02 - Átkos Örökség

7/29/2019 02 - Átkos Örökség

http://slidepdf.com/reader/full/02-atkos-oeroekseg 1/215



2



3



1. fejezet

Semmi sem utalt közvetlen veszélyre. Silje és családja már évek ótaélt a Jéghegyek Népének völgyében.

A három gyerek vidám csivitelése visszhangzott a tó felett. Solhangja egyre határozottabban csengett, Dagé nyugodt és hűvös, a kicsiLive álmodozó volt.

A gyerekek a csónak sarkában ültek, Silje előttük, Tengel pedig azevezőspadon. A férfi feszülten figyelte őket, mintha bármikortörténhetne velük valami. Silje érezte, hogy fölösleges a férfiaggodalma, hisz a gyerekek fegyelmezettek voltak és tudtak magukra

vigyázni. Ugyanakkor megértette Tengelt. Még mindig furcsa voltszámára, hogy a hosszú, magányban töltött évek után hirtelen négy emberért tartozik felelősséggel, akik felnéznek rá és hisznek benne.Tőlük megkapta azt a szeretetet, amiről előtte álmodni sem mert.

Silje szívét melegség öntötte el. Rajta kívül kevesen tudták, milyennagyszerű lélek rejlik Tengel démoni külseje mögött.

Mindketten örömüket lelték a gyerekekben. Solbantombolt az életerő. Gyakran gondolt arra, hogy a kislány feje fölött sötét végzetként lebeg az ősök átka. Dag szőke,eszes fiúcska volt. A kicsi Liv pedig minduntalan utánoztanagyobb testvéreit. Siljét még most is meglepte, hogy mennyire hasonlít rá a kislány. A haja éppolyan fürtös ésdióbarna, talán csak kicsit világosabb, mint az övé,

4



pillantása félénk, de könnyen kapható a nevetésre.Képzelete is éppolyan csapongó, mint anyjáé.Környezetét benépesítette mesebeli lényekkel, kezébenéletre keltek a tárgyak, beszélgetett a fákkal... Silje

sejtette, hogy Liv élete hasonlóan kalandos lesz, mint azövé. Csak attól az egytől félt, hogy a túl érzékeny kislány nehezen védi majd ki a sors csapásait.

Nem szívesen nézett a gyerekek öltözékére. Sol márrégesrég kinőtte a ruháját. Dag mindig is Sol levetett ésátszabott holmijában járt. Sajnos a varrásban sohasem

jeleskedett. Livnek Tengel öreg nadrágjából és zekéjéből varrt valami hordhatót. A szomszédasszonyok gyakran köszörülték rajtuk a nyelvüket. Silje összekuporodott, legszívesebben elbújt

volna a szegénység elől.

Kivetették a halászhálót, a csónakot a part felé irányították.Meleg nyáreste volt, ezért hozták magukkal a gyerekeket is,akik persze lelkesedtek az ilyen kirándulásokért. Silje a völgyetövező hegyeket nézte. A lebukó nap fénye aranyvörösre festette

a szirteket. Pillantása megakadt a meredek hegyoldalbanhúzódó hasadékon.

– Tengel! Figyelj ! Azon a hágón esetleg nem lehetne átjutni?

A férfi követte felesége tekintetét.

– Inkább csak gondolatban. Voltak néhányan, akik szerencsét próbáltak. Nem ajánlanám senkinek. A gleccsermásik oldalára jut az ember, ahonnan meglehetősenfáradságos út vezet barátságosabb vidékek felé.

– Szóval te is megpróbáltad?

– Igen, sok éve már annak, hogy én is átkeltem. Akkormegfogadtam, hogy soha többé nem teszem.

A csónak megakadt a parti fövenyen, és a gyerekek márugrottak is volna, ha Tengel nem figyelmezteti őket időben.

– Várjatok – mondta határozottan, és a csemetéknek ennyielég volt. Hihetetlen tekintélye volt előttük, amelyetinkább szeretetével és melegségével ért el.

5



A kirakodásból mindannyian kivették részüket. Liv gyorsanelfáradt, nehéz volt még neki keresztülgázolni a szúrós

borókafenyők között. Tengel a nyakába vette. Sol és Dag pedigSilje mellett kétoldalt baktatott felfelé a dombon.

Sol töprengett valamin. Mindig vidám arca elkomolyodott.– Mondd csak, miért hívlak én Siljének, amikor Dag és Liv

mamának szólítanak?

Silje megfogta a kislány kezét.

– Hosszú lenne elmesélni. De te mindig is Siljének hívtál.

Erre már Dag is felkapta a fejét, Sol pedig tágra nyílt

szemmel folytatta :– Miért csúfolnak a gyerekek fattyúnak minket, Dagot ésengem? Nem értem, mit akarnak ezzel.

Silje elfehérdett.

– Semmi joguk nem volt hozzá, hogy ezt mondják – kezdteSilje, majd megállt egy pillanatra. – Azt hiszem, elég nagyok

vagytok már ahhoz, hogy megtudjátok az igazat. Te már

hétéves vagy, Sol, Dag pedig majdnem öt. Liv a maga háromévével, attól tartok, keveset értene az egészből. Tengel! –kiáltott a férje után.

– Igen? – kérdezte a férfi, amikor megállt a házuk alatt akertben.

– A gyerekeket fattyúnak csúfolják.

– Mit mondasz?

– Jól hallottad. Szeretnék végre hallani az igazat –mondta Silje izgatottan. – Kérlek, vigyázz Livre, amíg énelmondom nekik, amit tudniuk kell. Persze csak akkor, hate is úgy gondolod, hogy elérkezett az ideje.

Tengel kicsit tétovázott. Alaposan szemügyre vette a kétnagyobb gyereket.

– Talán jobb lesz, ha megtudják. Lefektetem Livet, aztán visszajövök. Nem, nem kicsi Liv! Szó sem lehet róla, hogy tovább maradjunk. Már leragad a szemed az álmosságtól.

6



Letelepedtek a patak partján. Silje hangját a vízhangos csobogása festette alá. A két gyermek figyelmesenhallgatta.

– Talán ott kell kezdenem, hogy nem én vagyok az igazi

édesanyád, Sol. És a tiéd sem, Dag. Az én édeslányom Liv, deremélem, hogy ennek ellenére ugyanúgy fogtok szeretni – fűztehozzá félve. – Igyekeztem, hogy egyikőtöknek se hiányozzon azédesanyja. Nagyon szeretlek benneteket, mintha ti is azédesgyermekeim lennétek, akár Liv. És - Tengel is így érezirántatok.

A gyerekek még mindig hallgattak.

Végül Sol szólalt meg bátortalanul.– Akkor Tengel sem lehet az édesapánk.

– Valóban, csak Livé. Mindig is Tengelnek szólítottad, Sol.

– De én nem. Én apának hívom.

– Igen, mert te nagyon kicsi voltál, amikor hozzánk kerültél. Sol már nagyobbacska volt akkoriban.

Ez most már zavarosan hangzik, ötlött eszébe Siljének ésmegpróbált érthetőbben magyarázni.

– Tengel és én mindig azt kívántuk, hogy bárcsak ti is azédesgyerekeink lennétek...

– De akkor ki a mi anyánk? – kérdezte elcsukló hangon azegyébként oly határozott Sol. – Csak azért vettetek el tőleminket, mert annyira akartatok?

Ez igazán jellemző Solra, mosolyodott el Silje. Megzavarjaóvatos magyarázatát és mindent a feje tetejére állít.

– Nem, nem így történt. Más az édesanyja Dagnak, ésneked is, Sol. – Nehéz volt elmagyarázni, hogy mi az igazság,Silje mégis érezte, ez az a pillanat, amikor a gyerekek ismegtudhatják, honnan származnak. – A te édesanyád, Sol,Tengel nővére volt. Úgyhogy Tengel valójában a nagybátyád.

Liv pedig az unokahúgod.Sol fészkelődni kezdett, szeme a távolba révedt.

7



– És mi van az anyámmal?

– Az édesanyád meghalt. Lelke az égbe költözött. A pestis vitte el. Apád is akkor halt meg, és a kishúgodat, Leonardátsem kímélte a szörnyű betegség. Csak kétéves voltál, amikor

rád találtam. Egyedül maradtál, éppúgy, mint én. Szükségünk volt egymásra. A valódi neved pedig, amit az édesanyádtólkaptál, Angelika.

A kislány egyre figyelmesebben hallgatta. Mindig annyira büszke volt nevére. Sol Angelika, olyan érdekesen csengett. Ésmost megtudta, ki nevezte el Angelikának.

Silje aggódó pillantásokat vetett a gyermek ruhájának

rövidülő ujjára. Már ez sem tart sokáig. Az anyag néhol márolyan vékonyra kopott, hogy inkább pókhálóra, mint emberiöltözékre hasonlított. De nem volt semmije, semmije, amibőlújat varrhatott volna.

Folytatta a történetet.

– Az anyád gyönyörű asszony volt, Sol. Hullámos hajacsillogóan fekete, mint a tiéd, a tekintete ragyogó.

Sol szeme megtelt könnyel.– De a te szemed világosabb, kislányom. Zöld, sőt néha

inkább sárgás, mint Tengelé.

Óhatatlanul eszébe jutott a Jéghegyek Népének átkos öröksége. Ez a néha vadállatiasan csillogószempár a kiválasztottság jele. Mi lesz veled, szegény gyermek?

– És az én anyám? – kérdezte türelmetlenül a kisfiú. – Megaz apám? – Hangjába sértődöttség vegyült, mintha ő ismeg lenne győződve arról, hogy Tengel és Silje elragadta aszüleitől.

Silje most érezte meg igazán, milyen nehéz helyzetbe került.Mégsem mondhatta el Dagnak, hogy az anyja kitette, hogy elpusztuljon. Közben a szűk ösvényen felbukkant Tengelalakja. A férfi jelenlétéből merített új erőt. Tengel letelepedettmelléjük a harmatos fűbe. Dag azonnal az ölébe mászott,mintha bizonyítani akarná, hogy mégis van apja. Silje

8



halvány mosollyal az ajkán folytatta.

– Az édesanyád, Dag, előkelő hölgy, bárónő. Semmit nemtudunk róla. Nem tudjuk, él-e még, hol lakik, mi a neve. Csak annyit, hogy nagy bajban volt valaha. Téged is akkor veszített

el. Én találtalak meg... A gyerekek tátott szájjal figyelték Siljét.

– Egy furcsa éjszakán kezdődött minden. Csikorgó hideg volt, és Trondheim fölött szinte lángolt az ég. Magamramaradtam. Szeretteimet elvitte a pestis. Éhes voltam, fáradt, ésnem volt hol álomra hajtani a fejem. Akkor találtalak meg, Sol.Halott édesanyád mellett kucorogtál. Magammal vittelek, mert

segíteni szerettem volna rajtad. Nem akartad otthagyniédesanyádat, de érezted, hogy velem kell jönnöd, különbenmár te sem élnél. Megérted, miért cselekedtem így?

Sol ünnepélyesen bólintott. Dag pedig komoly, kicsitszigorú hangján közölte:

– Syver is meghalt. Egész télen át őrizték a testét. És Ingát,meg Sveint is. Azóta már mind a hármukat eltemették.

Tengel bólintott.– Igen. Kemény volt a tavalyi tél. Ezek szerint

tudjátok, mit jelent az, ha valaki meghal és eltávozik közülünk?

A gyerekek valami igen-félét dünnyögtek, majd ismét Siljérenéztek. Várták a történet folytatását

– Melyik majort hívják Trondheimnek? – kérdezte Dag.

– Major? Trondheim egy nagy város a külső világban.– Miféle külső világban?

– Messze túl a völgyünket körülvevő hegyeken.

– Hát ott is van valami? – nézett a kisfiú szigorúan Siljére.

A két felnőtt egymásra pillantott. Csak most jöttek rá,hogy sohasem beszéltek a gyerekeknek a völgyön kívül elterülő

világról.– Még sok minden létezik a mi völgyünkön kívül – mondtaTengel. Mélyen érintette a gyerekek csodálkozása.

9



– Azt hiszem, jobb, ha erről más alkalommal beszélünk. Mostinkább figyeljetek Siljére.

A tó felől búvármadár rikoltása hallatszott, a vízre egyre vastagabb ködfüggöny ereszkedett, de valahogy egyiküknek sem

akaródzott még nyugovóra térni. Csodálatos nyáréjszaka volt.Silje Tengelre nézett. Nyugtalanította a férfi viselkedése. Napok

óta mintha furcsa hangokat hallana, a szeme pedig aggodalommalfürkész körbe. Ismerte a férjét, jól tudta, mennyire érzékeny.Éppen ezért aggasztotta a férfi kutató, az ismeretlen veszélytőltartó tekintete.

Most nem volt ideje arra, hogy Tengelen tűnődjön, a gyerekek

várták a folytatást.– Amikor már együtt mentünk tovább, Sol, rátaláltunk Dagra.

Magányos volt, mint mi ketten, csak sokkal, de sokkal védtelenebb.

Hogy miért, azt Silje már nem merte elmesélni. Nem akart beszélni arról, hogy úgy tették ki, hogy még a köldökzsinórját sem vágták le. Soha nem szabad megtudnia, anyja milyen bűnt

követett el ellene.– Egyébként te voltál az, Sol, aki meghallottad Dag sírását.

Úgyhogy Dag neked köszönheti az életét.

A két gyerek hitetlenkedő pillantása találkozott. Aztán gyorsanmegfogták egymás apró, maszatos kezét. Tulajdonképpen inkábbDag és Liv tartott jobban össze. Sol túlságosan titokzatos és heves

volt a kicsik számára. De soha semmi kétség nem fért ahhoz, hogy mind a hárman mennyire szeretik egymást. Nagy szükségük volta szeretetre e viszontagságos körülmények között.

– Amikor már hárman vándoroltunk tovább, Dagot a karomban vittem, és már végképp nem tudtam, mitévő legyek, találkoztunk Tengellel. Sohasem láttam azelőtt.

Silje megborzongott, ahogy újra átélte azt az éjszakát. Először a

találkozás Tengellel, azután az akasztófák, a hóhér és a máglyábóláradó rettenetes bűz... Felegyenesedett és elhessegette magától aszörnyű emléket.

10



– Tengel gondoskodott rólunk – mondta meleg hangon. –Mindent megadott nekünk, amire csak szükségünk volt, azótaösszetartozunk, mind az öten.

Tengel mosolygott. Egy szót sem szólt saját magányosságáról.

Silje és a gyerekek magánya olyan volt, amin lehetett segíteni,míg az övé mélyen ette bele magát a szívébe. Közte és az emberek között áthatolhatatlanná vált a távolság. Túl sok tudás volt a birtokában,az emberek pedig kerülték emiatt. Még nem feledte el Silje és Solrémült tekintetét, amikor először pillantották meg a sötétbentermészetfeletti vonásait. Az első perctől fogva vonzódott alányhoz. Megragadta védtelen, segélykérő tekintete. Meg akarta őrizni

a tisztaságát. Talán a maga számára? Nem, ez akkor fel sem merült benne. Önzetlenül, a háttérben maradva akarta megvédeni. Ámamikor legnagyobb megdöbbenésére észrevette, hogy a lány is

vonzódik hozzá, más is megfordult a fejében.

Csodálatos volt az az idő, tele vágyakozással, fájdalommal ésreményekkel. Amikor keresték az egymáshoz vezető utat, amikor még

bizonytalanok voltak a másik érzelmeiben. És ő egykor erősfogadalmat tett, hogy soha nem lesz dolga asszonyal. De képtelen voltellenállni Silje vonzerejének.

Ismét felesége szavaira figyelt. A múlt olyan gyorsan pergett végig emlékezetében, hogy semmit sem szalasztott el a beszélgetésből.

– Azután megszületett Liv. Erre már te is emlékszel, Sol –hallotta Silje hangját.

– Igen. Amikor olyan beteg voltál.– Pontosan. Ha akarod, hívjál csak bennünket anyának és

apának, hiszen mi az édesszüleidnek érezzük magunkat.

A kislány elgondolkodott.

– Azt hiszem, furcsa lenne mindannyiunknak, miutánolyan sokáig Siljének és Tengelnek hívtalak benneteket.

– Megértelek. Ugye tudod, hogy nekem is mennyire sokat jelentettek a beszélgetéseink. Örülök, hogy ilyen... segítőtársam van.

11



Sol átszellemülten hallgatta, majd szorosan átölelte Siljét,aki boldogan mosolygott rá Tengelre. Jó érzés volt, hogy elfogadja őket szülőjének a két gyerek.

Dagot foglalkoztatta valami. Vonásai megfeszültek,

homlokát összeráncolta, arca megnyúlt, le sem tagadhatta volna arisztokrata őseit.

– Keres az anyám? – kérdezte rekedten.

Silje nem tudta, mit feleljen. A nehéz helyzetből Tengelsegítette ki.

– Nem tudunk róla semmit. De a ruháidra báróikorona volt hímezve, így legalább a származásodról sejtettünk

valamit. Próbáltuk keresni az anyádat, Dag, de nem nagyon bízom abban, hogy még életben van.

– Ő is a pestisben halt meg?

– Azt hiszem. Talán éppen ezért vált meg tőled. Apád egész bizonyosan halott.

Tengel nem mondhatott mást. Minden jel arra mutatott,

hogy Dag anyja házasságon kívül hozta világra gyermekét.Úgy tűnt, a kisgyerek beérte Tengel válaszával.

– Szóval meghaltak a szüleim – mondta elgondolkodva.

– Az én szüleim is – szólalt meg Sol is, és alig bírta magábafojtani könnyeit.

– Remélem, azért nem hagytok el minket – nézett Silje bátortalanul a gyerekekre.

Mindketten ünnepélyesen bólintottak.– A többi gyerek gyakran meséli, mennyit veszekszenek a

szüleik – közölte Dag a maga lassú, koravén módján. – Minthanem is szeretnék egymást. De ti sohasem beszéltek úgy egymással. Az az érzésem, hogy ti... hogy ti...

– Elfogadjuk egymást? – segítette ki Tengel. – Biztoslehetsz benne, hogy így van.

A férfi feleségére nézett, akinek tekintetében a sajátszerelmét látta visszatükröződni.

12



Aznap Silje későn tért nyugovóra. Meggyújtotta az egyik különleges alkalmakra tartogatott méregdrága gyertyát, éselővette a könyvet, amit még sok évvel ezelőtt Benedektől, afestőtől kapott. A lapok már majdnem mind beteltek, és Siljenem reménykedhetett abban, hogy szert tesz még valahahasonlóra. Írni kezdett.

„Ma elmondtuk a gyerekeknek, amit a származásukróltudunk..." – írta meglehetősen rossz helyesírással.

Amikor befejezte, elfújta a gyertyát és kiment a ház elé.Közel jártak már a nyári napfordulóhoz. A völgyet titokzatosfények világították meg, mint oly sok más északi nyáréjszakán.

A tó fölött vastag pára lebegett, ami lassan átterjedt azösvényekre és utakra. A búvármadár hangja most inkább

valami víziszörny hörgésére vagy a kitett gyermekek sikolyáraemlékeztetett. Szél susogott a mezőn és a düledezőháztetők felett. A szélben hajladozó fűszálak lassan

manókká, lidércekké és más apró elvarázsolt lényekké váltak Silje képzeletében. A kerítésen túl egy elszabadult ló vágtatott.Talán ő is az éjszaka birodalmához tartozik?

Silje még mindig alig tudott betelni a völgy szépségével.Mégis mennyire gyűlölt itt lenni! Nehezen viselte a be-zártságot. Mennyire szereti Tengelt és a gyerekeket, és mégisteljes szívéből azt kívánja, hogy elmenjenek a Jéghegyek

Népének völgyéből. Annyira másképp szemléli az életet, mintezek a zárt közösségben élő emberek. A gyerekeket is fattyaknak nevezték ! Tengelt pedig varázslónak tartják és azt mondják róla, hogy az ördöggel cimborál. Pedig tudományával sohanem ártott nekik, inkább segítette őket, ha bajba jutottak.Silje biztos volt abban, hogy férje féken tudja tartani a

birtokában lévő pusztító erőket. Mégis kitaszítják. Bár,Istennek hála, van néhány falubeli, akik bármikor mellé állnak.

Eldrid, Tengel unokanővére hamarosan elhagyja a völgyet. A férje mindenképpen a völgyön kívül szeretne letelepedni.

13



Abban bízik, hogy hosszú távolléte alatt elfeledkeztek afelkelőkhöz fűződő kapcsolatáról. Bárcsak ők is velük tarthatnának! Itt szinte észrevétlenül röpülnek el fejük fölöttaz évek.

Régóta nem tudják már, hogy mi történik kint a világban. Az egymást követő ínséges esztendők azt is lehetetlenné tették,hogy Benedeket és a majorbelieket segítsék. Siljének volt mégegy rejtett vágya, amiről még Tengelnek sem beszélt.Életében legalább egyszer szerette volna látni a királyt, amiakkor sem lett volna könnyű, ha nem ebben az eldugott

völgyben laknak. Norvégia uralkodója ugyanis többnyire

Dániában időzött...Silje amiatt is aggódott, hogy beszéde egyre jobban kezdhasonlítani a völgybeliek szegényes nyelvére. Tengel és őfölváltva tanították a két nagyobb gyereket, de már nem sokáigtudtak megfelelni ennek a feladatnak. Úgy érezte, lassanelfelejtik azt is, amit valaha megtanultak. Tudta, hogy férje is

vágyakozik a külső világ után, mivel beszélgetéseik közbengyakran utalt erre. Csakhogy Tengel nem meri kockára tenniSilje és a gyermekek életét. Attól tart, hogy azonnal fogságba

vetnék őket. Tengelt megkínoznák és halálra ítélnék, Sollalpedig ki tudja mi történne. Egyikük sem tagadhatná GonoszTengellel való rokonságát.

Silje szenvedett a tehetetlenségtől.

Mennyire gyűlölte az itteni teleket. Csak rettegve tudottgondolni a csikorgó hidegre, amikor minden megfagyott, mégaz élelem is. Állandóan attól féltek, hogy elfogy az ennivalójuk és nem lesz mit adni a gyerekeknek. Még most is

beleborzongott, ha az utolsó tél éhínségére gondolt. Soha nemfogja elfelejteni a gyerekek csodálkozó tekintetét, amikoréppolyan éhesen kellett lefeküdniük, mint ahogy felkeltek.Karácsonykor üres lepényen kívül semmi más nem került azasztalukra...

Nem szívesen gondolt arra, hogy nem ez volt az utolsókemény tél, amit át kellett élniük. Bármikor elment volna a

14



völgyből, ha van hová menekülniük. Szörnyű volt az állandórettegés.

Amikor végre elkezdődött az olvadás, a tó jegeiszonyú, félelmetes robajjal szakadt be. Nem voltak jobbak az

első tavaszi éjszakák sem. A levegő megtelt feszültséggel és vágyódással...

Silje arra eszmélt fel, hogy Tengel megérinti a vállát.

– Üres volt az ágyad – mondta csendesen. – Mi van veled?

– Semmi, semmi különös – felelte zavartan Silje.

– Ne is mondj semmit. Tudom, mi bánt – folytatta a férfi. –

Elvágyódsz innen.– Tengel! Ne hidd, hogy annyira rossz nekem itt.

– Nem, nem hiszem. Tudom, hogy boldog voltál ebben a völgyben.

– Igen.

– Most viszont nem tudod, mitévő légy, és elégedetlen vagy az itteni bezárt élettel. Éppen úgy, mint én.

Silje türelmetlenül intett.– Ha önszántamból jöttem volna ide, biztos, hogy teljes

szívemből szeretném a völgyet – mondta határozottan. – Desajnos nem volt más választásunk, és ez kétségbe ejt. Egyszerreszeretem és gyűlölöm ezt a völgyet, Tengel.

– Megértelek. Jól ismerem ezt az érzést. Akárhányszor kint jártam, mindig visszavágytam ide, de ha már egy kis időttöltöttem a völgyben, vissza akartam térni a külső világba. Demost, hogy...

Silje gyengéden nézett rá.

– Te is nyugtalan vagy. Már néhány napja látom rajtad. Az pedig egészen meglepett, amikor nem akartad elfogadniEldrid házát és a földeket, annak ellenére, hogy fölajánlotta.

Kérlek, magyarázd meg, miért döntöttél így?– Magam sem tudom – válaszolta bizonytalanul a férfi. A langyos éjszakai szél felborzolta sűrű haját. – Magam sem

15



tudom, mi megy végbe bennem. Nem hallod a szélfájdalmas énekét? Vagy a fű sikoltását, amikor szél söpör végigrajta? Vagy azt, hogy a házak sóhajtanak?

– Nem. Ilyesmit képtelen vagyok meghallani – válaszolta

mosolyogva Silje. – De Sol, Sol érez valamit. Olyan idegesítően viselkedik mostanában. És ami a legérdekesebb, hogy megintolyan álmodozóvá vált a tekintete, mint mindig, ha sejti

valaminek az eljövetelét.

– Igen. Valami elviselhetetlen veszélyérzet engem is gyötör.Csak érteném, hogy mire vonatkozik!

Silje óvatosan mejegyezte:

– Azt hittem, azért küldöd el Eldriddel az állatainkat, hogy tartsa meg számunkra, arra az esetre, ha utánuk mennénk...

– Talán ezért tettem – mondta Tengel, majd hozzáfűzte: – Valami azt súgta bennem, hogy így kell cselekednem. Minthamondtam is volna neki, hogy esetleg utánuk megyünk...

– Ó, Tengel!

A férfi gyorsan folytatta:– Te is tudod, hogy aki beköltözik Eldrid majorjába,ugyanúgy ad majd tejet a gyerekeknek, mint eddig ő. Ezértnincs szükségünk állatokra.

– Persze. Kedves emberek az új szomszédaink, de nemtudom, hogy mit gondoljak a gyerekeikről. Ók is éppúgy csúfolják a kicsiket, mint a többi völgybeli gyerek – mondta

Silje mély fájdalommal a hangjában.– Hallhattad ma este, miket mondanak nekik, a szüleik pedig nem engedik meg, hogy játsszanak a mi gyerekeinkkel. Ez

borzasztó, Tengel...

A férfi összepréselte az ajkát.

– Félnek Soltól. Ugye erről van szó? Gyermekkorombannekem is át kellett élnem hasonló kínokat. Mindig kitaszítottak

és féltek tőlem.– Sol veszélyes kisgyerek – jegyezte meg halkan Silje. –

16



Emlékszel még, mit csinált azzal a kislánnyal, aki elgáncsolta?

– Ne beszéljünk erről – mondta szárazon a férfi. – Iszonyúerők lakoznak benne.

– Készített egy babát, amelyik hasonlított a szomszédkislányra, és a tűz fölé tartotta. A kislány még aznap megégettemagát izzó faszénnel. Szörnyű sebek keletkeztek a testén. Ésmindez addig tartott, amíg végre sikerült megkaparintanom éseltüntetnem a babát. Csak azt nem értem, hogyan jutott Soleszébe, hogy így álljon bosszút.

Tengel nagyot nyelt, majd szomorú hangon folytatta.

– Tudod, mire jöttem rá?

– Egészen megijesztesz – mondta riadtan Silje.

– Talán észrevetted már, hogy Sol néha hosszabb időreeltűnik. Azt hittük, hogy ilyenkor játszani megy valamelyik gyerekkel. De nem így van. Sol Hannához jár.

– Ez nem lehet igaz ! – szörnyülködött Silje. – Bártulajdonképpen mindig az volt az érzésem, hogy Hanna szemet

vetett a kislányra. És azt hiszem, Livre is, amióta világrasegítette, mert gyakran „kislányaim"-nak szólítja őket, haélelmet viszünk neki és Grimarnak. Daggal viszont nem sokattörődik.

– A lányok mindig kedvesebbek voltak a szívének, és ennek előnyei is vannak. Annak azonban mégsem örülök, hogy Sol eljár hozzá.

Csak nem arra gondolsz, hogy az öreg boszorkány tanítjaSolt...

– Félek, ho gy erről van szó. Nem kerülte el afigyelmét, hogy Solban milyen erők lakoznak.

– Ez borzalmas!

Silje beszélgetés közben a ház falának támaszkodott. Tengel végigsimított a vállán.

– Szegény kicsi Silje, mibe rángattalak bele, amikormagammal hoztalak a völgybe...

17



– Ne mondj ilyet. Még soha senki nem tett ennyire boldoggá, mint te. Beteg vagyok az aggodalomtól és a vágytól,ha nem vagy velem.

– Még csak tizenhat éves voltál, amikor feleségül jöttél

hozzám. Most huszonegy vagy, mégis többet szenvedtélmellettem, mint mások egy élet alatt. Pedig tudom, hogy nemilyen nyomorúságos életre születtél, mint amiben itt részed

van.

– Remélem nem hiszed, hogy panaszra lenne okom.Tudom, hogy nem vagyok jó háziasszony. A gyerekek túlgyorsan növik ki ruhájukat és cipőjüket. Nagyon bánt, hogy

nem tudok rájuk újat adni. És szörnyen szenvedek attól, hogy nem szeretem a házimunkát. Az is gyötör, hogy hiába tudok szőni, nem varrhatok ruhát a gyerekeknek. De hát az ideihideg télen elpusztultak a birkák a völgyben, úgyhogy gyapjúm sincs, amiből szőhetnék. Solt tavaly gyakrankicsúfolták a köpeny miatt, amit varrtam neki. Sokszorelfelejtem kimosni a ruhájukat, pedig piszkosak és... Ó,Istenem! Nem akartam ennyit panaszkodni.

A férfi gyengéd mosolya elárulta, mennyire szeretifeleségét, de benne volt ebben a mosolyban tanácstalansága is.Megcsókolta Silje haját.

– Azt hiszed, nem értelek meg? Azt hiszed, nem látomrajtad, mennyire szeretnél már végre alkotni? Azt is tudom,hogy amikor már mindenki nyugovóra tért, te naplót írsz.

– Hát tudod? - kérdezte Silje rémülten.– Bizony. Azt is tudom, hová rejtetted. De soha még csak meg sem fordult a fejemben, hogy elolvassam. Csak arra

vigyázz, hogy rajtam kívül más ne tudja meg, hogy írsz. Még azttalálnák mondani, hogy a Sátánnal cimborálsz. Ennyi már elégis lenne ahhoz, hogy megégessenek mint boszorkányt.

– Milyen gonosz világban élünk! De ebben a völgyben

legalább nem bánthat minket senki - mondta Silje olyanhangsúllyal, mintha valami újat fedezett volna fel. Majdgyorsan hozzátette. – Az sem lett volna nagy baj, ha

18



belelapozol. Épp valamelyik este olvastam át újra, és tele vanaz irántad és a gyerekek iránt érzett szeretetemmel.

– Szeretsz írni?

– Ó, nagyon! Ilyenkor mindig megkönnyebbülök. Amikorújraolvastam, meglepett, hogy milyen jól tudtam fogalmazni.

– Engem nem lep meg, hisz szépen beszélsz. Óriásia különbség közted és a falubeliek között. Egyrekíváncsibbá teszel a naplódra. Szívesen belenéznék.

Felesége megörült ezeknek a szavaknak.

– Tudod, hogy milyen töredékes a tudásom. Az egész csak

össze van csapva. De Tengel, mit csinálsz? A férfi esze már máson járt, egyre közelebb és közelebbszorította Siljét a falhoz.

És Silje, elgyengülve az örömtől, hogy férje el akarja hagynia völgyet, nem ellenkezett.

Arcuk összeért. Tengelnek nem volt szakálla. Silje pontosantudta, miért. Mivel férje tizenhat évvel volt idősebb nála, nem

akarta még ilyen módon is láthatóvá tenni a köztük lévő nagy korkülönbséget.

– Már régóta meg kellett volna néznünk, hogy mi történtBenedekkel és a háza népével. Aggódom értük – mondta Silje,mint aki tényleg biztos abban, hogy hamarosan elmennek innen.

– Igazad van – dünnyögte Tengel. – Bárcsak tudnám, mi

lenne a helyes. Itt maradni vagy végleg itthagyni mindent? Aza baj, hogy nincs hová mennünk.

Silje teste megremegett a férfi ujjainak érintése alatt, és aremegések egy pontban futottak össze. Állandóan égett bennea vágy félelmetes férje iránt. Nem Tengel férfiassága vonzotta.Hiszen amikor először találkoztak, erről még mitsem tudott.Elég volt csak megpillantania, és egyre jobban elernyedő testét

máris hullámokban öntötte el a forróság.Már alig hallotta, amit Tengel mondott.

19



– Mi van Benedekkel? Hát nem lakhatnánk nála?

– Azt sem tudjuk, él-e még szegény. Azt pedig gondolom tesem akarod, hogy annál a szörnyűséges Abelonénál kössünk ki. Nem, nem Silje. Hidd el, én már többször

végiggondoltam, hogy magammal vigyelek-e benneteket akülső világba, de nem merem vállalni a felelősséget.

Siljének fátyolos lett a hangja.

– Azt hiszem, nem bírok még egy kemény telet.

–Tudom. Éppen ezért foglalkozom ennyit a távozásgondolatával.

A férfi gyengéden megcsókolta homlokát, a halántékát...– Mit csinálsz, Tengel ? – mondta csendesen nevetve azasszony. – Már öreg házasok vagyunk, de még mindig olyanszenvedéllyel tudsz szeretni.

Silje felült a ház mellett húzódó alacsony kőfalra, így aférfival egymagasságba került. Felhúzta a szoknyáját. Tengelfelesége combjára tette a kezét. Érintése forró volt a vágytól.

Hosszan megcsókolta asszonyát.– Milyen más vagy most, Silje – mondta csodálkozva, mertmeglepte felesége kezdeményezőkedve. – Olyan...

visszahúzódó voltál az utóbbi néhány esztendőben.

– Igen. Visszahúzódó voltam – felelte, miközben csalódott volt amiatt, hogy férje nem veszi észre, miért lett hirtelen olyan bátor és kezdeményező. Keze közben megtalálta, amit keresett,

és testében a megfelelő helyre vezette.– Soha nem akartalak elutasítani, de féltem.

Tengel lassan és óvatosan mozgott.

– Sejtettem. Féltél egy újabb terhességtől. Egyáltalán nemlep meg. Liv születése óta én is állandóan rettegtem.

– Livet megszülni rosszabb volt minden lidércnyomásosálomnál – suttogta Silje. – Nem szeretném még egyszer átélni.

– Értelek – suttogott a férfi is. – De mindig olyanelővigyázatosak voltunk.

20



– Hm – nyögött föl Silje.

Nedves ajkaival megcsókolta férje nyakát. Tengel ebben acsókban ráismert arra a forróvérű lányra, akit feleségül vett.Egyre erőteljesebben nyomta a falhoz, lábát felemelte és saját

dereka köré fonta.Silje szégyenlősen felnevetett.

– Mindig is arra vágytam, hogy egyszer így tégy magadévá.

– Miket mondasz – nevetett a férfi boldogan ésmeghatottan.

Az asszony becsukta a szemét, már semmit sem tudott

mondani. Tengel ránézett. Kedvese arcán halvány mosoly suhant át. Még mindig nem értette, Silje miért adta át magátilyen könnyen az öröm tökéletes átélésének. Végülmegfeledkezett a talányról, szeme elől eltűnt a kőpárkány.Magával ragadta a szinte már kibírhatatlan kéj, testének minden porcikája beleremegett.

– Ó, Silje, kicsi virágom – suttogta. – Hogy férhet egy ilyen törékeny testbe, mint a tiéd, ennyi forró szenvedély?

Eldrid elutazott. Férjével mindent magukkal vittek, amikorelhagyták a Jéghegyek Népének völgyét. Lassan eltűntek agleccser alá vezető alagútban, amely egy sokkal

barátságtalanabb világ felé nyitotta meg számukra az utat.

Silje sírva fakadt, amikor rádöbbent, hogy egyedül maradtak. Aznap este még egyszer megkérdezte Tengelt.

– Most már itt az ideje, hogy elmondd, miért küldted el velük a mi háziállatainkat is?

A gyerekek kint játszottak. Tengel a padon ült és a hálóját javította, amíg Silje rendet rakott vacsora után.

A férfi mélyet sóhajtott.

–Nem szereted, ha ilyesmiről beszélek.

– Most viszont szeretném hallani.

21



– Ha akarod, ám legyen. Már megint furcsa érzésemtámadt.

– Furcsa érzésed? Vagy úgy. Furcsa érzésed támadt, amikorEldrid megkérdezte tőled, hogy meg akarod-e tartani

magadnak az állatokat.– Igen, így volt. De még soha nem volt bennem ennyire erős ez

az érzés. Úgyhogy hagytam, hogy Eldrid magával vigye őket is.

– De ennek ellenére nem akarod elhagyni a völgyet?

– Ha ez járna a fejemben, akkor már rég felkerekedtem volna,hogy felderítsem, mire számíthatunk, hol lakhatunk ... De mi,Gonosz Tengel leszármazottai nem lakhatunk másutt, csak ebben a völgyben. Másutt csak az üldöztetés várna ránk.

– Értelek – mondta csendben Silje.

Lopva még egyszer férjére nézett. Tényleg nem sejti, hogy aznap éjjel megfogant?

Szíve mélyén azt remélte, hogy a férfi nem sejt semmit. Nemtudta még feledni, amit Tengel közvetlenül Liv születése után

mondott: „Soha, soha többé nem lehetsz terhes! Ha mégis,megölöm a magzatot, akkor is, ha rimánkodsz érte. Van egy porom, ami gyorsan és fájdalommentesen hat."

Őszintén szólva Silje minden étkezésnél alaposanszemügyre vette a tányérjára kerülő ételt, háthafelfedez benne valami porszerűt. De úgy tűnt, Tengelmég nem fogott gyanút. Még akkor sem gyanakodott, amikorazon az estén olyan szenvedélyesen szeretkeztek a kertben.Csak azon csodálkozott, hogy Silje miért lett hirtelen olyankezdeményező. Felesége könnyelműsége lepte meg,semmi más.

Lehet, hogy az életébe kerül majd, ha kihordja a bennemegkapaszkodott kis életet. Tisztában volt azzal is, hogy Gonosz Tengel egyik leszármazottját hordja a szíve alatt. Lehet,hogy olyan szörny lesz belőle egyszer, mint Hanna és Grimar,

vagy az az asszony, aki lent lakik a tónál. Silje csak egyszer látta,amikor élelmet vitt neki, de a látvány elborzasztotta. Ilyen

22



rusnya, ősöreg és rosszindulatú teremtménnyel még sohasemtalálkozott.

Azóta meghalt a szerencsétlen. Silje akkor hálát adott ateremtőnek, hogy Tengelt és Solt megkímélte a borzalmas

örökség külső jegyeitől. Igaz, sokan azt állították, hogy Tengel visszataszító, ő azonban nem látta annak.

Ennek ellenére a terhesség kockázatot rejtett magában. Valószínű, hogy nehezen élne túl még egy szülést, és ezzelTengel is tisztában volt. Csak Hannának köszönhette, hogy azelsőt is túlélte. És ha most olyan gyermeke születne, akinek testalkata Tengeléhez hasonlít, egész biztosan elvérezne.

Férje anyja is belehalt abba, hogy fia szokatlanul széles vállal jött a világra. Sol anyja viszont túlélte. A kislányon kívülrőlnem látszott, miféle átkozott örökséget hordoz belül. Egyedültekintete, ferde vágású, sárgán csillogó ragadozószemeárulkodott természetfeletti képességeiről.

Ahogy mindezt végiggondolta, már nem nagyon bízottabban, hogy valaha is elhagyják a Jéghegyek Népének völgyét.

Eldrid könnyen ment el. Rajta végképp nem látszott,honnan származik. Nem tartozott a kiválasztottak közé, pedigő is Gonosz Tengel leszármazottja volt. Eddig a kicsi Liven sem

vette észre ennek nyomait. De mi lesz a majdan megszületőgyerekkel?

Négyhónapos terhes lehetett. Állapotát már nehéz voltelrejteni. Szerencsére nem viselték meg annyira az első

hónapok, mint legutóbb. De mi lesz, ha nemsokára láthatóvá válik állapota?

Két nap múlva látogatójuk érkezett.

A visszataszító küllemű Grimar állított be hozzájuk váratlanul. Silje megijedt. Érezte, hogy különös jelentőséggel bír ez a találkozás.

23



2. fejezet

Silje először el sem tudta képzelni, ki az, aki olyan nehezenkapaszkodik fel a házhoz vezető úton. Aztán meglátta aszörnyű, bibircsókkal telehintett, leginkább vöröskáposztárahasonlító arcot. Szeme sárgán villogott elő szúrós szemöldökemögül, háta hétrét görnyedt.

Most már látta, hogy Grimar az.

Félve hajolt meg Tengel és Hanna rokona előtt, majd betessékelte a házba.

Grimarnak egyfolytában remegett a feje. Ruhája akár egy

madárijesztőé, cafatokban lógott róla és nem árasztott valamikellemes szagot. Némi várakozás után síri hangon szólalt meg.

– Hanna kéret benneteket. Beszéde van veletek.

– Mondd meg Hannának, hogy elmegyünk – mondta mégmindig félve Silje. Nem tetszett neki ez a meghívás.

– Arra viszont ne számítsatok, hogy vendégül is lát benneteket – tette hozzá gyorsan az öreg.

– Nem is számítottunk rá. Tudjuk, hogy Hannaanyónak már fárasztó az ilyesmi. Még várunk, amíg Tengel és

24



Dag visszaérnek az erdőből. Fáért mentek. Ezenkívül akislányokat is szeretném szépen felöltöztetni. Nem ül le addig?Hozok egy kis harapnivalót.

A visszataszító teremtmény csodálkozva nézett Siljére, aki

tekintetéből azt olvasta ki: „Tekintsem ezt meghívásnak? Mégsoha senki nem mert vendégül látni engem."

– Rendben van, leülhetek – mormolta az öreg, miközben beljebb lépett. A szobát betöltötte testének orrfacsaró szaga.Silje gyorsan betessékelte a kislányokat a hálószobába, azzal akifogással, hogy vegyék fel gyorsan vasárnapi ruhájukat. Félt,hogy talán kicsúfolják az öreget. A gyerekek engedelmeskedtek

anyjuknak, örömmel vetették le hétköznapi rongyaikat.Silje a legjobb falatokat tette Grimar elé az asztalra. Nem

volt sok élelmük, még mindig érezték az éhínség hatását. De volt még elegendő sörük, némi kétszersült, amit a padlásonnagy nehezen összekapart maradék magból sütött, éstermészetesen kecskesajt. Némi gondolkodás után elővette amaradék szedret is, amit a gyerekeknek tartogatott.

Grimar hangos csámcsogás közepette tömte magába azételt.

Silje besurrant a lányokhoz, akik addigra már felöltöztek ésa fésülködésnél tartottak.

– Most menjetek ki és beszélgessetek az öreggel, amíg én iselkészülök - mondta gyorsan. - De egy szót se arról, hogy milyen a ruhája és hogy bűzlik. Megértetted, Liv? Nem lesz

semmi baj, ugye, Sol?– Én jól ismerem - mondta Sol bátran.

Igen, sejtem, hogy honnan ez az ismeretség, gondolta bosszúsan Silje.

Végre hazaérkezett Tengel és Dag is. Siljemegkönynyebbült. Amint elkészültek, együtt mentek Grimmarral Hanna házához. Grimar jóllakottan botorkált

az erdei ösvényen.Dag nem volt felkészítve a találkozásra. Már majdnem bajt

25



csinált, de szerencsére Tengel időben a kisfiú szájára tette akezét. Dag nehezen viselte el a rendetlenséget és a koszt. Végülnagy nehezen megbarátkozott Grimar külsejével és tovább

baktatott Silje mellett, lehetőleg minél messzebb az öregtől.

Hanna ágyban fogadta őket. Nem is számítottak másra. Sokat öregedett, állapította meg magában Silje, bár agyér fényben nehezen vette ki a vonásait. Az idő szemlátomástkikezdte az öreg boszorkányt is, aki egy emberöltővel idősebb

volt Grimarnál és vagy kettővel Tengelnél. Siljetulajdonképpen örült, hogy ilyen sötét van a szobában. Grimararca sem volt valami bizalomgerjesztő, de Hanna még rajta

is túltett. Magukon viselték az átkos örökséget mindentekintetben.

– Végre megjöttetek - mondta nyersen az öregasszony. –Már azt hittem, soha nem értek ide.

– Silje étellel kínált, Hanna – mondta gyorsan Grimar.Majdnem elsírta magát a meghatottságtól.

– Igen. Tudom, hogy abban a majorban nem sajnálják az

embertől az ételt – sziszegte Hanna. – Többször ettem ott,mint te. Én segítettem világra Silje kislányát. Láttam, milyenszépen rendben tartanak mindent, elhiheted.

Miután bebizonyította Grimarnak, hogy őt is becsbentartják a majorban, vendégeihez fordult.

– Tengel! Micsoda butaság ez, hogy nem mentetek elEldriddel? – Hanna úgy beszélt a mások szemében oly

félelmetes férfival, mint egy gyerekkel.– El kellett volna mennünk? - kédezte nyugodtan a férfi.

Úgy tűnt, nem lepték meg Hanna szavai.

– Mindig is buta voltál – fortyogott Hanna. – Mindigtekintettel voltál valamire. Pedig jól tudod, hogy a mifajtánknak nincs ideje arra, hogy kedves legyen! Te megolyan kedves vagy mindenkihez, mint egy ártatlan bárányka,

csak hogy ne szóljanak meg! – Hanna előrehajolt, hogy jobbanlássa unokaöccsét. – Figyelj rám! Tudom, hogy te is

26



megérezted, amit én. Különben nem hagytad volna Eldridre azállatokat. Ezt az egyet okosan tetted. Most viszont készülj azútra, Tengel! Ne tétovázz!

A férfi csendben, kifejezéstelen arccal hallgatta végig az

öregasszonyt, majd megszólalt:– És magukkal mi lesz, Hanna anyó?

A boszorkány visszahanyatlott párnáira.

– Mi már öregek vagyunk. De a gyerekek és afeleséged... Gyere ide, Silje!

Furcsa hangulat volt az apró, sötét szobában. Mintha

minden sarokban szellemek ülnének őket figyelve ésnyöszörögnének, mint amikor elrontott életét siratja valaki.

Silje leküzdötte ellenszenvét és közelebb lépett az ágybanfekvő alakhoz. Hanna mégiscsak megmentette egyszer kislányaés az ő életét. Erről sohasem szabad megfeledkeznie.

Az öregasszony ráncos kezével megfogta Siljéét.

– Te és a gyerekeid, Silje. Te mindig, ti mind... Eh, felejtsük

el! Gondoskodj arról, hogy ezt a lusta fickót, akihez feleségülmentél, kividd ebből a völgyből! – mondta Hanna. Majdcsendesen hozzáfűzte: – Mert ezúttal én már nem segíthetek neked.

Silje megdöbbent. Hanna tudta! Hanna tudta, hogy állapotos!

Hát persze. Hanna mindig mindenről tudott. Átölelte az

öregasszony kezét.– Miért gondolja, hogy itt kellene hagynunk a völgyet?

Hanna Tengelre pillantott.

– Hát Tengel nem mondott neked semmit?

– Nem, nem mondtam semmit, mert magam is csak félelmetérzek, de nem tudom, mitől félek.

Az öregasszony bólintott.– Én nem csak érzem, hanem látom is a veszélyt. Valaki

27



bosszút esküdött a Jéghegyek Népének fiai közül. Szörnyűdolgok fognak még történni.

– Heming? – kérdezte Tengel halkan.

– Igen. Heming bosszút akar állni a megaláztatásokért.

Már régóta nem kaptak hírt Hemingről. Azt hitték, valaholmessze jár vagy meghalt régen.

– Most talán megérted végre, hogy cselekedned kell.

– Biztos benne, hogy valóban veszély fenyeget minket?

A boszorkány most már dühös volt.

– Mégis mit gondolsz? Miért kérettelek ide

valamennyiőtöket? Szinte éget belülről az az érzés, hogy sietnetek kell.

– Rendben van. Megfontolom, amit tanácsol.

– De gyorsan döntsél, és engedd meg, hogy beszéljek alányoddal, azaz a nővéred lányával, Sollal. Egyedül kellmaradnom vele!

– De Hanna anyó! – csattant fel Tengel hangja, most márszigorúan.

– Ne avatkozz bele mindenbe! – kiabálta az öregaszszony iszonyú hangon. – Micsoda balszerencse, hogy egy ilyentehetséges lány, mint Sol, a te kezedbe került. Takarodj innen! És

vigyázz a kicsi Liv Hannára, mert megkeserülöd!

Tengel elköszönt. Hanna és ő mindig is harcban álltak

egymással. Hanna boszorkány volt, aki mindenáron tovább akartaadni az örökséget, ő boldogtalan volt amiatt, hogy a kiválasztottak közé tartozott, és mindent megtett annak érdekében, hogy elfelejtődjék az átkos örökség.

Silje ösztönösen előrehajolt és megcsókolta a pergamenszerűarcot. Most egészen közelről láthatta Hanna szemét, amely úgy csillogott, mint a csillaghúr virága az erdő alján.

