Természetvédelmi állattan KÖRSZÁJÚAK és HALAK osztálya

Természetvédelmi állattan

KÖRSZÁJÚAK és HALAK osztálya

A XX. század első felében a halakat a gerincesek törzsén belül egyetlen osztályba sorolták. Ma már az ingolákat és a „halakat” is két külön osztályba soroljuk:

• körszájúak, ingolák (Cephalaspidomorphi) osztálya

• sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztály

• még 3 másik osztály is létezik, de nem fordulnak elő hazánkban

A Földön jelenleg kb. 20.000 faj él, ebből 80 faj fordul elő Magyarországon 0,4% (de ez a vizek arányát nézve nem rossz!)

Nem tartoznak a hazai halfaunába:

• akváriumi díszhalak – még ha törvénysértő módon is a természetes vízbe kerülnek. Kivételt képez 1-2 faj, melyeknek ma már önfenntartó állományai vannak.

• kísérleti célból tartott fajok (kutatóhelyeken)

• kereskedelmi céllal nevelt fajok (halgazdaságokban)

• kiszökött példányaik előfordulhatnak bármikor természetes vizeinkben (pl. a trópusi díszhalak általában hamar elpusztulnak ilyenkor)

Magyarország halfaunája: azon halfajok összessége, amelyek a vizeinket benépesítik.

Néhány halfaj ma már nem található meg vizeinkben, de továbbra is a halfaunához tartoznak:

- kipusztultak hazai vizeinkből

- történetileg részei a hazai faunának: trianoni békeszerződés után határainkon kívül rekedtek

A halak élőhelyei

Sok gerinctelen és kétéltű állatnak a csapadékból összegyűlő időszakos vizekben is népes állománya alakul ki, de ezekben halak sosem találhatók. A halak számára nem elég a víz megléte, illetve megfelelő mérete, hanem viszonylagos állandósága is fontos.

Halasvizeink részben folyó-, részben állóvizek, az átfolyásos tározók pedig átmenetet képeznek a két alaptípus között.

Vizeink felosztása (nagy léptékben)

• nagy folyók

• kis folyók

• állóvizek

Nagy folyók:

• nagyon változatos élőhelyek sok, nagyon különböző igényű faj számára megfelelő élőhely

• biológiai alapon szakaszokra (=zónákra, szinttájakra, régiókra) oszthatók

• Európa nagyobb folyóin a forrástól a torkolat felé haladva 6 zóna követi egymást

• a zónák közül nem mindegyik található meg hazánkban

• a névadó halfajok egyben indikátorok is jelenlétükkel, állománynagyságukkal jelzik az ott uralkodó viszonyokat

• a szinttájak nem különülnek el egymástól élesen

• sőt előfordulhat, hogy a sorrendjük is változik (pl. vízlépcső hatására)

• a szinttájak jellemző halai is előfordulhatnak más zónákban

Pérzóna

• meder köves, nagyobb kavicsos

• a víz sebessége 1,1-1,5 m/s

• hőmérséklete nyáron sem emelkedik 16 Co fölé

• oxigéntartalma igen magas, 7-8 cm3/l

• jellemző halai: pénzes pér, Petényi-márna, vaskos csabak

• nem található meg ez a zóna sem határainkon belül

Pisztrángzóna

• a folyók kezdeti szakasza

• a meder köves

• a víz sebessége 1,5-2 m/s

• hőmérséklete nyáron sem haladja meg a 13 Co-ot

• oxigéntartalma magas: 8-9 cm3/l

• jellemző halai: sebes pisztráng, kövicsík, fürge cselle, botos kölönte

• hazánkban nem található meg ez a zóna

Paduczóna

• csak olyan folyókon van, ahol a hegyi és az alföldi szakasz között fokozatos az átmenet

• a meder kavicsos


• hőmérséklete nyáron 20 Co alatti

• oxigéntartalma 6-7 cm3/l

• jellemző halai: paduc, galóca, felpillantó küllő

• hazánkban a Felső-Tiszán Tiszabecs és Tiszacsécse között, a Dráva és a Mura folyó hazai felső szakaszán

• a folyó paduczónája természetesen nem ilyen rövid, csak a többi része határainkon kívül esik

