AZ ORSZÁGOS VERSMONDÓ EGYESÜLET LAPJA

II. ÉVFOLYAM 3-4. szÁM 1994. DECEMBER

A találkozás tanításaavagy színház és dráma a nevelésben

Ez a mostani pillanat, ahogy itt találkozunk, s mostegyütt vagyunk, megismételhetetlen, éppúgy, mintminden másik pillanat. Eddig sosem volt, s ezentúlsoha többé nem lesz még egy csütörtök délelőtt,

mely itt, még egyszer lehetővé tenné, hogy figyel­jünk egymásra.

Ha jól tudom, Önök mindannyian tanítanak vala­hol. En itt tanítok Budapesten, a Színház- és Film­művészeti Főiskolán, s nem messze a fővárostól,

Zsámbékon, egy tanítóképző főiskolán. Színdarabo­kat és kritikákat írok s a drámapedadógiáról jelen­tek meg szakkönyveim. Vagyis: tanulmányaim ál­landó tárgya a találkozás ember és ember, ember ésvilág között, akár a színház, akár a pedagógia, akára szociálpszichológia nyelvén próbálom rögzíteniészrevételeimet.

A találkozások előkészítésével,megélésével és visz­szaidézésével nekünk itt Magyarországon elég sokbajunk van. A közép-európaiság - mint "kollektívneurózis", ahogy Arthur Koestler mondta - nemajándékozott meg bennünket a személyközi kom­munikáció laza és pihentető változatával. Nem sike­rült szert tennünk olyan dialóguskultúrára, amely­ben hosszú, ídömulatö - s ezáltal erőnyerést lehető­

vé tevő - mondatok foglalkoznak az időjárással.

Mostanában már a futballeredményekról sem igenbeszélünk. Az interakciók sorát jobbára párbajhely­zetekként éljük meg. A konfrontációra való készen­lét feszültségét megszoktuk, mint a környezetszeny­nyezés kínjait, s az ütést váró merevgörcsöt, a kép­zelt vagy valódi szégyen szorongását igen ritkánoldja föl a képzelt vagy valódi dicsőség öröme, vagylegalább a humor megbocsátó meleghulláma.No, élünk azért, s tulajdonképpen néha élvezzük isezt a páratlan hercehurcát, amit képesek vagyunk,előállítani. Es most Önök a vendégeink. Mi újság? ­kérdezhetik. Tartom magam e konferencia cfméhez:"Oktatási és művészeti törekvések a fiatalok társa­dalmi beilleszkedésének segítésére" - s elmondom,minek örültünk legutóbb, néhány nappal ezelőtt:

Van Önöknek otthon Nemzeti Alaptantervük?Tudjuk, hogy remek iskolarendszerek működhet­

nek e nélkül is, de mi mégis arra szavaztunk, hogylegyen Magyarországnak Nemzeti Alaptanterve.Hangos volt az ország a közoktatási és felsőoktatási

törvények -vitáitöl, s hangos még ma is, de közbenlegalább elkészült a Nemzeti Alaptanterv bevezető

része, ami az Alapelvek címmet viseli.

Gabnai Katalin a magyar drámapedagógia kiemelkedőszemé­lyisége ez év tavaszán a Pásztói Versmondó versenyt követő kon­ferencián mondta el az itt megfogalmazott nézeteit. Az. eredetielőadás 1994. március 17-én az ELTE TK konferencián hangzottel.

versmondó 2

Örömmel jelentem, az az újság, hogy ennek a mű­vészeti nevelésről szóló fejezetébe, melyben eddigcsak az ének-zene és a vizualitás területei szerepel­tek, sikerült egy harmadik területet is becsempészniés elfogadtatni ami a "Színház és dráma" címet vi­seli. Miért annyira fontos ez nekünk? - Talán azért,mert próblémáink vannak a találkozások megélésé­vel.

Gyerekeink, akik ugyanúgy krónikus felnőtthi­

ányban szenvednek, mint számos ország gyermekei,csak akkor nem bizonytalanok viselkedési stratégiá­jukat vagy etikájukat illetően, ha vetélkedésröl,harcról, ítélkezésról van szó. Azzal a helyzettel,amelyben nincs szembefeszülő indulat, nemigentudnak mit kezdeni, mintegy elveszitik "harci mél­töságukat". A jelenségekre, vagy akár a másik em­berre való rácsodálkozás általában nem érték, nempresztfzsnövelőelem. Televízión és videon nevelődő

kicsinyeink csak az elektronika villódzó függönyénát képesek elviselni az ember látványát, az élő, test­közelben lévő felnőtt is lehet érdekes egy ideig, csakaz a baj vele, hogy nem lehet elzárni, vagy legalábbcsatornát váltani rajta.

Tanítási órák futnak le, sokszor úgy, hogy sem adiák, se a tanár nincs jelen. A jelenség nem új, snem is egyedül való.

Volt nekünk egy nagyon nagy költőnk, ősz hajú,szikár, fakó hangú férfi, úgy hívták: Pilinszky Já­nos. Prózát is írt, gyönyörű, vergödő, pontos prózát,s egyszer azt írta: - hadd idézzem: " ...jelenlétünketvesztettük el. Méghozzá egyszerre otthon, az utcán,a lépcsőházban, a színpadon, a nézőtéren, az ágybanés a konyhában. Mindenáron jelen akartunk lenni, sépp jelenlétünket vesztettük el, épp a bizonyosságot,mint a görcsös szorítás, amint szorongat, a félté­kenység, ami után leskelődik, ahogy akimeresztettszem végül is nem látja azt amire rámered."

Találkozásaink - nem történnek meg.Húsz évvel ezelőtt elkezdődött egy munka Ma­

gyarországon, vagy inkább folytatódott, hiszen aszínjáték, mint az oktatást, nevelést segítő módszersok évszázados múltra tekinthet vissza. Az alapok­tatásban minden jó tanító élt a megjelenítés eszkö­zével. Magyar területen talán Csokonai Vitéz Mi­hályt, a tizennyolcadik századi költőt és tanftótmondhatnánk az első drámatanárnak. Comenius­tól- Jan Amos Komensky-től- pedig mindmáig ér­vényes tanítás maradt ránk e témakörben is: "Min­den, ami nyilvánosság előtt játszódik, olyan, mint aszínház. Éppen ezért akiket rövid időn belül a közé­letbe küldenek, úgy neveljék, hogy ott megfelelöenállják meg a helyüket, s a rájuk bízott feladatokatkellően végezzék el." 1656-ban írta ezt, Schola Lu­dus című munkájában.

A találkozás minóségi megélését - úgy látjuk ­azóta is a színház, a dráma segítségével sajátíthat­juk el leginkább.

A drámapedagógia, ahogy a "drama in education"vagy az "educational drama" fogalma Magyarorszá­gon meghonosodott, mint tudjuk, azt a művé­

szetpedagógiai tevékenységet jelenti, melynek alkal­mával a dráma és a színház eszközrendszerének se­gítségével, folyamatos együttlét során nevelünk gye­rekeket, felnőtteket. Ebben a tevékenységben soha­sem az esetlegesen létrejövő produkció, és nem an­nak művészi kivitelezettsége az elsődleges, hanemmaga a nevelési folyamat. Ennek ismertetésévelnem kívánok untatni senkit, hiszen mi Ausztriából,Németországból, Finnországból, s főként Angliábólkaptuk a legtöbb segítséget, sok esetben cseh ésszlovák közvetítés révén.

Annyiszor foglaltam már össze hivatalosan ésnem hivatalosan, mi mindent jelentett nekünk ez amódszer, hadd mondjam most személyes vallomáso­inat: a dráma engem kérdezni és hallgatni tanít. Sezt igazolva látom.

Pilinszky, a költő, akit már idéztem, azt ÍJja:"...az igazság és nem a magunk igazának - föltétlenezeretetére van szűkségűnh, Mindenekelőtt: a figye­lem iskolázottságára. Az iskolák föladata - messzetúl az ismeretek közlésén - a figyelem nevelése."

A figyelő ember - jelenléttel bír. S a figyelem isko­lázható. Az "iskolázott figyelem" segítségével pokol­béli bajok is orvosolhatóak. Simone Weil példátmond erre; s erre a példára nekünk, akiktől sokszorvárnak segítséget, erősen kell figyelnünk:

"A valódi szerencsétlen nem enged magához nyúl­ni, szerencsétlenségét leplezi a világ, de fóként ön­maga elótt, ahogy a rákos betegek. A jótékonykodás

Comenius arcképe sárospataki éveinek idejéMl(1850-1654)

Pilinszky János

Igen, a lomb

Igen, a lomb ragyog,a lomb tovább ragyog,és te úgy függsz e televényelőterében, akár egy gyümölcs.

Holott ember vagy, holott ember voltál,útszéli Isten.

velük szemben atrocitás, melléfogás. Nem csoda hát,ha a jótékonykodás csak még keserúbbé, zárkozot­tabbá, gyűlölködóvé és ellenségessé teszi óket. Egye­dül az iskolázott figyelemnek, a tökéletes diagnózis­nak tudnak ellenállni.

Mi történt az izgalmas szamaritánus esetében?Egy szerencsétlen vérbe borultan hevert az árokezé­lén. Jött arra valaki, aztán egy másik, de figyelmüknem volt iskolázott. Aztán harmadiknak jött a sza­maritánus, akinek iskolázott volt a figyelme. Elégvolt egy pillantást vetnie, hogy fölmérje az árokpar­ton hevero, már-már önmagát föladó ember helyze­tét. És mert a szamaritánus figyelme és fölismerésepontos volt, többé nem tudott nem cselekedni. Auto­matikusan cselekedett. Es a szerencsétlen, aki kű­

lönben minden segítség ellen föllázadt, és átkozódvarúgkapált volna, a pontos segítségnek éppúgy nemtudott ellenállni, ahogya szamaritánius nem tudottnem cselekedni."

Nekünk, itt Magyarországon, a nevelésben, a szo­ciális munka során, s napi együttélés lazább és fe­szesebb perceiben az egymásrafigyelés tudományáravan nagy szükségünk. Szerény, de kimutathatóeredményeket értünk el a nevelőképzés területén,különféle drámatechnikák alkalmazásával.

Hogyan kezdődött?

Amikor a hetvenes évek elején elért bennünket azAngliából származó, Skandináviában és másutt isvirágzó "creative drama" módszere, s itthon meg­próbáltuk honosítani, mi sem volt számunkra ter­mészetesebb, minthogy olyan alanyra oltsuk, amelyélteti és megvédi a viszontagságoktól: a népi gyer­mekjátékok adták és adják ma is az alapját a ma­gyarországi dramatikus nevelésnek - amikor gyere­kekkel kezdünk.

A kilencvenes évek elejére nyilvánvaló lett, hogy adrámapedagógia gyakorlati tanulmányozása a leen­dó nevelő számára lehet a legfontosabb: megtanítjaőt a térrel, az idóvel és a személyes hat6eróvel valógazdálkodás tudományára. A pályára alkalmasakatelőkészíti a jövendő nevelői munkára, a pályára al­kalmatlanokat pedig - hiszen ilyenek is vannak! ­olyan helyzetbe hozza, hogy ők még időben dönthet­nek, akarják-e, bírják-e életre szólóan a közvetítői

munkával és magatartással járó örömöket és terhe­ket.

Mert elsősorban egyfajta átadá magatartásrólvan szó, melynek nemcsak igazi pátosza, de az örö­me is kikopott az elmúlt évekból, évtizedekból. Ujrakellett és újra kell tanítani, ahogy a néprajzosok

versmondó 3

mondják: "vissza kell tanítani" az átadás fogásait ésfortélyait, külhonból ellesett technikák alkalmazá­sával. Hangsúlyoznunk kell, hogy csak a jelenléttelbíró pedagógus tud hatni, aki vállalja is azt, amittud, s amit hirdet. A meglévő szakirodalom nem ké­nyeztet el bennünket. Hogy lehet azt, kérdeztük,hogy a klasszikus népi kultúrában kevesebb gondvolt a közvetítéssel? (Ahogy itt ülünk, kinek-kineksaját hazája megtartó kultúrája, saját nemzetisége,etnikuma kincsestára van segítségére, akkor is, hanem elemzi azt minden pillanatban.)

Nálunk most jött el az ideje annak, hogy tanul­mányozni kezdjük, milyen átjárások vannak a népikultúra átadása és a drámapedagógia között, s mi­ben és mikor kerül fedésbe a klasszikus hagyomány­átadó magatartás és napjaink nevelőjének legkor­szerűbb közvetitói felkészültsége.

A közeljövő feladata, hogy. tanulmányozzuk abentlét kérdéseit, az idő, a helyzet biztonságos meg­élésének módjaival, a tájékozódás, az eligazodás ta­pogatozó hadműveleti után a - bár viszonylagos, demégis-mégis megtalálható - harmónia eléréséneklehetőségeivel. Legnagyobb zenepedag6gusunk, aki­nek nevét bizonyára Onök is ismerik, Kodály Zoltánmondta: "Olyan kultúrára kell gondolnunk, melyetirás és olvasás nélkül is meg lehet érteni, de amely­ben megvan a kultúra fő tulajdonsága: az, hogy ré­szesét felvértezni minden eshetőségre, és boldog em­berré teszi mindaddig, mig a neki megfelelőéletkor­Ml ki nem lép."

versmondó 4

Ez a védelem, mely maig bizton­ságot ad a benne élőnek, nem is olyanmisztikus, nem is olyan ködös eredetű,

mint azt az óvatoskodók gondolják. Avilág pontos megélésér61 van szo, azérzékelés és a kommunikáció magasis­kolájáról, a találkozás, a rögzítés, a sü­rités munkaszakaszairól, melynek stá­cióin át, a közvetítés összetett aktusasorán az élmény megérkezik a másikemberhez.

A belső képek ereje döntően mutat­kozik meg a népi kultúrában, a szö­használatban, a költészetben, aklasszikus drámai művészetekben,s adráma pedagógiában is. Amikor külön­böző tanfolyamokon az élmény képbenvaló megosztásának technikáját tanul­juk, illetve erősítjük meg, a tanítókészlettárát növeljük, s igen szép sike­reink vannak.

Van azonban valami, amivel mi egé­szen más kapcsolatban vagyunk, minta környező országok, s talán csak afinnek értik a gondjainkat igazán. Ezpedik most nem csak közös gyökerű

nyelvünkből, hanem közös eredetű

alapkultúránkból ered; fuurcsa viszo­nyunk a dramatikus improvizáci6val.

"Játsszunk rögtönzött komédiát!" ­mondja valaki Shakespeare Falstaffjá­ban, s a britek összemosolyognak. Arögtönzés magasiskoláját ma is az ola­szok commedia dell'arte figurái nyo­mán tanulmányozzuk. Részletesebbenis ismerhetnénk ugyan, de valamit

azért tudunk a német nyelvterületek híres-nevesrögtönző-versenyeiről,amikor énekesek, szónokok,csörgásipkás versmondók szórakoztatták a bolond­ünnepek, s a farsang mulatozó közönségét.

Az eltűnt, vagy inkább sohasem létezett magyarős-színjátékotazonban bajosan tudjuk visszaidézni,vagy kitalálni, hiszen ez őseinknek se nagyon sike­rült. Ennek persze ezer oka van, részletezésére hosz­szú időt kellene szánnunk - erre kész vagyok, kint afolyosón -. Most csak remélhetjük, hogy egyszermegszületnek azok a társaslélektani és színházmű­

vészeti munkák, amelyek kielégítően elemzik ezt ajelenséget.

A magyar dramatikus hagyomány rituális rendjé­ben elenyésző mértékben van jelen a rögtönzés.Ezért is olyan termékenyítő a drámapedagógia eljá­rásai között számunkra az improvizáció, mégha ne­hezünkre esik is. Míg a szláv vagy - mint említet­tem - az olasz hagyományokban központi helyen álla rögtönzés, erre nekünk, kik századokon át a kán­táló szertartás ritusaira támaszkodtunk, jobbáramost kell "rátalálnunk".

Be kell valljam, volt néhány bizonytalankodóévünk, mikor az "újhitűek" el akarták tagadni, kiakarták söprűzni ezt a formát. Ma már tudjuk, sem­miféle gyöngítő ellentmondás nem létezik a hagyo­mányörző és az újra törekvő, elismerten "kreatív"magatartás között. Megél és megélhet egymás mel­lett a kettő.

Mivel azonban páros, csoportos és nagy közössé-

get mozdító találkozásainkkal egyaránt gondunkvan, külön időt kell szánnunk pl. az ünnep tanul­mányozására. Mentenünk kell, s újra meg kell ta­nulnunk a rituálék rendjét is. Ha elfogadjuk, hogyaz ünnep - általánosan fogalmazva - egy közösség­hez való odatartozásunk megerősítésére szolgál,még dermedtebb szívvel nézünk vissza az elmúltidőszak arctalan, kusza "ünnepeire".

J ellenlétünk ereje ezen a területen is hibádzik.Újra kell vizsgálnunk a néprajz, a pszichológia és aszínháztudomány szakembereivel az ünnepek, a kö­zösségi élet tagolt idejét. Mert az is elveszett! Havannak is hagyományt örző csoportjaink, bizony elő­

fordul, hogy különössége miatt májusban is színpad­ra kerül a karácsonyi betlehemes játék. Pedig annakis ideje van, mint ahogy "ideje van a sírásnak, ésideje van a nevetésnek", kár koptatni olyan napo­kon, amikor nem feszíti az ősi rítus ereje, amikormég csak ,játékból" sem múlik rajta semmi, hiszenelfordult felette a naptári idő. Vissza kell tanulnunkaz id6ben élést is.

Ahogy itthon szoktuk mondani, a drámapedagó­gia birodalma a megismerés örömétől a kifejezés ­olykor gyötrelmes - öröméig terjed. Nekünk dráma­tanároknak speciális készültségünk. hogy helyzetbetudjuk hozni tanítványainkat, s így joggal várhatjukmagunktól és tőlük, hogy kialakuljon bennünk egy­fajta helyzetmeghatározási és döntési készség, melyaz élet minden területén jól működik, hiszen a krea­tivitás transzferálható, árvihetó az élet másik terü­letére is, ha mi tanárok már nem is leszünk ott je­len.

A figyelni tudás és a teremtés iskolájához a drá­matanítók alapkészletében a koncentráció, a konst­rukció és a kooperáció gyakorlatai tartoznak. S ezektökéletesen föllelhetők a népi játékokban is.

