148 - Ft

Zsidei Barnabás A méhészkedés 12 hónapja

Zstfei Barnabás szakírói tevékenységét, gyakorlati és kutatómunkáját mintegy ezer cikk, háromszáz hazai és külföldi előadás és 160 ezer saját nevelésű méhanya tanúsítja. Jászdózsán született, biológiai és lélektani tanulmányokat folytatott itthon és külföldön. Több külföldi egyetem megnívta bfc iógiai tanszékére.

Jelen könyvével a mindennapos méhészeti teendőket ismerteti a jászok izes nyelvén. Megállapításai mögött számos kísérl i * áll. Tervez, rendszerez, i lékei, biztat, írásaiból nagy felkészültség, szakma szeretet tükröződik. Külünös gonddal ir a megfáradt öregeknek és a megértést, biztatást ráró' fiataloknak. Kezdő és haladó méhész t gyaránt haszonnal forgathatja könyv, it, írásait.

Mezö^i/dasági Khdó

Ő I D t l D A R N A U A S

1 É H É B Z K E O á S 111 H Ó N A P J A

I!!) Hí Mi

f l .Vimk inirtn Zsidei Barnabás

A méhészkedés 12 hónapja

II III 1 I I

51Ó382 ' 2 2 0 8 8 7 0 - 5 - 1 - 6 3 8 - 2 2 2 0 8 8 - 7 Dunaújvárosi Könyvtár

Mezőgazdasági Kiadó • Budapest, 1990

SOBOCttlHfkMItflk Farkat Józaof dr. Fehér Erika dr. Lolkos Lajos

Lektorálta dr. Deák Gábor és dr. Halmágyi Levente

© Zsidei Barnabás, 1990

E T O 638.1 (036) ISBN 963 234 2933 ISSN 0238-7271

Kedves Méhésztársaim!

Ismét előhozakodom egy könyvvel. Sokat láttam, próbáltam méhészkedé-sem 40 éve alatt itthon és külföldön. Mondanivalóim nagy részét könyvekben, cikkekben és előadásaimon már közöltem. Most azt sorolom fel, mi a méhész munkája januártól decemberig. Kérem, fogadják olyan készséggel, amilyen jó szándékkal írtam!

Tudom, hogy a leírt módszerektől eltérő vélemények is vannak, de a méhészetben sok minden lehetséges. Mindig az a jó módszer, ami a legeredményesebb. Most azokat írom le, amelyek nálam a legjobban beváJ¬tak. Ha egyszerű is ez a könyv, nem véletlen. A z a lényeg, hogy egyaránt megértse kezdő és gyakorló, megfáradt öreg és lelkesedő fiatal.

Köszönetet mondok a Mezőgazdasági Kiadónak, amiért évtizedek óta számos szakkönyv kiadásával segíti a méhészeket, valamint dr. Szakmár Jánosnak, aki már előző könyvem kiadását is támogatta - szakirodalmi munkásságommal egyetemben.

Megköszönöm annak a sok méhésztársnak a segítségét, akik adatokkal, Iutókkal láttak el, akik kiválasztották, hogy milyen kérdésekről szeretnének olvasni legújabb könyvemben.

Szerény, gyakorlati művemet pedig ajánlom szeretett szülőföldem, a Jászság méhészeinek és öreg tanáraimnak - az összetartozás erőt adó érzéseivel:

Leányfalu, 1989. augusztus 20.

Zsidei Barnabás

5

JANUÁR

rétre fordult az idő. Teljes nyugalom üli meg a méhest, csak a szelek keresik a réseket a kaptárakon. Örökké éhes, jó étvágyú cinkék be-bekopogtat-nak a kijárónyílásokon, s a megzavart fürtből kikíváncsiskodó méhet nyakon csípik. Csipogva röppennek vele a legközelebbi ágra, hogy lakmároz¬zanak. Zsákmányukból csak a méh páncélja marad.

A méhek téli ellenségei Januárban legfontosabb a méhek téli nyugalma. Ezt több állat, sok tényező zavarja meg. Leggyakrabban a cinkék, amelyek különösen a felső kijárót kedvelik. Tömegesen, kitartóan támadnak. Ez a legnagyobb baj! Riasztás után hamar visszatérnek. Egyénileg is, de leginkább csapatostól lepik el a méhest a kora reggeli órákban. A második támadási hullámuk délután, estefelé indul. Éjszakára akarják megtömni begyüket. Kaptárhüek, a méhes megszokott részét lepik meg.

Állandó zaklatásuk nemcsak megapasztja a méhek számát, de sokkal nagyobb kárt is tesz. A nyugtalanított méhek megszívják magukat a hideg mézből, szétszélednek a fagyos kaptárban, hiszen csak a fészekgömböt fűlik. A családnál előbb-utóbb hasmenés tör ki, ami az egyéb betegségeknek is melegágya.

A hívatlan vendégek ellen tarka tollakat fűzzünk sorba kötözőspárgára, egymástól 30 cm-es távolságra. Ezt feszítsük ki a kaptárak kijárói elé úgy, hogy lengedezve se érjék el a deszkát. A szél, a legkisebb légmozgás is megforgatja a festett tollakat, s a riadó cinkék nem mernek akijárókra teleped ni.

Még hatásosabb védekezés, ha 1 cm2-es szemű, négyzetrácsos hagymás-zsákokból hálót feszítünk a kijárok elé a röplécre, hogy a cinkék ne érjék el a kijárót. Ezen is próbálkoznak ugyan, de erejük fogytán felhagynak vele. A szokásos 8 mm-es kijárószűkítő rács nem véd a cinkétől: azon is kopog, hogy kijöjjön a méh.

7

A riasztásokon túl, etelésítel IS cl k-lit-l -./uhliiiiii n . inUk luulát méhesünktől. Távolabb olajos nuiKvakat szórjunk ki ui'kik Mimikáktól védett etetőkbe, vagy olcsó szalonnál, zsiradékot, hóit akasszunk ki dróton afSk-ra. Azokon hetekig clcsipegelnek. Irtani kár lenne őket, lus/en nagyon bűSZnosak. Egyetlen Cinkepál és egy évi szaporulata 40 kílónyl kártékony hernyót, lérget, bogarat fogyaszt el egy esztendő alatt.

Ritkább, veszedelmesebb téli ellenség a fák orvosa, a harkály. Erdős, l i getes vidékek méheseit különös előszeretettel látogatja. Magányos vadász. A kora délelőtti órákban hajtja az éhség az ékcsörű kertészt kalandozásokra. A méhest előbb becserkészi, próbaleszállásokat végez, majd sajátos ujjaival megkapaszkodik a kaptárak függőleges falán. Hihetetlen gyorsasággal vágja a kasok, kaptárak falát, az előtűnő keretet.

Forgácsolómunkáját a kijáróknál kezdi, amikor a család még közel helyezkedik a homlokfalhoz (ti. az élelem fogytával húzódnak hátrább-hát-rább). Csőre tökéletes ácsszerszám. Percek alatt elkészül a rés, amin a rendkívül óvatos fakopáncs benyújtja 10-12 centis, szigonyos, tapadós nyelvét, és mohón szedegeti a dermedt méheket. Roppant kártétele nem is az, hogy sebtében összeszed egy begyrevaló méhet, hanem, hogy az erős zajra a méhek felzúdulnak, szétmásznak a kaptár hideg részeibe, s megdermedve lehullanak, elpusztulnak.

Növeli a díszes madár kártételét, hogy nem kaptárhű: több családnál is próbálkozik. Ha ismét megéhezik, újabb családot, kaptárt bont meg. Veszélyes ellenfél, mert szeszélyesen támad, és 10 perc alatt végigver 4-5 kaptárt is, míg egynél megállapodik. A megtámadott családok ritkán érik meg a tavaszt. Ha mégis, akkor kikeletre a hasmenés végez velük, mely erőt vesz rajtuk az emésztőszervek rendellenes működése miatt.

Riasszuk! A fényes, zajos függelékek, lengő bábok a harkályra is hatnak, a műanyag háló távoltartja a bátor, gyors, de mégis gyanakvó madarat. A macskáktól is tart a téli tolvaj. Ha észrevesszük a közeli fákon, még akkor is riasszuk csúzlival, ha éppen nem a kaptárakat szándékozik becserkészni. Ha semmi sem segít, csaljuk kelepcébe. Néhány órás fogság után nem jelentkezik többé. A szabadban raboskodjék, hogy vészjelzéseit az esetlegesen közeli társai is észlelhessék. Bármilyen éhesek is, többé nem támadják a kaptárakat. Irtani tilos és kár!

Sok méhesben gondot okoznak a kapirgáló csirkék. A gazdasszony féltett jószágai szívesen szállnak a kaptárak tetejére, különösen havas időkben. A ládák alatt is akad mindig kapirgálni valójuk. A lehullott méhet némi próbálkozás után mohón fogyasztják, később rákapnak az élőkre is. Itt kezdődik a baj. Amikor enyhül az idő télen, és a családok megmozdulnak,

gyéren járogatni kezdenek, a tyúkok készenlétben állnak. A kaptár falán, léteién, vagy a földön pihenő méheket gyakorlott mozdulattal vágják szét és nyelik le rendre. Hasonlóan veszélyesek a méhesbe szabadult sertések, mert a kaptárak körül túrnak, a ládák sarkainál dörgölőznek, fellökhetik a móniakást A tetőkre felugráló macskákat is riasszuk el méhesünkből, noha a cinkéket gyakorta riogatják.

lehullást okozhat az egerek zavaró tevékenysége is. A z egér nemcsak Őszszel, hanem a legcsikorgóbb hidegben is bejut a védtelen kijárónyüáson vagy a nem jól záró szellőzőn. Jelenlétét a méhek nyugtalan zúgása, időnkénti felzúdulása, belső futkározása, az alsó kijáró előtti viaszdarabkák jelzik.

Óvatosan függesszünk sötét zsákot a kijáróra, nehogy a fürge rágcsáló meglépjen. A gyanús családot nem kell megbontani fészkében. Zajmentesen húzzuk ki a fészek alól az alátétpapírt, amin már láthatjuk az egér jelenlétére utaló hulladékokat. Kedveli a gyékénypárnát, a sarkokat és a keretiének alját. Gyakorta fészkel az oldaltakarókba. Pálcikával könnyen ki lehet piszkálni vackából. Jól bevált eszköz a csalis, hangtalan egérfogó is. Csali lehet sajt, rántás, vagy hagymás kolbász. A hatás gyors! A csali illata nem sokáig ingerli a méheket. Biztonság kedvéért a kiugratózsákba is helyezzünk diónyi csalit, hogy belefutván a menekülő féreg megnyugodjék, miszerint jó helyre menekült.

A méhek nyugalma A méhes közelében ne tároljunk olyan anyagokat, amelyek folyamatos elszállítása (takarmányok, kazlak, tüzelők, gallyak stb.) zajjal jár. Hasonlóképpen kerüljük az erős szagú anyagok (silózott takarmány, répaszelet, trágyadomb) elhelyezését méhesünk közelében. Favágással még a közelben se próbálkozzunk! Más a vasút, közút zaját ősztől megszokott családok i eagálása a közeli zajra, és más a vándorúiról ősszel megtérő méhek, vagy a mindig csendben, a kert árnyékos zugában szorgoskodó családok magatartása a szokatlan rezgésekre.

I la ősszel nem húztunk volna szélernyőt, szélvédőt a kaptársorok mögé, melle, akkor még január elején megtehetjük, de már nem szabad a tartókarókat leverni, hanem X alakban korcoljuk meg azokat, zajmentesen kötözzük hozzájuk a szélfogót, Semmilyen szélfogó nem érhet a kaptárak-hoz! Ha kátránypapíros kaptártakarást alkalmaztunk az ősszel, akkor súlyozzuk le, nehogy a szél az anyagot a kaptárakhoz veregesse, mert ez nagyon nyugtalanítaná a családokat.

8 9

A móriegcs kapuin takarás, letö védi a csaiwdektól I la hclcnte 15 dkg-os apadást észlelünk, ne (éledjük, hogy a lögyás ennél több, meri a/ anyagcseretermékbizonyos része a méh vastagbelében halmozódik lel mini ballaszt, m letve,a kilehelt pára egy része lecsapódik a takaróanyagokon, felszívódik, tehát a kaptárban marad. A 15 dkg-os apadás valójában 25-30 dkg I i igyasziásl takar.

A méhek nyugalmát a kijárok iránya is befolyásolja. A méhcsalád áttelel ugyan mind a négy égtáj felé fordítva, de nem mindegy, hogy milyen áron, milyen következményekkel. A keleti tájolásra jellemzőek a fagyos szelek. A fészek kissé hőveszteséges, de száraz marad. A család tavaszi fejlődése óvatos mértékű, közepes. A téli kiröpülések hasonlóak.

A nyugati irányra a páradús szellők a jellemzőek. A fészek kissé nyirkosabb, a kiröpülés későbbi napszakban indul, a tisztulás napjai elhúzódnak. Némi hőveszteség is mutatkozik. A tavaszi fejlődés vontatottabb, mint a keleti tájolásnál.

A z északi kijáróirány csak szükségmegoldás. Hideg, szeles, zord ez az irány. A kiröpülések elmaradnak, sok méh veszteséggel járnak (lederme-dés), mert csak késő délutánra melegszik fel úgy-ahogy a fészek. A család májusig is vontatottan fejlődik. A tisztulás többnyire részleges, elhúzódik. A méhek nem szívesen takarítják nyirkos fészkük alját.

A déli tájolású kaptárban (félretéve azt a téves nézetet, miszerint a téli napsütés káros a nyugalomra) száraz, alkalomszerűen takarított a fészek, kevesebb a fogyasztás. Korábban és egyenletesebben indul a tavaszi fejlődés, tömörebb a fiasítás. A téli léputcaváltás akadálytalan. Gyakoribb és teljesebb a kiröpülés, szabályosabb a tisztulás, nyugodtabb a telelő család.

Ha tehetjük, rendezzük át méhesünket a tél folyamán megfelelő tájolásúra. Tehetjük, mert a téli fogság alatt jórészt elfeledik helyüket a méhek, különösen, ha a méhes együtt mozdul el régi helyéről. A m i kis tájolgatás lesz, az sem jár veszteséggel.

A téli nyugalmat a kijárónyílás mértéke és helye is meghatározza. A hagyomány és a megfigyelések szerint a léputcánkénti 1 cm2-es nyílás elegendő kora tavaszig, az élénkebb járásig. Bizonyos értelemben téves az a terjesztett felfogás, hogy télen nagy, tavasszal pedig szűk kijáró szükségeltetik, nehogy a fészek benedvesedjék. A valóság az, hogy a gyengén, rosszul takart, hideg, felesleges lépeket is tároló fészek válik nyirkossá, nedvessé. A z alsó kijárás kaptárok egyébként is be szoktak nedvesedni, ha gyenge a szellőzésük, légcseréjük.

Ha az említett nagyságnál kisebb a kijáró, akkor a méhek által kilehelt szén-dioxid feldúsul a fészekben. Ez nyugtalanítja a családot. Ellenőrzéseink során ezt tapasztalhatjuk, mert a védőrácsra vízcseppek csapódnak, s

a család zúgva szellőztet. Ha túl bő a kijáró, akkor hidegebb lesz a fészek, s a szélső lépre csapódik le a sok pára. Innen az a sok penészes lép tavasszal.

A gyenge családnak a téli kijárót ajánlatos a fészek szélén nyitni, az erö-sebbnek középen. A z alsó kijárásnál a rés mindig dupla nagyságú legyen! Mindezeket az igazgatásokat januárban is elvégezhetjük, mert a méheket nem zavarja.

A/, esetleges belső nedvesedésnél sokkal károsabb a beázás. A kaptárakat legalább 1 cm-es különbséggel előre lejtezzük, hogy a csapadék egy irányban lecsorogjon, ne álljon meg a tetőn. A kaptárak nem lejthetnek ol-I lalra! A kellő szintezést januárban is elvégezhetjük, ha a lábak az őszi esők során megsüllyedtek volna. A z oldaldőlésnél a tetővíz beszivárog. A bá-11< igtető szélei gyakran a tetöfalhoz tapadnak, legtöbbször a vízvezető hor-nyolás is eltömődik, ezen zajmentes feszegetéssel segíthetünk.

I la kaptárainkon a fagy állandósulásával a festék peregni kezd, hiányos, leliétlenül védjük kátrányos takarással, mert az esőverte deszka megszívja magát vízzel, jó hővezetővé válik, hűti a fészket. Igaz, a kaptárt nem fűtik a 111 éhek, csak a fészket, de a hideg, nyirkos méhlakás sok hőt elvon a fészek-löl. Méheinket meg kell kímélni minden felesleges energiakifejtéstől, így a tokozott fűtéstől is, ami nemcsak a mézkészletet emészti fel, hanem a méhek szervezetét is idő előtt elkoptatja, salakanyaggal telíti.

Ahhoz, hogy a méhek téli biztonságát megőrizzük, és gazdaságosan őrizzük meg, ismernünk kell téli, sajátos életüket. Csak néhány gondolatot rlevenítsünk fel.

A méhek a téli fészekben A kijáróhoz közel, részben üres, részben mézes sejteken, a méhek nagyjából gömb alakú csomót képeznek. A telelő fürtöt a lépek szétszeletelik, de a viaszfalon át is megtartják kapcsolatukat, érzékelik egymást a rovarok, egységük nem bomlik meg.

A gömb nagysága nemcsak a család népességétől függ, hanem rugalmasan követi a külső hőmérséklet-változásokat. Ha hidegebbre fordul az idő, a fürt tömörödik, ha enyhül, akkor tágul, lazul. A telelő fürt sajátos szerkezetű. Éghajlatunk alatt nélküle méheink nem vészelnék át a telet, hiába lenne teli mézzel minden sejt. A fürt héja 3-4 tömött rétegből áll, amikben a méhek fejjel befelé sorakoznak. A belső szerkezet laza, ott állandó moz¬i-ássál izomhőt termelnek a serény dolgozók. A z anya a fészek legmelegebb pontjában tartózkodik.

11

A gömb héját alkotó méhek állandó, lassú folyamatban cserélödnek aj átmelegedett belsőkkel. De ha hirtelen nagy hideg tör a családra, akkor í külső héj méhei annyira megdermednek, hogy életfunkciójuk leáll, szerve zetük pár nap alatt elhal. A fészek további mozgása során ez a réteg lehull a fürt kisebb lesz. Különösen a két szélső léputca méhei jutnak erre i sorsra.

A telelő fürt héja csupán 5-6 fok meleg. Amíg meg nem indul január vé gén, február elején az anya petézése, addig a fürt belsejében is 15 °C körül a hőmérséklet. Ha 14 °C alá süllyed, a méhek felfűtik kb. 28°C-ig. A szige teléstöl és szellőzéstől függően ez a folyamat 30-40 percenként játszódik le. Ezért is fontos az előzőekben felsorolt védelem.

A méhek élettevékenységükhöz és a fűtéshez folyamatosan szívogatják a mézet a sejtekből, ami a fészek páratartalmától kissé felhígul. Táplálkozásuk egyenletes, lassú, - hacsak valami meg nem zavarja. Ezért fontos í nyugalom biztosítása! A fogyasztásnak megfelelően alulról fölfelé, elölrő hátra haladnak méheink, az egész gömb. Ha a léputcában elfogy az élelem váltásra csak enyhébb időben kerülhet sor. Ilyenkor a fészekhö megnövekszik, előre fűtenek, a gömb héja megbomlik, s a nép a következő mézes lépet is beveszi a fészkébe, vagy több utcával odábbhúzódva alkot új fészket, A vonulás 20-30 percig tart. A kevés népű gömb viszonylag sok mézet fogyaszt, melegebb takarást igényel. Ezért is fontos pl. az említett szélfogó és a déli tájolású elhelyezés. Mindezekhez az élettani tényezőkhöz adjuk hozzá a zavarás által előidézett változásokat, pusztulásokat, s máris meggyőződtünk, mennyire fontos a méhek téli nyugalmának biztosítása.

Ellenőrzési munkák Legalább hetente járjuk végig csendes léptekkel a kaptársort, keressük a rendellenességet. Leggyakrabban a kijárok körül adódik a baj. Ellenőrizzük, jól zár-e a fogas szűkítő, helyén van-e a cinkevédő, kap-e a család zavartalanul elegendő levegőt, nem fagyott-e be a rés. A z alsó kijáróknál az időközben elhullott méhek, amiket a dolgozók a rácsig kihordanak, köny-nyen elzárják a rést. Takarítsuk el azokkal a hullákkal együtt, amik már kikerültek a röplécekre, nehogy a madarak ezekre vadászva megzavarják a nyugalmat.

Hallgassuk meg a családok életzaját. Ha van méteres gumicsövünk (borleszívó), húzzunk a végébe konyhai tölcsért. Ezt zajmentesen helyezzük el a kijárókhoz. A cső szabad végén fülünk a következő zajokat hallhatja:

A / alig észlelhető, egyenletes, tompa zümmögés a nyugodtság jele. A tűig olyan, mint egy távoli malom halk zúgása. Fészek, takarás, élelem,

wya, levegő rendben vannak. A hangosan síró, zúgó család anyátlanságra gyanús. Bár a nyugvó csalá

dokat nem szabad koppintgatással zavarni, ellenőrizni, hallhatóbb züm-mögésre késztetni, mert ez kifejezetten káros, most mégis kopogtassunk u- ;i gyanús egységhez. A zajra a zúgás hangja emelkedik egy-két magas

sággal, ereje is nő és hosszan, percekig tart. A z ilyen családot gyakorta ellenőrizzük. Ha a tünetek azonosak, mint a leírt, akkor az anyátlanság nagyon valószínű. Megoldás: várjuk meg az első enyhébb napot, amikor van némi röpködés, akkor bontsuk meg az árvát és anyásíthatunk egyesítéssel, tartalék család behelyezésével.

A méhanya télen 'k méhésztől hallottam már, hogy bármilyen gondosan telelte be család-

Iáit, bármennyire gondosan őrködött nyugalmuk fölött a zord hónapokban, a tél során mégis elpusztult, selejtessé vált néhány anya méhesében. A legtöbbször azután kiderült, hogy beteleléskor figyelmük csak a kellő né-i leiségre, a j ó lépekre, elegendő élelemre, esetleg a fészekrendre terjedt ki. Azzal már mit sem törődtek, vajon az anya megfelelő, egészséges, fiatal-e. Sokan még a méhtetűt sem távolították el róluk.

A méhanyákról többek között tudnunk kell, hogy október végére általában befejezik petézésüket. A z utolsó fias lépen pihengetnek. Udvaruk gyé¬n 11 kevesebb dolgozó, és ritkábban kínálgatja őket élelemmel. Arról kevés hiteleset tudunk, hogy az anya betegségei mennyire fejlődnek ki a téli fürtben Sokszor csak következtetünk az anyák pusztulásából, leromlásából, hogy a telelés megviseli szervezetüket és kedvez a betegségeknek.

A / anyák téli pusztulásának gyakori oka a gyomorvész. Valószínű, hogy t fiatal anya szervezete jóval ellenállóbb a nyugodtan telelő családban. A lei tűzött anya petézésén, külsején, viselkedésén már nyár végén meglátszik a kór hatása. A tél folyamán legyengül, mert emésztő béfszakasza egyre kevesebb táplálékot képes felszívni. A rosszul táplált anya petefészkei nem működnek kellően. Ha át is vészeli a telet a beteg jószág, tavasszal gyengén petézik, népe gyakorta leváltja.

A / is bizonyos, hogy a méhtetvek zavarják az anyát a téli táplálkozásban is. Tudvalévő, hogy amikor a méhek etetgetik anyjukat, az élősködő vaksi legyek odatolakodnak és ők veszik át a felkínált táplálékot. Nemcsak az

12 13

anya tetvesedik el, hanem a többi méh is. Ősszel az élősködők igyekezni az anyára húzódni. Néha még 50 darab is ott lapul a jámbor jószág tórái A z anya szervezete lassan leépül, mad elhal éhen. Ősszel fontos tehát méhtetű elleni védekezés, ajáratos fedelezés felviliázása, a család esetlegí naftalinos gyógykezelése, és az anya tetvetlenítése cigarettafüsttel. A m Ősszel elmulasztottunk, azt télen sínyli meg a méhcsalád.

A szűkösebb élelemkészlettel betelelt méhcsaládnál előfordul, hog léputcát kell váltania. Ha enyhe az idő, akkor ez csendben lejátszódik a m; előbb leírt módon. Szigorú teleken nincs léputcaváltás, nem bomlik fel fészek gömbje. A z élelem fogytával fokozatosan csökken a hőtermelés, fészek szigetelő méh-héjai egymás után ledermednek, lehullanak. A z uto só maréknyi méh, ami még él, szoros csomóba fogja az anyát. Amelyi dolgozónak még van valamicske méze a mézhólyagjában, odanyújtja any jának. Mindez már mit sem segít, hiszen éhen nem termelnek hőt, ledet medve halnak el anyjukkal együtt.

A méhcsaládok téli pusztulása A z éhezésen túl a család a leggyakrabban elpusztul, ha anyját elveszti, ri kán éri meg a tavaszt. Előfordul, hogy pl. a fékvőkaptárakban a teleléska bennhagytuk a kismézű Iépeket a fészek mellett, de nem választottuk 1 pontosan. Olykor az anya, ha enyhül az idő, elhagyja fészkét népe zömé vei, és az oldaltakarón túlra, a kismézű részbe húzódik. Itt nem tud a csalá áttelelni, visszahúzódás pedig nincs! A felesleges léppel teleltetöknek éri demes tehát ellenőrizni azt is, hogy a család a helyén van-e.

Ugyancsak a családok pusztulását okozza, ha már ősszel elanyátlana dott, sőt, álanyássá vált az egység. Ezek rosszul, nyugtalanul telelnek, ren geteget fogyasztanak, olykor felélik az egész mézkészletet. A kijárót vizs gálva ez felfedezhető, mert a méhek a keretek kifelé néző oldalléceii mászkálnak. Sok dolgozó ki is röpül és elvész. Ugyancsak a kijárón erő ürítkezési nyomokat láthatunk. A z ilyen család a fertőzés forrása lesz mint lépjeivel, mind pedig elkalandozó dolgozóival, s az enyhe idő beálltává szokásos rablásokkal. A hasmenéses családot nem érdemes télen má egyesíteni, kezelni sem! A gyógylepény már semmit sem javít helyzetű kön. Zárjuk le a kijárójukat, számoljuk fel az egységet.

Mindezeken túl a legtöbb család az atkabántalom miatt hull el télen. H nem jól végeztük a gyógyfustölést, a védekezést, az atkaszívott egyede száma nagy lesz a telelő 10-12 ezer méh között. Ezek a rokkant méhek csa

let) kig cinek, még akkor is, ha október végén szinte minden atkát kiirtot-i mik Akár egyedfejlődésük során, akárkifejlett korukban érte őket az atka

i i iá, szervezetük nem bírja sokáig a téli életet. Állandóan hullanak a fé-ixek alá Kiválásuk a téli fészek rendjét is megbontja: a megfogyatkozott talád megfagy.

Ritka, de még mindig előforduló eset, ha éhező családot fedezünk fel el-le zéseink során. A suhogásszerű, gyenge hang ad okot gyanúnkra. Őszi eljegyzésünk a tanú, mennyi élelemmel teleltük be az egységet. Ha a két

léllj egybevág, készítsünk kézhez kétkilónyi cukorlepényt, vagy kockacuk-11 ii 6s gyors, de óvatos mozdulatokkal bontsuk ki a takarót, borítsuk közvetlenül a keretekre a mentő élelmet, majd takarjunk melegen, zártan. A lepény ne legyen lágy! A cukor nem hull le a léputcákba. A lecsapódó fé-Bekpara segít a méheknek a felszívásban, oldásban. Még a januári idegekben sem viseli meg a családot ez a percnyi, életmentő beavatkozás.

Ellenőrzésünk során sem a kaptárak előtt, sem mögött ne söpörjük el a havat, falevelet az első kirepülésig. A kaptár tetejéről sem! A söprés sajátos tájára méheink különösen ingerülnek, s a fészek könnyen megbomlik, a harcosok a kijáróhoz tódulnak. A bennmaradok szétterülnek a hideg kapui I un. Megszívják magukat a hideg mézből, ami ürítkezésre készteti Őket. I lyakori a ledermedés miatti pusztulás is. Más a kényszerű, gyors, kímélő megbontás és más a méheket különösen ingerlő zaj.

Amit vizsgálódásaink során tapasztalunk, azt jegyezzük fel a méhészeti naplónkba. Ne feledjük a családok számát is felírni! A gyanús eseteket ./inién jegyezzük meg, hogy a legközelebbi ellenőrzéskor tudjunk azono-.itam.

Méheink a teleitetőben Különösen fagyos zugokban, széljárta méhesekben még divat az egyébkén! is üdvös és hasznos, zárthelyi teleltetés. Nagyobb körültekintést, gon-i li isságot igényel, mint a szabad méhes. Ha családjaink szűkös élelemkész¬lettel mentek a télnek, egy védett épületben veszteségmentesen átvészelik i telet. Itt is végezzünk ellenőrzést hetente. Ügyeljünk, nehogy+6 °C fölé emelkedjék a meleg a legfelső kaptársor magasságában. Érdemes minimum-maximum hőmérőt alkalmazni, hogy az ingadozást értékelhessük. \ szükséges levegő kerülő úton jusson be méheinkhez, fény nélkül. A tzükséges páratartalomról vizes zsákok teregetésével, nagy felületű edény \ Izével gondoskodjunk. Ha felmelegedést tapasztalunk, akkor az ajtó, ab-

14 15

fak éjszakai nyitva tartásával hűtsük le a helyiséget, a teleltetöt. A földö tolt megpihennek, majd néhány perces sütkérezés után behúzódnak fész-látható méhhullák többnyire a természetes lehullás egyedei, nem ke nyugtalankodnunk miattuk. A z esetlegesen kiröpülő méheket se igyekea zünk valamelyik kaptárba visszaterelni, mert távozásuknak minden b. zonnyaí egészségügyi oka van. Biztosabb, ha meg sem térnek családjuk hoz. Nem árt, ha egérfogókat vetünk ki, amiket szintén ellenőriznünk kel Oszlassuk el azt a tudománytalan javallatot, miszerint teljesen zárt kijárok (iuhnllgatni az egységeket. Bár januárban még ritka és gyér az ürítkezés,

A t é l i k i r ö p ü l é s

és a méhek megmozdulnak, kiröpülnek. Ilyenkor ajánlatos a méhesbei

szomszédoknak is szóíjunk, mert - noha korai még és csak részleges, kis mértékű ez a kiröpülés - jó néhány méh elereszti bélsarát. Különösen a fe hér színű ruhákra telepednek szívesen. Ha mégis bepettyeznének valami csak hideg vízzel szabad kimosni. A mosószert a ruha szabja meg!

Általában napsütötte részeken köröznek, tájolgatnak méheink. Ha a fö det hó lepné, szórjuk meg a kaptárak elejét mintegy 3 méternyi szélesség

kükbe. A papírt járás után visszatekercselhetjük. Ha elkenték, akkor a mé-i< itől távolabb, lúgos vízzel lemossuk.

A i öpülések befejeztével ismét ellenőrizzük a kijárókat. Távolítsuk el a I nnakadt hullákat. Ahol nyugtalanul szaladgálnak a méhek, ott valószí

n ű m az anyával van a baj, árva a család. Ilyenkor is érdemes tölcsérrel vé-

nógís vizsgáljuk meg, milyen alakú, színű, híg-e, kásaszerű-e a petty. A lurka alakú, sárga, egészségre vall. A feketés, híg - benne mákszemnyi szi-Érd anyaggal - hasmenéses, gyomorvészes ürülék. Kaptáranként jegyez-

kal kell zárt helyen teleltetni, s a levegőt a takarás nélküli méhek a rostaszi veten át kapják. Akkor minek a teleltető, ha méheink takaratlanok, h< dobják ki a hullákat, hol távozik a végét érző, beteg méh, ami a szabadba is, itt is ösztönösen elhagyja családját? A méhek különben sem állhatjál tük lel a vizsgálati eredményt. Nem kell ehhez nagy tudomány, csak némi ha megszokott kijárójuk zárt. A fészek melegétől ne féljünk, nem emelkí I lnyelem és akarat, dik meg károsan, hiszen aszerint fűtenek a méhek, és mi azért hordtuk tet alá az állományt, hogy kevesebbet fogyasszanak, szervezetük ne kopjék f a télen. Ha melegük van, nem fűtenek, szellőztetnek, és minden rendber A g y Ó g y l e p é f i y k é S Z Í t é S G , b e s z e r z é s e Tulajdonképpen csak a 6 °C fölötti külső meleg az egyetlen gond.

lun nárban kerül sor a ma már mindenütt sikerrel alkalmazott és szinte nél-oilo/hetetlen gyógylepény gyúrására, beszerzésére. A z elhasznált szerveri ü, Hasítást gondozó méhet, az idősebb egyedekből, zömével atkaszívott nvágokból álló családokat már a télen alattomos betegség, a noszéma

Gyakori, hogy december végén j a n u á r elején átmenetileg enyhül az ide! vnkia megtámadni. A gyomorvész lappangva terjed sejtről sejtre, idősebb méhről fiatalabbra. A méhész majd annyit lát csak tavasszal, hogy néhány

tartózkodni, vizsgálódni. Előzetesen a szellőzni, száradni kirakott fehérne > -Hadja elkeni a röplécet, a kaptár elejét, a kereteket, s nem fejlődik, csak műt, ruhafélét vigyük fedél alá, hűvösre, nehogy a méhek elkenjék, i '.mylödik.

A gynmorvészt idejében kell megelőznünk. A legeredményesebb véde-ItOZés a tiszta, fiatal építmény és az őszi, nyárvégi gyógyszeres etetés volna ... A tél végi lepényezés még segít, ha az ősszel nem volt gondunk rá!

Kendeljük meg akár az egyszerű, hagyományos fajtát, akár a mostaná-iin divatos méhtápot, ami drága ugyan, de hatásos. A megvásárlás után /(ihahömérsékleten tároljuk kincsünket, hogy a darabokat szét tudjuk ta-

ben szalmával, szénával, avarral vagy kukoricaszárral, nehogy a megfárad posrii centis vastagságúra, mert a beadásnál ez a méret fér a rosta, a takarók és lehűlt szervezetű méhek a hóra szálljanak, ledermedjenek. Van, aki per nyét, homokot, a meleg napsugarakat magába gyűjtő szénport szór szé jobb híján. Szükségből jó szolgálatot tesz a végigterített kátránypapír vag hullámpapír is.

Különösen veszélyes leszállóhely az árnyékolt kaptárak alja, a ládák mö ge, ahová a nap melege nem jut el. Érdemes a kaptárak elé úgy teríteni kátránypapírt, hogy a tekercs zárja a kaptárak és a föld közti, üres részt. 1 meleget gyorsan magába szívó fekete papíron a kissé lehűlt szervezetű mé

il.i. I.apogatás után egymásra rakva tároljuk a februári beadásig. I la magunk készítjük el a korai élelmet, ne késlekedjünk, mert a lepény

nek össze kell érnie a beadásig! A házilag készített lepény azért isjó, mert a méhész annyi gyógyszert adagol bele, amennyit jónak lát és a kívánt hatékonyságúra gyúrhatja. Ezért nincs is szükség háromkilós adagokra, mint a •,/okványos vállalatiból, hogy a szükséges gyógyszert bevigyük a családoknak. Igaz, a házi lepény jóval drágább, mint a vállalati, sok munkával is jár, Út megéri!

EBRUAR Tíz családot alapul véve a következőképp járjunk el: 10 kiló porcukrot 1 nom lisztté kalapálunk, taposunk, hogy szemcse ne legyen benne. Szétt rítjük a konyhaasztalon. Egy üveg Fumagillin D C H pulvist arányosan hintünk. A gyógyszertárban kapható Neo-Te-Sol-ból 10-15 grammm szintén széthintünk, majd az egészet alaposan és többször átkavarjuk. Ez tán 3-3,5 kg, előzetesen hőkezelt, de már langyosra lehűtött mézet csurg tunk szét a porra, majd alaposan összegyúrjuk. Ügyeljünk, hogy ne mára jon benne cukorcsomó. Addig kell gyúrnunk, míg olyan nem lesz, mini pogácsa tésztája: összeálló, nem lágy, nem ragadós. Ezután gyömöszölji | i »i „ n a hónapban első dolgunk, hogy méhcsaládjaink számát és meghatá-vissza a zsákjába, vagy a még jobb nejlonzsákba, amiből az esetleges ne vek sem szivárognak ki. A drága eleséget helyezzük el a konyha sarkába helyezzünk rá nehezéket. A beadás idejéig hátralévő hetekben összeéri olyan lesz, mint a jó szalonna: késsel vékony, összetartó szeletekre íeh vágni. Ezt a lepényt a méhek majd megbecsülik, nem morzsolják sz< egyenletesen hordják el. A gyógyszeres hatás is tökéletes lesz.

Másjavított gyógylepényt is készíthetünk január végén. Ilyen a tejpon

ÓZÓ körülményeit bejelentsük a helyi tanács szakigazgatási szervének. A kedvéért, a tévedések elkerülése céljából írásba fektessük közlendőn-i mi

Községi Tanács Szakigazgatási Szervének, Jászdózsa!

•1/1970. II. 10. sz. MÉM rendelet értelmében bejelentem a tutajdonomat készítmény. Összetétele: 10 kg porcukor, hozzá 1 kg tejpor, az előző ads képező, kezelésem alatt álló, államilag engedélyezett és biztosított, NB-mére-gyógyszer és hőkezelt méz. Keményen döngöljük, hogy összeérjen. 8-lfjf,,,. % családos méhészetemet, ami a legutóbbi egészségügyi vizsgálat szerint kai hatékonyabb, mint az előző, sima gyógylepény.

Virágporos lepényt is adagolhatunk, amit a méhek szívesebben elhord nak, mint a tejporost. Egészséges családokkal gyűjtessünk nyáron virá port. Nyersen nyomkodjuk edénybe, levegő nélkül, majd öntsük le foly kony mézzel 3 ujjnyi vastagon. A virágpor tejsavas erjedésbe kezd, teh olyanná válik, mint a méh által raktározott. Január végén 10 kg porcuko hoz 1 kg virágport, a fenti gyógyszereket és kb. 1,5 kg mézet keverünk, többihez hasonlóan tároljuk.

ttetegségmentes. Méhészetem helye: Jászdózsa, Zrínyi u. 12. sz. alatti lakásom kertje. Őrzé

st ebbel és zárt kapukkal biztosítom. kérem a T. Szakigazgatást, hogy minden vegyszerezésről a lehető legrÖvi-

il<-hh időn belül értesíteni szíveskedjenek, mert a méhek védelmi munkálatait dŐben el kell végeznem. Kérem továbbá, hogy bejelentésemet szíveskedjenek ktnini, majd a másodpéldányt visszaigazolva címemre postázni!

Köszönettel és tisztelettel:

Jászdózsa, 1989. február 2. ifj. Földi János

technikus

A lanácsi szerv hamarosan megküldi a visszaigazolást, és hivatalból den vegyszerezési tényről megküldi majd a díjtalan értesítést. Mind a

bejelentkezési iratot, mind pedig a kiértesítéseket meg kell őriznünk leg-ftlább két évig.

I la a település, a méhes 5 km-es körzetében nagy gazdaság, vegyszerezés! igénylő vetésterületek is vannak, akkor érdemes egy példányt oda is postázni, hogy tudjanak számítani már tavasszal a méheink jelenlétére.

18 19

Műhelymunkák További munkánkhoz sok anyag és eszköz szükséges, hogy a méhek tavi szí fejlődéséhez, fŐhordásra való felkészítéséhez minden feltétel adott lí gyen. Előzetes terveink szerint szerezzük be a deszkát, a lécet, a kéretne valót, keretdrótot, szegeket. Rendeljük meg a kora tavaszi atkafustöléshí a csíkokat, serkentéshez a Fumagillint, Neo-Te-Sol-t. Vásároljuk meg kátránypapírt, fedelezőket, kaplárvasakat, füstölőt, ha nincs elegendő, mostanában forgalmazott motoros füstölők emberkímélők, némi módos tással. A motor önmagában is kapható, régi füstölőre felszerelhető. Ne fi ledkezzünk meg a jó, biztonságos sisakokról sem! Egy alkalmatosság ner elegendő, vitézkedni pedig ostobaság lenne, miszerint a jó méhész ner használ sisakot! Minden eszköz vételénél az a szempont vezessen bennür ket, hogy eredményesen dolgozni csak megfelelő, jó szerszámmal lehe

További elfoglaltságunk a műhelyben lesz. A munkálatokat kezdjük méhészeti eszközök felülvizsgálatával. A kopott kaptárvasat élezzük me A mindig szurkos füstölőket bőrözzük át. Egy-két évig a műanyag fújtató megteszi. El ne feledkezzünk a füstszűrő rosta behelyezéséről.

Vizsgáljuk át a viaszolvasztót, hol kell esetleg hegeszteni, alkatrészt cseréli benne. A pergetőt fessük át kívülről. Meghajtószerkezetét szedjük szét, mo; suk át petróleummal, rakjuk be kenőzsírba. Ha vándorolni is szoktunk a pe; getővel, akkor bádogdobját védendő, bordázzuk körül lécekkel. így élettarti ma hosszabb, szállítása biztonságosabb lesz. A kaptármérleg rovátkázott mé legkarja a rozsdára különösen érzékeny. Még akkor is tisztogassuk, olajozzii át, ha éppen kaptár alatt van. A z éles forgótengelyeket zsírozzuk át. Átfestei csak a szolgálaton kívüli mérleget szabad!

Ha magunk nem tudnánk keretet szabni, ha anyagunk nincs hozzá, v. sároljunk megbízható asztalostól. Egy jól bevált szegezőrámával 2-3 dé után össze tudjuk szegezni az egész éves keretszükségletet. Kezdjük meg lyukasztást és a drótozást is, tavaszra így csak a műlépezés munkája marat

A léptől megfosztott kereteket ne tároljuk a szabadban, eresz alatt, ny tott padlásokon, mert enyhébb napokon a méhek meglelik, s betegséget terjeszthetnek ezzel. Kaparjuk le róluk a viaszmaradványt, távolítsuk el drótszálakat, szegeket. Alkalmi hordóban meleg vízzel keverjünk trisós o datot. A kereteket vastag drótból hajlított kampóra fűzzük ötösével, maj mártsuk meg az oldatban. A fürdő után tiszta vízzel töltött edényben öbl tünk. A z így fertőtlenített, megtisztított kereteket keresztbe rakva, szabaí ban tároljuk napokig, hogy megszáradjanak. Ne feledjük: kezünkre védi kesztyű, arcunkra védőszemüveg szükséges a maró lé ellen!

20

A / etetők karbantartását hasonlóan végezzük. Külön kezeljük az úszóul. Minden etetőt előbb vízben áztassunk meg, hogy a rászáradt cukrot

- oldjuk. Amelyik etető elbírja a meleget, lánggal csapassuk meg, fertőtle-Itsük. A z alumíniumból készült edényeket lúgos oldattal nem szabad ke-.-Inünk! A fából, farostlemezből készült etetőket szigetelnünk kell a tisz-tgatás után, de a szokásos paraffinozást halasszuk tavaszra, mert a téli ön-

i megrepedezik. A / ii résen maradt kaptárakat kaparjuk, tisztogassuk ki. Ha érdemes pro-

H ilis/i találunk bennük, gyűjtsük külön a többitől. Kellő szegelések, pótlá-i>k uián égessük ki benzinlámpával, fessük át előbb hígabb, majd sűrűbb, Izálló festékkel.

A n istakeretet drótkefével - kíméletesen - tisztogassuk meg a viasztól, pro-lOlllZtól. Szögeljük meg a meglazult részeket, feszítsük ki új szegekkel a rostát.

A pergetéskor fedelezést végző asszonyaink munkáját tesszük könnyebí r , ha ÍI téli hónapokban kereteink méretére fedelezőállványt és tálcát ké-fcitünk. Mindent nem vehet meg főleg a kisméhész, hát barkácsoljunk! kiintál kérjünk, vagy valamelyik szakkönyvből böngésszük ki. A tálcát niir . inylemezből hajlítsuk, sarkát dolgozzuk el, nehogy sértsen.

Nélkülözhetetlen eszköz a kezelőláda. Könnyű lécvázra farostlemezből ' . • . A állítható. Egész kereteknél 6, félkereteknél 10 férőhelye legyen. Fede-

n jon, nyele akkor jó, ha erős (hiszen mézeslépekkel súlya 30 kg körüli!) s merev.

Kimaradt farostlemezből, rostaszövetből könnyen előállítható a még 'iinilij', nem eléggé elterjedt rajláda is. Teteje tolós rendszerű, csupán két i igyobbik oldala rostázott, védőpánttal ellátott. Félfordító zárja a sínben nojtgatható tetőt.

Méhészeti kiadásainkat, beruházásainkat csökkenti, ha a virágporgyűj-ökel magunk állítjuk elő. Sok méhész azért nem gyűjtet virágport méhei-i i meri nincs gyűjtője és piaca. Piacot lehet találni, csak jelentkezni kell a - i ' ".kedelmi szerveknél, a drága szedőből pedig csak egyet vásároljunk,

oi iiiik szét darabjaira, majd állítsuk össze az anyagszükségletet, szabjuk l él máris szögelhetünk - féláron!

A kaptárépítés / már nagyobb gond. Nem azért írok fel ennyi elfoglaltságot, hogy mind¬

i egy hónap alatt készítse el a méhész, de egyik ezt, a másik azt készít, mi éppen nincsen. A kaptárak csillagászati összeget tesznek ki manapság, rdemes tehát barkácsolni.

21

Látszólag jelentéktelen követelmény, hogy méhészetünkben mindé keret szabályos alakú, derékszögű, ép legyen. Különösebben nem is goi dolunk vele, pedig a szabálytalan, eltorzult lép sok baj forrása lehet! Mos hogy a műhelymunkák ideje járja, figyeljünk oda! Hol követjük el a hib kat? Már a keretszegelésnél. Ehhez a művelethez - a legmodernebb, aut< mata szegelőrendszert nem tekintve - szükséges a milliméter pontosság ráma, mintafa. Különösen a hagyományos, magasabb kereteknél. Az el meket, a pontosan leszabott léceket úgy helyezzük bele, hogy tökéletese illeszkedjenek és egyformán feszüljenek.

Sorosan szegeljünk. Egy-egy szeg a felső lécbe, az alsóba, majd isid körben haladjunk. Kiemelés után az oldalszeget csak alátámasztás után ü sük be. Ügyeljünk arra, hogy az oldallécek ki ne forduljanak. Egységese 40-es szeggel dolgozzunk. Alacsony keretnél a 35-ös is megfelel. A gyei gébb alsó szeg miatt a keret könnyen elveszti derékszögét, a nyomásna nem tud ellenállni kezeléskor, szállításkor. Különösen a fiatal építménye torzulnak el gyorsan az ilyen keretben. A z elferdülés során besütött dró háló meglazul, elereszti a lépet, ami megroggyan.

A torz keretben megroggyant lépek különösen vándorláskor jelentene nagy veszélyt, mert könnyen leszakadnak. A szétfolyó mézben százáv, fullad meg a méh, olykor az anya is. A család vesztesége mellett rablásra vezethet a megszakadt lép.

Ugyancsak rosszul cselekszünk, ha túlhúzzuk a keretdrótot. A nagy er tői meghajlik a centis léc. Később - feszülve - megpattan, és a lép elvesz gyámolát: lóg a keretben, szállításkor kileng, sok méhet agyonverdes.

Nagy hibát követünk el, ha nyers fából dolgozunk. A z ilyen keret veti medik, nehezen illeszthető, gyakran eltolja még a többi fülét is. Torz olda lapját a méhek a kaptárfalhoz ragasztják, ami kezeléskor gondot jelent, molyok is a rés mögé húzódnak. A ragasztás miatt nagyobb erőt kell kife tenünk a keretmozgáskor, mint amennyit a ráma és a lép kibír. A z épí mény megszakad, a sejtek elhúzódnak. Ezekbe már nem petézik az any

A keretek vetemedésében szerepe van a nyirkos, beázós kaptárnak is. A z e nedvesedett lécek tavasszal száradni kezdenek, és szilárdságukat, szabályoss gukat elvesztik. Használt, kitisztított keretek ismételt igénybevételénél elöb pótszeggel erősítsük meg a meggyengült kötéseket - rámában.

Füstölőanyagaink A februári fagyok, havak hátán begyűjthetjük egész évi fustölőanyagainki is. Nem elegendő, hogy jó füstölőnk van, abba olyan égnivaló is szüksége

22

hosszan, egyenletesen izzik, elegendő füstöt ad, nem bűzös, fújtatás-em szórja a szikrát, nem lobban el percek alatt, könnyen begyújtható,

• rezhető és tárolható. K issc nagy igény ez a jelentéktelennek tűnő méhészeti kelléket illetően,

|| .1 zökkenőmentes munkához elengedhetetlen a megbízható füstölő-myiiK. Tekintsük át, mivel füstölhet és füstöl évtizedek óta a méhész:

i 'i i-g, jászsági méhészek még manapság is gyűjtögetik a vízibuzogányt, és ||) tán ilják egész évben, hogy nem bomlik meg a pihés, tömör maghalmaz. Ml nlmasint meggyújtják a hegyét, néhány fúvás, és tartós parazsat kapnak. • .i k.isok, nagyapáktól örökölt köpűk, néhány kaptárjuk kezeléséhez elegen-|ö ez a 1 iistforrás is, de 10-20 kaptárhoz már nem. Kezeléskor csak rá kell fújni I ilÜlről lefelé, és máris szép füstnyaláb irányul a nyugtalankodó méhek felé.

l Igyancsak az erdőt, mezőt járó, idősebb méhészek raknak öreg fazekuk, kezdetleges füstölők tüzére pöfeteggombát. Füstjétől a méh kissé kába lesz, megnyugszik, zavartalanul lehet kezelni. A tapasztalt öregek azt

ndják, hogy a rablás is ritkább, ha a mindenkori füstölő parazsára egy Ml pöfeteg kerül.

Szintén ősi füstölőanyag a tapló. Csendes tanyák, Öreg porták, fásított i .i k e perfáiról, diófáiról, vagy éppen az ártéri fűzekről gyűjtheti be a gazda.

Kifőzi, megszárítja, kemény doronggal, balta fokával tömöríti. Olyan ínyag válik belőle, amit egy szál gyufával is meg lehet gyújtani. Parazsát pe-

I)- úgy tartja, mint semmi más! A méhész ráfúj, ha nincs füstölőjének fúj-iti íja, s a parázs felizzik, felpiroslik. Akkor rádob egy marék szénát, vagy

ni.i . égnivalót, ha tömör füstöt akar, mert a tapló kevés füstöt ad. Mindhárom füstölőanyag csak kisebb méhészetben állja meg a helyét.

I llrtelen alkalmakkor sokan csak újságpapírt, mindenféle kaparékot gyömöszölnek a füstölőkbe, hogy gyorsan füstöt kapjanak. Kerüljük! A papír Ugy hővel ég. Füstje káros anyagokat tartalmaz, ami árt a méhnek, méznek egyaránt. Különösen legelők közelében raknak száraz trágyát a füstölőkbe, mert ezek jól tartják a parazsat. Régi ínségörökség ez, abból a szegényes időből, amikor tüzelő és pénz híján taposott és szárított trágyával tü-Mltek laluszerte. Kerüljük, feledjük el ezt a módszert, mert nem higiénikus. A füsttel salakos darabok, el nem égett foszlányok is jutnak a lépekre, különösen, ha fújtatós a füstedény. Korszerűen, eredményesebben csak korszerű eszközzel lehet dolgozni!

Minden feltételnek megfelel a korhadt, pudvás fa. Árterületen, folyók menti tüzesekben, nyárfásokban az élelmes méhész könnyen talál pusztulásnak indult fát, aminek a belseje már sárgásbarna, pudvásodó. Hántsuk le ,i még meglévő kérget. Alatta egy-két centis, szilárd, szinte csontkemény-

23

ségű faköpenyt találunk. Ezt áttörjük, lefejtjük fejszével és ékkel, s elértük pudvát. A kitermelése gyorsan halad, csak széles fejű baltával dolgozzua mert a kis hajlásszögű fémfej könnyen beszorul a viszonylag puha, sokszí nedves faanyagba,

Ajánlatos hosszabb nyelű szerszámot alkalmazni, nehogy a vésésbe szükséges feszítés nehézséget okozzon a kisebb erővel rendelkező, vag idősebb méhészeknek.

Vágásonként érdemes öklömnyi vagy kisebb darabokat leválasztani.. nagy darabok nehezebben száradnak, kitermelésük is nehezebb. Attól r riadjunk vissza, hogyha csupa víz az egész korhadó belső! Nyárig van ide kiszáradni.

A z előzetesen lehántolt kérget is hasznosíthatjuk, ugyanúgy, mint a f burkot, csak válogassuk külön. A készülékben másképpen ég a kéreg, mii a lazább szerkezetű, de jól parázsló pudva. Még együttesen sem érdemi égetni a hármat, mert kezelés közben vagy hirtelen ellobban az égéi anyag - áttüzesítve a füstölőt - vagy elszunnyad a parázs.

A kitermelt pudvát levegős helyen teregessük szét. Nem ajánlatos tűz napra tenni, mert a nedves anyag felszíne repedezik, sok pora lesz, ami fűi töléskor szennyezné a lépeket. A darabok belseje pedig annyira megkem nyedik, mint a kő. A lassú, egyenletes szárítás a legmegfelelőbb, mert íg olyan fűstölőanyaghoz jutunk, amit kézzel is a kívánt nagyságúra tudun tördelni, akár kezelés alatt is. Jómagam a zöldségboltokban kapható mí anyag hálókban tárolom árnyékos, szellős helyen az értékes zsákmány Legalább 3 évre valót. A hagymás-, krumplishálókban felakasztva tavaszi egyenletesen megszárad.

Akármilyen füstölőt alkalmazunk, a pudva alá tenyérnyi papírral gyújt sunk be, aminek füstje még a szítás alatt elillan. Amikor megjelenik a ké kes füst, ez azt jelenti, hogy tüzet fogott a pudva, mehetünk kezelni. Mé néhány fújás és színültig megtömhetjük az edényünket - kissé nyomkod va, hogy a parázs könnyebben terjedjen, összefüggő legyen.

Alkalmilag jó füstöt ad a szárított háncs, fatörmelék, vastagabb forgác_ csak sose égessük lánggal! Hiányosságuk, hogy gyakran alakos elemeket szikrát, pernyét, parazsat lövellnek ki égéskor. Gyújtósnak viszont beváltak

Erdős, hegyes vidékek fustölőanyaga a kesernyés illatú, szárított moha A füstölőben kissé zömíteni, tömködni kell, hogy parazsat tartson. Na^ gyobb huzattal jól füstöl. A terjedőben lévő motoros füstölőkben kiválóai alkalmazható.

A száraz falevél is hatékony füstöt ad, ha jó parázs van alatta. A diófa le vele pl. kellemes, tartós, illatos termék, de csak szárazon! A fenyőtoboz f

24

tálás tüzelő, ha ébren tartjuk könnyen hamvadó parazsát. Mindezeknek k i t/i is hátránya viszont, hogy sok a pernyéjük, gyakran kell füstölőt üríteni.