Márnazóna

• dombvidéki és alföldi folyók szakaszai

• meder sóderes vagy durva homokos

• átlagos vízmélység csapadékszegény időszakokban is meghaladja a fél métert


• hőmérséklete nyári kánikulában sem haladja meg sokkal a 20 Co-ot


• jellemző halai: márna, szilvaorrú keszeg, nyúldomolykó, sujtásos küsz, homoki küllő, magyar és német bucó

• Rába (kivéve a duzzasztott és a torkolati szakasza), Mura alsó szakasza, Dráva Barcs alatt, Duna Szigetköztől Dunaföldvárig, Tisza Tiszacsécsétől Vásárosnaményig, Hernád, Maros a torkolati részét kivéve

Dévérzóna

• a folyók lassú, alföldi szakasza

• a meder homokos és iszapos

• a vízsebesség 0,5 m/s alatti

• a víz mély

• hőmérséklete tartós nyári kánikulában elérheti a 25 Co-ot


• jellemző halai: dévér-, lapos-, karika-, bagolykeszeg, pont, halványfoltú küllő, jászkeszeg, harcsa

• Dráva alsó szakasza, Tiszán Záhonytól lefelé, Bodrog, Körösök hazai szakaszai, Dunán Budapesttől délre

Durbincszóna, durbincs-lepényhalzóna

• a tengerbe ömlő folyók félsós vizű torkolatvidéke

• a legalsó szinttája

• édesvízi és tengeri halak egyaránt előfordulnak benne

• hazánkban nem található meg

Kis folyók

• erősen változó vízhozamúak

• két szinttájra lehet elkülöníteni

• alacsony tengerszint feletti magasságban erednek

Domolykózóna, dombvidéki szakasz

• a víz elsodorja az apró szemcséjű anyagokat

• a meder kemény: kavics, durva homok, márga, kemény agyag

• a hőmérséklet és az oxigéntartalom tág határok között mozog, évszakos ingadozása jelentős

• jellemző halai: domolykó, fenékjáró küllő, kövicsík, sujtásos küsz, fürge cselle

• középhegységi patakjaink legtöbbje

Sügérzóna, alföldi szakasz

• lelassult vize már nem képes elszállítani a hordalékot

• a meder üledékes: finom homok és iszap

• a víz hőmérséklete nyaranta magasabb, mint a felső szakaszon

• oxigéntartalma viszont kisebb

• kevésbé igényes fajok népesítik be

• jellemző fajai: karikakeszeg, küsz, bodorka, sügér, balin, jászkeszeg, halványfoltú küllő, vágócsík

• valamennyi dombvidéki és alföldre érkező kis folyónkon megtalálható ez a zóna (pl. Marcal, Zala, Zagyva alsó szakasza)

Állóvizek

• az állóvizek közül elsősorban a nagy tavakat szokták környezeti viszonyaik és fajösszetételük szerint típusokba sorolni

• pl. pisztrángos tó, marénás tó, süllős-pontyos tó, csukás-compós tó

• a tavak halainak többsége a parti sávban él

• a folyók holtágai hatalmas parti sávval rendelkeznek igen jelentős halasvizek; halállományuk kevésbé függ attól, hogy melyik szinttájon alakultak ki

• egyéb állóvizeink (halastavak, horgásztavak, víztározók, bányatavak…) halállományát ált. a halászat, horgászat igényeinek megfelelően alakítják ki

• mocsarak: a múltban gazdaságilag is jelentősek voltak, ma már szinte mindet lecsapolták, megszűntették

• Balaton: eredetileg süllős tó volt, az eutrofizáció következtében most inkább süllős-pontyos tó

• Velencei-tó, Fertő, Kis-Balaton II. üteme csukás-compós tó

A halak védelme

Minden olyan fogási eszköz és módszer tiltott, amely a halállományt és élőhelyét károsíthatja!

• mérgező és kábító hatású anyagok, robbanószerek, szigony, gereblyézés

A halászati törvény elsősorban a gazdasági szempontból értékes fajokat (nemes halak) védik:

• méretkorlátozás: esélye lehet az adott faj példányának arra, hogy minimum egyszer szaporodhasson csak az ivarérett példányok foghatók ki

• fajlagos tilalom: egy naptári időszak, amelynek tartama alatt (szaporodási időszak) tilos az adott faj példányainak fogása

A napi kifogható mennyiségre is van korlátozás (összetett).

1974-től hazánkban természetvédelmi oltalom alatt is áll néhány halfaj.

Jelenleg 26 védett és 5 (+2) fokozottan védett faj élvez törvényi védelmet.

