A HETVENES ÉVEK MAGYAR NYELVÉSZEI Pályaképek és önvallomások

48.

TOMPA JÓZSEF (1905–1990)

ELTE Fonetikai Tanszék 1996

1

Sorozatszerkesztő:

Bolla Kálmán

Technikai szerkesztő: Földi Éva

Munkatárs: Andó Éva

Markó Alexandra

ISBN 963 462 944 X

© Bolla Kálmán

Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán.

Készült 100 példányban, 1,4 (A/5) ív terjedelemben. Hozott anyagról sokszorosítva.

9622726 AKAPRINT Nyomdaipari Kft., Budapest. F.v.: Lajtai Ferenc.

1

TOMPA JÓZSEF (1905–1990)

2

3

TOMPA JÓZSEF VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Megvallom, nem egykönnyen szedem össze azokat az emlékeimet és gondolataimat, amelyek a hetedik iksz betöltése után érdemesek arra, hogy a magyar nyelvtudomány számára elmondjam. Egy négygyermekes pesti polgárcsalád benjáminjaként nőttem fel. 1923-ban, érettségit téve már világos volt előttem, hogy magyar-német szakos tanár akarok lenni. Ebben jócskán része volt annak, hogy egyik nővérem akkor vég-zett a bölcsészeti karon, s én az ő jegyzeteit otthon rendszeresen elolvas-gattam. Így már gimnazistaként megismerkedtem Simonyi Zsigmond, Riedl Frigyes és mások előadásaival. Sajnos azonban családunk anyagi helyzete olyan kedvezőtlen volt, hogy nem mehettem egyúttal a bölcsészeti karra, hanem banktiszt-viselő lettem, s amellett afféle mezei közgazdasági egyetemi hallgató. Csak 1925-ben tudtam kiharcolni, hogy végre régi tervemhez képest újra, de már bölcsészként kezdhessem meg az egyetemi munkát. S akkor, aránylag korán, Gombocz Zoltán előadásai felé fordult a figyel-mem. A szemináriumában is erősen gyökeret eresztettem. Gombocz Zol-tán akkor kezdte hirdetni, Saussure hatására, hogy az addigi, egyoldalúan nyelvtörténeti kutatás mellett szükség van arra, hogy leíró rendszerezést is végezzünk, elsősorban a mai nyelven. Ő azonban az egyetemi előadásaiban még nem követte ezt a két-féleséget, főként történeti nyelvtannal foglalkozott, legföljebb a hangtör-ténetben és a hangtanban általában gondolt a kétféle szemlélettel. Így 1929-ben elkészült doktori értekezésecskémben, a Bécsi Kó-dex hangtanáról szólva, bizony én is eléggé kétlaki munkát végeztem. Az egyetemen Gombocz mellett, és berlini évei alatt helyette is, Melich Jánostól kaptam sok indítékot, főleg az etimológiai kutatást ille-tően. 1930-ban, tanári oklevéllel a táskámban, kilátásom nyílt Balassa-gyarmaton egy helyettes tanári állás elnyerésére. Gombocz Zoltán saj-

4

nálkozó legyintésével nem törődve, siettem is oda, és lemondtam arról, hogy teljes egészében tudományos munkával foglalkozzam. Ott legföljebb a múzeum könyvtárának az anyagához alkalmaz-kodva lehetett többé-kevésbé dolgoznom. Engem azonban, a tanítás örö-mei mellett ez is kielégített. 1931-ben feleségül vettem dr. Lovass Rózsát, aki szintén Gombocz tanítványa volt, s így otthon állandóan alkalmunk nyílt szak-mai beszélgetésekre, vitákra. Munkásságomnak addigi, inkább etimológiai irányát természete-sen át kellett alakítanom, a könyvtárhoz igazodva. Ettől kezdve az iro-dalmi szókincs kutatására vetettem nagyobb súlyt. Különös örömmel foglalkoztam Csokonai Vitéz Mihály szókincsével, és erről írt tanulmá-nyomat később az Akadémia 1938-ban kitüntette. Noha a budapesti nagyszótári anyag fölhasználása nélkül természetesen csak korlátozott eredményeket lehetett ott elérnem. 1937-től azonban már Újpesten dolgoztam tovább, és ezzel kö-rülményeim is sokkal jobbak lettek. 1938-tól gimnáziumi tankönyvsorozatot készítettem. Délutánon-ként bekapcsolódtam a nagyszótárnak a rendezési munkálataiba. 1940-től a gyakorlógimnáziumban lettem tanár, 1942 után pedig a Közgazdaság-tudományi Karon a magyar nyelvhelyesség és stílus előadója. Sőt, né-hány évig a budapesti bölcsészeti karon is előadtam a magyartanítás módszerét, inkább persze helyettesként. Ez a didaktika, szókincskutatás és most már nyelvművelés közt megoszló figyelmem még jobban megerősödött a felszabadulás után, amikor tanári munkám is, egyéb kutatási munkáim is jobb lehetőségeket kaptak. Mint a Köznevelési Tanács tagja, 1947-ben részt vettem az álta-lános iskola magyar tantervének összeállításában és két tankönyvének a megírásában is. 1948-ban pedig, hivatalos megrendelésre és irányítással, elkészítettem egy alsóbb fokú nevelőátképző könyvet, a Magyar nyelv-ismeret címűt. Nos, 1949-ben, a marrizmus idején, e miatt egy technikai irányú középiskolába helyeztek át. 3 év múlva sikerült azonban a Nyelvtudomá-nyi Intézetbe kerülnöm, amelyet éppen akkor szerveztek át újból. Itt igen kedvező volt a helyem, mert közérdekű kollektív mun-kákba kapcsolódhattam be. Eleinte a nagyszótárnak az újabb gyűjtését és rendezését irányíthattam. Azután pedig felelőse lettem az akkor tervbe vett leíró nyelvtannak.

