrámájához 69/3

K

özéletiség: egy fogalom válsága - vagy egy műfaj fázisváltása

ALMÁSI MIKLÓS

Nem szeretem azokat a vitákat, melyektől adolgok megváltását várják, s ha már írásrólvan szó, inkább a darabíráson kellenefáradozni, mint cikkek párbaján, melyekarról szólnak, hogyan kellene, és miért nemjó úgy, ahogy most történik ... Aztán nemszeretem ezeket a morális kopásnakindult fogalmakat: „közéleti", „mai tárgyú",

„rázós", „konformista" - bár lehet, hogy azért, mert én is többethasználtam őket a kelleténél. Nem szeretem az unalmas, delátványos előadásokat, s főként nem szeretek errőlpanaszkodni, mikor az író, a színigazgató, a színházvezető és akultúrpolitikus egyaránt erről panaszkodik. A panaszok mögékellene nézni, de az intimitások sem érdekelnek, a dolgokvégül is nem egy sötét sarokban kapnak végzetes gellert. Svégül nem szeretem azt az állapotot sem, mikor egy-egy darabkritikáját azzal kell kezdeni: milyen erényei vannak, majd azév végén azzal kell folytatni, hogy bizony csalódnunk kellett.

Aztán még arról sem szeretek írni, hogy mi nem tetszik, mertjobb valami kézzelfogható, megragadó, revelatív erejű alkotásmellé állni, mint a semmi felett tanakodni, hogy vajon azvalami-e vagy csupán annak képzeljük. S mivel ennyimindenről nem szeretek írni, kénytelen vagyok bosszankodni,és a háborgás rossz tanácsadó, még rosszabb sorvezető. Hiábanézem át az évadnyitó darabokat, sőt a közel-jövőben színrekerülő műveket - kár lenne részletanalízisekbe bocsátkozni: hamár bosszankodik az ember, próbáljon meg a fogalmak mögénézni, s megtörni azt a hallgatólagos koncenzust, ami az ún.közéletiség, a közéleti dráma kategóriája körül kialakult.

Az unalom okai helyett a politikai színházat keresnénk, amához szólni képes, a politika partneréül felnövő s ugyan-akkor művészi autonómiával is rendelkező művészetet. S ezmár nem szűk szakmai kérdés. Szociológiai, sőt politikai el-ágazásai is vannak, s csak ezek áttételében fordul szak-maivá.Röviden: miért lehetséges, hogy a filmművészetben vagy akáraz irodalomban létezik egy olykor pezsgő, máskor parázslóművészi-társadalmi közélet, s a színházban csak a szakmaiközvélemény határkérdéseként bukkan fel ez a kategória. Kivelvan baj: az íróval, a darabokkal, a színház-vezetőkkel vagy afogalommal magával?

Közéleti vagy politizáló színház

Egy időben a drámaírás provincializmusát lehántó törekvésösszefoglaló elnevezéseként csengett a „közéletiség" fogalma.Ma már jócskán megkopott, jelentése annyira sokértelművé -ha nem kétértelművé - változott, hogy magam is némiszkepszissel írnám le egy-egy politizáló gesztusával művészirobbanást okozó dráma jellemzéseként. Vajon GyurkóSzerelmem, Elektrája vagy Csurka Ki lesz a bál-anya? c.darabja vagy akár Dobozy Eljött a tavasz c. drámája -„közéleti" dráma? Erdélyi Mozaikokja a maga tisztesközépszerével kielégíti ennek a fogalomnak beszűkült értelmét.Am számára ez már inkább szkeptikus kritikaként hangzik . . .A drámatermés vezető darabjai nem szoríthatók ebbe akategóriába, ami nyilván nem a művek, hanem a fogalomhibája.

Fogalmak jelentésváltása mögött persze szociológiaiösszetevőket kell keresnünk, ha mást nem is, ennyit megtanul

tunk már a strukturalizmusból. Nem lenne nehéz kimutatni,hogy a „köz-" képzővel összetett szavak - pl. közerkölcs,közízlés, közélet, közgondolkozás, közadakozás - javarésztegy bizonyos átlag jelzésére szolgálnak, s az általuk jelzettsokféle szimptóma egyediségét, specifikumát ezzel az átlaggaltakarják cl. A „közgondolkozás" pl. egy kor átlagosan mérhetőközvéleményének ítéletszintjét rögzíti, melyben sem a vezetőelit, sem a különböző, egymástól eltérő tartalmú ideológiai,művészi, filozófiai gondolatok tenyészete, sem pedig az ezt aszintet el nem érő „köznapi" ember orientációs rendje nemkülönböződik meg: az eredmény valami publicisztikus értékűkonglomerátum.

Így a „közéleti dráma" is többféle jelentést egyesít, vi-gyázva, hogy e jelentések ne különüljenek el, de ezzel az ek-lektikus tartalommal ki is merül jelentése: az egykori harcijelszó mára már egyfelől a politizáló vagy az embert szá-monkérő társadalomkritikus törekvések, másfelől ezt a tár-sadalomkritikát tompítani igyekvő kísérletek közös fedő-nevévé változott. Sőt, témájában és típusaiban olyan speciális„karantén" problémakört alakított ki, melyben ugyanfelismerhetőek a többi dráma típusai és határgondjai, mégisbenne valami álemelkedettség, természetességet nélkülözőmerevség, a normális, köznapi életszférával csupán érintkezőmás világ lépésrendje fedezhető fel. Erdélyi SándorMozaikokja pl. nemcsak tisztességes, hanem még újító szán-dékú darab - hiszen egy fordított „termelési drámát" írt, aholaz intrikusokat nem leplezi le a rendőrség, hanem ők játsszákle a pályáról a „pozitív hősöket". Mégis: a darab játékterevalahol a természetes köznapiság és egy társadalmasítottelvontság határán zajlik: a közéletiség szférájában, melyinkább köz, azaz átlagszerű, mint élet, azaz egyénekre épített,individualizált, s ezen keresztül tár fel horizont-kérdéseket.

De miért jelent még ma is ilyen elvont-emelkedett „ka-rantén" problémát a „közéletiség"? E fogalom kétértelműségebizonyos mértékig szükségszerűen adódik fejlődésünkkörülményeiből. Ha a nagypolitikában egyelőre még kibon-takoztatásra váró feladat az alulról felfelé is hatni képestársadalmi „részvétel" és beleszólás demokratikus iniciatívája,úgy nem kell csodálkoznunk azon, hogy a dráma nehezebbentalálja meg azt a téma- és közönségtalajt, melyből „nyilvános"konfliktusait meríthetné. Ezért van az, hogy legjobbdarabjaiban csupán a feladat jelzésére szorítkozik.

A hatalom és morál, a közöny és cselekvési lehetőség üt-közésének és összefüggésének darabjai ezt a problémakörtérintették - ám nagyjából valamennyi a feladatjelzésre szo-rítkozott. Görgey Komámasszony, hol a stukker? c. kísérletidarabjában a hatalom technikai ügyletté - a pisztoly kör-forgásának kérdésére zsugorodik, mert ezen kívül nincs más,ami befolyásolni is tudná azt, ami történik. A jelzés itt gro-teszk túlzás - s egyben itt-ott vitatható felhangokkal is ren-delkező történelemfilozófiai kurzus -, de a gesztus minden-képpen a feladatra tereli a figyelmet. Ugyanez vonatkozikEörsi első abszurd játékára, a Sírkő és kakaóra, ahol a ma-nipuláció mechanizmusának nálunk is kialakítható veszélyeirehívja fel a figyelmet - ismét egy sor vitatható implikációnátszűrve. Ezek a darabok már nem romantikus-moralizálóformában vetik fel a kérdést: nem arra kíváncsiak, hogy van-ejoguk a „kívülállóknak", a „lentieknek" beleszólniuk atörténelem vagy a politika alakításába. Ez a premisszaszámukra természetesen igennel válaszolódik meg.

Az igazi kérdés : ki tudunk-e alakítani olyan társadalmi mo-bilitást, ami ennek a „beleszóló" iniciatívának nemcsak fel-keltője, de intézményes és eredményes biztosítója is lesz.Végül is ez a punctum saliens: az előbb a filmművészet fel-lendülésére hivatkoztam - ellenpéldaként. Az ottani modellazonban elkelne a színházművészetben is. A filmművészet-ben sikerült kialakítani azt a műhelyatmoszférát, melyben akultúrpolitika és a művész egymást társnak, vitázó szö-vetségesnek tekinti - ezzel azonban serkenti a fejlődést.Voltaképp ez a szövetségi viszony - mely a vitákon keresztülérvényesül - hiányzik (véleményem szerint) a szín-házművészet mai játékteréből. De térjünk vissza a művekhez.

Darvas sem a kisember vagy az újságíró igazságkimondá-sának, társadalomkritikájának jogáért perelt elsősorban -félreértenénk A térképen nem található c. darabot, ha lázassoraiból csak ennyit vennénk ki: az alapkérdés a beleszólásintézményesítésének követelése volt, tehát a feladat kijelölése.Az, hogy a beleszólás ne csak esetlegesen fordulhasson elő,ne csak egy-egy elszánt ember harcolja ki a felfelé jelzés ésváltoztatás lehetőségét, hanem hogy a társadalom ne akivételekre bízza önnön korrekciójának intézését.

Nyilvánvaló, hogy e feladat jelzése maga is társadalmiprobléma: ha itt megáll a drámaíró, olyan fal előtt fékez,melynek léte nagyrészt optikai csalódás. Én nem osztanám olyegyértelműséggel Dürrenmatt hasonlatát, amit Földes Annaidéz. A svájci szatirista filozófus ugyanis arról ír, hogy azAntigoné drámai csúcsteljesítményét az tette lehetővé, hogyakkor még maga Kreon intézte az ügyeket, ma viszont márcsak Kreon titkárai láthatók, s ebből a másodlagos döntésiszférából nemigen lehet drámát csinálni. A diagnózis ugyanszellemes és pontos, de nem egészen illik erőfeszítéseinkdinamikájára, jelenből jövő felé törő alternatíváira. Nálunk agazdasági szerkezet átalakításával átformálódik az egésztársadalom csontváza, ugyanakkor nagyjából változatlanulmaradt a demokratikus lehetőségek köre - pontosabban a régiközéleti mechanizmus bővült-javult. A jövőre vár tehát az akikerülhetetlen feladat, hogy kialakítsunk egy olyantársadalmi mozgásdinamizmust vagy jelzésrendszert, melybenaz alsók konfliktusai, szisszenései törésmentesen jutnak el adöntésre hivatottakig, s itt a közélet már nem valami más, azemberek mindennapi életétől, munkájától, hivatalitevékenységétől különböző tevékenységi forma lesz, hanemegyre inkább egybe fog esni köznapi életükkel. Egy ilyenszerkezeti átalakítás azonban részint a gazdasági me-chanizmus kifutásának sikerétől, részint egy sor más konstel-láció behatásától függ. S nyilván utópizmus lenne azt remélni,hogy egy ilyen világtörténelmi értelemben is korszak-alkotólépés máról holnapra „bevezethető".

Am jelen helyzetünket s a közélet sajátos „karantén" jel-legét ez a történelmi szituáció határozza meg : egyelőre mégnem tartunk ott, hogy az emberek köznapi élete közvetlenültársadalmi értelművé emelkedjék - a nagy szociális kérdésekjava része valóban egy más síkon és más döntési fórumokonmerül fel, következésképp másutt is okoz konfliktust. Adrámaírásnak azonban nem a pillanatnyi állapot dra-maturgiáját kellene követnie, hanem a tendencia irányárakellene figyelnie, és ezért kellene küzdenie. S hogy a „köz-életi dráma" átlaga ma a szürke „társadalmi darabok" sab-lonjába fut, az nem utolsósorban abból az önfeladó praxisbólis ered, hogy ennek a harcnak ma még jobbára a kellemetlenségei szúrnak szemet az írók, színházvezetők, sőt né-hamég a kultúrpolitikai irányítók gyakorlatában is. Más szóval:ma még áldozat és néha hosszú távú küzdelem kívántatik,hogy a tendenciát, mely valójában össztársadalmiátformálódásunk mélyén érik, a művészet katartikus eszkö-zeivel a társadalmi tudat fókuszába emeljük. S ki szeret ál-

dozatot hozni? Az író asztalán ez még sajnos egyszerű al-ternatíva: novellában, regényben, sőt filmen ezek az „éles-re"töltött konfliktusok szabad pályát kaphatnak, így tehát -mérlegel az író - kár energiát, idegfeszültséget, esetleginfarktust kockáztatni egy bemutató dicsőségéért. A filmbenkülönben is nagyobbat robbanhat egy revelatív gondolat - és avisszhang a társadalmi önvizsgálatnak is többet használhat.

Más szóval: jelenleg a meg nem írott drámákban van a„közéletiség" halott erőtartaléka. A darab egyszerűen nem jutel a papírformáig - mert elvetélődik az ötlet, vagy alakotváltoztat, s filmnovella lesz belőle.

A kultúrpolitika szintjén egy jogos és minden esetbenmérlegelendő kérdés látszik felmerülni: bizonyos problémákelébe vághatnak későbbi összfejlődést előlendítő döntések-nek, megnehezítik azok kivitelezését, betervezését, a társa-dalmi befogadás feltételeit stb. Mindez igaz - gyakorlatilagazonban a politikának egyre inkább szüksége lesz erre azelőrejelzésre, mégpedig abban a mértékben fokozódó igény-nyel, ahogy kezd kialakulni a demokratizálás új KRESZ-rendszere, társadalmi méretű átrendeződése. A mai dráma-írónak és színháznak úgy kell a kultúrpolitika társának lennie,hogy ezt a távlatot segíti realitássá érni, s ennek alapján leszsegítőtárs és vitapartner.

Az elmúlt két évad s a kezdődő új viszont olyan patthely-zetet teremtett, melyből nehéz kilépni. Az író nehezen vál-lalkozik arra, hogy - mint azt pestiesen mondják, „megcsó-kolja a forró kályhát"; a színház viszont az íróra van utalva, ésa többi színházra hivatkozva széttárja karját: „ja kérem, darabnélkül nem megy". S különben is, Y színháznak sem sikerült adarabját - értsd „problematikus művét" - be-mutatnia. Ígyegyezik ki egy színtelen darabban - szinte örülve, hogy az újfogalom fedőszíne alatt megússza az évadot. A színházkultúrpolitikai vezetése pedig kész tények elé kerül: egy-egyvalóban vitatható drámát kénytelen eltanácsolni, s aztán csakazzal gazdálkodhat, ami marad. Azt azonban sem az író, sema színház, sem a vezetés nem láthatja, hogy végül is egymásszámára termelik azt az áldatlan állapotot, melyben akockázatot, a pozitív ügy érdekében vállalandó esetlegeskudarcot is igyekeznek szinte közösen kiküszöbölni, hogylegalább a flott ügymenet biztosítódjék.

Karikírozom a helyzetet, hiszen végül is Gyurkó Elektrája,mely egész eddigi fejlődésünket és távlatainkat, a nemzetközimunkásmozgalom tragikus konfliktusát egészen annakátmeneti távlathomályosulásáig érintette, nemcsak szín-rekerült, hanem országos siker, nemzetközi esemény is lett.Darvas művén egy ország vitázott - bár a fenti karikatúraegyik valós összetevője, hogy azért ez a darab nem Pestenkerült bemutatásra. Dobozy Imre a felszabadulás eddigi,megcsontosodással fenyegető és „ünnepi" tószttá merevülőképét rombolta le, és egy új megvilágítású, tragikus színeketis belénk égető új áttekintést adott erről az indító válságról. Smég sorolhatnám sikereinket: Örkényt, Görgeyt, Csurkát.Nem is a végül is áttört darabokkal van a baj, hanem az

átlag szürkeségével és a mögötte rejlő okkal: azzal a patt-helyzettel, melyben író a színház dramaturgjától, dramaturg azigazgató taktikázásától, igazgató a hatóság arányokat, profilt,politikai józanságot követelő szempontjaitól, ha-tóság aszínházak éretlen csínytevésétől, a kulturális vezetés a szakmaunalmától, színvonalának esésétől vagy egy-egy kísérlettúlméretezett élességű politikai éretlenségétől tart. Ezen kelleneoldani, mert a „közéleti drámák" elszürkülése mögül végül is aművészi „közélet" elszürkülése fog előtűnni. S az alapkérdésekhelyett majd Pinter, Schisgal, Albee vagy a Péntek Rézi közöttlehet választanunk. Ebben az avantgarde és pop ömlesztettetömkelegben nehéz lesz orientálni, képes kultúrpolitikaicentrumot találni.

Látszik-e valami megoldás? Olyan ez, mint egy kötött-fogású birkózómeccs első perce - a küzdők keresik a fogásokat,s a szőnyegen látszólag semmi sem történik. Végül is az mentimeg a meccs érdekességét, aki kezdeményez, aki mer: most isaz fogja megmenteni a szürkekórban szenvedő színpadot, akimer, s nemcsak ereje van, de művészi-morális súlya,koncepciója. Van ilyen műhely? Ezen kellene dolgoznunk -közösen, hiszen partnerek vagyunk. Közösen, íróknak, színháziateliéknak és a kulturális vezetés támogató, serkentőgesztusainak.

De ez a diagnózis még mindig túl általános: valójában megvagyok győződve arról, hogy a kulcspozíció a színházé. Végülis az ő kezükbe van letéve a változás egyik, talán legfontosabblehetősége. Nekik segíthet: kritikus, író és kultúrpolitikus. Denélkülük hiába minden segítség: a politikus nem írhat drámát,ha éppen hiányzik egy „magyar darab" a beígért műsortervből... Végül is tudomásul kellene vennünk, hogy mindenvalamirevaló újítás, stílusváltás s még inkább minden jelentőspolitikai felhangokkal teljes dráma - a dialógus, a munkavitatárgya, s mennél izgalmasabb, annál keményebb védelmetigényel a színház részéről. Ebben az esetben már más a„felállás", az író is nagyobb védettségre számíthat, és akulturális vezetés is körültekintőbb döntésre hajlik. Persze mamég a színházak gazdasági mutatói is a kényelmesebbmegoldás felé csábítják a vezetőket. A bátorságot, a felelősvállalást az új feltételek és lehetőségek tágulásával újra kellmajd tanulnunk. S ezen az új szinten kell folytatni a dialógustíróval, a színházak felsőbb vezetőivel, sőt a közönséggel és akritikával egyaránt.

Ze i tstück kontra p a r a b o l a ?

Közéleti, társadalmi konfliktusok - tanmeseként fogal-mazódtak meg a legmagasabb szinten, művészi átütőerővel.Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ennek csupán a ,,vi-rágnyelv" engedélyezte szabadabb mozgás volt az oka: azelőnyt az általánosítás szinte korlátlan lehetősége kínálta, aproblémák öntörvényűségének végigjárása. Ugyanakkor ez azáltalánosítási lehetőség a szélsőséges határmeneteknek is tértnyitott, más szóval a „túláltalánosítást" is lehetővé tette, s ezmár önnön törekvéseinek is határt szabott. Ezért született megaz a követelés, hogy próbáljuk meg végre a múlt és főként ajelen alapvető társadalmi gondjait „direktben", reális társadalmitípusok áttételében megfogalmazni. A kívánság tehát nemcsaküdvözlendő, hanem természetesen következett irodalmunk ésdrámaírásunk eddigi fejlődéséből. Csakhogy amintmegfogalmazódott ez a kívánság, máris mitikus ellentétkéntrögzítődött ez a kétféle törekvés: egyfelől a „parabolisztikus irodalom", alig láthatónegatív előjellel, másfelől a „direkt" ábrázolás - alig lát-hatóművekkel. Realitás és óhaj.

Ennek a mítosznak van azonban egy fékező hatású elméletitézise: tartózkodás minden modellizáló, az adott társa-dalmi

konfliktushálót elvontabb, akár groteszk, akár tragikuscsomópontokba rögzítő szemléletmódtól. Az ellenvetés magvatermészetesen jogosult: félelem a túláltalánosítástól, ami apolitika nyelvére lefordítva igaztalan vádaskodásokatjelenthet. Próbáljuk meg végiggondolni, vajon milyen ered-ményeket ígér és milyen kelepcékbe csábít az ellenkező pólus,a „direkt" ábrázolás lehetősége? Először is: ezen az úton sincskizárva a „rossz általánosítás" lehetősége - az a veszély,melyet a legélesebben bírálunk a „parabolákkal" kapcsolatban.

A „direkt" konfliktusábrázolások is, ha művészileg átütőerejűek, képesek túlnyúlni az egykori történelmi eseményekrajzán, és általánosabb érvényű tézisekhez vezetnek. Gon-doljunk arra, hogy Kovács Hideg napok c. filmje már-márdokumentumeszközökkel dolgozik, benne az egykori törté-nelmi esemény és tényanyag is direkt mivoltában jelenik meg -de a művészi „ténykezelés" révén mégis általánosabb, sőt ajelent is érintő érvkészletet kínál: a felelősség és felelőtlenségvitája mind a mai napig hallatja szavát. A színpadon mégerősebb a közvetlen tények általánosító hatása: itt minden„egyedi" élettény szinte azonnal szimbolikus értelmet nyer, smennél egyszeribb, mennél közelebb áll a „dokumentatívtények" világához, annál inkább hordozhatja ezt a - gyakortabizony ellenőrizhetetlen - általánosabb vagy túláltalánosítódójelentésréteget. Ionesco jegyezte fel, hogy mikor A kopaszénekesnő írása közben kialakította a banális dialógusoknyelvezetét, meglepetten tapasztalta, hogy a szöveg nemcsakönállósult, hanem tartalmában is más ruhát öltött magára: aminevetséges banalitásként íródott le, az egyszerreálbanalitásként, azaz egy mélyebb értelmű gondolatrejtjeleként kezdett szerepelni, más természetű rejtjeletsejtetett. S miért vonatkozhat ez a jelenség csupán Ionescóra?Darvas mind ez ideig legmegrázóbb hatású, mert a jelen mégkusza közkérdéseinek fájdalmas görcseibe vágó drámájában, Atérképen nem található c. dokumentumjátékában egy-egyténymozzanatban (pl. a falu szegénységének tényeiben, a„serkék"-ről folyó kétségbeesett vitában vagy aziskolázatlanság, az alsó káderek műveletlenségének és szűklátókörének tényszerű bemutatásában) nemcsak az egyeditényt, hanem egy általánosabb tézist is érzünk, s ennekfelhangjai aztán legalább olyan kontrollálhatatlanok, mint a„parabolisztikus" művek gondolati implikációi. (Jól-lehet ittegy pozitív töltetű szenvedélyességről, egy előremutató ésnem szkeptikus társadalomkritikáról van szó!)

A „direkt" ábrázolás követelményét aztán a neotartilizmusveszélye is zavarja - olyan jelenség, melyről eddig alig vettünktudomást. Raffai Sarolta Egyszál magam c. drámájának elsőfelvonása nagyvonalúan vázol fel egy össztársadalmiszituációt egy kisváros atmoszférájában: a ténydráma itt szintemagától sugallja az általánosítást, a dráma keretein messzetúlmutató, összefejlődést megkérdőjelező gondolatokat.Csakhogy a kibontakozás megmarad ezen a kisvárosi szinten,a maszekvilág, házasság, szűk látókörű perpatvarszürkeségében, s ami a probléma indításaként még ellent-mondásoktól feszülő társadalmi couleur locale volt, az későbbaz alapkérdést tette nemcsak provinciálissá, hanem na-

turalisztikusan egyszerűsítővé. A problémakezelés szeren-csétlensége ez: Raffai egy összfejlődésünket keresztező je-lenségtömegre akarta felhívni a figyelmet, de végül is foglyamaradt annak a szűk körnek, melyből merített, és nem tudott adrámai általánosítás magasabb osztályába lépni.

A „direkt ábrázolás" követelése könnyen válhatik egymindent megoldó mitikus erejű gyógyírrá, jóllehet mint mű-fajmind ez ideig csupán a próbálgatás szintjén valósult meg. Amiebben a felfogásban mítosz, az egy valóságos mű-fajproblémaszakmai félreértése. A direkt ábrázolás ugyanis nem azt jelenti,hogy a színpadon egy az egyben jelenjék meg Rákosi vagyRajk, a mai tanácselnök és főnöke - a politikai vezetőkről írottdarabok éppúgy virágéletűek, mint a kulcsdrámák. A „direkt"ábrázolás követelménye ott értődik félre, ahol hiányzik abonyolultabb emberábrázolási tapasztalat és a színrevitelbátorsága, művészi invenciója. Csurka Ki lesz a bálanya? c.darabjában pl. egyetlen szó sem esik arról, hogy ez a négypókerező fiatalember hol és milyen társadalmi betegségkövetkeztében törte cl gerincét, bénult meg morálisan éslelkileg, s vált szinte gyógyíthatatlan, sajnálatra méltórokkanttá. A darab - kitűnő dramaturgiai alapállással - csak aszereplők autonómiájából, az előttük állott lehetőségekelszalasztásából indul ki, s csak hőseit vádolja. A néző előszörbele is megy ebbe a drámaírói kelepcébe, és el is fogadja ezt aszemélyre szóló diagnózist, és úgy érzi, egy kórterembe pillantbe, meglehetősen zárt, fertőzésálló ablakon keresztül. Csakkésőbb merül fel benne a kézenfekvő s a darab által csaksugalmazott kérdés, hogy ez a négy fiatalember vajon miértegyszerre került ebbe a kátyúba? S ennek a statisztikaikérdőjelnek fonalán elindulva kénytelen eljutni a darablegmélyebb rétegéig, hogy ti. itt az 56-os válságbanmegroppant generáció sorsát látja maga előtt, a régi eszményekeltűnésének és az újak nehéz születésének senkiföldjét. Csurkais „direkt" módon teszi fel a kérdést, ő sem parabolát ír: de adirekt társadalmi kérdések olyan emberi sorsokba rejtődnek,melyek egy drámai rejtvény alkotórészei. Persze nemcsak amegfejtés útja követeli az általánosítás kínját, hanem a négyszereplő szűkre zárt világa is egy ilyen elvont tér, de sem a napitársadalmi eseményekről, sem a végső morális-politikaitézisekről nem esik szó, a dráma szerencsésen ki tudja kerülniezeket a végleteket.

De térjünk vissza a másik pólushoz: a „parabolikus"darabokhoz. Fel kellene figyelnünk arra a körülményre, hogyGyurkó Szerelmem, Elektrája vagy - más közegben - ÖrkényTótékja miért lett közönségsiker és irodalmi anyagában israngos alkotás. Azért, mert mindkettő „modellizáló" darab, azáltala megragadott ellentmondások szinte „tiszta formában"kerülnek színre, olyan groteszken vagy a mítosz által máregyszer tipizált alakok elvont maszkján keresztül, melymegkönnyíti az emberek közötti társadalmi relációkkomplexitásának érzékeltetését. Mármost a köztudat ezt atípusú „parabola-megoldást" a tankönyv ugyanazon rubri-kájában tartja nyilván, mint Mészöly Ablakmosóját vagy IllyésKegyencét, hiszen parabola - parabola. Sőt, rossz lel-kiismerettel ugyan, nem kis elméleti zavarral, de még Brecht iside kerül, aki - mint köztudott - sok történelmi parabola sikeresszerzője. A distinkció hiányzik tehát: hol van az a határ, slétezik-e egyáltalán olyan esztétikai határ, melyen túl aparabola problematikussá, saját törvényei által diktáltan torzléptékben kénytelen visszaadni a jelen-közelmúltkonfliktusait, és hol keressük azt az egészséges közti-teret,melyben ezek az ellentmondások továbbgondolást és cselekvőmegoldást követelően robbanhatnak?

Tehát: kár lenne előjelekkel ellátni a „parabolisztikus" és a„direkt" ábrázolás lehetőségeit. Az előbbi - elvontprincípiumként - éppoly kevéssé nevezhető ki károsnak, mint

ahogy az utóbbi - ugyancsak elvont módszerként -előrelendítőnek. Művészileg korszerűt és közéletet, ember-formáló értékében jelentőset lehet kínálni a „parabolisztikus"törekvések továbbvitelében a modellizálás korszerűsítésével -és ízlésrontó, politikai horizontot hábetlerizmussá szűkítőalkotások születhetnek a „direkt" ábrázolás jóindulatútanácsának követésével is. Önmagában egyik sem üdvözítő,sem kárhoztató: az invenció dönt értékükről, a vagy-vagyhelyett a művész autonóm határozottsága bármelyiket sajáttestére szabhatja, s ezzel segítheti önmagunk társa-dalmiönvizsgálatának katartikus tisztulását is.

Az okos múlt

A legsokrétűbb önarcképet, életviszonyaink legmélyebbreható tudatröntgenét még mindig néhány klasszikus alkotásátgondolt, jelenre hangolt bemutatása hozta. Mennyiségileg ittsem vagyunk elkényeztetve, de Gorkij Éjjeli menedék-helye(Ádám Ottó rendezésében a Madách Színházban), Bá-belMária c. „kollázsa" (Kazimir Károly rendezésében a TháliaSzínházban) vagy tavaly a fiatal Babarczy László Tartuffe-je aKatona József Színházban, s ugyanott Németh László 1946-bankeletkezett Széchenyije (Bodnár Sándor rendezése), vagy aNemzeti Színház legutóbbi Athéni Timon-előadása, MajorTamás újszerű koncepciójában, ha nem is a jelen emberképéről,de társadalmi tudatunk alakulásáról tudott elgondolkoztatót éstovábbgondolni valót kínálni. (Gondoljunk arra, milyenszemléletbeli váltásra hívta fel a figyelmet az Athéni Timon,mikor a hatalom- és morál-probléma már szürkülőben levőkomplexuma mellett megpendítette a mechanizmussal előtérbekerült forintcentrikus magatartásmód morális és emberikérdőjeleit.)

Itt azonban még mindig érvényben vannak régi előítéletek.A klasszikus produkciók nagyobbik hányada vagy az egykori„nagy előadások" reminiszcenciáit keresi - mint ahogy a kritikais az egykori Csortos- vagy Rátkai-alakításokhoz méri a mai éslegalábbis szándékában mára hangolt játékmodort -, vagykötelező olvasmányok információanyagaként kezeli aklasszikus szövegeket, és radikálisabb invencióbedobás,rendezői forradalom nélkül igyekszik le-tudni egy-egy amúgyis biztos sikernek látszó klasszikus darabot. Nem agörkorcsolyázó Hamletet keresném a színen, hanem azt ahangvételében, látványában és főként koncepciójában újnak,mondhatnám „ráismerhetetlennek" tűnő át-változtatóátformálást, amit a Körszínház emlékezetes Cidjében vagymost a Timonban láthattunk. S bár most kissé karikírozom ahelyzetet, mégis azt kell mondanom, hogy minden évadbansikerül egy-egy jelentős klasszikus újrafogalmazása - aholélesebben, mert „mához szólóbban" vetődnek fel rejtett, mégnem tudatosodott gondjaink, mint az ún. „mai témájú"darabjainkban.

Az előítéletek tehát itt is félrevezetnek. Először is a klasz-szikus darab nem jelent hendikepet a jelenről szólóval szem-ben, mert - mint Hermann István találóan jegyzi meg SzentIván éjjelén c. könyvében - nem a máról kell szólnia a szín-háznak, hanem elsősorban a mának kell adnia valami jelen-

magyarjátékszín

HERMANN ISTVÁN

A felújított Tükör

D é r y T i b o r d r á m á j aa Vígszínházban

Ne higgye az olvasó, hogy a cím azok-nak a szellemeskedéseknek a folytatása,amelyek a Vígszínház Tükör-előadásaután már megjelentek a magyar sajtóban.Nyilván szellemeskedésnek hatna, haarról írnék, hogy lehet-e a tükröt újra-foncsorozni, vagy hogy a velencei, tehátigazi tükröknek nincs is szükségük újjá-varázsolásra stb. A Tükör mostani fel-újítása sokkal mélyebb problémákat vetfel annál, mintsem, hogy így napirendretérjünk felette. Az egyik legáltalánosabbprobléma nem is közvetlenül a Tükörsorsához kapcsolódik, hanem egy meg-lepő tényhez. A felszabadulás utáni ma-gyar dráma egy része már tradícióvá lett.Éppen úgy irodalomtörténet vagyszínháztörténet, esetleg drámatörténet,mint Bródy Sándor vagy a múlt század-vég drámái. Ritka a felújítás, mert a maélő középkorú generáció számára ez méga Tükörtől a Fáklyalángig, sőt aKegyencig a mai élet, holott az új gene-ráció számára már letűnt idők tanúbi-zonysága. Mikor arról beszéltünk, hogy

jobban kellene „sáfárkodni" azörökséggel, ritkán jutott eszünkbe, hogymár a húsz év előtti is Örökség.

Most ebből az örökséggből merített aVígszínház, s maga a vállalkozás éppen azelőbbiekből következően figyelemreméltó. Összefügg ez azzal, hogy mostkezdünk számot vetni az elmúlt huszonötév valóságos történetével, művészet- ésirodalomtörténetével is. Ebből a szem-pontból nagyon tanulságos Déry elsőszínpadra került drámájának újrameg-tekintése - a kérdés csak az, mi maradtmeg belőle mint érték és mint valóbangondolatébresztő tanulság. Ez már csakazért is érdekes, mert Déry szubjektívenagyon szereti a színházat, és az elmúltévtizedek folyamán ismét és ismétviszzatért hozzá. S még akkor is, ha őmaga legtöbbre az Óriáscsecsemőt, tehátelső darabját tartja (ezt azonban még nemmutatta be hivatásos társulat), színház-történeti szempontból és a klasszikusdramaturgiával való próbálkozás szem-pontjából is a Tükör egyike az elmúltévtizedek legfontosabb kísérleteinek.

A Tükör ugyanis dramaturgiailag alegáttekinthetőbb struktúrájú Déry-drá-ma. A szituáció, amelyet elénk varázsol,időben kettősen konkrét, hiszen 1939-rőlvan szó, a háború kitörésének napjáról, ésa dráma egyszerre két síkon játszódik.Mint megelevenedett rádiódráma és mintaz eleven hallgatóság drámája. Ebből akonkrétságból igen sokat nyer a drámai

sodrás, és amii a .,fentben", a rádiódrá-mában lejátszódik, azonnal tükröződik a„Ientben", a hallgatóságban; ami az egyiksíkon mint szellemi jelenik meg,másik síkon mint magatartás; ami azegyik esetben költészetként, a másodikesetben prózában. Más szóval: ami a„fentben" dráma és összecsapás, az a„Ientben" kis veszekedés és szóváltás.

S maga ez az ötlet mutatja, hogy Dérydrámaírói elképzeléseiben nagyon komolylehetőség rejlett. Azt mondhatnám, hogyDéry tudott „színpadban gondolkodni",és talán más körülmények között igen jódrámaíróvá válhatott volna. Remekül tudfigurákat teremteni, különösképpen pedigértelmiségi figurákat. A Tükörtörvényszéki bírója talán Déry oeuvre-jénbelül is egyike a remekléseknek. Az a bíróáll előttünk, aki tényleg valamifélejogrendet akar képviselni abban avilágban, ahol a jogot állandóanmegsértik. Az az ember, akinek évtizedestaposómalom után is megmarad a tartása.Kicsit furcsa, kicsit torzult, kicsitéletidegen a mindennapban, de egyáltalánnem életidegen akkor, amikor az emberihelytállás kérdéseiről van szó - ha ezekhivatásához tartoznak. Senkit sem kíméliróniájával, még önmagát sem. Egydramaturgiai hiba azonban sokat el-veszennek a figurának az értékéből. Tudniillikugyanaz a Déry, aki az epikában mindigmeg tudja találni azokat az atmoszférikuselemeket, melyek lehetővé

tős útbaigazítást. Másrészt a klasszikusok elektrifikálását - eztmutatja pár éves gyakorlatunk is - a „politizáló" művek előteretudja kiváltani. Peter Weiss Marat/Sade-ja es Gyurkó Elektrájanélkül sem a Tartuffe, sem a Timon nem sikerülhetett volnaezen a hőfokon és ezzel a problématelítettséggel. A klasszikusjátékok másodlagos töltetét ugyanis mai gondjaink gyakorlati-művészi átélése sugallta, e nélkül a kísérlet nélkülproblémaszegényebb lett volna a „vissza-pillantás" is.

A múlt és jelen kölcsönhatása építi tehát ezeket a produk-ciókat, de amit a közéleti szürkeségről mondottunk a „most"-rólvalló darabokat illetően, igen nagy hányadban vonatkozik aklasszikus-félklasszikus felújításokra is. Hogy a Vígszínház nemtudott kivívni magának egy reveláció értékű művet, annaknyomait ott kell látnunk a Solness újra-olvasásának unalmában.Miért nem lehetett ezt a művet a teenagerlázadás éskonzervativizmus vitájaként, a kontesztáció kórképe éskritikájaként felfogni? A rendezés ebbe az irányba kereste amegoldást, de megállt Béres Ilona röpködő, kiszámíthatatlanWangeljének beállításánál. A darab egyébként szinte a harmincév előtti alaprajzával került színre. Az okos múltfeltámasztásához a bátor jelen szükséges, pontosabban ajelenben való szenvedélyes és kockázatot is vállalni képesművészi tartás: különben marad a kötelező olvasmány ásítószürkesége, egy „kl. ny. darab" kipipálása...

Ha maliciózus lennék, most még megemlíteném, hogy amúlt mesterséges életre galvanizálásának sorába igen könnyenbe lehetne sorolni olyan darabokat is, mint Thurzó GáborMeddig lehet angyal valaki? c. színművét, ahol ugyan egy maiszerző s külsőségeiben mai közeg jelentkezik a színen, de afigurák, az őket összefűző viszonyok Nóra előttiek (ha nem

lenne olyan nívókülönbség, azt is mondhatnám, a klasszikusokrubrikájából kerültek véletlenül a mai darabok kategóriájába).

Ezeket a jegyzeteket nem lehet befejezni, csak folytatni, mintahogy én is csak folytatom azt az eszmecserét, mely márhónapok óta foglalkoztatja a színházművészetet és a drámaírást.A lezárást az új drámatípus megjelenésétől és nem a róla szóló,nagyrészt óhajokkal teli cikkektől - lásd a fenti írást - lehet csakvárni. Átmeneti korszak ez a mostani, a társadalom fázisváltásátkísérő, ebből az átformálódásból önként adódó hullámvölgy ez,amit jobb, ha türelemmel átvészelünk, mintha erőszakosjavítószándékkal próbálunk valami eleve elképzelt modellvonásaira hasonítani. Ez a fázisváltás, mint már jeleztük,legalább olyan élességű válságanyagot hordoz, mint amilyen az56 utáni fejlődés drámafellendülését, az Illyés-Németh-Sánta-vonulatot teremtette, s minden okunk megvan annakfeltételezésére, hogy ez az önvizsgálat, ha komolyan vesszük éspartnerként fogjuk meg egymás kezét, végül is elvezet egy újabbdrámai hullám hegyhez.

Csak hát senki sem szeret sokáig ácsorogni a villamos-megállónál.

DT

ÉRY TIBOR: TÜKÖR (VÍGSZÍNHÁZ)ARI TÓTH LÁSZLÓ (VIKTOR) ÉS PAP ÉVA (VERA)

teszik, hogy excentrikus emberek is érthetőkapcsolatokra lépjenek másokkal, ittegyszerűen képtelen arra, hogy fő-hősénekemberi kapcsolatait megmagyarázza. Semiatt esik szét a darab. Egy-egy érdekesgondolat vagy stílus csak-nem mindenszereplőjét jellemzi. Viszont akár a bírófeleségéről van szó, akár pedig a bíróegykori barátjáról, a kúriai bíróról - anézőnek fogalma sincs, hogyantartozhattak, illetve tartoznak ezek azemberek össze egymással. Az asszonycsupán óvja férjét, de nem ismeri férjénekszellemi karakterét. Pedig a férfibanleginkább az ebből fakadó tartást lehetneszeretni.

A kúriai bírót Déry úgy lépteti fel, mintakit húsz esztendős barátság fűz afőhőshöz. S noha történik rá utalás, hogyez a barátság amolyan kutya-macska vi-szony, a dráma menete ezt nem igazolja.Ezt a kúriai bírót ez a főhős egyetlenpillanatig sem tartotta volna barátjának.Nemcsak a cinizmusa miatt, nemcsak üresúrhatnámsága miatt, hanem szellemiszínvonala miatt sem. El lehet ugyanképzelni azt, hogy egy haladó és egykonzervatív ember egy ideig veszekedé-sekkel tarkított módon megfér egymással,mert szópárbajaik összekötik őket. De ittennek sincs nyoma.