– Menjetek csak előre – mondta Grimar –, Sol majd utolér benneteket.

Amikor rákanyarodtak a hazafelé vezető útra, megszólalt

28



Silje.

– A nyugtalanságod engem is megfertőzött, Tengel. És Grimar,szegény... semmit sem tudok róla. Hanna árnyéka mindigeltakarta. De ma rájöttem, hogy ő is érző emberi lény, és

nagyon megsajnáltam.– Ne sajnáld – mondta Tengel. – Grimar csak eszköz Hanna

kezében. Mindent örömmel végrehajt, amit a vén boszorkány parancsol. A völgybeliek tudnának neked mesélni eltűntemberekről és hasonló szörnyűségekről, amire már senki sememlékszik vissza szívesen. Soha senki nem mert szembeszegülni

vele, mert tudták, hogy Hanna áll a háttérben. És Hannát

komolyan kell venni.Silje még mindig hitetlenkedett.

– Akkor is sajnálatraméltó, és tulajdonképpen Hanna is az.

– Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy Hanna védelme alattállunk, és ez inkább a te érdemed – ismerte el Tengel.

– Milyen undorítóan néztek ki – jegyezte meg Dag. –Tényleg elköltözünk innen?

– Még nem tudom –felelte Tengel.

– Igen, elmegyünk – mondta erre Silje.

– Nincs hová mennünk – ellenkezett Tengel –, nem tehetjük ki a gyerekeinket egy ismeretlen világ veszélyeinek.

Silje nem törődött férje aggodalmaskodásával. Már maelkezdünk csomagolni.

Tengel felsóhajtott.– Ahogy akarod.

Miután végleg úgy döntöttek, hogy elhagyják a völgyet, Tengel is lázasan tevékenykedni kezdett. Végigjárta amelléképületeket és eltett mindent, amire csak szükségük lehetett.

– Nem hinném, hogy néhány napon belül útnak indulhatunk – mondogatta. – Még halat kell fognom, amit becserélhetek a szomszédoknál húsra. Ezenkívül ki kell

29



javítanom a szekérrudat.

– Nagyszerű – lelkesedett Silje –, legalább lesz időm kimosnia piszkos ruhákat. Szent ég, hogy mennyi kacatot halmoz fel azember! – nézett végig a kidobandó holmikon.

Tényleg hihetetlen. Holnap elégetjük az egészet – mondtaTengel, aztán kiemelte a faliszekrényből a gyönyörűmozaiküvegablakot.

– Ezt mindenképpen magunkkal visszük.

– Jó – egyezett bele Silje is. – Talán emlékszel még, egyszerazt mondtad, hogy más házon lenne a helye.

– És ha igazam lesz? – jegyezte meg a férfi. Valami más is a kezébe akadt. Silje könyve.

– És a könyvet is feltétlenül elvisszük.

A férfi elmosolyodott, amikor Silje sietve kivette kezéből ésa többi holmi közé rakta.

– Azért nem kell mindent magunkkal vinnünk, hisz nyáron visszajövünk, ugye?

– Igen. Én is így remélem, de örülök, hogy temondtad ki először.

– Szeretem ezt a csodálatos völgyet – jelentette kikomolyan Silje. – Hiányozni fog a tó, a hegyek és azingoványok, a hegyoldalakban nyíló violák és az apró kék

virágok. Csak a bezártságot viselem nehezen. És a völgylakók egy része egyáltalán nem fog hiányozni.

– Ebben egyetértünk – fogta meg Tengel felesége kezét ésmegcsókolta, mielőtt a gyerekek bejöttek volna a házba.

Silje megtalálta azt a faragott ládikót, amit Tengeltől kapottnászajándékul. Leszakítottam egy liliomot, mielőttmegkaptam volna hozzá az Ég áldását, jutottak eszébeTengel szavai. Sohasem fordult meg a fejében, hogy ő bizony sokkal szebb dobozkát is tudna készíteni. A ládikót féltettkincsei közé rejtette.

Elérzékenyült mosollyal nézett végig Dag csecsemőruháin

30



és a többi holmi közé tette, amit majd magukkal visznek.

– A gyerekeknek már igazán ágyban a helye. Egészenkimerültek a csomagolástól.

– Bizony. A nap is lebukott a csúcsok mögött. Későre jár. Dehol vannak egyáltalán?

Mindketten kimentek az udvarra. Szinte összeütköztek afeléjük rohanó gyerekekkel.

– Apa! Anya! Nézzétek! – kiabálták izgatottan. – Valami éga távolban!

Silje és Tengel követte őket. Amikor megkerülték a házat,

már látták a tüzet és hallották az emberek kétségbeesettkiáltozását. A hangok a völgynek abból a feléből jöttek,ahová a gleccser alatt vezető alagút nyílott.

– Istenem! – suttogta Tengel.

– Az őr háza ég – mondta Silje. – Segítenünk kell neki.

– Nem – jelentette ki határozottan Tengel. Arca egyre jobban elsápadt. Nemcsak az ő háza ég, Hannáé is. És a

Bratteng-major is. Silje! – kiáltott fel kétségbeesetten a férfi.– Arrafelé már nem jutunk át. Túl későn eszméltem fel.

– Ó nem! – jajveszékelt az asszony. – Gondolod, hogy ezHeming műve?

– Igen. Egész biztosan fogságba esett megint és hogy mentse mocskos irháját, elárulta a völgybe vezető utat.Ezenkívül nyilván fűti a vágy, hogy bosszút álljon rajtam

és rajtad, amiért megvertem, amikor meg akart erőszakolni.Hallgatnom kellett volna a belső hangra, amely már régótafigyelmeztet, hogy hagyjuk el a völgyet! És hallgatnomkellett volna Hannára is. Istenem, mit tegyünk most?

– Hanna háza – jajgatott Sol. – Hanna háza ég! Oda kellmennem.

Tengel kénytelen volt erővel visszatartani a kislányt. Sol

beleharapott a férfi karjába, de most nem volt arra idejük,hogy megszidják.

31



– Egy csomó férfit láttunk a jégkapunál. Olyan furcsa, fényessapkájuk volt

– Katonák. A sisakjuk fénylett.

Tengel kezdett magához térni.

– Siessünk! El kell rejtőznünk. Szerencsére a mi házunk fekszik a legmagasabban, úgyhogy ide érnek fel utoljára. Ám az is

biztos, hogy elsősorban velünk akarnak végezni, Gonosz Tengeligazi leszármazottaival.

– Merre menjünk? kérdezte Silje, aki egyébként bármireképes lett volna, csak megmeneküljenek..

– El kell érnünk az erdőt. Az az egyetlen hely, ahol biztonságban lehetünk. Csak az a kérdés, meddig bírjuk tartanimagunkat.

– És a hágó, fenn a hegyen?

Tengel megtorpant.

– Keljünk át rajta? Talán igazad van. Más választásunk úgysem marad. Bár nem lesz könnyű feladat. A nyírfaerdő

elrejt bennünket egy darabig. Előkészítem a lovat, amíg teösszeszeded a legszükségesebbeket. De lehetőleg minélkevesebbet! A szabadban kell éjszakáznunk, ne feledkezz meg a

bőrökről. Gyerekek, segítsetek anyátoknak! Kevés az időnk.

Végre Sol is belátta, hogy az életükről van szó ésengedelmeskedett. De egész idő alatt szipogott és Hannaháza felé tekintgetett, amelyet már teljesen beborítottak a

lángok. Az emberek ide-oda futkostak. A rajtaütést jólmegszervezték, senkinek egy percnyi időt sem hagytak amenekülésre. Siljét mindez arra az estére emlékeztette, amikorBenedek házából kellett menekülniük. Csak annyi volt akülönbség, hogy most még gyorsabban kellett odébbállniuk.

– A kismacskám! – kiabált Sol . – Nem láttátok

valahol? – Silje maga is nagyon szerette az állatokat, így megértette a kislány fájdalmas aggodalmát.

32



– Nézd meg a szénapadláson, és ha megtaláltad, dugd ebbe azsákba!

Sol megragadta a zsákot és már szaladt is a macskátkeresni.

– Figyelmeztetnünk kellene a szomszédainkat – mondtaSilje Tengelnek, amikor utánanézett, hogy a férfi elkészült-emár a kocsival.

– Már nincs rá időnk.

– De hát az állataik...

– Azt majd elviszik magukkal a fogdmegek. Számítanak rá,

hidd el. Ezt a babát nem vihetjük el, Silje.– Értsd meg, hogy nem mehetünk el Liv babája nélkül!

Még Tengel faragta a kislánynak, Silje pedig ruhát varrtneki. Liv ragaszkodott a babához.

– Elhiszem, de remélem felmértétek, hogy pillanatokon belül indulnunk kell!

Már minden a helyén volt, Silje könyve, Dag ruhái, még

az esküvői ládikó is.– Szörnyű, hogy ennyire ragaszkodsz a személyes

dolgaidhoz, Silje, de hát ezért vettelek feleségül. Viszontegyvalamiről megfeledkeztél. Hol van a mozaikablak?

– Azt most nem vihetjük magunkkal!

– Éppenhogy azt kell elvinnünk – jelentette kihatározottan a férfi. – Ültesd fel a gyerekeket a lóra, ésindulunk !

Silje fölemelte a két legkisebbet a ló hátára. Közben azontűnődött, hogy nemcsak ő ragaszkodik fölösleges dolgokhoz.Hogy gondolhatta Tengel, hogy az ablakot is magukkal vihetik?

– Sol! Sol! Merre vagy? Gyere, mennünk kell! – Solfelbukkant a szénapadlás ajtajában.

– Nem találom a macskát – zokogta. Közben Tengel isfölbukkant, kezében az ablakkal.

33



– A macskát? A gabonatárolóknál láttam az előbb. Biztosegérre vadászik – mondta a kislánynak.

Sol eliramodott a tárlók irányába és amikor már végre útrakészen álltak, megjelent, maga előtt egy zsákot himbálva. A

zsákból hosszú, fekete farkinca bukkant elő.– Hála Istennek! – sóhajtott fel Silje, amikor megpillantotta

Solt és a macskát.

Pár perc múlva már a nyírfaerdőben jártak.

– Nagyon kevés az élelmünk – fordult Silje aggódvaTengelhez. – Grimar megette az összes szedrünket és mindenegyebet, amink csak volt. Holnap akartam kenyeret sütni.

– Ezen már nem segíthetünk. Azért csak maradt valami?

– Persze. Csak éppen nem tart majd sokáig.

Addigra vastag füstfelhő borította a Jéghegyek Népének völgyét. Tűzropogás és félelmetes kiáltozás hallatszott a hátuk mögött, néha egy-egy halálsikoly és segélykiáltás.

Siljének hányingere volt. Fájt a szíve az áldozatokért, ésmaga is nagyon félt. Alig bírt lépést tartani Tengellel, aki óriásiléptekkel haladt előtte és hajtotta a lovat. A három gyerek a lósörényébe kapaszkodott. Silje alig kapott levegőt, a légcsövekiszáradt és égett. Túl sok terhet cipelt magával,tulajdonképpen minden nála volt, ami már nem fért a lóra.

Tudta, hogy sietniük kell.

Utánuk akarta kiáltani, hogy várják meg, mert nem bírsietni. Ezentúl még egy gyermekre kell gondolnia. Mégsemkiáltott. Tudta, hogy minden percre szükségük van.

Micsoda borzalmas helyzet! Az üldözők a sarkukban vannak, kétségbeesetten kellene menekülnie, de nem bír.

Tengel végre megállt és bevárta. Silje egy tisztáson érte őketutol. Zihálva állt meg Tengel mellett. A lába remegett.

Letekintettek a völgybe. Minden ház lángokban állt. A fejedelemé is, azóta szénné éghettek a ház faragott oszlopai is.

34



És az ő házukat is felgyújtották. Tengel gyermekkoriotthonát.

– Ó, Tengel! – jajveszékelt Silje.

– Mennünk kell! – szólt hozzá a férfi. – Mégpedig gyorsan.

– Gondolod, hogy már a nyomunkban vannak?

– Még nem. De sohasem lehet tudni, úgyhogy induljunk !

Nem sokáig pihenhetett. Férje csak arra várt, hogy utolérjeőket és már ment is tovább. Tengel legalább kifújhatta magát.

Megerőltető volt ilyen iramban felkaptatni a hegyen. A félhomályban még egyszer lenézett a völgyre. Minden

hajaszála égnek állt attól, amit látott.– Tengel! – kiáltott férjeután. – Nézd csak!

A férfi megállt és fogai közt szitkokat szórt. Éppen alattuk három fiú szaladt az erdő felé, nyomukban egy csapatkatonával.

– Szerencsétlen gyerekek – siránkozott Silje. – Nem elég,hogy meghalnak, még ránk is irányítják a katonák figyelmét!

Nem menekülhetünk mi sem!Bukdácsolva utolérte Tengelt és a lovat.

– Ne nézzetek oda, gyerekek ! – suttogta Tengel, majdmegragadta Silje kezét, a másikkal pedig a gyeplőt, és indulttovább.

Velőtrázó sikoltást hallottak. Silje tudta, hogy a fiúk

menekülése véget ért. Nem bírt hátra nézni.Tengel megfordult.

A katonák még mindig ott állnak. Vitatkoznak valamin. Hacsöndben maradunk, itt nem vesznek észre.

Kibírhatatlan volt a várakozás. Silje kinézett a nyírfaágak között. Hangosan zihált, a szeme előtt pedig mindenkörben táncolt a fáradtságtól. De annyit látott, hogy micsoda

pusztítást vittek végbe ilyen rövid idő alatt a virágzó völgyben a katonák. Ott voltak mindenütt. Az ösvényeken, aházak között. A teheneket összeterelték és már hajtották is a

35



gleccser-alagút felé. Kevés állat volt a völgyben, de azt mindelhajtották. A falubelieknek viszont nyoma veszett.

Megborzongott.

– Nem tudom, hová tűntek a katonák, akik az előbb mégalattunk álltak. Vagy felénk tartanak, vagy visszafordultak.Nem tudom eldönteni – tűnődött Tengel. – Induljunk, majdmeglátjuk, mi történik.

Felfelé haladva egyre szűkült az ösvény: Silje mindensegítség nélkül kaptatott utánuk. Görcsölt a gyomra. Már nemsokáig lesz képes titokban tartani a szíve alatt megbújó kis életlétezését.

Halántéka lüktetett, lába elzsibbadt. Ha levegőt vett,tüdejét mintha tűvel szurkálták volna. Tengel most nem álltmeg egy percre sem.

Hirtelen véget ért a nyírfaerdő. Széles, nyílt fennsíkra értek.

Itt már bárki megláthatta őket. Nyári napfordulókor mindig világosak az éjszakák.

Silje már nem bírta tovább. Megbújt egy sziklatömb mögöttés várt. Nagyon szenvedett. A gyomra elviselhetetlenülgörcsölt.

Aztán nagy nehezen összeszedte magát, vett néhány mély levegőt és tovább botorkált.

Tengel visszament hozzá.

– Kedvesem – szólt feleségéhez, a hangján már érződött,

hogy sejti. – Nem akarsz nekem mondani valamit?Silje lábai fölmondták a szolgálatot, összerogyott.

– Igen, most már el kell mondanom – lihegte halkan. Férjeátkarolta és odatámogatta a lóhoz.

– Kedvesem – ismételte ismét gyengéden Tengel –, kicsi bolondom! Miért nem merted elmondani?

– Nem mondhattam el, mert féltem, hogy rá akarsz beszélniolyasmire, amivel nem értenék egyet.

– Ebben teljesen igazad van. De most ne gondolj erre.

36



Ne félj tőlem, Silje! Most segítségre van szükséged.

– Túl gyorsan mentél – lihegte még mindig kimerültenSilje. – Nem tudtalak követni.

– Nem vettem észre, mennyire kimerültél, mert mindig ott jöttél a nyomunkban. Siettem, mert féltettem a gyerekeket.Mindenképpen el kellett kerülnünk a találkozást akatonákkal. Bízzál bennem, kedvesem! Sol, Dag! Adjátok át ahelyeteket anyátoknak! Pihennie kell.

Folytatták az utat, de most már lassabban. A gyerekek sem bírtak gyorsabban menni. Siljének fájt, hogy gyalogolni látja agyerekeket, de nem volt más választásuk, hisz még a lovon is

alig tudta magát tartani. Liv mögötte ült, apró kezévelgörcsösen kapaszkodott anyja szoknyájába.

Ismét lenézett a két nagyobb gyerekre. Köpenyben voltak,éppúgy mint az apjuk. Ők is elfáradtak már, de összeszorítottfoggal, rendíthetetlenül mentek tovább. Silje azon tűnődött,hogy mennyit értenek az egészből. A macska idegesenmocorgott a zsákban, Sol viszont egyre erősebben fogta,

nehogy kiszökjön belőle.Silje önkéntelenül is hátra nézett.

– Tengel! Ezek látnak minket! Éppen a falu fölött vagyunk.

A füst eltakar bennünket.

– De mi van akkor, ha valaki feljebb merészkedett és már anyomunkban van?

– Ne aggódj ! Lovagolj tovább.Ő viszont megállt. Silje csodálkozva nézett férjére.

Elállt a lélegzete, amikor meglátta, mit művel Tengel. Kimenta szakadék szélére, a falu felé fordult. Felemelte mindkét kezét.Tenyerét kifelé fordította, mintha súlyos csapást akarnaelhárítani.

Iszonyatos erő sugárzott belőle.

Silje még nem látta, milyen az, ha Tengel felhasználja a birtokában lévő hatalmat. Még jobban megdöbbent, amikor azt

37



látta, hogy Sol Tengel mellé térdel, lopva ránéz, majd pontosanazt csinálja, amit ő.

Silje moccanni sem mert.

Dag és Liv csodálkozva, már-már áhítatosan nézettmindkettőjükre. Testtartásuk valóban tiszteletet és csodálatot

váltott ki a szemlélőből.

Kis idő elteltével Tengel leeresztette a kezét és fellélegzett.Sol követte a példáját, majd mindketten visszafordultak.

– Mit műveltek? Csak nem láthatatlanná tettek bennünketüldözőink előtt?

Tengel elnevette magát, – de szeméből még mindigünnepélyes komolyság áradt.

– Nem. Erre senki nem lenne képes. Csak a gondolataikatirányítottam el rólunk.

Silje nem egészen értette.

– Rájuk kényszerítetted a saját akaratodat?

– Mondhatjuk így is.

– Gondolod, hogy hatásos lesz?– Nem tudom – mondta Tengel. – Nem ismerem az erőm

korlátait, de mindent megtettem, ami csak tőlem tellett.

– Vajon Sol tisztában van azzal, mit csinált?

Tengel megborzongott.

– Biztos vagyok benne. Csak úgy áradt belőle az erő.

Éreztem, hogy segíteni akar. Félek, Silje... félek, hogy Sol mégmeglepetéseket fog okozni nekünk.

Silje halkan odasúgta Tengelnek.

– Amikor fölmálháztuk a lovat, Sol egy aprócska csomagotcsúsztatott a köpenyébe. Azt hitte, nem veszem észre, mitcsinál.

– Én is láttam. Hannától kapta. Nála hagyod?

– Hogy nála hagyom-e? – ismételte el felesége szavait amesszeségbe bámulva a férfi.

38



– Ezt neked kell eldöntened. Nem hiszem, hogy ez az éndolgom lenne... ha arra gondolok, hogy Hanna... hogy ezesetleg Hanna öröksége lehet?

– Biztos, hogy így van. Már régóta tudom, hogy Hanna Solt

szemelte ki utódául. Valaha velem is próbálkozott, de énellenálltam. Azóta gyűlölt teljes szívéből. Sol valóságos ajándék

volt számára. A csomagban Hanna tudományának nagy részerejtőzik. Például balzsamok, meg varázsszövegek, amelyeknek nem szabad feledésbe merülni. Azt hiszem, Hanna már csak azért tartotta magát életben, mert arra várt, hogy átadhassa a tudását valakinek. Most még nem akarom elvenni

Soltól ezt a veszélyes örökséget.– Igazad van. Gyerekek! Indulunk!

Szerencsére most már sötétebb volt, de mégsem annyira,mint a téli éjszakákon. Nagy szükségük volt, hogy lássák,merre mennek, mert már közel jártak a hágóhoz.

Gondolod, hogy a ló át tud menni? – kérdezte bizonytalanulSilje, amikor megpillantotta a hasadék fölött a fenyegető,

jéggel borított sziklaszirteket.– Megpróbálok másik utat keresni. Különben itt kell

maradnia.

– Itt? Ebben az elhagyatott völgyben, ahol minden oldalrólhegyek vesznek körül minket? Szó sem lehet róla!

– Nem így gondoltam, Silje.

Silje dühösen nézett férjére. Már sejtette, mire gondol.

– A ló velünk jön – jelentette ki. – Szükségünk van rá,ugye?

– Igen.

– És neki is szüksége van ránk.

Tengel elfordult, hogy eltakarja mosolyát. Nem bírta kinevetés nélkül. Silje olyan elszántan tiltakozott, hogy arca

teljesen belepirult. Akár az élete árán is megvédené a lovat, jutott eszébe.

39



Meghatotta fiatal felesége elragadtatása. Szemébenkönnyek gyűltek. Ismét elfordult.

Lassan, lépésről lépésre tapogatóztak a kőtörmelék között.Néha vissza kellett fordulniuk, mert az út annyira

járhatatlannak bizonyult. A ló megnehezítette az átkelést, demost már mindannyian azon voltak, hogy velük együtt tegyemeg az utat.

Azután szinte egyszerre megfordultak, és egy utolsópillantást vetettek a Jéghegyek Népének elpusztított völgyére.

A völgyből már nem sok látszott. Azt is csak sejtették, hogy merre van elhagyott és felperzselt otthonuk. A vastag füstréteg

mindent betakart.Csendben álldogáltak. Tudták, hogy soha többé nem térnek

ide vissza. Dag szipogott, nehezen tudta palástolnielkeseredését. Tengel átkarolta a fiút, sejtette, hogy Dagmegértett mindent.

– Gondolataimban megőrzöm a völgyet, olyannak amilyen volt – mondta elcsukló hangon Silje. – Boldogok voltunk

odalenn mindannyian. De azt soha nem fogom megbocsátani a völgybelieknek, hogy bántották a gyerekeinket. Tudom, hogy csak bűnbakra volt szükségük, hogy elrejtsék sajátfogyatékosságukat. És Gonosz Tengel utódait mindig könnyű

volt vádolni.

Tengel helyeslően bólogatott.

– Tengel! – kiáltott fel hangosan Silje. – Emlékszel még

arra, mit mondott egyszer Hanna? Azt mondta, hogy egy napmi leszünk a Jéghegyek Népe, mi és senki más.

– Igen, emlékszem. Most hát tudjuk, mit látott akkor.

– Ezek szerint senki nem élte túl. Ó, Tengel! Olyan szörnyűerre gondolni!

Eszébe jutottak a völgybeliek. Egyenként jelentek meg lelkiszemei előtt... Silje nem bírta tovább. Fölállt.

– Mi lehet Eldriddel? És a férjével?, Rájuk nem gondoltHanna?

40



– Eldriddel kihal a családja. Hanna őket nem tekintetteközénk tartozónak.

– És Heming?

– Valószínűleg ő is halott már. Nem hinném, hogy életbenhagytak egy árulót, még ha az ő javukat szolgálta is. Nyilvánvaló,hogy minden úgy történt, ahogy mondtam. Fogságba esett, éshogy magát mentse, elárulta a hozzánk vezető utat.„Boszorkányok és varázslók patkánylyuka", így nevezték akülső világban mindig is a Jéghegyek Népének völgyét.Gondolhatod, hogy örömmel pusztítottak el mindenkit, akicsak a karmuk közé akadt.

Silje látta, hogy Sol keze a zsák szájával babrál.Összepréselt ajkai közt Heming nevét sziszegte. – Heming,Heming ! Hát így hívnak téged !

Dag ezzel szemben inkább a dolgok jó oldalát vette észre.

– Szóval szerencsénk volt, ugye?

– Feltehetőleg felelte Tengel szárazon. – Gyertek,indulnunk kell.

– Egész éjjel megyünk?

– Igen: Ez a hely nem alkalmas a pihenésre és az éjszakák elég világosak még ahhoz, hogy lássuk az utat. Fontos, hogy jelentős előnyretegyünk szert üldözőinkkel szemben. Hamarosan kiérünk a gleccserhátára, és akkor már nem lesz könnyű dolgunk. Majd én megyek elölés egy bottal kitapogatom a hóval borított hasadékokat. Egyenként

kövessetek. A ló mögöttünk jön. Majd be kell tekernünk valamivel apatáját, hogy könnyebben járjon a jégen. Életveszélyes átkelni agleccseren, de nincs más választásunk.

Silje bólintott. Helyet cserélt a gyerekekkel. Tengel melletthaladt végig az éles kövekkel borított sziklavölgyben. A ló idegesenfújtatott. Megriadt a barátságtalan vidéktől és nehezen találtmegfelelő helyet, ahová patáit nyugodtan lerakhatta, bár Siljemegpróbált segíteni neki.

A Jéghegyek Népének völgye végleg eltűnt mögöttük.

41



3. fejezet

Rosszul sejtették, hogy Heming meghalt. Az áruló életben volt. Pontosan elmondott mindent a katonáknak, azt is, hol keressék Hannát és Tengelt. Nem esett nehezére feladni rokonait, különösen,ha a megalázó verésre gondolt, amit Tengeltől kapott néhány évvel ezelőtt.

De miután Heming kihallgatásán jelen volt a várnagy felesége ésleánya, a jóképű ifjút szabadon engedték, azzal a feltétellel, hogy elhagyja Trondheimet és nem tér vissza többé.

Mentségére szolgáljon, hogy rettegett apja és a völgyben lakórokonai életéért.

Abban bízott, hogy a katonák csak a boszorkányokat és a varázslókat pusztítják majd el.

Némi kétely azonban mindvégig élt benne és nagyonnyomasztotta.

Hat fegyveres rontott Hannára és Grimarra. A hatlegbátrabb katona.

Miután végeztek velük, elindultak lefelé a hegyről. Ők vállalták alegnehezebb feladatot, ezért a parancsnok nem szabott rájuk mást.Nyugodtan ballagtak hát lefelé. Heming óvta őket Hannától.

42



Már a gleccser alatt jártak. Hangjuk kísértetiesen visszahangzott a jégfalakon.

– Nem volt valami megerőltető feladat – mondta alegfiatalabb. – Egy vénasszony, aki olyan összetöpörödött volt, hogy

alig lehetett látni! – Lándzsáját a falba döfte. A fémes hang végtelenhullámokban csendült a hosszú folyosókon.

– Láttátok, hogyan nyársaltam föl a vénembert? – kérdezteröhögve egy vöröshajú katona.

– Igen – nyugtatta meg a legidősebbik a társát –, de azöregasszony nagyon undorító volt. – Bűzlött. A földbegyökerezett a lábam, amikor megláttam.

Elhallgattak. A hideg alagút kísérteties hangulata a borzalmasemlékek felidézésére késztette őket.

– Azt nem mondhatnám, hogy félt tőlünk – mondta egyikük,akit Willibertnek hívtak. – Láttátok, amikor gúnyosan belenevetett a tűzbe? Alig bírt fölállni, de még így isfélelmetes volt. Az az érzésem támadt, hogy várt minket.

– Azt hiszem, igazad van. Láttátok a körmeit? – kérdezte ahatodik, egy langaléta fiatalember. – Megkarmolt, de még hogy!Olyan volt, mint egy rothadó hulla.

– Élesek voltak a körmei. Engem is megkarmolt, amikormögéje kerültem.

– Én is éreztem valami hasonlót, amikor megfogtam akarját.

– Én csak egyetlen körmöt éreztem a karomon.Mindannyian megérintették Hannát, és ez a közvetlen

találkozás mindegyiküket undorral töltötte el. Mivel Hanna boszorkány volt, meg kellett égetni, és a szobában égő tűz errenem volt alkalmas.

– Hallottátok, mit kiáltott, amikor végre kivonszoltuk azudvarra és meggyújtottuk a máglyát?

– Én semmit sem hallottam.

– Azt mondta: „Most már megmenekültek!". Csak ennyit.

43



Talán a másikra gondolt, a varázslóra, akit szintén megkellett volna égetni. Most már mindegy. Nem a mi feladatunk

volt, hogy azt is elkapjuk.

– De a vén szipirtyóval sikerült elbánnunk!

Ismét mély csend következett. Nyomasztóvá vált azemlékezés.

Kiértek az alagútból a tágas fennsíkra. Világos volt azéjszaka. Orrukat megcsapta a számukra szokatlan, erős hegyilevegő.

Siettek. Nem volt kedvük egymáshoz szólni. A legfiatalabbhirtelen vakarózni kezdett.

– Az ördögbe! De viszket a karom!

Kis idő múlva megállt egy másik, a vörös hajú.

– Várjatok, nem tudok ilyen gyorsan menni.

– Mi van veled? – kérdezte tőle a legidősebb.

– Azt hiszem, lázam van.

A legfiatalabb feltűrte az ingujját, hogy megnézze, mitől viszket annyira a karja.

– Istenem, mi ez itt?

Karja telis-tele volt gennyes kelésekkel.

Társa visszahőkölt.

– Hisz himlőd van!

– Az nem lehet! A himlő nem így néz ki. A pestis sem. Ezek sokkal nagyobb kelések. Ez valami... nem tudom mi lehet.

Tovább mentek, de már távol tartották magukat alegfiatalabbtól. A rövid fű közt susogott a szél. Minthamegátkozná őket. A fű ellenségesen fogta közre lábukat, minthakészülnének valamire a növények.

– Várjatok! – kiabálta a vörös hajú. - Nem bírom tovább...

– Mi van már megint?– A láz... mintha a pokol összes tüze égne bennem. Istenem!

44



Ez nem lehet igaz! A kezem... tele van szörnyű kelésekkel. Várjatok! Várjatok! Ne hagyjatok egyedül! Segítségre vanszükségem!

Megpróbált utánuk futni, de hiába. A szíve nem bírta.

Aztán újra próbálkozott, de a többiek már messze jártak.Már csak apró, homályos pontok voltak a láthatáron. A fiúkétségbeesetten szitkozódott.

Feljött a hold. A vörös hajú katona lassan botorkált afennsíkon. Sisakját elhajította, túl melegnek érezte. Zúgott a feje,lázas volt és elkeseredett. Nem tudta, mi történik vele.Előrenyújtotta a kezét. Egész testét hólyagok borították. Az

arcát is. Teste iszonyatosan viszketett.– Várjatok! Várjatok! Ne hagyjatok itt pusztulni! – kiabálta,

mintha a többiek hallanák, amit mond.

De már nagyon messze jártak, és akkor sem segítettek volnarajta, ha meghallják segélykiáltásait. Aztán felbukott egy mozdulatlan testben. Legfiatalabb társa volt az. Mármeghalt. Szeme az égre meredt, arcát iszonyatos kelések

borították. A vörös hajú felordított és tovább tántorgott. Kis idő múlva

a torkához kapott és térdre esett. Nehezen tartotta megegyensúlyát, előrebukott, majd elterült a füvön, és ő sem keltfel többé.

A többiek egyre gyorsabban mentek. Hajtotta őket afélelem. Amikor a mocsár végéhez értek, felordított a kövér

katona.– Engem is megfertőztek! Nézz ide! Nézz ide!

Hisztérikusan ugrált körbe-körbe, és megpróbáltszabadulni a kelésektől. – Ez pestis! Ez csak pestis lehet !

– Nem – sóhajtotta a legöregebb. – A pestis nem ilyen.Emellett nem végez ennyire gyorsan az áldozatával. Ez valamimás lehet. A boszorkány átka! Betegséget bocsátott ránk,amikor megkarmolt valamennyiünket.

– De engem nem fertőzött meg – kiabálta Willibert. – Nézd

45



csak meg a kezemet! Tiszta. Nyoma sincs rajta a betegségnek!Én alig voltam a közelében. Túl fogom élni!

– Én is – tette hozzá gyorsan a langaléta. – Én végképp nemcsináltam vele semmit. Ezt ti is tanúsíthatjátok! Kedves voltam

hozzá, én nem vagyok bűnös! A legöregebb sem érezte magát valami jól, de egy szót sem

mert szólni. Gondolni sem akart arra, hogy bármi történhet vele.

– Túl fogom élni – ujjongott megint a langaléta. – Te viszont – mondta a kövérnek –, hamarosan magadra maradsz!Te voltál az, aki...

– Fogd be szád! – ordított rá a kövér. – Mindannyianhozzájárultunk a halálához. Éppolyan vétkes vagy te is, mintén.

– De én nem! Én nem vagyok vétkes semmiben!

Addigra már ő is buzgón vakarózott. Bár valószínűleg inkábbmaga idézte elő a betegséget azáltal, hogy társai helyébeképzelte magát. Ő igazán barátságos volt az öregasszonyhoz.

Annak a kis pofonnak, amit adott neki, igazán nincs jelentősége...

– Ne hagyjatok itt – hörögte most a kövér. – Nem tehetitek ezt velem! Segítsetek!

Mintha nem is hallották volna kiáltásait. Gyorsanelhagyták, átadva a lassú, magányos halálnak.

A hat katona közül egyik sem érte el a legközelebbi lakotttelepülést.

A gleccser tetején éppolyan nehéz volt átjutni, mint ahogy Tengel korábban mesélte.

Silje később is félelemmel idézte fel magában, amikor előszörpillantotta meg a fénylő jégtömeget, amelyet meredek sziklacsúcsok zártak körül. A jégfolyam még

46



mozdulatlanságában is hömpölyögve vájt magának utat akőfalak között. Életnek sehol semmi nyoma. Még egy kisfűcsomó sem zöldellt az élettelen szürkeségben. Ám az égenegyre feljebb emelkedő holdsarló fényében a jég csillogni

kezdett, mint a hegyikristály.Silje sejtette, hogy soha életében nem feledi majd ezt az

utazást. Szívét kétségbeesés szállta meg, és a gyerekek irántérzett állandó aggodalom. Liv már nem bírta tovább.Félálomban botladozott a hóban, majd összerogyott. Nemtehettek mást, mint hogy rákötözték a ló hátára, bár tisztában

voltak vele, hogy ez veszélyes. Nem is mertek jobban

belegondolni. És ha a ló megbokrosodik vagy lezuhan, mi leszakkor a kisgyerekkel? Ők maguk annyira erőtlenek voltak, hogy képtelenek lettek volna cipelni a kislányt. Tengel haladt legelől,egy bottal próbálta megállapítani, mennyire biztonságos azút a hó alatt. Ő vezette a lovat is, Silje pedig a csomagok egy részét cipelte és vigyázott a két idősebb gyerekre.

Sol és Dag még bírta, viszont minden türelmük elfogyottmár. Gyorsan keresztül akartak jutni a hideg völgyön,megfeledkezve minden óvatosságról. Ám Tengel nem engedteőket előre. Figyelmeztette a két gyereket, hogy mindenlépésükre vigyázzanak, mert bármikor belezuhanhatnak egy hóalatti üregbe vagy járatba. Minden egyes megtett lépést előremeg kellett gondolni.

Még mindig attól rettegtek, hogy követik őket. Folytonosanaz utat kémlelték maguk mögött, de szerencsére saját,

messzeségbe kígyózó nyomukon kívül semmit sem tudtak felfedezni.

Egész éjjel úton voltak. Szerencséjükre egy éjszaka elég voltahhoz, hogy átjussanak a gleccseren. Barátságtalan, mocsarasfennsíkra érkeztek, amelyet törpenyírfa-cserjék borítottak. Egy darabig még a gleccser vége mellett haladtak, de mireszürkülni kezdett, Tengelnek és a gyerekeknek feltétlenül

pihenésre volt szüksége. Kicsit később egy völgybe érkeztek,ahol meghúzhatták magukat üldözőik szeme elől. Silje valamisátorszerűt tákolt össze a gyerekeknek, hogy megvédje őket a

47



csípős hajnali széltől. Szegénykék fáradtan, reszketvekuporodtak a néhány vékony takaró alá, amit még sikerültmagukkal hozniuk. Azonnal elaludtak.

Silje átkarolta őket, Tengel pedig melléjük feküdt.

– Érdekes, hogy eddig még eszembe sem jutott hálát adniIstennek a megmenekülésünkért – suttogta Silje.

– De hát miért nem?

– Soha nem értettem meg azokat az embereket, akik haegyedül menekültek meg a szerencsétlenségből, rögtön aztkezdték mondogatni, hogy „Isten megvédett engem". Hát atöbbiek? Azt hiszem, csak önmagukat akarják ilyenkormegnyugtatni. Mintha ők többet érnének azoknál, akik elpusztultak. Én inkább értük mondok egy imát. Nemgondolod, hogy így a helyes?

Tengel egyetértett feleségével.

– Igazad van. Te sohasem magadra gondolsz elsősorban,Silje. Hogy Isten keze van-e a dologban vagy sem, engem mostnem érdekel. Boldog vagyok, hogy mind megmaradtatok nekem. A veszély még nem múlt el a fejünk fölül, deszerencsére élünk mind az öten, és ez a legfontosabb.

– Megfeledkeztél a macskáról, a lóról, no és a kisgyermekről,aki még nem látta meg a napvilágot. Úgyhogy többen vagyunk,Tengel – tette hozzá Silje álmos mosollyal.

– Hát akkor mind a nyolcan – helyesbítette magát a férfi.Hangjában szomorúság csengett.

Tengel álmatlanul feküdt a hidegben. A többiek elaludtak,de ő állandóan zajt hallott valahonnan. Még mindig tartott azüldözőktől.

Nehéz volt ismét útra kelni. Csontjukig átfagytak és féltek,hogy a külső világ még számos meglepetést okozhat számukra.

Sol macskája az első adandó alkalommal megszökött a

bozótosban. Egy teljes órát elvesztegettek azzal, hogy megkeressék.

48



Átéltek néhány nehéz pillanatot is. A ló egyszer megtorpantegy váratlanul feltűnő szakadék előtt és nem akart továbbmenni. Tengelt ekkor nem sok választotta el attól, hogy véget

vessen a ló szenvedéseinek. Csak Silje és a gyerekek hosszas

könyörgése mentette meg az állatot. Nem volt könnyű feladatrábírni a lovat arra, hogy folytassa lefelé az utat. Néha márSilje is azt gondolta, jobb lenne megválni tőle. Végül a ló is

belátta, hogy engedelmeskednie kell. Amikor leértek,mindannyian üdvrivalgást hallattak, csak a ló nézte továbbrais közönyösen a világot. Tengel ellátta az állat sebeit. Silje látta,hogy férje fejét a ló marjára hajtja. Tengel boldog volt, hogy nem kellett megválnia régi, hűséges barátjától.

A táj gyorsan változott. A levegő egyre melegebb lett, ahogy távolodtak a fagyos gleccsertől. Messze jártak a hegyektől,amelyek mögött a Jéghegyek Népének otthonai bújtak meg oly sokáig a külvilág kíváncsi szeme elől. A gyerekek miattgyakrabban kellett pihenőt tartaniuk. Tengel még naplementeelőtt elindult sátorhelyet keresni. Végre egy keskeny völgy mélyén megálltak és lefekvéshez készülődtek. Itt-ott már

vörös- és erdeifenyők is előfordultak, és virágok nyíltak a mohaközött.

A gyerekek gyorsan elaludtak, de Silje a kimerültségtőlsírva borult férje karjai közé. Megsiratta a völgybelieket,otthonukat, amelyet már soha többé nem láthatnak viszont,

bútoraikat, és minden tárgyat, amelyhez kedves emlék fűzte ésnem hozhatott magával. Nagyon fáradt volt. Szomorúságába

csöppnyi öröm is vegyük, boldog volt, hogy végre visszatérhetnek az emberek közé a külső világba. De erről egy szót sem szólt Tengelnek, nem akarta elárulni, milyenmegkönnyebbülés számára, hogy elhagyták a völgyet.

– A szövőszékem, és minden szőttesem ott maradt. Tudod,fáj elhagyni minden tárgyat, amit a saját kezemmelkészítettem. Semmi nem maradt belőlük, odavesztek a tűzben.

– Bizony, bizony – vigasztalta Tengel. – Én a helyedbenazért benéznék a nyereg alá. Ugyanis oda rejtettem az egyik vastag gyapjú takarót, amit te készítettél. Magam is nehéz

49



szívvel váltam volna meg tőle.

Silje arca felragyogott, és átölelte férje nyakát. Végre ő iselszunnyadt. Tengel nem aludt. Most már a vadállatok támadásától is félt. Errefelé sok a medve, a farkas, nem is

beszélve a rozsomákról és a hiúzról. Leginkább mégis amedvéktől tartott. Az is bosszantotta, hogy a gleccser előttikősivatagban megrándult a lába, amikor véletlenülmegcsúszott. Nehezére esett a járás.

Aggódott családja jövőjéért. Aggódott feleségéért, akigyermeket hordott a szíve alatt. Magát okolta mindenért. Siljeölében könnyen megfeledkezett saját felelősségéről.

Jobb let t volna Sil jének, ha nem szület ik többgyermeke, de úgy látszik, meg akarja tartani a kis jövevényt.

Végigsimított az asszony hasán. Tenyere alatt kétségtelenülérezte a domborulatot. Érthetetlen, hogyan volt képes Siljeeltitkolni előtte az állapotát, amikor már ennyire nyilvánvaló!

Nem veszítheti el a feleségét! Hideg futkosott a hátán még agondolatra is. Pedig biztosan tudta, hogy szegény nem élne túl

még egy olyan nehéz szülést, mint az első volt.Hogyan segíthetne rajta?

Egyetlen lehetséges megoldásnak a magzat elhajtása tűnt. És vajon képes lenne megtenni? Vajon nem veszítené el vele együttfelesége szeretetét is?

Jó lett volna beszélni Eldriddel, de nem ismerte azt ahelyet, ahová Eldrid és a férje mentek. Talán valahol Tröndelagkeleti részén kellene keresni. Az is igaz viszont, hogy nemsodorhatja veszélybe unokanővérét és családját.

Képtelen volt tovább gondolkodni. Betakarta Siljét aköpenyével és nekidőlt a háta mögötti nyírfának.

Két napi és két éjszakai vándorlás után végre emberek lakta vidékre érkeztek. Addigra annyira elfáradtak, hogy a szó szoros

50



értelmében alig álltak a lábukon. A ló is csak vonszolta magátmögöttük az úton.

Benedek majorja felé tartottak. Az erdő szélén haladtak.Még mindig féltek nyíltan mutatkozni. Tengelnek bedagadt a

lába, a ló is bicegett, a gyerekek pedig egyfolytában arrapanaszkodtak, hogy mennyire kimerültek és éhesek.

Amikor már látni is alig bírtak a fáradtságtól, Siljefelkiáltott.

– Nézzétek! A folyó! Csak nem Benedek legénye az, akiéppen halászni indult?

De bizony, ő volt! A jól ismert arc! Azonnal megszaporázták lépteiket.

Az öreg nagyon megilletődött, amikor felismerte őket.Elcsodálkozott azon, hogy megnőtt a két idősebb gyerek,gratulált a kis Livhez. Meglepte, hogy Sol nem ismerte meg.

Végül belátta, hogy nem is lehet másként, hisz Sol csak kétéves volt, amikor találkoztak.

– Mi a helyzet a majorban? – kérdezte Tengel és Siljeegymás szavába vágba.

Az öreg arca elkomorult.

– Ó, rossz ott minden! Nagyon rossz!

– Élnek még mindannyian? – kérdezte félénken Silje.

– Persze, persze. Mindenki megvan még. De én márnem dolgozom ott. Otthagytam a majort, amint ti

elmentetek. Ki nem állhattam azt a nőszemélyt, azt az Abelonét. A szomszéd majorban kaptam munkát. Azthallottam, hogy senki nem megy oda szívesen dolgozni,aki meg ott van, mihamarabb eljön.

– Most már emlékszem rád! Te voltál az, akivel mindigfogócskáztam! – mondta meghatottan a kislány. Az öreg arcaismét felderült.

– Hát emlékszel rám, kis csibész ! Várj csak, majd én... – Solkacagva ugrott félre, pontosan úgy, mint néhány évvel ezelőtt.

51



– Szóval Abelone még mindig ott van? – kérdezteindulatosan Tengel.

Az öreg abbahagyta a játékot.

– Igen. És a visszataszító gyerekei is. De Gretét és Mariátkidobták, úgyhogy szegények hol az egyik, hol a másik majorban húzzák meg magukat öreg napjaikra. Sehol nem

bánnak velük valami jól.

– Milyen borzasztó! – kiáltott fel Silje. – Hogy lehet így elbánni két ilyen kedves emberrel? És Benedek úr? Vele mitörtént?

– Benedek? Őt börtönbe juttatták.

– Börtönbe?

– Nemrég történt. Nehezen viselte el Abelonét, de azértállta a sarat – mondta az öreg, majd suttogva folytatta. – Azitallal vigasztalódott szegény. Ismeritek, milyen volt. De aztán

valaki feladta a felkelőket és...

– Heming, hát ez is a te bűnöd? – sziszegte a fogai között

Tengel.– Most már legalább tudjuk, hogy ki a Jéghegyek Népének rossz szelleme! – mondta csendben Silje.

– És amikor megérkeztek Trondheimből a katonák, hogy kihallgassák Benedeket és a majorbelieket, Abelonemindennek elmondta szegény öreget. Meg akart szabadulnitőle, hisz nagyon a bögyében volt már. Sikerült is bejuttatnia őt

a trondheimi várbörtönbe.– Ez borzasztó ! Borzasztó! Tengel, tennünk kell valamit! –mondta kétségbeesetten Silje.

– Igazad van – felelte halkan a férje, miközben azongondolkodott, hogy miként segíthetnének bárkin is ők, akik hasonlóan nyomorult helyzetben vannak.

– Szétkergették a felkelők minden csoportját?

– Tartok tőle, hogy így történt. Azt mondják, még Dyre Alvssont is elfogták. Egyvalaki adta fel az egész csoportot.

52



Tengel magában a pokolra küldte Heminget. Szeme villámokat szórt. Silje ritkán látta ennyire dühösnek a férjét.

Szerencsére Tengel tudott uralkodni magán. Az öreghezfordult. Amilyen röviden csak lehetett, elmesélte neki a

Jéghegyek Népének szomorú történetét.– Arra gondoltunk, hogy itt telepednénk le egy ideig, hisz

már ismerjük valamennyire a vidéket. Persze amint találnánk valami jobb megoldást, azonnal odébbállnánk – folytatta.

– Létezik egyáltalán jó megoldás? – tűnődött továbbmagában.

– Nem tudom, lesz-e hely a faluban számotokra – mondtacsendesen az öreg.

– Arra gondoltam, hogy ott húznánk meg magunkat, aholazelőtt én rejtőzködtem. Tudom, hogy nem a legmegfelelőbbhely gyerekeknek, de azt hiszem, nem marad más

választásunk.

Megkérték az öreget, hogy a nevükben üdvözölje Gretét ésMariát. Azt is megígérték, hogy amint lehet, visszajönnek segíteni, bár ebben nem nagyon bíztak.

E rövid kitérő után folytatták útjukat.

Délben megpihentek egy tisztáson. Tengelnek addigra márnagyon fájt a lába. Nem lett volna szabad tovább erőltetnie a

járást, de hallani sem akart arról, hogy lóra üljön. Azthajtogatta, hogy a gyerekek nem tudnak sokáig gyalogolni.Részben igaza is volt. Siljét bosszantotta férje makacssága,úgyhogy alaposan megmosta a fejét. Így aztán nem a legjobbhangulatban haladtak tovább.

Késő este érték el a kalyibát, amiről Tengel beszélt.Meglehetősen egyszerű építmény volt. Két oldalát csúcsosan

egymásnak támasztották, ez volt egyben a teteje is. Bentrőldohos földszag áradt.

53



– Úgy látom, senki nem járt itt utánam – szólalt megTengel erőltetett bizakodással. – Itt legalább biztonságbanleszünk.

Siljét a hányinger kerülgette. Megpróbált egy kis rendet

csinálni. Összesöpörte a kalyiba belsejét, száraz gallyat hintetta földre, hogy a gyerekeknek legyen hol aludni. Aztánmegnézte Tengel lábát.

– Nem valami szép látvány – mondta férjéhez fordulva –,feltétlenül pihentetned kell.

Tengel megkérte feleségét, hogy keresse elő gyógyfüvesládáját. Miután a lábát bekente valami erős balzsammal,

azonnal álomba merült. Holtfáradt volt, hisz két napig le semhunyta a szemét.

A ló még legelészett egy kicsit az ajtó előtt, Sol macskájapedig boldogan ugrott ki a zsákból és indult éjszakai

vadászatra.

Silje még sokáig nem tudott elaludni. Egyik gondolat a másikat követte fejében, ereiben félelem lüktetett.

Kétségbeesetten nézett körbe a házhoz nemhasonlítható tákolmányban. Elkeseredetten gondoltarra, hogy fogytán az élelmük, és milyen kevés esélyük

van arra, hogy javuljanak életkörülményeik. Miután mindezt végiggondolta, már biztosan tudta, mit kell tennie.

