Örökség (2010.) 7-8. sz. - EPA...Napirenden 4 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy mei ért Reitter Ferenc-díjban részesült. 1993-ban a Ma gyar Köztársaság elnöke a

E számunk szerzõi:

ANDRÁSFALVY BERTALAN dr.,

etnográfus, ny. egy tanárBÁLINT MARIANNA régész, KÖHBUZÁS GERGELY régészMNM Mátyás Király Múzeum, VisegrádENTZ GÉZA művészettörténészFARKAS ÁGOTA tájépítészMNM Nemzeti Örökségvédelmi KözpontFARKAS RENÁTA főépítész, KarcagFEHÉR ZOLTÁN ny.c.főisk.tanárFUKKER VALÉRIA – KÖHGURZÓ K. ENIKŐ muzeológus, újságíróMESSIK MIKLÓS elnök,Magyar Emlékekért a Világban ESNAGY MIKLÓS MIHÁLY

ny. honvédtiszt, katonai szakíróNAGY ZOLTÁN újságíró, KÖH, ÖRÖKSÉGREMECZKY RITA tájépítészMNM Nemzeti Örökségvédelmi KözpontSUBA JÁNOS alez., Hadtörténeti MúzeumSTIBLÓ MÁRIA mérnök-tanár, OrosházaSZENTI TIBOR író, szociográfus,HódmezővásárhelySZIKRA ÉVA dr., tájépítész, KÖHTROGMAYER OTTÓ régészVEÖREÖS ANDRÁS építész, KÖH, Sopron

ÖRÖKSÉGA Kulturális Örökségvédelmi Hivatal

tájékoztatója – ISSN 1786-7894

Felelõs kiadó: dr. Tamási Judit mb. elnök

Szerkesztõbizottság: Bálint Mariann,

Bognár Gábor, Bugár-Mészáros Károly,

Deák Ildikó, dr. Deme Péter (elnök),

Farbakyné Deklava Lilla, Lázár Gabriella,

Nagy Gábor, dr. Nagy Levente,

Özvegy Györgyi, Róna Katalin,

Szűcs József, Turok Margit.

Alapító-fõszerkesztõ: Nagy Zoltán

A szerkesztõség címe:1014 Budapest, Szentháromság tér 6.

Telefon: 224-5281, fax: 224-5282,

e-mail: [email protected]

Laptervezõ: Lelkes Design Bt.,

e-mail: [email protected]

Nyomdai kivitelezés: Mester Nyomda Kft.

Telefon: 455-5050

[ Jegyzet

2 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

Elindulni, meglátni, megismerni,védeni…

Az esemény változik, alakul, a jelszó továbbra is ugyanaz. mA Kulturális Örökség Napjainak több mint tízéves múltja már lehetővé teszi,hogy nagyobb távlatból értékeljük az épületlátogató hétvégét. mJó, hogy biztosan van, biztosan lehet rá számítani minden év szeptemberének

harmadik hétvégéjén. Évről évre egyre több település, szervezet, intézmény, tulajdonosgondolja úgy, hogy megmutatja értékeit, folyamatosan nő a sétaútvonalak száma.Minden évben egyre többen indulnak útnak, sokan már jóelőre megtervezve látogatásukútvonalát.Izgalmasak, érdekesek azok a programok, társulások, amelyek a szeptember 2-án megje-lenő programfüzetben helyet kapnak. Ilyen a TÉKA program, amely – állami szerveze-tek és egyetemi kutatócsoportok együttműködésével, a Norvég Alap támogatásával – a kulturális és természeti értékek eddigi legteljesebb online gyűjteményének megterem-tésén dolgozik, s ezen a hétvégén vezetett tájsétákra invitálja az érdeklődőket.De említhetjük partnereink között az idén második alkalommal megrendezettTemplomok éjszakája, vagy az évekkel ezelőtt csatlakozott Kultúrházak éjjel-nappalprogramot, továbbá a 2010-ben első ízben megrendezendő Magyar Tudományfesztivált.Példamutató a közösségek, civil szervezetek, iskolák, intézmények munkája, törekvésearra, hogy a helyi értékek számbavételével, megmutatásával kapcsolódjon egy nagyobb,az ország és Európa értékeit közkinccsé tevő mozgalomba.A korábbi évekhez hasonlóan idén ismét sok izgalmas és érdekes helyszín mutatkozik be,kihalófélben lévő kis falvaktól városi kerületekig, városrészekig, de lesznek túraútvona-lak, felkereshetők irodalmi emlékhelyek, zsinagógák, templomterek, lakóházak, parkok,temetők is. És most sem kell megállnunk az országhatárnál, hiszen ezúttal is szép szám-ban jelentkeztek a határokon túlról. Számos háromszéki, illetve felvidéki település márévek óta rendszeres résztvevője programunknak.Aki a kortárs építészek munkáira kíváncsi, kövesse figyelemmel a Magyarázom a házameseményeit. Itt az a lényeg, hogy házbejárás keretében magától a tervezőtől kap autenti-kus információt és válaszokat a résztvevő, többek között Siófokon, Ebesen, a Velenceitónál, Gödön, vagy az Óbudai Társaskörnél. A fentiek alapján is nyugodtan állíthatjuk: zavarba ejtően gazdag lesz az a kínálat, amitszeptember első napjaiban a nagy példányszámban megjelenő országos programfüzet-ben közzé tesz a hazai koordinációért és promócióért felelős Kulturális ÖrökségvédelmiHivatal. Augusztus 15-ig már több mint 600 épület, helyszín, 200 sétaútvonal és 150 ren-dezvény nevezett be, de a jelentkezések még folyamatosan érkeznek. A kézirat lezárásaután jelentkező helyszínek a www.oroksegnapok.hu honlapon folyamatosan nyomonkövethetők. Külön is ajánljuk mindenkinek az országos programfüzet elejére szerkesztett település-jegyzéket. Ennek végigolvasása önmagában is élmény, különösen, ha sikerül felfedeznikinek-kinek szülőföldjére, gyermekkora színhelyére. És ha így van, akkor a KulturálisÖrökség Napjai jó alkalmat kínálnak, hogy – akár évek multával – újra felkeressük e tájakat.

Kertész Margit

[ Napirenden

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 3

Az ICOMOS Magyar Nemzeti BizottságEgyesület és a Kulturális ÖrökségvédelmiHivatal mély megrendüléssel értesült Dr. Horler Miklós haláláról. Dr. Horler

Miklós szakmai tevékenységével, egész életévelhazánk műemlékeinek, történeti, kulturális és épí-tészeti emlékeinek a megőrzését szolgálta, munkás-sága és egyetemi-oktatói tevékenysége révén a mű -emlékekkel foglalkozók ge -ne rációira volt meghatározóhatással.Horler Miklós 1923. decem-ber 6-án született Buda pes -ten. A budapesti Mű e gye -temen 1947-ben szerzett épí-tészmérnöki diplomát. 1949-ben került a Fő városi Ter -vező Intézet Mű emléki Cso -portjába (FIMŰV), aholCsemegi József és MecznerLajos mellett részt vett a bu -dai Várnegyed háború utánihelyreállítási munkáiban.1950-től a VÁTI PogányFrigyes által vezetett Város -esztétikai Szakosz tá lyán a Főváros műemléki jelentő-ségű területeinek városren-dezési terveivel, Budapestmű emlékkataszterének fel-dolgozásával foglalkozott, és a Középülettervező Irodavári műtermében JanákyIstván és Meczner Lajosmunkatársaként továbbra isrészt vett a várnegyed hely-reállítási munkáiban. 1956-ban a Fővárosi TanácsVárosrendezési és Építészeti Osztályán megszer-vezte a Fővárosi Műemlék Felügyelőséget, melynek1960-ig volt a vezetője. Irányítása mellett alakult kia főváros önálló műemléki szervezete és folytató-dott a Budai Vár helyreállítása, 1960-ban került át az Országos Műemléki Fel ügye -lőséghez, ahol előbb főmérnökként, majd 17 éven átaz újonnan alakuló Tervezési Osztály vezetőjekéntdolgozott. Ez a nemzetközileg is elismert gárda ter-vezte az időszak legjelentősebb műemlék-helyre -állítási munkáit. Osztályvezetői munkája kiterjedt a mű emlék-helyreállítás korszerű elveinek a kidol-gozására, a tervezés és a kutatás tudományos mód-szereinek a kialakítására, a modern építészet eszkö-zeinek a műemlék-helyreállítás során való alkalma-zására és a Velencei Karta elveinek a magyarországigyakorlatban való érvényesítésére. 1977-től tudomá-nyos tanácsadóként és titkárként dolgozott az OMFigazgatóságán. 1989. december 1-jén az OMF tudo-mányos igazgatójának, majd 1992. március 16-án

az Országos Műemlékvédelmi Hivatal általánoselnökhelyettesének nevezték ki. Nyugdíjba vonulá-sáig dolgozott e beosztásban.Tudományos munkássága és szakirodalmi tevé-kenysége kiterjedt a műemlékvédelem elméleti ésgyakorlati módszertani kérdéseire. Építészettörté-neti téren a késő középkori és reneszánsz építészet-tel, valamint a magyar és európai műemlékvédelem

történetével foglalkozott.Szakirodalmi munkásságá-nak főbb eredményei: a Bu -dapesti Műemléki Topog -ráfia két kötete; városmo-nográfia Szentendréről; azesztergomi Bakócz-kápolnamonográfiája (idegen nyel-veken is); A műemlékvé -delmi gondolat kialakulásaEurópában; mintegy 130különböző magyar- és ide-gen nyelvű cikk és tanul-mány, hazai és külföldi fo -lyóiratokban és kiadványok-ban. Éveken át az országosműemléki topográfiai kuta-tások irányítója és szervező-je. A Magyar Műemlék vé -delem szerkesztője. Oktatta a Műemlékvédelemcímű tantárgyat a MagyarKépzőművészeti Főiskolán,a Budapesti Műszaki Egye -tem Építészmérnöki Kará -nak Műemlékvédelmi Szak -mérnöki tagozatán a Mű -emlékvédelem történetét

és a Műemlék-helyreállítások tervezését. 1979-től, a belgiumi Louvain-i Egyetem MűemlékvédelmiIntézetének tanára volt. Az MTA Építészettörténe-ti és Elméleti Bizottságának 1957 óta tagja, 1991-1994 között a Művészettörténeti Bizottságnak istagja. A Magyar Építőművészek Szövetségének ala-pító tagja. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának ala-pító tagjaként 1964 óta rendszeresen részt vett a nemzetközi szalmai életben. 1977-ben Párizsban a Francia Műemléki Főépítészek Társasága levelezőtagjává választotta..A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1955-bena Budapesti Műemléki topográfia I. kötetéért, 1958-ban pedig a Főváros műemlékvédelmének a meg-szervezéséért elnöki elismerésben részesítette. 1972-ben Ybl Miklós-díjjal tüntették ki, 1981-ben pedig a „Magyar Műemlékvédelemért” plakettet kapott.A Művészettörténeti és Régészeti Társulat 1984-ben Ipolyi Arnold-éremmel tüntette ki. 1988-ban a Főváros műemlékvédelme terén szerzett érde -

Horler Miklósra emlékezünk

Fotó: KÖH

[ Napirenden


mei ért Reitter Ferenc-díjban részesült. 1993-ban a Ma gyar Köztársaság elnöke a műemlékvédelemterületén kifejtett kiemelkedő és nemzetközileg is elismert munkásságáért Széchenyi-díjat adomá-nyozott dr. Horler Miklósnak. Az MTA a Lapidarium Hungaricum c. alapkutatá-si program eredményei alapján a művészettörténe-ti tudományok doktorává nyilvánította. 1982-ben a Budapesti Műszaki Egyetem műszaki doktorráavatta. 1983-ban a Belga Királyi Akadémia külfölditagjává választotta, ugyanezen évben a francia kul-turális miniszter a Művészetek és TudományokLovagrendjével tüntette ki.

Dr. Horler Miklós távoztával pótolhatatlan veszte-ség érte a magyar és a nemzetközi műemlékvédel-met – áldozatos munkájának eredményei, emberitartásának és szakmai elkötelezettségének példájaazonban örökre velünk marad. Tanítványai és kollé-gái számára, bár szinte alig teljesíthető kihívástjelent, mégis: morális kötelezettség a dr. HorlerMiklóstól tanultak továbbvitele, igyekezve megfelel-ni az által igen magasra helyezett szakmai és embe-ri mércének. Az örök viszontlátás reményében búcsúzunk; Istennyugosztalja Horler Tanár Urat.

A kormány új alapokra helyezi a régészetiörökség védelmének rendszerétÚj alapokra helyezi a kormány a régészeti örökség védelmének rendszerét, mondta Kálnoki-Gyöngyössy Márton a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális helyettes államtitkáraaugusztus 4-én, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A régészeti feltárások az átalakított rend-szerben felgyorsulnak, költséghatékonyabbak lesznek, s a beruházásokat sem lassítják le.

Amúlt emlékeit úgy kell megmentenünk,hogy azok a jövő generációinak is elérhe-tőek legyenek” – mondta Kálnoki-Gyön -gyössy Márton a Nemzeti Erőforrás Mi -

nisz térium kulturális helyettes államtitkára az örök-ségvédelem új rendszerét bemutató sajtótájékoztatón.Az új törvény úgy alakítja át a megelőző feltárások-hoz kapcsolódó régészeti feladatok rendszerét, hogyegyaránt szem előtt tartja a múzeumok és a beruhá-zók érdekeit. A régészeti örökség védelme mellett a beruházók számára is kedvezőbb az új szabály -rend szer, hiszen gyorsabbak lesznek a hatósági eljá-rások, ugyanakkor a Magyar Nemzeti Múzeum köz -

ponti koordinációja mellett egységes szerződéskö-tési feltételrendszer és árképzés alakul ki. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot 2007-ben a Hiller István által vezetett Oktatási és Kul tu -rális Minisztérium hozta létre. Ezzel az állam elvet-te a múzeumok számára főleg bevételi forráskénttekintett ásatások jelentős részét, ám egyidejűlegmegfeledkezett a múzeumok költségvetéséből ilymódon kiesett összeg pótlásáról is.Ma úgy látjuk, hogy a KÖH hatósági ellenőrző sze-repe mellett a Magyar Nemzeti Múzeumba beolva-dó KÖSZ teremti meg mind rövid, mind középtá-von a garanciáját annak, hogy a beruházásokhozkapcsolódó régészeti munka átlátható módon, ma -gas szakmai hatékonysággal, de a magyar múzeu-mok személyi és infrastrukturális bázisára épülvevalósuljon meg. Augusztus 2-val a KÖSZ jogutódja a MagyarNemzeti Múzeum lett, amely új feladattal és szer-vezeti egységgel bővülve, viszi tovább a folyamat-ban lévő ásatási feladatokat.Régészeti feltárást a jövőben a területileg illetékesmegyei múzeum – a fővárosban a Budapesti Tör té -neti Múzeum, valamint a Magyar Nemzeti Mú -zeum –, a régészeti tanszékkel rendelkező egyete-mek és a Magyar Tudományos Akadémia RégészetiIntézete végezhet. A tárca részéről minden törekvésünk arra irányul,hogy az átállás zökkenőmentesen történjék, s a nagy -beruházások dinamikája se csökkenjen. A törvény-módosítások gyorsítják a régészeti feltárások lebo-nyolítását, így hatékonyabbá válik az Európai UnióStrukturális Alapjaiból megvalósuló nagyberuházá-sok kivitelezése is.

„

A paksi éremkincsleletről 2008 májusi számunkban számoltunk beFotó: Belényesi Károly

[ Napirenden


„A természeti környezet pusztulása, a 21. század egész világot érintő, gazdasági-politikai-tudományos és legfőképpen, erkölcsi problémája, az emberiség jövőjének vagy pusztulásánakkérdése. Pályázatunk ugyan leszűkíti földrajzilag és időben is a témát: csak a Kárpát-me den cétvizsgálja, mintegy 1100 esztendőre visszamenőleg, bár az itt megfigyelt folyamatok nemválaszthatók el Európa s a világ egészét érintő globális fejleményektől” – írta AndrásfalvyBertalan az OTKA 2002-2005 közötti pályázatára készült tanulmánykötetnek bevezetőjében.

E bevezetőben felvetett gondolatokkal, továbbá a gödöllői Szent István Egyetem által szervezett, A táj vál-tozásai a Kárpát-medencében, Tájhasználat és tájátalakulás című, közelmúltban tartott konferencia nézetei-nek ismertetésével kívánjuk indítani a magyar falu – tágabb értelemben a Kárpát-medencei falu – fejlődésilehetőségeivel összefüggő kérdések megvitatását. E kérdésekre következő számainkban is rendszeresen visszakívánunk térni.

ANDRÁSFALVY BERTALAN

Mi az, ami a több mint ezer éves folyamatsorán a táj, a természet változásánakmértékét, jelentőségét és lényegét leg-jobban jellemezheti? Úgy látom, hogy

a megközelíthetőleg „eredeti” természeti állapotottükröző, számszerűsíthető élet- vagy élővilág-gaz-dagság, a biológiai sokféleség, a biodiverzitás ki -sebb-nagyobb megtorpanásokkal megszakított,állandó sérülése, fogyása, szegényedése. Élővilággazdagságon, biodiverzitáson azt értjük, hogy egy adottterületen sokféle növény-és állatfaj talál élőhelyet. A élő-hely átalakulása, átalakítása csökkentheti, adottesetben akár növelheti az ott élő szervezetek szá-mát. A biodiverzitás jellemezhető az ott élő fajokszámával, azok arányával, a fajok különbözőségénekfokával, a megfigyelhető térbeli és időbeli mintáza-taival. (Bajomi 2004: 7.) A földi élet történetébenmindig előfordultak faj-kihalások, ugyanakkor azember megjelenése előtt – leszámítva egyes kihalásiperiódusokat – a fajok keletkezésének sebességemeghaladta a kihalások sebességét. Az ökológusokáltalános véleménye, hogy jelenleg a földtörténethatodik nagy kihalási időszakát éljük, egyes szerzőkszerint a biodiverzitás jelenlegi pusztulása a földtör-ténet során eddig soha nem tapasztalt, katasztrofá-lis ütemben folyik. A fajok kipusztulásának üteme a korábbinak száz- usque ezerszeresére emelkedett.A pusztulás, a pusztítás legfőbb okozója napjaink-

ban az ember, aki féktelen bírvágyában, haszonle-sésében átalakítja az élőhelyeket. Az emberi tevé-kenység hatására megváltozott a Föld éghajlata is. A klíma-előrejelzéseken alapuló számítások szerint2050-re a felmelegedés a szárazföldi fajok 18-35 %-ának kipusztulását okozhatja, így ez a tényező válika diverzitást csökkentő okok legfontosabbikává.(Bajomi 2004: 8-9.) A biodiverzitásnak alapvető öko-lógiai szerepe van. „Tudomásul kell vennünk, hogya földi bioszféra csodálatos rendszere nagyszerűenműködött az ember előtti évmilliók során... Olyanszabályozási rendszer alakult ki, amely biztosítottaaz élet fennmaradását sokszor a legdrasztikusabbváltozások ellenére is. E rendszer alapvetően a bio-diverzitásra épített.” (Vida 2000.) Ebbe a rendszer-be avatkozik bele az emberiségnek egy kis, de nagyhatalommal rendelkező csoportja, mindig a saját,másokat kizáró, remélt nagyobb haszna érdekében,és ez a beavatkozás mindig a biodiverzitás szegé-nyedésével járt. A régi korok társadalma lehetőségszerint igyekezett kihasználni a biodiverzitás elő-nyeit és a legkevesebb pusztulást okozó módonigyekezett biztosítani megélhetését, vagy éppen a biodiverzitás fennmaradását illetőleg gazdagodá-sát is lehetővé téve gazdálkodott a természet kínáltajavakkal. Meggyőződésünk, hogy a természeti érté-kek megőrzésére való törekvés tudatos volt és erköl-csi alapon is állt. Ezt bizonyítják az úgynevezett ter-mészeti népek körében folytatott kutatások, de eztbizonyítja a magyarországi parasztság gazdálkodá-

A természeti környezet pusztulása

A Duna egyik kisöble Bátánál

Fotó: V. dr. KápolnásMária

[ Napirenden


sában, gondolkodásában megfigyelhető, hasonlóértékrend, és végül ezt bizonyítja éppen az árterü-letek gazdálkodásában és a vízhasználatban fel -fedezhető néphagyomány is. (Fél–Hofer 1961,András falvy 1975.) „Egyes hazai bronzkori többréte-gű településeken egyes gyomnövények (fehér liba-top, sokmagvú libatop, mezei és gabonarozsnok)maradványainak száma olyan magas, ráadásul edé-nyekben, tisztított állapotban és felhasználásrakészletezett állapotban kerültek elő, hogy az mársemmiképpen sem magyarázható valamiféle szo -katlan jelenség miatti gyomfeldúsulással.” (Gyulai2003, 17.) A vegyes termelés nemcsak tömegben,hanem tápértékben is többet hozott az embernek.Duna menti kutatásaim során ehhez hasonló jelen-ségre figyeltem fel: az erdei gyümölcsösök meglepőgazdag fajta-összetételére. A Duna Tolna és Ba -ranya megyei mintegy 100 kilométer hosszú szaka-szán, csak almából 65 fajtát jegyeztem fel. Bi zo -nyára volt néhány fajta ezek közt, amelyeket különneve alapján külön fajtának tartottam, holott azonosvolt egy másutt, más néven ismert fajtával, ám a szám akkor is meglepő. Nemcsak forma, szín,zamat és talán a kártevőkkel szembeni érzékenységvagy ellenálló képesség, a talaj- és időjárási viszo-nyokhoz való alkalmazkodás miatt különböztekezek az almafajták, hanem érési idejük is eltérő volt,de ez a fajta-gazdagság mindenképpen nagyobbtáplálék-értéket jelentett Ezek az almafák nemkülön almáskertekben, hanem más fákkal vegyesennőttek az erdőben. E fajtagazdagság és vegyes tele-pítés, valamint az oltás sem véletlenül jött létre, báre kultúra kialakulásának menetére nem tudunkkielégítő magyarázatot adni. A vegyes gabonater-mesztésnek a 20. század közepéig fennmaradt a gya-korlata a „kétszeres”-ben, a búza és rozs vegyesvetésében. Ott maradt fenn legtovább, ahol önellá-tásra termelték, és akkor tűnt el, amikor a kereske-delemben már nem fogadták el.Megélhetésének, táplálkozásának biztosítására azember kezdetektől fogva a földfelszín és élővilágá-nak állandó, folyamatos változását idézte elő, enneksorán pedig élőhelyének élővilág-gazdagságát, bio-diverzitását megváltoztatta, többnyire, de nemmindig, szegényítve azt. Az egyensúly bomlása, a természeti környezet, a biodiverzitás pusztításaakkor indul meg, amikor a helyi társadalom, vagyannak hatalommal rendelkező része már más tájaktermékeire, javaira is kiterjeszti igényét, és azokmegszerzésére saját területén, eddigi élőföldjén bi -zonyos állati vagy növényi termékeket saját fo -

gyasz tását messze meghaladó mennyiségben valóelőállításába nem kezd, és ehhez megteremti annakjogi és technikai feltételeit. Más szavakkal, amikorsaját szükségleteinek, táplálkozási igényeinek sokol-dalú kielégítése helyett árutermelésbe fog, vagykényszerül, hogy helyben ki nem elégíthető szük-ségleteit távoli árukkal elégíthesse ki. Ez történtpéldául a 18. században a töröktől visszahódított,déli országrészeken, amikor a Bánátba és Bácskába,többségében német anyanyelvű telepesek gabonaárutermelésbe fogtak. Mária Terézia rendeletilegtiltotta meg a kétszeres termelését. A háborút hely-ben átvészelt kisszámú népesség sokoldalú gazdál-kodásával és táplálkozásával szemben a németekkülönben is lényegesen kevesebb termékféleségetállítottak elő és szegényesebben, egyoldalúbbantáplálkoztak, de saját szükségleteiket messze meg-haladó, eladható tömegben termeltek búzát észabot. Hozzászoktunk, hogy egy adott ország vagytáj korszerűsége mutatójának árutermelése meny-nyiségi mértékét tekintjük s nem a lakosság táplál-kozásának sokféleségét, gazdagságát. A bécsi udvar ennek a nagymennyiségű gabonánakelszállítását akarta lehetővé tenni a Száva, a Dunaés a Tisza szabályozásával, vízi úttá való kialakításá-val. Ezért, hogy az utat lerövidítse, átvágatta a fo -lyók kanyarulatait, csatornákat ásatott és a hajóvon-tató lovaknak töltést emeltetett a víziút mentén. A folyók partján emelt töltéssel egyben gátat isakartak építeni az áradások ellen, hogy a vízjárások-tól így megmentett ártérben is lehetővé tegyék a gabona-termesztést. A földbirtokos osztály, amegyéket irányító nemesség érdekeltté vált azármentesítésben, hiszen ők is be akartak kapcsolód-ni a gabonakonjunktúra kihasználásába, de ahhoz a jobbágyoktól kapott tized kevés volt. A földbirto-kosok saját kezelésű, majorsági földek megszerzésé-re törekedtek. Jobbágytól a telket nem vehették el,azt a törvény védte. Ehelyett az addig közösen hasz-nált ártéri legelők és erdők területén ezért korlátoz-ták a jobbágyok használati jogát, azt a megművelttelki föld arányában mérték ki, és az e felett meg-maradt területet elkülönítették kizárólagos haszná-latukra. Az elkülönítés után a víztől megszabadí-tott ártereken a földbirtokosok kialakíthatták major-ságaikat és a cselédekkel megművelt földek egésztermése az övék lehetett. Ezt akkor, az 1767-benmeghozott úrbéri törvény tette lehetővé, és ezutánszületik meg a magyarországi nagybirtok, igennagy részben éppen az egykor vízjárta ártereken.Éppen ezért a vármegyék a jobbágyok robotjával istámogatták a vízrendezéseket.(Hasonló „arányosí-tással” szerezték meg és osztották fel a nagybirto-kosok 1872 után a székelyek havasait, megindítvaezzel a székely kivándorlást Erdélyből.) A magyartörténelem egyik legtragikusabb fordulatát, a tria-noni békeszerződés létrejöttének lehetőségét nemérthetjük meg e két törvény története és következ-ményeinek ismerete nélkül. Mindkét „birtokrende-zés” egyben a környezet, az élővilág gazdagság, a biodiverzitás drasztikus rombolásával járt, s ez a pusztítás a későbbiekben nem csak az érintettterületeken, hanem attól távolabbi országrészekbena felszínt és a társadalom életét is messzemenőenmegváltoztató következményekkel járt.A legkiterjedtebb és a természetet, az élőhelyeket, a biodiverzitást leginkább romboló de a magyar tár-sadalom egészét érintő vízszabályozó munkálatok a Kárpát-medencében a 18. században kezdődtek el,de csak a 19. század közepére érték el a várt ered-ményeket.

Részlet a Dunamappáció térkép-sorozatából

[ Napirenden


A Duna–mappáció térképsorozata már évtizedek-kel az átgondolatlan vízrendezések megkezdéseután készült, mégis a felvételezéskor tapasztalt vi -szonyok hű és részletes ábrázolásával képet kapha-tunk a rendezés előtti állapotokról is, a rendkívülibiodiverzitás alapját adó rendkívüli felszíni tagolt-ságról. Bár vannak történészek, akik a Tisza ésDuna szabályozását, az ármentesítést és a nagyki-terjedésű vizes élőhelyek lecsapolását második hon-foglalásként értékelik, akkor az érintettek többsége,az árterületen vagy annak közelében élő népesség,kétségbeesetten próbálta védeni élőföldjét, mely-nek nemcsak sokoldalú haszonvételéből élt, hanem– melyen régi hagyományait követve – tudatosanegyütt élt a természettel, és e kapcsolatát meg isfogalmazta a töltésezés ellen tiltakozó, könyörgőleveleiben. „...A rendes ki öntések ellen pedig,melyben inkább hasznunk hogy sem kárunkvagyon nem kell (t.i.töltéseket építeni) az nagy ára-dás ellen való munka pedig oll káros lenne, hogy a víz rajtunk maradna posvánnyá válna és mindminékünk, mind pedig Marháink/na/k dögletessé-get nemzené és midőn hirtelen vissza nem mehetneutolsó veszedelmünket és pusztulásunkat okozná.”–írta Tolna „Vármegyének megfélemlet szegény fiai,Nyéki, Pilisi és Detsi szegénység” 1774 szeptembe-rében kelt levelében. (Andrásfalvy 1973.54.) Ez a pusztulás és veszedelem sok helyen be is követ-kezett. Voltak, akik eddigi lakóhelyük, falvaik elha-gyására kényszerültek, és volt, ahol ez az anyagiromlás csak átmenetinek tűnt. Egyértelműen vesz-teséget jelentett nemcsak a jobbágyok jövedelmé-ben és táplálkozási minőségében az, hogy kiszorul-tak az ártér halászatából és erdei gyümölcsfáikat iselvesztették. Ma már szinte felbecsülhetetlenmennyiségű állati fehérje (hal, vízi madár és tojás),változatos, tápláló gyümölcs-, zöldség- és méz-fogyasztásuk szűkült meg, hanem elveszett egymásik, eddig egyáltalán figyelembe sem vettdimenziója is a természetben és természettel valóegyüttélésnek. Napjaink ökológiai szakirodalmában„a biológiai sokféleség egy másik, a piacin túli érté-kére utal a „biofilia hipotézis”. E hipotézis szerint azemberi lények alapvetően olyan komplex emlősök,akik az őket körülvevő biológiai világban változatos-ságot és új ingereket keresnek. Ha a biofilia hipoté-zise igaznak bizonyul, ez lehet majd a biodiverzitásmegőrzése melletti legerősebb érv. A vízrendezések során nem bizonyos anyagi érté-

kek elvesztése sújtotta legjobban az ártérből (is) élő-ket, hanem az, hogy az un. elkülönözéssel, a földbir-tokos számára lefoglalt, addig közösen használtterületek kisajátításával megfosztották őket az eddigszinte naponta bejárt, sajátnak tekintett, felhasználtés lelki, esztétikai élményt is nyújtó környezettől.Vagyis mozgás- és életterüket drasztikusan beszűkí-tették, nemcsak sokféle, bizonyára kedves tevé-kenységet is jelentő haszonvételektől megfosztvaőket. Először Kis Géza, kákicsi református lelkészbizonyította azt be, hogy az elkülönözés, vagyis az 1767-es úrbéri rendezés következménye, hogy a határuk felétől megfosztott s csak földművelésreszorított ormánysági parasztok drasztikus, végül e népcsoport kihalásához vezető születéskorlátozás-ba, egykézésbe kezdtek. (Kis 1937). Ez ad magyará-zatot arra, hogy a hasonlóan az ártér sokoldalú ki -használásától megfosztott, az ártér nagyobb részé-ből kitiltott sárközi parasztok is egykézésbe kezd-tek, noha egy idő után éppen a vízrendezésekkelmegszaporodott földjeiknek köszönhetően, hatal-masan meggazdagodtak. Az egykézésnek másutt is,és más korszakokban is, nem egyszerűen az anyagi-akban való megszűkülés az oka, hanem a természet-tel való együttélés, harmónia felbomlása, sérülése,ami viszont mindig a társadalmon belüli harmóniamegszakadására, a hatalmasok nyereségvágyára, a természet adományainak egyoldalú kisajátításáravezethető vissza. Ezért került vizsgálódásaink kö -zép pontjába egymás mellé az utolsó 250 év legna-gyobb, történelmünket hosszú időre meghatározódöntés-sorozata. Természeti környezetünket, aKárpát-medence felszínét és társadalmának „jóllé-tét”, és demográfiáját is meghatározó döntések a 18.század elején megindított vízrendezéseket a terme-lőszövetkezetek erőszakos szervezése és az azt köve-tő nagyüzeműsítés követte, ami a kárpótlási tör-vény végrehajtása után újra megváltoztatott tulaj-donviszonyok közt folytatódik tovább ma is.Mindkét nagy változtatás eddig teljesen fel nemmért és beláthatatlan következményekkel járó fo -lyamatokat indított el. A természeti környezetben a biodiverzitás pusztítását, a vizes élőhelyek és kü -lönböző más felületek élővilágának átalakítását,dűlők /biotop-ok/, erdők, gyümölcsösök, szállások,kertek, tanyák, halászó vizek felszámolását, az egy-kori földművelő társadalom, a parasztság egészénektermészethez való kapcsolatának, harmóniájának, a biofilia, jóllét-érzésének rombolását jelentette.

