VADÁSZNAPRA - vadasz.info.huvadasz.info.hu/ujsagok/gyorhirlevel2007-02.pdfKamarai Hírlevél • 2007/02 2 Győr-Moson-Sopron megye hivatásos vadászainak szakmai továbbképzése

fekete zöld

Tisztelt Vadásztársak!Programok8.00 Térzene - Téti Fúvószenekar Résztvevők, meghívott vendégek fogadása

– futballpálya, nagysátor8.30 Utazás a Hubertus-mise helyszínére – Szent Anna-

kápolna Lovasfogatokkal8.50 Vadászok és zászlók bevonulása9.00 Vadászhimnusz Hubertus-mise Celebrálja: Tóth Imre plébános 10.00 Vadásznap megnyitása, programismertető A vadásznapot megnyitja: prof. dr. Náhlik András, az OMVK Győr-Moson-Sopron megyei elnöke10.10 Új vadászok ünnepélyes fogadalomtétele Avat: dr. Porubszky János nyugalmazott megyei fővadász10.25 Kitüntetések átadása11.05 Vadászok bevonulása a rendezvény helyszínére11.30 Természetfotó, képzőművészeti, trófeakiállítás

megnyitása → Sportcsarnok

VADÁSZNAPRA A kiállítást megnyitja: dr. Krisch Róbert – dr. Tóth

József12.00 Malacsütés nyárson 13.00 „A csornai Koronára süt a nap”: magyar nóta és

népdalműsor Krasznai Tamás, a Győri Nemzeti Színház magán-

énekese13.00 Főzőverseny értékelése Buday Péter mesterszakács13.15 Ebéd 15.00 Vadászkutya-bemutató – vadászkutya-vetélkedő15.30 Fűrészelőverseny – nagyszínpad16.00 Szarvasbikabőgő verseny – színpad17.00 Versenyszámok eredményhirdetése, tombolasorsolás18,00 Programzáró – Szanyi Bokréta néptáncegyüttes 20.00 Utcabál – Loyd Egylet – nagyszínpad21.00 „Ha én gazdag lennék” – musical- és operettműsor Bede Fazekas Csaba Szent László díjas, Érdemes

Művész – Lázin Beatrix magánénekes – Rupnik Károly színművész

22.00 Tűzijáték22.30 Szíriai és egyiptomi hastáncműsor – Fatime Tánc-

együttes

A Szanyi Önkormányzat, a Győr-Moson-Sopron Megyei Vadászkamara, valamint a Győr-Moson-Sopron Megyei Vadászszövetsé-gek nevében tisztelettel meghívják önt és kedves családját 2007. 08. 25-én a Szany nagyközségben rendezendő megyei

VADÁSZNAP, 2007. augusztus 25.

Folyamatos rendezvények:Téglatörténeti kiállítás, Szany, Damjanich u. 12.

Természetfotó-festészeti kiállítás, trófeakiállítás, légpisztolyos-légfegyveres lövészet, virtuális vadászat, termékbemutatók, gyermekrajzpályázat kiállítása (sportcsarnok), ipar- és képzőművé-szeti kiállítások, vadászati cikkek árusítása, légvárak, vadásztársasági főzőcsapatok vetélkedője,

malacsütés nyárson, Xantus János Állatkert – állatsimogató

Kamarai Hírlevél • 2007/02

2

Győr-Moson-Sopron megye hivatásos vadászainak szakmai továbbképzése

2007. 05. 11., SopronMár szinte megszoktuk, hogy szakmai továbbképzéseinket sikeresnek könyveljük el évről évre. Az idei sem kivétel. Érde-kes, aktuális témák és kiváló előadók, ez a titok nyitja!

A program: 1. Ragadozók szerepe az apróvad-gazdálkodásban e.a.: prof. dr. Faragó Sándor2. ragadozómadár-állomány helyzete e.a.: Váczi Miklós3. Vadászbalesetek tanulságai e.a.: Hegyi István4. Vadászterületek kialakítása és vadgazdálkodásuk a me-

gyében e.a.: Pintér Csaba

„Sok a görbe csőrű!” „Jó lenne, ha néhány védett ragadozó újra vadászható lenne!” „Ismét szükség lenne hatékonyabb eszközökre, pl. mérgezés…” Gyakran halljuk egymás közt ezeket a kijelentéseket, amikor van egy kis időnk vadőrökkel beszélgetni, vagy amikor a kevés apróvadat próbáljuk meg-magyarázni. Ugyanakkor a legális lehetőségeknek néha a töredékét sem merítjük ki (pl. a nyest országos éves terítéke 700–800 db, nem használunk kotorékebeket, nem haszná-lunk élve fogó csapdát stb.). Prof. dr. Faragó Sándor többek között ezekkel a tényekkel szembesített bennünket és hangsú-lyozta, hogy ameddig a megengedett ragadozógyérítési le-hetőségeink körét nem merítettük ki teljesen, addig nehezen indokolható újabb eszközök követelése.Ezután még számos példával igazolta, hogy az apróvadas területek milyen gyorsan „hálálják” meg a szigorú ragadozó-kontroll bevezetését.Előadásához szervesen kapcsolódott Váczi Miklósnak, az FHNP munkatársának előadása is, amelyet nagyszerű felvéte-lei is színesítettek.A vadászbaleseteket legrészletesebben az abban eljáró és szakvéleményt adó igazságügyi szakértők ismerik. Hegyi István úr is feldolgozott és készített szakvéleményt számos balesetről, amelyeket megosztott velünk, hogy okuljunk.Több száz, több ezer kül- és belföldi fegyverest vadászta-tunk évente, köztük néha olyanokat is, akiktől „égnek áll a hajunk”. Ezért különösen nagy a felelősségünk. Fontos, hogy jó példát mutassunk a sportvadászoknak, hiszen kitől tanulja-nak, ha nem tőlünk!?Végül Pintér Csaba tájékoztatott bennünket: miként zajlott a vadászterületek kialakítása megyénkben, mi várható a vad-gazdálkodásban, és milyen változásokat tartalmaz a legújabb rendeletmódosítás.

Említsük meg a nap elején megtartott osztálygyűlésünket, ahol szintén fontos napirendeket és témákat feszegettünk:

– Az alelnök és a küldöttek számoltak be az elmúlt idő-szakról (Kiss József a Vadg. Bizottság, Törzsök Gyula az Etikai Bizottság, Burkus István a Kinológiai Bizottság munkájáról, és jómagam az egész kamara, különös te-kintettel a Hivatásos Vadászok Osztálya munkájáról).

– Javaslatot fogadtunk el a várható törvény és VHR mó-dosításához (pl. fegyverszállítás közúton, emelt lőállások kötelezővé tételének módosítása, vadászjelöltség intéz-ményének visszaállítása, szolgálati napló párhuzamos vezetése, vadkárbejelentések ideje, hivatásos vadászok felszerelése, vadászatvezetői tanfolyam, pszichológiai vizsgálat stb.).

– Javaslatot dolgoztunk ki (és továbbítottuk az országos alelnöknek) a hivatásos vadászok továbbképzésének metodikájáról.

– Javaslatot készítettünk a vadászvizsgarendszer megvál-toztatására.

– Javaslatot tettünk a Hivatásos Vadászok Országos Konfe-renciája összehívására (2008. tavasz) és az ottani témákra.

Ezekből néhány példa a gyakoriság, ill. fontosság sorrendjében:

a., Hivatásos vadászok helyzete (bértáblázat, lődíjak, felszerelés…)

b., Hivatásos vadászok jogállásac., Hivatásos Vadászok Szolgálati Szabályzatad., Az Új Magyarország stratégiai tervben van-e, és ha van,

hol a helye a hivatásos vadászoknak?e., Jogszabályi változásokban, ill. előkészítésében való sze-

replésf., Magyar vadállomány helyzete, jövője stb.

Mindenkinek köszönöm az aktív részvételt. Hasznos nap volt!

Giczi Ferencalelnök

3


A területi Vadászkamara Kynológiai Bizottsága a legutolsó ülésén úgy határozott, hogy ez év augusztus 11-én, szombaton, Bezenye-Paprét vendéglő előtt, reggel 9 órára találkozót hirdet minden olyan vadászkutyával rendelkező sport-társnak, akik vadászkutyavizsgára felkészítő foglalkozáson szeretnének részt venni. A vizsga-feladatokkal való ismerkedés, gyakorlási lehetőség díjmentes minden kamarai tag részére. A vadá-szati idényben megrendezésre kerülő első vadász-kutyavizsga Lébényben, szeptember 1-jén lesz. Szeretném megjegyezni, hogy sikeres vizsgát csak felkészített kutya és gazdája érhet el.Immár hagyományosnak mondhatóan a megyei Vadásznap szanyi eseményein, ebben az évben is tartunk a délutáni órákban vadászkutya-bemu-tatót, melynek az elmúlt években már komoly közönségsikere volt. A bemutató csúcspontja ismét a már vizsgáztatott vadászkutyák vetélkedője lesz, melyre jelentkezni lehet bármilyen fajta vadászkutyával, mely a lőtt apróvad elhozására alkalmas.A szereplési szándékot kérem a 06-20/385-7479-es telefonon előre jelezni, de a helyszínen is lehet jelentkezni.

A feladat hasonló az előző évihez, 4 db (róka, nyúl, fácán, kacsa) lőtt vad 50 lépés távolságról való egymás utáni gyors elhozásából áll.Vadászkutyáink értékét a lelőtt vadak megtalálása és gazdához vitele is meghatározza, ezért komoly súlyt fektetünk ezekre a feladatokra.A vetélkedőre augusztus 25-én kerül sor a szanyi futballpályán. A rangsort a megtalált vadak száma és a teljesítésre felhasznált idő határozza meg. Az első három helyezett vadászati lehetőséget nyer, de mint mondani szokták, minden résztvevő nyertes lesz, mert munkájukat a nagyszámú kö-zönség tapssal fogja elismerni.Ugyanilyen jellegű vetélkedőt tervezünk és jelent-kezhetnek szeptember 8-án, 11 óra után Moson-magyaróváron, a Majoroki lőtéren lebonyolításra kerülő lajtai vadásznapi rendezvényen is.A feladatok és az elnyerhető díjak megegyeznek, de az újabb lehetőség – más helyszín és nézőkö-zönség – ösztönző hatással lehet a vetélkedőn szereplőkre. Minden kutyás-vadász sporttársnak eredményes munkát kívánok.

Mikola Géza a Kynológiai Bizottság elnöke

Kynológia

Pál István, az Iváni Földtulajdonosok Vadásztársaság tagja ejtette el a képeken látható érdekes agancsú bakot 2007. július 11-én.Az agancs érdekessége, hogy nem kemény, csontos, mint ahogyan azt megszoktuk, hanem a gumihoz hasonlóan hajlítható bármely irányban a felső része.