A kukoricacsutka már biztosabb, komolyabb fűstforrás. Elvagdalva, liKHZCZÚzva gyorsan szárad. Könnyen beszerezhető, tárolása könnyű, csak k ukoricaszemek ne maradjanak rajta, mert akkor az egerek fészke lesz. Jó Mrazsű, édeskés füstű tüzelő. Hasonlóan jó szolgálatot tesz a napraforgó fyt, szára is. Lassabban szárad, levegőigényes, mert könnyen rothad. (lyakran kell forgatni, mert csak akkor száraz igazán, ha az ujjunk között már könnyen szétroppan.

A termesztett dohány szára, sarjú levele, virágzata - kellően szárítva, da-i |h< >lva - kitűnő anyag füstölőnkben. Kezelése s szárítása azonos a napra-fbrgóéval. Érzékenyebb torkú, gyengébb szemű méhészeknek nem való, Rlflrl füstje kissé erős.

A tekercsbe gyúrt, kötözött rongyot is alkalmazzák még, de kellemetlen i f i nyomot hagy a mézben, bűze napokig érződik a méhészen is, még

alapos mosakodás után is. Sok más anyagot felhasználhat még a méhész, ami éppen a közelében

található. A z elfoglaítabb városiak füstkockákkal dolgoznak, ha hozzájutlak l '.nnek alapanyaga a leforrázott, préselt, gyúlékony anyaggal átitatott fűrészpor vagy fahulladék. Kissé költséges, ezért nem is terjed kellően.

Általános elvként tartsuk szem előtt, hogy csak olyan anyagot égessünk fllltölőinkben, ami nem tűzveszélyes, aminek nincs kellemetlen utóhatás a i m nem szennyez, nem árt sem nekünk, sem a méznek, sem a méhek-n. k Pl, rablás megszüntetése céljából kénport adagolni a parázsra veszedelmes dolog, mert a kéngáz nagyon károsan hat a kezelő légzőszervére. A Mikiik által emlegetett karbolos fustölőanyag hatékony ugyan, de a csalá-(I. »k ti latukat veszítik. Kutatást okoz. A z anyákat gyakran csomóba fogják a mi i • / avart méhek, mert nem állják a füstjét. A méz is átveszi a kellemetlen lm/1 Kerüljük a gázolajjal való átitatást, begyújtást is!

I lavasi méhésztanyán hallottam egy öreg székelytől a következő böl-i MMiéget: A m i nekünk büdös, az a ménnek is büdös. Azért, mert füst, még lohcl jó szaga!

Az anyarendelés \ Kelőbben hét végi, szombati méhészek vagyunk. A települések fejlődé

vvel méheseink lassan kiszorulnak a falvak, mezővárosok peremére, eset-|ag a közel i telkekre, tanyákra. így az anyanevelés is nehezebbé válik. Spe-

25

cializálódunk. A legtöbb vándorméhész nem ér rá idejében anyát neve_ A növekvő elfoglaltság miatt sokan anyavásárláshoz folyamodnak. Ez h iyes is, ha a méhész úgy érzi, a vásárolt, céltudatosan tenyésztett anj jobb, mint amilyent ő tud sebtében nevelni, esetleg menteni különféle, tes értékű bölcsőkből.

A z előrelátó ember nem hagyja a rendeléseket az utolsó pillanatr Amikor megtervezi az új esztendő méhészkedését, a vásárlandó anyákat számításba veszi, nehogy lemaradjon, nehogy hónapokkal később kap. meg az anyákat, mint ahogyan szeretné.

A tél végi rendelések mellett fontos, hogy megbízható helyről vására junk. A z utóbbi években fellendült az anyaeladás. Sem a minőség, sem _ árak nem egységesek. Nem mindig az olcsó anya ajó! A lelkiismereteset válogatva nevelt, jó vérvonalból, törzsből való tenyészállat önköltsége mí gasabb ám, mint a szedett-vedett, kifogott, mentett anyáké. A z évenkéi változó árakon se lepődjünk meg.

Előnyt jelent a vásárlónak, ha már előző évben meg tudta tekinteni méhest, ahonnan anyát vásárol, rendel. Tapasztalatból tudom, hogy a n gyobb mennyiséget rendelő elnökök, vásárlók még a nevelési munkálati kat is szívesen megtekintik. A sok mindent megért öregek elhozzák az ir nyitásuk alatt méhészkedő, bogarászó fiatalokat, hogy figyeljék a méhe járását, egyöntetűségét, támadékonyságát, stb. Még a tenyészcsaládból lehet választani a nagyobb anyanevelőknél. Méltán, hiszen tisztes árat zetnek az anyákért!

A lehető legkorábbi szállításokra tévézzük meg azt a körülbelüli anyá amennyit az előző feljegyzések szerint a méhek le szoktak váltani, vaj amennyit mi selejtezünk ki kora vagy silánysága miatt. Azt is vegyük sz mításba, hány családdal szaporítjuk az állományt. Ne feledjük azt sem, m lyen arányban szokott sikerülni anyásításunk. Inkább néhány anyával töt bet rendeljünk, hiszen a felesleget tartalékolhatjuk, bármikor felhaszná hatjuk, ha szükség lesz rá. Bevált tervezés, ha a kellőnél 10%-kal többet rer delünk, mert sok minden közbejöhet. Ha a felesleges anyákat időben vis2 szamondjuk, az nem jelent fennakadást vagy veszteséget az anyanevelí nek, hiszen a jobb anyákért sorbanállás van. De az már nagy gond, ha utolsó pillanatban rendelünk az eredeti mennyiséghez még 10-20 petéző A telepek előkalkulációval nevelnek, az utórendelést nem tudják mindi fogadni. A z anyák szállításáról, átvételéről, fogadásáról később olvasun még.

26

!n (íhordás a telelőből Ibruár vége felé enyhül már a külső hőmérséklet. Ha a telejőben még éj-

Bakai szellőztetéssel sem lehet a nappali hőmérsékletet+6°C alá szorítani, akkor mielőbb ki kell rakodnunk. Kirakásra lehetőleg olyan napot vá-

i . ..unk, amikor valószínűen lesz kiröpülés is. Ez nem függ attól, hogy hó ikai ja-e a talajt. Mindenekelőtt lomtalanítsuk a méhest. A kaptárak helyét

most meg is változtathatjuk, de az egész méhest is áthelyezhetjük, mert a III Ingság alatt a legtöbb méh elfeledte eredeti helyét. Ha pedig az egész néhes helye változik, semmi eltájolás nem lesz, mert a méhek viszonyla-

gONun mérik be családjuk, kaptárjuk helyét. A szomszédoknak szóljunk a várható kiröpülésről, tisztulásról, nehogy

Uhafélét teregessenek ki az udvarra száradni, szellőzni. Ilyenkor a kiröpü-. | alacsonyabb hőfokon is megindul, mint természetes körülmények kö-Mpette. A hirtelen fény, a friss levegő, a külső hőmérséklet emelkedése, a akudás mozgása kissé megzavarják az egyenletes körülmények között te-|IÖ i-saládok nyugalmát. A tisztulás még hűvösebb időben is megkezdődni A / ürítkezés - részben az új tájolás miatt - zömével a kaptár körül tor

iunk. Gyakran elkenik méheink a homlokfalat, a tetőt. Ne ijedjünk meg, még nem hasmenés! Nem gyomorvész jele, hanem természetes folya

ttál Mindenesetre már kirakáskor távolítsuk el a védőrácsokat a kijárók-• •l . nehogy a tömeges kiröpülést akadályozzák.

A kihelyezett családok hirtelen felzúdulását mérsékelhetjük, ha nagyon kvatosan rakodunk, nem hintázik, leng a kaptár sem a saroglyán, sem a ke-• 111 ik ben. Ne döntsük meg vízszintes helyzetét. Rángatásmentesen, puhán i- pdclve hordjuk ki, helyezzük állandó helyükre a ládákat - lehetőleg le

ni kiiáróval.

Az itató

a Uai zárt helyen teleltettünk, akár a szabadban, gondoskodjunk arról, hl így már az első kiröpülésnél működjék az itató. A méhek rákapnak, nem kószálnak el, nem lesz veszteség, nem zavarják a szomszéd itatóin a ba¬romfiakat stb. Téves felfogás, miszerint csak nagy járáskor, nyáron kell a vl/ a méneknek! A szorgos jószágok most már minden órát kihasználnak a

ipi -rodásra. A fiasítás már a tél közepén megindult a legtöbb családnál, kell tehát a víz. A belső lecsapódás, páracseppek, a fészek nedve nem pótol mi\ som m it: a vízigény több deciliter naponta, majd a fejlődés csúcsán el-

27

én a litert is. A helyben felállított itatóról percek alatt megfordul a vízhon meh. Szervezete még a hűvösben sem hűl le, nem lesz iedermedés, elhullj A távolról hordó ménekre útközben sok veszély vár a ledermedésen kívül

A z itató lehetőleg napos, szélvédett helyen működjék, közel a fóldhö Tavasszal lehetőleg meleg vizes itatót üzemeltessünk. Ha módunkban á ne az egész tartály vizét melegítsük, hanem pl. egy fémtepsi, fémtálca alji ahova a tartályból lecsepeg a víz, és tovaáramlik a hornyolt, csatornás en hen lejtős deszkalapon. Ezt a módszert leginkább lakásközeiben lehet i alkalmazni. (1. kép)

A részmelegítős itató üzemeltetésénél ügyeljünk arra, hogy az égési mék (fűst, gáz) és a fűtőanyag (olaj) ne szennyezze a vizet. A víz elnyeli gazok egy részét, a méhek nem hordják, leszoknak róla. A hőforrást úi helyezzük el, hogy lángját a kora tavaszi szél el ne fújja. Ügyeljünk a tűzbi tonságra! Se a láng ne csapjon fel túl a lemezen, se a fűtőanyag edénye ne dű jon fel, mert a víztartály szigetelése, az itatódeszka vagy száraz avar meggyu ladhat. A tavaszi szelektől könnyen terjed a tűz az épületekig, kazlakig.

Mindjárt az első kiröpülésnél csalogassuk méheinket az itatóra nén méz rákenésével. Arra viszont nagyon ügyeljünk, nehogy kifogyjon eldi A tepényezéS guljon a víz az itatón, mert akkor a méhek szétszélednek, nem járják a bi tonsagos lelőhelyet. Akkor is üzemeljen a készülék, ha várhatóan hűvi

te

Urad az idő. Szükségből ilyenkor is kijár néhány tucat vízhordó, ésazelö-I lelzések rendszerint tévednek a várható időjárás megítélésében. Ne feli link legalább hetente átsúrolni, letisztítani szagtalan eszközökkel az 0BSZ ítatólapot, a rovátkákat, mert a moszatokon kívül káros gombák is rá-•li pcdnek a fa részre, hullák és hulladékok teszik ihatatlanná a tavasszal

Ifanyat érő vizet. A tisztításhoz semmilyen vegyszert vagy mosószert ne II /náljunk, csak bő, forró vizet.

I la nem tudjuk megoldani az állandó tüzelésű itatót, akkor egynapi cse-11 yrshez elegendő vizet tároló hordót alkalmazzunk. Ma már szinte töké¬i> hőszigetelő anyagok kaphatók az üzletekben. Szigeteljük le a hordót

Dlnden oldalán. A reggeli forró víz délutánig meleg marad, amíg a méhek inak. Elfolyás nélküli itatót tavasszal ne alkalmazzunk! Betegség forrása ihel! Más a helyzet a vándortanyákon, amikor is csak néhány naprajutta-niik vizet méheinknek, pl. akácon, a földmélyedésbe terített kátránypapír Ibiében, de erről később szólunk.

h'oS ^ e S Ö ' 0 1 , S Z é m

V é Ű e t t 1 , 3 , 6 , a v a s z t o 1 ö s z i 9 a r a n V a E csak löbb rovátkolt itatóléc kell |

(Fotó: Kalocsai Marta, Fót)

28

loknn vitatják, mikor érdemes, mikor a legeredményesebb a lepény be¬i i Van, aki a korai beadás híve és már december végén adagol, míg má-

•i i >ak a tél enyhültével, amikor már némi kiröpülés is adódik, akkor bo-Mii.i ,i keretekre a lepényt. Tudományos intézményt képviselő méhész is m il.iikozott már úgy, hogy jobb a lepényt minél előbb beadni a noszéma - Ilon Az igazság az, hogy a noszéma, a gyomorvész ellen nem télen kell

ili ke/.nünk, hanem még az ősszel, nyár végi etetésnél. De erről majd lUtfUsztusban olvasunk. A januári, február eleji lepényezést csak két dolog Indokolhatja: vagy éheznek a kevés eleséggel betelelt családok, vagy szem-in . i l.ii hatóan noszémásak lettek az őszi gondatlanság, vagy helytelen teleid . miatt Minden egyéb elhamarkodott etetés felesleges, sőt zavarja a csa¬

litok megszokott tavaszi nyugalmát. február vége felé, olyan napon lepényezzünk, amikor napfény, némi ki¬

i (iplllés is várható. Ezt reggel a méhész meg tudja ítélni. Ne riadjunk vissza í m il. hogy még a reggeli órákban fagy van, ettől függetlenül megkezdhet-Ittl i beadást Legalább méheink nem zavarják munkánkat, hiszen össze-i Iva ülik a lépeket.

A lepényeket már előző napon meleg helyiségbe vittük, ahol szétlapít-Iftttuk I cm-es vastagságúra. Fűtőtestre vagy mellé rakni tilos, mert annak In I|I' lebontja a drága gyógyszert! A laposra gyúrást inkább lábbal végezzük

29

el, mint hővel könnyítsük! Terv szerinti adagokat készítsünk ki Önálló p, pírlapokra. Ha üzletben vásároltat alkalmazunk, akkor a nejlontasakí csak reggel nyissuk meg, hogy a ráborítási felületet, ahol majd a méhek e érik, biztosítsuk. A z éjszaka folyamán ti. sok nedvességet magába szívna lepény, ragadóssá válna, a beadásnál beragadnának a méhek is. Készítsüp füstöt a kézhez, mert a fészek takarójának megbontásakor a méhek még I degben is a keret tetejére húzódnak, s a lepény borításánál agyonnyomó] nak! Egyszerre csak egy tálca lepényt vigyünk a kaptárakhoz. Gyors takj róemelés, majd a lepényt úgy borítsuk a keretekre, hogy a méhek több kel keny helyen hozzáférjenek. Pontos takarás következik az esetleges fii után, majd a fészek oldalánál kihúzzuk a keretek alá télire behelyezett il pedőt. Ezt a folyamatot ugyan később is szokták alkalmazni, de legjobb m nél előbb eltávolítani a téli hullákat, csepegéseket, esetleges penészedés A száraz, tiszta fészek a jó tavaszi fejlődés egyik nélkülözhetetlen feltétel] Ugyanígy eltávolítjuk az esetlegesen átnedvesedett takarókat anélkül, hoi a fészket háborgatnánk.

A lepény mennyiségénél azt tartsuk szempontnak, hogy elsősorbá nem élelempótlás a cél, hanem a gyógyszer lassú bevitele. Ezért kell p csak annyi elhordási felületet biztosítani, amin át 3 hét alatt elhordják ml heink azt a másfél kilónyi lepényt. Ha van a családnál elegendő élelem, fl lösleges is lenne a gyors elhordás (mikor is rengeteg cukrot lemorzsolnak méhek). A z egyenletes, mérsékelt elhordáskor a család szinte mindé egyede, és főleg a fiasítás minden álcája kap a gyógylepényből, hat rá1

gyógyszer. Ez a cél! Élelempótláskor más a helyzet. Lepénnyel viszoj csak akkor pótoljunk, ha nincs mézeslépünk, és a család készlete egy kild gramm alatti. A mennyiséget a családok mérete is meghatározza. A tartali kok fél adagot kapnak.

Ésszerű, ha február végétől március közepéig, a rendszeres napi járási biztosítjuk a lepényt. Ez nem mindig sikerül egy beadással, egy adaggal. D úgy is végzünk futó vizsgálatot, tehát később is adhatunk családjainknak k pényt, mert az első nektárhordásig (20-30 dkg-os gyarapodásig) méhein szívesen és kis veszteséggel elhordják, elfogyasztják a tápot. Egyszerre 3 kj lónyit beadni nem ajánlatos! Inkább két részletben adjuk.

Örvendetes jelenség, hogy olyan méhtápok is kerülnek ma már forgí lomba, amelyek fejlesztő hatása elképesztő. Nemcsak egészségügyi vona kozásban állják meg a helyüket, hanem a családok szaporodását a m a i mumra növelik. Ezeknek a tápoknak a beadását mellékelt utasítások írja le, módszerük még nem teljesen kiforrott.

ÁRCIUS

A törzslapok Márciusban sor kerül a családok átvizsgálására, ehhez pedig alapvető kel-li l a/ ésszerűen összeállított törzslap. Már 5 család esetében is szükséges a pontos feljegyzés, adatrendezés. Mind a tervezésnél, mind a munkálatoki g I nagy szükség van az adatokra. Emlékezetünkben 2-3 családon túl nem bírhatunk.

A lörzslap legalább füzet nagyságú, vastagabb papír, amit háromujjnyi H lléccel és hat függőleges vonallal osztunk fel. A fejlécen jelöljük a család ./amát, ami azonos szokott lenni a kaptár számával. Kétcsaládos ládánál hátulról állva határozzuk meg a családok számát: 6/jobb, 6/bal (ld. Törzs-liip).

11 gya ncsak a fejlécen szerepel az anya rovata is. Ide írjuk az anya szárma¬i .ai, korátjelét, beadásának idejét, esetleges hibáit (bal lábát húzza), tu-

i ((üonságait: szórtan petézik, futkos, táblásán fiasít. \ család függőleges rovatait a dátum kezdi. A második oszlopba a fiasí-

11 máma kerül. Itt különböztessük meg a fedett és a nyitott fias lépeket: IP , \ I'(nyitott fiasítás). A harmadik rovat a család népességét mutatja. ' lindig az időszaknak megfelelően mérjük a léputcák tömörségét! Ezután I H n / készletet írjuk fel becslés alapján. Csak a fedett eleséget vesszük szá

mi i.ciha. Zárt tenyérnyi méz két oldalon, szűk fél kilogrammnyi. A z ötödik mwtöleges sor az esetleges műlépeké. Egész évben erről olvasható le, mikor, hány műíépet kaptak.

A / utolsó rovat a legszélesebb, a megjegyzéseké. Ide írhatjuk pl. az etető | idisát, a beadott élelmet, elvett fiasítást, mézet, népességet stb. Ide jegyi /./ük a család viselkedéséről tapasztaltakat is: ingerlékeny, lefut a lép-tn\ megüli hasítását, ragaszt, szemetes, tiszta, mézét tömöríti stb. A z eset¬i |ii . i'.vógyszerezést is ide írjuk.

\ ii >i /slapot a kaptártető belsejére tűzzük rajzszeggel. Felnyitáskor át tudtuk i. kmteni, mielőtt fészket bontunk. A vizsgálatok közben is adatoljunk.

\ hu /slapokon túl érdemes egy fűzetet vezetni valamennyi családról, imlbc - a családszám és kezelési dátum feltüntetésével - rögzítjük az ösz-

I lasíuis mennyiségét, a népességet, a mézkészletet, az anya évét, a mű-

30 31

TÖRZSLAP A n y a

kelésí ideje

1989. VI. 26

Kelt

aug 18.

Lép

23

jele

zöld

Nép

18

származása

ACI42

Rastös Méz

minősítése

mézes, szapora, szürke

megjegyzés

Utódai egységes színűek. Potroha hegyes

Kaptá csalá szám

93.

Megjegyzés

A fészek szélén 3 selejt lép van

lépek számát és az összes, bennlévő keretek mennyiségét. Ennek az össj sítő lapnak azért van óriási jelentősége, mert bármikor összességében hatjuk méheink állapotát, könnyen tervezhetjük a kezelési munkákat o hon is. Különösen a hét végi méhészeknek fontos ez a kettős statiszti akiknek méhese távol van az otthontól.

A futó vizsgálat Minden igazi méhész alig várja már, hogy kaptárt bonthasson, hacsak percre is. Amikor a külső hőmérséklet eléri a 14 °C meleget, megbonth juk a kaptárakat. Erre március első harmadában kerül sor. Vizsgálatu célja: az anya ellenőrzése, az élelemkészlet felmérése becsléssel, a más dik adag gyógylepény beadása és a beázások, belső lecsapódások okoi nedvesség megszüntetése.

A kezelési eszközökön túl készítsünk kéz alá sok száraz újságpapírt, tal i nnyátlan családot találnánk, ha nincs fiasítás, előbb keressük, hátha talék szalmapárnát, egyéb takarót. Bontáskor a vizes takarót máris hántsi le a fészekről, de szárazat még hagyjunk a kereteken. A z esetleg megpen szedett, átnedvesedett oldalpárnát és felső párnát távolítsuk el, takarásk cseréljük majd át szárazra.

Még a fészek széthúzásakor előbb távolítsuk el az ősszel a keretek csúsztatott, első lepényezéskor bennhagyott papírt. Majd visszatakar után tájékozódhatunk a lehullott méhek tömegéből, elhelyezkedéséből

a noszémások telt hassal, az atkakórosak sajátos szárnyalással, de szórt ugyancsak lehullanak. Olykor a lehullott anya tetemét is fellelhetjük Ián;

Iványai között.) A lehullott viaszmorzsák a fészekgömb elhelye/kr érül tájékoztatnak. Leolvashatjuk, hány lépuícában húzódtak meg téli-

Fiiél icink. Szórtan fias sejt lerágott fedelét is felfedezhetjük a hulladékok li i' n Óvatos kihúzás mellett a jelenlegi fias keretek számát is megálla-thnljuk, ami ebben az időszakban két-három keretre terjed még ki, tö-

íyitott tenyérnyi nagyságban. \. élesebb szemű méhész a sejtfedelek között olykor herefiasításfede-

I i megleli. Ez rossz jel! Vagy nagyon herések a fészek lépjei, vagy az • ni van valami baj: kimerülőben van a magtarisznyája, esetleg megbe-

•odctt a télen, vagy - amit a törzslap megmagyaráz - idős már. A viaszmorzsák vonalából is olvashatunk. Ha közel érnek már a fészek

HuUához, akkor az élelem fogytán van. Jó a helyzet, ha március első har-• idában még nem haladták meg a kerethosszúság kétharmadát.

S hulladék közé esett vízcseppek a túl bő, de gyengén takart, rosszul ndczett fészek, túl szűk kijárónyílás következményei. Ezeket az okokat ivük majd figyelembe takaráskor. I /ck után vegyük csak le a legalsó fészektakarót. A kereteket a kijáró tá-

Lni húzzuk szét 3-4 cm-re, majd óvatosan emeljünk ki egy-két lépet Ha lüggő, oldalt is, alul is terjeszkedő fiasítást találunk, akkor megnyú

lhatunk. Ne is kereskedjünk tovább. A levélboríték nagyságú fiasítás i h i /élén ilyenkor már nincs pete. Ez a család meleg, megfelelően takart ekére vall. Ha itt terjeszkedne az anya, akkor ez figyelmeztessen ben-

Ünket: szorítsuk szűkebbre a fészket és takarjunk jobban. Jó erőben lévő, eges, nem fázó egységek álcái, petéi alul és oldalt sorolnak körkörö-

II i .íkszerüen. A korosztályok néhány napos pontossággal megfigyelhetők. I la a fiasítás szemlélésekor minden rendben volt, az anyát már ne is ke¬Hük. Lehűlne a fészek! Álanya március elején még nem szokott lenni.

ak a petefészek merült ki, és az anya ott futkározik soványan lányai kö-II Hátran bonthatunk fészket hosszabb időre is, nincs, ami megfázzék,

t nk ki, ha megleltük a selejtes anyát. Ezután rakjuk összeafészket hadd me-HOtljék fel. A megfelelő tartalék családot kiemeljük a tárolójából, majd az ár¬i im /scsalád széthúzott fészkébe rakjuk. Meleg takarás következik. A megszüntetett tartalék maradék méheit seperjük papírlapra, majd

ii Mik be a kijárónyíláson, ne bolyongjanak hontalanul. A megüresedett testi külsőből a család egészségi állapotáról, életerejéről, egyedeink kor i iiekrészt kitakarítás után zárjuk le, de rostáját ne takarjuk be, hogyaté-ról. (Az Öregebb, elnyűtt szervezetű méhek betelelve korán és tömegese n ai nedvesedett kaptárfaiak mielőbb kiszáradjanak.

\ / igazi tisztuló kiröpülés tulajdonképpen márciusra esik. Februárban m megbeszéltük a tennivalókat. Most csak annyi a különbség, hogy na-

32 33

gyobb tömegű a jelenség. Előfordul, hogy némelyik család alaposan el

A vadon kelt anya A kora tavasszal megárvult család elhall anyjának fiasításából rendsze anyát nevel, pótbölcsőt húz az idősebb álcákra. Ezekből satnya, selí anya kel, ami esetleg pár hétig él még a családnál, majd elvész, vagy mí lan maradván, tétlenkedik a családnál. Nagyon ritka a korai nevelésű; elpárzása. A méhész ne is tűrjön ilyent, inkább kevesebb családja legj mint selejtes, bizonytalan anyás. A vadon kelt anya még ha sikeresen| párzott volna, sem tudná tavasszal felfejleszteni kellően a családot.

Kora tavaszi méhlegelök Bármilyen bőséges élelemmel teleltük is be családjainkat, mégis kívánj a fokozott fejlődés érdekében, hogy méheink a fiasítás növekedéséve rágporhoz jussanak. Ez két úton lehetséges: vagy természetes, szel méhlegelőnk van a közelben, vagy ennek híján virágporpótlókat eteti hordatunk méheinkkel.

A méhek az első kiröpülések alkalmával azonnal felderítő útra in( nak, keresik a virágokat, a vizet és a rügyek ragacsos bevonatát, a prc liszt. A z első virágport a mogyorófélék adják. Porzós barkáikról már; ruár végétől gyűjteni tudnak a méhek. Bár gyakran előfordul, hogy a: gyorók olyan korán nyílnak, olyan időjárásban, amikor a méhek még i tudnak hordani róluk, mégis nagyon fontos virágporforrások. Színtér

R nvilnak a szilfák a szikes, nyirkos talajon. A z égerfa is szinte onlja li a kijáróját, járása pedig gyér népességre utal. Ez nem mindig anyátlar • > • > porát tömött barkáin. A méhek hamar rátalálnak a patakok partján, jele! Oka lehet egy nagyobb fertőzés (noszéma), rossz téli eleség, zavar lelés, túl bő, hideg, nedves fészek, elnéptelenedés. Ha megbontunk ilyen egységet, az anya általában tenyérnyi hasításán szorong maradék pével. A fészket szűkítsük le teljesen, ha legalább két léputca népről még szó (csaíádtöredéket, sem ennek anyját a kór előrehaladottsága m nem szabad meghagyni a többi család érdekében!), duplán gyógyszere lepényt adagoljunk a keretekre. Szűkítsük a kijárót, takarjunk melegen feledjük az egészségügyi minta szedését sem! Tisztogassuk le az el kaptár elejét, bepettyezett tetejét. A kaptár előtt gereblyézzük fel a fö A z elvett kereteket pergessük majd ki, olvasztóba kerüljenek. Ha lehf kaptárt később cseréljük át! Mézük nem etethető!

(miieteken. Hózagtöltő szerepe van a tuja, a tiszafa és a puszpáng virágzásának.

IKnosak az útszegélynek ültetett kőrisek, nyárfélék porzós egyedei is. • li is, lás vidékek, ligetek méhészeti szempontból is hasznos virágport adó Iái H i nyír, a gyertyán, a bükk és a tölgy. A felsorolt fák tömegesebb telepeire

tlcrnes majd vándorolni, különösen a virágporszegény helyekről. \ nektár termeléséhez több természeti feltétel szükséges, mint a virág-

' i ' lm/. Ezért a nektárt nyújtó fák később, a valamivel melegebb időben lak, minta csak virágporosak. Első közülük a március eleji som, ami

\< kig virágzik a fekvéstől, széljárástól és melegtől függően. Jól mézel a m.n gyümölcsű, őszi dérrel érő kökény. Tömeges virágaival fehér ílnycgként övezi a legelöket, erdőszéleket. A méhek ezrével zsonganak |(a, még 20 dkg-ot is begyűjt egy napon az erősebb család, ami tavasszal íp eredmény.

szállódeszka |i ii 1/ első kirepüléseknél, különösen a reggeli órákban megfigyelhetjük,

i nagy teherrel hazatérő méhek a kaptár elé, a kaptárfalra zuhannak. In ii percekig tart, amíg megpihennek, összeszedik magukat, és besétál-|| i mplyukon. Rengeteg méh marad kinn örökre. I In megfelelő deszka van a nyílás előtt, azon állapodik meg a méh, nem

Uhun ii földre, a fűre. A szállódeszkáról már csak néhány arasz a fészek | i ne, a sejtek sora, ahová beraktározhatja a szorgos rovar a virágport,

II ni. Nemcsak biztonságosabb a munkája, hanem két forduló között lé-• |[cNcn kevesebb időt is veszít. \ inivösebb időben lelassul a gyűjtögető méh anyagcseréje. Szinte der-

\\i li. n célozza meg hazatérőben a kaptárt. Van ugyan hólyagjában elemin nektár, de cukorszintje lecsökken, izmai elmerevednek. A röpülés

|l másságából, 6-14 méterről kezd landolni. Ezalatt a szárnyak merev tartá-| l i kívül nem végez jelentősebb izommunkát, ami egyszersmind hőt is

M I Ine. A leereszkedés 20-30 métere alatt így még inkább lehűl szerveid Mereven landol, ahol tud. A hűvösebb időben is biztosítanunk kell

'Imi méheink zavartalan hazatérését. \ kaptárak előtti fű lekaszálása, a föld tisztán tartása mellett komoly je-

M ge van a szállódeszkának. Különösen az alsó bejárókhoz fontos

34 35

egy-egy szélesebb deszka. Erről startol, ide landol a gyűjtő. A felső kijáró nál az odatimasztott léc mellett segíti a méhek érkezését a magas nyílá bejárat. A méhek szinte a keretlécre érkeznek.

Kérdés, milyen méretű legyen a szállódeszka. Legalább olyan szél mint a kijáró, de inkább szélesebb, jól illeszkedjék a kaptárfalhoz, ne 1 gyen hulladékfelfogó. Földig érő, lekapcsolható legyen, az állandó alább 8 cm-re lejtsen kifelé, mintegy 20 fokos hajtással. Lényeges, hog kaptár lezárásánál (szállítás, atkakezelés) ne jelentsen akadályt.

Tavaszi virágporpótlás Nincs minden méhes közelében tavasszal hordási lehetőség, elegendő rágpor. Márpedig a fejlődő álcák számára nélkülözhetetlen tápanyag, a hek kenyere. Magas fehérjetartalma mellett ásványi sókat, nyomelemek szénhidrátokat és némi vitamint is tartalmaz. A z egyedfejlődésük alatt qÍ gendő virágport kapó, fogyasztó méhek fejlettebbek, hosszabb életűé szervezetük a betegségekkel szemben ellenállóbb.

A növekvő, gyarapodó fiasítás gyorsan feléli az ősszel raktározott viríj port. Ha nem volt egészséges a lép, a méz nem volt érett, ha nem volt k< lően szűkítve, takarva a fészek, akkor a penészgombák már télen megt madják a raktározott virágport. A nyirkos kaptár melegágya a gombákna A meggombásodott anyag megkeményedik, kavicsszerűvé válik, tápért két veszti. Megszorul a sejtben, s a méhek kora tavasszal csak úgy tudják távolítani, hogy lerágják a sejtfalat körüle,

A korán elfogyó és a gyéren hordott virágport mielőbb pótolni kell. pótanyagok nem tudják ugyan teljes értékben helyettesíteni a természet hordást, de kellő összeállítással, időben adagolva célt érhetünk vele. A rágpor pótlása háromféleképpen lehetséges: lepénybe gyúrva (erről m olvastunk januárban), szörpbe keverve, por formájában, szabadon hord va, tálcázva (2. kép).

A pótanyagok közül jól bevált a szójaliszt. Viszonylag olcsó, könny beszerezhető, finom őrlése megfelel a méhek igényeinek. Mint a töb pótló, önmagában nem eléggé hatásos. Egyoldalú hordatása csak fél sik Ezért ajánlatos sörélesztővel keverni: 4 kg szójaliszt +1 kg sörélesztő aránybí

A szabadban való hordatás, etetés közismert már. Hátránya bőven va Állandó felügyeletet igényel, mert a legkisebb eső is tönkreteheti. Vesa lye még, hogy más méhesből is átjárnak az élelmes gyűjtők, s ezzel nen csak anyagi kárt, hanem betegséget is okozhatnak.

i kt>y>. Tavaszi virág porpótlös a szállólécek behelyezése előtt tiAd Kalocsai Ferenc, Fót)

A [álcára szórt por közepes vonzerejű. Fokozhatjuk az értékét, ha sóim lejport keverünk az előző kettőhöz. A tejpor önmagában is figyelem-

• • méltó pótanyag. Értéke mindjárt a virágporé után következik. Fontos, hogy légcserésen gyártsák, nem pedig hevítve, hogy minden hatóanyag

' 'maradjon benne. Drágább, mint a természetes virágpor, de nincs fer-i",vsveszélye.

\ pótanyagok hatását fokozhatjuk, ha természetes virágport keverünk hozzájuk. A z arány itt már nem meghatározott. Minél több a virágpor, an-i i il i< >bb a hatás. Arra számítanunk kell, hogy a virágpor szabad hordatásá-RáJ a méhek némi öröm táncot járnak. Ez nemcsak a szomszéd, vagy az ép-pon u ra járó méheket ingerli, csábítja hordásra, hanem a saját méhesben

iblást is okozhat a gyenge, vagy elanyátlanodott családoknál. Ilyenkor a ibl is csendes változata szokott kitörni, tehát alig veszi észre az ember.

\ virágpor etetése drága mulatság, de olcsóbbá tehetjük, ha az eladásra mi, válogatott anyag porát, maradékát etetjük, keverjük. Vannak olyan

li igporfélék, amik tavaszra annyit veszítenek értékükből, hogy már nem nlemes feletetni. Szinte értéktelen pl. a fenyő, a gyertyán, a kukorica

36 37

pora. Közepes a szil, pitypang, juharfélék terméke. Legérdemesebb mölcsvirágport etetni, ennek még a hulladéka is sok hatóanyagot tártai márciusban is. Aranyat ér a lucerna, a here virágpora! Magas hatásfo mellett rövidebb a tárolási ideje is pár hónappal, tehát kisebb a leboml

Minden virágporos etetésnél alapkövetelmény, hogy csak egészsé. családdal gyűjtessünk. Különösen a meszesedést terjeszti az értékes t lem. A tálca fölé tetőt is lehet helyezni, nehogy beázzék a por. Helyezzü pálcikákat az eleségre, amire felkapaszkodhat a porban megfürdött m és csomózhatja zsákmányát. A por teteje időnként megkeményedik a r hek járásától és a levegő páratartalmától, ezért naponta fel kell lazítanu Ugyancsak naponta vigyük épületbe a járás megszűntekor a tálcákat, hogy a párás éjszakákon megereszkedjék a drága eleség.

A pótanyagok és a virágpor szörpben való etetése vitatott. Hatása é s . dása alig van, kár vele bajlódni. A csupán virágpor keretben való etetési vontatott, hatása csekély.

Atkairtás tavasszal Márciusban, amikor még nem sok a fiasítás, feltétlenül végezzünk atk tást. A futó vizsgálat után már meg is kezdhetjük a füstölést. A z clőskö legszívesebben a herefiasításra telepszik, azon szaporodik. Dolgozófi, tásra inkább kora tavasszal (amikor még nincs herefias) és ősszel (ami már nincsen herefias) telepedik, petézik. A korábban kelő anyaálcára c akkor támad, ha a dajkacsaládnál nincs nyitott fiasítás. Atkák az anya egyébként is ritkán fordulnak elő.

Mindezekből következik, hogy az atkafertőzés tavasszal erős, mert n kis terjedelmű a fiasítás, arra tömörülnek az élősködők. Nyáron sokszc sára gyarapodik a fiasítás, megoszlik a közben felszaporodott atkahad, ha kevésnek, ritkának tűnik. Nyár közepétől egyre kevesebb lesz a here sítás, az atka áthúzódik a dolgozófiasokra. A fiasítás elfogytával a télbe nő méheken élősködik. Télen a számuk tovább gyérül a természetes clö gedés miatt, valamint a gazdaállat elhullásával. Csak a nőstények teleL át. A hímek elhulltával szaporodásukat a magtarisznyájukban elraktál zott spermák tömege biztosítja.

A z atkát terjesztik az eltájolt herék, dolgozók, a más családnak adott sítás, a vásárolt, vagy befogott rajok, a szállított anyák kísérő méhei. egyes virágok is ludasak, amiken a gyűjtéskor lemarad néhány élőskö de ahonnan a következő méhre, ami talán mentes, felkapaszkodik.

A kártétel jelei: a kikelt méhek potroha rövidebb, végtagjuk csonka, árnyuk fejletlen. Gyakori a kiszórt álca, báb. A kaptárak előtt és közclé-ii s/állásképtelen és fejletlen méhek gyalogolnak ellentétes irányban. A

k alatt egyenletesen szórt hullák hevernek akkor is, ha nincs sem rab-sem mérgezés. A sejtfedelező villával kiemelt bábokon világos színű,

||l idő, vagy barnás, kifejlett atkát találhatunk. A sejtfalon, a méh kikelése in is, fehér csíkokat észlelhet a méhész. Ez az atkák ürüléke. A/ L-rösebb atkafertőzés jele még, hogy ősszel sokáig fiasít az anya, s a

irmális februári kezdés helyett már decemberben megkezdi a peterakásl. 11 Iszi kezelések után, de főként tavasszal enyhe hasmenés, fokozott no-i inalértőzés tapasztalható. A méhek alig támadnak, nem szúrnak, a he-11 i késő őszig megtűrik. Füstölés után sok a hulla a kaptárban, soka ver-11 li i, menetelő méh a kijárok előtt, mert a megszívott méhek nem bírják a • i \ czetet fokozottan megviselő füstölést. Hasonlóan vészjelzés, ha a ke-1481 Kán a méhek tartósan kivonulnak a kaptárak homlokára, vagy végső¬i * MI kirajzanak. \ / atkás családokat kötelező gyógyítanunk! A tájékoztatók évek óta a

linimális kezelési számot hirdetik. A gyakorlat az alábbi ütemezést iga-$b;

/ tavasszal, a télifészekfutó vizsgálata után, háromnaponként, 4-5 alkummal a szokásos csíkadag égetendő;

' ikácróf való pergetés utáni napon kezdve, amikor is a legkevesebb a • flott és fedett fiasítás: a herefias kivillázása után, háromnaponként 4-5 Ulőlés;

I li/gusztusban, a napraforgóról való pergetés után 2-3füstölés szüksé-vérítés céljából. Ez még a téli eleség jéletetése előtti időszakra essék!

i Szeptemberben, a téli eleség beérlelése, befödése után 2 füstölés; • t iktóber végén a fiasítás eltávolítása, vagy kivillázása után 2-3füstötés-

|' tnhatjuk az atkákat 96-98%-os eredménnyel.

Mindez 15-16 füstölést jelent évente és a gyakorlatban jól bevált mind az Iknliiiak, mind a fustszámok elosztása.

I latásosabb az irtás, és egész idény alatt kevesebb az atka, ha a füstölés • ii. ii biológiai védekezést is alkalmazunk. Ilyenek: a herék kiszűrése, a

hasítás befödése után a herés lépek kiselejtezése. Ezzel alkalmat • Imik a családoknak a meghatározott keretben való herelép építésére, MII . i / L i l á n a z a n y a kényszerűen bepetéz. A háromhetes hasítást kitördel¬i I inlvasztjuk. A folyamatosság végett hetente helyezzünk be petézési

38 39

alkalmatosságot, adjunk építési lehetőséget. így az atkák zömét még ki lésük előtt kiirthatjuk.

A tavaszi fészket ne szűkítsük túl, nehogy herét hasítson az anya. A lép bői kezeléskor villázzuk ki a herés szigeteket, hogy majd oda petézzen heré anya, ahol a méhész tervezi, ahonnan kitördelheti a fertőzött hasítást.

Ez a biológiai védekezés kiegészíti a vegyit, hatását fokozza. A felsői füstölési szám a maximum. Ha viszont az alátétpapíron már a harma< füst után nem lelünk lehullott atkát, akkor a sorozat 1-2 füstje elmarad

Fejlettebb méhesekben hőkezelést is próbálnak alkalmazni, amiko 46 °C-os levegőt vezetnek a kaptárba, amit az atkák csak percekig képe elviselni. Ez veszélyes módszer, mert 49 °C-nál a méhek is elpusztulnak hőkezelés csak a méheken lévő atkát öli meg.

Könyvem írásakor már számos kísérlet folyik különféle szerekkel, vál zó eredményességgel. A munkálatok nagyjából kétirányúak: vagy állán behelyezett szerek, vagy az eleséggel bejuttatott olyan anyagok, amel ölik az atkát. Lényeges szempont, hogy ne váltsanak ki immunitást, zömbösséget az atkákban és főleg, hogy ne legyen szermaradvány a m termékekben, ami a fogyasztónak árthat.

Az atkairtás eredményességének feltételei A z irtás hatásfokának növelése érdekében tartsuk szem előtt a következők

/. Az őszi feletetést nyár végére ütemezzük; 2. A fészek jól záródó, takart, száraz legyen; 3. A kaptár jól zárjon, legyen benne elegendő hely a füstölésnél szétten

méhek számára; 4. A külső hőmérséklet legalább 12 °C meleg legyen, különben a mé

fürtbe húzódnak, ahová a füst nem hatol be; 5. Teljes elütés után, este füstöljünk, mert egyébként sok méh kiröpül, e

jol, nem tér meg kaptárjába; 6. A család maximum egy órát legyen zárva. A kijáró jót zárjon, mert.,

egy kis rés miatt is a megszokott kijáróhoz tódul a méhtömeg, hogy szellözti sen, meneküljön, és közülük sok lefullad;

7. Csak egy csíkot égessünk 10 NB kerethelyre számítva. A tartalékok 6 ret alatt fél csíkot kapnak;

8. A csík teljes egészében a kaptárban égjen el, kinn csak meggyújtjuk 9. A füstölőből ne kezeljünk, mert az adag bizonytalan;

10. A kijáróval ellentétes sarokban égessünk, hogy a füst a fészken átvonuljon. 11. Tűzveszély és mellékes égés nélkül füstöljünk, mert az idegen füst, pl.

hitelpapíré, nagymértékben ingerli a méheket, fogyasztja az oxigént, sok 'túllát eredményez;

12. Lehetőleg alulról, hátulróljuttassuk a meggyújtott csíkot a kaptárba. A Oárósfüstölésnél (felső kijáróknál) a hatóanyag nem jut el mindenüvé, mat

j kijáróhoz szokott méhek életük árán is szellőztetnek, nekiesnek a parázsló átvágnak;

13. Minél kevesebb nyitott méz legyen a lépekben. Pergetés után is várjuk htg (1-2 nap), amíg a méhek kinyalják a sejteket, mert a sokezerszeres felület iu-dvcssége elnyeli a drogot;

14. Minden pergetés előtt legalább 15 nap várakozási idő legyen, nehogy az mheri szervezetre káros szer a mézbe kerüljön. Egyébként a ma használatos :erek heteken belül febomlanak; 15. Ne lélegezzük be a károsfüstöt! Kocsikban, konténerekben, zárt méhes-

h.i. tikban kereszthuzattal védekezzünk a mérgező gáz ellen; 16. Az előírt adagot égessük el. A több öli a méhet, a kevesebb meghagyja

,i: atkát, és a hatóanyag elleni közömbösséget, ellenállást, védettséget alakit ki riz atkában (a rendszertelenül végzett füstölés is);

17. Háromnaponként füstöljünk. Ennél sűrűbben felesleges, ritkábban petty, az atka tömegével megússza a kezelést;

18. Ne füstöljünk nyitott kijáróval. mert a közepes atkalehullás mellett \:mtén ellenállóképesség alakul ki az atkában. Egyszerűen hagyjuk el ezt a k. nvelemszülte, ésszerűtlen megoldást!

19. Egy-egy településen lehetőleg egy napon füstöljenek a méhészek, nehogy >'ui\nap a nem kezelt családok méhei a füstölt méhesbe tévedjenek és bevi-• yék az atkát, mert a fertőzés újra kezdődne;

20. Derítsükfel a legeldugottabb méheseket, az egy-két családos méhésze¬k ci is. Segítsünk egymásnak! A járatlanokat világosítsukfel. A kezdőket és az fftgeket támogassuk munkánkkal!

A füstölőkről Március közepe után, a melegebb napokban majd megejtjük a családok elírt, felmérő, nagy vizsgálatát. Ehhez az eszközökkel is'fel kell készülnünk. A/ idő mindenkinek szoros. A kezelések zökkenőmentes folyamatát és iiti-nicsségét biztosítja ajó tustölőalkalmatosság. A füstölőanyagokról már tilvastunk, most tekintsük át a füstölőket és a füstölési módokat.

40 41

A méhek kezeléséné] általános gond a nyugalom megőrzése, az eset Kívánatos, hogy füstölőnk könnyű legyen. Fél kézzel is tudjuk fújtatni, ges kibontakozó támadások és a rablás visszaszorítása. Gyorsan, bizton; | miijük fogni, kampós horgával a kaptár falára lehessen akasztani, ne gosan csak akkor tudjuk kezelni méheinket, ha azok megülnek a lépeke meg a deszkát, teteje jól illeszkedjék, tompa éllel zárjon. A fujtató-

Hí közepes erősségű rugó működjék, hogy pár ujjunkkal is be tudjuk U I Í . A bőrözetet bőrzsírral kezeljük, nehogy kitörjék. A széleket rög-in i lemez ne legyen szélesebb, mint a centis deszkaváz, mert felsérti, ki-Uptutja a bőrt. A szelepet úgy állítsuk be, hogy szíváskor ne a tűzhenger-t6\ I lanem a szabadból vételezze a levegőt, és a füst sohase áramoljék be a Illatúba.

füstölés módja \ id I üstölő, a száraz és tartós fűstölőanyag mellé az is szükséges, hogy ide-|n n, megfelelő módon füstöljünk. A kezelés előtt nagyobb konzervdo-

in hu készítsük elő a dió nagyságúra aprított tűzrevalót. A füstölő aljára fél iglapot helyezünk összegyúrva, lazán. Erre kerül 4-5 szem pudva, vagy ács. Alágyújtjuk a kis máglyát. Fújtatunk, hadd égjen a papír nagy láng-iogy a pudvába parazsat szítson. Közben lazán tűzrevalót rakosgatunk

• n

nekünk pedig nem kell a kellemetlen szúrásoktól tartanunk. A kívánt áll pótot főleg a rendszeresen alkalmazott füstöléssel érjük el. A keretekre i nyitott fűst visszaszorítja a fészkét féltő, külső beavatkozást nem tűrő m l heket. Sietve keresik a nyitott sejtek mézét, hogy megszívják magukat, telítettség érzése mérsékli harci kedvüket, de az állandó jellegű kezelési az enyhe füst jó szolgálatot tesz.

Sokan még mindig a cigarettához folyamodnak. Gyújtják, szívják, fújj. rendületlenül. A harmadik, negyedik családnál pedig már ők szédelegne nem a méhek. A cigaretta csak alkalmi megoldás, mondjuk, egy keret adásánál, de ezt sem állományi szinten, hanem csak egy esetben.

A csorba fazekakban, aljazott, lyuggatott csövekben való tüzeske már hosszabb ideig ontja a füstöt, de mindenfelé. Működtetésénél a hész tüdeje a fújtató. Ezek az alkalmi füstölők, edények fárasztóak, tűz szélyesek.

Arról meg szó sem lehet, hogy hősködik a méhész, miszerint ő rá se rá a szúrásokra, minek az a füst és sisak! A folyamatosan ingerelt család fi tása károsodik. A méhméreg sem egészséges mindig és minden mennj|i i mura. Amikor már színig van a füstölőnk, még néhány erőteljesebb fú-ségben, mindenkinek, ahogyan a könnyelmű emberek gondolják!

Milyen legyen hát a füstölőnk? Könnyen begyújtható. Legyen jó hu és megfelelő füstcsöve ferde helyzetben, hogy a fűstcsóvát irányítani lein sen. Ne aludjon ki benne a tűz, ha a méhész 5-10 percig nem fújtat. Tel kapjon levegőt a parázs, ha nem fújtatunk is. De ne is égjen rohamosa mint egy máglya, mert a sok füst is zavarja a méheket. Ne forrósodjon &{ készülék. Alja és oldala legyen védőbádoggal szigetelve, nehogy égesse Ajánlatos a talpára szigetelőlemezt szerelni. Biztosabban is megáll a pán, és mindig arra a helyre tehető kezelés alatt, ahol a kiszivárgó tust szükség van.

Ne legyen tűzveszélyes! Gondos sziták szűrjék meg a kitóduló füstöt szikráktól. Nem lángszórókra van szükségünk. A fűsttel nem a méhek! akarunk kitolni, hanem tapintatos kezeléssel fékezni természetes öszt neik munkagátló megnyilvánulásait. A z erőltetett, rosta nélküli füstöli már sok kaptártüzet, bódétüzet okoztak.

Alapvető követelmény, hogy masinánkat könnyen lehessen tisztogat Néhány hét után, még közepes használat esetén is, kátrány rakódik a tűztér 1 Iára, a fedél belsejére és a kifiivócsöre. Különösen ez az utóbbi veszélyes, mej dugulást, szűkületet okoz. Hideg állapotban éles pengével tisztogassuk átj

• i

AN, és lezárhatjuk a tetőt, magától is ég csendben a tüzünk. Akad olyan méhész, akinek nincs türelme két percig éleszteni a para-ii, gázolajat, petróleumot, sőt, benzint önt a füstölőanyagra, meggyújtja i nagára hagyja a lángoló masinát. Veszélyes játék! Határozottan tilos fo-i nny begyűjtőt alkalmazni a füstölésnél! Különösen vándortanyán! \ megbontott kaptárból eltávolítjuk a takarót, majd a rosta levétele előtt

li hány fújással a keretek tetejére füstölünk. Főként a kijáró fölötti résztől H sajnáljuk a kíméletesen befújt füstöt, mert ott tartózkodnak a legharcia-Wbb méhek. A füstre felzúdul a nép, és lehúzódik mézet szívni a sejtekből.

Itkor felpattintjuk a rostát, a rajta ülő méheket leütjük a keretekre. I /után már csak gyengén szabad füstölnünk, ha éppen vadulni kezd a

H p Kifújás közben füstölőnket lassan körbemozgatjuk, hogy mindenütt jylórmán érje a füst a keretek szélén felfelé kíváncsiskodó méheket. Fel¬I liju k a kereteket. A mozgásra ismét harcias állásba helyezkednek a meg-iviirt dolgozók, de már nem az előző, támadó kedvvel, mert időközben

begszívták magukat mézzel. A teli gyomrú méh lassabban és kedvetlenül ji ad. Bizonytalankodik, inkább csak ijesztgeti a méhészt. Feleslegesen

lát ne füstölögjünk.

42 43

A tartósabb kezelésnél olykor-olykor egy-egy fújás a keretek tetejére I kéltetőn hat. A lépek lapjára sose fiijjunk. Szennyezi a mézet, a hasítást, ni menekülésre készteti a méheket. Azok leszaladnak, sokszor velük anya is. Kezelés közben a menekülő anyát nem vesszük észre, s könny 'i'is volt még a közepes családoknál is. A z ellenőrző családoknál két táblá-megnyomhajuk a keretekkel. Fölösleges a méhésznek fustfelhöbe burk lódznia. Enyhe füstünk inkább csak figyelmeztető legyen.

Sem a méhekhez, sem a keretekhez ne tartsuk túl közel a fustcsövet.

tetővel tároljuk.

Kaptárfűtés árammal

Mióta kísérletezik? l%9. február 23-ától, az első tisztuló kiröpülés után kezdtem fűteni

Imi 17 családot. Fejlődésük meglepett. Március végére már 5 táblás fia-

krvesebb. Az anyák hogyan bírták a korai, fokozott petézést? A / egy-két évesek hihetetlen teljesítményre képesek, de később, ami-

volabbról jobban terít, egyenletesebb és nem forró a kifúvás. Az eset le j 1 , 1 "íár számos családot fűtöttem, azt észleltem, a 3-4 évesek már nem bír-szikrák is elhalnak még a levegőben.

Amikor egy kaptárral végeztünk, kaptárvasunkkal nyomkodjuk lejjé a parazsat, mert fennakadnak a darabok, vessünk még égnivalót utánpót sul. A tömörített tűzrevaló egyenletesebben ég, nem alszik ki, tovább tar a parazsat.

Kimondottan erős füstölést csak rabláskor alkalmazzunk. Minden k: rónyílásba3-4 adagot fújtatunk. így minden családnál belső zavart idézü elő. Új rablók nem indulnak ki, a hazatérők nem kalandoznak tovább, támadott család körül is elül a csatazaj, nyugalom alakul ki addig is, ami rablás okait megszüntetjük.

Méhészkedésünk befejeztével ürítsük ki eszközünket, nehogy az va

ih ( sendes váltásra készülődtek. I /ülésen kívül mivel támogatta a szokásosnál gyorsabban fejlődő csatá

tok at'/ A melegítés beindítása utáni negyedik napon már megkezdtem az 1:3 yban kevert szörp etetését a fészek széléhez helyezett vályúetetőben.

\ Dnpi adag 2 dl volt. Hőfoka 40 °C körüli. Kevés mézet is kevertem bele, • >n i .ikapjanak. Célom az volt, hogy a növekvő fiasításhoz szükséges vi¬

i i n téliek kedvezőtlen időben is megkapják a veszélyes kiröpülés nélkül. \ i Uorónyílás 10 cm2-es volt.

Röviden: milyen a betétes fűtőtest? Izzószálak, 2 db 30x30 cm-es, vékony eternitlap között. A teljesítmé-

hogyan tüzet okozzon, vagy a rászorított tető rá is égjen. Rendben, nyit 1 1 1 1 ' ' w " l ^ 24 V feszültség mellett. A csatlakozó kivezetése az alsó kijárón,

Évtizedek óta kísérletezgetnek a méhészek kaptárfűtéssel, különösen a gyos zugokban, északi fekvésű, hegyi falvakban, mert a családok fejlőd tavasszal ott nagyon vontatott. A gyakorlati kutatásokat eddig sok gor kudarc, kevés eredmény jellemezte. Kevesen tartottak ki mellette, mert rólékos, precíz munkát, állandó ellenőrzést igényel. Sokan korszerűdé nek tartják, azt mondják, nem nagyvonalú a fűtő méhész. Nem így Dem József és Pogácsás Pál debreceni méhészek, akiknek azbesztlapos futőkész léke több kiállítás érdekessége volt - és náluk be is vált. Megkérdeztem ők

- Mi adta az ötletet, mi késztette kaptárfűtésre? -Évtizedek óla tapasztalom, hogy a méhcsaládok fejlődését a szeszély

márciusi, áprilisi hőingadozás akadályozza. Ismeretes, hogy az anya ci annyit petézik, amennyi kikeléséhez a szükséges hőt a család biztosít! tudja. Erről a hőről akartam gondoskodni a két-három hétig tartó hideg törés alatt.

felső kijáró alatt, a fenékdeszkán nyugszik. A központi trafót egy i ipiárba helyezem a méhes közepén. Szigetelt kábelek futnak párhu-

..ni kapcsolva a kaptárakig. Mikortól meddig fűtsünk? A liilötesteket csak a tisztulás után szabad behelyezni. A z időjárástól " ii április végéig üzemel a rendszer. Mennyi a költség családonként egy idényben?

i M á n k é n t 15 watt, napi 360 watt. Egy idényben 60-80 napot fűtök. 1 kg i" " in kerül az egy családra eső számla. I Imsitástöbbleten kívül van-e még más előnye is a fűtésnek?