Fiúkat férfiakká, leányokat nővé lenni segítő, ta­gadhatatlan, ám szinte tündéri erotikát tanító da­lokból, mondókákból, csúfolódókból, párosítókból,ügyességi vagy erőjátékokból, az emberélet fordulói­hoz kapcsolódó szokás-játékokból állítunk össze ha­marosan szöveggyújteményt, amely hozzásegítheti atanárt a klasszikus, mi több, nemzeti - alapokonnyugvó, korszerű, szociális ismeretek átadásához.

Válogatást készítünk azokból a magyar népme­sékből, s a Magyarországon élő nemzetiségek és et­nikumok mesekincséből, melyek különösen alkal­masak közös dramatizálásra.

A befejezéshez közeledvén hadd osszam megÖnökkel egy felismerésemet: Az újdonatúj nevelésitechnikák és kreativitást fejlesztő gyakorlatok ré­vén a nevelőt megtanítjuk kérdezni. Ne félj! - mon­dom sokszor. Ha más nem is jut eszedbe, csak vedda világot, a Napot, a Holdat, egy körtét, egy almát,mutasd a gyereknek, s kérdezd: MILYEN? - Elfogjamondani. De vigyázz! Várd meg a választ! Merthogy neked milyen, azt tudod. De hogy neki milyen,- azt sohasem tudhatod. A drámatanárok megtanul­ták megvárni a választ, mert tudják, szükségük vanrá a következő időszak tervezéséhez.

Felismerésem azonban az, hogy nagyon is rákap­tunk - országos méretekben! - a mechanikus kér­dezgetésre. Ismerik azt, ugye, mikor hazajön a gye­rek az iskolából, s elkezdjük bombázni: Mi volt az is­kolában? Mi az, hogy semmi? Feleltél? Miért nem?Hol akabátod? Levitted a szemetet?

És ha vagyunk olyan szerencsések, hogy levitte aszemetet - akkor megáll a tudományunk. Most - milegyen? Elbizonytalanodásunk ugyanolyan termé­szetű, mint harchoz szokott gyerekeinké. Nem kellmegverni, nem kell ítélkezni fölötte, nem kell a lel­ké~ megmenteni - mi az ördögöt csináljak vele?

Igy jöhetünk rá arra, hogy elveszítettük szavainkegy részét is. Elveszítettük azokat a "semmit mon­dó" szövegfoszlányokat, amelyek simogatása nélkülnehezebb az együttélés, amik pihenő-időtjelenthet­nének a számonkérés és a dicsérgetés hullámvölgyeiközött. Pedig voltak nekünk ilyenek!

Képzeljenek el egy hétvégi délutánt egy lakótelepilakásban, amikor zümmög a mosogép, berreg a por­szívó, odabent apuka nézi a meccset, ordít a szpíker,a háziasszony ugrál a háztartási gépek meg a gáz­tűzhely között, s még kisgyerekére is ügyelnie kelle­ne, aki ott ül egy széken, s lóbázza a lábát. Mitmondhatunk - neki? Ha nem felejtettük volna el,talán eszükbe jutna az a dalocska, ami azt mondja:

"Lóg a lába láganincsen semmi dolga,mert ha dolga volna,a lába nem logna"Mit jelent ez? Az égvilágon semmit. Csak a leg­

fontosabbat, hogy itt vagyok, kisfiam, szeretlek.Nincs baj. Jelen vagyok.

Ennek a dalnak a megfelelőjét ki-ki megtaláljasaját anyanyelvén.

Miért idéztem? Hogy elmondhassam: míg egyikoldalról kérdezni tanítjuk a leendő nevelőket (legye­nek azok tanárok vagy "csak" szülőanyánk), a má­sik oldalról kérve-kérjük: Ne kérdezz! Ne utasttelHagyd békén. Pszt! - jelezd persze, hogy jelen vagy,mert szüksége van rá. S erre az agressziót nélkülözőjelzésre legmegfelelőbbek azok a szövegfoszlányok,melyeket elődeink is kipróbáltak már, csak mi vala­hogy kimaradtunk ezek öröméből. Pedig akár a kor­társi együttlétek során, amikor testvérek nyúzzákegymást, háton cipelve a másikat, s mondják: "Bü­dös túrót vegyenek! Jó csípős a túró" Vágy "Papri­kát vegyenek! Paprikát", formát ad az interakció­nak ez a néhány szó. Vagy "hivatalos" formát köl­csönöz a testi érintés igényének; Ringatókat, szülö­nyuvasztókat idézhetünk, például; "Mászik bogár,viszi farkát, megeszi az apu nyakát!..." Ezt a kin­cset nem lehet médiára, könyvre, kazettára bízni.Véren át és lelken át, tenyérből tenyéren, testtel atesthez érve, zöldelő búzacsíra fölé hajolva vagy ép­pen a~ ünnepi gyertyát gyújtva, csak az EGYÜT­TES ELMENY során adható át a hagyomány.

Itt és most, mutasd neki, tedd meg vele, akkor,amikor annak a tettnek ideje van! Felnőtthiányban

szenvedünk mindannyian. Legalább a gyerekkel le­gyél vele, hogy elsődleges emlékeibe épüljön belemindaz, amit mi talán könyvekből tanulunk, mertnincs emlékünk róla, de néki mégis megadhatjukazt, felkészültségünk, személyes erőnk és a közös­ség segítségével.

Ezért örülünk tehát, hogy a "dráma" bekerült amagyar alaptantervbe, mert úgy látjuk, hogy a je­lenléttel bíró, a hatni tudó, az örökítő és teremtő

ember közös alak a hagyományátadás és a drámape­dagógia határmesgyéjén. S remélhetünk, mert ­ahogy ez a konferencia is mutatja - nincs egyedül.

Gabnai Katalin

versmondó 5

A magyar ősköltészet nyomairólRészletek Képes Géza tanulmányából

Ima lóáldozat bemutatásakor

...A kutatók mindmáig vitatkoznak afelől: melyiknép ismertette meg az ugorokkal, tehát a vcogulok,osztjákek és magyarok őseivel a lovat és alótartást.A vogul és osztják hösmondákban úgyszólván töme­gesen fordul elő asziper (sofsár) szó, ami feltétlenülaz ősi kultúrát átadö nép neve... Ezzel a néppel(most már elárultam a nevét is: ugyanaz a hajdanhatalmas hódító nép volt ez, amelytől nevét kapta

Szibériátl) a történelem folyamán hol szabir, holszovár néven találkozunk. Véleményem szerint irá­ni népcsoport ez, nem pedig türk, ahogy eddig hittékés hirdették. Mindenekelőtterre mutat a szevár szójelentése: "lovas" ...

A magyarokban a honfoglalás után ezer éven átélt a hagyomány, amely szerint őseink lóáldozatot ­fehér lovat - mutattak be az Eg-istennek - de iro-

dalmi ábrázolásainkban még utalástsem találunk sehol, hogy milyen szö­veget mondott a sámán alóáldozatbemutatásakor -, némán történik.És egy századon át süvölt a panaszszakadatlan, hogy: "Semmink sincs- ha legalább csak egy morzsányi tö­redék maradt volna reánk abból,amit a táltos mond az áldozat bemu­tatásakor!" ... Erre vonatkozólag akövetkezőket kell mondanom: nem­csak morzsák maradtak ebből a szer-tartásból, hanem kerek, teljes mű­

vek, alóáldozás bemutatásakor énekformájában mondott imák - vogulnyelven! Reguly egy ilyen éneketmár 1844 januárjában feljegyzett avogulok közt a Közép-Lozva vidé­kén... -De lássuk hát magát az imát,az éneket, amelyet vogul eredetibólfordítottam...

Anélkül, hogy agyon akarnám ma­gyarázni ezt a verset, amely önma­gában és önmagáért beszél, csak né­hány megjegyzést fűzök hozzá, főleg

ritmikai szempontból. Az ének négyrészre oszlik, az egyes részeket csil­laggal válsztottam el egymástól. Azelső rész éneklése közben történt a lófelvezetése a szentteit vörösfenyő­

höz, az istengyertyához. Ez az első

rész az isten megidézése. A másodikrész alatt már kezdődik és folyik azáldozás, a máglya meggyújtása lIa ki­választott" fehér ló leölése (karddal!)és belső részeinek, szívének, tüdejé­nek, májának, fejének lábainak mág­lyára vetése, a többi részeinek meg-sütése, ami aztán az áldozó hívekelesége lett. Az áldozati szertartásonnő nem vehetett részt, mint ahogyegyes ősi énekek szent részének elő­

adásánál sem. Az áldozati ének har-madik részének mondása, recitatívhangon történő éneklése közben da­rabolták szét a megsütött húst azünnepség résztvevőinek.A záró rész­ben a sámán már bejelenti a kedve­sen fagadott áldozat kedvező követ­kezményeit: a pokolból közeledő be­tegség-isten útját eltorlaszolták; akinem tudott halat fogni, azt most

..

..

uralkodik itt fenn:aranyból vert küszöbénaz ősz fejű istenvas botja fejéretámaszkodik itten,nap-hímes nyeregbeemelkedik itten.Hét folyó legényeihasított orrú hét táltosló eléeresztik lovunkat.Abroncsként forgő hét ég körülfuttatják lovunkat.Hol férfit riasztósötét gödör támad:pompás ló patájadöngölje simára!

Szigva menti leányasszonytemlegetnek, áldásosztót.ló husát a rost mentébenfonál-nyesőgörbe késselossza szét!Kinek mi az osztályrésze:ossza szét!

Vízi ínség verte fivízi szerencséjeím, újra kiáradt;ágynak esett atyáraháromszoros életkorkedves fénye áradt.

Tüze fakadt tüzes tájkórja közelg, már a zajthallom: suhog ruhaszámya.Nyersvasból. ím, cölöpsortkezdünk elé levenni,vasvesszőből sűrű sövénytkezdünk elé vonni.A kór futó útjátvérrel töltött vödrökkelmind tele locsoljuk,a baj futó hét keresztútjátéles kés élévelszerteszét szabdaljuk.

..

Hét isten felett fénylő

ősz fejü öregecske!Tavirózsa füledet,obi-rózsa füledet,félénk fekete ruca fülekéntfigyelő füledetfordítsd mifelénk!Szemed, mint az Ob ragyog,szemed oly nagy, mint az Ob:Ragyogtasd lefelé!

Dús ember udvarának közibülválasztott vasasszájú szép lovatvörösfenydd tövéhezitt vezetem..Hét isten közzülaz égi térség legkisebb fia!Vörösfenyő istengyertya menténereszkedj le ide közzénk.Vörösfenyő istengyertya menténúgy szöktesd fellovunkat:lába ki ne ficamodjék.Arany nyakú hét hattyúszent otthona: szép nagy tó,ott térdig érő mély vízbevezesd be lovunkat.Köldöke-vágott halandó emberkeze nagy mocskát mossad leróla.Hogyha már jóllemostad,naphímű hímes nyergetcsatalj rá!Lába ha tán gyarló volt,vas lábat illessz rá.Háta ha tán gyarló voltvas hátat illessz rá.Feje ha tán gyarló volt,vas fejet illessz rá.Hét karikás, réz karikás zablátrakj foga közé.Fékjét fogjad kemény kézzel:hét ugrással, hét szökéssel,hét ugrással, szép szökéssel,ugrassad őt fel.Ha az égbe felhágott,sáraranyból vert ajtótokos ló orra nyissa ki.Ósz fejű isten-pár

versmondó 6

már elárasztotta a vízi szerencse, a beteg gyógyul­tan felkelt, az öregnek régi ereje visszatért. S mind­ezt a sámán már múlt időben, mint bekövetkezetttényt jelenti be. Az énekek ritmusa tisztán mutatja

ÉLETFA (SZILÁGYSÁGI KÁLYHACSEMPE)

azokat a vonásokat, amelyeket a lovas nomád kultú­ra verselésére jellemzőnek tekintenek: rövid pergő

sorok, amelyeket a kifejezések megismétlése teszmég felfokozottabbá...

ÉLETFA - NAP - HOLD - EMBER

••

EGYRE KOZELEBBA nyelvrokonság befogadásának stációi

Magyarország csak 1770-ben ismerhette meg valódi- és nem költött, álmodott - östörténetét; SajnovicsJános latin nyelvű munkája bizonyította be nyel­vünk finnugor eredetét, s hívta fel a figyelmet roko­nainkra. Akkoriban tanultabb honfitársaink közöttis kevesen akadtak olyanok, akik hallottak-olvastakvolna a lappokról, a vogulokról, a zürjénekről vagyakár az észtekrál. Ez a felfedezés igen hosszú időn

át a tudósok dolga, belügye maradt, ők alakították,fejlesztették ki az összehasonlító nyelvtudományt,pontosították az adatokat, megrajzolták a családfát,s eredményeiket az egyetemi stúdiumokba is beépí­tették. Több mint 120 éve, 1872-ben létesítették aföldkerekség első finnugor tanszékét a budapestiegyetemen, magyar szakos tanárok nemzedékei tud­ják - s olykor tanítják is, hogy a finn kota és a ma­gyar ház szó közös töböl ered. Ugyanők többnyire hi­bátlanul fölsorolják a nyelvcsalád húsz ,tagját, jóesetben a rokoni fokozatokat is ismerve. Igy és eb­ben a formában a rokonság (azaz a nyelvek rokon­sága, valamint a család tagjai) népünk egésze szá­mára voltaképp közömbös, érdektelen állítás, hallottde gyorsan elfelejtett adattörmelék maradt - szak­könyvekbe, tankönyvekbe szorulva.

Ha ezt az állapotot a magunk közegében első fá­zisnak, az éppencsak tudomásulvételnek tekintjük,akkor mintegy a közöny oldódásának, az érdeklődő

egymásra pillantásnak fogható fel az a lépés, ame­lyet a tudósokat követően a költők és írók tettekmeg. A holt szavakból egy idő után ők hallották ki és

meg, fogták föl az igaz költészet csengését, sodróerejét, s munkálkodásukkal (a poros kötetekben bá­nyászva) az önmagukban alig valamit mondó nép­nevekből ők bontották ki, mutatták föl az élő, léleg­ző, még mindig alkotó, sokszínű közösségeket. Vi­kár Béla Kalevala-fordításától (1909) Képes Gézá­nak a rokonság egészére kitekintő, s annak mindentagját egybeölelő varázslatos antológiájáig (Napfélés Éjfél 1972) több mint hat évtized telt el, majdújabb húsz év. Ebben a periódusban java költőink

szívükbe és köteteikbe is befogadták, népünk világ­irodalom-képébe is beillesztették a finnugorság köl­tészetét.

Ez volt a rokonság felfedezésének és befogadásá­nak második foka. Ilyképp könyvekben, betűkben ésképekben - s végre méltó köntösben - köztünk vol­tak immár a családtagok, sokan sokat tudtunk ró­luk, az elismerés és a szeretet érzése is egyre többfe­le ébredezett. De inkább csak némán, tudati szin­ten. A teljes befogadáshoz, a reveláló értékű felfede­zéshez, rátaláláshoz még egy újabb lépés, gesztus hi­ányzott: kilépni a holt lapokról, megszólaltatni acsak olvasott, de soha nem hallott, szokatlan, demégis ismerős költészetet, hogy az a fülön át a szív­hez is eljuthasson.

Most végre ez is megtörtént, szinte hallhatóanmegtört a jég, s hazánk számos vidékén (néhány na­pon át szó szerint) "hét határon hallik húros daruhangja", ahogy a ritka szépségű vogul mondás tart­ja, s amely egyben találó címe is Nagy Katalin sze-

versmondó 7

Nagy Kálmán jordftása

Kalevala (részlet)

retettel, gondosan szakszerűen összeállított finn­ugor (uráli) antológiájának. Ó (az esztergomi VitézJános Római Katolikus Tanítóképző Főiskola do­cense) a spiritus rektora annak a finnugor költésze­tet népszerűsítő versmondó (de prózát sem kizáró)mozgalomnak, amelyet az Országos VersmondóEgyesület támogatott és szervezett meg, s amely azország legalább száz iskoláját, sok-sok plusz munkátvállaló tanárt és diákok tömegét készítette cselek­vésre, kizárólag finnugor szövegek kiválasztására,betanítására és színvonalas előadására. A "RokonNépek Költészete Fesztivál" címen megrendezett

Dr. Domokos Péteregyetemi tanár

ELTE BTK Finnugor Tanszék

verseny a harmadik fokozat anyelvrokonság felfedezésében azegymásra találás, az egymásra is-merés igaz örömével, s annak azigénynek a megerősödésével: vál­jon ez a kapcsolat még szorosabbá,teljesebbé.

Ez már nem telhetetlen vágy, snem is új lépcső vagy fok. A jövő­

ben pontosítani, finomítani kellmunkánkat, s mindenekelőtt arrólszükséges gondoskodni, hogy vala­mennyi magyar iskola könyv­tárában meglelhetők legyenek alegfontosabb finnugor antológiák(magyar fordításban, kiadásban).A tananyagban is több helyet, fi­gyelmet igényel a nyelvrokonságitematika. Legyen nyilvánvaló min­denki előtt, hogy a kis finnugornemzetiségek körében ma is élve éla népköltészet, hogy például a hét­ezer főnyi vogulság folklórját ­gazdag rétegezettsége és esztétikaimagasrendűségeokán - bármelyik"nagy" nyugati nép csak irigyelhe­ti. De van mit okulnunk, tanul­nunk e nehéz sorsú kis népekújabb keletű szépirodalmából is. Atürelem, a szeretet és a lelkesedésátsegít a kezdet nyilvánvaló nehéz­ségein. Jó volt látni az esztergomiverseny döntőjébe jutott gimnazis­

tákat, főiskolásokat, felnőtteket. Olyan feladatravállalkoztak mindannyian (s oldották meg sikerrel),hogy szívem szerint 25 első díjat (ennyi volt a részt­vevők száma) osztottam volna ki.