HoltágSárközben

Fotó: V. dr. KápolnásMária

[ Napirenden


A táj évgyűrűiavagy konferencia a történelmi települési tájról

A táj nem más, mint a természet és a társadalom kölcsönhatásainak ellent-mondásos, ezért dialektikus egysége. A táj egyrészt a társadalom anyagi élet-feltétele, másrészt magas rendű vizuális-esztétikai kvalitások hordozója.Ezért egyben az ember és természet kölcsönhatásainak tárgyiasult – az em -ber alakította anyagi világban manifesztálódott – története. A táj antroposzociocentrikus fogalom. A természet és társadalom olyan

ellen tétpár, mely kölcsönösen áthatja egymást, és megbonthatatlan egységet képez. Azaz a tája társadalmi igényeknek megfelelően bioszférából nooszférává alakított, emberiesített termé-szet, emberi környezet.” – írta Mőcsényi Mihály 1968-ban.

NAGY ZOLTÁN

Benne van a levegőben – mondta a kalocsaitájtörténeti konferencia után dr. FülekyGyörgy professzor, a tanácskozás szervező-je. Állítását mi sem bizonyítja jobban, mint

az, hogy a témát mind a tudomány, mind a politikamás-más aspektusból ugyan, de egyaránt napiren-den tartja. Tavaly Szombathelyen az urbanistákhagyományos nyári konferenciáján, a SavariaUrbanisztikai Nyári Egyetemen még címében iscsaknem ezt, a történeti települési táj kérdéseit vi -tatták meg. Az pedig, hogy a magyar agrártudo-mány fellegvára, a gödöllői Szent István Egyetem is ezzel foglalkozik: természetes. És természetes az ur banisták figyelme is.

A települési táj – az urbanisták értelmezése szerint– „egy településnek a társadalmi és gazdasági folya-matok eredményeképpen – a természeti és az épí-tett környezet egymásra hatásából – létrejött aktuá-lis állapota. Miután minden táj történetileg alakul,ezért a történeti települési táj fogalmát célszerű

a védelmet igénylő területekre fenntartani” – fogal-mazott a szombathelyi Ajánlás.Ugyanakkor a történeti kultúrföldrajz – tudományosmegfogalmazás szerint –, mint a társadalmi-, szoci-ális-, etnokulturális- és gazdasági változások a felszínre, illetve a tájszerkezetre gyakorolt hatásátkutató, a történeti földrajz keretébe illeszkedő disz-ciplína lehetőséget kínál arra, hogy a Kárpát-me -dence néhány olyan régiójának tájfejlődését meg-értsük, ahol a tradicionális társadalomszervezet és gazdálkodás karakteres tájszerkezeti és antropo-gén morfológiai együtteseket eredményezett. Amikor nyolc évvel ezelőtt Füleky professzor elin-dította ezt, a ma már iskolateremtő konferenciasorozatot, az még Gödöllőn is egy kicsit kuriózum-nak számított. Nem vágott bele még az ő talajtanosszakmájának a profiljába sem teljesen. Az egész úgy indult – mondja –, hogy 1983 óta sokhelyen és sok témában dolgozott együtt régészek-kel, látta a tájak alakulását az ország különbözőpontjain. A tájak változását próbálta bemutatni a régészekkel együtt. Ebből aztán külön tantárgylett az egyetemen: ez a környezetrekonstrukció – lásd a százhalombattai Matrica múzeumot. Szűkebb környezetünk megértéséhez, ismernünkkell a települési táj lehetőségeit, a világot, aholélünk, ezt a mindennel összefüggő ökoszisztémát.„A legkülönbözőbb módszereket szoktuk felsorolnia hallgatóknak, az egykori természeti környezet,emberi környezet, kultúrtáj milyen volt egykor a különböző idősíkokban, ide tartoznak a térképé-szeti alapokon a vízrekonstrukciók, talajrekonstruk-ciók, pollenanalízis – ebből is volt egy-egy előadás –sőt még a fák évgyűrűinek elemzése is – mondja.Ebből előbb-utóbb majd egy tankönyv is születik.” Ez az egész gondolkodásmód nem gyömöszölhetőbele egy tudományág kereteibe. Jó néhány diszcip-lína tartozik ide, például természeti földrajz, törté-neti földrajz (geomorfológia, hidrológia, (történetikultúrföldrajz, történeti éghajlattan, talajtan; tájöko-lógia) agrárföldrajz), de ide sorolhatjuk a botanikát(etnobotanika), a felszín- agrár-, (ökológiai antropo-lógiát, a zoológiát, sőt nem hagyható figyelmen kí vül az etnommedicina, a nyelvészet és a demog-ráfia egyes kérdéseinek kutatása sem. (Mindezekbőlkaphattunk ízelítőt a kalocsai konferencián is.)A települési történeti táj kuttásához, megismerésé-hez a néprajzi és történeti ismeretekre is szükségvan. Ezt fogalmazta meg a történeti adatok felhasz-nálásáról szólva Pálóczi Horváth András. Ezeknek az ismeretnek kimeríthetetlennek tűnő tárháza az egykori periratok gazdag gyűjteménye. A törté-

[ Napirenden


neti adatokból könnyen kihámozható, hogy hol vol-tak a határok egykor, milyen volt a gazdaság jöve-delme és mit termesztettek. – „Mi a talajokból kö -vetkeztethetünk a kor állapotára, gazdasági színvo-nalára. Az, hogy milyen talaj alakult ki, az az egy-

kori környezettől függött. Én olvasni tudok a talaj-ból. Ugyanúgy, mint más a vízrajzi helyzetekből, a folyók mozgásából vagy a térképekről mindez le -olvasható. Elhatároztam, hogy ebből a sokféle tu -dományból csinálunk egy, mindenki számára„fogyasztható terméket”. R. Várkonyi Ágnes munkás-ságára utalnék, ők a történeti ökológiát kezdték el.Ez adta az alapötletet.Nem véletlen a Kalocsai konferencia címadásasem: Tájváltozások a Kárpát-medencében. Ebbena témában mindig az egész Kárpát-medencét kellvizsgálnunk, mert ez a tökéletesen egész területiegy ség csak így értelmezhető, hiszen itt mindenmindennel összefügg, a vízrajz, a talaj, a növényzet,a néprajzi tájak alakulása – kár hogy ez utóbbirólkevesebb előadás hangzott el most Kalocsán – teszihozzá. – A települési táj története csak félig érthető,

ha nem tudjuk jól elemezni a néprajzi tájak Trianonutáni változásait. Csak átalakultak vagy meg isszűntek egyes néprajzi elemek, egységek? Többfényt kellett volna erre deríteni. Világos, hogya környezetrekonstrukciót kizárólag a Kárpát-medence egységében érdemes végiggondolni éskonkretizálni. A fő cél az lenne, hogy mint annakidején Teleki Pál, az ő kutatásai nyomán tekintsükát ismét a táj egyes elemeit. Újra kell számolni pél-dául az erdősültség kérdését, a mezőgazdasági terü-letek arányát, az iparosodás, az út- és vasúthálózatváltozásait, azt, hogyan alakultak át az időben. A kutatásoknak a tájban bekövetkezett változásokatkell bemutatni. Milyen volt ez a táj 500-1000 évvelezelőtt, milyen volt a táj növénytakarója, milyen a vízrajza, ténylegesen bőséges volt-e a termés, mertitt minden megtermett, a ha talmas legelőkön pediggazdag állatállomány legelhetett. Ilyen volt ez a tája török korig, addig ugyanis művelt és gondozottvolt a táj – az Alföldön főleg –, a folyókat is karbantudták tartani – például a foki gazdálkodás segítsé-gével. Nem véletlen, hogy ide, a Kárpát-medencébeminden irányból özönlöttek a népek.”A tanácskozás hasznosságáról szólva zárszavábanFüleky professzor úgy fogalmazott, hogy e konfe-rencia lényege „nem az volt, hogy konkrét problé-mákat oldjunk meg, hanem hogy minél több szak-terület minél több szakembere jöjjön el ide, és kü -lönböző szempontokból közelítve meg a kérdést,fejtse ki nézeteit. Arra törekedtünk, hogy megis-merjük milyen volt egykori környezetünk, hiszenez determinálja a jövőnket is”. Példaként hozta fel a vízrekonstrukció ügyét is. Ez (mármint a vízre-konstrukció) pontos szintvonalakkal kiadja, hogyvárhatóan melyik lesz az a belvizes terület, ahovanem célszerű építeni. A vízügyi térképekről leolvas-ható, hogy hol voltak az egykori folyómedrek, árte-rek. Ezek kézzel fogható, reális, azonnal hasznosít-ható ismeretek. A jövőre vonatkozó következtetésekcsak a múlt tényeinek pontos ismeretéből vonhatókle. Így az itt elvetett mag kikelhet, s nem hiábavalóa tanácskozás megrendezésére fordított pénz sem.A hasznosuláshoz tartozik az az egészen triviáliskérdés is, hogy sokan megértik, miért kell a környe-zetvédelmi hatósságoknak beadni valamit engedé-lyezésre, miért kell a vízügynek és más hatóságok-nak megvizsgálni egy-egy engedélyezési kérelmet.

A Sió a kölesdidombok között. A csatornát arómaiak kezdtékel építeni, 1811-ben újra ásták.1947-től hajózha-tó. A vízlépcső2,5 méter szint-különbséget biz-tosít a Sió ésBalaton között.

Fotók: Nagy Zoltán

[ Napirenden


Agödöllői Szent István Egyetem Környe -zettudományi Intézete – több más egye-temmel közösen – július 8-a és 10-e közöttrendezte meg a Viski Károly Múze um -

ban a VIII. Tájtörténeti Konferenciát. A három -napos esemény alatt a Kárpát-medence mindenrészéről érkezett előadók, egyetemi oktatók, kör-nyezetvédelmi és más szakemberek mintegy hetvenelőadás tartottak a 18-20. századi tájhasználatról és atájátalakulásról. Az e témában már nyolcadik alka-lommal szervezett konferenciát Füleky György pro-fesszor, a szervező bizottság elnöke nyitotta meg,majd az egykori szlovák környezetvédelmi minisz-ternek, Miklós Lászlónak előadásával kezdődött a program.

A konferencia szűkebb szakmai kéréseken túl szá-mos – társadalompolitikai, gazdasági és természete-sen környezet- és természetvédelmi, illetve örök-ségvédelmi kérdést is exponált. Megelőlegezve azt a jövőbeni összbenyomást, amelyet majd a ta -nácskozás előadásait egy kötetben megjelenítőkönyvből vonhat le az olvasó, megállapíthatjuk,hogy a témákat és azok feldolgozását tekintve a maimagyar valóság égető problémáit dolgozták fel az előadók a szűkre szabott háromnapnyi időben.

A Délvidékről érkezett Silling István arrahívta fel a figyelmet, hogy a régebben heterogénetnikai összetételű Bácskában rohamosan csökken a magyar népesség aránya. Akárcsak a nyugat-dunántúli Hetésen, ahol a trianoni döntésnek – a földrajzi és gazdasági megosztottság mellett –következménye a mára már megállíthatatlan népes-ségfogyás is. (Bazsika E.-Gyuricza L. és Mohos Mária).Ugyanerre utalt Vass Erika is a dél-erdélyi szór-ványban élő magyarság „nyelvfogyatkozásáról”(Sütő András), s az elhagyott, romosodó épületek-ről és a földművelés átalakulásáról szólva. BuzásMiklós a szekerezésből élő hétfalusi csángók életétátalakító változásra, a vasút megjelenésére, s az aztkövető építkezési szokások megváltozására (csűrökés egyéb téglaépületek) megjelenésére hívta fel afigyelmet. Lényegében egy ilyen életforma válto-zást elemzett Silling Léda is – bemutatva a kapuszi-

naiak piacozási szokásainak változását. A Kalocsaközeli Bátya magyar-rác egybeolvadásáról FehérZoltán beszélt (lásd cikkét a 20-21. oldalon). A had-ügy tájat alakító hatásáról ketten is szóltak UrbánLászló az I. világháború kapcsán fejtette ki, hogy a történelem során a mindig is a háborúk voltak a legjelentősebb környezetformáló tényezők. A Kárpátok-Alpok régióban pedig a háború vízgaz-dálkodási rendszer szétesésével, a biológiai egyen-súly felbomlásával járt együtt. Nagy Miklós Mihálya település formáját meghatározó védelmi szükség-letet elemezte háborús körülmények között (lásdcikkét a 18-19. oldalon).

Többeket is hozzászólásra késztetettEplényi Anna a kalotaszegi agroteraszok – mint a táj-mintázat legjellemzőbb karakterelemének tájtörté-neti vizsgálatáról elhangzott dolgozata. Erről, már-mint a nagymarosi teraszokról szólt Kiss Andrea is.Többen foglalkoztak az erdős területek változásai-val. Gali Zoltán-Dobos Anna a szandai várhegy,Horváth István pedig az értékes faállomány pusztu-lása okán – Orfű példáján. Műemlékvédelmi szem-pontból külön figyelmet érdemelt Vajda Szabolcselemzése arról, hogy az egyedi táj- és településképmegőrzése érdekében mekkora a jelentősége a ha -gyományos építőkő használatának. Az örökségvé-delem számára is hasznos volt Szilberhorn Erzsébettájékoztatója a kalocsai térség rendezési tervéről,akárcsak Lenti István szeretetteli beszámolójacégénydányádi kastélypark közelmúltbeli viharokozta veszteségeiről.

A vízgazdálkodással, a víz és a táj össze-függéséről csaknem mindenki értekezett. PatócskaiMária Baja és a Sugovica kapcsolatát mutatta be,Bognár Angéla-Marton Gergely a Duna 19. századivízrendezésének hatását Dunaföldvár–Szekszárdtérségében (lásd Andrásfalvy Bertalan tanulmányátis), vagy Kovács Ildikó aki a holtág és területhaszno-sítás összefüggését vizsgálta a békésszentandrásiholt ágrendszer vízgyűjtőjén. Gecséné Tar Ilonaa Velencei tó mellett mondta el „védőbeszédét”.Örök ségvédelmi szempontból figyelemreméltó voltBálint Marianna előadása a vízrendezés és örökség-védelem „egymás mellett éléséről”, a régészeti fel-tárás lehetőségeiről és kudarcairól. (Lásd cikkét a 11-12. oldalon). A Dráváról Majdán János számolt be.

Ezen helyen a csaknem hetven előadásmég utalásszerű ismertetése is lehetetlen, de egytémakört mindenképpen meg kell említeni. A szőlőés a táj kapcsolatáról – éppen a 19. századvégi filo-xéravész pusztításai apropóján – többen szóltak.Frisnyák Sándor az árvízmentesítéssel összefüggés-ben is Tokaj, Endrődy Judit pedig a Balaton felvidékváltozásait elemezte. Kitűnő házigazdának bizonyult a konferenciának he -lyet adó Viski Károly Múzeum, amelynek igazgató-ja, Romsics Imre értő szeretettel mutatta be a részt-vevőknek nemcsak intézménye értékes gyűjtemé nye - it, hanem Kalocsát és a környező településeket is.

– tudósítónktól –

Tájhasználat és tájátalakulásTájtörténeti konferencia Kalocsán

Fotó: Nagy Zoltán

[ Napirenden


BÁLINT MARIANNA

ATájhasználat és tájátalakulás a 18-20. szá-zadban címmel, a gödöllői Szent IstvánEgyetem által szervezett VIII. tájtörténe-ti konferencia egyik főtémája volt a 19.

szá zadi vízrendezések hatásainak vizsgálata. A 18-19. században katasztrofális árvizek mutattak ráa folyószabályozási munkák fontosságára és a mun -kálatok halaszthatatlan megkezdésére. A munkálatokmegkezdését gondos térképek készítése előzte meg.A Duna völgyéről, a Tisza völgyéről és azok mellék-folyóiról készült mérnöki felmérések: Balla Antal,Beszédes József, Vedres István térképei több tudomány -ág számára képeznek kiváló forrásanyagot. A jogszabályi hátteret az 1884. évi XIV. tc kívántamegteremteni, amire szükség is volt. A folyószabá-lyozási munkák parlamenti vitaanyagát áttekintveugyanis az a legszembetűnőbb, hogy az árvízvéde-lem fontosságának elismerése ellenére igen nagyvolt a társadalmi ellenállás, amelynek kezelésérecsak egy központi szabályozás jelenthetett megol-dást. Azonban a központi rendelkezés, és az elké-szült tervek ellenére a konkrét kivitelezést a helyitulajdonosi viszonyok, a helyi közösség hozzáállásahatározta meg.A 19. századi folyószabályozási munkák feldolgozá-sának nagy irodalma van. A konferencián is többszempontból, különböző nézőpontokból igyekeztekmegvilágítani az árvíz-mentesítési munkák pozitívés negatív hatásait. A széleskörű feldolgozás mellettazonban még nem esett szó arról, hogy milyen kap-csolatba hozható a folyószabályozás, árvízvédelemés az örökségvédelem.Ha egy mondatban szeretnénk megfogalmazni,hogy mit is jelent a gátépítés az örökségvédelemszámára Jókai Mór idézetét hívhatjuk segítségül:„A gátépítés rettenetes munka, Hercules feladatai-val vetekszik.” A 20. század elejéig mintegy 6340 kmárvízvédelmi védvonal épült ki, ehhez az adathozhozzá kell még számítanunk több mint 40 000 kmbelvízlevezető csatorna kiépítését is, amely többmillió m3 földmennyiség megmozgatását jelenti.Ennek az adatnak akkor van igazán nagy jelentősé-ge, ha figyelembe vesszük a Kárpát-medence régé-szeti lelőhelyekben rendkívül gazdag voltát. Ezt a hatalmas méretű földmunkát értékeljük annak fé -nyében, hogy a legújabb régészeti topográfiai ku ta -tások adatai alapján történő becslés szerint az or -szág területén több százezer régészeti lelőhely húzódhat.A fentiek alapján könnyen beláthatjuk, hogy a régé-szeti lelőhelyek állapotában is jelentős változásthozott a folyószabályozás. Álljon itt egyetlen össze-hasonlítás ennek az illusztrálására. A napjainkbanfolyó Nagykunsági árvízszint-csökkentő tározóegyik műtárgyának, a bevezető tápcsatorna valami-vel több, mint egy kilométeres hosszúságú nyomvo-

nalában szinte annak teljes hosszúságában, egymástérve húzódnak a különböző korszakokba tartozórégészeti lelőhelyek. Így csak ennek az egy rövidszakasznak a kivitelezése hét darab lelőhely, többmint egy kilométer hosszban történő feltárása utánkezdődhet.

Vizsgáljuk meg – néhány példa segítségével –, hogymilyen konkrét negatív hatása is volt az örökségvé-delemre a nagy vízrendezési munkáknak.Az újonnan kiépített árvízvédelmi töltések nyom-vonalát több esetben, elsősorban a Felső-Tisza vi -déken úgy határozták meg, hogy települések kerül-tek az ártérre, településeket vágtak el eredeti kap-csolatrendszerüktől. A középkori eredettel rendel-kező, hagyományos egyutcás településszerkezetteljellemezhető Tiszaeszlár, Tiszanagyfalu, Csere pes -kenéz, Tiszakerecseny településeket vágta el az újtöltés a külvilágtól. A földrajzi név-anyagban Ócs-kafaluként jelentkező települések hamar elnéptele-nedtek és a töltés mentett oldalán települtek újjá, de ott már szerkesztett, szabályos sakktábla szerke-zetű településekként alakultak újjá. A hagyományostelepülésszerkezet eltűnését, átalakulását jól nyo-mon követhetjük a katonai felmérések kü lönbözőidőpontokban készült térképlapjai alapján.A földmunkák során számos régészeti lelőhelyetrongáltak meg, pusztítottak el. A lelőhelyekről szá-mos, szórványként értelmezhető, kezelendő tárgykerült be a múzeumokba, de a felszínre került lele-teknek csak a töredéke jutott el a szakemberekig,elsősorban csak a nemesfémből készült, díszes lele-

Vízrendezés és örökségvédelem a 19. században

Bronzkori tell –beépítve a Berettyó folyógátjába

[ Napirenden


tek előkerülését jelentették. Ehhez a tényhez nagy-mértékben hozzájárulhatott az a körülmény is,hogy az érvényben lévő jogszabályok elsősorbancsak a kincstár bevételének növelését tartották szemelőtt a jelentősebb régészeti leletek beszolgáltatásá-nak kötelezettségének előírásával. Az ekkor előke-rült tárgyak közül a legérdekesebb története az úgy-nevezett bárándi tarsolylemeznek van, amely egytanya bontásakor került ismételten a felszínre és került a régész szakemberek látókörébe. A tanyapadlásába betapasztott honfoglalás kori sírlelet ere-detének kinyomozása közben derült ki, hogy a tu -lajdonos egyik őse kubikosként dolgozott a Felső-Tisza mentén zajló folyószabályozásoknál. A föld-munkák során kerülhetett elő az a honfoglalás korisír, amelynek jelentős értéket képviselő melléklete-it a megtalálók elosztották egymás között. Ezért a bárándi tarsolylemez napjaink régészeti kutatásá-ban nem bír jelentős forrásértékkel, tulajdonképpencsak egy szép tárgynak tekinthető, amelyben gyö-nyörködni lehet. Ugyanis számos dolgot nem tud-hatunk meg erről a tarsolylemezről, amely fontoslenne a lelet értékelése szempontjából. Nem ismer-jük a pontos előkerülési helyét, nem tudjuk, milyenjellegű honfoglalás kori temetőből került elő, egykis sírszámú temetőből, vagy esetleg egy magányossírból származik, milyen más leletek voltak mégmellette, volt-e mellette más rangjelző tárgy, arany-lemezekkel borított kard, esetleg készenléti íjtegez?Ez az egyik legszebb honfoglalás kori leletünk saj-nos tudományos kérdések megoldásához nem fogközelebb vezetni minket.Az árvízvédelmi töltések nyomvonalának kijelölésesorán néha kevés logikát lehet felfedezni. Számosesetben olvashatjuk a múzeumok jelentéseiben,hogy a földmunkák során elhordták a Bereczky-halmot, a Gyémánt-dombot – és a felsorolást mégtucatnyi példával folytathatnánk – a nyomvonalmódosítása helyett inkább a sokkal nagyobb mun-kát jelentő akadályok elhordását választották.

Ez azzal magyarázható, hogy a nyomvonalak kivá-lasztása esetén a legrövidebb, legegyenesebb válto-zatot igyekeztek megvalósítani. Továbbá figyelembekellett venni a helyi tulajdonviszonyokat, és a helyitulajdonosok hozzáállását is, egy-egy tulajdonos til-takozása, ellenállása eredményezhetett ma már ne -hezen értelmezhető változatokat. Így fordulhatott elő az is, hogy egy bronzkori telltelepülést teljes egészében beépítettek a Berettyótöltésébe. A bronzkori tellről tulajdonképpen sem-mit sem tudunk – a gátépítéssel kapcsolatosan fel-jegyzések nem készültek – régészeti terepbejárás-kor térképezték fel. A topográfiai térkép alapjánépnek csak az egyik felét tekinthetjük. A lelőhelyazonban teljesen elveszett a régészeti kutatás szá-mára, hiszen biztonsági okokra hivatkozva ásatást a területén folytatni nem lehet.A 2010-es árvizek ismét felhívták a figyelmet azárvízvédelem fontosságára. A hírekben egyre töb-bet olvashatunk újabb árvízvédelmi térképek készí-téséről, újabb árvízvédelmi tervek kidolgozásáról.Itt szeretném felhívni a döntéshozók figyelmét arraa körülményre, hogy a jó minőségű, használhatótervek elkészítéséhez az örökségvédelem is hozzátud járulni a saját kutatási eredményeinek a felhasz -nálásával, amennyiben már a tervezés kezdeti stádi-umában lehetőség nyílik a régészeti adatok figye-lembe vételére, felhasználására. A különböző térké-pi források, légi felvételek adatainak összevetésével,illetve a régészeti topográfiai kutatások olcsó mód-szerével ugyanis nagy biztonsággal kijelölhetők az egykoron vízborította, árvízjárta területek. Az Európai Unió már felismerte ennek fontosságát,hiszen az általa meghirdetett INTERREG IVcpályázati kiírása alapján lehetőség nyílik a döntés-hozóknak szóló „good practice”-ok kidolgozására,amelyhez a régészet is hozzáadhatja saját eredmé-nyeit. Reményeink szerint a pályázathoz a Kultu -rális Örökségvédelmi Hivatal is csatlakozni tud.

„...a jó minőségű,használható ter-vek elkészítéséhezaz örökségvéde-lem is hozzá tudjárulni a sajátkutatási eredmé-nyeinek a felhasz -nálásával,amennyiben mára tervezés kezdetistádiumábanlehetőség nyílik a régészeti adatokfigyelembe vételé-re, felhasználásá-ra. A különbözőtérképi források,légi felvételekadatainak össze-vetésével, illetvea régészeti topog-ráfiai kutatásokolcsó módszerévelugyanis nagybiztonsággalkijelölhetők az egykoron víz-borította, árvíz-járta területek.”

[ Napirenden


STIBLÓ MÁRIA

Atermészeti környezet, a táj és az emberkölcsönösen alakítja, formálja, megváltoz-tatja egymást. Ezt a kölcsönhatást vesszükészre az emberi kultúra és a táj kapcsolat-

rendszerében, és ez jelenik meg a néprajzi táj ala-kulásában is. Kósa László1 a tájon olyan területegységet ért, ame-lyet huzamosabb ideig állandó kulturális, társadal-mi, gazdasági és ökológiai tulajdonságok jellemez-nek, és ez által elválik a környezetétől. MarosiSándor2 meghatározása a földrajzi tájról: a térnekolyan, a szomszédságtól... többé-kevésbé elhatáro-lódó egysége, amely a természeti és – egyre inkább– antropogén folyamatok és törvényszerűségek köl-csönhatására egyéni sajátosságokkal rendelkezik.Bár arculata az élő szervezetek, az ember, a társada-lom hatását is tükrözi, de térbeli alapja, határainakmeghatározója a természeti tényezők összessége.” Viski Károly3 Etnikai csoportok, vidékek című tanul-mányában minősített nép fogalmat vázol, az etni-kum alatt valamely nép, néptöredék, csoport nép-rajzi szintű, tehát hagyományosan alakult művelt-sége tárgyi és szellemi jelenségeinek foglalatát érti.Egy népcsoport kultúrájának megkülönböztethetőés elhatároló elemeinek a legfontosabbika lehet aviselet, a tánc, a zene. Ezek a sajátosságok földrajzitájakat is tartalmaznak, mint például matyók, őrség,poták, palócok. (A jászok, kunok, hajdúk történetiútját ismerjük, viselettel azonban nem tudjuk azo-nosítani őket.4)

AZ ELVÁNDORLÁS ERŐSÖDÉSÉNEK OKAI A Bodrogközről Viga Gyula5 és Borsos Balázs6 tanul-mányai alapján tudható, hogy az 1830-40-es évek-ben lezajló nyugat-európai ipari-technikai előrelé-pés (az ipari forradalom) a népesség koncentrációjátkívánta meg, ezzel munkaerőt vont el a közép-euró-pai paraszti életformától és élelemtermeléstől. 1855-től 1883-ig a maga korában korszerűnek számí-tó Széchenyi és Vásárhelyi folyamszabályozásimun kálatok célja volt, hogy területeket nyerjenek a szántóföldi élelemtermelés számára. Megjegy zen -dő azonban, hogy a mezőgazdasági népesség növe-kedését az agrárszektor a rossz birtokviszonyok, a közlegelők hiánya, a kevés munkabér és az azt ter-helő adók miatt képtelen volt eltartani, ezért – fő -ként a szabályozási munkák befejezése után – meg-indult a kivándorlás. Az első világháborút lezáró Párizs környéki békéketkövetően felerősödő népmozgalmi folyamatokatregisztrálhattak, illetve fokozódtak a migrációs je -lenségek, és ez óhatatlanul érintette az egyes nép-rajzi tájakon élő etnikai csoportok elemeit. Az 1921. június 4-én aláírt trianoni békeszerződéssel

a történeti Magyarország területe 282 870 négyzet-kilométerről 92 963 négyzetkilométerre, összesnépessége 18 millió 264 ezer 533-ről 7 millió 615 ezer117-re csökkent. Ez már csak azért is fontos, mertegy nagyobb arányú termékszerkezet átalakulással jártegyütt, a nagy déli kukoricatermelő vidékek elcsato-lása, és az adminisztratív területi beavatkozás jelen-tősen megbontotta a területi hierarchiát.A második világháború utáni iparosítás, városbaáram lás is jelentős mértékben növelte a belsőmigrációt.

BODROGKÖZ A FOLYAMSZABÁLYOZÁS ELŐTTAmikor a termelési kultúrák átalakulását kívánjukvizsgálni, ezt a termelési tényezők változásánaknyo mon követésével tehetjük meg. Magyarországona vízrendezések hatására alakult át leglátványosab-ban a gazdálkodás, elhagyva az „ártéri” jelzőt, kö -vetve a természeti tényezők antropogén változásait. A Bodrogköz demográfiai helyzetének változása a környezet átalakításának a hatására az eltartóképességben, a népességszám-változásban és az eset -leges el- és kivándorlásban fogható meg.Bodrogköz a honfoglaló magyarság egyik letelepü-lési helye, ahol a gazdálkodás elsődleges formája a földművelés önfenntartási céllal, és ebben a ter-mészeti környezetnek a szerepe meghatározó.Az állandóan víz alatt álló területeken halászat, az időszakos ártereken gyümölcstermelés, réti állat-tartás: sertés- és magyar szürkemarhatartás, méhé-szet, nádvágás, kaszáló biztosították a megélhetést.A természeti tényezők közül a vízborítottság és a domborzati helyzet játszott meghatározó szere-

Termelési kultúrák átalakulása a 19. és 20. században a Bodrogköz példáján

[ Napirenden


pet, extenzív ártéri gazdálkodást folytattak, amely-ben a vízjáráshoz igazodva a természeti javak sokol-dalú felhasználása folyt, és teljesen megegyeztek az egymástól nagy távolságra lévő víz menti terüle-teken élő emberek életformájával.7

A földhasznosítást tekintve azt találjuk, hogy bárcsak néhány foltban van alkalmas terület optimálisszántóművelésre (talajvízszint, talaj szervesanyag-tartalom stb. tekintetében), a szűkösség miatt többhelyen a homokdombokat, öntéstalajokat is műve-lésbe fogták, így az optimálisnál intenzívebb talaj-művelést alkalmaztak sok helyen már a szabályozáselőtt is.

A FOLYAMSZABÁLYOZÁSA termelőterület állandó növelésének igénye folya-matosan jellemezte a gazdálkodást, de a világgazda-ság gabonakonjunktúrája és a jobbágyfelszabadításmég inkább felerősítette azt. A 19. századi vízszabá-lyozások után már átalakul a hagyományos gazdál-kodás, mivel a társadalmi-gazdasági környezetnövekvő igényeinek kielégítése miatt a terme-lésikultúrák átalakulása céljából a természeti környe-zetnek kellett alkalmazkodnia. A vízrendezés cél ja,hogy a termelési kultúrák átalakításában a meg -határozó szerepet a gazdasági környezet vegye át. A szabályozás 1855-től 1883-ig, a lecsapolás 1897-től1913-ig tartott. 1867-re a munkákat befejezettneknyilvánították, majd az azt követő évek és az 1879-esszegedi árvíz hatására ismét szabályozásokat végez-tek, melynek eredményeként 1895 óta az elmúltévtizedekig jelentős gátszakadás nem volt.

A SZABÁLYOZÁS UTÁN A második honfoglalásnak nevezett mocsárlecsa -polások Magyarország 19. századi vívmányai voltak, és a Tisza völgyében több mint négymillió katasz-teri hold területet ármentesítettek.8 A gazdálkodás-nak nagymértékben megváltozott környezethezkellett alkalmazkodnia:

– szikesedés indult meg a nagy sótartalmú talajvi-zek hatására, és az elmaradó éves átöblítés hiá-nyában,

– a vizes növényzet kipusztulása miatt megnőtt a talajerózió,

– az ártér eredeti flórája és faunája kipusztult,– a halállomány csökkent,– a folyó esése 50 százalékkal megnőtt, így fokozó-

dott a meder bevágódása, és csökkent a talajvíz-szint,

– 1880 után túlhasználtságban működtek a szántók,legelők, erdők, emiatt a táj egyensúlyának fel-bomlása indult meg.