S hasonló a helyzet a törvényszéki bírófiával és a fiú szeretőjével, a kommunistalánnyal. Elképzelhető az, hogy egytörvényszéki bíró fia beleszeret egymozgalmi lányba és viszont. De ebben afiúban nincs egyetlen olyan tulajdonságsem, ami szellemileg vagy érzelmileg,magatartásban vagy akármilyen más te-rületen megragadhatná a lányt. És a lány -akinek világképe csak nagyon töredékesenés nagyon elvontan rajzolódik ki - egyetlenhanggal sem árul el valami olyasmit, amiösszeköthetné vagy összekötötte volna afiúval.

A fentieket el lehetne ismételni az apa ésa fiú viszonyában s az anya-fiú viszonybanis. Viszont a dramaturgiailag nagyonkövetkezetes Dérynél, hogy ugyanezek aszereplők a kisdrámában (a hallgatók, a„lent" drámájában) már nincsenek olyantávol, részben azért, mert itt nincs dráma, sennek megfelelően itt nincsenek valódiszellemi karakterek. Viszont a „fentidrámában", tehát a rádió-drámábanlegjobban élő figura a dajka, akinekkapcsolatnélkülisége teljesen érthető,hiszen szolgáló mivolta életének ultimaratiója. A dajka „lenti" megfelelője, aKarolin nevű szolgáló ellenben a rá-dióhallgató családban egyszerűen betét-ként hat, és semmiféle mélyebb szerepenincs.

BÁNKI ZSUZSA (HELÉN)ÉS TOMANEK NÁNDOR (A BÍRÓ)

Így válik Déry darabjában mindenemberi kapcsolat absztrakttá, és így válikfőhőssé - a darab leggyöngébb jelleme,legesendőbb és legelvontabb alak-ja - afiú. Ennek az esendő alaknak nem lehettragédiája, még drámája sem. Az ilyenesendő alakoknak csak melodrámája lehet.A fiú kapcsolatai, kötődései apjához,anyjához és szeretőjéhez is olyanhihetetlenül absztraktak, hogy ebben azelvontságban nem is lehet dönteni. Az apaiház elvont tisztelete, és az elvont szerelemáll szemben egymással akkor, mikor arrólkellene döntenie, hogy rejtegesse-e azüldözött lányt, vagy engedje ki azéjszakába. Az absztrakt kérdésfel-tevésekben nem lehet dönteni. Ha vala-kinek azt mondják, hogy választania kellmondjuk apja és anyja között, nincs olyanelvont szabály, amely megmondja, hogykit válasszon. Ez csak a konkrétkapcsolatoktól függhet. Így a kapcsolatokabsztraktsága következtében válik a drámamelodrámává, és a „lenti" dráma ezt ajelleget a maga ironikus prózaiságávalcsupán enyhíti, de nem semmisíti meg.

A szellemes és finom dialógusok, azírói ihletettségű építkezés kiáltó ellen-tétbe kerül ezzel a melodramatikus vo-nással, ami az alakok kapcsolatnélkülisé-géből következik. Déry akkoriban nemvolt elég határozott ahhoz, hogy amolyanegzisztencialista típusú etikai tétel-drámátírjon, amelyben ezek a viszony-latokelhanyagolhatók lennének. Viszont voltereje ahhoz, hogy a maga dramaturgiailehetőségeit, melyek azután a Talp-simogató iróniájában és szatirikus hang-vételében jutottak érvényre (legalábbisrészben) megvalósítsa. Ezért nincs igazukazoknak, akik a tematika alapján úgyvélik, hogy Déry első bemutatottdrámájában benne volt a sematizmus le-hetősége. A tematika önmagában éppenúgy adott lehetőséget egy parabola-drá-mára, mint ahogy lehetőséget adott amelodrámára is. A sematizmus veszélyét amelodráma idézte fel. Déry maga ter-mészetesen nem követte ezt az utatáltalában, de a karakterek töltéseinek éstörténetileg fejlődő érzelmeinek érzékelte-tése híján helyenként közel került a se-matizmushoz. Ez az ellentmondás az egyiklegfőbb tanulsága Déry felszabadulás utánidramaturgiájának, noha a fő-alakokszellemessége, okossága, helyzet-elemzései stb. egyáltalán nem feleltek megsemmiféle vulgáris esztétikának.

A Tükör valóságos írói értékei jelent-hették egyfelől az indítékot arra, hogy adráma ismét színpadra kerüljön. Más-felőlDéry írásművészetének egésze úgy válhatáttekinthetővé, ha a dramaturgiájában rejlőlehetőségeket sem hagyjuk kiaknázatlanul.Végül - s talán aktuális szempontból ez alegfontosabb - a Tükör izgalmas kérdéstvet fel számunk-

DÉRY TIBOR: TÜKÖRBÁNKI ZSUZSA (HELÉN)

ra. S ez éppen az előbb említett melo-dramatikus jelleggel és figurával függössze. Déry mint epikus, egy Köpe Bálintvagy egy Farkas Zénó esetében is tudja,hogy az emberi választások mindigkonkrétak. Az emberi kapcsolatok tar-talmaitól, kvalitásától és intenzitásátólfüggnek. A bíró fia viszont - mint abszt-rakt kérdések között választó ember --csakaz öngyilkossághoz menekülhet. Akiéletkérdéseket, erkölcsi kérdéseket az el-vontság síkján akar megoldani, vagymegőrül vagy öngyilkos lesz. Es KapásDezső rendezésének ez lenne a fő mon-danivalója. Sokan a rendezést okoltákazért, mert a Tükör nem hatott úgy amostani előadásban, mint ahogy a negy-venes évek közepén. Pedig azt hiszem, arendezés nemegyszer komoly trouvaille-okkal dolgozik. Ilyen például a bírószerepében Tomanek Nándor és a fiaszerepében Tahi Tóth László egy-mástmás-más síkon és színvonalon meg-értetőés kicsit tragikus akcentussal ironizálópárosa. Ilyen az, amikor ugyan-abból azértelmiségi lakásból ugyan-

azokkal a berendezési tárgyakkal, egy-szerű díszletfalak leeresztése és világításieffektusok gyengítése révén kispolgárilakást varázsolnak a színpadon.

De a telitalálatok sem menthetik megmindenütt a darabot, s még az sem, hogyKapás jól érzi: a ma problémája azabsztrakt kérdésfelvetések lehetetlensége.Mert nem sikerül, és nem sikerülhet el-tüntetni az emberek kapcsolatnélküliségét.Ha ugyanis csak a bíró fiára volnajellemző a kapcsolatnélküliség, és a többiviszonyok tartalmasan megrajzoltaklennének, akkor nagyon érdekesen mutatnáki a rendezés az ellentétet az absztrakt éskonkrét választások között. A darabnak ezta hibáját Kapás meg sem kísérli áthidalni,s nagyon nehezen is tehetné. Így aVígszínházból nem szín-házi élménnyeltávozik a néző, de nagyon sok olyangondolattal, amelyek egyrészt Dérynek, aművésznek útjára, dramaturgiájánaklehetőségeire, másrészt az utolsó huszonötév művészeti fejlődésére és harmadszor azerkölcsi választások absztrakt és konkrétkezelésé-re vonatkoznak. S talán ezek agondola-tok, valamint az említettekenkívül Sulyok Mária és Bánki Zsuzsa játékaa dajka és a feleség szerepében, megérnekegy színházi estét.

Déry Tibor: Tükör, Vígszínház. Ren-dezte: Kapás Dezső, díszlet: Jánosa Lajos,jelmez: Kemenes Fanni. Szereplők:Tomanek Nándor, Bánki Zsuzsa, Tahi TóthLászló, Sulyok Mária, Pap Éva, VenczelVera, Deák. Sándor, Nagy István.

A D R Á M A í R Ó K„ADÓÜGYI M E N N Y O R S Z Á G A "L E S Z Í R O R S ZÁ G

Egy új pénzügyminiszteri rendelkezés ér-

telmében - a világon egyedül - minden itt élő

művész és író, bármily nemzetiségű legyen is,

mentesül a jövedelmi adótól, feltéve ha műve

„eredeti, alkotó szellemű és kulturális vagy

művészi érdemmel bír". E kritérium persze

igen rugalmas; az illetékes pénzügyi tanács-

adók művészi testületek bevonásával

döntenek a vitás kérdésekben, de az utasítás

értelmében a törvényt a lehető

legliberálisabban kell értelmezni, és vitás

esetekben inkább a művész javára kell

dönteni.

Varie ty , 19691. november 19.

Ga

DÉRY TIBOR: TÜKÖR (VÍGSZÍNHÁZ)

PAP ÉVA (VERA), TOMANEK NÁNDOR (A BÍRÓ) És TAHI TÓTH LÁSZLÓ (VIKTOR)

BRATMANN MIHÁLY

ondolatokTükör előadása után

Anélkül, hogy a művet olvastam, azelőadást láttam volna, örültem annak aténynek, hogy egy 1947-ben bemutatottdarabot láthatok huszonkét évi szünetután újra a színpadon. Előre örültem,mert arra gondoltam, hogy ez az előadássokat segíthet a mai magyar dráma ügyé-nek. Hiszen ahhoz, hogy színházi kultú-ránk egyre teljesebben és színesebben fe-jezze ki a mi mai életünket, nem elégpusztán más országok színházi életénektanulmányozása vagy másolása: sajátmúltunkból - eredményeinkből és hi-báinkból - is tapasztalatokat kell szerez-nünk, még akkor is, ha azok nem két-száz,hanem csak húszévesek.

A Tükörnek - akárcsak egy igazinak -lényeges része a „keret": ebben az esetbenegy feddhetetlen polgári család, amelyrádiós közvetítést hallgat egy feddhetetlenpolgári család életéről. A Vígszínházelőadásában (az 1947-es nemzetiszínházbeli felfogással ellentétben) a kétcsalád tagjait ugyanazok a színészekjátsszák, aminek helyességéről a napi- éshetilapok kritikáiban meglehetősenellentétes nézetek vitáztak egy-mással.Pedig hatásos ez az elgondolás. A darabegészének szempontjából is, meg azért is,mert nagyszerű játékra ad lehetőséget.

A két család tagjait játszó színészeknekegy-egy figurát két változatban kel-lettmegteremteniük, s ennek a két vál-tozatnak mindenben hasonlítania - ésmindenben különböznie kellett. Mégpedigugyanannyira hasonlítania, mint kü-lönböznie és viszont.

A színház művészei így aztán az írottszöveg nem mindig feszes kötelén egyen-súlyoztak hasonlóság és különbség között,és ha csak egy lépést is elhibáztak,menthetetlenül lezuhantak a földre. S aszínházban, ellentétben a cirkusszal, aholháló védi az artistákat, az ilyen zuhanásmindig szomorú következményekkel jár.

Ketten mentek végig megingás nélkülezen a kötélen: Tahi Tóth László és Su-lyok Mária.

Tahi Tóth rádióhallgató fiatalembereúgy váltott át egyik szerepéből a másikba,hogy közben mozgásban, mimikában,szövegmondásban semmit sem vál-toztatott. Belül változott meg: éreztük,hogy ez a fiú, akin ugyanaz a szürke ruha,ugyanaz a nyakkendő és ugyanaz a cvikkervan, most másképpen gondolkozik,másképpen érez, mint két perccel

ezelőtt; másfajta gondok nyomják, ésmásfajta örömök hevítik. Tahi Tóthmestere az ismétléseknek. Sokáig emlé-kezetes marad például az a különbség,amely a következő két mondata közöttfeszült: „Ez az apám háza és nem azenyém! Ez az apám háza és nem azenyém!" Az első mondatban félszeg, ijedtés magyarázkodó - a másodikban mártehetetlen düh, kitörni készülő indulat ésmélységes elkeseredettség is van: a kétmondat együtt tökéletes jel-

lemrajz, felér egy pszichológiai tanul-mánnyal.

Sulyok Máriának, aki ezúttal rövidszerepéből csinált főszerepet, szintén vanegy mondata, amiről beszélnünk kell. Acsalád a rádió körül ül, mindjárt kezdődika közvetítés. Súlyok a szakácsnő; őt ishívják, hallgassa meg velük együtt egyhoni család életének három napját.Megköszöni, majd megkérdi: „Gyilkosságis lesz?"

Ez a mondat írói telitalálat és színészi

bakseébehrődmsós

eföSrvB

hMeT

SULYOK MÁRIA MINT KAROLINSZAKÁCSNŐDÉRY TIBOR TÜKÖR CÍMŰ

SZÍNMŰVÉBEN

(VÍGSZÍNHÁZ)

ravúr egyszerre. Benne van az a kor,melyben feddhetetlen életű családokörében a gyilkosság még csak nem iszokatlan, benne van az is, hogy nem-csakgy gyilkosság lesz, hanem több százezer,s hogy ez a három nap csak a kezdet;enne van az azok hangjában bujkálólégedettség és kancsal izgalom, akik aztitték, hogy ezeket a gyilkosságokat csakádión keresztül fogják hallgatni és nemket fogják gyilkolni; benne van az egészarab. Ezután már igazán csak azértaradtunk a helyünkön, hogy megtudjuk,

ikerül-e az írónak és a színháznak háromrában is kifejeznie mindazt, ami háromzóban olyan tökéletesen sikerült.

Valahol a második rész közepén szerepelz a szó: kurva. A közönség kisséelmorajlik: halk nevetés, pár tenyérsszecsattan - és az előadás megy tovább.enki sem csodálkozik, senki sem bot-ánkozik meg: a kritikákban - pedig mindetégigolvastam - nem tesznek említést róla.ezzeg húsz évvel ezelőtt...A darab ősbemutatójakor, 1947-ben

osszú riport jelent meg a Film Színházuzsika ősében, a Színház című hetilapban

rről a szóról; meginterjúvolták Déryibort és a színházigazgató Major

Tamást; Gobbi Hildát, aki mondta ésSallay Kornéliát, aki kapta, mi a véle-ményük a szóról és hatásáról. Arra a közösmegegyezésre jutottak, hogy a nézőkreagálása - halk nevetés, bátortalan taps -egy reálisabb, őszintébb és igazabbszínház érdekében való kiállásuk jutalma,a közönség fejlődésének a jele.

Ez valószínűleg így is volt, így kel-lettlennie. De vajon a mai, hasonló reagálásugyanazt jelenti, mint 1947-ben?

Az előadás végén kis taps; rövid ésgyenge. Igaz, a darab utolsó mondatainaknem sok köze van a darab egészéhez: nemold meg és nem zár le semmit - a közönséggyanakodva ülve marad. Várja abefejezést. De amikor már vitathatatlanulvége az előadásnak, és a színészek is sorrameghajolnak a függöny előtt, akkor semerősödik fel a taps, s nem is tart tovább,csak addig, amíg az utolsó szereplő iseltűnik a függöny mögött. Vajon miért? Aszínház tele van, a darab, ha vannak ishibái, érdekes, az előadás egészen kitűnő,és Budapesten, ha nem is többnek, denéhány tízezer embernek feltétlenül kellakadnia, akiket ez érdekel. Akkor hát. .. ?

Csak egy dologra tudok gyanakodni

-vTeshttebnvcüve„m

dgheuepmh

selatesm

Iksi

aseklab

bfgsmbslöalSeh

e

és ez bármelyik színházra igaz lehet,életlen, hogy éppen a Vígszínház és aükör kapcsán próbálom bizonyítani. Ez azlőadás - ugyanúgy, mint a premieren kívülzinte valamennyi, legalábbis az elsőetekben - bérleti előadás volt. A nézőtérenúlnyomórészt a hétfőre szóló H bérletulajdonosai ültek, akiket ez a darab, ez azlőadás vagy érdekelt, vagy nem. Aérletet túlnyomó többségük biztos, hogyem ennek a darabnak a kedvéért vette -an a Vígszínház műsorában ennélsábítóbb is. Így aztán jó részük idegenülli végig az előadást, ha egyáltalánégigüli. Emlékezhetünk tavalyról olyanlőadásokra is, amelyek előtt kint volt aMinden jegy elkelt" tábla, és a nézőtérégis üres volt.Akit viszont esetleg érdekelne ez a

arab, az nem ül itt: mivel a bérletekyakran majdnem telt házat jelentenek, sa van is egyáltalán jegy, akkor az azrkélyre szól, emeletre, ott is hátra, aztolsó sorokba. S mivel egy nagyon jó ésgy nagyon rossz jegy között mind-összeár forint a különbség, a néző nem veszieg a rosszabb jegyet, inkább né-hány

étig vár.Igen ám, de közben a bérleti előadá-

okon a már előbb említett okok miattlmarad a várt siker: ennek a híre pil-anatok alatt elterjed a szakma, a kritika észon néhányak körében, akik netán nemartoznak az előbb említett „céhek"gyikébe sem, s így aztán esetleg már azokem nézik meg a darabot, akik korábbanég meg akarták nézni.Vannak természetesen kivételes sikerek.

lyen esetben a bérletes ház is tapsol, ésitartóbbak a bérlet nélküliek is. De kisebbiker, közepes siker lehetősége elúszhatlyen körülmények között.

Ezeket a veszélyeket rejti tehát magábanbérletrendszer - egészen addig, amíg a

zínházak ki nem alakítják azt a sokatmlegetett profilt, ami által valóban sajátözönségre tehetnek szert, és amíg valóbanényeges különbség lesz az, hogy valakinek

Madáchba vagy a Vígszínházba vanérlete.

De addig akármilyen furcsa, így van - aérletrendszer éppen a profil és ezen belülőként a sajátos műsorterv kialakulásátátolja. Mert többek között mit akar egyzínház, amikor következő évi műsorátegtervezi? Meg akarja tar-tani

érletezőit, és ha lehet, újakat akarzerezni, az sem baj, ha más színház bér-etezői közül. Tehát olyan műsort igyeksziksszeállítani, amiben mindenki meg-találjakedvére valót, és amellyel valószínűleg

epipálja a konkurrens szín-házat is: ha azhakespeare-t mutat be, akkor ő is előveszgyet, ha az Racine-t, akkor ő Corneille-t,a az Max Frischt, akkor ő Dürrenmattot.

És ily módon megnyeri a bérletezőit - éslveszti a közönségét.

E L J E G Y E Z T E M S Z E M C E R U Z Á V A L . .

Kedvenc lemezeim

A hallhatatlanság - nem halhatatlanság. A

nagyképűség - nem nagyképesség. A

balkezesség - nem baloldaliság.

Szerepedben ne isteni légy - emberi!

A színházjegy a pénztárban este hétig sok

forintot ér. Az előadás kezdete után egy fillért

sem.

Rendező! Az emberi tenyérből egy szál szőrt

sem tudsz kihúzni. Mert nincs! A színészből

se próbáld „kihúzni", ami nincs benne, mert

ellenségeddé lesz!

Megszüntetendő!...

hogy ön deka gátlástalan szemtelenség több

legyen, mint egy kiló tehetség;hogy az igazgató azért legyen igazgató, merthazudik, vagy azért hazudjon, mert igazgató;

hogy az igazgatónak fájjon minden tagja;

hogy önkritika helyett Ön kritikát gya-

koroljon. (Vagyis az önkritikája ne úgy

kezdődjön: Ön a hibás!)

Változnak az idők...

A színész nappal játszik - este él. Mondta G.

B. Shaw. Ugyanez mára áttéve: a színész

nappal játszik - este elidegenít.

Rendezői diktatúra

A diktatorikus rendezés olyan rendezőimódszer, melyben a színésznek kevesetszabad, de amit szabad - azt muszáj.

Javaslat

Minden új színházvezetőnek javaslom, hogyszékfoglaló beszédében tegye meg az alábbikét ígéretet:Barátaim! Ígérem, hogy színházunkat újszínekkel fogom gazdagítani; továbbá, nemíróasztal mellől kívánom a színházat vezetni,irányítani.(Teljesítés: rögtön rendelje cl az irodákazonnali kifestését és álljon fel az íróasztalra.)

ERDŐDY KÁLMÁN

H O N T F E R E N C

Színikritika három tételben

Gáspár Margit Embert enni tilos címűszatirikus játéka Veszprémben

1. Megjegyzések a színikritikaműfajáról

Mi a színikritika tárgya? A darab vagyaz előadás? Világos: nem a szín-darab,kiszakítva az előadásból és nem azelőadás, elvonatkoztatva a színdarabtól.Úgy vélem, a színikritika tárgya aszíndarab lehetőségeiből és a színházadottságaiból (a rendező törekvéséből, atársulat képességeiből, az anyagi és egyébfeltételekből) létrejött új egység: közösszínházművészeti alkotás, amelyben meg-van a maga meghatározott szerepe, érde-me és felelőssége színháznak és szerző-nek, sőt, még a közönségnek is, produk-ciónként más-más arányban. Ha egyszobrot vagy egy regényt bírál a kritikus,egy tárgyban rögzített, befejezett és vál-tozatlanná kristályosodott művet kell ér-tékelnie, tekintet nélkül a felhasználtmárvány vagy érc kibányászásának kö-rülményeire, a kiállítóterem méreteire éslátogatottságára, a papír és a nyomda-gépminőségére. A szobor vagy a regényalkotója egy személy: a szobrász vagy azíró. A színházművészeti alkotás esetébenmás a helyzet. Itt az esztétikai hatásmilyenségét döntően befolyásolják a műlétrejöttének feltételei: adottságai és kö-rülményei. A színházművészeti alkotás atörekvések érvényesítéséért és a feltételekértékesítéséért vívott közös küzdelemeredménye.

Ebben a küzdelemben most tiszteletreméltó győzelmet aratott a veszprémi szín-ház. Es nem is először. Bár most talán azeddig legnehezebbet. A veszprémi színháza magyar vidék egyetlen egy-tagozatúszínháza. Csak prózai műfajúszíndarabokkal elégíti ki a város és kör-nyéke zömében műszaki értelmiségiekbőlés munkásokból álló közönségének vál-tozatos színházi igényeit. És ennek afeladatának becsülettel eleget is tesz.Műsorán új magyar drámák jelentős sikertaratott ősbemutatói, modern és klasszikusvígjátékok, tragédiák felújításaiszerepelnek, bátor koncepciójú, alaposanelőkészített előadásokban. Ez azegytagozatúság önmagában is fokozotterőfeszítést követel a társulattól.

Ezúttal is nagy ütközetbe indult azegyüttes, amely szorgalmasan, fegyelme-zetten és lelkesedéssel készült egy nap-jaink mélyében rejtőző problematikátmegragadó új magyar dráma ősbemuta-tójának szép és nehéz feladatára, Péter-vári István igazgató-rendező vezetésé-

vel. Néhány nappal a bemutató előtt azegyik női főszereplőt autóbaleset érte. Nemegészen egy hét állott rendelkezés-rebeugró szereplő beállítására, nemcsak az újdarabban, hanem a folyó műsorban árvánmaradt szerepek biztosítására is. A társulatnem hátrált meg, nem borította fel aműsorrendet. Egyetlen egy előadás semmaradt el, és a kitűzött időpontbanmegtartották a bemutatót. Pétervári arendező egyik nélkülözhetetlen erényéből,az előadás megszervezésének képességéből,a társulat pedig áldozatkészségből ésszínházszeretetből jelesre vizsgázott.

2. A dráma lehetőségeirőlés a megvalósításról

Ilyen előzmények után nehéz eldönteni,kit vagy mit illet a dicséret a produkcióértékeiért, kit vagy mit kellelmarasztalnunk a fogyatékosságokért. Aszerzőt? A művészeket? Vagy a sajnálatoskörülményeket? Igaza volt Vörösmartynak,aki színikritikus korában nemcsak abemutatókról, hanem a szín-ház mindenelőadásáról írt bírálatot. Valami hasonlót, avissza-visszatérő kritika feltámasztásátkellene bevezetnünk ma is annakérdekében, hogy a színibeszámolókfogalmazói mélyebben átélhessék aszínpadi mű alkotóinak reményeit, gondjait,küzdelmes erőfeszítéseit. Az ismételt ésösszehasonlító értékelés lehetősé-génekhiányában a kritikus a folytonosan alakulóprodukció egyik változatának vizsgálatára,egyetlen egy színházi este benyomásainakelemzésére kényszerül.

Amikor a roskadásig megtelt nézőtérelsötétült, riasztó géphangon megdördültegy öblös szózat, amely bizonyára fontosmondanivalót szándékozott közölni a né-zőkkel. De csak szándékozott, mert atechnikai felszerelés fogyatékossága miatt aszövegből csupán szótagtöredékeketlehetett érteni. Az első benyomás tehátidegesítő és józanító. Sajnos ez azembertelen géphang az előadás folyamántöbbször megszólalt. Ugyanilyen érthetet-lenül. A szöveg jelentős része így felfog-hatatlanná vált. Az amúgy is rossz akusz-tikájú teremben helyet foglalók többségeszámára mindenképpen. Ki a felelős aszínpadi hatás ilyen mérvű eltorzításáért? Aszínház gazdája? A műszaki konstruktőrök?Vagy a rendezői koncepció? Nem tudom.Csak annyit tudok, hogy vagy sürgősen kikell cserélni a színház hangközlőberendezését (Magyarországon készítik avilág legjobb színházakusztikaikészülékeit!), vagy egy-szer ésmindenkorra ki kell iktatni az előadásokbóla géphangot. A géphang „embertelenségét".

Az embertelenség kiiktatásának szük-ségessége. Hiszen erről szól Gáspár Margitszatirikus játéka. Nem a gépekről, hanem abennünk, mindnyájunkban le

selkedő embertelenségről. A dráma alap-konfliktusa az emberség és az ember-telenség gigászi küzdelme egy újtársadalom, egy új világ, egy új, magasabbrendű emberség megteremtésének vívó-dásai folyamán. A két ellentétes princípiummegszemélyesítője egy testvérpár, az „újvárost" építő embercsoport vezetői, akikmegszólalásig hasonlítanak egy-máshoz,hiszen ők tulajdonképpen azonosak, egyetakarnak, csak más-más módszerekkel. Azelőadás végén az emberséget képviselőfiatalember megöli testvérét, kíméletlenülmegöli önmagában az embertelenséget.

A cselekmény két szintre tagolt szín-téren játszódik. (Az egyszerű eszközök-kelmegoldott, absztrakt színpadkép FehérMiklós műve, az ízléses, időtlen jelmézeketSzékely Piroska tervezte.) A hátsó, emeltszínpad a küzdelmes építés irányítójának,az örök Sybillának, a Történelemnek(Spányik Éva) és szintén egy-egy elvontprincípiumot megszemélyesítő kétlányának (Majczen Mária és az előadáshőse, a beugró Bűrös Gyöngyi) abirodalma. Az elülső, alsó szín-padonjátszódik le az új várost, az új társadalmatépítő földi halandók cselekménye, amelybea felső színpad sors-formáló szereplőiaktívan beavatkoznak.

Gáspár Margit minden művében aktuálisproblémát ragad meg. Előadás közben és azelőadás után azon töprengtem, hogy ebbena darabjában vajon miért választotta a mai,konkrét utalásokkal fűszerezettabsztrahálás rejtjeles útját. Akad számosszerzőnk, aki a történelmi vagy időtlentémát azért választja, mert el akarmenekülni a jelen problémáitól. De GáspárMargit minden darabjában közelebb akar ésközelebb tud jutni a jelen problémáihoz.Miért kellett neki a megragadott mély ésnagyjelentőségű problémákat időtlenné ésabsztrakttá sejtelmesíteni és ugyanakkor amindennapi, aktuális kis problémákatkonkréten és találóan szatirizálni? Aműfaj-választás okainak feltárása mélyebbés hosszabb elemzést igényel.

Amikor a színház a darabot elfogadta,tudomásul kellett vennie, hogy a szerző ezta műfajt, ezt a drámai formát választotta:megszemélyesített elvont gondolatokmegrendítően nevettető és gúnyosankomoly, de mindenképpen emberiküzdelmét. Az eszmék harcának érzékletesmegelevenítése konkrét színpadicselekményben - ez a dráma megvaló-sításának fő lehetősége. És itt kell per-beszállnom az egészében szépen és terv-szerűen megszervezett előadás játékmód-jával, amely lehetséges, hogy nem rendezőielgondolásból fakadt, csupán a kény-szerűidőhiány következménye. Az elő-adásonugyanis a színészek nem a szöveg mélyénrejtőző törekvések és drámai cselekvésekellenőrzötten átélt megvalósí

tására törekednek, hanem általában amondatoknak, a bölcs vagy szatirizálógondolatoknak a közönséghez intézettdirekt közlésére. Nagyon gyakran nemegymás felé fordultak, nem egymássaljátszottak, hanem a nézőtér felé fordulva,sokszor mozdulatlanul „küldték" a kö-zönségnek szavaikat. Általában nem aszöveg mélyén végigvonuló átfogó cse-lekvés megelevenítésére törekedtek, ha-nem a szöveg mondatait igyekeztek tol-mácsolni. Vonatkozik ez elsősorban a je-lentős Spányik Évára, aki ilyen módonpasszivitásra kényszerítette magát, ésakaratlanul is megakadályozta előnyösenismert belső aktivitásának kibontakozását.A többi tehetséges szereplő teljesítményeis magávalragadóbbá és hatékonyabbáválnék, ha a további előadások folyamánbelső drámai aktivitásuk fokozásárakoncentrálnának. Ilyen módon azönmagukban így is hatásos mozzanatok,mint pl. a sáska-jelenet vagy a francianégyes tömör jelentésű, drámai töltettelgazdagodnának.

3. A közönség és újból a színházdicsérete

Milyen volt az előadás hatása? A nézőtérifeszült csöndeket fel-feltörő ne-vetésekszakították meg. A felvonásközökben élénkviták - konkrét, mai problémákról. Azelőadás végén ünneplő taps.

A hatást nem lehet a szokványos tetszett-nem tetszett kifejezésekkel jellemezni.Gáspár Margit darabjának elő-adásaizgalomba hozta, belső aktivitásra,gondolkodásra, életünk és társadalmunkégető problémáival való szembe-nézésrekényszerítette a nézőket. A köz-ügyek, aszocialista társadalom gondjai irántszenvedélyesen érdeklődő, az ilyenproblémákat feltáró drámákat igénylőközönség tömörítése a veszprémi színházcéltudatos és következetes munkájánakeredménye. Problémaválasztásban és amegvalósításban egyre magasabb művésziszínvonalra és egyre szélesebb társa-dalmihatékonyságra törekvés - ez jellemzi aveszprémi színház vezetőségét, művészeités szerzőit.

Gáspár Margit: Embert enni tilos.Veszprémi Petőfi Színház. Rendező: Pé-tervári István,, díszlet: Fehér Miklós, jel-mez: Székely Piroska. Szereplők: SpányikÉva, Majczen Mária, Bűrös Gyöngyi,Meszléry Judit, Joós László, GyörgyfalvayPéter, Nagy Zoltán, Vennes Emmy,Kuppán Ferenc, Göndör Klára, KenderesiTibor, Czeglédy Sándor, Dévai Péter.

Egy előadás dimenziói

DERSI TAMÁS

Az Athéni Timonmai olvasásban

Shakespeare-kultuszunk az elmúlt év-tizedekben egyáltalán nem volt olyanproblémátlan, mint sokan hiszik. Angolközönsége megtapsolta Hevesi Sándort,amikor a húszas évek elején Vörösmartytidézte a londoni előadóteremben: egy jóllefordított Shakespeare-darab az eredetialkotás értékével vetekszik. A kortársmagyar irodalom jelentős személyiségeiviszont kérdőjeleikkel rakták körülShakespeare időszerűségét. A legsúlyosabbkifogásokat megfogalmazó MóriczZsigmondra emlékeztetnék. Jobb értő volt őannál, hogysem kétségbe vonja a nagytragédiák és a vígjátékok költőiségét,művészi erejét. Amivel kissé mégismeggyűlt a baja: Shakespeare és a korszak -a két világháború közötti Magyarországközönségének - viszonya, a Nemzeti Színházsikerült ciklusaival sem takarható árnyék, ameg nem felelés gyanúja. Már a sok vitátkiváltó cikkek megírása idején sem az voltaz érdemi kérdés: mennyiben és miben lehetMóricznak igaza. Valójában a jelzést kel-lettfigyelemre érdemesíteni. Azt a fi-gyelmeztetést, amit két évtizeddel későbbNémeth László megismételt és konkretizált:„A színészeknek van egy örököltShakespeare-hangjuk... a közönségnek pedigvan egy Shakespeare-néző arca, melyillemtudóan elrejti valódi gondolatait.Mindez azonban igen halvány emléke ahajdani Shakespeare-kultusz forró estéinek... A hiba az, hogy nincs többé olyan biztos,akár a ripacsságon át is érvényesülőkapcsolatunk Shakespeare-rel, mint EgressyGábor kortársainak ..."

A kihűlt kultuszt felforrósította a fel-szabadulás utáni újítókedv és színvonal-igény. A Nemzeti Színház 1945-öt követőtörekvéseit hármas érdem teszi jelentőssé.Hevesi hagyományához visszanyúlvaigyekezett a reneszánsz színpad sajátos-ságai közé helyezni, életelemükbe juttat-nia felújított műveket. Ez olyan termé-szetességet és játékritmust biztosított,amely a frissiben elfogadott marxistaértelmezés megvalósítását is elősegítette.Kétségtelen, hogy a társadalmi, sőt osz-tályharcos hangsúlyok a mából vissza-tekintve túlzottak voltak, nem ritkánvulgarizáltak. Mégis megújították a bazaiShakespeare-játszást, amit az is segített,hogy ezekben az években új közönségrétegkialakulásával fonódhatott össze a realistaShakespeare kultuszát

vállaló igyekezet. Az a buzgalom, amely -és ez a harmadik érdem - helyreállította akorábbi, húzásokkal-összevonásokkalmegcsonkított, eltorzított műveket, éseredeti, teljes drámákkal bizonyítottafilológiai igényességét. Mindezeket atörekvéseket egy realista stílusegységbenújjászülető színjátszás képviselte. Azeredmények közismertek: egy évtizedrevonzóvá tették Shakespeare-t. Hanem akövetkező évtized már alig hozott újítást,ritkán adott szellemi izgalmat, mű-vésziélményt. Nem üres udvariasság íratja ide,hogy a közelmúlt próbálkozásaiban is akadtfigyelemre méltó. Egy-egy kiváló alakítás,néha a díszlet eredetisége, máskor asablonok közül kitörni vágyó alkotókedvvagy a mű hatását fokozó színpadiötletesség szolgált rá az elismerésre.Eseményszámba menő, egységes, újkoncepcióra épülő előadás azonban nemszületett. Ez a dióhéjba sűrített előzménye aNemzeti Színház Athéni T imon-felújításának. A kísérlet a jelen szellemiszükségleteihez igazodó Shakespeare-interpretálás egyik próbája magyarszínpadon. Nem problémátlan, és nem iskövetkezetesen kivitelezett, de olyanprodukció, amelynek nincs vége a függönylegördültével.

Major Tamás meg sem kísérli, hogy ívberakja a széttöredezett jeleneteket. Nemkeres összefüggést, ahol nincs, eszébe semjut mimikával vagy gesztussal pótolni aszöveg hiátusait. Felfogása szerint ebben adarabban szólószámok követik egymást.Egy életidegen álmodozó tündöklésének ésbukásának groteszk epizódjai sorakoznak,az abszurditás érzését is felkeltve, a látott-hallott eseményektől elválasztó távlatmegőrzésérc hangolva. Major ehhez acirkusz formáját és eszközeit választotta.Kérdés azonban, hogy a maga elé tűzött célmegközelítésének ez az interpretálásegyértelműen megfelel-e? A távlatteremtéstsegítő cirkuszi zene (Eötvös Péter mun-kája), a színészek készülődése, a köntö-sökkel rohangáló személyzet és jó né-hányjelenet mutatványszerűsége elérikívánt hatást. Másrészt kétségtelen, hogy aköntösökkel űzött játék túlhajtása,porondszínpad következetes alkalmazá-sának lehetetlensége, a cirkuszba ültetés realkalmatlan, más típusú jelenetek kö-zegellenállása jogos kifogásokat vált ki Arendező merészsége nemcsak futópályátépített, hanem gátakat és kitérőké is állított,pedig jobb volna, ha Timor - a hasonlatnálmaradva - síkon-egyenesben közelítené megaz előadás jól ki tűzött célját. Ennekellenére a színpad kivitelezésben is dominála dicsérni való A fémvázas szerkezeteketmozgató dísz let a gyors helyszínváltás, ajátéktér szűkítés-tágítás és az értelmezésigényei nek egyaránt megfelel. Világrendetérzékeltető atmoszférájával egyszerre re-gisztrál és kritizál. A nyíltan konstruktivistadíszletmegoldás szürkeségét, szigorú,hierarchikus kötöttségét a jelmezekfantáziakavalkádja oldja-színezi. Egyeseket

ez Fellini látomásaira emlékeztet. Nem baj.Major ugyanis önálló funkciót ad aszcenikai elemeknek. Szellemes-izgalmasjátékossága a finoman jelzett időszerűség ésegy meseszerű stilizáltság kettősségébentalálta meg az előadás vizuális élményét.Kiváló partnerei: Csányi Árpáddíszlettervező és Vágó Nelli jelmeztervező.

A darabértelmezés bizonyító erejű rea-lizálását fegyelmezett, önfeláldozó és te-hetséges együttes vállalta. Mindháromjelző hangsúlyos, mert az ilyenfajta szín-játszást csak e három képesség kölcsön-hatása teheti élményszerűvé. A szerepetkörüljáró, inkább kívülről, mint belülrőlmegmutató ábrázolás önmegtartóztatástkíván. Meg merem kockáztatni, hogy ez ajátékstílus a miénknél intellektuálisabbhagyományú színházi kultúra köze-gébenis ellenállást vált ki, mindenek-előtt aszínészek egy részéből. Nálunk ez atudatos-ösztönös szembeszegülés erő-teljesvolt, s részben még ma is az. Tiszteletet éselismerést érdemel tehát az a rendező, akiel tudja fogadtatni színészeivel az értelmiösszhatást - mint fő célt - szolgálólejátszás követelményeit. Azt a művészialapállást, amely szemben az eljátszásilluzionista hatásrendszerével, érzelmi-indulati azonosulást kiváltó természetével,a megmutatás és értelmezés kettősfunkcióját tudja betölteni.

Ez a - nem látványos sikerre törő -fegyelmezett munka elképzelhetetlen ön-zetlenség nélkül. Viszont a tehetség len-dülete nélkül sem érheti el célját. AzAthéni Timon felújításában jeleskedőszínészek - Suka Sándor, Gelley Kornél,Pathó István, Tyll Attila, Fülöp Zsigmond,Sztankay István és kollégáik - célba jutnak.Jó - helyenként kiváló - a címszerepmegformálása. Iglódi Istvántovábbgondoltatja a nézővel Shakespearedrámáját. Szereplejátszásával egyensúlytkereső megfontoltságot, józan ítélőképes-séget állít Timon korlátok nélküli jóté-konysága és vadul kirobbanó gyűlölködésemögé. Alakításával mértéket teremt azantihős groteszk szánalmasságánakfelméréséhez. Testi-lelki alkata teszi errealkalmassá. A Major-féle koncepció-nak -a különböző nyilatkozatokban említettokoktól függetlenül is - ilyen ifjúcímszereplőre van szüksége. Ha valakiöregember létére ennyire hiszékeny ésgyanútlan - inkább nevetséges. Iglódi vi-szont a személyes sors zuhanásán kívül egyrossz világ embertelen rendjével isszembesít. Sima aggálytalansága, gyanút-lan bizakodása figyelmeztet: így is lehet-ne, voltaképpen így kellene élni, barát-kozni, emberi kapcsolatokat teremteni.

SHAKESPEARE: ATHÉNI TIMON (NEMZETI SZÍNHÁZ)

IGLÓDI ISTVÁN (TIMON) ÉS AGÁRDI GÁBOR

(FLAVIUS)

ŐZE LAJOS (APEMANTUS) ES IGLÓDI ISTVÁN

(TIMON)

Tetszett Iglódi finom anakronizmusa.Mert nem elég az, hogy a mai arany-ifjúságdivatos öltözékére emlékeztető jelmezt ölt.A személyiség hitele teheti csakmeggyőzővé a múltat és jelent egy-másbajátszató párhuzamot, amiből a drámaértelmezése kinőtt. Tetszett továbbá atönkremenéstől a visszatérés megtaga-dásáig emelt indulatskála. Amikor Ti-monmegtudja, hogy nincstelen, hogy barátaitámogatására szorulna, Iglódi alig érti, mitörtént s hogyan történt. Eszébe sem jut,hogy megtagadhatják tőle a segítséget.Amikor pedig kiderül, hogy tejben-vajbanfürdetett, ajándékkal elhalmozott híveitudni sem akarnak többé róla, az elsőreagálás - Timon tudatos-sági szintjénekmegfelelő találattal - valóban cirkuszi;bohócokhoz vagy gyerekekhez illő. Ez azebédmeghívás - forró vízre, spriccelésre.