Adja az ég, adja Numi-Tórem (az obi-ugor hitvi­lág legfelső lénye), s alakuljanak úgy hazai lehetősé­

geink, hogy ez a nemes és sikeresnek bizonyult kez­deményezés hagyománnyá váljék.

tudja meg, aki akarja,ifjú emberek sorában,növekvő népek sorában:szóljuk, ami szót szereztünk,mondjuk, ami verset vettünköreg Vainámöinen övjén,Ilmari tüze tövében,Kaukomieli kardja élén,Joukahainen íja ívén,pohjolai rétek végén,Kalevala messze földjén.Edesapám énekeltefejszenyél-faragás közben,édesanyám mondogattaorsó pergetése közben,még mikor én gyermek voltam,csak a földön forgolódtam,rossz gyerek, tejes szakállú,kis kölyök, tejfölös szájú.Szampó nem volt szónak híján,Louhi sem varázslat nélkül:Szampó a szavakba vénült,Louhi varázslatba pusztult,versekbe veszett Vipunen,Lemminkainen játékokba.

Mind csak azon gondolkodom,egyre csak azon elmélkedem:Kedvem támadt énekelni,jó szívvel beszédbe fogni,népünk versét mondogatni,régiek dalát dalolni.Szavaim számban olvadoznak,beszédeim bontakoznak,nyiladoznak nyelvem hátán,futamodnak a fogamra.Jöjj hát, öcsém, jó barátom,gyere, gyermekkori társam!Daloljuk dalunkat együtt,ketten kezdjünk énekelni,mert most megint összegyűl­

tünk,megérkeztünk messze földről!

Ritka rend, hogy összegyűl­

jünk,egymás látására jöjjünkezen a szegény határon,puszta északi vidéken.Kösd a kezedet kezembe,ujjad ujjaim közébe,jó éneket énekeljünk,legjobb dalunkat dalolj uk,halgassa meg minden jámbor,

versmondó 8

ROKON NÉPEK KÖLTÉSZETE

Fesztivál születikA rokon népek napjának ötlete a finnugor népekkulturális együttműködésénekkeretében született afüggetlen Észt-, Magyar-, és Finnországban. ElőszörEsztországban és Finnországban tartották meg1929-ben. A következő évtől Magyarország is csatla­kozott a rendezvényhez.

A IV. Finnugor Kultúrkongresszus (Helsinki1931) határozatot hozott, hogy ezentúl ez a napminden év októberének harmadik szombatja legyen.Ettől kezdve ilyenkor a kultuszminiszterek távirat­ban felköszöntötték egymást, a napilapokban alkal­mi cikkek jelentek meg, foglalkoztak eggymás iro­dalmának, művészetének teIjesztésével és a rádió­ban eljátszották egymás népeinek himnuszát. Az is­kolákban kultuszminiszteri rendeletre egy tanórátarra fordítottak, hogy megemlékezzenek a fiinnugornépekről, és megmagyarázzák a tanulóknak anyelvrokonság mibenlétét. E rendezvények sora ésvele a rokon népek mozgalma a háború idején meg­szűnt. Esztországban 1989 óta rendezik meg ismétezt az ünnepet hazánkban.

Jómagam a rendeszerváltozás után.> Nagy Kata­lin tanárnő által - szervezett megemlékezések so­rán kerültem közelebb a finnugor népi- és műkölté­

szethez, kultúrához. Az amatőr (színház, pódium)mozgalomban szerzett élményeimből tudtam, hogyez a terület hiányzik aversenyeink, versmondóinktárházából. Ebben az alapállásban született a RokonNépek Költészete Fesztiváljának gondolata.

A fesztivál alapvető célja, hogy ráirányítsa a fi-

gyeImet a finnugor költészetre, s ezáltal az "egészversmondó társadalom" számára új utakat mutas­son.

Az új mozgalom elindításához azonban óvatos fel­tételeket szabtunk, mivel tudtuk, hogy ebből a kul­túrakörből még a rutinos versmondók közül is csakkevesen tudnának repertoár anyagot. Az egy mű- ésnépköltészeti alkotás kiválasztásához szinte mindenjelentkező kérte a felajánlott bibliográfiát. A májusimeghirdetést követően, - amit az egyesület 800 tag­ja, a nagy versmondó hagyományokkal rendelkező

középiskolák, valamint az írott és az elektronikussajtó segítségével tettünk - 140 versmondó jelentke­zett az októberi fesztiválra. Ennek ellenére a buda­pesti elődöntőn sajnos csak a jelentkezők egyharma­da jelent meg. Talán itt mutatkozik meg az igaziszembesülés az ismeretlen költészet és a már jól be­vált sémák közötti különbség. A versmondók nem­csak a felkészülés alatt küzködtek a versek, mesék,siratók megkomponálásával.

A nyelvi kifejezőeszközök sokrétű alkalmazásagyakran megoldhatatlannak tűnő feladat elé állítot­ta a leíró-jellegű, intellektuális versekhez szokottelőadót. Az alliterációk és a sorok dallamvezetésé­nek megtartása, illetve az elbeszélő, leíró jelleg elha­gyása volt a legnagyobb választás.

A felfedezés buktatóit vállaló - zömmel ifjú ­versbarátok hitet tettek a Rokon Népek KöltészeteFesztivál létjogosultsága mellett.

Gáspár Sándor

ESZTERGOMI TÚNÓnÉSEK

Éppen két évtizede, 1974 őszén kerültem közelebbikapcsolatba az amatőr versmondó mozgalommal, ésazonnal hivatásos "ítészként", azaz zsűri tagként. Averseket mint irodalmár mindig is szerettem, a tol­mácsolásban rejlő műhelytitkokba pedig az előző

években a Rádió Irodalmi osztályának versszerkesz­tőjeként a studiókban volt alkalmam beavatódni ne­ves színészek és rendezők jóvoltából.

Akkoriban egy-egy országos szavalóverseny való­ban országos eseménynek számított, a jelentkezők

száma pedig meghaladta az ezret, és megmozgattaszinte az egész hazai művelődési hálózatot. Nemvolt ez másként az 1974-ben szervezett József Atti­la szavalóverseny esetében sem, amelynek 1975-benmegrendezett középdöntőités döntőjét hét alkalom-

mal fő műsoridőbenés élőadásban közvetítte mind arádió, mind a televízió. Az esemény rangját talánelég jól érzékelteti, hogy az adásokban - mint meg­rögzött rádiós általában már a selejtezők során ismindig műsorban gondolkodtam - Simon Istvánlátta el a műsorvezető tisztét és Nagy László volt azsűri elnöke.

A nagy sikerű rendezvénysorozat hagyománnyávált, a következő évtized során legalább minden má­sodik esztendőben meghirdettünk egy.-egy országosversmondó versenyt. Igy került sor az Ady, a Radnó­ti, a Nagy László és a Babits szavalóversenyre. Alendület a nyolcvanas évek elején tört meg, a közve­títésektől először a televízó zárkozott el, majd foko­zatosan a rádió műsoraiban is mind hallgathatatla-

versmondó 9

nabb adókra és adásidőkre kerültek a szavalóverse­nyek. "Mérvadó" tömegkommunikációs berkekbenszinte általánossá vált a vélemény, mely szerint azamatőr-mozgalom - beleértve a versmondást is - ki­fulladt. Szerencsére ezt maguk az érintettek, a vers­mondók nem így látták, a Berzsenyi Társaság sza­valóversenyei, vagy az időközben megalakult Orszá­gos Versmondó Egyesület rendezvényei legalábbiscáfolni látszanak ezt a vélekedést. Csupán egyetlenpélda: 1994-ben a Költészet Napja alkalmából ren­dezett Országos József Attila szavalóverseny győz­

teseinek tatabányai gálaestjéból - akkor még rádiósdolgozóként - kitűnő, ötvenöt perces, minden szak­mai fórum előtt vállalható műsort sikerült összeállí­tanom, ami kétszer is elhangzott a Magyar Rádió­ban. Az érdem, a minőség nyilvánvalóan nem aszerkesztóé, hanem a versmondóké, a felkészítőké,

hiszen jó, hallgatható műsort csak színvonalas pro­dukciókból lehet készíteni.

Az említett példa időben nem esik távol az 1994.október 22-28-án Esztergomban, a Vitéz János Ró­mai Katolikus TanítóképzőFőiskolán megrendezettvers- és prózamondó versenytől, amelynek témája arokon népek irodalma volt. Jelenleg ugyan már nemáll módomban rádióműsorokatszerkeszteni, az em­ber azonban elég nehezen tud megszabadulni kétévtized beidegződéseitől, így a versenyt óhatatlanulabból a szempontból is figyeltem, vajon a résztve­vőkból ki tudnék-e állítani egy csapatot, amelyikméltó arra, hogy irodalomi szövegeket ország-világnyilvánossága előtt művészi szinten tolmácsoljon. Ahelyzet az eddigi szavalóversenyekhez képest annyi­ban volt rendhagyó, hogy a versenyzők olyan műve­

ket interpretáltak, amelyek a nagyközönség előtt

II

jobbára ismeretlenek, arról már nem is szólva, hogya hallgatóságnak - természetesen a zsűrit is beleért­ve - eddig nem nagyon volt alkalma ezeket a szöve­geket ismert, iskolateremtőelőadóművészek tolmá­csolásában hallani.

A szövegválasztás lehetősége szinte határtalanvolt, a vogul népköltészettől a modern észt és finnirodalom Európa-szerte ismert képviselőinek Iirájá­ig terjedt. A résztvevők tehát - gimnazistáktól anyugdíjasokig - igazán kedvükre búvárkodhattakebben a végeláthatatlan anyagban, mire ki-ki ráta­lált a neki tetszőre, a hozzá il1őre, a kedvére valóra.Hadd tegyem nyomban hozzá, a verseny tanúságaszerint búvárkodásuk az esetek többségében ered­ménnyel járt. Csupán néhány alkalommal tapasz­taltuk, hogy valaki a könnyebb megoldást választvaleragadt egy-egy nagy new szerző sorainál, amit az­tán - hiába a szép mondatok - nem tudott átütő

erővel tolmácsolni. Összességében azonban elmond­hatjuk, hogy a döntő versenyzői versválasztásból,fellépési biztonságból, szép magyar beszédből, előa­

dói kvalitásokból egyaránt jól vizsgáztak. Ugy vé­lem, ezzel a megállapítással másik négy zsűritársam

is egyetért, akiket a rendezők igen jó érzékkel a"társművészetek és társtudományok" neves képvi­selői közül válogattak össze. Zalán Tibor és SoókyLászló a költő, Kiss László az egykori versmondó,Domokos Péter professzor, a zsűri elnöke a tudósszemszögéből követte a versenyt. Jómagam máigsem tudtam eldönteni, hogy mint a finn és észt iro­dalom fordítója, -kutatója, vagy mint "hivatásos"zsűritag élveztem-e jobban a versenyt.

Egy biztos, a produkciók többsége élt, a szöveg ésinterpretációja hatott mind a közönségre, mind azsűrire, függetlenül attól, hogy ismerték-e az adottmű kultúrtörténeti hátterét, vagy sem. Én úgy vé­lem, ennél többet nemcsak hogy nem kell, de nem isszabad várni egy szavalóversenytől.

Visszatérve az imént felvetett kérdésre, hogy kilehetne-e állítani az esztergomi mezőnyból egy szín­vonalas csapatot, a válasz csak egyértelmű igen le­het.

Fehérvári Gyózó

CSEREMISZ MUSTRAI

SZARVAS (CSEREMISZ HÍMZÉS)'----- ~ 1'----- - _

versmondó 10

~ ~

A IV. ORSZAGOS BERZSENYI DANIELvers- és prózamondó verseny

A Berzsenyi Dániel Irodalmi és MűvészetiTársaság névadó költője példaadó életművének és amagyar irodalom mind szélesebb körű megismerésére törekedve - 1986, 1989, 1992 után - negyedikalkalommal hirdeti meg 1995 telére a Berzsenyi Dániel vers- és próza mondó veresenyt.

~ országos versenyt támogatj,a a Marcali Városi Önkormányzata, Kaposvár Megyei Jogű VárosÖnkormányzata, Somogy Megyei Onkormányzat és az Országos Versmondó Egyesület.

Nevezési feltételek:- Betöltött 14. életév, felső korhatár nincs,- 5 lírai vagy prózai alkotásból (részletből) kell felkészülni: 2 verset, prózát Berzsenyi Dániel életmű-

véból és 3 művet az 1900-as századfordulótól1945-ig született magyar irodalmi alkotások közül­ide sorolandók az e korszakban alkotói pályára induló szerzők művei is - kell választani.

Jelentkezési határidő: 1995. január 15.

Jelentkezési cím: Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság7400 Kaposvár, Honvéd u. 5. (Telefon: 82/319-948)

Értékelés:A jelentkezők arányában regionális, illetve budapesti selejtezőt rendezünk 1995. februárjában

Az ifjúsági és felnőtt döntő időpontja és helye:1995. március 17-18-19. Marcali Városi Művelődési Központ

Mindkét kategória legjobbjai értkes díjakban - pénzjutalom, különdíjak - részesülnek.

Berzsenyi DánielVandal bölcseség

A vandaloknak ferde bölcsességeIsmét divatba jő s csudáltatik;Ezek, hogy a nagy Rómát dőlni látták,Vesztének abban lelték fő okát:Hogy ottan írni és olvasni szoktak;S ez okra nézve ők a könyveketElégeték mint ördögségeket: .S hogy most kiforrta Párizs régi mérgét:Mi szülte azt más, mint könyvek, tudosók?Égetni kell hát minden könyveket,Égetni mindazt, aki gondol és lát!

Oh, vandaloknak sanda bölcsesége!Méltó, királyi fülbe zengeni!Tenéked a nagy Róma csüggedéseS Párizsnak ádáz harca egy eset?Tenéked alma s makk egy fán terem?Hát vandalok közt nincs-e pártütés?S nem félt-e Caesar a vad Galliától?Hát a szeraillok öldökléseiÉs Ázsiának végtelen zavarja,A Dózsa, Hóra gyilkos pórhadaMind a tudosók s könyvek mívei?Hát Prussziának s Bécsnek trónusátCsak a vak észnek fékje tartja fent?

S azért nem omlik ott királyi vér?S tán Angliának népe balgatag,Azért parancsol a föld tengelyének?

Így van! ha szél fúj s fergeteg leend,Ha a búzában konkoly és vadóc van,Ha nyájainkat métely szállja meg,S a szürke kanca vemhét elveti,Azt mind tudósok s könyvek mívelik.Bölcsen! Dicsően! Inach és Numa,Ninus, Zoroaster így okoskodának,Tehát mi is! - Oh, de nagy hézag ez!A makkos ember és mi, nagy különbség!A makkal elmult a szilaj szabadság,Az ember önként hordja most nyügét,A békes élet bájit ismeri,S a marhafékre nincs szüksége többé,Lám Títus, Aurel s Fridrik nem valánakSem istenek, sem a nap öccsei;Imádtatának mégis a világtól;De a tyrannok, bár istenfiaknakNeveztetének, bárd alá jutának.

1815 körül

versmondó II

Emlék és varázslatRadnóti Miklós országos vers- és prózamondó versenyek

a költő halálának 50. évfordulóján

Félévszázada halott Radnóti Miklós, kinek életeés köhészete a szellem szabadságának és a ha­za szeretetének fényes példázata. Egy köhlSrlSlhalála után emlékezni méltóképpen csak költe­ményelnek felmutatásával lehet.

IFJÚSÁGI VERSENYVeszprém, 1994. november 4.

Veszprém Megye és Szentkirályszabadja Önkor­mányzata, valamint a Radnóti Emlékbizottság no­vember 4-5-én kétnapos ünnepi rendezvénysorozat­tal emlékezett Radnóti Miklós halálának 50. évfor­dulója alkalmából a költőre. A rendezvények részevolt a Diákköltők Találkozója és az Országos Ifjúsá­gi Versmondó Verseny. Az alábbiakban ez utóbbirólkövetkezik néhány gondolat és az eredmények.

E16re bocsájtom, hogy írásom nem csak tudósításakar lenni, hanem véleményt is kíván közölni ésmint ilyen tartalmaz szubjektív elemeket is, me­lyekkel esetleg a résztvevők nem mindegyike értegyet, különösen ami a kilenc tagú zsűrit, az 59 ver­senyzőt, no és a felkészítő tanárokat illeti. A fentimondattal már a közepébe vágtam ez események­nek, de menjünk csak sorjában.

Az előzményekröl annyit, hogy a versenyt meg­hirdetők és támogatók (dicséretesen sokan voltak)felhívására az ország számos középiskolájában ta­nuló versmondök megyei el6döntőkön vettek részt,majd a három, helyileg legjobbnak ítélt kapott meg­hívást az országos döntöre. A közel hatvan verseny­z6t és a kilenc f6s zsűrit három csoportba osztottáka rendez6k mintegy újabb selejtezőt tartva és kiala­kítva a tizennyolc legjobb versmondó döntőjénekmez6nyét.

versmondó 12

Magam részérol, mint a zsűri tagja a rendezvény­sorozat igényes előkészítését és a körülményeket fi­gyelembe véve fokozott elvárással tekintettem aversmondók produkciói elé. Ha valaki ezek után aztgondolná, hogy tévedtem, hát annak csak részbenlenne igaza.

Régen találkoztam ennyi szépen beszé16 és ilyenhittel készülő tehetséges diákkal, mint ezen a ren­dezvényen.

A szünetekben kollégáimmal majdnem elégedet­ten bólogattunk, különösen az el6dönt6k idején. Az­tán ahogy sorjáztak a versek és a versmondók, úgylátszödott a zsűri, no meg a szépszámú közönség ar­cán is némi csalódottság. Kezdtek kicsit egyformáklenni. Vártuk, vártuk a nagy Ó-t, azt a csodát, azt avalamit, amiról az emberfia (főlegha zsűri tag) nemtudja mitöl olyan ("Én nem tudom mi ez, de jó na­gyon") csak lenyúgözi, hitet ad neki a költészetben,a versmondásban, a tanításban. Olyan egyformánközepesen jók voltak, nem volt beszédhibájuk, szé­pen öltözködtek, jó volt a kiállásuk, csillogott a sze­mük és csak dörömböltek a csoda kapujában, de azcsak nem akart kinyílni. Néhányan még kiabáltakis, sőt egy fiú majdnem sírva is fakadt, de mindhiá­ba.

És ekkor fölrémlett bennem egy húsz évvel eze­lőtti, történetesen éppen Radnóti-verseny, ahol arendezők úgy gondolták, hogy minden egyes vers­mondónak kötelez6 elmondani a költ6 Nem tudha­tom c. - akkor még Kádár-barokkosnak ítélt - ver­sét. Most nem volt kötelez6en előírva vers és mégismintha Radnóti költészete az El6hang egy mono­drámához-ból, A félelmetes angyal-ból és a Másodikecloga-ból állna. Fiatal hamvas lelkek és testek küz­ködtek, szenvedtek a számukra megoldhatatlannal,azokkal a szenvedésekkel, gondolatokkal, melyek

térben és időben (hála istennek) távol állnak tölük.Nem beszélve előadói tapasztalatlanságukról. (Hon­nan is lenne?)