Az érdekes elváltozást ta-lán kalciumhiány okozta az egyébként is érdekes torz agancsban, amelyet a bak legyengült állapota idézhe-tett elő. Az őz alsó állkap-csán ugyanis sugárgomba okozta csontburjánzást találtunk. A bak orrürege és a garat is tele volt orr-garatbagóccsal. A testtömege mindössze 12 kg volt.Gratulálok a szerencsés elejtőnek, ilyen különleges-séghez nagyon ritkán segíti hozzá Diana a vadászt!

Kása Róbertvadgazdamérnök, hivatásos vadász

Iváni Földtulajdonosok Vadásztársaság

„Gumiagancsú” bak Ivánban


4

A vadgazdálkodási gyakorlatban egyre gyakrabban szembesülünk a természetvédelem elvárásaival, amelyek lehetnek megalapozottak, vagy kevésbé azok. Ez utóbbiak el-lenére sem kívánom kétségbe vonni a természetvédők jó szándékát az esetek többségében. A helyzet min-denesetre megérett az elemzésre, amely a jövőbeni párbeszéd alapja is lehet. Mindenekelőtt kíséreljük meg a természetszerűséget vagy termé-szet-közeliséget értelmezni a nagy-vadgazdálkodásban. Természetszerű nagyvadgazdálkodás alatt olyan vadgazdálkodási módot érthetünk, amelynek segítségével az erdei és mezei élőhelyeket, és az ezeken élő nagyvad-populációkat a természetes-hez minél jobban hasonlító állapot-ban őrizhetjük meg. El kell azonban mondani, hogy a természetszerű vadgazdálkodás célkitűzéseinek, módjának meghatározását éppen a kívánatos, elérendő természetes állapot meghatározásának, meghatá-rozhatóságának hiánya nehezíti.

Kiindulásként megállapíthatjuk, hogy minél természetszerűbb álla-potot feltételezünk a nagyvad élő-helyén, annál kevésbé kell a nagyvad jelenlétének esetleges negatív hatá-sától tartani. Ugyanis gazdálkodási beavatkozások híján, vagy ezek mini-mális szintjén, a vad a környezetével dinamikus egyensúlyra jutna, és fel sem merülne a természetszerűség hiányának gondolata. Minél intenzí-vebb erdőgazdálkodást folytatunk, annál inkább számolnunk kell az erdők felújításának nehézségeivel, il-letve költségnövekedésével. És minél nagyobb mezőgazdasági területeket veszünk használatba, annál nagyobb lesz a mezőgazdaságnak okozott kár. Mindkét esetben a természet-

szerűség fog csor-bulni.

Mivel mind az erdőgazdálkodás, mind a mezőgaz-dálkodás, mind pedig a vadgazdál-kodás ténye maga a természetsze-rűség ellen hat, és a felsoroltak egymással szoros összefüggésben vannak, a föld-használati módok természetszerű-ségének növelése csak egyidejűleg, egymással összhangban lehetséges. Vagyis a természetszerű vadgazdál-kodás önmagában nem valósítható meg, hiszen az nem kis mértékben az egyéb földhasználatok termé-szetszerűségének függvénye. Ebből a gondolatmenetből kiindulva tehát a természetszerű vadgazdálkodás egyik fontos korlátját éppen a nagy-vad élőhelyét érintő beavatkozások jelentik. Persze a dolgot meg is lehet fordítani, és azt mondani, hogy a nagyvad élőhelyét érintő beavat-kozások természetszerűségének növelését a nagyvadgazdálkodás ter-mészettől elrugaszkodott technikái akadályozzák.

Mivel a nagyvadgazdálkodás első-sorban erdei élőhelyeken zajlik, és a mezőgazdálkodás természetszerű-sége amúgy is nehezen számon kér-hető, a továbbiakban vizsgáljuk meg, milyen erdészeti és vadgazdálkodási módszerekkel növelhető a nagyvad-gazdálkodás természetszerűsége, és milyen korlátai vannak a természet-szerűség növelésének.

Kezdjük a legnehezebbel: min-denekelőtt vizsgáljuk meg, hogy a

nagyvad létszámának milyen nagy-sága jelent természetszerű állapo-tot? Ha önmagában vizsgálnánk a kérdést, azt mondhatnánk, hogy a jelenlegi állapot még messze van a természetestől, minden valószínű-ség szerint kevesebb nagyvadunk van, mint amennyit a környezet el tudna tartani. Mire alapozzuk ezt az állítást? A nagyvadállományok nem mutatnak markáns sűrűségtől függő születésiszám-csökkenést és elhullás-növekedést, ami az ökológiai vadel-tartó képesség közelében várható lenne. Mivel azonban a környezet sem a régi, érintetlen, a vadállomány és élőhelye összefüggéseinek önma-gában való vizsgálata értelmetlen.

Akkor hát sok vagy kevés a nagyvadunk? Vizsgáljuk meg a kérdést a természetvédelem és az erdőgazdálkodás oldaláról. Először is nem tudjuk, mi lenne a nagyvad élőhelyein a természetes állapot, ami felé törekedni kellene. De, még ha tudnánk is, ezeknek a törekvé-seknek gátat szab a földhasználat, ami a nagyvadállomány nagyságá-tól függetlenül természetellenes állapotot tart fenn. Nem tudjuk

Mennyire természetszerű a nagyvadgazdálkodásunk?

Prof. dr. Náhlik András

5


tehát megállapítani, hogy milyen növénytársulások kialakulása lenne a kedvező, és a társuláson belül az egyes fajok milyen aránya a kívána-tos. E tekintetben még a kizárásos vizsgálatok (bekerített területek) sem adhatnak pontos eligazítást. Ugyanis e vizsgálatok – többnyire – 10x10 m-es bekerített területek, és a mellettük kontrollként használt, vad által hozzáférhető területek ösz-szehasonlításán alapulnak, tehát nem az élőhely egészének fejlődése kerül górcső alá. Másodszor, nem nevez-hető természetes állapotnak a nagy testű növényevő emlősök teljes kizá-rása egy területről. Végül pedig, egy gazdaságilag kezelt területen lévő ilyen kis parcellán nem valószínű, hogy a növénytársulások természe-tes fejlődését tudjuk utánozni, hiszen a növények betelepülése csak a már bolygatott területekről lehetséges. Nem véletlen, hogy újabb felfogások szerint a nagyvad okozta természeti károsodás kritériuma nem a nö-vénytársulások, hanem a faj szintjén keresendő. Vagyis természetvédelmi szempontból akkor minősíthető a nagyvad túlszaporodottnak, ha valamely őshonos növényfaj helyi kipusztulását okozza (AUGUSTINE ÉS DECALESTA, 2002).

Ide tartozik, hogy igen érdekes első eredményei voltak a természet-védelmi hatóság által elkezdett kizá-rásos kísérletnek is a Közép-Dráva völgyben (NOVOTNY, 2003).

A vizsgált monitoring pontok közel kétharmadánál egyértelmű kü-lönbségek voltak tapasztalhatók a minta- és a kontrollterület között. Ezek a különbségek főleg a gyepszint borítottságában, és a fás szárúaknál a hajtások hosszában jelentkez-tek. A maradék esetekben vagy nem volt értékelhető különbség, vagy két monitoring pont esetében éppen a bekerített terület volt dú-sabb növényzetű. Egyes bekerített területeken pedig az avar helyben és épségben maradása produkált olyan borítottsági adatokat, amelyek százalékban megegyeztek a kontroll-terület taposás okozta mértékével. Belátható, hogy a nagyvad szerepé-nek természetvédelmi értékelését ezek után nem könnyű elvégezni.

Mindezek figyelembevételével kimerjük jelenteni, hogy a nagyvad nagysága közvetlenül nem okoz számottevő természetvédelmi problémát. Melyek is a nagyvadnak felrótt leggyakoribb vádak? Például a vaddisznó túrásával tönkreteszi a réteket. De hiszen a rétek is többnyi-re mesterséges képződmények, le-kaszálásuk után biztosan, miért ter-mészetvédelmi probléma hát a fel-túrásuk? Kis malíciával azt is mond-hatnánk, hogy a réteken az egyedüli természetszerű a túrás. Vagy további vád, hogy a nagyvad rágásával és taposásával károsítja a sziklagyepe-ket. Valóban, egyes helyeken a szik-lagyepek növényösszetételében tör-

ténhet változás a nagyvad jelenlétének következté-ben. Csakhogy e változást hogyan kell értékelnünk? Vajon nem természetes folyamat-e az, ha egyes helye-ken a nagyvad jelenlétének következté-ben időnként

megjelennek a gyomos, elsődleges társulások, teret engedve a szukcesz-sziónak? Arról már nem is beszélve, hogy igen sok esetben éppen a vé-dett gyep tűnne el a nagyvad rágásá-nak híján azért, mert elcserjésedne, vagy megjelennének rajta a fák.

Mindaz, amiről eddig beszéltünk, az a nagyvadállomány nagyságának közvetlen hatása volt a természeti környezetre. Más megfontolások játszanak szerepet, amikor a közve-tett hatásokat vesszük górcső alá. Itt elsősorban a nagyvadlétszám erdé-szeti módszerekre gyakorolt hatásait kell említeni. A túlzott, vagy annak vélt nagyvadsűrűségnek általában két, erdőgazdálkodást és természet-védelmet egyaránt érintő kihatását szokták említeni. Az egyik az, hogy lehetetlenné válik az ökológiai szem-pontból ténylegesen kedvezőbb természetes felújítások alkalmazá-sa, a másik pedig, hogy a vadrágás megdrágítja az erdőfelújításokat, értéktelenebb erdőket eredményez, és ráadásul a sokszor kényszerűen alkalmazott erdősítésvédő kerítések tájromboló hatásúak, vagyis a ter-mészetvédelem érdekeivel is ellen-tétesek. Nehéz tagadni, hogy ebből a szempontból helyenként tényleg túlzott a vadsűrűség, az általánosítás azonban, mint oly gyakran más ese-tekben, itt sem célravezető.

Örökzöld kérdés az is, hogy vajon a természetszerű gazdálkodás ösz-szefér-e a muflon jelenlétével? Meg-válaszolása nehéz, hiszen köztudott, hogy a muflon nem őshonos faj ésmint ilyen, nyilvánvalóan nemkívána-tos lenne érintetlen, őserdő jellegű élőhelyeken. Ilyenekkel azonban sajnos nem rendelkezünk, erdeink szinte kivétel nélkül kezeltek, és a már régen védettséget élvező erdők is magukon hordozzák a gazdálkodás jegyeit. Vajon hoz-e a természetvéde-lem szempontjából minőségi visszalé-pést az élettársulások megváltoztatá-sához képest egy új faj megtelepítése? Véleményem szerint általában nem, hiszen mindkét cselekvés az életkö-zösség megváltozását eredményezi.