A vízrendezéssel megvalósított tájátalakítás magá-val vonta az itt élő emberek kultúrájának átalakulá-sát is, és – a társadalmi adottságok függvényében –közösségenként változó erővel polgárosodást indí-tott el. A Bodrogközi gazdálkodás átállt a szántóföl-di művelésre – de a gabonakonjunktúráról márlemaradt. Az állatlétszám csökkent, megszűntek aterméketlen területek; ahol megtörtént szabályozás,ott az átalakult körülményekhez gyorsan igazodtaka termelési kultúrák átalakításával. Nem mereved-tek be a folyamatok, a természeti környezet megha-tározó szerepe csökkent, és ez volt a vízrendezéscélja. De: a természeti feltételeknek megfelelőművelési ágazat nem a szántó, hanem a rét, a legelőlenne, és már a szabályozás előtt is mutatkoztak atúlhasználtság jelei, és ez a századfordulóra mégnövekedett.Az árvizeket nem tudjuk megakadályozni, mivelsem az éghajlati változásokat, sem a Tisza vízgyűj-tő területén lévő erdőirtásokat nem befolyásolhat-juk, tehát tovább csökken a terület vízfelvevő képes-sége. Sok helyen a hullámtérben élnek az emberek,de a gátak tovább már nem emelhetők. Az egyikmegoldás lehet a tiszai árvíz által veszélyeztetett kb.másfél millió hektár terület mentesítésére az, ha azelárasztható területeket tározókra használjuk fel,azaz hasznosítjuk az árvizeket, nem engedjük áthazánkon. A kialakított tározók körül új termelési kultúrákalakulnának ki. A szántóföldi gazdálkodás helyéreerdők települnének, ami pozitív egészségügyi válto-zásokat hozhat, és teret ad a fagazdálkodás és a vad-gazdálkodás ágazatoknak, s a nagy vízterületekkiválóak a halgazdálkodás számára. A vizes terüle-teken fellendülne a Tisza-tóhoz hasonlóan a csóna-kázás, vitorlázás, strandolás, horgászás. Jelentős ter-mészetvédelmi tájterületek alakulnának ki, ami azökoturizmusnak a táptalaja. Tovább növekedhetne a Dél-Alföldön nagy hagyo-mányú híres gyümölcstermesztés és öntözéses pri-mőrtermesztés. Közgazdászaink, többek közöttRóna Péter, évek óta hangoztatják, hogy az öntözéseskertészetek a Duna-Tisza közén a gyengébben isko-lázott rétegek számára is munkalehetőséget bizto-síthatnának. A tározók a szomszédos országokból, sa hegyekből a Kárpát-medence fenekére lefolyóvizeket hasznosítanák, és megállhatna a Kárpát-medence talajvízszintjének a süllyedése is.Mindez része az 1997-es Nemzeti StratégiaiKutatási programnak is, hiszen a korszerű élelem-termelés és a turizmus fejlesztése nagymértékbensegítené a helyi gazdaságok anyagi helyzetét.

1 Kósa László 1998: Paraszti polgárosodás és a népi kultúratáji megoszlása Magyaror-szágon (1880-1920-ig), PlanétásKiadó, Budapest

2 Marosi Sándor 1981: Táj és környezet, Földrajzi Értesítő

3 Viski Károly 1938: Etnikai csoportok, vidékek Budapest

4 Ifj. Kodolányi János: Néprajzi csoportok az ezredfordulón,Magyar Néprajzi Társaság, 2000. október 12-i vándorgyűlé-sén

5 Boros Balázs 2000: Három folyó között, Néprajzi tanul-mányok, Budapest, Akadémiai Kiadó.

6 Viga Gyula 1986: Fejezetek Bodrogköz néprajzából,Miskolc

7 Kiss Lajos 1929: Földművelés a Rétközben

8 Szuhay Miklós 1998: A mezőgazdaság kapitalizálódása1848-1918-ig, BudapestF

OR

RÁ

S

[ Napirenden


SUBA JÁNOS

Már a múlt század elején létrejöttek a közös teherviselésen és közös hasznon ala-puló szervezetek, a vízszabályozó és ár -mentesítő társulatok, amelyek egy-egy

folyószakasz szabályozásában, vagy mocsaras terü-let lecsapolásában érdekelt birtokosok önkéntes tár-sulásából alakultak. A Tisza-szabályozás érdekébena folyó csaknem teljes hosszában megalakultak a különféle ármentesítő társulatok, amelyek aztán1846-ban a központi Tiszavölgyi Társulatban tö -mö rültek. Az árvédelmi gátak megépítése azonban új, koráb-ban nem ismert sajátos feladatot is magával hozott.Az ártereken összegyűlt felszíni vizek a gátak általelzárva nem tudtak közvetlenül a befogadó folyóbaömleni. Már a 19. század második felében megkez-dődött a belvízcsatornák hálózatának kiépítése, s ahosszantartó árvízi időszak alatt a folyammederbeközvetlenül nem ereszthető belvizek átemelésére1878-ban megépült az első belvízi szivattyútelep.Az 1860-as évtized első felének aszályos időjárásaserkentőleg hatott az öntözések ügyének előtérbekerülésére, de e téren lényeges eredményt csak az1879-ben Kvassay Jenő által megszervezett kultúr-mérnöki hivatalok munkája hozott. A kultúrmérnö-ki hivatalok létét az is indokolta, hogy a nagy víz-szabályozási munkák az ország sík vidékein befeje-zésükhöz közeledtek, s gondoskodni kellett azimmár megmentett területek talajának javításáról,amire egyébként a mezőgazdaságot az ország lélek-számának gyarapodása és az európai gabonakon-junktúra is késztette.A közegészségügyi viszonyok fejlődésével párhuza-mosan egyre nagyobb problémát jelentett a hazaifelszíni vízkincs fokozatos szennyeződése és az ivó-vízellátási gondok megjelenése. A fontosabb telepü-lések vízellátása évszázadokon át a környező vízfo-lyások, források, kutak vízének segítségével történt,de vízvezetéki vízellátásról az elmúlt század végéigalig beszélhetünk. A nagyvárosok, iparvidékek

kialakulása a vízigény és a szennyvíztömeg ugrás-szerű emelkedését hozta. A fejlődő ipar nemcsak a gyártási technológiához szükséges vízigényéveladott feladatot a vízügyi szolgálatnak, hanem az olcsó vízi energia kihasználására is törekedett. Az ország vízerőkészletének 1897-1902 közöttiszámbavétele nemzetközi tekintetben is úttörő vál-lalkozás volt. A magyar vízügyi szolgálat az I. világ-háború kitöréséig jelentős eredményeket tudhatottmaga mögött.

AZ 1885.ÉVI XXIII. TC.Magyarország területét a folyam- és kultúrmérnökihivatal felállítása után kerületekre osztották fel,amelyek ellenőrizték az ország összes állami- ésmagánérdekeltségű vízi munkálatait. Feladat kö -rükbe tartozott a mederszabályozási, árvíz-mentesí-tési, belvíz szabályozási és minden talajjavítási,vagy egyéb vízhasznosítási munkálatok.A vízjogról szóló, 1885.évi XXIII. tc. többféle vízitársulatot különböztetett meg: • Vízrendező társulatokat, amelyek mederszabályo-zás, partbiztosítás, árvédelem és az ezzel kapcsola-tos vízlevezetés céljára alakultak. A gyakorlatban idetartoztak a Duna, Tisza és nagyobb mellékfolyókonlétesült ármentesítő és szabályozó társulatok. • Vízhasználati társulatokat, melyek a törvény szavaiszerint öntözésre, alagcsövezésre, lecsapolásra san-kolás, mocsárkiszárításra alakultak meg. A gyakor-latban a vízhasználati társulatok közé sorolták a ki -sebb vízfolyások és patakok mederrendezéseire ala-kult társulatokat is. Általánosságban a vízrendező társulatok a folyam-mérnöki hivatalok illetékességéhez tartoztak, a víz-használati társulatok pedig a kultúrmérnöki hivata-lokhoz. Kivételes esetekben vízrendező társulatokatrendeltek folyammérnöki hivatalok alá.

Vízitársulatok a történelmi Magyarországon

Ternava torkolatizsilip rajza „Betonból építet-ték a Meloccotestvérek”

Az első szivaty-tyútelep Sajfokon

[ Napirenden


• Ármentesítő társulatokÁrmentesítő társulatok és érdekeltségek száma a Duna völgyében 38, a Tisza völgyében 40, ezenkívül még számos magán és községi érdekeltségűármentesítő társulat volt. A legtöbb ármentesítőtársulat a belvízszabályozással is foglakozott. 1. sz. melléklet Ármentesítő társulatok Duna völgye 2. sz. melléklet Ármentesítő társulatok Tisza völgye

A társulati védtöltések hossza a Duna völgyében 2 824 km, a Tisza völgyében 3 555 kilométer, össze-sen 6 379 kilométert volt. Az 1909. V. tc. alapján –, amely az értékek kataszteritisztajövedelme a földadókataszter kiigazításáról és a földadó százalékának megállapításáról szólt – a vízitársulatokra nézve gyökeres változáson mentkeresztül, mert a Duna völgyi társulatok tiszta jöve-delme 13 millióról több mint 19 millióra, a Tiszavölgyieké 34 millióról 39 millióra emelkedett. Így a vízitársulatok kataszteri tisztajövedelme 58 milliókoronát tett ki. (Ha ennek értékét a kisajátítási tör-vényben megállapított 40-szeresre értékeljük, ezösszesen 2 320 millió koronának felel meg.)

Ezt az értéket legnagyobb részben az ármentesítésekteremtették meg. Érdekes volna tudni az értékemel-kedés nagyságát, melyet a munkálatok végrehajtásaáltal értek el. Erre nézve megbízható adatok azon-ban teljesen hiányoznak. Ármentesítésbe és belvízszabályozásba 1918-igbefektetett költség a több mint 6 millió kat. holdután kereken 450 millió koronát tett ki. A társulatokkölcsönei: összesen 301 millió koronát tettek ki,melyből 1913. december 31-én még 264 millió köl-csöntartozás volt. Ezzel szemben a társulatok azállamtól adóvisszatértést kaptak, amelynek évesösszege 6 430 000 korona volt. Maximális megter-helés címén pedig a tiszai 1884. XIV. tc. 23. §-a, vala-mint a vízjogi (1885) törvény 115-ik §-a alapján vég-legesen 24 288 983 koronát fizetett ki az állam a tár-sulatoknak

A TÁRSULATOK ADMINISZTÁCIÓJA Az ármentesítő társulatok állandó állami vezetés,felügyelet alatt voltak, mert minden társulat egyfolyammérnöki hivatal alárendeltségébe tartozott,amelynek főnöke egyben a társulat miniszteri biz-tosa is volt, akit a társaság közgyűléseire és a vá -laszt mányi ülésekre a kerületi felügyelővel együttmeg kellett hívni. A miniszteri biztos évente két-

szer: árvíz előtt kora tavasszal és ősszel a felügyele-te alá rendelt társulatok vádműveit megnézte és a kerületi felügyelő útján a földművelési miniszter-nek jelentett. Ellenőrizte és utasította a társulatokata rendeletek betartására.A társulatok belügyeikben teljes autonómiával ren-delkeztek. Szervezeteik: a közgyűlés, választmányiülés, az elnökség, számvizsgáló bizottság, tiszti-,altiszti és szolgaszemélyzet volt. A társulat admi-nisztrációs ügyeinek élén az igazgató állt, aki leg-többször főmérnök is volt. Őt munkájában belső és külső személyzet támogatta.Belső személyzetet a központi mérnök, a számvevő,a pénztárnok, a nyilvántartó, az ellenőr és egyébirodai személyzet alkotta. A külső szolgálatot 30-40km-es szakaszonként szakaszmérnökök látták el a megfelelő műszaki személyzettel: 20-30 km-kéntgátfelügyelők, és 5-10 km töltés vonalszakaszonkéntgátőrök teljesítették fenntartói és árvédelmi szolgá-latukat. A gátszemélyzet társulati-, illetve magánlaká -sokban, de mindenképpen a védvonalon lakott. A Dunán összesen: 60 gátfelügyelő és 340 gátőr, a Tiszán 82 gátfelügyelő és 600 gátőr volt. A laká -sok elhelyezésénél törekedtek arra, hogy mindig a megfelelő vonalhossz közepére essenek. (felügye-lői lakások és gátőrházak) a társulati hivataltól, mintközponttól, az összes mérnöki, gátfelügyelői, gátőriszakaszokkal telefon útján állandó összeköttetésbenvoltak, úgy hogy a Duna és a Tisza két partján 56 85km hosszú telefonhálózat állt az árvédelmi szolgálatrendelkezésére.

A VÍZSZABÁLYOZÓ TÁRSULATOK ÁLTAL ÁRVÍZMENTESÍTETT TERÜLET 1914-BEN

Árvízmentesített terület kat. hold hektár

Duna völgyében 2 165 596 1 247 383

Tisza völgyében 4 147 994 2 388 000

összesen 6 313 590 3 635 383

A MÉG NEM MENTESÍTETT ÁRTÉR 1914-BEN

A még nem mentesített ártér 62 000 kat. hold

Duna völgyében: A Temes beömlése felett 62 000

A Duna-Dráva szögében 30 000

Egyéb kisebb öblözetek 20 000

Tisza völgyében: Szolnoktól a torkolatig kisebb területek összesen: 20 000

Tiszafüred körül és felett 50 000

Tisza-Bodrog torkolatánál 10 000

összesen: 230 000

[ Napirenden


ÁRVÉDELMI SZOLGÁLATAz országos vízépítési igazgatóság a miniszteri biz-tos útján beterjesztett jelentéseket összegyűjtötték,értékelték, és évről-évre megvizsgálták az országárvédelmi készültségére vonatkozó nyilvántartott és állandóan helyesbített műszaki adatokat és aszükségesé váló intézkedéseket javasolta miniszte-rek. A várható magasabb vízállásokról és beállottjégtorlódásokról a társulatokat, valamint hivatalo-kat, és hatóságokat értesítette. Árvízveszély beálltá-val az országos vízépítési igazgatóság árvízi szolgá-latot rendelt el a belső és a külső személyzetének.“Rendkívüli árvíz esetén az országos árvízbizott-ság” is összeült. Az ármentesítő és belvízszabályozó társulatok sajátgátvédelmi szabályzataik szerint látták el a védel-met. Ezeket a szabályokat a vízjogról szóló 1885. éviXXIII. tc. alapján az illető társulatok helyi viszo-nyainak megfelelően állították össze, s ezt a föld-művelési miniszternek kellett jóváhagyni.Az árvédelmet a főmérnök vezette. Amint a víz elér-te a szabályzatban előirt mércemagasságot, és to -vábbi áradás volt várható, kezdetét vette az árvéde-kezés. Az egész társulati személyzet beosztásábanvárta a rendeleteket és végezte a rábízott teendőket.Amint a víz emelkedett, úgy növelték a gátőrökmellé rendelendő pótőröket és megkezdték az anya-gok szétosztását és elhelyezését a víz szélén. A pótő-rök felváltva a víz- és mentett oldalon figyelték a töltést. Előbbi oldalon mutatkozó féreglyukakatbetömték, a védett oldalon nézték, hogy csurgásnem jelentkezet-e, ha igen, rögtön jelentettek fölfe-lé (gáti-gátfelügyelő-mérnök-főmérnök vonalon). A védanyag széthordása, védművekké feldolgozásaés elhelyezésére szükség szerint munkáscsapatokatszerveztek, amelyek a védelemnél is segédkeztek. A gátfelügyelő és a mérnök állandóan bejártákvonalaikat és intézkedtek. A mérnök naponta tettjelentést a főmérnöknek, fontosabb eseményeketazonnal közölte. Amikor a víz emelkedett, és továb-bi áradás volt várható, a védszemélyzetet mindgyakrabban rendelték ki a töltésekre. A munkáscsa-patok számát is emelték. A védelmet vezető főmér-nök, mérnökök naponta megkapták a vízjárási táv-iratokat és a nyilvántartó térképeket, így tudtaktájékozódni és intézkedni. Ha a víz áradása közbenelérte egy magasabb, s a szabályzatban előre megje-lölt vízállást, és vízjelzés szerint további áradás voltvárható, a főmérnök a közbiztonság fenntartásaérdekében a rendőrség és a csendőrség kivezénylé-

sét kérhette, egyben pedig a legveszélyesebb töltésszakaszra tette át a székhelyét. Ha állandó áradás mellett a víz már megközelítettea töltéskoronát, vagy ha a töltést átázás vagy másfellépő veszélyes jelenségek következtében átszaka-dással fenyegette, a főmérnök a beállott helyzetrőlértesítette az illető közigazgatási tisztviselőket és a szomszédos községeket, és közmunkások haladék-talan kirendelését, esetleg műszaki csapatok kive-zénylését kérte. Ha a gát mégis átszakadt, az árvizeta meglevő másodrangú töltések, vasúttöltések stb.révén kellett lokalizálni.Az árvíz kulminációját a társulatok 500 folyóméte-renként mérik. A nyert pontok magasságát árvízután bejelentik és kimutatásba foglalva feldolgozásvégett a vízrajzi osztálynak megküldik. Árvíz után a töltéseket azonnal kijavítják a véd-anyagot pedig kiegészítik. Hogy a társulatoknakárvíz védelem esetére a szükséges pénzösszeg min-dig azonnal rendelkezésére álljon, minden társulatköteles egy a töltésvonali hosszának arányában meg -határozott összeget “árvédelmi tartalékalapot” lét -re hozni, amelyet bármely pillanatban felhasználhat.

AZ ÁRMENTESÍTŐ TÁRSULATOKBELVÍZRENDEZÉSEAz ármentesítő társulatok többsége a 19. századutolsó évtizedeiben rendkívüli tevékenységet fejtettki a belvízrendezés terén. Az ármentesítő társulatokáltal épített és fenntartott belvízcsatornák hossza a Duna völgyben 3 722 km, a Tisza völgyében 9 183km, összesen tehát 12 905 km. A belvízcsatornákat a társulatok részben töltésszemélyzetükkel kezelik,de van e célra külön csatorna személyzet is.Belvízcsatorna őrök száma a Duna völgyében: 62, a Tisza völgyében: 256 fő. A hazai ármentesítések intenzitásának magas fokátaz ott elhelyezett szivattyútelepek száma és lóerejejellemzi. Töltéseink mentén a belvizek átszivattyú-zására a Duna völgyében 80, a Tisza völgyében 93,összesen 173 szivattyútelep van 238 körszivattyúval.Az általuk percenként átemelt víztömeg nagysága223 m3, a szivattyútelepek ereje 9 899 lóerő volt.Egyéb vízitársulatokAz ország ártereken kívül eső egyéb részein 1913 évvégén a vízlevezetésre összesen 114 lecsapoló társulatműködött 652 903 kat. holdon. Az ipari vízhasznála-ti társulatok száma nyolc volt. Ezek a társulatok azállami kultúrmérnöki hivatalok ügykörébe tartoz-nak. A kultúrmérnöki hivatalok műszaki vezetésemellett a talajjavítási munkálatok (gazdasági lecsa-polások, alagcsövezések) és öntözések terén is évről-évre egyre nagyobb területre terjedtek ki. 1879-1913között 1 152 114 kat. holdon fejeztek be lecsapolást,40 849 kat. holdon alagcsövezést és 25 533 kat. hol-don öntözést.

Társulati nyúlgát – 1895Röszke

[ Napirenden


NAGY MIKLÓS MIHÁLY

Népünk viharos, háborúkkal és szabad-ságharcokkal teli hadtörténelme nem-csak gondolkodásunkon, a világhoz ésmás nemzetekhez fűző viszonyunkon

érződik, hanem rányomja bélyegét a Kárpát-medence egészére, a minket körülvevő tájra is. Ter -mészeti és épített környezetünk bővelkedik háború-inkra emlékeztető nyomokban, amelyek egyértel-műen bizonyítják, hogy hadtörténelmünk a legfon-tosabb tájformáló antropogén tényezők sorába tar-tozik. Az épített környezetben, az adott tájbanbenne lakó ember, miután mindennapi életébenteljesen hozzászokott szűken vett lakókörnyezeteképéhez, legtöbbször fel sem figyel e nyomokra, és általában csak akkor veszi észre őket, amikor a világ egy másik helyén turistaként lát hasonló,hadtörténelmi vonatkozású tájelemeket.A háborúkra emlékeztető nyomok tekintetében azeurázsiai kontinens minden országa hasonló, hiszenmajd mindenütt találunk emlékműveket, hősitemetőket, várakat, emlékparkokat, mint ahogyanKözép- és Kelet-Európa szinte minden városábanláthatunk még a második világháborúra emlékezte-tő lövésnyomokat, ha bekanyarodunk valamelyikmellékutcába. A háborús tájátalakítás nyomaitazon ban nemcsak ezek a – mondhatnánk – min-dennapi elemek bizonyítják, mert földrészünk többhelyén is egészen monumentális építmények emlé-keztetnek a háborúkra. Észak-Franciaország partvi-dékén még ma is ott emelkednek az angol és ameri-

kai partraszállás ellen emelt, egykor oly híres atlan-ti fal erődjei, amelyek végleges és teljes lebontásaolyan összegekbe kerülne, hogy inkább érdemes –turisztikai látványosságként is – meghagyni őket.Hasonló sorsa van az első világháborút követően, a német támadás ellen, a francia határon felépített,úgynevezett Maginot-vonalnak is. Ez tulajdonkép-pen egy határvédelmi, alaposan kiépített erődrend-szer volt: egyes elemei még ma is állnak.A fentiekkel azt szerettük volna szemléltetni, hogya társadalomban élő ember, aki élete és termelőitevékenysége folytán – antropogén tényezőként –mindig hat környezetére, védelmi (háborús) tevé-kenységével alakítja a tájat, még ha ez a tájalakításolykor eléggé marcona módon folyik is. A Kárpát-medence területén a katonai célú tájátalakításugyanúgy hatott, mint kontinensünk bármely másországában: ebben a tekintetben egyáltalán nemvagyunk lemaradva a Nyugat mögött. S mielőtt azolvasóban kétségek ébrednének, gyorsan elmond-juk, hogy még a Maginot-hoz hasonló zárrendsze-rünk, pontosabban zárrendszereink is vannak, még-pedig kettő. Az elsőt, Árpád-vonal néven a másodikvilágháború folyamán építettük: zömében a Keleti-Kárpátokban és összefüggő erődrendszer alkotott.A második létesítése már a Rákosi-korhoz kötődik.A vélt jugoszláv támadást feltartóztatandó, az akko-ri Magyar Népköztársaság déli államhatárai men-tén épült ki a részben erődelemekből álló, összefüg-gő zárrendszer. Mind az Árpád-vonal, mind e délirendszer jelentős része fennmaradt, feltárásuk s ta lán turisztikai célú hasznosításuk előkészítéseép pen napjainkban folyik.Épített környezetünkben, hazánkban is megtaláljukaz első és második világháborús emlékműveket, a hadvezérek szobrait, háborús nyomokat magukonviselő épületeket, néhol emlékparkokat is: környe-zetünket telehintjük – a történelmünk részét képe-ző – hadtörténelmünk emlékeivel. Ám a Kárpát-medencei tájban szervesülnek ezeknél sokkal na -gyobb hatású hadtörténelmi emlékek is. Ezek talán

Tájkép és magyar hadtörténelem

Érdemes turiszti-kai látványosság-ként meghagyni aMaginot vonalat

[ Napirenden


leglátványosabb elemei a török elleni egykori vég-vári rendszerünk maradványai; a várak és várro-mok. Mint köztudomású, a töröknek a Kárpát-medence belsejébe történő betörésekor, a belsőhegyvidékek belső lábainál, több száz kilométerhosszú hatalmas félkört alkotva már a 16. századmásodik felében – meglepő gyorsasággal – kiépültegy végvári rendszer, amelynek legtöbb várát már a 18. század elején lerombolták. Néhány jelentősob jektuma azonban – Szigetvár, Pécs, Tata, Eszter -gom, Buda, Eger – erősen visszabontott állapotbanfennmaradt, s mára turisztikai látványossággá szelí-dült. Ám a napjainkban ezeken a helyeken zajló,békés kulturális rendezvények sora ne tévesszenmeg bennünket! Saját korában jelentős várrend-szerről van szó, amely alapjaiban rendezte át aKárpát-medence térszerkezetét, s ennek beszédespéldája Érsekújvár. A város első alapítása 1545-reesik, amikor a török kézre került Esztergom helyet-tesítésére – a Bécshez vivő hadműveleti irány lezá-rására – kellett erődöt emelni. A vállalkozás olyanjól sikerült, hogy az erőd körül város született, ésfennmaradt az után is, amikor létrehozásának kato-nai oka – a Habsburg birodalmi központ török fe -nyegetése – végleg megszűnt.Ha már a hadügy térszerkezetre gyakorolt hatásá-nál tartunk, érdemes megemlítenünk, hogy a Nagy -al föld településhálózatának mai rendszere – ha tel-jes egészében nem is, de részben – szintén ennekköszönhető. A településföldrajz és településtörténetúgy tartja, hogy a török hódoltság hosszú évtizedeifolyamán az Alföld lakossága – egyéb okok mellett– a védelem szükségletének engedve tért vissza egykezdetlegesebb mezőgazdasági tevékenységhez, a ri -deg állattenyésztéshez és tömörült nagyméretű fal-vakba. Alföldünk településhálózatában ekkor jöttlétre egy sajátos elem, a hajdúvárosok sora. Az ittletelepített társadalmi csoportok kötődése a honvé-delemhez és a hadügyhöz nem igényel magyarázatot.Mint ahogyan nem igényelnek magyarázatot építettkörnyezetünk képét meghatározó olyan létesítmé-nyek sem, mint például a budai Citadella, amelymég mai, jelentős részében lebontott állapotában isuralja a Gellért-hegy és egyben fővárosunk képét.

Építése 1849 után nemcsak katonai, hanem lélekta-ni okokkal is indokolható. Ehhez hasonlóan sok máshadtörténelmi emlékünk, emlékhelyünk is emocio-nális tartalmú. Ezzel magyarázható, hogy a szinténa Gellért-hegyen elhelyezett egykori Felszabadulásiemlékművünkhöz hozzátartoztak a szovjet katonákszobrai, továbbá az is, hogy a Közép- és Kelet-Európa sok településén megtalálható szovjet hősiemlékművek mindig valami központi helyen maga-sodtak. Emocionális céljuk és tartalmuk a hódítókönbecsülésének növelése és a megszálltak félele-mérzetének fenntartása lehetett.A hadtörténészek és a katonai geográfusok sokszorelmondják, hogy hadtörténelmünk Kárpát-meden-cei, ami alatt általában azt értik, hogy legfontosabbháborúink, legjelentősebb szabadságharcaink – né hány kivétel mellett – a Kárpátok láncán belülzajlottak. Ám erős kötődése hazánk földjéhez kife-jeződik abban is, hogy ugyan magyar hadak többalkalommal is jártak a hazától egészen nagy távolsá-gokra, ám a magyar hadügy tájformáló hatása a Kárpát-medencében a legerősebb. Természeti és épített környezetünk hadtörténelmi emlékeibizonyítják ezt.

A tatai vár máraturisztikai látványossággászelidült

„...a budaiCitadella, amelymég mai, jelentősrészében lebontottállapotában isuralja a Gellért-hegy és egybenfővárosunkképét”

Fotók: Civertan Bt.

[ Napirenden

Etnikai identitás egy sárközi kétnyelvű falutermészeti és társadalmi terében

FEHÉR ZOLTÁN

Afalu népének élete összenőtt határának kiala-kulásával. A határ története a falunak a faludolgozó népe által ekével, ásóval, kapával megírt története1– írja Eperjessy Kálmán

a hely történetírás módszertanát összefoglaló, máigel nem avult munkájában.A vizsgált falu bel- és külterületén a természeti és tár-sadalmi tér fogalmát a Dusek Tamás által megfogal-mazott értelemben használom.2 Birtokbevételükvalóságosan megszállással (letelepedéssel), irtással,lecsapolással, szimbolikusan pedig névadással tör-tént. Éppen ezért az a közösség, amelyik ezt koráb-ban hajtotta végre, történeti narratíváiban erősítielsőbbségi jogának tudatát. A szimbolikus birtokba-vétel következtében kialakult helynévi topográfia az adott társadalmi tér etnikai dominanciáját repre-zentálja. Ha egy mikrorégióban, vagy akár egyetlenfaluban két vagy több etnikum él együtt, közöttükbizonyos látens rivalizálás folyik a dominanciamegszerzése érdekében. A Kalocsai Sárköz a Tolna megyei Sárközzel együttegységes földrajzi-táji egységet alkot. Történetilega legősibb magyar szállásterület. A honfoglaláskor a központi megyer törzs szállta meg.3 Ám addig,amíg a dunántúli ma is etnikailag egységes magyartömböt képez, a Dunán inneni etnikailag hetero-gén. Itt kontinuus magyar települések között gyak-ran találunk török után beköltözött magyar, német,szlovák és rác falvakat. Az egymás szomszédságá-ban élő eltérő nemzetiségű helységek azonos fizikai(természeti) és hasonló, magyar dominanciájú tár-

sadalmi teret osztanak meg, amelyet aztán nemcsakvalóságosan, hanem szimbolikusan, vagyis névadás-sal és a hozzájuk fűződő narratívákkal is birtokbavesznek. Ezúttal Bátya népének a község helyneveiben meg-nyilvánuló kettősgyökerű etnikai identitását kívá-nom bemutatni néhány példával.Azért érdekes ez a falu, mert itt nem egymás mel-lett él két etnikum, hanem mára szinte szétválaszt-hatatlanul egymásba olvadtak a magyarok és a rá -cok, s ősiségükről vagy későbbi foglalásukról jófor-mán csak topográfiai-nyelvi emlékeik beszélnek.Mindebből pedig kitetszik hajdani rivalizálásuk, a szimbolikus dominanciáért folytatott látens küz-delemük. Az, hogy melyik közösség domináns egy adottrégióban, az a helynevek rendszeréből is kikövetkeztethe-tő. A társadalmi tér felosztása ugyanis együtt jár a fizi-kai tér felosztásával4 – írja Zsidó Ferenc egy Hargitamegyei mikrorégió helynévadási és -használati szo-kásairól szóló tanulmányában.Évtizedek alatt gyűjtött – teljesnek mondható –helytörténeti és néprajzi adataim alapján egyrehatározottabban kitetszik az a tény, hogy a 17. sz.végétől a 18. sz. közepéig a Nyugat-BalkánrólBátyára költöző katolikus délszlávok nem teljesenlakatlan faluba érkeztek, hanem itt találták a hon-foglalás óta a középkoron át megszakítások nélkülitt élő magyarság töredékeit. Ezekre rátelepedtek,és mivel vallási különbségek nem voltak köz tük,velük évtizedek-évszázadok alatt elkeveredtek, s őket nyelvileg asszimilálták. A magyar és rácnépességből az utóbbi főleg az által tehetett szertfölényre, hogy papjai hosszú ideig délszlávok vol-

Tavasz a bátyaihatárban

[ Napirenden


tak. Emellett azonban érvényesült egy másik ten-dencia is.5 Bátya nyelvszigetként igencsak távol esika délebbi délszláv dominanciájú bácskai régiótól,ezért a magyar hatás erősebben érvényesülhetett, s az expanziós törekvései és tevékenységei is csak a magyar nyelv ismeretével valósulhattak meg. A rác nyelv meg sajátjától izoláltan archaizálódott,magyar hatások miatt pedig egyre inkább felhígult.Ehhez társult még az a nem elhanyagolható kultu-rális hatás, amely a faluban élő nagyszámú, hosz-szabb-rövidebb ideig itt tartózkodó vagy itt birtok-ló magyar nemesek, főképpen kisnemesek (kurtane-mesek) és honoráciorok (tanító, nótárius) részérőlérte a falu népét. Ők mindenképpen a magyar enti-tást képviselték. Anyakönyvi adatok bizonyítják,hogy ezek a magasabb társadalmi státusú szemé-lyek gyakran házasodtak jobbágyokkal, vállaltaknáluk keresztkomaságot, házasságkötésükkor nász-nagyságot, mindennapi szomszédsági kapcsolatbanéltek velük. A tehetősebb jobbágyok pedig a társa-dalmi felemelkedés lehetőségének tekintették, harokonságba kerülhettek a nemes urakkal.6 A kevere-dés másfél százados időszakában egyrészt a rácok-hoz, másrészt a magyarokhoz képest kellett megha-tároznia az egész közösségnek és szinte mindenegyes bátyainak a saját identitását. Az így létrejövőkettős identitást követően alakulhatott ki az a furcsahelyzet, hogy Bátya már a 19. század második felé-ben egy rác-magyar kétnyelvű, de alapvetőenmagyar identitású község lett, s ez megnyilatkozotttársadalmi, szellemi és anyagi kultúrájukban egya-ránt. Simonyi Jenő már 1882-ben azt írja, hogy a rácoknál nemzetiségi tudatnak nyoma sincs.7

A balkáni jövevények a számukra teljesen másfajtatermészeti viszonyokhoz alkalmazkodva fokozato-san birtokbavették a mocsaras határt, folytatták azta vízgazdálkodást, amelyet az itt élő magyarok mára középkorban gyakoroltak, s amelyeknek legismer-tebb térformáló létesítményei a fokok rendszerevolt. A szűk határ rákényszerítette őket az intenzívkertgazdálkodásra (ennek előzményeit is itt talál-ták), az állattenyésztésnek pedig kialakult a telelte-tő téli szállásokat igénybevevő félrideg tartásmódja.(Érdekes, hogy szállás szavunk nemcsak a bátyai rácnyelvben (salas), de távolabbi délszlávoknál is pol-gárjogot nyert. Mi viszont a szlávoktól átvett tanyaszót használjuk erre a fogalomra.) Kialakították az új hazában szokásos kétbeltelkes megosztott kertestelepülésformát. Ha a földrajzi determinácó elvétnem fogadjuk is el, a természeti és társadalmi téregyüttes hatása esetünkben tagadhatatlan. Az újjövevények életmódja, kultúrája az új hazában ezentényezők hatására tökéletes változáson ment át.8

