Tartalom

Köszönetnyilvánítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

2. A precíziós növénytermelés és a fenntarthatóság összefüggései . . . . . . . . . 112.1. A fenntarthatóság értelmezése a növénytermelésben . . . . . . . . . . . . . . . . . 112.2. A környezetterhelés-csökkentés és a gazdaságos növénytermelés

összefüggése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182.3. A növénytermelésben felhasznált kemikália csökkentésének

lehetséges alternatívái; a termesztési technológiák, a rövid és a hosszú távú célok összefüggései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

3. A precíziós növénytermelés helye és helyzete a gyakorlatban . . . . . . . . . . . 493.1. A precíziós növénytermelés gyakorlata és jelentôsége. . . . . . . . . . . . . . . . 493.2. Miért és miben jelent innovációt a mezôgazdaságban

a precíziós növénytermelés? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 603.3. A precíziós növénytermelés gyakorlati megjelenése, tapasztalatai

Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

4. Miért van szükség a kemikáliahasználat és kemikáliacsökkentés költség-haszon elemzésére? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 874.1. Gazdasági hatások mérése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 874.2. Növényvédelmi gazdasági döntések modellezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1044.3. GYOMINFO – internet alapú, számítógépes gyomszabályozási

tanácsadórendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108

5. A birtokstruktúra és a földhasználat alakulása Magyarországon . . . . . . 124

6. Méretgazdaságossági összefüggések, méretbefolyásoló tényezôk . . . . . . . 135

7. Precíziós növénytermelés, üzemi méret (életképesség), termelési szerkezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1387.1. Életképes fedezeti méret . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1407.2. A precíziós technológia okozta változások az optimális

termelésszerkezetben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143Függelék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147

5

8. A precíziós növénytermelés gazdaságilag indokolt tartománya . . . . . . . . 1508.1. A precíziós növénytermelés méret, tartomány, termelésszerkezet

szerinti vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1528.2. A precíziós növénytermelés közgazdasági értelmezése

kukorica esetében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156Függelék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161

9. A precíziós növénytermelés szerepe a kemikáliafelhasználás csökkentésében és racionalizálásában nemzetgazdasági szinten . . . . . . . . 1749.1. A precíziós gazdálkodás kockázatának jellemzése. . . . . . . . . . . . . . . . . . 1779.2. A precíziós növénytermelés szerepe a kemikáliafelhasználás

csökkentésében, racionalizálásában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179

10. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202

11. Források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207

12. Mellékletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 230

6

Köszönetnyilvánítás

Köszönöm, hogy elkészíthettem ezt a könyvet Mindazoknak, akik az elmúlt évek-ben szakmai, emberi tanácsaikkal támogattak a hosszú és rögös úton. Édesapámnak,édesanyámnak, akik elindítottak a mezôgazdaság szeretetével, a munka tiszteletével.Köszönöm családomnak, lányainknak, hogy elviseltek és mindig megadták azt aszeretetet, többletet, ami erôt adott a kitartáshoz.

Külön köszönöm férjemnek, aki mindig segített, a közös kutatásainkat, értékesszakmai tanácsait és azt a támogatást, amit nyújtott, hogy ne adjam fel.

Külön köszönöm Neményi Miklós és Szûcs István professzorok munkám több-éves figyelemmel kísérését, tanácsaikat, értékes lektori véleményüket, jobbító szán-dékkal feltett kérdéseiket, amelyek segítették a könyv elkészültét.

Továbbá köszönettel tartozom számos kollégámnak, barátomnak itthon és kül-földön, akik tanácsaikkal, bátorításukkal segítô szándékú bíráló szavaikkal hozzájá-rultak a könyv alapját képezô kutatási eredmények megszületéséhez. A lista olyhosszú lenne, amely meghaladná a rendelkezésre álló terjedelmet.

Gödöllô, 2011

A szerzô

7

1. Bevezetés

Az iparszerû növénytermelés magas fokon gépesített technológiák kialakítását ered-ményezte, amelyekben – a mûszaki fejlesztés egyik fontos pilléreként – a kemizálás,a mesterséges tápanyagok, a szintetikus növényvédô szerek használata hozzájárult anövénynemesítés révén megnövelt biológiai potenciál kihasználásához. Ugyanakkora mesterséges anyagok túlzottá váló, s egyben differenciálatlan alkalmazása jelentôskörnyezetterheléssel járt, ami már a természeti környezet és az abban élô emberegészségét veszélyezteti. Az innovációs folyamatok a mezôgazdaságban több irány-ban folynak. A biotechnológiai kutatások jobb tápanyag hasznosítású, károsítóknakellenálló növényfajták kialakítását célozták meg, ugyanakkor a kapott eredményekszintén új problémákat vetettek fel (lásd a GMO-t környékezô viták). Új, kisebbmennyiségben kijuttatható, differenciált hatásspektrumú növényvédô szereket fej-lesztettek ki, a precíziós munkára alkalmas (jól szabályozható, kis mennyiségek tér-ben vezérelt, differenciált kijuttatására képes stb.) gépek, eszközök fejlesztése folya-matos, az ûrkutatás melléktermékeként létrejött GPS-technológia felhasználása lehe-tôvé vált az erô- és munkagépek vezérlésben stb. Ennek a folyamatnak a hajtóerejeelôször elsôsorban az egyre nagyobb átlaghozamokra való törekvés volt. Ez a cél bi-zonyos szintig indokolt és szükséges is, hiszen az egyes országok és a Föld növekvônépességének eltartása és élelmezési biztonságának megteremtése elképzelhetetlenlenne korszerû fajták és a termelési tényezôk – köztük a munkaerô – hatékonyságátnövelô technológiai megoldások nélkül. A precíziós gazdálkodás olyan technológia,amelynek alkalmazása egyidejûleg hozzájárul a szükséges élelmiszer és ipari alap-anyagok megtermeléséhez. Az elkövetkezô évtizedben a termelôk világpiacra jutása-kor azon szereplôk, akik nem alkalmazzák, veszítenek versenyképességükbôl, kiszo-rulhatnak a piacról. A precíziós technológia alapját jelentô dokumentálás egyidejû-leg megteremti azt a termék-nyomonkövetést, ami szintén elvárás a mezôgazdaságiés élelmiszer-ipari termékek fogyasztóhoz történô eljuttatásának is.

A világméretekben zajló urbanizáció negatív hatásai szükségszerûen új kérdése-ket vetnek fel, amelyekre a válaszok rendszerszemléletû megközelítést tesznekszükségessé. A fejlett országokban megváltozott a mezôgazdaság szerepe, gazdasá-gi és társadalmi megítélése. Egyre erôsebbé válik a szándék – különösen a mezôgaz-daságban –, hogy csökkentsék a bevitt mesterséges inputokat, azon belül is a kemi-káliákat. Mindez együtt jár azzal, hogy a termelôknek is át kell értékelniük korábbiismereteiket, változtatniuk kell gazdálkodási stratégiájukon. Ez azonban csak úgyvihetô végre, hogy a fenntarthatóság hármas követelményének eleget tesz a mezô-gazdálkodással foglalkozó termelô. A fenntartható mezôgazdaság alapvetô feladataiközé tartozik, hogy adott ökológiai és társadalmi feltételek mellett megtalálja és al-kalmazza azokat a technológiákat, eljárásokat, amelyekkel egyidejûleg válik megva-lósíthatóvá a környezet fenntartása és a gazdaságos termelés.

9

A fenntartható fejlôdésnek azonban nem csak ökológiai, hanem ökonómiai aspek-tusai is vannak, azaz egy technológia alkalmazhatósága során azt is mérlegelni kell,hogy milyen közvetlen és közvetett hatások vannak, s ezek számbavételével kellmeghatározni a megfelelô gazdálkodói stratégiát. A könyv a fenntarthatóság ökonó-miai aspektusából kiindulva vizsgálja – a technológiai válaszok közül a precíziósgazdálkodásra fókuszálva – a növénytermelés agrokémiai vonatkozásait a XXI. szá-zad elején. A változó világban minden olyan gazdálkodási módnak helye és szerepevan, amely elôsegíti az imént vázolt követelményeknek való megfelelést, és hozzá-járul, elôsegíti a helyes egyéni – termelôi – döntések meghozatalát. A precíziós nö-vénytermelés megfelel, illetve megfeleltethetô a fenntarthatóság követelményrend-szerének.

A könyv felépítése és tartalma igazodik a felvázolt komplex kérdéskörhöz, fog-lalkozik a fenntarthatóság kérdésével a növénytermelésben, rendszerezi a kemikália-csökkentési alternatívák gazdasági hatásának mérésére szolgáló módszereket – el-sôdlegesen üzemgazdasági szempontból –, részletesen értékeli a precíziós növény-termelés közgazdasági értelemben vett alkalmazhatóságát, valamint kísérletet teszannak a mérésére, hogy a kemikáliák felhasználásának milyen mértékû csökkentéselenne elérhetô a technológia minél szélesebb körû elterjesztésével.

10

2. A precíziós növénytermelés és a fenntarthatóság összefüggései

A mezôgazdasági termelés során mindig is kiemelkedô szereppel bírt a termôföldmint olyan természeti erôforrás, amelynek tulajdonságai, elhelyezkedése az egyébközgazdasági feltételekkel együtt alapvetôen meghatározza a termelôk lehetôségeit,a jövedelmezô gazdálkodás folytatásának kereteit. Természetesen a korlátokon be-lül, a lehetôségek ésszerû kihasználásával számos útja, módja van a termelésnek.Amit azonban teljesíteni kell, az az életképesség, és éppen ezért kiemelt jelentôségûminden olyan ökonómiai vizsgálat, amely azokra a kérdésekre keresi a választ, hogymilyen módon, hogyan fejlôdjék úgy a termelés, hogy egyidejûleg megfeleljen azökonómiai, a környezeti és a társadalmi elvárásoknak.

2.1. A fenntarthatóság értelmezése a növénytermelésben

A XX. század közepétôl kezdve rendkívüli mértékben felgyorsult a mezôgazdaság-ban a természeti és emberi erôforrások (munkaerô) helyettesítése ipari eszközökkelés ipari ráfordításokkal az ún. „gépesítési és kemizálási” folyamatban. Kialakultakaz iparszerû, intenzív eszköz- és inputhasználatra épülô technológiák és gazdálko-dási rendszerek. Ennek a folyamatnak a hajtóereje gyakran az egyre nagyobb átlag-hozamokra való törekvés volt. Ez a cél bizonyos szintig indokolt és szükséges is, hi-szen az egyes országok és a Föld növekvô népességének eltartása és élelmezési biz-tonságának megteremtése elképzelhetetlen lenne korszerû fajták és bizonyos mun-kaerô-hatékonyságot növelô technológiai megoldások nélkül.

A fenntarthatóságot számos fogalmi meghatározás segítségével lehet körbeírni amezôgazdaság és a környezetgazdaság vonatkozásában, meghatározva a lehetségesstratégiákat. „A fenntartható természetvédelmi stratégiának oly módon kellene ma-gába foglalnia az erôforrásokkal való gazdálkodást, hogy kielégíthesse a jelen gene-ráció igényeit anélkül, hogy a jövô generáció lehetôségeit csökkentené” (NRCBoard on Agriculture. In: Harnos – Hufnagel, 2007, 175. p.). Pearce és Atkinson(1995) a fenntarthatóságot úgy értelmezi, hogy mivel a természeti erôforrások és azember által elôállított tôke szervesen kiegészíti egymást a termelési folyamatban, atermészeti erôforrások adják a termelés növelésének korlátját, és egyben a termeléssorán racionálisan kell azokat felhasználni. Egyes szerzôk értelmezésében a fenn-tarthatóság azt jelenti, hogy csak annyit „veszünk el a természettôl, ami azt nem ve-szélyezteti” (Buday-Sántha, 2004; Szabó – Katonáné Kovács, 2008). A fenntartha-tóság energetikai alapú megközelítése szerint fenntartható létezés az, amikor a létre-hozott energiát a korábbi szinthez képest nem növekvô energiával hozzuk létre.(Neményi, 2008)

11

Napjainkra a fenntarthatóság tágabb értelmezést nyert. A mezôgazdasági kutatásés fejlesztés új paradigmája három tényezô kölcsönhatására épül: az ökológiai fenn-tarthatóságra, a gazdasági hatékonysággal párosult esélyegyenlôségre, valamint akormányzati és nem kormányzati szektorok kölcsönös segítôkészségére, hogy javít-sák a gazdálkodó rendszerek teljesítményét és jövedelmezôségét (Caffey et al.,2001; Bongiovanni – Lowenberg-DeBoer, 2004; Láng, 2003; Csete – Láng, 2005;Marselek, 2006; Várallyay, 2007b; Heszky, 2009).

Ez a paradigma lett az alapja az 1990-es évek és az utána következô évtizedekfenntartható agrárgazdaságának. A Burtland Jelentés (World Commission on Envi-ronment and Development, 1987) meghatározása szerint a fenntartható fejlôdésolyan fejlôdés, amely magában foglalja a mát és a jövôt, találkozik benne a jelen kö-vetelményrendszere és szükségessége a jövô generációjának késôbbi saját szükség-letével (Willers, 1994).

A társadalmi fenntarthatóság egyszerre jelenti a szükséges élelmiszer- és ipari(energetikai célú) alapok elôállítását, a termelô szempontjából vett gazdaságosságikritériumoknak történô megfelelést, valamint a környezet iránti – felelôsségteljes –fenntarthatóságot. Annak a kifejtése, hogy milyen módon, milyen eszközökkel tör-ténik a megfelelés, a megfeleltetés, jelen könyv megírásakor nem volt cél (1. ábra).

1. ábra. A fenntarthatóság gazdasági-társadalmi dimenzióiForrás: saját szerkesztés

A „fenntartható fejlôdés” kifejezés már eleve magában foglalja a pillanatnyi és ahosszú távon fenntartható termelés, valamint a következô generációk megfelelô élet-minôségét is szavatoló környezetvédelem feloldandó ellentmondásait, és nehezen ki-védhetô, inkább csak tolerálható konfliktusait. A gazdasági fejlôdésnek meg kellalapoznia a szociális kohéziót is. Megvalósításában komoly regionális, térségi, nem-zeti, szociális (s így természetesen politikai) érdekek, pillanatnyi, rövid távú és táv-lati elképzelések ütköznek, gyakran konfrontálódnak. Ezt a gondolatsort – a fejlôdé-

12

si irányok, feladatok meghatározásával – Kiss és munkatársai (2005) részletesen ki-fejtették tanulmányukban. A fenntartható fejlôdést a továbbiakban ebben az értelme-zésben használom.

A Föld népességeltartó képessége korlátozott. Az országok közötti eltérô gazda-sági fejlettség, a lakosság fogyasztása különbözô mérôszámokkal jellemezhetô. Azezredforduló tájékán elterjedtté vált az ökológiai lábnyom (ecological footprint),amely „…az az érték, ami kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egyemberi társadalomnak milyen mennyiségû földre és vízre van szüksége önmagafenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez” (Rees, 1992; Wackernagel –Rees, 1996). 2010-ben a Föld lakosságát és az ökológiai szempontból termôképes éshasznos terület nagyságátfigyelembe véve 1,89 ha lenne szükséges egy ember szá-mára. A másik releváns jellemzô mutató az emberi fejlôdés indexe (Human Deve-lopment Index = HDI), amely a világ országainak összehasonlítását teszi lehetôvé avárható élettartam, az írástudás, az oktatás, az életszínvonal alapján (Mahlub, 1995).2009-ben ezen mutató alapján a legfejlettebb ország Norvégia volt, míg Magyaror-szág a 43. helyet foglalta el. A legalacsonyabb fejlettségi szinttel jellemezhetô többmint 20 ország mindegyike afrikai ország volt. A különbségek nem csökkennek afejlett és fejlôdô országok között.

A kérdéskör részletesebb elemzése nem tartozik a könyv céljához. Ez a kis kité-rô inkább azt kívánta hangsúlyozni, hogy meg kell találni azokat a megoldásokat,amelyek a mezôgazdaságban hozzájárulnak a Föld növekvô lakossága – biztonságos– élelmiszerrel történô ellátásához úgy, hogy közben a korlátozott természeti erôfor-rások racionális felhasználásával a mezôgazdaság is hozzájárul a társadalmi fenn-tarthatósághoz.

A fenntarthatóság értelmezésével kapcsolatban új gondolatot jelent a természetiés társadalmi folyamatok termodinamikai megközelítése. A fejlôdés korlátai leve-zethetôk a termodinamika elsô és második fô tételének általánosítása révén, melyszerint: ha a Föld ökológiai rendszerét zártnak tekintjük, akkor a korlátozottan ren-delkezésre álló erôforrások felhasználása azok elfogyásán túl a rendszer entrópiájá-nak növekedését idézik elô. A természeti rendszerek természetes állapota a rende-zetlenség, amelybe az ember tudatos tevékenysége révén beavatkozik. Az entrópia-növekedés egyben a rendszer – a Föld – belsô rendezetlenségét idézi elô. Amennyi-ben ebben a zárt térben zajló folyamatok reverzíbilisek, az entrópia nem csökken, te-hát a rendszer állapota nem változik. Az irreverzíbilis folyamatok végbemenése –zárt rendszert feltételezve – az entrópia növekedését idézi elô. Termodinamikaiszempontból az agroökoszisztémák entrópiájának változása a növényekben és a ta-lajban, valamint a biodiverzitásban lejátszódó irreverzíbilis állapotváltozások, vala-mint a rendszer és környezete közötti entrópiacserét jelenti. Mivel az élô környeze-ti folyamatok döntô többsége irreverzíbilis, minden változás a rendezetlenség, azentrópia növekedésével jár. A fenntartható fejlôdés korlátai tehát visszavezethetôk amennyiségi és minôségi korlátokra. Az entrópiát a hasznosság negatív mértékénektekinti több, a téma ilyen megközelítésével foglalkozó szerzô, megállapítva, hogy azentrópia csökkenésével jellemezhetô az ökológiai környezet degradálódása(Georgescu-Roegen, 1979; Ayres, 1995; Kerekes – Szlávik, 2001; Martinás, 2006;Szigeti, 2009). A XIX. századot követôen az ipari termelés, a közlekedési infrastruk-túra és eszközrendszer, az intenzív mezôgazdaság, a fogyasztói társadalom nagy

13

mennyiségben juttat a természetbe – ökoszisztémába – olyan káros anyagokat (ne-gatív externáliákat), amelyek évtizedek, évszázadok alatt bomlanak le, szennyezvea környezetet, folyamatosan csökkentve az életteret. A természetes élôhelyek – mi-vel az eredeti állapothoz közeli sokszínûség (rendezetlenség) jellemzi – entrópiájaadott körülmények mellett maximális. Ezzel szemben az agroökoszisztémák entró-piája a tudatos emberi beavatkozás – mesterséges energiabevitel – következtében abeavatkozás mértékének megfelelôen csökken. Minél intenzívebb tehát a mezôgaz-dálkodás, annál inkább csökken az adott agroökoszisztéma entrópiája. A mezôgaz-daság mûszaki fejlesztése révén a termesztett – nemesített – fajták alkalmazkodóké-pessége csökken, amiért mind a kemikáliafelhasználás, mind a gépesítés többlet-energia-bevitelt igényel. A biodiverzitás csökkenése a rendszer „rendezetlenségénekcsökkenését” jelenti: annak a valószínûsége, hogy az alkalmazott mezôgazdaságitechnikát abbahagyva visszaálljon a közel eredeti állapot is csökken, azaz veszít arugalmasságából az agroökoszisztéma.

Az intenzív mezôgazdaságra jellemzô, hogy a kultúrnövény számára „rendezettkörülményeket” biztosítunk magas energiabevitellel, optimális körülményeket te-remtünk, az antagonista és konkurens szervezetek fennmaradását, szaporodását ésgazdasági értelemben vett kártételük megakadályozását kitûzve célul. A kérdés az,hogy mindezt meddig szabad folytatni. Alapelvként kell elfogadni, hogy azagroökoszisztémába a technológiai elemekkel bevitt energia csak addig növelhetô,ameddig a napenergia-felhasználás hatékonyságát lehet növelni vele (Jørgensen –Svirezhev, 2004; Neményi, 2009; Neményi – Milics, 2009; Neményi – Milics, 2010).A növénytermelés energiamérlegével kapcsolatban Neményi (2009) további kérdéstvet fel, miszerint: ki legyen az, aki eldönti, hogy milyen értéken, arányban kell fi-gyelembe venni a technológia fejlesztések energia igényét, valamint az ökológiaiszisztémák kapcsolatait. Ehhez tekintetbe kell venni azt, hogy a földkéreg 10–12%-a alkalmas mezôgazdasági termelésre, amelynek közel felén folyik intenzifikált nö-vénytermelés. Magyarországon a terület 54%-án mezôgazdasági, és közel 20%-ánerdôgazdasági tevékenység folyik, és az intenzitás fokát figyelembe véve a világ fej-lett országainak csoportjába tartozunk. Éppen ezért fontossá válik a fent felvázoltkérdéskör.

Mindez igazolja azt a tételt, hogy gazdasági értékeknek van fizikai alapja, a fo-lyamatokat rendszerszemléletben kell értelmezni, értékelni. A fenntarthatóság kér-dése értékelésének tehát komplexen kell történnie.

A fenntartható fejlôdés speciális követelményeket támaszt a mezôgazdasággalszemben is. Olyan fajtákat olyan technológiával kell termeszteni, amelyek lehetôvéteszik a termésátlagok növelését – vagy legalább is a termôhelyi adottságok kihasz-nálását ésszerû ráfordítás-felhasználás mellett –, de egyben nem terhelik túl, illetvevédik a környezetet, és megôrzik a biodiverzitást, az alapvetô erôforrásokat. Egyide-jûleg a megtermelt élelmiszer- és ipari alapanyagoknak ki kell elégíteniük a növekvônépesség szükségletét, különös tekintettel az alternatív megújuló energiatermeléskérdésére. Ezt az utóbbi témát terjedelmi korlátok miatt a könyv nem vizsgálja.

A fenntarthatóság hármas értelmezésén belül a közgazdasági és a társadalmifenntarthatóság alapját képezô alapvetô mezôgazdasági erôforrások között kiemeltjelentôséggel bíró termôtalaj és vízkészlet minôségének megôrzésében, javításában,a romlás megelôzésében minden olyan technológiának, irányzatnak szerepe van,

14

amely elôsegíti az agrokemikáliák racionális felhasználását, a környezetterheléscsökkentését.

A fenntartható fejlôdésnek gyakorlatilag nincs alternatívája, tehát annak biztosí-tása a legszélesebb értelemben vett össztársadalmi érdek. Nem túlzás azt állítani,hogy a ténylegesen közös Európának ez lesz egyik legnehezebb feladata épp azelôbb említett meglévô, s nap mint nap keletkezô újabb érdekellentétek miatt. Mind-ez természetesen érvényes Magyarország, valamint a közép- és kelet-európai régióeurópai integrálódására is (Várallyay, 2004). A fenntartható mezôgazdaság alapja atermôföld hosszú távú fenntarthatósága.

Várallyay (1998, 2004) összefoglalta a termôföld alapvetô funkcióit, amelyekneka gazdálkodás során nem szabad visszafordíthatatlan károsodást elszenvedniük –függetlenül attól, hogy az emberi beavatkozás vagy egyéb természeti tényezôk mi-att következnek-e be negatív hatások. Ezek a funkciók jellegüket, erôsségüket te-kintve térben és idôben változó társadalmi, gazdasági hatásúak, mert a társadalomfejlôdése során egyre több talajfunkciót vesz igénybe, s egyre sokoldalúbban hasz-nálja (ki) a talajt mint természeti erôforrást. A funkciók a következôk:

• feltételesen megújuló természeti erôforrás;• a többi természeti erôforrás (sugárzó napenergia, légkör, felszíni és felszín alat-

ti vízkészletek, biológiai erôforrások) hatásának integrátora, transzformátora,reaktora, mely életteret biztosít a talajban zajló élettevékenységnek, termôhelyeta természetes növényzetnek és termesztett kultúráknak;

• a primer biomassza-termelés alapvetô közege, a bioszféra primer tápanyagfor-rása;

• a hô, a víz és a növényi tápanyagok (elháríthatatlanul szükséges esetekben ésszigorú feltételek biztosítása mellett hulladékok) természetes raktározója;

• a talajt (és terresztris ökoszisztémákat) érô, természetes vagy emberi tevékeny-ség hatására bekövetkezô stresszhatások pufferközege;

• a természet hatalmas szûrô- és detoxikálórendszere;• a bioszféra jelentôs génrezervoárja, a biodiverzitás nélkülözhetetlen eleme;• a földtörténeti és a történelmi örökségek hordozója.A fenntartható mezôgazdaság alap termelési eszközérôl lévén szó. Meg kell je-

gyezni, hogy a gazdálkodás során az említettek figyelembevétele mellett azzal is szá-molni kell, hogy a termôföld közgazdasági értéke hogyan alakul mint korlátozott ter-melési tényezô értéke. A lehetséges gazdálkodói stratégiák kialakításakor tehát el kellszakadni attól a korábbi értelmezéstôl, hogy a talaj a termelés eszköze, alapvetô erô-forrása, sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapnia az egyéb funkciók körének. Mindeztki kell egészíteni még azzal, hogy nem kiragadva a környezetbôl a talajt, az iméntiekmellett az ember – egyéni és társadalmi – rekreációjának feltételrendszeréhez tartozóelem. Ez a funkció következik a mezôgazdaság multifunkcionalitásából is.

Az elmúlt években felerôsödött a fenntarthatósággal kapcsolatban és az éghajlat-változás negatív hatásainak mérséklésére – megelôzésére – annak a kérdésnek avizsgálata, hogy mi legyen, mi lehet a szerepe a mezôgazdaságnak az alternatívenergia elôállításban. A kérdés részletes kifejtése, értékelése nélkül itt csak annyitszükséges megemlíteni, hogy a biomassza- és a bioenergia-termelés minden szem-pontból eleme a fenntarthatóságnak, azonban különösen a fejlett országokban nemszabad túlzottan ebbe az irányba elmozdulni, ami a termôföld egyre növekvô hánya-

15

dának ilyen célú felhasználása esetén az élelmiszer-kínálat szûküléséhez, az árakemelkedéséhez vezethet. Több szerzô foglalkozott a kérdés gazdasági, társadalmivonatkozásaival, végsô soron megállapítva azt, hogy van létjogosultsága a mezôgaz-daság feladatai között az alternatív energiatermelésnek, ugyanakkor a biomassza-termelés és -felhasználás akkor járható út, ha lokális szinten, ésszerû keretek közötttörténik. Nem véletlen, hogy széles körû nemzetközi vita zajlik a folyékony bioüze-manyag elôállításának környezetvédelmi és energiabiztonsági elônyeirôl, hátránya-iról. A bioüzemanyag elôállításának növelése a mai technológiai szint mellett azolajfüggôség helyett bioüzemanyagtól vagy az élelmiszertôl való függôséget idézhetelô a fejlett gazdaságokban, elsôsorban az USA-ban és az EU országaiban. Abioüzemanyag-gyártás adókedvezményeket, beruházási támogatásokat élvez, azEU-ban a nyersanyagtermelôk energianövény-prémiumot kapnak, a pihentetett terü-leten is termelhetnek energianövényt. Ugyanakkor az üvegházhatású gázok kibocsá-tásának csökkentéséhez hozzájáruló bioüzemanyag elôállítási költsége a jelenlegiközgazdasági feltételek között még túl magas (EUCAR, 2004; Reijnders, 2006;Marselek, 2006; Dobó et al., 2007; Popp, 2007).

A fenntarthatóság értelmezését 1998-ban Chilinsky és munkatársai terjesztettékki, miszerint gazdasági értelemben is fenntarthatónak kell lennie gazdálkodásnak.Egyetértve Jørgensen (2000) azon megfogalmazásával, miszerint ebbe a fenntartha-tóságba bele kell érteni nemcsak üzemgazdasági szinten, hanem nemzetgazdaságiszinten is az olyan gazdálkodást, amely a termeléshez szükséges eszközök – leg-alább – egyszerû újratermelését lehetôvé teszi, függetlenül attól, hogy milyen for-rásból származik a gazdálkodáshoz szükséges tôke. Bongiovanni és Lowenberg-DeBoer (2004) a fenntarthatóság hármas pillérével indítja cikkét, elhelyezve a me-zôgazdaság fenntarthatóságában magát a precíziós gazdálkodást. Kiemelik, hogyamennyiben a mezôgazdasági üzemet (farmot) szerves egységként értelmezzük, ahosszú távú fenntarthatóságnak nemcsak biológiai, technológiai és környezeti értel-me van, hanem mint gazdasági egységnek is a mûködése során biztosítania kell atermelésben résztvevôk – társadalmilag elvárható szintû – megélhetését adó jövede-lem mellett a gazdaság technikai feltételrendszerének legalább egyszerû újraterme-lését, a technikai fejlôdésnek megfeleltetve.

Ma a mezôgazdasággal szemben támasztott legfôbb követelmény, hogy gazdasá-gos és környezetkímélô legyen, vagyis alkalmazkodjék az ökológiai és a ökonómiaiviszonyokhoz. Világszerte célkitûzés a hosszú távon fenntartható gazdálkodás meg-valósítása. Alapelvként jelenik meg a környezeti alkalmazkodás, vagyis az, hogy aföldet mindenütt arra és olyan intenzitással használjuk, amire az a legalkalmasabb,illetve amit képes károsodása nélkül elviselni. A fenntartható mezô- és erdôgazda-sági termelô-szolgáltató tevékenységben a gazdasági cél harmonizál a természetierôforrások regenerálódásával és a terhelt környezet asszimilációs készségével. Agazdálkodó csak olyan minôségû anyagokat, eszközöket, technológiát használ, illet-ve alkalmaz, melyek nem ártanak a természeti erôforrásoknak, a gazdálkodónak, sbiztonságos végterméket ad fogyasztóknak. Ezzel együtt jár a vegyszerhasználatcsökkentése, a korszerû technika, a technológia eleve megalapozza a minôséget. Afenntartható agrár- és vidékfejlesztésben a természeti erôforrások védelme és azélelmiszer-biztonság egymást feltételezve és erôsítve jelenik meg. A kedvezôagroökológiai adottságú és környezeti szempontból kisebb sérülékenységû területe-

16

ken úgy kell gazdaságos árutermelést folytatni, hogy erôforrás-takarékos, szakszerûés ellenôrzött termelési technológiákat alkalmazzanak, és megvalósítsák a környe-zetkímélô agrárgazdaság alapvetô céljait is. Sokkal inkább a környezetnek megfele-lô intenzitási fok és gazdálkodási forma megtalálása a feladat. Ebbe a gazdálkodásialternatívába szervesen beleillik és egymás mellett is létezhet az organikus, a kon-vencionális, az integrált és annak továbbfejlesztett változata, a precíziós gazdálko-dás. Természetesen nem lehet elválasztani a gazdálkodást – a termelést – a piaci fo-lyamatoktól, amelybe beletartozik a piaci kereslet mellett a mezôgazdaság támoga-tottsága, annak iránya, mértéke (Mawapanga – Debertin, 1996; Rigby – Caceres,2001; Michelsen, 2002; Járási, 2006; Takács, 2006; Takács-György et al., 2008a). Amezôgazdasággal szembeni elvárások következménye az a szerkezetváltási kény-szer, amelyre a magyarországi válasznak olyannak kell lennie, hogy a természetierôforrások, a meglévô szaktudás és tapasztalat gazdaságosan kihasználható legyen(Udovecz, 2006). Ez azt is jelenti, hogy a növénytermelésben alkalmazni kell a leg-fejlettebb technológiát a különbözô intenzitású termelési módok esetén.

Weiss (1996) a precíziós növénytermelés gazdasági elônyei közé sorolta a hozam-növekedést, a pontosabb és egyben költséghatékonyabb vetést, a csökkentett kemi-kália- és vízfelhasználás miatti környezetterhelés csökkentést. Kiemelte, hogy ezenpozitív hatások elérésének az alapja az információ. Az elméletben nevesített környe-zeti, gazdasági elônyök csak akkor realizálhatók, ha a gazdálkodók rendelkeznek aszükséges technikai, mûszaki, technológiai ismeretekkel és magával a feltételrend-szerrel.

A környezetnek megfelelô intenzitási fok és gazdálkodási forma megtalálása soránfigyelembe kell vennie azokat a veszteségeket, környezeti és humán-egészségügyinegatív következményeket, amelyeket a károsító, kórokozó szervezetek idézhetnekelô. Itt meg kell jegyezni, hogy különbözô számítások alapján a növényi kártevô(biotikus stressz-) szervezeteknek betudható termésveszteség igen jelentôs lehet, akára potenciális termés 40%-a is. Ebbôl a gyomok által elôidézett hozamveszteség10–12%, a kórokozó szervezetek általi 18–20%, míg a rovarkártevôk 8–10% termés-veszteségért tehetôk felelôssé. Mindez felfogható úgy is, hogy a szükséges termés-mennyiség megtermeléséhez 1,67-szer nagyobb területen kellene folytatni növény-termelést, ami a termôföld korlátozottságából adódóan nem lehetséges, illetve meg-jelenik a termelési költségek növekedésében. Magyarország esetében – e veszteség-értékekkel számolva – a növényvédelem potenciális területi egyenértéke 1,2–1,4 mil-lió hektár szántóföldet jelentene, amennyiben nem történne megelôzô védekezés abiotikus stresszt elôidézô szervezetek ellen. (Takácsné, 2010) A részben a társadalomoldaláról is jelentkezô azon igény, hogy a növényvédô szerek használata csökkenjék(mind a kijuttatott mennyiség, mind a gyakoriság vonatkozásában) részben a mezô-gazdasági mûszaki fejlesztés – gépesítés, növényvédô szer gyártása stb. –, részben agazdálkodó által választ(hat)ott technológia révén is kielégíthetô, de kiemelt szerep-pel bír a mûszaki fejlesztés másik ága, a fajtanemesítés. A gyom-, betegség- és rovar-rezisztens fajták alkalmazásával – mint a növényvédelem egyik, indirekt eszközéneka gyakorlatban való alkalmazása – a megfelelô további agrotechnológiai eszközökkombinációja képezheti az egyik alapját a fent vázolt ellentmondás feloldásának.

A gazdasági növekedés és az ökoszisztéma, a fenntarthatóság és a fogyasztás, afejlett és a fejlôdni kívánó gazdaságok (társadalmak) közötti sokszor antagoniszti-

17

kusnak tûnô ellentétek megkövetelik a mezôgazdaság fejlôdése és fejlesztése kérdé-sének stratégiai kezelését. Az ökológiai forradalom hívei által a mai világgazdaságirendre adott kritika (Korten, 2002) jogossága vitathatatlan, ugyanakkor – becslésükszerint – a globális méretben fenntartható rendszerben a jelenlegi földi népességmintegy harmada élhetne. Ez olyan antagonizmus, amelyre racionális választ ôksem képesek adni. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy a dinamikus gazdaságifejlôdés következtében a kínai és az indiai népesség fogyasztása növekedik, az élel-miszerek iránti igény is nô. A várakozások szerint a világ élelmiszer-termelése újrobbanás elôtt áll. A kettôs követelmény (az ökoszisztéma fenntarthatóságára valótörekvés és a társadalmi kereslet) egyidejû kielégítésére – a technológiai fejlôdés ré-vén – az agrártermelôknek is törekedni kell. A lehetséges válaszok közös eleme anegatív externáliák csökkentése, ugyanakkor az ápolt, a természeti erôforrások ter-mékenységét megôrzô, helyreállító megoldások elôtérbe helyezése révén a közjavakmegôrzése, értékük növelése is cél.

Meg kell találni az egyensúlyt a gazdaságosság – a környezetvédelem – és a tár-sadalmi elvárások között. A környezet szemszögébôl a cél a természeti tôke, a ter-mészeti környezet megôrzése és javítása, míg a gazdaság szempontjából az anyagijavakkal való ellátás hatékonyságának növelése a cél. A társadalom szempontjábólbiztosítani kell az egyenjogúság megteremtését és fenntartását. Mindez akkor való-sítható meg, ha a termelés tényezôit minél szélesebb körben sikerül figyelembe ven-ni, megvalósítva az okszerûséget (Auernhammer, 2001; Takács-György, 2005).

A könyv a növénytermesztés hozambizonytalanságának és kockázatának csök-kentésében jelentôs szerepet játszó kemikália- (ezen belül is elsôdlegesen a mûtrá-gya és növényvédô szerek) felhasználás racionalizálását jelentô precíziós növényter-melés lehetséges gazdasági hatásait vizsgálja.

2.2. A környezetterhelés-csökkentés és a gazdaságos növénytermelés összefüggése

A környezetterhelés csökkentésének szükségességével számos szerzô foglalkozott,különbözô aspektusokból. A mezôgazdasági termelés környezetterhelô volta nemvitatható, azonban megfelelô technológiák és üzemvezetési mód mellett a káros ha-tások jelentôsen csökkenthetôk, kiküszöbölhetôk.

Az elmúlt évtizedben több fórumon, köztük az OECD által szervezett work-shopokon volt fô téma a növényvédôszer-használat csökkentése gazdasági hatásai-nak vizsgálata (Uppsala, 1995; Neushâtel, 1998; Koppenhága, 2001). Ezeken a ren-dezvényeken az ökonómusok többek között a növényvédôszer-optimalizálás alapel-veivel foglalkoztak üzemi, ágazati és nemzetgazdasági szinten. Ahhoz, hogy érdemipeszticid felhasználás csökkentésre kerüljön sor a fejlett országokban, elsôdlegesena termelés racionalizálását kell megteremteni, kialakítva ezzel az optimáliskemikáliafelhasználást, a természeti, a humán és társadalmi kockázat csökkentésre.Egy Dániában lefolytatott, többéves adatgyûjtésen alapuló értékelés megállapította,hogy nemzetgazdasági szinten az igen magasnak tekinthetô dán kemikáliafel-használási szint egyharmados csökkentése az ezredforduló elôtti évtizedben lénye-

18

gében nem csökkentette a gazdálkodók jövedelemszintjét, nem volt szükség terme-lôi jövedelem kiegészítésre (Ørum, 2001). Schmitz és Brockmeier Németországbanelemezte a magas kemikáliahasználatot szankcionáló („zöld”) adók növényvédô-szer-használatra gyakorolt hatását. Az elsô eredmények szerint össztársadalmi szin-ten az adó bevezetésének idejében többletköltségekkel kell számolni, elsôdlegesen atermelôi jövedelemkiesés kompenzálása miatt (Schmitz – Brockmeier, 2001). Ma-gyarországi körülmények között még nem készültek vizsgálatok a növényvédôszer-felhasználás megváltoztatásának gazdasági hatásairól, ugyanakkor a nitrogénfel-használás gazdasági következményeivel kapcsolatos tanulmányok hasonló eredmé-nyekrôl számoltak be (Illés – Kohlhéb, 1999).

A környezetet terhelô kemikáliák csoportosítása és hatásuk értékelése a növény-termelésben több szempontból történik. Legáltalánosabban megkülönböztetjük atápanyag-utánpótlásban jelentôs szerepet betöltô mûtrágyaféleségeket (makro-,mezo- és mikroelemeket), a szakszerûtlenül kijuttatott szerves trágyát, a növényvé-dô szereket (rovar- és gombaölô, gyomirtó szereket, regulátorokat stb.), valamint amezôgazdasági tevékenység során környezetbe kerülô egyéb anyagokat (üzem- éskenôanyagokat, göngyölegeket stb.). A mûszaki fejlesztés és a kutatások egyik irá-nya a terhelés materiális csökkentésére vonatkozik, míg más esetben a környezetikárok mérséklésére irányul.

A növénytermelésben számos kockázati elemmel kell számolni, ami nagybanmeghatározza az elérhetô hozam mennyiségét, minôségét és a realizálható jövedel-met. Alapvetô kockázati elemek a termelési kockázatok, amelyekhez a természetiek(idôjárás, kártevôk-kórokozók megjelenése) is hozzá tartoznak. Ez a kockázati cso-port különbözô módon értékelhetô termelési technológiánként. A konvencionálisgazdálkodásban a kórokozók-kártevôk gyérítésére számos (kémiai) eszköz áll ren-delkezésre, míg a vegyszermentes termelésben a megelôzésen és az indirekt eleme-ken van elsôdlegesen a hangsúly. A termelési kockázatokon kívül jelentôsek még apiaci kockázatok, fôleg a piaci árak (erôforrás- és termékárak) bizonytalansága mi-att. A technológiai kockázat szerepe és hatása az elôzôekhez viszonyítva kisebb,mégis jelentôs lehet: humán oldalról meg kell különböztetni a technológia betartá-sával/betartatásával, valamint a menedzsmentfeladatokkal kapcsolatos kockázatot.

Ide sorolhatók a be nem tartott termesztéstechnológiából eredô kockázatok, úgy-mint a környezetre hatást gyakorló kockázatok: a trágyázás, az öntözés és a talaj-mûvelés hatásai.

2.2.1. A mezôgazdasági vegyszerhasználat környezetterhelése

Az élelmiszer-ellátás biztonsága érdekében a XX. század második felében világ-szerte fokozták az agrártermelés intenzitását, részben a gazdasági verseny miatt,részben a növekvô népesség igényeinek kielégítésére (Láng, 2003). A nagyüzemigazdálkodás a korábbi hagyományokkal és tapasztalatokkal szakítva áttért egy uni-formizált, jól gépesíthetô és vegyszerekkel jól kezelhetô termelésre. Az igények ki-elégítéséhez technológiai változtatásokra volt szükség, a tömegtermelés egyre többvegyszer (mûtrágya és növényvédô szer) használatát tette indokolttá, folyamatosvolt a mezôgazdaság fejlesztése, „iparosítása”. A mezôgazdasági kemizálás környe-zetvédelmi összefüggéseinek vizsgálata fontosságára a kezdetekben már Magyaror-

19

szágon is több szerzô felhívta a figylemet (Jermy, 1975; Virág, 1981) Ebben az idô-szakban Magyarországon ugrásszerûen nôtt a mûtrágya-felhasználás, amely az1980-as évek közepétôl fokozatosan csökkent (2. ábra).

2. ábra. Mûtrágya-felhasználás Magyarországon (1931–2008)Forrás: Környezetstatisztikai évkönyv 2003, KSH, Budapest, 2004. p.173 és Környezetstatisztikai év-könyv 2004, KSH, Budapest, 2005, p. 171, KSH 2008, A mûtrágya-felhasználás alakulása alapján sa-ját szerkesztés

A rendszerváltás okozta átalakulási sokk miatti visszazuhanás után, az azt köve-tô idôszakban Magyarországon a mûtrágya-felhasználás egyenletes növekedést mu-tat (évente átlagosan 5,67 kg/ha-ral növekszik). A mûtrágya-felhasználás alakulásá-hoz függvényillesztés végezve a lineáris trend (y = 5,6747x + 17,582) bizonyult alegjobban illeszkedônek (R2 = 0,9691). Mindez jelzi a termelôk finanszírozási hely-zetének javulását, ugyanakkor itt is utalni kell arra, hogy az országos átlag magábanfoglalja azokat a területeket is, ahol különbözô okokból korlátozott vagy tiltott a mû-trágya-felhasználás. Korábbi vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy fontos amikroökonómiai összefüggések vizsgálata, ugyanis az országos átlagok eltérô felté-telek mellett eltérô gazdálkodási stratégiát alkalmazó gazdaságokat takarnak, deminden esetben meghatározható az a gazdálkodási stratégia, amely mellett biztosít-ható a közgazdasági fenntarthatóság is (Takácsné, 2008).

Nemzetközi összehasonlításban megállapítható, hogy a mûtrágya-felhasználás avizsgált idôszakban relatíve alacsonynak, a környezetterhelés szempontjából elfo-gadhatónak mondható, a 2000-es évek elején az egy hektár szántó- és ültetvényterü-letre jutó NPK-felhasználás 60–70 kg közötti volt, míg az OECD-átlag 110 kg/ha fe-letti, de néhány országban (Belgium, Írország, Új-Zéland) kiugróan magas értékeket(500 kg/ha-t meghaladó) lehet tapasztalni (1. táblázat).

20

1. táblázat. Egy hektár szántó- és ültetvényterületre jutó NPK-mûtrágya felhasználásának alakulása (kg/ha)

Forrás: Az OECD-országok környezeti mutatói, 2004. KSH, Budapest. 2005. p. 85 alapján

Összességében a magyarországi nitrátterhelés forrásainak alakulása szempontjá-ból kedvezô változások zajlottak le az 1980-as évekhez képest. Az összes mezôgaz-dasági nitrátforrásból itt csak néhány naturális adatot emelünk ki. A 2000 és 2004közötti idôszakra vonatkozóan a mûtrágyázásból származó nitrát-N 210 kg/ha-róllecsökkent 60 kg/ha-ra. Ugyanekkor a szervestrágya-termelô állatlétszám is jelentô-sen csökkent. 1990-ben a szarvasmarha-állomány 1571 ezer, a sertés 8000 ezer, ajuh 1865 ezer a baromfi 50 011 ezer volt. 2008-ban az állomány létszáma a követ-kezô volt: 695 ezer szarvasmarha, 3658 ezer sertés, 1306 ezer juh és 37 209 ezer ba-romfi. A nitrátterhelés értékelése szempontjából ismerni kell az egyes állatfajok át-lagos szervestrágya-termelését, amely nagyállategységre számolva a szarvasmarhaesetén 10 t/év, sertés esetén 0,6 t/év, juh esetén 0,4 t/év. Az istállótrágyában lévô nit-rogén átszámítása után hektáronként 8–12 kg/ha nitrogén kijuttatásával lehet szá-molni a mezôgazdaságilag mûvelt területre. Összességében ez kedvezôen alacsonynitrátterhelést jelent a fejlett országokhoz képest.

A peszticidek jelentôs szerepet töltöttek be és töltenek be még ma is a mezôgaz-dasági termelés fejlôdésében. Az elmúlt évtizedekben alkalmazásuk nélkül a koráb-ban sohasem remélt terméseredményeket felmutató növénytermesztési rendszereknem alakulhattak volna ki. Az iparszerû termesztés azonban nem tartozik a környe-zetkímélô, a fenntarthatóság elvének minden szempontból megfelelô eljárások kö-zé. Túlságosan magas a termelésbe mesterségesen bevitt inputok aránya és költsége.Az integrált növényvédelem megvalósítása a kémiai módszerek alkalmazásának

21

Országok a 2001. évi felhasználás sorrendjében

Év

1980 1990 1995 2000 2001

Ausztrália 25,8 24,3 40,3 45,0 48,7

Kanada 48,1 50,1 62,4 59,4 58,1

Törökország 51,7 69,9 64,1 80,4 64,2

Magyarország 262,4 128,6 73,2 86,8 67,3

Mexikó 50,5 69,4 47,1 67,1 68,5

Szlovákia 387,1 308,5 66,9 75,0 76,1

Portugália 82,4 88,8 84,1 88,6 92,2

Lengyelország 231,3 146,2 103,8 109,5 107,8

USA 112,7 99,0 108,8 105,1 110,7

OECD 129,2 116,8 114,2 111,2 112,7

Németország 412,6 269,9 233,9 228,2 217,3

Japán 332,5 350,6 325,7 300,7 280,3

Belgium 596,5 494,2 354,4 328,1 337,2

Írország 552,3 893,3 822,0 555,5 531,0

egyértelmû csökkenését eredményezi, ugyanakkor a kémiai növényvédelem megha-tározó jelentôségû elem marad (Gáborjányi et al., 1995; Mortensen et al., 1998).

A növényvédôszer-felhasználás dinamikus fejlôdésérôl az 1960-as évek másodikfelétôl lehet beszélni a magyar mezôgazdaságban, amikor is a növényvédô szerekkutatásának és fejlesztésének sikerei a gyakorlatban is megjelentek, túllépve a ko-rábbi arzén, higany, réz sók, elemi kén és egyes növényi kivonatok (nikotin, piertumstb.) alkalmazásán (Lehoczky, 2006). Mind a kereskedelmi forgalomban lévô készít-mények száma, mind az engedélyezett hatóanyagok száma az ezredforduló tájékáncsökkenni kezdett (2., 3. táblázat, 3. ábra). A csökkenés okai között humán-egész-ségügyi okok is találhatók, ezek részletezésére terjedelmi korlátok miatt nem kerülsor.

A legnagyobb mértékû növényvédôszer-felhasználást az 1985-ös év mutatja, ek-kor a különbözô növénykultúrák védelmében 26 316 tonna hatóanyagot használtakfel. A rendszerváltást követô években az értékesítés erôteljesen visszaesett, és kis-mértékû ingadozások mellett alacsony szinten maradt.

2. táblázat. A növényvédôszer-készítmények és -hatóanyagok száma Magyarországon

Forrás: Növényvédô szerek és termésnövelô anyagok I., II. (2007)

Az 1990-es évek elsô felében az összes növényvédôszer-felhasználás meredekencsökkent, majd az azt követô években csekély ingadozásokkal stagnált. 1995 és2003 között az egy hektárra jutó összes mennyiség 0,9 és 1,4 között mozgott (KSH,2004). 2001-ben a felhasznált növényvédô szer mennyisége csupán negyede volt az1985. évi értéknek (6430 tonna). A mezôgazdasági terület egy hektárjára vetített ha-tóanyag-mennyiség a gyomirtó szereknél az 1985. évi szint harmadát, a gombaölôés a rovarölô szerek esetében pedig még kevesebbet, csupán 18–20%-át adta.

Egyidejûleg jelentôsen csökkent a területegységre kijuttatott peszticidek mennyi-sége. A csökkenés okai között megtalálhatók az 1990-es évek gazdasági, társadalmirendszerváltása során bekövetkezett átalakulási folyamatok és ezek hatása. A tulaj-donviszonyok elhúzódó és sok bizonytalansággal járó átalakulása, a termelôk szinteáltalánosnak tekinthetô forráshiánya, az inputok árának jelentôs drágulása, valaminta mezôgazdasági beszállítói piac radikális átalakulása mellett a mûszaki fejlôdésen

22

Év Készítmény Hatóanyag

1960 50 –

1966 238 –

1974 256 99

1978 334 173

1985 488 227

1990 613 278

1999 750 330

2002 823 337

2006 795 281

belül meghatározó elem volt a rendkívül kis mennyiségben is hatékony növényvédôszerek (pl. szulfonilkarbamid, herbicidek, piretroidok stb.) kifejlesztése és széles kö-rû felhasználása. A kijuttató eszközöknek és technológiának a fejlôdése is ilyen ha-tással bírt. Kisebb hatás tudható be környezetbiztonsági szempontoknak, okoknak.Ugyanakkor érezhetô a gyártási-technológiai fejlôdés következménye: ugyanaz azeredmény kisebb dózisokkal is elérhetô.

A magyarországi növényvédôszer-felhasználás mennyiségi mutatói nemzetköziösszehasonlításban is kedvezôek. EUROSTAT adatok alapján 2000-ben a magyar1,5 kg/ha szermennyiség felhasználáshoz képest Portugáliában 6,3 kg/ha, Belgium-ban 4,1 kg/ha, Franciaországban 3,4 kg/ha volt a területegységre kijuttatott érték(EU átlag: 2,3 kg/ha).

3. ábra. Növényvédôszer-felhasználás MagyarországonForrás: AKII

A növényvédô szerek közül leggyakrabban alkalmazottak a gyomirtó, majd agombaölô és a rovarölô szerek. A 2008-ban engedélyezett növényvédô szerek közül39,7% gyomirtó, 24,9% gombaölô, 21,0% rovarölô szer, valamint 14,4% az egyébszer kategória.

A növényvédôszer-felhasználásból adódó egészségügyi, környezeti kockázatcsökkentése, valamint az erre irányuló fenntartható növényvédôszer-felhasználásstratégiájának (Thematic Strategy on the Sustainable Use of Pesticides) kidolgozásaaz EU 6. akcióprogramjának egyik kiemelt területe volt.

A következôkben a magyarországi mûtrágya- és növényvédôszer-felhasználásalakulása kerül bemutatásra a környezetterhelés szempontjából. Az EU-15-ök átla-gához viszonyítva mindez kedvezô képet mutat, hiszen az elmúlt években ezek azértékek jóval az EU-átlag alatt maradtak. 2004-ben az egy hektár szántóterületre ki-juttatott nitrogén hatóanyag 62 kg volt Magyarországon, ami megfelelt az EU-15-ökátlagának (64 kg/ha), Japánban 88 kg, Németországban 105, Hollandiában 146 kg

23

volt ez az érték. A 2006. évi adatok szerint az egy hektár szántóterületre kijuttatottnitrogén hatóanyag 58 kg volt Magyarországon, az EU-15-ök átlagát megközelítve(60 kg/ha), míg Japánban az érték 92 kg, Németországban 105, Hollandiában 134kg volt. Lényegi változás nem mutatható ki, ami arra vezethetô vissza, hogy a ter-melés intenzitása kiegyenlítettnek tekinthetô a fejlett országokban (OECD in Figu-res, 2008). Növényvédôszer-használat szempontjából Magyarországon az EU-15-höz képest közel 25%-kal kevesebb hatóanyagot juttatnak ki egy hektár szántóterü-letre (1,7 kg/ha a 2,3 kg/ha-ral szemben), Japánban 1,28 kg/ha, Németországban 1,7kg/ha, míg Hollandiában 4,1 kg/ha ez az érték (4. táblázat). Meg kell jegyezni, hogya mezôgazdaság által a környezetbe juttatott mesterséges kemikália relatíve sok em-lôsállat- és madárfajt veszélyeztet. Magyarországon a veszélyeztetett emlôs fajokszáma 38, míg a madaraké 15.

3. táblázat. A magyarországi növényvédôszer-felhasználás egy hektár mezôgazdasági területre (hatóanyagkg/ha)

Forrás: Környezetstatisztikai évkönyv 2003, KSH, Budapest, 2004. p.173 és Környezetstatisztikai év-könyv 2004, KSH, Budapest, 2005. p. 171, AKI közlés

24

ÉvSzercsoport

Gyomirtó Gombaölô Rovarölô Egyéb Összesen

1985 1,66 1,40 0,85 0,13 4,04

1990 1,82 1,11 0,74 0,15 3,82

1991 1,52 0,64 0,51 0,10 2,77

1992 1,18 0,52 0,35 0,09 2,13

1993 0,92 0,42 0,25 0,08 1,66

1994 0,76 0,46 0,22 0,12 1,56

1995 0,60 0,33 0,17 0,13 1,25

1996 0,52 0,32 0,17 0,10 1,11

1997 0,40 0,26 0,11 0,09 0,86

1998 0,47 0,31 0,14 0,09 1,01

1999 0,46 0,27 0,13 0,08 0,94

2000 0,46 0,27 0,13 0,07 0,93

2001 0,53 0,29 0,16 0,12 1,10

2002 0,61 0,39 0,22 0,18 1,40

2003 0,61 0,32 0,22 0,12 1,28

2004 0,74 0,48 0,28 0,19 1,69

2005 0,71 0,45 0,26 0,24 1,65

2006 0,85 0,49 0,35 0,30 1,98

2007 0,79 0,45 0,43 0,25 1,92

2008 0,83 0,52 0,44 0,30 2,09

A kedvezônek tûnô magyar értékek ellenére foglalkozni kell a racionális felhasz-nálás kérdésével, amelynek eszköze lehet a precíziós növényvédelem vagy a sávper-metezés, ami az esetek egy jelentôs részében a kijuttatott növényvédô szerekbenmegtakarítást, csökkenô környezetterhelést eredményez.

Az iparszerû agrártermelés fokozott környezetkárosítással járt, fôként a túlzottmûtrágya- és növényvédôszer-felhasználás miatt, míg az állattenyésztés hígtrágyá-val és vegyszerekkel szennyezi a környezetet, de az erôgépek légszennyezése és ta-lajtömörítése is környezetkárosító. A feleslegesen kijuttatott nitrogén és foszfor mû-trágya kimosódása vízszennyezést okozott, a növényvédô szerek, regulátorok ésegyéb termésérést gyorsító szerek túlzott vagy helytelen adagolása károsan hat azember egészségére és az agrár-ökoszisztéma egyes fajaira is. A peszticid maradvá-nyok megjelentek az élelmiszerekben és a takarmányokban, és ezzel további humán-és állat-egészségügyi problémákat okoztak (Bulla, 1993). A növényvédôszer-marad-ványok termékekben való jelenléte nagyban függ a kezelés és a hozambetakarí-tás/felhasználás közötti idôtôl. A lebomlás függ a vegyszer jellemzôitôl, hiperboli-kus összefüggés volt kimutatható a kezeléstôl eltelt idô függvényében ôszi búzábanalkalmazott peszticid maradvány esetében (Tanács et al., 2004; Szentpétery et. al.,2005; Jolánkai et al., 2006).

A fokozott iparszerû mezôgazdasági termelés egyre inkább szennyezte a környe-zetet, amire az ENSZ 1972-es stockholmi környezetvédelmi világkonferenciája isfelhívta a figyelmet, ahol az „ökofejlesztés” volt a téma. A vegyipari anyagok fel-használása hozzájárult a környezet szennyezéséhez, a klimatikus tényezôk megvál-tozásához és az üvegházhatás kialakulásához.

Már több vegyi anyag esetében kimutatták, hogy azok számos betegség (rák, al-lergia, asztma, bôrbetegségek) kialakulásának lehetnek komoly kockázati elemei,továbbá gyengítik az antibiotikumok hatásosságát a betegségek leküzdésében. Azemberiségnek ezért nagy a felelôssége a vegyi anyagok körültekintô használatát il-letôen. Az Európai Unió 2001-ben elfogadott Fenntartható Fejlôdés Stratégiája azt akövetelményt fogalmazta meg, hogy az EU-ban 2020-ra el kell érni, hogy csak olyanvegyi anyagot szabadjon elôállítani, illetve használni, amely nem jelent komolyabbveszélyt az emberi egészségre és a természeti környezetre. Az USA Élelmiszer ésGyógyszer Ellenôrzô hatóságának (US Food and Drug Administration = US FDA)becslése szerint a nyugati országok polgárai évente kb. 2,5 kg vegyszert fogyaszta-nak el az élelmiszerekkel.

A jóléti társadalmakban élô fogyasztók olyan módon kívánnak nagyobb beltartal-mi minôséggel rendelkezô, biztonságos élelmiszerekhez jutni, hogy ezek elôállításaközben a mezôgazdasági termelés által okozott szennyezôdések – azaz a környezet-terhelés – a minimálisra csökkenjenek.

25

4. táblázat. A mûtrágya- és növényvédôszer-felhasználás nemzetközi összehasonlításban (2006)

Jelmagyarázat: 1. Utolsó elérhetô évbôl származó adatok. 2. IUCN szerinti kategóriák (I-VI és védettterületek az IUCN-kategória nélkül). a Zöld felület nélkül; b Beleértve a Great Barrier Reef Marine Parkterületét; c Svalbard-, Jan Mayen- és Bouvet-szigeteket kivéve; d Belgium és Luxemburg; e Nagy-Bri-tannia; f Anglia és Wells; g További területekForrás: OECD in Figures 2008 – OECD © 2008 – ISBN 9789264055636

26

OrszágTeljes kezelt

területkm2

Kiemelten védettterület2

az összterület %-ban

Nitrogén ható-anyag használata

t/km2

(mezôgazdasági)

Növényvédô szerhasználata

t/km2

(mezôgazdasági)Ausztrália 7741 13,0b 0,2 0,01

Ausztria 84 28,0 3,2 0,10

Belgium 31 3,3 10,6d 0,69

Cseh Köztársaság 79 15,8 6,8 0,10

Dánia 43a 2,0a 7,4 0,11

Egyesült Államok 9632 19,5 2,6 0,08

Egyesült királyság 244 18,3 5,9 0,19e

Finnország 338 8,2 7,0 0,07

Franciaország 552 11,8 7,5 0,28

Görögország 132 2,8 2,7 0,12

Grönland 103 5,6 0,6 0,00

Hollandia 42 15,6 13,4 0,41

Írország 70 0,5 8,1 0,05

Japán 378 8,0 9,2 1,28

Kanada 9985 6,7 2,5 0,06

Korea 99 3,8 18,8 1,23

Lengyelország 313 28,1 6,3 0,07

Luxemburg 3 17,0 –d 0,33

Magyarország 93 8,9 5,8 0,17

Mexikó 1964 8,6 1,1 0,04

Németország 357 55,7 10,5 0,17

Norvégia 324 4,6c 10,0 0,08

Olaszország 301 12,5 4,2 0,52

Portugália 92 4,9 2,3 0,42

Spanyolország 505 7,7 3,3 0,14

Svájc 41 28,7 3,6 0,10

Svédország 450 9,2 5,1 0,05

Szlovák Köztársaság 49 25,2 4,6 0,21

Törökország 784 3,9 3,3 0,06

G7 21 448 13,1 3,3 0,12

EU-15 3243 14,3 6,0 0,23

OECD 35 096 12,4 2,2 0,07

2.2.2. A növényvédô szerek környezetterhelése

A növénytermelésben a növényvédô szerek és más, a termés során használt vegy-szerek (regulátorok, szárerôsítôk stb.) alkalmazásakor negatív következménykéntkell számolni a biodiverzitás egyszerûsödése mellett a rezisztencia kialakulásával.Cousens és Mortimer (1995) kísérleti eredmények alapján modellezte a vegysze-res kezelés hatására kialakuló herbicid rezisztenciát. Megállapította, hogy egyadott hatóanyagra rezisztens gén megjelenése után a gyomnövényben a tizenket-tedik generációtól már szignifikáns a rezisztens gyom elôfordulása az adott gyom-populációban. Olyan esetben, amikor 3-4 év után más hatóanyaggal végeznekgyomirtást, ez a folyamat lelassul 20–25 évre. Russel (1995) Botrytis cinerea el-len benzimidazol hatóanyagú fungiciddel végzett kezelést több éven keresztül egyfranciaországi szôlôültetvényben. Vizsgálta a kórokozó genetikai változását.Ugyanannak a hatóanyagnak 10 éven keresztüli alkalmazása következtében 10%-ra növekedett a populáción belül a rezisztens egyedek aránya, ami felvetette újabbhatóanyag adott kórokozó elleni alkalmazásának szükségességét. Sakai és Upad-hyaya (2007) például bemutatja és levezeti a japán intenzív farmgazdálkodás mel-lett létezô – egyben környezetbarátnak tekinthetô – technológiákat, az integráltnövénytermesztést, az organikus gazdálkodást, valamint a környezetvédelmi jel-legû termesztési rendszereket, felhívva a figyelmet arra, hogy a intenzív (hagyo-mányos) gazdálkodás egyik legfontosabb negatív környezeti hatása Japánban azélô vizek herbicid szennyezettsége. Szükséges megtalálni mindazokat az eljáráso-kat, amelyekkel elôállítható a szükséges élelmiszer-alapanyag, de egyben elkerül-hetô a környezet felesleges terhelése. Ilyen lehet a precíziós növényvédelem. Aszerzôk is hangsúlyozzák a téma multidiszciplináris voltát, kiemelve, hogy a mû-szaki, technológiai fejlôdés, a kutatás nagyban elôsegítheti a precíziós gyomsza-bályozást úgy, hogy egyben a fenntarthatóság követelményeivel is találkozik a fej-lesztés iránya.

A mesterséges kemikáliák használata során az ökoszisztémában károsodhatnakolyan élô szervezetek is, amelyek nem képezték a kezelés célját. Egyes kezeléseksorán a célzott károsító egyedszámának csökkenése más károsító számára teret nyit-hat, és így megnô egy újfajta kártétel kialakulásának a kockázata (Newman, 2000;Neményi et al., 2006b). A beavatkozás az egyensúly felbomlásához vezet, új – a bio-diverzitás szempontjából egyszerûbb – egyensúlyi állapot alakul ki.

2.2.3. A mezôgazdasági mûvelés hatásai a talajszerkezetre

A növénytermelés környezeti kockázatai között meg kell említeni a talajszerkezetnegatív változását, amelyet az egyoldalú talajmûvelés, a vetésváltás hiánya idézhetelô, de ilyen kockázati tényezô a víz- és szélerózió okozta kár, továbbá a nem meg-felelô idôben és nem megfelelô módon elvégzett tápanyag-kijuttatás, növényvéde-lem is. A tömörödött, szerkezetében leromlott, porosodó, elcserepesedett talaj alkal-matlan az idôjárási szélsôségek okozta károk megelôzésére, mérséklésére, valamintmegváltoztatja a talajba és talajra kijuttatott mûtrágya, növényvédô szer hasznosu-lását, azok elmosódását idézheti elô (Birkás – Csík, 2002; Várallyay, 2006;Várallyay, 2007a).

27

Az Európai Unió Tematikus Talaj Stratégiája választ keres azokra a kérdésekre,amelyek segítségével megvalósítható a talaj olyan használata, amely kielégíti afenntarthatóság hármas követelményét. Ennek megfelelôen a talajvédelem és a fenn-tarthatóság eszközeit keresi, megakadályozva a talajok károsodását, megôrizvemindazokat a talajjellemzôket (elsôsorban a termôképességet és a megújulás képes-ségét), amelyek alapját képezik a mezôgazdasági termelésnek és az emberi létnek aföldön, visszaállítva a korábban sérült vagy elveszett funkciókat. Ez csak akkor va-lósítható meg a gyakorlatban, ha a gazdálkodók rendelkeznek az erre vonatkozó in-formációval, szakismerettel, és gazdálkodásukat – támogatásokkal, jogszabályok-kal, gazdálkodási korlátokkal – ebbe az irányba sikerül orientálni. Ugyanakkor nemszabad elfelejtkezni arról, hogy a termelônek magának – gazdasági értelemben is –érdekeltnek kell lennie mindebben. Minden olyan váltás, ami a korábbi gazdálko-dáshoz képest más technológiát tesz szükségessé, megváltoztatja az adott folyamatráfordítás-hozam kapcsolatait, a termelô jövedelmi helyzetét, tehát a gazdasági ha-tások ismerete nem nélkülözhetô. Lazányi és munkatársai (2008) irodalmi forrásokalapján megállapítják, hogy a talajhasználat szempontjából a precíziós gazdálkodásmegfelelô megnyilvánulási formája a fenntartható talajhasználatnak, de ez az elap-rózódott magyarországi birtokstruktúra mellett igen szûk termelôi kör részére járha-tó út. Ez az állítás – a fejlett technológiát, intenzív növénytermelést jelentô precízi-ós növénytermelés gyakorlati megvalósíthatóságának ismerete nélkül – nem helyt-álló. A szerzôk egyáltalán nem foglalkoztak a gépi munka szolgáltatásként vagyegyüttmûködési formában történô, nagyobb területi egységeken gazdaságos alkal-mazásának lehetôségével, amit más szerzôk több oldalról vizsgáltak meg, s megál-lapították, hogy az együttmûködési formák kiszélesítésével ezen ellentmondás fel-oldható (Takács, 2000; Neményi et al., 2001a; Popp et al., 2002; Pecze – Horváth,2004; Pecze, 2006b; Takácsné, 2006; Neményi – Milics, 2007).

