EGYÜTT AZ ÉLHETŐ KÖRNYEZETÉRT

A FENNTARTHATÓSÁGRA

OKTATÁS-NEVELÉS GYAKORLATA - EGRI PÉLDÁK -

A Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete és a

Tűzliliom Környezetvédelmi Oktatóközpont Egyesület

konferenciájának előadásai

Eger, 2007

EGYÜTT AZ ÉLHETŐ KÖRNYEZETÉRT

Szerkesztette:

Dr. Kárász Imre

A FENNTARTHATÓSÁGRA

OKTATÁS-NEVELÉS GYAKORLATA - EGRI PÉLDÁK -

A Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete és a

Tűzliliom Környezetvédelmi Oktatóközpont Egyesület

konferenciájának előadásai

Eger, 2007

Szerkesztette:

DR. KÁRÁSZ IMRE

egyetemi tanár

Készült a Nemzeti Civil Alap , az Eger M.J.V. Helyi Civil Alap és az Eger M. J. V.

Önkormányzata Környezetvédelmi és Urbanisztikai Bizottságának támogatásával

Kiadja a Tűzliliom Környezetvédelmi Oktatóközpont Egyesület

3300. Eger, Sánc u. 42.

Nyomdai munkák:

B.V.B. Nyomda és Kiadó Kft.

3300 Eger, Fadrusz u. 4. Tel.:36/58-413; 36/323-149

Előszó

Napjaink jövőt építő munkájának legszükségesebb eleme a környezettudatosság. Olyan maga-

tartás, amely az embereket egyéni és közösségi szinten egyaránt felelős viselkedésre készteti a

természeti és épített környezet élhető állapotban való fenntartása érdekében. A fenntartható-

ság az ember jövőjének kulcsfogalma. Beszélünk is róla elég sokat, de közben mindenki min-

denhol és minden téren fenntarthatatlan módon él. Az anyagi haszonelvűség fogságában az

emberek döntő többsége a jólétet a fogyasztás növekedésében látja, és miközben a jólétet

óhajtja, és azért hajszolja magát, fokozatosan megszünteti a jóllét alapvető feltételeit maga

körül. Nem furcsa szójáték ez. A Larousse lexikon szerint a „jólét” a jómód, gondtalan anya-

gi helyzet, boldogulás, a „jóllét” pedig az az állapot, hogy valaki jól van, jól érzi magát,

egészséges. Nagy különbség van a kettő között! Lehetünk-e tartósan jól kipufogógázokkal teli

levegőben, kemikália maradványokkal teli élelmiszerekkel a gyomrunkban vagy a hangunkat

folyamatosan elnyomó utcai zajban? Nem. S aki megteheti, hogy folyamatosan elmenekül az

ilyen helyekről jobbakra, az is akaratlanul viszi magával a jóllétet lassan felélő életmódját.

Jóllét nem képzelhető el tiszta levegő, friss víz és egészséges táplálék nélkül. Tudomásul kell

vennünk, hogy a Föld által biztosított források végesek és csak úgy tudunk tartósan fennma-

radni, ha környezetünket élhető állapotban megtartjuk, azaz fenntartható módon élünk. Ezt a

kényszert mindenkiben tudatosítani kell, és meg kell tanulnunk fenntarthatóan élni, környezet

kímélő magatartással viszonyulni egymáshoz és a természethez egyaránt. Ez a célja a környe-

zeti nevelésnek, amit éppen ezért egyre gyakrabban a fenntarthatóságra oktatásnak-nevelés-

nek nevezünk. A tennivalókra hívta fel a figyelmet az ENSZ is 2003-ban, amikor meghirdette

„2005-2014 a fenntarthatóságra oktatás évtizede” programját. A Tűzliliom Egyesület elsők

között csatlakozott e programhoz és 2005-től annak jegyében munkálkodik.

A környezeti nevelés olyan folyamat, amely során az emberek (életkoruktól függetlenül,

de életkori sajátosságaik keretein belül) megismerik környezetüket és megtanulnak tudatosan

gondoskodni annak fenntarthatóságáról. Megvalósításában kitüntetett szerepe van a közokta-

tási intézményeknek az óvodától az egyetemig, sőt azon túl is. Ennek tudatosítására szervez-

tük meg a Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesületével közösen a Fenntarthatóság-

ra oktatás gyakorlata – egri példák című rendezvényt, ahol az ország különböző vidékeiről

érkezett résztvevőknek megmutattuk, hogy miként próbáljuk felkészíteni a gyerekeket, ifjakat

és felnőtteket egyaránt a fenntartható életmódra. Kiadványunk a rendezvény előadó ülésén

elhangzottakat teszi közzé. Azokat a helyi példákat, amelyek segíthetnek másoknak, elsősor-

ban az óvodáknak, az iskoláknak és más közoktatási intézményeknek a fenntarthatóságra

felkészítés útján való elindulásban vagy ötleteket adnak a hatékonyabb megvalósításhoz.

Reméljük, hogy haszonnal forgatják kiadványunkat.

Eger, 2007. december 03.

Dr. Kárász Imre

szerkesztő

Tartalom

Előszó ………………………………………………………………..3

A konferencia programja ……………………………………………..5

Vida Gábor: Fenntarthatóság – az emberiség dilemmája……………7

Bíróné Farkas Zsuzsanna, Krinszkiné Dulai Judit: Környezeti

attitüdök az óvodában – egri példák……………………………14

Kárász Imréné : Egy követendő példa – zöld iskola a város

szívében ………………………………………………………...24

Kárász Imre: Lehetőségek és korlátok a felsőoktatásban – a kör-

nyezeti képzés reformja ……………………………………… 34

Bárdos Ferenc: Civil szervezetek a fenntarthatóságért …………... 44

A konferencia résztvevői ……………………………………………54

Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete…………………55

Tűzliliom Környezetvédelmi Oktatóközpont Egyesület ……………57

Életfa Környezetvédő Szövetség ……………………………………59

A FENNTARTHATÓSÁGRA OKTATÁS

GYAKORLATA

Természeti és kulturális értékek a Bükk kapujában országos rendezvény programja

Eger, 2007. szeptember 21-23.

Szeptember 21.(péntek)

12.00-15.00 Regisztráció (EKF Líceum, Eger, Eszterházy tér 1.)

15.00-15.20 A rendezvény megnyitása, köszöntések

Helye: EKF Líceum, Oratorium Artium Pyrkerianum

Köszöntőt mondanak:

Dr. Fodor Gábor miniszter (KvVM)

Dr. Hauser Zoltán rektor (EKF)

Duska József igazgató (BNP)

Pallagí László vezérigazgató (Egererdő Zrt.)

15.20-17.20 A fenntarthatóságra oktatás gyakorlata –a bölcsőtől a koporsóig

(Előadóülés)

Levezető elnök: Dr. Tóth Albert elnök (TKTE)

1./ Fenntarthatóság – az emberiség dilemmája

Előadó: Dr. Vida Gábor akadémikus, a TKTE tiszteletbeli elnöke

2./Környezeti attitűdök az óvodában – egri példák

Előadó: Bíróné Farkas Zsuzsanna - Krinszkiné Dulai Judit vezető óvónők

3./Egy követendő példa - zöld iskola a város szívében

Előadó: Dr. Kárász Imréné középiskolai oktatási szakértő

4./ Lehetőségek és korlátok a felsőoktatásban – a környezeti képzés reformja

Előadó: Dr. Kárász Imre tszv. egyetemi tanár

5./ Civil szervezetek a fenntarthatóságért

Előadó: Bárdos Ferenc, az Egri Civil Ház vezetője

17.20-17.50 Juhász Nagy Pál Emlékérem kitüntetések átadása

(Vida Gábor akadémikus, kuratórium elnök)

18.00-19.00 Fogadás (Líceum I. emelet)

19.00-20.00 Varázstorony megtekintése (Líceum)

Bemutatja: Dr.Vida József főiskolai tanár

20.00-21.00 Eger esti fényben (fakultatív programként séta az egri kivilágított belvárosban)

A bikavér íze ( fakultatív kötetlen beszélgetés a szálláshelyen

Szeptember 22. (szombat)

7.00-8.00 Reggeli a szálláshelyen

8.00-12.00 Környezeti nevelési színterek tanulmányozása

1./ Látogatás a város ökoiskolájába, a Kossuth Zsuzsa Gimnázium, Szakképző Iskola

és Kollégiumba ( a környezeti oktatás-nevelés feltételrendszerének pl. növény- és

madárismereti park, zöld folyosó megtekintése, az iskola környezeti programjának

bemutatása).

Házigazda: Dr. Kárász Imréné pedagógiai kabinetvezető

2./ Látogatás az Eszterházy Károly Főiskola Természettudományi Karára (Almagyar-

domb)(Környezettani Intézet , Állattani Múzeum megtekintése, a környezeti képzés

bemutatása).

Házigazda: Dr. Kárász Imre intézetigazgató

12.00 -13.00 Ebéd (EKF Hallgatói Klub)

13.00 - 13.20 Utazás Eger-Felnémetre

13.20 - 13.30 Séta a templom-dombra – bekapcsolódás a „Felnémeti szüret” rendezvénybe

13.30 - 14.00 Szüreti koszorú szentelés

14.00.-.16.00 Szüreti felvonulás (hagyományőrző együttesek műsora az egyes megállóknál)

16.00 – 18.30 visszautazás a szálláshelyre és felkészülés a bálra

19.00-hajnalig Szüreti bál (vacsora, műsor, tombola, táncmulatság)

Szeptember 23. (vasárnap)

7.00 – 7.50 Reggeli a szálláshelyen

8.00 –14.00 Terepi programok

8.00 - 8.30 Utazás Felsőtárkányba a Bükki NP Nyugati Kapu Oktató- és Látogatóközpontba

8.30 -10.30 Bemutató program a BNP oktatási tevékenységéről (előadás (30’), kiállítás

megtekintése (30’), a Kő-közi tanösvény vagy a Kőzettani tóparti bemutató

ösvény bejárása /60’/)

Programvezetők: Baráz Csaba és Czitor Gabriella BNP munkatársak

10.40-13.40 Kirándulás erdei kisvasuttal aVöröskő-völgyi Stimecz-házhoz és erdei tanös-

vényhez

13.40-14.00 Visszatérés a szálláshelyre

14.00- Ebéd, hazautazás

Előadások

Vida Gábor

Magyar Tudományos Akadémia

Fenntarthatóság – az emberiség sorsdöntő dilemmája

Manapság mindenki fenntarthatóságról beszél, miközben szinte mindenütt és mindenben

fenntarthatatlan módon élünk, pusztítjuk a minket is fenntartó természeti környezetünket. Az

ellentmondás oka abban rejlik, hogy legtöbben nem gondolkodnak el azon, hogy mit is értünk

e fogalom alatt. Ezért lehetséges az, hogy felelős vezetőink olykor még „fenntartható növeke-

désről” is beszélnek, megfeledkezve arról a nyilvánvaló tényről, hogy egy véges Föld véges

bioszférájában élünk, melyben a növekedés csak átmenetileg lehetséges, azaz fenntarthatatlan.

