4 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Sterio Károly: Gróf Széchenyi István lóháton. Színezett litográfia, 1857.Az Andrássy Manó rajza nyomán készült képena divatos, de kényelmes öltözködést kedvelŒSzéchenyi korabeli angol polgári ruhákban(kockás nadrág, széles karimájú, ún. kvékerkalap) látható, melyeket Londonban vásárolta-tott magának. A viselet ábrázolása hiteles, de a beállítás anakronisztikus, hiszen a háttér-ben a már elkészült Lánchíd látható, miközbena gróf még a híd építésének befejezése elŒtt a döblingi elmegyógyintézetbe került.

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

CSORBA LÁSZLÓ

Egy tiszteleti név nyomában

MIÉRT a

„LEGNAGYOBB”?

Amióta emlékezik az emberi közösség, azóta él a szokás, hogy a külön-

leges teljesítményt kitüntetŒ nyelvi formákban ismerik el a kortársak

vagy az utókor. Már a homéroszi eposzokban megjelenik az állandó, dí-

szítŒ jelzŒ – görög–latin kifejezéssel: epitheton ornans –, hogy hıséges

kísérŒként jelezze az olvasónak valamely személy vagy jelenség külön-

legességét, fontosságát. Történelmi szereplŒk is e mintát követve

kaphatnak tiszteleti nevet, amely sokszor „ércnél maradandóbb” em-

lékmıve lesz alkotó – vagy nagy néha romboló – tehetségüknek.

A magyar történelmi emlékezet is így keresztelte el Anjou I. Lajos királyt

„nagy”-nak, Hunyadi Mátyást „igazságos"-nak, Zrínyi Miklóst „szigetvári

hŒs”-nek, Simonyi óbestert a „legvitézebb huszár”-nak. Most a talán

leghíresebb magyar tiszteleti névnek eredünk nyomába. Miért és hogyan

kapta meg egyik honfitársunk azt a nevet, melynél szebbet magyar

ember nem kaphat soha? És miért hívjuk így még ma is, több mint másfél

évszázaddal a „keresztelŒ” után?

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

4 ∞

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

EGY NEVEZETESMEGYEGYŰLÉS

1840. november 19-én fontos kérdés-ről tanácskoztak nemes Pest várme-gye közgyűlésének tagjai. Ezen a na -pon emelkedett szólásra a háromévibörtön sápadtságát még az arcán vi-selő Kossuth Lajos, hogy köszönetetmondjon az ellenzéki vezérmegyéneka kiszabadításáért folytatott áldozatosés kitartó küzdelemért. Az eseményekvisszanyúltak 1837 tavaszára, amikora Habsburg Birodalom politikai veze-tése – Klemens Lothar Metternich kan-cellár irányításával – megelégelte a pol-gárosodásért és a nemzeti önrendelke-zésért küzdő magyar reformellenzéksikereit, és úgy döntött, fizikai terror-ral állja útját ellenfeleinek. Előbb az el-lenzék népsze rű országos vezérét,Wesselényi Miklóst hurcolták fogság -ba és vádolták meg hűtlenséggel, majdletartóztatták az országgyűlési ifjúsághangadóit, elsőként vezetőjüket, Lo-vassy Lászlót. Ezután a modern politi-kai köz véle mény megteremtésébenkulcsszerepet játszó Kossuth Lajosrakerült a sor, aki éppen belekezdett újlapja, a megyei és a városi politika hí-reit egybegyűjtő Törvényhatósági Tu-dósítások országos terjesztésébe.

A hatalmas lendülettel elindított ter-rorpolitika azonban végső soron nemérte el célját. Az ellenzék éppenséggelerőt merített abból, ahogyan vezéreikeményen ellenszegültek az igazságta-lan vádaknak és a kíméletlen üldözte-tésnek. Amire azonban a Deák Ferencvezette országgyűlési ellenzék elérte abebörtönzöttek szabadon bocsátását,

sok minden meg vál tozott. Wesselényitsúlyos szembaj támadta meg, és ígykényszerűen fel kellett adnia továbbiközéleti tevékenységét, szegény Lo-vassy pedig beleőrült a börtönben ki-

állott szenvedésekbe. Kossuth azon-ban újult erővel tért vissza a politikaiküzdőtérre. A szólásszabadság védel-mében becsülettel végigvívott harcaekkor már országos tekintélyt szer-zett számára, ezért gyűltek össze szépszámban a megyei urak is, hogy meg-hallgassák köszönő szavait.