Kedvezônek tekinthetô a szántóföldön a talajhasználat, ha a növénytermesztésmegfeleltetett (alkalmazkodó) a termôhelyhez és a közgazdasági feltételekhez úgy,hogy hosszabb idôszak átlagában sem éri újabb kár a talajt és a környezetet. A talaj-szerkezet állapotának kedvezôtlen irányú változása leginkább a tömörödéssel jelle-mezhetô. A nem megfelelôen megválasztott mûvelô eszköz mellett minden, a nö-vényállományban elvégzett kezelés – még a sûrû vetésû növények mûvelô utas ke-zelése esetén is – elôidézheti a tömörödést. A kijuttatott növényvédô szerek egy ré-sze a talajfelszínre jutva, ott környezetszennyezô elemként viselkedik, és káros ha-tása, lebomlása függ a talajszerkezet kedvezô vagy kedvezôtlen állapotától (Soane –Van Ouwerkerk, 1998). A kedvezôtlen talajszerkezet következtében a fajtapotenciálkihasználása – az elérhetô hozam – alacsonyabb lesz, illetve csak jelentôs többletrá-fordítással lehet a növénytermelés színvonalát a fajtának, egyéb környezeti és gaz-dasági tényezôknek megfeleltetett szinten tartani (Ruzsányi – Pepó, 1999; Németh,2004). Ez alapvetôen kedvezôtlenül befolyásolja a termelô jövedelemi helyzetét. Akedvezôtlen talajszerkezet miatti talajmûvelési többleteljárások 15–20%-kal is csök-kenthetik – változatlan hozamot feltételezve – a területegységen elérhetô jövedelmet(Takács-György – Gecse, 2001). Sulyok (2005) különbözô talajmûvelési rendszere-ket vizsgált agronómiai és ökonómiai szempontból. Megállapította, hogy mindenolyan agrotechnológiai mód alkalmazásával, amellyel kialakítható és megôrizhetôaz adott kultúrnövény számára az optimális környezet – az évjárathatást is figyelem-

28

be véve – a kedvezôtlen körülmény melletti alacsonyabb hozamhoz képest nagyobbhozam érhetô el. További vizsgálatok tárgyát képezik – és kell képezniük – az ég-hajlatváltozással kapcsolatosan az egyes talajmûvelési technológiák. Birkás és mun-katársai (2007) megállapították, hogy a klimatikus hatások által elôidézett növényistressz és annak a hozam mennyiségében, minôségében, az egyéb biotikus és abio-tikus tényezôkre adott válaszában bekövetkezett negatív hatások a következô talaj-mûvelési eljárásokkal csökkenthetôk:

• vízforgalmat gátló tömörödés megelôzése, illetve lazító mûvelés;• hôségnapokon a sekély vagy sávos bolygatás alkalmazása a mélymûvelés és for-

gatás helyett;• a talaj klímaérzékenységét fokozó rögképzôdés és porosodás elkerülése;• a felszín egyenletességének, vagyis a vízvesztô felület minimalizálásának a biz-

tosítása;• a felszín takarása lehetô leghosszabb ideig (például mulcsmûvelés).Itt még említést kell tenni a talajszerkezettel összefüggésben a megfelelô

agrotechnológiai elemeknek és a talajmûvelésnek növényvédelmi hatásáról is. Azintegrált, alkalmazkodó növényvédelem eszköztárából az egyes, jól megválasztottagrotechnológiai elemek olyan környezetet alakítanak ki, amelyben egyes gyomok,kórokozó és károsító szervezetek térbeli és idôbeli felszaporodása, elterjedése meg-gátolható, de legalább is annak mértéke csökkenthetô, akár a gazdasági kárküszöbszintje alá is. A termelés szempontjából mindez azt is jelenti, hogy szükségtelennéválhat olyan technológiai elemek alkalmazása, amelyek egy adott termelési ciklus-ban többletráfordítást igényelnek, és ezzel többletköltséget igényelnek (Manniger etal., 1967; Dierks – Klen, 1976; Takácsné György, 1989).

Az okszerû talajmûvelés biztosítja a talaj nedvességtartalmának minél nagyobbmértékû megôrzését, a talaj szénforgalmi egyenlegét pozitív irányba változtatja, biz-tosítva a talaj kedvezô tápanyagfeltáró képességét, egyidejûleg csökkentheti a terme-lés környezeti kockázatát, valamint javíthatja hosszabb távon a környezet minôségét.Birkás (2006, 2010) kimutatta, hogy a talajkímélô mûvelés – sekély és mulcshagyómûvelés – egyaránt csökkenti a nedvességveszteséget, szemben az elmunkálatlan tár-csás tarlóhántással vagy az elmunkálatlan szántással. Mindez azt is jelzi, hogy a ked-vezôbb talajnedvesség mellett hamarabb alakul ki a növényállomány gyomelnyomóképessége, amely a késôbbiekben befolyásolhatja a gyomszabályozást (Birkás, 2006;Kalmár et al., 2007). A precíziós gazdálkodás egyik elemeként lehet értelmezni aprecíziós talajmûvelést, amivel egyrészt a felhasznált energia csökkenthetô, másrészta kedvezôtlen környezeti hatások mérsékelhetôk például az éppen nem szükséges tár-csázás, lazítás elhagyásával. A talajtömörödésnek számos káros hatása mutatható ki,ezek egy része foltszerûen jelentkezik a táblákon. Az olyan talajtérképek, amelyek er-re vonatkozóan is szolgáltatnak adatot, alapját adhatják a precíziós talajmûvelésnek,ugyanakkor a ma jellemzô technológiai feltételek és gyakorlat mellett hiányuk a szé-les körû elterjedés gátját jelenti (Neményi et al., 2008a). Meg kell jegyezni, hogy azokszerû talajmûvelés és vetésváltás kialakítás fontosságával már jóval korábban tisz-tában voltak a szakemberek és beszámoltak fontosságáról a gyakorlatnak szóló mun-káikban, külön részt szánva a témának (Nagyváthy, 1835). Báró Bánffy János már1859-ben is ennek együttes fontosságára hívta fel a figyelmet, a kis paraszti gazdasá-gok számára készített mûvében (Bánffy, 1859).

29

Mindehhez hozzá kell még tenni, hogy a talaj – mint szerves biológiai egység –károsodásának a megelôzése kevesebb gazdasági áldozattal jár, mint egy már elôidé-zett károsodás negatív következményeinek a felszámolása. Várallyay (2006; 2007a)vizsgálva a talajdegradációt megállapítja, hogy a magyarországi talajok állapotánaktovábbi romlása jelentôs részben megelôzhetô lenne a környezetkímélô talajhaszná-lat gyakorlatban történô alkalmazásával. Összefüggés mutatható ki a talajok kedve-zô vagy kedvezôtlen vízháztartása és a növénytermelés hozama – így jövedelmezô-sége – között. Ezzel a témával számos szerzô, szerzôi csoport foglalkozott, részle-tes kifejtése azonban jelen könyvnek nem célja (Gyôrffy, 1995; Ruzsányi – Pepó,1999; Mikulec – Stehlová, 2006).

A talajba bejutott nedvesség megôrzése egyben nemcsak a kijuttatott tápanyagok,hanem a növényvédô szerek hasznosulását is jelentôsen fokozza, csökkentve azt afajta környezetterhelést, amit a kijuttatott, de nem a célszervezetre hatást gyakorlóvegyszermaradványok jelentenek.

2.3. A növénytermelésben felhasznált kemikália csökkentésének lehetséges alternatívái; a termesztési

technológiák, a rövid és a hosszú távú célok összefüggései

A kemikália csökkentett felhasználására alapozott technológiák alkalmazása eltérôváltozatok kialakulását eredményezte a konvencionális gazdálkodáshoz képest.Ezek nem kizárólag gazdálkodási irányzatot jelentenek, hanem a csökkentett vegy-szerhasználat megnyilvánulási formájaként foghatók fel, amelyeknek közvetlenvagy közvetett üzemi szintû gazdasági hatásai vannak. Ezek a következmények kétoldalról hatnak. Egyrészt az eltérô ráfordításfelhasználás megváltoztatja a termelésköltségét – abszolút értékben és a költségszerkezet vonatkozásában is, másrészt ahozamoldalon mennyiségi, minôségi különbségeket eredményez, ami a potenciálisértékesítési feltételeket is megváltoztathatja (értékesítési cél, ár–felár kérdés stb.). Ahatékonyság kritériumát az egyes stratégiák másként elégítik ki, attól függôen, hogymely termelési tényezôk társadalmi hatékonysága nagyobb jelentôségû (Módos,2006; Marselek et al., 2008; Nábrádi et al., 2008). A ráfordításhatékonyság kérdé-sének elméleti vizsgálata széles körben ismert, a mezôgazdasági gépesítettség mintráfordítás és így az eszközhatékonyság néhány magyarországi vonatkozású vizsgá-latát késôbb említjük meg, mivel a precíziós növénytermelés gépesítési oldalróltöbbletberuházást igényel, és fontos a hatékonyság, a megtérülés feltételrendszeré-nek elemzése.

Baranyai és Takács Magyarországon vizsgálta gazdálkodói körben az erôforrásokhatékonyságát. Megállapították, hogy az általuk elemzett gazdaságok az erôforrásai-kat meglehetôsen alacsony hatékonysággal mûködtetik nemzetközi összehasonlítás-ban (Baranyai – Takács, 2006; Takács – Baranyai, 2007; Baranyai et al., 2008). Atermôföld mint alapvetô erôforrás hatékonyságát rontja a gazdaságok alacsony szin-tû ráfordítása és a kedvezôtlen technikai-technológiai színvonala, valamint az atomi-zált gazdaságstruktúra, amely alacsony piaci alkuerôt jelent a termelés során felhasz-nált inputok beszerzésénél és a termékek értékesítésénél. A gépi eszközök és az azok-

30

ban lekötött tôke gyenge hatékonysága az alacsony szintû kihasználással magyaráz-ható (Takács, 2008a). A termelés során használt gépek, berendezések kihasználtságaa gazdaságméretek növekedésével biztosítható. Magyarországon a közgazdasági esz-közökkel motivált birtokkoncentráció túlzottan lassú, nem várható, hogy beláthatóidôn belül jelentôs javulás következzék be. Kitörés lehet a különbözô géphasznosítá-si együttmûködés, a termelési szerkezet megváltoztatása. Az egyéni (gazdasági szin-ten történô) hatékonyságnövekedésnek társadalmi szinten is hatékonyság növekedés-sel kell járnia, de ugyanakkor ez nem eredményezheti a kereslet-kínálat egyensúlyá-nak felborulását (további feleslegek tömeges termelését), sôt a hatékonyságjavulás-nak hozzá kell járulnia a jelenlegi egyensúlytalansági helyzet megszûnéséhez is (Ta-kács, 2000; Baranyai – Takács, 2007a). Hasonló megállapításokra jutott Vizdák ésLakatos magyarországi körülmények között vizsgálva a növénytermelô gazdaságokversenyképességét különbözô stratégiák esetén a gépesítettség, az eszközellátottságszempontjából. Megállapították, hogy a nagyobb méretben – területi koncentrációmellett – mûködô gazdaságok diverzifikált termelési szerkezet mellett képesek azalapvetô erôgépek magasabb kapacitáskihasználását biztosítani, ezzel költséghatéko-nyabbak, versenyképesebbek a kisebb méretû, túl egysíkú termelési szerkezetû társa-iknál (Vizdák, 2004; Vizdák – Lakatos, 2006). Az Európai Unió 2004-es kibôvítéseelôtt az EU-15 országaiban már megfigyelhetô volt egy kismértékû birtokkoncentrá-ció, ami részben hozzájárult az eszközhatékonyság csekély javulásához, az egy hek-tár területre lekötött eszközértékkel elôállított érték növekedéshez (Takács, 2008b).

A ráfordítás–hozam kapcsolatokban bekövetkezô minden változás egyenként ésegyüttesen módosítja a korábbi gazdálkodási eredményt, gyakran újabb stratégiaidöntéseket kikényszerítve a gazdálkodóktól (méret, termelési szerkezet, beruházás,együttmûködés stb. vonatkozásában). Mindez megköveteli a kérdés összetett, sokol-dalú vizsgálatát.

A mezôgazdaságban egyszerre kell megjelennie a fenntarthatóság ökológiai ésökonómiai aspektusának. A környezettudatosság erôsödésének egyre jobban érzé-kelhetô jele az agrártermelésben megjelenô környezetkímélô technológiák terjedé-se, a mûtrágya- és növényvédôszer-használat csökkenése és racionalizálódása.Nemzetgazdasági szinten az okszerû vegyszerhasználat mellett egyidejûleg létezhetminden olyan gazdálkodási alternatíva, amely valamilyen okból tiltja vagy korlátoz-za – közvetlenül, adminisztratív úton, vagy közvetve – a mesterséges kemikáliahasználatát. Ugyanakkor szükséges annak vizsgálata, hogy mindez milyen gazdasá-gi következménnyel jár termelôi szinten. A gazdálkodói jövedelmi pozíció megvál-tozása nem mindig jelent kedvezôtlenebb helyzetet, ugyanakkor lehetnek olyan szi-tuációk, amikor össztársadalmi érdekek miatt szükséges a váltás, és a termelôijövedelemkiesés kompenzálására, a technológiaváltásra ösztönzô gazdasági, társa-dalmi környezet kialakítására van szükség.

Gazdasági szinten a csökkentett vagy a teljesen elhagyott kemikáliafelhasználáskövetkeztében a jövedelemtermelô képesség jelentôsen megváltozik. Változatlantermeléstechnológia mellett, amennyiben nem áll értékesítési felár a megváltozottköltségnagysággal és költségszerkezettel szemben, akkor a mûtrágya-, a növényvé-dôszer-használat csökkentése, tiltása:

• megváltoztatja termelés többi elemét, a ráfordításszükségletet, az elérhetô ho-zamszintet, az ágazatok jövedelmezôségét;

31

• leszûkíti minden kultúrában azt az intervallumot, amely pozitív fedezeti hozzá-járulás elérését teszi lehetôvé;

• megnöveli az egyes ágazatok termelési küszöb és egyben fedezeti (életképes)méretét is. Mivel a mezôgazdasági üzemek általában kötött termelési mérettelgazdálkodnak, ezért nem vagy csak nagy áldozattal tudják szántóföldi termôte-rületüket – és így gazdálkodási méretüket – növelni, megnô az üzemi méret nö-velésének szükségessége, erôsödik a birtokkoncentráció;

• növekszik a termelés kockázata, az üzemek rugalmatlansága; nem minden eset-ben szabad vállalni a kemikáliahasználat-csökkentést, meg kell vizsgálni azegyes konkrét esetekben kialakítható gazdálkodási alternatívákat.

Ugyanakkor tekintetbe kell venni azt az – üzemi szinten túl – megjelenô követ-kezményt is, miszerint a csökkentett mûtrágya- és növényvédôszer-használat nem-zetgazdasági szinten pozitív externáliát eredményez, csökkentve a környezetbe ki-juttatott kemikália mennyiségét, a humán- és állategészségügyi károkat.

A gazdaságok részére azonban csak azok az alternatívák jelentenek ténylegesenválasztható stratégiát, amelyek mellett úgy tudnak gazdálkodni, hogy méretük, esz-közellátottságuk, termelési szerkezetük, termelési színvonaluk – figyelembe véve azesetleges támogatásokat is – biztosítja az életképességüket. Életképesség alatt aztkell érteni, hogy a gazdálkodás biztosítja a benne résztvevôk átlagosnak tekinthetôjövedelemszintjét, valamint a befektetett tôke megtérülését is, az élô és holt munkalegalább egyszerû újratermelésének feltételeit. Ezek alapján szükséges a lehetségesstratégiák üzemi szintû ökonómiai elemzése. A növényvédelem vállalati szerepévelkapcsolatban két tényezôt kell kiemelni, mégpedig azt, hogy alapvetô ráfordítás–ho-zam kapcsolatot alakító technológiai elemrôl van szó, illetve egyben a hozam bi-zonytalanságot is csökkent(het)i. Így megítélésekor nem mindig alkalmazható kizá-rólagosan a marginális ökonómia elve (Takácsné, 1994; Takácsné, 1995).

Az egyes csökkentett kemikáliafelhasználású irányzatok egymás mellett jelennekmeg a mindennapi gazdálkodásban. A termelés extenzitásának fokozása, számos tör-vényi szabályozás, a támogatási rendszer bizonyos elemei is a kemikáliahasználatcsökkentésének irányába hatnak. Ide tartoznak azok a gazdálkodási irányok, amelyekelsôdlegesen rendeletek, elôírások alapján lehatárolják az egyes területeken az alkal-mazható vegyszerek mennyiségét, féleségét. Mindezzel megszabva azt is, hogy melykórokozó, kártevô szervezet ellen megengedett/elôírt a védekezés. A szabályozás tör-ténhet nemcsak az elôírásokon keresztül, hanem az adóztatás rendszerén belül is. Azadóreform során beépített – környezetvédelmi hatással is bíró – elemek bôvítik a kör-nyezetpolitika eszköztárát, és a mezôgazdasági termelésben felhasználásra kerülômesterséges kemikáliák mennyiségének csökkenését eredményezik. Ez termelôiszinten mint alacsonyabb költség jelentkezik, míg az okszerû alkalmazás során vál-tozatlan maradhat, de legalább is nem növekszik a termelés kockázata. Természete-sen ez megköveteli a termelôtôl a megfelelô szaktudást (Kerekes – Szlávik, 2001;BMU, 2002; Kiss, 2002). A környezetvédelmi adóztatás gyakorlata még nem kiala-kult, vizsgálatokat többen végeztek nemzetgazdasági hatások mérésére is (Schmitz –Ko, 2001; Tove – Huusom, 2001). A vegyszerhasználat egyharmaddal történô vissza-szorítása – elsôdlegesen a tápanyagellátás rendszerében – nem csökkentette lényege-sen a mezôgazdaságon belül a növénytermelés által elôállított jövedelmet egy dániaikörülményekre kidolgozott modellezés eredményei szerint. Ez azt is jelenti egyben,

32

hogy a csökkentett használatot elsôsorban üzemi szinten sikerült megfelelô reagálásitechnikákkal – akár a gazdálkodási stratégia teljes váltásával – kompenzálni (Ørumet al., 2001; Ørum et al., 2002). Az adóztatás vagy a tiltás esetén az üzemi szintû kö-vetkezmények mérése nem korlátozódhat csak kizárólagosan az üzem jövedelmihelyzetének alakulására. Itt meg kell találni majd azokat a mérési módszereket, algo-ritmusokat, amelyekkel azok a társadalmi pozitív hatások is értékelhetôk, amelyekabból adódnak, hogy a csökkentett vegyszerfelhasználásnak humán-egészségügyi ki-hatása is van, a biodiverzitás megôrzése – vagy nem károsítása – mellett.

A mezôgazdasági üzemek lehetséges stratégiái közül egyik a fenntartható straté-gia (Székely et al., 2000). Megvalósításával a gazdaságok meg tudnak felelni a ko-rábban megfogalmazott elvárásoknak is.

A termesztéstechnológia megválasztását alapvetôen a vállalat rövid és hosszú tá-vú céljai, valamint a vállalati stratégia határozza meg. Az egyes technológiák közöt-ti választásnál a rövid és hosszú távú célok változását és annak következményeit kellfelmérni. A rövid távú célt, a profit maximalizálást a konvencionális, intenzív, kemi-káliára alapozott technológia szolgálja leginkább, hiszen a mesterséges anyagok fel-használásával rövid idô alatt jelentôs hozamnövekedést lehet elérni. Ugyanakkorvizsgálni kell az alternatív lehetôségeket, ugyanis a rövid távú profitmaximalizálás-sal szemben állhat a hosszú idôtávra szóló kiegyenlítettebb, fenntartható gazdálko-dás. A konvencionális technológiával szemben itt az elérendô célok között a profi-ton túl megjelenik az egészséges alap- és végtermék-elôállítás, a környezetvédelemés az indokolatlan terhelésének csökkentése, valamint célként a fenntartható gazdál-kodás (Mawapanga – Debertin, 1996).

A XX. század második felének végére megjelentek azok a termesztési technoló-giák, eljárások, amelyek alternatívái lehetnek a kemikáliák nagymértékû felhaszná-lására alapozott iparszerû növénytermelési rendszereknek. Ezen eljárások célja atermelés közelítése a természetes rendszerekhez, minél kevesebb mesterségeskemikáliafelhasználás – esetleg a vegyszerhasználat teljes tiltása – és egészséges, jóminôségû alapanyagok és élelmiszerek elôállítása. A következôkben részletesen aprecíziós növényvédelem és gazdasági aspektusai képezi a fô témát, de nem lehet el-tekinteni a lehetséges irányzatok rövid ismertetésétôl sem.

A csökkentett kemikáliafelhasználásra alapozott technológiák eltérô irányzatokkeletkezését jelentette a konvencionális gazdálkodás mellett.

• Az általában vett növényvédôszer-felhasználás csökkentése, aminek egyik útjaolyan vegyszerek felhasználása, amelyek tartós, kuratív hatással rendelkeznekés így a vegetáció alatt kevesebb kezelésre van szükség, valamint a hatóanyag-dózisok csökkenése is abba az irányba hat, hogy csökken a területegységre ki-juttatott szer mennyisége (Lehoczky, 1999; Kuroli – Lantos, 2006). Elsôdlegesfeltétele az intenzív (vegy-) ipari K+F.

• Vegyszermentes (mesterséges kemikália felhasználást tiltó) irányzatok (organi-kus gazdálkodás válfajai), illetve valamely környezetbiztonsági szempontból avegyszerek használatának teljes tiltása. Az Európai Unión belül 1991-tôl szabá-lyozzák az organikus gazdálkodást (2092/91 Council Regulation). Az organikusgazdálkodás, amely a mesterséges kemikáliák felhasználását alapvetôen tiltja atechnológiákban, az egyik módját jelenti a növényvédôszer-használat csökken-tésének. Minden irányzata egyidejûleg együtt jár a környezetterhelés csökkené-

33

sével, azonban megváltozik az üzemek termelési szerkezete, erôforrás-szükség-lete, színvonala, de egyben az értékesítési lehetôségek is. Elsôdleges feltétele amezôgazdasági üzemi technológiai K+F.

• Organikus gazdálkodás irányzatai, fejlôdése. Egymástól idôben és térben is el-különülten alakultak ki azok a gazdálkodási formák, amelyeket ma közös névenorganikus – ökológiai – gazdálkodásnak nevezünk.– Biodinamikus gazdálkodás. Közvetlenül az elsô világháború után a mezôgazdasá-

gi termékek minôsége leromlott, egyre gyakoribbak voltak a növénybetegségek,gyengült a talaj termékenysége, a termés mennyisége nem érte el a háború elôttiszintet. Ezeket a jelenségeket sokan a mezôgazdaságban egyre erôsödô kémiai-technikai eljárások fejlôdésével magyarázták. 1930-ban jelent meg elôször lapjuk,a Demeter, 1932-ben megalakult a máig is mûködô Demeter Szövetség, mely cé-lul tûzte ki a biodinamikus gazdaságokból származó bioélelmiszerek értékesítését.

– Szerves-biológiai gazdálkodás. Ennek céljait Rolf Dierck így foglalta össze:„Elsôdleges célja nem az volt, hogy csökkentse a mezôgazdaság ökológiai hi-ányosságait, hanem mentesíteni akarta a kisparaszti gazdaságokat az értékesí-tési krízisektôl a minôség javításán keresztül. Ettôl az idôtôl kezdve terjedt elNyugat-Európában a szerves-biológiai gazdálkodás.”

– Soil Association. 1943-ban jelent meg Angliában Lady Eve Balfour könyve„Az élô tala” címmel, mely az ökológiai gazdálkodásról, a talaj, a növény ésaz ember egészségének összefüggéseirôl szólt. Vizsgálta a termesztéstechno-lógia és a termék minôségének összefüggéseit, és rájött arra, hogy a táplálko-zási lánc minden egyes tagja szoros kölcsönhatásban áll egymással, ezért el-kezdte alaposabban tanulmányozni ezt a kérdést. Ennek hatására megalakultLondonban a Soil Association, ami mai napig is az ökológiai gazdálkodók leg-fôbb intézménye Angliában.

– Permakultúra. A permakultúra mint mozgalom 1975/1976-ban kezdôdöttAusztráliában. A fogalom a Permanent Agriculture angol szavak mozaiksza-va, mely állandó mezôgazdaságot jelent. A permakultúra kifejezéssel egy in-tegrált, folyamatosan, szukcesszíven fejlôdô, az ember számára hasznos növé-nyek és állatok ökológiai kapcsolathálózatán alapuló rendszert neveztük meg.

– Fenntartható gazdálkodás (Sustainable Agriculture). A fenntartható gazdálko-dás kifejezés a szakirodalomban az 1980-as években vált ismertté, amikor aVilágelemzô Intézet (Worldwatch Institute) publikálta „Irány a fenntarthatótársadalom” címû mûvét. „A fenntartható fejlôdésnek találkoznia kell a jelengeneráció igényeivel úgy, hogy ne csökkentse a következô generáció esélye-it.” Alapja hogy a természetnek önmegújuló képessége van, melynek mûködé-sét nekünk kell biztosítani.

– Masanobu Fukuoka. A japán mikrobiológus, Masanobu Fukuoka a ,,Ne tégysemmit” mozgalom élharcosa. 25 évesen kapott súlyos betegsége döbbentetterá az emberi tudás hiábavalóságára. „Újjászületése” után dolgozta ki rendsze-rét, amelyben tilos a talajmûvelés, a mûtrágyázás, a gyomirtás, a növényvéde-lem. A talaj termékenységének fokozására ajánlja a szerves anyag elföldelését,a talajszellôztetést biztosító növények telepítését. Véleménye szerint a szerve-zett mezôgazdaság az emberi egoizmus eszköze. Helyette a „Ne tégy semmit,a természet megtermi a magáét” filozófiát vallja.

34

Ezeknek az irányzatoknak közös jellemzôje a mesterséges kemikáliák (mûtrá-gya, növényvédô szer, termésfokozók) használatának tiltása mellett mindazontechnológiai elemek és eljárások alkalmazása, amelyek a növényi antagonistákkáros hatásait csökkentik, de egyben elôsegítik a biodiverzitás minél nagyobbmértékû fenntartását (Lampkin – Padel, 1994; Lampkin et al., 1999; MacRae,2001; Padel, 2001; Rigby – Caceres, 2001; Schou et al., 2002; Willer – Yuseffi,2007). Ezek az irányzatok feltételezik, hogy az így elôállított termékek értéke-sítése biztosított a piacon olyan áron, amely fedezi a másfajta technológia ma-gasabb – sok szempontból más összetételû – költségeit (Takács, 2006).

• Az okszerû gazdálkodást jelenti az integrált növénytermelési rendszerek alkalma-zása, amely az indokolt mennyiségû peszticid felhasználásával csökkenti a kör-nyezet terhelését. Az integrált növényvédelem (Integrated Pest Management =IPM) hatékony és környezetkímélô megközelítése a növényvédelemnek, ami a„józan paraszti ész” gyakorlatára támaszkodik. Az integrált növényvédelem bio-lógiai, biotechnológiai, kémiai, termesztési vagy növénynemesítési intézkedésekésszerû alkalmazása, amelyek során a kémiai növényvédô szerek használata arraa szorosan vett legalacsonyabb értékre korlátozódik, amely a károsító populáció-nak egy gazdaságilag elfogadhatatlan kárt vagy veszteséget okozó szint alatt valótartásához szükséges (2000. évi XXXV. törvény a növényvédelemrôl). Az integ-rált növényvédelmi programok építenek a kártevôk tulajdonságaival, populációdi-namikájukkal és az agroökoszisztéma ismeretével kapcsolatos széles körû infor-mációkra. Erre alapozva az ismert és minden szempontból hatékony növényvédel-mi eljárásokkal képesek kontrollálni és meghatározott szint alatt tartani a növény-védelmi károkat a legkörnyezetkímélôbb módon és a legkevesebb kockázattal azemberek, a vagyon/birtok/tulajdon és a környezet szempontjából. Az integráltgyomszabályozás (Integrated Weed Management) magába foglalja a kultúrnövénymegválasztását, a növényápolást, a tápanyagellátást, a növényvédelmet, a környe-zetvédelmet, a helyspecifikus gyomviszonyok ismeretét, amelyek együttesen fej-tik ki hatásukat a sikeres gyomszabályozásra, figyelembe véve a gazdaság terme-lési szerkezetét, a menedzsment színvonalát, a kockázathoz való hozzáállását is(Smith – Reynolds, 1966). Meg kell jegyezni, hogy a költséghatékony gyomszabá-lyozás alapvetô eleme lesz a hatékony és fenntartható mezôgazdaságnak, üzemiszinten gyakran együtt járva a gazdálkodás méretének és a koncentrációjának nö-vekedésével (Zoschke – Quadranti, 2002). Alapelv a folyamatos monitoring, tech-nológiai oldalról pedig cél a növényi kártétel keletkezésének meggátlása, korláto-zása úgy, hogy egyidejûleg teljesüljenek az ökonómiai, ökológiai elvárások, a kör-nyezet minél kisebb mértékû terhelésével. Ezen szempontokat veszi figyelembe anövényvédelmi döntések meghozatalakor a kárküszöbelv gyakorlati alkalmazása(U. S. Environmental Protection Agency, 1999; Polgár, 1999; Takácsné, 2002). El-sôdleges feltétele a fajta/kemikália/gép együttese és a technológiai K+F.

• A sávpermetezés, kiegészítve egyéb agrotechnológiai eszközökkel (sorköz-kul-tivátorozás) olyan eljárás, amely révén a területegységre kijuttatott vegyszermennyisége 30–70%-kal csökkenthetô, ugyanakkor a terület megmûvelésénekenergiaigénye megnô a többlet agrotechnológiai elem beiktatása miatt. A sávpermetezés a vegyszeres és a mechanikai gyomirtás kombinációját jelen-ti, amikor is például a kukorica sorainak permetezése során a talajfelületet csak

35

20–25 cm széles sávban permetezik a herbiciddel. A sorközben kultivátorralmechanikai gyomirtás történik. Míg az 1970-es években igen elterjedt (50%)volt a vetés elôtti, közvetlenül a talajba bedolgozott kezelés, mára gyakorlatilagalig alkalmazzák. A vetés utáni technológiákat jelentôs arányban alkalmazzák,és egyre nagyobb a jelentôsége a kelés utáni technológiáknak. Ugyanakkor to-vábbra is léteznek olyan megfelelô tartamhatású szerek, szerkombinációk, me-lyeket a vetéssel egy menetben ki lehet juttatni. Az okszerû herbicidhasználatalapját a posztemergens szerek adják, amelyek szintén alkalmazhatók sávper-metezéssel, amit állományban végzett sorköz-kultivátorozással kiegészítve ér-demi vegyszer-felhasználásbeli csökkentést lehet elérni.A sávpermetezésre alapvetôen két idôpontban van lehetôség: a vetéssel egy me-netben és a kultivátorozással egy menetben. Magyarországi körülmények közöttszegedi kutatók megállapították, hogy a kukorica 75 cm-es sortávolságát figye-lembe véve a sávpermetezéskor a területnek csak 27–33%-ára kerül teljes dózi-sú herbicid, vagyis az általános gyakorlatú teljes felületû permetezéshez viszo-nyítva a sávpermetezéskor a környezetet 67–73%-kal kevesebb vegyszerterheléséri (Széll et al., 2006).Üzemi kísérleti eredményeik alapján megállapították, hogy a legtöbb termést akultivátorozással kiegészített, vetéssel egy menetben sávpermetezett terület nö-vényállománya adta 2004-es körülmények között. Hektáronként 1,2 tonnávaltöbbet, mint a teljes felületen permetezett terület növényállománya. Gazdaságiszámításokkal vizsgálták a költségek alakulását. A költségkalkulációnál figye-lembe lett véve, hogy a mûveletek kapcsolása rontja az alapmûvelet teljesítmé-nyét, s ebbôl eredôen növeli (becsülten 30%-kal) annak egy hektárra jutó költ-ségét. A teljes felületû permetezés költségét 100%-nak véve a kultivátorozássalkiegészített sávpermetezés ehhez viszonyítva a mûveleti költséget úgy csökken-tette, hogy az terméscsökkenést nem okozott. Ellenkezôleg, 15%-os termésnö-vekedést eredményezett. A kultivátorozással egy menetben végzett sávpermete-zés mûveleti költsége az akkor kijuttatható herbicidek ára (anyagköltség) miattmagasabb, mint a vetéssel egy menetben végzett sávpermetezés mûveleti költ-sége. Összességében a sorköz-kultivátorozással kiegészített, a kukoricavetésselegy menetben végzett sávpermetezéses eljárás költséghatékony eljárás. Fontoselônye még, hogy a környezetet kevesebb vegyszerterhelés éri, alkalmazása vi-szont több szaktudást, jobb munkafegyelmet igényel. A sávpermetezéses eljáráskülön gépberuházást nem igényel.A sávpermetezés és a sorközmûvelés kombinációjának hatásait több szerzôvizsgálta. Blackshaw és munkatársai (2006) megállapították, hogy észak-ameri-kai szántóföldi növénytermelési körülmények között, ahol az input költségeinek20–30%-át teszik ki a herbicid költségei, a kijuttatott herbicid mennyisége35–72%-kal volt csökkenthetô. Széll és munkatársai (2008) további magyaror-szági üzemi kísérleti eredményei szerint kukoricában a sávpermetezés kultivá-torozással kiegészített technológia gyomirtó hatása csak 21–34%-os gyomborí-tottságot eredményezett a kontrollhoz képest hozamcsökkenés nélkül, míg a tel-jes felületen történt kezelés gyomborítottsága 28% volt. Ez önmagában nem te-szi eldönthetôvé, hogy milyen technológiát alkalmazzunk, ugyanakkor meg kelljegyezni, hogy a vegyszer-megtakarítás mértéke elérte a 70%-ot. Kukoricában

36

nagyüzemi körülmények között alkalmazva a sávpermetezéssel kombinált sor-közmûvelést mint integrált gyomszabályozási eszközt, a tapasztalatok azt mu-tatják, hogy a sikeresség szempontjából meghatározó, hogy a gyomnövényekmilyen fejlettségi állapota mellett végzik el a gyomirtó szeres kezelést. A 2010.évi szélsôséges idôjárási körülmények között, ha a gyomnövények a herbicideskezelések idejére túlfejlettek, a gyomirtó szer már nem volt megfelelô hatékony-ságú. Ezekben az esetben csak posztemergens vegyszerezésre alapozni nem le-het a technológiát. Célszerû korai poszt állapotban végezni a kezelést, és ki kellhasználni a preemergens technológia adta lehetôségeket. Mindez azonban költ-ségnövelést jelent a kétféle hatóanyag alkalmazása miatt. (Sinka – TakácsnéGyörgy, 2010). A jövedelemre gyakorolt hatás szempontjából tekintetbe kellvenni, hogy a vegyszer-megtakarítással szemben áll a kultivátorozás többlet-költsége (Széll et al., 2005; Széll et al., 2008; Takácsné et al., 2009).A költséghatékonyság elérésének elsôdleges feltétele az innováció, az üzemitechnológiai K+F, amely ebben az esetben magába foglalja a technológiai, a fo-lyamat- és a szervezési innovációt is. Természetesen itt is, mint minden esetben,meghatározó a szaktudás.

• A precíziós gazdálkodás a foltkezelések révén célzott hatóanyag-kijuttatást teszlehetôvé, a kemikáliacsökkentés mellett racionális vegyszerhasználatot eredmé-nyez. A precíziós gazdálkodás olyan új gazdálkodási stratégiát jelent a növényter-melésben, amely lehetôvé teszi a termelô számára a mikrotermôhelynek megfelel-tetett technológia megvalósítását. Mindez, a környezet kisebb mértékû terhelésemellett, a termelô számára gazdaságosabb termelési lehetôséget is biztosít(hat).A precíziós gazdálkodás kifejezés mást és mást jelent a szakemberek számárais. Sokaknak a precíziós gazdálkodás mûholdakat, érzékelôket, térképeket jelenta munka elvégzéséhez, ahhoz a munkához, amit az üknagyapja éles szemekkel,az ujjai között elmorzsolt földdel és jó memóriával elvégzett. Mások számára amezôgazdaság jövôjét jelenti. E szerint a jövô szerint minden egyes termelésiinputot – mûtrágyát, herbicidet, rovarölô szert, vetômagot stb. – helyspecifikusalapokra helyeznek a hatékonyság növelése és a környezet minôségének fenn-tartása céljából. Morgan és Ess (1997) szerint a mezôgazdaság gépesítésével agazdálkodók a nagy táblákat kezdték el egységként kezelni azzal a céllal, hogya nagyobb teljesítményû gépek megfelelô kapacitáskihasználtsággal üzemeltet-hetôk legyenek. A nagy területek azonos módon történô mûvelésével nagyobbterületen vált elvégezhetôvé az éppen aktuális feladat. A megnövekedett terme-lékenység elônyei messze meghaladták a munkaerô-igényes, kisebb területek in-tenzív gazdálkodásából származó elônyöket. Napjainkban mérhetô és kezelhetôa táblán belüli változékonyság. A termôhelyi változékonyság ismert volt már ko-rábban is, de nem igazán tudták kezelni. A termôhely alapos ismerete mindenmezôgazdasági beavatkozás elengedhetetlen feltétele, a differenciált mûvelés-ben rejlô lehetôség kihasználására a mûszaki-technikai fejlôdés adta meg a ke-retet (Tamás, 2001).A precíziós gazdálkodás tárgykörében az elsô konferenciát 1992-ben, az ameri-kai egyesült államokbeli Minnesotában tartották. A szakirodalomban számos el-nevezése ismert a precíziós gazdálkodásnak, mint például: „farming by soil”;„farming soil, not fields”; „spatially prescriptive farming”; „computer aided

37

farming”; „high-tech sustainable agriculture”; „precision farming”; „site specif-ic crop management”.Moore és munkatársai (1993) szerint a „site specific crop management” (termô-hely-specifikus növénykezelési rendszer) olyan információ és technológiai alapúmezôgazdasági termelési rendszer, amelynek célja meghatározni, analizálni és„kezelni” a mezôgazdasági táblán belül elôforduló talaj-, tér- és idôbeli variabi-litást az optimális jövedelmezôségért, a mezôgazdasági termelés fenntarthatósá-gáért, valamint a környezet megóvásáért” (Moore et al., 1993). A magyarországinövénytermesztési gyakorlatban a precíziós gazdálkodás fogalma a leginkább el-terjedt és ismert. Sági [1996] a fenntartható mezôgazdasági fejlôdéstôl elválaszt-hatatlan termesztési rendszer jelleget emeli ki, hiszen a technológia elektronikaiés számítógépes technikát integrál a „maximális gazdaságosság” érdekében, mi-közben a környezeti és a természeti forrásoknak is maximális védelmét valósítjameg. Késôbb a gazdasági elôny melletti környezetvédelmi megfontolás helyezô-dött a hangsúlyt. Az USA Nemzeti Kutatási Tanácsának (1997) definíciója egymenedzsmentstratégiának mondja a precíziós gazdálkodást, amely információstechnológiai eszközök alkalmazásával több forrásból összegyûjtött adat felhasz-nálásával hoz mezôgazdasági termelési döntéseket (NRC 1997).Morgan és Ess (1997), valamint Reichardt és Jürgens (2009) megfogalmazásais összecseng. A „precision farming” (precíziós gazdálkodás) holisztikus rend-szerszemléletû megközelítése alapján magába foglalja a tábla térbeli és idôbeliváltozatosságának kezelését, a költségek csökkentésének, a hozamoptimalizálásés minôségjavítás, illetve a környezeti hatás csökkentése céljából. Napjainkramár egyértelmûen bebizonyosodott, hogy a precíziós gazdálkodás a fenntartha-tó fejlôdés egyik alapvetô eszköze. Neményi és munkatársai (2001b) kiemelték,hogy a helyspecifikus termesztési kutatások messze túlmutatnak a mezôgazda-sági tevékenység fejlesztésén. Markánsan jelzik azt az általános tendenciát,amely a mesterséges (mûszaki, informatikai) és a természetes (biológiai, ökoló-giai stb.) informatikai rendszerek összekapcsolását célozza. A precíziós techno-lógia megjelenésével a növénytermesztési ágazatok elôtt is megnyílt ahelyspecifikus gazdálkodási döntések ésszerû alapokon történô meghozatala. Látható, hogy a precíziós gazdálkodás kifejezésnek számos meghatározása is-mert, valamennyiben közös, hogy a térben változó, heterogén eloszlású, a ter-melést befolyásoló tényezôk (talaj, kórokozók, kártevôk, gyomnövények)helyspecifikus kezelését célozza meg (Swinton, 2005; Németh, 2005). Jolánkaiés Németh (2007) mindezt kiegészíti azzal, hogy a precíziós gazdálkodás lénye-gi eleme a termôhelyi viszonyokhoz való minél pontosabb termesztéstechnoló-giai adaptációra való törekvés. Az így megvalósított gazdálkodás a környezetbejutatott mesterséges kemikália mennyiségének csökkentése mellett kihat az elô-állított termékek minôségére is. Magyarországi körülmények között Neményi ésMilics (2007) megállapította, hogy a precíziós növénytermelés gyakorlati meg-valósítása során optimalizálható a tápanyagellátás, javítva az ôszi búza beltartal-mi paramétereit, pozitív korrelációt mutatva a glutén- és a fehérjetartalom kö-zött, amely magasabb értékesítési árak realizálását is lehetôvé teszi.Az okszerû növényvédelem egyidejûleg szolgál(hat)ja az érték-elôállítást, aközjavak szolgáltatását, a biodiverzitás megôrzését, a természet és egyben a ta-

38

laj védelmét. Ez azonban a technikai háttér megteremtését (pótlólagos beruhá-zásokat), fenntartását követeli meg a termelôtôl, ami többletköltséget jelent, ésez nem mindig érvényesíthetô az értékesítés során. A precíziós mûtrágyázás mamár bizonyította költséghatékonyságát, míg a precíziós növényvédelem költség-csökkentô hatását még kevésbé vizsgálták a kutatók, azonban a kezelések szá-mának, terjedelmének csökkenése mellett a talajtulajdonságoktól függô dózishelyes megválasztásával tovább csökkenthetô a kijuttatott szer mennyisége (Ta-más, 2001; Tamás – Pechmann, 2002; Székely – Kovács, 2006; Takácsné, 2006;Takács-György – Takács, 2009).Wolf és Buttel (1996) szerint a precíziós gazdálkodás az elkövetkezô évtizedekmezôgazdasági termelésének reformeszköze, egyben a termelés hatékonyságanövelésének kulcsa, ugyanakkor olyan abiotikus tényezô, amely egyidejûlegmérsékli a környezet szennyezését is. Kiemelik, hogy ennek a technológiának ajelentôsége kettôs: egyrészt a mezôgazdasági termelés szemléletének megrefor-málási eszköze, mivel csökkenthetô vele a környezetbe kijuttatott kemikália,másrészt – meghagyva az iparszerû termelési struktúrát, beruházásokat és bizo-nyos szervezeti struktúrákat, mûködési mechanizmusokat – a hatékony mezô-gazdaság egyik alapja. Hozzá kell tenni, hogy a precíziós gazdálkodás valós esz-köze a környezeti károk csökkentésének, de termelôi szinten egyben a kockázat-csökkentés eszköze is. A növénytermelés során az egyes technológiai elemekmegfelelô alkalmazásával, kombinálásával csökkenthetô a hozam bizonytalan-sága, növelhetô a termelôi jövedelem biztonsága (Auernhammer, 2001; Gando-nou et al., 2004; Takácsné György, 2006; Chavas, 2008).Történeti fejlôdését tekintve a precíziós gazdálkodás alapjai visszavezethetôk afejlett mezôgazdasággal rendelkezô államokban (USA, Anglia, Németország) az1980-as években megkezdett kutatómunkákra, amelyek a mûszaki technika vív-mányait felhasználva próbáltak meg alkalmazkodni a mezôgazdasági területektér- és idôbeli változatosságához. Az 1980-as évek végére az ezzel a még újnakszámító technológiai módszerrel lehetôség nyílt a helyi igényekhez igazodva el-sôsorban a mûtrágya differenciált kijuttatására, a mûveletek módjának táblán be-lüli változtatására. A vetômag- és a növényvédôszer-kijuttatási technikát ebbenaz idôben még fejlesztették. A mûholdas helymeghatározó rendszer lehetôvé tet-te a táblán belül eltérô kezelést igénylô foltok elkülönítését, pontos pozícionálá-sát, így az egyes táblarészeken a leghatékonyabb gazdálkodást lehet megvalósí-tani. Egyidejûleg a hozamtérkép digitálisan elôállított és tárolt adatokat szolgál-tat az adott tábláról. A szükséges adatokat méter alatti pontosságú DGPS-vevôv-el és hozammérô rendszerrel felszerelt betakarítógép gyûjti össze és tárolja. Ígya tábla bármely pontjára vonatkoztatva rendelkezésre állnak a terméssel kapcso-latos hozam- és szemnedvesség-információk, valamint a magassági koordináta-adatok a domborzati térkép készítéséhez. A hozamtérkép és a navigációra is al-kalmas talajmintavevô DGPS-rendszerrel vett talajminták alapján a DGPS-szelfelszerelt mûtrágya-kijuttató rendszerekkel differenciált kijuttatás vált lehetôvé.A fejlôdés következô állomását az ezredforduló jelentette. A globálishelyzetmeghatározó navigációs rendszerek (GPS), a mezôgazdasági gépek nagy-fokú automatizálásának lehetôsége, a gép vagy traktor–munkagép kapcsolat tar-tózkodási helyének pontos meghatározása, illetve a térinformatikai szoftverek

39

(GIS) megjelenése lehetôvé tette a talajok térbeli változékonyságát is figyelembevevô agrotechnológiai beavatkozások megvalósítását. A térinformatikai szoftve-rek megjelenése az adatok térképszerû ábrázolását, tetszés szerinti manipulálásátés a precíziós gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen, ún. digitális adatbázisok felépí-tését tette lehetôvé. Az automatizált mezôgazdasági gépek segítségével elvégez-hetô többek között a hozammérés, a terület adottságai szerint változó mûtrágya-szórás, a táblán belüli gyomviszonyokhoz igazodó gyomirtás, ±2,5 cm-es pontos-sággal. Minden olyan agrotechnológia beavatkozás területspecifikusan elvégez-hetô, ahol figyelembe kell vagy lehet venni a talajok tér- és idôbeli változatossá-gából adódó eltérô igényeket. A mûszaki háttér fejlôdése az adatfelvételezés,adatbázis-kezelés és információkommunikáció területén egyre újabb eszközökalkalmazását teszi lehetôvé. (Lénárt – Tomor, 2007; Milics et. al, 2011)A precíziós gazdálkodáshoz kapcsolódó részletes tervezési feladatok és a hozzákapcsolódó megvalósítások 1:10 000 – 1:1000 méretaránynak megfelelô térbelifelbontású alapinformációkat kívánnak meg. A mezôgazdasági tábla – mint ter-melésszervezési alapegység – a továbbiakban csak a vizsgálódás kereteit jelöli ki.A precíziós gazdálkodás megköveteli a centiméteres pontosságot, ráadásul valósidôben, nem pedig az adatok utólagos feldolgozásával. A pontos, valós idejûhelymeghatározáshoz a navigációs mûholdrendszereket kiegészítô berendezésekszükségesek (Mezôgazdasági Parcella Azonosító Rendszer, MePAR). Légi fény-képen (ortofotón) vagy szuperfelbontású ûrfelvételen mérik le a parcellák terüle-tét. A helyszíni ellenôrzés GPS-szel történik. Az EU és az ESA 2009 júniusábanírt alá megállapodást a saját mûholdas navigációs rendszer négy mûholdjánakmielôbbi üzembe helyezésérôl, a teljes rendszer (Galileó) 30 mûholdból fog áll-ni. Mindez elôre vetíti, hogy a precíziós gazdálkodás több is, mint egy gazdálko-dási alternatíva, a késôbbi dokumentálás eszköze is lehet (Cambardella – Karlen,1999; Neményi et al., 2001b; Németh, 2003; Neményi et al., 2003; Kômíves et al.,2003a; Szabó et. al., 2007). Magyarországon a gyakorlatban is elterjedôben levôeljárásról van szó. Elsôdlegesen az IKR Zrt. és a KITE Zrt. vállalata magára ezentermesztéstechnológia adaptálását, kezdeti idôszakban a precíziós tápanyagellá-tást helyezve elôtérbe, de napjainkban megjelent a precíziós növényvédelem is agyakorlatban (Pecze – Horváth, 2004; Pecze, 2008; Hadászi et al., 2008). A szá-mítógép vezérelte tápanyag- és növényvédôszer-kijuttatás algoritmusa, az endo-gén és exogén adatok köre, az alkalmazott fejlesztô szoftver eltérô. Tervezhetôhomogén és heterogén hozam. Ma már megjelenik az a felhasználói igény, hogya hatóanyag-féleség és dózis mellett az egyes agrotechnológiai elemek közöttikölcsönhatások is modellezhetôk legyenek. A végsô cél a racionalizált ráfordításfelhasználás, az elérhetô jövedelem maximalizálása, valamint ezzel összefüggés-ben a környezetterhelés csökkentése.A precíziós gazdálkodás a táblák heterogenitásából indul ki, és a táblákon belülimintázathoz köthetô talajmûvelési, trágyázási, növényvédelmi stb. feladatok opti-mális végrehajtását tekinti céljának. A precíziós gazdálkodás lényege, hogy a nö-vénytermesztés során az adott tábla tulajdonságaihoz (tápanyagtartalom, tápanyagfeltáró képesség), a növényállomány fejlettségéhez (tôszám, beállottság), valaminta károsító szervezetek (gyomborítottság, fertôzöttség) és gradációjuknak az idôjá-rástól is függô várható alakulása (fertôzés dinamikája) ismeretében történik az el-

40

térô táblarészeknek megfelelôen a célzott kezelés. A kijuttatás végrehajtása auto-matizáltan, számítógép által vezérelt permetezôgéppel valósítható meg, melynekmezôgépészeti oldalról teljesen kialakított, minden mûveleti elemet lefedô a tech-nológiája (Auernhammer, 2001; Fekete et al., 2003a; Fekete et al., 2003b; Loghavi– Mackvandi, 2008). Azonban a technológia teljes adaptálásnak feltétele a szük-séges többleteszközök beruházása, amelynek gazdasági kihatásairól, lehetségesalternatíváiról a késôbbiekben esik szó. Mindez azt jelzi, hogy a tényleges hely-zetnek megfelelôen annyi kemikáliát juttatnak ki, amennyi az elvárt hozam reali-zálásához szükséges. Ennek alapja a kárküszöb elvének gyakorlati alkalmazása.Az üzemi szintû elônyök között kiemelhetô például a párhuzamos nyomkövetôrendszer alkalmazásával a közvetlen üzemanyag-megtakarítás, a nyújtott mûszakkövetkeztében a kapacitáskihasználtság javul (Lénárt et al., 2010).Mindez azonban inkább jelenti az integrált növénytermelés egyik speciális meg-valósítási alternatíváját, csökkentve a környezetbe feleslegesen kikerülô kemi-káliákat, mint a tényleges felhasználás csökkentését. Másik részrôl meg kell je-gyezni, hogy ez olyan technikai hátteret – a precíziós gazdálkodásra alkalmaseszközöket és megfelelô szaktudást – követel meg a termelôtôl, amelyet csakmeghatározott gazdasági fejlettség (tôke) és méret mellett lehet hatékonyanhasználni. A precíziós növényvédelem megvalósítása esetén nem csökkenthetôminden esetben a tényleges vegyszerfelhasználás. További gondot jelent, hogyma még a gyakorlatban nem állnak rendelkezésre azok az eszközök, illetve be-szerzésük magas többletköltség vállalását jelentik a gazdaság számára, amelyekalkalmasak a táblán belüli felvételezéseken alapuló, eltérô dózisú kezelésekvégrehajtására. Ebbôl adódik, hogy nincsenek megbízható üzemi szintû adatokarra vonatkozóan, hogy átlagosan mekkora területen lehet elhagyni a védekezéstegyes kártevôk ellen a kárküszöb elvének figyelembevételével.

• A teljesség igénye megköveteli, hogy megemlítsük a termesztett növények geneti-kai állományának megváltoztatásával létrehozott olyan tulajdonságú növényekköztermesztésbe vonását, amelyek technológiájából ezáltal kiiktathatóak vagy re-dukálhatóak a mesterséges növényvédô szerek. A genetikailag módosított szerve-zetek (Genetically Modified Organization = GMO), illetve más élôszervezet gén-állománya egy részének átvitele révén kialakított transzgénikus szervezetek(TransGenetic Organism = TGO) a hagyományos fajtáknál elônyösebb tulajdon-ságokkal rendelkeznek, nem érzékenyek egyes technológiai elemekre. Gazdaságiértelemben egyrészt beszélni lehet a károsító szervezetek által elôidézett kártételnagyságának csökkentésérôl, a termesztéstechnológiában alkalmazott egyes ele-mek hozamcsökkentô hatásának kivédésérôl, valamint az elôbb említett hozam-mennyiségi és hozamminôségi kiesések megelôzésére szolgáló egyéb ráfordításokmegtakarításából származó költségcsökkenésbôl. A technológia egyes elemeibenbekövetkezô költségcsökkentéssel azonban szemben áll a GMO- és a TGO-fajtákmagasabb vetômagköltsége mellett számos olyan – a termesztés során fellépô –többletköltség, mint például az izolációs távolság betartása miatti többletráfordí-tások vagy az értékesítéshez köthetô többletek. Elsôdleges és szükségesebb felté-tele a fajta (biotechnológia) K+F, de kell az üzemi szintû technológiai K+F.Az elsôgenerációs genetikailag módosított (= GMO) növények fôként agronó-miai és környezetvédelmi célokat (pl. növényvédôszer-felhasználás csökkenté-

41

se) szolgált, közvetlenül a fogyasztók érdekeit nem. E körbe elsôsorban a növé-nyi kártevôknek (gombák, vírusok, baktériumok vagy rovarok) ellenálló, illetvenövényvédôszer-hatóanyagokkal szemben toleráns növények (rovarrezisztensés/vagy herbicidtoleráns növények) tartoznak. A második generációs fejleszté-sek már alapvetôen humán élelmezési célokra irányultak. A megváltoztatottbeltartalommal és érzékszervi tulajdonságokkal rendelkezô, hosszabb ideig el-tartható gabona- és zöldségfélék elônyei a fogyasztók számára is közvetlenül ér-zékelhetôk. A módosítások a növények anyagcseréjét érintik. Szintén másodikgenerációs fejlesztés a kedvezôtlen éghajlati vagy környezeti adottságok közöttis megbízhatóan teljesítô (szárazság-, hideg-, sótûrô stb.) növényfajták létreho-zása, amelyek a fejlôdô országokban a növekvô élelmiszerigényt elégíthetik ki.A harmadik generációs GMO-növényeket már nem elsôsorban élelmiszeriparicélra, hanem pl. szerves molekulák elôállítására és hatóanyag-termelésre (pl.ehetô vakcinát termelô banán) fejlesztik (Popp, 2007).2007-ben a köztermesztésben lévô transzgénikus növények 100 millió hektár nagy-ságú területének megoszlása a következô volt: herbicidtoleráns szójafajták 60%;rovarrezisztens (kukoricamoly, illetve kukoricabogár), herbicidtoleráns, rovar- ésherbicidtoleráns kukoricahibridek összesen 24%; herbicidtoleráns, rovarrezisztens,rovar- és herbicidtoleráns gyapot összesen 11%; herbicidtoleráns repcefajták 5%.A világon hét országban termeltek egymillió hektár felett GMO-növényfajtákat. Je-lentôségük egyre nô, azonban a jelenleg hatályos európai uniós és magyar szabá-lyozás értelmében az érdemi köztermesztés nem engedélyezett (Bánáti et al., 2007;Kiss et al., 2007). Egyes becslések szerint a transzgenikus növények a növényvédôszerek globális használatát 6%-kal vetették vissza az 1996 és 2004 közötti idôszak-ban, ami közel 173 ezer tonnával kevesebb vegyszerfelhasználást jelentett. Megkell jegyezni, hogy ezek a becslések nincsenek alátámasztva valós gazdasági szá-mításokkal, fenntartással kezelendôk, hiszen az említett idôszak alatt az engedélye-zett szerek körében, a kijuttatási dózisokban is jelentôs változások következtek be.Több forrás számol be a GMO-növények termelése és a termelôi jövedelem alaku-lása közötti pozitív hatásokról (Demont et al., 2004; Brookes – Barfoot, 2006;Demont, 2006), azonban további vizsgálatok szükségesek mind üzemgazdasági,mind nemzetgazdasági szinten. Ugyanakkor számos szerzô hívja fel a figyelmet agenetikailag módosított növények termesztésének kockázatvizsgálata szükségessé-gére (Balázs, 2004; Heszky, 2006). A GMO-növények azonban már tíz éve fellel-hetôk az EU élelmiszer-ellátási láncában. A terjedés gyorsaságát jelzi, hogy 2010.évi adatok szerint a GMO-növények területe 15 év alatt 1,7 millió hektárról 134millióra nôtt (a globális szántóterület 9%-a). GMO-növényeket 2009-ben a világ 25országában, ezen belül az EU hat tagállamában termesztettek mintegy 95 ezer hek-táron. Az EU-ban meghatározó szereplô Spanyolország, ahol közel 76 000 hektá-ron termeltek Bt-kukoricát (az ország összes kukoricatermelésének 22%-a). Né-metország azonban felhagyott a Bt-kukorica termesztésével. A GMO-növényekforgalmazását 57 országban engedélyezik. Magyarázható okok vezettek odáig,hogy a fejlôdô országok részesedése közel 50%, Argentína, Brazília, India, Kína,Paraguay és Dél-Afrika (Popp, 2010; Popp – Nábrádi, 2011). A kockázatelemzés három, egymással szorosan összefüggô elembôl áll, ezek akockázatbecslés (risk assessment), a kockázatkezelés (risk management), vala-

42

mint a kockázatkommunikáció (risk communication) (Directive 2001/18/ EC;EFSA, 2004). A kockázatelemzések mellett szükségesek az élelmiszer-fogyasz-tók elfogadottsági szintjére, a reakciójukra vonatkozó vizsgálatok. Korábbi fel-mérések alapján az európai fogyasztók számára az agrártermékek megítélésébenaz emberi és környezeti egészségre gyakorolt hatás az egyik legfontosabb szem-pont. Így az egészségesebb és a kevesebb növényvédô szer felhasználásával ter-mesztett GMO-növények elfogadási aránya meghaladja az elutasításét, bár jelen-tôs különbség mutatható ki az unió tagállamai között e téren. A legnagyobb el-lenérzést Görögország (81%), Olaszország (77%) és Ciprus (76%) lakosai táplál-ják, míg a legelfogadóbbak a hollandok (42%), valamint a svédek és finnek(46–46%) (Bánáti, 2007). A GMO-k megítélését és elfogadottságát befolyásol-hatja a biológiai, a biotechnológiai ismeretek mértéke, a megfelelô tájékozottság.Széles körû, multidiszciplináris kutatásokkal alátámasztott tudományos és társa-dalmi konszenzusra van szükség, a termékpálya teljes vertikumában érintett ösz-szes szereplô között. Nagyon fontos a termelôk tárgyilagos, érzelemmentes tájé-koztatása, a szakmai ismeretek megfelelô átadása (Dudits, 2009).A genetikailag módosított növények köztermesztése – megfelelô hosszú távú ha-tástanulmányok ismeretében és a kockázatok minimalizálása mellett – meghatá-rozó jelentôséggel bírhat a növényvédôszer-használat csökkentésében. A geneti-kailag módosított növények termesztésének gazdasági elemzése, valamint a témaetikai vonatkozásainak a széles körû kifejtése jelen könyvnek nem volt célja.

A kemikáliahasználat csökkentésére az elôbb bemutatott változatokat három fôcsoportba lehet sorolni abból a szempontból, hogy mely elemeiben térnek el alapve-tôen egymástól, és ezek milyen gazdasági jellemzôvel bírnak (5. táblázat). A cso-portosítás alapja a vegyszerhasználat mértéke:

• csökkentett vegyszerhasználat (korlátozás, sávpermetezés);• teljesen vegyszermentes termelés;• precíziós termelés.Összehasonlítva az alternatív technológiákat ökonómiai szempontból megállapít-

ható, hogy a vegyszermentes termelés jellemzôen csak akkor lehet jövedelmezô, halétezik a piacon realizálható felár, illetve többlettámogatás, azonban vegyszermen-tes gazdálkodás jövôbeli fejlôdési lehetôségének vizsgálatakor figyelembe kell ven-ni a piaci telítôdési folyamatok alakulását (Járási – Takács, 2006; Takács, 2006). Acsökkentett vegyszerhasználat egyes alternatívái a konvencionális termeléshez ha-sonló jövedelem-elôállító képességûek.

A mezôgazdaság multifunkcionalitásának egyik eleme – a termelô funkció mellett –a Földdel kapcsolatosan a biodiverzitás megôrzése, a mezôgazdasági üzemeknek ezt fi-gyelembe véve kell kialakítaniuk mûködésük feltételeit. Magyarországon a biodiverz-itás a természetes vagy félig természetes élôhelyeket tekintve gazdag, de szegény az in-tenzív, nagyüzemi növénytermesztési területeket illetôen. Az ôshonos állatfajták te-nyésztése kiemelkedô genetikai értéket hordoz, és Magyarország vadállománya és rit-ka mezôgazdasági növényfajai is jelentôs genetikai értéket képviselnek, nagy természe-ti értéket jelentve. Az ország területének jelenleg több mint 9%-a áll természetvédelmioltalom alatt. Az országos jelentôségû védett természeti területek nagysága 836,7 ezerhektár, melybôl 109,7 ezer hektár fokozottan védett (485 ezer ha nemzeti park, 324 ezerha tájvédelmi körzet, 27 ezer ha természetvédelmi terület, valamint 1 db természeti em-

43

lék). Alacsonyabb védettségi kategóriába tartoznak, de szintén országos jelentôségûeka természetvédelmi hatóság joggyakorlását illetôen a Natura 2000 területek, a termé-szeti területek, az érzékeny természeti területek, az ökológiai folyosók. Az agrárgazdál-kodásba bevont, védett nemzeti területek mintegy 40%-a sorolható a kevésbé termé-keny talajok, valamint a gazdálkodásra általában kevésbé alkalmas területek közé. Ezutóbbi területeken folytatott mezôgazdasági tevékenység átgondolása szükséges.

5. táblázat. Az alternatív technológiák ökonómiai értékelése

Forrás: Takács-György – Kis, 2007.

44

MegnevezésTechnológiai alternatíva

Csökkentett kemikáliahasználat

Vegyszermentes termelés Precíziós gazdálkodás

Elérhetô hozam konvencionálissal közelazonos 15–35%

konvencionálissal közelazonos vagy azt megha-ladó

Termelési költség konvencionálissal közelazonos

a konvencionális80–110%-a

a többletberuházás miattmagasabb

(Többlet) Beruházásigény nincs nincs jelentôs

Értékesítési ár konvencionálissal meg-egyezô

prémium (felár) realizá-lása lehetséges (0–30%)

konvencionálissal meg-egyezô

Támogatás

konvencionálissal meg-egyezô, illetve bizonyosesetekben céltámogatá-sok

konvencionálison felülspeciális céltámogatások

konvencionálison felülspeciális céltámogatások

Jövedelmezôség konvencionálissal közelazonos

konvencionálisnál ma-gasabb (kedvezô) felárés támogatottság esetén

mérettôl függôen; kisebb üzemekben akonvencionálisnál ki-sebb a nagy beruházásigény miatt; közepes üzemekben a konvencionálissalmegegyezô; nagyobb gazdaságokbana konvencionális terme-lést meghaladó

Gyomszabályozás herbicidekre alapozottfizikai, biológiai,agrotechnológiai eszközök

herbicidekre alapozotthelyi/területi (tábla)adottságoknak meg-felelôen

Növényvédelem peszticidekre alapozottfizikai, biológiai,agrotechnológiai eszközök

peszticidekre alapozotthelyi/területi (tábla)adottságoknak meg-felelôen

Tápanyag-gazdálkodás mûtrágyára alapozott szerves trágya, szervesanyagok használata

mûtrágyára alapozott a helyi/területi (tábla)adottságoknak megfele-lôen

Talajmûvelés forgatáson, szántásonalapuló minimális talajmûvelés forgatáson, szántáson

alapuló

Hollandiában Jongeneel és munkatársai készítettek hatástanulmányt egy, az 1990és 2018 közötti idôszakban megvalósuló, a biodiverzitás megôrzését célzó földhasz-nálati programmal (Ecological Main Structure) kapcsolatban, amely a program be-fejezésének idején Dánia területének 15%-ára terjed majd ki. A program hatásai kö-zül a föld árára, illetve a tranzakciós költségekre gyakorolt hatást modellezték, költ-ség-haszon elemzéssel (6. táblázat).

6. táblázat. A környezetgazdálkodási politikához kapcsolódó társadalmi költségek és hasznok

Forrás: Jongeneel et al., 2008

A költségek és a várható elônyök csoportosításakor megállapították, hogy különkell értékelni azokat a valós tranzakciós költségeket, amelyek a természet megôrzé-sével kapcsolatosak és nem piacosítható elônyöket eredményeznek, mint például atermôföld fenntartásával és megôrzésével kapcsolatos költségelemek (6. táblázat).Az átállási idô alatt átlagos tranzakciós költségeként (a pénzáramok jelenértékénekannuitásaként számítva) 250 EUR/ha (65–70 E Ft/ha) értéket kaptak, amely egybenazt jelzi, hogy a biodiverzitás megôrzését célzó, természethez közeli gazdálkodástársadalmi értékének (gazdasági hasznának) legalább 250 EUR/ha kell lennie éven-te. Amennyiben ez teljesül, mai pénzértéken számolva ekkora társadalmi áldozatvállalható, mint az átállás támogatása (Jongeneel et al., 2008).

Az Európai Unió nagy dilemmája, hogy a közös agrárpolitika célrendszerénekhogyan és mennyiben kell szolgálnia állampolgárai élelmiszer-ellátásának biztonsá-gát, biztosítva a termelôk jövedelembiztonságát is, s mire ösztönözze a termelôket.A túltermelési válságok „felszámolása” többé-kevésbé sikeresnek tekinthetô adecoupling révén, ugyanakkor a jövôt tekintve kérdés, hogy milyen magatartást ta-núsítson a dinamikus gazdasági növekedést felmutató, nagy népességû térségek vár-ható élelmiszerigény-növekedésének világpiaci keresletet átrendezô hatása kapcsán,illetve a fenntartható fejlôdést szolgálni kívánó célok (elsôdlegesen a megújulóenergiafelhasználást szolgáló termelés) keresletnövelô hatására bekövetkezô belsôpiaci egyensúly megteremtésére.

