Váratlanul 323 pontot ug-rott a New York-i tõzsdeDow Jones-mutatója októ-ber 10-én, csütörtökön.Másnap, pénteken ismét fel-felé emelkedett, ezúttal 111ponttal nõt, amely újdonságvolt az elõzõ napok negatíveredményei után. Hatnapilassú esés végén, már a 15ezres határ alatt járt a Dow-mutató, amikor a váratlanfordulat bekövetkezett. Je-lenleg 15 237 ponton állunk,ami ugyan jó 400-al alattavan a néhány hete elértcsúcsnak, de ez legalábbmár pozitív tendencia.

A hirtelen növekedõ for-dulat oka egyszerû, a repub-likánus párt képviselõházicsoportja kompromisszu-mot ajánlott Obamának és ademokrata többségû szená-tusnak. Ennyi és nem több,elég volt a jó hírre éhezõNew York-i tõzsdének.

A tõzsdések mindenre -jó vagy rossz hírre - azonnalreagálnak. Mi pedig, az idõsnyugdíjasok, csak kapkod-juk a fejünket, ki tud jó dön-tést hozni, ha az amerikaipolitikusok Obama elnök-kel kezdve, makacsul ra-gaszkodnak a saját politikaielveikhez, vagy inkább rög-eszméikhez.

Idõközben az államiszektor egy része teljesen le-állt, az emberek jogosankérdezik, van-e szükségennyi embert fizetni akkor,amikor nélkülük is egész jólmûködik az ország. Remél-

jük, a politikusaink kijóza-nodnak, és elkerüljük apénzügyi katasztrófát.

Mirõl is szól a vita, a poli-tikai harc tulajdonképpen?Eleinte még csak az elnök ál-tal javasolt egészségügyi vál-tozás, az úgynevezett Oba-macare volt a probléma,amelyet tavaly ugyan mártörvénybe iktattak, de eztszeretné a republikánuspárt egy csoportja megvál-toztatni.

Idáig ez okozott problé-mát a liberális demokratákés a konzervatív republiká-nusok között. A patthelyzetazt okozta, hogy a felek nemtudtak megállapodni azamerikai adósságplafonemelésével kapcsolatban.

Mire a kedves olvasó ke-zébe kapja a legújabb Ma-gyarságot, már nyilvánvaló,hogy az amerikai politiku-sok kiegyeztek egymással.

De elég a megoldhatatlanpolitikai kérdések boncolga-tásából, az amerikai olvasóknapok óta mást sem látnak,hallanak a tévé és a rádió hí-reibõl. Inkább arról mesé-lek, hogy a minap itt, LasVegasban, egy mexikói ven-déglõben milyen finom ha-lászlét ettem.

Na persze, itt nem ma-gyaros szegedi vagy bajaihalászlét kell érteni, tisztá-ban is voltam azzal, hogy aSopa 7 Mares 7 tenger leve-se, más néven a Sopa deMariscos tengeri halleves.Chicagóban, a Californiaave. és a Cermak road sar-kán ismertem meg, még a'70-es évek elején, majd ké-sõbb megszerettem ezt akülönleges mexikói ételt,amelynek többféle kagyló,shrimp – magyarul garnéla-rák –, kicsontozott halfilék,vékonyka crab – kisméretûtarisznyarák – sokféle zöld-ség és csípõs paprikák adjáka különleges ízét.

Évekkel ezelõtt Chicagó-ban ezen a környéken volt aszínestévé-képcsövet felújítómûhelyem, ezért elég sok-szor élvezhettem ezt a kü-lönleges mexikói ételt. Pediga kiszolgáló személyzet kö-zül senki sem beszélt ango-lul, a kétnyelvû étlapról egy-szerûen arra a számra mu-tattam, amely a Sopa deMare szavakat jelölte.

Fiam is nagyon megsze-rette a mexikói konyhát,míg feleségem nem találtaelég higiénikusnak a ven-déglõt. A kockás mûanyagasztalterítõ tényleg nem volttúlzottan kellemes látvány,de az étel jónak bizonyult,és az árak a környéken la-kókhoz volt szabva.

Las Vegasban két ilyenmexikói étterembe látogat-tunk, az egyik a Main Stree-ten, közel a Charlestonhoz,kívülrõl szépen karbantar-tott, belülrõl tiszta, CasaDon Juan vendéglõ volt. Egybarátunk hívta fel rá a figyel-münket, s egy nap, amikor

arra jártunk, nejem terep-szemlére küldött engem.

