X. ÉVFOLYAM l-2. SZÁM

/1

~i

!

2002. FEBRUÁR

IÉVlf1ü!I:?!UIUIÜ()I"; IE~\ILltlfJE7lIÉS ..

Illyés Gyula: Költészet és nemzet

Költészet és nemzet. Meg merem ismételni, hogyjónemzetiköltészetükrossz sorsú nemzeteknek van.Létükben nem fenyegetett országoknak és népek­

nek nincs hazafias költészetük; legfeljebb a fenyegettetéspillanatában. A biztos létü népek, főképp a dicsőséges

népek hazafias lírája menthetetlenül hazafiaskodó, azazemberileg hibás csöngésű. A nagyobb népek nemzetieposzai befejeződnek az egybeállásuk idejéig, azazEurópában a XII. századig. A nyugati irodalmak az első

virágkoruktól fogva egyénközpontúak, vagyis tárgyukbannemzetköziek. A francia irodalom példamutató zenitjének,a drámának véletlenül sincs francia höse, legfeljebbvígjátéki, vagyis bírálandó, kigúnyolandó. Elvárjuk, hogyminél jobb módú egy nemzet, írói annál tágabbszemléletű

humanisták legyenek.

Vajon természetes sorrend tehát, hogy a sajátosan nemzetiirodalmak megszünjenek? Igen, mihelyt a létrehívókörülmény megszűnik. A négerek irodalma, amíg csak fajimegkülönböztetés lesz, mindvégig "nemzeti" irodalommarad- az idézőjel azt az ellentmondást érzékeltetné,hogyakkor is nemzeti, ha itt franciául, ott angolul, amotts amotta törzsi nyelven szólal meg. Így lett nagy nemzeti korsza­ka a dél-amerikai spanyol és portugálnak. a kezdetben jid­disül jelentkező, majd újhéberül kibontakozó zsidó iro­dalomnak, a jogaiért küzdő katalánnak, baszknak, provan­szálnak. Majdnemhogy szeszfokmérö eszközt lehetnekitalálni a nemzeti telítettség rangsorolására mindezekbenaz irodalmakban. A négritude lírának például ott izzikméga szerelmí verseiben is; sőt, ott még tán a leghevesebben.

De ki lehet vonni Asturias fő művének, aCIarivigiliapri­maverul-nak csak egy lapjáról is az - indiánt? Neruda csakegy verséből a chileit? Kipling minél angolabb, annálrosszabb; Barres minél franciább, annál elviselhetetle­nebb; Lorca minél spanyolabb, sőt "cigányabb", annálköltőibb. Mert annál hitelesebb, igazabb.

Ez olyan, mintha bonyolult volna; holott, ha esetleg elfo­gadhatatlannak tetszik, azt épp a túlságos egyszerűsége

okozza. Mert hisz lehetne-e másképp?

Nyilván nem, s tanulságos lenne kellően elemezni a nem­zeti tudat fejlödését, azaz humanista tudattá alakulását aszerencsésebben feltörő nemzetek irodalmában. Hogymilyen tanulságos árnyalatokat látni például az újkorilengyel vagy még világosabban az orosz irodalomban;hogy milyen grádicsokon emelkedik például a hazafiság etudata a csak néppárti Ragyiscsev, a még nemesi mód isfelelős Puskin, a nemzeti hivatást valláspótlóul kereső

Dosztojevszkij, majd a már a szenvedökért hazafiasTolsztoj s végül a hazát tűzön-vízen át vállalóGorkij nagyalkotásaiban. A fejlődés törvényét Herzen klasszikusmondata őrzi: "Politikai szabadság híján az irodalom azegyetlen szószék, melynek magaslatáról hangot adhat anép lelkUlete." Igen, kívánatos, hogy az irodalmak nemzeti

2 versmondó

korszaka végét érje. Mégpediga nemzeti irodalmaktöké­letes működése folytán.

*Mindezt az juttatja eszembe, hogy az első írásmű, amelymegrögzítette fejemben Déry Tibor nevét, ezzel a címmeljelent meg Adyról még aNyugalI919-es Ady-emlék­számában: Az utolsó nemzeti költő.

A cikk egyben szeget- kételytés kérdést- is ütött kamaszfejembe. Idáig halogatván. halogatnám még tovább is aválaszt, ha mostanában ezt az utolsó nemzeti költöt nemszerénynevem utánolvashattam volna,nem meglepetéséspirulás nélkül az összehasonlítás miatt; eladdig, míghűsítően meg nem suhintott, hogy ez a megbecsUlésugyanakkor nem lebecsülés-e.

Magam szemével nézve nem akármilyen sort idéz föl azaz utolsó hely. Petőfi, Arany, Vörösmarty, Berzsenyi,Kölcsey! De mégCsokonai, Kazinczy, Batsányi is, sőt - anemzet tudós fogalmának is elébe vágva - Balassi,Zrínyi,Tinódi.

A múlt egész magyar költészete nemzeti. Hasonlóan atöbbi hasonlósorsú- többnyire nem nagy létszámú- népköltészetében.

De hisz még valóban a már-márprófétaian megszállt Adyután is.Nem folytatója-e a sornak a maga másképp forrósodóhangjával Babits is, Juhász Gyula, de még Kosztolányi is.Aztán József Attila és mind a vele s utána jelentkezők

közül mindazok, akiknek hangjában és eszméiben már azúj, a bartóki hazafiság, a kodályi magyarságféltés is bele­cseng, hol egyenesen, hol áttételesen. Rázásra beért fagyümölcsét teríti az olvasók elé az a kritikus, aki megnéziközelröl, mi is az a bartóki-kodályi elem, ami a mégmindig vidéki ("népi") élményt is szerzett és a diaszpórátis érzékelő költőket valamiképp összefüzi.

Vagyis voltaképpen nem a félreérthető, félremagyarázhatónemzeti, hanem a mindenkor egyértelmű közösségicímkét kívánja tartalmi jellegéül ez a fajta irodalom;helyesebben az irodalomnak ez a fajta működése, Amelymindenféle közösségben elsőként jelentkezett. S amelysehol sem lehetutolsó, mert hisz ez magának a közösség­nek a végétjelentené.

Merhessem megismételni összefoglalásul azt is: a nacio­nalizmus szó mindmáig nincs magyarra lefordítva egy­értelmüen, azaz egyetlen magyar szóval kifejezhetően.

Ebből nyilall félreértés ide is.

A harcra tüzelő nemzeti költőket világszerte Tirteuszok­nak szokás nevezni. Petőfi a mi 48-unk Tirteusza. Enneka mondabeli Tyrtaiosnaka harci dala vitte győzelemre agörög népnek közösséget a messenei háborúban. Nem­zeti volt-e hát,vagy"nemzeti"?, azaz nacionalista? Ahon­nan nézzük, mondta a hajdani cinikus. Az athénieknekez, az ellenfélnek az. Ma világosabban fogalmazhatunk.

Ha a görög nép nem igaz ügyért harcol, Tyrtaiost nemjelölhetnénk ugyanazzal a szóval, amivel Petőfit: nacio­nalistának minősülne, és nemcsak az ellenfél oldalárólnézve. De Athén igaz ügyért harcolt. S így Tyrtaios nem

egy ügyet, hanem az igaz ügyet szolgálta. Ahogy Petőfi

is. És Vörösmarty és Berzsenyi és Balassi. De már az aXIII. századi Névtelen is, akinek tollából ránk maradt azelső magyar fájdalmas ének - latinul.

Illyés GyulaEgy sápadt nő egy kis szabában...

Nem volt riadalom a pusztán,amikor megsziilettem énváratlanul, hívat/an ul tánhalottak estelén,

novemberben, halottak napján,gyertyagyzíjtáskor, amidőnfejfák tövén a puszta népe,kiinn térdepelt a dombtetőn,

harangszokor; mikor a szomszédfalvak magas sírkertjeihirtelen testvér-őrtüzekként

elkezdtek fényleni.A völgyben egy kis házban akkor

szédült nehéz kínra anyánk.Elképzelem a téli tájatés azt az éjszakát:

egy kis sápadt nő egy kis szobábans körül a komor hegytetőkormán villogó koronákkéntlobogó temetők.

Körül a halál diadalma,gyertyás, kísértő ünnepélyés lent egy váratlan sikoltása párás völgy ölén.

Fönt sírás, jaj, harangszóés lentről a völgy, mint melegtenyér fölnyujt vigaszul egy csöppsikongó életet.

Illyés Gyula

A költői nyelvről

Nem jut be a rnűvészet területére az az írásmű,

amelynek mondataiban nincs mozgás; olyanféleizommozgás, mint annak az arcán, de még a

tekintetében is, aki szemtől szembe, élőszóval tudatvelünk valamit. Nem írásmű az, amelynek a fölszíne,mondhatnám a bőre alól nem villog ki alkotójának hom­lokráncolása, szemszűkítése; de még karlendítése, lépés­rakása is. Vagyis a személyes hitele, a jelleme. Úgy van,valóban: nem stílus az, amely mögött nincs ember. Elevenés mozgó; méghozzá nekünk tetszőn mozgó.

Természetes hát, hogy az írónak - ha prózát ír, ha verset­jó ismernie - még jobb ösztönösen tudnia - a stílus moz­gási törvényét; legalább annyira, amennyire a táncművész

tudja a koreográfiát.

Annyira kell tudnia mégpedig, hogy már eszébe se jusson,hogy tudja. Azaz magáévá kell tennie, ösztönébe kellfogadnia. Mert különben itt is megesik - mint a művészet

annyi más ágazatában -, hogy épp a "tudás" gátolja alényegnek, a személyes hiteInek varázsos megjelenését.Mert alkotni csak természetes folyamatképp lehet jót. Azidézőjelbe tett tudás pedig nevén nevezve: tudálékosság.Azaz, elsősorban épp azt űzi el, ami megidézendő volt: aszavahihetőségét, a személyes jelenléttel garantált hitelt.

A művészet minden ágában veszélyes a magakelletés.Sehol annyira, mint az írásos művészetben. Mert sehol nemolyan első föltétel a személyes hitel, mint ott. Márpedighogy hihetünk olyannak, aki riszál? Aki a hatásra sandít?Akinek az a gondja, hogy mit ér el, s nem az, hogy mit hoz.

Százszorosan érvényes ez a verssel való tényközlésre,Nincs félreértés nyilván, mit értek versbeli tényen; amicsak az én megfogalmazásommallesz tényező a világon.Nem először írom le: a költészetnek egy az ellensége:az irodalom.

versmondó 3

Ez - sajnos - nem jelent kevesebbet, mint hogy ezen aterületen még a mesterségbeli fogások is jégre vihetik amestert.

Mit kell tudnia egy költőnek? Helyesebben, mi a meg­tudható-megtanulható a költői mesterség űzéséhez?

Ha kellőképpen hinnénk a pedagógia hatékonyságában,bizonyosnak kellene lennünk, hogy a most eltelt háromévben jobb versek születtek a magyar nyelvterületeken,mint valaha is.

Három éve kapható ugyanis Fónagy Iván összegező sugyanakkor alapvető szép munkája arról, hogy tudo­mányos vizsgálat alapján mitől vers a vers. E vizsgálatma már tárgyilagosan, szinte szerszámokkal eszközöl­hető.

Híres szonettjében a magánhangzókról Rimbaud még csakköltői ráérzéssel tapogatta azt, amit róluk mi már sta­tisztikai táblázatokba foglalunk.

Eszerint a magas magánhangzók - az e, é, i, ü - örömöt,tettrekészséget, csapongást, vagyis magas kedvet fejeznekki. A mélyek közül pedig - az a, o, u - valami sötétet,mélyet, bánatost; az á biztonságost.

A mássalhangzók szintén megoszlanak: I: lágy, lenge; m,n: puha, mamás, A k: kopog, persze kemény; t: tör; r: recs­csen; sz: sziszeg; az f viszont fú; a b: bong; az ny, ty, gy:nedves és így tovább.

S nemcsak a mesterek - Mallarmé, Valéry - verseiben. Mimagunk is mosolygó probandusok leszlink az óvodá­sokhoz intézett kérdések olvastán: az i és u közül melyik­sötétebb?

Az u a szavazatok 96 százalékát kapta.

S melyik keserűbb?

Itt az u 94 százalékot kapott. Győzött - folyton az i-velszemben - még ezekben a tulajdonságokban: tompa(88%), sötét (96%), erős (77%), üreges (92%), szomorú(9 I,66%), kövér () 00%).

Fölényt szerzett viszont az i ezekben: fürge (100%),kedves (85,71%), szép (94,12%), kemény (51,85%).

Az r és I összevetésében, hogy melyik puhább, az I9) ,3%-ot kapott. Viszont abban, hogy melyik verekedős,

illetve melyik a férfi, az r 100%-kal nyert az I-lel szemben.

Vagyis a kitűnő szernü, illetve fülű Fónagy Iván a hozzácsatlakozott igazán fölkészült gárdával majdnem oly lelki­ismeretesen keresi a versben a hatás - a varázs ­törvényét, mint az első materialisták az életet a fölboncolttestben.

Ritkán olvastam tanulmányokat ilyen figyelemmel: tárgyi­lagosak és szerények. E kettő így együtt nekem mindiga hitelességet sugallja. Kívánom, hogy e versboncolás- amellyel alaposságban vetekedőt más nyelven semismerek - minél nagyobb eredményt hozzon: minél jobbanfölfedje a vers fogantatásának, csinálásának rejtelmeit azolvasók előtt. A költők előtt is, természetesen.

De ezek számára mégiscsak ellátnám a könyvet egy"Óvás használat előtt!" címü előszóval. Jó persze, ha amegtermékenyillés lefolyásának természettana ott van alángolva összeboruló szerehnesek fejében is. De nemmindig hasznos, ha épp ezenközben gondolnak rá.

4 versmondó

A fiatal Babits igazán mesteri kezelője volt mindannak,amivel az olvasó a formaművészt fölruházza. Életemásodik felében akadozik, botlik, dadog. Mért nemhasználja, amit akisujjából kirázhat? Mert - nem ismétel­hetjük elégszer - a költő a verset a szívével, az egésztestével írja. Amíg a csengés-bongás a szívben van, tessék,jöjjön, elragad. De amikor a szívben már őszi ágrecsegésvan? Értjük, nyilván.

Hadd mondom el mégis erre a klasszikus, a számomra mais megborzongató példát.

Babits is, Kosztolányi is rákban halt meg, évekig tartó,iszonyatos, megaiázó szenvedés után. Erről rnindkettenírtak verset. Kosztolányiénak címe: Száz sor a testi szen­vedésről. Ez száz remekül lejtő, mesteri rímekkel esengőolyan sor, melyekböl csak úgy árad a frissesség, a mégmutatványra is képes erő. Babits versének a címe: Betegklapancia. Ennek a sorai botlanak, dülöngélnek. úgy ejtika lépést, mint a gyerekek, oly kezdetlegesen, oly klapancia­szerűen. Az elsőben tán több az elszánt szembenézés, afölény, vagy - annak hősi fitogtatása. A fájdalmat hitele­sebben a második fejezi ki. Kifejezve egyben azt azigazságot, hogya forma mestere nem az, aki a "forma­művészet" minden fogását bánnikor alkalmazza. Az, akia kifejezendö tárgyhoz csalhatatlanul megleli a megfelelő

formát. Vagyis szükséges esetben magáról a formaművé­

szetről is le tud mondani.

Főnagy mélyre ható - és iránymutató világossággal,szabarossággal megírt - könyvének méltatói többször ismegemlítik Kosztolányi tündérjátékosságú Ilona című

versét. Mint a hangok érzelemkifejező hatásának alkal­mazására a mesteri példát.

Így van. A vers megzengeti: érzelemmel tölti meg mindazta szép hangot, ami ebben a dallamos névben muzsikál.Csak bámulni tudjuk. Még mindig lel a költő sorról sorravalami újat s még mindig! De még a betetőzés tetején iscsak bámulatunk van. Nem megrendülésünk. nem elra­gadtatásunk. A vers szerelmi vallomásnak indult. De aköltő mégsem vallomásra használja a szép szavakat.Hanem villogó, szemfényvesztő produkcióra, magas fokúolyasmire, amit más terlileten a zsonglörök tudnak igazán.Ez sem kis dolog. De itt rejlik mégis az a csapda, amelyrőlmég lesz szavam.

*Nem nehéz meghúzni azt a két árkot, amelyek mind­egyikébe egyformán lábát töri a vers, ha az út közeperől

valami lendület hiedelmében akár jobbra, akár balra letér.Az egyik árokban nem kis furkóval az a "MonsieurPerrault" várja áldozatát, akire Racine panaszkodottBoileaunak. Perrault úr azzal támadt Racine műveire,

hogy a szavak szép csengése ostoba csörgő csak a versen.Holott a vers a benne rejlő értelemmel győz vagy bukik.Tételét remek fogalmazás ban adja tovább Racine. "Aztállítja, hogy egy-egy költő képességét bármily rosszfordításban könnyebb mérlegre tenni, mint a szerzö sajátelőadásában."

Gondolhatjuk ezek után, hogy az út másik árkában azokvárják prédájukat, akiknek a versből mindenekelőtt a széphangzás kell; a zene - avant toute chose! Charles Perraultkitűnő bourlesque-szerzö volt; megvan az a mentsége,

A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE, A MAGYAR MŰVELŐDÉSI INTÉZET,A MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLETE

Illyés Gyula Vers- és Prázamondá Versenythirdet a költő születésének 100. évfordulója alkalmából

a Tolna Megyei Illyés Gyula Emlékbizottság,az IllyésGyula Emlékmúzeum,

Ozora Önkormányzata támogatásával.

A meghirdető szervezetek csatlakoznak ahhoz a nagyszabású, az egész évet felölelő rendezvénysorozathoz,melynek az a célja, hogy Illyés Gyula születésének 100. évfordulóját méltó módon ünnepelje meg a nemzet.

A verseny felfutásos rendszerü, ezért a szervezök várják azoknak a középiskoláknak,települési közmüvelödési és más intézményeknek a közrernűködését, segítségét,

akik szívesen kapcsolódnának megrendezéséhez úgy, hogy helyben biztosítanak bemutatkozás i lehetőségeta versmondók számára.

A helyi (iskolai, települési), megyei rendezvényeket követőenregionális hazai és határainkon túli elődöntökre kerül sor 2002. szeptemberben, októberben,

melynek helyszíneit és idejét a későbbiekben jelöljük ki.A résztvevőket írásban értesítjük. hogy melyik megvci. illetve regionális döntőn vesznek részt.

A döntő 2002. november9-I O-én lesz a Tolna megyei Ozorán.

Részvételi feltételek:• a vers- és prózamondó versenyen részt vehet minden 14. életévét betöltött személy, lakhelyétől függetlenül,• a szándékát bejelentő versmondónaknégy IllyésGyula- és két szabadon választottversselvagy prózávalkell

készülnie, egy-egy vers vagy próza hosszanem haladhatja meg az 5 percet.

Jelentkezni levélben lehet, amelyben közölni kell a nevet, életkort, lakcímet, irányítószámotés a választottművek jegyzékét.

Kérjük, hogyaborítékra írják rá, hogy Illyés Gyula Vers- és Prózamondó Verseny.Cím: 1011 Magyar Művelődési Intézet Budapest,Corvin tér 8.

Jelentkezési határidő: 2002. április ID-ig

A versenyről felvilágosítást ad:Magyar Művelődési Intézet: Tóth Zsuzsanna művészeti titkár

Telefon: I 201-5692Magyar Versmondók Egyesülete: Popper Ferenc elnök

Telefon: 96312583 vagy 30 369 8301

hogy minden alkotásban csak az értelem, az ész játékátkereste és látta meg. De van mentségük azoknak is, akikviszont minden verssort azon mértek, mennyicsengbennea mesék aranyából. Hisz a valóság semmi kincsben nemrészeltette őket. A kétféle értékelő mód közt sok szálonrnérhető a távolság. De a legbeszédesebbet mégis az idő

nyújtja. Racine és Verlaine közt két évszázad terül.

De próbáljuk mi hasznosítani Perrault barbár ötletét.A fordítás nem is olyan rossz passzírozószitaa versek lé­nyegének kereséséhez. Fónagy maga is látja ezt már indu­lásakor; okosan óvakodik a szélsöségektől. Ha a hangok­nak az az értelmi jelentése is szótár érvényességü volna(ahogya lettre-istákszeretnék), nem is kellene lefordítania verseket: a mély hangok a világ minden nyelvénmélyek,tehát éppúgy egyformán jelentenek valamit, ahogya ma­gasak is. Ez sajnos, nincs így. Bizonyítéka: sok nyelvben

ugyanarra a fogalomra két szó is van, mégpedig egymagas hangú és egy mély hangú. A mi kikelet szavunkcsupa csicsergés, ujjongás. Mégse ezt használjuk, hanem atavaszt, ami csupa gyász, merő károgás. A homályt éppegy világos szóval, a sötéttel fejezzlik ki. Két étkezéslink,a magas hangú reggeli és az ebéd vidámságot, jó étvágyatígér; a mély vacsora komorságot.

Maga a mély szavunk is magas hangú; a magas viszontmély.

Az Édes Anna szerzőjének igaza van: ha a szavak hang­zásának abszolút értelmi vagy érzelmi jelentése volna, afrancia magas désir szót nem az értelmének megfelelő

mély magyar vággyal kellene fordítanunk, hanem azzal,hogy vezér, még logikusabban: vezír. Erről a mi pálya­kezdéslink idején sok szó esett. Éppúgy, mint az Überallen Gipfeln, valaminta Chanson d'automne utánozhatat-

versmondó 5

lan hangzenéjének valahogy mégiscsak leutánzandóvarázsáról. Nyilván ezek hatása alatt alkotta meg a Leschansons longs des violens-nak hangjelentés szerintilogikus átültetését egy termékeny kávéházi alkonyon aNincsen apám se anyám szerzöje a Nehéz Föld szerző­

jének társaságában, ekképpen:

Tésasszony lónkérdi hollám,de mohón:- Lesz ma kör?.Künn, lom-őr,

Monoron!"

Azért írom ide, mert ez a másik véglet. Amerre a tet­széskeresés, a "riszálás" csábít. Mert ilIegni nemcsakegész mondatokkal lehet; lehet már a hangokkal is.

Épp ezért nem árt néha egyenest szembeszállni az állítóla­gos uralmukkal.

Nézzük meg ezt a három sort, a nagy japán költő, az"isteni" Baso Macuo írta Hir/elen címü haiku-t.

Villám-világotvéltem az ében égenkócsag kiáltottl

Tömör hang- és képjáték.

Ám a borús barna mennyboltot a második sorban épp éles,fenn sípoló hangzók festik; a vakító villámfényt, a madár­sivítást pedig az első és a harmadik sorban kongó feketék,pincemélyek. Azaz beléjük sivít pontosan három i is. Ezaz ellentét érzékeltet nyilván némi hirtelenséget, disszo­nanciát. Helyesen, mert ez az ellentét a lényeges az egészversben. Ezt szolgálja nyilván a villámként rángó alliterá­ció is. Ám ha az ellentét kifejeződik, az már mellékes,hogy ugyanabban a mondatkörben hol fejeződik ki.Vagyis - s ez a tanulság - fiiggetlenülhet a hangzóktól.

Kellemes lejtés megteremtésekor kell legjobban őrizked­

nünk a kellemeskedéstől.

*

Hogy egy írásmű mikor lejt, mikor kellemeskedik, aztmeghatározni azért bonyolult, mert az nemcsak az írónfordul meg, hanem az olvasón is: vagy helytől és időtől isfügg, mint minden, ami ízléssel kapcsolatos.

Nézzük csak.

Állata őrzeni négy alabárdost.

Diákkoromban (azt hiszem) ezen a soron éreztem: ez nagyrnűvész tudatos munkája, én ilyet nem tudnék, ezt igazáncsak egy fölsőrangú Múzsa súghatta.

Zavarba ejtett, hogy ez a múzsa először is egy óriási ger­manizmust súgott: e sor úgy is érthető, az alabárdosokatkellett őrzeni, És miért örzeni, mikor az őrizni? S állata?Állíttatta, illetve állíttatott. S miért megfordítva az egész?Négyalabárdost állíttatott az őrzésére, azaz, hogy őrizzék:

ez az épkézláb mondat van, oly ártatlanul, mint Jézus, adaktiluszok e klapanciájára fölfeszítve:-v vv-v vv-v vu megfejelve a sorkezdő és sorvégző

szavak rejtett alliteráltatásával. Látom a fogást, Jánosbácsi, és azt a goethei rnondást akartam kizsákmányolni,

6 versmondó

hogy "látom a szándékosságot, és meghidegszem", ki­ábrándulok.

De nem. Hiába látom s elemzem a műfogást, el vagyokragadtatva. Azok az alabárdosok keményen állnak ott, aza parancs az őrzésre pattogva hangzott el, tömören s egykis idegenes hangzással, ahogy az akkori olvasók fülébena vezényszavak.

Ez a sor tehát remek.

Más tulajdonsága a remekműveknek - s áll ez már képre,zenére, szlnjátszásra -, hogy minél többször találkozikvelük az ember, annál többet mondanak. Következőleg miis annál több magyarázatot tudunk fűzni hozzájuk. Ez anemzedékek válasza.

Oldalszámra lehetne ennek a négy szónak rendkívüli ere­jéről s rendkívüli csoportosításáról beszélni. Megint csakazzal a veszéllyel, hogy amennyiretájékoztat ez engem, azolvasót, annyira félrevezetheti a költöt. A megvilágított útnem mindig követendő út. Sőt, az az út sem, amely helyes- volt; valamikor.

Semmi sem változik úgy a korral, mint az út. Árpád egyalkalmatos csermelyágyban ügetett le a Vereekel-hágón,Ha a vasúti sín talpfái várták volna, sose jön át: minden lóa lábát töri.

Ez a bámulnivaló ösztönnel kiválasztott s csoportosítottnégy szó egy naturalista szemléletű művészi kornak ter­méke. Elsőrendű terméke. Halhatatlanságot érdemlő ter­méke. Épp csak nem utánozható. Tanulmányozása tehátnem oda sarkall, hogy ezt a formát vegyük példának;hanem az ösztönt, amely ilyenre képesít.

Az előbbi verssel egy időben tanultam meg, s így elmémcsaknem ugyanazon a hangszalagán van Czuczor híreskölteménye is:

Mily had kel a drégelyi völgyön eléS vel vérszemeket hegyi vára felé. ..

Ebben a pattogásban miért nincs élet? Az anapestus ittéppoly tökéletes, pompásansugallhatnaa had menetelését.Nem sugallja. Ez a nyelv- és verskezelés nem egy natura­lista korszaké,s én innen, öt vagy hét ízlés-periódus távla­tából meg tudom állapítani, hogy az előadás idejétmúlt, avers - bármily hibátlan testű - halva született. Arany ver­sét lelkesen szavaltuk; Czuczorét - noha személye éppolyrokonszenves volt - pimasz humorral: összefogott ujja­inkat szemünkhöz erneltük, mintha kitépnénk s messzehajítanánk. Azt lehet mondani: szemet vet. Azt már nem,ebben az értelemben, hogy szemeket vet. Vérszemeketvetni?! A derék Czuczor csak egy milliméterrel húzta ar­rébb a ceruzát, de a germanizmus, amely Aranynál meg­erősítette, itt szinte hallhatóan szétrobbantottaa sort.

Mi hát itt a szabály? S általában mindabban, ami a versmegcsinálása körül már tudatos, azaz valólag .müfogás"?

A hangokkal, az ütemrnel, a zeneiséggel való versmű­

vészetet a francia irodalomban egymást lépcsőfokonkénttúlhaladva hárman vitték tökélyre: Verlaine, Mallarmé,Valéry. Az utóbbi olyannyira, hogy például a nevezetesFileuse olvastán - hát még hallatán - az első élményemmaga a hangok muzsikája, s jóval később a szavak értel­me. Az eszköz látni sem engedi a tárgyat, a szépen festett

tányér nem engedi magába a levest, a gomb érzi tartozék­nak a kabátot.

Assise, la fileuse au bleu de la croiséeOit le jardin mélodieux se dodeline...

S mi következett erre a tökélyre? Az ember azt hihetné,hogy a költészetben is az eredmény afféle fennsík; amiután még magasabb fennsík következik. Vagy ha nem, hátaz addig elért szinten megy a munka. Ahogy például azorvoslatban, a gépgyártásban.

Vissza a Straszburgi eskii-ig, soha annyi rossz rímet,prózai sort nem nyomtak francia versbe, mint amennyitFrancis Jammes leírt. S ritkán vált költő oly általánosannépszerűvé,mint Ő. Az uzes-i iskoláslányok lelkesedésénéltán csak Gide-é volt nagyobb.

De Jammes tudatos egyszerűségénél is elgondolkodtatóbbaz a máig tartó visszahatás, ami a prózaverset tette szinteegyeduralkodóvá a francia költészetben. A sok gyönyörű

hangzat után az emberek emberi hangra vágytak. Az ope­rákban nem elengedhetetlen, hogy értsük aszöveget.A versben elengedhetetlen, éspedig a legkisebb árnyalatig.

Azt tartom, befejezhetem. A magyar példákat tán elenged­hetem. Babits, Kosztolányi, Tóth mester-játéka után itt isrecsegni kezdett a rím, zihálás lett az ütem. Azért, mertírójuk emberien akart szólni. S ez nehezebben eltanulható,mint az aIIiteráció.

Mert ennek is van szabály-kódexe. Babits, "formaművé­szet"-ének legtöbbre jutott tan ítványa Szabó Lőrinc. Épp atömérdek enjambement-nal, a futtában odadobott rímek­kel, a köznapi szavak bevonásával, az emberi légvételtkövető - mindmáig fölfedezetlen - ritmussal; ezek birto­kában tudta oly hitelesen s oly könyörtelen ül s oly müvé­szien elmondani, amit magáról és koráról elmondandónakérzett.

Ha lehetne költőképző egyetemi fakultás, Fónagy Ivánkönyvét ajánlanám az első, vitatársai kis értekezéseinekgyűjteményét a második tankönyvül. Lehet az emberszületésitől fogva egyszerű. De legmegbízhatóbban - ésfuramód: leghitelesebben - az az író, az az ember egy­szerű, aki a bonyolultságok tudatában az.

Harmadik tankönyvül az erről szólót ajánlanám.