6

Ami jelenlegi védett területeinket illeti, véleményem szerint indokolat-lan az a törekvés, amely a muflonteljes kiszorítását tűzte ki célul. A „tájidegen” fajokkal szemben gyak-ran hangoztatott érv, hogy betelepí-tésükkel előre nem látható nagyságú kockázatot vállalunk, a természeti környezetet visszafordíthatatlanul, nemkívánatos irányban megváltoz-tathatjuk. Láttuk azonban, hogy nem tudjuk, mi az a kívánatos álla-pot, amit jó lenne elérni, így aztán a muflon szerepének értékelésekoris csak feltételezésekre hagyatkoz-hatunk. Persze minden olyan eset negatívan értékelendő, amikor valamely ritka növényfaj eltűnését eredményezi a muflon jelenléte,ezek azonban erősen elszigetelt, egyedi esetek lehetnek csupán, amelyek sajátos eszközökkel keze-lendők, például a növények egyedi vagy területi védelmével. A növény veszélyeztetettsége ugyanis rendsze-rint az emberi tevékenység és nem a vad legelésének következménye. Az emberi tevékenység folytán beszű-kült élőhelyek elszigetelt, lecsökkent egyedszámú növényfajaira jelent csak komoly veszélyt a vad legelése vagy rágása. A muflon természetikárokozása ezért csak helyileg lehet jelentős, például sziklagyepek nö-vénytársulásaiban. Az esetek több-ségében ekkor sem tudjuk azonban, hogy kizárólag a muflonállományrovására írható-e a sziklagyepek tönkretétele, vagy ami valószínűbb – az egyébként őshonos – gímszar-

vas is közrejátszik abban. A helyen-ként nyilvánvaló természetrombolás ténye nem magyarázható azzal, hogy a muflon nem őshonos. Azőshonos gímszarvas nagyobb testű lévén, és nagyobb számban előfor-dulva általában jobban terheli kör-nyezetét, néhány kivételtől eltekint-ve. A probléma gyökere tehát, ha ez egyáltalán problémának tekinthető, nem a muflon tájidegen voltábankeresendő, hanem a túlszaporodott állományokban.

Igencsak vitatott a nagyvad mes-terséges kiegészítő takarmányozásá-nak megítélése természetvédelmi és gazdálkodási szempontból egyaránt. Aggályos lehet védett területeinken a szemestakarmány kijuttatása során kikerült, a területen nem honos ag-resszív gyomnövények térhódítása. Arra vonatkozóan azonban kevés adatunk van, hogy ez mennyire valós probléma. Ha az is, kiküszöbölhető gyommagmentes takarmány kijutta-tásával.

Gazdálkodási szempontból a ta-karmányozás célja lehet a nagyvad természetes elhullásainak csökkenté-se, a nagyobb trófeák nevelése, vagy a vadkár csökkentése. A szaporulat takarmányozás általi növelésére egy saját hazai vizsgálatunk van, amely az őzre vonatkozik (NÁHLIK ET AL., 2002). A suták átlagos vehemszámának növekedése nem volt kimutatható vélhetően azért, mert a suták csak egy része látogatta az etetőket. Továbbra sincs azonban egzakt információnk a mesterséges

takarmányozás a nagyvad felnevelt szaporulatára gyakorolt hatá-sáról, még, ha valószínűsíthető is ilyen hatás.

A már emlí-tett kísérletben az idősebb bakok agancs-tömegének a pelletált takar-mány etetése

következtében történt növekedése azonban világosan kimutatható volt. Az, hogy a fiatal bakok esetébenilyen növekedés nem volt, és, hogy csak néhány, igazán kiemelkedő bakot produkált a kiegészítő takar-mányozás azt mutatja, hogy még egy viszonylag sűrűn telepített ete-tőrendszerrel és célzott takarmá-nyozással sem lehet elérni a bakok nagy részét. Ennek ellenére, az idősebb bakok esetében nyilvánvaló átlagos agancstömeg-növekedés, és még inkább a néhány kiemelkedően nagy agancstömeggel rendelkező bak hasznosítása az őz mesterséges takarmányozásának vadgazdálko-dási létjogosultságát alátámasztja. Az ilyen céllal történő takarmá-nyozásnak azonban nyilvánvalóan kevés köze van a természetszerű gazdálkodáshoz. A takarmányozás tényének nagydobra verése ráadá-sul árthat a vadgazdálkodás megíté-lésének, hiszen már most is hallani olyan nyugat-európai hangokat, hogy a magyarországi jó minőségű nagyvad az intenzív takarmányozás következménye, ami így, általánosít-va nyilvánvalóan nem igaz.

Ami a vadkárt illeti, ismert az el-terelő takarmányozás és vadföldmű-velés gyakorlata. Tudni kell azonban, hogy szakszerűtlen takarmányozás-sal többet árthatunk e tekintetben, mint amennyit használunk. A tapasz-talat azt mutatja, hogy amennyiben léces vagy rudas, hántásra érzékeny állományok közelében egyoldalúan takarmányozunk, a hántás törvény-szerűen be fog következni. A hántás erősségét csak fokozza, ha a hántás-ra érzékeny állomány egyúttal beálló hely is, és ráadásul annyira zavart a terület, hogy a szarvas napközben nem tudja beálló helyét elhagyni táplálkozás céljából. Vélhetően a jelenség részben az etető egyoldalú táplálékkínálatának kompenzációjá-val magyarázható.

A fentiek ellenére, a rágáskár nagyságát úgy tűnik, nem befolyásol-ja a kijuttatott takarmány mennyisé-ge. Erősen megnőtt azonban a vad-

7


Irodalom:

Augustine, D.J. és deCalesta, D. 2002. Defining deeroverabundance: from individual plants to landscape structure. 5th International Deer Biology Congress. Scientific program andabstracts. Québec City. p. 28–29.Festa-Bianchet, M. 2002. What does selective hunting really select for? 5th International Deer Biology Congress. Scientific prog-ram and abstracts. Québec City. p. 48-49.Náhlik, A., Nagy-Balázs, A., Hopp, T. Nacsa, J. és Sándor, Gy. 2002. A célzott takarmányozás hatása az őzállomány testi fejlődé-sére és szaporodási teljesítményé-re. Vadbiológia, 9: 46–53.Náhlik, A. 2003. Vadgazdálkodá-sunk kritikus tényezője: a rágás-kár. A Vadgazda Vadászmagazin. 2/1: 27–29. Novotny, Zs. 2003. Érzékeny természeti területek nagyvad monitoring hálózata Somogyban. Vadgazdamérnöki szakdolgozat. Sopron

rágás egy olyan erdőrészletben, ahol a takarmányozóhely közvetlenül az erdősítés mellett volt. Itt, bár a heti takarmányfogyás növekedése nem idézte elő igazolhatóan az egy szar-vasra jutó rágott hajtások számának növekedését, több év átlagában a rágás a takarmányozott helyen na-gyobb volt mint a kontrollként kije-lölt erdősítésben, amely mellett nem volt etető. Ennek azonban nem az volt az oka, hogy a szarvas az egyol-dalú mesterséges takarmányfelvételt kompenzálta volna rágással, hanem az, hogy a takarmányozóhely von-zotta a szarvasokat, és több szarvas többet rágott (NÁHLIK, 2003).

Végül néhány mondat a tró-feaszemléletű nagyvadállomány- szabályozás, -selejtezés és a ter-mészetszerűség viszonyáról. Az értékelésnél itt is a kiindulópont a természetközeliség meghatározá-sánál leírtak lehetnek. Vagyis akkor természetközeli a nagyvadállomány szabályozása, ha a nagyvad-populáci-ókat természetszerű állapotban őrzi meg. Vajon jelenlegi gyakorlatunk megfelel-e ennek a feltételnek? A kérdés úgy is feltehető, hogy a mi-nőségi szabályozás megváltoztatja-e a populációk szerkezetét, illetve a selejtezés megváltoztatja-e a populá-ciók génkészletét?

Úgy tűnik, a vadászott populációk ivararánya nem tér el jelentősen a természetes populációkétól, mindket-tő némi nőnemű túlsúllyal jellemezhe-tő. Ennek oka vélhetően a hímnemű egyedek nagyobb elhullási aránya el-sősorban a szaporulat és a fiatal álla-tok körében, ami az ivararány a hím-neműek javára vadászat útján történő mesterséges eltolását rendre megaka-dályozza. Másrészt vizsgálati adatok alapján úgy tűnik, hogy a születési ivararány évről évre is jelentősen változhat, ami a vadászati hasznosítás okozta esetleges ivararány-eltolódást némileg kompenzálhatja. Végül pedig, a trófeás hímeket ért vadászati nyo-más is általában nagyobb.

Ami a korosztályok szabályozását illeti, a szakkönyvek által javasolt

korosztályonkénti hasznosítási arányokat ritkán tartják be. Ezek azonban gazdálkodási, nem pedig ökológiai megfontolásokon alapul-nak, és erőteljes fiatalkori, valamintarányos középkorú selejtezést írnak elő. A valóságban a fiatalok selejte-zését elhanyagolják, és a középkorú korosztályok hasznosítása erőteljes, ami a populációk elfiatalodásáhozvezet. Természetes populációkban a fiatalok erőteljes elhullási arányamellett a középkorúak magas túlélé-se jellemző, ami jelentősen eltér a kialakult gyakorlattól, viszont nagy hasonlóságot mutat a javasolt model-lekkel.

Angolszász vadbiológusoktól (ezek-ben az országokban gyengébb hagyo-mánya van a trófeakultusznak) egyre gyakrabban hallani a válogató kilövések kritikáját, ami állításuk szerint megvál-toztathatja a populációk génkészletét (pl. FESTA-BIANCHET, 2002). A vá-logató kilövések helyett véletlenszerű vadászatot szorgalmaznak. Fontos leszögezni, hogy nincs bizonyítékunk a fenotípus (beleértve az agancs vagy szarv minőségének) változására. Hazai vizsgálati adataink azt mutatják, hogy a több évtizedes selejtezési gyakorlat ellenére sem változtak meg a trófea-méretek, csak az egyes évek jobb-rosz-szabb agancsfelrakásai okozta változá-sok, vagy a populációk átlagkorának változásai érzékelhetők.

A jelenségnek több okát lehet feltételezni. Egyrészt a selejtnek tar-tott fiatal és középkorú példányokkilövésével jelentősen nem befolyá-solhatjuk a genetikai tulajdonságaikat átadni képes példányok körét. Tu-dott ugyanis, hogy úgyis a megkímélt legerősebb példányok lesznek a legsikeresebbek a szaporodásban. Másrészt a nőnemű egyedeket nem tudjuk agancs- vagy szarvnöveke-désre selejtezni, ami a szelekció eredményét erősen lerontja. Har-madsorban pedig bizonyított, hogy az agancs-, illetve szarvnövekedés tulajdonságának átörökítő képessége alacsony, ami a szelekciós előrehala-dást gátolja.