\ i saládok több kilogramm élelmet takarítanak meg téli készletükből, in kell annyit fogyasztaniok a fészek melegen tartásához. A megfi-

i i k 7-3 kg-ot bizonyítanak, ami a nagyobb állománynál már számot-rti iii k A ráfordított munka elenyésző. A méhek szervezetét sem nyűvi

koplalja el az izommal való fűtés. Minden energiájukat a fiasítás ifldn/iisára fordíthatják. Élettartamuk egy héttel meghosszabodik, ami

i il óriási előny. Akácnyílásra túlnépesednek, s hordásuk mintegy 10 itml 11ibb, mint a természetes körülmények között fejlődött családoké -

i I- he mondanivalóját.

44 45

A z e l s ő t a v a s z i n a g y v i z s g á l a t

Általában március második felében kerül sor az általános felmérés 15-18 °C-os melegben láthatunk munkához, ami most már a termelést lozza. Előzetesen tervezzük meg, mit végzünk a vizsgálatok során. A z ití biztonságosan üzemel, deszkáját hetente súrolókefével tisztogatjuk, kaptárak előtt rend, tisztaság van a földön. Szintezünk, ha kell. Előkés; A t a v a S Z I k a p t á l " C S € S r é k jük a cseretakarókat, rendezzük a kijárónyílásokat. A z etetőkereteket n előzően kiöntöttük forró cerezinnel, mert ha serkenteni szándékozut akkor most a kaptárba kerülnek. Előkészítjük az esetleges mézeslépeke szegény családokat segítendő. Kezelőládába helyezzük a bővítéshez sz lépeket. Ha egészségügyi vizsgálatot akarunk végeztetni, a mintához a gj fásdobozokat megszámozzuk családok szerint. Aki nem akar szörppel s kenteni, csak lepénnyel, akkor a vizsgálat reggelére, korán készítse elő a mény élelmet. Műlépre még ne gondoljunk, csak a gyümölcsvirágzás e hetében. A kijárok elé viszont helyezzük el a röpléceket, cserepeket, még nem támasztottuk volna oda. A z atkairtáshoz, füstöléshez a felső k rós kaptárak hátsó alján fúrjuk meg a másfél centiméteres lyukat, majd mítsük dugóval, habszivaccsal. Mindezeket az időjárástól szinte függe nül elvégezhetjük a vizsgálat előtt.

Vizsgáljuk meg, hány léputcán él a család, mennyi a méze, hasítása h keretre terjed ki. Nézzük meg, táblás-e, összefűggő-e, egyöntetű-e, tud-e anya terjeszkedni, nem állja-e útját virágporos vagy selejtes lép!

Rendezzük át a kitisztogatott fészket: a középfalhoz vagy a napos ott hoz, de mindenképpen a szélre kerül a nagy mézes-virágporos lép. M i fedett, majd nyitott fiasok sorolnak, befejezésül bővíthetjük az esetleg s fészket egy-két, petézésre alkalmas, némi mézkoszorút tároló léppel, etetőkeret az utolsó előtti a lépsorban, legszélre ismét egy nagyobb méz virágporos lép kerül. H a tálcaetetővel dolgozunk, akkor most a félig, romnegyedig takart keretekre helyezzük.

Ha a fiasítás szórt, ablakos, serétes, túlzottan kevés a többi családhoz szonyítva, akkor - a betegségek mellett - az anyában van a hiba. Ha vat tartalékunk, dobjuk ki a selejtes anyát, és alkossunk új családot. Minden! pasztalatot, megfigyelést pontosan jegyezzünk fel! Majd a vizsgálat b jeztével rendszerezzük a tényeket. Osztályozzuk a családokat: 6 léputc tói (félkeretesnél egy fióktól) fölfelé termelő egységek, a 3-4 léputcá tartaléknak számítanak. Ez utóbbiak a föhordásra önmagukban nem képe felfejlődni, de jó szolgálatot tesznek más családok kiegészítésével, vagy a előtt egy héttel egyesítve alkotnak egy ütőképes családot. Sokan a családok

i/ámának megtartására törekednek, pedig ez tavasszal, a föhordás elölt nem Míves, mert többet gyűjt 10 erős család, mint 20 közepes. Úgy is lehet majd ízesíteni, hogy a termelő családnál marad a fiatalabb, jobb anya, a másik nyál két keret, kisebb terjedelmű fiassal, 3 léputca néppel tartalékon hagyjuk.

46

\ / őszi-téli időjárás általában megviseli a kaptárakat. Sok helyen pereg a fes-ik, a sarkok beáztak, a tető nem szigetel jól. A ládák felújításra szorulnak. A z lelmes méhész a családok nagy átvizsgálását és takarítását összekapcsolja a

k.ipiareserével. Néhány üres kaptár minden méhesben van tartalékon. Elő-ii ezeket tesszük rendbe, majd felkészülünk a további cserére. A családok már jól kiterjedt Hasítást melengetnek. Aki teheti, melegítse

li i .i cserekaptárt, mert márciusban az idő még nem elég meleg. A z előme-i' KÍletl tégla felfűti a ládát. Az is megoldás, ha a tűző napra helyezzük átra-> . előtt egy-két órával, nehogy az átrakott fiasítás megfázzék.

•nkan azt gondolják, hogy a fiasítás megfázása csak a táblás részek széni ki nem kelt sejtekre terjed ki. Ez már a végső eset. Lényegesen na-

|yobb kár az, amikor a fejlődésük alatt megfázott méhek életben marad-'i |1 kikelnek. A méhész nem veszi észre ezer gondja közepette, hogy a

mi vakon parányi hólyagok sorakoznak. Gyakran más szervek is fejletle¬i maradnak, működöképtelenné válnak. Ezek a rokkant méhek csak ét-

• in k a családnál, szinte semmi munkát nem végeznek, gyűjteni nem lutlmtk. Számuk elérheti a 10%-ot!

A cserénél fordítsuk el a régi kaptárt családostól. A helyére kerül a felújí-i ' i i \ családot midenestől átrakjuk. Fészekrendjén most változtathatunk, • in/öekben leírtak szerint felmérjük őket. A z átrakás után gyors, meleg

1 'i mis következzék. Ezután kezelésbe vesszük a lecserélt kaptárt. A ben¬nradt méheket tollal, füsttel biztatjuk távozásra. Zárjuk le a kijárónyí-

1 > i \ igyük távolabb, a napra a ládát. A tiszta kaptár elé helyezzünk szállókat, cserepet. A régiből hazaszállók könnyebben hazatalálnak, mert

htl N luk még sok alig járt kinn. Amikor már nincs csere kaptárunk, vegyük I lesbe a régit. A még ki nem szállt méhek ekkorra csomóba húzódtak, pa-

1 ippal felszedhetők, s óvatos rázással az új lakás kijáróján betereljük őket. i i'./iogatómunkánk első lépése, hogy a téli hulladékot, amit a méhek még

mm hordtak ki (penészes, odaragadt hullák, leszórt lepénymorzsák, viasz-wták) összegyűjtjük. A deszkán lévő penészfoltokat vassal alaposan leka-ik A méhszurkot és a viaszmorzsát külön dobozokba gyűjtjük.

47

A z áttisztítás után szög, kalapács, fogó kerül a kézbe. A korhadt desz részeket kicseréljük. A megvetemedett, meglazult falakat, sarkokat át szögelnünk. A tetőzet, a kijárok pántjait facsavarral rögzítjük. Csak ez után kerül sor a kiégetésre. Ezt semmi szín alatt el ne mulasszuk! A kap rákban több mint 50 féle gomba tenyészik, közülük több káros is. A láng való megcsapatás pusztítja a noszéma, költésrothadás és meszesedés, vesedés spóráit is.

A kiégetést lehet benzinlámpával, disznóperzselővel, szabályozható ristagázpalack lángjával végezni. Természetesen, mindez csak felületi zelés, a deszka alig barnuljon valamit.

Kisebb méhészetben ajánlható még: nagy felületű, lapos konzerv

In i Ritka szálú drótkefével ütögessük ki az egyébként drága propolis/i / alulról felnyomott szigetelést azonos irányban távolítsuk el. \ / clrozsdásodott, sérült szövetet cseréljük ki, még ha oly drága is a rol

Müvet. A z új darab széleit ne törve hajtsuk vissza, hanem kissé fektetve i r ' léséhez kékfejű szeget használjunk, a szövet feszüljön a rámán. Átel-

en szegeljünk! Hol az egyik, hol a másik oldalon üssünk be egy-két Két. Helyezzünk alá kemény tárgyat, vasat, hogy a túlérő szeg hegye

uompuljon. A z eredeti alakját, derékszögét vesztett rostakerete kel iinklemezekkel szilárdítsuk meg. Érdemes az esetleges bakhátakat leve-lősre módosítani, hogy az atka elleni füstöléskor jobban zárjon a takarás. Közben megszáradt első festésünk. A második réteget függőlegesen

bozba Öntsünk fél deci denaturált szeszt, spirituszt, helyezzük a kaptár >i• i i lel, hogy később a csapadék ne maradjon fenn a falon. A szárítás óvatosan gyújtsuk meg, majd a tetőt szorosan zárjuk rá. A keletkezett egyöntetűen fertőtlenít.

A kaptárak tetejét kátrányozzuk át folyékony készítménnyel. Tartós! bádogtetőnk van, előbb drótkefével rozsdátlanítjuk a felületet, majd m: um olajos oldatával kenjük át. Ecsetünk rövid szálú, kemény kötésű, dur legyen. Száradás után felhordhatjuk a fedőszínt, ami általában Standolit hér, sárga, szürke vagy zöld. Ha tűző napon szokott állni kaptárunk a n; egy részében, akkor a fehér színt válasszuk, mert a hősugarak háromne, dét visszaveri ez a szín. Ne feledjük, hogy minden festék csak száraz fi létre, előfestésre hordható fel maradandóan, mert ellenkező esetben sőbb felhólyagzik, majd lepereg. A friss deszkával is így járunk el. Ha ki tárunk a tél folyamán akár belülről is átázott, ugyanez a jelenség várh áprilisra még a régi festéseken is.

A kaptárfal külsejét drótkefével dörzsöljük át. A felületi hiányosságo faátvonóval egyenlítjük ki. Száradás után dörzspapírral elsimítjuk, majd gabb festékkel átkenjük. A z első festékréteget vízszintes irányban húzzi Ezután a kaptárt fordítsuk fejre, tetejére (ha nem fiókos). A rakodók deszkáját kenjük át kátránnyal. A fekvőknél végezzük el előbb a pótsze lést, azután kenjük át. Ezzel megakadályozzuk az átázást, korhadást, a 1 tékony rovarok odafészkelését.

A kaptár, a fiók belsejét ne fessük át soha! A méhek sem szeretik, deszka belül él: dagad, szárad, mozog. Télen a festett felület lucskosod is okozna.

Amíg az első festékréteg szárad, azalatt kijavítjuk a rostakereteket deszkavázról kaparjuk le kaptárvasunk élével a propoliszt. A drótszövi nem szabad kaparni, még akkor sem, ha tömören szurkos, mert a sze kitágulnak, sérülnek és a méhek átbújnak rajta. Ez vándorláskor vészéi

\ ókban történjék. Ezalatt óvjuk a portól, víztől, párától és egyéb szeny-nvi nléstől festésünket. I ta kaptárunk lábtartós, módosítsuk a pántokat. A vastag bádog fölülről

IPIIÍ bővüljön 2-3 millimétert. Ezzel kiküszöböljük a későbbi bedagadást. ftvkl, zömök facsavarral rögzítjük a fontos vasat. A húzás minden szögnél IVi-nletes legyen, akkor nem kotyogósodik ki, nem rágja el a csavar a moz-• iával a kaptár anyagát. Ha hegyük a deszka belső oldalán kiérne, ne üs-tk vissza, ne hajlítsuk el, hanem reszeljük le. I rdemes a kaptárakat számozni. Elöl és hátul, egyaránt olvasható,

wnhetűnő, bádogra festett számokat rögzítsünk. A deszkára festeni nem nlcmes, mert a kaptárak sorrendje változhat.

Minden kaptártípusnál fontos az anyarács. Rámájának javításakor Iliink, nehogy a szemek táguljanak akár egy millimétert is, mert az

itvuk meglelik a bővebb rést, és átszöknek akár az anyát nevelő, akár a máim részbe. A z esetleges elhajlásokat fakalapáccsal egyengessük ki sík felü

li kétcsaíádos fekvőknél, de a tizenötöseknél is érdemes a rács meg-i oil helyére két sínt szegelni, hogy közéjük a rácsot egy mozdulattal

Hunkor becsúsztathassuk, leválaszthassuk. \ kaptártetőn a szellőzőléc gyakran bedagad. Lazítsuk ki. A rögzítő i ispánt két-három év alatt el rozsdásodik. Cseréljük ki. A szükséges víz¬

i" hiányokat tisztítsuk ki, nehogy a víz befelé szivárogjon. Ha van még 11i kaptár, aminek tetején a kátránypapírt két léc pántolja le, hogy a szállítás-

•I iii ' töborításmegnesérüljön,sezekencsússzonakaptárr^ i Lét lécet csak a két végén szegeljük megjól, nehogy a víz a kaptártérbe irogjék a szegek mentén. A lécek mentén jól kátrányozzuk be a tetőt.

I l.i még dugós rendszerű lenne a kijárónyílás, most átalakíthatjuk felhaj-• \ nyílás méretét úgyis könnyen változtathatjuk habszivaccsal, tehát

48 49

nem érdemes a könnyen elkallódó dugókkal bajlódni. A z meg egyenes előnyös, hogy a felhajtó egyben röpléc, szállódeszka is lesz.

Mindez sok, aprólékos munkát jelent, de eredményesen termelni c; pontos és célszerű eszközökkel lehet. Most készítsünk el mindent, hog csúcsidőben ne kelljen kapkodnunk, méheink pedig zavartalanul fejlőt nek a fŐhordásra.

Az egészségügyi minta küldése A méhészek egyik legnagyobb bűne, hogy nem törődnek a méhek beteg geivel. Csak akkor kapkodnak, szaladnak fűhöz-fához, amikor már a va látja a bajt. Ritkán végeztetnek pl. tavaszi noszémavizsgálatot, pedig ez dig díjtalan volt.

A tavaszi nagy vizsgálatkor gyakorta találunk fejletlen, visszamara< gyanús családokat. Vizsgáltassuk meg. A mintaszedés előtt gyűjtsünk ö sze annyi gyufásdobozt, ahány családunk van. Szükségből papírtasak megteszi, de ezeket majd szilárd dobozba kell csomagolnunk postázásk

Ha a családokat eddig nem számoztuk volna meg, most feltétlenül jel jük meg őket a kaptárak elején vagy hátlapján. A dobozokra ugyané szám kerül olvasható, maradandó írással.

A vizsgálathoz 15 méhet gyűjtsünk, vagy a kijáróból csipesszel, vagy zeléskor a lépről seperjük tollal a tasakba. Ügyes méhész a kijáróhoz illés kedő szivattyút barkácsol, lehetőleg plexiből, amivel a kis zajra kisiető n hekből megszívja a mintát, és a nyílást a lemezkével zárja, majd a doboz tolja a méheket. Sokan éppen az elszedés és csomagolás aprólékos, ha datlan munkája miatt nem vizsgáltatnak. Ezért indokolt a szúrásment gyors mintaszedő alkalmazása.

Élő méhet csak amőbavizsgálathoz postázzunk. Elszedés után az e ségcsomagokat rakjuk zárt edénybe, majd üres üvegbe csavart patronbo széndioxidot engedjük a mintákra. Gyorsan zárjuk az alkalmatosságot, méhek csakhamar elalszanak. Én a mélyhűtőbe helyezem őket néhá percre, ahol vergődés nélkül múlnak ki. A várakozás percei alatt írjuk m a kísérőlevelet, amiben kérjük a vizsgálatot. Közöljük észrevételeink egyes családokkal kapcsolatos gyanúnkat. A mintákat ezután úgy csőn góljuk, nehogy megnyomódjanak. A gondosan zárt csomagot postázz az illetékes megyei állategészségügyi intézethez.

Ha komolyabb bajra gyanakszunk, akkor a csomagon kívül is írjunk ugyanolyan kísérőlevelet, mint amilyent mellékeltünk. A szokásos tor

| miatt a levelet hamarabb kiértékelik, és a szükségnek megfelelő sor¬imiben elvégzik a vizsgálatot. Sürgető levelekkel ne zaklassuk a nagy fi¬i . 111 lel és nyugalmat igénylő munkát. Ha komoly a baj, ők úgyis azonnal

^jeleznek. A lavaszi átvizsgáláson gyanús hasítást is találhatunk. Ha biztosan nem

in Inuk meghatározni, hogy miért esett össze az álca a sejt alján, miért ve-/ Hol te el színét, szelvényezettségét, akkor ne találgassunk, inkább vizsgál-|HUk meg.

A / enyhe költésrothadásróí van szó, ami március végén, április elején i n kiütközik. Ne ijedjünk meg! Ez a betegség a méhész által is gyógyítha-i A mintát ilyenkor is számozott családtól szedjük. Ha a többinél is azo-

i i i | a tünet, akkor elegendő egy-két minta. \ tias lépből éles késsel vágjuk ki a kérdéses részt. Mézes sejt ne legyen a

niiiiadarabon, mert elkenné a mintát. A fertőzött álcák szórtak, amit még bkoz a méhek tisztogató munkája. Sokszor csak tüzetes vizsgálódás után Ájulunk néhány beteg álcára. Ezért a megtalált tetem sejtje mellé szúrjunk iritfaszálat A vizsgáló szakembernek ez könnyebbség, mert a szállítás el-Kteödhat, az álcák megromlanak, a beteg egyedet nehéz meglelni.

A lépdarabot legjobb celofánba csomagolni. Keményebb papírra írt sor-lámot csúsztassunk a borítás alá, amit a celofán alatt jól láthat a vizsgáló. I ig) számokat írjunk, nehogy a lép nedvessége miatt elmosódjék a szám-• gy A mintát lehetőleg szilárd dobozban postázzuk. A papírdoboz benyo

módhat, elkenheti a postai szállítmányokat, fertőzhet is. A lép is megsérülhet, al kalmatlanná válik a vizsgálatra. Alkalmas eszköz a nagyobb konzerv-

boz, vagy farostból barkácsolt szelence. I Vek mellé is kell kísérőlevél, pontos cím. Ha az állatorvos is vizsgálta a

n n ú s állományt, akkor pecsétjével alulbélyegezi a kísérőiratot. Ha csak i . ./ségügyi ellenőr, akkor az ő véleményét is írja a jegyzék alá, majd szig-

unlia Ha lehetséges, személyesen is érdemes bevinni a mintát, mert időt ayorünk vele.

A méhek hasmenése M II kora tavasszal előfordul, hogy a kijárókat elpettyezik a méhek ürülé-htk kel. Amikor kaptárt bontunk, láthatjuk, hogy nemcsak a kijáró, de a lé¬i>. k is szennyezettek. Ez hasmenés, ami májusig is elhúzódhat. Vizsgáljuk meg ezt a terjedő betegséget.

50 51

A méh a téli fogság hosszú hetei alatt nem tud megszabadulni a vas bélben felhalmozódott anyagcseretermékektől. A tágulékony bélszak 100-120 nap ballasztját képes tárolni zavartalan körülmények között.

A tápanyag felszívódása a vastagbél előtti vékonybélben bonyolódik A két bélszakaszt szelepszerű záróizmok különítik el. így a szervezetre ros salakanyag nem kerül a felszívódás terébe. Amikor a vastagbél tattal] meghaladja a méh testsúlyának egyharmadát, akkor a méh viselkedése várttá válik. Mindenáron igyekszik megszabadulni káros terhétől. Növ szik ez a törekvés, ha az izomszelep enged a nyomásnak, s a vastagbél talmából némi folyadék kerül a vékonybélbe. Megbillen a méh bioló egyensúlya, reflexei zavarttá válnak, gyakran bele is pusztul.

A terhét érző jószág szabadulni igyekszik fészkéből. A fészken kn hőmérséklettől függően vagy a lép szélén, vagy a kijáró hideg falán elére ti bélsarát. A jobbik eset, ha el tudja hagyni a fészkét vagy a lépeket. Ürít zése után igyekszik visszajutni társaihoz, de gyakran ledermed, elh Jobb is ez, mert a hasmenés gyakran gyomorvészes fertőzéssel jár egyi A bélrendszerben feldúsult kórokozók ugyanis meggyorsítják a termé; tes körülmények között normális ütemben lejátszódó folyamatokat.

A méhész az ürüléket sötétbarna színűnek találja. Ha a fészek alatt d zadt potrohú méhhullát találunk, megnyomván láthatjuk, hogy a táv bélsár híg, sötét és szemcsés. A családközeiben szétszórt ürüléket, ami tőző spórákkal telített, a méhek az első adódó alkalommal tisztogatni dik. Közben a kórokozókat ezrével szedik fel, amik kedvező körülmén közé jutva feldúsulnak és a tavaszi fejlődést gátolják. A megbetegedett ládoktól nem várhatunk jó hordást!

Kérdezhetnők, miért halmozódik fel a szokásosnál nagyobb mé ben, idejekorán a salakanyag? Leggyakoribb oka a gyomorvész. A kór ros hatásaként a vékonybélben kellő felszívódás nélkül halad át a szoká nál nagyobb mennyiségű élelem. A hiányos felszívódás növeli a méh é gyát, fokozottabb táplálkozásra ingerli. Természetes, hogy a vastagbél marabb megtelik. A z eredmény: noszémaspórákkal telített ürítkezés ládközelben.

Másik okként a silány élelmet kell hibáztatnunk. A k i ősszel későn tett és nagyon sűrű szörppel, ott a méhek már nem tudták kellően beér ni, átalakítani a cukrot. Ha be is fedik részben az élelmet, a sejtekben marosan kristályképződés indul meg. A visszamaradó rész viszont lötty lesz, ami meg szokott erjedni.

A táplálkozó méh novembertől márciusig alig oldja a szilárd élesé; hiszen mellette találja a könnyen felszívható hígat. Ebből viszont töb

gyászt Szervezetébe a szokásosnál több víz kerül, s ez a vastagbélben Ömozódik fel, mert a vékonybél a szükségesnél több vizet nem szív fel. I lasonlóan veszedelmes a túl híg őszi eleség is. Be se fedik a méhek, a tty a fészekben tovább hígul a párától. Szintén megerjed és ürítkezésre

itterel. Végezetül fokozott anyagcserét idéz elő a túl korán nekilendített fiasítás A korai, terjedelmes fiasítás kedvez az atka feldúsulásának. Ezért is

h leien a lepény januári adagolása. Ha van elegendő érett élelem a fé-• khen, felesleges megzavarni a családok természetes életritmusát. A hasmenéses családoktól vizsgálatkor, de az első adódó alkalommal

• iliiik el a szennyezett lépeket. Ha van raktáron lépesmézünk, cseréljük Wle a pettyezetteket. A legyengült családokat ne keverjük az egészségekkel, csak egymás között egyesítsük. A túlságosan legyengül tekét kénez-

fk le. Vegyük komolyan ezt a betegséget, mert nem is gondoljuk, mennyi i löl esünk el miatta!

gyógyszerek alkalmazása a méhesben Itvugyászati tudomány már több évtizede a méhészetbe is behatolt. Erre i okból is szükség volt. Először, mert gyarapodtak a termelési ágak,szük-

rücn növekedni kellett a termelékenységnek, másodszor, mert idő-hen újabb betegségek, kártevők jelentkeztek a méhek életében.

Nagy teret hódítottak az antibiotikumok, az életgátlók. Gombák terme¬i i ./ervezetbe jutva gátolják a káros baktériumok szaporodását, életmű¬

i iét. Hosszú kísérletek során állapították meg, hogy melyik hatóanyag wlvik betegségre hat. Azt is kikutatták, milyen adagokban, hogyan, hány •p-n ,ii kell adagolni az egyes betegségek esetén. A z is fontos volt, hogy H K iknek mi a mellékhatása, árt-e az embernek, stb. Mindezeket azért írom le, mert sok méhésztárs vagy túl nagy adagban

• II i / olykor drága hatóanyagot vagy óvatosságból olyan kis mennyiséit ndagol, hogy a hatás elmarad.

\ biztos hatáshoz az előírások betartása mellett követelmény, hogy a lilakás szellős, szárazjói szigeteit j ó i záródó legyen, a lépek fiatalok,

í-esek legyenek, a méhes ne nyirkos, elhanyagolt környezetben le-Mn A jó takaró, a tiszta, fulladásmentes etetők, a családban az arányos

ikaszok, a korosztályok helyes aránya szintén követelmény. \ uiiibiotikumok alkalmazásának további előnye, hogy sokoldalúak,

i re több irányba is hatnak. Hátránya viszont, hogy huzamosabb, túl-

52 53

zott alkalmazása immunitással jár. Ezért csak indokolt esetben alkalmi zuk, előírás szerint.

A minden méhészetben kisebb-nagyobb fejlettségi fokon jelenlévő gj w/.cs\ Égetnünk kell. Ennek a betegségnek még nincs megfelelő gyógy-

Minden betegség fél gyógyítása, ha elkerüljük a fertőzést és az egészség-morvész mai leghatásosabb gyógyszere a Fumagillin. Már kora tavasz őszig eredményesen alkalmazható. A központilag forgalmazott lepény annyi hatóanyag van, hogy egy családnak 3 kg-ot kell elfogyasztania a g 1 előírásokat mindenáron megtartjuk! gyulásig.

Szörpös etetése 1:1 arányú, langyos oldatban, maximum 5 dl-es adagok ajánlott. Erre általában március közepétől keiül sor. Oldás után ne tároljuk ' T i e n G K t a v a S Z I S e r k e n t é s e pókig, mert veszít hatásából. 35 °C-nál nagyobb melegben szintén veszít en bői, lebomlik. Hatékonysága a mézben sem marad meg sokáig. Túladago nem veszélyes ugyan, de felesleges, mert drága és mellékízt ad a mézi viasznak. Gyógyadagja 20 g (egy kis üveg) 5 családnak, 10 etetéshez. Enní gyógyszernek is előfeltétele a szennyezés nélküli lépállomány.

Az európai költésrothadás hatékony gyógyszerének bizonyult a Tett A túladagolásnál fellépő veszélyek és a mézbejutásná! mutatkozó utóh sok (exporttilalom) miatt csak orvosi rendelvényre kapható. Bevitele nyolult. Ezért már évek óta a Neo-Te-Sol nevű hatóanyagot alkalmaz biztonságosabb kiszerelésben. Tablettázva a méhész pontosan adagol Túladagolása mind a méhekre, mind a mézet fogyasztókra káros. Pergí előtt 3 héttel mindkét gyógyszer alkalmazása tilos!

A tetrántartalmú készítmények egyik mellékhatása a méhek tárna konyságát növeli. Különösen az esti órákban fokozott az örömröpülés. anyát fokozott petézésre ingerli a hatóanyag.

Merőben tudománytalan az a felfogás, hogy a Tetrán a gyomorvészt meszesedést gyógyítaná. Ezekben az esetekben az etetés ténye serkenti gyobb tisztogatásra a méheket, de a két gombafajta fejlődését nem gáto

A meszesedésnél Nysztatint szoktak szörpben permetezni a nyitott sításra. Igaz, humán gyógyászatban bevált mint gombaölő, de a mész dést bizonyíthatóan nem orvosolja. Megtéveszti a méhészt, hogy amik beteg család hasítását permetezi az oldattal, hamarosan eltűnik az álci meg. Ez azért van, mert az idegen anyag megzavarja a méheket. Nem karják kellően, nem etetik az álcákat, pempőjük egy részét felszívják, m a tenyészetet kitakarítják. Lepénybe gyúrva sem használ kellően. A lép re, az anyacsere és a nyirkosság megszüntetése hatékonyabb.

Csak mellékesen említsük meg a szorbidokat mint gombaölő szeré Ezeknél az a hátrány, hogy csak olyan töménységben hatnak a meszi désre, amilyen savasságnál már nem szívják fel a méhek. Lepényben: hordják el.

\ nyúlós költésrothadásnál szabálytalanul alkalmazott, kénes kezelés lleltetj ugyan a kór feldúsulását, de nem gyógyít igazán. Nálunk tilos is a

| i 'kásos lepényezés után készüljünk fel a szörpös etetésre. A nagy felni résnél már elhelyeztük a családoknál az etetőket. A keretetetőnek az az Iflnye a tálcával szemben, hogy nem kell megemelni a rostakeretet a fé-' k fölött, tehát kedvezőbb a család hőgazdálkodása. A tavaszi fejlődés-

ír/ pedig meleg is kell. \ i.ivaszi serkentő etetést a rendszeres járás beindulásával szabad elkez-

ik. Legalább kétnaponként etessünk. Ha az időjárás hidegebbre for-liil, szüneteljünk, vagy csak 3 dl-es adagokat mérjünk. A normális adag | (»dl, oldási aránya 1 kg cukor plusz 11 víz. A beadás hőfoka 35 °C körüli,

i i serkentést csak akkor érünk el vele, ha közben virágporhordás is van. rlnek hiányában próbálkozzunk a már említett pótlókkal. Mindkét etető-

llpus használatba vétele előtt a rostát a beöntés helyén meg kell tisztítanunk a in >p< ilisztól, viaszbevonattól. A z adagokat kíméletesen, lassan Öntsük be, ne-»M \ az úszók fennakadjanak és sok méh belefulladjon a szörpbe.

\ serkentés adagjaival mind a noszéma elleni gyógyszert, mind pedig a Nlézcst növelő, minimális Neo-Te-Solt bevihetjük. 10 etetésben csalá-jonként 1 gramm Neo nemcsak rendben tartja méheink emésztését, de az Uiyál is serkenti. Fumagillinből is 10 etetést tervezzünk. A z adag azonos, a rini 'vszerből az előbb tárgyalt mennyiséget adagoljuk. A két gyógyszert lyszerre keverhetjük a szörpbe, bár egymás hatását némiképp rontják.

m b e r e g é s z s é g ü g y a m é h e s b e n

fokán nem is gondolnák, hogy a méhészt is fenyegeti szakmai betegség m kedése során. Egyiknek oka a méhszúrás, a másiknak a propolisz, a

uniiadiknak egy méheken élősködő gomba. Mi ingerli a méhet, hogy szúrjon? A házi méh-néhány afrikai faj kivéte-

|vel — fészkén kívül nem támad normális körülmények között. A vele való

54 55

bánáskor roppant érzékeny az időjárás változásaira. Eső előtt, frontátvoi láskor a családot alig lehet kezelni. Kezeléskor kihozzuk a méheket a st rukból a gyors, kapkodó, kíméletlen mozdulatokkal, a deszkaalkatrész r gátasával, koppantásával. Érzékeny a méh a kezelő leheletére, különféle lataira, a ruha, a test szagára, az izzadtságra. Még az alkohol szagát sem s veli - néhányunk kárára.

Allergiás esetekben az érzékenyebb helyekre került szúrás bonyod mat okozhat. Különösen szívbetegek, visszérbetegségben szenvedők ó kódjának! A méhméreg okozta érkitágulás, duzzanat a nyelőcső eseiéb könnyen eredményez fulladást.

A fullánk helyén gyakran keletkeznek apró, gennyes pattanások, nem a méreg hatása, hanem szúráskor a tisztátalan bőrről kerültek a seb a gennykeltő kórokozók. A méhekkel való bánás előtt ajánlatos házi SZÍ pannal, vagy Flóra szappannal kezet és hónaljat mosni. Mérsékli a méh támadását, ha ecetes vízzel kezet öblítünk.

Szúrás esetén ne veszítsük el lélekjelenlétünket. A beszakadt fullání nem kell kicsípni, hanem ujjunk begyét hátrahúzva körömmel kaparjuk! lehetőleg egyetlen mozdulattal. Ügyeljünk arra, nehogy a méreghólyag t l talmát a sebbe nyomjuk! Jó, ha kéznél van egy tükör, hogy az arcunkat! szúrást elláthassuk. Igyekezzünk elkerülni a szúrásokat! Igaz, hogy a r j ma egyes változataira gyógyítólag hat, de vannak káros hatásai is. A k e i lést is nehezíti. Ne legénykedjünk, hogy mi bírjuk a szúrásokat! Oktalal ság...

Kezeléskor kíméletesen bontsunk kaptárt, a rosták eltávolítása old néhány fújás füst békés szándékunkról és erőfölényünkről győzi meg n i heinket. A mézes sejtekhez sietnek vételezni. Jóllakottan már nem t á l dékonyak. A szúrások helyét öblítsük le, mert az ott maradt méregillat I vább ingerli a méheket.

Másik, viszonylag ártatlan betegség a bőrkiütés. Keretkaparásnál, k J tárjavítgatásnál a propolisz pora beszóródik ujjaink közé. Olykor barrl foltok jelennek meg nyomokban. A növényi eredetű méhszurok ekcéml jellegű tünetet okoz. A gyógyulás beavatkozás nélkül lassú. Orvos-írta l l nöccsel védekezzünk ellene, vagy nejlon kesztyűben propoliszozzunkl

A harmadik - egészen ritka - emberre is káros betegség a tüdőpenészl méhekre végzetes kövesedés gombája okozza. Spórái ezrével lebegnél fertőzött család lakásában. A baromfi vagy az ember tüdejébe kerülve I csíráznak, kóros szövődményeket okozhatnak.

Külföldi tanulmányutam alkalmából találkoztam egy súlyos esettel.1 kilencéves kisfiút súlyos légzési zavarokkal hozták a klinikára az orvJ

56

innen. Többünket meghívtak a műtő erkélyére, hogy lássuk az előre-.1 iil< iit kór tüneteit, a ritka műtétet. A mellkas megnyitásakor tűnt elő a

Htvi Klményes tüdő. Ötórás műtét sem segített az ártatlanon. A helyszíni . y ilal kiderítette, hogy édesapja méhesében kövesedés volt. A kisfiú se-lli II keretet tisztítani, kivágni a lépeket.

i i ivesedésről eleget olvashatunk a szakkönyvekben, ezért ritka előfor-• i kiismerhető. A fertőzött lépek eltávolításánál ügyeljünk a penészes

ii l ie, mert a spórák könnyen szétszóródnak a levegőbe. Ajánlatos kivált! elült lassan vízbe mártani. A mézet vizezés után vágjuk ki. Hevítendő,

i nem etethető! Fertőzött lépet ne pergessünk!!! A beteg család kap¬e tisztogassuk behajolva! Mindenekelőtt lapos konzervdobozba k téldecinyi spirituszt, gyújtsuk meg, zárjuk szorosan. A z üres kap-

n |>i lül átforrósodik, a spórák elhalnak. A tűzveszélyre vigyázzunk! Fer-•ii lépet ne tároljunk sehol, ne hagyjunk a családoknál sem!

éhesünk és a szomszédok niber igazi pihenője a nyugalmas otthon, ezért békességben igyekszik

i>« kei tszomszédjaival is. Gyakran szül elégedetlenséget, ellentétet a rosz-mmI elhelyezett méhes, a méhek közelsége, egy-egy kósza raj befogása a

in d veteményesében, gyümölcsfáin. Ha barátsággal, némi mézzel mini i udnók megoldani a nézeteltérést, vegyük elő a méhtartássalkapcsota-fut rendeleteket A MÉM 15/1969. sz. rendelet értelmében: közös udvaron hhA valamennyi lakó beleegyezésével méhészkedhetünk. Közös használatú

H női, a szomszéd telkétől, épületétől négy méteren túl, közhasználatú ll lói 10 méteren túl szabad csak elhelyezni a méheket. I la r/cket a távolságokat a szűk porta miatt nem tudjuk megtartani, röp-

iik méheinket ellentétes irányba, vagy legalább két méter magas, tö-kerítést, élő sövényt képezzünk ki a mesgyén, hogy a méhek járását

•u ni magasra kényszerítsük, ahol már nem zavarja a járókelőket, a kerti ilnl^i i/ókat.

i ülönösen legyünk tekintettel a közeli óvodákra, iskolákra! A z aprósá-II in kárt tehet az alacsony röptű, vizet kereső, szappanszagra ingerlé-ii méh. Itatót mindig üzemeltessünk. Télen elfeledik helyüket a mé¬

N i ii helyezhetjük a méhest.

57

A méhek eladása, vásárlása Egy jól kezelt méhállomány normális körülmények között 10%-kal sz rodik évente. Ez alól az anyanevelők és pempőtermelők kivételek, gyakrabban rajok kerülnek eladásra. Általában váratlanul jönnek, gazd nem készült fel fogadásukra, könnyebben odébb ad a jámborokon. Sö rajt olyan ember szokott vásárolni, akinek kaptárja, építménye van, cs nép kevés méhesében.

Méheladásnál alapvető követelmény, hogy az állomány egészsége gyen. Erről igazolás is kívántatik! Betegségek, mérgezések után ne üzl jünk. A fertőző spórák úgyis előtörnek. Különösen, ha kezdő a vevő. rágporral behordott méreg is még évekig ritkítja az eladott család n!

A z élelemkészletet becsléssel állapítjuk meg. Nem lenne egyenes do ha az alapos feletetés után a szétterülő élelmet is úgy számolnánk fel, a fedettet. A fiasítás is kiterjed ilyenkor, szórtabb, de szám szerint nem. az számítson, hány keretre terjed ki, hanem, hogy mekkora táblák. Ü jünk a hatósugáron belülre vitt méhekkel. Javasoljuk a távoli, elszoktat telepedést.

Főhordás előtt nem éri meg eladni, mert majdnem meghordja árát, két a család. Akác után már reálisabb az üzlet. Ősszel nagyobb a kock Az eladott méhekért 6 heti jótállás kötelező! Ezalatt a vevő gyógyszerr etesse, hogy az esetleges betegség kiütközzék.

Használt méhlakást, tartozékokat, felszereléseket csak lánggal való tőtlenítés után szabad eladni. Amelyik nem bírja a lángot, nem el Használt lépet csak méhvel, vagy tenyérnyi darabokban szabad értéke ni. Méheinket fertőzött, vagy ismeretlen helyről való mézzel etetni so szabad!

58

PRILIS

\t akácra való fölkészülés legfontosabb hónapjába léptünk. A hó végéig (rítanak a gyümölcsfák, méheink hordhatnak, építhetnek. A családok fejődése érdekes képet mutat. A z áttelelő méhek a hatékonyabb gyűjtési „Unka beálltával búcsúznak családjuktól. Idejük lejárt, szervezetük élni ni. Ne lepődjék meg a méhész, ha a kaptárban hirtelen csökken a népes-

I i Hasításhoz viszonyítva, ha a kaptárak előtt megviselt külsejű, feketés mii méhek halódását észleli. A családoknál az új generációk veszik át az

jyes munkaköröket. A z anyák rohamosan petéznek. 1 eladatunk minden feltételt biztosítani a fokozott fejlődéshez. Ilyenek:

• lígcndő élelem, jó, táguló fészek, kellő védelem az időjárással szemben, megfelelő hordási lehetőségek, esetleges serkentés. Ha idejében küldtünk (Hintát az illetékes egészségügyi állomásra, a vizsgálati eredményt már bi-Minyára megkaptuk. Ha nincs semmilyen betegség, örülhetünk, ha van, ükkor cselekedjünk!

\ fejlődés egyik nélkülözhetetlen kelléke, a fiatal, jó anya. Ideális álla-ii a/ lenne, ha az anyák csak két évig maradnának a családban, mert ennyi

| M alatt a hatékony termeltetés szervezetüket lényegében kimeríti. Két ftven túl az anya már nem petézik kellő mértékben. Családja jobban hajlik i rajzásra, lányai is hamarabb leváltják, a betegségek is elérik ennyi idő il.m

Miért nem váltják mégsem az anyákat méhészeink kétévenként? Egy-i mert magas a vásárolt anya ára, az anyásítás gyakorta veszteséges, hi-

i ii ahhoz alapos szaktudás kell. Ugyanakkor a méhészek vonakodnak megtanulni a fejlettebb módszereket. A vegyes korú, silány állomány ke-

bb mézet termel, így kevesebb lesz az anyavételhez szükséges pénz is. i| szor mindenféle pótbölcsőkből kelt anyákkal próbálkoznak, és kritika

Rélkül meghagyják azt az anyát, amit az árva család nevelt magának. Ezzel •i módszerrel néhány év alatt az egész méhes anyaállományát lerontja a Ülóhész. Nem is veszi észre az anyák gyenge teljesítményét, mert mind-

ik közepes, vagy gyenge minőségű, nincs kiugró teljesítmény, nincs 'chasonlítási alap.

59

A fiatal, tervszerűen nevelt anya már a tavaszon megmutatja hasznosság | V a s z i napsugár. M i már melegnek érezzük a 15 °C-os időt is, de gondol A serkentésre lendületesen petézik még akkor is, amidőn az idősebb an> már alig rakosgatnak néhány sejtbe. Az idős és kimerülőben lévő, a vadon k anya lényegesen több herét petézik, mint amennyire a család biológiai egy súlyához szükség van. A sok herefi ásítás szerte a lépeken kedvez az atkának meszesedésnek, csökkenti a termékeny peték számát, rontja a lépeket, m heresejtbe csak ritkán hord a méh. Még az új anya is herepetézésbe kezd, fészkében elherésedett lépek vannak. Sokáig sorolhatnánk a hátrányoka

A könnyebb számolás kedvéért: ha az egyéves anyával a család 100%-gyűjt, a kétévessel már csak 80% sikerül, a hároméves ugyanekkor, ugyí ott 65%-ot termel. Óriási veszteség!

Az idős, a sarjú anya léte bizonytalan. Családja sokszor a legkritikusa időben váltja le. Több ellenőrzést igényei, lassú hasítása idejekorán felt reszti a család rajzó Ösztönét. A fiatal anya robbanásszerűen fiasít, főh dásra legtöbb a fiasítása (fedett!). Nemcsak mézből, de virágporból is ( kg-mal többet hord családja. 1,5 kg mézért már egy fiatal, 3 kg-ért pedig téző anyát lehet vásárolni! Számoljunk!

A fészekbővítés A fejlődő méhcsalád fészekbővítést igényel. A lépeket ehhez jól válog suk meg. A világosbarna, zsemlye színű a legalkalmasabb, amiben nir sok heresejt. Heresejteket majd építenek az egész idényben a fészek m#| n v a S Z Í építtetés letti üres, vagy etetőkeretben, amit az atkairtás biológiai módja megkív; A bővítő lép a legszélső fias mellé kerüljön, nehogy a kényes tavaszi időbe fészek túl tág, megosztott legyen. Hetente helyezhetünk be egy-egy lépet, hez nem szükséges a vizsgálat, percenként lehet végezni egy családdal.

A z élénk tavaszi gyűjtés, a serkentés, a sokasodó virágpor kihat a mé építőösztönére is. Új hidak, kis zugok, a sejtszélek fehéredése jelzik Használjuk ki ezt a lehetőséget. A z előző év félig kiépített lépjeit, a ki radt műlépes kereteket is beadhatjuk egyesével, ha már a családban m történt a nemzedékváltás.

nk a fiasítás 35 C-os melegigényére. A megfázott fiasítás kizápul. Már a nemzedékváltásnál is előfordul, hogy a fedett fiasítás alján félkör-ti nem kel ki a méh. A hirtelen hidegbetörés hiányos takarás mellett

/mién zápulást okoz. A megfázott hasításból részben rokkant méhek keln i ki, amint már olvastunk róla, vagy ki sem kel a befedett báb. A méhek

ik sokára tisztogatják ki halottaikat. Ha a zápulás az álcákat éri, azok Igtalanul beszáradnak. Ha nagyon nyirkos a kaptár, könnyen bomlásnak

idulnak. Ilyenkor sem betegség miatt lesz a színük feketés és testük vize-(TÖs, olykor puffadt, és sajátosan büdös. Jól megfigyelhető ez a kivágott • n liasításnál, ha ládában hagyjuk olvasztásig.

I lasonló jelenségeket figyelhetünk meg az anyák tavaszi tartalékolásá-Ü, amikor két közepes családból alkotunk egy erős gyűjtőt az egyik anya tfkeretes félretételével. Ha a fias keret mellett kevés a takaró népesség, i n i lagyobb a visszatájolás a szakszerűtlenségünk miatt, bizony sok fiasí-i% ki/ápul. A z élelemhiánnyal küzdő méhek először a lép alsó és oldalsó I lein koplaltatják a hasítást, hanyagolják el a takarást. Igaz, ilyenkor már

"in mindig körívelt az elhalt bábok képlete, hanem telepszerű. K? egyre gyakoribb tavaszi mérgezések, a kijáró méheket ért pusztulás

Miién elégtelen takarást eredményez. A z összefüggő, táblás, fedett fiasok l| \ lésze kizápult! Ezt a tényt vegyük figyelembe a kármegállapításnál!

A kizápult fiasítás Kényelmi okokból ne bővítsük túl a fészket, ne rakjuk meg léppel a tárt, még akkor se, ha fűzre, gyümölcsre vándoroltunk, mert ez nagyfal lehűléssel jár, ugyanúgy, mint a családok hosszas vizsgálata. Csalóka még

pl 11 isban virít a sok gyümölcsfa. Kellő fészekrenddel már a közepes családok i II pitének egy-két műlépet. Különösen a szilva és az alma virágzása alkaf-

Hm idő erre. A z előrelátó méhész már korábban befűzi a kereteket, behúzza a i pet a drótok közé. A műlép besütése meleg helyiségben történjék, hogy a

iljtnsodást, torzulásokat elkerüljük. A befűzött, műléppel behúzott keretek • i néhány órával besütés előtt legyenek a felfűtött helyiségben. Jó alátá-

i. is mellett, úgy, hogy a teljes műlép megfeküdjön, lehetőleg elektromos nUivel dolgozzunk. Gyors is,-egyenletes is. Egy kisebb trafó, pl. vetítéshez in iázott, megteszi az áramátalakitást. Ne hevítsük túl a drótokat, mert na-

iin kitágulnak, lehűlés után engednek, tágan maradnak. Érdemes fogazott uiövel dolgozni, ami hevítés közben 5 cm-es szakaszokban lenyomja a "' pre a drótot. A besütött műlépek fokozatosan hűljenek le, és hideg helyi-

i ic kerüljenek beadásig. Jó a besütés és a drót feszessége, ha az elkészült m dobszerüen feszesek, rugalmasak, a drót nem látszik ki a viaszból.

60 61

A műlépet egyenként adogathatjuk be hetente, amíg a gyümölcsvir rt virágport, és magas cukortartalmú nektárral csalogatja a termékenyítő zás tart. A szép építmények, a lépállomány frissítése, gyarapítása melle n urokat. Külön előnye ennek a növénynek, hogy fajtánként, egymás utá-gombás megbetegedések visszaszorulnak, az elvirágporosodás csökkei hereépítmények aránya eltolódik a külön erre a célra beadott keret felé, gezetül az építési lehetőség fékezi a káros rajzóösztön korai felébredés

A mülépek most már nem a fészek szélére kerülnek, hanem - jó felső karás mellett - két nyitott fias lép közé, ahol az anya hamar bepetézi, a n hek szabályosan, munkássejtekket beépítik.

A rakodóknál óvatosan nyissunk mézteret, új fiókot, ha bővítésnél sz séges. Csak a legszükségesebb számú keret kerüljön bele. Térkitöltésül hogy megrakjuk kerettel, mert a fészek kihűl, a fiasok megfáznak. A bő tésen kívüli fiókrészt takarjuk le, zárjuk le légmentesen a fészektől.

A virágporgyűjtés Gyümölcsvirágzás előtt ismét vizsgáljuk át, rendezzük családjainkat. A anyák ilyenkor már léctől lécig fiasítanak. A család nem képes felhaszn a beáramló virágport, hanem a lépek felső részébe raktározzák. Különö a fészek két szélén lévő lépeket tömik meg táblásán. Még másfél kiló viri port is begyömöszölnek egy-egy lépbe, majd erjesztik és lepecsételik. H fias lépekbe is kerül fél tenyérnyi, ne ijedjünk meg tőle, az mindenkorjq közbeeső nagyobb táblákat soroljuk ki a szélre, ne akadályozzák az aj petézését. A kezeléseknél, bővítéseknél vegyük el a selejtes, sérült, el gedett lépeket. Helyük az olvasztó. Ha fiasítás van bennük, tereljük a vi poroson kívülre, ahol nem éri el az anya. A z oldaltakaró megvédi a me zástól a bábokat. Rakodóknál majd a méztérbe kerülnek fokozatosan lejtés fiasok, hogy pergetéskor már ne is kerüljenek vissza a kaptárb

Még mindig takarjunk melegen. A z itató működjék folyamatosan, járót a járásnak megfelelőre bővítsük.

Vándorlás füzesekbe A méhek kora tavasztól szívesen járják a mocsaras, erdős vidékek ártér teit, folyóvölgyek barkás fűzfáit. A fűzek bő virágport és közepes menij ségű nektárt adnak. A tavaszi fejlődéshez szinte nélküIözhetetlenekT

A fűzféléket - ellentétben más, barkás virágú növényekkei, a méhek| rozzák be. Termős virága csak kevés nektárt termel, porzós virága vis

Időben virít, így 3 hétig is hordhat róla a méh. Noha sokan ismerik ezeket az előnyöket, mégis kevesen vándorolnak

l/re l'edig egy idényben 10-15 kg is lehet a súlygyarapodás. A tartózko-ií, vi makodás oka lehet, hogy az árterületeket tavasszal nehéz megközelí-Rl hogy félnek a fázékony méheket korán vándoroltatni. Legnagyobb ' I mégis az lehet, hogy nem készítik fel időben a családokat.

• állításkor ügyeljünk a helyes hőgazdálkodásra. Ne takarjuk ki nagyon iládok rostáját, fél szellőzés is elegendő. Keressük ki a szélvédett part-

li l il.ikat, ahonnan déli tájolású kiröpülés adódik, és közel esnek a fák. A z ten úgy helyezzük el állományunkat, hogy bármikor könnyedén, biz-

'ir-.ivnsan elszállítható legyen (3. kép). Méheink a vízközelséget, a páradús, hűvösebb klímát gondos takarás

li IMI hamar megszokják, de feltétlenül igénylik a szállódeszkát. Szük-|hi >l megteszi a tetőcserép is, mert ilyenkor még nem tüzesedik át, mint in ni. A fűz méze nem gyűlik úgy össze, mint pl. a repcéé, hogy pergetni

ff*-

Mhestocal korai fúzon, amin a családok szépen fejlődnek. Az áradással mindig számoljunk! Mbú Antal, Becse)

62 63

lehessen, mert a család mindet a fiasítás neveléséhez használja fel. BöV> években mégis marad néhány kerettel az aranysárga mézből, amit a előtt ki kell majd pergetnünk, mert gyorsan kristályosodik. Apró ikrái li zsírra emlékeztetnek.

Van, aki már a fűzőn felrakja a kijárókra a virágporszedő készüléke de csak nagyon népes családoknál érdemes.

Ha ártérre, vízpartra telepedtünk, a legmagasabb vízszint fölé rak junk, és jelezzük a letelepedést a gátőröknek.

Növényvédelmi értesítések kérése A vándorlási feladatok közé tartozik, hogy a méhek járási körzetében 5 km) elterülő, virágzásnak induló vetések, növényi kultúrák gazdáit ke sük fel je lezzük ottlétünket. Akkor is, ha nem az Ő engedélyükkel tele| tünk le, nem az ő jogkörükbe tartozik a lerakodás engedélye.

Ha személyesen nem érnénk el őket, ajánlott levélben kérjünk tőiül tesítéseket arra az esetre, ha növényvédelmi munkát végeznének a horj körzetben. Közöljük a szokásos letelepedési adatokat, engedélyünk ta mát. Kérjük, hogy a szokásos, hivatalos tanácsi bejelentés mellett neli is jelezzék, milyen növényt, mikor, mivel, mi ellen, milyen virágzásii kaszban, hogyan kezelnek. Feltétlenül írják meg, milyen töménys vegyszert használnak, mennyi a lebomlási idő, poroznak-e, vagy permé nek. Kérjük, hogy lehetőleg az alkonyati órákban végezzék a védekei Azt is írja meg a vegyszerező, van-e virágzó aljnövényzet, virágzó gyj szegély, - amit neki előbb le kell kaszálnia, vagy megvárni az elvjj zást.

Igaz, hogy a tanácsot úgyis értesítik, de a tanács sem azonnal küldi künk a jelzést, így első kézből kapjuk a hírt, rendben fel tudjuk készít^ családokat.

A gazdaságoknak rengeteg gondja-baja van, mindenre nem is tuc kellő részletességgel figyelni. Ezért tapintatosan, nem kioktatóan, híi fel figyelmüket a Magyar Közlöny 1968. évi 95. számában kiadott korm\ rendeletre, annak 13., 48., 49., 50. és 51 pontjaira. Megértésre várúr gyünk mi is megértőek!

64

/lőnek a gyümölcsösben lárcius végén, április elején már virítanak a barackfélék. Csodás csokor a ÜN/i és az Őszibarack fája. Napos időben tömegesen járják méheink. A [(kedvelt szilvások már komolyabb súlygyarapodást biztosítanak. Még Mtonylag mostoha időben is járják a méhek illatozó virágaikat. A meggy, a cseresznye már több gondot okoz nekünk. A virágok nem üégesen nyílnak, nemcsak egy táblában, de egy fán sem. A fehér bim-

• i" imetezésnél általában a fák déli oldala és csúcsa már zsong a méhek->l Nem lévén más legelő, a méhek kényszerűségből is járják a permettői tltli is, mérgező virágokat. Ezekre a növényekre csak úgy érdemes teleped-• ha leljes biztonságot szavatolnak.

\ / összefüggő almások vonzzák a legtöbb méhészt. A z egyes fajták ke¬i' ilrse folytán 10-12 napigjó legelőt talál a méh az almásban. Egyetlen

• -in I, liogy a gazda nem várja meg a teljes sziromhuílást, hanem permetez, 'i i'vümölcstermelő úgy véli, hogy a magfogás már megvan, elegendő vi-

IH megfogant, jöhet a kártevők elleni védekezés. \ / aljnövényzetként jelentkező gyermekláncfű még semleges időben is

i "Mi mát okozhat virágjaival. Legalább annyit tegyen megagazda, hogy a • liilimi órákban vegyszerez az almásban, amikorra a gyermekláncfű be-

•i I I virágát, s a permet a csészelevelekre hull. De lehetőleg ragaszkodóik II virágzó gyomok lekaszálásához, vagy a teljes elvirágzáshoz.

