Embed Size (px)
Citation preview
158 ■ A képi kifejezéspszichológia gyakorlata
Összefoglalva a bemutatott metódust, a közös rajzvizsgálat jelentősége, hogy interakciódinamikai többletet tesz hozzá az egyéni rajzvizsgálathoz. A társas térben őszintén megmutatkozik a vizsgált személy társas kapcsolódási profi lja és jellegzetes kapcsolódási mintázata. A módszer alkalmas gyerekek vagy felnőttek, párok vagy több vizsgált személyből álló csoportok pszichológiai megismerésére. Annak ellenére, hogy a közös alkotás sok előzménnyel rendelkezik, a szakirodalomból hiányzik a diff erenciált megfi gyelési és értelmezési módszer. A fejezetben bemutatott, közös rajzvizsgálati módszer (Drawing Together Method, DTM) ezt a hiányt pótolja és a közös rajzvizsgálatot az egyik leginformatívabb kifejezéspszichológiai módszerré teszi.
3.3.2. Kinetikus kapcsolatvizsgálati módszerek: család, iskola, óvoda
A kinetikus módszerek áttekintése
A kinetikus rajzvizsgálat abban különbözik más rajzvizsgálati módszerektől, hogy az instrukcióban valamilyen cselekvés ábrázolását kérjük. A családrajz esetében például arra kérjük a gyermeket, hogy rajzolja le a családját úgy, hogy mindenki csináljon éppen valamit. Ez az instrukció meglepően sokat tesz hozzá a rajz jelentéséhez, mert lehetővé teszi a szereplők közti interakciódinamika elemzését.
A kinetikus módszer Robert C. Burns és S. Harvard Kaufman nevéhez fűződik, akik a családrajzot kezdték el mintegy próbaképpen a fenti instrukcióval használni. Az eredmény „a család dinamikájának meglepően sokatmondó ábrázolása, tiszta képet rajzolva a családtagok interakcióiról és érzelmi kapcsolatairól” (Handler és Habenicht, 1994, 441.). A módszer termékenységét tükrözi Ames véleménye, aki szerint „ritkaság, hogy egy teszt ilyen gyorsan és biztosan mondjon ilyen sokat a vizsgált személyről” (Ames, 1972).
A kinetikus állatcsaládrajzot (Animal Kinetic Family Drawing, AKFD) Jones (1985) vezette be abból a meggondolásból, hogy az állatok a tudattalan impulzusok, projekciók szimbólumai, és tükrözik a gyermek valódi, tudattalan érzéseit saját családjáról. A kinetikus állatcsalád indirektebb, semlegesebb téma a kinetikus csa-ládrajznál, ezért kevésbé mozgósítja az elhárító mechanizmusokat.
A kinetikus iskolarajz (Kinetic School Drawing) szerzője Prout és Phillips (1974 ). A módszer lényege, hogy a gyermek iskolát rajzol, benne saját magával, a tanárral és egy vagy két baráttal úgy, hogy mindenki csináljon valamit. A módszer elsődleges produkciós felülete a gyermek önészlelése, a társas környezet észlelése, az iskolai szocializáció és a tanuláshoz, teljesítményhez való viszony.
Kapcsolatvizsgálati módszerek ■ 159
A kinetikus óvodarajzot (Kinetic Kindergarten Drawing, Kinetic Nursery School Drawing) több szerző is említi, kidolgozott módszertanát azonban még nem pub-likálták.
A kinetikus instrukciót sokféle rajzi témához adaptálták. Áttekintve őket, ezek a következők: kinetikus családrajz (KFD), kinetikus állatcsaládrajz (AKFD), ki-netikus ház-, fa-, emberrajz-teszt (KHTP), kinetikus iskolarajz (KSD), kinetikus óvodarajz (KKD, KNSD), regrediált kinetikus családrajz (RKFD), kinetikus kór-házrajz (KHD), kinetikus munkahelyrajz (KBD), kinetikus politikai rajz (KPD), kinetikus vallásos rajz (KRD). A módszerek ismertetése megtalálható Vass (2001a, 2006, megjelenés előtt) munkáiban.
A kinetikus családrajz és a kinetikus állatcsaládrajz
A tesztfelvétel módszereA kinetikus családrajz gyermekek, serdülők és felnőttek projektív tesztvizsgálatára is alkalmas. Beilleszthető a szakszolgálati tanácsadókban, pszichológiai-, pszichiátriai-, pszichoterápiás rendelőkben folyó klinikai interjúba, explorációba, jól kiegészíti a gyermek-pszichoterápia, a tanácsadás vagy a családterápia eszköztárát.