Összefoglalóan tehát megállapít-hatjuk, hogy bár a természetszerű nagyvadgazdálkodásban van még előrelépési lehetőség, nem állunk e tekintetben kifejezetten rosszul. Másrészt viszont addig illuzórikus a természetszerűséget minden te-kintetben számon kérni, amíg a vad élőhelyét terhelő földhasználat léte-zik és esetenként a természetestől erősen elrugaszkodott módszereket alkalmaz. A nagyvadgazdálkodás természetszerűségének növelésé-ben úgy tudunk előrelépni, hogy vadgazdálkodási beavatkozásokkal elősegítjük, de legalábbis nem gá-toljuk a minél természetközelibb földhasználati módok alkalmazását. Itt elsősorban a természetes felújí-tások elősegítésére, a vadrágás és hántás csökkentésének lehetőségei-re gondolunk.


8


9

Mi teszi a vadászt vadásszá?

Láng Rudolf (Sólyom) 1946. novem-ber 1-jén indította útjára a „Kezdő va-dászok ABC-je” cikksorozatát. Ismere-tes, hogy a háború utáni ’40-es években mindent átalakító társadalmi változások zajlottak le. Mai szóval: valóságos rend-szerváltás volt. Mindez a vadászatra is kihatott, és gyökeresen átalakította a vadászok társadalmi összetételét: sok lett a kezdő vadász.

Napjaink vadászviszonyaira is helyt-álló ez a megállapítás, azzal együtt, hogy a felszín alatt más előjelek hatnak. Egyszóval, ma is vannak kezdők szép számban. Főként ezért okszerű Sólyom-mal megszólítani valamennyi kezdőt.

Ezúttal kiemelten a bevezető gon-dolatokra hívom fel a vadásztársak figyelmét, elmélyült olvasást kérve-ta-nácsolva.

Dr. Simon Jánosa „Sólyom” Vadászegylet elnöke

„Ma már ötvenesztendősnél hosszabb vadászmúltra tekinthetek vissza. Tanult, tapasztalt vadász vagyok, de valamikor én is csak kezdő voltam s én is örültem, ha valaki valamire megtanított. Vannak ugyan olyanok is, akik nem szeretnek tanulni, akik azt hiszik magukról, hogy ők már kész vadásznak születtek, de az ilyenek okosabban teszik, ha mindjárt félreteszik a puskát, mielőtt még ma-gukban vagy másokban kárt okoztak volna. Tanulni kell a vadászatot is, mint ahogyan mindent meg kell tanulni, amit az ember még nem tud s aki nem akar tanulni, legjobb esetben kontár marad egész életében, de az is megeshet, hogy olyan hibákat követ el, amelyeket egész életében siratni fog.

Idősebb vadásztársaimat meg arra kérem, hogy ne sajnálják a helyet ezek-től, a kezdőknek szánt oktatásoktól. Jut azért olyasminek is elég hely, ami őket már jobban érdekli. Azután senkinek sem árt, ha emlékezetébe idézi az elemi ismereteket, mert az ember gyarló, fe-ledékeny s bizony megeshet az is, hogy olyankor jut csak eszébe valami rég tanult hasznos dolog, amikor már késő. Magam is jártam már úgy s felteszem, hogy mással is megeshet.

„Vadász akarsz lenni? Talán azt hi-

szed, hogy ha a válladra akasztod a pus-kát, zsebedben a vadászjegy, akkor már kész vadász is vagy? Bizony nem vagy az, annyira nem, mint a kisgyerek sem, aki admirális, fejébe nyomja matrózsapkáját, oldalára köt egy konyhakést s úgy kíséri az éren úszó papírhajócskáját. Éppen annyira vagy még attól, hogy vadász légy, mint az a kisgyerek az admirálisság-tól. Mert nem a puska meg a vadászjegy teszi a vadászt vadásszá, hanem lelkü-lete, tudása. Főként azonban lelkülete. Annak a mindennapi robotban elfásult, bekérgesedett léleknek át kell alakulnia, ki kell finomulnia, érzékennyé kell válniaa természet nyújtotta élmények befoga-dására, a lépten-nyomon útjába akadó titkok megértésére, szóval, jobb ember-nek, különb embernek kell lenned, mint amilyen eddig voltál.

Jól jegyezd meg magadnak, a vadászat lényege nem az, hogy a vadat megölöm, hanem az, hogy szeretem s felismerem benne ugyanazt az istenteremtményét, aki magam is vagyok, a kiskorú testvért, akit a természet kegyetlen törvénye sze-rint testem táplálására fordítok ugyan, máskülönben azonban szeretek s minden erőmmel azon iparkodom, hogy okta-lanul ne bántsam, fájdalmat ne okozzak neki. Akinek ez már a vérében van, az és csakis az mondhatja el magáról, hogy a szó nemes értelmében vett vadász.

Egyelőre azonban hagyom ezt a tárgyat, csak a végén veszem majd elő újra. Akkor koronázom meg majd vele az egész oktatást, mint ahogyan évzáró vizsgálatok alkalmával koszo-rúkkal, csokrokkal díszítik fel a termet. Akkorra már fogékonyabbak lesztek megértésére.

És most kezdjük el az ábécét!Amikor a kis inas először kerül be a

műhelybe, első dolga, hogy a szerszá-mokkal ismerkedik meg. Amíg ezeket nem ismeri, amíg nem tudja, melyik mire való, amíg a kezelésüket meg nem tanulja, addig nem fog tudni semmit sem alkotni. Tegyünk hát mi is úgy s kezdjük a dolgot a szerszámokkal, főként a pus-kával, patronnal, mert ezeknek jut döntő szerepük a vadászatnál. És nem csak ezért. Minden szerszám veszedelmessé válhatik, ha ügyetlen kézbe kerül, még a máskülönben ártatlan dikics vagy fűrész is, de nincs még egy olyan veszedelmes

szerszám, mint a töltött puska. Aki tehát ezt akarja a kezébe venni, annak nagyon jól ismernie kell, mert különben nagyon könnyen véres bosszút áll minden felületességért. Gondold meg, kezdő vadásztársam, olyan szerszámot veszel a kezedbe, amelybe bele van szorítva a ha-lál! Csak egy könnyed érintés kell, esetleg csak egy véletlen érintés és felszabadul, hogy elvégezze pusztító munkáját. Min-dig erre kell gondolnod, soha egy pilla-natig sem szabad erről megfeledkezned, mert egy pillanatnyi gondatlanságnak már soha jóvá nem tehető következmé-nyei lehetnek. (…)

Csak megbízható helyen vásároljunk fegyvert, ha pedig kéz alatt vesszük, vizsgáltassuk meg előbb puskamívessel – de igazival ám! – és csak akkor vásá-roljuk meg, ha ajánlja. Ne sajnáljuk azt a kis költséget, amibe ez a vizsgálat kerül, hisz testi épségünkről, talán életünkről lehet szó.

(…) Ma az olcsóbb puska is drága. De ha nem lehet is az olcsóbb puskától azt a teljesítményt várni, mint egy kimondottan „márkás” fegyvertől, akadnak ezek közt is tűrhetően jók. (…) Rejtett anyaghiba előfordulhat ugyan, de ez elég ritka eset, mert a gyárak a saját érdekükben is jó anyagot használnak fel. Nem fog kibírni tízezer lövést, talán ötezret sem, de szét-robbanni sem fog, hanem már mielőtt erre kerülne a sor, úgy megkotyogósodik, hogy okvetlenül puskamíves kezére kell adnunk. Az pedig majd megmondja, aján-latos-e még tovább használni.

Ne vegyük meg addig a puskát, amíg meg nem győződtünk arról, hogy „jól fekszik”. Ez azt jelenti, hogy amikor a puskát célba emeljük, mindjárt beleessék az irányvonal a szemünk bogarába s ne kelljen a nyakunkat sem nyújtogatnunk, sem behúznunk, hogy ezt elérhessük. Össze lehet ugyan szokni idővel rosszul fekvő puskával is, de mennyi keserves pillanatot, mennyi mérgelődést kell addig átélnünk! Egy rosszul fekvő puska elve-heti az ember kedvét örökre a vadászat-tól, mert – különösen a kezdőt – teljesen megfosztja önbizalmától. Ezért is jó, ha puskamíves tanácsát kérjük, mert gya-korlati útmutatása mellett könnyebben meg tudjuk választani fegyverünket. (…)

Sólyom”

„Sólyom”-posta


10

„SÓLYOM–KUPA” Megyei Vadász-lövész Bajnokság

2007. Mosonmagyaróvár

Eredményesen, sportszerűen és főleg etikusan csak úgy lehet (vagy érdemes!) vadászni, ha az ember megfelelő lőtudás birtokában van. Miután napjainkban már szinte minden vadász rendelkezik nemcsak sörétes, hanem golyós puskával is, vonatkozik ez minden vadászra. A biztos tudást pedig nem adják ingyen. Sokat kell érte tenni, hogy elérjük! Főleg gyakorolni! Így írt erről (SÓLYOM) Láng Rudolf, a vadászetika legnagyobb magyar képviselője, Kittenberger Kálmán bensőséges barátja és munkatársa, a NIMRÓD Va-dászújság kiváló publicistája:„Hát ne szidd, Kedves Öcsém a puskádat. Tartsd csak to-vább is komoly fegyvernek. Ha nem bízol benne, próbáltasd ki valamelyik megbízható társaddal, de inkább puskaműves-sel. És ha ennek a kezében jól lő, akkor esküdjél rá magad is, hogy jól lő, a hibát pedig keresd mindig magadban. És gyakorolj szorgalmasan. Így és csakis így lesz belőled va-dász.”Talán a sors rendelte úgy, hogy abban a városban: Moson-magyaróváron rendezzük immár 9. alkalommal a Megyei Vadász-lövész Bajnokságot a „Sólyom Kupát”, ahol Láng Rudolfot 1963-ban örök nyugalomra helyezték.A versenyt megelőzően őrá emlékeztünk sírjánál: a család-tagjaival, vadászokkal, a kamara vezetőségével és Simon Jánossal, a „Sólyom” Vadászegylet elnökével, aki röviden méltatta Sólyom elévülhetetlen szakírói életművét.Ezután következett a verseny a Lajta-Hanság Zrt. Majoroki Lőterén. A 13 csapat és 7 egyéni induló azt jelentette, hogy

az eddigi legnagyobb létszámú és legna-gyobb figyelemmelkísért verseny előtt álltunk. Nos, ez így is történt. A versenyki-íráson nem változtat-tunk az eddigiekhez viszonyítva, vagyis igen magas szinten kellett lőnie mind sö-réttel, mind golyóval annak, aki az össze-sítettben a legjobbak közé szeretett volna kerülni.Izgalmas és valóban szoros versenyben a következő eredmé-

nyek születtek. Előtte azonban köszönjük mindenkinek a rész-vételt, a verseny le-bonyolításában külön köszönjük Orbán Henrik, Takács Gábor és Fördös János segít-ségét, valamint Gősi Imre ezúttal is fen-séges vaddisznópörköltjét, még akkor is, ha gombát is tett bele (sokunk örömére!).