Illyés Gyula1902-1983

Amikor egy nemzetközi írótanácskozáson Illyés

Gyula mint hozzászóló feIIépett a szószékre ésfranciául elmondta az első mondatot, a szék­

sorokban ülő franciák viharos tapsban törtek ki. Ez a kül­földi nemcsak otthonosan beszélt franciául, hanem olyanhiteles hangsúIIyal, olyan párizsi utcát idézo franciaság­gal, hogy aki csak francia volt abban a teremben egyszeri­ben szívébe fogadta. Ez a külföldi valóban tud franciául .­

ezt jelentette a tapsban megnyilvánuló elismerés. - Ez afranciásan franciául beszélő, kitűnő megjelenésű, nagyon

szép hangorgánumú, mértéktartóan elegánsan öltözködő

férfi a magyar Dunántúlnak egy uradalmi pusztáján szüle­tett, 11 éves koráig még kisebb városban sem volt, ifjúsá­gától mindhaláláig úgy tartotta nyilván magát, hogy apuszták paraszti népének fia. De már tizenhat éves korá­ban úgy tűnt ki a legifjabb költők között a budapesti

munkások irodalmi igényű köreiben, mint aki háborgó

szabad verseiben szakítani kíván minden népies hagyo­mánnyal. Az avantgardista költők, élükön magával KassákLajossal és forradalmat áhító folyóirataik szívesen fogad­ták írásait. 1918 és 1919 forradalmaiban tevékeny résztvállal a világforradalmat és a haza fegyveres védelmétegyütt igénylő tennivalókból. Önként áII be - 17 évesfővel- a mindenfelől áradó országmegszáIIók eIIen. Majd

a forradalmak bukása után "nem leli honját a hazában":nekivág Nyugat-Európának, s elérkezvén Párizsba, ottfolytatja útját a költészet és a müveltség felé. Egyszerre,

egy időben rakodómunkás a Szajna rakpartjain, egyete-

mista a nagy hírű Sorbonne egyetemen, ahol filozófiát,

pszichológiát, irodalomtörténetet és francia nyelvészetettanul, professzorait is elragadó kiváló eredménnyel. Ésközben otthonos a nevezetes párizsi irodalmi kávéházak­ban, ahol érik a szürrealizmus. Egyszerre tanulja a francianyelv zengését és lelkét a nyelvészet tudósaitól, a rakodó­munkástársaktól, a kávéház költöitől és pincéreitől, azértelmiségi szalonok művelt hölgyeitöl és az utcák kedvesleányaitól. És az egyetem nem kevés számú magyar diák­

jával Petöfiröl, Adyról és Kassákról vitatkozik. Kísérletei­

ben a pusztáról hozott magyar ízeket szeretné franciáulkifejezni és vadrnodern francia fordulatokat oltani magyarversekbe. Sokkal később, társaságban nevetve mondogatta,hogy jó ideig habozott, hogy francia szürrealista vagy ma­gyar népi költö legyen. Jó hat év után óriási franciás euró­pai rnűveltséggel jött haza, hogy elmondhassa a "pusztáknépév-nek üzenetét. Előbb még a modern izmusok igéze­

tében, azután, ahogy költö kortársai egyre jobban közeled­nek a költészetnek ahhoz a formai hagyományvilágához,

amelyet a Nyugat nagy nemzedékének legnagyobbjai- Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád - emeltek formatökéllyé,ő is formát vált. Ez a húszas évek végén, a harmincasokelején szinte törvényszerű.A vele körülbelül egykorúak ésa valamivel fiatalabbak - akiket később a Nyugat második

nemzedékének fognak nevezni - az avantgárd lázongásbólés nyelvi szeszélyességbőla klasszicizáló formafegyelmetfolytatják és teszik az új eszmék kifejezési médjává. Az

Illyésnél alig valamivel idősebb Fodor József, Szabó

versmondó 7

Lőrinc, a nála alig fiatalabb József Attila, Radnóti Miklós,Vas István egymástól függetlenül, bár egyben-másbanegymásra hatva fejlesztik ki a XX. század magyar költői

klasszicizmusát. Itt összegezödik minden értékes törekvésaz előbbi évszázadok örökségéből, és itt kezdődik mindentovábbi maradandó költői érték nemzeti kultúránkban.Illyést hamar felfedezi és magáénak tudja a Babits Mihályirányította Nyugat. Hamarosan a fő munkatársak közt vana helye, majd Babits halála után a híres folyóirat kénytelencímet változtatni, mégis megmarad mint "MagyarCsillag", és akkor már Illyés a főszerkesztője mindaddig,amíg a történelem vihara, az eláradó és népirtó fasizmusvéget nem vet az egész régi Magyarországnak. - Akkormár a védekező, megbújni kényszerülő magyar irodalom­nak Illyés alighanem szellemi föalakja és legjelen­tékenyebb költője.

Persze közben meg is kellett élni. Jó néhány évig biz­tosítási intézetnél tisztviselő, majd húsz éven át sajtó­elöadó a Magyar Nemzeti Banknál. Csak I957-ben vállal­ja a kizárólag írói-költői hivatást. Akkor már versenytársnélkül az ország legünnepeltebb költője, anyagilag is sike­res könyvek és színdarabok szerzője, élete végső negyed­századában nemzeti intézmény, akinek a lágyuló dikta­túrában még különvélernényei is lehetnek.

Ifjúkorától mindvégig sikeres költő, de legfőbb müveimégis azok a prózai írások, amelyekben sajátosan és igenköltői nyelven elegyíti az önéletrajzot, a társadalomrajzot,a regényes emberábrázolást és a nép, a "puszták népév-nekigazát kifejtö publicisztikát. Ahogy az évek folyamánújraéli saját múltját, és ezen az úton haladva ábrázoljaazokat a köröket, amelyeket megismert, óriási regény­ciklusnak is tekinthető, bár egyik sem szabványos regény.A harmincas években egyszerre kivirágzó szociográfiairo­dalomban Szabó Zoltán, Féja Géza, Kovács Imre, ErdeiFerenc kitűnő, izgalmasan érdekes, társadalmi mély­ségeket feltáró és politikailag vádló müvei közt kétségte­lenül az irodalmi fő mü A puszták népe, ez a személyesemlékeken alapuló, mégis tárgyilagos társadalomábrá­zolás. Itt a szernlélö szerző maga is sajátos társadalmiképletként rajzolódik ki a paraszti mélységekböl fel­emelkedő katolikus apával és az elszegényedett úri-papicsaládból származó kálvinista anyával, s körülöttük azzala falukon is kívül eső pusztai világgal, amely fölött végte­len magasságokban uralkodik az arisztokrata földesúricsalád. Ez a könyv annak az évtizednek talán legnagyobbhazai könyvsikere volt. A sajátosan Illyés Gyula-i próza­müvek idővel ehhez kapcsolódnak. Előbb a lírai szép­ségekkel teljes Kora tavasz a serdülés és férfivá váláséveiről, majd a párizsi világot, s benne az ottani magyarokköreit szemléletesen tanúsító Hunok Párizsban. Azutánsokkal később az Ebéd a kastélyban, amelyben szembesülegymással az egykori puszta múltját vállaló fia és a pusz­ta egykori ura, a rangját és társadalmi helyét vesztett arisz­tokrata. S ezekhez csatlakozik, mintegy befejezésül, amúltak fontos mozzanatait felidéző Beatrice apródai. Ez a

8 versmondó

ciklus önmagában irodalmi halhatatlanságot biztosíthatnaszerzőjének. Ámde ez a szerzö elsősorban mégis költő, ésnem is mellékesen a háború utáni évtizedek nagy sikerű

drámaírója.

Illyés kitűnő verselő, költeményeit mondani is kellemes.Hangütése szerelemtől politikai indulatokig otthonos a líratémavilágában. Egy ideig a háború utáni években, amíg aközéleti légkör el nem komorult, aktív résztvevője volt aközéletnek, de a negyvenes évek végétől visszavonult agyakorlati politikától. Korábban még parasztpárti kép­viselő is volt, ettől is visszavonult. És ha közben írt is poli­tikai tárgyú verseket (mint az oly nagy hatású Egy mondata zsarnokságrál-i), csak 1956 lázas heteiben adta közre,hogy utána évekig szó se essék róla. Leghatásosabb - éslegszebb - verses művei inkább epikus jellegűek. A kife­jezett elbeszélő költemények mellett (Hősökről beszélek,Három öreg, Ifjúság) legszemléletesebb költői rnűvei azoka balladaszerű rövid epikus versek, amelyek a magyartörténelem egy-egy pillanatát idézik, mint a Dózsabeszéde vagy legkitűnőbb történelmi példázata, Az ozoraipélda.

És mindemellett vérbeli, hatásos színpadi szerzö volt.Kitűnőek szatirikus vígjátékai is, mint korábban A tűfoka,

később a burleszkszerű Tzívétevók, de legjellegzetesebbszínjátékai a történelmi drámák. Mintha Schiller és azeurópai romantika múltidézését folytatná modem igény­nyel. Gyakran rímtelenjambusokban írta dialógusait, mintShakespeare, Schiller vagy Katona (Az ozorai példa,Dózsa), vagy igen választékos költői prózában, mint aKossuth és Görgey történelmi szembenállását megjelenítőFáklyaláng-ban, vagy a középkori francia albigenseretnekek magasztosságát és bukását felidéző Tiszták-ban.De alighanem legjobb drámája egy ragyogó újrafeldol­gozás. Teleki László érdekes történelmi drámáját, aKegyenc-et úgy költi újjá, hogy az eredetiből csak a szűk

téma maradt meg, de a mű Illyés-drámává változott: azsarnokság és a zsarnok kiszolgálásának nagyon is mo­dern tragédiájává. És erröl jutott eszébe az eredeti műszerzője, a kalandos életü és tragikus sorsú Teleki László.Az ő emberi képét és történelmivé emelkedő egyénitragédiáját írta meg egy másik kitűnő drámájában, aKülönc-ben. Ez önmagában is maradandó helyet biz­tosíthatna Illyésnek a magyar dráma történetében.

Egy részletes életrajz kötetnyit mondhatna el róla, emberi,politikai és művészi egyéniségéről. Kitűnő irodalmi tanul­mányai is fejezetet juttathatnának neki egy kritikai és iro­dalomtörténeti kézikönyvben. Emberi kapcsolatai a kornagy költőivel - Babitscsal, József Attilával. SzabóLőrinccel - esztétikai és lélektani tanulmányok tárgyailehetnének. Életrajzát nyomon követve az évszázad sok­féle kapcsolatára derülhetne több fény. De talán ennyi isjelzi, hogy egy igazán nagyon jelentékeny költő-író-drá­

rnaszerzö emberi egyéniségében ennek a sokarculatú,zegzugos évszázadnak egyik nagy alakjáról van szó.

"Bátrabb igazságokért!"Domokos Mátyás beszélgetése Illyés Gyulával'

D. M.: Illyés Gyula nyolcvanéves. - Talán nem ünnepron­

tás, ha a költővel ezen a jeles napon is ugyanarról beszél­getünk, mint máskor: versekről és eszmékről, a költészetmai helyzetéről és lehetőségeiről, sorsáról ésfeladatairól aszázadvég felé közeledő emberiség életében. S talán nemmegy ünneprontásszámba az sem, ha mindjárt a dolgokkozepébe vágva, nyersen megidézek egy kortünet erejű

vélekedést, amellyel ma minden írónak, művésznek szembekell néznie; egyre többen hangoztatják, hogy a költő, azirodalom, a niűvészet nem tudfelelni azokra a nyugtalanítókorkérdésekre. létkérdésekre. történelmi, társadalmi és er­kölcsi sorskérdésekre. amelyeknek a - helyes vagy téves ­megválaszolásától függ, hogy milyen élete, milyen jövője

lesz - s lesz-e egyáltalán? - az emberiségnek, a magyar­ságnak. Mit gondol erről: a költészetnek a közhiedelembenkialakult hitelvesztésérőlIllyés Gyula, aki ars poeticájával,A költő felel cimű versével is, de egész életmiíve gyakor­latával is, több mint fél évszázadon át hitte és hirdette: aköltőnek elsőrendz7 kötelessége, hogy" bátor nyelvvel", a"jövőbe hallgatózó fiillel" válaszoljon az ilyen kérdésekre?

EMMAUS(1978)

I. Cy.: Az olvasók azért neheztelnek a költőkre, mert nemértik azt, amit olvasnak, s a költők még jobban azértneheztelnek az olvasóra, hogy nem fogadják kellően azt,amit ők a szívük mélyéből mondanak. Bizonyos, hogya mai olvasó mást vár a költészettől, mint amit kap.A költészet ugyanis beburkolódzott holmi túl nagyegyéniesedésbe, holott az embereket egyre kevésbé azegyéni sorsok érdeklik a művészet részéről, hanem a köz­gondok. Ezeket a közgondokat a költők, mióta a világvilág, mindig kifejezték. Néha roppant nehéz ezeketméltóan kifejezni; de épp ekkor kell valóban a költőknek

erőfeszítést végezniök, hogy megközelítsék - nem azolvasó igényét! - az igazságnak a müvészi kifejezését.Én hiszem azt, hogy nincsen olyan probléma, amit művé­

szettel ne lehetne átültetni az emberek fejébe igen haté­konyan. Az emberek - gyakran olyanformán akarnak készdolgot kapni, s a költőtől majdnem olyan hangot várva,mint a politikustól. A költészet hangja csak örök érvényű

lehet. Petőfi Sándornak vagy Berzsenyi Dánielnek semvolt könnyebb dolga közügyekben írni, mint a mai

verselőknek. Nos, annyibanmégis könnyű volt nekik, hogylángelmék voltak; de hát amüvészetet nemcsak lángel-mével kell... legalább megkez­deni. Bele kell vágni ... Anél­kül, hogyelmarasztalnám azo­kat a - mondjuk - elvont,absztrakt költőket, akik egykicsit hangosan vindikáljákmaguknak, hogy ők művelik azigazi költészetet. IsmerjükValérynek a "poésie pure"-ről

való véleményét; ezt ma min­denki olyanképpen sajátítja kimagának, hogy minél ben­sőségesebben elrejtett a mű­

vészi elem, annál magasabb­rendű. Ez hamis, rövidlátómesszenézés.

A lapban szereplll SzalayLajos-grafikák a MlskolciGaléria Városi MüvészetiMázeum tulajdonában van­nak.

'(Elhangzotta Magyar Televízióban 1982.augusztus 29-én, illetvemegjelent a Kortárs 1982. novemberi számában)

versmondó 9

LevélBehavazódott a tavon ajég.Behavazódott körötte a rét.Egy éjszaka a mészfehérre váltvén tó, a végtelenre nőtt,

itt lapul küszöböm előtt,

játszva gyémánttá óceánt.Káprázó szemmel egyedültvagyok nézője, hajdanivilágfutá. egy ablakom mögül­Félek léptemmel összerontani.

A magányos ház körül, hol lakom,egy rókalábnyom nincs, egy cinkenyom.Levélboríték, mely címzésre vár,oly érintetlen, tiszta még a táj.Már alkonyul s e kéklő, templomicsönd is fehér, - minisztráns-koromilSzent fegyelemlebeg körül, kolostor-tisztaság.Fészkének méltá madara legyen,amit a lélek kibocsát!

*Félek kilépni, - hisz bettiket írnakét lábam is e végtelen papírra.

Vár a világ, - de rég nem szavakat!Tettet adj, s fekete-fehéren!

És érthetőbb csak, ha rá tintaképnem-romló vért önt lándzsa vagy kerék.

Úgy állj elő, hogy nem az, mit te irnál:az lesz a mű, mit néped lelke diktál.

Tol! csak, örök lap fölött, puszta toll, ­és dobbenj meg, ha elővonatol.

D. M.: "lvIit a betűid! Tetteid, keményen." Felfogásodszerint tehát a költői tett éppen ez? A közügyeknek nempolitikus, hanem művész mádján való bevonása a versbe?

I. Gy.: Nem! Nem azt kívánom Petőfi Sándor példájátkövetendő, hogy a költők a tábornokok és a katonák helyetthaljanak meg, hanem azt: a maguk területén tegyenek olyantetteket, amilyeneket a jó katonák a csatatéren. Bemneknagyonjó müfajérzéke volt, amikor ingerülten el akarta ker­getni Petőfit a segesvári csatatérről. Bár sikerült volna neki!- A költőnek a dolga, hogy kifejezzen olyan érzéseket,olyan gondolatokat, olyan erővel, amelyek éppúgy hatnak atársadalomra, mint egy győzelem a csatatéren. Hogy eztnem veszik eléggé tekintetbe az emberek? .. Mert a költői

tett elsősorban - művészi tett? Nem azt mondom, hogyaköltő ne politizáljon. Ma nagyon sokan hangoztatjákművészek: .rnegvetem a politikát!" Holott senki sem vetimeg a politikát: mindnyájan elvehetetlen közösségbenélünk. Én látókörömből legföljebb az alacsonyrendű poli­tikát távolithatom. Véresen benne élünk a polis-ban, aközösségben, költői dolog ezzel is foglalkozni.

D. M.: De éppen a 20. századi művészetbizonyos ágaibantapasztalható, hogy - dacból? tehetetlenségből?az akadá-

10 versmondó

Iyoztatás érzetéből? vagy sértettségéből, vagy sértetthányavetiségből? - mintha lemondana az író a közügyekegy részének az ábrázolásáról.

J. Gy.: Súlyos szót mondok: nem csupán büszkeségről

vagy sértettségről van itten szó: - tehetségről is. Versetírni, művészi alkotást előállítani, adottság, fölkészültségnélkül nem lehet. Minél kevesebb a kontroll arra, hogymi a művészet, annál jobban elharapódzik az a nézet,hogy te mint művész teljesen egyéni légy... Ki meremmondani, hogy engem saját személyem, akármennyirefontos mint művészi alany - alig érdekel. Igen, aművészetnek elengedhetetlen tartozéka, hogy: tessék.Tetszés nélkül nincs művészet, így igaz. De ettől csakegy centiméter a tetszelgés, s még egy centi a riszálás, azönkelletés. A századforduló idején volt az is divatos jel­szó, hogy minden költő az "önmegvalósításra" töreked­jék. Minden ifjú Kovács Jani kiskundorozsmán ezértakarta versben megvalósítani önmagát. Pedig hát...Olyan emberi tartalmat valósíts meg a magad kifeje­zésével, ami közemberi érdek és érték! Petőfi nem azértnagy, rnert véletlenül egy kocsmárosnak a fia volt, és anép fia volt, hanem azzal, hogy mit fejezett ki a sajátsorsán át ebből az adottságból.

D. M.: Ez a találkozás a feladattal, amiben az emberönmagát is megvalásltja, nem olyan magától értetődő.

Hogy megy ez végbe?

J. Gy.: Elválasztani kérkedve az etikát az esztétikátóI, ezmegint a 19. század nagyon sok tehetséges emberének avégzetes tévedése volt. Wilde Oszkár ment el e tekintet­ben a legtávolabb. Úgy igaz: minden művész, kivételnélkül, két lényből áll: etikai és esztétikai lényből. Azember akaratlanul állást foglal a csúnya és a szép között,ahogya jó és a rossz között is. Elképzelhető volna tehát,hogy a társadalmi csúf dolgot, a társadalmi igazs~gtalan­

ságot félretolja, hogy az nem az én dolgom? Eppen alegnagyobbak nagyon is érzékenyek voltak a társadalmijó és rossz iránt: kifejezték az igazságtalanságot. Erre isnagy hagyomány szolgál: nemcsak a magyar költé­szetben: része minden költészetnek. Bár különösképpengyökeres része volt mindig a magyar költészetnek. Egy­szerű felfogásom szerint - hogy összefoglaljam "arspoeticámat" - a jó társadalom úgy halad, mint a rómaiharci szekér. Két kereke van: az egyik a politika, aközélet; a másik a szellemi, s ebben a művészeti élet.Akármelyik kihagy, vagy nem jó ritmusban halad, akkormegbillen a szekér. Nagy baj, ha a politikai veszi át amüvészet feladatát: diktál neki; éppolyan hiba, hogyha arnűvészetre hárul a politika dolga. Magyarországongyakran ez történt; nemcsak nálunk: minden olyan or­szágban, amelynek nincs állarnisága, vagy azt elveszíti.Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar nép a 16. században,Mohácsnál elveszítette az államiságát, a szellemi élet apapok, a költők, a népdal területére szorult vissza. S ezta legnagyobb szívóssággal és tehetséggel a magyarköltészet vállalta: ez a mi büszkeségünk, s ez a minemzeti költői sajátságunk. Ebben nevelődtem. sénnekem azok a mestereirn a halhatatlanok közül, akikezt szolgálják.

Bátrabb igazságokért!Óh, a ti igazságaitok! Az a sokdöntős föltétlen igazság! A súlyosok.a letiprók! - nem ők kellenek énnekem,nem a fölényes. a veszélytelen,

a kiadelemre máreleve gyáva igazság, amely csak lesben álltankként kitörni vagy bunker gyanántinni pók-terében minél több friss haláltés első gondja: pusztítani csakaztán a győzelem (ha zsákmányt az is ad!)Mert milyen az az igazság. mely úrakar csak lenni, bárha zsarnokul?

Nekem a könnyen megtámadhatóigazság kell; a mindent kihívóés megvető. az ellenség elé a jóelőörs modjára kivágtato:a büszke, régi s még busikébben újra új,

mely hogy van s itt van, azzal bizonyul,hogy zeng a táj és gépek és vasakköpik dűhűk, hogy erő és anyagés szolga gépként zörgőgondolatés géprejárófejű szolgahadkozt húsból. vérből máig megmaradtegy ilyen lenge lény is. - mit ha megtagada fél világ, csak annál igazabb!Mert gyönyöríí a győzelem. de szörny lesz

rögtön a győztes.

Ezt mondhatom,holt anya eleven fia,

ki egy igen-re mindig konokonegy nem-et iitő szívemből tudom.

mi aforradalom

és elhagyom, akit megnyugtatok.és legigazabb épp abban vagyok.mit e világ belőlem gyáván visszadob.

A kocsis csak állt...A kocsis csak állt, állt s akkor hirtelena gazdatiszt rámmért egy hatalmasat.

- - - - - - - - A lélegzetem elakadt.

Szívem fölugrott, mint vad a hurokban.Egy kutya szűkölt. A kocsis riadtanszétnézett a tájon. szegény idegen!s egymás után kétszer azt mondta: igen.

Aztán urára nézett szánakozvamintha az ütést a tiszt kapta volna.Vörös lett az, dőlt belőle vad átka.rondán, akár a részeg hányadéka.

A kocsis csak állt, nézett könnyes szemmel,nyugodtan, mint egy megcsúfolt új Mester.Kalapot emelt, indult tova némáns kutyája véle, mint ijedt tanítvány.

D. M.: Az emlékezet nagyon hálátlan és feledékeny tudlenni - történelmi kérdésekben is, amikor a történelemiszapjába süllyedt szenvedésekre kellene emlékeznie.Ugyanakkor mindig előjön a csalódás érzése is atörténelem menetével szemben. Elkerülhetetlen ez? Erről

szól a Nyugat-ban 1935-ben megjelent Avar címü hosz­szabb költeményed is (formájával Apollinaire-nek A meg­csalt szeretá éneké-t idézve tudatosan), amelynél pon­tosabban aligha lehet kifejezni ennek az érzésnek alényegét - ezért legalább néhány szakaszát idézzük ide:

AvarCsend van bennem. Ömöl a csendMint vad ragály, amerre lépekCsenddelfertő:::öm a vidéket:Erjed szívemben odabentEgy világrésznek elég méreg.

Az ember inget. szeretőt,

Hitet is válthat, csak reményt nem,Az ifjúságet a szlvemben,Mely férfivá avatta őt.

De mi is volt az én reményem?

*Nem életemetfájlalom.Csak azokét akik kísértek:Meg-megálltak, botolva léptek,Arcra borultak félútonA harcos, ifjú szenvedélyek.

Tudjátok, hogy mit kaptam én?A szörnyíí gyász után a torbanmit ittam én egyre mohóbban,Micsoda észvesztő. töményMámort, hogy megvigasztalódjam?

Mily képek, mily kápráztatóVilágok gyulladtak agyamban:Részegiilt ajakkal szavaltam:Az ember jobbra váltható!Ezt hittem abban a tavaszban.

Jönnek tavaszok, mik az őArcát idézik, mint a gyermekA régi kedvest és szerelmet,De az a hév, az a Jövő,

Melyenyém volt, az nem éled meg.

D. M.: Mi a kötelessége a költészetnek ezzel az érzésselkapcsolatban? S mit száljunk ahhoz a vádhoz, amely aztmondja, hogy a költő, ha - a teljes igazság kifejezéseérdekében - ennek a csalódásnak is hangot ad, akkorpesszimista?

I. Gy.: Én ezt nem hiszem. Rengeteg dolog van itt össze­fogva: nagyon primitíven ábrázolva a dolgot, megint odakell visszatérni, hogy más az ábrázolt tárgy, azaz más egyképnek a tárgya, és más az abba rejtett rnűvészi erő.

A rnüvészi teljesítmény, az mindig megnyugtató...

versmondó II

-------_.

CIRKUSZBAN (1978)

...A költők, müvészek - Tolsztojjal az élükön - fölhábo­rodtak mindig a szociális igazságtalanságokon, ez rendjénvaló; remélem, hogy elmúltak ezek a régi igazságtalan­ságok, De nemcsak Tolsztoj műve maradt meg, hanem atolsztoji magatartás is. S ha ezt nem őrizzük, ha változat­lanul nem igy nézzük a világot, magát a művészetet adjukföl. A legoptimistább felkiáltás ez: - Megfulladok! Nembírom tovább! - Amíg valaki kiabálni tud és akar, hogyrossz a sorsa, ő keresi éppen a legoptimistább kifejezést.Nem a mi nemzedékünk: minden költői nemzedék, min­den művészi nemzedék megtalálta a maga társadalmánaklegfájóbb kérdését, s ha azt olyan anyagbantudta haJhatat­lanítani, hogy még mindig hat - valami változatlanulérvényes. Mi, a mi népies iskolánk fölfedezte a magyarparasztság helyzetét, s ezzel - gondolom - nemcsak iro­dalomtörténeti, de történelmi feladatot is teljesített,ráterelve a figyelmet, megmozgatva rengeteg embernek alelkiismeretét. - Ma nincsenek ilyen kérdések? Tombol anemzeti elnyomatás, az anyanyelvi üldöztetés. Embereketvallásuk, fajuk, bőrszlnük miatt nem vetettek, nem kínoz­tak meg tán soha úgy a környezetünkben, mint ma...D. M.: oo. világméretűéhezés, szegénység van...I. Gy.: ...rni itt, ma nem éhezünk,hál' istennek! De amikorlátom környezetünkben az említett problémákat, én nemamiatt szomorkodom, hogy mennyire túlnépesedik India.Mi nem népesedünk! számunkra így, itt alakul a "problé-

12 versmondó

ma". Igenis nagyon pontosan megvan mindig mindenütt avállalnivaló. Hogy az nem könnyű?

D. M.: Mostjelent meg újra egy régi írásod: Ki a magyar?Olyan kérdés ez, amelyre ugyancsak folyton válaszol aműved, mert a kérdés maga is folyamatos, s nemzedékről

nemzedékre új választ kíván. 1939-ben, amikor ez készült,ezt írtad: "Egy-egy népet nem a testi hasonlóság, hanem aközös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít sválaszt el egy más múltú és más jelenű néptől." 1960-ban,a Malom a Séden előszavában ezt írtad: " ...ki is, mi is amagyar? Aki vállalja. "I. Gy.: Bem, a legvitézebb: legszívósabb lelkű magyartábornok még franciául is rosszul tudott; német kiejtésétnem lehetett jól érteni, háromszoros tolrnácsolást kívánt,hogy magyar tisztjeivel tudjon érintkezni.D. M.: Szabad-e azt mondanom, Bem példája alapján is,hogy magyarnak lenni nem is annyira állapot, mint inkábbfeladat. Egy erkölcsi, történelmi, szellemi, társadalmi fel­adat teljesítése?I. Gy.: Így van!D. M.: Akkor viszont hadd tegyem fel úgy a kérdést, hogymit jelent magyarnak lenni - ma? Mit kell, mit kellene vál­lalnia annak, aki vállalja a magyarságat?I. Gy.: Ez sem elemi iskolai kérdés.- Petőfinek van egy hal­hatatlan sora, ezt idézgetem mostanában: "Ha nem szület­tem volna is magyarnak, e néphez állanék ezennel én. Mert

elhagyott az, mert elhagyottabb minden népek közt a földkerekén." Nem egészen így volt, de itt a vers-szülő maga­tartás a fő. Az internacionalizmus és a nacionalizmuskérdését lehet vele a mélyben érinteni. Erre megint ezzeltudok felelni: jó egypárszor rám mondták már, hogy"nacionalista"; megkaptam - egy idöben - a .fajvédö?-t is.Álljon mellém még valaki, aki olyan következetesen kíván­na emberi jogot kivétel nélkül minden népnek - de bele­értve a magyart is - mint én. Aki internacionalista Magyar­országon, az elsősorban a magyar népnek azokat a jogaitkell hogy kivívja, amelyek nagyon sok esetben vitatottakmáig. Nem akarok erre az írásra kitérni részletesebben; pro­pagandaírás volt különben annak idején a német, hitlerista,fajvédő befolyás ellen. Ma így merném megfogalmazni: avilágon tizenöt millió magyar él. Ebből tízmillió lakik azország határain belül. Minden harmadik magyar tehát kívülvan. A felelős politikus, nagyon helyesen, a tízmilliónevében beszélhet. De a költőnek az anyanyelv a hazája;énnekem az országom - az a tizenöt millió magyar, akiolvasóm is egyben, aki megérti, amit mondok; teháténnekem a hazám határai is folyékonyabbak. Még a nyugativárosban élő emigráns is, aki magyar verseket olvas,közelebb lehet hozzám lélekben, mint sok idetartozó. Tehátvan egy anyanyelvi magyarság is, amely az üldözöttségállapotában él, nem azért, mert börtönbe csukják, hanemmert - például - New Yorkban nem tud magyar iskolábajárni... Külön kötelesség ezekre a világban szétszórt anya­nyelvi állampolgárokra, nyelvi honfitársakra gondolni. Ezta költészet mindig akaratlanul is vállalta; én ezt tudatosanmerem hangoztatni, hogy ez is egyféle kötelesség - ha vanegyáltalán költői kötelesség. Lenin még tovább ment, aztmondva, az elnyomott nemzetek fiainak több joguk van a jóbánásmódra, mint a nagy nemzeteknek; még kivételezettségis jár nekik. Így van: ezt kívánja az erkölcs és az igazság.D. M.: Miért hasznos, miért fontos, kiilönösen kis lélek­számú népek fiainak. hogy közvetlenül is találkozzanak- egy ideig benne élve - Európában?I. Gy.: Itt rögtön az eredménnyel lehetne megadni a választ:ebből kivétel nélkül mindig nagy haszna támadt azoknak akis nemzeteknek, amelyeknek a fiai előfutárként vagy sajátakaratukból megismertek egy más szintü - nem mondom,hogy magasabb - társadalmat. Új szemmel jöttek vissza.A magyar népnek óriási szerencséje volt a történelemfolyamán, hogy a szellemi embereit sokszor külföldönképezték. A protestáns papokat, tudjuk, protestáns államok­ban. A katolikus papoknak pedig meg kellett ismerniök arómai műveltséget is. Hogy Magyarország nem Bizánchozcsatlakozott, hanem Nyugathoz, azt jelentette: szelleminemzedékek nőttek föl európai tájékozottsággal. Közbenkiálltak egy nagyon szép jellemvizsgát is. Azok a kálvinistapapnövendékek, akik Hollandiában, Angliában s másuttnevelkedtek, vagy azok a magyarok, akik Párizsban vagyRómában éltek, kint maradtak volna. Ha egy prédikátor a17. században megjárva Hollandiát, visszajött a magyar rno­csarakba és itt prédikált erkölcsöt, hiteles példát is mutatott.Ez egy kicsit megismétlődött az irodalomban is. Nagyon sokolyan magyar tehetség volt és van, akinek igen kevés kellettvolna, hogy kint is boldoguljon. De hazajöttek. Nagyszerencse, hogyamagyarságban mégis volt ilyen vonzó ésvisszavonzó erő.

Poesis HungaricaVén bátyjuk lettem, megérhettem,kiket kisoccsűkként követtem;követtem volna, tel/ett rá hit,bár Olmiitzig, bár Segesvárig!

Apjuk, nagyapjuk, dédjitk lettem,kiknek a térdein ügettem;kik adnak mindmáig tanácsotóvni a szétomlá családot.