Másnap reggel közölte elhatározását férjével.

– Ti most itt maradtok néhány napig. Nekem van egy kis

elintéznivalóm a városban.– Mi jár a fejedben? – kérdezte halkan Tengel.

– Tudod, milyen rosszak az esélyeink.

– Tudom, nagyon is jól.

– Csak egy lehetőséget látok arra, hogy megmeneküljünk.És ebben a kétségbeesett helyzetben jobb, ha az ember

félreteszi az előítéleteit, ugye?– Silje, csak nem arra gondolsz, hogy...

54



– Nem, ne aggódj. Nem a testem akarom eladni, talán inkábba lelkemet.

Tengel gyorsan a sarokba pillantott. Ott állt a Benedektőlkapott mozaikablak.

– Nem, még azt sem – nevetett Silje. – Bízzál bennem,kedvesem! Tudom, mit csinálok. Fáj a szívem, ha eszembe juta nyomorunk, ha Benedekre meg Gretére és Mariáragondolok. Nem akarom, hogy a gyerekek még egyszer atavalyihoz hasonló ínséges telet éljenek át. El kell mennem,mielőtt végképp kifogyunk az élelemből. Semmink nincsen,még hálónk sem, amivel halat foghatnánk. Arról nem is

beszélve, hogy mozdulni sem tudsz a beteg lábad miatt. Ez azegyetlen lehetőségünk, és ez is meglehetősen bizonytalankimenetelű. Mégis meg kell próbálnom. Nem tudom, mikor

jövök vissza. Csak arra kérlek, akkor se aggódj, ha nem jönnék meg holnap reggelig.

Tengel nem akarta elengedni, de Silje olyan makacsulragaszkodott elképzeléséhez, hogy a férfi kénytelen-kelletlen

útjára bocsátotta.– Silje, ne sodord magad veszélybe!

– Nem. Vigyázok magamra. Senki nem fog bántani, hisznem tudják, hogy a Jéghegyek Népéhez tartozom én is.

– Legalább azt mondd meg, merre indulsz! Tudnom kell, hatúl sokáig lennél távol...

Silje tétovázott, majd megmondta.

– Trondheim felé indulok. Ott keress, ha szükséges! Decsak néhány nap elteltével.

Elbúcsúzott a gyerekektől, majd elindult.

Lassan botorkált az országúton, a lába neki is fáradt volt éssebes. Szerencsére egy paraszt egy darabon elvitteszekéren, így már nem esett annyira nehezére, hogy megtegyeaz út maradékát, és időt is nyert.

Gyomra korgott, a napok, óta tartó éhezéstől márgondolkodni is alig tudott.

55



Késő délután érkezett Trondheimbe.

Milyen csodálatos érzés újra itt lenni! Öt éve már annak,hogy itt járt. A város akkor tele volt pestises betegekkel,szerencsétlen árvákkal és halottakkal mindenütt, az utcákon,

a műhelyekben, a tűzhelyek mellett... Silje még mindig nemhitte el, hogy visszaérkezett a városba. Csak álom az egész.Pedig nem őrzött szép emlékeket Trondheimről.

Ott a kapualj, ahol mindig nyugovóra tért. Milyen szörnyűhideg volt azon az őszön! És abból a sikátorból toppant hirtelenelébe a férfi, aki meg akarta erőszakolni. Akkor tanulta meg,hogyan védekezzen az efféle támadások ellen, és ennek a

tudásának később is jó hasznát vette. Az utcák most tiszták voltak. Sehol egy kitaszított pestises.

Némi kérdezősködés után megtalálta, amit keresett –Meidenék palotáját.

Lesz-e bátorsága, hogy megtegye?

Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy visszafordul, deaztán megjelent előtte a gyerekek fáradt, kiéhezett arca. Aztánfelvillant előtte Tengel aggódó tekintete, eszébe jutottelkeseredése, mert nem tudta, hogyan segítsen szerettein.Ugyanúgy viselkedett ma reggel, mint télen, az éhínség idején,amikor a tó jégét képtelenség volt akár egy helyen is feltörni,amikor már nem volt vad az erdőben, elpusztultak aháziállatok és minden gabonájuk elfogyott.

Mélyet lélegzett, akaratlanul is erősebben fogta a kosár

fülét, amiben rejtegetett valamit, majd megzörgette a kaput.Egy szolgálólány nyitott ajtót.

Silje megkérte, hogy vezesse Charlotte Meidenkisasszonyhoz.

A szolgálólány tetőtől talpig végigmérte Siljét, ésmegkérdezte, mi járatban van,

– Beszélnem kell a nagyságos kisasszonnyal.– Miről?

56



– Azt csak neki mondhatom meg.

A lány lekicsinylő pillantással fürkészte.

– Várj itt – mondta Siljének, majd becsapta előtte az ajtót.

Megalázóan sokáig tartott, mire visszaérkezett a válasszal.– Bejöhetsz!

Hangjában nyoma sem volt kedvességnek.

Silje egy tágas várószobában találta magát. A falak hófehérek, mellettük kevés, de értékes bútor sorakozott. Kicsitfeljebb vas gyertyatartók. Jobban körülnézni azonban nem voltideje.

Harminc év körüli nő közeledett felé. Arca hosszúkás volt,szépnek korántsem mondható. Gyöngyökkel díszített barna-arany mintás ruhát viselt. Ez csak ő lehet, gondolta Silje. Jóhelyen járok.

A nő elutasító csodálkozással nézte Siljét. Közvetlenülmögötte egy idősebb asszony jött. Gallérja vakított afélhomályban. Ruháján ujjatlan brokát kabátkát viselt.

Sovány volt, szeme szigorú, de értelemtől sugárzó.Charlotte anyja volt az.

Silje mélyen meghajolt előttük.

Charlotte értetlenül nézte az ajtóban álló fiatalaszszonyt. Arcát vonzóvá tették lágy vonásai. Haja barna volt, kék szeme fáradtan és félénken csillogott. Szegényes ruhájátszakadozott kék bársonyköpeny takarta.

Charlotte mintha látta volna már valahol ezt az arcot. –Miért óhajt beszélni velem? – kérdezte kimérten és hidegen.

Silje nem is sejtette, hogy Charlotte dán! Ám a kiejtésemindent elárult. Tehát a Meiden család külföldi. Hisz akkorDag is dán!

A fiatal bárónő arca elkínzott volt. Minden gesztusa,

arcvonása az átélt fájdalomról tanúskodott. Szemében mégmost is ott a rettegés...

– Silje Arngrimsdatternak hívnak. Férjes asszony vagyok,

57



innen származom a környékről. Nagyságos kisasszony! Amitmondani akarok, csak önnek szól. Lehetséges lenne, hogy...

A bárónőt meglepte, hogy Silje nem a nép nyelvét beszélte.De még mielőtt bármit is mondhatott volna, anyja, aki eddig a

háttérben maradva hallgatta a beszélgetést, most közbevágott.– Ha koldulni akar, jobb ha máris a konyha felé veszi az

útját!

Sil je határozott nemet intett . A két asszonynak nehezére esett volna elküldeni Siljét. Tulajdonképpen tetszettnekik a szelíd fiatalasszony.

– Amit mondani szeretnék, csak a kisasszonyra tartozik.Szigorúan bizalmas természetű.

Charlotte el sem tudta képzelni, miről lehet szó,amikor megkérdezte:

– Csak nem híreket hoz valaki felől?

Silje nem válaszolt. Továbbra is nyugodtan és várakozónnézett Charlotte szemébe. Talán egy férfi küldte, aki a

háttérben akar maradni? Akaratlanul is egyre kíváncsibblett, vajon mi lehet Silje küldetésének a célja.

– Kérem, kövessen – fordult Siljéhez és már vezette isfelfelé a lépcsőn a szobájába.

Anyja gyorsan utánuk kiáltott.

– Veled megyek, Charlotte!

Lánya nekidőlt a korlátnak.

– Nem. Ez csak rám tartozik. Bizonyára üzent nekem valaki.

Talán az austraati nemes urak valamelyike küldi üdvözletét!Igazán nem akarta, hogy anyja is beleavatkozzonmagánéletébe.

Szinte hihetetlennek tűnt, hogy ismét titkos csodálója

akadt.Miután beléptek a szobába, becsukta maguk után az ajtót.Silje körülnézett a tágas, elegáns helyiségben. A falakat

58



tölgyfalapokkal fedték be. A szoba minden tárgyagazdagságra utalt. Csak boldogság nyomát nem fedezte felsehol.

– Hallhat minket valaki?

– Nem.– És az ajtónál?...

– Erre senki sem vetemedne!

Charlotte azért mégis bezárta a folyosóra nyíló ajtótés bevezette Sil jét egy óriási hálószobába, melyetcsaknem teljesen betöltött a hatalmas menyezetes ágy.

Charlotte ezt az ajtót is becsukta maguk után.– Most már elégedett?

Silje bólintott.

– Kérem mondja el, miért akart beszélni velem?

Egy márványasztal két oldalán álltak. Silje belefogott.

– Először szeretném megnyugtatni, hogy azzal, amit

mondani akarok, nem szeretnék fájdalmat okozni magának,kisasszony! Nem mondtam volna el soha, ha a szükség nemkényszerít rá.

Charlotte Meiden a homlokát ráncolta.

– Szóval mégis koldulni akar – mondta és már indult is,hogy kiutasítsa szobájából Siljét.

– Nem, nem – kiáltott fel gyorsan Silje. – Meg kell

hallgatnia. Hisz nem rólam van szó, hanem önről!Charlotte megfordult.

– Rólam?

Silje kényelmetlenül érezte magát.

– Mielőtt belekezdenék, meg kell győződnöm arról, hogy valóban a megfelelő személyhez fordultam-e.

Kinyitotta a kosarát és néhány ruhadarabot vett ki belőle.Egy sál, egy vászonkendő és egy brokátszőttes került azasztalra.

59



– Megismeri a kisasszony?

Charlotte először értetlenül szemlélte a holmit. Elállt aszívverése, amikor megtapintotta a sálat.

Torka elszorult. Elsápadt. Valahol a távolban meghallotta asaját sikoltását. Szájához emelte a kezét. Mintha belülrőlégetné valami. A szoba forogni kezdett körülötte, és utána márcsak azt érezte, hogy az idegen asszony átkarolja és az ágyhoz

vezeti.

Azután minden elsötétült előtte.

60



4. fejezet

Charlotte gyorsan magához tért, és felpillantott a kék,nyugtalan szemekbe.

– Maga...maga... – dadogta Siljéhez fordulva. Egyszer csak fölült és kiabálni kezdett. – Nem, nem ismerem. Menjeninnen, mielőtt a szolgákkal dobatom ki!

– Kisasszony! Kérem, nyugodjon meg! Meg kell hallgatnia!Tudom, hogy felismerte a ruhadarabokat.

Charlotte gyűlölettel nézte az ismeretlen asszonyt. Apró,

közelülő szemeiben félelem izzott.– Most már értem. Zsarolni akar. Pénzt akar ahallgatásáért! Mennyit kér?

– Nem, dehogy! – kiáltotta döbbenten Silje. Furcsa voltszámára, hogy valaki kételkedik szándéka tisztességességében.– Már mondtam, hogy nem akarok önnek fájadalmat okozni!

– Hasznot akar húzni a szerencsétlenségemből! Nézzen

rám! Hát nem vagyok elég sajnálatraméltó? Különben is, hogy talált rám?

61



Fölállt és utálkozó tekintettel közeledett Siljéhez. Arcahamuszürke volt az átélt megrázkódtatástól.

– A monogramja, kisasszony, ott volt a vászonkendőn.Már régóta tudom, k i ön, mégsem akartam önnek

ártani, csak a segítségére lenne szükségem. Egy férfimegpróbálta ellopni tőlem, hogy megzsarolja önt. De aférjem és én megakadályoztuk, hogy felfedezze amonogramot és megtudja az ön nevét. Sokat gondoltamönre, kisasszony. Éreztem, hogy rettenetesen szenvedhet. Ésamikor az előbb megláttam, biztos voltam benne, hogy azöné a gyermek és senki másé. Felismertem a vonásait.

Charlotte lerogyott egy székre.– Már találkoztunk egyszer. Nem emlékszik?

Charlotte ajkai mozogtak, de kiszáradt torkából egy hangotsem tudott kipréselni. Lassan, lassan sikerült felidéznie azt aszörnyű napot...

Igen. Silje ártatlan kék szeme az első pillanattól kezdveismerősnek tűnt...

Végül Charlotte törte meg a csendet.– Igen. Már emlékszem. A városkapu közelében...

találkoztunk... azon az éjszakán... Egy kislányt vitt a karján.Olyan fiatalnak tűnt akkor, és láttam, hogy mennyire szenved ahidegtől. Megszólított...

– Így történt. Bízzon bennem, kisasszony! Soha, soha nemgondoltam önről semmi rosszat. Láttam akkor, hogy mennyireelkeseredett... és hogy igazából nem is akarta megtenni... amittett... Megtaláltam a tejes korsót...

Charlotte emlékezett. Emlékezett a visszahozhatatlanra. A csontjáig hatoló hidegre, az éhségre és az elkeseredésre. Túlkésőn, túl későn eszmélt fel...!

Arcán patakokban folyt a könny, torkán szaggatott zokogástört fel.

– Jobb lett volna, ha soha nem jön el hozzám! Csak feltéptea sebeimet és én nem bírom még egyszer végigjárni ezt a

62



pokoli utat! Megöltem, megöltem a saját húsom és vérem...Miért jött el tulajdonképpen? Mit akart elérni a látogatásával?Tudhatta volna, hogy csak könny és szenvedés származik

belőle!

– El kellett jönnöm – mondta csendesen Silje. – A férjemmel eddig mindent megtettünk a gyermekekért,mindent, ami csak erőnkből tellett. Jó soruk volt idáig. Most viszont éheznek, és ha nem kapunk segítséget, elpusztulnak az éhségtől és a kimerültségtől. Az ön kisfia is.

Charlotte körül megdermedt a levegő. Moccanni sem mert,úgy figyelte Silje minden szavát.

Nehéz csend telepedett a szobára.

Lassan Silje felé fordította könnyes arcát, akit megrémítetta bárőnő kísérteties tekintete.

– Csak nem azt akarja ezzel mondani, hogy a gyermekem...hogy a gyermekem él?

– Bizony hogy él! Röviddel a találkozásunk után akadtunk

rá. Nem bírtam otthagyni a szerencsétlent! Olyan hideg volt, őpedig kicsi és védtelen. Szörnyen sírt. Ha meghalt volna, nem jövök el magához. Nem vitt volna rá a lélek.

Charlotte vékony ujjaival kétségbeesetten kapaszkodottSiljébe.

– Azt mondta, hogy fiú?

– Egészséges kisfiú, bárónő – mosolygott Silje. – Már

majdnem ötéves, de hisz ezt felesleges mondanom. Dagnak neveztem el, majd később Dag Krisztián névre kereszteltük, acsaládja iránti tiszteletből.

Charlotte fölzokogott.

– Köszönöm, Istenem, köszönöm.

Kopogtak az ajtón, majd a bárónő hangját hallották. –Charlotte?

A leánya riadtan nézett a hang irányába.

63



– Semmi baj! Csak beszélgetünk.

– Ilyen sokáig? Furcsa hangokat hallottam. Charlotte,kérlek engedj be!

– Mindjárt, mindjárt kimegyek! Várjon meg lent.

Az idős asszony még mondott valamit, de már nem értették,hogy mit. Charlotte gyorsan magukra zárta a hálószoba ajtajátis.

A falnak támaszkodott és megkönnyebbülve fellélegzett.

– Igaz lenne, hogy a gyermek él? – kérdezte még mindighitetlenkedve. – És kisfiú! Miért nevezte el Dagnak?

– Mert sötétben találtam rá. A nevével védtem meg azéjszaka gonosz szellemeivel szemben. Dag, azaz Napvilág.Egyébként a kislány talált rá. Én tovább akartam menni, de akislány, akit halott anyja teste mellől hoztam el,ragaszkodott hozzá, hogy kiderítsük, honnan jön a sírás.Tulajdonképpen ő mentette meg a gyermek életét, nem én.

– Persze, rögtön sejtettem – mondta máson gondolkodva

Charlotte –, hogy anyának maga túl fiatal. És a fiam, szépkisgyerek?

Silje elmosolyodott.

– Hasonlít önre, kisasszony.

Charlotte nevetni kezdett.

– Szegény gyerek.

Silje örült, hogy a bárókisasszonynak van humorérzéke.Találkozott pillantásuk, és örökre szívükbe zárták egymást.

– Igen csinos fiú – mondta Silje meleg hangon. – Szőke ahaja, arca hosszúkás, vonásai nemesek. És okos is, talán néhatúlságosan is gúnyos, de okos.

Charlotte álmodozva bámult ki az ablakon. Aztán hirteleneszébe jutottak Silje szavai.

– Azt mondta, szenved. Miért?Odament a fiatalasszonyhoz és megragadta a karját.

64



– Minden gyermekünk szenved – mondta komolyrafordítva a szót Silje. – Kilátástalan a jövőnk, kisasszony. Szörnyűcsapás ért bennünket, menekülnünk kellett. Útközben aférjemnek megsérült a lába...

Silje már nem bírta tovább. Sírni kezdett.Charlotte tanácstalan volt. Nem tudta, mitévő legyen.

Eddig mindig ő volt az, aki gyámolításra szorult, most viszontmegcserélődtek a szerepek.

– Kedvesem – szólt Siljéhez megrendülten. – Üljön le!Bocsássa meg, ha hideg és elutasító voltam. Valójában nem

vagyok ilyen, de óvatosnak kell lennünk. Dán vagyok és a

dánokat nemigen szeretik ebben az országban. Ez az öt év pedig mély nyomokat hagyott a lelkemben. Soha nem voltegy nyugodt pillanatom! Már csak rettegni voltam képes.Hány gyerekük van tulajdonképpen?

– Három – mondta Silje alig hallhatóan. – A kisfiú és akislány, akiket magunkhoz vettünk, és az édeslányunk, akihároméves.

– És most várja a következőt? – kérdezte Charlottecsendesen.

– Honnan tudja, hogy...

– Észrevettem a bőrén. Olyan átlátszó és halovány.Tennünk kell valamit! Először is látnom kell a gyermekem!Hol van most?

– Trondheimtől délre telepedtünk le, egy kalyibábanlakunk, az erdő közepén. Elvesztettük az otthonunkat,üldöznek minket és már az ennivalónk is fogytán. Nem lesz mitadni a gyermekeinknek. Kisasszony! Csak ön segíthet rajtunk.

Charlotte ismét megragadta Silje karját. Ruhájábólkellemes illat áradt.

– Köszönöm, hogy eljött! Maga nem is tudja, de új életetadott nekem! Elhozhatom ide a kisfiút, hogy itt nőjön fel, hiszközénk...

Silje aggódó pillantást vetett a bárónőre.

65



– Hiszen közénk tartozik, az én gyermekem és... – próbált védekezni Charlotte, de gyorsan elhallgatott. – Istenem! –suttogta elcsukló hangon. – Azt hiszem, mégsem lesz olyanegyszerű jó megoldást találni.

– Én is azt hiszem – suttogta Silje.Charlotte összeszedte magát.

– Apám soha nem engedné meg, hogy velünk maradjon.Maga nem ismeri őt. Mind a kettőnket kitagadna.

– Az unokáját? – Silje nem tért magához a döbbenettől.

– Már van néhány unokája. Csak akkor látja őket, ha

eljönnek ide. Akkor is csendben kell maradniuk és tőle minéltávolabb, egy másik szobában játszaniuk. Pedig ők törvényesek!

– Most már értem, miért tette ki a gyermekét!

– Igen. Már bánom, hogy gyáva voltam, de akkor nemláttam más lehetőséget. Föl sem fogtam, hogy mit teszek.Kedves Silje... megengedi, hogy Siljének szólítsam? Soha többé

nem tagadom meg a fiam, bízzon bennem! És magának issegíteni fogok. Hálával tartozom azért, hogy gondját viseltegyermekemnek. De szükségem van egy kis időre. Nagyonszeretném hallani a történetét, ismernem kell, ha asegítségemet kéri!

Silje örült, hogy Charlotte élete ismét értelmet nyert.

– Talán jobb lenne az édesanyját is bevonni.

Charlotte nem tudta, mit feleljen.– Most döbbenek rá, hogy az anyámat sem ismerem igazán.

Fogalmam sincs, mit várhatok tőle. Azt hiszem, az lesz alegjobb, ha most elmegy, és visszajön, amint találtammegoldást.

Silje csalódott volt. Charlotte, aki még mindig az asztalnálült, homlokát kezének támasztotta.

– Nem, nem. Ezt nem tehetem magukkal. Hisz mégtisztességes szállásuk sincs. Kevés az időnk, ugye?

66



– Az élelem már csak holnapig elegendő.

– Istenem! Semmi nem jut az eszembe! Ez meghaladja aképességeimet. Látnom kell, látnom kell a fiamat. El kellmondanom neki, hogy mindent megbántam, és hogy

bocsásson meg nekem... Vagy mégsem tehetem ezt vele?– Sajnos, én sem tudom, mitévők legyünk. Teljesen

összezavarodtam – mondta Silje szomorúan. –Tulajdonképpen úgy jöttem ide, hogy nem volt a fejembensemmi világos terv. Csak a kétségbeesésem hajtott. Az azérzésem, kisasszony, be kell vonnunk az édesanyját. Higgye el,meg fogja érteni!

– Ennyire biztos benne?– Talán neki is időre lesz szüksége. Azt hiszem, ha nekem

kellett volna éveken keresztül végignéznem a lányomszenvedését, mindenképpen megpróbálnék segíteni rajta.Egészen biztos, hogy én is megdöbbennék, megbüntetném, deidővel bizonyára megbocsátanék neki és segítenék,amennyire erőmből telik. Mindenképpen szükségünk van egy

érettebb asszony támogatására. Itthon van az édesapja?– Nincs. Körbejárja a körzetét. Csak néhány nap múlva ér

vissza.

Silje hallotta, ahogy Charlotte halkan hozzáfűzi, hogy „hálaIstennek".

Silje várt. Az ablakokat takaró bársonyfüggönyön keresztül beszűrődtek az utcai zajok. Hallotta a kocsisok kiáltásait, a

portékájukat dicsérő árusok hangos beszédét.– Rendben van – határozta el magát hirtelen Charlotte –,

bátor leszek. Túl sokáig voltam gyáva. Mindent elmondok azanyámnak. Mikor evett utoljára, Silje?

– Tegnap este, egy darab kenyeret.

– Úristen! Azonnal hozatok valamit. Jobb, ha itt maradunk,akkor a szolgák nem tudnak hallgatózni. – Megint elhallgatott,majd határozottan felállt és kijelentette: – Tagadjam megismét a fiam? Ó, nem! Ezúttal nem!

67



Lendületes léptekkel indult az ajtó felé.

– Szeretne egyedül maradni az édesanyjával? – kérdezteSilje.

– Nem. Jobb, ha itt marad, a jelenlétéből bátorságotmeríthetek. És anyámnak is hallania kell, mi történt Daggal ezalatt az öt év alatt. És magáról is csak keveset tudunk.

Silje az ablaknál állt és várt. Szomorúan vette észre, hogy akeze remeg az idegességtől.

Az ablak alatt egy varróasztalka állt. A finom berakásokkaldíszített asztallapot karcsú lábak tartották. A szoba minden

berendezési tárgyát gondos figyelemmel válogatták. Ujjaival végigsimította az aranyszínű falikárpitot és sokáig csodálta azágy függönyének színét és mintáját.

Milyen semmiségnek tűnik ezekhez képest az őmozaikablakuk. Vagy mégsem? Lehet, hogy számukra többet

jelent, mint Charlotte-nak az összes drága bútordarab.

Gondolataiból hangok riasztották fel.

– Te teljesen megbolondultál, Charlotte? Egyedül hagyodezt a koldusasszonyt a szobádban? Miért gondolod, hogy nemlop el valamit?

– Ne aggódj, anyám!

–Még hogy ne aggódjak! Már megint miféle őrültségen jár azeszed, lányom? Évek óta nem láttalak ilyen boldognak. A szemed iséppúgy csillog, mint sok évvel ezelőtt. És közben

titokzatoskodsz, mint valami éretlen csitri.Beléptek a szobába. Silje ismét mélyen meghajolt azidősebb asszony előtt. Ha nincs rajta ez a szakadozott ruha,senki nem mondta volna meg, honnan származik valójában.

– Megparancsoltam a konyhában, hogy mind ahármunknak hozzanak ennivalót – hadarta Charlotte. – Kéremüljön le az asztalhoz!

Anyja is helyet foglalt. Charlotte nagyokat nyelt, de egy szótsem szólt. Sápadt volt, csak két orcája égett.

68



– Anyám – szólalt meg remegő hangon –, el kellmondanom valamit. De még mielőtt belekezdenék, előrekérem a megértését.

– Megrémítesz, gyermekem! Ez a sál meg hogy került ide?

Már azt hittem, sosem kerül elő! A bárónő úgy nézte Siljét, mintha azt feltételezné, hogy ő

lopta el, és csak lelkifurdalása miatt hozta vissza. Csak azt nemértette, miért kerítenek ekkora feneket egy sálmegkerülésének! Tudta ő azt mindig, hogy az alacsony sorbólszármazó emberek úgy lopnak, mint a szarka.

Charlotte ideges volt. Egész testében remegett. De a

szeme csillogott. Silje tudta, hogy már döntött. Bárcsak akkorlett volna ennyi lelkiereje! Inkább viselte volna magán a

bukott nő bélyegét, mint azt a lelki nyomorúságot, amiéveken keresztül osztályrésze volt.

– Mi hozott ennyire izgalomba, lányom? – kérdezte az idős bárónő, miközben egyre bizalmatlanabbul méregette Siljét.

– Anyám – kezdett bele Charlotte –, talán emlékszik még

arra, milyen furcsán viselkedtem öt évvel ezelőtt.– Igen. Nehéz lenne elfelejteni. Azóta nem láttalak

boldognak, kivéve ezt a mai napot.

Charlotte bólintott.

– Igen. Kivéve ezt a mai napot. Szeretném elmondani, mitörtént.

A bárónő ismét Siljére nézett.– És mi köze van ehhez ennek az asszonynak?

– Ő kért arra, hogy tárjam föl ön előtt is az igazságot,anyám. Úgy vélte, szükségünk lehet egy nálunk érettebbasszony tanácsára és támogatására.

– Hát akkor halljuk!

Charlotte mély levegőt vett.

– Van egy gyermekem.

Anyja hitetlenkedve nézett rá.

69



– Miket hordasz itt össze? Térj a lényegre!

– Már elmondtam, anyám!

– Ne bolondíts, Charlotte! Arról nekem is tudnom kellene,hisz folyton körülöttem voltál!

– Pedig így igaz. Senki nem vette észre. A ruháimeltakarták az állapotomat, meg alig látszott rajtam. Perszea fűző is segített.

– Nem Charlotte... ez nem lehet igaz! Az én lányom nem...és a szobalány...?

– A szobalány buta liba. Mindig egyedül öltöztem. Sikerült

kijátszanom egész idő alatt.– Charlotte, tényleg komolyan beszélsz?

– Igen, anyám – mondta. Szemében k ialudt a fény.Reszketett, de elhatározta, hogy elmond mindent.Furcsa, hogy az anyja nem hisz neki! – A gyermeket apadláson szültem meg, ezekbe a ruhákba öltöztettem,majd kitettem az erdőben. Később nagyon megbántam.

Akkor kezdtem olyan furcsán viselkedni. Soha nem volt vége agyötrő lelkiismeret-furdalásnak. ezért akartam kolostorba

vonulni, ha emlékszik még rá.

Meiden báróné levegő után kapkodott.

– Egy szavadat sem hiszem el!

Charlotte az asztalra tette a bibliáját és rátette a kezét. –Isten színe előtt esküszöm, hogy minden egyes szó, amit az

előbb elmondtam, igaz.– Higgyen neki, asszonyom – tette hozzá Silje.

Az asszony elsápadt, de még mielőtt elvesztette volna azeszméletét, lánya repülősót szagoltatott vele. Amint magáhoztért, zokogni kezdett.

– Micsoda szégyen, micsoda szégyen! Mit szól majd ehhezapád?

– Nem kell megtudnia. Anyám! Szedje össze magát,szükségünk van a segítségére.

70



– Tudja még valaki rajtunk kívül, hogy... kitetted agyereket? Csak nem ez az asszony...? Ó, persze! A sál! Pénztakar tőlünk?

Charlotte nemet intett.

– Először én is azt hittem. De szó sincs zsarolásról. A bárónő hangja még mindig remegett, amikor ismét

megszólalt.

– Hogy lehettél képes kitenni egy védtelen csecsemőt?

Végre! Erre várt Silje! Érezte, hogy van szíve ennek aszigorú tekintetű asszonynak!

– Tartottam volna meg? – kérdezett vissza Charlotte. – Vajon mit szóltak volna hozzá az én édes szüleim? Anyjalesütötte a szemét.

– Igazad van. Halva született?

– Nem. Élt.

Anyja szörnyűlködve szájához emelte a kezét.

– És az én lányom kitett egy élve született csecsemőt?

Még sokáig úgy ült, kezét szájához emelve, zavarostekintettel. Csuklásszerű pihegése elárulta, hogy kétségbeesetten küzd a sírás ellen. Végül nagy nehezen sikerültmegőriznie nyugalmát.

Amikor magához tért, lányához fordult.

– Már csak azt szeretném tudni, hogy ennek az asszonynak

mi köze van az egészhez? Valamint azt, hogy mibensegíthetnék én neked? Talán inkább egy papra lenneszükséged, bár erősen kétlem, hogy bárki is segíthetne rajtad!

– A gyermek él – tette hozzá gyorsan Charlotte. – Épp azelőbb tudtam meg. Silje nevelte idáig. Fiú és Dagnak hívják.

A bárónő hol Siljére, hol lányára emelte tekintetét. DeCharlotte folytatta.

– Silje és családja egyik napról a másikra elszegényedett. Azért fordult hozzám, hogy segítsek neki. Csak éppen azt nem

71



tudom, hogyan segíthetnék.

Anyja sokáig egy szót sem szólt. Letörölte arcáról akönnyeit, de újak jöttek helyébe.

– Charlotte...ki az apja a gyermeknek?

– Jobb, ha titokban marad a személye – felelte Charlotteelszántan.

Anyja felemelkedett.

– A nevét! Kérlek!

– Jeppe Marsvin.

– Ő? Hisz neki családja van!

–Én csak akkor tudtam meg, amikor már késő volt.Házasságot ígért nekem, én pedig elég buta voltam ahhoz,hogy higgyek neki.

A bárónő még mindig feldúltan nézte lányát. Aztánodament hozzá és egy csattanós pofont adott neki.

– Te, te... te! – fújtatott a megfelelő szavak után kapkodva.– Jobb, ha most megyek és lefekszem egy kicsit. Ennél többetmár nem bírok elviselni.

Megrázta a bűn, amit lánya saját gyermeké ellenelkövetett. Azt nem lehetett elintézni egy anyaipofonnal. Az erkölcstelenségéért viszont kijárt anyakleves.

Hosszú ruhája felháborodottan suhogott utána, amikorkivonult a szobából.

Charlotte összeomlott.

– Ez nem sikerült valami fényesen!

– Adjon időt édesanyjának arra, hogy végiggondolja ahallottakat. Ennél többet nem várhatunk tőle.

A szolgák behoztak egy finomságoktól roskadozó tálat. Siljealig akart hinni a szemének.

– Kérem, ne zavartassa magát – mondta Charlotte. – Énmost egy falatot sem tudok lenyelni. Egy görcs az egész

72



gyomrom.

Silje elfogódottan nézte a tálat.

– Nincs szívem enni akár egy falatot is, amíg tudom, hogy agyermekeim éheznek...

– Egyen nyugodt lelkiismerettel, a gyermekekről isgondoskodom majd.

Silje csendben evett. Miután egy kicsit megnyugtattaháborgó gyomrát, megszólalt Charlotte.

– Meséljen nekem valamit a fiúról!

Már majdnem belekezdett, amikor az ajtóban megjelent a

bárónő, és intett, hogy nyugodtan folytassa.Silje cselekedetein keresztül próbálta megvilágítani Dag

jellemét. Charlotte csillogó szemekkel hallgatta. Néha elsírtamagát, majd ismét mosolygott, és egyre többet és többet akarthallani. Anya és lánya gyakran összenéztek, és megállapították,hogy a kis Dag valóban igazi Meiden.

Amikor Silje kifogyott a szóból, felálltak. A bárónő törte

meg a csendet.– Gondolkodtam a dolgon. Nem szakíthatjuk ki a fiút abból

a családból, amelyet sajátjának tekint. Nem is beszélveapádról, aki bizonyára nem tűrné meg itt szegényt.

Charlotte térdre ereszkedett anyja előtt.

– Ó, tudtam, hogy meg fogja érteni! Köszönöm, köszönöm!

– Nyugodj meg – simított végig lánya haján az idősasszony. – Én is szeretném látni az unokámat, önt pedig

bőségesen megjutalmazzuk azért, amit tett...

– Nem ez volt a szándékom – mondta riadtan Silje.

– Bocsásson meg – mondta a bárónő elgyötörten – deolyan keveset tudok magáról...

– Én is azt hiszem, hogy épp itt az ideje, hogy

meghallgassuk Silje történetét. Nemcsak a fiam, Dag kapcsán.Milyen furcsa így kimondani a nevét... Dag Krisztián.

73



Charlotte csengetett a személyzetnek, akik pillanatokon belül kivitték az asztalt.

Silje belefogott saját történetének elmesélésébe.

Mesélt a titokzatos éjszakáról, amikor megtalálta a kétgyereket, Hemingről, akit meg akart kínozni a hóhér, aztán a furcsaférfiról, aki inkább tűnt farkasembernek, mint földi halandónak, ésaki megkérte, hogy szabadítsa ki Heminget a hóhér kamrai közül.Elmondta, hogyan kerültek Benedek házába a farkasember

jóvoltából.

– Kedves, idős emberek gondjaira bízott minket. A majoregy templomfestőé volt, Benedeknek hívták. Két rokona élt

még vele, két egészen idős asszony, Grete és Maria. Grete úgy szerette Dagot, mintha a sajátja volna, Maria pedig Solrólgondoskodott. Én pedig Benedeknek segítettem kifesteni atemplomot. Szerinte van tehetségem a festéshez. Most mármagam is hajlok arra, hogy elhiggyem neki, mert csapnivalóháziasszony vagyok! – Silje szégyenlősen elnevette magát,majd folytatta. – A farkasember a közelünkben maradt.

Mindig feltűnt, ha veszély leselkedett ránk, vagy szükségünk lett volna a segítségére. Egy nap megtudtam, ki is ő valójában. Benedek elmondta, hogy Tengelnek hívják és aJéghegyek Népének fia...

– A Jéghegyek Népe? – kérdezte a bárónő. – Hallottammár hírüket. Nekem úgy mesélték, hogy a Jéghegyek Népenem más, mint boszorkányok és varázslók gyülekezete. Igazez?

– Ezt mondják az emberek – bólintott Silje. – Magam semtagadom, hogy akad köztük néhány, aki birtokában van atitkos erőnek.

– És Tengel? Én mindig azt hittem, hogy ő kísértet –szólt közbe Charlotte is. – Igen, kísértet, gonosz szellem.Egy bálon hallottam először a nevét, nagyon régen.

Miről nem beszélgetnek az előkelő bárók és grófok egy bálon,nevetett magában Silje, majd folytatta történetét.

74



– Gonosz Tengel évszázadokkal ezelőtt élt. Azt mondják,hogy az Ördög szövetségese lett és elátkozta saját nemzetségét.Meg azt, hogy leszármazottai közül néhányan megöröklik titokzatos erejét és borzalmas külsejét. És az átkos örökség

egészen addig sújtja majd utódait, amíg meg nem találják üstjét, amelyet gondosan elásott valahol messze a hegyekben. Aztis mesélik, hogy utódai között lesz majd valaki, aki hihetetlenképességeivel elkápráztatja az embereket. Sok mindenthallottam már a Jéghegyek Népéről, és az őket sújtó átokról,de még mindig nem tudom, hogy melyik történet igaz, melyik hamis. De az a férfi, akiről beszéltem, nem Gonosz Tengelszelleme, csak egyike a leszármazottainak.

A két nemesasszony figyelmesen hallgatta Siljét. Nemlátszott rajtuk, elhiszik-e vagy sem a történetet, mindenesetreérdeklődőnek tűntek.

– Egy nap beállított Benedekhez egy távoli rokon. Abelonénak hívták, igen rossz természetű asszony volt. Megakarta szerezni gyermekei számára Benedek örökségét. Mi elsőperctől fogva az útjában voltunk. Végül följelentett engem a

várnagynál, azzal vádolt, hogy többen is láttak Tengellel, akia Jéghegyek Népéből való. Máglyára akart vettetni, hogy megégessenek, mint boszorkányt.

– Milyen mérhetetlen gonoszság! – kiáltott fel őszinténCharlotte.

– Szerencsénkre Tengel ismét időben érkezett és magával vitt bennünket a hegyek közé, a Jéghegyek Népének birodalmába. Ott töltöttük ezt a néhány évet.

– Egész évben fenn voltak a hegyek között?

– Igen. Nem volt valami könnyű, de azt hiszem boldogok voltunk. Tengel feleségül vett és hamarosan megszületettközös gyermekünk, Liv.

– Csak nem ment feleségül ahhoz a farkasemberhez?

– De igen. És soha egy pillanatra sem bántam meg. –Hallottam olyan furcsa dolgokat is, hogy halál fia az, aki a

75



Jéghegyek Népének völgyéhez merészkedik.

Silje szomorkásan elmosolyodott.

– A Jéghegyek Népének fiai hozzánk hasonló, szerencsétlenföldi halandók. Annyi igaz az egészből, hogy nyáron őröketállítanak a völgy körül, mert háborítatlanul szeretnék tölteninapjaikat. Azt már én sem tudom, hogy mit tesznek azokkal,akik túlságosan közel merészkednek otthonukhoz.

– És mi az a szerencsétlenség, ami legutóbb történt?

Silje megborzongott.

– Heming ismét fogságba esett. Ő is közénk tartozott,

emellett egy felkelő csoportnak is tagja volt. Egyébként ő voltaz, aki meg akarta zsarolni a kisasszonyt.

– Igen. Mi is hallottunk azokról a felkelőkről – vetette közbeCharlotte anyja. – Érthetetlen, hogy miért lázadnak ellenünk,dánok ellen ezek az emberek! Fogalmuk sincs arról, milyen jódolguk van. A balgák!

Silje egy szót sem szólt. Jobbnak látta, ha nem magyarázza

meg a bárónőnek a saját álláspontját.– Heming – folytatta csendben – inkább elárulta a

felkelőket és a Jéghegyek közé vezető utat, csak hogy a sajátirháját mentse. A várnagy katonái fel is égettek mindenotthont, és kardélre hánytak mindenkit, akit csak a

völgyben találtak. Majd mindenki meghalt közülünk, felnőttek,gyerekek egyaránt. Csak mi maradtunk életben, sikerült

átjutnunk a hegyeken. De mindenünket elveszítettük. A két nő hallgatott.

– És ami a legrosszabb, ez az átkozott magávalrántotta Benedeket is. Fölkelőként árulta be őt is.

– És valóban az volt?

– Ó, dehogy! Benedek ártalmatlan öregember. Abelonekihasználta a kínálkozó lehetőséget, és börtönbe juttatta az

öreget. Most itt raboskodik a trondheimi várbörtönben. De Abelonénak még ez sem volt elég. A két idős asszonyt, Gretét

76



és Mariát elzavarta a háztól. Szegények azóta majorról majorra járnak, úgy tengetik az életüket.

Silje alig bírta visszatartani sírását.

Miután összeszedte magát, folytatta.

– Azt hiszem, mindent elmondtam, talán csak a szüleimrőlnem meséltem. Apám kovács volt egy Trondheimhez közeliuradalomban. Ott nevelkedtem egészen addig, amíg a pestis elnem vitte az egész családomat.

Egy ideig hallgattak, majd megszólalt Charlotte.

– Ez a Tengel, a farkasember, ahogy maga nevezte..., nos,

szóval ő is varázsló?Silje nem tudta, mit feleljen hirtelenjében.

– Igen, az – bökte ki végül – de soha nem használta fel azerejét senki ellen. Csak gyógyítani szokott.

– És a gyerekek... a gyerekeknek nem árthat a tudásával?

– Ártani? – kérdezte dö bbenten Silje. – Nálanemesebb férfi nem él egész Norvégiában! Tengel és Sol,

aki egyébként az unokahúga, magukon viseli az örökség jegyeit. Állandóan rettegésben kell élniük, bármikorelfoghatják őket és akkor nincs számunkra kegyelem.

– Ezek szerint sem a városban, sem a környékén nem lennetanácsos letelepedniük?

– Így van. Völgybeli otthonunkat pedig feldúlták.

Silje ismét könnyeivel küszködött.– Gyermekem – szólította meg a bárónő, és rápaskolt a vállára. – Van egy ötletem és azt hiszem, az egycsapásramegszüntetné minden gondotokat.

– Mi az, anyám? – kérdezte kíváncsian Charlotte.

– Előbb alaposan végig kell gondolnom. Segítséget kértetek tőlem, és én nem akarom eljátszani bizalmatokat. Mi a külső

szemlélőnek talán felületesnek és megbízhatatlannak tűnhetünk. De műveltek vagyunk, és tudjuk, hogyan kell

77



bánni az emberekkel. És ami a legfontosabb, Silje, helyén van aszívünk. Az a kalyiba, amiről beszéltél, milyen messze vanTrondheimtől?

Silje elmondta, hogy körülbelül merre fekszik.

– Sajnos túl messze van ahhoz, hogy még ma este útnak induljunk. Látni akarjuk a fiút, ugye, Charlotte?

– Ó, igen!

– Ne ijedj meg, Silje, nem fedjük fel előtte akilétünket, csak beszélni szeretnénk vele. Megmondom aszobalánynak, hogy ágyazzon meg neked az egyik szobában.

Amíg te kipihened magad, addig Charlotte és én mindentalaposan végiggondolunk. Abelone miatt pedig ne aggódj, jólismerem. Azelőtt gyakran láttam Trondheimben különböző

bálokon. Egy felfújt hólyag. Van néhány befolyásos barátom. A felkelőket nem tudom és nem is akarommegmenteni, de szegény öreget talán ki tudnánk szabadítani.

Abelonét egyszerűen visszaküldjük ide a városba. A két idősasszonynak is megpróbáljuk visszaszerezni az otthonát.

Charlotte csodálattal pillantott anyjára.– Én...én nem tudtam, hogy ön ennyire...

De az anyja közbevágott.

– Azért teszem mindezt , mert borzalmas voltéveken át látni a gyötrődésedet. Talán így jóvátehetünk

valamit. Aztán meg ebben a trondheimi palotábanmeglehetősen unalmasan múlt az élet. Az az érzésem,hogy az unalom nem volt rám jó hatással, sőt inkább rossztulajdonságaimat erősítette. De a mai nap eszembe

juttatta, milyen ember is voltam valaha. Örülök, hogy itt a lehetőség arra, hogy segítsek. És még valami.Benedek és családja megoltalmazta az unokámat akkor,amikor nekem nem volt rá lehetőségem. Ezért hálávaltartozom.

Silje arca felragyogott a mérhetetlen örömtől. Aprócska hálószobába vezették, amelynek falát sötét kárpit

78



borította. A boltíves ablakokat zöld üveggel fedték be, azágy lábát finom faragás díszítette. Szinte biztos volt benne,hogy nem tud majd elaludni az izgalomtól, de ezúttal tévedett.

Mielőtt elszenderedett volna, megpróbálta kitalálni, vajon

milyen tervet eszelt ki Charlotte anyja, de nem jött rá amegoldásra.

Charlotte viszont álmatlanul hánykolódott az ágyban. Mégsokáig beszélgettek anyjával, mielőtt visszavonult volna alakosztályába.

– Köszönöm neked, Uram! Köszönöm! – suttogta újra ésújra a sötétben, miközben szeméből valósággal patakzottak a

könnyek. Még sokáig rázta testét a zokogás, de most a boldogságtól sírt.

79



5. fejezet

Meiden báró legfeljebb arról értesülhetett volna, hogy felesége és leánya vadonatúj hintójukon korán reggel elhagyták a várost és délre tartottak. Hogy hová, senki sem sejtette. Ámmivel ő messze, Tröndelag északi részén tartózkodott, mégennyi tudomást sem szerzett a dologról.

A díszes kocsi nehéz volt, kissé formátlan és rossz rugózású. Viszont telepakolták élelemmel és apróságoknak való ruhával,amit csak találtak a házban. Föltúrtak minden szekrényt,

belenéztek minden fiókba, mert még többet szerettek volna

összeszedni.Silje a két bárónővel szemben foglalt helyet és

gyönyörködött a reggeli napsütésben. Bár a füvet megcsípte adér, de az árokparton már kinyíltak az első tavaszi virágok.Silje szerette volna tudni, hogy mit eszeltek ki, de nagyontitokzatosak voltak, és csak annyit árultak el, hogy előbbmindenképpen Tengellel akarnak beszélni, no és látni akarják a

fiúcskát.– Tud rólam valamit szegényke? - kérdezte Charlotte

80



karikás szemmel. Nem leplezhette el az éjszakai sírás nyomait. Annyira izgatott volt, hogy egyfolytában remegett a keze.

Silje elmosolyodott.

– Tulajdonképpen furcsa, mert éppen egy hete történt,hogy Sol, aki hasonlóképpen semmit sem tudottszármazásáról, faggatni kezdett. A szomszéd gyerekek fattyúnak csúfolták őket, így aztán rákényszerültünk, hogy

beavassuk őket néhány dologba. Ne aggódjon, természetesencsak annyit mondtunk, hogy egyiküknek sem mi vagyunk aszülei. Dagnak azt mondtam, hogy az édesanyja nemesasszony

volt, aki válságos helyzetbe került és így elveszítette, amikor ő

még egészen kicsi volt. Hogy mennyire kicsi, arról egy szót semszóltam. Dag szerette volna tudni, hogy keresi-e az édesanyja,mire azt feleltem, hogy valószínűleg meghalt a pestisjárvány idején, ahogy az apja is. Neveket nem említettem, csak annyitmondtam, hogy megpróbáltuk felkeresni a szüleit, de kudarcot

vallottunk.

Silje azon tűnődött, hogy legalább kendő lenne a fején,

amiből kitűnik, hogy férjes asszony. De Tengel soha semszerette, ha csak egy apró kalappal is befedte a fejét. Furcsa,hogy mennyire elfogódott lett ő is hirtelen!

– Hányan tudják, hogy én vagyok Dag anyja?

– Csak Tengel és én. Volt még egy férfi, akit megkértünk,hogy a monogram és bárói korona alapján kutassa fel, holtalálhatnánk meg önt, de arról sejtelme sem volt, miért

keressük. Mostanra pedig már nincs az élők sorában. Ő is aJéghegyek Népének fiai közé tartozott, és a házát az elsők között gyújtották fel.

Silje émelyegni kezdett, úgyhogy inkább behúzódott asarokba és csendesen kinézett az ablakon.

Amikor úgy tűnt, ismét jól érzi magát, a bárónő beszélgetnikezdett vele.

– Szorgalmas a férjed?Silje először nem értette, mire céloz.

81



– Úgy értettem, hogy szeret-e dolgozni.

– Igen. Mindent megtesz a családjáért. Leginkább agyógyításhoz ért. De senkin sem segíthet nyíltan. Talán sejtik,hogy miért.

– Ó, ha kigyógyítana a köszvényemből! Eddig senkinek semsikerült. Azok a buta borbélyok is csak ahhoz értenek, hogy eret vágjanak, amitől szörnyen elgyöngülök és utánanapokig rosszul érzem magam.

– A férjem sohasem gyógyítana így. Azt mondja, az érvágásteljesen hatástalan.

– Ez nagyon biztatóan hangzik.– Azt hiszem, megérkeztünk.

Siljét kellemes meleg öntötte el, amikor azt mondta, hogy „aférjem". Most érezte csak igazán, hogy egymáshoz tartoznak, akülvilág szemében is. Bár sejtette, hogy az egyház nemtekintené érvényesnek fejedelmük jogát az esketésre, de biztos

volt abban, hogy kevés olyan házasság van, amely olyan

meghitt lenne, mint az övék. A kocsis Silje utasítását követve bekanyarodott egy erdeiútra, majd megállította a hintót egy gyalogösvény közelében.Ki kellett szállniuk a kocsiból. A kocsist ott hagyták az erdőszélén, és maguk cipeltek be minden elemózsiás kosarat ésruhásládát, amit csak magukkal hoztak. A két előkelő hölgy kényesen lépkedett a felázott erdei talajon.