A következő fázisban: Timon őrjöng ésmindenkit elmar maga mellől. Kitöréseierőteljesebbek lehetnének, hiszen itt amegsebzett fájdalom még csak ösztönből,gondolatok nélkül munkál. Annál jobbanmegoldotta Iglódi a nagy fordulatot, arádöbbenést, amely az egyes emberekgyarlóságainál mélyebb okra vezeti visszaa történteket. A régi Timon a talált kincsbirtokában talán újrakezdené azaranyéletet. Az új Timon elpusztítaná azt atársadalmat, amely megrontja, egymásellen ugrasztja a jobb sorsra érdemes em-bereket. Ezért adja aranyait Alcibiadesnek,bár tudja, hogy Athén egyelőre ren-díthetetlen, s elég erős, hogy csellel-alkuval kibékítse a hadvezért. Iglódiérezteti: a reménytelenség és az undordönti sírba, nincs más útja.

Timon ellenpontja az előadásban:Agárdi Gábor mint Flavius. Nemcsak azuráért aggódó szolgát játssza, hanem acirkuszi játék bonyolítójaként a tények ésaz értelem embere, a realitás megmutatója.Agárdi érdeme, hogy ez a szárazságra,kiszámítottságra csábító szerep humort éslírát is kapott.

Az Athéni Timon titokzatos mű, éséppen rejtélyességével, gondolati értékeketrejtő szokatlanságával, formai töre-dékességével keltette fel Major Tamásérdeklődését. A Shakespeare-irodalomzöme - amint ez köztudott - a nagy tra-gédiák mércéjét alkalmazza, és elnéző vagycsodálkozó minősítéssel sorolja Timont agyengébb darabok közé. Inkább az okokkutatása közben mutatkoznaknézeteltérések: vajon sértődöttség, vallásikétely vagy talán súlyos betegség késztetteShakespeare-t a disszonáns akkordokkalteli mű megírására. Ami pedig a formátilleti, a történelmi össze-függéseket isszámon tartó szerzők megállapították: azAthéni Timon vissza-esés az egyszer mármeghaladott moralitásba, a világ és ajellem gazdagsága

hf

gept-eúsutlnmks

ütd

elyett eszme- és magatartástípusokatelvonultató középkori színjátéktípusba.Találunk ellenvéleményt is. Josef Gre-

or, osztrák színháztudós például éppenzt a lépést értékeli. Szerinte Shakes-eare ebben a késői drámában új tar-almak szokatlan - épp ezért erőteljesebb

hatást kiváltó megformálására tettredményes kísérletet. A színház meg-jításán fáradozó rendezők és teoretiku-ok - például Bert Brecht és Jan Kott -gyancsak az előrelépés jelentőségétulajdonítják ennek az 1608-ban, a Corio-anus-szal egy esztendőben született mű-ek. Vagyis a drámát szinte megelőzi egyásik dráma, az újraolvasást előkészíti a

orábbi újraolvasók fontos elvi kérdé-eket felvető vitája.Major Tamás egy nemzetközi polémia

tköző nézeteinek ismeretében kezdte elanulmányozni az Athéni Timont. Ere-etiségét megőrizve hasznosította a szem-

pontokat, amelyek a shakespeare-i gon-dolatvilág és emberismeret mába ülteté-sének szándékából nőttek ki a különbözőalkotóműhelyekben. Önállósága - s eznem kis teljesítmény - attól is megóvta,hogy csak vagy főképpen az is-mertMarx-kommentár alapján építse fel abudapesti előadást. Marx a pénz el-idegenítő hatalmát megfogalmazó példa-ként idézte Timon egyik monológját. Eb-ből következik a darab értelmezésénekalapkérdése: mennyire tudatos Timon,mennyire érti meg azt a társadalmat,amelynek varázsszerepéről politikai gaz-daságtani-filozófiai tanulmányba emelhe-tő megállapításokat tesz. Major Tamás -szerintem helyesen - antihőst formáltTimonból. Ez a felfogás egyetlen hatá-rozott mozdulattal zárójelbe rakja a mű-vel és hősével kapcsolatos kifogásokat.Azt az ellenvetést, hogy Timon nem tra-gikus hős, hogy katarzisához magasabb-

SHAKESPEARE.: ATHÉNI TIMON (NEMZETI SZÍNHÁZ)

SZENDRŐ JÓZSEF (ELSŐ SZENÁTOR)

ról néző költő kellene, hogy Shakespeareitt nem teremtett távolságot a címszereplőtúlzó hevességű, éretlen kitörései ésönmaga világismerete között. Timonban -olvassuk a Shakespeare-irodalomban -nincs nagyság, lázongása gyermekes, em-bergyűlöletének foka és formája inkábbkomikus, mint tragikus, s hogy nem isember, ha Shakespeare egyénítő jellem-ábrázolásának, pszichológiai remeklései-nek szintjéhez viszonyítjuk.

Mit felel minderre a Nemzeti Szín-házban látott felújítással Major? Timonnem hős, nincs tragédiája, sem katarzisa.Hevességének éretlensége, túlzásainakmeggondolatlansága nem a távlatteremtőszándék hiányából következik, hanemabból, hogy Shakespeare ebben a darabbanilyen címszereplővel akarhatottfelismeréseire döbbenteni. Vagyis helyt-álló a gyerekességre, a komikus voná-sokra, egyetlen tulajdonság szinte mániá-kus felnagyítására, a részletező-egyénítőjellemábrázolás elvetésére utaló megfi-gyelés, csupán a belőle vont minősítésindokolatlan. Feltéve persze, hogy nemelvont esztétikai normákkal, hanem aszerző szándékaival és korunk igényeivelmérjük a teljesítményt.

Timon az első részben jóhiszemű pa-zarló, szünet után keserű embergyűlölő.Látszat szerint e két véglet egymást ki-záró ellentéte csak egy féktelen fantáziacsapongásával magyarázható. Nem szük-séges bővebben részletezni, hogy ez a ké-zenfekvő értelmezés mennyire közel állt aromantikus-deklamáló és a valószerűségetrestauráló Shakespeare-játszás kép-viselőihez.

Az 1969-es felújítás határozottan szakíta múlt megoldásaival. Abból indul ki,hogy Timon kétféle - a felszínen csakpálfordulást jelző - magatartása ugyan-annak az alapállásnak következménye.Egymást feltételező tükörkép. Timon akorváltás emberi-társadalmi viszonylatai-nak mobilitását fel nem fogó tájékozat-lanság, a jó szándékban is sajnálnivalókorszerűtlenség megtestesítője. Számunk-ra alig fontos, hogy Shakespeare magamennyit szenvedett meg a timoni zavarból,hogy a nagy monológokat táplálószemélyesség az írói szubjektum üzenetevagy pedig csupán a költői átélés telje-sítménye. Tudjuk, hogy az utóbbira isgyakran mutatott példát. De ismétlem, maez másodrendű probléma. Annál iz-galmasabb a mi korkérdéseinkre, élmé-nyeinkre visszhangzó aktualitás. Az, hogy aföltétlen és gyanútlan bizalom, a világbonyodalmaira, új jelenségeire vaknaivitás milyen gyakran jár együtt a rá-döbbenés bosszúságából és megszégyení-tettségéből fakadó világ- és embergyűlö-lettel. Talán nem kell hosszasan bizony-gatnom, hogy ez a problematika - ana-lógiák fölé emelkedő szerkezeti egyezé-seiben - mennyire összerímel bizonyos

gondjainkkal, mélyebb-igazabb valóság-ismeretet igénylő programunkkal.

Major Tamás értelmezésének érdeme,hogy az Athéni Timon, ez a lekezelt, má-sodrendűnek tartott dráma most nagygondolati erővel figyelmeztet az elem-zésben jelzett végletek kiküszöbölésénekszükségességére és lehetőségére. Az ér-tékorientáció történelmi meghatározott-ságáról van szó. Timon bizodalma dicsé-retes erény lehetett egy olyan társada-lomban, amelynek mozgástörvényei, ér-dekei, megmásíthatatlanul determinálterkölcsi normái egybevágtak azzal a föl-tételezéssel, hogy a baráti szolgálat szent ésminden körülmények között viszonzásraérdemes. Timon balsorsa valóban nemtragédiája -, hogy az ő Athénjábanmegfogalmazott emberi közösség másféletörvényszerűségek nótájára járja a táncot.

Shakespeare gondolatgazdagsága nem éribe ennyivel. Azt is emlékezetünkbe idézi,hogy a valóság adottságait, a vég-bementváltozásokat negligáló együgyűség alegjobb igyekezettel is inkább ront-ja,semmint javítja környezetét. Majorrendezésében ez a mellékfigurák kulcsa. Aszínpadra vitt relációban rosszabbakönmaguknál. Önzőbbek, haszonlesőbbek,mint más viszonylatokban, olyan esetekben,amikor nem csábítja őket a timonihiszékenység. Timon - ismétlem - antihős,akivel Shakespeare természetesen nem isakart azonosulni. De mint-hogy a filozófiaiparabolát nem tévesztette össze atételdrámával, s meg tudta különböztetni adialektika fogékonyságát és a metafizikusprekoncepciók merev élettelenségét:Timonjával olyasmit is kimondat, ami -függetlenül Timon korszerűtlenségétől -akkor is, ma is idő-szerű. S ezeket agondolatokat - a pénzről, az embert önmagaellen fordító el-idegenedésről - ameggyőződés költői hevével szólaltatjameg.

SHAKESPEARE: ATHÉNI T I M O N (NEMZETI S Z Í N H Á Z

S Z O K O L A I OTTÓ (SZENÁTOR), S Z T A N K A Y I STVÁN

(ALCIBIADES ) ÉS PATHÓ I S T VÁ N (SZENÁTOR)

EMŐDI NATÁLIA

A fiatal Athéni Timon.Az első próbák idején a meghökkenés és

értetlenség hangjai hallatszottak. AthéniTimon: Iglódi! Hogy képzelhető el Timonfiatal embernek? Az 1935-ös előadásonSomlay Artúr játszotta. Mi lesz ebből?

Az eredmény érdekes felfedezés:Shakespeare e késői művét körülvevő ér-dektelenséget az elmúlt színházi korszakokkonzervatív beidegződése okozta. Timontcsak fehér szakállal, jóságos öregkénttudtuk elképzelni, aki egész életében hitt azemberekben, minden vagyonát rájukpazarolta, s végül rá kell döbbennie, hogy apusztulásban senki nem nyújt felé segítőkezet. Ez a felfogás természetessé tette aromantikus ábrázolásmód szélsőségeit is,hiszen Timon így romantikus figura.Gyermekien jóságos, naivan hisz, majdélete végén, a keserves csalódás utánelkeseredetten mennydörgi átkait a gonoszvilágra. Korunk racionalista szemléleteszámára az öreg Timon nem lenne többoktalan pazarlónál. Ha valaki egy életen átképtelen átlátni a talpnyalás és a hazug-ságok hálóján, elég együgyű ember ahhoz,hogy csalódása és pusztulása legfeljebbnevetséges lehet, de semmi eset-re semtragikus. Timon megfiatalítása révén ashakespeare-i szöveg a századok távolábólis mai gondolatokat tud közvetíteni, melyekIglódi Istvánban érző és értő tolmácsolórataláltak.

A csúcson

Az élet csúcsán levő Timont Iglódialakításában kiegyensúlyozott, nyugodt,derűs fiatalembernek látjuk. Az a ritkakivétel, akinek karakterét a pompa, avagyon és a népszerűség még nem defor-málták. Magatartásának alaphangja anyíltság és szívélyesség. Fiatalos kedvvelszereti és élvezi az életet, s boldogságáértszüntelen hálát érez mindazok iránt, akikszámító hízelgésükkel körülveszik. Avendégeit fogadó Timon ajkán barátságosmosoly ül. Szívélyes házigazda, túláradóboldogságában szinte szeretné magáhozölelni az egész kétes értékű társaságot.Iglódi Timonja gyerekes önfeledtséggel,örömtől csillogó szemek-kel nyugtázminden semmitmondó hízelgést. Ameghatottságtól elcsuklik a hang-ja, amikora hála és köszönet szokványos frázisaizáporoznak körülötte. Naivságában nemlátja meg a mohó pofákat, a sunyiösszekacsintásokat, s min-

Más összefüggésben is alkalmazza ki-próbált művészi eszközeit. A dráma -tárgyából és tartalmából következőszaggatottsága ellenére módot talál azismert párhuzamos szerkesztés beilleszté-sére. Apemantus - a kiváló Őze Lajos -embergyűlölete előlegezi Timonét, de azt isaláhúzza, hogy a tönkrement milliomoskivonulása nem póz. A cinikus bölcsszájtépő átkozódásai Timon bujdoklásábana halálig következetes ön-száműzésfedezetét kapják. S míg Apemantusközelébe sem jut a szidalmazott világmélyebb összefüggéseinek, a defor-málódások okainak, Timon megsejti a pénzhatásmechanizmusát. Személye irántrokonszenvet ébreszt, ezen túl azonban mégnyomatékosabbá teszi egy magatartásképtelenségét, a mindenkori idősze-rűtlenség abszurd voltát. Erre is MajorTamás rendezése hívja fel a figyelmet. Az őújraolvasó fogékonysága hívta elő a drámagondolati értékeit, lappangó aktualitását.

Shakespeare: Athéni Timon, NemzetiSzínház. Fordította: Szabó Lőrinc, ren-dezte: Major Tamás, díszlet: CsányiÁrpád, jelmez: Vágó Nelli. Szereplők: Ig-lódi István, Tyll Attila, Csurka László,Fülöp Zsigmond, Pathó István, Széll Ri-chárd, Gelley Kornél, Suka Sándor, Be-nedek Miklós, Szokolay Ottó, VárdaiZoltán fh., őze Lajos, Sztankay István,Agárdi Gábor, Versényi László, BlaskóPéter fh., Kun Tibor, Horváth József,Szacsvay F. László fh., Gyulay Károly,Tarsoly Elemér, Szersén Gyula, UszticsMátyás, Kiss László István, Maklári Já-nos, Vogt Károly fh., Rajz János, BusKati fh., Sunyovszky Szilvia fh., SzirtesÁdám, Teszáry László, Velenczey István,Sándor Géza, Bodonyi Béla, SzendrőJózsef, Raksányi Gellért, Sugár Lajos,Izsóf Vilmos, Székhelyi József fh.

dnkbk

gsésanm

en bókot, minden számító kis ajándékotagystílűen ráduplázva viszonoz. Erzé-eltetni tudja: tiszta lénye idegen közeg-en mozog, és sejtetni a tragikus követ-ezményeket.

Szerető türelemmel fogadja az ember-yűlölő Apemantust is. Évődő kedves-éggel próbálja feloldani hideg gyűlöletéts a társaság iránti megvetését. Sajátzidalmazását elnézően neveti mindaddig,míg barátait nem kezdi ki Apemantusyelve. Itt hagyja el Iglódi ajkát az első,ég szelíd, de határozott vissza-

utasító hang. A barátság szent dolog, ésTimon nem tűri, hogy barátait gyalázzák.

De Timon mégiscsak nagy úr. Ahogykulcsárja bátortalan próbálkozását, hogyaz értelmetlen adakozástól visszatartsa,egy türelmetlen kézlegyintéssel elhárítja,elárulja azt is, hogy a kedves szeretetre-méltóság mögött kemény konokság rej-tőzik. Ez az apró, kis türelmetlen gesz-tusmár jelzi a későbbi hajthatatlan Timont,akit elhatározásától semmi emberi szónem tud eltéríteni.

Szembenézés a valósággal

A vadászatról derűsen és biztonságatudatában érkező Timont hitelezők hadavárja. Iglódi arcán a derűt a meglepetés ésa bosszúság váltja fel: sietne a tár-sasághoz, a gondtalansághoz szokott ifjútuntatja a hozzá méltatlan foglalatosság. Demegismeri valódi helyzetét, s néhánypercig teljesen új Timont látunk. A szelídmosolyú ifjú sapkáját nagy erővel földhözcsapva, a dühtől magánkívül robban aszínpadra, félrelökve, aki éppen az útjábakerül. Első dühe a kulcsár ellen irányul,hogy nem tájékoztatta időben romlóanyagi helyzetéről. De amint rájön, hogyigazságtalan, helyzete pedig reménytelen,éktelen dühe, ahogy jött„ úgy el is párolog.Régi, derűs biztonsága visszatér, mígszolgáit a barátokhoz küldi kölcsönért.

Mikor szolgái üres kézzel térnek haza,elérkezik a sorsdöntő felismeréshez. Akifosztottság, az elárultság ténye felnyit-javégre a szemét, de a naiv és hiszékeny ifjúszámára túl nagy a csapás. A sokk-hatásakkora, hogy lelki egyensúlya fel-borul.Nem tud és nem akar szembenézni azáruló világgal. A hitelezők szemtelen,lármás követelőzése azonban mégiselőcsalja szobája magányából. Őrjöngve,szolgái szorításából kitépve ma-gát ront aszínre, vérét kínálva az uzsorásoknaktörlesztésül. Míg előző színre-lépésekor afelháborodás és a düh sarkallta kemény,száguldó lépteit, s teste tele voltenergiával, ruganyos lendülettel, itt azelkeseredés és a halálos sebzettségfájdalma viszi elgyötört testét. Nem fizikaiereje, hanem a kétségbeeséstől és a vadgyűlölettől lobogó tekintete késztetimeghátrálásra az uzsorások hadát. Afellobbant fizikai indulat szüli a háborgólélek bizarr ötletét: az áruló barátokmegszégyenítését.

A búcsú

Timon újra lakomára hívja barátait. Ejelenetben Timon új oldalát mutatja Iglódi.Már csak játssza régi énjét, a nyájas,könnyed nagyurat, aki mosolygó hálávalnyugtázza a hízelgő bókokat. Gesz-tusai arégiek, tekintete azonban metsző,vetkőzteti a lelkeket. Már a sima hom-lokok mögé lát, tisztában van a hízelgő ésmentegetőző szavak valódi értékével.Udvariassága mögött kitörni készülő in-dulat feszül, mely alig várja, hogy fékétledobva elszabadulhasson. „Fedőt föl!Kutyák, lefetyeljetek" - üvölti, és a for-róvizes edények tartalmát szemükbe, fe-jükre loccsantja. Timon dühe őrjöngvetombol: nem az elvesztett vagyon gyötri,nem a jövő nyugtalanítja, hanem elra-

IGLÓDI ISTVÁN AZ ATHÉNI TIMON CÍMSZEREPÉBEN

bolt hitét, az emberekbe vetett bizalmátsiratja.

Szemében a téboly fénye csillog, tor-kából a hangok akadozva törnek elő, afájdalom szinte fojtogatja. Teste az átokritmusára hajladozik, s az indulat csúcsánkígyózó mozdulatokkal dobálja ma-gát alevegőbe. Majd fizikai ereje fogytán azátok szavai is elcsitulnak, s mint akibőlkifutott minden energia, lassú, nyújtott,szertartásba illő léptekkel, le-szegett fejjeltávozik keserű csalódásainak színhelyéről.

Az elkeseredés abszurduma

Timon az emberek elől az erdőbe me-nekül. Esettségét, szárnyaszegettségétnemcsak szánalmas rongyai, hanem egészlényének elgyötörtsége, meggörnyedt tar-tása, mozdulatainak ideges rebbenéseiadják. Magányos farkas, aki nem akarembert látni, s mindig kész rá, hogy be-lemarjon bárkibe. Az indulatok heves ki-törését felváltotta a csendes és szívósembergyűlölet, a társadalmon kívüliségállapotának gúnyos, kihívó vállalása. Amások bűnétől halálra sebzett lélek teljeslelki deformálódását látjuk, aki tu

datosan akar kiirtani magából mindenemberit, mert ami emberi, már azonos-ságot jelent a gyűlölt világgal.

A véletlen próbára teszi kiábrándult-ságának szilárdságát. Kincsekhez jut, s ígyvisszatérhetne az emberek közé. A kincsláttán szemében tükröződő rémületmutatja, hogy a lehetőség gondolata isvégigfut agyán. De keservesen szerzetttudásából pokoli ötlet születik: a találtkincs töltse be igazi funkcióját, a pusz-títást. A gyűlölet mámorával osztja azaranyat mindenkinek, akitől pusztítástremélhet. S tekintete közben valahovámesszire néz, talán beteg lelkének ször-nyű vízióját látja: a teljes pusztulást.

Csak teste van itt a sírját készítő Ti-monnak, a hozzá intézett szavakat alighallja. Lepereg róla minden emberi szó,és utolsó átkot küldve üzenetül az em-bereknek, száll sírjába.

Iglódi István Athéni Timonja a két-ségbeesésnek, a kiábrándultságnak olyanabszurditását nyújtja, amely az embe-riesség nevében hangzó segélykiáltás.Hatása túllép azon a fokon, ahol méglehangoló lehetne. Inkább felkavar, gon-dolatokat, indulatokat szül, figyelmeztet.

SHAKESPEARE: ATHÉNI TI MO N (NEMZETI SZÍNHÁZ

IGLÓDI ISTVÁN (TIMON) ÉS TYLL ATTILA (LUCIUS)

D . F E H É R Z S U Z S A

Az Athéni Timon jelmezei

Az Athéni Timon rendezése a kont-rasztokra épült. A klasszikus dráma időt-len mondanivalóját a szerepek értelmezése,a szcenikai megoldás, de a kosztüm isaktuális tartalommal tölti meg. Azalapvető, feloldhatatlannak látszó el-lentét,az aforizmákkal teli szöveg dús áradása, azeszmefuttatások ravasz retorikája és aszüntelenül mozgó ember-csoportok,cirkuszi fürgeségű díszletező szereplőkközött a mai néző számára a szellemi-érzelmi készenlét izgatott atmoszférájátteremti meg. Maradjunk ez-úttal a figuráköltöztetésénél, a díszletekkel egybehangzóvagy a koncepcióval disszonánsjelenségeknél. (Kosztüm: Vágó Nelli,díszlet: Csányi Árpád.) A két mondatbánösszefoglalható tartalom, amely az emberoktalan hiszékenységének s a hálátlanságtársadalmi betegségének drámaifeldolgozását adja, napjainkra is érvényesigazság. Ezt az érzést tartja ébren arendező mindvégig, annyira, hogy a nézővégül is nem tudja, hogy a talpnyalók éscserbenhagyók velejéig romlott társadalmafölött törjön-e pálcát, vagy minden dühét afőhősre hárítsa, aki a gyanútlanságbosszantó ártatlanságával oszt kegyet ésajándékot a színpadon.

Összetett lett és kortalanná vált ashakespeare-i tartalom, ehhez idomulnak,vagy ezt bonyolítják tovább a szín-padimegjelenés eszközei.

A szereplők fizikai adottságai jól szol-gálták a rendezői szándékot, a testben-lélekben törékeny Timont laza, szétesettalkatú, kereskedőbe oltott urak veszikkörbe, akik erkölcseikkel és megjelené-sükkel egyaránt a „pénz szenátorainak"pózában tetszelegnek. Előttünk vedlenekát a felfújt bíborruhákból, merev paróka-imitációkból kibújó esendő, szánalmasfigurákká. Hasonlóan disszonánsak a sárgalovaglóöltönyök, melyek az angoleleganciát parodizálják. A szolgáknaturbursch figurái a vásári komédiázással,földön hempergőzéssel, uraságoktóllevetett ruháikkal, gömbölyű-zsíros for-máikkal ellenpontozzák Timon házánaklégies-emelkedett szellemi atmoszféráját. Aszínpadi helyszínjelzésben kitűnő szerepetbetöltő karcsú szék-építmények ennek aszüntelen mozgó, színes társaságnak, a házvendégeinek komikusan labilis alépítménytszolgáltatnak, de a szín-padképben grafikuselemmé szelídülő bútorok öreg, vaskosfatörzsek szerepét

IGLÓDI ISTVÁN AZ ATHÉNI TIMON CÍMSZEREPÉBEN

is be tudják tölteni, ha úgy hozza a játék.Csak elismeréssel beszélhetünk a rendezőmunkatársainak intellektuálisérzékenységéről, amellyel a dráma új ér-telmezésének értő társaivá szegődtek, sfinoman megtoldották, kiegészítették amondanivalót. A magam részéről példáulörömmel fedeztem fel Timon hűségesszolgáinak ruházatában a tégla színét,ebben a bizonytalan egyensúlyú tár-sadalomban az oszlopok biztonságát jel-képező statikus figurákat, amelyekkelmegtámogatta a mozgó szcenikai élményt.Hasonló segítséget kapott a jel-lemértelmezés Apemantus (Oze Lajos) lilafarizeus-talárjával, nemcsak a különösintenzitású színnel, de az álosztály-harcosságra való finom utalással is. Ezt atörekvést hitelesíti a Bolond (Rajz János)dunnahuzat-eleganciája is, amely apöffeszkedő uzsorások öltözetének ál-pompájára a „hátán háza, kebelén kenyere"

fricskájával válaszol.Vágó Nelli szellemesen ötvözi az antik

Görögország, a shakespeare-i Anglia és aXX. század viseletét. Az egykori tógákposztószárnyacskákká alakultak át a színesruhákon, a méltóságteljességet parodizálva,a szűk nadrágok minduntalan szeszélyesvonalakat hangsúlyoznak, játékosformákban, feltűnő szegélyekkelgombolódnak a lábak külső oldalán, Ti-mon hippiöltözéke adakozó könnyedsé

gének remek kifejezője. Ez a megjele-nésbeli alátámasztás a második részbenváratlan fordulatot vesz. Amíg a kritikanélküli jóság és adakozás vonja köréje aszimpátia dicsfényét, nyegle és ficsúros akülseje. De amikor benne is felébred atermészetes reagálás, a gyűlölet (és ebbenmár túlmegy azon a határon, amelypszichológiai ellentétpárja lehetne amegbocsátó, nagylelkű korábbi lelkiálla-potnak), Keresztelő János remetemezétölti fel. A modern világfi ajkáról szelídenpereg a szó a szeretet lágy hangjaival, atengerparti erdőbe vonult, meg-csömörlöttlázadó-átkozódó hős a meg-bocsátás külsőburkát, az embert jobbító bibliai remete-szimbólumokat ölti magára.

Valódi játék folyik a színpadon, és eznemcsak a cirkuszporond váratlan meg-lepetéseivel magyarázható, hanem azzal afeloldódással is, ami kiszélesítette, deegyben vitathatóvá is tette a mondanivalóigazságát. A rendező a nézőre bízza azerkölcsi tanulságok levonását, s ez akiábrándultság érzését hozza: keserűráébredést minden korok emberi hamis-ságára, hálátlanságára, balga jóhiszemű-ségére. Ezt próbálja irányítani a rendező azutolsó képek pattogó katonai bevonu-lásával: a fasizmus emlékét kísértetiesenidéző terepszínű köpenyek, személytelennéváló figurák brechti ízű valósá

gos megjelenésével. Minden addig voltkosztüm operett-könnyedségűvé válik, méga várost ostromló hadvezér, Alcibiades(Sztankay István) műanyag-vértezete,harcias sisakja is (akárcsak a szenátoroktasiszta csurgatással festett bronzjelvényei).Az erőszak, a valódi erőszak jut szóhozezeknek a katonáknak az alakjában,ruházatában, mozgásában, amegsemmisülés árnyéka vetődik a színpad-porond háttérben csillogó rongyaira, svelük együtt a gép, a gondolkodás nélküli,az erény és bűn nélküli ember-gép lép be acselekménybe. Itt már valóban csak Timonsíron túlról küldött egyetemes átkozódása amegoldás, amely a tévelygő és gyilkostársadalmat egybefogja, egyszerre taszítja leés emeli fel.

Beszélnünk kell még a villanásnyi nőiszereplőkről, a tánckarról. Ruháikat ter-vezőjük feloldásnak szánta ebben a gon-dolatébresztő környezetben. Talán a lírá-nak, a könnyed mozgásnak ez a váratlanbetörése inspirálta akkor, amikor tárgyiasformáikat túlozva, helyenként karikírozva,szellemes egyveleget készített a sokféle korhetératípusainak ruházatából, vidámaneljátszogatva a romantikus köpenyekkel,csillogó spanyol csizmákkal éstündérfátylakkal, nem rejtve véka alá azezeregyéjszakai idomokat sem.

A gondolattól az előadásig

TA A R F E R E N C

Egy dráma születése

Nap a város felett

Debrecen város tanácsa dokumentum-dráma írásával bízott meg a város fel-szabadulásának 2 5 . évfordulójára. Öröm-mel vállaltam a megtisztelő feladatot, shozzá is kezdtem az anyaggyűjtéshez.Kazalra való jegyzetem gyűlt össze. Kez-dődhetett a darab megírása. Nem ment.Mert nem volt címe. Listákat írtam össze.Aztán egy tavaszi napon vastag, sötétfellegek meg cikkanó villámok kergettek beegy kapu alá. Megdördült az ég köröskörül,mintha ágyúk morajlottak volna. Félelmetesvihar tombolt. Később elvonult, s afelhőrongyok közül megint kisütött a nap.Az emberek elő-jöttek a házakból, arcukatmegfürdették a fényben. Ezt írtam anoteszembe: NAP A VÁROS FELETT.

Megtaláltam a darab címét.Arról volt szó, ha sikerül kellő szín-

vonalon megírnom a drámát, a CsokonaiSzínház október 19-én, Debrecen felsza-badulásának ünnepén mutatja be ünnepielőadásban. Ilyenformán az írói vállal-kozás, a rendezés, a mű eljátszása mostnemcsak a színház, hanem a város ügye lett.Lezajlott a bemutató, a kritikusok, aszakemberek s a nagyközönség tagjaielmondták véleményüket a darabról is, azelőadásról is. Nem fukarkodtak azelismeréssel, legjobb produkcióink közésorolták. Éppen ez adott bátorítást éserkölcsi alapot ahhoz, hogy eleget tegyünka szerkesztőség felkérésének, ésnagyképűsködés meg kozmetikázás nélkülközreadjunk néhány visszaemlékezést,vitát, levélváltást arról a termékeny alkotóiegyüttműködésről, amely Ruszt Józsefrendező és közöttem ki-alakult a darabmegszületésének gondolatától kezdveegészen a premierig.

Szerkezetileg három alapréteget kép-zeltem el. i. Dokumentumok széles gyűrűjétemlékeztetés, felidézés és atmosz-férateremtés céljából. 2. Féldokumentumokrétegét: emberi arcokat, figurákat, kistörténeteket, jellemző eseményeket,amelyek nemcsak humanizálják az anyagot,hanem hitelesítik is. 3. Legbelül - magként- helyezkedik cl a Gulyás-család története.Átlagos debreceni család sorsa, amelybenmások is nemcsak debreceniek! -fölfedezhetik életük mozzanatait és (mintvolt szemtanúk) lemérhetik rajta az íróbátorságát, őszinteségét és igazmondását.

„Jóskám! A felszabadulásról darabot

írni nagy felelősség! írtam egyik leve-lemben Ruszt Józsefnek. - Vajon elegendő25 esztendő ahhoz, hogy az akkorieseményekről hitelesen, őszintén írjak? Anézőtéren szemtanúk ülnek majd, min-denszavamat ellenőrzik. Ha mellébeszélésenvagy éppen hazugságon kapnak - mindenelveszett. De meddig mehetek el azőszinteségben és bátorságban? A politikailégkör, amelyben ma élünk, lehetővé teszia nyílt beszédet. De, tudod, a reflexek!Meg a rossz emlékek, amelyek korábbandevalválták az őszinteségre buzdítószándékokat. Semmiképpen nem fogokhazudni, inkább nem írok semmit. Itt vanaztán az utánunk jött nemzedékek sora.Lehet, szabad ne-kik mást mondani afelszabadulásról (hiszen akkor még nem iséltek!), mint az igazságot? Ki tudja,milyen és hány-féle emlékezésből, szüleik,rokonaik érzéseiből vagy indulataibóltevődik össze bennük a felszabadulásképe? Menynyire igaz ez a kép? Háthatorz? És hát-ha igazabb, mint amitféligazságokkal én elmondanék? Nemvenném a lelkemre, hogy félrevezetem afiatalokat! Ismerniük kell - méghozzáemberközelből! - azt a sorsdöntőidőszakot. Megvan, te! Azt hiszem, éppenmost találtam bele a nyomba, miközben esorokat írom: emberközelbe hozni afelszabadulást! Hát ez az! Ahogyan volt ésahogyan a mából látjuk. Most kezdenekjönni az ötleteim: mi lenne, ha afelszabadulás eseményei-nek fölidézésekapcsán megpróbálnám - sorsokon,gondolatokon keresztül - át-fogni azelmúlt negyedszázadot is? Izgalmasvállalkozás lenne, mi? Ehhez igazán volnakedvem! Máris kezdenek zsonganikörülöttem a gondolatok, mint a nyugtalanmuslincák. Mi a véleményed az öt-letről?..."

A válaszból: „Ferikém! Nagyon me-részés izgalmas dolgot írtál a leveled-ben.Rajta! Érinteni akarod tehát a kényeskérdéseket is. Helyes! Mert a2 emberközelezt is jelenti! Megértelek, azért akarszőszinte lenni, hogy a felszabadulás igazi,történelmi jelentőségét jobbanmegértethesd. Nagy vállalkozás, de pró-báld meg. Abban is tökéletesen igazadvan, hogy a huszonöt évet át akarod fog-ni. De mi a gondolati ív? Tisztáztad mármagadban? ..."

. Tisztáztam végre. Most csak any-nyit, hogy itt is három réteget - gondolatiréteget - próbálok egymásra építeni. Azegyik: Debrecen történelme. Es az abizonyos debreceniség, a kétlelkűség.Meséltem neked róla: itt századokon átgyakran volt jelen egyszerre haladó gon-dolat, forradalmi tett meg vaskalaposkonzervativizmus, haladásellenesség. Ez akettősség ért véget 1944 őszén. Nem lehetkihagyni. A másik: Debrecen történelmeaz ország történelme is, hiszen ez a városszáz napig főváros is volt, az

itt élő emberek akkori és későbbi sorsaáltalánosítható. Ahogyan átvészelték afrontot, megérték a felszabadulást, el-temették halottaikat és elölről kezdték azéletet, hittek és csalódtak, dolgoztak ésfelemelkedtek, kiábrándultak és újra hittekegyszóval mindez nemcsak debrecenisajátosság. Ha voltak »pesti emberek«,miért ne lehetnének »debreceni emberek«is, nem igaz? Végül a harmadik gondolatimatériám: város, történelem, generációk.Éppen ezért ez a darab vitadráma, talánelsősorban az, s meg kell hozzá találni azadekvát színpadi formát. Mint látod: mostugrott a kutya a kovászba! A szerkezethárom eleme, a tartalom három anyaga!..."

Amikor a darab kidolgozásának leg-forróbb szakasza következett a nyáron,gyakran találkoztunk. Tengernyi problémabukkant elő. Olykor cl is csüggedtem,abbahagytam az írást. Aztán folytattam abaráti biztatás nyomán. Néha ugyan azvolt az érzésem, hogy Ruszt sem Iátjaolyan biztatónak a dolgok pillanatnyiállását, mint ahogyan bizonygatja, de jópedagógusnak bizonyult: kegyesen csalt.Es én is: úgy tettem, mint-ha ezt nemvettem volna észre. Nehogyelkedvetlenedjen..

- Elképzelhetetlen a hagyományosszínpadi keretben! - mondtam az első részmegírása után.

- Ezzel most ne törődj! Írjad tovább a

második részt!A noszogatás helyénvaló volt. Bele-

ragadtam az első részbe, azt csiszolgattamaprólékos műgonddal, ahelyett, hogyhaladtam volna tovább. Küldtem pár sortRusztnak: „ ... Hogyan írjam tovább,amikor érzem, hogy az első rész sovány is,kevés is? Valahogy leszűkült nagyom acsaládra. Pedig ez nem családi dráma.Valami kellene még bele, zen ágódom. Demi? Tudja a jófene! ..." Es jött a válasz: „... Az anyag egyáltalán nem sovány.Inkább a költői emeltség hiányzik néhol.Például az óvóhelyi képben. Gondolkozzrajta. Nekem - e képnél - a Londoni színjut eszem-

. Az az érzésem, vissza kellene térned akorábban megbeszélt sorrendhez, László52-es tárgyalásának anyagát és a személyikultuszról szóló vitát, a felelős-égkeresését át kellene operálni az első részvégére. Így könnyítünk a második részkissé zsúfolt vitaanyagán, meg exponálunkis. Nem beszélve arról, hogy már az elsőrészben felhasználunk, bemutatunkminden elemet: idősíkok váltakozását,vitát, monológot, oratóriumot, eleneteket,dokumentumokat, figurákat.

nézőt így beavatjuk, és a második 'észt -a gondolatilag nehezebbet - majd obban»elviseli« ..."

Másnap éjjel ezt írtam Rusztnak:"...Hajnalodik. Most fejeztem be a

rekviem-képet. Úgy érzem, jól sikerült. Aszomszédok a nyavalyába kívánnakbiztosan, egész éjjel kattogtam, mint egygéppuska. De készen vagyok. Iszom egy jókávét és - tovább! Holnap felugromhozzád, és tüzetesen megbeszéljük a má-sodik részt. Öregem, ez olyan bozót, hogynem bírok kigázolni belőle. Lötyögnekbenne az alkatrészek. De hát a hajsza..."

Aztán napok teltek el, haszontalanul.Összekaptunk. Ruszt kíméletlenül „be-olvasott", hogy megrekedtem, piszmogok,javítgatok, ahelyett, hogy haladnék tovább.Ingerülten válaszoltam, s otthagytam.Otthon úgy éreztem: ez a kátyú klasszikusesete. Legjobb lesz, ha be-jelentem, hogynem tudok megbirkózni az anyaggal, túlnagy volt a feladat, nem bírom erővel,túlbecsültem képességeimet. Aztánváratlanul megjelent Ruszt. Sápadt volt ésborzas. Leült, kért egy pohár bort, megitta,s úgy folytatta, mintha épp az iménthagytuk volna abba. Azt mondod, hogy nincs fővonalad?

Majd lesz! A második résznél az a fontos,hogy tisztázzuk, mit kell elmondanod adokumentumokon túl a családról, afigurákról, hogy a sorsvonalak világosak,ökonomikusak legyenek, s hogy ezekmilyen társadalmi-politikai problémátvetnek fel, amelyek végül is a vita anyagátképezik majd. Érted? Nem. Ne a vitaanyaggal bíbelődj, hanem a

figurákkal és az epizódok összekap-csolásával. - Kiitta maradék borát éselsietett. Amikor úgy két hét múlva meg-mutattam a második részt, Ruszt a hajábatúrt. Tudtam, mire gondol. El tudnék képzelni teljesen újszerű

színpadi megoldást is - mondtam ki agondolatát -, csak az a kérdés: merjük-ekövetkezetesen megvalósítani?

Ruszt sétált, rágta a cigarettáját. Igazad van - szólalt meg sokára, majd

hozzátette: - Én úgy gondolom, hogy a tedarabodban a szituáció szín-helye nem akonkrét történelmi szituáció, helyszíne ésideje sem a konkrét történelmi idő. Az időés a hely: a ma és a színház. A szituációszínhelye nem a színpad, hanem a színpadés a nézőtér együttesen. Döntő különbség.Azt hi-szem, a családot le kell ültetnem azene-kari árokba. Háttal a nézőtérnek,mint-ha ők is benn ülnének a nézőtéren.Időnként onnan lépnek fel a színpadra. Atöbbi színész pedig oldalt ül, székeken.Akire éppen sor kerül, az belép a színre

.Aztán belehevült a magyarázatba. Vi-

tatkoztunk. Nem nagyon tetszett a zene-kari árok megoldás. Ruszt tovább fűzte agondolatait. Hidd el, ez a legjobb formai meg-

oldás. Az egészet a hasra fektetett pisca

tori színpadon, teljesen puritán módonképzelem el, a legszükségesebb bútorok-kal, ruhadarabokkal. Helyes. Ez tetszik. És mit szólsz ah-

hoz, hogy megfelelő képeket vetítsünk aháttérbe? Fogódzónak a néző számára,meg asszociációs lehetőségnek is. Jó gondolat. Hogyan csináljuk meg?