Ál/nak az idő útján. Szobrok?Visszaszólnak, ha odasi álok;Mutatják, jó hidmérleg-őrök.

nút ér, ki elhalad előttök.

Fura, át- s átváltó rokonságfűz évre év messzebbre hozzád.Tágul időm hét határon túl.Nehéz szivem vénülve újul.

Piros csizmák nyomán a hóbantérek haza, hol sose voltamföl/elni - meóti zöld réten? -

az öröklétem?

I. Gy.: Nem kell felsorolnom, kik voltak azok a magyargondolkodók, akik külföldön szerzett műveltséggel éstekintettel tudták fölmérni a magyar állapotot. Be kell val­lanom, ezért vagyok tulajdonképpen hálás Párizsnak(majdnem öt évet töltöttem ott kinn), mert hazakerülvefedeztem föl a - világot. Visszamehettem volna, megvoltrá a módom. De amikor épp a kinti eszemmel fogtam föl,hogy ez az anyag, hogy ez a hely az enyém, itt kell valamitcsinálnom... Ha nem lettem volna kint Párizsban, ezt soseértem meg. Ez volt a sorsa még azoknak is, akik testilegnem töltöttek olyan sok időt kint. Németh László például,a maga európai, világműveltségével finomította hazalátásra a szemét! De a többiek is: Babits. A magyar népígy vált igényében nyugat-európai néppé. Attól kezdve,hogy Szent István ösztönösen idecsatolta Nyugathoz azt abarbár hadat, akik annak idején voltunk.D. M.: Az ötvenes-hatvanas évekfordulóján Írtad a Vér azérben cimű hosszabb versed, amely valóságos himnuszEurópához, az európai gondolathoz, ehhez a szellemiség­hez és lehetőséghez, amiről beszélsz. Hadd idézzük néhánysorát:

Vér az érbenRészlet

Európa! Felhámod sebeiből

viszek a szívbe nem vér-rögöt, nemolyasmit, ami öl.

Csöpp vagyok, - mégis óriás vagyok ­és nemcsak a pályától, nemcsak attól,

bennedforoghatok. -:

versmondó 13

a hírtől, mellyel vér-útaidatjárhatom. mellyel a sajgó ideg-vég

erőt kér s hitet ad.

Mozdulj meleg test. testünk! Ég-vívóteendő vár még, talpra, föl, fehér

civilizáció!

Földön heversz, de hol ellenfeled,legyőzöd? Te vag}' ma is a legélőbb.

táplálább Szervezet'

Hús-vér testként miíködő, s túl azon,közös vágybál, hitből, - hiedelemből! ­

lett Eszme-hatalom.

Tebenned vagyunk többek, Szép Egész,annál, amik külön-külön vagyunk: Cél,

Örök Jobbratörés!

Lázadásunk is ellened, Te vag};tagadásunk is erődfolytatása:

új izom-mozdulat.

Ahogy egr Boly több, mint száz hangya-had,úgy váltunk emberek Emberiséggé

itt, benned, általad!

D. M.: Miértfoglalkoztatott ez akkoriban újra Téged?I. Gy.: Azért foglalkoztatott, mert akkoriban csaknemegész Európa föl akarta adni európai mivoltát. - S ha márerről beszélünk: majdnem groteszknek látom, hogy voltegy pillanat, Babits életének utolsó éveiben amikor azeurópai műveltséghez a leghívebb ország Magyarországvolt. A Babits szerkesztette i\)!IIgathoz fogható szellemimagatartás sehol a környezetünkben, sehol a világon nemvolt akkor. Nekünk tehát már majdnem kötelességünk voltvédenünk Európát is!D. M.: Nincsen olyan megírt - és lehetséges vagy elkép­zelt - magyar irodalomtörténet, amely legalább egy feje­zetet ne szentelne I/Iyés Gyula életművének, s nincsenolyan irodalomtörténész, aki ne hangsúlyozná, hogy aNehéz föld költője, a Puszták népe írója pályája kezdetétől

vállalta ezt a feladatot, hogy megfogalmazza azokat abizonyos "bátrabb igazságokat", s azt a szerepet is vál­lalta. amire a bátrabb igazságok kimondása kötelez vagykényszerít. S mégis hallani Veled kapcsolatban azt a kife­jezést, hogy "rejtőzködő" költő vagy, tehát hogy valaki.aki életművével mindig ott van az irodalom, a közélet főszinpadán, életével rejtőzködőköltő.

ÁlarcAmit kimondok: az fedez s takar,Álarcként leng közöttem s köztetek.Mosolygok; míg torz fintora ivalMit elhallgattok: gyilkosként liheg,Vicsorog, hörög, csak vért, csak jajt akar.Gúnnyal várom, hogyfőbelőjetek.

14 versmondó

D. M.: Mennyire szabad komolyan vennünk ezt a versed,amelyet egyébként 1934-ben, a Puszták népe keletkezéseévében írtál? Van-eegyáltalán álarc? S ha van: mit takar?J. Gy.: Ennek is több lépcsőzete van... valóban vannakolyan költők, akik szeretik mutogatni magukat. Az előbb

említette, hogya rnűvészi tetszés, a tetszés keresése, amielmegy egészen a riszálásig, nem ritka jelenség. Ígyalakult, hogy vannak költők, akiknek egyéni sorsa,magánélete nagyobb bestseller rnü, mint amit alkottak.Ilyenbe sokszor a véletlen is belejátszik. Én szívesebbenolvasnék olyan Petőfit (megint őt idézem), aki még nyolc­vanéves korában is írt, és nem kisértene folyton az aszörnyű kép, hogy hogyan döfték le a csatatéren. Ezáltaligaz, romantikus hőssé vált. De bár tollat forgathatottvolnaaggastyánként: vannak azonban költők, akik visszahúzód­va akarnak élni. Személy szerinti szerep és hír nélkül. Eztén majdnem örökségül kaptam. Pusztán nevelkedtem,szükcsaládi körben, s még a szóhasználatra is emlékszem...Amikor elmentem a gimnáziumba, utoljára apám még aztmondta: "Aztán nehogy halljak rólad!" Nem rejtőzködés

ez... A férfi, az legyen - szemérmes. Még ifjú szüzek islehetnek szemérmetlenek, de férfihoz nem illik. Márellent­mondás számomra az is, hogy egy férfi művész: fogad,kihord, szül... máig nem barátkoztam meg ezzel aszóhasználattal. A Michelangelók és más komoly teremtők

nem ezt a vonalat követik. Nem tartozik a közönségre az,hogy valaki hogyan dolgozik. Nagyon nehéz jót csinálni.Aki nem tépi szét akár ötször a saját műveit, hanem márpelenkában rögtönodaviszi, hogy: íme ezt tudom én csinál­ni, az legalábbis elhamarkodja a dolgát.D. M.: Ismerjűk jol azt a mondást, ami Tőled ered, hogy aművész valamiképpen az életével aláírja és hitelesíti aművét. HOg}'OJI valósul ez meg a szemérmes költő életé­ben?J. Gy.: Ez megint földrajzi dolog. Vannak országok, aholelkerülhetetlen, hogy az irók ne játsszanak valami társa­dalmi szerepet. Nyugaton, de azt lehet mondani: általábanaz egészséges rnűvészi működésű országokban lehetetta költő személy szerint becstelen, csaló, sőt: lehetettjellemtelen; a míívét nem befolyásolta. Nem mondom,hogy nálunk is végleg lehetetlen ez. De itt általában elvár­juk, hogy a költő vállalja magánemberként is, hogy igazatmondjon, sőt "igaz életíí" is legyen. Ismétlem azért, mert etájakon külön működik sokszor a szellemi élet és a közélet;ezt minden igazi rnüvész érezte, még akkor is, amikormegjátszotta a "polgári" erkölcstől való függetlenségér.Nem magyar specialitás ez sem: a nehéz sorsúnemzeteknek a költői erősen erre kényszerülnek. Nemszeretem azt a szót, hogy: vátesz - kongó, üres frázis. Node, valamikor volt ilyen tyrteus-szerepük mét az iro­dalmároknak, hasonlóknak; helyi adottság. Nem lehetelőlekitérni, vagy ha kitérsz, akkor - másik zsákutcába kerülsz.D. M.: Kérlek, mondanál el búcsúzául egy verset - azújabbak köziil, mondjuk a Közügy anyagából, mégpedigolyat, amelyik - talán - visszhangzik is arra. amiről itt szóesett közöttiink.I. Gy.: Ide is készítettem egyet: társamra emlékezembenne... Van Paszternaknak egy költeménye, Hamlet.amelyben dán királyfiként visszanéz az életére, és - sze­repnek látja. A vers mottója ezt a helyzetet idézi.

Ajtófélfának döntve vállamat -:...fiileltem: a zajló messzeségben,mi történik életem alatt. ­

(Paszternak: Hamlet)

Akikre adhatnék: nincsenek itt.Akiknek dicséretére adok,akiknek rosszallására adok,nincsenek itt velem.Irányíthatják rám távcsöveikmég fényt-se-kapott csillagok:akiknek véleményére adok,nincsenek körülem.Akikkel együtt játszottuk a Szerepet- égi tetszésre - idelenn! -:nincsenek. Hidegenkúldi huzatát az üres terem.Valami nyitva feledett

folyosó-végi ablak csapkodütemes-ridegencsontkezíí tapsot.

\.

j-;f/ ..

./'--_.-_.­_# •• 0

..-: ---- .-"--", ..

./

FORRADALOM (/980 k.)

versmondó 15

Tornai Józse!

Németh László és a költészet ma

Ismeretes Németh Lászlónak az a megállapítása, hogyfejlő~és maga~abb fokán ~Il.ó népekn~1 a reg~ny ~a~y

adrama fölvaltotta a koteszet, a lira elsobbseget.A dráma. de főleg a regény lett a tökéletesen alkalmazhatóeszköz annak leírására, amit nemzeti önismeretnek neve­zünk.

Csak az elmaradott, az éretlen népek elsőrendű müfaja alíra. A serdülőkorukon túl nem lépett fajták kifejezésieszköze. Ezek a közösségek mindig fölmutatnak egy-egynagy költöt, ez képes is a magasrendű érzelmek és sejtésekkiéneklésére, csak éppen arra nem, amire a modern nem­zetnek szüksége van: önmaga meghatározására, föladatai­nak, lehetőségeinek fölmérésére, azaz az analízisre.

Németh ezek közé sorol minket, magyarokat is.

A lirárál című, 1954-ben írt esszéjében pontosabbá tesziaz érveit. "A lírának az újkor munkatervében helyt találniazért volt nehéz, mert a »módszer« s a líra szelleme szinteelvi ellentétben áll. A líra mindig azt mondja: én ilyenvagyok, én így érzem, én így gondolom. A »módszer«azonban bizonyos gyanakvást kelt ez ellen, amely annálkardcsapásszerűbb, minél kételytelenebb. Ez az oka, hogyaz újkori nagy lírát inkább csak fiatal emberek írtak, akiketa korszellem még nem tanított meg gyanakodni magukra sszétbontani az egységes érzéseket. S részben ezzel magya­rázható az is, hogy XIV. Lajos udvarában nem lírikusokje­lennek meg, mint Augustuséban, hanem drámaírók. Nos,Baudelaire modernsége, mint Adyé vagy Szabó Lőrincé

is, épp abban áll, hogy ő azt a módszerességet - amelyetmások csak drámában, regényben, legföljebb az önélet­rajzban mertek az ember ellen szegni - lírájában önmagaellen fordította, s egymás mellé rakott feloldhatatlan anta­gonizmusaival olyan alakot teremtett magából, amely alegérdekesebb, legbonyolultabb regényhősökkel verse­nyezhet."

Mindebben benne van Németh Lászlónak az az alapvető

fölismerése, hogy az újkorban, tehát a XVII. századtólkezdve Galileivel és Descartes-tal valamilyen (minőségi­

leg) meröben más kezdődött az európai civilizációban éskultúrában: "...Galilei-drámám is arról szólt volna, hogyavalóságos tudásra vágyó kutatók, a ködös természetfilo­zófiák s a reneszánsz áItudományok (csillagjóslás, mágia,alkérnia) zavarosságától és meddőségétől megcsömörlöt­ten hogy fordultak a reneszánsz iparban felhalmozott is­meretek és problémák s az optika új világot nyitó műszerei

felé, bölcs önkorlátozásukban hogy választják ki azokat azelemi jelenségeket, amelyek a jelenségek roppant szöve­vényéből könnyen kihúzhatók, bármikor fölidézhetők, smatematikailag is leírhatók - általában hogy alakul ki amádszen amely a természet sokfiókos szekrényéhez kulcs­ként használható."

Magyarországon nem terjedhetett el a módszer, a metho­dode, elmaradtunk az angoloktól, franciáktól, németektől,

16 versmondó

de még az oroszoktól is. Mondhatnám: mással voltunkelfoglalva (török uralom, reformáció, ellenreformáció);nem lehettünk fölnőtt nemzetek. Minek következtébennagy regény- s drámaíró tehetségeínk se jelenhettek meg.

Költők követték egymást a reneszánsztól kezdve: Balassi­tól a reformkoron, a romantikán át, népiségen (Petőfi,

Arany) át a modem korig, Adyig, József Attiláig, Babitsig.

Valóbannem biztos, hogy ha a nép irodalmában nincs megaz egyensúly az analitikus és a szintétikus műfajok között- ahogyan nálunk nem volt meg - az nem olyan nagyvívmány, hogy arra önmagában olyan büszkék lehetünk,amilyenek vagyunk. Mindig is éreztük prózairodalmunknagy hiányát, miközben a líra eredményeinek örültünk.

A magyar irodalom ilyenformán egyoldalú lett, hiába voltJókai, Mikszáth, Tolnai Lajos, Krúdy, Móricz, aztánKodolányi, Márai, Kosztolányi.

Drámairodalmunk még szegényebb.

Németh László kórképe tehát tökéletes volna, ha a halála(1975) óta eltelt negyedszázad alatt nem köszöntenek beazok a változások, melyek mind nyugaton, mind nálunkprózának és lírának a helyzetében következtek be.Amerikában és Nyugat-Európában a hatvanas-hetvenesévekre tehető az a kritikus időszak, amikor az irodalom ésa művészet általában visszaesett. Nem születnek megtöbbé azok a művek, melyek az előző évtizedeket annyirajellemezték. Baudrillard, posztmodernnek is nevezett fran­cia filozófus ezt a folyamatot a művészet eltűnéseként

diagnosztizálta. Sem ennek az okait, sem ezt az úgy­nevezett eltűnést itt most nincs módom értelmezni. Az biz­tos, hogy ettől az időponttól kezdve Nyugaton nem talál­ható verseskönyv a boltokban, vagy ha igen, az ritkakivételnek számít.

Nálunk is fordult a kocka: egyre több jó regény jelent meg,s főként 1990-től kezdve a líra, a költészet fokozatosanvisszaszorult. Aztán az irodalom minden fajtája-műfaja

így járt. Beköszöntött, ez már 1995-ben is nyilvánvalónaklátszott, a zsumalizmus, a televíziózás, az ezoterikus köd­evés évada. Lehet, hogy évszázada.

Az irodalomnak nincs többé tekintélye, társadalmi hatása.Úgy is mondhatom: az író nem befolyásolja ezután, amietikában, politikában, esztétikában történik nálunk. Az okis világos: a totális diktatúrában két nyilvánosság létezett:egy hivatalos, tehát hazug, és egy nem hivatalos, második,a színház, az irodalom, a képzőművészet hiteles informá­cióforrása, amelyre mindenki számot tartott, akinek elegevolt a csődbe jutott rendszerből. Esemény lett minden újkönyv, szlnházi bemutató, kiállítás vagy film.

Nincs ma két nyilvánosság, nincsenek világosan kivehető

frontvonalak igazság és manipuláció, mellébeszélés vagyautentikus szavak között, Az irodalom, amelynek nálunk

hagyományosan a politikai fölhangja adta meg a legfőbb

vonzerejét, a Nyugaton már jó ideje ismert helyzetbekerült: egyike a sokféle szellemi megnyilvánulásoknak.De semmiképpen nem a legfontosabb.

Az alapvető változásnak a költészet az első s legfőbb

áldozata. A versolvasó emberek száma lényegesen meg­csappant, a kiadók félnek a verses kéziratoktól, s ami alegfontosabb: megszületett mindennek a visszaesésnek azelmélete is. Így hangzik: vége a szolgáló, a közösségi lirá­nak. Vagy durvábban: az igazi vers ne érintkezzen sem­miféle nemzeti, filozófiai vagy vallási elvekkel. Legyen

Parti Nagy Lajos

Nótanincs más csakfojtás sfojtatásminden legújabbfolyvástfolytatás

nincs más csakhajtás shajtatásdaloljunkpajtáspajtatás

csak nyelvi játék, szöveg, aminek a szerzöhöz már aligvan köze, s annyiféleképpen lehessen magyarázni, ahányesztéta, professzor csak foglalkozik vele.

Ezt nevezik posztmodern irányzatnak, hermeneutikának,recepciós esztétikának, dekonstruktivizmusnak. Mind­egyiknek együtt s külön-külön megvan a prófétája, pápá­ja, Európában, Amerikában. Paul de Man vagy Lyotard aleghíresebb talán közülük.

Általánosságban paradigma-váltásnak nevezik azt afolyamatot, me ly a hetvenes évek elejétől kezdve újpályáját megkezdte. A hazai teoretikusok, öregebbek ésfiatalabbak annyira mereven és mindenhatóan fogják fölezt a fordulatot, hogy az előzményeket nem is veszikszámba. Mintha korábban magyar irodalom, költészet,jelentékeny regény- és drámairók. nagy költők nem isléteztek volna. Hatalomátvételük a folyóiratokban és azegyetemeken nagyon hasonlít ahhoz a mohósághoz ésönteltséghez, ahogy a marxisták vetették rá magukat amagyar szellemi és irodalmi életre 1948-tól kezdve. Új­fajta nyelvezetü, tartalmú (?) és hangvételü költészet, va­lamint kritika, esszé, irodalomtörténet-írás születéséneklehettünk mi költők s (talán?) olvasók a tanúi.

THE HORSE (/978)

versmondó 17

Természetesen vannak és írnak ma költők (főleg öregek,idősebbek), akik úgy tesznek, mintha mindez nem követ­kezett volna be: a líra klasszikusan kikalapált eszközeithasználják továbbra is. Jó s kevésbé jó versek kerülnek kia rnühelyeikböl. Bölcsek, higgadtak, távolra-tekintök.

Azt hiszem, mégse tehetünk úgy, mintha Tandori Dezső,Petri György, Parti Nagy Lajos, Kukorelly Endre, KovácsAndrás Ferenc és mások nem hatottak volna a mai vers­írásmódra, akár visszatetszést, akár valamilyen esztétikaivagy ars poeticai hatást kiváltva. Ez még az öregebbnemzedék tagjainak (legalább a fejükben. ha nem is agyakorlatukban) is föladta némileg a leckét, mi az, amivalóban modern, és mi az, ami nagyon magára vonja afigyelmet, de mégiscsak divat-tünemény.

A fapofa, a gúny, a nyelvjáték, a szerepjátszás, az üresszöveggyártásra törekvés itthon és a határon túl perszesokkal gazdagabb termést hozott a fiatalok és a kezdők

között. Hiszen öket mindig a legújabb fogja meg: ebbenvan számukra a legtöbb izgatóanyag. Ha megnézzük a ma,2001-ben megjelenő irodalmi lapokat, a többnyire tehet­ségtelen kisrealista vers írókat leszámítva az ugyancsaktehetségtelen posztmodern-utánzókat látjuk-találjuk.Vagyis vannak nem újító dilettánsok és vadul, mindenmódot megragadó, újító dilettánsok. A lapok, verses­könyvek tele vannak gyönge, képzelet- és formaszegényversekkel. Szójátékokra épülő ötlet-hamvakkal.

Van egy, csak néhány éve megjelenő folyóiratunk (ünnepiesemény a magyar irodalom történetében), ez kizárólagverseket, költészettel foglalkozó írásokat közöl, A Par­nasszus megpróbálja semmibe venni azt a Grand Canyon-imélységü hegyrepedést. mely a magyar irodalmat, akár azegész szellemi életet is, két országra osztja. Többé-kevés­bé sikerül is neki: a negyedévi számok átfogó lírai sereg­szemlék: majdnem minden fiatal és öreg költőnk szerepelbenne. Ráadásul a példányokat bemutató költői esteken isszép számmal ül a hallgatóság.

Csak az nem történik meg: I. hogya költészet visszanyer­je a korábbi évtizedekben megszolgált rangját; 2. hogykikerüljön a szövegeknek abból a zűrzavarából, amit maköltészetként kapnak fejükre, szívükre az olvasók.

Pedig még legalább huszonöt-harminc kitűnő költő írja mais a műveit külföldön és belföldön, az egész magyarulbeszélő világban. Köztük Ágh Istvántól, Nagy Gáspáron,Csoóri Sándoron át Szepesi Attiláig, Juhász Ferencig,Kányádi Sándorig, Orbán Ottóig, Vasadi Péterig, GergelyÁgnesig, Bella Istvánig és Lászlóffy Aladárig, Tőzsér

Árpádig, Balla D. Károlyig, Somlyó Györgyig, egészen alegfiatalabbakig, a most éppen indulókig mindenki.

A közeli halál szelét mégis mindnyájan érezzük.

Mégis: a költészet nem fog egészen eltünni. A kevesekrnűfaja lesz, és egyre inkább, de megmarad a emberikreatúra legmélyebb, legmegrendítöbb kiáltásának. AfféleDe profundis clamavinak - csak az a kérdés válaszol-e rávalaki?

Én magam is úgy vagyok már évtizedek óta, hogy néhánybarátomon kívül csak a jóistennek írom, ajánlom a ver­seimet. Az utóbbi időben meg egyenesen úgy érzem: asemmibe, az üres űrbe hangzanak el a szavaim.

18 versmondó

Somlyó György

Mese arról, ki hogyan szeretVan, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.Van, aki úg)J érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert

szeret.Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell.éppen mertszeretik.Van, akinek számára a szerelem határos a g)'zíIölettel.Van, akinek számára a szerelem határos a szetetettel.De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel,s nem érti, hogy mások feleletul a g)'l'íföleltel tévesztikössze a szerelmet.Van, aki zígy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amelyafénycsóvák csapdájába esett.Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amitszeret.Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bom­báit ledobja.Van, aki úgy, mint a radar, amely a repiilők útját vezeti alevegőben.

Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogymegszopja az éhező kisgyerek.Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő

amőba.

Van, aki esztelenűl, mint az éjszakai lepke a lángot.Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagábanazt a másikat. akivé maga is válik általa.

Ez ma a költészet helyzete, mindegy, melyik izmusnakáldozza vérét és velejét a költő.

Németh Lászlójól érezte, pontosan, hogy az újkorban és amodern korban baj lesza költészettel. Nagyrészt az okokatis helyesen járta körül. Ma mégis úgy ítélem meg: nem­csak a természettudományos gondolkodásból eredő anali­tikus módszer a versÍrásmegzavarodásának és a líranagy­fokú visszhangtalanságának az oka. Németh ugyanis gon­dolatmenetébe nem vette bele azokat a hatásokat, melyeka II. világháború évei után a szürrealizmus és expresszio­nizmus francia, német,spanyol változataiként még mindigérvényesültek. S ami rneglepö: teljesen megfeledkezett aneoavangardizmusról, valamint az amerikai beat-költé­szetről. Mindkettő zivatarként csapott le a hazai líraimoz­galmakra, illetve jó néhány érzékeny fülű költöre. Azangol Dylan Thomas, az amerikai Gregory Corso, AllenGinsberg vagy FerIingetti nagy figyelmet keltett a WaltWhitman-i szabadversen is túltevö hosszú és a civilizációtnyersen kipellengérező költeményeivel nálunkis.

Nemigen voltjobb költőnk, akin ezek a hatásokilyenvagyolyan mértékben ne érződtek volna.

Amerikában megszUletett ajelszó: "Elég az elitkultúrából,éljen a szórakoztatóipar!" Elkezdődött a rossz tömeg­filmek, rózsaszín regények, limonádé színdarabok kora.A tévétársadalom diadala, mindent maga alá gyürö, ízlés­rothasztó müsoraival.

S mára itt van, benne élünk, az információs társadalom.Ennek az a perverz pornográfiája, hogy igazi informá-

cióhoz már nem lehet hozzájutni. Minden hamis, mani­pulált vagy tökéletesen, ízig-vérig hazug. A ma költő­

nemzedéke nem azért írja játékos, szétírásos technikávalkészült verseit, korszakalkotónak hitt szóvicceit, mertszereti az akasztófahumort, amikor életünk ravatala fölöttezeket elsüti mint költeményt. Úgy érzem, a nyelvi formákkificamításával, időnkénti hanyagságával le akarják lep­lezni a beszédnek azt a természetét, hogy a világról össze­függő, normális képet akar adni. Ök érzik, és pontosanérzik: a világ, amit megismernek itt a XXI. században, ren­dezhetetlen káosz, erről képtelenség, sőt, valamifajtaönmagunk elárulása klasszikus világossággal nyilatkozni.Irracionális valóság ez, lehetetlen eligazodni benne, legyenhát akkor? verselésmód is legalább annyira irracionális! Eza késztetés hajtja a mai fiatalokat iron izálásba, túlságoselvontságba. szalonképtelenül nyers kifejezésekbe és szó­képekbe, akár szándékosan zavaros szerkezeti "bra­vúrkodásra". Bosszút akarnak állni a világon, amely meg­csalta őket azzal, hogy ehetőbbnek mutatkozott, mint akorábbi, de kiderült: még annál is ehetetlenebb gyümölcs.

./

!

\'-:.~--_.'

/./

Nehéz, lehetetlen ezeket a költőket olvasni, nem szerezörömet-élvezetet az olvasásuk mindenkinek? Sok-sokrossz darab születik a tolluk alatt? így van. De legalábbnem manipuláltak ezek a "szövegek". Azt hiszem,érvényes rájuk, amit Illyés mond Bartók című versében:

Beh más beszéd ez!Emberi, nem hamis!A jogga/ erőt ad a legzordabbhoz is:A kétségbeeséshez.

Most forr a bor. Még nem tiszta, nem is lehet az. Hogy jönmajd idő, amikor letisztul? Jönnek nem cinikusan, nemröhögve, nem drasztikusan beszélő költők?

Nem tudom. De talán (mégis) remélhetem.

Most csak a hálámat akartam kifejezni Németh Lászlónak.

Jó fél évszázaddal ezelőtt megérezte, milyen drámai vál­tozások várnak a költészetre. Az emberiségre.

EURÓPA 2. (/980 k)

versmondó 19

Balázs Imre Józse!Versek versenye

A huszadik század legszebb magyar versei- Ankét'<-

- 34 szavazat- 33 szavazat- 22 szavazat- 16 szavazat- 15 szavazat

- 14 szavazat- 13 szavazat- 12 szavazat- II szavazat- 10 szavazat- 10 szavazat- 9 szavazat- 9 szavazat- 9 szavazat- 8 szavazat- 8 szavazat-7 szavazat-7 szavazat-7 szavazat-7 szavazat

AKorunk az Olvasás Éve alkalmával, illetve meg­alapításának 75. évforduloja tiszteletére körkér­dést intézett mintegy száz költőhöz, irodalom­

történészhez, kritikushoz, amelyben arra kérte őket, hogynevezzék meg az általuk legszebbnek tartott tíz huszadikszázadi magyar verset. A válaszként beérkezett címlistá­kat legtöbb esetben kisesszék formájában megírt indoklá­sok is kísérték. Ebben a lapszámunkban kezdjük meg azankétra beérkezett válaszok közlését a válaszolók ábécé­rendjében. A továbbiakban az ankét tanulságaira mégvisszatériink.

Az ankét résztvevői áItalmegszavazott legszebb tíz verset,illetvea kísérőszövegeket a későbbiekben a Korunk BarátiTársaság erdélyi képzőművészek illusztrációival, repre­zentatív kivitelben, illetve egy népszerű, fűzött kiadásbanis kiadja. A kötet hozzájárulhat a közelmúlt és .félmúlt"magyar költészeti értékeinek minél szervesebb beépülé­séhez a köztudatba. Az ezredforduló versolvasó közön­ségének időről időre szüksége lehet arra, hogy megbízhatóeligazítást kapjon a magyar költészeti értékekkel kapcso­latban.

A körkérdésre adott válaszok a teljes magyar nyelvterü­letről érkeztek (Magyarországról, Erdélyből, Kárpát­aljáról, Felvidékről, a Vajdaságból és a nyugati magyarságköréből).

A 99 (eddig) beérkezett válasz alapján a verscímek említé­sének száma alapján a huszadik század legszebb magyarversei a következők:

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegségPilinszky János: ApokrifJózsef Attila: EszméletIllyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságrólJózsef Attila: ÓdaKassák Lajos: A ló meghal,

a madarak kirepiilnekBabits Mihály: Esti kérdésFüst Milán: ÖregségBabits Mihály: Jónás könyveBabits Mihály: Mint kii/önös hírmondóDsida Jenő: Psalmus HungaricusKosztolányi Dezső: Halotti beszédBabits Mihály: Osz és tavasz közöttSzabó Lőrinc: Semmiért egészenJózsef Attila: NagyonfájRadnóti Miklós: Hetedik ee/ogaAdy Endre: Az eltévedt lovasAdy Endre: Az ős KajánAdy Endre: Kocsi-út az éjszakábanMárai Sándor: Halotti beszéd

•Megjelent a Korunk 200 I. októberi számában.

20 versmondó

A leggyakrabban említett költők a következők voltak:József Attila (95 említés), Kosztolányi Dezső (71), AdyEndre (68), Babits Mihály (65), Pilinszky János (64),Weöres Sándor (61), Szabó Lőrinc (40), Radnóti Miklós(36), Nagy László (29), Dsida Jenő (27), IllyésGyula (27),Nemes Nagy Ágnes (23), Tóth Árpád (18), Füst Milán(18), Kassák Lajos (18), Tandori Dezső (17), SzilágyiDomokos (16), Juhász Ferenc (16), Petri György (15),Juhász Gyula (11), Márai Sándor (10), Jékely Zoltán (9),Kányádi Sándor (9), Kovács András Ferenc (9), Szép Ernő

(8). A teljes listával és az összesített verscímjegyzékkelmég visszatérünk.

Néhol a válaszok besorolása gondot okozott a szerkesz­tőségnek. Néhányan a körlevél explicit behatárolásaellenére nem csak huszadik századi verseket említettek(pl. Banner Zoltán, Bori Imre, Fejtő Ferenc, ImreLászló). Ezeket a szavazatokat is összesítettiik, úgyértelmezve a válaszokat, hogy a huszadik században isezeket tartják a legszebbnek a válaszok beküldői.

Szakolezay Lajos beküldött 60 verscíméből az első tizetszámoltuk. Nagy Gáspárnál kivételesen 15 verscímet,Ferenczes Istvánnál 2x IO verscímet (az ezen felülemlített kettőt viszont már nem) számoltunk a végered­ménybe, úgy érezve, hogy a csatolt szöveg indokolja atöbbletet. Ahol a kísérőszöveg indokolta, figyelembevettiink még egy-egy verscímet a tíz fölött is (MészárosSándornál, Tamás Attilánál). Kukorelly Endre zavarbaejtő szavazatát (egyik opciója helyett tíz Kosztolányi­verscímet említ) önkényesen úgy értelmeztük, hogy azösszesített listán legjobban álló Hajnali részegség me1­letti opciót jelenti. Néhányan (Aczél Géza, Benkő Samués Láng Zsolt) egyetlen verset jelöltek meg a huszadikszázad legszebb magyar verseként. Ezeket egyetlenemlítésként számo1tuk be a végeredménybe. Bízunkbenne, hogy ezek a kivételek lényegesen nem módosí­tanak a végeredményen. Mivel a beérkezett válaszokatteljes terjedelmükben publikáljuk, bárki elkészítheti azösszesített lista kiilönféle változatait is.