Védett halaink között egy sincs, melynek fogása kifejezett célja lenne a halászatnak vagy a horgászatnak.

Megritkult, kihalóban lévő halaink számára tehát a védetté nyilvánítás önmagában biztosan nem hoz megoldást.

Egy élőlény védelme semmit sem ér az élőhely védelme nélkül!

Ez a halakra kifejezetten igaz (pl. réticsík „hiába” védett, ha a mocsarakat lecsapoljuk).

Ma már több nemzetközi egyezmény is szolgálják a halak és a vizes élőhelyek védelmét, nem csak a magyarországi törvényi szabályozás.

Veszélyforrások

Alapvetően két fő veszélyforrás van:

• vízrendezés

• vízszennyezés

Magyarország vízrendszerének a XIX. században megkezdett átalakítása a XX. század első évtizedeire gyakorlatilag befejeződött. A vízrendezésekkel soha véget nem érő munkálatok kezdődtek el (árvíz, belvíz, élőhelyek megszűnnek…).

A halak szempontjából egyértelmű a veszteség!!!

A XX. század vízügyi munkálatok pedig még tovább rontottak, rontanak a helyzeten! (pl. kanalizáció: folyókból csatornák kialakítása, ahol mindent az ember irányít pl. duzzasztókkal ökológiai katasztrófához vezet)

Osztály: ingolák (Cephalaspidomorphi)

rend: ingolaalakúak (Petromyzontiformes)

Osztály: sugarasúszójú halak (Actinopterygii)

rend: tokalakúak (Acipenseriformes)

rend: angolnaalakúak (Anguilliformes)

rend: heringalakúak (Clupeiformes)

rend: pontyalakúak (Cypriniformes)

rend: harcsaalakúak (Siluriformes)

rend: csukaalakúak (Esociformes)

rend: lazacalakúak (Salmoniformes)

rend: tőkehal-alakúak (Gadiformes)

rend: fogasponty-alakúak (Cyprinodontiformes)

rend: pikóalakúak (Gasterosteiformes)

rend: sárkányfejűhal-alakúak (Scorpeniformes)

rend: sügéralakúak (Perciformes)

Tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi)

• Kárpát-medencei bennszülött faj, mely a Tisza vízrendszerében alakult ki, és a Temes folyót kivéve ma sem fordul elő sehol máshol

• a folyók, patakok felső szakaszán fordul elő

• 4-5 év után alakulnak át a lárvák, a kifejlett állatok halparaziták, élősködők, több évig élnek

• régebben több lelőhelye volt, néhol tömeges volt az előfordulása

• napjainkra a pisztrángosokból már eltűnt

• természetes élőhelye beszűkült, megszűnt sok helyen (szennyezések, vegyszerek)

• fokozottan védett, 250.000 Ft

Dunai ingola (Eudontomyzon mariae)

• nemcsak hegy-, dombvidéki patakokban, hanem alacsonyabb szinttájakon is előfordul

• Mo. nyugati felén őshonos, a Tisza vízhálózatából és a Temesből hiányzik

• Duna, Rába, Pinka, Dráva, Kerka, Kerca

• a kifejlett állat a szaporodás után elpusztul, nem élősködő

• állománya megritkult, vízszennyezésre érzékeny faj

• fokozottan védett, 100.000 Ft

1. rend: tokalakúak (Acipenseriformes)

1.1. tokfélék családja (Acipenseridae)

• hazánkban egykoron 6 fajuk élt

• ma 1 faj halászatilag hasznosítható

• 5 fajuk védett

Viza (Huso huso)

• tulajdonképpen tengeri hal

• csak szaporodás alkalmával vándorol föl a folyókon (márna-, dévérzónáig)

• húsa jó minőségű, ikrája még nagyobb érték fekete kaviár

• régen még hazánkban is rendszeresen halászták

• vizeinkben a vaskapu megépítése után igazi ritkaságnak számít

• ma már a tengerparti országokban is nagyon

megritkult

• védett, eszmei értéke 10.000 Ft

Vágótok (Acipenser gueldenstaedtii)

• tengeri faj, szaporodáskor jön fel a folyók márnazónájáig

• egykor hazánkban is őshonos volt

• csak 2 előfordulása volt az utóbbi 30 évben (Dunakiliti, Tiszafüred)

