A D-VITAMIN RENALIS AKTIVÁLÁSÁNAK ZAVARA IDŐSEKBEN

Horváth Csaba*, Hosszú Éva * , Mészáros Szilvia**, Ferencz Viktória**, Bors Katalin

Semmelweis Egyetem ÁOK, I.sz. Belklinika és II. sz. Gyermekklinika*, Budapest, Ferencvárosi Osteoporosis Központ **, Budapest

A D-vitamin a májban, majd a vesében aktivizálódva nyeri el teljese biológiai aktivitását. Feltételezhető, hogy a veseszövet öregedésével az aktiváció is romolhat. Munkánk ezt a jelenséget kívánja megvizsgálni, negatív kalcium-egyensúlyi helyzettel stimulálva a renalis 1-hidroxilációt.Módszerek: 13 fiatal és 33 idős, csont- és ásványi-anyagcsere betegségben nem szenvedő, egészséges egyén 10 napig csupán 200 mg kalciumot tartalmazó étrendet fogyasztott. A diéta előtt és után rutin módszerekkel megmértük a szérum és a vizelet kalcium, foszfor és kreatinin tartalmát valamint RIA módszerrel a szérum 25(OH)D3, 1,25-(OH)2D3 és parathormon szintjét.

Eredmények:

Diéta előtt Diéta után

Fiatal

Se Ca (mmol/l) 2,41 2,4425OHD3(pg/ml) 25,6 14,9*1,25OH2D3(pg/ml) 41,2 45,0PTH(pg/ml) 43,4 44,2

Idős

SeCa(mmol/l) 2,49 2,44250HD3(pg/ml) 23,9 36,4*1,25OH2D3(pg/ml) 41,16 43,2PTH(pg/ml) 47,8 64,5

p0,05

Következtetések: az egészséges fiatal szervezet a kalcium megvonás mellett is megőrzi a calcitriol normális szintjét. Az idősekben ez csak secunder hyperparthyreosis árán valósul meg. Adataink támogatják azt a feltételezést, hogy az időskorban a renalis D-aktiválás romlik, aminek jelentősége lehet az osteoporosis kifejlődésében.

1

GENETIKAI POLIMORFIOZMUSOK HATÁSA A CSONTMINŐSÉGRE HYPERTHYREOTICUS POSTMENOPAUSAS NŐKNÉL

I. Takács, CS. Horváth, É. Bajnok, G. Speer, Zs. Nagy, Péter LakatosSE. I. sz. Belgyógyászati Klinika Izotópdiagnosztikai és Kutatólaboratórium

Az osteoporosis kialakulását jórészt genetikai tényezők határozzák meg. Ez a genetikai hatás több génen keresztül érvényesül. A kandidáns gének közül a D-vitamin receptor génnel (VDR), az ösztrogén receptor génnel (ER) és az interleukin 1 receptor antagonista protein génnel (IL-1 RN) végzett vizsgálatok eredményei nem tudták egyértelműen bizonyítani ezek szerepét az osteoporosis kialakulásában.Az eddigi vizsgálatok inkább a csontok mennyiségére gyakorolt genetikai hatást mérték és nem foglalkoztak az osteoporosis szempontjából ugyanolyan fontos csontminőséggel, pedig hyperthyreosis során kialakuló szekunder osteoporosis esetében különösen fontos a csontminőség, mivel a BMD értékétől függetlenül is nő a csontok törékenysége.A csontminőség mérésének egyetlen nem invazív, egyre elterjedtebb használt módszere a csont ultrahangmérés.Ebben a vizsgálatban a VDR, az ER és az IL-1 RN gén polimorfizmusainak hatását mértük a csont ásványianyag-tartalomra (BMD) és a csont ultrahang (QUS) értékekre. 53 hyperthyreotikus (HT), 23 Basedow-kóros (B), 30 toxicus adenómás (TA), és 55 kontroll (K) postmenopausas nőnél határoztuk meg a VDR gén Bsml., az ER gén Pvull és Xbal és az IL-1 RN gén VNTR polimorfizmusát.Nem találtunk különbséget a HT és K csoport életkora és BMI értéke között. Nem volt összefüggés sem a teljes vizsgált populációban, sem a K csoportban a genetikai polimorfizmusok bármelyike és a BMD vagy QUS értékek között. Ugyanakkor a HT csoporton belül az ER gén Pvull és Xbal polimorfizmusa szignifikáns összefüggést mutatott a vizsgált QUS értékekkel, habár a BMD esetén ilyen kapcsolatot kimutatni nem lehetett. Eredményünk az irodalomban elsőként veti fel genetikai tényezők hatását – a BMD-től függetlenül - egy csontminőséget tükröző paraméterre.

2

A SZÉRUM RANK LIGAND SZINTJÉNEK KAPCSOLATA A CSONTMINŐSÉGGEL

Speer Gábor, Tabák Ádám , Bajnok Éva, Takács István, Horváth Csaba, Nagy Zsolt, Lakatos PéterSE ÁOK, I.sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Az osteoclastok differenciációjára ható faktor (receptor activátor of nuclear factor k ligand, RANKL) kapcsolódása az osteoclastok felszínén lévő receptorával (RANK) döntő szereppel bír az osteoclastok differenciálódásában és működésében. Serkenti a praeosteoclastok érését, fokozza az érett sejtek működését, gátolja apoptosisukat. Hatásának hiányában az osteoclast-működés, így a csontépítő és –bontó folyamatok kapcsolata (coupling) sérülést szenved.

A fentiek miatt vizsgáltuk a RANKL szérumszintjének kapcsolatát a csont ásványianyag-tartalommal (BMD) és a csontultrahang (QUS) eredményeivel 40 egyébként egészséges és 52 hyperthyreosisban szenvedő osteoporosisos nőben. A RANKL szinteket ELISA módszerrel mértük, a BMD meghatározása a lumbalis gerincen és a femurnyakon (DEXA) illetőleg a radiuson (SPA) történt. A csontminőség mérésének jól használható módja a csont ultrahangvizsgálat. Ezt a sarokcsonton, az ultrahang gyengülésével (BUA) mértük.

A vizsgálat során szignifikáns (p=0,022) és fordított összefüggést találtunk a RANKL szérumszintje (1,341,21, átlag SD, pmol/l) és BUA eredményei között az összes beteget együtt vizsgálva. Nem találtuk meg a fenti kapcsolatot a hyperthyreotikus betegekben. A RANKL szintje nem korrelált a BMD-vel sem az összes beteget, sem a hyperthyreosisban szenvedőket külön vizsgálva. Az eredmények felvetik a RANKL szerepét a csontminőség kialakításában, amelyet a hyperthyreosis okozta csontvesztés pathogenetikai folyamata elfedhet.

3

SZISZTÉMÁS HORMONOK HATÁSA AZ IGF I GÉN PROMÓTERRE OSTEOBLSTOKON

Nagy Zsolt, P. Stern*SE ÁOK I. sz. Belklinika Budapest, Nortwestern University, Chicago, USA*

Célkitűzések: Korábbi vizsgálatainkban kimutattuk, hogy az IGF-I fontos szerepet játszik a hyperthyreosist kísérő csontvesztés szabályzásában. Jelen munkánkban trijódtironin, parathormon és ösztrogén IGF-I gén promóterére gyakorolt hatását vizsgáltuk.

Módszerek: Sejt kúltúra: UMR-106 patkány osteosarcoma, Plasmid konstrukt és receptorok: Human IGF-I-luc promoter, TRE-Luc promoter, H.Era: HEGO versio a pc DNS3.l(-)-ba klónozva, H.Erb: h ovárium tRNS RT-PCR-al majd pcDNS3.l(+)-ba klónozva, H.TR receptor Transient transfection, Luciferase assay, Statisztika: ANOVA Bonferroni postteszttel.

Eredmények: Kimutattuk a csontsejtek ER és T receptor ellátottságát. A T3 dózisfüggően stimulálta reverz módon az IGF-I promótert. A parathormon időfüggően befolyásolta a promótert. Az estrogén mindkét hormon hatását modifikálta, míg önmagába stimulálta a promótert.

Következtetések: Eredményeink hozzájárulnak a hormonok szabályozó szerepének tisztázásához, felvetik terápiás beavatkozás lehetőségét is a fokozott csontvesztés gátlására hyperthyreosisban. Külön kiemelnénk a parathromonnal kapcsolatos vizsgálatok eredményét, mely hozzásegíthet a parathormon ellentétes hatásának magyarázatához a csontsejteken.

4

AZ ÖSZTROGÉN RECEPTOR ALPHA GÉN PVUII ÉS XBAI POLIMORFIZMUSA ÉS ANNAK HATÁSA A HYPERTHYREOSIS KIALAKULÁSÁRA VALAMINT A PAJZSMIRIGYHORMONOK STIMULÁLTA CSONTVESZTÉSRE

Bajnok É., Takács I., Tabák Á., Nagy Zs., Horváth Cs., Mészáros Sz., Speer G., Lakatos P.SE. I.sz. Belgyógyászati Klinika Izotópdiagnosztikai és Kutatólaboratórium

Célkitűzések: A hyperthyreosis (HT) kialakulásának ill. a pajzsmirigyhormonok által szabályozott csontvesztés mértékének genetikai háttere még napjainkban sem teljesen ismert. Az ösztrogén befolyásolja az immunfolyamatokat, szerepe lehet a tumorgenezisben, feltételezhető hatása a HT kialakulására is. Tanulmányunkban a már korábban leírt ösztrogén receptor alpha (ER) gén PvuII és Xbal polimorfizmusának lehetséges szerepét kívántuk megvizsgálni a HT-sal járó pajzsmirigybetegségek patomechanizmusában, valamint korábbi irodalmi eredmények alapján ezek jelentőségét a HT kapcsán kialakuló csontvesztés létrejöttében.

Módszerek. 248 (18-83) éves nő esetén végeztük el a genotipizálást: 68 Basedow-kóros (B), 70 toxicus adenomás (TA) és 110 egészséges kontroll egyénen (K). Ebből a populációból l92 postmenopausás nő esetén 108 K (54,6 5,4 év) / 36 B (49,19 7,15 év) / 48 TA (57,52 10,27 év meghatároztuk a csont ásványianyag-tartalmat (BMD) és elvégeztük a polimorfizmusok esetleges hatásának elemzését is.

Eredmények: Az Xbal polimorfizmus xx típusa szignifikánsan ritkább előfordulást mutatott a HT csoportban – szemben a kontroll egyénekkel. A HT csoporton belül míg a TA-ban szenvedőkben kimutatható volt ez a különbség, addig a B-os csoportban nem (p=0,002). Az ERgén PvuII genotípusának előfordulási aránya minden csoportban azonos volt. Ugyanakkor egyik polimorfismusnak sem volt igazolható hatása a korhoz és BMI-hez illesztett BMD-re.

Következtetések: Eredményeink felvetik az ER gén esetleges szerepét a toxicus adenoma kialakulásában, azonban nem erősítik meg a polimorfizmusok BMD-re gyakorolt hatásának jelentőségét.

5

AZ ENDOTHELIN-1 ÉS A BIOKÉMIAI MARKEREK KAPCSOLATA ÉS JELENTŐSÉGEI PAGET-KÓRBAN

Donáth Judit, Poór Gyula, Lakatos Péter 1 Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, I. Reumatológiai és Metabolikus Osteológiai Osztály, Budapest1Semmelweis Orvostudományi Egyetem ,I. Belklinika, Budapest

Célkitűzések: Irodalmi adatok alapján az endothelin-l (ET-l) gátolja az osteoblastok által előidézett csontreszorpciót és mitogén hatást fejt ki az osteoblastokban a tirozin foszforiláció stimulációján keresztül.

Vizsgálatunk célja volt Paget-kórban a plazma ET-l szint és biokémiai markerek kapcsolata valamint az ET-l szerepének meghatározása.

Módszerek: Paget-kórban szenvedő beteganyagunkban mértük a plazma ET-1 szintet. (15 férfi, 11 nő, átlag életkoruk 67,6 év) Kontroll csoportként 26 korban és nemben illesztett egészséges személy szerepelt.Meghatároztuk még a szérum alkalikus foszfatáz (Se AP) és szérum osteocalcin szintet a pagetes betegeknél.

Eredmények. A pagetes betegek plazma ET-l szintje szignifikánsan magasabb volt, mint az egészséges kontroll csoportban. (p=0,047). A SeAP és osteocalcin szintek korreláltak az ET-1 szinttel. (r=0,73, p=0,001, r=0,54, P=0,003).

Következtetések:Megfigyelésünk alapján elmondhatjuk, hogy a plazma ET-l szint mérése lehet egy új marker a Paget-kór aktivitásának megítélésében.

6

AZ ÖSZTROGÉN RECEPTOR GÉN ÉS A KALCIUM SZENZOR GÉN POLIMORFIZMUS VIZSGÁLATA PRIMER ARTHROSISOS BETEGEK KÖRÉBEN

Szombati István, Poór Gyula, Tabák Ádám, Temesvári I.Péter, *Lakatos PéterOrszágos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, Budapest*Semmelweis Egyetem, I. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Ismert a csontanyagcsere genetikai hátterének, ezen belül az ösztrogén receptor (RE) gén polimorfizmusának jelentősége, mely mellett az utóbbi években mind több vizsgálat utal a kalcium szenzor (CaSR) gén szerepére a csontanyagcserében. Vizsgálataink az ER gén Pvull és Xbal, illetve a CaSR gén A986S polimorfizmusa és a primer arthrosis esetleges összefüggéseire vonatkoztak.Beteganyagunk 44 radiológiailag és klinikailag előrehaladott arthrosisban szenvedő beteget (kor: 66,111,4 SD év, BMI:27,83,5 kg/m2 ) és kontroll csoportként 140 kontroll egészséges személyt vizsgáltunk (kor: 55,5 5,3 év, p 0,0001, BMI:26,6 4,l kg/m2, p=NS) . Az osteoarthrosisos betegeken gyakorlatilag mindenkinél, a kontroll csoportban random mintákon történtek a különböző genetikai meghatározások. Az ER gén Pp allélje 36/41 esetben (87,8%) volt megfigyelhető, míg mindössze 5/41 esetben (12,2%) találtunk PP allélt. A pp genotípus ebben a beteganyagban nem fordult elő. A kontroll csoportban ettől szignifikánsan különböző eloszlást találtunk: Pp 46/9l (50,5%) PP29/9l (31,9%), pp 16/91 (17,6%) (p0,0001). Az ER gén Xbal genotípusainak megoszlása az arthrosisos betegek között a következő volt: Xx 39/41 (95,l%, XX 2/41 (4,9%), míg xx allélt nem találtunk. Az egészségeseknél ettől szignifikánsan különböző (p=0,0003) gyakoriságokat észleltünk: Xx 54/90 (59,3%), XX l6/90 (17,6%), xx 21/90 (23%). A CaSR gén esetében az arthrosisos betegeknél az AS 38/42 (90,5%), AA 1/42 (2,4%), SS 3/42 (7,1%) arányban fordul elő, míg a kontroll csoportnál ezek az arányok AS 32/113 (28,3%), AA 80/113 (70,8%), illetve AS 1/113 (0,9%) voltak. Az eltérés a betegek és a kontrollok genotípus eloszlása között szignifikáns volt (p<0,000l).Összegezve, mind az ER, mind a CaSR gén alléljeinek eloszlása az arthrosisos betegek körében szignifikánsan eltér az egészségesekétől. Az arthrosisos betegekben az ER xx, iletve pp allélek nem fordulnak elő. Mindezek alapján, az ER és CaSR genotípusok szerepe felvethető az arthrosis pathogenezisében.

7

ÖSSZEFÜGG-E A PRIMER HYPERPARAATHYREOSIS VESEKÖVES ÉS NEM VESEKÖVES FORMÁINAK KLINIKAI MANIFESZTÁCIÓJA AZ ADENOMA LOKALIZÁCIÓJÁVAL?

Csupor Emőke*, Szűcs János**, Mészáros Szilvia**, Lakatos Péter**, Ferencz Viktória**, Tóth Edit ***, Horányi János ****, Perner Ferenc*****, Horváth Csaba *** Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgálata, Budapest**Semmelweis Egyetem, ÁOK I. Belgyógyászati Klinika, Budapest

*** Flór Ferenc Kórház, Reumatológia és Fizioterápiás Osztály, Kistarcsa**** Semmelweis Egyetem, ÁOK I.sz. Sebészeti Klinika, Budapest*****Semmelweis Egyetem, ÁOK Transzplantációs és Sebészeti Klinika

Bevezetés a primaer hyperparathyreosis legtöbbször recidiváló vesekövesség klinikai képében jelentkezik. A szerzők megvizsgálták, hogy van-e összefüggés a klinikai kép és az adenoma lokalizációja között.

Betegek és módszerek: A vizsgálatban 90 primaer hyperparathyreosisos beteg (10 férfi, 80 nő) vett részt, átlagéletkoruk 6l,9 év (20-79) év), 55 esetben vesekövesség képezte a klinikai panaszt, míg 35 betegnek nem volt köve. A primer hyperparathyreosis diagnózisát műtét igazolta és ennek során megtörtént a pontos lokalizáció is.

Eredmények: A primaer hyperparathyreosis veseköves formájában 50 esetben (91%-ban) a bal alsó lebenyben lokalizálódott az adenoma, csupán 2 betegnél volt a bal felső mirigyben, 3 betegnél pedig egyszerre több mirigy hyperplasiáját találták (chi2=67,5, p<0,00001). A veseköves csoportban csupán egy esetben volt szükség második műtétre. A primer hyperparathyreosis nem veseköves formájában 24 esetben(69%) a jobb alsó lebenyben volt az adenoma, míg 3 betegnél bal felső, 3 alkalommal jobb felső, e esetben egyszerre több mirigyet érintő és 2 esetben ektópiás lokalizáció mutatkozott (chi2=43,9, p<0,0001). Ismételt műtétet 6 esetben kellett végezni, mégpedig olyan betegeknél, akik adenomáját az első műtét során nem a jobb alsó lebenyből távolították el.

Következtetés: Eredményeink felvetik annak lehetőségét, hogy a primaer hyperparathyreosis klinikai formáinak manifesztációját (renalis és non-renalis) az adenoma elhelyezkedése befolyásolja. Lehetséges lenne, hogy a mellékpajzsmirigy négy mirigye által termelt parathormon biológiai hatásában eltérések vannak?