Nagyon tetszett a pincér-nõk népviseleti öltözéke, ablúzok Kalocsa vagy Mezõ-kövesd színeit juttattákeszünkbe. A minket kiszol-gáló pincér többször is ér-deklõdött, hogy meg va-gyunk-e elégedve az étellel,gondoltam, talán még együveg sört akar nekem elad-ni. De nem, inkább az utánérdeklõdött, hogy milyenakcentussal beszélünk. Mi-kor megtudta, hogy magya-rok vagyunk, rögtönPuszkászra fordította a szót.

Jó érzés volt, LasVegasban a világ másik vé-gén Puskás Öcsirõl beszél-getni egy mexikói pincérrel.Kicsit dicsekedésnek is ve-hette, amikor elmondtuk:Puszkasz 1985-ben öt napiga vendégünk volt Chicagó-

ban. Püski Sándor NewYork-i könyvkiadó szervezteaz amerikai körutat PuskásFerenc, valamint Hámori Ti-bor újságíró és KárpátiGyörgy vizipólós olimpiaibajnok részére. Az út céljaHámori akkoriban megje-lent Puskás – Legenda és va-lóság címû könyve bemuta-tása volt. Sok érdeklõdõtvonzott a Puskás Öcsivel va-ló találkozás, bár végül kide-rült, hogy a turné anyagilagnem volt kifizetõ sem a szer-vezõ, sem pedig a résztve-võk számára. Ezt már nemkötöttük a mexikói pincérorrára. Az ebéd végén a ven-déglõ összes dolgozója kö-rénk gyûlt, mindenki Pusz-kaszról akart hallani. Nejemnem gyõzte kihangsúlyozni,hogy Puskás Öcsiben nem-csak egy kiváló sportolót,hanem egy tetõtõl talpig úri-embert ismert meg.

Puskás Öcsi igazi gour-mand volt, aki imádta a pa-rázson sült steaket, mindig a

belül rózsaszínût kedvelte,míg a két magyar vendégidegenkedve fordította el afejét a szerintük nyers hús-tól. Öcsi kedvenc spanyolétele a tenger gyümölcseibõlkészített Paella Valenci-ana volt. A jókora vasedény-

ben sáfránnyal ízesített rizs,kagylók, különféle rákok,halfilék, csirkemell és zöld-ségek sülnek illatozva.

Nálunk ilyesmit nem ka-pott, igaz, semmilyen külö-nös kívánsága nem volt.Amikor 1994-es vébére is-mét Chicagóba jött, a helyimagyarok által rendezettbankett után SebestyényJózsef Magyar Csárda ven-déglõjébe mentünk, egy kisutópartira. Ott zsíros ke-nyeret kaptunk, amit azegyik srác kent a friss ke-nyérre, de voltak – köztükPuskás Öcsi –, akik tunkol-tak a hagymás-zsírosedénybõl. Nem kifejezettengyomrot kímélõ fogás.

Egyébként épp ez juttattaeszembe a Szathmáry La-jossal kapcsolatos emlékei-met. Õ egykoron országo-san is híres szakácsmester, aThe Bakery nevû híres chi-cagói restaurant tulajdonosavolt.

Szathmáry 1996-ban, 77éves korában hunyt el, a TheBakery vendéglõjét 1979-ben zárta be. Egy interjúbanmondta: „70 éves vagyok,megérdemlem a pihenést.”Azután többet dolgozott,mint elõtte. Puskás Öcsiék1985-ben látogatták megSzathmáry vendéglõjét,ahol a két hírneves gour-mand, mi másról, mint amagyar konyháról beszél-gettek egymással. A sza-kácsmestert nem érdekelte afutball – bár Puskás nevét is-merte –, ezért inkább a más-napi fogásról folyt a diskur-zus közöttük.

Szathmáry Lajos angolnyelven írt receptjeit a Chi-cago Sun-Times címû napi-lapban publikálta, a cikkeitazután az ország több nevesújsága átvette. A 1996-os évelején kérdezte tõlem, hogyhajlandó lenne-e a Magyar-

K Ö Z É L E T – 9. oldal2013. november 9. – 46. szám –

CHICAGÓI KRÓNIKA

KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY

Harmath István

CHICAGÓI PROGRAMELŐZETES2013. november 16-án szombaton: Erzsébet – Katalin

bál. Elõtte este 6 órakor Szentmise, majd 7 órakor kezdõ-dik a bál. Fellép Budapestrõl a Tesók együttes. Szent Ist-ván Király templom.