5

Közreműködtem emellett a Nyelvművelő Munkaközösség mun-káiban is, és így eléggé sokoldalú lehetőségem nyílt. A történelem, a nyelvtörténet inkább csak annyiban vonzott, hogy a reformkor irodalmi nyelvének az állapotát írtam le. S ezzel kapcsolatban természetesen ki kellett térnem a nyelvtörténet vizsgálatára is. Szerkesztője és társszerzője voltam A mai magyar nyelv rendsze-re című leíró nyelvtannak. Ez alapján készítettem el az Ungarische Grammatik és később a Kleine ungarische Grammatik című könyvet. Az intézetben 6 éven át vezettem a Magyar Osztályt és ezután, egy újabb átszervezés során tudományos főmunkatárs lettem, és így dol-goztam nyugdíjbamenetelemig, 1972 végéig. 1971-ben közben a tudományok doktora címet is megkaptam. 1972-ben megjelent A művészi archaizálás és a régi magyar nyelv című doktori értekezésem. Úgy 1971 és ‘74 között az ELTE Bölcsészeti Karán a Mai Ma-gyar Nyelv Tanszékének oktatói munkálataiba is bekapcsolódtam, és az egyetem egyetemi tanári címmel tüntetett ki ezért. Ha egészében visszatekintek pályámra, legfőbb értéknek azt kell mondanom, hogy mindig kedves hivatásomnak élhettem, és soha nem végeztem olyan munkát, amelyet robotnak, kellemetlen feladatnak kellett volna tekintenem. Amellett jólesett az a tudat is, hogy amit Gombocz Zoltán annak idején hiányolt, a mai magyar nyelv rendszertanában dolgozhattam külö-nösen sokat. És a pályám így az egyetemi kezdet és a mostani befejezés között voltaképp eléggé töretlen maradt. A videofelvétel 1976. március 2-án készült, szövegét Földi Éva jegyezte le.

6

TOMPA JÓZSEF ÍRÁSAINAK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA

Techert József néven: 1929.

A Bécsi Kódex e jelöléseinek kérdéséhez. MNy XXV, 155–7. [Kny.: A Bécsi Kódex hangtanához. Bp., 16 l.]

A Bécsi Kódex tővégi rövid magánhangzói. MNy XXV, 280–90. [Kny.: A Bé-csi Kódex hangtanához. Bp., 16 l.]

Harcol, harc. MNy XXV, 364–6.

1930. Magyaráz. MNy XXVI, 62–4. Udvaros. MNy XXVI, 336. [T.J.]

1931. Büfflál. MNy XXVII, 54. [T.J.] Savanyú. MNy XXVII, 111–8. (Kny.) Keveréknyelvű közmondás Pázmánynál. MNy XXVII, 119. Feles. MNy XXVII, 322.

1932. Egyet-mást. MNy XXVIII, 172–3. Megemleget. MNy XXVIII, 247–8. Az Etymologiai Szótárhoz. MNy XXVIII, 315–9.

1933. Virgács. MNy XXIX, 114–5. Cikás. MNy XXIX, 245. Aténás. MNy XXIX, 305–6. Hazafi. MNy XXIX, 327. [T.J.]

1934. Rokonságneveink történetéhez. MNy XXX, 17–20. (Kny.) Hibángos. MNy XXX, 188–9. Bacska. MNy XXX, 243. Cikk. MNy XXX, 243–4.

1935. Az állít jelentéstörténetéhez. MNy XXXI, 42–6. (Kny.) Csahajsz. MNy XXXI, 121–2. Bibircső. MNy XXXI, 207–8. [T.J.] Dunántúlon. Msn IV, 25–6. Rajzat. Msn IV, 54–7.

7

Túladunai. Msn IV, 94–5. Még egyszer a dacára védelmében. Msn IV, 154–6.

1936. Az idegen szavak Csokonai nyelvében. NyK L, 439–50. Csokonai nyelvi forrásai. MNy XXXII, 110–7, 180–7, 237–48, 311–7. (Kny.) Barka. MNy XXXII, 268–9.

1937. Csokonai nyelvi forrásai. MNy XXXIII, 12–25. Bakar, gohér. MNy XXXIII, 342–3.

1938. Magyar nyelvtan a gimnázium I. osztálya számára. Bp., 60 l. (Alszeghy Zsolttal

és Sík Sándorral).

1939. Máma. MNy XXXV, 52–3. Zordon szavunk újjászületése. MNy XXXV, 285–90. Magyar nyelvtan a gimnázium II. osztálya számára. Bp., 45 l. (Alszeghy Zsolt-

tal és Sík Sándorral). Magyar nyelvtan a gimnázium III. osztálya számára. Bp., 59 l. (Alszeghy Zsolt-

tal és Sík Sándorral). Magyar nyelvtan a gimnázium IV. osztálya számára. Bp., 61 l. (Alszeghy Zsolt-

tal és Sík Sándorral).

1940. Adalékok a nyelvújítás korának szókészletéhez. MNy XXXVI, 139–42, 198–

201, 335–9.

1941. Csügg. MNy XXXVII, 199–200. Horda. MNy XXXVII, 200. Kis magyar nyelvkönyv. Bp., 136 l. Magyar nyelvkönyv a gimnázium és a leánygimnázium VII–VIII. osztálya szá-

mára. Bp., 110 l.

1942. Horger Antal. MNy XXXVIII, 145–9. Az átmeneti szókategóriák kérdéséhez. MNy XXXVIII, 254–67.

1943. Vízomlás. MNy XXXIX, 13–20. (Kny.) Ungon-berken. MNy XXXIX, 263–4.

8

Tompa József néven:

1946. Magyar nyelv. In: Részletes útmutatások az általános iskola tantervéhez I. 34–

41, 124–9, 139–54. [Név nélkül]

1947. Magyar nyelvi óra. In: Nevelő munka az általános iskolában. 74–84. [Közneve-

lés Könyvtára 1.]