8

A VESEKÖBETEGSÉG MAGYARORSZÁGI MORBIDITÁSI HELYZETE

Siller György, Pádly Anna*, Nádor Gizella*, Vincze István*, +Pintér Alán*, Zsámbokiné Bakacs Márta , Horváth Csaba ** Károlyi Sándor Kórház urológiai Osztály, Fodor József O.K.K. Országos Környezetegészségügyi Intézet*, SE. I. Belgyógyászati Klinika **

Bevezetés: Annak ellenére, hogy a vesekőbetegség (VKB) gyakori urológiai megbetegedés, a morbiditástól nagyon kevés hazai adat áll rendelkezésünkre. A nemzetközi irodalomban is elsősorban a kórházi ellátási események alapján történnek az elemzések. Jelen vizsgálatunk során vesekő diagnózissal kórházban kezelt betegek morbiditási adatait elemeztük a területi eloszlás, életkor és nem függvényében.

Módszerek: A morbiditási adatokat a GYÓGYINFOK kórházi adatbázisa alapján dolgoztuk fel 1997-1999. Közötti időszakban. Leíró epidemiológiai vizsgálatot végeztünk térinformatikai elemző módszer alkalmazásával. A 2000 fő lakosságú településnagyságig összevont településeken a vesekő morbiditás országos átlagtól való eltérésének vizsgálata az indirekt standardizálással számolt standardizált morbiditási hányados (SMH) számolásával történ. Az országos szinttől való eltérést chi2 próbával ellenőriztük.

Eredmények:

1) VKB adott településen ténylegesen megfigyelhető gyakorisága az országos átlaghoz képest: Magyarország területének jelentős részén a SMH értéke átlagos, illetve az átlagtól szignifikánsan nem tér el. Bizonyos területeken azonban – így az ország északi területén – a Dél-Dunántúlon, az Alföld déli és középső területén szignifikáns betegségi többlet figyelhető meg. Összefüggő, nagyobb területen nem igazolható szignifikánsan alacsonyabb morbiditás.

2) VKB nemek szerinti megoszlása területi megosztás szerint: Nemek szerinti bontásban szignifikáns eltérés a területi eloszlás szerint nem igazolható. A férfiak és nők aránya 1/0,98.

3) VKB életkor és terület szerinti eloszlás: Az életkor haladtával növekszik a VKB gyakorisága. A legjelentősebb morbiditási többlet a 35-64 éves korcsoportban van, ez nőknél a 65 év feletti korcsoportra is áttevődik.

9

Következtetések:

A vesekőbetegség morbiditásában az egyes területek között szignifikáns mértékű különbségek igazolhatók. Az irodalmi adatoktól eltérően a nemek aránya közel azonos.A morbiditás az idős korosztálynál halmozódik.

10

AZ OSTEOSARCOMÁK ÚJABB KLASSZIFIKÁCIÓJA

Kiss János, Szendrői MiklósSE ÁOK Budapest, Ortopédiai Klinika

Az osteosarcoma a leggyakoribb gyermekkori, ill. fiatal felnőttkori primer malignus csonttumor. Incidenciája Magyarország l0 millió lakosára számítva 15 új eset évente. A SE Ortopédiai Klinikáján működő csonttumor centrumban évente átlagosan 11-14 új beteggel számolunk, ami kb. 80%-a a felismert eseteknek. 1975-2001. között regiszterünkben 237 osteosarcomás esetet tartunk nyilván. Külföldi multicentrikus anyagfeldolgozás alapján történt meg az osteosarcomák finomabb felosztása az ETIOLOGIA, LOKALIZÁCIÓ, MALIGNITÁSI FOK, ill. SZÖVETTANI alaptípusok szerint. Ennek alapján megkülönböztetünk primer és szekunder formákat. Utóbbiak döntően a közép és időskorban jelentkeznek, közepes és alacsony malignitásúak, ill. szövettanilag igazolva van a primer folyamat jellege. Lokalizáció szerint megkülönbözetünk törzsközeli (pelvicus, sacralis) és végtagi formákat. Utóbbiakból megkülönböztetünk centralis (intramedullaris) elhelyezkedésűeket: klasszikus high grade centralis, centralis alacsony malignitású, intrakortikális és multiplex high grade osteosarcoma, ill. felületi (surface), extramedullaris elhelyezkedésűeket: parostealis alacsony, periostealis közepes malignitásu és high grade surface osteosarcomát.Szövettani típus beosztás szerint a leggyakoribb az osteoblastos (szklerotikus) forma, majd a chondroblastos, fibroblastos, teleangiectatikus és kissejtes formák következnek. Utóbbiak klinikailag is a Ewing sarcomákhoz állnak közelebb. A fenti felosztás nem öncélú elveken alapszik. Az egyes klinikai és szövettani altípusok bizonyos szempontból prognosztikai tényezőket jelentenek. Meghatározzák a kezelési stratégia jellegét: milyen fokú sebészi radikalitásra kell törekedni, ill. szükséges-e neoadjuvans és adjuvans kemotherapiás kezelés (high grade esetekben) a radikális resectio előtt, ill. után, vagy nem (alacsony malignitási formák). A kezelési protokollok eredményeinek összehasonlítása is csak a pontos tipizálás és ennek megfelelő kategorizálás után lehet eredményes. Előadásomban a fenti felosztás alapján az egyes gyakoribb típusok radiológiai és klinikai jellemzőit ismertetem.

11

SECUNDER ANEURYSMÁS CSONTCYSTÁK KLINIKO-PATOLOGIAI JELLEMZŐI ÉS RADIOLÓGIAI DIFFERENCIÁL DIAGNOSZTIKAI PROBLÉMÁK

Köllő Katalin – Szendrői MiklósSE Ortopédiai Klinika, Budapest

Célkitűzés: A SE Ortopédiai Klinika csont-tumor anyagában aneurysmás csontcysták (a.cs.cy.) közül 1970-2001-ig milyen tumorok, hány százalékában találtunk secunder csontcystát (s.a.cs.cy). Ezek klinikai-radiológiai képét, a vizsgáló eljárások célravezetőségét és differenciál diagnosztikai problémáit taglaljuk.Módszerek: A Klinika Csonttumor Regiszterében az utóbbi 30 évben 114 a.cs.cy. közül 32 s.a.cs.cy-t találtunk, mely az összes 28 %-át jelenti. Secunder aneurysmás átalakulást legnagyobb számban osteoblastománál (8) és osteoclastománál (8) láthattuk, majd chondroblastománál(5) és osteosarcománál (5), chondromyxoid fibrománál (2) és fibrosus dysplasiánál (2), egy-egy eset fordult elő nem ossificalódó csontfibrománál és csontlymphománál.Eredmény: A betegek életkora és az elváltozás lokalizációja megfelelt az alapbetegségnek és az a.cs. cy-nak is. Az anamnézis idejét és a radiológiai képet az aneurysmás jelleg uralta. Csontszcintigráfia csak a folyamat aktivitására utal. CT vizsgálat elsősorban a csont, corticalis szerkezetét, a septumok alakját mutatja, a vér folyadékként látszik. Talán az MR vizsgálat tudja a legtöbb támpontot adni az eredeti tumor velőűr vagy környezete expansiójának megítélésénél. A septumokkal határolt velőűrökben a folyadéknívók, sedimentatió, haemosiderin egyértelműen kimutatható. Kontraszthalmozás az aneurysmás terület mellett esetleg figyelemfelhívó lehet. Patológiás fractura zavarhatja a képet. Angiográfiánál az esetek egy része hyper- más része hypovascularisalt, időnként a szabálytalan érstruktúra malignitás gondolatát felveti.Következtetések: Sokszor a klinikum és az összes képalkotó eljárás együttes értékelése sem vezet a primer tumor kimutatására. Precíz vizsgálati technika, nagy tapasztalaton értékelés mellett gondolnunk kell arra is, hogy az aneurysmás komponens egyéb primer – esetleg malignus – tumort elfedhet.

12

AZ L3 CSIGOLYATEST ÉS ÍVE ANEURYSMÁS CSONTCYSTÁJÁNAK PRAEOPERATIV EMBOLIZÁCIÓJA

Arany László dr. Nyiregyháza, Jósa András Kórház, Radiológiai Osztály, HUNIKO Kft*

30 éves ffibeteg esetének közlése

Célkitűzés: A vérerekben igen gazdag, L 3 csigolya testét és jobb ívét magába foglaló kóros folyamat (aneurysmás csontcysta) műtét előtti embolizációja történt.Módszer: Diagnosztikus aortogramm végzése után a tumort tápláló ereket azonosítottuk, majd selektiv és szuperszelektív katéterezés után (jobb 2. és 3. lumbalis, bal 3. lumbalis és annak ágai) az ellátó ereket PVA 300 és 500 mikronos részecskékkel elzártuk. Cobra C2 és SP katétereket használtunk. A kezelés után végzett kontroll angiogrammon a hypervascularisatio nem ábrázolódik, jelezve a kezelés hatásosságát.

Eredmények: az eredményes embolizálás után a beteg 2 napon belül műtétre került, a szükséges korrekciós műtét (lemezes osteosynthesis) komplikáció mentesen (vérzés és vérveszteség nélkül) és gyorsan elvégezték

Következtetések: A preoperatív tumorembolizáció nem csak a vese, máj és különböző lágyrésztumorok esetén hasznos és alkalmazott módszer, hanem csonttumorok esetén is. A cél a műtét alatti nagy vérzés és vérveszteség csökkentése. Primer és secunder daganatoknál egyaránt hasznosan alkalmazható. A csigolyatumor embolizációs esetek száma kevés, ennek anatomiai és pathologiai okai vannak.

* Korábbi munkahely: Amiri Hospital Dept of Clinical Radiology, Kuwait

13

ADAMANTINOMA HOSSZÚ CSÖVES CSONTBAN- esetismertetés –

dr. Gion Katalin, dr. Pokorny Lajos, dr. Fiszter Ildikó *SZTE ÁOK Radiológiai Klinika, *Ortopédiai Klinika Szeged

Célkitűzés: Az adamantinoma elsősorban az állkapocsban fordul elő. A rosszindulatú daganat hosszú csöves csontban való ritka megjelenési formáját kívánjuk ismertetni.

Beteganyag, módszerek: 27 éves férfi két éve észlelte először lassan növekvő, mindvégig fájdalmatlan lábszárduzzanatát. Első megjelenése során hagyományos röntgenfelvételek, MR vizsgálat készült, majd műtéti úton a daganatot eltávolították. Ezután szövettani elemzésre illetve ismételt röntgenfelvételek végzésére került sor

Eredmények : A tibiában észlelt felritkulások alapján először fibrosus dysplasia diagnózisa merült fel, a corticalis destrukció azonban malignitás gyanúját is felvetette. Ezt a feltételezést az MR vizsgálat és a műtét is megerősítette, a szövettani elemzés adamantinomát igazolt. Másfél év múlva CT-vel is bizonyított recidiva alakult ki. Ismételt műtét történt, jelenleg panaszmentes, utánkövetése folyik.

Következtetések: Az adamantinoma malignus, a hosszú csöves csontokban ritkán előforduló tumor. Gondot okozhat a fibrosus displasiától való elkülönítése, de a képalkotó vizsgálatok gondos elemzésével lehetséges. Kiújulási hajlama miatt szoros utánkövetése szükséges.

14

CSIGOLYA HAEMANGIOMA ÉS CSONTMETASTASIS PERCUTAN KEZELÉSE KONCENTRÁLT ALKOHOLLAL

Szatmári Ferenc, Pohárnok László, Bartek Péter, Fekete Márta, Kéki MiklósPetz Aladár Megyei Oktató Kórház, Győr,I.. Röntgen Osztály

Csigolya haemangioma és csontmetastasis percutan ablatiojához kerestünk hatékony, biztonságos és relative olcsó eljárást.

Három esetben (2 csigolya haemangioma és l sacralis metastasis) alkalmaztunk percutan punctióval alkoholos tumor roncsolást. Mindegyik beavatkozást helyi érzéstelenítésben, képerősítés, illetve CT ellenőrzéssel végeztük, az alkoholhoz kevés kontrasztanyagot adva.Mindegyik beavatkozás csökkentette, illetve megszüntette a betegek fájdalmát, és megkisebbítette a tumort. A következő vizsgálatokat CT-vel, illetve MRI-vel végeztük. Egyik esetünkben sem alakult ki szövődmény.

Kezdeti tapasztalataink alapján a koncentrált alkohol eredményesen és biztonságosan alkalmazható anyagnak ígérkezik percutan punctióval elérhető tumorok roncsolására. A beavatkozásokat folytatjuk és nagyobb esetszám elérése után tapasztalatainkról ismét beszámolunk.

15

A BISZFOSZFONÁTOK HATÁSA PATHOLÓGIÁS TÖRÉSEK OSTEOSYNTHESISEINEK ÉLETTARTAMÁRA

*Sárváry A. ** Baranyi Gy., * Patczai M. *Semmelweis Egyetem ÁOK, Traumatológiai Klinika, Budapset**Főv. Önk. Péterfy S. u. Kórház, Baleseti Sebészet, Budapest

Célkitűzés: malignus csontmetastasisok okozta praefrakturák, path. törések stabilisalását követően a synthesisek élettartamának növelése.

Módszerek: Pathológiás törések esetén hosszú csöves csontok teljes segmentumának intramedulláris stabilizálása a beteg mozgás- és terhelési képességét helyreállítja. A polyfocalis metastasisok megjelenése, az osteolysis instabilitást, fémlazulást, fémtörést okoz, ami a synthesis csődjét jelentiA stabilitást követően biszfoszfonát terápiával a csontsűrűség, a csontminőség javul, így a synthesis élettartama megnő, optimális esetben „túléli” a beteget.

Eredmények: 1998. óta az előkezelt betegeken folytatjuk, a kezeletleneknél elkezdjük a biszfoszfonát adagolást.Az utánvizsgálatok egyértelműen bizonyítják intramedulláris stabilisatorok, illetve prothesisek implantatioját követően a terhelhetőség, mozgásképesség időtartamának kitolását.

Következtetések: A biszfoszfonátok adása malignus csontmetastasisok esetén elsődlegesen a fájdalomcsillapítást szolgálta, emellett „másodlagos” hatása: a csontszerkezet stabilitásának fokozása a hosszabb túlélési idő ellenére javítja a betegek életminőségét, és a sokkal nagyobb rizikót jelentő további reoperációk megelőzhetők.

16

RESECTIO ÉS REKONSTRUKCIÓ VAGY TRANSZFOKÁLIS BELSŐ RÖGZÍTÉS A METASZTATIKUS CSONTTUMOROK SEBÉSZETI KEZELÉSÉBENKiss János, Antal Imre, Széphalmi Péter*, Sárvári András*, Szendrői MiklósSE ÁOK Budapest, Ortopédiai Klinika, *SE ÁOK Budapest, Traumatologiai Tanszék

Az ortopédiai és traumatológiai gyakorlatban gyakran előforduló szkeletális metasztázisok súlyosan befolyásolják a betegek életminőségét és nagy a morbiditási arány is. A SE Ortopédiai Klinikáján és Traumatológiai Tanszékén csontmetasztázis miatt kezelt 209 beteg esetében hasonlítottuk össze a resectiós –rekonstrukciós- műtétek és a transzfokális belső stabilizálások eredményeit a primer tumor helye, az ellátás jellege, a túlélési idő és a túlélés rizikó tényezői tekintetében. 1991-2000 között – minimálisan egy éves utánkövetéssel – 338 beteget tartottunk nyilván. Ebből a vizsgálatba 209 értékelhető eset adatait vontuk be. 34 esetben a tüdő, 36-ban a vese, 68-ban az emlő, 9-ben a prostata, ill. 61 alkalommal egyéb szerv volt a primer tumor kiindulási helye. 109 esetben történt tumor resectio, majd rekonstrukció, ill. 100 esetben alkalmaztunk „palliativ” megoldásként transzfokális belső rögzítést. Az eredmények alapján a két módszert megfelelő indikációval alkalmazva, azok –egymással szemben – nem prognosztikai faktorai a túlélésnek. A pathológiás törés ténye önmagában nem rontja szignifikánsan a túlélési időt. A többi mint kiindulási szerv, a metasztázis felismerésekor annak multiplex jellege és a primer tumor – metasztázis megjelenése között eltelt rövid idő (>l év) szignifikánsan negatív prognosztikai faktora a túlélésnek (Hazard-Cox regressziós, többváltozós analysis). Míg a vese és emlő szoliter metasztázisainak resectiója szignifikánsan emeli a túlélési időt még postoperativ 3 éven túl is, addig a tüdő szoliter áttétei esetgében ez az időszak l-1,5 év. Véleményünk alapján a vese és emlő szoliter metasztázisai esetében a tumor radikális eltávolítása javasolt resectióval és tumor endoprotézis beültetéssel. A tüdő szekunder (akár szoliter, akár multiplex) és egyéb lokalizációjú primer tumorok multiplex metasztázisai esetében – a várható rövidebb túlélési időre tekintettel- a palliativ jellegű, de stabil rögzítés adó transzfokális belső rögzítés javasolt (Kaplan-Meyer egyváltozós túlélési analysis)

17

CSONTMETASZTÁZISOK KEZELÉSE: ADJUVÁNS KEZELÉS A PALLIATÍV TERÁPIA MELLETT?

Dank M., Farkas R.SE ÁOK Radiologiai és Onkoterápiás Klinika

A csontáttétek ellátásában a sebészi, izotóp és sugárterápia mellett kiemelt szerepet játszik a biszfoszfonátok adása.

Jelenleg már olyan adatok állnak rendelkezésre, melyek szerint a csontáttétek klinikai megjelenése késleltethető/kivédhető a bifoszfonátok adjuváns adásával.

Az előadás összefoglalja 2 tanulmány adatait (Diel et al. és Powles et al.), melynek értelmében a placebo kontrollos csoporthoz képest a clodronat adjuváns adása szignifikánsan csökkentette a csontáttétek kialakulását és a mortalitást is. A betegek életminősége javult.