• a Vaskapu fölött rekedt állomány – valószínű – áttért az édesvízi életmódra


Simatok (Acipenser nudiventris)

• eredetileg tengeri hal, de szokatlanul sokat van édesvízben is

• a Duna vízrendszerében élők már nem vándorolnak, édesvíziek

• vizeinkben őshonos, mára nagyon megritkult

• már a tengerparti országok sem halásszák, annyira

megritkult


Sőregtok (Acipenser stellatus)

• tengeri faj, szaporodáskor úszik fel a folyókba (dévér-, márnazóna)

• teljesen édesvízi életmódú változata nem ismert

• a XIX. században még sok hazai lelőhelye volt

• a XX. század végére gyakorlatilag eltűnt vizeinkből

• Mohács (1965), Hódmezővásárhely (1965)

• az Al-Dunán és a Duna-deltában még ma is viszonylag gyakori zsákmány


Lénai tok (Acipenser baeri)

• hazánkba 1981-ben került, néhány horgásztóba betelepítették

• nem védett

Kecsege (Acipenser ruthenus)

• legkisebb kifogható méret 45 cm, tilalmi idő 03.01. - 05.31.

• leggyakoribb tokféle, de már csak töredéke található vizeinkben a régi állománynak

2. rend: angolnaalakúak (Anguilliformes)

2.1. angolnafélék családja (Anguillidae)

Angolna (Anguilla anguilla)

• az utóbbi évtizedek telepítései következtében megszaporodtak hazai lelőhelyei

• a nyugat-európai piacon jól értékesíthető, keresett hal

• az elmúlt évek balatoni elhullásai miatt a további telepítését megszűntették

• nem védett

3. rend: heringalakúak (Clupeiformes)

3.1. heringfélék családja (Clupeidae)

Dunai nagyhering (Alosa pontica)

• tengeri faj, ívni jár fel a folyókra

• csak a Dunában észlelték korábban, 1864-től

• legutóbbi előfordulása: Mohács, 1961 (Vaskapu…)

• húsa nagyon ízletes, a Duna alsó szakaszán évente 300 tonnát fognak ki belőle


4. rend: pontyalakúak (Cypriniformes)

4.1. pontyfélék családja (Cyprinidae)

• fajgazdag család

• a hazai őshonos halak jelentős része tartozik ide

• több betelepített faj is él hazánkban

• közel 35-40 faj előfordul Magyarországon is

• 12 védett, és 1 fok.védett

Nem védett, nincs az adott fajra korlátozás:

• bodorka (Rutilus rutilus)

• fekete amur (Mylopharyngodon piceus)

• nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus)

• domolykó (Leuciscus cephalus)

• jászkeszeg (Leuciscus idus)

• küsz (Alburnus alburnus)

• karikakeszeg (Abramis bjoerkna)

• vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus)

• dévérkeszeg (Abramis brama)

• laposkeszeg (Abramis ballerus)

• bagolykeszeg (Abramis sapa)

• szilvaorrú keszeg (Vimba vimba)

• garda (Pelecus cultratus)

• paduc (Chondrostoma nasus)

• compó (Tinca tinca)

• razbóra (Pseudorasbora parva)

• széles kárász (Carassius carassius)

• ezüstkárász (Carassius gibelio)

• fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix)

• pettyes busa (Hypophthalmichthys nobilis)

Nem védett faj, de korlátozás alá esik:

• amur (Ctenopharyngodon idella), méret: 40 cm

• balin (Aspius aspius), méret: 40 cm; tilalmi idő: 03.01. – 04.30.

• márna (Barbus barbus), méret: 40 cm; tilalmi idő: 05.02. – 06.15.

• ponty (Cyprinus carpio), méret: 30 cm; tilalmi idő: 05.02. – 06.15.

Leánykoncér (Rutilus pigus virgo)

• Duna vízrendszerében bennszülött alfaj (30 cm)

• az utóbbi 20 évben csak néhány folyóból került elő

• ritkasága miatt gazdaságilag nincs jelentősége

• Európa ritka és sebezhető halai közé tartozik

• legnagyobb veszélyt a vizek szennyezése, folyók duzzasztása jelenti élőhely beszűkül

• védett, eszmei értéke 10.000 Ft (fok.védett is lehetne!)