1948. Magyar nyelvismeret. Bp., 215 l. [Új nevelés könyvtára 5.]

1949. Ady két kifejezése. MNy XLV, 125–32.

1950. Hars. MNy XLVI, 258–9.

1951. Jókai és Csokonai stílusbeli kapcsolata. MNy XLVII, 12–21. Hullám szavunk és a nyelvújítás korának irodalmi kapcsolatai. MNy XLVII,

234–40.

1952. Szavaink gondos megválasztásáról. Csillag V, 1389–91. A Magyar Helyesírás Szabályai. I. OK 3. 202–11. (Kny.)

1953. Anyanyelvünk leíró nyelvtana. I. OK 4. 33–57, 96–100. (Kny.) A leíró nyelvtan kérdéseihez. I. OK 4. 501–9. (Kny.) Melléknévi igeneveink állítmányi használatáról. MNy XLIX, 128–40. Leíró nyelvtanunk tárgyáról és felosztásáról. MNy XLIX, 261–6. Oldal és lap, vagy pedig lap és levél? Nyr LXXVII, 218–23. Idegen mintára keletkezett kifejezésmódjaink. In: Nyelvművelésünk főbb kér-

dései. Szerk. Lőrincze Lajos. Bp., 81–113.

1954. Simonyi Zsigmond mint tankönyvíró. I. OK 5. 521–40. (Kny.) Nagy J. Béla hetven éves. MNy L, 221–3. Lap, oldal. Nyr LXXVIII, 39–40. A stílusvizsgálat módszeréhez. Nyr LXXVIII, 44–59. Felszólalás a "Nyelvművelésünk főbb kérdései" vitáján. Nyr LXXVIII, 158–9.

9

Törődjünk többet vonatkozó névmásaink számbeli egyeztetésével. Nyr LXXVIII, 176–9. [Csekély módosítással 1956-ban is in: Nyelvművelő. Szerk. Lőrincze Lajos. 250–6; és 1959-ben in: Iskolai nyelvművelő. 268–92.]

Az alárendelt mondatok elemzése. Anyanyelvünk az iskolában 1. 65–8. Képző, rag, jel. Anyanyelvünk az iskolában 1. 157–61. "Kettős tárgy"–"kettős alany"? NyK LVI, 129–40. (Kny.) Az alany és az állítmány elemzéséről. Anyanyelvünk az iskolában 2. 6–10.

1955. Irodalmi nyelvünk első archaizálásai. MNy LI, 68–79. A tárgyas igeragozás használatának néhány kérdéséhez. MNy LI, 283–9. A külön szépírói helyesírás néhány kérdéséről. Nyr LXXIX, 69–80. Elemzési vitánk tanulságai. Nyr LXXIX, 199–203. Még egyszer a stílusvizsgálat módszeréhez. Nyr LXXIX, 218–9. Tíz hatod meg tíz hatod az – húzhatod? Nyr LXXIX, 394–6. A rövidítések. In: Helyesírásunk időszerű kérdései. Szerk. Benkő Loránd. Bp.,

116–22. [NytudÉrt 4. 2. kiad. 1955; 3. kiad. 1956.] Az irodalmi nyelv. In: Nyelvünk a reformkorban. Szerk. Pais Dezső. Bp., 313–

434. Kilencszáz éves az első magyar nyelvemlék. Természet és Társadalom 114.

239. Egy nyelvtudományi folyóiratunk ötvenedik születésnapjára. Természet és Tár-

sadalom 114. 375–6.

1956. Nyelvtan és stilisztika. In: Általános nyelvészet – stilisztika – nyelvjárástörté-

net. Szerk. Kniezsa István. Bp., 234–5. Hozzászólás. Utólagos hozzászólás. In: A "Helyesírásunk időszerű kérdései"

vitája. Szerk. Fábián Pál. Bp., 125–6, 142–50. [NytudÉrt 9.] Készülő leíró nyelvtanunk vitás kérdéseiről. I. OK 9. 303–24, 371–80. A határozói igenévvel egyértékű, modalis ragú melléknévi igenevek nyelvtani

szabályaihoz. In: PaisEml 248–57. Mai tárgyragos szóalakjaink egy típusáról. MNy LII, 177–85. Szittya. MNy LII, 484–6. "Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom". Nyr LXXX, 123–4. Nyelvművelésünk mindennapi munkájáról. Nyr LXXX, 161–73. Mikor használhatjuk a kéne igealakot? Nyr LXXX, 272. Négy mondat elemzése. Nyr LXXX, 442–5. Igeragozásunk egyik vitás kérdéséről. Természet és Társadalom 115. 237. Nyelvünk élete, a nyelv múltjának feltárása. ÉT 56. 483–5. Az állítmányi mellékmondatok újabb vitájához. Anyanyelvünk az iskolában 3.

77–9. Nyelvtan és nyelvi műveltség. In: Nyelvművelő. Szerk. Lőrincze Lajos. Bp.,

98–102.

10

Hogyan is írjuk? Miért éppen így? i. h. 158–63. Baj-e az, ha az olvasó gondolkodik? i. h. 292–6. Elavult nyelvi formák művészi felhasználása. i. h. 344–9. [Újra: in: Iskolai

nyelvművelő. Bp., 1959, 348–53.] Egy kis önbírálat-féle. Természet és Társadalom 115. 297.

1957. A névszói kötőhangzó szófajmegkülönböztető szerepe. NytudÉrt 14. 91 l. Über die Vorbereitungsarbeiten zur Grammatik der heutigen ungarischen

Sprache. ALinguH VI, 441–7. (Kny.) Nyelvművelői rehabilitálás, szerecsenmosdatás vagy csak önbírálat? MNy LIII,

250–3. A szavak ismétlődő alkotórészeinek elhagyása. Nyr LXXXI, 296–306. E példában vagy ebben a példában? Nyr LXXXI, 367–8. A szerkesztői munka és a nyelvművelés. In: Magyar nyelvhelyesség. Szerk.