Hol maradt Radnóti törékeny, álomszerű, bár­mely lélek számára érezhető és érthető szerelmi lí­rája, mely kortól, nemtől függetlenül mondható, elő­

adható, átélhető? A zseniálisan szép fordításai semjelentek meg egyetlen kivételtől (Német Ildikó, K6­szeg) eltekintve, aki Viktor Hugo: Stella című versétmondta. Ezek a fiatalok az ország legtávolabbipontjairól, sót határon túlról - Sepsiszentgyörgyrál- is érkeztek és mégis szinte ugyanazt mondták,ugyanúgy, legtöbbször félreértelmezve mondtákRadnóti verseit.

Az okát természetesen csak tippelni tudom. Az is­kolai szabad tantervű oktatás még nem jutott elodáig, hogy a régebben központi elvárásként aján­lott verseken túl lépjen. Igy aztán a T. zsűri egyébhíján csak a versmondókban fellelhető, rejtett vagymár kibontakozott képességeket értékelhette leg­több esetben és nem a produkciót általában. Lett isvita a döntő értékelésénél. Nem is inkább a helyezé­sek sorrendjéról. hanem például arról, hogy legye­nek-e helyezettek, vagy hogy ki mit kapjon a bősége­

sen felajánlott ajándékokból.Végül a kollektív bölcsesség, ha nem is egyértel­

műen, de meghatározott egy sorrendet, mely alap­vetáen a pontozás alapját képezte, de a két vagy há­rom versmondó közötti azonos helyezési számmaltette árnyaltabbá.

A vers, az irodalom, a művészetek kedvelői nevé­ben is köszönet a rendezőknek azért is, hogy nem

Razglednica (2)

Kilenc kilométerre innen égneka kazlak és a házak,s a rétek szélein megülve némánriadt pórok pipáznak.Itt még vizet fodroz a tóra lépő

apró pásztorleánys felhőt iszik a vízre ráhajolvaa fodros birkanyáj.

Cservenka, 1944, október 6.

feledkeztek meg Radnóti Miklósról, költészetéről ésújra egy kis hitet adtak azoknak, akik még áldoznitudnak a magyar nyelvért, a költészetért és nemutolsó sorban a versmondásért.

Bartók László

RADNÓTI DÍJ '94Gy6r, 1994. november 4-5.

Régóta úgy gondolom, - a világ bármennyire is azellenkező irányba halad -, hogy a művészetekben,

így a versmondásban is, vagy tágabb értelemben azelőadóművészetben, egy bizonyos szinten túl a ver­senynek nincs létjogosultsága. A művészetet, a köl­tészetet nem lehet patikamérlegen, centivel, vagy ti­zedmásodpercekkel mérni, még akkor sem ha létez­nek bizonyos objektív fogodzók, olyan törvényszerű­

ségek melyekkel a részeredmények mérhetővé vál­nak. Mert láthatom én a tökéletes részleteket egymegfestett képben, vagy számon kérhetem a vers­mondóktól a vers zeneiségét, a költői képeket, vagygondolati ritmusát, - ezek fontos mérhető "eszkö­zök", ha mégsem áll össze élvezhető műegésszé,

emészthető, befogadható, átélhető élménnyé - mitsem érnek, legfeljebb a részletek élvezetéig jutha­tunk el.

Azaz azt akarom mondani, hogy ezek az objektívmérő-etalonok sem adnak biztos támpontot, hiszenhány a példa arra, hogy a pontosan értelmezett, jólfelépített, szép artikulációval, mély "átéléssel el­mondott", verset vagy versmondói magatartást túlvegytisztának, nagyon is sterilnek érzünk. És ter­mészetesen itt van a befogadói oldal is, vagy ha tet­szik a bíráló "zsűror" ki tudja milyen indíttatással"gondolati magatartással" motívált saját mérőesz­

köze, melynek kalibrálasát sok esetben más és máskorok, életérzések művészi magatartások befolyá­soltak.

Modhatjuk, úgy is, hogy bizonyos szinten túl - ésez nem győzöm hangsúlyozni - már csak a felfogás­beli különbségek és szorongások esetleg ízlésbelimásságok vagy éppen habitusnak alapján fogadunk,vagy utasítunk el valamilyen művészi magatartástvagy alkotást. Mert vajon milyen alapon, milyen le­gitimizált érv alapján helyezzük egymás elé vagymögé mondjuk Petőfit és Arany Jánost. Vagy tu­dunk-e sorrendet állítani Michelangelo és Leonardotekintetében, állást tudunk-e foglalni, hogy ki voltaz első, ajobb. Itt már csak egyetlen szempont, illet­ve megközelítési lehetőség adott: habitusunk, ízlé­sünk, életkorunk, életérzésünk alapján voksolunkamikor állást foglalunk, bírálunk vagy éppen a pon­tokat osztogatjuk.

E hosszúnak tűnő bevezető mentegetőzésselarraa lehetetlenségre kívánok utalni, amelyet Győrőtt

immár XI. alkalommal megrendezett Radnóti Mik­lós Országos Felnőtt Vers- és Prózamondó Versenyzsűrije átélt, amikor az ország legjobb felnőtt vers­mondóit hallgatta.

A legjobbakat, mivel a kiírás szabályai szerint akétévente megrendezésre kerülő versenyre a hazaiversmondó versenyek (felnőtt) győztesei kapnakmeghívást. Az évtizedek óta rangos versenyként

versmondó 13

számontartott eseménynek nem csak az ad különösjelentőséget, hogy ez a "versenyek-versenye", ha­nem az is, hogy az első három helyezett a Radnóti­dfjat is megkapja, amit két évente három versmon­dónak és három költőnek ítélik oda a díjat.

mmr~ :::::::::::::::::::::::::;::::::::

Az idei Radnóti verseny sok tanulsággal szolgált,melyek közül szerencsére a pozitív töltetűek kerül­tek többségbe. A bírálók egyöntetű véleménye sze­rint sajnos éppen a névadó költő Radnóti tolmácso­lásában maradtak adósak a versmondók, pedig ta­lán a felnőtt versmondó korosztály az amelyik érett­ségénél fogva képes lehet azoknak a költői magasla­toknak és filozófiai mélységeknek a befogadására éstolmácsolására, amely Radnóti költészetére oly jel­lemző.

Nehéz e jelenségekre magyarázatot találni, hi­szen érett, felkészült, tapasztalatokkal rendelkező

versmondók mérték össze tudásukat. Talán a "köte­lező" feladat bénította az előadókat, vagy kevés volta felkészülési idő az elmélyült, igényes munkához?Az igazi fej-fej melletti küzdelem - bárcsak a világ,vagy szerényebben országunk, ilyen küzdelemmellenne elfoglalva - a verseny másnapján kezdődött,

amikor a legjobb versmondók legjobb, vagy legjobb­nak vélt verseiket és prózáikat vették elő.

Többségük "nyertes" versként szólalt meg; vala­melyik jelentős hazai versenyen már hallhattukőket. "Nehéz helyzetben volt az igazságos zsüri",mert csak a negyedik forduló után tudta a végső dí­jazott sorrendet megállapítani és a Radnóti díjatodaítélni. E sorok írója a szakmai értékelésen nemgyőzte hangsúlyozni, hogy bizony szíve szerint - ter­mészetesen szakmai érvekkel is alátámaszthatóan ­a három Radnóti díj többszörösét is oda tudta volnaítélni.

Az ez évi Radnóti verseny sajátossága, hogy a ko­rábbi, két, illetve négy évvel ezelőtti versenyekhezképest jelentős számban érkeztek az idősebb korosz­tályokhoz tartozó versmondók, és mondhatjuk, sike­res szereplésük, művészi magatartásuk (alázatuk),mélységes humanizmusuk és egyszerűségük megha­tározták és befolyásolták - az egymásnak szánt tap­sok is ezt igazolták - a két nap hangulatát. Mert mi­lyen lenyűgöző szakmai tudásról tett tanúbizonysá­got a tatabányai Lukács Jánosné, aki olyan termé­szetes egyszerűséggel tudta elmondani Arany JánosBajuszát, mintha csak az unokájának mesélné. Vagymilyen drámai feszültséget tudott teremteni azamatőr színházi élet miskolci nagy öregje, SzépLászló, aki Kiss József Simonék című versét mond-

versmondó 14

ta. Olyan magaslatokba emelkedett és emelte hall­gatóit, hogy a katarzis élményét élhettük át. Esz­köztelennek tűnő, egyszerűségre törekvő követendő

versmondói magatartás az övé, mert hiszen a hite­lesség és gondolat hatása alá rendelt mindent.

Ez az egyszerűség jellemzi a makói Makro Mi­hály József Attila tolmácsolását (Thomas Mann üd­vözlése) is, amelyet sajátos "tanítói" magatartássalfűszerezett.De hallhattuk a lélek finom húljain ját­szó Kalmár Eerencnét Mirzát mondani és BorbéiyAndrásné tanítónőt,aki Faludy Villon átköltését ad­ta nekünk - a Ballada a szép fegyverkovácsnéról-t ­úgy, olyan "feltárulkozással", amire csak kevesenképesek.

De remekeltek a harminc-negyven évesek is, hi­szen a székesfehérvári Farkaené Dőry Magdolna,mint szinte mindig, pontos és tiszta volt, s most ezalkalommal csak "tizedpontok" választották el vala­melyik díjtól. Béres Ferenc, a somogyi hetyke "le­gény" nagy bravúrja a Rút ábrázat című Csokonaivers, amelyben tanúbizonyságot tesz igen kiváló ké­pességéről, egészséges humoráról és versmondóiérettségérál. Vagy Torma Mária, aki olyan Ady vilá­got tudott teremteni, amelyet tanítani lehetne. Igazimeglepetés volt BeM Zsuzsa érett és igen tudatosprózái. Különösen jó volt a Kóka Rozália által le­jegyzett Fancsali Mihály című gyűjtéssel.

A fiatalabb korosztályt képviselő Kovács HenriettInárcsról rendkívül ígéretes tehetség (tehetségétmár több versenyen bizonyította), minden készsége,képessége megvan ahhoz, hogy érett, nagyformátu­mú versmondóvá váljon. Kosztolányi Dezső Akarsz­e játszani című versét kiválóan oldotta meg. KovácsHedvig évek óta a hazai versmondó versenyek egyikjelentős résztvevője. Rendkívül tudatos és felkészültversmondó, mégis vele történt meg, hogy most nemvolt "igazi formájában", s még így is megmutatko­zott tehetsége. Radnóti tolmácsolása kiválóan sike­rült.

Számomra - aki a zsűri egyik tagjaként lehettemjelen a versenyen - az idei esztendő legfontosabb ta­nulsága, hogy a képesség és a felkészültség - mind­kettő tudatosan fejleszthető- mellett a személyiség,az alkotói individummnak is részt kell vennie a versújrafogalmazásában; felépítésében és megvalósítá­sában, mert csak így lesz képes a jó versmondó tol­mácsolni a költő és saját gondolatait. Nota bene! Igytud katarzist teremteni. Mert Győrött ez történt!

Kiss László

"BLAITOLAS"UTAN

Blattolás után vagyunk, megtörtént a FerencvárosMűvelődésiKözpontban november első szombatján,versbarátok - versmondók és költők - társaságábanaz első verseny, melyet újabbak követnek, hónaprólhónapra az Országos Versmondó Egyesület buda­pesti szervezetének rendezésében.

Első pillantásra persze visszatetszőnek is tűnhet

a dolog, hiszen a rögtönzés nem a legjobb módszer aversek megközelítéséhez, s ha ez még versennyel is

Nagy László

blattol ném, biz 1. zene ismeretlen zene dara­bot kottából első látásra eljátszik v. énekel 2.kártyázik

társul... Csakhogy ezúttal mindez játékos formavolt, és én úgy éreztem, úgy gondolom - a résztvevő

költótársakhoz, Vidor Miklóshoz, Takács Zsuzsáhozés az első kötetével most jelentkezőG. István Lász­lóhoz hasonlóan -, hogy ez a keret ugyancsak alkal­mas volt a versek életre keltéséhez; a versmondók,vershallgatók és a költők, közel százan, egy jó dél­utánt töltöttek el együtt.

A versmondás manapság sajnálatosan divatja­múlt. Mondják sokan, a versolvasás is. Sőt, maga azolvasás. Ennek ezer oka van, s bizonyára felhozhatóaz is, hogy a modern versek többsége nem elmon­dásra iródott.

Csakhogy a termés olyan gazdag (Magyarorszá­gon különösen) mondható modern (vagy mondjukígy: mai) versben is, hogy az ember szorongva arragondol, itt mégiscsak a sokat emlegetett (s ezzelmintegy elfogadott) értékvesztés démona dolgozik.Erre mondott nemet a blattoló délután, melynek el­ső alkalommal a Liget folyóirat és az ott gyakrab­ban publikáló költők voltak a vendégei, és a játékosformát felöltve a bíráló bizottság szerepét is elját­szották.

Játék, mondom, de a játékot természetes komo­lyan vettük, és a versmondók között is szép szám­mal akadtak, akik nemcsak vették, hanem adták isa szövegeket, és akiknek ez kevéssé sikerült, ottsem a komolysággal volt baj. Baj nem is volt... Bajaz lenne, ha a vers még jobban kiszorulna abból akultúrából, amelyikben élünk, mert ez - meggyőző­

désem - az ember kiszorulását jelezné.Horgas Béla

A küldetés

Ha elképzelek egy félezárnyű madarat, hirtelen átgondolom a tragédiát is: nem teljesítheti külde­tését, amit a természet oly gyönyörű szigorral oltott belé. Ha elképzelem a költészetet közönség nél­kül, hasonló a tragédia. A legnagyszerűbb vers is, ha nincs közönsége, csupán félezárnyú madár:nem teljesítheti küldetését.

A költészet természeténél fogva, tehát eredendően hordozza magában a küldetést, eszményi céljavan. Akadnak, akik a költészet feladatát emlegetik nekünk folyvást, s fejünket szerétnék odavemia táblához, amin a feladat áll. A költészet kifejező és megítéZő hatalom, de nem megoldó.

A költészet, de mondhatom így is: a költő küldetése legnyíltabban érződik az ars poetica-szerű

költeményben. Gondoljunk Petőfi, Ady, József Attila költői hitvallására. De minden. igazi versMlsugárzik, vibrál a kűldetés. Izgat, vagy lázít ajóért, pörlekedik a rosszal és elfogult mindig, Nyug­talanul elégedetlen másokkal és önmagunkkal. Akár komor, akár pajkos, emberit fejez ki folyton.S mert rámutat az embertelenre, elkészíti helyét az emberinek.

Megérti-e mindenki a verset? Sajnos, nem. Írjon-e a költő ábc-szerü költészetet? Írjon, de csak akisdedeknek.

Félszámyú madár a költészet, ha nincs közönsége. Ezt alázattal mondom, de kihívó meggyőző­

déssel állítom, hogy költészet nélkül nem jut el az ember az eszményi jövőbe, amiről nemcsak aköltők álmodoznak. Költészet nélkül csak félszámyú lenne az emberiség.

versmondó 15

FELHíVÁSA nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium, Nagykálló városa és a Ratkó József Irodalmi Társaság Rat-

o kó József szellemiségének megőrzéséreországos versmondó versenyt hirdet gimnáziumi és szakküzép­iskolai tanulók számára.

Nevésní négy kötelező Ratkó verssel és egy szabadon választott mai magyar költeménnyeliehet.Kötelez6 versek: A kö alól,

Tanyák (Leguggoltam...),Az utolsó versekből 1. (H. Li-nak)Záróima a Segítsd a királyt! c. drámából

A verseny dönt6jének helyszíne a Korányi Frigyes Gimnázium,id6pontja: 1995. április 8.

A zsűri elnöke:A zsűri tagjai:

Nagy András László rendező.

Csikos Sándor színész-rendező,

Dusa Lajos költő,

Serfőző Simon költő.

A verseny első három helyezettje 20, 15, illetve 10 e~er forintot kap. A versennyel kapcsolatos informá­ciókat a 06/42/363-443-as telefonon Szabóné Cseh Agnestől lehet kérni.

A nevezéseket az alábbi címre kérjük:Korányi Frigyes Gimnázium 4320 Nagykálló, Korányi u. 23.

Ratkó Józse!Segítsd a királyt!

(részlet)

Jó reggelt, Isten! - Inkább jó napot!Világ födelét fölnyitottad immár,s fényed özönlik, nyitnak csodáid is­szellő bókol, madár ujjongva szólal,minden teremtett lélek, lelkes állat,a millió fű mind s külön-külön,~ érzéketlen kő is megragyog.

.Edességét, jó ízeit a létnekhatalmas karral terjeszted közöttünk.Dicséret érte! - Emberről nyugodt vagy?

o Törödsz velünk. - Három halál ma is.Kettő raj tam - s a harmadik a tiéd.

o S vajh, szerte mennyi - számon tartod-e?Be sok halált ítéltem a nevedben -be sok halállal intettél pedig!A hit vezérelt, nem Te - már tudom;s az én bűnöm, hogy nem értettelek. ­Zúgó zápornak Te ki utat osztasz,hogy gyenge fűnek jövését kihozza ­engem ekképpen miért ~em segítesz?Vagy bűneimmelkötöztél magadhoz?Rám nehezedtél, útaim elálltad!Jóságomat is megtorlod, Uram! -Te, aki látást követelsz avaktól,s a lába-vesztett embertől, hogy járjon,s imára fogja kezét a kezetlen.Uram, ne kérd azt, ami lehetetlen!Aki most tanul, tanúnak ne hívd!A hit, ha vak, akkor csak bajt okoz!'Rosszul mérted fel, Uram, az én erőmet!