Ezen adatok alapján az adjuváns biszfoszfonát medikáció új terápiás lehetőséget jelenthet a csontáttétek prevenciójában.

18

IDIOPATHIAS FÉRFI OSTEOPOROSIS CALCITONIN KEZELÉSE

Tóth E., Mészáros Sz. *, Csupor E. *, Ferenc V.*, Vargha P.*, és Horváth Cs.*Flór Ferenc Kórház Reumatológia, Kistarcsa, *Semmelweis Egyetem ÁOK, I.

Belgyógyászati Klinika

Cél: a calcitonin kezelés csonttömegre kifejezett hatásának vizsgálata idiopathias féri osteoporosiban.

Beteg: symptomas vertebralis töréssel nem rendelkező 71 idiopathias osteoporosisban szenvedő férfi [T score a lumbalis gerincen és/vagy a combnyakon >-2,5]. Életko r : 596 év. Kontroll: 31 beteg – napi 400 NE D-vitamin (2 csepp Laevovit D3) és 1000 mg calcium. Kezelt: 40 beteg emellett Miacalcic nasalspray [200 NE/nap, havi váltásban] terápiában részesült. Osteodenzitometria: a lumbalis gerincen és a combnyakon kettős foton absorptiometria [Lunar DPX-L, USA], a radiuson egyes foton (NK 364, Gamma, Magyarország) absorptiometria. Statisztikai analízis: a változások átlagai és 95 %-os megbízhatósági intervallumai, a kezelt és kontroll összehasonlítására 2 mintás t-próba, a varianciák különbözősége esetén d-próba.

Eredmények: 18 hónapos kezelés után a csonttömeg [BMD, g/cm2] változása a kezelt és kontroll csoportban a lumbalis gerincen 0,0300,04 (CI:0,018-0,043) vs 0,0060,056 (CI:-0,015-0,027) (p=0,03), a combnyakon:0,0230,038 (CI:0,0106-0,035) vs 0,0080,041 (CI:-0,023-0,041) (p=0,001) a radiuson:0,0110,083 (CI:-0,017-0,081) vs 0,0110,087 (CI:-0,021-0,042) (p=0,99). A denzitás százalékos változása: a lumbalis gerincen: 3,54,3 vs 0,8326,4 (p=0,04); a combnyakon 3,23,9 vs –0,685,7 (p=0,004); a radiuson 1,48,8 vs 1,410,9 (p=0,98). Törés a Miacalcic kezelt csoportban nem fordult elő, a kontroll csoportban 3 betegnél. Következtetés: a 200 NE/nap havi intermittáló dózisban alkalmazott lazac calcitonin orrspray hatékony terápia az ásványi anyag tartalom csökkenése megállításában és kezelésében idiopathias férfi osteoporosisban.

19

HIGH RESOLUTION-CT, MIKRO FOKUSZ RÖNTGENFELVÉTELEK ÉS SPA ÖSSZEHASONLÍTÓ METODIKAI ÉRTÉKELÉSE EXPERIMENTÁIS OSTEOPORÓZISBAN

Mester Ádám, Kári Béla, Makó Ernő, Mészáros Szilvia, Ferencz Viktória, ***Máté Eörs, **Búzás Edit, **Falus András, *Horváth CsabaSemmelweis Egyetem, ÁOK, Budapest Radiologiai és Onkoterápiás Klinika*I. sz. Belgyógyászati Klinika ** Biologiai és Immungenetikai Intézet ***Szegedi Tudomány Egyetem TTK Informatikai Tanszék

Célkitűzések: A mikro-fókuszú röntgenfelvételek, a HRCT (high resolution computed tomography) és az SPA (Single Photon Absorptiometriás) módszerek összehasonlíthatóságát vizsgáltunk meg egér csontok ásványianyag-tartalmának meghatározása kapcsán.Módszerek: Mammográfiás röntgenfelvételi munkahelyen (0,1 mm átmérőjű mikro-fókuszú röntgencső) és finom szemcsés erősítő ernyővel, valamint humán CT-vel (SiemensPlus4) HRCT üzemmódban (1 mm rétegvastagság, magas részletgazdagságú képrekonstrukciós algoritmus –0,065mm/pixel-), továbbá SPA (5mmx0,6mm kollimált sugárral) normál és osteoporotikus egerek femur csontjait mértük. A röntgen-felvételek morfometriás értékelése, szemi-kvantitatív HRCT ROI (Region Of Interest” technikával), míg a SPA a mért profil görbék analízisével kvantitatív módon történt. Kontrollként a SPA gyári (GAMMA Műszaki Rt.) etalon Al fantomot. A Siemens CT denzitometriás fantomot, valamint az általunk készített linearitás fantomot használtuk. Az etalon Al fantom hitelesítése kalcium-hydroxyapatit oldat hígítási sorához viszonyított kalibráció alapján történt, míg a saját linearitás fantomot az etalon Al fantomhoz kalibráltuk.Eredmények: A pontosságbeli eltérés retrospektív analizissel mind HRCT, mind SPA esetében 2%, a reprodukálhatóság hibája 1,5% volt. A térbeli felbontóképesség röntgenfilmek esetén volt a legmagasabb. A SPA módszere optimális a kortikális csont meghatározása esetén, a trabecularis állományt viszont a HRCT mérte pontosabban. Ez utóbbi morfológiai strukturális információkat is nyújtott. Mindhárom módszer szignifikáns eltéréseket jelzett a normál és osteoporotikus csontok között, illetve a különböző korcsoportú állatok csontjainak mésztartalma között.Következtetések: A mikroradiográfia, a klinikai HRCT és az SPA egyaránt releváns módszerek, összemérhető szenzitivitással, pontossággal és reprodukálhatósággal. A három módszer együttes alkalmazása a csont ásványianyag tartalma és a csontszerkezet együttes megítélésének lehetőségét nyújtja, és a legmagasabb prediktív értéket ígéri az osteoporotikus törések vonatkozásában.

20

HISZTAMINHIÁNY HATÁSA GÉNKIÜTÖTT EGEREK CSONTDENSITÁSÁRA

Ferencz Viktória *, Mészáros Szilvia * Búzás Edit **, Krasznai István *, Kári Béla ***, Mester Ádám ***, Falus András **, Horváth Csaba*Semmelweis Egyetem ÁOK *, 1. sz. Belklinika, ** Genetikai Sejt és Immunbiológiai Intézet, *** Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest

A hisztamin szerepe az osteoporosisban ma még ismeretlen. Ezért megvizsgáltuk, hogyan alakul a hisztamin-dekarboxiláz géndefektusos (HDC KO), tehát hisztamin-hiányos egerek ásvány csonttömege normál körülmények között, ovariectomia (OVX) után, illetve kalciumszegény (Ca-l) tápon, normál egerekhez (K) képest. Az egerekből kivett femurok ásványianyag tartalmát (BMC, g) mértük egyes fotonabsorptiometriával (Módosított NK-364, Gamma).

BMC (átlag+SE)

K 33,00+1,66HDC KO 35,92+2,46K, OVX 26,54+0,52HDC KO, OVX 30,54+1,48K, Ca-l 28,58+2,30HDC KO, Ca-l 29,08+0,58

A HDC KO egér ásványi csonttömege közönséges tápon enyhén emelkedett, ovariectomia hatására pedig nem csökkent: hisztaminhiányban tehát elmarad az ösztrogen hiányakor szokásos csontvesztés. A kalcium szegény étrend viszont egyformán csökkenti a normális és a HDC KO egerek csonttömegét: minthogy ez nem ösztrogenhiányos csontvesztés, ettől nem is véd a géndefektus.

21

MOZGÁSSZERVEK ÉS ÉLETMINŐSÉG

Bellyei Árpád, Kránicz János, Illés TamásPécsi Tudományegyetem ÁOK Ortopédiai Klinika, Pécs

A Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi és Egészségtudományi Központja a 2001-2004. évre terjedően a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok keretében 700 milliós kutatási programot nyert el. A kutatási program „Mozgásszervek és életminőség” címmel a Bone and Joint Decade globális kutatási évtized, valamint az Eu. kutatási alapelvei szerint rendeződött:

1. Regionalitás,2. Multidiszciplináris megközelítés,3. Gyakorlat-orientált kutatás, fejlesztés,4. Társadalmi hasznosítás konkrét felvezetése,5. A regionális szerkezet-átalakításban való szerepvállalás.

A pályázatban vállalt feladatok:.1. Az állapotfelmérés és a biológiai-pathológiai alapjelenségek kutatása

reprezentatív regionális mintán, általános állapotfelmérést tartalmaz: mozgásszervi állapotfelmérést, a hajlamosító és szerzett tényezők detektálását és az alapjelenségek kutatását.

2. A K+F fázis diagnosztikumok, új terápiás eljárások és alapanyagok felvezetését, a gyógyító és rehabilitációs eszközök fejlesztését és az epidemiológiai felmérés eredményeinek piaci hasznosítását tartalmazza.

3. A gyakorlati hasznosítás a prevenciós programok és betegellátó modelleken keresztül a hatékony szakmai háttér megteremtését célozza. Ez utóbbi tartalmazza a mozgásszervi gyógyítás, szakemberkézés elemeinek kidolgozását és akkreditálását középszinten és főiskolai szinten. E téren csatlakozik a régió gyógytornász, s dietetikai képzéséhez. A program lehetőséget biztosít a gyógytornászok, főiskolai oktatóknak, gyógytornász-hallgatóknak a kutatási feladatok részvételében.

22

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATA POSTMENOPAUSAS OSTEOPOROSISOS NŐBETEGEKEN

*Péntek Márta, Licker Fóris Edit, Genti György, ** Tóth Miklós, Tulassay Zsolt, *** Kaló Zoltán* Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Reumatológiai Osztály, Kistarcsa, ** Semmelweis Egyetem, ÁOK, II. Belgyógyászati Klinika, *** Novartis H. Kft. Basel.

A csontritkulás kezelés során a terápiától remélhető életminőség javulást rutinszerűen nem mérjük.

Vizsgálatunk célja az életminőség, a csontsűrűség és a csonttörések közötti összefüggéseket keresni postmenopausas osteoporosisban.A két éves prospektív vizsgálatba 50 beteget vontunk be. Az életminőséget általános kérdőívekkel (Nottingham Health Profile,Euro QoL) mértük. Rögzítettük a betegek demográfiai adatait, denzitometriás és gerinc rtg vizsgálatot végeztünk. A méréseket évenként ismételjük.Poszterünkön az első év részeredményeit, tapasztalatait mutatjuk be.

23

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT POSTMENOPAUSALIS OSTEOPOROSISBAN

Flórián Ágnes, Tamási LászlóSzent Ferenc Kórház Reumatológiai Osztály, Miskolc

A szerzők 184 postmenopausalis osteoporosisos beteg esetében végezték el a Qualeffo 41 életminőség tesztet. Az adatokat 50 egészséges egyén eredményével hasonlították össze. Külön értékelték a csigolya törésen átesett és a csigolyatörés nélküli betegek adatait. A vizsgált csoportban a perifériás törések száma a vártnál alacsonyabb volt ( 3 csípő, alkar ). A betegek általános állapotukat súlyosabbnak értékelték mint a vizsgálók. A törésen átesett betegek esetén az öszesített fájdalom index , a napi tevékenység, a mozgékonyság, a szabadidő eltöltésében rosszabb adatokat kaptunk mint a törést nem szenvedett betegek.

24

TÖRÉSMEGELŐZÉS NEM GYÓGYSZERES TERÁPIÁVAL

Bettembuk Péter, Bhattoa Harjit Pal, Balogh ÁdámDebreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Női Klinika

Célkitűzések: A szerzők célja volt, hogy áttekintsék az eddigi tudományos publikációkat és metaanalíziseket a nem gyógyszeres törésmegelőzés témájában. Az irodalmi áttekintés kiterjedt az elesések gyakoriságát csökkentő programok hatékonyságát vizsgáló tanulmányoktól kezdve, a csípővédő eszközök hatékonyságának gyógyszeres kezelésének optimalizálásával (elesési kockázatot növelő gyógyszerek alkalmazásának háttérbe szorítása) foglalkozó publikációkra.

Módszerek: A Medline adatbázist valamint a releváns területeken a Cochrane-adatbázis eddigi elemzéseit használtuk fel. Az áttekintett időszak az utóbbi tíz évre terjedt ki (1992-2002.). Felhasználtuk az eredeti közlemények mellett a témában publikált áttekintő közlemények és metaanalízisek eredményeti is. Külön hangsúlyt fektettünk a már csonttörést elszenvedett betegek rehabilitációs programjainak elemzésére.

Ebben a főbb szempontok a következők voltak:

- hogyan lehet a betegek mozgását javítani,- milyen a funkcionális aktivitás javulása,- hogyan lehet optimalizálni az egyedül és függetlenül élni tudás képességét,- milyen módon segíti az adott program a visszailleszkedést a társadalmi

életbe.

Eredmények: A különböző programok elemeit értékelve kidolgoztunk egy optimális esés-megelőzési programot. Felvázoljuk az irodalmi áttekintés alapján a leghatékonyabbnak talált törésmegelőzési-program alkotóegységeit és struktúráját. Javaslatot teszünk arra, hogyan lehet biztosítani ennek a programnak a széleskörű elérhetőségét.

25

A SECUNDER PREVENCIÓS MOZGÁSPROGRAM HATÉKONYSÁGÁNAK BEMUTATÁSA

Hock Márta*, Juhász Rita*, Garai János**,Répásy István**, Világi Szabolcs***PTE EFK Fizioterápiás Intézet, ** Baranya megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály

A Baranya megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály Menopausa Ambulanciáján megjelent nők körében végzett secunder prevenciós mozgásprogram hatékonyságát szeretnénk bemutatni egy nőbetegünk vizsgálati eredményei alapján.

A mozgásprogramot egy évig végezte heti két alkalommal, 1 órán keresztül. Vizsgáltuk izomerejét, kardiális állóképességét, hajlékonyságát különböző tesztek és műszeres vizsgálatok segítségével, valamint csontsűrűségét – mely vizsgálatok eredményeit előadásunkban szeretnénk ismertetni.

26

D3- VITAMIN RECEPTOR – ÉS OESTROGÉN RECEPTOR GÉN ELTÉRÉSEK HATÁSA OSZTEOPOROZISOS BETEGEK LESZÁRMAZOTTAIBAN

Salamon Csaba, Fátrai Szabolcs, Kiss József, Sulyok Gabriella, Csonka Judit, Korányi László,Balatonfüredi Regionalis Oszteoporózis Központ, Oszteoporozis Génbank, Balatonfüred

A Balatonfüredi Regionális Oszteoporózis Centrum beteganyagából évek óta gyüjtjük azokat a családokat, ahol a csontritkulás súlyos formái halmozottan fordulnak elő. A családok felnőtt tagjainál oszteodenzitometriát, laboratóriumi vizsgálatot, DNS izolálást, és genetikai vizsgálatot végzünk. Jelen tanulmányunkkal azt a kérdést vetettük fel, hogy vajon a hátrányos genetikai állapot öröklése megmutatkozik-e az egyébként egészséges leszármazottak csontdenzitásában. A családok felnőtt, egyébként egészséges gyermekeit vizsgáltuk (20-45 év között), összesen 94 főnél (66 nő és 28 férfi) végeztünk oszteodenzitometriát és az irodalmi útmutatásoknak megfelelően a D3-vitamin receptor gén Bsm I polimorfizmusát, illetve az oestrogen receptor gén Pvu I, és Xba I polimorfizmusát, vizsgáltuk PCR-t követő restrikciós emésztéssel. Amennyiben a három locus közül egy betegnek (homozigóta eltérés) bizonyult, az egyént genetikailag érintettnek tekintettük.A vizsgált egyének közül 45-nél találtunk normális denzitást, közülük 20 volt genetikailag érintett. Együttesen 49 egyénnél mértünk oszteopeniát és oszteoporózist, közülük 31 volt genetikailag érintett. A nonparaméteres Khi négyzet próbát elvégezve a szignifikancia határát közelítően (p=0,067) több volt a genetikailag érintett egyén az oszteopeniás + oszteoporozisos csoportban. Külön véve, az oszteoporozisos csoportban (8fő) 7 bizonyult genetikailag érintettnek (87%).

Összefoglalva: vizsgált anyagunkban az oszteopenia és oszteoporozis a D3-vitamin receptor- és oestrogén receptor gén eltéréésekkel a szignifikancia határát megközelítő módon együtt fordult elő, míg az oszteoporozisos csoportban egyértelmű volt a genetikai eltérések hatása.

27

HYPOPHOSPHATAEMIAS RACHITIS

Fábián KatalinBAZ Megyei Kórház, GYEK I. Gyermekosztály

Célkitűzések: a ritkán előforduló, X kromoszómához kötötten vagy autosom dominansan öröklődő megbetegedés irodalmának áttekintése, és az irodalmi adatok összevetése egy 2,5 éves, saját lánybeteg l éves kórlefolyása során szerzett tapasztalatokkal.

Módszer: a beteg anamnézisének, a diagnosztikus (se.Ca, P, ALP, PTH, vizelet Ca, P, CA/creat., radiologiai és UH vizsgálatok eredményeinek elemzése.

Eredmények: a 6 hónapos kortól fokozódó alsóvégtagi görbület, ismételt ortopédiai vizsgálat ellenére 2,5 éves korban diagnosztizált hypophosphataemias rachitises gyermeknél kifejezett hossznövekedési retardatio (testmagasság 2 cm-rel a 3. percentilis alatt), súlyos csípő- és alsóvégtagi deformitás, generalizált rachitises csonttünetek, hypophosphataemia és markánsan nem emelkedett phosphaturia észlelhető. A bevezetett és l éve alkalmazott foszfát pótlás (45-47 mg/kg/die foszfor) és l --25/OH/2/D3 /38-46 ug/kg/die) terápia hatására a fiziologiás ütemet elérő (8 cm/év) hossznövekedés (hosszpercentilise 3-10) és a csonttünetek javulása észlelhető.

Következtetések: egy relatíve későn diagnosztizált, már súlyos klinikai tüneteket mutató hypophosphataemias rachitises gyermeknél is jó effektus érhető el az irodalomban is ajánlott adequat terápiával, melynek folytatása (ügyelve a biokémiai egyensúly fenntartására és a nemkívánatos szövődmények elkerülésére) reményt ad a csontfolyamat javulása mellett egy elfogadható végleges testmagasság kialakulására is.