Megálltak egy kisebb halom tetején és lenéztek a tisztásra,ahol a kalyiba állt. Silje folytatni akarta az utat, de Charlotte visszatartotta. Ő szerette volna elsőként megpillantani agyermekét.

Tengel Dag előtt térdeit, háttal az asszonyoknak. Éppenhúrt feszítettek egy íjra. Sol és Liv egymás mellett ült afűben. Babáztak és hangosan csiviteltek, mint két kismadár.

Tengel megigazította Dag harisnyáját, amely folyton-folyvástlecsúszott.

Charlotte-nak könnyek szöktek a szemébe.

82



– Milyen nagyszerű férfi – suttogta az idősebb asszony. -Ha a férjem csak egyetlenegyszer így bizonyította volnagyermekeink iránti szeretetét, mindent megbocsátottam volnaneki! Szerencsés vagy, Silje!

– Tudom – felelte csendesen. – Szeretem és tisztelem őt.Liv észrevette őket.

– Anya! – kiabálta és már rohant is, nyomában a kétnagyobb gyerekkel. Szégyenlősen torpantak meg, amikorfelfedezték a két idegen hölgyet.

Charlotte pillantásával fogva tartotta a kisfiút.

– Milyen bájos! – suttogta elcsukló hangon.– Igen. Én szeretem az unokáimat, azt viszont őszintén be

kell vallanom, hogy a Meidenek általában nem szépek. Ez akisfiú kivétel.

– Ha igaz, amit Silje állít, akkor nemcsak szép, hanem okosis – jegyezte meg Charlotte, aki nem tudott betelni a kisfiúlátványával.

– Gyere csak, Dag! Üdvözöld a hölgyeket! – mondtaremegve Silje. Félt, hogy a bárónő nem állja ki a próbát.

Aggodalma fölöslegesnek bizonyult. A gyerekek csendbenközeledtek. Amikor odaértek hozzájuk, a kislányok ruhájuk szélét felcsippentve pukkedliztek a hölgyek előtt, Dag pedigmélyen meghajolt, szőke haja a földet érte.

Charlotte többet már nem bírt elviselni. Elfordult, és

zsebkendőjébe rejtette könnyeit. Az idős bárónő szeme megakadt Solon. A kiválasztott,

gondolta. Ez a szempár! Szinte megigézi az embert. Milyen bájosgyermek, és mégis...

Liv szakasztott az anyja. A bárónő akaratlanul iselmosolyodott. A kislányok félszegen viszonozták nevetését.

Addigra Tengel is odaért. A bárónő ráemelte tekintetét.Charlotte is feléje fordult. Nem tértek magukhoz azámulattól.

83



A „farkasember”, jutott eszébe Charlotte-nak. A férfi valóban emberfeletti látványt nyújtott sárgán villogó szemével,éjfekete hajával, erőteljes ajkával és széles vállával. Delegrémisztőbb mégis a tekintete! Mintha ismerné a világ összes

titkát. A szeme olyan, mint Solé. Egyikük sem tagadhatná le aszármazását!

Nemhogy születéskor még nem látszot tak meg akislányon ezek a különleges vonások. Csak az évek során

bontakoztak ki. A felületes szemlélőnek semmi rendkívüli nemtűnt fel rajta. Talán csak annyi, hogy nehéz állni a pillantását.Minden jel arra mutatott, hogy Sol valódi szépség lesz.

És Tengel... csúnyának nem mondható, sőt ellenkezőleg!Mégis... volt benne valami félelmet keltő. Szinte hihetetlen,hogy a gyengéd, kicsi Silje ilyen embert választott magának.És gyermekük is volt. Charlotte egy pillanatra eltűnődöttazon, milyen lehet egy démont szeretni... Neki nem lett volnahozzá bátorsága. Ahogy a férfit nézte, testét lassan elöntötte aforróság. Nem, nem kívánta meg a férfit! Csak azgondolkodtatta el, hogy van egy asszony, aki elég bátor voltahhoz, hogy szeresse. Charlotte ösztönei azt súgták, hogy Tengel rendkívül érzéki lehet.

Silje átölelte férjét. Most látszott csak igazán, hogy alig ér azálláig. A férfi szeméből felesége iránt áradó szeretetmeghatotta a két asszonyt.

Silje kibontakozott férje öleléséből.

– Tengel, bemutatom neked Meiden bárónőt és a leányát,Charlotte-ot.

Tengel nehezen tudta palástolni megdöbbenését, amikormeghallotta a két nevet, de erőt vett magán.

Addigra a bárónő is magához tért ámulatából. El sem tudtaképzelni, hogy szólítsa meg a furcsa lényt, de gyorsan

visszanyerte kezdeményező kedvét.

– Hoztunk néhány apróságot, a gyermekeknek – dadogta,miközben aggódó pillantást vetett a kalyibára. – Emellett

84



szívesen váltanánk néhány szót kegyelmeddel és a bájosSiljével, akit nagyon megkedveltünk.

Tengelnek fogalma sem volt róla, hogy mit feleljen. Olyanhirtelen szakadt rá az egész. Csak nem akarják elszakítani

tőlük Dagot? Nem. Biztos, hogy másról fognak beszélni vele.– Természetesen – mondta kimérten.

Mély hangja ismét ámulatba ejtette a két előkelő hölgyet.Gyorsan elővették a gyermekeknek szánt ajándékokat.

Sol ugrált örömében, amikor a bárónő hozzápróbálta azegyik ruhát.

– Azt hiszem, pompásan mutat majd rajtad! Vedd csak fel,hogy lássuk valóban jó lesz neked!

Sol nem szégyenlősködött. Egyszerűen ledobta magárólrongyos ruháját és már bújt is bele a gyöngyökkel kirakottújba. A bárónő segített neki begombolkozni.

– Ha Merete és Inger látná ezt! – kiáltott fel Sol boldogan.

Silje riadtan nézett Tengelre. Merete és Inger két kislány

volt a Jéghegyek völgyéből...Közben Charlotte Dagnak segített fölpróbálni egy nadrágot és

egy zekét. Már attól is boldog volt, hogy megérinthette a kisfiút,hogy meleg bőre hozzáért az övéhez...

Nem is értette, hogyan képes ennyire fegyelmezni magát,amikor legszívesebben a karja közé kapta volna és soha, sohatöbbé nem engedte volna el. Aztán észrevette, hogy Liv nagy

szemekkel nézi a sok szép holmit, amit testvérei kaptak.– Nézz csak ide! – eszmélt fel Charlotte. – Neked is van itt

valami.

– Ó! – sóhajtott fel Sol, amikor megpillantotta a díszes,méregzöld bársonyruhát, amit Charlotte az egyik ládamélyéből húzott elő. – Bosszantó, hogy nem vagyok három évvelfiatalabb!

Charlotte és anyja jól szórakozott. Úgy érezték magukat,mintha karácsony lenne. Silje aggódott, hogy túlságosan

85



feltűnő lesz a gyerekek ruházata.

Szerencsére hoztak magukkal egyszerűbb ruhát is. A gyerekek lassan eltűntek az óriási ruhahalom mögött.

– Anya – súgta Dag Silje fülébe. – Az a néni azt mondtanekem, hogy bocsássak meg neki. Vajon mire értette?

– Talán túl erősen szorított magához, vagy azt hitte, hogy megkarcolt valamelyik ékszerével – suttogott vissza Silje.

Amikor végre lecsillapodtak a kedélyek, a bárónőkörülnézett.

– Beszélnünk kellene...

– Sajnos itt nincs hová leülni – mosolygott Tengel. A kéthölgy most már megértette Siljét. – A kalyibában mégkényelmetlenebb lenne. Piszkos és rossz szagú odabennminden, a tető pedig annyira alacsony, hogy csak hétrétgörnyedve lehet bemenni.

– Talán éhesek már a gyerekek – jegyezte meg halkanCharlotte. Nehezésre esett természetesen beszélnie ezzel a

férival. – Mi lenne, ha kocsikáznánk egyet?– Jó – értett vele egyet anyja is. – Legalább nyugodtan beszélhetünk.

Liv nem akarta levenni magáról a díszes ruhát.Kiabált, amikor anyja megpróbálta átöltöztetni. Charlotte azt

javasolta, hogy ha már úgyis hintóba ülnek, nem baj, ha azalkalomhoz illően vannak öltözve

– Remélem, legalább éjszakára hajlandó lesz levenni aruhát! – nevetett Silje. A gyerekek pompásan festettek újöltözékükben.

Micsoda boldogság lesz hintón utazni! Odaülhettek akocsis mellé, aki kaláccsal kínálta őket, és társalgott velük. Dagmindent szeretett volna tudni a hintóról. Siljének sikerültTengel kezébe csúsztatni egy csirkecombot és itatni vele egy

kevés bort, hogy ne üres gyomorral vágjon neki a komoly beszélgetésnek. Az éhség nem jó tanácsadó. A két nemes hölgy a nagy felfordulásban teljesen megfeledkezett arról, hogy neki

86



is szüksége van élelemre. Talán azt hitték, a varázslók semmitsem esznek?

A kocsis kényelmesen hajtotta a lovakat. Charlotte ésanyja eleinte érdeklődve nézte a tavaszba boruló erdőt.

Nehezen indult a beszélgetés. Feszélyezte őket a férfi jelenléte. Ám amikor megérezték, hogy Tengel is bizonytalan, visszatért önbizalmuk és könnyedén folytatták a félbe maradt beszélgetést.

– Elmondom, mire jutottam magukkal kapcsolatban –kezdett bele az idős bárónő. – Lenne egy javaslatunk. Haelfogadják, megtarthatnák a kisfiút, Charlotte pedig a

közelében maradhatna. Amíg a férjem él, nem fedheti felkilétét Dag előtt. Tegnap éjjel alaposan meghánytuk-vetettük adolgot. Most már minden azon múlik, hogy maguk is

beleegyeznek-e.

– Egy pillanat – szólalt meg Tengel. – Meg kell bizonyosodnom afelől, hogy nem érzik-e magukat félrevezetve. A fiút sajátjuknak ismerik el?

– Egészen biztosak vagyunk abban, hogy Dag igazi Meiden– mondta Charlotte anyja. – Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a lányom fia. Hasonlít rá, még ha szerencsésebb is a külleme,mint Charlotté.

– Rendben van. Most már folytathatja.

– Charlotte soha nem érezte jól magát Trondheim-ben. Van egy uradalmunk Akershus járásban. Ez lett volna a

nászajándéka, ha férjhez megy. A birtokon lévő kastélyhoztartozik egy kisebb ház. Közvetlenül a kastély melléépítették. Charlotte a szolgáival beköltözhetne a kastélyba,maguk pedig a kisebb házba. Emellett gondját viselhetnék azegész gazdaságnak, mert a lányomnak fogalma sincs a

birtokigazgatásról.

Silje és Tengel szóhoz sem jutottak meglepetésükben.

– Mit szól hozzá kegyelmed? Gondolja, hogy oda is elkíséria Jéghegyek Népének félelmetes híre?

87



Tengel erre felkapta a fejét.

– Nem, nem hiszem. Csak Tröndelag veszélyes számunkra.

– És hogyan fogadja majd mindezt a férje, a nagyságosMeiden báró? – kérdezte Silje.

– Neki – nincs beleszólása abba, hogy mi történik Akershusben. Az uradalom ugyanis az én atyai örökségem.

– Nos? Hogy tetszik a javaslatom?

Silje és Tengel egymásra nézett. Silje szeme sugárzott azörömtől. Erre már Tengel is elmosolyodott, mosolyamegszelídítette félelmetes vonásait.

– Bolond lennék, ha nem mondanék igent egy ilyenajánlatra!

Charlotte megkönnyebbülten lélegzett fel.

– Inkább mi örülhetünk annak, hogy elfogadták – mondta a bárónő. – Persze szó sincs arról, hogy halálra dolgozzák magukat a birtokon. Azt hiszem, Silje nem is alkalmas effélemunkára. Ugye egyetért velem? És ha nem veszi tolakodásnak,

maga sem kimondottan paraszti munkára született. Egyelőremaga fogja irányítani a gazdaságot, utána pedig meglátjuk, mittehetünk még. Természetesen lesznek szolgáik is. Még egyszer,örülök, hogy igent mondtak.

Tengel egy pillanatra arca elé emelte a kezét.

– Hihetetlen! Tegnap még földönfutók voltunk, ma pedig...És az egész csak azon múlott, hogy Silje összeszedte magát, és

elment Trondheimba. Őszintén szólva sejtelmem sem volt róla,hogy oda készül...

– Silje erős asszony - jelentette ki a bárónőmeggyőződéssel.

– De még mennyire! – mosolyodott el ismét Tengel. Siljehevesen tiltakozott a dicséret ellen.

– Nem. Szó sincs róla. Mindig is könnyű volt megríkatni.

– A könnyeknek semmi köze a gyengeséghez - folytattaTengel. – Sírsz egy kicsit, azután összeszorított foggal újból

88



szembeszállsz a nehézségekkel. Eddig még soha nem adtad fel. A szeretet a te erőd, Silje. A szeretet, amit minden körülötted élőiránt érzel.

Amikor visszaindultak a kalyiba felé, a bárónő megkérdezte

Tengelt, képes lenne-e meggyógyítani a köszvényét.– Silje elmondta, hogy ért az orvosláshoz.

– Hol fáj? – kérdezte a férfi. – Talán az egész teste?

– Nem. Leginkább a vállam. És a karom is. Néhaálmatlanul vergődöm egész éjjel.

Tengel tétovázott.

– Ha szabaddá tenné a vállát, most azonnal próbálnék segíteni, méltóságos asszony. De...

– Kérem, megtisztel!

– Nos – kezdett bele ismét Tengel, most már zavartan –,arról van szó, hogy a ruháját le kellene tolnia a válláról.Tudom, hogy ezt nem engedi meg az illem.

Látszott, hogy az idős hölgy küszködik magával.

– De anyám – szólt hozzá Charlotte –, ha bálba megy,akkor is fedetlenül marad a válla!

– Az már régen volt! A bőröm azóta ráncos és öreglett. És itt a kocsiban... valahogy olyan furcsán hatna...

Silje sejtette, mire gondol. Tengel letagadhatatlanférfiassága hatott így rá.

A férfi várt még egy kicsit. Nem akart beavatkozni a vitába. Még mindig az imént felkínált lehetőségen járt az esze.Nem volt túl sok tapasztalata abban, hogyan kell irányítaniegy ekkora birtokot. Attól félt, olyasmibe vágja a fejszéjét,amivel nem tud majd megbirkózni. De nem mondhatottnemet egy ilyen kedvező ajánlatra. Családját üldözték, Solnak is jobb, ha minél messzebb kerül Tröndelagtól. És megintlenne saját otthonuk! Silje és a gyerekek pedig nemnélkülöznének többé...

A két asszony mindent szeretett volna tudni róla.

89



Kíváncsiak voltak, Tengel mennyire jártas a birtokigazgatásban, mit tud az állattartásról, az aratásról, hogy mely növényfajtákat lehet fölváltva egyazon területentermeszteni anélkül, hogy a föld kimerülne. Legjobb tudása

szerint felelt a kérdésekre és remélte, hogy a két bárónőelégedett korántsem tökéletes válaszaival.

Charlotte megpróbálta rábeszélni anyját, hogy vesse alámagát Tengel gyógyító tudományának.

– Talán örökké szenvedni akar? Igazán csak egy kicsit kellenelejjebb tolni a ruháját! Behúzzuk a hintó függönyét is.

– Kimegyek – mondta Silje –, hátha zavarja a jelenlétem.

– Rendben van – szólalt meg elszántan a bárónőmegpróbálom.

Tengel bólintott.

– Természetesen háttal ül majd felém. Talán ha ide ülne...

– Nem lesz rövid az idő?

– Soká érünk vissza.

Behúzták a kocsi függönyeit és az idős hölgy szabaddá tettefehér, szeplős vállát.

Tengel elmosolyodott.

– Semmi szégyellni valója nincs asszonyom. A bőre mégmindig sima és rugalmas.

A bárónő elpirult zavarában, akár egy fiatal lány, akinek először bókolnak. Felkiáltott, amikor a hátán érezte Tengelnagy, erős kezét. Erre igazán nem számított.

– Kérem, üljön nyugodtan – mondta Tengel vontatott, mély hangon.– Engedje el magát... még jobban...

A kocsiban a légy zümmögését is hallani lehetett volna.Charlotte feszülten figyelt.

– Istenem! Milyen meleg árasztotta el a hátamat! Milyen

kellemes érzés!– Ugye mondtam? – szólalt meg Silje. – A meleg szétárad

90



az ember egész testében.

A bárónő behunyta a szemét.

Tengel végignyomkodta a vállcsontját, majd megkérte azasszonyt, hogy tartsa előre a karját. A bárónő nehezen tudotteleget tenni a kérésnek, mert sovány mellén még most isgörcsösen fogta össze a ruhát. Charlotte a segítségére sietett.

Miután Tengel alaposan megvizsgálta az asszony csuklójátés csontjait, vigasztaló hangon közölte:

– Megnyugtathatom, igazán nincs nagy baj. Csak túl sokatül huzatban. Már az is sokat segítene, ha kendőt terítene a

vállára. Lehet, hogy az ágya is huzatos helyen áll. Talán éppenéjszaka hűl le nagyon a válla. Ügyeljen asszonyom! Ha ezentúlóvatosabb lesz, lassan magától is elmúlik a fájdalom. Adok egy kenőcsöt is, amivel bedörzsölheti a fájós részeket. Hamarosan

jobban fogja érezni magát.

Kezét levette a bárónő válláról, mire az panaszosanfelsóhajtott.

– Milyen kellemes érzés volt! – húzta vissza ruháját. –Kérem, engedje meg, hogy megfizessem a…

Tengel tekintete elborult.

– Ne sértsen meg, asszonyom!

– Bocsássa meg kérem, meggondolatlan voltam. Legalábbazt engedje meg, hogy… de nem, annak sem lenne semmiértelme, hiszen hamarosan elköltöznek. Maguk után megyek

olyan gyorsan, ahogy csak tudok.Ez az ígéret kissé felelőtlennek tetszett, tekintettel Meiden báróra.

– De anyám! – hangzott fel Charlotte szigorú hangja. – Bárha tudnák, milyen zsarnokság alatt éltünk évekig, azt hiszemmegértenék anyám menekülésvágyát. No lám, hát meg isérkeztünk.

– Ne felejtse el a kenőcsöt! – emlékeztette a bárónő Tengelt.– Máris adom. Sol! Idehoznád a... – valamit mondott a

91



kislánynak, és az már szaladt is Tengel ládájához.

Sol kotorászott egy darabig, majd visszakérdezett:

– Köszvény ellen?

– Jól hallottad.– Nekem van valami más...

Csendben suttogott valamit Tengel fülébe. Sokáig vitatkoztak még, aztán Sol rábólintott valamire és elszaladt.

A bárónők álmélkodva hallgatták, hogy Tengel hétévesunokahúga milyen járatos a gyógyítás világában.

Charlotte anyja megkapta a kenőcsöt és miután

eldöntötték, mit tesznek az elkövetkező napokban, visszaszálltak a kocsiba és elindultak Trondheim felé a tölgyek és kecskefűzbokrok övezte úton.

A bárónő állta a szavát. Benedeket kiengedték a börtönből, Abelonénak pedig távoznia kellett a birtokról. Silje és családjameglátogatta az öreget, mielőtt végleg elhagyták volna a

vidéket. Benedek elküldte értük a legényét, aki azonnyomban visszaállt szolgálatába, amint Abelone elment amajorból. Benedek boldog volt, hogy viszontlátja őket ésmegköszönte nekik, hogy kiszabadították.

Dyre Alvsson és a többi felkelő még mindig fogságban volt.Hetet már ki is végeztek közülük a legnagyobb titokban. A

hatóságok ugyanis féltek a további zavargásoktól. A parasztok ismét föllázadtak volna, ha kiderül, hogy vezérüket megölték.

Mindezt az öreg szolgától tudták meg. KésőbbBenedek is mesélt nekik a felkelés leleplezéséről. Ő a saját kétszemével látta, hogyan hurcolták ki némelyiket a börtönből apalota udvarán fölállított vesztőhelyre. Azóta fáj megint agyomra, jelentette ki, mintha nem lett volna tisztában azzal,

hogy féktelen alkoholszeretete tette tönkre a gyomrát. Amikor Silje leszállt a szekérről és lába a major udvarán ért

92



földet, összeszorult a torka. Azután megjelent a lépcső tetején afekete ruhába öltözött Grete. Silje szeméből patakokban folyt akönny.

Sem Benedek, sem Maria nem tudott elébük menni. Maria

ágyhoz volt kötve, Benedek pedig nem tudott már felállniszékéből, amit a tisztaszobában állítottak fel neki. Siljetiszteletére azonban Maria is fölkelhetett egy kis időre.

– Mihaszna öregember lett belőlem – mondta Benedek,amikor vendégei beléptek az ajtón.

Nem szépítette meg az öregség. Összetöpörödött, testeremegett és a hangja sem volt már olyan vidáman csengő, mint

néhány évvel ezelőtt. Orra elárulta, hogy nem veti meg azitalt, a haja megritkult, az a kevés pedig, ami megmaradt,összeborzolódott a fején.

Silje megijedt. Attól félt, hogy a viszontlátás örömetalán túl nagy megrázkódtatás lesz az öregeknek. Detévedett. Majdnem egy álló napig meséltek egymásnak. Azöregek nem tudtak betelni a gyerekek látványával.

Beszélgetés közben Silje azt a vágyát is elárulta, hogy látniszeretné egyszer őfelségét. Mire Benedek megjegyezte, hogy II.Frigyes éppen a múlt évben járt Norvégiában, és hogy nem

valószínű, hogy még egyszer visszatér.

– Azt mondják, ő is abban a betegségben szenved, mint én, vagyis a kelleténél többször néz a pohár fenekére. A tudatlanok azt állítják, hogy az iszákossága okozza majd a

halálát! Pedig nagyon tévednek. Egy pohárka bor mégsenkinek sem ártott meg.

Egy talán nem, gondolta Silje.

Elszomorodott, amikor megtudta, hogy a király éppenakkor jött Norvégiába, amikor ő elzártan élt a Jéghegyek között.

Benedek szerette volna, ha visszaköltöznek a majorba. De ő

is belátta, hogy a Jéghegyek Népe számára nem Tröndelaga megfelelő lakóhely. Legjobb, ha Tengel és családja

93



csendben elmegy innen, mielőtt még bárki is felfedezné, hogy visszajöttek.

Amikor este elbúcsúztak, mindannyian tudták, hogy sohatöbbé nem látják viszont egymást. A négy öreg hálás volt az

idős Meiden bárónőnek is, mert lényegében neki köszönhették,hogy életük hátralevő néhány évét együtt tölthetik a majorban.

A legény visszakísérte őket a kalyibába. Még mindig itt voltak a legnagyobb biztonságban arra a néhány napra,míg útnak indulnak dél felé. Útközben egy szót sem szóltak egymáshoz. A gyermekek elaludtak, Silje és Tengelgondolataiba merült.

Sorsuk lassan elrendeződött, Tengel arca mégiselkomorult. Újra és újra eszébe jutott a gyermek, akitfelesége a szíve alatt hordott. Túlságosan is fárasztó út állelőttük, most még nem merte kitenni Siljét egy vetélésmegpróbáltatásainak. Nem is beszélve arról, hogy felesége

biztosan elveszítené életkedvét, amire pedig még nagy szüksége lehet az elkövetkező napokban. Legalább sikerülne

meggyőzni Siljét az újbóli szülés veszélyeiről!Lelke mélyén tudta, hogy felesége ragaszkodni fog agyermekhez. Talán ha titokban adná be neki a port. Abból afajtából, amit Hanna is adott neki, hogy siettesse Liv születését. Nem lesz bátorsága hozzá. Hanna szerei különbenis erősebbek voltak, mint az ő készítményei.

Majd akkor próbálja meg, ha megérkeztek délre. Senkinek

nem tűnik fel, hogy Silje elvetél a hosszú és fáradságos utazásután...

Felsóhajtott. Még ő sem barátkozott meg igazán agondolattal. Soha nem akart túljárni Silje eszén, arról nem is

beszélve, hogy boldog lenne, ha születne még egy gyermekük.Ugyanakkor Silje élete mindennél fontosabb volt

valamennyiük számára.

94



6. fejezet

Végre útnak indultak. Charlotte előreküldött néhány embert, hogy előkészítsék a házat. A kastély és a ház évek ótaüresen állt, csak egy öreg házaspár élt a birtokon, hogy elvégezze a feltétlenül szükséges munkákat. A földeket ugyanmegművelték, de nagyon kevés hasznot hajtottak a Meidencsaládnak.

Charlotte holmijának nagy részét hajóval küldik majddélre, s az csak néhány hét múlva indul útnak.

Charlotte képtelen volt ennyi ideig várni, ezért tartott velük.

Nem akarta megvárni, míg apja visszaérkezik. Biztos volt benne, hogy keresztülhúzná szépen kigondolt tervüket. Aztmondaná, hogy egy ekkora birtok irányítása meghaladja egy nőképességeit. Charlotte-nak elege volt apja zsarnokoskodásából.Te jó ég! Mi lenne, ha megtudná, hogy Tengel, a Jéghegyek Népének fia is vele tart! Képes lenne eltenni láb alól Siljeegész családját, még Dagnak sem kegyelmezne, akit egyébként

sem ismerne el unokájának.Így minden okuk megvolt a gyors indulásra. Hosszas

95



fontolgatás után úgy döntöttek, hogy átkelnek a hegyeken.Mivel a hegyek között nemigen vezetett út, csak egy egylovaskocsit vittek magukkal, amibe a két nő beülhetett. Bár kérdéses

volt, hogy egyáltalán meddig tudják majd használni. Az út

utolsó harmadát lovon kell megtenniük. Sok arrafelé a járatlan út, és ezek között is a legrosszabb a Driv völgye lesz.

Lélekben mindannyian felkészültek a fárasztó utazásra.Remélték, hogy Dovre szikláin is sikerül átkelniük.

A bárónő még nem tudta, hogyan magyarázza meg férjének,hogy leányuk a ház berendezésének és a szolgáknak egy részével útra kelt dél felé. Attól nem kellett tartaniuk, hogy az

öreg báró utánuk eredne. Tröndelagi hivatali ellenőrző körútjaiépp eléggé kimerítik, úgyhogy a kövér öregembernek semmikedve nem lesz még egyszer lóra szállni, különösen déliirányba nem. Lánya nem ér meg neki annyit, hogy újabbmegpróbáltatásoknak tegye ki magát, nem is beszélve az életétfenyegető számtalan veszélyről.

A Dovre felé vezető úton minden nehézség nélkül haladtak

előre. A gyerekek és Silje Charlotte-tal ültek a kocsiban. Azelölről nyitott kocsit csak egyszerűbb ponyva fedte. Tengelmellettük lovagolt, ha nehezebb terepre értek, a menet élére állt.Csomagjuk nem volt túl sok. Csak Charlotte utazóládája volttele, mivel ő magával hozta minden személyes holmiját és akelengyéjét is.

A szép idő ellenére két nap múlva már kifárasztotta őket a járhatatlan ösvényeken való zötykölődés. Mégsempanaszkodott egyikük sem. Az utazás izgalmas volt. Csak Siljerettegett egyfolytában attól, hogy elveszítheti a benne mármegkapaszkodott új életet.

Tengel látta felesége aggodalmát, de nem szólt egy szótsem.

Három lovas haladt előttük, kettő pedig mögöttük. Hoztak magukkal négy tartalék lovat is, arra az esetre, ha le kellmondaniuk a kocsiról.

Amikor a Driv völgyébe érkeztek, a kocsis elbúcsúzott tőlük.

96



További jó utat kívánt nekik, majd visszafordult, hogy ismét végigjárja a fárasztó utat a híd nélküli folyóvölgyekben, akeskeny, sziklás, erdei ösvényeken.

Beletelt némi időbe, mire szétosztották a nők és a gyerekek

között a lovakat. Lassan haladtak előre a meredek sziklafalak fölött vezető keskeny utakon. Egyik oldalon a sziklafal, másik oldalon a szakadék, lent a völgyben pedig ott hömpölygött afélelmetes Driva folyó. Volt, aki leszállt a lóról és úgy haladtát a legveszélyesebb szakaszokon. Nagyobb biztonságbanérezték magukat a saját lábukon, mint a ló hátán. Az útnak ez arésze rosszabb volt minden rémálomnál.

Lassan kiszélesedtek az ösvények és eltűntek a szakadékok. A levegő enyhe volt és friss. Útjuk során nem találkoztak senkivel, szerencsére vadállatokkal sem.

Csak néhány ragadozómadár alakja tűnt fel a láthatár szélén, apárában úszó hegycsúcsok felett.

Silje teljesen belefáradt abba, hogy szemét egyszerre tartsa rajtaa három gyermeken. Mintha nem bízott volna meg a többi

felnőttben. Pedig azok talán jobban tudtak volna vigyázni bármelyik apróságra, mint a fáradt Silje. Nem gyönyörködött atavaszi táj szépségeiben és elsiklottak füle mellett a történetek,amit a többiek a Snöhetta vagy a Rondane csúcsairól meséltek egymásnak.

Mintha köd ereszkedett volna a szemére. Később, amikormegpróbálta felidézni az utazás élményeit, döbbenten

tapasztalta, hogy egyáltalán nem emlékszik a hegyeken valóátkelésre. Pedig biztosan számos élményben volt részük. Azmég eszébe jutott, hogy pihenőt tartottak, amikor Dovrefennsíkjára érkeztek. Fontos volt, hogy megszabaduljanak afélelmetes út során bennük rekedt feszültségtől.

Silje egész testében remegett, még a fogai is összekoccantak.Tengel is fáradtnak látszott. Megsimogatta az ölében ülő Livet,majd fejét a kislány aranybarna hajára hajtotta. Tengel nemtett különbséget a gyerekek között. Ám Silje tudta, hogy édeslányát, Livet mértéktelenül szereti. Nyíltan soha nem

97



mutatta volna ki szeretetét, de Silje látta már titokban a kislány ágya fölé hajolni. Ilyenkor férje arcán büszkeség áradt szét.Büszke volt arra, hogy gyermeke van, ráadásul olyan szépkislány, mint Liv.

Charlotte átölelte Dagot. Még sokáig ültek úgy és beszélgettek. A kisfiú is megnyugodott lassacskán a félelmetesút után. Silje megfogta Sol kezét. A kislány mellette feküdt afüvön és kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Olyan fáradt

volt, hogy szólni is alig bírt.

A szolgák egy csoportban ültek, szemmel láthatólagfellélegeztek, hogy maguk mögött tudhatják az út nehezebb

részét.Siljének és Charlotte-nak sajgott minden tagja, de nem

panaszkodtak.

Dovre szikláira lassan felhők ereszkedtek. Egyrekellemetlenebb lett az idő, jéghideg havas eső esett anyakukba, ahogy közeledtek a legmagasabb csúcs felé.Csak addig jussanak el! Úgy tervezték, hogy egy kis időre

megállnak a hjerkinni fogadóban. Ez igen egyszerűépítmény volt, olyannyira, hogy a szél néha befújta a havata vastag farönkök közötti repedéseken. A hó nemolvadt el, hanem kupacokban ott maradt a padlón.

Nem időztek itt sokáig, mert még sötétedés előtt valami jobb szállás után kellett nézniük. Miután elhagyták Hjerkinnt, a hóesés is elállt.

Akkor kezdődtek a bajok, amikor elérték a Dovrétól délrefekvő lóváltó állomást.

Fáradtan és kimerülten tértek be a fogadóba. A házigazda alehető legfinomabb vacsorát szolgálta fel nekik. Tengelnek különös fény csillant a szemében: Lám, annak is megvannak azelőnyei, ha az ember arisztokraták társaságában utazik. Mégmost sem vette le fejéről kalapját, nem akarta, hogy

felfigyeljenek jellegzetes arcára. Amíg ültek és ettek, megjelent mellettük a fogadós, aki

98



felhívta Tengel figyelmét a fogadó egyik sarkában üldögélő kétférfira. Mohón bámulták Charlotte pompásan díszített ruháját.

– Ha nem csal a szimatom uram, akkor az a két rossz arcúfickó ott a sarokban útonálló. Jó lesz, ha vigyáznak a

holmijukra! Éjszakára pedig gondosan zárjanak be mindenajtót!

Charlotte, aki már nem bírta elviselni az ételmaradékok és asöntés szagát, hálásan megköszönte a fogadósnak, hogy figyelmeztette őket. Tengel fölajánlotta, hogy őrt áll az ajtajaelőtt, de Charlotte nem fogadta el ajánlatát. Szerinte bővenelég, ha valamelyik szolga teszi majd ugyanezt. Sol kíváncsian

figyelte a felnőttek beszélgetését. Az egyszerű utazók általában a fogadó nagyobb termében

aludtak, sorban a fal mellett, de az előkelő vendégek részéremindig fönntartottak egy-két szobát az emeleten. Siljenevetségesnek tartotta, hogy őt és családját most az előkelőutazók közé sorolják. Jól tudta, hogy az egész Charlotte miatt

van.

A bárónő nem engedte el teljesen egyedül a lányát. Egy idősebb férfi gondjaira bízta, aki mindent elrendezett Charlotteszámára. Silje úgy gondolta, ha célhoz értek, a férfi majd

visszafordul Trondheimbe.

Az előkelő ifjú hölgy, aki különben nem ült volna egy asztalhoz Siljével és a hozzá hasonló szegény emberrekkel,most akaratlanul is az ő társaságukat kereste. Körükben

védelmet remélt az olyan alakoktól, mint a két rabló külsejűférfi a söntésből. És persze állandóan Dag közelében szeretett volna maradni. Napról napra több örömét lelte a fiúban és vártaa pillanatot, amikor örökre magához veheti.

– Ugye, milyen értelmes? – kérdezte Silje.

– Igen, nagyon! – Sajnálnám, ha kárba veszne a tehetsége.Mit gondol, taníthatnám Dagot? Csak néhányszor egy héten.

Tengel és Silje egymásra nevettek. Boldogok voltak, hogy Charlotte önként vállalkozik a feladatra. A tudás az a forrás,

99



amelyből a legtöbbet meríthetünk az életben.

– Semminek nem örülnék jobban – mondta Silje. – De nemlenne egy kicsit feltűnő, ha csak...

– Értem, mire gondol – felelte gyorsan Charlotte. –Természetesen mind a három gyereket tanítanám. Egyelőrelegalábbis a két nagyobbat.

– Ezzel nekünk is nagy szolgálatot tenne, kisasszony ! –fordult Charlotte felé Tengel. – Remélem, meg tudjuk majdhálálni valamikor!

– Ez tényleg jó lesz ! – örvendezett Charlotte is. Sohasemhitte volna, hogy ilyen könnyű szót érteni az alacsonyabbsorból való emberekkel.

Nem a közös söntésben ültek, hanem egy leválasztottszobában, ahová a fogadós csak a gazdagabb utazókat engedte

be. Bár ide is behatolt a söntés kellemetlen szaga, legalább a vizslató tekintetek elől rejtve maradt.

Tengel kifaggatta a fogadóst. Megkérdezte tőle, hogy hallott-e már a Jéghegyek Népéről.

– Jéghegyek Népe? Nem. Sok ember megfordult afogadójában, de eddig senkitől sem hallott még hasonló nevűnépről sem.

Tengel arca felderült. Így hát a Jéghegyek Népének története nem jutott át Dovre magas szikláin.Megkönnyebbülten sóhajtott fel. Maga is elcsodálkozott azon,hogy amióta a fogadós kimondta a bűvös szót, mintha egészteste megkönnyebbült volna. Megszűnt a napok óta tartó kínzófeszültség.

Tengel feltűnő külseje persze ettől még semmit sem változott. A fogadós vissza is hőkölt, amikor előszörmegpillantotta. A többi vendég azonban nemigen láthattameg, mert igyekezett továbbra is árnyékban maradni.

Korán nyugovóra tértek. Megkeresték Solt és Livet, akik ide-oda szaladgáltak a söntésben és mindenkivel váltottak néhány szót, amiért Siljétől alapos fejmosást kaptak.

100



Charlotte neszezésre ébredt az éjjel. Próbálta felrázni aszobalányt, de az úgy aludt, mint a bunda.

Valaki volt a szobában! Érthetetlen, amikor saját kezévelzárta be az ajtót.

Az ablak! Hogy felejthette el! Valaki fölmászott idáig és belökte az ablaktáblát. Az is lehet, hogy létrán jöttek?

Charlotte sikítani akart, de egy hang sem jött ki a torkán.Erős kéz fogta be a száját, és a sötében kés villant. Az egyik

férfi lefogta, amíg a másik holmija közt kutatott. A szobalány tovább aludt, szörnyen kimerítette az utazás.

Charlotte félt, de elsősorban dühös volt. A szolgája az ajtóelőtt alszik, Tengel és családja a folyosó másik végén, s őmégis itt maradt minden segítség nélkül. Csak nem akarnak máris végezni vele...

Nem tették. A szobalány forgolódni kezdett, mire a rablók

úgy döntöttek, hogy megkötözik a két nőt. Káromkodvafolytatták a keresgélést. Charlotte-nak az volt az érzése, hogy megtalálták ékszeres ládáját.

Az egyik férfi egészen beleizzadt a fáradságos munkába.Charlotte meglátta az arcukat.

– Mi legyen a két némberrel? – suttogta az egyik. - Láttak minket. Talán jobb lenne ha...

– Igazad van. Menj előre, pihenek egy kicsit, aztánelintézem őket. A szokott helyen találkozunk. Nem érzem… valami jól... magam...

A fiatalabb kibújt az ablakon, kezében Charlotte ékszeresládája. Mást nem vittek el. Ékszerein kívül nem volt másértékes holmija.

A rabló leült a szobalány ágyára. Arcán izzadságcseppek

jelentek meg, a gyomrát fogta és csendben nyögött. Aztán nagy nehezen fölállt. Lassan, imbolyogva közeledett Charlotte felé.

101



Charlotte iszonyúan félt. Sikítani sem tudott, mertkipeckelték a száját, és az ágyhoz kötötték. Halkannyöszörgött, de ezt az ajtó előtt alvó szolga nem hallhatta meg.

A férfi megállt a szoba közepén. Megingott, majd hirtelen

elvágódott a padlón, egyik kezével Charlotte takarójábamarkolt. A bárónő lerúgra lábával a kezet, amely csöndbenpuffant a földön.

Reggelig le sem hunyta a szemét, várta, hogy a férfimagához tér és testébe döfi a kést. De az nem ébredt feltöbbé.

Másnap reggel kiszabadították Charlotte-ot. Nem maradt

más megoldás, minthogy szolgája bemásszon az ablakon,mivel az ajtó gondosan be volt zárva. Amikor a szolgakinyitotta az ajtót, mindenki előtt feltárult a szörnyű látvány.

– Már halott – állapította meg a rabló fölé hajolva afogadós. – Szerencséje volt, kisasszony! De hol a társa? Biztonállíthatom, hogy nem idevalósiak, csak hébe-hóba

bukkantak fel.

– Nem juthatott messzire – jelentette ki nyugodtan Sol.Ott állt hálóingben a halott mellett és érdeklődéssel figyelte.

Tengel gyanakodva nézte unokahúgát.

Siljét kivéve mindenkit kiküldött a szobából. Akkor leült aszobalány ágyára és megragadta Sol vállát. Charlotte és aszobalány még mindig nem tértek magukhoz a rémülettől.

– Sol – szólalt meg Tengel fenyegető hangon. – Mit tettél?

Sol bűnbánóan nézett nagybátyjára.

– Nem akartam, hogy azok a gonosz emberek bántsák Charlotte kisasszonyt. Mindig olyan kedves volt hozzám.Hallottam a söntésben, amikor kitervelték.

Némán hallgatták Sol történetét.

– És aztán tettem egy kis port a sörükbe. Tudod, mikor

Livvel ide-oda szaladgáltunk az emberek között. De igazán nemsokat ! Abból a bőrzacskóból, amit Hannától kaptam, hisz

102



tudjátok. A kis fekete bőrzacskóból.

– Irgalmas Isten! - fohászkodott csendben Tengel.

A fogadós bedugta a fejét az ajtón.

– Uram! Megtalálták a másik rablót is! Itt feküdt nemmessze a fogadótól. Visszahoztam az ékszereit, kisasszony!Egyébként az is meghalt. Furcsa, nem?

– Köszönöm – motyogta Charlotte. – Kérem, köszönjemeg a nevemben is annak, aki megtalálta!

– Sol! – szólalt meg ismét Tengel sápadt arccal. – Jobb, haideadod, amit Hannától kaptál.

– De az az enyém! – kiabálta Sol.– Igen, a tiéd. De ameddig nem vagy elég nagy ahhoz, hogy

önállóan használd a tudásod, nálam marad. Értetted?

Tengel tudásról beszélt, de akik a szobában voltak, nagyon jól tudták, mire gondol.

Charlotte köhécselni kezdett. Nem érezte magát valami jól, de azt most már tudta, hogy eddigi élete semmit sem ért

ahhoz a néhány naphoz képest, amit ezeknek a furcsaembereknek a társaságában töltött. Most értette csak meg,mennyire rideg volt minden, ami körülvette, ahhoz aszeretethez képest, ami Tengelből és családjából áradt. Tengel jóember volt, de Sol... A kislányban már nem bízott ennyire.

Pedig hálás lehetett azért, amit érte tett . Ki isnyújtotta kezét a kislány felé, aki már majdnem sírva fakadt

elkeseredésében. Sol nem azért sírt, mert megbántatettét, inkább dacból, sértette Tengel viselkedése.

– Köszönöm, Sol! Megmentettél engem és aszobalányomat. Mindezt a legjobb szándékkal cselekedted. Deapádnak igaza van, még nem vagy elég nagy ahhoz, hogy eldöntsd, mekkora adagra van szükséged. Biztos vagyok abban, hogy érintetlenül visszakapod a zacskót, ha érettebb

vagy már.– Megígérem neked, Sol – mondta Tengel is. – Most pedig

103



hagyjuk magára a két ifjú hölgyet. Bocsássa meg kisasszony,hogy ilyen sokáig a terhére voltunk!

– Igazán nem zavartak – biccentett Tengel felé Charlotte. –Kérem, üzenjen, hogy mikor indulunk!

– Természetesen – mondta Tengel. Még mindig remegett belülről. Tisztában volt vele, hogy Sol pontosan kiszámította azadagot, hogy semmit sem vétett el. – Jobb, ha odébbállunk,még mielőtt a várnagy megérkezne és kivizsgálná a furcsahaláleseteket. Ön pedig, kisasszony, kérem öltözzönegyszerűbben, hogy ezentúl elkerüljük a hasonlókellemetlenségeket.

Charlotte megfogadta a tanácsot.

Tengel és Silje szótlanul szemlélte az új otthonukhoz vezetőutat. Kicsit feljebb, úgy fél mérföldre az úttól terült el aCharlotte hozományát képező birtok, Graastensholm. A kastély

hatalmas volt, kőből és fából építették. Az épület közepéntorony emelkedett, tetején zászló lengedezett a szélben.Charlotte már a kastélyban volt. Az ő házuk pedig...

– Tengel – szólt csendesen Silje. – Én mindvégig azthittem, hogy Charlotte kastélya sokkal kisebb és egyszerűbb,nem is beszélve a mi otthonunkról. Meiden grófnőnek

valóban igazi palotája van, nekünk pedig igazi házunk!

Hihetetlen, hogy ezentúl itt fogunk lakni.– Pedig így van, Silje.

A szegénységhez szokott Silje eltúlozta a dolgokat.Charlotte kastélya korántsem volt olyan hatalmas és előkelő.

Az egy tömbbe épített, zárt kőépület magas falaival inkábbesetlennek tűnt, mint szépnek. Az ő házuk pedig hosszúkás

volt, két oldalán melléképületekkel. Az udvart zöldellő fű

borította. A ház oromzatának ügyes kialakítása miatt messzirőlkétszintesnek tűnt.

Silje ennek ellenére mesébe illőnek látta.

104



– Tengel – ragadta meg férje kezét –, képtelen vagyok elhinni!

– Mindent megteszünk annak érdekében, hogy megfelelőenigazgassuk a birtokot – mondta elgondolkodva a férfi.

A gyerekek is kétkedve bámulták a házat.– Csak nem itt fogunk lakni? – kérdezte döbbenten Sol.

– De igen. Amennyiben szorgalmasak vagyunk ésmegfelelünk a kisasszony igényeinek.

– Akkor rendesen fogunk viselkedni, ugye, gyerekek?

– Hát persze – erősítette meg Sol véleményét a két kisebb.

Beléptek a házba. Silje végigjárta az összes szobát. Az épületnem volt teljesen berendezve. Csak olyan bútorok voltak

benne, amelyeket beépítettek a falba. Néhány ágy, szekrény éspad, semmi más.

– Szerencse, hogy értek az asztalosmesterséghez – nézettkörül Tengel a szobában. – Silje! Nézd csak ezt a falat! Mitszólnál, ha ide tennénk...

– Benedek üvegablakát? – fejezte be férje gondolatát Silje.– Csodálatos lenne, Tengel! Gyönyörű lesz, ha majd rásüt anap. De először engedélyt kell kémünk arra, hogy odategyük. Ó, Tengel! Ölelj át!

Tengel boldogan zárta karjába Siljét, már rég látta ennyire boldognak.

Dél körül érkeztek meg. A délutánt tervezgetéssel

töltötték, újra és újra megcsodálták a ház mindenszegletét. Kirámolták mindazt, amit magukkal hoztak, amaradék hajón érkezik majd.

Amíg Silje vacsorát főzött, Tengel bement az egyik üresszobába és becsukta maga mögött az ajtót. Egy pillanatramegállt, szemét hálásan az ég felé emelte és hallgatta, hogy szaladgálnak a gyerekek a számukra szokatlanul nagy házban.

Boldog gyermeknevetés visszhangzott az üres szobákban. Azután elővette gyógyfüves ládáját, ami tele volt régi

105



tégelyekkel és bőrzacskókkal. Hamar megtalálta, amit keresett.Sokáig állt tűnődve, kezében a zacskóval. Soha nem adódik kedvezőbb alkalom. A fárasztó út miatt... Ha sikerülne egy keveset belecsempésznie Silje ételébe... csak az utazást

okolhatná gyermeke elvesztéséért. Vérzett a szíve. Amikor ő is úgy szeretne még egy

gyermeket! Mégsem engedheti meg, hogy felesége kockárategye az életét. Ha megtartják a gyereket, Silje belehalhat aszülésbe, ő pedig kénytelen egyedül felnevelni a kis szörnyet,aki éppolyan szerencsétlen és magányos lesz, mint ő volt. Sőt,lehet, hogy még keményebb lesz az élete, mint az övé. Neki

legalább sikerült dacolnia az átkos örökséggel. Ám ki tudja,milyen lesz a gyerek?

Silje soha nem értené meg a döntését. Bánkódna azelvesztett gyermek miatt. Nem szabad megtudnia, hogy őidézte elő a vetélést!

Tengel hirtelen hátranézett. Sol állt az ajtóban és figyelte.Furcsa kapcsolat kezdett kialakulni kettejük között. Tengel

érezte, hogy a kislány lassan több erő birtokába jut, mintamennyit ő valaha is kapott. Sol mindent tudott.Pillantásával magába zárta a világ összes titkát.

A kislány szó nélkül odament hozzá, és kivettekezéből a zacskót, majd lassan a zsebébe csúsztatta.

Tengel megnémult a csodálkozástól. A gyermek leleplezte.

Most valahogy nem tudott Sol szemébe nézni. A kislány

viszont nem eresztette. Tengel inkább sejtette, mint hallotta,amit unokahúga mondott neki:

– Épp olyan vagy, mint én. Tiszteld az életet! Különben semértem, miért akarsz fájdalmat okozni Siljének?

Lassan odament Solhoz, és a kislány fejére tette a kezét.Pillantása tele volt fájdalommal.

Szótlanul az ágyához lépett, s a fölötte lévő polcról levette

Sol orvosságos batyuját és odaadta a kislánynak, aki elvette, sszemét továbbra is Tengelre szegezve felé nyújtotta az ő

106



varázsszeres zacskóját.

– Nem – rázta fejét a férfi. – Tartsd csak, amíg agyerek meg nem születik!

Sol bólintott, majd távozott, éppoly észrevétlenül, ahogy megjelent.

Tengel csak állt némán, és a sötétbe bámult. Most márnincs visszaút.

Vacsora után küldönc érkezett a kisasszonytól, hogy feltétlenül beszélni szeretne Tengellel. A férfi azonnalnekivágott a szántóföldeken át vezető keskeny ösvénynek. Újotthonukat gyönyörű vidék vette körül. A ház mögött terült el azerdő, előtte és mellette pedig a szomszédos majorok feküdtek,középen a templommal. A távolban víz csillogott, de ilyenmessziről nehéz lett volna eldönteni, hogy tó vagy fjord vizefénylik ott. Lesz néhány dolog, amit föl kell derítenie, igazánizgalmas élet vár rájuk.