A beszéd adott pillanatában azutánelhangzott a következő, nagyszerű mon -dat: „valamint egy nagy és fontos téren

a setétséget utálni már megtanultukvolt fényvillogással ama férfiúnál, kinélszázadokon ható eredményekben semnem többet, a nemzet úljonszületésénsikeresben munkást, egyszóval kinélnagyobb magyart nemzetem évköny-veiben nem ismerek, s kinek nevét, aSzéchenyi István nevet csak buzgó há-lával és hű lelkesedéssel emlegetendiminden magyar, amíg lesz magyar.”

A teremben erre kitört a tapsviharés az ováció – tanúskodik róla számoskortárs beszámoló. És nemcsak a táb-labírák éljeneztek, hanem a karzat is,annak ellenére – tehetjük hozzá –,hogy néhány héttel korábban a gróf apesti ifjúságot leckéztető írást tettközzé a Társalkodóban.

Mindenki örült tehát – kivéve az,akire e szép szavak vonatkoztak. Eztolvassuk Széchenyi aznap esti naplóbe-jegyzésében: „Kossuth megragad egyalkalmat, hogy a legnagyobb magyar-nak nevezzen. Dübörgő, hosszú tetszés.Én nem indulok meg. Később: Kossuth-nak, »Miért emel olly magasra, holnem tarthatom fel magamat.«”

Kijózanító pillanat – a történelmi le -gendáriumban megőrzött kép, a re-formkor két óriásának szellemi-ér-zelmi találkozása helyett kínos feszen-gés. A tudományos kutatás ma márpontosan feltárta, miért is nem örülta gróf e kitüntető elnevezésnek. Kos-suth ugyanis beszédében nem Széche-nyi apoteózisát kívánta elzengeni,hanem a maga életútjának a reformok-kal való összekapcsolásáról szólt, ésennek során említette meg a másikhalhatatlan érdemeit. Szinte népmesei„technikával” mutatta be önmagát

…kinél nagyobb magyart nem-zetem évkönyveiben nem is-merek, s kinek nevét, a Széche-nyi István nevet csak buzgóhálával és hű lelkesedéssel em-legetendi minden magyar, amíglesz magyar.”

Nn

Nn

»Miért emel olly magasra, holnem tarthatom fel magamat.«”

Nn

Nn

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™A Lánchíd építésének elsŒ tele. Barabás Miklós akvarellje, 1841.A kép bal oldalán látható, oszlopos készülékek azok a cölöpverŒgépek, amelyekkel a hídpillérek alapját adó szlavóniaitölgyfa cölöpöket a folyóágy talajába beleverték.

mint „érdemtelen hír- s névtelen ho-mályos polgárt”, aki barátai segítségé-vel a reformok pisla mécsesét „egykis szövétnekké növelte, mely leg-alább annyi világot adott, hogyéreznők mellette, mi borzalmasnem jó e térszakon is a sötétség”.Mintha csak a mesebeli kisbojtárthallanánk, aki nekivág a nagyvilágnak, hogy meg küzd jön a házat-hazát fenyegető ellenséggel. Nemkétséges, hogy a börtönt megjártlapszerkesztőnek minden erkölcsialapja megvolt ahhoz, hogy az át-alakulás ügyét sajátjaként mutassabe. Ám miközben magáról beszélt,ekkor említette meg – méghoz zá múltidőben! – Széchenyit, és így lényegé-ben felül- (és kívül-) emelte őt a refor-mokért küzdők táborán.