Eredmények:

Női, egyéni összetett: I. Kovács Magdolna 246 p.II. Kolonics Anita 176 p.III. Varga Imréné 151 p.

Férfi, egyéni golyós:I. Roll István 190 p. (Magyar Vagon- és Gépgyár VT.)

II. Tamás Róbert 189 p. (Magyar Vagon- és Gépgyár VT.)III. Takács Gábor 177 p. (Lajta-Hanság Zrt.)

Férfi, egyéni sörétes:I. Tamás Gyula 160 p. (DU-VAD Vadászati Egyesület)II. Forintos József 150 p. (Rábatamási Hansági VT.)

III. Takács Gábor 140 p. (Lajta-Hanság Zrt.)

Férfi, egyéni összetett:I. Forintos József 323 p. (Rábatamási Hansági VT.)

II. Tamás Róbert 319 p. (Magyar Vagon- és Gépgyár VT.)III. Takács Gábor 317 p. (Lajta-Hanság Zrt.)

Csapat: I. Magyar Vagon- és Gépgyár VT. 860 p.

(Tamás Róbert, Roll István, Kovács Márton)II. Lajta-Hanság Zrt. 834 p.

(ifj. Burkus István, Lang Attila, Takács Gábor)III. Sobori VT. 772 p.

(Nagy Balázs, Gábor Miklós, Varga Péter)

Giczi Ferencalelnök

11


In memoriam Prof. dr. h.c. dr. BENCZE LAJOS

(1912–2007) Nyugalmazott tanszékvezető, egyetemi tanár

BENCZE professzor Érsekújváron született 1912. augusztus hó 15-én. Édesapja 40 évig volt Érsekújvár városának erdésze.

Az Érsekújvári Állami Reálgimnázium magyar tanítási nyelvű tagozatán érettségizett. Felsőfokú tanulmányait a Brnói Agrártudományi Főiskola Er-dőmérnöki Karán folytatta, ahol 1936-ban abszol-vált. Kétévi erdőrendezési gyakorlati tevékenység után az erdőmérnöki oklevelet 1939. június 26-án, már Sopronban szerezte meg.

A gyakorlati szakmai tevékenységet Léván igazgatási-erdőfelügyelőségi munkakörben, majd üzemi beosztásokban folytatta, előbb Szarvasházán mint beosztott mérnök, később, Kisilván mint erdőhivatal-vezető, illetve Mezőhe-gyesen, mint erdőgondnok. A háborús években és azt követően 5 évig Budapesten minisztéri-umi beosztásban szolgált, utána Tamásiban a Tolna megyei Állami Erdőgazdaság főmérnöki teendőit látta el. 1957-ben tért vissza Sopronba. Előbb a Dunántúli Erdővédelmi Állomás veze-tője, majd 1963-ig az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) munkatársa volt. Ugyanebben az évben az Erdészeti és Faipari Egyetemen egye-temi docenssé nevezték ki az Erdőműveléstani Tanszékre, ahol feladata – ROTH GYULA pro-fesszort követve – a vadászat és vadgazdálkodás oktatása lett. 1969 januárjában az újonnan felál-lított Vadgazdálkodási Tanszék alapító vezetőjé-vé nevezték ki.

Tudományos munkásságot az 1950-es évek ele-jétől fejtett ki, illetve ebben az időben kezdte meg szakirodalmi tevékenységét. Érdeklődése előbb az erdőművelés és a vadgazdálkodás kapcsolataira szorítkozott, majd később a vad környezetének, a vadgazdálkodás természeti adottságai vizsgála-tának, az erdők vadeltartó értékének, valamint a vadkárok kérdésének területére terjedt ki. Kuta-tási eredményeit, megállapításait több mint száz tudományos közleményben, könyvben és szak-cikkben dolgozta fel, illetve közölte. Ezek közül több külföldön, illetve idegen nyelven is megjelent. Jelentős volt szépirodalmi munkássága is. Kutatási

eredményeiből 1961-ben „Erdeink vadeltartó ké-pessége és a vadkárok megelőzése” címmel kandi-dátusi értekezést írt, amelynek megvédése alapján 1962-ben elnyerte a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa fokozatot, elsőként a vadgazdálkodás tudományterületén.

Kutatási eredményeit a hazai gyakorlat átvette és külföldön is érdeklődésre találtak, így elsősor-ban az erdők vadeltartó képesség megállapítá-sának módszere vált általánossá a táji vadgazdál-kodási tervek irányelveinek kidolgozása során, illetve a vadgazdálkodás természeti adottságainak feltárása és fejlesztése területén. Az erdőgaz-dasági vadkárok biológiai úton történő megelő-zésének és a vad racionális tartásának lehetősé-gére tett ajánlásait is átvette a gyakorlat és több erdőgazdaság területén kialakult ennek helyileg adaptált, hatékony módszere. Az ún. sarjaztatott vadlegelők kialakításának, a vadbúvók és egyéb, a vadgazdálkodást, tágabb értelemben a vadon élő állatvilág fenntartását szolgáló erdőrészletek és objektumok kijelölésének, mindezek üzemterv-ben való előírása az 1960-as évek végén megújí-tott erdőgazdasági üzemtervek elkészítése során gyakorlattá vált. Különösen így volt ez a kiemelt rendeltetésű erdő- és vadgazdaságok, de más er-dőgazdaságok területén is.

Kutatómunkájában tehát a vad és környezete közötti kapcsolatok, a vadgazdálkodás természeti adottságainak feltárására, a vad, illetve a vadon élő egyéb állatvilág fenntartásának lehetőségére, az állatvilág és az erdő, valamint az erdőgazdálkodás harmonikus kapcsolatára és racionális formáinak kialakítására törekedett.

Oktatói tevékenysége során is elsősorban a kutatási eredményei alapján kialakult vezérfonalat követte és a vadgazdálkodást, mint az erdész (és a mezőgazdász) sokoldalú biológiai és ökonómiai ismeretét szintetizáló, sajátos feladatnak tekintet-te. Ezzel a gondolati megközelítéssel megalapozta az azóta „Soproni Iskolának” nevezett elméleti és gyakorlati rendszert, amely – a kor ismereteihez mindenkor igazodva – mind a mai napig él.


12

A Magyar Vadászok Országos Szövetsége fel-kérésére az Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgaz-dálkodási Tanszékén szervezett, kétéves levelező formájú felsőfokú vadgazdálkodási tanfolyam hall-gatói is hasonló szellemű és koncepciójú képzést kaptak. Az 1969-1976 között folytatott képzés az első önálló felsőfokú vadgazdálkodási oktatás volt Magyarországon. Ez is BENCZE professzor nevé-hez és Sopronhoz köthető.

Aktív oktatói időszakában számos külföldi és hazai egyetemmel és kutatóintézettel tartott fenn kapcsolatokat, köszönhetően francia, német, cseh, szlovák és orosznyelv-ismeretének. Részt vett több külföldi tudományos konferencián, így 1959-ben a varsói nemzetközi erdővédelmi, 1961-ben a berlini toxikológiai, 1965-ben a lipcsei fásítási és a jugoszláviai vadbiológiai konferencián, 1967-ben a zólyomi erdővédelmi tudományos szimpóziumon, valamint több hazai tudományos konferencián és rendezvényen, ahol előadásokat is tartott. Külföldi tanulmányúton vett részt Len-gyelországban, Csehszlovákiában, a Német De-mokratikus Köztársaságban, Ausztriában, Jugosz-láviában, Romániában. Előbb 1969-ben Francia-országban, majd az 1970-es évek közepén az USA-ban is tanulmányozhatta a vadgazdálkodás és a vadon élő állatvilág fenntartásával kapcsola-tos kutatási, oktatási és természetvédelmi tevé-kenységet. Abban az időben, amikor alig lehetett külföldre, különösen nyugatra utazni, BENCZE professzor volt a magyar, a soproni tudomány egyik követe Európában és a nagyvilágban, elvíve hazája és városa hírnevét. Az ott szerzett tapasz-talatokat aztán saját kutatói és oktatói munkájá-ban hasznosította, illetve részben publikálta.

Nemzetközi és hazai ismertségének köszönhe-tően a „Vadászati Világkiállítás, Budapest 1971” Tudományos Rendezvényei Szakbizottságának elnöki és szervező teendőit végezte, továbbá tagja volt a kiállítás főbizottságának és három más szak-bizottságnak.

A Magyar Vadászok Országos Szövetsége Köz-ponti Intéző Bizottságának, valamint Oktatási és Propaganda Bizottságának is tagja volt. Alapító és kezdeményező tagja volt az Országos Erdészeti Egyesület Vadgazdálkodási Szakbizottságának, valamint az Országos Vadgazdálkodási Tanács-nak, az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetsége (IUFRO) 26. szekciójának (Vadgaz-dálkodás és üdülés), továbbá az MTA Erdészeti Bizottságának is.

Munkáját a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (1971), Munka Érdemrend Bronz Fokozat (1980), Nimród Emlékérem (1981), Hubertus Kereszt

Arany Fokozata (1994), a Magyar Nemzeti Va-dászrend (1998) kitüntetésekkel ismerték el.

A Nyugat-Magyarországi Egyetem jogelődje, az Erdészeti és Faipari Egyetem az intézmény ál-tal adományozható legmagasabb kitüntetéssel a tiszteletbeli doktori, doctor honoris causa címmel ismerte el BENCZE professzor iskolateremtő, nemzetközi jelentőségű oktató- és kutatómunká-ját. Emellett 1989-ben arany-, 1999-ben gyémánt-, 2004-ben pedig vasdiplomával tüntették ki.

2007. július 24-én délután, fél háromkor éle-tének 95. évében, rövid betegség után hunyt el. BENCZE professzor halálával elment az utolsó tagja is a régi tudós erdészprofesszori gárdának. Tartalmas, teljes, szeretetben gazdag, szép életet élt. Évszázados bölcsessége, hasznos tanácsai, ado-mázó humora hiányozni fognak. Mi, kései utódok ígérjük, hogy példaadásához és nevéhez méltóan visszük tovább Bencze professzor úr örökségét, az általa alapított intézetet. Emlékét örökké megőriz-zük. Nyugodjék békében!

Prof. dr. Faragó Sándorintézetigazgató, egyetemi tanár, rektor

Hanyi VadászboltCsorna, Arany J. u. 8.

TO-MA Family Kft.Nyitva: hétfő‒péntek 8‒17 óra, szombat 8‒12 óra között.

Telefon: 96/261-847.

GOLYÓS LŐSZEREK:Norma, Sakó, RWS, Cseh,

Hirtenberger, Hornady, Remington.

SÖRÉTES LŐSZEREK:12–16–20–410 cal

RC, Armusa, Remington, Rotveil, Cheddite.

NIKE sörétes lőszerek: 12–16–20 cal

aug. 1–szept. 15-ig 10% engedménnyel – a készlet erejéig.