Charlotte-tal sokáig beszélgettek a gazdaságról. A tágasfogadószobában ültek. Tengelnek feltűnt, hogy itt is csak a

falba épített bútorok maradtak meg. Legalább lesz helyeCharlotte számos Trondheimből érkező holmijának.

– Most pedig, Tengel úr, elérkezett az ideje, hogy aláírjuk apapírokat.

Tengelt elöntötte a hideg veríték. Már régóta várta, hogy Charlotte előhozakodik valami ilyesmivel. Idegesen nyúlt afeléje nyújtott iratok után.

– Mi áll benne?– Semmi más, csak a ház eladására vonatkozó adatok. Az,

hogy megvették tőlem a házat egy bizonyos összegért.Természetesen puszta formaság az egész. A pénzt nem kellkifizetniük.

Tengelnek elállt a lélegzete. Kivette Charlotte kezéből apapírokat.

– Csak nem azt akarja mondani, hogy a ház a miénk?

107



– Miért, mire számított?

Tengel még nem tért magához első kábulatából. Charlotte várt még egy kicsit. Hiába próbálta megőrizni komolyságát, aférfi elfogódottsága mosolyt csak az arcára.

– Kedves kisasszony! Ezt igazán nem fogadhatjuk el! Márígy is épp eleget tett értünk.

A fiatal nő arca elkomolyodott.

– El tudja képzelni, uram, milyen érzés az, amikor azember kiteszi újszülött gyermekét, éveken keresztül halottnak hiszi, majd egyszer csak visszakapja épen és egészségesen? Eltudja képzelni?

– Igen, azt hiszem – felelte csendben a férfi. – El akartamhajtani Silje gyermekét. Mind a két alkalommal. Először Livet.Most viszont az életemnél is jobban szeretem!

– És ugyanezt akarta tenni ezzel a gyermekkel is?

– Igen. Sol akadályozott meg benne. Úgyhogy képes vagyok átélni, mit érezhetett öt évvel ezelőtt.

Charlotte egyre jobban csodálta Tengelt.– Velem igazán tapintatosan viselkedett. Feljelenthetett

volna azért, mert kitettem élve született gyermekemet!Mégsem tette...

– Soha nem jutott eszünkbe, hogy ilyesmit tegyünk, semSiljének, sem nekem. Ebben biztos lehet.

– Köszönöm! Köszönöm! – kiáltott fel Charlotte, majd várt egy kicsit, és amikor már lehiggadt, folytatta. – Sol...nagyon furcsa kislány! Néha félek tőle.

– Nincs oka rá. Sol tűzbe menne a barátaiért.

– Elhiszem.

Tengel elnézte az előkelő hölgyet, amint gondosanrendezgetett egy frissen szedett virágcsokrot. Átérezte

Charlotte minden fájdalmát. Milyen fiatal még és mennyirehideg, szerencsétlen volt az élete! Mégis megőrizte jóakaratát. Tengel megfogadta magában, hogy hűséges

108



barátja lesz addig, amíg Charlotte-nak szüksége lesz rá.

– Már régóta másról beszélünk, mint ami miatt jöttem – jegyezte meg gyorsan – Én... nem fogadhatok elilyen hallatlanul nagy ajándékot!

– Kérem, nézze az egészet az én szempontomból.Borzalmas volt számomra ez az öt esztendő! Sokatszenvedtem. Önző ajándék ez részemről, hisz a fiam közelébenakarok maradni. És ha elérkezett az idő, ő fogja majd örökölniaz egész birtokot.

Még szerencse, hogy Tengel ült, mert menten leült volna,ahogy meghallotta Charlotte szándékát.

– Ezt az óriási birtokot Dag örökli majd? Minden az övélesz ? A szántók, az erdő...?

– Értse meg, uram! Én már soha nem fogok férjhez menni.De azzal, hogy visszakaptam a fiam, az életem ismét értelmetnyert. Ha Isten is úgy akarja, egyszer majd fölköltözik hozzáma kastélyba. De ezt neki kell majd eldöntenie.

Beletelt egy kis időbe, mire Tengel képes volt elmondani,amit szeretett volna.

– Maga nagyon jó érzésű teremtés, kisasszony!

– Gondolja? – kérdezte Charlotte keserű hangsúllyal. – Azthiszem, Silje és maga mutatták meg nekem a helyes utat.

Amikor minden papírt aláírtak, Tengel elköszönt.

– Van valami egyéb kívánságuk? – kérdezte a kisaszszony.

Tengel megállt az ajtóban.– Már így is többet kaptunk, mint amennyit érdemlünk. –

Majd mégiscsak visszafordult. – De talán mégis szeretnék kérni valamit.

– Mondja meg, kérem!

– Talán egyedül is el tudnám rendezni, de azt hiszem,

szükségem lesz a tanácsára. Silje mindig szeretett volna egy hársfasort a háza mellett. Megvalósíthatatlan álomnak tűntezelőtt, legalábbis akkor, amikor még a Jéghegyek között

109



éltünk, nyomorúságos körülmények között. Talán most...Segítene nekem abban, hogy megszerezzem Siljének ezt azörömet?

– Természetesen! Majd kipuhatolom, hogyan juthatnánk

néhány facsemetéhez.Pár héttel a graastensholmi beszélgetés után Tengel mély

lyukakat ásott a házukhoz vezető út két oldalán. Egyelőre hatcsemetét ültetett el, többre nem sikerült szert tenniük. Silje ésa gyerekek figyelemmel kísérték minden mozdulatát.

– Az első fa a gazdáé, vagyis az enyém – dugta mosolyogva aföldbe a kis hársat. A gyerekek betemették a gödröt és

körbetapodták a földet.– Ezt a fát pedig Siljének ültetem – mondta, majd tovább

ment az út mentén. Azután Sol is kapott egy fát, és Dag ésLiv is.

– Kié legyen az utolsó? – nézett kérdőn Siljére.

– Legyen az utolsó Charlotte kisasszonyé - jelentette kiSilje.

Tengel elnevette magát.

– Ezt gyorsan eldöntötted.

– Igen – nevetett megborzongva Silje.

– Akkor ültessük ezt a fát Charlotte kisasszonynak –mondta hangosan, miközben beültette a csemetét a földbe.

– Igazán megérdemli, hisz olyan aranyos – fűzte hozzá

Sol.Siljének azonban nem tetszett, hogy a faültetés végeztével,

miután a többiek már a ház felé indultak, Tengel lassan végigjárta a kis fasor csemetéit, megállt mindegyik előtt ésmintha varázsigéket mondott volna rájuk.

110



7. fejezet

Eltartott egy ideig, amíg Tengel hozzászokott agondolathoz, hogy az egész major az övék. Az ő neve állt apapírokon. Egy este, amikor a többiek már lefeküdtek,

körbejárta a majort és sorra végigtapogatta a falakat,csodálkozva, tisztelettel.

Kiment az udvarra, megérintette az egyik fa törzsét,odament a kúthoz, kiment a még üres melléképületekhez.Szíve megtelt boldogsággal. Volt már egyszer birtoka aJéghegyek Népének völgyében, de ezt össze sem lehetetthasonlítani azzal. Gondolatban azt tervezte, mi mindenbe fog

majd hamarosan.Nagyon késő volt már, amikor végre visszament a házba és

bebújt az alvó Silje mellé. Gyengéden végigsimította feleségehaját. Hála neked Uram, hogy megmentettél minket!

Áldásodat kérem a nemes lelkű Charlotte kisasszonyra is!

A birtokon meglátszott, hogy Meidenék főlegTrondheimben tartózkodtak. Tengelnek nagy erőfeszítésébe

került, mire a gazdálkodás ismét beindulhatott. De a férfiszerette munkáját, érezte, hogy most legalább hasznát veszik.

111



Siljének is akadt dolga a ház körül. Volt néhány állatuk is, ellátásuk az ő feladata lett. Persze, amikor arra került asor, hogy valamelyiket levágják, Silje inkább másholfoglalta le magát.

Meiden báró váratlanul meghalt. Szélütés érte egy tizennyolc fogásos vacsora után. Özvegye Graastensholmbaköltözött. Mindannyian örültek érkezésének. Mindjártélénkebb lett a társasági élet, gyakran jöttek látogatók Oslóból,Tönsbergből, sőt még messzebbről is. Egy nap furcsa dologtörtént Tengellel.

A bárónő fűnek-fának dicsérte csodálatos háziorvosát, aki

puszta kézrátétellel kigyógyította köszvényéből. Egy napegyenesen az akershusi palotából üzentek Tengelért. Félveszedte össze a holmiját.

A helytartó egyik emberének a felesége hívatta magához.Nyilvánvaló volt, hogy Meiden bárónétól hallott Tengelgyógyító tehetségéről. Tengelt bevezették egy tágas szalonba,ahol a beteg asszony és férje kíváncsian várt rá.

Amikor belépett, mind a ketten fölkiáltottak meglepetésükben.

– Kedvesem – mondta vontatottan a nemesúr –, még sohanem láttam ilyet!

Tengel már-már azt hitte, hogy vétett valami számáraismeretlen formaság ellen. Éppen bocsánatot akart kérni,amikor a nemesúr váratlanul megszólalt.

– Maga így született?– Mire gondol, uram?

– Hát, ilyen külsővel?

– Mindenkinek jellegzetes valami módon az arca - feleltekurtán. – Sajnálom, ha zavarná önöket a külsőm!

A férfi megértette, hogy tanácsos más beszédtéma után

néznie.– Megvizsgálná a feleségem? Örökösen a görcseiről

112



panaszkodik nekem.

Tengel megkérte, hogy addig menjen ki a szobából. – Dehát miért? Csak nem akarja rossz útra vinni?

– Úgy nézek ki, mint egy csábító? – kérdezte bosszúsanTengel.

– Nem – nevetett feszülten a férfi. – Egyáltalán nem!

Végre egyedül maradhatott előkelő betegével.

Mindent megtett az asszonyért, amit csak tudott. Azt nemmondhatta neki, hogy fájdalmait a túl sok evés okozza, delebeszélte néhány olyan ételről, amelyet „érzékeny gyomra"

nem bír megemészteni. Így próbálta némiképp megzabolázni azasszony féktelen étvágyát. Tengel megkérte, hogy feküdjön le,majd az asszony rekeszizmára tette kezét. Annak testébenkellemes meleg áradt szét. Tengel jól sejtette, hogy azasszonynak szemfényvesztésre is szüksége van ahhoz, hogy azután megfogadja tanácsát. Javasolta, hogy a hölgy napontasétálja körül Akersus erődítményét. Úgy majd könnyebbentisztul a vére.

Az asszony hálája jeléül egy ezüsttel teli zacskót nyomottTengel kezébe, amit az minden lelkiismeretfurdalás nélküleltett. Szükségük volt a pénzre, mert a kis majort még rendbekellett hozni.

Az előszobában összefutott az asszony férjével.

– Nos? Megbirkózott a feleségem képzelt betegségével? –kérdezte gúnyosan.

– Szó sincs képzelt betegségről. Azt hiszem, jobban fogjaérezni magát.

– Remélem, hogy igaza lesz. Ha már úgyis itt van, nemnézné meg az öreg Brömsöt is? Sokat panaszkodik a lábára.

Tengel bólintott és követte a ház urát a kastély másik szárnyába.

A túlsúlyos öregembernek rossz volt a vérkeringése. Tengelszigorúan beszélt hozzá.

113



– Remélem tisztában van azzal, hogy könnyen elveszíthetia lábát. Többet kellene mozognia. Nem is beszélve arról,hogy milyen kövér. Ha megengedi, megpróbálok segítenimagán. Eljövök hetente egyszer, hogy megnézzem, javult-e az

állapota, és akkor újabb kezelést kap. Az öregúr beleizzadt a beszélgetésbe és csak erőtlenül

bólintott beleegyezése jeléül. Félt Tengeltől és mindentmegígért neki.

Micsoda világ, tűnődött Tengel, míg hazafelé bandukolt. A nép éhezik, ezek meg belehalnak a jóllakottságba!

Siljének is elmesélte legújabb élményeit.

Ez volt a kezdet. Rövid szünet után a környékbelielőkelőségek küldöncei egymásnak adták a kilincset Tengelházában. Ezek szerint Akershusben elégedettek voltak Tengellel. Egyre többet utazott a környéken. Kénytelen volt

beismerni, hogy leginkább a nemesasszonyok kíváncsiak gyógyító tehetségére. Maguk között tréfásan démonnak nevezték, aminek Tengel nem örült különösebben.

Amikor egy nap visszaérkezett valamelyik „diadalútjáról",ahogyan Silje csipkelődve nevezte ezeket a viziteket, Sol

váratlanul megjelent szobája ajtajában. Elmondta, hogy egy öregasszony vár rá már régóta. Ő is gyógyítást remélt

betegségére.

– Mondd meg neki Sol, hogy ma már nem gyógyítok.Túlságosan megerőltettem magam.

– Mert nem fizet eleget? – kérdezte Sol, és már ment is kiaz ajtón.

Tengel megdöbbent. Eddig csak gazdag betegei voltak,de mi lesz azokkal, akik nem tudnak bőségesen fizetni? Solután kiáltott.

– Köszönöm, Sol! – mondta és már indult is, hogy megkeresse az asszonyt.

Segített az anyókán, előkelő betegeinek pedig megüzente,hogy ezentúl csak végszükség esetén hívják. Így aztán a

114



nemesasszonyok és urak maguk mentek Tengelhez, hagyógyulást reméltek. És mivel Tengel valóban segített a

bajokon, egyre nagyobb hírnévre tett szert. Megesett, hogy a betegek, akik először jártak Tengelnél, megrémültek démoni

külsejétől, ám rövid beszélgetés után rájöttek, hogy nincsfélnivalójuk tőle. Csak egy dolog bosszantotta fel Tengelt, ha varázslónak nevezték.

Egy késő őszi estén Silje odaült Tengel mellé és halkan beszélni kezdett.

– Tengel... Ha történne velem valami...

– Ne beszélj ilyeneket – vágott szavába hevesen a férfi. –

Nem történhet veled semmi!– Persze, hogy nem – mondta elérzékenyülve Silje. – De

ha mégis bekövetkezne a legrosszabb... biztosnak kell lennem valamiben.

A férfi aggódva figyelte felesége minden szavát. Arcánmélységes elkeseredés tükröződött.

– Gondoskodni fogsz a gyerekekről? Mindegyikről?

– Jól tudod, milyen fontosak nekem – felelte elgyötörthangon.

– De szükségük lesz egy anyára.

– Megleszek velük egyedül is – jelentette ki határozottan aférfi, majd szorosan átöltelte feleségét. – Ha elmész, sohatöbbé nem veszek magam mellé asszonyt, Silje.

Harminchárom évig éltem magányosan. Akkor megjelentél te,és senki nem léphet a helyedre. Soha. Silje érezte, hogy Tengelkomolyan gondolta, amit mondott. Tengel olyan férfi volt, akicsak egy asszonyhoz ragaszkodott. Így nem állt elő

javaslatával. Tengel válasza boldogsággal töltötte el.

Beköszöntött az ősz. Októberre a fák koronája lángoló vörösbe borult. Tengel útjainak egyikéről tartott hazafelé. Már

nem nagyon járt el sehová, de ez a betege nem tudott lábraállni. Egész úton végtelen nyugtalanságot érzett.

115



Már messziről észrevette, hogy a kis fasorban valaki rohanfelé. Sol volt az. Borsódzott a háta, amikor meglátta akislány feldúlt arcát.

– Apa! Apa! Siess! Anya rosszul van!

Ez volt az első eset, hogy Sol anyának és apának hívta őket. A kislány hevesen felzokogott.

– Azt mondod, beteg?

– Igen. Siess már!

Megsarkantyúzta a lovát és már benn is voltak a majorudvarán. Az udvaron már állt egy idegen kocsi. Ezek szerint

Solnak volt annyi esze, hogy elhívja a bábát!Tengel leugrott a lóról és benyitott a házba. A folyosón összefutott a bábával, aki először megrémült, amikormegpillantotta, majd a kezében lévő ijesztően bíborvörös

vászondarabot megpróbálta háta mögé rejteni. Tengelfelsóhajtott és belépett a hálószobába.

Életében most először környékezte ájulás.

Csak részleteiben volt képes befogadni a szeme elé tárulólátványt.

Az ágy mellett ott ült a felcser, aki végigjárta már Európanagy csatáit, de néha szüléseknél is segédkezett, aztán egy asszony körvonalait pillantotta meg, aki csak Charlottelehetett, ezen kívül vér, vér mindenütt. A sarokban vékony,kétségbeesett hangon nyivákolt valami.

Az ágyban párnáira dőlve, halottsápadt arccal feküdt Silje.Tengel keservesen felzokogott. Most megint az a

farkasember volt, aki képtelen uralkodni magán, akielveszítette legféltettebb kincsét, élete egyetlen boldogságát, afeleségét.

– Silje! – zokogott hangosan.

Térdre esett az asszony ágyánál. Megfogta élettelen kezét ésaz arcához emelte.

Visszajött a bába.

116



– Mindent megteszünk, ami csak tőlünk telik, Tengel.

A férfi végre összeszedte magát és az idős asszonyra nézett.

– Él még? – kérdezte fájdalmasan.

– Még van remény – szólalt meg most a felcser. Tengelfelállt.

– Hozom az orvosságaimat. Tartsátok benne a lelket, amíg visszaérek! Próbáljátok meg elállítani a vérzést!

– Megpróbáljuk – ígérte meg Charlotte. – De kérem,siessen!

Charlotte bízott Tengel képességeiben.

Sol és Tengel összedugták a fejüket a konyhában.– Vedd ezt is – adott át a kislány egy nagy zacskót

Tengelnek. Hanna mindegyiket megjelölte, nem fogodeltéveszteni, melyik melyik.

– Köszönöm, Sol ! – nézett unokahúgára hálásan Tengel. –Köszönöm.

Pár perc múlva ismét a betegszobában volt. Reszkető kézzelkereste elő a megfelelő szereket. A szobában erős cickafarkillatáradt szét, és egyéb ismeretlen növények szaga.

– Hát ezek nem mindennapi szerek ! – tűnődött el afelcser. – Jobb, ha titokban tartod a papok előtt !Legutóbb Párizsban láttam ilyesmit, az udvarban, amikor

bemutatták az egyik megégetett boszorkány értékes gyógyítófüveit.

Tengel csak fél füllel hallotta, mit mond a felcser. Tudta, hogy megbízhat a férfiban. Hamarosan már mindannyian segítettek neki. Csendben és gyorsan dolgoztak. A sarokból továbbra ishallatszott a folyamatos nyivákolás, de nem volt idejük, hogy törődjenek vele.

Végre elállt a vérzés.

– Ennél többet nem tehetünk – mondta kimerülten Tengel.– Csak abban reménykedhetünk, hogy még időben segítettünk.Ha felébred, adjatok neki inni. Fontos, hogy sokat igyon!

117



Forralj vizet! szólt a bábához. – Készítek egy kevés főzetet, ezmajd erősíti a vérét.

Ha felébred... ha felébred... – visszhangzottak fejében sajátmondatai.

– Fel kell ébrednie!Feszülten figyelte az ágyban mozdulatlanul fekvő testet.

Igen, mintha hall ana valamit ! Még lélegzik!Felesége mellére tette kezét, hátha kezének melege munkárakészteti Silje szívét.

– Nem akarja megnézni a gyermeket, Tengel? – suttogta

Charlotte. A férfi nemet intett.

– Később.

Tengel nem akarta látni gyermekét, nem akarta látni a kis betolakodót, aki talán megölte kedvesét.

– Hogy történt? – mormogta halkan, miközben le nem vette a szemét az asszonyról.

Charlotte válaszolt neki. Hangjából végtelen nyugalomáradt. Tengel még soha nem hallotta így beszélni Charlotte-ot.

– Sol jött el értem Graastensholmba. Silje üzente, hogy megindultak a fájások. Anyám magához vette a kisebbgyereket, én pedig idehívattam a bábát és a felcsert. Félek,hogy Sol túl sokat látott az egészből, de nem volt időnk elterelni a figyelmét...

– Minden olyan gyorsan történt... – mondta a felcser bocsánatkérő hangon. – Talán tudja, hogy a felesége nem szülkönnyen, ez pedig erős gyerek volt.

– A mérleg nyelve húsz egységnél is többet mutatott – jegyezte meg a bába.

Silje gyermeke tehát öt kiló lehetett, vagy még több is. Tengel

összeszorította a fogát. Hihetetlen, hogy a kicsi Silje ilyenerős gyermeket hordott ki.

– Gyorsan jött a gyerek. A felesége össze-vissza szakadt –

118



folytatta a felcser. – Épphogy beléptem az ajtón és márszükség is volt a munkámra.

A szokásnak megfelelően csak asszonyok segíthettek aszülésnél. De Silje esete más volt. Tengel tudta, hogy szüksége

van a felcser tapasztalatára. A legfontosabb persze az volt,hogy Tengel végtelenül bízott tudásában.

– Kisfia van, Tengel - mondta csendesen Charlotte.

A kétségbeesett sírás ismét felhangzott a sarokban. Mégmindig nem törődik vele senki. A felcsernek még dolga volt, a

bába éppen a rossz szellemeket űzte el a szobából, Charlottemegmosdott.

Tengelnek eszébe jutott édesanyja. Csak megvetésben ésgyűlöletben volt része. Senki nem volt mellette, amikor őtszülte. El is vérzett szegény.

Tengelnek is keserves volt az élete. Senki nem akartamagához venni az anyátlan árvát. Végül nagyapjarászánta magát, hogy felnevelje. Számtalanszor a fejéhez vágta,hogy ő volt az oka anyja halálának. Nagyapja bosszúból adta

neki a félelmet keltő Tengel nevet.Ismét gyermek lett, hallotta a felnőttek érthetetlen

suttogását. Senki nem játszott vele, mindig magányos volt.Nagyapja minden reggel alaposan elverte, az el nem követettcsínytevésekért is.

Nagy levegőt vett és fölállt. Elindult a gyermek felé.Rettegett, hogy hamarosan felfedezi saját gyermekén családja

átkos örökségét. Talán olyan lesz, mint Hanna, vagy Grimar. Vagy az ő szemében is ott csillog már a sárgás fény.

Az egyetlen, amit a gyerekből látott, sűrű, fekete haja volt. Eznem jelent valami jót.

Közelebb hajolt. Nem ment vele valami sokra, mert asírástól teljesen eltorzultak az újszülött vonásai. Óvatosanlevette róla a takarót és a gyolcsot, amibe tekerték. Megnézte a

vállát. Széles volt ugyan, de teljesen átlagos. Kétségtelenül erősgyermek, de semmi rendkívülit nem vett észre rajta. A kisfiú rá

119



hasonlított, de nem örökölte apja félelmet keltő, kissé groteszk vonásait.

Amikor a gyermek végre emberi meleget érzett a közelében,elcsendesedett.

Vajon őt ki vigasztalta, amikor megszületett? Talán senki.Tengel levette a kicsiről a takarót és felemelte. A gyermek

már nyitogatta a szemét.

Mégiscsak az én fiam, gondolta. Mindegy, hogy milyen vagy. Ha pedig olyannak születtél, mint én, különösenrászolgálsz a megértésemre. Isten bizalmát pedig márelnyerted!

A kicsinek végre sikerült kinyitnia a szemét. Gyönyörű kék szempár fordult a fény felé, majd becsukódott. Ismétfelhangzott a sírás.

Tengel eleget látott. A szeme kék, és az arca is tiszta. Bár ráhasonlít, mégsincs benne semmi démoni. Végrefellélegezhetett.

– Magához tért! – hallotta Tengel a bábát. A gyermekkel a karján leült Silje ágya mellé. Nem merthinni a saját szemének. Silje élt.

– Silje – suttogta. Anyjára gondolt, akiszerencsétlenségében egyedül maradt. Éppen ezért akartafelségének megadni mindazt a melegséget, amit anyja sohasemkaphatott meg.

– Minden rendben van, Silje! Nézd csak, milyen szépkisfiunk született!

Silje alig láthatóan elmosolyodott. Megpróbálta kinyitni aszemét, de hiába.

– Olyan gyorsan történt minden. Már nem tudtalak értesíteni.

– Semmi baj – mosolygott Tengel. – Livnél sem tudtadelőre megmondani. Akkor tényleg felkészületlenül ért minket.

Silje arcán ismét megjelent a halvány mosoly.

120



– Fázom! – suttogta.

A gyereket visszatették a bölcsőbe, ahol újra rázendített.Tengel Silje vállára tette a kezét. A bába behozott még egy dunnát és a betegre terítette. Charlotte is megjött a forralt

vízzel. Tengel arra kérte még, hogy kerítse elő Solt. Amíg ő akezével melengette Siljét, utasításokat adott a kislánynak.

– Leginkább fekete nadálytőre lesz szükségünk. Keresd meggyorsan. Utána egy kevés csalánt és palástfüvet. Megtaláltad?Jó. Keress elő néhány szem makkot. Nem találod? Na keresdcsak! Szükségünk lesz még némi galagonyára és borókára.Megvan? Rendben. Akkor kezdhetjük is.

– Igenis – mondta készségesen Sol.– Charlotte kisasszony majd segít neked.

Silje szorgalmasan itta a főzetet. Annyira kiszáradt a szája,hogy a nyelve hozzátapadt szájpadlásához.

Hamarosan annyira összeszedte magát, hogy már képes volt megcsodálni a gyermeket. Váltott néhány szótmindenkivel, és közben szorosan fogta Tengel kezét.

– Tengel? Eddig nem mertem azon gondolkodni, milyennevet adhatnánk a gyermeknek. Mit szólnál, ha az anyád nevétkapná?

– Nem olyan fontos. Különben is már van egy gyermekünk,aki hasonló nevet visel, mint ő. Linének hívták.

–Ürülök, hogy Liv ezt a nevet kapta. És az apád? Tengel

arca elkomorult.– Nem tudom, hogy hívták, de abban biztos vagyok, hogy nem érdemes arra, hogy bárki is az ő nevét kapja. De a teapádat Arngrímnek hívták, ugye?

– Igen. De ez a név olyan ódon hangulatot áraszt. Mitszólnál az Aréhoz, vagy Havörnhöz?

- Are. Igazán szép név... és... Silje... képzeld, egyáltalán nem

viseli magán semmiféle nyomát az átkos örökségnek.– Ó, mennyire boldog vagyok! Most megint ültethetsz

121



egy fát, Tengel!

– Sejtettem, hogy emlékeztetni fogsz rá. Most már több fátültetek el egyszerre, hogy szabályos fasorrá fejlődjön.

Tengel kimondhatatlanul boldog volt. Hálás volt Solnak,hogy helyén volt az esze, és időben elment azért, akireszükség volt. Viszont közeledett az az idő, amikor...

A kislány szorosan mellette állt. Ő is érezte, mifélekapcsolat fűzi a nagybátyjához.

Tengel ránézett.

– Rosszabbul is alakulhattak volna a dolgok.

Sol megrázta a fejét.– Hanna azt mondta nekem egyszer, hogy te és Silje még

híresek lesztek. Te már az vagy, csak Silje nem lett híres.

– Tudtad, hogy túl fogja élni?

– Hanna megjósolta.

Hanna olyan volt Sol számára, akár egy Isten.

– Miért nem mondtad el nekünk? Van fogalmad arról,mit éltünk át az egész terhesség alatt?

– Elhitted volna nekem, ha megmondom, hogy Hanna jósolta?

Tengel megadóan bólintott. Hannával mindig harcbanálltak. Azt viszont még magának sem szívesen ismerte be, hogy titokban mennyire tisztelte az öreg boszorkányt.

Silje belázasodott. Ismét üzentek a felcserért.– Hát nem kímélt benneteket ez sem – mondta a borostás

arcú öreg, miután megvizsgálta Siljét. – Túl nehéz volt a szülés.Remélem, tisztában vagy azzal, Tengel, hogy a feleségednek nem lehet több gyereke!

– Biztos ez? – kérdezte Tengel, miközben Charlotte-otfigyelte, aki kivitte magával a gyereket a konyhába. A

bárókisasszony mindennap eljött a majorba.– Talán tudod, mi minden lehet még a gyermekágyi láz

122



következménye! Nem lesz több gyermeketek, akárhogy ispróbálkoztok. Még néhány nap és Silje ismét egészséges lesz.

Ennyit mondott, majd kiment a konyhába, hogy egyen egy keveset és megigya jól megérdemelt pohárka pálinkáját.

Az újdonsült szülők egymásra néztek. Lassan kibuggyant belőlük a nevetés. A felcser, aki a konyhában jól hallotta vidámságukat, értetlenül csóválta fejét. Pedig nem valami jóhírt közöltem velük, gondolta magában, majd folytatta afalatozást.

– Orgiát fogunk csapni – suttogta Tengel.

– Egész éjjel – válaszolta Silje.

– Egész életünkben.

Az öreg bárónő mindig örömmel beszélte meg Tengellel aházzal kapcsolatos problémáit. Ő ugyan kastélynak nevezte,mint ahogy Tengel is, amiben azért volt némi túlzás. Talán az

épület azért emlékeztetett mindenkit kastélyra, mert magasalapra emelték. Egyébként fából építették minden falát, még akapu fölé emelt tornyot is, amelynek tetején mindig zászlólengett.

– Ki kell cserélni az ebédlőben a falikárpitot. Egy baj van,hogy egész Norvégiában senki nem ért az aranykárpit-készítéshez. A kontinensről kell mestert hozatni. Kedves

Tengel úr, higgye el, nem akarok állandóan panaszkodni. De valahogy olyan nehezen megy most minden. Talánmegöregedtem és ezért jajgatok ennyit!

Amennyiben a bárónő Tengeltől várta volna, hogy fiatalságát bizonygassa, úgy nem a megfelelő helyenkopogtatott. Tengel saját terveivel volt elfoglalva.

– Mi lenne, ha Silje kitanulná a falikárpit-készítést? Talán

ön is tudja, asszonyom, hogy Siljét művészi képességgel áldottameg a sors. Emellett biztos vagyok benne, hogy boldogan

123



végezne mást is, nem csak házimunkát.

A bárónő egyetértett.

– Tényleg! Siljéről valahogy mindig megfeledkezünk.Bár én már mondtam, hogy nem neki való a házimunka!Jobban van már azóta?

– Köszönöm kérdését. Napról-napra javul az állapota. Márnem annyira sápadt.

– Ennek bizony örülök. És hogy van a kicsike?


– Gondozása leköti Silje egész napját. Egyébként aranyos

kisfiú.– Igen. Maguknak minden gyermeke aranyos, jól sikerült

gyerek. Nos, a kárpitkészítés azt hiszem nehéz lenne Siljének.De van egy ötletem. Amikor körbejártam a környezőudvarházakat, láttam, hogy milyen divatos manapság a kézzelfestett tapéta. Ilyesmit bizonyára Silje is szívesen csinálna.Majd átküldök néhány cselédet, hogy végezzék el helyette a

házimunkát. Semmi értelme, hogy takarítással és főzéssel vesződjön, amikor máshoz jobban ért. Majd én odafigyelek Siljére.

– Köszönöm – felelte kurtán, de hálásan Tengel.

– Emellett nekem is származik belőle némi hasznom –tette hozzá gyorsan a bárónő. – Hozzájutok olyantapétához, amilyen senki másnak nem lesz a környéken.

A férfi jól mulatott, a bárónő igazán szórakoztató asszony volt.

– Hogy viselkednek a gyerekek az órák alatt?

– Ó, Charlotte olyan boldog! A két gyermek annyiraértelmes! Persze mindegyik a maga módján. Sol egy kicsitrakoncátlan, nehezére esik, hogy sokáig kell egy helyben ülni.Figyelmesek mind a ketten. – Kicsit közelebb lépett Tengelhez

és a fülébe súgta. – Ugye, Dag milyen elbűvölő kisfiú?– Nagyon – helyeselt Tengel. – Nincs vele semmi gond.

124



Nem annyi, mint...

A bárónő felsóhajtott.

– Ha türelmesek vagyunk Sollal, vele sincs semmi baj.Tulajdonképpen jó lelkű gyerek.

– Igen. Biztos vagyok benne, hogy Solt sírig tartó barátságfűzi önökhöz. Solban van jóság.

– Azt hallottam, hogy önt sem volt egyszerű felnevelni.

– Ez így igaz.

– Akkor talán még Solnak is van némi esélye, ugye? – bókolt finoman a bárónő.

Silje legszívesebben táncra perdült volna örömében, amikorférje elmesélte neki a bárónő javaslatát.

– Ó, Tengel! Ez igaz? Gondolod, hogy alkalmas lennék ilyesmire? – Hirtelen lefagyott arcáról a mosoly. – Azt mondod,fiatal cselédlányok fognak segíteni a ház körül? Remélem, nemlesznek túlságosan fiatalok és csinosak!

– De Silje! Mégis mit gondolsz rólam? Bár nem mondom,

hízeleg a féltékenységed.Beszélgetésüknek hamar véget vetett családjuk legifjabb

tagja, Are Tengelsson. Életerős kisfiú volt, aki már mostszeretett hangot adni véleményének.

„Orgiájukra" három hónapig kellett várniuk, amire Silje visszanyerte régi erejét. A nagyobb gyerekeknek megengedték,hogy a kastélyban töltsenek egy éjszakát. Egyedül voltak a nagy

házban, csak Are szuszogott csendben a mellettük fekvőszobában.

– Nos Silje – mondta Tengel vágyakozó hangon –, mostlegalább bepótolhatunk mindent, amiről lemondtunk e néhány év alatt.

– Soha többé nem kell rettegnünk – nevetett zavartanférjére, amikor észrevette csillogó tekintetét. – Tengel!Kérlek, maradj ott a szőnyegen. Nem akarom, hogy elkapkodjuk. Soha, soha nem nézhettelek meg igazán. Mindig

125



titokban kellett szeretnünk egymást, a takaró alatt, hisz körül voltunk véve gyerekekkel. Maradj, kérlek! Engedd meg,hogy én vegyem le a ruháidat.

Tengel elmosolyodott. Végre a régi Silje állt előtte megint.

Lassan emelt le a férfiról minden egyes ruhadarabot, becézgette és csókjaival borította be minden porcikáját...Tengel alig bírta visszatartani magát.

Az asztalon gyertya égett, a kandallóban pattogott a tűz.Más fény nem volt a szobában.

Ott állt Silje előtt férje, a tűz lobogó fényében. Végigsimítotterős, széles vállán, szőrös mellkasán, keskeny csípőjén éshosszú combján.

– Démon vagy, Tengel – suttogta. – Arra születtél, hogy vágytól égő nimfák ölén leld örömöd. Számomra te vagy alegvonzóbb, legkívánatosabb férfi a világon! Uram ésparancsolóm!

Letérdelt a férfi elé és átölelte a derekát. Tengelmegsimogatta felesége haját. Reszketett a keze.

– Még soha nem meséltem el neked a másik álmom –mondta Silje, miközben ujjai egyre lejjebb csúsztak. – Márrégóta vágytam rád... – suttogta, majd elmondta azt az álmát,amit néhány nappal második találkozásuk után látott.Elmesélte fogságba esését, a katonák előtti meztelenségét éshogy Tengel démon alakjában eljött érte, hogy kiszabadítsa,hogy vágytól égő ajkakkal csókolta combját, és hogy ő is

égett a vágytól, mire végre felébredt.– Most mindezt átélhetjük a valóságban – suttogta a férfi.

Odavezette feleségét az ágyhoz és vetkőztetni kezdte. – Ez a miéjszakánk, Silje! Egészen a hajnali derengésig szerethetjük egymást.

126



8. fejezet

1594 nyarán új szolga érkezett Graastensholmba. Magas volt, erős és egészen jóképű. Nem volt különösebben tehetséges.Olyasfajta legény, akiből gyakran és szívesen tréfát űznek aszolgák hálótermeiben. Szegény még védekezni sem tudottrendesen, csak zavartan mosolygott a többi szolga velekapcsolatos vaskos tréfáin. Így aztán többnyire magában volt,ha tehette.

Észrevette, hogy a kastélyba mindennap eljön egy kislány,olyan tizenegy éves forma, hogy játsszon az úrnő fiával, akit

Dagnak hívtak. Tizenkét-tizenhárom éves lehetett, szőke,álmodozó tekintetű kisfiú. A kislánynak fénylő barna haja volt,és Dag Livnek szólította. Olyan bájos volt, hogy a szolgalegény,amikor csak tehette, lopva őket figyelte játék közben.

A többi szolgától hallotta, hogy Charlotte kisasszony milyen bátran viselkedett az elmúlt télen. Elment a várnagyhoz, ésfiának ismerte el Dagot. Ennek az lett a következménye, hogy

baráti köre erősen megfogyatkozott. Róla beszéltek mindenütt,a viskókban, a cselédszobákban, a nagyúri szalonokban. A

127



kisasszonynak fájt a megvetés, de örült annak, hogy néhány igazi barátja mindvégig kitartott mellette. A graastensholmiuradalmat pedig Dag fogja örökölni. Mégsem érdekli agazdálkodás, inkább a könyveket bújja.

Egy nap Liv nem egyedül érkezett. Magával hozta testvéreitis. Dag elébük sietett. Éppen az istálló előtt találkoztak, aholKlaus, mert így hívták a legényt, a lovakat csutakolta.

Biztosan a bátyja, nézett Aréra. Vagy mégsem? Pedig éppolyan magas, mint a kislány, és még erősebb is. Fekete haja

volt, széles arccsontja és csillogó fekete szeme. Járása nyugodt volt és biztos. De a fiú figyelmét hamar elvonta Aréról Sol

megjelenése.Még soha életében nem látott Solnál vonzóbb teremtést.

Furcsa, megfoghatatlan érzés árasztotta el testét.

A lány fejét sötét hajkorona övezte, arcában volt valamimacskaszerű. Szeme zölden villogott, orcája és ajkahalványpiros volt. Kecsesen mozgott. Amikor a fiú meglátta alány formás csípőjét, egészen elvesztette a fejét.

Pár pillanat múlva mindannyian eltűntek a kastélyban.Még sokáig állt kábultan és tovább csutakolta a ló szőrét

ugyanazon a ponton, amíg szegény pára meg nem elégelte. Akkor magához tért.

A legkisebb gyerek visszajött hozzá. Udvariasan köszönt ésmeghajolt előtte, ahogy illik.

– Nem bánt a ló?

– Ó, dehogy ! Szeretnél egyet lovagolni?

A kisfiú örömmel fogadta az ajánlatot. A legény felsegítette.Továbbra is a kezében tartotta a kantárt és körbevezette akisfiút az udvaron.

– Hogy hívnak?

– Arénak és hétéves vagyok. Már majdnem nyolc.

– Látogatóba jöttél ide?

– Igen. Dag hívott meg bennünket Szent Iván napjára.

128



Több gyerek is jön még. Dag egyébként a bátyám.

– Ne mondd! - kételkedett Klaus. Valamit nem értett adologban. – A lányok, akikkel jöttél, a testvéreid?

– Igen. Sol és Liv.

A legény szíve egyre hevesebben vert.

– Sol... bizonyára a nagyobbik.

– Igen. Liv a kisebb.

– Hány éves Sol?

– Tizennégy.

A fiúnak már a torkában dobolt a szíve. Legalábbtizenhatnak gondolta.

– Ott jönnek az Eikby gyerekek – kiabálta Are. Fel semtűnt neki a szolgafiú kérdezősködése. – Ők is ide igyekeznek.Szegények! Azt mondják, gyakran kapnak otthon verést.

– De hát minden gyereket megvernek otthont!

– Minket nem.

Klaus már semmit sem értett.

– De hát az nagyon veszélyes! Ki kell űzni mindenkiből arosszat!

– Miket beszélsz?

– Te nem jársz templomba?

– Dehogynem. Olyan unalmas. Úgyhogy inkább acsillagokat számolom a mennyezeten. Néha meg a papszakállát nézem, ahogy ide-oda leng, amikor beszél. Soha nemfigyelek arra, amit mond. Folyton csak szid minket.

– Pedig minden gyereknek kellene verést kapni! Különbenhogy távozik bellük az ördög?

– Miféle ördög?

– Hát az, amelyik bennünk lakik – mondta Klauskicsit ingerülten.

Are elgondolkodott.

129



– Miért kell kiűzni, amikor úgyis visszaugrik, amint lehet?

– Téged még sohasem vertek meg?

– Dehogynem. Például akkor, amikor fölgyújtottam afüvet, vagy amikor bezártam a lányokat a birkák közé az ólba.Hú, hogy visítoztak ! – A kisfiú szemmel láthatóan jólszórakozott. – De azt nem az ördög csinálta, hanem én. Azegészet én magam találtam ki! Apa nem hisz a veréshatásában. Szerinte minden gyerek számára fontos lenneazt érezni, hogy szeretik. Őt senki sem szerette, amikor kicsi

volt.

A hallottak nemigen fértek bele Klaus egyszerű világképébe.

– Merre laktok? A fiúcska házuk felé mutatott.

– Tényleg? Hisz az Tengel háza, aki kézrátétellel gyógyít!

– Igen. Ő az apám. Silje Arngrimsdatter pedig az anyám.Hallottál már róla is?

– Nem... – mondta bizonytalanul a legény. Megpróbálta

kitalálni, hogy miféle rokoni kapcsolat fűzheti Dagot Charlottekisasszonyhoz. Képtelen volt követni Are csavaros észjárását.

– De Arngrim mesterről biztos hallottál.

– Igen. Ő az ugye, aki befesti a falakat.

– Pontosan. Ő az anyám. Tudod, nem használhatta anevét. Egy nőnek nem lehet semmilyen mestersége. Azon a páremberen kívül, aki átadta neki a mesterlevelet, senki sem

tudja, hogy ki rejtőzik Arngrim mester neve mögött.Falikárpitokat fest. Hol vékony bőrre, hol egyenesen afalakra. Többnyire bőrlemezekre festi, mert inkább otthondolgozik. Sok a megbízása, mert nagyon ügyes.

Klaus már megint törte a fejét valamin.

– Akkor Tengel úr lenne Dag apja is?

– Igen.– És Charlotte kisasszony az anyja?

130



– Hát nem egészen így van. Dag nem az édestestvérem.Nem egy tőről származunk. Anyám és apám gondját

viselték addig, amíg kicsi volt. Soha nem voltunk édestestvérek.Érted már?

Most már Klaus fejében is kigyúlt valami halvány fény.– Sol sem az édestestvérem.

– Nem?

Klaust egyre jobban érdekelte a dolog.

– Nem bizony – mondta kipirulva Are. – Azunokatestvérem. A szülei meghaltak, régen meghaltak egy

pestisjárványban. Sol varázsolni is tud, de kérlek, hogy erről ne beszélj senkinek.

Klaus nevetett. Ezt azért már nem hitte el. Mégkétszer körbejárták az udvart, majd lesegítette a kisfiút.

Charlotte a kastély egyik ablakából figyelte a gyerekeket. Várta, hogy tálalják az ünnepi vacsorát. Addig is hallgatta,hogy Dag miről beszélget nővéreivel. Egyre több gyerek gyűlt

össze az udvaron.Eszébe jutott az a nap, amikor végre összeszedte minden bátorságát, hogy bevallja Dagnak, ki is valójában. Persze előttekikérte Silje és Tengel beleegyezését is. Mind a kettenegyetértettek abban, hogy Dag már elég érett ahhoz, hogy fölfogja, amit hallani fog.

– Dag? – szólalt meg remegő hangon. – Nem gondoltál még

arra, hogy ki lehet az édesanyád? A kisfiú ráemelte okos tekintetét.

– Ugye ön az, kisasszony?

Charlotte nem számított erre.

– Elmondta neked valaki?

– Senki. Csak kitaláltam. Már nagyon régen.

Charlotte bénultan ült mellette.– Nem szeretsz engem?

131



– Dehogynem. A testvéreimmel együtt jó tündérnek szoktuk hívni magunk között.

Jólesett felidézni a beszélgetést. Anyjával valóban sokattettek a kis családért. Kiemelték őket a megnyomorító

szegénységből és olyan életet adtak nekik, amelynek vanértelme. Nővére sohasem értette meg, miért barátkoznak ilyenföldönfutókkal, ezekkel a csalókkal, akik ki akarják forgatniőket minden vagyonukból. Mit sem tudott arról, miféleerős szál fűzi őt Tengelhez és Siljéhez, mi az, ami ismét

boldogsággal töltötte meg anyja és az ő életét.

Are születése megrázó élmény volt számára. Úgy érezte,

akkor sikerült jóvátennie azt a szörnyű bűnt, amit Daggalszemben elkövetett. Ha akkor nem cselekszik olyan gyorsan,nem hoz segítséget, akkor Silje talán már nem élne. Szerencse,hogy megőrizte lélekjelenlétét azokban a válságos órákban...Bár Silje az életét mégis a férjének köszönheti elsősorban.

Anyja és ő soha egy pillanatra sem bánták meg, hogy Siljeés Tengel mellé álltak. Legjobb barátaikká váltak, és amióta

mindketten hírnévre tettek szert, többé már nem voltkellemetlen mutatkozni velük. Nem mintha korábbanszégyenkeztek volna miattuk.

Dag tizenkét éves korában költözött föl a kastélyba. Az elsőnéhány napon vele volt Are, hogy ne legyen számára szokatlanaz új környezet. Dag az első perctől fogva jól érezte magát újotthonában. Charlotte-ot és anyját nagyon szerette, meg perszeannak is örült, hogy a kastélyt ő örökli egyszer. „Testvérei" semlaktak messze, mindennap találkoztak, így sohasem voltegyedül. Már nem csak Siljét, hanem Charlotte-ot is anyjának szólította. Az öreg bárónő pedig nagymama lett.

Are egészen más kisgyerek volt, mint a testvérei.Gyakorlatias volt, és áradt belőle a fizikai erő. Talán ő volt alegkevésbé tehetséges a testvérek között, amit ellensúlyozottotthon- és földszeretete, nyugodtsága és kedves modora.

Tudta, hogy az ő feladata lesz egyszer kis birtokuk igazgatása,amire szívvel-lélekkel készült.

132



Hársfasor... ismételgette Charlotte. Rálátott az ablakából afákra, amelyeket Tengel telepített. A fák egyre nőttek,erősödtek. Olyan magasak voltak már, mint egy felnőtt férfi.Tudta, hogy az egyik fát az ő tiszteletére ültették. Anyja is

kapott egyet, éppen Are fájával szemben. Az a két csemete,amit legutoljára telepítettek, még névtelenül állt a délutáninapfényben – egyelőre.

Solt küldték, hogy hozza vissza a kastélyba Arét. Charlottelátta, amint megáll és beszédbe elegyedik a szolgalegénnyel.Neki ez sohasem jutott volna eszébe, de Sol olyanmeggondolatlanul viselkedett néha. Megfeledkezett arról, hogy

a környékbeli udvarokból érkezett fiúk megjegyzésekettehetnek. Charlotte dühös lett. És milyen dühös lesz Tengel, haészreveszi! Tombolt, ha valaki túlságosan messziremerészkedett. Olyankor még Charlotte is félt tőle.

Nem lett volna szabad leállnia a szolgalegénnyel. Solgyönyörű volt és nagyon érett.

Silje gyakran mesélte, hogy Solt valahogy mindig is

vonzották a szolgalegények és kocsisok, és más effélenagydarab, erős férfiak. Úgy látszik, igaza volt, gondoltaCharlotte.

Sol még mindig ott állt és bámulta a legény bőrmellény alatt feszülő izmait. Nagyon tetszett neki, hogy a legény elpirul

vagy lesüti a szemét, ha ő ránéz.

Klaus bizony nem mert ránézni. Sol előkelő családból

származott, aztán még csak tizennégy éves, s ráadásullélegzetelállítóan szép. Inkább elfordult.

A lány szeme csillogott.

– Köszönöm, hogy megengedted az öcsémnek, hogy lovagoljon – mondta kedvesen. – Gyere Are, különbenlemaradsz az ünnepségről!

Elindult befelé, Are a nyomában. Látványos bevonulás volt,

szentigaz.Feltétlenül beszélnem kell erről Siljével, gondolta

133



Charlotte. Kicsi Sol, olyan ártatlan tudott lenni, mint egy kisgyerek, máskor pedig könnyen lángra gyúlt, amivel nagy

bajt okozhatott magának és másoknak is. Túl heves volt atermészete.

Siljéhez néhány nap múlva beállított az egyik parasztasszony. Éppen műhelyében dolgozott. Máskor ügyeltarra, hogy idegen ne tegye be ide a lábát. A cselédek mostmással voltak elfoglalva, úgyhogy Beáta, így hívták aszomszédasszonyt, könnyedén besétált Silje féltett tapétái ésfalikárpitjai közé.

Beáta középkorú asszony volt, aki örökösen panaszkodott.

Most egy hang sem jött ki a torkán, annyira meglepte, amitlátott. Már vagy negyedórája állt némán Silje mögött ésfigyelte, mit csinál.

– Igazán nem értem, Silje, hogy juthatott eszébe ilyesmi! –hajolt egy éppen elkészült tapéta fölé. – Mikor jut ideje aházimunkára?

– Elég sok segítségünk van.