Magyarország 2002-ben elsôként kötelezte el magát az EU agrár-környezetgaz-dálkodási támogatási rendszerének teljes körû átvételére. Ekkor indult a NemzetiAgrár-környezetvédelmi Program, amely megismertette és felkészítette a gazdálko-dókat, összhangban „A környezet védelmét és a táj megôrzését szolgáló mezôgaz-dasági termelési módok támogatásáról” szóló 2078/92 sz. EU-tanácsi rendelettel,valamint az ezt is magába foglaló 1257/1999-es vidékfejlesztési EU-tanácsi rende-

45

Társadalmi költségek Társadalmi hasznok

Korábbi földhasználattal kapcsolatos termeléski-esés költsége (lehetôségi költség)Tervezés- és földhasználat-váltás költségeiFenntartás és megôrzés költségei (mûködési költ-ségek)Elvesztett nem piaci hasznok a korábbi földhasz-nálattal kapcsolatbanTermészetmenedzsmenttel kapcsolatos költségek

A természeti területek nem piaci elônyei/hasznai

Természet közeli termelés piacképes hasznaiKorábbi termelési tényezôk (erôforrások) mezô-gazdaságból történô kivonásából eredô társadalmihasznok

EU-forrásból származó nettó hozzájárulás

lettel. 2004-ben a csatlakozást követôen a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben megha-tározott – öt évre szóló – célprogramokban 1833 ezer hektár területtel 35 855 gaz-daság vett részt (7. táblázat). 2004-ben és 2005-ben ténylegesen 24 000 gazdaság ésgazdálkodó részesült az agrár-környezetgazdálkodási támogatásból, összesen mint-egy 1,4 millió hektárt fedtek le, amely a teljes aktív termelésbe bevont agrárterület25%-a, s amely EU-átlagban is magasnak számít. A program elsô évei azt mutatták,hogy sikeres volt ez a fajta – a környezettudatos és egyben kevésbé környezetterhe-lô – gazdálkodástámogatási program. A program fô céljai a környezet állapotánakmegôrzése és javítása, a mezôgazdasági eredetû környezeti terhelés csökkentése,környezetvédelmi szolgáltatások biztosítása, a természeti erôforrások fenntarthatóhasználatán alapuló mezôgazdasági gyakorlat erôsítése, valamint a termôhelyiadottságoknak megfelelô termelési szerkezet kialakítása, környezettudatos gazdál-kodás és fenntartható tájhasználat kialakítása. A programban részt vevô gazdálko-dók által felhasználható mesterséges mûtrágya-hatóanyagot különbözô módon limi-tálták, amely végsô soron megakadályozza a túl intenzív kijuttatást, egyben környe-zetterhelést is, valamint a kötelezô talajvizsgálatok alapján ésszerûen tervezhetô atápanyagmérleg és tápanyagforgalom. Hasonló korlátokat építettek be a növényvé-dô és növényápoló szerek alkalmazására is. Mindez hosszabb távon a környezeti ál-lapot javulását eredményezi.

A vállalások szintjei szerint a célprogramok öt csoportba sorolhatók. Mindegyikrendelkezik azzal a pozitív externális hatással, hogy csökkenti a környezetbe kijut-tatandó kemikáliákat. Az agár-környezetgazdálkodási alapprogramok (alapszintûszántóföldi célprogram, tanyás gazdálkodás célprogram, méhlegelô célú növényter-mesztési célprogram, alapszintû gyepgazdálkodási célprogram, valamint ôshonos ésmagas genetikai értéket képviselô állatok tartásának támogatása célprogram) ésegyéb élôhelyprogramok (vizes élôhelyekhez kapcsolódó célprogramok) az exten-zív, alacsonyabb mesterséges input – és ezzel kemikália – felhasználású gazdálko-dási alternatívát jelentô gazdálkodás irányába mutatnak. Ehhez hasonló hatását te-kintve az Érzékeny Természeti Területek célprogramja (ÉTT), amelyek a speciális,alacsony ráfordítású, a biológiai sokféleség megôrzését és javítását elôsegítô gazdál-kodási módszereket (elsôsorban szántóföldi és gyepgazdálkodási mûvelési módo-kat) támogatja.

Az ökológiai gazdálkodási célprogram (ökológiai szántóföldi növénytermesztésicélprogram, szántóföldi és zöldségnövények termesztése), ökológiai gyepgazdálko-dási célprogram (ökológiai ültetvény célprogram, ökológiai állattartás célprogra-mok) – az ökológiai gazdálkodás filozófiájából adódóan – nem engedi a mestersé-ges vegyszerek alkalmazását. Ezzel ellentétben az integrált növénytermesztési cél-programok (integrált szántóföldi növénytermesztési célprogram, szántóföldi észöldségnövények termesztése), az integrált ültetvény célprogram a racionális kemi-káliafelhasználást célozza meg, törekedve az intenzív technológiák alkalmazása so-rán a felesleges környezetterhelés elkerülésére. Az ötödik csoport – a kiegészítô ag-rár-környezetgazdálkodási intézkedések, amelyek elsôsorban az alapprogramhozkapcsolódóan, továbbá az integrált és az ökológiai célprogramok kiegészítésére ve-hetôk igénybe – alapvetôen nem képez önálló alternatívát.

46

7. táblázat. Igénylések az agrár-környezetgazdálkodási célprogramokra 2004-ben

Forrás: 2004. évi MVH adatok alapján

A kiemelt célprogramok között nevesített Érzékeny Természeti Területeken(ÉTT) folytatható gazdálkodás szabályozása során 2004-ben 59 523 ha szántóföldinövénytermesztô terület (1339 gazdaság) mellett 66 232 ha gyepgazdálkodási terü-letet (1063 gazdaság) vontak be, amelyek döntô többsége természetvédelmi terüle-ten vagy nemzeti parkokban folytatott gazdálkodást jelent [2/2002 (I.23.) KöM-FVM együttes rendelet]. E szerint három kategóriát különböztetnek meg:

1. kiemelt területek: ahol nemzetközi viszonylatban is kiemelkedô természeti ér-tékek jelentôs állománya fordul elô, amelynek fennmaradása már középtávon(5–10 év) is kétséges, amennyiben a természetkímélô gazdálkodás nem része-sül támogatásban;

2. fontos területek: ahol országos viszonylatban jelentôs természeti, táji és kultúr-történeti értékek fordulnak elô, amelyek fennmaradása vagy állapotának javí-tása érdekében a természetkímélô gazdálkodás támogatása szükséges;

3. lehetséges területek: ahol jelentôs az extenzív mezôgazdasági élôhelyek ará-nya, de a természeti, táji és kultúrtörténeti értékek jelentôsége kisebb, illetveolyan területek, ahol az extenzív gazdálkodás ösztönzésével a terület természe-ti értéke növelhetô lenne.

Ezek tehát olyan – különleges, illetve sérülékeny természeti, környezeti értékekettartalmazó – mezôgazdasági mûvelés alatt álló – területek, amelyek megôrzése spe-ciális gazdálkodási rendszer alkalmazását, rendszabályok, technológiai elôírásokbetartását kívánja meg a gazdálkodótól. Mindez korlátozza a termelés intenzitását,és valójában az így kiesô termelôi jövedelem – egy részének – kompenzálásra szol-

47

Célprogramok Igényelt terület (ha) Igénylôk száma (db)

Alapszintû szántóföldi célprogram 1 092 048 17 232

Méhlegelô célú növénytermesztés 209 41

Tanyás gazdálkodás 5021 773

Integrált szántóföldi növénytermesztés 291 191 4082

Ökológiai szántóföldi növénytermesztés 38 860 737

ÉTT szántóföldi növénytermesztés 59 523 1339

Integrált ültetvény 41 645 5873

Ökológiai ültetvény 2098 238

Füves élôhelyek kezelése 177 683 3804

Ökológiai gyepgazdálkodás 30 603 323

ÉTT gyepgazdálkodási célprogram 66 232 1063

Nádgazdálkodás 8456 187

Extenzív halastavak fenntartása 19 874 154

Füves mezsgye létesítése 262 9

Összesen 1 833 705 35 855

gál a többlettámogatás. Ha a termelô vállalja ezen elôírások betartását, akkor ezértnormatív, földalapú, vissza nem térítendô támogatásban, gazdálkodása kedvezô kör-nyezeti teljesítményeiért nyújtott kifizetésben részesül. A kifizetés nagysága arányosaz elôíráscsomag várható környezeti hatásával, összetettségével, valamint a terme-lés gazdasági eredményét befolyásoló hatásával.

2009-ben, a program zárásakor, a kezdeti 24 ezer gazdálkodóból 22 ezer gazdál-kodó maradt a rendszerben, az általuk – csökkentett és kontrollált kemikáliahaszná-lat mellett – mûvelt terület 1,4 millió hektár volt.

A program sikerességét jelzi, hogy 2009-ben újra meghirdették, kissé megválto-zó feltételek mellett. Az alapszintû szántóföldi célprogram megszûnik, a támogatástátcsoportosították az extenzív gyephasználatra, az integrált ültetvényekre, a talajvé-delemre, az ökológiai gazdálkodásra és az élôhelyek védelmére. A változó követel-mények ugyanakkor elôsegítik az állatállomány leépülésének lassulását, mivel a tá-mogatási jogosultság feltétele a hektáronkénti legalább 0,2 állategység megléte, va-lamint részvétel a különbözô nyilvántartási rendszerekben (ENAR, TIR).

Az agrár-környezetgazdálkodási támogatások 2009-re meghirdetett pályázata so-rán közel 25 ezer gazdálkodó nyújtott be pályázatot, az általuk lefedett terület 2,2millió hektár az MVH szóbeli adat közlése alapján. Mivel a célprogramok változá-sai alapvetôen nem jelentôsek, az igénylôi kör azonossága várható. Mindez a prog-ram futamidejét tekintve azt is jelenti, hogy a bevont területeken már hosszú távúpozitív hatás várható a korlátok közé szorított kemikáliafelhasználás révén a környe-zet minôségében.

A fejlett gazdaságokban – így az OECD-államokban – alapvetôen bármely gaz-dálkodási alternatíva alkalmazható, és egy idôben – a termelési céltól, értékesítésilehetôségektôl, az gazdálkodók egyéni helyzetétôl, tôkeerejétôl, gazdálkodási mére-tétôl függôen – egymás mellett léteznek, és szerves részét képezik a mezôgazdasá-gi gazdálkodási struktúrának. Arról, hogy az egyes üzemekben mely gazdálkodástvalósítják meg, nem rendelkezünk pontos információval. Az organikus gazdálkodástfolytató üzemek és az általuk használt terület vonatkozásában rendelkezésre állnakkonkrét adatok. Ezek szerint Magyarországon a mezôgazdasági mûvelés alatt állóterület 1,93%-án (111 873 ha) folyt ellenôrzött gazdálkodás 2007-ben (BiokontrollBeszámoló, 2007). Az ökológiai módon mûvelt területek növekedési üteme2006/2007-re megállt mind világ-, mind magyarországi viszonylatban. További nö-vekedés több ok miatt nem várható:

• eltûnik a felár, amennyiben a magasabb termelési költségek mellett nincs jöve-delemkiesés-kompenzáció, az egyénnek nem éri meg termelni;

• világviszonylatban élelmiszerhiány van, csak a kereslet-kínálat vonatkozásábannem esik egybe a fizetôképes kereslet.

48

3. A precíziós növénytermelés helye és helyzete a gyakorlatban

3.1. A precíziós növénytermelés gyakorlata és jelentôsége

A precíziós gazdálkodás eszközrendszereA precíziós gazdálkodás mûszaki feltételrendszere a korszerû mezôgazdasági gépekkiegészítésével, illetve továbbfejlesztésével alakítható ki. A korszerû erô- és munka-gépeket alkalmassá kell tenni egyrészt a megfelelô információk rögzítésére, továb-bítására, másrészt az információk alapján született döntések automatikus megvaló-sítására.

A precíziós növénytermelés akkor valósul meg teljes spektrumában, ha a követ-kezô elemek mindegyike kiépül:

• a mûholdas navigációval támogatott talajmintavételre alapozott talajvizsgálat;• a differenciált tápanyag-visszapótlás (változtatható mértékû) tápanyag-ellátott-

sági térkép vagy N-szenzor segítségével;• hozamtérképek készítése (ami egyrészt a korábbi idôszak eredményeit segít

meghatározni, másrészt pedig alapja lesz a következô idôszakok hozamszint-op-timalizálásra történô tápanyag-ellátás tervezésének);

• precíziós vetés;• a differenciált növényvédelem (a növényvédô szer mennyiségének változtatása

a gyomborítottsági és/illetve más kártevô, károkozó szervezet elôfordulási tér-képe alapján vagy szenzorok (pl. infrakamera, levélanalizátor stb.) segítségével.

A precíziós növénytermeléshez szükséges teljes géprendszernek a 8. táblázatbanjelzett alapelemeket szükséges magába foglalnia.

A rendszer üzemen belüli kiépítése több lépcsôben történhet. A gyakorlati tapasz-talatok azt mutatják, hogy elsô lépésként célszerû a differenciált tápanyag-kijuttatásrendszerét kialakítani. Ehhez szükséges a differenciált mûtrágyaszóró beszerzése.Egyes növények (elsôsorban búza) esetén a N-szenzor (5,5 M Ft) beruházása, a trak-tor felszerelése GPS-vevôvel (referenciaszignállal), mely pontosságtól függôen elté-rô költséget jelent, válik szükségessé. Maga a differenciált mûtrágyaszóró önállóegység, és nem kell hozzá N-szenzor. A N-szenzor alkalmazása kizárólag olyan nö-vények esetén bír jelentôséggel, amelyeknél fejtrágyázásra kerül sor, és a növénynitrogénellátottságából indulnak ki a dózisok meghatározásánál. A tervezett VRA(Variable Rate Application) tápanyag-utánpótlásnál ezzel ellentétben a talajadatokalapján (talajkémiai vizsgálatok), valamint a megelôzô gazdálkodási év hozamada-tai alapján számítható a kijuttatandó mennyiség. A mûtrágyaszóró rendszer költsé-ge 2–3 M Ft, de ez a nagyságrend függ attól is, hogy a többi rendszerelem már bentvan-e a traktorban, mert az olcsóbbá teheti a kiépítést.

A jelenleg elérhetô legpontosabb rendszer, a valós idejû, kinematikus (RTK) mé-résen alapuló helymeghatározó rendszer, amely a ±2 cm-es pontosságot biztosítja(beruházási költsége elérheti a 3 M Ft-ot). A rendszer további fejlesztése a fedélze-

49

ti számítógéppel, automata-kormányzással vagy erre alkalmas traktor megvétele, aszoftverek megvásárlása (10–15 M Ft). A szükséges szoftverek beszerzési költségeszintén az egyes rendszerelemek teljesítményének függvényében változhat. Mindeztmeg kell elôznie a GPS-vevôvel felmért talajmintavételnek és talajvizsgálatnak.(Ennek költsége a mintavételezett terület nagyságától, a mintavételi egységek szá-mától függ.) Lényegében ezen két elem két évre elosztva is kiépíthetô. A következôbevezetendô elem a precíziós hozammérés, amely lehet vagy a már meglévô betaka-rítógépre felszerelhetô hozammérô megvásárlása (a megfelelô informatikai eszkö-zökkel történô kiegészítése), vagy a hozammérésre alkalmas kombájn beruházása.Ez utóbbi természetesen megnöveli a fejlesztés tôkeigényét. A megfelelô hozammé-rô alkalmas a nedvesség-, kiegészítô szenzorok pedig a sikér- vagy az olajtartalombetakarítás közbeni mérésére. Ez utóbbi (Zeltex AccuHarvest Grain Analyzer) szé-les körû elterjedése az évtized végére várható, beruházási költsége 2–25 M Ft.

A GPS pontosságáról és annak költségérôl minden esetben a gazda dönt. Az au-tomata kormányzás bevezetése a ±2 centiméter pontosság betartását követeli meg,különben a traktor „rángat”, nem tart soron és a csatlakozások is pontatlanok lesz-nek. Ennek elérésére a gyakorlatban három lehetôség van:

• RTK-bázisállomás, amelynek az egyszeri beruházási költsége 3 M Ft, elônye,hogy egyszeri beruházást követôen többletköltség nincs;

• a GNSSnet rendszer;• OmnistarHPE két utóbbi rendszer esetén számolni kell a kiépítést követôen évi 300 E Ft szol-

gáltatási díjtétellel gazdaságonként. Az információtechnológia gyakorlati alkalmazásának fejlôdése, a fedélzeti szá-

mítógép fejlesztés integrálja az összes vezérlési feladatra történô felkészítést, illetveaz összes adatrögzítési munka elvégzését. Egyre több munkamûvelet végeztethetôel. Erre azonban fel kell készülniük a termelôknek, megnô a szaktudás és a menedzs-ment ismeretek jelentôsége.

50

8. táblázat. A precíziós növénytermelés eszközei

Forrás: forgalmazóai adatok alapján, saját szerkesztés

Talajvizsgálat, tápanyag-ellátottsági térképA GPS-vevôvel felmért táblahatáron belül elkészítik a hálószerû talajminta-vételitervet. A talajmintákat terv szerint – a jelenlegi gyakorlatnak megfelelôen, de minttöbb helyen említésre került, ennél kisebb kezelési egységek szakmailag nagyobbpontosságot eredményeznének – 3–5 hektáros sûrûséggel veszik (4. ábra). A minta-vétel történhet kézi talajmintavevôvel, amelyhez nagy pontosságú mûholdvevôrendszer is szükséges. A következô mintavételnél – amelyet 3-5 év múlva kell elvé-gezni – pontosan ugyanott vehetô a minta, mint elôtte. Így ellenôrizhetôvé válnak atalajban végbement folyamatok.

A talajminták – korábbi gyakorlatnak megfelelô – laboratóriumi vizsgálata utánaz eredményeket a GPS-koordinátákkal összekapcsolva elkészíthetôk a tápanyag-el-látottsági térképek. A térképek készítéséhez szükséges szoftverek is megvásárolha-tók, de az esetek többségében a termelôknek erre nincs szüksége, szolgáltatáskéntveszik igénybe. A talaj pH-szintjét vizsgálati egységenként ábrázoló és a kötöttségetvizsgálati egységenként ábrázoló információs térképen a berajzolt és sorszámmal el-látott pontok jelentik a talajminta-vételi helyeket (5., 6., 7. ábra). A térképeken a ter-môhelyi kategóriáknak megfelelôen eltérô és szabványosan egységes színek mutat-ják a különbözô ellátottsági kategóriákat.

51

Eszköz megnevezése1Vételár

Kiegészítô beruházás Teljes beruházás

Traktor 10–15 millió Ft

Precíziós talajmintavétel (5 évre) 6000 Ft/minta 6000 Ft/minta

Térképkészítô szoftver 200 000 Ft 200 000 Ft

Hozammérô 1 500 000 Ft

Kombájn (hozammérôvel, fedélzeti számítógéppel együtt) 15–20 millió Ft

Differenciált mûtrágyaszóró 5 millió Ft 5 millió Ft

Nitrogénszenzor 500 000 Ft 500 000 Ft

Differenciált permetezôgép 5 millió Ft 5 millió Ft

Légi felvételek 5000 Ft/ha 5000 Ft/ha

Gyomdetektor 500 000 Ft 500 000 Ft

Precíziós vetôgép 2 millió Ft 2 millió Ft

Automatakormányzás (GPS-szel) 1 millió Ft 1 millió Ft

GPS-vevô 500 000 Ft 500 000 Ft

Referenciaszignál 100 000 Ft/év 100 000 Ft/év

Fedélzeti számítógép 1 000 000 Ft 1 000 000 Ft

1 Az eszközök egy feltételezett, 300 hektár, szántóföldi növénytermelô gazdaság szükséges eszközeinek felelnekmeg (2010-es ár)

4. ábra. Talajminta-vételi tervMilics, 2011

5. ábra. Tápanyag-ellátottsági térkép (humusz)Milics, 2011

52

6. ábra. Tápanyag-ellátottsági térkép (kálium)Milics, 2011

7. ábra. Tápanyag-ellátottsági térkép (foszfor)Milics, 2011

53

A jó mezôgazdasági gyakorlat (Good Agricultural Practice = GAP) szerint 5évente ajánlott a talajvizsgálatok elvégzése. Javasolt, hogy a legkorszerûbb, legtöbbinformációt nyújtó megoldást válasszák.

Differenciált mûtrágya-kijuttatásA hozamtérkép, a heterogén terméseredmények ismerete nem elégséges az okszerûtápanyag-visszapótláshoz. Szükség van a talaj tápanyag-szolgáltató képessége isme-retére is, amelyet a tápanyag-ellátottsági térképek segítségével lehet biztosítani. Aprecíziós talaj-mintavételi módszer lehetôséget teremt a táblán belüli heterogenitá-sok vizsgálatára, rögzítésére. A területi változékonyságnak megfelelôen készülnek atápanyag-visszapótlási tervek, melyeknek célja a terméslehetôségek maximális ki-használása.

A tápanyag-utánpótlási tervek készítésének lényege, hogy a hozam- és tápanyag-ellátottsági adatokat együttesen vizsgálva határozzák meg az optimális hatóanyag-mennyiséget az adott egységre (8. ábra).

8. ábra. Adott tábla hozam- és foszforellátottsági térképeMilics, 2011

A tápanyag-ellátási tervek célja a termesztett növények által kivont tápanyag-mennyiségnek megfelelô tápanyag kijuttatása mellett a talajtermékenység fenntartá-sa, a talaj tápanyag-ellátottságának optimális szintû megôrzése, de legalább egyhosszú távon is fenntartható minimális szint megtartása. A kezelési (mintavételi)egységenként meghatározott tervezett hozamszint és a hozzá rendelt tápanyagszintbiztosít(hat)ja a talajparamétereket figyelembe véve a növény igényének megfelelôtápanyagmennyiséget (9. ábra). Kockázati tényezôt jelent a tervezhetô termés meg-

54

állapítása. Minél nagyobb a precíziós tápanyag-gazdálkodás adatbázisa, annál pon-tosabb lesz a termés – talajvizsgálati adatok – tápanyagmérleg együttes értékelésé-vel megállapított tervezhetô hozamszint. Ezt támasztják alá a már tartamkísérletnektekinthetô, tízéves kísérlet eredményei (Németh et al., 2011).

Amennyiben a mûtrágyázásra fordítható forrás nem elégséges a talaj tápanyag-szintje növeléséhez (sokszor még a jelenlegi szint fenntartásához sem), gazdaságiszempont a szûkös erôforrás leghatékonyabb felhasználása. A differenciált táp-anyag-utánpótlás alkalmazásakor lehetôség nyílik arra is, hogy kezelési egységen-ként lebontva – a hozampotenciál alapján – meghatározásra kerüljenek azon egysé-gek, ahol az optimális tápanyagszintre történik a tervezés, illetve a talajtulajdonsá-gok figyelembe vétele alapján az adott évben – nagyobb hozam kiesés nélkül – ki-hagyható a tápanyag-utánpótlás (10. ábra). Természetesen hosszabb távon ez nem jógazdálkodói stratégia. Másik „végletet” jelenti, amikor a tápanyag-utánpótlás soránnem a gazdasági értelmben vett optimumra, sôt nem a hozam maximumra történika tervezés és kijuttatás, hanem mintegy „túlbiztosításként” jóval a tervezhetô ho-zamszint feletti hozamigényre történik mindez. Ez természetesen veszteséget jelent,közgazdasági értelemben ilyenkor beszélünk a lehetôségi költségrôl.

9. ábra. Tervezett napraforgóhozamMilics, 2011. Forrás: www.ikr.hu

55

10. ábra. Trágyázási javaslat (dózis, fontosság)Forrás: www.ikr.hu

A trágyázási javaslat a következô kérdésekre segít válaszolni:• mekkora és milyen összetételû alaptrágya adagot kell kijuttatni adott évben a

termesztett növény alá; • az egyes táblákon és azon belül a kezelési egységekben hol a leghatékonyabb a

mûtrágyázás. (A táblák között preferencia-sorrendet lehet felállítani, így forrás-szûke esetén (ha a P- és a K-hatóanyagra fordítható pénz nem elégséges) meg-alapozott döntés hozható meg.

A tápanyag-kijuttatási tervek egy SD-kártyaú segítségével betáplálhatók a kijut-tatást végzô erôgép/munkagép fedélzeti számítógépébe. Terv szerint oda és annyimûtrágya/szerves trágya juttatható ki, amennyi szakmailag indokolt (11., 12. ábra).Munka közben rögzíthetô a ténylegesen kijuttatott mennyiség, amelyrôl szintén ké-szíthetô térkép.

56

11. ábra. Trágyázási terv, N-fejtrágya – 1Forrás: www.ikr.hu

Precíziós gyomszabályozásA precíziós gyomszabályozás lényege, hogy vagy egy korában készített gyomborí-tottsági térkép alapján permeteznek (off-line), vagy az aktuális felvételezés (on-line)során különbözô szenzorokkal feltárják a gyomfoltokat, majd az észlelés után azon-nal megtörténik a permetezés. Egyre több gyomnövény például az acatfolt (Cirsiumarvense L.) is azonosítható a táblákon szántóföldi körülmények között a traktorraszerelt szenzor segítségével (Csiba et al., 2009). Mindkét módszer elônye, hogycsak azokat a területeket permetezik, ahol valóban megtalálhatók a gyomok, ezáltaljelentôs gyomirtószer-megtakarítás érhetô el. A megtakarítás mértéke természetesena gyomborítottság mértékétôl függ. A minél pontosabb munkavégzés érdekében cél-szerû automata kormányzással is kiegészíteni a traktort.

57

12. ábra. Trágyázási terv, N-fejtrágya –2Forrás: www.ikr.hu

Precíziós vetésA precíziós növénytermelés elemei között a helyspecifikus vetés alapvetôen két té-ren segítség a gazdálkodásban:

• beszegett táblaszélek felülvetésének kiküszöbölése;• a tôszám táblán belüli változtatása az elôre elkészített vetési terv alapján.Felhasználva a korábbi években felhalmozott, a táblára vonatkozó tapaszta-

latokat, a hozamtérképeket, valamint a talajállapot jellemzôit (tápanyag-ellá-tottság, humusztartalom, vízháztartás stb.), elkészíthetô egy vetési térkép, ahola táblán belül változó tôszám is elôírható. Ezen térkép alapján a traktor fedél-zeti számítógép-vezérléssel automatikusan állítja kezelési egységenként a veté-si paramétereket. A helyspecifikus vetôgéppel együtt célszerû a GPS-vezérelterobotkormányzást is bevezetni, ebben az esetben a csatlakozó sorok pontossá-ga nagymértékben javítható. A vetômag-megtakarítás akár 4% is lehet, de nemmindig érhetô el. (Batte, 1999; Takácsné, 2003; Schellberg et al., 2008; Watsonet al., 2088)

Hozamtérképezés, táblatörzskönyvA hozamtérképek birtokában ismertté válnak a táblán belüli hozamingadozások,melyek kiindulópontot adnak a talaj termôképességérôl, a termesztési technológiavagy a korábbi trágyázási gyakorlat színvonaláról is (13. ábra). A GPS-vevô a ma-gassági adatokat is rögzíti, így a tábla domborzati viszonyairól is információ nyer-hetô. Több dologra is ráirányíthatja a hozamtérkép a figyelmet:

58

• a táblaszéleken meddig érvényesül a szegélyhatás;• milyen összefüggés van táblán belül a domborzati viszonyok és a termésmeny-

nyiségek között;• szubjektív megfigyelések (gyomfolt, vadkár stb.);• mekkora veszteséget (hozamkiesés) okoz a gyomos terület.A betakarítás során gyûjtött precíziós szemnedvességi adat a talaj vízgazdálko-

dására és a talaj tápanyag-szolgáltató képességére enged következtetni abban azesetben, ha nincsenek súlyos technológiai hiányosságok.

A hozamtérkép elkészítéshez az aratást végzô betakarító gépet fel kell szerelni ki-egészítô berendezésekkel, amelyek:

• pontosan rögzítik a kombájn helyzetét az adott táblarészen;• mérik az adott pillanatban a magfelhordón szállított termény mennyiségét;• dombos területen rögzítik a kombájn vízszintestôl való helyzeteltérését,• mérik a betakarított termény nedvességtartalmát;• az adatokat összegezve megjelenítik a fedélzeti számítógép monitorján.

13. ábra. HozamtérképMilics, 2011Forrás: www.ikr.hu

59

3.2. Miért és miben jelent innovációt a mezôgazdaságban a precíziós növénytermelés?

A XXI. század folytonos változása az élet és a gazdaság minden területén kialakít-ja – és egyben megköveteli – az új ismeretek elsajátítását és technológiák alkalma-zását. Az innovációról ma már úgy beszélünk, mint amely áthatja a mindennapokat,és egyben a fennmaradás, a versenyképesség záloga. Az innováció a fejlôdés moz-gatórugója.

Az innováció fogalma, értelmezéseAz innováció értelmezése az elmúlt évszázadban többször változott. A kezdetekbena közgazdasági elméletben az innováció öt típusát Schumpeter (1939) fogalmaztameg és értelmezte. Megkülönböztette az új termékek bevezetését, az új gyártási mó-dok meghonosítását – adaptálását –, az új piacok megnyitását, az új nyersanyagokvagy a félkész termékek megszerzését, valamint az iparági átszervezéseket. A ké-sôbbiekben az innováció értelmezése alatt elsôsorban az újdonságra, az újszerûség-re helyezôdött a hangsúly, amely kiegészült azzal, hogy a szervezeti folyamatok át-alakításait is megfeleltették az innovációval (Inzelt, 1998; Lengyel – Rechnitzer,2004). Az 1950-es években az innováció egyedi termék (technológia), fejlôdés ered-ménye volt, amelynek forrásai az elszigetelten végrehajtott kutatások voltak. Napja-inkban az innováció a tudás alkalmazásának folyamatát jelenti. Erre jó példa a GPSpolgári alkalmazhatósága, mint egy innováció gyakorlatban történô elterjesztése. AGPS kifejlesztésének a célja nem a mezôgazdasági alkalmazás volt, az innováció ahadiiparban jelent meg, és csak akkor vált általánossá, amikor a mûholdak megfele-lô számban, megfelelô teljesítménnyel álltak rendelkezésre, az ezredfordulót meg-elôzô évtizedben. Az innovációt gyakran csak mûszaki, technológiai újításként ér-telmezik, azonban az innováció ennél sokkal több is lehet. Az újdonságnak nem kelltudományosan új dolognak, korábban egyáltalán nem ismert dolognak lennie. Az in-nováció az adott területen, az adott piacon képvisel újdonságot. A hagyományostechnológiai innováción kívül egy új üzleti modell, egy új szervezeti forma, egy újdesign bevezetése vagy új marketingstratégia is lehet innováció.

Az innováció fogalmához általában a hatékonyság növekedése, az új lehetôségekfeltárulása vagy a lényegesnek érzett társadalmi problémák „megoldása”, vagyisvégsô soron a „hasznosságnövekedés”, a „javulás”, a „jobbítás” képzete asszociáló-dik. Az értelmezésben gondot jelenthet az is, hogy sokszor és sokan egyenlôségjelettesznek az innováció és a kutatásfejlesztés közé. Az innovációs lánc alapja az új öt-lettôl a széles, a nagy tömegek számára elérhetô piaci bevezetésig tart, akkor, ami-kor már jövedelmezôen folytatható a gazdálkodás, illetve más megközelítésben atársadalom széles rétegei számára válik elérhetôvé az adott termék, szolgáltatás. Mi-vel egyik oldalról – a vállalatiról – a jövedelmezôség, a másik oldalról a széles kö-rû elérhetôség jelenti az innovációs lánc végét, nagyon fontos annak értelmezése,hogy ez az állapot mikor, milyen körülmények között áll fenn (Oslo Manual, 2006).

Az innováció ritkán egyszeri, befejezett dolog. A kutatásra az innováció bármelyfázisában szükség lehet, ezért a K+F az innováció állandó velejárója, nem pedig elô-feltétele (Frascati Kézikönyv, 1963). A Frascati Kézikönyvben megfogalmazása sze-

60

rint „az innováció mindazon tudományos, mûszaki, kereskedelmi és pénzügyi tevé-kenységek együttese, amelyek új feldolgozóipari termékek sikeres kifejlesztéséhezés értékesítéséhez, új termelési eljárások vagy berendezések hasznosításához, vagyvalamely társadalmi szolgáltatás új megközelítésének bevezetéséhez szükséges”.Külön definiálja a mûszaki innovációt mint az új termékek és eljárások, valamint atermékekben és az eljárásokban bekövetkezett jelentôs technológiai változásokmegnyilvánulását.

A technológiai innováció alatt a magyarországi „2004. évi CXXXIV. törvény akutatásfejlesztésrôl és a technológiai innovációról” alapján a következôket érti: agazdasági tevékenység hatékonyságának, jövedelmezôségének javítása, illetve ked-vezô társadalmi és környezeti hatások elérése érdekében végzett tudományos, mû-szaki, szervezési, gazdálkodási, kereskedelmi mûveletek összessége, amelyek ered-ményeként új vagy lényegesen módosított termékek, eljárások, szolgáltatások jön-nek létre, új vagy lényegesen módosított eljárások, technológiák alkalmazására, pi-aci bevezetésére kerül sor, beleértve azokat a változásokat, amelyek csak adott ága-zatban vagy adott szervezetben minôsülnek újdonságnak. Ennek megfeleltetve teháta mezôgazdaságban is folyamatosan megnyilvánuló innovációról lehet beszélni.Husti (2008a) szerint az innováció a mezôgazdaságban olyan folyamatos, komplex,következetes és céltudatos innovációs tevékenység, amely mennyiségi és minôségiváltozásokat elôidézve kihat a mezôgazdasági termelés alapelemeire (termôföldre,munkaerôre, termelési eszközökre és információkra), s eredményeként a termelés akorábbiaknál magasabb színvonalon, egyúttal hatékonyabban folytatható. A mezô-gazdaságban azonban a gépek száma és összetétele szoros kapcsolatban áll a termô-terület nagyságával, a talaj- és domborzati viszonyokkal, a termelési célkitûzések-kel, a vetésszerkezettel, az alkalmazott technológiákkal és további tényezôkkel, tör-vényszerûen nem növelve a hozamszintet, ugyanakkor jelentôs hatást gyakorolva aköltségekre és magára a költségszerkezetre is (Husti, 2008a).

A magyar mezôgazdaság a gazdasági-társadalmi rendszerváltást megelôzô kétévtizedben – a korábbi mûszaki fejlesztésnek tulajdoníthatóan – impozáns eredmé-nyeket ért el mind a hozamokban, mind az erôforrások hatékony felhasználásábanversenyképes termékek elôállításával. Az amerikai stílusú, nagyüzemi gazdálkodásegyrészt lehetôvé tette a világviszonylatban is innovatív fejlesztéseket, másrészt améretgazdaságossági elônyök is kihasználhatók voltak. A magyar mezôgazdaságotezekben az évtizedekben az innováció juttatta nemzetközileg is ismert, sôt elismertpozícióba (Szántó, 1990). 1967 és 1980 között a mezôgazdaság a maga értékrendjé-vel és rendszerszemléletével jelentôsen eltért az iparban alkalmazottól, dinamikusfejlôdés jellemezte az ágazatot, a magyar mezôgazdasági innováció modellértékûvolt a jelzett idôszakban (Husti, 2008b).

A rendszerváltás során az ágazatban bekövetkezett változások – tulajdonosi ésbirtokstruktúra elaprózódottsága, a termelôeszközök gazdaságok közötti „szét-osztása”, az ipari háttér (beszállítói, feldolgozói) felbomlása – oda vezetettek,hogy a gazdálkodói kör egy jelentôs része alultôkésítetté vált, mérete alatta ma-radt az egyszerû újratermelést biztosító életképes méretnek. E folyamatok követ-keztében – a különbözô támogatási elemek ellenére – csak kevesek számára álltrendelkezésre elegendô forrás koncepciók mellett végigvitt stratégiai fejleszté-sekre, innovációra.

61

A mezôgazdaság mûszaki fejlesztése alatt a magyar szakirodalomban a Diményáltal 1975-ben megfogalmazott komplex értelmezést értjük, amely szerint a mezô-gazdaság mûszaki fejlesztése alapvetôen négy pilléren nyugszik: a biológiai, a ké-miai, a technikai és az emberi tényezôkön (Dimény, 1975). A technikai tényezôk kö-zé értendô a gépesítés és az építészet. Ezen meghatározás az európai agrárközgaz-dászok által korábban (1995-ben) Helsinkiben megfogalmazottakon alapul. (Husti,2003) A mûszaki-technológiai fejlôdés nem lehet öncélú: meg kell felelnie a gazda-ságosság kritériumának is (Dimény, 1992; Szántó, 1999). Ilyen értelemben a precí-ziós gazdálkodás összefüggéseinek vizsgálata is alapja egy-egy új technológia sze-repe és lehetôségei vizsgálatának a fenntartható mezôgazdaságban (Weiss, 1996;Lambert – Lowenberg-DeBoer, 2002; Godwin et al., 2003; Takácsné György, 2003;Székely et al., 2000, Takács-György, 2008; Takács et al., 2008; Schmuk et al., 2009;Takácsné György, 2010).

A mezôgazdasági innovációs folyamat kiinduló pontja a mûszaki fejlesztés. Alap-ja a mezôgazdasági termelést megelôzô biológiai, kémiai és technikai innovációkeredményeként létrejövô termékek, eljárások köztermesztésbe való bevezetése. Amezôgazdaságban a mûszaki fejlesztés akkor terjedhet el, ha az új terméket/techno-lógiát/eszközt az ökológiai feltételeknek megfeleltetve alakítják ki (a szárazságtûrôfajták nemesítésétôl a precíziós tápanyag-utánpótlás és növényvédelmen keresztülszámítógép-vezérléssel támogatott sorkövetô eszközökig). Meg kell teremteni a bi-ológiai és a mûszaki innováció szerves egységét. Azonban az innovációs folyamatsikerességének feltétele, hogy a humán tényezô képes legyen és akarja is az újdon-ság alkalmazását, a menedzsmentnek is a megfelelô szakismerettel és vezetôi képes-séggel és tudással kell rendelkeznie. A társadalmi, politikai, gazdasági környezetelemei közül kiemelt hatást gyakorol a mezôgazdaságban végbemenô innovációs fo-lyamatokra a gazdasági fejlettség, a növekedés, a hitelpiacok, a hazai és a nemzet-közi versenykörnyezet, annak torzultsága, az agrártámogatási rendszerek.

Egy innováció vagy akkor tekinthetô megvalósítottnak, ha a piacra bevezették(termékinnováció), vagy ha egy termelési folyamat során alkalmazták (folyamatin-nováció). Az innovációs folyamat alapmodellje lineáris, az alapvetô tudományoseredményeket – alapkutatásokat – felhasználva az alkalmazott tudomány – alkalma-zott kutatások – új ötleteket, termékeket produkál („science push”), majd az innová-ció piaci bevezetésekor a piaci erôk veszik át az irányító szerepet („market pull”)(Arnold – Bell, 2001). További innovációs szakirodalomban az innováció szükség-letteremtô modelljét („technology push”) és a szükségletkövetô („demand pull”)modellt különböztetik meg (Pakucs – Papanek, 2010).

A precíziós növénytermelés mûszaki-technológiai hátterének kialakítása mint in-nováció, a szükségletteremtô modell segítségével írható le, a technológiai nyomás agyártó-forgalmazó szervezetek részérôl erôs. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy mármegjelent – és várhatóan erôsödni fog a környezettudatos gazdálkodás igényéneknövekedésével – az elterjedésben a szükségletkövetô jelleg.

Az innovációs folyamat iménti modelljét nyomon lehet követni a precíziós nö-vénytermelés kifejlôdésén. A folyamatosan fejlesztett mûholdas helymeghatározás-ra épülô, a foltkezelést lehetôvé tevô rendszer kifejlesztése mûszaki-technológiai ol-dalról több mint két évtizede valósult meg. A helyspecifikus termelés megvalósítá-sához szükséges eszközök a gyártók szempontjából termékinnovációt jelentenek, a

62

termékinnováció egy új vagy megújított áru bevezetését takarja. Egy konvencioná-lis traktornak GPS-szel, illetve fedélzeti számítógéppel való felszerelése pedig tel-jes mértékben kimeríti ezt a definíciót.

A gazdálkodó szempontjából mindez mûszaki innovációnak tekinthetô, hiszenegy új termelési módszert alkalmaz. A korábbi táblaszintre optimalizált termelési el-gondolás helyett a mikrotermôhelyi adottságokra alapozva történik az inputokmennyiségének tervezése, kijuttatása és a hatékonyság nyomon követése.

A gazdaság szempontjából mindez környezeti innovációnak is tekinthetô. A pre-cíziós növénytermelési eljárás során ugyanis elsôdleges szempont a környezet minélkisebb mértékû károsítása, az inputok talajban való káros felhalmozódásának ki-küszöbölése. Abban az esetben nem tekinthetô szervezeti innovációnak, ha ezt a fo-galmat csak a vállalaton belüli szervezeti átalakulásra szûkítjük. Azonban, ha a mun-kaszervezésben történô változásokat is ide soroljuk, akkor a precíziós növényterme-lés kimeríti a szervezeti innováció fogalmát is, hiszen a technológiához szükségestérképek, nyilvántartások elkészítésével változik az elvégzendô feladatok köre, ame-lyet a munkaszervezés során figyelembe kell venni. Sem a gyártók, sem pedig a gaz-dálkodók számára nem jelent a precíziós gazdálkodás piaci innovációt, mivel a tech-nológia eszközeinek elôállítása, illetve azok alkalmazása nem vonja maga után az újpiacon való megjelenést. Az említett innovációs formák közös eleme az újdonságonkívül az, hogy megvalósítottnak kell lennie. Egy termék akkor tekinthetô megvaló-sítottnak, amikor bevezetik a piacra. A precíziós növénytermelés az említettek mel-lett egyben új gazdálkodási filozófiát jelent. Whelan és McBratny (2000) már a pre-cíziós technológia mezôgazdasági alkalmazásának kezdetekor felhívta a figyelmetarra, hogy üzemi alkalmazása új, rendszerszemléletû menedzsment ismereteket kö-vetel meg. Ilyen a hagyományos gondolkodás üzemen belüli megváltoztatása, a táb-laszintû munkavégzés során is a precizitásra való törekvés elôtérbe kerülése: nemengedhetô meg eltérés, átfedés például a táblafordulóknál. Mindez a munka közvet-len végzôjétôl, továbbá az üzem vezetôjétôl is szemléletváltás követel meg. Ebbenaz értelemben bevezetése során – a mezôgazdasági üzem mint vállalat szempontjá-ból – megvalósul a szervezési innováció is.

Ugyanakkor az innováció piaci bevezetésekor a piaci erôk – a termelôk, forgal-mazók – veszik át az irányító szerepet az innovációs folyamatban, abban az értelem-ben, hogy iterálva, folyamatosan jelzik a technológia gyakorlati alkalmazása soránfelmerült tapasztalatokat és teszik meg korrekciós javaslataikat.

A precíziós technológia jellegét tekintve folyamatos innováció, amely mind azipar szereplôitôl, mind a felhasználóktól folyamatos fejlesztést, beruházást és másmegközelítéssel, új feltételek melletti munkavégzést követel meg. A mezôgazdasá-gi innovációs folyamatokban egyidejûleg jelen van a folyamatos innováció (Porter-féle megközelítés) (Porter, 1990) és a stratégiai innováció (Kotler, 2004). A mezô-gazdasági innovációval kapcsolatban ki kell emelni, hogy a diffúzió szakaszábanmeghatározó a támogatások szerepe, amely irányulhat magára az innováció mint be-ruházás támogatására. (Késmárki-Gally, 2008). A bevezetésbarát környezet megte-remtésének fontosságára is felhívja a figyelmet.

A mûszaki fejlesztés hatékonyságjavító küldetésének elôfeltétele, hogy legyenmit és hová transzformálni. Azaz: a helyzet akkor igazán kedvezô, ha a kínálati„nyomás” és a keresleti „szívás” egyidejûleg van jelen (Husti, 2008a).

63

Az innovációt mind makrogazdasági, mind üzemgazdasági szinten szükséges ér-telmezni. A nemzetgazdaságra gyakorolt hatással részletesen foglalkozik számosszakirodalom. Pakucs (2003) felhívja arra a figyelmet, hogy a technikai haladás ésa gazdasági növekedés közötti összefüggés számszerûsíthetô. Ez összetett feladat: amûszaki technológiai fejlôdés mindazokat a termelés folyamatában, az idô függvé-nyében bekövetkezô változásokat foglalja magában, amelyek azonos (vagy keve-sebb) mennyiségû termelési tényezô felhasználásával több (vagy értékesebb) termé-ket, azonos mennyiségû (vagy értékesebb) terméket kevesebb termelési tényezô fel-használásával hoznak létre. Az innováció hatására megváltozik a mezôgazdaságiüzem ráfordítás (költség) és a hozam (érték) viszonya. Az, hogy egyidejûleg meg-nyilvánul-e az innováció azon jellemzôje, hogy a fogyasztói igényeket a korábbinálmagasabb minôségben tudja kielégíteni, nem nyilvánul meg egyértelmûen. A precí-ziós gazdálkodásra is bizonyított, hogy a technológia alkalmazásával a hozambanminôségi változás következik be. Lehetôség nyílik a termelés során a gabonafélékesetén például a termelési célnak – étkezési vagy takarmánygabona – megfeleltetetttápanyag-utánpótlásra, növényvédelemre, növényápolásra. Mindezzel optimalizál-ható a termelô jövedelme is. Ugyanakkor társadalmi szinten igaz, hogy a „fogyasz-tói igények magasabb szintû kielégítésére kerül sor”, hiszen a környezetterheléscsökkentése, az ökológiai fenntarthatósághoz való hozzájárulás révén már teljesül azemlített elvárás. Az on-line rendszerek használatával a növénytermeléssel kapcsola-tos döntések során lehetôvé teszik a dinamikus környezethez való alkalmazkodást.A helyspecifikus optimalizálás révén a termelési tényezôk új kombinációja jön lét-re az innováció hatására.

Fontos kiemelni, hogy ennek a technológiának az újdonságértéke nemcsak azelôbb megfogalmazottakban keresendô, hanem a környezetterhelés csökkentésébentovábbi addicionális hatásokkal, pozitív externáliákkal is jellemezhetô. Mindez csakakkor lesz valóság, ha a technológiát alkalmazók képzettségi szintje is követi azt atechnológiai fejlôdést, amit a precíziós növénytermelés mint számítógépre (is) ala-pozott termesztéstechnológia jelent. A képzés, az oktatás minden szintjén meg kelljelennie a technológia gyakorlati alkalmazása oktatásának is. A tudás gazdasági sze-repével és az agrár-felsôoktatás agrárinnovációban való szerepével kapcsolatban le-folytatott vita szereplôi azt hangsúlyozták, hogy mind a technikai, a technológiai,gazdasági ismeretek átadására szükség van, azonban fontos a menedzsmentismere-tek széles körû mélyítése (Mészáros, 2007; Nábrádi, 2007; Vizi, 2007; Magda et al.,2008). A menedzsment ismeretek fontosságára Székely már 1992-ben felhívta a fi-gyelmet mint az átalakuló mezôgazdasági vállalkozások egyik fontos feltételére ah-hoz, hogy alkalmazkodhassanak a megváltozott körülményekhez, így a mûszaki-technológiai fejlôdéshez (Székely, 1992).

Az innováció diffúziója, befolyásoló tényezôkAz innováció akkor lehet sikeres, ha széles körû, gyakorlati elterjedése is megvaló-sul, ha az elsô alkalmazásától kezdve elterjed a piaci és nem piaci csatornákon ke-resztül a különbözô fogyasztók, államok, régiók, szektorok, piacok és vállalatok kö-rében. Ez a folyamat az innováció diffúziója. Diffúzió nélkül az innovációnak nin-csen gazdasági hatása (OECD, 2005). Az innováció diffúzióját vizsgálva Rogers(1962) a következô kérdések megválaszolását tartja szükségesnek ahhoz, hogy jel-

64

lemezni lehessen az egyes konkrét innovációs folyamatokat és ezek alapján az elter-jedésüket is.

1. Relatív elôny: az adott újítás milyen mértékben jobb, mint a már meglévô eljá-rás, amelyet helyettesíthet?

2. Kompatibilitás: az innováció mennyire fér össze a potenciális alkalmazók értéke-ivel, szükségleteivel és múltbéli tapasztalataival? Minél nagyobb gondolkodásbe-li változásra, illetve minél több új tudás elsajátítására van szükség a befogadás-hoz, használathoz, annál kevésbé lesz sikeres és gyors a diffúziós folyamat. Ál-talánosítva tehát elmondható, hogy egy újítás elterjedésének sebessége pozitívkapcsolatban áll a potenciális adaptálók által tapasztalt kompatibilitással.

3. Komplexitás: az adott újítás és annak használata mennyire közérthetô?4. A kipróbálhatóság mértéke: adott innováció szélesebb körû alkalmazás elôtt

milyen kisebb alapokon kísérletezhetô ki? Minél több lehetôség nyílik a vi-szonylag kockázatmentes kísérletezésre, annál gyorsabb ütemû az adaptálás.

5. Megfigyelhetôség: az újítás eredményei mennyire átláthatóak, nyilvánvalóak?A megfigyelhetôség mértéke és az adaptálás sebessége egymással egyenesenarányos.

A precíziós növénytermelés ezek alapján jellemezhetô, illetve részben a követke-zôkkel magyarázható lassú gyakorlati elterjedése:

1. bevezetésekor rendelkezett relatív elônnyel a köztermesztésben általános techno-lógiai elemekkel szemben, amely lehetôvé tette volna a relatív gyors elterjedést;

2. a kompatibilitás szempontjából – mivel a gazdálkodók különbözô ismeretek-kel, képességekkel, az újjal szembeni affinitással jellemezhetôk, és nem szabadmegfeledkezni eltérô méretüktôl és pénzügyi lehetôségeiktôl – a precíziós gaz-dálkodás kevésbé tekinthetô kompatibilisnek. Amennyiben hiányzik a techno-lógia bevezetésének szaktanácsadói támogatása, lassulhat az elterjedés folya-mata. Ezen a területen a magyarországi gyakorlat számos pozitív elemmel jel-lemezhetô, mint például az évtizedekkel korábban kiépített termelési rendsze-rek utódai vagy a szaktanácsadói hálózatok. Elôsegíti az elterjedést például egymegfelelôen kialakított, a precíziós gazdálkodásra átálló termelôk pozitívdiszkriminációját jelentô támogatási rendszer;

3. a precíziós növénytermelés alkalmazásának közérthetôsége sem ítélhetô megegyértelmûen, hiszen a technológia eleminek adaptálása nem túl bonyolult,azonban sokkal nagyobb odafigyelést, precíz munkavégzést követel meg, szé-lesebb információs bázison nyugszik;

4. a kipróbálhatóság és a megismerhetôség szempontjából a technológia alkalmazásá-ban, forgalmazásában érintett iparági szereplôk, a szolgáltatók meghatározóak. (Azelterjedés érdekében évente több szakmai, tudományos bemutatót szerveznek.);

5. a precíziós technológia bevezetésével elérhetô elônyök egy része közvetlenülmegfigyelhetô (anyagmegtakarítás, költséghatékonyság javulása, hozamnöve-kedés) a többletráfordításokkal, -költségekkel együtt. Ugyanakkor a közvetetthatások – környezetterhelés csökkentése, élelmiszer-biztonság javulása – ke-vésbé nyilvánvalóak. Addig, amíg a gyakorlatban nem egyértelmû a gazdálko-dó számára is a mérhetô pozitív hozadék, illetve annak kockázata magas, mégmegfelelô pénzügyi háttér megléte mellett is lassú a technológia elterjedése.(Ezt meg is lehet figyelni mind az Egyesült Államokban, mind Európában.)

65

Az innováció elterjedését, a befolyásoló tényezôket az innováció alkalmazási köré-nek bôvülését elsôsorban az újdonságok kedvezô jövedelmezôsége gyorsíthatja fel(Samuelson – Nordhaus, 1985). Meg kell jegyezni, hogy bizonyos körülmények kö-zött a termelôi oldalról indukált innováció a tôkehiányra vezethetô vissza. Számos in-novatív megoldás létrejötte pontosan arra vezethetô vissza, hogy forráshiány miatt atermelô saját elképzelését – házilagos módon – kivitelezve éri el az adott funkció meg-valósítását. Mások a kereslet hatásaira (van Rosenberg, 1976), a K+F meghatározószerepére (Freeman, 1974; Szûcs et al., 2010) vagy az állam szerepvállalására (Nelson,1982; Pakucs – Papanek, 2006; Késmárky-Gally, 2008) helyezik a hangsúlyt. Egyesközgazdasági elméletek szerint a szükségletteremtô innováció elterjedését alapvetôenakkor lehet várni a gyakorlatban, amikor a korlátozottan rendelkezésre álló erôforrás-ok felhasználása az új technológia használata során gazdasági hatékonyságot ered-ményez. A precíziós növénytermelés széles körû gyakorlati elterjedése olyan gazda-sági döntés a termelôk részérôl, amely egyben tôkebefektetéssel járó beruházás, ami-bôl következôen nemcsak a termeléssel kapcsolatos változó költségek alakulását kellvizsgálni, hanem a termékárak alakulása mellett a hitelkamat nagyságát is ahhoz, hogya termelô gazdasági megalapozottságú döntést hozhasson (Swinton – Lowenberg-DeBoer, 2001). A technológia dinamikus elterjedése azokban az országokban várha-tó, ahol az élômunka szûkös termelési tényezô, a rendelkezésre álló termôföld nemkorlátozó tényezô, az értékesítési árak magasak, míg a hitelkamat szintje alacsony.

Husti (2008b) megállapítja, hogy a magyar mezôgazdaságban az innováció terje-dése a termelôk, a felhasználók oldaláról jellemzôen nem generálódik. Ez visszave-zethetô a polarizálódott és jelentôsen elaprózódott birtokstruktúrára, a tôke- és for-ráshiányra, a vállalkozói affinitás hiányára is. A mezôgazdasági vállalkozások több-ségére a túlélési, esetleg a konszolidációs stratégia a jellemzô, amely nem segíti atermelésbe történô, elôre mutató invesztíciót.

A precíziós növénytermelés – mint innováció – diffúziójának vizsgálata sorántöbb szerzô kereste a választ arra a kérdésre, hogy miért lassú a folyamat, amikormind agronómiai, mind közgazdasági oldalról az elmúlt évtized bizonyította létjo-gosultságát. Ugyanakkor az évezredet megelôzô évtizedben a precíziós talajminta-vételi eljárások és a változó mértékû mûtrágya-kijutatási rendszerek gyorsan terjed-tek a gazdálkodók körében. A GPS-alapú talajminta-vételi módszert 1996-ban 29%-ban, 1997-ben 33%-ban, 1999-ben 43%-ban alkalmazták az amerikai gazdák. Míg aprecíziós mûtrágya-kijutatás sorvezetôvel történô kombinálását 1996-ban a gazdák-nak csak 13%-a alkalmazta, addig 1999-re ezt az arányt 37%-ra becsülték (Akridge– Whipker, 1997). Ugyanakkor 1992-ben az amerikai gazdálkodók csak 3%-a készí-tett hozamtérképeket (Lowenberg-DeBoer, 1999). Öt évvel késôbb (1998) csak alig5%-uk használt valamilyen más precíziós technológiához tartozó eszközt a termesz-tés során (McBride – Daberkow, 2003). A precíziós technológia adaptálása a gya-korlatba lassú folyamat, amely részben magyarázza, hogy 2007-ben csak a kukori-ca és a szója termôterületének 29%-án alkalmazták a teljesen automatizált GPS-támogatott, helyspecifikus növénytermelést. Amennyiben az adatfelvételezés, a kar-bantartás többletköltségei beépülnek a szaktanácsadási költségekbe, a szolgáltatásigénybevételének gyakorisága növelhetô (Griffin – Lowenberg-DeBoer, 2008). Egy,az évezred elsô évében folytatott felmérés eredménye szerint Dániában körülbelül400 gazdálkodó (>1%) sorolható a precíziós gazdálkodók közé (általában több mint

66

200 hektáros területtel), de mindösszesen 10% az, aki közülük több precíziós elemetis használ (Pedersen et al., 2010).

A precíziós növénytermelés magyarországi elterjedtségének vizsgálatával kap-csolatban megállapítható – bár nincs tudomásunk arról, hogy készült volna a témá-ban reprezentatív felmérés – az eddigi tapasztalatok alapján, hogy a precíziós tech-nológia több elemét alkalmazók aránya Magyarországon sem haladhatja meg a gaz-daságok 5%-át. A folyamat még valahol a korai alkalmazók/bevezetôk szakasza ele-jén tart. A kezdetre jellemzô a nagyfokú fogékonyság a technológia iránt: azon gaz-dák lehetnek fogékonyabbak ez iránt a technológia iránt, akik eddig is intenzív nö-vénytermesztést folytattak és/vagy résztvevôi az agrárkörnyezet-gazdálkodási prog-ramoknak, valamint egyetértenek a mezôgazdaság környezetterhelésének csökken-tési filozófiájával. Vagyis azok, akik hisznek a hatóanyag és ezen keresztül az anyag-költség csökkentésben jobban el tudják fogadni a technológia nyújtotta megoldáso-kat. Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy mivel a technológia elsôsorban aszámítástechnika vívmányaira alapoz, ezért fontos az informatikai tudás, legalábbalkalmazói szinten. A lassú elterjedés okai között az oktatás és szaktudás hiányátmint gátló tényezôt is meg kell említeni (Pecze, 2008; Kalmár, 2009).

A precíziós növénytermelés közgazdasági összefüggéseinek vizsgálatának ki-emelt szerepet kell kapnia a jövôben, elsôdlegesen üzemgazdasági szinten vizsgál-va a kérdéskört. A makro- és üzemgazdasági összefüggések feltárása elvezethet adiffúziót befolyásoló tényezôk, valamint az agrárinnovációban érintett ágazati éskapcsolódó iparágak szereplôi feladatainak tisztázásához. Az említettek mellett azinnovációs folyamat finanszírozási anomáliái is feltárhatók.

Az agrárinnovációval kapcsolatban Husti (2008a) megállapítja, hogy az általánosinnováció-elmélet legfôbb összetevôi vonatkoztathatóak az agrárinnovációra is,azonban van több olyan agrársajátosság, amely külön figyelmet érdemel. Mivel azágazat a felhasználói oldalon sokszereplôs, a szereplôk eltérô nagyságúak, jelentô-sen eltérô a finanszírozási helyzetük, gyakran nem rendelkeznek tôkével, kellô szak-tudással az innováció adaptáláshoz, az innováció végsô sikere a részfolyamatokbanrejlik. A szûk keresztmetszetet jelentô elem megtalálása és megfelelô korrigálásaösszágazati feladat. A mezôgazdaság fejlesztésekor, a támogatási prioritások megfo-galmazása során úgy kell kialakítani az ösztönzôket, hogy azok a fejlesztési ténye-zôk harmonikus illesztését segítsék elô. A támogatási rendszer mûszaki fejlesztésrekifejtett hatását vizsgálva több szerzô kiemelte, hogy a közvetlen támogatások vagynem, vagy csak közvetve gyakorolnak hatást a mezôgazdasági beruházásokra, ígyszerepük nem meghatározó a mezôgazdasági innovációs folyamatokban (Varga,2006; Varga, 2008; Vásáry, 2008; Mohamed et al., 2010).

Az innováció diffúziója a gyakorlatban történô széles körû elterjedés, a végfel-használók szempontjából is vizsgálható. Az innováció mint újdonság a felhasználószámára együtt jár azzal, hogy a korábban megszokottakat, a munkamûveleteketmásként kell elvégeznie. Az emberek egy jelentôs része vagy averziót táplál az újjalszemben, vagy legalább is közömbösen viselkedik iránta. Mindez befolyásolja azt,hogy a diffúzió hogyan zajlik le. A kérdéssel kapcsolatban Rogers (1960) kategori-zálta a felhasználókat az újdonság bevezetésével, adaptálásával kapcsolatos viselke-désûk, azaz annak alapján, hogy milyen hamar adaptálják az újítást (in: Kotler,2004). Kimutatta azt az ellentmondást, hogy általában az utolsóként adaptálók cso-

67

portjába tartozók azok, akik a legtöbbet profitálhatnának az innovációból. A külön-bözô csoportok más-más okból adaptálnak egy innovációt. A kérdést továbbfejleszt-ve jellemezhetôk a csoportok (Lengyel – Rechnitzer, 2004; Kotler, 2004).

• Az innovátorok (2,5%) a technika megszállottjai, a technológiát önmagáért szeretik,nem bánják, ha kezdetben még nem kiforrott az új megoldás. A csoport tagjaira jel-lemzô a kockázatvállalásra való hajlandóság, valamint a fokozottabb érdeklôdés azújdonságok iránt. Az újítók csoportján belül gyakori az egymás közti személyes kap-csolat és kommunikáció még akkor is, ha az egyének földrajzilag távol laknak egy-mástól. Emellett általában bôséges anyagi és technikai forrásokkal, tudástôkévelrendelkeznek. Az újítók külsô kapcsolataik segítségével behozzák az adott közös-ségbe az innovációt. Ennek fontosságára Csizmadia (2009) is felhívja a figyelmet.

• A korai elfogadók (13,5%) az innovációkra stratégiai üzleti lehetôségként tekin-tenek, és emiatt vállalják a bevezetéssel járó kockázatot az elônyökért cserébe.Jellemzô rájuk, hogy az adott társadalmi rendszer tekintélyes, véleményformá-ló tagjai. Ezért a potenciális adaptálók számára mintát és jelentôs információfor-rást jelentenek. A korai alkalmazók közé sorolják az általában magasan képzettvállalkozókat, akik elsôsorban a forgalmazótól, elsô kézbôl kérik az informáci-ót. A korai többség kevésbé tart a kockázati tényezôktôl és a magasabb nyere-ség reményében alkalmaz új technológiát. Az ebbe a csoportba tartozó termelôkelsô találkozását a precíziós növénytermelési technológiával segítette és segítielô a kísérleti eredményeket bemutató szakmai napok sorozata.

• A korai többség (34%) tagjai gyakorlatiasan gondolkodnak, a fokozatos, mérhe-tô, elôre jelezhetô fejlôdést kedvelik, kis kockázatot vállalnak. A csoport tagjairitkán foglalnak el véleményalkotó pozíciókat, nem meghatározóak, de az adottrendszerben jól integráltak. Jellemzô rájuk, hogy alaposan megfontolva és óva-tosan döntenek, ezért esetükben az elôzô két csoporthoz képest jóval hosszabbidôt vesz igénybe az adaptálás procedúrája. A diffúzió folyamatában igen fontosszerepet tölt be ez a csoport, hiszen ôk képezik az átmenetet a korán és a vi-szonylag késôn adaptálók közt, teremthetik meg az innovációs lánc kezdeti sze-replôi tôkebefektetésének megtérülését. Amennyiben a mezôgazdasági innová-ciós diffúziós folyamatokat vizsgáljuk, meg kell említeni az egyes termékpályákvonatkozásában az integrátorok szerepét: ez egyrészt az információ átadásbannyilvánul meg, másrészt gyakran finanszírozási hátteret is jelent.

• A késôi többségbe (34%) tartozók jobban hisznek a tradíciókban, mint a hala-dásban, kicsit tartanak az új technológiáktól. Az adaptáció számukra már a gaz-dasági és szociális szükségszerûségbôl fakad. Az innováció gyakorlati alkalma-zása nélkül kiszorulnak a piacról, vagy azért, mert elveszítik árelônyüket, ver-senyképességüket, vagy azért, mert a fogyasztók egyéb indíttatásból, filozófiaimegfontolásból állnak el a korábbi termék megvásárolásától. A csoport tagjaiinkább szkeptikusak és óvatosak, különbözô forrásaik viszonylag szerények.

• A lemaradók (16%) a döntéseknél többnyire „lebeszélô” szerepet játszanak,gyakran hivatkoznak kudarcokra, technológiai paradoxonokra. Általában kon-zervatívak, gyanakvóak a változásokkal és az újításokkal szemben, de meg kelljegyezni, hogy igen gyakran komoly pénzügyi nehézségeik vannak. Ilyen eset-ben nagy jelentôsége lehet a kormányzati környezetnek. Gyakori jellemzôjük,hogy az adott társadalmi rendszerben kevéssé integráltak. (Norman, 1999)

68

A fenti kategorizálás helytálló, azonban egy adott innováció – felhasználók általi– adaptálását a mértékeket tekintve számos tényezô módosíthatja.

Havas és Inzelt (1998) korai munkájukban kifejti, hogy az innovációs folyamatszakaszai: az invenció, maga az innováció (újítás) és a diffúzió szakaszai nem hatá-rolhatók el mereven. A termékinnovációs láncon belül az ötlet kifejlesztése (az elsôpiaci tesztelés), a fejlesztés (visszajelzések utáni módosítás) és a végsô piaci beveze-tés szakaszai egymásba kapcsolódnak. Az innováció a terjedésben folyamatosan mó-dosul, követi a fogyasztói igények változását, reagálva a versenykörnyezet innováci-ós tevékenységére. Az adaptáció az innováció diffúzióját, terjedését jelenti. Inzelt ésSzerb (2003) az említett folyamatban részt vevô és az innovációt adaptáló, a piaci be-vezetést magukra vállaló szereplôket három csoportba sorolják. Az élenjárók (pio-neers, front runners) a tényleges technológiai élvonalat képviselik, a korai követôk(quick followers) fókuszában a minôségjavítás, a technológiai módosítások és a költ-ségcsökkenés állnak, míg a kései alkalmazók (late comers) problémamegoldó inno-vációkat, technológia másolását és adaptációt végeznek (Inzelt – Szerb, 2003).

Az innovációt és annak diffúzióját gátló tényezôk között a tôkehiányt mint alap-vetô elemet nem szabad figyelmen kívül hagyni (Pakucs – Papanek, 2006). Az in-novációk terjedésében fontos továbbá a tömegkommunikációs csatornák jelentôsé-ge, mert a potenciális alkalmazók elsôsorban ezeken a csatornákon keresztül értesül-nek az újítás létezésérôl és az alapvetô információkról. A kezdeti szakasz után azon-ban megnövekedik az interperszonális (pl. szakemberek közötti véleménycsere)kommunikációs csatornák jelentôsége: az egyének leginkább az ezeken a csatorná-kon érkezô információk alapján döntenek az adaptálás mellett vagy ellen (Csizma-dia, 2009). A kölcsönös megértés esélyét lényegesen növelik a közös értékek, a ta-pasztalatok, a hasonló társadalmi helyzet, vagyis bizonyos szempontból a diffúziófolyamatát elôsegítheti ez a típusú (homofil) kommunikáció. A kommunikáció hiá-nyosságaira utal a Római Klub jelentése (in: Vizi, 2005). A jelentésben olvasható,hogy a XX. század utolsó 50 évben tapasztalt hihetetlenül gyors technikai fejlôdésváltotta ki a korunkra jellemzô pesszimizmust, az emberiség rossz közérzetét, a bi-zonytalanságot az új iránt, a tudomány iránt. Az elmúlt néhány évtized minden el-képzelést felülmúló fejlôdése nem járt együtt az emberek tájékoztatásával, ezért nemtudtak a számukra ismeretlen technikai csodákkal megbarátkozni. Vizi (2005) hang-súlyozza, hogy az innovációs lánc világszerte lerövidült, azaz a jelentôs tudományosötletekbôl nagyon hamar válik szabadalom, know-how és eladható termék.

A XXI. században a precíziós mezôgazdaság új kihívást jelent a termelôk számá-ra: az üzemi hatékonyság növelésére, az elônye a bizonyított hozamnövekedés, azélômunka felhasználásban megnyilvánuló idômegtakarítás, a hatékonyság növekedé-se, a környezetszennyezés csökkenése, alacsonyabb vízfelhasználás és az inputokprecíz kijuttatása. Mindezek realizálásának alapja – mára teljes körûen biztosítotttechnikai, technológiai háttér mellet – az emberi tényezô. Zahalka (2010) véleményeszerint az Egyesült Államokban a közeljövôben felgyorsul a technológia széles körûalkalmazása, mert a termelôk meghatározó hányada eljutott arra a felismerésre, hogya versenyképességet befolyásoló tényezôk között meghatározó ezen termesztéstech-nológia minél több elemének az adaptálása (Zahalka, 2010). Ebben egyrészt a költ-séghatékonyság jelenik meg, másrészt az, hogy meghatározott piacokról a termelésifolyamat teljes nyomonkövethetôsége hiánya miatt kiszorulnak a termelôk.