Gyöngyös koncér (Rutilus frisii meidingeri)

• a Felső-Duna medencéjének néhány szubalpin tavában él (Chiem-tó, St. Wolfgang-tó, Traun-tó, Mondsee, Attersee)

• de kisebb állománya a Duna felső szakaszán is előfordul alkalmilag sodródik hozzánk

• 1997-ben mutatták ki a Duna hazai részéről

• gazdasági jelentősége nincs (70 cm, 5 kg) ritkasága miatt

• Európában ritka és nagyon veszélyeztetett


Vaskos csabak (Leuciscus souffia agassizi)

• folyóvizek felső szakaszának áramláskedvelő faja

• Franciaországban, Olaszországban, ill. a Duna és a Rajna vízrendszerében él

• legközelebbi populációi: Mura szlovéniai szakasza, Felső-Tisza, Tisza romániai mellékfolyói, patakjai

• egyetlen bizonyított hazai előfordulása: Tiszacsécse, 2004

• Európában veszélyeztetett, eltűnőben lévő faj


Fürge cselle (Phoxinus phoxinus)

• Atlanti-óceántól egészen a Csendes-óceánig megtalálható, őshonos fajunk (6-8 cm-es)

• áramláskedvelő, ritkán tiszta és hűvös tavakban is megtelepszik

• nálunk a középhegységi és dombvidéki patakokban, kis folyók domolykózónájában él

• hazai állománya fogyatkozóban, Európában sebezhető faj

• érzékenyen reagál a környezeti változásokra, tisztaságra érzékeny


Kurta baing (Leucaspius delineatus)

• vizeinkben őshonos, európai faj

• álló és lassú folyású kisvizek jellemző hala

• a kisebb, de állandó vizű csatornák gyakori faja

• kis mérete miatt (max. 10 cm) gyakran észrevétlen

• gazdasági jelentősége nincs, Európában ritkának számít


Sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus)

• Kelet-Franciaországtól az Urál hegységig előfordul, őshonos fajunk

• bővizű patakok, folyók hegyi és dombvidéki szakasza

• nagyobb folyók pér-, paduc-, márnazónájában él

• kis folyókban ritka

• közvetlen gazdasági jelentősége nincs (ragadozó halak fontos tápláléka), 8-12 cm-es

• elterjedési területe nagy, de élőhelye mindenütt szűkül a vízlépcsők miatt


Állasküsz (Chalcalburnus chalcoides mento)

• tengeri, folyóvízi, tavi környezetben is előfordul

• mindenütt oxigéndús vizeket kedvel

• hazánkból már kipusztult

• hazánk jelenlegi területéről előfordulása nem bizonyított

• régi, bizonytalan adata: Szeged, XIX. század vége

• Európában erősen veszélyeztetett, eltűnőben lévő faj


Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus)

• őshonos halunk, Közép- és Kelet-Európa nagy részén előfordul (6-8 cm)

• a mély bányatavaktól a sekély mocsarakig, a hegylábi patakoktól a folyamokig mindenütt megtalálható, ahol a szaporodásához szükséges kagylófajok élnek

• legnagyobb tömegben a sekély, nyugodt, növényzetben gazdag élőhelyeken él

• a mi vizeinkben még gyakori, de Európában ritka és sebezhető


Petényi márna, magyar márna (Barbus peloponnesius petenyi)

• őshonos halunk, Dunától k-re fekvő hegyvidékeinken és a Pilis gyors folyású patakjaiban él

• az elmúlt évtizedek aszályos nyarai nem kedveztek neki patakok hozama úgy lecsökkent, hogy csak töredéke maradt meg néhol az állományának

• vizek szennyezése is folyamatos veszélyforrás

• fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft

Fenékjáró küllő (Gobio gobio)

• őshonos, megtalálható Európa nyugati partjaitól az Amur vidékéig

• hegy-, dombvidéki patakok, kis folyók domolykózónája élőhelye

• a nagyobb folyókban bárhol előfordulhat, tavakban is megél

• közvetlen gazdasági jelentősége nincs (10-15 cm), ragadozótáplálék


Halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus)

• Közép- és Kelet-Európában él, őshonos halfajunk

• folyókban és tavakban is előfordul, dévérzóna jellemző faja

• csak 1960 óta különböztetik meg a felpillantó küllőtől

• közvetve gazdaságilag is jelentős (nagy gyakoriságú, ragadozótáplálék)

• gyakori, elszaporodóban lévő hala vizeinknek

• szűk elterjedése miatt lett védett


Felpillantó küllő (Gobio uranoscopus)