A vizsgálatot „B” vagy „2B” jelzésű ceruzával végezzük, a családrajznál megszokott, DIN A4-es formátumú, fehér papírlapot (gépírólap, fénymásolópapír) használva. A lapot a vizsgált személy elé fektetve tesszük le, de ő a papírt szabadon elforgathatja. Radír használata megengedett. A rajzolási folyamat közben folyamatosan fi gyeljük és jegyzeteljük az aktuálgenetikus reakciókat (Vass, 2006, 81–299), mint például az áb-rázolási sorrendet, a radírozásokat, a verbális és nem verbális viselkedéses jegyeket stb.
Saját gyakorlatunkban a következő instrukciós formát15 használjuk a kinetikus családrajzban: „Rajzold le a családodat úgy, hogy mindenki csináljon valamit.” A kinetikus állatcsalád instrukciója is hasonló: „Rajzolj egy állatcsaládot úgy, hogy minden állat csináljon valamit.”
Miután elkészült a rajz, megkérdezzük a gyermektől, kit rajzolt le, hány évesek az ábrázolt alakok és − főként − mit csinálnak. A választ gondosan felírjuk a lapra; lehe-
15 Ez a megfogalmazás eltér Burns és Kaufman (1972) eredeti instrukciójától, amely a következőképpen hangzik: „Draw a picture of everyone in your family, including you, DOING something. Try to draw whole people, not cartoons or stick fi gure. Remember, make everyone DOING something − some kind of action” (5.). A rövidített instrukció indoka, hogy a többi projektív rajzteszt instrukciójával össze-vetve, Burns instrukciója feleslegesen bonyolult és korlátozza a projekciós folyamatot. Értelmezhető például a pálcikaember megjelenése és típusai (Hárdi, 1983; Vass, 2006, 506–515.) vagy a saját alak kihagyása is.
160 ■ A képi kifejezéspszichológia gyakorlata
tőleg a gyermeket kérjük meg, hogy írja oda az ábrázolt fi gurák mellé. A saját alakot jelöljük meg egy csillaggal. Végül megszámozzuk a fi gurákat a rajzolás sorrendjében.
A kinetikus állatcsaládrajz elkészülte után meg kell kérdezni, kik alkotják az állatcsalád tagjait, hány évesek, mit csinálnak, és azt is, hogy ha a gyermek egy állat-gyerek volna a rajzon, akkor melyik állat lenne.
A kinetikus család- és állatcsaládrajzot ideális esetben kétszemélyes helyzetben vesszük fel. Közvetlenül a Rorschach-teszt előtt ne alkalmazzuk, mert olyan válasz-hajlamot alakíthat ki, amely a formaválaszokra vagy a mozgásra irányítja a gyermek fi gyelmét. Ha más rajzteszttel együtt használjuk (például szabadrajz, emberrajz, farajz, állatrajz, családrajz, elvarázsolt család), akkor először ezeket rajzoltassuk meg, és csak utána kérjük a kinetikus családrajz elkészítését. Általános szabály, hogy a semlegesebb, egyszerűbb instrukciókat kövessék a specifi kusabb, komplexebb feladatok.
Megfi gyelési szempontokA megfi gyelési és kiértékelési szempontok ismertetése során csak kiindulópontnak használjuk Burns és Kaufman (1972), valamint Knoff és Prout (1985) leírását, mert rendszerelemzési kutatásaink (lásd 2.1. fejezet) során objektívebb módszert dolgoz-tunk ki. A felsorolt szerzők eredetileg háromfázisú elemzést javasolnak (globális értékelés, az emberalakok és a tárgyak értékelése), amelyben különösen problematikus a fi gurák és a tárgyak szimbolikus elemzése.
A javasolt módszer szerint a vizsgálatvezető a hagyományos családrajzok hétlé-péses elemzéséből (SSCA) indul ki, amelyet interakcióelemzéssel egészít ki. Mivel a családrajzok értelmezése megtalálható a 3.1.3. fejezetben, itt csak a két módszer eltéréseit ismertetjük.