69

A precíziós technológia – mint agrárinnováció – akkor fog nagyobb mértékben el-terjedni, ha a termelôk elfogadják, hogy nem minden esetben kell az „önálló gazda-ságra” törekedni. A szaktanácsadáson alapuló szolgáltatás igénybevétele vagy a kö-zös géphasználati formák kialakítása – együttmûködés – feltételezi, hogy a szerep-lôk között megfelelô mértékû bizalom alakul ki. Mindkét forma – az innováció gya-korlati elterjesztését magára vállaló nagyvállalat, rendelkezve a megfelelô tudásbá-zissal, technológiával és a gazdálkodók önkéntes együttmûködésén alapuló virtuálisüzemek – elônye, hogy a termelési és tranzakciós költségek csökkenthetôk, amely-nek elsôdleges alapja a méretgazdaságossági elônyök kihasználása, továbbá fontos,hogy megfelelô szaktudás birtokában alkalmazzák a precíziós technológiát (Popp etal., 2002; Takács, 2008; Pecze, 2009).

A legfontosabb feladat meggyôzni a gazdálkodókat a technológia elônyeirôl, eh-hez azonban olyan gazdálkodók szükségesek, akik értik a szakmát, emellett nem fél-nek a „technikától”. Mindez ismételten felhívja a figyelmet egyrészt a szaktudásfontosságára, másrészt a menedzsmentismeretek és -készségek fontosságára is.Nagy szükség van arra, hogy a hátteret adó forgalmazók, szaktanácsadók felelôsenadják a szaktanácsot, együtt gondolkodva a gazdálkodóval. Ismerve a magyar mezô-gazdaság szereplôinek polarizáltságát méretre, életkorra, végzettségre való tekintet-tel, a precíziós gazdálkodás termelôkkel történô megismertetésé inkább hosszabb,mint rövidebb idô alatti feladatot jelent. Sokakat nem is lehet meggyôzni, mert nemis akarnak hinni benne. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelôk kö-zül sokan még napjainkban is talajminta-vizsgálatok nélkül mûtrágyáznak, nem is-merve fel azt, hogy hosszabb távon költségelônyre tehetnének szert a talaj tulajdon-ságait figyelembe vevô, differenciált tápanyagellátással. A szolgáltatók felelôsségea szolgáltatásukhoz adott szakértelem, az „együtt gondolkodás”, amely nemcsak amegismertetését, de a termelô gazdasági, környezeti elônyökrôl való meggyôzését isszolgál(hat)ja, elôsegítve az innováció gyakorlati elterjedését.

Közgazdasági értelemben a technológia lassú elterjedése nem csak a többletberu-házás-igénnyel magyarázható. További elterjedését részben célzott támogatással(speciális mûszaki fejlesztést jelentô technológiai beruházáshoz kapcsolt beruházá-si támogatás), részben a környezettudatos gazdálkodás további kiemelt támogatásá-val (a csökkentett kemikáliahasználat további preferálása mint az agrárkörnyezet-gazdálkodási programok szélesítése) lehetne elôsegíteni, de az adózási rendszerenkeresztüli, közvetett mezôgazdasági innovációpreferálás is segíthetne (Vásáry,2008; Béres, 2008).

3.3. A precíziós növénytermelés gyakorlati megjelenése, tapasztalatai Magyarországon

A precíziós növénytermelés megjelenése az ezredforduló elôtti évekre esett a ma-gyar mezôgazdaságban. Az elterjedése szempontjából mind a két szereplôi kör – aspeciális eszközök forgalmazói, az informatikai háttér biztosítói, a szaktudás hordó-zói mellett az újdonságra nyitott, az innováció bevezetésére fogékony termelôk –egymásra találására volt szükség.

70

A precíziós növénytermelés egyes elemei megtalálhatók a magyarországi gyakor-latban több éve, üzemi alkalmazhatóságuk bizonyított. Magyarországon a precíziósgazdálkodással kapcsolatos kutatások a Magyar Tudományos Akadémia és kutató-intézetei együttmûködésének révén kezdôdtek meg az 1990-es években. A techno-lógia megismertetésében, a szükséges feltételek kialakításában úttörô szerepet vál-laltak kutatókból, gyakorlati szakemberekbôl álló csoportok, intézmények. Gyôrffya MTA Agrártudományok Osztályán már 2000-ben felhívta a figyelmet a precízióstechnológia kiemelt jelentôségére, miszerint a precíziós agrárgazdaság minél gyor-sabb és minél szélesebb körû bevezetése, elindítása mind az agrár-, mind a környe-zetvédelmi kutatásokban prioritást kell, hogy kapjon. Véleménye szerint ez azegyetlen olyan megoldás, amely egyidejûleg képes megfelelni az ökonómiai és öko-lógiai követelményeknek. (Gyôrffy, 2001; in: Németh et al., 2007)

A kezdeti idôszak egyik kiemelt eredménye az NKFP kutatási program által tá-mogatott konzorciális együttmûködés révén létrejött alapmû, a Németh Tamás,Neményi Miklós és Harnos Zsolt által szerkesztett „A precíziós mezôgazdaság mód-szertana” címû szintetizáló könyv. A szerzôgárda a témával foglalkozó magyar el-méleti tudósokat, gyakorlati szakembereket ültette egy asztalhoz, míg a reprezentáltintézmények között megtalálható volt az MTA Talajtani Kutató Intézete, a Nyugat-magyarországi Egyetem Biológiai Rendszerek Mûszaki Intézete, a Szent IstvánEgyetem Növénytermesztési Intézete, a Debreceni Egyetem és számos más, a témá-val érdemben foglalkozó kutatóhely. Ennek a könyvnek a megjelenése hozzájárult aprecíziós növénytermelés szélesebb körû megismeréséhez és késôbbi terjedéséhez.

A gyakorlat oldaláról – mint a technológiai egyes elemeinek forgalmazója és aszaktanácsadásban is szerepet vállaló résztvevô – az IKR Termelésfejlesztési és Ke-reskedelmi Zrt. elôször vállalkozott Magyarországon arra, hogy a magyar viszo-nyokra adaptálja a technológiát. A vállalat elôremutató innovatív lépése a gazdálko-dói kör egy meghatározott részének szándékával találkozott, és elkezdôdött ahelyspecifikus növénytermelés üzemi szintû gyakorlatra történô átültetése. Hasonlószerepet tölt be napjainkra a KITE Zrt. is.

Az elterjedés szempontjából meg kell említeni, hogy elsô lépésként a precíziósalapokra helyezett tápanyag-visszapótlás rendszerének adaptációja valósult meg,amelyhez a táblán belüli eltérô talajtulajdonságok, tápanyag-szolgáltató képesség ésa korábbi tenyészidôszakban elért hozam ismeretének (talaj- és hozamtérképek)alapjaira lehetett helyezni a tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadást.

A precíziós tápanyag-utánpótlás megtervezéséhez a gyakorlatban a 3 hektárosmintát fogadják el megfelelô mintavételi alapegységként. Meg kell jegyezni, hogykorábbi vizsgálatok megállapították, hogy a heterogenitás vizsgálata szempontjábóla 0,25–1 hektáros mintavétel eredménye pontosabb lenne (Mesterházi et al., 2003;Mesterházi, 2004; Neményi et al., 2008b). Néhány esetben valódi heterogén táblaré-szek is „elsikkadnak” a 3 hektáros mintavétellel. Mivel a talajmintavételezés költsé-ge a mintavételi pontok számának növekedésével nô, a gyakorlatban elfogadják,hogy az átlag szerinti értékek eltérése még elfogadható szintû. A jelenlegi költség-és árviszonyok mellett nem képzôdik – ha egyáltaln várható megtakarítás a mûtrá-gya felhasználásban és nem a talaj egyes pontjainak hozampotenciál kihasználása acél –, olyan értékû megtakarítás a mûtrágya-felhasználásban, amely költség megta-karítása feltétlenül indokolná a kisebb területegységenkénti talajmintavételt. Ugyan-

71

akkor agromóniai oldalról a 0,25 hektáros talajtani mintavétellel történô tápanyag-utánpótlás a megfelelô. Erre Németh és munkatársai (2011) közel évtizedes szántó-földi kísérleti eredményeik alapján is felhívták a figyelmet, kiemelve a növényter-melés energiamérlege meghatározásának fontosságát.

A kezdeti kísérleti idôszak eredményeirôl szóló publikációkban már hangsúlyoz-ták, hogy a technológia lassú gyakorlati elterjedését nemcsak a technológia relatívemagas költségvonzata magyarázza, hanem az akkor még nem ismert megbízhatóság,valamint annak a sokrétû szakmai ismeretnek a hiánya, amelynek összhangja elôfel-tétele a gazdaságosságnak (Pecze et al. 2001; Pecze et al., 2002; Neményi et al.,2001a; McBride – Daberkow, 2003; Heijman – Lazányi, 2007; Németh et al., 2007;Kutter et al., 2011). A sokrétû szakismeret magába foglal informatikai, mûszaki, nö-vénytermesztési, agrokémiai, növényvédelmi, térképészeti ismereteket és nem utol-sósorban megköveteli a technológia alkalmazásakor minden szereplôtôl a precízmunkavégzést. A megfelelô informatikai és elektronikai háttér, a kijuttatásra alkal-mas erô- és munkagépek egyrészt megadják az alapot az adatok pontos gyûjtéséhez,tárolásához és az adott célnak megfelelô elôhívásához, másrészt megváltoztatják agazdálkodás folyamatát, más munkavégzést és irányítást igényelve a termelôktôl. Amenedzsmentfeladatok sokrétûbbekké válnak. Ebbôl a megközelítésbôl is vizsgálniszükséges a precíziós növénytermelést, mint új gazdálkodási stratégiát a mezôgaz-daságban. Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy ez a technológia úgy teszi lehetô-vé a termelés intenzitásának növelését, hogy egyidejûleg csökkenthetô a környezet-terhelés, növelhetô az élelmiszerbiztonság és vélelmezhetôen javulhat a termékekminôsége, azaz a fenntartható gazdálkodás egyik lehetséges gyakorlati megnyilvá-nulása. Amennyiben egy-egy gazdaságon belül ésszerû a kialakítása, megvalósítha-tó költséghatékony alkalmazása, a fenntarthatóság tágabb értelemben is teljesül.

A szakmai szervezetek, kutatóhelyek, forgalmazók szervezésében évente több al-kalommal megrendezett bemutatók során számos szakember megismerkedett már atechnológiával és gyôzôdhetett meg arról, hogy mit jelent a precíziós növényterme-lés technológiájának gyakorlata. Az elterjedést befolyásolhatja, hogy a termelôkmennyire „érzik magukénak” az újat, ez pedig a személyes megismeréssel kezdôdik.Kombájnba beülve láthatóak a fedélzeti számítógépen a menet közbeni változó ho-zam- és szemnedvességi értékek, nyomon követhetô az utasítás alapján kijuttatottszuszpenzió mennyiségének változása is a permetezô gépet vezérlô rendszer számí-tógépén, és mindez a késôbbiek során lekérdezhetô, összevethetô a talajvizsgálatieredményekkel, illetve majd a betakarítás után a hozamtérkép adataival. A tápanyag-utánpótlás rendszerének tervezésekor már a kezdeti idôszakban két filozófiát külön-böztettek meg: optimális és minimum trágyázási szinteket, a tervezés során a kijutta-tandó mûtrágyaféleség függvényében. Az optimális trágyázási szint a nitrogénigénymellett a foszfor- és a káliumigény együttes kielégítését célozta meg, míg a trágyázásminimumszintje a káliumkielégítettségét biztosítja. Ez a megkülönböztetés – optimá-lis és minimum tárgyázási szint – a klasszikus növényhozam-tápanyagigény és talaj-tulajdonságok együttesére történô beállítást és tápanyag-kijuttatást jelent, a rendszera közgazdasági összefüggéseket még nem kezelte.

2000-es évek elsô felében több gazdaság csatlakozott a precíziós gazdálkodásiprogramokhoz, mely keretében nagyüzemi körülményekhez adaptálták a talajminta-vételezésre alapozott differenciált tápanyag-kijuttatási technológiát. A technológiát

72

bevezetô gazdaságokban folytatott nagyüzemi kísérleti eredmények alapján a visz-szajelzések igazolták, hogy van létjogosultsága a precíziós tápanyag-gazdálkodás-nak, a termelôk egy része hajlandó a többletráfordítások vállalására, mert perspekti-vikusnak ítélték meg a technológiát.

A precíziósan mûvelt táblákról a digitális adatállomány magába foglalja a hozam-térképeket, a táblahatárokat, a talajminta-vételi tervet, a tápanyag-ellátottsági térké-peket, a talajvizsgálati eredmények és a szaktanács táblázatait, a szaktanácstérképe-ket, a mûtrágyázási, permetezési terveket, a tôszámterveket, a ténylegesen kijuttatottmûtrágyamennyiségekrôl készített térképet, a mintaterenként nyilvántartott adatbá-zis táblázatait. Internetes térinformatikai rendszer – amelynek során a célkitûzés egyolyan felhasználói felület létrehozása volt, amely a felhasználók számára különlegeselôképzettség nélkül és egyszerûen használható – segítségével a felhasználói felületközpontjában minden esetben a térkép és a keresési szempontok, illetve a keresésieredményeket megjelenítô felület áll. A szaktanácsadói rendszer alapja egy olyanszámítógépes program, amellyel egyidejûleg kezelni lehet az adott táblához tartozóvalamennyi eredménytérképet, köztük elemzések végezhetôk a táblán belül külön-féle kezelési egységeket létrehozva. A GPS-rendszer felhasználásával, az adott táb-lán belül, az ún. foltokon ezek után megvalósítható a precíziós tápanyag-utánpótlás.

A technológia elterjedésének további alapját adta egy, az elmúlt években kialakí-tott, a korábban az IKR rendszerével elkészített humusz- ellátottsági és kötöttségi tér-képekre alapozott, a széles sortávú növények (kukorica, repce és napraforgó) gyom-irtásában alkalmazható, a gyomszabályozást precíziós alapokra helyezô új eljárást. Atovábbfejlesztés során növényvédôs szakemberek segítségével meghatározták a keze-lési egységeket, a Zimányban mûködô Farkas Kft.-nél a gyakorlatban is beállításrakerültek a precíziós gyomirtási kísérletek. A mintahelyekre vonatkozó talajkötöttségés humusztartalom alapján kiszámolták a helyspecifikus dózisokat, meghatározták amintaterenként kijuttatni kívánt permetszer mennyiségét és milyenségét, kitérve azegyes technológiák költségvonzataira is. Az információk alapján az elkészített per-metezési tervek alapján a Farkas Kft.-nél a meglévô precíziós növénytermelésre al-kalmas eszközök segítségével a permetlét differenciáltan juttatták ki (Reisinger et al.,2007). A Farkas Kft. nagyságát tekintve egy mikrovállalkozás (az EU-s nómenklatú-ra szerint), míg a mûvelt terület és a jövedelemtermelô képesség alapján közepes me-zôgazdasági üzem, amely szántóföldi növénytermesztéssel és mezôgazdasági szol-gáltatással foglalkozik Somogy megyében. A kft. és az alapítók használatában 410 haszántóterület volt a kísérletek beállításának idején. Az összterületbôl 300 ha-on a ter-mesztést a környezetgazdálkodási programon belül az integrált szántóföldi növény-termesztéssel valósították meg. A fejlesztések következtében a terület a 600 hektártelérte. Amit ki kell emelni és hangsúlyozni kell, az a szakértelem és a megbízhatómunkavégzés fontossága, hogy a növénytermelés munkáit változatlanul azon kétmegbízható munkatárs segítségével végzik el, akik a kisebb gazdaságban, a precízi-ós technológiára való áttérés idejében is az üzemben dolgoztak (Pecze, 2008).

A gyakorlat szempontjából fontos elônye a hosszú távú precíziós talajminta-véte-lezés és tápanyag-utánpótlás együttes alkalmazásának, hogy ez a módszer nagy le-hetôséget biztosít a talajhibák táblán belüli felderítésére is, hiszen ha a tápanyag nemterméskorlátozó tényezô, ki lehet deríteni, mi korlátozza a termést. Cél egyben a ter-mési lehetôségeket kihasználó tápanyag teljes területen történô kijuttatása a termés-

73

korlátozó tényezôk kiküszöbölésével. A precíziós tápanyagellátás módszere az opti-mális tápanyagellátás biztosítása mellett elôsegíti a környezettudatos gazdálkodást.

A gyakorlatban a közgazdasági feltételeket, a gazdaságok finanszírozási helyze-tét, lehetôségeit is figyelembe véve éppen ezért nem cél a táblán belül a tápanyag ki-egyenlítésre való törekvés, a cél inkább annak a biztosítása, hogy a terméslehetôsé-geknek megfelelô tápanyag mindenhol rendelkezésre álljon. Ha viszont a terméskor-látozó tényezôket kiküszöbölik, akkor lehetôség van a terméspotenciál kihasználás-ra a megfelelô tápanyagmennyiség kijuttatásával.

A precíziós tápanyagellátás módszere – az optimális tápanyagellátás biztosításamellett (vagy helyette) – arra is lehetôséget ad, hogy három technológiai szerint ké-szüljenek a tápanyag-utánpótlási javaslatok. Segítségével kialakítható és alkalmaz-ható a forgóba való – nem minden évben történô – alaptrágyázási technológia is. Agazdaság pénzügyi helyzetét is figyelembe véve, szûkös források esetén a táblák kö-zött fontossági sorrend is felállítható, és a sorrend figyelembevételével történô mû-trágya-kijuttatás biztosíthatja a ráfordítások (a termelésre fordított összeg) leghaté-konyabb felhasználását a „minimum technológia” szintje alatt is. A nitrogéntrágyá-zás precíziós megvalósítása szintén nagy lehetôség a terméslehetôségek kihasználá-sában. Ez a szaktanácsadás szempontjából elsôsorban nem azt jelenti, hogy a talajhumusztartalmában táblarészenként levô különbségeket jelentôs mértékben figye-lembe kell venni, hanem éppen az eltérô terméslehetôségek nitrogénigényében levôkülönbség adja a szaktanácsolt dózisban – a sokszor jelentôs – különbséget.

A precíziós gyomszabályozásra való áttérés alapját a humusz- ellátottsági-, kö-töttségi- és pH-térképek képezték kukorica- és a repcenövények kísérleti tábláján. Agyomirtó szer dózisának meghatározásakor figyelembe vették, hogy a gyomirtó szerhatóanyagai a talaj eltérô szervesanyag-tartalmához eltérô mennyiségben kötôdnek.A talaj humusztartalmának ismerete, az Arany-féle kötöttség és a pH-érték is befo-lyásolja a kijuttatott hatóanyagdózist, annak növény általi felszívódását, végsô sorona talajban maradó mennyiséget, a vegyszerterhelést. A különbözô gyomirtó szerekhasználata esetén a túl magas koncentráció magának a kultúrnövénynek a fejlôdésétveszélyeztetheti (Pecze, 2006a). Mivel a táblák humusztartalma a precíziós mintavé-telnek köszönhetôen 3 hektáros mintaterenként ismert volt, meghatározhatóvá vált akezelési egységeken (cellánként) külön-külön az alkalmazható gyomirtó szer meg-felelô dózisa. A precíziós gyomszabályozás következô eleme az ismertetett elvekalapján meghatározott dózisok korrigálása a gyomviszonyok függvényében. A táb-lán belüli eltérô hatóanyagdózis kijuttatására alkalmas eszközök optimális csepp-képzésének elérése érdekében (azaz ahhoz, hogy a szóráskép mindegyik tartomány-ban megfelelô legyen) az optimális vízmennyiséget külön határozták meg. A táblánbelüli kijuttatás szervezése során a digitális permetezési tervek memóriakártyára tör-tént rögzítése után, azt a GPS-szel és a kijuttatást szabályozó rendszerrel felszereltpermetezô gép fedélzeti számítógépre kell átolvasni. A szükséges kalibrálások utánterv szerint történhet a herbicid kijuttatása mintaterenként, pontosan az elôre meg-határozott mennyiségben. Itt is meg kell jegyezni, hogy agronómiai szempontokalapján a kisebb mnitavételi egységekkel javítani lehetne a precizitást.

A precíziós gyomszabályozással kapcsolatosan dönteni kell, hogy az egyidejû(real time) vagy az adatbázis építésen alapuló (off-line) módszerre épüljön-e a pre-cíziós gyomszabályozás. Ez utóbbi mellett szóló érv, hogy ennek a módszernek a ki-

74

fejlesztése olcsóbb és a korábbi, több évtizedes múltra visszatekintô gyomfelvétele-zések (módszertan, táblák történeti adatai) megbízható tartalommal rendelkezésreállnak. Lényege, hogy kialakítható az az adatbázis, amely valamilyen módon össze-függésben állhat a gyomirtási technológia tervezésével. Megfelelô algoritmusok(döntési logikai rendszerek) segítségével tervezhetô a gyomszabályozás. Az erre vo-natkozó elvek egyikét a GYOMINFO-t bemutató fejezetben részletezzük. A gyom-irtás során felhasználható herbicid vagy herbicidek kiválasztása után történik meg akijuttatási technológia helyspecikus végrehajtása.

A Farkas Kft.-ben (Zimány, Somogy megye) 2007-ben több mint 300 hektár ku-koricában, napraforgóban és repcében végzett precíziós gyomszabályozás gyakorlatimegvalósításának néhány eredményét mutatja a 14., a 15., a 16., a 17. és a 18. ábra.

14. ábra. Gyommentes kukoricaállományFotó: Pecze, 2007

75

15. ábra. Gyommentes repceállományFotó: Pecze, 2007

A vegetáció során gyakran szükség lehet gyomirtásra a táblán belül egy-egy ki-sebb területi egységen. A foltpermetezési technológia is helyezhetô precíziós ala-pokra, amikor a preemergens gyomirtás után megmaradt évelô gyomok ellen terve-zett keretszakaszolással juttatják ki a vegyszert.

A mûtrágya táblán belüli optimális kijuttatásával a termelés hatékonyabbá, oksze-rûbbé válik, a növényvédô szer differenciált kijuttatásával konkrét megtakarítás isrealizálható az anyagköltségen belül. Hangsúlyozni szükséges, hogy a jelentkezôköltségmegtakarítás mellett sokkal jelentôsebb a hozamtöbblet, melyet a pontos táp-anyag-kijuttatás és a fitotoxicitás csökkentése eredményez.

A differenciált dózisú vegyszerkijuttatás anyagköltség-megtakarítása hektáron-ként 2500–4500 Ft is lehet (2008. évi árakon), amely a teljes gyomirtószer-költség30–40%-a (Lencsés – Takács-György, 2009). A költségmegtakarítás nem az egyet-len pozitív hozadéka a precíziós gyomszabályozási technológiának. Ennek oka töb-bek között az, hogy a magasabb szervesanyag-tartalmú talajokon az engedélyezettdózisok közül a magasabb dózist kell alkalmazni. A talaj humusztartalmának, kö-töttségi és pH-értékeinek ismeretében – az engedélyezett szerdózis-intervallumban– történô dóziskijuttatás sem a gyomborítottságban, sem a gyomkártételben nemidézett elô kimutatható eltérést, amely a gyomszabályozási eredményesség szem-pontjából igazolja a technológia létjogosultságát. Amennyiben a vegyszer kijuttatá-sa precíziós alapokon a talajvizsgálati eredményeket is figyelembe véve történik, amagasabb humusztartalmú területeken a talajnak pontosan megfelelô dózis-meghatározás is a technológia pozitív hozadéka. A táblán belüli humuszeloszlás is-merete pontosabb eligazodást tesz lehetôvé a dózisok meghatározásában. Mivel

76

adott területre csak a talaj adottságai alapján szükséges hatóanyag-mennyiséget jut-tatják ki, ezért csökkenthetô a talajok gyomirtószer-terhelése.

16. ábra. Gyommentes napraforgó-állományFotó: Pecze, 2007

17. ábra. Gyommentes napraforgó-állományFotó: Takács, 2007

77

Reisinger és Enzsölné (2008) az ôszi búzában végrehajtott precíziós gyomszabá-lyozási kísérleteik eredményeirôl számol be, alátámasztva, hogy még a sûrû veté-sû, magas gyomelnyomó-képességgel rendelkezô kultúrákban is van racionalitásaa precíziós gyomszabályozásnak. Gyakran elôfordulhatnak olyan esetek, amikor avegyszeres gyomirtás biztonságos elhagyásának feltételei egy vagy több táblaré-szen érvényesülnek. Azonban felhívják arra a figyelmet, hogy a kihagyott kezelé-seknek negatív hatásai lehetnek a tarló gyomnövényzetére. Vizsgálataikat2007/2008-as vegetációjú ôszi búzában, a korábban már bemutatott Farkas Kft.(Zimány) területén folytatták le. A tavaszi gyomfelvételezéskor az ôszi búzában azttapasztalták, hogy a T4-es életformacsoportba tartozó gyomok a kellôen sûrû búza-állományban nem tudtak erôs kompetíciós faktorként érvényesülni, és az aratásig atalajszint közelében maradva, éppen hogy csak vegetáltak. A kiritkult, vetéshibásvagy alacsony tôszámmal elvetett táblákon a nyárutói egyéves gyomfajok fokoza-tosan megerôsödtek, és az aratás idejére nagy zöldtömeget fejleszthetnek. A kísér-letként beállított táblán a precíziós gyomirtó szeres kezelés során a gyommenteskezelési egységekre nem juttattak ki vegyszert. A tábla 46,6%-án volt mindösszekezelés. A táblán elôforduló gyomnövények faji összetétele alapján hármas herbi-cidkombinációt alkalmaztak. A tarló gyomfelvételezésére 11 nappal a betakarításután került sor, a tavaszi gyomfelvételezésnek megfelelô pontokon. Megállapítot-ták, hogy a napraforgó-árvakelés felületborítása és gyakorisága nem növekedett atavaszi felvételezéshez képest, ami arra enged következtetni, hogy a márciusban ki-csírázott napraforgó-árvakelés a kellôen sûrû búzaállományban nem tudott verse-nyezni a jó kondícióban lévô kultúrnövénnyel. A tavaszi gyomfelvételezés soránregisztrált T1-es és T2-es gyomfajok nyárra oly mértékben elpusztultak, hogy mármaradványaikat sem lehetett megtalálni. A kezelt táblarészekben nem növekedett amegcélzott gyomok fertôzöttsége, domináltak a nyárutói egyéves gyomfajok, ha-sonlóan a kezeletlen területekhez. Üzemi szinten igazolták, hogy az ôszi búzater-mesztés precíziós gyomszabályozása során a tavasszal nem gyomirtott kezelésiegységeken sem alakult ki nagyobb tömegû tarlóvegetáció, mint a gyomirtott terü-leteken. A gyakorlatilag gyommentességet jelentô borítottság (nem gyomirtott min-taterületeken 0,755%-os, a gyomirtott területeken pedig 0,688%-os gyomborított-ság) nagyon alacsony szintet jelentett, és nem mutattak ki lényegi eltérést a gyom-növények faji összetételében, számában kedvezô kultúrállapot esetén. A vegysze-res gyomirtás helyspecifikus elhagyása nem hozott semmiféle változást a tarlógyomflórájában.

A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy érdemes a precíziós növénytermelésitechnológia valamennyi elemét alkalmazni, mert ekkor a többletberuházás a komp-lex alkalmazás miatt gyorsabban megtérül, továbbá – még nem számszerûsítve – akörnyezetterhelés csökkentését is elôsegíti.

Itt még meg kell említeni a sorközmûveléssel kombinált sávpermetezéses techno-lógiát, amely szintén kialakítható precíziós módon, a talajtulajdonságok és gyomvi-szonyok ismeretében. A legegyszerûbb sorvezetôt a traktor hidraulikakörébe építettrobotpilóta-rendszerré (19. ábra) bôvítésével és egy saját RTK bázisállomás telepí-tésével maximális, ±2 centiméteres pontosságot lehet elérni a sorcsatlakozásban. Asorközmûvelésnél a rendszer automatikusan képes hibátlanul végigvezetni a gépet anyomvonalon. Lehetôség nyílik az állomány többszöri kultivátorozására eltérô kul-

78

túrnövény-fejlettség mellett, a növények bármiféle károsodása nélkül. A többszörikultivátorozás eredményeként további gyomirtó szert lehet megtakarítani, az állo-mány bármiféle károsodása nélkül.

Az Agárdi Farm Kft.-nél kukoricában alkalmazták a sávpermetezéses gyomsza-bályozást kultivátorozással egy menetben. Az input-kombináció ezen formájávaltáblaszinten 50–60%-kal csökkenthetô a növényvédô szerek felhasználása, ami po-zitív externáliaként jelenik meg a környezetben. A sorköz-kultivátorozás gyomirtóhatása révén szellôzteti, lazítja a talajt, és a talajkapillárisok megszüntetésére is al-kalmas. Ez a tulajdonság különösen aszályos években eredményez további pozitívhatást, mert megakadályozza az egyébként is szûkösen rendelkezésre álló vízkészletelpárolgását. Kapcsolhatósága miatt költséghatékony technológiai elem, amivelokosan gazdálkodva javítható a termesztés eredményessége. A termelési költségek-ben a teljes felületen végzett és a sorközmûvelés kombinálva kultivátorozással tech-nológia között hektáronként közel 10 000 forint mûveleti költséget tudott megtaka-rítani a gazdaság az utóbbi technológia alkalmazásakor. A hozam alakulását is figye-lembe véve – nem kiszûrve a fajtahatást – még nem bizonyított a jövedelemalaku-lásban pozitív kimenet (Sinka, 2009). További ökonómiai vizsgálatokat igényel üze-mi szinten a sávpermetezés sorközkultivátorral kiegészítve technológia, valamintannak precíziós változata.

A precíziós növénytermelés mûtrágya- és növényvédôszer-kijuttatása mellett atovábbiakban kialakították a technológia további elemét, amely a táblán belüli ve-tômag (tôszám) automatikus terv szerinti kijuttatását és vetés közben a szakaszo-lást teszi lehetôvé. A precíziós vetés megvalósítása során a rendszer azon kívül,hogy 2 cm-es sorcsatlakozási pontosságot biztosít, képes a vetômag táblán belülitôszámának automatikus változtatására egy hidraulikus motor szabályozásával,valamint a szakaszolást is automatikusan hajtja végre pneumatikus kuplung segít-ségével.

A precíziós talajmintavétel és talajvizsgálat tehát a technológia alapja. A talajmin-ták laboreredményeibôl készített térképek elsô látásra is sokat sejtetnek a vizsgálttábla heterogenitásáról (20. ábra). Például az IKR szaktanácsadási rendszerénél va-lamennyi adat egy központi számítógépbe kerül, ahol mintaterenként tartják nyilvána táblán gyûjtött adatokat. Az IKR szaktanácsadói rendszeréhez saját partnergazda-ságai férhetnek hozzá. Az utasítási tervek errôl a számítógéprôl kerülnek partnergazdaságába internetes kapcsolaton keresztül.

79

18. ábra. Robotpilóta-rendszerrel vetett sorok (kukorica)Fotó: Pecze, 2007

19. ábra. A robotpilóta-rendszerrel vetett sorok (napraforgó)Fotó: Pecze, 2007

80

20. ábra. Talajvizsgálati eredmények alapján készült tápanyag-ellátottsági térképek („B-Aranykorona” Kft., Bicsérd)

Forrás: Pecze, 2008

81

A kész terveket ezek után már csak át kell olvasni az erôgép fedélzeti számítógé-pébe, amely a differenciált kijuttatást szabályozza (21. ábra). A technológiával nyer-hetô többletbevétel a 3 hektáros sûrûséggel vett talajvizsgálatok költségét jelentôsenmeghaladja. Mivel a gyakorlatban nem terjedt el – a szakmailag indokoltnak tekint-hetô sûrûbb mintavételezés – az erre vonatkozó megtérülésrôl nem lehet beszámol-ni. A GPS segítségével megvalósuló visszacsatolási mechanizmuson keresztül aszaktanácsadás egyre tovább pontosítható. Ahány táblarész van, az annyi „kísérletihelynek” is felfogható, melynek önálló táblatörzskönyvvel rendelkezô adataiból azévek során egyre több és pontosabb következtetés vonható le. Az adatbázis bôvülé-sével az üzemeltetésre és a teljesítményre vonatkozó adatok elemzésében is egyretöbb lehetôség rejlik.

21. ábra. Mûtrágyázási (szuszpenziókijuttatási) terv Milics, 2008

Ugyanakkor ismételten meg kell állapítani, hogy mind a bevezetés idôszakában,mind azt követôen az elfogadottságban és a sikerességben meghatározó szempontlesz mind a termelést irányító szakember, mind a gépeket üzemeltetô személyek ki-választása, hiszen a legprecízebben elôkészített, megtervezett technológiai folyamatsikere is nagyban azon múlik, hogy milyen a végrehajtó személyzet hozzáállása.

Az ezredfordulót követô években megfogalmazódott a technológia további ele-meinek – a terület és növényfaj bôvítése mellett a vetômag és a növényvédô szerhelyspecifikus, differenciált kijuttatása, komplett térinformatikai adatbázis létreho-zása – bevezetése Magyarországon. A térképi megjelenítés lehetôvé teszi a táblánbelüli heterogén eloszlások vizuális szemléltetését. A táblák azonosítása GPS-vevôvel történô körbejárással valósul meg, amely a digitális térképek készítése mel-

82

lett a GPS-es talajmintavételnek és talajvizsgálatnak az alapja is egyben, hiszen ígypontosan megkapható a táblák nagysága. Az IKR Zrt. a kezdeti idôszakban a kapos-vári Talajerôgazdálkodási Kkt.-vel együttmûködésben kidolgozott egy olyan mûhol-das helymeghatározásra alapozott talajminta-vételi módszert, amely során terület-mintázás történik, azonban a mintavételi helyek mégis könnyen felkereshetôk ésnagy pontossággal reprodukálhatók. 2008 óta saját talajmintavevô autóparkot alakí-tott ki, és a talajminta-vételezést a vállalat szakemberei végzik, készítik a szaktaná-csot. Egy mintát minden esetben húsz részminta alkot, egy mintával maximum 3 haterület jellemezhetô. Ennél nagyobb mintavételi egységek alkalmazásával a precízi-ós tápanyag-gazdálkodás elônyeit és lehetôségeit nem lehet kihasználni, sôt mintmár több helyen utalás történt rá, pontosabb eredményt adna az ennél kisebb, 0,25–1ha-os mintavételi egység (Mesterházi, 2004). A módszerrel a következô mintavétel-nél (3–5 év múlva) pontosan ugyanonnan vehetô a minta, mint az elsô felvételezés-kor, megteremtve ezzel a talajban végbement tápanyag-ellátottsági változások pon-tos nyomon követését (Pecze – Horváth, 2004). Elméletben a precíziós gazdálkodásráfordítás- és hozamtérképei alapján meghatározhatók a jövedelemtérképek, ame-lyek vizuálisan szemléltetik a közgazdasági hatásokat (Smuk et al., 2010).

2008-ban az IKR országos üzleti hálózatának segítségével a gazdálkodók mintegy160 000 ha területen vették igénybe a precíziós talajmintavételen és hozammérésenalapuló differenciált tápanyag-kijuttatási rendszert és a hozzá kapcsolódó szakta-nácsadási szolgáltatásokat. (Pecze, 2009; Pecze et al., 2010). A Földmûvelésügyi ésVidékfejlesztési Minisztérium 2008. évi Agrár Innovációs Díjában részesült az IKRZrt. a „Precíziós gazdálkodási rendszer” c. innovációjával (Anonymus, 2009).

A ténylegesen precíziós tápanyag-kijuttatással mûvelt terület ezt meghaladta Ma-gyarországon a korábban forgalomba helyezett gépek, eszközök kapacitása alapján.A precíziós növénytermelés dokumentációja, a jelentési kötelezettségek teljes össz-hangban vannak például az agrárkörnyezet-gazdálkodási program (AKG) elôírásai-val is.

Az összesen több mint ötezer hektáron gazdálkodó Agárdi Farm Kft. az ezredfor-duló elsô évtizedének a végére valószínûleg a legnagyobb olyan agrárüzem Magyar-országon, ahol a precíziós növénytermelési technológiát alkalmazzák, és már érté-kelhetô, mérhetô eredményekkel rendelkeznek annak hatékonyságáról. Több mint5200 hektár szántóterületet – és további közel ezer hektár legelôt, illetve erdôt – mû-vel a Fejér megyei Zichyújfalu, illetve a környékbeli községek határában az AgárdiFarm Kft., ahol a növénytermesztési ágazatot ezres létszámú tejtermelô tehenészetis kiegészíti. A gazdaság Fejér megyében a Velencei-tó 10–20 km-es sávjában he-lyezkedik el, a nitrátszennyezés szempontjából érzékeny területnek minôsül[27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet]. Az átlaghoz képest diverzifikált termelési szerke-zettel (kukorica-silókukorica, búza, napraforgó, repce, ôszi és tavaszi árpa, lucerna,borsó, olaszperje) jellemezhetô növénytermesztési ágazat elsôdleges célja az állatte-nyésztési ágazat ellátása minôségi tömegtakarmánnyal. A földterületet az államtólbérli, az AK-értéke 26–34 között változik.

A pontos inputanyag-felhasználást és vegyszerkijuttatást lehetôvé tevô precíziósgazdálkodási rendszer megfelel az agrár-környezetgazdálkodás alapelveinek is, amiszintén fontos szempont a cégcsoportnál, hiszen területeik kilencvenöt százalékávalvettek részt a „régi” agrár-környezetgazdálkodási programban (AKG), míg az „új”

83

AKG-ba területeik több mint háromnegyedével pályáztak. A talajmintavétel és talaj-térképezés nemcsak a precíziós gazdálkodás bevezetésének egyik alapfeltétele, ha-nem az új AKG-nak is elôírása, mivel azonban az Agárdi Farm Kft. állami földeketis használ, így ez eddig is kötelezô volt, ez az elem nem jelentett számottevô több-letköltséget a rendszer kialakításánál.

A precíziós gazdálkodásra történô átállás elsôdleges célja a költséghatékonyságnövelése volt. A szükséges feltételrendszer kialakításához több pályázati lehetôségetkihasználva bôvítették és egészítették ki a gépparkot. A beruházási költségeket agazdaság esetében az is növelte, hogy a nagy területet figyelembe véve a 2,5 cm-eshelymeghatározási pontosság eléréséhez az RTK-rendszer kialakítására is szükségvolt a teljes lefedettség eléréséhez.

A precíziós gazdálkodás sikeres alkalmazásához a szakmai igényesség is elenged-hetetlen. Ez a technológia nagy fegyelmet követel meg a gazdálkodótól, és az egyiklegfontosabb tanulság, hogy a technológia megfelelô alkalmazásához döntô fontos-ságú a megfelelô menedzsment, a gépkezelôk felkészültsége és hozzáállása. Arra isérdemes elôre gondolni, hogy szükség van valakire a gazdaságban, aki felügyeli aprecíziós gazdálkodás eszközeit, a különbözô adatok, illetve a számítástechnikaiháttér kezelését.

A precíziós technológia bevezetésének kezdete 2007 ôsze volt. A vállalat terüle-teinek felmérését a talajmintavétel követte. 2009-ben már lehetôség nyílt a techno-lógia teljes körû alkalmazására, annyi kiegészítéssel, hogy a megelôzô évi hozam-térképek még nem álltak rendelkezésre. 2009 ôszén a mûtrágya-kijuttatás tervezésenemcsak a talajvizsgálati eredmények, hanem a hozamtérképek adatait is felhasznál-va készült el.

A beruházás összege (figyelembe véve a talajvizsgálati költségeket is) 90–100millió forint között volt. A gazdaságvezetés elvárása elsôdlegesen a termelési költ-ségek csökkentése volt, de szakirodalmi forrásokra és más gazdálkodók tapaszta-lataira alapozva bíztak a hozamok növekedésében is. A többletberuházás megtérü-lési idejét három évre tervezték, amelynek megalapozottságát a tapasztalatok alá-támasztani látszanak annak ellenére, hogy a precíziós növénytermelési technoló-giát nem minden táblán és nem minden növényi kultúrában alkalmazzák. Összes-ségben a mûtrágya-felhasználásban 8–10, a vetômag-felhasználásban 3–4% meg-takarítást értek el, valamint jelentôs az üzemanyag-, illetve munkaidô-megtakarí-tás is (Bedô, 2009).

A precíziós növénytermelési rendszer bevezetésének pozitív (kedvezô) és nega-tív (kedvezôtlen) externális hatásait az Agárdi Farm Kft.-nél Sinka (2009) foglaltaössze:

84

A precíziós mezôgazdaság alkalmazásával a túladagolások megszûnésével járótechnológiai, gazdasági és környezetgazdálkodási elônyök egyértelmûek. A gazda-ság versenyképesség növekedésében a költséghatékonyság növekedése mellett azextern hatásoknak kiemelkedô szerepük van.

Az integrált növénytermesztés egyik speciális megvalósítási alternatívájaként fo-galmazható meg a precíziós gazdálkodás. A precíziós gazdálkodás lényege ahelyspecifikus input használata. Ez olyan technikai hátteret igényel, amelyet csakmeghatározott gazdasági fejlettség (tôke) és méret mellett lehet megvalósítani(Takácsné, 2003; Takács-György et al., 2008a). Erre a mai magyar mezôgazdaságnem minden szereplôje képes, súlyos gondot jelent az alacsony eszközkihasználás,tôkehatékonyság és a gazdák közötti alacsony együttmûködési hajlandóság. A pre-cíziós növénytermelés termesztéstechnológiája – mint új gazdálkodási stratégia –mai szóhasználattal az úgy nevezett „nagyüzemi technológia” eszközrendszerével

85

Kedvezô hatások Kedvezôtlen hatások·

• Javult a munkagépek munkaszélessé-gének kihasználása (robotpilótánakköszönhetôen) => csökkent a felesle-ges átfedés => nôtt a területteljesít-mény.

• A permetezôgép szakaszvezérlésénekköszönhetôen megszûnt a feleslegesátfedés, a forgó duplán történô kezelé-se => csak akkor permetezünk, haszükséges => csak annyit permete-zünk, amennyi szükséges (optimálisdózis, kijuttatástechnika) => ezáltalminimálisra csökkenthetô azagroökológiai környezet vegyszerter-helése és a természetes élôvilág veszé-lyeztetettsége.

• Szemenkénti vetôgépek sorelzárása=> nincs felesleges átfedés (4%-kalkevesebb vetômagrendelés forgóterü-leteken jelentkezô megtakarítás miatt).

• Tôszámszabályozás => táblán belüliviszonyokhoz igazítható a csíraszám=> többirányú megtakarítás jelentke-zik.

• Precíziós mûtrágyaszórás 15%-osmegtakarítást eredményezett az elôzôévhez képest (tavaszi ammónium-nit-rát felhasználása alapján, azonos terü-letnagyságon figyelembe véve: 270tonna 1200 ha búzatáblákra) => a dif-ferenciált mûtrágya-kijuttatás általcsökkenthetô a terület nitrátosodása.

• Az új technológia bevezetését fenntar-tással fogadták a dolgozók => na-gyobb alkalmazkodóképességre, foko-zott szellemi teljesítményre lesz szük-ségük => el kell sajátítaniuk az idevá-gó számítógépes ismereteket.

• A rendszer mono mûtrágyák kijuttatá-sára alkalmas => minden egyes ható-anyag kijuttatás esetén végig kell men-ni a táblán => nagyobb üzemanyag fel-használás => több munkaidôt igényel=> a többszörös talajtaposás nem elô-nyös.

valósítható meg. Ez azonban nem jelenti egyben azt, hogy kisebb táblákon, kisebbgazdaságokban nem alkalmazható e technológia.

A precíziós technológia elterjesztése szempontjából pozitív hatású, hogy szolgál-tatásként igénybe vehetô munkákról van szó (pl. IKR, KITE), illetve megoldást je-lenthetnek a gépkörök, valamint a gazdaságok együttmûködése is (Takács, 2000;Baranyai – Takács, 2007b). Az azonban, hogy az együttmûködésben végzett gépimunkák mennyire terjedhetnek el a magyar mezôgazdaságban, az a szereplôk közöt-ti együttmûködési hajlandóság, a bizalom és a függôség által determinált. A terme-lôk együttmûködésének szükségességére több szerzô hívja fel a figyelmet, mint azagrárágazat hosszú távú versenyképességének elô-követelményére. A megismerte-tésben, meggyôzésben fontos szerepe van az olyan szakmai rendezvényeknek – mintpéldául a Farkas Kft. telephelyén évente megrendezésre kerülô Precíziós növényter-mesztési tanácskozás és bemutató –, ahol a gyakorlati szakemberek, kutatók, forgal-mazók ismerkednek meg a technológiával, az újdonságokkal.

Több szerzô a hazai zöldség-gyümölcs ágazat szereplôi közötti együttmûködésihajlandóságról és a kapcsolatokban jelentôs szereppel bíró bizalomról megállapítja,hogy alacsony, s ez gátját jelenti a termelôi szervezôdések megerôsítésének (Dudás– Fertô, 2008; Dudás, 2009; Dudás – Takács-György, 2009). Fontos kiemelni, hogya képességekbe – a szaktudásba, a szakértelembe – vetett bizalom szerepe meghatá-rozó az együttmûködésre való hajlandóságban (Tóth, 2004; Larsen, 2008; Takács –Baranyai, 2010). A növénytermelésben a precíziós gazdálkodás gyakorlati elterjedé-se lassú folyamat. A felvázolt együttmûködési szükségességgel és hajlandósággalfoglalkozó szerzôk megállapításai annyiban azonban megfontolandók, hogy nemmindig a közgazdasági racionalitás készteti a termelôket egy – számukra egyben kö-töttségeket is jelentô – közös munkavégzésre irányuló kapcsolat kialakítására, ha-nem meghatározó a partnerek szakértelmébe, megbízhatóságába vetett hitt is.

A hosszú távú okszerû, környezettudatos gazdálkodásra a precíziós növényterme-lés megfelelô megoldást jelent. A precíziós vetésbôl, tápanyag-kijuttatásból és per-metezésbôl adódó közvetlen pénzügyi megtakarítások, a hozamtöbbletbôl, kiegyen-lítettségbôl (a termés mennyiségében és minôségében mutatkozó javulásából) szár-mazó többletérték mellett nem elhanyagolható, sôt kiemelkedôen fontos elôny a ter-melés nyomon követhetôsége, amely megfelel a jó mezôgazdasági gyakorlat elvárá-sainak is. A precíziós növénytermelési technológia egyidejûleg kielégíti a környe-zetvédelmi, a fenntarthatósággal kapcsolatos és a gazdaságossági elvárásokat.

86

4. Miért van szükség a kemikáliahasználat és kemikáliacsökkentés költség-haszon elemzésére?

A korábbi problémafelvetésbôl már látható, hogy szükséges azoknak az elemzésimódszereknek a megtalálása, amelyek segítségével a kemikáliahasználat (és kiemel-ten a növényvédô szer) kockázatcsökkentése ökonómiai hatásainak értékelése lehet-ségessé válik üzemi, ágazati és nemzetgazdasági szinten is. A megválaszolandó kér-dések közül ki kell emelni a különbözô kockázatcsökkentési stratégiák hatásánakvizsgálatát

• az üzem jövedelmére,• a mezôgazdasági foglalkoztatottságra,• a mezôgazdasági kereskedelemre,• a GDP alakulására,• az externáliákra (különös tekintettel a vízminôségre, a biodiverzitásra, az embe-

ri egészségre).A peszticidek használatának vonatkozásában további kiemelt fontossággal bír an-

nak megvitatása, hogy a különbözô, növényvédôszer-használatot kontrolláló (pestconrtol system) stratégiák gazdasági költségét és várható hasznát (elônyét) hogyanlehet becsülni üzemi, ágazati és nemzetgazdasági szinten. Szükséges annak megál-lapítása, hogy elôsegítik-e ezen becslések a növényvédôszer-kockázatot csökkentôprogramokat. Ehhez a következô kérdésekre is meg kell adni a választ:

• milyen üzemi szintû költség-haszon modellek léteznek a probléma megoldásá-hoz (információigény, becslési módszer, externáliák kezelése, várható outputok)?

• milyen módszerek léteznek ágazati, nemzetgazdasági szintû elemzésekre?• tudják-e és ha igen, hogyan tudják a politikusok (gazdasági döntéshozók) a

becsléseket, elemzéseket használni a növényvédôszer-használattal kapcsolatosrövid és hosszú távú döntéseik meghozatalakor?

• milyen módon lehet az externáliákat és azok költségeit becsülni mind üzemi,mind ágazati és nemzetgazdasági szinten?

4.1. Gazdasági hatások mérése

A növénytermelés kapcsán is szükséges a lehetséges stratégiák üzemi szintû ökonó-miai elemzése. Erre különbözô módszerek alkalmazhatók, a vizsgálati céloknakmegfeleltetve.

87

4.1.1. Gazdasági hatások mérésére alkalmas eljárások

Az agrokémia a mûtrágyák használata mellett a növényvédô szerek és egyéb kemi-káliák felhasználásával foglalkozik. A közös vonásokon kívül kiemelten kell kezelniazt, hogy milyen célból történik alkalmazásuk a növénytermelés során. A mûtrágya-felhasználás gazdasági célja a jelen és a korábbi termeléssel a talajból kivont táp-anyagok pótlása, más megközelítésben a folyó termelés tápanyagigényének biztosí-tása. Ebbôl a szempontból elôre tervezhetô termelési input használatáról van szó. Akörnyezetre gyakorolt negatív hatás kockázata itt is megjelenik, azonban annak mér-téke kisebb – a pontosabb tervezhetôség miatt –, mint a növényvédô szerek haszná-lata esetén. A kockázati elem a tervezés, az idôjárás mellett a kijuttatást végzô ember.

A növényvédelmi tevékenység definiálása során azt is figyelembe kell venni,hogy az egyes – növényvédelmi hatással is bíró – technológia elemek, eljárások mi-lyen módon jelennek meg mint jövedelmet befolyásoló tényezôk.

Növényvédelemi tevékenységnek tekintjük a termesztett és más haszonnövények-re, valamint a tárolt terményekre káros állati és növényi szervezetek kártételénekmeggátlását, a veszélyes károsítók behozatali, kiviteli és átmenô forgalom útján va-ló terjedésének megakadályozását, valamint a növényi termékekben az egészségreártalmas anyagok (toxinok, egyéb károsító részek, vegyszermaradványok) keletke-zésének megakadályozását szolgáló eljárásokat. A növényállomány károsítóinak le-küzdésére az alkalmazható eljárások, eszközök olyan kombinációját kell használni,amely a védekezés célját a leggazdaságosabban, az embert és környezetét a legke-vésbé veszélyeztetve éri el. Az integrált növényvédelem keretében alkalmazott esz-közök lehetnek közvetlenek, amelyekkel a már folyamatban levô termelô tevékeny-ség menetébe történik a beavatkozás. A direkt módszerek mindig pótlólagos ener-giabevitelt jelentenek az adott termelési folyamatba, a termesztési tevékenységekbármely szintjén is történjék a beavatkozás. A növénytermelés egészét vizsgálva al-kalmazásuk közvetlenül költségnövekedést eredményez, ugyanakkor az elôállíthatótermelési érték szempontjából hatásuk nem mérhetô közvetlenül. Ilyen eszközök apeszticidek, a fizikai és mechanikai eszközök, a biológiai, biotechnológiai eljárások.A közvetett eszközök egy adott termelési folyamaton belül pótlólagos energiabevi-tel nélkül kerülnek felhasználásra. Ebben az esetben valójában a rendszer elemeinekelôzetes – a célnak megfelelô kombinációjú – megválasztásáról, módosításáról vanszó. A technológiát ebben az esetben úgy választják meg, hogy az egyben a terve-zett növény védelmét is szolgálja. Például a rezisztens fajták alkalmazása az ellen-álló képességet javítja, a hasznos állatok védelme pedig a károsító szervezetek fel-szaporodását, elterjedését gátolja meg. Jellemzôje még, hogy a káros szervezetekrendszeres védekezéssel való elpusztítása helyett az egyedsûrûségnek egy megadottérték körüli szabályozását tûzi ki célul.

A növénytermesztés hozamalakító tényezôi között a termelés biztonságának éskockázatának figyelembevételekor növekszik a növényvédelemmel kapcsolatos te-vékenységek jelentôsége. A növényvédelmi tevékenységekkel kapcsolatos döntésekmeghozatalakor tekintettel kell lenni egyrészt a hozambizonytalanság csökkentésé-ben betöltött szerepükre, másrészt arra, hogy mind ökonómiai, mind környezetvé-delmi szempontok alapján el lehessen kerülni a felesleges védekezéseket, a környe-zet felesleges terhelését.

88

A ráfordításváltozók három csoportba sorolhatók:• döntési változók: amelyek nagyságát (a ráfordítást) a döntéshozó elôre megha-

tározott módon tudja befolyásolni:

R1, R2,...,Rk

(például mûtrágya, vetômag, fajta, némely peszticid);• predeterminált változók; amelyek nagysága a döntéshozó által nem befolyásolha-

tó, de a tervezés, a döntés pillanatában ismert és befolyással vannak a döntésre:

Rk+1, Rk+2,...,Rm

(például a termôhelyi jellemzôk közül a talaj tápanyag-szolgáltató képessége, atalaj nedvességtartalma);

• bizonytalan változók, melyek nagysága a döntéshozó által nem befolyásolható,a döntés pillanatában nem ismert, de a döntéshozó kockázathoz való hozzáállá-sa révén hat magára a döntésre, a kockázatkezelésre, illetve a kockázatkezelôstratégiák megválasztásakor van jelentôségük:

Rm+l, Rm+2,...Rn

(például a predeterminált változók idôbeni dinamikája, a kórokozók, a kártevôkfertôzési dinamikája, az éghajlati elemek) (Dillon, 1971).

A hozam említett tényezôktôl való függését a hozamkiesésbôl származó veszte-ségeket, a következô ráfordítás-hozam függvény fejezi ki:

H = f(R1,...,Rk; Rk+1,...,Rk; Rm+1,...,Rn)

A függvény változói közül R1,...,Rk és Rk+1,...,Rm értékek a döntés pillanatábanadottak, így látható, hogy a hozam bizonytalansága az Rm+1,...,Rn változók hatásai-ból ered. Annál kisebb ez a bizonytalanság, minél kisebb a bizonytalansági változóksúlya.

A növényvédelmi tevékenységeket még egy fontos sajátosság jellemzi. Hatásuknem csak tábla- és gazdaságszintre korlátozódik, nem csak egy termesztési ciklusraterjed ki. Figyelembe véve a termények, a termékek szállítását, exportálását mindtérben, mind idôben hatnak környezetükre.

A következôkben elsôdlegesen a növényvédelem környezeti terhelésben betöltöttszerepével kapcsolatosan fejtjük ki a problémát. Ebbôl a megközelítésbôl az elvárása kémiai növényvédelem (mint technológiai elem) iránt az, hogy egységnyi terüle-ten minél kevesebbszer, minél kisebb dózissal, elsodródás és kimosódás veszélyenélkül, csak a szükséges mértékben történjék a kezelés. A növényvédelmi tevékeny-ségek megítélésekor minden kártevô esetében meg kell határozni a kárküszöböt, azta kártételt, amelynek gazdasági értéke meghaladja az adott eljárás költségeit (22. áb-ra). A hozambizonytalanság csökkentésében betöltött szerepe miatt a tevékenységmegítélésekor nem mindig alkalmazható kizárólagosan a marginális ökonómia elve(határhaszon – határköltség) (Benedek, 1977; Berzsenyi, 1978; Schmitz – Ko, 2001b;Wajszczuk, 2002; Kis – Takácsné György, 2006).

89

22. ábra. Az ökonómiai kárküszöb meghatározásaForrás: saját szerkesztés

A kártevôpopuláció növekedésével (vízszintes tengely) együtt nô, bár csökkenôrátával a marginális kár értéke (a függôleges tengely mutatja a hozamkiesést a káro-sító elterjedésének és kártételének függvényében). Ha a lehetséges alapkezelésekárát (költségét) is ábrázoljuk a függôleges tengelyen, meghatározhatók azok a pon-tok, ahol adott ár- és költségviszonyok mellett megegyezik a kár értéke a kezelésköltségével. S0 kártevô egyedszintnél még nem keletkezik érdemi gazdasági kár ahozam (mennyiségi, minôségi) kiesésébôl. A kártevô populációjának növekedésévela marginális kár költsége csökken. Szélsôséges esetekben (sáskainvázió során) az el-hárítás költsége a károkozó populációjának növekedése következtében progresszívnövekedést mutat, meghaladva a limitált kárköltséget, aminek következtében a há-nyados értéke csökkenô lesz, a görbe visszatörik – jelezve, hogy másfajta gondolko-dásra van szükség a növényvédelmi döntések meghozatalakor.

Az, hogy üzemszinten melyik – korábban ismertetett – gazdálkodási alternatívátvalósítják meg, számos tényezôtôl függ. Elsôdlegesen az egyes technológiákban al-kalmazható eszközök, anyagok és eljárások költsége – a szükséges beruházás is –befolyásolja a választást, de vizsgálni kell a megváltozott gazdálkodás jövedelem-termelô képességét, az életképes gazdálkodás feltételrendszerét. Változatlan módonnem folytatható minden termelô számára a gazdálkodás a feltételrendszer megválto-zásakor. Üzemszinten azonban teljesülnie kell azon gazdálkodási követelménynekis, amely szerint biztosítani kell legalább azt az eredményt, ami megteremti az egy-szerû újratermeléshez szükséges feltételrendszert. Meg kell találni azokat a lehetsé-ges módokat, amelyekkel egyidejûleg valósítható meg a szükséges termékmennyi-ség gazdaságos elôállítása és az imént említett elvárásoknak való megfelelés.

Három korábbi OECD-rendezvényen foglalkoztak a peszticidhasználat ökonómi-ai hatásai vizsgálatának szükségességével, mindazokkal a tényezôkkel, amelyek kap-csolatban vannak a növényvédelem kockázatából adódó gazdasági következmények-kel. 1995-ben Uppsalában „A növényvédôszer-kockázat csökkentése” (PesticideRisk Reduction); 1998-ban Neushâtelben „Az integrált növényvédelem- és növény-védôszer-kockázat csökkentése” (Integrated Pest Management and Pesticide Risk

90

Reduction), majd 2001-ben Koppenhágában „A növényvédôszer-kockázat csökken-tésének ökonómiája” (Workshop on the Economics of Pesticide Risk Reduction inAgriculture) témával rendeztek workshopot. Ezeken a résztvevôk felhívták a nemze-ti kormányok, agrárpolitikusok figyelmét, hogy szükséges az ökonómiai hatások mé-résére szolgáló módszerek kidolgozása, az ezt szolgáló kutatások folytatása.

Az elmúlt években jó néhány fejlett országban folyt kutatás arról, hogy a növény-védôszer-használat csökkentésének gazdasági következményeit hogyan lehet szám-ba venni mind a számításba vehetô módszerek, mind az alkalmazás terén. A kutatá-sok az ökonómia alapelvére alapozva keresik a választ az optimális vegyszerfelhasz-nálásra, csökkentve ezzel mind környezet-, mind a humánterhelést. (Természetesenfigyelembe veszik azokat az irányzatokat is, amelyek teljesen elvetik a mesterségeskemikália alkalmazását.) Az alapösszefüggést a 23. ábra szemlélteti. A növényvédô-szer-használat marginális költsége többé-kevésbé lineárisnak tekinthetô, és megfelelaz alkalmazott peszticid árának és kijuttatási költségének. A marginális termelési ér-tékgörbe (a növényvédôszer-használat következtében realizálható többletérték) egy-re csökkenô meredekségû 1/x (hiperbolikus) függvényt ír le. A csökkenés a kemiká-lia (mint ráfordítás) csökkenô hatékonyságából adódik2.

23. ábra. Az optimális növényvédôszer-használat meghatározásaForrás: saját szerkesztés

Meg kell vizsgálni, hogy meddig érdemes csökkenteni a kemikáliafelhasználást: apeszticidek magas alkalmazási szintjén minden egyes kilogramm vegyszerfelhaszná-lás-csökkentés gazdasági elônnyel jár, többletjövedelmet lehet realizálni. Ökonómiaiértelemben a peszticidhasználat optimális szintje ott van, ahol a következô alkalmazás-ra kerülô egységnyi növényvédelem többletköltsége meghaladja az alkalmazásából ere-dô többletértéket (MTÉ = MK). Természetesen ez az alapelv akkor alkalmazható, ha anövényvédôszer-használattal kapcsolatba szabadon hozható meg a gazdasági döntés.(Itt most nem fejtjük ki a kötelezôen elôírt védekezések költségeinek témakörét.)

91

2 A csökkenés visszavezethetô a hozamfüggvény telítôdésére.

A növényvédôszer-használat optimalizálása vagy más gazdálkodási stratégia ér-tékelése megközelíthetô a költség-haszon elvek, a megmentett termés és a többlet-költségek közötti összefüggés alapján (Berzsenyi, 1978; Mumford – Norton, 1984;Takácsné, 1991). Meg kell vizsgálni, hogy üzemi szinten melyek azok a hatások,amelyek befolyásolják a termelôt a – direkt és indirekt – növényvédelmi eszközökhasználatával kapcsolatos döntéseiben.

4.1.2. A növényvédôszerhasználat-csökkentés gazdasági hatásainak mérési módszerei

A növényvédôszer-használat csökkentésének mérésére, modellezésére számos mód-szer ismert, azonban többségük alapvetôen a költség-haszon elvre vezethetô vissza.Az egyes módszerek alkalmazhatósága alapvetôen a vizsgálat céljától, a rendelke-zésre álló vagy kialakítható adatbázistól függ.

A tábla és üzemi szintû elemzéseknél alkalmazható módszer a kárküszöbelv,amely az ökonómia alapelvét tükrözi és minden, a költség-haszon elven alapuló kal-kuláció. Az üzemi, nagyobb gazdálkodói egység szintjén alkalmazhatóak a matema-tikai programozások (egyszerû munkatáblázatos programozás, lineáris és dinamikuslineáris programozás), valamint egyes ökonometriai modellek. Ágazati és nemzet-gazdasági szintû elemzésekre szolgálnak az egyensúlyi modellek (9. táblázat).

Magyarország európai uniós csatlakozásával egyre nagyobb hangsúlyt kapott amezôgazdaság környezetkímélô szerepének erôsítése és az ennek megfelelô gazdál-kodási stratégiák kialakítása mind üzemi, mind ágazati szinten. Ennek egyik járhatóútja kell, hogy legyen olyan technológiák kidolgozása és elterjesztése a gyakorlatban,amelyek megfelelô termelési színvonalat és ezzel jövedelmet biztosítanak a gazdál-kodóknak. Ehhez szükséges azoknak az elemzéseknek, módszereknek a kimunkálá-sa, amelyek alkalmasak lehetnek a növényvédôszer-használat optimalizálására, azegyes irányzatok, megoldások hatásainak modellezésére. A bemutatott módszerekre,a további kutatások irányára vonatkozóan a következô megállapítások tehetôk:

• a költség–haszon elemzések alkalmasak a felvetett problémák megválaszolásá-nak elôsegítésére, de nem egyedüli eszközét jelentik;

• különös figyelmet kell szentelni az egyes stratégiák hasznának (benefit) becslé-sére (kérdéses, hogy a negatív hasznot hogyan kell értelmezni);

• makroszinten meg kell vizsgálni a növényvédô szer adóhatását, bevezetésénekesetleges következményeit (lásd nitrogénadó);

• a hatásvizsgálatokhoz szükséges adatbázis kialakítása ott is gondot jelent, aholmûködik a mezôgazdasági termelôk kiterjedt adatszolgáltatása (Dánia, Norvé-gia, Kanada). Kérdésként felmerül, hogy Magyarországon ki lehet-e erre ter-jeszteni a tesztüzemi adatszolgáltatás kereteit? (Ezen információt egyedileg nemkérdezik meg.);

• szükséges a növényvédelmi tevékenységgel kapcsolatba hozható externáliákbecslése, ennek az értékekre is ki kell terjednie. Mindehhez megbízható adatok-ra van szükség, amely kiindulási pontjának az üzemi szintû adatfelvételezésnekkell lennie. Továbbá fontos a nem piaci hatások elemzése is;

• az adatgyûjtés rendszerének kiépítése, koordinálása – finanszírozása – kor-mányzati feladat;

92

• a hatékonyabb elemzésekhez elengedhetetlenül szükséges az egyes tudomány-ágak közötti együttmûködés és az összes érintett közötti koordináció üzemi,ágazati, nemzeti és OECD-szinten egyaránt. Ez tehát a termelôk, a kereskedôk,a fogyasztók, a társadalmi szervezetek, a politikusok és az ipari szereplôkegyüttmûködését követeli meg, a biológia, az agronómia, az ökonómiai és a po-litika síkján egyaránt.

9. táblázat. A növényvédôszer-használat csökkentésének gazdasági modellezésére alkalmas módszerek

Modell Megközelítési mód

Adat Eljárás Fókuszálás Az eredmény típusa

Károsodásiküszöb

Táblakísérletek éstermelési adatok.

A különbözô növényekkülönbözô kártevôkrevonatkozó károsodásiküszöbértékeinek meg-határozása, a gazdál-kodási eljárások leírá-sa. Az árakat és a jöve-delmet állandónak ve-szi, azaz részlegesmegközelítési mód.

Tábla és/vagygazdasági szint,tipikusan viszony-lag részletezettszinten, 1 és né-hány növény kö-zött változik.

Optimális alkalma-zás/kezelés, farmme-nedzsment szoftver anövényvédô szer fel-használásával kapcso-latos döntésekhez, nö-vényvédôszer-szükség-let, környezetvédelmiindikátorok.

Részlegesköltségvetés

Táblaadatok,szakértôi becslé-sek, áradatok.

Gyakran táblázatkeze-lôs kalkulációk, me-lyek feltételezik, hogyaz összes egyéb ténye-zô változatlan marad,azaz részleges megkö-zelítési mód.

Alapvetôen azegyes növényekregyakorolt gazda-sági hatások fi-gyelembevétele.

Tábla szintû veszteség-és költségváltozás.

Matematikaiprogramozás

Tipikusan terme-lési, gazdasági éskörnyezet adatoktábla, gazdaság éságazati szinten.

A célfüggvény értéké-nek (jövedelemnek)maximalizálása adottkülsô korlátozó ténye-zôk esetén. Sokkritéri-umos elemzést is hasz-nálnak. Az árakat és ajövedelmet adottnakveszik, azaz részlegesmegközelítési mód.

Tábla, gazdaságés ágazat szintje.

A növényvédô szerekoptimális kombináció-ja, a gazdasági és kör-nyezetvédelmi célokragyakorolt hatások.Adott korlátozó ténye-zôk (árnyékár). Nö-vényvédôszer-szükség-let.

Ökonometriaimodellek

A választott növé-nyek termelése, azinput felhasználá-sa és a kapcsoló-dó árak idôsorai.A gazdaságokkönyvelési statisz-tikái, néha térségiszinten.

Ökonometriai módsze-rek, költségminimali-zálás vagy profitmaxi-malizálás. Az egyébárakat és a jövedelmetadottnak veszik, azazrészleges megközelíté-si mód.

A hozzáigazításlehetôségei, az el-sôdleges mezô-gazdaság kínálatireakciói, tipikusanaz elsôdleges me-zôgazdasági ter-melés néhány vo-nala.

Gazdaság vagy szek-torális szintû helyette-sítési rugalmasság,változások a jövede-lem tényezôiben, a ki-választott növényektermelése, optimálisföldhasználat, növény-védôszer-használat ésegyéb input tényezôkhasználata. Növényvé-dôszer-szükséglet.

93

A 9. táblázat folytatása az elôzô oldalról.

