A Nobel díjak a katalízisben,

magyarok a katalízisben, katalízis

a Műegyetemen

Dr Tungler Antal tud. tan.

MTA EK BME KKFT

2012

A katalízis jelentősége

Kémiai Nobel díjak

97 kémiai Nobel díjból 10 jutott a katalízisre illetve

ahhoz szorosan kapcsolódó felfedezésre

The Nobel Prize in Chemistry 1912

"for his method of hydrogenating organic compounds in the

presence of finely disintegrated metals whereby the progress of

organic chemistry has been greatly advanced in recent years"

Paul Sabatier

1/2 of the prize

France

Toulouse University Toulouse, France

b. 1854 d. 1941

The Nobel Prize in

Chemistry 1918

"for the synthesis of ammonia from its

elements"

Fritz Haber

Germany

Kaiser-Wilhelm-Institut (now Fritz-Haber-Institut) für physikalische

Chemie und Electrochemie Berlin-Dahlem, Germany

b. 1868 d. 1934

The Nobel Prize in

Chemistry 1931

"in recognition of their contributions to the

invention and development of chemical

high pressure methods"

Carl Bosch Friedrich Bergius

1/2 of the prize 1/2 of the prize

Germany Germany

University of Heidelberg; I.G. Farbenindustrie

A.G. Heidelberg, Germany

University of Heidelberg Heidelberg,

Germany; I.G. Farbenindustrie

A.G. Mannheim-Rheinau,

Germany

b. 1874 d. 1940

b. 1884 d. 1949

The Nobel Prize in

Chemistry 1932

"for his discoveries and investigations

in surface chemistry"

Irving Langmuir

USA

General Electric Company Schenectady, NY, USA

b. 1881 d. 1957

The Nobel Prize in Chemistry

1956

"for their researches into the

mechanism of chemical reactions"

Sir Cyril Norman Hinshelwood

Nikolay Nikolaevich Semenov

1/2 of the prize 1/2 of the prize

United Kingdom USSR

University of Oxford Oxford, United Kingdom

Institute for Chemical Physics of the Academy of Sciences of the USSR Moscow, USSR

b. 1897 d. 1967

b. 1896 d. 1986

The Nobel Prize in

Chemistry 1963

"for their discoveries in the field of the

chemistry and technology of high polymers"

Karl Ziegler Giulio Natta

1/2 of the prize 1/2 of the prize

Federal Republic of Germany

Italy

Max-Planck-Institut für Kohlenforschung (Max-Planck-Institue

for Carbon Research)

Mülheim/Ruhr, Federal Republic of

Germany

Institute of Technology Milan, Italy

b. 1898 d. 1973

b. 1903 d. 1979

The Nobel Prize in

Chemistry 1973

"for their pioneering work, performed

independently, on the chemistry of the

organometallic, so called sandwich

compounds"

Ernst Otto Fischer

Geoffrey Wilkinson

1/2 of the prize 1/2 of the prize

Federal Republic of Germany

United Kingdom

Technical University Munich, Federal Republic of Germany

Imperial College London, United Kingdom

b. 1918 d. 2007

b. 1921 d. 1996

The Nobel Prize in Chemistry

1994

"for his contribution to carbocation

chemistry"

George A. Olah

USA

University of Southern California Los Angeles, CA, USA

b. 1927 (in Budapest, Hungary)

The Nobel Prize in

Chemistry 2001

"for their work on chirally

catalysed hydrogenation

reactions"

"for his work

on chirally

catalysed

oxidation

reactions"

William S. Knowles

Ryoji Noyori K. Barry Sharpless

1/4 of the prize

1/4 of the prize

1/2 of the prize

USA Japan USA

St. Louis, MO, USA

Nagoya University Nagoya, Japan

The Scripps Research Institute La Jolla, CA, USA

b. 1917 d. 2012

b. 1938 b. 1941

The Nobel Prize in Chemistry 2005

"for the development of the metathesis method in organic synthesis"

Yves Chauvin Robert H. Grubbs Richard R. Schrock

1/3 of the prize 1/3 of the prize 1/3 of the prize

France USA USA

Institut Français du Pétrole

Rueil-Malmaison, France

California Institute of Technology (Caltech) Pasadena, CA, USA

Massachusetts Institute of Technology (MIT) Cambridge, MA, USA

b. 1930 b. 1942 b. 1945

The Nobel Prize in Chemistry 2007

Gerhard Ertl

The Nobel Prize in Chemistry 2007 was awarded to Gerhard

Ertl "for his studies of chemical processes on solid surfaces".