A 19. sz. közepéig a határ nagy része mocsaras, er -dős terület. Ennek topográfiai-nyelvi emlékei a kö -vetkezők. A tájat meghatározó folyamot kettős név-adással a magyarok magyarul Duna-nak, a rácokrácul nevezték Dunáv-nak. A Vajas nevét rácul a kö zépkori magyarhoz hasonlóan Voós-nak ejtik. Az ára dások utáni pangó vizek levezetésére ásottcsatornákat a magyar –fok szóval illetik, s elébeteszik annak a családnak a nevét, akinek a földjérőlaz indul vagy, aki azt ásta. (Pintér-fok, Bika-fok, Sajty-fok, Puskás-fok stb.) A Zabala-fok Marsigli 1726-os tér-képén Sabala-fok. (Zabala falu van a Székelyföldönis.) A Hidrographische Donau Karte-n szereplőFalu tava nyilván a geográfusok adta név, ma nemismerik, de megvan a Halásztó és a táltos-sárkányhiedelmekkel övezett Remenice tó. A csak magya-rul megnevezett Hattyas, szintén a régi vízi világemléke. Az átkelő és rakodó helyek megnevezésére

a magyar -rév vagy rakodó szót használják. A 19. szá-zadi folyamszabályozás következtében kialakult térszíni formákat magyar terminológiával nevezikmeg. -Tőtés (rácul -tétés), -zárga, -forgó, -kobolya,Langy, Telelő. Az őstáj alapvető helynevei a magyarelsőbbségi jogot bizonyítják, amit a jövevényekátvételükkel is elismertek.9

Néhány mocsár régi magyar neve tovább él. Fosórét(posványos-fosványos,) Az úrbéri perben még Terengő–nek írt területet (terjengős) ma Terengó-nak neve-zik rácul. A vizenyős rétek megnevezésére a szlávpolie-ból származó magyarban is használatos –paléutótagot használják. (Dunapalé, Pappalé). A hajdanimocsarak ma szántók, kertek. Megjelölésükre a szláv –bara szót használják. (Kuránova-bara,Carna-bar stb.)A magasabb térszín formákat magyarul -part-nak, -hát-nak (Ispán-part, Gyukán-hát), a mélyebb helye-ket vőgy-nek vagy doale-nak mondják. (Mély-völgy,Duboke-doale)A régi erdők emléke a Kerek dűlő. (A középkorimagyarban a kerek jelentése erdő.) Régiesen hasz-nálják a Körtvélyes nevét, vagy rácul Kertvéjes-nekejtik, de le is fordították, s végrendeletekbenRustyevjai dűlő-nek írták. Régi berek főnevünketőrzi a Papberke, amelyet ma rácosan Paberka-nakmondnak és írnak. Erdőt jelentett már a középkorimagyar használatban a szlávból átvett bakot szó. (L. Bakony, Bokod földrajzi neveink.) A bátyaiBakot dűlőhöz fejetlen papokról szóló hiedelemmon-dák fűződnek. Már az Árpád-korban is élt a szláveredetű Tira helynevünk. (V. ö. Trnava = köké-nyes) A Tira dűlő vagy Tirakút dűlő őrzi emlékét.Ma kerti föld a Szracsak (Szarkás), de egykor erdőlehetett. 18. századi végrendeletekben gyakran for-dulnak elő efféle helymegjelölések: Veregi szilvása.A rác -ica képzőt helynevek alkotására is használják.Néha magyar alapszóhoz illesztik. Puskasica, Kor -sósica, Gombosica, Vencelica. Az előbbi nemes birto -kosa, utóbbi Szent István testőrparancsnokánaknevét őrzi. Ugyancsak erre szolgál a -ka képző is (pl. Pin terka, Vapinka), vagy a -ni, -no képző.(Ságini, Némedino)

Napsugár orom-díszes házBátyáról

[ Napirenden


Az úrbéri pert követően a volt földesurak földjeitegy tagban mérték ki. Itt jöttek létre Antoni tag, a Némedino vagy Németh-tag, Ujvárino vagy Újváry-tag, Krizsmarkino vagy Késmárky-tag stb. A közbirto-kosságba bekerült zsidó birtokosoknak legfeljebb az utónevét őrzik egykori birtokaik. (Andorca,Zsidótag (Zsidovszka), Zsidórév) A határ két középkori faluját a királyi testőrségnépe, az orosz-varangok birtokolták.10 Orosz (ráculOroz vagy Horoz) és Varajt (rácul Varéty) emlékéttörténeti mondák őrzik. Varajton állott még a 18.században is egy harangláb, melynek helyét Zvonik-nak mondják. A törökkori erdők a maradék ma -gyarság búvóhelyei voltak. A mai szállások helyénállottak, s itt találhatók a bujdosók kemencéi nekszántás közben elő-elő bukkanó maradványai a Petyistye dűlőben.Maga Bátya faluja pedig eredetileg közvetlen a Duna partján állhatott a mai Szelistye vagySzelistya dűlőben. 1051-ben még Basrevue-nek (Bácsa -réve) jegyezték. Bátya nevének eredetéről szólómondák mindegyikében az áll, hogy a néhány kör-nyező falut testvérek alapították, s közülük a leg-idősebb, akit a többiek bátyának emlegettek, hoztalétre Bátyát. Az eredetmonda legtöbbjében viszontaz alapítók szlávok, s maga a bátya szó is szláv ere-detű. Ősiségi jogukat az irtásos birtokbavétel emlé-kével igazolják, történeti tudatukban annullálják a magyar elsőbbséget.11

A falu kultikus terei közül megemlítek néhányat.Ilyen a hármashatár (Bátya-Miske-Fajsz), ahol a történeti emlékezés szerint valamikor valakitagyonütöttek (rituális céllal?), s ahová őrző – elhárí-tó szándékkal éjszaka, hogy a Nap ne lássa, öngyil-kosokat vagy vízhozta halottakat temettek. A határta környéken is határjelek védték mágikus módon.(Törökképi dűlő, Foktői határőr, Bálványtője)12

A bátyai Kerek dűlő határában egy közel egy métermagas 65x65 cm átmérőjű betűk vagy számok nyo-mait őrző mészkő hasáb minden bizonnyal a káp-

talan birtokhatárát őrizte, s nyilván még az ős-kalo-csai székesegyház építése idején szállíthatták idehajón egy pannón romvárosból. A határ egy részé-nek jogtalan elidegenítését egy, az Arany Hamistanújában leírt történethez hasonló monda őrzi.13

Benne a birtokbavételt nemcsak a „talp alá tettföld”, hanem a terület körbejárása is szentesíti. A Remenice tó-ról azt tartották, hogy benne sárkánylakozik, ezért a múlt században még csőszök tartot-ták tőle távol az arra tévedőket. Az útmenti keresz-tek éppúgy a falu mágikus védelmét biztosították,mint a dűlőutak porába a csőszök által bottal rajzoltpentagrammok. A Vajas mellett álló Szent Jánoskaszobor a vízmenti helységek védőszentje. A Dunaés a Vajas, de akár Gödrök vagy a fokok is kultikushellyé válnak a nagypénteki rituális mosakodásalkalmával. A temető, a kálvária templom és a hő -sök tere/szobra hasonlóképpen a megszokottóleltérő, másfajta viselkedésre készteti az arra járóembereket.

1 EPERJESSY Kálmán: A magyar falu története Bp. 1966.

2 DUSEK Tamás: A területi elemzések alapja. Geogr.eltehu/refREF 2005.

3 GYŐRFFY György

4 ZSIDÓ Ferenc: Az etnikai identitás térbeni kifejeződései.Hitel 2006/1

5 FEHÉR Zoltán: Bátya életrajza. 1996.

6 FEHÉR Zoltán: Bátyai nemesek és a nemesi közbirtokos-ság a XVII-XX. században. (Megjelenés előtt.)

7 SIMONYI Jenő: Kalocsa vidéke. Földrajzi Közlemények X1882.

8 FEHÉR Zoltán: Népiségtörténet és etnikai identitás egykétnyelvű sárközi falu természeti és társadalmi terében.(Kézirat)

9 Uo. és a további helynevek forrása:FEHÉR Zoltán: Bátyaföldrajzi nevei. (Kézirat)

10 FEHÉR Zoltán: Bátya életrajza. Bátya 1996.

11 Uo.

12 FEHÉR Zoltán: A bátyai antropomorf kapufélfák sze-mantikai kapcsolatai. Cumania

13 FEHÉR Zoltán: Bátyai történeti mondák. (Kézirat)FO

RR

ÁS

A Vigyázó kúriakűlábas tornácaBátyán

Fotók: Fehér Zoltán

[ Figyelő


A KÖH állásfoglalása a Drechsler-palota ügyében

ALechner Ödön és Pártos Gyula által ter-vezett, 1883-86 között épült Drechsler-palota (amely évtizedekig befogadta az Állami Balettintézetet, Budapest, VI.

Andrássy út 25.) már hosszabb ideje üresen állóműemlék épületének helyreállításával kapcsolato-san a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a számá-ra biztosított jogi keretek közt, intézkedett és intéz-kedik a 2002. óta érvényes építési engedély kiadásá-tól kezdve. Miután a felújítás nem kezdődött megidőben, folyamatos helyszíni ellenőrzések nyománegymást követően adott ki kötelezéseket, hogy leg-alább az épület állagának megóvását kikényszerítse,s elérje a veszélyek elhárítását. Tekintettel arra,hogy a tulajdonos a kötelezettségeinek nem tett ele-get, 2009. decemberében a Közép-magyarországiIroda első fokon, majd a KÖH elnöke 2010. febru-árjában másodfokon jogerősen 30 millió forintosbírságot szabott ki az épület állagvédelmi és jó kar-bantartási kötelezettségeinek súlyos elmulasztásamiatt, hangsúlyozva, hogy a tulajdonos veszélyezte-ti a védett értékek fennmaradását, sérti a közérdeketés a közvélekedést. Ennek köszönhető, hogy leg-alább az elrendelt, későbbre nem halasztható állag-védelmi munkákat az időközben felszámolás alákerült tulajdonos cég felszámolója elvégeztette.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kiemeltenfontosnak tartja, hogy ez a budapesti Világörökségszívében, az Operaház szomszédságában állóműemlék mielőbb építészeti, történeti értékeihez ésa környezetéhez egyaránt méltó, lehetőség szerintközösségi rendeltetést kapjon, amely hosszútávra

Fotók: Tahi-TóthNándorné

biztosítja megőrzését. Ennek a célnak az elérésébena Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kész az együttműködésre a mindenkori tulajdonossal,minden állami szervvel, önkormányzattal, civilszervezettel.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, miközbenmég a korábbiaknál is határozottabban kíván élni a rendelkezésére álló jogi eszközökkel, elengedhe-tetlennek tartja, hogy a Világörökségi helyszínekkiemelkedő, egyetemes értékeinek megőrzése mie-lőbb törvényi megerősítést kapjon.

[ Figyelő


A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal állásfoglalásaA Budapest, V. kerület, Bécsi utcai tervezett ingatlanfejlesztés kapcsán

Az élénk közérdeklődés, amely az V. kerüle-ti önkormányzat ingatlanfejlesztési elkép-zelései körül 2010. június 30-án együtte-sen tartott Központi Építészeti-Műszaki-,

illetve Fővárosi Tervtanács ülését követően kibon-takozott, arra kötelezi a Kulturális ÖrökségvédelmiHivatalt, hogy elvi állásfoglalást adjon közre annakellenére, hogy az ügyben, eddig hivatalosan mégnem keresték meg.A Kulturális Örökség védelmi Hivatal feladata,hogy a gyakorlatban érvényt szerezzen annak a jog-alkotói szándéknak, amely a kulturális örökségvé-delmi törvényben nyert megfogalmazást, és azon a felismerésen alapul, hogy kulturális örökségünkhazánk történelmének olyan pótolhatatlan forrása,amelynek csorbítatlan fennmaradása elsőrendűköz érdek. E törvény értelmében a Hivatalnak fel-adata a műemléki értékek felkutatása, védelme és amegőrzésükre irányuló tevékenységek szabályozása.A tervezett fejlesztés által érintett háztömbökműemléki védelem alatt állnak, mégpedig ún.műemléki jelentőségű terület kategóriában és vilá-görökségként. A területi védelemnek ez a formájaazt célozza, hogy a jellegzetes, történelmileg kiala-kult városszerkezet és városi összkép, amely építé-szeti együttesként fejezi ki az azt létrehozó közös-ség építészeti kultúráját, megőrizhesse tér- és utca-képeit és a tájjal való kapcsolatát. A viszonylag rövid idő alatt, a 19-20. század fordu-lóján szűk negyven év során historizáló-szecessziósstílusban kiépült jellegzetes budapesti városképeurópai viszonylatban egyedülálló értéket képvisel.Egyedülálló a nagy kiterjedés, az e mellett tapasz-talható magas építészeti átlagminőség, a stílusalkal-mazásban megmutatkozó ötletgazdagság és az en -nek ellenére egységesként ható „budapesti stílus”.Jellemzője ennek az egyedülálló együttesnek az is,hogy be tudta fogadni és szervesen integrálta a modern korszak minőségi építészetét, ha az tekin-tetbe vette és nem szakított drasztikusan a történe-tileg nőtt városszerkezettel. A főváros építészeti-esztétikai értékei mellett külö-nösen hangsúlyos a ránk hagyományozott örökségtörténeti jelentősége: a mai budapesti városkép az1918-cal lezáruló történelmi korszak utolsó nagy fel-ívelésének, a 19. század végi gazdasági fellendülés-nek építészeti lenyomata. Ebben a vonatkozásbanre gionális referenciapont is: építészeti hatása az egy -kori Osztrák-Magyar Monarchia keleti felében ismindenhol fellelhető. Ez a jelenlegi országhatáro-kon túlmutató kulturális és szellemi érték azonbanelsősorban az összefüggésekben és sokszor a részle-tekben ragadható meg leginkább. Ennek megőrzé-sét célozza a területi védelem, és ezért téves

az a vélekedés, hogy az egyedileg nem védett épületértéktelen és elbontható. Ellenkezőleg: mindenvédett területen elbontott történeti értékkel bíróépülettel vagy a hagyományos városképbe, város-sziluettbe nem illő elem megjelenésével a védelemtárgya sérül, és a védelem igen hamar okafogyottáválik. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ezértkülönös hangsúlyt fektet arra, hogy minden esz-közzel előmozdítsa a műemléki védelem alatt állóértékek anyagi valójukban történő megőrzését és a jövő nemzedékek számára történő átörökítését.Az értékek megőrizhetőségének egyik feltétele tör-téneti városainknak és épületeinknek rendszeresmegújulása és a bennük jelen lévő egészséges élet.Ezért az értékőrzés és a fejlesztés nem ellentétes,hanem egymást feltételező fogalmak. Különösenöröm, ha a befektető igényli, hogy elképzeléseitelismert építészek öntsék formába, vagy – mint a jelen esetben is – lehetőséget teremt arra, hogy a főváros nagy nemzetközi presztízzsel rendelkezőépítész munkájával gazdagodjék. Célt azonban csakakkor ér ez a törekvés, ha nem a meglévő értékekkárára, hanem azokhoz hozzátéve érvényesül.Éppenséggel a kiválasztott nemzetközi tekintélyűiroda bizonyította a berlini Reichstag kupolare-konstrukciója révén, hogy ez nemcsak lehetséges,hanem bravúrosan is megoldható.A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal üdvözli azt a társadalmi figyelmet, amely a szóban forgó V. ke -rü leti fejlesztési terveket övezi, mert ebben kifeje-zésre jut az örökségvédelmi törvényben megfogal-mazott közérdek szellemisége, amelynek értelmé-ben nemcsak együttműködési kötelezettsége, ha -nem közreműködési jogosultsága is van az állami és önkormányzati szervek mellett a társadalmi szer-vezeteknek és az állampolgároknak. Ugyanakkor a törvény értelmében figyelmeztet arra is, hogy a kulturális örökség a nemzet egészének közös szel-lemi értékeit hordozza, ezért megóvása mindenki-nek kötelessége. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal reméli, hogya kulturális örökséget érintő tervek kapcsán mostmegnyilvánuló társadalmi aktivitás, amely az utób-bi hónapokban több budapesti fejlesztés kapcsán ismegmutatkozott, az ország kulturális értékei iránttanúsított növekvő figyelem és érzékenység jele,amely szilárd hátterét fogja nyújtani egy megújuláselőtt álló örökségvédelmi politikának. Reméli, hogya Budapest Szíve program keretében tervezettBécsi utcai fejlesztés újragondolásával olyan példa-mutató, örökségtudatos építészeti megoldás szület-het, amelynek révén az ország, a nemzet szívébenfekvő főváros a múlt század fordulójához hasonlóanismét méltán lesz követendő példa.

[ Figyelő


APécsen rendezett Veszélyeztetett örökségünkDélkelet-Európában című háromnaposnem zetközi konferencia alkalmából nyi-latkozott a sajtónak dr. Fejérdy Tamás,

a KÖH elnökhelyettese. Elmondta, hogy ez a becs-lés a Dél-Dunántúl száz műemlékének közelmúlt-ban elvégzett vizsgálatán alapul, és az állapotfelmé-rések során szerzett tapasztalatokat összegezve való-színűsíthető, hogy ez az arány az egész országraérvényes lehet. Hangsúlyozta: a veszélyeztetettségnem azt jelenti, hogy ezek a műemlékek bármelypillanatban összedőlhetnek, de „egyes örökségi épüle-tek állaga valóban rendkívül rossz, többségük fennmara-dását nem a karbantartás elmaradása, inkább a kedvezőt -len elhelyezkedés, a természet, a környezet megváltozá sa,a vonzerejének elvesztését eredményező felújítás és a hasz-nálaton kívüliség veszélyezteti” – jegyezte meg.A szakember úgy látja, az épített örökségek meg-mentéséhez az értékeink számba vételét követőenvilágossá kell tenni, hogy védelmük nem kizárólagállami vagy önkormányzati feladat, hanem mind-annyiunk felelőssége. Ebben sokat segíthetnek a helyi közösségek, a civil szervezetek és azok a szak-emberek, akik esetenként a figyelmet a már elfele-dett, elhanyagolt épületre, műemlékre irányítják.

„Fontos, hogy az épített örökségek állapotáért felelős tu -laj donosokat ne hagyjuk magukra és a rekonstrukciókhozközvetlen támogatásokat is igénybe vehessenek. Jelenleg a műemléki jegyzékben szereplő műemlékek esetén nincsolyan állami forrás, amelyre közvetlenül lehetne pályáz-ni, így ezeket a munkálatokat más, például a tu risz tikaivonzerő fejlesztésére irányuló európai uniós, vagy helyiprogramokra elkülönített pénzekből végzik el” – emelteki Fejérdy Tamás, aki felvetette az adókedvezmé-nyek lehetőségét a tulajdonosoknak, cserébe az állag -megóvásért.Az elnökhelyettes szerint a távolabbi cél a folya -matos értékőrzés, a folyamatos állagmegóvás lenne, de mindez nem elég, mert az épített örökségeknekmegfelelő funkciót is kell találni, e nélkül egy adottközösség egy idő után már nem tekinti igazán fon-tos értéknek épített örökségét, és fennmaradásaveszélybe kerül.A Veszélyeztetett örökségünk Délkelet-Európábancímű nemzetközi konferencián nyolc ország min-tegy negyven szakembere ismerkedett a térség épí-tett örökségével. A rendezvény egy két éves együtt-működés része, melynek keretében a résztvevőkjavaslatokat dolgoznak ki a veszélyeztetett építettörökségek megmentésére. (PécsEKF)

Az épített örökség harmada veszélyben lehetMagyarországon

A Jeszenszky-Bernáth kastélyFelsőhídvégen,Kölesdnél. Az 1750-es évek-ben épült barokképület-együttest,a hozzá tartozóbarokk kápolná-val műemlék jel-legűként tartot-ták számon. A kastély rokokókandallóit az utolsó lakókösszetörték, a faliképek egyrészét tönkretet-ték. A birtoktöbbi épületeelpusztult. A felvétel a2009-es állapototmutatja.

Fotó: Nagy Zoltán

[ Napirenden


SZENTI TIBOR

BEVEZETŐ ÉS MÚLT

Atiszántúli szántóföldi tanyák és a homok-hátsági III. típusú zöldség-, gyümölcster-melő szövetkezeti tanyák közötti szocia-lista termelési és megmaradási, illetve

pusztulási kü lönb ségek mára szembetűnők.Győrffy István a tanyai építészetet így jellemezte:alföldi háztípus. Ma helyette zömében a tájba nemillő villák, hobbitanyák és nyaralók épülnek, vagykönnyű fémszerkezetes, többnyire hullámbádog,vagy alumínium falú tárolók. Sajnos, kevés a terme-lő telkeken épülő lakóépület! A történelmileg kialakult tanyarendszer a szorgal-mas parasztságnak megélhetést biztosított. A ta -nyának az anyatelepülés szempontjából eltartó jel-lege volt, a középbirtokosok támogatóként szerepel-tek, és a közösséget önerőből fejlesztették. Mindentanya mikroklímát biztosított, védte és növelte aföld termőképességét; gondozta a csapadékelvezetőcsatornákat, a közlekedési utakat. A tanyai családoknem kényszer hatására, hanem önként vállalt lazaszövetségben segítették egymást. Minden rendszer, amely az alulról építkező társa-dalmi életközösséget és településformát elpusztítja,jóvátehetetlen kárt okoz, mivel az többé föl neméleszthető és nem is újul meg, de az ilyen politikaiirányítás is magát emészti el. A Tiszántúlon a szo-cializmusban, majd az utóbbi nyolc évben mindenttönkretettek, ami a tanyák megmaradásához szük-séges. Hódmezővásárhelyen – cseppben a tenger-ként – bizonyítékul szolgálnak adataink:

A JELENTerületünk: 42,7 hektár. Még mindig járás nagy -ságú, benne a tanyavilágunk az önfelszámolódás idő-szakát éli.Az 1910-es népszámlálás szerint, Hódmező vásár -helyen a lakosság 39,3 %-a élt külterületen. (CsakKecskemét és Kiskunfélegyháza volt előttünk, ne -gyediknek említették a szegedi nagytájat.)

Vásárhelyen1950-ig közel 7000 tanyaszámról tudunk.1971-ben még 2704 szórványtanya volt.2007-ben 768 lakott szórványtanyában 1728-an

éltek, egy tanyában átlag 2.25 személy. Vásárhelyösszlakosságának ez már csak 3,5 %.

A külterület 5 falusiasodó, de létszámában itt isapadó tanyaközpontjában 1110 fő él.

Hozzáadva a szórványtanyákon lakók létszámá-hoz, a külterületünkön 2838 fő él, az összlakossá-gunknak ez is csupán az 5,8 %-a. Érzékelhető, hogya várost gyarapító termelésben ez nem számottevőnépesség. A szórványtanyákon zömében magányos,vagy házaspáros öregek, rokkantak élnek. Sok gyer -mekes családok is vannak. Ők a városi terhek előlmenekültek, vagy állami gondozott gyerekeket vál-lalva, a családi pótlékból tengődnek. Található köz-tük illegálisan beköltözött hajléktalan, és munka-nélküli, gyanús elem.

ÖNKORMÁNYZATUNK KÜZDELME A KÜLTERÜLETEN ÉLŐKÉRT:Tanyaközpontjainkban valamennyi infrastruktúrakiépítése megtörtént, utóbb a Mártélytól kivált ésaz anyavároshoz visszatérő, mindössze 40 főt szám-

Tanyakép 2010 elején

[ Napirenden


láló Barattyos és a város között kerékpárút is épült.2007 végéig mintegy 150 szórványtanyában történtmeg a villamosítás, és még mintegy 160 tanyábannincs villany. A fennmaradó 458 tanya villamosításajelen gazdasági helyzetben egyre reménytelenebb-nek látszik.A város évi 19 milliárd Ft-os költségvetéséből többmint félmilliárd Ft-ot segélyekre fordítunk. 2003-ban, egy átlagos évben: 67 M. Ft-ot osztottak ki a tanyalakók között, míg egy-egy belterületi körzet-ben, ahol e népesség többszöröse lakik, mindössze20-30 M. Ft-ra volt szükség. 2007-ben a 722 rászoru-ló tanyalakónak 44,8 M. Ft-ot kellett osztani. A ko -ráb bi helyzet megfordult: a tanya zömében ma a közösségnek nem termel, hanem belőle él. A tanyaközpontok között ezek ellenére, de az ottélők életminőségének javítása érdekében, összekötőúthálózat kialakítása folyik. A tanyaközpontokban a fiatal gyermekes családok letelepítésére ingyentelkeket osztottunk.A mezőőri és a tanyagondnoki hálózat jól és össze-hangoltan működik. A külterületért felelős önkor-mányzati képviselő egyetemet végzett, kiváló agrár-mérnök.

A JÖVŐMa már senki sem kötelezhető arra, hogy az elha-nyagolt tájba családostól kiköltözzön, és tanyákatépítsen. Az ún. farmgazdálkodást el kell felejteni, ez nem olyan kis területen valósítható meg, amelyhazánkra jellemző. Az intenzív termeléssel, gyorstermékváltásra képes gazdálkodó családi szövetsé-gek egymás közötti és állami segítségnyújtása adhatreményt a korszerű magyar mezőgazdaság kialakí-tására. A tiszántúli fejlődés alapföltételeit a követ-kezőkben lehet összefoglalni:Gróf Széchenyi István a Hitelt 1830-ban írta meg, e mű jelentősége azóta csak növekszik. 1. Hosszú lejáratú Hitelt a gazdáknak, elfogadhatóés nem uzsorakamattal.2. Közbiztonságot. Legyen, akik a működő birtokokathivatásszerűen megvédik.3. Infrastruktúra kiépítése: a villany, úthálózat és azalapellátások az élelmiszer, gyógyszer, vegyi áru,üzemanyag a legfontosabbak, de az oktatási, egész-ségügyi és lakossági szolgáltató hivatal, valamint a javító kisipar sem elhanyagolható.4. A termelő és a fogyasztó közé beékelődött ingye-nélő, felvásárló és továbbadó hálózat csökkentése, a szer ződések betartatása.5. A nyerstermék legalább félkész állapotban történőhelyi földolgozása, a jövedelem egy részének a kis-üzem fejlesztésére való visszaforgatása. A hungari-

kumok védelme és továbbfejlesztése adhat reményta nemzetközi piacra betöréshez.6. A családi gazdaságok segítése. Világossá kell tenni,hogy a magánvagyon gyarapításának lehetősége a leg fontosabb hajtóerő, ez a biztos jövőkép zálogalenne!7. A kialakuló nagybirtokrendszer megfékezése. Ezerhektáron felüli nagybirtok már a vad kapitalistakizsákmányolást segíti.8. Olyan felelős kormány szükséges, amelyik segítia tanyák fejlődését és felelősen gondoskodik a ta -nyalakókról.

*Ami hiányzik, és amit nem tudunk pótolni, az a gazdaszemlélettel, hazaszeretettel együtt járómagyarságtudat, a föld őszinte tiszteletének, azanya föld és a családi közösség szoros kapcsolatánakújraépítése. Vallomástevőm: Kérdő Szűcs Ernő 100 diófát ülte-tett ősei tiszteletére. Termőre fordulásuk után aszö vetkezet gyökerestől kirángatta ezeket. Amikoregy-egy fa töve megszakadt, sorolta, hogy lelkébőlés vele egész közösségéből most melyik elhunythozzátartozójának emlékét törölték ki végleg. Ahol nincs lélek, ahol Istent elüldözték, ott nemlehet az embert föld- és természet közeli lakó-, vala-mint termelőhelyre kényszeríteni! Az egész terem-tett világgal együttműködve lehet élni. (Elhangzott, előadás: 2008. november 15-én, az Ország -ház Főrendiház Termében, a „Tanyavilág a Parla ment -ben” címmel megrendezett konferencián, amelyet ezt kö -vetően több helyen aktualizáltan bővítettem.)

V. I-né Sz. J.tanyája. Bejárata belső udvarra

Fotók: Szenti Tibor

[ Fórum


1910. július 17-én Vácott született Dercsényi Dezső, a 20. szá-zadi magyar műemlékvédelem egyik meghatározó, kiemel-kedő egyénisége, Kossuth- és Herder-díjas, a művészettörté-neti tudomány doktora. Születésének 100. évfordulója alkal-

mából a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, az ICOMOS MagyarNemzeti Bizott sága, a Magyar Régészeti és Művészet történetiTársaság, Vác Város Önkormányzata, a Váci Mú zeum Egyesületés a Váci Értéktár szülővárosában rendezett megemlékezést. Az egykori Dercsé nyi-ház falán elhelyezett emléktábla előtt NagyGergely, az ICOMOS MNB elnöke idézte fel alakját és azt a tényt,hogy első elnöke volt e szervezetnek. A KÖH, az ICOMOS, a város, a múzeumi egye sület és az Értéktár koszorúinak elhelyezé-se után a rendezvény résztvevői a Váci Értéktárhoz sétáltak át, aholemlékezéseket és előadásokat hallgattak meg, illetve megnézhettéka Dercsényi Dezső munkáiból és személyi dokumentumaiból ren-dezett alkalmi tárlatot. Bóth János polgármester köszöntője és tisztelgése után H. VladárÁgnes emlékezett egykori kollégájára, az Országos MűemlékiFelügyelőség keretében kialakult kapcsolatukra, majd DercsényiAndrás idézte fel röviden a nagyapa emlékét.Szünet után elsőként Entz Géza előadása hangzott el „DercsényiDezső és a magyar műemléki topográfia” címmel (szerkesztett, rövidí-

tett változatát itt közöljük), majd Szakács Béla Zsolt Dercsényi Dezsőnek a román kori művészet kutatásá-ban, Mentényi Klára pedig a székesfehérvári prépostság kutatásában játszott szerepét idézte fel, mutatta be.

(D.P.)

Akötet azt vizsgálja, hogy miként hatott a modern mozga-lom a magyar építészekre és a publicitást számukra legin-kább biztosító építészeti fényképezésre. Luxusvillák, ele-gáns bérházak üvegcsőben mozgó liftekkel, a kelenföldi

hőerőmű őskori űrhajót idéző irányítóterme, divatos üzletbelsők,hangosfilmeket játszó áramvonalas mozik – mindezeket röviddelelkészülésük után fényképezték le a Tér és Forma folyóirat számára.Magyarországon elsősorban ez a kiadvány terjesztette a modernmozgalom eszméit 1928 és 1948 között, és az itt megjelent képanyagtöbbsége nem csak az épület formájáról, hanem az építkezés soránfelhasznált anyagok és szerkezeti elemek ismertetésében is fontosszerepet játszott. A Fény és Forma című könyvben Seidner Zoltán,Kozelka Tivadar, Máté Olga, Marsovszky Elemérné és Bánó Ernőépületfényképei találhatók. Augusztus 15-ig Pécsett a Pécsi Galériában megtekinthető a könyvképanyagát eredetiben bemutató kiállítás is. A képek a Magyar Épí-tészeti Múzeum és a KÖH Fényképtárának gyűjteményéből valók.A kiállítás fő célja, hogy a látogatók fényképeken keresztül alkossa-nak fogalmat a korszak építészetének egy markáns vonulatáról, melynek a képi világa ugyanolyan megha-tározó, mint a modern mozgalom eszméje.