\ kín le, a birs kevésbé jelentős, hiszen összefüggő táblát ritkán alkot, ii ikotlásra valók csupán. Ennél inkább fontosabb az egres, a köszméte,

ke. Apró virágai ontják a nektárt. Ilyenkor hihetetlenül vadak a mé-i Kezelésük szinte lehetetlen. ) 11 r.\ íimölcsre vándorolunk, mérjük fel a legelő nagyságát, nehogy túl-

ttn link a legelőt, vagy megporzás nélkül maradjon sok virágzó fa. A h -I hogy a méhész és a gazda is jól járjon, a következő elosztásban érde-

Iclcpedni, hogy csak a legismertebbeket nézzük:

•iiin.i 3 család hektáronként kílrlc 4 család hektáronként

icsznye 5 család hektáronként "i' rrv 5 család hektáronként

'ILI 4 család hektáronként 1 ' i i 3 család hektáronként

ibnrack 4 család hektáronként

65

szamóca málna ribiszke

A bérmegporzás A mezőgazdaság nem engedheti meg magának, hogy a termést d ö n t 1

befolyásoló megporzást a véletlenre bízza. A takarékosság ürügyén sem het ügy gondolkodni, hogy a méhészek úgyis megkeresik a gyümölcsű ket, jönnek maguktól is, nem kell nekik érte bér.

Európa majd minden országában végeztem tanulmányokat, megfi léseket. Tapasztaltam, hogy a legtöbb országban mennyire előnyös a melőnek és a méhésznek egyaránt a szervezett megporzás. Szinte mind országban pénzzel, fuvarral, terménnyel és cukorral támogatják a virá tábláira vándorlókat.

A gyümölcsök közül pl. az alma 30%-kal, a cseresznye 25%-kal ter többet, ha a fák közelében méhek élnek. Már most, tavasszal szerve-meg tervszerűen a méhes megporzást. Ha a szokásosnál több méhcsalá kívánna a gazda, az neki lenne gazdaságosabb, a méhésznek költségese mert a túlterhelt legelőn kevesebb a hordás. Ha viszont a termelő né anyagi támogatást ad (kaptáronként 4-5 kg cukor), akkor inkább terhelj túl a gyümölcsöst, és a hordáskiesést pótoljuk ki a kapott cukorból.

A gazdaság a méhészekkel egyetértésben válassza ki a telephelyet. Egy csoportba kb. 8 méhcsalád kerüljön. A csoportok egymástól legalább 200 ternyire legyenek. Az esetleges viták elkerülése céljából kössünk írásos egy séget a vegyszerezés (fehérbimbós állapotban), az aljnövényzet lekaszál' (gyermekláncfű), az elhelyezendő családszám és a családerőnlét tekintetéb Rendezzük az anyagiakat is. A gyümölcsvirágzás a méhésznek a legnagyo kockázat. A gazda adjon néhány kiló cukrot családonként, ha a méhész a m porzás végéig ott marad. Akkor is, ha már nem mutat a mérleg emelked

Hazánkban a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet szervezett hes megporzást országos méretben. Eredményei örvendetesek voltak, d növénytermesztők, gyümölcstermelők egy része ma sem hajlandó tu másul venni, hogy a méhek a mezőgazdaságban nem ingyenmunkás Óriási legelők maradnak kiaknázatlanul, közepes terméseket nyújtva, hatalmas megporzó méhtömeg, családszám tengődik tavasszal jó legelő hordás nélkül. A cukroszsákból tartott méhészkedés ma már nem kifíze dő. Csupán az akácra alapozni kevés.

2 család hektáronként 2 család hektáronként 4 család hektáronként

66

A virágportermelés \ / utóbbi években fontos exportcikkünk lett a méhek által gyűjtött virág-br . Igaz, hazánkban még szűk keretek között alkalmazzák (szépségápo-. i ipszer), de külföldön már tekintélyes szerepet tölt be a gyógyászatban.

|Ó1 lövedelmez a méhésznek is, a kereskedelemnek is. A minőségi követelmények nemcsak a fajtára, hanem a méretre, színre,

ir./iaságra és nedvességtartalomra is vonatkoznak. A virágpor fehérjéje a méh fejlődéséhez szükséges. A család évente

10 kg körül fogyaszt. Ennél azonban jóval többet tud gyűjteni, ha rászorít-lak. Már a közepes erősségű egység is megszedi alkalmas készülékkel a maga 20 dkg-nyi porát a napi szükséglete mellett, ha van alkalmas legelője.

Gyűjtésre a gyümölcsvirágzás a legjobb. Hasonló még a repce, a gyermekláncfű. Értékes virágport ad Dél-Dunántúlon a szelídgesztenye. Ke-n-skcdelmileg nem kívánatos az árvacsalán és a pipacs sötét pora, valamint i l.'liérhere terméke.

A gyűjtés 5 mm-esre fúrt csillagos vagy sima műanyaglapon át, esetleg Igyéb rácsozással történik ládika jellegű, vagy kaptáralátét alkalmatosság-bti. Fontos, hogy a közlekedő herék számára legyen kijárat néhány hosz-*/ahb csővel.

Virágporgyűjtésre a rakodó rendszerek alkalmasabbak, de a fekvőkap-jfira is rá lehet szerelni kívülről a gyűjtőt. Némi ügyességgel megoldható a vi/mentesség és a gyors ürítés is.

A virágpor leggyakoribb szennyeződései a méhek testrészei, szőre, apró morzsák, amiket szeleléssel lehet eltávolítani. A viszonylag nedves anyait »t óvatosan kell szárítanunk. Értékes hatóanyagai érzékenyek a hőre. Különféle szárítóberendezéseket ötlöttek ki már a találékony méhészek, ami-kel látni kell, nem leírni.

A begyűjtött virágpor ellensége a nedvesség. Könnyen dohossá válik. S/áritás után ezért légmentesen zárjuk le. A moly és virágporatka ellen './én-dioxidos kezelés segít. A dohos, romlott virágpor fogyasztása káros! forgalmazása tilos! Minőségi követelmény a világos szín, 1,5-2 mm keresztmetszetű szem, az egyöntetőség, a szennyeződéstől való mentesség rs a 8% alatti nedvesség.

Sok és nehéznek látszó feltétel, de még így is megéri. Ne tartson attól a inrliész, hogy megsínyli a család a gyűjtést, mert a méhek találékonyak, megtanulják, hogy egymás után kell a lábukat áthúzni a rácson, így leg-.ilabb az egyik virágporcsomó a fészekbe kerül. Egyébként is annyit hordanak, amennyire a fiasításnak és a természetes raktározásnak szüksége van,

ha van jó legelő hozzá. A gyümölcsfa, a repce az!

Méhek a repcetáblán A gyumölcsvirágzás végső napjain igyekezzünk elvándorolni, mert a í romhulláskor alkalmazott vegyszerezés érzékeny károkat okozhat állon nyunkban. Mindig van késve virágzó fa, facsoport, amit a gépi permetes nem szokott kikerülni. A termés szempontjábóljelenték telén mennyisé virág elvirítását nem várják meg a gazdaságok, mert ezzel a kártevők felt sulnának. El kell tehát sürgősen vándorolnunk.

Áprilisban, májusban jó legelőnek kínálkozik a repce. Bármilyen s; szélyes is az idő nyílásakor, mégis érdemes egy jó tábla mellé telepedni, is fontos a jó takarás, elhelyezés, az itató üzemeltetése - és az írásbeli m< egyezés.

A gazdaságok vonakodnak a repcét megporoztatni, mert részben önt porzós, részben más porozza, főleg pedig a vegyszeres védelme olykor számíthatatlan, virágjában is kell néha porozni, a méhészek úgyis ráte pednek, és írás nélkül nincs annyi felelősség.

Különösen a korai virágzású repce jelentős, mert az akác előtti általábi hordástalan heteket tölti ki. Egyik legjobb mézelőnk, mégsem aknázzuk eléggé, mert nem vándorolunk tervszerűen minden nagyobb táblára. A veti1

terület évről évre növekszik. A virágzás az időjárástól függően egy hónapig elhúzódik. Egy-egy növényen a virágok egymás után nyílnak. Egy virág 2-napig virít, mézel és ad bő virágport. Egy hold jól beállt vetés elvileg 100-120 fi mézet biztosít. Ennek tényleges begyűjtése viszont függ az időjárástól, a csaü dok állapotától és a méhek tervszerű elhelyezésétől. ^ A melegebb idő kedvez a nektárkiválasztásnak, a sűrűségnek, a hegyű

tésnek, de rövidíti, sokszor felezi a virítás heteit. Ez az állapot mégis kedvj zőbb a vándorméhésznek, ha van akácig egyéb legelő, mint a hűvös, esd idő. A hűvösebb időjárás miatt a táblák hosszabban nyílnak, egyenletes,! kevesebb hordást biztosítanak, ami a hasítást növeli. Az anya nem szórt meg, egyenletesen petézik léctől lécig, táblásán. Ez főként a második akáí ra biztosít nagy méhtömeget, az elsőre pedig gondviselést nem kívánó ffl dett szaporulatot.

Kedvező időben a méhek reggeltől késő délutánig járják a repcét. Egye denként 15-20 fordulót is megtesznek. Ez a munkatempó megközelíti aj akácét. Gyűjtő munkájukat könnyíti, hogy a repce nektárja jól hordhatd hozzáférhető. Leszívás után a virág alig egy óra alatt újra termeli a nektárt A repcén nincs külön virágporhordó méh, mint a lucernán. Mindkettő szorgalmasan gyűjtik a méhek. Legfeljebb a szőrekopott, idősebb korosz tály szerényebb virágportehérrel tér haza.

Az egész hordási idő alatt viszonylag vadabbak a méhek, mint más lege-Imi Különösen a felhőátvonulásokat nem szívelik. Kezelésük ilyenkor nehézkes és nagyon gátolja a gyűjtést. Rablásra is hajlamosak. Még+8 °C hő-nui sékleten is járják az anyátlan család lépjeit. A csendes rablást a méhész ,hi- észleli. Ajánlatos kora reggel és a délutáni hordás megszűntével ellene z n i a kijárókat. A rablók hamarabb kezdenek, és fél órával később hagy-n.ik léi káros munkájukkal. Ezért ajánlatos a tíz százaléknyi tartalékcsalád v.iiuloroltatása. Elegendő 3 kereten tartani a pótló anyát. A z elárvult család

Imi tavasszal gyakori - anyásítása bármikor elvégezhető, de estefelé biztonságosabb. A kijárót egy hétre le kell szűkítenünk!

Közepes erősségű egységekkel telepedjünk a virágzását megkezdő táb-Kra. Az erős egységek megszorulnak, hamar rajozni kezdenek. A gyenge I Mládok viszont nem veszik fel a fejlődés ritmusát. Nehezebben viselik el i; ilvenkor gyakori, gyors időváltozást, szakaszos lehűlést. A szeszélyes ta-feszi időjárás miatt jó hatással van egy-két jó adag híg, meleg szörp a ván¬dorlás első napjának estéjén.

A jó hordás és fejlődés egyik feltétele, hogy az anya szabadon petézhes-• f l a repcén, és a lépek ne virágporosodjanak el. A túl magasra tervezett fé->/ek nem kedvez sem a hordásnak, sem a fejlődésnek. Nem kedvelik ilyen-ki .1 az üres lépekkel teli kaptárt (24-esekben kis család). Inkább két-három nlkalommal bővítsünk egy-egy léppel, műléppel.

„A repce megbolondítja a méheket!" - vallják a tapasztalt, öreg méhé-H/ek. Igazuk is van. Minden más legelőt messze elhagynak a sárga tengely i . Még négy kilométerről is meglelik az ígéretes legelőt. Aki mást legel-1.1. nem repcét, vagy célmegporzást végez, azméheivel legalább 5 kilóméin ie telepedjék a repcétől. Ez az a növény, ami megnöveli a tavasszal még us/onylag rövid röptávolságot.

I la repcére vándorolunk, legelőször helyszíni szemlét tartsunk, nézzük ki a telephelyeket, majd tárgyaljunk a gazdaság illetékeseivel. Lehetőleg kössünk írásos egyezséget. Ez megvéd minket a mérgezések kárától és iiietfontolásra készteti a vegyszerezőt. Úgy válasszuk meg vándortanyán-k.n, hogy a pezsdülő mezei munkák, a gépek ne zavarjanak, és méheink se nknzzanak galibát a derék növénytermesztők között. Különösen ügyel-fflnk a dűlőutakra, a gazdasági állatállomány vonulására!

Kerüljük a túlzsúfoltságot. A z idejében kötött megállapodás segít ezen. Ne rakodjunk egymás nyakára méheinkkel! A növénytermesztőnek az a (Ó, ha minél több család járja a táblát, mert a magfogás annál eredménye-lebb lesz. De bizonyos mértéken túl a méhész ennek kárát látja. Csak .i/ert, hogy másnak jó termése legyen - és még nem is térít semmit -, a mé-

69

hek pedig csak tengődjenek hetekig, mozdulni sem érdemes' Vagy köss ki, hogy hány családot enged a gazda a táblára, vagy álljunk odább heinkkel. Ha legalább szállít, rakodik a gazdaság, ad néhány kiló cuk csaladonként, akkor talán vállalhatjuk a zsúfoltságot, a túlterhelést E másra legyünk tekintettel. Ha mi, méhészek nem becsüljük meg egy erdekeit - felesleges állományokat rakunk egymás tanyáihoz túl közel akkor mit varhatunk a „nem méhész" gazdaságoktól?

Tájolni a déli irányt ajánlanám. Ebben az időszakban gyakori a hirtel lehűlés, ritka a túlhevülés. Hátán süti a nap a méhet, ami kaptárja felé fe pihen, majd lassan odasétál. A felmelegedés teljesebb, gyorsabb és napk tetol napszámáig tarthat. Ezt az elhelyezést nem zavarja meg előnyeit n csökkenti az említett déli árnyék.

Még a közeli kaptáraknái is gyakori, hogy a 3-4 méteres magasságban pulo dolgozónak már nincs annyi ereje, hogy a kijáróhoz szálljon. A kap falán, előtt, vagy alatt száll le. Ilyenkor előnyös a széles, alsó nyílás me könnyíti a bevonulást. A lábakra, vagy egyéb alkalmatosságokra helyezi kaptarak ele katránypapírt szoktam teríteni. Ezzel megakadályozom a ka tar ala esést, a méhek sem vergődnek a kijárok előtti füvön A fekete pa minden hőt elnyel, lényegesen melegebb, mint a talaj. A rajta pihenő m

% WP: Sok méh elvész, vergődik, ha beállunk méhesünkkel a dús repcetáblába' (i-olő: Szabó Péter, Becse)

70

tumarabb felmelegszik, megpihen és bevonul családjához, míg a hideg, Bykor vizes talajra esők órákig ülnek dermedve a fűben.

Méheinkkel a táblához túl közel nem szabad telepednünk, mert a leszál-i | i a vetés közé kerül. A sűrű növényből csak kevés dolgozó tud kikeveredni, sok vergődő ott leli halálát. A z átlagosnál szélesebb sávban kaszáljuk meg a kaptár előtti teret. A kaptárak eleje mindenképpen a tábla felé néz-Iftn, mert a méhek nem járhatnak hátulról, óriási lenne a veszteség l-l. kép),

Itármekkora is a hordás, az itató mindig működjék. A repcén a méhek ttgy tömegű hasítást is gondoznak, a vízigény nem csökken a hordással. A/ itatót süsse a nap. Lehetőleg a tábla és a kaptársor között üzemeljen. A viindorméhészek állóvizes itatót szoktak a tanyákon alkalmazni, ami nem ppen a legegészségesebb. Különösen, ha más méhészet is van a közelben.

A valutárisan is sokat érő repcének gyakran tömeges ellensége támad. A icpcefénybogár elszaporodása virágjában is vegyszerezésre kényszeríti a termesztőt. Idejében kérjünk segítséget az elvándorlásra. Menekülési távolság minimum 5 km. Be kell látnunk, hogy százezrek nem mehetnek (tárba méheink miatt, amelyeket néhány óra alatt odébb tudunk szállítani. \ megállapodásban kössük ki a szállítóeszközök biztosítását.

A hosszú virágzású repce nemcsak a hasítást fejleszti, hanem bő virág-ki Ht is ad a fogyasztáson túl. A z élelmes méhész él az alkalommal, és megdolgoztatja méhek. Igaz, hogy a szakszerűtlen készülék megviseli a méheket, de a finom lyukú rács nem árt. A virágporgyűjtetés még serkenti is a méheket a gyűjtésre, mert a méh addig röpül, míg elegendő virágpor nincs ftszkében. Érzik a hiányt benn, a bőséget kinn, és hajszolják magukat. Márpedig, ha serényebben járnak virágporért, akkor a nektárt sem hagyják iill, hiszen nem speciálisan gyűjtenek.

A szedőket csak teljes betájolás után szabad megnyitni. A virágzás vége li lé ismét engedjük szabadon a hordást. A legtöbb méhész akácra vándorul repcéről, ott pedig kevés lesz a virágpor. Hadd hordja meg alaposan fészkét itt, akkor minden erő az akácnektárra irányul.

A repce méze gyorsan kristályosodik. Értéke ezzel nem csökken, csak nagyüzemi értékesítése és feldolgozása. H a akácra vándorlunk, a repcemé-/et előbb pergessük ki. Még az olyan keretekből is, amik akáckor majd a méztérbe kerülnek, és most fiasok. A drága, keresett akácmézet óvjuk ezzel az ikrásodástól, mert a repceméz minden más mézet is megkristályosít. Korai pergetésnél viszont gyorsan kicsapódik a sejtekből. Ha ezzel aperge-léssel az alapélelem-készlet nagyon megcsappanna, akkor inkább egy-két nagyobb adag szörppel egészítsük ki pergetés után.

71

Ha az akáclegelőhöz 4 km-nél közelebb virítana repcetábla, a vonzási kör kívül telepedjünk le méheinkkel. Még az akácnyílás kezdetén se örüljünk a nak, ha méheink átjárnak a közeli repcére, mert később, az akác dandárjában odajárnak nyalakodni, csak nehezen kapnak rá az akácra.

A műlép beszerzése

Mind a gyümölcs, mind a repce legeltetésénél már szükség van a műlépe re. A méhész vagy vásárolja, vagy viaszáért cseréli, vagy maga önti, eseti onteti a drága anyagot. A műlép bizalmi dolog. Nem egy betegséget be 1 het szerezni vele, ha nem vagyunk körültekintőek. A minőség is váltó még a vállalatinál is, ami nagyüzemi.

A műlépkészítő kisiparosok általában gondosan gyártott, szép tiszl szabályos műlépet szállítanak, a kívánt méretre vágva. Előny, hogy le, többször és többnyire a saját viaszából kapja a méhész a lapokat. Ném i k veredés előfordulhat, ez érthető, hiszen nagyüzemi. A vállalati készítmér sokat javult mostanában, hiszen ma már válogathat a méhész. Fertőtlen tése pedig lelkiismeretes!

Vizsgáljuk meg a vállalati, nagyüzemi műlép előnyeit: szavatoltan fe tőtlenített, korlátlan mennyiségben azonnal lehet vásárolni, cserélni, t len, nyáron. Egyenletes, egységesjói tárolható, nem penészedik össze t hát száraz. 1 kg-ban 8-9 N B lap is van.

Hátrányai: a cserénél sok a levonás. Nem mindig tiszta viaszból Iehe mert 1 kg műlép kiolvasztása után több dkg a súlyveszteség és üledékes viasz. Mitől? Egyik irányba törékenyebb, kisebb a szakítószilárdsága. Ez gyártási mód következménye. Pereme még most sem elég vastag. Műnk; díja alig, de több, mint a kisiparosnál.

Vizsgáljuk meg a házi készülékkel gyártott műlép előnyeit: saját viasz ból készül, csak viaszból. Bármikor bármilyen méretre préselhető. Mindéi irányba egyenlően rugalmas. Kevésbé púposodik, szakad. A méhek gyor sabban építik. Előállítása olcsóbb.

Hátrányai: kissé nehéz, körültekintő munkát kíván az öntése, préselése, A felszerelés nagyon költséges. Kevesebb jut egy kg-ra, a méh kevesebbe epit hozzá. Nem mindenütt egyenletes. Gondos szárítást és tárolást kíván] Ugyancsak gond a fertőtlenítése.

Nem szeretném senki üzletét rontani a felsorolásokkal. Nem kell sok idő, amikor elmosódnak a határok a két műlép között. Ha van valakineí porosodó prése, pókhálózza le, próbálkozzék az öntéssel. Megéri! Az érj

mktáramban is van illatos, egyenletes vállalati lép, de van dúsperemű, .nanyszínű, házi készítmény is. A z egyiket kedvelem, a másikat szeretem, mert az én viaszomból készült. A következőképpen készítem:

Minden szükséges felszerelést kézhez rakok. A tűzhely lapján nyolclite-ics fazékban olvad a viasz fél liter vízen. A tűzhely mellé azonos magassági, szilárd asztal kerül. Lapját vízzel többször is leöntöm, hogy majd a ^ lasz ne egye be magát a deszkába. Bal kézről áll a választóvíz: keményítős, mézes oldat. Reszelt burgonya leve is kiváló választó! Háziszappanos-vizes i u hadarabkával a prés széleit törlendő, nehogy odakössön a viasz. Végeze-uil kell egy nagyobb edény hideg vízzel a hűtéshez. Odébb egy másik asz-k amire a kiöntött lapok kerülnek leszabás céljából. A konyha kövére vizet öntök, nehogy a viasz lecseppenve rákössön.

A megolvadt viaszt sűrű szitán átszűröm. Amikor zubogni kezd, a hideg választóvizet a tálcába öntöm, megmozgatom, kicsorgatom a tálkába. Bal kézzel megemelem a tálca felső lapját, majd jobbommal a négydecis merőkanállal forró viaszt terítek szét az alsó lapon, mialatt társam a felső lap széleit szappanos ruhával végigtörli, hogy a viasz elváljék. A sietős mozdulatok után a prés felső lapját mindketten, egyenletesen lenyomjuk mintegy 5 másodpercig. A felesleges viasz a tálca szélén körbefut. Ezt visszaöntöm a lazékba. A még mindig zárt tálcát megmártom a hideg vizes edényben, majd nyitok, és a műlépet lefejtem a felső lapról.

Másik társam az üres asztalnál mintát helyez a még sorjás lépre. Körülvágja, a széleket másik fazékba gyűjti, hogy olvadjon. Húsz, harminc kiló viasz kipréselése után nemcsak a méhész fárad el, hanem a viasz is. Ezért az olvadt szélekkel fel kell frissíteni az utolsó öntéseket. A maradék kanál¬nyit már nem lehet préselni, mert vizes, szennyezett.

A tálcát leöblíem, szárítom, majd a két lap közé hullámpapírt terítve tárolom a többi, megtisztított edénnyel együtt. Ha a műlép napokon belül nem kerül felhasználásra, laponként leöblítem, megszárítom, nehogy ösz-szepenészedjenek. Ha menet közben a viasz beragadna a prés mintáinak árkába, csak fával (fogvájó) szabad kitisztítani. A tenyerünk se érje a lapot, aminek érzékeny ötvözetére ügyelni kell!

A tavaszi álanyásság Az anyák minőségüktőt és életéveiktől Függően tavasszal 4-10%-ban leváltásra kerülnek. Fokozott ez a kemény telek után. A méhész korai rajzásra gondol, de ha megvizsgálja a bölcsők elhelyezkedését, számát és az anyát,

72 73

ha meg nem váltották le, akkor meg tudja különböztetni a csendes anvavj tast a rajzástól. Különösen a gyümölcsvirágzáskor gyakori ez a jelensél Lehetséges, hogy az enyhe mérgezések utóhatása. A z anyátlan család 1 vesztheti friss kelésű királynőjét is, hiába hagytuk nála a szép váltóbölcsőf Ulyan eset is előfordul, hogy a kimerült anya már nem petézik 3 hete 1 meg csaladjával ék Elhalása után nincs miből bölcsőt húzni a családna Végezetül nehany dolgozót az árvák anyapempővel etetgetnek, míg az p tezni kezd. A pete a sejt oldalfalán van, egy sejtben több is. A jelek közé ta tozik, hogy a méhek a virágporos sejtre is bölcsőalapot húznak. A z álany* be is petézik ezt. Ez is előfordul, hogy a már álcás sejtben petét találunk hasitós nem tablas, nem egykorúan terjed ki, nem egyöntetű: tenyérnyi fo 2-4 lepen, egy része még nyitott állapotban elpusztulva.

Az alanyás családdal bajlódni csak akkor érdemes, ha állapota még ner nagyon előrehaladott. Vándortanyán az a legjobb megoldás, ha kiszediü az összes lépet a kaptárból, behelyezünk egy tartalék családot, s a kijáró nagyon leszűkítjük. A kiszedett kereteket távolabb lerázzuk A fias lépeke elzárjuk, hogy az éjszaka hidegében megfázzon a hasítás, és az a család ahova beadjuk gondozásra a lépeket, kitakarítsa. A lerázott méhek vissza keredznek otthonukba, vagy a kaptár bezárásakor a szomszédos családok hoz^ A z alanyak elszélednek. (Bőven olvasható erről a kérdésről- Zsidei B Mehanyaneveles c. szakkönyvében a 24. oldalon.) Ha van időnk, akkoi tobb módszerrel próbálkozhatunk, hogy az anyásítás sikerüljön. Okosko do emberek es szerkesztők a tárgyban végzett kísérletek eredményét leér tekelve kijelentették nyilvános írásokban is, hogy nem érdemes az ál anyással vesződni, ugyanakkor 100%-os anyásítási módot javallottak 0 yan pedig nincs! Két-három család sikeres anyásítása még nem 100% Ott kezdődne a siker, ha 30 családot, 10 álanyásat teljes sikerrel anyásíta-nank üzemelés közben.

A viaszmolyról

Áprilisi munkánk közben raktárunkban is megmozdul az élet. Szaporodni kezdenek a v.aszmolyok az üres lépekben. De nemcsak a tartalék lépeket rongáljak, hanem a családoknál is pusztítanak. A kaptár aljára lehullott

n ° J f ' " m í h u k á i t ? J d n e m é r t ' n e m J á r t l é P e k a lakmározási he-yeik. De legszívesebben a feszek közelében szeretnek rágni. Hanyag keze

les a család rendellenes állapota esetén rohamosan elszaporodnak A moly minden lépet megrág, meglep, besző. Még a kaptár falába, a rostake-

74

rclbe és a keretlécbe is berágja magát a nagy viaszmoly, hogy a vájatban be-Ebózzék. Különösen a felső keretléc alá húzódik be nagy előszeretettel Cy-egy sejtbe. Ha a méhész nem ügyel eléggé, figyelmét könnyen elkerüli .i vegével kifelé álló, sejtben meghúzódó báb.

A tartalék lépeken is megél. Nincs szüksége a feszek hőmérsékletére. Sűrű hálót sző, tömegesen alkot egy telepet, és a raktározott lepek kozott ökölnyi fészket létesít. Ebben meglepő a hőmérséklet. Szőtt halojajo ho-

^ Ropp°ant szapora. Tenyészideje márciustól októberig tart. Egyik-másik leszekben télen is ügyködik. Sűrű szövedéke a méhektől is megvédi. A höingadozásokat jól viseli. Lepkéje pár napos élete alatt nem tesz mást. Csak szaporodik. Még csak nem is táplálkozik. Sötét zugokban, a kaptár ta-k'iróanyagai között, fedele alatt meghúzódva várja meg az esti homályt, imikor a családokhoz beoson. Helyet keres petéinek. Repedések, a méhek s/ámára járhatatlan, a kaptár alján sarkokba szelelt hulladékok adnak biztos helyet petéinek. Ha a méhek elcsípik, végeznek vele. A viaskodasra utal .i himporától megfosztott, fényes hátú lepke. . _ .

A lerakott petékből néhány hét után kel ki a hernyó, a moly kártevő ..lakja Két fajtája van: a kis viaszmoly és a nagy viaszmoly. A kis moly Lényegesen kevesebb kárt okoz, mint óriási rokona. Ezért csak a nagy viasz-molyt vizsgáljuk meg, hogy tudatosan védekezzünk ellene.

Hernyója hetekig él a lépekbe és viaszhulladékokba húzódva. Közben löbbször vedlik, vaskossá fejlődik. Jó étvágyára jellemző, hogy elete során kifejlett súlyának többszörösét elfogyasztja a drága viaszból. Kedvenc e e-dele a bábinges lép. Legszívesebben az öreg keretekben tanyázik. A telet általában báb formájában vészeli át. Szinte biztos az áttelelese a kaptárban - fészken kívül is - , hiszen ott meglehetősen mérsékelt a hideg.

Tavaszi fejlődésükre kedvező a kaptár aljának szemetes volta, ha a méhek nem tisztogató Hajlamúak, ha a méhész nem tisztogat kezeleskor. A hernyók esélyeit növeli, hogy áprilisban megfogyatkozik a méhek szama. A. megmaradónak tömörebb fürtöt alkotnak, hogy a növekvő fiasítás szamára a kellő hőt biztosítsák. A kaptár alja felé, ahol sem kijárat, sem meleg, sem élelem, sem különösebb munka nincsen, oda bizony ahgjut meh. A molyok zavartalanul kikelnek, hernyóik felkapaszkodnak az üres keretekre fellopakodnak a virágporos lépekre, olykor a fészek aljára is, eloskodm.

A hernyók biztos búvóhelye a keretekre terített takarok alatt van. Itt a méhek sem háborgatják őket, s ha portyára indulnak, alig kell nehany cen-u métert fáradniuk. A méhek támadása ellen azonnal vissza tudnak húzódni A gyengébb keretléceket átfúrják rágóikkal. A z így nyert nyilas a bizton-

75

ságos búvóhelyük, ahonnan a léptengelyig eljuthatnak. Ott aztán vígan mároznak, mert a méhek alig férnek hozzájuk.

A lépek felső szélén tavasszal is fedett méz van. Azt kérdezhetnénk h gyan él ott meg a moly, hiszen csak viaszt rág? A látszat az, de a hernyc lep fiasítás nélküli állományán is eltengődik, a szűz lépen sem hal éhen h idősebb lépek felső szakaszán pedig mindig van heresejt, ahol bábinget 1

lel a falánk élősködő. A bábinges sejt sem kizárólagos élelme Védekezési módok: a kaptár tisztán tartása, az alj, a sarok, zugok rési

kitakarítása, a selejt keretek elzárása, a lépállomány kénezése kéthetentt Ne maradjon egyetlen lép, sonkoly sem gondozatlanul, szabadjára A méa tereket a lépekkel csak akkor tartsuk a családoknál tavasszal, ha azt gor dozni is tudják. Egyébként mi kezeljük. Kénezéseknél ügyeljünk a tűzví delmi előírásokra!

l ígyébként a tömlős költésrothadás nem nagyon káros. Viszonylag ke¬> És Hasítást követel. Veszélye inkább az előbb említett közös tünet, ami té-. idésre vezethet. A z erősebb családok meleg fészekben, serkentés mellett

| iiyorsan kitisztulnak. A többi gombás kórral ellentétben, a beszáradt ma-niílványok már nem fertőznek.

A bántalomnak biztos gyógyszere még nincs. A kutatók a ritkább előfordulás és jelentéktelen kártétel miatt még nem fordítottak rá különösebb Kundot. Bizonyos fokig érthető, hiszen minden tudományos erőt és anyagi lehetőséget a komolyabb betegségek kutatására fordítanak.

Amit a méhész mégis megtehet: csak erős, tiszta, rendezett családokat liírjünk a méhesben. Jó építményeket, meleg, száraz fészket kell biztosítani a kaptárakban. A raktárhelyiségben se tűrjük sem a nyirkosságot, sem a sötétet, sem a levegőtlenséget.

A tömlős költésrothadás

A betegség tulajdonképpen a fedett hasításnál fedezhető fel már áprilisban! Kórokozója parányi vírus. A dajkaméhek viszik az álcáknak az élelemmel t vírus a kedvező táptalajon egy hét alatt feldúsul, a szervezet elpusztul

Mind az álca, mind a báb erős bőre még legalább két hétig ép marad A tomloszerú bőrben a kiválasztott folyadék felhalmozódik. A vizenyős álca a sejtből könnyen kiemelhető. Szaga nincs. Zsákszerű, összefüggő nen nyúlik, nem ragad. Testének szelvényvonalai inkább csak a hasi részenlátha tok letompítva. Ha kezdeti állapotban szakítjuk szét a pondrószerű álcát a leve még majdnem átlátszó. Előrehaladott állapotban sárgásfehér tompa fényű

A tetem két-három hét alatt beszárad. A felkoncsorodó fejrész a fejvég sötétebb színű. A bőrzsák apró színfoltja, barnái az elhalt szervezet festékanyagának csoportosulásai. Gyengébb látású vagy járatlanabb méhészek könnyen összetévesztik a kórt a nyúlós költésrothadással, mert sok közös tünetük van.

Bár a betegséget nem köteles senki bejelenteni, mégis kár ha valaki elhallgatja, vagy mintát nem küld belőle az illetékes szerveknek. Nem jelentik, mert vagy nagyon félnek a nyúlóstól, annak zárlatától, a méhészek előtt megpecsételt méhestől, vagy attól tartanak, hogy rossz vélemény alakul ki a szaktudásukról. Mégis jobb jelezni, ha negatív lesz is a laborvizsgálat eredménye, mert ha elnéztük, összetévesztettük a nyúlós költésrothadással, akkor lesz csak igazán bajban hírnevünk és méhesünk hiszen a gyógyíthatatlan kór hamar elhatalmasodik!

76

A méhlopásokről \prilisban vész el a legtöbb méhcsalád. Száz évvel ezelőtt még szenzáció volt, ha egy-egy kast, köpüt elemeltek a méhesből. Csakhogy ez akkor még jó tréfának, legényvirtusnak számított. Öreg kalendáriumok adomákat, históriákat írtak arról, hogyan ugratta be pl. Miklós gazda a mézre éhes le-ínyeket , amidőn méhese szélére rozzant, öreg kasokba köveket kötött. A mohó, a nehezét kereső tolvajoknak leesett az álluk, amikor otthon a nagy hamvasból (abrosz, háromszél vászonból) kihámozták a kast a kövekkel.

Sajnos napjainkban a méhek ellopása más köntösbe öltözött. Kapzsi, gátlástalan emberek pusztítják a szorgalmas méhészek nehezen összegyűj¬tött vagyonát. Egyre több a méhlopás, egyre több a panasz. Pedig már mázsás kaptárakkal bogarászunk. Azt gondolná az ember, hogy nem is tudják ellopni. Ám a kombi autók és utánfutók elterjedésével ez a kérdés is megoldódott a potyalesők javára.

Tisztes méhészek panaszolják, hogy a kieső tanyán lévő állományt sorozatosan lopkodják. A z egyik helyen a szemtanúk szerint két markos fickó választott ki világos nappal két-két ládát, majd percek alatt elszáguldott zsákmányával a gépkocsi. A kérdőre vonókat letakart rendszámtábla mellett a betyárok fenyegetve elkergették.

Nem szeretném felokosítani, kioktatni a méhtolvajokat, de a vizsgálatokból, értesülésekből néhány olyan módszerre hívnám fel a károsultak figyelmét és azokét is, akik eddig még megúszták veszteség nélkül, amilyenekkel dolgoztak a méhésznek egyáltalán nem mondható betyárok. Re-

77

melem, nem költözik gyanú, bizalmatlanság az eddig megbecsült kapcsonert általában sok méh elhull a müveletek során. A tőgyelök egyébiránt latokba. üibbségében idösébb méhek.

A távolról lopott ládákat a tolvaj gyors átfestés után általában saját mi Agyafúrtabb, a bizalommal visszaélő méhtolvaj az, aki táblás fiasításo-hesében helyezi el. Ha helyből, vagy közeiből csente, akkor a családokat átat, vagy nagyobb mézes kereteket cserél át üresekre. A mit sem sejtő gazrakja a saját kaptárakba, az idegen ládákat pedig eltüzeli, vagy megtévesztés pedig álmélkodik, hogy miért lett ilyen szegény és gyenge a sok szép csa-sül messzebbre viszi, szétszórja. Ezért is igyekszik a ravasz, számító embetíd. Ebben az esetben a keretek drótozása árulkodhat, mert ahány méhész, a saját mérettel azonos családokat, kaptárt lopni. i nnyiféle drótozás, hálózás.

A gyávább, a leleplezéstől félő tolvaj gyakran egy félreeső erdei tiszti- Istencsapása az, ha a ravasz tolvaj kiszedi a kaptárból az anyákat. Pedig son, bokrok közé telepíti az idegen jószágot. Amíg a zaj elül, (sokszor év&iem sokra megy velük, hiszen az elfogadtatás nagy veszteségekkel jár. V i -kig) ott tartja a méheket. Ott készíti fel a sajátjához való csatolásra, vagyont óriási kárt okoz a gazdának. A vándortanyán, ahol megszedi a csalá-kaptárcsere utáni hazaszállításra. dókat, az anyátlan egységeknél végzetes lehet a kitört rablás. A terméski-

Olyan eset is volt már, hogy az idegen búvóhelyen 12 db NB-24-es kétcsés is tetemes. A z esetleges betegségek a rabló, kósza méhek révén hamar családos állományt alakított ki a rendszeresen másokét dézsmáló emberi terjednek (áprilisban az enyhe költésrothadás). Természetesen nem szaporulatból. A pároztatótelepek, anyanevelő méhesek szarkái még éjjel is tudnak ár¬

Az egyik „szegénylegényt" éppen akkor leplezte le az erdész, amikor i a ni . Nejlonzacskóba rázzák a kis keretek népét. Általában az anya is velük rekettyésben a saját kaptárjaiba telepítette át az egységeket. De akkomterül fogságba. Sok jelből lehet megállapítani, hogy mikor kiszökés, mikor már volt névtábla is az addig elhagyottnak ismert méhes szélén! Meg is fa-crázás az üres dobozok magyarázata. A z éber tenyésztőt nem lehet békült a felirata, mikorra letelt az újdonsült gazda börtönbüntetése! ; S a pni . Általában sejti is, hogy kikre gyanakodhat.

Megfáradt, remegő kezű, öreg méhész panaszolta, hogy az utolsó éveire Külön kell figyelnünk a vándorbódék fosztogatóira. Lopásra érdemes meghagyott tíz rakodójából a legszebb kaptárt ellopták az éjszaka. Áprilisárgyakat ne tartsunk könnyen feltörhető helyen. Ne raktározzunk üres eleje volt, sötét, felhős éjszakákkal, könnyű dolga adódott a betyárnak*annákat, pergetőket szabadban, a bódé mellett. Legalábbis láncoljuk ösz-Hozzá nem értő tehette meg a csúfságot, mert a régi típusú, szabad tetőzze őket lakat alatt. rakodónak nem az alsó kijáróját tömködte be, hanem a tető szellőzőrostá- A méhtolvajokat fokozott szigorral bünteti a törvény. Ez önmagában ját. A menekülőt a méhek minden bizonnyal megmarták, a sötétben fel-nég nem elegendő, elsősorban nekünk kell cselekednünk. Minden ván-másztak ruháján. Erről tanúskodtak a hosszú mezei úton szétszórt takaró-Jortanyát már a gyümölcsön is szervezzünk meg őrzéssel. Méhesünket papírok, amikkel megpróbálta lesöpreni a támadók hadát. Egyben a meneúgy helyezzük el, hogy valamelyest szem előtt legyen. Biztonságosan zár-külés irányát is mutatták a szétszórt takarók. u n k m j n dent . Figyeljünk fel az új méhesre, még ha egyetlen kaptárból áll

Leutaztunk. Azon nyomban „szénát vásárolni" indultam a faluszéli há i s . Helyezzünk el tanyánkon feltűnő névtáblát, hogy az ebül jött jószágok zakba - ismeretlenül. Tavaszon nem keltettem gyanút, hiszen faluhelyerfcltűnjenek. áprilisban alig van már takarmány a kertekben. Ahol a gazda otthon volt Ha gazdátlan méhest lelünk, ha elhagyott kaptárakat látunk, azonnal ott „nem tudtam megegyezni", úgy alkudtam. Már vagy a tizedik cserepeszóljunk az egészségügyi felelősnek. Különleges, egyedi jelekkel lássuk ela tanyánál jártam, amikor az addig letagadott gazda kiszólt az ablakon, mi-kereteket már fűzéskor. A kaptárakat isjelöljük meg egységesen. Nem sok szerint, a kért áron vihetem a szénát. Bementem. Az ordas betyár duplámidőt igényel ez, és nem tudjuk, mikorvesszük hasznát. Ajeleink ne legyedagadt fejjel nyögött egy dikón (deszkaheverő) hideg borogatások alatt.nek feltűnőek! Következetes munkával, összefogással küszöböljük ki ások Gyorsan megegyeztünk - a méhekre. kárt, bizalmatlanságot okozó lopásokat, amik törvényellenesen gátolják a

Olyan éjijeibátor is akad, aki a forró nappalok után a kijáróknál tőgyelÖkorszerü termelést, a merészebb vándorlásokat és az egyre inkább terjedő, méhfűrtöt söpri le az éj leple alatt, majd méhesében meganyásítja, erősitiszükségessé váló bérmegporzást! saját egységeit a balkézről jött jószágokkal. Ezzel ugyan nem sokra megy,

78 79

MÁJUS

Május a főhordásra való előkészület hónapja. A z eredményes termelés f tételei: a jó anya, amiről már olvastunk előzően, a népes család, a bő, k szerű kaptár, az egészséges, elegendő lépkészlet, a családok szakszerű b rendezése a gyűjtésre, a közeli, bőséges méhlegelő és a kedvező időjár Kicsit soknak látszik mindez, de az időjárás kivételével megvalósíthat

A vándortanya keresése A z előrelátó méhész már korábban vándortanyát keresett, vagy a megsz kottát ellenőrizte, előkészítette. Hazánkban a föhordást, a világszerte i mert mézet az akác adja. Kiaknázása létfontosságú nemcsak a méhekne de a mostanában sok anyagi áldozatot hozó méhészeknek is. Hazánk ak cosai méhészeti szempontból negyedrészig sincsenek kihasználva. SZÍ meg száz tonna nektár marad vissza beszáradva, fólszívódva a lehulló v rágfürtökben.

Sok méhész nem is vándorol akácra, megelégszik a helyi gyűjtéssel. P dig egy-egy település akácfái nem tudják azt a nektármennyiséget nyújtan mint az összefüggő erdőké. A szétszórtan virító fák virágfurtjeit az eső, forróság, de főleg a szél hamarabb megviseli, nektárkiválasztásban gátolja

Miért nem vándorolnak? Azt mondogatják, néhány kaptárral nem érdé* mes. Egyedül nem is, ez igaz. De összetársulva, 4-5 méhész állománya mát megtölt egy nagy teherautót, szép vánaortanyát. A rakodásnál is több dolgc kéz van, nem kell hozzá nem értő, alkalmi munkásokat fogadni drága béren

Magyarázatul azt is felhozzák, hogy nem minden méhész kaptárja ván dorképes. Ezen akácig már nem sokat segíthetünk, de próbáljuk megvizsgálni a vándorlás alapkövetelményeit: a méhek ne törjenek ki a kaptárból. A kereteket jól lehessen rögzíteni, nehogy szállításkor a mozgó, rázkódó lépek agyonverjék a léputcák népét. Kapjon a család elegendő levegőt a, szállítás izgalmas órái alatt. Legyen bő menekülőtere. A kaptár ne törjöD, össze, ne ázzék be. Ha ennyi megvan, akkor nem sokat számít, milyen ke-

80

felmérettél, ládákkal bogarászik az ember, az sem, hogy a házilag barkácsolt láda hogyan mutat a sorban. Lényeg, hogy minél erősebb család lakja.

I öbben s/állítási és egyéb költségek miatt mondanak le a vándorlásról. Felmerülhet még a kockázat kérdése is. Általában akácnyílás ideje alatt válik az ulö esőssé, hideggé, szelessé. Csak minden negyedik. Ötödik esztendő nyugodt végig. Mérlegeljünk! A frontos átvonulás otthon is elér bennünket.

Mások a nagy távolságot kifogásolják, miszerint ahhoz a néhány kaptárhoz nem érdemes lejárogatni a szoros dologidőben. Ha szállítás előtt rend-heraktuk családjainkat, le is bölcsőztük, kibírnak egy hetet kezelés nélkül. A szabad szombat pedig mindenkinek megvan valahogyan. Még a perge-lést is el lehet halasztani hazaszállításig, mert ez a legnagyobb munka, de óvatosan szállítsunk a teli kaptárakkal. A nehezét az alsó sorba rakjuk a gépkocsin. Nagy szellőzőrostával nem szokott leszakadás, leolvadás történni.

Az akácosok megválasztásánál vegyük figyelembe az erdő korát. A z érettebb fák megbízhatóan mézelnek. A z akácos fekvése sem közömbös. A déli tájolásúak, a széljáráson kívüliek hamarabb virítanak. A laza homokon, a vályogtalajon dúsabb a virágzat, mint egyebütt. A z is fontos szempont, hogyan tudjuk megközelíteni a vándortanyát, biztonságosan tudunk-e rakodni. Bár hektáronként 200 kg-nál is több mézet tud nyújtani a jó erdő, mégis kerüljük a zsúfoltságot. Rakodjunk rátartással!

Ha megtaláltuk a megfelelő letelepedési helyet, vagy a régi tanyánkat, vizsgáljuk meg, nem szenvedett-e fagykárt az erdő. Nem egy esetben előzetes ellenőrzés nélkül vándoroltak komoly állománnyal a méhészek a régi helyükre, s csak a lerakodás reggelén észlelték, hogy az akác a hegyéig lefagyott. Jól látható, feltűnő helyekre tűzzük ki a foglalási táblánkat a név, a lakóhely, az állomány létszámának megjelölésével. A „lefoglalva" szót is ujuk a táblákra. Feltétlenül keressük fel az illetékes erdészt, ott is jelentkezzünk be már előre, nehogy bármilyen akadálya is felmerüljön a letelepedésnek. A z erdész is beosztja a területeket, így elkerülhetjük az illetéktelenek rátelepedését. A z óvatosabb méhész két eséllyel dolgozik. Keressünk máshol is vándortanyát, ha az egyiken valami akadály, lefagyás stb. kerülközne, legyen hová vándorolnunk.

A családok felkészítése akácra Termelőképes az a család, amelyiknél május elején 7 NB, vagy 13-14 félkeret fiasítás van. A hiányzókat még most pótolhatjuk. A kiegyenlítésnél legyünk óvatosak, nehogy nagyon megcsapoljuk az erőseket. Ne képezzünk

B 81

túl erős egységeket, mert ezeknél hamarabb felébred a rajzási ösztön, ar nagy hozamkieséssel jár. Már a gyűjtés első napjaiban megszorulnak, téj lenkednek lépjeiken, s a nagy lehetőségeket nem használják ki.

A gyengébb családoknál keressük meg a lemaradás okait. Ezeket az et, ségeket csak egymás között egyesítsük, erősítsük. Már az egyenlítő keze lésnél tervezzük meg, hány kaptárral vándorlunk, hány családot állítunk a mézhordásra, melyiktől kerülnek az anyák tartalékba, melyiktől eltávol tásra.

A kiegyenlítést, az erősítéseket kizárólag fedett hasítással és a rajta ül̂ méhekkel végezzük (5. kép). Ügyeljünk arra, nehogy az erősítő család an) ja is átkerüljön a iépen! Minden valamirevaló családból alakítsunk ki ei, legalább közepes egységet. Ne feledjük, hogy a május eleji kiegyenlítő kf zelés még nem az akácra való család rendezés, addig még gyarapodnak családok a sok fiasítás kikelésével. Arra törekedjünk, hogy állományúi nagyjából egyenlő családokból és a szükséges tartalékokból álljon.

5. kép: ilyen kelő fiasilással és a rajta ülö méhekkel erősítsünk! (Fotó: Kalocsai Márta. Fót)

82

A májusi vész \prilis végén, május első napjaiban a kezeléskor előfordul, hogy a méhész vastagra dagadt potrohú, fiatal méheket lát röpképtelenül vergődni a kaptánk előtt. Görcsökben szenvednek, majd hosszan halódva kimúlnak. Ha az iben méh tömött potrohát megnyomjuk, vastag hurka formájában sűrű, lomény, olykor kásás virágpor lövődik ki. A méh halálát is egyébként a túl-lelített bél vérkeringésre és légzésre gyakorolt nyomása okozza, mert a szervezet életfunkcióját és anyagcseréjét a minimum alá csökkenti.

A feszesre duzzadt bélben annyira felhalmozódik a virágpor, hogy a nyomástól gátolt bélbolyhok nem képesek kellő mennyiségű tápanyagot leiszívni a tömődő virágporból. A vérfolyadék cukorszintje rohamosan lecsökken. A működésre ingerelt izmok sem tápanyagot, sem oxigént nem kapnak, mert a nyomás hatására a légzőnyílások is eltömődnek. Hasonló uinet csak a gyomorvésznél fordul elő, azzal a különbséggel, hogy ott a felszívást végző bélbolyhok száma fogyatkozik meg annyira, hogy a bélhám nem szállít elegendő tápanyagot. Ott nem a felhalmozódott virágpor, hanem az emésztetlen szénhidrát a jellemző.

Mi okozza a virágpor felhalmozódását? Ezt sok méhész nem is sejti, inkább kerül bizonyos vándortanyákat - mérgezésre, betegségre, szándékos károkozásra gyanakodván. A megfigyelések szerint a kór hűvös, kiröpülés-fe alkalmatlan napok után lép fel. Valószínű, hogy az éjszakai lehűlések bizonyos virágporoknak ártanak, ezekben szerves elváltozásokat idéznek elő. A tönkrement virágpor károsan befolyásolja a méhek életműködését. Különösen a vadgesztenye, a pitypang és a galagonya virágporánál lehet ezt tapasztalni. A vadgesztenye esetében magam is végeztem többéves kísérletet, ami a fentiekre enged következtetni - bizonyos méreghatás mellett. Még azoknál a virágporoknál is fennáll az ártó hatás, amelyek megfázván sem fejtenek ki mérgező hatást, csupán székrekedést. Megfigyelhető a virágpor elváltozásainak káros hatása, pl. amikor a méhész- jobb legelője nem lévén - akácnyílás előtt egy héttel már letelepedik az erdőben, hogy virításig az ott nyíló galagonyát legeltesse. A betegség itt izolálható.

Miért fogyaszt a méh több virágport a kelleténél? Tulajdonképpen az átlagosat eszi, de a normális életműködéséhez hiányzik a víz. A hűvös, kirö-püléshez alkalmatlan időben nem jut folyadékhoz a dajkaméh. Amikor már nem tud elegendő pempőt leadni, több fehérjét fogyaszt. A kaptárrabság is sietteti baját. Nem tud kiröpülni, így ürítkezni sem, legfeljebb a kereteken.

A rossz idő elmúltával tömegesen röpülnek ki, ürítkeznek a fiatal mé-liek. Röpképtelenségüket az anyagcserezavar és a túltelítettség növeli.

83

A méhész keveset lát ebből a bajból, ezért esetleg átsiklik fölötte. Pedi a következő generációt érzékenyen érinti. Hogyan orvosoljuk ezt a komo lyan nem vett betegséget? Etessünk egy rész cukor, két-három rész víz o datát melegen, 6-8 dl-es adagokban. Ha évről évre megfigyeltük, hogy ilyen idő tájt jelenik meg a betegség méhesünkben, akkor már abban a időben is itassuk híg szörppel méheinket, amikor a baj még nem bontakc zott ki.

Megbetegedés esetén három-négy este végezzük az etetést. A tömődö béltartalom hamar felhígul, a tápanyag felszívódása is javul és elégsége energiát biztosít a mielőbbi kiröpüléshez, ürítkezéshez.

Nem szakszerű, sőt, egyenesen káros az az ajánlás, miszerint a beteg családokat esténként vízzel locsoljuk meg. A kórokozók milliárdjait szív* nák fel méheink a vízzel a lépekről, a kaptár faláról. Hasonlóképpen vésze* delmes az az ajánlat, hogy kiröpülések elmaradásakor a kaptárak kömyé két locsolással tartsuk nedvesen. Amellett, hogy édeskeveset használ a szomjazó méheknek a külső pára, még az a veszély is fennáll, hogy a nyir« kos környezetben feldúsulnak, aktívvá válnak a káros gombák, pl. meszel sedés, kövesedés okozói. Ezek mellett pedig elmarad a megoldást, gyógyulást hozó etetés, mert a méhész azt gondolja, eleget tett a locsolással.

A költésmeszesedés

Ugyancsak május elején észlelhetjük leginkább a hazánkba néhány évtizede betört és elterjedt kórt, a meszesedést. A nyitott sejtben lévő álca sárgásfehér lesz. Puha teste elveszti szelvényezettségét. Gombafonalak szövik át, beszárad, mészkőszemcséhez hasonlít. Az álca feje a múmia tetején sötét pontként ül. A beszáradt maradványok a keret rázásakor zörgő hangot hallatnak.

A méhek már az álcahullát is igyekeznek kihordani. Ilyenkor a tetem nedveit felszívják, önmagukat és a táplált hasítást is fertőzik. A befedett hullákat nehezebben takarítják el. A kór különösen a gyenge, nyirkos fész* kű, szűk röpnyílású családoknál hatalmasodik el. A z erősebb egységek viszonylag megbirkóznak vele, mert állandóan tisztogatnak.

A gomba zöldesszürke termőtestéből szívós spórák tömege szóródik szét a kaptárban. A telet a méhek bélrendszerében, a mézben és a lépeken vészelik át. A fertőzés nemcsak mézzel és méhhel, hanem kaptáralkatrészekkel is, virágporral, propolisszal terjed. Ellene még nincs gyógyszerünk, mert a spórák 10 év után is megőrzik csíraképességüket. Kedvező feltételek

84

között feldúsulnak és lassú, de állandó jellegű pusztításukkal komoly termelési kiesést okoznak.

A bajt ne titkoljuk! Szóljunk a méhegészségügyi felelősnek. Méhesünk ne legyen nyirkos árnyékban. Úgy soroljuk a kaptárakat, hogy a méhek minél kevésbé tájoljanak el. Tartsuk szárazon, tisztán a fészket. Legyen rajta mindig jól szigetelő takaró, hogy minél nagyobb röpnyílást adhassunk a légcseréhez. A megbetegedett családot etessük sűrű, meleg szörppel, hogy tisztogatási hajlamukat növeljük. A z építményekben lehetőleg ne legyenek nagyobb herés részek. Pergetéskor a fertőzött kereteket selejtezzük ki. I isztogassuk sűrűn az itatót, a kaptárt és alkatrészeit. Vándorlásnál legyünk elővigyázatosak! Lehetőleg ismerjük meg a szomszédos tanyák egészségi helyzetét, és mi se vigyünk beteg állományt közös tanyára. Még ha olcsón adnák se vásároljunk meszes méheket, de mi se rontsunk meg vele senkit!

Egy héttel akácnyílás előtt Nem könnyű megállapítani, mikor nyílik az akác, de az idős, tapasztalt méhészek tanácsai segítenek ebben. Át kell kezelnünk ismét a már előbb kiegyenlített családokat. Hajói végeztük előzően dolgunkat, akkor most lényegesen könnyebb lesz tennivalónk. Első lépésként szóljunk az egészségügyi felelősnek, hogy amikor a torlódást kerülendő el tud jönni, kezelésünk közben meg tudja vizsgálni a családok egészségügyi állapotát. Friss keletű egészségügyi igazolásra van szükségünk, ha vándorlunk. Ennek számát szállításkor a gépkocsivezető bejegyzi a fuvarlevélbe. A z igazoltató közlekedési szerv is kérheti ezt tőlünk. Ha nincs, megtilthatja a továbbhaladást! A vizsgálat ne legyen formai! Ilyenkor nincs sógor, koma! Nemcsak a vándorló méhész érdeke, hogy tudja kívülálló méhésztől is, hányadán áll méhesében az egészségügy. A környező méhesek egészségét is veszélyeztetné egy beteg állomány vándoroltatása. Még komoly anyagi kihatású perekre is sor kerülhet.