(45-

47)

ság is közölni az írásait,ugyanis régóta tervez egymagyar nyelvû receptköny-vet az amerikai és kanadai

háziasszonyok részére,amelyben az itt kaphatóhozzávalókat ajánlja.

A recepteket, amelyek-hez minden esetben egy-egyérdekes sztorit is írt, lapunkaz 1996. január 27-én megje-lent számában közölte elõ-ször, majd a szerzõ halálaután, 1997. január 4-én azutolsót. Az egy év leforgásaalatt megjelent cca. 30 cikknem lett elég egy szakács-könyvhöz.

A Szathmáry-receptekvoltak az elsõk, amelybena szerzõ az itt és Kanadá-ban használt mérõeszkö-zöket és mértékegységekethasználta. A sütéshez pe-dig a hõfokot Celsiusban ésFahrenheitben is megadta,minden receptet a sajátkonyhájában, többször ki-próbált, mielõtt közlésreadta a cikkeit.

A Szathmáry-ügyetegyébként a Puskás-sztorimellett az juttatta az eszem-be, hogy az utóbbi hetekbenkezdték a tévében hirdetni aBurger King french fries né-ven elhíresült sült krumpli-ját. A legújabb hirdetés sze-rint az új sült krumpli –Satisfries – 40 százalékkalkevesebb zsiradékot tartal-maz, és 30 százalékkal keve-sebb kalóriát visz a szerve-zetbe, mint a konkurenciákáltal árult french fries.

Emlékszem, az 1970-asévek elején a 12-13 éves fi-am, a helyi Little league ba-

seballcsapatban játszott. Amérkõzések után a szurko-lásban elfáradt szülõk vittéka gyermekeiket hamburgertenni a közeli gyorsételeketkészítõ Burger King ésMcDonald's éttermekbe. Mimindig a Burger Kingnélkezdtük, ahol Whoppertrendeltünk, de a frenchfriesért a szomszédosMcDonald’shoz mentünk.

Szathmáry Lajos kérdez-te egyszer beszélgetésünkalkalmán: „Pista, emlékszel,régen milyen finom volt asült krumpli a McDonald's-nál? Akkor, amikor mégdisznózsírt használtak a sü-téshez. Azután jöttek az or-vosok és az egészségüggyelfoglalkozók, akik kijelentet-ték, hogy disznózsír mennyi-re veszélyes a szervezetre.Utána mindenki, már aMcDonald'snál is olajbankezdték sütni a krumplit.Persze, nincs semmi íze, va-gyis olyan, mintha a csoma-golásra használt styrofoam-ba harapnál.”

Elgondolkoztam azon,hogy Lajosnak mennyireigaza volt! Végül mostaná-ban már lehet hallani, a disz-nózsír nem is olyan egész-ségtelen, mint azt eddig gon-dolták.

Eddig még nem tesztel-tem a Burger King újdonsá-gát, a Satisfries néven árusí-tott sült krumplit, és ha visz-szaemlékszem a disznózsír-ban sütött emlékére, akkoregyhamar nem megyek ki-próbálni. Igaz, évtizedek ótanem járok junkfood étter-mekbe, nyolcvanhoz köze-ledve biztosan nem változta-tok ezen a szokásomon.

Végül gratulálni szeret-nék dr. Kismartoni Károlybarátomnak, aki a napok-ban kapta meg az 50 évesAranydiplomát a budapestiSemmelweis Orvostudomá-nyi Egyetem ünnepélyén.Kismartoni Károly szülész-nõgyógyász éveken át dol-gozott Chicagóban, és sokamerikai-magyar kisbabátsegített világra a hosszú pra-xisa folyamán.

A mexikói pincér is Puskást emlegette

Szathmáry Lajos, a híreschicagói szakácsmester

Puskás Ferenc

Az Aranydiplomát átvevõ két orvos: balról dr. Csaba András és dr. Kismartoni Károly

Szathmáry Lajos a legendásBakery vendéglõ elõtt

Lövésre lendül Puskás Öcsilegendás bal lába

A finom paella