E komoly játékkal nem egy lezárt kánont, nem egy egy­szer és mindenkorra érvényes értékopciót kívántunkmeg­fogalmazni. Azt szeretnénk, ha ezek a személyes listák(amelyek önmagukban is irodalomtörténeti érdekességek,hiszen egy-egy fontos költő, irodalomkritikus, irodalom­történész személyes értékrendjéről is sok minden kiderülbelőlük) arra bátorítanák olvasóinkat, hogy maguk is ké­szítsék el saját tízes listájukat. A továbbiakban ezekből isszívesen közlünk lapunk hasábjain. Bármilyen kezdemé­nyezés fontos lehet, ami - nemcsak az Olvasás Évében ­lehetőséget ad versek olvasgatására...

VIE I~~'IE"~ )\"I~ lŐ IL"V IE I~ ~ IE ~ 'o/I~ 'IE

SZAVALÓVERSENYEK vagy VERSMONDÓ­TALÁLKOZÓK

A Radnóti Miklós Nemzetközi és Regionális Vers- és Prózamondó Verseny utánA Mensáros László Nemzetközi Vers- és Prózamondó Verseny egyik elődöntője után

Mentegetőzés

Nem az említett versenyekről írok. Az utóbbiról nem istehetném. Háromnegyedórát ha ültem a nézötéren, Pesten,fenn a várban, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában.Az előbbiri zsííriztem, azt végigpontoztam, úgy általános­ságban véleményt is mondtam. Botrány sehol sem volt.Jól szerveztek, ment minden a megszokott rend szerint.Legfeljebb az a bejelentés tetszett újnak aMensároson,hogy az elődöntő eredményét postán kapják meg a részt­vevők. Biztos megvan rá a magyarázat, de mire ezt meg­tudhattam volna, eljöttem.

Gondolataimat írom le, a címhez kapcsolódókat. Nem hi­szem, hogy ennek következtében bármi is változnék, deleírom. Hátha másban is fortyog valami. Nem jött el azideje annak, hogy egyszer egy napra összejöjjenek azok,akik versmondó versenyeket rendeznek, s egyeztetnének,vagy eltűnödnének, hogyan tovább? De írásban is cserél­hetünk eszmét. Netán honlapon.

Mi a bajom a versenyekkelFelelős szakértő barátom előtt hullajtottam el néhánymondatot arról, hogy nem szerenesés versenyre hívni afiatal és kevésbé fiatal amatőröket avégett, hogy kipró­bálják magukat, kinek sikerül legyőzni a másikat, ki mondjobban verset. Hát igen, mondta ő olyan hangsúllyal, mintakit nem először bökdösnek efféle "felismerésekkel", csak­hogy mit lehet tenni, versenyző és versengő korban élünk,ez ösztökél, ez inspirál. Előfordult már - folytatta -, hogymindenkinek oklevelet nyújtottak át, csak oklevelet, saztán megkérdezték: és hanyadik lettem. Most is versenythirdettek, nevében is azt, s mégis milyen sokan jelent­keztek. Itt Győrben, a régióból magából, összesereglett 80ember. A Mensáros-versenyre meg - ezt az információtmásnap szereztem - 270 nevezés futott be a Kárpát­medencéből.

És valóban, mindenki versenyt hirdet, helyit, megyeit,regionálisat, országosat, nemzetközit, általános iskolások­nak, diákoknak, egyetemistáknak, óvónőknek; hol egyköltő lesz az embléma, hol egy színész, máskor tematikusa verseny, avagy egy míífaj kerül a középpontba. Nemfolytatom. Tény, hogy minden meghirdető versenyreinvitál. S nem találkozóra, nem versmondó-barátkozásra,És mindegyiket meg lehet rendezni, mert mindegyiknekvan résztvevője.

Ha verseny kell, legyen verseny! Baj nincs belőle,

ártalmára sem lesz senkinek! Jó szövegeket tanulnak, jószövegeket hallgatnak, barátkozhatnak, tanácsot kaphat­nak, érdekes emberekkel találkozhatnak.

Akkor mi a bajom a versennyel, a vers- és prózamondóversenyekkel? Az, hogy helyezésre megy a játék. Nye­résre. Mint a professzionistáknál. Meg díjra. A meg­mutatom magam, a valamit közlök öröme helyett a szo­rongás költözik a terembe. Az amatőr versenyez. Versselversenyez. Ez ellentmondás. A versmondónak a versselüzennie kell. Azért áll ki. Egyébként csak olvásná a köl­teményt. Ha viszont üzen, tizenni akar, akkor az azérdeke, hogy ezt minél hatásosabban tegye. A talál­kozókon tehát nem legyőznie kellene a másikat, hanemmegtanulni a másiktól meg ajelen lévő szakmabeliektől,

miként lehet közvetíteni. üzenni jobban. Ebből meg azkövetkeznék, hogy a tét nélküli előadásoknak s a lélek­közeli beszélgetéseknek kellene a középpontba kerülni.Így a versmondó gazdagodnék, müértésben és szellem­ben, s gazdagodnék jelen lévő és későbben i közön­sége is.

Óhajtanám, hogy versenyek helyett találkozók legyenek,helyezések helyett szintek, értékelések helyett beszélge­tések. Nagy, közös játék.

Van-e jogom a szólásra?A pálya rég elkészült, a szavalóverseny-vonat tehát fut, sa jegypénztárnál mindig álldogálnak. Jegyet is váltanak.Sokan többször is. Nekem magamnak, aki a hatvanas évekvégén meg a hetvenes évek elején segítettem sínre tenniezt a járgányt, kételye im vannak, jól tettem-e, amit tettem.

Szavalóverseny-vonatot indítottunk televíziósokkal, rádió­sokkaI, akkori társadalmi szevezetek vezetőivel. Ezrekindultak egy-egy országos versenyen, a televízió nagynézettséget tudott igazolni, divatba jöttek a szavaló­versenyek. Ennek a modellnek akkor nem volt alternatívá­ja. De ma se volna? Tényleg a versengés ingere a domi­náns? De ezt honnan lehet tudní? Készült felmérés már azamatőr versmondók motivációiról? Kísérletezett valaki ismásféle meghirdetési mintával? Történtek összevetések?Elég furcsa, hogy minderröl én beszélek, aki egykorimunkálkodásommal hozzájárultam ahhoz, hogy a ver­senyforma ma is egyeduralmi helyzetben van.

versmondó 21

ZSUZSANNA ÉS A VÉNEK (1980 k.)

Emlékezem. Ekkor tűzettek kí nagy jutalmak az első

helyezetteknek. Az Ady, József Attila, Radnóti, IllyésGyula, Nagy László nevével fémjelzett országos vetél­kedők, melyek a televízió nyilvánossága előtt zajlottak,nemcsak magas tárgy- és pénzjutalmakat hoztak az első

helyezetteknek. de külföldi utazásban való részvételt is,hol Párizsba, hol Göröghonba, hol Spanyolországba.Hozzá kell ehhez azt is tenni, a mai vonatosok ezt márhonnan is tudhatnák, a versenyek felfutásos rendszerűek

voltak. Megyei elődöntök után keriiltek a legjobbakkápontozott versmondók 10-1O-en a középdöntőkbe - ötvolt ezekből -, de már az idekerültek is az ország nyil­vánossága előtt szólaltak meg. A rádió és a televízió egy­egy órás adásban közvetített, mindig 18 órakor. A döntörpedig fő rnűsoridöben. A zsűriben olyan személyek ültekmint Juhász Ferenc, Nagy László, Simon István, VasIstván, Domokos Mátyás, aztán Babarczy László, AscherTamás, Jancsó Adrienne, Várady Hédi. És mindenki azamatőr versmondás reneszánszáról írt és beszélt. Hogya

22 versmondó

médiának magának milyen fontos eseménye volt ez, az ismutatja, hogy a munkatársak sorozatosan nívódíjat kap­tak érte.

A rendszerváltás idején, nem tudom, nem kellett volna-eúj sínek lerakásával kisérletezni. A vonat ugyanis ekkormár nem jutott el a közvéleményt is formáló nagyallomá­sokig, s ha nem, újra kellett volna gondolni a nyilvánosversmondás funkcióját, talán a nevelési mozzanatokatállí­taní előtérbe, a müvészet személyiségformáló szerepét, seszerint helyezni el az új síneket, vagy új irányba a régit.2001-ben a régi síneken régi szerelvény fut. Új fel­szállókkal.

Ami a versenyen belül is jó voltNem emlékszem olyan találkozóra, ahol az eredményhir­detést ne követte volna személyre és műre bontott elem­zés. S ne kellett volna legalább két rnüvet megszólaltatni!

A döntés ennek alapján történt, főként a felfutás folya­matában. A szakmai értékelés két forduló közöttre is beik­tatódott. Ha kétnaposra terveztetett az együttlét, az első

este már beszélgetéssel, versértelmezéssel telt el.

S ahány zsűritag, mind mondott véleményt. Bevettszokássá vált, hogy jelezzük, kiknek a megítélésében nemvolt egység, s mi okozta a szakmai nézeteltérést. S ha márpontokban kellett mérni az értéket, az nyilvánosan történt.A televízió gyakorlatát vettük át. Mindegyik szakemberfelmutatta a táblácskáját az adott ponttal. Mindenki tudta,hol helyezkedik el a rnezőnyben, kitől kérhet külön isindoklást.

Nincs közönsége a szavalóversenyeknekRégen sem volt, ma még annyi sincs. A kezdésnél perszemindenkit ott találsz, versmondókat kísérőkkel, hozzátar­tozókkal, esetleg a felkészítő mesterükkel, mindenki ottvan, hogy aztán csendben elkopjanaka nézötérről. Ha mártúljutottak a megszólaláson, kimennek. Vagy elmennek,majd vissza. Ilyenkor szokott a titkár intelmet intézni: nezajongjanak, legyenek figyelemmel egymásra, ne nyeke­regtessék az ajtót. Versenyez, nem szimpátiatüntetés ...A zsűri ül elöl, két méterre a versmondó szájától, figyelvagy piheg, fészkelődik vagyjegyzetel, pontokat ad, vagya szomszédjára pislog, elfelejtette felírni a soron követ­kező versenyző nevét. A delikvens meg mondja a verset, sközben kipislant a versből, mit csinál a zsűri. Ha jól meg­gondoljuk, ez is lehetetlen állapot. A versmondónak is,meg a zsűrinek is. És mégis! Így megy évtizedek óta.

A titkár meg közli a neveket. Következik, felkészül. Stényleg, Radnóti után következik Karinthy, Szabó Lőrinc

után Tamási. Előadó legyen a talpán, aki képes egy fer­geteges hangulatú Örkény után Kányádit mondani úgy,hogy első perctől önmagára, illetve szövegére koncent­ráljon. S el kellene érnie azt is, hogy az asztal rnögött ülő

szakértők átálljanak az ő hullámhosszára.

A szavalóversenyek nincsenek megkomponálva, nincsszínházi dramaturgiájuk.S ha van néző, hogy álljon át két­három percenként, ahogy a különböző hangulatú művek

következnek, más-más csatornára? Ez nem megy. Véde­keznek, kimennek. Jómagam nézőként ültem a fent em­lített versenyek egyikén. Rájöttem: nem tudok többet per­lekedni a szervezőkkel amiatt, hogy nincs közönség. Egyidő után én is kikapcsoltam. Elfáradtam. Egyik helyennem volt levegő. Másikon beszivárgott az utcazaj. Aversmondóra nem hullott fény, gesztusait, mimikáját nemlehetett látni. Az ajtó meg hol nyílott, hol zárult! Kívánesilettem volna, ha profik vetélkedöje zajlik, mit tettek volnaa rendezők?

Ami most is üdít

A sok tiszta arcú fiatal, az ünnepi lélek az ünnepi ruhában.S a komoly megfontolt öregek, a fegyelmezettek, bölcsközlendöjükkel, A levegő, amely vibrál, amikor az érze-

lem meg a gondolat száll, amikor megérzem: nekem üzenaz előadó. Üdít az érzékeny ember, aki rálelt arra azalkotásra, amely róla szól, őt járja körül, amikor rájövök,magáról vall... Ilyenkor megrendülök, s nem érdekel,szabályszerűen építkezett-e, pontos artikulációval s kifo­gástalan beszédtechnikával. És üdít a tehetség, amelyreráérezek hallgatás közben. Csodaként élem meg az effélefelismerést. A teremtő csodájaként.

Hol vannak a versrendezők?

Itt-ott vannak. Szülők, barátok, pedagógusok. Csak igenkevesen. Ezt abból lehet érzékelni, hogy oly sok "nemtesthezálló verset" öltenek magukra a pódumra kiállók.Mert ha volnának segítők, már csak megmondanák: ne eztgyermekem, ez idegen rajtad, nem illik akorodhoz, hang­színedhez, a személyiségedhez. S aztán segítenének értel­mezni a verset, ha volnának versrendezők. Radnótitpéldául nem öntenék le mélabús zafttal, azt is mollbanmondva, ami dúrban íródott. S valószínű az a tanács iselhangzana, hogy nem lánynak való az a Szabó Lőrinc­

vers, aminek az a címe, hogy Semmiért egészen. .. És az isvalószínű, hogy ha volna jó szándékú tanácsadó, nemállna ki a csinos versmondó hölgy pucér csípejü ruhában aBabits-sirató mondásához.

Alig indul olyan kurzus, még ha ingyenesre is hírdetik,amelyiket pedagógusok töltenének meg. Nincsenekmotiválva - mondják. Még ha akkreditációs programkénthirdetnék meg! Talán.

Ha versmondásról esik szó, emlegetik a magyartanárt.Mintha legalábbis hivatalból kellene tudnia mindazt,amit az irodalmi művek tolmácsolásával kapcsolatosanlehet tudni. Az irodalomtanárt irodalomtörténésznekképezik, illetve irodalmi ismeretterjesztőnek. És nemmüvészetközvetítönek. Aki pedig nem tud közvetíteni,hogy taníthatna másokat, miként kell közvetíteni. Perszeaki megáldatott valamiféle kicsiny, ilyen irányú affini­tással, az játszva elsajátíthatja azt, ami a versrendezés­hez szükséges. Tanfolyamokon is. Viszont ha nincs mo­tivácó?!

Álmodozva

Győrött, míg levonultunk értékelni - sok idő eltelt -, avégeredményre kívánesi versmondók, egymás örömére,verset mondtak. Megálltam a terem végén, s feldobód­tam. A versmondók lazák voltak és játékosak és örven­dezők. Ilyen hangulat kellene a .versenyeken'' is végig.Elképzelem, hogy a termet körbeüljük. előadók ésítészek, s ott körben, ülve vagy állva, esetleg előre elter­vezett sorrendben, mondjuk a verset. Az egészet rögzíti akamera, majd megnézzük magunkat videón, s aztánértékelünk, közösen. Nincs titokzatoskodás, elhallgatás,bölcs semmitmondás, csak kokrétumok. Hiszen látjukmagunkat.

Debreczeni Tibor

versmondó 23

Radnóti-díjas költők találkozójaGyőr, 2001. november 14.

200!. november 10-I7-ig immár hamladik alkalommalrendezték meg a Megyei Irodalmi Hét Györ-Moson­Sopron megyében rendezvénysorozatát. A hagyományok­nak megfelelöen az egyhetes programsorozatot egyesü­lelünk megyei szervezete által szervezett két versmondóverseny foglalta keretbe.Az irodalmi hét megnyitóünnep­sége Mosonszentmiklóson kezdödött: a falu szülötte,Kormos István költö emléktáblájának megkoszorúzásávalés az ezt követö Kormos István Regionális Vers- ésPrózamondó Verseny döntöjének megrendezésével. A hétzáró rendezvénye a Radnóti Miklós Regionális ésNemzetközi Vers- és Prózamondó Verseny kétnapos dön­töje volt.

A nyitó és záró versmondó versenyek között pedig zajlot­tak a különbözö események a megye településein: álta­lános és középiskolákban szervezett rendhagyó órák,könyvtárakban író-olvasó találkozók, könyvbemutatók.A hagyományoknak megfelelöen sor került a megyei iro­dalmi emlékhelyek koszorúzására. Egy-egy közösség(iskola, önkormányzat, versmondó versenyek résztvevöi)harminc irodalmi emlékhelyen helyezte el az emlékezéskoszorúit.

A III. Megyei Irodalmi Hét központi rendezvényére 200!.november l-l-én került sor Győrött, A Radnóti MiklósEmlékbizottságés Irodalmi Társaság fennállásának 30.év­fordulóját ünnepelte az irodalom- és versszeretö és -pár­toló közönség, amelyen részt vettek az elmúlt időszak

Radnóti-díjas alkotói is.

A Radnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társaság1971-ben alakult meg, akkor, amikor Györ várossá nyil­vánításának 700. évfordulóját ünneplik. Az ünnepség­sorozat megálmodója, ötletgazdája Z. Szabó László tanár,irodalmár, dramaturg, aki a Győr közelében, Abdán meg­gyilkolt költő emlékét, munkásságát ápolandó a társaságlétrejöttét szorgalmazza. Ötletét felkarolja a HazafiasNépfront Győr-Sopron Megyei Bizottsága, a MegyeiTanács és Györ Megyei Város Tanácsa.

Győr Megyei Város TanácsaVégrehajtó Bizottsága 1971.évi október 13-án tartott ülésén a következö "határozat"születik: "A végrehajtó bizottság tudomásul veszi, hogyaHazafias Népfront Megyei Elnöksége a megyei párt­bizottsággal és a megyei tanács végrehajtó bizottságávalegyetértésben a szocialista hazafias versköltöi, vers­mondói biennálék megrendezésére Radnóti Emlék­bizottságot hoz létre. Tudomásul veszi azt is, hogy azemlékbizottság a legszebb hazafias gondolatokat tartal­mazó költemények alkotóit, az e területen legtöbbet tevöelőadóművészeket, színpadvezetöket, rendezöket, tanáro­kat, akiknek pedagógiai és rnűvészeti munkája nyománszámos amatőr szavaló került országosan is élvonalba,továbbá akik a Györött tartandó versmondói versenybenlegszínvonalasabban tolmácsolják Radnóti verseit, díjazni

24 versmondó

kívánja." Ezt követően a határozat részletesen kitér ameghatározott célok anyagi biztosítására, s a müvelődési

osztályt bízza meg azzal, hogy a továbbiakban 2 évenkéntesedékes rendezvények fedezetére pénzt különítsen el.

A Radnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társaságettöl a pillanattól kezdve tette a magáét. Kétévente meg­rendezte a Költészeti Biennálét, s annak keretében aRadnóti Miklós nevével fémjelzett országos felnött vers­és prózamondó versenyt. Ápolta az irodalmi hagyo­mányokat, népszerüsítette a kortárs magyar irodalmat.

Radnóti Miklás

Két karodbanKét karodban ringatózomcsöndesen.Két karomban ringatózo!csöndesen.Két karodban gyermek vagyok,hallgatag.Két karomban gyermek vagy te,hallgatlak.Két karoddal átölelsz te,hafélek.Két karommal átölelleks nem félek.Két karodban nem ijeszt majda halál nagycsöndje sem.Két karodban a halálon.mint egy álmonátesem.

200\. november 14-én ünnepelte meg a Radnóti Emlék­bizottság és Irodalmi Társaság fennállásának 30. évfor­dulóját. A költészet rögtönzöttszentélye volt ezen az esténa györi Zichy-palota. Kormos István Radnótit idézö köl­teménye után Szabó József, az irodalmi társaság elnökeszólt a megjelentekhez. Többek között bemutatta azt a(fentebb idézett)hajdani dokumentumot, amely a társaságszületését jelentette. Beszélt a három évtizede töretlenemlékörzö és az irodalmat népszerűsítő szándékról, azelhunyt díjazottakról (Kormos István,Nagy László, FodorAndrás költökről), majd megemlékezetta hajdani .motor­ról" Z. Szabó Lászlóról, a "tanár úr"-ról is.

"Vers nélkül nehezen képzelhetők mindennapjaink. A köl­tészet olyan, mintételünkben a só'' - hangsúlyozta köszön­tőjében Ivanics Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke. Véle­ménye szerint a Radnóti-társaság harminc éve bizonyítja,hogy vidéken is virágozhat értékteremtö szellemi élet.A vendéglátó város nevében Balogh József polgármesterüdvözölte a találkozó költőit, akik a "magyar nyelv

ápolásában, pallérozásában, védelmében és fejlesztésébenpótolhatatlan szerepet vállalnak". Majd az önkormányzattovábbi támogatásáról biztosította az "ünnepeltet".

Lator László Kossuth-díjas költő, az irodalm i társaságszakmai kuratóriumának elnöke köszöntőjében először

Z. Szabó Lászlóra, Fodor Andrásra, Kormos Istvánraemlékezett, akik közeli-távoli motorként vitték előbbre aköltészet, az irodalom ügyét. A harminc esztendő leg­fontosabb hozadékaként Lator László azt említette, hogyatársaság tagjai "egyszerre tudnak lokálpatrióták és egye­temesek lenni."

Az ünnepi találkozó végén a magyar versmondók megyeiszervezetének tagjai az elhunyt Radnóti-díjas költőket

-

idézték meg egy-egy verssel, majd az ünnepségenrésztvevő Radnóti-díjjal kitüntetett költők tolmácsoltákegy-egyalkotásukat. Az elmúlt 30 év díjazottjai közülBartók László, Borbély János, Hárs Emő, Jász Attila,Kalász Márton, Kelemen Lajos, Kerék Imre, KissBenedek, Lator László, Nagy Gáspár, Pátkai Tivadar,Pintér Lajos, Schein Gábor, Serfőző Simon, TakácsZsuzsa, Tolnai Ottó, Várady Szabolcs, Villányi László vet­tek részt az ünnepi irodalmi esten. És ők voltak azok, akikközrernüködtek a III. Megyei Irodalmi Hét alkalmábóláltalános és középiskolákban, könyvtárakban megren­dezett rendhagyó irodalomórákon, író-olvasó találkozó­kon, könyvbemutatókon.

Németh András

lL__ ..·~

HIPPIK 2. (1980 k.j

versmondó 25

.... , ,"REGOSOK BURJAN"

Pintér Tibor volt a verseny "keresztapja", ö hozta nekemezt az Áprily-sort, mely aztán névadóul szolgált.

Kezdetben középiskolások és felnöttek találkozója volt,díjakkal és helyezésekkel. de nem verseny jelleggel,kreatív, alkotó hangulatú mühelyrnunkának is teret nyitó

ünnepi találkozás - a verseken át önmagunkkal.

Mindehhez nagyszerü társak, Bánffy György, DebreczeniTibor és a többiek. Már könnyfakasztó emlékek a pillana­tok: Pintér Tibor bácsi mindenben jót kereső örök opti­mizmusa, vagy Paál Isti feloldhatatlan dilemmái pontozássorán. Mára sok minden megváltozott. A verseny a ForrásKulturális Alapítványtól a Magyar Versmondók Egyesü­letéhez került, a nagyokat felváltották a kicsik, már ami aversmondókat illeti. Most egy Kárpát-medencei vers­mondó verseny döntője zajlott Pápán (200 I. novembervégén), a Pedagógus Művelödési Házban, ahol Egresitsigazgató úr, a jó somlói bor, a kedves vendégszeretet arégi. A karmesteri pálcát Ferencz Zsuzsanna tartja kézben,példásan. Egyébként sem lehet elmenni szó nélkül Zsuzsamunkássága mellett. Évtizedek óta töretlenül szervezi szá­molatlanul a versmondó versenyeket és táborokat, gyak­ran köszönet nélkül, magára hagyatva. Több versmondógeneráció épült, erősödött szárnyai alatt. Észre kellenevenni, hogy amit csinál, az nem "természetes", nem amunkájából adódó egyszerű következmény. Jóval több,elhivatottság, hivatás, hitvallás újra és újra minden napkitartással, tiszta és jó szívvel. A verseny napján az ifjúversmondóktól is lehetett erőt meríteni. A két forduló alatttehetséges gyöngyszemek sora csillogott előttünk. Voltakpersze visszatérő standard hibák a versválasztásnál,értelmezésnél vagy a beszédtechnikában, de mindez nemlényeges, hiszen javítható, fejleszthető, pótolható dolgok­ról van szó. Ami fontos: az a versmondás igazi szeretete.A versen szocializálódó gyermek más és több lesz, mint azirodalmat, olvasást mellőző társai. Verseken át szemlélvemásként látjuk a világot. Autonóm módon gondolkodnitudó, önálló emberek leszünk. Ebből a szempontból má­sodlagos lehet a helyezés kérdése, de természetesen arésztvevőknek mindennél fontosabb. A zsűri valóban ne­héz helyzetben volt, roppant nehezen alakult ki konszen­zus a díjazást illetően. Nem részesült díjazásban a SzécsiMargit: Kié legyen az élet? címü versét szép belső erővel,

pontos tagolással, a Szilágyi: Bartók Amerikában-tgyönyörű zeneiséggel megszólaltató Walcz Virág.Hasonlóan Forgács Viktória sem léphetett a képzeletbelidobogóra, az óriási feszültséget hordozó Móricz-prózával,vagy Szabó Mónika lendületes varázsú, jó humorral meg­szólaló produkciója, és hosszasan sorolhatnám tovább.Rétérve a díjazottakra, a kiscsoportban nagyszerű előadói

készségről tett tanúbizonyságot Juhász Dorottya, akigyönyörűen beszél, pompásan tartja a kapcsolatot a néző­

vel, de kicsit értékesebb irodalmat is választhatna.

26 versmondó

Nagy Zsuzsanna Eszter az Elrabolt leán)' címü produk­ciójával érdekes helyzetet teremtett azzal, hogy egytájnyelvet steril módon interpretált. Így az előadásába be­kerülő dal sem szerves része előadásának, ráaggatott díszmarad. A szép alapanyag drámaisága még nem szólal megkellő erővel, Arany: Vörös rébék balladájában a pontosértelmezést hiányolom. Ügyes versmondó, bátrabban dol­gozzon. Kiss Helga Romhányi: A róka és a holló című

játékában humor helyett kulturált szövegrnondássaltaJálkoztam. Az alapanyagban rejlő nyelvi játék, a hely­zetek kidolgozása erőtlen marad. A Harmatcsepp címü

produkcióján pedig erőteljesen érződik a betanította­betanulta szernlélet. Hiszen nem érdekes, hogy a felnőttek

szerint milyen kellene, hogy legyen a gyerek, vagy annakviselkedése. Mindemellett ügyes, jó képességű gyerek,

szép csendeket teremt, remélem még sokszor találkozunkvele.

A nagyobbaknál Pap Tamás jó hanganyagával, balladaihangulatteremtő képességével hívta fel magára a figyel­met. Szilvási Judit vibráló jelenség, szép színeket hoz,igazi gyöngyszem. Bata Éva szinte kifogástalanul szólal­tatta meg Weöres: Át a vízen című versét, roppant fe­szültségeket mozdít meg gyönyörű előadásában, a sírást­nevetést kiváltó kislányi ártatlanságot mélyen átélő

Móricz-prózában.

I. korcsoport

l. Juhász Dorottya, Győr2. Nagy Zsuzsanna Eszter, Debrecen3. Kiss Helga, Dunaszerdahely

II. korcsoport

I. Bata Éva, Kecskemét2. Szilvási Judit, Debrecen3. Pap Tamás, Kaposmérő

Több versenyző, illetve kísérő joggal hiányolta a versenyutáni mélyebb elemzést, tulajdonképpen a mühelymunkát.Erre a legjobb lehetőséget persze a nyári szakmai táboroknyújtják, de lehetőséget kellene teremteni arra, hogy egy

adott verseny izzó hangulatát felhasználjuk alkotó utó­munkára. Úgy gondolom, hogy talán ez lenne a lényeg.A versmondó versenyek ne csak elmondta-meghallgatta,díjazta-nem díjazta eseményekből álljanak. így elkerül­hető lenne a csalódott, esetleg sértődött versmondók meg­bántottsága, a gyakorlatban lehetne utat mutatni, biztatni,segíteni. Sosem hittem, hogy ex-katedra kijelentésekkelelőbbre vihető a versmondás ügye. Igazi gyarapodást ajólvégzett munka jelent.

Pataki András

Kaleidoszkóp Versnapok, 2001

Időnkén t , koronként fel-felröppen s fölöttünk köröz ahír az irodalom, a költészet válságáról. E híreket nemkell komolyan venni: általában iránytévesztés, optikai

csalódás révén születnek s kapnak szárnyra, többnyire atársadalom válságtüneteit vetítvén az irodalomra, holott jómüvek,olykor nagy művek még a legválságosabb időkben

is születtek és születnek. Igy napjainkban is.

(Más kérdés, hogy az irodalmi élet rnennyire fertőződik atársadalom idült vagy heveny nyavalyáitól. Ezekkel azon­ban nem óhajtok itt foglalkozni - túl messzire vezetne.)

Ami viszont már jó ideje komolyaggodalommal tölt elsokunkat- így engem is - ez a (hadd nevezzem így:) befo­gadói válság. Elsősorban nem is az irodalom - s ezenbelül a költészet - társadalmi szerepkörének leszüküléséregondolok, hisz az a korábbi - mondhatni erőn (vagyk'ba~áQbi..,,'. "'\l.~'J<:''''(Ví~Qct<:I\\) (~V.Hi. "'L/w~?\'áUa~á'!.'!.a~ Ö'!.'!.R­vetve természetesnek mondható, hanem csupasz egy­szerüséggel arra, hogy a hajdani - vagy tegnapi, tegnap­előtti - olvasók leszoknak az olvasásról, a holnapi, hol­naputáni esetleges olvasók pedig rá sem szoknak.

Hosszan, igen hosszan szélhatnánk az okokról: a minden­napi élet hajszáiról, az úgynevezett vizuális konzum­kultúra egyre (de legalábbis: egyelőre) növekvő elszívóhatásáról, s mindezzel együtt nem kevéssé arról, hogygyermekeinknem elhanyagolható része serdült koráig semtanul meg hosszabb, összefüggő szöveget tökéletesen ol­vasni; következésképp számára az olvasás nem kikapcso­lódást jelent, nem azt a sokunk megtapasztalta, szinteészrevétlen átlebegést egy elme- és képzeletmozgató má­sik valóságba (szándékosanmellőzöm a virtuális jelzöt: az

~/l1'

már foglalt), hanem keserves, fáradságos, izzasztó munkát,A biológiai törvényeken pedig bajos erőszakot tenni: min­den élőlény a könnyebb ellenállás felé igyekszik.

Ezek - s az itt nem részletezett tények és tényezők ­tudatában - s egyúttal: baráti ölelésern - azoké, akik amagyar versmondó mozgalmat életben tartják: a szellemihosszútávfutást és súlyemelést - olykor: birkózást - egy­szerre vállaló vezetőké, szervezőké, a szép s jó iránti belsőigényüket s egészséges becsvágyukat szorgalmas ön­müveléssel gyarapító egyéni versmondóké s nem utolsó­sorban a jó esetben valódi közösséggé érö-kovácsolódócsoportoké.