28

GYERMEKEK ORSZÁGOS REPREZENTATÍV CSONTDENZITÁS (BMD) VIZSGÁLATA ,,MOBIL pQCT”-VEL

Péter Ferenc, Muzsnai Ágota, *Gyimesi JánosBudai Gyermekkórház, Budapeset,* Pharmavit Kft, Veresegyháza

Az utóbbi években egyre többen ismerik fel a gyermekkori BMD mérések fontosságát, ami segíthet a későbbiekben osteoporosis szempontjából veszélyeztetetteknek tekinthetők korai felismerésében és az optimális csúcs-csonttömeg elérhetőségében egyaránt.

Ezen életszakaszban a pQCT módszerének több okból prioritása van. Eddig a gyermekkori normál értékekhez kereken 300 budapesti gyermek, illetve utóbbi (2001-től) ugyanennyi német gyermek adatai szolgáltattak alapot.

A BMD alakulását befolyásoló környezeti tényezők (mozgás, táplálkozás, hormonháztartás állapota, életmód, stb.) ismeretében szükségesnek véltük – randomizált kijelöléssel – országos reprezentatív normatíva készítését (falu, kis és nagy város, különböző típusú budapesti városrészek). Gépkocsiban elhelyezett pQCT-vel módunk volt 2237 (1068 fiú, 1169 leány) össz- és trabecularis BMD értékének meghatározására (életkor:9,5 – 15,5 év). A legalacsonyabb és legmagasabb össz. BMD átlag fiúkban és leányokban 306,6 40 ill. 335,8 45,1 g/cm3,, valamint 293,6 39,9 ill. 374,2 62,6 g/cm3 a fenti életszakaszban. A csúcs az adolescens kor felé jelentkezik. A trabecularis BMD változásai szerényebbek.

Bemutatjuk azokat a görbéket, melyek részben az átlag SD értékek, részben a percentilis értékek alapján váltak elkészíthetővé, valamint összevetjük ezeket a kisebb elemszámú hazai és német vizsgálatok eredményeivel.

29

A SERDÜLÉS, A CA-BEVITEL ÉS TESTMOZGÁS TÜKRÖZŐDÉSE GYERMEKEK pQCT-VEL MÉRT CSONTDENZITÁS-ÉRTÉKÉBEN

Muzsnai Ágota, prof. Péter Ferenc és *Gyimesi JánosBudai Gyermekkórház, Budapest,*Pharmavit Kft, Veresegyháza

A csúcs-csonttömeg kialakulásának folyamatában kitüntetett időszak a serdülés, a gyermekkori osteologia az optimális csontfejlődésre összpontosít. Ismert, hogy a csontok ásványianyag-tartalmát (BMD) genetikai és környezeti faktorok egyaránt alakítják, kedvező befolyással – jelenleg – ez utóbbiakra lehetünk. A szerzők 2000-ben országos felmérés keretében 2237 egészséges 10-15 éves iskolás gyermek (1068 fiú és 1169 leány) csontdenzitását mérték meg mobil pQCT-vel (XCT2000, Stratec) és kérdőíves módszerrel gyűjtöttek adatot a gyermekek étrendi Ca-beviteléről, rendszeres testmozgásáról ill. serdüléséről. A mintavételhez földrajzilag is elkülönülő településtípusok szolgáltak alapul (Kelet-Nyugat, Bp: 643, nagyváros: 696, kisváros: 485, falu: 413). Az adatokat SPSS programmal elemezték. A lányok napi Ca-bevitele szignifikánsan alacsonyabb a fiúkénál: 889 mg vs, 653 mg. Ezen belül a serdülő lányok étrendi Ca-ja még alacsonyabb. 629 mg vs, 673 mg (p=0,0). Ugyanakkor a serdülő lányok totális denzitása (Z-score) szignifikánsan magasabb a még nem serdülő lányokénál (0,162 vs. –0,024, p=0,002). A BMD és a Ca-bevitel, a BMD és a mozgás között nincs kimutatható korreláció, de az ,,inaktív” gyermekek 2/3-ának totális BMD-je a normális átlag alatt van mind a fiúknál (8/14), mind a lányoknál (13/20). A keleti falvakban élő gyermekek BMD-je szignifikánsan jobb a többiekénél (Z-score 0,173, p=009).

Megállapítások:

1. A csontfejlődésben kitüntetett szerepe van az ösztrogéneknek.2. A kevés mozgás kedvezőtlenül hat a totális BMD alakulására.3. Az életmód összességében befolyásolja a BMD-t.4. Longitudinális vizsgálat szükséges az optimális Ca-bevitel hatásának

tisztázására.

30

SEXHORMON SZUBSZTITÚCIÓ HATÁSA A CSONTOK ÁSVÁNYIANYAG TARTALMÁRA PANHYPOPITUITER FIÚKBAN

Pál Csilla*, Horváth Csaba**, Hosszú Éva ***Bethesda Református Gyermekkórház Budapest , SE ÁOK I.sz. Belklinika*, és II.sz. Gyermekklinika *** Budapest

Célkitűzések: a hypophysis- elégtelenségben szenvedő gyermekek növekedési hormon és pajzsmirigyhormon-szubsztitúciós kezelésben mindig részesülnek, glükokortikoid kezelésre azonban csak ritkán szorulnak. A nemi hormonok pótlása pubertáskorban kezdődik el, mely egyúttal segíti a növekedést és gyorsítja a csontok érését is.

Vizsgálatunkban a tesztoszteron pótlás hatását vizsgáltuk a csontok ásványi anyag tartalmára a kezelés első két évében

Módszerek kilenc hypopituiter fiú vett részt a vizsgálatban (életkoruk a kezelés megkezdésekor 16,31,3 év), akik már évek óta folyamatosan részesültek növekedési hormon és pajzsmirigyhormon szubsztitúcióban. Az androgénpótlás kéthetente 50 mg inj. Testoviron Depot im. adásával történt. Félévenként ellenőriztük a gyermekek testmagasságát, testsúlyát, csontkorukat és a serdülés ütemét, valamint fotonabsorptiós módszerrel mértük az ásványi csonttömeget.

Eredmények: a szubsztitúciós kezelés mellett a szérum T4 és tesztoszteron szint a normális határok között ingadozott. A csontdenzitás a kezelés hatására jelentősen növekedett: a Z-score a kezelés elején -1,803, egy év után –0,909, két év után 0,14. A változás szignifikáns (p<0,001). A csontkorra korrigált Z-score mindvégig a normális tartományban volt, a kezelés előtt –0,904, egy év után 0,946. A csontdenzitás éves gyarapodása (0,16 g/cm/év), az egészséges kortársaikhoz (0,07 g/cm/év) képest és a csontkorukat tekintve is szignifikánsan magasabb (p=0,002). A csontdenzitás éves növekedési üteme a tesztoszteronpótlás hatására jelentősen felülmúlta az életkor szerinti egészségesek, mind a csontkor szerinti egészségesek denzitásának gyarapodását (p=0,0015 illetve 0,0006.

Következtetés: a növekvő csontdenzitás alapján úgy tűnik, hogy a tesztoszteronpótlás fontos szerepet játszik a csontok mennyiségi és minőségi változásaiban.

31

A CA ++ ÜRÍTÉS ALAKULÁSA ASZTMÁS GYERMEKEKBEN

Mezei Györgyi, Cserepes Judit, Szabó András, Héninger Erika, Vágó Krisztina, Szabó Antal, Horváth Csaba*Semmelweis Egyetem I. Gyermekklinika, *I. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Cél: A Ca++ ürítés vizsgálata különböző súlyosságú asthmában gyermek betegeinkben.

Beteganyag: 131 intermittáló valamint enyhe-, középsúlyos, - súlyos - perzisztáló tüneteket mutató asztmás gyermekek. A kontrol, intermittáló asztmások nem kaptak soha inhalációs szteroid kezelést.

Módszer: A vizelet Ca++ /kreatinin értékét egyszeri reggeli vizeletben határoztuk meg.

Eredmények: Nem volt statisztikai különbség a kontrol asztmások és az inhalációs szteroid kezelést kapók között a nyugalmi légzésfunkciók értékeiben. Ugyanígy nem volt különbség a testmagasság percentilben, a proximális radiuson, single photon absorptiometriával mért csontsűrűség alapján számolt Z-score-ban valamint a csontsűrűség csökkenés gyakoriságában.Az inhalációs szteroidot igénylő asztmás csoportban magasabb volt (p=0,01) a Ca++/kreatinin hányados (mely a kalcium ürítést tükrözheti) mint a tartós inhalációs szteroidot nem igénylő asztmásokban és ez a hányados az asztma fennállásának időtartamával arányosan növekedett (r=0,33, P=0,005), összességében a normális tartományon belül maradva. Az inhalált szteroid adaggal arányos, dózisfüggő emelkedés nem mutatható ki a vizelet Ca+

+/kreatinin hányadosban.

Következtetés: A betegség időtartamával növekvő, Ca++/kreatinin hányados jelentőségének értékelése további vizsgálatot igényel, a gondozásban, egyszerűségénél fogva, hasznos eszköz lehet.

32

INHALATÍV CORTICOSTEROID (BUDESONIDE) THERÁPIA HATÁSA AZ ASTHMA BRONCHIALEBAN SZENVEDŐ GYERMEKEK CSONTANYAGCSERÉJÉRE

Bittera I., Salgó L.*, Elek ÁgnesMJV Szeged _Gyermekkórház, Kórház Laboratórium*

Célkitűzések: A tartós inhalatív corticosteroid (ICS) therapia csontanyagcserére kifejtett hatása gyermekkorban nem teljesen tisztázott.Ezért a vizsgálat célja annak tanulmányozása volt, hogy a különböző ideig (0-6 évig) ICS (budesonide) kezelésben részesülő, praepubertás korú (5-10 éves) asthmás betegek csontanyagcseréjét jellemző markerek (osteocalcin, β -CrossLaps) szérum szintjében kimutatható-e eltérés az életkorban és nemben illesztett kontrollokhoz viszonyítva.

Módszerek: A vizsgálatban 33 asthma bronchialeban szenvedő (átlagos életkor: 7,4±1,5 év,18 fiú, 15 leány ) és 35 egészséges gyermek (átlagos életkor7,3 +1,7 év; 20 fiú, 15leány) vett részt. A budesonide napi adagja a napi 400 µg-ot nem haladta meg.A budesonide kezelés időtartama alapján a betegeket 3 csoportba osztottuk.

1. csoport 2. csoport 3. csoportn=12 n=12 n=9

ICS therápia időtartam (hó)

13±6 38±7 62±8

Budesonide kum.dosis (µg)

80±48 288±174 670±417

Eredmények: A reggel, éhgyomorra levett vérmintákból electrochemoluminescens (ECLIA) módszerrel történ az osteocalcin és a β-CrossLaps meghatározás. A statisztikai számítások Student-féle kétmintás t próbával történtek.Az eredményeket az alábbi táblázatban foglaltuk össze:

Kontroll 1. csoport 2. csoport 3.csoportn=35 n=12 N=12 n=9

Osteocalcin ng/ml)

112±37 94±25 108±33 101±29

β-CrossLaps (ng/ml)

1,4±0,6 1,2±0,3 1,3±0,3 1,4±0,9

33

Következtetések: Konvencionális adagokkal (≤400 μg/nap) végzett, még az 5 évet meghaladó időtartamú budesonide inhalatív corticosteroid therápia sem befolyásolja az asthma bronchialeban szenvedő gyermekek csontanyagcseréjét jellemző markerek (osteocalcin, β-CrossLaps) szérumszintjét.

Vizsgálataink alapján – a fenti feltételekkel – gyermekkorban a budesonide biztonságosan adható osteoporosis kialakulásának veszélye nélkül.

A TEHÉNTEJFEHÉRJE ÉRZÉKENY GYERMEKEK CSONTOSODÁSÁBAN KISFOKÚ CSÖKKENÉS ÉSZLELHETŐ

34

Hidvégi Edit, Arató András, Cserháti Endre, Szabó Antal, Szabó András, *Horváth CsabaSE ÁOK. I. sz. Gyermekklinika, *I.sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitűzés: A tehéntejfehérje érzékeny betegek speciális tejmentes diétája általában kevés kalciumot tartalmaz, ezért náluk nagyobb a valószínűsége az oszteopenia kialakulásának. Vizsgálatainkban 27 tehéntejfehérje érzékeny gyermek különböző csontosodási paramétereit határoztuk meg.

Betegek és módszerek: A 27 tehéntejfehérje érzékeny gyermek (átlag életkor 4,3 év) véréből meghatároztuk az alkalikus foszfatáz (AP), a parathormon (PTH), az osteocalcin és a béta-crosslaps szinteket. A betegek csontsűrűségét is megmértük. Húsz egészséges kontroll gyermek paramétereivel hasonlítottuk össze az eredményeket.

Eredmények: Az AP és PTH szint a tehéntejfehérje érzékeny betegekben magasabb volt a kontrollokéhoz képest (AP:610,2 U/l vs 499,7 U/l, p<0,0l; PTH: 1,56 pmol/l vs 0,83 pmol/l, p<0,03), de minden érték a normál tartományon belül volt. Az osteocalcin szint nem különbözött a 2 csoportban, a béta-crosslaps szintje alacsonyabb volt a betegek szérumában, mint az egészséges kontrollokéban (0,92 ng/ml vs, 1,47 ng/ml, p<0,001). Az AP és az osteocalcin, valamint az AP és béta-crosslaps szintek között pozitív korrelációt találtunk. A tehéntejfehérje érzékeny betegek csontsűrűségi Z-score-jának átlaga –0,6 volt. Tíz esetben mértünk –l SD alatti Z-score étéket, ezen betegek PTH szintje szignifikánsan magasabb volt, mint a normál Z-score-ú betegeké (2,24 pmol/l vs 1,16 pmol/l, p<0,03).

Következtetés: A tehéntejfehérje érzékeny gyermekek csontosodásának finom zavarait legpontosabban osteodenzitometriával mutathatjuk ki.

CALCANEUS ULTRAHANG VIZSGÁLATA RHEUMATOID ARTHRITISBEN

35

Tóth Edit, Péntek Márta, Licker-Fóris Edit és Genti GyörgyFlór Ferenc Kórház, Reumatológia, Kistarcsa

Vizsgálatunk célja: rheumatoid arthritises nőbetegek csonttömegének és csontminőségének vizsgálata quantitavív csontultrahang (QUS) módszerrel.

Betegek: 49 rheumatoid arthritises (RA) nő és 44 életkorban illesztett egészséges kontroll. Átlag életkor. 58,1±11,6 v.s 54,8±11,4 év.Testtömeg: 21,2±4,1 v.s 22,5±4,2 kg/m2.. A betegség fennállási ideje: 11,9± 9,2 (CI: 9,3-14,6) év.

Denzitometria: az ágyéki gerincen, a combnyakon (Osteoscore, Medilink, France) és a radiuson (Norland, Germany) kettős foton absorptiometria.

QUS vizsgálat a calcaneuson (UBIS 5000, Italy), mért paraméter: broadband ultrasound attenuation (BUA, dB/MHz) és speed of sound (SOS, m/s). Statisztikai elemzés: leíró statisztika, Student-féle t-próba, korreláció.

Eredmények: BUA érték az RA és a kontroll csoportban: 59,4 ±5,8 (Cl: 57,6-61,2) v.s. 66,0±3,5 (CI:66-67) (<0,0001), SOS: 1514,3±29,1 (CI:1505,3-1523,5) v.s. 1546,6±27,5 (CI:1538,2-1554,9 (p<0,0001). Betegeknél a BUA az életkorral (r:-0,31, p=0,04) és a testtömeggel (r:0,50, p<0,0001), az SOS az életkorral mutatott összefüggést (r:-0,33). P=0,03). Mindkét QUS paraméter szorosan korrelált az axialis és appendicularis régióban mért csonttömeg értékkel.QUS vizsgálattal megerősíthető, hogy a RA-s betegek csonttömege a gyulladástól távoli csontokban is alacsonyabb. A csontminőséget jelző SOS érték egészségesektől eltérő volta a betegek megváltozott csontminőségére enged következtetni.

13171 DEXA VIZSGÁLAT ADATAINAK ELEMZÉSE

36

Patócs Attila Tóth Miklós, Miheller Pál, Szabó Péter , Pregun István, Tulassay ZsoltSemmelweis Egyetem ÁOK, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitűzések: A klinikánk osteodensitometriás laboratóriumában vizsgált betegek BMD-értékeinek statisztikai elemzése. Vizsgálni kívánjuk az egyes régiókban (lumbalis gerinc, femur, radius) és azon belüli egyes subregiókban femurnyak versus teljes femur, radius distalis l/3 versus teljes radius) kimutatható osteoporosis gyakoriságát.

Módszerek: 1997. májusa és 2001. decembere között 10895 nő (átlagéletkor: 54 év) és 2276 férfi (átlagéletkor: 45 év) DEXA-vizsgálatát végeztük el, Hologic QDR 4500C típusú készüléken. Valamennyi betegen történ gerinc és femur vizsgálat, a betegek egyharmadában radius vizsgálat is. A gyártó által rendelkezésre bocsátott referencia értékek és a WHO kritériumok felhasználásával elemeztük az osteoporosis és osteopenia előfordulási gyakoriságát.

Eredmények. A lumbalis gerincen (L.l.-L.4.) mind nőkben, mind pedig férfiakon gyakoribb az osteoporosis előfordulása (25% ill. 21,6%) , mint a combnyakon (11,8% ill. 6,3%). A gyári referencia értékek alapján a femurnyakon statisztikailag szignifikánsan gyakoribb az osteoporosis, mint a teljes femuron (nőkön: 11,8% v.s. 8,7%, p<0,01, férfiakon: 6,3% v.s. 4,7%, p<0,01). A radius distalis 1/3-án tapasztalt osteoporosis gyakorisága kisebb, mint a teljes radiuson (nőkön: 16,5% v.s. 20,1%, p<0,01, férfiakon: 29,6% v.s. 34,6%, p<0,01).