Sebaj ! Világszínvonalon bütykölünk,barkácsolunk! Majd megoldjuk!

A színpadi megformálás együtt, egy-időben született a darabbal. A végsőszínpadi forma teljesen puritán lett, még abútorok is elmaradtak. Egy napon - márfolytak az első próbák - berontott hozzámRuszt: „Megtaláltam! - mondta. - Most márelárulom: csak most találtam meg!" - Vitt aszínpadra. A da-rabban van egy rész, aholegy ember a fiát temeti. MegszólítjaLászlót: „Uram, tudja a Miatyánkot?Nincs, aki eltemesse a fiamat. Legalábbmondjuk el együtt." És elmondják. Ennyi ajelenet. Ruszt lefordított egy széket,letérdepel-tette mellé a színészt, s ígyjátszatta el a jelenetet. Döbbenetes volt!Ma is az előadás egyik legszebb,legmegrázóbb jelenete. Aztán megmutatta,hogy ha a két főszereplő egymássalszemközt - né-mi távolságra -lovaglóülésben ül két széken és beszélget,vitatkozik, mennyi természetesség ésmennyi feszültség van a jelenetben. Éscsak két szék a polgár-mesteri iroda. Kétszék a család otthona. Két szék a börtön.És két széket cipel bútorzat gyanánt azállamtitkárnak ki-nevezett pékmester,miközben azt mond-ja, hogy egészkocsirakományt visz. Es így tovább .. .

Legtöbb gondunk kétségkívül a másodikrésszel volt. Itt kulminált a dráma. Az elsőrészben elhelyezett érzelmi és gondolatipatronok itt robbantak. Ezt írta Ruszt: „ ...Érzésem szerint - sőt meggyőződésselállítom - a »ki szabadult fel?« gondolat aköltői-politikai magva a darabnak.Mondhatnám azt is: vezér-gondolata azelőadásnak. Sok rendezői ötletet adott. Azpedig, hogy 56 puska-pora ott volt már 44-ben, s hogy 44-45 lendülete folytatódott57-ben - ez a gondolat a darab politikaialappillére. Ami pedig az utolsó vitát illetia darabban: valóban nem lehet 57-telkezdeni az »idő-számítást«, mint írod. Dene feledkezz el arról, hogy az énnemzedékem (és az utánam jövők is) sokmindent természetesnek talál, mert készkeretek között kapja, amit kap, míg timagatok annak idején a kereteket iscsináltátok ... A cinizmus? Nincs igazad,ha sommásan ítélsz. Gondolj arra, hogy éntizenkilenc éves voltam 56-ban, nagyjábóltehát az eszménykeresés időszakában. Te45-ben lehettél ugyanennyi. De amíg ti afel-szabaduláskor hitet és erőt kaptatok, mi56-ban kiábrándulást. És ez benneteketvádol! .. .

Így szólt a válaszlevél: „ ... Jóskám! Nealibit keressen a te nemzedéked azzal, hogybennünket szapul. Az én nemzedékem mégnagyon fiatalon, de már nem gyerekfővelélte át a háborút, és jutott el az új korszakküszöbéhez, a fel-szabaduláshoz. Sok éssokféle terhet hoztunk magunkkal mi is. Deazért nem annyit, hogy ne tudtunk volnamegszabadulni tőlük új célok és újeszmények bűvöletében. Az énnemzedékem gyerekkorát beárnyékolta aközelgő nagy vihar. Korán megtanultuk aszorongást, a félelmet és a nélkülözést.Vágyainkat a kilátástalan jövő hervasztotta,fiatal erőnk javát megette a háború. Mégis,az én nemzedékem vette magára egészenfiatalon az újjáépítés, a föltámadás főterheinek nagy részét. Mérhetetlen sokmunka, újrakezdés, kínlódás, áldozat,gyorsan elröppenő örömök, önmagunkkíméletlen hajszolása - mit soroljam ésminek? Mindig és újra talpra kellett áll-niés tenni, amit kell, megértve, hogy he-lyettünk ugyan más el nem végzi, amit azélet meg a történelem miránk kiszabott. Azén nemzedékem azt is tudja, hogy jönnekutánunk a fiatalok, akik kíméletlenülkérdeznek és könyörtelenül ítélkeznekfelettünk. Miért? Hiszem: azért, mertkészülnek tőlünk átvenni a terheket, azország sorsáért való felelősség gondját.Mert nem akármilyen nemzedékek váltjákegymást, nem akármilyen korban és nemakármilyen jövőre függesztett tekintettel.Ez a gond, ez a belső ellentmondás, ez atörvényszerű előremozgás a felszabadulásegyik legnagyobb ajándéka számunkra.Tulajdonképpen ezt próbálom én mostmegfogalmazni - más gondolatokkal együtt- szín-darabomban. Őszintén és egyszerűen..."

Belebonyolódtunk a generációs vitába.Ruszt így fogalmazta meg a lényegét: arésztvevők, valamint a megítélők ösz-szecsapásáról van szó. Az előző nemzedéktetteiről és az utánuk következők ítéleteiről.Történelmi élmény és történelmi logikakonfliktusa játszódik le a színpadon. Egyikoldalon a szkepszis fölé emelkedőbecsületes felelősségvállalás és aggodalom(László), másik oldalon a szkepszistfélrelökő, becsületes lendület (Fiatalrendező). A mi kettőnk privát vitáikimeríthetetlen anyagot adtak a darabgenerációs vitájához. Többet, mintamennyi megmaradhatott benne.

Ahogyan közeledett a premier, egyreinkább bizakodtunk. Éreztük, tudtuk, hogyszokatlan feladatra vállalkoztunk. Író is,rendező is, színészek is. Méltó lesz avégeredmény a felszabadulás ünnepéhez?A bemutató napján kis cédulát hozott akézbesítő Ruszttól. Ez állt ben-ne: „ ...Elgondolkoztam azon az agyon-

JÓSFAY GYÖRGY

Önvalló szín játék

Színházainkban kevés annyira minapidrámát játszanak, mint amilyen TaarFerenc Nap a város felett című doku-mentumjátéka volt a debreceni CsokonaiSzínházban, Ruszt József rendezésében. Análunk színpadra került dokumentum-drámák jórészt elmúlt korszakot vagytávoleső földrészt idéztek, színészre, né-zőre tehát éppen olyan játékszabályokatkényszerítettek, mint akármelyik hagyo-mányos játékdarab, ezek zártabb és egy-ségesebb meseszövése nélkül. Ezért ma-radnak gyakorta hatástalanok. Brechtszínpadi produkciói a maguk idejében„mai", jelen idejű dokumentumdrámákvoltak, ezért lehettek igazán izgalmasakakkor, és ezért egyre népszerűtlenebbekma. Ugyanis a dokumentumdráma szín-játszása csak részben, mégpedig külsőeszközeiben alkalmazhatja az úgynevezett„gondolatébresztő", „elidegenítő"hatásokat, belső tartalmában sokkal na-gyobb őszinteséget, személyes át- és vele-élést követel az egyes szerepek alakítóitól.

Taar Ferenc a felszabadulásnak állítottemléket, de mai visszapillantással, amából nézve, a mában vitatkozva. Adrámai konfliktust a kapott szabadsággalvaló élés vagy visszaélés tényei éslehetőségei fölötti szenvedélyes vita ké-pezte. Nem a fasizmus csapott össze az újvilággal, hanem az új világ két gene-rációja. A dráma csúcspontja az az ora-tórium volt, amelyben a különféle deb-receni emberek, iparosok, parasztok,munkások, diákok, értelmiségiek el-mondták, melyik pillanatban, a huszonötév melyik napján értették meg az új életlehetőségeit, döntöttek érzelmileg isemellett a régivel szemben. Számukra az anap volt a felszabadulás. Ez az oratorikusrészlet helyenként fölébe

koptatott szón, hogy koncepció. Hiszen enagyon kényes, nehéz írás esetében kü-lönösképpen fontos, hogy e szó mögött mia megfogható tartalom, a jelentés. Ezértgondolkoztam el rajta, mert e szó magyarjelentése az, hogy fogantatás. Na, látod!Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy cműnek jó, igaz, őszinte és nagyon emberi a»fogantatása«. S aki ezt az emberségetmegérzi az előadásból, majd akkor - haaddig nem, hát most majd - meg fogjaérteni, hogy mikép-

emelkedett sok valódi dramatikusöszzecsapásnak is. Nem véletlen, hogy atöbb mellékalakot is játszó színészekebben a részben voltak a legjobbak, éshalványabban játszottak, amikor egy-egynémet vagy orosz tábornokot, kántálópapot vagy éppen történelmi figurátjelenítettek meg a mű más epizódjaiban.Kiss László például mint őszinténkitárulkozó debreceni tanár vagy mint aháború utolsó napján lelőtt gyermekéttemető apa összehasonlíthatatlanul jobbvolt, mint Szotnyikov, szovjetvárosparancsnok. Az utóbbi figurát amegszokott, „emberi" sablonokkal for-málta meg, míg az előző kettőt meg-rendítően. Hegedűs Erzsi hitelesen ját-szotta el a kenyérsütő asszony alakját, deigazi élményt akkor nyújtott, amikor saját,egyéni felszabadulásáról vallott. Afőszerepeket alakítók azért voltak köny-nyebb helyzetben, mert teljes, mai élet-sorsot ábrázolhattak.

Egyetlen színdarabban nehéz volna egyegész család 25 esztendejét sokoldalúanbemutatni. Nem véletlen tehát, hogy TaarFerenc a Gulyás-család egyetlen tagját,Lászlót formázta meg, a többieket csak avele való kapcsolatban, inkább relief-alakokként. Az ő életüknek csak Lászlóhozkötődő vagy az ő magatartásátellenpontozó eseményeit láthatjuk aszínpadon.

Gulyás László tanár a leginkább „mimagunk" típus. Nem hős, nem szent, denem is aljas vagy hitvány. Tanár, akiszeretne élni és dolgozni. Becsületes, amígésszerű, és életösztöne engedi. Nemszimpatizál a fasizálódó városi vezetők-kel, ezért állását veszti. Életét viszont márnem akarja elveszteni, és ezért azösszeomlás utolsó, őrjöngő estjén az ér-telmetlennek és haszontalannak tetszőröplapnyomtatást még partizán öccse ké-résére sem vállalja. De a város vezetésérevaló felkérést sem fogadja cl a jobb-oldalkezéből. A röplap-ügyben tanúsítottpasszivitása miatt az ötvenes évekbenelítélik. Kiszabadulása után elismeri amaga és generációja többszöritehetetlenségét, hősietlenségét, de vállal-jais ezt.

pen és hogyan és mire kell emlékeznünkezen az évfordulón. S ha így lesz, igazi ésszép megemlékezés lesz ..."

Csak annyit írtam vissza: „ .. mindentköszönök!"

Aztán lezajlott a bemutató.És egyszeriben emlékké váltak a tegnap

még gyötrő gondok, lázban átvirrasztottéjszakák, szenvedélyes viták, alkotói kínokés szépségek.

Ahogyan a dolgok rendje szerint tör-ténni szokott.

Sárosdy Rezsőnek, sok hős- és karak-terszerep kitűnő megformálójának csiszoltegyszerűsége már A kegyenc Ma-ximusában is feltűnt. Gulyás Lászlószerepében bár a két figura alapmaga-tartása különbözik - ugyanez a racio-nalizmus a legfőbb vonása. Sárosdy egy-szerűsége elsősorban önismeretből ésszínpadi biztonságból ered, sem szürke-séget, sem eszköztelenséget nem jelent.Ismeri adottságait, és tudja magáról, hogynem az a színész, aki a belépés pil-lanatában egy csapásra lenyűgözi közön-ségét. Figuráját gondosan építgeti, és fo-kozatosan fordítja a figyelmet maga felé.Meggyőzően és szépen beszél, lassan mo-zog, felesleges mozdulatai nincsenek.Feltűnés nélkül kapcsolódik szemével,gesztusaival és szavaival színpadi tár-saihoz. Színpadi jelenléte egyre súlyosabb,egyre fontosabbnak érezzük mondandóját,igazabbnak gondolatait. Csendességévelprovokál. Fürkésznünk kell őt, mert azember „hétajtós" egyéniségét játssza. Ez aszínészi módszer nagyon alkalmasdokumentumdrámák szerepeinekformálására. Maszk és jelmez nélkül,pőrén-emberien állt előttünk, még„játékstílusát" is elnyelte, ugyanakkorhatásosságát erősítette a szerep személyes,őszinte, megértő és önmegítélő vállalása.

Vitapartnere, mai ellenfele a darab-ban aRendező. Sárközi Zoltán játszotta. Hidegjózansággal fogadtatta el az általaképviselt fiatalok tisztább igazát. Deegyüttérzéssel, hálás sajnálattal kel-lettelfogadnunk a negyvenévesek igazságait,mint a többet átélőkét és többetszenvedőkét.

Visszatérve a Gulyás-család többi sze-replőjére: László után a leglényegesebbFerenc, a partizán, a harcos párttag, majd acsalódott és a visszavonuló kis-polgárfigurája. Az ő sorsa egy másik drámateljes anyaga volna. A szerepvázlatosságában is Simor Ottó egyik leg-kiválóbb alakítása. Láthattuk már őtoperettek hőseként, aztán egyre gyakrab-ban prózai szerepekben, majd A kegyencheréltjét játszva intrikusként. Ezúttalpartizánként hős is, de intrikus is, mintfanatikus és mint az új „kispolgár". Jólépíti fel alakítását, erőteljes, határozottmozgásával és ezzel ellentétes, erőtlennétompított hangjával.

A két Gulyás-testvér apját, az öregmunkást Novák István játssza. Végre is-mét képességeit kihasználó szerepet ka-pott! Ökonomikus színpadi jelenléttel,vékony ívelésű hanggal is súlyos karaktertformál. Menyét, a cívis-nagypolgári családleányát Olsavszky Éva formálta meg.Ismét külön dráma anyaga lehetne a kétosztály, a kétféle család között őrlődő nősorsa. Vele bánt legmostohábban aszövegkönyv, és úgy tűnt, néha félórákrais ott felejtették a színpadon.

ILLYÉS GYULA: A LÉLEKBÚVÁR

(KAPOSVÁRI CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ)

CSÍKOS GÁBOR (SZMUK DOKTOR),KOLTAI

RÓBERT (DUDÁS)

Becsületes szerepformálás az övé, de nemtöbb.

Az est tanulsága mindenképpen fontos. Abemutató azt bizonyítja, hogy az „ön-vallószínjáték", a dokumentumdráma élővéteheti a múltat - és a színházat is.

Taar Ferenc: Nap a város felett. Deb-receni Csokonai Színház. Rendezte: RusztJózsef, díszlet- és jelmeztervező:Gyarmathy Ágnes. Szereplők: SárközyZoltán, Sárosdy Rezső, Novák István,Simor Ottó, Olsavszky Éva, ÚjvárossyKati, Hegedűs Erzsi, Kóti Árpád, KunVilmos, Bán Elemér, Kiss László, SáradyZoltán, Herczegh Zsolt, Árva László,Jachinek Rudolf, Soós József, Beke Attila,Molnár Sándor.

ÚJDIVATHÓBORTOK, R É G I

I G A Z S Á G O K

címen Robert Brustein ír az avantgardeirányzatok mulandóságáról. A divatra mindigtúlontúl hajló amerikai színházat a legújabbavantgarde már a hóbortok és kultuszokáldozatává tette. Minden új megnyilatkozástMessiásként üdvözölnek, majd ha gyorsanletűnik a színről, jön a következő, „mindenteldöntő" új irányzat. Igaz, bizonyosértelemben üdítő, hogy a 4o-es, 5o-es évekCsipkerózsika-álmot alvó amerikai színházamost lépést akar tartani a legfrissebbtársadalmi, politikai és nemi problémákkal,csakhogy a lépéstartás a napi aktualitásokgyors benyelésében nyilatkozik meg, s nem adolgok mélyére hatol. Amellett az aktualitásérdekében elhanyagol minden művészispecifikumot, az alkotó és a néző művészitudatosságának kiaknázását. A mai avantgardeszép lassan a kommerciális színház pozícióibatornássza fel magát, ahhoz hasonlóan igénybevéve a hírközlő eszközök és a sajtóelőregyártott lelkesítő kampányát. Ebben ahelyzetben az „avantgarde" és a„hagyományos szín-ház" szavak lassanfelcserélhetővé válnak, és egyiknek sincs közea komoly színház fejlődéséhez. Az „újszínház" ugyanazt akarja, mint a „régi":elkelni, minél gyorsabban, minél magasabbáron. Persze igaz, hogy ez a színház reálisigényt elégít ki: a mai társadalombólkiábrándult fiatalok olyan alternatíváraszomjaznak, amely igényt tart hitükre-energiájukra, csakhogy ebben azatmoszférában korlátlan lehetőségek nyílnakmindenféle sarlatánság előtt. A legújabbszínházi fejlemények tipikus melléktermékeiegy olyan kultúrának, amely elvesztetteirányát, célját és önbizalmát.

Plays and Players, 1969. október

S O M L A I P É T E R

Szmuk doktor Kaposvárott

Illyés Gyula: A lélekbúvár

„SZMUK főorvos vagyok. A Székes-fővárosi Első Ideg- és Alomfigyelő In-tézet v. főorvosa, a Nemzetközi Bio-Social Analitikai Egyesület szmukistacsoportjának elnöke, a The AmericanRadical-Psychoanalitic Review és a Ne-derland'sche Tijdschrift voor Gennes-kunde tiszteletbeli tudósítója stb.; a»Mikor világosítsuk fel a csecsemőt« és a»A cipőviselet mint nemi kérdés« címűművek szerzője stb...."

Így mutatkozik be Illyés Gyula A lé-lekbúvár című szatirikus vígjátékánakcímszereplője, Szmuk „fődoktor" -

ahogy Tökmő három nevezetes közem-bere, a plébános, a vincellér és Dudásszólítja őt -, valóságos csodabogár, akit a„szmukizmus" atyjaként és egyszemélyiszimbólumaként teremtett írója a 3o-asévekbeli Magyarországra. A darab többialakjával együtt ő is naiv figura. Így ud-varol asszisztensének, Klárának: „Ben-nem van valami úszási vágy ... Ajkamcserepes, légzésem kihagy. A tökéletestalasszális regresszió, ví esz im buchstét!" A parasztkérdést is szocio-pszicho-analízissel oldaná meg, vizsgálatai ered-ményeként pedig visszaküldené az em-beriséget az egysejtű állatkák boldog, ki-elégült korszakába.

Szmuk riválisa, Dudás, Tökmő községfelvirágoztatásának bajnoka, a helyiközélet egyik vezetője. Nemcsak Klárátsikerül meghódítania - s ezzel önmagánakfeleséget, a falunak végre orvost szereznie-, hanem Szmukot is legyőzi, mégpedig a„fődoktor" saját terepén. Dudás egyetlenéjszaka „kivégzi" a

CSÍKOS GÁBOR SZMUK DOKTOR SZEREPÉBEN (ILLYÉS: A LÉLEKBÚVÁR

mélylélektan és a pszichoanalízis teljestudományát, és másnap analitikus ötlet-bőségében kétvállra fekteti Szmukot.Időközben Szmuk betege, a földbirtokos-nő Gáboryné is kigyógyul komplexusaiból,s nem lesz többé akadálya annak, hogyhozzámenjen régi kedveséhez, avincellérhez.

A magyar közönség vagy elfelejtette,vagy - a fiatalabbja - meg sem ismerte apszichoanalízist, a Dudás-féle mozgósítószándék pedig intézményesedett, s így márrégen kilőtte patetikus tölteteit. Alélekbúvár aktualitása tehát leszűkült: aszínház arra kényszerül, hogy egy „milenne, ha volna" modellben szerkessze mega szatírát. Laczkó Mihály, a Csiky GergelySzínház rendezője ezt a feladatotlényegében sikeresen oldotta meg. Aszatírából izgalmas bohózat kerekedett -anélkül, hogy az alakok belső tartalmasságapuszta körvonalakká halványodna.Sajnálatos, hogy egyik-másik színész ké-nyelmetlenül érzi magát a bohózati szi-tuációkban, mint a Gáborynét alakítóDemeter Hedvig és a plébánost játszóSimon György. Az előadás ezért egye-netlen. Az egyenetlenségek azért isszembeötlőek, mert az előadás főszerep-lője, Csíkos Gábor kitűnő.

Csíkos Szmukjától félni kell, mint ahogyfélelmet ébreszt mindenfajta különösemberi energia, amit emberellenes célrahasználnak. Puha járása, latinnal nemesítettobszcén mondatai, elegáns an-tihumanizmusa, tudálékossággal takartőrültsége egyszerre hódítja s félemlíti mega nézőt. A fiatal színész - aki kor-társaiközött nemcsak a legfegyelmezettebbek,hanem a mesterségben legképzettebbekközé is tartozik - nem enged egyetlenpillanatra sem a lélektani tolvajnyelv és abohózati szituációk csábításának: nemripacs.

Dudást túl magas erkölccsel normázta arendező, s így Koltai Róbert nem for-málhatta alakját igazi, méltó ellenféllé.Koltai ezúttal is számot adott tehetségéről,rokonszenvessé tette Tökmő nagyszervezőjét, de kifejező humorát nem nö-veszthette fel vetélytársa mellé, kellőjátékalkalom híján. Ugyancsak a játék-alkalom hiányzik Hőgye Zsuzsa, Kláraalakítója számára. A Barlát játszó LengyelJános energikusan törekedett a já-tékalkalmak kihasználására.

A lélekbúvárt 1948-ban írta Illyés, ezvolt tehát A tű foka után a második da-rabja. A megjelenés évében mutatta be aMagyar Színház Gellért Endre rende-zésében. (Szereplők: Major Tamás, SulyokMária, Mészáros Agi, Bihari József,Ladányi Ferenc, Rajczy Lajos.) A kritikaegyöntetűen örült az előadásnak, de -ugyancsak egyöntetűen - kifogásolta, hogySzmuk szövege obszcén és azt, hogy az íróegy kalap alá vette a

modern lélektan tudományos eredményeita pszichoanalízissel szatócskodókdivathóbortjaival. A darabot azóta nemjátszották színpadon, csak a Rádió mu-tatta be.

Bizonyára ez az elfelejtettség okozza,hogy manapság Illyés Gyula dramatur-giáját egy „hármasságban szokás össze-foglalni: a nemzeti sorskérdések pátosza(Fáklyaláng, Dózsa György stb.), anincstelenek öröme (parasztkomédiák) ésaz újabb keletű, önismeretre tanító művek(a „Másokért egyedül" kötet darabjai). Alélekbúvár nemcsak ezt a vázlatot bővítiki. Húsz év távlatából felül

vizsgálatra kényszerít az illyési drama-turgia' "hagyományosnak" ítélt vonásaitilletően. Ehhez az újragondoláshoz szol-gálhatna adalékul, s szerezhetne sokaknakművészi élményt a kaposváriak előadása -akár a televízióban, akár egy budapestibefutató során.

Illyés Gyula: A lélekbúvár. KaposváriCsiky Gergely Színház. Rendezte:Laczkó Mihály, díszlet: Jéuosa Lajos, jelmez: Poós Éva Szereplők: DemeterHedvig, Csíkos Gábor, Simon György,Hőgye Zsuzsa, Koltai Róbert, LengyelJános.

arcokés maszkok

VIKTOR ROZOV: A FUTÓPÁLYÁN

(JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZ) KONCZ

GÁBOR KIM SZEREPÉBEN

G Á B O R I S T V Á N

Színész a fotópályán

Kim: Koncz Gábor

Nem akarom megkerülni a kérdést:Rozov legújabb darabja, A futópályán,amelyet a József Attila Színház mutatottbe, nem a legjobban kiérlelt színpadimunka. Rozovról egyébként is az a gyakoriérzésem, hogy erősebben izgatja őtvalamely fontos társadalmi problémamegragadása, mint ennek a kérdésnek akibontása és főképp megírása. Mintha Afutópályán című darabja egyik hőséhez, afutóbajnok Kimhez hasonlóan ő semtudná végigfutni a maga hosszát. Remekül- és korrektül, sportszerűen - rajtol, azutánbátran, szinte vakmerően fut, miközbenállandóan a célra tekint. A cél előttazonban - mert vagy az edzési módszererossz, vagy trénere nem ad elegendő jótanácsot - kifullad, és föladja a küzdelmet.Leáll; kezével, lábával mégfutómozdulatokat végez, de látnivaló, hogya cél előtt már csak egy-helyben topog.

Szakmailag kitűnő színpadi startjábólviszont az az előny származik, hogy remek,valószerű szituációkat tud teremteni, ésezekben a helyzetekben figurái is igaziéletre kelnek. Nincs olyan darabjaRozovnak, amelyben legalább egy vagy kétszereplő ne lehetne hálás azért a fél óráért,amit neki szán a színpadon a szerző.

Azt hiszem, Koncz Gábor is hálás lehetRozovnak A futópályán harmadikfelvonásáért. Pedig ez a cél előtti harmincperc a partnerek számára nem kü-lönösebben előnyös: többször is olyanhelyzetbe kényszerülnek, ami dramatur-giailag, lélektanilag kevéssé van előkészítveés megindokolva.

Koncz azonban, aki szerepe szerintfélbemaradt ember, mert házassága is - adarabból kitetszően főleg saját hibájából -zátonyra futott, sporteredményei isközepesek, helyzete is labilis a családban.Most, a harmadik felvonásban viszont egysajátos verseny résztvevője: elváltfeleségével, a diplomataként Nyugaton élőAllával fia megszerzéséért mérkőzik.

Ennek a versenynek a leírása szövegilegkissé hézagos. Koncz Gábor - a rendező,Benedek Árpád közreműködésével - magaképzeli el és vezeti is le ezt a mérkőzést. Aharmadik felvonás elején apjáról beszél, anem bot-, hanem hazug dicséret-csináltaíróról, de ez a vissza-fogott hangsúlyokkal,rezignáltan elmondott jellemzés önportréértékű is. A ma

ga sorsa fölött is ítélkezik, amikor apjafurcsa karrierjét minősíti. „Akit a fülénélfogva kell kényszeríteni (tudniillik hogyíró legyen, G. I.), abból csak sze-rencsétlen ember válhat, mások terhére" -jegyzi meg tompa merengéssel, és jólérezteti, hogy nem apjáról, Zsarkovrólbeszél már, hanem önmagáról, Kimről, azelvetélt futóbajnokról.

Ez a harmadik rész az átalakulás fel-vonása is Kim, azaz Koncz Gábor szá-mára. Átalakul külsőleg is: ebből az el-hanyagolt öltözetű emberből, aki otthoncsak másnapos szakállal, tréningfelsőbenlátható, előbújik a jóképű, még mindighódítani képes férfi. Lehetne ez jelmezkérdése csupán, Koncz Gábor azonban elis játssza az átalakulást: a vakítóan fehéring vasalásával, az ünnepi alkalomratartogatott nyakkendő finomkodómegkötésével egész lénye is változni lát-szik. És a külső mérkőzést, amely Alla ésközte fog lefolyni, egy másik, belsőküzdelem indítja el. Azt az Allát kellházában köszöntenie, akinek fényképétnéhány órával előbb még összetaposta aföldön.

A figurában, amely érdes, tüskés ésszúrós, mint Kimnek borotvát ritkán lá-tott arca, Koncz belelopja a parázs alattszunnyadó, még lángra lobbantható von-zalmat a szép Alla iránt. Mások előttpersze be sem vallaná, de amikor üres aszoba - Rozov darabjaiban, ahol is-merősök, barátok, rokonok szinte átjáró-házként használják a színpadot, ez elégritka pillanat terítés közben, alaposmustrálgatás után kicserél egy csészét.Valósággal belepirul a mozdulatba, amelyfölér egy vallomással is: Alla egy-korikedvelt csészéjét teszi a dúsan terítettasztalra. Es később valóságosan is el fogpirulni, amikor a feleség hálás tekintettelnyugtázza majd a figyelmet.

Szerelem és gyűlölet ötvöződik és üt-közik meg itt, Kim felvonásában. Egyforró kézcsók - hogy a volt feleség vegyeészre, ismeri Kim a nyugati divatot

rusztikusan darabos, mackós, mélymeghajlással; egy vizslató, félszeg és ha-ragvó tekintet, amely fölméri, hogy ez azAlla a Brazíliában eltöltött évek alatt mégkívánatosabb, még szebb lett.

De ezzel a szerelmi fonal el is szakad,hiszen most jön a komolyabb küzdelem.És a futótréner tudja, hogy tartalékolnikell az erőt a finisre. Eddig elgyönyör-ködött Allában, most azonban már ver-senyeznie kell vele: kié legyen Albert, a 16

éves fiú?Albert kedvéért már korábban, a má-

sodik felvonásban kezdte Koncz Gáboraz edzést. Ez a morgós, pattogó, túlér-zékeny ember szinte bocsánatot kér, ésmeg is alázza magát a fia előtt, csak hogymaga mellett tudja majd a végsődöntéskor. Érdes hangja lágy simogatássáalakul, szögletes mozdulatai leke-

KONCZ GÁBOR

ROZOV: A FUTÓPÁLYÁN

CÍMŰ SZÍNMŰVÉBEN

rekednek, mert a tét, Albert maradása vagyLondonba távozása Kim számára óriási.

Ennyi előkészítés, fellobbanó kis re-ménysugarak, apró, támadó mozdulatokután megkezdődik az Albert sorsát meg-határozó végső párbeszéd. Sérteget ésönmagát marja, elkoptatott, rossz szóla-mok hátára kapaszkodik, hogy fia véglegvele maradjon. Aztán megadja magát ésföladja a küzdelmet is - ezt nem elsősorbanRozov írta meg számára, Koncznak kellinkább valószerűsítenie -, és bejelentivereségét. Még tartja ma-gát, mintha ő isott állana a győzelmi emelvényen, de márfokozatosan össze-roskad. Egy életpályazátonyra futott, ám maradt Kimben annyiemberség, hogy legalább mások életét nevigye zátonyra.

Esztendők óta figyelem Koncz Gáboralakításait a József Attila Színház szín-padán. Nem mindig kap olyan irodalmilagcsiszolt, pallérozott szöveget, amelykönnyedén szárnyaira vehetné a színészt.Előfordul, hogy Koncznak kell játékkal,ötlettel, hitellel kitölteni a szerepbelinagyobb hézagokat. Emlékszem például aHúszévesekre, Berkesi András darabjára,amelynek irodalmi alapanya-gát nem aműves gond jellemzi elsősorban, ésamelynek alapállása, expozíció-ja is - kisséRozovra emlékeztetően - sokkal jobb, mintkidolgozása. Koncz Gábor mindazt, amiebben a darabban csak szerény elképzelésmaradt, úgy formálta át valós életérzéssé,belső és külső konfliktussá, küzdelemmé éselbukássá, hogy közben a valószerűtlenti s el tudta hitetni, a megalapozatlanti s játékkal tudta alátámasztani. Sokatképes a szemével, a tekintetével, egyetlenkis hang-súlyával is kifejezni. Ezt egyugyancsak kidolgozatlan, kissé nyers bolgárvíg-játékban bizonyította be.Másodpercen-ként tudott hangulatotváltani, lebegően könnyed, majd hirtelenelnehezülő, vak-merő és visszafogottanszemérmes, kérkedő és meghunyászkodólenni.

Az a néhány rövid év, ami első szín-padra lépése óta eltelt, reménytkeltően jólalakult Koncz Gábor számára. Fel-adataitgondosan érlelő és csiszoló, a színpadigazságában hivő művésznek mutatkozotteddig. Olyan művésznek, aki mindenbizonnyal arra is képes lesz, hogy időnkéntfel-feltörő modorosságait, az egyszer mármegtalált mozdulat, hangsúlyismételgetésének veszélyeit cl tudja kerülni.

Viktor Rozov: A futópályán, József AttilaSzínház. Fordította és rendezte: BenedekÁrpád, díszlet: Wegenast Róbert, jelmez:Witz Éva. Szereplők: Mádi Szabó Gábor,Koncz Gábor, Kállai Ilona, Benkő Péter,Szemes Mari, Bárány Frigyes, KalóFlórián.

fórumés disputa

D r á m a , í r ó , k r i t i k u s

Beszélgetés a Meddig lehet angyal valaki?-

ről Drámaírónak, rendezőnek és aszínházielőadás minden résztvevőjénekjogos igénye, hogy a bemutató után - abírálatok ismeretében - szembesítsevéleményét a kritikussal. Thurzó GáborMeddig lehet angyal valaki? címűszínművét a kritika meglehetősenegyértelmű fenn-tartással fogadta.Szerkesztőségünkben az író beszélgetéstfolytatott Dersi Tamás kritikussal adrámáról és az előadás kritikaivisszhangjáról. A beszélgetést RónaKatalin vezette. A vita - és a hasonló viták -célja nem a „visszavágás", nem is aszemben álló vélemények közelítése.Meggyőződésünk azonban, hogy azálláspontok tisztázása, őszinte szembesítésehaszonnal szolgálhatja drámaíró éskritikus viszonyának jobbítását, végsősoron a magyar dráma ügyét.

RÓNA: Néhány évvel ezelőtt ThurzóGábor első színművének bemutatója ide-jén még arról folyt a vita, hogy Thurzóelsődlegesen nem drámaíró. Most aMeddig lehet angyal valaki? bemutatójaután egymást követték az elítélő hangúkritikák, amelyek azonban kivétel nélkülelismeréssel beszéltek az író mesterség-belitudásáról, élő, hibátlan dialógusairól,Thurzó Gáborról, a tehetséges, gyakorlottdrámaíróról. Dersi Tamás is így kezdteírását: „Becsülöm a szerzőt és sikerültműveit, új darabját azonban nemkedvelhetem. A Meddig lehet angyal va

laki? nem az igazi Thurzó Gábor író-asztalán született."

DERSI: Elöljáróban szeretném el-mondani, miért fogadtam el a meghívást,miért örülök ennek a beszélgetés-nek.Gyakori viták tárgya, hogy a premier utánnem alakul ki párbeszéd a szerző és akritikus között. Én viszont szükségesnektartom az ilyen találkozásokat. Elterjedt ésnem is alaptalan vélemény, hogy a kritikusakkor írhat szellemesen, ha a megbíráltmű rossz. A rossz alkotás, a rossz darabhálás feladat. Alkalmat ad a bírálónakszellemi attrakciókra, bravúrokra. Én amagam gyakorlatában nem vagyok híve aszellemeskedésnek, bár mint olvasó nemutasítom el az ilyenfajta kritikaírást. A kri-tika igazi célja az, hogy elvi-esztétikaialapról igyekezzék objektív értékítéletetmondani, és ezt konkrét, szilárd érvek-kelalátámasztani. S bár úgynevezett „le-húzó" kritikát írni hálásabb feladat, mégisjobban szeretem a tartalmas darabokat ésa jeles előadásokat. Különösen, ha általambecsült szerzőről van szó. Thurzó Gáborkét drámájáról írtam korábban elismerőbírálatot. A most bemutatott mű ezekhezviszonyítva még több elégedetlenségreadott okot, mint önmagában. Dehozzátenném: nem lehet mindig jót írni.Az egészséges színházi és irodalmiszelekcióhoz, úgy tűnik, bukásokra isszükség lehet.

RÓNA: A darabbal kapcsolatos fenn-tartásait megírta az Esti Hírlapban meg-jelent kritikájában. Most szeretném, haThurzó Gáborral közösen megpróbál-nánk rátalálni a darab buktatóira.

DERSI: Előfordul, hogy az író többművében - olykor egész életművében -azonos problémával néz szembe. Ilyen-kor jó értelemben vett ismétlésről és nemönismétlésről van szó. Thurzónál ez ahazugság tettenérése, egy történelmilegmeghatározott hazugságszövevény le-leplezése. Ezt vállalta a Zárórában, és eztoldotta meg igen magas színvonalon Azördög ügyvédjében. Sajnos, a mostanipróbálkozás sikertelen. Nem ad újat akorábbihoz képest, sőt messze elmaradtőlük. A Meddig lehet angyal valaki?esetében tehát önismétlésről, hátrafelé tettlépésről kell beszélni.

THURZÓ: Amíg az ember ír, ki vantéve annak, hogy nem sikerül, amit c s i -nál. Én ott tévedtem, hogy azt hittem,újat tudok mondani a hazugság-komp-lexumról, ami valóban mindenütt bennevolt eddigi darabjaimban. Nem gon-doltam, hogy már mindent elmondtamerről. A hős szintjét, konfliktusát, érték-rendjét kell megvilágítani.

DERSI: Borbíró Géza, darabod hőseolyan ocsmány és tehetségtelen, hogyszinte már nincs is vele semmi probléma.Drámai konfliktussal inkább a tehetségesés ravaszul képmutató alakok

biztatnak. Amikor a tehetséges nem tud-jaelviselni a nála is tehetségesebbet: kezdünkodafigyelni.

THURZÓ: Nyilván itt vétettem el.Szeretnék valamit elmondani, előrebo-csátva, hogy nem a hatás kedvéért és nemis azért, mert panaszkodni akarok. Az íróéletében vannak válságos pillanatok. Olyanpillanatok, amikor úgy érzi, hogy önmagát,az életét mentheti meg, ha ír. Úgy isfogalmazhatnám: ilyenkor „kiírja magából"személyes gyötrelmeit. Ahogy ezt márvalahol egyszer megírtam, sok évvel ezelőtta berlini Collegium Hungaricumkönyvtárában egy kócos fiatalember -Keresztúry Dezső - azt javasolta: azért írj,hogy megmentsd vele a lelked üdvösségét.

DERSI: Amit Thurzó mond - lefegy-verző. Emberileg hat rám, viszont mintkritikus csak azt mondhatom: amikor anézőtéren ülök és figyelek, minderről aligvehetek tudomást. A háttérről csak a barátikör tudhat. Ha én ehhez a körhöztartoznék, nem írtam volna kritikát aThurzó-darabokról.

THURZÓ: Nem felmentést kértem,csupán igyekeztem megmagyarázni, mikelthette azt az érzést, hogy a darab nemaz én íróasztalomon született. Nem azelismerő hang hiánya kedvetlenít el, csak ameg nem értés, a félreértés. Állandóanbennem motoszkál a kérdés: mi lehet azoka? Miért látja például Rideg Gábor, hogy- idézem - „ ... mindezeket egymeghökkentő logikai bakugrás és azelőzmények alapján lélektanilag is nehezenhihető eszmei tanulság tetézte be."

RÓNA: Vajon hitelesen eljuthat-eBorbíró Géza egy olyan helyzetig, hogykimondja: mindig gyűlölte Goór Lajost?

THURZÓ: Egymás után érik a csa-pások, egyre jobban kicsúszik lába alól atalaj. Az ország őt ünnepli, és ebbe isbeleszól Goór; „éppen most kellett meg-halnia", ráadásul a barátok, a főiskola és aminisztérium nevében és neki kellbúcsúztatnia. Ezt tetőzi be a legnagyobbcsapás; Borbíró nagy gyűjteményes tárlatamellett a sufniban kiállítják Goór Lajosműveit. Ez már mindennél több,következhet a grandiózus elszólás.

DERSI: De mi jött le ebből a néző-térre? Nem voltak csapások. Borbírókiborulása szinte elképzelhetetlen. Ma nemígy hazudnak. Másképp, bonyolultabban,ravaszabbul.

THURZÓ: Be kell vallanom, a másodikelőadás óta a színház tájékára sem néztem.A kritikák után nem volt kedvem hozzá.

DERSI: A közönség szereti és szeretnifogja a darabot. Az író bement a siker-utcába. Szükségesnek tartom megjegyezni:ez önmagában nem baj, sőt. A kérdés az,hogy milyen a siker? Azt hiszem, ez mostnem szerencsés.

THURZÓ: Mondjam azt, hogy nem

örülök a közönségsikernek? A táblás há-zaknak, a tapsoknak? Hát persze, hogyörülök. De Az ördög ügyvédje sikerénekjobban örültem. Ami pedig tulajdon-képpen zavarba hoz ma is, az a Hátsó ajtóegyöntetű kritikai és közönségsikere. Énott éreztem mindazt, amit most aszememre vetnek - az ügyeskedést, a fe-lületességet, a rutint. A Meddig lehetangyal valaki?-nél nem. Egy biztos: hanem is tartom legjobb írásaim egyikének,megtagadni sohasem fogom.