• folyók hegylábi szakaszán él (pér-, paduczóna)

• Duna vízrendszerének bennszülött faja

• hazai elterjedéséről sok a téves és bizonytalan adat

• jelenleg néhány hazai élőhelyéről tudunk (Dráva, Mura, Tisza)

• kicsinysége (10 cm) és ritkasága miatt nincs gazdasági jelentősége

• természetvédelmi értéke viszont nagy


Homoki küllő (Gobio kessleri)

• Duna vízrendszerében bennszülött, a Kárpát-medencében alakult ki

• áramláskedvelő, a márnazóna jellemző hala

• előfordulása 1980-tól bizonyos, korábban felpillantó küllőnek vélték

• gazdasági jelentősége nincs

• természetvédelmi értéke megközelíti a felpillantó küllőét

• folyóink márnazónája még sok helyen eredetinek mondható

• védett, eszmei értéke 10.000 Ft (lehetne magasabb is!)

Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba)

• őshonos halunk, Európa keleti és középső részén fordul elő

• folyóinkban ritka

• veszélyeztetett európai faj

• hazai védelme indokolt lenne, mert a folyószabályozások tovább szűkítik élőhelyét

Garda (Pelecus cultratus)

• őshonos halunk

• régen óriási jelentőségű volt a Balaton halászatában

• utóbbi 20 évben tizedét sem éri a fogás

• Európában ritka, védelme indokolt lehet

Széles kárász (Carassius carassius)

• őshonos halunk, leggyakoribb halaink egyike volt

• a folyószabályozások után nagyon megfogyatkozott

• mára sok helyről eltűnt, ritka, veszélyeztetett

• védelme indokolt lenne

4.2. bivalyhalfélék családja (Catostomidae)

Kisszájú buffaló (Ictiobus bubalus)

• É-Amerika folyóiban, tavaiban él (50 cm)

• hazánkba 1970-ben került a Szarvasra

• halastavakban most is tartják (néha kiszabadul)

• még nem hozott nagy eredményeket, nem védett

4.3. csíkfélék családja (Cobitidae)

• Mindegyik hazai fajuk védett

Réticsík (Misgurnus fossilis)

• őshonos európai halunk, Franciaországtól Urálig terjedt el (30 cm)

• tavasszal vízzel borított, de szárazság idején nagyrészt kiszáradó mocsarak jellemző hala

• sekély tavakban, öreg holtágakban, iszapos csatornákban, egyes folyószakaszokon is előfordulhat

• a nagy vízrendezéseket megelőzően kifejezetten gyakori volt hazánkban (csíkászat – külön halászati ág volt!)


Vágócsík (Cobitis elongatoides)

• vitatott faji hovatartozása, ezért keveset tudunk róla

• valószínűleg csak a Duna vízrendszerében él (15 cm)

• nagyon sokféle környezet megélhet (folyók, tavak)

• gyakori, de gazdasági jelentősége nincs (rejtett életmód, fürge)


Törpecsík (Sabanejewia aurata)

• elterjedési területének egyik központja a Duna vízrendszere

• hazánkban 1948-ban mutatták ki (8-10 cm)

• vitatható, hogy bennszülött vagy természetes bevándorló

• áramláskedvelő faj, tavakban nem él



4.4. kövicsíkfélék családja (Balitoridae)

Kövicsík (Barbatula barbatula)

• őshonos halunk, Európában, Szibériában él

• középhegységi és dombvidéki patakjainkban elterjedt, gyakori faj

• nagyobb folyókban a pisztráng-, paduczónában fordul elő

• Európában ritka és veszélyeztetett faj


5. rend: harcsaalakúak (Siluriformes)

5.1. törpeharcsafélék családja (Ictaluridae)

• 3 fajuk fordul elő hazánkban, egyik sem védett

Törpeharcsa (Ameiurus nebulosus)

Fekete törpeharcsa (Ameiurus melas)

Pettyes törpeharcsa (Ictalurus punctatus): 2 előfordulási adat

5.2. harcsafélék családja (Siluridae)

Harcsa (Silurus glanis)

• Közép-, Kelet-Európában, Kis-Ázsiában él, őshonos fajunk

• nagyobb folyók és állóvizek hala

• patakokban, kis folyókban nem él (2,5 m, 112 kg)

• gazdasági szempontból igen jelentős, értékes hal

• méretkorlátozás: 50 cm

• tilalmi idő (10 kg alatti példányokra): 05.02. – 06.15.