Az SSCA második lépésében, az aktuálgenetikus elemzésben ki kell emelni az ábrázolt cselekvések leírásának fontosságát. Minden esetben meg kell kérdezni a gyermektől, hogy mit csinál az adott szereplő (még akkor is, ha ez a vizsgálatvezető számára nyilvánvalónak tűnik). A teszt családdinamikai implikációi miatt igen fon-tos a rajzba projektált személyes tartalmak explorációja és gondos dokumentációja.
A fenomenológiai leírás a kinetikus családrajzban kihagyhatatlan módszer. Ami-kor a vizsgálatvezető szóban megfogalmazza, mi látható képen, azonnal körvona-lazódhat a rajz értelmezési iránya. Törekedni kell a motívumok felsorolása mellett azok összefüggéseinek leírására is.
A negyedik lépésben (intuitív elemzés) ki kell emelni a perceptuális és a pszi-chológiai fókusz szerepét (melyik szereplőre, milyen cselekvésre irányul). Ebben a tesztben jut igazi szerephez a kinesztetikus empátia: az ábrázolt cselekvések testi érzéseinek dekódolása. A vizualizálás során a vizsgálatvezető egyszerre jeleníteni meg az egész családot, azokkal a téri távolságokkal, pozíciókkal és cselekvésekkel, amelyek a papíron is szerepelnek.
Kapcsolatvizsgálati módszerek ■ 161
Az ötödik fázis az egészleges elemzés. Itt nem szaba d elfeledkezni a Di Leo (1983) által leírt mérleghinta-hatásról, és az ábrázolási színvonal és az integráció vizsgálatkor megengedőbbnek kell lenni, mint a hagyományos családrajzban. A mozgásábrázolási feladat kognitív terhelése csökkentheti az emberalakok színvonalát jól beilleszkedő gyerekek esetében is, ami különösen a Goodenough-instrukcióval (Goodenough, 1926) készült emberrajzhoz viszonyítva lehet alacsony. Igen jól használható az SSCA kommunikációs elemzési módszere, amit a vizsgálatvezető nemcsak a rajz egészére, hanem az egyes szereplőkre vonatkoztatva is elvégezhet.
A cselekvésábrázolás miatt a legfontosabb módszer természetesen a hatodik szemléleti pozíció, az itemanalízis, ezen belül az interakcióelemzés (29. ábra). A vizsgálatvezető külön elemzi a fi gurák társas-téri irányulását (ki felé fordul a fi gura,
29. ábra. A kinetikus családrajz interakcióelemzésének áttekintése
162 ■ A képi kifejezéspszichológia gyakorlata
kire irányul az interakció, például a szülő vagy a testvér felé, önmaga felé vagy a közös térből kifelé) és azok tartalmát. Az interakciók tartalmát az SSCA négy csoportba sorolja: közvetlen, közvetett, nem tudatos interakciók, illetve jelenet és történet.
A közvetlen interakciók megfi gyelési szempontjainak egyike a szülő cselekvése (például a rajzolóval foglalkozik pozitívan; a rajzoló felé fordul, de nincs közös cse-lekvés; passzív vagy izolált; negatív cselekvés). A rajzoló és testvérek cselekvése lehet pozitív, a családhoz kapcsolódó; a családhoz nem kapcsolódó vagy családdinamikai értelemben negatív jelentésű cselekvés.
A közvetett interakciók között a vizsgálatvezető elemzi az arckifejezést, a szokat-lan tárgyak megjelenését, a kompartmentalizáció és az enkapszuláció (lásd alább) jelenségeit.
A nem tudatos interakció között a kinetikus családrajzban kiemelt jelentőségű a téri irányulások, a tekintetirány, a távolságok, az akadályok, a kihagyások és hiányok, a befejezetlenség, valamint az azonosulások és azonosítások elemzése.
A jelenet és történet vizsgálata során a vizsgálatvezető elemzi a konkrét, manifeszt jelenetet, a családdinamikai értelemben vett modellreakciókat és a motívumok mint személyiségrészek lehetséges jelentéseit (részletesen lásd Vass, 2006, 720–747.). Témaspecifi kus szerepe miatt lényeges az élményelaborációs mechanizmusok feltárása (primer elaboráció, feszültségredukció, élménysematizálás, lásd Gerő, 1974; Vass, 2003c, 2006).
A specifi kus tartalmak között az instrukció speciálisan előhívhatja a fényforrás ábrázolását (nap, lámpa), amelyek egyes esetekben szimbolikus jelentéssel rendelkez-hetnek, illetve a konfl iktusindikátorok között a szexualitásra utaló jelzéseket.