Következtetések: A gerincen és a femuron talált osteoporosis gyakoriság közti jelentős különbség a helyi referencia-értékek alkalmazásának szükségességére hívja fel a figyelmet. Az osteodensitometriás leletezés során figyelembe vett subregio befolyásolja a WHO kritériumok szerinti osteoporosis gyakoriságot.

A QUANTITATÍV ULTRAHANGOS PARAMÉTEREK ÉS A CSONTDENZITÁS KAPCSOLATA A CSONTTÖRÉSSEL

37

Mészáros Szilvia*, Ferencz Viktória*, Bors Katalin**, Csupor Emőke***, Tóth Edit****, Horváth Csaba*Se ÁOK I.sz. Belklinika, Budapest, ** Ferencvárosi Osteoporosis Centrum, Budapest, ***Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgálat, Osteoporosis Centrum, Budapest, **** Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa

Tanulmányunk célja volt meghatározni a különböző csontokon mért quantitativ ultrahangos (QUS) paraméterek és a csontdenzitás (BMD) kapcsolatát a csonttöréssel.

537 nőn (57,87±11,5 év) történt a sarokcsonton, a kézujjak proximalis phalanxán QUS, a combnyakon, a lumbalis gerincen és a radiuson denzitometriás mérés. 163 beteg számolt be csonttörésről: 74 fő alkar, 3 fő csípőtáji, 64 fő egyéb törést szenvedett el. 21 beteg tudott csigolya kompresszióról.A csigolya deformitással bíró nőbetegek esetén mind a sarokcsont BUA T-score értéke (-2,58 vs. –1,82, p<0,05), mind a lumbalis gerinc T-score értéke (-2,5 vs. –1,44, p<0,05) alacsonyabb volt, mint a deformitással nem rendelkezőknél. Az alkartörés előfordulása alapján történt osztályozásnál a kézujjak QUS paraméterében volt eltérés (AdSOS T-score –3,04 vs. –2,63, p<0,05).A nőkön nyert adatok regressziós analízisében a csigolya kompresszió esetén azodds-hányados a lumbalis gerinc 1,40 (CI95% 1,08-1,85), a sarokcsontra 1,35 (CI95% 1,05-1,74) alkartörésnél a kézujjakra 1,17 (CI95% 1,02-1,34) volt.

Eredményeink alapján elmondható, hogy a quantitatív ultrahangos mérések a denzitometriával azonos mértékben alkalmasak mind a perifériás, mint az axiális törési rizikó megítélésére.

VÁZIZMOK UH VIZSGÁLATÁVAL SZERZETT TAPASZTALATAINK

38

Balogh Endre, Papp Erzsébet, Pavlik Attila, Szutrély Ferenc ,Berkes IstvánOrszágos Sportegészségügyi Intézet

Célkitűzések: A végtagi izmok sérülése utáni UH kép összevetése a várható gyógyulási idővel.

Módszer: UH vizsgálathoz magas frekvenciájú, (7-13 MHz) szonda szükséges, gyakran a gélpárna vagy vizes előtét alkalmazása sem kerülhető el.

Eredmények: Az UH vizsgálattal talált eltérés igen nagyfokban függ attól, hogy a beteg a sérülés után azonnal megfelelő kezelésben (nyugalom, jegelés, kompresszió, végtag felpolcolása stb.) részesült-e.

Következtetés: a Rodineau féle stádium beosztás csak tájékoztató jellegű, a teljes gyógyulás és idejére következtethetünk ennek alapján.

39

A RÖNTGEN ABSORPTIOMETRIA ÚJ LEHETŐSÉGEI – KEZDETI TAPASZTALATAINK

Tóth Miklós, Miheller Pál, Pregun István, Tulassay ZsoltSemmelweis Egyetem ÁOK, II.Belgyógyászati Klinika, Budapest

Bevezetés: A legújabb csúcstechnológiájú kettős energiájú röntgen absorptiometriás (DEXA) készülékek a néhány éve ismert teljes test osteodensitometrián túlmenően újabb vizsgálati lehetőségekkel bővítik az osteodensitometria módszertanát.

Gyors gerincoszlop vizsgálat (instant vertebral assessment-IVA): az osteodensitometriás készülék vizsgáló asztalán oldalfekvésben elhelyezkedő beteg háti és ágyéki gerincoszlopát egyes energiájú röntgensugárral vizsgáljuk. Nagyfelbontású, a hagyományos röntgenfelvétel minőségét megközelítő felvétel nyerhető 10 másodperc alatt. A beteget ért sugárterhelés – a gyári adat szerint – a hagyományos technikával készített röntgenfelvétel 1 %-a. A képernyőn megjelenített és kinyomtatható felvétel alkalmas a compressiós csigolyatörések semiquantitativ értékelésére. A csigolyatestek peremsarkainak manuális kijelölését követően a gyári software megadja az elülső, középső és hátsó csigolyamagasságokat, ékcsigolya indexet számít.

Testösszetétel analysis: a teljes test osteodensitometriás szkennelés során nyert absorptiometriás adatok megfelelő software birtokában a teljes test grammokban kifejezett calcium-tartalmán túlmenően alkalmasak az emberi test egészének és egyes régiók (végtagok, törzs, fej) grammokban kifejezett izom- és zsírtömeg megadására, kifejezhető a százalékos zsírtartalom.

Az irodalmi adatok tükrében bemutatjuk az ismertetett módszerek alkalmazásával nyert kezdeti tapasztalatainkat.

40

A CSONT ÁSVÁNYIANYAG TARTALOM VIZSGÁLATA DIABETES MELLITUSBAN – ELSŐ EREDMÉNYEK

Tőke Judit 2 , Tamás Gyula l,3 , Stella Péter 1,2 , Nádasdi Ágnes l,2 , Varga Piroska 4 , Kerényi Zsuzsa 1,2 Diabetesz Gondozási Nemzetközi Központ 1,Szent Imre Kórház, IV. Belgyógyászati Osztály 2,Semmelweis Egyetem ÁOK, I.sz. Belgyógyászati Klinika,3

Szent Imre Kórház, Osteodenzitometriás Laboratórium, Budapest 4

Célkitűzések: Diabetes mellitusban a csont ásványi anyag tartalomról (BMD) az irodalomban nincs egységes állásfoglalás. l-es típusú diabetes mellitusban (TIDM) a legtöbb szerző csökkent BMD-t ír le, azonban a legújabb adatok szerint TIDM-ban nincs osteopenia, a BMD függ a kezelés minőségétől és a szövődményektől. 2-es típusú diabetes mellitusban (T2DM) a BMD nem csökkent, esetenként a hyperinsulinaemia, illetve az obesitas miatt emelkedett lehet.

Módszerek: 65 diabetes betegünk osteodensitometriás (ODM) vizsgálatát végeztük el GE Medical Systems Lunar DPX-NT 73174 típusú készülékkel. (TIDM:40 fő: 30 nő, 10 férfi, kor: 43,5,±10,9 év, [±SD], diabetes tartam: 22,1±11,9 év, HbA1c: 7,8±1,2. T2DM: 25 fő: 20 nő, 5 férfi, kor 63,3±10,1 év, diabetes tartam: 18,7±10,4 év, Hb1c: 6,8 ±1,O%) A betegek szénhidrát anyagcseréjét a HbA 1c értékkel jellemeztük (Diamat Biorad, normál érték: 3,8-6,3 %) Az eredményeket 22 egészséges felnőtt adataival hasonlítottuk össze (19 nő, 3 férfi, kor: 42,2± 10,8 év) A feldolgozáshoz SPSS programot, chi2- statisztikai próbát, esély hányados számítást használtunk.

Eredmények. A BMD-t a WHO kritériumok alkalmazásával a Z-score alapján minősítve nem találtunk szignifikáns eltérést az egészséges felnőtt referencia csoport megoszlásától sem T1DM-ban, sem T2DM-ban.[T1DM vs. Referencia csoport P: NS. OR. 0,91 (Cl: O,30 – 2,73), T2DM vs. Referencia csoport P:NS. QR:? 0,98 (0,30-3,21].

Következtetések. Előzetes eredmények alapján nem tudtuk igazolni azt az irodalomban elfogadott véleményt, hogy T1DM-ban gyakoribb az osteopenia. A BMD T2DM-ban nem mutat szignifikáns eltérést a referencia csoporthoz viszonyítva. A diabetes mellitus és a BMD összefüggéseinek feltárásához további vizsgálatok szükségesek.

41

TÉRDFÁJDALOMHOZ VEZETŐ IZÜLETEN KÍVÜLI KIVÁLTÓ OKOK GYAKORLATUNKBAN

Balogh Endre, Papp Erzsébet, Pavlik Attila, Tállay András, Berkes IstvánOrszágos Sportegészségügyi Intézet

Cél: A figyelem felhívása arra a tényre, hogy a térdfájdalmak egy része izületen kívüli patológiára vezethetők vissza.

Módszerek: UH vizsgálathoz magas frekvenciájú, (7-13 MHz) szonda szükséges, gyakran a gélpárna vagy vizes előtét alkalmazása sem kerülhető el.MR vizsgálatnál nagyon informatikus az axiális síkban készített zsírkioltásos T2 vagy PD szekvencia.

Eredmények: 540 térd UH vizsgálat során 2 esetben találtunk tractus iliotibialis (tensor fasciae latae) degenerációt vagy peritendinitist, 5 esetben synovialis echoszegény képződményt ezen ín és a lateralis femurcondylus között. Ezek közül 2 esetben történt MR vizsgálat, ami a diagnózist megerősitette. 8 esetben pes anserinus tendinosis, 4 esetben pes anserinus bursitis volt az UH diagnozis, ami a klinikumnak megfelelt.

Következtetés: Az UH vizsgálat a térdizületen kívül képletek vizsgálatára is igen szenzibilis és specifikus. Ha a klinikum magyarázható a kapott eredménnyel, akkor ez a szükséges és elégséges képalkotó vizsgálat mind a diagnózis felállításához, mind a konzervatív kezelés hatásosságának utánkövetéséhez.

ENYHE TÉRDFÁJDALOM MELLETT ÉSZLELT KITERJEDT MORFOLÓGIAI ELVÁLTOZÁS

42

Lukács Katalin, Tamási LászlóSzent Ferenc Kórház Reumatológiai Osztály, Miskolc

A beteg kórelőzményében hypertonia és bal alsóvégtagi varicositas szerepel. A bal térd fájdalmának kivizsgálása múlt év decemberében kezdődött. A bal alsóvégtagi Duplex UH vizsgálat során a m. vastus medialis tapadása felett szabálytalan alakú, echoszegény, solid képlet különült el. A régió MR vizsgálata a femur és tibia conndylusokban multiplex ossealis metastasra gyanús, számos kerekded képletet írt le. Csontscintigram (TC-99m) ugyanitt és a calvaria csontokon enyhén fokozott dúsulást mutatott.Hagyományos rtg viszgálatok során jelentős eltérés nem látszott. Primer tumort az eddigi vizsgálatok során nem sikerült. Laboratoriumi vizsgálati eredmények is normálisak voltak. A beteg observatioja során hónapok óta panaszmentes.

TÉRDIZÜLET ELVÁLTOZÁSAI DISH II SZINDROMÁBANGergely Mária

43

44

CALVARIA OSTEOMA ESETEBindics György

45

DESTRUKTIV SPONDYLARTHROPATHIA DIALIZÁLT BETEGBENTurda Éva

46

SZOKATLAN MEGJELENÉSŰ CSONTINFARKTUS ESETE Mezőfi Beáta

47

TÉRDIZÜLETI ASEPTICUS NECROSIS (M. AHLBECK)

Dr. Mike György, Dr. Bogdán Tibor, Dr. Nizar Saab, Dr Gimesi CsabaKaposi Mór Megyei Kórház Ortopédiai Osztály, Kaposvár

Szerzők 1990 és 2000 december között térdpanaszok miatt jelentkező betegeiknél 28 esetben észleltek asepticus necrosist, az esetek többségében a medialis femur condyluson.

Betegeiket felülvizsgálva kutatják az asepticus necrosis okait és elemzik kezelési eljárásaik eredményét. A betegség okaként direkt traumát, szisztémás és lokális steroid kezelést, varus gonarthrosis okozta fokozott compressiót, osteoporosis okozta microfracturát, diabetes anyagcserezavart tételeznek fel. A betegség kezelésében döntő a necrosis nagysága és a beteg életkora. Fiatal életkorban és kis defektus esetén izület megtartó eljárásra törekednek (Pridie valamint retrograd megfúrás, mincrofractura, mozaikplalsztika) idősebb életkorban és nagyobb defektus esetén izületpótló eljárások (endoprothesis beültetés) jönnek szóba.

Mozaik plasztikával és protézis beültetéssel kezelt eseteik panaszmentesek, szövődmény a felülvizsgálat idejéig nem következett be, a felfúrással gyógyított eseteiknél átmeneti panasz enyhülés után az arhtrosis progressioja következett be, melyből arra következtetnek, hogy felnőtt korban kicsi az esély az asepticus necrosis gyógyulására.

48

TÉRDIZÜLETI FELSZINEN LÉTREHOZOTT OSZTEOKONDRÁLIS DEFEKTUS GYÓGYULÁSA. (KONTAKT STRESSZ HATÁSA A CSONT ÉS PORC – REGENERÁCIÓRA

Bálint Lehel, Lovász György, *Sang-Hyun ParkPTE ÁOK Ortopédiai Klinika, Pécs*Orthopaedic Hospital –UCLA, Los Angeles, California, USA

Célkitűzés: Izületbe hatoló törések ill. mozaikplasztika esetén találkozunk olyan klinikai állapotokkal, amikor a hosszú távú eredményt jelentősen befolyásolhatja az izületi felszínen létrejövő, lépcsőképződéssel vagy anélkül járó osteokondrális defektus. Ezen vizsgálat célja, az irodalomban eddig még nem közölt, új kísérletes állatmodell kidolgozása volt, mely alkalmas ezen állapot közelebbi megismerésére.

Módszerek: 16 Új Zélandi Fehér (NZW) nyúl mediális femur-kondilusán a teherviselő felszínen, koronális irányú, 0,5 mm-es lépcsőt hoztunk létre kettős supracondyler osteotomiával. Ezen túlmenően a lépcső alsó peremének megfelelően O,5 mm széles és 2 mm mély oszteokondrális blokkot távolítunk el a terhelési felszínről. Ezen csoport a létrejött módosult izületi terhelési felszín alapján a step-off+gap (S+G) elnevezést kapta. Egy másik 13 nyúlból álló vizsgálati csoport esetén ugyanakkora oszteokondrális blokkot távolítottunk el identikus helyről, azonban ezen csoport esetén a lépcsőképzés elmaradt, emiatt eltérő biomechanikai szerkezet jött létre. Ez a csoport a „csak” Gap (G) elnevezést kapta. 6, 12 és 24 hetet követően az állatokat leöltük, a vizsgálandó csont-porc fragmentumot egészében eltávolítottuk. A vizsgálandó mintákon Periferiás mennyiségi CT vizsgálatot (pQCT) végeztünk, mellyel a szubkondrális csont denzitását mértük, ill. hisztológiai és immunhisztológiai vizsgálat is történt, mely a porc újraképződés-degeneráció mikéntjére adott választ. A szövettani vizsgálat értékelését a módosított Sellers és Mankin pontozási rendszer alapján végeztük. Az immunohisztologia során az I-es és II-es típusú kollagén arányának változását vizsgáltuk. Ennek kiértékelése digitalizált Computer Image Analysis segítségével történt.

Eredmények: Bár az újonnan képződött regenerációs porc minőségében a két csoport közt volt némi különbség, statisztikailag szignifikáns eltérés nem volt tapasztalható egyik utánkövetési időt tekintve sem. Mindkét csoport esetén a porcregeneráció a hialinszerű regenerációs porc kifejlődése felé mutatott és a porc minősége, kiérettsége szignifikáns javulást mutatott az idő elteltével arányosan. A regenerációs porc egyik esetben sem integrálódott a szomszédos eredeti hialinporc-területhez, és egy esetben sem érte el a hialin porc kiérettségi szintjét. Az I-es típusú kollagén tartalom az újonnan képződő porcban az

49

utánkövetési idő előrehaladtával statisztikailag bizonyíthatóan csökkent, míg a II-es típusú kollagen tartalom ellenkezőleg változva nőtt. Míg az S+G csoportban a „magas” oldalon kifejezett porc degeneráció volt megfigyelhető, mely az idő múlásával szignifikánsan előrehaladt, az „alacsony” oldalon a porc degeneráció szignifikánsan kisebb volt a „magas” oldalhoz és a G csoport identikus területéhez képest is. A G csoportban az eltávolított graft „árkának” két oldala között nem volt szignifikáns különbség a degenerációt tekintve. Hisztológia és pQCT elhúzódó csontregenerációt mutatott az oszteokondrális defektusnak megfelelően, valószínűleg a kontakt stressz hiánya miatt. A fokozott kontaktstressz hatása miatt az S+G csoportban a magas oldalnak megfelelően a szubkondrális csontdenzitás fokozódott.

Következtetések: Izületi felszínen létrejövő defektusok fibrotikus, hialinporc-szigeteket tartalmazó „új” regenerációs porccal telítődnek ki. Ez az új porc a regenerációs idő előrehaladtával egyre több hialinporcra jellemző komponenst tartalmaz, de sosem válik teljes egészében hialin porccá és nem integrálódik a szomszédos, eredeti porcterületekhez. A porc normál érésének megfelelően, az I-es és II-es típusú kollagén tartalom aránya fordítottan változik a regenerációs porcban is. A szubkondrális csontdenzitás a kontakt stressz megoszlásának megfelelően alakul és a magas oldalon a degeneráció természetes velejárójaként kifejezetten nő.

Véleményünk szerint ez a kísérletes állatmodell alkalmasnak bizonyult arra, hogy a porc és csontregeneráció folyamatát vizsgáljuk vele eltérő biomechanikai, klinikai állapotokat modellezve és alapjául szolgálhat a további hasonló kísérletekhez, melyek hasznos információkkal szolgálnak az izületi felszínt érintő poszttraumás állapotok, gyógyulási folyamatok jobb megértéséhez.