A kezeléseknél nagyon ügyeljünk az anyákra! A család a fejlődés időszakában szívesen épít zugokat a fészek szélénél, a rostakereten, az etetőkeret al jában, a fészektakaró lelógó szélére. A z anya gyakran tanyázik a folyamatosan növekvő hereépítményen. Különösen, ha a fészek már telt. Kezeléskor rázástól mentesen emeljük ki a rostakeretet, hajtsuk fel az esetlegesen bennhagyott takarót. A fészket legalább két kerettel a széltől beljebb bontsuk meg, nehogy a duzzadt potrohú anya megsérüljön (6. kép).

85

6. kép: Ennek a családnak használt a tavaszi serkentés és a viragporpotias! {Fotó: Kalocsai Ferenc, Fót)

A z anyákat egyébként most ellenőrizzük, minősítjük másodszor. Fias tásuk mértéke, rendje, aránya legyen a bírájuk. Gyenge, öreg, sörélesen p tézö, kószáló anyákat ne tűrjünk meg a méhesünkben! Akik anyákat neve nek, azok most megkezdhetik a saját szükségletnek megfelelő mennyiség nevelést anyátlan dajkával, hogy az elfogadás utáni napokban áttegyé anyás dajkákhoz az értékes tenyészanyagot. Úgy indítsuk az anyanevelés hogy a dajkálás, tehát a nyitott álcák gondozása ne essék az akáchordá dandárjára, mert olyankor a méhek garatmirigye nem termel megfelel mennyiségű anyapempőt, s a fiatal anyák kissé fejletlenek lesznek. A vár dorméhészeknek is eligazítást ad korábbi, „Méhanyanevelés" című kön vem.

A kaptárban most újabb rendet kell tennünk. Minden oldaltakaró, etető, építtetőkeret kikerül. A z aljdeszkát tisztítsuk meg. Vizsgáljuk meg a fészek szélén lévő etető- vagy építtetőkeretet. Ha sejtjeink fala, peremi vastag, máris műlépeznünk kell, mert nem tud hová építeni a család. Haa zugépítményeken anyabölcsöalapokat találunk, rajzásveszély fenyegej Ugyancsak rajzani készül a család, ha a beadott műlépre heresejteket építi

86

I [a viszont a léphiányosságokra a rendezés után dolgozósejtet húz a nép. .ikkor elmúlt a rajzókedv.

A kijárónyílást annak megfelelően igazítsuk, hogy egycsaládos, kétcsa-ládos, átfüggesztéses vagy szabad fészkű módszerrel mézeltetünk-e. Rakodóknál középre kerül a bővített kijáró.

Korlátoznunk kell az anyát petézésében. Nemcsak azért, hogy főhor-dáskor kevesebb dajkálnivaló legyen, s a méhek zöme mehessen gyűjteni, hanem azért is, hogy pergetéskor külön csoportban legyenek a fias lépek és a mézesek, ne szórja szét az anya fiasítását, ami viszont így egészen nagy táblás lesz, ha kellő mértékűre hagyjuk meg a fészkét.

Kétcsaládos rendszernél a jobbik anya marad a családdal, az idősebbet, a gyengébbet vagy selejtezzük - ezzel biztosítjuk a rendszeres anyacserét - , vagy letesszük egy kis keret fedett Sassal, két, kísérő méheket vivő léppel, melyekből az egyik mézes, a másik petézésre alkalmas. Meleg takarás, kis kijáró, és akác végére szép kis család fejlődik belőle - némi mézzel. A z anyát 6 kereten a kaptár egyik végébe, vagy középre helyezzük anyarács mögé. A rácsok két oldalához nyitott fiasok kerüljenek, amik még nyílásig ledettekké válnak majd. Fedett fiasok következnek, majd az üres, méznek való lépek. Van, aki már most megtűzdeli 3-4 műléppel a méztérnek kialakított részt. Ezzel a rajzási ösztön felébredését is gátolja, de hűvös időben kockázatos ez, mert a fészek kötelező hőmérsékletét így nehezebb fenntar-lani. Takarjunk is melegen, minden ellenvéleményt félretéve, mert melegben hűt, hidegben fűt a jó takaró.

A lezárt anya új fészekrendje: a rács mellett nyitott fiasítás, egy műlép, ismét egy nyitott, egy műlép, egy üres lép, majd a nagy mézes-virágporos /árja a sort. A 24-es NB kaptárban a két végében is lehet korlátozni az anyát, ha mind a kettőt benn akarjuk hagyni a kaptárban. 3-3 lépen szoronganak akkor: rácsnál a nyitott fias, egy műlép, falnál a virágporos lép zár. Mindkét változatban sok bölcsőt húz a család, amit nem könnyű leszedegetni. Ha a nagy kaptár közepén alkotjuk meg a fészket az említett 6 kere-len, akkor nem érzi magát annyira anyátlannak a család, nem húznak annyi bölcsőt. A bölcsőhúzás ideje is kitolódik néhány nappal.

Van, aki nem kedveli az anyák korlátozását, a rácsozást. Ilyenkor a kaptár közepén 8 kereten rendezi be a fészket az anyával, ami nem kalandozik el, ha fér és a fészke szélén 1-2 műléppel közrezárjuk. Valamivel kevesebb méze lesz, de több népessége. A pergetés bonyolódik a fiasok miatt. A kijárok ilyenkor a két szélen nyitandók a méznek, középen az anyának, mert az anya szeret a kijáró közelében szaporítani, s ha van, nem kalandozik el.

87

Fészekmézkamrás kaptárban a hátsó, hatkeretes részbe helyezzük anyát 3 nyitott hassal, műlépekkel, virágporossal. A tizenkettes rész, ai eddig fészek volt, méztérré változik. Ide is tűzhetünk egy-két műlépet. hatkeretes, anyás résznek 2 nap múlva nyissunk saját kijárót. Ha késői megszorulna, egy-egy fedett fiast tegyünk át előre. Helyette műlép ker majd a második akácon, vagy még az első vége felé.

A rakodó rendszerű kaptárakban a fészek fölé kerül az anyarács, a méi térbe üres lépeket rakunk. Erős családok meghordják, de a gyengék inkát lenn szoronganak. Jó év kell nekik! Ennél a fejelésnél jobb megoldás, átfúggesztünk. A méztérbe helyezzük az üres fiasokat, melléjük üres ken tekét, alattuk anyarács van. A fészket megtűzdeljük műléppel. A z anj szépen dolgozik a nyitott fiasítás között.

A mostanában teret hódító, félkeretes kaptárak esetében több mézelte tési mód van. Feltétlen tanulmányozásra tudom ajánlani dr. Vicze Ernő, neves magyar szakíró legutóbbi szakkönyvét. Címe: A z alacsony keretei rakodókaptár. Szintén a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában jelent meg ez a hiánypótló, aktuális könyv, ami minden fogást, módszert érthetően,' kipróbáltan leír. A korszerű méztermelés egyik alapvető kelléke.

Szinte minden anyakorlátozó berendezésnél előfordul, hogy a családok 15-20 bölcsőt húznak^mert vagy felébredt a rajzási láz náluk, vagy nem éri zik egybefűggőnek a mézteret a fészekkel. A méztérben talált bölcsőket egy szálig le kell szednünk, mert a család kirajzik.

A fészekben húzott bölcsőket sem tanácsos meghagyni, mondván! hogy az anya majd lerágja, megöli az új, kikelt anyákat. Ehelyett gyakran lel soványodik a bölcsők lefödése után, és a rácson átférve kiviszi népét.

Terjedőben van nálunk már tíz-húsz éve a vándorkocsis méhészkedésl Sok előnye és hátránya van, mint mindennek. Érteni kell hozzá, meg kell szokni, és akkor nincs baj vele. A z akácra való előkészületnél ügyeljünk mindenesetre arra, hogy az erősebb, népesebb családok kerüljenek a leg- j felső sorba, a gyengék alulra, mert hordáskor a nagy teherrel hazaérő méh szívesebben landol alul, hogy terhét mielőbb letehesse. A mézet hozó ide- I gent az ilyenkor laza őrség nem is igazoltatja, beengedi. A z alsó kaptárak,) mézterek hamar megtelnek mézzel, néppel, a legfelső sor pedig kissé e l l néptelenedik. Ezeken cserékkel, lepergetéssel segíthetünk. A z ötletes vándorkocsisok sok fogást kitaláltak már. Eredményeik egyre nagyobb gazda ságosságot mutatnak.

Olyan méhész is akad, aki vándorol ugyan, de anya nélkül viszi a családokat akácra. Igaz, sok méze lesz, de az akác után nem lesz hosszú ideig* hasítása, ütőképes állománya. A z anyátlan családok egy hét alatt befedeti

88

kiesőkkel rendelkeznek, amiket, ha nem szed le a méhész, vagy ha a szándékolt mellett csak egy is elkerüli a lebölcsőző figyelmét, a család menthetetlenül kirajzik. „Nem baj, csak méz legyen!" - szokták mondani. Ez nem helyes, mert nem mindegy, milyen áron lesz az a méz. Meg aztán más is van még az évben, nemcsak az akác. A családok biológiai egyensúlya is megbomlik, ami gyakran okoz majd bonyodalmakat. Azt sem tudni, hogy II meghagyott bölcsőből milyen anya kel. Ha kikelt, még nem biztos, hogy be is párzik, hiszen a sok kaptár között az anyák nagy része eltéved. Még a paroztató telepek közelében lévő, nagyobb méhesek is (20 kaptártól) sok miyát odavonzanak, Közel negyven éve nevelek anyákat, már 162 ezret mutatnak statisztikáim, de ezen a téren nagyon rossz a gazdaságossági mutató. A rajokért is kár!

Zárkázott anyával is mézeltetnek. Ugyanaz a helyzet, mint az előbbi módszernél, csak pergetéskor az anyát szabadon bocsátják. A lebölcsőzés ii i is hetente szükséges. A következmények azonosak. Igaz, két akác között is ki lehet bocsátani a zárkázott anyát.

Ne feledjük: minden kaptártípusnál a szokványos térfogat kétharmadát töltse meg a termelő család egy héttel a virítás előtt. Egyharmada kell majd a lépeknek, hogy a méz zavarmentesen elférjen.

Vándorlási előkészületek A szükséges iratok, engedélyek és a szállító teherautó órára pontos megrendelése után ellenőrizzük és készítsük fel szállításra a kaptárakat. Gondoskodjunk alátétrudakról, röplécekről, a kaptárak elé terítendő kátrány-papírról. Ezt sokan feleslegesnek tartják a vándortanyán, mert nem ismerik leientőségét. Vegyük számba a rakodók rögzítőit. Ellenőrizzük a nyílásokat, a zárószerkezeteket, a szellőzőket, a rostákat. Ha bódénk van, igazítsuk meg a vetemedett deszkákat: zárjon méhmentesen! Ez nagyon fontos! Hasonlóképpen ellenőrizzük a vándorkocsi minden részét.

Mit vigyünk a vándortanyára? Ha nem is maradunk kinn méheinkkel, akkor is vigyünk kezelőládát, füstölőt, sisakot, kaptársavat, tűzszerszámot, baltát, szeget, kalapácsot, elemlámpát, viharlámpát, ásót, fűrészt, némi agyagsarat, egy táblát a nevünkkel, pontos címünkkel, két táblát „Vigyázz! Méhek!" felirattal.

Ha maradunk méheinkkel a tanyán, akkor ezekhez még szükséges: papír, írószer, egészségügyi ládika, jó szakkönyv, meleg takarók, esököpeny, gumicsizma, mosdótál, főzési kellékek, szellős, de hangyáktól elzárt éle-

89

lemtartó, vízhordóedény és természetesen minden vonatkozó irat, mány - elégséges pénzzel.

A szállítás

A vándorlás napján már ne bolygassuk a kereteket, kivéve, ha a leszorításé kat, kiékeléseket végezzük. Alkonyatra mindent készítsünk elő, a bakhátf fordítását, a levegőztetést is. A méhek a szokásosnál korábban elülne mert melengetik a takaró nélküli fészket. Elüléskor csak zárnunk kell.

A rakodást közösen végezzük, de a gazda csak inkább irányítsa a rak dást. Legyünk belátással méhésztársaink iránt. Nem emelgethet vészé vagy károsodás nélkül 80-100 kg-os kaptárakat egy 60-70 éves ember, se egy tizenéves kezdő vagy családtag. Ne vegyük tehát kihúzásnak, ha ők munka könnyebbik végét fogják meg rakodáskor.

A fekvő 24-esekből legfeljebb három emeletet rakjunk, a rakodókból ennek a magasságnak megfelelően. A vándortanya keresésekor nappal jár tuk végig azt az utat, ahol most éjjel vonulunk, teherrel. Minden veszélyei helyre gondoljunk, és ne feledjük az esetleges hídmagasságokat, amik táblán jól olvashatók még esti fényben is. A rakodás alapos illesztéssel tö r té l jék. Az a méhész üljön a gépkocsivezető mellett, aki a vándortanya keresi sén is ott volt, ismeri az utakat. Ne engedje, hogy a pilóta gyorsabban szít guldjon, mint amekkora sebességet a méhek megfázás nélkül elviselnek; (Ez 60 km/óra alatti.) Én mindig negyvenessel döcögtem velük, nem vofi soha baj. Sem a rakodás előtt, közben, sem az utazás alatt, vagy lerakodd előtt ne igyon senki szeszes italt! Az áldomás magyaros poharait majd r4 érünk lerakodás, bódéállítás után koccintani. Akik a kaptárak mögött utaz¬nak a platón, tartsanak kéznél egy erős elemlámpát, hogy veszély esetén! vezető visszapillantó tükrébe világíthassanak. Ügyes megoldás egy elemej csengő felszerelése a rakodótér és a fülke között.

Selejtes zsákok, paplanok jó szolgálatot tesznek abban, nehogy a kaptárak az oldaideszkák vasalásához dörzsölődjenek. Ha pótkocsival is szállítunk, akkor arra lehetőleg ne rakjunk méhet. A felszerelés helye, az üres kaptárak, egyebek raktere legyen. Méhész, rakodó se tartózkodjék azon.

Egyenletesen kössük le a rakományt megbízható kötelekkel. Lekötés után próbáljuk meghúzni, tágul-e, mert az egész kaptárhegynek együtt kell mozognia az autóval, mintha egybeépült volna. Indulás után 10 perccel álljunk meg méheinkkel. Vizsgáljuk körül ismét a rakományt, a kötést, zúgnak-e, kitódultak-e valahol méheink, dörzsölődik-e valahol a láda vagy a kötés.

90

A vándortanyára érve az otthoni sorrendben rakjuk le kaptárjainkat, hí így a tájolás ne vegyen el hosszú órákat. Feljegyzéseink is így vannak. Ha i füvet még nem kaszáltuk volna le tanyakereséskor, foglaláskor, akkor most feltétlenül végezzük el. Lábazzuk, dúcoljuk alá a kaptárakat, terítsük i lejük a kátránypapírtekercset - lesúlyozva. Takarjuk be a rostákat, zárjuk 11 ,i szellőzőt. A méhek hamarosan felmelegednek, és lehet majd röpíteni.

Köptetés előtt még állítsuk fel a bódét, rakodjunk el mindent állandó he¬lyére. A z itatót is helyezzük üzembe. A z eltájolást, a rátájolást megakadá-kn/andó, egyszerre nyisson kijárót minden méhész. Van, aki még az éj k-ple alatt nyit, ám ekkor is egyszerre kell végeznünk, ha a tanyán több méhész is együtt legeltet. Érdemes a kaptárak előtt a Füvet meglocsolni, hogy a kitóduló méhek azonnal vizet leljenek. A rostakeretek megforgatására csak a méhek levonulása után kerül sor, amikor már üres lett a menekülőtér.

A, kaptársor mellett jól látható helyen tűzzük ki a névtáblát, 50-50 méterrel odébb a figyelmeztető táblákat. Kötelességünk a méhest úgy elhelyezni, hogy a kijárok a közeli úttal ellentétes irányba nyíljanak. Más méhésze-létől legalább 200 méternyire telepedhetünk! Közelebb nem is gazdaságos. Természetesen, a társas vándorlásnál ez a táv lehet megegyezés szerinti is. Különösen kerüljük a méhjárásba való letelepedést, amikor is a teherrel hazatérő gyűjtők a hordás lázában válogatás nélkül landolnak a legközelebbi kaptáraknái, csakhogy terhüket kiüríthessék. Ezek után ássuk meg a hulladékgödröt és az illemhelyet - kellő álcázással, kellő távolságban.

A vándorfást, a letelepedést rendeletek szabályozzák. Ilyenek a 43/1968. MÉM sz. rendelet 51. és 5. paragrafusa. Napkeltével keressük fel a területileg illetékes tanács szakigazgatási szervét, mutassuk be az állományról szóló, egy hónapnál nem idősebb egészségügyi bizonyítványt, a letelepedési engedélyt, a megállapodást. Közöljük pontosan a méhállomány tulajdonosainak nevét, címét, előző telephelyét, a kaptárak számát, pontos helyét, védelmének, őrzésének módját. Ha a vándortanyát, méheinket magukra iiagyjuk, akkor közöljük azt az időpontot is, mikor jövünk a tanyára, mikor tartózkodunk ott, mert a telephely illetékes tanácsi szerve és az egészségügyi állomás ellenőriztetheti az állományt. Ugyancsak jelentkezzünk le az erdésznél és az esetleges környező gazdaságnál is a növényvédelmi előrejelzés miatt.

Ha akácnyílás alatt méheinknél maradhatunk, az felér egy szép üdüléssel. Sok tavaszi munkánk után pihentetően hat a rigóFűttyös erdő, a bográcsban illatozó méhészeledel, az öhön, a zsongó kaptársor, s egy pohárka hűsítő a méhésztársakkal a szunnyadó parázs mellett. A kezeléseket is időben elvégezhetjük.

91

Munka a vándortanyán Ha a virítás első napjaiban érkeztünk, akkor nem sok dolgunk akad. Le (

jebb, ha otthon nem volt időnk lebölcsőzni a családokat, akkor a táj. utáni napon most elvégezzük. Még nem zavarjuk méheink munkáját, szen csak nyalogatás van az erdőn. Minden kezelési munkát úgy vé. zünk el, hogy a jelentősebb -1 kg - hordástól kezdődően a serkentő pe., tésig ne zavarjuk családjainkat. Régóta bevált fogás a serkentő pergetL Igaz, ez a méz híg, de legalább 30%-kal többet gyűjtetünk méheinkkj Gondos, hűvös tárolás után, akác végeztével feletethetjük a leperge. nektárt. Olyan helyzet is adódik, hogy az akácra való vándorlás előtt rep táblán legeltetett a méhész, de nem volt ideje lepergetni az ikrásodást e idéző, akácot rontó mézet. Ezt a munkát még elvégezheti a tájolás u napon, hogy tiszta akácmézet kapjon. Egyéb, bizonytalan mézek eseté is ez a teendőnk.

Ha egy akácra vándoroltunk, akkor várjuk ki annak végét, elvirágzását A hordás utolsó napjaiban lepergethetjük aranyal érő mézünket, mielűl hazaszállítanánk méheinket. Ha a hordás, a súlygyarapodás nem volt na akkor pergetés nélkül is hazatelepedhetünk vagy elvándorolhatunk más gelőre. Óvatos szállítással nem lesz bonyodalom, lépsérülés.

Ha mézzel szállítunk tovább, ügyeljünk arra, hogy az autó raklapján alulra kerüljenek a nehezebb ládák, felülre a könnyebbek a súlypont keá vező helyzete céljából. Hasonlóképp rakjuk előre a nehezeket, há t rá l könnyebbeket.

A vándortanyai pergetést (ez már nem a serkentő) lehetőleg a szállítói előtti napon végezzük el, hogy rakodásig méheink rendbe tegyék lépjeike^ leragaszthassák a kereteket. Szükségből pergethetünk a szállítási nap dél előtti óráiban is, délig.

ket, szedjük le a táblákat. Teljes rendet, tisztaságot hagyjunk magunk után. Becsüljük meg a magántulajdont, köztulajdont egyaránt! A z illetékes tárnics szakigazgatásánál az utolsó napon jelentsük be távozásunkat, új he-Iviinket. Ha helypénz van, akkor fizessük ki az erdésznek. A környező gaz-lóságokat is értesítsük távozásunk időpontjáról, hogy növényvédelmi munkálataikat most már zavartalanul végezhessék.

A pergetés

iie-

ne

iiel

A vándortanya elhagyása Akár hazafelé szállítunk, akár második akácra, időben csomagoljunk ösz sze, tegyünk rendbe mindent magunk körül. A családokat délután már rendezzük be szellőzőre, forgassunk bakhátat, hogy az autó érkeztére a családok lehűljenek, zárásuk ne okozzon gondot. Eszközeinket vegyük számba. Utoljára bontsuk meg a bódét, hogy az esetleges fuvarelmaradáskor is legyen tető a fejünk fölött. Temessük be a szemetes és egyéb gödrö-

Vándorlásunk, mézeltetésünk befejeztével lehetőleg gyorsan pergessünk le. A pergetés akár a vándortanyán, akár otthon, tervszerű legyen. Érett lépeket pergessünk. Érett a lép, ha erősebben megrázva, nem csapódik ki be

le méz. A kevés fias lépet ne pergessük ki, csak akkor, ha a sok méz ben¬! gátolná az anyát a terjeszkedésben. Nyitott fiasítást még így sem szabad

kipergetni (7. és 8. kép}! Vándortanyán bódéban vagy fólia alatt, a méhek árasától odébb, mögöttük végezzük munkánkat. Nyessük le a fölösleges lidakat a lépről, egyenletesre alakítsuk. Fedelezéskor ügyeljünk a szűz lé-;kre. Pergetéskor szintén: ne pergessük együtt az idős, erős építmények-sl. Ugyanígy: a nehezebb lépeket külön pergessük a könnyebbektől. Ne

igyekezzünk mindent szárazra, kopaszra pergetni, mert a lépek sérülnek, az a néhány deka méz úgyis megmarad a méheknél, munkánk is gyorsabb lesz.

A kipergetett lépeket hordásnál azonnal, hordás megszűntével az esti irákban adjuk vissza a családoknak. Ügyeljünk a fürtbe húzódott méhek-B, meg ne nyomjuk őket a kerettel. A lerázást, lesöprést is kíméletesen vé-íezzük. A méh ösztönösen ragaszkodik begyűjtött kincséhez, legyünk tü-,*l mesék. Ne raboljuk ki őket, 4-5 kg élelem maradjon családonként ná-k. Ha a pergetőnk csapjára tüll anyagból szűrőt akasztottunk, akkor tiszta

; csorog a kannákba. Ha nem szűrtünk, akkor néhány napig derül a ^ majd a felszínre úszott, idegen anyagot lefölözzük. A mézet hűvös,

[ s/áraz helyen tároljuk mindig. Méh, hangya ne férjen hozzá. A fedelezést vándortanyán mézeskannában gyűjtjük össze úgy, hogy a két fül közé drótot feszítünk. Ez húzza majd le a fedelezővilláról a vagdalékot. Otthon nagyobb edényre mély beöblösödéssel sűrű rostát helyezünk, s a méz alácsorog napokon belül. Érdemes fedelezést kipergető dobozt is készíteni, amihői kicsapatjuk a drága mézet. Félkeretes méretnél egy rostával fedett dóhoz kerül a gépbe, nagyméretű pergetőben kettő fér el.

Ne feledjük az egészségügyi előírásokat: aki a pergetés munkálataiban részt vesz, nem szenvedhet fertőző betegségben, nem lehet bőrkiütése,

rci lu! méz méz.

92 93

• nem forrt sebe! Tiszta legyen a helyiség, az eszközök, a ruházat és a fesl egyaránt!

A pergetésnél általában szabadon szoktuk engedni az addig korlátozott [liyákat. A mielőbbi fiasításnövekedésre szükség van! Merőben téves az a pzet, hogy főhordás után feleslegessé válik a felduzzadt méhtömeg. A z nlmes méhész megdolgoztatja ménéit! Mind a pergetés folyamán, mind bdig a lépek visszaadásakor előfordul, hogy némi rablás tör ki. KülönŐ-pn, ha nincs hordás átmenetileg. Füstölőnk dolgozzék, de ne közvetlenül

H pergető mellett, mert a méz átveszi a kellemetlen füstszagot. Nyugtatja •éheinket; elveszi rablókedvüket, ha a kijárókba végig befüstölünk nem-dóránként 3-4 hívást. A kijárok rendezése is segít némileg, mert most Bár szűkebb lesz, mint az akác dandárjában. Pergetéskor az itató feltétlenül működjék! Van, aki vízzel permetezi meg az este visszaadásra kerülő lépeket, hogy a méhek könnyebben tisztogathassák.

A féíkeretes rakodóknál a méz elszedésekor vegyszert is szoktak alkal-iii.i/ni a méhek leűzésére. Csínján bánjunk ezzel, mert a méz minden ide-• n anyagot átvesz. Csak az előírt mennyiséget használjuk, a szakkönyvekben ajánlott és a gyakorlatban is igazolt módszereket alkalmazzuk. Sietős •unkánk nem indokolja a nagyobb adagolást.

Különösen melegben tilos a mézes keretről rázassál eltávolítani a méhekel, mert a lágy lépfal észrevétlenül is megszakad, néhány millimétert lej-|ebb csúszik. Ezen a felületen a méhek már az első alkalommal heresejteket, kötősejteket építenek ki, ami rontja a fiasítás értékét. Inkább söpörjük ír visszavágott übatollal méheinket!

Magunkat is megkíméljük valamelyest, ha az embernyűvő, kézi meg-lajtású pergetőnket motorral szereltetjük fel. A vándortanyaira akkumulá-brról is üzemeltethető motort rögzítsünk, de vigyük magunkkal a kézit is (kerékáttétel, hajtókar), nehogy üzemzavar esetén leálljon munkánk.

A rajzás A méhcsaládok fejlődésének csúcsán, a főhordás idején a legtöbb családnál felébred a rajzás Ösztöne. Előidézője, siettetője lehet a túlfejlődés, a ízűk fészek, a munkanélküliség, a túlságosan meleg, a szűk bejáratú káplár, a telítettség érzése és nagy mértékben a méh fajtája, Öröklött tulajdonsága.

A rajzó család előkészületei már a kivonulás előtt 8 nappal megfigyelhetik. A 10-30 bölcső kezdetbe az anya megkezdi a peték rakását. A család a

95

beadott műlépet vontatottan építi, ahol tud, heresejtes cspportokat ah rajta. A z anya lesoványodik, mert a méhek kevésbé táplálják, hogy raj; kor könnyebben röpüljön. Gyakran ezért tud átbújni az anyarácson is, ba rekeszti le a méhész a méztér mellé, a fészkébe.

A kirajzást megelőző napokban a családból felderítők indulnak, hogyi raj számára megkeressék a letelepedés helyét. A z éles szemű méhe könnyen megfigyelheti akác virágzáskor a barackfákon, szilvafán keresgí magányos méheket. Nem édesharmatot, ragasztót keres az, hanem száll.

A család rajzás előtt már napokkal korábban otthon ül. Az ellenői mérlegelések komoly terméskiesést mutatnak. Hiába illatozik a sok,.. tárral teli fürt, a gyűjtés csökken. A bölcsők befödése után kevéssel, a dí előtti, déli órákban az anya felkerekedik többségében fiatal népével 10-20 perces kavargó röpülés után letelepszik valamelyik faágra.

Megnyugváskor igyekezzünk azonnal befogni. Ehhez alkalmas eszkÖ2 ma már ritka kas (9. kép), de jó a papírdoboz, rajláda, a karikára szerelt nc lonzsák is. Előbb tervezzük meg a befogás módját, minden eshetőséí

V

*• • M i

9. kép: A kitisztított kas lépvesszözve várja a rajt JászdOzsán (Fotó: df. Bathó Edit, Jászberény)

96

n/ámítva, mert ahány raj, annyi mód a befogása. Befogáskor kíméljük a bokrokat, fákat és az aljnövényzetet. Indokolatlanul ne csonkítsunk! Ha a méhek felzúdulnának, várjuk meg türelemmel, amíg ismét elülnek. Gyorsítja ezt a keringő méhek vízzel való finom permetezése.

A dobozba, kasba ütött/méheket az előre odakészített, földre terített ruhára, vagy papírra fordítjuk. Bejárórést hagyjunk nekik, hogy a felröpült méhek is az anyához húzódhassanak. A z ideiglenes hajlékot takarjuk be a napsütés melege ellen. A járás lecsendesedésével vigyük hűvösre, esetleg irra a kaptárra helyezzük, ahová majd betelepítjük.

1 la nem sikerült lerázni, lesöpörni a rajt, helyezzünk föléje egy kast, abba majd behúzódnak. A makacsabb szaporulatot karóra kötött fias léppel csalogassuk le a fáról. Az anya szívesen ráhúzódik. A z árnyékolás ilyenkor is szükséges, mert a nap melege ellágyítja az építményt.

Van, aki a vékony ágra ült rajt levágva, egyenesen a kaptárba üti. Nappal bz kockázatos, mert a felzúdult népség könnyen kivonul. Legbiztosabb az festi homályban betelepíteni zsákmányunkat. A z új fészekbe sok műlép is kerül, mert a raj szívesen és szépen épít. Szélre etetőkeretet helyezzünk, hogy a hordástalan időben segítsük az új családot. A kaptárteret teljesen löitsük ki kerettel, mert a raj az üres szakaszba vonul építeni. Harmadnap futólag ellenőrizzük az anyát, petézik-e, fiatal-e. Egyébként két hétig nem kell háborgatnunk őket. Estelente 0,5-0,51 szörppel etetgetjük. Ekkor rendezzük át a fészket.

A lerajzott család is gondozásra szorul. Ha nem tudjuk, melyik család rajzott le, akkor az eresztés másnapján, pitymallatkor fél marék méhet veszünk el a rajtól, befőttes üvegbe dobjuk, zárjuk, majd meleg vízben tartjuk néhány percig, hogy megelevenedjenek. A méhes közepén a levegőbe s/órjuk az üvegből őket. Néhány kör után a saját kaptáruknál landolnak. A próbánál lényeges, hogy más család még ne járjon.

Ha a megrajzott családnak nem tudunk tartalékanyát adni, vagy mesterségesen nevelt bölcsöt biztosítani, akkor kénytelenek vagyunk a meglévő bölcsőkből válogatni. Csak egyetlen, szép, érett bölcsöt hagyjunk meg a megfogyatkozott népnek. A lépek szélein és alján nevelteket csípjük le, a fiasítás lapjára húzottakat szintén. A fészket rendezzük, takarjuk, a kijárót szűkítsük le valamelyest.

Másodszorra már ne rajoztassunk. Részben, mert a család legyengül, részben, mert az új rajocska is jóval kisebb lesz, szeszélyesen telepedik le, gyakran befoghatatlan és fiatal anyjának bepárzása is kétes egy méhesben.

A második raj egyébként mintegy 8 napra követi az elsőt. Kivonulására reggeltől késő délutánig számítani kell. Még kisebb esőben is „söpör", ki-

7 97

rajzik. Gyakran több kis fürtben rakódik le. Ilyenkor mindegyiket külö külön fogjuk be, mert a két-három fűrtöcske különböző helyre telepítv biztonságosabban megőrzi anyját, és legalább egy anya bepárzik, nem t ved el. Ha egybefogtuk a fürtöket, akkor is kiszedhetők az anyák, ha feh abroszra kiontjuk a rajt a kas odatámasztásával. A szétbomló fürt nép zsongva vonul a kas alá, kiszedhetjük, vagy selejtezhetjük az anyákal belőle.

A rajzás a már említett termelési kiesésen túl sem gazdaságos. Bármenjl nyire vonzó jelenség is, kockázatos a befogás, az elszökő rajok nagy értékei képviselnek. A z idősebb méhészeknek nehezebb a befogás. Vándortai nyán, erdőben szinte lehetetlen, balesetveszélyes - különösen, ha egyedül vagyunk. Gondot okoz, ha a szomszéd kertjébe rakódik. Senki sem szereti ha a veteményest letapossák, az ágakat megtörik, a rajjal együtt a gyümöl csöt is lerázzák a fáról. Jobb tehát nem rajoztatni!

Ha megvan, hát megvan. Nagy körültekintéssel lássunk hozzá. A z eset leges kárt térítsük meg. Ilyenkor jó hatást kelt egy üveg méz ajándékozása

Minden méhésznek jogában áll raját keresni, befogni más telkén is, el igaz, de mindig keressük a békés megoldást. Bármilyen legyen is az a raji nem ér annyit, mint egy jó szomszéd elvesztése, vagy még inkább, egy hal ragos szerzése!

Anyagondok akác után I Előfordul néhány családnál, hogy a szállítás, vagy pergetés során elveszti? anyját (10. kép). A helytelenül gondolkodó méhész nyitott fias lépet ad a^ egységnek, hogy majd az nevel magának. Olyankor is megcselekszik ezt] ha anyátlan családokat vándoroltatnak, hogy az akácon majd nevel magának anyát az árva. Eléggé el nem ítélhető módszer! Mert:

A vizsgálatok szerint 4 naposnál idősebb álcából nevelődik a pótbölcsős anyák 10%-a, 3 naposnál idősebből mintegy 25%-a és kétnaposnál időseb-) bői a többi. A pótbölcsőből kelt anya nem teljes értékű, mert:

a) nem kap elég korán anyapempőt, b) petecsövecskéinek száma kevesebb az átlagénál, c) magtarisznyája szűkebb, hamarabb kimerül, d) petézését váratlanul, tenyészidön kívül is befejezi, e) fohordásra nem képes kellően fejleszteni családját és 0 keléskor a legidősebb álcából nevelt anya az első, ezért megöli a ké

sőbb kelő, jobbakat.

98

már ráejtette az anyát, az anyanevelö már ráön-10. kép: Az anyátlan dajkát ráccsal kell védeni tötteaszedűkanálnyi(6dkg)méhet. Alépcsikos II kóbor anyáktól. betét behelyezését látjuk. (Fotő: Kovács János, Bácsszólős) (Fotó: Nagy Ilona Veronika, Leányfalu)

A pótbölcsők általában a lép alján, az idősebb álcák mezejében épülnek. Alapjuk három, rombusz alakú lemezből tevődik össze, mert csak a sejt iilapjára épülnek. A bábingek miatt a sejt átalakítása, bővítése gátolt. így nemcsak a későbbi indítás, hanem a helyszűke miatt is kevesebb az anyák élelme. Nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is gyengébb a pótbölcső pempőellátása, mert kevert jellegű: vizet, mézet, virágport tartalmaz és csak kevés anyának való, tiszta pempőt. A kisebb bölcsőben kisebb anya is fejlődik (11. és 12. kép).

Számszerűleg 20-30 pótbölcsö is található egy-egy elárvult családnál. Sok köztük a görbe (idős álcából!), elvékonyodott hegyű. Faluk puha, tapintásuk gyengeséget sejtet. Pótbölcsős anyanyerésre nem szabad alapozni, hiszen rengeteg hátránya van. A méhes minőségi szintjét is lerontja. A méhésznek nem tűnik fel a hatékonyság csökkenése, mert vagy kiegyenlíti ;i gyengébb családokat, vagy már méhesében gyengék az anyái.

99

12. kép: Távol-keleti szakemberek tanulmányozzák a magyarországi méhanyanevelést a szerző telepén. A szabadban való álcázást látjuk. (Fotó: dr. Szakmar János, Budapest)

Az anyával való bánásmód Legkényesebb művelet az anya kezelése. Sokan meg is elégednek azz hogy látják hasítását, vagy ha a kezelés úgy kívánja, látják, melyik lépen á tál az anya. Pedig enné! lényegesen többet kell kezelnünk az anyát. Nézzü a lényegest:

Megkeresés. Telepítésnél, anyásításnál meg kell találnunk. Tavasszal és ősszel könnyebb, mint nyáron. Ugyancsak könnyebb délelőtt, mint dm után, hordáskor vagy ínség idején. A keresést a legszélső fiaslépen kezdjük] úgy haladjunk a fészek belseje felé. Anyásítási első hetekben a nyitott fial kereteken serénykedik. Később, a telt fészek kialakulása után a két szélen^ a kelő fiasítású lépeken keresi a petézési lehetőséget.

Alapvető feltétel, hogy a lehető legkisebb zavarással kezeljünk. A vonta* tott vizsgálat, a zajos keresés alatt, a füst hiánya vagy túladagolása miatt lépj ről lépre vonul kísérőivei, lesétál a kaptárfalra, esetleg csomóba húzódig

épével. Mindez nyomás, sérülés veszélyével jár. A nagyobb népű, sokkc-reles családot osszuk ketté, úgy vizsgáljuk, nagyobb az esély. Ha mégse lelnénk, rakjuk helyükre a kereteket. Tízperces várakozás után megbonthatjuk újra. A z anya már felhúzódott a fias lépre.

Segít a megtalálásban a festés, ajelölés ismerete. Szemünk rááll a kérdéses szín kiszűrésére. Szárnycsonkításnál a hosszabb potrohot keressük. A sötét színű krajnai anyát nehéz megtalálni, mert nagyon hasonlít lányaira, nem így a kordován változatot, ami elüt a dolgozóktól szemre is.

Tavasszal, telt fészeknél a zugépítményeken keressük az anyát. Gyakran lanyázik a keretetető alatti hereiépen. Ha a kaptárban oldalpárna van, akkor azt előbb oldalra húzzuk, majd csak azután emeljük ki. Néha ott tanyáz kísérőivel.

Ha az anya léte bizonytalan, sehogyan sem találjuk, akkor helyezzünk be egy nyitott fiasítású lépet kémlelni. Másnap már bölcsőkezdet lesz rajta, ha családunk anyátlan. Ellenkező esetben keresnünk kell tovább. Gyakran éppen az új lépre húzódik.

Ne kerülje ei figyelmünket a lépen kialakult, vagy a kaptár alján gomolygó, diónyi nagyságú méhcsomó sem. Benn vagy beteg, vagy idegen, vagy kimerült anyát, vagy éppen két küzdő anyát fognak közre. A csomót füstöljük szét, vagy dobjuk vízbe, anyátlanítsuk.

Az anya megfogása nagy óvatosságot igényel. Lábát sohase fogjuk meg! Az ízek sérülhetnek. A potroh szintén könnyen nyomódik. Károsodhat a petefészek és a magtarisznya. A tor a legszilárdabb testrésze, ott fogjuk meg fölülről, majd másik kezünkkel átvehetjük alulról, ha kell. A szárnyakat se fogjuk meg, mert kicsavarodhat a menekülés közben. Ez petézés közben is akadályt jelenthet, aminek a leváltás a vége.

Ha kezünk remeg, bizonytalan, dolgozzunk anyafogóval, hálóval, anyafelszívó pipával, amikről az anyák jelölésénél olvashatunk. Ezek az eszközök az anyák testének bevonatát sem sértik, családja békésen visszafogadja kezelés, vizsgálat, áthelyezés stb. után.

100 101

JÚNIUS

A z élelmes méhészek már az első akácnyílásra levándorolnak a déli terül tekre, majd onnan vonulnak észak felé. A z akác országszerte más-más id ben virít. Indokolt a több akác legeltetése, mert a tapasztalat szerint gy korta okoz kiesést a hordásban az időjárás. Ha pedig az első akác nem kerül, akkor a másodikon majd csak megtelnek a kannák az aranyló aká mézzel.

A virágzás első napjaiban a méh még alig tud valamicskét gyűjteni, me a virágszirmok szorosan zárnak. A következő 5-7 nap (változó világtáj hegyi akácosokban 8-12 nap) a tömeges hordásé. Ez a dandár. Ekkor a mé már könnyedén hozzáfér a nektárhoz. Ezt a gyűjtési szakaszt követi két-h rom napig az elvirágzás, amikor egyre kevesebbet mutat a mérleg. Ezt szakaszt lehet kihasználni a pergetésre vagy továbbvándorlásra.

Legkorábban nyílnak az éltes erdők Kelebia környékén, Császártölt vidékén, valamint a Dunántúl déli részén. A népszerű, de az erdőirtáso miatt halványuló jelentőségű Pusztavacs körülbelül együtt virít Debrece környékével és a Nyírséggel. A z eltérés legfeljebb egy-két napos lehet. M harmadik vándorlási környék Nógrád festői tája és a Mátra fenséges, kissé rideg rengetege. A felvidéki akác, a ritka fagykároktól eltekintve közepes] egyenletes hordást nyújt. Ha délen nem sikerült a mézfogás, észak pótolja^;

A második akácon Használjuk ki alaposabban a méhek gyűjtőösztönét! A z első akác utáni méhtömegek másodszor is képesek megtölteni mézzel a lépeket. A második akácon már lényegesen csökkennek a kiadások. Eggyel csökken a fuvar, a rakodás, kevesebb előkészület kell, közeledhetünk állandó telephelyünk felé is. A második akácra csak akkor induljunk el, ha az első telephely erdeje már zömével elvirágzott. A dandár után hirtelen egy-két kilogrammot mutat csak a mérleg, amiért tovább maradni már nem érdemes. Ha az elsőn nem pergettünk ki, akkor a másodikon, a tájolás utáni napon

102

léltétlenül lássunk hozzá, mert a család megszorul, egyébként is lassabban fiord még a félig megtelt méztérbe is. Csak a fias lépekből ne pergessünk. III is kivétel az a lép, amelyik félig már mézes, mert ebbe alig tud petézni az anya. Ha műlépünk van, még tűzdelhetünk 2 N B keretet, kis méretből duplát. Ha szaporítani akarunk, akkor az anyát most engedjük szabadon. A második akác után, amikor szaporításra kerül a sor, már táblás, fedett fiasí-liisok lesznek a családnál, nem lesz más gond, csak az anyák beszerzése.

A második akácon, a dandár első három-négy napján alig van tennivalónk, ha pergetéskor le is bölcsőztünk. Amikor a mérleg már csak egy kilogrammot mutat, akkor pergessük le a mézet, akkor készülődjünk szállítani.

A családok megosztása Ma már a legtöbb vándorméhész a második akácról való pergetéskor végzi el a családok megosztását, szaporítását. Kényelmes megoldás, de sok a hátránya. Inkább az elszállítás után szaporítsunk, nehogy az új egységeket megzavarja a szállítás. Ilyenkor a fedett bölcsőket fel szokták használni a méhészek. Kár, mert az úton az anya bábja gyakorta megfázik. Rejtett hibák is keletkezhetnek a kikelő anyában, vagy ki sem kél a báb. Ilyenkor a család pótbölcsőt húz, ami ismét kétes értékű, kései anyát eredményez. Nagyobb baj, ha az anyabölcső már meglehetősen érett, és a szállítás alatt csak a szárnyak sérülnek, hólyagosodnak meg. A z ilyen anya két hétig is népe között futkos, majd kiröpülve elvész. Ez a család még hosszabb ideig várakozik az anyára. Legjobb tehát, ha szállítás után anyásítunk, vagy már kifejlett, esetleg petéző anyákkal látjuk el az egységeket.

Hónapról hónapra visszatérő téma az anyakérdés. Ez nem csoda, h iszen az anya a család motorja, s az,ember nem győzi hangsúlyozni a jelentőségét.

Anya nélkül is megoszthatjuk a családokat, néhány nap árvaság nem árt nekik, sőt, lebölcsőzve eredményesebbé teszi az új anya elfogadását. Megosztáskor ne foglalkozzunk azzal, hogy melyik részhez jut a régi anya. A z majd kitűnik az anyásításkor. Ez a legkényelmesebb megoldás különösen a fekvő 24-es N B rendszernél, amit a jász méhészek találtak ki már az ötvenes évek elején. A technika hozzáadott, mert hallgatókészülékkel már néhány óra múltán is meg lehet állapítani, melyik az anyátlan rész, mégpedig rakodóknál is, még ha a fiókok egymás tetején maradnak is - leválasztással.

Nem minden családot lehet megosztani. Ha csak közepes erősségűek, akkor készítsünk böngészett rajokat. Itt nagyon ügyelnünk kell a fiast adó

103

családra, nehogy anyját elvigyük a kerettel együtt. Korszerűtlen mére t i családoktól is lehet növelni állományunkat vagy röptetéssel vagy átszabál sal. 3-4 régi típusú kaptárt odébb viszünk, helyükre egy üres kaptár k e r ü l j fészekhez alkalmas lépekkel, két fedett fias léppel. A visszaszálló m é h e i nek estefelé beadjuk szoktatósan az anyát. Az etető működik, ha nem kan tak mézes lépeket. Néhány nap múltán dugót fordítunk, majd 4 nappal k$ sőbb ellenőrizzük a szinte biztosan elfogadott anya petézését. Ne feledkeg zünk meg az építtetésről sem. A műrajok szépen építenek némi hordái) vagy etetés mellett. Készítésük kedvez a hétvégi méhészeknek, hiszen id szerint végezhető. Közepes szaktudást igényel, de a kezdők is elsajátítha ják, ha gyakorlott méhésznél egyszer megfigyelik a módszert.

A tartalék családokról

Szakmai körökben sokat vitatott kérdés a tartalék családok létjogosultság Gazdaságosság, munka- és egészségvédelem tekintetében merülnek fel el lenvetések.

Egy valamirevaló méhesben mindig jó, ha van legalább 10 százalékn tartalék erő, hogy ha bármi érné is a termelő egységeket, a fejlesztés, a ter melés nem áll meg, mert a kis egység hozzáadásával anyásítjuk a család kat.

A tartalék másik haszna a termelésben mutatkozik. Átlagos évben me termeli a saját, éves szükségletét, jobb években néhány keret mézet ad Kiépít 1-3 műlépet, tavasszal és nyáron 2-3 keret fedett fiast is adhat na gyobb érvágás nélkül más családnak, de egyenként kell elszedni tőle. Há olyan kaptárban él, amiben a fészket bővíteni lehet, akkor egy év alatt törzscsaláddá fejlődik. Alkalmas még fedett bölcsők, kikelt anyák és felesleges lépek gondozására is. Ha egy kaptárban kettő van, akkor eredmény sen pároztat is, amikor az anyját elvettük, csak a méhes ne legyen mellette, mert az anyák eltájolnak.

Mikor készítsük a tartalékokat? Amikor méhfeleslegünk van, vagy egyesítésnél letesszük a még használható anyát. Legjobb akácpergetés után, amikor már elvégeztük a kötelező öt atka elleni füstölést. Kedvező időbe még napraforgón is böngészhetünk annyi tartalékot, amennyi anyát át akarunk teleltetni. Hogyan nem szabad? Úgy, hogy néhány, semmire sem fejlődő méhcsaládot, családmaradékot kinevezünk tartaléknak. Hogyan készítsük? Osszuk 12 cm-es szakaszokra a fekvőkaptárt, a rakodófiókot. Válaszfalnak megteszi a 4 mm-es farostlemez. Váltakozó magasságú kijárókat

104

Lissunk az egyes szakaszoknak. A z időszaknak megfelelően telepítsünk kybe májusban és júniusban egy keret fedett fiasítást, egy keret mézes-vi-ftígporosat és egy keretet petézésre. Két léputca nép kell még. Júliusban fliár két keret fedett fias kívántatik a rajta ülő méhekkel és egy mézes keret. Itatásukról ne feledkezzünk el addig, amíga kis egységeknek ismét lesznek lujáró, vízhordó dolgozói.

fészekmézkamrás kaptárban már eleve adott a tartalék helye, de 6 kereten. Egyébként is lehet 6 keretesre készíteni mindenféle ládában, de a há-fnmkeretes azért jobb, mert több anyát tudunk benne tárolni. Anyásítás-kor csak kivesszük az anyát hasaival, helyére üres keretek kerülnek, a válaszfalat kihúzzuk. A visszaszálló dolgozók erősítik a most már hatkeretes tartalékot.

Zárjunk, takarjunk melegen. A kis családok a nagyokkal szemben védtelenek, ezért kezelésük elötervezést, óvatosságot igényel. Akkor is, ha a vá-fcrolt vagy nevelt anyákat tartalékoljuk bennük, hogy majd anyacserék altalmával, családosztáskor felhasználjuk.

Gyenge oldaluk is van! Több gondozást igényelnek a kis egységek. Betegség esetén nagyobb a fertőzési veszély, a kórt könnyebben megkapják. Atka elleni védekezésnél külön elbánást igényelnek, A rablás ellen sem iludnak kellően védekezni. Főhordáskor többször be kell avatkoznunk, inni nem könnyű a sok munka közepette. De megéri! Egymás mellett a

kaptárban a háromkeretes tartalékok is szépen kitelelnek, ami növeli tava-1

s/i jelentőségüket. Létszámuk bejelentéskor beletartozik mind az év eleji , ' mind pedig a vándorlási családszámba.

A csendes anyaváltás Sokan nem is tesznek különbséget a csendesen anyát váltó és rajzó család bölcsői között, pedig bőven van - a csendesen váltó javára. Ma még sok vita folyik a „csendesen váltó hajlamról". A pontos kísérletek és feltételezések néha még ellentmondanak egymásnak és a gyakorlatnak is. Nyitott kérdések: miért a csendesen váltó családnál van a legtöbb leváltási gond egész évben? A rajzos család talán nem váltja le a selejtes anyát? Két év alatt miért a csendes vált többször?

A váltóbölcsö álcája elegendő és minőségileg kiváló pempőt kap fejlődése során. Sok „mézes" hajlamú család vált így, tehát felhasználhatjuk ezeket az anyákat. Magunk is előidézhetjük az anyaváltást a kedvező tulajdonságú családnál, hogy 4-10 bölcsöt kapjunk. Ha leválasztjuk ollóval az

105

anya egyik hátsó lábát, a család váltásba kezd. Bölcsőfedéskor érdemes venni minden anyakezdeményt, hogy a család második dajkálásba ke jen. Ezzel még nyerhetünk 6-7 anyát. Csonkítani csak a legalább két év át figyelt, bevált anyát érdemes, hiszen ennyi idő kell a megismeréshez, anyanyerési folyamat vége felé pedig úgyis leváltja, megöli a családja.

A méhanyák tárolása

Júniusban a legtöbb gond az anyákkal van, hiszen váltunk, szaporítu pótolunk (13. kép). Akár anyamentésböl, akár csendesen váltó nevelésb vagy éppen vásárlásból teszünk szert anyákra, ne hamarkodjuk el a cs dok felkészítését, hanem tároljuk a bölcsőket, anyákat. A bölcsőket hely zük anyásító zárkába, majd rakjuk be valamelyik népes család rostája fö ahol a feláramló fészekhő kikelti őket. Ha sok bölcsőnk lett, érdemes kel keretet készíteni, majd beadni egyik anyátlan családhoz keltésre.

A friss kelésű vagy a vásárolt, de még terméketlen anyákat is tömegévj lehet egy hétig is tartalékolni anélkül, hogy nagyobb károsodás érné öki

13. kép: Az anyarácsos tenyészkeret használatát magyarázza növendékeinek Dunkel Lehel ny hésziskolai igazgató (Fotó: Győri Zsigmond, Lengyel)

106

Kísérő nélkül napokig kibírják az anyák, ha a zárkára cukorlepényt nyomunk, arra naponta kétszer egy-egy csepp vizet juttatunk. A több víz káros! Elázik az anya, elkenődik, összeragad a szárnya, rászárad a cukor. Ha van anyátlan családunk, akkor zárkástól beadhatjuk a kísérő nélküli üres és pe-léző anyákat gondozásra. Kísérővel csak esetleg a rosta fölé szabad, mert II/. idegen méhek izgatják a melegítő családot. Rakodókaptárnál egy méz-lér, egy fiók rengeteg anyát befogad. Fekvőknél a kijárótól távolabb helyezzük a rostára, vagy két fedett fiasításos lép közé. Ügyeljünk arra, hogy kívülről pl. rostás tárolásnál, idegen méh ne jusson az anyához, mert leszúrja a jámbort. Ugyancsak egy hétig megvannak az anyák kísérővel, kaptáron kívül, ha úgy gondozzuk, mint a kísérő nélkülieket, napi itatással. Érdemes liszta ruhával elsötétíteni őket, hogy nyugalmuk meglegyen. Méréseim szerint 100 üres anyából 6 nap alatt 4 hullt le, petézőből egy sem. (Kísérők nélkül!) Vándorláskor, vándortanyán sem kell megijednünk, mi lesz az anyákkal. Merjünk tárolni!

Szállított anyák fogadása A nagy vándorméhészeknek nincs ideje anyaneveléssel bíbelődni, hát rendszeresen vásárolni szoktak. Kinek-kinek megvan a maga tenyésztője. Ez így van jól, mert legalább az állományban is uralkodó lesz a nemesített vérvonal. A z alkalmi segítségek (rendkívüli anyaigény) is biztosabbak. Jómagam 10% rátartással dolgozom évtizedek óta, minden anyasomái, hogy törzsvevőim soron kívüli kéréseit teljesítsem. Ősszel pedig szeptember elejéig tárolok számukra pár száz anyát, mert a vándorlások alatt több anya sérül meg, vész el, mintha a méhes egy helyben dolgozna (14. kép). Ha ak-

14. kép: Petézik-e és hogyan az új anya? (Fotó: Dunkel Lehel, Lengyel)

107

kor jó a méhész, amikor az áhaiunk megjelölt időpontban elviszi az an kat, nehéz pénzeket hagy ott értük, hát olyankor is legyen jó , amikor b ban, gondban van!

Az anyarende/ésekre a szállítás előtt néhány nappal is kapunk értesít' hogy felkészülhessünk a fogadásra, a családokat előkészíthessük. Non-postai dolgozók megkülönböztetett figyelemmel és bánásmóddal szoktS kezelni a kényes és értékes szállítmányt, néhány nap eltérés előfordulbi szállításban is {hét végi feladás), feladásban is, mert pl. az anyák elszedésl időjárás függvénye is. A méhész az értesítés alapján jelezze a postán, h o n mikorra várja az anyákat, a posta dolgozói még szombat reggelén is kiadjál a küldeményt neki.

A kiváltás utáni első tennivalónk a rostán át megtekinteni, é lnek-J épek-e az anyák. Gyakori ajelzőfesték sérülése. Ezt ne a nevelő rovására írjuk, mert előfordulhat, hogy szállítás közben a rabság nyugtalanságában! tor sűrűn odadörzsölődik a rostához, és lepattog róla a lemezke, a festéJ A z anya jelzés nélkül is értékes! A nevelőnek viszont érdemes az évjáraa nak megfelelő színű ragasztóval rögzíteni a színes lemezkét, hogy annál lepattanása után a ragasztó jelezze az évet.

A z ellenőrzés után itassuk meg a kísérő méheket egy csepp vízzel a r o J tán át. Mézet ne kenjünk fel! A zárkában legalább 10 napra elegendő élelem szokott lenni lepény formájában. A sok víztől, méztől lucskosak lesJ nek a bennlévők. Anyásításkor idegen szagot visz magával a jószág, arrj késlelteti elfogadását. A fogadó méhek görcsösen kapaszkod nak az anyára! le szeretnék szedni róla az édességet. Közben a szőrzet, esetleg a lábak í z i ] létei sérülnek!

Itatás után megnyugszik a zárka népe. Anyásításig tároljuk kincsünket 1 leírt módon.

Ha átvételkor a zárkában sérült, vagy elhullt anyát lelünk, akkor válasJ szuk le a zárkát a többiről, hogy az eredeti leszögelés ép maradjon. Az e l hullt, sérült anyát levélként az anyanevelőnek küldjük vissza. Általában érvényes az élve érkezési szavatosság. Bizalommal várjunk a pótlásra. KéJ ezer szállított anyából hull el egy a szállítás alatt, ez a statisztika.