Természetesen lényeges kérdés, hogy milyen időkeretben beszélünk fenntarthatóságról.

Tetszőlegesen hosszú ideig valószínűleg semmi sem tartható fenn. Földünk történetéről is

tudjuk, hogy milliárd éves időskálán keletkezett és majd el is fog pusztulni. A köznapi

gondolkodásban a fenntarthatóságot persze sokkal rövidebb időtartományban szokás értel-

mezni, ahogyan ezt a híres Bruntland (1987) bizottság is tette a „Közös jövőnk” című

jelentésben (1987, magyarul 1988). E meghatározásban a „jövő generációi” a mintegy száz

éves időszakot jelenthet. A fenntarthatóság meghatározását a fejlődés ugyancsak bizonytalan

fogalmával párosítva olvashatjuk:

„Sustainable development is development that meets the needs of the present without

compromising the ability of future generations to meet their own needs.”

Számos más definíció és pontosító törekvés is ismert. A fenntarthatóság jövőjéről szer-

kesztett kötetben (Keiner 2006) Herman Daly ad erről kitűnő összefoglalót. Fontos meglátás,

hogy a fenntarthatóságot Földünk eltartóképességének figyelembevételével kell látnunk. Ez

különösen egyértelmű az ökológiai lábnyom fogalmának ismerete óta (Wackernagel és Rees

1996, magyarul 2001). Ez alatt azt az ökológiailag produktív földterületet értjük, amelyen

képesek vagyunk folyamatosan megtermelni fogyasztási javainkat, és amely képes

feldolgozni (reciklizálni) szennyanyagainkat. A lábnyom vonatkozhat egy emberre, egy

településre, egy országra vagy akár az egész emberiségre. A lábnyom pontos méretének

meghatározása igen bonyolult és még sok tekintetben vitatható ugyan, de teljesen biztos, hogy

már most nagyobb lábon élünk, mint amit bioszféránk tartósan elvisel. Ennek bizonyítéka

többek között a geológiai időskálán rendkívül gyors globális felmelegedés is.

A hosszabbtávú fenntartható fejlődés legszebb példáját Földünk bioszférája szolgáltatja.

E bonyolult rendszerben a Nap folyamatos energiasugárzására alapozva fenntartható anyag-

ciklusok jöttek létre, melyek mozgatásában sokmillió élőlény-faj (baktérium, gomba, növény,

állat) rugalmas táplálékhálózatokba szerveződve, állandó fejlődésben képes volt a külső

zavarások (napenergia növekedése, aszteroid becsapódás, stb.) kivédésére is. A bioszféra

rendszerének tanulmányozása fontos ismereteket adhat a „fenntartható fejlődés” alapelveiről.

Valószínű például, hogy napjaink rohamosan csökkenő biodiverzitása hatással lesz a globális

fenntarthatóságra. E folyamatot súlyosbítja az a körülmény, hogy az élővilág a mai állapotban

már nem tud megfelelően alkalmazkodni a gyors globális klímaváltozáshoz. Fosszilizálódott

virágpollen elemzésekből tudjuk, hogy a legutóbbi néhány tízezer év klímaváltozásai során

legtöbb növényfaj 1-2 km/év sebességgel tudott elmozdulni. A legfrissebb becslések szerint

viszont 2050-re globálisan 4 Celsius-fokos felmelegedésre számíthatunk, amihez a fajok 10

km/év sebességű vándorlására lenne szükség a korábbi klimatikus feltételek megtalálására. A

növényfajok zöme és a röpképtelen kisebb állatok erre a kihívásra csak kipusztulással tudnak

válaszolni. A mezőgazdasági és a beépített területekkel akadályozott vándorlás további

kipusztulást eredményez. Ahol erre mód van, nagyobb tengerszint feletti magasság elérésével

is kivédhető a melegedés. Eszerint viszont 2050-re 500 méterrel kellene feljebb jutni

(W.Thuller a Nature 2007. augusztus 2.-i számában).

Sokan úgy vélik, hogy a természet pusztulása egy elfogadható áldozat a társadalmi haladás és

az emberiség jólétének növelése érdekében. A megdöbbentő tény ezzel szemben az, hogy

gazdasági növekedésünk kísérő jelenségeként fokozódó feszültség, társadalmi fenntartha-

tatlanság jött létre. Ennek oka az emberek relatív boldogságérzése. Hiába nő az átlagos jólét

(GDP/fő), ha ennek szórása igen nagy. (Képzeljünk el egy népességet, ahol „átlag” egy bécsi

szelet jut mindenkinek ebédre, így elégedettséget várnánk. Ha azonban az átlag mögött az

emberek egyik fele két szeletet kap, míg a másik fél egyet sem, aligha lesz elégedett a

népesség.) A statisztikai adatok ijesztő számokat és még ijesztőbb tendenciákat mutatnak. A

világ össznépességének leggazdagabb 20 %-a 1970-ben 30-szor nagyobb jövedelemmel

rendelkezett, mint a legszegényebb 20 %. Napjainkra ez a joggal vérlázítónak tekinthető

különbség 75-szörösre növekedett (von Weizsäcker 2006)! Társadalmi vonatkozásban ez

aligha mutat a fenntarthatóság irányába.

A társadalmi konfliktusokat a környezeti problémák is fokozhatják (Homer-Dixon 2004,

Boda 2004). Természeti erőforrásaink fogyása, szennyezőanyagaink, hulladékaink növekvő

mennyisége, az emberiség összlétszámának még mindig tartó növekedése igényeink

fokozódásával párosulva egyre nehezebben kezelhető problémát jelent. Mindezt jól

illusztrálja a már említett ökológiai lábnyomunk, mely az emberiség egészére számítva már

30 %-al haladja meg a földi fenntarthatóságot (Wackernagel 2006). Még nagyobb probléma,

hogy az egyes országok között igen jelentős különbség adódik a lábnyom méretét illetően. Ha

pl. valamilyen csoda folytán sikerülne a világ összes országának az amerikai életmódra

„felzárkózni”, legalább 6 másik Földre lenne szükség a fenntarthatóság megvalósításához.

(Az aktuális helyzet olvasható a WWF Living Planet Report-jában az Interneten.) Valóban,

ilyen felzárkózásra törekszik ma a világ legtöbb országa, de a versenyhelyzetből adódóan a

mezőny egyre jobban széthúzódik, s a véges földi lehetőségek ismeretében a leszakadó

„fejlődő világ” egyre reménytelenebb helyzetbe kerül, s éltető környezetünk pusztulásával az

egész emberiség a vesztébe rohan! A múltbeli és jelenlegi intő példák sokaságát néhány

pozitív esettel együtt Diamond (2005) hamarosan magyarul is olvasható nagyszerű könyve

mutatja be. Vajon gondolkodunk-e azon, hogy anyagi jólétünk további növelése ma már csak

a lemaradottabbak rovására történhet, s ha embertársainkkal szolidaritást vállalunk a fejlett

világ (minket is beleértve) visszazárkózására lenne inkább szükség!

Ha a katasztrófát komolyan el akarjuk kerülni az emberiségnek alaposabban szembe

kellene néznie önmagával. Nem szabad elvakulnunk a technikai haladás ragyogásától!

Vegyük észre az aggasztó jeleket:

- Természeti környezetünk pusztul, természeti tőkénket feléljük, az úgynevezett ökoszisztéma szolgáltatások fogynak, romlanak (lásd: Millennium Ecosystem

Assessment a világhálón);

- Növekszik a szakadék a gazdag és a szegény között országokon belül és országok között egyaránt;

- Növekszik a relatív boldogtalanság és az elégedetlenség. Mindezek hátterében az a hiba áll, mint erre többek között Costanza (2006) mutatott rá egy

könyvismertetés kapcsán, hogy elfelejtettük: a gazdaság növelése nem cél, hanem eszköz. Az

igazi cél az emberiség egészének jelen és jövőbéli jólétének fokozása kellene, hogy legyen. A

jelenlegi globális gazdaságpolitikában nem ez valósul meg.

Egyre többen döbbennek rá, hogy a világ rossz irányba halad. A nevezetes Római Klub

jelentése óta számos tudós hívja fel erre a figyelmet (Meadows 2005). Mégis minden halad

tovább ugyanabban a megszokott mederben, s ehhez jó szándékú kutatók és szakemberek

tömege asszisztál. Specialista szemléletükből adódóan nem veszik észre, hogy jobbító

törekvéseik újabb, gyakran még súlyosabb problémákhoz vezetnek. Érvényesül a közmondás:

a pokolhoz vezető út jó szándékkal van kikövezve. A jó szándék nem elég. Az összefüggések

ismerete elengedhetetlen a fenntarthatóság megvalósításában. Csökkentenünk kell őkológiai

lábnyomunkat, ha el akarjuk kerülni a katasztrófát. A csökkentés elvileg három területen

valósítható meg: létszám, fogyasztás és technológia. Ugyanezt fogalmazza meg az Ehrlich

formula, mely szerint a környezet terhelése, az impakt (I), három tényező szorzatából adódik:

I = PAT, ahol P (populáció) a létszám, A (appropriation) a népesség átlagos fogyasztása, és T

(technológia) a fogyasztási termékek előállítási terhelése. E három tényező együttes

figyelembe vételével tudunk csak lábnyomcsökkentést elérni. Nincs kedvező hatás pl. akkor,

ha felére csökkentjük a gépkocsik üzemanyag fogyasztását hatékonyabb energiaátvitel révén

(1/2T), de közben a gépkocsik száma megháromszorozódik (3A).

A környezetvédelem világszerte szinte kizárólag a T csökkentése révén remél ered-

ményt elérni. Külön iparággá nő e tevékenység, s mivel a gazdasági növekedés kényszere itt

is kötelező, a fogyasztás növelését gerjesztve válik hatástalanná vagy rombolóvá, mint azt az

előbbi gépkocsi példán szemléltettük. Számos technológiai „megoldás” valójában újabb

problémák forrása lett, vagy jobb esetben elódázza a megoldást. Napjaink egyik legnagyobb

kihívása, a légköri szén-dioxid csökkentési törekvések esetében is bőven találunk erre példát.