RÓNA: Minden színházi előadás elő-készítésében jelentős szerepe van a dra-maturgnak, hiszen elsődlegesen, még arendező előtt, ő képviseli a színházat.Thurzó Gábort a Vígszínház, illetve aPesti Színház háziszerzőjeként tartjákszámon. Sok vita folyt akörül, helyesek-eaz ilyen kapcsolatok. Úgy érzem, fel-tétlenül, és azt hiszem, Thurzó Gábor isezt vallja. Bizonyítékul hadd idézzem egykorábbi nyilatkozatát: „A legnagyobbsegítséget az jelenti, hogy az ügyérdekében nem kímélnek, nem kímélik íróiérzékenységemet. Ez az igazi segítség,ezek a kemény, konok viták, a kéz-iratátadásától egészen a premierig, mert ebbena kollektívában mindvégig teljes hitteldolgozunk a darabon." Így volt ez aMeddig lehet angyal valaki? esetében is?

THURZÓ: A magam részéről nem tu-dom másképp elképzelni a drámaírást,mint egy hasonló gondolkodású, hasonlóízlésvilágú környezetben. Mégis érzékenypontot érintett. Amikor átadtam a darabot,az volt a feltételem, hogy a rendezővelkettesben kívánok dolgozni. Tudom,rendkívül rosszul állna, ha éppen én, akihosszú ideig dramaturg voltam,tiltakoznék a dramaturgi munka el-len.Szerettem volna pontosan azt elmondani,amit el akartam mondani. Nem akartamvállalni a kínlódást, az agyonszervezést, azagyontanácskozást.

RÓNA: És ha újrakezdhetné, akkor semvállalná?

THURZÓ: De, azt hiszem, igen.DERSI: Remélem, hogy a kritika, sőt

talán ez a beszélgetés is segíti Thurzót atovábbi munkában, és legközelebb igénybefogja venni a dramaturg nélkülözhetetlensegítségét.

THURZÓ: Most én szeretnék egy kicsitvisszatérni a kritikára. Az ember nemdicséretet vár, különösen akkor, ha magais érzi, hogy nem jót írt. Képzeljék el,most innen kilépek az utcára, valakiszembejön - az olvasó, a néző -, és aztmondja: nagyszerű, csodálatos novellájátolvastam vagy darabját láttam. En pedigtudom, hogy egyáltalán nem voltcsodálatos. Hát nem ez kell.

RÓNA: Két kritikát említett, amelyekazért fájóak, mert igazak, mert aztmondják ki, amit az író is érez. Azegyikben arról volt szó, hogy nem tudjuk

meg valójában, ki is Goór Lulu, a má-sikban arról, hogy jellegében, hangulatá-ban két előadásra esik szét a szöveg.

THURZÓ: Gyárfás Miklós azt írta aTükörben, hogy két előadást látott. Azegyik színdarab egyszemélyes mű, Angéladrámája, de nincs körülötte a világ, amásik több személyes dramaturgia. Be-vallhatom, nekem ez a kritika fájt. Gyár-fásnak mindenben igaza volt. Magambakellett néznem. Gyárfás különben írt egynagyszerű cikket az ÉS-ben: Számtan vagymatematika. Gyárfás tudja: az író mindigugyanolyan hittel alkot, anélkül, hogytudná, mikor ír „számtant" és mi-kor,,matematikát". A másik „fájó" kritikaKoltai Tamásé volt a Népszabadságban.Koltai rátalált valamire, amit én ishiányoltam, és amit senki sem keresett adarabban. Őt - mint írja - az érdekelte,hogy ki volt Goór Lajos. Saját magamnaksem tudnám megfogalmazni a választ, bárén is ezt kutattam. Ezt szerettem volnamegírni, és tudom, hogy ez hiányzik adarabból.

DERSI: A gyakorlat kell, ezzel én tel-jesen egyetértek. Az ördög ügyvédjében apüspök fogadja Vizniczey prelátust. AhogyThurzó a látszólagos egyetértéshangulatából átmegy az elutasítás, a sze-retetteljes, de kérlelhetetlen korrekció at-moszférájába, remek írói gyakorlat.Ugyanakkor elsőrendű drámai funkciójavan. Ezt hiányolom én itt. Van fáradtgyakorlat is; ez a rutin. Amikor a mes-terségbeli tudás nem igazi gyakorlatot,nem igazi drámai funkciót szolgál, a kri-tikus és a néző is elkedvetlenedik.

RÓNA: Egy másik kifogás a darabravonatkozóan az volt, hogy Thurzót túl-ságosan is elfoglalta, hogy a Vígszínházegy-egy színészére írja darabját.

THURZÓ: Színészre írni veszélyes?Nem hiszem. Bár néha valóban csábítógondolat, hogy az ember túlságosan rá-hagyatkozzék a színészre. Számomrarendkívül fontos, döntő volt ez az in-kriminált Bullaszerep. Es úgy érzem, eztsikerült megírnom, még azon az áron is,hogy - mint itt már elhangzott - nem írtamköré darabot. Valószínűleg így van, de aztmindenképpen tagadom, hogy ettől aszínészben gondolkodástól lenne hígabb,felületesebb a darab. Ha nincs ellenekifogás, egy kicsit példálóznék. Aszenteknek van kegyelmi állapotuk.Amikor felemelkednek, és egyszer-reelkezdenek röpülni a levegőben, vagystigmákat kapnak. Az írónak is vannakilyen kegyelmi pillanatai. Inkább úgymondanám, ilyen kegyelmi állapotban ír.Es elképzelhető az, hogy amikor a nagydialógust Bulla-Páger minden szennyetmegsemmisítő párjelenetét írtam, neméreztem magam kegyelmi állapotban?

KUNSZERY GYULA

„Góthék"

A budai Farkasréti temető zarándokaikörében fogalommá vált ez a szó:„Góthék". Jelenti a Góth-házaspár - GóthSándor és Kertész Ella - síremlékét, amelyközponti fekvésénél és (hajdani)szépségénél fogva mintegy tájékozódásikiindulópontul szolgál a síroktömkelegében. A Rodin stílusára emlé-keztető fehér márvány síremlék egy ülőnőalak előtt térdre omló férfit ábrázol, aszínészházaspár vonásait tükröző szo-borfigurák gyöngéden átölelve tartjákegymást ... Kerek három évvel ezelőtt márírtam röviden erről a - hajdan - szép,művészi síremlékről, felhíva a figyelmetszomorú elhanyagoltságára. Ezt a kiscikket most akár szó szerint isidézhetném, mert azóta sem történt sem-mi. Illetve valami mégiscsak történt: azemlékmű azóta még jobban megron-gálódott, benőtt dudvával, környezete méginkább elvadult. A szoboralakok továbbtöredeztek, a gyöngéd arcvonások szinteteljesen elfeketültek, a talpazaton márnemcsak ijesztő repedések vannak, hanemaz egyik névtábla már ki is hullott. S régicikkem nyomtatott szövegét kell segítségülhívnom, hogy a talpazatra vésett,leheletfinom Tagore-költeménytkibetűzzem:

Enyhe szellővé leszek és úgycirógatlak téged,

Ablakodon át bevilágít majdmosolyom szobádba,

Míglen alszol, elpihenek a kebleden, Ésott rejtezem majd két szemed

csillagában,Egész valódban,Ott rejtezem majd a lelkedben.

S vajon mért idézem most régi cik-kemet s ezeket a szívhez szóló Tagore-sorokat? Mert azt olvastam az újságokban,hogy 1969. október 19-én volt GóthSándor születésének századik évforduló-ja.A hosszabb-rövidebb (inkább rövidebb)nekrológok, megemlékezések felsoroltákmár érdemeit: kulturáltságát, új utat vágópóztalan játékstílusát, tanári működését,értékes irodalmi tevékenységét...Felesleges lenne ismétlésekbe bocsátkozni.De egyet érdemes hangsúlyozni: azt, hogynemcsak színészi hivatásában, hanemegész életvitelében is kulturált, elegáns,ízléses volt, morális értelemben is; azokközül való, akik (kerülni akarom ezt apejoratív

képzettársításokat is magával hordozószót, hogy „úri") magatartásukkal tár-sadalmi rangot kölcsönöztek a színészet-nek. S ebben méltó társa volt felesége ésművésztársa, Kertész Ella, akit ezzel az egyszóval jellemezhetünk legtalálóbban:Góthné. Legendás házastársi szeretetet,hűséget példázó szép életükkelbebizonyították, hogy a színészi nagy-ságnak nem okvetlenül velejárója a bo-hémság, a szabadszájúság s az a kétesértékű „gloriola", amit botrányoskulisszatitkokat kiteregető intimpistákfontak egyesek feje köré . . .

Góth Sándor születésének centenáriumahadd szolgáljon alkalmul arra, hogyismételten felhívjuk a közfigyelmet aminden tekintetben kitűnő színészházas-pár sírjának gondozatlanságára. Ne várjunkvele a 150. évfordulóig, mert addigramár nem is lesz mit renoválni.

PETER TERSON ÚJ MŰVÉT, A FUZZT

a Jeannetta Cochrane Színházban mutatta bea bátor és becsvágyó National YouthTheatre. A darab ugyan kevésbé sikerült aTanoncoknál, mégis azt mutatja, hogymanapság szinte Terson az egyetlen angoldrámaíró, akit a társadalom alapvető prob-lémái foglalkoztatnak. Terson az angliaidiákmozgalmakat mutatja be, leleplezve,hogy a résztvevők maguk sem tudják, mi-lyen célokért is küzdenek: a lényeg az, hogyaz akció levezetést kínál kihasználatlanenergiáik, homályos, alapvető elége-detlenségük számára. A diákság, az újnemzedék ellenzékben van, de célokat nemlát. Bár célt, kiutat Terson sem ad, delegalább pontos diagnózist kínál. So-katmondó a zárójelenet: a hős és társai aHyde Parkban elsompolyognak egy amerikaitiltakozó gyűlésről, melynek résztvevői avietnami elesetteket siratják: rájönnek, hogyők itt csak amatőrök. A dráma bizonytalan skissé nehézkes is, de igaz problémákról szól,bátran, közvetlenül és szellemesen.

Plays and Players, 1969. október

ARAGON„Samuel Beckettre szavaztam" című tanul-mányában indokolja meg, miért ért egyetBeckett Nobel-díjával. A cikk végén bib-liográfia található Beckett eddigi művei-ről,valamint összeállítás valamennyi szín-művének első előadásáról.

Les Lettres Françaises, 1969. október

GÁSPÁR MARGITAZ ÁLLAM ÉN V A G Y O K

című vígjátékát nagy sikerrel játssza adrezdai Állami Operettszínház. Részletek azelőadás NDK-beli kritikáiból:„Ritkán ért el a tetszés az Állami Operett-színházban ilyen hőfokot, és szinte mégsose hagyták el a nézők a színházat olyanfelüdülten, mint ennek a darabnak a németősbemutatója után ... Szellemesen viccesdialógusok, szikrázó bonmot-k, szintefrancia esprit és charme jellemzi a művet adramaturgiai építkezés tekinteté-ben is.Mindez által válik örvendetes és egyedülállójelenséggé a hasonló jellegű kortársiprodukciók sorában. Rolf Zimmermannelragadó betétszámokat írt a víg-játékhoz..."

Neueste Nachrichten *

„Tulajdonképpen különös, hogy az olyanérdekes egyéniség, amilyen Clairon volt,nem került már korábban színpadi mű kö-zéppontjába . . . A kisasszony miniszter lesz(ez a vígjáték német címe) ékszer a zenésszínház műsorán. A darab jellegzetesenábrázolja a történelmi hátteret, olyan gon-dolatokat tükröz, amelyek a máig hatnak,dialógusai csiszoltak, figurái élesen kontú-rozva élnek, humora pompás szatíra."

Union

*

A Sächsisches Tagesblatt kritikusa három„szerelmes levél" formájában írta meg bí-rálatát. Az első Gáspár Margitnak szól,akitől szerinte „színházaink szerzői sokattanulhatnának", majd megköszöni, hogy adarab német ősbemutatásának jogát Drez-dának engedte át. A második levél az Ál-lami Operettszínháznak gratulál a válasz-táshoz és ahhoz, hogy vállalta a darabotmint „vígjátékot zenével", nem csinált be-lőle operettet vagy musicalt. A harmadik„szerelmes levél" a kiváló női főszereplő, aStaatstheatertől vendégként kölcsönkértnépszerű prózai színésznő, Thea Elsternagyszerű alakítását méltatja Clairon „bom-baszerepében".

*

„Az írónő vígjátékában élesen kontúrozottjellemeket visz a színpadra. Milyen felsé-gesen és szövegében is plasztikusan rajzoljameg Clairont, a vérbeli színésznőt,előnyeivel és hátrányaival együtt! Vagy a»voltairiánus« herceget .. . aki hiú, gyengeuralkodó és társadalmi korlátait nem képesáttörni, de nem is akarja. Mindezt az íródramaturgiailag kimagaslóan ábrázolja: adarab igaz örömet szerez az embereknek."

Sächsisches Zeitung

műhely

D O B O S S Y L Á S Z L Ó

A sevillai borbély

új fordításának tanulságai

Nemrégiben az egyik színházunk meg-kért, készítsek új fordítást Beaumarchaishalhatatlan Figaro-trilógiájának elsődarabjából, A sevillai borbélyból. Némimesterségbeli - azaz filológusi - torzultságfolytán menten tanulmányozni kezdtem azeddigi legjobb szövegkritikai kiadást.Mekkora volt meglepetésem, amikor ajegyzetként közölt változatokat a műhagyományossá vált szövegével összevetveazt tapasztaltam, hogy Beaumarchais - adarab emlékezetes bukása után - nemcsakötletszerűen rövidítette meg alkotását,amiként egyébként „A sevillai borbélybukásáról és kritikájáról" írt epésenMérsékelt levele sejteti is.

Az történt ugyanis, hogy amidőn i775-ben, két évi huzavona után a ComédieFrançaise bemutatta Beaumarchais víg-játékát, a kritika és a közönség is vajmikedvezőtlenül fogadta. Egy kortárs ésbarát azzal menti a kudarcot, hogy „atúlzott szellemesség csömört okoz és fá-rasztja a nézőt". Mások kevésbé voltakelnézők, s az új vígjáték cselekményétszétesőnek, szereplőit pedig mondvacsi-náltnak bélyegezték. Beaumarchais nemhabozott (sohasem habozott): most ismeghallgatja a kifogásokat, s másnap le-rövidíti darabját, kihúz belőle körülbelülegy felvonásnyi szövegrészt. Semmi nemoly tanulságos, mint e feláldozott részekolvasása. Beaumarchais ugyanis

BEAUMARCHAIS

(NATTIER FESTMÉNYE

ingerülten rövidít: alkalmazkodik koraízléséhez, szót fogad kritikusainak, akikenaztán - a darab sikere után - kedvéregúnyolódik a Mérsékelt levélben. Aklasszikus esztétika szabályaihoz szokottnézők zsúfoltnak és szerteágazónak érzika cselekményt? Beaumarchais könnyedkézzel áldozza fel a jeleneteket, amelyekcsak némileg is eltávolodnak abonyodalom fő vonalától, még ha egyéb-ként pazar ötletek ragyognak is bennük.

S ami ennél sokkal súlyosabb: a szerzőmegalkuvón követi bírálóit az általa te-remtett személyek megítélésében is. Szo-katlan volt a szókimondó plebejus Figaro,akit „az élet tanított meg vidámbölcseletre", s akiről azóta tudjuk, hogynemcsak Beaumarchais-nak, hanem azegész európai vígjáték-irodalomnak egyiklegeredetibb alkotása? Feláldoz több olyanrészt, amelyek épp a Figaro-figurátértelmezik.

Feltűnhet ugyanis, hogy az első felvonás- az expozíció - Figarót állítja a cselekménytengelyébe: e jellegzetes csel-komédiának őa cselszövője. S a néző ma is érzi még, milynagy e pillanat: a Beaumarchais-trilógianyitányában szemünk előtt formálódikhalhatatlan típussá az európai színjátszásegyik állandó alakja, akiben majdBeaumarchais jó-voltából mitikus személytlátunk, épp-úgy - csak persze más síkon -,mint Don Juanban vagy akár Faustban.Összecsukódik a függöny, s tudjuk, hogykomédiázás örvén egy mélyen indokoltemberi magatartást mutatott be e nyitány; aszolgaságból csellel-ésszel - „consiliomanuque" - kitörő, az urak eszén márnemcsak túljáró, hanem föléjük is emel-kedő népi hős jelent meg vonzó színek-ben. Megszületett a „figaróizmus". Az-tánfolytatódik a játék, s az ármányos „borbély,felcser, patikus" már csak olykor-olykorbukkan fel a színen, hogy „elhárítsonminden akadályt". Ámde a figaróizmusnem jön többé szóba. A ki-hagyott részektanulmányozása viszont - meglepő módon- arról győz meg, hogy Beaumarchaisszándéka nem ez volt. Ő eredetileg egészdarabját Figaróra építette. Csakhogy afigaróizmus teljes kifejtése a feláldozottrészek közé került.

S itt sodródik dilemma elé a fordító.Tudományos meggyőződése szerint

nyilvánvalóan csak hű fordítást szabadkészítenie. Minden mű önmagáért beszél,nincs szüksége a fordító kisegítő hangjaira.Megtévesztőnek, tehát bűnösnek kelltartani a szöveg bármiféle színezését,korszerűsítését, olyan hatásos vagytetszetős részek beleköltését, amelyek aszerző művében nincsenek. Példának em-lítem a következő megoldást, amellyel nemérthetünk egyet. A sevillai borbély elsőfelvonásában Rosina ezt mondja agyámjának: „Folyton szidalmazza szá-

zadunkat." E rövid közlést az előzőmagyar fordítás ilyen színekkel bővítette-értelmezte: „Miért szidja úgy a mi ko-runkat? Én igazán jól érzem magam a mikorunkban és az én koromban."

Nem lehet kérdéses, hogy a fordítónak aszerző szándékát kell kilesnie, s a szövegetminden árnyalatában úgy tolmácsolnia,ahogy a szerző megalkotta (sőtmegálmodta). Csakhogy épp ez az! Mi voltBeaumarchais szándéka, és hogyan alkottameg szövegét? Az elmondottakból világos,hogy kényszerhelyzetben, művemegmentése végett rövidített az eredetiszövegen, s a kor és a kor-társak ízléséhezalkalmazkodva homályosította el a Figaro-figurát. Az egész életmű áttanulmányozásas általában a Beaumarchais-problematikaközelebbi vizsgálata (beleértve a szerzőjellemét és szokásait is) arról győz meg,hogy nem követ el hűtlenséget a fordító,ha a kihagyott jelenetek közül visszamentiazokat, amelyek egyrészt teljesebbenszemléltetik Figaro szerepét és egyénisé-gét, másrészt pedig fokozzák a daraberedetileg elképzelt játékosságát. A fordítóitt nem tesz többet, sem kevesebbet, minthogy a szerzőnek hevenyében készítettkésőbbi szövegét a gondosan kidolgozott,évekig érlelt eredeti szöveg meg-felelőrészeivel bővíti.

Megengedhető-e az ilyen fordítói be-avatkozás? Nem ferdítés-e az ilyen for-dítás? Ez esetben aligha lehet kétségünk.Hiszen Beaumarchais múlhatatlan érdemeépp az, hogy megalkotta a Figaro-típust éshogy a vígjátékstílust feloldottabbá,lebegőbbé, játékosabbá tette. Ami akortársakat meglepte vagy feszélyezte,ízlésüket bántotta, ránk már másként hat,sőt: mi épp ezt szeretjük Beaumarchais-

ban. A mellőzött jelenetek tapintatosvisszamentése tehát voltaképpen aztdomborítja ki, ami a legsajátosabb beau-marchais-i s egyben a legbiztosabban idő-álló A sevillai borbélyban.

Példaként a III. felvonás egyik jelene-tétidézzük. Almaviva gróf - diáknak álcázva -énekleckét ad Rosinának, a gyámjelenlétében. Besurran Figaro, a szépleányredőnyének kulcsát szeretnémegkaparintani. Szócsata támad közte és agyám között. Itt kezdődik a kihagyott rész,amelyet túlzás nélkül minősíthetünk a„figaróizmus" programnyilatkozatának.

BARTOLO He, mit mond? Hallotta, diákúr?

FIGARO Azt, hogy ön bizonyára úgygondolja, valami faragatlan falusi bor-béllyal van dolga, aki a beretváján kívülnem ért semmihez. Nos, tudja meg,uram, én Madridban tollat is forgattam...

BARTOLO Kár volt abbahagyni.FIGARO Hiszen, ha nem lettek volna

irigyeim! (Kezével, háta mögött jeleket ada grófnak.) S ha már szóba jött amunkásságom, engedjék meg, uraim,hogy előadjam a választ, amit az egyikvígoperai szereplőm szájába adtam: eztaz enyémmel azonos foglalkozású férfiútolyasféle sértés éri, amilyent az iménthallhattunk, s ő a maga módján felel reá.Művemet egyébként negyed-bukás érte.

GRÓF Mi az, hogy negyedbukás?FIGARO (kezével jeleket ad a gróf-nak.)

Negyedbukás az, hogy már aszövegkönyvet elutasította a színház,amivel megkímélt a további kudarcok-t ó l . . . Pedig, ó, ha itt volna az éne-kesem, a muzsikusom, sőt az egészzenekar, a vadászkürtös, a sípos meg adobosok! Csak úgy tudok szívbőlénekelni, ha pokoli lárma kísér. Mind-egy, azért csak hallgassák meg, mittudok. (Nagy papírtekercset bont ki,hátlapján hatalmas betűkkel ez olvas-ható: Hol a redőnykulcs? S míg azariettát énekli, úgy tartja a papirost,hogy a gróf és a közönség jól láthassa ahátlapra írt kérdést.) Uraim, ez egyfönséges hősdal:

Legyek jó borbély, semmi más,Illegjek púderes köpenyben?Mivel a színdarab-írásHű kísérője a lopás,

KaparásÉs szidás...

Zenekar, most vágj bele. Bumm!Meglopni mind

A régi szerzők seregét;Tarará, tarará, fuvolák! Bumm!

Kaparni mindA színházkedvelők zsebét,

Tirari, tirari, tam, tam, oboák!

És szidni mindA közönséget módfelett,

Mért hívott össze pikniket,Hogy hallgassák szomorúságát . .

Ó, milyen jól hangzik! „Hogy hallgassákszomorúságát ... " S ezt, uraim,észrevették: „módfelett, pikniket"? -Pam, pam, pam, fagottok, gyorsan arefrént; rajta, hegedűk, brácsák, bőgők,dobok, trombiták, kürtök, tülkök,fuvolák meg mindenféle furulyák!„Hogy hallgassák szomorúságát" -mondtuk.A színdarabot megcsinálják,Aztán megint összekuszálják,Ahogy a színészek kívánják. Asavát-borsát mind kivágják,Végül nyomorékká csigázzák Sa jutalmat hiába várják, Csupána földszint bruhaháját Esmindenkinek kritikáját; Cipőorréri a nadrágját, Győzze azújságok rúgását. Nyomorultmesterség, no lásd! Legyekborbély, semmi más, Legyekborbély, semmi más,

Es semmi másmásmás.*

BARTOLO Semmi - igen - semmi kétség,hatalmasan szárnyal!

GRÓF (halkan, Rosinához.) Olvasta?ROSINA (halkan.) A derékövén.FIGARO Hogy egy ilyen áriát nem ad-

nak elő! Micsoda furcsa szeszélye asorsnak! (Mutatja a grófnak a papír-tekercs hátlapját.)GRÓF Értem már. Nem magát hívják

városszerte a sevillai borbélynak...FIGARO A kiválóság itt mást illet,

uram.GRÓF . . . a k i verset írt egy híres szép-

asszonyhoz?FIGARO (próbálja megérteni.) Lehet,

uram, minden lehet.GRÓF (Bartolóhoz.) Verselése nem rossz,

a dallama azonban vajmi silány. (Szaval.)Izgatni mind a vágyakat,Kívánságaink kulcsa ott vanVénusz nénénk leple alatt

FIGARO Ehe!GRÓF A derékövhez csatoltan.FIGARO Ehehe!ROSINA Nagyon kedves.BARTOLO Csupa szellem és kellem!FIGARO Sajnos, nem tőlem van; de is-

merem a szerzőjét. Igazán bájos da-locska. Pedig nem könnyű ám ilyesmitcsinálni!

BARTOLO Bizony nem. Ez az a műfaj,amit szívesen hallgatok; olyan üdítő ...(Figaróhoz, aki még mindig kezébentartja a félig felgöngyölt papír-

* A dalszövegeket Weöres Sándor fordította.

tekercset.) Mi az ott nagy betűkkel apapirosán?

GRÓF (félre.) Ó, a széllelbélelt! ROSINA(félre.) Mindennek vége! FIGARO(gyorsan felgöngyöli a teker-

cset.) Ez ... színházi plakát, amelynekhátlapjára mi, szegény szerzők ...

BARTOLO „Hol ... a kulcs?" - ilyes-mit olvastam.

FIGARO A, igen ... A helyzet kulcsa. Ezvolt a cím.

BARTOLO (el akarja venni a papirost.)Az újságok nem írtak róla.

FIGARO Nem hát! De csoda ez, uram?Hiszen... ha az újságok nem volnánakpuszta üzlet csupán, felvirágoztatói atintagyártó iparnak, akkor az újságoklennének...

BARTOLO Borzasztó! Ez az ember írniakar, és beszélni sem tud! De végül ismegmondaná, mi szél hozta ide, firkászuram? Talán megint valami levélkéthozott a szenyórának? Nos, el-tűnjektalán?

FIGARO Be marcona kedvében vanuraságod! Pedig egyszerűen csak azértjöttem, hogy lehúzzam a szakállát.Tudtommal ma van a napja.

Az állandósult szöveg szerint az utolsófelvonásban, még a kibontakozás során ismellékszereplővé színtelenedik a já-tékmester Figaro. A kihagyott részek fi-gyelembevétele azonban megint helyre-billenti a szerkezeti egyensúlyt. A plebejushős középpontba kerül, a kibontakozásnakő az irányítója, közben csúfot űz a kajánbutaságból, de enyhe gúnnyal illeti abizonytalan boldogság révébe kalauzoltvédenceit is. Hadd említsük példának azt acsípős szóváltást, amely az esketésiszertartás után pattog, amikor is avisszatérő Bartolo orvos tiltakozni próbálgyámleánya elhódítása ellen.

BARTOLO Élni fogok hatalmammal!GRÓF Azzal nem élhet, mert visszaéltvele.

BARTOLO Igenis élhetek vele, mert akisasszony még kiskorú.

FIGARO Pardon, már nem az, épp mostlett nagykorú.

BARTOLO A rendelkezés világos, s majdmeglátjuk...FIGARO Maga csak nézze a rendelke-

zést, mi meg visszük a kisasszonyt.BARTOLO Bebizonyítom, hogy házas-sága szabálytalan.

FIGARO A férjhezmenetele annál sza-bályosabb!

BARTOLO Ez a házasság semmis!FIGARO Ez a férj befolyásos!BARTOLO Semmis, teljesen semmis!

Az ügyvédem pozdorjává zúzza ér-veiket.

FIGARO Eggyel több vesztett pöre lesz.BARTOLO Ki beszél tehozzád, akasz-tófavirág?

világszínház

B A B A R C Z Y L Á S Z L Ó

Egy moszkvai tanulmányúttapasztalatai

Tavaly április-májusban három kollé-gámmal másfél hónapot töltöttem aSzovjetunióban. Nem vállalkozhatom arra,hogy akár csak megközelítően teljes képetadjak a szovjet színházakról. KülönösenMoszkva színházi kultúrája gazdag.

Meghatározó élményem az volt, hogymég a legjelentéktelenebb színház ismennyire határozott és viszonylag önállótörekvésekkel, ennek megfelelő, konzek-vensen megvalósított játékstílussal, mű-sortervvel dolgozik. A színházaknak tar-tásuk, méltóságuk van. A társulatok -legalábbis Moszkvában - a kultúra, aszínházművészet műhelyei. Nem egyeselőadások sikerén vagy sikertelenségén

mérhető elsősorban értékük, hanem azok-nak a művészi tendenciáknak a társadalmivalósággal való kapcsolatán, amelyeketképviselnek. A mi kulturális közvé-leményünk erősen irodalomcentrikus, és aszínházat elsősorban az irodalmi telje-sítmények oldaláról közelíti meg. A szín-házi apparátust legjobb esetben többé vagykevésbé tökéletlen technikai eszközökhalmazának tekinti az írói mondanivalótolmácsolásához vagy elferdítéséhez.Ahhoz, hogy megértsük, mit jelent az atény a kultúrában, hogy a színházesztétikuma autonóm, és jól meghatároz-ható társadalmi tartalma van, amelyet aközönség ért, elfogad, esetleg visszautasít,Párizsba, Londonba vagy Moszkvába kellutaznunk.

Noha kevés konkrétumot tudok amoszkvai színházi élet közelmúltjáról,annyi beszélgetésekből, cikkekből és ré-gebbi műsortervekből megállapítható, hogyaz elmúlt évtized a színházak fel-lendülésének időszaka volt, amelyben aharmincas években politikai okokbólmegszakadt, sokszínű és a világszínház-ramindmáig ható törekvések felújítása ajellemző motívum. A mai szovjetszínművészek legjobbjai Sztanyiszlavszkij,Mejerhold, Vahtangov, Ohlopkovelképzeléseit továbbgondolva vagy csakújragondolva keresik a modern kifejezésiformákat. Szétválaszthatatlan egységbenvan a hagyományok tisztelete, olykormúzeumi konzerválása és ezektovábbfejlesztése, sőt még a lázadás is ezekellen. A szovjet színháznak szerencséjevolt, hogy a sztálini kultúrpolitika olyanszínvonalú művészek közül választhatta kiazt a koncepciót, amely el-képzeléseineklegjobban megfelelt, mint a húszas éveknagy orosz rendezői. Mejerholdévtizedekre kikerült a színház-művészetkanonizált rendjéből, de Sztanyiszlavszkijés a Művész Színház kibírta a hivataloskonzerválás, a megmerevedés hosszú éveit.Ma mindkettőjük el-képzelései újlehetőségeket mutatva, ki-meríthetetlenkincsesbányái a modern szovjetszínháznak.

A Művész Színház repertoárja ma is

ugyanaz, mint fénykorában volt. Csehov,Gorkij, Osztrovszkij, Tolsztoj, Bulgakov,Ibsen, Shaw. Vannak előadásaik, amelyekharminc éve szinte változatlanok. Egyidőben a színészek sem változtak, így aszerepek együtt öregedtek a társulattal. Aháború utáni felújítások nagy része mégszigorúan betartotta az eredeti rendezőiintenciókat, olyannyira, hogy az újelőadások fiatalabb szereplői külsőmegjelenésükben is szinte tökéleteshasonmásai voltak elődeiknek. A színpadona szamovár negyven éve ugyanazon ahelyen áll. Hogy ez a tiszteletreméltómúzeum mégsem vesztette el kapcsolatátaz eleven színházi élettel, az éppennapjainkban válik láthatóvá. Hatalmastudásmennyiség, technikai biztonság,rendezés- és színészmesterségbeli rutin,rendkívüli művészi önfegyelemcsiszolódott ki szükségképpen a konzer-válódás évtizedei alatt. Ma a MűvészSzínházban frissebb szellemű előadásokatkezdenek bemutatni, de ez nem jelentszakítást Sztanyiszlavszkijék elveivel, sőtazok legbenső lényegéből fakad. Talánéppen ez a titka mai felújításuk hatalmassikerének. A Holt lelkek né-hány évvelezelőtt meghódította Buda-pestet, de kitűnőaz újabb Ványa bácsi-és Sirály-előadásukis.

három nővér

Nekem különösen tetszett a nagy sikerű,új (mindössze egy-két éves, ott mások azidő mértékegységei) szereposztásban adottHárom nővér. Az előadást Rajevszkijrendezésében 1958-ban, tehát tizenkét éveújították fel. Ami különösen szembeötlik,hogy a díszlet (V. V. Dimitrijev munkája),noha megőrzi a játéktér realizmusát,elhagyja az eredeti bemutató számos, mamár naturalista ízű környezetfestőmotívumát. Különösen feltűnő a különbséga két koncepció között a negyedikfelvonásban (kert). Az eredeti, lombos'fákkal és hangulatos fa-kerítéssel ellátott,szinte idillikusan naturalista színpadképhelyére egy hidegen expresszív,nagyvonalú látvány lép. A dísztelen faházelőtt kopár domb, raj-

Bőven idézhetnénk jeleneteket annakigazolására is, hogy Beaumarchais a bírálóészrevételeknek engedve nemcsak kétesízlésű pajzánságokat törölt szövegéből(indokoltan), hanem - más meg-gondolásból - áldozatul dobott kiválóanszellemes részeket is. Miért nem intéz-kedett úgy, hogy e szövegrészek későbbvisszaiktatódjanak művébe, s hőse, akitannyi kedvvel formált hús-vér figurává,olyan - egyértelműen jelentős - szerepetkapjon, amilyent eredetileg szánt neki?Nyilván („ha szívből, ha színre") hagyta

magát meggyőzni a kortársi kritikától,amely az átalakítás vagyis inkább a szö-vegcsonkítás után lelkesen fogadta a mű-vet és fenntartás nélkül ünnepelte szer-zőjét. „Négy felvonásra rövidítve ésmegtisztítva a vaskosságoktól, a fecse-gésektől, a szójátékoktól, valamint a kisséalacsonyrendű komikum egyéb vonásaitól,a darab azóta annyi tapsot kapott, amennyigáncs érte korábban" - írta a JournalEncyclopédique (1775. április 1-én), sBeaumarchais úgy gondolhatta, hogyszínpadi mű esetében a siker

megér minden !áldozatot. De túl hiszékenyazért mégsem volt: darabját ugyanmegcsonkította, de a Mérsékelt levél címűgúnyiratban a kritikusokra meg aközízlésre hárítja a felelősséget.

Ennyi érv talán elég is annak támoga-tására, hogy aligha tekinthető illetéktelenfordítói beavatkozásnak a kényszer folytánsebtiben megváltoztatott szövegkiegészítése az eredeti Beaumarchais-szö-veg lényeges részeivel. Fordítói ferdítéshelyett inkább a mű valódi mondani-valójának a szemléletesebb feltárása ez.

ta hatalmas, csupasz, szürkésfehér fatör-zsek állnak, távoli kék-szürke horizontteszi hallatlanul levegőssé a színpadot,egyúttal valami megrázóan reménytelenvégtelenség érzetét keltve. A rendezés és aszereplők játékának fő célja kibontaniazoknak a lélektani folyamatoknak a lé-nyegét, amelyek a darabban annyi szen-vedést és szépséget hoznak létre. Racio-nálissá teszi a nagy kultúrájú, okos, szép,mindenképpen jobb sorsra érdemes em-berek erkölcsi pusztulását egy olyan tár-sadalmi környezetben, amelynek mind-ezekre az értékekre nincs szüksége, ésmegmutatja azt, hogy ezek az értékek azadott kedvezőtlen körülmények közötthogyan változnak pusztító, tehetetlenségeteredményező béklyókká. Egyszerű, világosvégeredmény, de színházi emberek tudják,hogy milyen pokoli nehéz ezt elérni.Mérnöki pontossággal kell elemezni azegyes szerepek belső vonalát, rendezőilelemények tömegére van szükség ahhoz,hogy egy-egy kevés szavú jelenetbenunalmas részletezés és szánalmasszenvelgések nélkül kibontható legyen az akonkrét dráma, amely a szereplőketmozgatja.

A három nővér vár. Várják, hogyösszeüljön a szokott társaság, várják, hogyezen az estén is elszórakoztassák vala-hogymagukat és vendégeiket. Hármanháromféleképpen. Legtevékenyebb a szív-arcú Olga, nagy, csodálkozó szeméhez,finom, törékeny alakjához alig illik a ta-nítónők kényszerű határozottsága. Számosapróságot kell elintéznie, mielőtt a társaságösszejön. Tulajdonképpen ő a háziasszony.Mása szép, szőke, nagy darab nő, testimozdulatlansága, puha nyugalma aligleplezi kielégületlenségét. Irina sudártermetű, csillogó szemű, telve reménnyel.Az első pillanatban alig észrevehetőeszközökkel megtöltik a levegőtnyugtalansággal, tevékenységgel, élettel.Jönnek a tisztek, ők is szórakozni és szó-rakoztatni akarnak. Az aktivitás, a jó-szándék jellemzi mindannyiukat. És aszellemesnek szánt gondolatokról kimon-dásuk pillanatában kiderül, hogy közhe-lyek, tréfákról, hogy idétlenek, történe-tekről, hogy unalmasak. Az emberi kap-csolatok sokoldalúan motiválva, finom kisgesztusokban jelennek meg, mielőttlelepleződnének a társasági jó modor és aművelt ízlés határain éppen csak túl-menőjelenetekben (amelyeket éppen aleghangosabb résztvevők szégyellnek alegjobban és magatehetetlenül). Nincs szópusztulásról, reménytelenségről. Aszereplők elveszik ezeknek a mondatok-nak közvetlenül adódó drámai súlyát. Akierről beszél, a többiek szórakoztatására,bizonytalan hangulatainak, gondolatainakközhasználatra adásáért teszi, senki semszónokol. Szoljonij sem isten teremtetteszörnyeteg. Csiszolatlanabb,műveletlenebb, mint a többi, és mackós

tréfáival, melyek váratlanul a gátlásosemberek csakazértis durvaságaiba csap-nak át, állandóan kínos helyzetbe hozza atársaságot és önmagát. Kulturáltan el-néznek a feje fölött, olykor ingerültenrászólnak, de egészében tudomásul veszik,elfogadják, közéjük tartozik, mert itt van,mint ahogy a többiek is csak azért vannakitt, mert ide sodorta őket sorsuk véletlene.Az előadás, amely arról szól, hogy az életpusztítóan eseménytelen, teli vannyugtalanítóan izgalmas eseményekkel.

Gondolat és fizikai cselekvés

Ez a lényeg. Ebben áll Sztanyiszlavszkijmódszerének különös modernsége. Alegáltalánosabb és a legnehezebben ki-fejezhető gondolatokat is el tudja mondanikonkrét színpadi cselekvések izgalmasközegében, ha jól alkalmazzák. A fizikaicselekvésnek és a cselekvő elemzésneknem az a feladata, hogy a valóság illúziójátkeltse, hanem hogy lát-hatóvá és hitelessétegye a lélektani folyamatokat, a szerepbelső vonalát. Szoljonij utolsó, látszólaglényegtelen jelenetében tipeg-topog aszínpadon, határozatlan, tehetetlen, szintejóságos, undorodva keni magára akölnivizet. Kihívják, elindul hátra adombon, a házból kihallatszik Irina ésTuzenbach nevetése. Szoljonij megfordul,arcán kín, szinte rémület, majdmegváltozott ritmusban megy tovább,hatalmas csizmái gépies keménységgelviszik. Megértjük: most, csak mosthatározta el, hogy megöli barát-ját,tehetetlenségében, csak azért, hogy végretörténjen valami, hogy megszabaduljonvalahogy egész nyomorult és érthetetlenönmagától.Sztanyiszlavszkij hatása

Előttünk az írói mondanivaló teljesmélysége. Az előadás, képletesen szólva,kezünkbe adja azt a kulcsot, mely Irinalelkér, a drága zongorát nyitja. Csehovebben az előadásban nem a századfordulószéplelkű poétája, hanem a huszadikszázad talán legaktuálisabb költője, ki azegyik első irodalmi szociográfia, a Szahalinszerzője is.

A Művész Színház csak egy-két lépésttett még azon az úton, amelyet a Szta-nyiszlavszkij által kidolgozott színházikoncepció alapjai tárnak fel. Tovsztono-gov és társulatának budapesti vendégjátékaízelítőt adott a magyar közönségek abból,hogy milyen remek lehetőségek vannak arendszer tehetséges, modern művelőikezében. Az amerikai színházról szóló,szaporodó beszámolókból tudjuk, hogySztanyiszlavszkij módszere

színházművészek érdeklődésének kő-éppontjában áll, az Actors Studio éskövetői rendszerét a pszichoanalitikusemberlátással egyesítve fantasztikusszínpadi teljesítményeket produkálnak.