A lélekemelő szavak kísérete nemtetszett tehát a grófnak; az, hogy ittvégső soron nem róla volt szó, nohaőt dicsérték; hogy példakép már csu-pán, s nem a napi küzdelmek vezérevagy legalábbis osztályosa. Emiatt to-vább növekedett Kossuth iránti ellen-szenve – miközben maga a „kereszt-apa” hamarosan megismételte és ígytovább nyomatékosította kijelentését1841-ben megjelent, Felelet című röp-iratában, amelyben Széchenyinek aPesti Hirlap modorát támadó írása,A kelet népe érvelésével vitatkozott.Ebben írja, hogy „Ki korán jő, isoláltan[elszigetelve] áll, ’s az egyedülállónaklépteit maradandó hatás nem követ-heti. […] A’ ki későn jő, fényes nappalgyújt világot, ’s még hálát adhatunk,ha működése csak haszontalan. […]Gróf Széchenyit a’ kor szükségeinek ha-

talma alkalmas perczben ragadta meg.Ő korának nyelvévé lőn; ő a nemzetjobbjai gondolatának szavakat adott.És hatásának titka itt fekszik. […] Ujjaita’ kornak üterére tevé, és megértettelüktetéseit. És ezért, egyenesen ezérttartom én őt legnagyobb magyarnak.”

A röpiratot olvasó kortársak termé-szetesen pontosan ismerték a két poli-tikus közötti feszültséget, sőt, talán aztis megérezték, hogy a pesti megyegyű-lésen elmondott beszéddel immár a re-

formerek új nemzedéke, az 1840-esévek programadói jelentkeztek be a

politikai arénába. Ez azonban az elne-vezés terjedésében nem okozottfennakadást. A közvélemény örültaz alkalomnak, hogy lelkesedhetSzéchenyiért, és hamar kikopottaz emlékezetből a beszéd konkrétkontextusa. Aki csak hallotta a dí-szítő és elismerő jelzős szerkeze-tet, úgy vélte, Kossuth éppen aztfogalmazta meg, amit Széchenyi-ről mindnyájan gondoltak és elis-

mételve most ki is mondtak. És azelnevezés elindult máig töretlen hó-

dító útjára.

A MAGYAR „CIVILIZÁTOR”

De miért is érezték úgy a kortársak,akik az elnevezést felkapták és terjesz-teni kezdték, hogy az igazat hallják,hogy Széchenyire valóban illik ez a fo-kozhatatlan elismerést tartalmazó ál-lítás? Két tényező kölcsönhatása érvé-nyesült: a gróf valódi tetteinek ésannak a korai kultusznak a hatása erő-sítette fel egymást, amely az államfér-fit az 1820-as évek közepétől kezdvekörbevette és népszerűsítette. Mind-két tényező a korabeli nyilvánosság-ban a lehető legszélesebb körben ter-jesztette a gróf tevékenységének esz-méit, tennivalóit és eredményeit. Ámnemcsak a részletek gazdagsága ha-tott, hanem az összefüggések felisme-rése is: a közönség ekkorra már meg-értette, hogy Széchenyi zsenialitásaéppen ebben mutatkozik meg. A grófugyanis jóformán egyetlen reformja-

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Kossuth Lajos. A Pesti Hirlap szerkesztŒje, Széchenyimunkásságának méltatója, tiszteletinevének kitalálója, majd a reformoktartalmáról és a politika modoráról

folytatott vitákban fŒ ellenfele.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

A Pestet Budával összekötŒ hajóhíd, a háttérben a Lánchíd már épülŒ, Pest oldali pillérével. Barabás Miklós akvarellje, 1843.

Barabásnak a Duna-part átalakulását bemutató akvarelljei nemcsak szépségükkel hatnak, hanem egyben hıséges képi dokumentumai

Széchenyi pesti tevékenységének.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

vaslatot sem talált ki saját maga. Az őerőssége annak felismerése volt, hogyez a sok tucat lenyűgöző alkotás mi-képp tudja a legszorosabb kapcsolathá-lóban erősíteni egymást, és összessé-gük, szerkezetük miként rajzolja elénka modern Magyarország új arculatát.