A kinetikus családrajz jelentősége, hogy a gyermek meg tudja mutatni, hogyan érzi magát a családi környezetben, hogyan észleli belső világában önmagát és sze-retteit − ami alapvetően meghatározza személyiségfejlődését, attitűdjeit, bizalmát a világban. Mindezt olyan formában tárja fel a vizsgálatvezető számára, amit szavakkal nem lehet helyettesíteni.
Mivel a kinetikus családrajz értelmezése a hagyományos családrajzra épül (3.1.3. fejezet), az alábbiakban csak azokat a szempontokat soroljuk fel, amelyek a kinetikus családrajzra specifi kusak.
A képet mint egészet szemlélve, a jól beilleszkedő, egészséges gyermekek rajzaiban a család tagjai közös tevékenységet végeznek vagy egymás felé orientálódnak. A családi atmoszféra vidám, nyugodt. Általában fi zikailag közel vannak egymáshoz a családtagok, az anya a gyermekkel törődik, valamilyen formában vele foglalkozik. Ezzel szemben negatív jelzés az izoláció bármilyen megjelenése, az arctalanság, az elfordulás, a családdal való kapcsolat helyett a saját világba vagy munkába merülés, a negatív interakció, a negatív arckifejezés és a személyek rovására a környezet ábrázolási hangsúlya (például lakás, tárgyak, a ház alaprajza, külső környezet).
Kapcsolatvizsgálati módszerek ■ 163
A kinetikus családrajz két specifi kus jelensége a kompartmentalizáció és az enkapszuláció (bár néha más rajzokban is megfi gyelhetők). A kompartmentalizáció a családtagok tudatos elhatárolása a lap teljes hosszán végigterjedő, egyenes vona-lakkal. A kompartmentalizáció általában a gyermek igényét mutatja arra, hogy elhúzódjon, elhatárolja önmagát és érzéseit másoktól a családban (érzelmi elszigete-lődés, a szeretetet nem lehet nyíltan kifejezni). Mutathatja az elutasítottság érzését, a félelmet más családtagoktól vagy a nyílt, érzelemkifejező kommunikáció hiányát. Ha a kompartmentalizáció mellett minden családtag külön tevékenykedik a rajzon, az a család egységének hiányát, összetartozásának lazaságát jelezheti.
Az enkapszuláció megjelenésekor a gyermek egy vagy néhány (de nem az összes) alakot határol körbe egy tárgy körkörös vonalaival, melyek nem terjednek végig a papírlap teljes hosszán. Ez a stílusjegy az érzelmi problémákkal küzdő gyermekek rajzaiban fordul elő, és az ábrázolt személyek kizárásának, eltávolításának vágyát mutatja. Amikor azonban két vagy több alakot határol körül a gyermek, ezzel a két szereplő összetartozását fejezi ki, ami intenzíven foglalkoztatja őt.
A kinetikus állatcsaládrajz értelmezését is a fentiek szerint végezzük, kiegészítve az állatfajok szimbolikus értelmezésével (lásd 3.1.2. fejezet). Az állatok egymáshoz való viszonya és cselekvési lehetőségei új perspektívát adnak az értelmezéshez. Az állatok tartozhatnak azonos vagy eltérő állatfajhoz. Bár egészséges gyerekeknél mindkét eset előfordul, Jones (1985) vizsgálatai 6-10 éves gyermekek körében azt mutatják, hogy az eltérő fajú állatok kombinálása kifejezheti a gyermeknek azt az érzését is, hogy a család nem egységes, nem tartozik koherensen össze.
A kinetikus iskola és óvodarajz
A tesztfelvétel módszereA kinetikus iskolarajzban (Prout és Phillips, 1974) a gyermek iskolát rajzol, benne saját magával, a tanárral és egy vagy két baráttal úgy, hogy mindenki csináljon va-lamit, fektetett állású, A4-es lapon, B vagy 2B jelzésű ceruzával. Az instrukció16 a következő: „Rajzold le magadat az iskolában, a tanároddal és egy-két barátoddal úgy, hogy mindenki csináljon valamit!”
A kinetikus óvodarajzot értelemszerűen óvodásokkal vesszük fel: „Rajzold le magadat az óvodában, az óvó nénivel és egy-két barátoddal úgy, hogy mindenki csi-náljon valamit! ”
16 Ez a megfogalmazás Prout és Phillips (1974) instrukciójának rövidített változata, amely jobban megfelel a projektív szemléletnek, mint az eredeti változat, amely teljes alakokat kér és felszólítja a gyermeket, hogy dolgozzon olyan gondosan, ahogyan csak tud (Vass, 2007b, 2006, 899.).