Efrosz

Dolgozik Moszkvában egy rendező,Efrosznak hívják. Az ő rendezésében lát-tuk Arbuzov Egy boldogtalan emberboldog napjai című darabját. A darab -megjelent a Nagyvilágban is - kevesebb,mint jelentéktelen. Az előadás csodálatos.A játék vibráló, nyugtalan feszültsége, azemberi kapcsolatok, a lélek vergődéseinekhajszálpontos, költői mélységű ábrázolása,az alig láthatóan alkalmazott rendezőigesztusok értelmet irányító ereje lenyűgözia közönséget. (Efrosznál már csak aszínészi játék kellékei, a praktikusanfunkcionáló részletek naturálisak, ajátéktér tisztán elvont kompozíció.)Vannak az előadásban pillanatok, amikor anézőtér a szó szoros értelmében nem veszlevegőt. Akik csak olvasták a darabot, nemfogják megérteni, hogyan lehetséges ez.Amit itt látunk, az minden drasztikushókusz-pókusz nélkül a színpadiemberábrázolás, az autonómszínházművészet teljes dia-dala. Efroszfekete báránya a moszkvai színháziéletnek. Előadásainak óriási kö-zönségsikere és nagy művészi hatása el-lenére a kritika egy része hevesen támadja.Valószínűleg az Arbuzov-előadásból iskiderülő sötét világképe, végletekigérzékeny humanizmusa miatt. Nem tudokállást foglalni ebben a vitában, de a fontosaz, hogy tartalmi kérdésekről folyik, hogy aszínházművészet lényeges értékei vannakszem előtt. Nem biztos az sem, hogy aSztanyiszlavszkij-rendszer modernszínpadi életéhez feltét-lenül mélylélektaniirányzatokba kell kapcsolódni. A lényeg az,hogy tudatos munkával, a társulat művészimű-hellyé emelésével, a színházelméletsok-oldalú megértésével lehet a fentebbemlített sikereket elérni.Hazai kitérő az elméletellenességről

Mi többé-kevésbé kimondottan elmé-letellenesek vagyunk. Rosszak a tapasz-talatok. Sokak szemében az elmélet az abunkó, amellyel könnyedén agyon lehetütni bárkit, aki az élet zavaros forrásaibólhittel és őszintén merít. Vagy az elmélet aza doktrína, amelybe a bukott, igaziművészi alkotásra képtelen emberekkapaszkodnak, elszakítva a színházat azeleven élettől. Persze, mind-ez igaz is, attólfügg, hogyan s kik alkalmazzák azelméletet. Azoknak a stiláris kategóriáknakjó része, amelyeket színházi teljesítményekleírására használnak, végtelenül durva, másművészetek területéről kölcsönzött, de ok-e ez arra, hogy megelégedjünk anapilapkritikák siralmas jelzőivel? Nagyonnehéz a színházat fogalmilag megragadni -hiszen lényege éppen a művészetté válteleven ember -, de nem lehetetlen. Aszínházak gyakorló művészei kényszerűenkialakítanak maguknak valamilyen me-

chanizmust. Ha valakinek volna tehetségeés türelme kibányászni azokat a tény-legeshatás-effektusokat, amelyekkel egy-egynagy színész vagy rendező dolgozik, talánkulcsot kapnánk kezünkbe egyéniségükmegértéséhez, s talán jobban cl tudnánkhelyezni őket a színház-művészet és akultúra szellemi áramlataiban. Az, hogynincs elfogadható képünk a magyarszínházművészet múltjáról, ma márjóvátehetetlen, de lassan a közelmúlt is azöntudatlanság homályába foszlik. Havisszatekintünk csak az elmúlt tíz évre,számos nagy jelentőségű művészikibontakozás, pálfordulások, koncepciókösszeomlásai és megújulásai tarkították aszezonokat. Színészi egyéniségekbontakoztak ki, mások zsákutcába jutottak,de ha elolvassuk ennek az időszaknakszínházi cikkeit, a művészek nyilatkozataitvagy a kritikákat, aligha lesz képünkminderről. A művészek őrzikinkognitójukat, a kritika pedig nem mélyedcl túlságosan a színházak ügyeiben. Marada sikerek és bukások puszta regisztrálása, solykor a suttogások személyi változásokról,mint egy hivatalban.

Nem hiszem, hogy a magyar színháziélet szürke és rossz lenne. A kép, amitmagunknak és a közönségnek adunk ró-la,mindenesetre sokkal szürkébb. Csak ilyenkörülmények között fordulhat elő, hogynyár elején kampányszerűen meg-támadjuka színházi életet, úgy, ahogy van,egészében, majd három sikeres szabadtériprodukció után, nyár végén épp-olykampányszerűen megvédjük. S az idegekfelborzolásán kívül nem történik semmi.

Az igényes elméleti munkának nemcsaka közélet-teremtő szerepe lényeges. Sokkalfontosabb, hogy segíthet egy-egy művészitörekvés kibontakozásában, segíthet atársulat közös nyelvének kialakításában,tanítványokat orientál, segítségévelkönnyebben eljut egy színház olyan újkonzekvenciákig, melyek arculatáthatározottabbá, modernebbé tehetik.

Sztanyiszlavszkij elmélete távolról semolyan egységes, mint gondolnánk. Har-mincéves fejlődése alatt maga Sztanyisz-lavszkij fogalmazta mindig újra és újra.Csak az egész alapos megértéséből lehetmegközelíteni elképzeléseinek lényegét.Szembeötlő gyors és határozott eltávo-lodása kezdeti korszakának számos mei-ningenista vonásától. Kevésbé látható, delényegesebb, hogy rendszerének alapjaimögött az a filozófiai meggyőződés állt,hogy a felszabadított színészi teljesítmény atiszta, őszinte emberséget juttat-jakifejezésre. Kezdetben a módszer esz-közarra, hogy az emberi lélek szépségének,kiteljesedésének gyönyörűsége valósuljonmeg előadásában. Később a cselekmény fővonala fogalmának bevezeté

sével Sztanyiszlavszkij kezd eltávolodniettől az alapjában romantikus felfogástól.Mai követői analitikus játékfelépítőeszközeit arra használják, hogy gyűröttebbkorunk követelményeinek megfelelően amélylélektant (mint az amerikaiak) vagy azemberi-társadalmi kapcsolatokszemélyiséget formáló vagy éppen pusztítóábrázolását (mint az oroszok) helyezzék ahajdani harmonikusabb ideálok helyébe.

Nálunk Sztanyiszlavszkij feloldódott, snoha mindenki hivatkozik rá, a gya-korlatban elvesztette meghatározó erejét.Meggyőződésem, hogy ebben nagy szere-pet játszik a megfelelő szellemi munkahiánya. Senki sem kívánja, hogy Szta-nyiszlavszkij kizárólagos istene legyenszínházi életünknek, de hogy évek ótanincs egyetlen társulat sem az ország- ban,amely sikeresen tudna Csehovot játszani,az nem a szerző hibája, hanem a magyarkulturális élet fájdalmas vesztesége.

Próba a Tagankán

A legjobb moszkvai színházak sikeré-neka határozott szellemi arculat és az e mögöttálló, egységesen felépített társulat a titka.Ljubimov színházában, a Tagankán résztvettem egy próbán. Az anya c. Gorkij-regény adaptációján dolgoztak. A darabot,mint ennek a szín-háznak a legtöbbprodukcióját a főrendező és munkatársaállították össze az eredeti mű kötetlenfelhasználásával. A színpadon fiatalokbólálló társulat, huszonöt-harminc ember egyjelenetsort ad elő a századvégi orosz gyárimunkások életéből. Pantomimikusmozgások, szavalókórusok, páros éstömegjelenetek montázsszerű, igenbonyolultan szervezett sorozatából állómintegy negyedórás részletet játszanak el.

A színház Sztanyiszlavszkij módszerétőlalapvetően különböző stílusban ját-szik. Ajelenetsor nagyon rosszul megy, nemtechnikai okok miatt - mindenki tudja,hogy hol a helye -, hanem mert a hangvételprimitív, önsajnáló, melodramatikus.Ljubimov leállítja a próbát. Keményenmond néhány mondatot a teljesítményművészi laposságáról, megvilágítja, hogy ajelenetek egészének milyen hatást kellelérnie. Személy szerint nem bírál senkit,világos, hogy a hibát nem egy-két személyrossz játéka, ha-nem a feladat közösfélreértése okozza. Három-négy percrefelbomlik a rend a színpadon. A színészekbeszélgetnek (játékmester nincs köztük),Ljubimov lent ül, és csendesen nézi őket.Újra kezdik a jelenetsort, és végigjátsszák.Jól. Mind a harmincan. Közbenmegváltoztatják az egyes jelenetekbeállítását, sőt a pantomimek egy részét is.Ljubimov elégedetten nézi, és sokáig nemszól közbe. Bű-vészmutatvány? Nem. Egyjól, tudato

san szervezett társulat művészi önfe-gyelme és intellektuális ereje mutatkozottmeg.Elmélet és gyakorlat

Ljubimov, Efrosz, Jefremov, Rajevszkijés a moszkvai színházi élet mai vezetőegyéniségeinek sikerei mögött ott állnak aszovjet-orosz színház óriásai, akik ahúszas-harmincas évek nem könnyű vi-szonyai között nem restellték „doktrinér"módon, írásban elvekké rögzítenitapasztalataikat, egyrészt megőrizvénszellemi kincseiket követőik számára,másrészt új, lehetséges irányokat találva aművészet színházi kifejezésformáinak.Nevetséges azt állítani, hogy életidegenokoskodásokról van szó, hiszen nem egy-két sikeres előadás, hanem olyan jól mű-ködő társulatok jöttek létre munkáikalapján világszerte, amelyek meghatároz-zák a színház fejlődését napjainkban is.

Sztanyiszlavszkij még a forradalom előttegy ideig azzal a gondolattal foglalkozott -mesélik -, hogy társulatot szervez egyeldugott kis helyen, a Fekete-tengerközelében. Ott akarta zavartalanulkidolgozni a tökéletes színházat,létrehozni az együttes teljes harmóniáját.Ebben esetleg egy-két meghívott vendéggyönyörködhetett volna. Őrültségneklátszik, üzleti szempontból különösen, dekomolyan kellene venni, hisz a színházlegbenső lényegéhez tartozik, hogymiközben élő emberekben játékkáváltoztatja a válóságot, megpróbálja végülvalósággá változtatni játékait. Csak ígyérthető meg, hogy például New Yorkban aLiving Theatre mindent elkövet, hogynéhány száz összeverődött embertmegszabadítson társadalmi előítéleteitől és- bár irreálisnak tűnik - tisztességespolitikai tettekre sarkallja őket. Ezektermészetesen szélsőségek, de velejárói éstalán feltételei is a modern művészetfejlődésének. Ha meggondoljuk, hogyDecroux Párizsban évekre el-vonult anyilvánosság elől, és néhány barátja,valamint kisszámú értői körében alakítottaki a pantomim pure kánon-ját, amelynekalapján Marceau és Barrault aratjákvilágraszóló sikereiket, akkor talánSztanyiszlavszkij ötlete nem is volt olyanőrültség.Színház és közönség

A moszkvaiak szeretik a színházat. Aszinte mindig zsúfolt házak, fantasztikuselőadásszériák csalhatatlan jelei ennek aszeretetnek. A színházak többségekellemes, barátságos hangulatot áraszt. Anézők nagy része utcai ruhában van, sokanközvetlenül munkából jönnek, a városhatalmas távolsága: miatt nincs időhazamenni és átöltözni, Megfigyeltük,hogy családok, barátok gyakran a színházelőtt találkoznak először napi teendőikután. Kényelmes bü-

fék, ahol pezsgőt inni és vacsorázni islehet, mellettük szalonok, ahol a színházfotókkal, makettekkel, régi nagy sikerekemlékeivel, vendégjátékokról készült ké-pes beszámolókkal, kritikákkal és mű-vészi hitvallásokkal reprezentálja önma-gát, általában igen gazdagon. A közönségérdeklődve nézi, tájékozódik. Azelőcsarnokok dekorációi szerves részei aszínház produkciójának. Ljubimov szín-házában például estéről estére az elő-adásnak megfelelően változtatják a fala-kon és a vitrinekben levő anyagot. Azutcai ruhás otthonosság vonzó harmóniá-ban van a színház dolgai iránti tisztelet-tel, amely a nézőtér feszült, értő és sze-retetteljesen ünnepi figyelmében éri el acsúcspontját.

A színház jól tartja a közönséget és aközönség jól tartja a színházát. Az ér-deklődés egyik oka talán az, hogy atelevízió-, rádió- és moziműsorok messzeelmaradnak attól a színvonaltól, amit aszínházak képviselnek. A műsorterv, ki-véve a hatalmas hazai klasszikus és fél-klasszikus repertoárt, nem nagyon külön-bözik a miénktől. A világirodalomklasszikusai, Euripidésztől Brechtig. Mainyugati szerzők, kivéve az abszurdokat ésaz egzisztencialistákat. Alekszej Tolsztojverses drámája Rettenetes Ivánról, egySaint-Exupéry- vagy egy Bulgakov-bemutató különleges irodalmi csemege,mint ahogy az egyébként elég közepesneklátszó, de mennyiségében hatalmasmodern szovjet dráma is szolgál nagy íróikiugrásokkal (például a világsikerré váltVarsói melódia). A siker igazi oka azonbana jó szellemű színházi élet, a színházmaga. A játék titkaiba, a stílusok éstörekvések világába beavatott közönség ésa határozott társadalmi célokat követőszínházak egy szellemi társas-játékrésztvevői.

Egy kis mentegetőzés

A magam tapasztalataiból és másokelbeszéléseiből tudom, hogy a külföldönlátott színház - talán az élmények külö-nösen friss, előítéletektől mentes varázsamiatt -, ha csak egy kicsit is jó, akkorrögtön jobb, mint a miénk. Ezért, ha akikerülhetetlen összehasonlításokra kerülsor, nem lehetünk eléggé óvatosak. Egyszínházi kultúra elválaszthatatlanulösszefügg azzal a társadalmi közeggel,amelyben létrejött, és eredményeit nemszabad egy más helyzetben levő színházonszámon kérni. Mégis, a jól alkalmazott jópélda hasznos lehet összekuszálódottproblémáink újragondolásához.

Ljubimov politizáló színházába csakhárom hónapra előre lehet jegyet kapni. Aszínházzal szemben levő metróállomáslépcsőjén esténként fiatalok állnak,„jegyet veszek" feliratú táblákat tartva amagasba. És ezért nem lehet Ljubimovékatnem irigyelni.

M. LÁZÁR MAGDA

Adósai vagyunk

A drámaíró Horváth Ödön

Horváth Ödön - ilyen nevű magyaríróról nem tanultam, nem hallottam. An-nál meglepőbb volt számomra, amikor jótíz évvel ezelőtt egy NDK-beli szín-házműsortervében szerzőként feltüntetveelőször ráakadtam „Ödön von Horváth"nevére. Azóta alkalmam volt róla és tőlesokféle, írásban hozzáférhető anyaggalmegismerkedni.

A Theater Heute 1969 júliusi számábanaz idei Berlini Színházi Találkozósummájaként ezt olvashattuk: .. a BerliniSzínházi Találkozó mérlegét elkészítve abázeli színház vitte el a pálmát Ödön vonHorváth Kazimir és Karolin címűdrámájának Hans Hollmann rendezteelőadásával, amely újabb lépcsőfokotjelent Horváth újrafelfedezésében. Semmisem volt »hangulatszerű«,»atmoszférikus« ebben az előadásban.Könyörtelen valóság tárul fel a színpadon,és világos bizonyságot nyert, milyenszorosan kapcsolódik egymásba társadal-mi lét és tudat, illetve (kevésbé marxis-tán és inkább »horváthian«) anyagi hely-zet és érzelem. Életre keltek a brechtiintenciók: naivitás és dialektika, érthető-ség és plaszticitás; már-már igazolástnyer, hogy Horváth az utóbbi idők egyiklegnagyobb drámaírója! ..."

Ennek a - német nyelvterületen je-lentkező - Horváth Ödön-reneszánsznakmásik bizonysága: a november elejénBudapesten megrendezett „Nyugat-Berlin-Charlottenburg bemutatkozik" kulturálishét egyik eseményeként a KulturálisKapcsolatok Intézete kiállító-termébenKäthe Kollwitz grafikái mellett Ödön vonHorváth-dokumentációs anyaggaljelentkeztek a vendégek.

Hozzánk ezen túlmenően csak nagy-néha jut cl egy-egy szűkszavú hír németülíró hazánkfia bemutatóiról. A FilmSzínház Muzsikában és a Nagyvilágbanegy-egy cikk látott napvilágot tragikushalálának 30. évfordulója kapcsán. Ere-deti tehetségét a magyar közönség nemismeri, nem ismerheti. Hiszen sem életé-ben, sem a halála óta eltelt három év-tizedben, sem színpadon, sem a rádióban,sem a televízióban egyetlen műve semszólalt meg, könyvkiadásunk sem drámai,sem epikus műveit nem jelen-tette meg.

Mi lehet az oka annak, hogy HorváthÖdön „játékszíni költőmestersége Ma-gyarországon lábra nem tud kapni?".

Abban nem láthatunk semmi meglepőt,hogy a 20-as, 3o-as évek Németor-szágában, majd Ausztriában alkotó, németnyelven író, antifasiszta drámaíró életébennem juthatott szóhoz magyar színházban,de a felszabadulás után el-telt huszonötesztendőben egyszerűenmegmagyarázhatatlan, hogy miért nem fi-gyelt fel rá színházművészetünk.

Közünk van hozzá, hiszen magyarnakszületett (Fiuméban, 1901. december 9-én,éppen ott szolgálatban levő diplomata apagyermekeként), jórészt Budapestennevelkedett, itt járt iskolába, és AdyEndre költészete gyakorolta a legnagyobbhatást fejlődő egyéniségére. Közünk vanhozzá azért is, mert a fiatal fiúnak életreszóló élményt a MagyarTanácsköztársaság adott, és mert egyiklegkorábbi, töredékes drámakísérletétDózsa György parasztforradalmáról írta,1923-ban; majd legérettebb vígjátékainakegyikét 1935-ben, Falu, ahol nincsenekférfiak címmel Mikszáth Kálmán Szelistyeiasszonyok című regényének alapötletébőlbontotta ki.

Hitler uralomra jutása után sürgősenhazautazott Berlinből, hogy magyar ál-lampolgárságát megőrizhesse, majd ami-kor Hitler bécsi bevonulása után mene-külni kénytelen Ausztriából is, HatvanyLajos nyújt menedéket számára, mielőtttovább folytatná útját egy végzetes bal-eset következtében oly szűkre szabottemigrációja felé.

De nem ezért, nem csak ezért van kö-zünk hozzá. Ismernünk és ápolnunk kel-lene drámai örökségét, mert humanista,tudatos antifasiszta célzatosságával pél-damutató ma is. Méltán vallhatjuk ma-gunkénak életművét, melyben a politikusszínház hallatlanul érdekes, egyéni út-játjárta a népszínmű, azaz inkább a bécsi„Volksstück" mienknél haladóbbörökségét folytatva és megújítva. A ko-rabeli kisemberek, alkalmazottak, pro-letárok sorsát ábrázolta reális társadalmikeretben. Gyakran a brechti eszközöket isalkalmazta.Az ostobaság és a hazugság ellen

Így vallott ars poeticájáról: „ ... éntulajdonképpen soha nem valaki érdeké-ben írok, és mégis fennáll a lehetőségeannak, hogy valaki »ellen« hat, amitmegírtam. Csak két dolog ellen fogoktollat: az ostobaság és a hazugság ellen.És két dologért szállok síkra, az értele-mért és az őszinteségért." Mottóként írja1930-ban Mesél a bécsi erdő című jelleg-zetesen horváthi népszínműve elé: „Avégtelenség érzetét mi sem kelti fel ben-nem inkább az emberi ostobaságnál."

A Kleist-díjjal jutalmazott Mesél a bécsierdő a Strauss-keringők ábrándosmelódiáit a brechti songok elidegenítőeffektusaként alkalmazza. A gazdaságivilágválság kezdetének bécsi, nyárspol-

gári idilljét festik alá a jól ismert valcerek.Alfréd, a lóversenytippekből és egyhervadó trafikosnő kegyeiből élő ex-hivatalnok szakít léha életével, hogy be-csületes munkával keresse meg kenyerét, aszép, fiatal Marianna kedvéért. (A naivleánykát egyenesen a bécsi erdőben,hangulatos kiránduláson megrendezetteljegyzésén hódította cl derék hentesmestervőlegénye mellől.) A férfi egy kisvargabetűvel visszatér régi életformájához.A trafikosnő ennek érdekében ismétösszehozza a sztriptíztáncosnővé avanzsált,majd ártatlanul börtönbe jutott Mariannátzord apjával és a hűséges mészárossal is. Amegható kibékülési fináléba egyetlendisszonáns hang csap bele: halott az idilliszerelem gyümölcse, Mariannáékdajkaságba adott gyermeke. Apai dédanyjajárt kezére a sors-nak, hogy a kis„törvénytelen" elpusztuljon. Lelke mélyénmindenki fellélegzik, csak ahiszékenységéért poklokon át-mentMariannában lobban ki a hit utol-sószikrája is.

Még élesebb hangú a nemzetiszocia-listákkal igen korán személyesen isösszecsapó szerző legszubjektívabb indu-lataitól fűtött, 1930-ban írt Olasz éj címűnépszínműve. Egy német kisváros repub-likánusai lampionos, giccsműsorral tarkítottkerti ünnepségre készülnek, mialatt a városnyárspolgárai hazafias marsokat bömbölvevonulnak a horogkeresztesekdemonstrációján. A „széplelkű" republi-kánusok kizárják a harcrakész ifjúmun-kások kis baloldali csoportját a kertiünnepségből, mert kemény fellépésük ün-neprontásként hat. A békés sörözőkrezúduló fasiszta rohamcsapat brutalitásátólazonban csak ezek az ifjúmunkásokképesek őket megmenteni.

A német munkásosztály megosztottsá-gát, a filiszterekben rejlő potenciális fa-sizmust 1930-ban már olyan világosan áb-rázolja a nagyszerű, szatirikus éllel szín-padra vitt darab, hogy természetesnekérezzük továbbélését a német színpado-kon. Érthetetlen, hogy nálunk HeddaZinner vagy Friedrich Wolf hasonló té-májú darabjait utólag felfedezték, de ez akitűnő darab elkerülte színházvezetőinkfigyelmét.A Liliom késői rokona

A Theater Heutéban oly lelkes szavakkalemlített Kazim i r és Karolin különös,késői rokonságban áll Molnár Li liomával.De a pesti századforduló romantikusvurstlija helyett itt a harmincas évekkezdetének müncheni vidám-parkja aszíntér. A hagyományos októberiünnepség vad, disszonáns dáridója egyballadaian egyszerű és szívszorítószerelmi történet háttere. Az állástalannávált gépkocsivezetőt nagy karriert remélveelhagyja Karolin, az ostoba kishivatalnoklány. Mire megalázva vissza-térne hozzá, elkésett. A népünnepély ezerszínű, apokaliptikusan megrajzolt világa -a brechti dramaturgia szerint - atudatosítás eszközeként vonul végig acselekményen. Színpadra állítása nem-csak izgalmas rendezői lehetőségeket,hanem nagyszerű színészi feladatokat isígér.

Ugyancsak a gazdasági válság könyör-telen világa rajzolódik ki a törvényszékitudósításból született Hit, remény, sze-retetből, az 193z-es Horváth-féle „kis ha-láltáncból". A munkanélküliség ellen át-látszó és ártalmatlan kis csalással véde-kező fiatal lányt könyörtelenül megbün-tetik. Az államrend védelmezői ezzelminden további, kétségbeesett elhelyez-kedési kísérletét meghiúsítják. Nem jelentkiutat a szerelem sem, mert a választotttárs, a derék, ostoba közrendőr eldobjamagától karrierje érdekében, amikor sötétmúltja" kitudódik. Ami-kor az éhhalál előla hullámsírba menekült lányt az őrszobábaviszik, utolsó perceiben éppen a voltvőlegény döbbent képe mered rá.

A gazdasági világválság, a munkanél-küliség, a megtorlatlan bűn és az öngyil-kosság témáit variálja - egymástól me-rőben különböző drámai eszközökkel - azÉg felé című groteszk misztériumjátéka ésa Szajna ismeretlen halottja című morbidkomédiája is.Az érlelődő fasizmus leleplezője

Míg ezekben a darabokban a kispolgárkönyörtelen, mindenkin és mindenenátgázoló érvényesülési harcát ábrázolja,addig a következő - már a hitleri Né-metországból Bécsbe költözve írott - da-rabjában, az 1935-ben született Ide-oda címűbohózatban áldozatként is bemu

tatja a válság és az érlelődő fasizmuskorában tönkrement kisembert. A bohózata két polgári demokratikus ország határánjátszódik, szenvedő hőse egy hontalan,nincstelen exdrogista. Míg szorgalmasadófizető volt, jó állampolgárnakszámított. Most, hogy nincs semmije, egy-szerre megállapították róla, hogy születéserévén a szomszédos államba illetékes. Deott elmulasztotta állampolgárságátmegújítani, így nem fogadják be. Igyvergődik az egész darabon végig achaplini figura a határfolyó hídján oda-vissza, két hazája között. Közben aka-ratlanul leleplezi a két állam kormány-főjének inkognitóban tervezett titkosmegbeszélését, veszedelmes nemzetközikábítószercsempész-bandát tesz ártal-matlanná, és összehozza az egyik partihatárőr lányának házasságát a papaszomszéd parti kollégájával. A hontalanvándor dilemmáját irreális színezetűhappy end oldja fel - mintha csak aKoldusopera királyi hírnöke tévedt volnaide is.

A második világháború előszelét érezveírja meg Don Juan a háborúból jön címűdrámáját. A maga nemzedékének viszonyaaz 1914-1918-as háborúhoz ön-életrajzifeljegyzése szerint a következő volt:„Bennünket, akik a »nagy idők«-benéppen kamaszok voltunk, nem nagyonszerettek. Abból a tényből, hogy apáinkelestek vagy megnyomorodtak acsatatéren, azt a nyilvános következtetéstvonták le, hogy mi, háborús kölykök,egytől egyig gonosztevők leszünk. Hanem fütyültünk volna rá, hogy serdülő-korunk éppen a háború idejére esett, akármindannyian felköthettük volnamagunkat. Közönyösek voltunk, neméreztünk mi sem szánalmat, sem tiszte-letet. Egyszerűen semmi érzékünk nemvolt a múzeumok meg a lélek halhatat-lansága iránt, és amikor a felnőttekösszeomlottak, mi sértetlenül megúsztuk adolgot. Bennünk nem omlott össze sem-mi, hiszen addig még csak egyszerűentudomásul vettük a tényeket."

Don Juan fagyhalála

A háborúban felnőtt Horváth a há-borúból összeomlottan hazatérő, csatákpoklát megjárt, pergőtüzeket túlélt férfi-nemzedéket állítja most - az utódgene-ráció könyörtelen objektivitásával - DonJuan a háborúból jön című drámájánakközéppontjába. A hajdani nagy nőfalótmost éppen múltbeli nimbusza teszitönkre. A háború utáni inflációsnagyváros - feltételezhetően Berlin -megvadult asszonyai, lányai szerelem-éhesen csapnak le rá, a „békebeli, igazi"férfira. Az pedig összetört lélekkel, egyhajdani - közben meghalt - lány irántinosztalgiával szívében, idegenül bolyongközöttük. A többi Don Juan-feldolgozástólgyökeresen különböző dráma ön-

ÖDÖN VON HORVÁTH

kéntes fagyhalállal zárja le a mindenkitőlelidegenedett, egykori hódító életét.A nyárspolgár Figaro

Következő darabjában ismét visszatéraz emigráció, a hontalanság egyre idő-szerűbb kérdéséhez, de most egészen másaspektusból közelíti meg, mint az Ide-odaesetében. A Figaro válása című komé-diájának modelljét minden bizonnyal afiatal Szovjetunióba akkor mártömegesen visszaáramló emigráns oroszértelmiség szolgáltatta. Horváth Ödönugyan-is Beaumarchais talpraesett hőséta forradalmi Franciaországból„disszidáltat-ja" gazdái, az Almavivagrófi házaspár és felesége, az uraihozragaszkodó Zsuzsi kedvéért a poroszbürokrácia kellős közepébe. Míg ott agrófék adósságot adósságra halmoznak,és a forradalom összeomlására szabnak kiújabb és újabb terminusokat, addigFigaro önállósítja magát, hogy jól menőfodrászszalont alapítson. Zsuzsi azérthagyja ott férjét, mert nem tudja nekimegbocsátani, hogy „világpolgárbólnyárspolgár lett". Házasságuk válságavégül is otthon oldódik

fel, a hajdani Almaviva-kastélyból ala-kított gyermekvárosban találják megéletcéljukat, boldogságukat.

A sziporkázóan szellemes, tudatosanakronizmusoktól tarkálló Figaro-ko-médiát ismét egy kortársi kórkép követ-te a nyájtermészet tömeglélektanáról. Azutolsó ítélet napja című színművében egyjámbor állomásfőnök és a ráakaszkodókacér kis fruska évődése miatt kisiklik avonat. Szerencsétlenség halottakkal,sebesültekkel. Az állomásfőnök bűnös-ségét szuggeráló, majd ártatlanságát ün-neplő, végül a halálát előidéző tömeg-hangulat ábrázolása az unalmas vidékikis porfészekben Karinthy Frigyes Krisz-tus és Barrabásának megdöbbentő erejétidézi fel az olvasóban.

Két történelmi vígjáték -tanulsággal

Horváth Ödön utolsó két befejezett ésmég életében színre került darabjában aFigaro-feldolgozás történelmi vígjátékivonalát folytatta. Mikszáth Kálmán Sze-listyei asszonyok című regényétkiindulópontként használja Falu. aholnincsenek

AZ OLASZ ÉJ SVÁJCI ELŐADÁSÁNAK

SZÍNHÁZI PLAKÁTJA

férfiak című vígjátékához, de már a be-vezetésben leszögezi, hogy a figurákatnem a nagy magyar regényírótól kölcsö-nözte: teljesen szabadon kezeli a magakorszerű mondanivalója érdekében amikszáthi anekdotikus történelmi alapo-kat. Mi volt Horváth Ödön mondani-valója 1935-ben az erdélyi asszonymustraés az igazságos Mátyás király történeté-vel? Hallatlanul hiteles, plebejus szem-léletű képet ad a jó szándékú reformer-király népétől való elszigeteltségéről, azegész udvari bürokrácia rendíthetetlenkorruptságáról. De a romantikus női hár-masfogat még többet változott Horváthalakító kezében. Legizgalmasabb hármó-juk közül a Mátyást meghódító, titokzatosszépasszony, maga a szebeni grófné.Átok, boszorkányság vádja ül a családján,és ezért férje - bár szereti - eltaszítjamagától. Horváth ebben, a KönyvesKálmánt idéző királyi békítésben -„elátkozott fajok pedig nincsenek" - ahitleri fajelmélet tombolásának tetőfokántesz hitet ismét humanizmusáról.

Pompeji, avagy egy földrengés komédiájacímű darabja azt a mindennapi ró-maiéletet eleveníti meg, amelyet ma a lávaalatt épségben maradt tárgyi emlékeknyomán rekonstruálnak a történészek.Ezek a mindennapok sokban em-lékeztetnek - Horváth Ödön darabjaszerint - a harmincas évek közép-európaikisemberének életére. A döntő különbség:a rabszolgák, a katakombákba kény-szerített keresztények szemszögéből mu-tatja be a végnapja felé közeledő Pom-pejit, a belülről halálra ítélt római vi-lágbirodalmat.

Itt hirtelen megszakadt Horváth Ödönizgalmas drámáinak sora. Váratlanul ra-gadta el harminchét esztendős korában ahalál. Az Anschluss, Ausztria hitlerielözönlése után az antifasiszta Horváthkénytelen volt elmenekülni. A hontalan-ság most már saját életébe is betört,Svájcban akarta volna osztani az emig-ránsok sorsát. Rövidre tervezett párizsiútján különös, horváthi drámába illőmódon pusztult el. 1938. június i-énSiodmakkal, a neves filmrendezővelfolytatott eredményes tárgyalás után pen-ziójába igyekezett, amikor a ChampsElysées-n egy hirtelen szélroham kidön-tött egy korhadt gesztenyefát, és azagyonsújtotta Horváth Ödönt.Az aktuális drámaíró

Horváth Ödön művei a német nyelv-terület haladó színpadain sikerrel da-colnak az idő múlásával azóta is. Máigtartó népszerűségét pusztán tematikaiidőszerűsége önmagában még nem iga-zolná. Egyre gyérülő személyes barátai-nak ragaszkodása varázslatos emberi sze-mélyiségéhez kevés volna ahhoz, hogydarabjait újra meg újra sikerrel újítsák fel.Hiszen sok, becsületes szándékkal

megírt, a két világháború közötti átmenetiévekben született avantgardista darab mamár élvezhetetlenül elavult. Horváth Ödönreneszánszát tehát drámaírói eszközeinekkorszerűsége magyarázza. Különösen a mimai, szocialista népszín-házi törekvéseinkmeríthetnének eredményesen a sajátoshorváthi „népszínműből".

Horváth Ödön úgy gyúrja át a magacéljainak megfelelően ezt a sokat vitatott,19. századi játékformát, hogy megőrziannak tragikus-víg hangulatváltozásait.Előszeretettel keres drámai cselekményehátteréül látványos, színes nép-ünnepséget, és ezt a keretet kora jelleg-zetes közép-európai társadalmának,mélyrehatóan elemzett osztályellentétei-nek ábrázolására használja fel. A Mesél abécsi erdő hangulatos társaskirándulása, azOlasz éj lampionos ünnepélye a németkiskocsma kerthelyiségében, az októberiünnepség a vurstli ezer olcsószórakozásával a Kazimir és Karolinában,a vendéglői díszvacsora az Utolsó ítéletnapjában nemcsak színpadi látványosság,hanem tudatosan komponáltkontraszthatás. A látszólag szórakozókisemberek sorsa éppen most, éppen ittfordul tragikusra.

Ezt a kontrasztos szerkesztést segíti elő- a songok brechti módszerére emlékeztető- zenei eszköztára. Nem a fel-használtkompozíciók maguk „idegenítenek el",hanem a széltében énekelt, mindenholjátszott szalonzene „örök-zöld" melódiái.Andalító dallamuk alkalmazásukpillanatában tévedhetetlenül egy-egy idilliélethazugság leleplezésére szolgál.

Figurái nem álparasztok, mesebeli dol-gos emberek, hanem a nagyváros tipikusmunkásfigurái, alkalmazottai, közrend-őrei, kisemberei. Írói fegyvertára ki-fogyhatatlan kontraszt-eszközökben, ésezeket mindig nagyon tudatosan, nagyoneredetien használja. Meggyőző példa errea keleti színjátszásból Brecht eszköz-tárába átkerült merev jellemmaszkok al-kalmazása. Horváthnál a Pompeji címűkomédiájában az előkelő római urak éshölgyek társadalmi rangjukat kifejező ál-arcokat viselnek. Demaszkírozásuk mindigfordulópont a komédia cselekményé-ben.Ezzel a játékmóddal is rendkívültakarékosan bánt a szerző. Az apró hely-zetkomikumok jelzésétől indul el - a hőskatona maszkja a gyáva, ostoba embervonásait rejti. Az ifjú divathölgy fáradtrabszolganői szép álarcát rúzsozzák, pú-derozzák újra, s a meztelen arc ez alatt ateljes ürességről, koravénségről árulkodik.A demaszkírozás csúcspontja egy-ben akomédia tragikus magaslata is. A gőgös,fukar bankár hangja szólal meg a cirkuszijátékokban az őskeresztények ketrecéből.Ott áll a rács mögött - közvetlenül előttebarátai és az a rabszol

gája, akinek élet-halál kérdése, hogygazdája mellette tanúskodjék -, és nemismerik fel. Nem visel álarcot többé, mertmegtért, kereszténnyé lett.Brecht kortársa

A példák hosszú sorát idézhetném mégHorváth szinte kifogyhatatlan groteszkszínpadi ötleteinek illusztrálására. A mairendezők fantáziáját minden bizonnyalelsősorban ezek indítják meg műveiben.De nemcsak szerkesztési módjában, megegy-egy pompás színpadi ötletébenvillódzik mai színekben groteszklátásmódja, hanem sajátos, történelmietlenkomédiáinak szemléletmódjában is.Dürrenmatt legjobb paraboláinak szintjétés stílusát idézik fel a nézőben és azolvasóban azok a Horváth-darabok, me-lyekben a maga korának valóságát, álta-lános érvényű anakronisztikus múltbahelyezte. Az imént idézett Pompejiben aklasszikus ókor, Mikszáth-adaptációjábana magyar reneszánsz, Figaro-feldol-gozásában a francia forradalom köntösé-ben szólaltatja meg kora problémáit.

Ez a fajta történetiség Horváthnálnagyszerű lehetőség a máig hurcolt emberiostobaságok kicsúfolására, a kor ha-miseszményeinek - elsősorban a fasizmusnak- ellenállhatatlanul nevetségessé,lehetetlenné tételére. Joggal írta rólanéhány évvel ezelőtt barátja és műveinekgondos ápolója, Ulrich Becher: „Hatovább él, kétségtelenül a német nyelv-területnek Brecht mellett legnagyobbszínpadi költője lett volna korunkban." Anémet nyelvterület irodalmárai vitatják is:kit illet Ödön von Horváth élet-műve -Ausztriát-e vagy Németországot? Nekünkebbe a vitába nincs, nem lehet beleszólásijogunk. De jogunk, sőt kötelességünk,hogy végre elkezdjük törleszteniadósságunkat Horváth Ödön iránt! Ezzel atörlesztéssel színházkultúránk,közönségünk egyaránt csak nyerhet.

V Á L S Á G H E L Y Z E T

A F R A N C I A S Z Í N H Á Z A K B A N

A „Napirenden" rovat rövid interjút közölMichelet kultuszminiszterrel, aki kerekenleszögezi: a színházi vezetőknek választaniokkell egyfelől szabadság és szegénység,másfelől szubvenció és álla-mi függőségközött, mert az ország anyagi helyzete nemteszi lehetővé a függet-len magánszínházaktámogatását. Ha a színház - mondja aminiszter - segítséget kér az államtól, „nelepődjék meg. ha az állam és közteszükségképp pár-beszéd alakul ki, vagy, haúgy tetszik, ha az állam számadást kívántőle".

Figaro, 1969. december 15.

leveleka szerkesztőhöz

A drámaírás mesterség is

hozzászólása drámaíró-iskola kérdéséhez

Tisztelt Szerkesztőség,

az írói alkotói folyamat kétségkívül leg-izgalmasabb és legbonyolultabb területe adrámaírás. Közkeletű igazság ez, hiszenebben a műfajban kerül szembe a legtöbbkötöttséggel, áthághatatlan szerkesztési ésműfaji törvényszerűséggel az író. Ha nemszerzett elég technikai ismeretet ésgyakorlati tapasztalatot, úgy érzi,tehetsége kevés is a vállalkozáshoz. Adráma tehát nemcsak jó írót, költőt kíván,hanem ügyes és avatott konstruktőrt is,akinek amellett, hogy jól érti a drámaisűrítés technikáját, a színpadi nyelvdialektikus játékát, a hiteles atmoszféramegteremtését és a drámaépítés iramát,egyesíteni kell magában a kritikus szeműdramaturgot, a színpadot és a nézők lelkialkatát jól ismerő rendezőt, sőt bizonyosfokig még a díszlet- és jel-meztervezőt is.

A regény a korlátlan lehetőségek mű-faja, a dráma a korlátlan kötöttségeké,amelyek századok folyamán jóformán aligváltoztak. A dráma fölényes technikaitudást és színpadismeretet követel. Nemvéletlen, hogy azokban az országokban,ahol a színdarabírás és színjátszás anyagivonatkozásai döntőbbek, mint a művésziszempontok, a drámaírást évtizedek ótakönyvből és tanfolyamokon tanítják is: azEgyesült Államokban például márnyolcadik évtizede működik

37

az „Academy of Dramatic Arts", ahol azifjú drámaírójelölteket mindarra meg-tanítják, amit a drámaíráshoz el lehetsajátítani: hogyan kell az alapötletből, atémából jó és hathatós darabot formálni,milyen a jó expozíció, hogyan kell érdekesés eleven bonyodalmakat teremteni,kialakítani a drámai csomópontokat,felépíteni az egyes jeleneteket ésfelvonásvégeket s olyan magas szintűmegoldásokat elérni, amik élményt jelen-tenek a nézőknek és tartós anyagi hasznota színház tulajdonosainak.