ÚJ ÉS HASZNÁLT GOLYÓS ÉS SÖRÉ-TES FEGYVEREK NAGY

VÁLASZTÉKBAN0,22 TOZ-8 kispuska

10 év műszakival20 000 Ft.

NIKE KERESŐ TÁVCSŐ 8x4019 900 Ft.

BICSKÁK, FILÉZŐ ÉS ZSIGERELŐ KÉSEK 15%

ENGEDMÉNNYEL.

AZ AKCIÓK ÉRVÉNYESEKA SZANYI VADÁSZNAPOKON IS!

AMI CSAK A VADÁSZATHOZ KELL!

13


Amikor az íróasztalomnál ülve felnézek munka közben, akkor gyakran elkalandozik a tekinte-tem az előttem, a falon függő képekre. Jó pihenőt adnak a szemnek, és vidám lendületet a fantáziának. Két festmény. Az egyik kép középpontjában egy őz áll, a háta mögé néz a nádas felé, ahonnan éppen kilépett, tekintete kutatja a nádat, ami meghajlik az október végi szél akarata előtt. Mintha várna onnan valamit, de nem riadt, tudja, hogy csak a szél játszik a bugák között, csak mint-egy megszokásból ellenőrzi a kör-nyezetét. Még dereng a nap és a rojtos bárányfelhők is a melegebb időket idézik, mégis megborzon-gok. Elhiszem, hogy ez a szél már bebújik a vadászkabát ujjába, már porcelánszínűre fehéríti az ujjper-ceket a fegyver markolatán, és rózsássá varázsolja a járomcsont felett a bőrt.

A másik képen rózsaszín al-konyatban tőkésrécék húznak a nádas felett, két gácsér és egy tojó. Lustán, lomhán, már-már kecsesen siklanak a nyár végi tik-kasztó alkonyatban. A nap már meg-, megcsípte és aranyszínűre szívta a nád erejét. Egy magasles áll elhagyottan, veszélytelenül. Hallom a szárnysuhogásukat, a meleg tücsökcirippelős estébe be-lehasító durva kiáltásukat. Nem félnek, még nincs mitől. Ezt a pil-lanatot is elhiszem, a les korhadt recsegését, a nyár esti muzsikát és a tolakodó hápogást is. A képek alatt aláírás, Iván.

Szeretném bemutatni őt.Iván István. 1964-ben született

Sopronban, és azóta is ebben a városban él. A középiskolát is itt végezte el, a Berzsenyi Dániel Gim-

náziumban. Igazából a festészet már akkor is érdekelte, de akkor még csak mint szemlélődőt, csak csodálta mások tehetségét. Azt vall-ja magáról, hogy nem volt kiugróan tehetséges a képzőművészet terén, érdekelni érdekelte, de egészen a harmincas évei közepéig nem fogott ecsetet a kezébe és nem festett. Akkor viszont olyan mély benyomások alapján hozta meg a döntését, hogy festeni fog, ame-lyet csak a magyar vadászfestők, természetfestők gyakorolhattak rá visszavonhatatlanul. Elsősorban Csergezán Pál, Muray Róbert, Csi-szár József, az igazi nagyok hatásá-ra történt, az ő képeik ragadták oly módon magukkal, hogy annyi ösz-tönzést adtak neki, hogy elsősor-ban saját szórakozására 2000-ben megvásárolta az első eszközöket. Érezte, hogy ez a „dolog” benne van, erősebben, hogy csak úgy hagyja szunnyadni és meg akarta mérni önmagát, kipróbálni, hogy meddig tud eljutni, akarattal med-dig tud fejlődni, részese akart lenni a titoknak. Önvallomása szerint az

első szárnybontogatásai olyanok voltak mint bárki másé, megpró-bálta mások technikáját ellesni, nem lemásolni mások festményeit, inkább utánozni. Az első óriási lö-kést, ami elindította az önállóság út-ján, a Győr-Moson-Sopron megyei vadászvezetés adta számára azzal, hogy lehetőséget adott Szanyban, a megyei vadásznapon az első nyil-vános megjelenésekre. Ott ismerte meg végre személyesen is Csiszár Józsefet, aki nyugodt szívvel nevez-hető a magyar vadászfestészet, de talán az európai vadászfestészet kiemelkedő alakjának is. Ebből az ismeretségből barátság lett, és azóta is a legjobb tanárának tartja őt. Nagyrészt neki köszönheti az elmúlt hat év eredményeit.

– Mi volt az első festményed motívuma?

– Az első festményem a mai na-pig megvan, és valószínűleg soha nem is fogok megválni tőle. Egy horgászújságban találtam egy gyö-nyörű fotót, egy holtágnak a vizén tükröződő templomtorony motí-vummal és az akkor annyira megra-

Bemutatom Iván István természetfestőt


14

gadott, hogy megfestettem. Ez egy tájkép, nem volt köze a vadászat-hoz, de nagyon kedves a számom-ra, mert az első olajfestményem, az első lépésem ezen az úton.

– Volt már más festményeddel kapcsolatban is olyan érzésed, hogy a szívedhez nőtt, miközben dolgoztál rajta és legszívesebben megtartanád?

– Igen, sokszor éreztem hasonlót, témától függetlenül, amikor érzem, hogy igazán sikerült megragadnom a pillanatot, kifejezni egy mozdulatot, egy hangulatot, akkor nehéz megvál-ni a festménytől. A legutolsó képem is hasonló érzéseket ébresztett ben-nem, nehéz volt tőle elköszönni.

– Van-e kedves évszakod, témád, motívumod, vadad, ami vissza-visz-szatér, vagy amit szívesebben fes-tesz mindennél?

– Természetesen van. Azt gondo-lom, hogy szinte minden vadászfes-tőnek van. Sokaknak kedvenc év-szaka a tél és ezzel én is így vagyok, magyarázattal nem tudok szolgálni, mert az ősz színei adják a festő szá-mára a legnagyobb szabadságot, a legnagyobb szárnyalási lehetőséget, én mégis a telet szeretem. Számom-ra a legtöbb izgalommal járó téma a téli vaddisznóhajtások hangulata vagy a téli cserkelések izgalma. Va-dászélményként is kiemelkedő és a

vadászfestő számára motívumként is izgalmas és hálás téma. Szívesen fes-tem a vaddisznót, mert téli szőrben gyönyörű, erőteljes, emellett okos állat, igazi kihívást jelent a vadász számára. A muflon is kedvencemés amit nagyon szívesen festek az a vadkacsa, mert az élőhelye gyönyö-rű, a vizek, a nádasok, maga a táj, ahol előfordul, mindig különös hatást gyakorol rám. A vadréce ennek a környezetnek az ékköve, például egy tőkésréce, főleg a gácsér színei nagyon szépek, nagyon jó festeni. A szalonkázásnak szintén olyan hangu-lata van, amelynek a megragadása, megfestése igazi kihívás egy festő számára, a kora tavaszi késő alko-nyat vagy a hajnal pillanatról pillanat-ra változó színei, és mindebben a szalonka jelenléte azért kihívás, mert a madár megelőzi vagy megvárja a festéshez cseppet sem optimális fényviszonyok kialakulását, és akkor mutatja meg magát nekünk.

– Hol születik az ihlet, kint a természetben magával ragad egy pillanat, melyet megpróbálsz haza-vinni, felidézni és megfesteni, vagy sokat jársz kint, és inkább részle-tekből, benyomásokból, emlékek-ből születik a kép?

– Mindkettő igaz, rengeteget járom a természetet. Szerencsére nagyon sok vadászbarátom van,

aki gyakran meghív egy-egy cser-kelésre, de nagyon sokat járok ki a fiammal és egyedül is, és fotózom.Mindebből összeadódik mindig egy újabb téma. A képeket mindig saját élményem alapján festem, de gyakran előfordul, hogy nem hű másolata a festmény a valóság-nak, a fantáziám is elragad. Kell a fotózás alapnak, de kell a többlet, mindaz, amit a helyszínen magam-ba szívok, a hangok, illatok, fény-viszonyok, mozgás, a változás. A festészetnek köszönhetően egyéb-ként a fotózás is a kedves elfoglalt-ságaim közé tartozik már.

– Lehet, hogy látunk egyszer egy olyan kiállítást, ahol párhuzamosan kerülnek kiállításra a festményeid és a fotóid egyaránt?

– Ez egy érdekes felvetés, de tartok tőle, hogy a fotóim nem felelnének meg a fotózás szabályai-nak, mert azokat csakis magamnak készítem, hogy alapot adjon egy festményhez, de a felvetés elgon-dolkodtató, jó ötlet.

– Mennyire vagy híve az alkotó tábori munkának, mennyire sze-retsz másokkal együtt dolgozni? Mit ad ez neked?

– Erre egyértelműen igen a vá-laszom, nagyon szeretem a festő-táborokat, főleg, ha egy téma iránt érdeklődnek a résztvevők. Volt szerencsém már jó néhány ilyenen részt venni, és most pár nap múlva indulok újra a Pilisi Parkerdőbe, egy alkotótáborba, sokat tanulok másoktól, a látásmódot és a techni-kámat is csiszolhatom. Itt meg kell, hogy említsem Ignácz Magdolna nevét, akinek nagyon sokat köszön-hetek, köszönhetünk mi mindannyi-an alkotók, mert lelkes szervezője ezeknek a táboroknak és nélküle bizonyára rengeteg lehetőséggel és élménnyel lennénk szegényeb-bek. Visszatérve a táborokhoz, számomra nagyon érdekes élmény azt megélni, hogy ugyanazt a mo-tívumot 10–15 ember mennyire

15


különbözően látja. Szerencsére a legtöbb alkotótáborban olyan elis-mert művészekkel voltam együtt, akiktől öröm tanulni és ez nagyon sokat adott nekem, enélkül az éle-tem sokkal kevesebb lenne mind szakmailag, mind emberileg. Sajnos a civil foglalkozásom korlátokat szab nekem, de amikor csak tehe-tem, részt veszek a közös alkotó-munkában.

– Van-e határozottan megfogal-mazott célod, vágyad, hogy mit sze-retnél elérni, hová szeretnél eljutni?

– Szeretnék nagyon jó vadász-festő lenni, szerencsére itt, ebben a pici országban nem vagyunk híján példaképeknek, a vadászfestőink olyan mércét állítottak fel, amelynek a közelébe eljutni is rangot jelent. Szeretnék jó lenni abban amit csiná-lok, és ismert is, hm…igen, bár nem biztos, hogy a kettő szorosan össze-függ egymással, én szeretném meg-őrizni a festészet nyújtotta örömöt, hogy valami olyat művelek, ami boldoggá tesz. Arra vágyom, hogy ne kelljen mást csinálnom, hogy csak a festészetnek élhessek, hogy legyen időm tanulni, fejlődni, jobbá válni, talán egyszer eljutok eddig is.

– Kívánom, hogy így legyen. Mi-lyen fórumokon tudod megmutatni a műveidet?