Deme László–Kovács Béla. Bp., 1–25. A névszók kérdésköre. i. h. 193–212.

1958. Neue Wege der ungarischen Sprachpflege. Sprachpflege 7/3. 33–4. Melléknévi igeneveink fokozhatósága. MNy LIV, 105–7. Névszói kötőhangzó-kérdések. MNy LIV, 337–9. Egy újabb szavazat a nyelvújítás ügyében. MNy LIV, 399–403. A tagadó- és tiltószók külön- vagy egybeírásának egyes kérdései. MNy LIV,

551–5. Der Grosse Duden – Wörterbuch und Leitfaden der deutschen Rechtschreibung.

Nyr LXXXII, 117–8. "Zúgva, bőgve törte át a gátot". Nyr LXXXII, 195–6. Cipka, cipkát szakít. Nyr LXXXII, 367–9. Milliók, milliomosok és egyéb nagyságok. Nyr LXXXII, 415–21. A magyar egybe- és különírás kérdéseiről. Valóság 1. 49–50.

1959. A névutós szerkezetek rövidítéséről. MNy LV, 131–3. A mehetnék(je) típusú főnevek leíró nyelvtani kérdései. MNy LV, 481–8. Papír. Nyr LXXXIII, 245. Feriz bég. Nyr LXXXIII, 350–1. [T.J.] Ismét "eme" ama és "ama" eme szóalakunkról. Nyr LXXXIII, 399–402. Mondatelemzés. Nyr LXXXIII, 450. VI a vagy VI. a. osztály? Nyr LXXXIII, 520. A magyar névszói ragozásrendszer áttekintése. A M Ny és Ir Tanítása 1959/2,

18–24. Nyelvművelő könyveink mérlege. Valóság 4. 106–8. A Marosvásárhelyi Sorok. MTud 3. 162–3.

11

1960. Újabb szépírói nyelvtanunk egy érdekes alakulatáról. (Az égën~egën viszony

kérdései). In: Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus történetéből. Szerk. Pais Dezső. Bp., 263–98.

Felszólalás a pécsi nyelvművelő konferencia második napján. In: Anyanyelvi műveltségünk. Szerk. Benkő Loránd. Bp., 161–6.

A magyar főnév birtokos ragozásáról. Hozzászólás Antal László cikkéhez. MNy LVI, 48–51.

Deverbalis -vást, -vést toldalékos szavaink mai nyelvtani helye. MNy LVI, 245– 7.

Névszói ragozásrendszerünk most alakuló finomságaiból. MNy LVI, 344–56. (Kny.)

A morfémahatárok megállapításáról. MNy LVI, 467–8. Vaskalap, vaskalapos. Nyr LXXXIV, 104–7. Esztrád – "Vedd ezt rád!" Nyr LXXXIV, 155–8. A Nyelvtudományi Intézetben készülő magyar leíró nyelvtan és nyelvművelé-

sünk. Nyr LXXXIV, 421–9. (Kny.)

1961. A birtokjeles szók számbeli egyeztetéséről. MNy LVII, 94–8. A mehetnék(je) típusú deverbalis főnevek mai változataihoz. MNy LVII, 340–2. Vörösmarty Mihály. In: Édes anyanyelvünk. Szerk. Lőrincze Lajos. Bp., 73–5.

[A 2. (1961) és a 3. (1972) kiadásban is] A magyar helyesírás legfogósabb kérdései. i. h. 131–2. Mi ne tudnánk vagy mi ne tudnók? i. h. 311–2. Mikor egy a több? i. h. 360–1. A beszélőtől is függ, hogy hallgatója elalszik-e. i. h. 388–90. Szerk. A mai magyar nyelv rendszere – Leíró nyelvtan I. kötetét; írta: 5–54,

459–71, 473–531, 552–87. [2. kiadása 1970.] Hozzászólás a "Vita a nyelvtudomány elvi kérdéseiről" ülésszakon. I. OK 18.

123–6. (Kny.) Lektori vélemény Antal László "A magyar esetrendszer" c. könyvéről. NytudÉrt

29. 138–43.

1962. Az 1945-től 1960-ig megjelent magyar leíró nyelvtani közlemények. MNy

LVIII, 115–25, 243–55, 387–95. Szerk. A mai magyar nyelv rendszere – Leíró nyelvtan II. kötetét; írta: 7–22,

65–146, 260–4, 285–95, 329–53, 393–4, 403. [2. kiadása 1970.] A "kiemelő jel" mai nyelvtani szabályai. MNy LVIII, 435–42. (Kny.) Hogy nevezzük a nőket? Nyr LXXXVI, 163–9. Mondatelemzések. Nyr LXXXVI, 185–8. [T.J.] Mondatelemzés. Nyr LXXXVI, 417–8. [T.J.] A kötőszó mint egyszavas mondat és mint főnév. Nyr LXXXVI, 265–82.

12

1963. Ez nélkül szebb... ÉT 63. 722. [Újra: in: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Szerk.

Grétsy László. Bp., 1973, 142.] Szirének és szirénák. ÉT 63. 1016. [Újra: i. h. 25.] Tantusz. ÉT 63. 1582. [Újra: i. h. 30.] "s néked én te vagyok". MNy LIX, 322–33. (Kny.) Hogy nevezzük a nőket? Nyr LXXXVII, 284–8. "Nagy-Úr – ej...!" In: BárcziEml, 363–8.

1964. Nyelvünk jellegzetességeinek védelme a műszaki nyelvben. Műszaki Nyelvőr

9–42. Bált rendezzünk, vagy bálat? ÉT 64. 607. [Újra: in: Anyanyelvi kaleidoszkóp.