Minden szavalóverseny - még ha személy szerint én arészvételt fontosabbnak tartom is magánál a versengésnél- újra meg újra megerősít abban a hitemben, hogy nem\\i.ába '{ála'!.TI.Qttam a1.t a1. utat lac:,c:,acc:,ká'.\ má\ e..'?:,':f félévszázada, amelyen ma is járok - ahogy járok.

Szakmai tanácsokat én e papíron nem kívánok adni senki­nek. Ám ha az ott: Miskolcon megtapasztalt szeretet meg­marad továbbra is, úgy okkal bízhatom, bízhatunk benne,hogy édes anyanyelvünk az összes bomlasztó, züllesztő,

szennyező hatás ellenére nem válik afféle basic hunga­rian-né.

Amit ott láttam-hallottam, az engem arra biztat, hogy napmint nap fogjam meg a tollat; segít, hogy a szívem mégdobogjon tovább.

Így hát: köszönörn.

Buda Ferenc

HARCOS(1979)

versmondó 27

A III. Országos Kaleidoszkóp Versnapok mérlegeVersenyzők száma:Korosztályok:Szellemidézés:Megidézett költők:

Kategóriák:

Nézősereg:

Jelen lévő rnűvészek:

Fövédnök:Védnökök:

Fesztiváligazgató:Házigazda:Megjelentkötet:A kötet szerkesztője:Lektora:Gondozója:

Felelős kiadó:Nyomda:Médiapartnereink:

közel fél száz hazai és határon túli versmondóa 12. életévtől a 87-ig minden generációeredményes, valamennyi ünnepelt, évfordulós költő szellemisége jelen voltBabits Mihály, PilinszkyJános, Nemes Nagy Ágnes, Zelk Zoltán; Buda Ferenc,valaminttöbbtucatnyimagyar költő és író írásai és töredékei előadóestbenvers- és novellaíró pályázat,vers- és prózamondó verseny,Pódiumi Estek Fesztiváljaminden nap, minden éjjel volt szép számmalBella István, Blue T. G. zenekar, Cory, Dinnyés József, Drozsnyik István,Serfőzö Simon, Szép László és a Miskolci Nemzeti Színház néhány tagjaDr. Besenyei Lajos, a Miskolci Egyetem rektoraMüller Péter Sziámi rendező, az MNSZ Játékszín igazgatója (pódiumi estek)Popper Ferenc, az MVE elnöke (vers- és prózamondó verseny)Dr. Lutter Imre előadóművész, az MVE alelnökeKiss Gábor, az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület elnökeLátó határ (a sorozat negyedik tagja)Dr. Lutter ImreBella István, Kossuth-díjas költő, íróKáelné Kovács Rita, a Regionális Versmondó Egyesület elnökségi tagjaaz t\·IE Bolyai Kollégiumának hallgatói Ugyeket koordináló igazgatóhelyetteseDr.Horváth Ferenc, az ME Bolyai Kollégiumának igazgatójaGazdász-Elasztik Kft., MiskolcMagyarRádió, Magyar Televízió, MERt egyetemi újság, Miskolci Városi Televízió,PB média, Signum Art Designe, Sunshine Rádió, Versmondó

A Pódiumi Estek Fesztiváljának eredményei:

Kaleidoszkóp-díj:

Különdíj:

Közönségdíj:Zsüritagok:

Életjel Irodalmi Élőújság Csáth Géza Baráti Társasága (Szabadka, Jugoszlávia) - színdarabMolnárGyöngyi (Rákóczifalva) - pódiumi estUngvary P. Tamás (Eger) - pódiumi est.Márai Társulat (Miskolci Egyetem)- színdarabTelegdy Virág(Miskolc)-legjobb epizódszereplő

Pécsi Sándor Gurulószínház (Miskolc)Müller Péter Sziámi rendező, Játékszín-igazgató, a zsűri elnökeMolnárAnna, a Miskolci Nemzeti SzínházszínrnüvészeKiss László, az MVE alelnöke

A vers- és prózamondó verseny eredményei:

Kaleidoszkóp-díj:

Különdíj:

Közönségdíj:Zsíiritagok:

Gera Marina (Szeged)Hosszú Katalin (Nagyatád)Rácz Lívia (Topolya, Jugoszlávia)LaknerZsófia (Budapest)Liszi Melinda(Szabadka, Jugoszlávia)Viskolcz Erzsébet (Miskolc)Szathmáry-Király Orsolya (Miskolci Egyetem)Mihályi Jánosné (Szerencs)Buda Ferenc költö,a zsűri elnökeKárászEszter, a Regionális Versmondó EgyesUlet alelnöke, az Egyetemisták MiskolciAmatörSzínjátszó Körénekmüvészeti vezetöjeKiss László, a Magyar Versmondók EgyesUlete alelnökeÖtvös Éva, a MiskolciNemzeti Színház előadórnűvésze

Bartók László előadóművész, a Duna Televízió müsorvezetöje

A vers- és novellapályázat (Látó határ) eredményei:

Kaleidoszkóp-díj:

KUlöndíj:

28 versmondó

Kiss Dániel(a legígéretesebb költő)

Lajosházi Zsuzsánna(a legígéretesebb író)Szkiba Edit (a legjobb kötet)Bán Olivér (vers)Bihari Péter (novella)Papp Krisztina (kisregény)

Hohó!!! - állítasz meg joggal, Olvasó, és mi a helyzet anem látó emberekkel, a vakokkal? Ha nem látnak, nekikkell a legnagyobb fantáziájuknak lenni...

Nem tévedhetsz sokat, bár én is csak tippelek. Azt hallot­tam egy vak lánytól, hogy ó szokott álmodni. Pedig nálaszületési rendellenességként jelentkezett alátáshiány,tehát soha nem volt alkalma szemmel tapasztalni a mi és

Kedves Olvasó!Ne várj tölem választ, és a kötettől sem, csak talalgatha­tunk.Bizonyáraezt a titkot legalább annyira nem fejti megsenki, mint a költészet,vagyegyszerűen az írás iránti von­zalom miértjét.

Hol a Látó határ?

A negyedik hallgatói vers-és prózagyűjtemény a MiskolciEgyetemen

szemed alatt hordodmindenszépséged.gyönyörz7 álmodbangyermek vagyésfelelősség nélkül szeretsz

Didergő

álmomvigváz békésálmodon.

Reszketafaerezetkereszt-csöndje:álmodom.

Szkiba Edit

Didergő

Még nem tettem említést az irodalmi látásmódról. No nema megszokott értelemben vett perspektíváról beszélek,hanem a fogalmat életszerűbbé téve egyetlen aspektusról.Ez nem más, mint a kissé örkényi, visszaforduló, nyelv­öltögető, önmagának is tükörképet mutató szem, szem­pont, nézöpont. Az a pillanat, amikor a határt eléri egy­egy, az átlagnál élesebben látó, esetleg egyszerűen látniakaró és láttatni tudó egyéniség. Ahol az utolsó stop feliratáll, mert onnan indul a végtelen. Amikor a határ egyszercsak visszanéz ránk: áll az egyéniség, kissé elöredöntöttfejjel, meredten bámulja a stop-ot, és a stop ijesztöen éle­sen és pofátlanul visszabámul rá. És ez az a pont, amikora vissza-méssze-látó nem kizárólag az egyéniségünkvilágát bámulja, hanem egyszeriben mindannyiunkvilágát.

Ö a Látó határ. Az emberiség rémálma.

Kiss Dániel

Éjhajnalhold'szivárvány szitálmélykékbenedvesedőkristály világit egyredőre a párnán.alszol.

az ó (?) világukat, vagy utunkat. Azt pedig olvastam, hogya csecsemö, születése után néhány hónapig, évig - kinekmennyirevanszüksége-, amíg beszélninem tud, egészenmás jelrendszerben gondolkodik. Ebből fakad az a tény,hogy felnőtt (felcseperedett) korunkra mindössze néhányfoszlány az, ami beugrik a beszéd előtti parányi idősza­

kunkból. Ennek alapján a vakoknak is lehet saját jelrend­szerük: láthatnak színeket, fényeket, testeket, sokkalgazdagabb világot, mint a miénk... ez is milyen furcsa:úgy tartjuk, minél gazdagabb valaki kelléktára, annálértékesebbet alkothat, annál sokszínűbb a rnűve; de avakoknak például nincsen kelléktára, csak eszköze,szegényebbnek mégsem ítélhetjük az ö látásrnódjukat.

Dr. Lutter Imrea kötet szerkesztője

Költöink, és persze íróink, mert az idén ök voltak többen,ezt a súlyos pontot találták meg. Volt bátorságuk szem­benézni önnön alakjukkal, és farkasszemet nézni tár­saikkal, a tömeggel, valamint a tömeget mozgató fejlettvilággal. így nyúlhattak vissza olykor kimondatlanul isa legősibbekhez: a mítoszokhoz, az álmokhoz, az ösz­tönhöz, Ha van hozzá bátorságod, tedd meg Te is!(Az igazság odaát van!?)

tipikusan élek. Mindegy.most megtanulommegtalálnia szavatos oltáanyagot,kiválasztokegyetlen sorsot,fél-elemmel operálok.

Varga Péter

MéreggelÖ. Li-nek

Látó határ. Ez a különös szóösszetétel mennyi mindentjelenthet: még csak az sem mindegy, hogyan írjuk.Látóhatár: ameddig a szem ellát... addig tart a képzelet?Az sok vagy kevés? Egyáltalán, tényleg addig tart? Nem,azt pontosan tudjuk, hogy a képzeletnek nincs határa. Vanellenben a látásnak, de éppen úgy, mint a képzeletesetében, ez is egyénenként más és más. És vajon mi leheta határ után? Újabb határ, valaki másé. Ahány szempár,annyi határ.Ott kuszálódnak ezek a határok,gabalyodnak,egymásba fonódnak, úton-útfélen keresztezik egymást,néhol csomósodnak... Mégis, mondjuk a leglátóbb szemvagy elme határa után van-e még valami?

A világ azonban nem egy bizonyos utat jár be, hiába ishinnénk mindenáron. Vannak tendenciák, trendek, vandivat, önfejűség, de van zsákutca, s legfőképp: vannakutak. Külön-külön önállósuló, egyénileg bejárt és bejára­tott utak. Az egyik kacskaringósabb, a másik döcögősebb,

s ezek miatt bizonya határok is máshová kerülnek. Sokancsupán addig látnak, amíg a következő kanyar el nemnyesi tekintetüket; mások pedig egész labirintusokatszemlélnek felülről. Hogy kijár jobban? Ismét nincs axió­maként tisztelhető felelet: olykor többet segít a vakság,mint a tisztánlátás. Minél kevésbé látunk vagy ismerünkvalamit (valakit), annál szabadabb teret engedünk fantá­ziánknak.

Gyermekek elől

gondosanzárjatok el,mert egyetlen mádszerema legrosszabb hatás.Vagy ahogy őmondaná:

versmondó 29

Lektori jelentés a Látó határ címűverseskötetről

Majd fél évszázada WeöresSándora következőket írta egyegyetemista, egyébként pedig matematikus költőnek: "Hamódja van egyetemre jámi, folytassa! A rnűvészethez

éppúgy rendszeres tudás kell, mint bármilyen épkézlábemberi teljesítményhez." A fiatal költöt ma MarsallLászlónak ismerjük, az egyik legnagyobb mai magyarköltő, és a történethez az is hozzátartozik, hogy aMesterek Mestere abban a kitüntetésben részesítette azifjú verstanoncot, hogy levelében pár versét is elküldteneki, és így és ezzel barátjává. baráti tanítványává fogad­ta. Mindezt nem azért meséltem el, hogy kettejük dicsé­retét zengjem. nem is szorulnak rá, pusztán csak azért,hogy megsejtessek valamit tűnődéseimből ennek a szépkönyvnek a kapcsán, különösen ami a költőket illeti.

Bán Olivér

Ostoba hússalostoba hzíssalgyőzted le a gravitációtés azok a rohadt tiiskéktésztaszűrdvé lyuggatták a hátamatmost mégis felszabadultanszűrcsolgetem a mosatlan levegátacélvörös sóhajlopakodikfel a kertekbóla ragacsos ablakokbaés az Iskola utcáin is átosona koraesti napsütésmár a szagodra sem emlékszemde ha egyedül éreznéd magad a barikádjaidontalán körédáll majd a Greenpeaceés elnyeli előledaz Ul/-sugarakat

Valamikor, még az én időmben is, a fiatal költők

költészetük kezdetén általában másokhangján, szerelmetesköltőík módján kezdtek el beszélni. Ady Petöfién, JózsefAttila Juhász Gyuláén, később Erdélyién, Pilinszky JózsefAttiláén. A névsor folytatható. Ennek a kötetnek a ver­seiből viszont hiányzik a mester, pontosabban a mesterekhatása. Valami olyasmi, amiről 1860körül maga Arany isígy írt, Petőfire és saját költészetéregondolván: " ...egy-egyvonás, mit szellernujja von". Természetesen világért seakarnék bárkit is utánzásra vagy utánérzésekre buzdítani.Mégis jó lett volna egy-egy tandoris vagy Oravecz Imré-ssort, netán Ágh István-os vagy Buda Ferenc-es kép-másttalálni a versek között. A hatás elfogadása ugyanis nemszégyen, söt, a költői mesterség megtanulásának egyiklehetséges változata és módja, és különben is, nemcsakfiatal a költő, de a fiatal ember sokáig csupa másból van,apjából, anyjából, tanítóiból, szerelmeiböl.

Magáról a könyvről. Elébb a rideg tények. Az antelégiábanhat prózaíró és tizennégy költő szerepel. Különös módon apróza összességében erőteljesebbnek, érettebbnek, megél-

30 versmondó

tebbnek látszik, mint a vers. Ez azért fura, mert prózairókáltalában későbben érnek, aprózához - különösen aregényhez - nagy élettapasztalat, megélt élet szükségel­tetik, az írástudásról nem is szólva. Az itt szereplő szerzők

pedig valamennyien fiatalok, s az ifjúság műfaja pedig avers. És lám az antológia legkiemelkedőbb írása mégiscsakegy novella, Lajosházi ZsuzsannaSzabadság c. kisprózája,legalábbis az én olvasatomban. Remekül megírt mű egylányról, annak magányáról, kitörni vágyásáról; stílusábansokféle hangot vegyít, a klasszikus realista elbeszélését, ameséét, sőt, a rádióhangjátékok groteszk hangeffektusaitis; mondatai gördülékenyek, élvezetesek, szépek. Jó voltelolvasni. Ahogy Papp Krisztina kalandozásait a Tudatrejtett ösvényein, vagyis a Szigetek c. kisregényrészletet,valójában egy buddhista riportnovellát, az emberi lélekkülönös tájairól. Miképp Bihari Péter Merkur c. gyerek­sci-fijét is. Mindhármójukat díjazásra javaslom.

A kötet költői kevesebb örömet szereztek az olvasónak,mint a prózairók. Nem mintha nem lett volna egy-egynagyszerű, szíven ütő vers, vagy nem lenne köztük egy­egy tehetséges költő, de úgy gondolom a válogatásnál anagyobb szigor eIkeIt volna. Vagy egy gondosabb eszté­tikai ön-cenzúra, ön-mügond. A vers olyan, mint a tíz­parancsolat. Változtathatatlan. Ezért nem elég megírni,vagy leírni. Dolgozni kell rajta, újra és újra. Különösenakkor, hogyha az ember még fiatal, és bizony néha elemihibákat vét: hím-rím, nő-rím, prozódia, képzavar, etcetera.Persze lehet, hogy igazságtalan vagyok sokakkal, hiszentizennégy költő között nagyon sok olyan van, aki csakegy-két, maximum öt verssel van jelen az antológiában, sez a megítéléshezkevés.

Ez a sok víztalán csak látszatez a sok víz és kamua hamude dögöket rángata szél a házakfölött és az ólIottdohosszobát az ára tószárnyzí madárelvitteés máramár anlli/tis szétmállotta meghajoltólhoz érvesírva néz egy anyapárállószemébegyermekeakinek be/érnemindenkönnycseppjébetíz beregitanyaés valakijön akimegmérimég hogy lehet akár­mennyihatáró akkor is átériaz ártérifalvakat talán

A versek formakultúráját tekintve a paletta elég széles, ésez örvendetes. A klasszikus verstől a szöveg-versig szinteminden mai müfaj fölvonul, még a képvers is. Van egyangol vers is, és annak fordítása. Mindez azt sejteti, hogyaz egyetemen, annak esetleges alkotókörében, komolymühelymunka folyik.

A költők közül Szkiba Editet, Bán Olivért és Kiss Dánieltemelném ki, különösen ez utóbbi Nyarak telén címü ver­sét. A madárdal címü kis verseskötet szerzője szűkszavú

költő, általában véve rövid, aforizrnaszerű, filozofikusverseket ir. Ez a verse viszont egy nagyívű kompozíció. amegtanult tömörség pontos képeivel. Szkiba Edit is rövid,sóhajtásnyi verseket ír, de az álma finom, lebegő, selyem­re írt tusrajz, költői nevén haiku, vagyis a szépség ésfilozófia együtt, pár képben, pár szóban. Úgy hiszem,érdemes verset írnia.

Bán Olivér költői irálya szöges ellentéte Szkiba Editének.Rövid verseket ír ő is, de menekül a lírától: képei, szavaiszikárak, a tárgyias líra az eszménye, és mégis olyansorokra lel, ami igazi költészet: "A sötétség széttépte / atájat odakint. / A falakban fecnikről álmodik a hold....Amagány vákuumillatú."

Az igazsághoz tartozik, hogyamegnevezetteken kívülegy-egy költöt egy-egy versével még meg kell említenem:Varga Péter Hetes c. fanyar költeményét, Kapalló GyulaÚj Élet c. képversét, vagy Vavszeg Mária Anna Évszakok­jainak egy-egy darabját, ám a kötet költői közül SzkibaEditet, Bán Olivért és Kiss Dánielt találtam a legérettebb­nek. Öket javaslom díjazásra.

Bella István

Az Északkelet-magyarországi Regionális VersmondáEgyesiilet és a Miskolci Egyetem 199B-ban hirdette megelőször vers- és novel/aíró pályázatát. Az egyetemi hall­gatók körében azonnal népszerűvévált versenyen mintegyötven diák mérette meg magát. A pályázat meghirdetőialegjobbnak bizonyult műveket antológiába gyiíjtötték.A sorozat első része - az Éltem ... Írtam ... Érted - még1998-ban megjelent. Ezt követte egy évvel később aVirágzó kopjafák, 2000-ben A pil/anat története, az idénpedig a Látó határ. A köteteket Káelné Kovács Rita gon­do:::ta, Lutter Imre s:::erkesztette. A szakmai értékelést azidén Bella István Kossuth-díjas költő tartotta az OrszágosKaleidos:::kóp Versnapokon Miskolcon 200f. október 26-án,kö:::vetleniil a::: antológia - Kárász Eszter és a szerkesztő

tolmácsolta - nyilvános felolvasóestje után. Az eredményaz itt kozzétett lektor i jelentésben olvasható.

A köret támogatói:

B.-A.-Z. Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, MagyarVersmondák Egyesiilete, ME Bolyai Kollégium, MiskolciEgyetem PR és Protokoll Iroda, ME Bölcsészet­tudományi Kar, ME Gépészmérnöki Kar, NemzetiKollégiumi Közalapítvány, Nemzeti Kulturális Alap­program, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma,Oktatási Minisztériunt

A kötet megrendelhetd:

Káelné Kovács Rita elnökségi tag (ÉK-mo.-i R. V. E.)06 (30) 211-96873515 Miskolc-Egyetemváros, El7. épiilet, II5. iroda

VISSZAXÉZÖ (1980 k.)

versmondó 31

Kányádi Sándor Szavalóverseny - LendvánA magyar anyanyelvű általános és középiskolásokszavalóversenyét 2002. december 6-7-én rendezték megLendván, az SOOO fös határ menti településen.

A Szlovéniábanműködö MagyarNemzetiségi MűvelődésiIntézet hirdette-szérvezte találkozó központi gondolatátegy Kányádi Sándor-vers sugallta:

Játszva magyarulaki megérts megértetegy népetmegéltet

Valamennyiünk legnagyobb sajnálatára maga a költő

személyesen nem lehetett közöttiink, ám a versenykiírásértelmében, mindenki választott és mondott Kányádi-ver­set, így mégis jelen volt versei által. A másik előadásra

kerülő verset a magyar irodalomból szabadon választhat­ták a gyerekek. Hatvannyolcan jelentkeztek a Muravidékkétnyelvű általános iskoláiból, a lendvai Kétnyelvű

Középiskolából, de Ljubjanából is érkeztek versmondók.Felkészítő tanárok, szülők töltötték meg a hosszúfaluifaluotthon nagytermét, jelen volt a Muravidéki MagyarTelevízió és a szlovéniai magyar Népújság. Ünnepélyes­gondos elrendezéssel várta az izgatott szereplőket a pódi­um. Az első nap délutánján az l-S. osztályos tanulókléptek a közönség elé. Szóltak a Kányádi-versek, derűvel,mosollyal,majd a szabadon választottművek következtek.

Örömmel tapasztaltam. hogy - az itthon oly sokszor - agyerekek készültségét, erejét meghaladó hosszú versek,mesék helyett, itt a versek terjedelme megfelelő volt. Azalsó tagozatosgyerekeknél erőteljesen hallható szlovéniz­musok és a tájszólás együttes hangzása meglepett. Míg azutóbbi számomra teljesen elfogadható, az előbbi annálinkább elgondolkodtató. A versmondó versenyek részt­vevői bizonnyal sokszorosan nagyobb gonddal ápolják­őrzik anyanyelvüket, mint az irodalommal távolabbi kap­csolatban lévők. Ebben a korosztályban nyilvánvalóan aszülők, pedagógusok anyanyelv iránti elkötelezettségéről

van szó elsősorban, hiszen az ő hatásuk nyomán éli-érzimeg a gyermek annak fontosságát.

Ahány nyelv, annyi ember. A magyar anyanyelvű gyer­mekek természetesen gazdagabbak lesznek a szlovénnyelv ismeretével-tudásával. de vajon mennyivel lesznekszegényebbek az anyanyelvfélig értésével? A versmondásöröm. Az átadás, a közlés örömét hogyan teljesíthetem, hanem értem a költő szavait, nem értem a szó jelentését,árnyalatát, ízét? Ezek a gondolatok foglalkoztatták azsűri t, amelynek tagjai voltak dr. Kolláth Anna nyelvész,Gaál Gabriella dramaturg és magam előadóművészként aMagyar Versmondók Egyesületétképviseltem.

Másnap a 6-8. osztályosok és a középiskolások követ­keztek, igazimeglepetést hozva. Míg előzőleg borongtunka tiszta hangokat hiányolva, addig a hatodik osztályosokversmondását hallva, mintha egy teljesen más közegbe

A Kányádi Sándor Szavaláverseny győztesei

I. osztályI. Varga Emili - Dobronak, II. Bunderla Márk - Pártosfalva, III. Fehér Elvira - Göntérháza

II. osztályI. Gál Desire - Ljubjana. II. Bogdán Laura- Dobronak, III. Kusek Katja - Lendva

m. osztályI. Csík Boglárka ., Ljubjana, II. VargaTeodor- Dobronak, II. Francsies Damjan - Göntérháza,

III. Kusztec Szindi - Göntérháza, III. Gál Szandra- Pártosfalva

IV. osztályI. Szolarics Dorisz - Dobronak, II. Bacsi Szabina- Dobronak, III. Fehér Tjasa - Lendva

V. osztályI. Varga Mátyás - Pártosfalva, II. Krajn Alisa - Göntérháza, III. Kocsis Tímea - Lendva

VI. osztályI. Herzsenják Lucia - Lendva, II. Molnár Mátyás - Pártosfalva, III. Szolarics Dávid- Dobronak

VII. osztályI. Bence Szeréna - Lendva, II. Vörös Laura- Lendva,

III. Szabó Manuela - Göntérháza, III. Sanca Tadeja- Pártosfalva

VIII. osztályI. Varga Tímea - Dobronak, II. Kusek Zsana - Lendva, III. PocakTamara- Pártosfalva

Kétnyelvű Középiskola:I. Szőke Krisztina - Lendva, II. Bacsi Jaszna - Lendva, III. Szúnyogh Attila - Lendva

32 versmondó

csöppentünk volna. Egyébként is sok szempontból a leg­erősebb évfolyamot képviselték versválasztásban, elő­

adásban. Úgy gondolom, e mögött is - mint annyiszorkiderült már - kiváló pedagógus áll.

Világosan értelmezett-értett, tiszta beszéddel előadott

verseket hallottunk, amelyek fundamentuma elsősorban akorosztályuknak, felkészültségüknek megfelelő vers vá­lasztás volt, valamint a magyar nyelvvel való foglalkozás,olvasás és beszéd, beszéd, beszéd. Ez a kellemestalálkozás a vers és előadója, valamint a közönség közötta verseny végéig kitartott. Ennek titkát abban véltemtöbbek között fölfedezni, hogy az évről évre fölbukkanóversrnondó gyerekek nem vesznek el, nem maradnak fel­adat nélkül s egy idő múltán ennek eredménye meg­mutatkozik. A verseny lebonyolítása zökkenőmentes ésvendégszerető volt. A versélmények mellett az emlék­lapok és könyvjutalmak is - reméljük - segítenek majdemlékezni a versmondókat erre felejthetetlen napra. KepeLili és munkatársai kedves gesztussal a résztvevők­

nek szóló uzsonnáról, tízórairól sem feledkeztek meg.A felkészítő tanároknak átadott egy szál virág és emléklap

pedig jelképes köszönetet jelentett a sok-sok áldozatosmunkáért.

Bízom abban, hogy az itt szereplő gyerekekkel, fiatalokkaltalálkozhatunk határon belüli versenyeken is, jó lenne őket

itthon is hallani. Fontosnak tarom, hogy a hazai vers­mondó táborokról időben kapjanak értesítést mura­vidékiek is, mert szívesen jönnének tanulni. Közösen kel­lene megtalálnunk annak a lehetőségét is, hogyan segíthet­jük a versmondásra felkészítő pedagógusokat. Tapaszta­latból tudom, milyen remek hangulatú tábori együttlétekszülettek az itthoni és határon túli magyar gyerekekkelrendezett műsorok kapcsán. Hogyan csodálkoztak egy­másra, mi mindent megtanultak egymástól és milyenhosszan tartó barátságokat ápolnak ma is.

A táborszervezőket arra kérem, juttassák el felhívásaikat aMagyar Nemzetiségi Művelödési Intézetbe Lendvára,Kepe Lili nevére.Faxszám: 00-386-2-557-66-68

Tóth Zsóka

,\

\

LOVASOK (/980 k.)

versmondó 33

Országos Berzsenyi DánielVers- és Prózamondó Verseny

Berzseny i gyönyörzí szavait, a magyarság és a hazairán~ érz,ett szenvedélyes sz~r~tetét idéz~ék n~eg

koltészetének legszebb darabjaival, a nevevel fém­jelzett versmondó versenyen, a gyönyörzí somogyi táj" virágos városában ".

Hatodik alakalommal rendezték meg a Berzsenyi DánielVers- és Prózamondó Versenyt november 3-án, 4-énKaposvárott, az Együd Árpád Művelddési Kozpontban.amelyet a Berzsenyi Társaság szervezett és rendezett meg.A támogatók sorában ott volt a város kiváló művelodési

intézménye, az Együd Árpád Művelődési Kozpont, a ran­gos irodalmi, művészeti folyóirat, a Somogy és a MagyarVersmondásért Alapítvány.

Két nap alatt hetven versmondó állt a dobogóra ésközvetítette a költői gondolatokat.

A versmondóknak három verset kellett előadniuk. Első napegy-egy vers hangzott el mindenkitől, majd másnap kettő,

délelőtt egy és délután egy, amelyet három zsűri - két-kétfővel - hallgatott meg, s választották ki a másnapiközépdöntőbe jutott versmondákat, amelyre negyven­négyen nyertek jogosultságot teljesitményűk alapján. Azegyik verset az egyik, majd a másik verset a másik zsűri

előtt kellett elmondani.

A versek elhangzása után Pap János zsűrielnök a tőle

megszokott igényességgel értékelte a teljesltményeket, ésmindenki választ kaphatott kérdéseire. A döntőbe afelnőtt

és az ifjúsági kategóriában összesen tizenketten jutottak,hét ifjúsági és ötfelnőtt versmondá.

A kaposvári hagyományoknak megfelelően a döntőt aKapos Televízió élőben közvetítette - úgy látszik ebben aversszerető városban, a médiának még fontos feladata aköltészet népszerűsltése -, amelyet a kiváló médiaszemé­lyiség, Varga István honosított meg.

A zsűri tagjai voltakElnök Papp János színmíívészTagok Dr. Klujber László

D,: Schönfeld Mária, Radnóti-díjas versmondáVajna Pál, a kaposvári Csiky Gergely Színházügyvezető igazgatójaVarga István, a Somogy folyóiratfőszerkesztőjeVirág László Radnóti-díjas versmondó

A színvonalas versenyen az ifjúsági kategóriában az első

Gera Marina (Budapest) lett, Salamon Klári (Sopron) amásodik, harmadik helyen Kapronczai Erika (Szigetvár)végzett. A felnőtt kategóriában a "képzeletbeli dobogó"legfelső fokára Udud István (Fehérgyarmat) állhatott,második Csúz Lívia (Nagyberki) lett, harmadikként pedigTarr Juditot (Kaposvár) jelölte meg a zsűri.

A kiváló szervezés eredményeképpen minden résztvevő

elégedetten távozhatott a vendégszerető és igazángyönyöríí városból, Kaposvárról, hiszen az ellátás és aversmondó verseny kifogástalan, jól szervezett volt, amely(meg)köszönhető minden felsorolt és támogató szer­vezetnek.

KENTAUR (/980 k.)

34 versrnondó

Berzsenyi Dánie!A Pesti Magyar Társasághoz

Ki kétli s kérdi, hogy csak a dicső észEmel ki minket a barmok sorából?Ki kétli azt, hogy minden érdemünk,Minden szerencsénk ezzel nő s hanyatlik?

Az ész az lsten, me/y minket vezet,Az ő szavára minden meghajul,Hegyek lehullnak s olvadnak vizekké.S örök helyéből a tenger kikél;Ez alkot minden szépet és dicSőt,

Az egyes embert, mint a milliókat,Ez áldja s égi boldogságra inti,

Miért utálja hát szövetnekétAz ember. és tnért nem terjeszti fényétA vak halandók néma éjjelén?

Aegyptus áldott földje kérkedikAz ész legelső nyílt virágival;De ottfakadnak egyszersmind azokkalA hit vakító szentelt maszlagi,Melyek korunkig hintik mérgoket,S örök zavarba dönték e világot.Az ég ürébe felható tudósAz égi zsákmányt barlangokba zárta,S az embereknek bábot s vázt vetett,Melyek vakabbá tették a vakot,És a lenyügzött józan értelemA szarvas isten áldozatja lett.

Így a görög nép s Róma bölcsessége,Melyet csudálva tiszteliink ma is,Csak a tudósok székiben lakott;A nép szemébe nem hatott sugára,Előtte el volt rejtve mindeniitt,Mig végre a vad barbarok dühétől

A fOld szinéről eltorűltetett.

Éj fOdte a föld pusztaságait,Éj. melybe számos századok meriiltek.S ha most azoIta kezd is fényleni,Mely szűk határba önthet áldva éltet,S az éj csudái mint siivöltnek arra!S hány népek élnek még ma isköriiltiink,- Tekintsük által aföld részeit>,Kik a baromság aklában hevernek,És semmi isten nem tekint iigyökre!