Fény és FormaEz év júliusában ismét megjelent a korábban nagy érdeklődést kiváltott Fény és FormaLight and Form Modern építészet és fotó Modern Architecture and Photograhpy 1927-1950.második, átdolgozott kiadása Budapesten, a Vince Kiadó gondozásában. (Szerzők: Csengel-Plank Ibolya – Hajdú Virág – Ritoók Pál)

Megemlékezés Dercsényi Dezső születésének100. évfordulójáról

[ Fórum


ENZT GÉZA

Dercsényi Dezső a korszerű magyarorszá-gi nagytopográfia koncepciójának kiala-kítója és munkálatainak megindítója,szervezője és aktív résztvevője, az eddig

megjelent, négy és fél megyét, illetve Budapest bu -dai kerületeit magába foglaló tizenkét köteténeksorozatszerkesztője, három kötetének szerkesztője.Máig érvényes, eszmei magját tekintve a műemlék-védelmi gondolat 18. századi gyökereiig visszanyú-ló alapkoncepciója: a műemléki topográfia, a mű -em lékek helyrajzi rendben való, történeti kontex -tus ba helyezett felleltározása tudományos alapkutatásés egyben a műemléki értékvédelem alapja. E két mon-datba tömörítetten jellemzett vállalkozással ma -gyar országi műemléktudomány az 1950-es évek ele-jétől a műfaj nemzetközi élvonalába került. Ez a tu -dományszervezési és tudománytörténeti szempont-ból korszakos jelentőségű, de a műemlékvédelemmagyarországi történetében máig kivételes teljesít-mény nálunk csak a személyi és történelmi körül-mények különleges együttállása révén jöhetett létre.A műemléki topográfia alapvetően polgári és jelleg-zetesen német tudományos kutatási és publikációsműfaj. Magyarországon elsősorban Henszlmann ösz -tönzésére már a reformkorban megjelentek az ilyenirányú kezdeményezések és az abszolutizmus ide-jén Ipolyi Arnold a Csallóköz topográfiai feldolgozá-sával a kortárs Európa legmagasabb színvonalánálló művet alkotott.1 A nagy lendülettel megindultpolgári fejlődés azonban a dualizmus idején semeresztett olyan mély gyökereket, hogy a műemlé -kek kel való foglalkozás a szűk szakmai kereteketáttörhette volna. Éppen ezért olyan széles alapúszellemi infrastruktúra sem alakulhatott ki, amely a tőlünk nyugatra lévő világban már a 19. századutolsó harmadában többek között a műemléki to -pográfia műfaját is megteremtette.A MOB olyan vezetői, mint Forster Gyula (1883-tólbi zottsági tag, 1886-tól másodelnök, 1906-1922 a MOBelnöke) és egy generációval fiatalabb munkatársa,Éber László a külföldi gyakorlat mély ismeretébenfolyamatos erőfeszítéseket tettek a műemléki inven-tarizáció programjának életben tartására, de a kor-szerű topográfiai munka az ország teljes területefeldolgozásának igényével ténylegesen csak Ipolyikezdeményezése után csaknem másfél évszázaddalindult meg Magyarországon Dercsényi Dezsőmeghatározó szerepvállalásával. Dercsényi Dezső (1910-1987) Gerevich Tibor tanítvá-nya volt és az olasz művészetpolitika, műemlékvé-delem és restaurálás kitűnő ismerőjeként lett a Ge -revich által vezetett Műemlékek Országos Bizott -ságának munkatársa. Szakmai felkészültsége és el -kötelezettsége mellett kiváló szervező képessége éskifinomult diplomáciai érzéke, a világháború utánaz addig ismeretlen, a „polgári józan ész határait

meghaladó”2, új típusú kihívásokkal szembekerültvilágban személyét alkalmassá tette arra, hogy má -sokkal együttműködve, a megelőző korszakban fel-halmozott szakmai értékek érvényesülése számára,a folyamatosan változó feltételek mellett is, sikere-sen mozgásteret biztosítson. A műemléki topog -ráfia másfélszázados búvópatakként funkcionálóprog ramját Dercsényi egy olyan korban vitte teljessikerre, amely a műemlékvédelem természetes szel-lemi előfeltételeivel, mint „polgári csökevénnyel”programszerűen helyezkedett szembe.

Az ideológiai normák szorítása persze a művészet-történetet sem kerülte el, aminek legveszélyesebbfordulata akkor következett be, amikor 1952 táján a tudományszakot és annak intézményi hátterétmár a műkritika napi követelményeinek próbáltákalárendelni. Ennek intézményi megnyilvánulása az1949-ben a MOB helyében létrehozott Műemlékekés Múzeumok Országos Központjának (MMOK)fokozatos ellehetetlenítése, majd 1953-ban jogutódnélküli megszüntetése volt. A lényeg: a múzeumifeladatok a jelzett ideológiai törekvések jegyében a Közoktatásügyi tárcától a Révai József vezette agit -prop jellegű Népművelési Minisztériumhoz kerül-tek át, a műemlékvédelem pedig az Országos Mű -emléki Felügyelőség 1957-ben történt megalapításá-ig hatáskörrel alig bíró provizóriumok között ver-gődött. Mindez természetesen a szakszemélyzetszét szóródásával is együtt járt.3

A fent röviden jellemzett viszonyok alapján nehe-zen volna elképzelhető, hogy a magyar állam ugyan -ebben az időszakban áldozott legtöbb energiát éspénzt, mégpedig kimagasló eredménnyel a műem-léki topográfiára. Márpedig tudjuk, pontosan ez tör -tént. Sőt, az első kötet megjelenése után annak szer-zője Csatkai Endre és szerkesztője Dercsényi Dezsőmegkapta a rendszer legmagasabb elismerésétjelentő Kossuth-díjat is. Mindebben Dercsényi és aművészet történettudomány akkori legfőbb őrtálló-ja Fülep Lajos belső együttműködésének volt döntőszerepe. Tudjuk, hogy ez Fülep Lajos volt, aki a Ta -nácsköztársaságban vállalt közreműködése és belsőemigrációja a Horthy korszakban mutatis mutandisKodály Zoltán akkori szerepéhez hasonlóan, alkal-massá tette arra, hogy ezen a poszton a rendszerlegitimációs igényeit kielégítse és az érinthetetlen-

Dercsényi Dezső és a magyar műemlékitopográfia

A MűemlékekOrszágosBizottsága gondozásában1943-ban megje-lent könyv címol-dala (részlet)

[ Fórum


ség kivételes privilégiumát is mindvégig biztosítsa.Fülep Lajos szellemi és emberi formátumánakköszönhető, hogy ezt a szakmánk történetében pél-dátlan hatalmat a tudományos értékteremtés javárahasználta föl. Fülep Lajos 1950. október 9-én elhangzott akadémi -ai székfoglaló beszédében a fennebb már szóbahozott agitprop törekvésekkel szemben védelmetnyújtó alapvető tézisét kell idéznünk, amelynek ha -tékonysága abban állt, hogy – Marosi Ernő tömörmegfogalmazását kölcsönvéve – „Az esztétikai-ide-ológiai kérdések hangsúlyozásával szemben a törté-neti kutatások (s hangsúlyozottan a tényanyag teljesfeltárására alapozott ítéletalkotás) szükségességénekhangoztatása indoklást, létalapot jelentett a művé-szettörténeti módszer számára is.”4 A topográfiasze repét következő okfejtéssel határozza meg. „A ma gyar művészet anyaga kutatás közben alakulki. (…) „a gyakorlati megvalósítás kezdete az egészország területének tervszerű fölosztása történetilegés népileg kialakult vidékekre, ahol megokolt kisebbegységekre is, szintúgy városokra is, rendszeres föl-dolgozása topográfiákban és monográfiákban.” Ez pedig teljesen más típusú topográfiát jelent,mint „amilyennel – az 1948-ban megjelent eszter-gomival – a magyar műemlékek topográfiájánaksorozata megindult. (…)Fülep topográfiával kapcsolatos megállapításainakelőzményeire nézve igen fontos információkat tar-talmaz Zádor Annának, aki a Bizottságnak tagja volt,a rá jellemző spontaneitással és színességgel elő-adott visszaemlékezése.5 „Mindenesetre a jellemző a Művészettörténeti Bizottságra az volt, amit seVayer, se Németh Lajos se Galavics nem tudnakelérni6, hogy ez egy abszolút élénk operatív együt-tes volt, óriási vitákkal, tényleg elintéztek bizonyosdolgokat, a szakmának a lelke voltak, ezt kell, hogymondjam. Ez nem Fülep Lajoson állt, hanem azegész hangulaton, Genthon nagyon nagy segítségvolt, valószínűleg én is segítség voltam, Dercsényióriási segítség volt ebben, totális együttműködésvolt, és ezt az együttműködést az az egy-két vissza-húzó elem [sem tudta elrontani], amilyen mindigakad minden bizottságban. (…)… a bizottság törő-dött a könyvkiadással és pártolt bizonyos könyve-ket, hát soha nem jelent volna meg Garas két köte-te, ha a Bizottság és Fülep főleg nem adott volnaolyan véleményeket, hogy ezek milyen fontosak,milyen sürgősek. Radocsaynak a két kötete szinténnagyon fontos volt, és elindította a topográfiát, eztse felejtsük el. A topográfia sem tudott volna elin-dulni, mert ez költséges, drága, nem kifizetődővalami, és Fülep teljesen elfogadta Dercsényinekazt a véleményét, hogy erre maximális szükség vanéppen azért, mert, hogy a magyar népben nincsenmeg az a borzasztó nagy ragaszkodás és féltés asaját kulturális javaival szemben, éppen azért kellebből egyfajta plusz értéket csinálni és ezt létre kellhozni. Na, most, ennek az érdekében Fülep mindigmegtette azt, amit Dercsényi óriási diplomáciai ésgyakorlati érzékkel sugallt, és mindig keresztültudta vinni, amit akart. Általában az egész társaság-ból talán senki nem volt, aki annyira értett Fülep -hez, mint Dercsényi, pedig teljesen eltérő alkatok.Nagyon értett hozzá. Amit Dercsényi javasolt, ésezt meg is mondta nekem Dedi mindig, arra sohanem mondta Fülep prof., hogy nem. Úgy tudottneki beadni mindent, hogy elfogadja. Ez egy na -gyon nagy képesség.” Fülep és Dercsényi „teljesen eltérő alkatok” mond-ja Zádor Anna; bizonyára így volt, de az alapvetően

közös értékvállalás jegyében épp ez alapozhattameg a közös ügyek számára oly gyümölcsöző zavar-talan együttműködésüket, és így válhatott Der csé -nyi a híres beszéd topográfiai munkálatokat szor-galmazó részének iniciátorává. A Fülep beszédugyan is nem csupán verbális védernyőt biztosítottmindehhez, hanem, mint a művészettörténet hoz-zájárulása a népgazdasági tervhez maga mögötttudhatta a költségvetési hátteret is. Ilyen előzmények alapján a topográfiai koncepciórészleteit Dercsényi nem sokkal később, a művé-szettörténészek 1950. november. 23-26. között lezaj-lott siófoki kongresszusán fejtette ki.7 A napirendélén két fő pont szerepelt: a megelőző százötven évmagyar művészetének ideológiai felhangoktól semmentes kutatása és a műemlékvédelem kérdései. Ez utóbbi keretében hangzott el Dercsényi előadá-sa a magyar műemléki topográfiáról, amelyet vitakövetett. Dercsényi előadásában a topográfiát,Fülep Lajos előadásával összhangban, mint a művé-szettörténet alapvető forrásanyagát kezeli. A munkátle véltári és bibliográfiai előkészítéssel valamintfény képezéssel és műszaki felmérésekkel egybe -kap csolt terepbejárással tartotta megvalósíthatónak.Az országot megyei bontásban javasolta feldol -gozni, megyénkként egy-egy kötetet tervbe véve. Ez javaslata szerint összesen húsz kötetet jelentene,ami becslése szerint húsz évet venne igénybe. A felső időhatárt illetően a vita résztvevői elfogad-ták, hogy az nagyjából a 19. század közepén húzód-jon, de a huszadik század elejéig terjedő időszakbólis a művészi vagy történeti szempontból kiemelke-dő jelentőségűnek tekintett épületeket szerepeltes-sék a topográfiában. A műemlékvédelmi és művészettörténeti oldalrólszorgalmazott topográfiai kutatások tervbevételévelis összefügg és azt sok tekintetben segítette egymásik fontos, szintén 1950-ből datálódó, saját ide -jében nemzetközi szempontból is úttörő jellegűműemléki kezdeményezés. Az Építésügyi Minisz té -rium városrendezési szakembereinek igen szerencsésindítványa alapján a miniszter a városrendezési ter-vek elkészítésének részeként elrendelte 125 te lepülésun. műemléki és városképi vizsgálatát. (Ebből tény-legesen 74 település anyaga el is ké szült.) A topográfiai munkálatok megindulásáról szólvanem hagyhatjuk említés nélkül azt a taralmában és mennyiségében is rendkívüli munkát, amellyel a viszonylag hamar formát öltő eredményekhezGenthon István munkássága hozzájárult. A városké-pi és műemléki vizsgálatok már 1950 őszén megin-dultak. Ezekben Genthon István is részt vett és kis -topográfiája, amelynek anyaggyűjtését 1934-benGerevich „hivatallá szervezett” Bizottságában kezd-te meg, az ennek során gyűjtött anyaggal is kiegé-szülve jelenhetett meg a következő évben.8 Az 576oldalas mű bevezetőjében a szerző beszámol arról,hogy az 1934-ben megkezdett munkához „5500könyv és folyóiratkötet adatait szedte egybe”, s több mint ezer községben végzett helyszíni tanul-mányokat. Ez a munka egyrészt megalapozta a to -pográfiai kutatás bibliográfiáját, másrészt az 1949/13-as tvr. alapján megindult műemlékké nyilvánítá-sok alapjává vált. Ily módon az ingatlanok államosí-tásával csaknem egy időben tehát a műemlékvéde-lem akkori gazdája, a MMOK számára mintegyvarázsütésre azonnal országos kataszter állt rendel-kezésre. Hogy mégiscsak megjelent az döntőenmegint csak Fülep Lajosnak köszönhető. Ezzel kapcsolatban először álljon itt Zádor Anná -nak Fülep Lajosról szóló emlékezéséből egy rövid

[ Fórum


részlet. [Fülep] „ezt a kistopográfiát abszolút fontosés szükséges műnek könyvelte el, s nagyon haragu-dott, hogy nem akarják megjelentetni. Volt a szobá-jában akkor egy értekezlet (…), ahol az Akadémiarészéről Lukács [György – a marxista filozófusrólvan szó] volt jelen, roppantul kirohantak az ilyenideológiai állásfoglalást nem tükröző puszta anyag-gyűjtés ellen. Kirohantak az ellen is – úgy emlék-szem ezekre a szavakra –, hogy a mű erősen kleri-kális, mivel minden második sorában szerepel az,hogy ’szent’. Mire Balogh Jolán –, aki nagyon ritkánszólalt meg – azt mondta: de hiszen ez az ő család-nevük! S akkor Lukács egy kicsit meghökkent, s aztmondta: valami igaza van.”9 Hogy a mű mégiscsaknapvilágot láthatott, abban a kortársak egybehang-zó véleménye szerint Fülep Lajos hathatós közben-járása volt a döntő. Dercsényi Dezső pl. erre ígyemlékezett: „(…) véleményem szerint a magyarműemlékvédelem egyik döntő csatáját akkor nyertemeg, amikor 1951-ben Genthon István úgynevezettkistopográfiája megjelent, és az nem ment azonnalzúzdába. Fogarasi Béla döntő állásfoglalásába aligha-nem harcostársának véleménye is lényegesen bele-játszott.”10 A totalitárius rezsim a maga szükségleteszerint, az ideológiai töltetű, a napi pártpropagan-dában közvetlenül felhasználható műveket akarta a tudományos társadalomból kipréselni, de azértbizonyos kompromisszumokra is hajlandónak mu -tatkozott. Közvetlenül Zádor Anna és Dercsényiemlékeihez kapcsolódik és érzékletesen világítjameg ezt az alku folyamatot Fülep Lajos ZádorAnná hoz, a fent idézett események után néhányhónappal (1951. szeptember 23-án) írt és azokhozszorosan kapcsolódó levelének egy részlete. A levél-részletben leírt beszélgetésben Fülep partnere

Fogarasi Béla filozófus, a 20. század eleji szellemimozgalmaknak Füleppel és Lukáccsal együtt azegyik fontos szereplője, 1945-től emigrációjábólhazatérve a magyar kommunista párt egyik ideoló-gusa és az Akadémia társadalomtudományi osztály-ának nagyhatalmú vezetője. „Mindjárt megmon-dom, mért nem feleltem lapjára azonnal [ – írjaFülep – ] (…)Hétfőn (…) találkoztam Fogar.[asi]-val s megbeszéltük, hamarosan eljön – erről akar-tam referálni, erre vártam. Ma d. e. itt volt, kb. 2 ½óra hosszat, nagyon kellemesen és egymást meg-hallgatva és megértve beszélgettünk – kiderült,hogy már ő is régen óhajtotta a találkozást, hogymegkérdezzen néhány dologról. A beszélgetés nagyrésze a műv.[észet]tört[énet] és művelői körül folyt– nyilvánvaló volt, hogy nem csak a maga nevébenbeszélt. Hát persze igen elégedetlenek, no de az iro-dalomtört.[énészek]-kel és nyelvészekkel is. (…) a veleje: méltányolják a bogarászás és adatközlésértékét, de most más is kell – synthesis!, hogy a lai-kus is lásson valami hasznot abból a sok pénzből,amit ránk költenek. Lehet minden publicatió, s amitakarunk, csak általánosabb érdekű legyen. Meg -nyugtattam és láthatólag örült neki, hogy készülnekilyenek”11

A Dercsényi által megindított magyar műemlékitopográfia története tehát 1950 végén minden baljóskörülmény ellenére nagy erőkkel megindult, hogyaztán 1987-ig az eddig megjelent utolsó, Szabolcs-Szatmár megyét feldolgozó kötetig folyamatosanlassuló ütemben bár, de fennmaradjon. A csonkasá-gában jelentős sorozat módszertani tanulságainakés eredményeinek és mindehhez Dercsényi Dezsőfolyamatos hozzájárulásának alapos értékelése min-denekelőtt a magyar műemléki topográfia ügyénekújbóli felvetése szempontjából válik majd feltétle-nül szükségessé, de ez természetesen már nem a mostani megemlékezésünk feladata.

1 Géza Entz: Inventorization of Monuments in Hungary andthe Dehio Handbook. Centropa, vol.7, no.1. January 2007. p.57-74.

2 Granasztói György kifejezése. Így láttam … MegjegyzésekGranasztói Pál naplójegyzetéhez. Magyar Szemle Ú.F.XVII. 9-10. (2007. október) 68.

3 Sinkó Katalin: Nemzeti képtár. „Emlékezet és történelemközött”. Annales des la Galerie Nationale Hongroise, AMagyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Budapest, 2009. 27-64., különösen 55-60. és 62-63.

4 Marosi Ernő (szerk.): A magyar művészettörténet-írásprogramjai. Corvina (1999.) 357.

5 Zádor Anna: Beszámoló a Művészettörténeti ÁllandóBizottság munkájáról. A Magyar Tudományos AkadémiaTársadalmi-Tötréneti Osztályának Közleményei 2. 1952. 2.201-208.

6 A Tímár Árpáddal és Bardoly Istvánnal folytatott beszél-getést 1992. november 9-én rögzítették. im. 68.

7 KÖH Irattár ’MMOK „1950”’ feliratú dosszié. A dosszié-ban található a kongresszus – nyilván gyorsírásos rögzítésalapján készült – gépírásos jegyzőkönyvének egy másolatipéldánya, amely 4 oldalon a megnyitó előadás (PogányÖdön Gábor) és vitájának anyagát, 7 számozott oldallal,Dercsényi előadását és két számozatlan oldalon Dercsényielőadásához való hozzászólásokat tartalmazza.

8 Genthon István. Magyarország műemlékei. AkadémiaiKiadó. Budapest, 1951. Genthon topográfiai munkásságá-ról a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (Budapest)Tudományos Irattárának és a Magyar TudományosAkadémia levéltárának vonatkozó anyaga alapján l. BognárGábor: Genthon István és a műemléki topográfia. ArsHungarica 32/1. (2004) 51-58.

9 Zádor Anna. Emlékeim Fülep Lajosról. In: Tímár Árpád(szerk.): Fülep Lajos Emlékkönyv. Magvető KönyvkiadóBudapest, 1985. 329.

10 Dercsényi Dezső: A tudományszervező. In: Fülep Lajosemlékkönyv. im. (59. jegyz.) 232-233.

11 Fülep Lajos levelezése. VI. 1951-1960. Szerk., a jegyzeteket ésa mutatókat összeáll. F. Csanak Dóra. Budapest, 2004. 2097.sz. levél 45.F

OR

RÁ

S

[ Fórum


A rom-műemlékek jövője

A magyar műemlékvédelem, régészet és művészettörténet világában többmint egy évszázada folyik az eszmecsere, vita és kísérletezés arról a fontoskérdésről, hogy mit is tehetünk a rom-műemlékek megőrzése és bemutatásaérdekében. Kardinális kérdésről van szó, hiszen hazánk 18. századnál korábbiműemlékállománya döntő részben ilyen, régészetileg feltárt, vagy még feltá-ratlan romokból áll. A kérdés ezért nem is csak a szakembereket érinti,hanem mindenkit, aki számára a múlt a jelen és a jövő elválaszthatatlanrészét, építőkövét jelenti, akit hajt az az alapvető emberi kíváncsiság, hogyvalódi és személyes élményekkel gazdagodhasson elődei világáról.

BUZÁS GERGELY

Arom-műemlék régészeti lelet, és mintilyen történelmi forrás. Éppolyan doku-mentum, mint egy oklevél vagy egy kró-nika, és ezért alapvetően úgy is kell kezel-

ni: fel kell tárni, meg kell érteni, interpretálni kelljelen tudásunk szerint saját korunknak, és megőriz-ni a jövő generációi számára.Ezek a feladatok semmivel sem kevesebb speciálisszakértelmet, hozzáértést és szakmai gyakorlatotkívánnak, mint egy középkori oklevél felkutatása,elolvasása, értelmezése és megőrzése, csak éppensokkal drágábbak, bonyolultabbak, idő- és munka-igényesebbek. Egy rom-műemlék nem szakíthatóki az őt körülvevő világból, társadalomból, amelyszámára értékeket hordoz, de amelytől meg is kellvédeni. Egy régészeti rom szakszerű kezelése szá-mos különböző felkészültségű szakember: régész,történész, művészettörténész, építész, restaurátor,informatikus, pedagógus, jogász, hatósági tisztvise-lő, gazdasági és marketing szakember valamint poli-tikus összehangolt együttműködését kívánja meg,és szükségessé teszi mindannyiuk sajátos érték-rendjének kölcsönös tiszteletben tartását és egyez-tetését. Ráadásul nincs két egyforma rom: nemcsak műszaki állapotuk, földrajzi környezetük, épí-tészeti és régészeti paramétereik különböznek, de az őket körülvevő társadalom és annak a romhozvaló viszonyulása is más és más, sőt mindez állan-dóan változik.A romok e bonyolult viszonyrendszere illuzórikus-sá tesz minden olyan kísérletet, amely íróasztalmellett születet elméleti elgondolások alapján álta-lánosan használható kulcsot kíván adni valamelychartában vagy jogszabályban a romokkal való he -lyes bánásmódhoz. Bármilyen, a múltban vagy

a jelenben sikeresnek kikiáltott receptre lehet talál-ni elborzasztó ellenpéldát: a stílszerű kiépítésreéppúgy, mint a védő ráfalazásokra, vegyszeres kon-zerválásokra, védőtetőkre vagy a visszatemetésre.De mindezekre a módszerekre néha jó példák isvannak. A lényeg nem magában az építészeti mód-szerben van: a sikeres megoldás kulcsa mindig a szakemberek személye. Jó romkezelés csakis meg-felelő felkészültségű tagokból álló, megfelelőenegyüttműködő csapat végezhet, és az is csak hosszú

és fáradtságos munkával, és csak úgy, ha folyamato-san figyeli, és ha kell, változtatja az alkalmazott eljá-rásokat, tanulva saját és mások hibáiból, és alkal-mazkodva a változó környezethez.Éppen tíz éve, hogy a rom-műemlékek körüli vitákmegkerülhetetlen pontjává vált a visegrádi királyipalota. Ebben az évtizedben, számos fórumon –többek között e lap hasábjain is – részt vettem a visegrádi palotát és más rom műemlékeket érintővitákban. Sok véleményt meghallgattam: különbö-ző képzettségű szakértőkét és laikusokét egyaránt.Voltak köztük elmélyült gondolatokról, szakérte-lemről és széles tapasztalatokról árulkodó komolykritikák és sztereotip, háttérismeretek és egyénigondolatok nélküli hozzászólások is, függetlenülattól, hogy pozitív, vagy negatív véleményt fogal-maztak-e meg. E viták tanúsítják, hogy a visegrádipalota az ezredforduló magyar műemlékvédelemé-nek egyik legnagyobb szabású kísérlete a romműemlékek sorsáról folytatott évszázados vitában.Visegrádon létrejött az a csapat, amely egyedi meg-oldásokat keresett a rom által felvetett egyedi kér-désekre. E csapat elért sikereket és elkönyvelhetettkudarcokat is. Azt, hogy ezeket felismerjük, segítet-tek a szakemberek és a látogatók kritikái, az általukmegfogalmazott vélemények és elvárások. Egyér -

A visegrádi palo-ta díszudvaránakfeltárása – 1942

A visegrádi palo-ta részlegesenhelyreállítottdíszudvara – 1952

[ Fórum


telműen sikernek tartjuk, hogy sikerült megállítania pótolhatatlan történeti forrásértékkel bíró közép-kori falak és építészeti elemek korábban rohamosméreteket öltő pusztulását, hogy a visegrádi palotama a szakemberek és a látogatók százezreinek sok-kal gazdagabb és történetileg hitelesebb képet nyújta 14-15. századi Magyarország udvari kultúrájáról,mint a korábbi pusztuló romkert állapotában. Ku -darcnak tekinthetjük, hogy nem sikerült érdembentúllépni a második ezredforduló magyar építészetikivitelezésének, kulturális és műemléki finanszíro-zásának, hivatali döntéshozó mechanizmusainakvalamint tudományos közéletének általános problé-máin, ami számos, a végeredményt lerontó, kény-szerű kompromisszumra vezetett mind a tervezés-ben és a kivitelezésben, mind a tudományos és azidegenforgalmi hasznosításban. A történet azonbanmég nem fejeződött be: a Visegrádi palota halottromból élő épületté vált, pusztulásának veszélye jóidőre elhárult, és így, mint minden más épület,folyamatosan változhat, fejlődhet, igazodhat az újigényekhez, ismeretekhez, úgy, hogy közben meg-őrzi történeti forrásértékét. A helyreállítás ma isfolyik, és a jövőben is folytatódhat, közben változ-hat, figyelembe véve a viták során elhangzott meg-alapozott véleményeket, és a munka során leszűrttapasztalatokat.A visegrádi palota helyreállításának a fő tanulságaennyi: ez egy tudományos alapkutatásra támasz -kodó, műemléki, muzeológiai és idegenforgalmiszempontból következetesen, egységes szemlélettelvégigvitt program. Mindazok, akik ezt nem veszikészre, hanem pusztán a visszaépített tereket látjákbenne, akár lelkesednek, akár háborognak emiatt, a műemlékvédelem lényegét nem értették meg. Aki egy kalap alá veszi a visegrádi palota rekonst-rukcióját például a somogyvári apátság legújabbálomterveivel, akár pozitív, akár negatív értékelésselteszi ezt, alapvetően vak a műemlékvédelem alap-kérdéseihez. A visegrádi helyreállítás tanulságaitcsak az tudja hasznosítani, aki nem áll meg a hom-lokzat előtt, hanem odafigyel arra, hogy mi mindenvan mögötte, aki nem csak a látványra, hanem a lét-rejöttét lehetővé tévő és meghatározó módszerre is kíváncsi. Elérkezett az ideje, hogy a magyar műemlékvéde-

lem intézményei ne prekoncepciók, elméletek és a tekintélyelv alapján döntsenek a műemlékek sor-sáról, hanem a komoly, elmélyült szakmai munka,és a gyakorlati tapasztalat hozhasson döntést múl-tunk jövőjéről. Jó volna, ha a visegrádi palota közel-múltja, jelene és remélem jövője is, ebben lehetneigazi mintakép a hazai műemlékvédelem számára.

A visegrádi palota 1970-benmódosított dísz-udvara

A visegrádi kirá-lyi palota helyre-állított díszudva-ra – 2000

[ Műhely


SZIKRA ÉVA

Hivatalosan 2008. szeptember 1-jén, ke -rül tem vissza – másfél évtized után – a KÖH szervezeti egységébe. Ez aztjelenti, hogy közel tizenöt éven keresztül –

leszámítva néhány egyetemi hallgatót, illetve fris-sen végzett diplomás ösztöndíjas gyakornokot – nemvolt tájépítész, kerttörténész a Hivatalban. Felnőtt egyolyan generáció az egyre óriásibb, szerteágazóbbműemlékvédelemben, amely nem tudja, hogyrégen működött itt egy remek Építészeti/TervezésiOsztály – egy szerencsés időszakban – egyidejűleghét Ybl díjas építésszel, és az ún. szakági műterem-ben három „szenvedelmes kertésszel”. Évtizedekenkeresztül mi hárman voltunk – Örsi Károly, KissJózsef és én –, akik ezzel a szakterülettel foglalkoz-tunk. Örsi Károly az 1960-as évek közepétől kezdteel lerakni a magyarországi történeti kertvédelemalapjait, mi a 70-es években csatlakoztunk hozzá.Időnként hallhatunk olyan véleményt, hogy a ko -rábbi évtizedekben nem foglalkoztak kellő mély-ségben a műemlék kertekkel, nem készültek tudo-mányosan megalapozott, értékelhető kutatások,tanulmányok. Részben, ezeknek a téveszméknek azeloszlatására, részben az újabb, és fiatalabb kollégákfelvilágosítására összegzem a magyarországi törté-neti kertek védelme érdekében végzett csaknem öt évtizedes munkát. Tudjuk, hogy ma már számtalan nagyszerű fiatalkolléga működik szakterületünkön, s szerencsésmódon több intézményben, akiket a társ-szakmákis elismernek. Azt viszont nem felejthetjük el, hogymindehhez kellett az elődök kitartó munkája, újítószemlélete, eredményei, a szó nemes értelmébenvett ’szakmai műhely’, ahol ennek a tudásnak az alapjait megismerték.

A MŰEMLÉKI KERT-VÉDELEMTERVEZÉSE, KIALAKULÁSAAz 1960-as évek közepén indult el a műemlékek környe-zetének a tervezése, illetve a kert, mint műemlék, megje-lenése az akkori OMF (Országos Műemléki Felügyelőség)keretei között. Ekkor került Örsi Károly – első ker-tészként – a Hivatalba. Korábban a KertészetiFőiskola- Kerttervezési Tanszékén készült néhányilyen tárgyú szakdolgozat, illetve Ormos Imre, és ké -sőbb Mőcsényi Mihály professzor urak foglalkoztakhasonló témákkal. Régi kertészeti lapokban is fel-merülnek műemlékkel kapcsolatos témák, gyakranCsorna Antal tollából, akinek a későbbiek soránnagy szerepe volt a kertek összeírásában.Örsi Károly számtalan műemléki környezetet ter-vezett ebben az időben, és néhány jelentős kastély-park helyreállítását is elindította. A már korábban

említett nagy műemlékes generációval indult, s hozzá kötődik a kertekre vonatkozó műemlékielvek, gyakorlati szempontok kidolgozása. Elin dí -totta az értékes kertek módszeres összeírását. Errekérte fel Csorna Antalt, aki korábban a BUVÁTIkerttervezője volt, hogy nyugdíjasként vegyen résztebben a tevékenységben: a kertek megyénkénti„lejárásában”, s ez a munka a mai napig a kert kuta-tások kiinduló pontja. Örsi Károly 1970-es évek elején– az ICOMOS-IFLA felkérésére – összeállította a ma -gyarországi történeti kertek listáját.A hetvenes évek derekán kezdtünk mi is KissJózseffel, miután mindketten ilyen témájú diákköri,és diploma dolgozatot írtunk az egyetemen. (Kiss J.:Szécsény; Szikra É.: Szabadkígyós történeti kertjei)A feladatkörök kiszélesedtek, és mi egyre szervezet-tebben dolgoztunk. Szerencsés módon eltérő habi-tusunkból adódóan, megoszlottak a feladatok,mindegyikünk megtalálta a számára megfelelőrészterületet. Örsi Károly kiváló kapcsolatteremtőképességgel bírt, nehézséget, lehetetlent nemismerve járta az országot, szervezte a kertek ügyét.A szó nemes értelmében vett kertészként a növé-nyek igazi ismerője, tudora volt. Remek iskolátteremtett. Kiss József kreatív tervezéseivel szerzettelismerést, én pedig főleg a helyreállításokban vet-tem részt.A tervezés mellett folyamatos volt a szakértőimunka és a kutatás. A levéltári kutatás mellett – az akkori lehetőségek függvényében – esetenkéntkert-ásatásokra is sor került Ezeket ma sokantámadják, de abban az időszakban nagy jelentőség-gel bírtak! Szerveztünk hallgatói gyakorlatokat,konzultációkat, előadásokat tartottunk, cikkeketírtunk, s figyelemmel követtük a külföldi szakmaieseményeket. Ekkor született meg a műemléki táj-építészet fogalma, módszertana, amelyet mai napigis így használunk.A nyolcvanas évekre beért tevékenységünk gyü-mölcse, sok téma kimozdult a holtpontról. Jelentőshelyreállítások születtek (Nagycenk, Hédervár,Pácin). Háromfős csapatunk olajozottan működött.Megrendeztük az első kerttörténeti kiállításokat.Szakmailag, barátilag egyaránt szoros kapcsolatunkvolt az osztály többi tervezőjével, de a kutatókkal,felügyelőkkel is. Elismertségünket az is bizonyítja,hogy néhány évig Örsi Károly vezette a TervezésiOsztályt. Amikor 1992-93-ban megalakult az ÁMRK és különváltunk az OMF-OMvH-tól, új helyet kaptunk a Csalogány utcában. Volt azért ennek az új fel -állásnak haszna is: külön osztállyá alakultunk az ÁMRK-án belül, s új tehetséges fiatalokkalbővültünk. 1998-ban mi is Óbudára költöztünk, ígyismét együtt lehettünk azokkal a kollégákkal, akik-

A magyarországi történeti kertek ügye a műemlékvédelem- örökségvédelem keretei között

[ Műhely


nek mindig is szakmai szövetségesei voltunk.Nagyobb távlatok nyíltak számunkra, mivel széle-sebb skálát ölelt fel tevékenységünk. KezdetbenÖrsi Károly vezette az osztályt, 2002-től pedig – az Osztály 2008-as megszüntetéséig – én. Műhelyként dolgoztunk, a fő irányelvek azonosakvoltak, a hangsúly mindig a kertek történeti, termé-szeti értékein volt. A fiatal kollégák (Szabadics Anita,Árvai Zsuzsa, Németh Rita, Takács Kata) jó ízlésű,modern megoldásai ugyanakkor hitelesen illeszked-tek a mi elképzeléseinkhez. Elfogultság nélkül állít-hatom, hogy ezek az évek voltak szakmailag a leg-termékenyebbek, hiszen ezzel a hat-hétfős stábbalmár remek, olykor nagyszabású dolgokat vihettünkvéghez. Kiállításokra, továbbképzésekre, kiadvá-nyokra pályáztunk sikeresen. (KERTÖRÖK -SÉGÜNK-kiállítás és térkép; MÉK-továbbképzés)Az utolsó években „Örök-Zöld-Klub” néven egyszakmai klubbot. működtettünk (Máig sokan hiá-nyolják.) Többszáz kisebb műemléki lakóház, templom kör-nyezete, kastélypark terve (Nagycenk, Fertőd,Körmend, Sümeg, Hatvan, Hédervár, Visegrád)készült az elmúlt évtizedekben. Nem egy közülükEuropa Nostra és Építészeti Nívódíjat is kapott.Sajnos a KÖSZ megalakulását követő létszámleépítések következményeként, ez a csapat szétesett.Amit évtizedeken keresztül nehézségek árán felépí-tettünk, szertefoszlott.