Az összepántolt zárkákat kíméletesen válasszuk szét csípőfogóval, élei késsel. Anyásítózárkák esetében nagyobb a sérülésveszély. Gyakori, hogJ a rostaszövet szétcsúszik, nem veszi észre a méhész, és a nagyobb résed idejekorán bejutnak a méhek az új anyához, ami gyakran halállal Jár.

108

Az anyásítás Az egyik legnehezebb művelet. Tucatnyi fogása van. Jelentősége növekedik, mert a több kezelés, vándorlás és füstölések miatt, a kétévenkénti unyacserék következtében mind több anyára van szükség a méhesekben, f ontos tehát, hogy az anyásítás sikerüljön. Nemcsak, mert drága az anya, hanem, mert nem juthatunk mindig hozzá.

Az anya elfogadását befolyásoló külső tényezők

l . Természetes, tömeges hordáskor nagyobb az elfogadás; 2 Kedvez a páradús reggel, a napos délelőtt; V A fejlődés időszakában kevesebb a veszteség; I A szoktatott zárkában szívesebben fogad a család; S. Kedvezőtlen hatású a frontos, szeles, hideg, esős idő.

Feltételek a fogadó család részéről

1. Ne legyen régóta anyátlan, ne maradjon sem nyitott, sem fedett anya-bölcsője, lehetőleg nyitott fiasítása sem, de ne legyen fiasítás nélkül;

2. Népe legyen fiatal, serkentett állapotú, uralkodjék a fiasítási kedv, de ne legyen túl erős az egység;

.1. Ne legyen a család a rajzás lázában, ne legyen felzaklatott, ne legyen ál-anyás, a méhesben ne legyen rablás;

4, Ikerkaptárnál a válaszfal, rakodónál a válaszrosla pontosan zárjon: az anyátlan nép ne szagoljon át az anyáshoz;

>. Lehetőleg építsen a család, szívesebben fogad, ha éppen anyát vált, a lecserélt anya ne legyen idősebb kétévesnél.

Feltételek az új anya részéről

1. A z új anya legyen ép, egészséges, fejlett; 2. Lehetőleg ne fogjuk meg kézzel: feromonbevonata ép legyen; 3. Ne anyásításkor fessük meg; 4. Ne legyenek vele kísérők; 5. Legyen petézési lendületben, ne legyen sokáig családon kívül, legyen

nyugodt természetű, ne is zaklassuk fel.

Mindez sok feltétel, de megéri eszerint eljárni. Az elfogadást nem bízhatjuk a véletlenre!

109

Az anyásítási módokat nézzük mindjárt a postán érkezettekkel, a száll tottakkal. A z új anyákat beadás előtt csak egy órával válasszuk el a kísérő tői. Lehetőleg zárt helyiségben végezzük ezt a műveletet, mert a szállí alatt jócskán lesoványodott anya fürge, és általában felröppen. A z elkülö__ téshez megfelel egy nagyobb, bő szájú uborkásüveg, vagy átlátszó n e j l o i zacskó, amibe kezünk a csuklón túl is befér. A zárka népének kibocsátás után az anyát kifogjuk, majd biztonságos helyre téve, a kísérő méheke megsemmisítjük. (Az idegen méhek szálláskeresése megzavarná a fogad* családok nyugalmát.)

Nem megbízható az a módszer, miszerint a zárkadugó eltávolítása ulá anyarácsot helyez a méhész a résre, s megvárja, amíg a dolgozók kiszivá rognak. Lassú munka, de a lesoványodott anya is kifér olykor a rácson

Ne feledjük, hogy a zárkadugót oldalról megmozgatva kell kimozdítan majd kézzel kihúzni, nehogy az anya sérüljön.

Egészségügyi okokból egyszer már használt szállítózárkát csak akkor al kalmazhatunk, ha előzően hevítéssel fertőtlenítjük. Természetesen méhe sünkben anyásíthatunk egy zárkával minden alkalommal, csak tisztítsu meg! A vásárolt anyától ne várjunk csodát. Beadás után - mint a több anyásításnál is - 4 napig ne háborgassuk, mert a zárkából való kiszabadulá sa után még napokig úgysem petézik. Ne gondoljon a vevő arra, hogy aj anya nem petéző! A késedelem oka a szállítás, a családtól való távollét, csökkentett táplálás. Teljesítménye hitelesen hónapok alatt mutatkozi majd meg. A z is nagy igazság, hogy a legjobb anyát is megviselheti, leron hatja a szakszerűtlen beadás, a noszémás, öreg lépkészlet.

Az anyásítás sok módja közül egyet javaslok; a magányos anyát szok tós dugóval behelyezzük az előkészített család fedett fiasai közé. Jót te egy-két esti etetés. Két-három nap múltán, amikor már nem kapaszkodn görcsösen a méhek a zárka rostájába, megfordíthatjuk a dugót kirágósi Ekkor még le is bölcsőzünk! Nyitott bölcső sem maradhat meg! Általáb. úgy anyásítsunk, ahogyan megszoktuk, mert azt tudjuk legkevesebb hib val elvégezni. (Bővebben lehet az anyásttásról olvasni a Méhanyanevel című könyvem 189. oldalán kezdődő fejezetben.)

A méhcsaládok fészke akác után Már pergetéskor eltávolítottunk minden selejtes, öreg lépet a kaptárbó.. Ha hiányos maradna a lépkészlet, még egy-egy műlépet beadhatunk a fészek szélére, két nyitott fiasítás közé, félkeretes méretnél duplát. Ha kaptá-

110

ion kívül szorulnának lépeink, azokat kéthetente kéneznünk kell, mert a molyok tönkreteszik.

A szélekre kerülnek a virágporos lépek, közbe a hasításra valók. Semmi Ite akadályozza az anya terjeszkedését. Ettől még tudunk pergetni a későbbi, nyári legelőkről. A selejtlépeket ajánlatos mielőbb kivágni a keretekből, majd a fiatalabbakat az öreg, bábingesektől elkülönítve beáztatni kifőzés előtt két nappal. Mostanában elterjedt az a módszer, hogy a méhész elküldi a műlépüzemekbe a kivágott lépeket, megírja, hogy milyen műlépet kér erte, amit hamar meg is kap utánvéttel. Külön számlázzák a kifózést - részletezve a minősítést - , külön a viasz műlépre való váltását és a postai költségeket. Nem olcsó mindez, de kényelmes, gyors. Csodálatos műlépeket küldenek érte. Ha magunk főzzük ki, gondosan tisztítsuk le a kis viaszkarikákat, hogy majd - kevesebb dolgunk lévén ősszel - leülepítsük. Hasonlóan olvasszuk össze a fedelezést és egyéb szedegetésből eredő lépdarabokat, nehogy a moly ezeket is megtámadja.

Méhlegelők akác után Az alföldi rónákon a szöszös bükköny várja méheinket terített asztallal. Mézelése biztos, egyenletes, csak ne terheljük túl a legelőt. Hegyvidéken a hárs ad tartós hordást. Méze csodálatos ízű, illatos. Mindkét nektár hamar ikrásodik, de a méhek jól telelnek rajtuk. A gesztenye dunántúli vándorta¬nyákra hívja a vállalkozó vándorokat. Egyenletes, szép gyűjtés adódik róla.

A nyár eleji esőzésekkel lábra kapott mezőgazdasági és vadon nőtt növények is virágzásba kezdenek. A leleményes gazda úgy helyezi el méhesét, hogy jószágai egy helyből több olyan növényi kultúrát is elérjenek, amik egymás után virítanak. Még a kertészeti virágok is szépen nektároz-nak, csak területileg szórtabban kell rá telepedni, vagy számításba venni (15. kép). Ritkán, de dús táblákban illatozik az édeskömény, amiről rengetget gyűjt a méh. Zöldes virágpora aranyat ér a fiasítás nevelésében. Különösen a Duna vonalán, Paks térségében találunk összefüggő vaddohányt (selyemfű), ami ugyan fogyasztja a méhet, de még pergetni valót is ad. Érdemes rá vándorolni.

111

15. kép: Pilisi konténer. Horváth Jenő Apimondia-aranydijas, saját tervezésű kocsija akác utanifi geiőn. pároztatókkal (Fotó: Horváth Zoltán, Piliscsabai

Az édesharmat

Mézharmatnak is mondják népiesen. Meleg nyarak, hirtelen kánikui méze, már június végén mutatkozik, A méhész alig tud méhlegelőrőlj szágai mégis telten huppannak a röplécre, s a mázsa nyelve egyenletes gy rapodást mutat. A z édesharmat nem virágok terméke. Méheink a sérült! vélrészekről, a levelek kiválasztott nedvcseppjeiből, vagy a levelek feiüle ről nyalogatják össze. A fenyő, a fűz, a hárs, a tölgy, az éger, ajuhar levele és a gyümölcsfákon, de a kert rózsafáin is megfigyelhető a ragyogó, ki., ragacsos bevonat, ami a páradúsabb környezetben, a reggeli harmaton ft hígul, a száraz deleken beszárad. ízlelve enyhén édes.

^ A nedvkiválasztás még érthető, de hogyan kerül a levelek felszínére, ső lapjára? A levéltetvek megszívják a leveleket, de a zsákmányolt léből cukrokat szervezetük nem teljesen használja fel. A z édeskés folyadék bizonyos átalakulást szenvedve végigvonul a parányi rovarok bélcsatornájá majd kiürül. Bomlási terméket nem tartalmaz, mert a tetvek emésztősze vében a fő teret, a gyomrot, amely parányi hólyag, kikerüli. A megérné tett tápanyagok bomlási termékét pedig a bélben lévő még paránvibb I

112

nyék élik fel, olyan fehérjeanyagot formálva, amit a levéltetű bélcsatornája felszív, hasznosít.

A kifecskendezett, édes nedvet a méhek szorgosan gyűjtik, és a kikeli') Hasítás helyére raktározzák. A begyűjtött édesség sokáig nyitott sejtben marad, mert a méh lassan tudja csak átalakítani, érlelni részben összetétele, részben nagy tapadása miatt. Színe sötétbarnás, íze sajátos, attól fűg-HÖen, hogy milyen fáról ered. A fenyő édesharmata a legsötétebb, szinte fekete.

Akár befödik, akár nem, hihetetlen gyorsasággal ikrásodik, kristályosodik. Ez nagy gondot okoz ősszel és télen. Gyorsan kialakuló kristályait a méh nem tudja oldani. A visszamaradó lé viszont sok olyan anyagot tartalmaz, amit a méh nem tud megemészteni. Vastagbelében felhalmozódik a ballaszt, és a kiröpülések megszűntével a fészekben kénytelen üríteni. A családra legveszedelmesebb hasmenés forrása lehet a mézharmat. A z elkent családra legtöbbször pusztulás vár.

Nyáron viszont a fiasítás fejlődését nagyban segíti! Idejében pergetve, komoly értéket ad. A tiszta téli eleség biztosítása céljából pergessük le még a kétes összetételű mézet is, amiben édesharmatot sejtünk. A z ikrás méz pörgetése kínszenvedés, lépnyomorító munka. Sokszor alig csapódik ki valami a sejtekből, úgy kell kiáztatni, kikaparni, ha pergetésével elkéstünk.

Még egy fontos tudnivaló: az erdők, nem virágzó gyümölcsösök növényvédői mi munkáinál - különösen a repülőgépes védekezésnél - komoly mérgezési veszély állhat fenn, ha a kezelt növényeken sok a mézharmat. A méreg a ragacsos anyagban megtapad, a méh begyűjti, s ha nem gyorsan bomló a vegyszer, akkor alattomos, lassú, de alapos pusztítást végezhet.

Jó méz - rossz méz Világpiacunk előkelő helyezését sok ország nagyobb tömegű és olcsóbb méze sem tudta mindmáig megrendíteni. A felvásárló évtizedek óta füzeteket, nyomtatványokat, ismeretterjesztő filmeket forgalmaz, hogy megtanítsa a méhészeket exportképes, minőségi méz termelésére, kezelésére.

Június a mézek hónapja. A gyűjtés, kezelés, pergetés tölti ki. Tekintsük lit az alapismereteket a mézről. A jó mézet megtermelni nem könnyű dolog, de a sok ezer termelőtől felvásárolni sem az! Ahány ember, annyi nézet, vélemény a saját mézről.

A méz minőségét némi gyakorlattal a méhész is meg tudja állapítani. Melegebb időben folyékonyabb, lehűlve sűrűbben folyik. A z akác méze

II 113

hígabb, világosabb a többinél, zamata enyhe, később is ritkán ikrásodik. vegyes virágméz erősebben aromás, zamatos. Benne van erdő, mező mii den virágának szépsége, illata. A fajtamézek aromája sajátos (pl. naprafoi gó, szöszös bükköny, vaddohány, hárs, édesharmat, alma stb.). A z egyél ként jelentős, de az akác minőségét kristályosításával rontó repcemézet j meg lehet különböztetni a többitől. Még az ajó, hogy akácnyílás előtt ki I< het pergetni, nehogy keveredjék. Annál alattomosabban kerülhet a drág akácba a füzesek édesharmata. A méhész sokszor nem is tud róla. Ha rosí szul rendezte be a tavaszi fészket, akkor - jobb hordás esetén - jelentő mennyiség kerülhet az akácra berendezett méztérbe. Ennek következni nyeként a raktározott akácméz hetek alatt kristályosodik.

Mégse féljünk a kristályos méztől. Ha mézünk a természete miatt olyai akkor nincs baj. Értéke, ára olyan, mint a folyékonyé. A baj ott kezdődi! ha a kristályosodást az idézi elő, hogy etetőcukor oldata került a lépekbe, pergetöbe.

Már a főhordás előtti fészek és méztér rendezésénél ügyeljünk arn hogy az avas, őszi etetésből maradt, áttelelt eleség ne kerüljön majd a akáccal egyszerre a pergetöbe. A befedett maradvány évekig értékes mara a méheknek. Azt a néhány kilót hagyjuk tehát a családoknál. Ha viszont néhány keret avas méz bekerül az akácba, akkor abból könnyen vegye méz-ár lesz a kristályosodás miatt.

Különösen a fészekmézkamrás kaptáraknái fenyeget cukorveszél Ajánlatos akác előtt kipergetn i azokból a keretekből mindent, amik a mé térbe kerülnek majd. A repceméznél is ez a helyzet a fészekrendezésné Egyébként is nyerünk vele, mert a csökkent élelemkészlet fokozott gyű tésre serkenti méheinket. A mézeket ne keverjük egymás között! Keverje vevő, ha akarja. Egyébiránt több visszaélés történt már a keveréssel.

Fokozott a cukorveszély, ha valaki akácnyílás körül etet. Különöse pergetés után, ha késik a hordás, az időjárás vagy a korai vándorlás mia (pl. repcéről akácra). Kapzsiságból is láttam én már etetni vándortanyá_ pedig a méhek már jócskán hordtak. A z ilyen ember nemcsak a felvásárlót és a fogyasztót csapja be, hanem saját magát is. A z éjszakai 1 iterek lassítják a sűrítés munkáját, virradván, vontatottan hordanak a méhek. Betájolt munkájuk egyensúlya megbillen: kinn is nagy bőség van nappal, benn is éjjel. Teregetni se tudnak jól. A feletetett családokat hamarabb kell pergetni, A m i a kannákba kerül, az híg lötty, kevert cukorlé, könnyen erjed. Igyekszik is túladni rajta a méhész még a vándortanyán, akár áron alul is. Kár lesz még az is, hogy a korábbi pergetésnél még nem kelt ki a fiasítás zöme. Árt neki a léhűtő pergetés, sok méh sodrott szárnnyal születik.

114

Ezek aztán csak otthonülők lesznek, majd a tájoló kiröpülésnél elhullanak. Ha a mézbeadás elhúzódik, akkor a képződő kristályok árulkodnak, mi

szerint, amit el akar adni a gazda, az minden, csak nem tiszta akácméz. A cukros méz ismertetője még, hogy túl édes, aromátlan, tapadása csekély, imtéskor nem úgy zörög, mint az akác, vagy a többi, természetes méz. Ha mindezektől mégis átcsúszna a mustrán az a méz, a manapság megszigorított átvételen vegyvizsgálat is létezik!

A serkentő pergetésről megoszlanak a vélemények. Előnye, hogy jobb évben kétszer is meghordják a méhek a lépeket, tisztul a kaptár, a lépek, a íészek. Többet fizetnek 3t III. osztályú mézért, mint 2t I. osztályúért. Mégis van hátránya. A felvásárlóknak nagy gondot jelent a sok, alacsony minőségű méz külpiaci elhelyezése, de egalizálása is. Ugyanakkor kevesebb I. osztályú méz kerül felvásárlásra. Törődik a méh is, vontatottabban halad az építés.

Megoldás, ha akác végén visszaetetjük - legelő híján - a serkentő perge-lés nektárját, de vigyázni kell, más növény ne virítson ugyanakkor tömegesen a közelben, nehogy virágpora az akácmézbe kerüljön. A lépesméz-termelők is felhasználják utóetetéshez. Töltőméznek nem alkalmas, mert híg.

A mézet az értékesítésig lefölözve, légmentesen lezárva tároljuk a már korábban említett hűvös helyiségben, + 12°C körüli hőmérséklet a legkedvezőbb, mert ezen a hőponton a leglassúbb a kristályosodás. A tároló pormentes, illatos, bűzös anyagoktól mentes legyen, mert a méz átvesz min-ilcn idegen szagot. Nyitott tárolásnál a méz felülete meghígul, mert a levegő páratartalmából nedvességet szív magába.

Leadás, eladás előtt a vállalatti kannákat fertőtlenítve mossuk át. Tetejüket a tejiparban alkalmazott papírhurka jól szigeteli.

A méhek sokoldalú hasznosítása Még mindig sok méhész csak egy termelési ágat művel. Az akácnyílás után leperget, esetleg vándorol még, majd betelel, és készen van a méhészeti evad munkája. Ez a parlagi vagy naturálméhészkedés. Pedig nem szabad egyetlen kaptár népét sem tétlenül hagyni. Némi igyekezettel több termelési ágat is be tudunk indítani. A virágporszedésről már esett szó. Jó jövedelmet jelenthet a méhésznek a pempőtermelés, az anyanevelés, a viasz-icrmelés, a lépesméz-termelés és - kellő piac teremtése után - a méregter¬melés is.

115

A méhek munkanélküliségének oka az is, hogy a méhész nem jól időzi a családok fejlődését. Egységei nem a kilátásban lévő hordásra érik el fejlő dési csúcsukat. Ilyenkor a gazda panaszkodik, hogy méhei „húsra dolgoz nak", nem jó fajták. Pedig a hiba nem a méhekben van!

A z egyes termelési ágakra fel kell készülni elméletileg is, tapasztalam is. A reális tervezés nélkülözhetetlen. Ugyanakkor egységesnek kell lennie a méhesnek, mert az eredményes méhészkedés szalagmunkát igényel. Se* rozatmunkánkhoz egységes eszközök kellenek.

>

A lépes méz termelése A szalmasárga mézben úszó, fehéres lépes méz nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is ínyenc csemege. Különösen a nyugati országolj érdeklődnek az eredetiséget idéző édesség után.

A munkába fogott méhcsaládoknak kéthónapnyi elfoglaltságot biztosít A méhésznek nem okoz különösebb megterhelést. Alapvető követelmény, hogy a család fiatal lépeken éljen. A méhek ugyanis az idősebb, sö tét lépek pereméről, morzsákból is csipegetnek a szűz lépek építésekor, sötétebb viaszámyalat eleve rontaná a minőséget, küllemet.

A termelés akáchordáskor indul. A rakodókaptárban az alsó fiókban kialakított fészekből néhány keret fedett fiast kiemelünk és a méztérbe helyezünk. Megközöljük néhány olyan kerettel, amiben az építés irányát világos színű viasszal előzetesen megöntöttük. A z anyarács a fészek tetejére kerül. A család rohamosan beépíti az üres kereteket heresejtekkel és részben meg is hordja. Ekkor a kiépített, de még be nem fedett lépeket kiszedjük, tartalékoljuk, újat helyezünk helyükbe. A teljes befedést majd később végzik el a családok. Félkeretes rakodóknál a fedetteket felcserélhetjük fedetlenekkel. Hajó a hordás, újabb fiókot helyezhetünk rájuk. Ha nagyméretű keretekkel dolgozunk, drótoznunk kell a súlyos lépek szilárdsága érdekében.

Ha az anya csak pár hónapos, akkor anyarácsra sincs szükség, mert az új anya nem petézik herét, csak szükségből. Egyébként mindenkor jó, ha a lépes mézet termelő család fészkébe egy herepetézésre alkalmas lépet tűzünk, hogy az idősebb anyák se kívánkozzanak a herés építménybe petézni.

A főhordás után a serkentő pergetés mézével etetve végzik el a befedést méheink. Három változatban kerül forgalomba, illetve átvételre a lépes méz. Nálunk az egészkeretes és az üvegekbe helyezett, leszabott, mézzel felöntött változat a közismert. Az egészkereteshez a felvásárló ládikát mellékel, a leadással nincs gond.

116

A palackoláskor lehetőleg meleg helyiségben, sima felületen vágjuk ' 1

nagylapú, éles késsel a 12-12,5 cm széles szeleteket úgy, hogy közben I fl delezés ne sérüljön meg. A z üvegeket mosás után ne töröljük, hanem CfOl gassuk le. Háromötöd részig töltsük meg tiszta akácmézzel, majd óvatosan helyezzük bele a hosszúkás lépszeletet. Ha kell, utánatöltünk. A csavan I tetőt szorosan zárjuk. A tető, vagy a tömítő felszíne ne legyen fémes, meri B méz sava megmarja a fémet, a mézben szennyeződést idéz elő. A lépM méz ára a kannaméz duplája szokott lenni. Megéri az aprólékos munkai

A méhpempő termeléséről Lrdemes ezzel is foglalkozni, mert május-júniusban családonként tíz dekái könnyen meg tudunk termelni. Igaz, munkaigényes, pontosságot köveiéi és a családokat nagyobb mértékben megviseli. Csak biztos piac, szerződéi esetén lássunk hozzá.

A z előzetes elméleti ismereteken túl szükséges hozzá a zsúfolt, egészsé ges, rajzos hajlamú család, sok fiatal méh, virágpor és méz, jó legelő és a 01 pi serkentés.

Ahány pempőtermelő méhész, majdnem annyi termelési mód. Anyái lan és anyás dajkákkal végeztetik a nagy munkát. A z anyátlan család job ban megkopik. Fészkének közepén két, fedés előtt álló, álcás keret fogja közre a tenyészkeretet. Meleg felső takarás, oldaltető, tömött fészek kíván latik. A pótbölcsőket a tenyészanyag beadása előtt le kell csipdesni: jobb az elfogadás. Kétcsaládos rendszernél a másik kaptárfélben se legyen anya, mert az éppen legfontosabb fiatal méhek áthúzódnak oda.

Kétcsaládos kaptárnál a kétanyás fészek a szélső 9-9 kereten, a pempös a középső 6 kereten alakul meg. Kétoldalt anyarácsot alkalmazunk. A rácsnál l - l virágporos keret, majd l - l tenyészkeret, középen két nyitott fiaskerel függ befödés előtti álcákkal. Rázzunk hozzájuk zsúfolásig fiatal méheket.

Rakodó kaptáraknái az anyás rész a legalsó fiók, a középső a mézesvirágporos keretsor, fenn a pempös fiók a már leírt keretbeosztással, keret-etetővel.

Alacsonykeretes rakodónál érdemes startert, elfogadó családot alkalmazni. Ez indítja a pempősítést. Beosztása: 1 fias, 1 tenyész, 1 fias, 1 tenyész stb. Esteleié beálcázzuk, másnap délelőtt már a dajkához kerül további pempőzésre a si>k elfogadott álca. Szokás a folyamatos dajkáitatás is: a dajkáknál a felső lép álcázása friss, a másodiké egynapos, a harmadik álcasor kétnapos álcázás. Időigényes a cserebere miatt, de indító családdal eredményes!

117

A tenyészléceken a mártott, vagy műanyagból való, de viaszban ííirdej tett bölcsőalapok 3 mm-re lehetnek egymástól. Növeli az elfogadást, ha áH cázáskor lepénycsíkot ragasztunk a tenyészlécek tetejére és mielőbb eta tünk is. Ezért jobb estefelé álcázni.

Tenyészanyagnak megfelel a kétnapos álca. Már kisebb méretű pempd) termelésnél is érdemes tenyészcsaládot berendezni, hogy megfelelő kori álcákhoz jussunk. Sokan eredményesen alkalmazzák a petéztető tokot is.

A z álcát puha pálcával helyezzük a előpempőzött bölcsőlap aljára úgy, hogy az álca azonos oldalán feküdjék, mint eredeti helyén. A beálcázol dajkát serkentsük 1:1 arányú, meleg szörppel. A napi adag 5-6 dl.

Álcázás után 72 órával a bölcsőket elszedjük, szélüket 1 cm-esre rövidí jük, az álcát csipesszel kidobjuk, majdapempőt műanyag kanállal kimeri jük. Ha idősebb álcákkal dolgozunk, nem kell megvárni a 72 órát. Ami ka az álcák körülérik testükkel a bölcsőt, távolítsuk el, mert további bennta tásuk gazdaságtalan. A kiürített bölcsőket 4-5 óra múlva, újra álcázva i mét beadhatjuk a dajkának.

A z elszedett pempőt finom szövésű tüll anyagon átszűrjük, müanya vagy üveg edényben, gondosan zárva, hűtőszekrényben tároljuk a mélyhűtő részben. A pempŐ fémmel ne érintkezzék. Magánhasználatra mézzel keverve is tartósítható.

Méhészeti szakkörök júniusi munkája A tanév befejeztével az iskolák szakköreiben is vakáció következik. A pe« dagógus méhészek általában nyári ügyeletet szerveznek, de sok esetben maguk végzik a közös családok körüli munkákat. Legyünk rugalmasaki Akár nevelő, akár egy tapasztalt méhész vezeti azt az ifjúsági szakkört, bíz* zuk a tanulókra, a várható utánpótlásra a családokat. A felelősség és al Önállóság érzete, tudata megkétszerezi a fiatalok munkakedvét, szorgalmát. Kezelések előtt esetleg elmondják tennivalójukat, utána néhány szol val beszámolnak a végzett munkáról. így az oktatási folyamat sem szenved csorbát. Semmi esetre sem kell bábáskodni fölöttük!

Nagyon helyes és bevált szemlélet, hogy a szakköri foglalkozásokon u fiatalok ne érezzék az iskolai munka folytatását. Oldott, önként adódó, si« kerélmcnyt bőven biztosító műveletsorok szolgálják az elérendő nevelési és oktatási célokat. Nagyon fontos a szemléltetés, a bemutatás és minden mellé az indoklás.

118

Júniusban akár művelődési, akár iskolai szervezésű az a szakkör, közös munkánk legyen a pergetés, a fészekrend, műlépezés, a szaporítás és az atkairtás. Kirándulás jellegű a nyári méhlegelök felderítése.

Komoly, önálló feladatokat ró az ifjú méhészre az ügyeleti munka. Ez álljon a tartós itató beállításából, üzemeltetéséből, a hordás megfigyeléséből és az anyák petézésének ellenőrzéséből egy-egy fias lép megtekintésével. Ne feledjük a méhes és környékének tisztán tartását, gyomtalanítását!

119

JÚLIUS

A z általános ellenőrzés, nyári legeltetés hónapja, amikor a családokat m az őszre készítjük elő, de még kihasználjuk a fejlődést segítő hordási leh tőségeket, védekezünk a kártevők, a mérgezések és betegségek ellen.

Kaptárainkat árnyékban igyekezzünk elhelyezni, akár a vándortany' akár otthon van a méhes. Ha természetes árnyékot nem lelünk, a közi mert nádpalló a tűző nap melegéből sokat elvesz. Ha túlhevülnek a fés kek, a méhek a begyűjtött nektár nagy részét a hűtésre, a szellőztetés mu kájánál élik fel. Ha semmi más mód nincs, a jól takart fészek fölött a tű napon emeljük meg kissé a kaptártetőt, hogy a levegő mozogjon alatta, s hevüljön túl a fészek.

A kánikulát gyakran váltja fel az átmenetileg hideg idő. A melegben terjedt fiasítás érzékeny a változásokra, ezért indokolt a mérsékelt takar A friss levegőt úgysem itt kapja a család, a felesleges hőt sem itt adja 1 ezért a takaró nem árthat a melegben: szigetel.

Gondoskodjunk a kijárok helyéről és mértékéről. Lehetőleg középe nyissuk meg a rést. Nagysága inkább a szellőzési igényhez, mint a na hordáshoz igazodjék, amire már nem számíthatunk.

Rendezzük a családokat a hó első napjaiban. A kezelések szakaszos legyenek. Ha több időnk van, akkor a törzscsaládok kerülnek kezelésr második ütemben a szaporulat, amikor pedig csak egy-két óránk van, a ta talékokat, anyanevelőket vizsgáljuk át. Jegyzeteljünk! A felfektetett törz lapok sok munkától mentesítenek bennünket. A vizsgálati munkát elő tervezzük!

Gyengébb családjainkat 6 léputcáig vagy megerősítjük vagy egyesítjü ha törzset akarunk belőle fejleszteni őszig. Tartalékainkat úgy rendezzü hogy egy mézes-virágporos lép mellett legyen két fias és az esetleges nyár. legelőn begyűlő méznek egy üres lép. Ha az osztott kaptárban megszorulna az anya, egy fias lép kiemelésével, üres lép fészekszéli betűzésével biztc^ sítunk neki helyet. A sérült, elherésedett lépek most is, mint a legtöbb ke-, zelésnél kikerülnek a fészekből. Műlépet csak jó legelőn tűzhetünk be • egyesével.

120

A méhanyák jelölése I ía nem festettük volna be az anyákat, vagy a jelzés levált volna a vásárolt, vagy általunk meghagyott, nevelt anyákról, akkor most feltétlenül jelöljük meg őket. A külső jegyek alapján még kis méhészetben sem lehet emlékezetre bízni az anyák korát. A jegyek változhatnak is. A mesterséges jelölés előnyei: figyelmeztett az anya korára, segít felismerni a váltást, raj esetén eldönti a tulajdonjogot, segít megkeresni a lerajzott családot. Kezelésnél szemünk könnyebben kiszűri a lép sok színéből (méhek, virágpor, fedele-zések stb.) a tudatosan keresett színt. P l . 1989-ben zöld a nemzetközi jelölés színe, ezt a pontocskát keresi szemünk. A család is nyugodtabban marad, ha nem forgatjuk át többször is, az anyát keresendő. A z előforduló mérgezések, lopások, bejelentési kötelezettség alá eső betegségeknél ajel-zett anya igazolja a rendszeres kezelést.

A jelölésnek hátrányai is vannak. Ritkán testileg megsérül az anya, esetleg felröppen fogáskor. Ha festés után hamar visszaadjuk, csomóba foghatlak az idegen illat miatt. Meg aztán, ha nem gyakoroltuk, nehezen áll rá a kezünk.

A családnál élő anyát a reggeli órákban fessük meg. Arra a lépre helyezzük vissza száradás után, amelyikről levettük. Megvárjuk, amíg udvara megalakul, amikor is kínálgatják, etetik, és csak ezek után rakjuk vissza a keretet a kaptárba. Festésjelölés közben a lép a nyitott fészek fölött nyugodjék. A zsongó család illata, muzsikája inkább vonzza az esetlegesen felröppenő anyát, mint a szabad levegő.

Gyakorlatlan, kezdő vagy bizonytalanabb kezű, gyengébb látású méhész előbb hereméheken próbálgassa a festést. Használjunk leszorító hálót vagy festődobozkát, amibe besétál az anya, és festhetünk. Jelölő alkalmatosságunk egy pálcikába szúrt gombostű legyen. Festéknek jó a Neolux nevű autózománc. Színskála: 1990-ben kék, 1991-ben fehér, 1992-ben sárga, 1993-ban piros, 1994-ben zöld. így ismétlődik. Ügyeljünk arra, hogy a festék csak a tor tetejére kerüljön, és ne folyjon be a szárnyak tövéhez, ami gátolja, nyugtalanítja az anyát.

Akad olyan méhész is, aki számycsonkítással jelöl. Kár! Ezeket az anyákat gyakran leváltja a család. A rajzást sem gátolja meg a hiedelemmel ellentétben a csonkítás, mert a rajbölcsők befedése után a csonka anya kijön a lányaival, és a kaptár előtt a földre esik. A méhek jórészben visszaszállnak a kaptárba, de később az új anyával kirajzanak. A méhész állandó jelenlétét igényli ez a bizonytalan rajzásgátlás, jelölés.

121

A z anya színét a kaptáron is jelölhetjük a kijáró fölé szúrt, éyjáratn megfelelő színűre festett rajzszeggel. Bármi történne is (rajzás, rablás, anyátlanság, nyugtalanság, mérgezés, a feljegyzések hiánya), már az elsq pillanatban tudhatjuk, milyen évjáratú az anya. Ha a festék lekopott, másodszorra a szőrtelen tort már nehezebb megfesteni, alkalmazzuk inkább a színes lemezkék felragasztását.

ás,

Méhlegelök júliusban Aranysárga tányérjával ellenállhatatlanul csalogatja magához a méhet és méhészt az egész hónapban virító napraforgó (16. kép). Kísérletek bízol nyitják, hogy a virágját megtermékenyítő rovarok 95°/o-a házi méh.

A napraforgót, mivel nincs a szádorgón kívül másje lentős ellensége, nem szokták vegyszerezni, nincs tehát mérgezésveszély. A hordás évről évre nagyobb országos viszonylatban, mert olyan fajták vannak terjedőben, amelyek több, jobb magvat hoznak és mézesebbek is.

16. kép: Jó legelót ad a „méhkoptató" napraforgó. A méhek tájékozódását segitik a váltakozó színak (Fotó: Szűcs Mihály, Becse)

122

A serkentő hatás és a méz mellett panaszkodnak is rá. Nem mint! 1 1

jon mézel. Elfogynak legeltetésén a méhek, koptatja a dolgozókitl I Mi majdnem cukorár a felvásárlási értéke. Telelésre nem alkalmas, n lekben kristályosodik.

A tányérvirágon rengeteg ragasztóanyag is van a nektár ÓN a vlram mellett. Gyűjtés közben a méh szőrzetére tapad. Szorgos jós/ngunl li H más csomókat alakít belőle kosarában. De amíg lekeféli, csomóz/M • I csot, addig szőrzete is megkopik. A hiányos szőrzetű méh alig lutl li port hordani. így aztán egyre kevesebb virágpor kerül be a fészekbe i anyát is mérsékli petézésében.

Másik ok, hogy a napraforgó szeszélyesen mézel. A méh csokól) l l / i III anyaggal hólyagjában röpül ki gyűjteni, ami hamar elfogy a keresgi li kh ben. Fogyasztja erejét és készletét a ragasztóval való küzdelem IN A kitti rülőfélben lévő rovar már nem gyűjt, nem talál olyan könnyen in k i m mint egyébként. Vérének cukorszintje lesüllyed. Leáll a megfáradt ttyítllű majd a hűvös hajnalokon ledermed. Sok kinn háló méh esik áldozatul varevőknek is. Amelyik méh szervezete még fiatal, nem kopotl el, HitnAI 1

kis pihenő alatt lebontódik annyi alapanyag, és bejut a véráramlásba vei lesz ereje hazaszálini. Ezért zömében fiatal méhekkel, csak érni |ol rendezett, fiatal anyával élő családokkal érdemes a napraforgói a vándorul ni, de úgy, hogy hitelesen tudjuk előbb meg azt, mézel-e a napraforj a talajon és milyen fajta. Fajtánként mása nektárkiválasztás, a ragan/lri i i virágpor, valamint a virágzás kezdete, tartama is.

A gazdaságoknak be kell látniok, hogy améhnélkülözhcleilcn u mngln jíásnál. A méhjárta táblákon 30-40%-kal több lesz a termés. Magatitthh li az olajtartalom, 20%-kal jobb a csírázóképesség és az ezermaj'Jniiii }• 1

kai nagyobb, különösen, ha megfelelő családokkal legeltet a mohi lervszerűen helyezi el a kaptárakat a tábla körül. Egy hektárra elegemli i ' méhcsalád. így a gazdaság is jól jár, s a méhnek is elegendő legein |ut

Méhek a lucernásban Létfontosságú takarmánynövényünk, aminek magjából drága valutáorl i 1

portálunk is. Hetekig hízhatnak rajta méheink. Magfogásához ; ih ni i külözhetetlen. A reá való telepedést a gazdaságok részéről és a mehi 11 részéről is több téves nézet gátolja. Félnek, hogy hirtelen kell vegyuzori ni a gyorsan fellépő kártevők ellen. Sok már a mérgezési per. A gazdilNfignt nem akarják anyagilag támogatni a letelepedő méhészt. Lehet, hogy HZi m

nal szállítani kell. Későn, egyenetlenül bomlanak le a mérgek, kockázat a korai rátelepedés. Nehézkes a családok kezelése a lucernán, mézfogá kissé szeszélyes. A méhek 13 °C melegben még nem, 34 °C-on már nem i járják. Nyirkos, esős időben inkább a szár és a levelek fejlődnek, nem a nektárkiválasztás fokozódik. A virág megnyitásánál a szerkezet megüti a méhet. A nektár is nehezen, vagy oldalról közelíthető meg. Ha a közelben más, nektárosabb, könyebb járású, hordású, bővebb virágporú növény vi rít, inkább arra járnak az egyébként kényelmes méhek.

Ha a lucernára telepedünk, csoportosan helyezzük el a kaptárakat. I méteres körzetben 90%-os a látogatottság, 1000 méteres átmérőjű körbe már csak 60%. A hosszabb úton több méh esik áldozatul a rovarevőkne időjárásnak egyaránt. Kevesebbet fordul a méh naponta.

Hektáronként 6-10 családot tervezzünk. Készítsük fel a családokat sp ciálisan: elegendő élelem mellett legyen sok fiatal méh a családokban, mert mint virágporgyűjtők, ezek termékenyítik meg a növényt. A z uralkoj dó szél hátulról ne fújjon, mert sok fáradt méhet leszorít a növény közé. tájolás lehetőleg keleti legyen. Kerüljük a nyirkos, hűvös helyeket. Tel pedjünk a vetésbe kaszált sávba. Ennek előnye magban, mézben egyaránJ megmutatkozik. Helyezzünk ki biztonságosan működő hatókat. Ne feledi kezzünk meg a minél nagyobb felülető röplécek alkalmazásáról, mert a hűvös reggeleken sok méh a hideg földre hull. Ezek órákig nem indulnak újabb gyűjtőútra, pókok, rovarok, madarak zsákmányává válnak. Ne feled¬jük, hogy nyáron már sok ellensége van méheinknek! Úgy rakodjunk, hogy méheink bármikor szállíthatók, rakodhatok legyenek, esős időben is! Vándorkocsinál mérsékeltebb hozamra számítsunk a családok zsúfoltsága miatt.

Próbálkozzunk szoktató etetéssel. A z 1:1 arányú, meleg szörpbe csész leveleitől megtisztított, friss lucernavirágot áztatunk estétől reggelig, majd a járás megindulása előtt az etetőtáicákba töltögetjük 2-3 dl-es adagokban, 8-10 napig.

A délelőtti órákban kezeljünk. Úgy számoljunk, hogy az elvirágzásig 10-30 kg lesz a tömeggyarapodás, családjaink meg ne szoruljanak. A lucernaméz kiváló telelő eleség. A harmadik kaszálású maglucernán méheink be is tudják gyűjteni a téli szükséglet javát.

Kössünk a gazdasággal írásos megállapodást kijelölt telephelyre, vagyonbiztonságra, mérgezésmentességre, cukorsegélyre a szoktatáshoz, éí szállító jármű adásához, akár vegyszerezés miatt, akár az elvirágzás miatt távoznánk. A gazdaság még így is jól jár, hiszen a termése megduplázódik. Második kaszálású tábláról ne vándoroljunk a harmadik kaszálásúra, ha

magfogást vállaltunk, mert azon a méhek már nektárgyűjtők, alig lesz virágporgyűjtő, megtermékenyítő közöttük. Kitanulták az oldalazást. A taé hész jól jár ugyan, mert több méze lesz, de a gazdaság nem. A hivatalos szerveknél való bejelentkezést és az egészségügyi igazolást itt se felejt sük el!

Egyéb nyári méhlegelök \ csodálatos színű vöröshere is jó méhlegelő, ha méheinket rákapatjuk. Míg a lucernánál a kehely zártsága, addig itt a virág pártacsövének mélysége okoz gyűjtési nehézséget. A méh szívószerve 6-7 mm-nyire ér be a páriacsőbe, így csak akkor tud eredményesen gyűjteni a vörösheréről, ha a [úrtacsőben bőven van nektár.

Segíteni szokott az aszályos év, amikor a virágok fejlettsége 2-3 mm-rel emarad. Nagy melegben is ellankad a virág tartása, könnyebb a gyűjtés. 111 is lehet szoktatni a keserítő csészelevelek eltávolításával, szörpösen. Növe i a hordást, hogy még a nem magnak hagyott vörösherét is teljes virágzásig lem vágják le. Egy jó hétig gyűjthetnek róla méheink. A napi hordás a hírén elérheti a 2 kg-ot is. A fiasítás szépen fejlődik rajta. Méhveszteségünk kevesebb, mint a lucernán. Jó telelőeleség, kannába is jut belőle olykm

Kedvenc méhlegelő a szinte mindenütt előforduló fehérhere is. Igény leien növény, július végéig virít. Igaz, nektárja kevés, de hozzáférhető. A családok szépen fejlődnek rajta. A Dunántúl lankáin és a Felvidéken, Oö hör dús rétjein találunk nagyobb, összefüggő legelőket. Teherbírása 4 esti l,id hektáronként. Kár, hogy nem sokan vándorolnak rá, mert az a szemle let uralkodik sok helyütt, hogy arra a növényre érdemes vándorolni, amínÜI mcskán lehet pergetni is. Inkább etet a méhész otthon, vagy az állandó hl I lyén, mintsem kimozduljon. Arra nem is gondol, hogy a cukoretetés nem sokat ér elegendő virágpor nélkül. A családok zavartalan nyári fejlődéi! felér gyakran egy kisebb pergetéssel!

A kétévenként virágzó somkóró jelentős, nektárt adó növényünk. Fehi l árágú faját tervszerűen termesztik, sárga virágú változata vadon tenyészik Viszonylag igénytelen, ezért biztos méhlegelő. Hosszú szárain százával i • lakoznak a kis virágok, amikből a méhek ernyedetlen szorgalommal szívi | itatnak. A vetéstől függően egész nyáron virít. Táblás termesztése 6 héÜjj ul egyenletes hordást, fejlődést. Még vadon élő változatára is érdemes l l rakodni, ha nagyobb táblában találjuk. Méze illatos, olykor rablást okoz II unyátlan családoknál.

124 HM.

A Dunántúl egyes részein jó legelőt nyújt a kék virágú levendula. Illato méze csodás zamatú, keresett áru. A kaptár felbontásakor viszont gyakran ingerli a méheket kutatásra. Kár, hogy gyakran túlterhelik a táblákat, nem számolnak a teherbírással. Ezen a legelön is szükséges az itató működtetése!]

Ritkán és korábban vándorol a méhész a dinnyeföldekre, uborkásokra. Viszonylag kevés virágot hoznak, de nektárjuk magas cukortartalmú, soi virágport nyújtanak. Megporzási árat kérhetünk a letelepedésért! 2 hektár bír el egy családot.

A nyári serkentésről Nincs mindenkinek jó júliusi méhlegelője. Az esztendők sem egyformán kedveznek a méztermésnek, ezért hát serkentenünk, etetnünk kell családi jainkat. A tarlókon fehér tisztesfű helyett fekete égési foltokat iáthatunk. A; korszerű gazdálkodás kiirtotta a régi, mézes gyomokat is. Tavasztól nekünk dolgoznak méheink, ne legyünk hát szűkmarkúak, ha a cukroszsákba kell már nyúlnunk.

A nyárközépi hordástalanságban az idei anyák petézgetnek ugyan, de az idősebbek érzékenyek rá. Végezzünk egy alapos felmérést július közepén Tegyük rendbe a fészket, mint amikor vándorolni készülünk. Néhány na» gyobb adag, 1:1 arányú szörppel biztosítsuk az alapkészletet, majd másnaponként serkentsük a családokat az esti órákban.

Sokan sietnek a tv elé, ezért alig várják meg a méhek elülését, máris etetnek. Pedig káros, mert: 1. Még sötétedéskor is felzajduínak ajószágok a szörp hatására, nem még

korábban. Mindenfelé kutatnak, keresnek. A denevérek és a kései fecskék lakmároznak belőlük;

2. Esti szúnyogirtásnál, vegyszerezésnél, amikor a méreg reggelig lebom-lana, beszállnak a gyilkos ködbe, landolnak a mérgezett felületeken;

3. Másnap folytatják a kutatást, keresgélést hordás, érlelés helyett. Tárna-dékonyabbak egymás között és az ember környezetében is. Az állatokra kifejezetten veszélyesek lehetnek.

4. Kutató, rabló szokást alakítunk ki bennünk, ami arra vezet, hogy nappal lerabolják a gyengébb, esetleg anyátlan egységeket, pároztatókat;

5. Ha nagyobb adagot kapnak, mint amennyit el tudnak hordani egy éjjel, akkor is napokig keresgélnek és támadnak.

A rendszeres etetésre petézésre lendülnek az anyák, erősödik a család. A téli eleség egy részét is most raktározzák el a serény méhek. Fontos, hogy

126

ne csepegtessük el a rablásra, kutatásra csábító szörpöt. Ne adagoljuk túl. Egyszerre l liter meleg szörp az adag. A júliusban megkezdett etetési augusztus végéig folytathatjuk. Fejlett, egészséges családokat nyerünk, amelyek már nem koptatják szervezetüket a téli eleség átalakításával, bfl gyűjtésével, jól állják az atkairtást.

A z a méhész, aki csak hétvégeken tud jószágai között tevékenykedni, nem ér rá hét közben etetni, próbálkozzék kristálycukros etetéssel. A CM ládok alapkészletének pótlása után minden hétvégén betölthetünk 1 kg-nyi kristálycukrot a tálcaetetőbe, vagy a keretek tetejére borított kátránypapíi ra - megemelt rostakeret alatt. A z első adagot kissé locsoljuk meg vízzel, esetleg némi mézzel, hogy rákapjanak a méhek. A kaptárak jól zárjanak, u itató állandóan működjék, mert az oldáshoz és a gyarapodó hasításhoz CM ládonként legalább 1 liter víz szükséges naponta. A kristálycukrot nem SZi bad túlvizezni! Porcukrot magas keményítőtartalma miatt ne adagoljunk1

Oldatba sem jó, csak tavasszal. Ügyeljünk arra, hogy ne maradjon el a kristálycukor heti pótlása, után

töltése, mert az új, rég várt adagnak mohón nekilátnak, sokat leszórnak b l löle. Ez az etetési forma kényszerű! Augusztus közepétől nem alkalmazni tó károsodás nélkül.

Mind a szörpös, mind a szilárdcukor-etetésnél ügyeljünk, elhordta-c | család időre az eleséget. Ha maradék van (gyenge népű, teli lépü, anyátlan egységeknél fordul elő), ne töltsünk rá újabb adagot, hanem bontsunk kap tárt, orvosoljuk a bajt. A szörpös ráöntésnél megsavanyodik a lé, és hasm e nés tör ki a családnál.

Gyakran fennakad az úszó, a méhek ebben a helyzetben lekötik propo lisszal. Azután százával fulladnak a szörpbe. Lehetőleg friss, fehér lécecs-kéket alkalmazzunk úszónak a keretetetőbe, amit beöntéskor egy pillantással ellenőrizni tudunk, feljön-e a lé tetejére, vagy sem. Mind a megsavanyodott maradékot, mind a méhhullákat takarítsuk ki, és mossuk át edényeinket gondosan, lúgosán. Szárított állapotban adjuk vissza.

Méheink és a nyári szúnyogirtás Nyári méhlegelők, tavak, folyók, árterületek, üdülőtelepek környékén általánossá vált a helikopterről, hajóról, tartálykocsiból végzett, rendszeres szúnyogirtás. A különböző cégek, intézmények váltakozó formában szórlak a mindenfajta vegyszert. A hatás gyakorta kétes, mert a szúnyogok ugyanúgy megvannak és csípnek, mint egyébként. Vegyszerezéskor még

127

hevesebben. A rovarirtók közül többen az adag, ill . a szer töménységéne növelésével próbálják elérni azt, amit a szúnyogok természetéhez való ig zodással is lehetne.

A méhészek pedig - ezerszám - sirathatják a haza nem tért jószágaika takaríthatják a hullákat a kaptárból, kaptár elől egyaránt. Elkeseredésükö alig segít a megállapított kártérítés. Mert hogy a méhészkedés több, mi anyagi!!

Nemcsak a méhek százezrei pusztulnak el ilyenkor a kérdéses, „kezel területen, hanem szinte kihal az egész rovarvilág. Még a halak is felfordu nak vizükben, ívási helyeiken nem indul fejlődésnek az ikra. Növényevők ragadozók és vegyes étkű állatok egyaránt elhullanak a biológiai fánckap cso latban.

Dicséretes dolog a szúnyogirtás, csak a kivitelezése nem megfelelő sen a célnak, sem a hasznos rovaroknak. A tenyészhelyet kellene idejéber megszórni méreggel, ahol a szúnyogok milliárdjai rajzanak, ahonnan aztát kötelékben vonul szét az éhes had. Gond a nappali irtás is. Mert hiába írjáH ki, hogy az esti órákban védekezzenek, nem tartják be! Más lenne a hely-i zet, ha pl. a méhek elülése után vegyszereznének, mert másnap nem röpül-t nének a riasztóanyaggal kevert méreg közelébe sem.

A reggeli órák vegyszerezései nagyon veszélyesek, mert 10-11 óráig is elhúzódnak. A z irtási időben mindenfelé virít már a laposokon a vadvirág, sárgállik a somkóró, zöldell az édeskömény. Legalább ezeket a virágzó táblákat kerülnék el a helikopterek! Vagy alkalmaznának olyan vegyszert, ami reggelig lebomlana!

A családokat lezárni nem lehet és felesleges is, mert a szo kásosan kiküldött értesítésen a dátumokat figyelembe véve, havonta 18 napig kellena méheinket zárva tartani. A ritkuló méhlegelőkről pedig nem lehet elvání dorolgatni a semmire - országszerte!

Jómagam a szúnyogirtás előtti estén nagyon híg szörppel etetem meg családjaimat. Másfél litert adagolok, hogy másnap meg legyen az elfoglaltság, a víz (itató ellenére is eljár a méhek egy része szívogatni a nyirkos he» lyekre). Ajánlatos a kérdéses cím figyelmét esetenként felhívni a virágzó táblák kikerülésére. Erről értesíteni szoktam én is a biztosítót is, hogy lássa a kárbecslő, szóltunk a vegyszerezőknek a várható veszélyről.

128

A rablásról l lordástalan, aszályos időben, szakszerűtlen kezelésnél szokott előfordulni. Júliusban már gyakoribb. A méhek igyekeznek a fészkükbe minél több mézet begyűjteni. Minden alkalmat felhasználnak a készlet gyarapítására. (Jyakran ellátogatnak a gyenge egységekhez, a néptelen, őr nélküli kijárók-hoz. A z eléjük vetődő vendéglátót megkínálják mézzel, majd bebocsátást nyerve megszívják magukat az idegen mézből. Gyorsan elillannak, új társakat csalnak magukkal. Ha a meglopott család őrei megsokallják járásukat, harcba bocsátkoznak. Egyaránt hull támadó és védő. A megtámadott családban elveszhet nemcsak a mézkészlet, hanem az anya is. Károsodik a Hasítás, hiszen nem kap a nyitott táplálékot, nem kap a fedett kellő hőt.

Nagyobb mennyiségű, fedetlen élelem érlelésekor a méhek erősebb i l latokat bocsátanak ki lakásukból, ami odacsalogatja a keresgélő méheket. A (űző napon lévő kaptáraknái is hasonló a helyzet. A hűtés céljából végzett, erősebb szellőztetés a szabadba juttatja a táblás fiasítás sajátos szagát, a lejsavasan erjedő virágpor illatát, a viasz, a méz, a lépek illóanyagait. Ha nem is tör ki látványos csata, a kutatások csendes lopkodássá, csendes rablássá fajulnak.

Csendes rabláskor a család sem veszi észre a méz lassú fogyását, de nem is indna ellene tenni semmit. Ez a jelenség gyakori az anyátlan családoknál is.

A rablások említett kárán túl veszélyhelyzet alakul ki, mert minden be-icgséget terjeszt a rablott méz, vagy a rablók maguk. A legtöbb beteg család nem tud védekezni a betolakodók ellen, így a kór gyorsan terjed.

Általános rablást idézhet elő a szabadban végzett viaszfozés, műlépön-lés, pergetés, a méhészeti termékek, anyagok helytelen tárolása is. Ügyel-liink arra, hogy raktárunkon az ablak rostaszövetes legyen! A méhek elől mindig mindent gondosan el kell zárni!

Rabláskor füstöljünk be minden röpnyílásba többször is, ha a mi méhesünkből kerül ki a rablóhad. Szűkítsük a kijárót. Tűzzünk a kijáró elé rosta-s/övetet, hogy a rablókat megtévesszük. Eredményes a kaptárak vizes-kar-holos zsákkal való takarása is. Lisztezéssel győződjünk meg arról, melyik a tabló család, és csináljunk náluk felfordulást kaptáréi fordítással, erős füstlel, hogy veszteg maradjanak, a hazatérők ne induljanak újabb kalandozá-'.nkra, portyázásokra.

i 129

Darazsak a méhesben Nyártól őszig mindennapos vendég a kaptárak körül a darázs. Ha cukr szörpöt, mézes, viaszos edényt hagyunk szabadon, akár egyetlen percre a darazsak azonnal meglepik, nagy igyekezettel szedegetnek belőlük, meg kaptárt bontunk, teljes biztonsággal és hidegvérrel leszállnak a lépe re, merészkednek a léputcák közé, hogy mézet raboljanak a készből. E téskor szinte alagutat tágítva nyomulnak az etető fölé nyalakodni. A m hek már nem járnak a félhomályban, ők tömegesen tapadnak a szörp kannákra. Még nem mozdul a méhes, ők már kötelékben köröznek az cseppentett szörp körül reggelente.

Tekintsük át érdekes életüket, hogy kellően tudjunk ellenük védekezr A telet csak a fiatal anyák egy része éli túl. Bár a dolgozók a fagyos idő beá tával csomóba húzódnak a sejtjeik tetején, minimális élelemkészletük > erőtartalékuk hamar kimerül: lehullanak.

A z anyák tavasszal új családot alapítanak. Egymás után építik a farági ból nyálukkal ragasztott bölcsőket. Egyedül hordják a sejtekbe az éleim mindaddig, amíg az első Hasításból kikelt dolgozódarazsak az élelmezés a fészekmunkák nagy részét át nem veszik.

A darázsmama tavasszal jelenik meg először a méhesben. Szerénye szedeget a kijárok alatt. A kiejtett hullákat szakszerűen feldarabolja, haza röpül velük, a sejtekben raktározza, hogy a petéiből kikelő álcáknak legye elegendő élelem a teljes kifejlődésig.