Ez istenének a barmot hiszi,Imádja aföld ocsmányférgeit,S azoknak embervérrel áldozik;Emez vakító papjának ganéjátMint szent ereklyét tisztelvén, eszi;Amott az odvasfákban éhezikAz embereknek görhes istene,S a legnagyobb bűnt batkákért lemossa;

imitt hamúban kotlik a herélt szent,

S bámészkedása istenné teszi;Itt a mosódás módja szent titok,S afél világot embervérbe mártja,Mert azt az egyik párt az ujjain,Alásik könyöknél szokta kezdeni,Melyért is egymást öldözik halomra;Ott a falukban s városok piarcinJár kóborolva a sok meztelen szent,Szabad kezekkel élelmet rabol,S az asszonyokba önti szent dühét,S a férj, az égnek hálát adva, nézi,Ha hitvesével szent bujálkodik.

Így a világnak legkiesb vidékitÁdáz bolondság tölti, ostorozza,S undok zsiványi barlanggá teszi;Erynnis üszkét hányja városinkra.Az öldöklő kést egyiránt feresztiA reszkető ősz tűztelen szivébeS az anyja keblén ácsorgó szopóba,És csontjainkból trónl/st rak magának,Melyet dög, inség, sárgafélelemS kínokkal élő bánatfog körül.

Hol van tehát a józan értelem,Hol a tudósok annyi lzzadása?Remélhetiink-e vajjon jobb világot?Gyanlthatunk-e oly időt, mikorAz ész világa minden népeketMegjozanlt és öszveegyesít,S kiirt közülünk minden bűnt s gonoszt?

Reménylek. Amit század nem tehet,Az ezredek majd megteendik azt.De hinnem is kell; mert midőn, barátim!Buzogni látom lelketek hevét,Mely e nagy ügyre felken titeket,S e szent szövetség láncába csatol,Előre látom: mint terjesztitekHazánkban Delphi égi kincseitS az értelemnek nagy törvényeit;Előre látom: mint leheltek éltetA sziklamellbe és a holt agyagba,S mintjámborodnak a vadállatokElőttetek, s mint omladoz rakásraAz ész, igazság mennydörgőszaváraA zordon inség óriási tornya,S mint hullanak le durva láncai.

Fogadjatok hát engem is, barátim!Szent frigyetekbe; íme, eskiiszöm,Hogy áldozatlan kézzel nem jövök;S ha ger/icéim és virágaimKedvelni hajlandók az istenek,Tömjényitekhez szivesen teszem.

versmondó 35

VII. Magyar-Román Vers- és Prózamondó Verseny

A Kaposvári Magyar-Román Baráti Társaság 2002-ben ismét meghirdeti versmondó versenyét,két korosztály részére az alábbi feltételekkel:

1. korosztály: 10-14 éves diákok2. korosztály: 15-19 éves diákok

Minden benevezett versenyzőnek két alkotó - egy magyar és egy román - szerző művét kell tolmácsolnia.

A versenykiírás szerint: magyar szerző, aki magyar nemzetiségű és anyanyelvű, függetlenül lakhelyétől, románszerző, aki román nemzetiségű és anyanyelvű, függetlenül lakhelyétől,

Nevezni csak a nevezési lapkitöitésévellehet.A szervezők ezúton kérik a megyei művelődési központok segítségét,

hogy megyéjükböl biztosítsanak korosztályonként I-3 fő nevezőt az országos döntőre,

melynek időpontja 2002. június l.

Helye: Együd Árpád Általános Művelődési Központ, 7400 Kaposvár, Csokonai u. 1.(A döntőn való részvételnek nem feltétele, hogy megyei előválogatót tartsanak a szervezők,

elegendő a terület szakembereinek javaslata és a megyei művelődési központ ajánlása,melyet 2002. május ll-ig kell eljuttatni a szervezőkhöz.)

Dú'ak: minden résztvevő Szász Endre-emléklapot kap, az első három helyezett - korosztályonként- díjazásbanrészesül. A legjobban szereplő versenyzők a zsűri döntése alapján 8 napos romániai utazást nyernek.

A társaság kéri a művelődési szakembereket, hogy amennyiben elődöntőt szerveznek, két héttel korábbanértesítsék a társaságot, hogya Szász Endre-emléklapokatel tudják küldeni a résztvevőknek.

Bővebb felvilágosítás:Nagyné Farkas Henriett, telefon: 82/512-774; Bejczi László, 7400 Kaposvár, Mező u. 25.

Te\efon·. &2/3 \9-246 hétkr>znap \\-\3 és 16-18 óra közört.

A XX. század krónikása - Mensáros LászlóMensáros László (Bp., 1926. január 26.-Bp., 1993.február7.): szlnész, rendező. 1946-ban a Szlnművészeti Akadémiánkezdte meg tanulmányait. Pályáját két ízben -1949-1951,illetve 1958-1961 között-szakította meg politikai okokbóltörtént bebörtönzése. Színészi pályafutását Debrecenbenkezdte. Pályájánakfőbb állomásai: 1952-1957: Debrecen,1957-1958: Madách Szinház, 1961-1954 Szolnokon ját­szott, 1964-1984 között a Madách Szlnház tagja volt.1984-ben nyugdíjba ment, de továbbra is szerepelt a Ma­dách Színházban és vidéken. Szerepformálását intellektuá­lis megközelítés, irónia, bölcs humor jellemezte. Előadó­művészként is jelentős. A xx: század c.műsorával. ame­

lyet saját maga szerkesztett, új műfajt indított el aversmondás hazai művészetében.Jászai Mari-díjas (1956,1969), érdemes (1976) és kiváló (1978) művész. 1980-banKossuth-díjat, 1989-ben Magyar Művészetértdíjat kapott.(Magyar Ssinházművészeti Lexikon Akadémia Kiadó1994.)

* * *... Félszeg mosolya, intellektuális bátortalanságot köl­csönöz neki. Nem akar fölényeskedni - jelzi ezt ahatározatlan mosoly -, igyekszik szerényen közölni min-

36 versmondó

dent, amit csak tud az életről, és sejtelmessége azt sugall­ja, hogy mindent tud róla. Már túl van mindenen, átlátmindenen. És kicsit sóváran - nosztalgiával -, kicsitsértetten, kicsit lenézve szemléli, tűnődve azt, ami előtte

lejátszódik...Molnár Gál Péter

A xx. század c. müsorárál"Azt hiszem, ezután az este után másképpen kell versetmondani, és másképpen kell verset hallgatni. Nem tudom,érzi-e a színész, hogy amit produkált, betetőzése annak,amire a: versmondásban évek óta, itt is, ott is, látni kísér­letet: betetőzése a másfajta hang keresésének.Két és fél órán keresztül szerényen állt a fekete posztóvalborított színpadon. Látszólag egyetlen terve volt: önmagátadni. Csak mozdulatlan felsőtestét lehetett látni a kisemelvény mögött. Néha lapozott, különben a keze is moc­canatlan volt. Az arca is. Egyetlen gesztusa a műsora. Egybölcs elme, egy értő lélek válogatása Gorkijtól Felliniig,és úgy mond el mindent századáról, mintha ő szenvedettvolna meg a költővel minden szívdobbanásnyi igazságért.Mondom, az arca mozdulatlan volt - a rémei és azangyalai belülről marcangolták, nyugtatták...

Múlhatatlanul él még a technika rögzítőereje nélkül is az,ahogy Radnóti Miklós »Hetedik eclogá«-ját elmondta.A színpad akkor teljesen sötét volt. Mintha egy mély kút­ból világított volna Mensáros sápadtan megvilágított arca.Mondta a verset csendesen, majdnem szótagolva. Mintamikor az ember ír, és mormolja levele szövegét. Későbbvettem észre, hogy a jobb keze mozdul. Most először, az

egész estén. Ujjai mintha apró ceruzacsonkot szorítottakvolna. A ceruza fáradtan kapott új meg új sorba.Így írta meg előttünk nagy csendben a »Hetedik eclogác-t.Újra. Döbbenetes volt. Az utolsó sor után nem mozdulttöbbet a keze. Belénk fojtotta a tapsot..."

Sándor Iván

Mensáros László Nemzetközi Vers- és Prázamondá Verseny

Mensáros-díj a legjobbaknakSokéves /elki adósságot törlesztett a közelmúltban Buda­pest. Eddig a legtöbb versmondonak Tatabánya, Kapos­vár, Pápa, Nagykanizsa és számtalan más vidéki városjelentette a legszebb emlékeinek hazáját. Most afőváros­ban is történt va/ami, ami szebbé tette életiinket. Január27-én egy ünnepi gálán vehették át aMensáros László­díjat, az első Mensáros László Nemzetközi Vers- és Próza­mondó Verseny győztesei a Madách Kamara Színházban.A Magyar Versmondásért Alapítvány és aMensárosLászló Alapítvány közös rendezvényén több hónaponkeresztül közel háromszáz versmondó mutatkozott be,ajándékozta meg önmagával a közönséget és emlékezettMensáros Lász/óra, Magyarország egyik kiváló előadó­

művészére, versmondojára.

A Mensáros László Nemzetközi Vers- és PrózamondóVerseny októbertől január végéig zajlott. A versmondók­nak Mensáros László XX. század című előadóestjének

anyagából és a magyar irodalom müveiből kellett ötalkotást választaniuk. A jelentkezők örvendetesen magasszáma miatt hét helyszínen: Szegeden, Szombathelyen,Kaposváron, Debrecenben és a három budapesti elődön­tőn azonos összetételű zsűri, neves és közismert szak­emberek hallgatták meg a versenyzőket: Bánffy GyörgyKossuth-díjas szlnmüvész, a Magyar VersmondásértAlapítvány kuratóriumának elnöke, Sződy Szilárd, aMagyar Rádió dramaturgja, Dölle Zsolt előadóművész ésVirág László Radnóti-díjas versrnondó, a verseny főszer­

vezője. Mivel a mezőny igen erősnek bizonyult, ezértszükség volt egy középdöntőre is, így a legjobb huszon­három versmondó került a Mensáros László születés­napján megtartott, január 26-i döntőbe, ahol már PirosIldikó és Mácsai Pál színmüvész is zsűrizett.

A döntör a Magyar Kultúra Alapítvány székházában ren­dezték meg. A középdöntő után néhányan már jutalom­játékot vártunk a versmondóktól. A szombati két fordulónennek ellenére többen már egy kicsit leeresztettek,különösen a felnőtt kategória versenyzői közül, azonbantöbb fiatal kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

Az erdélyi Fándly Csaba egy Ady Endre-verssel, NagyDávid pedig Jeszenyin egyik művével teremtett elgondol­kodtató csendet. Hódi Viktória és Magony Ágnes produk­ciója közben nem lehetett csend, egy humoros népmesé­vel, illetve egy Karinthy-prózával nevettették meg a kö­zönséget, A felnőttek közül kiemelkedett Udud István, aki

egyszerűen és hitelesen közvetítette választott verseit ésMihályi Jánosné, akinek szívböl jövő szavai már sokszorfelvidították az embereket.

A két fárasztó és nehéz forduló után, szintén a MagyarKultúra Alapítvány székházában volt az ünnepi záró­fogadás. A kétnapos versmondó-találkozó egyik meghatópillanata volt, amikor Mensáros Péter, a színművész fia- ahogy ő fogalmazott: amatőr kívülállóként - elérzé­kenyülveköszönte meg a versenyzőknek azt, amit maguk­ból mutattak. Talán megsejtette: sokunknak a minden­napokból hiányzó boldogságot nyújtja egy-egy ilyenösszejövetel.

A verseny befejeztével azonban nem csökkent a feszült­ség, hiszen a helyezések, a díjak sorsa csak másnap, aMadách Kamara Színházban megtartott gálán dőlt el. Afelnőtt kategóriában Udud Istvánt ítélte legjobbnak azsűri, aki először vehetteát a Mensáros-díjat. Második lettPásztor Mihály, míg Király Erika a harmadik. Az ifjúságikategória Mensáros László-díját Fándly Csaba kapta.A második helyen Hódi Viktória, a harmadikon MagonyÁgnes végzett. A Mensáros László-díjak és az első háromhelyezettnek járó magas pénzjutalom mellett sok különdí­jat: értékes festményeket, kerámiákat, könyv- és CD-cso­magokat is odaítélhetett a zsűri a nagyszámú támogatójóvoltából közel másfél millió forint értékben, így senkisem távozott üres kézzel a versenyről. Az ünnepi gálánátadták a Mensáros-emlékérmet is, amelyet minden évbena Mensáros László Alapítványkuratóriuma ítél oda az arralegérdemesebb színművésznek. A díjat idén Fül' Anikóvehette át. A Mácsai Pál által szerkesztett gálarnüsorban averseny győztesei mellett az előző évek Mensáros­emlékérmes színészei, Pápai Erika, Oláh Erika, RáckeveiAnna, Öze Áron és Dunai Tamásprodukcióit hallgathattukmeg. A színvonalas estét, hangfelvételről, MensárosLászló versmondásazárta.

Úgy gondolom, hogy aki végignézte ezt a mostani ver­senyt, nemcsak versengést, várakozással teli feszültségetláthatott a tekintetekben, hanem az egymásra találó bará­tok, régi ismerősök önfeledt nevetésének is szemtanújavolt. Ez biztosan megmarad bennünk. A díjak elporiadhat­nak, de az emberi kapcsolatok emlékei nem. Remélem, kétév múlva, a második Mensáros László Nemzetközi Vers­és Prózamondó Verseny is legalább ilyen lesz.

Kiss Máté

versmondó 37

ANGYALFÖLDI JÓZSEF ATTILA NAPOK

Az Angyalföldi József Attila Müvelődési Központ2002. április 10-12. között rendezi meg a IX. Angyalföldi József Attila Napokat,

melynek keretében aköltészet napja tiszteletére

ORSZÁGOS PRÓZAMONDÓ VERSENYTrendez 12-14 éves, valamint a 15-18 éves diákok számára.

Jelentkezési feltételek:A prózamondó verseny témaköre. Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese című mesegyüjternényéböl szabadon

választott mű előadása. Az előadás időtartama maximum 10 perc lehet.A jelentkezéskor fel kell tüntetni a versenyző nevét, cím ét, korát, iskolájának nevét, cím ét, valamint azt,

melyik az a mese, amelyet a versenyen elmond, és amelyik az a mese, amelyet akkor mond el,ha az elődöntőből továbbjut.

Jelentkezési határidő: 2002. március 18.A verseny elödöntöit április 8-án és 9-én rendezzük, a döntőre 2002. április 10-én kerül sor.

Az ünnepélyes díjkiosztóra 2002. április 12-én 18 órai kezdettel kerül sor a rnüvelődési központ színháztennében.A jelentkezéseket az alábbi címen vagy telefonszámon fogadjuk:

Angyalföldi József Attila Müvelődési Központ1131 Budapest, József Attila tér 4.• Gróf Judit / 452-4290

Eredményes felkészülést és sikeres szereplést kíván a rendező intézmény nevében Fenyves Kornél igazgató

fiABORÚ (197/)

38 versmondó

-

A Magyar Versmondók Egyesülete, a Veszprémi Városi Művelődési Központ,a Liga Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Könyvtára, Kecskemét, a budapesti Kondor Béla Közösségi Ház

2002-ben ismételten megrendezi a .Regösök húrján" Országos Vers- és Prózamondó Versenyét.

Célja:a 10-14 éves korosztály legjobb versmondóinak találkozója színvonalas verseny keretében.

A verseny feltételei:A versenyen, korábbi eredményeik alapján a legkiemelkedőbb 10-14 éves vers- és prózamondók vehetnek részt.

A versenyzőknek három, egyenként 5 percnél nem hosszabb verssel vagy prózával kell készülniük,szabadon választva a teljes magyar irodalom alkotásaiból.

A verseny két kategóriáiának - (10-12 és 13-14 évesek) - legjobbjai, a zsűri döntése alapján, díjazásban részesülnek.

Helyszlnek:Budapest és Pest megye: 2002. április 21. Kondor Béla Közösségi Ház

1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.Érdeklődni lehet: Czinczkyné Fejes Mónikánál. Telefon:290-7819

Kecskemét: 2002. április 27.A Dunán inneni versmondók számára Liga Szakszervezetek Bács-KiskunMegyei Könyvtára, 6000 Kecskemét, Kisfaludy u. 6-8.

Érdeklődni lehet: Pintér Juliannánál. Telefon: 761505-490

Veszprém: 2002. május 25.A dunántúli versmondók számára Városi Művelődési Központ, 8200 Veszprém, Dózsa György út. 2.

Érdeklődni lehet: Ferencz Zsuzsannánál. Telefon: 88/425-127

DÖNTŐ

A három területi döntő helyezettjei kapnak meghívást, amelyet Pápán rendezünk, 2002 novemberébenValamennyi érdeklődő versmondó barátunknak sikeres felkészülést és eredményes szereplést kívánnak a szervezők.

A BALATONSZEMESI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETE,

A BALATONSZEl'vIESI POLGÁRMESTERI HIVATAL "LATINOVITS-EMLÉKMŰ ALAPÍTVÁNYA",A SOi\'IOGY MEGYEI MŰVELŐDÉSIKÖZPONT,A MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLETE ÉS A

BALATONSZEMESI LATINOVITS ZOLTÁN MŰVELŐDÉSIHÁZ

LATINOVITS ZOLTÁN KÖZÉPISKOLAI ORSZÁGOS VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ-TALÁLKOZÓT

rendez VII. alkalommal, a müvész halálának 26. évfordulója emlékezve.A versenyt nem hivatásos versmondókszámára szervezzük, ahová a középiskolák legjobb versmondóit várjuk.

Feltételek:A versenyzőknek két verset vagy prózát kell ismerniük a XX-XXI. századi magyar alkotások közül,

A vers vagy próza elmondására 4 perc áll rendelkezésre, melyet kérünk szigorúan betartani!A zsűri bármelyik verset vagy prózát kérheti a versenyzőtől. A versenyzők és kisérő tanáraik részére péntekre vagy szombatra

szállást, a verseny napjára ebédet biztosítunk. (Kérjük szállásigényeiket jelezzék!)

A verseny időpontja: 2002. június 1., szombatHelye, mely egyben levélcímünk is: Latinovits Zoltán Művelődési Ház, 8636 Balatonszemes, Szabadság u. I.

DÍJAZÁS: l.díj: 20 OOO, II. díj: 15 OOO, III. díj: 10000 Ft, továbbá a szponzorok és támogatók által felajánlott különdljak.

Nevezési határidő: 2002. május 18.Ajelentkezésí lapon kérjük, közöljék nevüket, iskolájukat, lakcímüket, telefonszámukat. valamint a versek, prózák szerző it

és címeit levélcímünkre, faxszárnunkra: 841360-282 vagy e-maii címünkre: csmartal@axelero.hu

Telefon és információ:84/361-027,84/560-009,30/90-240-90 Csonka Mártánál.

Jelentkezésük után részletes forgatókönyvet és programot küldünk címükre.

Ezúton kívánunk a versenyzőknek és a pedagógusoknak sikeres felkészülést és szereplés, hogy a találkozó után is szívesengondoljanak vissza vendégszerető községünkre.

Csonka Mártaa Latinovits Zoltán Művelődésí Ház

igazgatója

Illés Antal polgármestera .Latinovíts-emlékmű Alapitvány"

kuratóriurnának elnöke

versmondó 39

FELHívÁsa XVI. Országos Versmondó Táborban való részvételre

A Magyar Versmondók Egyesülete,a Liga Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei könyvtárával

közösen ebben az évben XVI. alkalommal rendezi meg országos versmondó szaktáborát

A tábor időpontja: 2002. július 15-22.

A táborba olyan, elsősorban középiskolás fiatalokat várunk,akik elkötelezettséget éreznek az irodalom, ezen belül is a versmondás iránt.

A táborban lehetőség nyílik szakmai fogások, a versmondás elméleti és gyakorlati tudnivalóinak elsajátítására,gyakorlására, hangképzésre. beszédtechnikai alapok elsajátítására, a versmondás gyakorlására.

A szakmai munka mellett kikapcsolódásra, pihenésre is adódik minimális lehetőség.

Helyszín: Baja, Petőfi sziget 5. Ifjúsági Tábor (Sugovica-part).Részvételi díj: 17500 Ft. Elhelyezés: kőépületben,4-6 ágyas szobákban.Étkezés: reggeli, ebéd, vacsora. Jelentkezési határidő: 2002. május IS.

Jelentkezés: LIGA Könyvtár: Pintér Julianna, 6000 Kecskemét, Kisfaludy u. 6-8.Információ: 06176/505-491, illetve a fenti címen.

A jelentkezési lapon az alábbi adatok szerepeljenek:név, születésí hely, idő, pontos lakcím (irányítószám isl) - telefonszám (ha van) - iskola neve, címe

- 18 év alattiak esetében szülői hozzájárulás -, a jelentkező aláírása.A jelentkezési határidő lejártát követően visszaigazolást küldünk,

amiben részletes programot és a részvételi dij befizetésére szolgáló esekket is mellékelünk.A részvételi díj csökkenhet, amennyiben egyesületünk támogatást kap a tábor megrendezéséhez.

PEGAZUS (1979)

40 versmondó

Pilinszky János

Ma lenne 80 éves a költő"

A tragikus tündöklésű költők olyasképp megrázóak, minta világkatasztrófák. Ha természetiek, ha embennívűek. Ésahogy ilyet leírunk, már vissza tudunk térni afféle lapos­nak rémlő kijelentéshez: a mindenkori magyar költészetegyik tündöklően tragikus alakja volt a világról testi való­jában most húsz éve eltávozott Pilinszky János.

Volt kik közül kiemelkednie, volt valóban nagy vonulat,melyben az egyik csúcs volt. Mindent tudni vélünk róla.Mindenki csak a magáét tudja róla.

Világkatasztrófák láttán érzett megrendült tanácstalansá­gunk támad fel legnagyobb verseinek olvastán. Annakidején könyvtárakban másoltuk ki folyóiratokból Öt,végre megjelent kötetét olykor valóban sírva olvastuk.A Harmadnapon volt ez az alapkönyv. A folytatásbannémelyek csalódtak, mások önigazolásukat látták.Pilinszky prózája jórészt katolikus fórumokonjelent meg.Felfoghatatlan ma még, hogyan kellene ezt - mert kell! ­folytatni. Katolicizmusa nem volt "kánon szerinti", ahogyEvelyn Waughé, Graham Greené, sokaké nem volt az.Felesleges volna újra fölemlegetni emberi gyötrelmeit - atörténelem botrányát illetően, a mindennapi létezéselviselésében. Pilinszkyt állítólag jól ismerjük így, rendre.Ám a nagyon nagy költészet (s nekünk ebben az elmúltszázadban - csak a magam nevében szólhatok - legalábbnégy elvitathatatlanul nagy költőnk volt) józan gondol­kodássai mérve utolérhetetlen. Kosztolányi, SzépErnő ésJózsef Attila mellett, ismétlem, nekem Pilinszky az.

Önkívületi pontossággal szólalnak meg verseinek leg­megrendítöbb helyei. Pusztulások pontosságával. Ésmégis ott van ezekben a sorokban a kései, utolsó remény,a Vigasz. Az élet borzasztó gyönyörűsége. Bár a halálra­ítéltség kérlelhetetlen tudata, ténye is.

Tollpihék az ég helyett, csillagok az üres ólban? Akivégzés megvont kegyelme? Senkiföldje megannyi­szor, s itt bolyongunk. Itt térünk haza a semmire, itttörekszünk - vagy engedjük el magunkat, állandóantanácstalan, mégis-megmaradássá torzuló szabadesésbe.Itt faljuk a fogolytábor szennyhalmán a nyers takar­mányt, és fejünkben rommá tört filozófiai tételek vár­nak feltámadásra. Feltámadásra egy arra nem érdemesvilágban.

•Megjelent a Népszabadság 2001. november 24-j számában

Egy nagyon keservesen, hittel-hitetlen kiküzdött MégisÉrdemesben. Pilinszky nem volt "pesszimista". Általánosborulatban volt ő maga csupa-hegyesszögű fény. A fiatal­ság arcátlan vakmerőségével mertem a legcsodálatosab­ban teljes körű, színeváltó magyar költő otthonában ezt ahegyesszögűséget magasztalni. A válasz: "Hát a banánnalbeoltott cseresznyefa?"

Pilinszky János

Őszi vázlat

A hallgatózó kert alóla fa az űrbe szimatol,a csend törékeny és üres,a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,az út lapulva elsiet,

a rózsatő is idegesmosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakonkészülődik a fájdalom.

Pilinszky szelleme mindenféle tiszta típusú képződrnény

volt azonban. Melyek közül kis változatossággal, delegvégső szólással került elő hol épp ez, hol amaz.Leginkább mégis az a kettősség jellemezte, mely a haj­nali, télsötét borulatban zötyörgö vonat "találkozását" afelüljárón az alul elzajongó, koszvadt villamossal.Egyszerre élte az elszigetelt pályák reménytelenjét, azigazi metszéspontok hiányát. Hogy költészet i léte ezt ter­mészeti katasztrófák höfokán selintézhetetlenségéveltudta bevallani, igen, s hogy az ember ember irántigonoszságát, az önmagunk iránti reménytelen kegyetlen­séget is valami örök tavaszi konoksággal tudta mondani,felpanaszolni, elvonyítani: fő műveinek méltó, érdemilefordíthatatlansága ellenére is a világirodalom legna­gyobbjai közt áll.

Tandori Dezső

versmondó 41

In memoriam Z. Szabó László

Tíz éve, 1992-ben fájdalmas hirtelenséggel költözött elközülünk Z. Szabo László. A Győrben élő és alkotóKazinczy- és Radnóti-díjas tanár, irodalm ál; szlnházi dra­maturg, nyelvmzívelő, irodalmi hagyományápoló, kultúra­teremtő tevékenysége Győr városában és Győr-Moson­

Sopron megyében, sőt, országosan is ismert, elismert.A 60-as, 70-es évek országos hlrnevű Győri IfjúságiIrodalmi Szlnpad dramaturgja volt, a Kazinczy Anyanyelviés Szépkiejtési Verseny életre hivoja, a Radnóti MiklósEmlékbizottság első titkáraként a Koltészeti Biennále és aRadnóti Miklós Országos Felnőtt Amatőr Vers- és Próza­mondá Verseny létrehozója. Tanítványaiból alakult elő­

adáművész stúdióval járta a megye, a határon túli terü­letek - elsősorban szülőföldje, Csallóköz - településeinekiskoláit, míívelődési intézményeit, irodalmi míísorokkalnépszerűsitette a magyar irodalmat, a kortárs költészetet.Halála előtti utolsó fellépése a pozsonyi MagyarTannyelvűGimnáziumban volt. A műsor után elbúcsúzotttőlünk, sokáig halogatott szlvműtétére készült. Bizakodott,a műtét utáni terveit sorolta. De a kórházból már nem tértvissza kozénk.

Halálának 10. évfordulóján sokrétű, értékteremtő mun­kásságára az általa oly nagyon tisztelt és szeretett KormosIstván egyik versének elemző tanulmányával emlékezünkZ. Szabó Lászlóra. A tanulmánya Budapest XX KerületTanácsa és a Győr-Sopron Megyei Tanács közös kiadásá­ban napvilágot látott Versmondók Könyve 1975 clmű

kötetben jelent meg.(Németh András)

Kormos István

Október

Gyors madár-Niagara zúdulötven évemre jröcskölve, csurdiga vérzá-fiivii-rét zöldfiittyögéssel:rigók, esizek hullámlanak, pirókcsirreg egy galagonya-kottaágon.havat futtatnak északi egekrea barázdabillegető-bakák.

szelet szurkál szarvára hajahéjjalkét Ázsiát-vonszoló kis ökör,nem tél ez, mondják, év oktábere,valamint életem októbere:baktattam a királydinnyés homokkéksárga lepedőjénfölsziszegve,támasztva vállam Szent Lajos-szigetöregfalának, szekérutakathömpölygetett időm MiasszonyunkKatedrálisa fölött, déli tengertMecsér és Miklós és Lébény között,ahová visszamenni volna jó:szoknyák úszkáltak afellegtelenmennynekfesziilve: tejszagot lobognak,pendely-sirályhad keringel, cipő-

erdő suttogja fiilembe: Fiú,lemesterkedtél minket lánybokákról.

42 versmondó

Orromba csap az égőfű szaga,október ez, az évoktábere,valamint életem októbere:nem fájna, ha egy nagy csontkalapácsa halántékomra csordítene,de utánam, uraim, mi marad?mert tenyerem csak semmivel tele,árkok szikráznak benne karcos an,és kihűlt szerelmek lehellete:látsz régóta, szegények Istene,pecsétednek szivemen a helye,tudtam s tudom, milyen lámpa ragyogutamra, bár a nap is fekete,serceg és pattog kanócélete:már nem birizgál semmilyen titok,én kezdettől magamra számítok.

Már a Szegény Yorick címü kötet verseiben észrevehető

volt a Kormos-vers továbbépülése: kialakult sajátos vilá­ga. Valójában teljesítette a legfőbb költői követelményt:eszerint legyen a költő egyszerre nemzeti és nemzetközi,Kormos esetében ez azt jelentette, hogy hordozza egy­szerre az európai - és benne a magyar- kultúrörökségetésképviselje a progresszivitást.

Ha sorra vennénk fontosabb verseit, a vizsgálat eztderítené ki, mint ahogyan az Október címü vers elemzéseis ezt bizonyítja.

Az Október címü vers emberi-költöi számvetetés, egyember büszke visszatekintése, elmúlt életének szám­bavétele és végsö summázara. Az emberi személyiségnek,élettel, korral, környezettel vívott harcának végiggondo­lása, emberségének, hitének, vállalt feladatának s egyedül­valóságának hirdetése. Annak a gondolatnak tapasztalatiúton történt felismerése, hogy az élet bizonyos sza­kaszában "már nem birizgál semmilyen titok...". Azemberség büszke önérzete sugárzik a zárósorból is: "énkezdettöl magamra számítok". Nem szenvelgö, önmagátsajnáló visszapillantás ez. Sőt! A költő Kormos a létezés,az emberi sors poklát és mennyét megjárva éppen az álta­la vállalt út igazába vetett hitével büszke életére, a vállaltés eddig végigvitt harcokra: büszke, hogy mindeddigtisztán megőrizte önvilágát, emberségét.

A vers kétsoros intonációjával a személyes létre irányítjaa figyelmet:"Gyors madár-Niagara zúdul/ötven évemre fröcskö­lődve... "A furcsának ható, ám Kormosnál megszokott merész ésravasz szókapcsolás, a "madár-Niagara" egyrészt amúltidézés lehetöségét teremti meg, másrészt jelzi azt,hogy a költő nem pontos életrajzot akar adni, hanemmiként a Niagara vízesés egymáson átbukó, egymást el­sodró, szétzúzó, cseppekre porlasztó víztömege lezúdul,úgy sorjáznak. villannak, buknak föl és le az emlékezetrengetegéből a képek, az emlékek, egymást sodorva,elfedve, szétporlasztva, töredékekre bontva, tovasodorva.Azt is szuggerálja, hogy a víz,az örök-ősi elem- többszörvallott erről versben és próza-versben - a forrástól indul,növekszik, zuhog, tör a célja felé, a végső beteljesülésig.