Málhádat tovább nem tudom cipelni.

versmondó 16. ,

Nincsenek immár csak halottaim! ­Lenni nem kezdett s véghetetlen Úr, kimarkoddal megmérsz minden vizeket,s araszoddal az egeket beéred,ki haragodnak egy leheletévelvilágot fújsz el, csillagot kioltasz,s föld megindul, hegyek hanyatlanakegy intésedre, Uram - égig érő

s hatalmaskodó népeket elejtesz,míg virágoznak választottaid -vigyázz reánk, hogy álljunk meg a hitben;segíteni ne vesztegelj nekünk,s hogy el ne esnénk, óvjad lábainkat!Tanítsd meg, akik ellenünk uszulnak,és földeinket elcsipegetik,és sóvárognak falvaink iránt,és kiirtanák szülötte-szavunkat,hahogy dicsérni Tégedet ne tudjunk,és minden módon ártani akarnak,tanítsd meg őket, Uram, haragodra!S intsd meg, akik a szent munkát segélik,s hitre hajtott népedet pásztorolják ­örök hálát hogy tőled várjanak -, mertigen gőgösek immár, mintha ők

adták volna e földet is alánk!Juttasd eszükbe, ki vagy Te, Uram,s kicsodák ők! Es tedd, hogy ne legyünkgyalázatja a szomszéd nemzeteknek,ne legyünk csúfja és játékai,s messzire való maradékainkrút járom alá ne vettessenek! Ámen.

"Nincs alku - én hadd legyek boldog!"(J6zsef Attila)

A Magyar Írók Szövetsége, Az Országos Versmondó Egyesület,Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata, Tatabánya Megyei Jogú Város,Komárom-Esztergom Megye Önkormányzat József Attila Megyei Könyvtára,

A Közművelődés Háza Közhasznú Társaság.

~

/OZSEF ATT/LAországos uers-, énekelt vers- és prózamondó versenyt hírdet.

A rendezvény védnökei:Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés Elnöke, Tatabánya Megyei Jogú Város Polgármestere

A nevezés feltételei:A versenyre jelentkezhetnek azok az amatór versmondók, prózamondók, gitáros énekesek,

akik betöltötték 14. életévüket. A versenyzők 6 verssel, vagy prózával nevezhetnek, hármat JózsefAttila költészetéból, hármat a kortárs magyar lírából válogatva.

A kiíró szervek örömmel fogadnák az új megzenésített versek előadását.

Az országos döntő időpontja: 1995. április 6-7-8.

Helyszín: A Közművelődés Háza 2800 Tatabánya V., Szent Borbála tér (Telefon: 34/316-644)

Rendezője: A Közművelődés Háza Közhasznú Társaság.

József Attila országos vers-, énekelt vers- és prózamondó verseny lebonyolítása:A verseny felmenő rendszerű.

A helyi és megyei válogatókat saját döntésük alapján a művelődési intézmények szervezik.A továbbjutók nevezési lapjait

1995. március l-jéig kérjük megküldeni az alábbi címre:A Közművelődés Háza 2800 Tatabánya V., Szent Borbála tér

A megyékból 2 fó, Budapestről 6 fő továbbjutását, nevezését várjuk az országos döntóbe.A rendezőszervek biztosítják a versenyzók teljes ellátását (szállás, étkezés)

1995. április 6. 14.00. órától - április 9. 9.00. óráig.

Az országos döntő nevezési díja: 600 Ft,amely összeget a küldó szervek is átvállalhatják.

A meghirdetó szervek, a rendezők nevében is szeretettel várják a versenyzőket!

Az Országos Versmondó Egyesület - a kaposvári Dorottya napok keretében ­1995. február 4-6. között

rendezi meg a~" ~ ~

II. VIDAM MUVEK FESZTIVALJAT.Várjuk az előadók, illetve azoknak a csoportoknak jelentkezését, akik a vidámság

- tágan értelmezett - kritériumának megfelelő műsorral rendelkeznek.Kérjük, hogy 1995. január 13-ig küldjék meg címünkre

(1022 Budapest, 1., Corvin tér 8.) azokat a verseket, rigmusokat, szövegeket,amelyekkel részt kívánnak venni a fesztiválon.

A rendezők a beküldött anyagok alapján szervezik a fesztivál programját.A döntésről január 20-ig mindenkit értesítünk.

versmondó 17

A "KOTTÁT" LE KELL JÁT5ZANI!

Színésznek készült, de nem vették fel a tölsko­lára. Matematikus lett. A Szkéné Színházbanamatőrök között dolgozott. Huszonhárom éve­sen úgy érezte: az amatőr mozgalomban az anagy hazugság, hogy mindenki profi akar lenni.Újra Jelentkezett a főiskolára: 1976-ban rende­ző szakon végzett. 1979-tőla Magyar Rádióbandolgozik. Néhány hónapja az intézmény főren­

dezője. Varsányi Anikónak hívják.

- A rádi6s műsorkészít6karr6l álmodoznak ­és a társdalmi változások, de a politika szé­gyene is, hogy ez még mindig csak álom! -,hogy munkájuk végre ne "politikafaggó", ha­nem "szakmafaggó" legyen. Azaz: létüketvagy nemlétüket ne ilyen-olyan - adott esetbenakár tisztességes - politikai szándékok, sakk­húzások határozzák meg, hanem a szakmairátermettség, az értékteremtés képessége.Mennyire tartja politikai poziciának a Rádiófórendezói posztját? E ezempontbol milyenfaggetlenséget ezeretner

- Nem elhanyagolható mértékben politikafüggőaposzt. Sohasem politizáltam aktívan, megszálottana szakma művelője vagyok. A politika azonban be­szivárgott a Magyar Rádióba, különösen az elmúltmásfél évben. Ezt március-áprilistól az IrodalmiOsztály sem kerülhette el, hiszen a rádiós elbocsáj­tások idején az írótársadalom nem kis tekintélyű

tagjai közül sokan bojkottálták a Rádiót: műveiket

letiltották és nem működtekközre a műsorokban. Amájusi országgyűlési választások után új politikaihelyzet alakult ki az országban és ennek megfelelő­

en cserélődtek a rádiós vezetők is. Nagyon remélem,hogy nem politikai érdemeim miatt lettem főrende­

ző: gondolom, az itt eltöltött másfél évtized nemmúlt el nyomtalanul. Egyébként kinevezésemet aRádió vezetői attól tették függővé, hogy javasol-e arádiós szakma, vagy nem.

- Tisztességes megkiJzeUtésben a müoé­szeteknek sem szabadna politikafaggónek,politikai szócsónek lenniük. Azzal együtt sem,hogy az igazán színvonalas müoészet rend­szerint eroteljesen politizál.

- Hitem szerint az elmúlt másfél esztendőben ­amelyet az intézményt vezető alelnökről Csúcs-rá­diónak neveztek, - nem arról volt szó, nem az volt abaj, hogy a Rádióban érvényesülő politika ,jobbol­dali" volt, vagy "nemzeti". Mindenféle címkék röp­ködtek még, például, hogy "keresztény-kurzus", stb.Nem ez az érdekes, nem azért bojkottálták az írók.Művészetellenes volt ez a politika, hivatalnok-politi­ka volt. Az egyik jelenlegi alelnök, Magos György ír­ta még évekkel ezelőtt: a Rádió nem cipőgyár. Nemlehet hivatalnoki precizitással szabályozni, művé­

szetellenes rendszabályokat hozni, mert nem fogműködni.

versmondó 18

- Ebben a helyzetben hogyan lehet megfelelókiJzelségbe kerülni az alkotókhoz, a müoek­hez, s ugyanakkor hogyan lehet egyenló távol­ságot tartva, de korrekt beszélóviszonybanmaradni a küMnbiJzó politikai erókkel úgy,hogya Rádi6 müoészeti érdekei ne csorbulja­nak?

- Garancia nincs erre. Az itt dolgozó szerkesztői,

rendezői, gárdának kell sokszínűnek lennie. Néze­tek, ízlés, elkötelezettség szempontjából. Ők úgyiskiválasztják majd a maguk vonzalmaihoz közel állóirányzatokat, művészeket. Hagyni kell működni agépezetet, és nem szabad a munkatársi gárdát csakegy, vagy csak néhány irányzat eszményei szerint"megrostálni"! Csúnyább szóval: nem szabad az em­bereket kirugdosni, rendszerint percnyi, másodperc­nyiérvényességű politikai diktátumok szerint! Deez vonatkozik valamennyi dolgozóra is, és nemcsaka Magyar Rádióban. Kinevezésem után őrületes le­velezésbe, kapcsolatfelvéteibe fogtunk "a" magyarirodalommal. Tehát valamennyi irányzat képviselői­

vel. Levelek százai mentek, hogy ne bojkottálják to­vább a Rádiót, hogy elindítsunk valami újat. Rövide­sen megrendezünk egy különös Mikulás-ünnepsé­get, amelyre hivatalos a magyar irodalom és a Rá­dióban szzereplő színészek színe-java. Alakuljon kivégre itt egy szerkesztőségi, egy magasizzású szel­lemi, "kávéházi" élet! Párbeszédet kell kezdemé­nyezni, vonzóvá kell teeni a Rádiót. A műsorok csakígy lehetnek érdekesek, a hallgatók, a versszeretők

számára.- Nyugtalanít a oersmüsorok helyzete. Sze­

rintem csiJkken arányuk a Rádi6 müsorábanés fóleg: a hallgatottabb Kossuth Rádi6ból akevésbé hallgatható Bartokra kerülnek.

- Nincsenek percekre, arányokra vonatkozó ada­taim. Műsorkészítői, rendezői munkám során nemérzékelem a csökkenést. Abban igaza lehet, hogy aKossuth Rádió programjában tapasztalható némivisszaesés.

- Az alkot6kr6l már esett szó, beszéljünk azinterpretáiókról! Milyen kritériumok alapjánválasztják ki óket? A Rádió oersmüsoraiban. ­általában irodalmi műsoraiban.- rendszerintsztnészeket hallunk, csak néha egy-egy hioa­tásos eMad6művészt,amatért pedig szinte so­ha. Miért van ez így?

- A produkciók rendezőinek egyedüli felelőssége,

hogy ki mond verset a Rádióban. Valóban nem na­gyon szerepelnek előadóművészek és amatőrök. Azamatőrökről nem is tudunk: nincsen címük, telefon­számuk a nyilvántartásban, nem ismerjük őket.

Csak olyan produkciókban szerepelnek, amelyek ki­fejezetten róluk szólnak. Az imént tiltakoztam, hogya Rádió nem gyár. Egy szempontból mégis az: sza­vatolni kell a műsorkészítés biztonságát és színvo­nalát. Ki vállalja annak kockázatát, hogy egy pro-

dukeié nem készül el időre? Bizonyos szakmai tu­dással "profizmussal" kell rendelkezniük az elöa­dóknak. Az eléjük tett, bármilyen "kottát" adott idő

alatt és megfelelő színvonalon kell lejátszaniuk. Azamatőrök túlnyomó többsége nem képes erre. Eb­ben a gyárban, ahol percre kiszámított a stúdió-ka­pacitás, nincsen lehetőség, hogy órákig próbálkoz­zunk amatőrökkelegy vers felvételén. Tudom, hogyez nagyon kegyetlenül hangzik. "

- Más a helyzet az e16adóművészekkel.Okmegtalálhatók a nyilvántartásban, mégsemszerepeinek a rádióműsorokban, de a telentzi­óban sem. Ez a helyzet a müoészeti ág jelenle.gi állapotainak, képvise16inek kritikája, s6tmin6sítése volna? (Mie16tt még bárki is nega­tív elfogultsággal vádolna minket, tegyükgyorsan hozzá, korábban mindketten hioatá­sos e16adóművészként is dolgoztunk.)

- Remélem nem tűnik nagyon gonosznak, amitmondok. Az előadóművészek táborát elég jól isme­rem. Egyrészüknek valóban volt több sikeres és jóműsora. Amikor a Rádióban rendezni kezdtem, egyideig kísérleteztem szerepeltetésükkel. Kudarcotvallottam. Csak néhányszor közeIítették meg a sajátműsoraikbannyújtott teljesítményt. A színészek ál­talában jobban oldják meg a feladatot, még akkor is,ha kevésbé vannak ihletett állapotban.

- Talán azért, mert a színészek munkája"társas" foglalatosság. Napi "kommunikáci.ós" kapcsolatban állnak - azt most ne vizsgál­juk: milyen ezintenl - a partnereikkel. Rea­gálnak és reagáltatnak. Az e16adóművész

rendszerint egyedül áll a pódiumon. Az éveksorán lassanként iJnmagára is "süketté" oál­hat. Nem állítom, hogy mindenkivel így tiJrté·nik, de ez afféle foglalkozási ártalom lehet.

- Ne felejtsük el, hogy az előadóművészek többsé­ge színész akart lenni és sok esetben kényszerből

foglalkozik a pódium-művészettel.

- Igen, ezt az én nyolcvanas évek végi felmé­réseim is igazolták. A hozzávetéJlegesen két­száz f6s mintában egyetlen ember sen akadt,aki eredetileg is e16adóművésznek készült ool­na.

- Régen voltak nagy egyéniségek, nagy kivételek.Ascher Oszkár, vagy a nemrég elhunyt Horváth Fe­renc egyáltalán nem azért koncentrált a versmon­dásra, mert színészként esetleg nem lett volna na­gyonjó. A pódium-művészet volt a szívügye. Manap­ság azonban - tisztelet az egy-két kivételnek! - azelőadóművészek és az amatőrök egyénisége a szük­ségesnél "kötöttebb", nem eléggé instruálhatók. Ta­lán ez a fő baj. Az előbbiek talán már elveszítették,az utóbbiak talán még nem szerezték meg a rugal­masság képességét. Ez a szakma művelésére alka­massá tevő képesség illékony. Foglalkoztatni, fej­leszteni, óvni kell!

- Pont most, amikor nem állítható, hogyakor a műfaj és képvise16i kezére játszana?

- Kétségtelenül kisebb a költészet, a pódium-mű­

vészet iránti igény. Emlegetik, hogy például a kétháború között, vagy az ötvenes, hatvanas, hetvenesévekben milyen legendás előadóestek voltak. Akkora verseknek és a műsoroknak sajátos "áthallása"volt. Kódolt üzenetet hordoztak.

- Amikor az iJtvenes években például azegyik művész a színpadon a Hamletet idézvemondta, hogy "Dánia: biJrtiJn", a kutya semgondolt Dániára.

- Jó az, hogy ma szabadság van, mikor mindenkimondható. Szembe kell azonban nézni azzal, hogya rejtjelezési kényszer megszűnésével elvész az iro­

dalomnak, a versmondásnak az a fajta bája is,hogy "cinkosok vagyunk, félszavakból is értjükegymást." Nehéz a váltás.

- Az elveszett báj helyébe fokozottan aminőségnek kellene kerülnie a pódiumo­kon ? Akár nyolc-tíz esztend6 is eltelhetaddig...

- Most, hogy a Rádiót és a Televíziót nálunkis elöntötték a förtelmesnél förtelmesebb rek­lámok és más produkciók, remélem, hogy ki­alakul egy réteg, amelynek elege lesz a színvo­naltalan kellemeskedésból és bájolgásból, azagymosó reklámból és zenéből. Talán keres, ésha nem talál, esetleg csinál egy adót, amelyennem ezt hallja... Ennek a rétegnek a remélhe­tően körvonalazódó igénye esetleg megteremtiazokat a tehetséges interpretálókat is, akik amostaninál lényegesen magasabb, valóban ér­tékelhető színvonaIon produkálnak majd. Egyműfajt nem kell másodosztályú embereknekerőltetni csak azért, hogy a műfaj megmentéseürügyén önmagukat menthessék át. Ha leszkomoly társadalmi igény, felbukkannak, te­remtődnek az igazán tehetséges előadók is.Kétezer éve mindig a kultúra, a nyelv hanyat­lását siratják a vezető értelmiségiek. Aztánegy-egy történelmi csomópontban mégis akad­nak kiemelkedőalkotók és alkotások. Csinálnikell, ez az egyedüli lehetőség.

Kiss Péter Ernő

versmondó 19

BeszédtechnikaMindennapi kommunikációnk alapjául a beszéd, azun. verbális csatorna szolgál, amely a teljes, a kom­munikáció mintegy 65-70%-át teszi ki.

Egyátalán nem mindegy tehát, hogy hogyan be­szélünk, miként tudjuk magunkat kifejezni, magun­kat megértetni. Különlegesen fontos ez abban azesetben, ha valaki az élőbeszéden keresztül akarközvetíteni gondolatokat. Különbséget kell azonbantenni, a hétköznapi beszéd, a hivatalos és az előadói

beszéd között. Másként nyilvánulunk meg, ha az ut­cán a barátunkkal találkozunk, másként, ha egy hi­vatalos ügyet akarunk elintézni, másként, ha együnnepségen szólunk, s másként ha pódiumra, szín­padra lépünk.

Addig amíg saját gondolatainkat öntjük szavakbatalán könnyebb a helyzetünk. Azonban a pódium, aszínpad már egészen más, hiszen a mások általmegfogalmazott, megírt gondolatokat kell tolmá­csolnunk a hallgatóságnak. Minden esetben nagyonlényeges azonban a beszéd milyensége. A szavak,mondatok hangban történő kifejezése.

Mindenkiben van egy veleszületett adottság,amellyel jól-rosszul bánik. Ezek az adottságok hatá­rozzák meg a beszéd alapját, valamint az a környe­zet, amelyben a gyermekkor eltelik. Természetesen

ezek az adottságok fejleszthetők. Több-kevesebbidőráfordítással meg lehet tanulni szépen beszélni.Vannak esetek amikor az adottságok alapvetően

meghatározzák hangképzésünket. Ilyenek lehetnek:a rossz fogáliás, a beszédtempá, a nyelvmozgás.Ezeken túlmenően egyik legfontosabb hangképzést.beszédet alakító tényező a figyelmetlenség, nemtö­rődömség. Es ha figyelmen kívül hagyják a magyarnyelv szabályait, egy-egy rosszul elhelyezett hang­súly, röviden ejtett hosszú magán, vagy mással­hangzó, esteleg indokolatlan duplázás stb.

Eszre sem veszi a beszélő, s ezek az aprának túnő

hibák élvezhetetlenné, elviselhetetlenné teszik na­gyon sok esetben a beszédet.