Ideiglenes megoldás az erdőtelepítés után a fában megkötött szén is, mivel ez előbb utóbb

ismét visszajut a levegőbe. Valamivel hosszabb időt nyerhetünk a talajban humusz vagy más

formában megkötött szénnel, melyet újabban faszénként is javasolnak (ld. J. Lehmann cikke a

Nature 2007 május 10.-i számában). A természet ezt a fosszilis tüzelőanyagaink képzésével és

karbonátos kőzetek kialakításával tette meg, persze nem egy-két év alatt. Még vadabb elkép-

zelések szerint egyesek „bolygó mérnökösködéssel” (geo-engineering) képzelik Földünk me-

legedését megállítani, például a sztratoszférába juttatandó kén-dioxiddal vagy bolygónk és a

Nap közé fellőtt fényvisszaverő részecskékkel (O. Morton cikke ugyanebben a Nature szám-

ban). Mindeközben az I értéke a fenti Ehrlich formula szerint tovább nő, mivel a szorzat

másik két tagja erőteljesen növekszik. Biztató jelek vannak ugyan a P (népesség) növe-

kedésének mérséklődésére (jelenleg 6,8 milliárd ember él a Földön, s becslések szerint 2030-

ban 8 milliárddal tetőzünk), de a fogyasztás mérséklése (az A csökkentése) szinte szóba sem

jön. E nélkül pedig nincs igazi fenntarthatóság!

A nagy kérdés, a nagy dilemma ami az emberiség előtt áll az, hogy képesek vagyunk-e

egy gyökeres változásra. Manapság reklámok milliói igyekeznek minket rábeszélni újabb,

sokszor szükségtelen vásárlásokra, s kataszrófaként fogjuk fel, ha a gazdasági növekedés nem

gyorsul. Gazdasági szakembereink zöme még ma is a múlt századi helyzetben gondolkodik,

amikor a növekedés korlátjai még alig jelentkeztek. Józanabb közgazdászok (az un. ökológiai

közgazdaságtan képviselői) azonban rámutatnak arra a tényre, hogy a véges földi ökológiai

rendszeren belül működő gazdaság, mint alrendszer korlátozott. Egy bizonyos határon túl már

nem lehetséges a növekedés. Erre utaló jelek már most is vannak. Elemzők (pl. a Stern

jelentés) figyelmeztetnek arra, hogy a globális klímaváltozás milyen komoly negatív hatással

lehet a világ gazdaságára.

Sokan még ma is kétkedve fogadják a környezeti kihívások jeleit. Intő példának érde-

mes újra elolvasni azt a vitát, amelyet Amerikában a TV nyilvánossága előtt rendeztek, majd

könyv formájában ki is adtak 1994-ben (magyarul Myers és Simon 2004). Julian Simon neves

közgazdász itt és akkor többek között azt állította, hogy a fajok kipusztulása csak vaklárma, a

népességnövekedés pedig csak előnyös (több vásárló), stb. A globális felmelegedésről pedig

így nyilatkozik: „Én azt hiszem, hogy az általános felmelegedés is csak egy múló harsány

főcímtéma, és tíz év múlva már az ehhez hasonló könyvekben alig érdemel majd említést.” A

tíz év 2004-ben telt le, amikor már politikusok és tudósok ezrei tanácskoznak világszerte az

emberiség egyik legkomolyabb fenyegetettségének elkerülési lehetőségeiről, tegyük hozzá,

nem sok sikerrel.

Mi az oka ennek a tehetetlenségnek? Két fő ok nyilvánvaló. Egyrészt döntéshozóinknak

nem érdeke (rövid távon) a változtatás, így a fenntarthatóságról legfeljebb csak beszélnek,

vagy annak csupán az un. „puha” értelmezésében cselekszenek. Másrészt mindenkinek, így

első helyen magunknak kellene megváltoznunk, egoista szempontból kedvezőtlen irányban.

Néhány példa egy fenntartható világ felé történő változáshoz:

növekedés helyett egyensúly,

versengés helyett együttműködés,

anyagi gazdagság helyett mentális gazdagság,

„puha” fenntarthatóság helyett kemény fenntarthatóság,

üzleti érdek dominanciája helyett etikai, intellektuális, esztétikai prioritás,

profit orientáció helyett közjóléti orientáció,

önzés helyett önzetlenség,

fogyasztói társadalom helyett fenntartható társadalom,

eldobható termékek helyett újra hasznosítható,

legfőbb érték a gazdaság helyett legfőbb érték az ember,

a haladás mércéje: GDP növekedés helyett jobb mutatók (pl. ISEW, GPI),

neoliberális közgazdaság helyett ökológiai közgazdaság,

soha sincs elég helyett mértékletesség,

az élet küzdelem helyett az élet szép.

Bár e listát átnézve bizonyára többen ezt csak egy álmodozó naiv lélek termékének tekin-

tik, de ahogy John Lennon egyik dala mondja: „You may say I`m a dreamer, but I`m not the

only one.” Valóban egyre több könyv, szakcikk íródik ebben a szellemben, s társadalmi

mozgalmak szerveződnek ehhez hasonló célokkal. Egy magyarul is olvasható javaslat például

a Kovász című folyóiratban (Interneten is olvasható) jelent meg (Lux 2006).

Hármas feladat áll tehát előttünk egyre nehezebb megvalósítással:

- Meg kell ismernünk az emberiség létfeltételeit (fenntarthatóságunkat) fenyegető környezeti

– társadalmi – gazdasági folyamatokat, és meg kell érteni ezek összefüggéseit;

- Tovább kell adni minél szélesebb körben ezeket az ismereteket;

- Magunknak is a fenntarthatóság elvei szerint kell élnünk, szolidaritást vállalva minden

embertársunkkal.

A természet- és környezetvédő tanároknak reális esélyük van mindhárom feladat megvaló-

sítására.

Irodalom:

Boda Zs.(2004): Globális ökopolitika. Helikon Kiadó

Bruntland,G.H. (1987): Our Common Future. Oxford Univ. Press

Diamond, J.(2005): Collapse – How societies choose to fail or survive. Penguin B

Homer-Dixon, T.F.(2004): Környezet, szűkösség, erőszak. Typotex Kiadó

Keiner, M.(Ed.)(2006): The future of sustainability. Springer

Meadows, D., Randers, J. és Meadows, D.(2005): A növekedés határai harminc év multán.

Kossuth Kiadó

Myers, N. és Simon, J. L. (2004): Mi a helyes válasz, ha a Föld jövője a tét? Typotex Kiadó

Lehmann, J. (2007): A handful of carbon. Nature 447. p.143-l44.

Lux, K.(2006): A profitérdekeltség kudarca. Kovász 10. p.1-8.

Morton, O. (2007): Is this what it takes to save the world? Nature 447. p.132-136.

Wackernagel, M. és Rees, W.E. (2001): Ökológiai lábnyomunk. Föld Napja Alapítvány

von Weizsäcker, E.U. (2006): ’Factor four’ and Sustainable Development in the Age of

Globalization. In: Keiner ld. fentebb, p.179-192.

Bíróné Farkas Zsuzsanna – Krinszkiné Dulai Judit

Bervavölgyi Óvoda, Eger

Környezeti attitűdök az óvodában - egri példák

„Piciny kezekkel a Földért” Ezzel a jelmondattal hirdette meg óvodánk a

földnapi játékos vetélkedőt Eger városában a nagycsoportos gyermekek

számára.

Úgy gondolom megkapó és kifejező ez a mondat, hiszen a gyermekeknek, a

felnőtteknek egyaránt üzenetet hordoz. Érzékelteti a gyermekekkel, hogy

valamit tenni kell, a felnőtt számára pedig jelzi, hogy a környezetvédő,

természetszerető ember személyiségének kialakítását már óvodáskorban el kell

kezdeni.

Az óvodás életszakasz különösen alkalmas arra, hogy vonzóvá tegyük a

természetet, kialakítsuk azokat a szokásokat, amelyek alapjai lehetnek a

természet és az ember közötti harmónia helyreállításának, a korszerű környezeti

kultúra kialakításának.

A Bervavölgyi Óvoda környezeti adottságai

Óvodánk zöld övezetben, a város északi részén, távol a város zajától, a Berva-

völgyben található. Az óvoda négycsoportos, a gyermekek jelenlegi létszáma 85

fő.

Helyi programunkat a Komplex Preventív Óvodai Program alapján készítettük

el, melynek fontos területe, vezérfonala a környezeti nevelés.

Célunk a természeti és társadalmi környezethez való pozitív érzelmi viszony,

pozitív viselkedési formák és magatartásmódok kialakítása, a környezeti kultúra

iránti igény megalapozása.

Feladatunknak tartjuk a környezeti problémák iránti érzékenység kialakítását, a

helyes értékrendszer megalapozását a későbbi évek környezettudatos

életvitelének kialakulásához.

A környezeti nevelés feladatainak megoldása során az életkori

jellegzetességeken túl figyelembe vesszük a helyi sajátosságokat és

lehetőségeket, amelyeket annak köszönhetünk, hogy óvodánk falusias

környezettel, erdővel, mezővel, patakkal határos.

A könnyen elérhető zöld környezet jó lehetőséget teremt a közvetlen

tapasztalatszerzésre, az élménygyűjtésre és megfigyelésekre.

A helyszíni megfigyelések keretében természetes környezetben dolgozzuk fel a

falusi növény- és állattartást.

Az erdei kirándulásokat az évszakváltás hatásainak nyomon követésére, a

különböző alakú madárfészkek felfedezésére használjuk fel. Ilyenkor együtt

hallgatjuk a madarak énekét, kutatjuk az erdőben az állatok nyomait.

Gyakoroljuk a természetjárás helyes módját, a szabadban való mozgás, beszéd,

játék és étkezés kulturált formáit, külön figyelmet fordítva a rendre és a

tisztaságra.

Az óvoda udvara is sok lehetőséget kínál az ismeretszerzésre. Gyermekeink

tevékenyen részt vesznek a sziklakert, a konyhakert és az udvar növényeinek

gondozásában. Virágmagokat ültetünk, palántázunk. Hagyomány, hogy ősszel

és tavasszal az óvoda dolgozói, a szülők, a gyermekek közös munkával teszik

rendbe az udvart. Összegyűjtik az avart, a száraz ágakat, gereblyézik a füves

területet, összeszedik a szemetet.

A Bükki Nemzeti Park támogatásával folyamatosan pótoljuk az elöregedett,

kiszáradt fákat.

Minden csoportunk szobájában természetsarkot alakítottunk ki, ahol az

évszaknak megfelelő gyümölcsök, zöldségfélék, virágok, valamint csíráztatással

és rügyeztetéssel nevelt növények láthatók. Ezek segítségével beszélünk a

napfény, a víz, a levegő és a talaj tulajdonságairól.