A múlt idézése - a nyitósorokban felmutatott metaforahatására- kilencsoros átvezető szakaszt teremt a versben,ahol az általánosan emlegetett "madár"-metafora a gyer­mekkor szép emlékeit idézi rigók, csízek, pirók, barázda­billegetök éneklő alakjában, erre utal a "galagonya-kot­taág" szókapcsolata is, ugyanakkor megőrzi a metaforamásik felét is, a víz asszociatív hatását jelző Niagara-képtovábbfejlesztésében a "csurdig" Ca csordultig össze­vonása)határozószóban, a .Jiullámlanak", később a "höm­pölygetett", az "úszkálnak" igékben.

A költemény középső része Ca 12. sortól a 24.-ig) a ter­mészet: a víz, a madarak az erdők világától az eszmélésvilágáig vezet, itt az ember formálta-teremtette táj a gyer­mekkor örömét és a felnőtté érés idilli képét villantja fel,látszólag szertelenül, valójában azonban éppen aztbizonyítva, hogy e két, korban egymástól távol eső élet­szakasz ugyanannak a célnak szolgálatában telt el: felis­merni az igazságot, a törvényt, aminek a "pecsétjét", aszegénységszolgálatátszívén viselte, viseli s viselni fogja.

VADLÓ (/970-es évek)

Így kerül a versben egymás mellé a "madár", asokértelműség mellett a dal értelrnezőjeként, a "víz", atörvény hordozójaként s az ember céljának, nagyra törő,

de megvalósítható céljának a példázataként, az "erdő", a"sziget", "Mecsér, Miklós és Lébény", a gyermekkorKormos költészetében gyakran visszatérő három ismertfalujának neve, a világ igazi felfedezésének a szín­helyeként: és nem véletlen, mert erre Lébény híres temp­loma kényszeríti, Párizs, az emberré érés álom-városa, aNotre-Dame, Szent Lajos-szigete, az emberek, a szerel­mek, a gondtalanság, a költészet, az ifjúság, az örömökvilága, szárnyaló, vibráló "sirály-repülései"-ként. Mindezösszeolvadtan. együttesen, egy modern, dinamikus fest­ményként.Ám érzi a költő: hiába őrzi elevenen az emberi tudat azemlékeket, mindez tovaszálIt.

" ...október ez, az év oktábere" - figyelmeztet a haldoklótáj, és fel kell ismerni, hogy az életben is változáskövetkezik: ez "életem oktábere" - vallja be fájdal-

masan.Így jut el a vers befejező részében Ca 25.sortól a 40, sorig) a magára maradt emberönvizsgálatához. Most már minden azelmúlásra emlékezteti, az égő fű szagadöbbenti rá: oda a vidámság, a dévaj,csapkodó öröm. Számba kell venni min­den eddig végzett tettet, elkészíteni azembert megnyugtató számvetést: maradt­e még, amit nem fedezett fel önmagaszámára a világból, s kívánesi rá? És aválasza? Az ember büszke, önnyugtatóválasza:

"már nem birizgál senimilyen titok,én kezdettől magamra számítok. "

Az egymásra épülő valóság-elemek meta­forikus megjelenése, ezek funkcionálisszerepe nyilvánvaló. Itt elsősorban amadár-, az állat-, a víz- és erdő-motívum­

ra gondolunk. Közülük a dal értelméthirdető madarak feltűnésén kívül a nép ősi

művészetének hirdetését és vállalását su­galló "két Ázsiát-vonszoJó kisökör" sortkell kiemelni: az ősi költészethez egyreszenvedélyesebben ragaszkodó Kormos aművészet megújulását, megifjulását ettől

várja, annak költői képeként, a népinesékízeit éreztetve jelenik meg a versben.

Külön tanulmányt érdemelne a színekvizsgálata. Az emlékezés és a valóságtalálkozásakor ezek a búcsúzás vagy ahalál színei: a vérző-füvü-rét a vörösét,a havat futtató barázdabillegető-bakák afehéret villantják fel. A múlt felidézé­sekor azután vált ez a színvilág: megje­lenik az örömet hirdető sárga, a kék, a"déli tenger" buja, harsogó, meghatáro­zatlan kavargása. Majd visszatérvén amagány,a halál birodalmába, a fekete leszhangsúlyossá, az "égő fű", a "fekete nap",a "kanóc-élet" füstös komorsága.

Z. Szabó László

versmondó 43

Elkésett üzenetegy kettétört élet margójára

..én még tartozom egy dallal,niellyel rád emlékezem,

ez is olyan, mint a többi:nem változtat semmin sem... ..

(Presser Gábor)

Szia, Éva Néni!Levelet kell írnom Neked, mert elment egy pótolhatatlanbarátom, s ezt Neked akarom kiordítani magamból. EI­mondanám az írás helyett, de nem megy. A hiba a készü­lék túlsó felén van. Nem vagy ott.

Engedd meg, hogy meséljek Neked egy emberről, akivelmég hatéves koromban találkeztam. Kisfiúként részt vet­tem egy szavalóversenyen, ahol egy mély hangú, sokakáltal tisztelt, alacsony, köpcös néni értékelt a zsűri

nevében. Mindez Nyíregyházán történt. Nem ismertem,csak azt láttam, hogy mindenki tiszteli. Éreztem, ez azember tud valami olyat, amit csak mesterek tudnak. Ésmesterekkel a szüleimen kívül akkor még nemigen talál­koztam.Te voltál az, Éva Néni.

Szabó ÉvaHa a nyár ujjhegyére vett

Gyermekkoromban csillag voltamszénaillat az esti rétekenha a töltésen elaludtamvigyázott rám a lombos végtelenhétpettyes álmaim kigyúltakha a nyár ujjhegyére vettés csápoló csöpp ösztönökkellengtem avalóságfelett -

Számtalan alkalommal találkoztunk ezután, főként aszabolcsi székhelyen. Zelk Zoltánné Sinka Erzsébettelversek társaságában időztünk, Te jó csomó interjút ké­szítettél, fáradhatatlanul énekeltetted a Nyitnikéket,csináltál Kölyökrádiót a kicsiknek. Hozzád nem érkezettel a rendszerváltás, hiszen a kultúra, az emberség-em­beriesség, az irodalom, a gyerekek változatlanok: örök­életűek és muszáj szeretni öket; az emberek továbbra istársas lények, igénylik a beszédet, mert az egyre halkabb,gyérebb és személytelenebb.

Egyszer fájdalommal, de a világ legtermészetesebb dolga­ként közölted, hogy az a két rádiós kolIégád, akivel foly­ton együtt dolgoztatok a gyermekmüsorokban, már elha­gyott bennünket. A rák tehát olykor kitartónak bizonyult,az élet mégsem vesztett, Te folytattad három ember helyettis a munkát.

44 versmondó

Csodáltalak, de igazán sohasem értettem célodat, s a nem­értés ténye is csak most világosodott meg előttem.

Másoktól tudom, hogy írónak készültél. Rádiós lettél, scsupán sejteni vélem, hogy célod egy volt: maradandótalkotni, kétféleképpen - az emberek lelkében, és azemberiség tudatában. Mindkettőhöz kiválóan értettél.Rádiós voltál, látszólag: valójában értő, gondolkodó ­racionális és egyúttal mélyen érző, a mögötteset kereső

író-költő-filozófus-pszichológus, és persze pedagógus.

1995-ben kaptam dedikált köteted - "Szög és kereszt",amelynek hátlapjára a következőket írtad:

..Nincs illúzióm: nem született költő, sem életmű ezzel akötettel. Csupán néhány kerekre sikeredett pillanatotgyítjtöttem egybe, amelyben megfészkelt a vers.Fölösleges azon tűnádni, én ijedtem-e meg, amikor éreznikezdtem a szárnyaimat a vállamon, vagy mások nemvoltak kíváncsiak arra, mit rejtegetek a kabátom alatt.Mint ahogy az is mindegy ma már, a szél volt-e túl erős,

vagy az én szárnyam erőtlen. Kaptam valamit anyámtólés apámtól, hódmezővásárhelyi gyerekkorom tól: szóbaálltak velem a világ dolgai. Ez már csak képben voltkimondható. A kereszt sem golgotai, de a szög fáj. A versvolt a kegyelem... "

Megtanultam a kötetből néhány verset. Tudtam, mitjelentenek, értékeltem is őket, mégis most érzem igazán.Most kiabálnak rám. Féltettél engem: kértél, ne enged­jem kiszökni az életemből a verseket. Féltetted a szár­nyaimat. Ezt megírtad nekem, de valójában soha nembeszéltünk róla. És ez a nem beszélgetés, ez az elhallga­tott érzés, válasz, mindegy, hogy nevezzük, komoly ürtteremtett bennünk. Legutóbb, azazhogy, utolsó találko­zásunkkor, július l-l-én Budapesten a Batthyány térenbemutattál egy másik barátodnak, akinek azzal dicse­kedtél, hogy én a kultúra szolgálatában állok, és hogy jólvédelmezem azt. Én bambán, kissé nagyképűen rnoso­lyogtam, a szüleim büszkén beszéltek Veled néhány szót,örültek annak az embernek, aki engem élethivatásomatilletően, velük karöltve, jó útra terelt, de én éreztem ahiányt, a beszélgetni akarást, mégsem szóltam... Vala­miért nem szóltam, én hülye. Pedig hidd el, készültem rá,azt akartam, üljünk le úgy, mint akkor az egyszer, azon afelejthetetlen napon a Százados utcában - két éve, azédesanyád és a férjed halála után - csak ketten. Akartam.Akarom!

A világ egyik legtürelmesebb embere voltál, mégis nyug­hatatlan: mindig siettél. Megértem, én is ilyen vagyok,nem tűröm az elvesztegetett időt. Szüleidet indultál meg­látogatni Mindenszentekkor. Útban Hódmezővásárhely

felé előzni akartál, s ez most nem sikerült. Egyszer az élet­ben valami nagyon nem sikerült... Remélem, megér­keztél, s az a másik találkozás, a szüleiddel, az létrejött...

Nézem azóta a házak díszítését, a kihalt pesti utcákat,látom magam előtt a Rádió Pagodáját, a kávéautomatát, aHozzád nött cigarettádat, és hallom a rekedtes, férfiashangodat, amiből áradt a nyugodt bölcsesség... s azontűnödöm: ez mind hová lett? Hatvankilenc évnyi tudás, ez

a mérhetetlen érzelem, akarat, műveltség egyetlen rosszulbeteljesült másodperc alatt hová tűnhet? Nem tűnhet elnyomtalanul!

Valójában megszokhatatlan a hiányod, mert az élet, az Életrésze lettél. Kitörölhetetlen emlék vagy egy megbocsát­hatatlan OOn miatt, miközben nem merem a rádióracsavarni a hifitorony gombját, mert félek az üres csöndtől

(holott akaratlanul is Téged hallak minden föl nem tettkérdésem után). Te is egy MTI-hir lettél, mint az összesnagy ember.

Én meg csak gyűjtöm, és figyelem tovább az újságokat, azidő pedig megy tovább, kérdéseid, verseid, aforizmáid azelőkészített úton egyedüllépdesnek tovább, hogy újra ésújra megtalálják a kívánesi szempárokat, a hallgatózóflileket a lélek és az irodalom birodalmában. Ott, ahol márvannak ulak...

Tényleg, Éva Néni!

"Egy pontonahol megfordul az űt

a kanyarban mindig eltűnik valaki...Megfigyelted mármilyen magányosaka szétszórt lábnyomoka tegnapi nap menténés az elejtett mozdulatokgazdátlan tárgyaktávolodó arcoka szemmezón? "

Én nem merek odanézni. Inkább hallgatok, hallgatlak,ahogy eddig.

Búcsúzik Tőled örök hittelKárász Eszter és Lutter Imre

* * *

Szabó Éva 200 I. október 29-én, autó­balesetben hunyt el. 1965 óta volt aMagyar Rádió szerkesztő-riportere, dra­maturgia. Évtizedekig készített gyermek­müsorokat, egyebek között a Nyitnikék, aDiákfélóra és az Iskolarádió adása fűződik

a nevéhez. Évekig munkatársa volt aVendég a háznál müsorának. Nyugdíjas­éveiben a Petőfi rádió éjszakai rnűsorait

szerkesztette és vezette. Több könyve éslemeze jelent meg, ezek egyike a több mintnegyven év verseit tartalmazó, 1994-ben aPenci! Kiadó gondozásában napvilágotlátott Szög és kereszt. I995-ben Aranytollaltüntették ki. 69 éves volt.

Szabó Éva

Változatok

Kamaszkoromban:

a testem nem szerettem

csak árnyékom kerestem

Ma csak árnyékom látom

a testem nem találom

Halottkoromban:

a testem lesz árnyékom

árnyékom lesz a testem

EGYBEESTEM

Profán miatyánk 1960-han

Add uram

hogy ne kelljen minden reggel

megvirradni a te neveddel

s a mindennapi békességet

kínokkal kiérdemelni

és kopott kancsal szentjeid

előtt motyogva térdepeini

és ne legyen a szerelem vétek

az álmokat ne sújtsa átok

az igaz adjon üdvösséget

és én már mindent megbocsátok

uram

én nem félem a gonoszt

de ne vígy engem kísértésbe

bocsásd meg kamasz vétkeim

én megfizettem érte

uram

én nem hiszem az ég csodáit

bizonyosságot nem adott a föld

add

hogy ne kelljen leborulnom

még nagyságod előtt

s esküdnöm sem

a bárány öt sebére

uram

már régen csak kételkedem

legyen tied a hatalom

dicsőség

s engem

őrizzen meg a végtelen -

versmondó 45

BÚCSÚLEVÉL BÁLINT ÚRHOZamelyben Myco ola, az" ősbarát" Csikász István nekro/ógja megírására kényszerül

Hahílííző ragyogásbau.Csupaszon a kékülő ég alatt.

(n. p. m.: Évelő)

( ).Nincs már hova lennem, kegyelmes istenem,Mert körülvett ellgem szömyíí veszedelemSegedelmem lég)' mellettem, ne hagyj megszégyenednetn!"

(Balassi Bálint: Egy könyörgés)( )

"Jákob létrdján kapaszkotlombeletekintek ön11lélységeimbe:tükör a fény alatt, aföldfölött

elhamvadt tííz, amit látsz:az alvilágball készül elmegmaradt IWI111lllk: a rajz a váz

Gábriel arkangyal szárnyain szállvaElrugaszkodom: toll- szirmok - plhékLebegnek emelnek s felszlppantanakA testtelen súlytalanságba

Kimerevített önmagunk vagyunk"

(Csikász István: Freskófestő)

A "Miért legyek tisztességes, / kiterítenek úgy is. / MiértIle legyek tisztességes, / klteritenek úgy is. " József Attila-ijóslata, rémálma: rajtad is erőt vett, mint shakes­peareádákból száműzött, agyondohányzott lelkű királyfin.Ahogy már jó előre érezted a nyolcvanas, a kilencvenesévek lázas tennivágyásában, színházcsinálásában, első

találkozásaink alkalmával is, arról beszéltél szívszoron­gatón: jelei mutatkoznak annak, hogy felborult sejtjeidköztársasága. "Lassan ezernyolcszázkilencvenedek" ­Írtad a Van Gogh-monológban, a Bálint úrhoz intézettTizenötödik levélben, akkor még a teljes gyógyulás, avisszasejtesedés reményében, amelynek, tudtad, hogyéletre szóló ára van, mert

"N/inden tabletta nyomorultKesertlek s ráznak a gyágyszerekLegnehezebb a kiifön útSenki se szál: ez néma tájCsak akavicsok csengenek. "

(Csikász István)

Miközben különutas élet-halál harcodat vívtad, elleneid,mint mindig, s azóta is önbecsapósdit és szembeköpősdit

játszva mondták, mondogatták szinte sajnálkozón: nemevilági vagy, sokkal inkább XIX. századi patetikus lélek,az vagy, akinek "túlírt" minden szava, mondata; akineknagy ívűen barokkosak, teátrálisak a mozdulatai, túlára­dóak a gesztusai.

46 versmondó

Hát persze, mert ök még csak nem is érezték, s talánsohasem adatik meg nekik az a kegyelem, hogy megérez­zék Ady Bandi gondolatának mulandósággal feleselő

lényegét:

Gesztusaink élnek, mig meg nem halunk,s életűnknek csak nézői a maiak...

Nem adhattál mást, mi lényeged, így szól a madáchiparancsolat, létünk karátszáma. Ez volt a Te hitvallásod is.Könyörtelenül azzá lenni, amiért életre "tévedtél", amireszülettél. Ezért nem is lehetett az másként, mint ahogyigazságkereső körlétjaidon palócföldi SavonarolakéntkönyörtelenüJ, s mégis átlelkesítőn, "reformkori hevület­tel", olykor ..több tonnás szivveréssel" hirdetted az igét,vélt és valós igazságaid.

Kettőnk távoli, s emlékeimben mégis oly közelinek tűnő

kapcsolatára is átvirágzott ez a "zavarba" ejtően súlyosérzés, amit tisztán és egyöntetűen 1999 márciusában,Levelek Bálint Úrhoz című verseskönyved dedikációjahatására éreztem meg először igazán, jóllehet kétkedőn.

Ajánlásod olvasata ugyanis így hangzik:

"Németh Péter MlkolaÖsbarátnak,szilltén politüsziorikusilletőnek,eszmetársi gyönyörrel. "

(Csikász István)

Eszmerengön, amikor ezt írtad, Az ember tragédiája rész­leteit mutattátok be - az egykori váci kisdiákról: MadáchImréről elnevezett művelődési központ befogadó szín­házában; a hely szelleme, mint mindig, itt is kötelezett ­társulatod, a VARJETAS PÓDIUM SZÍNHÁZ tagjaival,igazán magasztos hangvételben.

Ajánló soraid érzelemtől átfűtött, túlzó ihletettsége, min­den bizonnyal, ezzel volt magyarázható.

Egy évvel később, nem igazán tudtam mire vélni a dolgot,mikor is Expanziónk, a váci kortárs művészeti fesztivá­lunk Abdérábél-: Abtlerába piros kis vicinálison érkező

kompániáját az állomáson egy pisztonos előjátékára ver­selve fogadtad, avantgárd ötlet volt ez a javából, meg az is,hogy ajándékba, ismét egy Levelek Bálint úrhoz kötetetadtál, biztos, ami biztos, újra dedikálva: Expanzív szeretet­tel MikoIának.

Utolsó találkozásunk sem volt kevésbé ihletett, akkor, az1849. április l-i győztes váci csata 152. évfordulóján ahonvédemlékmünél, melyet egykoron Degré Alajos épít­tetett, a" csontokon ál/va" a '48-asok, a dárda élű fűszálak

fegyvemökei forradalmi emlékét vigyázva, verseinkkelfeleselő, csontvelőnkig hatoló szélben hirdettük együtt az"igét":

Pecsétes verssel szánkonlegendák nyomában jártunk

/ ...../Én azt mondtam: Pogány hitemből testálok rátok /

Fekete szárnyakon fehér gondolatot

Meg azt is, hogy Szeremi indultamazóta úton vagyok...

(n. p. 01.)

Te azt mondtad. Mit mondtad!? Óceán mélységű ércesbaritonoddal az idő kőszirtjeivel feleselőn az égre kiál­tottad:

"Petőfi nevében szátok hozzátok!Se gondoljátok, hogy nem létezem.Tudjátok ti a szavaimat, a verseket,

akkor is ha nem vagyok jelen,százötvenkét éve már.

Hiába minden, mert mégis, nekemMindenklhez szálni kell.

Nem vagyok sehol, és mindlg, mlndenhol létezem;lélekben, siivbeu, asszonyban, férflben;

hétkömapokban, fájdalomban,Hazámban is, meg idegenben;szerelemben. dalban, ünnepen.

NEM BANT ENGEM "Az egy gondolat... "mert ott vagyok, minden gondolatban

/......../A lázadás vagyok, aki nem tííri meg a zsarnokott

/........./A lázadásban, az igazság vagyok!

Az én jelenemből ajövőbe kiáltok, mely nektek jelen,Hiába vagyok én a múlt:

Nem Himnuszt akartam zokognl,Véres indulá az én "Nemzeti dalom".

Hozzátok beszélek a mindenkori lét magyar nyelvén,mert szétágaztam, mint gyökér a föld alatt,

titokban felü töm friss Iiajtdsalmat,mert minden márciusban tavasz van:

s együtt vagyunk a márciusokban/. ./

Szilletésem és hokilom óta, akárhány éves lehetek,mégis itt kell lennem egyfolytában ve/etek

/........../Az én itutulatom a leghatalmasabb:

MEGMO.\'DTAM! ITT NEM LEHET, SENKI RAB!"

(Csikász István)

Kötelezvényként írtad le ezt, de nemcsak ezt, hanem azt is,hogy az, aki az IPOLY-TÁJI HAZÁBAN, "Görbe­országban", Palóciában, szükebb pátriádban B.gyarmatontollforgatásra adja a fejét, annak a valakinek az elődökhöz

méltón lehet s szabad csak tennie a dolgát, mert ; híreselődök munkálták meg" ittlétét, az "északi géniusz"jövőképét, amelybe beleszületett. Sorsunk kegyelméből

szellem-testvéreink, elöljáróink a Balassák, a Madáchok, aMikszáthok, a Komjáthyk lettek.

Innen kürtölte világgá: - "Mi lehet szebb dolog azvégeknél" - a Mi Balassi Bálintunk a végek dicséretét, itttáncoIta a palotást Madách Imrénk Fráter Erzsikével, ittlett gyakornok úr Mikszáth Kálmánunk. a "hiszékenyateista ". s itt élt" a Homályból jövet a spiritiszta kába,eszmék narkomániása'' Komjáthy Jenő tanár úr: a ver­seiből is kisemmizett, s ugyanitt lakott a végtelenségvonatzakatolásában felcseperedő, tücsökbűvölő. az Ipolymenti füzesekröl, s a Civitas Fortissimáról = a Legbát­rabb városról, mint tiindérkerti édenről álmodó, SzabáLőrinc.

Hol is lakott!? Ugye, mindannyian jól tudjuk, tisztelt gyá­szoló tömeg, hogya ... ? Hát persze, a Templom utca 10­ben.

" Jöjj hát Ve/em, - a halálba is! -mert nézd: »Itt az idő. ..«/ Itt mlndig az van! / A most, vagy SO/Ill."

De ml a SO/lU, mi a ha/ál? Ki mondja meg nekünk, a har­madik évezred küszöbén, a szeptember Il-i New York-iborzalmak láttán, hallatán, ebben akivagyi amerikani­zálódásban, a "szeretet tériszonyában", fogyó életünknövekvő lázában, a gyászban hitfogyatkozáskor, Nekünk,az árvaságra jutottaknak, szeretteidnek, feleségednek,gyermekeidnek, unokáidnak, szellemtestvéreidnek, tanít­ványaidnak, testi-lelki jó barátaidnak, sors- és bajtársaid­nak, az időtlenségben veled korcsmázgató felföldigyönyörűeknek, az ismeretlen ismerősöknek, távolitisztelőidnek, s azoknak, akik sohasem szerettek, mertmeg nem értettek - hogy mi az igazság.

" Talán a halá/ az ősi lényeg ép,A tiszta forrás, a valódi lét ?""Halál az élet s élet a halál?"

Komjátlty Jenő, a .fekete-szivű drága" költői kérdéseitidézve, egy pillanatra talán megvilágosodunk.

Mi, akik utolsó felföldi utadra elkísértünk, már sejt­jeinkben tudjuk, hogy csakis ebben az isteni transzcendensreményben volt jogod meghalni, s van jogod tovább élniis, Mibennünk.

Mert bárhogy is szeretnénk, a könyörtelen valóság, az az,hogy Mi haltunk meg Tebenned, Mi a túlélők.

S életünk végzetes ellentmondásossága éppen ez, hogygyermek-emlékezetünkben Önnönmagunkat felejtenénkel, ha téged elfelejtenénk.

Csik ász Pista! Drága jó testvérünk a művészi utópiák­ban, költőtársunk a bajvívásban. festő kománk az ecset­sanyargatásban; színi-rendezö és tanár kollégánk apedagógiában, a felnövekvő nemzedékek szeretetében,szolgálatában; kedves "polihisztoriklIs illetőségz1 ős­

barátunk": legyen meg a Te akaratod, miként a földi­ekben: a kilakoltatott fejekben, és a kilakoltatott lel­kekben volt; azonképpen az égiekben, a kozmikusegészben is ...

versmondó 47

Mi Atyánk Isten, aki nem velünk,aki nem velem, - - -s úgyleheta mennyekben is ellenünkre vagy!?- Ma ne legyen meg a Te akaratod;de szenteltessék meg a neved,és szálljon alá a Te arcod országa;s jöjjön el végre jóságod ígérete,mlképpen a fOIdiekben,azonképpen az égiekben is.Mindennupi kenyerünket add meg nekünk,'és bocsásd meg a ml f é I e I tn e i n k e t,miképpen Mi is megbocsátunk az ellenünkjövőknek,és ne vígy tuinket a rosszba, kárhozatra,

Csikász István

T7" .. ty l ,y oroslnar va ....én is .mindent meggondoltam, rnegfontoltam"de elönt az ellentmondó gyászos indulatés nem siratnám meg koronás királyomats ál-köztársasági elnököt:hiába mondogatédes fiamnaks szór a szemembeelhasznált közrnondásokat:kocsma előtti vén paraszt ­vagy közhely-bölcsességeketmint kitüntetéseketrám akaszt-

nem siratnék most senki mástőrült hatalom-mániásts hintós hercegnőt hisztériásanvagy népet nemzetgyászolóírogató grófot se kéremalássans nem siratnám a szegény lengyel pápátki már a józan ész mögötti tájra hátráltse Nobel-Oscar-Golden Globe díjazottakat

de őrizz meg a jóra, igazra,'és ne l;'ezess minket a s e m m i b e,de szabadíts át a m i n d e n s é g b e !

- Per omnia, saecula saeculorum:ill aeternum. Ámen!

(mycoolas): AZ ÚR IMÁJA 2001. szeptember ll-én)

(Németh Péter Mikola)

(Elhangzott a temetés napján, zuhogó esőben: Balassa­gyarmaton, 2001. szeptember 17-én, hétfőn a 15. órátkövető időtlenségben. Megjelent a Palócföld XLVII.évfolyama, 200 l. 6. számában, novemberben.)

keserű vagyok: ne kérdezd tőle: mit-miértversekben siratgatom a miénket: Moliére-taki végül is mindent tudott amit lehetettha elfogyott is már a levegő: beszédhez végső lehelets öregen: méltóan Tudós szerepreutolsó oktatásban a létet befejezvebúcsúzik s rette amit kell tennie:

..Erős az isten! !Így ke!! lennie,És:: és erő, vagy inkább még erő:

Erő az ész is, mert uralkodik,S mi az? természet, most felelj, ha tudsz..\!unkáit értem, nem tudom magát. "

...-l lélek! ami emberré teszen,

.-l::t mondom annak, s még nem ösmerem.Én én vagyok, s mi ez? nem tudhatom.Oh, miért a:: észnek nincs fogó keze,Iagy miért a lélek meg nem foghatá?"

".-lz, ami van, lesz túl az életen!Hinném, de késő: álmom elröpült, "

a színpadról lejött és kiterítveszínjáték nélkül végső álmába merült.

Csikász IstvánMadách-díjas költő, előadóművész

1933. június 13-án született a Zala megyei Kehida község­ben.

Keszthelyen érettségizett 1952-ben, majd az Iparművé­

szeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait, ahol kiválómesterek, Borsos Miklós, Vén Emil és DomanovszkyEndre ismertetik meg a szakma rejtelmeivel a müvészetekiránt már akkor fogékony fiatalembert. A' képzőművé­szetek során a művészeti ágak mind szélesebb körénekmegismerésére törekszik.

48 versmondó

A képzőművészetek mellett a Básti Lajos vezette szimmagániskola hallgatójaként hangképzést, versmondást ésszíni mesterséget tanul, s ezzel egy időben Ascher Oszkárszínházi társulatához, mint segédszínész szerződik.

Múzeumi restaurátori végzettséget szerezve a PalócMúzeum munkatársa lett 1958-ban. Ettől a naptólkezdve élete összeforrott a város életével. Bekap­csolódott Balassagyarmat és Nógrád megye kulturáliséletébe, s azonnal a sok évtizedes hagyományokkal ren-

delkezö amatőr színjátszás megújításába fog. Többlelkes társával együtt megalakítják a Madách ImreIrodalmi Színpadot, létrehozza a középiskolásokból állóSzabó Lőrinc Irodalmi Színpadot, Pitypang elnevezésselgyermekszínházat is működtet, majd nem sokkal későbba volt tanítványok kezdeményezésére létrehozza az EXLIBRIS együttest.

A szlnmüvészeti főiskolán "A" kategóriás rendezői

működési engedélyt szerez, s ekkortól az általa vezetettamatőr színjátszó csoportban mint rendező és rnűvészeti

vezető tevékenykedik. Emlékezetes előadások, elisme­rések, szakmaidíjak fémjelzi ezt az időszakot.

1974 júniusától megbízták a Családi Ünnepeket Rendező

Iroda vezetésével. A város összes politikai, hazafias ésnemzeti ünnepeinek az állandó rendezője, szervezője ésközrernűködője. Balassagyarmaton szinte nincs család,kikkel CsikászIstván valamilyen családi eseménymiatt nekerült volna kapcsolatba.

1982-ben alakítja meg a napjainkban is rnűködő VarietasPódium Színházat. Csikász István kis színi együttesévelmissziós munkát végzett Szlovákia magyarlaktaterületeinis. A magyar nyelv és kultúra követeként, KomáromtólKirályhelmecig a legkisebb községben is tartott előadá­

sokat.

Színpadi munkájával szervesen kapcsolódott összepárhuzamos tevékenysége az irodalom és a költészetMegyénkben 1958-tól publikált, a Palócföld címü folyó­irat alapító tagja. 199I-ben jelent meg első önálló ver­seskötete, Vallatás címmel. 1998-ban pedig a KöltészetNapjára Levelek BálinI úrhoz círnü kötete országosfeltűnést keltve elnyerte a Jobbágy Károly-alapítványtámogatását is. Egyéni hangvételű, humanista versei mélyhazaszeretetről tanúskodnak.

És még van egy terület, amelyről eddig nem esett szó, s eza képzőművészet. Számtalankiállításas önálló tárlata voltországon belül, de határainkon túl is.

Tevékenységéről müvészi kötökben így vélekednek:" amil nem volt képes megrajzolni, megfesteni, azt megír­ta, amit nem tudott megírni, azt megrendezte, elmondta,amit nem tudott színpadra vinni, azt látványban, képbenteremtette meg". Képzőművészeti munkája elismerése­ként I992-ben megkapta a Horváth Endre-díjat.

1998-ban Balassagyarmat Pro Urbe díjjal tüntette ki és2000 januárjában - úgy érezzük, hogy méltánytalanulkésőn - megkapta a Madách-díjat, és ugyanebben az esz­tendőben teljesült régi vágya: a Magyar Írók Szövetségetagjai sorába választotta. Balassagyarmat társadalmi, kul­turális és művészeti életében végzett színvonalastevékenységének elismeréseként a város az idei CivitasFortissima ünnepen a Balassagyarmat Díszpolgára kitün­tető címet adományozta számára.

Pintér László

Csikász István

versmondó 49

,. IE IE~rIIJlrA\lr JJ.IUII\

Szerelmes elfogultságDomokos Mátyás Széchenyi-díjas kritikus, szerkesztő az irodalomrot'

- Sokat dolgozot! az elmúlt években. Hat kötete mellettfószerkesztóként keze munkáját dicséri az eddig már 18 kö­tetre rúgó ln memoriam sorozat is a Nap Kiadónál, s ezenbelül a Nemes Nagy Ágnesről, a Mándy Ivánrol, KarinthyFrigyesről, Szabá Lőrincről szóló kötet összeállítása...