Ertl a Nobel díjat az egykristály katalizátorok

felületén végbemenő folyamatok

tanulmányozásáért kapta.

b. 1936

University of Munich, Fritz-Haber Inst. Berlin

Magyarok a világ katalízis kutatásában

Mindegyik elhagyta az országot, az Egyesült

Államokban dolgozott és ott érte el

nemzetközi szinten elismert eredményeit!

Rabó Gyula

(Budapest, 1924)

kémiai fizika, szervetlen kémia

Union Carbide, UOP

19 Windmill Road

Armonk, NY10504, USA

Oláh, György

(Budapest, 1927)

szerves kémia

University of Southern California,

Loker Hydrocarbon Research Institute

90089, CA Los Angeles California

Somorjai, Gábor

(Budapest, 1935)

fizikai kémia

University of California at Berkeley,

Department of Chemistry

CA 94720-1460 Berkeley, USA,

Hegedűs Lajos

(Budapest, 1941)

GM, Grace Co.

Publikációk

Név Publikációk száma

Scopus

Oláh György 1029

Somorjai Gábor 925

Rabo Gyula 30

Hegedűs Lajos 46

Rabo Gyula

BME Kémiai Technológia Tanszék, Varga

József professzor munkatársa

1956 Union Carbide, zeolitok kutatása

Az első erősen savas karakterű Y zeolit

előállítása

Ez mai napig az FCC eljárás katalizátora!!!

Naponta millió tonnányi szénhidrogén

átalakítása értékesebb üzemanyaggá!

Jule A. Rabo

19 Windmill Rd., Armonk N.Y. 10504 USA

phone: 1 914 273 9031 fax: 1 914 273 2573

Professor Jule E.Rabo is a consultant to both UOP(a

joint venture between Union Carbide Corporation and

Allied-Signal Corp) and Union Carbide.

Research Interest

Main field of research of Professor Rabo is catalysis science and technology.

He discovered the hydrocracking of petroleum residues at medium pressures;

introduced X and Y zeolite catalysis the first time.

These discoveries lead to Union Carbide's proprietary position for the use of

Y zeolites in petroleum refining. It also provided the scientific basis for the commercial

development of Y zeolite based catalysts in the catalytic cracking and hydrocracking

processes. Today the application of Y zeolite in catalytic cracking represents the

largest single heterogeneous catalyst application in the industry worldwide.

Developed the first Y zeolite based

catalyst, leading to the commercial development and production of a variety

of hydrocracking catalysts presently used in more than half of existing refinery

hydrocracking units worldwide. His work explored the electrostatic field

within microporous zeolite crystals, established unique surface

phenomena and unusual valence states for metals in zeolites (Ni+,N5 6 ).

Oláh György

BME Szerves Kémia Tanszék, Zemplén

Géza tanítványa, MTA KKKI

1957 USA, Dow, Cleveland, Los Angeles

Szupersavak, karbokationok

Nobel díj, kémiai, 1994

www.nobelprize.org/nobel_prizes/laureates/1

994/olah-autobio.html

Olah was born in Budapest, Hungary, on May 22, 1927. After the high

school of Budapesti Piarista Gimnazium (Scolopi fathers), he studied, then

taught, at what is now Budapest University of Technology and Economics.

As a result of the 1956 Hungarian Revolution, he and his family moved

briefly to England and then to Canada where he joined Dow Chemical in

Sarnia, Ontario, with another Hungarian chemist, Stephen J. Kuhn. Olah's

pioneering work on carbocations started during his eight years with Dow.[3]

In 1965 he returned to academia at Case Western Reserve University and

then to University of Southern California in 1977. In 1971, Olah became a

naturalized citizen of the United States.

Olah is currently a distinguished professor at the University of Southern

California and the director of the Loker Hydrocarbon Research Institute. In

2005, Olah wrote an essay promoting the methanol economy.[4]

The Olah family formed an endowment fund (the George A. Olah

Endowment) which grants annual awards to outstanding chemists. The

awards are selected and administered by the American Chemical

Society.[5]

The search for stable carbocations led to the discovery of protonated

methane which was stabilized by superacids, like FSO3H-SbF5 ("Magic

Acid").