– Az én férjem soha nem egyezett volna bele. Egy asszonynak az a dolga, hogy a háztartással törődjön,kényelmessé tegye férje életét és alávesse magát urának ésparancsolójának. Ez az igaz keresztény asszony dolga! Legalábbegy kendőt kötne a fejére! Asszonynak bűnös dolog fedetlenfővel járni !

Silje nem sokat törődött vele, inkább a festésre

összpontosította a figyelmét.De Beáta folytatta:

– A férjem még azt is mondja, hogy nincs annál nagyobb bűn, mint ha egy asszony lusta és istentelen. Én igazán látástól vakulásig dolgozom, mégsem elégedett soha.

Silje ezt már nem hagyhatta megjegyzés nélkül: – Az énférjem sose panaszkodik.

Beáta csodálkozva nézett rá.

– Akkor nincs vele minden rendben, mert egy férfinak az a

134



kötelessége, hogy kordában tartsa a feleségét és a gyerekeit.Ez mindig így volt, és így lesz ezután is. Nem is tudnámelképzelni másképp.

– Ezek szerint elégedett az élettel?

– Hát persze, hogy elégedett vagyok! Van egy férjem éslakhatok a házában. Ennyi mindennek már igazán örülhet azember.

– Igen? kérdezte Silje indulatosan. – Talán annak isörülnie kell, ha néha-néha megveri?

– Az a férfi, aki nem veri a feleségét, nem is férfi! Eztmagának is tudnia kellene!

Silje letette az ecsetet.

– Nem. Én erről mit sem tudok. Tengel soha nem ütöttmeg. És nem is lett volna rá oka. Mi mindent megbeszélünk egymással, és ez fontosabb, mint az, hogy bizonygassuk, vajon kiaz úr a háznál!

Beáta rájött, hogy nincs esélye Siljével szemben, így

gyorsan témát váltott.– De mégis, mivel foglalatoskodik? Elfecsérli a drága idejét,

az anyagról nem is beszélve, mindenféle festegetésre.

– Pusztán a szórakozásomra szolgál – hazudta Silje, mertsemmi kedve nem volt elárulni, hogy valójában mi célbólfest. – A hálószobába szánom. Ezek szerint elkészült a napiteendőivel, Beáta? – folytatta. – Gyorsan végzett vele!

Beáta, aki épp az imént panaszolta, hogy reggeltől estidolgozik, most megijedt, hátha valamit mégis elfelejtett. Márment is haza, Silje végre egyedül maradt a műhelyben.

Már korántsem ment olyan jól a munka, mint Beátalátogatása előtt. Fölbosszantotta környezetének tudatlansága.Így aztán megörült, amikor Charlotte beállított.

A bárónő már jó ideje állt az ajtóban és nézte, mit csinál

Silje, aki háttal ült az ajtónak és egy nagy darab kifeszített bőrlemez fölé hajolt. Charlotte-nak az volt az érzése, hogy

135



magában beszél.

Minden művész szórakozott egy kicsit, gondolta Charlotte.Mit sem tudott arról, hogy Luther Márton azon állítása

bosszantja Siljét, amelyben elrendeli a nők férfiúi gyámság alá

helyezését.Charlotte újra és újra megdöbbent azon, hogy Silje

mennyire fiatal. Ha pontosan utána számolt, kiderült, hogy még harmincéves sincs.

Silje szorgalmas volt a munkában. Állandóan finomítottatechnikáját és újabb motívumokat talált ki. Nem csoda hát, haennyi megrendelést kapott. De soha egyik tapéta sem lett olyan

gyönyörű, mint ami a graastensholmi kastély falait díszítette.Charlotte útját ábrázolta Trondheimtól idáig. Rajta voltak a

Vaarstien és Dovre csúcsai, a gudbrandsdali út, a lóváltóállomás. A tapéta valósággal vonzotta a látogatók tekintetét.

Charlotte Livvel is szeretett volna beszélni, de a kislánytsem találta sehol. Liv örökölte anyja élénk képzelőerejét ésművészi képességeit. De ahhoz még kicsi volt, hogy segítsen a

festésben. Mindig szívesen matatott valamivel anyja mellett.Kimosta az ecseteket, vagy leült és a maga gyermeki módjánfesteni kezdett. Leginkább tájképeket. Liv képein mindigragyogóan sütött a nap.

Kár, hogy a f iú nem örökölte anyja tehetségét ,gondolta Charlotte. Egy lány sajnos nem viheti sokra, mégakkor sem, ha tehetséges. Nem tehet mást, mint anyja, hogy

titokban, minden elismerés és hírnév nélkül alkotjaremekműveit.

Nem mintha Siljének annyira hiányzott volna ahírnév. Bár az ilyesmit sohasem lehet tudni.

– Látom, Amgrim mester, nagyon belemerült a munkájába– törte meg a csöndet Charlotte.

Silje megfordult. Charlotte elnevette magát, mert barátnője

arca tele volt festékfoltokkal.– Charlotte! Nem is hallottam, hogy bejöttél! Hát nem

136



szörnyű, hogy Arngrim mesternek kell hívatni magam? Tengelegyfolytában csúfol emiatt. Még olyanokat is mond, hogy micsoda megtiszteltetés számára, hogy egy mesterrel aludhategy ágyban. Micsoda harcba került, mire megszereztem a

mesterlevelet. Az egyik öreg megjegyezte, hogy „Még sohasemhallottam olyan nőről, aki festeni tudott volna!". A végén csak úgy kaptam meg az engedélyt, hogy soha senki előtt nemfedhetem fel női mivoltomat. Bár volt egy-kettő a

bírálóim között, akik megjegyezték, hogy én legalább művész vagyok, míg a többiek pusztán kézművesek. Volt persze olyanis, aki nem hitte el, hogy én festettem a képeket. Jó, hogy

jöttél, legalább tartok egy kis szünetet.

Akkor tegeződtek össze, amikor Dag a kastélyba költözött.

– A gyerekek nagyon jól érezték magukat tegnap. Még ma isállandóan a kastélyt emlegették. Ezek szerint jól sikerült azünnepség.

– Azt hiszem, igen. Összesen húsz gyerek jött össze.Néhányan a birtokról, mások a környékről. Mindig sajnálom a

gyerekeket, ha a felnőttek ünnepelnek. Nekik nyugton kellmaradniuk, vagy a papra figyelniük. Azt szerettem volna, haDag és barátai igazi ünnepet tarthatnak. Előszörmindannyian meg voltak illetődve, de gyorsan feloldódtak ésutána ment minden, mint a karikacsapás. Bújócskáztak atermekben, néha hajba kaptak, de aztán kibékültek megint. A kislányok megcsodálták a babaházamat, őszintén szólvamindőjük közül én éreztem magam a legboldogabbnak. Tudod,

észrevettem, hogy a ti otthonotokban mennyire más ahangulat, mint a többi házban. Szerettem volna a gyerekeknek egy kis ízelítőt adni abból, hogyan kellene igazából élni.Köszönöm neked, Silje, hogy azon az éjszakán az utadkeresztezte Dagét! Hálát adok azért is, hogy te voltál az, akiarra járt! Más nem lett volna képes ennyi szeretetet ésmegértést adni a fiamnak.

– Gondold csak el. Anyám és én még mindig a lehangolótrondheimi palotában ülnénk, ha nincs elég bátorságod ahhoz,hogy megkeress. Anyám is mérhetetlenül boldog. Már-már

137



azt hiszem, hogy el fogja kényeztetni a fiút.

– Nemcsak Dagot, minket is ! – nevetett Silje.

Charlotte közelebb lépett hozzá. Az évek nem szépítették meg arcát, de sugárzott belőle kisfia iránti szeretete.

– Nézd csak – kiáltott fel Charlotte –, ez tetszik nekem.Mit ábrázol?

– Ó, ez a tavasz allegóriája – pirult el Silje. Csöngetett, mire bejött egy szobalány. Silje megkérte, hogy vigyen némi frissítőta szalonba.

Leültek egy asztal mellé, fánkot ettek és gyümölcslevet

ittak. Charlotte folytatta az abbamaradt beszélgetést.– Boldognak látszol, Silje. Tudod magadról? – Silje

nevetett.

– Are születése után valahogy olyan tökéletes lett minden.Tengel és én azt csinálhatjuk, amihez kedvünk van. És énráadásul megszabadultam az utálatos házimunkától. A gyerekek aranyosak, csak...

Árnyék suhant át Silje arcán, ami nem kerülte elCharlotte figyelmét.

– Talán az a baj, hogy Dag már nincs melletted?

– Ó, dehogy! Dag remekül érzi magát veled, én pedig akkorláthatom, amikor akarom. Érte nem aggódom.

– Tulajdonképpen azért jöttem, hogy beszéljek veled. Solról

van szó. Aggódom érte.– Mindannyian érte aggódunk – nevetett fel keserűen Silje.– Csak nem történt valami, ami...

– Sajnos igen, de nem tudom, hogy fogjak bele. Fel kellhívnom valamire a figyelmed.

– Kérlek beszélj!

Charlotte várt egy kicsit, majd folytatta.

– Tegnap beszédbe elegyedett az egyik szolgámmal azudvaron. És... rendkívül kihívóan viselkedett. Akár egy felnőtt

138



nő. Szegény fiú teljesen magánkívül volt.

Silje becsukta a szemét.

– Még ez is!

– Miért? Elkövetett még valamit?– Sol... kísérletezik. Magához veszi a Hannától kapott batyut,és kivonul vele az erdőbe, ahol nyugalmat remél. A szomszédgyerekek azt állítják róla, hogy varázsolni szokott ilyenkor.Kiderült, hogy veszélyes kenőcsöket kevert titokban. Tengel

beszélt vele, többször is. Ilyenkor mindent megígér, de nem tartsokáig a jóság. Tengel és ő másképp viszonyulnak azörökséghez, amelyet rájuk mért a sors. Tengel csak nemescélokra használja fel képességeit. Sol ellenben lassan olyanlesz, mint Hanna. Meg akarja őrizni a gonosz örökséget. Néhaazt hiszem, hogy még büszke is arra, hogy. .. – Sil jelehalkította a hangját, mielőtt kimondta volna az elítélő szót: –Szóval büszke arra, hogy boszorkány!

– Kélek, ne nevezd így !

– Pedig az – mondta Silje fáradtan. – Egyikünk semtagadhatja. Sem te, sem én, sem Tengel, sem pedig Sol maga.Csak abban reménykedhetünk, hogy a Jó szolgálatába állítjaképességeit. Pedig szüksége lesz még az életben asegítségünkre, így mindig a közelében kell maradnunk.

Charlotte kételkedve rázta a fejét.

– Azt hiszem, Sol egyszerűen csak válságos korban van.Ilyenkor más, teljesen hétköznapi gyerekek is furcsák lesznek egyik napról a másikra. Meglátod, megjavul, ha egy kicsitérettebb lesz!

– Remélem, igazad van, Charlotte! Ettől függetlenülgondoskodni fogok arról, hogy ne keveredjen kalandokbafelelőtlen férfiakkal. Köszönöm, hogy figyelmeztettél ! De mostinkább mesélj egy kicsit Dagról!

Charlotte-ot nem kellett kétszer kérni.

– Nagy terveim vannak vele! Az már kiderült, hogy agazdaság nem érdekli. Ami persze nem nagy tragédia, mert egy

139



ügyes intéző egyedül is eligazgat egy ekkora birtokot. Sokattöprengtem. Talán tanulnia kellene, hogy bejuttathassam azudvarhoz. Lehet, hogy a katonaság lenne megfelelő számára?Egyszer hadvezér lehetne belőle. Nem is hangzana rosszul: Dag

Krisztián Meiden marsall...– Az utóbbi javaslatoddal nem értek egyet – szólt közbe

Silje. – Dag csendes, érzékeny fiú. Félek, hogy a harcmezőnelfecsérelné a képességeit.

Charlotte nevetett.

– Ha nem vágnál ilyen komoly arcot, még azt hihetném,hogy gonoszkodni akarsz. Majd meglátjuk... választhat

néhány lehetőség közül. Nézd csak! Nem Tengel lovagol aház felé? Kicsi Silje – mosolyodott el Charlotte –, te mégmindig szerelmes vagy a férjedbe!

– Igen – mondta pirulva –, igazad van. Néha azthiszem, megbabonázott, még akkor, amikor előszörtalálkoztunk az erdőben. Tudod, megtehetné, ha akarná.Hanna egyszer bájitalt akart adni nekem, hogy azzal csábítsam

el Tengelt. Nem fogadtam el.– Jól tetted, azt hiszem, soha nem lett volna szükséged rá!

– Valósággal fölforrósodott a vérem, amikor megláttam. Pedig

először visszataszítónak tartottam. De behatolt még az álmaimba is.

Mit csinál vajon? Gyalog jön végig az úton, a hársak között?

– Odamegy az egyik fához. Megérinti a törzsét és a

leveleit. Ismét elindult.Charlotte alig fejezte be a mondatot, Tengel már az ajtóbanállt.

A fiatal bárónő kénytelen volt megállapítani, hogy Tengelnagyon jól tartja magát. Már negyvenöt éves, de még mindigalig keveredett a hajába ősz szál. A szakállát is megnövesztette.Szája fölött két vékony csík indult el lefelé, állát már sűrű fekete

szőrzet borította.Gondterhelt arca földerült, amint megpillantotta a kétasszonyt.

140



– Beszélgettek? Remélem, rólam – mondta tréfásan. Nevetésközben elővillantak erős, fehér fogai.

– Nem egészen – mondta Silje. – Kérsz egy kupa sört?

– Igen, köszönöm.

Lenyűgöző látványt nyújtott, amikor bement a szalonba.Charlotte igazán megértette Silje választását. Ha az emberhozzászokott félelmetes külsejéhez, már csak jótulajdonságaira tudott figyelni. Azokból pedig volt bőven!

– Hogy van az anyád? – kérdezte a bárónőt. Hangjafeltűnően közömbösen csengett.

– Köszönöm, jól van. Csak fáradt egy kicsit. Napközben isgyakran lepihen.

A férfi bólintott.

– Felmegyek és megnézem. A sör várhat még.

Gyors léptekkel távozott a szobából.

A két nő kérdő pillantást vetett egymásra. Majd a hársfák felé fordultak, ahol hazafelé jövet a férfi megállt.

– Anyám fájánál állt meg – mondta csendben Charlotte.

– Igazad van. Csak nem azért, mert azt hiszi, hogy... ó,Charlotte! Ez nem lehet igaz!

– Te jobban ismered, mint én.

– Emlékszem, amikor ültette a fát – suttogta Silje szárazajakkal. – Mindegyik fánál elmondott egy ráolvasást.

Charlotte felállt.Megnézem anyámat.

141



9. fejezet

Az idős bárónő második emeleti lakosztályának egyik szobájában fogadta Tengelt. Köntös volt rajta, lefekvéshezkészülődött. Orcája pirossága gyanús ellentétben állt

egyébként sápadt arcával.– Nos, Tengel úr – szólt kedvesen a belépő férfihoz –, miben

lehetek szolgálatára?

– Nagyságos asszonyom! – mondta elfogódott hangonTengel. – Remélem tudja, hogy bármikor üzenhet értem, harosszul érzi magát.

A bárónő felhúzta nemesen ívelt szemöldökét. – De én...– Nem szeretnénk elveszíteni, asszonyom.

A bárónő megnyugodott.

– Csak nem lát bele a testembe? Honnan tudja, hogy valami bajom van?

– Ez most nem fontos. Elég, hogy tudom. Ha elmondaná,hol fáj, megpróbálnék segíteni.

– Tudom, hogy segíteni akar rajtam, és hogy képes lennemeggyógyítani, de az ember nem mindenről beszél szívesen.

142



– Számíthat a titoktartásomra. Eddig mindig bizalmas barátok voltunk. Beszéltem-e valaha a bárónőnek akörnyékbeli nemesség számos furcsa betegségéről?

– Nem, soha. De...

Végül kiderült, hogy gyakran fáj az asszony keresztcsontjaés hogy iszonyú kínokat él át az árnyékszéken.

– Ugye ide építették, közvetlenül a fal mellé, lentről pedignyitott a völgy felé. A szél pedig gyakran befúj oda, ha nemtévedek?

– Úgy van – vallotta be a bárónő szégyenlősen. – Borzasztóhideg van ott télen !

Tengel hümmögött egy ideig, majd megkérdezte:

– Láza is van? Nem lenne csoda, hisz nap mint nap átjártatestét a hideg.

– Pár napig biztos, hogy lázas voltam, de ma már jobbanérzem magam.

Tengel kételkedett az idős asszony szavaiban. Minden jel

arra mutatott, hogy kizárólag Tengel kedvéért pattant ki azágyból, mert nem akarta fekve fogadni. A férfi kinyitottagyógyfüves ládáját, amely már nem a régi kopott, rozoga darab

volt.

– Készítsenek ebből főzetet – nyújtott át az asszonynak egy zacskót –, és még ma igyon belőle. Holnap majd hozok egy

jobb keveréket. Kikérem Sol tanácsát is, mert önnek a legjobb

szert szeretném adni.– Köszönöm, Tengel. Már a szavai is felmelegítettek.

– És tartsa távol magát attól a huzatos... zugtól. Nincs valamimás lehetőség arra, hogy...

– Dehogynem. És maradjak ágyban, ugye?

– Feltétlenül!

Belépett Charlotte. Alig kapott levegőt, annyira sietett. – Anyám! Csak nem beteg?

– De Charlotte! Hogy kerülsz ide ilyen hirtelen és ilyen

143



állapotban? Nyugodj meg, már kaptam orvosságot Tengeltől.

A bárónő, hogy elterelje leánya figyelmét a bajról, arózsakertről kezdett beszélni, amelyet a szalon ablakai aláakart telepíteni.

Silje eltűnődött.

Bár többnyire Sol foglalta le gondolatait, most mégis eszébe jutottak Beáta szavai. Itt ült egyszer vele a szalonban. Akkor isházasságára panaszkodott.

– Tudja, hogy van az, Silje. Az ágyban, úgy értem. A férfiak meg akarják kapni, ami jár nekik, mi asszonyok pedignem tehetünk semmit ellene, csak csendben szenvedhetünk.Mégis ki kell bírnunk.

Silje értetlenül bámulta szomszédasszonyát.

– Úgy érti, hogy magának... fájdalmat okoz...?

– Nem egészen... de nagyon terhes és kellemetlen tud lenni.Biztosan átélte már maga is néhányszor! A férjem, az a disznólegalább kéthetente rám mászik és kiköveteli, ami jár neki. Hamár kielégítette a vágyát, oldalra fordul és elalszik.

Silje teljesen összezavarodott.

– Azt hittem, a férje először kedveskedik magának,simogatja és... Sohasem mondja, hogy szereti magát? Sohasem

játszanak egymással? Nem boldog, ha a férje közelségét érzi?

Beáta csak bámulta Siljét.

– Hát mit gondol, mi vagyok én? Céda? Buja nőszemély?Már csak az kellene! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyenléhaságokkal fog engem traktálni! Biztosan csak tréfál. Egy asszony kötelessége, hogy kielégítse férje vágyát, és hogy gyermekeket szüljön. Mit szól ehhez a férje? És vajon mit

szólna mindehhez a papunk, ha meghallaná?Silje bénultan ült még akkor is, amikor Beáta elment.Kiment Tengelhez, aki éppen egy ekét javított. Kivételesen

144



nem hívták beteghez. Elmondta, amit Beátától hallott.

– Mondd, Tengel! Nem keresztény emberhez illően viselkedtem? Szégyentelen voltam? Neked is szégyenkeznedkell miattam?

– Silje – szólt hozzá Tengel. Kezét felesége vállára tette éskomolyan a szemébe nézett. – Vedd észre, hogy mekkorakülönbség van a mi házasságunk és az övék között! Miszeretjük egymást, Silje! Bizalommal vagyunk egymás iránt.Ha nem vagyok veled és rád gondolok, elönt a forróság éshálával gondolok arra, hogy a sors az utamba vezérelt. Nem kellmegváltoznod, Silje! Ne akarj korlátolt és unalmas lenni, mint

Beáta, és valószínűleg még sokan az asszonyok közül. Ígérdmeg, hogy mindig örülni fogsz a közeledéseimnek !

Silje értette Tengelt, aki indulatosan folytatta:

– Nem látod, Silje, mennyire szegényes ezeknek azembereknek az élete? Mit gondolsz, mit nyújthatott volnaneked egy olyan férj, mint Beátáé?

– Vagy neked egy olyan asszony, mint Beáta! – nevetett fel

Silje. – Mi csak együtt lehetünk boldogok, Tengel!Igen, boldogok voltak, de most, ahogy itt ült és tűnődött,

egyre inkább az volt a benyomása, hogy veszélybe kerülhet ez aharmónia...

Kénytelen lesz néhány szót váltani Sollal. Vagy hagyjaaz egészet Tengelre? Intézze el ő az unokahúgával?

Nem tetszett neki az egész. Elege volt a problémákból.Legszívesebben elrejtőzött volna előlük, elrejtőzött volna aműhelyében, a tapétái és festékei között.

Eddig olyan jól ment minden. A gyerekek is szépencseperedtek, már azt hitte, túljutottak a legnehezebb éveken, ésakkor Sol most...

Nem akart veszekedést.

Ott ült még egy darabig a karosszékbe süllyedve és sajnáltamagát. Hirtelen magához tért. Visszariadt saját gondolataitól.Solnak, nevelt lányának szüksége van rá, ő pedig a saját

145



kényelmével foglalkozik?

A gyerekeinek szüksége van rá, ő meg bezárkózik műhelyemagányába! Nem önzés ez? Tulajdonképpen fogalma sincsarról, hogy vannak a gyerekei! Igaz, velük költi el az ebédjét és

vacsoráját, este is együtt vannak, de különben... Fogalma sincsróla, mit csinálnak. És a cselédlányok? Vajon nem terheli megőket túlságosan? Korán reggel bezárkózik a műhelyébe és attólkezdve megszűnik számára a világ.

Dag elment tőlük. Különösebb fájdalom nélkül búcsúztak el. Végül is megnyugtató, hogy Dag ilyen könnyen vészelte át akörnyezetváltozást. Ha hiányzott neki Dag, azzal fojtotta el a

kisfiú utáni vágyát, hogy bármikor meglátogathatja. Mintahogy látta is minden nap, amikor Dag eljött Livhez játszani, vagy ha ő ment fel Graastensholmba.

Vajon helyes volt ennyire elnyomni a fájdalmat? Lehet,hogy Dag is szenvedett!

Livvel találkozott a legtöbbet, hisz a kislány sok időt töltött vele a műhelyben. És Are? Még csak hétéves. Néha megjelent,

hogy apró szívességeket kérjen anyjától. Például, hogy igazítsameg a harisnyáját, ha minduntalan lecsúszott. Ilyenkorelbeszélgettek, tréfálkoztak egymással. Mégis az volt az ézése,hogy lélekben mindig messze jár.

Solt alig látta. Már nagylány volt, szüksége volt a magányra.

Hisz Sollal már egyáltalán nem is foglalkozik!

Tengel alig volt otthon. Sorra látogatta a betegeit a

környéken és csak későn vetődött haza. Ha mégis itthon maradt,akkor a betegei itt keresték fel. Intézői feladatait mások látták ela birtokon. Teljesen a betegápolásnak és gyógyításnak szentelte magát.

Szüksége volt Tengelre. Ha volt egy szusszanásnyi ideje,máris férjére gondolt, a gyerekek háttérbe szorultak.

Mi az, hogy a gyerekek a háttérbe szorultak? Ez nem mehet

így tovább!Siljét elöntötte a hideg veríték. Fölugrott a székből, hogy

146



megkeresse Solt.

Are a fogadószobában ült az asztalnál. A leckéit csinálta.Silje odament hozzá és átölelte.

– De jó, hogy itt vagy, kisfiam – suttogta a gyerek fülébe. –Szeretem, ha a közelemben van. Nem tudod, hol lehet Sol?

– Azt hiszem az ejdőbe ment – selypegte. Már kezdtek hullani a tejfogai. – De az is lehet, hogy a majojban segít

valahol.

– A majorban segít? Mégis mit csinál?

– Tegnap megkéjdezte apát, hogy segíthet-e az ajatásnál.

Többet nem tudok.Szóval aratni ment, hogy az új szolgalegény közelébenlehessen. Véget kell vetni önző, magábaforduló életének !

Az aratást csak néhány nap múlva kezdik. Siljekiment az udvarra és akkor megpillantotta Solt, aminthazafelé tart az erdőből, kezében a Hannától kapott batyu,nyomában óriási macskája.

A kislány elé ment. Igyekezett gondosan leplezni dühét.Egyelőre nem akart számon kérni semmit. – Sol! – szólthozzá barátságosan. – Beszélni szeretnék veled.

Sol szemében ellenséges fény villant. Milyen gyönyörű ez alány, gondolta Silje. És milyen felnőtt. Senki nem hinné, hogy még csak tizennégy éves.

– Gyere, üljünk le ide a lépcsőre.

Sol beleegyezően bólintott és követte nevelőanyját. Leültek az egyik melléképület kopott lépcsőjére. Silje nem tudta,hogyan kezdjen bele.

– Tudod Sol... az előbb sokat gondolkodtam azon, menyireelhanyagoltalak benneteket az utóbbi időben. Csak a festésseltörődtem.

Solt meglepték nevelőanyja szavai. Megkönnyebbült,hogy Siljéről fognak beszélni, és nem róla.

– Ne is ellenkezz! Keveset vagyunk együtt, én állandóan a

147



műhelyben ülök. Önző voltam, Sol. Szégyellem magam emiatt.

– De nekünk más a véleményünk! – kiáltotta hevesen Sol.Hát azt hiszed, elfelejtettük már a Jéghegyek Népének völgyét?Mennyit beszéltünk már arról Daggal, hogy fáradtnak látszol,

hogy állandóan csak értünk aggódsz! Soha nem mondtad, hogy gyűlölöd a házimunkát. Jól emlékszem viszont arra, hogy tehetetlen dühödben és elkeseredésedben hányszor vágtad aföldhöz a mosogatórongyot, vagy rúgtál bele afelmosóvödörbe! Emlékszem, hányszor láttalak csendbensírni, de sosem panaszkodtál. Silje, te mindig fáradt voltál.Hidd el, minket is boldogsággal tölt el, hogy elégedettnek

látunk. Vajon nem a nagyobb testvérek feladata lesz idővel,hogy vigyázzanak a kisebbekre? Mindig örömmel tettük Daggal. Boldogan segítettünk, hogy könnyítsünk aterheiden. Most mindig barátságos vagy velünk, mindigszakítasz arra időt, hogy beszélgess velünk. A Jéghegyek között ez nem volt így, abban a néhány hétben sem, miutánide költöztünk. Törted magad, cipeltél minket, a hátadmeghajlott, a hajad borzas volt. A tekinteted riadt volt és

tanácstalan...Silje döbbenten nézett a kislányra.

– Valóban nem szenvedtek hiányt semmiben? Nagyonszeretlek benneteket! Attól féltem, hogy túlságosan

belemerültem a munkába, hogy teljesen megfeledkeztemrólatok!

– Ne félj! – nyugtatta meg Sol.

Milyen határozott, amikor beszél, gondolta Silje. De talán valami más is együtt jár a szépségével, valami, ami kevésbéfeltűnő, de értékesebb.

– Sol, én...

Sol sejtette, hogy Silje akar még valamit mondani.

– Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz belefogni.

Beszélnünk kell, Sol. Rólad. Azt hiszem, eddig mindig tudtunk beszélni egymással...

148



Sol hallgatott, Silje pedig nagyot nyelt, majd folytatta.

– Te nagyon szép vagy, Sol. Vannak férfiak, akik veszélyesek lehetnek számodra.

– Szerintem ez egyáltalán nem kétségbeejtő.

– De Sol! – mondta Silje ijedten. – Gyermekem, te nemtudod milyen következményekkel jár az, ha egy férfi...

Solt szemmel láthatóan szórakoztatta a beszélgetés.

– Elfelejted, hogy végig jelen voltam Are születésénél! Azthiszed, nem jöttem rá, hogy Are a Tengel iránt érzettszerelmed gyümölcse? Kedves Silje, én mindent tudok erről!

Egyébként te sem lehettél nagyon öreg, amikor beleszerettélTengelbe!

Silje úgy érezte, hogy rossz irányban tapozgatózott. –Tizenhat éves voltam, amikor találkoztunk – mondta pirulva. -Megbabonázott.

– Hát azt elhiszem. Én is mindig olyan férfiakrólálmodozom, mint Tengel. Ne aggódj, Silje, nem jelentek

számodra veszélyt! Viszont arra sincs szükség, hogy nyugtalankodj miattam. Emlékezz csak vissza arra, hogy atélen milyen könnyen kitettem Galle úr szűrét. Erős vagyok Silje, meg tudom védeni magam.

– Elhiszem – mondta keserűen Silje, akit meglepett Solmerész kijelentése. – Egészen addig, amíg szerelmes nem leszelegy férfiba. Az a baj, Sol, hogy téged mindig is az erős,kiszámíthatatlan férfiak vonzottak, akikben nincsfelelősségtudat. Úgyhogy légy óvatos! Az embert könnyenelragadják az indulatai.

– Megígérem, hogy óvatos leszek – vetette oda Solkönnyedén. – És ha történne valami, akkor tudom, hogyan

védekezzek. Nem olyan nehéz megoldani...

– Sol! – suttogta Silje.

– Hanna sok mindenre megtanított.– Igen, Hanna. És most azért jársz ki az erdőbe, hogy a

149



gyakorlatban is megbizonyosodj arról, amit megtanultál. Solmegpaskolta a batyut.

– Igen. Így még többet tudhatok meg.

Siljét nagyon földúlta a beszélgetés, mégis végig uralkodottmagán. Szerette volna, ha továbbra is élvezi a lány bizalmát.Türelmesen tovább faggatta.

– Nem veszélyesek ezek a... kíséletek?

– Egyáltalán nem. Tudom, mit csinálok.

– Én nem lennék ebben olyan biztos. Talán emlékszel a varázslóinasról szóló mesére? Irányítani akarta a természet

erőit, és végül ő szolgálta őket.– Én óvatos vagyok – bizonygatta Sol. – Hanna aztmondta, ha ügyesen használom ki a képességeimet, olyanhatalmas leszek egyszer, mint ő.

Még mindig Hanna a példaképe, és ő is marad örökre,gondolta szomorúan Silje.

A kis boszorkány szeme megszállottan csillogott. Arcát

különös fénnyel öntötte el az éles délutáni napfény.– Ha egyszer a kezem közé akadna az a férfi, az a Heming,

aki a Jéghegyek Népének és Hannának a pusztulását okozta,akkor...

– Hanna már öreg volt, Sol. Még soha nem jutott eszedbe,hogy csak azért tartotta magát életben, mert arra várt, hogy

valakinek átadhassa a tudását?

– De. Mondta is nekem. Először Tengellel próbálkozott, deő ellenállt. Így Hanna nagyon megörült, amikor megérkeztema völgybe. Szóval, ha Heming egyszer a kezem közé kerül...

– Heming, a várnagy gyilkosa. Így hívták az emberek. Sokatártott a családunknak. De azt hiszem, már nincs az élők sorában. – Silje megfogta Sol kezét. – Még egyszer mondom, légy óvatos, bármit cselekszel ! Az olyan embereket, mint te, könnyű

megvádolni bármivel. A bíróságok pedig nem kegyelmeznek. Azt hiszem, befejezhetjük a beszélgetést. Gyere, keressük meg

150



Arét és csinálunk valami finomat. Mondjuk mézeskalácsot! –Hol lehet Liv?

– Hol lenne? A kastélyba ment játszani.

– Akkor érte megyek!

– Később, Sol – mondta szomorúan Silje. Érezte, hogy mindaz, amiről beszélgettek, máris lepergett Solról.

A graastensholmi templomban közvetlenül a kórus mellettült a templomszolga. Ebből a sarokból kiválóan rálátott a

gyülekezetre, anélkül, hogy azok észrevették volna, hogy figyeliőket.

Micsoda jöttment gyülekezet, füstölgött magában. Ezek akárogó nőszemélyek meg bugris parasztok még azt képzelik,hogy majd részesülnek Isten kegyelmében! Nem tudják, hogy ehhez csak Isten kiválasztott szolgáinak van joga, így példáulnekem.

Sovány arcán megfeszült a sárgás bőr. Arccsontjai kiálltak,szájából elővillantak óriási lófogai. Szürkés fényű szemekidülledt. Mit művel ott az a kéjsóvár paraszt? Micsoda fertő!Képes a szomszédasszonya mély ruhakivágását bámulni.Ezen a szent helyen!

A templomszolga akaratlanul is megnyalta a szája szélét.

A szégyentelen! Belenyúlt a kivágásba és az asszony melleit

markolássza! És a keze... a keze egyre lejjebb csúszik !És az a céda? Képes ilyen kihívóan felöltözni a templomba.

Nem csoda, ha ez a sok idétlen nem bír magával!

Büntesd meg őket, Uram! A pokol tüzén pörkölődjenek, sújts le büntető kezeddel, Uram! Hulljon le az erkölcstelen nőszemély ruhája, hogy maga is szégyenkezzen saját pőreségén! Ez a céda,ez a céda...!

A templomszolga még sokáig ízlelgette a megbélyegző szót. Az a bugris meg reszket a vágytól! Még jó, hogy nem veti rá

151



magát, és nem hemperegnek a templom kövezetén! Büntetéstérdemelnek, én mondom!

A templomszolga összerezzent, amint meghallotta a pap hangját.Még jó, hogy elkezdődik az istentisztelet. Az a barom legalább

abbahagyja!Már megint itt járt a Sátán, de én állhatatos voltam! Pillantása

átcikázott az előkelőségek padsorára. Nicsak! Ott van Meiden

bárónő az erkölcstelen lányával, meg azzal a bűnben fogantfattyúval. Nem értem, kinek tetszhetett ennyire ez a sovány, csúnyaarcú nő. A pap meg beengedi őket a templomba. Micsodafelelőtlenség! Gyenge pap a miénk. A gyerekek azt mondják róla,

hogy kedves és megbocsátó. Még hogy megbocsátó! Inkább gyáva!Még sohasem pillantotta meg Isten haragvó tekintetét! Úgy látszik,ismeretlen számára a büntetés, a pokol, a bűnök miatti szenvedés!Nem csoda, hogy egyre erkölcstelenebb mindenki azegyházkerületben. Aha! – húzta össze szemöldökét kárörvendőn aférfi.

Ott van az a család is a Hársfasorból. Az asszony, meg a két

kicsi.De hol van az ember? Még soha nem látta itt. Jobb is, mertolyan, mint maga az ördög. Ő bezzeg tudná, hogyan kellelintézni!

A nagylány sincs velük. Az is messziről elkerüli a templomot! A múltkor is látta a városban. Hogy az milyen kihívóan viselkedett! A szegény fiatalemberek meg eszüket vesztik, ha csak

rágondolnak! A teste formás, tekintete, mint a macskáé. Van isegy fekete macskája, amelyik mindenüvé követi.

De a templomba még be nem tette a lábát. Fekete macska, zöldszemek és szégyentelen viselkedés. Ennyi már elég is lenne atörvényszéknek. Legutóbb egy öregasszonyt azért ítéltek el, mertpúpos volt és magában beszélt ! Ezen a lányon több az árulkodó jel.

Vele is mi történt, miután találkozott vele? Ki kellett mennie azerdőbe, hogy kiűzze magából az ördögöt. Megbabonázta, biztos,hogy megbabonázta az a lány ! Csak sajnálni tudja azokat afiatalembereket, akik nem tanúsítanak annyi önmérsékletet, mint

152



ő.

No és Tengel úr! Vajon ki adott neki engedélyt a csodálatosgyógyításaihoz? Az egyház nem, az biztos.

Bárcsak az inkvizíció elé járulnának! Norvégiában nem így hívják, ezt tudja jól, de végeredményben ugyanazt a feladatot látjael, máglyára küldi a boszorkányokat és a varázslókat. Holnap bemegy az akershusi palotába és az asztalra teszi a bizonyítékait. Az emberek pedig hálásak lehetnek, hogy megszabadítja őket két ilyen ördögiteremtménytől! Legalább megtudják, kivel állnak szemben! Végre közelebb kerül az Úr trónusához. Micsodaleleplezés lesz! És az égbolton kap még egy csillagot a

meglévő mellé! Az Úr akarata, hogy megsemmisítsük azÖrdög földi tanítványait.

A három feketeruhás bíró a templomszolgát mustrálta. Az őszemükben nem volt más, mint egy kis féreg. Mindazonáltal

érdeklődéssel hallgatták.Oslo egyik palotájának üresen kongó termében ültek.Hangjuk visszaverődött a csupasz falakról.

– Szörnyű dolgokat tártál elénk – mondta a vezetőjük. –Tengel úr neve nem ismeretlen előttünk. Már régótanyomozunk utána. Népszerű az emberek között és előkelőtámogatói vannak. Igen előkelő támogatói. De ha sikerülne

bizonyítanunk...Egy fiatalabb, ritkás hajú férfi szólalt meg. Szemefanatikusan csillogott.

– Engedje meg, hogy odautazzam, uram! Ígérem, hogy nem térek vissza bizonyítékok nélkül!

– Engedje meg, uram, ifjú novíciusunknak, hogy tanúságottegyen Isten iránti odaadásáról! – mondta a harmadik.

A főbíró, akinek a boszorkányperekben egyaránt voltegyházi és világi hatalma, szigorúan méregette tettre-kész ifjú

153



kollégáját.

– Hány éves is, János úr?

– Harmincnégy, uram.

– Akkor elérte azt a kort, amikor felelősen tud döntenihasonló ügyekben. Azt hiszem, tudja, miféle jelekre kellfigyelnie. Bizonyítsa be, hogy a lány boszorkány, Tengel úrpedig varázsló, vagy ami még rosszabb lenne ránézve,

boszorkánymester! Mi majd jóindulattal felülvizsgáljuk a bizonyítékait.

– De ne feledkezzen meg – mondta a harmadik – azelemi óvatosságról! Nem szeretnénk megsérteni őfelségeköreit. Tengel úr nem akárki. Ezt tartsa szem előtt.

– Feltétlenül. Megingathatatlan bizonyítékokra leszszükségünk, ha el akarjuk ítélni Tengel urat. És ha ez a férfiitt igazat mond, akkor Tengel valóban figyelemreméltó

jelenség...

– Mikor indulhatok? – kédezte János úr lelkesen.

– Azonnal. De ne töltsön egy hétnél többet a felderítéssel!Természetesen arról sem beszélhet senkinek, hogy mi járatban van. Az Úr érdekében nem lehetünk eléggé óvatosak.

A bíró a templomszolgához fordult. Hangja abban apillanatban hideg és leereszkedő lett.

– Maga meg, jóember, fogadja köszönetünk jeléül ezt anéhány aranyat! Most pedig kérem, távozzon!

154



10. fejezet

– Anya! Anya! – kiabálta Liv. – Egy szerencsétlen vándor álla ház előtt. Szállást és élelmet kér néhány napra. Átutazóban

van és már nem bírja tovább. Pihennie kell egy kicsit, mielőtttovábbindulnak. Útonállók támadták meg és elvették mindenét.

Silje lesietett a lépcsőn. Megesett a szíve a nyomorult alakon.

– Jöjjön beljebb – szólt hozzá kedvesen és feltámogatta alépcsőn. – Régóta úton van?

– Sognból jöttem hegyeken át és Akershus felé tartok. Pár

nappal ezelőtt támadtak meg. Engedje meg, asszonyom, hogy bemutatkozzam. János úr vagyok, írnok.

Az aszkétikus János úr valóban elég sovány volt ahhoz,hogy kiéhezett, kirabolt ember képzetét keltse. Hosszaskönyörgés után hajlandó volt lepihenni. Az egyik cselédlány pedig némi harapnivalót vitt fel a szobájába.

Ágyából alaposan szemügyre vehette a szobát. Tetszett neki

a hangulatos, alacsony mennyezetű padlásszoba. Meglepte afalakat borító tapéta szépsége. Csak az aggasztotta, hogy betegnek kell tettetnie magát. Így kevés lehetősége nyílik majd

155



arra, hogy eleget tegyen küldetésének.

Milyen finom asszony a ház úrnője. Alacsony sorbólszármazhat, de a szeméből csak úgy áradt a meleg. Boldognak tűnt.

Jánost meglepte Silje sugárzó tekintete. Ritkán hozta összea sors boldog emberekkel! Persze azért az az érzés semlebecsülendő, amikor az ember az Úr parancsának eleget téveegy nap több boszorkányt is máglyára juttat! Vagy ha sikerülgyőzedelmeskedni a végtelen emberi gonoszság felett. De ez a

boldogság most valahogy kétes színben kezdett feltűnni.

János úr hitét erősítendő Palladius szavait idézte

emlékezetébe :„A boszorkányok végre elnyerik méltó büntetésüket. A mi

kristálytiszta evangélikus világunkban nem rejtőzködhetnek tovább. Tisztítsátok meg tőlük a világot! Ez legyen célotok mindenek előtt! Dániában úgy vadásznak rájuk, mint afarkasokra. Malmőben néhányat már meg is égettek. Alsbanötvenkét boszorkányt küldtek máglyára. Egyik föladja a

másikat, így követik egymást a túlvilágra..."János úr komor gondolatait egy kisfiú megjelenése

szakította félbe.

– Légy üdvözölve – szólította meg a gyereket. – Mi aneved?

– Are Tengelsson. Hétéves vagyok, nemsokára nyolc. Beteg vagy?

– Ó, semmi komoly.– Nem félj, segítünk rajtad. Apám nincs itthon, Sol pedig

kiment az erdőbe. Megint boszorkánykodik – fűzte hozzácsendben.

János úrnak elállt a lélegzete.

– Sol... a nővéred?

– Igen.– Azt mondod, hogy boszorkány?

156



– Igen. – A kisfiú közelebb lépett az ágyhoz. – Képesmeggyógyítani, bármilyen beteg is vagy. Anélkül, hogy hozzádérne. Csodálatos szerei vannak! Ezenkívül képes eltüntetni alegkülönbözőbb dolgokat. El tudja mondani, mi történik a

legtávolabbi helyeken, ahol még csak nem is járt soha.– Nem lehet valami könnyű – mondta János. A szíve majd

kiugrott a helyéről. – Kíváncsivá tettél.

Valaki szólította a fiút, aki gyorsan eltűnt.

János úr izgatott volt. Túl könnyen mennek a dolgok.Persze, amit a fiú mondott, még nem bizonyít semmit. Nekipedig itt kell feküdnie és megjátszania a kimerült beteget!

Ismét kinyílt az ajtó. János úr azt hitte, hogy ott pusztulrémületében. Hatalmas termetű férfi ált az ajtóban. Sötétköpenye lobogott utána. Olyan, mint egy démon, gondoltaJános. Ezek a képtelenül széles vállak, a sárgán villogó szeme, aszigorú, ördögi tekintet!

János úr már azon volt, hogy segítségért kiált.

– Megsérült? – kérdezte egy kemény hang.

Hát ez lenne Tengel! A démon, aki bármilyen betegséget képes meggyógyítani. Valahogy fáradtnak tűnt, aszemei karikásak voltak, rendkívül kimerültnek látszott. Nekikellene ágyba feküdni, nem nekem.

– Nem... nem sérültem meg – dadogta halálra váltan. –Csak kimerítettek az út fáradalmai. Már gondjaiba vett aház asszonya.

– Ha megengedi, megnézem, mi baja lehet – lépettközelebb Tengel.

János úr összekucorodott a takaró alatt.

– Nincs... igazán nincs semmi bajom.

Rosszul lett a gondolattól, hogy Tengel megtalálja apapírjait, amit az övébe rejtett egy bőrzacskóba. Oda jegyezte

le a pontokat, amelyeket vizsgálata során szem előtt kelltartania, hogy bebizonyíthassa Tengel varázsló voltát.

157



Máskor nem voltak ennyire körültekintőek. Ha az egyik majorban valamelyik tehén teje elapadt, máris aszomszédasszonyt vádolták szemmelveréssel. Ha egy férfieltörte a karját, környezetében mindig olyan aszszonyt

kerestek, akinek oka volt arra, hogy így álljon bosszút a férfiún.Gyakran megesett, hogy azok az asszonyok, akiket kínzásnak vetettek alá, még jó néhány asszonyt feladtak. Azután ezeket istörvény elé idézték és kemény próbákat kellett kiállniuk, hogy ártatlanságukat bizonyítsák. Ilyen volt a tűz- és a vízpróba. A

vízpróbánál bedobták a szerencsétleneket egy medencébe, hanem süllyedtek le, boszorkányok voltak és máglyárakerültek. Ha elsüllyedtek, ártatlanok voltak, ámdemegfulladtak. Ilyen egyszerű volt az egész.

János úr Isten hős lovagjának tekintette magát, akimegszabadítja a világot a gonosztól.

Tengelé egészen más eset volt. Nem léphetett nyíltanszínre. El sem tudta képzelni, mi történne, ha egyszerűenelfognak a környékbeli főurak gyógyítóját és boszorkánysággalmeg varázslással vádolnák !

– Ahogy akarja – mondta nyugodt hangon Tengel és betakarta Jánost. Azt hitte, hogy szemérmességből nem hagyjamagát megvizsgálni.

– Már... m... már jobban érzem magam – nyökögte Jánosúr. – Holnap talán már fel is kelhetek.

Tengel most már alaposabban megnézte magának a férfit.

Az volt az érzése, hogy itt valami nincs rendjén. Gyanakvópillantása János úr figyelmét sem kerülhette el.

Jobb, ha minél előbb odébb állok, gondolta János, mégképes megölni! Hozzám sem kellene nyúlnia. Ebben biztos

vagyok.

Tengel távozott. János úr némi tűnődés után álombamerült.

Hirtelen felébredt. Kint már sötét volt. Az ágyánál állt valaki, gyertyával a kezében.

158



– Te is medve vagy ! – hallatszott egy lágy hang, amely szinte végigcirógatta János úr sovány testét. Egy jegesmedve.

– De hát miért? – kérdezte zavartan.

A lány felkacagott és leült az ágy szélére. János uratelképesztette ez a merészség. A lány nagyon fiatalnak tűnt.

– Nem ismered a mesét? - kérdezte elbűvölő hangján. – A mesét a hercegről, aki nappal jegesmedve, éjszaka pedig férfi,és a hercegnőjével hál. Ez persze nem egészen így van amesében, de én tudom, hogy csinálták! A hercegnő kíváncsilesz, és egy éjjel belopódzik a herceg kamrájába. De a kezébenlévő gyertyáról lecsurog egy csepp viasz, éppen, amikor a

herceg fölé hajol. A herceg fölébred, és iszonyú dühös lesz ahercegnőre. Te is dühös vagy rám?

János úr már azt sem tudta, hol van. Ő a mesebeli herceg, vagy valaki más? Némi tűnődés után megrázta a fejét.

– Nem. Nem vagyok dühös. Egyáltalán nem. Engedd meg,hogy bemutatkozzam...

– Tudom, ki vagy. János úrnak hívnak. Csak azt nem tudommiért fekszel itt, amikor semmi bajod.

János elpirult, amit a lány nem vehetett észre asötétben.

– Mert fáradt voltam, és kimerült az úttól. De most mártényleg semmi bajom.

Kicsit pislogott a félhomályban, de azért jól látta a lány

arcát. Szép volt. Tekintete kihívó, száját mosolyra húzta.János nem értette, honnan tudja a lány, hogy nem beteg.Csak nem vizsgálta meg, amíg aludt?

A lány, mintha olvasna a gondolataiban, kijelentette:

– Tudod, elég, ha csak rád teszem a kezem, máris érzem akezemhez futó áramokból, hogy beteg vagy-e, vagy nem. Azemberek szagából is meg tudom állapítani. Tengel is képes rá.

– Csak nem maga Sol? A kisfiú beszélt magáról.– Inkább tegezzél! Ha magáznak, úgy érzem magam, mint

159



egy matróna. Tengel a nagybátyám. De Tengelt és Siljét aszüleimnek tekintem, mert kisgyermek koromtól vigyáznak rám. Azt hiszem, Dag is így van vele. Őmost Graastensholmbanlakik. Néha megszidnak, mert nem viselkedem olyan jól,

mint Dag. Mégis tudom, hogy azért szidnak, mert szeretnek és mert aggódnak értem. Tudod, rám mindenki aztmondja, hogy vadóc vagyok és csak a magam feje utánmegyek.

János úr felkönyökölt. Már kezdheti is a kihallgatást. A lány akaratlanul is besétált a csapdába.

– Amit a kezedről meséltél... az nagyon érdekes. Mégis,

hogy vagy képes erre?Sol készségesen válaszolt.

– Őseinktől örököltük ezt a képességet.

János mindent egy lapra tett fel.

– Nekem is van egy furcsa tulajdonságom. Az egyik karomkönyöktől a csuklómig érzéketlen.

Kénytelen volt hazudni, hogy bebizonyítsa az igazságot. A boszorkányok egyik legfontosabb ismertetőjegye, hogy testük valamely részén van egy pont, amely érzéketlen. A Sátántólkapták ezt is, mint minden más képességüket. Szinte biztos

volt benne, hogy a lányka gondolkodás nélkül belesétál acsapdába.