– A legnagyobb és számomra legjelentősebb a szűkebb hazám, Győr-Moson-Sopron megye vadász-rendezvényein történő megjelenés, a vadásznapi kiállítás Szanyban, a vadászbál kiállítása Sopronban, vadászkiállítások, de az orszá-gos ismertség még várat magára. Igyekszem tenni ezért, egyre jobb képeket festeni, fejlődni, finomod-ni, olyat alkotni ami tetszik a va-dászközönségnek, mert ennél nincs reklám, ami többet érne. Lesz egy kiállítás ez év augusztus 29-én Sop-ronban az Erdészeti Múzeumban, ahol megjelennek a munkáim. Erre nagyon készülök, a nyári alkotótá-borok új munkái is itt láthatók az

érdeklődők számára. Várok min-denkit szeretettel.

– Van olyan festményed, amire büszkébb vagy, mint a többire?

– Nehéz kiemelni bármelyiket is, de talán egy muflonos kép, me-lyet a FEOVÁN állítottak ki, vagy egy nagyméretű 70x100-as téli nádaskép egy kereső rókával. Már

a festés közben éreztem, hogy most sikerült elkapni egy szép hangulatot. Nagyon jó visszajelzé-seket kaptam és sokan gratuláltak a festméynhez. Nem is büszkeség ez, inkább egy nehezen megfogalmaz-ható érzés, talán elégedettség.

– Nem hagyom, hogy ilyen köny-nyen megúszd ezt a témát, a sok-sok dicséret közül van-e olyan, ami örök-re bevésődött a szívedbe?

– Azok a dicséretek, amit a szakmabeliektől kapok és a nagyon közeli vadászbarátaim dicsérete. A kritikákat is szívesen veszem, mert az fejleszt igazán. Ha vadászoktól kapom bármelyiket az külön öröm a számomra, mert egy vadász-festőnek egy picit vadgazdának is kell lennie, ismernie kell a vadat, a mozgását, az élőhelyét, a biológiai folyamatait, a változásait, az egész

életét. Hiteltelen, értéktelen dolgot ebben a műfajban nem szabad vá-szonra vinni, mert szerencsére na-gyon műértő közönségünk van, aki nem tűri el a tévedést. Ha ezektől az emberektől olyan kritikát kapok, amelyből tanulhatok az is a szíve-mig ér, mert tisztelem a mögöttük álló tudást és tapasztalatot.

– Van-e olyan honlap, ahol elér-hetőek a festményeid?

– A saját honlapom készül, de az érdeklődők megnézhetik a képeimet a Vadászati Információs Portálon.

– A helyes fiaid mit szólnak ah-hoz, hogy az apukájuk ilyen gyö-nyörű hobbit választott magának?

– Büszkék rám, a pici, ötéves fiam rendszeresen festeget velemakvarellképeket, már van saját festőkészlete és a nagyobbik fiam,aki tizenhat éves, a legfőbb kriti-kusom. Ő az erdészszakma iránt vonzódik és máris szakértő szem-mel támogat engem minden ter-mészetjáró körutamon. A büszke-ség kölcsönös, én is nagyon büszke vagyok rájuk.

– Köszönöm az interjút.

Varró Xénia


16

17


Tkalics Lászlószűcs és állatpreparátor

Tkalics Lászlóval rendkívül nehéz inter-jút készíteni. Két okból is, mert nagyon elfoglalt, rengeteg a tennivalója és mert szerény ember. Nem szívesen beszél önma-gáról, helyette egy egyszerű kézmozdulat-tal körbemutat a műhelyében. Gyönyörű munkák sorakoznak mindenhol. A világ minden szegletéből láthatunk trófeákat, madarak, kisemlősök, ragadozók, szarva-sok, muflonok, vaddisznók, afrikai különle-gességek, ismert és ismeretlen, csak sejtett megannyi vadfaj, mindegyik egy-egy újabb vadászkaland beteljesülésének az emléke. Vadászember órákat tudna itt eltölteni, de nem lehet, itt munka folyik, precíz, pontos alkotómunka, melynek folytán az élettelen újra életre kel, megtöltődik tartalommal. Szinte várjuk, hogy ezzel az újjászületéssel egyszer csak újra megmozdul, pislant, megindul, megremeg és a megállított idő László segítségével továbblép. Látszik, hogy állatait nagy-nagy szakértelemmel, már-már szerető gondoskodással varázsolja újra olyanná, hogy elhiggyük, csak átmene-ti a mozdulatlanságuk.

László jót tesz velünk, vadászokkal is, segít megőrizni az emlékeinket, segít megfoghatóvá tenni a történeteinket, segít újra meg újra megünnepelni azt a bizonyos pillanatot.

– Honnan indul ez a szép történet?– Gyerekkoromban nagyon érdekeltek

az állatok, főleg a madarak, ennek kapcsán megismerkedtem valakivel, aki madarakat preparált és gondoltam, ha ezt a tevékeny-séget meg tudnám tanulni, akkor szabadon készíthetnék magamnak preparátumokat, és nem jelentene akadályt a pénz sem és az sem, hogy én milyennek látom azt az állatot és milyennek szeretném viszontlátni prepa-rátumként. Pesten éltem és ott élt egy bácsi, akitől megtanultam a madárpreparálást, az alapokat és utána még abban a környezetben akihez el tudtam menni állatpreparálóhoz, elmentem és megtanultam más technikákat is. 1985-ben kezdtem magam is preparálás-sal foglalkozni.

Később jött az ötlet, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy leköltözünk vidékre. A nyugati országrész volt számunkra a leg-vonzóbb és kerestünk az itteni megyékben otthont magunknak, amire itt, Öttevényen rá is találtunk és 1991 óta itt élünk. Mind-kettőnknek szűcs a foglalkozása és ehhez társítottuk a preparálást, és így tudunk teljes szolgáltatást nyújtani. A harmadik tevékeny-ség, a hobbim, a vadászat is jól beleillik ebbe a hármasba, jól kiegészítik egymást, egymás-ra épülnek.

– Tudom, hogy nagyon ismert a megyé-ben a vadászok körében. Mindenki biztat, hogy önhöz hozzam a trófeáimat, de egy-ben figyelmeztetnek is, hogy majd sokatkell várnom, mire elkészül, mert rengeteg munkája van…

– Igen. 1991 óta működik itt a vállalkozá-sunk. Az elmúlt évek alatt szépen lassan meg-érett a gyümölcs, ismertté váltunk. Hála Isten-nek van munkánk bőven. Megyén kívülről is sokan érkeznek és az országhatáron túlról is.

– Ha egy mondatba bele kellene sűríte-nie ennek a munkának a szépségét, a tartal-mát, mit mondana?

– Maga a késztermék az, ami szép, a tech-nológia nem az. Nyúzni kell, véres, piszkos, de ami születik belőle, az az igazi dopping. És természetesen az, hogy különleges, vagy egzotikus trófeákkal dolgozhatom. Annyira kinyílt számunkra a világ, hogy minden tájáról kerülnek hozzám trófeák. A kezemmel fogha-tom, formázhatom, széppé tehetem ezeket a trófeákat, ez számomra fontos és izgalmas.

– Van-e kedvenc vadfaj?– Nincs kedvenc, mindet egyformán

szeretem. De van itt például egy spanyol kőszáli kecske, egy, a magyar vadász szá-mára ritkán elejthető faj, mert drága és az elejtése is embert próbáló, de ezen dolgoz-ni ugyanolyan feladat, mint bármely magyar trófeán dolgozni. Ha hoz valaki preparálás-ra egy érdekes agancsú őzbakot, az ugyan-úgy megmozgat. Kiemelhető kedvenc nincs, mind az. Úgy érzem, hogy ezt a munkát is szívvel kell csinálni, mert ha valaki valamit

nem szeret csinálni, az meg is látszik az eredményen.

– És vadászként van-e kedvenc vadfaj, amit egy picit jobban a szívébe zárt?

– Sok van. 1990 óta vadászom és sze-rencsére sok szép vadászatom volt már. Ami igazán lázba hoz, az az érdekes agancsú őz-bakok, vagy egy nagyobb kan, de gondolom, ezzel nem nagyon térek el a többi vadásztól. Jó lapozgatni a külföldi katalógusokat is, de igazán az itthoni lehetőségek is kielégítenek, megelég-szem azzal, amit eddig volt szerencsém elejteni és ami még esetleg nekem rendeltetett.

– Van-e olyan saját trófea, amire na-gyon büszke?

– Érdekes dolog ez a büszkeség, mert úgy gondolom, hogy a vadászatot, azt nem mi irányítjuk elsősorban, azt, hogy mi kerül terítékre, arra csak kevés ráhatásunk van. Nagyon nagy adag vadászszerencsének is kell lennie ahhoz, hogy egy érdekes vadat el tudjunk ejteni. Inkább emlékezetes vadá-szataim voltak, sok, de ez nem feltétlenül trófeás vadról szólt és lehet, hogy emléke-zetesebb volt mint egy trófeás vad elejtése, mert sokkal küzdelmesebb volt, sokkal több munkát, odafigyelést, tudást igényelt. Voltilyen tarvad vadászatom, nem is egy.

– Hol tudja megmutatni a munkáit? Van-e olyan fórum, ahol a nagyközönség számára elérhetőek a munkái?

– Elsősorban itt, ahol dolgozom, és a honlapomon. Ott található egy fotótár a munkáimról.

– Köszönöm az interjút!

Varró Xénia

www.preparator.gportal.huTkalics László

9153 Öttevény,Fő út 113.

Telefon: 36-96/485-494,36-20/975-3204.

E-mail: [email protected]: tkalics.bence


18

19


MEGHÍVÓAz Országos Magyar Vadászkamara Győr-Moson-Sopron Megyei Területi Szervezetének sportvadászosztálya részére 2007. október 26-án, pénteken tartja osztályülését, amelyre ezúton meghívom!

Osztályülés időpontja: 2007. október 26., 9 óraHelyszíne: Szany Nagyközség Kultúrháza

Az osztályülés tervezett napirendi pontjai:

1. A megyei országos küldöttek beszámolója az elmúlt időszakról ea.: Németh Gergely, az OMVK Győr-Moson-Sopron Megyei Ter. Szerv. sportvadászosztályának alelnöke

2. A jogszabályi változásokról ea.: Pintér Csaba, az FVM Győr-Moson-Sopron Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal osztályvezetője

3. Ragadozók szerepe az apróvad gazdálkodásbanea.: prof. dr. Faragó Sándor, a Nyugat-Magyarországi Egyetem rektora

4. Vadászbalesetek tanulságaiea.: Hegyi István igazságügyi szakértő

5. Egyebek

Szany, 2007. augusztus 6.

Németh Gergelyalelnök

Drilling VadászboltKapuvár,Kossuth u. 16.Tel.: 06-96/240-664.

Drilling VadászboltNyitva:

H–p.: 9–17,szo.: 8–12-ig.