Forrás: Takácsné György K., 2002 OECD Workshop on Pesticide Risk Reduction (2001) alapján, sajátszerkesztés

4.1.3. A precíziós gazdálkodás (növénytermelés) ökonómiai értékelése

A precíziós gazdálkodás vizsgálatakor szükséges a kemikáliahasználat gazdaságos-ságát meghatározó elemek – különös tekintettel a precíziós gyomirtás közgazdaságivonatkozásainak – ismerete.

A precíziós gazdálkodás egyszerre jelenti azt, hogy a termelô magas technikaiszínvonalat képviselô eszközöket, fajtát, technológiát alkalmaz, megfelelô informá-cióval rendelkezik környezetébôl – él a mezôgazdaság mûszaki fejlesztésének min-den elemével –, másrészt azt, hogy mindez kihat a termelés jövedelmére, a felhasz-nált erôforrások jövedelmezôségére is. A gazdasági jellemzôk, következményekvizsgálatára számos szerzô tett kísérletet.

Weiss (1996) már a precíziós gazdálkodás gyakorlati elterjedésének kezdeti sza-kaszán felhívta a figyelmet a mikroökonómiai elemzések fontosságára, szükséges-ségére. Kiemelte, hogy a hatások vizsgálatához elengedhetetlen a költségek alaku-lásának vizsgálata, azonban ez egyidejûleg több tényezô és azok kölcsönhatásainaka figyelembevételét követeli meg az ökonómusoktól. Mindez a ráfordítások és költ-ségeik több dimenzióban (kezelési egység szinten) való ábrázolását követeli meg,szakítva a korábbi – átlagértékeken alapuló – termelési függvények elemzésével. Aszámítógépes szimuláció megfelelô eszköz a gazdasági hatások vizsgálatához. Atábláról rendelkezésre álló információ, a számítógépes szimulációs programok lehe-tôvé teszik változatok generálását, vizsgálatát, az adatok elemzését, beleértve többtényezô együttes hatásvizsgálatát. Az említettek vizsgálata mellett más – termelésiés közgazdasági – tényezôk gazdasági számbavétele is elengedhetetlen, valamintszükségesek a kockázatelemzések is.

Wolf és Buttel (1996) a precíziós gazdálkodást egyrészt a termelés hatékonyságanövelésének eszközeként tekinti, másrészt olyan technológiának, amelyik a gazdasá-gi hatékonyság biztosítása mellett, azzal egyidejûleg mérsékli a környezet szenynye-zését. Ugyanakkor megjegyzik, hogy eltérôen a mezôgazdaság mûszaki fejlôdésének

94

Modell Megközelítési mód

Adat Eljárás Fókuszálás Az eredmény típusa

Általánosegyensúlyimodellek

Nemzeti számlák,input-output táb-lázatok, a válasz-tott mezôgazdasá-gi szektorok nö-vényvédôszer-fel-használása, a me-zôgazdasági ter-melés és kereske-delem helyettesí-tési rugalmassága.

Makroökonómiai gaz-daságelmélet, költség-minimalizálás, profit-és hasznosság-maxi-malizálás, helyettesítésés jövedelmi hatások.Általános megközelíté-si mód.

Szektorális és or-szágos szintû ha-tások.

A termelés változása,munkaerô- és területal-lokáció a mezôgazda-ságon belül és a szek-torok között.Növényvédôszer-szük-séglet.Makroökonómiai hatá-sok, GDP-re, kereske-delemre, beruházások-ra, importra, exportraés a jólétre gyakorolthatások.

más elemeitôl (pl. biotechnológiától) lényegesen kevesebb figyelmet kap a társada-lomtudomány részérôl. Szükségesnek tartják a mikro és makro szintû gazdasági ha-tások vizsgálatát is. Más szerzôk hangsúlyozzák, hogy az agrárközgazdászok szere-pe a precíziós gazdálkodás gyakorlati alkalmazhatóságának vizsgálata során azok-nak a feltételeknek a meghatározása, amelyek mellett jövedelmezôen alkalmazhatóa technológia, csökkenthetô a kockázat, amely alapján szükséges, hogy javaslatot te-gyenek az agrárpolitikusok számára (Lowenberg-DeBoer, 1996). A szerzô az 1990-es évek közepén az Egyesült Államokban a precíziós gazdálkodás elterjedésénekegyik akadályát a megfelelô döntéstámogató rendszerek, a számítógépes szoftverekés a szaktanácsadás ilyen irányú hiányában látta. Véleménye szerint a precíziós gaz-dálkodás nem egyszerûen egy új eszköz, hanem új menedzsmentfilozófia, amely ma-gában foglalja a technikai, technológiai ismeretekre alapozott, magas szintû tudás-menedzsmentet is. A szerzô és munkatársa egy késôbbi tanulmányban vizsgálta afarmerek fizetési hajlandóságát a precíziós növénytermelésben való részvétel több-letköltségeivel kapcsolatosan (itt elsôdlegesen a szolgáltatás díját vették figyelem-be). Megállapították, hogy a hektáronkénti 1,2–4 $ (300–760 Ft) területfüggô és agazdaságonkénti 500 $ (95 000 Ft) költség olyan nagy összeg, amelyet a gazdák nemszívesen vállalnak. Okként hivatkoznak egy korábbi felmérésre (1998), mely szerinta precíziós növénytermelés üzemgazdasági szintû pozitív elônyeirôl csak 68%-banszámolnak be az ezzel foglalkozó szakirodalomban (Lambert – Lowenberg-DeBoer,2002). Mindez részben magyarázza, hogy 2007-ben csak a kukorica és szója termô-területének 29%-án alkalmazták a teljesen automatizált, GPS-támogatott helyspeci-fikus növénytermelést. Megállapították, hogy amennyiben az adatfelvételezés, a kar-bantartás többletköltségei beépülnek a szaktanácsadási költségekbe, a szolgáltatásigénybevételének gyakorisága növelhetô (Griffin – Lowenberg-DeBoer, 2008).

Swinton (1997) összefoglalva a precíziós gazdálkodás elônyeit hangsúlyozza,hogy ez az intenzív technológia olyan változata, amely egyidejûleg környezetbarát(„zöld”), másrészt versenyképes lehet a termelôk számára. Ahhoz azonban, hogytényleg versenyképes gazdálkodási stratégiát jelentsen, elsôdlegesen a szakpolitiku-soknak meg kell határozniuk és számszerûsíteniük kell a gazdasági elônyöket (pozi-tív externáliák). Ezt követôen széles körben ki kell munkálni a precíziós gazdálko-dásra való áttérés információ- és technológiaszükségességét – az eltelt évtized alatterre nagyon sok kutatás történt világszerte, melyek részben meg is valósultak –, va-lamint ki kell építeni a megfelelô szolgáltatás-igénybevételi háttérrendszert.

E hármas feltételrendszer teljesítése nem csak az Egyesült Államokban szükségesa precíziós gazdálkodásra történô „tömeges” átállás elôsegítéséhez, hanem bárhol avilágban. A magyarországi helyzetet felmérve megállapítható, hogy az externálishatások számszerûsítése itt is gyerekcipôben jár, ugyanakkor a technikai háttér és agépesítés mûszaki feltételrendszerként elérhetô. Ami az elterjedés gátját jelenti: egy-részt kereshetô a jelenlegi birtokstruktúrában, másrészt az ismerethiányban, a szak-értelem és képzettség polarizáltságában. Üzemi szinten gyakran gondot jelent atöbbletberuházásokhoz szükséges források hiánya, de méretgazdaságossági kérdé-sek is felmerülnek. Ez azonban áthidalható a szolgáltató szféra megerôsödésével.

Swinton (1997) a precíziós gazdálkodás versenyképességével kapcsolatban meg-említi, hogy önmagában a technológia alkalmazása nem jelenti a mûtrágya-felhasz-nálás egyértelmû csökkentését. Amennyiben egy-egy táblán nem a homogén átlag-

95

hozam elérése a cél, hanem az egyes kezelési egységek potenciális termôképesség-ének a kihasználása, összességében még magasabb is lehet azon a területen a mûtrá-gyadózis. A versenyképesség itt úgy jelentkezik, hogy tábla szinten magasabb ho-zam érhetô el, okszerû, felesleget ki nem juttató tápanyagellátással, ami a fajlagosjövedelem-elôállítás javulását eredményez(het)i. A termelô számára versenyelônytjelent továbbá az egyéb mezôgazdasági inputok kontrollja, amely egyben a me-nedzsment színvonalát is emeli. Szerzôtársával észak-amerikai körülményekre ki-dolgozott gazdaságmodellek ökonómiai vizsgálata alapján megállapította, hogy aprecíziós növénytermelés jövedelmezôségének értékelésekor a (marginális) ökonó-mia alapelvének megfeleltetve kell meghatározni a jövedelmet befolyásoló eleme-ket, a részleges költségvetés szabályai szerint. Ez megfelel – a nálunk általánosan al-kalmazott – fedezeti hozzájárulás kalkulálásának azzal a kiegészítéssel, hogy számí-tásaikban a változó költségek tartalma eltérô, tartalmazza az összes gépi munkávalkapcsolatos elemet (értékcsökkenési leírást is). Javasolják az összes információmegszerzésével kapcsolatos költségek számszerûsítését. Továbbá figyelembe ve-szik, hogy a helyspecifikus adatokat és az ebbôl származó információt nem egy gaz-dasági évben használják fel. Megállapították, hogy közvetlen összefüggés mutatha-tó ki a helyspecifikus tervezett hozam és a talaj tápanyagtartalma alapján kijuttatottmûtrágya költségarányos jövedelmezôsége között, azonban szükséges, hogy azegyes mintavételezés költségét ne egy év változó költségei között szerepeltessék,hanem kvázi értékcsökkenési leírás módjára – esetükben öt évre – egyenletesen osz-szák fel. A hozamtérképek elôállítási költsége jövedelmezôségének mérése nehe-zebb, mint az elôbbi költségelemeké. Itt a hosszú távú elemzéseknek van alapja.Megállapították, hogy pozitív többlet csak akkor várható, ha kimutatható legalább10%-os hozamnövekedés a hozamtérképre alapozott tervezésnek betudhatóan. Öko-nómiai kérdésként merül fel azonban ilyenkor, hogy mekkora futamidôvel történjéka számolás, illetve hogy a piaci kockázat hogyan vehetô figyelembe (Swinton –Lowenberg-DeBoer, 1998).

Más megközelítést alkalmazott a precíziós növénytermelés és precíziós állattartás(tejhasznú szarvasmarha) vonatkozásában végzett gazdasági elemzések soránDolushitz (2003), amikor a fedezeti hozzájárulás vizsgálata mellett költség–haszonelemzéseket is végzett németországi adatok alapján. Megállapította, hogy a szántó-földi növénytermelés esetén a precíziós gazdálkodásra való áttérés akkor ajánlható,ha relatíve heterogének a talajadottságok, és a hozamokban is jelentôs tábla szintûeltérés mutatható ki, valamint nagyobb gazdálkodási méret.

Batte (1999) vizsgálta észak-amerikai körülmények között különbözô precíziósnövénytermelési technológiák költségalakulását. Megállapította, hogy a mûvelt te-rület növekedésének függvényében (40–400 ha) az átlagos állandó költség draszti-kusan csökken. Amennyiben a precíziós technológia bevezetésével kapcsolatos be-ruházási többletköltség azonos a vizsgálati mérettartományban, a kis (40 ha) és anagy (400 ha) gazdaságméret esetén az egy területegységre jutó állandó költséghá-nyadban tízszeres különbség mutatható ki. Az átlagos változó költség 150 hektárigcsökken, majd közel szinten marad: nem volt kimutatható további csökkenés a mé-retnövelés függvényében. Mindez jelzi, hogy a precíziós technológia – saját eszköz-re alapozott bevezetése – nagyobb gazdaság méret mellett vál(hat) gazdaságossá. Atápanyagellátás precíziós alapokra helyezésével kapcsolatos költségek változását

96

vizsgálva kiemeli, hogy ebben az esetben megnô a talajminta-vételezéssel kapcsola-tos költség – amelyet tovább növel, hogy a minták hatodánál szükségessé válik amikroelem vizsgálata is –, de ezzel szemben változatlan hozamszint elérését feltéte-lezve 20–40%-os anyagfelhasználás takarítható meg. Ennek költségcsökkentô hatá-sa az aktuális tápanyagáraktól függ, a vizsgálati évben a változó költségeken belül15–17% volt. Ugyanakkor megjegyzi, hogy a kevesebb mûtrágya felhasználása po-zitív környezeti hatással jár, csökkentve a növénytermelés káros externáliáit. A jö-vedelem növelésében érdekelt termelô ezeket az externális költségeket nem érzéke-li közvetlenül, támogatással vagy adóhoz kötött formában azonban hatása megjelen-het egyéni szinten, befolyásolva ezzel a termelô döntéseit. Hasonló vizsgálatokatvégzett Herring (2001), megállapítva, hogy a precíziós gazdálkodásra való átállástöbbletköltségeinek, a várható jövedelemben bekövetkezô változásoknak a mérésefontos üzemgazdasági szinten, így késôbbi – agrárpolitikai – döntések meghozatala-kor kiinduló alapot kell jelentenie. Godwin és munkatársai (2003) vizsgálták a pre-cíziós gazdálkodásra történô átállás gazdasági következményeit. Megállapították,hogy angliai körülmények között a helyspecifikus nitrogénkijuttatás átlagosan 22 £/ha (8800 Ft/ha) többletjövedelmet eredményezett a homogén kijuttatáshoz ké-pest. Ugyanakkor az eltérô technológia bevezetésének többletköltsége 5–18 £/ha(2000–7200 Ft/ha) között mozgott 250 hektáros gazdálkodási méretre vetítve. Azegyszerûbb technológia bevezethetôségének fedezeti mérete 80 ha, míg a legmaga-sabb beruházási és üzemeltetési költségû technológia fedezeti mérete 200–300 hek-tár között mozgott, a precíziós növénytermelésre alkalmas kultúrák termelési szer-kezeten belüli arányától függôen (Godwin et al., 2003).

Egészen eltérô gazdálkodási körülmények között, Maheswari és munkatársai In-diában erôforrásban szegény farmok körében végeztek vizsgálatokat a precíziós pa-radicsomtermesztés gazdasági hatásainak értékelésére 2007-ben. Megállapították,hogy a konvencionális technológiához képest elérhetô hozamtöbblet 80%-os volt, afedezeti hozzájárulás 165%-kal volt több, a hagyományos gazdálkodáshoz képest. Akiugró többlet okai között kiemelték a precíziós gazdálkodás megkövetelte maga-sabb technológiai fegyelem mellett a menedzsment színvonalának emelkedését is,ami a teljes farmgazdálkodásban is megjelent. Ugyanakkor megállapították, hogy atôkeszegény gazdálkodók körében csak akkor lehet a precíziós növénytermelés szé-les körû elterjedésével számolni, ha a technológia többletberuházáshoz kialakítaná-nak központi támogatási rendszert (Maheswari et al., 2008).

Schnitkey és munkatársai már 1996-ban megállapították kukorica és szója precízi-ós mûtrágyázásának gazdasági elemzése során, hogy a talajvizsgálati eredményekalapján történô hozamtervezés és tápanyagellátás 17%-os jövedelemtöbbletet eredmé-nyezett a konvencionális kijuttatáshoz képest, köszönhetôen a táblaátlagban is kimu-tatott hozamtöbblet, valamint hatóanyag-megtakarítás együttes hatásaként (Schnitkeyet al., 1996). Watson és munkatársai ennél kisebb mértékû, 8,15%-os jövedelemtöbb-letet mutattak ki a hozam 7,41%-os növekedése mellett precíziós kukoricatermesztéssorán, igazolva azt a hipotézist, hogy ezen technológia gazdasági haszna hosszabb tá-von elsôdlegesen nem a költségcsökkentés melletti jövedelemnövekedés lesz a kör-nyezeti pozitív externáliák nagyobb súlyával szemben (Watson et al., 2003).

Swinton és Lowenberg-DeBoer 1998-as tanulmánya szerint a mûtrágyázás költsé-ge csökkenthetô (~4 $-ral, azaz 660 Ft-tal hektáronként) a precíziós tápanyagpótlás-

97

sal (Swinton – Lowenberg-DeBoer, 1998). Magyarországi körülmények közöttPecze (2006) vizsgálta a precíziós tápanyag-kijuttatás hatásait. Egy 51 ha nagyságútáblán 483 t kukorica-szemtermést mértek (hozamtérkép alapján), az átlagtermés9,47 t/ha volt. A tábla 13 kezelési egységében a termésátlag 5 és 13 t/ha között vál-tozott. Az ôszi alaptrágyát, a tavaszi N-kiegészítôt és a fejtrágyát differenciált mó-don juttatták ki. A talaj eltérô foszfor- és káliumszolgáltató képességével korrelált atermés. Megállapította, hogy amennyiben a precíziós tápanyag-kijuttatás az intenzívtermesztésben a potenciális hozam tápanyagkivonó képességének megfelelôen tör-ténik, pozitív hatás realizálható. Meghatározó szempont lesz mind a termelést irá-nyító szakember, mind a gépeket üzemeltetô személyek kiválasztása, hiszen a leg-precízebben elôkészített, megtervezett technológiai folyamat sikere nagyban múlika végrehajtó személyzet hozzáállásán. Hozzá kell tenni, hogy mindennek együttesenkell megteremtenie a jövedelem növelésének a lehetôségét (Pecze, 2006). Pecze ké-sôbbi tanulmányában arra a megállapításra jutott, hogy a 3 hektárnál kisebb tábla-foltok figyelembevételének jelentôs költségnövekedése nem jár akkora jövedelem-növekedéssel, amely indokolná a 3 hektárnál kisebb egységû talajmintavételt (Pecze,2008). Ezzel szemben áll az a vélemény, amely szerint maga a 3 hektáros mintavé-teli egység az esetek többségében heterogén, nem lehet kihasználni az eltérô talajtu-lajdonságoknak megfelelô hozampotenciált. (Neményi et al., 2006b)

Dillon és munkatársa amerikai körülmények között vizsgálta a 2007. évi mûtrá-gya- és energiaárakban bekövetkezett növekedés hatását a precíziós növényterme-lésre, illetve annak elterjedésére. Modellszámítások segítségével megállapították,hogy az inputárak növekedése miatti kockázati kitettség a nitrogén tápanyag kijutta-tási idejének és gyakoriságának (dózismegosztás) helyes megválasztásával csök-kenthetô. Annak ellenére, hogy a vizsgálat helyspecifikus tápanyagellátást alkalma-zó gazdaságaiban nagyobb jövedelmet értek el a kukoricatermesztésben, a techno-lógiát még be nem vezetett farmerek körében az árak változásával szemben kocká-zataverzióval vagy közömbösséggel viselkedô termelôk nem mutatnak hajlandósá-got a precíziós tápanyagellátásra való áttérésre, ami részben indokolhatja is a tech-nológia gyakorlati elterjedésének lelassulását (Dillon – Gandonou, 2007).

Azonban a precíziós tápanyagellátásban mutatkozó különbségek nem mindenesetben jelentôsek. Amennyiben a terület tápanyag-ellátottsága alapvetôen jó és ke-vésbé heterogén a táblán belül, nem érhetô el hatóanyag-megtakarítás a precízióstápanyagpótlási technológiával a konvencionális technológiához képest. Magyaror-szági körülmények között Székely és munkatársai (2000) vizsgálták közepes mére-tû gazdaság esetén a precíziós gazdálkodás gazdasági hatásait. A SZIE JózsefmajoriKísérleti Tangazdaságában ôszi búzában készített hozamtérképek alapján megálla-pították, hogy a rétegvonalas (az azonos hozamú mérési egységeket összekötô felü-letrôl készült) térkép alkalmas a hozamok szóródásának kimutatására, amely alap-ján – már a részletes talajvizsgálati eredmények és a talajtérkép ismeretének a hiá-nyában is – pontosabban tervezhetô a következô évi növény tápanyag-utánpótlása.Jól azonosíthatók a tábla azon egységei, amelyek erodáltság vagy más területi és ta-lajadottságok miatt eltérô figyelmet igényelnek. Meghatározták azon táblarészeket,ahol homogén tápanyag-kijuttatás mellett a 3 t/ha alatti hozammal negatív fedezetihozzájárulást értek el. Megállapították, hogy mérhetô gazdasági hatása van az ilyenfoltokon az alacsonyabb tápanyagdózis költségmegtakarításának, vállalva ezen fol-

98

tokon az alacsonyabb hozamot vagy esetleg a termelésbôl való kivonást (amennyi-ben a gépi munkák során ez megoldható). Véleményem szerint további externálishatás lehet az ilyen táblafoltokon az erózió, a környezeti terhelés (pl. nitrogén) csök-kentése. Más táblarészeken – a talajvizsgálati eredmények ismeretében – a célzotttápanyag-kijuttatással magasabb hozam érhetô el. Modellvizsgálattal megállapítot-ták, hogy a mikrotermôhelyhez igazított ráfordításfelhasználással 10–15%-os fede-zeti hozzájárulás-többlet érhetô el. Mindkét esetben végsô soron a ráfordítás fel-használás optimalizálható, ami az adott feltételrendszerrel elérhetô jövedelem maxi-malizálását is jelenti egyben (Székely et al., 2000).

A jövedelemtérképek meghatározásával vizsgálni lehet a valós összefüggéseket aprecíziós technológiának betudható többlethozam és a jövedelem alakulása között.Smuk és munkatársai (2009) tartamvizsgálattal kimutatták, hogy a precíziós táp-anyag-utánpótlásra történô átállást követôen a magasabb hozam ellenére nem kép-zôdött többletjövedelem az átállás évében, a megnövekedett költségek miatt meg-nôtt a veszteséges kezelési egységek aránya. A bevezetést követô negyedik évben –amikor tábla szinten homogenizálódott a hozam – a jövedelem alakulása kiegyenlí-tettebbé vált, csökkent a jövedelem kezelési egységek közötti szórása. Vizsgálataik-kal igazolták, hogy a precíziós tápanyag-utánpótlásnak van jövedelemnövelô hatá-sa, ez azonban csak hosszabb idô alatt realizálható (Smuk et al., 2009).

Korábbi vizsgálatok eredményei azt a feltevést támasztják alá, hogy a tápanyag-gal jól ellátott talajokon, közel homogén talajadottságok mellett nem várható jelen-tôs költségmegtakarítás a precíziós gazdálkodásnak betudhatóan, ugyanakkor ilyenesetben elsôdlegesen a hozampotenciálban meglévô eltérések kihasználásának kella célnak lennie. Egy, tápanyagokkal alapvetôen jól ellátott tábla esetében akár a kon-vencionális (átlagos értékeken alapuló) a tápanyag-kijuttatás, akár a precíziós, a táb-la egészére vetítve ugyanakkora hatóanyag-mennyiséget kell kijuttatni. Ennek kö-vetkeztében nem mutatható ki érdemi jövedelemeltérés a vizsgált módok között (he-terogén illetve homogén hozamot alapul vevô precíziós tápanyagpótlás). A vizsgá-lat alátámasztja, hogy abban az esetben, amikor a talaj tápanyag-ellátottsága alapve-tôen jó (nem kell kijuttatni például káliumot és foszfort sem), akkor nem érhetô eltábla szinten tényleges anyagmegtakarítás a precíziós tápanyagpótlással. Azonbanfigyelembe véve a tápanyagpótlás környezetterhelô hatását, már jelentôs eltérésektapasztalhatók. Ha a tápanyagpótlást precíziós eszközökkel, a heterogén hozamokatfigyelembe véve, kezelési egységenként differenciáltan végzik el, akkor a teljes fe-lületen, azonos dózis kijuttatásához képest, a környezetterhelô hatás a tábla 54%-ánvolt csökkenthetô (Lencsés – Takácsné György, 2008).

A technológia elterjedésével kihasználhatók azok a méretgazdaságossági elô-nyök, amelyek versenyképessé teszik alkalmazását. Weiss alapfeltételként fogalmaz-za meg, hogy a technológia bevezetéséhez szükséges többletráfordítások üzemgaz-dasági megtérülését biztosítania kell az elérhetô jövedelemtöbbletnek (Weiss, 1996).

Lambert és Lowenberg-DeBoer tanulmányukban – irodalom alapján – összegzik aprecíziós növénytermelés gazdaságosságát befolyásoló tényezôket, valamint beveze-tésének ökonómiai következményeit. A publikációk megjelenésének idôszaka 1991-tôl 2000-ig terjedt. Érdekes megállapításuk, hogy a vizsgálati idô elején zömmel ag-ronómusok nyilatkoztak a precíziós technológiával kapcsolatban, míg a vizsgált pe-riódus végén a cikkek 2/3-ánál a szerzô vagy legalább a szerzôk egyike közgazdász

99

volt. 108, a precíziós növénytermelés gazdasági következményeit vizsgáló tanul-mányt értékeltek. Az elemzéseknél alkalmazott módszer többségében modellszámí-tás, költség–haszon elemzés volt. A valós hozamokon alapuló számításokat közlô ta-nulmányokban a pozitív megtérülésrôl beszámolók aránya alig volt kisebb, mint amodellezés révén kapott eredményeket közlô tanulmányokban (Lambert –Lowenberg-DeBoer, 2002). A kutatók megállapították, hogy az – elsôdlegesen ame-rikai – szerzôk közel 2/3-a (63%) számolt be a precíziós technológia bevezetésénekpozitív megtérülésérôl. Larkin és munkatársai (2005) tanulmányukban arról számol-tak be, hogy az Amerikai Egyesült Államok déli tagállamainak gazdálkodói körében2001-ben végzett felmérésük során azt tapasztalták, hogy a precíziós gazdálkodástbevezetett gazdálkodók 36,2%-a, ugyanakkor a nagyobb méretben és magasabb ter-melési színvonalon gazdálkodó termelôk nagyobb mértékben (54,8%) hisznek a pre-cíziós gazdálkodás környezeti minôség javító hatásában (Larkin et al., 2005).

Mindez jelzi, hogy helyes – a valóságot minél pontosabban leképezô – modellekfelállításával kapott eredmények alkalmasak a döntések meghozatalának elôkészíté-sére. A precíziós növénytermelés ökonómiai kérdéseinek ilyen jellegû összesítettvizsgálatáról az európai szakirodalomban nincs a szerzônek tudomása, de a megis-mert tanulmányok, cikkek, kutatások alapján megállapítható, hogy a különbözô gaz-dálkodási feltételeket figyelembe véve hasonló arányban számolnak be a szerzôk aprecíziós növénytermelés gazdasági, környezeti hatásairól, elfogadottságáról.

4.1.4. A precíziós növényvédelem ökonómiai értékelése

A precíziós növényvédelem gazdasági hatásainak vizsgálatával – a tápanyagellátá-séhoz képest – kevesebb szerzô foglalkozott. Ez magyarázható azzal a ténnyel, hogya növényvédô szerek kijuttatásának technikai/mûszaki eszközrendszere a tápanyag-kijuttatáshoz képest kicsit késôbb terjedt el a gyakorlatban, valamint azzal is, hogynem minden kultúrában és nem minden károsító szervezet ellen alkalmazható az el-járás. Több esetben gondot jelent az adatfelvételezés. Amennyiben a növényi káro-sítókkal és a növényvédelmi tevékenységekkel kapcsolatos adatok begyûjtésévelegyidejûleg dolgozzák fel és elemzik az adatokat, és erre épül rá az azonos idejûhelyspecifikus, terepi kijuttatás, akkor valósítható meg az on-line védekezés. Egyesrovarkártevôk on-line észlelésére és azonosítására alkalmas az infraszenzor, amely-nek magyarországi alkalmazhatóságát a Nyugat-Magyarországi Egyetemen vizsgál-ták. A szerzôk megállapították, hogy infraszenzorral elhatárolhatók a burgonyabo-gár-lárvák, a fertôzöttség erôsségétôl függôen detektálhatóak az eltérô hômérsékle-ti különbségek, amelyek alapján el lehet végezni a táblák foltkezelését. Mindezzelmegvalósítható a környezetkímélô, vegyszertakarékos eljárás (Mesterházi et al.,2001; Neményi et al., 2006a). Hasonló eredményrôl számolnak be Schellberg ésmunkatársai (2008). Gazdasági hatásvizsgálatot azonban nem végeztek. Más szer-zôk a talaj-gyom és talaj-drótférgek közötti kapcsolatot és annak mérési lehetôsége-it vizsgálták (Reisinger et al., 2003; Kuroli et al., 2005; Reisinger et al., 2007a).Megállapították, hogy a talajlakó drótféreglárvák elôfordulása, annak erôssége, va-lamint a talajellenállás és a víztartalom között kapcsolat van, elôfordulásuk gócsze-rû, a talajvizsgálatok alapján jól körülhatárolható, kimutatható, tehát a késôbbiekbenalkalmazható lesz ezen a területen is a precíziós növényvédelem.

100

Az egyidejû módszer alkalmazása során az adatfelvételezés rögzítése, feldolgo-zása és az adatok archiválása után azonnal meghatározzák a védekezés paramétere-it, majd számítógép-vezérléssel megvalósul a tényleges kezelés (kezelési egységen-ként egyedi dózisú kijuttatás). A teljes tábla szintû adatfelvételezést, amelynek tech-nikája a tudomány és a gyakorlat jelenlegi ismeretei szerint nem minden károsítószervezet esetében valósítható meg, azzal a – késôbbiekben gazdasági – elônnyel isegyütt jár, hogy megteremti az idôsoros adatbázis alapjait.

A precíziós gyomirtás során – a károsító szervezet biológiájából adódóan – rela-tíve könnyebb a múltbéli adatokra alapozott off-line eljárás. Ennek feltétele, hogyrendelkezésre álljanak kezelési egységenként a korábbi gyomfelvételezési adatok azelôvetemény ismeretében. A gazdasági hatásokat figyelembe véve itt is megállapít-ható, hogy a kezelési egységenkénti eltérô kezelés vagy nem kezelés miatt – táblaszinten – jelentôs, 30–70%-os anyagfelhasználás és ezzel anyagköltség takaríthatómeg, ugyanakkor a kijuttatás mûveleti költsége érdemben nem csökkenthetô. Mind-ezzel szemben áll a részletes és emiatt költséges gyomfelvételezés többlete.

Barroso (2004) és munkatársai több éves kutatásuk során megállapították, hogya helyspecifikus növényvédelem gazdasági elônye függ a gazdasági rendszerenbelül azon növények területi arányától, amelyekben technológiai értelemben al-kalmazható az eljárás, változékony a károsító szervezetek elôfordulása és egybenalacsony a fertôzött terület aránya. Ôszi árpában vizsgálták az Avena sterilis ssp.Ludoviciana elôfordulását. A precíziós gyomszabályozás többletköltségeinek amegtérülése minden olyan esetben biztosított – spanyolországi körülmények kö-zött –, ahol a gyommal fertôzött terület 30% alatt volt. A megtérülésre a legna-gyobb hatást a gyomfelvételezés (a felvételezési cella mérete 12×12 méter és 3×3méter között változott) és a helyspecifikus kijuttatás költségei gyakorolták (Bar-roso et al., 2004).

Más szerzôk értékelik és hangsúlyozzák a téma multidiszciplináris jellegét. Agyomszabályozással foglalkozó kutatóknak, szakembereknek meg kell találniuk anem kívánatos gyomok károsításának megelôzésére, mérséklésére az adott közgaz-dasági feltételek mellett alkalmazható költséghatékony eljárásokat. A gyomszabá-lyozás ökonómiai alapelve egyszerû: csak akkor alkalmazható, ha a várható elônyök(bevételtöbblet) meghaladják az adott eljárás költségeit. A kárküszöbelv gyakorlatialkalmazása megköveteli a döntéstámogató modellek fejlesztését, amivel a szakem-berek egyben egy kockázatcsökkentô eszközt is kapnak. Gyakran hiányzik azonbana gyompopuláció és fejlôdési dinamikájuk részletes ismerete. Wilers (2004) kieme-li annak fontosságát, hogy a termesztôknek, talajmûveléssel, növényvédelemmelfoglalkozó szakembereknek és az agrárközgazdászoknak szorosan együtt kell mû-ködniük ezen a területen.

Reisinger és Enzsölné (2008) betakarítás utáni gyomfelvételezés (betakarítást kö-vetô 11. nap) során megállapították, hogy a tarló szinte gyommentesnek bizonyult aprecíziós gyomszabályozás megvalósításakor. Amikor a gyomborítottság alacsony,ôszi búzában nem várható el érdemi gazdasági elôny a precíziós gyomirtás alkalma-zásakor. Ugyanakkor – kontroll hiányában – nem vizsgálták, hogy az állománybanmilyen eltérések voltak a kezelt és kezeletlen egységek hozamaiban, aminek alapjánössze lehetne mérni a „megmentett termés értékét” a kezelések költségkülönbségé-vel (Reisinger – Enzsölné, 2008).

101

Más szerzôk vizsgálták a tápanyagtartalom, a gyomborítottság és a hozam közöt-ti összefüggést, és mindezt vizuálisan, 3D-ábrázolással jelenítették meg. Megállapí-tották, hogy e hármas kapcsolatnak csak kétdimenziós értékelése és az erre alapo-zott kárküszöbelven alapuló döntés valós hibaforrás, kockázati tényezô, mivel így atényleges gyomeloszlás, az egyes gyomok fejlettsége nem követhetô nyomon. A 3D,gyomsûrûséget ábrázoló térképekkel ezek a hibaforrások kiküszöbölhetôk (Backes– Plümmer, 2005).

Amerikai szerzôk 6 éves szántóföldi termelési adatokra alapozva dolgoztak kiôszi búzában alkalmazható számítógépes döntéstámogató gyomszabályozó modelltaz eltérô talajtulajdonságokat is figyelembe vevô precíziós növényvédelemre, ésvizsgálták a jövedelmezôségre gyakorolt hatást. Megállapították, hogy szemben akorábbi – teljes felületre adott – szaktanácsadással megvalósított gyomszabályozás-sal, 65%-os többletjövedelmezôséget (költségarányos) lehet elérni, hektáronkénti 6 $ (1140 Ft) többletköltséggel. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a gyomborítottsá-gi mérésének, a mintavételezési egység nagyságának és sûrûségének mint az alkal-mazhatóságot alapvetôen befolyásoló technológiai elemnek meghatározó a szerepe(Young et al., 2002).

Német szerzôk 2007. évi herbicid- és gabonaárakon vizsgálták a gyomeloszlás, atalaj- és hozamtérképek alapján a precíziós gyomszabályozás kárküszöbszintjét, ésgazdasági számításokat is magukba foglaló döntési modellt állítottak fel, amelyet aszaktanácsadásban lehet felhasználni (Gutjahr et al., 2008). Hasonló logikai össze-függéseket alkalmaztak Reisinger és munkatársai (2007) magyarországi körülmé-nyek között kukorica gyomirtását támogató – internet alapú – döntéstámogató mo-delljükben.

Oriade és munkatársai modellvizsgálatokat végeztek a precíziós gyomszabályo-zás potenciális gazdasági és környezeti elônyeinek mérésére 1996-ban Min-nesotában. A kutatócsoport szimulációs modellje alkalmas a helyspecifikus gyom-szabályozás gazdasági következményeinek modellezésére a gyomborítottság (elô-forduló gyomfajok száma, a kár-küszöbnek megfeleltetett egyedi sûrûség, adott idô-pontbeli vegetációs gyomfejlettség) alapján. Megállapították, hogy a gazdasági érte-lemben vett pozitív hatás legjobban a gyomfoltosság mértékétôl, táblán belüli hete-rogenitásától függ. Annál nagyobb a haszon, minél magasabb a gyomborítottság ésminél magasabb a gyomfoltok száma. Abból következôen, hogy elég nagy a gyom-foltosság miatti hozamkiesés kockázata, az olyan gazdálkodók esetében, akiknekaverziója van a kockázattal szemben – alacsonyabb gyomborítottság mellett – szük-ségessé válik a teljes felületen végzett kezelés (Oriade et al., 1996). A védekezésszükségessége, a gyomborítottság mértéke és hozamkiesés közötti kapcsolat megha-tározásakor a kárküszöbelvet alkalmazták, meghatározva a precíziós gyomszabályo-zás gazdaságosságát. A gyomflóra összetételével és kölcsönhatásainak a hozamragyakorolt hatásával számos szerzô foglalkozott. Kim és munkatársai (2006) vizsgá-lataik során kísérletet tettek a herbiciddózis és a gyomok közötti interferencia ho-zamra gyakorolt hatásának modellezésére. A gyomfertôzöttség, a herbiciddózis és ahozam közötti összefüggés felületdiagramokkal jól szemléltethetô. Megállapították,hogy több elemû gyomfertôzöttség modellezésére a szimuláció alkalmasabb mód-szer, mint a többváltozós termelési függvények, viszont nem foglalkoztak a gazda-sági összefüggésekkel (Kim et al., 2006).

102

Johnson és munkatársai a helyspecifikus gyomszabályozás további elônyekéntmutatták ki, hogy lelassult a gyomrezisztencia kialakulása (Johnson et al., 1997).Németországi körülmények között Timmermann és munkatársai többéves, több kul-túrában folytatott kísérletek alapján a precíziós gyomszabályozással kapcsolatbankimutatták, hogy átlagosan 54%-os herbicidmegtakarítást (33 EUR/ha) (8250 Ft/ha)értek el a helyspecifikus gyomszabályozással. A vegyszerfelhasználásban tapasztaltmegtakarítás jelentôs mértékben függ az adott kultúrától és a gyomfertôzöttség mér-tékétôl. Az átlagban tapasztalt 54%-os megtakarításhoz képest ôszi búzában 90%-os, kukoricában 78%-os, cukorrépában 36%-os anyagmegtakarítást értek el. A költ-ségmegtakarítás függ az adott kultúrában realizálható csökkentett herbiciddózistól,a herbicidkezelések számától, árától. Csökkenést tapasztaltak a vizsgálati idôszakalatt a környezeti károkban, a kevesebb elsodródott permetlé miatt (Timmermann etal., 2001; Timmermann et al., 2003). A helyspecifikus gyomszabályozás gazdaságihatásait is figyelembe vevô szimulációs modellvizsgálatok alapján Toews (2005)megállapította, hogy hektáronként –25 és +40 EUR (–6250 és 10 000 Ft/ha) lehet ajövedelembeli eltérés, amelyet befolyásol a gyomborítottság eloszlása, a vetésváltás,a vegyszerköltség, a gyomkompetencia. Vizsgálataiban a szükséges technológia ki-alakításának többletköltségét 10 EUR/ha-ban (2500 Ft/ha) határozta meg. Amennyi-ben a növényvédôszer-megtakarítást magasabbra értékelik – akár kormányzati több-lettámogatással –, akkor a precíziós gyomirtás gazdaságossá tehetô.

A precíziós gyomszabályozásnak számos elônye van. Shaner (2004) kiemeli,hogy a 2003. évi egyesült államokbeli adatok alapján az elérhetô herbicidköltség-megtakarítás 3–20 $/ha (570–3800 Ft/ha) intervallumban mozgott, ami függött aherbicid fajtájától (dózis, ár), a gyomborítottságtól és a kezelt terület arányától.Ugyanakkor megjegyzi, hogy költségtöbblettel is kell számolni (felvételezés ésadatrögzítés költsége, növekvô kockázat), amelyek egy része a technológia beveze-tésének idején merül fel. Kiemeli további kutatások szükségességét, amelyek elô-segíthetik a precíziós gyomszabályozás termelôbarátabbá válását, olcsóbbá tehetika technológiát.

A precíziós gyomszabályozás alapja a tábla gyomnövényzetének ismerete,amelyhez elengedhetetlen a minél részletezettebb gyomfelvételezés. Azonban nemmindegy, hogy maga a gyomfelvételezés milyen részletezettségû, azaz mekkora ke-zelési egységre bontva történik, mivel magas az élômunkaigénye. Reisinger és Nagy2002-ben a gyomflóra és a gyomborítottság megismerésére vonatkozóan gabonatar-lón 0,5 hektáros kezelési egységeken, GPS-koordinátákkal beazonosítva végzettgyomfelvételezést. A gyomborítottság ismeretében lehetôség nyílt a következô évikukorica gyomirtásának kezelési egység szintû megtervezésére. A géprendszer is-meretében megtervezhetôvé vált a gép fordulónkénti (3,07 ha) eltérô vegyszerrel ésdózissal (tartály) való kukorica pre-poszt gyomirtása a magról kelô gyomok ellen,míg az évelô gyomok elleni védekezés foltkezeléssel valósítható meg. Vizsgálataikalapján az évelô gyomok elleni foltkezelés során csak a terület 21, illetve 27%-átkellett kezelni, ami jelentôs anyagköltség megtakarítással járt. Nem vizsgálták azon-ban a precíziós gyomszabályozás további gazdasági következményeit (többek kö-zött a tartályonkénti keverések idô- és költségtöbbletét, a gyomfelvételezési és mon-itoringköltségeket). Ugyanakkor kimutatták, hogy jelentôs a vegyszer-megtakarítás,ami a környezetbe kijutó káros hatásokat is csökkenti anélkül, hogy lényegesen elô-

103

segítené a késôbbi idôszakokban az adott tábla elgyomosodását (Reisinger – Nagy,2002). A jövedelemre gyakorolt hatást nem vizsgálták.

Amerikai szerzôk a precíziós gyomszabályozás gyakorlati kivitelezését vizsgál-ták a mezei acat (Cirsium arvense) gyomnövény példáján. Hároméves kísérletbenhektáronként 124 felvételezési pontot határoztak meg, és a kárküszöbelv alapjándöntöttek az egyes kezelési egységek herbicides kezelésérôl. Amennyiben azon mé-rési kezelési egységek száma, ahol elôfordult a vizsgált gyom, nem haladta meg a20%-ot, a herbicidmegtakarítás elérte a 60%-ot, szemben a teljes felületkezelésszükségletével. Megjegyzik, hogy további vizsgálatokat igényelnek az egyes gyom-fajok, mert nem mindegyik esetében volt kimutatható ilyen magas megtakarítás(Hall – Faechner, 2005).

A precíziós gyomszabályozási technológia bonyolultságát – és alkalmazásának ne-hézségeit – tovább fokozza, hogy a kijuttatandó dózis függ a talajtulajdonságoktól.Ebbôl a szempontból meghatározó talajparaméter a humusztartalom és a kötöttség.Magasabb humusztartalom esetén a gyártók és forgalmazók által ajánlott dózisinter-vallumban a magasabb dózis kijuttatása javasolt. Reisinger és munkatársai (2007) aprecíziós gyomszabályozás tervezési költségeinek csökkentését vizsgálták. Megálla-pították, hogy a 3 hektáros mintasûrûséggel vett talajminták kötöttségre és humusz-tartalomra vonatkozó adatait eredményesen lehet felhasználni a precíziós gyomsza-bályozás módszereinek fejlesztésében. A kukoricánál Lumax korai posztemergensszer tervezésével 9%-os herbicidköltség-megtakarítás érhetô el a 3 hektáros mintavé-teli sûrûségnél, míg az ennél részletesebb – 0,5 hektáros – mintasûrûségnél az elér-hetô herbicidköltség-megtakarítás ennél kevesebb, 7% volt 2007. évi árakkal számít-va. A korábban a tápanyag-gazdálkodás tervezéséhez felvett, rögzített, 3 hektárosmintavételbôl származó talajminták adatainak felhasználása a precíziós gyomszabá-lyozás tervezésében nem igényel többletköltséget (Reisinger et al., 2007b).

4.2. Növényvédelmi gazdasági döntések modellezése

A döntések modellezése, a döntéstámogató algoritmusok ismerete segít csökkente-ni a kockázatot. Nem kisebbítve a mezôgazdasági termelés különbözô területein al-kalmazott döntéstámogató módszerek jelentôségét, a következôkben leszûkítve, ki-zárólag a növényvédelem szempontjából mutatjuk be a téma elôzménye.

A gazdasági döntések meghozatalakor egyre meghatározóbb az a folyamat, amely-nek során a döntés-elôkészítés minél szélesebb információbázison megfelelô számúés mélységû alternatíva kidolgozását teszi lehetôvé. A mezôgazdasági termelésselkapcsolatosan az elmúlt évszázad második felében számos gazdaságmatematikai,operációkutatási módszer terjedt el a gyakorlatban a számítástechnikai háttér fejlôdé-sével (Bishop – Toussaint 1969;, Bán, 1973; Szabó et al., 1983; Bácskai, 1984; Mé-száros – Péter, 1985). A könyv terjedelmi korlátai miatt elhagyjuk a döntés-elôkészí-tés során alkalmazható széles körû operációkutatási módszerek és gyakorlati felhasz-nálási területeinek ismertetését. A precíziós növényvédelem gazdasági értékelése so-rán a szimulációs modell segítségével vizsgálhatóak a precíziós növénytermelés gaz-dasági összefüggései, szükséges a témakör részletesebb ismertetése.

104

A szimulációs modell alapvetôen lehetôvé teszi a problémák olyan eseti vizsgála-tát, amely során számos befolyásoló tényezô együttes hatása vehetô figyelembe, az is-mérvek minél szélesebb körû modellbe építése segít megközelíteni a valóságos körül-ményeket, amelyek a korábban a tervezésben, döntés-elôkészítésben elterjedt analiti-kus módszerekkel nem volt vizsgálható. A szimulációs modell elméleti kidolgozása aXX. közepén megtörtént, azonban gyakorlati alkalmazásának kiszélesedése több év-tizeddel késôbb valósult meg a megfelelô számítástechnikai háttér elterjedésével. Haa szimuláció sztochasztikus – például Monte-Carlo-módszer –, akkor modellezni le-het a véletlen hatásokat, amelyek a növénytermelési folyamatokat figyelembe véveigen jelentôsek lehetnek, és a determinisztikus vizsgálatokhoz képest a kockázat mér-tékének megismerésével, segítségével pontosabb alternatívákat kínálhatnak döntése-inkhez. A szimulációs modellek kialakításakor a megismert – vagy megismerni kívánt– gazdasági folyamatokat és azok összefüggéseit algoritmizálni szükséges. A szto-chasztikus szimuláció lényege, hogy a rendszer ismeretlen paramétereit, a rendszertmeghatározó tényezôk és ismérvek összefüggései alapján, azok eloszlásfüggvényei-nek megfelelô véletlenszám-generátorok segítségével, magas számú futtatás után ka-pott értékekbôl becsüljük. A módszer mezôgazdasági alkalmazhatóságát az 1970-esévekben számos szerzô vizsgálta többek között a nagyüzemi gabonabetakarítás gép-üzemeltetésére, az állattenyésztésen belül a növekedési folyamatokra, a növényfejlô-dés optimalizálására a mezôgazdasági vállalatok komplex modellezésére magyaror-szági körülmények között (Ligeti, 1973; Csáki, 1976; Csáki – Mészáros (szerk.),1981). A lineáris programozás és a dinamikus programozás ebben az idôben terjedt ela mezôgazdaságban is (Hazewinkel, 1985; Heady – Candler, 1985; Bublot, 1987).

Nemzetközi kitekintésben a növényi folyamatok és a környezet kapcsolatánakvizsgálatára a szimulációs modellezést az 1990-es években kezdték alkalmazni, ésmár ekkor megjelent a gyomszabályozás kérdése is vizsgálati területként (Pannel,1990; Johnson et al., 1995; Allen et al., 1996; Paice et al., 1998). Az agroökoszisz-témák modellezése során a precíziós növénytermelés az egyik olyan terület, ahol na-gyon fontos, hogy modellezhetôk legyenek a növénytermelés kockázati elemei úgy,mint az idôjárási, a növény-egészségügyi, a termelési és a piaci kockázatok. Harnosés Hufnagel összefoglalóan írta le a precíziós növénytermelés rendszermodelljét.Kiemelték a rendszer dinamikus jellegét és a modellezés folyamatszemléletét. Akockázati tényezôk közül a modelljükbe az idôjárási és a növényvédelmi kockázatitényezôket építették be. Megállapították, hogy a precíziós növényvédelem szem-pontjából a táblán belüli heterogenitás meghatározó jelentôségû, és a gyomszabá-lyozás szempontjából kiemelten kezelendô input a gyomfoltok célra orientált felis-merése és kezelése. A tér- és idôbeli szimulációs modelleket öt csoportba kategori-zálták, és felhívják a figyelmet a precíziós növénytermelés informatikai fejlesztésé-vel kapcsolatban a monitoringcentrikus (múlt és jelen felvételezésen alapuló) éshipotéziscentrikus (what-if alapú) módszertani lehetôségek együttes, integrált alkal-mazására (Harnos – Hufnagel, 2007).

A növényvédelemmel, így a gyomszabályozással kapcsolatos gazdasági döntésekmeghozatalakor figyelembe kell venni a termelési szerkezetet, a hosszabb távú gazda-sági hatásokat, a kockázatokat és az idôben kiterjesztve kell vizsgálni a mezôgazdasá-gi rendszerek változását, amelyre a biodinamikus modellek alkalmasak (Patten et al.,1988; Acs et al., 2002; Weersink et al., 2002; Monjardino et al., 2003; Just, 2003).

105

A gyomszabályozással kapcsolatos helyes döntések meghozatalában nyújtanaksegítséget a precíziós gyomszabályozási döntéstámogató modellek. A döntéstámo-gató rendszer egyik kulcspontja a kárküszöbszint meghatározása, a gyomnövény ter-mésredukáló hatásának becslése, valamint annak ismerete, hogy a károsítók foltsze-rû elôfordulása – ismerve a terület talajparamétereit – mely herbicidek, milyen dó-zisú alkalmazhatóságát teszi lehetôvé. A modellekkel vizsgálható a precíziós gyom-irtás során megtakarítható herbicid mennyisége, költsége, rangsora a gyomborított-ság függvényében. A téma elméleti összefüggéseivel és gyakorlati alkalmazásávalmár a személyi számítógépek elterjedésének kezdeti idôszakában foglalkoztak ma-gyar szerzôk is, a gyomszabályozás kérdését együtt kezelve a mûtrágyázás optima-lizálásával. A kezdeti idôszakban alapkérdésként vetôdött fel, hogy a növényvéde-lemmel kapcsolatos technológiai és gazdasági döntések meghozatalának számítógé-pes technikával történô támogatása központi számítógépes rendszerre vagy decent-ralizált rendszerre alapuljon-e. Az elôbbi elônye a kialakítható, szélesebb adatbázis-ra épülô, bonyolultabb matematikai alapokon nyugvó modell, míg második esetbenelôny a termelôk igényeinek, egyedi jellemzôinek jobb figyelembevétele, és hogyhelyileg kidolgozott több variáció alapozza meg a jobb döntéseket (Tummala, 1979).Maguk a modellek a kezdeti idôszakban vagy optimalizáló modellek (Katonáné –Reisinger, 1981; Reisinger, 1988), vagy szimulációs modellek voltak (Adner, 1984;Gerowitt – Adner, 1994), és elsôdlegesen a gyomirtás területén alkalmazták ôket(Reisinger, 1982; Takácsné, 1989; Wilkerson et al., 1991). A mûszaki és az informa-tikai háttér fejlôdésével együtt szétváltak a fejlesztési irányok: külön fejlesztették agyomszabályozással kapcsolatos döntéstámogató modelleket, amelyek egy részeanalitikus modell, de egyes problémakörök elôrejelzésére alkalmazzák a szimuláci-ós modelleket is (Rydahl és Thonke, 1993; Lemieux et al., 2003; Reisinger et al.,2004; Swinton, 2005; Reisinger, 2006; Reisinger et al., 2007c).

A nemzetközi gyakorlatban az 1980-as évek eleje óta használnak olyan döntéstá-mogató eljárásokat a gyomirtás területén, amelyek jelentôsen megkönnyítik a dön-téshozó számára a kritikus helyzetben a legmegfelelôbb döntés meghozatalát.

Amerikai szakemberek 1991-ben megalkották a HERB döntéstámogató modellt(Wilkerson et al., 1991), amelyet Mortensen és munkatársai fejlesztettek tovább(WeedSOFT) (Mortensen et al., 2004). Megállapítottak az egyes gyomnövényekreegy ún. „kompetíciós indexet” (CI), mely az adott gyomfaj terméscsökkentô hatásátreprezentálta. Ez 0 és 10 között vehetett fel értékeket, meghatározva a gyomok ve-szélyességi mértékét és sorrendjét. A továbbfejlesztett döntéstámogató modellbe be-építették azt a felismerést, hogy a gyomkártételt a gyomnövény kelési ideje megvál-toztatja, így annak fejlettsége a kultúrnövényhez viszonyítva fontos eleme a hozam-kiesés becslésének, ezzel a védekezési döntés szükségességének. Teljesen más azokozott kár mértéke abban az esetben, ha a gyom együtt vagy elôbb csírázik, mint akultúrnövény, szemben azzal az esettel, amikor a gyomnövény már egy megerôsö-dött növényállományban csírázik ki. A Lemieux és munkatársai (2003) által kidol-gozott modell már figyelembe veszi a termelô által tolerált gyomborítottság szintetis. A kutatók a modell segítségével 25%-os herbicidmegtakarítást tudtak elérni. Akidolgozott modell nagy elônye, hogy tartalmaz egy kockázatkezelô modult is,amely kezeli a helyes döntés választásának a valószínûségét (Lemieux et al., 2003).A GESTINF döntéstámogató rendszert a búza és szója kezelésére hozták létre

106

Olaszországban. Egy index segítségével a rendszer értékeli a technológiák veszé-lyességét a környezet és a vízbázis szempontjából (Berti – Zanin, 1997). Rydahl ésThonke (1993) Dániában azzal a céllal dolgozott ki számítógépre alapozott döntés-támogató rendszert, hogy teljesítse a kormányzat által célul tûzött 50%-os herbicid-felhasználás-csökkentést.

A gyomszabályozással kapcsolatosan kifejlesztett döntéstámogató modellek újirányzatát jelentik azok, amelyek nemcsak egy idôsíkban, hanem a vetésváltást is fi-gyelembe véve, többéves (múlt és jövô) kitekintést tesznek, s az egyes táblák gyom-viszonyai, a kultúrnövények egymás közötti és a gyom–kultúrnövény kompetenciaalapján épülnek fel. Egy Angliában kifejlesztett döntéstámogató modell – Weed Ma-nager – a gabonafélék gyomszabályozásában alkalmazható technológiák és az egyes– érzékeny területekre – érvényes szabályozások alapján készít technológiai javas-latokat. Jelenleg folyik a modell továbbfejlesztése más szántóföldi növények gyom-szabályozására, amivel a rendszerszemléletû tervezés válik lehetôvé (Parson et al.,2009). A Reisinger és munkatársai által (2007) Magyarországon kifejlesztett, a ku-korica gyomszabályozásának döntéstámogató modellje annyiban jelent fejlettebbváltozatot, hogy magába foglal gazdasági követelményeket is.

A gyomirtástervezés sokváltozós összefüggésrendszere igényli a logikai kapcso-latok egzakt meghatározását és az algoritmusok létrehozását. Magyarországon az el-sô modern gyakorlati szolgáltatást és szaktanácsot nyújtó szoftver az ôszi búza és akukorica gyomirtására készült el, interdiszciplináris szakterületeken dolgozó szak-emberek közremûködésével (Reisinger, 1983). Az eredményes mûködés során létre-jött a HERBIPAN-programcsomag, amely az említett két fônövényen kívül segítsé-get nyújtott a gyakorlati szakembereknek a szója, a cukorrépa és a napraforgó gyom-irtási technológiáinak megtervezéséhez is. A búzára és a kukoricára vonatkozógyomirtási technológiák algoritmusait publikálták (Reisinger, 1988), és a személyiszámítógépek megjelenésével a tervezôprogram decentralizált változatai is elkészül-tek. A búzatermesztés optimális mûtrágya- és herbicidfelhasználásának elôsegítésé-re dolgozott ki Takácsné (1989) egy számítógépes agrokémiai-növényvédelmi(gyomirtási) döntéstámogató rendszert. Ez a korábbi nagy számítógépes rendszertôleltérôen asztali számítógépre készült. Ezáltal lehetôséget teremtett, az ebben az idô-ben fokozatosan terjedô asztali PC-k segítségével a szakemberek számára a terve-zésben való közvetlen részvételre, alternatívák gyors futtatására. Az 1990-es évekgazdasági és társadalmi átalakulásai nem kedveztek az ilyen jellegû fejlesztéseknek,a korábban kidolgozott rendszerek naprakész karbantartása nem történt meg, ésezért a korábbi fejlesztések elavultak.

Az ezredfordulón a térinformatikában bekövetkezett nagyarányú fejlôdés új pers-pektívákat nyitott meg, és körvonalazódtak a precíziós növényvédelem új lehetôsé-gei is. A korábbi gyomirtási szaktanácsadó programok a táblát homogén egységnektekintették, ma már a térinformatikai eszközök segítségével a táblán belüli heteroge-nitások a gyomfajok elôfordulása tekintetében jól nyomon követhetôk (Reisinger –Nagy, 2002, Nagy et al., 2003, Nagy et al., 2004a; Marcos et al., 2010).

Az új térinformatikai módszerek és eszközök alkalmazása során a gyomirtás-ter-vezés inputrendszerét újra kellett gondolni. Ismételten át kellett tekinteni a gyomfel-vételezések módszereit, a mintasûrûséget, az adatgyûjtés eszközeit, az adatarchivá-lás és az adatfeldolgozás módjait. Ennek érdekében nagyszámú terepi felvételezést

107

kellett végezni (Nagy et al., 2004b, Reisinger et al., 2006; Barkaszi et al., 2007).A precíziós növényvédelmi tevékenységek vonatkozásában a technológiai inno-

váció szempontjából a legelôrehaladottabb a gyomszabályozás területe, amelynekalapját egyrészt a korábbi gyomfelvételezések adatbázisa és a talaj gyommagtartal-mának ismerete, másrészt az állományban végzett gyomfelvételezések jelentik. Er-re épülve a precíziós gyomszabályozás modellezése, a kutatások felgyorsulása elô-segíti a technológia gyakorlati elterjedését. Magyarországi körülmények között többszerzô foglalkozott a precíziós alapokon nyugvó gyomszabályozás tervezésével,modellezésével. Kialakultak rendszertervek, publikáltak különbözô megoldásokatelsôsorban a búza és a kukorica vonatkozásában a gyomirtás tervezésére (Reisingeret al., 2002b; Reisinger et al., 2002c; Kômíves et al., 2003b).

4.3. GYOMINFO – internet alapú, számítógépes gyomszabályozási tanácsadórendszer3

A kémiai gyomirtó szerek nagyarányú gyakorlati elterjedésével párhuzamosan máraz 1970-es évek végén felvetôdött hazánkban a gondolat a számítógépek alkalmazá-sára a gyomirtás-tervezési folyamatban (Ujvárosi et al., 1979, Reisinger, 1979). Azemlített idôszakban Magyarországon a mai értelemben vett személyi számítógépekmég nem léteztek, egy-egy megyében az egyetemek és a számítógépes szolgáltatá-sokra szakosodott vállalatok elégítették ki a kutatási igényeket.

A nemzetközi gyakorlatban az 1980-as évek eleje óta alkalmaznak olyan döntés-támogató eljárásokat a gyomirtás területén, amelyek jelentôsen megkönnyítik a dön-téshozó számára a kritikus helyzetben a legmegfelelôbb döntés meghozatalát. Adöntéstámogató rendszer egyik sarokköve a gyomnövények és a kultúrnövény kö-zötti összefüggés, a gyomnövény.

Háttér és indíttatásA magyar kukoricatermesztôk régóta meglévô igényére adott választ, felhasználvaaz eddig összegyûlt tudásanyagot, a kor színvonalának minden szempontból megfe-lelô, internetre alapozott gyomirtási szaktanácsadó rendszer. A terv megvalósulásátnagyban elôsegítette az anyagi háttér egy részének biztosításával a Nemzeti Kutatá-si és Technológiai Hivatal (NKTH) „Gazdaságorientált Agrárágazati Kutatások”(GAK ALAP1-00138/2004) pályázata.

A program céljaA cél egy olyan számítógépes döntéstámogató rendszer (szoftver) megalkotása volta kukorica gyomirtásának területén, amelyet a gazdálkodók a felkészültségüknekmegfelelô szinten használhatnak. A legmagasabb technológiai színvonalon termelô

108

3 A fejezet nagymértékben Reisinger, P. – Barkaszi, L. – Csutorás, B. – Takácsné György, K. (2008): A GYOMINFOprogram általános ismertetése. In: Gazdaságilag optimális környezetkímélô herbicid alkalmazást célzó folyamat-szervezési, irányítási és alkalmazási programok kifejlesztése (szerk.: Takácsné György K.). Szent István Egyete-mi Kiadó, 19–54. pp. címû könyvfejezeten alapul

gazdálkodók esetében – a mûholdas helymeghatározásra alapozott precíziós gyom-felvételezés segítségével – biztosítja az árunövény-termesztô gazdaságok számára aszakmailag megalapozott, gazdaságilag optimális és környezetvédelmi szempontbóllegkedvezôbb gyomirtási technológia kiválasztását mint a fenntarthatóság igényétminden szempontból kielégítô rendszer.

A projektben kitûzött cél megvalósítását nagymértékben szükségessé teszi egyrészta gyomirtás területén a gazdálkodók részérôl tapasztalható szakmai felkészültség hiá-nya, a gyomirtási döntések intuíciókon alapuló ad hoc jellege, ezáltal azok megbízha-tatlansága és korlátozott eredményessége, másrészrôl a nemzetközi gyakorlatban egy-re szélesebb körben elterjedô számítógépes döntéstámogató eljárások átvételének ésmeghonosításának igénye, az elvárható szakmai színvonal megteremtése érdekében.

A gyomirtási döntéstámogató szoftver alkalmazása számos elônnyel jár. A számí-tógépes döntéstámogatási rendszer a térinformatika adta lehetôségekkel kiegészítvebiztosítja:

• az adott kultúrnövény gyomflórájának és a gyomborítottság mértékének minélpontosabb feltérképezését;

• a potenciálisan fenyegetô termésveszteség pontosabb becslését;• az ökonómiai kárküszöb meghatározását;• a gyomspektrumot minél tökéletesebben lefedô gyomirtási technológia kivá-

lasztását;• a gazdasági kárral fenyegetô gyomkonkurencia kialakulásának megakadályozását;• az ésszerûen csökkentett herbiciddózisok következtében alacsonyabb szintû

környezeti vegyszerterhelést.A szoftver lehetôséget teremt a magas színvonalú termelésszervezés megvalósítá-

sára, a növénytermesztés szintetikus input-felhasználásának (herbicid) csökkentésé-re, ezáltal a termelési költségek racionalizálására, az elôállított termék önköltség-ének csökkentésére, és nem utolsósorban a környezet vegyszerterhelésének reduká-lása által a fenntartható mezôgazdasági termelés megvalósítására.

A szaktanácsadás szintjei a gazdálkodók technikai és szakmai felkészültségé-nek megfelelôenA kifejlesztett döntéstámogató rendszer a kukoricatermelôk felkészültségéhez mér-ten négy különbözô szinten kezeli a gyomproblémát:

1. Interaktív rendszer. Azoknak a termelôknek nyújt segítséget, akik gyomfelvé-telezés nélkül, szemrevételezés alapján hozzák meg gyomirtási döntéseiket.

2. Elôzetesen felvételezett adatok feldolgozása. A Balázs – Ujvárosi-módszerrelgyomfelvételezést végzô termelôk számára biztosítja a gyomproblémát legked-vezôbb (gyomborítottság és ökonómiai szempontból) kezelni képes alternatívakiválasztását.

3. Precíziós megoldások. A mûholdas helymeghatározó rendszerrel felszerelt gaz-dálkodók számára teszi lehetôvé a helyspecifikus, a talaj és a gyomnövények he-terogenitásához igazított, rendszerint kisebb mennyiségû herbicidhasználatot.

4. Történelmi adatokra alapozott megoldások. A szaktanácsadás a korábbi évekadataira alapozva készül.

Interaktív rendszer. Az interaktív rendszer azoknak a kukoricatermesztôkneknyújt segítséget a gyomirtás megtervezésében, akik nem készítenek szabályos

109

gyomfelvételezést, és csak szemrevételezés alapján hozzák meg gyomirtási dön-téseiket.

A rendszer a szükséges alapadatok megadása után végigvezeti a felhasználót akukoricában leggyakoribb 19 egy- és kétszikû gyomnövény képén. Minden egyesképnél bejelölheti a felhasználó, hogy látta-e az adott gyomfajt a tábláján, és ha igen,akkor annak fertôzöttségét milyennek ítéli meg (gyenge, közepes, erôs). Ennek alap-ján a program egy fertôzöttségi diagramot készít, amelyet megjelenít a képernyôn.Amennyiben a fertôzöttségi diagram alapján a felhasználó úgy érzi, hogy az ott lá-tott arányok eltérnek a valóságtól, akkor az interaktív felület lehetôséget biztosít afelhasználó számára, hogy javítsa felvitt adatait a gyomfertôzöttségrôl. Ha elfogad-ja, akkor a következô fázisban a rendszer elkészíti a megadott adatok alapján agyomirtási alternatívákat, és az egy hektárra jutó költség szerint növekvô sorrend-ben jeleníti meg a képernyôn azokat. A lista alapján a felhasználó dönthet arról,hogy melyik alternatívát szeretné választani anyagi helyzete, raktárkészlete vagyegyéb preferenciái alapján. A kiválasztott alternatívához a rendszer mellékeli a szük-séges információkat a herbicid helyes és biztonságos felhasználására.

Elôzetesen felvételezett adatok feldolgozása. Az elôzetesen Excel formátumbanfelvett adatokat feldolgozni képes rendszer azoknak a felhasználóknak készült, akikszakszerû, Balázs–Ujvárosi-féle gyomfelvételezéseket készítettek, és annak ered-ményét elôre meghatározott formában (Excel programmal) rögzítették. Az adatokatezek után fel tudják tölteni az internetes oldalra, amelyet a rendszer beolvas, feldol-goz, majd ugyanolyan struktúrájú fertôzöttségi diagramot készít, mint az interaktívrendszer esetében. Feltételezve, hogy helyes volt a gyomfelvételezés, itt utólagos ja-vításra nincs szükség. Ezek után az algoritmus ugyanúgy elkészíti a gyomirtási al-ternatívákat. A továbbiak megegyeznek az interaktív rendszernél ismertetettekkel.

Precíziós megoldások. Azon felhasználók számára, akik rendelkeznek GPS-koordináták alapján navigáló precíziós eszközökkel (permetezô gép), és lehetôségükvan arra, hogy a teljes felületû permetezés helyett csak a tábla egy meghatározott ré-szét kezeljék herbicidekkel, illetve a dózist a talaj tulajdonságaihoz igazítsák, a szak-tanácsadás menete a következôképpen történik. Elôzetes talajvizsgálatok alapjántáblánként rögzítik az Arany-féle kötöttségi értéket és a humusztartalmat. A pre-emergens gyomirtás esetén nagyon fontos a tábla Arany-féle kötöttsége és humusz-tartalma a kijuttatandó herbiciddózisok meghatározása szempontjából, amely a tala-jok heterogenitása miatt igen eltérô is lehet. A felvett talajminták adatai és azokGPS-koordinátái alapján a program kiszámítja a megfelelô herbiciddózisokat, majda precíziós permetezôgépbe táplált utasítások alapján úgy vezérli a permetezôgépet,hogy a kisebb kötöttségû és/vagy humusztartalmú területeket az annak megfelelô tö-ménységû permetlével permetezze le. Ezzel egyrészt csökken az összes herbicidfel-használás, és így a herbicidköltség, kevesebb vegyszer kerül ki a természetbe, csök-ken a környezetterhelés, valamint kisebb az esélye a gyengébb talajokon a fito-toxikus tünetek megjelenésének.