Szinte általános probléma a pöszeség, amely már­már kezd elfogadottá válni. A legtöbb esetben rosszbeidegződés következménye, amelyet saját maga ­külsö segítség nélkül - is ki tud javítani egy kis oda­figyeléssel, önmagával szemben támasztott igényes­séggel. Számos esetben megfigyelhető, hogy a szülő­

ket nem érdekli a gyermek pöszesége. Ugy gondol­ják, hogy majd kinövi. Ha a gyermekkorban nemtesz meg a szülő mindent annak érdekében, hogyhelyesen befolyásolja, alakítsa gyermeke beszédét,később már egyre nehezebb lesz. Ugy a szülők, mint

A nyelv szép hangzásárólTudjuk, mely nagy összeköttetés találkozik a testi embemek küls6 érz6eszközei és értelme között. Kü­lönösen mely nagy, szinte megfejthetetlen befolyása vagyon a hallásnak az egész bels6 alkotásunkra,bizonyitják azon szerenesés embertársaink, kiknek ezen küls6 érzékenységök jobban ki lévén fejtve, amuzsikában oly nagy gyönyörúségeket találják. Ezeknek sztvekben a bels6 értelem nélkül való hangokhallására a legkülönböz6bb indulatok támadnak, ezek el6tt a muzsika tagtalan hangjainak vagyonvalamely bizonyos, inkább érezhet6, mint kijelenthet6 értelme.

A nyelvben gondolatainkat a hallás segttségéoel közöljük másokkal. Annak ezen célja oly er6sen ki­jelentetik, hogy még akkor is, miden valamely irást magunkban olvasunk, anélkül hogy beszél6eszkö­zeinket segttségül venn6k, mid6n szónál annak tulajdon hangját oly közönségesen melléje szoktukképzelni, az oly észrevehetetlenül repdes mindég füleink el6tt, hogy majd minden legkisebb, csupán aszép hangzás ellen tett hibát is észreveszünk. Ekképp a hallás lévén azon eszköz, melynek segttségévela nyelvek haszonvehet6k lesznek, természetesen következik, hogyahangoknak kellemetes vagy kelle­metlen, szép vagy rút volta a nyelvekben a megjegyzésre méltó dolgok közé tartozik, és nemcsak anyelv hangzásának kellemetességét, annak ékességét mozditja el6, hanem sokszor és sok esetekben azegyes szavak és szólások értelmét is öregbCti, a nyelv hathatósságát nagyon el6segtti. - Hogy ez való­sággal tes vagyon, kétségen ktvül teszik a minden nemzeteknél található ékesbeszél6k, kik sztvünketilletni, értelmünket valamely igazságról meggy6zni akarván, el6adásokban nemcsak a használandószavak értelmére ügyelnek, hanem mesterségesen választott kifejezéseik különböz6 hangzatjai által ahalláseszközeinkre különböz6 benyomásokat tenni és ezáltal sztvünkhöz és értelmünkhöz hathatósab­ban szólani is ügyekeznek. A hangoknak mint csupa hangoknak értelmünkre, sztoűnkre való hatásá­ból fejthetjük ki a versek különböz6 nemeinek és kivált a mértékeseknek eredetét, ebMl magyarázhat­juk meg a kötött beszédnek oly hathatósságát, sok bájoló kellemeit.

(Részlet Teleki József A magyar nyelvnek tökéletesttéseúj szavak és új szólásmódok által cimü könyvéMl.)

versmondó 20

Ezért minden: önkínzás, ének:Szeretném, hogyha szeretnénekS lennék valakié,

Sem utódja, sem boldog őse,

Sem rokona, sem ismerőse

Nem vagyok senkinek,Nem vagyok senkinek.

De, jaj, nem tudok így maradni,Szeretném magam megmutatni,Hogy látva lássanak,Hogy látva lássanak.

Vagyok, mint minden ember: fenség,Észak-fok, titok, idegenség,Lidérces, messze fény,Lidérces, messze fény.

Beszédtechnika,Helyes kiejtés,szép magyar beszéd,Hangsúly, szórend,hanglejtés, szünet,Beszédművészet,

Szórakoztató szóra készítő.

Bodor Palk6 Pál

Ady Endre

Szeretném, ha szeretnének

Fischer Sándor:Grétsy László:

Deme László:

Ascher Oszkár:Hernádi Sándor:

általában az emberek között még az a téves felfogásaz elfogadott, amely szerint: a logopédus egy mum­mus, aki csak gyötri páciensét.

Jó lenne ezen a gondolkodásmódon változtatni,hiszen nagyon sok esetben a későbbi flusztrációtólmenti meg azokat, akik hozzá fordulnak.

Sok esetben a fogak állása az ami alapvetően

meghatározza a hangképzést. Ebben az esetben már'nehezebb a helyzet. Ezeken a problémákon csak afogorvos tud segíteni. Több esetben a fogszabályozóelegendő megoldás, igaz esztétikai szempontból ódz­kodnak tőle sokan, néhány hónap elmúltával azon­ban az eredmény minden "szenvedést" kárpótól.

Nem szabad megfeletkezni a légzésről sem, hi­szen szerves része a hangképzésnek. A helyes lég­zéstechnika kialakítása nem csak a hangképzést se­gíti elő, hanem az úgymond teherbíró képességet isnöveli.

A tiszta hangképzés, a hangfekvés, a helyesenhasznált szó és mondathangsúlyok mind-mind befo­lyásolják a beszéd minőségét.

Színpadra, pódiumra lépóknek ezekre a dolgokrafokozottan oda kellfigyelni, Mielőtt azonban egyéni­leg - saját belső hallásra támaszkodva - próbálkoz­na bárki is beszéde javításával, mindenképpen for­duljon logopédushoz, kérje ki tanácsát, útmutatását.

Beszédhibától függetlenül érdemes és kell rend­szeresen foglalkozni a beszédművelésével.

Azok számára, akik nem sajnálják a fáradságot ésaz időt a beszédtechnikára fodítani, segítséget kap­hatnak az alábbi szakirodalomból:Montágh Imre: bármely beszédtechnikával

foglalkozó könyve,

versmondó 21

Találkozás a verssel- versmondó tábor Erdó'kertesen -

A VERSMONDÓ legutóbbi számában beszámoltamaz Anyák napi "Anyám fekete rózsa" elnevezésúversmondó versenyrol, mely már ötödik éve hagyo­mányosan zajlik Erdőkertesen. Azt is elismertem,hogy az idei - 1994-es - verseny döntője jelentősen

színvonalasabb volt, mint a korábbiak. De ennek el­lenére a legtöbb próbléma a versválasztás és a versritmus- és rím világa körül volt. Ezért elhatároz­tam, hogy az augusztus 22-28. között megrendezés­re kerülő versmondó tábor tematikájának háromsúlypontja lesz: önismeret, a vers "testé"-nek isme­rete, beszédtechnika. (Ez utóbbit Hernádi Krisztinalogopédus vezette.)

Az ismerkedést bemutatkozással kezdtük. De ittnem csak nevünket, életkörülményeinket, korun­kat, hanem családi hátterünket, kapcsolatainkat iselmondtuk. (Többes számot azért használok, mertén is ugyan olyan "mélységig" mutatkoztam be,mint a hallgatók!)

A következő - nehezebb etap - az volt, amikorelőször kívülről, azután belülről írtuk le magunkat.Ez nem mindenkinek sikerült egyformán, és egyfor­ma mélységig.

Ezután önismereti (fantáziánk korlátait megmu­tatá) játékot játszottunk, melyben mindenki el-

Utassy Józse!

Az én keresztem

IRNI

versmondó 22

mondta, hogy milyen korban szeretett volna élni, ésmi lett volna a foglalkozása. (Ez múltban és jövőbenegyaránt történhetett, csak a mában nem! Olyat le­hetett mondani, hogy várúrnő a középkorban, deolyat, hogy színésznő 1994-ben, olyat nem!) Közbenpersze hozott és általam ajánlott versek között válo­gattunk. Mondogattuk őket. Irodalmi hátterükkel,ritmmus és rímvilágukkal ismerkedtünk.

Az önismereti játékok csúcsa az a gyakorlat volt,amikor behunyt szemmel fel kellett idézni egy bol­dog pillanatát életünknek, majd egy kellemetlenemléket. (Ez a gyakorlat egyébként annyira megnyí­totta a hallgatók lelkét - zömmel 18-20 éves lányokés egyszem 16 éves fiú volt a hallgató -, hogy a tá­bor utolsó három napján intenzív "lelkiélet" követ­kezett, de nem bántam.)

A tábor utolsó munkanapján mindenki két versetmondott, melyeket videora vettünk, és délután kiér­tékeltünk. Visszanéztük, meg-meg álltünk és meg­beszéltük a pozitívumokat és negatívumokat.

Öt napig, reggel 9-től este 6-ig foglalkoztam ahallgatókkal, melyból összesen 7 órát vezetett Her­nádi Krisztina logopédus. Azért, hogy a végered­ményt ne magam méljem, megkértem döntőbeli

zsúritársamat, Kerekes László grafikusmúvészt,hogy a szombat délelőtti bemutatón vegyen részt.Kerekes el volt ragadtatva az eredménytől. Szó sze­rint azt mondta: "A május elsejei döntő egy falusiszpartakiád volt - ez a bemutató egy olimpia!" Ke­rekes az eredményt nekem tulajdonította. Ebben té­vedett. Az önismereti gyakorlatoknak volt köszön­hető. Mindenki szembesült alkatával. személyiségé­vel, hibáival, modorosságaival- s így a hozzá legjob­ban illő verset mondta. Nem voltak kifejezetten fér­fi-versek (az egy "Semmiért egészen" kivételével),felfedeztük az egykor programverseiről híres VáciMihályban a költöt. Ady "Aldásadás a vonaton"-já­ban a dallamot, Kosztolányi csendes rím-világát,Radnóti "A la recherche"-nek döbbenetes drámaierejét és így tovább.

Befejezésül volt még egy játékunk. Mi Kerekessel- négyszemközt - megállapodtunk, hogy kit tartunka legjobb három versmondónak. Délután a vetítésután cédulákat osztottunk ki a hallgatók között,hogy írják fel, ők kit tartanak a három-négy legjobb­nak. A titkos szavazatok összeszámlálása után kide­rült: ugyanazt a három versmondót nevezték meg,akiket mi is a legjobb három közé soroltunk. Ezenbelül sorrendet nem állapítottunk meg, s továbbisorrendet sem.

Ezt a sikeres befejező játékot is az önismeretimódszer eredményének tartom. Így tudott minden­ki - legjobb tudása szerint - találkozni averssel.

Máté Lajos

ORSZÁGOS VERSMONDÓ KURZUS

Gondolatforgácsok, beszámoló ürügyén

Az Országos Versmondó Egyesület elnökségeebben az évében Július és augusztus között is­mét Baján, a Petőfi-szigeti vízibázison rendeztemeg országos versmondó táborát.

Többen érdeklődteka tábor iránt és többen is jöt­tek el mint tavaly, amikor első alkalommal rendeztemeg az Egyesület elnöksége a bajai kurzust. Ma­gyarország csaknem valamennyi táj egységét, de aFelvidéket, Erdélyt, a Vajdaságot, Kárpátalját ésBurgenlandot is képviselték a résztvevők. Jó lenneebből hagyományt teremteni!

Három csoport vetésforgóban váltotta egymást agyakorlatvezetők óráin. A magyar pódium-művészettörténetét és a verselemzést dr. B6hm Edit előadó­

művész, főiskolai tanár tanította, Bodor Pál, aBács-Kiskun megyei szervezet elnöke beszédtechni­kát és kreatív játékot tanított, Kis Péter Emő előa­

dóművész pedig a pódiumgyakorlat "tárgy" alapele­meivel, versrendezéssel, szituációs gyakorlatokkalismertette meg a résztvevőket.

Ami már az első néhány foglalkozás alatt nyilván­valóvá lett: jó alapadottságokkal rendelkező, tehet­séges versmondókat látott vendégül a bajai tábor.Az alapvető fontosságú pozítivumok mellett azon­ban jócskán akadtak hiányosságok is. A tábor tagja­inak több mint fele enyhébb vagy súlyosabb hang­képzési és beszédhibával küszködött. Ezeket rövididő alatt nem lehetett javítani, a tanárok csak taná­csokat adhattak, korrekciós gyakorlatokat mutat­hattak. Komolyabb aggodalomra adott okot az is,hogy a kurzus résztvevőinekjórésze - többsége? - ajelek szerint a szükségesnél kevesebb energiát fordí­tott alapműveltségénekgyarapítására ami a versm-

mondóknál - is - létfontosságú. Ebben a műfajban aközépiskolai irodalmi, történelmi, földrajzi, művé­

szet- és művelődéstörténeti tananyag akár jó szín­vonalú elsajátítása sem elegendő. A versmondó ön­magára utalt: a műveken és alkotóikon kívül csaksaját felhalmozott ismereteitől várhat segítséget!

Olyan, a "hagyományos" munkamegosztást érin­tő kérdések is fölmerültek a bajai táborban, amelyekemlítése könnyen "bajt" hozhat a szóló fejére. Átkellett gondolni végre: mennyire jó és mennyirerossz, ha a vers- és prózamondás "oktatása" a jelen­leg is tapasztalható mértékben kötődik az iskolaiirodalomtanárok tevékenységéhez? Mindkét szak­ma - a tanári és a "verstanári" - azonos alap­anyaggal - a művel- és azonos alannyal - a növen­dékkel - foglalkozik ugyan, de alapvetően más cél­lal, más módszerek mozgosításával! A jó iroda­lomtanár nem biztos, hogy egyszersmind jó versta­nár is! Két különbözö szakmáról van szó. A gondo­latsor végére - az igazság kevéért - újabb mondat iskívánkozik: nem állítható az sem, hogy a színjátszóegyüttesek többségében folyó munka alkalmas volnapódium-oktatásra. A színház és a pódium is két kü­lön világ.

A megoldás - és erről szó esett Baján is, - az le­hetne, ha minél több helyen alakulnának versmondókörök, regionális szervezetek, amelyek hétvégi kur­zusokkal, évközi helyi táborokkal létrehozhatnák apódium-oktatás feltételeit, megteremthetnék a fellé­pési lehetőségeket is. Jó volna, ha továbbra is mű­

ködhetne az Egyesület bajai tábora, s ott nemcsakversmondók, hanem a versmondás alapjait oktatókképzése is folyhatna! Aminőségi továbblépés remé­nyében. k. p. e.

Színjátszó-versmondó tábor Baján

Az idei évben örvendetesen megnőtt a nyári táborokiránti érdeklődés. Ezen programok népszerűsége

(elvileg) kétségtelen lenne, hiszen itt érhetjük tettenlegkönyebben az "amatőr művészet" két alapvető

aspektusát: az esztétikai érték létrehozásának szán­dékát és a társascsoport kínálta közösségi élménylehetőségét.

Hogy a versmondók számának növekedése ellené­re ez mégsem ilyen egyszerű... ?

Az Országos Versmondó Egyesület BudapestiSzervezetének 94-es nyári táborában megpóbálta aversmondó-színjátszó kapcsolatot szorosabbá fűzve

közös tematikában egyesíteni a két műfaj sajátossá­gait.

Meggyőződésem, hogy egy-két hét alatt senkitsem lehet megtanítani beszélni, verset mondani. A

nyári kurzusok legfőbb célját abban látom, hogymegmutathatja a "helyes utat" (ha létezik ilyen) arésztvevők számára, teret adva az alkotó erőknek

önmaguk próbára tételéhez.A tábor tematikája a következő volt:- mozgás tréning,- színház és művészettörténeti alapismeretek

(Moliere és kora),- színházi alapgyakorlatok Moliere Scanarel című

darabján keresztül,- korok-szerzők-költemények (egyéni felkészülés­

sei kiselőadások formájában),- egyéni versmondás (stúdió munka),- közösségi versmondás (vers-zene-ritmus csopor-

tos előadásban),

- személyiségfejlesztő gyakorlatok.

versmondó 23

A munka során arra törekedtünk, hogy kész sab­lonok helyett minél több megoldási lehetáséget vil­lantsunk fel a résztvevők számára.

Nem áll szándékomban a szakmai munka értéke­lése, vagy minősítése csupán a következő objektívtényeket szeretném megemlíteni:

- Baja város polgárai tudomást szerezhettek a tá­bor, az egyesület létéről (a tíz nap alatt négy

bemutatót tartottunk szabad- és belső térbenegyaránt),

- a bemmutatott stúdió munkák mindenki szá­mára hozzáférhetők (video felvételen).

Úgy érzem, hogy a résztvevők - velem együtt ­bánták a tábor végét, s remélem már várják az újkezdetét.

Gáspár Sándor

Versmondás-igazmondásVersmondó tábor Városlődön

A címben említett állítás nem véletlen, hiszen kitud­ja hányadszor hallhatják, kezdő versmondök PintérTibor szájából egy régi bölcselet átformálását, mi­szerint aki a versmondást abbahagyja, az az igaz­mondást veszíti el.

Ezen a nyáron e nagyszeru versmondó pedagó­gusnak köszönhetőenismét szakmai táborba mehet­tek olyan fiatalok, akik vagy csak most ismerked­nek az előadó-művészet alapjaival, vagy már ko­moly szakmai sikerekkel a hátuk mögött továbbakarják fejleszteni ebbéli tudásukat. Tízenkét évehozták létre Veszprémben, egy lelkes népművelő se-

versmondó 24

gítségével az első versmondó tábort, amely aztán fo­lyamatossá vált. Az akkori "táborlakók" közül szá­mosan még ma is vissza-vissza térnek. Ferencz Zsu­zsa az a bizonyos népművelő és aki évről évre egyrenehezebb, néha már a csodával határos módon szer­zi meg a szükséges anyagi javakat és biztosítja a fel­tételeket, ebben az évben is különböző pályázatipénzekből és más forrásokból szervezte meg újra atábort.

A cikk elején említett Pintér Tibor veszprémi elő­

adóművész, nem csak fiával - aki ma már a Szín­ház- és Filmművészeti Főiskola másodéves musical­operett szakos hallgatója és aki szintén versmondó­ként kezdte pályafutását - foglalkozott hosszú éve­ken keresztül nagy-nagy hitel és szeretettel, hanemmaradt arra is ereje, hogy minden olyan tehetségespalántát gondozzon, aki a versek megszólaltatója­ként szerette volna megmutatni önmagát.

Hogy a Veszprémiek kezdeményezése nem belter­jes, arra bizonyíték az a tény, hogy ma már nemcsak az ország más részéről zarándokolnak vers­mondók a táborba, hanem a határon túlról is eljöt­tek néhányan. Igy például Szabó Agnes és NémediImre a Vajdaságból. (Lásd 'még a "Versmondó-szi­várvány-hfd" ctmü irást.)