5.3. zacskósharcsafélék családja (Clariidae)

Afrikai harcsa (Clarias gariepinus)

• Afrika, Kis-Ázsia, Törökország eredeti élőhelye

• hazánkba 1984-ben importálták először

• 4 zárt kezelésű, melegvizű horgásztóban megtalálható

• meghonosodni nem fog, 16 Co alatt elpusztul

• nem védett

6. Rend: csukaalakúak (Esociformes)

6.1. csukafélék családja (Esocidae)

Csuka (Esox lucius)

• az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlati övében mindenütt előfordul

• őshonos halunk (1 m, 20,5 kg)

• jó alkalmazkodású, igénytelen (folyók, tavak)

• halászatilag és horgászatilag is jelentős fajunk

• méretkorlátozás: 40 cm; tilalmi idő: 02.15. – 03.31.

6.2. pócfélék családja (Umbridae)

Lápi póc (Umbra krameri)

• „magyar hal”: a faj a Duna-vízrendszerében alakult ki, és fő előfordulási helye is Mo. van

• a folyószabályozások előtt országszerte előfordult a sík vidékeken mocsarak lecsapolásával eltűntek élőhelyei

• ahol még most is vannak nagyobb mocsaras, lápos területek, ott előfordul

• 1992-ben a Duna szlovákiai elterelését követően több 100.000 lápi póc pusztult el a szigetközi mocsarak kiszáradásakor ez volt hazánk egyik legjelentősebb állománya…

• rengeteg ilyen példa van sajnos, legtöbbször már eltűnt a faj az adott helyről, még mielőtt a szakemberek megtalálnák


7. rend: lazacalakúak (Salmoniformes)

7.1. pisztrángfélék családja (Salmonidae)

• 7 faj előfordulása bizonyított, ebből 1 faj védett és 1 faj fok.védett

• 1-2 előfordulási adat:

nagy maréna (Coregonus lavaretus),

törpe maréna (Coregonus albula),

pataki szajbling (Salvelinus fontinalis)

• horgászható fajok:

sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario): méret 22 cm; tilalmi idő 10.01. – 12.31.

szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss): méret 22 cm

Pénzes pér (Thymallus thymallus)

• az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlatú vidékein él

• hazánkban őshonos, csak nincs megfelelő élőhelye (hegyi

folyók – pérzóna)

• kiváló sporthal, finom a húsa

• lesodródott példányaival találkozni néha (utolsó: Tiszabecs, 1994)


Dunai galóca (Hucho hucho)

• őshonos, a Duna vízrendszerében alakult ki a faj

• eredetileg csak a Duna és mellékfolyóinak hegyi, hegylábi szakaszain élt, de sikerült más európai folyóban is meghonosítani

• nálunk a Duna, Dráva, Tisza felső szakaszaiban található

• kitűnő ízű hal (a világ legnagyobb pisztrángféléje, max. 100 kg), sporthalként is nagyra értékelik

• ma már nagyon ritka hazánkban


8. rend: tőkehal-alakúak (Gadiformes)

8.1. tőkehalfélék családja (Gadidae)

Menyhal (Lota lota)

• az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlati övében mindenütt előfordul

• őshonos halunk, legtöbb folyónkban él

• hidegkedvelő télen a legaktívabb gazdasági jelentősége csekély

• nem védett

9. rend: fogasponty-alakúak (Cyprinodontiformes)

9.1. elevenszülőfogasponty-félék családja (Poecilidae)

Szúnyogirtó fogasponty (Gambusia holbrooki)

• hazánkba az 1900-as évek elején hozták be

• csak melegvízben marad meg (Holt-Zala, Tapolca, Hévizi-tó, Miskolctapolca)

• nem védett

10. rend: pikóalakúak (Gasterosteiformes)

10.1. pikófélék családja (Gasterosteidae)

Tüskés pikó (Gasterosteus aculeatus)

• Közép-Európába akvaristák telepítették be, a Dunában él

• gazdasági jelentősége nincs, tüskéi miatt ragadozók sem eszik

• nem védett (10 cm)

11. rend: sügéralakúak (Perciformes)

11.1. naphalfélék családja (Centrarchidae)

Naphal (Lepomis gibbosus)

• 1905-től megtalálható nálunk (akvaristák, amerikai)

• húsa átsütve jobb, mint a keszegeké

Pisztrángsügér (Micropterus salmoides)

• 1909-től megtalálható nálunk (telepítették, amerikai)

• méretkorlátozás: 30 cm

11.2. sügérfélék családja (Percidae)• hazánkban 8 fajuk él

• nem védett:

sügér (Perca fluviatilis)

vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus)

• korlátozással védett:

süllő (Sander lucioperca), méret 30 cm; tilalmi idő 03.01. – 04.30.

kősüllő (Sander volgensis), méret 20 cm; tilalmi idő 03.01. – 05.31.