50

RADIOSYNOVIORTHESIS HOSSZÚ TÁVÚ EREDMÉNYESSÉGE

Szentesi Margit, Takács SaroltaBudai Irgalmasrendi Kórház KHT

A szerzők a különböző eredetű krónikus térdizületi synovitisek gyógykezelése céljából végzett Yttrium-90 radiosynoviorthesis 7 éves eredményeiről számolnak be.

Munkájuk célja a radiosynoviorthesis eredményességét befolyásoló tényezők vizsgálata. A kontroll vizsgálaton megjelent 213 beteg közül 122 rheumatoid arthritises /RA/, 17 spondylarthritis ankylopoeticás, /SPA/ 13 seronegatív spondylarthritises /SNSA/ ( 1 Reiter syndromás, 5 arthritis psoriaticás, 7 egyéb seronegatív spondylarthritises), 48 arthrosis talaján kialakult krónikus synovitises, /OA/, 1 hydrops articulorum intermittenses, 1 synovitis villonodularisos, 11 traumás alapon kialakult krónikus synovitises volt. Az értékelést Müllet, Rau és Schütte által leírt kritériumok alapján, az általuk összeállított pontrendszer szerint végezték. A radiosynoviorthesis után 7 évvel 70 %-ban találtak kitűnő ill. jó eredményt együttesen. Az eredményességet a térdizület lokális röntgen stádiuma, és az alapbetegség diagnosisa befolyásolta szignifikánsan P 0.0001. A synovitis fennállási ideje, a radiosynoviorthesis előtti punkciók száma, a radiosynoviorthesis előtti beavatkozások (terápiás röntgen besugárzás, műtét) száma nem befolyásolta szignifikánsan az eredményességet.

51

AZ INFRALIGAMENTARIS TIBIA OSTEOTOMIA SZEREPE A FIATAL ÉS KÖZÉPKORÚ BETEGEK UNICOMPARTEMENTALIS PORCKÁROSODÁSAINAK ELLÁTÁSÁBAN OSZTÁLYUNK GYAKORLATÁBAN

Bakay András, Kádár ZsoltMÁV Kórház és Központi Rendelőintézet, Budapest, Ortopéd-Baleseti Sebészeti Osztály

Bevezetés:Az előrehaladott életkorú betegek térdízületi porckárosodásainak kezelésében a döntő szerepet a térdízületi endoprotézisek jelentik. Fiatal és középkorban ezek indikációs területe lényegesen körülhatároltabb az életkorból fakadó magasabb aktivitási szint, a protézis kopása és a kilazulás veszélye miatt

Célkitűzések:Az unicompartementalis, különösen a fokális porcelváltozások kezelése a mai korszerű porcpótló eljárásokkal és az ellátott porcdefektus biomechanikai tehermentesítésével kedvező hosszú távú eredményeket adhat. Fontosnak tartjuk a betegek egységes séma szerinti kezelését, mely lehetőséget teremt a műtéti beavatkozások eredményeinek pontos értékelésére, az esetek utánvizsgálatára.

Beteganyag és módszerek:1999. decembere és 2000. januárja között 14 esetben végeztünk együlésben artroszkópiát, korrekciós osteotomiát „opening wedge” technikával liofilizált csont allograft felhasználásával és a porckárosodások ellátását a súlyosságtól és kiterjedéstől függően.A műtét előtti kivizsgálásnál hangsúlyozzuk a hagyományos, terheléses rtg felvételek, valamint az MR vizsgálatok jelentőségét és azok korlátait is. Szükségesnek tartjuk a beteget korábban kezelő, rheumatológus vagy rehabilitációs kolléga véleményének kikérését is a műtéti indikáció felállításában és a várható utókezelés megtervezésében.A porckárosodások miatt végzett térdizületi műtéteket artroszkópiával kezdtük. Meggyőződtünk diagnózisunk helyességétől, illetve módosítottuk azt, és e szerint döntöttünk a műtét fajtájáról, melyet rendszerint együlésben el is végeztünk. A porcdefektus mélységétől és kiterjedésétől függően, felületes elváltozásnál „shavinget”, Pridie-szerinti fúrást, mélyebb defectusnál mozaik-plasztikát, ritkán allogén osteochondralis porcpótlást alkalmaztunk. A kiterjedt és mély porckárosodások esetén nemcsak tengely deformitás (varus, ritkábban valgus), de közel normál tengelyállás esetén is indokoltnak tartjuk a károsodott terület tehermentesítését infraligamentaris tibia osteotomiával.

52

Eredmények:Az operált 14 beteg közül 10 beteg műtéte a vizsgálat befejezésekor meghaladta a fél évet. Mindegyik beteg kedvező eredményről számolt be, 3 beteg panaszmentessé vált, 7 beteg állapotában javulásról számolt be, 2 esetbenészleltünk szeptikus szövődményt a korai posztoperatív szakban, melyek lokális és szisztémás antibiotikus therápiára gyógyultak. Neurológiai illetve vaszkuláris károsodást egy esetben sem észleltünk.

Következtetések:A korlátozott esetszám, a rövid utánkövetési idő és a heterogén betegcsoport miatt következtetések levonására csak korlátozottan van lehetőség. A betegek mindegyikének térdstátusza javult és ez optimizmusra ad okot. A porckárosodások és a térdizület biomechanikájának együttes és egyidejű korrekciója ugyan nagy műtéti terhelést jelent, de reményeink szerint hatásosabb kezelési módszert jelent a chondropathiák műtéti ellátásában.Osztályunkon több mint két éve alkalmazzuk az úgynevezett „opening-wedge” típusú osteotomiát, melyhez szövetbanki, liofilizált allogén csontékeket használunk. A műtét előnye a gyorsaság és az intraoperatív szövődmények alacsony száma. Az osteotomia mozgásstabil, az aktív utókezelés azonnal megkezdhető. A korszerű, szövetbankból származó liofilizált allogén csont antigenitása csekély, gyorsan átépül és nem fenyeget a vírusinfekció átvitelének lehetősége sem. A két szeptikus szövődmény azonban gondosabb műtéti technika alkalmazására int.

53

A TÉRDIZÜLETI MŰTÉTEK KUDARCA – ARTHRODESIS

dr Martsa Balázs, dr. Flóris IstvánOrszágos Baleseti és Sürgősségi Intézet, Budapest

Térdizületi műtétek fő célja, hogy a mozgásképességet javítsuk, és a fájdalmakat csökkentsük. Ezek az elvek mind a sérüléseket követő beavatkozásoknál, mind a krónikus megbetegedések kezelésénél egyaránt érvénysülnek. Eredménytelenség esetén, ill. szövődmények, infekció jelentkezésekor ritkán az ízület elmerevítése, arthrodesis létrehozására kényszerülünk. A térdizület elmerevítése mind az anatómiai és biomechanikai sajátosságok, mind a műtéti megterhelés szempontjából is csak végső megoldásnak tekinthető. Elsőnek választandó műtétnek csak kivételesen alkalmazható. Ízületközeli sérülések esetén az osteosynthesisek eredménytelensége után – kompromisszumos megoldásként – választjuk az arthrodesist. A krónikus izületi betegségek kezelésekor az izületpótló arthroplasztikák a legjelentősebbek, amelyek esetleges infekciója a prothesis eltávolítását követeli meg. A végtag használhatósága ilyenkor csak desissel biztosítható.

Intézetünkben 5 év alatt 38 térdizületi desis történt.Előadásunkban az arthrodesis indikációit, következményeit vizsgáljuk.

54

TÉRDIZÜLETI TÖRÉSEK SZÖVŐDMÉNYEINEK ELLÁTÁSA PROTÉZISSEL

Dr.Flóris István – dr. Martsa Balázs – dr. Farkas TamásOrszágos Baleseti Intézet, Budapest

Az 1990-es évek elejétől hazánkban is elterjedtek a különböző térdizületi, elsősorban előrehaladott degeneratív betegségek operaív ellátására a térdizületi protézisek behelyezése. A műtéti indikáció szélesedésével a degeneratív izületi betegségek mellett egyes posttraumás elváltozások esetén is a műtéti megoldás a térdizületi protézis lehet.

A szerzők feldolgozzák az intézetükben az elmúlt 10 évben, posttraumás elváltozás, szövődmény miatt végzett térdizületi protézis műtéteket. 22 esetben történt, elsősorban posttraumás izületi arthrosis miatt uni- vagy bicondylaris térdizületi protézis behelyezés. Vizsgálják a műtét indikációját, utánvizsgálatuk során ismertetik a szövődményeket és az eredményeiket.Tapasztalataik alapján ajánlást tesznek a térdizületi protézis behelyezésének indikációjára, a műtét idejére és a rehabilitációs kezelés vezetésére posttraumás térdizületi elváltozás esetén.

55

TÉRDIZÜLET KÖZELI TUMOROK TÖRÉSMEGELŐZŐ KEZELÉSE

Dr.Farkas Tamás – dr Martsa Balázs – dr. Flóris IstvánOrszágos Baleseti és Sürgősségi Intézet, Budapest

A csontszövetet involváló tumorok – legyenek primerek, vagy metastaticusak -, általában a csont mechanikai tulajdonságait gyengítik. Idő kérdése, mikor vezet ez a csont töréséhez. A tumor korai felismerése, ill. a törést közvetlenül megelőző állapot tüneteinek ismerete elengedhetetlen a pathológiás törések kezelésében. A bekövetkezett törések ellátása, műtéti stabilizálása nagyságrendekkel nagyobb megterhelést és gyakoribb szövődménylehetőséget jelent, mint a megelőző stabilizálás. A különböző tumorok különböző ellátási taktikát követelnek, még az ilyen törés megelőző beavatkozások esetén is.A szerzők ismertetik a pathológiás törést közvetlenül megelőző klinikai és radiológiai tüneteket és vizsgáló eljárásokat, majd tapasztalataik alapján beszámolnak a pathológiás csontszerkezet rögzítési eljárásairól.

56

A CSONTPÓTLÁS LEHETŐSÉGEI TÉRD- ÉS CSÍPŐIZÜLETI PROTÉZIS MŰTÉTEK ESETÉN

*dr.Tóth Kálmán, **dr. Szathmáry Valéria* Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Ortopédiai Osztály** Bács-Kiskun Megyei Önkörmányzat Kórháza Radiológiai Osztály

A nagyizületi primer protézis beültetések kapcsán ritkábban, revíziós beavatkozások esetén gyakran találkozunk olyan mértékű csont defektussal, mely a protézis komponensek hosszú távú stabilitása érdekében pótlásra szorulnak. A szerzők esetbemutatásokon keresztül demonstrálják az autograft és allograft beültetések lehetőségeit a spongiosa pótlástól az olyan excessív mértékű csontdefektusig, mely a femur proximalis l/2-ének teljes allograft cseréjét tette szükségessé. Az irodalom tükrében tárgyalják a csont átépülést befolyásoló immunológiai, csontkonzerválási és sebésztechnikai kérdéseket.Az előadást video demonstracio illusztrálja.

57

CSONTPÓTLÁS MÓDSZEREI ÉS EREDMÉNYEI PRIMER ÉS REVIZIÓS TÉRDARTHROPLASZTIKÁBAN

Than Péter, Szabó György, Bellyei ÁrpádPécsi Tudományegyetem ÁOK Ortopédiai Klinika, Pécs

Célkitűzés: Térdprotetikai beavatkozások során gyakran kényszerülünk csontpótlásra. Munkánk célja ismertetni a klinikánkon alkalmazott különböző csontpótlási módszerek eredményeit.

Módszerek: Klinikánkon 1993 és 2000 között 434 primer és 35 revíziós totál condylaris térdprotézis beültetés történt. Ezek egy részénél alkalmaztunk csontpótlást. A defektus kiterjedésétől és jellegétől függően saját csont illetve allograft behelyezése történt spongiosa örlemény vagy corticospongiosus strukturális graft formájában.

Eredmények: Előadásunkban a különböző módszerekkel elért eredményeinket esetek bemutatásával demonstráljuk. Átlag 2 éves klinikai és radiológiai utánkövetés mellett a reviziós eseteknél elvégzett csontpótlások egy kivétellel sikeresek, a betegek panaszmentesek. Nevezett esetnél a strukturális graft kollapszusa lépett fel, ennek okait részletesen is tárgyaljuk.

Következtetések: A térdprotetika során alkalmazott csontpótlás biztonságos és jól alkalmazható módszer. A siker alapvető feltételének tartjuk a megfelelő csontban, valamint a revízióhoz szükséges tárgyi és személyi feltételek meglétét.

58

CSONTDEFEKTUSOK PÓTLÁSA REUMATOID ARTHRITISES BETEGEKNÉL

Dr.Szathmáry Valéria**, dr.Tóth Kálmán**Bács-Kiskun Megyei Önkörmányzat Kórháza Ortopédiai Osztály** Bács-Kiskun Megyei Őnkormányzat Kórháza Radiologiai Osztály

Szerzők reumatoid arthritises betegek totál térdprotézis beültetését megelőző és intraoperatív csontpótlás lehetőségeit ismertetik esetbemutatás segítségével.

59

TÉRDIZÜLETEK RADIOLÓGIAI DIAGNOSZTIKÁJAPapp Éva, Szabó Csilla, Belán KatalinOrszágos Baleseti és Sürgősségi Intézet

Célkitűzések: Az előadás célja segítségnyújtás a klinikusok részére a térdizületi betegségek helyes diagnosztikus algoritmusának felállításában. Tájékoztatást ad, hogy milyen eredmények, információk várhatók el az egyes képalkotó módszerektől.

Módszerek: Előadásunkban betegségcsoportok szerint mutatjuk be az ajánlott diagnosztikus lépéseket.

Eredmények: Az ajánlott radiológiai vizsgálatok:

- konvencionális röntgen felvételek- UH- CT- MR- scintigraphia

A termographia, arthrographia és rétegfelvétel készítés a modernebb képalkotó eljárások megjelenésével kiszorultak a diagnosztikából.

Következtetések: Alapmódszer a kétirányú típusos röntgenfelvétel elkészítése. A további diagnosztikus algoritmust a talált csontszerkezeti eltérések függvényében a klinikum határozza meg.

60

MÁGNESES MAGREZONANCIÁS KÉPALKOTÁS KLINIKAI JELENTŐSÉGE AZ IZÜLETI PORC MEGÍTÉLÉSÉBEN

Kaposi N. Pál,** Mester Ádám, **Karlinger Kinga, **Makó ErnőORFI Radiológiai Osztály, Mozgásszervi Diagnosztika Központ, Budapest** Semmelweis Egyetem ÁOK Radiológiai és Onkoterápiás Klinika

Az izületi porc, elsősorban a térdizületi porc, megítélése a mágneses magrezonanciás vizsgálat alapvető elemévé vált. A fokozott érdeklődést az izületi porc iránt a porceltérések kezelésében bekövetkezett alapvető változások, lehetőségek teszik indokolttá. A térdarthrosis a cardiovascularis eltérések után a második leggyakoribb olyan betegség, amely krónikus distabilitással jár.

Célkitűzés: az MRI szerepének bemutatása a porcelváltozások kimutatásában a mindennapok klinikai gyakorlatában saját beteganyagon.Módszer: A vizsgálatok alacsony térerejű (O,3 T) állandó mágneses készülékkel(Hitachi AIRIS/II), dedicált térdtekerccsel készültek. A vizsgálatok minden esetben coronális, sagittális és axialis síkban történnek. Kiindulásként T1, T2 súlyozott spin-, fast spin echo szekvenciák mellett proton denzitással (PD) készültek a képek. Esetenként a finomabb megítélés érdekében Dixon típusú T1 (Fat/Water Sep)-, illetve inversion recovery T2 típusú zsírelnyomással, 2D T2 gradienssel és 3DT1 gradiens magnetisation transfer technikával (MTC) is készítettünk képeket.

Eredmények: A porcdefektus, mint fokális alacsony szignál jelenik meg a zsírelnyomásos és 3D T1 gradiens MTC képen, illetve magas jeladással a T2 spin echó képeken. MRI az irodalmi adatok szerint 60-95 %-os biztonsággal jeleníti meg a porckárosodást. Magasabb fokozatúak chonropathiában (3.-4. fokozat) eléri a 95 %-ot.

Következtetés: Nem minden laesió jeleníthető meg. A mágneses magrezonanciás képalkotás a jelenlegi fejlettsége mellett is az izületi porc megjelenítése hatékony, közvetlen eszköze. Klinikailag fontos porcelváltozások nagy pontossággal vizsgálhatók, ábrázolhatók MRI-vel.

61

NUKLEÁRIS MEDICINA SZEREPE A TÉRDIZÜLET MEGBETEGEDÉSEINEK DIAGNOSZTIKÁJÁBAN

Pásztor TamásKenézy Gyula Kórház, Nukleáris Medicina Osztály, Debrecen

Célkitűzések: A szerző áttekintést ad arról, hogy mikor adnak az izotóp- diagnosztika körébe tartozó vizsgálatok térdizületi megbetegedések esetén hasznos – nagy diagnosztikus értékű vagy „csak” kiegészítő – információkat.

Módszerek: A térdizület vizsgálatára alkalmas a csontscintigraphia, 3 fázisu csontscintigraphia, gyulladás kimutatására szolgáló vizsgálatok (nanocolloid scintigraphia, jelzett leukocyta scintigraphia, antigranulocyta antitest scintigraphia). Bizonyos esetekben a SPECT többletinformációkat nyújthat, szerző munkahelyén erre nincs lehetőség. Nem elhanyagolható szempont az izotópos módszerek költséghatékonysága.

Eredmények: A csontscintigraphia, mint igen sensitiv módszer, már korán jelzi a csontátépüléssel járó folyamatokat, így az arthrosist is. A gyulladásos megbetegedések leghatékonyabban korai stádiumban gyógyíthatók, s izotópos módszerekkel korai identifikálásuk is lehetséges. A térdizületi prothesisek beültetése utáni szövődmények (gyulladás, kilazulás) kimutatásában ill.ezek eldifferenciálásában a nukleáris medicina szerep elsődleges. A szerző jellegzetes esetek felvételeinek bemutatásával illusztrálja mondanivalóját. Arra is rá kell mutatni, hogy a térdizületi betegségek hosszabb távon nemcsak egy izület betegségei, hanem a szomszédos és ellenoldali izületekben is óhatatlanul – a kóros járás, a fájdalmas izület kímélése miatt - kialakulnak elváltozások, melyek scintigraphiával jól feltérképezhetők.