De nézzük a dolog pozitív oldalát. Mi annak idejénegyedül kezdtük az OMF-ben. Ma már nemvagyunk egyedül! Azok a fiatalok, akik megismer-ték a munkánkat, vagy mellettünk dolgoztak, vagyegyetemistaként nálunk „gyakorlatoztak”, máraelismert szaktekintélyek lettek. Létrejöttek a mű -emléki kertvédelem kisebb központjai (BCE Kert -művészeti Tanszék; Műemlékek Nemzeti Gond nok -sága; néhány tervezőiroda; és végül, de nem utol sósorban a KÖSZ-ben is maradtak tájépítészek)Végzett néhány „műemlékes” évfolyam is a Cor -vinuson, illetve a BME szakmérnöki tanfolyamán.

TÁVLATI ELKÉPZELÉSEK A MŰEMLÉKI-TÁJÉPÍTÉSZET TERÜLETCsaknem két évtized után ismét van kertépítész a Hivatalon belül, sőt kerttörténeti referensként a KÖH-ben. Minden tájépítészeti kérdésben, ha akollégák megkeresnek, készen állok tervek egyezte-tésére, véleményezésére; helyszíni szemlékre; terv-tanácsokra stb. Szeretném, ha a kollégák bármilyenkert-táj téma felmerülésekor tájékoztatnának, hogyegyütt léphessünk az ügyben. Lehetőségem van a kerttörténeti dokumentációk összegyűjtésére,

rendszerezésére, aktuális kutatási témák végzésére.Amikor visszakerültem a Hivatalba, rögtön kidol-goztam egy lehetséges kertarchívum felépítését,működtetését, feladatainak körét, aminek sajnossem személyi-, sem pénzügyi forrásai egyelőre nembiztosítottak.Áthoztam mindazokat az anyagokat a KÖSZ-ből,amelyekkel ott foglalkoztunk, az összes még nálunkmaradt tervdokumentációt, a megyei listákat stb.,azaz az utóbbi évtizedek dokumentumait. (Ko ráb -ban már sok, főleg az építészeti helyreállításokhozkötődő anyag már bekerült a KÖH tervtárába.)Közben elkészült az áthozott pauszok feldolgozása,ezután ezek is fokozatosan a tervtárba kerülnek. Ké -szen állunk minden, a műemléki kert ügyéhez kap-csolható életművek befogadására is. Ezzel megte-remthetők egy kerttörténeti archívum alapjai. Meg -keresem azokat az egyéb lelőhelyeket, ahol ha sonlótípusú dokumentációk készültek, és mindezenismereteket máshonnan is elérhetővé kell tenni.Célom olyan adatbázis létrehozása, amelyhez min-den műemlékes-kert témával foglalkozó bátran for dulhat. A kertarchívum lenne a kiinduló pont. Az itt található anyagból, amely természetesen nempótolja a levéltári–tervtári kutatásokat, megtudha-tó, hogy milyen jelentőségű az adott objektum, mer -re kell elindulni, ha valaki kutatni, tervezni akar.Működésem azzal kezdtem, hogy végiglátogattam a régiókat, tájékoztattam a kollégákat az együttmű-ködés lehetőségéről, illetve én is felmértem a fel-adatok körét. Van néhány olyan probléma, ami csakhosszas egyeztetésekkel oldható meg. Sokáig úgygondoltuk, elég, ha egy kert szerepel a történeti ker-tek listáján, és azt mindenki tiszteletben tartja, és védése biztosított. Sajnos, ez nem így van. Telje -sen megváltozott a jogi háttér, kiderült, milyenelmaradások vannak a védéssé nyilvánítások, hely-rajzi számok területén. A legfontosabb kert-emléke-ink nem állnak műemléki védelem alatt, hivatalosannem történeti kertek! Folytatni kell a védési eljárá-sokat, jelentőségük szerint súlyozva! Aktualizálnikell a kert-bejárásokat, összekapcsolva a műemlékrevízióval. Figyelembe kell venni az általános mű -emlékvédelmi szempontok, irányelvek változásaitis, beépíteni erre a területre is. Kérdéses, és megol-dandó a természet- és környezetvédelemmel valókapcsolatunk is.A felsorolt programok nagy részét beindítottam, és mindenkit arra buzdítok, hogy használja azarchívumot. Kerttörténeti referensként nem lehet máscélom, mint az, hogy a más intézményeknél tevékenykedőkollégákkal együttműködve, vigyük tovább a műemlékitájépítészet ügyét!

Szabolcs, ispánsá-gi földvár.Tervezte: Kiss József

Visegrádi palotakert. Tervezte: Szikra Éva

[ Műhely


REMECZKI RITA – FARKAS ÁGOTA

Astatisztikai adatok korántsem tükrözikszemléletesen hazánk műemlékekben valógazdagságát, de még inkább igaz ez a tör-téneti kertek esetében. Bár Magyar or szá -

gon több száz történeti kert található, csak kisrészük áll műemléki védettség alatt. A műemlékvé-delem sajátos tárgyai közé sorolandó történeti ker-tek a törvényi meghatározás szerint történeti vagyművészeti értékkel bíró, önállóan vagy más műemlékhezkapcsolódóan, illetve a történeti településszerkezet része-ként megjelenő kertépítészeti alkotás, zöldfelület, illetőlegpark, mely kiemelkedő jelentősége esetén műemlékké nyil-vánítható.A parkok esetében a műemléki védettségnél* gya-koribb a természetvédelmi oltalom alá helyezés,ami a szabályozásokban is megmutatkozik. A terve-zéskor ezek a szabályozási különbségek sokszornem, vagy csak nehezen feloldható dilemmát te -rem tenek. Amíg a természetvédelem alapvetően azélő természeti rendszer és annak elemeinek megvé-dését tekinti fő feladatának, addig a műemlékvédel-mi tervezésben fontos az élő és épített elemek rendsze-rének együttes vizsgálata, a különböző korokban egymás-ra rétegződő változások, változtatások megfejtése, majd a döntés, hogy mely réteget, illetve kort mutassákbe, hogy a kerthelyreállítás a különböző irányelvek-ben** megfogalmazott hitelesség kritériumánakmegfeleljen. A tiszadobi park különleges helyzete már az enge-délyezés fázisában megmutatkozott: nem lehetettérvényesíteni azokat a tervezési szempontokat,amelyeket a történeti hűség és a stílusszerkesztésiszabályok megkívántak. A természetvédelmi ható-ság pl. egyértelműen megtiltotta a korábban léte-zett vue, azaz nyiladék vágását a szemközti erdőbe,mert a faegyedeket védte.A volt Andrássy-kastélyt körülölelő park jelenleghelyi védettségű természetvédelmi terület, a csatlakozóterületet viszont már országos jelentőségű érték, s „Tiszadob, ártérként” nyilvánították természetvé -del mi területté. A műemléki védettséget élvező kas-tély egy helyrajzi számon található a park egyrészével, így az a kastély műemléki környezete.A park és a jelenlegi kastély építését 1880-1884között a Holt-Tisza partján, a régi vadászkastélyleégése után, hatalmas ártéri erdő mellett grófAndrássy Gyula (1823-1890) egykori miniszterelnökkezdte el. A kastély belső berendezését és a parkvégső kialakítását fia (ifj. A.Gyula 1860-1929) fejez-te be, de az együttest az 1920-as években is továbbbővítették, modernizálták. A park a kor kertépítészeti irányzatának megfelelő-en tájképi stílusban készült, azon belül is az eklekti-kus irányzatot követve. Vagyis a klasszikus tájképi

kertként ismert formától részben eltérve megjelen-tek újra, főként az épület közelében az egzotikusnövények és geometrikus növényformák. Ennekegyik legszebb példája hazánkban a kastély mögöt-ti hímzéses buxus parter. Ez a stílusválasztás is jóljelzi, hogy a nemesség utazásai során (grand tour,petit tour) nemcsak az építészetre, de a kertekre,parkokra vonatkozó legújabb trendeket is begyűj-tötte, ismerte és hazahozta a kertépítészeti minta-könyveket.A történeti kertek hiteles helyreállítása sokszorütközik nehézségekbe. Ideális esetben fellelhetőek a helyreállítás megalapozásához szükséges történe-ti térképek, eredeti tervek, kertleírások, növény-jegyzékek, összeírások, azonban még ebben az eset-ben is fenntartással kell kezelni az anyagokat,hiszen az egykori térképek nem a mai normáknakmegfelelő részletességgel, pontossággal készültek.A történeti térképek és a jelenlegi állapot egymásravetítésével elemezhető ki az egykori kert legvalószí-nűbb struktúrája, mely kertrégészeti eljárásokkaltovább pontosítható. Ez az ideális eset azonban saj-nos nem áll a tiszadobi kastélyparkra. A tiszadobipartert is feltehetően egy angol mintakönyvbőlmintázták. Az eredeti tervek, ha ugyan megvannakmég, máig nem kerültek nyilvánosságra, így nem

A tiszadobi volt Andrássy kastély parkja,mint történeti kertA helyreállítás I. üteméről

Hímzéses buxusparter 2009.novemberi álla-pot (forrás.KÖSZ Kiviteliterv – Légifotó –Rákóczi Gábor,Geodézia –Szökrön Péter)

[ Műhely

tudhatjuk azt sem, hogy a buxus partert a tervek-nek megfelelően építették-e meg. A főbejárat előttifogadórész, a pleasure-ground is csak a régi kataszte-ri térképekből és archív fotókból rekonstruálható.

TERVEZÉSI ELŐZMÉNYEK1981-ben készült egy, a kertre vonatkozó fejlesztésiterv – Gábor Gusztáv erdőmérnök munkája –, akielsősorban erdészeti szemszögből tett javaslatokat a felújításra, nem mindig érzékelve a park tájépí -tészeti értékeit. Műemlékes kertépítész tervezők (dr. Szikra Éva, dr. Örsi Károly) az 1980-as évektőltöbb alkalommal nyújtottak szakmai segítséget a kastélyban 1950-től Gyermekotthonként működőintézetnek. 2004-ben felvetődött az együttes hasz-nosításának új lehetősége, 2005-ben pedig egy nem-zetközi workshop (Echo Projekt) keretében vizsgál-ták a fejlesztés lehetőségeit. Ettől kezdve a megyeiönkormányzat több lépcsőben elindította a Gye r -mekotthon kiköltöztetését. 2008-ban dr. Szikra Éva,valamint munkatársai: Bartos György és Bor Ferencművészettörténészek és dr. Schmidt Gábor dendroló-gus közreműködésével elkészültek az engedélyezésitervek.

A KIVITELI TERV ELKÉSZÍTÉSÉNEK NEHÉZSÉGEIA kiviteli fázisban a pontos anyagminőségek meg-határozásán túl csak a parter rajzolatának megfejté-se jelentett igazi kihívást, hiszen az engedélyezésitervben a kutatási anyagok és szakvélemények alap-ján már minden lényeges helyreállítási feladatotrög zítettek. A parterre vonatkozóan dr. SchmidtGábor egyedekre lebontott felmérést készített a parter buxus és tiszafa növényeiről, meghatároztapontos fajtájukat, korukat és ültetési távolságukat.A lehetséges maximális visszametszés mértékétvizsgálva megállapította, hogy a kb. rendszerváltáskörüli radikális visszametszések is az erősen felnőttnövényeken történtek, így a mostani visszavágások

csak ezeknek a metszéseknek a nyomai felett tör-ténhetnek. Pontos fényképes útmutatót készített a visszavágások ütemeinek megfelelően szoliter ele-mek esetében egyedekre lebontva, a minta külön-böző egységeinél típusonként ábrázolva.A történeti kertekben az eredeti, de túlnőtt növé-nyek kezelése visszatérően megoldandó feladat. Így van ez a tiszadobi kert buxus parterjével is.Mivel mindmáig nem ismert a parter eredeti terve,szakmailag elhibázott lépés lett volna a meglévőnövényzet kiirtása és új egyedekkel való visszaülte-tése – pusztán analógiák alapján. Még ha ismernénkaz eredeti elképzelést, akkor is mérlegelni kellettvolna, hogy a meglévő növényzet mely részei ere-detiek, melyek utólagos beültetések s milyen korú-ak, a mintázat mennyiben torzult a pontatlan nyí-rások és beültetések alkalmával, egyáltalán a kiülte-tés mennyiben követte pontosan a tervet. A hely-színi vizsgálat, illetve a dendrológus szakértő véle-ménye alapján kiderült, hogy a meglévő növényzetcseréje indokolatlan, ezzel anyagában hitelesenmegőrizhető az eredeti kiültetés. Az előzetes mérlegelések alapján döntöttünk úgy,hogy a meglévő növényzet védelme az elsődleges,hiszen később esetleg felbukkanó adatok alapjánmég mindig pontosítható a minta, továbbá dendro-lógiai értéke is van a több mint százéves fajták vizs-gálhatóságának. A parter mintázatát az eredeti ter-vek hiányában csak nehezen tudtuk felrajzolni. A légi fotó készítése után felrajzoltuk a jelenlegiállapotot, ezt azonban a sok kihalt rész, az összenőttsávok s a légi fotó torzulásai miatt pontosítani kel-lett. Ezért geodétánk (Szökrön Péter) felmérte a ki -rajzolódó minták szerkesztés szempontjából lénye-ges pontjait, a kihalt egyedeket tövenként, így kö -vetkezhetett az archív fotó és az analógiák alapján a lehetséges mintázat kiszerkesztése. Ekkor váltegyértelművé, hogy vannak a mintának több idő-szakban utólagosan beültetett részei is, s vannakolyanok, melyek már elpusztultak, rekonstrukcióju-

Tiszadob, v.Andrássy-kastélyés parkja 2009.novemberi álla-pot (KÖSZKiviteli terv –Légifotó 2009,Rákóczi Gábor)

[ Műhely


kat csak kertrégészeti módszerekkel azonosíthat-nánk be. Megállapítottuk, hogy a régi kataszteri tér-képen szereplő parter ábrázolás csak jellegében ha -sonlít a jelenlegihez, de tartalmazott egy lényegesinformációt, hogy korábban létezett egy, azóta márelpusztult rész is. Ennek maradványait többé-kevésbé beazonosíthattuk.

PÁLYÁZATI KERETEKHEZ IGAZÍTOTT ÜTEMEZÉS2004-ben készült egy, az engedélyezési terveketmegelőző tanulmány a park teljes területére; a lát-vány kapcsolatok, növényzet, úthálózat tekinteté-ben különböző tablók készültek. Az I. ütemet, a ter-vezési terület lehatárolását a pályázati keretekhezigazították, figyelembe véve az előzetes kutatásokalapján megállapított helyreállítási tervjavaslatot.Így a kastély előtt lévő régi gazdasági épületekkelnem foglalkoztak, viszont a parter, a pleasure-gro-und, a bevezető út nyomvonalához igazították a ter-vezési határt, mely így szabdalttá vált, de biztosítot -ta a leglényegesebb elemek megvalósíthatóságát. Ha valami több ütemben készül el, az azzal a hát-ránnyal is jár, hogy egyes történelmi útvonalak nemvalósulnak meg, és bizonyos szükséges irtásokraebben az ütemben nem kerül sor, ezért nagy hang-súlyt fektettünk a tájékoztatásra. Több ponton el -helyezett információs tábla hivatott a parktörténe-tet, a korabeli ábrázolásokat, a helyreállítás üteme-zését, a parter 3-4 éves revitalizációját bemutatni.

A MEGVALÓSÍTÁS ÉS FENNTARTÁS ÚTVESZTŐIA park több évtizedes hányattatás után a kastélyhasznosításához kapcsolódóan, a megyei önkor -mány zat kezdeményezésére pályázati forrásból újulmeg, de ez pénzszűke miatt csak a park egy részé-nek, a kastély közvetlen környezetének megújítását

jelenti. A több fázisú tervezési folyamat (tanul-mánytervek, engedélyezési, és kiviteli tervek) többmint öt évet vett – vesz igénybe, és még napjaink-ban is folyik a kivitelezés közbeszereztetési eljárása.Ezt a helyzetet tovább rontotta, hogy a kiviteli ter-vek elkészülte előtt meg kellett becsülni a parkhelyreállításának bekerülési költségét és közben azadózási szabályok is megváltoztak. A több mintháromhektáros I. ütem becsült bekerülési költségetöbb mint 85 millió forint lett, ami a kiviteli fázisá-ban tovább nőtt. A közbeszereztetési eljárás semhordozott garanciákat arra, hogy a nyertes kivitele-ző kellő szakmai referenciákkal és talán nem túlzás:alázattal nyúl ehhez a speciális parképítési feladat-hoz. A meglévő növényállomány revitalizálása, fő -ként a buxus parter esetében nemcsak alapos kerté-szeti szakértelmet kíván, de olyan fokú precizitást,formai érzékenységet és stílusismeretet, mely ter-vezői és dendrológusi művezetés hiányában nagykockázatokat rejt magában.A park jövője szempontjából fontos lenne, hogymegfelelő szakértő gárda tartsa kezében a kertésze-ti munkákat. A koros fák kezelése, a rózsák gondo-zása és főként a parter nyírt növényeinek karban-tartása egész éves, folyamatos fenntartást igényel-nek. Bár az elmúlt hatvan évben is lelkiismeretesengondozták a kertet, de ha a fenntartók előtt nemismert, hogy milyen formai kialakítás kívánatos, a növényanyag pusztulásakor milyen fajtákkal és milyen ültetési távolsággal kell pótolni, akkorhosszú távon bizonytalanná válik az eredeti elkép-zelésnek, a stílusjegyeknek a fenntartása, ez pedigfolyton változó értékeink, a történeti kertek eseté-ben lényeges szempont.

* 2001. évi LXIV. tv. A kulturális örökség védelméről** 1981 A történeti kertek kartája (Firenzei Karta)

Elvi engedélyezésiterv tablója 2008(KÖSZ tervdoku-mentációk, 2008.Vezető tervező:dr. Szikra Éva)

[ Műhely


Ez év május 17-én az alábbi jelentős képző-művészeti alkotásokat lopták el szentend-rei magántulajdonból. Az ügyben a Szent -endrei Rendőrkapitányság folytat eljárást.

1. Schönberger Armand (Galgóc, 1885 – Budapest,1974) Három hölgy, karton, olaj, 55x46 cm Jelezvebalra lent: Schönberger A. Közölve: KieselbachGaléria és Aukciósház 25. aukció (2004. ápr. 28.) 125.tétel.2. Schönberger Armand (Galgóc, 1885 – Budapest,1974) Lány kosárral, vászon, olaj, 8x60 cm Jelezvejobbra lent: Schönberger. Közölve: Abigail Galéria9. festményárverés (2004. máj. 20.) 176. tétel.3. Czóbel Béla (Budapest, 1883 – Budapest, 1976)Maszkok, 1929, vászon, olaj, 57,5x47,5 cm Jelezve balralent: Czóbel, jelezve jobbra lent: 1929. Közölve:Kieselbach Galéria és Aukciósház 27. aukció (2004.dec. 10.) 176. tétel.4. Czóbel Béla (Budapest, 1883 – Budapest, 1976)Olvasó nő, 1930-as évek, vászon, olaj, 61x51 cmJelezve jobbra fent: Czobel. Közölve: KieselbachGaléria és Aukciósház 27. aukció (2004. dec. 10.) 55.tétel.5. Czóbel Béla (Budapest, 1883 – Budapest, 1976)Fiatal lány, vászon, olaj, 81x60 cm Jelezve jobbrafent: Czobel. Közölve: Kieselbach Galéria ésAukciósház 24. aukció (2003. dec. 12.) 75. tétel.6. Parrag Emil (Teleki, 1925 – ) Szőlőhegy, farost,olaj, 60x65 cm Jelezve jobbra lent: Parrag 965.Közölve: Abigail Galéria 13. festményárverés (2005.szept. 22.) 8. tétel.7. Rippl-Rónai József (Kaposvár, 1861 – Kaposvár,1927) Női akt, papír, pasztell, 490x380 mm Jelezvebalra lent: Rónai. Közölve: Abigail Galéria 13. fest-ményárverés (2005. szept. 22.) 162. tétel.8. Kontuly Béla (Miskolc, 1904 – Budapest, 1983)Ülő akt, 1923, karton, olaj, 62x46 cm Jelezve balralent: Kontuly 923. Közölve: Abigail Galéria 17. fest-ményárverés (2006. dec. 03.) 19. tétel.9. Orbán Dezső (Győr, 1884 – Sydney, 1987)Kisváros, vászon, olaj, 63x47 cm Jelezve jobbra lent:Orbán. Közölve: Blitz Galéria aukció 2004. okt. 25.,30. tétel.10. Frank Frigyes (Budapest, 1890 –Budapest,1976) Pécsi utcarészlet, farost, olaj, 60,5x70,5 cmJelezve jobbra lent: Frank Frigyes.

Május 21-én a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertből lop-ták el Pekár Gyula síremlékét, Siklódy Lőrinc (Ditró,1876 – Budapest, 1945) 1938-ban készített bronzszobrát. A szobor ülő férfialakot ábrázol, kezében a lábánál földbe szúrt karddal. Méretei: magasságakb. 130 cm, szélessége kb. 100 cm, súlya kb. 100 kg.A fenti és további ellopott műtárgyakról részletesadatok tekinthetők meg internetes honlapunk(www.koh.hu) lopott műtárgy adatbázisában.

Összeállította: Fukker Valéria

KÉK HÍREK – június

Kontuly Béla:Ülő akt, 1923

Orbán Dezső:Kisváros, vászon

[ Műhely


A Morgó csárda felújítása – 2009

FARKAS RENÁTA

A MORGÓ MÚLTJA

Acsárdák eredete a török világig nyúlikvissza, amikor a falvak többsége elnéptele-nedett, így a végtelen pusztán utazóknak,de a hatóságok által üldözött betyár

embereknek is csupán ezek a főbb utak, útkereszte-ződések mellé épült vendégfogadók nyújtottakoltalmat. A csárda mai vendégfogadó képe az élet-és vagyonbiztonság megerősödése után alakult ki

A karcagi Morgó csárda épülete 1810-ben a telepü-lés határában épült, népi klasszicista stílusban. Épí-tésekor a táj lápos, mocsaras, pákászok által vájtösvényekkel átszőtt, sűrű nádasokkal borított volt.Ez a vizes talaj hamar tönkretette a vályogból épültfalakat, így nem csoda, hogy a mai, műemléki véde-lem alatt álló épület már a harmadik vendégfogadóe helyen. Az első írásos emlék az itt álló csárdáról1765-ből való. Az épület történelmi jelentőségét emeli, hogy csár-dához kapcsolódóan ma is elevenen élnek legendákaz itt iszogató betyárokról, különösen Rózsa Sán -dor ról és az épület téglaboltozattal fedett pincéjébőlnyíló alagútról. A Karcag és Nádudvar közötti Ágotacsárda és a Morgó közötti titkos alagút a le genda

szerint a betyárvezér szökését volt hivatott segíteni.Bár a puszta vendégfogadóinak egy részét hatóságielőírásra hosszabb-rövidebb ideig lezárták, sőt sokesetben le is bontották, végső pusztulásuk oka első-sorban az volt, hogy a 19. század második felében a vasútvonalak megépítésével elvesztették funkció-jukat. Az országúton mind kevesebb utas járt, a csár dák vendég nélkül maradtak, majd a legelőkfelosztása után a pásztorok is elmaradtak. Ma már a legtöbb csárda eltűnt, régi tréfás nevüket(Kutyakaparó, Gugyori, Kulipintyó, Ebgondolta,Kö rülsáros, Látókép, Koponya, Szemszúri, Bete -kincs, Morgó, Cifra stb.) lassanként elfelejtjük,többségüket már csupán a legendák és az emlékezettartja számon.A karcagi Morgó csárda azonban túlélve a viszon-tagságos időket máig fennmaradt.

AZ ÉPÜLETA város az elmúlt évszázadok alatt bekebelezte a csárdát, és a telekosztások következtében az épületma már oldalhatáron áll. Utcai homlokzatán egy közel négyzet alakú ablak és a tornác nyitott vége található, melyet léckerítészár le. A tornácot záró egyenes gerendázatot háromdór jellegű, klasszicizáló oszlop tartja. A tornácrólszegmensíves záródású bejárati ajtók nyílnak.

„Utcai homlok-zatán egy közelnégyzet alakúablak és a tornácnyitott végetalálható, melyetléckerítés zár le.”


[ Műhely

Az ajtók mellett egy-egy, az utcai ablakéval meg-egyező acélráccsal védett ablak helyezkedik el. A tornác rövidebb lezáró falán nyílik a pincelejárat.A földpartos, boltíves pillérekkel alátámasztottpince végighúzódik az egész épület alatt (vagy talántovább is?).A helyben szokásos, az építés időszakára jellemző,hagyományos építőanyagokkal és szerkezetekkelkészülő épületet az idők folyamán többször, de csakkisebb mértékben, a kor megkívánta használhatóságmértékéig alakítgatták. Látható fő szerkezetei a te -tő szerkezet kivételével lényegében változatlan for-mában napjainkig fennmaradtak.Az utolsó alakítás az 1970-es évek végén és 1980-asévek elején készült. Az ekkor még használható pin-cében ivót (borozót), a földszinten minimális igé-nyeket kielégítő konyhát és kiszolgáló, valamintvendéget fogadó tereket létesítettek. Ekkor épült az épület előtt végighúzódó terasz is.

A KÁROSODÁS ÉS A TERVEZÉS2006 tavaszán a belvíz következtében a csárda hátsófala nagymértékben felvizesedett, majd megrogy-gyant. A fal elmozdulása következtében károsodotta tetőszerkezet is, ami beázáshoz vezetett. Az épületéletveszélyessé vált.Első feladat az épület felújítás utáni funkciójánakmegtalálása volt. A régi kocsma funkció, vagyis a csárda csupán turisztikai látványosságként valómegőrzése nem tűnt megfelelő megoldásnak. Végülaz önkormányzat úgy döntött, hogy a Morgó csár-dát rendezvény-házként fogja hasznosítani.A tervezés során „fogyasztótérré” alakult a meglévőkét helyiség. Az utca felőli fogyasztótérben vissza-állították az egykori kármentőt, amely lehetőségetadott a modern konyhai felszerelések (mosogató-gép, hűtő stb.) elrejtésére. A két főhelyiség közöttkapott helyet a külső megközelítési lehetőséggel is rendelkező „tálaló”.A tervezés folyamán bővült az épület előtti terasz és az előírások szerinti akadálymentes megközelí-tést biztosító rámpa is megjelent a terveken.Az épület a tervek szerint alkalmassá vált 45-50 főegyidőben való vendéglátására.

A KIVITELEZÉSA legsúlyosabb károk elhárítására, az életveszélyesállapot megszüntetésére a Kulturális Örökségvé-delmi Hivatal 3 000 000 Ft-ot biztosított. 2008 vé -gén szakaszos aláfalazással, illetve szigetelésselmeg erősítették a külső teherhordó falakat, majd fel-újították a tetőszerkezetet is.A tetőszerkezet akkori állapotát jelzi, hogy a faszak -ér tő szakvéleménye alapján a szerkezeti elemekettöbb mint 90 %-ban ki kellett cserélni. A tető a fel-újítás során, az önkormányzat elképzelésével ellen-tétben, új hódfarkú cserépfedést kapott. A további felújítási munkákat a tél beköszöntésemiatt 2009 tavaszáig szüneteltetni kellett. Ekkorindult a pince felújítása. A tervekben szereplő

„A földpartos,boltíves pillérek-kel alátámasztottpince végighúzó-dik az egész épület alatt(vagy talántovább is?)”

Látogatókra vára helyreállítottMorgó csárda

Fotók:Farkas Renáta


[ Műhely

injek tálásos falszigetelésre statikai okok miatt saj-nos nem kerülhetett sor, helyette falszárító vakola-tot kapott a pincefal. Az évente többször vízzel borí-tott pince földpadlója téglaburkolatot kapott. A tég-laburkolat alá kavicsfeltöltés került, szivárgó-rend-szer kiépítésével. A padló alatti víz egy, a helyiségvégében kialakított zsompban gyűlik össze, ahon-nan automata-rendszerű úszókapcsolós szivattyúemeli ki a csapadékvíz csatornába.A földszinti részen elbontották az átalakítgatásoksorán felépített, az eredeti épülettől idegen falakat.Eltávolították a vakolat nagy részét és a padlót borí-tó, korhadt hajópadlót. Helyükre az eredeti építésitechnológiáknak megfelelően hagyományos eljárá-sokkal építették vissza az új burkolatokat. Ugyan -csak visszabontásra ítéltetett a régi, már nem hasz-nálható kemence is, helyette az eredetinél egy kicsitkisebb, hagyományos kemence épült fel. A meglévődeszkabéléses ajtók és az ablakok nem változtak a felújítás alatt. A régi nyílászárókat is felújították,az újakat az eredetikhez hasonló szerkezettel alakí-tották ki. Az épület elektromos vezetékei teljes mér-tékben megújultak, és kialakítottak egy gázüzeműkazánnal működtetett központi fűtésrendszert.Kivitelezés során sikerült elérni, hogy az épülethezaz 1970-es évek végi felújításkor hozzátoldott terasz-részt elhagyják. Ez azzal járt, hogy a kívülről nyílómosdóhelyiségeket belső megközelítéssel kellettkialakítani.A Morgó csárda berendezésének elkészíttetését a Karcagi Városvédő Egyesület vállalta magára.Ha gyományos kecskelábú asztalok, faragott székekszolgálják a kényelmet. A bútorokat helyi fafaragómesterek készítették, de karcagi népművészek,faze kasok munkáját dicsérik a falakat díszítő kerá-miák is. Az épület felújítása mellett megújult az udvar, az ott található gémeskút és a kerítés is.

TOVÁBBI FEJLESZTÉSI ELKÉPZELÉSEK:A közelmúltban Karcag Városi Önkormányzat meg -vásárolta a Morgó csárda melletti ingatlant. Ezen az ingatlanon lehetőség lenne egy, a csárdát kiszol-gáló konyha kialakítására. Ez a fejlesztés azonban a mostani gazdasági helyzetben egyelőre távolinaktűnik. Az épület 2010 márciusától nyitva áll csárdafel újítását érdeklődéssel figyelő és váró nagykö -zönség előtt.

A felújításban közreműködők:

KÖH: ifj. Sisa Béla, Csutor Éva

Polgármesteri Hivatal: Nyester Ferenc, Szentesi Lajos, műszaki iroda; Farkas Renáta városi főépítész

Városvédő Egyesület: dr. Sánta József

Generálkivitelező: Hőhn József, Műemlékhelyreállító Kft., Gyula

Fűtés- és gázszerelés: Vincze Sándor, Karcag

Villanyszerelés: Bődi József, Fod-Vill Kft., Karcag

Külső vízszerelés: Andrási István*, Nagykun Víz- és Csatornam. Kft.,

Udvarrendezés, park: Molnár Pál*, Városgondnokság, Karcag

Berendezések készítése: Barta András, Hemző János, Karcag,

Kemence készítése: T. Szabó Pál*, Karcag,

*-gal jelölt közreműködők munkájukat felajánlás-ként végezték.