Szerk. Grétsy László. Bp., 1973, 159.] Vidékekként vagy vidékenként? ÉT 64. 1623. [Újra: i. h. 167.] Zenei heteki, anyák napjai. ÉT 64. 2029. [Újra: i. h. 171.] A becéző szó eleji névrövidítés a mai szóalkotásmódok rendszerében. MNy LX,

89–92. Az az az néha fölösleges. MNy LX, 359–63. "Egyik legnagyobb tévedése?" MNy LX, 428–32. Mondatelemzés. Nyr LXXXVIII, 155–7. Tantusz. Nyr LXXXVIII, 200–2. Ragozástanunk vitatott kérdései és nyelvtani oktatásunk. Nyr LXXXVIII, 439–

49. A kötőhangzóról. Magyartanítás 7. 188-9.

1965. A "legkövetésre méltatlanabb" írásmód. ÉT 65. 348. [Újra: in: Anyanyelvi kale-

idoszkóp. Szerk. Grétsy László. Bp., 1973, 193.] Hibás vagy a hibáztatás téves? ÉT 65. 895. Az állítmány egyeztetése. Magyartanítás 8. 2. Határozói egyeztetésünk nyelvtani vonatkozásai. NytudÉrt 46. 93–113. A magyar igeragozás alapkategóriái XIX. századi nyelvtanainkban. NyK

LXVII, 143–9. Halmaz. MNy LXI, 349–52. Újmagyar. Nyr LXXXIX, 380–2. Főnév vagy melléknév? Nyr LXXXIX, 356–7. A jogszabályok anyanyelvi gondozása. Nyr LXXXIX, 430–8. (Kny.)

1966. "A fejveszteség" régies nyelve és Kármán József szerzősége. MNy LXII, 1–17.

(Kny.) Kölcsey archaizáló stíluspróbái. Nyr XC, 159–70. (Kny.) Sajnovics nyelvhasonlításának legfurcsább népszerűsítője. NyK LXVIII, 437–

48. (Kny.)

13

1967.

Rátartja magát, mint a kompódi menyasszony. MNy LXIII, 84–7. Hajsza. MNy LXIII, 213–7. Művészi archaizálás és nyelvemlék-hamisítás 1792 és 1873 között. I. OK 24.

97–116. (Kny.) A magyar nyelvtani "esetek" száma. Nyr XCI, 376–7.

1968. Ungarische Grammatik. Akademischer Verlag–Mouton, Bp.–The Hague –Paris,

426 l. [Janua Linguarum, Series Practica XCVI.] Die morphologischen Veränderungen der ungarischen Nomina im 20.

Jahrhundert. CIFU II, 538–43. (Kny.) Művészi archaizálás és stílusutánzás. NyK LXX, 87–104. (Kny.) Nyelvi régiség és stilisztikai régiesség. MNy LXIV, 262–77. Vörösmarty: "haloványan hófehér szobornál ... áll". Nyr XCII, 309–10. Elemzési kérdések. Nyr XCII, 442–5. A "magyarok istene". ÉT 68. 2465. [Újra: in: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Szerk.

Grétsy László. Bp., 1973, 248.]

1969. The Grammatical Rules of the Suffix -ik in the Hungarian Adjective. AlinguH

XIX,. 107–10.

1970. Simonyi Zsigmond és a magyar nyelvtanírás. In: Tanulmányok a magyar és

finnugor nyelvtudomány történetéből. Szerk. Szathmári István. Bp., 147–55. [2. kiadás 1978.]

A magyar mondattanírás néhány kérdése. MNy LXVI, 13–21.

1971. Prohászka János. MNy LXVII, 114–5. Életem három május elsejéje vagy elseje. Nyr XCV, 381. [T.J.] Thaly Kálmán Pilátushoz küldi vacsorára szólásának stílustörténeti tanulságai.

Nyr XCV, 467–9.

1972. Zsigmond Simonyi, le plus présent des disparus de la linguistique hongroise. In.

Mélanges offerts a Aurélien Sauvageot pour son soixante-quinzičme anniversaire. Szerk. J. Gergely–L. Moreau–J. Perrot–J. Erdődi. Bp., 287–93.

A Szózat viszály szavának "viszályai". ItK 76. 202–3. Kleine Ungarische Grammatik. Akademischer Verlag–Verlag Enzyklopädie,

Bp.–Leipzig, 247 l. A művészi archaizálás és a régi magyar nyelv. Bp., 353 l.

14

1973. Zsoldos Jenő. Nyr XCVII, 121–2. Pais Dezső nyolcvanöt éves. MNy LXIX, 253–4. Emez emlék vagy eme emlék. ÉT 73. 2023. "Lantoshölgy a kurucvilágban" – Lósárdi Zsuzsánna illúziók nélkül. It 55. 573–

90.

1974. A Magyar Nyelvőr első száz éve és nyelvművelésünk ügye. MNy LXX, 129–

44. Schlusswort (100jähriges Jubiläum des Lohrstuhles...). AUB SLingu V, 151–2.

1975. Mindegy és mind egy – nem mindegy. ÉT 75. 429. [Újra: in: Új anyanyelvi

kaleidoszkóp. Szerk. Felde Györgyi–Grétsy László. Bp., 1980, 235.] E temérdek felesleges e hangról. ÉT 75. 588. [Újra: i. h. 266.] Emeljünk vádat! ÉT 75. 1076. A csapat "hétvégéje". ÉT 75. 2054. [Újra: i. h. 175.] "S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl". Nyr XCIX, 129–34. "Nyelvében él a nemzet". (Százötven éves a Magyar Tudományos Akadémia).

Nyr XCIX, 257–65. Mellékneveink -ul/-ül toldalékos alakja a mai szinkróniában. MNy LXXI, 132–

42, 308–18.