De Sol baráti érdeklődésen kívül semmit sem mutatott.

– Milyen különös! Azt mondod, hogy ott semmit nemérzel?

– Semmit.

A lány belekarmolt alsókarjába. Olyan erősen, hogy nemsok kellett ahhoz, hogy János úr felordítson. – Nem, nemérzem – hazudta.

– Te egyáltalán nem vagy csúnya – mustrálta vendégüket

Sol. – Ha nem lenne ennyire rövid a hajad és nem szorítanádössze a szád, egészen csinos lennél. Persze nem annyira, mint

160



Klaus. Tudod, ő a kastélyban dolgozik és én szerelmes vagyok belé. Voltál már valaha szerelmes? Nem vagyok biztos benne,hogy amit iránta érzek, az szerelem. És te?

– Nem vagy még túlságosan fiatal ahhoz, hogy szerelmes

légy? – kérdezte kihívóan a férfi. Jánosnak Klausról is megvolt a véleménye.

– Hamarosan betöltöm a tizenötöt.

Egek, gondolta a férfi. Hisz ez a lány még gyerek! Azártatlanság és érettség elbűvölő keveréke! Hangosan csak ennyit mondott:

– Az öcséd azt is elmesélte, hogy varázsolni is tudsz. Hogy képes vagy eltüntetni tárgyakat.

– Sol felnevetett.

– Are? Ó, őt könnyű becsapni. Tarsd a gyertyát, akkormutatok valamit!

Elvett egy darab kalácsot az asztalról, majd becsukta atenyerét. János figyelmét elterelte egy kis csevegéssel, és mire

ismét kinyitotta a tenyerét, a kalács nem volt sehol.János kellemetlenül érezte magát. Nem tudta eldönteni, miis volt az, amit látott.

A csendet Sol csengő nevetése törte meg.

– Most megmutatom neked, hogy csináltam.

Aztán lassan elismételte János úrnak a trükköt. A férfielpirult. Ilyen egyszerű lenne az egész! Erre igazán nem

mondhatja, hogy boszorkányság. Akaratlanul is megkönnyebbült. Kicsit elszégyellte magát,

amikor eszébe jutottak megbízói. Boszorkányüldözőkéntinkább annak örült, ha sikerült rábizonyítani valakire a vádat.Micsoda diadal volt valakit kínzásra, vagy máglyára ítélni!

Az igazságosztás nemes örömét érezte eddig.Összeszorította a száját. Nem hátrálhat meg soha! A gonoszságelleni harcban mindig résen kell lenni!

Belépett a ház kedves tekintetű úrnője és kizavarta a lányt.

161



Bocsánatot kért János úrtól, majd távozott.

A férfi visszahanyatlott párnái közé. A szoba most valahogy üresnek és szomorúnak tűnt.

„Egyáltalán nem vagy csúnya!"

Még soha senki nem vetemedett ekkora merészségre, hogy ilyen szavakkal forduljon hozzá, a hit és az igazság megszállott

védelmezőjéhez.

Valahogy felmelegítették a lány szavai. Majdnem annyira,mint egy máglya lobogó tüze.

Másnap reggel felkelt. Jobbnak látta, ha nem tűnik

túlzottan egészségesnek, így merevnek tettetett lábakkal botorkált le az udvarra.

Nem várt látvány fogadta az udvaron. Tele volt emberekkel. Voltak köztük jól és kevésbé jól öltözöttek, többnyire inkábbszegényemberek, de olyanok is, akik néhány rongydarabonkívül mást nem viseltek. Egészen pompás ruhába öltözöttember csak itt-ott tűnt fel.

Silje sietett utána az udvarra.– Mi történt? – kérdezte János elképedve.

– Hogyhogy mi történt?

– Miért van itt ez a sok ember?

– Ó! Hát ezért kérdi? Majdnem minden nap ennyien vannak itt. A férjemhez jöttek, hogy segítsen rajtuk.

– Én azt hittem, hogy a férje csak az előkelőket gyógyítja!

– Őket is. De legtöbben a szegények közül keresik fel.

János összerázkódott. Nem szerette a templomszolgát.Pedig jobb, ha megkedveli, mert egy oldalon állnak. Végül isigazságszerető ember.

A lány intett neki, majd könnyű léptekkel elsietett,nyomában ugrálva a macska.

János úr még nem indult vissza. Gondolataiba merülve állta patakparton. Öve rejtekéből előhúzta papírjait és a tollát.

162



Még Oslóban lejegyezte a kérdéseket, amelyeket meg kell válaszolnia a főbíró jelenlétében. A papíron cirkalmas betűkkelott álltak a körültekintően megfogalmazott kérdések.

„Mutat-e valami arra, hogy boszorkányságot űznek?"

Ami azt illeti, erre a kérdésre igennel felelhet, legalábbis, amia lányt illeti. Sol és Tengel két különböző papíron szerepelt,mivel óriási a különbség egy boszorkány és egy varázsló, sőt

boszorkánymester között.

János büszkén gondolt arra, hogy a lány milyen bizalommal volt iránta.

Keze írásra lendült, majd ernyedten visszaesett.

Valamit elfelejtett! Semmi bizonyítéka nincs a lány ellen.Miért nem szerzett meg akár egyet is a kendőn heverő furcsatárgyak közül! Bár egyikről sem tudta megállapítani, hogy micsoda, mégis biztos volt benne, hogy a varázsláshozelmaradhatatlan denevérszárny, elítélt vagy rablógyilkos ujja,újszülött csontszilánkja, szárított varangy és más hasonló

veszedelmes dolgok sorakozhattak az orra előtt. Elszalasztotta

ezt a soha vissza nem térő alkalmat !Még nem válaszolhatja meg a kérdést.

Visszadugta a papírt rejtekhelyére, majd határozott ésmeglepően könnyed léptekkel elindult hazafelé.

163



11. fejezet

Sol az erdőn keresztül vágott át Graastensholm felé.Gondolatai ide-oda csapongtak, mint a boldog éskiegyensúlyozott kamaszoké.

Kiért a nyíl t mezőre. Elhaladt a lovak számáraelkerített terület mellett.

Az út egyik oldalán ritkás nyírfaerdő terült el. A fák karcsú,fehér törzse csillogott a napfényben. Kérgük néhol feketénfölrepedt, ágaikon zsenge levelek zöldelltek. Mindig vonzottaa nyíres. Ide jártak kék mályvát és szellőrózsát szedni. A mezőt ilyenkor szőnyegként borították be az apró virágok.Mennyire élvezte mindig! Szinte hallotta kistestvéreirikoltását a nyírfák között, ha valami különösen szép virágra

bukkantak.

A virágok eltűntek, helyüket fű nőtte be. A mezőn egy csődör futkosott.

Pompás állat volt. A szőre vörösesbarna, farka fekete éserős. Sol megpróbált lépést tartani vele. Tulajdonképpen örült,hogy kerítés választja el a lótól.

164



A ló győzedelmesen felnyerített. Sol a hang irányába nézett.Már értette a ló örömét.

Az új lovászfiú jött feléjük. Hosszú kantáron egy kancát vezetett. A lovászfiú! Igazán szerencsésen alakult a napja.

Sol felmászott a kerítésre és onnan integetett a legénynek.Klaus odafordult. Amint megpillantotta a lányt, arca

bíborvöröse változott.

– Kisasszony ! Jobb, ha elmegy innen. Azonnal!

– Miért? Csak nem veszélyes itt ülni?

– Nem. Nem arról van szó. De... jobb, ha elmegy !

Sol maradt. A csődör már a kancánál volt. A nőstény tehetetlenül próbált szabadulni, Klaus erősen fogta a kantárt.

A csődör a kanca hátára tette mellső lábait, majdteljesítette a kötelességét. Klaus elengedte a kantárt,odament a kerítéshez és leemelte Solt.

A lány kellemesen megborzongott, amikor a fiú átfogtaa derekát. Sol azt kívánta, bárcsak örökké tartana ez a pillanat.

– Segítenem kell a csődörnek. De lehet, hogy elkéstem –mormolta. – Kérem, most már menjen, kisasszony! Kérem!

– Miben kellett volna segíteni neki?

A következő pillanatban pontosan kiderült, hogy miben. Solmegbabonázva bámulta az előtte zajló színjátékot. Hiába voltak nekik is állataik, ilyen látványban még nem volt része.

Úgy látszik otthon eltitkolták előlük, hogy mi történik a ló- éstehénistállóban.

Ha Siljének kellett volna egy idegen férfi társaságában végignézni a jelenetet, bizonyára a föld alá süllyedt volnaszégyenében.

Sol más volt. Arcát széles mosoly ragyogta be.

– Pompás látvány ! – mondta elgondolkodva. – Olyan

furcsán érzem magam. Olyan forró lett hirtelen körülöttemminden. Te nem érzed? – fordult a lovászfiúhoz, aki nemtudta hova bújjon zavarában. Mégsem szaladhatott el, hisz

165



vigyáznia kellett az állatokra. Így semmi nem rejthette ellázban égő tekintetét. Hazudott volna, ha azt állítja, hogy ránem volt hatással az esemény.

Sol megremegett. Összeszorította a combját, egyre jobban

és jobban. Most más szemmel nézte a délceg termetű ifjút. Végigjáratta rajta a tekintetét, kíváncsian, vizsgálódva.

Azután szinte észrevétlenül közelebb húzódott a fiúhoz.Észrevétlenül, finoman megérintette a ruháját. Az érintéstől alélegzete is elakadt.

Majd ismét a lovakat kezdte figyelni.

– Milyen szép látvány. Nézd a kancát! A szemét félig becsukja. Mintha élvezné, ami történik vele.

Klaus végre viszonozta Sol pillantását. Amikor látta, hogy alány kacéran rámosolyog és minden mozdulatával bátorítja,nem késlekedett többé. Előbb bátortalanul, majd egyremerészebben felelt a lány megjegyzéseire. Mindvégig suttogtak,nem akarták zavarni a lovakat. Olyan természetesnek tűnt,ahogy így egymás mellett álltak, és arra vártak, hogy egy új,

eddig ismeretlen világ kapui nyíljanak meg előttük. A lovak befejezték, a csődör leszállt a kanca hátáról. – Lesz

a kancának csikója? – kérdezte Sol ártatlanul. A fiú bólintott. Világoskék szeme csillogott a napfényben.

Sol megrészegült a látványtól és az kívánta, bárcsak ő lett volna a kanca helyében. Kívánságát meggondolatlanul elárultaKlausnak.

– De kisasszony! – nézett rá Klaus elképedve, miközbenazon törte a fejét, hogy meséljen-e arról a fiatal tehénről,amelyik... Végül egy szót sem szólt, mert úgysem lett semmi azegészből. Azt viszont tudta, hogy mások megtették... Pedigneki is nagy szüksége lett volna társra. Mindig nagyonmagányos volt. Azóta elfeledkezett az egész tehénhistóriáról.Csak el akarta mondani Solnak, mennyire megérti a vágyait.

– Sohasem értettem – szólalt meg a lány –, hogy az embermiért nem teheti és mondhatja ki nyíltan, amit szeretne. Amíg

166



nem ártok vele senkinek... Ugye nem sértettelek meg?

Klaus, aki bár egyszerű, de jólnevelt fiú volt, hevesentiltakozni kezdett.

– Nem, nem. Szó sincs róla! De azért jobb, ha a kisasszony mások előtt nem mond ilyet.

– Butaság! Az emberek mind buták, ugye, Klaus?

– Igen – mondta a fiú bambán és tovább bámulta Solt.

Sol még soha nem volt ilyen zaklatott. A melle megfeszült,egész teste tüzelt. Szinte elviselhetetlenül.

Klaus a kerítésbe kapaszkodott. Az ő benseje is háborgott.

Jól tudta, ha most nem marad nyugton a bőrében, utánanagyon megbüntethetik. Hisz Sol még gyerek! Ráadásul úricsaládból származik. Klaus, fogd vissza magad! Az Istenért,fogd vissza magad! Csendesen felsóhajtott.

– Kisasszony... az intéző mindjárt itt lesz, hogy megnézze,rendben mentek-e a dolgok. Jobb, ha most...

– Hát persze. Elmegyek. Úgyis Gaarstensholmba indultam.

Különben hogy megy a sorod a kastélyban?Szórakoztatta a fiú zavara. Rámosolygott, hátha oldódik

benne a feszültség.

– Köszönöm, megvagyok. De hamarosan költöznöm kell.

– Költöznöd? – kérdezte csodálkozva Sol. – Mégis miért?

– A bárónő fölajánlotta, hogy menjek át a szomszédistállóba. Mert ügyesen dolgozom, azt mondta.

Sol magában szitkozódott, pedig Silje megtiltotta neki. Nemis sejtette, hogy Klaus átköltöztetésének kettejük szétválasztásaa valódi célja. Túlságosan is érdekelte ez az egyszerű,tanulatlan fiú. Az erkölcsileg felelőtlen Sol és a kicsitprimitív Klaus kapcsolata számos veszélyt rejtett magában.

– Mikor mész?

– Kedden.– Már kedden? – Sol érezte, mire lenne szüksége most.

167



Megrészegítette, hogy milyen hatalma van a másik nem felett.Nagyon jól tudta, hogy Klaus majd ellenszegül. Nem mer majd

belemenni alacsony származása miatt és mert ő olyan fiatal.De neki megvannak a megfelelő eszközei ahhoz, hogy...

– Amíg még itt vagy, csak az istállóban fogsz dolgozni?– Nem. Hétfőn a teheneket viszem a legelőre.

– Egyedül?

– Hát persze.

Nagyszerű, gondolta Sol.

– Most mennem kell – mondta hangosan. – Jól

szórakoztam a társaságodban. – Még egyszer ránevetett afiúra. A macska éppen egy szöcskét akart elkapni, de Solfölnyalábolta és már szaladt is az erdő felé.

Klaus vágyakozva követte a pillantásával. Egy nyírfatörzsének támaszkodott és lehunyt szemmel felidézte milyenérzés volt a karjaiban tartani Solt. Zihálva lélegzett,lábából kiszállt minden erő, és térdre rogyott.

– Silje! Nem lenne kedved lefesteni Dagot? – kérdezteCharlotte, amikor belépett a műhelybe..

– Arcképre gondoltál? – kérdezett vissza Silje. Hangja bizonytalanul csengett. Nem tudom, merjek-e vállalkozni rá.Még sohasem próbáltam.

Charlotte szemében csibészes fény villant.

– Valaki mesélt nekem egy templomi festményről. Aztmondják, emlékezetből festetted le Tengelt, pedig csak egyszerláttad életedben. Állítólag remek festmény.

– Ó, Charlotte! – nevetett Silje és zavarában eltakarta azarcát. – Ne is emlékeztess arra a festményre! Tengel soha nem

bocsátotta meg nekem, hogy ördögként ábrázoltam. De az ötletcsábító. Mármint hogy lefessem a gyereket.

– Igazán megpróbálhatnád. Ha sikerül, lefesthetnéd

168



mindegyik gyereket, sorjában egymás után. Hisz olyan szépek!Megfizetném a munkádat.

– Nem. Szó sem lehet róla. Már így is olyan sok pénzünk van. És ezt is nektek köszönhetjük.

– Már csak az hiányzott volna, ha ennyit sem teszünk értetek! Egyébként a lovászfiú kedden elmegy a birtokról.

– Micsoda szerencse! Legalább nem kell többet aggódnomSol miatt. Legalábbis egyelőre. Mekkora kő esett le aszívemről!

– Azt elhiszem! Mondd csak, ki ez a fura figura, aki mostnálatok lakik?

– János úr? Ó, semmi baj vele. Igazán kedves ember.

– Én nem lennék ebben ilyen biztos. Nem szeretem, ha valaki ennyit kíváncsiskodik. Mindenkit Solról és Tengelrőlfaggat. No és anyám meg az én sorsom is érdekli.

– Tényleg? Csodálkozom rajta. Persze Tengel is bizalmatlan vele.

– Anyám szerint leginkább Tengel rossz tulajdonságaiérdeklik. De rossz lóra tett, hisz anyám Tengel leghűségesebbcsodálói közé tartozik.

Silje felnevetett.

– Anyád igazán nagyszerű asszony, Charlotte.

– Megnézted már azóta a fáját?

– Igen. Először szárazak voltak a levelek. Olyan volt,mintha elpusztult volna a fa. Most ismét zöldellnek.

Siljét kirázta a hideg. Valaki mesélt neki a távoli északon élőkvénekről. A kvének mindent tudnak a varázslásról. Azt ishallotta, hogy a kvének között vannak olyan bölcs öregek,akik képesek az embereket megszabadítani betegségeiktől,mégpedig úgy, hogy a betegséget ráolvassák egy fára.Léteznek ilyen fák másutt is. Silje nem tudta megmondani,hogy hol. De azt tudta, hogy nagyon öregek, a törzsük göcsörtös és tele van kinövésekkel. Nincsen már rajtuk

169



egyetlen egészséges levél sem. Aki hozzájuk ér, megbetegszik.

Tengel hársai ilyen fákra emlékeztették, bár abban biztos volt, hogy ezek a fák egészségesek. Mintha...

Silje nem tudta szavakba önteni gondolatait.

Tengel azt állította, hogy őseinek semmi köze a Sátánhoz...Meg azt is, hogy a Gonosz nem létezik. Talán az első Tengelmás nép fia lenne? Talán kvén? A kvének olyan országból

jöttek, amit a Finnek országának hívnak. Ám a finnek egyáltalán nem hasonlítanak Tengelre vagy Hannára, mégGrimarra sem. Az is lehet, hogy az első Tengel követte akvéneket vándorlásaik során nyugatra, Norvégia felé. Vagy

esetleg még keletebbről jött, olyan mesebeli országból,amelynek a nevét ő nem is ismeri?

De hát mindez csak találgatás. Tengel maga mondta, hogy semmi oka azt feltételezni, hogy ősapja nem norvég.

– Hogy jut ideje ennyi emberre?– Minden tőle telhetőt megtesz, uram – mondta fáradtan

Silje. – Mindent megtesz értük, ami csak lehet. Aggódom is érteeleget. Olyan fáradt mindig.

Igen. Jánosnak eszébe jutott Tengel arca, amikor tegnapeste bejött hozzá. Alig bírta nyitva tartani a szemét.

– De hát a férje jómódú ember. Mi dolga mégis

ezekkel a földönfutókkal? Ezekből nem fog meggazdagodni!– Tengel mindig kap tőlük valamit. Ha mást nem, egy

tojást, egy fonott kosarat, áfonyát... Szívesen fizetnek, amiveltudnak. Utolsó kincseiket is odaadnák.

János érezte, hogy olyan világba nyer most betekintést,amelynek kapui eddig zárva voltak előtte.

Ám gyorsan más irányba terelte gondolatait. Mostmégiscsak az Ördögről van szó! És a törvényszéknek bizonyítékokra van szüksége.

170



– Asszonyom, ha megengedi, holnap elkísérném a férjét azistentiszteletre. Persze, ha neki sincs ellene semmi kifogása.

Silje arcán jóságos mosoly suhant át.

– Én örülök, ha velünk tart, de a férjem nem jön el velünk.

– De hát miért?

– Még mindig nem érti? A gyógyítás kiszívja minden erejét.Ha kézrátétellel gyógyít, a saját erejét adja át a betegnek.Különösen megterhelő számára, ha nem sikerül agyógyítás, mert akkor rossz a lelkiismerete. Gyógyítónövényekről is gondoskodnia kell. Télen nem olyan egyszerű

bármihez is hozzájutni! Ezért – és ezt meg kell értenie – vasárnaponként nem engedem felkelni. Ilyenkor átalusszaszegény az egész napot. Fontosabb, hogy erőt gyűjtsön agyógyításhoz, mint hogy a templomban üldögéljen és

végigaludja az istentiszteletet.

– No de így nem hallhatja Isten szavát! Könnyebben ki vantéve az Ördög kísértésének !

– Nem hiszem. Más oka is van annak, hogy Tengel nem jártemplomba. Még régen történt. Akkor messze fent laktunk északon. Velünk akart jönni a templomba, de az emberek nemengedték bemenni, mert azt mondták róla, hogy ő a Gonoszmaga. És mindezt azért, mert olyan félelmetes a külseje. Pedigmit sem tehet erről, szegény! Gondolhatja, mennyire fájt neki akiközösítés, János úr! Tengel még most is attól fél, hogy másodjára is kiutasítanák. Sol és Tengel másként tiszteli

Istent. Kimennek együtt az erdőbe és közvetlenül beszélnek vele, az egyház papjainak tolmácsolása nélkül.

– Hát én még soha nem hallottam ilyet! Ezek szerint akislány sem jár templomba?

– Sol heves természetű. Szándékosan tartjuk vissza.

– Azt gondolja, hogy megszállott? Hogy hatalmába kerítetteegy gonosz szellem?

– Hogy Solt? – Silje jól mulatott. – Nem. Sol meglehetősenönfejű és önálló ifjú hölgy. Azt teszi, amihez kedve van. Azt

171



hiszem, zavarnák a papunkat Sol közvetlen megjegyzései.

Silje elköszönt Jánostól és dolgára indult. Amit Tengelrőlmondott, az úgy is volt. Tudta, hogy férjét bensőségeskapcsolat fűzi a Teremtőhöz.

És Sol...?Semmit sem tudott Sol hitéről..Az egyetlen, amiben biztos

volt, hogy Solt semmivel nem tudná rávenni arra,hogy akár egyszer is betegye a lábát a templomba.Mindennek Hanna az oka, Hanna szabados nézetei azÖrdögről és ellenszenve, amivel az egyházi emberekkel

szemben viseltetett. Egy pillanatig sem hitte azt, hogy SolIsten kedvéért jár az erdőbe! Ó, nem! Számtalanszorpróbálta jobb belátásra bírni a lányt, Krisztus hitérenevelni, de hasztalan. Sol mereven elzárkózott.

Ilyenkor eszébe jutottak Hanna szavai:

„Sollal nem mész semmire. Csak te és Tengel vagytok arra érdemesek, hogy tovább vigyétek a Jéghegyek Népének

nemzetségét."Sol, mi lesz veled?

Talán túlságosan engedékenyek voltak vele? Talánkeményebben kellett volna megbüntetnie Solt? Nem, nem.Tengel is tudta, milyen veszélyes lett volna. Solt gyakrabbanmegszidták, mint a többi gyereket, de már régesrég rájöttek,hogy ez semmit sem használ. Sol mindig megbosszulta a

büntetéseket, haragja pedig csak Silje ellen irányult. PerszeTengel sem bírt Sollal. Hiába ismerte a lányt úgy, mint atenyerét. Tengel soha nem használta ki képességeit. Ő mégidőben szakított a Gonosszal, ezért képtelen volt megállítaniSolt.

Rettenetesek voltak Sol kitörései, ha mégis megszidták valamiért.

„Bárcsak én dönthetnék a sorsomról! A magam útját járnám és nem törődnék senkivel és semmivel. Csak azért

172



próbálok alkalmazkodni az emberekhez, mert szeretlek benneteket. Mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy olyanlegyek, mint a többi gyerek! Ezért kérlek, ne legyetek mérgesek rám!"

Nem bántották Solt. Tudták, hogy neki sem lehet egyszerű,hiszen annyira más, mint a többiek. Inkább kezüket nyújtották felé, ha bajban volt és megadtak neki minden szeretetet.

Nem taszíthatták el maguktól. Itt biztonságban volt.Bármikor megvédhették, ha úgy adódott. Idegenek közöttmég a legrosszabb is megtörténhetett volna vele, amire Siljenem gondolt szívesen.

Siljének eszébe jutott, amikor Tengel először pillantottameg a kislányt. Úgy érezte, hogy Solnak is jobb lenne, ha megsem születik. Néha már ő is azt gondolta, hogy Tengelnek akkor igaza volt.

Mégis szerette a kislányt. Olyan végtelenül gyengéd és belátó tudott lenni. Mindig vigyázott kisebb testvéreire, mégakkor is, ha nem kérték meg rá. Néha persze jól rájuk

ijesztett, akár tréfával, akár a szemében akaratlanul isfelcsillanó ördögi fénnyel. De hát nem Sol volt az egyetlengyerek, aki csínytevéseken törte a fejét!

Mintha minden gyerekénél jobban szerette volna Solt.Lehet, hogy az ember mindig azt a gyermekét szereti jobban,akiért a legtöbbet kell aggódnia?

Charlotte szívesen magához vette volna a kislányt a

palotába. Silje nem ment bele, félt, hogy megromlana a bárónő és a kislány közötti viszony. Lehet hogy mégis Charlotte-nak lesz igaza, és Sol megváltozik, amint túl jut a felnőtté válásévein? Ez volt az utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodhatott.

János úr megkereste Siljét.

– Azt hiszem, sétálok egyet. Félek, hogy a sok fekvéstőlelmacskásodik a lábam – mondta tréfásan.

– Jól teszi – mondta Silje, bár nem tudta igazán, mihez adta

egyetértését. Még mindig lekötötték Sollal kapcsolatos

173



aggodalmai. Mire feleszmélt, az idegen már elindult, ezértgyorsan utánakiáltotta: – Tizenegy órakor ebédelünk!

János úr még a szobájából látta, hogy Sol eltűnik az erdőfelé vezető ösvényen. Keresztülverekedte magát a tömegen és a

lány után eredt.De mielőtt rákanyarodhatott volna az útra, valaki halkan

rápisszent.

– Pszt!

János úr megfordult. A templomszolga állt mögötte, bőköpenyébe burkolózva, fején süveggel.

– Jónapot, uram! – köszöntötte. – Csak azért jöttem, hogy biztosítsam, a közelben vagyok, ha szüksége lenne rám.

Jánost idegesítette a férfi jelenléte. Egyedül szeretettdolgozni.

– Ha megkérhetném, ne sündörögjön körülöttem, mintegy simogatásra éhes kandúr! Még mindent elront nekem!Tűnjön el! Azonnal!

Minden előnye megvolt annak, ha valaki az inkvizíciónáldolgozott. Az emberek félve húzódtak el előle. Így történt ezmost is. A templomszolga eltűnt, mintha ott sem lett volna.

János rákanyarodott az erdei útra. Először más iránybaindult, nehogy gyanússá váljon. Csak később tért rá arra azútra, amelyen Sol is elindult.

– „Az Istenért – az Ördög ellen!” – mormogta, miközben a

mohos kövek között bandukolt. Nem minthakülönösebben szüksége lett volna arra, hogy erősítse hitét.János úr Isten megszállott szolgája volt, aki bármikorszembeszállt az Ördög követőivel és máglyára küldte őket, hakellett, még akkor is, ha nem volt ellenük megfelelő bizonyíték.Elég volt az, hogy ő meg volt győződve bűnösségükről!

Nagysokára találta meg a lányt. Először csak kellemes

hangját hallotta, majd megpillantotta karcsú alakját is.Egy patak partján térdelt. Mellette egy nagy kendő, amely

174



különféle dolgokkal volt telerakva. Sol a macskájával beszélt. Azállat a kendő másik oldalán foglalt helyet. A kendőn heverőtárgyak különös alakzatot alkottak.

János szíve nagyot dobbant. Semmi kétség sem fért ahhoz,

hogy a lány mivel foglalatoskodik.Sol is észrevette az úton álldogáló férfit.

– Gyere csak közelebb, János úr! Gyere csak ide. Úgyisérdekel mivel foglalatoskodom.

A férfi szédelegve indult el.

Csodálatos nap volt. Az ösvény két oldalát halvány

rózsaszín virágokkal borított vadrózsabokrok szegélyezték. A gyepen rétiboglárkák virítottak a sötétkék szarkaláb között.

A lány maga volt a kísértés az aszkétikus férfiszámára. Piros orcája, puha szája és azok a csodálatos szemek!Még mindig nem tudta eldönteni, hogy milyen színű a lány szeme. Hol zöldes, hol sárgás fényben úszott. Fekete haja

buján omlott le fehér blúzára. A teste gyönyörű volt.Hihetetlen, hogy még csak tizennégy éves! János úrlegszívesebben sírt volna a gyönyörűségtől, amikor Solranézett. Csakhogy rég elfelejtett sírni.

A macska közömbösen bámulta villogó, zöld szemével.

– Nézd csak, mint csináltam – hallotta Sol csalogatóhangját. János úrnak megfájdult a gyomra. – Egészségetkértem számodra, hogy ismét olyan legyél, mint régen. Csak alelked háborog, János úr. Nyugtalan vagy, és ez egyrerosszabb lesz.

– Semmi kedvem tudni, hogy mi történik a jövőben! – vágta rá gyorsan a férfi.

Micsoda szemfényvesztés! És ráadásul vele esik megilyesmi!

Sol gyorsan összeszedegette a sok furcsa, összeaszott tárgyat.

Képtelenség volt megállapítani, hogy eredetileg mik lehettek.– Bocsáss meg, de érdekelt, hogy ki vagy és szerettem volna

175



megismerni a jövődet – mormolta Sol. – Talán igazad van és jobb, ha az ember semmit sem tud a jövőjéről. Van azonban valami, ami nagyon nem tetszik nekem. És én igazán nemszeretném, ha valami kellemetlen történne veled.

– Kedves, hogy így törődsz velem – mondta a férfi. Sol valósággal megbabonázta. Nem tudta levenni róla atekintetét. – Jobb lenne, ha nem foglalkoznál hasonlódolgokkal.

– Ó, ez igazán semmiség! Csak játék. Szórakoztat. Most mármennem kell. Silje megkért, hogy vigyek el Dagnak egy üzenetet a kastélyba. Dag Krisztian Meiden az öcsém, és báró.

Charlotte kisasszonyt pedig már nem hívhatjuk többékisasszonynak, mivel ő Dag édesanyja. De erről már biztosanértesültél te is.

Igen. János már ezt is tudta. A templomszolga készséggelelmesélt mindent. A kellemetlen kis ember szememegszállottan csillogott, nyelvét mint a kígyó öltögette,miközben kimondta a vádló szavakat: „Bűn, bűn és fertő

mindenütt, ahová csak lépnek!"

Azt mondják, a kvének alacsonyak. Tengel pedig óriás. A kvének szőkék... de az arccsontjuk épp annyira erőteljes, mintTengelé. Orruk rövid...

Nem, nem. Máshol kell keresnie a választ. Felállt és azablakhoz ment.

– Jobb lett volna, ha Tengel békén hagyja a fákat.Mostantól minden fa növését, hervadását aggodalommalfogom figyelni.

– No, és egészségesek még?

– Bizony. Mindegyik.

Azután még sokáig ültek csöndben egymás mellett.

176



Ismét Tengelért küldtek az akershusi palotából. Tengelmegpróbált eleget tenni a kérésnek anélkül, hogy szegény sorból származó betegei bármi kárát látták volna.

A palotában nagy volt a nyüzsgés. Már az udvaron feltűntek neki a változások. Olasz bástyákkal erősítették meg aföldsáncot. Hamarosan megtudta, hogy dán vendégek érkeztek. Közülük betegedett meg valaki.

Tengel mosolygott, míg keresztülhaladt a csak legszükségesebb helyeken megvilágított félhomályosfolyosókon. Eszébe jutot, hogy Siljének teljesült az a vágya,

hogy találkozzon a királlyal. Tengel magával hozta a palotába,amikor három évvel ezelőtt IV. Keresztélyt koronázták. Siljepersze nagyot csalódott. Túl sokat várt az ünnepségektől. A királyon nem volt semmi különös, csinos tizennégy évesfiatalember volt. Természetesen nem az udvari méltóságok között foglaltak helyet, hanem a palota udvarán, ahol a király később a nép hódolatát fogadta. Mégis, mit vártál, kérdezte

akkor Siljétől. Mesebeli herceget, aranykoronával és bíborpalástban? Kétségtelenül nagyobb pompa volt azudvarban, amikor 1589-ben VI. Jakab skót király IV.Keresztély húgát, Annát vette feleségül. Csak a véletlennek voltköszönhető, hogy Norvégia lett a ceremónia színhelye. AnnaSkócia felé tartott, amikor hajója megfeneklett a norvég partok közelében. A türelmetlen vőlegény egészen Oslóig sietettmenyasszonya elé. Az volt ám a pompás esküvő! Silje addig

könyörgött Tengelnek, amíg föl nem jöttek Oslóba. Egészenközelről látták az esküvői menetet. Felesége utána majd egy félévig másról sem beszélt, mint a látványos esküvőről.

Azóta öt év telt el, és Silje lelkesedése is alábbhagyott.

Az egyik lépcsőfordulóban összetalálkozott egy dánul beszélőpárral. Tengel hozzászokott, hogy megrettennek a külsejétől,ez az asszony azonban egyszerűen elájult.

Tengelt bosszantotta a dolog.– Kérem, kíméljen meg az olyan megjegyzésektől, hogy

177



még sohasem látott hozzám hasonló rémet – mondta aférfinak, aki elképedve bámulta.

A férfi, akinek finom vonásai elárulták előkelő származását,indulatosan visszavágott.

– Pedig ne várjon mást, ember! Joggal számíthattam volnará, hogy előre figyelmeztet bennünket! Bizonyára maga adémon-orvos, akiről a helytartó egyfolytában áradozik.

– Igen, én vagyok. Azt hiszem, a hölgy már jobban van.Bocsásson meg, uram, de vár rám egy beteg. Tengel meghajoltés tovább sietett.

A folyosó végén egy szolga várta.

– Erre parancsoljon, Tengel úr! Látom, összefutott JacobUlfelddel. Azt hiszem, azért volt olyan indulatos, mert a hölgy,akit kísért, nem a felesége. Nem mintha bármi is lenne köztük,csak a puszta tény, hogy együtt láthatják Marsvinkisasszonnyal, árthat a jó hírének.

Tengel megfordult, s még láthatta, amikor a páreltűnik a sötét folyosón. Abban a pillanatban Ulfeld is hátrafordult. Pillantásuk találkozott.

Marsvin? Honnan olyan ismerős neki ez a név? Hát persze!Jeppe Marsvin, Dag apja. Talán rokona Marsvinkisasszonynak?

Bizonyára.

Siljétől tudta meg, hogy hívják Dag apját. A felesége nem

akarta eltitkolni előle. Tengel pedig nem élt vissza Silje bizalmával, soha senkinek nem beszélt Marsvin grófról.

De azért titokban megvolt a véleménye a felelőtlen férfiról,aki kihasználta Charlotte kisasszony naivságát és elcsábította.Fölháborította a gróf önzése, és hogy még csak nem isérdeklődött többé Charlotte felől. Észre sem vette Charlottemagányát, szeretetéhségét. Vagy talán azt hitte, hogy

boldoggá tette azzal az egyetlen éjszakával a szerencsétlenlányt?

Tengel dühösen gondolt a léha nemességre és egyetértett a

178



szolgával.

Jacob Ulfeld...

Tengel most hallotta először az Ulfeld nevet. Egyikük semsejthette, hogy egyszer milyen szoros szál fűzi majd össze a kétcsaládot.

Bár ha sejtik is, aligha örültek volna neki túlságosan.

Betege egy jókedélyű öreg dán volt, aki türelmesen várta,mikor ér véget a kezelés. Tengel sajnálkozását fejezte ki azöregnek, de csak fájdalomcsillapító szert adhatott neki, amit

betege boldogan elfogadott.

A vizsgálat közben bent maradt két pökhendi fiatalember ésegy idősebb férfi, akik mindenen élcelődtek. Tengeltfölbosszantotta, hogy nincsenek tekintettel a betegre. Azok

viszont remekül szórakoztak, szaporán kortyolgattak a borospoharukból, és közölték, hogy szívesen megnézték volna,mire képes egy vidéki kuruzsló, majd fogták a poharukat ésnevetve távoztak. A folyosón változatlanul emelt hangontársalogtak, úgyhogy Tengel pontosan hallotta, miről

beszélnek.Gyorsan rájött, hogy az élemedett korú gavallér nem más,

mint Jeppe Marsvin. Tengelt majd szétvetette a düh, amikorfelidézte, miről beszélgettek ezek hárman. Marsvin gróf újabbhódításával traktálta a két ifjút, amelyre feltehetően ma esteteszi fel a koronát. A kiszemelt áldozat egy norvég hölgy volt,akit aznap este szándékozott meglátogatni lakosztályában.

–Igazán bájos a kicsike – hallotta a gróf hangját. – Tizenhatéves sincs és bizonyára még szűz. No már nem sokáig –hahotázott a folyosón kellemetlen hangján.

A másik kettő vele együtt nevetett.

– Marsvin, Marsvin! – mondta az egyik fiatal fickó. – Te iscsak akkor vagy résen, ha a feleséged Dániában van!

– Én mindig résen vagyok – közölte az idősebb férfi újabbröhögéshullámot kiváltva.

179



Amikor Tengel végzett idős betegével, megkeresteMarsvinék asztalát. Megkérte az egyik fiatal tacskót, hogy menjen át az öreg grófhoz, és vigyázzon rá. Végül mind a kettenátmentek az öreghez. Tengel észrevétlenül beleszórt valamit

Jeppe poharába.Így történt, hogy Jeppe kénytelen volt nemet mondani a

hölgynek, amikor az késő este felkereste a lakosztályában. A grófnak súlyos emésztési gondjai akadtak.

Annyira beteg volt, hogy norvégiai tartózkodása alatt el semhagyta szobáját. A póruljárt csábító így sem kerülhette el agúnyos megjegyzéseket. Be nem teljesedett kalandjának

ugyanis gyorsan híre kelt a palotában. Azt mondják, Dániábais eljutott a kínos história híre, és Jeppe Marsvin azóta nemszívesen mozdul ki otthonról, estéit pedig kénytelen-kelletlenfelesége társaságában tölti.

Sohasem tudta meg, hogy mindezt annak köszönheti, hogy tizenhárom évvel azelőtt csúnyán becsapta Charlotte Meident.Egész biztos, hogy rég elfelejtette Charlotte-ot, Tengelnek

pedig semmi kedve nem volt ahhoz, hogy megossza a férfivalgraastensholmi életük nyugalmát.

Szerencsére Charlotte sem érzett már vonzalmat a férfiiránt. Tengel pedig egy szóval sem említette neki Marsvin

balsikerű oslói kalandját. Később mégis elmondta Charlotte-nek, aki jóízűen nevetett az aljas csábító megszégyenülésén.Szegény asszony boldog volt, hogy Tengel ismét őszinte

barátságáról tett tanúságot.

Dagot néha elfogta a honvágy a Hársfasor után. Nagyanyjailyenkor megértően Siljéhez küldte a fiút, aki néhány napmúlva ismét jókedvűen tért vissza új otthonába.

Jól érezte magát a kastélyban. Mindenki félt attól, hogy megviseli majd a változás, de Dag szépen vette azakadályokat. Tulajdonképpen tetszett neki, hogy mostmindenki vele foglalkozik, az ő kedvét lesi. Emellett agraastensholmi mindennapok legkisebb részletekigmeghatározott rendje teljesen elbűvölte rendszerető lelkét. A

180



hársfasori házban senki nem botránkozott meg egy-két ruháraejtett fokon, vagy azon, ha néha szétszórták a holmijukat aházban.

Persze hiányoztak neki a gyertyaoltás utáni csöndes

beszélgetések. Graastenholm tágas termeiben néha egyedül éreztemagát, de megnyugtatta a tudat, hogy régi családját bármikorfelkeresheti. És ott volt neki Liv. A kislány szinte mindennapfelkereste. Charlotte még mindig oktatta őket, újabban Arét is.Livvel remekül megértették egymást. Are sokkal fiatalabb volt,mint ők, és leginkább az foglalkoztatta, ami az istállóban, vagy aszérün történik.

– Koppenhágába utazom – mondta Dag egy nap váratlanul. Az egyetemen fogok tanulni.

– Mikor indulsz? Máris?

– Nem. Még túl fiatal vagyok a tanuláshoz. Professzorakarok lenni vagy valami hasonló.

Liv egy szót sem szólt. Elkeserítette, hogy Dag elmegy.

A fiú folytatta a beszélgetést.

– Charlotte mama azt mondta, hogy bemutat néhány nemeskisasszonynak. Lehet, hogy az udvarnál. Esetlegfeleségül veszem valamelyiket.

Liv teljesen összeomlott.

– Azt is mondta, hogy gondoskodik majd arról, hogy gazdagon menj férjhez. Talán szerez neked egy kereskedőt.

Hiszen te olyan bájos vagy. Sollal már nehezebb a helyzet. Azt nem tudom, hogy miért, mindenesetre Charlotte mamaezt mondta. Pedig szerintem Sol is bájos. Te nem így gondolod?

– Dehogynem. Én nem akarok férjhez menni! Szerintem azolyan utálatos dolog.

– Szerintem is – felelte a fiú.

Dag a falnak támaszkodott.– Silje mama megfesti az arcképemet. Már hallottad?

181



Tudod, akkor az enyém is odakerül a sok szomorú, öregfickó mellé a nagyteremben.

Ezen jót nevettek, majd berohantak az előbb említettterembe és sorra vették az arcképeket. Igazán jól szórakoztak.

Dag hirtelen elkomolyodott.– Tudod, én itt fogok letelepedni. Ti is itt vagytok a

közelben, a kastély pedig az enyém lesz egyszer.

– Örülök, hogy nem akarsz örökre távol maradni. Legalábbmindig lesz kivel játszanom.

A felnőttek nem játszanak !

– Igazad van. Butaságot beszéltem.Kinéztek a kastély keskeny ablakain.

– Nézd csak! János úr ot t ü l a házunk e lőt t azudvaron. Olyan furcsa!

– Nyugtalannak tűnik ! – állapította meg Dag. – Most fölállés az erdő felé indul. Már megint visszafordul. Esküszömolyan, mint a tyúk, ha kiskacsákat keltett ki! Meddig marad

még egyáltalán?– Azt mondta, nemsokára elmegy. Jó lenne, ha már nem

lenne itt! Mindenütt belébotlik az ember és olyan furcsákat tudkérdezni.

– Mi lenne, ha megtréfálnánk? Hozzuk ki a nagy tükröt, és világítsunk a szemébe!

Pár perc múlva már kapaszkodtak is felfelé a torony meredek lépcsőin. A torony nem volt valami látványos.Egyszerű, négyzet alapú építmény, kissé csúcsos tetővel. Liv ésDag viszont innen könnyen belátták az egész környéket.Szerették a szűk tornyot, még akkor is, ha állandóan tele voltgalambpiszokkal.

Innen föntről minden olyan aprónak tűnt. A Hársfasortnem látták erről az oldalról, csak a legalsó néhány fát. Depontosan látták a templomot, a tavat és az utat...

– Nézd csak ! – kiáltotta Liv. Ott az erdő mögött!

182



– Aha! Látom. – mondta Dag. – Csak azt nem tudom, mitörténik ott.

– Örülök, hogy te is látod – könnyebbült meg Liv. – Néhaaz az érzésem, hogy meglátok olyasmit is, ami mások előtt

rejtve marad. És amit most látok, egyáltalán nem tetszik.– Liv ! Te nem vagy olyan, mint Tengel vagy Sol! Viszont

mindent kísérteties látomássá nagyítasz. Szellemeket látszmég fényes nappal is. Emlékezz csak, amikor Tengel aztmondta, hogy ezt a képességed Siljétől örökölted, és nemtőle.

– Igazad van – mondta elszontyolodva Liv. Annyira

szeretett volna Tengelhez és Solhoz hasonlítani! Sokszormegesett, hogy álomképeit valóságos dolgokként mesélte el.Persze senki nem hitt neki.

– Azt hiszem, valami menet az odalenn! – mondta Daghosszas tűnődés után.

– Igen, de miért néznek ki ilyen szörnyen?

Most már ketten figyelték a szomorú menetet.

A menet élén fekete csuklyába bújt férfiak lovagoltak.Köpenyük denevérszárnyként lobogott utánuk. Őket néhány komor férfi követte gyalogosan. A gyerekek hamarosan egy szekérre lettek figyelmesek, amelyen néhány megkötözött alak ült. A szekeret éjfekete lovak húzták. A menet végén feketeruhás parasztok haladtak. Onnan föntről szinte játékbábuknak tűntek.

– Igazad van – suttogta Dag fojtott hangon. – Olyanok,akár a kísértetek. Mintha régmúlt időkből léptek volna elő. Dehát nem azok – fűzte hozzá gyorsan a mindig tárgyilagoskisfiú.

– Mit gondolsz, milyen bűnt követhettek el? – suttogtatitokzatoskodva Liv.

– Akármilyent. Lehet, hogy gyilkosok, vagy tolvajok. Esetleg

eretnekek... nem tudom. De biztos fölakasztják őket.

– Nő is van köztük !

183



– Csak boszorkány lehet.

– Ne mondj ilyesmit! – figyelmeztette a fiút Liv és gyorsanmegfogta a kezét.

Dag értette, mire gondol.

Kéz a kézben bámulták a halálraítéltek menetét. Még akerekek csikorgását is hallották. Csak emberi hangot nem.Iszonyú csend borult a menet fölé. Az ítéletvégrehajtók elszántan vezették áldozataikat.

– Néha azt hiszem, jobb lett volna a Jéghegyek völgyébenmaradni – jegyezte meg félve Liv.

– Tudod Liv, néha én is azt hiszem – mondta csendesen akisfiú. – Az emberi gonoszság végtelen.

184



12. fejezet

János úr elégedetlen volt magával. Semmivel sem lettokosabb. Felfigyelt néhány furcsaságra, de ezek említésre semméltók. Nincs egyetlen olyan bizonyítéka sem, amivel máglyára

juttathatott volna egy boszorkányt vagy egy boszorkánymestert.Néha már azt hitte, jó nyomon halad, de valami mindig elterelte afigyelmét a lényeges dolgokról.

Egyetlen kérdésre sem tudott eddig választ adni, pedigmilyen ravasz kérdéseket fundált ki!

Az egész család olyan barátságos. A két kisgyerek jólneveltés udvarias. Állandóan mosolyognak rá és az egészségéértaggódnak, csak a kívánságát lesik!

És a szülők... Hihetetlen, hogy két ember ennyire szeresseegymást, ilyen szorosan összetartozzanak! El sem képzelhetett

volna tökéletesebb harmóniát! János úr persze továbbra isgyanakvó maradt. Nem tetszett neki ez az összhang. Nemértette, hogy az istenfélő Silje hogyan köthette életét az Ördögszolgájához. Varázslatra gyanakodott. No és az öreg bárónő?

Egészen fölháborodott, amikor arra célzott, hogy Tengelmegbabonázhatja betegeit. „Még hogy Tengel? Ha Tengelt

185



elítélik, mint boszorkánymestert, azt mondom, nincstöbbé igazság ezen a világon. Többet ér, mint azok, akik aztállítják magukról, hogy Istent szolgálják a törvényszékeken!"

János bizony elpirult e kemény szavak hallatán.

Sol volt az egyetlen pont, ahol megtámadhatta Tengelt.Le kell csapnia, mégpedig gyorsan!

Akaratlanul is maga elé idézte Sol élénk tekintetét. Mégmost is meglepte a lány hihetetlen nyíltsága és bizalma mások iránt. Néha még álmodott is róla, csak akkor nem

boszorkányságért üldözte.

Lenyűgözte a lány életvágya. Mintha egyszerre akarnamegélni mindent, mielőtt túl késő lenne. Egyfolytában azértaggódott, hogy Solt az életkedve idő előtt egy felelőtlen férfikarjaiba kergeti.

Nem tagadhatta, hogy ha kevésbé emelkedett jellem, ő isáldozatul eshetett volna a lány szépségének. Azonban János úra boszorkányok üldözésének szentelte életét, és semmimásnak. És neki éppen ezt a lányt kell máglyára juttatnia...

János úr összeszedte magát és minden erejével feladatáraösszpontosított.

Vajon merre lehet Sol? Utána ment, de nem talált rá azerdőben, a szokott helyen. Azóta messze járhat, és ő nemtudja, hol keresse. Még a macskát is itthon hagyta, amimeglepte a férfit.

Csak nem marad el sokáig? Ám Sol még sokáig nem ment haza. A rekkenő nyárimelegben egy szalmakazal mellett üldögélt, félúton a legelőfelé. Mellette kosár, tele borral és kaláccsal. A bort Hanna anyóleírása szerint készítette el. Tökéletes szerelmi bájital,mondogatta mindig Hanna.

Sol sejtette, hogy nem lesz szüksége rá, mégis úgy ítélte

meg, hogy jobb, ha mégis kéznél van. Nem maradt más választása. Sürgette az idő.

186



Végre hangokat hallott a legelő felől. Felugrott és lassanelindult az emelkedőn.

A szíve nagyot dobbant, amikor megpillantotta választottját.

Már nem sok választja el attól a pillanattól, hogy a fiú isméta karjaiban tartsa. Hirtelen lépteket hallott.

– Te vagy az? – suttogta. – Megijesztettél.

Klaus férfias alakja tűnt fel a háta mögött. A fiú tekintetemost is bamba volt egy kicsit.

– Nem akartalak megijeszteni.

– Már el is felejtettem, hogy a legelőre tartasz a tehenekkel.Pedig említetted a múltkor. Nem hétfőn kellett volna menned?