CH4 + H+ → CH5+

Olah was also involved in a career-long battle with Herbert C. Brown of

Purdue over the existence of so-called "nonclassical" carbocations -

such as the norbornyl cation, which can be depicted as cationic

character delocalized over several bonds.

In recent years, his research has shifted from hydrocarbons and their

transformation into fuel to the methanol economy. He has joined with

Robert Zubrin, Anne Korin, and James Woolsey in promoting a flexible-

fuel mandate initiative.

Somorjai Gábor

BME Vegyészmérnöki Kar

1956 USA Kalifornia, UC at Berkeley

Felületkémia, katalízis

Linus Pauling Award, 2000

Gabor A. Somorjai

University of California, Berkeley D58 Hildebrand

Hall #1460, Berkeley CA 94720-1460 USA

phone: 1 510 642-4053 fax: 1 510 643-9668

email:somorjai@socrates.berkeley.edu

Gabor A. Somorjai is a Professor of Chemistry at

the University of California, Berkeley, and a

Principal Investigator in the Materials Sciences

Division of the Lawrence Berkeley National

Laboratory.

Research Interest

Professor Somorjai's research interests are in the field of surface science.

His group is studying the structure, bonding, and reactivity at solid surfaces

on the molecular scale. This knowledge is then utilized to understand macroscopic

surface phenomena, heterogeneous catalysis, adhesion, lubrication, and biocompatibility

on the molecular level. Research is carried out in the following areas:

Studies of the structure and bonding of adsorbed

monolayers of molecules on the surfaces of solids by sum frequency generation, surface

vibrational spectroscopy, low-energy electron diffraction, scanning tunneling and

atomic force microscopies, and electron spectroscopies. Studies of catalytic reactions on

single crystals, nano-particles, or other well characterized surfaces Most research projects

utilize single-crystal surfaces, nano-particles deposited by electron beam lithography,

or ordered monolayers deposited by various methods.

Extensive use is made of ultrahigh vacuum techniques.

Hegedűs Lajos

BME Vegyészmérnöki Kar, Petró József

tanítványa

1967 USA, General Motors

Gépkocsi kipufogó gázokat tisztító

katalizátorok fejlesztése

Grace Co, elnök

University of California, Berkeley

Katalízis

A vegyipar termékeinek 85%-a

katalitikus technológiával készül! Fizikai kémia

Kémiai

technológia

Szervetlen

kémia

Szerves

kémia

Schay Géza, Rácz

György, Parlagh Gy.

Varga József,

Steingaszner Pál

SZKT Csűrös Zoltán,

Petró József

Máthé Tíbor

Katalízis a

Műegyetemen

Tungler Antal

VARGA JÓZSEF

(1891-1956)

Varga József 1891. február 8-án született Budapesten,

tanulmányait a Műegyetemen végezte. 1913-ban az

elektrokémiai tanszéken lett tanársegéd. 1915-ben adjunktus,

1920-ban magántanár, 1923-ban kinevezték a Kémiai

Technológiai Tanszék professzorává. A metán klórozására és a

metil klorid nyomás alatti elszappanosítására végzett

eredményes kísérletei már fiatalon nevet szereztek neki. A

nyomás alatti kémiai reakciók területe Vargának késõbb is fõ

kutatási iránya maradt. Mint professzor elsõsorban a szén és

szénlepárlási termékek vizsgálatával foglalkozott, majd a

szénbõl hidrogénezéssel elõállítható motor- hajtó anyagok felé

fordult a figyelme. Ennek során megállapította a kén

szerepének fontosságát a folyamatban. Eljárása alapján 1935-

ben Péten barnaszén-hidrogénezõ üzem indult meg. A hazai

kõolajmezõk feltárása után a kõolajpárlatok nagynyomású

hidrogénezésének kérdéseit vizsgálta.

Schay Géza prof.

Katalízis a SZKT

tanszéken

Petró József prof.

Szintetikus részleg:

Dusza Zsigmond ‡

Heiszman József ‡

Polyánszky Éva

Máthé Tíbor ‡

Mallát Tamás

Békássy Sándor

Tungler Antal

Hegedűs László

Nem-pirofóros vázkatalizátorok előállítása

Elektrokémiai módszer katalizátorok működés közbeni vizsgálatára

gázfázisban

Hordozós nemesfém (Pd) katalizátorok előállítása és alkalmazása szelektív

hidrogénezésekben

Petró József szakmai életútja

Műegyetem Vegyészmérnöki Kar

Szerves Kémiai Technológia Tanszék és MTA Kutató Csoport, Csűrös Zoltán munkatársa

Szabó Zoltán kezdeményezésére több kollégával együtt 1958-ban megalapítják a MTA Katalízis Klubot, ami az első akadémiai munkabizottság volt.