Az amerikai példát később követtéknéhány nyugati országban, így Angliában,Franciaországban és Németországban is, snem egy könyv került piacra a drámaírástechnikájáról és mesterfogásairól. NálunkMagyarországon, ha jól tudom, HevesiSándor egy három évtizeddel ezelőtticikksorozatán kívül (amely azóta könyvalakban is megjelent „A drámaírásiskolája" címen) nem adtak közreilyesfajta szakkönyvet, hacsak nemszámítom ide Hegedüs Géza ilyen tárgyúkis könyvét vagy - ellenpélda-ként -Gyárfás Miklós rendkívül szellemes„Tanuljunk gyorsan és könnyen drámátírni" című könyvét, amely azonbankomoly drámaírójelöltek számára hasz-nálhatatlan, hiszen az író maga is be-vallja, hogy „könyvét mindenki olvas-hatja, kivéve azokat, akik maguk is drá-maírással foglalkoznak. Köztudomásúugyanis, hogy a dramaturgia túlságos is-merete a legtöbb drámaírónak ártalmáravan."

Ebben Gyárfás azonos nézetet vallpéldául Bernard Shaw-val, aki mindigironikusan és lenézően nyilatkozott atengerentúli „drámaíró-csináló iskolákról",és azt vallotta, okosabb, ha a drámaírómaga teremti meg a saját technikáját.Persze a saját technika megszerzése„magánúton" nem jelentheti egyedül anagy elődök és a sikeres kortársakdarabjainak tanulmányozását; a színházitapasztalatok egész tárházára szükség van.Shaw-nál abban, hogy szinte már elsőszínművének előadása alkalmával teljesfegyverzettel ugrott ki a porondra, nagyrésze volt annak, hogy előtte hosszú időnát mint színikritikus működött, s ígyállandó, közvetlen kapcsolatban volt aszínházzal. A dráma nagy klasszikusai isjórészt annak köszönhették fölényestechnikai tudásukat, hogy hosszabb-rövidebb ideig benne éltek a szín-házvilágában, s kiismerték annak titkait éstörvényszerűségeit. Shakespeare-ről,Moličre-ről és Ibsenről közismert, hogyhosszabb időn át vezettek színházat, sőtbizonyos színészi múltra is visszatekint-hettek, akárcsak a mi Katona Józsefünkvagy Kisfaludy Károlyunk. De a moderndrámaíró nemzedék jelentős alakjai is,mint például az angol Osborne vagy Pintera színpadot cserélték fel a

drámaírással; ugyancsak a színészet is-koláját járta ki az amerikai drámaíróklegnagyobbja, O'Neill is, aki azonfelülfiatal korában hallgatója volt a Yale-egyetemen Baker professzor drámaíróitanfolyamainak is.

Egyetlen műfajban sincs olyan kény-szerítő szükség arra, hogy az író pontosantudja, mit akar és hova akar eljutni, mint adrámaírásnál. A regényíró gyakranalakjaira bízza, hogy menet közbenhogyan fejlődik ki a cselekmény, s nem-egyszer el sem dönti előzetesen, hogy akezdeten túl hogyan bonyolítsa továbbszereplőinek sorsát. A drámaíró viszontaddig bele sem foghat az érdemlegesmunkába (a drámaírás ökonomikus munkais!), míg először gondolatban ki nemépítette, majd papírra vetve is föl nemépítette a drámai mű vázát, s ha nem isjelenetről jelenetre, de felvonásról fel-vonásra meg nem határozta a darab szer-kezetét. Molnár Ferencről írta meg egyikéletrajzírója, hogy míg regényeinek úgyült neki, hogy még vázlatot sem készített,s gyakran az aznapi folytatást is csak íráselőtt, a kávéházi asztalnál ötlötte ki,darabjait gondos és előrelátó terv alapjánkomponálta meg, s ehhez amunkamódszerhez haláláig hű maradt.Ahogy a dráma nem tűr meg egyetlenfelesleges szót, ugyanúgy megbosszuljamagát a henye szerkezet is. Diderot, akielméletben jobban értett a drámához, minta gyakorlatban, nem győzte eléggéhangsúlyozni a szerzők számára dráma-technikai könyvecskéjében, hogy addigsemmit se vessenek papírra, amíg nem állkészen a mű terve.

Ibsen például mint rendező alaposankitanulta a drámaírás mesterségbeli részét,s ezzel darabjaiban varázsos és le-nyűgöző módon élt. Sok követője akadt,akik jórészt a technikáját vették át, alegtöbbet támadott ibseni vívmányt, a„zárt drámai forma" találmányát, amely-ben minden jelenet, gesztus, szó egymás-ból következik, egymást készíti elő, samely hosszú időre megszabta a drámaifejlődés útjait.

O 'Neillen kívül az amerikai dráma mainagy alakja, Arthur Miller is sokat tanultIbsentől. Főleg a drámatechnikában volt amestere, mint ezt a drámái elé írttanulmányában kifejti, de ezt a technikátMiller később a maga sajátos módjántovábbfejleszti a hagyományos ésexpresszionista technika elemeinek ve-gyítésével. „Ibsen sok megoldását éstechnikai mesterfogásait - írja - sokszormagam is önkényesnek tartom, de tanul-hatunk alapvető szándékaiból: nem állítsemmit, amit nem bizonyított, ragaszkodika csodálatos látványhoz, hogy az életbenminden mozzanat az előzőnek szerveskövetkezménye, feltárja a bámulatos elemiösszefüggéseket ..." Majd sajáttechnikájáról így vall: „A dráma

költészete számomra is a részletek szer-ves illeszkedése. Szeszélyből nem leszköltészet, csak modor." Mihelyt a témátkiérlelte, Miller azonnal írásba fog, detervet nem készít előre. „Mindegyik da-rabomat azzal kezdtem - írja -, hogy mostegy ismert, de még meg nem értettigazságot meztelenítek le ... de több, mintféltucat drámámban csak úgy vaktábannyúltam a témához . .. Kezdetben semminehézséget nem okozott, hogyanalakítsam a sztorit, de ma már annáltöbbet, hogyan tárjam fel gondolataimat... Néha hosszabb ideig nem tudtamfolyamatos darabbá kovácsolni a drámát."

Ibsen tanítványa és csodálója volt Ber-nard Shaw is ifjúkorában, de a magatechnikáját már korán kialakította. Aztvallotta, hogy sok régi fogás, mint pél-dául az előkészítés, az összeütközés és adrámai kifejlet elmélete már elavult.Helyettük a nézők lelkiismeretét kell ala-posan felkavarni, és a végén sem szabadlecsillapítani. Színpad és nézőtér közöttharc folyik, s ennek egyik eszköze afélrevezetés. Ez is technika. Bizonyostévhitet kell támasztani a nézőben, s akövetkező felvonásban a tévhit leleple-zésével meg kell szégyeníteni. Ez azegyik alapelv. A másik az, hogy mindenkomoly témát, problémát szellemesen ésironikusan kell tálalni. A nagy ír dráma-író egyébként egész életében harcolt adrámaírás hagyományos technikája ellen,ami nem is meglepő, hiszen az ő egyé-niségének és a maga passzív hőseinek(helyesebben: szócsöveinek) egészen másdrámaépítési mód felelt meg.

Shaw szellemi rokona a mai színpadona neves svájci drámaíró, Friedrich Dür-renmatt. Neki is különös tehetsége van agroteszk drámai konfliktusok szerkesz-téséhez, és fölényes biztonsággal kezelimesterségbeli eszközeit is. Egyik interjú-jában elmondotta, hogy darabjai cselek-ményét mindig gondosan felvázolja, saddig nem fog munkához, míg az egésztémát részletesen ki nem bontotta, felnem dolgozta magában. Gyakran előbbnovellában írja meg az ötletet, s csakazután dolgozza fel drámai formában.Természetesen akkor megváltozik min-den, új szereplők lépnek színre, régiektűnnek el, a dráma világában mindenmásképp alakul és fejlődik. Darabjaitsűrűn átdolgozza, a bemutatók után is.

Móricz Zsigmond írta: „Minden mű-fajcsúcsa a dráma. A drámaírónak van alegnagyobb szüksége a legszigorúbbfegyelmezettségre, a legérettebb életfilo-zófiára és a legtöbb színpadi rutinra. Adrámát nem lehet úgy írni, mint a re-gényt, szabadjára engedve a fantáziát éscsapongva mesélni ... A drámaírónakalaposan meg kell tanulnia a mestersé-gét."

CSISZÁR BÉLA

SOÓS IMRE AZ EGEREK ÉS EMBEREK CÍMŰ

STEINBECK-DRÁMÁBAN

színháztörténet

B Ó D I S M Á R I A

Soós Imre

1930. februári 12-1957. június 20.

Nyolcan voltak testvérek a balmaz-újvárosi zsellércsaládban. Nyomorúságévszázados nehezékével a hátukon megsem születhetett ezekben az emberekben afelemelkedés vágya. Es ebből a kör-nyezetből egyszerre felbukkant egy szí-nésztehetség, ritka tüneményként, mindencsaládi előzmény, bármiféle tradíciónélkül. Mintha az ősi, végtelen nyo-morúság egyszer az összes szépet, erősetegy emberben adta volna össze. Azutánszárnyára eresztette.

- Kondás volt - mesélte Horváth Teri -,kint a pusztán egy újságlapot fújt a szél.Imre lehajolt és felvette, hogy elolvassa.Ebben akadt rá a felhívásra: „Fiúk,lányok, gyertek a SzínművészetiFőiskolára!" Olyan ez, mint egy népmese.Egy véletlen, egy darab papír elindítottaútján a parasztfiút.

Néhány elemi iskolai végzettséggeliratkozott be a főiskolára. A főiskola éveialatt rengeteg elméleti és gyakorlatiismeretet kellett befogadnia. Nem voltszorgalmas, de azonnal felfogta a dolgoklényegét, gyorsan és ezer felé tudottreagálni. A befogadásra váró isme-retekhatalmas mennyisége rendkívüli tempótdiktált. A nem éppen szilárd alapra épülőtudás nem adhatott biztos fogódzótkésőbbi színészi munkájához. Mégis, akorábbi környezetétől, hozott emlékeitől,osztályától és a kortól annyira távol állóalakokat is tökéletesen

meg tudta jeleníteni. Rátalált a hangra, amozgásra, a lélekre, lett légyen az Brandgyárosfiú Mikszáth korából, JózsaMihály, a szabadságharc egyszerűparasztfigurája vagy Shakespeare-hős:Benedek a Sok hűhó semmiértből és Ró-meó.

Minden kellék nélkül képes volt arra,hogy még a tárgyakat is láttassa. A fő-iskolán egyszer helyzetgyakorlatként egyöreg baktert kellett alakítania. Ott állt akis terem csupasz pódiumán, alig ma-gasabban társainál, közönségénél, utcairuhában, és egy pillanat múlva már di-dergősen összehúzta magán pizsamáját,öreg volt, álmos és fázott. Hatalmas vo-nat rohant cl mellette, félrekapta a fejét,és hunyorgott a füsttől. Az éjszakábanszinte látszottak a jelzőlámpák, nyikor-gott a sorompó. Felemelte a karját, ésszabadot jelzett. Szánni kellett az öreg,hajlott hátú baktert, és a nézők meg-könnyebbültek, amikor a vonat elment,az öreg felsóhajtott, visszacammogott aházba, és magára húzta a meleg takarót.

Soós Imre különös intellektusával, ösz-

tönös stílusérzékével képes volt arra,hogy a figurák, a szerepek már szintekész formájukban pattanjanak ki belőle.Vámos László rendezte legnagyobb ala-kításában, a Rómeóban. Az első próbárakész volt benne a szerep, elsősorbanpáratlan stílusérzéke miatt. Alig kellettvalamit változtatni az általa hozott anya-gon: éppen csak beilleszteni az együttesképbe, az előadásba.

Sohasem másolt. Nem voltak sem min-tái, sem mintaképei. Egy-egy mozdulategész mozdulatsort indított el benne. Vá-mos László egy róla szóló cikkében ígyemlékezik egyik főiskolai jelenetére:„Rátkai egyik délután a Karnyónét pró-bálta, amiben Soós Lipitlottyot, a rokokóficsúrt játszotta. Marci bácsi egy pálcá-val kezében megmutatta a figura moz-gását: az ő fölényes mozgáskultúrájávala pálcát - sok évtizedes táncoskomikusikellékét - forgatva ujjai között. Soósátvette a pálcát, és úgy ment végig aszínpadon Marci bácsi és az osztály leg-nagyobb ámulatára, mint aki egész életé-ben márványpadlón járt."

Az élményeket nem kereste, hanemmagával hozta. Szirtes Ádám így beszélerről:

- Együtt dolgoztunk, de más utakonjártunk. Hatalmas fantáziája volt. En él-mények nélkül nem alakítottam. Ha pél-dául egy villanyszerelőt kellett játsza-nom, elbeszélgettem egy villanyszerelő-vel. Egyszer egy szovjet őrnagy szerepét

kaptam, és a szoba falát teleaggattamfényképekkel tisztekről, katonákról. Imrecsak kinevetett. Ő a fantáziájával al-kotott.

Nem ilyen élmények segítették életrekelteni, megformálni szerepeit. Az alakhozta fel az emlékeket. A Lúdas Matyiforgatása közben a következő gyermek-kori emléke teremtett számára alkotó at-

SOÓS IMRE

SARKADI IMRE SZEPTEMBER CÍMŰ DRÁMÁJÁBAN

KÁTAY VANDÁVAL

moszférát: nagy szegénységükben édes-anyja kénytelen volt szalmát lopni, hogytüzet rakhasson. Az uraság elkapta, éskegyetlenül megbüntette: a kisfiú szemeláttára meggyújtotta a lopott szalmakö-teget. Soós Imre tehetetlenül nézte, hogymenekülő anyja hátán egyre nagyobblánggal ég a rákötözött szalma. Ez azelfojtott, tehetetlen harag alkotó hangulatialappá vált Lúdas Matyi megformálásaközben. Az emlékek a jelenbetranszponálódtak, a felidézett indulatbosszulta meg Döbrögin az édesanyját értsérelmet, fájdalmat.

Nem tanulmányozta az embereket, nemkészült élmények befogadására. Dekapcsolatai az érzelemnek az általánosnálmindig magasabb hőfokán kötődtek.Mérhetetlen szenvedélyek laktak benne.Kétszer annyit élt, mint más. Így alkotott,így is élt. Mindenben a legnagyobbat, alegszebbet, a legforróbbat szerette. Azelragadtatás, a szenvedély állapotát óriásilendülettel tudta ábrázolni, hiszenlelkéből legőszintébben ez fakadt.

Hatalmas kíváncsisággal mindent tud-niakart. Érdekelte a képzőművészet, azonbelül is elsősorban a tiszta humánum, azókor. Bartókért rajongott. Nyugtalanítómuzsikájában, zenei disszonanciáiban azérzelmek végletessége vonzotta.

Szertelen elragadtatással vetette ma-gátaz életbe. Állandó hevüléssel élt. Ahogy aszerelembe belevetette magát, teljesodaadással, úgy volt színész is. Aszenvedélyes emberek érzékenységévelreagált a világra.

Túlreklámozták, aztán sorsára hagyták.1952-ben a Debreceni Csokonai Szín-házhoz került. Miközben ingázott a deb-receni színház és a filmgyár között, egyikfilmet játszotta a másik után, a kritikákharsogtak a nagy „népi" tehetségről. Éscsak egy fordulat kellett, hogy ugyan-azok a szájak éppen azt vessék a szemé-re, amit eddig dicsértek benne. A másikvégletbe estek. Már azt sem kapta meg,amit megérdemelt. Egyre kevésbé hittönmagában.

Rohanások, szerepek, próbák ... 1955-től Pesten játszik a Madáchban. Akkormár komolyabb a baj: ital kellett ésnyugtatók. Le kellett győzni az óriásimegterheléseket.

A szenvedélyes kíváncsiságból szen-vedély lett. 1956 telén A hazug próbájaelőtt Horváth Teri észrevette, hogy ma-rokszámra szedi a gyógyszert. Nem sokkalezután olyan mennyiséget vett be, hogyorvost kellett hívni.

- Szürke volt az arca, még a haja is.

Alig tudott járni, ketten cipelték fel aszínpadra. Nem mert, szégyellt az any-jához menni. kórházról hallani sem akart.Elvittem magunkhoz. Injekciókat kapott.Reggel megint meg akarta kísérelni amenekülést az élettől. Ekkor telefonáltama mentőkért, és a János kór-házba vitték.Éreztem, hogy meg fog halni! Ott ismertemeg későbbi feleségét - meséli HorváthTeri.

A házasság nem hozott jót Soós Im-rének. Mesterséges az életkedv? Morfiumralehet gyanakodni ... Leromlott fizikum ésmorfium. Sokáig ez sem tart-hat.

Aztán egy nagy reménység, új frisse-séget adó készülődés ideje következik. Erősvolt magához, kemény a felbukkanókísértésekkel szemben: el akart jutniMoszkvába a VIT-re. Végül mégsem ja-vasolták. Megint inni kezdett. 1957 jú-niusában már halott volt.

Öngyilkosság? Lehetett az is. Véletlen?Leromlott fizikumának egy cseppel többadag nyugtató? Az is lehetett. De akárhogyis: az utolsó pillanatokban nem akartmeghalni. Küszködés, szabadulni akarásnyomait találták a falon: a körmét véresrekaparta.

Mi volt a végső ok? Fizikai rosszullét,véletlen vagy tényleg egyetlen pillanatőrült meghalni akarása? Nem tudni.

A legnagyobb vágya az volt, hogy el-játssza valamikor a Hamletet. DaykaMargittól kapott egyszer egy Shakespeare-kötetet. A könyvjelző a Hamletnél voltbeletűzve. Boldoggá tette, hogy más is hiszabban, amit ő egyszer meg akar valósítani.

V I T A P Á R I Z S B A N .

Claude Olivier „A córesz dalnoka" című nagycikkben támadja Michelet kultuszminiszteréhségprogramját. Gúnyosan jelenti ki, hogymíg a miniszterek hason-ló esetekben objektívokokra, nehézségekre szoktak hivatkozni,elismerve, hogy a dolgok jobban ismehetnének, Franciaország végre megtaláltaaz eszményi teoretikust, aki elvi alapon prédi-kálja a szegénységet. Michelet hirhedtinterjújában szó szerint a következőtmondotta: „Azt hiszem, a legrosszabb, ami aszínházzal történhetne az, ha belefulladna apénzbe ... Minél kopárabb, minél szegényebblesz a tanúvallomás, annál példaszerűbb leszaz értéke, annál hatékonyabban bizonyíthatjabe azt, amit be akar bizonyítani." Olivierismét felszólítja a színházi embereket: vagymeg-kötözött kézzel-lábbal kiszolgáltatjákmagukat a rájuk kényszerített embertelenfeltételeknek, vagy akcióba fognak.

Les Lettres Francaises, 1969. dec. 17.

A B L O N C Z I L Á S Z L Ó

Egy rövid életűszínházi lap története

D e b r e c e n i S z í n h á z 1 9 3 6 - 3 9 .

A debreceni Csokonai Színház két vi-lágháború közötti korszakának egy ki-csinyke időszakát már példaadó hagyo-mányként emlegeti színháztörténetünk. Az1936-39 közötti időszakot, amelybenHorváth Árpád* a magyar dráma ésszínjátszás ügyét megkísérelte az érdek-lődés homlokterébe állítani. Ennek a tö-rekvésnek az orgánuma volt a hetenkéntmegjelenő Debreceni Színház. A szer-kesztésért és a kiadásért maga a színházigazgatója, Horváth Árpád felelt, a szer-kesztői tennivalókat előbb Béber Lászlóvégezte, majd 1938-tól a nemrég elhunytérdemes művészünk, Szabó Ernő.

A szellemiségében megújuló színházírásos fóruma volt elsősorban a DebreceniSzínház, de figyelte a város kulturáliséletét is. Híradás vagy részletes beszámolóformájában állandó jelleggel tudósított aCsokonai Kör, az Ady Társaságmunkájáról, színházelméleti írásokat,rendezői vallomásokat, rövid tanulmá-nyokat, kultúrpolitikai reflexiókat közölt,és természetszerűleg nem hiányzottalkalmanként a bemutatásra kerülő darabokrészletes elemzése sem.

„Színházi hetilap" - ez állt az újságfejlécén. De a gyakorlat ellentmondottennek, mert az első hetek rendszeres,hetenkénti megjelenése után egyre rit-kábban jutott el a közönséghez.

A napilapok formátumánál valamivelkisebbre méretezve, rendszerint nyolc-oldalas terjedelemben, 1936. október 1 - i

keltezéssel indult a lap, majd 47 számkövette, az utolsó 1939. április 8-án.

1936. október 1-én megújhodott színházvárta a közönséget. A páholyok újrakár-pitozva, a folyosók frissen festve, mindenülőhelyen virág. A néző tíz fillérértmegvette a Debreceni Színházat, hogy -mielőtt felhangzik Kacsóh Pongrác zenéje -átnézze, miként is sáfárkodik alehetőségekkel a Horváth Árpád nevű újigazgató. Ígéreteket, bizakodó nyilat-kozatokat olvashatott. Béber László ekképpírt: „A Csokonai Színház új igazgatója,Horváth Árpád azzal az egyedül lehetségescélkitűzéssel kezdett neki munkájának,hogy vissza akarja szerezni a művésziszínház hitelét." Juhász Géza pedig - azazóta elhunyt irodalomtör-

* Huszonöt éve, 1944 decemberében végezték ki a

fasiszták Horváth Árpádot.

ténész - a komoly dráma és a közönségkapcsolatának ürügyén a debreceniekszínházba való visszaszoktatásának lehe-tőségeit vizsgálta.

Az 1936. október 9-i szám örömmelállapítja meg: „Divat lett a színházbajárás." De már itt, Horváth Árpád Vidékiszínészei című írásában megfogalmazódika majdani kudarc is: „A vidéki színészetlassanként megszűnt közszükségletitényező lenni a szellem számára, a görl ésa színésznő lett közszükségleti cikk.Pártolják - a színházat elvben, nemritkánpotyajegyes alapon; a színész-nőt az olcsóbeszerzés és mérsékelt rezsiköltségreményében. Ami természetesen visszahatmagára a színház intézményére is. S ez aszínház, amely gazdasági helyzeténélfogva csak megszorított teljesítményt tudnyújtani, sőt a visszahatás láncolatábanmár maga is eleve meg-szorítottambíciókat támaszt önmagával szemben,sínylődik és kallódik az élet-képtelenséghamis vádjával s hazug látszatával a fejefölött."

Egyelőre még semmi baj. Az október16-i számban megszólalnak a városatyákis. Kölcsey polgármester, Balogh kultúr-tanácsnok áldásukat adják a nagy kul-túrmisszióra. Csak épp az anyagi segít-ségről feledkeznek el. Jellemző a véletlenegybeesés: ugyanez a szám adja hírül aHorváth Árpád költségén épült forgó-színpad elkészültét, holott ennek finan-szírozása a város kötelessége lett volna.

A Debreceni Színház továbbra is jótükre és segítője a Csokonai Színház mű-ködésének. Szeizmográfnak is kitűnő. A4., 5. és 6. számban „A közönségen a sor"

és a „Program és közönség" című írásokjelzik: baj van a színház látogatottságával.De A néma levente mindent felülmúlósikere csökkenti az aggodalmakat. Anovember 27-i szám ismét vívódógondolatokat közöl: „Mit tegyen hát azigazgató, ha fájdalmasan látja, hogy aszínvonal emelésére és megtartására tettóvatos kísérletei is sikertelenek? Azasztalán az Antigoné és a Hamletrendezőpéldánya mellett ott van a napipénztári jelentés kiábrándító szám-oszlopa, s a szép álmok eltemetődnek arideg valóságban. Szabad ezt megengednieDebrecen közönségének, amely elmé-letben büszke arra, hogy színháza fő-városi színvonalú, gyakorlatban azonbannem jár bele?" Bár a következő hétenmegismétlődnek a kétségek, de a közelgőklasszikus előadások, ősbemutatók, ope-rettújdonságok elcsöndesítik az aggodal-maskodó hangokat. Tanulmányok, cikkekjelennek meg. Appiáról folytatólagoséletrajzi novellát közöl a lap, Fáy E. Bélaaz olasz dráma negyven esztendejéről adáttekintést, Kőmíves Sándorvándorszíntársulati éveire emlékezik. Egymásik írás az operett maradandó-

ságát vizsgálja, aztán részletesen ismertetikJuhász Géza előadását, amelyet a színházjelentőségéről és funkciójáról tartott azAdy Társaság Színházi Szabadegyetemén.

Az 1937. évi 2. számban ismételten ki-fakad a Debreceni Színház vezércikk-írója:„Mert lehetetlen az, hogy amikor a többividéki város méltányolja a CsokonaiSzínház erőfeszítéseit a magyar vidékiszínpad színvonalának felemelésére, éppenDebrecenben ne becsülné meg a közönségezt a szép törekvést, aminek a kezdet utánfolytatása is lesz!" Lett is: a színház egymásután teljesítette ígéreteit, csak a jó cívisekmaradtak továbbra is közömbösek.

Az 1937/9. számban Heltai Jenő ésFelkai Ferenc szólanak darabjaik debrecenibemutatója (A néma levente 25. előadásaés a Baj van Napóleonnal ős-bemutatója)alkalmából. Ok elégedettek, csak aközönség kerüli a színházat. A DebreceniSzínház tavaszi számai megpróbálták afigyelmet felszítani, s Melyik darab tetszettÖnnek legjobban? címmel pályázatothirdettek. A május 16-i szám hozza avégleges jelentést: „A Csodahajó és Anéma levente tetszett legjobban aközönségnek."

Több cikk, tanulmány jelent meg a nagyszínházi eseményről: Az embertragédiájának bemutatójáról. A 16-osszámban - még a premier előtt -Szentmihályi János elemzi Kardos Istvánkísérőzenéjét, a 17. számban Juhász Géza„Az Élet Könyve" a színpadon címmelméltatja a monumentálisnak ígérkezővállalkozást. Erről nyilatkozik a 19.számban Horváth Árpád. Rendkívülmeggyőzően mondja el látomását a Tra-gédiáról, lényegében azt, amelyet 1934-bena Nyugatban ismertetett, miután aNemzetibeli előadáson nem valósíthattameg teljességgel elképzeléseit. A DebreceniSzínház 2o. száma a Tragédia színpaditörténetét ismerteti. Figyelmet érdemlőcikk még ugyanitt Szentmihályi Jánosé, akiBasilides Mária portréját rajzolta megabból az alkalomból, hogy aSzékelyfonóban vendégként a Házi-asszony szerepét énekelte.

A továbbiakban esetlegessé válik a lapmegjelenése. Ennek oka elsősorban agazdasági bizonytalanság. Az egyhónaposnyári szünetre Horváth nem tudta kifizetniszínészeinek a járandóságot. Bár aDebreceni Színház a színház rangosművészi törekvéseit szolgálta, igényesen,mégis közérthetően nevelte a közönséget,ez nem járt pénzügyi gyarapodással.Inkább ráfizetéssel. Ezzel magyarázható,hogy amíg 1936. október i. és december31. között 13 szám jelent meg, 1937

hasonló időszakában már csak 9.A számbeli csökkenést nem követte

tartalmi súlytalanodás. A színház a Bánkbán bemutatójára készült, s a DebreceniSzínház is Katona szellemét idézte. Kö-zölte Vörösmarty első bírálatát a Bánkbánról, és ismertette a tragédia színpaditörténetét. Ugyanitt hosszabb megemlé-kezést olvashatunk a 14o éves debreceniszínészetről, s egy beszélgetést FülöpZoltán operaházi díszlettervezővel.

A következő nagy eseménynek a Learkirály ígérkezett. A Debreceni Színháztörténeti és elméleti írásokkal is szolgálta aShakespeare-bemutató ügyét. A 23. számSzínészi alak és színészi hang címmelKőmíves Sándor egyéniségét elemzi,pontosabban azt, hogy a színész fizikuma,hangbeli adottságai, lelki hangoltságamiként módosíthatja az „ideális színpadihősről" vallott elképzeléseket. A továbbiszámokban írás jelent meg Shakespearedrámáinak magyarországi sorsáról (24. sz.),egy másik cikk ugyanitt Vörösmarty Lear-fordítását méltatja, majd sort kerítKőmíves Sándor Lear-alakításánakelemzésére is (25. sz.).

A Lear királyt megbuktatta a közöny, s aszínház vitatható értékű operettekbemutatására kényszerül. A DebreceniSzínház az igényesebb Strausst, Offen-bachot népszerűsíti, és elemzést ad Amodern táncritmus az operettben címmel(25. sz.). Á másik titkon remélt siker, aVadkacsa is a Lear király sorsára jut; 56néző volt a bemutatón. „Éppen az a furcsaés csodálatos, hogy jó és rossz színházegyaránt azonos sorsra van kárhoztatva1937-ben" - olvashatjuk a 27. számban. Ígyigaz, csakhogy ez nem furcsa, hanemtörvényszerű. A dilemma a korbólkövetkezik és feloldhatatlan: a cívisnekmég sznobságból se kellett a komolypróza, a diákok és a munkások anyagiokokból nem tudtak rendszeresenszínházba járni. Ha Horváth engedett azigénytelenségnek, a művészi színvonalsínylette meg (operettek, kommersz víg-játékok), ha nem, a pénzügyi bukás voltkatasztrofális.

A karácsonyi 12 oldalas számban Hor-váth Árpád Karácsony és gyermek címűírásában komoran szól a magyar színészethelyzetéről: „Közöny és sokszor bur-kolatlanul nyílt, kaján káröröm mérges-gázfelhője fojtogatja a magyar színészetet.Mintha a hitvallók sorsát kívánnák sigéznék ránk. Miért, ki tud rá felelni?" Aszínészek is rezignált hangon vallanak.Ladányi Ferenctől azt kérdezte aDebreceni Színház, hogy „mi a különbségMiskolc és Debrecen között?". Ladányiválasza: „Semmi. Egyáltalán sem-mi: ottsem járnak színházba, itt sem. Képtelenvagyok megmagyarázni, mi ennek az oka ..." Neményi Lili is hasonlóan vélekedett:„Hát vannak a szín-háznak barátai? Énsajnos valami olyan érthetetlen közönyttapasztalok a szín-

házzal szemben, amiről jobban szereteknem beszélni. Vannak persze barátaink is,ha kevesen is, és ennek a szűkebb körnek avalóban megható ragaszkodása, segítenitörekvése tartja bennünk a lelket,mindnyájunkban. Nekik köszönhetjük,hogy még mindig nem keseredtünk el,hanem dolgozunk a régi lendülettel,kitartással és becsülettel, és mindentörekvésünk az, hogy a debreceniközönség számára tartani tudjukszínházának azt a színvonalát, amit -dicsekvés nélkül mondhatom - felülemeltünk a vidéki átlagon."

1938. január I. és június 2. között mind-össze hétszer jelent meg a DebreceniSzínház. A 6. szám frissebb, érdekesebb azelőzőknél: ezt szerkeszti elsőként SzabóErnő. Horváth Árpád meleg szavakkalköszönti Bajor Gizit, és ismerteti a lap aDebrecenbe érkező két másikvendégművésznek, Rajnai Gábornak ésKiss Ferencnek színészi életútját. Egy versés egy novella is megjelenik ugyan-ekkor,mindkettőt Ladányi Ferenc írta. (A verscíme: Világosító, a novelláé:Öngyilkosság.)

A június 2-i szám után hosszú időreelhallgat a lap. Az új sajtótörvény ér-telmében ugyanis meghatározatlan időrebevonták a lapok engedélyét, hogy jel-legüket, irányzatosságukat felülvizsgálják.Így a Debreceni Színházét is. Az újmegjelenési engedélyt hosszas közbenjá-rásra 1939. január 1-én sikerült megszerezni.

Szokatlanul sokat szólal meg HorváthÁrpád az 1939-es évfolyamban: Új erővel (i.sz.), BUÉK (1. sz.). Rövidebb írásai utántalán az utolsó reménykedést sugárzócikkében, a Mérleg és programban (2-3.összevont szám) gondjainak lényegétsommázza: ,,... magasrendű szín-házikultúrát csak ráfizetéssel lehetettszolgálnunk. Ráfizetni pedig csak onnan saddig lehet, ahol és ameddig van. És aráfizetés nem úgy értendő, hogy csakezekre a komoly értékekre fizettünk rá(Madách, Katona) ..." Majd így folytatja: „.. keresni soha nem akartunk, csupándolgozó színészeink tisztes és a magunkkenyerét szerettük volna biztosítani."

Az igazgató segítségért kiáltó szaváranem érkezett felelet. Magára maradt.Szorította a fasizálódó államgépezet, sú-lyosbodtak pénzügyi terhei, teljessé lett acívisközöny, becsapta és megalázta aSzínész Kamara. Mennyire ironikus szí-nezetű az április 8-i utolsó szám. Sláger-szövegeket közöl, és Harsányi Zsolt fe-csegését veszi át a fővárosi sajtóból. . .

Itt végződik a Debreceni Színház tör-ténete. A négy évfolyamnyi, mintegyfélszáz szám azt a harcot mutatja, amelyetHorváth Árpád vívott az új minőségűszínházkultúra megteremtéséért.

könyvszemle

FÖLDES ANNA

Kétféle szellemidézés

Karinthy Ferenc :Hét, játék, Magvető, 1969.Sarkadi Imre:Ház a város mellett,Szépirodalmi, 1969.

Ha tíz drámaíró nevét őrzi meg a jö-vendő korunkból, ha tíz tanút idéz szín-padra, hogy a század derekának jelenérőlvalljon - Sarkadi Imre és Karinthy Ferencköztük vannak. Ha tíz jelenkori drámábóltervezne ciklust a századfordulóhagyománytisztelő színigazgatója - azElveszett paradicsom és az Ezer év nemhiányozhatna a műsortervből.Könyvkiadásunk helyesen felismert kö-telezettségének tett tehát eleget, ha kispéldányszámban is, de hozzáférhetővétette ezeket a műveket, kötetbe közreadvaSarkadi és Karinthy drámai oeuvre-jéneklényegét.

Mi az oka, hogy mégis szívfájdalom-mal, némi csalódással és fokozódó szo-rongással olvastuk ezeket, a színpadról isismert és az új magyar drámatermésélvonalában számon tartott műveket?Talán az, hogy az éppen csak születő,közénk telepedő távlat kettős fénytörés-behozza ezeket a drámákat: a felfedezésévtizedes örömét, személyes emlékeinkmegszépítő varázsát kikezdi azirodalomtörténet objektivitásra törekvőszelektív igénye. Vajon a két drámakötettizenegy alkotása közül hány mű éri meg aközelebbi s távolabbi jövőben anyomtatott - hibernált - álomból valószínpadi feltámadást? A ma még jóslat-számba menő kritikai mérleg volt az, amielgondolkodtatott.

Tizenhárom év választja el egymástólaz élet nagy kérdéseinek, ellentmondá-sainak feltárására vállalkozó író világ-megváltó szenvedélyek fűtötte, tétovánszerkesztett riportdrámáját és a mesterségminden titkát fölényesen ismerő írólegújabb színpadi játékait. A kötet kétdrámai műve közül öt filológiailag iga-zolhatóan prózai fogantatású - riport,regény, illetve novella volt az írói gon-dolat első és adekvát megfogalmazása -,és hat kiállta a színpad próbáját is. (Ahetediknek a tévé képernyőjén volt leg-utóbb az ősbemutatója.)A prózaíró játékai

Karinthy műveinek kezdettől elmarad-hatatlan kísérője a siker. Az Ezer évetazért szerettük, mert elsőnek vállalkozottegy, a felszín alatt sajgó visszásság, akorszerűtlen és embertelen AB-törvényakkor szokatlanul bátor kritikájára. ASzellemidézést mert valóban, a szó leg-igazibb értelmében szellemeket, játékra ésalkotásra kész, a földhözragadt valóságbansúlytalanul lebegő és sorskérdésekkellabdázó szellemi lényeket idézett. Míg azíró későbbi egyfelvonásosai adialógusépítés virtuozitásával s az ennekkövetkezményeképpen megszületett szí-nészi bravúrral kápráztattak el. Kétség-telen - és ma már egyre szembetűnőbb -,hogy volt ezeknek a sikereknek némirelativitása. Karinthy Ferenc drámáiannyival jobbak, készebbek voltak a velükegy időben színpadra került művek nagyrészénél, hogy a kritikusok örömmelhagyták magukat megtéveszteni.Mégpedig nemcsak olyan indokkal, mintamilyennel a pedagógusok vállalják azosztályzás relativitását - mondván: azosztályban elért legjobb szint a tantervikövetelményektől lényegében függetlenülötös -, hanem azért is, mert Karinthydrámái valóban rendelkeztek a színházi„ötös" mindenkori feltételeivel. Az Ezerév bizonyos, a tényeken túlmutató tár-sadalmi érvénnyel; a Szellemidézés azirodalomtörténeti bennfentesség elegánsanvillogtatott varázsával, a színpadi játék ésa színfalakon kívülről behallatszótörténelmi vihar disszonanciáját meg-elevenítő igénnyel.

Az egyfelvonásosok színpadi bravúr-ja,verbális telitalálatai mögött nem voltnehéz felfedezni valami többet: Karinthyhumorának halálosan komoly emberi tar-talmát, a modern magány és a kiszolgál-tatottság lelki röntgenképét. Hogy azúszómesterré öregedett egykori vízipóló-krekk nosztalgikus monológjában csak afelszínen zajlik a sporttörténet, mögötte azifjúság-öregség örök drámája, az életmérkőzéseinek kiábrándító kudarca tá-tong. Még belemagyarázni sem kellettmindezt a Vízbe, hiszen valahol mélyenmindez benne volt. Benne volt, ha nem isa felvetett probléma egyetemessége, de

legalább annyi általánosság, ami hozzá-segített ahhoz, hogy a néző maga is ki-tágítsa a színpadi mű riportkereteit. Smindezek alapján lelkesen ünnepeltük azívót, Molnár Ferenc kései szellemi roko-nát, amiért „föl tudna emelni egy mázsássúlyt is, de többnyire csak húsz-kilóssúlyokkal labdázik tüneményes biz-tonsággal". De mivel tagadhatatlanul ér-ződött, hogy ez az értékelés, pontosabbanez az írói magatartás a kommersz felésodorja Karinthyt, akit pedig tehetségeennél magasabb írói rangra emelne, ezzelszinte szimultán igyekeztünk elhinni aztis, hogy a húszkilósként égbe lendítettsúlyzók gömbje valójában mázsás drámaiproblémákat rejt. A közönség tu-lajdonképpen ugyanazt értékelte az írószínpadi bravúrjaiban, mint KosztolányiMolnár Ferenc művészi szerénységében,hogy „ellentéte annak a művésznek, akicsak húszkilós súlyt tud fölemelni, dekövetkezetesen mázsás vastömböket guríta közönség elé, fontoskodva körül-táncolja, izzad, tajtékzik, vérzik, s végülösszetörve távozik, s a súlyt meg se tud-jamozdítani". A kritika pedig megoszlott:volt, aki beérte a színpadi virtuozitásdicséretével, más ragaszkodott a pa-pírmasé burok mögött felfedezett ólom-golyók méricskéléséhez. Azok azonban,akik elhitték Karinthynak, hogy a játéknem cirkuszi mutatvány, hanem az életkomoly próbatétele, többnyire csalódtak.Csalódtak, mert Karinthy súlycsoportjábana mégoly szellemesen fogalmazottszópárbaj vagy az irodalmi szintre emeltkabarétréfa is szinten aluli teljesítmény.