1976. Egyhangú-an vagy egyhangú-lag? ÉT 76. 9. [Újra: in: Új anyanyelvi kaleidosz-

kóp. Szerk. Felde Györgyi–Grétsy László. Bp., 1980, 181.] Kísért a múlt? ÉT 76. 271. Ne "Ön"-özzünk fölöslegesen! ÉT 76. 555. A vilá-gért se válasszuk el rosszul! ÉT 76. 1784. Vigyázat, tulajdonnév! ÉT 76. 2289. [Újra: i. h. 173.] Egy "szakállas" pör legmaibb tanulságai. MNy LXXII, 172–83. Öten típusú számnévi alakulataink mai használata. Nyr C, 129–36. Anyanyelvi olvasókönyv. (Rendszer és mozgás mai nyelvünkben). Bp., 329 l.

1977. Földiekkel játszó... MNy LXXIII, 1–9. Helyesírás és nyelvi valóság. MNy LXXIII, 218–21. Gombocz Zoltán a tanítvány szemével. MNy LXXIII, 409–14. A nagykötőjel elburjánzásáról. ÉT 77. 150. Itt a piros, hol a piros – csak nem a helyén. ÉT 77. 230. Egy j betű keresi a helyét. ÉT 77. 549. Leíró mondattanunk néhány kérdése tudománytörténeti szempontból. In: Ta-

nulmányok a mai magyar nyelv mondattana köréből. Szerk. Rácz Endre–Szathmári István. Bp., 7–21. [2. kiadás 1988.]

15

Hol tart ma köznyelvünk fejlődése? Nyr CI, 144–57. Mellérendelő összetétel formájú alkalmi "lexémáinkról". Nyr CI, 403–18.

1978. Bánk, a "nagyúr". ÉT 78. 428. [Újra: in: Új anyanyelvi kaleidoszkóp. Szerk.

Felde Györgyi–Grétsy László. Bp., 1980, 278.] Tól–ig (A mai nyelvtani kategóriaváltások egyik fajtája). MNy LXXIV, 274–

80. "Győzzön, ami jobb!" ÉS 22. 2. Zoltán Gombocz mit den Augen des Schülers. AUB SLingu IX, 37–44. (Kny.)

1979. Egy sajátos igealakunkról. ÉT 79. 262. A patvaristától a focistáig. Édes Anyanyelvünk I/3. 2–5. Múltunk a jelenben. Édes Anyanyelvünk I/4. 4. Írásbeli alakegyezéseink kérdéséhez. MNy LXXV, 87–93. Lexikalisürung von grammatischen Mitteln in der heutigen ungarischen

Sprache. FUF 63. 136–58. (Kny.)

1980. Volt volna. ÉT 80. 388. Tulajdonneveink alaktani elkülönítése. MNy LXXVI, 394–412. Közepett – közepette. ÉT 80. 1452. Lassabban a kitagadással! Édes Anyanyelvünk II/3. 2. Csillaghullás. Édes Anyanyelvünk II/4. 6.

1981. Anyanyelvünk védelmében. Nyr CV, 165–80. Ábrahám, Izsák, Jákob kebelében. MNy LXXVII, 457–60.

1982. Két morfémánk mai stílusértékének keletkezéséhez. MNy LXXVIII, 8–19. Simonyi Zsigmond pozitivizmusa. MNy LXXVIII, 453–6. A magyar dativus és genitivus alak- és mondattanához. ÁltNyT XIV, 127–141.

1983. Ady hatok szava. MNy LXXIX, 197–8. Egy(ek) vagyunk. MNy LXXIX, 451–5.

1984. A zárt e jelöléstörténetéhez. MNy LXXX, 25–36. És mégis mozog a föld... Nyr CVIII, 31–5. Szintaxisunk kitagadott gyermekei? Nyr CVIII, 137–45.

1985.

16

Zomotor. Édes Anyanyelvünk VII/4. 6. Tegnapelőtt és ma. MNy LXXXI, 279–300. "Ez hármak egy". MNy LXXXI, 466. Blumauer Aeneis-travestiájának magyar fordításai – Adalékok, helyesbítések,

további nyitott kérdések. ItK 89. 202–9. Egy álgörög utazási regény magyar tolmácsolása. Nyr CIX, 437–51.

1986. Járványos helyesírási merevgörcs, vagy csak ismétlődő pongyolaság? Édes

Anyanyelvünk VIII/3. 15.

1987. "A lapok hangjai." A néma írás-olvasás kialakulása. ÉT 87. 70–1. Csínján borotválj! MNy LXXXIII, 542–8.

1988. J' accuse (= vádolom)! ÉT 88. 84. Az AIDS szó "problémás gyerek"! ÉT 88. 1159. Nem mind arany, ami fénylik. Édes Anyanyelvünk X/4. 2.

1989. Őt se felejtsd el, magyar olvasó! Édes Anyanyelvünk XI/1. 6–7. Mi nem "javítsuk" a hibáinkat? ÉT 89. 592. Zavarunkban készen a segítség: a Helyesírási Kéziszótár. Édes Anyanyelvünk

XI/2. 11. A bibliográfiát Mináry Olga és az MTA Könyvtára segítségével összeállí-

totta: Markó Alexandra.

17

14

KORTÁRSAK TOMPA JÓZSEFRŐL (Szemelvények)