Megírta az első magyar nyelvű könyvet az ipari katalizátorokról

Tanulmányút Angliában, Nottingham, Eley professzor tanszékén

A szerves szintetikus részleg vezetése az SZKT-n

MTA doktora, professzor

Kíváló feltaláló arany fokozat, többször

Murray Raney Award 1998

A József Műegyetemen az egykoron Wartha Vince és Pfeifer Ignác által vezetett

patinás kémiai technológia katedra élére 1923-ban a fiatal Varga József

professzor került. Tehetsége korán megnyilvánult, már 1928-ban publikálta a

Brennstoff Chemie (9, 277/1928), az eocén-barnaszén hidrogénezéséről írt

tanulmányát. Ebben közli felfedezését, hogy a szenek nagynyomású

hidrogénezésénél felszabaduló kénhidrogén nem csökkenti, hanem

katalizátorként előmozdítja a folyamatot. Ezt az ún. „kénhidrogén-effektust”

azután személyéről Varga-effektusnak nevezte el a szakirodalom. A svájci,

német, angol, francia, amerikai szabadalommal védett Varga-féle műbenzin

gyártásának realizálására Pétfürdőn Magyar Hydrobenzin Rt. néven állami

vállalatot szerveztek. Az eljárás lényege: a kátrányolajat kénvegyületekkel és

nagynyomású (200 atm) hidrogéngázzal együtt előmelegítőbe juttatják, innen a

reakciótérbe, ahol a molibdéntartalmú katalizátor és a kénvegyületek együttes

hatására benzinné alakult. Az üzem 1934-től napi átlagban 10 tonna műbenzint

termelt, működését azonban az 1937-ben feltárt lispei olajmező feleslegessé

tette. Mint a németországi, Bergius-féle eljárással működő I. B. Farbenindustrie

és a többi külföldi műbenzingyár versenytársa, a péti magyar műbenzingyár

érdekes fejezete technikatörténetünknek. Varga professzor súlyt fektetett a szép

és helyes beszédre, a szakzsargon kiirtására törekedett. A német Hochdruck

kifejezésre használatos magasnyomás helyett például nagynyomást mondott.

Schay Géza és a BME Fizikai Kémia Tanszéke A Budapesti Műszaki és

Gazdaságtudományi Egyetem mai Fizikai Kémiai Tanszékének jogelődje, az

1921-ben az országban elsôként alapított Kémiai Fizika Tanszék volt. Ennek

vezetôjét, Strausz Ármint 1938-ban Náray-Szabó István követte, akit ekkor

neveztek ki a József Nádor Műszaki Egyetem Kémiai-fizikai Tanszékének

professzorává.

A két világháború közötti egyetemi képzést megnehezítette a megfelelő fizikai

kémiai tankönyv hiánya. E hiányt felismerve Gróh Gyula kezdeményezésére

jelent meg az elsô fizikai kémia tankönyv, amelyet Erdey-Grúz Tibor, Náray-

Szabó István és Schay Géza írt. Az 1940-ben megjelent, kétkötetes "Fizikai

kémia" volt az elsô önálló, magyar nyelvû, magas szintû fizikai kémia könyv,

amely sokáig egyedüli alapját képezte a fizikai kémia hazai oktatásának. Az első

kötet átdolgozott kiadása 1945-ben jelent meg, a további kiadásokba azonban

beleszólt a történelem.

Az elsô hazai koncepciós per áldozataként Náray-Szabó Istvánt 1947-ben

letartóztatták. A tanszék egy ideig vezetô nélkül maradt. Náray-Szabó

műegyetemi katedráját Schay Géza – akkor már mint az akadémia levelező tagja

– csak úgy veszi át 1949-ben, hogy nem a Kémiai Fizika Tanszékre nevezik ki,

hanem egy forma szerint újonnan kreált Ipari Elméleti Kémia Tanszékre. A Kémiai

Fizika Tanszékkel "egyesített" Ipari Elméleti Kémia Tanszékből jön létre 1951-ben

a mai Fizikai Kémia Tanszék. Schay Géza ennek 1965-ig volt nagy tekintélyű

vezetője.

Csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk azokról, akik a háború és a diktatúra

okozta szegénység és mindennapos megpróbáltatások közepette vállalták fiatal

generációk szakmai felkészítését és a kedvezôtlen adottságok közepette a

kutatást. Saját élményem e korról nem lehet, így errôl beszéljenek inkább a

kordokumentumok. Embert próbáló idôszak lehetett az, amikor cipôtalpra,

krumplira és más nélkülözhetelen dolgok megszerzésére is nagy erôket kellett

összpontosítani, ahogy ezt néhány 1950-bôl származó tanszéki dokumentum

mutatja. Az akadémiai tagok kiváltsága az volt, hogy minden hónap 15-ig 1/2 kg

szemeskávé vásárlását engedélyezte nekik a Belkereskedelmi Minisztérium.

A Tanszék 1952-ben 15 oktatóval és kutatóval, valamint 16-fôs segédszemélyzettel

látta el feladatát. A nehézségek ellenére a Fizikai Kémia Tanszék Schay

akadémikus közösségformáló, példamutató kutatói és emberi magatartásával

hamarosan újra nemzetközi hírnevet szerzett. A régebbi reakciókinetikai kutatások

folytatásaként a heterogén katalízis jelensége kapott nagyobb figyelmet. Ez szinte

természetesen vonta maga után az adszorpciós jelenségek beható vizsgálatát.

Schay professzor tudományos érdeklôdése a gázok és gôzök fizikai

adszorpciójának problématikája és a gázkromatográfia elmélete felé fordult.

Munkatársaival több jelentôs eredményt publikált magyar, német, angol és kínai

nyelven. Ezen kutatások fô eredményei képezték "A gázkromatográfia alapjai"

címû 1961-ben megjelent könyvét. Ennek német nyelvû változatát "Theoretische

Grundlagen der Gaschromatographie" címmel a Deutscher Verlag már a magyar

nyelvû kiadás elôtt egy évvel megjelentette. Ezt 1963-ban orosz nyelvre is

lefordították.

1959-tôl Schay Géza érdeklôdése a folyadékelegyek szilárd felszínen való

adszorpciója, valamint a felületi réteg szerkezete és termodinamikai elmélete felé

fordult. Kiemelkedik munkái közül a Langmuir-izotermaegyenlet statisztikus

mechanikai interpretálása s a gôzök adszorpciója és kondenzációja közötti

analógia mélyreható vizsgálata. Nagy Lajos György tanársegéddel olyan új

módszert dolgozott ki a fajlagos felület meghatározására, amely a jól ismert BET-

módszerrel gyakorlatilag azonos eredményt ad. Ebben az idôben szinte nem volt

olyan elegyadszorpcióval kapcsolatos közlemény, amelyben ne hivatkoztak volna

Schaynak és munkatársainak a dolgozataira. A Schay–Nagy-féle adszorpciós

izotermaosztályozási rendszer bekerült a tankönyvekbe.

Schay Géza sohasem erôszakolta rá munkatársaira a saját kutatási témáját. Nagy

tudásánál és kiváló lényeglátásánál fogva olyan témákba is tevékenyen tudott

bekapcsolódni, amelyek távolabb álltak közvetlen szakterületétôl. Jelentôs szerepe

volt abban, hogy 1956-ban Gyarmati lstván aspirantúrájával hazánkban is

megindultak a nemegyensúlyi termodinamikai kutatások. A tanszéken Ladik János

és Varsányi György szerkezetkutatással kapcsolatban végeztek elméleti munkát.

Ezek után vált Ladik János a kvantumkémia, Varsányi György pedig a

spektroszkópia ma is elismert szaktekintélyévé.

Schay Géza 16 éven keresztül irányította a Fizikai Kémia Tanszéken az

adszorpciós, gázkromatográfiai és ezekkel kapcsolatos termodinamikai

kutatásokat. Mûegyetemi évei alatt 95 tudományos dolgozata jelent meg,

munkatársaival három szabadalmat nyújtott be, köztük az egyik a Geiger–Müller-

csô készítésére irányult. Ezzel a tevékenységével elôkészítette a radiokémiai

kutatócsoport tanszéki megalakulását.