Júliusban már jól megfigyelhető, hogy a nagyra nőtt lódarázs hogyan t lál ámenekre, hogyan ragadja meg az élő, kijárója előtt pihenő gyűjtőt. V szedelmes rabló! Ahol méhet talál, támad és pusztít. Még nektárszívi közben is elcsípi a mit sem sejtő méhet. Ügy csap le áldozatára, mint e zuhanóbombázó. Felülről ragadja meg a gyűjtőt. Izmos lábaiból nincs ni nekvés.

A mélyzöngésű lódarázs a méhesek, erdős részek körül üti fel tanyáj; Gyakran építi fészkét a kaptártető belső falára, a vándorbódé tetőzete a az eresztékekbe. Kaptárbontáskor nagy dongással elillan, de a közelb portyázik. Fészekbontáskor nem annyira tolakodó, mint kisebb rokona pl. a kecskedarázs. A gyakori zavarást sem tűri sokáig. Ha ráun, órákra ott hagyja fészkét. Olykor végleg is. Álcái roppant szívósak, a hideget, melegei, szomjúságot egyaránt jól viselik.

A darazsak kártétele sokrétű és jelentősebb, mint gondolnánk. Mim édességkedvelők, nyáron és ősszel a gyümölcsöt, szőlőt erős rágóikkul megkezdik. Az előcsorduló lére a méhek is rákapnak. A kerttulajdonosok

130

pedig neheztelnek a méhészekre, irtják a méhet, hogy gyümölcseik el tönk l eteszik. Ped igaméhnem tudja megkezdeni a gyümölcsöt, szájszorvc erre alkalmatlan. Nem egy jószomszédi kapcsolat bomlott fel már emiatti hogy B gazda a darázsrágta gyümölcsön méhet látott szívogatni.

A darazsak másik veszedelme a betegségek terjesztése. Szinte minden inéhbelégséget képesek továbbvinni a családokhoz az agyonmászkáll Ble lökkel, felszerelésekkel. Nem hanyagolhatjuk el a ménekben ejteti k.m sem. Különösen a falánk lódarázs sokat elfog, napi zsákmánya 25-.1D móhl

A darazsak szúrását is figyelembe kell vennünk. Bár egyik fajta sem u mad, csak érintésre, mégis kellemetlen a marás hatása. A legtöbb póinli.ii i ember nem azt mondja, hogy megmart a darázs, hanem, hogy a méh. E l U felületes ítélet ellenszenvet vált ki az emberekben a méhek, a méhes/e k iránt. A darazsak marása égető, fájdalmas. Gyakran orvosi beavatkozál szükségeltetik a gyenge szívűeknél.

Hogyan védekezzünk a kellemetlen élősködők ellen? A kijárókat idejé ben szűkítsük. Ne legyen a kaptárban olyan mézes lép, amit a méhek ne Üidnének valamelyest. A z ilyen, nagy bejáratú fészekben terített asztal vai ja a ragadozókat. A z édesség mellett szívesen falatoznak a kövér, fiatal m i hekből is.

Már tavasszal, de legkésőbb július elején irtsuk a darászfészkeket. I üst ÍS időben, hűvös hajnalokon még otthon ül a sárga had sejtjein. Nyomjuk össze lécekkel az építményt, vagy szédítsük le a darazsakat füstölő parázsra Izórt kénporral. Söpörjük le a maradékot, és valamennyit dobjuk vízbe. A z irtást sisakban végezzük! Ezek nem méhek, hogy tiszteletköröket húzzanak támadás előtt! Ha a darázs fészke a földben van, a kijárón öntsünk be karbidot, majd rá vizet. A fejlődő gáz végez a kártevőkkel. A meggyújtott kénlap is megteszi hatását, de zárjuk le a rést!

Százával fogja a darazsat a csalis üveg is. Szűk nyakú, fehér üvegbe öntsünk pár ujjnyi sört vagy ecetes, cukros vizet. A z ínyenc darazsak meglelik n nyílást, megszívják magukat, majd az üvegfalon át távozni akarnak. Ere-lük lassan elfogy, lehullanak a lébe. A csalis üvegeket spárgával, lógatva kössük fel a fák ágaira 1-2 méter magasságban. Bódékban, lakásokban ennél is jobban bevált alkalmatosság a Jászságban évszázadok óta használt, savó töltésű, szűk nyakú, széles, szifonos üveg. Kár, hogy nem árusítják már, pedig minden kártékony rovart kifog.

131

AUGUSZTUS

A júliusi legelőgondok, anyásítási munkálatok után olyan időszakba lép) tünk, amikor néhány héten belül szinte minden fontosabb méhészeti ter| nivalót végig kell dolgoznunk - kicsiben.

Augusztus már az erőteljesebb összehúzódás időszaka. A fiasítás tömörebb lesz, kevesebb keretre szorítkozik, mézesebb lépekben helyezkedij el. Ezt az Ösztönös összehúzódási folyamatot kell késleltetnünk, időben kitolnunk.

Az a célunk, hogy minél több fiasítás és sok, fiatal méh legyen a kaptá-rákban. Telelés szempontjából legfontosabb az augusztusban lerakott pfr ték mennyisége. Az ezekből kelt méhek telelnek majd át, és alkotják a családot április elejéig, amikorra már az új generáció veszi át az élet fonalát. A fiatal, erős népességre pedig azért van szükség, hogy a legeltetéssel, serken* téssel erőteljesebb petézésre ösztönzött anya hasítása minél jobb gondo* zást kapjon, minél több fehérje épüljön be az egyedi fejlődés során minden méh testébe.

Munkánkat fészekrendezéssel kezdjük. Tágassága közepes legyen. Távolítsuk el a félig kiépített lépeket és a selejteseket. A z anya petézési tet̂ jeszkedését se szűzlép, se elvirágporosodott, elherésedett lép ne gátolja. A fészekben annyi lép maradjon, amennyit a nép nagyjából, lazán takar. A többi keret is megfér a kaptárban, csak némi réssel különítsük el a fészei lépjeitől.

A fészekben közepes mézkoszorús, kissé barnás lépek legyenek. A í iasf> tásos rész a szokásos sorrendű. A fészek két szélén a nagy virágporos lépek zárjanak. Ha a fiasok között selejtes lép akadna, akkor azt tegyük a fészek szélére, a virágporoson kívülre, ott majd kikel a fiasítás, és az anya nem po tézik bele a továbbiakban, ki lehet selejtezni. A család ez után a rendezd* után minden bekerülő gyűjtést vagy etetett szörpöt a télire szánt íépekht hord, növeli a mézkoszorúkat.

A jól berendezett, népes egységek szabályos koszorút alakítanak ki a l i péken, amik növekedvén, egyre lejjebb szorítják a hasítást. Ezért gondo sabban kell takarnunk. A fészek és a kinyalatásra, áthordatásra bennma

radt lépek közé helyezzünk be leválasztónak kátránypapírl, miudin m kaptár aljáig. Rakodóknál a kihordatnivalók egy legalsó fiókbn ki idln 1

ahonnan a család, az ősi Ösztön szerint, gyorsan felhordja a IcgfolftíHlnl li • A fekvőknél az összehordatás nem mindig sikerül. Ilyenkor szodjül i I - 1

lesleges lépeket, pergessük ki, majd kitisztításra, megőrzésre ncljul I íz esti órákban. A lepergetett mézet hőkezelés után néhány esle, nagyobb adagokban visszaadjuk méheinknek. Ne feledjük felhígítani, i iti -képp az elhordás vontatott lesz és sok méh belefullad a mézbe' I i • i séget már csak a fészekbe hordja a család. Besűrítése nem larl M)kiM|| Imid désesem. A visszaetetés mellett még növeli a téli készletet a nyárvégi li c i letés. Kései napraforgók (silónapraforgó), harmadik kaszálásból hagyni! maglucernák, újkelésű repcetarlók csalogatják méheinkel. Imltl i esők után megújuló, sarjú mezők virágai is adnak némi virágport, timl iili i lödés nélkülözhetetlen feltétele. Nektárból már ne várjunk sokul it>||ii tusban. Csak a nagy tömegben virágzó tábláknál emelkedik a mórli |l Ityi I ve - az időjárástól függően.

Ahogyan nyári serkentést alkalmaztak azok, akiknek nem volt H lőtttii ilás után jelentősebb legelőjük, úgy most minden jó legelő nélkllll Alin mányt serkenteni kell. Ez még akkor is hasznos, ha a téli eleség niá i v I I hólakaptárakban van. Nagyon lényeges, hogy a télbe menő méhek in n n vegyenek részt a cukor átalakításában és a dajkálásban, meri e/ on |lll < téli zsírtesteiket felhasználná, csökkentené.

A z etetéssel kapcsolatban ne feledjük: jobb téli élelem les/, a/ Itli |*tn u leletetett és befedett cukoreleség, mint a rossz méz. A szokástf. ntlg) id i nok viszont vontatottá teszik az invertálást, átalakítást és sürftóml \ 1

lem egy része nyitott sejtekben megy a télbe, mert a fészekben nini i I Kendő hely a teregetésre. A családban sincs annyi méh, mint a lói i > i kon,csaknegyede.Úgyserkentsünktehát,hogya20napalaitev,veiih li i n történjék meg a szükséges élelem beérleiése. A napi 4-5 dl elcgomli I ^ arány most már: 1,5 kg cukor + ll i tervíz. Augusztus közepéiül lehi i kenteni szeptember 10-ig.

Az első héten naponta etessünk, ne maradjon ki egy nap sem K< «1hh elegendő kétnaponként etetni. Etetőnk lehet tálca, ez a fészek lílli Ú|l) 1 i lüljön, hogy takarjuk le a kereteket, csak egy résen járjanak fel H ím In ' hordani. A keretetető pedig a fészek szélére kerül, esetleg leválas/U I a/*i kat a lépeket, amik majd kikerülnek ősszel a kaptárból. Egyben a/ m || | korlátozzák abban, hogy a kiselejtezett, idős, ezért számára vonzóbb l< pékbe átsétáljon petézni. A rostaszövetre közvetlenül terítsünk kai yn papírt, mert a viszonylag sűrűbb szirup a felső takarókat elkeni, A diirn ll

132 I 11

is megtalálják az édességet, és a legkisebb résen is befurakodnak nyalako. ni. Egy mozdulattal megemeljük a kátránypapír sarkánál a takarókat egyi kezünkkel, a másikkal máris önthetjük a szörpöt. Gondosan takarjunk _, zárjunk! A méhekre lehetőleg ne öntsünk. A kaptárba se folyjon szét a cukrol lé, mert összeszedésével a méhek sok kórokozó gombát is összeszednek. I

A serkentés szörpjébe keverjük be a noszéma elleni gyógyszert is, a Fim magülint A gyomorvész ellen nem tavasszal kell elsősorban védekezni hanem már ősszel. A család minden tagja megforgatja hólyagjában 1 gyógyszeres élelmet, abból fogyaszt, tehát mentesül a kórokozóktól. A fial | sítás is gyógyszeres élelmet kap, nem fertőződik. A raktározott élelembed még hónapokig tart - ha csökkenő mértékben is - a Fumagillin hatása. Ej elegendő ahhoz, hogy a család egészségben érje meg a tavaszt. Húsz etetés] számolva, egy üveg Fumagillin 5 családnak elegendő. Nem is gondolnál méhész, mennyivel többet hoz majd az egészséges család tavasszal, minj amennyibe a gyógyszer kerül ősszel!

len alakul meg. A végső feletetés késik ugyan, deamegnövekedi II népi -ség gyorsabban rendezi élelmét. Többször, hamarabb indulnak hord Ihl mint a fázós, hideg lakás lakói. A virágpor szempontjából iv nug) llflny! Kevesebb élelem fogy, mert nem kell annyit fűteni, mint gyét laktin \\ ni S liatalok is zavartalanul tisztulhatnak m a j d a h ó végén, szeplcmbri i |i |i n i meleg fészekből kiröpülve.

Kezelésük során ne feledjük az eltetvesedett anyák kezelései HI i szűkítését. A z alkalmi, vagy rendszeres pároztatók fölött is elszállt Hl Itln" Csoportosítsuk az anyákat közös kaptárban (rakodófiókonkénl l IN elltM) Ha majd az őszön mégszükség lesz a fiatal, petéző anyákra, akkui ki ncSI lesznek. Ha megmaradnak, akkor majd beteleljük őket a korábban n u i tdl nyalt módon.

Hazatérés a vándortanyáról Addig ne hagyjuk ott tanyánkat, amíg 10 dkg-os hordás van! Inkább kétnal ponként serkentsünk. A kijárás többletmunkája megéri, mert annak a 10 dkg-nak fele virágpor, ami nagyjelentőségű augusztus végén. Szállítás-, nál számítsunk az esőzésekre, az utak esetleges romlására is. Szállítóján művünket és a rakodókat jól válasszuk meg. Bakhátat csak hosszabb útra forgassunk. Fél szellőzönyílással, gyors, koccanás nélküli rakodással, egyenletes sebességgel nem szokott baj történni. Ha 10-20 km-re van állani dó helyünktől a vándortanya, akkor ne este vakoskodjunk a szállítással, Kora hajnalban, pirkadatkor zárunk, rakodunk, máris otthon vagyunk félj tett jószágainkkal. Lerakodásnál most már a végső helyükre kerülnek a kaptárak. Lábaik alá 2-3 téglát is tegyünk, hogy a későbbiekben az eső ne verje fel a deszkát. Ha este fuvaroztunk, azonnal takarjunk és nyissunk ki- 1

járót. Ha reggel, akkor takarjunk, de csak egy óra múlva nyissunk, hadd fűtsék a fészket méheink.

Akár tanyán vagyunk, akár már az állandó telepen, érdemes a fészket melegebben takarni. Ha ugyan meleg van, akkor sem jelent szellözetlensé-get a gondosan takart fészek. Augusztus második felétől a fekvőkap tárakban oldalt is takarhatunk az említett kátránypapírral. A rakodóknál a rosták fölé lehet helyezni egy párnát. Attól még lehet serkenteni. A gondos és egyenletes takarás eredményei: tovább tart a fiasítás, táblás lesz, több kére-

A hereűzés A méhészeti idény második felében, ha leáll a hordás, és az ez iv l inj ll már szépen petéznek, a dolgozók nem etetik tovább a herékol 1 unit M anyátlan, az öreg, beteg anyás családok hagyják még ücsörögni it li III n apaállatokat a mézes lépeken. A többi leszorítja a megtermelt, |amboi |i s/ágokat a lépekről a kaptárfalra, majd néhány napos koplaltatta Ulatl ki hordják a meggyengült méheket, vagy leölve kiviszik a fészekből

A korai, augusztus eleji hereűzés érzékenyen érinti az anyaneveli N utol -sorát. Különösen hátrányos, hogy éppen az ivarérett, idősebb hei cl" I Ülllü ll először. A fiatalabb, éretlenebb korosztályra 8-10 nappal később kerül tol

A hereűzés ellen már júliusban a következőképpen védekezhetünk apacsalád anyja ne származzék beltenyészetből. Serkentsünk nap i I' li lll készlet mellett is minden apacsaládot. Anyátlan, vagy öreg anyás i lalrtdbii gyűjtsük össze a herafiasokat. Erősítsük meg az apacsaládokat au|| első napjaiban fedetthasítással, rajta ülő méhekkel, hogy sok dajkami h l' ^yen a kaptárban. Átmenetileganyátlanítsukaz apacsaládokal,aitu)M / Allalul nevelt anya ki nem röpül. A vadon nevelődött anyát ki kell sclejle/.ntlilkl

Méhkasok átszabása A kaptáras méhcsaládok mellett még sok helyütt előfordulnak a mólv • ' ben régi időket idéző, szépmívű kasok, köpűk, tönkök. Ha a kaptáron retnők telepíteni a kast, arra az idő most a legkedvezőbb. KészítiÜnl 1 i

134 I l!,

hez minden szükségest. Néhány keretet sűrűn hálózzunk be a lécek szél nél, nem pedig a középsíkban. A lécek másik szélénél csak a nem teljes beütött szegek legyenek. Erre akasztjuk majd a záró drótszálakat.

Készítsünk elő egy asztalt, gyúrótáblát, huzalt, harapófogót, széles pe géjű kést, tepsiket a lépes méznek, két egyforma dobolóbotot, mosdótálat meleg vízzel. A jó parazsú füstölő is kéznél legyen. Az átszabás komoly munka, meg kell adnunk a módját!

A déli órákban lássunk a munkához. Az átszabásra szánt kast vigyük a méhestől távolabb elhelyezett eszközökhöz. A helyére üres kast, vagy azti kaptárt helyezzük, amibe majd az átdobolt család kerül. így a kinn lévő éj dobolás közben felszálló méhek nem zavarnak munkánkban, hanem I megszokott helyen tájolgatnak (17. kép).

A levágásra szánt kas nyílásán befűstölünk. Két perc alatt teliszívják magukat a megzavart méhek. Lomhák, szelídek lesznek. Ekkor csúcsára állítjuk a kast. Fölibe helyezünk egy másik üresét, ráillőt. Mellé ülünk, és a két bottal alulról fölfelé haladva ütögetjük a kas két oldalát. A z ütések lehetőleg tompák legyenek, kíméljék a kast, az építmények élére irányuljanak. Nagyujjunkkal ne fogjuk a botokat, mert akkor nem lesznek rugalmasak az ütések. Ekkor nem sérül meg a teli lép, és a méhek vonulása is gyorsabb,

17. kép: Idős méhész ősi kassal kidobolast végez, korszerűsödik (Fotó: dr. Bathű Edit, Jászberény)

136

A z egyenletes kopogtatásra a kas népe zsongva vonul a lílli |. i>. i II kasba. Jó, ha a két kas pereme érintkezik, mert akkor a vonul Amikor már a felső kasban is hallik a duruzsolás, akkor kimé UMreiI hogy lássuk a méhek vonulását és esetleg az anyát.

Ha a két kas mérete különbözne, zsákkal, vagy pokioi > .il i > tljtll 1

i ül az éleket, hogy hidat képezzünk az átvonuláshoz. Az, anyu \á\ Ili nyegében kiürül a teli kas. Csak a friss kelésű, pihésnicbri .1. I |>| . . . hi tankodnak megürült bölcsőik körül. Ök a munkát nem zavarjál már nem kell dobolnunk. A felső kasban rajosított állapotban Imii" Itt) n dott a fészkevesztett nép. Helyezzük árnyékba, nyílást in- h.ip inni .. 1 1

Lágy pengéjű, görbített késsel megkezdhetjük a kasból u lopok kl sát. A két szélső, vastagra hizlalt íépecske a veselép. Ez nem koitll hi básra. ínyenc falat! A lépeken árváskodó kis méheket kímóll |tOi|(ll az új lakásuk tetejére. A kivágott lépeket a deszkára fektetjük \ ilrnln keretek föléhelyezésével szabunk, éles késsel kaszabolunk l Igyi boni n ra, hogy a beméretezett íépdarabok kissé szoruljanak a keretben No., egy keretrevalót már kiszabtunk, illesszük a drótozott oldalin un b> mézesebb szélek alulra kerüljenek. Most az előre bekalapált H/I Igi i • i lük be dróttal. Ezzel a művelettel a lépek mindkét oldalon s/il.mi kapnak. A z új lakás, a kaptár aljára előre papirost helyeztünk u vArhfllrilUll ludék felfogására. A kész keretet talpraállítjuk, majd befüggi m tjUl I kap tárba. A virágporosabb lépek kerülnek a fészek szélére. Anukoi m || itiln den arra érdemes lépet átszabtunk, akkor más családtól való, ke piti II 1 i pel egészítjük ki a fészek készletét, ha a kidobolt család nagysági il i vánja. Most ráhelyezzük a kidobolt méheket a keretekre. Tcm< lUltl i 1 I kas felső hajlatára csapunk kettőt. A fürt leszakad a keretekre, ml P rostakeretet borítunk rájuk. Melegen takarunk, a kijárónyílAH i m M

A mézhulladékot összeszedjük, majd némi vízzel hígítva, Irtligl beadjuk sötétedéskor a kis családnak. Másnap is etetünk a keroli lelflhi n de csak fél litert. Harmadnap ellenőrizzük az anyát, a lépekei Mnt ulil n kat tenyerünkkel helyre nyomjuk, mint a szabás után, és a I* , ol ihM kl húzzuk a papírra került hulladékot. A z új család - hanem is olyöli Hl mint a kaptáros testvérei - gondos kezeléssel jó termelő egységgi villll lö hordásra. A továbbiakban, augusztus után a beszabott lépekcl klem |< Un i jük szabályosakra, ha már a fiasítás kikelt belőlük.

1.1/

A méhek kábítása Hazánk északi, vadregényes részén, Gömörben, de az egész Felvidéken? még ma is szokás, hogy az akác utáni rajokat ősszel megszüntetik, levágják. Erre augusztus végén kerül sor. Két okból teszik ezt. Először, mert a lépes] mézhez akarnak jutni, másodszor pedig nem akarják etetni a másodrajo* kat. Amelyik nehéz kás, az megmarad, mert biztosan áttelel. Amelyik nem építette le a deszkáig fészkét és könnyű, azt nem hagyják meg, mert a hegyf tél szigorú nagyon. így legalább néhány kiló méz és az eladott sonkoly a ha-5 szon. Sokan nem tudnak sem időt, sem anyagit fordítani arra, hogy a kasost| méhest átfejlesszék kaptáros állománnyá. Sok méhesben vegyes az állomány.

Élelmes méhészek járják hát be a Szuha völgyét, Ragály, Trízs, Imola és Kánó, Torna vidékét, hogy sajátos módon lekábítsák a családokat, megvásárolják a zsenge lépet, a szerény népet a fiatal anyával elvigyék méhesüké be, hogy egyesítve áttelepítsék kaptárba.

A kábítás menete: verőfényes augusztus végi délelőttökön gödröt ásunk a méhes mellett, amibe zsákot terítünk. Fölé helyezzük a kast, és körülszigeteljük. A füstölő izzó parazsára 0,5 dkg-nyi ammónium-nitrátot dobunk, majd gyorsan zárjuk a szerkezetet. A kifújón sárga füst tódul kifelé. Ekkor dugjuk a kijárónyílásba. A gáz magától befújódik, de ha nem lenne elég hatékony, ráfújtatunk. Két perc az egész gázosítás. A tenyerünkkel enyhén a kas tetejére ütögetünk, hogy a kábult méhek lehulljanak. Nagyot ütni nem szabad, mert az építmény a méhekre szakad és a mézben is kár esik.

Leemeljük a kast, a zsákon bódultan hever a sok méh. Azonnal levegöz-. tessünk! Ajánlatos rajládába önteni a tehetetlen zsákmányt, mert az levegős, szállítható, lepényetetéssel tárolható. Bezsongathatjuk kaptárba is a népet. A láda elé terítjük a zsákot. Az éledő, vonuló méhek menetirányát tollal irányíthatjuk. Anyjukat is megfigyelhetjük. Ha több kis családocskát akarunk egyesíteni, a felesleges anyákat a vonuláskor kiszedjük a menetből. Kellő kísérővel zárkázzuk, és a fiatalját, szebbjét felhasználhatjuk anyacsere alkalmával.

Tíz perc alatt felvonul a nép. Halottak is maradnak a hadszíntéren. Különösen azok közül, amelyek a kijárónál töményen kapták a füstöt. Finomítani is lehet a módszert, ha a füstöt hosszabb csövön vezetjük a kijáróba, mert akkor elmarad a hő. Amíg ébredeznek, át tudjuk szabni a lépeket az előzően leírt módon. Ha más családot akarunk erősíteni a kábított méhekkel, nem szabad bódulatukban beütnünk, csak zsongatással bevonultatni,

138

mert öldöklés lesz. A honfoglaló méhseivg anya nélkül húzódjon bc N II gadó családhoz!

Ne tartsunk attól, hogy a méhek vissziitajolnnk előző helyükre! Aznm mónium-nitrátos kábítás egyik hatása, hogy u méh emlékezete szinte lc|| sen elvész. Felejti a jámbor a régi otthoni, a megszokott munkabeos/i • i és a sejtek takarítgatása után egy-két nappal ke/di a gyűjtést. A z anya 11 | bítás után rohamosan petézni kezd, kei '.lg fel se hagy vele.

A kényesebb áthelyezéseknél, átszabás nélküli telepítéseknél is leni1

ezt a kábítást alkalmazni. A mézet szellő/tolni kell, mert kellemetlen I | ga, íze lesz napokig.

Kálisalétrommal is szoktak kábítani, de e/ veszélyesebb müvelel \ méh elereszti bélsarát és mézkészletét is. Növel i/ik a fertőzésveszély. I li redés után nagyon éhesek lesznek, leáll a mo/giís akliv része, mert gjf csony a cukorszint a vérben. Azonnal meg kell lnni>ni enyhe mézolilaii ii őket. Mihelyt ébredeznek, megkezdik a vonulást \- b.ii elhagyják a szem nyezett területet.

A kábítószert gyógyszertárban szerezzük he megnevezvén acélt. ( mi Iádonként0,5 dkg-nyit kérjünk és méressük szél < ívuiosan bánjunk asZAl rel! Kerüljük a tűzveszélyt!

Pókok a méhesben Tavasztól őszig, de különösen augusztus vége leié k. Ili mellen vendég me hesünkben a sok pók. Rengeleg káros rovarl elpus/llliiiiak, de a méhekie veszélyt jelentenek. Mesteri hálójukkal kelepcéi \< lm k a kaptárak körül Ha a kaptárak közel esnek egymáshoz, egyszerié h, n négy csapda várjl a tájolgató méheket. Szívesen vadásznak a kaplánik nlntl es a kijáró körül

A háló, ha erős is, nem tudja fogva tartani a röpli Iwn elfogott méhet, de a leesőt, keresgélőt, landolót igen. A megrcz/.eini u iló iel/ésére a méhlt rohan rejtekéből a falánk vadász. A menekülés kö/hi " 'iss/egabalyodoti méhet még pótszálakkal is megkötözi. A védeke/n i inuidó méhet hosszú lábaival tartja távol. Szúrásra nem kerülhet 901

Egyes fajtái a kaptárban keresik a zsákmányi \ i ./éles ivóhelyek körül még több csapdával, apró hálókkal vár AbUltlolo un lue Az értékes gyűjtő méhet a virágok körül s/órlan szőtt hálnk Ingilois.ik. 1*1. a Hanság nyárvégi méhlegelőin nem egy évben már annyi voll i r<>k, hogy a kaptár ban szemmel láthatóan megfogyatkoztak a oiéhi '

13í)

Gyakran két virág közé, a méh járatába feszíti ki a finom szálakat. Csak harmat enyhíti kártételét, mert a parányi vízcseppek csillogása vigyázató sá teszi a méhet.

Kezeléskor a kaptártetőt is ellenőrizzük, Távolítsuk el a kis petecsomókat. Hetente pókhálózzuk le a kaptárakat seprűvel, ha elszaporodnának! Hiába hasznos, nem szabad megtűrni méhesünkben!

Tisztaságot, rendet a méhesben! Augusztus és egy kicsit szeptember is, a méhbetegségek hónapja. Fokozottan ügyelnünk kell tehát a tisztaságra és minden olyan tényezőre, ami rablást, kutatást idézhet elő.

A meszesedés a meleg, párás időben konokul terjed. A z esetleges hor-dástalanság gyengíti a családok tisztogatási kedvét. Az enyhe költésrothadás is most hatalmasodik el, ha nem vigyázunk. A z ennél is makacsabb betegség, a gyógyíthatatlan, nyúlós költésrothadás kedvelt ideje a nyár végi hónapok.

Mire ügyeljünk tehát? Könnyelműség az üres kaptárakat nyitva hagyni. A kórokozók tömegét szedik fel benne a keresgélő méhek. A már használt, vagy kiselejtezett keretek szabadban való tárolása, széthagyása is veszély*, forrás. A szedegető méh ráviszi, vagy elviszi róla a kórokozókat. A használaton kívül helyezett mézterek, rácsok, válaszfalak szintén veszélyesek.

Hasonló a helyzet az etetőkkel. Ha az edény csepeg, elnedvesíti a kaptár alját. Penész, korhadás keletkezik, ami a gombáknak kedvez, hiszen a penész maga is az. A z el csepegtetett élelem közismerten rablást, kutatást idézhet elő. A megkopott seprűt, tollat, ragacsos takarókat, megrágott kát* ránypapírt ne dobjuk szét, hanem égessük el. A megürült mézeskannákat forrázzuk ki, nyitva tároljuk. A mosóvizet ne az udvaron öntsük szét, hanem az emésztőbe, mert a méhek napokig járják illatos helyét, hasonlóképpen a viaszfőzésnél, sonkolyáztatásnál visszamaradt vizet is. A sonkolysalak helye nem a szemétdomb, hanem a tűz. De legalább ássuk be, mert egyébként jó trágya. A főzőedényeket is zárt helyen, letisztítva tároljuk.

A méhes előtt ne tűrjünk dudvát, magas füvet. Köztük sok pihenő, fáradt méh elpusztul vagy a pókok áldozata lesz. A hullák a nyirkos fűben nem száradnak ki, nem porladnak el, hanem penészedni kezdenek. A rajtuk átvonuló, keresgélő méhek káros gombákat szednek fel róluk. Kellemetlen dögszaguk is zavarja, ingerli a családokat. A páradús, nyirkos kör-

140

18. kép: A méhészkedő család egészségügyi vizsgálatot végez (Fotó: Angyal Mária, Szénás Pély)

nyezet kedvez a noszémának, a gyomorvésznek, ezért a kaptárak alját is tegyük rendbe. A földön ne maradjon gyom, fű. A kaptárakban mintegy 56 gombaféle él, közülük több káros. A kezeléskor összekapart szemetet ne szórjuk szét, hanem égessük el, ássuk be a földbe.

Ebben a hónapban végzik a hivatalos ellenőrző munkájukat az egészségügyi felelősök. Tisztségüket vegyük komolyan. Ne vonakodjunk minden felszerelést, családot megmutatni, amire kíváncsiak. Ne várjunk tőlük baráti elnézést. Egyéni, elfogult szempontok itt nem érvényesülhetnek. Nemcsak a bacilusgazda méhes, hanem a többi méhész érdeke miatt sem. Nem is sejtjük, mekkora járványt okozhat az eltitkolt betegség, a baráti módon végzett ellenőrzés! (18. kép)

A z egészségügyi szakemberrel ne kezeltessünk, ne bontassunk kaptárt. (') csak megfigyel, kijelöli a vizsgálandókat. A z esetleges fertőzésveszély miatt a kezelőeszközhöz se engedjük nyúlni. Kötelező a vizsgálat, a méhész számára díjtalan.

141

A nyúlós költésrothadás Más néven amerikainak is mondják. A z augusztusban kiütköző betegs gek közül ez a legveszedelmesebb, mert gyógyíthatatlan. A hasítást víz gálva befedett, elpusztult álcákat talál a méhész sörétes szórtságban. A b fedett sejt színe elüt a többitől: sötétebb, foltos, apró szakadások, réseli mutatkoznak a sejtfedélen és olykor némi horpadás is. Ha gyufaszállal bei lepiszkálunk a sejtbe, a sötétbarna, elfolyósodott álcamaradványból nyúlói fonalat húzhatunk. Innen a betegség neve is.

A méhek nem mindig fedik be a beteg álcákat. Gyakran a nyitott sejtek alján fedezi fel a méhész a bajt. A z elpusztult álcán először sárgás foltok mutatkoznak, majd a szennyessárga szín sötétedésével a fejlődő méh szel* vényezettsége is eltűnik. A maradvány később sötétbarnává színeződik! enyvszagot áraszt, és száraz pörkként makacsul tapad a sejt aljára.

A betegség kórokozója egy pálcika alakú, bespórásodó véglény, ami spórás állapotban kerül az élelemmel az álca tápcsatornájába. Leginkább] az etetést végző dajkaméhek és a takarítóméhek terjesztik. A betegségn$ leginkább a fiatal álcák érzékenyek. Esetükben olyan gyorsan játszódik l e i kóros folyamat, hogy korai elpusztulásuk folytán még nem tapadnak erősen a sejtek aljára. így a tisztaságot és az egészséget védő méhek többnyire] ki tudják hordani ezeket a tetemeket. A méhész ebben az esetben nem talál nyomokat.

A vész akkor válik szembetűnőbbé, amikor az idősebb álcák fertőzése] folytán visszamarad a jobban tapadó, elpusztult álca.

A tápcsatornába jutott kórokozó spórák körülbelül egy nap alatt „kikelnek", felveszik vegetatív, pálcika alakjukat. A kórokozó csírák pár nap alatt elpusztítják az álcát, majd bespórásodnak, fertőzővé válnak. A megbetegedett család kétségbeesetten védekezik, igyekszik a fertőző maradványokat mielőbb eltávolítani. Jó hordás esetén az anya annyira fel tudja szaporítani népét, hogy a kór pusztítása külsőleg nem lesz feltűnő.

Súlyosbítja a bajt, hogy a méhész ritkábban néz a kaptárba, mint kellene, akkor sem vizsgálja, mi van a sejtek alján, nem keres betegséget, mert erősnek véli a családot (19. kép). Ez annál is inkább felismerést hátráltató tényező, mert a kór kizárólag az egyedi fejlődés alatt támadja meg a méhet. Kifejlett méheknek nem árt. A tisztogatás és a fertőzött élelem vételezése során az élő méh tápcsatornájába jutott spórák az ürülékkel távoznak, de fertőzőképesek maradnak. A z álcák az etetés során fertőződnek.

Érdekesen bonyolódik a vész a noszémás, gyomorvészes családok esetében, amikor az ürülék sok, fel nem szívott tápanyagot tartalmaz - éppen

142

19. kép: A kas egészségügyi vizsgalala is szigorúságot követel! (Fotó: Bukovi Anna, Jászágó)

a noszéma káros következményeként, s a szabálytalan helyen tlrll i> béltartalmát társai szívesen szívogatják. A noszémaspórák melletl a kttltéa rothadás spóráit is mézhólyagjukba gyűjtik.

A kórt titkoló méhész reménykedik, amikor családjait nópi »n< i 1 lt| i Kiszedi esetleg a fias kereteket, mert így a kór tüneteit egy időn n pasztalja. Veszedelmes és hiábavaló reménykedés! Minden kr.Mi. i i/t hl /.onyítja, hogy a fertőzött család önerejéből nem képes kigyógyulni!

A gyógyszeres próbálkozások is csak annyit értek el mindoddl|| i bántalom vegetatív alakját, a szaporodó bacilusok fejlődései gátiHj ik (ki nes vegyületek alkalmazása Kanadában, Kaliforniában, Lengyi Itmnhun) \ kórt továbbvivö spórákra az eddig próbált gyógyszerek hatiltall k \

legtöbb országban-nálunk is-tilos a betegség gyógyszeres kivel. •.. <>i. rl javulás helyett a kezelt egységek a fertőzés gócaivá válnak.

M i a teendőnk? Már a gyanús esetet is azonnal jelentsük a hol) nak, állatorvosnak. Az orvos indokolt esetben mintát küld .1/ Ilii li ai egészségügyi állomásra. Mindenben szigorúan tartsuk magunk.il g| ő r utasításaihoz. A körzeti egészségügyi felelős is hasznos tanát M >k.ii ' " l 1

A beteg méhes gazdája ne próbáljon egyéni akciókkal valamit is rtti <><• ui méheséből, felszereléseiből, készleteiből. Ne próbálja kijátszani artti

M l

tekét, mert mind a betegség eltitkolása, terjesztése, mind pedig az óvó rendel kezések megsértése kemény büntetéssel jár. Bármennyire fáj is állományunk kártérítés melletti elvesztése, elégetése, a saját és a mások érdekeit akkor tartjuk igazán szem előtt, ha mindenben az előírásokhoz tartjuk magunkat!

SZEPTEMBER

A méhszurokról A nyár végi vizsgálatoknál sok ragasztót, propoliszt talál a méhész a csalá dok fészke körül. Nyílásokat szűkítenek, repedéseket tömítenek, vakolnak vele a serény rovarok. Fontos szerepe van a fészek hőmérsékletének és $ páratartalmának megőrzésében is.

Szépen lefejthető csíkok képződnek a rostarámák szélénél, a keretfűle nél, a fészket takaró kátránypapír vagy nejlon alsó oldalán és a röplyuknál, Mesteri vékonyan bevonja vele a méh az egész kaptárbelsőt.

A méhszurok a levelekről, rügyekről begyűjtve kerül a kaptárba. Színe a sárgától a sötétbarnáig tart. Illata kellemes. Valamivel nehezebb, mint a viasz. Vegytisztán a kaptárban nem található. A méhek 20-30 százalékban viasszal keverik. A viaszkarikáról gondos derítéssel kell leválasztani, mert a műlép minőségét rontja!

Hasznos és dráguló méhészeti termék. Gátolja a kórokozók elszaporodását. Egyes káros baktériumokat kifejezetten pusztít. Meglepően hat a sebekre, gyorsítja a gyógyulást. Általános gyógyító anyag. Mind a vegyipar, mind a gyógyszeripar és kozmetika egyre inkább bevonja alapanyagai közé.

Növekö átvételi ára miatt érdemes összegyűjteni. Viasz nélkül kell lekaparnunk a csíkokat kaptárvassai. Ne gyúrjuk össze! A kaparáshoz ne alkalmazzunk kést, mert éle a deszkából lehasít. Kátránypapírról ne gyűjtsünk, mert a káros kátrány is vele jön. Keretselejtezéseknél, kaptárjavításnál is sokat be lehet gyűjteni, de ezeket a darabokat ne keverjük össze a csíkokkal! Termelésével is próbálkozzunk. Eszközt lehet kapni hozzá.

144

Elérkezett a nyár vége, a méhek átéli fészkük kialakításához látnál N l;id összébb húzódik. Egyre kevesebb a fiasítás, fölötte vis/oni l'i 1I1 » • bdik a mézkoszorú, átéli élelem. Ősszel a méhek szervezete lelki III ii [élj hónapokra. A z apró testben ilyenkor lényegesen több a zsii ÖN NII ll • |ü, mint nyáron. Pihentebb, erősebb a méh, különösen, ha a un h> lil pen felétette a téli készlet zömét, és a méh szervezete nem kopik Un lltíi 1 tűkor átalakításával.

A z augusztusban megkezdett serkentést még folytathatjuk s/oploillli 1 l()-éig. Ha ezalatt nem gyűlik össze megfelelően a téli szüksóglel l l 1 1 10-e és 20-a között majd feletetjük a téli készletet, a hiányt. Erről ki nfllil 1 .\z atkavész elhárítása során kialakult egy olyan nézet, hogy az őszi Ilit*II l serkentéssel való kitolása, szeptember végéig való elhúzódása kcdvi íftt li ll a/irtásra. Ez tévesnek látszik, mert ha időben gyérítettük az a tk;ii, i 1 itell deséget szeptemberben lényegében behordták, beérlelték méheink, uh km ,i nyár végi fiasítás kevésbé fertőzött. A z október végi meg még hol \ m \ddig frissjói táplált, fiatal, hízott méhekből alakul ki a télbe menői NHI III cs szakszerű kezelés mellett mentes lesz az atkától. Legvégül is el li In ' i'enni az utolsó kis tábla fiast, ahová a maradék atkák behúzódtak Sokan már szeptember végén elszedik a fedett Hasítást, pedig felesleges, az un) i iigyis folytatja a petézést. Szaporítását csak hideg, tág, takaratlan fészek11 1 nagy kijáróval lehet mérsékelni - teljesen oktalanul. \ z etetések előtt osszuk három csoportba családjainkat: I. gazdag, népes, 1. közepesen ellátott és népes, X szerény készletű és csekély népességű család, lizt jelöljük kaptáron kívül is, hogy eszerint adagoljuk a szörpöt. A gyenge icljesitményű anyákat még mindig nem késő leváltani. Inkább mi semmi iítsük meg, mint a tél folyamán árvuljon el az egység. A z egészen gyenge* ket vagy teleljük egymás mellé csoportosan, vagy egyesítsük egymással neghagyván a jobbik, fiatalabb anyát. De csak egymás között! A szeptem béri adagolás: gazdagoknak 4 dl, közepeseknek 5, szegényebbeknek - hö el

145

tudják hordani - 6 dl gyógyszerelt szörp, 1 kg cukor + 6 dl víz hígításban Maradék esetén az adagot csökkentsük.

Ha szeptemberben atkagyérítést végzünk, akkor inkább füstölés utáni napon etessünk, nem pedig előtte, mert a sok, nyitott, híg élelem sok gázi elnyel, csökkenti a hatékonysátot, növeli a mérgezés veszélyét. Lepényi még betegség esetén sem szabad már ilyenkor adni! Majd februárban.

A nyár végi, ősz eleji napfényes órák még kedveznek a fontos virágpor gyűjtésének. Silónapraforgó, aranyvessző, mezei gyomok, a manapsáj már ritka tarlóvirág szerény hordást biztosítanak az első fagyig. Ha a fészei jól szűkítettjói takart, akkora szeptemberben behordott virágpor még ide jében beérik, átesik a tejsavas erjedésen, nem kap dohot, és a méhek lepe csételik téli kenyerüket. A szűkített kijáróknál sok virágpor lehull, nem olyan tapadós már a méh csomózása ősszel. Gondoskodjunk széles röpléc röl, amin a fázós méhek felsétálhatnak ritkuló terhükkel.

A fészken kívüli keretek mézét pergessük ki. Aki édesharmatra gyana kodik, most már nem pergetheti ki a fészek lépeiböl, mert a nagyobb mennyiségű szörp beérlelésére nincs idő, sem erő, hanem úgy, ahogyan van a téli lépkészlet, etessen rá annyit, hogy február végéig elegendő le gyen. Akkor viszont ne késsen a gyógylepénnyel!

Még ha kellemes is a vénasszonyok nyara, akkor se hanyagolhatjuk el u fészek gondos takarását. A méhek még hetekig hasítást melengetnek. Mc legebb, zártabb takarással könnyítsünk munkájukon! A betelelő etetésről még bővebben olvasunk.

A kései etetés Sokan későre halogatják a feletetést. Pedig az lenne az egészséges megöl dás, ha a téli lépek 1,5-2 kg-os koszorúit nem a téli méhek érlelnék be, rak tároznák el, nehogy szervezetük megkopjon.

A későn beadagolt élelmet a hűvösebb idő beálltával a méhek nem fedik be. A nyitott szörp, méz a levegőből sok nedvességet elnyel, felhígul. A sej tekben gyors kristályosodás indul meg. Ennek folyamán a folyékony résy még nagyobb mértékben felhígul, majd lassan erjedni kezd. A méhek kénytelenek felszívni a silány, ürítkezést sürgető élelmet. Ez belső hasmenést idéz elÖ még a tél folyamán - gyomorvésszel párosulva.

A kristályos maradványt nem oldják a méhek hanem kiszórják. A cukor is kárba vész. Ha semmiképpen nem tudnánk a betelelő etetést elvégezni szeptember végéig, akkor inkább szűkösebb készlettel teleltessünk, mint rosszul

A túletetés A nagy készlettel való betelelés nem csupán a nagy adagokból ered 11 koriság is idevezethet. Az agyonhordott fészekben mélyre s/m ul .i U i mert a méhek nem a befedett mézen telelnek, hanem mindenképp! o kl " nekik üres sejtű lépdarabis, ahol az anya sétál. Ez a téli gömb kÖZtpfl \ ini nagy mézkoszorú miatt a felső takaró és a fészek felső héja között Mg) 01 keletkezik, ami jelentős hőveszteséggel jár. A kaptárhőmérsékl< i. n nnil télen lényegesen alacsonyabb, mint a fészekhő, a kilehelt pára a mtjt) WU\ letű mézkoszorúkon kicsapódik, és állandóan a méhgömbre csopey \ I szivárgó víz ugyan jól jön a méheknek, de csak akkortól, amikor mAl R)1

lott hasításuk van, tehát februárban. De addig nyugtalanságot oki u \\\\\ letett méheknél gyakoribb a belső ün'tkezés, tavaszra erősebb a now bántalom.

Szeptemberi kezelés Kaptárbontás után szűkítsük le a fészket. A gazdagabb családokkal k. / . l lük a vizsgálódást. A felesleges mézes lépeket szedjük el tőlük, hQfJ • gyengébben ellátottak kapják. A lépek selejtezése most is napirenden li gyen. Vegyük el az etetőt, ha már nem szükséges. Fedelezővillával s/n 11• ti ki a herefiasítást, ha esetleg még van az idősebb anyáknál, de munkául In > mindegyiktől, hogy lássuk az atkafertőzés mértékét. Eztjó tudnia lUvinli sek száma miatt, mert feleslegesen ne mérgezzük a családokat. A gywil Hasítást is vizsgáljuk meg, hátha összeszedtek méheink valami kófl

Tisztítsuk ki a fészek alját, a molyok és egyéb kártevők búvóhelyéi I. i vetlenítsük az anyát, ha torán láthatóak az élősdiek. Ijesztő külsejű, lurttfn futó fülbemászók, pohos pókok húzódnak ősszel a kaptárba áttelelni I I veit helyük a réteges takaró és a sarkok. Ne tűrjük őket még a kapta I vül sem! Tavasszal is meggyülik velük a baj, mert áttelelve gyorsan suipi i rodnak, egyaránt zavarva a méhet és a méhészt.

A kaptárakat most már sűrűbben sorakoztassuk, mint nyáron. Mm- i magasabbra kerüljenek a földtől. A z okos hőgazdálkodás és az őszi < M| i i dék ártalmainak elkerülése indokolja ezt. Ahol szükséges, cseréljük I. 11 vítsuk ki a fedölemezt, kátránypapír-borítást. A jól szintezett kaptái ázik be. Naposabb délutánokon bonobittal bekenhetjük a kaptártctnl.. i ha bádog, ha papírbevonatú, akkor is. Tömködjük be gittel a réseket. A ki járók pontosan záródjanak, nehogy füstöléskor a gáz elillanjék. A szotli i

146

zőkre ugyanez áll. Ha már nem kap enni a család, akkor a rostakereteket kivehetjük, hogy a takarás tökéletesebb legyen. A várható füstölések miatt ajánlatos fóliával takarni közvetlenül a kereteken. Erre jöhet a meleget szigetelő anyagok sora.

A méhcsaládok takaróanyagai j A házi méh társasjószág, csak családban tud megélni. Ha kaptárjától röptá-volon kívül kerül (pl. vándorláskor lemarad), még megpróbálkozik a közeli méhesbe bejutni egy csendesebb kijárón, de ha ilyet nem lel, egymagában, vagy árva társaival együtt napokon belül elpusztul. Még arra sem hajlandó a magányos méh, hogy megéhezvén, nektárt szívjon a közeli virágokból.

A méh fészkének hőmérséklete fiasításos időben - februártól októberig - plusz 34°C körüli. Télen viszont 25 °C meleg van csupán, sőt +15 °C-ig is lehűl. Télen, nyáron az elszökő meleget több mozgással, izomhővel pótolja a család, amihez több élelmet él fel, szervezetét elkoptatja, életét megrövidíti. Érdemes, sőt szükséges tehát, hogy a hőigényes fészket alaposabban, gondosabban takarjuk.

Lehetőleg olyan anyagokat alkalmazzunk takaráshoz, amelyek jói szigeteinek, szagtalanok, a nedvességet magukba szívják, nem kerülnek sokba, több rétegben is elhelyezhetők, váltakozó alakban is jól fednek, és ha a méhek megrágják, nem ártanak.

Tartós és minden szempontból megfelelő anyag a szalmapárna, gyékénypárna. Egyaránt alkalmazhatók oldalt és a feszek fölött. Közvetlenül a keretekre csak azért nem ajánlatos teríteni, mert a méhek odaragasztják, megrágják. Tavasz végi felszedéskor szakadozhat, rongálódhat. Mindkét párna laza szerkezetű, jó hőszigetelő, a nedvességet jól magába szívja. Mellettük nem penészedik meg a szélső lép. Spárga helyett vékony, szigetelt, vagy horganyzott dróttal kell szőni, mert a méhek különös előszeretettel rágják el a fonalat.

A műanyagtakarók is divatosak. Legjobb hőszigetelő a hungarocell, de a méhek azonnal munkába veszik, rágják. Befestéssel védekezzünk ez ellen. A család fészke könnyebben benedvesedik ezek mellett, mert a vizel nem szívják fel. Nagyobb szellőzőnyílás alkalmazásával mérsékelhető a nemkívánatos nyirkosság. Van, aki farostlemezt alkalmaz takarónak. Ez az anyag tömör, ragasztott, préselt, a hőt nagyon jól vezeti, a nedvességet nem szívhatja fel, beizzad a fészek mellette. Ne alkalmazzuk!

148

Megfelel még minden tiszta, szagtalan házi ruhahulladék, mosott zsákok, öreg szőnyegek, csak melegek legyenek és nedvszívók.

A méhtetüröl Különösen ősszel gyakori, hogy a méhész a méhek torán barnás színű, mákszem nagyságú élőlényeket lát. A legtöbb az anyán üt tanyát. Ha le akarjuk fújni, nem sikerül. Jól állja a pudva füstjét is. Otthonosan futkosnak a toron, majd elbújnak a test hajlataiban.

Ez az élősdi a méhtetű. Valójában szárnyatlan legyecske. Ugy is hívják, vaksi légy, bár a fényre reagál, érzékeli azt. Csak a méheken tud megélni, nélkülük pár nap alatt elpusztul. Minden méhcsaládban meglelhetjük. Még rajzáskor sem mentes tőle az új család. A tor szőrzetébe csimpaszkodik, és a raj viszi magával. Lábán tapadónyúlvány van, így még az öreg, kopott páncélú méheken is biztosan mozog. Egy-egy dolgozón csak 3-4 élősködik, az anyán ennek tízszerese is nyüzsög olykor. Eleven, mozgékony, könnyen jut át egyik méhről a másikra, amikor azok egymást etetik, vagy szorosan állnak egymás mellett.

Táplálékát az egymást, vagy az anyát etető méhek nyelve tövéről, vagy az etetett jószágéról lopja össze. Nem csupán mézzel, hanem a méh mirigyvála¬dékával is táplálkozik, amiből szervezete fehérjeszúkségletét fedezi.

A z anyán azért van több méhtetű, mert részben jámborabbul tűri, részben gyakrabban etetik, tehát sűrűbben adódik alkalom a lopásra. Egyébként is könnyebben tud élelmet szívogatni az anya szípókájáról, mint a d< >1-yozókéról.

Fehér, lapos petéit az éppen befódés előtt álló mézes sejt fedelének bel sö oldalára ragasztja. Amikor a nyű kikel, alagútszerű lyukat váj a fedele/és belső oldalára. Kívülről úgy látszik, mintha girbe-görbe cérnaszál kacska i ingózna a viaszfedélen. A kikelő méhtetű fehér színű, gyorsan helyei talál valamelyik méhen. Ritkán az anyán is látható a világos színű kártevő, amiül a vörhenyesbarna színűek között tolakszik, hogy neki is jusson valami.

A méhtetű kártétele kettős. A kisebbik: hazánkban szépen terjed a le pesméz-termelés, a tetves családok befedett lépes méze könnyen alagUlUH lesz a tetű nyűvének rágásától. Szépséghiba! A másik kártétele lényegi H I I nagyobb. A falánk élösdiek eleszik az anya elől a táplálékot. A megtOtVMI dett anya leromlik, lesoványodik, nem lesz ereje a petézéshez. Éppen nvai végén, amikor minden pete aranyat ér, hogy a télbe menő család népi li gyen, éppen ekkor nem látunk elegendő hasítást miatta.

141

Ha az anyát a méhész eltetvesedve teleli be, a tél folyamán egyre inkább legyengül, majd elhull.

Hogyan védekezzünk, mit tegyünk a méhtetű ellen? A járatoktól a zegzugos, fedett mézet fedelezzük le, ha még remélhetjük, hogy a méhek lej tudják fedni. Pergetéskor az ilyen fedelezést ne adjuk vissza a családoknak kiszívogatni, tisztogatni lecsorgatás után.

A családok átvizsgálásakor, de főként teleltetés előtt ellenőrizzük az anyát, van-e tetű a torán. Amelyiknek több vendége van, vegyük a markunkba. Zárt ujjaink között fúljunk be tömören szítt cigarettafüstöt azj anyára. Egy perc, és lehullanak toráról az élősködők.

Sok idős méhész nem meri markába venni, reszkető ujjai közé fogni az anyát. Igaz, mert még megnyomná a dolgos kéz akaratlanul is. Megoldás:; tereljük tollal az anyát egy üvegbe, pohárba. A z anya felfelé igyekszik. AI nyíláson fújjuk be a füstöt többször is, majd a poharat, üveget helyezzük szájával lefelé egy fehér papírra. A tetvek lehullása után óvatosan adjuk vissza az anyát a közben megfüstölt népnek - lépen.

A lehullott tetveket ne szórjuk el. Gyakran csak megszédülnek, csak holtnak tettetik magukat. Gyűjtsük össze őket, és szórjuk a fűstölő parazsára. A tetvetlenített anya hamarosan lábraáll, megerősödik, petézni kezd.

Ha a család tetves marad, akkor hiába volt kockázatos munkánk. Napok múltán ismét meglepik az élősködők az anyát. Tehát a tetves családot is kezelni kell. Módja egyszerűbb, mint gondolnók. Fenozin nevű gyógyszert vásárolunk a patikában. 10 családra 3 mokkáskanálnyit. Szeptember végén, amikor már hűvösebb az idő, az esti órákban a füstölő parazsára dobunk másfél kanálka Fenozint, majd a felülről jól takart családok szűkített kijá-róján 8-10 fúvást adagolunk a sárgás füstből. Háromszor haladjunk végig a 10 családon, majd 5 percre zárjuk a kijárót. A tetvek lehullanak. Két hét múlva ezt megismételjük.

150

OKTÓBER

A z esztendő utolsó nagyobb munkájához érkeztünk. Gondosan bi kell le lelnünk a méhcsaládokat. A z októberi hűvösebb idő beálltával ltok ideiglenesen ugyan, de már gömb alakú fürtbe húzódnak. Ritka mái ikliü pülés, az is csak egy-két óráig tart. A virágok is zömével lehulltak, lllg II I valamicske nektárt, pollent a napsütéses órák szorgos méhe. A friss keli 11 néhány napos dolgozók még tájolgatnak a kijárok körül, elvégzik u/ i i lisztulásukat, hogy azután a család idősebb tagjaival rendben várjak U li li • A méhész dolga, hogy minden feltételt biztosítson ehhez.

A téli fészek I la szeptemberben gondosan rendeztük a fészket, most, a téli fészek í m dezésénél nem sok dolgunk akad, csak a megbízható takarás. A z ös/i ai kairtás és vándorlások miatt sokan nem rendezkedtek előzően, azoknak ajánlanám, hogy alakítsák ki a telelőfészket.

Előkészületül készítsük kéz alá a párnákat, takarókat. Minden felesleges rést tömjünk be a kaptáron, gittel, léccel. Minden keret, etető, felesleges lép kerüljön ki a kaptárból. A fészek nagyságát mindig a népesség határozza meg. A z őszi léputcák mindig tömöttebbek, mint a laza nyáriak. Igaz, kisebb felületen húzódnak meg a méhek. A fedett mézre nem szívesen ülnek rá, az üres sejtek és a mézkoszorú találkozásánál formálják meg a majdani téli fészküket. Úgy szedjük tehát ki a fölösleges lépeket, hogy a benn-maradókon felmelegedéskor is elférjenek, tudjanak némiképp tágulni, és a legzordabb időben se legyen egy-két keretnél több takaratlanul (20. kép).