• Golyós-sörétes fegyverek (új-használt)• Légfegyverek• Golyós lőszerek (RWS, Sako, Geco, Norma, Cseh, Remington stb.)• Sörétes lőszerek (Armusa, Nike, Mirage, Remington, RC, Rottweil stb.)• Ruházat, ajándéktárgyak, kiegészítők• Csizmák-bakancsok• Távcsövek, lámpák, kiegészítők• Fegyverszekrények, tűzijátékok• Fegyvervizsgáztatás• Hobbiállat eledel-felszerelés (kutya-macska-papagáj stb.)• TEMPO egészségkártya-elfogadó hely• Törzsvásárlói kedvezmény-kártya• Minden friss vadászvizsgát tett vadász az első nagy bevásárlásnál (kivéve fegyver-lőszer) jelentős kedvezményt kap

Sok szeretettel várjuk minden kedves régi és új vásárlónkat.


20

Hallottál már ilyet?Vadegészségügyi széljegyzetek

Repülő horror-sorozatSzúnyogok a vad és az ember körül

Az erdőn-mezőn járó vadász nem ritkán találkozik körülötte köröző kisebb-nagyobb rovarokkal. Már ta-vasszal és még a melegebb őszökön is szinte mindig akad „kísérő”. Nem ritka, hogy az autóból kiszálló embert azonnal észlelik, s ragadós társaságu-kat beszállás után is forszírozzák… Ezen „repülők” közül a legtöbb rovarfaj vadjainkat is „látogatja”. Mindegyikük vérszívó parazita, bár az igazsághoz tartozik, hogy általában csak a nőstények szívnak vért, hiszen a peték képzéséhez, „érleléséhez” és lerakásához táplálékra van szükség.

Kik ezek? E döntően szúnyogfajok 4 állattani egységgel ún. igazi szú-nyogok (Culicidae), púposszúnyo-gok (Simuliidae), törpeszúnyogok (Ceratopagonidae) és lepkeszúnyogok (Psychodidae) családjaival képviselte-tik magukat.

Az igazi szúnyogok dalát (ld. Dalos szúnyog /Aedes cantans/!) mindenki ismeri vagy megismeri, ha nem túl száraz nyári éjen elfelejtette becsuk-ni a szoba ablakát, vagy épp kinn ül lesen… A 2–10 mm hosszú rovarok este támadnak. A vérszívó nőstények petéiket a sekély, langy-meleg vizek-be rakják le, ahol azok 2–3 nap alatt lárvává fejlődnek. 2–3 hét múlva már újabb vérszívókkal gazdagszik a bio-tóp. Az új felnőtt egyedek nőstényei párosodás után 2–400 m-es területen belül a melegvérűektől minden adódó alkalommal vért szívnak. Mindezen közben olyan betegségek terjesztői mint a malária, különböző arbovírus-fertőzések, és az üregi (és a házi) nyúl myxomatózisa.

Az 1–5 mm hosszúságú púposszú-nyogok családjára mondják, hogy olya-nok mint a „muslincák” (bár e tekin-tetben a hely, ahol észlelik őket nagyon meghatározó…). Ez természetesen csak a felületes szemlélőnek tűnik így,

hisz egy dologban alapvető a különb-ség: utóbbi sohasem szív vért. Egyes púposszúnyogfajok megtámadják mind a házi, mind pedig a vadon élő emlősö-ket, míg mások csak a madarakra spe-cializálódnak. Vannak fajok, melyek a vadászt nem támadják, a vadat viszont előszeretettel. A vérszívás fájdalmas, a helye viszket, beduzzad, s hamarosan kipirul. Utóbbi méretében akár 1–2 cm átmérőjű kört is elérhet. Különö-sen fiatal állatok, kisgyermekek és nőkreagálhatnak súlyos tünetekkel e szú-nyogfajok csípésére. Azon esetekben ugyanis, amikor több csípés is éri az említetteket, a púposszúnyog nyálában található simuliotoxin fokozott immun-reakciót válthat ki, ami akár tüdővi-zenyőhöz, esetleg az érintett egyed halálához is vezethet!

Eltérően az igazi szúnyogoktól, e családok nőstényei a gyorsmozgású (oxigénben gazdag) vizek növénye-ire, köveire rakják le petéiket. A petékből fejlődő lárvák, majd bábok fejlődéséhez 1–2 hónaptól akár 1 év is szükségeltethetik. A nőstények leginkább reggel és este szívnak vért, míg a hímek csökevényes szájszerve-ikkel a növények nedveit szívogatják. Ez utóbbi csemegével termékenyítés előtt a nőstények is élnek. Megjegy-zendő, hogy tenyészhelyeiktől akár 2–7 km-re is elrepülhetnek, táplálék után kutatva…

Táplálékforrásukhoz elsősorban a kilélegzett szén dioxid, az izzadság illata, emberek esetében a pipere-illatok, valamint a sötét színű öltözet vonzza őket. E szúnyogcsaládok is terjesztik az arbovírus-fertőzéseket, egysejtű véglényeket, valamint a féreg-fertőzések egyes fejlődési stádiumait.

Megjelenésük tekintetében a törpe-szúnyogok is „púposak”, méretük ki-sebb (0,5–3 mm), azonban életterük a vizes-mocsaras helyekhez köti őket. Igaz nem vetik meg a trágyadombok, vagy a komposzthalmok körüli mé-lyedésekben felhalmozódó, számukra

táplálékban gazdag pocsolyákat sem. E tenyészhelyektől maximum 1–400 m-re repülnek el a nőstények egyéb táplálék után kutatva. A törpe-szúnyogok szigorúan gazdafajlagosak.

Nappali támadásukat követő csípé-sük fájdalmas, viszkető. Ők is vektorai több vírusos, egysejtű és féregfertő-zésnek.

Az 1–4 mm hosszúságú lepkeszú-nyogok családja igen rossz hírnévnek örvend, hiszen több faja is terjesz-tője a hosszú ideig trópusokon, az utóbbi időben már kontinensünkön is megjelent szörnyű betegségnek, a leishmaniózisnak. Nem válogatós fajok, mind a melegvérű, mind pedig a hidegvérű állatok vérét szívják, el-térően az eddigi szúnyogcsaládoktól, döntően az éj folyamán támadnak, s hajnalban sem pihennek. Nap-pal fák odvaiban, földi üregekben „angyalszárnytartásban” pihennek. Hasonlóképp mint a törpeszúnyogok, ők is kis távolságot, 100–300 m-t ké-pesek repülni, de ezen belül mindent megtámadnak. Paraziták és vírusok terjesztői.

Az említett szúnyogfajok elleni védekezés nem egyszerű. Telje-sen kiírtani őket lehetetlen (és a biodiverzitás is visszafordíthatatlanul sérülne…). Egyes esetekben az anyagi lehetőségeink, más esetekben viszont az adott faj(ok) elterjedése ismere-tének hiánya az, ami akadályozza a védekezést. A púposszúnyogok elleni speciális baktérium (B. thüringiensis var.israelensis) bizonyítottan segít. Helyileg alkalmazott repellens készít-mények, szakszerű, zárt öltözködés, szúnyogháló mind-mind szükséges kel-lékek lehetnek. Minél többféle adott szúnyogfaj biotópja (ld. törpeszúnyo-gok), annál nehezebb a védekezés. A hazánkban nem túl gyakori lepkeszú-nyogok ellen csak a személyes védeke-zés lehet hatékony.

Prof. dr. Egri Borisz

21


Főszerkesztő: Varró Xénia • A szerkesztőbizottság elnöke: prof. dr. Náhlik András

A szerkesztőbizottság tagjai: Giczi Ferenc, Kiss József, Németh Gergely, Orbán Henrik, Törzsök Gyula

Felelős kiadó: prof. dr. Náhlik András

Kiadja: az Országos Magyar Vadászkamara Győr-Moson-Sopron Megyei Területi Szervezete

Kiadványszerkesztés: X-Meditor Lapkiadó, Oktatás- és Rendezvényszervező Kft., 9023 Győr, Csaba u. 21.

Szerkesztőség címe: 9023 Győr, Csaba u. 16. Tel.: 96/618-692, 30/239-4926.

Nyomás: PALATIA Nyomda és Kiadó Kft. • Megjelenés: 2900 példányban.

Tanfolyam:Az Országos Magyar Vadászkamara Győr-Moson-Sopron Megyei Területi Szervezete és a Nyugat-Magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási Intézete állami vadászvizsgára és fegyverismereti vizsgára felkészítő tanfolyamot indít hétvégi elfoglaltsággal, a jelentke-zők létszámától függően Győrben, Mosonmagyaróváron és Sopronban.

A tanfolyam tervezett díja: 30 000 Ft/fő.Jelentkezés és részletes információ a tanfolyamszervezőknél:

Dr. Sándor Gyula (Győr és Sopron): 99/518-618, 30/448-5971.Dr. Marosán Miklós (Mosonmagyaróvár): 30/269-2216.

ÜgyfélfogadásAz Országos Magyar Vadászkamara Győr-Moson-Sopron Megyei Területi Szervezete (9023 Győr, Csaba u. 16., 204-es ajtó) irodai ügyfélfogadása:kedd–csütörtök: 9–12 és 13–15 óra között, péntek: 9–12 óra közöttSzabó Ildikó adminisztrátor. Tel./fax: 96/618-692.Tisztelt Vadásztársak!A hírlevelet a III. évfolyam 1. számától a http://vadaszkamaragyor.ingyenweb.hu címen lehet elérni. Ugyanitt állandó hirdetési lehetőséget kínálunk, a hirdetéseket az [email protected] postacímre várjuk.

Apróhirdetések:

Vésett Merkel M 201 E, 16/70-es (szinte új) Bock, és lapát Merkel 16/70-es, ejektoros, kitűnő állapotban eladó.Tel.: 99/311-751, 30/589–2089.

Bühág drilling 8x57 JRS/70, 1.5-6-os Zeiss távcsővel, valamint 2 db 6x42-es Zeiss sínes távcső (az egyik német hadi mesterlövész) eladó.Tel.: 99/311-751, 30/589-2089.

Winchester 243-as cseh ZKK-601-es, 2016-ig műszakival, Zeiss Jena távcsővel szerelve eladó. Irányár: 90 000 HUF. Tel.: 30/288-7308.

Jagd terrier kölykök vadászó szülőktől eladók, ugyanitt fácán (kakas) korlátozott mennyiségben eladó. Zsirai Jenő. Tel.: 30/413-6878.

fekete zöld

TÁMOGATÓINK:

Dr. Rózsa Gábor

TO-MA Family Kft.

BAKONY Horgász-, vadász-,

túrafelszerelés

JagdRevier Vadászbolt

Drilling Vadászbolt

Horváth és Társa Kft.

KOS fashion

Hungaro-ARMS Kft.

Documents

VADÁSZNAPRA - vadasz.info.huvadasz.info.hu/ujsagok/gyorhirlevel2007-02.pdfKamarai Hírlevél • 2007/02 2 Győr-Moson-Sopron megye hivatásos vadászainak szakmai továbbképzése