„Közepesülni" kell, vagyis nemzeticentrumra van szükség – hirdette agróf –, ahol összetalálkozhatnak a vál-tozásra törekvő erők, ahol eszmecse-réjükből modern, kritikai közvéle-mény születik, amely megvitatja a te-endőket és ellenőrzi azok végrehajtá-sát. Ez a központ nemcsak szellemi,hanem fizikai helyszín is, ahová odakell csábítani a honfitársakat.

Így lóverseny kell, a lótenyésztésgazdasági és katonai érdekein túl fő-

képp azért, hogy az arisztokrácia és avagyonos réteg ennek révén is össze-gyűljön, és mind több legyen az „esz-mesúrlódásra" az alkalom. Casino kell,tulajdonképpen klub, mint Angliában,mert az a politikai informálódás és vé-leményalkotás ideális helyszíne. Szabá-lyozni kell a Vaskapunál a Dunát, hogya folyó ne legyen „vak zsák" többé,hanem hullámain a hajók elérjék a ten-gert és Isztambult, és így Pest lehessena Kelet-Európa és a Balkán felé irá-nyuló nyugati anyagi és szellem ex-port grandiózus elosztóállomása. Hídkell, hogy a középkorias elkülönültsé-güket még őrizgető városkákból a gaz-dasági forgalom és a közlekedés fellen-dülése révén nagyváros és mindezekvégső folyományaként igazi magyar fő-

város – Budapest! – szülessen, amely-nek gazdasági ereje akár az egészHabs burg Birodalom uralkodói centru-mát is átcsábíthatja Bécsből a magyarDuna partjára. És emiatt is óbudai ha-jógyár kell, meg hengermalom, fönt, aGellért-hegyen Nemzeti Pantheon, aDuna-parton Nemzeti Színház, gőzha-józás a Balatonon, selyemhernyókattápláló szederfasorok a falvak főutcáin,a szintén Angliában megismert, folyó-vizes tisztálkodási készülékek a kasté-lyok, polgárlakások, parasztporták fo-lyosóvégein, gázvilágítás, azután csó-nakda és egészségnevelő sportintéz-mények – nem volt olyan szeglete ama gyar világnak, ahová ne ajánlottvolna valami újat és nagyszerűt a ma-gyar „civilizátor”.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

A Lánchíd. George II. Hawkins színes litográfiája, 1840-es évek.A Lánchíd a maga korában a legmodernebb technikával épült, de Széchenyi nemcsak ezért voltbüszke rá, hanem kezdettŒl az új Magyarország szimbólumának tekintette. Pesti lakását is úgyválasztotta meg, hogy ablakaiból folyamatosan figyelemmel kísérhesse az építési munkálatokat.A speciális szereléseket részben angol szakmunkások végezték, akik szabad idejükben segítettékSzéchenyit abban is, hogy meghonosítsa a modern evezŒssportokat a pesti Dunán.

EGY NEMZETET MEGTARTANI

Ezt a nagyszerű, komplex látomástugyanakkor összefogta egy még tá-gabb gondolatkör: a magyar nemzetrőlmint ideális közösségről formálódó né-zeteinek összessége. A haladás civiliza-torikus eszméit belső indíttatásból el-sősorban a magyar nemzet mint az őszámára elsődleges közösség életviszo-nyainak fejlesztése érdekében konkre-tizálta. Az ember társas lény, csak cso-portban képes emberként létezni, ésmiként az közismert, a 18. század kö-zepe táján az európai társadalmak tör-ténetében egy új közösségtípus kez-dett kialakulni, amelyet a kortársak –középkori eredetű, de változó értelműkifejezéssel – nemzetnek neveztek el.

Természetesen mindig is létezettegy-egy csoport számára az az élmény,hogy őket összekötheti a nyelv, a lét-fenntartás, az átélt tapasztalatok (tör-ténelem), továbbá annak közössége,ahogyan mindezt a csoport tagjainaknevelési stratégiáiban, szokásaiban stb.áthagyományozzák utódaikra. A né pek(etnikumok) összetartozási élményeazonban – alighanem a polgári átala-kulás részeként és eszközeként jelent-kező, új típusú kommunikáció hatá-sára – most felerősödött, sokkal szo -rosabbá vált, még mélyebben tudato-sult, új vonásokat vett fel. Széchenyinemzedéke persze ezzel a csoportpszi-chológiai folyamattal még nem volt,nem lehetett tisztában, így a maga ma-gyarságát nem történeti jelenségként

élte meg, hanem ugyanolyan terem-tett adottságnak tekintette, mint atöbbi nemzet létét, voltaképp az egésztermészeti környezetet körülöttünk –a világot, ahogyan azt a Bibliában leír-tak szerint az isteni gondviselés a sem-miből létrehozta.