"Tompa József kettős csillagzat alatt született: nemcsak nyelvész volt, hanem tanár is, pontosabban: tanárként is nyelvészkedett és hivatásos nyelvész minőségben is tanár maradt." (Ruzsiczky Éva: Tompa József születésének 70. évfordulójára. MNy LXXII, 1976, 248.) "Tompa tanár úr (...) többé-kevésbé független más nyelvészeti iskoláktól, de egybe mégiscsak beletartozik, mégpedig annak vezető egyéniségeként. Nevezzük bár-hogy ezt az iskolát, ott munkál az a magyar leíró nyelvtani kutatások egyik fő vonulatá-ban, mégpedig abban, amelyet Simonyi Zsigmond, Gombocz Zoltán és Tompa József neve fémjelez. (...) tudományos munkássága nagy elődei felfogásának szintéziseként tárul elénk, mint a dinamikus szinkrónia jegyében folyó kutatásoknak sajátos magyar változata." (Rácz Endre: Tompa József köszöntése. MNy LXXXII, 1986, 497.) "Simonyi Zsigmond, Gombocz Zoltán, Pais Dezső, Bárczi Géza örökségének vállalójaként és gyarapítójaként – s a most már lezárt életművének teljességével is – köti össze a századvéget az ezredfordulóval a nyelvészet területén. Munkálkodásának hét évtizede tanúsítja, hogy – mint említett elődei – a magyar nyelv életének szerteága-zó jelenségeit a diakrónia és a szinkrónia egységének jegyében vizsgálta, tehát (...) ezzel az egybefoglaló szemlélettel kutatta a magyar nyelv történetét és mai állapotát. Nyelvünk szabályrendszerének feltárása éppúgy foglalkoztatta, mint ennek a szabály-rendszernek az érvényesülése a mindennapi használatban. Ez tette a rendszerkutató tudóst egyben nyelvművelővé is. Főművének bizonyára maga is »A mai magyar nyelv rendszere« című kétköte-tes összefoglaló munkát tartaná (1961 és 1962). Méltán: a tudományos közvélemény is alapműnek tartja. Mint szerkesztő – munkatársaival együtt – a nyelv mibenlétének arra a Saussure-től származó felfogására támaszkodott, amelyet nálunk Gombocz Zoltán így fogalmazott meg: »a nyelv a kollektív tudatban virtuálisan élő jelrendszer«. A mű komplex alkotás: a mai nyelv kategóriáit és rendszertani összefüggéseit a társadalmi gondolatcserében betöltött szerepükben, működésükben s egyben állandóan folyó lassú mozgásukban ábrázolja, de a gyakorlati nyelvhasználat tudatosabbá, helyesebbé, sőt szebbé tételében is segít; egyaránt tartalmaz helyesírási, nyelvhelyességi és stilisztikai tanácsokat, mégpedig bőséges és beszédesen színes példaanyagával." (Szende Aladár: Tompa József (1905–1990). Nyr CXV, 1991, 151.) "Tompa József hihetetlen türelmére, logikus gondolkodására, szakmai elhiva-tottságára volt szükség ahhoz, hogy végül is kialakuljon a készítendő nyelvtan végleges terve." (Lakó György: Tompa József (1905–1990). MNy LXXXVII, 1991, 113.) "Ámulatba ejt páratlanul g a z d a g a d a t o l ó e l j á r á s á v a l: oldalakon keresztül idézi mai szövegeknek a témakörbe vágó jelenségeit. Úgy csoportosítja és elemzi adattárát, hogy figyelmét műfaji szempontokra is kiterjeszti, és mérlegeli s t i l á r i s szerepüket is. Ezen a szemponton is túllép azonban azzal, hogy a jelenség-

15

nek l é l e k t a n i m a g y a r á z a t á t is keresi, rámutatva a nyelvteremtés »kreatív dinamizmusára«, amely – tesszük hozzá mi olvasók – d i a k r ó n i a é s s z i n k r ó n i a egybeforrását valósítja meg. V i t á z ó k é n t is hasonló körültekintéssel hárítja el az általa helytelennek tartott véleményt." (Szende Aladár i. m. 152.) "Nemegyszer mélyen nyúl vissza a múltba, hogy a régiség adataiból bontsa ki egy nyelvi jelenség történetét, s ennek nyomán a jelenre vonatkozó használatot értékel-je: igazolja vagy elvesse, vagy elemzésével mérlegre tegye." (Szende Aladár i. m. 152.) "Különös figyelmet fordít nyelvünknek újonnan jelentkező alakulataira, a velük kapcsolatos fejlődési tendenciák kitapogatására, az új fejleményeknek lassú vagy éppen robbanásszerűen történő felszaporodására, a nyelvnek – oly állhatatosan hangoz-tatott és igazolt – egyenetlen fejlődésére, az egyes tendenciák érvényesülésében mutat-kozó fáziseltolódásokra, amelyek nemegyszer jól érzékelhetően összefüggenek a társa-dalom nyelvformáló erejével." (Rácz Endre i. m. 495–6.) "(...) Tompa Józsefben nemcsak a szakértelem és az emberi jóakarat volt meg, hanem a végtelen türelem s az emberi tapintat is." (Lakó György i. m. 113.) "(...) nem mindennapi gonddal foglalkozott a rá bízottakkal, bíztatta, segítette a pályakezdőket. Fiatal munkatársait mindig egyenrangú félnek tekintette. Ugyanakkor gondja volt rá, hogy az éremnek mindig a másik oldalát is megvilágítsa. Ellenvetéseit bevezető sajátos perszé-jét azonban mindig a jót, elfogadhatót értékelő, elismerő szavai előzték meg. Mert – jó pedagógushoz illőn – bírálataival is mindig építeni igyekezett. (...) Nyelvművelői tevékenysége közben – kivált a kevésbé hálás, kevésbé mutatós feladatok készséges vállalása révén – számos tanújelét adta és adja áldozat-készségének, önfeláldozásra kész emberségének. Ugyanakkor nyelvtanírói énjét sem tagadja meg: nyelvművelő írásai nyelvtani alapokra épülnek, s témájuk, kidolgozás-módjuk tekintetében amennyire nyelvművelők, szinte ugyanannyira nyelvtani jellegűek is. De persze fordítva is áll: nyelvtani tanulmányai rendszerint nyelvhelyességi kérdése-ket is érintenek." (Ruzsiczky Éva i. m. 249.) "(...) azok közé a – nem nagyszámú – nyelvtudósok közé tartozik, akik kiemel-kedőt alkottak és alkotnak a tudomány területén, mégpedig mind a nyelv múltjának, mind jelenének a vizsgálatát illetően, de akik egyszersmind tartották és tartják a szoros kapcsolatot a gyakorlati élettel, és akik egyszersmind hatásos és eredményes nevelők, oktatók, részint közvetlenül: középiskolában vagy egyetemen tanítva, részint közvetve: tankönyvek írásával, magas szintű nyelvművelő és ismeretterjesztő munkával. (...) Tompa József könyveinek, kisebb-nagyobb közleményeinek a száma meg-haladja a háromszázat. (...) mint valóban univerzális érdeklődésű szakember a nyelvtu-dománynak úgyszólván valamennyi diszciplínájához hozzászólt, és több területen ma-radandót alkotott, sőt nem egy tanulmánya közelről érinti az irodalomtudományt és a művelődéstörténetet is." (Szathmári István: Tompa József hetvenedik születésnapjára. Nyr C, 1976, 126–7.)