Télen a madárvédelem kerül előtérbe, ilyenkor madáretetőket helyezünk el az

udvar fáin. Gyakori vendégeink a fekete rigók, cinegék, pacsirták.

Családok bevonásával gyűjtünk papírt, megfigyeljük és beszélgetünk a szelektív

hulladékgyűjtésről.

Számon tartjuk a természetes környezetvédelem jeles napjait és arra törekszünk,

hogy ezek élményszerűvé váljanak a gyermekek számára.

A tanulási folyamatot komplex módon tervezzük és szervezzük, az elsajátítandó

ismereteket pedig az éppen időszerű környezeti témák köré csoportosítjuk.

Nagyon sok spontán lehetőség adódik a tevékenységek folyamatában.

A játék, mint alapvető tevékenység kimeríthetetlen lehetőségeket rejt magában:

- gyakorló játék során utánozzák a gyermekek az állatok hangját,

természeti jelenségeket, fák, cserjék között futnak, falevelekkel,

termésekkel játszanak, rakosgatják azokat, s közben tapasztalatokat

szereznek, ismeretekhez jutnak

- szerepjátékukban megtalálható a környezeti neveléshez kapcsolódó

témák, piknikezés, állatkert építés, közlekedés, család, melynek során a

felnőttek szerepét, tevékenységét, viselkedését utánozzák.

- konstrukciós játék, barkácsolás során felhasználjuk az összegyűjtött

faleveleket, kérgeket, ágakat, terméseket.

- mozgásos szabályjátékok során állatok mozgását utánozzák

- a növény, állat dominó, a memória játék, az élő és élettelen környezetet

jeleníti meg

A környezeti témákhoz kapcsolt irodalmi, ének kezdeményezések során gyakran

választjuk a növényekhez, állatokhoz, természethez fűződő mondókák, versek,

mesék, dalok bemutatását, tanulását.

A mesék általában a természet szépségéről, az élőlények szeretnivalóságáról

szólnak.

Vizuális tevékenységeken belül változatos technikák alkalmazásával örökítik

meg a környezeti témákhoz kapcsolódó élményeiket, a természet felhasználható

kincseiből kreatív alkotások készülnek.

A matematikai játékok során a természet tárgyaival végezhetnek

csoportosításokat, összehasonlítást, gyakorolhatják a számolást.

Lehetőségeink szerint tudatosan törekszünk a természetes agyagok

megjelenítésére, használatára. Pl. gyurma helyett agyagot vagy só-liszt gyurmát

használunk, a dekoráláshoz pedig újrahasznosított karton, parafa, szalma,

termések, kavics az alapanyagunk.

Az óvodás korú gyermek környezetvédelmi szemlélet formálásában alapvető

jelentőségű a felnőtt modell, azaz az óvodapedagógus személyisége, és egyben

környezeti kultúrája. Az óvó néni viselkedése, a környezeti vonatkozású

cselekvései, a gyermek számára olyan minták, amelyeket mélyen bevésnek és

követnek. Éppen ezért legfontosabbnak tartjuk a példamutatást, a környezeti

neveléssel kapcsolatos ismereteink folyamatos szinten tartását. (továbbképzés,

önképzés)

Környezetvédelmi munkacsoport irányítja és segíti óvodánk környezetvédelmi

tevékenységét.

Intézményünk 2000-től a Tűzliliom Környezetvédelmi Oktatóközpont Egyesület

bázisóvodájaként látja el feladatait, de jó kapcsolatot ápol a Bükki Nemzeti Park

Igazgatósággal is. 2007-től pedig az Életfa Környezetvédő Szövetség Vörösbegy

csoportját gyarapítja.

Az óvodáskorban szerzett tapasztalatok meghatározó jelentőségűek a gyermekek

személyiségfejlesztésében. Az óvodai környezeti nevelés, maga az óvodai élet,

nem lehet közömbös, meghatározza, hogy milyen hatások érik óvodásainkat a

természet megismerésének kapcsán.

Egy könyvből szeretnék idézni befejezésként, ami jól kifejezi az óvoda

fontosságát, vitathatatlan szerepét, a gyermekek személyiségének fejlődésében.

Robert Fulghum Tűnődések hétköznapi dolgokról c. könyvében így ír:

„Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes.

Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az

egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál

inkább. Íme amit ott tanultam:

Ossz meg mindent másokkal!

Ne csalj játékban!

Ne bántsd a másikat!

Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!

Rakj rendet magad után!

Ne vedd el a másét!

Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!

Evés előtt moss kezet!

Húzd le a vécét!

A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló!

Élj mértékkel! Minden nap tanulj, gondolkodj, rajzolj,

fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz keveset!

Délutánonként szundíts egyet!

A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg társad kezét és ne szakadjatok el

egymástól! Ismerd fel a csodát!

Piciny kezekkel a Földért

Idén különösen nagy fába vágtuk a fejszénket. Piciny kezekkel a Földért címmel

környezetvédelmi vetélkedőt szerveztünk a város összes óvodája

nagycsoportosainak. A felkészülésre két hónapnyi időt hagytunk. Jó érzéssel

tapasztaltuk, hogy – a felhívásnak köszönhetően – a gondjaikra bízott apróságok

a szokásosnál sokkal több ismerethez, tapasztalathoz és élményhez jutottak

ebben az időszakban.

Április 26-án három-három tagú csapatok érkeztek hozzánk a város tizenkilenc

óvodája nagycsoportosainak képviseletében. Összesen ötvenhét gyermeket és

harminc pedagógust fogadtunk. Ennyi ember egy időben talán még sosem volt

az óvodánkban. A találkozón részt vevő csapatok olyan tárgyat hoztak

magukkal, amely hasznos, illetve káros a Föld számára.

A verseny két részből állt. Előbb elméleti, gondolkodtató feladatok sorjáztak,

amelyek a 6-7 éves korú gyermekek életkori sajátosságaihoz igazodtak, és az

ebben az életkorban elsajátítható ismeretekre épültek. Bemelegítésként találós

kérdésekkel kezdtünk, amelyeknek a megoldásához kapcsolódva énekeket és

verseket mondtak a gyermekek. Az év madarát, a mezei verebet puzzle

kirakásával ismerhették fel. Az egyik feladatlapról „nem odaillő” részletet

(kakukktojást) kellett kiválasztani, míg a másikon képek segítségével bizonyos

fajok élőhelyeit kellett megtalálni.

Ezt követően ügyességi, gyorsasági és sorversenyek zajlottak le. Ezek

összeállításakor ügyeltünk arra, hogy a versenyzés közben szerzett ismeretek

játékos formában rögzüljenek. Az óvoda hatalmas udvara és a jó idő sokat

segített céljaink elérésében.

A verseny részvevőit a feladatoknak megfelelően berendezett helyszínek várták.

A szelektív hulladékgyűjtést akadálypályával nehezítettük. Ezután egy „tavat”

kellett megtisztítani a szeméttől, és az a csapat győzött, amelyiknek a zsákjában

a legtöbb szemét gyűlt össze. A sorverseny szabályai szerint zajlott az a játék is,

amelyben a versenyző csapatok a „gyárak által szennyezett” vízből halfogó háló

segítségével tiszta vizű „tóba” menekítették a halacskákat.

A mozgásos feladatsort a kukackereső játék zárta. A csapatoknak különböző

színű kukacokat kellett megtalálniuk az udvaron. Itt a gyorsaságon túl a

feszültségoldás is szerepet kapott, hiszen így az egész délelőtti program egy

önfeledt játékkal ért véget. A verseny zárásaként hagyományteremtő szándékkal

elültettük az év fáját – a szelídgesztenyét.

A játékos vetélkedőhöz rajzpályázat is kapcsolódott. A rajzokat a vetélkedőtől

függetlenül értékeltük és mutattuk be kiállítás formájában. A verseny

lebonyolításában, a feladatok értékelésében szakmai zsűri segítette munkánkat.

Ennek vezetője dr. Kárász Imre egyetemi tanár, a Tűzliliom Környezetvédelmi

Oktatóközpont Egyesület elnöke, tagja pedig Czitor Gabriella, a Bükki Nemzeti

Park Igazgatóság környezeti nevelője, valamint Tóth Péterné, az Életfa

Környezetvédő Szövetség képviselője volt.

Támogatóink jóvoltából minden részt vevő kisgyermek értékes ajándékokkal

térhetett haza. A csapatok az élmények mellé hasznos könyveket és más

kiadványokat tartalmazó csomagokat kaptak, míg az első három helyezett a

TermészetBÚVÁR egyéves előfizetésével is gazdagabb lett. Az idei verseny

győztese, az egri Epreskert úti Óvoda Szorgos méhecskék csapata lett.

Mi, óvónők egy hatalmas élménnyel lettünk gazdagabbak és azzal felismeréssel,

hogy a mi nevelőközösségünk nem ismer lehetetlent. A kollektíva összefogása

színvonalas, precíz munkája nagy sikert eredményezett. Terveink szerint lesz

folytatás! Már a jövő évi vetélkedőt tervezzük. Egy megyei pályázatnak

köszönhetően az idei verseny teljes költségvetése sikerült biztosítani, így van

alapunk a jövőre is. Konrad Lorenz intelme cseng a fülünkbe:

„ A legtöbb ember elfelejtette, hogy kell bánni az élőlényekkel…….. ez az oka

annak , hogy az emberiség, ahol csak kapcsolatba kerül a természettel,

pusztulással fenyegeti, pedig benne és belőle él. ”

A mi feladatunk pedig, hogy a gyermekeket ráneveljük hogyan kell a

környezetrombolást elkerülni.

Mentsük meg a reményt!

Felhasznált irodalom

Bíróné Farkas Zs. – Krinszkiné Dulai J. (2007): Piciny kezekkel a

Földért. Természetbúvár, 62. évf. 5. sz. p. 36-37.

Fulghum R. (1994): Már az óvodában megtanultam mindent amit tudni érdemes.

Tűnődések hétköznapi dolgokról. Park Kiadó1, Budapest

Lorenz K. (1995): Mentsétek meg a reményt. Aqua Kiadó, Budapest

Piciny kezekkel a Földért vetélkedő

Kárász Imréné Kossuth Zsuzsa Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium (Eger)

Egy követendő példa – zöld iskola a város szívében

Közel harminc éve kezdtem tanítani az egri Egészségügyi Szak- és Szakközépiskolában. Az-

óta nem változtattam munkahelyet, letűnt munkakönyvemben mégis négy másik munkahely

név is szerepel. Talán ez a személyes epizód is jól jelzi, hogy az utóbbi évtizedek a 43 éves

múltra visszatekintő iskolánk, -- amely most a Kossuth Zsuzsa Gimnázium, Szakképző Isko-

la és Kollégium nevet viseli --, életében is jelentős változásokat hoztak. Közülük az a legna-

gyobb, hogy a racionalizálási elvek alapján történő iskola összevonás a mi intézményünket

sem kerülte el. 2000-ben összevonták iskolánkat a megszűnésre ítélt Lenkey János Katonai

Kollégiummal

Az addig a belváros közepén lévő, egészségügyi alapképzést folytató iskolánk így átkerült

egy belvároson kívüli, de nagy udvarral és több hektáros, részben parkszerű szabad területtel

rendelkező honvédségi intézménybe. A katonai képzés az átmenetileg meglehetősen kétarcú-

vá vált iskolában kimenőrendszerben megszűnt, így a 2003/2004. tanévtől kezdve iskolánk fő

profilja ismét kizárólagosan az egészségügyi és szociális szakmákra felkészítő szakközép- és

szakiskolai valamint a gimnáziumi képzés lett.

Tanulóink az iskola jellegének megfelelően megfogalmazott Pedagógiai Programja szerint,

meghatározóan személyiségfejlesztést, kommunikációs készségfejlesztést, empátiát, toleran-

ciát, valamint környezetkultúrát tanulnak, illetve képzésükben az ilyen irányú nevelési terü-

letek és kompetenciák élveznek prioritást.

Intézményünkben a 2006/2007. tanévben 645 tanuló tanult háromféle képzési formában

(gimnázium, szakközépiskola és szakképző iskola), nappali és esti tagozaton. Az alapképzés-

ben 14 osztály (ebből 4 gimnáziumi 8 szakközépiskolai és 2 szakiskolai), a nappali ta-

gozatos szakképzésben 5 osztály, az esti tagozatos szakképzésben pedig 7 osztály indult.

A képzés jellegének és struktúrájának megfelelően a 46 tagú tantestület összetétele rendkívül

heterogén és egyben sokszínű.

Iskolazöldítő munkánk eredményeként 2005-ben került fel kapunkra a „Zöld iskola a város

szívében” tábla, ami már a belépéskor figyelmeztet bennünket teendőinkre környezetünkért.

Előadásomban a hozzá vezető utat vázolom fel.

.

A környezeti nevelés program

„A környezeti nevelés olyan értékek felismerésének és olyan fogalmak meghatározásának

folyamata, amelyek segítenek az ember és kultúrája, valamint az őt körülvevő biofizikai

környezet sokrétű kapcsolatának megértéséhez és értékeléséhez szükséges készségek és

hozzáállás kifejlesztésében. A környezeti nevelés hatást gyakorol a környezet minőségét

érintő döntéshozatalra, személyiségformálásra és egy széles értelemben vett viselkedésmód

kialakítására” (IUCN, 1970).

A környezeti nevelés fogalma az elmúlt évtizedekben nagy változáson ment keresztül. Az

l970-es években sokan elsősorban a biológiai-ökológiai-természetvédelmi nevelést értettek

rajta, ma már megjelentek a humán és társadalmi szempontok is a fogalom értelmezésében.

(Környezet- és természetvédelmi lexikon, 2002). Mai értelemben „a környezeti nevelés olyan

folyamat, amely során az emberek -- életkoruktól függetlenül, de életkori sajátosságaik

keretein belül -- megismerik környezetüket és megtanulnak tudatosan gondoskodni annak

fenntarthatóságáról”(Kárász, 2006).

Iskolánk képzési folyamatában a személyiségfejlesztéshez jól kapcsolódik, sőt attól elvá-

laszthatatlan a környezeti nevelés. A kedvező infrastukturális környezeti adottságok, pályázati

vállalásaink, lelkes hozzáállásunk és a szívós munkával kialakított külső támogatottságunk

következtében iskolánkban sokoldalú környezeti nevelés folyik.

Nevelési koncepciónkat a Pedagógiai Program mellékletét képező Környezeti nevelési prog-

ram tartalmazza. Kidolgozásakor a törvényi háttér mellett messzemenően igyekeztünk figye-

lembe venni az iskola kedvező környezeti adottságait, a képzési profiból és annak tantestületi

vonzatából adódó lehetőségeket. A környezeti nevelés főbb területei a következők:

Környezeti nevelés a tanórákon

1./ Szaktantárgyi órák keretében

Iskolánkban szakterülettől és képzési szinttől függetlenül minden diák tanul környezettani is-

mereteket. A Kerettanterv szerint tanuló diákjaink 9. osztályos korukban a környezetkultúra

című tantárgyat tanulják, amelyben többek között foglalkoznak:

- a település nevezetességeivel, hagyományaival /múzeumlátogatás, városnézés/,

- a természeti környezettel és hatásaival,

- a társadalmi környezettel és hatásaival,

- különböző tájegységek népművészetével, népviseletekkel,

- lakáskultúrával,

- kertkultúrával,

- népi játékokkal, tárgyakkal,

- ajándékkészítéssel / hímzés, agyagozás, gyöngyfűzés, üvegfestés/,

- az egészséget befolyásoló tényezőkkel.

Ezen órák jelentős mértékben megalapozhatják és részben szintetizálhatják az általános isko-

lából hozott és az itt, ezzel párhuzamosan más tantárgyakban szerzett környezeti ismereteket.

2./ Osztályfőnöki órák keretében

Minden évfolyamon szerepel az osztályfőnöki órák tematikájában a környezeti, esztétikai és

az egészséges életmódra nevelés. Itt nem csak beszélgetnek e témákról, hanem kimunkálják

mindazokat a gyakorlati teendőket és színtereket, amit tevőlegesen is megvalósítanak. Ilyenek

például:

-- Az osztályok alkalmanként részt vesznek /kapával, gereblyével, lapáttal és seprűvel/ az

iskola udvarának, kertjének szépítésében.

-- Minden évben - a DÖK kezdeményezésére – meghirdetjük a tanterem dekoráló versenyt,

ahol tanulóink kiélhetik fantáziájukat, élősarkot, zöldfalat és faliújságot készítenek, melyet a

diák- és iskolavezetés értékel.

-- A diákok a szabadidő felelős tanár és az osztályfőnökök szervezésében az egészséges

életmódhoz kapcsolódó filmet tekintenek meg, melyet osztályfőnöki órák keretén elemeznek.

/pl. Kanyaron túl c. film/

-- Drogprevenciós programokat szervezünk minden évben, szakelőadók és kortárs csoportok

bevonásával.

-- Az osztálykirándulások programjába lehetőség szerint nemzeti parkok és főleg Heves

megyei természetvédelmi területek látogatását is betervezzük. Így eljutottunk már az

Aggteleki NP, a Bükki NP, a Fertő-Hanság NP, a Kiskunsági NP, és a Hortobágyi NP

területére. Sajnos az utóbbi időben kevesebb osztálykirándulásra került sor.

1. kép: Szakkörösökkel az Aggteleki Nemzeti Parkban

3./ Egyéb tantárgyi órák keretén belül

Valamennyi tantárgy oktatása során lehetőséget teremtünk a környezettudatos szemlélet ala-

kítására, bővítésére, de intézményünkben nyomatékosan ez inkább a biológia, a kémia, a

fizika, a földrajz, a magyar irodalom és a rajz tantárgyak tanítása során valósul meg. Alapve-

tően a szaktanárok felkészülésén és attitűdjén múlik a hatékonyság. A tanórák egy részét tan-

termen kívül, az iskola kertjében tartjuk meg. E formát a tanulók szeretik, jobb kedvvel és a

közvetlen szemlélődés segítségével gyorsabban tesznek szert fajismeretre és közben szemé-

lyes felfedezések eredményeként közelebb is kerülnek a természethez .

Tanórán kívüli környezeti nevelés

1./ Emlékpark kialakítása

Az új területre költözés után projekt módszerrel, lelkes diákok és felnőttek közreműködésé-

vel létrehoztuk a névadónkra emlékeztető parkot. Közepére felállítottuk Kossuth Zsuzsa

szobrát, amit azóta minden Zsuzsanna napkor megkoszorúzunk. A ballagási ünnepségünk

alkalmával pedig, már hagyományosan minden ballagó diák ide teszi le az egy szál virágát a

névadóhoz kapcsolódó tisztelete jeléül.

2./ Szakköri tevékenység

Az iskolában biológia-természetkutató szakkör működik, amelynek foglalkozásain az érdek-

lődő tanulók szakmai ismereteket gyűjtenek, versenyekre készülnek, mikroszkópizálnak és

kísérleteznek. A Föld napi eseményekhez kapcsolódva terepi kiránduláson vehetnek részt, a

Tűzliliom Környezetvédelmi Oktatóközpont Egyesület szervezésében, amelynek bázisisko-

lája is vagyunk. A környezeti nevelés fontos részeként tradicionálisan nagy gondot fordítunk

az egészséges életmódra nevelésre.

.A vöröskeresztes tanárelnök vezetésével elsősegélynyújtó szakkörünk is működik, amelyen

az életben adódó szituációkat oldanak meg, miközben különböző versenyekre is felké-

szülnek. A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt Szervezetének is bázisiskolája vagyunk.

3./ Tanulmányi és egyéb versenyek

Rendszeresen részt veszünk helyi, regionális és országos tanulmányi, sport és egyéb verse-

nyeken. Több alkalommal értek el tanítványaink kiváló megyei és országos eredményeket.

Legutóbb a 2006/2007. tanévben a Kitaibel Pál Országos Biológiai és Környezetvédelmi

Tanulmányi Verseny megyei fordulóján a szakközépiskolás 10. osztályosok kategóriájában I.

helyezést értünk el, így bejutottunk az országos ill. nemzetközi döntőbe. Szentpéteri Éva a

nemzetközi mezőnyben a kiselőadások kategóriájában első helyezést ért el, az összesí-tésben

pedig a VI. helyen végzett és különdíjban is részesült. A felkészítő tanár Dr. Kárász Imréné

volt. A környezetismereti tanulmányi verseny mellett a 11. és l2. osztályos tanulóink OKTV

versenyeken szokták tudásukat megméretni, változó eredménnyel.

A vöröskeresztes tanárelnök, Székács Ferencné vezetésével az elsősegélynyújtó szakkör tag-

jai is rendszeresen sikeresen szerepelnek városi, megyei és országos versenyeken. Az idei

tanévben -- már többedszer -- megnyertük az ifjúsági véradók versenyét is.

4./ Környezetvédelmi vetélkedők

Diákjainkat szervezőként és résztvevőként is mozgósítva évről-évre vetélkedőket szervezünk

és bonyolítunk le. A Föld nap- Zöld nap már hagyományos nevezetes nap az iskolában, a-

melyen minden program főleg a környezetünkről szól. Ennek keretében játékos környezetvé-

delmi vetélkedőre kerül sor, ahol a nemzeti parkok és élőlények jellemzőin túl, keresztrejt-

vény fejtésére, környezeti témájú alkotások készítésére, növény és állatfajok meghatározá-

sára is sor kerül.

Az igen jó hangulatú, játékos, de sok információt hordozó vetélkedőnek minden résztvevő

nyertese. A díjakat szponzoraink adományozzák a legeredményesebb versenyzőknek.

Ugyancsak hagyományosan, évente az Életreform Népfőiskolával közösen az egészséges

életmódot propagáló vetélkedőt szervezünk, amelyre a városból több általános és középis-

kola is jelentkezik. Az értékelésben az ANTSZ munkatársai is segítenek, a nyertesek pedig

„egészséges” jutalomban részesülnek.

Az elmúlt évben az egészséges táplálkozás témában szervezett „Foodteszt” városi vetélkedőn

is sikeresek voltak tanítványaink.

5./ Jeles napok megünneplése

Környezeti nevelési programunkban és éves munkatervünkben a zöld jeles napok közül kie-

melten a Föld napjának megünneplése szerepel. Ezen a napon a hagyományos Föld nap –

Zöld nap iskolai rendezvénysorozattal emlékeztetünk mindenkit a környezeti problémákra..

A programban szerepel:

- az Iskolarádióban megemlékezés a Föld Napjáról,

- oktató jellegű környezeti kiállítás /pl. Natura 2000, Bükki NP, CITES/,

- tanulói rajz pályázat és kiállítás,

- környezetvédelmi játékos vetélkedő,

- kirándulás Heves megye természetvédelmi területeire,

- iskolai környezet szépítése - tanösvény bejárása, fakultatív választási lehetőséggel.

2. kép: Környezetvédelmi csapat vetélkedő a Föld nap – Zöld napon

A többi jeles napról az iskolarádióban vagy a faliújságon emlékezünk meg (pl. Víz

Világnapja, Madarak és Fák Napja). Esetenként kapcsolódunk a partnereink által rendezett

eseményekhez. Ilyen volt például a Bükki NP Európai Nemzeti Parkok Napja rendezvénye

vagy az Eszterházy Károly Főiskolán a Benjamin Franklin születésének 300. évfordulóján

rendezett megemlékezés és kiállítás.

Ökoiskolai tevékenység

Intézményünk 2005-ben megpályázta és el is nyerte a megtisztelő ÖKOISKOLA címet. A

pályázatban vállalt feladatainkat igyekeztünk teljesíteni, a környezeti nevelés filozófiáját pe-

dig a fenntartható fejlődés érdekében a nevelés – oktatás folyamatában szem előtt tartani.

Mottónk: „Az ember nem mindenható ura, hanem része a természetnek és ez a FÖLD iránti

kötelességekkel jár.”

A cím elnyerése mozgósító erőként hatott az iskolában. A lelkes „környész mag” hatással

tudott lenni a közömbös többségre, így kitartó munkával és köszönetet érdemlő pártfogói és

szponzori segítséggel számos területen zöldült az iskolánk. Legfontosabb eredményeink:

-- Zöld folyosó,

-- Növényismereti kert,

-- Madárismereti park,

-- Egészségesebb és zöldebb büfé,

-- Környezettudatosabb tantestület.

Munkánk ellenőrzése az OKI munkatársai részéről 2006-ban megtörtént. A jól végzett munka

eredményének gondoljuk, hogy a 2007. évi ÖKOISKOLA pályázatunk is eredményes lett.

Ismét elnyertük a címet, amit 2010-ig viselhetünk.

3. kép: Készül a madárismereti park

Ezeknek a projekteknek a megvalósítását pályázatok is segítették. Az új szemléletet tükröző

eszközparkot megtestesítő alkotásokkal, sőt a megvalósításuk módszereivel is a szemlélet-

formálást, a környezettudatos magatartás kialakítását és fejlesztését szeretnénk erősíteni.

A környezettudatosság olyan magatartásforma, amely az egyént felelős viselkedésre készteti

az élhető környezet fenntarthatóságát szolgáló feladatok megvalósításában és a természeti

értékek megőrzésében.

Információáramlás, információbővítés, tanárok továbbképzése

Iskolánkban rendelkezésre áll a jól felszerelt könyvtár a különböző napi-, heti-, és

havilapokkal, ahol a diákok és tanárok egyaránt kedvükre böngészhetnek a tájékoztató- és

szakirodalomban. Az Internetes hálózat kellő kitekintést és információgyűjtést tesz lehetővé

az érdeklődőknek, az iskolarádió és az iskolaújság öko-oldalai pedig a belső információ-

áramlást biztosítják..

A közös gondolkodáshoz és az innovációs képesség fejlesztéséhez elengedhetetlenül fontos a

tantestület tagjainak egyéni és csoportos továbbképzése. Igazgatónk és az iskolavezetés

egyaránt szorgalmazza és biztosítja a feltételeket is a rendszeres továbbképzéshez. Ennek

eredménye, hogy az utóbbi három évben ….. kolléga új szakképzettséget is biztosító, …

pedig más kompetenciaszélesítő továbbképzésen szerzett oklevelet vagy tanúsítványt.

Tantestületi környezeti továbbképző előadásokra is többször sor került. Fontos tapasz-

talatszerző továbbképzésnek tartjuk a jelenlegihez hasonló, terepi programokkal bővített

környezetvédő szervezetek által szervezett programokat is, amelyeken általában néhány

kollégánk részt vesz. Ilyenek az Ökoiskola Hálózat, a KOKOSZ, a TKTE, a Tűzliliom

Egyesület és az Életfa Környezetvédő Szövetség változatos rendezvényei.

Időnként felkérést kapunk tapasztalataink bemutatására, így magunk is tartunk továbbképző

előadásokat, bemutató foglalkozásokat a város vagy a megye érdeklődő pedagógusai részére.

Ilyenek voltak pl. a Bólyai Nyári Egyetemen (Kirulyfürdő, 2001), a Közép- és Kelet Európai

Regionális Környezetvédelmi Központ és a Tűzliliom Egyesület felkérésére a Zöld Útipakk

felkészítő tanfolyamokon (Eger és Jászberény, 2003) és a Heves Megyei Pedagógiai Intézet

által szervezett tanár továbbképzési programokban (Eger, Felsőtárkány 2006) való előadói és

foglalkozás vezetési munka.

Környezeti nevelést segítő kapcsolataink

Az elmúlt évek során igyekeztünk kapcsolatot teremteni olyan intézményekkel, vállalatokkal

és társadalmi szervezetekkel, amelyek partnerként segítenek bennünket nevelési céljaink

megvalósításában.

--A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága a jeles napok megünneplésekor oktató jellegű kiállí-

tást bocsájt rendelkezésünkre, valamint előadás tartásával jutalom és tájékoztató kiadványok

juttatásával színesíti programjainkat

--A Tűzliliom Környezetvédelmi Oktatóközpont Egyesület szinte napi támogatást nyújt terve-

ink megvalósításában. Közös pályázattal támogatta a növényismereti kert megvalósítását, ér-

deklődő diákjaink részére terepi programokon való részvételt biztosított és a tanulmányi ver-

senyeken való sikeres szereplést is támogatja szakmai anyagok rendelkezésre bocsájtásával,

és személyes szakmai segítségnyújtással. Évek óta előfizeti szakkörünk részére a Természet-

búvár folyóiratot is.

--Az Egererdő ZRT-vel az elmúlt 2005-ben kötöttünk együttműködési szerződést. Program-

jainkban kölcsönösen támogatjuk egymást. Segítettek a madárpark oktatótábla oszlopainak

elkészítésében és azok felállításában, az iskolai pihenőpark padjainak, valamint a kültéri

virágtartók kivitelezésében. Diákjaink pedig az általuk szervezett programokba kapcsolódnak

be, mint pl. az Eger-patak szeméttelenítése, óvodások tanösvényi kirándulásának segítése.

-- Tantestületünk összekötő tanárok révén kapcsolatot ápol országos szervezetekkel is, mint

pl. a Természet és Környezetvédő Tanárok Egyesülete (TKTE), a Környezet- és Természet-

védelmi Oktatóközpontok Országos Szövetsége (KOKOSZ) és az Országos Madártani és

Természetvédelmi Egyesület.

Az iskolavezetés és a tantestület ma már elkötelezett a környezettudatos szemlélet alakítására,

propagálására. Az iskolavezetés pedig nevelési értekezletek, társ iskolai együttműködési

programok , tantestületi kirándulások alkalmával törekszik a környezettudatos szemlélet to-

vábbi fejlesztésére. Célunk, hogy elősegítsük a tanulók környezettudatos magatartásának,

életvitelének kialakulását, problémamegoldó gondolkodásmódjuk fejlődését és azt, hogy

tetteikben is felelős, a természetet szerető emberekké váljanak.

Valljuk a Pedagógiai programunkban szereplő Szent-Györgyi Albert gondolatot, mely szerint:

„Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni,

hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat,

hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka

örömére és az alkotás izgalmára,

hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk,

és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.”

Felhasznált irodalom

Elliott J. (1999): Az iskolai környezeti nevelés fejlesztéséről. In: A környezeti nevelés

Európában. Körlánc-Infogroup, Budapest, p. 133-215.

Kárász I. (2006): Környezettudatos magatartás – fenntartható fejlődés. Előadás kézirat, Eger

Kárász I.-né (2003): Környezeti nevelés az egri Kossuth Zsuzsa Gimnáziumban. In: Terep-

gyakorlatok, erdei iskolák szerepe a középiskolai környezeti nevelésben. KOKOSZ, Bu-

dapest, p. 8-12.

Kárász I.-né (2007): Környezeti nevelés a Kossuth Zsuzsa Gimnázium, Szakképző Iskola és

Kollégiumban. Per Naturam Hírlevél, TKTE, Budapest, p. 27-37.

Kossuth Zsuzsa Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Pedagógiai Programja (1999).

Kézirat, Eger

Láng I.(főszerk.)(2002): Környezet- és természetvédelmi lexikon I-II. Akadémiai Kiadó,

Budapest, p. 626-627.

Kárász Imre Eszterházy Károly Főiskola Környezettudományi Tanszék

Lehetőségek és korlátok a felsőoktatásban – a környezeti képzés

reformja

Hogyan tudja az emberiség a környezetét „élhető” állapotban megtartani? Az ezredforduló

számos kérdése közül ez a legfontosabb, hiszen csak az erre adandó, azonnali tettekre késztető

válasz esetén van értelme bármilyen más hosszabb távú célokra. A válasz meglehetősen

nehéz, a megoldásnak sok-sok összetevője van, amelyek közül meggyőződésem szerint a

legfontosabb elem így fogalmazható meg: a tudatos környezetkímélő magatartás

kialakításával. Csak akkor élheti túl az emberiség a gazdasági növekedés fetisizmusa miatt

ma már globális környezeti degradációt, ha nemcsak ráébred helyzetének súlyosságára,

hanem a lehető leggyorsabban tudatosítja a megoldási lehetőségeket és kényszert is. Ennek

leghatékonyabb módja az oktatás. Az oktatás, amely Magyarországon most jutott el arra a

pontra, hogy a közoktatásban és a felsőoktatásban egyaránt szélesebb terepet biztosítson a

környezeti tudatformáláshoz, általánosabban a fenntarthatóság tartalmi követelményeinek

megismertetéséhez, tudatosításához és talán a fenntartható környezetet biztosító cselekvési

kultúra kikényszerítéséhez.

2004-től minden általános és középiskolának rendelkeznie kell az intézményi nevelési

program részeként környezeti nevelési programmal. Az addigi ajánlott, nem kötelező

környezeti oktatás-nevelést tehát felváltotta a törvény szerinti kötelezőség. Ez azonban

önmagában kevés. Csak akkor változhat a hatékonyság, ha kellő helyi innováció, szándék és

elkötelezettség is társul hozzá.

A felsőoktatásban a környezettani és környezetvédelmi szakképzés – a környezeti

mérnökképzés kivételével – 1992-ben a környezetvédelem főiskolai szintű tanárszakkal indult,

amely 1993-tól az egyetemi szintű környezettan tanárszakkal, majd később a

környezettudomány nem tanári szakkal bővült. A felsőoktatásban folyó képzés európai

egységesítése jegyében elfogadott ún. bolognai nyilatkozat kapcsán, jelenleg folyik a magyar

felsőoktatás szerkezetének nagymérvű átalakítása, mondhatni reformja, ami természetesen a

környezeti képzésre is vonatkozik. Ennek részeként 2004-ben a Magyar Akkreditációs

Bizottság elfogadta a környezettan alapképzési szak (BSc), ebben az évben pedig az un.

mester szakok (MSc, MA) alapítási dokumentumait. Utóbbiak között szerepel a tanár szak,

amely a környezeti tudatformás szempontjából kulcsfontosságú.

Az Eszterházy Károly Főiskolán tavaly megkezdtük a környezettan BSc képzést (Kárász

2004, 2006), a múlt hónapban pedig benyújtottuk a tanár MSc/MA szak szakindítási kérelmet,

benne a környezettan-tanár szakterületet is. Előadásomban e képzésekről adok a

közérdeklődés szintjén részletes tájékoztatást.

A környezeti képzés célja

A reform során megfogalmazott célok alapjaiban nem változtak így továbbra is célunk:

1./ A környezetvédelem kihívásaira megfelelő választ adni tudó, a problémákat kezelni képes

környezeti szakemberek képzése a gazdaságban, köz- és szakigazgatásban (pl. önkormány-

zatok, nemzeti parkok, környezetvédelmi szakhatóságok) megjelenő környezet- és természet-

védelmi feladatok ellátásra.

2./ Olyan pedagógusok képzése, akik széleskörű ismeretekkel rendelkeznek korunk környezeti

problémáiról és rendelkeznek mindazokkal a kompetenciákkal, amelyek biztosíthatják az

eredményes környezeti tudatformálást és a környezettudatos életvitelre felkészítést minden

korcsopornál.

A képzés szerkezete

A hagyományos, folyamatosan megszűnő képzéstől eltérően az új, lineáris képzés három

szintet tartalmaz. Az első szintje a környezettan alapképzési szak (Bachelor, BSc/BA),

amelyen hat féléves tanulmányi idő alatt alkalmazott környezetkutató szakképzettség

szerezhető. Az e szakon végzettek mintegy 35-40 %-a folytathatja államilag finanszírozott

formában tanulmányait a négy-öt féléves mester szintű (MSc/MA) szakaszban, ahol vagy

okleveles környezetkutató szakképesítést vagy környezettan-tanári képesítést szerezhetnek. A

képzés harmadik szintje a doktori képzés, ahol a környezettan szakon végzettek kb. 10 %-a

doktori (PhD) fokozatot érhet el, amely elsősorban a kutatói és felsőoktatási oktatói-kutatói

tevékenységhez szükséges.

A környezettani képzés első két szintjének szerkezetét, mobilizációs és kimeneti lehetőségeit

szemlélteti az 1. ábra.

A képzés főbb tudományi területei

A természettudományi terület differenciálódása két évszázada folyik, a jelenleg elfogadott hét

alapszak mindegyike széleskörű, a többitől elkülönült ismeretanyaggal rendelkezik. A környe-

zettudományi szak néhány évvel ezelőtt alakult ki és jellegéből adódóan merített a klasszikus

természettudományos területek mindegyikéből. Így a képzés kötelező törzsanyagában

egyaránt szerepelnek a környezetbiológiai/ökológiai, a környezet-földtudományi, a

környezetfizikai és környezetkémiai szakismereti modulok, a specifikációt lehetővé tevő

szakirányokban pedig ( pél-dául ilyen a terepi környész, a technika, a környezet analitikus, a

természetvédelem, a vegyész, a meteorológus, a geológus, a geofizikus, a geográfus, az

ökológus vagy a tanár felkészítő szakirány) a differenciált felkészülést biztosító modul-

részcsoportok. Mindez erőteljes egyedi jelleget ad a környezettudomány alapképzési szaknak,

minden más szaktól legalább 50%-kal eltér. A természettudomány képzési területen a

környezettudományban ez az első alapképzési (BSc) szak.

A szak eredményes elvégzéséhez minimálisan 1800 tanóra (kontaktóra) és ezzel 180 kredit

teljesítése szükséges. A képzés négy főbb tanulmányi területet tartalmaz:

1. Törzsanyag (kötelező ismeretkörök): 80-105 kredit - alapozó modulcsoport (20-35 kredit) - szakmai törzsanyag modulcsoport (60-85 kredit)

2. Differenciált szakmai anyag: 50-75 kredit - környezettudományi szakismeretek - (kötelezően választható vagy szakirányú modul - részcsoportok)

3. Egyéb, szabadon választható ismeretek: 5-10 kreditpont 4. Szakdolgozat: 10 kreditpont

A szak törzsanyaga a környezettudomány műveléséhez szükséges más tudományok alapjait, a

környezettudomány alapjelenségeit és törvényeit, a környezet- és természetvédelem, valamint

a környezettudományi megfigyelési rendszerek kiépítésének alapjait, a terepi és laboratóriumi

méré-sekhez szükséges készségek kialakítását szolgáló tárgyakat, továbbá az ezek

elsajátításához szükséges további, magasabb szintű rokon természettudományi ismereteket

tartalmazza.

A törzsanyag alapismeretek modulcsoportja a szakismeretek megértéséhez szükséges fizikai,

ké-miai (általános, szervetlen és szerves), biológiai (növény- és állatismeret), földtani,

természetföld-rajzi, környezettani, matematikai (analízis, statisztika) és informatikai

alapismerteket tartalmazza.

Az alapismereti modulcsoport társadalomismereti tantárgyakat is tartalmaz, amelyek

segítenek abban, hogy a képzésben résztvevők tudják a környezet – társadalom - gazdaság

hármast egyetlen valós rendszerként értelmezni.

A képzés gerincét jelentő szakmai törzsanyag az alábbi modulokat foglalja magába:

1. környezettudományi alapismeretek modul (25–50 kredit)

a) a természet szervetlen és szerves anyagai és ezek folyamatai az egyes érintett földövekben

környezeti szervetlen, szerves és biokémia, levegő-, víz- és földkémia, ásványtan,

környezeti fizika, meteorológia, geoinformációs rendszerek, talajtan, hidrológia,

b) az élő anyag és folyamatai, kölcsönhatásai általános ökológia, fizika az élővilágban, alkalmazott ökológia, tájökológia,

mikrobiológia, hidrobiológia, biogeográfia.

2. környezet- és természetvédelmi alapismeretek modul (15–25 kredit)

környezettechnológia, környezet-gazdaságtan, környezet-egészségtan, globális környezeti

problémák, társadalmi beágyazottság (jog, kommunikáció, gazdasági, társadalmi

vetületek, környezettudatosság, fenntarthatóság), természetvédelem

3. környezettudományi monitorozási alapok modul (15–20 kredit)

(alkalmazásközpontú gyakorlatorientált megközelítéssel)

A komplex rendszer (élettelen és élő, szilárd, cseppfolyós és légnemű) mintavételezése

széles (nm – km) méretskálán; az alkalmazott méréstechnikák alapjai; a mérési adatok

interpretációja; a méréstechnikák és értelmezések korlátai;

Környezetminősítés, állapotértékelés, fizikai, kémiai, biológiai és földtudományi mérések

ill. vizsgálati módszerek

4. egyéb természettudományi szakismeretek modul (5–20 kredit)

(alkalmazás központú gyakorlatorientált tárgycsoport kiválasztással)

Az indító felsőoktatási intézmény profiljának, hagyományainak, valamint a

munkaerőpiac mindenkori igényeinek megfelelő, a környezettudomány megfelelő szintű

elsajátításához szükséges további természettudományi szakismeretek.

1. ábra: A környezettani képzés szerkezete (Lakatos Gy. alapján Kárász /2004/ módosításával)

A szak törzsanyagára épülő differenciált szakmai anyag modulcsoport a szakindítás során két,

egymást kiegészítő formában indítható.

1. Alapesetben szakirány nélküli képzés valósul meg. Ennek szervezése során szempont, hogy a hallgató a megadott négy szakterület (környezetbiológia/ökológia, környezet-

földtudomány, környezetfizika, környezetkémia) közül minél többről, de legalább

kettőről gyűjtsön kreditpontokat. E feltételt a megadott kredit-tartományok biztosítják.

Ennek révén az intézményeknek lehetőségük nyílik kisebb (20–30 kreditpontos)

irányított modulok/modul-részcsoportok szervezésére is.

2. A fenti alapeset mellett, annak kreditpont kerete terhére, az intézmények több speciális szakirányú modul illesztésével szakirányokat szervezhetnek. Ezen szakirányok vagy

valamely gyakorlati ismeret mélyebb elsajátítását nyújtják azok számára, akik az

alapdiplomával tervezik befejezni tanulmányaikat, vagy valamely mester szintű szakra

készítenek fel. A szakirányok minimális kreditpont száma 50, kétszakos tanári felkészítő

szakiránynál 60 ( 50 szakmai +10 pszichológia-pedagógia).

A képzés szakirányai

A szak alapítói sokféle szakirányt tartanak megvalósíthatónak. Intézményenként más-más

szakirányt tarthatnak megvalósíthatónak. Egerben az akadémiai képzés mellezz a tanári

felkészítő szakirány és két kiemelten gyakorlatorientált szakirány – a terepi környész és a

technika - az eddig engedélyezett szakirányok. A környezettudomány már megalapított mester

szintű (MSc) szak, amelyekre a jelzett szakirányokon felkészülhetnek a jelöltek. A tanár MA

szakra kétféle szinten készülhetnek fel. A környezettan BSc szakos végzettség jogosít a

környezettan-tanár szakterület első helyen (főszakként) történő elvégzésére. Akik az 50+10

kredites környezettani tanári felkészítő modul elvégzésével jelentkeznek tanár MA szakra,

azoknak a környezettan-tanár szakterület csak második vagy további szak lehet.

Fentiekből következik, hogy szaktanári képesítés csak mester szinten szerezhető.

Véleményem szerint ez jó a pedagógusképzésnek és a pedagógusoknak is, mert lehetővé teszi,

hogy csak a jól felkészült és elkötelezett hallgatók kerüljenek a pedagógusképző szakaszba. A

képesítési követelmények szerint a tanár MA szak öt félév alatt végezhető el. Az ötödik félév

egy összefüggő féléves iskolai oktatási gyakorlat (rezidens-rendszer) és csak ennek teljesítése

után tehető pedagógusi záróvizsga. Így a pedagógusok felkészültsége és presztizse egyaránt

növekedhet, azaz némileg felértékelődik a pedagógus pálya.

Az alapképzési szinten fő cél a piacképes felkészítés, hiszen a végzettek mintegy fele

kénytelen lesz közvetlenül munkába állni. Az innovatív tudás egyik legfőbb megszerzési

módja a gyakorlati képzés. A környezettan alapszakon az alábbi gyakorlatok segítik a

felkészítést:

- laboratóriumi gyakorlatok; - külső információs gyakorlatok és üzemlátogatások; - terepgyakorlatok és tanulmányi kirándulások; - külföldi gyakorlatok és tanulmányutak.

Az elméleti és gyakorlati képzés elvárt aránya 55 (75) % – 25 (45) %.

A környezettan BSc szakképzetségben elvárt kompetenciák, elhelyezkedési esélyek és

lehetőségek

A környezettani alapoklevél megszerzése igazolja, hogy az alkalmazott környezetkutató álta-

lános és bizonyos szakspecifikus kompetenciákkal rendelkezik, ismeri és alkalmazza ezeket.

E kompetenciák egy része (különösen az általános kompetenciák közül) már a felsőoktatásba

való bekerüléskor is meglehet (pl. nyelvtudás, általános műveltség, jó szóbeli és írásbeli kife-

jezőkészség), más kompetenciákat a felsőoktatási alapképzés erősít, karakteresebbé tesz (pl.

tanulási készség, kritikus és önkritikus látásmód), megint másokat, így a pl. a szakma-

specifikus kompetenciák jelentős részét a hallgatók a felsőoktatásban szerzik meg. Fontos kie-

melni, hogy az alapszintre megadott kompetenciák nem választhatók el élesen a mester szint

kompetenciáitól. Az alapszint elvégzése során az alábbi speciális környezettudományi szakte-

rületi kompetenciák alkalmazói szintű megszerzése a cél:

- Képesség a környezettudományban szerepet játszó anyagi minőségek és jelenségek tulajdon-

ságainak felismerésére, azonosítására, valamint ezek környezettudományi módszerekkel való

jellemzésére.

- Képesség a környezeti mintákban lévő alkotók eloszlásának és szerkezetének elemzésére a

nm–km mérettartományban, térben és időben egyaránt.

- Az emberi környezetben, a Föld felszíni és felszín közeli szféráiban lejátszódó fontosabb

fizikai, kémiai, földtudományi és biológiai folyamatok megértése, valamint ezen folyamatok

rendszerben való kezelése.

- Képesség a terepi és laboratóriumi észlelések elmélettel való összehangolására a megfigye-

lés, felismerés, szintézis és modellezés munkafolyamat sorozaton keresztül, alkalmazói szin-

ten.

- Tudatosság a napjainkban feltáródó környezeti folyamatokkal kapcsolatban, és annak

megértése, hogy a földi erőforrásokat egyszerre kell kiaknázni és megőrizni.

• A környezettudományra jellemző elméletek, paradigmák, elképzelések és elvek ismerete és alkalmazása a gyakorlat szintjén.

• Képesség (a rendszerint hiányos adatokból álló) különböző típusú észlelések begyűjtésére, valamint ezek alapján alkalmazói szinten hipotézisek felállítására és ellenőrzésére.

• A minőség fontosságának megértése a környezettudományi kutatásokban. • Alkalmazói szintű kutatások tervezése, szervezése, lebonyolítása és kutatási beszámolók

elké-szítése, beleértve az átvett adatok felhasználását is.

• Adatgyűjtés, adatrögzítés és -feldolgozás a megfelelő technikák alkalmazásával terepen és labo-ratóriumban.

• Terepi és laboratóriumi vizsgálatok kivitelezése felelősségteljes és biztonságos módon, megfele-lő figyelmet fordítva a kockázatbecslésre, hozzáférési jogokra, a megfelelő

egészségügyi és biz-tonsági szabályozásokra, és érzékenységgel a kutatásoknak a

környezetre és a megrendelőkre gyakorolt hatására.

• Adatok előkészítése/begyűjtése, értelmezése és bemutatása, megfelelő minőségi és mennyiségi technikák és eljárási/programcsomagok felhasználásával alkalmazói szinten.

• A mintavétel meghatározó jelentőségének felismerése; a mintavételi hibák valamint a terepi és laboratóriumi adatgyűjtés, adatrögzítés és adatfeldolgozás során fellépő

bizonytalanságok megfelelő kezelése.

• Megfelelő szakmai alap a tanulmányok mester szinten történő folytatására, elsősorban a környezetkutató és a környezettan-X kétszakos tanári képzésekben, de a

környezettudománnyal rokon más mester szakokon is.

• Tanári kompetenciák:

Elsajátítandó tanári kompetenciák (a 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet 4. sz. mellékletének

7. pontja alapján):

1./ a tanulói személyiség fejlesztésére: az egyéni igényekre és fejlődési feltételekre tekintettel

elősegíteni a tanulók értelmi, érzelmi, testi, szociális és erkölcsi fejlődését, a demokratikus

társadalmi értékek, a sajátos nemzeti hagyományok, az európai kulturális és az egyetemes

emberi értékek elsajátítását;

2./ tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítésére, fejlesztésére: a tanulói

közösségekben rejlő pedagógiai lehetőségek kihasználására, az egyének közötti különbségek

megértésének elősegítésére, az interkulturális nevelési programok alkalmazására, az

együttműködés készségeinek fejlesztésre;

3./ a pedagógiai folyamat tervezésére: pedagógiai munkáját a feltételek árnyalt elemzése

alapján átfogóan és részletekbe menően megtervezni, tapasztalatait reflektív módon elemezni

és értékelni;

4./ a szaktudományi tudás felhasználásával a tanulók műveltségének, készségeinek és

képességeinek fejlesztésére: az adott szakterületen szerzett tudását tantervi, műveltségterületi

összefüggésekbe ágyazni, ennek alapján a tanulók tudományos fogalmainak,

fogalomrendszereinek fejlődését elősegíteni, az egyes tudományterületek szemléletmódját,

értékeit és kutatási eljárásait megismertetni, az elsajátított tudás alkalmazásához szükséges

készségeket kialakítani, szakterületének az egészség védelmével és fejlesztésével való

összefüggéseit felismerni és ezzel a tanulók egészségfejlesztését elősegíteni;

5./ az egész életen át tartó tanulást megalapozó kompetenciák hatékony fejlesztésére: a

kereszttantervi kompetenciák, különösen az olvasás-szövegértés, információfeldolgozás, a

tanulási szokások és készségek, az alapvető gondolkodási műveletek, a problémamegoldó

gondolkodás folyamatos fejlesztésére, a tanulók előzetes tudásának, iskolán kívül megszerzett

ismereteinek és készségeinek, valamit az iskolában elsajátított tudásának integrálására, az

önálló tanulás képességeinek megalapozására, fejlesztésére, a tanulók testi-lelki-szellemi

egészségének fejlesztésére;

6./ a tanulási folyamat szervezésére és irányítására: változatos tanítási-tanulási formák

kialakítására, a tudásforrások célszerű kiválasztására, az új információs-kommunikációs

technológiák alkalmazására, hatékony tanulási környezet kialakítására;

7./ a pedagógiai értékelés változatos eszközeinek alkalmazására: a tanulók fejlődési

folyamatainak, tanulmányi teljesítményeinek és személyiségfejlődésének elemző értékelésére,

a különböző értékelési formák és eszközök használatára, az értékelés eredményeinek

hatékony alkalmazására, az önértékelés fejlesztésére;

8./ szakmai együttműködésre és kommunikációra: a tanulókkal, a szülőkkel, az iskolai

közösséggel, a társszervezetekkel és kutató-fejlesztő intézményekkel történő

együttműködésre, a velük való hatékony kommunikációra;

9./ szakmai fejlődésben elkötelezettségre, önművelésre: a munkáját segítő szakirodalom

folyamatos követésére, önálló ismeretszerzésre, személyes tapasztalatainak tudományos

keretekbe integrálására, a neveléstudományi kutatások fontosabb módszereinek, elemzési

eljárásainak alkalmazására, saját munkájának tudományosan megalapozott eszközöket

felhasználó értékelésére.)

Sajátos kompetenciák a 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet 4. sz. melléklet 11.1.1. pontja

alapján: A környezettan-tanár:

1,/ rendelkezzen komplex látásmóddal, ami magában foglalja a természeti, az épített, a

társadalmi és a gazdasági környezetet, valamint a lokális, a regionális és a globális szemléletű

környezeti gondolkodást;

2./ képes legyen egy téma, kérdéskör integrált és interdiszciplináris szemléletű átlátására, és a

gondolkodásmód átadására; rendelkezzen környezeti intelligenciával, a környezeti elemek

felismerésének és kategóriákba helyezésének, valamint a környezeti elemek közti kapcsolatok

felfedezésének képességével;

3./ rendelkezzék a tudatos és értékelvű gondolkodás képességével, a jövő iránt való

elkötelezett magatartás, és a fenntartható fejlődés iránti felelősséggel; ismerje és alkalmazza

nevelő-oktató munkájában a fenntarthatóságra nevelés pedagógiájának interaktív,

képességfejlesztő módszereit;

4./ képes legyen arra, hogy életvitele a környezettudatos magatartása mintáját adja a tantestületben és a tanítványai

között; le