Mivel azonban a nemzet mint új kö-zösségtípus mintája az egyik legősibbközösségtípus, a vallásos csoport, kez-dettől megvolt annak a lehetősége,hogy a nemzet tagjai az új közösségiszolidaritást, a nemzeti érzést nem-csak ősi örökségnek, hanem valami-képpen feladatnak is tekintsék, ame-lyet ugyanolyan erkölcsi kötelesség tel-jesíteni, mint a Szentírás bármely másmorális parancsát. Nos, Széchenyi ha-zafiságának, – a gyermekkori környe-

zet ezer öntudatlan mozzanatában,azok identitásformáló azonosulásai-ban rögzülő – nemzeti érzésének alig-hanem ez volt a legerősebb sajátos-sága: izzó erejű erkölcsi elköteleződésés felelősségvállalás annak az isteniküldetésnek a beteljesítésére, melysze rint ha egyszer létrehozta a magyarnemzetet, akkor annak sorsán, sorsajobbításán az arra hivatottaknak mun-kálkodniuk kell.

Széchenyi így fogalmazta meg eztA kelet népe lapjain: „Az emberiségnekegy nemzetet megtartani, sajátságaitmint ereklyét megőrizni s szeplőtelenminéműségében kifejteni, nemesítenierőit, erényeit, s így egészen új, eddignem ismert alakokban kiképezve, vég-céljához, az emberiség feldicsőítéséhezvezetni: kérdem, lehet-e ennél mindenkesertől tisztább érzés; hacsak minthangya íly megdicsőítéshez egy parány-nyal is járulhatni, van-e ennél emberekközt, kiktől lelki örömök el nem zárvák,édesb osztályrész?” A hazaszeretet te -hát az isteni világtervnek az az „ener-getikai egysége”, amely az egyes nem-zetek – mint az emberiség egyen-rangú részei – fejlődését mozgatja,előbbre viszi. Ahogy a Világban ponto-san kifejtette: „Minél többet s mélyeb-ben tekinték a múlt idők rajzába, melyleghívebb tükre a jövendőnek; minéltisztább világban kezdém látni a jelen-kor eseteit: annál erősb hitté vált keb-lemben, hogy a munkásságnak legna-gyobb rugója a honszeretet, a munkás-ságnak legbi zonyosb követője a gaz-dagság, erő s erény, s hogy így aköz gyarapodás, nem zeti súly s lakosoktiszta erkölcse honszeretetből fakad leg -inkább.”

Széchenyinél a haza és haladás gon-dolata számos ponton, roppant ere-deti alakzatokban kapcsolódott össze.Példák százai helyett idézzünk egyet.Mindennapi öltözködésében példáulelőnyben részesítette a kényelmes éscélszerű nyugati divatot a kockás nad-rágtól a széles karimájú kvéker kalapig– így ábrázolja őt Sterio Károly híresakvarellje is a Duna-parton. Ám eköz-ben ugyanilyen műgonddal törekedett

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Széchenyi István képmása, a háttérben Pest-Buda látképe a tervezett Lánchíddal.Szabó Gyula olajfestménye, 1843.A Franz Eybl egy évvel korábbi portréját felhasználó kép az elsŒ olyan ábrázolás, amely a grófot együtt mutatja legjelentŒsebbalkotásával.