Következtetések: A szerző célja rámutatni arra, hogy a térdizületi panaszok esetén már korai stadiumban érdemes adequat izotópos vizsgálatot végezni, mivel az izotópdiagnosztikára általában igaz, hogy sensitív, korai diagnozist adó és költséghatékony.

62

DIALIZÁLT BETEGEK CSONT STATUSÁNAK FELMÉRÉS

Sámik József * , **, Ferdinándi Csaba * , **, Kelemen Veronika ***, Kudlák Julia ***, Kerekes Zsuzsanna***EuroCare 4.sz. Dializis Központ*, Kaposi Mór Kórház Immunnephrologiai Osztály *** és Rheumatológia Szakrendelés***, Kaposvár

Célkitűzések: A renalis osteodystrophia jelei már 70-40 umol/l clearance értéknél jelentkeznek. A tünetek kifejlődését még az adequat dializissel sem lehet kivédeni. Vizsgálták, hogy az EuroCare 4. Sz. Dializis Központ betegei milyen mértékben érintettek.

Módszer: Meghatározták ase PTH, ALP, Ca és P szintet. DEXA, esetenként rtg vizsgálat történt.

Eredmények: A csont érintettségre utaló ALP 85 %-ban, a PTH 94 %-ban volt magasabb. A DEXA vizsgálat a WHO meghatározás szerint 68 %-ban osteoporosist, 27 %-ban osteopeniát mutatott. Normális csontstruktúrát csak 5 %-ban találtak.

Következtetés: Krónikus veseelégtelenségben a renalis osteodístrophia prevencióját korán el kell kezdeni aktív D-vitamin és phosphát kötők adásával, hogy megelőzzük/késleltessük a sec. hyperparathyreosis kialakulását.

63

CSONTÁSVÁNYIANYAG-SŰRŰSÉG ÉS MARKEREK VIZSGÁLATA POSTMENOPAUSALIS SYSTEMÁS LUPUS ERYTHEMATOSUSOS BETEGEKBEN – KETTŐS VAK PLACEBO KONTROLLÁLT HORMONPÓTLÓ KEZELÉS 1 ÉVES EREDMÉNYEI

Bhattoa Harjit Pal, Bettembuk Péter, Balogh Ádám, *Kiss EmeseRegionális Osteoporosis Centrum Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika,*III. sz. Belklinika, Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum

Célkitűzések: A csont ásványianyag-sűrűség és a csont anyagcsere biokémiai markerek hormonpótló kezelésre bekövetkező változásának vizsgálatát terveztük egy kettős vak placebo kontrollált tanulmányban. A betegek postmenopausalis SLE-s nők voltak, akiket randomizáltunk kezelt csoporba (50 μg transzdermális ösztrogén) és placebo csoportba. Mindkét csoport 5 mg orális gesztogén, 500 mg kálcium és 400 NE D3-vitamin szubsztitucióban részesült.

Módszerek. A betegek megfeleltek az ACR SLE kritériumainak, a BMD T-score < –1,0, és nem volt más csontanyagcserét befolyásoló betegségük. Kizárási kritériumok voltak: tromboemboliás rizikófaktorok (APCR, factor V Leiden, Prot C, prot S, AT III, aKL, LA, anti-beta2-glycoprotein, plasminogen, prothrombin polimorfizmus), súlyos májbetegség, vesebetegség, ismeretlen eredetű vaginális vérzés, emlődaganat, endometrium cc., endometriosis. Viziteket a 0., 3., 6., 9., és 12. hónapokon végeztünk.Eredmények: A betegek közül 43 került a szűrési fázisba és 32 (15 a kezelt és 17 a placebo csoportba) került be a vizsgálatba. A tanulmány befejezésekor hatan voltak a kezelt és 14-en a placebo csoportban. A követési idő során a L1-L4 és a femurnyak BMD értéke az alábbi ábrán láthatók:

Következtetés :Szignifikáns különbség volt a kezelt és a placebo csoport között az L1-L4 BMD baseline és a 6. havi vizitek közti változásban.

64

KÖVETÉSES VIZSGÁLAT A CSÚCS-CSONTTÖMEG VÁLTOZÁSAINAK MEGHATÁROZÁSÁRA 18-24 ÉVES FIATALOKNÁL (részeredmények 4 vizsgálat után)

László GáborMagyar Honvédség Központi Honvédkórház Reumatológiai és Fizioterápiás Osztály, Oszteoporosis Decentrum, Budapest

Négy éve folytatjuk vizsgálatunkat, melynek célja annak vizsgálata, hogy milyen tényezők befolyásolják a csonttömeg alakulását 18-24 éves korban. Azonos korú egyetemista és katonai főiskolás nőket és férfiakat vizsgáltunk: Alkar és sarok-denzitást mértünk, melyeket labor vizsgálatokkal, fizikai teljesítmény teszttel, és az életmódi szokásokat felmérő kérdőívvel egészítettük ki. A vizsgálat kezdetén 18 éves fiatalemberek csonttömege ez alatt a T-score értékeket figyelembe véve folyamatosan nőtt. A különbség szignifikáns.Ugyanakkor a g/cm2 megadott mérési értékekben látható, hogy nőknél az ultradistalis terület csonttömeg-növekedése megállt. A testtömeg-index (BMI) is szignifikánsan nőtt minden csoportban 3 éven át, az utolsó vizsgálatkor a nőknél növekedés nem észlelhető. A korábbi vizsgálatokból az állapítható meg, hogy a személyre szabott növekedés korrelál a BMI növekedéssel. A testtömeg-index növekvő tényezője a testsúly, ugyanakkor a testmagasság már érdemben nem változott. A testtömeg-index és a csonttömeg növekedése közepes korrelációt mutatott. Ugyancsak kiderült, hogy a testsúlynövekedés kisebb mértékben a csonttömeg növekedésből, nagyobb mértékben az izomtömeg növekedéséből származik, ugyanakkor más összetevők (testzsír, zsigerek) aránya a testsúly növekedésében csökkent.

65

SZÉRUM OSTEOCALCIN, KOLLAGÉN KERESZTKÖTÉS ,INTAKT PARATHORMON ÉS TRANSMISSIÓS ULTRAHANGOS OSTEODENZITOMÉTERES VIZSGÁLATOK DIALIZISSEL KEZELT BETEGEKBEN

Ménes István *, Borbás Béla **, Váradi Éva ***, Szlanka Beatrix ****, Lőcsey Lajos *****

EuroCar 10. Dializis Központ Knézy Gyula Kórház I. Belosztály *, ** ,***., ****., *****, Debrecen,Városi Önkormányzat Laboratórium ***

A szerzők krónikus haemodialysis programban kezelt betegekben sorozatban végzett vizsgálatokkal követték a renalis osteodystrophia alakulását. A szérum kalcium, foszfor, magnézium koncentrációk mellett az immunreaaktív intact parathormon (iPTH) és alkalikus foszfatáz enzim aktivitását (ALP), az osteocalcin (OC) és I. típusú kollagén keresztkötést (béta-CTx) határozták meg.

Az ultrahangos osteodenzitometeres mérések eleinte negyed, majd fél évente, később évente történtek. A vizsgálatban 65 nő (63,4±12,8 év) és a 45 férfi (61,3±10,7 év) vett részt. A csont lebontást az iPTH és kollagén keresztkötés koncentráció kifejezett növekedése jellemezte. A betegek 31,1 %-ban 30 pmol/l feletti iPTH és átlag 1822±832,4 ng/ml béta-CTx értéket mértek. E betegek Calcijex iv. kezelésben is részesültek (heti 1-3 ug). A csont remodelling fokozódását az osteocalcin szint emelkedés igazolta 237 ± 76,9 ng/ml. Az adynámiás csont elváltozások alacsony iPTH, relative kisebb CTx és csak 99,1±52,8 ng/ml OC értékeket mutattak. E betegek 87 %-a diabetes mellitusban szenvedett. Pozitiv, lineáris korrelációt igazoltak az iPTH, kollagén keresztkötés és osteocalcin koncentrációk között (iPTH/CTx: r=0,7266, iPTH/OC: r=0,4032. Lényegi csökkenést mutatott a szérum iPTH, foszfor, ALP valamint a béta –CTx, koncentráció is (p < 0,01 ). Az osteodenzitometeres vizsgálatok alátámasztották a laboratóriumi eredmények változásait. A megfelelő dializis és

66

konzervatív kezelés hatására a T-Z-score BUA, illetve SOS értékek a betegek jelentős százalékában javulást igazoltak (nők: BUA 83,33%, SOS: 86,67 %, férfiak: BUA: 44,44%, SOS: 85,19%) A menopauzában szenvedő idősebb nő betegek Z- és T- score-ja nagyobb értékeket mutatott: (Tsc BUA –4,26 dB/MHz, SOS:-l,602 m/s, ZscBUA: -3,95 dB/MHz, SOS: -0,77 m/s) A non-invaziv vizsgálatokkal (szérum iPTH, kollagén kersztkötés, osteocalcin és ultrahangos denzitometer) a secunder hyperparathyreosis aktivitása követhető, az alkalmazott terápia hatásossága lemérhető.

A CSONT ÁSVÁNYIANYAG TARTALMÁNAK, SZERKEZETÉNEK VIZSGÁLATA PRIMAER HYPERPARATHYREOSISBAN

Csupor Emőke*, Szűcs János **, Mészáros Szilvia **, Lakatos Péter **, Ferencz Viktória **,Tóth Edit ***, Horváth Csaba **Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgálata, Budapest *SE ÁOK I.Belgyógyászati Klinika, Bupeset **Flór Ferenc Kórház Reumatológai és Fizioterápiás Osztály, Kistarcsa ***

Bevezetés: A primaer hyperparathyreosis legtöbbször vesekő vagy calcipeniás osteopathia formájában jelentkezik. A szerzők célja volt megvizsgálni a csont érintettségét (ásványi anyag tartalmát, minőségét, törékenységét) a primer hyperparathyreosis kétféle klinikai megjelenése esetén.

Betegek és módszerek: A vizsgált 126 beteg (12 férfi, 114 nő) átlagéletkora: 61,9 év (20 – 82 év) volt, 75 beteg ( 8 férfi, 67 nő, kor 58,2 év) vesekövet ürítet, 5l beteg ( 4 férfi, 47 nő, kor 66,9 év) csontpanaszokkal jelentkezett. A csont ásványi anyag tartalmának mérése densitometriával történt a radius alsó harmadában, a combnyakon és a lumbalis csigolyákon, a csont szerkezetét pedig quantitaív módszerrel vizsgálták a sarokcsonton és a kéz ujjain. Emellett felmérték a törések előfordulását a kórelőzményben.

Eredmények: Az ásványi anyag tartalom a primer hyperparathyreosis ossealis és renalis formájában alacsony volt mindhárom vizsgált régióban. Ossealis formában 4 betegnél normális, 5 esetben osteopeniának és 42 esetben osteoprososisnak megfelelő mértékben csökkent denzitást mértek. A renalis

67

formában 8 esetben volt normális a csontdenzitás, 20 esetben osteopenia, 47 esetben osteoporosis kategóriájába estek az eredmények. Ossealis formában az alkaron kisebb ásványi tömeget mértünk, mint renális formában (0,539±0,148 vs 0,628±0,209g/cm, p<0,005). A kézujjon mért ultrahangsebesség (SOS) hasonló különbséget mutatott (1817±65,6 vs 1892±126,3 m/s, p<0,005). A csontpanasszal jelentkező betegek 66,7 %-ának volt csonttörése, míg a vesekövesek csupán 20 %-ának ( chi2-próba, p<0,005) A hyperparathyreosis diagnózisát igazoló biokémiai eltérések a renalis és ossealis formában nem különböztek.

Következtetések: A primer hyperparathyreosis mindkét klinikai formájában csökkent a csont ásványi anyag tartalma, méghozzá az axiális csontokon azonos mértékben. Az ossealis klinikai kép esetén ehhez jóval több csonttörés társult, mint a veseköves betegek körében. A különbséget a densitás csökkenés csak részben magyarázhatja. A csont rugalmasságának az ultrahangsebesség változásában kifejeződő megromlása jelentős további tényező lehet a fokozott csonttörékenységre.

68

FEMURON ÉS GERINCEN MÉRT BMD VÁLTOZÁSOK 1 ÉVEN ÁT SZEDETT 10 MG-OS FOSAMAX TBL. HATÁSÁRA (NEGYEDÉVENKÉNTI KÖVETÉS CENTRÁLIS DEXA KÉSZÜLÉKKEL)

Valkai TerézJávorszky Ödön Kórház Osteoporosis Centrum, Vác

2000. márciusban követéses vizsgálatra kaptunk megbízást az MSD cégtől. 40 beteg 10 mg-os Fosamaxot szedett l éven keresztül. A betegeket negyedévente centrális DEXA készülékkel vizsgáltuk. A gyógyszert 26 beteg szedte 1 éven át.7 beteg nem jött vissza, heten más gyógyszerre tértek át.

Eredményeink a következők: A BMD emelkedés erőteljesebb volt és hamarabb indult meg a femuron (50%), mint a csigolyákon /41%/.A gyógyszer szedést követően fél évig még mind a két régióban az esetek felénél (50-59%-nál) mérsékelt csontvesztés következett be.A további fél év alatt a csontvesztés üteme a felére csökkent illetve megállt. A csontvesztés mértéke a femuron 4,8 %, a csigolyákon 8,9 %, míg az esetek másik felénél az emelkedés a femuron +7,96 %, a csigolyákon 16,45 % volt.Összességében éves szinten a femuron 4,23 %, a csigolyákon 2,88 % BMD emelkedést mértünk.

69

CSÍPŐ AVASCULARIS NECROSIS /TRANSIENS OEDEMA ELŐFORDULÁSA ÉS MEGJELENÉSI FORMÁI EGY ÉV BETEGANYAGÁBAN

Karlinger Kinga*, Mester Ádám*, Kaposi Novák Pál**, Forgács Sándor****Se Radiológiai és Onkotherápiás Klinika, **ORFI Mozgásszervi Diagnosztika, *** Uzsoki Utcai Kórház, Budapest

Célkitűzés: Az avascularis combfejnecrosis hátterében sokféle ismert ok állhat egyrészt, másrészt viszont ismeretlen okból is felléphet. A csontvelői oedemát az irodalomban sokan hasonló aetiológiájú megbetegedésnek tartják, illetve az AVN első, MR-rel ábrázolható fokozatának. számunkra azonban úgy tűnik, hogy ez az összefüggés még sem ilyen egyértelmű. Az volt a célunk, hogy megvizsgáljuk vajon az avascularis necrosis és a transiens oedema ugyanazon betegség különböző stadiumainak tekinthetők azaz valószínűsíthető-e, hogy az MR-rel kimutatható oedema az avascularis necrosis korai stadiuma.

Beteganyag és módszer. Feltételezésünk alátámasztására egy év anyagában (2001. 03.-2002. 03.) a két betegpopuláció (AVN és oedema) MR-rel pozitívnak talált eseteiben retrospective összehasonlítottuk a betegek nemét és életkorát annak kimutatására, hogy korban és nemben egyezik-e a két csoport annyira, hogy azonos kórokot feltételezzünk a megbetegedés hátterében, illetve, hogy ugyanazon betegség két különböző stádiumú megjelenési formájának foghassuk fel azokat.

70

Eredmények: A jelezett idő alatt összesen 335 csípővizsgálatot végeztünk. A megvizsgált esetek közül pontosan 80 esetben találtunk avascularis necrosist, közülük 32 nő és 48 férfi. Olyan eset, melyben csupán csontvelői oedema volt detektálható definitiv necrosis nélkül 20 esetben fordult elő, közülük 11 volt nő (két gyermekkorút leszámítva 9) és 9 férfi. A csoportok átlagéletkorát tekintve az AVN-es nők több, mint 10 évvel voltak idősebbek, mint a férfiak és a két gyermekkorú leányt (6 és 10 évesek) leszámítva az oedemás betegcsoportban is több, mint 10 év volt a korkülönbség (szintén a nők az idősebbek), de ez a csoport egészében 3 évvel volt fiatalabb, mint az AVN-esek.

Következtetés: Az, hogy az oedemás betegek fiatalabbak, jelenthetné azt is, hogy ez az elváltozás lenne a betegség első fokozata, ennek viszont ellentmond a nemi megoszlás eltolódása a kétféle betegpopuláció között. Lehet, hogy ez arra utal, hogy az oedemás betegek közül a nőknek nagyobb a hajlama a spontán gyógyulásra, míg az oedemás férfiak nagyobb részében fejlődik ki avascularis necrosis, de az sem kizárt, hogy az oedemák általában nem válnak necrosissá. Ennek eldöntésére egyrészt nagyobb betegpopuláció (nagyobb időintervallum) vizsgálata, másrészt követéses betegvizsgálatok szükségesek.

71

CSAPDÁBA FOGOTT ARTÉRIA POPLITEA ESETÜNK

Balogh Endre, Papp Erzsébet, Pavlik Attila, Tállyai András, Berkes IstvánOrszágos Sportegészségügyi Intézet

Cél: A figyelem ráirányítása erre a ritka, térdizületen kívüli patológiára.

Módszer: UH vizsgálathoz magas frekvenciájú, (7-13 MHz) szonda szükséges, gyakran a gélpárna vagy vizes előtét alkalmazása sem kerülhető el.

Eredmények: 540 térd UH vizsgálata során 1 esetben találtunk a szokásosnál mediálisabban elhelyezkedő artéria popliteát, melyet a gastrocnemius medialis izom egy része elválasztott a véna popliteától.

Következtetés: Az UH vizsgálat a térdizületen kívül képletek vizsgálatára is igen szenzibilis és specifikus. Ha a klinikum magyarázható a kapott eredménnyel, akkor ez a szükséges és elégséges képalkotó vizsgálat mind a diagnózis felállításához, mind a konzervatív kezelés hatásosságának utánkövetéséhez.