Pert nyert a kastély

2009 január végén rendőri jelenlét mellett fogottcölöpveréshez és kerítés állításához a Műem -lékek Nemzeti Gondnoksága, hogy elkerítse a fer tődi Esterházy–kastélyhoz tartozó, min-

tegy másfélezer négyzetméteres területet, amelyet egykemping több mint egy évtizede jogosulatlanul vetthasználatba a kastély parkjában.– A kastélyhoz több mint kétszáz hektáros terület tar-tozik, több mint negyven használóval, bérlővel, ha -szon élvezővel – mondta el az akkori akció hátterérőldr. Varga Kálmán, az intézmény igazgatója. – Amióta a Nemzeti Gondnokság átvette az állami tulajdonúingatlanok kezelői jogát 2001-ben, folyamatosan ren-deztük a megörökölt jogi, a földhivatali és egyéb ano-máliákat. A Horváth–Dori kemping tulajdonosánakkivételével, valamennyiükkel sikerült is megállapodás-ra jutnunk, vagy épp kijelölni a pontos tulajdoni hatá-rokat. A hivatalos földmérő a kempingnél is mintegyezerötszáz négyzetméternyi, a kastélyegyütteshez tar-tozó állami területet állapított meg, amelyet a tulajdo-nos engedély nélkül részben beépített és bérlet nél-kül használ. Az illetővel már több éve eredménytele-nül zajlottak az egyeztetések, s miután nem volt haj-landó korrekt megállapodásban rendezni a területhasz nálati jogát, ezért folyamodtunk a kerítés felhúzá-sához, majd vittük perre az ügyet.

A 2010. június 29-i bírósági ítélet szerint a pert a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága első fokon meg -nyerte a kemping tulajdonosával szemben. A bí róságkö telezte a tulajdonost, hogy a vitatott területrésztvég legesen bocsássa a Műemlékek Nemzeti Gond -noksága birtokába, egyszer és mindenkorra hagyjon föla birtoksértő magatartásokkal (kerítés elbontása, átjárás,használat stb.), a területről távolítsa el valamennyi ingó-ságát és a kastély parkjába átnyúló épületét bontsa le,vagy az elfoglalt területért fizessen 300 Ft/nm/hó ösz-szegű bérleti díjat.Mindezeken túl a bíróság megítélt közel 38 000 000 Ftelmaradt használati díjat arra az időszakra, amíg a tu -lajdonos jogtalanul használta a kastély parkjának terü-letét, és a használati díj összege mindaddig emelked nifog, amíg a területet bármilyen módon használja. (Ez az összeg szintén 300 Ft/nm/hó összeg gel szá-molva jött ki.) Amennyiben a tulajdonos fellebbez azítélet ellen, annak végrehajtása nem halasztó hatályú.– Biztosak voltunk benne, hogy a bíróság nem csakjogilag értelmezhető, hanem igazságos döntést hozmajd – kommentálta az ítéletet Varga Kálmán. – Az állam, vagyis a közösség tulajdona ugyanúgy szentés sérthetetlen kell legyen, mint a magántulajdon, sőt,jelen esetben talán még erősebb védelmet igényel,hiszen az említett terület a műemlékileg védett kas-télyhoz, épített örökségünk egyik legszebb együttesé-hez tartozik. (MNG)

VEÖREÖS ANDRÁS

MUNKATÁRSAK

ANyugat-dunántúli Iroda négy alirodájá-ban 25 munkatárs látja el a hivatali feladatokat. mSopronban két műemlék-felügyelő, egy

régész felügyelő, egy hatósági referens, egy művé-szettörténész és két adminisztrátor. Működési terü-letük: Győr-Moson-Sopron megye nyugati része.Győrben két műemlék-felügyelő, egy régész fel -ügyelő, egy adminisztrátor és egy gépkocsivezető.Működési területük Győr-Moson-Sopron megyekeleti része.Szombathelyen van az irodavezetői iroda, ott kétműemlék-felügyelő, egy régész felügyelő, egy ható-sági referens és két adminisztrátor dolgozik. Mű -ködési terület: Vas megye.

Keszthelyen két műemlék-felügyelő, egy régész fel-ügyelő, egy adminisztrátor látja el a Zala megyeiörökségvédelmi feladatokat.Budapesten két műemlék-felügyelő működési terü-lete Győr, Gyárváros városrésze, Kőszeg, Sárvár,illetve ezeken kívül a pannonhalmi apátság ügyeitNémeth Katalin (Közép-dunántúli Iroda) intézi.

A munkatársak közül Polgár Katalin ez év márci -u sától dolgozik Hivatalunknál. 2009 augusztusátólEdelmayer Kamilla személyében művészettörténészis dolgozik a régióban. Munkájának köszönhetőenmegerősödött a hatósági munka tudományos támo-gatottsága. Sajnálatos módon a korábbi gyakorlatszerinti egy éves ösztöndíjas állás kiírására (betölté-sére?) 2009-ben nem került sor.

MŰKÖDÉSMinden hónapban értekezletet tartunk a régióműemlék-felügyelőinek részvételével, melyeketszakmai kirándulásokkal (Lenti cserépgyár), épület-látogatásokkal (Szombathely, Savaria szálló, Győr,Széchenyi tér), vendég előadókkal (Szikra Éva,Kövesi László, Kürtös Zoltán, Zádor Oszkár) szí ne -sítettünk, vagy más programhoz kapcsoltunk (ok -tóber: részvétel a Megelőző műemlékvédelem kon-ferencián). A folyamatos jogszabályi változásoknyomon követése, a kollégák ezekről való tájékozta-tása, a változások érthető formába hozása nagy fel-adat a hatósági referensek számára. Ehhez a mun-kához sorolhatjuk többek között az új típusú irat-minták elkészítését és a Jogi Osztállyal személyesen,a hatósági értekezletek keretében, illetve telefonon,e-mailben való rendszeres egyeztetéseket is. Ezt a feladatot Irodánk hatósági referensei közösenvégezték.

ÜGYIRATSZÁM

A régióban 2009-ben összesen 7348 ügy (főszám)keletkezett, melynek nagyságrendileg fele régészeti,fele műemlékes ügy. Műemlékes ügyek közül a sop -roni irodában keletkezett a legtöbb (968), ezt követiSzombathely (925), Győr (792) és Keszthely (364).Régészeti ügyekből Győrött volt a legtöbb (1242),majd Szombathely (1060), Keszthely (928) ésSopron (460) következik.A számadatokból és az ügyintézők számából követ-kezik, hogy a soproni régész- és a keszthelyi műem-lék-felügyelők kivételével a munkatársak leterhelt-sége óriási. Megjegyzendő, hogy a jogszabályválto-zások a műemlék-felügyelő kollégákra is jelentős,főleg adminisztrációs terheket róttak, ez a soproniiroda esetében túllépte a kritikus szintet, a munka a jelenlegi létszám mellett nem végezhető el az elő-írásoknak megfelelő határidőkben, a megfelelő oda-figyelés, pontosság betartásával.

[ Műhely

MûemlékRégészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 43

Jelentésa Kulturális Örökségvédelmi HivatalNyugat-dunántúli Irodájában végzett tevékenységről 2009-ben

Műemlékvédelemés Sopron –madártávlatból

Fotó:Civertan Bt.


KIEMELT ÜGYEK• SopronSopron, bencés templom. Az épület jelentőségéből adó-dóan a beruházás műszaki előkészítése az átlagosnáljóval nagyobb odafigyelést igényelt. A tervekháromszor fordultak meg a műemléki tervtanácselőtt, s számos konzultációra és egyeztetésre is sorkerült. A templom turisztikai-vonzerejének növelé-se céljából tervezett fejlesztések központi eleme a szentély alatti kripta bővítésével megvalósulóurnatemető, melynek megközelítési módját –az időközben megkezdődött régészeti feltárás ered-ményeinek ismeretében – az eredeti tervekhezképest módosítani kell.Sopron, Várfal-sétány. Elkészültek a Belváros rehabi-litációját előkészítő kiviteli tervek: a középkorivárosfalat bemutató sétány kiviteli tervei, valaminta Tűztorony szerkezet-megerősítési kiviteli tervei.Sopronbánfalva, pálos-karmelita kolostor helyreállítása,alkotóház kialakítása. Elkezdődött a kivitelezés, vár-

ható befejezése 2010 nyara. A bontási munkálatok-kal párhuzamosan zajlott az épületben a korábbitudományos kutatás folytatása. A kutatási eredmé-nyek beépültek a tervekbe, így az engedélyezési ter-veket módosítani kellett. Az épületre az új fedélszékelkészült, és megtörtént a szerkezet-megerősítés is.Az épülethez kapcsolódóan engedélyeztük a kolos-tortemplom tetőfedésének felújítását. Megkez dő -dött a refektórium stukkóinak és falképeinek feltá-rása, valamint a noviciátus famennyezetének kutatása.Az együtteshez tartozó egykori fogadóépület(Kolostorhegy utca 3.) ideiglenes műemléki véde-lem alá került, kutatása megtörtént, felújításánakengedélyezése folyamatban van. Az építtetővel valóegyüttműködés zavartalan, ezt a heti rendszeressé-gű helyszíni konzultációk biztosítják.Fertőd, Esterházy-kastély fejlesztései. A ksatélyegyüt-tes felújításával kapcsolatosan tucatnyi hatóságiengedélyezési eljárást folytattunk le. Folyamatbanvan a főépület középső épületrészére vonatkozó,valamint a bábszínház – narancsház, gránátosházak, illetve a pálmaház felújítását engedélyezőeljárás. Külön érdemes megemlíteni a fogadóépületkörül kialakult helyzetet: az áttervezett, központitervtanács által támogatott épület engedélyezési el -járása hamarosan a döntéshozás szakaszába kerül. A főépületben megkezdődött a lépcsőház és a köz-ponti terek restaurálása, valamint engedélyt adtunka homlokzat kő- és fémelemeinek restaurálására,illetve további kutatások elvégzésére. A kastély környezetéhez kapcsolódóan tervezik a díszudvar, a rózsakertek és a kamarakertek rekon -strukcióját.• GyőrGyőr, Széchenyi tér felújítása. A megyeszékhely leglátványosabb örökséget érintő beruházásaa Széchenyi tér felújítása volt. A tér régészeti örök-ségének jelentős károsításával végrehajtott építke-zés eredményeképpen megújult a térfelszín, és a kapcsolódó épületek homlokzatai.Állandó hatósági munkát ad a Frigyes-laktanyafolyamatban levő felújítása.• SzombathelySzombathely, Püspöki Palota lebombázott épületrészé-nek helyreállítása. A város egyik meghatározó, im -pozáns műemlék épülete a magyar építészettörté-netben is a kiemelkedő épületek közé tartozik. A tervi előkészítés megtörtént, a pályázati támoga-tás elbírálása folyamatban van. Régiós értekezletentekintettük meg a helyszínt.Az év elején kiírt pályázatok a településközpontokrehabilitációjára adott lehetőséget, ez abban mutat-kozott meg, hogy megsokszorozódott a templom-felújítással kapcsolatos engedélyek száma (Vasmegye falvaiban 38 db). A felújítási munkákhoz többesetben kapcsolódik kutatás, illetve restaurálás.• KeszthelyKeszthely, városközpont rehabilitációs programja. Az engedélyezési eljárást az ingatlanon álló védettSzentháromság-szobor okán hivatalunk folytatta le.A terveket műemléki tervtanács elé vittük, amelyészrevételekkel elfogadta, továbbtervezésre ajánlot-ta. Jelenleg a kiviteli tervek készítése zajlik, valamintaz építtető részéről (önkormányzat) egyéb pályáza-ti előkészítések folynak. Reményeink szerint a tér-szín rekonstrukciós munkálatokkal Keszthely városfőtere méltó kialakítást nyer. Ezzel szoros összefüggésben megújul (részben márelkészült) a műemlékileg védett egykori rendházfőhomlokzata valamint a Magyarok Nagyasszonyaplébániatemplom tornyának felújítása.

Sopron, Főtér – a felújítás idején

Sopron, a bencéstemplom feltárásközben

[ Műhely

További jelentősebb ügyek: Nagykanizsa Erzsébet térrekonstrukciója, Szentháromság szobor áttelepíté-se, illetve Göcseji Múzeum déli épületszárny pincegaléria és bejárat.

VÉDÉSEKA 2009. évben miniszteri rendelettel védetté nyil -vánított épületek közül több a Nyugat-dunántúliIroda területére esik. Közülük is a legjelentősebb: a soproni műemléki jelentőségű terület alapterüle-tét tekintve közel négyszeresére bővült.

Irodánk munkatársai jelentős számú épületet java-soltak egyedi műemléki védelemre, illetve vontakideiglenes műemléki védelem alá. Az egyedi esete-ken kívül megemlítendő a Sopron-Szentgotthárdvasútvonal történeti üzemi épületeinek egységesvédésére vonatkozó javaslattétel.

KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG NÉPSZERŰSÍTÉSEMiután a műemlékvédelem nem csupán hatóságifeladat, az iroda munkatársai igyekeznek minéltöbb lehetőséget megragadni az örökségvédelemnépszerűsítésére.Februárban egy szavazat híján első díjat nyertünk a Bál a balsorsú műemlékek javára nevű rendezvényen.Szomorú következmény, hogy az általunk nevezettbakonyszentlászlói állomási árnyékszéket felújításhelyett a következő hónapban elbontották…Szeptemberben a soproni és kőszegi iroda munka-társai aktívan vettek részt a Kulturális Örökség Napjairendezvényen: épületlátogatásokat szerveztek, elő-adást tartottak.A soproni irodában több alkalommal láttuk vendé-gül a NYME belsőépítész szakos hallgatóit, akikkelaz örökségvédelem elveit, jogi hátterét, valamint a hivatal épületének történetét ismertettük meg.Októberben Szombathelyen tartottunk félnapos lel-készképzést a Szombathelyi Egyházmegye papjaiszámára.Mindezek mellett több örökségvédelemmel kapcso-latos cikket, tanulmányt, közleményt jelentettünkmeg a helyi sajtóban, illetve szerepeltünk a helyimédiában. A régió munkatársai több alkalommalszerepeltek konferenciákon, továbbképzéseken.Az összeállítás Babos Edit, Pusztai Katalin, HernyákLászló, Kerner Gábor, Ivicsics Péter, Nagy Zsanett ésSzigethy Balázs összefoglalóit felhasználva készült.

[ Műhely


Szombathely, a püspöki palotahiányzó épület-szárnyának helye

Győr, a helyreállítottSzéchenyi tér

A fotókat a KÖHmunkatársaikészítették

[ Műhely


A városfejlesztés józan rendjePakson tanácskoznak a főépítészek

NAGY ZOLTÁN

Afőépítészi konferenciát idén Pakson,abban a „se nem kicsi, se nem nagy”városban rendezik, amelynek nevét – épí-tész körökben különösen – a „tulipános

házak” körül kirobbant vita tette ismertté. (A hat-vanas évek hangos vitája természetesen nemcsak

a panel esztétikájárólszólt, sőt, elsősorbannem arról szólt, hanema hatalommal vegyespo litikáról s a kultúr-ában (és nem csak ott)felszín alatti búvópa -tak ként mindmáig meg -levő „népies – urbá-nus”-nak eufémizált el -lentétről. Ha az a poli-tikai háború, ami akkorkülönböző lapok, min-denekelőtt az ÉS ha -sáb jain zajlott, el is hal-ványult, annyi „ered-

ménnyel” azért járt, hogy „sikerült” szétrobbantaniCsete Györgyék Pécsi Műhelyét. Viszont a tulipá-

nos há zak ma is állnak, sőt újabb és egyre több jómagán- és középülettel gyarapodott a kisváros. Paksépítészeti arculata megfrissült, anélkül, hogy félig„pa raszt-pógári”– kisnemesi magyar, félig sváb,részben mezőgazdaságból, halászatból élő, illetvekereskedő (építészeti) karaktere megváltozott volna.Talán csak nyomatékosabb lett.Az idei főépítészi konferencia „preambulumából”idézek: „közterek és közösségi terek a kreatív for-dulat katalizátorai, az ezekben megvalósuló vonzókulturális és közéleti rendezvények, a nyilvánossá-got élénkítő, polémiákat felszínre hozó művészetiakciók segítenek egy újfajta nyilvánosság és településiidentitás megteremtésében. …”Hogyan látja ezt a város főépítésze, a pécsi HorváthAndrás, s a paksi Klenk Csaba Ybl-díjas építész. Eleinte Horváth András is annyit tudott a városról,mint az emberek általában, hogy ott van az atom-erőmű, s mint építész és pécsi ismerte Csetéék a tulipános házait és Makovecz egyik legszebb temp-lomát. „Csendes városka volt – mondja –, amelynekújkori létét persze, hogy az atomerőmű határoztameg, hiszen az erőmű létesítésével csaknem meg-duplázódott a lakossága és a területe is.Hálás vagyok, mert feladatot kaptam egy olyan kis-városban, amely nagyobb annál, semhogy érdekte-len legyen, de annál meg kisebb, hogy szétziláljákpolitikai és egyéb átláthatatlan gazdasági érdekek.Egészséges, jó közegben jól értelmezhetők a tettek.Van egy, a saját dolgait igényesen kezelő öntudatos,városi közösség és egy ambiciózus városvezetés.”

Ez meg credónak is beillik.A város építészetileg nagyjából három részre oszt-ható. A település északi részén, az óvárosban épül-tek a kúriák, a közigazgatás épületei. Ha műemlé-kekre gondolunk, ott kell körülnéznünk. Meg tar tot -ta karakterét (csak megújult) a valamikor mezőgaz-daságból élők és hajdani kereskedő városrész építé-szeti arculata. Amikor Klenk Csaba fiatal építész-ként 22 évvel ezelőtt „beházasodott” Paksra, márjavában tartott a város átalakulása. Paksot sem ke -rülte el a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek gon-dolatnélküli város-átalakítási „dühe”. A postaváros- és léptékidegen tömbje és néhány új középü-let miatt letarolták a főutca felét, kivágták a geszte-nye-fasort, eldózerolták a Táncsics utca egy részét– meglehetősen durván szabva bele a városszövetbe.Az átalakításokat az óváros szerencsére viszonylagsértetlenül úszta meg. (A 19. század kúriáit és a Sár -gödör tér környékének sajátos hangulatú pincéit az utóbbi években újították – újítják meg.) „Az atomerőmű megjelenésével először a lakótelepépült meg a dombon, egyre több új ház épült, s Makovecz már építette a Szentlélek templomot –meséli Klenk Csaba Az akkortájt épült házakatinkább csak korszerűnek mondhatjuk, néhánykísérlettől eltekintve különösebb építészeti értéket

Klenk Csaba„Az utóbbi éveképületei megfelel-nek a maiságkövetelményének.”

Sváb pince – kor-szerű megfogal-mazásban aTavasz utcában

Tervezte és afotót készítette: Klenk Csaba


nem képviseltek. Az utóbbi évek épületei megfelel-nek a maiság követelményének A modernség fogal-mát semmiképpen nem stilisztikai vagy építészetistíluskategória értelemben használom. A város föl-vette azt a fordulatszámot, amit a ma városépítésitrendje megkíván. A maiságnak vannak olyan nyo-mai Pakson, amelyeket ma már az építész szakmaszámon tart. A józan rend irányába mozdult el a vá -ros átalakulása és fejlesztése” – teszi hozzá.

A rendszerváltozás utáni új önkormányzatokmár hagyták, hogy városfejlesztésben gondolkozza-nak. Ennek egyik előfeltétele volt, hogy legyenfőépítésze a városnak – így került oda, pályázatután, az azóta is itt dolgozó Horváth András –, s az is, hogy tervpályázatokkal minél több építésztegye le a névjegyét Pakson. Erre, mármint hogysikerült meghonosítani a tervpályázati rendszert,Klenk Csaba joggal büszke. Minden eddigi polgár-mester, különösképpen Bor Imre és Hajdú János,megértette, hogy nekik, illetve az önkormányzatnakkönnyebb a döntés, ha van miből válogatni. A terv-pályázatokat mindig a feladat léptékének, súlyánakmegfelelően szabják meg. Hatása lemérhető a tele-pülés arculatán. Egyelőre csak kisebb, szigetszerűenkialakult házcsoportok mutatják, hogy építészetilegmilyen irányba fejlődik a város arculata. Erről a ze -neiskola, a Bezerédi iskola új szárnya, a gyógypeda-gógia, a szakorvosi rendelő és a képtár tanúskodik.Ma már Tucatnyi, országosan ismert építész mun-kája van jelen Pakson. Kiss Gyula – Járomi Irén,Patartics Zorán (zeneiskola), Karácsony Tamás – PállAnikó (Bezerédi iskola), Katona István (piac) munká-it mind tervpályázat nyomán valósították meg. Az utóbbi időszak egyik legnagyobb munkája a mű -emlék Erzsébet Szálló revitalizációja volt, amelyet a Bartók István – Fejérdy Péter és Földes Lászlóvalegyütt nyert el Klenk. „Paks fejlesztése s az a város-politika, ami meghonosodott s már becsatornázott

keretek között értelemszerűen megy, az a tervpályá-zatok gyakorlatának s Horváth András főépítésznekérdeme” – mondja. „A rend irányába mozdult el a városfejlesztés, de folyamat lassú, még 15-20 évkell ahhoz, hogy ezek a mozaikszigetek összeállja-nak, s kialakuljon a modern Paks városképe.”Horváth András: „Működésem elején megfogal-maztam, hogy Paks számára milyen fejlődés iránylenne a legegészségesebb. Azt mondtam, jó lenne,ha város nem támogatná az újabb és újabb területekbeépítését. Nincs szükség újabb utcákra. Ké szí -tettünk egy közvélemény kutatást, s kiderült, hogymintegy 15-20 telekre van csak igény. Ezért kár lettvolna, hogy azt a növelni a várost. Megpróbáltukbelterületen tartani a fejlődést. Ennek az a haszna,hogy jobban kihasználva a meglévő infrastruktúrát,több jutott a meglévő épületállomány felújítására.Ez a politika bevált. Ma nincs lepusztult területePaksnak, az országos átlagnál lényegesen nagyobbarányban nyújtanak be kérelmet épület felújításra,folyamatosan újulnak meg a régi házak. A városszö-vet egészségesen és folyamatosan frissül meg.Minden jó hagyomány továbbéltetése fontos felada-tunk, de az is, hogy amit mi hozzáteszünk, azt kor-rekt, mai nyelven tegyük hozzá. Amit mindig szemelőtt kell tartanunk, az a kapcsolatrendszer, amibebelehelyezzük az új elemeket. Az arányrendszer éskörnyezeti viszony. Ha ezt nem bontjuk meg, akkorbármely új elemnek létjogosultsága van a régiben.” Beszélhetünk-e települési identitásról Pakson? – A kérdésre Kováts Balázs, a Duna-Mecsek Ala -pítvány elnöke válaszol. (Az Alapítvány érintettsé-gi köréhez tartozó 60 település és l40 ezer emberközött az évente fél milliárddal gazdálkodó Ala -

pítvány négy és fél évalatt 2,5 milliárd tá -mogatást fizetett ki.)Ebből önkormányza-tok, civil szervezetek,egyházak, vállalkozá-sok részesültek, ame-lyek iskolák felújítását,utcasorok homlokzatá-nak rendbe hozását vál-lalták. A 2,5 milliárdtámogatás hozadékából18-20 mrd. érték szüle-tett! Jelenleg egy kissváb falú műemléki

helyreállítását támogatjuk – mondja – és készülnikell az új blokkok építésére, a jelenlegiek lassankéntműemléknek számítanak, s eljön az ideje, hogy„nyugalomba vonuljanak”. A térség infrastruktúrá-jának fejlesztéséhez előbb-utóbb számításba kellvenni majd egy paksi Duna-hidat is, és együttmű-ködve Paks önkormányzatával részt kell venni a tér-ség területfejlesztésében.Pakson többen csodálkoznának, ha feltennénk a kérdést, hogy lehet-e műemlék az atom? Ez így,fogalmilag persze abszurd, de évtizedek múltánmindez történelem lesz. Az erőmű születése, építé-se, a város és az emberek átalakulása. Az, hogy ittépült fel az első magyar atomerőmű. Sőt, már épülaz északi bejárónál a magyar nukleáris ipar múzeu-ma, ott, ahol az új blokkok is felépülnek, s ahol az Európában is párját ritkító gyakorló központ van.A múzeumi rangra emelkedett a Látogató köz pont -ban – mondja Beregnyei Miklós –, annyi anyag gyűltössze az elmúlt évtizedekből, hogy nyilvánvalóvávált, hogy az atomerőmű múltját, történelmét megkell őrizni és be kell mutatni.

[ Műhely

A sárszentlőrinciimaterem és parókia

Tervezte és afotót készítette: Klenk Csaba

Horváth András:„A városszövetegészségesen ésfolyamatosanfrissül meg.”

[ Panoráma


Bánsági magyar világGondok a tájház háza táján

GURZÓ K. ENIKŐ

Temesváron Ioachim Miloia művészettörté-nész, a Bánsági Múzeum egykori igazga-tója vetette fel elsőként a skanzen létre-hozásának gondolatát. Miután 1928-ban

részt vett a kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeummegnyitóján, engedélyt kért a Béga-parti városelöljáróitól, hogy a Hunyadi-kastély udvarán felál-lítson néhány régi fatemplomot, falusi keresztet és parasztházat. Az általa felvállalt feladatot továbbvivő gyűjteménykezelőknek, folkloristáknak csak1967-ben sikerült elérniük, hogy a helyi tanács kije-löljön számukra egy város végi területet, amelyadottságai tekintetében utólag kiválónak bizonyult.Az erdő széli övezetben 1971. augusztus 20-án nyíltmeg a Bánság történelmének nyitott könyvekéntszámon tartott falumúzeum, amely 1999. december22-én vált önálló intézményé (a jelzett időpontig a Bánsági Múzeum részlegeként működött).Egyediségét az adja, hogy az egyetlen Romániában,amely a templom, az iskola, a községháza, a műve-lődési otthon és a kocsma egyazon téren való elhe-lyezésével a hagyományos faluközpont arculatátrekonstruálja. A régmúltból a mába menekítettépületegyüttest élővé azzal varázsolják, hogy a szomszédságukban felállított színpadon vasárna-ponként fellépő néptánccsoportok közösen is eljár-ják a hórát.Az egyetemes román tradíciók talán picit túlzásbais vitt őrzése mellett a komplexumban a Bánságbanélt és élő nemzetiségek, így a svábok, bolgárok, cse-

hek, zsidók, krasovánok, szerbek, szlovákok, cigá-nyok, és újabban az ukránok is képviselve vannak.Következésképp: a megalapítókra, szervezőkre ésmű ködtetőkre ilyen megközelítésben senki sempanaszkodhat. Mi több, még a Baragánba elhurcolt„kulákok” 1951-ben emelt falvairól is képet nyújt ittegy pusztai lakóépület. A bánsági magyar népi kultúrát idéző fatornácosházat a Lugos melletti Babsáról szállították ide, s kívülről szemlélve csakis azt mondhatjuk róla,hogy egyike a Dél-Alföldre jellemző portáknak, eztmég az udvaron felhúzott kotárka (góré) is alátá-masztja. A küszöbön beljebb lépve azonban eloszla-nak fejünk felől a rózsaszín felhők: az ütött-kopott,poros szobabelsőt és a gyéren felszerelt konyhátlátva a betérő csakis arra a következtetésre juthat,hogy a Temesközben letelepedett magyarok igentrehány népek lehettek. Mert ha összehasonlítjuk a szomszédos szlovák házzal, vagy a távolabbi sváb-bal, el kell ismernünk, hogy a miénk a legszegé-nyebb, a legelhanyagoltabb, a „legsnasszabb”. Míg a használati eszközök mellett a legtöbb kiállítótér-ben az illető népcsoport viseletét is bemutatják, a miénkben még egy ráncos csizma sem árválkodik.Pedig, ha jól emlékszem, régebben felfedezhető volte ház tartozékai, díszei között egy-két pár ilyen láb-beli. Abban viszont biztos vagyok, hogy tulipánosládáink fellelhetők a múzeumban, csakhogy nem a mi „felségterületünkön”, így nem a mi látványtá-runkat gazdagítják. És aki nem tudja, kihez tartóz-nak valójában e bútordarabok, az el is hiszi, amit lát.Mindezeket átélve s megtapasztalva, úgy éreztem,

A Bánság szabadtéri néprajzi múzeuma Temesvár egyik legkellemesebb ter-mészeti környezetében várja a látogatókat. A létesítmény hosszas és fárasztólobbit követően 1971-ben nyílt meg, és egy magyar tájház is helyet kapottbenne. Erre akár még büszkék is lehetnénk, ha a porta gondnokai úgymutatnának be minket a látogatóknak, amilyenek voltunk, vagyunk.

[ Panoráma


Fotók:Gurzó K. Enikő

lépnem kell. Felhívást tettem közé a helyi magyarnyelvű hetilapban, s arra szólítottam fel a Bán -ságban élő magyarokat, hogy ha lehetőségük van rá,segítsenek „kipofozni”, élvezhetőbbé, s múltunk-hoz, közvetve mai magunkhoz is méltóbbá tenni a Babsa-lakot. Azóta eltelt már néhány hónap,mégis csupán egyetlen temesvári hölgy keresettmeg, aki hajlandó lenne időt és energiát áldozni a házikó rendbetételére. Azt, hogy másokat együt-tes erővel sem sikerült mozgosítanunk, nem is cso-dálom, hisz pályázni s gyűjteni kellene, pótolni a hiányokat, bekopogtatni az otthonokba, megza-varni a családok meghitt mindennapjait, összeszed-ni a szekrények alján és a padlásokon, pincékbenkallódó régiségeket, avagy a még most is használat-ban lévő régi holmikat, a paraszti élet tárgyi emlé-keit. Ez pedig korántsem egyszerű, hiszen a máso-dik világháború után a bánsági magyar falvak erő-teljesen városiasodtak és modernizálódtak, elveszí-tették egyéniségüket, jellegzetességeiket. Ilyenszempontból a kirajzási területek (főként Csongrádés Békés megye) nyújthatnának támpontot a kiállí-tás autentikusabbá tételében, összeállításában.Jóllehet a skanzen honlapja szerint a magyar pa -rasztok egy csoportját a 20. század végén (ami nyil-ván bocsánatos elírás) költöztették a román Babsamellé, ahol létrehozták a saját kolóniájukat. Ugyan -innen azt is megtudhatta az olvasó, hogy a betelepí-tett magyaroknak a helyi románok építettek háza-kat. Az igazság ezzel szemben az, hogy a temesré-kási járás kisközségének helyén a magyarok már ahonfoglaláskor megvetették a lábukat, majd ugyan -itt összetartó agrárközösségeket képeztek. A közép-korban három falu alakult meg a területén: FelsewBapsa, Also Bapsa és Kewzepsew Bapsa. 1480-igmindhárom falu két Pilis megyei nemesé, PomáziCzikó Sandrin és János birtoka volt, majd MacskásiTárnok Péteré és Derencsényi Imréé lett, miutánMátyás király nekik adományozta. Később BásthyGáspár tulajdonába mentek át, 1488-ban tőle vásá-rolta meg a telkeket a c(z)ikóvásárhelyi kastély bir-tokosa, Haraszty Ferenc szörényi bán. A románokcsak a 18. században sokasodtak meg Lugos vonzás-körzetében.Tény, hogy a több hullámban és sokféleképpen zaj-lott telepítés következtében a lakosság nemzetiségiösszetételét nézve a Bánság a történeti Magyar or -szág legtarkább vidéke lett. Bár a török kivonulásaután több ezer magyar költözött be az újjászületettvárosokba (Temesvár, Nagybecskerek, Versec stb.),helyzetük csak akkor fordult jóra, amikor Pancsova,Fehértemplom és Karánsebes kivételével 1778-banMária Terézia királynői rendeletének tulajdonítha-tóan a Bánság közigazgatásilag visszakerült Ma -gyar országhoz. Ezt megelőzően a magyar rendektöbbször tiltakoztak az országgyűléseken a bánságiterületek „alkotmányellenes” állapota ellen, és álha-tatosan követelték a tartomány visszacsatolásátMagyarországhoz. A török kiűzetése után a bécsikormány ugyanis nem ismerte el a régi birtokosokjogi igényeit, hanem a háborúk tetemes költségeirehivatkozva az egész vidéket kincstári tulajdonnaknyilvánította.A magyarok sokat hangoztatott betelepítését több-nyire a földesurak szervezték meg, nem pedig a ka -mara, azzal a céllal, hogy javarészt dohánykertészközségeket hozzanak létre. Az ekkor született tele-pülések zöme csak néhány évig állott fenn, aztánlakosságuk szétszéledt. 1781-ben például Békés vár-megyei reformátusok alapították meg Ittebét, 1782-ben felső-magyarországi katolikusok Csókát,

a Heves vármegyei Erdőtelekről jött telepesekpedig Párdányban szálltak meg 1783-ban, de a Bégagyakori áradásai miatt végül átköltöztek Ótelekre.Végvár (Rittberg) tiszántúli és sárközi reformátusmagyarokból jött létre a 18. sz. végén. Alföldi ma -gya rok, elsősorban Szeged vidéki, Csongrád ésCsanád vármegyei dohánykertészek építették felviszont Szajánt (1804), Magyarszentmártont (1806),Majláthfalvát (1819), Gátalját (1823), Udvarszállást(1835), Magyarszentmihályt és Ürményházát (1840körül).Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utánazonban a bánsági részeket ismét elszakítottákMagyarországtól, és Szerb Vajdaság, valamintTemesi Bánság néven Ausztria koronatartományá-vá tették. Ez az állapot 1860-ig állt fenn, amikorFerenc József Októberi Diplomájában újra elrendeltea Bánság Magyarországhoz csatolását, így a várme-gyék itt is megalakultak.A magyar népesség ide csábítása főként 1867 utánvált hangsúlyosssá, s mivel 1873-ban a határőrvidé-ket megszüntették, illetve polgári igazgatás alá von-ták, a Bánság lett Magyarország telepítési akcióinakkizárólagos színtere. 1876-ban népesedett beFelsőmuzsaly és Torontálkeresztes, 1881-benSzapá ry falva (tiszántúli reformátusokkal), 1883-banHertelendyfalva, Székelykeve és Sándoregyháza(bukovinai székelyekkel) – ezeknek már csak né -melyike őrzi magyar eredetét. 1891-ben Újszentes(Vadászerdő) Szentesről, 1893-ban NagybodófalvaMakó és Szeged vidéki reformátusokból, 1894- benIgazfalva Békés és Csongrád vármegyéből jött föld-művesekből, kubikusokból szerveződött, alakultmeg. 1890-1913 között további tizenhat bánsági köz-ségbe költöztek be magyarok. Ennek ma már csak a nyomaival találkozunk, hisz a trianoni békeszerző-dés a Bánság északi és keleti részét Romániának,nyugati és déli részét pedig Jugoszláviának, azaz a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak ítélte, s csu-pán az északi csücskét tarthatta meg Magyarország. A tájház megóvásának, felkarolásának fontosságatehát megkérdőjelezhetetlen. Olyan értékeket őriz-hetne meg ugyanis az utókornak, amelyek a hétköz-napokból, a magyar jelenből sajnos már hiányoz-nak. Mindezek ismeretében lényegtelen, miért egybabsai parasztgazdaság képvisel bennünket a te -mesvári skanzenben.