164 ■ A képi kifejezéspszichológia gyakorlata
Ha a gyermek azt mondja, nincs barátja, akkor osztálytársak vagy ovis társak lerajzolását kérjük, egyúttal feljegyezzük a választ mint aktuálgenetikus reakciót. Miután elkészülnek a gyermekek a rajzolással, a vizsgálatvezető a következő inst-rukciókat adja: (1) Számozd meg az emberalakokat a rajzolás sorrendjében! (2) Írd rá a rajzra a képen lévő emberek nevét! (A fi gura elé vagy mellé, ahol van hely, nyíllal is jelölheted, csak egyértelmű legyen). (3) Saját nevedhez tegyél egy csillagot! (4) Írd rá a képre, hogy ki mit csinál éppen! (5) Nevedet és életkorodat írd rá a lap hátuljára! Óvodarajzoknál természetesen a vizsgálatvezető írja le a fentieket.
A kinetikus iskolarajz elsősorban gyermekek és serdülők vizsgálatára alkalmas technika. Felnőttek esetében a regrediált kinetikus családrajz (Furth, 1993) vagy a kinetikus munkahelyrajz („Rajzold le magadat a munkahelyeden a főnököddel és egy-két kollégáddal együtt úgy, hogy mindenki csináljon valamit”; Vass, 2008a) javasolható.
Megfi gyelési szempontokA megfi gyelési szempontok meghatározásához a teszt instrukciójából, felszólító jellegéből indultunk ki, amely a kortárscsoporthoz, az iskolához vagy óvodához, való viszony. Iskolarajzok esetén az autoritáshoz, a teljesítményhez való viszony és a normákhoz való alkalmazkodás jelentésköre is előkerül (Prout és Phillips, 1974; Sarbaugh, 1982; Andrews és Janzen, 1988a; Armstrong, 1995; Tanaka, 2009). Az értelmezéshez további kiindulópontot ad, hogy a vizsgálati adatok szerint a normális, jól beilleszkedő gyermek megjeleníti a pedagógust, önmagát és átlagosan két társát, az iskolán belül, az osztályteremben (óvodában), tipikus iskolai-óvodai tevékenység közben, optimális távolságban, meleg, vidám, játékos érzelmi-hangulati tónusú, ren dezett rajzon.
A vizsgálatvezető értékeli a rajzolási sorrendet (önmagát hányadiknak rajzolta a gyermek), valamint a radírozást és javítást a következőkön: pedagógus, saját alak, más gyerekek, illetve bármely motívum neve. Három specifi kus reakció külön is jelölésre kerül: (a) az elrontott alakot a gyermek jobb színvonalon rajzolja újra, (b) a színvonal nem változik, (c) a színvonal romlik vagy a gyermek egyáltalán nem rajzolja újra a kiradírozott fi gurát.
A kinetikus iskola- és óvodarajz intuitív megközelítése során kiemelt jelentőségű az összefoglaló tulajdonságok módszere. Ennek során a vizsgálatvezető befogadó, nyitott hozzáállással meghatározza az „öt legfontosabb jellemzőt”, azaz a rajznak mint Gestaltnak azt a néhány tulajdonságát, amely a legtöbbet mondja el róla. A tulajdonságok száma természetesen nem szükségszerűen és pontosan öt. A vizsgá-latok szerint a megítélők képesek ezt objektív módon elvégezni, amelyet a független vélemények azonossága igazol (Vass, 2006; Vass és Berky, 2002).
Kapcsolatvizsgálati módszerek ■ 165
Szintén kiemelt jelentőségű a kinetikus iskola- és óvodarajzok esetében a spontán fi gyelmi fókusz. A néző fi gyelme a főszereplőre irányul, aki leggyakrabban a tanár (óvó néni), majd más gyermekek, végül a rajzoló, néha pedig a tárgyi környezet. A fi gyelmi fókusszal azonosítható személy a gyermek számára meghatározó azonosu-lási mintákat képviselhet. A központi motívum további jelentését a vizsgálatvezető beszélgetéssel, történettel, asszociációs vizsgálattal tárja fel.