Egyes nehezen irtható, évelô gyomnövények megbízható minôségû kezelésérecsak posztemergens technológiával van lehetôség. Ezekre a gyomnövényekre rend-szerint az egyenetlen, foltszerû kelés és területi elhelyezkedés jellemzô. Éppen ezértezeknél a gyomnövényeknél nem feltétlenül szükséges a tábla teljes felületének ke-zelése, elegendô csak a gyomfoltok permetezése. Ehhez a gyomfoltok térinformati-

110

kai felmérésére és térképi megjelenítésére van szükség. Ezt az információt a perme-tezôgép számítógépébe táplálva megvalósítható a permetezôgép térképi vezérlése ésa gyomfoltok célirányos permetezése. Így jelentôs mennyiségû, akár 50% fölöttiherbicid takarítható meg. Ez pedig a költségcsökkenésen túl egyszersmind kisebbkörnyezeti vegyszerterhelést is jelent.

Idôsoros, felvételezési adatokra alapozott megoldások. Tudományosan igazolttény, hogy egy adott terület gyomviszonyai nem változnak meg egyik évrôl a másik-ra számottevôen. A magról kelôk évrôl évre elhullatják magvaikat, így a következôévben mindig számítani kell rájuk. Még sikeres gyomirtás esetén is várható megje-lenésük, ami a több éve a talajban felhalmozódott gyommagkészletnek (magbank-nak) tudható be. Ezzel szemben az évelôk esetében a talajban lévô vegetatív szapo-rító képletek gondoskodnak a gyomok túlélésérôl.

Ennek ismeretében várható, hogy monokultúrás termesztés esetén kukoricában,hasonló idôjárási viszonyok mellett, hasonló gyompopuláció fog egy adott táblánmegjelenni. Így egy korábbi évben elvégzett alapos gyomfelvételezés adatai alapjánmegtervezhetô a következô év gyomirtási programja.

A program felépítéseA döntéstámogató-szaktanácsadó program beépített adatbázisokból, az ezeket ösz-szekapcsoló relációs táblákból, adatbeviteli, adatfeldolgozó, tervezô és megjelenítômodulokból épül fel.

Beépített adatbázisokA szoftver beépített alapadatbázisokat tartalmaz, amelyek leírják a gyom–környe-zet–herbicidinterakciót, és meghatározzák a döntéstámogató rendszer kereteit.

Gyomnövények adatbázisa. Tartalmazza a magyarországi szántóterületeken legel-terjedtebb és leggyakrabban elôforduló 200 gyomnövényt, azok tudományos, ma-gyar és kódnevét, életformáját és morfoökológiai spektrumát.

A gyomnövényeket életformájuk, tulajdonságaik és ebbôl következô hasonló her-bicidérzékenységük alapján kisebb csoportokba soroltuk. Ezzel a módszerrel sike-rült a 200 gyomnövényt 19 csoportba rendezni, amely az interaktív szaktanácsadásiszint szempontjából meghatározó, még kezelhetô elemet jelent.

Herbicidek adatbázisa. Ide bekerült a Magyarországon kukoricában engedélye-zett összes gyomirtó szer. Ezt az adatbázist évrôl évre aktualizálják annak érdeké-ben, hogy a program mindig a létezô legfrissebb információk birtokában, aktuálistervet tudjon készíteni. Az adatbázisban megtalálható az egyes készítmények neve,hatóanyaga, engedélyezett dózisa és a hatásspektruma. A hatásspektrummátrix aprogram „lelke”, amelyet szigorú szempontok és többszörös ellenôrzés után állítot-tak össze. Ez mutatja meg, hogy az egyes herbicidek a különbözô gyomnövényekremilyen hatással vannak. Az egyes gyomnövények egy adott herbiciddel szemben le-hetnek érzékenyek, mérsékelten érzékenyek vagy ellenállóak. E három kategóriánakmegfelelôen egy herbicid kiválóan, elfogadható mértékben vagy nem irtja az adottgyomnövényt. Ennek tükrében a program nem javasol olyan szert, amelyik egy adottgyompopuláción belül akárcsak egy gyomot is nem irt.

Gyomkép-adatbázis. Az interaktív szaktanácsadási szinten a felhasználó a képer-nyôn megjelenô gyomképek alapján nyilatkozik arról, hogy az egyes gyomnövé-

111

nyek elôfordulnak-e a tábláján vagy sem. Ennek érdelében a legfontosabb 19 gyom-növény fotóját építették be a programba. A fotókon a gyomnövényeket természetesközegükben és korai fejlôdési stádiumban jeleníti meg a program a minél egysze-rûbb felismerhetôség érdekében.

Herbicidár-adatbázis. A program algoritmusa a technológiai terv készítésénekvégén az egyes herbicideket sorba állítja az egy hektárra jutó vegyszerköltség nö-vekvô sorrendjében. A vegyszerköltséget a program a herbicidár-adatbázisból a ki-juttatási dózisnak megfelelôen kalkulálja. A herbicidárakat az Agrárgazdasági Kuta-tó Intézet Statisztika osztályán gyûjtött országos vegyszer-forgalmazási adatok alap-ján határozzák meg.

Win-Peszti-adatbázis. A Win-Peszti-adatbázis tartalmazza a Magyarországon en-gedélyezett összes gyomirtó szer engedélyokiratát.

A program által generált adatbázisokA program a felvitt adatokat adatbázisba rendezi, ahonnan azok visszakereshetôk.Az egyes felhasználók által rögzített adatok (tábla és terv) számukra a késôbbiek so-rán is hozzáférhetôek azzal együtt, hogy egy táblához a rendszer csak 10 tervet tudeltárolni, míg a következô új terv felülírja a legrégebbit.

Felhasználók adatbázisa. A program használatához mindenkinek elôbb regisztrál-nia kell magát a GYOMINFO-program honlapján. A regisztráció után minden egyesfelhasználó bekerül egy adatbázisba, ahonnan visszakereshetôk az ô alapadati.

Táblaadatbázis. Minden egyes felhasználónak belépés után rögzítenie kell azokata táblákat, amelyekre szaktanácsot szeretne kapni. Ezeket a táblákat eltárolják a táb-laadatbázisba, így késôbb visszakereshetôk, módosíthatók.

Tervadatbázis. A felhasználók a rögzített tábláikra gyomirtási technológiai tervetkészíthetnek, egy táblára akár többet is. Az elkészült terveket (táblánként maximumtízet) pedig eltárolnak a tervadatbázisba.

ModulokA program mûködését az egyes részfeladatokra specializált, egymással szorosanegyüttmûködô logikai részegységek (modulok) látják el. Ezek a következôk:

• adatbeviteli, táblarögzítési modul;• adatfeldolgozási modul;• tervezômodulok:

– interaktív– exceles– precíziós;– eredmény modul.

Az adatbeviteli modulban minden felhasználó belépés után rögzíteni tudja a sajáttábláinak az alapadatait. A szoftver használatához ez nélkülözhetetlen, hiszen a táb-la képezi a szaktanácsadás alapegységét. A felvitt táblák közül a felhasználó választ-ja ki, hogy melyik táblájára készítse el a szoftver a szaktanácsot.

A felvitt táblákhoz ezt követôen a felhasználó hozzárendeli az arra a táblára jel-lemzô gyomfertôzöttségi értékeket, amelyet az adatfeldolgozó modul feldolgoz, ér-tékel, és a bevitt adatoknak megfelelôen vizuálisan megjelenít.

A tervezômodulok a kiválasztott szaktanácsadási szinteknek megfelelôen elkészí-

112

tik az adott tábla tulajdonságaihoz (kötöttség, humusztartalom) és gyomviszonyai-hoz leginkább igazodó technológiai javaslatokat.

Az eredménymodul megjeleníti az egyes alternatívákat, és ezen túl további hasz-nos információkat közöl a felhasználóval a választott herbicid jellemzôirôl és fel-használásának módjáról.

InformációáramlásA program mûködését sematikusan a 24. ábra szemlélteti. A gazdálkodó, amikorszaktanácsot szeretne kérni, felkeresi a növényvédôs szakmérnököt és megadja ne-ki az alapadatait. A szakmérnök az interneten belép a GYOMINFO-programba, fel-viszi a szükséges adatokat, amit a szoftver feldolgoz, és megjeleníti az eredményt a szaktanácsadó képernyôjén. Ezt a szakmérnök-szaktanácsadó kinyomtatja, elviszi a gazdálkodónak, aki ennek alapján el tudja végezni a szakszerû gyomirtást a tábláin.

Felkészült gazdálkodók, amennyiben rendelkeznek internettel, akár maguk is fel-kereshetik a GYOMINFO honlapját. Az elsô regisztráció után, mikor felvitték a szük-séges inputokat, közvetlenül a saját számítógépükre kapják meg a szaktanácsot.

A szoftver mûködésének logikáját a 25. ábra szemlélteti. Végigkövethetô rajta a szükséges adatigény és a tervezés menete.

24. ábra. A GYOMINFO-program mûködése sematikusan

A program használataA GYOMINFO-program interneten keresztül érhetô el a http://gyominfo.mtk.nyme.hu/gyominfo/ címen: A program bejelentkezô oldalát a 26. ábra szemlélteti.A bal oldali menüben a szoftverrel és annak létrehozásával kapcsolatos általános in-formációk találhatók.

113

A Bemutatkozás menüpont alatt a fejlesztésben részt vevô konzorciumi partnerekés azok bemutatása, valamint a fejlesztésben vállalt részfeladatok találhatók.

A Küldetés menü a fejlesztés indíttatását taglalja.Az Események menüpont alatt a fejlesztés egyes fázisait mutatjuk be képekkel do-

kumentálva.A Publikációk menüpontban a fejlesztésben részt vevô partnerek által a fejlesztés

kapcsán megjelent tudományos publikációi találhatók.A Szakirodalom menüpont a témába vágó szakirodalmat tartalmazza.A Partnerek menüpont a fejlesztésben közremûködô nem konzorciumi tagokat is-

merteti.A Linkek menüpont a témához szûkebben-tágabban köthetô egyéb oldalak elérhe-

tôségét tartalmazza.A Kapcsolat menüpont alatt pedig a fejlesztôk elérhetôsége és háttere tekinthetô át.A szoftver használatát a GYOMINFO-program menüpontra kattintva kezdheti

meg a felhasználó.

25. ábra. A szoftver mûködésének részletes folyamatábrája

114

26. ábra. Az internetes indulóoldal

Az alapvetô célkitûzésnek megfelelôen a program bárhonnan elérhetô az inter-neten. A program a Nyugat-magyarországi Egyetem egyik központi számítógépénfut, kiszolgálva a különbözô felhasználókat. A használathoz természetesen a fel-használónak elsôdlegesen regisztrálnia szükséges magát. Regisztráció után a fel-használó belép a programba, ahol megadhatja a szükséges alapadatokat. (Táblaazo-nosító, méret, elôélet és tulajdonságok.) Az Európai Uniós követelményeknek meg-felelôen a program kezelni képes az agrár-környezetvédelmi programokat is, amelysegítséget nyújthat az ezekben a programokban részt vevô gazdáknak a vegyszereskezelések dokumentálását illetôen. A bevitt adatok tárolhatók, a késôbbi gyomsza-bályozási tervvel együtt megjeleníthetôk.

A gyomirtás tervezése a korábban leírt szinteknek megfelelôen, eltérôen történik.

A GYOMINFO elsô szintje: interaktív internetes gyomirtási szaktanácsadásA szaktanácsadás négy szintje közül az interaktív szint felel meg a szakmailag leg-kevésbé felkészült felhasználók számára. Ennél a változatnál a felhasználó a kuko-ricatábláján elôforduló gyomnövényeket a számítógép monitorján megjelenô fény-képek segítségével választhatja ki, majd megadhatja az elôfordulásuk gyakoriságát(nincs, gyenge, közepes, erôs). A program a gyomokat négy fô, egymástól jól elkü-löníthetô csoportba sorolja (magról kelô egyszikû, magról kelô kétszikû, évelô egy-szikû, évelô kétszikû), amelynek a technológia kiválasztásánál van kiemelt jelentô-sége. A gyomfotók a lehetôségekhez mérten abban a fejlettségi állapotban és kör-nyezetben (kukoricavetemény) ábrázolják a gyomnövényeket, amivel a gazda a sa-ját tábláján nagy valószínûség szerint találkozhat, ezzel is megkönnyítve a választásta gyomirtásról szóló döntés meghozatalának idején (27. ábra).

115

27. ábra. A gyomnövények kiválasztása

Az 19 gyomfotó áttekintése után a felhasználó által megadott adatokat a programmegjeleníti oszlopdiagramok formájában, ahol a felhasználó vizuálisan ellenôrizhe-ti az egyes gyomcsoportok egymáshoz viszonyított arányát (28. ábra). Amennyibenúgy érzi, hogy rosszul adta meg a táblán az általa látott gyomviszonyokat, akkorvisszaléphet és korrigálhatja a megadott értékeket. Ezt követôen a program algorit-musa a megadott gyomadatok alapján generálja a szaktanácsot.

28. ábra. A gyomnövények elôfordulási arányának szemléltetése

116

Az algoritmus a Magyarországon (és általában a világban) leginkább elterjedt 4fô (presowing, preemergens, korai post, normál post) gyomirtási technológia alap-ján állítja össze az adott gyomproblémára alkalmazható herbicidkombinációkat. Aszaktanács meghatározásánál elsôdlegesen azt vizsgálja, hogy a felhasználó általmegadott gyompopuláció mely herbicidek hatásspektrumával fedhetô le. Amennyi-ben talál a presowing szercsoportban olyan készítményt, illetve kombinációt, amelyképes az adott gyompopuláció 100%-os lefedésére, akkor ezt a „Szerlisták” feliratalatt listázza az egy hektárra jutó herbicidköltség növekvô sorrendjében (29. ábra).

Ezt követôen a program elvégzi az ellenôrzést a preemergens, a korai poszt és anormál poszt szercsoportokon is, és a kiválasztott herbicideket az említett logikaszerint listázza. Az így megkapott listából már a felhasználó dönti el, hogy a rendel-kezésére álló anyagi források, illetve meglévô herbicidkészletei alapján melyik tech-nológiát választja. A legegyszerûbb szint, amikor a gazdálkodó semmilyen konkrétinformációval nem rendelkezik a kukoricatábláján lévô gyomokról azon kívül, amita saját szemével látott.

29. ábra. A program által javasolt technológiák adott gyompopuláció leküzdésére

A GYOMINFO második szintje: gyomfelvételezésen alapuló internetes gyom-irtási szaktanácsadásA második szint a GYOMINFO-ban azt az esetet jelenti, amikor a felhasználó márkonkrét gyomfelvételezéseket végez a kukoricatáblán, az így összegyûjtött adatokategy megfelelô formátumú Excel táblázatba rendezi, majd ezt tölti fel a honlapon in-putként.

A táblával kapcsolatos alapadatok rögzítése után az elôzetesen felvételezett (Ex-cel formátumú) adatok feldolgozása következik, amely alapján történik a gyomsza-bályozás tervezése. A korában elvégzett gyomfelvételezési adatok egy elôre megha-tározott formátumban történô rögzítés után hívhatók elô.

117

Az elôzetes gyomfelvételezési adatok feldolgozása során további hasznos kiegé-szítô információkat kap a felhasználó. A program abban az esetben, ha a megadotttáblában szereplô gyomborítottsági értékekbôl számított átlagos gyomborítás nem ériel az 5%-ot, az figyelmeztetô jelzést ad, hogy vagy rosszul lett elvégezve a gyomfel-vételezést, vagy egy túl korai idôpontban, amikor még a gyomnövények nem keltekki, illetve elôfordulhat, hogy a tábla kezelésére nincs szükség. A helyes adatok feltöl-tése után a program megjeleníti a már az elôzô szintrôl is ismert Reisinger-féle mor-foökológiai spektrumot (Reisinger, 2008) (30. ábra) Mindez szemlélteti a különbözôéletformájú gyomnövények egymáshoz viszonyított arányát. Ha a felhasználó meg-ítélése szerint az arányok megfelelnek az általa a táblán látott gyomviszonyoknak,kérheti a programtól a technológiai javaslatok elkészítését. Ez gyakorlatilag a már ko-rábban ismertetett elvek szerint készül, és ugyanabban a formátumban jelenik meg.

30. ábra. A Reisinger-féle morfoökológiai spektrum

A GYOMINFO harmadik szintje: precíziós gyomirtási szaktanácsadásA GYOMINFO-program lehetôséget ad a gyomszabályozás precíziós alapokon tör-ténô tervezésére. Az általános táblaadatok mellett speciális adatok megadására isszükség van. Egyrészt definiálni kell a tábla elhelyezkedését, amit a táblát határolópoligon sarokpont-koordinátáinak feltöltésével lehet a legegyszerûbben megtenni.

Erre több formátumban is lehetôsége van a felhasználónak. Egyrészt a térinfor-matikai szempontból leginkább elfogadott módon, Esri Shape4 formátum segítségé-

118

4 Az ESRI térinformatikai szoftverfejlesztô cég szoftverei által támogatott formátum

vel, vagy MS Word, vagy Excel formátumban lévô adatok beolvasásával, vagy azegyes pontok koordinátáinak kézi feltöltésével. A táblahatár-koordináták feltöltéseután a rendszer lehetôséget teremt a tábla térképes megjelenítésére, amelynek alap-ján a felhasználó vizuálisan ellenôrizheti, hogy a tábla elhelyezkedése és körvonalaimegfelelnek-e az általa ismert körvonalaknak (31. ábra).

A kijuttatandó, a táblán elôforduló gyomnövényeket lefedô legolcsóbb gyomirtószert az interaktív szintnél megismert módon választhatja ki a felhasználó. Enneksorán, a képernyôn egymás után megjelenô gyomképek alapján jelölheti be a fel-használó, hogy mely gyomnövények és milyen fertôzöttséggel fordulnak elô a táb-lán. A gyomképek után a képernyôn megjelenik a megjelölt gyomnövények úgyne-vezett Reisinger-féle morfoökológiai spektruma, ami a különbözô életformájúgyomnövények fertôzöttségének egymáshoz viszonyított arányát jeleníti meg. En-nek alapján a felhasználó meg tudja ítélni, hogy helyesen adta-e meg a táblán elô-forduló gyomnövények fertôzöttségét. Amennyiben eltérést észlel, itt még lehetôségvan arra, hogy visszalépjen a programban, és újra megadja a gyomnövényeket a he-lyesebbnek ítélt fertôzöttséggel együtt. Amennyiben viszont elfogadja a gyomspekt-rum-diagramon megjelenített arányokat, a következô lépésben kérheti a megadottgyompopuláció irtására legalkalmasabb készítmények listáját, ami az 1 hektárra ju-tó vegyszerköltség növekvô sorrendjében jelenik meg a képernyôn.

31. ábra. A tábla megjelenítése

A felhasználó a listából egyéni preferenciái szerint választhatja ki a számára leg-megfelelôbb herbicidet.

A preferált készítményhez a program egy következô tervezési oldalt rendel, ahola precíziós kijuttatást megalapozó további szükséges információk megadására vanlehetôség. A preemergens precíziós tervezésnél a kijuttatandó talajherbicidek dózi-

119

sát lehet hozzáigazítani a heterogén talajadottságokhoz. Ez azt jelenti, hogy a maga-sabb Arany-féle kötöttséggel (KA) és humusztartalommal (H%) jellemezhetô talaj-foltokon az engedélyezett dózisintervallum felsô, az alacsonyabb kötöttséggel és hu-musszal jellemezhetô területeken pedig az alsó dózis értéknek megfelelô koncentrá-ciójú permetlékeveréket juttatja ki. Ezzel a módszerrel biztosítható, hogy a hetero-gén talajszerkezetû táblákon is a tábla talajadottságainak leginkább megfelelô, ezál-tal leghatékonyabb dózist juttassák ki, egyszersmind az okszerû kijuttatással csök-kenthetô a környezetterhelés is. Természetesen megelôzôen szükség van a tábla ta-lajából vett talajminta eredményeire (talaj kötöttsége, humusztartalma). Az egyes ta-lajminta-vételi helyeket DGPS segítségével be kell mérni, és az egyes mintavételihelyek koordinátáit, a hozzájuk tartozó talajparaméter-adatokkal együtt rögzítenikell. A feltöltött talajminta-vételi pontkoordináták és a hozzájuk tartozó talajpara-méterek alapján a rendszer algoritmusa az adatok extrapolálásával kijuttatási térké-pet készít, amelyet a felhasználó ugyancsak megjeleníthet a saját képernyôjén (32.ábra). A táblatérkép digitális verziója egyszersmind a permetezô traktor utasítás-készlete is. Ezt az információt megfelelô formátumban a permetezést végzô traktorszámítógépébe töltve valósítható meg a táblán belüli automatikus dózisváltoztatás.

32. ábra. A preemergens precíziós kezelés kijuttatási térképe

Abban az esetben, ha a táblán évelô gyomok is találhatók, amelyek alapvetôencsak posztemergens úton irthatók, a felhasználó a preemergens szerlista segítségé-vel tudja megadni azokat a gyomnövényeket, amelyek csak posztemergens kezelés-sel irthatók. Az évelô gyomnövényekre jellemzô, hogy nehezen és csak posztemer-gens készítményekkel irthatók hatékonyan. A másik fontos jellemzôjük, hogy nemelszórtan, hanem foltszerûen találhatók a táblán belül (föld alatti szaporítóké-pletekkel szaporodnak). Az évelô gyomnövények a leghatékonyabb preemergens ke-

120

zelés után is újrahajtanak, és a termés megvédése érdekében posztemergens felülke-zelés válik szükségessé. A foltszerû elhelyezkedés miatt viszont nem célszerû a tel-jes táblát kezelni, elegendô csupán a gyomfoltok kezelése. Ehhez viszont DGPS-szel körbe kell járni a gyomfoltokat, és rögzíteni kell a foltok elhelyezkedését a táb-lán belül, amely minden szempontból költségnövekedéssel jár. A precíziós felület-kezelés megtervezéséhez a foltkoordinátákat fel kell tölteni a rendszerbe. Ezeket akoordinátákat már csak ESRI Shape formátumban lehet feltölteni.

A feltöltés, majd a feldolgozás után a rendszer lehetôséget biztosít a feltöltött ada-tok alapján a gyomfoltok térképszerû megjelenítésére (33. ábra).

33. ábra. Gyomfolttérkép

A gyomfolttérkép – hasonlóan a preemergens technológiánál a talajtérképhez – akijuttatást végzô traktor számítógépe számára egyúttal a permezôgép-vezérlô algo-ritmust jelenti. Ennek felhasználásával a permetezôgép a táblán már csak a megha-tározott gyomfoltok fölött fog bekapcsolni, tehát csak a foltokat fogja kezelni, meg-takarítva ezzel jelentôs mennyiségû vegyszert. Tehát mindamellett, hogy akár 50%fölötti vegyszerköltség-megtakarítás érhetô el, egyúttal csökken a környezetbe feles-legesen kijuttatott vegyszermennyiség is. A tervezési modul a tervezési folyamat vé-gén a korábban ismertetett, a preemergens technológiához hasonló szerkezetû szer-listát generál, amely a megadott évelô gyomnövények hatásos kezelését lehetôvé te-vô készítményeket listázza ki a vegyszerköltség növekvô sorrendjében.

A tervezés befejeztével a rendszerbôl lekérhetôk és kinyomtathatók a tervezéslegfontosabb adatai (34. ábra). Így az eredménylapon megjelennek az érintett táblabevitt alapadatai, a kiválasztott gyomnövények és fertôzöttségük mértéke, aReisinger-féle morfoökológiai spektrum, a választott herbicid stb.

121

34. ábra. Eredménylap

Ezeknek az információknak a birtokában és figyelembevételével a felhasználókellô biztonsággal tud bánni a herbicidekkel ahhoz, hogy elkerülje a humán vagykörnyezeti veszélyhelyzetek kialakulását.

Külön lekérdezhetô a használni kívánt/javasolt herbicid leírása, alkalmazási fel-tételei (engedélyokirat szerint) (35. ábra).

Ennek megfelelôen látható lesz a készítmény:• neve,• hatóanyaga,• gyártója,• a kultúrnövény, amelyben felhasználható,• a károsítók, amelyek ellen hatékony a szer,• a kijuttatási dózis,• a gyom- és a kultúrnövény fenológiai fázisa,• a lémennyiség,• az élelmezés-egészségügyi és munka-egészségügyi várakozási idôk,• a letális dózis,• a veszélyességi fokozat,• a felhasználással kapcsolatos óvintézkedések,• a potenciális környezeti ártalom,• a méregfokozat,• a kijuttatáshoz szükséges védôfelszerelés,• az elsôsegély mérgezés esetén,• a tárolási feltételek,• a csomagolóanyagok biztonságos semlegesítése stb.

122

35. ábra. A választott herbicid engedélyokirata

123

5. A birtokstruktúra és a földhasználat alakulása Magyarországon

A magyarországi birtokstruktúra és földhasználat alakulásának rövid történeti átte-kintése azért szükséges, mert a precíziós növénytermelésre való áttéréshez szüksé-ges mûszaki háttér kialakításával kapcsolatos többletráfordítások csak meghatáro-zott méretû alkalmazás (megfelelô kapacitáskihasználás, eszközhatékonyság) mel-lett térülnek meg. Ahhoz, hogy vélelmezni lehessen a precíziós technológia magyar-országi elterjedését, szükséges a magyarországi birtokstruktúra és földhasználat is-merete, alakulásának elôrejelzése, valamint a termelôi együttmûködési hajlandóságvizsgálata is. Mindez a potenciális átállók körének és az általuk használt területneka meghatárolásához, ezek alapján modellszámítások végzéséhez szükséges, hogyvélelmezni lehessen a nemzetgazdasági megtakarításokat a kemikáliára mint ható-anyagra és költségre, valamint az így kapottak alapján meg lehessen határozni a po-tenciális területi egyenértéket.

A magyarországi mezôgazdasági hasznosítású földterület aránya nemzetközi ösz-szehasonlításban is igen magas a 60%-ot maghaladó aránnyal. A földtulajdonviszo-nyok és a földhasznosítás alakulásának megértéséhez szükséges kis történeti kite-kintés. Az elmúlt évszázad alatt számos – gyakran egymással ellentétes hatású éseredményû – változás zajlott, megakadályozva a mezôgazdaság, a földtulajdon, aföldhasználat összehangolt fejlôdését. Ezek következtében egyidejûleg van jelen atulajdonformák elegye, és jellemzô a földtulajdon és földhasználat elkülönülése(Kapronczai, 2003).

Az I. világháború elôtt az akkori Magyarországot alapvetôen az agrárgazdaságjellemezte, a XX. század elsô évtizedében a mezôgazdaság adta a nemzeti jövede-lem 58%-át, polarizált birtokszerkezet mellett. A földtulajdonosok 54%-a mûvelte aszántóterület 5,5%-át – átlagosan 0,5–2,5 hektáros birtokmérettel), míg a 0,2%-otkitevô nagygazdaságok – 600 hektárt meghaladó méretûek – a szántó 32,1%-át mû-velték. Az I. világháborút követô változások sem hoztak jelentôs módosulást a bir-tokstruktúrában, továbbra is domináns szerepük volt a nagybirtokoknak, ugyanak-kor egyidejûleg jelen voltak a nagygazdaságok mellett a kis- és középgazdaságok.Az 1935. évi cenzus kimutatta a törpebirtokok arányának növekedését (10. táblá-zat).

Az 1945. évi agrárreform és földosztás – a XX. század elsô nagy tulajdonrende-zése – során megszüntették az 1000 kh (575 hektár) feletti nagybirtokokat, elkoboz-ták az 1000 kh-nál kisebb úri birtokok 100 kh, a paraszti birtokok 200 kh feletti ré-szét. 5,6 millió kh cserélt gazdát, közel 100 ezer gazdasági cseléd, több mint 260ezer mezôgazdasági munkás, majdnem 214 ezer törpebirtokos, 33 ezer kisbirtokosés kb. 24,5 ezer egyéb – összesen több mint 642 ezer – igényjogosult kapott átlago-san 5,1 kh földet, akiknek harmada újbirtokos lett. A birtokszerkezetben a 20 kh-nál

124

kisebb birtokok aránya 71%, a 20–50 kh nagyságú birtokoké 18%, az 50–100 khnagyságúak aránya 8%, az e fölöttieké mindössze 3% lett. A 200 kh feletti birtokokszáma mindössze 21 volt, amelyet az antifasiszta ellenállásban szerzett érdemek mi-att hagytak meg tulajdonosaiknak (Gunst – Lôkös, 1982). Meghatározó volt a kis- ésközépbirtok, jellemzôen a termelô alapok hiányával (11. táblázat).

10. táblázat. A földbirtokmegoszlás 1895-ben és 1935-ben

Forrás: Gunst – Lôkös, 1982

11. táblázat. A birtokstruktúra alakulása az 1945. évi földreform és földosztás után (1947. december 31.)

Forrás: Lacka, 1998 (76. p.)

125

Megnevezés

1895 1935

Száma Összes területe

Átlag terület Száma Összes

területeÁtlag terület

E db % M kh % kh E db % M kh % kh

Törpegazdaságok

0–5 kh 1244 53,6 2.155 5,8 1,73 1185 72,6 1631 10,1 1,38

Kisgazdaságok

5–10 kh 459 19,2 3317 9,0 7,23 204 12,5 1477 9,2 7,23

10–20 kh 385 16,1 5396 14,6 14,02 144 8,8 2026 12,6 14,05

20–50 kh 205 8,6 6012 16,3 29,33 73 4,5 2172 13,5 29,39

50–100 kh 36 1,5 2412 6,6 66,93 15 0,9 1036 6,5 67,99

Középgazdaságok

100–200 kh 10 0,4 1403 3,8 136,59 6 0,4 805 5,0 139,01

200–500 kh 6 0,3 2021 5,5 313,50 5 0,3 2125 13,2 408,46

500–1000 kh 3 0,1 2239 6,1 712,12

Nagygazdaságok

1000 kh felett 4 0,2 11 901 32,3 3158,54 1 0,1 4609 29,9 4307,20

Összesen 2388 100,0 36 857 100,0 15,43 1634 100,0 16 082 100,0 9,84

Birtokméret Gazdaság

(db) (%)

0–2,5 ha 991 803 60,1

2,5–55 ha 649 366 39,3

55–550 ha 9550 0,6

550 ha felett 594 0,0

Összes 1 651 313 100,0

A kolhoz típusú nagyüzemek szervezése 1948-ban kezdôdött, több mint 1 millióhektár mezôgazdasági terület állami tulajdonba került (1953), az egyéni formábantörténô gazdálkodás méretét 25 hektárban limitálták. 1950-re közel 2200 szövetkezetalakult, átlag 200 hektár területtel, majd megkezdôdött az erôszakos szövetkezesítés.Az erôltetett koncentráció folyamata 1956 után megtört az 1957/59-ben lezajlott a ki-válások miatt. A magángazdaságok szerepe folyamatosan csökkent (12. táblázat).

12. táblázat. A gazdaságok száma 1950 és 1970 között

Forrás: Mezôgazdasági Statisztikai Évkönyvek, 1950–1970

1961-ben a szántóterület 14%-a az állami gazdaságokhoz, 76%-a a szövetkeze-tekhez, 3,6%-a magángazdaságokhoz, 5,5%-a háztartásokhoz tartozott. A 1960-asévekben elindult a nagyüzemi struktúra újbóli kialakulása. A szükséges mezôgazda-sági beruházások állami támogatással valósultak meg, megkezdôdött a mezôgazda-ság mûszaki fejlesztése, aminek egyenes következménye volt a terméshozamokemelkedése, a hatékonyság növekedése. Az 1967. évi szövetkezeti földtulajdon-sza-bályozás következtében a föld 56%-a szövetkezeti tulajdonba került: a szövetkezetitagok 0,6 hektár háztáji gazdálkodásra szolgáló földet kaptak, kialakult egy jól mû-ködô együttmûködés a szövetkezetekkel. Az ezek mellett meglévô magángazdasá-gok viszonylag nagy száma (több mint harmincezer) csak egyes ágazatokban képvi-selt jelentôsebb arányt (kertészet, állattenyésztés), a termôföld tekintetében az álta-luk megmûvelt terület aránya kicsi volt. 1968-ban az új gazdasági mechanizmus leg-inkább az agrárgazdaságban valósult meg. Az 1970-es évek elején mûszaki-techno-lógiai lépésváltás következett be. A megalakuló termelési rendszerek és a Mezôgaz-dasági Gépkísérleti Intézet – nyugat-európai és észak-amerikai mércével mérve –korszerû termesztéstechnológiákat honosított meg, az akkori gazdasági szerkezet-nek megfelelôen nagyüzemi viszonyok között. Az 1980-as évek végén a terület31,8%-át állami gazdaságok, gazdasági társaságok, 61,0%-át (mezôgazdasági, halá-szati, szakszövetkezeti) termelôszövetkezetek, 7,2%-át egyéni és kisegítô (háztáji)gazdaságok mûvelték (13. táblázat). A vállalati és szövetkezeti koncentráció ered-ményeként 1988–1989-re 129 állami gazdaság és mezôgazdasági kombinát és 1245termelôszövetkezet alakult ki. Ezek gazdálkodtak a szántóterület 89%-án. Az átla-gos gazdasági méret meghaladta a 3000 hektárt. (Mezôgazdasági Statisztikai Év-könyv, 1989, 1990; Laczka, 1998) A nagyteljesítményû eszközök használata váltmeghatározóvá, az innováció diffúziója gyors volt – a kialakult tulajdoni struktúrák,és ezek révén létrejött gazdálkodási méretek következtében –. a nagyüzemi techno-lógiák terjedtek el, magas termelési színvonalat képviselve.

126

Év Állami gazdaság Szövetkezet Egyéni gazdaság Összesen

1950 544 1828 1 604 500 1 606 872

1955 521 4518 1 654 034 1 659 073

1960 365 4430 1 611 937 1 616 732

1965 244 3549 1 076 334 1 008 127

1970 197 2724 1 002 335 1 005 256

13. táblázat. Mezôgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok száma 1972 és 2000 között

Forrás: Mezôgazdasági Statisztikai Évkönyvek, 1970–2000

A gazdasági-társadalmi rendszerváltás alapvetôen megváltoztatta a magyaror-szági birtokstruktúrát, földhasználatot. Következményeként a termôföld 95%-amagántulajdonba került, 3,5 millió földtulajdonost regisztráltak (1994), közel 1,5millió ember foglalkozott mezôgazdasági termeléssel. A gazdaságok 93,4%-a 10hektárnál kisebb méretben mûködött és a termôföld 11,5%-át mûvelte, míg a ko-rábbi nagyüzemi bázison megmaradt, 100 hektárnál nagyobb területet mûvelô0,8% gazdaság a terület 67,5%-án mûködött (14. táblázat). Elvált a földtulajdon aföldhasználattól. Az EU-csatlakozást megelôzô idôszakra egy, a mezôgazdaságtóltávol élô birtokosréteg jött létre, amelytôl a gazdálkodók jelentôs részének bérel-nie kell a földet, és ennek hatása megjelent a termelési költségek oldalán is, ront-va a versenyképességet (Csáki – Lerman, 1997; Burgerné Gimes, 2001; BurgernéGimes, 2003).

A magyar gazdaságtipológiában megjelent a családi gazdaság fogalma, amelyaz 1990-es évek végén egyfajta jogi tartalmat is kapott, a személyi jövedelemadó-zás és többlettámogatás szempontjából. Számuk 2003-ban 35 ezer körül mozgott.Gazdaságtípus szerint részletesebben megvizsgálva a struktúrát és a használt me-zôgazdasági terület megoszlását, erre az idôszakra jellemzô már, hogy a gazdasá-gi szervezetek 17,4%-a mûvelt 300 hektárnál nagyobb területet, ami az általukmûvelt terület 85%-a, jellemzôen több (5) éves bérleti szerzôdés formájában. Azegyéni gazdaságok a közepes gazdaságméret kategóriában (100–300 ha) már mér-hetô szereppel bírtak, igaz, hogy csak a gazdaságok 1,2%-a tartozott ebbe a kate-góriába, akik a csoport által lefedett terület 21,3%-át mûvelték (15. táblázat).

127

Év Egyéni gazdaságok (ezer)

Gazdasági szervezetek(ezer)

Összes gazdaság (ezer)

1972 1841,5 6,1 1847,6

1981 1529,6 1,4 1531,0

1991 1395,8 2,6 1398,3

2000 958,5 8,4 966,9

2003 765,6 7,8 773,0

14. táblázat. A gazdaságok számának és termôterületének megoszlása a földterület nagyságcsoportja szerint (1981–2003)

Forrás: Mezôgazdasági Statisztikai Évkönyvek, 1981–2004

Nemzetközi összehasonlításban vizsgálva a birtokstruktúra és a földhasználat ala-kulását megállapítható, hogy a közép-európai országokban a rendszerváltás után to-vábbra is jellemzô az üzemi struktúra dualitása. A legkisebb (5 hektár alatti) és a leg-nagyobb (50 hektár) feletti gazdaságok használják a mezôgazdasági terület 76–84%-át Romániában, Bulgáriában 92–92%-át (2003–2005). Ugyanezen idôszakban Ma-gyarországon a mezôgazdasági terület háromnegyedét mûvelték a nagy és legna-gyobb üzemek, míg a kisméretû gazdaságok csak 8–10%-át. A két EUME alatt tel-jesítô, elsôdlegesen önellátásra (belsô fogyasztásra) termelô üzemek aránya 80–90%közötti, azonban a SFH 13–15%-át állítva elô. Ez a kategória a legnagyobb arány-ban (90% felett) Bulgáriában, Romániában jellemzô. 2005-ben az 50 hektár felettgazdálkodó üzemek mûvelték a mezôgazdasági terület 71%-át Magyarországon.Megfigyelhetô kismértékû birtokkoncentráció, a földhasználat szempontjából, 2003és 2005 között 7,1%-os volt az átlagméret növekedése (Csáki – Forgács, 2008).

Gondot jelentett és jelent továbbra is, hogy a mezôgazdasági tevékenységet foly-tató 765,6 ezer egyéni gazdaság közül kevesebb, mint 10% haladta meg éves szin-ten a 4000 EUR/gazdaság elôállított értéket, tehát jelentôs részük nem tekinthetô ér-demi szereplônek (2003). A növénytermesztô gazdaságok részaránya 37,3%, az ál-lattartó gazdaságok aránya 24,6%, míg a vegyes profilú gazdaságok aránya 38,1%volt 2003-ban. A gazdaságok valamivel több mint egyharmada csak saját fogyasz-tásra termelt minden termelési típusban, a saját fogyasztás feletti mennyiséget a nö-vénytermesztô gazdaságok 31,4%-a, az állattartó gazdaságok 12,2%-a, a vegyesprofilúak 56,3%-a értékesítette (16. táblázat). Mindez alátámasztja az elôbb megfo-galmazottakat, mely szerint a statisztikában kimutatott gazdaságok jelentôs részénekcélja nem elsôdlegesen az árutermelés.

Az Európai Uniós csatlakozást megelôzô idôszakban többen taglalták, hogy acsatlakozás utáni idôszakban eltérô lesz a magyarországi üzemek – méretbeli ésvállalati forma szerinti különbözôségek szerinti – támogatottsága. Varga (1997)kelet-németországi példán levezette, hogy nem volt érdemi különbség a támoga-tottságban a magángazdák és a jogi személyiségû vállalatok átlagos támogatottsá-ga között az egyesülés utáni idôszakban, nem igazolva a korábbi várakozásokat(Varga, 1997).

128

Nagyság-csoport(hektár)

A gazdaságok számának A termôterület

megoszlása (százalék)

1981 1991 2000 2003 1981 1991 2000 2003

<10 99,8 98,2 94,0 93,4 12,1 14,7 14,2 11,5

10–50 0,1 1,6 4,8 5,0 0,1 5,0 15,2 13,9

50–100 0,0 0,2 0,6 0,8 0,1 3,1 5,9 7,1

100 < 0,1 0,1 0,7 0,8 87,7 77,2 64,7 67,5

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Magyarországon a mezôgazdaságban mûködô gazdaságok közel 1/3-a éri el a te-rület alapú támogatás jogosultságát. A csatlakozás után az egyéni formában mûkö-dô gazdaságok összességében kevesebb támogatásban részesültek. Amennyibencsak a tényleges érték-elôállításban részt vevô gazdaságokat tekintjük, a támogatott-ságbeli különbség csökken. Kovács és munkatársai (2008) a 2006. évi adatok elem-zésével meghatározták a SAPS-támogatás piaci szereplôk közötti megoszlását.Megállapították, hogy ezen támogatás 62%-a a mezôgazdasági termelô üzemek jö-vedelmét gyarapította, a külsô földtulajdonosok részesedése 31% volt, a termékpá-lya fogyasztói oldala 5%-kal, az input oldala 1%-kal részesedett a támogatásból,míg a munkavállalók részesedése és az allokációs veszteség elhanyagolható volt.Nem foglalkoztak a támogatások vállalkozásforma, méret szerinti megoszlásával(Kovács et al., 2008). Keszthelyi és munkatársai (2008) kimutatták, hogy a tesztüze-mi gazdaságok közül a társas gazdaságok egy hektárra jutó támogatása (69,5 EFt/ha) 37%-kal haladta meg az egyéni gazdaság támogatását (50,7 E Ft/ha). Ez alap-vetôen két okra vezethetô vissza: egyrészt a társas gazdaságok egy hektárra vetítvenagyobb állatlétszámot tartanak, másrészt magasabb az Agrár KörnyezetvédelmiProgramban való részvételük (Keszthelyi – Pesti, 2008).

15. táblázat. A gazdaságok számának és mezôgazdasági területének megoszlása a használt mezôgazdasági terület nagyságkategóriái szerint,

gazdaságcsoportonként (2003)

Forrás: Mezôgazdasági Statisztikai Évkönyv, 2004

129

Mezôgazdasági területnagyság-csoport, hektár

Az egyéni gazdaságok A gazdasági szervezetek Az összes gazdaság

számának területének számának területének számának területének

megoszlása, százalék

0 (nem használ) 7,7 – 27,9 – 7,9 –

0 < 0,2 36,3 1,3 1,3 0,0 35,9 0,6

0,2–0,5 20,1 2,1 1,3 0,0 19,9 1,1

0,5–1,0 9,3 2,2 1,1 0,0 9,2 1,1

1,0–10,0 21,1 23,8 11,1 0,2 21,0 12,1

10,0–50,0 4,5 32,3 17,6 1,6 4,6 17,0

50,0–100,0 0,6 14,8 6,9 1,8 0,7 8,4

100,0–300,0 0,4 21,3 15,4 11,4 0,5 16,4

300,0 és több 0,0 2,1 17,4 85,0 0,2 43,3

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

16. táblázat. A mezôgazdasági tevékenységet folytató egyéni gazdaságok megoszlása termelési típusok szerint, gazdálkodási célonként (2003)

Forrás: Mezôgazdasági Statisztikai Évkönyv, 2004

2007-ben 1 hektár alatti területen gazdálkodott az KSH által nyilvántartott gaz-daságok 72,34%-a (gazdasági szervezetek: 4,27%, egyéni gazdaságok: 73,03%).A közepes méretûnek tekinthetô 50<500 hektár közötti méretû gazdaságokhoz tar-tozott a mezôgazdasági terület 1,93%-a (gazdasági szervezetek: 38,21%, egyénigazdaságok: 1,56%). 500 hektár feletti mezôgazdasági területtel rendelkezett agazdaságok 0,22%-a (gazdasági szervezetek: 20,29%, egyéni gazdaságok: 0,01%)(17. táblázat).

17. táblázat. Mezôgazdasági területet használó gazdaságok számának megoszlása a mezôgazdasági terület nagyságkategóriái és területegységei szerint,

2007– Összes gazdaság (százalék)

GSZÖ 2007. Központi Statisztikai Hivatal. Tájékoztatási Adatbázis

130

Területi egységMezôgazdasági terület nagyságkategóriája

< 1 1,00–4,99

5,00–9,99

10,00–49,99

50,00–99,99

100,00–499,99

500,00–999,99 1000 ~ Össze-

sen

Közép-Magyaro. 81,75 11,11 2,27 3,39 0,56 0,75 0,10 0,09 100,00

Közép-Dunántúl 80,28 9,57 2,53 4,88 1,30 1,16 0,12 0,16 100,00

Nyugat-Dunántúl 80,30 10,09 3,03 4,37 0,95 0,93 0,18 0,14 100,00

Dél-Dunántúl 80,12 10,46 2,86 4,11 1,14 1,03 0,10 0,18 100,00

Dunántúl 80,22 10,09 2,82 4,41 1,13 1,04 0,13 0,16 100,00

Észak-Magyaro. 80,26 11,57 2,88 3,43 0,81 0,88 0,08 0,09 100,00

Észak-Alföld 66,78 19,78 5,34 5,95 1,09 0,90 0,07 0,09 100,00

Dél-Alföld 56,80 25,99 7,34 7,71 1,04 0,93 0,09 0,11 100,00

Alföld és Észak-Magyarország 66,34 20,09 5,48 6,00 1,01 0,91 0,08 0,09 100,00

Ország összesen 72,34 15,98 4,31 5,23 1,00 0,93 0,10 0,12 100,00

A gazdálkodás céljaNövény-

termesztô Állattartó Vegyes Összesen

gazdaságok aránya (%)

Csak saját fogyasztásra termel 35,40 34,49 30,12 100,00

Saját fogyasztáson felüli felesleget értékesít 31,43 12,24 56,32 100,00

Elsôsorban értékesítésre termel 61,27 4,58 34,15 100,00

Fôként mezôgazdasági szolgáltatást végez 19,77 47,50 32,73 100,00

Összesen 37,25 24,57 38,18 100,00

A növénytermesztô gazdaságok esetén részletesen megvizsgálva a szántóterület-használatot regionális megoszlásban megállapítható, hogy a közepes méretûnek te-kinthetô kategóriában (50–500 ha) a gazdasági szervezetek 39,68%-a mûködik, mígaz egyéni gazdaságoknak csak 2,21%-a. A közép-magyarországi területi egységbenaz országos átlag alatt volt a gazdasági társaságok (36,89%), valamint az egyéni gaz-daságok (1,66%) aránya, míg a legmagasabb a közép-dunántúli területi egységbenvolt (gazdasági társaságok: 46,02%, egyéni gazdaságok: 3,38%), jelezve ezen sta-tisztikai régióban lezajló koncentrációt is (18., 19., 20. táblázat).

Az átalakulási folyamatok azt eredményezték, hogy a XXI. század elsô évtizedé-re oldódott a birtokstruktúra elôzô évszázadot jellemzô dualizáltsága, megjelentekés erôsödnek a középüzemek. Mindez szerves folyamatként zajlik, együtt a birtok-koncentrációval. A szerkezetváltozás egyidejûleg hat a mezôgazdasági termelés ha-tékonyságára, megköveteli az új technológiák alkalmazását, megváltoztatja az egyesüzemek és az ágazat jövedelemtermelô képességét. A jelzett fejlôdésnek azonbansem az üteme, sem mértéke nem – vagy csak nehezen – jelezhetô elôre. Bakucs ésFertô (2008) a magyar példán, a tesztüzemi gazdaságok adatain (2001–2005) vizs-gálta a Gibrat-törvény érvényesülését négy méretkategóriát kialakítva. A Gibrat-törvény az üzemek növekedését vizsgálva kimondja, hogy a vállalatok növekedésesztochasztikus folyamat, amely számos, nem megfigyelhetô véletlen változó ered-ménye, amely miatt a vállalatok növekedési rátája független azok kezdeti nagyságá-tól egy adott periódus esetén. Az alkalmazás nehézségeként a méret kifejezés prob-lémáját is hangsúlyozzák az ágazatban. A szerzôk megállapították, hogy a magyar-országi üzemek együttes mintáján nem alkalmazható a módszer a növekedés jellem-zésére, a kisebb méretkategóriájú üzemek növekedési üteme gyorsabb, mint a nagy-üzemeké. A vizsgált idôszak alatt a társas gazdaságok átlagos földterülete és a fel-használt munkaerô mennyisége csökkent. Mindez jelzi, hogy még nem zárult le amagyarországi üzemstruktúra alakulása, várható az egyéni gazdaságok további meg-erôsödése, térnyerése (Bakucs – Fertô, 2008).

131

18. táblázat. Szántóterületet használó gazdaságok számának megoszlása a szántóterület nagyságkategóriái és területegységek szerint,

2007 – Összes gazdaság (százalék)

GSZÖ 2007. Központi Statisztikai Hivatal. Tájékoztatási Adatbázis

Forgács (2008) az átalakulási folyamatot értékelve a kisméretû gazdaságok szá-mának nagymértékû csökkenése okaként az alacsony szintû jövedelmezôséget eme-li ki, köszönhetôen az EU-10 országokra alkalmazott alacsony támogatásokkal, amitnem sikerült ellentételezni a részükre korábban nyújtott kedvezmények fenntartásá-val. A tesztüzemi adatok alapján sajnos ezen kör SFH-termelése alacsonyabb, minta csatlakozás elôtti utolsó évben volt. Véleménye szerint Magyarországon 40–45ezer azon gazdaságok száma, amelyeknek létüket alapvetôen piaci alapon kell bizo-nyítaniuk. Ezzel szemben áll a mezôgazdaságban érintett közel 600 ezres gazdaság-szám, jelezve a problémában rejlô társadalmi és szociális feszültségeket (Forgács,2008). A továbbiakban nem áll szándékomban a témának ebben a kérdésében elmé-lyedni, mivel jelen kutatómunkám fô iránya nem magának a birtokstruktúrának avizsgálata.

132

Területi egységSzántóterület nagyságkategóriája

< 1 1,00–4,99

5,00–9,99

10,00–49,99

50,00–99,99

100,00–499,99

500,00–999,99 1000 ~ Össze-

sen

Közép-Magyaro. 67,64 19,68 4,19 5,89 1,06 1,21 0,19 0,14 100,00

Közép-Dunántúl 69,10 14,45 4,23 7,81 2,22 1,74 0,20 0,25 100,00

Nyugat-Dunántúl 70,16 15,00 4,72 6,65 1,49 1,47 0,29 0,22 100,00

Dél-Dunántúl 74,16 13,27 3,75 5,58 1,41 1,41 0,16 0,26 100,00

Dunántúl 71,60 14,12 4,18 6,49 1,65 1,52 0,21 0,24 100,00

Észak-Magyaro. 67,54 17,85 5,33 5,87 1,64 1,47 0,14 0,16 100,00

Észak-Alföld 54,29 27,95 7,23 7,95 1,33 1,06 0,10 0,10 100,00

Dél-Alföld 41,88 36,29 9,62 9,41 1,37 1,14 0,13 0,15 100,00

Alföld és Észak-Magyarország 51,84 29,39 7,81 8,15 1,40 1,16 0,12 0,13 100,00

Ország összesen 59,65 23,56 6,31 7,42 1,45 1,28 0,15 0,17 100,00

19. táblázat. Szántóterületet használó gazdaságok számának megoszlása a szántóterület nagyságkategóriái és területegységei szerint, gazdaságcsoportonként,

2007– Gazdasági szervezetek (százalék)

GSZÖ 2007. Központi Statisztikai Hivatal. Tájékoztatási Adatbázis

20. táblázat. Szántóterületet használó gazdaságok számának megoszlása a szántóterület nagyságkategóriái és területegységei szerint, gazdaságcsoportonként,

2007 – Egyéni gazdaságok (százalék)

GSZÖ 2007. Központi Statisztikai Hivatal. Tájékoztatási Adatbázis

133

Területi egységSzántóterület nagyságkategóriája

< 1 1,00–4,99

5,00–9,99

10,00–49,99

50,00–99,99

100,00–499,99

500,00–999,99 1000 ~ Össze-

sen

Közép-Magyaro. 10,27 6,50 4,82 24,74 10,27 26,62 8,60 8,18 100,00

Közép-Dunántúl 4,40 6,08 3,98 18,45 6,92 32,49 12,37 15,30 100,00

Nyugat-Dunántúl 3,46 6,32 4,51 17,44 11,73 34,29 10,53 11,73 100,00

Dél-Dunántúl 2,23 6,09 3,86 17,98 10,70 29,72 11,29 18,13 100,00

Dunántúl 3,25 6,17 4,13 17,91 10,08 32,12 11,29 15,04 100,00

Észak-Magyaro. 2,29 7,92 4,17 21,67 10,21 32,50 9,79 11,46 100,00

Észak-Alföld 2,85 8,44 5,60 26,04 10,48 28,99 8,24 9,36 100,00

Dél-Alföld 5,52 8,96 5,94 22,08 10,31 24,69 10,52 11,98 100,00

Alföld és Észak-Magyarország 3,80 8,54 5,45 23,61 10,36 27,98 9,45 10,81 100,00

Ország összesen 4,24 7,42 4,88 21,53 10,24 29,44 10,07 12,17 100,00

Területi egységSzántóterület nagyságkategóriája

< 1 1,00–4,99

5,00–9,99

10,00–49,99

50,00–99,99

100,00–499,99

500,00–999,99 1000 ~ Össze-

sen

Közép-Magyaro. 68,65 19,92 4,18 5,56 0,90 0,76 0,04 0,00 100,00

Közép-Dunántúl 70,18 14,59 4,23 7,63 2,15 1,23 0,00 0,00 100,00

Nyugat-Dunántúl 71,46 15,17 4,72 6,44 1,29 0,84 0,09 0,00 100,00

Dél-Dunántúl 75,19 13,37 3,75 5,40 1,28 1,00 0,00 0,00 100,00

Dunántúl 72,73 14,25 4,18 6,30 1,51 1,01 0,03 0,00 100,00

Észak-Magyaro. 68,49 17,99 5,34 5,64 1,52 1,02 0,00 0,00 100,00

Észak-Alföld 54,86 28,16 7,24 7,75 1,22 0,75 0,01 0,00 100,00

Dél-Alföld 42,35 36,64 9,67 9,24 1,26 0,84 0,00 0,00 100,00

Alföld és Észak-Magyarország 52,43 29,65 7,84 7,96 1,29 0,83 0,00 0,00 100,00

Ország összesen 60,44 23,78 6,33 7,22 1,33 0,88 0,01 0,00 100,00

A következôkben ismertetem az (üzemi) birtokstruktúra alakulását, és azt, hogy amagas technikai színvonalat képviselô precíziós gazdálkodás gyakorlati alkalmazha-tóságát mindez mennyiben befolyásolja. Az ökológiai adottságok, a földhasználativiszonyok, a termelési szerkezet és a termelés intenzitása együtt alkotta azt az ala-pot, amely a piaci folyamatokat is figyelembe véve, az input és az output árak, va-lamint változásuk együttes hatásaként befolyásolják a mezôgazdasági termelés jöve-delemtermelô képességét, az üzemi életképességet jelentô méretet. Ezt jelentôsenmódosítja – és gyakran – torzítja a támogatási rendszer. Ebben az értelmezésbenszerepet játszik a birtokstruktúra változásában a nemzetgazdasági szintû termelésiszerkezet alakulása (szántóföldi növénytermesztés – állattenyésztés – magas élô-munka igényû kertészeti ágazatok – elsôdleges feldolgozás – nem termelô funkciókelôtérbe kerülése), az ágazattal szemben támasztott társadalmi, szociális elvárások.Kisebb hatással van a birtokstruktúra alakulására a termelés intenzitásának megvál-toztatása (extenzitás, intenzitás), az új földhasznosítási irányzatok és technológiákelterjedése (precíziós gazdálkodás, energia célú növénytermelés, erdôgazdálkodás).A magasabb életkorú földtulajdonosok utáni örökösödés a tulajdon szempontjábólaz elaprózódás irányába mutat, ugyanakkor megfelelô, hosszú távon is kiszámítha-tó bérleti jogbiztonság mellett hatása várhatóan nem lesz negatív.

Az üzemméret, a hatékonyság és az érdekeltség összefüggéseit többen vizsgáltákaz elmúlt idôszakban. Megállapították, hogy nem lehet a termelési szerkezettôl füg-getlenül értelmezni a méret és hatékonyság összefüggéseit. A magas szintû gépesí-tettséggel, magas lekötött eszközértékkel mûködô üzemekben megfigyelhetô a mé-ret növekedésével összefüggésben a hatékonyság növekedése mind hazai, mindnemzetközi vonatkozásban (Kozma, 1993; Varga, 2006; Takács, 2008a; Varga,2008). A tôkeellátottság és az idegen forráshoz jutás lehetôsége, költsége szintén ha-tással van egyedi szinten az életképes gazdálkodási méretre. Az ezt el nem érô üze-mek elsorvadása, átalakulása várható, ami a közepes birtokok erôsödésének irányá-ba hat (Szûcs et al., 2003). A magyar mezôgazdaságban a 2004. évi európai unióscsatlakozás után háttérbe szorultak a kertészeti és az alapvetô állattenyésztési ága-zatok. A 2004 és 2006 közötti idôszakban az állattenyésztés bruttó termelési értékecsak 58%-a volt az 1986-os, 1990-es évek átlagának, míg a növénytermelés kibocsá-tása (a 2000. évi mélypont után) ismét elérte a rendszerváltás elôtti szintet (Szabó,2008). Nem tekinthetô egészségesnek a jelenlegi 60%-os növénytermelés melletti40%-ot alig elérô állattenyésztési részesedés a GDP-bôl.

134

6. Méretgazdaságossági összefüggések, méretbefolyásoló tényezôk

A mezôgazdasági vállalkozások mint gazdasági rendszerek szoros kölcsönkapcsolat-ban mûködnek környezetükkel. A rendszer mûködését a környezetébôl jövô hatásokés a rendszer belsô mûködési mechanizmusa kölcsönös egymásra hatása alakítja ki,szabja meg a hatékonyságát. Mindez felveti a különbözô feltételrendszer mellett mû-ködô üzemek méretalakulás szempontjából történô vizsgálatának szükségességét.

A mezôgazdasági üzem rendszerkörnyezetét egyrészt a benne zajló termelési fo-lyamatok (ágazatok) egymással dinamikus kölcsönhatásban lévô, egymással versen-gô együttese, másrészt a rendszerre ható ökológiai, közgazdasági és társadalmi té-nyezôk együttese jelenti (Strange, 1990).

A mezôgazdasági üzemekre vonatkoztatva az alapvetô fontosabb rendszerkörnye-zeti csoportokat Szakál (1985) alapján ismertetem a precíziós növénytermelés haté-konyságára gyakorolt hatások szempontjából. A piaci folyamatokat minden esetbenmeghatározza:

• A természeti környezet, amely elsôdlegesen meghatározza az üzem által folytat-ható tevékenységek körét, a termelés színvonalán és hatékonyságán keresztül azüzem jövedelem-elôállító képességét, a gazdálkodás méretét. Az eltérô termé-szeti környezetben – eltérô termôhelyi adottságok, infrastruktúra és vidékfejlett-ség – mûködô, mezôgazdasági termelést folytató üzemek hatékonysága gazdál-kodási stratégiájuktól függ, amit jelentôsen befolyásol a rendelkezésre álló tôke(fejlesztéshez, mûködéshez), a támogatási rendszer, a gazdaság-menedzsmentszínvonala és kockázatvállaló képessége. Maga a természeti környezet továbbáazzal a sajátossággal bír, hogy mivel a gazdálkodás során meg kell ôrizni a ter-mészeti környezetet, annak termôképességét, ez számos esetben többlet ráfordí-tást követel meg a termelôtôl, növelve a termelési költségeket.

• A biológiai környezet, amely a mezôgazdasági termelés alapját jelentô biológi-ai egyedeket és a környezetben található egyedeket jelenti (biodiverzitás), meg-szabva az egyes termelési folyamatok hosszát, az alkalmazandó technológiátstb., és alapvetôen a megismerést és az alkalmazkodást teszi szükségessé a ter-melô részérôl.

• A gazdasági környezet, amelynek a fejlettsége és fejlôdésének tendenciája alap-vetôen meghatározza az egyes üzemek lehetséges stratégiáit, a fogyasztók fize-tôképességét, más részrôl pedig lehetôséget teremt – különbözô okokból – a me-zôgazdaság támogatására, amelynek a valós folyamatoktól történô eltérítô hatá-sát számos szerzô mutatta ki.

• Piaci környezet, amelybe beletartoznak az üzem beszállítói és értékesítési kap-csolatai mellett a többi, mezôgazdasági tevékenységet folytató üzemek (ver-senytársak és stratégiai partnerek), a horizontális és vertikális kapcsolatok (in-

135

tegrációs partnerek), meghatározva ezzel az értékesítési lehetôségeket, az inputés az output árak alakulása és egymáshoz való viszonyuk, a termelés jövedelme-zôsége.

• A fogyasztói igények, szokások és azok megváltozása, ugyan nem mint elsôdle-gesen közvetlenül befolyásoló hatás a mezôgazdasági üzemre, hanem mint a pi-acon fizetôképes keresletet indukáló hatás, amire jó példa az elmúlt két évtized-ben az organikus (bio-)termékek iránti keresletnövekedés.

• Jogi környezet, amely a mindenkori gazdasági és politikai szándék kifejezésévelhat az üzemek mûködésére, eredményességüket – pozitív és negatív irányba is– eltérítheti a ténylegestôl, gazdálkodási forma- és méretpreferenciákat fogal-mazva meg, de ide kell sorolni a földtulajdon és a földbirtok szabályozását ismint közvetlenül és közvetetten (a földpiaci folyamatokon keresztül) ténylege-sen az üzemi méretre hatást gyakorló elemeket, valamint egyes aktuális adózá-si szabályokat.

• A társadalmi környezet, amelynek hatása a mezôgazdasági üzemekre egyre erô-teljesebb és egyre többirányú. A különbözô alternatív és környezettudatos gaz-dálkodás elôtérbe kerülése mellett egyre nagyobb szerepet kell kapnia annak aszemléletmódnak az elterjesztése, amely szerint „a földet unokáinktól kapjukkölcsönbe”.

• A tudományos-technikai környezet, a mezôgazdaság mûszaki fejlesztése folya-matos innovációt jelent a technológia minden eleme területén, amely egyrésztváltoztatási kényszert jelent, másrészt alkalmazkodási kényszer is hosszabb tá-von a termelôk számára.

• A rendelkezésre álló eszközök mennyisége, színvonala, munkavégzô képességea termelési szerkezet függvényében.

• A mezôgazdaságban érintettek szaktudása, a menedzsment színvonala, a mun-kaerô-ellátottság és a munkanélküliség, s hogy ennek kezelésében milyenszerepet szán az éppen aktuális gazdaságpolitika a vidéki térségek életében(Takácsné, 1995).

A mezôgazdasági üzemet számtalan olyan hatás éri rendszerkörnyezetébôl, ame-lyek különbözô szempontok szerint hatnak a rendszer nagyságának kialakulására. Atényezôk együttes hatásaként alakul ki egy-egy üzem mérete a számára lehetségesgazdálkodási tartományon belül (Székely, 1992; Takácsné, 1994; Magda et al.,1998). Az optimális gazdálkodási méret meghatározásához az adott üzem gazdasá-gi rendszer által elérhetô nyereségmaximuma vehetô alapul.

Az üzemnagyság növelése irányában ható tényezôk közül az eszközkihasználásnövelésével együtt járó fajlagos költségcsökkenést, termelésszervezési elônyöket ésa homogénebb termékeket lehet megemlíteni, míg a kisebb méret melletti gazdálko-dás mellett a kedvezôbb környezeti terhelés, a kevesebb irányítással, szállítássalkapcsolatos költség szól.

Hensch (1901) szerint a mezôgazdasági vállalat mérete a földbirtoktól függ, aföldbirtokkal elérhetô jövedelmet pedig a következôk szabják meg:

• természeti viszonyok (éghajlati és klimatikus viszonyok, talaj, a földbirtok ter-mészetes fekvése);

• földbirtok alkotórészei (telkek, mûvelési ágak, telkesítés vagy állandó talajjaví-tás, épületek, mint vagyon alkotórészek, földbirtok jogi kapcsolatai);

136

• a földbirtok alaki állapota, nagysága;• a földbirtok közgazdasági helyzete;• a földbirtok jogi állapota (azaz a birtokforgalom, tehát piacképesség szempont-

jából kötött vagy szabad forgalmú-e, nagysága, mérete változtatható-e).A gazdaság, illetve az üzem méretét Gönczi és társai (1967) szerint befolyásoló

tényezôk a következôk: • technikai felszerelések, beruházások, amelyek magasabb termelôerô színvonalat

képviselve a nagyobb méret irányában hatnak;• a vezetés színvonalával kapcsolatos tényezôk, mert megfelelô szakmai és szerve-

zési ismeretek kellenek a nagyobb üzemméret mellett folytatott gazdálkodáshoz;• dolgozókkal összefüggô, szociológiai típusú tényezôk, miszerint a nagyobb, il-

letve a túl nagy üzemméret a szövetkezeti demokrácia ellen hat. (Érdemes len-ne ezt a nézôpontot az 1990-es évek társadalmi-gazdasági átalakulási folyama-tainak a szemszögébôl újra vizsgálni.);

• egyéb közgazdasági, közlekedési, tagoltsági, információs és szociológiai tényezôk.Az iménti, a mezôgazdasági üzem méretét befolyásoló tényezôkkel foglalkozó el-

méletek mindegyikében hangsúlyozzák, hogy a mûszaki feltételrendszer alapvetôenhat a gazdálkodás méretének mind az alsó, mind a felsô határára.

A termôföld tulajdonsága (termôhelyi adottsága) és intenzitása közötti összefüg-gés visszavezethetô a ráfordításhozam-kapcsolatokra, amelyet az input és az outputárak, azok egymáshoz viszonyított nagysága, változása jelentôsen befolyásol. Azon-ban az eszközigényes, magas tôkelekötést jelentô innovatív technológiák a mezô-gazdaságban abba az irányba hatnak, hogy megfelelô eszközkapacitás kihasználtságmellett a mûvelt terület vonatkozásában el lehessen érni a méretgazdaságossági kri-tériumok által kijelölt alsó mérethatárt.

137

7. Precíziós növénytermelés, üzemi méret (életképesség), termelési szerkezet

Egy új technológiára való átállás megváltoztatja a mûködés feltételrendszerét, hatástgyakorol az ágazati jövedelemre, megváltoztatja azok egymáshoz viszonyított jöve-delmezôségi rangsorát, egy adott üzemen belül az egyes ágazatok méretét, egymás-hoz viszonyított arányát. A precíziós növénytermelés költség- és jövedelemviszo-nyainak modellezésére alkalmas módszerek egyike a lineáris programozásra (LP-re)épülô szimulációs modell. A modellezés során az alapvetô ráfordítás-felhasználás-beli eltérés a mechanikai és a kémiai védelem elemeiben, a szükséges mûszaki át-alakításokban, a kiegészítésekben rejlik. Egy vegyes termelési szerkezetû, tömegta-karmány-fogyasztó állatállománnyal rendelkezô gazdaság ráfordítás-felhasználás-beli eltérései meghatározhatók a konvencionális termeléshez képest (21. táblázat).

A termelési szerkezetben szereplô növények (ôszi búza, kukorica, napraforgó, si-lókukorica, lucerna) termelési költsége (külön bontásban a mûtrágyázás és a nö-vényvédelem költsége), a hozam, az értékesítési ár és az aktuális támogatás értékemeghatározásához az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) tesztüzemi gazdaságokágazati költségre vonatkozó és jövedelemadatai szolgáltak alapul. A vetésterületnagysága és azon belül a vetésszerkezetben szereplô növények aránya az országosterületi arányokat tükrözi. Kiinduló feltételként megfogalmaztam, hogy a precíziósnövénytermelés során az anyagköltség-(mûtrágya-, növényvédôszer-) megtakarításmax. 10%; a mûvelési többletköltség max. 5%, az elérhetô többlethozam max. 10%lehet. A precíziós technológia bevezetésével kapcsolatos beruházás (sorvezetô, ho-zammérô, tápanyag- és növényvédôszer-kijuttató adapter, területmérô és a szüksé-ges informatikai beruházások) összegét korábban meghatároztam (Takácsné,2005a). Ágazati és gazdaság szinten meghatározva a konvencionális és precízióstechnológia nettó jövedelmét: vizsgálható a termelési szerkezetváltoztatás jövede-lemre gyakorolt hatása, optimalizálható a termelési szerkezet és vizsgálható a precí-ziós technológia többletberuházásának megtérülése.