– De hát ma van hétfő...

– Tényleg? – adta Sol az ártatlant. – Igazad lehet. Azerdőben voltam növényekért. Apának kell a gyógyító szerekhez.

Végtére is nem hazudott nagyot. Hisz a kosárból kétkülönböző növény szára meredezett elő.

– Éppen evéshez készülődtem, csak még nem találtamhelyet, ahol letelepedhetnék. Nem tartasz velem? Biztos éhes

vagy te is.

Klaus szíve egyre hevesebben vert. Megpróbált lehiggadni,a lány kérdése újra felizgatta.

– Hát... nem tudom, hogy illik-e – tétovázott.

Sol a homlokát ráncolta. Istenem, de gyönyörű, ámuldozotta legény. Tanácstalan volt. Feltámadt benne a vágy, hiábaküzdött ellene. Nem feledkezhet meg róla, hogy kivel állszemben. Nem is beszélve arról, hogy még csak tizennégy éves.Micsoda botrány lenne, ha kiderülne!

– Miért ne lenne illendő? – kérdezte csodálkozva Sol. –Gyere. Leülünk a domb túlsó oldalán, ott szépen süt a nap.

Senki sem zavarhat bennünket. Van nálam egy üveg bor is...Sol már rég kifigyelte, hol telepedhetnének le a legénnyel.Tudta, hogy még az ösvényről sem látnak el odáig. Ez fontos

187



szempont volt, mert gyakran jártak arra mindenféle népek.Hallani sem lehetne onnan semmit. Végül is nem akarkiabálni.

Klaus megadta magát. Ahogy Sol szemébe nézett, tagjait

kellemes ernyedtség árasztotta el. Mintha a napba nézett volna. Egy korty bor és egy darab kalács még nem árthat meg.Meg is éhezett a hosszú út után.

Fél óra múlva egymás mellett feküdtek a bársonyos füvön, jól lakottan, kényelmesen elnyújtózva. Klaus magányoséletéről beszélt, hogy csak az állatok között talál némi

vigasztalást, és hogy még soha életében nem volt lánnyal. Néha

egyik-másik cselédlány a közelébe engedte, de egy csóknál ésnémi simogatásnál nem engedtek meg többet. Ó pedig nemerőszakoskodott.

A legény nem mesélt volna magáról ennyit, ha a lány nemszedi ki belőle ügyesen, észrevétlenül. Sol boldogan hallotta,hogy a fiú is tapasztalatlan még ezen a területen.

Könnyedén végigsimított Klaus arcán, aztán a nyakán és

közben mélyen a szemébe nézett. Vékony ujjai már a fiúinggombjain matattak, aki észre sem vette és Sol máris lehúztaaz ingét. A lány ujjai egyre lejjebb merészkedtek.

Solt rendkívül érdekelte a testi szerelem. Nem tudott rólatúl sokat. Hol itt, hol ott fölcsippentett néhány morzsát.Lassacskán kialakult benne egy még korántsem tökéletes kép.Sejtette, miféle kapcsolat eredménye a gyerek, hogyan

viselkednek a férfiak, és hogy a nőknek fájdalmas az első alkalom. Amikor látta a lovak extázisát, egyre pontosabb elképzeléseialakultak ki a dologról. Kíváncsi volt Klaus egész testére, demost még nem merte megkérni, hogy vetkőzzön le teljesen.

A bor megtette a hatását. A bájital lángra gyújtotta a fiútestét, bátortalansága tovatűnt.

Klaus tüzét csak Sol volt képes megfékezni. A fiú már

nem menekülhetett. Nem rejtőzhetett el kamrájában, nemfuthatott el. Most már ő is a titok végére akart járni.

188



Elméjét köd borította el. Néha elővillant emlékezetébőlegy-egy mondatfoszlány: „Tizennégy éves... meg fognak

büntetni... De már nem fogta fel a szavak értelmét. KarjávalSolt ölelte, és közben égett a teste.

Sol közelebb húzódott hozzá. Érezte a lány csípőjének teltségét. Erős kezével megragadta Solt és hevesen simogatnikezdte.

A lány szeme különös fényben csillogott. Szája félig kinyílt,szaggatottan lélegzett. Nem zavarta a fiú istállószaga. Inkábbfokozta a vágyát.

Klaus mélyen, horkantásszerűen vette a levegőt.

Felkönyökölt és kezét végighúzta Sol gömbölyű mellén. A lány nem húzódott el tőle. Nem csapott rá a kezére, mint

azok a liba cselédek. Keze tétován Sol blúza mögé merészkedettés megfogta egyik mellét. A lány szeméből megértés és azösszetartozás tudata sugárzott. Klaust még senki nem szeretteennyire. A szeme káprázott, a füle zúgni kezdett. Keze olyanerővel markolta a lány mellét, hogy a bőrön meglátszottak

ujjnyomai. Már képtelen volt gondolkodni. Annyit mégfölfogott, hogy a lány térdét nem takarja ruha, és hogy harisnyáját nem ő húzta le. Már-már elviselhetetlen volt atestét feszítő vágy, mely öntudatlanul kétségbeesett kiáltáskénttört fől belőle. Belenézett Sol csillogó szemébe, keze pedig

beteljesülést keresve lejjebb csúszott a lány testén.

Sol megremegett. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a fiú

bátortalansága elront mindent. Klaus végig attól félt, hogy Sola döntő pillanatban otthagyja, kielégítetlenül. De a lány gyorsan a segítségére sietett. Klaus félig ájultan suttogta:„Istenem! Ez kibírhatatlanul csodálatos! Azt hiszem, belehalok !"

Sol tizennégy éves volt, amikor életében először elcsavartaegy férfi fejét.

Arcán boldog mosollyal, valósággal repült hazafelé. Klausismét rettegni kezdett. Bárcsak ne történt volna meg!Félelmében még a fogai is összekoccantak. Sol megnyugtatta,

189



hogy soha senkinek nem beszél kalandjukról. Háborítatlanulelhagyhatja Graastensholmot. Hamarosan őt is elfelejti ésmindazt, ami itt történt.

– Soha! Soha! – kiabálta Klaus. – Soha nem fogom

elfelejteni! Csak ki ne derüljön, mert akkor végem.– Tőlem nem tudja meg senki. Ha te is tartod a szád, nem

lesz semmi baj.

A fiú bólintott, gyorsan elbúcsúzott a lánytól, és úgy szaladtlefelé, mintha maga az Ördög lenne a nyomában.

Micsoda élmény, gondolta Sol, miközben hazafelé indult aszikrázó napsütésben. Nem is volt olyan rossz. Csak az nemtetszett neki, hogy az egész már véget is ért, amikor igazánelkezdődhetett volna. Klaus pillanatok alatt a magáévá tette. Őis hibás volt. Tovább kellett volna játszania a fiúval. De Klausolyan képzeletszegény volt, ő pedig még tapasztalatlan. Mostmár tudta, hogy más férfit kell keresnie. Olyat, akiveltökéletesebben élheti át a szerelmet.

Egyre izgalmasabbnak és csalogatóbbnak tűnt számára az

élet. Az erdő fái egyre ritkultak. Már az erdő szélén járt, amikor

arra lett figyelmes, hogy a fák közül valaki a Hársfasortkémleli. Biztos volt benne, hogy az a valaki rosszban sántikál.

Hangtalanul közelebb surrant.

– Most megvagy! – kiáltotta mély hangon és galléron ragadtaaz alakot.

A férfi kétségbeesetten felkiáltott és megfordult. – Halálraakarsz rémiszteni egy ilyen öregembert?

– Ismerlek. Te vagy a templomszolga, ha nem tévedek.

– Honnan tudhatnád, amikor még közelébe sem mész atemplomnak? – sziszegte az öreg. – Várj csak. Megbánod temég ezt!

– Hogy nem járok templomba? – kérdezte Sol kihívóan.– Majd megtudod! Azt pedig jegyezd meg, hogy egyházi

190



embert nem szokás tegezni. Micsoda neveletlenség!

– Nem értem, miért kellene udvariasan viselkednem veled,amikor itt leskelődsz ! Azt hiszem, inkább téged kellene illemreoktatni!

A férfi hunyorogni kezdett. Keze ökölbe szorult dühében, dekerülte Sol pillantását. Idegesítette János úr lassúsága.Cselekedni kellene, mégpedig azonnal!

Tudom, amit tudok – mormogta az öreg, miközbenpillantása fáról fára cikázott, majd megakadt a lány karcsúderekán és telt keblén. – Jól tudom, kifélék-mifélék vagytok!Te meg az apád, aki maga az ördög! Bűnhődni fogtok egyszer!

Milyen pompás a teste ennek a lánynak!– Máglyára kerültök hamarosan! Most én következem!

Elegem van a gyávaságból és határozatlanságból!

Ideges mozdulattal leporolta kabátjáról a rátapadt fakérgetés tűleveleket.

Ha a lányra néz, biztosan óvatosabban bánt volna a

szavakkal. Sol szeme szikrákat hányt. Ez a féreg megsértette azt,aki a számára mindennél és mindenkinél fontosabb! Érezte,hogy cselekednie kell. Arckifejezése megváltozott. Gyengédenelmosolyodott, de szemét fenyegetőn összehúzta. Kezévelészrevétlenül belenyúlt a kosárba és kihúzott egy

vadrózsatüskét, amelyet egy vékony ágacskára erősítette, majdgondosan elrejtette a kezében.

– Engedd meg, hogy segítsek! A nyakad tele vanfenyőtüskével – mondta készségesen Sol. – Így ni! Most márcsinosabb vagy. Ó! Össze-vissza vagy szurkálva! Mennyiresajnálom!

– Igen – mormogta a templomszolga elérzékenyülten. – Demost már hagyd abba, boldogulok egyedül is!

Érezte, hogy szája szélén kicsordul a nyál. Sárga arca egyreközelebb került Soléhoz. A lányt megcsapta a férfi kellemetlenlehellete. Visszahőkölt. A férfi pedig egyre közelebb hajolthozzá és azt suttogta:

191



– Van hatalmam. Ha hajlandó lennél együttműködni velem, elkerülhetnéd a máglyát...

Sol undorral nézett rá. A férfi megmarkolta a derekát, de őgyorsan kiszabadította magát a visszataszító kezek

szorításából.– Megtaníthatlak a legfőbb titokra – suttogta. – Szeretnéd

tudni, mire képes egy férfi? Egy igazi férfi? Megmutatomneked, ha eljössz hozzám ma este: Vagy inkább most?

– Vedd le rólam a mocskos kezed! – kiabálta dühösen Sol. –Menj a pokolba, te vén disznó! Hozzám ne érj még egyszer azundorító kezeddel!

Végre kiszabadult. Futott, ahogy a lába bírta. Bántotta,hogy hangosan káromkodott, de annyira megrémült a férfitól!

A templomszolga úgy állt ott, mint akit leforráztak.

– Ebből elég! – üvöltötte megalázva. – Holnap megyek ésföljelentelek benneteket! Azt hiszed, nem tudom, hogy mind aketten a Sátánt szolgáljátok? Azt hiszed nem tudom, hogy magával a Sátánnal paráználkodsz? Máglyára kerültök, várjcsak te...

Már alig hallotta a templomszolga egyre halkuló szitkait,melyeket végül elnyelt az erdő. Sol megvető mosollyal az ajkánment tovább.

Megállt egy pillanatra a dombon, ahonnan belátta az egészutat. Látta, ahogy a templomszolga átugrik egy árkon és atemplom felé siet.

– Sol!

A kislány megfordult. Tengel közeledett feléje.

– Hol voltál egész nap? Silje nagyon nyugtalan volt miattad.

Tengel sem látszott túl nyugodtnak.

Sol nevetett.

– Csak jártam egyet az erdőben. Gondoltam, szedek egy-kétnövényt, de nem lett belőle semmi. Vittem magammalennivalót is. Remekül szórakoztam.

192



– Ha legközelebb is ilyen sokáig el akarsz maradni, azértcsak mondd meg nekünk is. Sejtelmünk sem volt róla, hovátűntél.

– Tudod, hogy a magam útját járom. De igazad van,

szólnom kellett volna.Tengel rémülten nézte Solt.

– Valami baj van? Olyan furcsa vagy. Mintha izgatott lennél,mégis elégedett! Nem szeretem, ha így csillog a szemed. Ki voltaz a férfi, aki az előbb eltűnt az erdőben?

Sol a templom felé nézett. Hátrált néhány lépést, hogy ne láthassák őket a házból. Tengel követte.

– Egy rossz ember. El akar fogatni mindkettőnket. Aztmondta, hogy eladtuk a lelkünket az Ördögnek.

Tengel elsápadt.

– Ez nem lehet igaz! Jóságos Isten! Sol! Sejtettem, hogy egyszer bekövetkezik. A gyógyításaim... és a temeggondolatlanságod. De hogy már most, azt... Ki volt az?

János úr?– Nem. A templomszolga.

– Szóval ő! Visszataszító alak. És aljas. Éppen ezért veszélyes ránk nézve.

Sol ártatlanul nézett Tengelre.

– Olyan furcsákat mondott nekem, Tengel. Tulajdonképpennem értettem. Azt mondta, ha rendesen viselkedem, ha

együttműködöm vele... akkor futni hagy. És hozzám ért aszörnyű, csontos kezével! Miért tette ezt, Tengel?

Nevelőapja visszatartotta lélegzetét, mégis feltört belőle azindulat.

– Mit csinált? – üvöltött fel. Majd nyugodtabbhangon folytatta: – Mást nem akart?

– Nem – mondta Sol könnyedén. – Megmondtam neki,hogy gonosz és ostoba, aztán kitértem az útjából.

– Most mitévők legyünk? – sutogta kétségbeesetten Tengel.

193



– Mit tegyünk most, Sol? Mind a ketten bajban vagyunk.Menjünk el innen? Hagyjuk el a Hársfasort, amelyetmindnyájan úgy megszerettünk?

– Semmi vész – nevetett fel Sol. – Nem jut messzire!

Tengel ismét elsápadt.– Sol! Mit tettél?

A lány megvonta a vállát.

– Siljére gondoltam, meg rád és a kistestvéreimre.Mindnyájunkra.

A férfi dühösen megragadta unokahúgát.

– Mit tettél, Sol? – ordította elszörnyedve. – Felelj ! Csak nem... Hanna gyilkos rózsatüskéi... Nem tudtam, hogy neked is

van ilyen!

– Au! Ez fáj !

Tengel elengedte.

– Igen, nekem is van - igazította meg a blúzát Sol. Tengelismét visszatartotta a lélegzetét, majd nagyot fújt.

– Fuss utána! Azonnal! Azonnal, te rettenetes boszorkány!

Még soha nem nevezte így a kislányt. De most eszét vesztette a haragtól és a kétségbeeséstől.

Sol lenézett a völgyre. Tekintete az öreg sötét alakjátkereste. Azután meglátta, amint a templom felé botorkál.

– Már késő – mondta kábultan, mintha valahol

másutt járna.Tengel is odanézett. A templomszolga furcsán kóválygott,

megpróbált a fákba kapaszkodni. Már nem érte el atemplomfalat, összerogyott és nem mozdult többé.

– Istenem! – suttogta Tengel. Arcát tenyerébe rejtette éstérdre rogyott. Képtelen volt állva maradni.

– Megölhetett volna minket – mondta Sol bűntudatosan. –Tele volt gonoszsággal, Tengel!

Tengel felnyögött.

194



– Ezért voltál olyan furcsa? – szólalt meg végre a férfi. – Nem. Valami másra gondoltam.

– Mégis mire?

– Nem fontos.

Tengel képtelen volt megmozdulni. Bénultan nézett magaelé.

– Senki nem vette észre, amikor idejött – vigasztalta Sol. –Biztonságban vagyunk. Gyere, menjünk haza!

Tengel végre magához tért. Magához tért az évekig tartóálomból. Eddig nem hagyta, hogy félelmetes ereje

kibontakozzon benne, de a düh és a kétségbeesés felélesztette.Felállt.

– Sol – szólt a lányhoz fenyegető hangon.

Sol megfordult. Elképedve bámulta Tengelt.

Tengel állt vele szemben, felismerte a vonásait. De egy másik Tengel, aki most mutatta meg először igazi arcát. Olyan,mint egy alvilági fejedelem, gondolta ijedten Sol. Száját

összeszorította, orrcimpái kifehéredtek, a szeme pedig... aszeme pedig szikrákat szórt felé…

– Add ide a kosarat – mondta Tengel halkan. Sol inkábbmagához szorította és megpróbált ellenállni.

– Nem adom! Legféltettebb kincseim vannak benne. Egy részét Hanna adta, a többit magam gyűjtöttem! Hanna nemörülne neki, ha...

Elhallgatott. Furcsa érzés kerítette hatalmába. Mindenszürke köddé vált körülötte, csak Tengelt látta élesen.Tengel elszánt arcát és feléje nyújtott kezét. Nem bírtatovább.

Eddig azt hitte, hogy ő az erősebb. Most már meggyőződöttróla, hogy tévedett.

Minden ellenállás nélkül átadta a kosarat.– Ez nem az összes – hallotta Tengel hangját. Még a hangjais megváltozott. Rekedt lett és ellenszenves, mintha nem

195



emberi lény torkából hangzana. – Gondolom, a legtöbbetotthon őrzöd. Semmit se merj előlem elrejteni!

Sol engedelmesen bólintott.

– Sejtem, mire gondolsz – hallotta ismét Tengel hangját.Majd látta, hogy a számára most oly visszataszító arc feléjeközeledik. – Ugye arra gondolsz, hogy majd szedsz magadnak új növényeket. Félelmetes vagy, Sol. Egyre inkább úgy érzem,hogy meg kell védenem tőled a világot. Megölni hiábapróbálsz, mindig tudom, hogy éppen mi jár a fejedben.

Sol tisztában volt vele, hogy többé nem járhat túl Tengeleszén. Már korántsem a régi, magabiztos Sol állt Tengel előtt.

Szeméből patakokban folyt a könny.– Nem akartam semmi rosszat, apa – sírdogált. – Meg

akartalak óvni benneteket a gonosz emberektől.

Tengel elengedte magát. Arca ismét barátságosabb lett.Letette a kosarat és kezét nyújtotta a kislány felé. Sol sírva

borult erős karjaiba.

– Ne tedd ezt velem, apa! – kérte. – Soha többé ne tedd!Nem bírnám elviselni. Olyan szörnyű volt.

Tengel megsimogatta a kislány arcát.

– Sol, Sol! Kedves, boldogtalan gyermekem! Mi legyen veled? Annyira szeretném, ha kiérdemelnéd Silje szeretetét,és végre büszke lehetne rád! Az unokahúgom vagy, de úgy szeretlek, mintha édesgyermekem volnál. Amikor Silje rádtalált, nem volt veled szemben semmi kötelessége. Mégismagához vett, csupa jóságból és szeretetből. Nem szeretném,ha ismét csalódást okoznál neki.

Sol egyre csak szipogott. Ha zaklatott volt, mindig apának nevezte Tengelt.

– Én mindig próbálok jó lenni, apa! Hidd el. Csak nemmondhatok örökké ellent a természetemnek.

– Értem, kislányom, értem. Ez a mi nemzetségünk átka.– Ha elveszed a növényeimet, az életemtől fosztasz meg.

196



– Az életedtől? Nem, nem hiszem. De...

Tengel elhallgatott. Hirtelen rádöbbent, mit kellett volnatennie már jóval korábban. Maga felé fordította Solt és mélyen

belenézett könnyes, látszólag ártatlan szemébe.

– Sol, hogy én milyen fafejű vagyok! Megvan a megoldás!– Mire gondolsz?

Tengelnek ismét furcsa fény lobbant a szemében.

– Tudod, mennyire belefáradtam már a gyógyításba. Túlsok ember keres fel és remél tőlem gyógyulást. Már nem tudom,meddig fogom bírni. Neked viszont szinte semmi dolgod. A

házban van elég segítség, Charlotte téged már nem tanít. Túlsok időd maradt arra, hogy a veszélyes saját dolgaiddalfoglalkozzál.

– Azt hiszem, igazad van, apa.

– Sol... lenne kedved segíteni nekem? Nagyon fiatal vagy,de... Ismerem a tudásodat. Talán nincsenek olyan képességeid,mint nekem. Úgy értem, nem tudom, van-e gyógyító erő a

kezedben. Viszont tudsz mást, amiben én nem vagyok annyira járatos. Rengeteg ráolvasást tanulhattál Hannától.

Solnak felragyogott a tekintete.

– Tényleg megengeded?

– Semminek nem örülnék jobban, mint annak, ha a jószolgálatába állíthatnánk a tudásodat.

Sol nem tért magához az örömtől.

– Olyan sok mindenben tudnék segíteni. És használhatnáma növényeimet... És, ha valakin már nem lehet segíteni, akkormegkönnyíthetem a szenvedéseit.

– Nem! – rivallt rá Tengel. – Mentenünk kell az életet,nem kioltani!

– Ezt nem értem – mondta Sol, most már türelmetle nül. –

Ha az ember már annyira beteg, hogy nemcsak másoknak van terhére, hanem önmagának is, akkor miértnem lehet egyszerűen átsegíteni a másvilágra?

197



A férfi elfordult tőle.

– Felejtsd el, amit az előbb mondtam, Sol.

A kislány könyörgőre fogta a dolgot.

– Tengel! Kérlek! Megígérem, ha akarod, hogy nem oltok kitöbb emberéletet! Mindent megteszek majd azért, hogy életetmentsek! Mindent!

Tengel visszafordult.

– Nincs más lehetőségünk, Sol. A hatóságoknak nem akarlak átadni, pedig lehet, hogy az lenne a legjobb. Ha mégis segíteniakarsz nekem, akkor add oda az összes veszélyes szert, ami

csak a birtokodban van!Sol még mindig tétovázott.

– Mindet, Sol! Még gyerek vagy. Fogalmad sincs arról,milyen veszélynek teszed ki magad és másokat. Visszakapod,ha húsz éves lettél.

–De hát az még több,mint öt év!

– Így kell lennie. Másképp csak bajba kerülsz!

A kislány szomorúan felsóhajtott.

– Ahogy akarod.

Elindultak hazafelé.


– Tudod, sok mindenben segíthetnél. Például vannak előkelőhölgy betegeim, akikkel néha nehezen boldogulok.

– Nem értem – kérdezte Sol kíváncsian.– Tudod, a betegek szeretnek felnézni az orvosukra.

Különösen némelyik asszony táplál a gyógyítója iránt olyanérzéseket, amely a csodálat és a szerelem keveréke. Néhaalávetettségnek is nevezhetném. Bizony sokszor megnehezítik a helyzetem.

Sol felkacagott.

– Csak nem azt mondod, hogy beléd szeretnek?

198



– Valami ilyesmiről van szó. Ezért örülnék, ha te iselkísérnél útjaimra, akkor talán csökkenne az érdeklődésük.

Sol rendkívül mulatságosnak találta mindezt. Tengelkevésbé. Kirázta a hideg, ha eszébe jutott némelyik betege. A

véletlenül lecsúszó hálókabátkák, a karcsú kezek, amelyek karját simogatják...

– És téged tényleg hidegen hagynak?

Tengel a homlokát ráncolta.

– Hogy hidegen hagynak-e? Ezt a kérdést nem vártamtőled, Sol! – mondta szigorúan. – Egyébként nem. Csak szégyenkezem helyettük is, meg bosszant, hogy mennyirefeltartanak a munkámban. Egyfolytában türelmesnek ésmegértőnek kell lennem, nehogy megsértsem őket. És néhamár nagyon fogytán a türelmem.

– Szegény apa – fogta meg a kezét Sol. –Majd én elbánok azokkala tolakodó nőszemélyekkel! Persze őket is meg tudom érteni.Nem nehéz elképzelnem, milyen hatással lehetsz rájuk, annak ellenére, hogy félelmetes a külsőd.

Tengel nem vette rossz néven, amit a kislány mondott.Tudta, hogy igaza van. Ezeknek az asszonyoknak túl sok idejük maradt az álmodozásra. Egyikük vallomást is tett Tengelnek:„Maga olyan érzéki, mint egy hímszarvas. A külseje pedigfélelmetessé teszi. Az asszonyok mindkettőt szeretik..."

Tengel legszívesebben rögtön otthagyta volna a merészasszonyt.

– Siljének is elmeséled a kalandjaidat?– Nem. Tudom, hogy csak felzaklatnám, megcsalni pedig

soha nem akartam. De örülnék, ha velem tartanál.

– Én is – mondta vidáman Sol.

– Valami történt ma veled, Sol. Most nem az öregtemplomszolgára gondolok. Megéreztem, amikor találkoztunk.

Valósággal lebegtél. A kislány elnevette magát.

199



– Igen. Valóban történt valami, de semmi rossz. Ne aggódj!Többet azonban nem mondhatok.

Tengel alaposan végignézett rajta, de még legvadabbálmaiban sem mert volna arra gondolni, ami Sollal a

valóságban megesett. Mert Tengel számára Sol gyerek volt,semmi más.

200



13. fejezet

A templomszolga már nem fenyegette családjuk nyugalmát,ám a valódi veszély még nem vonult el a fejük felől.

Silje és a gyerekek el sem tudták volna képzelni, hogy bárki isrosszat akarna nekik. Bár a valóság gyakran másróltanúskodott, Silje és Tengel mégis úgy nevelte gyerekeit, hogy az emberekről a jót tételezzék fel elsősorban, és hogy legyenek megértéssel embertársaik iránt. Erről szólt a szeretetevangéliuma.

Tengelt és újabban Solt is aggodalommal töltötte el

vendégük jelenléte.János úr ahhoz volt szokva, hogy a törvényszéken ítélkezik arról, ki bűnös és ki ártatlan. Most másképp történt.Egyfolytában résen kellett lennie, ha ki akart deríteni valamit.

Megbetegedett, és ezúttal komolyan. Úgy érezte, ütöttaz utolsó órája.

Már aznap, amikor hiába kutatott Sol után az erdőben,

meglátszott rajta a kimerültség. Are aggódva figyelte azidegent.

201



– Ahogy így elnézlek, kételkedni kezdek abban, hogy valóbanátkeltél a Sognt övező hegyeken! Hisz már attól kimerültél, hogy megmásztad ezt a kis dombot!

János úrnak fogalma sem volt arról, mit feleljen erre.

Elképedt, hogy a kisfiú kétségbevonja a törvény emberének szavát. Hisz ő Isten pallosa!

Silje még mindig megértéssel volt iránta.

– Mikor tanulod már meg végre, kisfiam, hogy az embernem beszél így a felnőttekkel? János urat annyira kimerítette ahosszú út, hogy napokba telik, mire magához tér ismét.Szép volt az erdő, János úr?

– Tessék? Ó hogyne.János úr semmit sem látott az erdőből. Állandóan azt leste,

mikor bukkan már fel Sol. És egyre dühösebb lett, hogy seholsem leli. Miután a patakparton nem találta, körbejárta amajort. Utána ismét becsörtetett a sűrűbe és ott keringett, mintegy felgerjedt bivaly, de a lány ekkor sem került elő. Majdmeglátja még ez a pokolfajzat, hogy kicsoda ő valójában!

Válogatott kínzásokat talál majd a számára. Megbánja még,hogy így elrejtőzött előle...

– Végre megjöttek! – kiáltott fel boldogan Silje, amikor adombtetőn megpillantotta a közeledő Sol és Tengel alakját.

János úr is fellélegzett. Most vette csak észre, milyenszépen süt a nap!

Aztán ismét ágynak dőlt. Rohamszerűen tört rá a köhögés,amitől visszhangzott az egész padlás. Bár még magának semmerte bevallani, remekül érezte magát.

Ugyanis Sol ápolta. Feltűnt neki, hogy a lány megváltozott.Gyengédebb és kezesebb lett. Erőleveseket itatott vele. Persze

biztos valami boszorkánykotyvalék volt, majd erről isemlítést tesz! A lány gondoskodott arról, hogy a derékaljasima és puha legyen. Fürge ujjaival megigazította a párnáját,

majd a háta alá nyúlt és kihúzta lepedőjét. Mindezfelmelegítette János úr kiaszott testét. Pillantásával állandóan

202



követte a lányt. Végül is azért jött, hogy megfigyelje, nem igaz?Le kell majd jegyeznie mindent, amit csak látott. Elbűvölték alány sárgászöld macskaszemei, formás teste, a csípője, adereka, amely annyira vékony volt, hogy János úr egyfolytában

azon tűnődött, hogy teljesen át tudná-e fogni kezével...Sol ma még fel sem rázta a párnáit. János úr már majdnem

utána szólt, de még idejében becsukta a száját. Végül is mit akartő, aki a főbírói szék várományosa?

A kellemetlen templomszolga eltávozott az élők sorából.Szörnyű halál. Megállt a szíve. Egyáltalán nem hiányzottneki. Tehetségtelen, utálatos figura volt.

Megtapogatta a kezét. Mintha teltebb lenne. Az arca is.Igazán nem tagadhatta meg lesoványodott testétől ezt a kisfényűzést. Amikor olyan rosszul volt. Különben sem sérthettemeg ezeket a kedves embereket azzal, hogy visszautasítja akínálást. A törvényszék nem hibáztathatja semmiért. De mostmár véget kell vetni a henyélésnek. Véget kell vetni. Mégsemtérhet úgy vissza, mint egy hízott malac!

Azért még megeszi ezt a szelet kenyeret azzal a darab sajttal.Most az egyszer még feláldozza magát... A kenyeret gondosan leöblítette egy kupa sörrel. Micsoda

halmozása az élvezeteknek !

Tengel lépett be hozzá. Jól tudja ő, hogy a férfi boszorkánymester. Csak Isten bocsássa meg még egyszer, hogy ilyen pogány orvosságokkal gyógyíttatja magát! Most meg a

mellkasára teszi a kezét. Milyen istenien melegít a keze! Vagy mit is beszél! Már hogyan melegíthetne istenien egy ördögi kéz!

Félt Tengeltől, bár nem szívesen vallotta be magának sem.

Hogyhogy? Ma nem teszi a mellkasára a kezét? Nocsak !Leül az ágy szélére és beszélgetni akar. János csalódott volt, deegy szóval sem említette. Tengel úrnak igazán riasztó a külseje,de a pillantása olyan szelíd!

– Hogy érzi magát? Nekem úgy tűnik, mintha már jobbanlenne.

203



János úr kénytelen volt beismerni, hogy valóban jobban érzi magát.

– Talán már fel is kelhet holnap. És ha akkor sem érzigyengének magát, folytathatja megkésett útját Akershus felé.

János úr bólintott. Tulajdonképpen megkönnyebbüléstkellene éreznie, hogy végre elmehet erről a

boszorkánytanyáról. Már két nappal túllépte azt az időt,amiben a főbíróval megegyeztek. Majd beszámol a

betegségéről, és akkor a főbíró sem lesz haragos.Étvágyát is fékeznie kell majd, mégsem állhat így kigömbölyödve fölöttese elé.

Igazán csinos jelentést kerekít majd. Lesz elég ideje, hogy megírja utazás közben! Micsoda leleplezések! Minden egyeskérdésre határozott igennel tud felelni.

És ami még jobb, talált még egy boszorkányt!

Siljét! Mindenféle istentelen képeket fest vékony bőrlemezekre! Istenkáromló, bűnös jeleneteket. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán fest. Ki hallott már ilyet, hogy egy nő

tudjon festeni? Ő mégis tud. Ráadásul olyan élethűen, hogy figurái szinte életre kelnek. Falfestményei szebbek voltak

bármelyik képnél, amit eddig látott, pedig azokat férfiak festették! Csak a Sátán műve lehet ez is!

János urat felzaklatták a gondolatai.

No és a kislány? Nem találkozott vele sűrűn, de aztmegfigyelte, hogy vörös a haja. A boszorkányság

legszembetűnőbb jele! Hány asszonyt és lányt megégettek márezért! A kislány sokmindent tudott latinul és olyanszámításokat végzett, amivel János úr még életében nemtalálkozott.

Elege volt. Mindenhol az Ördög műveibe ütközött.Mindnyájuk közül Tengel és Sol a legveszélyesebb. Őket kell aleghamarabb elintézni!

Ki kell irtani az egész családot, mielőtt még gonoszságukkalmegfertőznék környezetüket.

204



Még soha nem volt ennyire rosszkedvű. Túl sok nehéz,zsíros ételt evett. A gyomra egyfolytában háborgott. Csak asajtos kenyér lehet az oka! Fejében egymást kergették a zavarosgondolatok. Még soha senki nem vette őt körül ilyen

szeretettel, mint ennek a háznak a lakói!Szemfényvesztés! A Sátán műve ez is!

Nagyon jól tudta, hogy a sajtnak semmi közegyomorfájásához.

– Remélem, nem volt terhére Sol gondoskodása – kérdezteTengel.

Miféle gondoskodásra célozhat? Biztos semmi különösre.

– Ó, igen. Nagyon hálás vagyok érte!

Tengel nevetett.

– Magának elmondhatom, János úr, hisz szintecsaládtagnak számít. Nagyon aggódtunk Solért. Szerencséreteljesen alaptalanul.

– Igen?

Tengel mindent egy lapra tett fel. A baj megtörtént, ez aférfi pedig túl sokat tudott meg róluk. Rosszindulatávalszemben pedig védtelenek. Tengelnek eszébe sem jutott, hogy megszabaduljon a férfitól. Az egyetlen megoldás, ha elnyeriJános úr bizalmát és megértését.

– Tudja, súlyos családi örökségről van szó. Sol kiállta apróbát. Most már nélkülözhetetlen a betegeim számára.

Ezek szerint Sol rajta kívül másokat is ápol? Szívébenféltékenység ébredt.

– Sokáig rettegtünk az átoktól – folytatta Tengel.

– Átoktól?

– Igen. Sol és én különös képességekkel születtünk. Liv és Are szerencsére nem. Nehéz életem volt, János úr. Mindig

olyan akartam lenni, mint a többi ember, de az örökségmásságra kárhoztatott. Sokat szenvedtem gyermekkoromban. Aki nem élt át hasonlót, meg sem értheti igazán. Gyakran

205



gondoltam arra, hogy véget vetek földi életemnek, de azöngyilkosság, ön is jól tudja, nem keresztény emberhez való.

Akkor találkoztam Siljével. Tündérmesévé változtatta azéletemet. Azt hiszem, én vagyok a legboldogabb ember

Norvégiában.– Csak Sol iránti aggodalmam keserítette az életemet, de

most már megkönnyebbülhetek.

– Átokról beszélt?

– Igen. Ha van türelme, szívesen mesélek többet is.

– Igen, örülnék, ha többet tudhatnék meg.

Tengel nem is sejtette, hogy a szomorú tekintetű Jánosmajd kiugrik a bőréből.

– Évszázadokkal ezelőtt élt egy férfi, akit Tengelnek hívtak és a Jéghegyek Népének fia volt.

– Jéghegyek Népe? – kérdezte János.

– Igen. Hallott már róluk?

János szíve repesett. Hát hogyne hallott volna a

boszorkányok és varázslók e gyülekezetéről. Pár éve egy férfi,aki Tröndelagból Dánia felé tartott, említette, hogy egészfalunyi boszorkányt és varázslót küldtek a halálba a hegyek között.

– Nem – felelte hangosan.

– Ez a bizonyos Tengel gonosz férfi volt. Eladta a lelkét azÖrdögnek. Cserébe vagyont kapott a Sátántól, valamint azt,

hogy leszármazottai természetfölötti tulajdonságokkal fognak rendelkezni. De csak abban az esetben, ha ők is a Gonoszszolgálatába szegődnek. Érti, uram?

János szorgalmasan bólogatott. Remegett az izgatottságtól.Ezt a vallomást bátran a bíróság elé tárhatja.

Álmodni sem merte volna. Az elátkozott Jéghegyek Népe!

– Én nem hiszek ebben a történetben szögezte le Tengel. –De abban biztos vagyok, hogy ősöm gonoszságából családunk minden tagja örökölt valamit. Gondoljon a külsőmre! Én is

206



azok közé tartozom, akiket sújt az átkos örökség.Unokahúgom, Sol is. De én egész életemben küzdöttem aGonosz ellen, és a jó szolgálatába álltam. Istenem, mennyitkellett szenvednem, hányszor estem kétségbe! Silje és én

megfogadtuk, hogy Solt is a jó szolgálatába állítjuk. Nehézfeladat volt. Sol sokszor képtelen különbséget tenni a jó és arossz, a helyes és a helytelen között. Egészen mostanáig nem

jöttem rá, milyen csodálatos ember Sol. Mert csodálatos ember,János úr. Lelke elszántan küzd a Gonosz ellen.

– Csak maguk ketten az ördögi ősapa leszármazottai? –kérdezte ravaszul János.

– Igen. A várnagy emberei megölték minden rokonunkat.Csak nekünk sikerült megmenekülni a hegyeken át. Senkinem tudja, hogy életben maradtunk. Kivéve agraastensholmi bárónőket

,és a kisfiút, aki velük lakik. Akkor ő

is velünk menekült a Jéghegyek völgyéből. Van mégTröndelagban négy öregember, akik tudják, hogy élünk, deannak semmi jelentősége. És most már ön is tudja, János úr.

Szívünkbe zártuk e néhány nap alatt, és bízunk Önben. Solnagyon megszerette Önt, állandóan a sorsáért aggódott.

János úr nagyokat nyelt. Most már annyira fájt a gyomra,hogy legszívesebben ordított volna a kíntól.

Törvényszék... máglya... micsoda hírnévre tehetne szert...dicsőség... és felemelkedés! Istennek legyen hála.

Hihetetlen győzelmet aratott!

– Nem tudja elképzelni, János úr, micsoda harc áránküzdheti csak le az ember a vele született gonoszt. Most márcsak egyetlen dolog foglalkoztat, hogy jót tegyek azemberekkel.

Nem feledkezhet meg a pompás kínzószerszámokról sem! Válogatott kínzásokban lesz részük.

Valahol a távolban ismét felhangzott Tengel hangja.

– János úr! Csak nem érzi magát rosszul? A beteg férfi makogott valamit. Tengel arca ismét

207



elkomorodott.

Amikor végre kiért a folyosóra, kimerülten hunyta le aszemét. Vajon sikerült? Vajon helyesen tette, hogy elmondottneki mindent?

Sol várt rá. Kezét a lány finom vállára tette. A gyermek kérdőn nézett rá. Elindultak lefelé a lépcsőn. – Mitörtént?

A férfi ajkába harapott.

– Még mindig nem tudom, ki ez az alak. De egész időalatt éreztem valami nyugtalanítót. Tudod, hogy mindigmegérzem, ha valami baj közeleg.

Sol bólintott.

Már az udvaron jártak. Aznap hideg, szeles idő volt, minthael akarna múlni a nyár.

– Valami nem tetszik nekem a viselkedésében – folytattaTengel. – De inkább a békés utat választottam. Megpróbáltamfelébreszteni a lelkiismeretét.

– És gondolod, hogy sikerült?Tengel szomorkásan elmosolyodott.

– Reménykedjünk, Sol!

A kislány komolyan nézett rá.

– Azt hiszem helyesen cselekedtél, apa. Az az érzésem, hogy hamarosan jóra fordul minden.

–Én ebben nem vagyok olyan biztos – sóhajtott Tengel. –Te sem jöttél még rá, ki lehet?

– Most hogy mondod... Az a szörnyű templomszolgaemlegetett valamit. Arról beszélt, hogy csak ne érezzük magunkat olyan nagy biztonságban. Én azt hittem, magárautal, de az is lehet, hogy másra gondolt.

Tengel megsimogatta a lányt.

– Édes Istenem! Mitévők legyünk, Sol?– Folytassuk ott, ahol abbahagytad – mondta Sol

208



nyugodtan. – Én is megpróbálom jobb belátásra bírni. És neaggódj, tudom, most hol a helyem.

– Ennek örülök. Bízom benned, Sol!

A lány meghajolt.

– Ezennel megígérem, hogy megteszek minden tőlemtelhetőt. Megváltoztam, te is tudod.

– Igen, tudom, és örülök neki. Remélem, megbirkózunk afeladattal.

Elérkezett a búcsú pillanata. János ott állt az ajtóban.Egyszerű barna köpenyét viselte.

A két kisebb gyerek már elbúcsúzott tőle. Úgy megölelték,hogy még mindig érezte a nyakán a két kis kéz szorítását. Siljepedig a kezébe nyomott egy kosarat, tele minden földi jóval ésmeleg ruhával. Még könny is csillogott a szemében, amikor jóutat és szerencsét kívánt neki.

Tengel úr erősen megszorította a kezét. Szeme tele volt bizalommal, amikor János úrra nézett.

– Ne feledkezzen meg az orvosságokról, János úr!Köszönjük, hogy megoszthattunk önnel otthonunk békéjét. Örültünk a jelenlétének!

– Én is örültem – mormogta. Szája nehezen formálta aszavakat. – És fogadják köszönetem az... ápolásért.

Tengel még a kezébe nyomott valamit. János apró ezüstdobozkát tartott a kezében.

– Viselje egészséggel. Ez az amulett megvédi a Gonosszalszemben. Igazi varázsszer! Tettem bele mindenféle növényt ésmás egyebet. Lehet, hogy boszorkányság, de én hiszek benne –tette hozzá tréfásan.

Némi tétovázás után elfogadta az ajándékot. Végre kezében van a bizonyíték, amire annyit várt! A tökéletes bizonyíték !

Észrevette, hogy Sol régóta figyeli. Szemében furcsa fény égett, mintha megkérné valamire. Milyen gyönyörű a szeme...

A lány gyermeki természetességgel kulcsolta át a nyakát.

209



Ám János úr számára Sol csak félig volt gyerek. Magáhozszorította a lányt és sírva fakadt.

Sol még egyszer ráemelte tekintetét. Szeméből végtelenegyüttérzés sugárzott. János úr nem bírta tovább. Már alig

kapott levegőt, torka összeszorult. Kénytelen volt elfordulni.Még egyszer búcsút intett. A graastensholmi kocsis egészen

a város határáig vitte. János megvárta, amíg a kocsi eltűnik a láthatáron. Nem a palota felé vette útját. Betért a legelsőfogadóba. Papírt és írószerszámot kért, majd miutánfelhajtott egy pohár bort, el akarta kezdeni az írást. Azamulett szinte égette a zsebét.

Sokáig ült ott és gondolkodott, miközben rekeszizma egyre jobban fájt. A borospoharat üveg váltotta fel, a papír viszontüresen maradt.

Szédült, hívta, csalogatta valami ismeretlen mélység.

Eszébe jutottak az arcok. A gyerekek ártatlan vonásai, Siljetiszta tekintete. Aztán ahogy mindannyian integettek neki.Milyen boldogok voltak !

De pogányok! Elővette az amulettet. Elég bizonyíték leszarra, hogy elítéljék őket. Ő aztán tudja, hogyan kell csapdátállítani az ördög szolgáinak...

Két férfi beszélgetett mögötte az ablakmélyedésben. Már jóideje figyelte őket, mire rájött, hogy az egyik hang ismerősneki. Egyre jobban figyelt, mert olyasmiről volt szó, ami őt isérintette.

Egyikük a törvényszék embere volt!– ...elnyerte méltó büntetését.

– És hogy jöttek rá?

– A szomszédasszonya panaszkodott, hogy a tehenei nemadnak tejet.

– Sima ügy lehetett. És mire ítélték az asszonyt?

– Tölcsérre.János összerezzent. Ő is gyakran választotta a kínzásnak ezt

210



a módját. A szerencsétlenek szájába tölcsért tettek, majdfolyamatosan vizet töltöttek a szájukba. Egy idő után perszenem bírták tovább...

Egész testében megborzongott.

Ismét megnyílt előtte a mélység...Sol pillantása. Sol szomorúan kérő pillantása... Hol a

győzelem?

Üresség mindenütt.

A szíve hevesen vert.

Ismét megszólalt mögötte a hang.

– Sokáig bírta a máglyán. Igazán mulatságos volt, ahogy...János megszédült.

Kezébe vette a tollat és megválaszolta a kérdéseket. A tollkeményen hasította a papírt.

Minden kérdésre nemmel felelt. Az utolsó kérdéshez méghozzáfűzte:

„Semmi jelét nem találtam annak, hogy a házban bárkiis boszorkánysággal foglalkozna. Itt jegyzem meg, hogy hírtkaptam Dániából. Az idő sürget, indulnom kell már ma."

Csendben felállt a helyéről, és gyorsan, hogy a két férfi felne ismerje, kifizette a borát. Amikor kiért, magához intett egy fiúcskát.

– Vidd el ezt a levelet a főbírónak a boszorkányperek

törvényszékén. Fontos dolgok vannak benne, úgyhogy vigyázz!Nesze egy kis pénz. És... várj csak! Fogd ezt az amulettet, atiéd lehet. Ezüstből van és megvéd minden gonoszsággalszemben.

A fiúcska boldogan nyúlt az amulett és a pénz után.Megígérte, hogy becsülettel teljesíti, amire kérték.

János úr fellélegzett. Fáradt léptekkel elindult a városkapu

felé. A kosarat és a ruhákat odaadta egy koldusnak.Hamarosan letért az útról, a fjord felé igyekezett.

211



Amikor odaért, megállt egy magas csúcson és a hullámokat bámulta. A hullámok fenyegetőn nekicsapódtak a sziklafalnak.

A hívogató mélység!

János úr még elmondott egy imát, Isten bocsánatát kérte,majd a mélybe vetette magát.

Az egész olyan gyorsan történt, hogy alig érzett valamit.

Az ifjú Klaus a szénapadláson térdelt, új gazdája birtokán.Istenhez imádkozott. Uram segíts, különben elvisznek! El fogja

árulni a lány! El fogja mondani valakinek, és akkor nekem végem! Istenem, rejts el! Jobb lett volna, ha azon nyombanmegfojtom... ó Istenem nem úgy értettem! Tudod jól, hogy alégynek sem tudnék ártani! Segíts nekem... Soha többé nemleszek boldog!

Valaki felkiáltott a padlásra. Klaus felugrott, mint akibe tűtszúrtak.

Már itt vannak! Mit tegyek? A gerenda... felakasztom magama gerendára...

– Klaus ! A füleden ülsz? Adtál szénát a kancának? –hangzott lentről egy reszelős hang.

Klaus megkönnyebbülten lélegzett fel. Most megmenekült,most igen. De mi lesz legközelebb? Vagy azután? Ésazután?

Egész életében retteghet...

Sol táncolt örömében.

Éjfél felé járt, amikor felébredt. A telihold hideg fénnye bevilágított ablakán. Sol szerette a teliholdat.

Felült az ágyban. Liv egyenletesen szuszogott mellette.Kiment a tornácra. Fehér hálóingében, lobogó hajával

212



olyan volt, mint egy virágokon szökellő tündér.

Nemcsak a hold fénye csalogatta ki a szabadba. Az árnyak is. Ez volt az ő világa! A titkokkal teli éjszakai erdő, a sok furcsalény, akik előbújnak az ő hívó szavára.

De most még nem hívhatja őket. Legalábbis még néhány évig nem. Megígérte Tengelnek.

Hirtelen megállt és kitárt karokkal fordult a kékesfehér égfelé.

– Hanna! Bocsáss meg! Csak néhány évről van szó! Néhány rövid esztendőről. Ha felnövök, ismét a Mesterünket fogomszolgálni. Még büszke leszel rám egyszer, Hanna! Tudom, hogy találkozni fogok Vele. Éppúgy, mint te, mint amikor vad,éjszakai útjaidon felszálltál az Ő hegyére. A

boszorkányszombatokon.

Sol belenevetett a világos éjszakába, és táncolt, táncolt.Hirtelen megállt.

– Amit János úrral tettem, nem számít – suttogta ahidegfényű holdnak. Emlékszel talán, már meséltem neked.Egyszer kihallgattam Siljét és Tengelt. Olyan eseményről

beszélgettek, ami gyermekkoromban történt velem. Amikormég egészen kicsi voltam. Azt mondták, hogy apillantásommal képes voltam átvinni az akaratomat másemberekre. Akkor, egy fiú elvágta a kezét miattam. Egyáltalánnem lepődtem meg. Mindig tudtam, hogy képes vagyok ilyesmire. Kipróbáltam János úrral is. Pillantásommal

rávettem, hogy vágyódjon a halál után. Nem mintha fontos lett volna. Egyébként is tele volt félelemmel éslelkiismeretfurdalással. Csak segítettem neki. Vagy rosszattettem, Hanna? Semmit nem használtam, sem port, semrózsatüskét. Csak elhintettem benne az érzést, hogy többénincs szükség rá a földön. Érted?

Sol kábultan járta körtáncát az udvaron. Olyan volt, mintha

az alvó, harmatos virágok szirmain lebegne.– Milyen szép is az élet! suttogta. – Már csak egy keveset

213



kell várnom! Csak egy keveset!

214



A sorozat Örvényben című harmadik kötete július 22-tőlkapható a hírlapárusoknál és a HÍRKER egyéb árusítóhelyein.

A további kötetek hathetenként jelennék meg.

CESAM Publishing Ltd.B uda p est VI . ,1063 Kmety György u. 18.

Documents

02 - Átkos Örökség