A korábbi és a műegyetemi eredményeinek elismeréseként a régi és az újjáalakult

Magyar Tudományos Akadémia 1946-ban levelezô, 1954-ben rendes tagjává

választotta. Két ízben, 1952-ben és 1956-ban nyerte el a Kossuth-díjat. 1962-ben a

Német Tudományos Akadémia is levelezô tagjának választotta. 1963-ban a

"Kutatás és Találmány" francia érdemrend kitüntetettje lett. A BME 1971-ben

emlékéremmel, majd 1982-ben díszdoktori címmel tüntette ki.

A Schay Géza által megalapított és nevével fémjelzett hazai adszorpciós iskola,

amely mind a mai napig Budapesten kívül Szegeden és Miskolcon is igen

eredményesen mûködik, meghatározó szerepet játszik a felületek fizikai kémiája és

a kolloidika nemzetközi színterén.

Schay Géza tanszékvezetôként igen aktívan kapcsolódott be a mûegyetemen folyó

vegyészmérnök-képzésbe. A modern szemléletû fizikai kémia oktatás

megteremtése az õ nevéhez fûzôdik. Megalapozta a mérnökképzésben megkívánt,

természettudományos szemléleten alapuló fizikai kémia anyagát és módszertanát.

A tanagyagot az addigiaknál lényegesen közelebb vitte a gyakorlati feladatokhoz.

1952-ben újra megjelent az Erdey–Náray–Schay féle "Fizikai kémia", s ez késôbb

alapja lett az 1962-ben Erdey-Grúz Tibor és Schay Géza által írt "Elméleti fizikai

kémia" címû háromkötetes munkának. A jól ismert "zöld könyvbôl" kémikus

nemzedékek sora alapozta meg fizikai kémiai tudását.

Schay Géza akadémikus, egyetemi tanár szigorú ember volt. Szigorú volt mással,

de önmagával szemben is. Néhányszor alkalmam volt hallani, amikor kollégáim és

barátaim elôadását ízekre szedte. Nem habozott, hogy közbeszólásaival

figyelmeztesse az előadót pongyola megfogalmazásaira, vagy éppen tévedéseire.

Szigorúsága – mi, a fiatalabb generáció tagjai bizony féltünk tôle – jóindulattal

párosult. E jóindulatát jelzi az a tanszéki tabló is, amelyen fényképe alatt a Mr.

Joe Indulathew név szerepel.

Segítőkész ember volt, aki amint lehetett, elődje, az igazságtalanul meghurcolt

Náray-Szabó István segítségére sietett. 1954-ben levelet ír annak érdekében,

hogy Náray-Szabó – akit õ kiváló szakembernek tartott – a kitelepítés után

Budapesten lakhatási engedélyt kapjon.

Mi, a Budapesti Műegyetemen, szellemi örököseiként nagy büszkeséggel

gondolunk azokra az évekre, amikor Schay professzor a hazai és nemzetközi

tudományos élet nagy tekintélyű egyéniségének irányítása mellett formálódott

a fizikai kémia tanszék. Emlékét tisztelettel őrizzük. A BME Vegyészmérnöki

Kara 1992-ben, Schay Géza halála után egy évvel, Schay-díjat alapított a

fizikai kémia terén kiemelkedô eredményeket elért fiatal kutatók jutalmazására.

A díjjal járó érmet a család adja át évrôl-évre.

A Fizikai Kémia Tanszék dolgozói, Schay Géza egykori tanítványai és szellemi

örökösei 1997-ben emléktáblával fejezték ki tiszteletüket. Nevét viseli a

tanszéki könyvtár. Schay Géza élete, mûegyetemi munkássága arra tanít

bennünket, hogy az itthon alkotó, tehetséges emberek a szerényebb

körülmények és a nagyobb nehézségek ellenére is igen jelentôs tudományos

teljesítményekre lehetnek képesek. Ez jogos büszkeség és egyben remény

forrása is.

Zrínyi Miklós

Csűrös professzor személyében a műszaki szerves kémiai kutatás és oktatás

hazai elindítóját tisztelhetjük. Õ volt az, aki felismerte a természetes és szintetikus

molekulák, köztük a makromolekulák technológiájának gazdasági jelentõségét és

ezen ismeretek kutatását és oktatását egyetemi rangra emelte.

Egyetemi tanulmányait a Magyar Királyi József Nádor Mûszaki és

Gazdaságtudományi Egyetemen (a késõbbi Budapesti Mûszaki Egyetemen)

kezdte és itt szerezte meg vegyészmérnöki oklevelét is 1924-ben.