Az egészleges elemzés során a következő értékelési szempontok alkalmazhatók: tulajdonságlisták, érzelmi-hangulati tónus, egyéni ábrázolási stílus, integráció, har-mónia, spontaneitás, az emberrajzok ábrázolási színvonala, mozgás- és formakép, térhasználat, Elkisch (1960) globális pszichoanalitikus szempontjai, személyesség, projektív érték.
Az egészleges elemzés első technikája a tulajdonságlisták módszere, melyet ere-detileg Sehringer (1983) javasolt gyermekrajzok elemzéséhez. A módszert az SSCA a kinetikus iskola- és óvodarajzokhoz adaptálta, témaspecifi kus jellemzők megadásával. A vizsgálatvezető előre megadott tulajdonságlistából választ ki olyan jellemzőket, amelyek pontosan illeszkednek az adott rajzhoz. Az új, találó jellemzőket felveszi az előző lépésben az összefoglaló tulajdonságok módszerével azonosított attribútumok közé. A döntési kritériumot igen szigorúan kell megállapítani és a teljes listából csak 2-3 jellemzővel szabad kiegészíteni az összefoglaló jellemzőket.
A kinetikus iskola- és óvodarajz színvonalát a vizsgálatvezető az emberábrázolás színvonala szerint a gyermek életkorának megfelelőnek, fejletlenebbnek vagy vegyes színvonalúnak ítélheti. Az integrációt jól mutatja a kompozíció, amelynek tipikus esetei a széteső, zavaros, illetve a kiegyensúlyozott, harmonikus kompozíció. Az ér-zelmi-hangulati tónus elemzésekor öt olyan csoport különíthető el, amely a kinetikus iskola- és óvodarajz szempontjából jól hasznosítható: (1) meleg, vidám, játékos; (2) hideg, üres; (3) kusza, zavaros; (4) agresszív, fenyegető; (5) szorongó, félénk érzelmi-hangulati tónus.
A kinetikus iskola- és óvodarajz itemanalízise során tartalomspecifi kus itemeket keresünk és a kinetikus családrajzhoz hasonlóan, interakcióelemzést végzünk. A módszer részletesen megtalálható Vass (2007b, 2007d, 2010c), illetve Vass és Perger (2011) munkáiban.
Pszichológiai értelmezésA kinetikus iskola- és óvodarajzok értelmezését összevontan tárgyaljuk. Figyelembe kell azonban venni, hogy óvodáskorban a módszer pszichológiai „fókusza” életlenebb, a rajzok diff erenciálatlanabbak és kevésbé koherensek, a formák fejletlenebbek, szabálytalanabbak és a rajz egésze több látszólagos konfl iktusjelzést tartalmazhat.
A kinetikus rajzok egyéni vizsgálat formájában bemutatja a pedagógus, a társak és az iskola vagy óvoda percepcióját, hogyan érzi magát a gyermek társai között, milyen
166 ■ A képi kifejezéspszichológia gyakorlata
a feladathoz, tekintélyhez, sz abályokhoz, külső elvárásokhoz való viszonya, milyenek az azonosulási mintái és jelzést ad az esetleges tanulási vagy teljesítményproblémákról. A csoportos vizsgálat elemzési szempontjai azt mutatják meg, hogyan látják egymást és a pedagógust a gyermekek, milyen tipikus cselekvéseket végez a pedagógus a gyer-mekek nézőpontja szerint, mire nyújt modellt és milyen a gyerekekkel való kapcsolata. Mindkét teszt alkalmas csoportos szűrővizsgálat céljaira is.
A kinetikus iskola- és óvodarajzok néhány gyakori értelmezési területét mutatja be a 30. ábra. Az ábra összesíti Prout és Phillips (1974), Prout és Ce lmer (1984), Knoff és Prout (1985, 1993), Andrews és Janzen (1988a, 1988b), valamint saját kutatócsoportunk eredményeit.
A főbb értelmezési területek megközelítésünk szerint a következők: (a) a gyermek önészlelése, (b) a társas és a fi zikai környezet észlelése, (c) a gyermek világhoz való viszonya, (d) az egyéni vizsgálat diagnosztikai szempontjai, (e) a csoportos vizsgálat elemzési szempontjai.