72

OSTEOPOROSIS TALAJÁN KIALAKULT TÖBBSZÖRÖS CSONTTÖRÉS RITKA ELHELYEZKEDÉSE (ESETISMERTETÉS)

Tajti László, Gyetva András, Fabula JánosSZTE Ortopédiai Klinika, Szeged

Cél: A szerzők bemutatják osztályuk anyagából osteoporosis talaján kialakult spontán jelentkező többszöri medencetörést és combnyaktörést szenvedett betegüket. Differenciál diagnosztikus lépéseket elemzik, ismertetik a törések kezelését.

Módszer: 71 éves nőbeteg bal csípőtáji, ülőgumó és lágyékhajlati fájdalom miatt jelentkezik, traumát nem említett, malignus folyamatról, reumatológiai előzetes megbetegedésről nem tudott, osteoporosis ellenes terápiában nem részesült. A medencelapáton kis törési vonal sejthető, konzervatív kezelést javasoltunk. Panaszai nem szűntek, 4 hét múlva ismételt radiológiai vizsgálatot kértünk, a fájdalom jelentősen fokozódott, ismételt medence rtg felvételen az os ischiin is törés volt. Részletes belgyógyászati vizsgálat történt tumorkutatás céljából, ami negatív eredménnyel zárult. Az eredmények birtokában a törés elhelyezkedését illetően malignus folyamatot elvetettük, biopsiától eltekintettünk, konzervatív töréskezelést folytattunk. Ismételt kontrollon járókerettel járt, de a bal oldali combnyak törését találtuk, total endoprotézist ültettünk be, szövettani vizsgálat tumoros folyamatot nem véleményezett. DXA vizsgálat a combnyakon manifest osteoporosist igazolt. A lumbalis gerincen a degeneratív elváltozások miatt valós értéket mérni nem lehet.

Eredmények: A protézis beültetést követően 2 hónappal jó ízületi funkció mellett 1 bottal jár, fájdalmai jelentősen csökkentek. A kontroll rtg felvételen a beültetett TEP megfelelő helyzetű, a medencetörések jó átépülést mutatnak.

73

Következtetés: Osteoporosis ellenes terápiában nem részesült betegnél többszörös törés is kialakulhat trauma nélkül, a riasztó radiológiai kép ellenére differenciál diagnosztikával ez a malignus folyamattól elkülöníthető, és így eredményesen kezelhető.

NEUROFIBROMATOSIS I-HEZ TÁRSULÓ GERINCDEFORMITÁSOK: MI REJLIK AZ OSSEALIS DYSTROPHIA MÖGÖTT?

Halmai Vilmos, Szász Katalin, Domán István, de Jonge Tamás, Morava Éva, Illés TamásPTE ÁOK Ortopédiai KlinikaPTE ÁOK Genetikai és Fejlődéstani Intézet

Célkitűzések: A monogenetikusan öröklődő neurofibromatosis I. számos szervrendszer érintettségével jár, így az esetek 10-50%-ában mozgásszerv-rendszeri elváltozást okoz. Leggyakoribbak a gerinc deformitások, ezek jelentős része éles és angulált kyphosishoz társuló, rövid szegmentumú, rapidan progrediáló, csontdystrophia multiplex jeleit mutató dystrophiás scoliosis. Műtéti kezelésük elengedhetetlen. A sebészi beavatkozás során gyakran „puhább”, mechanikai szempontból elégtelen a gerincoszlop csontállománya, a korrekciós beavatkozást igen megnehezítve. Az axiális skeleton ezen elváltozását kívánták jellemezni a szerzők, az eltérés lehetséges magyarázatát adva.

Módszerek: 12 neurofibromatosis-1 betegségben szenvedő, gerincdeformitás miatt ambulánsan gondozott, nem operált egyénnél az ágyéki gerinc kettős energiájú rtg-foton abszorpciometria (dual X-ray absorptiometry) vizsgálatát végezték el, kiegészítve laboratóriumi mérésekkel szérumból és vizeletből. Emellett genetikai vizsgálatokat indítottak. Deformált gerincű és gerincdeformitást nem mutató neurofibromatosis I-es, valamint idiopathiás scoliosis miatt gondozott betegek genomjait vizsgálták, D-vitamin receptor gén, ösztrogén receptor gén és a kollagén 1alfa1 gén polimorfizmusra.

74

Eredmények: A kapott eredmények a gerincoszlop csont ásványianyag denzitásának szignifikáns csökkenését mutatták, a laboratóriumi mérések eltérése nélkül. A scoliosis nagysága és a csont ásványianyag sűrűsége között fordított arányosság lehetőségét vetették fel. A D-vitamin receptor gén és az ösztrogén receptro gén polimorfizmus és a fenotípus között nem találtak összefüggést. A kollagén 1alfa1 gén homozigóta polimorfizmusa (CC) háromszoros prevalenciáját fedezték fel a heterozigóta formával (Cc) szemben a sem kyphosissal, sem scoliosissal nem társuló neurofibromatosisos betegcsoportban.

Következtetések: Az intraoperatív, csontállománnyal kapcsolatos megfigyeléseik az axiális vázrendszer csontsűrűségének csökkenésével magyarázhatók. A neurofibromatosis I-es betegekben valószínű a kollagén 1alfa1 gén gerinc deformitással szembeni protektív szerepe. A csont ásványi anyag sűrűség mérése ajánlott azon neurofibromatosisos betegekben, akiknek kezdődő gerinc deformitásuk van, esetileg kiegészítve speciális genetikai szűrővizsgálatokkal, a potenciálisan jelentős görbületi progresszióval bíró egyének azonosítására.

75

A CSUKLÓ ÉS KÉZ LÁGYRÉSZ DUZZANATAINAK DIFFERENCIÁLDIAGNOSZTIKÁJA ULTRAHAG VIZSGÁLATTAL

Farbaky Zsófia, Buday Ilona, Bálint Beáta, Tarkovács AndreaBudai Irgalmasrendi Kórház, Radiológiai, Budapest

Célkitűzések: Az ultrahang differenciáldiagnosztikai szerepének bizonyítása a hasonló tapintási leletet adó kéz és csukló lágyrész duzzanatok vizsgálatában.

Módszerek: A csukló és kéz lágyrészeinek ultrahang diagnosztikája 7-12 MHz-es linearis transducerrel, kiegészítve Color Doppler és Power Doppler vizsgálattal.

Eredmények: Elmúlt évben osztályunkon 84 beteget vizsgáltunk csukló és kéz lágyrész duzzanat, fájdalom miatt. 84 beteg vizsgálatánál 18 esetben kóros folyadék gyülemet, 14 synovitist, 12 tenosynovitist, 8 rheumatoid csomót, 19 erosiót, 13 ganglion cystát, 8 malformatiót, 18 idegentestet, 9 avulsiós törést, 6 zöldgallytörést, 3 scaphoid törést, 5 ínszakadást, 4 izomszakadást, 13 haematómát, 4 carpalis alagút syndromát és egy Mafucci-syndromát diagnosztizáltunk.

Következtetések: A szerzők az esetek bemutatásával hangsúlyozzák az ultrahang vizsgálat szerepét a csukló és kéz lágyrész diagnosztikájában. Kiválóan alkalmazható a további diagnosztikai és terápiás stratégia megtervezésében, a költséges és felesleges képalkotó eljárások elkerülésében.

76

RITKA KÓRKÉP A MOZGÁSSZERVI PANASZOK HÁTTERÉBEN

Mészáros Szilvia, Győri Gabriella, Kisfalvi Krisztina, Földes Gábvor, Lakatos Péter, Magdics Mária*, Horváth CsabaSE ÁOK I.sz. Belklinika, Budapest, *PTE ÁOK Ortopéd Klinika, Pécs

A szerzők előadásukban egy ritka metabolikus csontanyagcsere zavart ismertetnek egy 44 éves nőbeteg esete kapcsán. A kórelőzményben 30 éve jelentkeztek derék- és csípőtáji fájdalmak, ezek hátterében D-vitamin rezisztens rachitist állapítottak meg, és több periódusban átmeneti D-vitamin kezelés történt. A mozgásszervi panaszok azonban nem javultak, ezért kétség ébredt a további D-vitamin pótlást illetően.

A 41 kg súlyú és 142 cm magas beteg laboratóriumi paraméterei:

D-vitamin D-vitaminkezelés mellett kezelés nélkül normál

ALP (U/l) 15 5 90-290PTH (pg/ml) 9 5 10-6525-OH D-vitamin (ng/ml) 70,4 45,1 20-60Szérum kalcium(mmol/l) 2,39 2,41 2,25-2,61Ionos kalcium(mmol/l) 1,12 1,15 1,05-1,25Szérum foszfát(mmol/l) 1,54 1,8 0,85-1,45Kalcium ürítés(mmol/nap) 3,26 3,09Foszfát ürítés(mmol/nap) 13,2 16,8

Röntgen vizsgálattal az V. és XII. háti csigolyák alatti porckorongok meszesedése, mindkét combcsont diaphysisének görbülete és több Looser-vonal ábrázolódott, degeneratív elváltozások mellett.

77

A klinikai, laboratóriumi és a csontröntgen vizsgálatok eredményeként hypophosphatasia diagnózisát állítottuk fel. A biokémiai leletek azonban hypoparaathyreosisnak is megfelelhetnének, amelynek következtében D-vitamin hiányállapotra vezet a vesében folyó D-vitamin aktivitás elégtelensége. A két betegség elkülönítése nélkülözhetetlen a megfelelő kezelési stratégia kialakításában.

OSTEOSCLEROSISSAL JÁRÓ KÓRKÉPEK DIFFERENCIÁL DIAGNOSZTIKAI NEHÉZSÉGEI

Győri Gabriella, Balogh Éva, Takács István, Tóth AnnaSemmelweis Egyetem I. Belklinika, Budapest

Számos betegség vezethet focalis vagy generalizált csontsclerosishoz, többek között metabolicus, endocrin, haematologiai, neoplasticus vagy fertőző kórképek, és sok (többnyire örökletes) csontdysplasia. Bizonyos kórkép csontelváltozásai egyediek és jellegzetesek. Számos betegség radiológiai megjelenése azonban hasonló lehet, ilyenkor az elkülönítéshez nélkülözhetetlen a klinikum (anamnaesis, kémiai tesztek) ismerete. Előfordulhat, hogy a családi halmozódás felderítése (családfakutatás) vezet megoldáshoz Az intézetünkben előfordult tanulságos esetek bemutatása kapcsán (Paget-kór, myelofibrosis, osteopetrosis, osteoplasticus metastasis, renalis osteodystrophia) hívjuk fel a figyelmet a differenciál-diagnosztikai nehézségekre a különböző aetiologiájú, csontsclerotisatióval járó kórképekben.

78

CHONDROBLASTOMA TIBIAE: EGY RITKA BENIGNUS DAGANAT TÍPUSOS KÉPI MEGJELENÉSE

Kis Zsuzsanna*, Galler Gábor*, Nyári Edit***Markhot Ferenc Kórház Eger CT Labor – Gyermekosztály, ** Megyei Kórház Miskolc, Röntgenintézet, GYEK

A 15 éves fiú 1 éves térdpanaszai hátterében az MR és CT vizsgálatok a tibia porcfelszínéből kiinduló chondroblastoma lehetőségét vetették fel. Az elvégzett műtét a felvetett diagnózist igazolta.Szerzők célja az elváltozás típusos képi megjelenésének bemutatása.

79

MIBEN SEGÍTI A SZEPTIKUS CSONTSEBÉSZT A VÉGTAGI LÁGYRÉSZ ULTRAHANG VIZSÁLAT?

Nagy Judit, Boda AndorOrszágos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Radiológiai Osztály, Szeptikus és TBC-s Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály, Budapest

Az előadás célja a végtagi lágyrész ultrahang (UH) vizsgálat klinikai szerepének bemutatása az osteomyelitises betegek műtéti kezelési tervének kialakításában.

Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Szeptikus és TBC-s Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályára osteomyelitisszel /vagy annak gyanújával/ érkeznek a betegek. A csontbetegség mellett gyakran lágyrész folyamat is fennáll.A csontbetegség diagnosztikájában osztályunkon hagyományos rtg-vizsgálatokat, tomográfiát, míg a lágyrész folyamatok megítélésére, utánkövetésére UH vizsgálatokat (Ultramark 4, ATL) alkalmazunk, mivel utóbbival az elváltozás nagysága, lokalizációja, echostruktura alapján a bennéke, csonthatár, környezeti összefüggések, stb. pontosan megítélhetők.

Esetbemutatások: két beteg kapcsán szeretnénk bemutatni, hogy az operáló sebészt hogyan segítette a végtagi lágyrész UH vizsgálat a műtéti terv felállításában és a gennyes területek maradéktalan eltávolításában. A harmadik beteg bemutatás esetében az UH vizsgálat jelentősége a lágyrész folyamat mintavétel pontos helyének megítélésére, illetve a konzervatív kezelés eredményességének utánkövetésére, az esetleges sebészi beavatkozás mérlegelésére volt alkalmas.

80

Következtetések: Esetbemutatásaink arra utalnak, hogy (1) a lágyrész UH vizsgálat segítette az operáló sebészt a műtéti terv felállításában, a gennyes területek maradéktalan ellátásában, illetve a műtéti beavatkozás mérlegelésében, (2) a lágyrés UH vizsgálat bed-side, költségkímélő, sugárterheléssel nem járó, bármikor ismételhető módszer,a csontbetegséget, osteomyelitist gyakran kísérő lágyrész folyamat megítélésére.

MALIGNUS, INFANTILIS OSTEOPETROSIS KÉT ESET TÜKRÉBEN

Hajnal Barbara, Bitvai Katalin, Almássy ZsuzsannaFővárosi Önkormányzat Heim Pál Gyermekkorháza, Rtg-UH Osztály, Budapest

A szerzők egy igen ritka, autoszomális recesszív öröklődésű, az első életévben fokozatosan kialakuló, és sokszor ebben a korban halálhoz is vezető, súlyos csontfejlődési rendellenességet mutatnak be két eset tükrében.

Bár a korai megjelenésű malignus osteopetrosis radiológiai és haematológiai képe igen tipikus, mégis sokszor véletlenül kerül felfedezésre.A márványcsontbetegséget két csecsemőnél fedeztük fel.Közülük az egyik már nem él, még egy éves kora alatt exitált. A másik gyermek gyógyulási esélyét egyedül a HLA-identikus csontvelő-transzplantáció jelenti, ő jelenleg erre vár.Az osteopetrosis ezen malignus, infantilis formájára jellemző a csontok generalizált sclerosisa: a csöves csontok metaphysisén, a medencecsontokban, a csigolyatestekben, a koponya basisán, melyek jellegzetes, „látványos” képet mutatnak.A klinikumot az extramedulláris vérképzés uralja annak minden következményével.E két esetet azért tartjuk fontosnak bemutatni, mert bár ritka betegségről van szó, mégis a fokozott denzitással járó csontbetegségek differenciál diagnosztikájában feltétlenül fel kell merülnie.

81

KORÁBBAN TUMOROS FIATAL ( 34 ÉVES ) BETEGEN KIALAKULÓ L5 GYÖKI LAESIO DIAGNOSZTIKUS ÉS TERÁPIÁS BUKTATÓI.

Nógrádi Noémi, Szanyó Ferenc, Pohárnok László, Nagy István, Erdélyi ÁkosPetz Aladár Kórház, Reuma Osztály, Győr

A szerzők bemutatják egy cervix carcinoma miatt műtött fiatal beteg jobb oldali L5 gyöki laesiója hátterében álló lehetséges okok diagnosztikus nehézségeit.

- metastasis? – discus hernia?- újabb primer tumor?

82

AZ ORTOPÉD SEBÉSZEK ÉS TRAUMATOLOGUSOK SZEREPE A CSONTRITKULÁSOS BETEGEK ELLÁTÁSÁBAN

Somogyi PéterSE ÁOK Ortopédiai Klinika Osteoporosis Regionális Centrum, Budapest

Az osteoporosis népbetegség, a világon 200 millió, Magyarországon 900 ezer beteget érint. Jelentőségét a csonttörések adják és a következményes szövődmények. Hazánkban évente 14-15 ezer csípőtáji törés, 23-25 ezer radius distalis vég törés, 30-40 ezer csigolyatest törés, 8-10 ezer proximális humerus törés fordul elő osteoporosis miatt. Évente 2500-3000 beteg veszíti életét csípőtáji törést követően 1 éven belül.

A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság az Országos OsteoporosisKözponttal hazai centrumhálózat létrehozásával segíti a betegek ellátását. Noha ismert a kórkép jelentősége, paradox módon a legfejlettebb országokban is csak a betegek 10-20 %-a áll kezelés alatt.

Célkitűzések: A lakosság tömeges szűrése helyett költséghatékonyabb a magas rizikójú személyeket megtalálni, különösen fontos a csonttöréseken átesett személyek vizsgálata. Az előadás célja felhívni a figyelmet ezen csonttörésen átesett betegekre, akiknél a csontdenzitometriás vizsgálat, majd azt követően az antiporotikus terápia is csak ritkán történik meg.

Módszerek. 55 radius distalis vég törésen átesett 69,4 átlagos életkorú beteg, 64 csípőtáji törést (combnyaktörés, pertrochanter törés) elszenvedett 73,7 átlagos életkorú beteg ODM vizsgálata Lunar Expert DEXA készülékkel és DBM Sonic csontultrahag készülékkel történt.

83

Eredmények: A határozottan csökkent és mérsékelten csökkent csonttömeg a csípőtáji töröttek körében 93-100%, a radius distalis vég töröttek között (50 év felett) 70-90% a mérési régiótól és metodikától függően.

Következtetés: Magyarországon az osteoporosisos betegek ellátása világszinvonalon működik, a WHO számos országnak ezt példaértékűnek ajánlotta.A nemzetközi irodalmi adatok is alátámasztják a magyar valóságot, miszerint a csonttörések után ritkán történik osteoporosis irányú kivizsgálás. A traumatológiai és ortopédiai osztályokon, ambulanciákon megjelenő, korábban osteoporosis típusos törései adják a legmagasabb kockázatú csoportot. Az ODM vizsgálatnak meg kell történnie, hogy a következő csonttöréseket elkerülendő bizonyítottan hatékony antiporotikus terápiában részesülhessenek.

84