a báli divat „megmagyarosítására” is!Az 1839. évi farsangi bálra emlékezőPodmaniczky Frigyes följegyezte, hogya táncszünetben Széchenyi így fordultkörnyezetéhez: „»Hanem, uraim, külö-nös dolog előttem, hogy itt szebbnél-szebb idegen táncokat táncolnak, de alegszebb táncot, a mi magyar táncun-kat nem!« – »Nincs a tánc-ordnungban[táncrendünkben]!« – szólt egy erőshang a sokaságból. – »Éppen az a hi -ba! – válaszolta a gróf arra fordulva,hon nan a hang jött –, s én nem értem,miért ne lehetne itt a magyar táncotszintúgy járni, mint azokat a többie-ket? «” A fiatal Orczy István báró azon-nal „vette a lapot”, és előbb elroptaszólóban, majd a testvérével mutatottbe egy tüzes csárdást. Széchenyi – foly-tatja Podmaniczky – „midőn a fiatalbáró gyönyörű húgával ily szépen és né-piesen járták el a magyar nép táncát,s az éppen olyan volt, milyennek ezt őóhajtotta, boldog volt, s vastag sze-möldjei s bajusza dacára is meglátszottarcán a gyönyörködésnek és teljes elé-gültségnek és egy előre sejtett siker éselégtétel érzetének kifejezése. Számí-tása sikerült. Ritkán láthatták őt oly de-rült arccal. A gróf nyájas szavakkal kö-szönte meg az ifjú bárónak szívességét,

s vele kezet szorítva mondá: »Ez az éntáncom.«”

A kortársaknak tehát az volt a ta-pasztalatuk, hogy a kivételes áttekintő -képességű, komplex szemléletű, krea-tív ötletekkel teli zseni mély erkölcsielköteleződéssel szentelte életét a ma-gyar nemzet mint a számára isteni kül-detéssel kijelölt közösség fölemelésére.Ezt az 1830-as években közismertnekszámító tényt és közösségi élményt fo-galmazta meg különleges nyomaték-kal Kossuth nyelvi telitalálata, így pil-lanatok alatt elterjedt és közkedvelttévált a hazai nyilvánosságban.

MIT GONDOLT AZ

UTÓKOR?

A „legnagyobb magyar” tiszteleti névtermészetesen nem maradt volna fenna születésétől máig eltelt 176 eszten-dőben, ha az újabb és újabb nemzedé-kek Széchenyi-képében nem éltekvolna tovább vagy éppenséggel nemszülettek volna frissen olyan vonások,amelyek újra és újra hitelesítették eztaz állítást. Pedig kultusza, amely máréletében övezte, a dualizmus korai idő-szakában nem kapott újabb lendületet,

mert a bécsi udvarban mindig is ma-radtak fenntartások a gróffal szemben.Bár budapesti szobrára már a halálaután néhány nappal megindult a gyűj-tés, éppen húsz esztendő telt el, mireEngel József alkotását felavathatták azAkadémia palotája előtti parktükörben.

Az ezekben az években mindenturaló ún. közjogi kérdés – röviden: Ma -gyar ország viszonya Auszt riá hoz –Deák és Kossuth alakját emelte a kö-zéppontba, előbbi a kiegyezés védel-mezőinek, utóbbi a kritikusainak letta vezére, majd szimbóluma. Hogy Szé-chenyi gondolati öröksége révén új po-zíciókat lehetne találni e régi vitában,csak a századforduló után került ahazai szellemi élet homlokterébe,olyan méltatók tollán, mint például ifj.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 11

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Széchenyi István Béla fiával megtekinti

az épülŒ Lánchidat.Sterio Károly színezett litográfiája.

A mıvész az 1850-es években készítettelitográfiáját, Andrássy Manó korábbi rajzaalapján. A kép azt sugallja, hogy Béla már

gyermekként részese lett apja mítoszának, ami azért lehet fontos, mert a fiatal grófot

titkos hazafias reménykedés övezte az önkényuralommal szemben állók körében.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

12 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

A nemzet legelsŒ napszámosa. Werfer Károly

mınyomdájából, 1860

Andrássy Gyula. Ezt a lehetőséget az-után a két világháború között nagy ha-tású koncepcióvá formálta Szekfű Gyu -la, a korszak reprezentatív történésze,aki a trianoni katasztrófa magyaráza-tának szánt nagy jelentőségű munkája,a Három nemzedék lapjain a grófotszembeállította a 19. század liberálispolitikai csoportjaival, és egyenesenminden idők magyar politikája téved-hetetlen útmutatójává, megfellebbez-hetetlen erkölcsi mércéjévé avatta.