Pintér Tibor ez évben is a legkisebbeket, a kezdő­

ket próbálta "megfertőzni"a versmondás gyönyöré­vel-kínjával-szenvedésével-művészetével, míg a na­gyobbakat, köztük néhány egészen kiemelkedő ké­pességűt Bartók László és Kalocsai Andrea előadó­

művészek vették szárnyaik alá.Az egy hét alatt egyebek mellett mód és lehetőség

volt arra, hogy a visszatérőknél megfigyelhessék afejlődést, az újaknál pedig elkezdődhessék az ahosszú és rögös fejlődés, amely sok-sok esetben odavezet, hogy majdan a szín-, vagy a pódiumművészek

társadalmát erősíthessék.

Erre bizonyíték és példa volt az a néhány és mamár a pályán létező, alkotó egykori "tanítvány",akik ellátogattak, ha csak egy napra is az idei város­lődi versmondó táborba. Közülük Pataki András aveszprémi színház színésze bemutatta gyönyörű

Nagy László műsorát a Tűzciterát. Pataki Andráspéldáját adta annak, hogy ha valaki türelmesen, hit­tel, kitartással és persze nem kevés tehetséggel,hosszú éveken át formálja önmagát, tanulja-tapasz­talja a szín-, és előadó-művészet csinját-binját, ak-

kor Thália papjává, papnőjévé válhat. A fenti példaa tábor létrehozóinak erőt, hitet-bizonyságot adott,hogy érdemes volt " ...ázni-fázni, csak a jövő kővén

csírázni..." (Nagy László: József Attila.)Ezek a fiatal művészek, akik ma már a versmon­

dást magas szinten művelik, hitem szerint a legna­gyobb értéket akkor hozzák létre, ha nem csak a sa­ját "zsenialitásukat" áldozzák azon a bizonyos oltá­ron, hanem a saját szűkebb környezetükben ezeketa tapasztalatokat tovább adják. Ha ez a tevékenységkellőképpen következetes és tudatos, akkor talán azévek mulásával a versmondó mozgalom újra rene­szánszát élheti. Ma sem "terem" kevesebb tehetség,

Vas István

csak sajnos az utóbbi években szervezetlenné, eset­legessé váltak a körülmények.

A versmondó versenyek színvonala nem csakazért csökkent, mert sok esetben olyanok szervezik,akik ugyan nagyon lelkesek, de nem igazán tudják,hogy működik egy ilyen rendezvény. Előtérbe kerüla "muszály-protokoll", a "natúlvagyunkezenis" cí­mú népi játék és még sorolhatnám, de senkit nemakarok megbántani. E téma külön értekezést kíván.(Célszerű lenne, ha a Versmondó c. újság néhány ez­zel kapcsolatos építő jellegű írást közölne, segítségülazoknak, akik a jövőben ilyenre adják a fejüket.)

I-tókl

I.

Rapszódia a hűségről

II.

Radnóti naplóját olvasva

Milyen kevés élet, mennyi irodalom!S hogy átcsap az élet a meddő szavakon!Három napja nézem, hallgatom, amintFelcsapnak tajtékozva régi napjaink,~ átszúrt, átszellemült fény villódzik, minthacsakAttündökölne rajtuk egy hajdani alkonyat,Es mintha a régi erkélyen ülnék újra vele,Előttünk a Duna a hídakkal, s napjaink szégyeneSzívűnkből, szavainkból felcsapna hirtelen -9gy országnak, egész világnak ~zégyene kíbenElt akkor úgy, mint bennünk? Es hallgatom dühét:Ez volt az ifjuságunk, ez a keresüség?Ez a becsület próbája, ez a megszégyenítő,

Gondolatot szorító, csapdába csaló idő?

Ezek a félszeg helyzetek, ezek a kínos érvek,Bemocskoló bizalmak? Ezek a rettegések!S a szemérmes, irodalmár dühökTanácstalan sistergései mögöttHiába hősies igyekezet az ész:Terjed, mint a mocsár, az ólóm nehézkedés.Es akármilyen más volt, az övét meg az enyémetÖsszefonták örökre a napok, az események.A szömyszülő folyó, a múlttá vált jelenTajtékai között fel-felbukó nevemS az első háborús őszbe kövült kínszenvedés.És az a ravatal! És az a temetés!Az amellékmondatban felhörgő éjszakaJ::logy ott voltál, hogy a sírtól együtt jöttünk haza.O, az a halálhörgéstől hangosodó világ!Egymásba kulcsolódó, testvér agóniák!S a lapok közt, ahol az övé véget ért,Ott látom haldoklásod lopódzó kezdetét.

Soha senkí hozzám hűséges ne legyen,Ha kínjaitokat valaha feledem,Ne legyen soha többé egy derűs pillanatom,Ha azt, amit akartunk valaha meg tagadom.Világtalan legyek és süket, mint a föld,Ha valaha visszakívánom azt, ami titeket ölt.Ti szegények, ti szentek, ti bátrak, kedvesek!Száradjon el az agyam, ha hozzátok hűtlen leszek!

Két nap múlva

Ha azt, amit akartunk, valaha megtagadom...De akartad-e, amit akartunk, meredek utadon?Az evangéliumi, utolsó ösvényen?Ha szememmel követném. belekáprázik eszem.Terád a kínhalál várt, a végső tisztaság.En szöktem, menekültem a szennyen, a tőrökön át.Mennyi bújkálás, színlelés, mennyi csel és csalásiAztán az a világvég, az a szabadulás!Később a kénköves mocsár, dögvésszel vert öböl!~ hagymáz, mely mindennél alattomosabban öl!Es az, amit akartunk így-úgy valóra vált,S a szándékot a teljesedés szégyennel itatta át,S ez a szégyen, az elkárhozás már vérünkben kering,S kíkí másképpen süllyed el, öntörvénye szerint,Mert visszájára fordul itt a védekező akarat,Itt még a rettegéshez is a cinkos bűn ragadS nyálkájával bevonja a tiszta eszméletet -Ehhez kell hűnek lennem, hogy hozzátok hű legyek?

Én szöktem, menekültem és életben maradtam.Baráti s idegen kéz hány segített utamban!Hány bízó, bíztató arc ragyogott rám azóta!Felnyíló új szem, új szív mentett meg mosolyogva.Mennyi új lehetőség ölelt magához engem,Hány erős új szövetség az újabb förtelemben!Es az, amit akartunk, özönvíz ellenünkS már lassan öli őket, vagy azt, ami lényegünk,Mint ahogy ölné azt is, ami legszebb volt bennetek ­Lehetek-e hű hozzátok, hogy hűtlen ne legyek?

Nekern egy és oszthatatlan az idefenn, odalenn,Es köt az, ami meghalt, és köt, ami eleven,Es hűnek lenni ahhoz, amit akartunk, nem elég,Mert minden, amit élek, új és új kötelék,Hiába tudom, hogy minden hűségemmást jelent,Hiába fogadna magába két ádáz csatarend,S mert nem az én dolgom, hogy rendet teremtsek itt,Agyam, szívem őrzi ellentmondó hűségeit,

S két pillanattá válik minden pillanatom -Száradjon el az agyam, ha az egyiket megtagadom!

versmondó 25

Versmondó-szivároány-hídVajdaság, Tóthfalu, 1994. augusztus 22-26.

Akik az utóbbi néhány évben figyelemmel kisérték ahazai versmondó versenyeket és szemléket, azokörömmel tapasztalhatták, hogy egyre több fiatalrendkívül tehetséges határon túlról érkezett vers­mondó tűnt fel. (Ki Mit Tud?, Csengey Dénes ver­seny, stb.)

A termőtalaj és a vetőmag talán a Vajdaságban aleggazdagabb. Krekity Olga a Szabadkán megjelenő

Szabad Hét Nap munkatársa, aki maga is kíválóművelője a versmondás művészetének és NémediImre, szintén egy nagyszeru előadó, valamint vajda­sági iró-költő értelmiségiek az idén kitalálták, hogyideje lenne szakmai fórumot szervezni, ahol egy­részt az előrelépéshez szükséges segítséget tudjákmegadni, másrészt alkalom van immár felmérni ésösszefogni a meglévő és még csak cseperedő "dalno­kok" erejét. Az irók, költők részvétele, hozzáállásaazért is figyelemre méltó, mert ők már rájöttek arraaz igazságra, hogy verseiket, írásaikat csak igazánfelkészült előadók képesek hitelesen, művészi szín-

versmondó 26

vonalon interpretálni. De szép is lenne, ha a ma­gyarországi kortárs költők és írók is nem csak a ma­gasból - a Parnasszus csúcsáról - figyelnék műveik

megszólaltatóinak erölködését és várnák alkotásaikfelfedezését, megszólaltatását, hanem maguk islegalább erkölcsi-szellemi támogatást is adnának.Akkor talán nem érhetné vád egy-egy versmondóverseny után a résztvevőket, hogy a kortárs irodal­mat nem vállalják fel. (Tisztelet akivételnek.)

A Tóthfalusi plébánia közel harminc tíz és tizen­nyolc év közötti versmondót és jelöltet látott vendé­gül rendkívül hangulatos és jó körülmények közöttJenci Atya védőszárnyaialatt.

A legkisebbekkel Krekity Olga és Némedi Imrefoglalkozott nagy-nagy szeretettel és tudással, míg ahaladókat Bartók László és Kalocsai Andrea előadó­

művészek látták el érzelmi-szellemi-szakmai táplá­lékkal.

E két utóbbi szakember Magyarországról érkezettéppen a városlődi táborban szerzett ismeretség

alapján. Hiszen Némedi Imrenéhány héttel azelőtt éppenBartók Laci csoportjában volthallgató. Az ott tapasztaltakat,tanultakat Imre kíváló pedagó­giai érzékén átszűrve itt váltakigazán hasznossá. Kiderült,hogy Imre nem csak nagyszeruversmondó, hanem legalábbolyan jó tanár is. (Civilben mér­nök.)

Erre azért szaporítottam aszót, mert megyőződésem,amita hosszú, a pályán eltöltött évektapasztalata alakított ki, hogynem mindegy ki és mi módonadja az első versmondói tapasz­talatokat át.

Ebben a fiatal, formálodó, ér­zékeny korban a tehetséggelbánni, az érdeklődést fólkeltenicsak nagy felelőséggel szabad,különben - és ezt is sajnos sokesetben tapasztaltam - a te­remtő által adott értéket el­pusztíthatjuk és ez bűn. Bűn amagyarságunkkal szemben,bűn az anyanyelvünk ellen ésnem utolsósorban bűn azok el­len, akik éhesek a költők, azírók szavaira.

Utóirat: A versmondó-szivár­uány-htd innenső oldaláról aztkívánom nektek ott a Vajdaság­ban, ne hagyjon el benneteket ahit, a versek szeretete és élhesse­tek hosszú, boldog, tiszta életet.

B. L.

SZÍNJÁTSZÓK, VERSMONDÓKFIGYELMÉBE!

Debreczeni Tibor

PERLŐ ÉNEKÚj könyv jelenik meg 1994. decemberében Debrecze­ni Tibor amatőr rendezői munkásságáról Perlő énekcímmel. A kötet a színjátszó-alkotó szerkesztő-ren­

dező oratóriumait, pódiumjátékait és verses összeál­lításait tartalmazza, az 1970-es évek nagy sikerű,

fesztiválnyertes darabjait, melyeket Debreczeni Ti­bor műegyetemistákkal, a Vári Irodalmi Színpadtagjaival hozott létre. A kötet színjátékait Petőfi,

Ady, Weöres Sándor, Sütő András. Örkény István,valamint a magyar irodalom más jeleseinek és szo­ciológusainak alkotásai ihlették. Az olvasó egyszerreismerkedhet meg egy szuverén alkotó gondolatvilá­gával, dramaturgiai és rendezői elképzeléseivel, va­lamint előadóként is jól mondható miivekkel.

A kötetről így ír Bucz Hunor amatőr rendező:

"A 10 műsor forgatókönyveit fotók, kritikák és azalkotói folyamatot leíró miihelytanulmányok teszika mai olvasó számára is izgalmas olvasmánnyá. Egyjelentős alkotó munkásságát dokumentálja, de egy­ben hiánypotló munka is, mert színjátszó csoportok,irodalmi színpadok számára szakmai segítségetnyújt és munkájukhoz forrásul szolgál."

A kötetben szereplő Weöres szertartásjátékrólKoltai Tamás kritikus így írt annak idején:

"oo. ez az összeállítás Debreczeni Tibor rendezésé­ben alighanem új fejezet a műfaj történetében."

A kötet a Felsőmagyarország Könyvkiadójelenteti meg 340 Ft-os áron.

Előjegyzés, megrendelés az alábbi címen:FelsőmagyarországKönyvkiadó

3530 Miskolc, Corvin u. 1.

Kiss Dénes

UTTAM-FUTTAMUttam-futtam címmel és 77 költői játék alcímmel

a téli könyvvásárra jelenik meg Kiss Dénes új ver­seskötete. E könyv sok vonatkozásban sajátos mun­ka. Nemcsak játékos költészeti mutatványokat adközre benne, hanem gondolati, nyelvrendszeri játé­kokat is. A versek rendje és muzsikája, a hangzókérzelmi változása éppen úgy jellemzi a könyvet,mint szótagok-szavak jelentéstartalmi viszonyai. Azember első megszólalása - az oáá csecsemő-jelzés­az ocsúdás állomásai, majd az eszmélő elemzés vo­nul végig a játékosság szellemében a köteten, mely

egyszerre nyújt ezáltal muzsikát és költői-logikai él­ményt. A nemsokára megjelenő kötetból mutatunkbe néhány verset.

Fűzfánfütyülő

Faágakra fészkelt az égszétfüttyögi harsány szinétTollászkodik izeg-mozogpattogzanak rügy-ritmusok

Katicaszárny-szél száll délnekerdőn-mezőnszerteszéledRéz-virágok trombitálnakfűzfánfüttyökkeere állnak

Keere állnak esicserésznekSzellő szénát szanaszét szedFák ágain kék ég fészkela fészkekben égi kék kel

Fűzfánfüttyök rézvirágokzengik tele a világotAgaskodnak ágon-tájonnyár száll felénk kék-zöld szárnyon

-nál-nél

...nál-nélvolnál,hogyhalennél.

Ennélinnál.Annálennél.

Vitéz

Innal inalVí ha vitézOda odázIde idéz

Tesz ha bátorTettet tetézEl nem inalvív ha vitéz!

Feleim

Az ellenfél félA félelem egészA két fél félelmefélelmetes rész

versmondó 27

NEMCSAK VERSMONDÓKNAK

99 HÍRESMAGYAR VERS

Sokan úgy tartják, hogy avers halála az elemzés. Én ezta kemény megfogalmazástúgy puhítnám, hogy a versek­nek, az irodalomi műveknek

az árt sokat, ha valamiféle

~> "hátsó", "sanda" akár a kény-

• szer-, (pl. politikai ideológia).• akár a csökkentett IQ-szülte

gondolat alapján próbáljákelemezni. Ha valakinek, ak-

kor a versmondónak van óriási szüksége a mű elem­zésére, és nemcsak formai, tartalmi szempontból,hanem előadói szenpontból is.

Én még emlékszem kezdó versmondó koromból,hogy a "Miért szép" sorozat milyen sok segítségetnyújtott a versekkel való "küzdelem" során.

Sajnos az iskolai tananyagok ilyen-olyan oknálfogva nem elegendőek. Egyrészt szűk az elemzettművek tere, másrészt a fentebb említett előadói

szempontokat figyelmen kívül hagyja.A nemrégiben a Móra Kiadó jóvoltából megjelent

a könyvpiacon a 99 hires magyar vers címet viselő

könyv.Aki kézbe veszi meggyőződhet arról, hogy: "léte­

zik olyanfajta versmagyarázat amely tapintatosantudja kalauzolni a kezdő és haladó befogadót a köl­temény újabb és újabb rétegeibe, feltátja a szellemés esztétikai hatás rejtett titkait, formai rafinériáit

Kosztolányi Dezső

Téli alkony

Aranylanak a halvány ablakok. ..Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,a téli alkony nesztelen leszállott.Mint áldozásra készülő lányok,csipkés ruhába állanak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép,retteg zavarni az út szűzi csendjét,az ébredő nesz álmos, elhaló.

S az ónszín égből, a halk éjszakábantáncolva, zengve és zenélve lágyan,fehér rózsaként hull alá a hó.

versmondó 28

is. Miközben az ihlet sorok belső izgalmaira fény de­rül, a kötet egy-egy metszete kirajzolja a magyartájköltészet, a gondolati, majd a szerelmi líra, vagyaz istenes versek fejlődés vonalát is." (Idézet akönyv ajánló soraiból.)

A 682,-Ft-os kissé borsonak tűnő ár ne riasszonvissza senkit, hiszen a 99 gyönyörű vers mellett kö­zel félszáz költöt is megismerhet a könyvből JanusPannóniustól Szilágyi Domokosig.

Az elemzések nem kinyilatkoztatások, sok min­dennel lehet vitatkozni (sőt kell isl), de a fő célját,tudniillik, hogy megtapasztaljuk azt, hogyan és mi­képpen nyúljunk egy-egy vershez, mindenképpen el­éri. Merem remélni, hogy lesz folytatás és még több­ször 99 magyar verssel ismerkedhetünk meg a ma­gyar költészet kimeríthetetlen tárházából.

I-tdkl

::::::::::; ~:~:~:~:~;~:~:~:~: ;:;:;:;:;:;:;:;::::;: :::::::;:::;:;:;::; :~:~:~:~:~:~:r~:~:~:;:::::::::;:;::·:::::·: .;.;.:

88 HÍRES VERSA VILÁGIRODALOMBÓL

Sok felejteni valónk van a"verselemzések" táján. Felej­teni kell abecsontosodottelemzési sémákat az előre­

gyártott szempontrendszere­ket. Azt, amikor kény­szeredetten kerestük az "esz­mei mondanivalót", a "levon­ható erkölcsi tanulságokat".Az érzékenyebb olvasót ez ta­szította, - nemzedékek nőttek

fel így - a kevésbé fogékonyakat szinte elzárta a műmegértésétől, befogadásától, az élménytől.