[ Magyar Tükör


Az egykori szálloda, a Boulevard des Italiens sarká-ig terjedő épület – földszinti belső átalakításokkal –lényegében ma is áll. Az eredeti belső, udvari hom-lokzat jól látható az elegáns passzázs üvegtetejénkeresztül.Wesselényi Miklós báró a másik reformer, az „árví-zi hajós” rendkívül részletes és hangulatos leíráso-kat adott utazásukról. Útinaplójából idézzünk: „1822 március 14: Párizs este igazán tündérvároshozhasonló, első látásra meglepő és elvakító. A remek világí-tás, az ízléses fényes boltok a széles szabad utcák két olda-lán meseszerűen ragyogó látványt nyújtanak. Az Hoteldes Princes-ben szálltunk meg, Széchenyi lakosztályban,én egy kis szobában.“A báró feljegyezte azt is, hogy úszóleckét vett a Téliuszodában, március 18-án a Thèatre Francais-banmegcsodálta Talmát, a kor kiemelkedő színészét.Egyik nap a Père Lachaise temetőben a napóleonikor hőseinek síremlékeinél merengett, egy másikalkalommal a képviselőház – nem egyszer ádáz –vitáit hallgatta. Figyelmét felkeltette a tudomá nyosegyletek, olvasótermek, és kávéházak sokasága. A báró és a gróf útleírásaiban is szerepel a trappis-ta szerzeteseknél tett húsvéti látogatásuk. Amint más országokban tett utazásaik alkalmával,

MESSIK MIKLÓS

Amagyar reformkor két nagy egyénisége1822 tavaszán járt Párizsban, közös nyu-gat-európai tanulmányútjukon. ErrőlSzéchenyi István gróf így emlékezett

naplójában: „Epernay-ből (március) 14-én reggel 7 óraelőtt indulván este 10 órakor érkeztünk az Hotel desPrinces-be a Richelieu utcában, Privat úrhoz, egykorikomornyik Floret-ben. Eléggé bánom, hogy itt szálltammeg mert ugyanolyan sokba kerül és nem szolgálnak kijobban azért. Egy másik alkalommal az Hotel Meurice-ben bérelek lakosztályt a St. Honoré utcában...“A legnagyobb magyar több alkalommal is jártPárizsban – nem csak 1822 tavaszán barátjávalWesselényi Miklós báróval – megfordult ott már1815 szeptemberében is, amikor részt vett a Na -póleont legyőző szövetséges csapatok párizsi bevo-nulásán. Ezt követően utazott át először Angliába.1825-ben és 1832-ben ismét a francia fővárosban lát-juk. 1833 szilveszterét ugyancsak Párizsban, a RueRivolin ma is álló elegáns Hotel Meurice-ben tölti,ahol évtizedekkel később majd Erzsébet magyarkirályné is megszáll, egy évszázad elteltével pedigAntall József – az utóbbi akkor már mint a magyarköztársaság miniszterelnöke. Az 1822. évi Széchenyi-Wesselényi utazás egyikpárizsi lakóhelye tehát a valamikori Hotel desPrinces a mai a Passage des Princes, a rue Richelieu97. szám alatt, ahol – kisebb megszakításokkal – 1822tavaszán tartózkodtak.

Széchenyi és Wesselényi nyomábanPárizsban és környékénPárizs: A Passage des Princes, az egykori Hotel des Princes

Széchenyi-emlékek Európában

A Passage desPrinces átjárója,a passzázs

Párizs térképénazok az épületek,ahol Széchenyi is megfordult

a francia földön is áthatotta a két fiatalembert az ismeretszerzés vágya, a tapasztalatok szülőhazá-ban való alkalmazásának gondolata, természetesenolykor jogos kritikai látásmóddal. Széchenyi megtekintette a Palais Royal-t, Versailles-ban a Kis és a Nagy Trianon palotákat és ellátoga -tott a Sèvres-i porcelángyárba.Gyakran megfordult a gróf a közeli könyvtárban, a mai Nemzeti Könyvtárban és a Palais Royal épü-letében is A Comédie Francaise páholyaiból tekin-tette meg több ünnepelt színész játékát. (A színháza palota oldala mellett épült, szállodájuk utcájánakelején.)A túlsó, azaz a bal-parton álló Francia Akadémiaépületében, Széchenyi 1834. január 6-án átadta Gay Lussac-nak a Magyar Tudományos Akadé miaévkönyvét. Széchenyi ír arról is, hogy az Inva li -dusok előtt egy katonai szemlét láttak.Ha a Champs Elysées-en járunk, gondoljunk arra,hogy ekkoriban – a szövetséges csapatok bevonulá-sa idején – még csak félkész állapotában láthattaSzéchenyi a Diadalív építményét, több magyarszármazású tiszthez hasonlóan, akik a Napóleontlegyőző sereg osztrák csapataival itt vonultak 1815szeptemberében. Jósika Miklós báró is részt vett e„diadalmenetben”. A későbbi író a brüsszeli- 48-asmenekült, az emigráció majdani nagy levelezője volt.1822. március 22-én jártak Sèvres-ben. Bár a Por -celánmúzeum lenyűgözte Széchenyit, de, mint írta,az „Talán még a bécsit (mármint az ottani porcelán-múzeum élményét) is felülmúlta”. Sèvres-ben a Breteuil palotában még láthatták a mintamétert ésa mintakilogrammot. Ekkor járta be Versailles palo-táit és kertjeit, az Orangerie-t –, s a ma már igenszomorú hírű- Kis- és Nagy-Trianon Palotáit is. Ígyfogalmazza meg Naplójában versailles-i kirándulá-sát, az elhagyott palotákat látva: „…a versailles-iemlékek melankolikus hatást tettek rám”. Akkormég nem sejthette, hogy azok a paloták milyen tra-gikus szerepet játszanak majd Magyarország törté-nelmében. A Versailles-i út egyébként kellemetlenközjátékkal zárult: a trappistákhoz tervezett húsvé-ti út előtt Széchenyi hintója felborult, mint írja„…egy ostoba postakocsis” hibájából, de szerencsé-re sérüléssel járó baleset nem történt.

Húsvétkor a Bibliothéque Royale-ban való tájéko-zódás után, a báróval – párizsi szállodájukból hajna-li indulással – a L' Aigle közelében fekvő trappistakolostorba látogattak.Naplójában később ecsetelte a trappisták önsanyar-gató életmódját, néhány napig maguk is velük böj-töltek, velük készülve a húsvétra (Napló 253-255.oldal) az angliai továbbutazás előtt…


[ Magyar Tükör

A Palais Royal – ma

A Meuriceszálló történelmi levegőt árasztóPompadour terme

Fotók és reprodukciók:Messik Miklós

TROGMAYER OTTÓ

Kőágyba temették a fáraókat, kőágybanfolyik a Duna a hegyek között, és kőágy-ban csobogott az a kis patak is, melynekforrásánál a névtelen szerző sorai szerint

Árpád nagyfejedelmet eltemették.Eltöprenghetünk, milyen forrásból meríthette a szűkháromszáz éve történt esemény adatait a tudós püs-pök (1200 körül). Olvasta, hallotta, vagy éppen az ujjából szopta. Ettől még megtalálhatták, nem is egyszer, mint Attilát, csakhogy utóbb mindigkiderült valamilyen turpisság.A rend kedvéért idézem az ominózus sorokat:„Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhete-dik esztendejében Árpád vezér elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kisfolyónak a forrása felett, amely kőmederben folyikalá Attila király városába.”Azt hiszem, elfogadhatjuk azokat a feltevéseket,melyek e helyet a római aquaductussal (vízvezeték)azonosítják a kőágyú patakot, és az anonymusi„Attila városát” Óbudával.Helyben is lennénk, ha tudnánk, honnan vette azadatot. Így aztán jókora meglepetést keltett a „NőkLapja” 1978. február 4-i számában közzétett interjú.Az alany egykori, akkor még fiatal tanárunk, K.P.volt, akinek óráin szórakozva ismerkedtünk meg a jégkorszakok okaival, a klímaváltozások ismérvei-vel, a geológia titkaival. Nem tudtam, hogy a neveskutató ekkor már professzorként a BudapestTörténeti Múzeum szakértője is volt. Elmondta,hogy közel egy hónapja se éjjele, se nappala, mertrégész kolleganője értesítése nyomán azt hitte, hogyelőkerült Árpád sírja. A nevezetes forrás közelébenépítkezés folyt és a markolóval kifordítottak egykőtömböt. Közelében egy kirabolt kettős temetke-zés nyomaira leltek. K.P. feltételezte, hogy a közelirómai-kori temető sírjainak kőzetététől eltérő kő -tömb a magyar fejedelem sírjának volt egyik része.Most jön a fikció vastagja. „Sok égett földet tártunk

fel a sír körül… Az ősmagyarok tűzimádók voltakés lóáldozatot mutattak be. A leletek bizonyítanak.Szent István ezt a pogány központot a keresztény-ség felvétele után valószínűleg úgy akarta megszün-tetni, hogy Árpád bronzkoporsóba zárt tetemételszállíttatta…” A kettős sír másik részében a lófekhetett a ma már sajnos nem élő professzor sze-rint. Az igazság az, hogy gyakorlatilag semmit semtaláltak, ami a feltételezést igazolná.A Népszava 1978. február 23.-i számában már hiva-talos cáfolat is megjelent, melyben az MTARégészeti Bizottsága jelentett a valós helyzetről.A sors iróniája, hogy csaknem harminc év múlvaismét leletmentést folytattak az egykori szenzációhelyén. Nos a korábban lelt kőtömb szobor- talpa-zatnak bizonyult, és 2007-ben megtalálták a hozzátartozó római szobortöredéket. (A régész BudaiBalogh Tibor) Azt hiszem a már restaurált emléklátható is az Aquincumi Múzeumban.Hazánk a szarvasbika és őzbak agancs trófeái világ-rekordjainak otthona, de ekkora bakot a honfoglalásóta nem lőtt senki.Ha már hipotéziseket emlegetek, nem bírom ki,hogy jómagam is ne tálaljak egyet. Anonymus a ki -rály, III. Béla kísértében többször is járhatott„Attila városában”, melyről olyan leírást adott,pontosabban az ott látható római rom-épületekről,melyet csak szemtanú írhatott. Nyilván látta a ró -mai temetők szarkofágjait, szobrait is.Szent István maradványait ekkor már a ma is látha-tó átfaragott római szarkofágban őrizték Fehér vá -ron. Ennek nyomán gondolhatta, hogy a honfogla-ló fejedelem hamvai is hasonlóban fekhetnek. A püspök semmit sem tudhatott a honfoglalók te -metkezési szokásairól, és talán azt sem tudta, hogyIstvánt a nyugati keresztény szokásoknak megfele-lően aknasírba helyezték örök nyugalomba, úgy,ahogy Gizella apját Civakodó Henriket, és anyját,Burgundi Gizellát. Sírjaik a korszerű feltárásokeredményeként ma is láthatók Regensburgban.

[ Magyar Tükör


Kőfej, kőágy, kőbölcső. II.

Dr. Mezős Tamás elnök idén, a Köztisztviselők Napja alkalmából szakmai tevékenységük alapján Elnöki Elismerésben részesítette

• Antali Imrénét (Elnöki Titkárság)• Dr. Bálint Mariannát (Észak-alföldi Iroda,Debrecen)• Belényesyné Sárosi Editet (Közép-dunántúliIroda, Veszprém)• Csákvári Ritát (Nyilvántartási Iroda)• Sajti Zsuzsannát (Közép-magyarországi Iroda)

Anagyvázsonyi Kinizsi vár kápolnájábanjúlius elejétől hosszú ideig – a tervek sze-rint évekig – lesz látható Sedlmayer Jánosés S. Beck Zsuzsa Jelek – tervek – képek cí -

mű kiállítása. A kiállítás anyagát eredetileg a KÖHÖRÖKSÉG Galériája mutatta be 2005-ben. A kétneves építész műemléki munkásságát bemutatókiállításra mindenkit szívesen hív és vár a Kultu -rális Örökségvédelmi Hivatal

KiállításNagyvázsonyban

[ Magyar Tükör


Aközterületek a településnek azok a szintfe-lületei, amelyek használata nyilvános, ésamelyek korlátlanul, vagy bizonyos (idő-beli vagy/és térbeli) korlátozások mellett

mindenki számára bejárhatók. Leegyszerűsítve azutcák és terek összefüggő hálózatáról van szó, ami-hez hozzátartoznak a nyilvánosság előtt nyitottudvarok, valamint fedett és részben zárt intézmé-nyek is. Az utcák és terek hálózata valójában min-den település térbeli szerkezetének gerince, vér-rendszere, idegrendszere, az a közösségi térbelikeret-rendszer, amiben átéljük a település identitá-sát. Az utcák és terek építészete a város építészete,amivel Magyarországon tudományos szinten leg-utoljára Pogány Frigyes professzor foglalkozott a 60-as és 70 és években (l. híres könyveit: Róma,Velence, Párizs, Firenze) és aminek szemléletmódjaés értékrendje olyannyira kiment a divatból, hogyha ma városépítészetet mondunk, már csak néhányegymástól független jeles épületre gondolunk.Pedig a város épületek szerves szövedéke, olyan „szö-veg”, amiben az egyes szavak, vagyis építményekegymást feltételező, folytonos térbeli rendszertalkotnak. Mai szemléletünkben az egyes épületekpusztán emléktárgyak, vagyis szavak, amik a való-ságban csak együttesen, az utcasorokkal ill. a tér -falakkal együtt hozzák létre a település „mondata-it”; a városépítészet ilyen egymáshoz kapcsolódómondatokból áll. Ebben az előadásban ezt a szem-léletet szeretném feléleszteni. Ezzel kapcsolatbanhárom tézist fogalmazok meg:

1. A település nem azonos a házakkal. Sőt: ki meremmondani, hogy nem a házak a település építő ele-mei! Csak az utcákból és az őket összekötő terekbőllehet felépíteni a települést – ahol az utca perszenem közlekedési csatornát vagy vonalat, hanemolyan hosszúkás, de valós teret jelent, aminek a kétoldalát térfalak határolják. Ezek a térfalak pedignem csak épületekből, hanem adott esetben faso-rokból, vagy kerítésekből is állhatnak. 2. Az utca és a tér minden esetben önmagában is városépítészeti együttes. Ez azt jelenti, hogy az utcá-nak pl. alaprajzi vonalvezetése van (egyenes, íves,hajlik, törik stb.), valahonnan kiindul és valahovátart, van szélessége, ami azonos vagy változó (az utca kiszélesedhet, összeszűkülhet), vannak ta -gozatai (úttest, járda, fasor, utcabútorok stb.), van-nak térfalai, amik azonos, vagy különböző épületek-ből, kerítésekből, növényzetből stb. állnak, és vanlégtéraránya, ami a térfalak magassági viszonyaivaljellemezhető. Ugyanez a terekkel kapcsolatban iselmondható: a különbség csak az, hogy a térnekalakja, alaprajzi formája is van (térré szélesedő utca,az útelágazásoknál kialakuló háromszög alakú tér,tölcsértér, tömbterek, utak keresztezésénél kialaku-ló terek stb.).

3. A városépítészeti szemlélet eltűnésének szomorú,sokszor bosszantó megnyilvánulása a térképkultúrateljes hiánya. Olyan várostérképekre lenne szüksé-günk – legalább a történeti városmagok esetében,amelyek léptékhelyesen tüntetik fel az utcák és te -rek alaktani tulajdonságait. Ennek ábrázolását min-taszerűen oldotta meg például Gianbattista Nollihíres 1746-os Róma térképén. Ennek a térképnek az intellige4nciája és igényessége mára szinte mara-déktalanul eltűnt, legfeljebb a régi típusú Baedec ke -rekben lelhető fel. Jellemző, hogy e találkozó egyéb-ként gazdag információs és prospektus-kínálatábanegyetlen városalaprajzot sem lehetett találni!

Előadásom üzenete és egyben ajánlása az, hogymeg kellene haladni azt a szemléletet, amelyik azépített örökséget egymástól független egyedi épüle-tek halmazával azonosítja. Meg kellene haladni a tör ténelmi emlékek „objektum-szemléletét” –mintha mindegyikük egy-egy kiállítási tárgy lenne!Ennek egyik módja az intelligens térképkultúra felé-lesztése. A ma kapható térképeket kizárólag logiszti-kai szempontok, a gépkocsival való eljutás lehetősé-gei határozzák meg, az utcák és terek valós kontúr-jait és arányait elfedik a reklámcélokat szolgáló gra-fikai jelek: a térkép már nem a valóságot, hanemannak torz, kereskedelmi változatát tükrözi. Leg -alább a város- és faluvédők hassanak oda, hogy a települések történelmi magjáról léptékhelyes,szép térképek készüljenek, amin olvasni lehet az utcák és terek alaktanát, és amibe be lehethelyezni a jeles épületeket is. Ezt a térszemléletetmár az iskolákban tanítani kellene! Érdemes tudniróla, hogy az utóbbi évtizedekben – legalább isEurópában - egyre több olyan kutatást publikálnak,amelyek a történelmi városmagok bemutatásánakúj módszereit dolgozzák ki. Felélesztik pl. a régi ú.n.„Baedecker módszert”, ami egy jól megválasztottútvonal mentén mutatja be az utcák és terek építé-szetét, és ezen belül a jeles épületeket. A régiBaedeckerek még csodálatos, pontos térképeket tartalmaztak! Sokan olyan elemzéseket végeznek,aminek célja a hely szellemének meghatározása. Az épí tett környezet örökségéhez nem csak a mű -emlékek, hanem a hely, a táj, a történelem és a helyikultúra áthatásában jelen lévő miliő is hozzá tarto-zik, mint a helyi identitás része. Ehhez pl. nagysze-rű adalékot nyújt Hamvas Béla „Az öt géniusz” c.írása, ami a Kárpát-medence géniuszait elemzi, és mutatja ki, hogy mind az öt géniusz (észak, kelet,dél, nyugat és Erdély) mindenütt jelen van, de a legkülönbözőbb arányokban. Javaslom, hogy enneka konferenciának az ajánlásai közé vegyék be a városépítészeti szemlélet szükségességét, és a tér-képkultúra megteremtésének időszerűségét.

Meggyesi Tamás

Hungaria Nostra – huszonkilencedszer

A közterületek szerepe és funkciója

A Város- és Faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra) idén júniusban Jászberényben rendezte– ezúttal már XXIX. – Országos Találkozóját és Szakmai Konferenciáját. A tanácskozásonrészt vett és előadást tartott dr. Meggyesi Tamás professzor. Előadását az alábbiakban közöljük.

[ Magyar Tükör


• Magánszemélyek:Ács GáborRádiós riporterként hetente jelentkezik az éterben,és célratörő helyszíni riportjaival igyekszik a lakos-ságot a főváros tisztántartásáért folytatott küzde-lemben való részvételre buzdítani. Cégek bevonásá-val faltisztítási akciókat szervezett több fontos helyletakarítására, pl. az Alagút tetején, a Király Fürdő -nél és az Erzsébet téri kútszobornál.Békési Imre A hazai vendéglátás és idegenforgalom egyik jelesés közismert alakjaként több mint két évtizede fog-lalkozik Budafok borászati múltjából fennmaradtföld alatti és felszíni épített értékek felkutatásával,megmentésével. Kiemelkedő értékmentő munkátvégzett a „Záborszky Pince” néven ismert műem-lék épület és a hozzá tartozó pincék felújítása, ere-deti állapotban való helyreállítása terén.Bilonka István (torony bádogos mester)

A Pécs elővárosában, Vasason dolgozó mester kezenyomát országszerte számtalan templom tornyánakfedése dicséri. Jelentősebb munkái többek között:Pécs, Alapítványi Székház-Csontváry Múzeumépületének egyedi gyártású elemes fémlemezfedé-se, Pannonhalam fémlemezfedés munkái, YBLpalota saroktornyának sisakja stb.Dr. Budai István Nevezett a Balassagyarmati Börtön- és Fegyházparancsnokaként sokat tett annak érdekében, hogya volt vármegyebörtön épületét, azon belül a bör-tönkápolnát méltó módon újítsák fel. Az 1842-45.között épült klasszicista börtönépület országosan iskiemelkedő építészeti értéket képvisel. Deák-Varga Dénes Nagykanizsa főépítészeként sokat tett és tesz a helyi értéket képviselő épületek megmentéséért és meg őrzéséért. Ebben segíti a város helyi védelmirendelete, ahol 478 helyi védett épületet tartanak

Podmaniczky-díjasok 2010

A Város- és Faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra) ebben az évben is átadta a Podmaniczky-díjakat az arra érdemes magánszemélyeknek és közösségeknek. A díjakat Ráday Mihály, a szövetség elnöke adta át.

A Város- és Faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra)XXIX. Országos Találkozója és Szakmai Konferenciája(2010. július 14-16., Jászberény)

A szekcióülések ajánlásainak összefoglalója:

1. A természeti, az épített és a szellemi örökség megőr-zésében a települések egész közösségének, az intéz-ményeknek, a civil szervezeteknek és a családoknakegyaránt fontos szerepe van. Ugyan csak fontos a ci -vil szervezetek és az önkormányzatok összefogása,együtt működése, annak felismerése, hogy a civilszer vezetek hatékonyan segítik a település fejlődé-sét, az önkormányzat munkáját.

2. Javasoljuk országos és helyi szintű anyagi ösztönzésirendszer (pl. pályázatok, adókedvezmények) létre-hozását a településkép védelme érdekében, a tapasz-talt negatív folyamatok megakadályozá sára.

3. A védelemre érdemes épületeket együttesként, a te -lepülés karakterének megőrzésével kell megvédeni.

4. A város- és faluvédők a jelenleginél aktívabban ve -gyenek részt a település életében.

5. Az örökségi értékvédelem eszméjének továbbéléseérdekében elengedhetetlen az összefogás a szövetségés a tagegyesületek, valamint az egyes egye sületekközött az ifjúsági munka megerősítésére, a jó mód-szerek átadására. Mindent el kell követni annakérdekében, hogy a városvédővé lett fiatalok ifjú fel-nőttként is megőrizzék aktivitásukat.

6. Szükségesnek tartjuk beépíteni az iskolai tantervbea természeti és épített értékeket a helyszínen be -mutató, közvetlen élményeken alapuló oktatást.

7. A történelmi és népi hagyományok ápolása melletterősíteni kell a nemzeti és helyi értéktudatot. Ezértis javasoljuk a helytörténet, helyismeret kö telezőtananyagként történő beemelését az oktatásba.

8. A településekhez kapcsolódó erdőterületek továbbiigénybevételének lehetősége szűnjön meg, ezek ter-hére ne lehessen épített környezetet fejleszteni és a meglévő építmények felújítása is csak a korábbinagyságú területet igénybe véve történhessen meg(például a debreceni Nagyerdő esetében).

9. Legyen kötelező a településvédő civil szervezetektájékoztatása minden természeti értéket érintő újhatósági építési és önkormányzati településfejleszté-si ügyben.

10. Minden nagyobb településen javasoljuk főkertészalkalmazását.

11. A természeti értékek és a környezetükben lévő tele-pülések között egyeztetéssel kell kialakítani azt – a település létét nem veszélyeztető – természetvé-delmi fenntarthatósági tervet, mely a természetiértékeket csak a szükséges mértékben veszi igénybe,de biztosítja az épített környezet fennmaradását (pl. Völgységi patak és Kárász település).

12. Hatékonyabb és egyszerűbb eljárást, szigorúbb ésgyorsabb büntetést tartunk indokoltnak a természe-ti környezetben lerakott szemét és építési törmelékelhelyezéséért. A hatóságok legyenek kötelesek eljá-rást indítani a településvédő civil szervezetek beje-lentése nyomán. Lomtalanításra csak szervezett for-mában kerüljön sor és e célra alakítsanak ki alkalmasgyűjtőhelyeket.

13. Új ipari beruházásokat – ahol erre lehetőség van –elsősorban a korábban is e célra használt ipari terü-leteken kell engedélyezni.

[ Magyar Tükör


nyilván. Szakmai és emberi hozzáállásával a Nagykanizsai Városvédő Egyesület helyi szerepéta műemlékvédelemben döntően meghatározza.Dévényi Tamás Okleveles építészmérnökként mindig értő módonnyúl Budapest építészettörténeti örökségéhez és 12 éve oktatja ugyanerre az egyetemi szinten az ifjúságot.A Rácz Fürdő rekonstrukciójának világszínvonalútervezésekor a több száz éves történetre visszatekin-tő fürdőben az egyes történeti rétegeket és YblMiklós 19. század végi átalakítását sikeresen ötvöztea kortárs építészet karakterével és a jelenkori közön-ség igényével. Dr. Fülöp IstvánAz 1984-ben alakult Gödöllői Városvédő Egyesületalapító tagja, ma az egyesület elnöke. Szakirányúönkéntes munkájának is eredménye, hogy a ma máripartörténeti emléknek számító, a gödöllői MoórJános által szabadalmaztatott és gyártott kutatműködőképesen átalakítva a város közterületéndíszkútként újra elhelyezték. Dr. Hasan Hasanov (Azerbajdzsán Nagykövete)Azerbajdzsáni Köztársaság Magyarországi NagyköveteBudapest, Eötvös u. 14. A Podmaniczky Palota fel-újításáért.Szalai Árpád (Elnök: Rácalmási Városvédő és SzépítőEgyesület)Elévülhetetlen érdemei vannak az örökségvédelem,a hagyományőrzés és hagyományteremtés terüle-tén csakúgy, mint a környezetvédelem és környe-zetfejlesztés, szépítés területén. Sokrétű tevékeny-sége nélkül Rácalmás ma nem lenne az, ami: hagyo-mányait ismerő, őrző, azokra büszke város. Jelentősszerepe volt a Rácalmási Nagysziget védetté nyil-vánításában, készül, jóváhagyás előtt áll a Rác al -má si Örökségvédelmi rendelet.Szántai Lajos Öntészeti szakértő, aki a harangöntők neveinekmegismertetését tűzte ki célul. Több éve az Or -szágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületöntészettörténeti múzeumi szakcsoportjának a tá -mogatásával, amelynek évtizedeken át volt elnöke –tevékenykedik. A harangok felmérése után megis-mert adatokat az általa tervezett bronztáblán jólolvashatóan örökíti meg. Az első bronztáblájávalMagyarország egyik leghíresebb harangöntödéjé-nek a Seltenhoher öntödének állított emléket.Szemerédi László Sopron, Új utca 18. felújításáért. A felújítást végez-tető okleveles mérnök-tanár, c. igazgató, aki egybena tulajdonos is, nem csak a soproni belváros műem-lék-negyedéhez illő gondossággal újíttatta fel a ne -vezett házat, de a három éven át tartó helyreállításalatt a feltárt 18. századi seccók értő restaurálásának„igényéért”, s az egész folyamat finanszírozásáértadjuk elismerésünket.Vándor Éva Környezetvédelmi csoportvezetőként 13 éve végez

önkéntes munkát a Budapesti Városvédő Egye sü -letben. Újraszervezte a Környezetvédelmi Csopor -tot, melynek rendszeres találkozóira külsős szakem-bereket és városvédő előadókat kér fel. A koppen-hágai Klímacsúcs Konferencián tagja volt a ma -gyar országi delegációnak. Folyamatos kapcsolatottart más civil szervezetekkel és a környezetvéde-lemre szakosodott intézményekkel. • Közösségi díjak:Mazen Al-Ramahi tulajdonos, Vékony Péter építész, BorFerenc művészettörténészA Budapest VII. ker. Dohány utca 44. alatti voltHungária fürdő romos állapotban megmaradt utcaifrontja helyreállításáért.Az új tulajdonos, Mazen Al Ramahi az épülethiá-nyok helyére Hegedűs Péter építésszel új ZaraHotelt terveztetett, s a Hungária maradványátVékony Péter építész és Bor Ferenc művészettörté-nész (Hild-Ybl Alapítvány) közreműködésével tel-jesen helyreállíttatta.A megújult épület visszakapta összes korábbi ékít-ményét, domborműveket, lámpákat, frízeket, s ez a több mint 100 éves homlokzat lett az egészszálloda-együttes főbejárata, mögötte a recepcióval,s az uszoda, majd színházterem üvegezett mennye-zetének védelmében a szálloda hallja is.Bartal és Rabb Kft.A kimagasló szakértelmű csapatot felmutató pécsiszékhelyű tervezőiroda munkatársai tervezőként,statikus szakértőként, műszaki ellenőrként, lebo-nyolítóként és felelős műszaki vezetőként az utóbbiévekben közreműködtek közel húsz egyházi műem-lék megmentésében.Kiemelt szerepük van a pécsi zsinagóga, a mánfairomán templom, a magyarszéki, kővágószőlősi, az alsómocsoládi, magyarszéki, ligeti római katoli-kus, a kisharsányi, katádfai református, vagy a majsiés mohácsi szerb ortodox templomok építészetiértékeinek feltárásában, megmentésében.Szigetmonostori Faluszépészeti EgyletKizárólag önkéntes munkával jelentős értékmegőr-ző tevékenységet folytató civil szervezet.Az Egylet munkájával, aktivitásával nagy lendületetadott a település épített környezetének megőrzése,értékeinek megóvása és a környezetvédelem érde-kében tett erőfeszítéseknek. A katolikus egyházköz-ség tagjaival összefogva megkezdték a régi katolikustemető és a Kálváriadomb felújítását, kitakarítását.Törökszentmiklósi Városvédő és Szépítő EgyesületFontos munkát végeztek a település 1848/49-es sza-badságharc alatti szerepét bemutató helyek, emlé-kek ápolásában, rendben tartásában, felújításában.Munkásságuk eredményeként új Vécsey Károlyemléktábla készült az egykori fogadó helyén állócukrászda falára. Felkutatták, s rendbe tették a vá -ros ’48-as honvédeinek temetői sírhelyeit, felújítot-ták a Katolikus temetőben központi helyen állóHonvéd-síremléket.

Gödöllő: Új szárnyakat nyitunk

Befejeződött a Gödöllői Királyi Kastély „betonban és aranyban” mért – vagyis méretét és az anyagiakatillető – legjelentősebb felújítási szakasza. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében megvalósulóberuházás összköltsége 1.660.000.000 forint, amelyből 52.000 négyzetméter park és 1.600 négyzetméterbelső tér nyerte vissza régi pompáját.

Documents

Örökség (2010.) 7-8. sz. - EPA...Napirenden 4 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy mei ért Reitter Ferenc-díjban részesült. 1993-ban a Ma gyar Köztársaság elnöke a