A második világháború után azon-ban fordult a kocka. A szovjet segítség-gel hatalomra kerülő kommunista cso-port felismerte, hogy a szimbolikus po-litika szintjén múltat kell magának ta-lálnia, vagyis törekvéseinek szer veselőzményt kell keresnie a magyar tör-ténelmi hagyományban. A jól megvá-lasztott múltnak ugyanis azt kellett su-gallnia, hogy képviselőjének hatalomrakerülése nem idegen fegyverek erősza-kos műve, hanem történelmi szükség-szerűség volt. Széchenyi ekkor e sze-repre nem jöhetett szóba, részben agyűlölt Horthy-korszakban kialakultkultusza miatt, de azért sem, mert a„munkások és parasztok államának”hogyan is lehetne egy arisztokrata apolitikai példaképe. Így a Moszkvábólhazatérő kommunisták inkább Kossu -thot választották, pedig vele is voltaksú lyos „bajok”: egyfelől nem volt elég -gé „osztályharcos”, másfelől a függet-lenségért folytatott küzdelemmel is kí-nosan összeforrt a neve. Kossuth sze-mélyének kisajátítása tehát csak durvatörténelmi hazugságok kitalálásával éserőszakos sulykolásával együtt volt le-hetséges, így többek között azzal is,hogy Széchenyiből ellenpontként sö -tét hazaárulót kellett csinálni.

A manipuláció azonban nem tudtatönkretenni Kossuth valódi örökségét:1956-nak vezérlő csillaga lett a függet-lenségért harcoló, demokratikus gon-dolkodású államférfi. Őt tekintetteNagy Imre is politikai példaképének.A forradalom leverése után így megpe-csételődött Kossuth sorsa: az új re-zsim sem Rákosiék „hamis”, sem NagyImre „igaz” Kossuthját nem használ-hatta fel múltkereső céljaira. Új hősö-ket kellett találnia. Így került a képbeismét Széchenyi, akiről 1960-ban, halá -lának centenáriumán újra engedélyez-ték a megemlékezést. Történészkörök-ben ekkor már feléledt az igény, hogyújra foglalkozni lehessen a „legnagyobbmagyar” életművével. A pártközpont-ban pedig ráeszméltek arra, hogy Szé-chenyi megünneplésével két legyet is

üthetnek egy csapásra: egyfelől kapórajött a gróf bírálata az úgymond meg-gondolatlan, „rossz forradalmár” Kos-suth ellen, másfelől pedig újra aktuálislett a „magyar civilizátor” mítosza.

Mint tudjuk, a levert forradalomraadott reakcióként elindult a kádáristakísérlet egy „élhetőbb” szocializmus ki-alakítása érdekében. Ebben a helyzet-ben a hatalom jól használhatott egyolyan történelmi személyiséget, akiegykor azt mondta: ne foglalkozzunkazzal, hogy egy nagy birodalomba tar-tozunk – törődjünk csak a magunk há -za tájával, itt csináljunk korlátozottmodernizációt, jobb életkörülménye-ket stb. Azt hiszem, nem túl nehéz ki-találni, kire kellett emlékeztetnie en -nek az „új” Széchenyinek…

1960-ban tehát újra tarthattak aka-démiai megemlékezést a gróf haláláról,könyvek jelenhettek meg róla, meg -kezdődött „politikai” rehabilitációja.Ez a korlátozott új Széchenyi-kultuszazután végigkísérte az egész Kádár-korszakot. Ebbe például jól illeszke-dett, hogy az új gazdasági mechaniz-mus propagandájában is megjelent are former Széchenyi alakja.