Ahhoz, hogy az üzemi méret (életképesség) és a precíziós technológiára való át-állás közgazdasági összefüggései értelmet kapjanak, szükséges a kiinduló feltételekrögzítése és ismertetése. Az üzemi szintû jövedelem kalkulálásának alapja a fedeze-ti hozzájárulás és a nettó jövedelem számítása. A fedezeti hozzájárulás (FH) a ter-melés során elôállított érték (TÉ) és a vizsgálati szempontból változónak tekintettköltségek (Kv) különbsége, míg a nettó jövedelem (NJ) a termelési érték és az ösz-szes költségek (Kö) közötti különbség.

A példában szereplô, 17 növényt kezelô gazdaságmodell, amelyhez alapvetôen azAKI tesztüzemi gazdaságok 2007. évi adatai adják a bázist. A technológiából adó-dóan változó tulajdonságokat a kiinduló adatok módosításával lehet elérni. A precí-ziós technológia alkalmazásától elvárt a növényvédôszer- és a tápanyag-megtakarí-

138

tás, valamint a hozamtöbblet változásának intervalluma, amelyek növényenként el-térô módon változnak egy-egy meghatározott sávon belül (lásd a 21. táblázatot).

Arra a kérdésre, hogy mely kultúrában lehet alkalmazni a precíziós növényterme-lés elemeit, a válasz az, hogy a kultúrák többségében, hiszen a technológiai innová-ció eredményeként a szántóföldi széles sortávú növényektôl kezdve a sûrû vetésûkalászosokon keresztül az ültetvénygazdálkodásig terjed az alkalmazhatóság köre.Gazdasági értelemben azonban a kérdés megítélésében nem egységes a szakma.

A precíziós tápanyagellátás alapvetôen minden kultúrában alkalmazható techno-lógiai értelemben, azonban a gazdaságossági vizsgálatok nem állnak rendelkezésreminden növény esetén. A precíziós növényvédelem vonatkozásában még kevesebbinformáció áll rendelkezésre. A gyomszabályozással kapcsolatban – figyelembe vé-ve az egyes kultúrák gyomérzékenységét és gyomelnyomó képességét – azonban kilehet jelenteni, hogy a széles sortávolságú növényekben alkalmazásuk jelentôs her-bicidmegtakarítást eredményezhet.

21. táblázat. A precíziós technológia alkalmazásától várható ráfordításmegtakarítás, a hozamtöbblet alakulása a modellben szereplô növényeknél

Forrás: saját összeállítás, szakirodalmi adatok alapján

A termelési szerkezetbe bevonható ágazatok részarányának minimum és maxi-mum értékei korlátozó feltételeket jelentenek (22. táblázat).

139

Sor-szám Megnevezés

Növényvédô szer men-nyiségi csökkentése

Tápanyag mennyiségicsökkentése Hozamnövekedés

Minimum Maximum Minimum Maximum Minimum Maximum

1. Búza 0% 35% 0% 15% 0% 15%

2. Durumbúza 0% 35% 0% 15% 0% 10%

3. Ôszi árpa 0% 35% 0% 15% 0% 15%

4. Tavaszi árpa 0% 35% 0% 15% 0% 10%

5. Tritikále 0% 35% 0% 15% 0% 10%

6. Rozs 0% 35% 0% 15% 0% 10%

7. Zab 0% 35% 0% 15% 0% 10%

8. Kukorica 0% 50% 0% 20% 0% 20%

9. Ipari napraforgó 0% 50% 0% 20% 0% 20%

10. Repce 0% 50% 0% 20% 0% 15%

11. Mustár 0% 35% 0% 15% 0% 10%

12. Cukorrépa 0% 60% 0% 20% 0% 0%

13. Szója 0% 50% 0% 20% 0% 10%

14. Borsó 0% 35% 0% 20% 0% 10%

15. Silókukorica 0% 35% 0% 10% 0% 10%

16. Lucerna 0% 20% 0% 10% 0% 10%

17. Rét 0% 20% 0% 10% 0% 10%

22. táblázat. Az egyes növények súlya a vetésszerkezetben

Forrás: saját összeállítás

Az életképességi vizsgálatokhoz a költségek között a precíziós technológia több-letberuházásával kapcsolatos költségek 2007. évi adatok alapján 8 M Ft beruházásiösszeggel szerepelnek, a korábban bemutatott kiegészítô berendezéseket feltételez-ve. A kalkulációk során a tervezett megtérülési élettartama 5 év.

A költségek közül a konvencionális és precíziós technológia között meghatározóeltérést jelent a növényvédô szer, a tápanyagellátás és a gépi munka költségei, vala-mint az értékcsökkenési leírás. A többi költség érdemben nem tér el a két technoló-giai változatnál, azonos hozamszintet feltételezve (1. melléklet). A 200 hektáros mé-retben maximális gazdaságszintû jövedelem és a hozzá tartozó termelési szerkezet-re közöl példát a 4. melléklet.

7.1. Életképes fedezeti méret

Korábbi gazdasági számítások kimutatták, hogy a precíziós növénytermelésre törté-nô átállás – saját beruházású eszközrendszer esetén – 250 hektáros üzemméretet kö-vetelt meg ahhoz, hogy biztosítható legyen a többletberuházás tôkemegtérülése.Mindez azt jelenti, hogy a technológiába – mint a gazdaság szempontjából vett in-

140

Sor-szám Megnevezés

Minimum Maximum

(%)

1. Búza 10 35

2. Durumbúza 0 10

3. Ôszi árpa 0 20

4. Tavaszi árpa 0 20

5. Tritikále 0 10

6. Rozs 0 10

7. Zab 0 10

8. Kukorica 10 40

9. Ipari napraforgó 0 20

10. Repce 0 25

11. Mustár 0 10

12. Cukorrépa 0 0

13. Szója 0 5

14. Borsó 0 5

15. Silókukorica 0 30

16. Lucerna 0 15

17. Rét 0 30

novációs tevékenységre fordított befektetés – fektetett pénz megtérüléséhez szántó-földi növénytermelést folytató gazdaság esetén legalább 250 hektáron kell alkalmaz-ni a precíziós technológiát. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy 250 hektár sajátvagy bérelt területnek kell a saját gazdaság méretének lennie, hanem arra utal, hogyennél kisebb méretû gazdaság számára nem biztos, hogy közgazdaságilag indokol-hatóak a saját beruházású eszközök. Azonban már itt utalni szükséges arra, hogy aprecíziós technológia elemei – mint bérszolgáltatás vagy gépköri együttmûködés –„kiajánlhatók” a gazdaságon kívülre is. Így egyrészt gyorsul(hat) a technológia gya-korlati elterjedése – az innováció diffúziója –, másrészt az eszközök megfelelô ka-pacitáskihasználtságának biztosítása csökkenti a fajlagos költségeket, javítja a tôke-hatékonyságot, végsô soron a versenyképességet. Ugyanakkor a precíziós technoló-gia egyes elemei bérszolgáltatásként igénybe vehetôk, amelyre példa az IKR vagy aKITE által – mint a forgalmazó által – végzett szolgáltatás mint bérmunka is.

A 2004. évi adatok alapján konvencionális technológia mellett a fedezeti méret220 ha volt. (Takács-György, 2004a; Takácsné – Kis, 2004). A 2007. évi költség- ésjövedelemviszonyok mellett a négy vezérnövénybôl (ôszi búza, kukorica, naprafor-gó, lucerna) álló termelési szerkezet mellett szintén 220 hektár az életképes méret(tôke-visszatérülést biztosító fedezeti méret) a konvencionális gazdálkodást model-lezve. A fedezeti méret függ a termelési szerkezettôl.

A gazdasági életképességet jelentô terület nagyobb a precíziós növénytermelésesetén. Ez a precíziós technológia esetén mindkét vizsgálati évben 250 ha volt. En-nek oka, hogy ugyan megvalósítása növeli a hatékonyságot, költségtakarékosságotjelent az anyagfelhasználás oldalán, ugyanakkor jelentôs többletköltséget idéz(het)elô a terület folyamatos monitoringja, a többszöri táblabejárás (illetve kezelés), va-lamint a szükséges infrastruktúra megteremtése. Az életképes üzemi méret tehát na-gyobb területet jelent, mint konvencionális termelés esetén.

A precíziós gyomszabályozás elsôsorban azon kultúráknál javasolható (kukorica,napraforgó, szója), ahol a hektáronkénti vegyszerköltség nagyobb, és ezáltal még ala-csonyabb (pl. 10%-os) megtakarítási szintek is fedezik a felmerülô többletköltsége-ket (gyomfelvételezés, többszöri táblabejárás stb.). A precíziós gyomszabályozás lé-nyegre törôen fejezi ki, hogy a cél elsôdlegesen a kártétel meghatározott szint alatttartása, nem pedig a teljes gyommentesség biztosítása. A precíziós gazdálkodásra va-ló áttérés azonban nem minden esetben eredményez többletjövedelmet. Megnöveliágazati szinten is a kritikus hozamot, és egyben az ágazati kritikus fedezeti méretetis. Mindez egyrészt a nagyobb méretben való gazdálkodás kialakítását teszi szüksé-gessé, másrészt magában foglalja a termelésintenzitás fokozásának szükségességét is.

A termelési szerkezet – életképesség közötti összefüggések részletezett vizsgála-ti eredményei tudományos munkákban megtalálhatók, terjedelmi korlátok miattazok ismertetésére nem kerül sor (Takács-György, 2004a; Takácsné, 2004b; Takác-sné, 2004c; Takácsné, 2005a; Takácsné, 2005b; Kis – Takácsné, 2006).

A növényvédôszer-használat intenzitásának megváltoztatása vagy teljes tiltása ér-zékelhetôen befolyásolja az egyes üzemek jövedelemtermelô képességét és ez általrugalmasságukat. Egyrészt leszûkül maga a tartomány, amelyen belül jövedelem ér-hetô el, másrészt csökken az elérhetô jövedelem abszolút nagysága is. Ezzel egy-részrôl megnô a kritikus hozamszint, a kritikus termelési méret, másrészrôl kisebblesz az üzem rugalmassága. A költség- és árérzékenységet szemlélteti az ôszi búza

141

példája, amelynek precíziós gazdálkodásban történô termeszthetôsége a mûszaki-technológiai oldalról adott (23. táblázat). A precíziós növényvédelemre modellezveaz értékesítési ár, a növényvédelem költsége és az így bekövetkezô hozamszintvál-tozást meghatározható hozamnagyság az, amely mellett a termelés változó költségeiéppen megtérülnek. 30%-os árcsökkenés esetén a kritikus hozam 38%-kal megnö-vekszik, míg a költségek 30%-os növekedése 48%-os növekedést eredményez. Azôszibúza-ágazat kritikus hozamai elsôsorban árérzékenyek. Vagyis a technológiábóladódó költségváltozás kisebb mértékben gyakorol hatást az adott ágazat jövedelme-zôségére, mint a piacon elérhetô értékesítési egységár.

23. táblázat. Az ôszibúza-ágazat kritikus hozamainak alakulása a költség- és árváltozás függvényében

Forrás: saját számítás

A precíziós gazdálkodásra történô átállás üzemi szinten felmerülô többletköltsé-ge (beruházás) nem minden esetben térül meg. Minden olyan esetben, amikor a ko-rábbi gazdálkodásban alapvetô változtatásokat hajtunk végre, fel kell mérni, hogymilyen következményekkel kell számolni. A növényvédôszer-használat csökkentésea növénytermelésben a következô területeken mutathatja elôdlegesen hatását:

• ráfordítás összetétel (technológiai elemek, szükséges beruházások): az alapvetôráfordításeltérés a szükséges mûszaki átalakításokban, kiegészítésekben rejlik;

• költségek nagysága és a költségszerkezet: a precíziós gazdálkodás a foltkezelésrévén eredményez megtakarítást az anyagköltségen belül, amivel azonban szem-ben áll a folyamatos monitoring és a többszöri bejárás költsége, valamint a mû-szaki technika beszerzésébôl és fenntartásából adódó többletköltségek (érték-csökkenési leírás, szoftver stb.);

• elérhetô hozam nagysága, minôsége, értékesítési ára: a várható hozam értékelé-sekor figyelembe kell venni a növényvédelem hozambizonytalanságot csökken-tô szerepét, azt, hogy megfelelô elvégzése segíti az eredetileg tervezett hozam-szinteltérést, mintegy biztosítva a többi ráfordítás hatékonyságát is. A precíziósgazdálkodás során mindez úgy valósul meg, hogy közben csökken a környezetfelesleges terhelése, a termékekben a vegyszermaradék;

• alapvetô erôforrások jövedelmezôsége: a megváltozó termelés az alapvetô erô-források – elsôdlegesen a termôföld – jövedelmezôségét is befolyásolják. A pre-

142

ÁrváltozásKöltségváltozás

70% 80% 90% 100% 110% 120% 130%

130% 2,62 2,66 2,69 2,72 2,75 2,78 2,81

120% 2,84 2,88 2,91 2,95 2,98 3,01 3,05

110% 3,10 3,14 3,18 3,21 3,25 3,29 3,32

100% 3,41 3,45 3,49 3,53 3,58 3,62 3,66

90% 3,79 3,84 3,88 3,93 3,97 4,02 4,06

80% 4,26 4,32 4,37 4,42 4,47 4,52 4,57

70% 4,87 4,93 4,99 5,05 5,11 5,17 5,22

cíziós gazdálkodás nagyobb valószínûséggel javítja, mint rontja az egy hektáronelérhetô jövedelmet (–15 és +65%);

• termelési szerkezet: a precíziós növényvédelemre való áttérés során meghatáro-zó, hogy a termelési szerkezetben milyen széles sortávú növények fordulnak elôés mekkora azok szerkezeten belüli aránya (mivel a jelenlegi gyakorlatban is al-kalmazható technológia a gyomszabályozás terén, ezen kultúrák esetében való-sítható meg gazdaságosan);

• fedezeti méret: a precíziós gazdálkodásra alapozott stratégiaváltás megnöveli afedezeti méretet. Mivel a mezôgazdasági üzemek általában kötött termelési mé-rettel gazdálkodnak, nem (vagy csak nagy áldozattal) tudják szántóföldi termô-területüket – és így gazdálkodási méretüket – növelni;

• a gazdaság által megmûvelhetô méret felsô korlátja (másként maximális méret):mindez alapvetôen a gazdaság mûvelésére rendelkezésre álló (tulajdonolt vagybérelt) terület nagyságából vezethetô le, azzal a kiegészítéssel, hogy példáulpontosan a precíziós gazdálkodás esetén lehet és kell is megtalálni azokat azegyüttmûködési formákat – gépkörök-, bérmunka-igénybevétele –, amelyekkelegyidejûleg biztosítható a termelôk számára az optimális idôben történô munka-végzés és a mûszaki eszközök méretgazdaságosságát is biztosító kihasználása.

A számítások szerint a precíziós eszközök üzemeltetéséhez legalább 250–280hektár – precíziós termelésre alkalmas növényekkel bevetett – terület szükséges.

A növényvédelmi tevékenységek átállítás precíziós alapokra reális gazdálkodóistratégia, azonban szükséges nemcsak a technikai (gépi, érzékelési) háttér megléteelôfeltételként, hanem az is, hogy a technológia kidolgozója és az alkalmazója is fi-gyelembe vegye, hogy a károsító szervezetek biológiai szervezetek, ismerni kell fej-lôdésük és kártételük változásának tendenciáját, gyorsaságát és a különbözô fejlô-dési fázisokban alkalmazható peszticideket is. Ennek hiányában, a gyakorlatbantöbb kárt, mint hasznot lehet „elérni” a precíziós gazdálkodás során. Mindez a szak-értelem fontosságára hívja fel a figyelmet.

A növényvédôszer-használat intenzitásának megváltoztatása érzékelhetôen befo-lyásolja az egyes üzemek jövedelemtermelô képességét és (ezáltal) rugalmasságu-kat. Leszûkül az a tartomány, amelyen belül jövedelem érhetô el. A precíziós tech-nológia a változó költségoldalon bekövetkezô hatásokat figyelembe véve akkor ne-vezhetô életképesnek, ha a fejlettebb technológia magasabb hozamot eredményezés/vagy mûködtetési költségeit sikerül elismertetni a fogyasztói körrel. Ez utóbbimegállapítást támogathatja az a pozitív externális költség, amely a környezet kisebbmértékû kemikáliaterheltségébôl fakad.

7.2. A precíziós technológia okozta változások az optimális termelésszerkezetben

A termelési szerkezet optimalizálás vizsgálata választ ad az olyan kérdésekre, mintpl. hogy figyelembe véve a precíziós technológia alkalmazhatóságát a különbözônövényi kultúrákban mely növények, milyen gyakorisággal jelenjenek meg a terme-lési szerkezetben, amelyek meghatározott feltételek mellett a legnagyobb jövedel-

143

met adták, valamint mennyire lehet megvalósítani a termelési szerkezet diverzifiká-cióját (21. táblázat alapján).

A mezôgazdasági termékek értékesítési lehetôsége nagymértékben függ a piaciárviszonyoktól, így egyes évek között jelentôsek lehetnek a jövedelemkülönbségekaz egyes ágazatok között. Ezt a hatást az input és az output árak változtatásával le-het modellezni (1. függelék, lásd a 7.2. fejezet végén).

A precíziós technológiára való áttérés után az optimális termelési szerkezet ala-csony diverzifikáltságot mutat. Ez – sajnos – hasonló az országos vetésszerkezethez.A termelési szerkezetben 3–6 növényfajból álló vetésszerkezetek alakultak ki. Aleggyakoribb a 4 növényt tartalmazó vetésszerkezet, melyben minden esetben vanôszi búza, kukorica. A napraforgó és a silókukorica az esetek 73 és 59%-ában vanjelen (24. táblázat).

A futtatások eredménye alapján megállapítható, hogy a bevont leggyakoribb nö-vények számának emelésével az elôfordulási gyakoriság alapján a vetésszerkezet le-fedettsége növelhetô, 7 növényfaj esetében egészen 95%-os szintig (lásd a 24. táb-lázatot; 5. melléklet).

24. táblázat. Területi lefedettség a termelési szerkezetben a leggyakrabban szereplônövények szerint (100 futtatás, 17 növény)

Forrás: saját szerkesztés

A vetésszerkezetben szereplô növények közül a leggyakrabban elôforduló nö-vényszám 4 volt (57%), 5 növény 24%-ban, 3 növény 13%-ban, míg 6 növény csak6%-ban fordult elô (36. ábra).

144

Növényfaj GyakoriságLeggyakoribb elôfordulású növényfajok

Top 4 Top 5 Top 6 Top 7

Búza 100 + + + +

Kukorica 100 + + + +

Ipari napraforgó 73 + + + +

Silókukorica 59 + + + +

Durum 33 + + +

Repce 23 + +

Ôszi árpa 15 +

Összes elôfordulás 403 332 365 388 403

Lefedési arány: 95,27% 78,49% 86,29% 91,73% 95,27%

36. ábra. Termelési szerkezetgyakoriság a növényféleségek száma alapjánForrás: saját szerkesztés

A termelési szerkezetben legvalószínûbb területi arány szerint a búza (10%), a ku-korica (40%), az ipari napraforgó (20%), valamint a silókukorica (30%) szerepelt(16 esetben). További 10 esetben szerepeltek ugyanezek a növények, csak eltérôarányban (35–40–20–5%). Az esetek többségében 4 növény alkotta a vetésszerkeze-tet, 32 esetben szerepelt 5, két esetben pedig 6 növény (25. táblázat).

17 növénybôl – a jövedelemtermelô képesség alapján – 9 növény fordult elô (ôszibúza, durum, ôszi árpa, kukorica, ipari napraforgó, repce, mustár, borsó, silókukori-ca) a precíziós gazdálkodásra átállt optimális termelési szerkezetben. A leggyakrab-ban elôforduló négy növény átlagosan 90%-os súllyal szerepel, jelezve az egyszerûtermelési szerkezetet.

25. táblázat. A termelési szerkezetben leggyakrabban szereplô növények súlya (100 futtatás, 17 növény)

Forrás: saját szerkesztés

145

Növényfaj Súly (%)Legnagyobb elôfordulási gyakoriságú növényfajok

Top 4 Top 5 Top 6 Top 7

Búza 40,00 + + + +

Kukorica 24,32 + + + +

Ipari napraforgó 13,30 + + + +

Silókukorica 12,62 + + + +

Durum 3,85 + + +

Repce 2,80 + +

Ôszi árpa 2,25 +

...

Összesen: 100,00 90,25 94,10 96,90 99,15

A gyakoriságot tekintve a durum többször került bele a vetésszerkezetbe, de ala-csonyabb súllyal, mint a repce, azonban érdemi eltérés nem mutatható ki a termelé-si szerkezet kialakítással kapcsolatban a gyakoriság, illetve az elôfordulás súlyaalapján, valamint jelzi, hogy a precíziós technológia ezen kultúrákban is eredmé-nyezhet többletjövedelmet. 3 év átlagköltségének és jövedelmi viszonyainak alapján– érdekes módon – a repce elôfordulási arányát tekintve (23%) relatíve gyakran ke-rült be az optimális termelési szerkezetbe, ugyanakkor a súlya alapján megelôzi adurumbúzát, ami utal magasabb jövedelmezôségére. (Takács-György, 2008). Ennekoka a vizsgált évben a durumbúza relatíve magas jövedelmezôsége volt. Természe-tesen ebbôl az eredménybôl nem lehet messzemenô következtetést levonni arra vo-natkozóan, hogy a durumbúza termôterületét jelentôs mértékben érdemes növelni. Avizsgált idôszakban kiugróan magas értékesítési árak is elôfordultak, ha csak azt azévet vizsgáljuk, a repce és a napraforgó nagyobb arányban kerül be a termelési szer-kezetbe (lásd a 25. táblázatot).

Mindez jelzi, hogy a termelési szerkezet kialakítása során a precíziós technológiaalkalmazásától nem várható el olyan lényeges szerkezetbeli eltolódás, amely jelen-tôsen különbözne az országos átlagos vetésszerkezeti arányoktól.

A termelési szerkezetváltozatokkal elérhetô maximális nettó jövedelem a 200hektáros modell esetében 31 és 49,5 millió forint között mozgott (37. ábra). A leg-nagyobb jövedelem 58%-kal haladta meg a legkisebb értéket. Ezt 35% ôszi búza,40% kukorica, 20% ipari napraforgó és 5% silókukorica mellett lehetett elérni, míga legkisebb nettó jövedelem 10% ôszi búza, 40% kukorica, 20% ipari napraforgó és30% silókukorica esetén adódott.

37. ábra. Precíziós technológiai változatokkal optimalizált termelési szerkezetekkel elérhetô nettó jövedelem alakulása (futtatások száma: 100)

Forrás: saját szerkesztés

146

Függelék

A precíziós növénytermelés, az üzemi méret (életképesség) és a termelési szer-kezet összefüggése vizsgálatához kialakított modell összefüggései

Az ágazati jövedelmet befolyásolja az alkalmazott technológia, minden váltás – így aprecíziós növénytermelésre történô átállás – megváltoztatja a mûködés feltételrendsze-rét, hatást gyakorol az ágazati jövedelemre, megváltoztatja azok egymáshoz viszonyítottjövedelmezôségi rangsorát, egy adott üzemen belül az egyes ágazatok méretét, egymás-hoz viszonyított arányát. Ezen hatások vizsgálatára kidolgoztam egy, a precíziós növény-termelés költség- és jövedelemviszonyait leképezô LP alapú szimulációs modellt.

Kiindulásként meghatároztam egy vegyes termelési szerkezetû, tömegtakarmány-fogyasztó állatállománnyal rendelkezô gazdaságot, amelyre meghatároztam a kon-vencionális termeléshez képest vett ráfordítás felhasználásbeli eltéréseit, illetve azoklehetséges tartományait szakirodalmi források alapján Az alapvetô ráfordításeltérésa mechanikai és kémiai védelem elemeiben, a szükséges mûszaki átalakításokban, akiegészítésekben rejlik.

A jövedelemösszefüggéseket a jövedelemfüggvények írják le.Konvencionális gazdálkodás jövedelme:

i = 1, 2, nNJk = konvencionális modell nettó jövedelme (Ft/gazdaság)Hi = hozam (t/ha)Árhi = hozamár (Ft/t)Tá = támogatás (Ft/ha)Kö = összes költség (Ft/ha)Ti = vetésterület (ha)n = növénytermelési ágazatok száma

Precíziós gazdálkodás jövedelme:

NJP = precíziós modell nettó jövedelme (Ft/gazdaság)Hi = hozam (t/ha)n = 1,1 (hozamtöbblet)Árhi = hozamár (Ft/t)Tá = támogatás (Ft/ha)KöP = összes költség (Ft/ha), KöP = Kö – anyagmegtakarítás (10%) x (mûtrágya és növényvédô szer költsége)

+ (termelési költség–anyagköltség) x mûvelési költségnövekedés (1,05) +beruházás többletköltsége/5 (amortizációs idôszak)

Ti = vetésterület (ha)n = növénytermelési ágazatok száma

* +* +n

k i hi öp ii

NJ H Ár Tá K Tn? © © - / ©Â

* +* +n

k i hi ö ii

NJ H Ár Tá K T? © - / ©Â

147

Az optimalizációs modellek lényege, hogy a kiinduló feltételek és a korlátozó té-nyezôk együttes figyelembevételével keresi azt a legjobb megoldást, amely a célkéntmegfogalmazott érték szempontjából maximalizálandó cél esetén a legnagyobb ér-téket, míg minimalizálandó cél esetén a legkisebb értéket veszi fel.

A vetésszerkezet optimalizálás célja a vállalati jövedelem maximalizálása eltérôtechnológiai változatok mellett. A korlátozó feltételek (Fi) lehetnek a következôk:

F1 = minden terület nagysága pozitív,F2 = az összes terület adott, csak ennyit lehet szétosztani,F3 = az ugar nem megengedett,F4 = esetleg ágazati arányok rögzítése (pl. vetésváltás, takarmányszükséglet) mint

exogén változó.Az optimális termelési szerkezet a korlátozó feltételek figyelembevételével hatá-

rozható meg. A modellezés során minden egyes változó tételhez futtatásonként hoz-zárendelt egy véletlen szám a sávszélességgel megszorozva módosította a kiindulóköltség-, hozam- és áradatokat (AKI). A növényenként és változónként generált vé-letlen szám táblázatára mutat példát a 2. és a 3. melléklet. A modellezés során a ko-rábban bemutatott korlátozó tényezôkkel 100 futtatást végezve a maximális gazda-ság szintû jövedelem és a hozzá tartozó termelési szerkezet meg lett határozva, 200hektár méretben (4. melléklet).

A termelési szerkezet optimalizálása során figyelembe vehetô, hogy a mezôgaz-dasági termékek értékesítési lehetôsége nagymértékben függ a piaci árviszonyoktól,így egyes évek között jelentôsek lehetnek a jövedelemkülönbségek az egyes ágaza-tok között. Ezt a hatást az input és az output árai változtatásával lehet modellezni.Mivel a termelési szerkezetet optimalizáló modell célfüggvényében az összes gaz-daság szintû nettó jövedelem maximalizálva lett, a futtatások során azok a növényekkerülhettek be jó eséllyel a szerkezetbe, amelyek megfelelô jövedelemtermelô ké-pességgel rendelkeztek. (A jövedelemadatok alapja az AKI tesztüzemi gazdaságokágazati költségadatainak idôsoros átlagából származtak.) Az optimális termelésiszerkezet meghatározásakor 100 futtatás eredményeként a termelési szerkezet – ala-csony – diverzifikáltságot mutatott. Ezek az eredmények hasonlóságot mutattak azországos vetésszerkezettel. A futtatások eredményeként 3-6 növényfajból álló vetés-szerkezetek alakultak ki. A leggyakoribb a 4 növényt tartalmazó vetésszerkezet: a100 futtatásból minden esetben bekerült a termelési szerkezetbe az ôszi búza, a ku-korica. A búza és kukorica minden alkalommal komponens, a napraforgó és a siló-kukorica az esetek 73 és 59%-ában. A 4 növényfaj az összes gyakoriság (423 db)78,48%-át fedi le (26. táblázat).

148

26. táblázat. A vetésszerkezet diverzifikáltsága (100 futtatás, 17 növény)

Forrás: saját szerkesztés

A kalászos növények közül 48 futtatásnál került be a termelési szerkezetbe vagya durum, vagy az ôszi árpa. 73 esetben szerepelt a napraforgó, négy eset kivételévela vetésváltási kritériumok miatti maximális 20%-os részarányban. A takarmánynö-vények közül a silókukorica 59-szer fordult elô, 23 esetben került be a repce, 5 al-kalommal a mustár, 9 alkalommal a borsó.

149

Megnevezés Érték

A vetésszerkezet átlagos diverzifikáltsága 4,23 kultúra

Szórása 0,750151 kultúra

Min. 3 kultúra

Max. 6 kultúra

Módusz 4

A módusz gyakorisága 57

8. A precíziós növénytermelés gazdaságilag indokolt tartománya

A precíziós növénytermelés gazdasági hatásainak vizsgálata feltételezi a technoló-gia azon elemeinek meghatározását, amelyek érdemi hatást gyakorolnak a jövede-lemre; azon kultúrákat, amelyek esetében ezek egyes elemei agronómiai és ökonó-miai szempontból is alkalmazhatók, illetve a vizsgálat tárgyát képezik a technológiaberuházás- és méretgazdaságossági összefüggései.

A korábban bemutatottak alapján a precíziós technológia elemei közül a talajvizs-gálati eredményekre alapuló precíziós tápanyagellátás minden szántóföldi kultúrá-ban alkalmazható elem. Ugyanez igaz a hozamtérképek készítésére is. A precíziósgyomszabályozás a növényvédelem azon területe, amelyik esetében a korábbi adat-felvételezéseken vagy az úgy nevezett real-time (gyomfelvételezéssel egy idôbentörténô kezelés) változat a gyakorlatban is alkalmazható, elsôdlegesen a széles sor-távolságú növényi kultúrákban, de meghatározott gyomviszonyok mellett a sûrû ve-tésû gabonaféléknél is alkalmazható. A gyakorlati elterjeszthetôség szempontjából afungicid- és az inszekticidkezelések precíziós technológiával történô kijuttatása – amûszaki, a térinformatikai háttér szempontjából – már kidolgozott és folyamatosfejlesztés alatt álló elem, azonban ebben az esetben még több fejlesztésre és számosgazdasági vizsgálatra szükség van.

A gyakorlati jelentôséget is figyelembe véve, a fontosabb szántóföldi növények-ben az egyes precíziós technológiai elemek alkalmazhatósága sem agronómiai, semökonómiai szempontok szerint nem egységes (27. táblázat).

A precíziós technológia indokoltsága üzemgazdasági szempontból visszavezethe-tô arra az egyszerû alapkérdésre, hogy a gyakorlatban „megéri-e a termelônek” vagysem az átállás, bevezetés. Mint korábban már volt róla szó, a technológia többletbe-ruházással jár, nagy odafigyelést igényel, és nem minden esetben lehet közvetlen rá-fordítás- (költség-) megtakarítást realizálni. A hozamok értékesítési ára és annakváltozékonysága (piaci kockázat) is jelentôsen befolyásolhatja azt a jövedelmet, amia korábbi technológiával elérhetô jövedelemhez képest többletet jelent.

A növénytermesztés a mezôgazdaság egyik legkockázatosabb ága. Az idôjárási, anövény-egészségügyi és a piaci kockázat minden, az ágazattal foglalkozó szakem-ber számára ismert, azonban a precíziós gazdálkodásra való áttéréssel kapcsolatbanmég a következô négy kockázati tényezô meg kell említeni:

1. humánkockázat:• a mezôgazdasági üzem vezetésének, tulajdonosának a technológiához való vi-

szonya (mennyire fogadják el, hogy ez sokkal nagyobb odafigyelést, precizitástés rendszerszemléletû megközelítést igényel);

• az erô- és munkagépek vezetôi megbízható, precíz munkavégzésével kapcsola-tos viszonya;

150

2. szaktanácsadói és szolgáltatói háttér kockázata (informáltság szintje és mély-sége, az információs csatornák mûködése, az optimális idôben történô munka-végzés);

3. munkaszervezési kockázatok (Különösen a növényvédelmi elemek alkalmazá-sa esetén, az optimális idôben történô munkavégzésre való törekvés és a maga-sabb eszközértéket képviselô technika kapacitáskihasználtságának kérdése. Ittcsak röviden kerül megemlítésre, hogy az idôjárási kockázat és munkaszerve-zési kockázatok csökkentésére irányuló szándék egyik következménye a „túl-gépesítettség” a növényvédelmi eszközök, vetôgépek, betakarítógépek vonat-kozásában.);

4. a precíziós növénytermelésre történô átállással kapcsolatos beruházás-megtérülés kockázata.

A környezet-egészségügyi és a humán-egészségügyi kockázatokat is meg kellemlíteni azzal a megjegyzéssel, hogy összességében csökkenô mértékük várható ela precíziós növénytermelés széles(ebb) körû elterjedésével.

A fenntarthatóság kritériumai között korábban már említettük – a mezôgazdaságimûvelésre alkalmas földterület, mint korlátozott és egyben csökkenô természeti erô-forrás vonatkozásában –, hogy a növekvô számú lakosság élelmiszerrel történô biz-tonságos ellátása a társadalom egyik kiemelt faladata lesz. Már rövid távon is para-digmaváltásra van szükség a mezôgazdaság szerepével kapcsolatban.

151

27. táblázat. A precíziós technológia egyes elemeinek alkalmazhatósága

Forrás: saját összeállítás

Sorszám Megnevezés Precíziós tápanyag-ellátás

Precíziós gyomsza-bályozás

Precíziós hozam-térkép- felvételezés

1. Búza + -/+ +

2. Durumbúza + -/+ +

3. Ôszi árpa + -/+ +

4. Tavaszi árpa + -/+ +

5. Tritikále + -/+ +

6. Rozs + -/+ +

7. Zab + -/+ +

8. Kukorica + + +

9. Ipari napraforgó + + +

10. Repce + + +

11. Mustár + + +

12. Cukorrépa + + +

13. Szója + + +

14. Borsó + + +

15. Silókukorica + + -

16. Lucerna + -/+ -

17. Rét + -/+ -

8.1. A precíziós növénytermelés méret, tartomány, termelésszerkezet szerinti vizsgálata

A termelô szempontjából fontos lehet annak meghatározása, hogy a precíziós nö-vénytermelésre való átállás után milyen termelési szerkezettel érhetô el a legna-gyobb jövedelem, mekkora az az üzemi méret, amely ahhoz szükséges, hogy a tech-nológiára való átállással kapcsolatos többletköltségeket is fedezze – biztosítva aszükséges tôketöbblet megtérülését is. Ezen vizsgálatok elvégzésére alkalmas esz-köz a dinamikus lineáris programozás. A további vizsgálatokhoz azonban figyelem-be kell venni számos technológiai összefüggést, és kezelni kell a kockázatokat is. Avalóság leképezésére alkalmas eszközök a szimulációs modellek. A precíziós nö-vénytermelés gazdaságilag indokolható alkalmazhatósága vizsgálatához ismertek akülönbözô termelési módok, technológiák révén kialakult eltérô ráfordítás – hozamösszefüggésrendszerek, az azokat leképzô termelési függvények (hozamgörbék ésköltséggörbék). A termelési függvények kísérleti eredmények alapján meghatároz-hatók, amelyhez az alapot a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Korlátolt Felelôs-ségû Társaság (Szeged, volt Gabonakutató Kft.), a Magyar Tudományos AkadémiaMezôgazdasági Kutatóintézete (Martonvásár), Talajtani és Agrokémiai Kutatóinté-zete és Mezôgazdasági Kutatóintézete (Martonvásár), a Debreceni Egyetem AMTCMTK Növénytudományi Intézete, Szent István Egyetem (Gödöllô) kutatói, valaminttovábbi gyomkutató szakemberek által publikált összefüggések szolgáltathatják.Így: Mészáros, 1972; Szôke Molnár, 1977; Bajai – Koltai, 1985; Barabás, 1987;Gyôrffy – Berzsenyi, 1994; Pepó et al., 2003; Pepó, 2004; Szentpétery, 2004a; Szent-pétery, 2004b; Debreczeniné, 2004; Debreczeni et al., 2004; Debreczeniné, 2005;Széll, 2005; Balogh – Pepó, 2006; Kádár – Márton, 2007a; Kádár – Márton, 2007b;Csathó et al., 2008; Debreczeniné – Német, 2009; Jolánkai et al., 2004; Benécsné,2005; Zsombik – Szabó, 2008; Petróczi, 2009; Radványi, 2009.

A következôkben a precíziós növénytermelésre történô átállás közgazdasági in-dokoltságának vizsgálatához kidolgozott modell elvét ismertetem, míg a részletesleírás a fejezethez kapcsolt Függelékben található meg.

Az összefüggések leírására a termelési függvények alkalmasak, amelyekre építvemeghatározhatók a technológiai változatok jövedelemfüggvényei, és vizsgálhatókaz egyes technológiai változatok közötti eltérések. A precíziós növénytermelésretörténô átállás gazdasági hatásainak, kockázatának vizsgálatára alkalmas gazdaság-matematikai módszer a szimuláció.

Az összefüggések gazdasági értékelését a precíziós gyomszabályozást is magábafoglaló technológia példáján mutatom be. A precíziós gyomszabályozást a gyomvi-szonyok, a gyomborítottság és a talajtulajdonságok, azok heterogenitása, a termelésintenzitása függvényében lehet alkalmazni. Közgazdasági megközelítéssel két ese-tet lehet megkülönböztetni az alkalmazhatóságával kapcsolatban: vagy megéri, vagynem éri meg az alkalmazása. Ez utóbbi egyben azt is jelenti, hogy a gazdasági cél aráfordítások minimalizálása. Másként megfogalmazva az alapkérdést, azt kell vizs-gálni, mikor ér el a termelô – az adott természeti, közgazdasági feltételek mellett –nagyobb jövedelmet. A precíziós technológia jövedelmének alakulása a ráfordításokváltozásától, a képzôdô hozam és annak változásától az input- és a hozamárak vál-

152

153

38. ábra. A precíziós gazdálkodás közgazdaságilag indokolt tartományának kijelölésea kárküszöb (belépési küszöb) és felsô korlátja (felhagyási küszöb) alapján

Forrás: saját szerkesztés

tozásától függ. A jövedelem alakulását leképezô jövedelemfüggvényen két határ-pont kijelölésével lehet e kérdést megválaszolni:

• a kárküszöb az a pont, ahol a precíziós gazdálkodás és a gyomszabályozás szem-pontjából a ráfordításminimalizáló termelési stratégia („ne tégy semmit”) nye-resége megegyezik;

• a precíziós gazdálkodással való felhagyásküszöb az a pont, ahol a precíziós gaz-dálkodás és a teljes felület kezelési stratégiájának nyeresége megegyezik.

A jövedelemkülönbségek alapján három tartomány határozható meg a precíziósnövénytermelés gazdasági alkalmazhatóságával kapcsolatban. A megkülönböztetésalapját a kezelési egység szintû tápanyagellátás és gyomszabályozás során elérhetônyereség, illetve nyereségtöbblet képezi.

A precíziós növénytermelés során a táblán belül, meghatározott mintaegységen-ként (kezelési egységkénti) hozam- és költségfüggvény együttesével felírható a nye-reségfüggvény, amely a precíziós technológia alkalmazásának határeseteit (kritériu-mait) kijelöli, és meghatározhatóvá válik a precíziós gazdálkodás közgazdaságilagindokolt tartományának kijelölésére szolgáló kárküszöb (belépési küszöb) és a felsôkorlát (felhagyási küszöb), illetve a velük lehatárolt tartományok (38. ábra).

Természetesen a közgazdasági indokoltság nem jelenti az alkalmazhatóság szû-ken vett kritériumát. Minden olyan esetben, amikor a tábla tápanyag-ellátottsága ésaz ez alapján hozzárendelt tápanyagszint alacsonyabb, a gyomborítottság alacsonyés relatíve homogénnek tekinthetô a kezelési egységekben, gazdasági értelemben aprecíziós technológia olyan mértékû többletköltséggel jár, amely nem térül meg ahozamértékbôl, illetve a hozamértéktöbbletbôl. Ezt a szakirodalomban bemutatotttapasztalatok alátámasztják. Javasolt stratégia a ráfordításminimalizáló stratégia(M). A precíziós gazdálkodási stratégia (P) bevezetésének kritériuma:

BP ‡ BM

A heterogenitás erôsödésével változik a precíziós technológia közgazdasági megíté-lése. A precíziós gazdálkodás felhagyási küszöbét az a pont jelenti, amelynél a táblaszintû nyereségkülönbözet negatívvá válik. Ettôl kezdve nem lehet ökonómiai elônytkimutatni a precíziós technológia alkalmazásakor, ugyanakkor meg kell jegyezni,hogy termelôi döntés során más preferenciák figyelembevétele is lehetséges. Ez utánjavasolt stratégia a teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégiája (T), amelynekmeghatározási alapja – felhagyási küszöb – a következô összefüggéssel írható le:

BP ~ BT

A küszöbértékek meghatározására szolgáló determinisztikus összefüggésekre ala-pozva a továbbfejlesztett sztochasztikus szimulációs modellben a küszöbértékek el-térô gyakorisággal fordulnak elô. Ezek egy futtatási eredményét mutatja be a 39. áb-ra. A modellfuttatások tapasztalata szerint az eloszlási görbe középértékének helyét,az eloszlási görbe csúcsosságát a tápanyagszint és a terület gyomborítottsága (a 24.táblázatban közöltek szerint) befolyásolja (28. táblázat).

154

28. táblázat. Az eloszlási görbék változási iránya a termelési érték (hozamár), a tápanyagszint és a gyomborítottság függvényében

Megjegyzés: mozgásirányok: |‹: fel, ~›: jobbra, ¡fi: le, ¢fl: balramozgás: sötét jel által jelölt irányba történik az elmozdulás

Forrás: saját szerkesztés

A hozamérték, a tápanyag-ellátottság és a gyomborítottság változásának (növeke-désének) hatása befolyásolja az iménti eloszlásfüggvény karakterisztikáit, amelybôlkövetkeztetni lehet a kárküszöb, illetve a felhagyási küszöb várható helyére. Az el-oszlási görbék várható értéke közötti távolság változik a terület tápanyag-ellátottsá-ga, valamint a gyomborítottsága függvényében. Ezen várható értékek távolsága ad-ja meg a precíziós gazdálkodás tartományát. Ha a tartomány kicsi, akkor technoló-gia bevezetésének kockázata nagy (40. ábra).

39. ábra. A precíziós gazdálkodás gazdaságilag indokolt alkalmazhatósági tartománya és az eloszlási csúcsok lehetséges mozgási irányai

Forrás: saját szerkesztés

155

Mozgásirány Kárküszöb Felhagyási küszöb

Termelôi ár nô ‹~¡fl ‹~¡flGyomborítottság nô ‹~¡fl ‹›¡¢Tápanyag szint nô ‹~¡fl ‹›¡¢Tápanyagszint a tápanyag-hasznosításifüggvény optimuma fölé nô |›fi¢ |›fi¢Hozamfüggvény csúcsossága nô |›fi¢ |›fi¢

* +2ix x

nu /?

40. ábra. A precíziós gazdálkodás gazdaságilag indokolt alkalmazhatósági tartománya5

Forrás: saját szerkesztés

8.2. A precíziós növénytermelés közgazdasági értelmezése kukorica esetében

A precíziós növénytermelés vonatkozásában három alapstratégiát lehet megkülön-böztetni, amelyek a következôk:

1. a ráfordításminimalizáló stratégia (M), amely a kemikáliafelhasználás szem-pontjából a növényvédelmi tevékenységekkel kapcsolatosan azt jelenti, hogyaz adott idôpontban feltételezhetô, hogy a késôbb bekövetkezô kártétel (ho-zamkiesés) gazdasági értéke kisebb, mint a védekezés költsége lenne. (Koráb-ban már volt szó a megmentett termés értékének meghatározásáról.);

2. a precíziós technológia (P);3. a teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégiája (T), amely valójában mind a

tápanyagellátás, mind a gyomszabályozás esetében differenciálatlan kezeléstvalósít meg. Ez utóbbi esetben tehát azzal a feltételezéssel lehet élni, hogy aprecíziós technológia alkalmazhatóságát a termelô egyéni döntése, preferenci-ája határozza meg, közgazdasági megalapozottsága tehát nincs a precízióstechnológia alkalmazásának, nem mutatható ki jövedelemtöbblet táblaszinten,sôt az ilyen esetek többségében a precíziós technológia többletköltségét nemtudja az elérhetô többlethozam értéke fedezni.

156

5 A jelölések magyarázata megtalálható a fejezethez kapcsolódó Függelékben.

A precíziós technológia gazdaságilag indokolt alkalmazhatóságán belül megkü-lönböztethetô egy olyan tartomány, amelyben van gazdasági elônye a két másik gaz-dálkodási stratégiával szemben, azonban magas a kockázata a precíziós technológi-ának (P*).

A precíziós technológiára történô átállás kárküszöb-, illetve felhagyásiküszöb-értéke a termelés intenzitása, a gyomborítottság, valamint azok táblán belüli hetero-genitása függvényében változik. A tápanyag-utánpótlás szintje, a gyomborítottságmértéke, a hozam értékesítési ára együtt alakítja ki végsô soron a területen elérhetôjövedelmet. Ahol a precíziós gyomszabályozást bevezetik, ott a tápanyag-ellátásprecíziós alapokon nyugszik, gyakran azt korábban bevezették és a gazdaságon be-lül rendelkeznek a megfelelô szakértelemmel, tapasztalattal, természetesen a szük-séges eszközrendszer mellett.

A továbbiakban a kukoricaágazat példáján szemléltetem a precíziós növényter-melésre történô átállás gazdasági hatását. A választás azért esett a kukoricára, mertebben a széles sortávolságú kultúrában mind a precíziós alapokon nyugvó teljes fe-lületkezelésnek, mind a sávpermetezésnek van létjogosultsága. Az eredmények érté-kelésekor azonban figyelembe kell venni, hogy a precíziós tápanyagellátást techno-lógiai értelemben a talajtulajdonságok heterogenitásának függvényében alkalmaz-zák, minden növény esetében. A precíziós gyomszabályozás gyakorlati alkalmazha-tósága és annak gazdaságossági kérdései eltérôek az egyes kultúrákban. A különbö-zôség okai között megtalálható a sûrû és a széles sortávolság, a gyomelnyomó ké-pesség és a potenciális gyomok miatti veszteség mértékében mutatkozó eltérés.Hosszabb távon azonban alkalmazása nem választás kérdése, hanem a versenyké-pesség alaptechnológiája lesz.

Az alacsony tápanyag-ellátottság és alacsony gyomborítottság esetén – a jelenle-gi közgazdasági viszonyok között – nem éri meg a precíziós technológia alkalmazá-sa, mivel a tápanyag kijuttatásban és gyomirtásban történô differenciálás többlet-költségével nem állítható szembe hasonló nagyságú többletérték. A tápanyag-után-pótlás szintjének növekedése, valamint a gyomborítottság mértékének emelkedéseegyütt jár a foltkezelések gazdasági értelemben vett létjogosultságával. A magas táp-anyagutánpótlási-szint mellett a differenciált kijuttatás költségével szembeállítva ahozamtöbblet értékét érhetô el gazdasági elôny (magasabb jövedelem), míg a gyom-borítottság növekedésekor a foltkezelések révén megmentett termés értéke fedezi aprecíziós gyomszabályozás többletköltségét. Abban az esetben, amelyben magastápanyag-utánpótlási szint párosul magas gyomborítottsággal, a precíziós technoló-gia gazdasági elônye akkor jelentkezik, ha a terület heterogenitása nagy, míg homo-gén terület (kiegyenlített talaj tápanyag-ellátottság, gyomborítottság) esetén a teljesfelületen történô, differenciálatlan kezelés gazdaságosabb. Ennek oka lehet egyrészt,hogy ilyen esetekben lecsökken azon kezelési egységek száma, amelyeken nem kellgyomirtást végezni, de az is oka lehet, hogy kevés egységen kell a kezelést elvégez-ni. A lehetséges stratégiák „hüvelykujjszabályát” a 41. ábra szemlélteti.

157

41. ábra. A növényvédelmi stratégiák „hüvelykujjszabálya”Jelmagyarázat:

M = ráfordítás-minimalizáló stratégiaP = precíziós gazdálkodás bevezetése

P* = precíziós gazdálkodás bevezetése magas megtérülési kockázattalT = a teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégiája

Forrás: saját szerkesztés

A magas kockázatú sávban a precíziós technológiát a gazdálkodó korábbi tapasz-talata befolyásolja, és ez függ a döntéshozó kockázattûrô képességétôl. A precíziósnövénytermelés gyakorlati alkalmazhatósága gazdaságossági szempontokat is figye-lembe véve jól lehatárolható, és egyrészt a termelés intenzitási szintjének, másrészta táblák talajparaméterei és a gyomborítottság heterogenitásának függvénye.

Kukoricánál alacsony értékesítési ár (30 E Ft/t) mellett alacsony gyomborított-ság és a gyomszabályozási ráfordítások minimalizálása esetén csak a legmagasabbtápanyag-utánpótlási szinten éri meg közgazdaságilag a precíziós technológia. Kö-zepes és magas tápanyag-ellátottság, magas vagy igen magas gyomborítottság ese-tén ekkor nagyobb jövedelem keletkezik, mint a teljes felületen történô kezelésnél.Alacsony tápanyagszint melletti magas gyomborítottság esetén ökonómiailag neméri meg, mert az így megmentett termés értéke nem képes fedezni a technológia al-kalmazásához szükséges többletköltségeket. Alacsony tápanyagszintnél magasgyomborítottságkor a közgazdaságilag indokolható stratégia a teljes felületen tör-ténô differenciálatlan kezelés, illetve a ráfordításminimalizálás (Függelék, 31., 32.táblázat).

A kukoricaértékesítési ár növekedésével az intenzív tápanyag-utánpótláskor máralacsony és közepes gyomborítottság esetén is közgazdasági értelemben alkalmaz-

158

ható a precíziós növénytermelés, de magas kockázat mellett, hasonlóan a magas(20–30%-os) gyomborítottsághoz. Ennek a stratégiának a vállalása a termelô egyé-ni preferenciájától, kockázathoz való viszonyától és környezettudatos gondolkodásmódjától is függ – természetesen a szükséges technikai háttér meglétekor –, magáta precíziós gazdálkodás eszközrendszerét a kockázatosság miatt ilyen esetekbennem javasolt kialakítani (Függelék, 33., 34. táblázat).

Magas értékesítési árat feltételezve magas tápanyag-utánpótlási szinten a közepesés magas gyomborítottságnál a precíziós növénytermelés közgazdaságilag létjogo-sult, ugyanakkor a tápanyagellátás szintjének csökkenésével már nem ad magasabberedményt a precíziós technológia, csak nagyon magas gyomborítottság esetén.

Az értékesítési ár növekedésével a teljes felületû differenciálatlan kezelés anyag-többlet-költsége megtérül, és összességében nagyobb jövedelmet ad, mint a precízi-ós technológia jövedelme (42., 43. ábra, Függelék 35., 36. táblázat).

A termelés intenzitásának növelésekor kizárólag közgazdasági szempontok alap-ján nem érdemes alkalmazni a precíziós növénytermelést. Minél magasabb az érté-kesítési ár, annál inkább leszûkül az a tartomány, amelyben van közgazdasági létjo-gosultsága ennek a technológiának.

42. ábra. A kárküszöb (Kk) és a felhagyásküszöb (Fk) távolsága (D) a tápanyag-ellátási szint és a gyomborítottság függvényében: kukorica

(gyomborítottság 0–40%, tápanyag ellátási szint 0–400 kg/ha) (3D felületábra)Forrás: saját szerkesztés

159

43. ábra. A kárküszöb (Kk) és a felhagyásküszöb (Fk) távolsága (D) a tápanyag-ellá-tási szint és a gyomborítottság függvényében: kukorica (gyomborítottság 0–40%, táp-

anyag ellátási szint 0–400 kg/ha) (felülnézeti ábra)Forrás: saját szerkesztés

A különbözô kultúrnövényekben a precíziós technológia gazdaságos alkalmaz-hatósága függ a talaj tápanyag-ellátottsági szintjétôl, a növény adott ellátottságmelletti tápanyag-reakciójától (ráfordítás–hozam kapcsolat), a gyomborítottság-tól, a kompetenciától, a technológia többletköltségétôl és/vagy a költség megtaka-rításától.

Ökonómiai értelemben a precíziós gazdálkodási stratégia vállalhatósága (az, hogytöbbletjövedelmet ad) függ a tápanyagellátás (intenzitás) szintjétôl és a gyomborí-tottság (gyomosság) szintjétôl. A termelés intenzitásának növekedése melletti köze-pes és/vagy erôs gyomborítottság esetén a precíziós növénytermelés csak egy hatá-rig eredményez nagyobb jövedelmet, mint a teljes felületkezelés jövedelme. Itt meg-határozó szerepe van a talaj tápanyag-ellátottság heterogenitása mellett a gyomborí-tottság heterogenitásának (a foltosságnak). A precíziós technológia gazdasági elô-nye akkor jelentkezik a gyomszabályozást is magában foglaló technológia esetén, haa terület heterogenitása nagy, amely azzal van szoros kapcsolatban, hogy ilyenkorjelentôs lehet azon kezelési egységek száma, ahol nem kell gyomirtást végezni,amely által az elérhetô anyagmegtakarítás értéke jelentôs lehet. Homogén területen(kiegyenlített talajtápanyag-ellátottság, gyomborítottság) lecsökken azon kezelésiegységek száma, amelyeken nem kell vagy a táblajellemzôtôl eltérô módon kell

160

(vagy nem kell) gyomirtást végezni, ekkor a teljes felületen történô, differenciálat-lan kezelés gazdaságosabb.

Mindez természetesen nem zárja ki a precíziós technológia ilyen esetekben törté-nô alkalmazását – tekintettel annak számos, ma még nem mindenkor mérhetô pozi-tív elônyeire, a környezetterhelés csökkentésében betöltött szerepére –, azonbanilyenkor el kell fogadni, hogy nem eredményez többletjövedelmet üzemi szinten.Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet a precíziós technológia azon – hosszú távú –elônyére, amely a helyspecifikus kijuttatás környezetterhelés csökkentô hatásábóladódik.

Függelék

• A precíziós növénytermelés jövedelemfüggvényeinek meghatározása

A növénytermelési ráfordítás – hozamkapcsolatok leírására alkalmasak az egyválto-zós termelés függvények (44. ábra). A termelési függvény (hozam) függ a termelôráfordításoktól:

• a talaj tápanyag-ellátottságától (x1),• a mûtrágya-felhasználástól (x2),• a növényfaj tápanyag-hasznosítási függvényétôl (x3),• a tábla gyomborítottságától (x4),• a gyomkezelés (gyomirtás) módjától (x5),• a gyomosság hozamcsökkentô hatásától (x6).

X = f(xi),

ami a késôbbiekben termelési érték függvénnyé alakítható.A termelés változó költségei (zv

i)• ráfordításfüggô változó költségek:

– mûtrágya költsége,– növényvédô szer költsége;

• hozamcélfüggô változó költségek:– vetômag költsége

• technológiafüggô költségek:– mûtrágya kijuttatásának technológiai költségei,– növényvédô szer kijuttatásának technológiai költségei;

• realizált hozamtól függô költségek:– szárítási költségek,– szállítási költségek;

• területtôl függô költségek:– betakarítási költségek.

161

A termelés állandó költségösszetevôi (zái)

• technológiafüggô állandó költségek:– technológiai eszközök amortizációja,– technológiai alkalmazást segítô/lehetôvé tevô idegen szolgáltatások;

• mûködéssel kapcsolatos állandó költségek:– bérköltség,– termeléssel összefüggésben felmerülô üzemi általános költségek (szakta-

nácsadás, talajvizsgálat stb.).

Z=f(zái,zv

i)

A nyereség függ a hozamártól és a költségtôl:N=f(xi) – f(zá

i,zvi)

Egyváltozós termelési függvények általános alakja:

ahol:x = ráfordítás: naturális termelési anyagfelhasználás (kg), vagy az azt kifejezô ér-

ték (Ft),A = termésmaximum állandója (Ft),a = logisztikus függvénytag konstansa,e = 2,7184...,b = logisztikus függvénytag alaktényezô együtthatója,k = másodfokú tag együtthatója,l = elsôfokú tag együtthatója,m = konstans (Ft).Az összefüggésre igaz, hogy:

A költségfüggvény általános alakja:

ahol:x = ráfordítás (Ft),G0 = állandó költség komponens (Ft),c = változó költség együttható (Ft/Ft),

ahol:ci = i-dik változó költség komponens (Ft/Ft),n = változó költség komponens fajták száma.

1

n

ii

c c?

?Â

* + 0g x G c x? - ©

* +0 0f x ? ?

* + 2 1b x

Af x k x x m

a e ©? - © - © --

162

Az összefüggésre igaz, hogy:

Eredményfüggvény általános alakja:

Jelölje felsô index a függvénytípusokat a következôk szerint:a = alapszintû kezelés („Ne tégy semmit”),p = precíziós gazdálkodás,t = teljes, differenciálatlan felületkezelés.Kialakított tartományok:I.: Alapszintû kezelés: „Ne tégy semmit”

Határa a kárküszöb:

II.: Precíziós technológia alkalmazás tartománya

III.: Teljes felületre differenciálatlan kezelés technológiájának alkalmazási tarto-mánya

( ) és ( ) ( )a p ty x y x y x>

( ) ( ) ( )a p ty x y x y x> ‡

( ) ( ) vagy ( )a p ty x y x y x?

( ) ( ) és ( )a p ty x y x y x‡

( ) ( ) ( )y x f x g x? /

0( 0)g x G? ?

163

44. ábra. A termelési függvénytípusok alakulása (A–K–N-struktúra)Megjegyzés: a szürke terület = az adott technológia pozitív jövedelmû tartományában elérhetô jövede-lemForrás: saját szerkesztés

• A precíziós növénytermelés kár- és felhagyásküszöb-meghatározására szolgá-ló szimulációs modellje

A szimulációs modell:• a termelés intenzitása, a• gyomborítottság, valamint• azok táblán belüli heterogenitása

függvényében, a termelési intenzitás és a gyomborítottság normatív kategorizálásá-val, a kategóriákhoz tartozó tartományokban véletlenszám-generálással (Monte-Carlo-szimuláció) létrehozott kombinációkkal vizsgálja a várható eloszlásokat (elô-fordulási gyakoriságokat) a kárküszöbre, illetve a felhagyási küszöbre (a precíziósgazdálkodás gazdaságilag indokolt alkalmazhatósági tartományára), illetve azokváltozására a különbözô tényezôk változtatásának a hatására.

164

A szimulációs modell egy futtatásának eredményét a Descartes-féle koordinátarendszerben ábrázolva, a heterogenitás függvényében (vízszintes tengely),

• a kárküszöböt az a pont jelöli ki, ahol a precíziós gazdálkodás és a ráfordítás-minimalizáló termelési stratégia nyereségei különbségének egyenese (függvé-nye) metszi a vízszintes tengelyt.

• a precíziós gazdálkodással való felhagyásküszöböt az a pont jelöli ki, ahol a pre-cíziós gazdálkodás és a lokálisan azonosított tényezôérték alapján, a teljes felü-leten történô kezelés stratégiájának nyereségei különbségének egyenese (függ-vénye) metszi a vízszintes tengelyt.

Az egyváltozós termelési függvény, a költségfüggvény és a képezhetô eredmény-függvények alapján három tartomány határozható meg a precíziós növénytermelésgazdasági alkalmazhatóságával kapcsolatban (lásd 38. ábrát). A függvénykarakte-risztikák kísérleti eredmények alapján, függvényillesztéssel határozhatók meg.

A függvénykapcsolatok összefüggéseinek leírása

A területegységen realizált bevétel/termelési érték:

ahol:I = területegységen realizált árbevétel (Ft),Ii = i-dik cellán realizált árbevétel (Ft/cella),p = értékesítési egységár (kapuár) (Ft/t),n = cellák száma a táblában (db cella),xi = i-dik cella tápanyagszintje tápanyag-kijuttatás után nitrogén hatóanyagban

(kg/ha)xi = x0

i + xai

ahol:x0

i = talaj tápanyag feltöltöttsége nitrogén hatóanyagban (kg/ha),xa

i = cellára kijuttatott tápanyag nitrogén hatóanyagban (kg/ha).c = a hozamfüggvény másodfokú tagjának paramétere (t/kg2),d = a hozamfüggvény elsôfokú tagjának paramétere (t/kg),i = a hozamfüggvény konstansa (t/ha),wi = i-dik cella gyomborítottsága (%),m = a gyomborítottság hozamhatás-függvénye másodfokú tagjának paramétere

(t/ha/%2),l = a gyomborítottság hozamhatás-függvénye elsôfokú tagjának paramétere

(t/ha/%),m = a gyomborítottság hozamhatás-függvényének konstansa (t/ha); alapbeállítás-

ban m=0,Ti = i-dik cella területe (ha/cella).

* +1

n

i ii

I p I T?

? © ©Â* + * +2 2

i i i i i iI x x w wc d i m n o? © - © - - © - © -

165

Az árbevétel függvények kalkulálásának alapját hozamfüggvények képezték(45., 46. ábra), kiegészítve a gyomborítottság függvényében a hozamkieséssel (47.,48. ábra.)

45. ábra. Az ôszi búza és a kukorica hozamfüggvénye (N-tápanyag)Forrás: saját szerkesztés

46. ábra. A napraforgó hozamfüggvénye (N-tápanyag)Forrás: saját szerkesztés

166

47. ábra. Az ôszi búza gyomborítottságának hozamra gyakorolt hatásaForrás: saját szerkesztés

48. ábra. Hozamcsökkenés a gyomborítottság függvényében kukoricában és napraforgóban

Forrás: saját szerkesztés

167

A vizsgált növényekre meghatározott hozamfüggvények paramétereit a 29. táblá-zat mutatja.

29. táblázat. A hozamfüggvények paraméterei

Forrás: saját szerkesztés

A termelési költségek kalkulálásakor figyelembe kell venni a kezelésiegység-szint miatti eltéréseket, elkülönítve a területfüggô, valamint a hozamfüggô költség-elemeket.

Területegység termelési költségei:

ahol: n = cellák száma (db),m = területfüggô költségelemek száma (db),o = hozamfüggô költségelemek száma (db),Ti = i-dik cella területe (ha/cella),Ii = i-dik cella átlagos hozama (t/ha),cvT

1 = vetômagköltség (Ft/ha),cvT

2 = gépköltségek (változó) (Ft/ha),cvT

3 = idegen gépi szolgáltatások változó költsége (Ft/ha),cvI

1 = szárítási költség (Ft/t),cvI

2 = idegen gépi szolgáltatások változó költsége (Ft/t),C0 = technológiai változat felosztott állandó költsége (Ft),

cfi(xi(z)) = mûtrágyaköltség cellaszinten a kijuttatott tápanyag függvényében

(Ft/cella),cw

i(wi(z)) = növényvédôszer-költség cella szinten a gyomborítottság és a kijutta-tott növényvédôszer-mennyiség függvényében (Ft/cella),

* +* + ] _* +min max, ,w vIi i w w i ic w m w w w T¦ t ¦? © ©

* +* + ] _* +0min max, , ,f vI

i i f f i i ic x m x x x x T¦ t ¦? © ©

* + * +* + 0

1 1 1

,n m

vT vIi k i i k

i j k

C x w T c T I cz z? ? ?Ã Ô? © - © ©Ä ÕÅ ÖÂ Â Â

168

Növényfaj VáltozatParaméter

c d i m n oÔszi búza

Módosított -0,000030 0,022 3,4 -0,0517 -2,2420 0

Eredeti -0,000014 0,011 3,4 -0,0517 -2,2420 0

Kukorica

Módosított -0,000110 0,055 3,5 -0,0766 0,1416 0

Eredeti -0,000130 0,070 1,26 -0,0766 0,1416 0

Módosított -0,000125 0,058 4 -0,0766 0,1416 0

Napraforgó -0,000050 0,016 2,1983 -0,0766 0,1416 0

tf = mûtrágya egységára hatóanyagra vetítve (Ft/kg),tw = 1% gyomborítottság megszüntetésének átlagos szerköltsége (Ft/ha),

i-dik cellában kijuttatandó mûtrágya hatóanyagdózisa

hektárra vetítve, x0i talaj tápanyag ellátottsági szinten, [xmin, xmax] tápanyag ráfor-

dítási tartományban x véletlen értékkel meghatározott tápanyag szinten (kg/ha),

= i-dik cellában kijuttatandó növényvédô szer dózisahektárra vetítve, [wmin, wmax] kezelési tartományban x véletlen értékkel meghatáro-zott tápanyagszinten (kg/ha),

x = normál eloszlású véletlenszám- [0,1] tartományban.

A költségkalkuláció alapjául szolgáló értékeket a 30. táblázat mutatja. A kezelési egységenkénti hozam- és költségfüggvény együttesével felírható a

nyereségfüggvény, amely a precíziós technológia alkalmazásának határeseteit (kri-tériumait) kijelöli, és meghatározhatóvá válik a precíziós gazdálkodás közgazdasá-gilag indokolt tartományának kijelölésére szolgáló kárküszöb (belépési küszöb) és afelsô korlát (felhagyási küszöb), illetve a velük lehatárolt tartományok.

A technológiai változat nyereségfüggvénye

ahol: l = a heterogenitás mérôszáma, a referencia cellaértéktôl eltérô értékû cellák ará-nya [0,1] tartományban,

B(x(î),w(î),ö) = táblaszinten realizált nyereség x(î) tápanyag-ráfordítás, w(î) gyo-mosság, ö területi heterogenitás mellett (Ft).

Közgazdasági szempontból a precíziós gazdálkodás alkalmazhatóságára négy ka-tegória különböztethetô meg, mint lehetséges gazdálkodói stratégia:

1. ráfordításminimalizáló stratégia, 2. precíziós gazdálkodási stratégia, 3. magas kockázatú precíziós gazdálkodási stratégia, 4. teljes felületkezeléssel kárminimalizáló stratégia.