Egy lélegzetre olvasva a prózaíró Ka-rinthy Ferenc drámai kirándulásait, le kellszámolnunk a drámaíró Karinthy il-lúziójával. Karinthy úgy írta meg egy-egyévad legjobb drámáját, hogy közbenvalóban nem volt drámaíró. Még a drámaiemlékként őrzött Ezer évben is csak ahősnő élethelyzete, sorsa volt drámai, nema színpadi szituáció. A történet pedigvalósággal kínálta, vonzotta volna aszínpadi összecsapásokat. Annának acsábítójával vagy a felette ítélkezőkkelvaló vitájában, a lányanya tényleges di-lemmájában vagy a csecsemőgyilkosság-hoz segédkezet nyújtó, a bába által meg-zsarolt Bencsiknének cselekvési kénysze-rében is kiaknázatlanul maradt a drámailehetőség. Karinthyt a hősei benső vi-lágában feltáruló szakadéknál mélyebbenizgatják a riportban feltárt, felfedezetttársadalmi elemek. Ezer év elmara-dottságának az egyes ember tudatvilágá-ban jelentkező dokumentumai, a tudat-lanság és érzelmi kulturálatlanság szinteszociografikus hitellel dokumentált meg-nyilvánulásai. Rádöbbenése elementáriserejű: „Nyolc év az ezer ellen - nem éppenkönnyű meccs."

Ám ennek a felfedezett szembenállás-nak a drámai megjelenítésére már tulaj-

donképpen nem vállalkozik. Sem a nyolcévnek, sem az ezernek nem teremti meg amaga egyszeriségében is történelmi hitelűképviselőjét, nem képes arra, hogy ezt a„nem éppen könnyű meccset" csapatok,hősök küzdelmévé, igazi drámáváforrósítsa. Az egyszeri, riportszintenmegidézett, konkrét történet általános ér-vényét a riportban az oknyomozó mód-szerrel felszínre hozott tények, dokumen-tumok támasztják alá. A drámai cselek-ményben ugyanezt a távlatnyitó funkciót ahősöknek maguknak kell hordozni, és ezaz, amivel az Ezer év hősei adósokmaradtak. Való igaz, hogy a bemutatóidején nem támadt ilyenfajta hiányérze-tünk. Akkor saját élményeink, tapaszta-lataink nyitották tágra a hősök sorsánakkapuját. Erre azonban az utókor nézője -amelynek szerencsére történelmivé lett afelvetett probléma is - nem vállalkozhat.

Lényegében ugyanígy halad el az író aSzellemidézés hősének valódi drámájamellett. Donáti Sándor nemcsak az ott-hona nyugalmát fenyegető vendégeknek, aszínjáték nézőinek is szinte leüzen aszínpadról: „Ha az emberiség keres, nemvagyok otthon." S ahogy a maga szín-padra idézett civil életében fél meghallania történelem szólítását, fél számot vetni azalkotás felelősségének nagy kérdéseivel,drámai hősként ugyanúgy kikerüli ezeket.Ezzel azonban Karinthy Ferenc, akiláthatóan kegyeletből segíti hősét aszínpadi kibúvókhoz, s a publicisztikaieszközökkel nyilvánosságra hozottfelmentéshez, egyszersmind degradálja isDonátit. Degradálja, mert vég-érvényesenmegfosztja őt a drámai hős rangjától. Mintahogy megfosztja ettől Pintér Zoltánt is,aki a Budapesti tavasz színpadiváltozatában színről színre lépked anélkül,hogy egyetlen jelenetben vállalná avilággal avagy az önmagával valószembenézés poklát. Még legbensőbbvilágnézeti konfliktusainak semképviselője, hőse, pusztán csak narrátora aszínpadon.

S ha a prózaíró az élet és a történelemvalóban drámai fordulópontjain lemondarról, hogy a küzdelemre társadalmilag is,bensőleg is érett hőseit megmerítse sorsukpoklában, hogy kíméletlenül kikergesseőket a drámai küzdőtérre - miért várjuk,hogy játékaiban, karcolatnyiegyfelvonásosaiban szigorúbb leszhozzájuk, illetve önmagához?

Nem az elemzés logikája, talán csak azíró tehetségébe vetett hit teszi, hogy akötet tanulságait szinte tagadva továbbrasem adtuk és adjuk fel a reményt, hogyKarinthy Ferenc a színpadi sikerektőleljuthat a drámai teljesítményekhez.Ehhez azonban, mondjuk meg őszintén,fordulatra van szükség. Fordulatra,nemcsak a színpadra írás mecha-nizmusában - hiszen Karinthy eddigi

munkamódszere, az etikai témák átülte-tése eddig csak a másodlagosan drámaiművek másodlagosságát bizonyította -,hanem az író világlátásában is. Arra vanszükség, hogy vallani kényszerítse cseve-gésre szokott hőseit, s ne engedje ki őketa valóság, saját sorsuk szorításából. Ját-szani persze többféleképpen lehet: idő-töltésül, a nyereség kedvéért vagy a ki-bicek örömére, s Karinthy Ferenc mos-tanáig is korrekt és szerencsés játékosvolt. De talán éppen ezért, pályája de-rekán megérett már benne a felismerés,hogy a színpad igazi játékaiban - az élet atét.

Küzdelem a démonnal

A most közreadott négy Sarkadi-drámaközül hármat csak halála után láthattunkszínpadon. Négy közül kettőnek csak azíró életét derékba törő tragédia adottértelmet, színpadi aktualitást. Sarkadialkotókorszakában aligha gondolt volnabárki az 1943-ból való kéziratos dráma, Apróféta és a későbbi színpadi művekelőtanulmányának, jellemvázlatánaktekinthető, sebtében befejezett Ház aváros mel lett színpadra állítására. Ígyazonban, a tragédia következtében befe-jezetlenül maradt életmű önmagában valókiteljesedése, az egymást esetlegesenkövető alkotások életművé forrása és amindenkori filológusi igény szentesítet-tea szentesíthetetlent: az író tehetségé-nekszintje alatt írott művek színpadinyilvánosságát. Valahogy úgy vagyunkezekkel a drámákkal, mint ahogy RadnótiMiklós írta József Attila hátrahagyottverseiről: „A versek mindig különhangsúlyt kapnak a halállal ... A verseksugarat vetnek egymásra, a nagy versekmegragyogtatják a közömbösebb darabo-kat is, a halállal gyászoló éjszaka borul aműre, hogy sötétjén a gyöngébb fényűcsillagok is felragyoghassanak. Mindentöredék, minden papírlapon talált soradalék lesz, adalék az életműhöz, a nagyegészhez, mely lezárt, szigorúan befeje-zett és összetartozó már."

Való igaz, Sarkadinál ennél többről éskevesebbről is van szó. Kevesebbről, mertegy befejezetlen életmű elmulasztottlehetőségeit fájlaljuk olvasás közben. Éstöbbről, mert ahol a mű egésze nem is,egyes motívumok intenzitása azért fi-gyelmeztet: Sarkadi legmélyebben átéltkonfliktusai - a próféta kiábrándulása, acinizmus pszichológiája és a moráliskompromisszum életprincipiummá valóemelése - nem kizárólag a történelmi kö-rülményekben gyökereznek. Ezek a kér-dések kísértik az írót a kortársakból valólegelső kiábrándulás, a szellemi felnőttéérés periódusában is. Irodalomtörténeti ésszínháztörténeti szempontból perszesajnálatos, hogy e tételek első megeleve-nítése eléggé kusza, s a színpadra vitttörténet valójában nem ad módot költő

jének a tényleges dilemmák átélésére. Apróféta cselekménye alig-alig szolgálja azírói gondolatot, s a dráma gondolati ésszerkesztési következetlenségei folytánmegkomponálatlan lazaságban hömpölyöga színpadon.

A drámaíró Sarkadi rangját, tehetségét akötetben valójában két dráma, az Elveszettparadicsom és az Oszlopos Simeon őrzi.Mindkét mű az író utolsó, vitatottalkotóperiódusából való. Azokból azévekből, amikor hirtelen széttörött azötvenes évek elején még egységes világ-kép, de anélkül, hogy újra egységbe for-rott volna. Mindkét dráma a világnak eztaz atomizálódását állítja színpadra. AzElveszett paradicsom egy költői, realista,az Oszlopos Simeon pedig egy átté-telesebb, az abszurdhoz közelítő formá-ban. A tehetség számadása, az individuumönmegvalósítása az, ami Sarkadit egészpályáján - már 1947-től kezdve -elementáris erővel foglalkoztatja. Mirejogosít fel és mire kötelez a tehetség?Adhat-e felmentést az általánosan elfo-gadott erkölcsi normák betartása alól, smilyen áron? Lehetséges-e a megkérdő-jelezett társadalmi együttélési szabályokfelrúgása árán egy új, szabadabb norma-rendszer törvényei szerint élni? Az 1947-es Az önámító halálától az OszloposSimeonig Sarkadi több választ fogalma-zott a kérdésre, s ezek végső soron mind atagadás tagadásának feleletei.

Sarkadi kizárólag saját törvényei szerintélő hősei környezetük fölé emelkednekugyan tehetségben, bátorságban, ön-maguk vállalásában, de elbuknak, ami-korteóriájuk realizálásával elárulják ma-gát atehetséget is. Sebők Zoltánt anarchikusszabadságfelfogása egy értelmet-lengyilkosságba kergeti - vagy talán nem iskergeti, inkább csak sodorja -, s ezzelperspektivikusan megfosztja a tu-lajdonképpeni szabadságot jelentő vá-lasztástól. Azzal, hogy a korábban márelkövetett bűn szükségszerűen vonja magaután a büntetést s a bűnhődést, SebőkZoltán végleg eljátszotta a maga életéneklehetőségét, s rá kell döbbennie arra, hogynem választhatja a jövőt, a váratlanulmegismert boldogságot, a rá-szakadószerelmet.

Az Oszlopos Simeon festőjének tragé-diája még egyértelműbb. Nála a világérvényben levő törvényeinek tagadása azemberi élet mindenfajta törvényének, sőtigényének felrúgásához vezet. A drámakörül gyűrűző viták annak idején Sarkadianarchizmusát és nihilizmusát bírálták,holott a mű cselekménye, Jánosjellemének fokozatos kiürülése eléggéegyértelműen demonstrálja, hogy Sarkadiitt eljut a tagadás tagadásához. Igaz, hogyhősei a kőtáblákat összetörve se pillantjákmeg a Kánaánt, és ennyiben naivitás lennedrámáin valamiféle optimizmust számonkérni. De nyilvánvaló,

hogy ezek a drámák egyfelől éppen atörvényen kívüli lét kudarcának leleple-zésével, másfelől a saját törvényeik sze-rint élő hősök belső gyengeségének,tényleges életképtelenségének dokumen-tálásával határozott tartalmat adnak, ésirányt szabnak a mű kiváltotta katarzisnak.Ráébresztik a nézőt nemcsak a drámákhőscinek relatív igazságára - amennyibena maga törvényét kutató tehetségmagasabb rendű a konvenciókba süllyedthazug kispolgárnál -, hanem igazságukrelativitására is.

Sarkadi drámáit nem lehet fogantatásukidőpontjától elszakítva vizsgálni. Egynemzedék illúzióvesztése egy világ-történelmi ébredés periódusa is. Korunkhőse Sarkadi világában kettős kudarcterhét hordozza. A beilleszkedés, az al-kalmazkodás nyilvánvaló csődjét a világ-megváltó álmok ellehetetlenülése súlyos-bítja. Démonokkal vívja küzdelmét azember, míg saját töprengésének tudatáraébred. Az a cinizmus, amely hőseiben avégsőkig fajul, gyökerében a kételkedésjogának kivívásához kötődik. A társada-lomból való kilépés eltorzult, irreális igé-nye a sztálinizmus viszonyai között meg-szilárdult hierarchia elvetésének torzképe.Es ebben az értelemben történelmifogantatásúak, mindenfajta konkrét utalásés reflexió nélkül is korhoz kötöttekSarkadi 1956 utáni drámái.

Korhoz kötöttségük azonban merőbenmás természetű, mint Karinthy Ferencriportdrámáinak aktualitása. Sarkadi leg-jobb drámái ugyanis - s ezt feltétlenülhangsúlyozni kívánjuk - rendelkeznek azegyszerű drámai cselekmény és gondolatáltalánosabb érvényével is. Már azElveszett paradicsom is, de még inkábbaz Oszlopos Simeon problémafelvetése aXIX. századi bűn és bűnhődés komplexummodern reinkarnációja: az eltékozolt élettársadalmi és individuális felelősségénekdrámája. Mindkét mű hitelessége ebben atágabb értelemben válik szilárddá. Azon aszinten, ahol már nem a János elcsábítottatársbérlőnő maga-tartásának konkrétlélektani rugóit, az agysebészvégrehajtotta küret büntető-jogikonzekvenciáit vizsgáljuk, hanem azemberi viselkedésnormák és formák ér-vényét és szükségszerűségét.

Ezt az élményünket, a cselekménybo-nyolítás szükségszerűségét támasztja aláSarkadi Imre jellemépítő művészete is.Drámáinak hőseit nem esetleges írói öt-letek, hanem valóban belső törvényekmozgatják. Sorsuk nem filozófiai tételekegyszerű illusztrációja, hanem kike-rülhetetlen, jellemükben is hordozott vég-zet. Ezekről a figurákról nagyrészt el-mondhatjuk, amit nagyon is kevés újmagyar dráma bemutatása alkalmábólállíthatunk, hogy a cselekmény fordulataifölé emelve is plasztikus, szuverénszínpadi jellemek, akik szavaikkal, létük-

Drámaiság és teátralitás

Almási Miklós:A drámafejlődés útjai

Megírása után több mint egy évtizeddel(az 1961-es rövidített kiadás után) végreteljes terjedelmében megjelent AlmásiMiklós könyve. A megjelenést üdvözlőkritikus ebben az esetben nem kisegítőfrázisként, hanem valódi érték-ítéletkéntmondhatja: jelentős művel gyarapodottesztétikai irodalmunk, a dráma problémáiiránt érdeklődők tanulságos olvasmánytkapnak kézhez. Valójában még többrőlvan szó. Almási könyve az első komolykísérlet arra, hogy egy műfaj fejlődésénekvizsgálatában a marxi módszertalkalmazza, konkrétan, hogy Marxesztétikai gondolatait általánosítsa amodern dráma fejlődésére vonatkozóan.Az újítás pátosza teszi gondolatait,következtetéseit olyan vonzóvá, s - ahogya bevezetőben maga a szerzőmegfogalmazza - „fiatalosan egyoldalú,vitára sarkalló" téziseitellentmondásaiban is annyira elevenné.

Kiindulópontja Marxnak ahhoz amegjegyzéséhez kapcsolódik, amelyben -Lassalle drámáját elemezve - a történelmieszméket élő egyéniségekösszeütközéseibe sűrítő shakespearei áb-rázolásmódot állítja pozitív példaként azegyéneket a korszellem puszta szó-csövéül felhasználó „schillerkedéssel"szembe. A két különböző ábrázolásimódban Almási a modern drámatörténetkét alapmodelljét fedezi fel, a vi-lágtörténelmi konfliktusokat megfogal-mazó shakespearei és a polgári élet-anyagból kinövő schilleri drámát. Míg ashakespearei drámatípus a műfaj ma-ximális lehetőségeinek megvalósításáraképes, benne drámai tartalom és szín-padiforma természetes egységben fonódikössze, a schilleri modell a drámaiábrázolás számára kedvezőtlen polgáriéletanyaggal való művészi küzdelemeredményeként születik, szétválik bennedrámaiság és teátralitás.

kel képesek megidézni egy egész drámaivilágot. Nemcsak Sebők Zoltán, hanem azOszlopos Simeon világcsúf Vinczénéje isrendelkezik ezzel a nem minden-napi, áma színpadi halhatatlansághozelengedhetetlen belső tartással, azösszetéveszthetetlenség és aszuggesztivitás vonásaival.

Almási a két drámatípus különbségétszociológiai alapjaikra vezeti vissza. Areneszánsz autonóm, történelemformálóegyéniségeiből nő ki a „saját tetteinekgyümölcsét leszakító" (Hegel) shakes-peare-i hős, az öntevékenységet elpusz-tító polgári társadalom talaján jön lét-re aschilleri drámatípus hőse, a történelmifeladattal idegenül szemben állómagánember. Jól látja, hogy az autonó-mia eltűnésében, egyén és tett elidege-nedésében, magánember és történelmiszemélyiség elválásában gyökerezik apolgári életanyag drámaellenessége. Smélyen indokolt az is, hogy ezt a ten-denciát Schiller nevéhez kapcsolja, hi-szen ő az, aki először fogalmazta megmagánember és történelmi feladat ide-genségének konfliktusát, ő az, aki meg-írta ennek a drámaellenességnek a drá-máját.

A kötet egyik legjobb fejezete, a DonCarlos-elemzés bontja ki teljes gazdag-ságában ezt a problémát, fogalmazza meglegszebben a drámaíró tragikuskonfliktusát. Schiller küzdelmének dif-ferenciált elemzéséből a schillerizálásfogalmába elkerülhetetlenül csak a leg-általánosabb vonások szívódhattak fel. Ashakespeare-izálással valószembeállításban pedig szükségképpensarkított lett mindkét fogalom.

Az eddigiekben bizonyítottuk meny-nyire indokolt és jogos a kétféle ábrá-zolásmód megkülönböztetése, most még-is azt mondanám, hogy ennek fókuszbaállítása nem szerencsés. Éppen Almásielemzései sugallják azt - amit a könyvszellemi inspirálója, Lukács Györgydrámatörténete nyíltan megfogalmaz -,hogy az elmúlt két évszázad minden je-lentős drámaírója ugyanazon problémamegoldásáért harcol; a modern emberéletcentrumát keresi, mely össze-tartócentruma a dráma világának és aközönségnek, s így a dráma nyilvá-nosságának megteremtője. Természetesenaz egyes művészek különbözőképpen éskülönböző fokon tudatosítottáka problémát gondoljunk egyfelől Goethe,Schiller vagy Puskin teoretikustisztánlátására, másfelől lbsenre vagyHauptmannra -, s ebben fontos szerepevolt annak, hogy mennyire értették megShakespeare jelentőségét. Különbözőmódon és különböző eredménnyel ke-

Az elmondottak talán fel is mentenekaz alól, hogy választ adjunk a bevezető-ben feltett kérdésekre, hogy vajon hánydrámára vár a tárgyaltak közül színpadifeltámadás. Jósolni talán ma még korai islenne. De két dráma margójára min-denesetre már ma feljegyezhetjük, hogykiállták az első ' évtized próbáját.

resték a megoldást, s itt erőteljesen ér-vényesült a shakespeare-i, illetve a schilleriábrázolásmód hatása. Azt mond-hatnám,egy úton jártak, de más-más járművel,különböző gyorsasággal, különbözőtávolságba értek el. Ezeknek a „távoknak"a lemérése lenne néhol pontosabb, ha akét modell az elemzésnek nemkiindulópontja, hanem egyik fontostényezője lenne.

A két pólus így egyes művek megíté-lésénél bizonyos átértékelő hatást gya-korolt. A shakespeare-i típus fényébenértékeli túl érzésem szerint OsztrovszkijVihar ját, és Gorkij Jegor Bulicsovját.Mindkét drámát valóban kiemelkedőenjelentőssé teszi, hogy a magánéletkonfliktusaiban történelmi konfliktusokatfogalmaz meg, hogy hőseinek szen-vedélyeibe sűríti a világ átalakításánakigényét és elkerülhetetlenségét, de mind-ezt a polgári család, a magánélet drá-májából bontja ki, bemutatva a miliőszerepét és hatalmát ebben a világban.Ezért Osztrovszkij drámáját inkábbCsehov előfutárának, Gorkijt pedig acsehovi dráma örökösének éstovábbvivőjének tartanám. Almásikitűnően elemzi, hogy Csehov líraidezilluzionálásával hogyan teremt egy újés nagy drámai formát, korának drámaiszintézisét. Persze nemcsak akiindulópont „el-ejtésével" születtek jóelemzések, elég példaként idézni ashakespeare-i hatást legerősebben mutatótörténelmi drámák - Büchner Dantonhalála és Puskin Borisz Godunov c.drámáinak - érdekes elemzéseit.

Almási Hegel és Lukács drámaelméle-tének alapján foglal állást a dráma- ésszínházesztétika évszázados vitájában: azirodalmi vagy a színpadi objektivációtekinthető esztétikai egésznek. Történetilegvizsgálja drámai tartalom és szín-padiforma viszonyát, bemutatja, hogyan vezetegyrészt a polgári élet drámaiatlansága,másrészt a színház intézményénekkapitalizálódása a könyvdráma és a teátrálisszínmű kialakulásához, drámai költészet ésszínház elválásához. Ezen az alaponbírálhatja azt a hamis alternatívát, melynekegyik pólusán a dráma „technikáját"kizárólag az irodalmi formából levezetőskolasztikus drámaelméletek (pl. GustavFreytag: Die Technik des Dramas), amásikon pedig a századelő színháziforradalmaiból megszülető, a drámairodalmi objektívációját felbomlasztószínházelméletek (pl. Piscator: Daspolitische Theater) állnak. Almásidrámaelmélete a harmadik utat találja meg,mikor helyreállítja drámai tartalom és színiforma esztétikai egységét, drámatörténeteezért fedezheti fel a modern dráma ésszínház problémáinak megoldását Brechtéletművében. (Akadémiai Kiadó)

FEKETE ÉVA

Könyv a versmondásról

Gáti József: A versmondás

II. kiadás, Gondolat, 1969.

Második kiadásban jelent meg GátiJózsef A versmondás című könyve. Szö-vege szerint változatlan újranyomata az1965-ös első kiadásnak, de hanglemez-mellékletei az előbbitől eltérő példákonillusztrálják azokat a versmondó elveket,amelyeket a szerző a könyvben elméletilegkifejt. A kritika már az első kiadás idejénsem ment el szó nélkül e szakmailagfontos könyv mellett, de az új kiadás mégisjó alkalom, hogy visszatérjünk Gáti Józsefművészi és mű-vész-pedagógiaijellemzésére. Egyébként is úgy véljük, hogya versmondás - és általában azelőadóművészet - már jó ideje igényli,hogy sajátlagosságait és év-tizedeinkbenelért eredményeit, legfőbbművészegyéniségeit művészetelméletiigénnyel felmérjük, világosan megvonjuk ahatárvonalat színművészet és elő-adóművészet között, megvilágítsuk azelőadóművészet összefüggéseit fonetiká-val, verstannal, poétikával, foglalkozzunk aszövegmondással mint szövegér-telmezéssel. Gáti József könyve mind-ezekközül nem egy problémát vet fel,miközben mintegy elméleti hátterét adja aszerző előadóművészi egyéniségének.

Gáti József artifex doctus, vagyis olyanművész, aki egyben művészeteproblémáinak képzett tudósa és hivatás-beli tanítója is. Gyakorló színművész, aszínpadi beszéd tanára a SzínművészetiFőiskolán, és nem utolsósorban egyikelegkitűnőbb rádiószínészeinknek.

A könyv két részre oszlik, első harmadaelméleti megalapozás, a következőkétharmad 22 magyar költemény elemzésea vers elmondásának szem-pontjából. Azelméleti rész ugyanúgy kiterjed afonetikára, mint az előadó pszichológiájára(hiszen még a lámpa-lázat is tekintetbeveszi), de gondolat-meneténekközéppontjában éppen a vers-mondó és aszínész elválasztása áll. A versmondó nemábrázol, hanem értelmez! Sem a költőt,sem a versben esetleg szereplő személytnem játszhatja el az előadó. Es ha ez azelőadó - mint az esetek nagy részében -esetleg szín-művész is, akkor saját színészierényei-ről is le kell mondania az előadóierények érdekében. Vagyis a versmondáshatásának nem szabad módosulnia, ha ahallgató történetesen nem néz az elő-adóra, vagy esetleg nem is nézhet rá, mivelrádióban vagy hanglemezről hall-ja azelőadást. Az előadóművésznek te-

hát kizárólag hanganyagának akusztikájáraszabad támaszkodnia. Előbb maga előttkell értelmeznie a költeményt, felmérniehangtanilag, verstanilag; és a nyelvzenéjének segítségével kell életre keltenie aszöveg gondolati tartalmát és érzelmi-indulati telítettségét.

Ilyen előkészítés után kerül sor az egyesköltemények elemzésére. Ezekben a kitűnőkisesszékben példákat ad arra, hogyan isnyúljon az előadó az egyes művekhez,miközben felkészül elmondásukra. Ahuszonkét elemzett vers közül nyolc - teháttöbb, mint harmada - Arany János-szöveg.Alighanem ezek az elemzések irodalmilagis a legsikerültebb darabok (és azolvasóban felébred a kíváncsi kívánság,hogy milyen jó lenne, ha Gáti, az értőversmondó egyszer végigelemeznévalamennyi Arany-balladát). Ehhez anagyszámú Arany-vershez képest azonbannemcsak kevés az egyet-len Ady-elemzés,hanem éppen a korai Harc a nagyúrralpéldája alig-alig ad fogózkodót a későbbi, aKároli Gáspár nyelvétől ihletett Ady-költemények akusztikus értelmezésére. Aztis hiányosságnak véljük, hogy régi költésze-tünkből - Vörösmarty előttről - nincs példaaz elemzések között, modern köl-tészetünkből pedig egyetlen Kassák-versjelzi a szabadverseket. Holott a szavadversszinte végtelen variációs lehetőségeindokolná több típus ilyenformamegközelítését.

Az elméleti alapvetésből is és ezzelegybevágólag az elemzésekből is kiviláglikGáti gyakorlatából jól ismert módszertana.Ebben a szövegmondó optikai léteúgyszólván kikapcsolható. Itt az előadó egyhangrendszerré váló intellektus: megérti aköltő mondanivaló-ját, felméri akusztikuseszközeit, és ezt saját hangorgánumávalúgy közvetíti, hogy a hallgatónak-nézőnekkizárólag fülén át érzékelt hatások adják azértő és átélő élményt. Ez a módszer arra isjó, hogy akinek nincs olyan eleve adottnagyszerű orgánuma és hangkészlete, mintGátinak, az is hatással tudja értelmezni aköltő szövegét. Gátinál valóban csakmintegy adományul kapott rá-adás az atény, hogy egyike legszebb hanganyagúelőadóművészeinknek. De nem hiába óvattól, hogy a versmondóbelegyönyörködjék saját hangjába; alegszebb hang is csak eszköze lehet amegértés és az átérzés gyönyörének,amelyet közvetíteni kell a nézőknek-hallgatóknak.

Ebben a módszerben semmi nemspontán, ugyanakkor azt sem mondhatjuk,hogy az ösztönös ráérzés kizárt. Nincs isművészet eleve ösztönös ráérzések nélkül,hanem ezt is feldolgozza a tudatos művész,akinek éppen ezért szüntelen szüksége van- és ezt nagyon is hangsúlyozza Gáti -önismeretre és ön-

ellenőrzésre. Az előadó a költő eszmevi-lágát éli át, és azt nem illusztrálja, ha-nemhangos szavakra fordítva tolmácsolja.

Ez az elmélet nem kizárólagos elő-adóművészetünkben, de ma már sokantöbbé-kevésbé egyetértenek vele.

A kérdés most már az, hogy ez anagymértékben intellektuális megragadásnem teszi-e egysíkúvá a különbözőköltemények előadását. A választ erre azelemzések és magának Gáti József-nek aversmondásai adják. Az elemzésekből azderül ki, hogy az előadónak alá kell vetniemagát a megértett szöveg tartalmának ésverszenéjének. Itt meg nem engedhető egyeleve elképzelt játék az orgánummal,amelybe a mű-vész belekényszeríti averset. Vagyis két különböző verset nemlehet hasonló módon elmondani. Azelőadónak szinte el kell tűnnie a költőmögött. Es minden egyes vers egyetlenkülön világ, amelyhez fel kell építeni asemmi más vers elmondására nem alkalmasakusztikai rendszert.

Ha ezt az elemző elvet szembesítjükGáti művészi gyakorlatával, akkor ele-gendő, ha a könyv hanglemezmellékleteinegymás után meghallgatjuk a VörösRébéket és a Tücsökzenéből idézett rész-leteket. A legfeltűnőbb különbség, hogy azArany-szöveg a modern pszichologizáló ésa szürrealista mozzanatokat hangsúlyozó -értelmezés ellenére is megmaradhanghordozással érzékeltetett 19.

századbeli, népi hagyományokkal teljesbabonás történetnek; míg a Szabó Lőrinc-szakaszok mai városi hanghordozássaljelzik, hogy ezeket a sorokat a miszázadunkban írták. Valóban csupán azelőadó orgánum-azonossága köti össze akét merőben más atmoszférát teremtőelőadást. Ez a két ennyire eltérően mondottvers magában is bizonyítja, hogy Gátiértelmező módszere legföljebb rosszepigonok gyakorlatában válhategyhangúvá. De ennél is többet mond, haismételten végighallgatjuk a VörösRébéket, amely egyébként is Gáti elő-adóművészetének egyik csúcsteljesítménye.Itt az előadó szakaszról szakaszraértelmezi, hogy a cselekmény előreha-ladásával milyen funkcióváltozásokonmegy át a „Hess madár!" refrén. Ugyan-ígyváltozik a hangvétel, a sebesség, a tagolásszakaszról szakaszra, annak ellenére, hogyGáti sohasem beszél a vers prozódiájaellen, sőt valahol a szöveg mögött askandálás határához közelítve szüntelenülérzékelteti is a vers prozódiai képletét. Ezpedig egy olyan végig azonosstrófaszerkezetű költeménynél, mint azArany-ballada valóban egyhangúsággalfenyegetne, ha a hangvétel és abeszédsebesség nem módosulna szüntelenüla szakasz saját tartalma szerint. De a nagyvariációs lehetőség - s hoz-

A Madách Színház társalgójában ka-marakiállítás mutatta be Köpeczi BóczIstván díszlet- és jelmeztervezői munkás-ságát. A kiállításhoz kapcsolódó kataló-gusban ugyan nagyrészt más anyag ta-lálható, de ez egyrészt sajnos már meg-szokottá vált, másrészt a katalógus rep-rodukciói és a benne közölt interjúhasznosan egészíti ki a színpadi terveket.

„Meggyőződésem, hogy a jó értelem-ben vett korszerű képzőművészeti ered-ményeket a színpadművészet tudja a leg-jobban hasznosítani" - vallja Köpeczi BóczIstván interjújában, amelyben jelentkezika „színházi képzőművészet" fogalma. Ezt„a képzőművészet színháznak, a színházképzőművészetnek tekinti". És valóban: adíszlet- és jelmeztervezés átmeneti műfaj,inkább alkalmazott, mint a szó klasszikus,festészet-szobrászat értelmében vettképzőművészet. A tervek - önmagukban -talán leginkább alkalmazott festészetneknevezhetők (az alkalmazott grafika analó-giájára), de míg a festészet elsődlegescélja a látvány megteremtése, a díszlet-ésjelmeztervezésnél a színpadtér méreteitőla gazdasági vezető hangulatáig mindenlényeges - és így a „színpadművészet"leginkább a belsőépítészettel vanrokonságban. Nem véletlen, hogy ma adíszlet- és kosztümtervezést az Iparmű-vészeti Főiskolán tanítják.

A színpadkép két komponensből tevődikössze - az egyik technika, belsőépítésze

(feljárók, mozgási lehetőségek,

zá a rövid refrén folytonos funkcióváltása- olyan hatást vált ki, hogy az elő-adásbana történet falusi pletykaként kezdődik,bizarr babonát idéz, majd ugrás nélkül,szerves előrehaladással bomlik szétnyomasztó - és jellegzetes - paraszt-tragédiává, amely végül mint a közösségemléke újra beleolvad a szájról szájraadott, babonásságokkal teljespletykavilágba.

A hanglemezmellékleten egy Füst Mi-lán-verset is hallhatunk, és itt különös-képpen tanulságos Gáti hűsége a szövegprozódiájához, mivel érzékelhetővé válik,hogy a Füst Milán féle szabadversigazából nem szabadvers, csupán a vég-

fénykezelés stb.), a másik valóban fes-tészet: a színpadkép látványa. A művé-szettörténész végső soron csak a látvány-nyal törődhet, de a látvány sem önálló.Nem beszélve arról, hogy az egészhez - adarabhoz, a rendező és a színészekmunkastílusához, sőt a közönség ízléséhezis - alkalmazkodnia kell, az alkal-mazkodáson túl szinte a háttérbe húzódás,az alárendeltség sorsára van kárhoztatva.Ha a függöny felgördülte után a közönségtapsolni kezd a gyönyörűségtől, akkor adíszlet rossz. Lehet, hogy szép, de rossz.Es nemhogy emelné a közepes előadást,de kiemeli hibáit.

Köpeczi Bócz István díszletterveineklegnagyobb érdeme ez a szerény hát-térbehúzódás. Mint ahogy a filmek kí-sérőzenéjének szerzője is csak alacsonyszínvonalú műveknél lesz főszereplő. A jókísérőzene csak hangulatot ad, felhívja afigyelmet a lényegesebb pontokra. A nézőfilmet néz, nem zenét hallgat. A néződarabot néz, nem díszletet.

Két sikerült tervet vegyünk például. Azegyik a Don Carlos díszlete, hatalmassötét felületeivel és az ezekbe bele-belecsillanó aranymotívumokkal. Schillerdrámája királyi udvarban, embertelenségés elnyomás légkörében játszódik. Ennekérzékeltetésére az arany és a feketerendkívül egyszerű, elsődlegesszimbólumok, úgyszólván közhelyek. Bi-zonyára rafináltabb, áttételesebb, intel-lektuálisabb módja is van az inkvizícióslégkör érzékeltetésének - de egy ilyenhosszú, ilyen bonyolult, költői monda-

telen jambusok fellazítása (tehát vala-miolyanféle kötött prozódia, mint például alatin költészetben Phaedrus senariusaié).

Elméleti és gyakorlati verstanirodal-munk az utóbbi években örvendetesenbővül. Hasznosan is hat kölcsönösenegymásra a tudatosított prozódia és atudatosított szövegmondás. Ebben a gaz-dagodó szakirodalomban fontos ered-mények dokumentuma és tananyaga GátiJózsef könyve, amelynek az első ki-adásgyors elkelése után örömmel kellüdvözölnünk újramegjelenését.

HEGEDÜS GÉZA

SZÉKELY ANDRÁS

Köpeczi Bócz István kiállításaés a színházi képzőművészet

tokkal átszőtt darabnál lehet-e még egyfeladattal megterhelni a nézőt? Fárasz-tóbbá vált volna az előadás bonyolultabbszínpadkép esetében. Németh László A kétBólyaija azonban lényegesen egyszerűbb,lassabban hömpölygő, a problémákatkövethetően magyarázó mű. A színpadképzsúfolt, ódivatú szoba, tele a múlt századierdélyi élet rekvizitumaival. A látványszíneinek és formáinak hangulataMunkácsy drámainak szánt enteriőrjeit -például a Siralom-házat idézik, és ez apárhuzam teljesen indokolt is.

Köpeczi Bócz István festői-grafikusistílusa a katalógus tanúsága szerint húszéve alig változott. Technikai-mesterség-beli tudása a rutinosságig biztos, díszlet-és jelmezvázlatai mindig könnyedek, de-rűsek, karakterességük néha a karikatúrahatárát érinti. Csoportokba rendezett jel-meztervei megmozgatják, irányítják akivitelezők fantáziáját, valóságos élet-képek, amelyek mögött nemcsak festői,hanem jól megalapozott művelődéstör-téneti tudás is áll. A színházi munkaszenvedélyes és szinte kivételes szerete-tére vall az a gondosság, amellyel azegyébként elhanyagolt maszktervezés feléfordul.

A rendszeres díszlet-, jelmez- ésmaszktervezés mellett K. Bócz sok il-lusztrációt és színházi plakátot készít, deezeknél a játszi könnyedségből gyakransúlytalanság lesz. Nincs igazán fel-hívójellege plakátjainak, nem állítják meg úgyaz embert, mint például Konecsni Györgynevezetes Ödipusz-arcéle. Szellemesek,kulturáltak, bizonyára nagyobbreklámhatásuk van, mint a hagyományosszínlapoknak, néhány ki-tűnően sikerült isakad köztük (mint a Csókolj meg, Katám„megzenésített Shakespeare-je"), demégsem tartoznak a magyarplakátművészet élvonalába. Két Brechtdarab - a Kurázsi mama és a Puntilla -plakátját összevetve világossá válik, hogya könnyedén felvetett színes formák ésgrafikai megoldások kellemesen hatnakegy vígjáték hirdetésén, ám erőtlenek atragédia esetében.

A kiállításon látható volt néhány útiemlékeket rögzítő gouache-kép, és való-színűleg ezekben rejlik némelyik plakátsikerületlenségének a magyarázata. K.Bócz impresszionisztikus eszközökethasznál - mestereitől, Bernáthtól, Sző-nyitől tökéletesen elsajátította ezeket amegoldásokat -, de valójában mégsembenyomásait vetíti vászonra vagy papír-ra.Az évtizedes színházi munka során vérévévált, hogy egy irodalmi műhöz vizuáliskörnyezetet kell teremtenie. Láthattunknéhány vázlatot Amalfiról - nos, semmikülönbség nincs a látott olasz fürdőhely ésa kitalált egzotikus sziget, Szerb AntalExének díszletterve között. Az Erdélybenfestett képek sem annyi-

ra a valódi látvány rögzítései, hanemképszerű megformálásai egy kissé roman-tikus ízű Erdély-fogalomnak. Nem szá-nom bántónak a szót: Köpeczi Bócz„autonóm" festményei illusztrációk. Atermészet is díszletté vált. Mint ahogynem lehet megállapítani, hogy a Vatikánutcáin sétáló bíborosok igazi papok-evagy jelmeztervek egy Hochhuth-előadáshoz? A képzőművész és az ipar-művész - úgy is mondhatnánk: a mes-terember - elválaszthatatlanul összefo-nódott Köpeczi Bócz tevékenységében;és ennek az a hátránya, hogy a két tevé-kenység nem tud egymásból erőt merí-teni, nem tud megújulni.

És az lehet a következménye, hogy K.Bócz színpadművészete - megőrizverendkívül kulturált, magas színvonalát -nehezen tud továbblépni. Színházkul-túránk lényegesen megváltozott húsz évalatt - tulajdonképpen most ért el arra aszintre, amelyet K. Bócz már 1950-benképviselt. Most szinkronban vannak.Hogy mi lesz tíz év múlva, az éppúgymúlik a színházon, mint Köpeczi BóczIstvánon.

A ROMÁN SZÍNHÁZI ÉLETRŐL

Florin Tornea írt tanulmányt Az évad né-

hány kérdésének tisztázása címmel. Egyik

fontos problémának azt tartja, hogy nem

jutottak még el mindenütt egy valóban

egyértelműen tisztázott, világosan körvo-

nalazott repertoár kialakításához. A világ

drámairodalmának nagy klasszikusai Szo-

phoklésztől Shakespeare-ig szinte minden

színházban megtalálhatók, a kortárakkal

viszont a legtöbb színház mostohán bánik, és

ha be is mutatnak egy-egy jelentős modern

művet - mint pl. Albee Nem félünk a

farkastól-ját - többnyire megkésve. A

továbbiakban a hazai drámairodalom

helyzetével foglalkozik a cikk. Utal arra,

hogy a politikai színház a román dráma-

irodalom régóta meglevő haladó hagyo-

mánya, és megjegyzi, hogy ilyen vonatko-

zásban az elmúlt évad nem mondható túl-

zottan eredményesnek. Külön kiemeli Camil

Petrescu Danton című drámájának

színrevitelét.

Teatrul, 1969. 9. sz.

MÁRCIUSI SZÁMUNKTARTALMÁBÓL

Hermann István:

Áram és érintésvédelem

Hubay Miklós:

Napló drámákról

Ungvári Tamás:

Megjegyzések a VII. Hadriánról

Bratmann Mihály:

A sikeres és a hatásos VII. Hadrian

D. Fehér Zsuzsa:

A VII. Hadrian díszlete és jelmezei

Szeredás András:

Stuart '69

Márton Vera:

Játékok az Életrajzzal

Koltai Tamás:

Ez itt mind boldog

Székely András:

Darabok és színpadképek

Gábor István:

Színész a szerepéről

Majoros József:Vonó Ignác, özv. Mákné és a Tanácsos úr...

Saád Katalin:

„Nekünk ködembereknek" ...

Molnár Gál Péter:

Egy ember a színpadon

Földes Anna:

Jegyzetek két felvonás közt

Békés András:

Rögtönzés és játék a Főiskolán K.

Pausztovszkij:

Bulgakov és a színház

Köröspataki Kiss Sándor:

Két éjszaka az ezeregyből

Eörsi István:

Bírálat helyett

J. C. Trewin:

Színházi élet Budapesten