(a) A gyermek önészlelésének elemzése a rajzot tág értelemben vett önarcképnek tekinti és azt keresi, milyennek mutatja be magát a gyermek tudatos vagy nem tudatos módon, illetve milyen szeretne lenni a csoport vagy a világ szemében. Ide tartozik a kortársak között betöltött szerep (alá- vagy fölérendelődés, specifi kus szerepek) és annak bemutatása, hogyan érzi magát a gyermek a többiekkel, az iskolában vagy az óvodában. Ez megjelenhet például a saját fi -gura érzelmi állapotának vagy aktivitási szintjének ábrázolásában. A rajzokból gyakran leolvashatók az énkép bizonyos sajátosságai, például az önértékelés vagy az énkiterjesztés mértéke. A vágyott én (milyen szeretne lenni) tipikus kifejezési formája a középpontba állított szereplővel vagy szereppel való azono-sulás, mintakövetés megjelenése, ami az emberrajzok formai hasonlóságából, az adott fi gura gondosabb kidolgozásából (lásd fentebb a spontán fi gyelmi fókuszt), idealizált érzelmi-hangulati tónusából és időnként a feliratokból, címkékből olvasható le.
(b) A társas és fi zikai környezet észlelése mint értelmezési terület az előző szem-ponttal ellentétben nem a saját fi gurát, hanem a pedagógus, a társak és az iskola (óvoda) percepcióját elemzi (reaktív interakció). A pedagógus bemutatására vonatkozó elemzési szempontok közé tartozik a modellképzés megjelenése, a gyermek és a pedagógus kapcsolatának elemzése a tekintélyhez, szabályokhoz, külső elvárásokhoz való viszony nézőpontjából, illetve az esetleges konfl ik-tusok megjelenítése. A társak percepciója sűrítve bemutathatja a barátokkal és társakkal kapcsolatos, a gyermek számára fontos élményeket, az észlelt szerepeket, a barátok és mások pszichológiai közelségét és a jellegzetes, társas konfl iktusokat. A rajzok kiemelhetik a fi zikai vagy társas környezet fontos-ságát. Implikált cselekvésekre, történetekre utalhatnak az ábrázolt tárgyak és járulékos elemek, a kiemelt jelentőségű vagy helyükről elmozdított tárgyak.
Kapcsolatvizsgálati módszerek ■ 167
30. á
bra.
A k
inet
ikus
isko
la- é
s óvo
dara
jzok
érte
lmez
ési t
erül
etei
168 ■ A képi kifejezéspszichológia gyakorlata
A gyermek nézőpontja lehet iskolán, óvodán belüli vagy kívüli, a rajz megjele-níthet egy vagy több helyszínt (osztályterem, sportpálya, játszótér), természeti elemeket (például napot) és jelentősége lehet annak is, hogy a fi zikai térben hová kerül a saját fi gura. A társak bemutatása kifejezhet egocentrikus vagy allocentrikus társas orientációt (alapvetően a társ vagy a saját fi gura áll-e a gyermek fi gyelmének középpontjában). Az iskola vagy óvoda egészének pszi-chológiai percepciója kifejezi, mit képvisel az intézmény a gyermek számára: elsősorban a társas kapcsolatok színterét, feladatot pozitív értelemben (érdekes újdonságok, kihívások), unalmas vagy frusztráló kötelességet, frusztrációk forrását, társas eredetű stresszt, a játék, sport helyszínét.
(c) A világhoz való viszony elemzése során a vizsgálatvezető a gyermek egzisz-tencialista pszichológiai értelemben vett létezési módját szeretné megérteni. Feltárásához a kommunikációs elemzés (lásd 2.1. fejezet) nyújt segítséget, amely azt keresi, milyennek éli meg a gyermek az észlelt társas mezőt, cse-lekvési lehetőségeket a Sehringer (1999, 204.) által leírt „wahrgenommenes Handlungsfeld” vagy a mezőelmélet (Lewin, 1972) értelmében, mit akar közölni és milyen választ szeretne kiváltani (nem tudatosan) a környezetből. A vizsgálatvezető elemzi, milyen társas erők hatnak a gyermekre az adott élet-szakaszban, milyen életszerepet oszt ki magának és másoknak, milyen szcénát, színpadot, tág értelemben vett életteret rendez be nem tudatosan. Mindez mély és hiteles szinten mutathatja be a gyermek világban való létezésmódját, összekötve azzal is, hogy mit akar közölni és milyen reakciót, viszonyulást, fogadtatást szeretne kiváltani (evokatív és proaktív interakciók) a gyermek a vizsgálatvezetőből, a társas környezetből és a szó legtágabb értelmében a világból.