( ( ), ( ), ) ( ( ), ( ), ) ( ( ), ( ), )B x w I x w C x w¦ ¦ l ¦ ¦ l ¦ ¦ l? /

] _* +min max, ,vIw im w w w ¦

] _* +0min max, , ,vI

f i im x x x x ¦

169

30. táblázat. Technológiai változatok kiinduló paraméterei, kezelési egységenként

Forrás: saját szerkesztés

170

Megnevezés Mértékegység

Növényfaj

Ôszi búza Kukorica Napraforgó

Eladási ár (minimum) (Ft/t) 15 000 20 000 60 000

Eladási ár (alapár) (Ft/t) 20 000 30 000 60 000

Eladási ár (maximum) (Ft/t) 60 000 60 000 120 000

Cellaméret (ha) 0,01 0.01 0,01

Mûtrágya egységára Ft/kg 120 120 120

1% gyomborítottság szerköltsége Ft/ha 800 1500 2000

Vetômagköltség Ft/cella 130 233 164

Gépköltségek (változó) Ft/cella 284 304 323

Idegen gépi szolgáltatás változó költsége Ft/cella 38 35 36

Szárítási költség Ft/t 368 2 014 889

Idegen gépi szolgáltatások változó költsége Ft/t 1032 898 1563

Hagyományos technológia állandó költsége Ft/cella 606 728 647

Precíziós technológia állandó költsége Ft/cella 702 846 747

Hagyományos technológia állandó költségének együtthatója % 0 0 0

Precíziós technológia állandó költségének együtthatója % 0 0 0

Hozamfüggvény-paraméterek

c -0,00003 -0,00011 -0,00005

d 0,022 0,055 0,016

i 3,4 3,5 2,1983

Gyomhatásfüggvény paraméterei

m -0,0517 -0,0766 -0,0766

n -2,242 0,1416 0,1416

o 0 0 0

Cella alapbeállításai

Tápanyag-feltöltöttség (C1) kg/ha 20 20 20

Tápanyag-feltöltöttség (C2) kg/ha 70 70 70

Tápanyag-kijuttatás bázisérték (min.) kg/ha 0 0 0

Tápanyag-kijuttatás bázisérték (max.) kg/ha 300 300 300

Szimulációs lépésköz kg/ha 100 50 100

Gyomborítottság kezelés elôtt (min.) (C1) % 0 0 0

Gyomborítottság kezelés elôtt (max.) (C1) % 30 40 30

Szimulációs lépésköz % 10 10 10

Gyomborítottság kezelés elôtt (min./max.) (C2) % 0 0 0

Gyomborítottság kezelés után (min./max.) (C1 & C2) % 0 0 0

• A kár- és a felhagyásküszöbök meghatározása kukorica esetében, különbözôértékesítési árak esetén

31. táblázat. A kár- és a felhagyásküszöb eloszlási görbéinek középértéke és szórása kukorica esetén (30 E Ft/ha)

Jelmagyarázat: DT = kárküszöb, M = középérték, GuP = felhagyásküszöb, SD = szórásForrás: saját szerkesztés

32. táblázat. A precíziós technológia ökonómiai vállalhatósági határai és az alkalmazható stratégia kukorica esetén (30 E Ft/ha)

Jelmagyarázat: M = ráfordításminimalizáló stratégia; P* = precíziós gazdálkodás magas kockázatú; P= precíziós gazdálkodási stratégia, T = teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégiájaForrás: saját szerkesztés

171

Megnevezés

Gyomborítottság

Alacsony Közepes Magas Nagyon magas

0–10% 10–20% 20–30% 30–40%

Táv. Strat. Táv. Strat. Táv. Strat. Táv. Strat.

Alacsony (0–100 kg/ha)

Középérték 1 M –81 M –53 M/T –5 M/T

Konf. perem –16 –106 –82 –28

Közepes (100–200 kg/ha)

Középérték –91 M –64 M 11 P/T 39 P

Konf. perem –97 –99 –4 29

Magas (200–300 kg/ha)

Középérték –26 M –4 M 78 P 87 P

Konf. perem –165 –65 65 78

Nagyon magas (300–400 kg/ha)

Középérték 36 P 2 P* 0 P/T –1 P/T

Konf. perem 9 –44 –3 –5

Megnevezés

Gyomborítottság

Alacsony Közepes Magas Nagyon magas

0–10% 10–20% 20–30% 30–40%

M SD M SD M SD M SD

Alacsony (0–100 kg/ha)

DT 96 15 808 96 20 681 80 24 843 45 14 498

GuP 97 1 485 15 4 263 27 4 038 40 8 786

Közepes (100–200 kg/ha)

DT 97 1 511 95 29 935 35 9 801 16 4 794

GuP 6 4 582 31 5 411 46 5 137 55 5 111

Magas (200–300 kg/ha)

DT 96 84 416 80 50 146 7 3 917 3 2 339

GuP 70 54 183 76 10 648 85 8 601 90 6 995

Nagyon magas (300–400 kg/ha)

DT 61 25 247 95 44 882 97 1 642 98 1 708

GuP 97 1 567 97 1 596 97 1 596 97 1 642

Táp

anya

g-el

látá

si s

zint

Táp

anya

g-el

látá

si s

zint

33. táblázat. A kár- és a felhagyásküszöb eloszlási görbéinek középértéke és szórása kukorica esetén (40 E Ft/ha)

Jelmagyarázat: DT = kárküszöb; M = középérték; GuP = felhagyásküszöb; SD = szórásForrás: saját szerkesztés

34. táblázat. A precíziós technológia ökonómiai vállalhatósági határai és az alkalmazható stratégia kukorica esetén (40 E Ft/ha)

Jelmagyarázat: M = ráfordításminimalizáló stratégia; P* = precíziós gazdálkodás (magas kockázatú);P = precíziós gazdálkodási stratégia; T = teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégiájaForrás: saját szerkesztés

172

Megnevezés

Gyomborítottság

Alacsony Közepes Magas Nagyon magas

0–10% 10–20% 20–30% 30–40%

Táv. Strat. Táv. Strat. Táv. Strat. Táv. Strat.

Alacsony (0–100 kg/ha)

Középérték 1 M –84 M –43 M –9 M/P

Konf. perem –11 –103 –62 –28

Közepes (100–200 kg/ha)

Középérték –91 M –65 M/P 9 P* 37 T

Konf. perem –97 –100 –4 27

Magas (200–300 kg/ha)

Középérték –10 M/P 5 P* 84 P 89 P/T

Konf. perem –140 –67 65 78

Nagyon magas (300–400 kg/ha)

Középérték 17 P* 1 P* 0 P* 0 P/T

Konf. perem –10 –21 –3 –3

Megnevezés

Gyomborítottság

Alacsony Közepes Magas Nagyon magas

0–10% 10–20% 20–30% 30–40%

M SD M SD M SD M SD

Alacsony (0–100 kg/ha)

DT 96 10 688 95 15 356 65 14 897 40 13 009

GuP 97 1 567 11 3 406 22 3 768 31 5 584

Közepes (100–200 kg/ha)

DT 97 1 498 90 29 589 31 6 373 13 2 668

GuP 6 4 597 25 5 729 40 6 805 50 7 763

Magas (200–300 kg/ha)

DT 95 79 844 75 54 042 6 4 940 2 2 067

GuP 85 50 026 80 18 228 90 14 408 91 9 028

Nagyon magas (300–400 kg/ha)

DT 80 25 148 96 20 040 97 1 674 97 1 674

GuP 97 1 642 97 1 642 97 1 658 97 1 674

Táp

anya

g-el

látá

si s

zint

Táp

anya

g-el

látá

si s

zint

35. táblázat. A kár- és a felhagyásküszöb eloszlási görbéinek középértéke és szórása kukorica esetén (60 E Ft/ha)

Jelmagyarázat: DT = kárküszöb; M = középérték; GuP = felhagyásküszöb; SD = szórásForrás: saját szerkesztés

36. táblázat. A precíziós technológia ökonómiai vállalhatósági határai és az alkalmazható stratégia kukorica esetén (60 E Ft/ha)

Jelmagyarázat: M = ráfordításminimalizáló stratégia; P* = precíziós gazdálkodás (magas kockázatú);P = precíziós gazdálkodási stratégia; T = teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégiájaForrás: saját szerkesztés

173

Megnevezés

Gyomborítottság

Alacsony Közepes Magas Nagyon magas

0–10% 10–20% 20–30% 30–40%

Táv. Strat. Táv. Strat. Táv. Strat. Táv. Strat.

Alacsony (0–100 kg/ha)

Középérték 1 M –87 M –39 M/T –15 M/T

Konf. perem –25 –124 –57 –28

Közepes (100–200 kg/ha)

Középérték –90 M –45 M 4 P* 29 P

Konf. perem –120 –70 –6 17

Magas (200–300 kg/ha)

Középérték 0 M/ P* 65 P 85 P –4 T/M

Konf. perem –159 21 66 –110

Nagyon magas (300–400 kg/ha)

Középérték 17 P* 0 P* 0 T/M –1 T/M

Konf. perem –24 –3 –3 –4

Megnevezés

Gyomborítottság

Alacsony Közepes Magas Nagyon magas

0–10% 10–20% 20–30% 30–40%

M SD M SD M SD M SD

Alacsony (0–100 kg/ha)

DT 96 24 827 95 34 521 55 14 630 36 9718

GuP 97 1552 8 2307 16 3759 21 3364

Közepes (100–200 kg/ha)

DT 96 25 122 65 20 027 26 5536 11 4484

GuP 6 4 585 20 4700 30 4837 40 7996

Magas (200–300 kg/ha)

DT 95 79 930 25 19 107 5 4532 95 95 319

GuP 95 79 404 90 24 937 90 14 620 91 10 306

Nagyon magas (300–400 kg/ha)

DT 80 39 243 97 1511 97 1691 98 1708

GuP 97 1642 97 1658 97 1674 97 1691

Táp

anya

g-el

látá

si s

zint

Táp

anya

g-el

látá

si s

zint

9. A precíziós növénytermelés szerepe a kemikáliafelhasználás csökkentésében

és racionalizálásában nemzetgazdasági szinten

A precíziós növénytermelés bizonyítottan csökkenti a konvencionális termelés soránfelhasznált kemikáliák szintjét, amennyiben a korábbi hozamszint elérése a cél. Ahozampotenciál kezelési egységenkénti minél jobb kihasználására történô precízióskemikáliakijuttatás – elsôdlegesen a mûtrágya felhasználása során – nem mindenesetben eredményez közvetlenül anyagmegtakarítást, azonban a célzott kijuttatás so-rán csökken az elmosódás, a környezetterhelés. Ennek megfeleltetve vizsgálni lehet,hogy a precíziós növénytermelésre történô átállás során mennyi mûtrágya és nö-vényvédô szer „takarítható meg”, másként fogalmazva az üzemek meghatározottarányának áttérése esetén mennyivel csökkenthetô egyben a környezetterhelés is.

A következôkben ismertetem különbözô szcenáriókra kidolgozva, hogy az euró-pai uniós tagállamok növénytermelô és vegyes gazdálkodási profilú gazdaságainakmekkora hányada esetében vállalható közgazdasági megalapozottsággal a precízióstechnológiára történô átállás, és ezzel mekkora megtakarítás érhetô el egyrészt a mû-trágya, másrészt a növényvédô szer felhasználásában. A birtokstruktúrára vonatko-zó statisztikai adatok az EUROSTAT, valamint a KSH adatbázisából, a vegyszer-használatra vonatkozó adatok az OECD adatbázisából származnak (37. táblázat).

Magyarországon az egy hektár szántóterületen felhasznált mûtrágya az 1980-asévekbeli 220–260 kg hatóanyagról drasztikusan lecsökkent, a gazdasági-társadalmirendszerváltás idejére (1990–1995) 30–40 kg/ha-ra. 2002-ben értéke 62 kg/ha, míg2007-ben 81 kg/ha volt. Magyarországon – a rendelkezésre álló 2002. évi adatokalapján – a növényvédôszer-felhasználás vonatkozásában az egy hektár szántóterü-letre kijuttatott 1,4 kg/ha peszticid 44%-a gyomirtó, 28%-a gombaölô, 16%-a rovar-ölô szer és 12%-a egyéb hatóanyag volt (Környezetstatisztikai évkönyv, 2003).

37. táblázat. Mûtrágya- és növényvédôszer-használat (hatóanyag), 2007

Forrás: OECD in Figures 2008

174

Ország Teljes terület (ezer ha)Mûtrágya Növényvédô szer

szántóterület (kg/ha)

OECD 350 960 22 0,70

EU-15 324 300 60 2,3

Magyarország 9 300 58 1,7

Hollandia 4 200 134 4,1

Németország 35 700 105 1,7

A kiinduló feltételezések a következôk:• a precíziós gazdálkodás kialakításához szükséges többletberuházás megtérülését

biztosító gazdálkodási méret alapja az európai méretegység, ami jövedelemter-melô képesség szerint sorolja be a gazdaságokat (SFH-kibocsátás) és 6 kategó-riát különböztet meg. A gazdaságméret alapján a 100 ESU feletti gazdaságokesetében feltételezhetô, hogy a növénytermelô üzemek (gabonafélék, egyébszántóföldi növények és takarmány termelése terén) gazdálkodási méretük ésszínvonaluk alapján saját beruházásra alapozva képesek átállni a precíziós gaz-dálkodásra, míg a 16–40 és 40–100 ESU-méretû gazdaságok esetében feltéte-lezhetô, hogy közös együttmûködési formák segítségével állhatnak át a precízi-ós növényvédelemre. A magyarországi feltételeket figyelembe véve ez úgy ismegfogalmazható, hogy a 300 hektárnál nagyobb területen gazdálkodó növény-termelô és vegyes profilú gazdaságok esetében reális alternatíva a saját beruhá-zással történô átállás. A méretkiválasztás alapját korábbi számítások adják, ame-lyek szerint magyarországi körülmények között a többletberuházás megtérülé-sét biztosító fedezeti méret 250 ha (Takácsné, 2004; Takács-György, 2009; Len-csés 2009a; Lencsés, 2009b).E feltételeknek az EU-ban 240 ezer 16–40 ESU-méretû üzem felel meg, ame-lyek 4,2 millió hektárt fednek le. A 40–100 ESU-méretû üzemek száma 139ezer, amelyek 5,9 millió hektárt mûvelnek, míg a 100 ESU feletti üzemek szá-ma 77 ezer, amelyek 11,3 millió hektárt fednek le. A nemzetgazdasági szintûszámítások alapját e csoportképzés adta (49., 50. ábra);

• az áttérést választó üzemek aránya 15–25–40%, pesszimista, közömbös és opti-mista szcenáriók esetén;

• a megtakarítás mûtrágya esetében 5–10–20%, növényvédô szer esetében25–35–50% anyag megtakarítást jelent. A kijuttatott mûtrágya-és növényvédô-szer-mennyiség meghatározási alapja a 2008. évi OECD-jelentés, feltételezve,hogy az EU-15-ök értéke a bázis, míg Magyarország esetén a tényleges 2006.évi adatok;

• meghatározva azon területet a magyarországi szántóföldi területhasználat alap-ján, amelyet azon növénytermelô gazdaságok fednek le, amelyeknek méretükalapján saját beruházású precíziós technológia kialakítására van lehetôségük, eza terület 2030 ezer hektárt jelent, ami a szántóterület 45,1%-a mint átállítható te-rület. Korábbi magyar számítások alapján a legalább 300 hektáron gazdálkodóüzemek sorolhatók ebbe a körbe.

175

49. ábra. A mezôgazdasági terület alakulása a közgazdasági üzemméret függvényében az EU tagországaiban (2006)

Forrás: saját szerkesztés

50. ábra. Az üzemszám alakulása a közgazdasági üzemméret függvényében az EU tagországaiban (2006)

Forrás: saját szerkesztés

176

A precíziós növénytermelés vonatkozásában lehetséges három – közgazdaságilagindokolt – alapstratégia: a ráfordításminimalizáló stratégia (M); a precíziós techno-lógia (P) és a teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégia (T) (lásd a 40. ábrát). AzFADN-adatok alapján a növénytermelô és vegyes gazdaságok kemikáliafel-használását jellemzi a mûtrágya és a növényvédô szer költségének nagysága. Apénzérték alkalmas arra, hogy változásával jellemezhetô legyen maga a hatóanyag-felhasználás változása a tényleges naturális adatok ismeretének hiányában. A FADNadatbázisában szereplô üzemek mûtrágya- és növényvédôszer-költsége az alap. Ateljes reprezentált területre vonatkoztatva és feltételezve, hogy a 16 és 100 ESU kö-zötti, illetve 100 ESU-méret feletti üzemekben alkalmazható a precíziós növényter-melés, 5–10–20% megtakarítás érhetô el az anyagköltségekben. Mindezzel jelle-mezhetô a hatóanyag-felhasználásban vélelmezhetô megtakarítás is.

9.1. A precíziós gazdálkodás kockázatának jellemzése

A precíziós gazdálkodás bevezetése (kárküszöb) és közgazdasági értelemben vettfelhagyása (felhagyási küszöb) a precíziós növénytermelés bevezetésének kockáza-ta függ a termelési érték, a tápanyagszint és a gyomborítottság összefüggésétôl. Azösszefüggések közül a fontosabbak a következôk:

a) a területegységen megtermelt termelési érték növekedése csökkenti a kárkü-szöböt, azaz a termelési érték növekedése (növekvô hozamárak) hamarabberedményezi azt a helyzetet, amikor már „megéri” a termelônek a precízióstechnológiára átállni. (Kisebb gyomborítottság, kevésbé heterogén talajtu-lajdonságok és gyomborítottság mellett is keletkezik többletjövedelem. Amagas termelési érték esetén a felhagyási küszöböt is „korábbra helyezi”,ami azt jelenti, hogy a talajtulajdonságok kiegyenlítettsége, a gyomborított-ság erôsödése a tábla nagyobb hányadán teszi szükségessé a gyomirtó szerkijuttatását, és így nem lehet az anyagköltségekben olyan mértékû megtaka-rítást elérni, amely kompenzálná a technológiával kapcsolatos többletköltsé-geket. A precíziós gyomszabályozás helyetti, teljes felületkezelés helyénekbecslési kockázata megnô, nehezebb helyét elôre jelezni;

b) a tápanyagdózis növelése kétirányú mozgást idéz elô. A magasabb tápanyagszint – a termelés intenzitásának növekedése – azt eredményezi, hogy hama-rabb éri meg bevezetni és alkalmazni a precíziós növénytermelés egyes ele-meit. A többlethozam értéke meghatározóvá válik. Már alacsony és kevésbéheterogén gyomborítottság mellett is többletjövedelmet eredményez a tech-nológia ahhoz az esethez képest, amikor az alacsony gyomborítottság ese-tén nem végeznek gyomirtást a táblán. Ugyanakkor az intenzitás növelésemagasabb gyomborítottságot – és nagyobb potenciális gyomkártételt – fel-tételezve a felhagyási küszöböt kitolja, azaz a precíziós technológiávaltöbbletjövedelmet lehet realizálni a teljes felületen végzett kezelésekhez ké-pest. Összességében a kárküszöb és a felhagyási küszöb közötti távolság nô,szélesedik a precíziós gazdálkodás tartománya. Mindez azt jelenti, hogy atalajtulajdonságokat figyelembe véve a termelés intenzitásának tápanyag-el-

177

látási oldalról történô növelése során csökken a precíziós technológia átál-lási kockázata. (Meg kell jegyezni, hogy ez az eredmény igazolja és magya-rázza azt a gyakorlatban megfigyelhetô folyamatot, mely szerint a precíziósnövénytermelést választó üzemek rendre magas termelési színvonalon mû-ködnek, az egyes évek közötti hozamingadozásuk kisebb, mint az országosátlag.);

c) alacsony gyomborítottság esetén a kárküszöb és a felhagyási küszöb értéke kö-zött lecsökken a távolság. Kicsi az a tartomány, ahol a precíziós technológiatöbbletjövedelmet eredményez egyrészt az alacsonyabb tápanyag-ellátottság, akiegyenlített talajtulajdonságok és a gyomelôfordulás mellett a „ne tégy sem-mit”, ráfordításminimalizáló technológia, illetve másrészrôl a tápanyagszintnövekedésével a teljes felület kezelés jövedelmével szemben;

d) a gyomborítottság növekedésével hamarabb éri meg áttérni a precíziós tech-nológiára, és ezzel végezni a gyomszabályozást, míg késôbb éri meg felvál-tani a precíziós technológiát a teljes felületkezeléssel. A gyomborítottságnövekedés szélesíti azon intervallumot, ahol gazdasági elôny származik aprecíziós gazdálkodásból, egyben csökkenti annak megtérülési kockázatát.Alacsony vagy közepes hozamárak mellett a precíziós technológia gyom-szabályozással kapcsolatos elemeinek bevezetése magas kockázatú, és ala-csony gyomborítottságnál közgazdasági értelemben nincs indokoltsága.

A precíziós gazdálkodás közgazdasági indokoltsága függ az elérhetô hozamérték-tôl, a termôterület adottságaitól, annak heterogenitásától és a tápanyagellátás szint-jétôl, a terület gyomborítottságától és heterogenitásától. Magasabb elérhetô termelé-si érték, tápanyag-ellátási szint (intenzitás) indokolja a precíziós növénytermelést(szélesíti az alkalmazhatóságot), csökkenti a kockázatát. A gyomborítottság növeke-dése – amely a termelô számára kedvezôtlen esetet jelent – hasonló hatást gyakorol,csökkentve a precíziós technológia kockázatát.

A precíziós gazdálkodásra való áttérés megtérülésének vizsgálataival kapcsolat-ban korábban megállapítottuk, hogy annak kockázatossága függ a talaj- és a gyom-borítottság heterogenitásától. A kockázati mátrix megmutatja az átállás megtérülésikockázatát (Takács-György – Takács, 2009).

Alacsony gyomborítottság esetén a gyomszabályozás nem válik szükségessé akárküszöbszint eléréséig. Ennek helye, nagysága nagymértékben függ az aktuálisértékesítési áraktól, a precíziós növénytermelés alapegységeire meg lehet határoz-ni azt az adott kezelési egység termésveszteségének értéke és a kezeléssel kapcso-latos költségek összefüggése alapján. (A gyakorlatban azonban alacsony gyombo-rítottság esetén is alkalmazzák a teljes felületkezelést, ami nem szolgálja sem a ra-cionális vegyszerhasználatot, sem a környezetterhelés csökkentésének való meg-felelést.) Ha a gyomborítottság magas, azon kezelési egységek száma alacsony,amelyeken elhagyható a kezelés, a teljes terület kezelése javasolt. Ilyen esetbenvizsgálni kell a precíziós gyomszabályozás többletberuházásához köthetô többlet-költségeket is. Amennyiben az élettartam alatti precíziós növényvédelemnek be-tudható „megmentett termésérték” ezt nem fedezi, nem térül meg a beruházás.Természetesen nem kizárólagos közgazdasági megfontolások alapján ilyen eset-ben is ki lehet építeni ezt a technológiát, azonban érdemi hatóanyag-felhasználás-beli megtakarítás ekkor nem várható el. Amennyiben az említett két eset nem áll

178

fenn, a precíziós növényvédelem közgazdasági értelemben is megtérül, nem is ejt-ve szót a precíziós technológia környezetterhelés csökkentésében betöltött szere-pérôl (38. táblázat).

38. táblázat. A precíziós gazdálkodásra való áttérés megtérülési kockázata a talajtulaj-donságok és gyomborítottság függvényében

Jelmagyarázat: +++ nagy kockázat, nincs megtérülés; ++ közepes kockázat, bizonytalan megtérülés;

+ alacsony kockázat, valószínûsített megtérülésForrás: saját szerkesztés

9.2. A precíziós növénytermelés szerepe a kemikáliafelhasználás csökkentésében, racionalizálásában

Az Európai Unió tesztüzemi adatbázisa (FADN) 2006-ban 1 897 900 mezôgazdasá-gi üzemet reprezentált, amelyek 82 787 ezer ha mezôgazdasági területet használtak.Az üzemstruktúra az EU tagállamaiban jelentôs változatosságot mutat (51. ábra). A16 ESU-t meghaladó méretû üzemek által használt szántóterület kiugróan magas(90% feletti) Szlovákiában, Belgiumban, Hollandiában, Németországban, ugyanak-kor Litvániában, Lettországban, Szlovéniában és Portugáliában alacsony (5% alat-ti). Az EU átlagában ezen üzemek mûvelik a terület több mint 60%-át, Magyaror-szágon pedig a 65%-át. Ehhez a közgazdasági mérettartományhoz tartozó üzemekaránya az EU átlagában 18%, míg Magyarországon 9% (52. ábra). A két szélsô ér-ték 1% és 74%.

179

Gyomborítottság hete-rogenitása

Talajtulajdonságok heterogenitása

Kicsi Közepes Nagy

Kicsi +++ ++ +

Közepes ++ ++ +

Nagy ++ + +

51. ábra. Mezôgazdasági területmegoszlás a közgazdasági üzemméret függvényében az EU tagországaiban (2006)

Forrás: saját szerkesztés

52. ábra. Üzemszámmegoszlás a közgazdasági üzemméret függvényében az EU tagországaiban (2006)

Forrás: saját szerkesztés

180

A terület 51,4%-án gabonaféléket, 16,7%-án egyéb szántóföldi növényt, 20,5%-ántakarmánynövényeket termesztettek. A gabonafélék részaránya lényegesen nem válto-zik a gazdaságméret kategóriáiként (48–53% közötti), ugyanakkor a gazdaságméret nö-vekedésével nô az egyéb szántóföldi növények aránya, a takarmánynövények rovására.

Ennek az aránynak jelentôsége van a precíziós technológia kemikáliafel-használásának csökkentésében betöltött szerepe vizsgálatakor. Technológiai oldalróla tápanyagellátás gyakorlatát tekintve elvileg is, gyakorlatilag is minden szántóföl-di növény esetén alkalmazható eljárásról van szó, ugyanakkor a növényvédelem te-rületén – elsôdlegesen a gyomszabályozásban – a széles sortávolságú kultúrákbanvan értelme alkalmazásának. Minél magasabb a széles sortávú kultúrák aránya, an-nál nagyobb a lehetôség a precíziós növényvédelem gyakorlati megvalósítására,amely érdemi vegyszer-megtakarítást eredményezhet a terület heterogenitásának afüggvényében. Mindez utal arra, hogy a nagyobb méretû gazdaságokban, arányai-ban nagyobb területen alkalmazható a precíziós növénytermelés a termelési szerke-zetbeli változások miatt (39. táblázat).

39. táblázat. A reprezentált gazdaságszám és a szántóterület-hasznosítás megoszlása az Európai Unióban, 2006

Forrás: FADN adatbázis alapján, saját szerkesztés

A precíziós növénytermelés során a kemikáliafelhasználásban érhetô el megtaka-rítás abban az esetben, amikor a precíziós technológia bevezetésének alsó határa a 16 ESU-méretkategória, amely a nagy-közepes méretkategória alsó határa. A16–100 ESU közötti kibocsátású üzemek elsôdlegesen nem saját eszközrendszerrealapulva térhetnek át a precíziós gazdálkodásra. A 100 ESU feletti – igen nagymé-retû – üzemek többsége saját beruházásra alapozhatja a technológia feltételrendsze-rének kiépítését. Az elsô esetben idegen szolgáltatásként, termelôi együttmûködésrévén, például gépköri formában történhet ennek kialakítása.

Az üzemek teljes körének áttérése nem várható, a hatóanyag-felhasználás csök-kenése különbözô mértékû lehet. A megtakarítás mértéke természetesen több ténye-zôtôl függ – a termelés intenzitásától, a táblán belüli heterogén vagy homogén ho-zamszintre történô tervezéstôl, a talajadottságok heterogenitásától stb. –, együtteshatásukat tekintve 5–10–20% közé tehetô.

181

Megnevezés Reprezentáltgazdaság-szám

Összes használtmezôgazdasági

területGabonafélék Egyéb szántóföldi

növényTakarmány-

növény

Mértékegység db ha ha % ha % ha %

0<4 ESU 292 430 2 675 558 1 292 069 48,3 210 070,7 7,9 8 08 644,6 30,2

4<8 ESU 569 770 6 528 542 3 463 584 53,1 564 111,5 8,6 1 436 500 22,0

8<16 ESU 361 330 7 550 018 4 136 706 54,8 836 458,4 11,1 1 638 650 21,7

16<40 ESU 339 540 14 642 742 7 692 267 52,5 1 913 621 13,1 3 058 418 20,9

40<100 ESU 211 970 19 266 127 9 911 176 51,4 3 167 148 16,4 3 882 972 20,2

‡ 100 ESU 122 860 32 123 988 16 024 500 49,9 7 136 114 22,2 6 157 000 19,2

Összesen 1 897 900 82 786 975 42 520 301 51,4 13 827 523 16,7 16 982 184 20,5

9.2.1. A precíziós technológiára való áttéréstôl várható kemikáliafelhasználás-csökkentés mértéke (EU-25 és Magyarország)

Megtakarítás mûtrágya-felhasználásbanA precíziós tápanyagellátás EU-25-ök szintjén történô bevezetése a korábbi hozameléréséhez a precíziós tápanyagellátás során összességében 32 ezer tonna ható-anyaggal kevesebb mennyiség kijuttatását jelenti, amennyiben a megtakarítás 5%, ésaz átálló terület a reprezentált terület 15%-a áll át; míg 127 ezer tonnával kevesebbmûtrágya hatóanyag kijuttatása várható, ha a vélelmezett megtakarítás 20%. Az üze-mek 25%-a átállását feltételezve a megtakarítható mennyiség 53 ezer tonna az 5%-os megtakarítási szintet feltételezve. Ebben az esetben várható a hozamok növeke-dése: a precíziós tápanyagellátás célja a táblán belüli kezelési egységekre történôoptimális dózis kijuttatása. Amennyiben az üzemek 25%-a tér át a precíziós táp-anyagellátásra a hozamszint optimalizálása mellett, akkor a megtakarítás 211 ezertonna, 40%-os átállás esetén 85–338 ezer tonna (40. táblázat).

Ha változatlan hozamszint mellett érhetô el ekkora mûtrágyahatóanyag-megtaka-rítás, gazdasági értelemben mindez jelentôs költségmegtakarítást eredményez. Ter-melôi szinten a gabonafélék költségei között 8–15%-ot tesz ki a tápanyagellátásanyagköltsége. Az anyagköltségeken belüli megtakarítás 0,6–6,2%-ot jelenthet, ja-vítva a növénytermelés jövedelmi helyzetét is.

A másik, nem elhanyagolható eredmény a környezetbe kijuttatott és felhasználás-ra nem kerülô mesterséges kemikáliában bekövetkezô csökkenés. Harmadrészt, mi-vel csökken az input-kereslet, a keresletcsökkenés árcsökkentô hatást is eredmé-nyezhet.

40. táblázat. Precíziós gazdálkodást bevezetô üzemek várható megtakarítás a mûtrágya felhasználásában

Forrás: saját számítás

182

MegnevezésÁtállást választó üzem

15% 25% 40%

16–100 ESU

Átálló terület (ha) 5 086 330 8 477 217 13 563 547

Mûtrágyahatóanyag-megtakarítás (t)

5% 16 276 27 127 43 403

10% 32 553 54 254 86 807

20% 65 105 108 508 173 613

‡100

Átálló terület (ha) 4 818 598 8 030 997 12 849 595

Mûtrágyahatóanyag-megtakarítás (t)

5% 15 420 25 699 41 119

10% 30 839 51 398 82 237

20% 61 678 102 797 164 475

Mindösszesen

Átálló terület összesen (ha) 9 904 928 16 508 214 26 413 142

Mûtrágyahatóanyag-megtakarítás összesen(t)

5% 31 696 52 826 84 522

10% 63 392 105 653 169 044

20% 126 783 211 305 338 088

A precíziós technológia bevezetésével a mûtrágya felhasználásában az EU-25 ál-tal reprezentált területre vonatkozóan elérhetô megtakarítás 5–10–20% lehet. Ez amegtakarítás azonban feltételesen kezelendô megtakarítást jelent, amennyiben a pre-cíziós tápanyag-utánpótlás célja a heterogén hozamszint melletti okszerû termelésmegvalósítása, táblaszinten nem érhetô el a 20%-os hatóanyag megtakarítás.

Magyarország vonatkozásában a precíziós gazdálkodásra való áttérés ágazatiszinten – változatlan kibocsátást feltételezve – a mûtrágya felhasználásában964–3780 t hatóanyag-megtakarítást jelent az üzemek 15%-os átállása esetén, a25%-os átállás mellett 2025–8110 tonnát, a 40%-os átállásnál pedig 2520–10 090tonnát (41. táblázat).

41. táblázat. A precíziós gazdálkodást bevezetô üzemek várható megtakarítása a mûtrágya felhasználásában (Magyarország)

Forrás: saját számítás

Megtakarítás növényvédôszer-felhasználásbanA növényvédôszer-felhasználás csökkentésében nagyobb jelentôsége van a precízi-ós gazdálkodásra való átállásnak. Egyrészt azon terület aránya magasabb, ahol el-hagyható a növényvédelmi kezelés – függôen a terület adott kártevô szervezettel va-ló fertôzöttségétôl és annak heterogenitásától –, másrészt a foltkezelések valósanyagmegtakarítást eredményeznek növényvédô szerekben.

Az EU-25-ök esetében azon szántóföldi terület nagysága, ahol potenciálisan át-áll(hat)nak a precíziós növényvédelemre 9905 ezer hektár, ha az üzemek 15%-a állát, 16 508 ezer hektár az üzemek egy negyedének áttérése esetén, míg kedvezô eset-ben az üzemek 40%-a alkalmazza a precíziós növényvédelmi elemet, amely 26 413ezer hektáros alkalmazást jelenthet.

Az EU-25 esetében a peszticid hatóanyag megtakarítás becsült mértéke az üze-mek 5%-os áttérése mellett várhatóan 5,7 ezer tonna, ha a megtakarítás mértéke

183

MegnevezésÁtállást választó üzem

15% 25% 40%

16–100 ESU

Átálló terület (ha) 103 559 172 598 276 157

Mûtrágyahatóanyag-megtakarítás (t)

5% 535 892 1426

10% 1070 1783 2853

20% 2140 3566 5706

‡100

Átálló terület (ha) 132 353 220 588 352 941

Mûtrágyahatóanyag-megtakarítás (t)

5% 424 1136 1094

10% 821 2272 2188

20% 1641 4543 4376

Mindösszesen

Átálló terület összesen (ha) 235 912 393 186 629 098

Mûtrágyahatóanyag-megtakarítás összesen(t)

5% 959 2027 2521

10% 1890 4055 5041

20% 3781 8109 10 082

25%. 30%-os megtakarítás esetén 8,9 ezer tonna, és amennyiben a hatóanyag-meg-takarítás mértéke 50%, akkor 11,4 ezer tonnával kevesebb peszticid hatóanyagot jut-tatnak ki, amennyiben az üzemek 15%-a áll át. 25%-os átállás esetén 25% megtaka-rítást feltételezve 8,2 ezer, 30%-os megtakarításnál 10,4 ezer, 50%-os megtakarítástfeltételezve pedig 14,1 ezer tonnával kevesebb a kijuttatott vegyszer. Amennyiben azátálló gazdaságok aránya 40%, a legkisebb megtakarítás (25%) mellett 15,2 ezertonna, 30%-os megtakarításnál 21,3 ezer, míg a legkedvezôbb, 50%-os megtakarításmellett 30,4 ezer tonna a megtakarítás (42. táblázat).

Figyelembe véve a mezôgazdasági termelés szerepét az élelmiszer-biztonságmegteremtésében, ez a mennyiség nem elhanyagolható akkor, amikor magának aprecíziós technológiának az összetett hatását értékeljük.

42. táblázat. A precíziós gazdálkodást bevezetô üzemek várható megtakarítása a növényvédôszer-felhasználásban (EU-25)

Forrás: saját számítás

Magyarország vonatkozásában a precíziós növényvédelemre átálló gazdaságokáltal lefedett terület várhatóan 235 ezer hektár az üzemek 15%-a átállása esetén, kö-zel 400 ezer hektár 25%-os átálláskor, míg az optimista szcenárióban 630 ezer hek-tár bevonása várható. Mindez ágazati szinten a növényvédôszer-felhasználásbanüzemek 15%-os átállása esetén 140 tonna hatóanyag-megtakarítás várható, a 25%-os megtakarítási szinten, 30%-os megtakarításnál a várható mennyiség 192 tonna,míg a legkedvezôbb (50%) esetben 275 tonnával kevesebb növényvédô szer jutna ki.Amennyiben a 16 ESU feletti üzemek negyede átáll, 25%-os vegyszer-megtakarítás-kor 230 tonna, 30%-os megtakarításkor 411 tonna, 50%-kal csökkentett növényvé-dôszer-kijuttatáskor pedig 585 tonna a megtakarítás. Az optimista, 40%-os átállássorán 470, 658 és 940 tonnával kevesebb a várható vegyszerfelhasználás (43. táblá-zat). Mindez azért jelentôs, mert változatlan növényvédelmi hatás mellett jóval ki-

184

MegnevezésÁtállást választó üzem

15% 25% 40%

16–100 ESU

Átálló terület (ha) 5 086 330 8 477 217 13 563 547

Növényvédôszer-meg-takarítás (t)

25% 2925 3574 7799

30% 4095 3950 10 919

50% 5849 4900 15 598

‡100

Átálló terület (ha) 4 818 598 8 030 997 12 849 595

Növényvédôszer-meg-takarítás (t)

25% 2771 4618 7389

30% 4095 6465 10 344

50% 8190 9235 14 777

Mindösszesen

Átálló terület összesen (ha) 9 904 928 16 508 214 26 413 142

Növényvédôszer-meg-takarítás összesen (t)

25% 5695 8192 15 188

30% 8190 10 415 21 263

50% 11 391 14 135 30 375

sebb környezetterhelést jelent a precíziós növényvédelem alkalmazása, csak a szán-tófölsi növénytermelésben.

A foltkezelések valós anyagmegtakarítást eredményeznek, mint a tapasztalatok ismutatják. Azon területek aránya, ahol elhagyható a növényvédelmi kezelés 30–70%is lehet (Mortensen et al., 2004; Wiles, 2004; Reisinger et al., 2007a; Schellberg etal., 2008; Takács-György, 2009; Takácsné, 2010). Ugyanakkor például a kijuttatan-dó gyomirtó szer dózisában is lehet megtakarítást elérni, amennyiben a talajparamé-terek ismeretében zajlik a kijuttatás, természetesen a gyártó/forgalmazó által meg-adott intervallumon belül (Timmermann et al., 2003; Blackshaw et al., 2006; Kuroliet al., 2007; Reisinger et al., 2007b).

Az EU-25-re vonatkoztatva optimista szcenáriót feltételezve a peszticidmeg-takarítás 30 ezer tonna.

43. táblázat. A precíziós gazdálkodást bevezetô üzemek várható megtakarítása a növényvédôszer-felhasználásban (Magyarország)

Forrás: saját számítás

Az Európai Unió területére vetített modellszámítások bizonyítják, hogy éves szin-ten jelentôs vegyszerfelhasználás-csökkentést lehet(ne) elérni a precíziós növényter-melés szélesebb körû elterjesztésével.

Az elterjedésnek gátat szab, hogy a szükséges többletberuházás megtérülését isbiztosító fedezeti méretet az üzemek többsége nem képes elérni, gyakran a szaktu-dás sincs meg a technológia megfelelô minôségû adaptálásához. Ez utóbbi esetbenminden olyan kezdeményezés, amely akár termelôi szintrôl szervezôdik (gépkörök),akár a szolgáltató oldaláról jön, segítheti a precíziós növénytermelés széles körû al-kalmazását. Magyarországon, nem rendelkezünk pontos adatokkal a precíziós nö-vénytermelés egyes elemeinek alkalmazásáról, becslések szerint már közel 1 millióhektáron alkalmazták a precíziós technológia egyes elemeit, közel 500 ezer hektá-

185

MegnevezésÁtállást választó üzem

15% 25% 40%

16–100 ESU

Átálló terület (ha) 103 559 172 598 276 157

Növényvédôszer-meg-takarítás (t)

25% 60 101 265

30% 85 232 370

50% 121 331 529

‡100

Átálló terület (ha) 132 353 220 588 352 941

Növényvédôszer-meg-takarítás (t)

25% 77 128 205

30% 108 180 287

50% 154 257 410

Mindösszesen

Átálló terület összesen (ha) 235 912 393 186 629 098

Növényvédôszer-meg-takarítás összesen (t)

25% 137 229 470

30% 192 411 658

50% 275 587 940

ron folyik a differenciált, talajvizsgálati eredményekre alapozott precíziós tápanyag-ellátás, a precíziós növényvédelem gyakorlati alkalmazására is tettek kezdeti lépé-seket. Amennyiben figyelembe vesszük a technológiának a környezetterhelés csök-kentésében betöltött vagy a késôbbiekben betöltendô szerepét, megfontolandó olyantámogatási konstrukciók kidolgozása, amelyek követelményeinek betartásával egy-részt elérhetôek a kemikáliacsökkentésre vonatkozó célok, másrészt a többletköltsé-gek miatti esetleges jövedelemkiesés termelôi szinten kompenzálható lenne.

9.2.2. Becslések a precíziós növénytermelés kemikáliafelhasználásánakcsökkentésére az átállás és a területi heterogenitás függvényében

A növénytermelô és a vegyes profilú üzemek közül országosan és a kemikáliafel-használás eltérô szintjei alapján képezett csoportokban is vizsgálható a potenciáliskemikáliamegtakarítás. Az EU-25-ök közül a csoportosítás alapja a kemikália átla-gos felhasználásának mértéke, a szántóföldi növénytermelés aránya.

Belgium, Hollandia és Németország csoportjára jellemzô a kimagasló kemikáli-afelhasználás. Átlagosnak tekinthetô a következô tagállamokban: Cseh Köztársaság,Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Írország és Lengyelország. A magyaror-szági kemikáliafelhasználás mértékét tekintve megközelíti ez utóbbi csoport tagjai-nak felhasználási szintjét, ami részben utal a termelés intenzitására is. (A csoport-képzés alapját a 4. táblázatban közöltek képezték.)

A precíziós technológiára történô átállás költségmegtakarításának modellezéseA 16–100 ESU-méretegység között teljesítô üzemek száma 2006-ban 378 ezer üzemvolt (EU-25), az általuk lefedett mezôgazdasági terület 24,2 millió ha, átlagos gaz-daságméretük 63,9 ha. Az egy hektárra jutó mûtrágya költsége 98,9 EUR, míg a nö-vényvédô szer költsége 73,9 EUR/ha volt. A vizsgált évben a jellemzôk szerint 7280magyar üzem esett ebbe a kategóriába, az általuk mûvelt mezôgazdasági terület1 058 533 ha, 145,4 ha átlagmérettel. Az egy hektárra jutó mûtrágya költsége 65,6EUR, az EU-25 átlagának 66,3%-a, míg a növényvédô szer költsége 49,4 EUR/ha,az EU-25 átlagának 66,8%-a volt (6. melléklet).

Az ôszi búza átlaghozama 5,76 t/ha volt az EU-25-ben a 16–100 ESU-méretû gaz-daságokban, míg a magyar érték 4,07 t/ha volt, jellemzôen alatta maradva a magaskemikáliafelhasználással jellemezhetô országok átlaghozamánál (Belgium: 7,58 t/ha,Hollandia: 7,97 t/ha Németország: 7,17 t/ha). A másik vizsgált csoport országai kö-zül is mindegyik termelôi magasabb átlaghozamot értek el, mint a magyar átlag.

A kukorica átlaghozama 9,07 t/ha volt az EU-25-ben a 16–100 ESU-méretû gaz-daságokban, míg a magyar érték 7,47 t/ha volt, alatta maradva a magas kemikáliafel-használással jellemezhetô országok közül Belgium (10,24 t/ha) és Hollandia (9,35t/ha) átlaghozamánál. Ugyanakkor Németország átlaghozama (7,98 t/ha) hasonlónagyságrendû ebben a méretkategóriában. A másik vizsgált csoport országai közüla Cseh Köztársaság, az Egyesült Királyság átlaghozama hasonló nagyságú volt,Franciaország átlaghozama kukoricából a magas mûtrágyaköltséggel jellemezhetôcsoportéhoz közelít, míg Lengyelország nem érte el az 5 t/ha átlagot.

A 100 ESU feletti kategóriához tartozó üzemek száma az EU-25-ökben 77 ezer,az általuk mûvelt mezôgazdasági terület 21,3 millió ha, átlagos gazdaságméretük

186

276,2 ha. Az egy hektárra jutó mûtrágya költség 116,4 EUR, míg a növényvédôszer-költség 116,6 EUR/ha volt.

A magyar jellemzôk szerint 940 üzem esett ebbe a kategóriába, az általuk mûveltmezôgazdasági terület 1 080 784 ha, 1149,8 ha átlag mérettel. Az egy hektárra jutómûtrágyaköltség 72,4 EUR, az EU-25 átlagának 62,2%-a, míg a növényvédôszer-költség 64,8 EUR/ha, az EU-25 átlagának 55,2%-a volt. Az ôszi búza átlaghozama6,87 t/ha volt az EU-25-ben a 100 ESU-kibocsátás feletti üzemekben, míg a magyarérték 4,08 t/ha volt, jellemzôen alatta maradva a magas kemikáliafelhasználással jel-lemezhetô országok átlaghozamánál (Belgium: 8,26 t/ha, Hollandia: 8,88 t/ha, Né-metország: 6,78 t/ha). A két méretkategória átlaghozamában mutatkozó különbségjelentôs (~13%), míg ezzel szemben a magyarországi kategóriáknál nem volt ho-zambeli különbség a nagyobb méretû üzemek javára. A másik vizsgált csoport or-szágai közül is mindegyik termelôi magasabb átlaghozamot értek el, mint a magyarátlag.

A 100 ESU-méretet meghaladó gazdaságokban a kukorica átlaghozama közelegy tonnával kevesebb (8,28 t/ha) volt az EU-25-ben a vizsgált évben, mint a nagy-közepes és nagy üzemekben. A magyarországi kukorica átlaghozama ebben a gaz-dálkodási kategóriában 7,27 t/ha volt, alig maradva alatta az elôzô kategória értéké-nél. Mindez részben visszavezethetô a kukoricatermesztés teljes gépesítettsége mel-lett a fajtahasználatra, valamint arra, hogy Magyarország területe a kukoricater-mesztés agroökológiai szempontjából megfelelô vagy kedvezô területen helyezke-dik el. A magas kemikáliahasználattal jellemezhetô országok a kukorica termeszt-hetôségének vagy északi határán, vagy felette találhatók. A belgiumi kukorica átlag-hozam igen magas volt (10,74 t/ha): hozzá kell tenni, hogy ezt a hozamot a magyarfelhasználási szintnél négyszer magasabb nitrogénfelhasználás mellett érték el.Ugyanakkor a német (6,93 t/ha) és a holland (6,77 t/ha) átlaghozam alacsonyabb rá-fordítási hatékonyságot jelez, mint a magyarországi érték. Ebben a méretkategóriá-ban a másik vizsgált országcsoporton belül is a 16–100 ESU-kategóriában megfi-gyeltek a jellemzôk: a Cseh Köztársaság, az Egyesült Királyság átlaghozama ha-sonló nagyságú volt, míg Franciaország átlaghozama kukoricából a magas mûtrá-gyaköltséggel jellemezhetô csoportéhoz közelít (9,15 t/ha), ugyanakkor Lengyelor-szág nem érte el az 5 t/ha átlagot. A mûtrágya-felhasználás hatékonysága Lengyel-országban igen alacsony.

100 ESU feletti üzemek magasabb mûtrágya- és növényvédôszer-költséggel jel-lemezhetôk, ami a magasabb hatóanyag-felhasználásra vezethetô vissza. Mindezutal arra is, hogy a precíziós növénytermelésre való átállás ebben a méretkategóriá-ban arányaiban nagyobb költségmegtakarítást tehet lehetôvé, ami tovább erôsíthetiezt a gazdálkodói kört.

A magyarországi helyzetre jellemzô, hogy a 100 ESU feletti üzemek jóval na-gyobb mezôgazdasági területet mûvelnek – az EU-25 átlagának közel 8-szorosát –,az EU-25-ök átlagánál kevesebb mûtrágyaköltség (62,2%-a), és növényvédôszer-költség (55,6%-a) felhasználás mellett. Ha együttesen szemléljük a 16 ESU felettiméretû üzemek által lefedett területet (2,1 millió ha, a mezôgazdasági terület közel40%-a), és figyelembe vesszük a precíziós technológiára történô átállás lehetségesmegtakarításait, akkor mindez nemzetgazdasági szinten is jelentôs anyagköltség-megtakarítást jelent.

187

Az anyagköltség alakulása – részben – alkalmas a hatóanyag felhasználási szint-jeinek jellemzésére: megállapítható, hogy a precíziós növénytermelésre történô átál-lás esetén a magyarországi mezôgazdasági terület közel 40%-án a környezetterhelésis kisebbé válhat. Természetesen ez abban az esetben igaz, amikor a precíziós tech-nológia alkalmazásának célja nem elsôdlegesen a táblafoltoknak megfeleltetett ho-zammaximumra való törekvés. A 2008/2009-ben jellemzô gabona- és fehérjenö-vény-értékesítési lehetôségeket, felvásárlási árakat figyelembe véve ez utóbbi nemis lehet közgazdaságilag is alátámasztott cél.

A precíziós növénytermelés széles körû elterjedése az EU-25-ök szintjén a mûtrá-gyaköltségekben 327,1–1308,3 M euró megtakarítást eredményezhet, míg a növény-védôszer-költségekben ez a megtakarítás 1674,1–3348,1 M euró (44., 45. táblázat).

A különbözô mûtrágya- és növényvédôszer-használattal jellemezhetô fontosabbcsoportok eltérô részesedéssel jellemezhetôk a vélelmezett megtakarításokból. En-nek vizsgálata azért figyelemkeltô, mert a költségekben mutatkozó megtakarításokeltérô mértéke az egyes országok versenyképességére is hatást gyakorol. A koráb-ban bemutatott hatóanyag-megtakarításokat 100%-nak feltételezve Magyarországona 16–100 ESU-méretkategóriát tekintve a megtakarítás mûtrágyából 2,3%, míg anövényvédô szerbôl 2,9%. A lefedett terület 4,38%-a az EU-25-ök teljes területének.A vélelmezett kisebb megtakarítás adódik a magyarországi átlagos kemikáliafel-használás EU-25-ök átlagánál alacsonyabb mértékébôl. Ebben a méretkategóriábana magas kemikáliafelhasználással jellemezhetô országcsoport (Belgium, Hollandiaés Németország) a mûtrágya-megtakarítás 14,3%-át, a növényvédôszer-megtakarí-tás 28,4%-át adja, míg a területi lefedettséget tekintve az arány 9,8%. A magyaror-szágihoz hasonló kemikáliafelhasználással jellemezhetô országcsoport (Csehország,Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Írország és Lengyelország) a mûtrágya-megtakarítás 49,3%-át, a növényvédôszer-megtakarítás 57,1%-át adja, míg a terüle-ti lefedettség 34,8%.

A 100 ESU feletti üzemek mûtrágyaköltség-megtakarítása 2,9%-át adja Magyar-ország, míg a növényvédôszer-költségekbôl ez 2,7%. Ebben a méretkategóriában amagas kemikáliafelhasználással jellemezhetô országcsoport (Belgium, Hollandia ésNémetország) a mûtrágya-megtakarítás 26,0%-át, a növényvédôszer-megtakarítás28,4%-át adja. A magyarországihoz hasonló kemikáliafelhasználással jellemezhetôországcsoport a mûtrágya-megtakarítás 57,1%-át, a növényvédôszer-megtakarítás57,6%-át adja (46., 47. táblázat).

A termelés intenzitását is jellemzô kemikáliahasználatban – az új technológiaivívmányok gyakorlati elterjedése miatt – bekövetkezô megtakarítás kihat a költsé-gekre is. A költségekben mutatkozó csökkenés termelôi szinten a versenyképességjavulását eredményezheti.

A fenti országcsoportok termelési költségei között eltérô részesedést jelent a mû-trágya és növényvédô szer költség (48., 49., 50. táblázat). Ennek alapján – tekintet-tel arra, hogy a mûtrágya- és a növényvédôszer-költség 18,1% az összes költségenbelül az EU-25-ökben – vizsgálható a potenciális termelési költségcsökkenés, amelyáttételesen javítja a versenyképességet.

Az EU-25-ökben a 16 ESU-méretet meghaladó üzemek összes költsége 30 479millió euró. Az összes költségen belül 21,5% a mûtrágyaköltség és 18,1% a növény-védôszer-költség. Méretkategória szerint a 16–100 ESU közötti üzemek költségein

188

belül 26,1% a mûtrágya, míg 18,7% a növényvédô szer költségének aránya. Az igennagy méretû üzemekben (100 ESU feletti) az összes költségen belül azonban csak18,5% a mûtrágyaköltség. A növényvédô szerek aránya a költségszerkezeten belül17,7%, lényegében nem tér el a nagy-közepes és nagyméretû üzemekétôl.

Magyarországon, az összes költségen (642 millió EUR) belül 26,6% a mûtrágya-költség és 22,2% a növényvédô szer költségének aránya, amely magasabb, mint azEU-25-ök átlaga. Méretkategória szerint a 16–100 ESU közötti üzemek költségeinbelül 25,7% a mûtrágya, míg 21,7% a növényvédô szer költségének aránya.

189

44. táblázat. Mûtrágyaköltség-megtakarítás (millió euró)

FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés

Ország16–100 ESU-üzemcsoport >100 ESU-üzemcsoport

5% 10% 20% 5% 10% 20%

Ausztria 2,806 5,611 11,222 0,205 0,409 0,819

Belgium 1,589 3,177 6,355 2,302 4,604 9,207

Ciprus 0,247 0,494 0,988 .. .. ..

Csehország 1,201 2,403 4,805 8,596 17,193 34,385

Dánia 2,398 4,796 9,592 3,654 7,309 14,617

Egyesült Királyság 9,982 19,964 39,928 25,585 51,169 102,338

Észtország 0,453 0,905 1,811 0,184 0,369 0,738

Finnország 3,895 7,790 15,580 .. .. ..

Franciaország 48,870 97,739 195,478 50,547 101,094 202,189

Görögország 6,311 12,621 25,243 .. .. ..

Hollandia 1,349 2,698 5,397 2,052 4,105 8,210

Írország 1,645 3,290 6,580 .. .. ..

Lengyelország 12,927 25,855 51,709 9,185 18,369 36,738

Lettország 0,664 1,328 2,657 0,829 1,657 3,315

Litvánia 1,182 2,364 4,728 0,936 1,872 3,743

Luxemburg 0,054 0,108 0,217 0,039 0,078 0,157

Magyarország 3,641 7,282 14,563 4,913 9,826 19,652

Málta 0,010 0,021 0,042 .. .. ..

Németország 19,362 38,724 77,448 40,025 80,049 160,099

Olaszország 13,737 27,473 54,947 7,513 15,025 30,050

Portugália 0,483 0,966 1,931 0,710 1,420 2,839

Spanyolország 17,670 35,341 70,681 5,782 11,563 23,126

Svédország 4,183 8,367 16,734 2,658 5,317 10,634

Szlovákia 0,557 1,114 2,229 2,950 5,900 11,800

Szlovénia 0,092 0,184 0,369 .. .. ..

EU-25 156,259 312,519 625,037 170,815 341,629 683,258

Az igen nagy méretû (100 ESU feletti) üzemekben az összes költségen belülazonban csak 19,2% a mûtrágyaköltség. A növényvédô szerek aránya a költségszer-kezeten belül 17,2%, lényegesen eltérve a nagy-közepes és nagyméretû üzemekétôl.A két csoporton belül jelentôs eltérés mutatható ki a mûtrágya és a növényvédô szerköltségszerkezetbeli részesedését tekintve. Ez azonban nem egyedi. Megvizsgálvaaz EU-25-ök országonkénti értékeit, hasonlóan nagy eltérés mutatkozik a Cseh Köz-társaság, Észtország, Litvánia esetén, de határozott különbség figyelhetô meg Spa-nyolország, Franciaország és az Egyesült Királyság esetében is.

45. táblázat. Növényvédôszer-költségmegtakarítás (millió euró)

FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés

190

Ország16–100 ESU-üzemcsoport >100 ESU-üzemcsoport

25% 35% 50% 25% 35% 50%

Ausztria 1,024 1,433 2,047 0,970 1,358 1,940

Belgium 11,509 16,112 23,018 14,448 20,227 28,896

Ciprus .. .. .. .. .. ..

Csehország 42,981 60,174 85,963 43,158 60,421 86,316

Dánia 18,272 25,580 36,543 19,127 26,778 38,254

Egyesült Királyság 127,923 179,092 255,845 139,921 195,889 279,841

Észtország 0,922 1,291 1,844 0,300 0,420 0,600

Finnország .. .. .. .. .. ..

Franciaország 252,736 353,830 505,471 239,276 334,987 478,552

Görögország .. .. .. .. .. ..

Hollandia 10,262 14,367 20,524 26,884 37,637 53,767

Írország .. .. .. .. .. ..

Lengyelország 45,923 64,292 91,846 31,010 43,414 62,020

Lettország 4,143 5,800 8,286 2,128 2,980 4,257

Litvánia 4,679 6,551 9,359 2,231 3,124 4,463

Luxemburg 0,196 0,274 0,392 0,145 0,203 0,290

Magyarország 24,565 34,392 49,131 22,043 30,860 44,085

Málta .. .. .. .. .. ..

Németország 200,123 280,173 400,247 191,189 267,665 382,379

Olaszország 37,563 52,588 75,125 36,573 51,202 73,146

Portugália 3,549 4,969 7,098 3,104 4,346 6,209

Spanyolország 28,908 40,471 57,816 18,297 25,616 36,595

Svédország 13,292 18,609 26,584 6,452 9,033 12,904

Szlovákia 14,749 20,649 29,499 17,079 23,910 34,157

Szlovénia .. .. .. .. .. ..

EU-25 854,073 1 195,702 1 708,146 820,023 1 148,032 1 640,046

Mivel az átlaghozamban méretkategóriánként nem mutatkozik ennyire jelentôskülönbség az egyes országokban, mindez utal arra, hogy a szántóföldi növényt ter-melô és a vegyes profilú üzemek az igen nagy méretû kategóriában hatékonyabbráfordításfelhasználással képesek mûködni.

46. táblázat. Mûtrágyaköltség-megtakarítás országcsoportok (EU-25) szerint (millió euró). Szántóföldi növényt termelô és vegyes profilú gazdaságok

FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés

47. táblázat. Növényvédôszer-költségmegtakarítás országcsoportok (EU-25) szerint(millió euró). Szántóföldi növényt termelô és vegyes profilú gazdaságok

FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés

A magas kemikáliahasználattal jellemezhetô országcsoportban az összes költség9318 millió euró. A költségszerkezeten belül 14,3% a mûtrágya, 14,8% a növényvé-dô szer költségének aránya, jellemzôen alatta maradva az EU-25-ök átlagának. Ezenországcsoportot (Belgium, Hollandia, Németország) kiemelkedô átlaghozam jel-lemzi, amihez viszont minden szempontból magas ráfordításfelhasználási szintszükséges, megnövelve az összes költségen belül pl. a vetômag, az egyes gépi mun-kák, a szolgáltatások arányát. Méretkategória szerint a 16–100 ESU közötti üzemek

191

Országcsoport

16–100 ESU-üzemcsoport >100 ESU-üzemcsoport

Átlagos megtakarítás Átlagos megtakarítás

5% 10% 20% Megosz-lás (%) 5% 10% 20% Megosz-

lás (%)

EU-25 156,3 312,5 625,0 100,0 170,8 341,6 683,3 100,0

Magyarország 3,6 7,3 14,6 2,3 4,9 9,8 19,7 2,9

Belgium + Hollandia +Németország 22,3 44,6 89,2 14,3 44,4 88,8 177,5 26,0

Csehország + Dá-nia+Egyesült Királyság+ Franciaország + Íror-szág + Lengyelország

77,0 154,0 308,1 49,3 97,6 195,1 390,3 57,1

Országcsoport

16–100 ESU-üzemcsoport >100 ESU-üzemcsoport

Átlagos megtakarítás Átlagos megtakarítás

25% 30% 50% Megosz-lás (%) 25% 30% 50% Megosz-

lás (%)

EU-25 854,1 1195,7 1708,1 100,0 820,0 1148,0 1640,0 100,0

Magyarország 24,6 34,4 49,1 2,9 22,0 30,9 44,1 2,7

Belgium + Hollandia +Németország 221,9 310,7 443,8 26,0 232,5 325,5 465,0 28,4

Csehország + Dá-nia+Egyesült Királyság+ Franciaország + Íror-szág + Lengyelország

487,8 683,0 975,7 57,1 472,5 661,5 945,0 57,6

költségein belül 13,1% a mûtrágya, míg 13,07% a növényvédô szer költségének ará-nya. Az igen nagy méretû üzemekben (100 ESU feletti) az összes költségen belül15,0% a mûtrágyaköltség, a növényvédô szerek aránya a költségszerkezeten belül15,7%. A magyarországihoz hasonló kemikáliafelhasználással jellemezhetô orszá-

192

48. táblázat. A mûtrágya és a növényvédô szer költségaránya az összes költségbôl (%)

FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés

Ország

16–100 ESU-üzem-csoport >100 ESU-üzemcsoport Összes 16 ESU feletti

üzem

Összesköltség

(MEUR)

Mû-trágya

költségerész-

aránya(%)

Növényvédôszerrész-

aránya (%)

Összesköltség

(MEUR)

Mû-trágya

költségerész-

aránya(%)

Növényvédôszerrész-

aránya (%)

Összesköltség

(MEUR)

Mû-trágya

költségerész-

aránya(%)

Növényvédôszerrész-

aránya (%)

Ausztria 309 18,2 11,6 22 19,0 18,0 330 18,2 12,1

Belgium 296 10,7 11,5 505 9,1 11,4 801 9,7 11,4

Ciprus 7 73,6 40,0 .. .. .. 7 73,6 40,0

Csehország 76 31,4 32,8 1256 13,7 13,7 1333 14,7 14,8

Dánia 440 10,9 8,0 1237 5,9 6,2 1677 7,2 6,7

Egyesült Királyság 551 36,2 31,4 2225 23,0 25,2 2776 25,6 26,4

Észtország 15 61,2 27,0 28 13,4 4,4 42 30,1 12,3

Finnország 266 29,3 12,4 .. .. .. 266 29,3 12,4

Franciaország 2756 35,5 28,7 4098 24,7 23,4 6854 29,0 25,5

Görögország 376 33,6 24,1 .. .. .. 376 33,6 24,1

Hollandia 259 10,4 20,3 727 5,6 14,8 986 6,9 16,2

Írország 100 32,8 16,7 .. .. .. 100 32,8 16,7

Lengyelország 944 27,4 13,5 607 30,3 20,4 1551 28,5 16,2

Lettország 29 46,0 20,6 48 34,6 17,8 77 38,9 18,8

Litvánia 39 60,0 26,5 47 40,1 19,1 86 49,2 22,5

Luxemburg 10 11,4 7,4 9 8,3 6,2 19 9,9 6,8

Magyarország 131 25,7 21,7 512 19,2 17,2 642 26,6 22,2

Málta 1 23,4 19,5 .. .. .. 1 23,4 19,5

Németország 2840 13,6 12,6 4.691 17,1 16,3 7531 15,8 14,9

Olaszország 1076 25,5 18,4 915 16,4 16,0 1991 21,4 17,3

Portugália 32 30,6 19,8 56 25,2 22,0 88 27,1 21,2

Spanyolország 1095 32,3 11,8 533 21,7 13,7 1628 28,8 12,4

Svédország 279 30,0 11,5 260 20,5 9,9 539 25,4 10,7

Szlovákia 22 51,8 43,1 464 12,7 14,7 485 14,4 16,0

Szlovénia 13 14,5 6,0 .. .. .. 13 14,5 6,0

EU-25 11 963 26,1 18,7 18 .16 18,5 17,7 30 479 21,5 18,1

gok csoportjában 14 291 millió euró volt az összes költség. Ezen belül 24,4% a mû-trágyaköltség és 21,4% a növényvédô szer költsége. Méretkategória szerinti bontás-ban a 16–100 ESU közötti üzemek költségein belül 31,6% a mûtrágya, míg 24,0%a növényvédô szer költségének aránya. Az igen nagy méretû üzemekben (100 ESUfeletti) az összes költségen belül azonban csak 20,7% a mûtrágyaköltség, a növény-védô szerek aránya a költségszerkezeten belül 20,1%.

A mûtrágyaköltségekben jelentkezô megtakarítás az EU-25-ökben összességében327,1–1308,3 millió euró a két méretkategória által reprezentált területen, míg anövényvédô szerek költségében mutatkozó megtakarítás együttes értéke1674,1–3348,1 millió euró között mozog, a korábban jelzett megtakarítás és átállásfüggvényében.

Magyarországon mindez 8,5–34,3 millió eurót (2125 és 8575 millió HUF) jelenta mûtrágyázás költségeiben, míg a növényvédelemben a megtakarítás 46,6–93,2millió euró (11 650–23 300 millió HUF) éves szinten.

49. táblázat. A mûtrágya és a növényvédô szer költségaránya az összes költségbôl (%)

FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés

193

Országcsoport

16–100 ESU-üzem-csoport >100 ESU-üzemcsoport Összes 16 ESU feletti

üzem

Összesköltség

Mû-trágyaköltségrész-

aránya

Növényvédô-szer

költsé-génekrész-

aránya

Összesköltség

Mû-trágyaköltsé-génekrész-

aránya

Növényvédô-szer

költségrész-

aránya

Összesköltség

Mû-trágya-költségrész-

aránya

Növényvédô-szer

költsé-génekrész-

aránya (M

EUR) (%) (%) (MEUR) (%) (%) (M

EUR) (%) (%)

EU-25 11 963 26,1 18,7 18.516 18,5 17,7 30.479 21,5 18,1

Magyarország 131 55,7 41,7 512 19,2 17,2 642 26,6 22,2

Belgium + Hollan-dia + Németország 3395 13,1 13,1 5.923 15,0 15,7 9.318 14,3 14,8

Csehország + Dá-nia + Egyesült Ki-rályság + Francia-ország + Írország+ Lengyelország

4868 31,6 24,0 9.423 20,7 20,1 14.291 24,4 21,4

50. táblázat. A mûtrágya és a növényvédô szer költségaránya az összes költségbôl (%)

FADN- adatbázis alapján, saját szerkesztés

9.2.3. A precíziós technológia stratégiáinak értékelése, a potenciális területi egyenérték meghatározása

A precíziós növénytermelés vonatkozásában három – közgazdaságilag indokolt –alapstratégiát lehet meghatározni:

1. a ráfordításminimalizáló stratégiát („ne tégy semmit”);2. a precíziós technológiát;3. a teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégiáját.A gazdálkodói stratégia megválasztását a termelôi döntések meghozatalakor

más szándék, megfontolás felülír(hat)ja. A tôke hiánya, a nem megfelelô szaktu-dás és szakértelem, a termelôi averzió meggátolhatja a közgazdasági racionalitásalapján történô döntés meghozatalát. Ilyenkor természetesen a költségekben nemvárható a vázolt mértékû megtakarítás, romlik a hatékonyság a környezet felesle-ges terhelése mellett. Ugyanis a konvencionális kezelések során a teljes területrekijuttatott hatóanyag egy részét – elsôdlegesen a növényvédô szereket – feleslege-sen juttatják ki, a kultúrnövény tervezett hozama a kezeléstôl függetlenül is elér-hetô lenne. Amennyiben viszont a „ne tégy semmit” stratégiát alkalmazzák, akkorköltségoldali megtakarításról ugyan lehet beszélni, de a tervezhetô hozam szintjealacsonyabb lesz. Számolni kell a lehetôségi költséggel, az elmaradó hozam miat-ti termelésiérték-kieséssel. (Korábban szó volt a növényvédelmi tevékenységekhozambizonytalanságot csökkentô szerepérôl, illetve a megmentett termés értéké-nek kérdésérérôl.)

A potenciális veszteség területi egyenértéke kifejezi, hogy mekkora területen lettvolna szükséges – adott hozamszintet feltételezve – a kiesô termésmennyiség meg-termeléséhez vetni az adott kultúrát (Nagy, 1974; