146 V A S V Á R I M I K L Ó S

Jah ren i n U n g a r n hervor r ie fen , auch die i n n o c h wei te r östlich l iegenden Geb ie ten beheimatete Sehneegans z u m Besuche unseres Faunengebie tes veran lassen . E s se ien unsere Beobach t e r u n d Jagdkre i se a u c h an dieser S te l le aufgefordert die eventue l l v o r k o m m e n d e n weissen Gänse unbedingt z u e r legen. F r e i l i c h ist d ieser R a t le ich ter gegeben als befolgt, i ndem a lb in i s t i sche Gänse, w e n n sie t rotz ih re r so auffa l lenden Färbung schon mehrere Jahre h i n d u r c h i h r L e b e n behaupten konn ten , s i c h eine derart ige S c h l a u h e i t u n d V o r s i e h t ane ignen , dass ihre E rbeu tung eine aus se ro rden t l i ch schwier ige Aufgabe darstel l t .

A jeges-sirály Magyarországon. Ir ta : V A S V Á R I M I K L Ó S .

F Á B A R E Z S Ő budapes t i preparatoriumába 1925 . december 22-én a foarns hyperboreus G U N N . egy példányát k ü l d ö t t e k be kitömésre. A madarat , melyet hazánkban most első i z b e n észleltek, B E R E N T E M I K L Ó S (Kisköre, Heves m.) ejtette e l Tiszaburán (Szo lnok m.) , a h o l a reggel i órákban a befagyott T i s z a mentén jött fölfelé egyedül.

Igazi sa rk i és ped ig circumpoláris faj lévén, télen a tengerpar tok mentén ugyan , főleg Észak- és Nyugat-Európában, részben még meg­szokot tabb jelenség, a z o n b a n a tengerparttól távoleső belországokban már nagy ritkaságszámba megy. A n g l i a , H o l l a n d i a , B e l g i u m és Franciaország par t ja in többször előfordult, inkább fiatalok. A K e l e t i tenger mel le t t n e m r i tka telelő és itt kiszínezett példány is akadt már. Egy-egy télen o l y k o r több példányban észlelték; így 1905 . december 13. és 14.-én nyugat i és északnyugati v iharok alkalmával többízben kézrekerült. Ugyancsak a K u r i s c h e N e h r u n g o n igen g y a k o r i vol t 1 9 0 9 / 1 9 1 0 . abno rmi san enyhe telén (lásd J . T H I E N E M A N N , J . f. O r n . 59 , 1911 , p. 6 2 6 — 6 2 7 ) . Igen érdekes, hogy a T H I E N E M A N N - t ó i ezen a l k a l o m m a l meggyürüzött 5 példány közül a következő évben egy megkerült, még ped ig L i b a u mellet t (Kur land) , 1911 . márc. 27-én (a távolság 152 k m ; i d ő : 1 év, 1 hónap, 17 nap), tehát ugyanazon úton haladt a tengerpart mentén, m i n t előző évben. (J . f. O r n . , 60 , 1912 , p . 174..). A ross i t teni madárvárta gyűjteményében v a n k é t öreg kiszínezett példány, egyik dátum nélkül, a másik pedig 1911 . márciusából, továbbá egy cf és egy 9 juv . 1905 . dec . 13 és dec. 14. dátummal, egy juv . 1907. márc. 19.-ről, egy 9 juv . 1 9 1 1 . j a n . 3.-ról és egy c s a k n e m fehér­színű, gyengén foltozott £ példány 1910 . január 20-ról. 1913 . nov. 30.-án

egy öreg <f Rossittenböl T i s c H L E R - h e z került (J . T I S C H L E R : D i e Vögel der

P r o v i n z Ostpreussen, B e r l i n 1914, p. 5 7 — 5 8 ) , 1913-ban és 1915-ben 1—1

példányt gyűrűztek meg Ross i t t enben (J. f. O. , 63 , 1915, p. 416 ; J . f. O. ,

A .IKGKS-SIKÁI.Y MAGYARORSZÁGON 147

64, 1916. p. 493). F . KOSKE szer int (J. f. 0 . , 1919, p. 163) a greifswaldj múzeumban hat pomerániai példány van , egyik 1823 februárjában került meg (juv.). H e l g o l a n d o n GÄTKE szer int évente és pedig a késő öszi és téli hónapokban gyak rabban teritékre kerül (1. G Ä T K E : Die V o g e l w a r t e H e l g o l a n d , B r a u n s c h w e i g , 1900, p. 588). Németország belső részeiben néhányszor előkerült; így S z á s z o r s z á g b a n , T r o t h a mel le t t (a Saa le folyó közelében) 1890. dec.-ében, továbbá GLOGER szer int S z i l é z i á b a n , N e i s s e mel le t t i s , aho l egy félig agyonéhezett példányt döglött j u h o n találtak (NAUMANN: N a t u r g . d. Vögel Mi t te leuropas , X I , G e r a - U . , p . 27.). D E . E . DETMERS (J . f. 0 . , 59 , 1911 , p. 451) azt állítja, hogy a Rajnánál is ötték már. FRITSCH szer int kétszer észlelték Csehországban. ( H . E . DRESSKK:

A his tory o f the birds of Eu rope , L o n d o n , V I I I , 1871 — 1881 , p . 436.) J . STROINIGG szer in t 1892. márc. 3.-án Judenburg mellet t Stájerországban előfordult (Orn i th . J a h r b u c h , X L V , 1903 , p. 2 3 1 — 2 3 2 . ) . Olaszországból is ismeretes három előfordulása és pedig kettő G e n u a környékéről (cf ad . 1853 . körül; 9 ad . 1877 . április 10-én lövetett), ezek a f l ó r e n c i múzeumban őriztetnek. (E. H . GIGLIOLI: A v i f a u n a i t a l i ca , F i r e n z e , 1886 , p. 432 és G . V A L L O N : Se l tenhe i ten der i t a l i en i schen Orn i s , Orn i t h . J a h r b u c h , III. 1892, p. 107); egy c f juv. 1898. októberben C a g l i a r i - b ó l került A r r i g o n i gróf gyűjteményébe (DR. E . ARRIGONI DEGLI ODDI: At l an te o rn i to log ico . U c c e l l i europe i . M i l a n o , 1902, p. 515 és M a n u a l e di ornitológia i t a l i ana , M i l a n o , 1904, p. 826).

A z itt említett német tengermelléki adatokat részben a z z a l a szán­dékkal említem, hogy a kevés belföldi (a fentebb felsorol t két szászországi, egy sziléziai, esetleges Ra jna-ment i , két csehországi és a haza i szo lnokmegyei ) előfordulás megokol tnak lássék. Valószínű, hogy a német tengerparton télen észlelt jeges-sirályok rendszeresen oda vonu lnak és pedig talán észak­kelet iek, e l l enben az angl ia iak máshonnan valók. V a l a m i körülmény (talán viharok) következtében kerülnek azután egyesek Középeurópa belíöldi országaiba, c s a k n e m egyenesen délnek, min t az esetekből, me lyek aránylag m i n d ezt tanúsítják, láthatjuk. E tekintetben szükségesnek tartom annak megemlítését, hogy n o h a a messze északkeleti fajok gyakor ibb előfordulása p l . H e l g o l a n d o n eléggé közismert, mégis vannak o lyan távol északkeleti fajok, melyek Németország belső részeiben egyáltalában nem, vagy csak igen ritkán észleltettek, e l l enben nálunk és Ausztriában előfordultak \ragy többször is konstatálták őket. Mindenekelőtt a fehércsörü búvárra (Colymbus Adaaisi GUAY) h i v a t k o z o m , amelyet eddig Németországban n e m figyeltek meg; e l l enben a l i n z i múzeumban van egy példány a felső-auszt r ia i A t t e r s e e - r ö l és egy másik i l y belföldön kézrekerült példány a zágrábi múzeum tulajdona B a b i n a - G r é d á r ó 1 (Slavónia), amelyet 1908. dec. 19-én ejtettek el [DR. N A G Y JENŐ: A Gavia glaciális (L.) újabb és a Gavia adamsi (GRAY) első előfordulása Magyarországon. A q u i l a , X X I I I ,

10*

US V A S V Á R I M I K L Ó S

1 9 1 6 , p . 5 5 1 — 5 5 2 . ] A „nyugati" jegesbuvár (Colymbus Immer G U N N . ) is nagyon r i tka Németország belsejében és n o h a nálunk is miként ott, a sark i búvár (Colymbus arcticus L . ) a leggyakor ibb téli búvárfaj, mégis nevezetes , hogy Magyarországról az előbbi fajból hét előfordulás imeretes , a m i aránylag ez esetben n e m o ly k i c s i n y szám. Lehet , hogy e faj is északkeleti irányból érkezik hozzánk, mert , m in t tudjuk, Szibériában is költ. Másik frappáns északkeleti madárjelenség hazánkban a vörösnyakú lúd (Branta rufieoilis P A U L . ) , amelye t 1 9 1 5 . óta, a m i k o r elsőízben észlelték (1. C S Ö R G E T T I T U S Z : A Branta rufieoilis P A L L . első előfordulása Magya r ­országon. A q u i l a , X X I I , 1 9 1 5 , p . 4 1 3 ) máig m i n d e n évben, különösen a Hortobágy-pusztán megfigyeltek és ezen t iz év alatt több min t egy tucatot ejtettek el belőle. Európa egyet len belföldi országában sem figyelték m e g i l y sűrűn. A jeges-sirály részben északkeleti elterjedési területével kapcso la tban említem még, hogy a Colymbus Adamsi G R A Y ellentétben a németországi v i s z o n y o k k a l , a skandináv-államok par t ja in gyakrabban előkerült és ugyan­ezt találjuk a Branta rufieoilis P A L L . esetében H o l l a n d i a , Dánia és Nagy-Britanniára nézve, me lyeknek partján több előfordulását ismerjük. Ámde a fehércsőrü búvár épúgy min t a vörösnyakú lúd e kifejezet ten keletről nyugat felé való útjában hihetőleg más, szokásosabban e tájakon telelő mada ­r a k k a l kerül hozzánk, amin t az utóbbi fajra vonatkozólag részletesebben is tárgyaltam egy másik közleményemben ( „ A vörösnyakú lúd Magyarországon." A Természet, X X I , 1 9 2 5 , p . 9 7 — 1 0 0 ) , aho l igyekez tem feltüntetni, hogy más lúdfajok (Branta bernicla S C O P . stb.) szerepe lnek valószínűleg min t „vonszolók", amin t ezt a másrészről Hortobágyon észlelt esetek kapcsán az Anser albifrons S C O P . is mutat ja , amely ugyancsak valószínűleg fő­szerepet visz abban az értelemben, hogy a Branta rufieoilis o ly sűrűn ju t el hozzánk.

F igye l emre méltó az is, hogy a legtöbb megfigyelési adat a téli hónapokra esik. M a d a r u n k későn indulha t e l hazájából; a Spitzbergákról p l . október vége felé (A. K O E N I G : A v i f a u n a Spi tzbergens is , B o n n , 1 9 1 1 , p. 1 9 0 — 4 9 4 . ) ; itt május—júniusban költenek. H . T H E O L . S C H A A N N I N G 1 9 0 2 - b e n már aug. 23.-án nagy csapatjait látta a M a t o t s c h k i n-ú t o n keletről vonulóban, ugyancsak október 1.-én i s . E l l e n b e n tavasszal (1903-ban ) csak május 12-én kezdődött m e g e faj vonulása; teljes fészekaljakat június 8.-án, fiókákat először j u l . 10.-én talált ( 0 . H A A S E : Beiträge zu r A v i f a u n a v o n N o w a j a - S e m l j a , J . f. O r n . , 6 5 , 1 9 1 7 , Festschrif t f. A . B e i c h e n o w , p. 6 3 — 7 2 ) .

A jeges sirály k imondo t t an téli előfordulásaival szemben az északi tengeri m a d a r a k jórésze be lv i zeken , többnyire inkább ősszel j e len ik meg, az „eltévedt" példányok ugyanígy; p l . a dunnaréce (Somateria mollissima L . ) , va lamin t a halfarkasok (Lestris) őszi előfordulása szokásos jelenség, már többször k o r a ősszel, szeptember elején is . E z e k inkább kószáló, mint

D I E E I S M Ö W E I N U N G A R N . 149

igaz i költöző madarak . E l l e n b e n téli előfordulásuk j e l l e m z i a magas északi tájak .búvár- és kacsaféléinek legtöbbjét. A nálunk r i tka füles vöcsök (Colymbus auritus L . ) téli vendég és i lyen a kacsák közül a Oidemia nigra L . , Oidemia fusca L . , Clangula hyemalis L . stb.. is ; utóbbi a Kele t i - tengeren is csak október végétől található.

A Larus hyperboreus-i legkorábban ősszel, októberben észlelték a déli országokban; a C a g l i a r i - b a n elejtett példány az egyet len októberi adat. Tavas sza l későn és ped ig 1 8 7 7 . április 10.-én G e n u a mel le t t és 1 9 1 4 . április 18-án pedig A k a b a mellet t , a Vörös-tengernél észlelték ( J . C . PHILIPPS Somé bi rds from S i n a i and Pales t ine . T h e A u k , 3 2 , 1 9 1 5 , p. 1 8 1 ) . B R E H M A . szer in t a jeges-sirály télen E g y i p t o m északi partján is előfordul é s ő a M e n s a l a h - t ó n á l nemcsak megfigyelte, de ejtett is el belőle. ( M . T H . V. HEUGLIN: Orn i tho log ie Nordos t -Af r ika ' s II. Casse l , 1 8 7 3 , p. 1 3 8 6 ) . HARTERT szer int a K a s p i - és Fekete-tengernél is meg­je l en ik o lyko r és egyszer észlelték Madeirán is . (Die Vögel der paläark-t i schen F a u n a . II. B e r l i n , 1 9 1 2 — 2 1 . p. 1 7 3 5 . )

A Tiszaburán elejtett példány méretei a következők: Tel jes hossza k b . 6 8 0 , szárnya 4 8 0 , farka ca . 1 9 5 , csüdje 7 5 , csőre felül mérve (a csőr tövétől a hegyéig) 6 0 , oldal t mérve (a szájtól a csőrhegyig) mintegy 8 8 m m . A madár méreteiből Ítélve nagyobb termetű cf lehet. Színe felül fehéres, majd fehérszürkével tarkázott barnás, i l letve szürkésbarnán foltozott, leg­világosabb a váll és a könyök közt levő rész és az első 7 — 8 evező, melyek főleg alulról, valamint, a másodrendű evezők is fehér szárnyúnak mutatják. A fej és fark, továbbá a test o lda l a eléggé barnán foltozott, a has inkább barnásszürke. A lába és csőre tövétől az o r r lyukak tájáig FÁBA szer int hússzínű vol t ; a csőr többi része a hegyéig szarúfeketés. A z elsőrendű evezők színe felül körülbelül megegyezik az „űj N a u m a n n " -b a n levő ra j zza l . Általában HARTERT adatai nyomán mintegy két éves példánnyal lehet dolgunk. FÁBA szóbeli közlése szerint a madár elég kövér vol t .

Die Eismöwe in Ungarn. V o n NIKOLAUS VASVÁRI.

Im P r e p a r a t o r i u m des H e r r n R . FÁBA i n Budapes t sah i c h eine grosse, a m 22 . - t en December 1 9 2 5 eingesendete Möwe, we lche i c h als Eismöwe (Laras hyperboreus GUNN.) de terminier te . De r V o g e l wurde a m 7.- ten des betr. Mona t s be i Tiszabura ( C o m . Szo lnok) v o n H e r r n NIKOLAUS BERENTE Kisköre ( C o m . Heves) erlegt u n d ansche inend einige Ze i t i n Gefangenschaft gehal ten.

Es is t das erste V o r k o m m e n dieser A r t i n U n g a r n u n d ist es daher

150 N I K O L A U S V A S V Á R I

vie l le ich t angebracht auch die ausländischen V o r k o m m n i s s e ku rz z u behande ln . A l s e in z i r k u m p o l a r e r V o g e l k o m m t diese A r t i m W i n t e r ent lang der Meeresküsten z i e m l i c h häufig vor , so i n E n g l a n d . H o l l a n d , B e l g i e n u n d F r a n k r e i c h . Es s ind dies meis tens Jungvögel. A n den deutschen Küsten ist diese Möwe keine seltene win te r l i che E r s c h e i n u n g . In m a n c h e m W i n t e r w u r d e n an der Ostsee, besonders an der Kurischen Nehrung mehrere- E x e m p l a r e beobachtet . (J . THIENEMANN: J o u r n a l f. Orn i tho log ie , 54 , 1906, p. 4 4 9 ; 59 , 1 9 1 1 , p. 6 2 6 - 6 2 7 ; 6 0 , 1912 , p . 174 ; 6 3 , 1915 , p . 146 ; 64 , 1916, p . 4 9 3 und F . TISCHLER: Die Vögel der P r o v i n z Ost-preussen . B e r l i n , 1914, p. 57 — 58.) Es ist interessant , dass eines v o n den fünf, von THIENEMANN, i n d e m a b n o r m e n mi lden W i n t e r 1 9 0 9 / 1 9 1 0 l ebend gefangenen u n d ber ingten E x e m p l a r e n , i m k o m m e n d e n Jahre , a m 27. III. 1911 bei LibaU (Kur land) erlegt w u r d e ; dieses E x e m p l a r nahm seinen Z u g w e g also wiede r i n derse lben R i c h t u n g , w ie i m Vor j ah re . L a u t F . KOSKE (J. f. 0 . , 1919, p. 163) stehen i m Z o o l o g i s c h e n M u s e u m z u G r e i f s w a l d sechs E x e m p l a r e aus P o m m e r n . In H e l g o l a n d w i r d unsere A r t alljährlich öfters u n d z w a r i m Spätherbst u n d W i n t e r erlegt (s. G Ä T K E : D i e V o g e l w a r t e H e l g o l a n d , B r a u n s c h w e i g , 1900 , p. 588). In den B i n n e n ­ländern v o n Deu t sch l and wurde diese A r t e in igemale konstat ier t , so be i T r o t h a i n S a c h s e n (am Saa le -F luss ) , i m D e z e m b e r 1890 ; n a c h GLOGER be i N e i s s e i n S c h l e s i e n , w o e in halbverhunger tes Stück auf e inem ver­endeten S c h a f gefunden w u r d e . (NAUMANN: Na tu rg . d. Vögel Mi t te leuropas , X I , G e r a - W . , p . 271.) D r . E . DETMERS (J. f. 0 . , 59 , 1911 , p. 4öl) behauptet, dass d ieser V o g e l a u c h s c h o n a m R h e i n er legt w u r d e . N a c h FRITSCH k e n n e n w i r z w e i Da ten aus Böhmen (s. a u c h H . E . DRESSER: A his tory of the birds of Eu rope , L o n d o n , V I I I , 187 i — 1 8 8 1 , p. 436). N a c h J . STROINIGG k a m ein E x e m p l a r a m 3. III. 1892 bei Judenburg in Steier­mark vo r (Orn . J a h r b u c h X I V , 1903 , p . 2 3 1 — 2 3 2 ) . A u s I ta l ien haben w i r dre i V o r k o m m n i s s e ; e in cf ad . und e in 9 ad . (ca 1853 und 10. I V . 1877) bei G e n u a ( im M u s e u m z u F l o r e n z ; s. E . H . GIGLIOLI: A v i f a u n a i t a l i ca . F i r e n z e , 1886, p. 4 3 2 . und G . V A L L O N : Se l tenhe i ten der i t a l i en i schen Orn i s , Orn i th . J a h r b u c h , III, 1892 , p. 107); e in cf j u v . ( X . 1898) aus Cagliari (Sardinien) gelang i n die S a m m l u n g des Grafen v. A r r i g o n i (Dr. E . ARRIGONI D E G L I O L D I : At lan te o rn i to log ico . U c c e l l i europe i . M i l a n o , 1902, p. 515 u n d M a n u a l e d i ornitológia i t a l i ana , M i l a n o , 1904, p. 826) .

Die h ie r erwähnten Daten v o n den deutschen Meeresküsten geben m . E . e inen Aufsch luss auf die F rage , wohe r die verhältnissmässige Xiisimmenhäufung der ohneh in sel tenen binnenländischen V o r k o m m n i s s e (der z w e i sächsischen, der sch les i schen , der z w e i böhmischen und der ungar ischen) herrührt. Es scheint , a ls ob die an den deu tschen Küsten überwinternden Eismöwen von nordöstlicher Herkunf t wären, wofür auch ein Hingergebnis spr icht . Diese Vögel w e r d e n m a n c h m a l aus i rgendwe lchem

D I E E I S M Ö W E I N U N G A R N . 151

G r u n d nach Süden versehlagen. In dieser H ins i ch t möchte i ch a u c h darauf h inweisen , dass o b w o h l das häufigere V o r k o m m e n nordöstlicher A r t e n auf H e l g o l a n d bekannt s ind , kennen w i r aber d o c h solche nordöstliche A r t e n , welche i n den inne ren T e i l e n von Deu t sch land gar n ich t , oder n u r höchst sel ten beobachtet w u r d e n , h ingegen in dem binnenländischen U n g a r n oder a u c h in Österreich v o r k a m e n . Ich meine zunächst den östlichen Eistaucher (Colymbus Adamsi G R A Y ) ; diese A r t k a m n a c h den bisher igen Daten i n Deu t sch l and nicht v o r ; aber interessanterweise besitzt das Linter M u s e u m e i n Stück aus d e m Attersee u n d e in anderes b innen ­ländisches E x e m p l a r das Z o o l . M u s e u m z u Zagreb, we lches bei Babina Gréda (S lawonien) a m 19. X I I . 1908 erlegt w u r d e [Dr. E . N A G Y : Das neuere V o r k o m m e n von G a v i a glaciális (L.) u n d das erste V o r k o m m e n von G a v i a adams i (Gray) i n U n g a r n , A q u i l a , X X I I I , 1916, p . 5 5 1 — 5 5 2 | . A u c h der „westliche" Eistaucher (Colymbus Immer B R Ü N N . ) ist i m Inneren von Deu t sch l and höchst sel ten u n d o b w o h l a u c h bei uns i n U n g a r n , wie dort der P o l a r t a u c h e r (C. arcticus L . ) die häufigste Tauche ra r t ist, muss doch ausdrücklich hervorgehoben w e r d e n , dass a u c h von Colymbus Immer B R Ü N N , aus dem Gebie te Gross -Unga rns s ieben V o r k o m m e n s d a t e n bekannt s ind und k a m e n a u c h diese v ie l l e ich t aus Nordos t en , da diese A r t , wie bekannt , auch i n S i b i r i e n brütet. E i n e andere frappante nordöstliche E r s c h e i n u n g i n U n g a r n ist die Ro tha l sgans Branta rufieoilis P A L L . ) , we lche seit der ersten Kons t a t i e rung i m J . 1915 (T. C S Ö R G E Y : Das erste V o r ­k o m m e n der Branta rufieoilis P A L L . i n U n g a r n . A q u i l a , X X I I , 1915 , p . 413) bis heute i n j e d e m Jahre , besonders i n der P u s z t a Hortobágy beobachtet wurde u n d während dieser z e h n Jahre mehr als e in D u t z e n d E x e m p l a r e erlegt w u r d e n . In k e i n e m B i n n e n l a n d e E u r o p a s wurde diese so häufig beobachtet , w i e bei uns.

B e m e r k e n s w e r t halte i c h es, dass die meis ten Daten über die Eismöwe aus den W i n t e r m o n a t e n bekannt s ind . U n s e r V o g e l z ieht v ie l l e ich t spät aus se iner H e i m a t fort, aus den Sp i t zbe rgen z . B p . nur gegen Ende Ok tobe r ( A . K O E N I G : A v i f a u n a Spi tzbergens i s . B o n n . 1911 , p. 190—194) ; h ie r brütet dieselbe i m M a i und J u n i . H . T H E O L . S C H A A N N I N G sah im J . 1902 s chon a m 23.-ten Augus t grosse S c h a r e n dieser A r t d u r c h die iVIatotschkin-Strasse au f d e m Zuge von Ost und a u c h a m l . - t en Oktober . I m Frühjahr (im J . 1903) begann der Z u g nur a m 12.-ten M a i ; er fand volle Gelege a m 8.-ten J u n i , Nes t jungen z u m ers tenmal a m 10.-ten J u l i ( 0 . H A A S R : Beiträge z u r A v i f a u n a von Nova ja Seml j a , J . f. O r n . 6 5 . 1917 , Festschrif t f. A . R e i c h e n o w , p. 6 3 — 7 2 ) .

Das früheste Herbs tda tum von Larus hyperboreus i m Süden ist Oktober be i d e m E x e m p l a r aus Cagliari. dieses ist die e inz ige solche Angabe . Im Frühling beobachtete m a n die A r t bei Genna, a m 10. I V . 1877 u n d i n AJcaba, be i dem Roten-Meer , a m 18. I V . 1914 ( J . C . P H I L I P P S :

152 D r . T A R J Á N T I B O R

S o m e bi rds f rom S i n a i and Pa les t ine . T h e A u k , X X X I I , 1915 , p . 281). L a u t A . B R E H M k o m m t diese Möwe i m W i n t e r a u c h an der Nordküste v o n Egyp ten vo r u n d erlegte er diese A r t a u c h a m Mensalah-See (M. T H . v. H E T J G E I N : Orn i tho log ie N o r d o s t - A f r i k a ' s . II. Casse l , 1873 , p . 1386). M a c h H A R T E R T erschein t sie m a n c h m a l a u c h a m S c h w a r z e n u n d K a s p i -s chen Meere u n d e i n m a l k a m dieselbe be i M a d e i r a vor . (Die Vögel d. palä-a rk t i schen F a u n a , II. B e r l i n , p . 1735.)

Die Masse des E x e m p l a r s v o n T i s z a b u r a s i n d : Totallänge c a 680 , Flügel 4 8 0 , S c h w a n z c a 195 , L a u f 7 5 , S c h n a b e l oben gemessen (von d e m S c h n a b e l g r u n d bis z u r Spi tze) 60 , se i t l i ch gemessen (von M u n d s w i n k e l bis Schnabe l sp i t ze ) ca 88 m m . N a c h d iesen M a s s e n geurtei l t k a n n dieses e in grösseres Männchen se in . F a r b e oben w e i s s l i c h , oder we i s s l i chg rau mit b r aun gemisch t resp. g r a u b r a u n gef leckt ; a m l ich tes ten der T e i l z w i s c h e n S c h u l t e r u n d E l l b o g e n u n d die ers ten 7—8 S c h w i n g e n , we l che letztere v o n unten, w i e a u c h die S c h w i n g e n der II. O r d n u n g ganz weiss e r sche inen . K o p f , S c h w a n z und Körperseite eher b r aun gefleckt, B a u c h mehr b r aung rau . Füsse u n d S c h n a b e l v o m G r u n d e bis ungefähr z u den Nasenlöchern w a r e n n a c h H e r r n F Á B A f le ischfarben; der übrige T e i l des Schnabe l s hornschwärzlich. D i e F a r b e der S c h w i n g e n I-ter O r d n u n g gleicht ungefähr der A b b i l d u n g i m „neuen N a u m a n n " . N a c h A n g a b e n von H A R T E R T k a n n dieses e in zweijähriges E x e m p l a r se in . N a c h mündlicher Mi t t e i l ung des H e r r n F Á B A w a r der V o g e l z i e m l i c h gut i m F l e i s che .

Északi vadlúdfajok a hortobágyi pusztán. I r ta : D E . T A R J Á N T I B O R .

Több m i n t t iz éve, hogy ugy a t avasz i , m in t az őszi vonulási időben figyelem a hortobágyi pusz ta déli részén előforduló vadlúd fajokat s ezúttal azoknak azon biológiai vonásait kívánom pár szóban l e i rn i , me ly jel legzetes vonások a természetben faj szer in t való felismerhetésüket megkönnyítik ; úgyszintén megkísérlem ezen vidéken az egyes fajoknak számarány szer int évről-évre megjelenését i smer te tn i .

A vadludak ugy őszi, m i n t t avasz i átvonulása idején a nagy l i l i k (Anser albifrons S C O P J a legszámosabb s m o n d h a t o m , hogy évről-évre az előforduló vadlúd fajoknak 75 százalékát" tesz i . A természetben, repülő mozgása közben, könnyen felismerhető éles „kvi-vik, k v i - v i k " szólamáról. Hangját repülés közben állandóan hal la t ja . K i s e b b számban fordul elő a kis l i l i k (Anser erythropus L.), bár számarányuk évenként és évszakonként változó, m i g a nagy l i l i knek t avasz i és őszi tömeges megjelenésekor a számarányban i l y eltérést n e m tapasz ta l t am. 1922- ik évben, március hó