16

"(...) cikkeinek olvasóit nemcsak komplex kutatási módszere nyűgözi le, ha-nem a nyelvi adatoknak az az áradó bősége is, amely szinte minden írásában jelen van, szilárd fedezetéül elvi mondanivalójának.” (Rácz Endre i. m. 496.) "Ami pedig módszerét illeti: bár témáját nyelvészeti oldalról közelíti meg, az irodalomtörténeti, esztétikai, művelődéstörténeti, néprajzi stb. szempontokra is kitér, azokat is tekintetbe veszi." (Ruzsiczky Éva i. m. 250.) "Tompa József – az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos tanács-adójaként – 1972-ben nyugalomba vonult. Maga kérte nyugdíjazását. Kérelmének hát-terében azonban – szerencsére! – nem lappangott sem végletes fáradtság, sem egyéb baj, betegség. Így »Jóska bácsi« alakja azóta is gyakran feltűnik a Nyelvtudományi Intézet folyosóján vagy könyvtárában, éppúgy, mint a budapesti egyetem magyar nyel-vészeti tanszékein. Mint azelőtt is mindig, azóta is van szíves szava mindenkihez, akivel csak találkozik. Segítőkészsége, munkakedve is töretlen." (Ruzsiczky Éva i. m. 250.) "Tompa József lankadatlanul friss szellemiségét élete legutolsó napjaiig meg-őrizte. Az a pálya, amelyet a balassagyarmati gimnáziumban tanárként kezdett, a nyelv-tudomány nagy alkotásaiig emelkedett. Rendkívüli munkakedv és munkabírás rejlett szikár alakjában; emberszeretetét és -tiszteletét lebilincselő udvariassága is hitelesítette; segítségére minden hozzá forduló számíthatott. Mind szakmai, mind erkölcsi örökségét nagyjelentőségű példaként tisztelhetik a nyelvtudomány munkásai." (Szende Aladár i. m. 153.) Lakó György így búcsúzott tőle: "Te sohasem az elismerésért, hanem a munka öröméért, a közösség érdekében dolgoztál. S ha mellőzés volt a sorsod, vagy méltányta-lanság történt Veled, rájuk a fokozott munkavégzés volt a válaszod. Elválásunkkor az é n részemről már nagyon kevés volna annyit mondani, hogy »emléked megőrizzük«. Búcsúzásul azonban kívánom szaktudományunknak és a társadalomnak, hogy emberi jóságod és önzetlenséged, lankadatlan szorgalmad, alapos munkád még sokáig köve-tendő példaként álljon mind szaktudományunk művelői, mind pedig azok előtt, akik társadalmunk jövőjének alakulását tartják kezükben." (i. m. 114.) Összeállította: MARKÓ ALEXANDRA

17

A hetvenes évek magyar nyelvészei

Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe A het-venes évek magyar nyelvészei című 51 füzetre tervezett sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofel-vétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáz hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudomá-nyos munkássága a 70-es években teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit kandidátusi, akadémiai doktori fokozat is hitelesített), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. Az 51 pályaképnek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott tervei-ről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szüksé-gét éreztük a 70-es években, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze mi sem gondolhattunk, de az erre irányuló szán-dékunkat sem titkoltuk. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztá-lyán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen mű-ködtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállalkoztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtartásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása lenyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvas-va a hetvenes évek nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan

18

élménnyel gazdagodhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. Bolla Kálmán

14

15

A HETVENES ÉVEK MAGYAR NYELVÉSZEI

1. BALÁZS JÁNOS 27. KÁROLY SÁNDOR 2. BALOGH DEZSŐ 28. KERESZTURY DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 29. KIEFER FERENC 4. BÁRCZI GÉZA 30. KISS LAJOS 5. BARTÓK JÁNOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 6. BENKŐ LORÁND 32. LAKÓ GYÖRGY 7. BERECZKI GÁBOR 33. LŐRINCZE LAJOS 8. CZEGLÉDY KÁROLY 34. B. LŐRINCZY ÉVA 9. DEME LÁSZLÓ 35. MOLLAY KÁROLY 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 36. MOLNÁR JÓZSEF 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 37. NYÍRI ANTAL 12. DOMOKOS PÉTER 38. PAPP FERENC 13. ELEKFI LÁSZLÓ 39. PAPP LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 40. RÁCZ ENDRE 15. FÁBIÁN PÁL 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 16. FOGARASI MIKLÓS 42. SZABÓ DÉNES 17. GREGOR FERENC 43. SZABÓ T. ATTILA 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 19. HADROVICS LÁSZLÓ 45. SZENDE ALADÁR 20. HAJDÚ MIHÁLY 46. TAMÁS LAJOS 21. HAJDÚ PÉTER 47. TELEGDI ZSIGMOND 22. HEGEDŰS JÓZSEF 48. TOMPA JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 24. IMRE SAMU 50. VÉRTES O. ANDRÁS 25. JUHÁSZ JÓZSEF 51. ZSILKA JÁNOS 26. KÁLMÁN BÉLA Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 11., 24., 33., 40., 43., 48.