Zemplén professzor felfigyelve a fiatal tehetségre, tanszékére, a Szerves Kémia

Tanszékre hívta munkatársnak, tanársegédnek. Itt szerzett egyetemi doktori címet

1929-ben, itt lett a „mûanyagok és lakkok” témakörében egyetemi magántanár,

majd két évvel késõbb, 1937-ben nyilvános, rendes tanár. 1938-ban megszervezte

a textilgyártó Goldberger család alapítványát felhasználva a Textilkémia

Tanszéket, melyet az alapítók eredeti célkitûzését megvalósítva, sõt kiszélesítve

1947-ben – szélesebb profillal – Szerves Kémiai Technológia Tanszékké alakított

és vezetett 70 éves koráig.

Az Egyetem legnehezebb éveiben vállalt vezetõ funkciót; a második világháború

alatt 1943-44-ben a Gépész és Vegyészmérnöki kar dékánja, a háború befejezése

után 1947-49-ben, majd az 1956-os forradalom után, 1957-61-ben az Egyetem

rektora. 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. 1956-tól szervezõje

és vezetõje az MTA Szerves Kémiai Technológiai Tanszéki Kutatócsoportnak is.

Tõke László

Kutatómunkáját Zemplén professzor vezetésével a szénhidrátok kémiája

területén kezdte és csakhamar jelentõs munkák részesévé vált a cellobióz

szerkezetének felderítésében. Egyetemi doktori disszertációját a „Nitrozil-

halogenidek hatása aminosavakra” tárgykörben írta meg. Bár a továbbiakban is

hû maradt a szénhidrátok, glükozidok és a természetes makromolekulák

kémiájának kutatásához, új tanszékén, a hazai textilipar szükségleteihez

igazodva, elindította a hazai mûszaki, technológiai kutatásokat is a textilkémia

területén összhangban azzal, melyet a tanszéket finanszírozó alapítók az alapító

okiratban a következõképpen határoztak meg: „a tanszéknek a feladata lesz a

textilkémiai szakon, különösen a festõkémia terén nyújtandó kiképzés útján a

hazai textilipar fejlesztése és a textiliparnak nemzetközi viszonylatban

versenyképes színvonalon való tartására alkalmas, magyar egyetemi

végzettséggel bíró szakembernek kiképzése; másfelõl a textilkémiai

tudománynak önálló elméleti és gyakorlati kutatásokkal és kísérletekkel magyar-

földön való elõrevitele”. A kutatások elõször valóban ezen a területen indultak

meg és a textilipari termékek minõségét radikálisan javító eljárásokkal, (pl. az ún

nemesítéssel) és számos úttörõ jellegû kitûnõ megoldással ajándékozták meg az

ipart. Közülük e helyen csak a textilik mûgyantás gyûrõdésmentesítõ eljárását

emelem ki.

A negyvenes években a várható hazai szükségleteket jóval megelõzve

foglalkozni kezdett a szerves szintetikus nagyipar kulcsát jelentõ katalitikus

eljárások vizsgálatával, szelektív hidrogénezési reakciókkal, katalitikus

oxidációkkal és az ezekhez szükséges katalizátorokkal, megalapozva ezzel a

heterogén katalitikus műszaki kutatások egyik jelentõs hazai iskoláját.

Úttörõ volt az intermedier-gyártás megindításához szükséges mûszaki

kutatásokban is: a hazai gyógyszer-, növényvédõszer-, festék- és lakkipar

gazdaságos termelése függött ettõl és rendkívüli fontosságú volt abból a

szempontból is, hogy az akkoriban elkezdett petrolkémiai fejlesztési program során

nem csak az etilén, propilén, izobutilén fõtermékeket, hanem a teljes melléktermék-

áram komponenseit is fel lehetett dolgozni értékes termékekké.

Ekkoriban kezdett foglalkozni mesterséges polimerekkel is; az akrilnitril, a

kaprolaktám és néhány allil-származék polimerizációja elméleti és gyakorlati

kérdéseinek tisztázásához járult hozzá.

A kutatómunka intenzitásának növekedését szemlélteti a következõ néhány szám:

1938-tól 1945-ig 40, 1945-tõl 1976-ig 153 tudományos közlemény jelent meg, s

ezeknek jó része szabadalmi bejelentés volt.