A Móra Könyvkiadó kötete szemléletében ad újat:nem magyaráz, hanem rávezet, nem elemez, hanemértelmez. Mert minden vers szuverén, önálló mű,

nem megfejthető abroncsokba zárt egység. Eleven,lüktető, sajátos és egyedi alkotás, amelyet elsősor­

ban olvasni kell és közelengedni magunkhoz. Erez­ni, szeretni nyított lélekkel, és ha lehet - jó versnélezt tökéletesen megvalósítani ugyis lehetetlen - egy­re több és mélyebb burkát felbontani az értelmezés­nek. Mindig csak a verset olvasva és nem helyetteannak a magyarázatát. A kötet szerzői erre vállal­koztak: segítségre, kézfogásra. Nem helyettünk ésnem a költő helyetti bele- és megmagyarázásra.Tisztelve a költöt, a művet és az olvasót is.

A kötet nyolcvannyolc verset elemez a világ­irodalomból. Szapphótól a lengyel Baczyfiski-ig.Közismerteket és kevésbé közismerteket, szerkesz­tési megközelítésben is újszerűen. Először a szerzőt

mutatja be, majd a verset, végül annak az értelme­zését. Igy kerek ez. Stílusában közérthetően, meg­közelítésében inkább társként, segítőként, amelynem erőltet ránk megfellebbezhetetlen szentenciá­kat.

Percy Bysshe Shelley (1792-1822)

DalA téli fán gyászolva üldögél

egy özvegy nagy madár.Fölötte fagy leng, lassu szél,

és lenn a víz megáll.

A síkos föld kopár, virága jég,fagy járja át a fát,

csönd van, csak egy malomkeréksuhog a légen át.

Radnóti Miklós jordftása

Kitűnő a szerzőgárda. Értük is érdemes végigol­vasni a kötetet, az ismert verseket is. Ahány emberannyi megközelítés. Ez a nyitottság a könyv egyiklegfőbb erénye.

Ajánlom a könyvet minden versszerető és aztmondó embernek. Olvasása közben remény van ar­ra, hogy kössön és ne taszítson, hogy élményhez se­gítsen.

v. K.

"A R J"

Századunk magyar irodalma bővelkedik jeles köl­tőkben. Kétségtelenül nehéz választani.

Tóth Árpádtól Juhász Ferencig, Kosztolányi De­zsőtöl Pilinszky Jánosig mindenki találhat magánakkedveset. De miért is kellene választani Babits Mi­hály, Weöres Sándor, Karinthy Frigyes, Kormos Ist­ván, Juhász Gyula, Kassák Lajos, vagy akár BródyJános költeményei közül?

Erre a kérdésre szívünk szerint azt kellene mon­danunk, hogy természetesen nincs szükség semmi­féle szelekeiéra. A valóság azonban ennél könyörte­lenebb. Eletünk, történéseink folyamatos választá­sok sorozata.

A Corpus válogatás Ady Endre, József Attila,Radnóti Miklós kötet összeálIítóját Cdus János és aCorpus kiadót nem más cél vezette, mint az, hogy aszázadvég közeledtével, "fogunk közt a túlsó part­ra", a XXI. századba e három tragikus sorsú költőó­

riás műveiből százhatvankilencet verset átmentsen.Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós egy kö­

tetben a legszebb példa és bizonyíték arra, miképpenis férhet meg egymás mellett oly sokféle magyarságe kis országban.

A három költő kezdőbetűibőlösszeállító rövidítés- A R J - modern világunkban új értelmet hordoz; aszámítástechnikában sűrített adatállományt jelez,az informatikában "A R J"; "bontsd ki" utasítást je­lent.

"Nincs más hátra, mint a költők akaratlan üzene­tét követni; e kötetet - mindnyájunk örömére - ki­bontani" - olvashatjuk az előszóban.

K. L.

:::;:;.;.;:;:::::;:~:::;:~:~:~:~:~:~:;::.: ~:::~:~:;:::~;:::::::::: ::::::::.:::.:::.:::::::;::::::::;::::::::::;:;:;:;:;:::::::;

Nagy Katalin

"HÉT HATÁRON HALLIKHÚROS DARU HANGJA"

.Hit ".Urtm ".lIilt Nagy Katalin hiánypótló"mS.,1I "."fi-" művel lepte meg a rokon né­

pek kultúrája, művészete,

irodalma; végső soron életükiránt érdelódő olvasókat,gyűjteményes kötetével.

Talán bizakodhatunk,hogy az olvasók és termé­szetesen versszeretá baráta­ink haszonnal forgatjákmajd e kötetet és találnakbenne kedvükre való tanul­mányokat és verseket.

Ajánljuk a "tansegédlet­ként" aposztrofolt könyvet azoknak a pedagógusok­nak, tanároknak akik elkötelezett értelmiségkéntmély- és többletismeretet szándékoznak adni a rá­juk bízott, s talán a rokon népek kultúrájára is nyí­tott fiataloknak.

Fodor András a kötet előszavában így ír:"Mindig hittem benne, hogya magyar költ6i

nyelv igazi ereje a fogalmakat is megtestesít6 érzéki

TULIPÁN - NAP - ÉLETFA

versmondó 29

konkrétság, a már-már Iátleletszerüpontosság. S lám, a vogul népköltészet­ben a "Fenséges Ég atya" az évszakokkarakterének különböztetéséhez is ro­kon hangot használ a miénkkel: "hidegorrú orros szelet támaszt, havös orrúorros szelet támaszt, kis szemü szemeshavát hullatja. Télen fagyó födeles je­get fagyaszt, télen fagyó peremes jegetfagyaszt..." - orros szél, szemes hó, fö­deles, peremes jég... - bizony ezt a meg­nevez6 leleményt a magyar költ6 is el­irigyli. Mint ahogy használtuk is a ro­kon népek költ6i kifejezéseinek megha­pó finomságát, párhuzamosító szemlé­letének üde játékosságdt, termé­szetközeli báját. Hogy is fújtuk LatorLászlóval már-már a magunk kiszá­molojaként a esemisz dalt?

"Apám Isten kakukja,anyám kakuk szárnya.Bátyám Isten fecskéje,némán fecske szárnya.Süuem. Isten lepkéje.ángyom lepke szárnya.Hát én, tudod, mi vagyok?Kis köles-mag, az vagyok."A költ6k netán tették is a magukét

Weöres Sándortól Képes Gézán. át BedeAnnáig, Rába Györgyig, Kormos Isvá­nig és Bella Istvánig. Egy szakebbszakmai közvélemény ismerheti VikárLászló (egy másik Vikárf) lemezekről

leforgathatá gazdag morduin, votják,cseremisz népzenegyűjtését. mint ahogya tárgykör szakkönyvei, antolágidi so­rában megjelent legutóbb (l993-ban, azegri finnugor (rótalálkozó alkalmára)a Megyek é16 testvéremhez dma versantológia is. Deami igazán hiányzott: épp az effajta, hasznos isme­reteket körültekint6 figyelemmel összegyajttJ kötet,mely sorra veszi a legtipikusabb népköltészeti müfa­jokat, rámutat a rokon népek népköltészeténekosezefűggéseire; információt, tudást, élményt ktnál. ­mindeneketott a diákoknak. Hisz nekik kell végremeggy6z6dniük róla, milyen világirodalmi mértéh­kel is mérhet6 alkotói képzelet munkál ezekben amüuehben. S alkotok és közösségük, az olykor már

csak eszmei leg létez6, porladó kis népek is mennyireméltók arra, hogy foglalkozzunk velük. Nagy Kata­lint korábban csak költ6i törekvéseiMl ismertem, demost örök diákként kell megköszönnöm neki, hogyolyan munkát végzett el, amire száz év óta vár a ro­konait joggal keres6 ország családi közvéleménye. "

Csak reménykedni tudunk, hogy a Fannus Kiadógondozásában napvilágot látott kötet betölti külde­tését és "Hét határon hallik húros daru hangja".

K. L.

Előzetes

1995-ben ötödik alkalommal rendezi megaz erdőkertesi Ady Endre MűvelődésiHáz az

~ ~

ANYAM FEKETE ROZSAOrszágos Versmondó Találkozót.

Előzetes információ kérhető a 27/385-049-es telefonszámonDániel Kornél igazgatónál.

versmondó 30

1:::I:::::::i:i:.:I:I:.:::::I:::·:I:::I...·:::::::·:':I:::::I::,I,I:::I,I:':I,I:I,i:I,::I:I:I:I:I:I,',I,::::::I:::I:I:I:i:::.:.:I.•:I:I:.:..·.!:I:•.:.:::i:.:I:i:i:':!:I:!:I.:.•::::·.:.:.•:•.:::.:.;.;.;.•.;.\.:.•.;.i.;.i.::::.i".:.:,.,i.··.•.•.;.•.:.•.:.:.:...·.•.\.:.·.• .:.!.!..•.•.•!.:.•.::.•.::.•:.i.:.: ..'.:.,•.:'.!..:.:::.:::.:·::.•·::·.•:,:I.·.:·.:·.:·.:·.:1.: .••.••.•••.••. ·:iiiiii:::i·iiiiiiiiil.lliilil,:iii::i··::::::::: :",.:::·::::::::::.:::::::::::::::::::::::.:::::rr::::r:::·::.)::)::::::::::::::.:::::::::::!!. :1...i.:.::I,I:I:I:::i:::::i:::I:I .•.•:I:':I:':I.·.!:1,i:I:I:I:I:I:I:':I:i:I:I:':I:I:::I:I:I:I:!:I:I:::::I:1:1:1.:.::1.:.:.:.:.•.::1.:.·:1:,':1:::·:1:':11, :::::;:::::;:;:::::::;:;:;:;:::;:;:::::::;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:::::::;:::;:;:;::;:;:;:;:;:;:::::::: ::::::~:;;;~~i::::i~~:::};:~);~~;:::1j~r~::~:~:~:::::~:;: ri :r;:;{{:~:;:~r:;:;:; ;;;;;;t;;;f .

MEGALAKULT az Országos VersmondóEgyesület Nyugati Csoportja. A közel tíz éve lé­tező szombathelyi Versmondó Stúdió szeretné ösz­szefogni a régióban élő versmondók körét. Szerveznia szakmai fórumokat, versenyekről információkatad, koordinálja az Országos Versmondó Egyesület­tel a feladatokat. A térségben fellelhető célirányospályázatok révén anyagi forrásokat próbál felfedni,illetve a csoport által létrehozott Márkus EmíliaAlapítványon keresztül kiadványokkal, pénzzel erö­síteni a versmondó mozgalmat.

Információ és konkrét szakmai segítség kérhető

személyesen vagy telefononBartók László előadómúvésztől,

a csoport és a stúdió vezetőjétől.

9700 Szombathely, Bartók Béla krt. 37.Telefon: 94/324-501 (üzenetrögzítő is.)

A csoport foglalkozásának helyszíneés időpontja:

HelyőrségiKlub 9700 Szombathely, Akacs M. u. 2.kedd és csütörtök l6.30.-tól 20.00 óráig.

Műsoros előadóestek,

rendhagyó irodalomórákközépiskoláknak,

művelődési intézményeknek, kluboknak.

NÉHÁNY AJÁNLAT A KÍNÁLATBÓL:

BARTÓK LÁSZLÓ előadóművészESŐCSEPPEKÉS FINITA

című versösszeállításaiKALOCSAI ANDREA előadóművész

AZ ÉJSZAKA CSODÁIcímű versösszeállítása

KISS JÓZSEF színművészNOÉ BÁRKÁJA FELÉ

című Kányádi Sándor estjeVIRÁG LÁSZLÓ előadóművész

SZAMÁRFÜLcímű RomhányiJózsef estje

Dario Miccodeni:HAJNALBAN,DÉLBEN,ESTE

3 felvonásos vígjátékFőszereplők: Bartók László és Kalocsai Andrea

Rendező: Kiss József

Továbbá minden középiskolai irodalmitananyaghoz kapcsolodó műsor megrendelés alapján.

A műsorok középiskoláknak: 3000 Ftegyébszervezeteknek: 5000 Ft.

* * *A műsorok megrendelhetők, valamint bővebb

felvilágosítással állunk az érdeklődök

rendelkezéséreaz alábbi címeken:BALU-TYPO MED. BT.

1201 Budapest, Hatvani u. 33. Telefon: 284-2780BARTÓK LÁSZLÓ

9700 Szombathely, Bartók Béla krt. 37.Telefon: 94/324-501

MEGKEZDTE MUNKÁJÁT a VajdaságiVersmondó Egyesület Kezdeményező Bízott­sága. A vajdasági Tóthfalun augusztus 25-én a he­lyi versmondó tábor gálaestjén Krekity Olga szabad­kai újságíró, aki maga is kiváló versmondó, bejelen­tette az egyesület létrehozását kezdeményezőtársa­ság létrejöttét. A költészetet, a versmondást kedve­lők táborában közismert, hogy a Vajdaságban kiválókortárs költők és velük együtt nagyszerű versmon­dók vannak. Őket összefogandó és tevékenységüket,mind szakmailag, mind anyagilag segítendő alakultmeg a bizottság.

A létrehozandó egyesület szoros szakmai kapcso­latot kíván fenntartani az anyaországi OrszágosVersmondó Egyesülettel és különböző céljaikat tá­mogató alapítványokkal.

A Kezdeményező Bizottság tagjai:Horváth Emma, Némedi Imre, Dudás Károly,

Domány Zoltán, Krekity Olga.Ertesítési Cím:

Krekity Olga, újságíró24000 Subotica, Trg Sloboda 2. Tel.: 24/39-080

Kiadja:Az Országos Versmondó Egyesület

Támogatók:Ml1vészeti és Szabadml1velődési Alapítvány,Ml1velődési és Közoktatási Minisztérium,

Nemzeti kulturális Alap

Felelős szerkeszt6 és kiadó:KISS LÁSZLÓ

Szerkeszt6ség címe:1022 Budapest 1., Corvin tér 8.

Tördelőszerkeszt6:

VIRÁG LÁSZLÓ

ISSN 1217-3282

Ára: llO,-FtElőfIZetésidfj egy évre: 220,-Ft

Megjelenik:évente négy alkalommal

Készült a BALU-TYPO MED BT. gondozásában.1201 Budapest, Hatvani u. 33. Telefon: 284-2780

versmondó 31

A MESTER

Népmesét lehetne írnj Vincze László szentendrei pa­pírmerítő mesterról. Irhatnék művészt is, de a mes­ter szó jobban kifejezi kapcsolatát munkájához, azanyaggal a cellulózzal és a végtermékkel a merítettpapírral. A mester szó, bár maga ezt a szót sohasemhasználja, nála a munka tiszteletét, az igényességet,a minőséget jelenti, és azt a törekvést, hogy az álta­la készített papírt minnél szebb, jobb dolgokra hasz­nálják fel.

A népmesei életút egyéni sorsára is érvényes. Egyfiatal albérletben élő üzemmérnök aki a szentendreipapírgyárban kezdi pályáját, kutatni kezdi, hogy ho­gyan lehetne másképpen, szebbet, jobbat csinálni.Rájön, hogy több évszázada, már-már feledésbe me­rült kézi technológiával izgalmas, új minőséget lehetelőállítani. Kézművesmunka ez a javából:

"El6ször cellulózb6l és vizb6l elkészitjűk a papir­pépet. Egy hajdani műhely és e között csak az a kü­lönbség, hogy mi a papirkészités legalapvet6bbanyagát, a cellulózt készen vesszük, és a vizes pépetelektromosan hajtott géppel keverjük. Kádba rakjuka pépet, amit a "merlt6legény" egy nagyon sürü szö­uésü, téglalap alakú szitával merltget ki. A viz nagyrésze kicsurog, a pép egészen sürü lesz, s ezt a meri­t6legény kiborltja a szitával. Ez már majdnem pa­pir, csak meg kell várni, mig megszárad. Öt napigszárltgatjuk, lepréseljük, hogy egyenes legyen, s kétnapig pihentetjük. Öt-hatszáz évig biztosan megma­rad, 6rlzve azt, amit ráirtak vagy rányomtak. "

Először azonban műhelyt kellett építeni, (ez lege­lőször egy bérelt garázs volt), szerszámokat készíte­ni és felkutatni. Az első forintokat a vasúti sínekhétvégi krampácsolásáből tette félre, aztán Erdély­be utazott, mert régi szerszámok felbukkanásárólhallott. Ma már saját családi házát áldozta fel a mü­hely céljára. Ez már olyan hely, ahol egy könyvres­taurátorműhelytis be lehet rendezni, egy kis nyom­dát, kiállító helységet, ahol csoportokat lehet fogad­ni. Mert egyre többen keresik fel az Angyal utcaiműhelyét. Ez látványosságnak is egyedülálló.

Reklámhirdetésekben is így fogalmaz: "SZEmtend­rei műhelyemben 2000 éves fehérmíves hagyomá­nyokat őrző ősi módszerrel készítek időálló, vízjelespapírokat. papírrestaurátorok, művészek, a reklámés bankszakma hasznára, a magam örömére."

A termékskála igen nagy: egyedi példányes okle­velek, (az ő papírjára írják a Kossuth és a Széchenyidíjat) esküvői, háli meghívók (Widischgraetz Katalinbáljai), névjegyek, borítékok, levélpapírok, alkalmiüdvözlőlapok, étlapok, könyvkötészeti ritkaságok,művészi akvarell papír, mindennemű sokszorosítás­ra alkalmas papír.

Megrendelői között ott van az Országos Széche­nyi Könyvtár, az Országgyűlés Elnöki Hivatala, aCorvina Könyvkiadó, az Országos Levéltár.

Eletfilozófiájának középpontjában nem a pénz áll.Sokkal inkább a karitatív gondolkodás, a művé­

szetpártolás. Mert a papírnak, a jó munkának misz­tériuma van: a költő tiszta hófehér papírt tesz magaelé. Még minden elképzelhető, a verset csak ki kellbontani. A szavakat szépen egymás alá kell írni éskész a vers. A festő, a grafikus kiválasztja a papírt,amely a mű részévé válik. Más életet él a vers, a képa szép merített papíron. Vincze Lászlót ez élteti.

A Jézust ábrázoló fametszetek és a Versmondómellékletében olvasható Halotti beszédek is az ő

munkáját dícsérik.Végh Károly

Weöres Sándor

Kereszt-árnykép

A keresztnek felső ágaégre mutat,nagy örömhírt tudat:

"itt van a te utad"a kereszt két karja a légbe szétszalad,rajta sován kezek tört vért virágzanak:"vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad"

a kersztnek alsóága földre mutat:"vesződj: itt áss kutat,lásd benne arcodat."