Egycsaládos kaptárnál a napos oldalon kezdjük meg a keretek sorakoz-tatását A falnál az első keret legyen a legmézesebb, bő virágporral. Ezt követik a közepesen koszorúzóttak, majd ismét a nehezebb lépek. A z esetleges fedett fiasokat vagy villázzuk ki az atkák eltávolítása céljából, vagy egyszerűen vegyük ki a fészekből, ha van mézes helyettük. A kijárót a fészek közepénél nyissuk. Rakodó kiskereteseknél a felső fiók a mézes lépsort

151

20. kép: Téli fészekbe mór jú ez a mézes lép, csak a népe kevés! (Fotó: PalcsO Erzsébet, Jászdózsa)

tartalmazza, majd az alsó fiókban az iménti lépsorrend alakulhat ki - kevesebb mézzel.

Kétcsaládos kaptáraknái az elválasztó fal legyen a kiindulópont. Ha kél gyengébb családot telelünk be, úgy soroljuk a lépeket, mintha a választó-deszka lenne a fészek közepe. Közösen fűtik majd egymást. Ilyenkor a kijáró, nyílás a családok külső szélére kerül, hogy melegebb maradjon a kis fészek,

Nincs minden méhésznek ideje, ereje ahhoz, hogy már az ősz eleji napokra meglegyen a fészek minden mézes lépje. Etetésre már ne is gondoljunk! Ismerjük a kései etetés hátrányait! A gazdagabb családoktól kimaradt, nagyobb mézes keretekkel tűzdeljük meg a szegényebb mézű keretek sorát úgy, hogy minden második lép mézes, bő koszorús legyen. Ne féljünk attól, hogy a természetellenes léprend meggátolja az anya petézését kora tavasszal, mert addig a telt lépek isjórészt megüresednek, azokból fogyaszt a család előbb mindaddig, amíg körülbelül meglesz az ideális fé-szekív. Végszükségben se etessünk! Ha egyáltalán nincs pótlépünk, akkor helyezzük majd később a fészek fölé a korábban említett póteleséget.

152

A fészektakarás Teleltessünk zárt léputcával! A fészek kereteire olyan luki I ignl I I sunk, amit a méhek nem rágnak meg. Bevált a vastagabb fóllti l l III papír. A takaróanyagok című résznél megismerkedtünk a lelu»lnm>j kl i most a készletnek megfelelően gazdálkodjunk. A közvetlen lal oldalt is legalább félig, mert ez védi meg az oldaltakarói is a lt>itlgit«hil Csúsztassunk most néhány réteg nedvességet jól szívó puplrl H II ' d -Ez a „lepedő" fogja fel az esetlegesen lecsepegő vizet, a viua/moi lkai i elhullott, de a tél miatt ki nem hordott méhtetemekcl és mindi u Kiválóan megfelel a rajzlap és a hullámpapír. A rajzlap annyival |iihíi ll több rétegű, a tél végi lepényezéskor csak kihúz az ember k« i i • *• i < a téli hulladékkal, és még marad két-három réteg, ami a ÜIVHN . I összegyűjti a nem oda való szemetet. így mindig egyetlen mu/dulttlüdtl tán tartható a kaptáralj. A nedvesség sem korhasztja a drága d> i n

Ezután helyezzük be az oldalpárnát, oldaltakarókat. Sokan nem | | nlh mázzák, pedig oldalról is fontos a hőszigetelés. A fészekből .1 o. 1 keretfűlnél fennmaradó réseken távozik a párnákba, de a hő 111 n idl \ * 1

sö párna elhelyezése után még borítsuk be többsorosan a lés/kel l papírral, vagy szükségből újságpapírral. Zordabb hegyi zugokba latot tesz a tartós filc is! (Gömörben, a Bükkben és Zemplénin n.) M i i ges, hogy a takaró sok rétegű és laza legyen, emellett pontoaan fáftm

Vitatott és kényelmi kérdés, hogy a rostakereteket benn teleld III Ha bakhátas, semmi esetre, mert akadályozza a pontos szigelelr .i M semmilyen rostát nem tartok télen benn, mert még összenyomni! 1 IH ezért is jól szigetelő takarót. A fészekszéli felső sarkaknál, a kcrotlUlni 1 • I rés marad elöl, hátul. Ezeket is be kell tömíteni lazán gyűri papin ll

A tető gondos zárása után rácsozzuk a kijárót, ha már az atkairtó 111 > sekkel végeztünk. Előfordul, hogy betelelés után még füstölnünk 1. 11 aggódjunk a sok takarás miatt, sem a fészek alá terített gyúlékon) |M»pH miatt! A csíkot cigarettaszerűen tekercseljük fel, majd kettéhajtva a kit átjuttassuk a kaptárba, nem pedig alul. A lassan izzó parázs le sem M - I . aljdeszkáig, elfűstölög a homlokfal és a keretek között. Ha mái nem 111 1

lünk, helyezzük fel a fogas szükitőket. A kijáró méretezésénél vegyül 1

gyelembe, hogy a szűkítő is elvesz valamennyit a résből: hagyjunl 1

gyobb kijárót. A januári tennivalók között említett cinkehálóla m o h i 1 11 rásának végleges leállásakor akasszuk fel a kaptárak elejére

Szintezzük a kaptárakat. Előre lejtsenek 1-2 cm-es szintkülönbség-. I< . kódoknál, fekvőknél egyaránt, alsó vagy felső kijáróelhelyezéslöl Inn n

I h i

nül. Söpörjük tisztára a kaptársor elé terített kátrányos papírt és nehezékel-jük le, nehogy az Őszi, téli szelek fel haj lógassák, megszaggassák. Ha van kaptármérlegünk, ne vegyük ki télire a láda alól. Beteleléskor mérlegel-. ' jünk, jegyzeteljünk, mint évközben is, majd olyan póttetőt készítsünk 1 mérleges kaptárra, ami a későbbi mérlegelésekkor leemelhető, hogy hite¬les adatot kapjunk, de a kaptár vagy a mérleg se ázzék be. Lapos nehezéket helyezzünk a mérlegtetőre!

Noha októberben még nincsenek nagy hidegek, november közeledtével érdemes elkészíteni a szélvédő kerítést kukoricaszárból, hullámpalából vagy ami éppen rendelkezésünkre áll. A méhes előtti talajt is szintezzük ki-. felé lejtősre, hogy az őszi és téli csapadék ne a kaptár alá szivárogjon, ne is maradjon meg a kaptárak előtt a pocsolyákban, hanem folyjon csak odébb a méhektől. A kaptárak alól minden gyomot takarítsunk ki, ne járjon oda kapirgálni később se madár, se baromfi. Ha szeptemberben nem emeltük volna meg kaptárjaink szintjét, azt most haladéktalanul pótoljuk! Ne féljünk az alattuk elfújó széltől, nem ártanak a hidegebb áramlatok hajó al kaptár. Fagyos zugokban, mint pl. Aggtelek környéke, a kaptárak alját ki szokták tömni szalmával. Kockázatos, mert a férgek, rágcsálók téli tanyája lehet a hőszigetelő, s ez a méheket nagyon zavarja a nyugalom idején.

Takarás vándorkocsikban Konténerekben, vándorkocsikban élő családjaink kevesebb takarást, bete-lelési gondot igényelnek. Tavasztól őszig megvolt és elegendő a lezáró deszka, ősztől tavaszig pedig a fészekszűkítő párna kerül a méhek mögé. Ezután az üres lépek, esetleg a kimaradt mézesek sorolnak, majd a rostaszövet kerete. A kocsiban tudniillik benn maradhat a fészken kívüli lép, ha nem áll kapcsolatban a családdal. A hátsó ajtót - mivel a kocsi belső folyosójára nyílik - eltávolíthatjuk, hogy a hő szempontjából egy nagy tömbben telelő méhek be ne fülledjenek, fészkük be ne nyirkosodjék. Ezen a rostán távozik el a kiszűrődő pára, a takarópárna által felszívott nedvesség - kevés hő veszteséggel.

Egyéb méhlakások rendezése Nem csak a modern kaptárak, nyaralóknak is beillő kocsik teszik ki a méhészek és méhek világát. Sok szegény, szerény ember még alkalmi ládák-

154

ban, tönkökben, kasban, bödönben tartja kedvelt méhcil Stíl u kasból, hagyományból helyeznek el egynéhány szépmívü kii ll l»f« örökölt tönköt a fából összerótt, vagy éppen tapasztolt falú móli WM Évszázadok méhészeti hagyománya, ízlése tükröződik a lold II mó, „megült" méhesház faragott fáján, berendezésein. A teleld li Itl szerű. A leépített kasokra öreg zsákokat, használaton kívüli ruhádul ll terítenek. A csak részben kiépített fészkek mellé finom, szárai íual móznak be térkitöltőnek, melegfogónak. A z idei rajokai a hídi gl I enyhébb padlásokon helyezik el kijáróráccsal, szalmával nieji t/rtl I méhészetek jelentősége közismert jó és rossz oldalaival ogyUtl I sokcsaládos méhész volt kezdő, és a leggyakorlottabb szak) mi- n i két kaptáros kezdőkből fejlődtek odáig, ahol ma bogarásznak Nem li In t egyetlen kéz mozdulattál leinteni: „Á, egy-két láda, kas, az se | km fiészkedés felölel valamennyi bogarászó embert egy rajtól a legnn i 1

konténerig. Akkor is, ha sok, más módszerrel méhészkedőnk In • n• • vélemény, a tapasztalat sok kérdésben. (21. kép).

21. kép: A túlzsúfolt méhesben gyakoribb a rablás, gyorsan terjed minden betegség IV lm .11 (Fotó: Szebenyi László, Szabadka)

I V

Betelelési megállapítások A világtájak befolyásáról már olvastunk. A rendszeres járás leálltával igazíthatjuk méhesünk helyzetét, kaptáraink állását. Az eltájolás csekély, meg is szűnik, ha olykor ki is röpülnének méheink pár órára.

Ha a kijáró kicsi, számíthatunk a benyirkosodással. A felgyülemlő széndioxid is zavaróan hat a levegőtlen fészek lakóira. Túlméretezett nyílásnál a fészek szélső lépjei már tél elején elvizesednek.

A szűk fészek akadályozza a felmelegedés során várható kiterjeszke-dést, fészektágulást, de különösebben nem káros. A túl bő fészek hideg, nyirkos, penészes lesz, amiben a nyitott élelem megerjed, megromlik, a v i l rágpor megkövesedik.

Ha beteleléskor azt látjuk, hogy sok a nyitott élelem, annak az az oka, hogy: szűk volt a fészek feletetéskor, serkentéskor. Kevés volt a népességi szörp feldolgozásához, nagyobb volt az adag, mint amennyit egy éjjel fel. tudtak a méhek dolgozni. Hiányos volt a takarás a családoknál. Különösen az oldaltakaró hiányozhatott. Túl híg eleség etetésekor is hasonló tünetek mutatkoznak, a kései etetésnél szintén. A szétterülő fészeknél ugyanez az oksorozat keresendő. Gyakran ezért nincs beteleléskor elegendő nagy mézes lépünk.

Komoly telelési veszteséggel kell számolnunk, ha a téli eleségnek hagyott méz:

- magas salaktartalmú (édesharmat minden fajtája); - a sejtben is kristályosodó (napraforgó, ha van benne édesharmat is. Más

mézzel keverve megfelel); - éretlen (sok benne a víz, növeli a béltartalmat, megerjedve hasmenést,

korai, belső ürítést okoz. A telelés nyugtalan, sok méh kiröpül télen is, és elvész);

- kevés (zárt léputcás teleltetésnél jó idő kell az utcaváltáshoz. Késik, kevesebb lesz a fiasítás, az is szórtan terül el);

- túl sok (erről már a túletetésnél olvastunk).

A virágpornak is nagy jelentősége van a biztonságos és veszteségmentes telelésben. Ha:

- fagyos (őszi, megfázott pollen, mint a kora tavaszi is, hasmenést okoz)¬- kései (magas víztartalma miatt növeli a béltartalmat);

156

- éretlen (penészedik, kövesedik, többletmunkál okoz és hiiNiin n talkozik világossárga, pépes ürülékkel);

- kevés (a fiasítás tavasszal későn indul, kevés és szórt les/. I In i «al i ső lépen van, szintén).

A heteiéit lépállomány minősége. Összetétele is befolyásúin • IDIKI

- a szűzlépekbe nem szívesen bújnak a méhek, meri hidegek - a túl Öregekbe sem, mert szorulnak a sejtekben, nyugtalanok - a herésekbe sem méz nincs, sem nem húzódnak be, mert lág, - a féloldalas, sérültekben nagy mezők bontják fel az egység! i

A legnagyobb veszteséget a méhekkel kapcsolatos tények oku tik

- a kései etetésüek szervezete elkopott, korán lehullanak; - a sokáig dajkáló méhek szervezele elöregedett, életük lerövidül - a későn, kijárások után kelőknek üritkezési problémái leszm i - az atkaszívottak szervezete nem bírja sokáig a téli életet.

Az elöregedett nép, a július végén, augusztus elején rakotl pcteklWtl i ll méhek, januárra lehullanak. Ezért fontosa nyári, nyárvégi scrkeuli • i alkamentes fiasítás időbeli eltolása ősz felé, valamint az életkorok i s/ctes arányának tartása. A noszémások szabályosan elfogynak (mi v |od bik eset!) a téli fészekből, mert terhüket kiviszik. Ezért kell mái fttifl 1

serkentő etetésbe Fumagillinl keverni! Természetesen a gondozatlan családok nagy része is áttelel, A (akarati H

nok is megérik a tavaszt, szaporodnak is, de nem mindegy, milyen i A/általánosan elhanyagolt méhes csekély termelési eredményéi nem i észre a méhész. A cél az, hogy minél eredményesebben, hatékonyithl meljünk, nem pediganagycsaládlélszámésanomád, gond nélküli un hl iti i

Lépselejtezés A lépek a méheknél a második évtől kezdődően elöregszenek. Mindi n t > kelő méh a sejtben hagyja gubójái, babingét és némi ürüléket is. K/ektAI maradványoktól a sejtek elvesztik szögleteiket, sötét színűvé válnak, t. • • gatuk csökken. A fokozatosan szűkülő sejtekből kisebb, fejletlen mi lu ' kelnek. Olykor szabad szemmel is lehel lálni, ha a család „apró" cgv< <i 1

bŐl áll. A kisebb testű méhek teljesítménye csökkent.

Iftr

A bábingektől megvastagodott sejtfalat végső soron a méhek igyekeznek kijavítani: lerágják a sejtfalat. A sejt alja viszont megállíthatatlanul vastagszik a betapadó ürüléktől. A rövidülést a méhek ráépítéssel, a sejt „kihúzásával" próbálják kiküszöbölni. így meg a léputea szűkül.

A z öreg, a fekete lépek a fertőzés forrásai. A visszamaradó ürülék rengeteg kórokozó spórát tartalmaz. A z enyhe, a nyúlós költésrothadás, a feketekór ésü meszesedés főként az elöregedett lépű családoknál hatalmasodik el.

A z ugyan szilárd, de károsan öreg lépbe kevesebb méz fér el. A tömeg kétszeresére is növekedhet, ami a kaptárak rakodásánál, pergetésnél, kezel lésnél egyaránt munkatöbbletet jelent. A z öreg lépekbe hordott nektár sok szennyeződést is átvesz a spórákkal együtt. A belőlük kikerült méz színe) íze is megváltozik, különösen a akácmézé.

Egész évben nehezíti az idős lépek lecserélését az, hogy az anyák - főként az idősebbjei - szívesebben petéznek ezekbe, foként nyár végén. Beteleléskc| legjobb mézestől együtt elvenni, ha már akácpergetéskor nem tettük.

A kaptárból kikerült lépeket raktározás előtt osztályozzuk. Külön oszlopba kerülnek a szűz építmények. Majd tavasszal ezekkel bővítünk, ha mára gyümölcsről gyűjtenek méheink. Külön csoportot alkotnak a zsemleszínű, mindenkori bővítésre, hasításra alkalmas lépek. A z öreg, elvirág* porosodott, sérült, elherésedett, torz lépeket különítsük el. Ezek sorsa a kiolvasztás. Tárolásukkal kár bajlódni. Az elherésedett, de még fiatal lépet se sajnáljuk, mert nemcsak méztárolásra, hanem fejlesztésre is alkalmatlan. Ezeken kívül megakadályozza az atka elleni biológiai védekezést, mert az anya nem a tervezett herés lépbe petézik, amit majd időnként az atkákkal együtt kitördelünk, hanem szórtan, a fészek elherésedett lépjeibe. Ne csak az öreg lépeket, de a megsötétedett kereteket is selejtezzük!

Raktározási munkák Akad olyan méhész, aki nem tudja elszállítani vagy megfelelő helyen tárolni a kikerült lépeket. A következő megoldással maradhatnak télire is a kaptárban: a fészket oldalt teljesen elzárjuk. A légmentesen záró farostlemez alkalmas erre a célra. A berakott lépek fölé csak rostaszövet kerül. Nyitott mézes lépeket így sem ajánlatos tárolni, mert a be nem fedett eleség nedvességet szív magába, és megerjed tavaszig.

Rakodó rendszerű kaptárakban a tárolás nem gond. A mézterek jó tárolók. Az is megoldás, hogy a fészket helyezzük fölülre, az üres keretekkel leli fiókot alulra. A szigetelés itt is teljes legyen!

158

A lépeket megőrző szabad ládákat, méztereket lehel bódékban Idit'nh lenített helyiségekben, fedél alatt tárolni, de szükségből n M/ahadhan • Alátéglázzuk a kaptárakat. Légmentesen zárjuk, nehogy .i v- i im hek bármikor megleljék. A tetőre, a kaptárhalmazra boiiKimk I papírt. Az építmények lehetőleg álló helyzetben várakoz/annk M IHVH ' • Kénezni csak a teljesen üres, vagy fedett mézű lépeket szabtd A nyílniI élelem sok gázt elnyelne, ami káros az egészségre. A molyok l l i lülli i már, csak a melegebb helyiségben kell kéneznünk egyszer.

Úgy is lehet tárolni megfelelő helyiségben a lépeket, hogy cg) u lyezzük a vállak eltolásával. A 4-5 mm-es résen egerek nem lenn k <i> • i-n ményhez. Csak teljesen üres lépeket szabad fektetve tárolni. A htflvl nem melegedhet fel, mert akkor a léplap meghasasodik, toriul

Ugyancsak raktárba kerülnek a feleslegessé vált rostakerclck IN imll I a hideg idő beálltával most könnyebb a méhszurkot eltávolítani drólki ' vei. Csak a rostaszemek meg ne sérüljenek! Oszlopba rakva, torzulai tesen tárolhatók.

159

NOVEMBER

A késő őszi napokon már alig akad munka a méhesben. A napos délutánokon még ki-kiröpül néhány szorgos gyűjtő, hogy a kései virágok kelyhét meglopja, de az első dér, az első fagyhullám véget vet ennek a szemet gyönyörködtető, pihentető látványnak.

Csendben rendezgetjük, tisztogatjuk méhesünk környékét. A k i még nem intézte el a kaptárak hószint fölé való emelését, a lábazást, az alátétek megerősítését, az most kímélő mozdulatokkal igyekezzék még ajó időben elvégezni. Naplónkba jegyezzük fel az esetleges kiröpülések dátumát, mértékét, időtartamát, hogy tudjuk később, mennyi idő óta vannak fogságban a méhek.

Sajnálatos, de a zárthelyi teleltetés kezd ritkulni. Ennek oka részben a helyiségek garázzsá alakítása, részben a rakodómunka elkerülése és a belső teleltetéssel járó felügyeleti gondok. A szabadban való teleltetés mellett szól, hogy méheink természetes körülmények közepette, minden tisztulási alkalmat ki tudnak használni. Egyszerűbb, igénytelenebb teleltetési forma, amihez nem is kell sok tapasztalat, szaktudás, csak a külső nyugalom, amit viszont nehéz mindig biztosítanunk.

A szabadban való teleltetés hátránya, hogy könnyen beázik, rongálódik a kaptár, gyakoriak a téli kártevők, s a hideghullámok sem múlnak e nyomtalanul a családok fölött.

A zárthelyi teleltetés A zárt helyen védettebbek a családok az időjárástól, a külső zavaró tényezőktől. A gyengébb családok is könnyebben átvészelik a téli hónapokat. A z egyenletes hőmérséklet nem meríti ki szerény mézkészleteiket. Amíg a szabadban december l-jétől március 1-jéig 5 kg volt a mérlegmutatta csökkenés, addig a zárt helyen telelő családoknál nem érte el a 3 kg-ot. A kevesebb fogyasztás révén a benn telelő méhek szervezete sem kopik el annyira, mint a szabad égalatt telelő társaiké. A benn telelők tavasszal hetekkel

160

tovább élnek. A szokásos, nagy nemzedékváltás kedvezőbb időt/akban • egyenletesebben játszódik le. A kaptárak élettartama megtöbh fii (22. kép).

Telelőnek megfelel a szárazabb pince, szuterén, mélyföldulnlfl ll • nálaton kívüli műhely, lomtár, kamra, istálló. 2-3 hónapra még hi h Inl • megéri, ha a közelben van. A helyiség előzetesen kitakarítandó! Kítii III ki. Fa, szén, szerszám maradhatnak együtt a méhekkel, csak büzlln, \ i | gyakran hordásra kerülő anyagok, takarmányok ne maradjanak H hclvl ben. A rágcsálókat lyukakba helyezett Arvalinnal vagy más, cngedi-ln i li méreggel irtsuk ki előzőleg, csak a baromfi vagy pajkos, bújócska/ó gvi n kek ne jussanak hozzá! A hideg beálltával éjjel szellőztessük, hogj li hűl jön, mire a méhek bekerülnek. Legkedvezőbb hőfok aO°C körüli, di ' "C-ig zavartalanul viselkednek benne a méhek február végéig, márclui <\ << napjaiig. Gondoskodjunk arról, hogy a levegő fényzsilipen jusson be \ ablakokat hőszigeteljük, fénytől zárjuk el. A túlzsúfoltságot úgy kerúlplk el, hogy 2-3 sor kaptárt rakunk majd egymásra.

A családok kijáróira egérrács kerül. A takarót nem kell leszedni a fészek röl! Sokan azt javasolják, hogy zárt kijáróval, nyitott rosta alatt, takaró nél

22. kép: Téli csend üli meg a vandorkocsis méhest. A ki járók zárva, a méhek a levegőt a kocsi belsejéből kapják, rostán ál (Fotó: Fazekas László, Jeremes)

161

kül teleljenek méheink. Akkor minek vinnénk be? Kinn is rajtuk van a karás, ha + 8 °C meleg van is! Hosszú évek óta nem tapasztaltam sem tú melegedést, mert a belső hőfoknak megfelelően fűtött a család, sem b nedvesedést. A z egérrácson át kijöhetnek azok a méhek, amelyekn emésztési zavar lép fe!. Igaz, a sötétben nem találnak vissza, de éppen ez jó. Tiszta, egészséges marad minden család, nem lesz, nem volt soha h menés, szennyezés.

Behordásra november végén, a hideg állandósulásakor kerül sor. Előz tesen szóljunk néhány markos ismerősünknek. Magyarázzuk el neki hogy koccanástól, rángatástól, billenéstöl mentesen kell majd behordani i kaptárakat. Ha hó takarná a tetőket, zajmentesen húzzuk le hátra a havat A behordást a legnehezebb kaptárakkal kezdjük, mert ezek kerülnek az alsó sorba. Közvetlenül a földre ne helyezzünk kaptárt, hanem faalátétet al kalmazzunk. Lényeges, hogy minden láda vízszintesen álljon. A gyenge családok, a könnyű kaptárak kerülnek felülre, ahol 1-2 °C-kal melegebb van és emelni is könnyebb.

Ügy rakodjunk, hogy minden kaptár kijárója hozzáférhető legyen. Nen azért, mintha a nyugalmi idő alatt be kellene avatkoznunk, hanem, mert időnként szemlét, ellenőrzést tartunk. A mérleges kaptárt itt is állítsuk be, A z egyenletes fogyás a nyugodt telelés biztos jele. Helyezzünk el a legfelsr, kaptár magasságában hőmérőt, a szellőzőrésektői legtávolabb, hogy a felmelegedést ellenőrizzük. Legjobban bevált a minimum-maximum hőmérő, ami mutatja a teljes hőingadozást.

A szükséges páratartalom biztosítása céljából nagy felületű edénybe öntsünk vizet párologtatni. Jól bevált gyakorlat a nedves zsákdarabok szé t ] teregetése is. Mindenesetre jobb egy száraz teleltető, mint egy nyirkos, e z í ne feledjük! A hőmérsékletet úgy szabályozzuk, hogy az 0 és +4 °C között: legyen. Ha felmelegedést tapasztalnánk estétől reggelig, tehát sötétben,^ hagyjuk nyitva az ajtót vagy ablakot. Én ablakon szellőztettem' mindig, amire szúnyoghálót szögeltem, hogy semmi ne juthasson be méheimhez..

A telelőt általában hetente ellenőrizzük, amint a külső méheket is.j Ténykedésünk csak a legszükségesebbekre szorítkozzék. Piros fényű zseblámpával dolgozzunk, teljes sötétben. Hallgassuk meg a méhek zúgását, szellőzését. Óvatosan húzzuk ki seprűvel a kaptárutcába lehullott méheket, nehogy a söprés zajt üssön.

162

Műhelymunkák Még a méhek behordása előtt végezzük el ebben a hónapban az esedékes munkálatokat. A keretek, a lépek, a viasz, a propolisz jön előtérbe. A lépek tárolását már olvastuk. A virágporszedők száraz helyre kerüljenek. Ellenőrizzük rostáikat, tisztogassuk meg dobozukat. Virágpor ne maradjon bennük! A kaptárból kiszorult rostakereleket javítgassuk át! Húzzuk meg óvatosan rostájukat szeggel, szilárdítsuk meg a bakhátakat, a sarkak eresztékeit, távolítsuk el és gyűjtsük be a rostaszemeket eldugító méhviaszt, méh-szurkot - elkülönítve.

Ha már kivagdaltuk a selejtes lépeket a keretekből, akkor a keretíulekről és vállakról is szedjük össze a propoliszt. Az üres rámákat vagy felfüggeszt ve, vagy egymásra, váltakozva rakva tároljuk olyan illesztéssel, ami nem torzítja el a fontos formát.

A z etető kereteket külön vegyük kezelésbe. Szedjük ki az úszókat, tisztogassuk ki a vályút, a tálcát. Ha zugépítmény van a vályú alatt, azt pergessük ki mert tavasszal csak be kell adnunk, hogy az anya azonnal telepetézhesse az atkacsaló herékkel. Pergetés előtt egy napig érdemes melegebb helyiségben tárolni a pergetendő lépeket, hogy könnyebben, sérüléstől mentesen eltávozzon belőlük a méz, minél kevesebb maradjon vissza a sejtekben. I la üres kaptárunk van, úgy zárjuk le a kitakarított ládát, hogy a méhek és rágcsálók, rovarok ne tudjanak bejutni. Érdemes kátrányos papírral leborítani, téglával, kővel lesúlyozni, be nc ázzék a télen. Eszközeinket, mindent, ami a méhekkel kapcsolatos, zárjuk el rendbe tevés után műhelyünkbe. (23. kép),

A viaszolvasztás l Igyancsak novemberi munka a selejtes lépek kifőzése, mert már szabadban is végezhetjük, nem okoz rablást, kutatást. Olvasztás előtt néhány nappal tépjük apróra az idős lépeket, és áztassuk be lágy (eső-) vízbe. Helyezzünk nehezéket a kitüremkedő lépdarabokra. Áztatóedényünk lehetőleg zománcos vagy horganyzott legyen. A zugépítmények, torz, de fiatal lépek, műléptöredékek nem kerülnek áztatóba, ezeket majd magukban kiolvasztjuk, leszűrjük, és visszamaradt salakjukat a beáztatott sonkolyhoz tesszük.

A viasz olvasztását sajtolással, préseléssel végzi a méhész. Ezermesterek ötletes alkalmatosságokat szoktak készíteni. A jelenleg szabványszcrüen forgalmazott készülék is jó hatásfokú, viszonylag tiszta, könnyen kezelhető. Hatásfokát növeli a több préstányér közbeiktatása. Az ősrégi napviasz-

163

23. kép: Már csak a tájolást segltfl, váltakozó színű testés hiányzik a saját készítésű kocsiról (Fotó: Kiss Miklós. Jászdózsa)

olvasztó hatásfoka a júliusi, nyári melegben is csak 70%-os, 30% viasz visz-szamarad. Ha a nyáron ilyennel is dolgozunk, akkor az összegyűjtött salakot szintén helyezzük most az áztatóba. A mostanában forgalomban lévő viaszolvasztók hatásfoka 80-90%.

A viasz visszamaradását csökkenthetjük, ha a betöltött sonkoly közé szálas szalmát keverünk. Még inkább, ha az említett, lyukacsos fémlapokat is közbeiktatjuk. Fontos, hogy ne tömjük túl a prést!

A főzés gyorsaságát és befogadóképességét növelhetjük, ha a sonkolyt előmelegítjük. Amikor forr egy vödörben a pépesedéit sonkoly, akkor töltsük be a főzöhengerbe, és forraljuk tovább. Amikor már hangosan forral henger tartalma, meg lehet csapolni. Közben a prés karja fokozatosan szorítja a lapokat a sonkolyra. Percenként meg-meghúzzuk, majd kissé visszaengedjük, hogy a viasz kifolyjon. A sárga lé csíkján üssük át ujjúnkat. Amíg némi viasz marad rajta, addig főzzük.

A kiszerelés gyorsan történik. Késsel tisztogassuk le a rostahengert, majd visszaszerelés után töltsük fel ismét a közben forralt, második adaggal. A folyamat állandó, az eredmény kielégítő lesz. A visszamaradó sonkolysalakot gyűjtsük össze, áztatás után majd másodszor is kifőzzük. Némi

164

viaszhoz juthatunk így. A kifőzött viaszt hagyjuk ülepedni jól záró, meleg takarók alatt. A kis karikák végül a derítőbe kerülnek.

A viaszcentrifugák teljesítménye az előzőnél is jobb, de valamivel lassúbb menetű. A z apró zsákokban főzött sonkolyból még több viasz is kivehető, ha kisméretű szőlőprésben sajtol a méhész. A lábak rögzítése, a zsákok többszöri felfőzése és a szétlövődŐ viaszcseppek miatt inkább a szabadban alkalmazzuk. A már egyszer kifőzött sonkolymaradékot 3-4 napnál tovább ne tartalékoljuk, mert megpenészedik. Érdemes minél előbb kifőzni. Hagyományos úton csak magunk főzhetünk. A bérfőzőben magasnyomású, fertőtlenítő készüléket kell használni!

A viaszderítés A kihűlt viaszkarikák aljáról kaparjuk le az üledéket. Törjük darabokra a merev anyagot, majd néhány liter víz aláöntésével forraljuk fel. Sűrű szövésű szitával kihalásszuk a forró viaszból a még úszkáló salakot. A tűz már nem ég alatta! Gondosan takarjuk kincsünket minden oldalról. A viasz így lassan hűl le, az idegen anyagok le tudnak ülepedni a kétliternyi víz és viasz közé. Két-három napos hűlés után - ami alatt nem mozdítjuk meg az edényt! - az edénytől szépen elválik az aranysárga karika. Aljáról lapos vassal, görbített késsel eltávolítjuk a lerakódást. Száraz helyen, lécek alátételével tároljuk a szemet gyönyörködtető kincset. Rá szoktuk még írni a főzés dátumát és a tiszta súlyt is, nevünket is.

A főzések után tisztogassuk le az eszközöket sérülésmentesen, szárítsuk ki, majd tároljuk méhektől, darazsaktól elzártan. A sonkolysalakot ne égessük el, hanem felaprózás után ássuk be a kerti földbe. Kitűnő trágya! Érdemes külön deríteni a zugépítmények és szűzlépek viaszát a présektől. Szebb!

Minden főzési folyamatnál tartsuk be a balesetvédelmi előírásokat! Lassan, meggondoltan dolgozzunk, meregessünk, préseljünk, mert a viasz forró! Nehezen gyógyuló sebeket okozhat. A tűzön való kifröccsenés könnyen lángba borítja a környezetet. Gyerekek csak tisztes távolból nézhetik a műveletet!

165

Mézelő fák ültetése A gondos gazdák már ősszel elvégezték a fák selejtezését, felmérték, megtervezték, hogy hová milyen fát ültetnek. A z iskolákban, gazdaságokban, községi, városi szinten fásítási mozgalmak indulnak november végéig, a fagyig. A méhészeknek is aktívan részt kell venni ezekben a hasznos megmozdulásokban. Társadalmi érdek is, hogy környezetünkben, határainkban minél több hasznos fa zöldelljen. A fás vidékek levegője tisztább, egészségesebb. Kertünket, házunk táját, utcánkat szebbé, otthonosabbá teszik a susogó levelű fák. A munkából hazatért ember egyik Öröme, pi¬hentetője a ligetes utca, a fás kert.

A méhészeknek létfontosságú kérdés a nektárt, virágport adó fák ültetése, amik főhordás előtt és után biztosítják a méhlegelőt. Ügyes szervezés-j sel egy-egy település méhészei lakóhelyük környékét 10 év alatt olyan hor-i dásos területté tudják varázsolni, ahol a méhek tavasztól őszig legelészhetnek.

Hová, milyen fát ültessünk? Foghíjas útszegélyek, kopár utak, dűlők mentén kiváló hófogó a társítva ültetett nyár és olajfűz. A z egyik korai vi-j rágport, méhszurkot, a másik nyári hordást biztosít. Ezek ültetéséhez a vállalatok nagy segítséget szoktak adni.

A z elhagyott faluszélek, bozótos zugok, ugarok is meghálálják, ha kezelésbe vesszük őket, és kellő tisztogatás után a talajnak megfelelő fákat ültetünk az addig rossz képet mutató területekre. Ártereken, ahol a vízügy szí-| vesén támogatja az ésszerű fásítási mozgalmat, a fűzfafélék és egyéb, nyir-J kos talajt bíró és kedvelő fák rohamosan fejlődnek. Fájuk hasznosítható; virágaik bŐ hordást biztosítanak még árasztott állapotban is. A méhészekre] hárul az a feladat is, hogy vegyes elosztásban, korai és kései virágzású fűz-* faféléket javasoljanak, hogy a virágzás eltolódjék. A hosszú, egyenletes vi-j rágzás kedvez a családok fejlődésének.

A fásítás legfőbb területe sok embernek rendelkezésére áll. Ez a kert. Ma már sokunknak van hétvégi telke, ahol a dolgos hét után megpihe-;

nünk, kikapcsolódunk. A megújulásokat segíti elő, hogy a kertben nem* csak szalonnasütő, sziklaágyás, egyéb kiképzett térség van, hanem jószeré-! vei gyümölcsfa is. Ritka örömeink közé tartozik, ha gyermekeink, unokáink a saját telepítésű fán szedik meg kosárkáikat, ingderekukat az ízletes termésből. Ösi szépségek szele csapja meg a kertben szorgoskodó embert^ amikor egy-egy érett gyümölcsöt levesz, elfogyaszt, vagy éppen másnak kínál a saját fáról. Csak ne feledjük, hogy mindig a talajnak megfelelő fát ültessünk!

166

A gyümölcs, a fűz és a nyár mellett ne idegenkedjünk az aki sétől sem. Érdemes a korai virágzású tuját is ültetni díszcserjéken! A juharok közül kedvelt a fürtös és a zöld. Könnyen kosarazhatni -géltől estig szedegetik a szorgos méhek.

Dombos, hegyes vidékek legkorábbi virágzású cserjéje a mogyoró 11 sonlóan gazdag virágport nyújt a szil, a hárs, az éger, a bálvány fa és n h<i| döben lévő, hosszú virágzású japán akác is.

A szükséges csemetéket beszerezhetjük a lerakatokban, ismcríWtklrtl is, de anyagi nehézségek esetén kérjünk a szövetkezetektől anyagi és v i vezési támogatást. Ne feledjük a csemetékéi megvédeni a vad rágásaiul. ha ilyen is lenne - a megtévedt rongálóktól! Természetesen, nemcsak rtd vemberben lehet ültetni, de megkezdeni igen, és folytatni, amíg időnk 11 gedi és helyünk is van hozzá.

Még ebben a hónapban rendszerezzük feljegyzéseinket, tapasztalatain kat, hogy majd a decemberi számadáskor kéznél legyen minden, hiszen akkor látjuk tisztán, mennyire volt érdemes méhészkedni - tervszerűen!

167

DECEMBER

Dolgos esztendő végéré értünk. A méhesben már csak az ellenőrzés munkája vár ránk, ami egy méhésznek nem is munka, hanem felüdülés, hiszen hetente csendesen végigsétál kedvelt méhei előtt. Megfigyeli a kijárókat, keresi a rendellenességeket, beavatkozik, ha kell. A januárban olvasott hallgatócsővel meghallgatja méhei szunnyadó zöngéjét, ami az egyik legszebb muzsika a fülnek.

A raktárban sincs már sok dolgunk. Rendet teszünk a betelelés, a viaszfőzés után, szellőzésről gondoskodunk. A felesleges, kimaradt családtakarókat rendeznünk kell. Nem jó az a módszer, amikor a méhész begyömö¬szöli a takarókat egy üres ládába. Tavaszig megdohosodik, megpenészedik. Száraz helyen, lazán rakva tároljuk a párnákat, papírokat - átválogatás után. Ha tavaszra váltó garnitúrát tervezünk, akkor most megkezdhetjük a gyűjtést, a barkácsolást.

Lassan hó lepi be a kaptárakat, amit nem szabad eltávolitanunk, csak majd a szilveszter körüli kiröpüléseknél, ahogyan ezt a januári tennivalóknál olvashattuk.

A közösségi élet Decemberben megelevenedik a szakcsoporti, egyesületi élet. Ha már otthon számot vetettünk egész éves sáfárkodásunkkal, a közösségben is tárgyaljuk meg, mit, hogyan cselekedtünk, mi volt a buktató, mi a siker titka. Bármilyen klubban, szövetkezetben, egyesületben tevékenykedünk is, nej legyen ellentét ezek miatt közöttünk. A cél egy, ez a lényeg. Tervezzük meg közösen a lepényrendelést, a vándorlást, a vándortanya-keresést, gyógyszerrendelést és az atka elleni, egységes védekezést. A szerződések is szóba kerülnek, de ezzel még lehet várni egy-két hónapot. Ne hamarkodjuk el! Zsebbenyúló kérdés, sem a végzett munkánkért, kockázatokért és a befektetett anyagiakért nem közömbös, hogy mennyit kapunk. Tervezzünk közös látogatásokat, bemutatókat és beszéljük meg a szakmai előadá-

168

sok tárgyköreit. Megnyilatkozásainkban legyünk őszinték, ne tévesszünk meg senkit túlzott adatokkal, kétes értékű tanácsokkal.

Mindig megmarkolja valami keserű érzés a szívemet, amikor egy-egy idősebb méhész azt írja: „Leteszem a kaptárvasat, megöregedtem. Csak az fáj, hogy nincs kire hagyjam, kinek adjam tovább kedves jószágaimat!" Próbáljunk folyamatos nemzedéket nevelni! A csoportgyüléseken még szakkört is szervezhetünk kezdő, érdeklődő emberek, fiatalok számára. Teremtsünk kapcsolatot az iskolákkal, ott lehetséges a szakkörök tartása, szervezése. Még anyagi támogatást is kaphat a kezdők társasága, mert anyagigényes az önkéntes csoport. A tehetősebb méhészek is támogatják a fiatalok társulását egy-egy családdal, kellékekkel, anyagokkal. Ugyancsak segítik a szakköröket a felvásárló központok és a szövetkezetek is. A gyűléseinkre, az előadásokra, kirándulásokra hívjuk meg az ifjú érdeklődőket. A csoport kollektív szelleme jó hatással lesz rájuk.

Az önképzés Lépést kell tartanunk a korszerű termelési követelményekkel, hatékony önképzésbe kell kezdenünk. Tanulni nem szégyen, dea meglévő lehetősegek mellett képzetlennek maradni annál inkább! Méhészeti ismereteinket nagyjából három módon gyarapíthatjuk, bővíthetjük:

- szakkönyvek elemző tanulmányozásával; - szakelőadások aktív hallgatásával; - tapasztalatcserékkel, bemutatókkal. A szakkönyvek olvasásától sokan idegenkednek még a terjedelem, a tu

dományosság, vagy a nyelvezet miatt. Győzzük le előítéletünket! Hogyan? 1. Témakörönként olvassunk. Mostanában időszerű például a méhek té

li nyugalmáról olvasgatni, a telelőhelyiségről, a téli kártevőkről, műhelymunkákról gyarapítani ismereteinket. A tartalomjegyzék tanulmányozása után válasszuk ki a kérdéses fejezetet az egyik, majd a másik szakkönyvből. Párhuzamot tudunk vonni, több szempontból világítják meg a szerzők az egyes kérdéseket. Összehasonlíthatunk, következtethetünk, választhatunk a ránk vonatkozó, nekünk megfelelő módszerek közül.

2. Aki türelmesebb, az a nagyobb témaköröket elemzi. Például az anyanevelést, az egyik legfontosabb ismeretkört. Ebben a tárgyban már egész könyvek állnak rendelkezésünkre: kezdőknek, haladóknak, nagyobb igényű-eknek. A fokozatosságot tartsuk be! A könnyebb, az érdekesebb anyagtól haladjunk a nehezebb felé.

169

3. A z általános, átfogó művek már nagyobb türelmet igényelnek, na-1 gyobb jártasságot kívánnak. Előnyük, hogy a témákban válogathat az olva-I só. Néhány tanács még a szakirodalomhoz:

a) Mindig tollal, papírral a kezünkben olvassunk! A közben támadt gon-1 dolatokat, tennivalókat jegyezzük fel, hogy a tervezésünknél felhasznál- I hassuk.

b) Egyfolytában csak félórányit, vagy szünetet tartva, egy órát böngész-1 szük a könyvet, mert figyelmünk, emlékezetünk fáradván, nem vesszük! észre a lényeges mondanivalókat. A z olvasmányosabb részeket az es t i l órákra hagyjuk, míg a keményebb, elméletibb részekkel pihentebb idősza-1 kunkban birkózzunk meg.

c) Ne kapkodva, ne sietve olvassunk! A szakszöveg nem krimi. Itt egy J aprónak látszó megjegyzésnek is jelentősége lehet. Alaposan, átgoldolva, I lassan haladjunk az anyagban - időt hagyván agyunk raktározó munkájá- j nak.

d) Ha valamit nem értünk - mert ahány szerző, annyi gondolkodás- j mód -, ne restelljük megtárgyalni társainkkal. Ha ez se megoldás, kérdez- ] zük meg levélben a szerzőtől, vagy valamelyik laptól. A Szabad Föld és a I Szövetkezet című lapok szerzői gárdája készséggel szokott válaszolni a fontos, nehezen érthető kérdésekre.

e) Előfordul, hogy a különböző szakemberek eltérően nyilatkoznak ugyanabban a kérdésben. Ez nem baj, mert a méhészkedésben gyakorta érvényesek az egymásnak látszólag ellentmondó vélemények is (pl. a mézfogás, az anyásítási módok stb.).

f) A z ismétlés a tudás anyja. Ezer gondunk közepette számolnunk kell a I feledéssel is. Amikor tehát egy-egy fejezet végére érünk, tekintsük át ismét a lényeges részeket. Ez amolyan összefoglalás. Van, aki már olvasás köz- 1 ben aláhúzza a lényegesnek tartott részeket, vagy a szöveg mellett húz füg- ! gőleges vonalat. A kérdéses téma átolvasása után elegendő ezeket átismé- j telni. Később, évek múltán is lerövidítik a jelölések a felújítás munkáját. '

A z önképzés második területe a szakelőadásokon való aktív részvétel. Jegyzeteljünk ott is. Kérdéseinket jobb előre felírni. Kérdezzünk bátran! A z előadások tárgykörét az időszerű kérdések, gondok határozzák meg! Maradjunk meg lényegében a gyakorlati vonalon. A termelő a méhészeti tudományt már a gyakorlatba átültetve kapja meg, hogy hasznosítsa.

Előadónak nagy gyakorlattal, de megfelelő elméleti tudással rendelkező méhészeket kérjünk fel. Nem a rang a fő, hanem az, hogy mit tanulhatunk az előadótól! Igényeljünk az előadásokhoz filmeket, rajzokat, eszközöketa könnyebb megértés és megjegyzés céljából. A vita során ne ragaszkodjunk

170

csökönyösen a saját, esetleg téves, vagy kis hatásfokú módszereinkhez, hanem hallgassunk a széles gyakorlatban bevált, igazolt tanácsokra! Nem a méhcsaládok nagy száma, vagy a méhészkedéssel eltöltött évtizedek a tekintélyalap, hanem az a tudás, amely a gyakorlatban is jól kamatozik!

A tapasztalatcserék, a bemutatók is tudásunkat mélyítik, és összekapcsolják a megszerzett elméleti ismereteket a gyakorlattal. Igaz, sok munka-fogás csak tavasszal és nyáron látható, de az egyes eszközök előállítását, működését télen is megszemlélhetjük akár egy-egy gyűlésen, akár egy műhelyben. Például a gazdaságos viaszolvasztás, a keretszegelések, kaptárépítés, mind téli tennivaló. Amit csak lehet, a méhész állítson elő! A z ügyes kezű, találékony tagtársak segítségét vegyük igénybe. Ha nem is mindenben modernek az idős méhészek, mégis óriási tapasztalattal, sok megfigyeléssel rendelkeznek. Kérdezzünk tőlük, hallgassunk óvatos tanácsaikra. Az idősebb korosztály pedig vegye figyelembe a fiatalok rugalmas, modern méhészkedést képviselő meglátásait.

Országos szinten is példák lehetnek a jászságiak gyakorlati bemutatói és az egri továbbképzési napok, ezekre évente kerül sor. A két tájrész termelési eredményein meg is látszik a megelőző elméleti és gyakorlati továbbképzés!

Az éves tervezés Mind az év végi számvetés, mind az új évad gondos tervezése szükséges az eredményes méhészkedéshez. M i szükséges az éves tervhez? Ismerje a méhész az állomány állapotát: elegendő-e a lépkészlet, milyen korúak az építmények, sok-e a selejtes lép? Milyen minőségű, elegendő-e a téli eleség, méhvel tömöttek-e a léputcák, ki tud-e fejlődni a méhcsalád főhordá-sig, milyen teljesítményű és korú az anya, egészségesek-e a családok? Megvan-e minden eszköz a termeléshez, jó helyen van-e a méhes?

Tervezőmunkánk során számoljunk az új körülményekkel, lehetőségekkel. Gondoljunk mindjárt az egyre változó méhlegelőkre, a fogyatkozó akácerdők teherbírására. Csak a biztos területeket vegyük számításba! Sok függ attól is, milyen kapcsolatban állunk a helybéli és vándortanyai mezőgazdasági szakemberekkel, vezetőkkel.

Vessünk számot, hogy mennyire telik anyagi erőnkből. Mennyi pénzt tudunk ez évben befektetni anélkül, hogy háztartásunk megbánná. Készítsünk leltárt! Nyissunk füzetünkbe rovatot az anyagoknak, eszközöknek. Értéküket is állapítsuk meg reálisan, hogy a termelési tervben a mérce

171

24. kép: A kert sarkában meghúzódó, szerény méhesnek is nagy jelentősége van a helyi megpor-zásban! Különösen, ha a nagy méhesek már táblás legelőkre vándoroltak a taluból (Fotó: Földi Jánosné, Jászdózsa)

meghaladja majd a beruházott tőke kamatait, az értékcsökkenést és a vár ható befektetésre kerülő munkánk középmagas díját is! Már néhány csa Iádnál is megéri a tervezés!

Amikor a méztermelés tervét állítjuk össze, ne csak állományunk teher bírását, de a legelőjét is vegyük számításba (24. kép). Tervezzük meg a körülbelül szükséges anyákat. A férőhelyek figyelembevételével kalkuláljunk, hány családdal szaporítunk a jövő évben. Nagyobb állománynál ez könnyű, de magunk túlterhelése éppen itt szokott jelentkezni. Ne feledjük: a sok, apró, kölyökcsalád nem ér annyit, mint a feleannyi törzscsalád. Pró háljunk több termelési ágat is művelni. Vállalkozzunk eleinte kicsiben, ne hagyjuk figyelmen kívül az esetleges károkat sem. A kiadási és bevételi terv különbsége a várható haszon. Tervezésünknél maradjunk a valóság talaján. Csak annyi munkát ütemezzünk be, amennyit nagyobb megterhelés nélkül el tudunk végezni, mert a fárasztó robot elveszi a munka szépségét, megbontja a manapság laza kötésű méhészcsaiádok egységét, munkakedvét, anyagi egyensúlyát. Minden méhészeti munkában keressük a jót, az igazat, a szépet, környezetünkben pedig a békességet.

Ajánlott szakirodalom

limhá Edit: Vannai István magyar méhei keil|e I h Bfi 1 on, l'WK Hdthó Edit: Népi méhészkedcs a Jászságban I lobrw 011 l'MK Benedek. P. - Manninger S. - Virányi S.: Mc«poi/ilN mi t.t\fí méhekkel. Budapest,

1974 Cicairicis, G.: A méhészkedés gyakorlatú Hudflpwt, l '" '" Cserényi P: Emlékeztető. Méhészet, 1988 l 13 Huri i . luw Deák Gábor: Emlékeztető. Méhészei I 12 HudiDHl HMN Csaba Gy. - Koltai L. -Szakoktól I. RemoUé I ' / A inéhhctegségek

megelőzése és gyógyítása. BudapMt, \*>H*> Ilalmágyi L. - Keresztesi B. szerk.: A imMilrurin lln>t>i|» •! Horváth Jenő: Termelési módszel méheshnlhatl HlllUpi il l , J Hl Jand, J. - Vittek, J.: A méhpenipii ii-inn li .. - . i. II IWsony, 1969 Józsa Gy.: Viaszváros. Budapest, L984 Nyárády A.: A méhlegelö növényei Huk >i IVAl Oeser, G. - A.: Anyanevelés a nu-hevethi'ii llm!«|iMl |U ' Örösi Pál Z.: Kis méhészkönyv, Budapi ll I9Í ' örösi Pál Z . Méhek között. Budapest, I9M Szabó K.: Akácmézterme lésünk lóko/iUa vamliirMtMl Nudapi I I'Í'M Szabó K.: Akácméztermelés. Budapoit, I1""1

Szabó K.: A méhész műhelyében lliulapi i IY Vicze E.: Az alacsonykeretcs rukodnkapliti Ihulip I 1 1

Zsidei B.: Méhanyanevelós. Budapi I 1 1

1/3

Tartalomjegyzék

J A N U Á R

A m é h e k téli e l l e n s é g e i . . A m é h e k nyugalma A m é h e k a téli f é s z e k b e n , E l l e n ő r z é s i m u n k á k A m é h a n y a t é l e n A m é h c s a l á d o k téli pusztuW 1

M é h e i n k a t e l e i t e t ő b e n . . A téli k i r ö p ü l é s A g y ó g y l e p é n y kész í tése . In « 1 1

F E B R U Á R

M ű h e l y m u n k á k A kaptárép i t é s F ü s t ö l ő a n y a g a i n k A z a n y a r e n d e l é s K ihordás a t e l e l ő b ő l . . A z i tató A l e p é n y e z é s

M Á R C I U S

A t ö r z s l a p o k A futó v i z sgá la t A vadon kelt anya . Kora tavaszi méhlegcUÜ A s z á l l ó d e s z k a Tavaszi virágporpóiLr. Atkairtás tavasszal A z atkairtás e r e d m é r t y t l t O | i i" ' li III li ll > A Füstölőkről A f ü s t ö l é s módja . . K a p t á r f ü t é s á r a m m a l .

Az első tavaszi nagy vizsgálat 46 A tavaszi kaptárcserék 47 Az egészségügyi minta küldése 50 A méhek hasmenése 51 Gyógyszerek alkalmazása a méhesben 53 A méhek tavaszi serkentése 55 Emberegészségügy a méhesben 55 Méhesünk és a szomszédok 57 A méhek eladása, vásárlása 58

ÁPRILIS 59

A fészek bővítés 60 A kizápult fiasítás 60 Tavaszi építtetés 61! A virágporgyűjtés 62 Vándorlás füzesekbe 62 Növényvédelmi értesítések kérése 64 Méhek a gyümölcsösben 65 A bérmegporzás 66 A virágportermelés 67 Méhek a repcetáblán 68 A műlép beszerzése 72 A tavaszi álanyásság 73 A viaszmolyról 74 A tömlős költésrothadás 76 A méhlopásokról 77

MÁJUS 80

A vándortanya keresése 80 A családok felkészítése akácra 81 A májusi vész 83 A költésmeszesedés 841 Egy héttel akácnyílás előtt 85 Vándorlási előkészületek 89 A szállítás 9 0 | Munka a vándortanyán 92 A vándortanya elhagyása 92 A pergetés 931 A rajzás 951 Anyagondok akác után 98 Az anyával való bánásmód 100

176

JÚNIUS 102

A második akácon 102 A családok megosztása 103 A tartalék családokról 104 A csendes anyaváltás 105 A méhanyák tárolása 106 Szállított anyák fogadása 107 Az anyásítás 109 A méhcsalád fészke akác után 110 MéhlegelÖk akác után 111 Az édesharmat 112 Jó méz - rossz méz 113 A méhek sokoldalú hasznosítása 115 A lépes m é z termelése 116 A m é h p e m p ő termeléséről 117 Méhészeti szakkörök júniusi munkája 118

JÚLIUS 120

A méhanyák jelölése 121 MéhlegelÖk júliusban 122 Méhek a lucernásban 123 Egyéb nyári méhlegelők 125 A nyári serkentésről 126 Méheink és a nyári szúnyogirtás 127 A rablásról 129 Darazsak a méhesben 130

A U G U S Z T U S 132

Hazatérés a vándortanyáról 134 A hereűzés 135 Méhkasok átszabása 135 A méhek kábítása '38 Pókok a méhesben 139 Tisztaságot, rendet a méhesben! 140 A nyúlós költésrothadás 142 A méhszurokról 144

SZEPTEMBER 145

A kései etetés 146 A t ú l e t e t é s '47

12 177

Szeptemberi kezelés 147 A méhcsaládok takaróanyagai 148 A méhtetűről 149]

OKTÓBER 15 ll

A téli fészek 1511 A fészektakarás 1531 Takarás vándorkocsikban 154' Egyéb méhlakások rendezése 154 Betelelési megállapítások 156 Lépselejtezés 157 Raktározási munkák 158,

N O V E M B E R 1601

A zárthelyi teleltetés 1601 Műhelymunkák 163J A viaszolvasztás 1631 A viaszderítés 1651 Mézelő fák ültetése 166 i

D E C E M B E R 16W

A közösségi élet 168j Az önképzés 1691 Az éves tervezés 1711

AJÁNLOTT S Z A K I R O D A L O M 173

178

Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat Felelős kiadú dr. Gallyas Csaba igazgató

89.3204 Szekszárdi Nyomda Felelős vezető Benizs Sándor

Felelős szerkesztő dr. Fehér Erika Műszaki vezető Csákvári Attila

Műszaki szerkesztő Kovács Gábor A fedél Mészáros László munkája

Nyomásra engedélyezve 1989. december 18-án Megjelent 11,25 (A/5) iv terjedelemben

Mg 4607-f-9091