Széles durbincs (Gymnocephalus baloni)

• korábban a Duna-vízrendszerének bennszülött faja volt, de előkerült azóta máshonnan is, őshonos halunk (10-15 cm)

• márna- és dévérzóna áramláskedvelő faja, esetleg holtágakban él

• 1974 óta külön faj, korábban a vágódurbincs változatának hitték

• szűk elterjedési területű, kicsi az állománysűrűsége


Német bucó (Zingel streber)

• őshonos, a Duna vízrendszerében alakult ki

• elterjedési területe nagyon szűk: Duna, Vardar és ezek mellékfolyói

• a vízlépcsők hatására élettere egyre zsugorodik

• a vízszennyezésekre érzékenyebb a magyar bucónál

• a legtöbbet élőhelyeinek megóvásával érhetjük el


Selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser)

• őshonos, bennszülött fajunk (15-20 cm)

• elterjedése ma is a Dunára és mellékfolyóinak vízrendszerére korlátozódik

• közepes és nagyobb folyók áramláskedvelő hala

• megfelelő helyeken nagy állománysűrűségű lehet


Magyar bucó (Zingel zingel)

• bennszülött, kialakulása is hazánkban ment végbe

• ma már megtalálható a Duna és a Dnyeszter mellékfolyóinak rendszerében is

• szűk elterjedésű hal

• a folyókon egyre több vízlépcső épül, és a duzzasztók fölötti eliszaposodó szakasz nem megfelelő élőhely számára

• vízszennyezések miatt is egyre szűkül az élőhelye

• ha horogra akad, akkor ált. nem éli túl, mert túl mélyen nyeli le a horgot


11.3. bölcsőszájúhal-félék családja (Cichlidae)

Nílusi tilápia (Oreochromis niloticus): Szarvas, nem védett

Szivárványsügér (Herotilapia multispinosa): Hévíz, nem védett

11.4. alvógébfélék családja (Odontobutidae)

Amurgéb (Perccottus glenii): 1997 óta a Tiszában, nem védett

11.5. gébfélék családja (Gobiidae)

• 5 fajuk fordul elő hazánkban bizonyítottan + 1 faj

• 1 faj védett

• nem védettek:

folyami géb (Neogobius fluviatilis): folyók, Balaton, Tisza-tó

csupasztorkú géb (Neogobius gymnotrachelus) ???

kessler-géb (Neogobius kessleri): Duna

feketeszájú géb (Neogobius melanostomus): Duna, 6 adat

szirman-géb (Neogobius syrman): Baja, 1997

Tarka géb (Proterorhinus marmoratus)

• Fekete-tenger és Kaszpi-tenger félsós parti vizeiben és az oda torkolló folyók vízrendszerében él

• jelenleg is terjedőben lévő faj, nálunk a XIX. században jelent meg, ma már Németországig jutott

• hazánkban a folyókban és a Balatonban, Tisza-tóban elterjedt



12. rend: sárkányfejűhal-alakúak (Scorpeniformes)

12.1. kölöntefélék családja (Cottidae)

• mindkét hazai faj védett, ritkák

Botos kölönte (Cottus gobio)

• európai elterjedésű, gyakori a Kárpát-medence peremszélein

• hazai patakjaink nem felelnek meg igényeinek, de őshonos

• pisztrángos hegyi vizekben gyakori (10 cm)

• Európában sebezhető, nálunk a Dráva vízlépcső miatt egyik legfontosabb élőhelye került veszélybe


Cifra kölönte (Cottus poecilopus)

• elég nagy az elterjedési területe

• Magyarország jelenlegi területéről nincs kimutatva

• tőlünk délnyugatra már nem fordul elő

• gazdasági jelentősége nincs (10-15 cm)


Documents

Természetvédelmi állattan KÖRSZÁJÚAK és HALAK osztálya