(d) Az egyéni diagnosztika szempontjai a társas beilleszkedésre, a kontrollfunk-ciókra, az érzelemkezelésre, a személyiség integritására és a megküzdésre vonatkoznak. A rajz megmutatja a társas beilleszkedés módját (izoláció, el-utasítás, dominancia, függőség és kiszolgáltatottság, elfogadás vagy értéke-lés keresése, kontaktuskeresés), a szociálpozitív vagy szociálnegatív társas viszonyulás formáit (szabályok elfogadása vagy elutasítása, társas támogatás nyújtása, agresszió, destrukció, mások zaklatása), beleértve a társas konfl ik-tusok kerülését vagy keresését, mennyiségét és jellegét. A kinetikus iskola- és óvodarajz specifi kus jelzéseket ad a gyermek feladathoz, teljesítményhez való viszonyáról, a versengés és a kooperáció megnyilvánulásáról (önérvényesítés, teljesítménymotiváció, megfelelési igény, kitartás, szorgalom) a siker- és a ku-darcorientációról, kudarckerülésről, tanulási vagy teljesítményproblémákról, illetve a kreativitás iskolai vagy óvodai megjelenéséről.
Az egyéni diagnosztikához tartozik a kontrollfunkciók és az érzelemkezelés vizsgálata is. A rajzok enaktív módon jelzik a gyermek szenzoros vagy racionális
Kapcsolatvizsgálati módszerek ■ 169
működését (Minkowska, 1956; Corman, 1970), a viselkedéskontroll csökke-nését vagy a túlszabályozott viselkedést, valamint a klasszikus depressziós és szorongásos rajzi jellemzőket (Buck, 1948; Machover, 1949; Hammer, 1958; Ogdon, 1996). A gyermeki személyiség integritására utalnak a kiegyensúlyo-zott vagy a labilis, sérülékeny személyiségkép konfi gurációi, amit a szakértők mindig a pszichomotoros és kognitív fejlettség elvárható szintjéhez viszonyí-tanak (Zians, 1997). Igen értékes következtetések levonásához vezet az énerő és a megküzdés (coping) stratégiáinak vizsgálata, a sikeres vagy sikertelen megküzdés élményvetületének kifejeződése, az észlelt stressz mértékének megállapítása, valamint a megküzdés módjának és a rajzban megjelenő elhárító mechanizmusok elemzése (Vass, 2006, 2007e).
(e) A csoportos vizsgálat elemzési szempontjai azt mutatják meg, hogyan látják a tanulók egymást és a pedagógust. A kinetikus iskola- és óvodarajz tartalmaiból (kik vannak a rajzon) olyan mutatókat lehet kiszámítani, amelyek a szocio-metriát kiegészítve nemcsak számszerűsítik a kölcsönös választásokat, hanem minőségileg is jellemzik őket. A gyermekek társkapcsolatainak jellemzése során a vizsgálatvezető mennyiségileg összesíti kiket ábrázolnak a legtöbben, kiket hagynak ki és kik tartoznak össze a csoport véleménye szerint. A minőségi elemzés ehhez hozzáteszi, hogyan látja a csoport az egyes gyerekeket és melyek a tipikus cselekvéseik, illetve kikhez kötődnek ismétlődően pozitív vagy ne-gatív szerepek. A csoportos kinetikus iskola- és óvodarajz egyik legérdekesebb sajátossága, hogy a csoport a pedagógust is jellemzi: kiderül, hogyan látják őt a gyermekek, milyen tipikus cselekvési formái jelennek meg (tanít, fegyelmez), mire nyújt modellt és milyen a gyerekekkel való kapcsolata (például szereti-e őket, illetve a gyerekek szeretik-e őt).
Összefoglalva az elmondottakat, a szakirodalmi adatok és a hazai kutatási eredmények a kinetikus családrajzot, a kinetikus iskola- és óvodarajzot a gyakorlatban jól használ-ható módszernek mutatják. A felsorolt módszerek értelmezésének legfontosabb eleme az interakcióelemzés, amit a cselekvésábrázolásra felszólító instrukció tesz lehetővé.
3.3.3. Tematikus kapcsolatvizsgálati eszközök:emberpár- és anya-gyerek rajzok
A rajzvizsgálat eszköztára az emberi kapcsolatok vizsgálatához is kínál eszközöket. A fejezet ezekkel a módszerekkel foglalkozik. A bemutatott tesztek közös eleme, hogy egyszerre több emberalak ábrázolását kérik, és a két fi gurát összehasonlítják, illetve egymással való viszonyukat elemzik.