Néhány szó Csûrös professzor oktatómunkájáról. A fentiekben vázolt mûszaki,

technológiai problémák megoldásán nevelkedett kutató-oktató gárda – Csûrös

professzorral az élen – képessé vált arra, hogy ezen ismerethalmazt „egyetemi”

szinten adja át a hallgatóságnak. Vegyészmérnökök ezrei kaptak életre szóló

útravalót – textilkémiai és technológiai ismereteken túlmenõen – mûanyagkémiai

és technológiai, szintetikus kémiai technológiai ismeretekbõl elõadásokon,

laboratóriumi gyakorlatokon, sõt sokszor félüzemi szinten is, megelõzve mindezzel

nemcsak az ország egyetemeit, hanem számos fejlettebb iparral rendelkezõ,

hasonló profilú nyugati oktatási intézményt is.

A Tanszék oktatási profiljának bõvülését mutatja, hogy a Vegyészmérnöki Kar öt

ágazata közül kettõ és félnek, a gyógyszer, a könnyûipari ágazatnak teljes

egészében, a szerves szintetikus ipari ágazatnak pedig fele részben e tanszék lett a

gazdája, egyidejûleg megnövelve az elõadott technológiai tárgynak mennyiségét és

választékát.

Mindez tükrözõdött a Tanszék diplomás létszámának növekedésében is; az 1938-

as két fõbõl 1970-re több, mint 40 lett Az új tárgyak elõadójaként külsõ

szaktekintélyek meghívására is sor került, köztük olyan világhírû nagyságokéra,

mint pl. Földi Zoltán akadémikuséra, aki a Zemplén iskola tagjaként, s a Chinoin

Gyógyszergyár kutatójaként szerzett világhírnevet, s aki a Szerves Vegyipari

Alapfolyamatok” címû alapozó szaktárgyat adta elõ hosszú idõn át.

Csûrös professzor maga is kiváló szónok és szuggesztív elõadó volt és mint a

„Szerves Kémiai Technológia és a „Textilkémia és technológia” elõadója

élményszámba menõ elõadásokat tartott.

Élharcosa volt a már dolgozó vegyészmérnökök és vegyészek szakmai

továbbképzésének, az ún. szakmérnök-képzésnek és mérnök továbbképzésnek is.

Fontosnak tartotta a tudomány eredményeinek népszerûsítését. A Tudományos

Ismeretterjesztõ Társulat elnökségének tagjaként, az Élet- és Tudomány

szerkesztõbizottságának elnökeként, az Acta Chimica Hungarica és a Periodica

Politechnica fõszerkesztõjeként szerzett elévülhetetlen érdemeket.

Kimagasló tevékenységét több magas állami elismeréssel jutalmazták; 1953-

ban Kossuth Díjat, négy alkalommal, 1956-ban, 58-ban, 61-ben és 70-ben a

Munka Érdemrend Arany Fokozatát, 1973-ban a Magyar Népköztársaság

Zászlórendjét adományozták Neki. A Budapesti Mûszaki Egyetem Tiszteletbeli

Doktori címmel (1975) és Emlékérmével (1976) a Veszprémi Egyetem pedig

Emlékérmével (1978) tisztelte meg.

És végezetül néhány mondatot arról, milyen volt Csûrös Zoltán, az ember.

Széles látókörû, nagy humán mûveltségû, ragyogó intellektus, akire akkor is

oda kellett volna figyelmin ha nem tölt be magas pozíciókat. Az emberi

gyengeségekrõl, a mindennapi, vagy szakmai életünk fonákságairól szívesen

mondott véleményt is, mindenkor szellemes iróniával, nemritkán maró gúnnyal

ostorozva a visszásságokat.

Egyetemi elõadásaiban, de a beszélgetések során is nagy súlyt helyezett a

magyar nyelv helyes használatára. Igyekezett a germanizmusokat, vagy más

idegen eredetû szakmai kifejezéseket kiküszöbölni, vagy ha ez nem sikerült, a

helyes kiejtésükre felhívni a figyelmet. Miközben beszédeit gyakran színesítette

terjedelmes bõvített mondatokkal, írásban a mondanivaló tömör, világos és

egyértelmû megfogalmazására törekedett. Ezt kérte számon munkatársaitól is,

amikor tudományos közleményeik kéziratát olvasta, javította.

A Tanszéket alapításától kezdve 1971. június 30-ig, nyugállományba vonulásáig

vezette, de utána is részt vett még a tudományos munkában. 1979-ben hunyt

el, gazdag örökséget hagyva ránk.