A hatvanas években már alkotó -ereje teljében lévő történészgenerációfelismerte, hogy a politika oldalárólmegnyílt egy lehetőség, és azt gondol-ták, hogy ha Széchenyit ebben a sze-repkörben mutatják be, az valamiképpideológiailag erősíti a Moszkvától füg-getlen magyar „út” esélyét, és így átté-telesen az egész magyar társadalomjobb életlehetőségeit szolgálja. Sőt,Széchenyi itt egy még szélesebb össze-függésbe is beleilleszkedett: ekkoribanindult meg a Habsburg Birodalom, akiegyezés és a dualista rendszer átér-tékelése. Az ötvenes években Deák mű -vét még az imperialistákkal kötött sö -tét alkuként ábrázolták. A gazdaságtör-téneti kutatások új eredményeinek fi-gyelembevétele azonban megalapoztaa kiigazítást: immár azt hangsúlyozták,hogy az alkukötés mélyebb összefüggé-sek felismeréséből fakadt, és valójában1848 követeléseiből csak annyi volt re-álisan elérhető, amennyi 1867-ben meg-valósult. Ez megint csak kapóra jött apártközpont illetékeseinek: azt sugallta,hogy Magyarország nem önmagábanmodernizálódik, ha nem egy nagyobbegység részeként. Ezt pedig lehetettúgy is érteni, hogy a nagyobb egység aKGST és a szovjet birodalom, amelybebeletartozunk. A történészek tehát jó-hiszeműen úgy érezhették, hogy ha aztbizonyítják, milyen kiváló esélyei és

eredményei voltak a magyar moderni-zációnak a Habsburg Birodalmon belül,és milyen nagyszerű volt Széchenyikoncepciója, aki nem akart ütközniBéccsel, azzal a kádári Magyarországonélők esélyeit is javítják: lám, nem kon-frontálódunk Moszkvával, és mégis el-viselhetőbb világban élünk, mint atöbbi szocialista ország lakói.

Ez a lendület persze néha kissé„meg hegyezte” a tollat. Nem kétséges,hogy Széchenyinek és Kossuthnak ren-geteg vitája volt egymással és nagyonnem szerették egymást. De ezt a vitáta történészek és közírók egy része to-vább élezte, érzelmileg is túlszínezte,sokakra rákényszerítve a döntést: csakúgy lehet az egyiket elismerni, haugyanakkor gyűlöli a másikat. Ez pe -dig nyilván nagyon jól jött azoknak,akik az ’56-tal azonosított Kossuthotháttérbe akarták szorítani a magyarközgondolkodásban. Azok, akik maSzéchenyi egykori vitaellenfelét bánt-ják, és azt hiszik, alábecsülése minden-képpen szükséges ahhoz, hogy a gró-fot nyugodt szívvel tisztelhessék, saj-nos nem is sejtik, hogy voltaképp mégmindig a rég letűnt pártközpont ma-nipulatív akaratát hajtják végre...

A Kádár-kori Széchenyi-kultuszegyéb ként hamar kinőtte a hatalomszabta kereteket, mert még a róla el-nevezett szocialista brigádok szövet-sége is olyan értékeket hirdetett és ér-vényesített, amelyek végső soron akorban jól ismert „áthallásos” beszéd-del kritizálták a pártállami diktatúrasilányságait, ostobaságait és emberte-lenségét. A rendszerváltozás óta pediga Széchenyi-tisztelet új lendületet vettés napjainkban is dinamikusan terjed.

xÁttekintve a „legnagyobb magyar” tisz-teleti név eddigi 17 évtizedének törté-netét, megállapíthatjuk, hogy majdminden korszakban olyan Széchenyi-képnek szolgált jelzőjéül, amelyneknemhogy csökkent volna, csak továbbfokozódott a ragyogása. Egyedül asztálinista diktatúra idején, az 1950-esévek első felében szünetelt állami kul-tusza és minősült „osztályellenség-nek”, ám ez csak még tiszteltebbétette nevét a diktatúra ellenfeleinek tá-borában! A magyar emberek máig tö-retlenül szeretik ezt az elnevezést, szí-vesen használják, mert egyetértenekArany Jánosnak a Széchenyi-örökségrevonatkozó, beteljesült jóslatával: „Nőt-tön nő tiszta fénye, / amint időben, tér-ben távozik.”

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 13