- Valamint én felügyelem az Osirisnál a MagyarKlasszikusok sorozat köteteit, amelyek anyagukban mindeneddiginél teljesebb,akadémiaiszöveggondozásinormáknakmegfeleltetett művek. Jó példa erre Babits Mihály vers­gyűjteménye. Vele ugyanis az történt szegénnyel, hogyművei se életében, se holtában nemjelenhettek megcsonkí­tatlanul, mert a különböző korok, különböző szempontúcenzúrái mindig más, de mindig fontos verseket, versrész­leteket téptek ki az életműből. És mivel az Akadémia régótatervezett kiadása mind a mai napig nem készült el, jó félévszázaddal a költő halála után ez az első teljes Babits-ver­seskönyv. Mi úgy gondoltuk, hogy e tudományos szem­pontból igazolható hezitálás miatt nem lenne helyes aközművelödésből hosszabb időre kivonni az életmüvet.

- Mindenesetre ennek a tízévnyi megfeszített munkának aláttán azon tiínódtem, mindez azért van-e, mert nem érzijól magát a világban, vagy azért, mert jól érzi magát avilágban?

- Kora kamaszkorom óta, minthogy az irodalom nyitottaki az agyamat, az irodalom a szenvedélyem. Vagyis mind­egy milyen korban, milyen körülmények között éleképpen, amit egyáltalán meg lehet csinálni, és amit jólélekkel megcsinálhatok, azt megcsinálom. Mert nekem aza legfontosabb. De aggodalomrnal tölt el, hogya kontra­szelekció, éppen a magaskultúra övezetében, diadalát lát­szik ülni mostanában. Gondolom, szükségtelen külön isbizonyítani, hogyamagaskultúra egyedül nem tudmegállni a lábán, tehát igenis, hathatós segítségre vanszüksége. Ilyenkor azonban támogatás helyett gyakranfel­hangzik a piaci megmérettetés lózungja. De hát így meg­mérettetni Ady első kötetét! Kosztolányit? Vagya Nagyonfájt, amelyből hat példány lelt vevőre a piacon?

Ha így volna is, miért lenne ez kontraszelekció?

Azért, mert a hatalmi tényezők ráeszméltek, hogy azáltaluk mélyen leértékelt irodalrni-művészeti szféra nemhoz szavazatokat, nem segít megtartani vagy megszereznia politikai hatalmat. A kultúra hosszú távú befektetés,jogosultságát nem a napi piaci megmérettetés mutatóidöntik el. De ennek a lózungnak a jegyében és biztatásáraözönlik a szennyáradat mindenfelől, amit rendszerint

• Megjelenta Népszabadság 200I. december l-jei számában.

50 versmondó

azoknak a sopánkodása kisér, akik ezt rászabadítják amagyar világra.

- Tud-e olyan, fiókban rekedt müről, amely a kontra­szelekciát tanúsítaná? Tud-e olyan irodalmi lapot, folyó­iratot a százból, amely támogatás híján szűnt meg, s elégfontos volt ahhoz, hogy hiányát észrevegyiik? Tényleg kivan téve az irodalom a piacnak?

- Ez a kontraszelekció másként hat. Adyval szólva azjellemzi, hogy "seregestől senkik jönnek". Olyanok,akikről Kosztolányi azt mondta, hogy a múzsa nem válo­gatós, elfogadja mindazok hódolatát is, akik nyilvánvalófélreértésből szegődnek az udvarába. Tanúi lehetünkennek akár abban a száz folyóiratban is, amit az iméntemlegetett. Megjelenik valóban minden. Csakhogy a bajmélyebben van. Egy kiváló és nagyon keserű világnézetű

gondolkodó, Émile Cioran azt mondta: nem azért írunk,mintha valami mondandónk volna, hanem azért, mert ked­vünk támadvalamitmondani. Nos, hát ezzel a kedvvel vanbaj, és a legjobbak körében. Mintha megritkultak volna anagy irók,költők, megritkultak volna a felrázó, eszméltetőművek. Ezt értem kontraszelekción, hogy nem nekik,hanem a kis önérzetes, narcisztikus senkiknek, meg BerdaJózsef szavával az "ipari izzadmányoknak" kedvez aklíma.

- Ami persze nem zárja ki, hogy olyan mű is felbukkan­jon, mint Závada Pál immár 13 kiadást és 58 ezer példánytmegérőregénye, a Jadviga párnája, vagy Esterházy Pétermunkája; a 7. kiadásnál s 62 ezer példány körül járóHarmonia Caelestis.

- Persze,de ilyen igazi érték alig van mostanában, s nemszüntetik meg a hiányérzetünket.

- Önnek viszont, úgy látszik, nagy kedve van valamitelmondani. Legalábbis erre következtetek a hat kötetből.

- Valóban van kedvem, és azért van, mert mindig olyanírókról igyekeztem beszélni, akiknek szellemileg na­gyon sokat köszönhetek. Nemcsak a SzépirodalmiKönyvkiadónál töltött negyven év személyes kapcso­latai miatt, hanem azért, amit a művük adott nekem.Velük és általuk értettem meg teljesebben a világot, azéletet. Adósuknak érzem magam, s ezt az adósságot tör­leszteni szeretném, de ennek csak akkor van értelme,erkölcse és tisztessége, ha mindent elmondhatok, amitakarok. S ezek nem voltak gyakori pillanatok az elmúltévtizedekben.

- Gondolom, Illyés Gyulárál, Németh Lászlóról, WeöresSándorról beszél. Megfigyeltem. hogy a róluk írottesszéinek, tanulmányainak hangneme vitázó, minthaellenállásfogadná azt, amit róluk mond

- A mi irodalmi életünkben az ember lelke igazánakkimondása mindig ellenállásba ütközött. Nem mindig voltaz magától értetődő, hogy Weöres Sándor mekkoragéniusz. A kilencvenes évek óta aztán a nevét se hallom.És hol van Illyés Gyula? Egyáltalán: tudnak-e és mittudnak rójuk? Ugyanez a sorsa Nemes Nagy Ágnesnek,Nagy Lászlónak, Kassák Lajosnak, Mándy Ivánnak, VasIstvánnak, Jékely Zoltánnak, Kálnoky Lászlónak, ZelkZoltánnak - folytassam?

- Ne, mert azt hiszem, ez tulajdonképpen mindig is ígyvolt. .. Utókor? / Megyünk az úton s elfödi nyomunk a/futópor" - Írta Kosztolányi. Legfeljebb nem ennyit, s nemilyen gyorsan felejtettünk:

- Babits jegyezte meg, hogy a halhatatlanságnak pur­gatőrlurna van. Tapasztalom. Csakhogy érzésem szerint eza purgatórium lassacskán elnyeli az egész magyar irodal­mat, és nem tudni mikor lesz, és lesz-e egyáltalán fel­támadás.

- Térjünk még vissza erre az ellenállást érzékeltetőhang­nemre. Kivel vagy mivel szemben mondja, amit mond?

- Mindazokkal szemben, akiknek az írás szava nem azélet szava. A divatos és olykor nagyon agresszív elmé­letekkel szemben, amelyek - vakulj, magyar! - mü ésolvasó közé állnak, oda, ahol semmi keresnivalójuk sincs,ha nem képesek, márpedig nem képesek a kettő egymásratalálását megkönnyíteni. Miközben úgy viselkednek mégis,mintha az irodalom fölött kizárólagos brókeri előjogokkal

rendelkeznének. A nem irodalmi fogantatású személyiérdekeket képviselő protokollok ellenében mondom, amitmondok. Ezért indulatos ezeknek az esszéknek, tanul­mányoknak a hangneme, és azért, mert engem nem vala­milyen intellektuális frigiditásról árulkodó teoretikus vi­szony, és nem valami dobozolás i neurózis köt az iro­dalomhoz, hanem kora ifjúságomtól szerelmes elfogultság,ha úgy tetszik: szellemi erotománia. Számomra a mű nema különböző elméleteknek odavetett kísérleti nyúl, nem is adaliás teóriák demonstrációjának terepe. A freiburgi tanító­mesterrel, Heideggerrel vallom: "a müvészet lényege: alétező igazságának a működésbe lépése".

- Abban, úgy látom, egyetértünk, hogy az irok, költők

esszéiből, tan ulmányaiból, kritlkáibál-: már amennyien ésamennyit mostanában írnak - legtöbbször napjainkban ispontosabban és meggyőzőbben ismerhetjük meg milyen amagyar irodalom, mi vezeti, ihleti, ösztönzi, mit és hogyanmond, niiféle erényei és esendőségei vannak, mint a szak­irók kritikai és irodalomtörténeti közleményeiből. Csak­hogy...

- Valóban, szerencsére létezik egy másmilyen genezisü,természetű és minőségű irodalomtörténet is: az, amelyik-

ben, mondjuk Berzsenyit Németh László ismertette megigaz valójában, Petőfit Ady és Illyés Gyula magyarázta anemzetnek, Vörösmartyt Babits, Arany Jánost Koszto­lányi értelmezte máig érvényesen. Azt, hogy ki volt BabitsMihály, Nemes Nagy Ágnes esszéjéből érthetjük megélményszerűen.

- Úgy látom, ezt a másik irodalomtörténetet akarjakiemelni és helyzetbe hozni a Nap Kiadónál szerkesztettkét sorozatával, a már tizenhét kötetet számláló In memo­riammal és az eddig nyolckötetnyi Emlékezettel.

- Ez a két sorozat valóban ezért fontos és hiteles és enemben egyedülálló vállalkozás. Nem akar az irodalom­tudománnyal konkurálni, ezt a virtuális írói irodalom­történetet kívánja megszólaltatni, mert soha nem volt mégrá olyan szükség, mint mostanában. Egyébként a kelet­kezéstörténetük: amikor Nemes Nagy Ágnes 1991-benbekövetkezett halála után 1995-ben a Széchenyi Irodalmiés Művészeti Akadémia emlékkönyvet akart kiadni,kiadót kerestünk rá. Különös, de sokáig hiába. VégülSebestyén Ilona, a Nap Kiadó igazgatója elvállalta, ésmegjegyezte, hogy ebben egy sorozat rejlik. Így születettmeg az In memoriam. Azt szeretnénk, ha az egész XX.századi magyar irodalmat beteríthetnénk ilyen köny­vekkel, mert a sorozat kötetei azt mutatják be, hogyanlátta kora és utókora irodalma egy-egy író életútját éséletművét. Amiben az a rendkívül izgalmas, hogy itt azirodalom beszél önmagáról, s hogy ezekben a gyűj­

teményekben megint minden és mindenki élni kezd.De van a dolognak praktikus haszna is. Ha egy olvasómélyebben meg akarja ismerni, mondjuk SzentkuthyMiklóst vagy Sinka Istvánt, Tamási Áront, RadnótiMiklóst, Dsida Jenőt, Füst Milánt, Kodolányi Jánost,akármelyik írót, költöt, akiről ilyen könyv jelent vagyjelenik meg, mint hamarosan Illyés Gyuláról, SzabóDezsöröl, Jékely Zoltánról, Kosztolányi Dezsőről, MóraFerencről, Weöres Sándorról, az itt minden róluk szólófontos írást együtt megtalál. Gondolja meg! Nincsenek jóbibliográfiák. De ha volnának is, merre lennének fellel­hetők annak a tételei? Hol pusztulnak már azok az újsá­gok, folyóiratok, amelyekben ezeknek a cikkeknek ajavanapvilágot látott? Az Emlékezet sorozatot azért indítottuk,mert szerettük volna Székely Jánost kimenteni a feledés­ből, amely, különbözö okok miatt, már életében körülfog­ta. Akkor derült ki, hogy sok kiváló írónk van, akik nemkapták meg se életükben, se holtukban azt a kritikai rnél­tánylást és elismerést, vagy nem úgy kapták meg, amelyés ahogy feltétlenül megilleti őket. Ezt igyekeztünk meg­adni eddig Kálnoky Lászlónak, Petri Györgynek, RónayGyörgynek, Sarkadi Imrének, Somlyó Zoltánnak, TataySándornak és persze Székely Jánosnak, de készül már aMészöly Miklós, az Áprily Lajos, a Fodor András, a Haj­nóczy Péter, a Kormos István, a Veres Péter és a SzabóPál emlékezetét szolgáló kötet is. A nevük se jut eszünkbeévek óta, nem hogy olvasnánk őket! Lassan már egy gim­náziumban sem mernérn feltenni a kérdést, hogy ki is voltVeres Péter. Vajon mit válaszolnának? Valamiképp tehátcsak vissza kell idézni őket, legalább így, a találkozáslehetöségét megteremtve.

versmondó 51

- Hánypéldánybanfogynak el ezek a könyvek?

- Nagyon változó, de az adatok akár egy ismertségikutatás egyébként nagyon szomorú eredményének iselmennének. A csúcs háromezer körül, vagy valamivelefölött van, ilyen volt a Pilinszky János-, Dsida Jenő-,

Tamási Áron-, Nemes Nagy Ágnes-, Karinthy Frigyes­kötet - ő a legnépszerűbb. Viszont nem nagyon kell a FüstMiláné, Mándy Iváné, fogózkodjon meg: Kassák Lajosé,aztán Nagy Lászlóé, Sinka Istváné. Mintha nem is éltekvolna. Vagyis a Babits emlegette sivatagi közöny változat­lanul megvan ma is.

- Különös. Ennél azért sokkal több érdeklődő van, vagylehet csak a magyartanárok között is.

- Nem tudják megvenni. Ezeknek a könyveknek az árakétezer forint körül mozog.

- És a könyvtárak? Iskolaiak, városiak, megyeiek, orszá­gosak.

Azoknak sincs pénzük.

- Támogatást kapnak rá?

- Kapunk. Keveset. Mégis csináljuk rögeszmésen. De juteszembe, Hatvany mesélte, aki köztudottan sok íróönzetlen támogatója volt, hogy az 1931-es gazdasági vál­ság idején, Szász Zoltán, a Nyugat sokgyermekes, kiválóesszéírója, lehetetlen helyzetbe került, elbocsátották a lét­minimumát biztosító terézvárosi kaszinóból. Ö ugyannagyon szerette Szász Zoltánt, de segíteni nem tudott,mert a Hatvany-Deutsch konzorcium - ugyancsak a vál-

ságra hivatkozva - megfosztotta az irodalom támogatásá­nak lehetőségétől. Elment hát a kaszinóba, hogy közben­járjon. Tehetséges ember - mondta, fontos ember, becsü­letes ember, sokgyerekes ember, és aztán kivágta a végső

tromfot: és nem antiszemita. - Hát éppen ez az báró úr!Ö tényleg becsületes ember, soha nem fog ellenünk for­dulni - mondta a kaszinó zsidó vezetője. Nekünk az anti­szem itákat kell megfizetni!

- Milyen a mostani irodalom?

- Móricz szerint az az író, aki a papíron tovább tudja élniaz életet. Ilyennel ritkán találkozom, Annál többször aszavak által körbehatárolt vákuummal. Amit nálunk poszt­modernnek nevez a mucsai irodalmi divat, az az én sze­memben elméleti fantazmagóriakkal kihímezett spanyol­falak mögött űzött önfertőzés a szavakkal. Hallom,emlegetik a történet szükségességét. De arról nem beszél­nek, hogy mennyire másképp mondott történetet Krúdy,Kosztolányi, Móricz, Mikszáth, Tersánszky Józsi Jenő.

Pedig ez különbözteti meg őket egymástól - nota bene:minőségileg is. És végül a legfontosabb: Proust nagyregényfolyamának Szodoma és Gomora círnü kötetébenSwann rádöbben, a valóság rejtett, míg valami át nemvilágítja. Mondjuk az írás fénye, amitől működésbe lép alétező igazsága - hogy visszautaljak Heideggerre. Ha errenem képes, akkor csak "szöveg", mit sem ér. Ha igen, haképes, akkor - mint Dosztojevszkijnél, valami alapvetötismerek meg emberről és világról: a szent és rettenetesüroszországról. Kapok a mai magyar irodalomtól hasonlóerejű művet az életünkről?

Varga Lajos Márton

/>«--_.-

KÉNYES L6 (1980 k.)

52 versmondó

..

KOVÁCS P. JÓZSEF

Egy Váci utcai kávézóban várok rá. Próbálom kitalálni,melyik a törzsasztala. Rendelek. Az ajtón berobog. határo­zott léptekkel jön egyre közelebb. Még nem tudja, melyikarc az enyém. Köszöntöm, és leiil egy asztalhoz. Mellé­trafáltam, cipelheteni át a kabát om, a kávém és a táskáin.Kissé zaklatott, ezt jelzem is neki (aggodom, nehogy fe­szűlt hangulatban teljék rövid beszélgetésünk). Aztánfényképeket, régi és újabb cikkeket mutat. Csak a végénnyugszom meg, hogy jó volt vele beszélgetni, hogy meginttanultam. megint kaptam valamit. Kicsit csalódott vagyok,de nem a kezdeti fesziiltségtől, hanem az enyhe kiábrán­dultságtóI. lv/ert sok mindenre rádöbbentett. Nem baj, ígytalán többet tehetek eddigi célomért, a versmondásért.Kovács P. Józseffel beszélgettem.

- Amikor én általános iskolás voltam, olyan politikaihelyzet volt, amikor többek között Szabó Magda, a kitűnő

novellista, drámaíró és költő szilenciumra volt ítélve. S eza zseniális, törékeny nő fölkuporodott egy asztalra, hogyaz egész osztályt lássa, és ott fönt ülve mondta el a tan­anyagat. Illetve nem is az anyagot, hanem mindent, amitegy költő mondhat egy kisdiáknak. Szabó Magda ihleté­sére fordultam én a költészet felé. Hozzáteszem, közgaz­dász édesapám verseket írt és olvasott, s bizony nem múltel úgy jeles ünnep, hogy saját versét fel ne olvasta volnanekünk. Igazából ez a két állandó útravaló kísért irodalmiutamon.

- Gimnáziumba ezek szerint már komoly versmondóitapasztalattal érkezett.

- így van, a középiskolai évek alatt részt is vettem azottani gimnáziumi színpad munkájában. De egy mondaterejéig visszatérve, Szabó Magda a .Jegjobbakat" meghív­ta a kisdiákok közül a lakására. Óriási élmény volt látnomazt a hatalmas könyvtárat, ami az övé volt. Fölfoghatat­lannak tűnt ez az eszmei értékáradat akkor, amikorkitelepítések között éltem, apám és nagyapám börtönbenvolt, szükséglakásban élt a családom, olvasnivalónk aligakadt. S akkor a költönö leemelt egy könvvet a renserce­ből, s fölolvasott olyan verseke~· történeteket. a"'mik~takkoriban nem lett volna szabad említeni sem. Magdi nénimég verses drámát is írt nekem...

- ???

- ... idézőjelben mondva: tehát az én főszereplésemre

számítva. A középiskolai évek annyira nem kedvezteknekem a versmondás terén, kevés alkalmam nyílott rá.

- Akkor hogy [ett Önből előudóművész?

- Negyedikes voltam, amikor megnyertem egy orszáeosversmondó versenyt, ezáltal szinte besétáltam a Stin­művészeti Főiskolára. Még a főiskolai rendezvényeken isengem kértek föl verset mondani, tehát úgy érzem, hogyegy olyan oldaláról közelitettem meg az előadóművészí

pályát, ami nem volt szokványos, mert nem színészi ambí­cióként mondtam másodsorban verset, hanem kifejezettenverseket mondtam színészi ambíciók nélkül, mert ren­dezőnek készültern.

- Végül rendező szakon végzett?

- Nem, ezt az említett évet a színész tanszakon töltöttem,viszont akkoriban előírták, hogya leendő rendező szakoshallgatók fölvételük előtt diplomázzanak le másutt. Ígyengem eltanácsoltaka bölcsészkarra, és végül ott fejeztembe tanulmányaimat. Eredeti szakmám alapján tehátközépiskolai tanár vagyok.

- Itt keriilt ismét kapcsolatba a versmondással ...

- Ez a néhány év volt a legszebb az életemben, hiszencsatlakozhattam az Universitas versmondó csapathoz, segyütt dolgoztam Surányival, Jancsó Adriennel, Mensá­rossal, LatinovitscsaI.

- Az Egyetemi Színpad legfényesebb korszakáról beszél.

- Hatszáz ember fért el a nézőtéren. Minden egyes naptelt házas előadás, fiatalok és idősebbek hallgatták averseket. Az 1950-es évek végén, a '60-as évek elején jár­tunk. Lehetett üzenni a nézőnek a versmondás segítségé­vel: amikor Latinovits A t/íz márciusátmondta, szinte egyemberként állt föl a közönség és vastapsolt, mert valamiolyan üzenetet kapott Adytól és Latinovitstól, amit azakkori politikai helyzetben megértett és másképp értett.Ez nyílt tüntetésnek is számított.

- Gondolom, nem kizárólag afővárosban játszottak.

- Nem. Megadatott a lehetőségem, hogy az említett mű-vészeken kívül Tolnay Klárival vagy Temessy Hédyveljárhattam az országot. Ady-estet, Csokonai-estet csinál­tunk LatinovitsékkaI. Sosem felejtem el, amikor RabZsuzsával egy székesfehérvári honvédségi intézménybekaptunk meghívást irodalmi estre. Zsuzsa tartotta azelőadást, én olvastam a verseket. Pontosabban ezt tettükvolna. Mert Zsuzsa a következőképpen kezdte eszmefut­tatását: "Kedves közönségünk, kijelentem, hogy szovjetirodalom nem létezik." Ezek után fölállt az első sorbannéhány tábornok, kivonult, majd mit volt mit tenni, akiskatonáknak is követniük kellett elöljáróikat. Néhányember maradt csak, amikor visszajött a kultúrotthonigazgatója, és tájékoztatott bennünket, hogy a vezetőség

vérig van sértve a hallatlan kijelentés miatt, és nemhajlandók végighallgatni azt, aki a szovjet irodalomlétezését tagadja. Mire Zsuzsa szabadkozott, hogy pontaz a baj, hogy őt nem hallgatták végig. Tudniillik azzalfolytatta volna, hogy a "szovjet" azt jelenti: tanács,tanácsirodalom pedig nincs. De a Szovjetunió területénigenis létezik irodalom. Úgy hívják: orosz, örmény, grúz,lett, azerbajdzsán, és erről szeretne mesélni. Ezt perszemár nem hallgatták meg. Az idő őt igazolta.

- A rennszervéüds felé közeledve pedig egyre fontosabblett a politika.

- Olyannyira, hogy aztán ki is lépett a versmondásrejtekéből, s a versmondás a politika szerepénekfelértékelődésével fordított arányban el is vesztettekorábbi jelentőségét. Nem is olyan sokára be is zárt azEgyetemi Színpad, s ezzel lezárult egy visszahozhatatlankorszak. Az a nap életem egyik legtragikusabb napjavolt.

- Mi változott azóta?

versmondó 53

- Felnőtt egy generacIO.. . kereskedelmi csatornákon,számítógépek bűvöletében, az olvasás, a költőkkel valótalálkozás hiányában, egyszerűen elveszett az a bizonyoskapcsolat, amit a versmondás jelentett költő és ember,előadó és közönség között. Egy Illyés Gyula-prózát mond­tam fiataloknak, amely a hétköznapok értelmes eltöltésétecsetelte, amikor megéreztem, hogy a visszhang eltom­pult.

- Mi marad a visszhang hiányában?

- Marad 1500-2000 vers részben fejböl, részben kézből

- partitúrából -, és marad néhány jeles ünnep, aminköszönthetem az embereket a költészet erejével. Olykorzenés összejövetel, ahol műsorvezetés közben néhányodaillő verssorral megmozgathatok érzéseket. De az afajta versmondói lehetőség, hogy a művészt meghívtákegy világvégi kis könyvtárba vagy művelődési otthonba,vagy egy termelőszövetkezeti zárszámadási közgyűlés

elején és végén, május elsején vagy nőnapon köszönthétteaz embereket, megszűnt. Klasszikus pódiumi estre sincslehetőség, de zenei tételeket összeköthetek versekkel,verssorokkal, ezáltal a közönség, az ember szembesülhet aszéppel, s ez abban a pillanatban átsegítheti a mindennapigondokon.

- El tud képzelni a jövőben olyan eszközt, ami közvetít­heti az újabb és újabb fiatal nemzedékekhez a vers­kultúrát? Mondjuk, ha az interneten olvasható Babitsösszes verse, az már közelebb hoz egy kicsit, nem?

- Goethe mondta, hogy az olvasott vers gyalogló madár,mert a vers szárnyas beszéd. Nézd, gyalogló madárralnem sokra megyünk, a költészet csak a szárnyaló beszéd­del, a versből kirepített gondolattal érheti el a célját.A célhoz érés pillanata: amikor a vers mondanivalója aközönségnél landol. Kell a közvetlen kapcsolat a versalkotója és a versmondó között. Ha erre megtalálnánkvagy megtalálnák a megfelelő eszközt, lehetőséget, talánvolna arra remény, hogy visszanyerje régi fényét aversmondás. Lehetséges, hogy másképp kellene mondaniverset: ahogyan mi, fiatalok megmoso\yogtuk Lehotaytvagy Bástit, biztosan váltani kell a mai fiataloknak is.Mert új időket élünk, s ehhez a korhoz új utakat, a koremberéhez új, a mai fülnek megfelelő stílust kell találni.Ha a népművelők ... nem tudom, létezik még ilyen szak?

- Igen, de most művelődésszervezőnekhívják.

- Igen? Nos, ha a művelődésszervezők el tudnának indí-tani egy ilyen mozgalmat - mert erre csak ök képesek -,mi, versmondók, csatlakoznánk ehhez. De egyelőre aztkellene látni, hogy a rnüvelődésszervezök látnak ebbenfantáziát. Mint korábban Békés megyében vagy aNyírségben, Ratkó Jóskaéknál.

- Az Önök versmondó nemzedékét csak úgy ismeri a maifiatalság, mint a nagy generációt. Én egyfajta titokzatoserőt sejtek mögötte. Az én korosztályomban is kialakultegy kis versmondó közösség, mégsem hasonlíthatnámahhoz. Mi lehet ennek az oka?

- Nagy formátumú színészek vállaltak versmondást. Ésmi nagyon tisztelttik őket. Ugyanakkor Gobbi Hilda,Major Tamás, Berek Kati, Jancsó Adrienne sem becstilt le

54 versmondó

bennünket, hanem odaálltak a függöny mögé, s a vers­mondásunk után megsimogatták a fejünket. Megvoltköztünk a kapcsolat. Nem tudom, hogy a mai jelesszínészek hogy állnak a versmondással, na és az amatőr

egyetemi versmondómozgalmakkal. A mi összetartó mű­

helyeinkbe mindenki bejárhatott. Sólyom Katival, BálintAndrissal, Jordán Tamással fiatalként vittük a zászlót ésegybeforrtunk a nagyokkal. Ma kik azok, akikre lehet hall­gatni? A ma is létező zseniális versmondók, előadó­

művészek, színészek kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy meghallgasson téged. Inkább a saját karrierjükkeltörődnek.

- Ön televíziós személyiség is egyben. Bemondáitevékenysége során soha nem mulasztotta el versselköszönteni a nézőket, ha megtehette. Ma mennyire él mega képernyőn a vers, vagy konkrétan egy versmondóműsor?

- Én az utóbbi két-három évben egyre inkább nem látomesélyét, különösen abban a helyzetben, amikor a közszol­gálati televízió is versenyhelyzetbe került. Lassan azok aszerkesztők is eltűnnek a tévéből, akik a verssel egyáltalánszerettek foglalkozni. S ennyiben bizony csorbul a köz­szolgálatiság, mert a profitorientáltság nem éppen a versösztönző ereje. Jevtusenko és Vinokurov, az én kedven­ceim, nem a ma emberének kedvence i. Sokan azt setudják, ki ez a két östehetség. Bezzeg a bébiszisztersz, azsztár.

- A politikai vers mondás háttérbe szorul, egy, csak avilág ezen részén annyira jellemző burkolt metaforikusköltészet - versmondás tűnik vagy halványul el egyreinkább. Mi lesz a sorsa a versmondás ilyetén formájának?

- A mai pluralitás nem kedvez neki, mert az egyik sarkonezt mondhatod, míg a másikon azt. Mit mondanak rá?Semmit, legföljebb arrébb mennek, vagy - a mai erővi­

szonyok között - betiltják a rendezvényt, ha nem tetszik.Beléd fojtják a szót, a verset. Nem hallgatnak meg. De énazért bizakodom, és továbbra is állok a versszeretök ren­delkezésére. Legyen szó közönségröl vagy kollégáról.Vagy leendő kollégáról.

Megjegyzés:

A közszolgálatiság lábbal tiprása, amikor egy elő­

adómíivészt szándékosan vállalhatatlan helyzetbe hoznak,és a negyven évig megbecsűlt, kultúrateremtőmegszállot­tat megfosztják közönségétől, és fordítva.

Kovács P. József már nem a Magyar Televízió munka­társa. Mégis úgy tűnik, továbbra is a publikum és a versmunkatársa marad

Úgy érzem, a közszolgálati televízió a vers sorstársa.A múltja vitathatatlan, jelene legalábbis kétes, jövője

kiszámíthatatlan. A beszélgetés nem győzött meg állításomellenkezőjéről.

Lutter Imre

H.Jn

-~/-::I

.J~

<,...................... _r-- ../'-

EURÓPA (1972)

versmondóKiadja: a Magyar Versmondók Egyesülete

1992

Támogatónk:

'7f

J:n[rrt-Nemzeti Kulturális

Örökség Minisztériuma

Felelös kiadó: PopperFerenc

A szerkesztőség címe:

1011 Budapest1..Corvin tér 8.

Elektronikus cím: vers@c3.hu

Honlap: www.c3.hu/-vers

EURÓPA (1984)

Szerkesztöbizottság:

Elnök: dr. Sződy Szilárd

Tagok:

Tóth Zsuzsanna

Tóth Zsóka

TormaMária

dr. Lutter Imre

Főszerkesztő: Kiss LászlóTelefon: 06 (30) 922-3573

ISSN 1217-3282

Dupla szám: ára 400 Ft

A Versmondó megrendelhető a szerkesztöségeimén.

Előfizetési dij egy évre: 1200Ft

Megjelenikévente hat alkalommal.

Az egyes számok megvásárolhatók az Írók Könyvesboltiában

Budapest VI.. Andrássyút 45.

A címlapon

SzalayLajos Pegazus.

ahátoldalonHarcosok cimű grafikája láthatá.

versmondó 55

tA\,~ ·, )~~

\ I

\~ \\\

Az egy szál Szalay-tusvonal beszéde a papíron ugyanolyan szubjektív megnyilatkozás, mint az irodalom, a vers val­lomásossága. Alkotója szándéka szerint: mintha szóval bánna; a vonalat deklinálja, konjugálja. Szalay legfontosabbspecifikuma: a rajzok alanyi, ego-jellege. Mindennernű objektivitásra törekvés távol áll tőle. Merő szubjektivitás,szalayság, egyéni formaartikuláció az egész életmű, legyen aláírva akár az, hogy Erato vagy az, hogy Weöres-versillusztrációja. Mindegyik Szalay maga. Vagyis nem magánmitológiát, hanem egy sajátosan magyar, európai vallomás­mitológiát sugallnak a rajzai.

Sümegi György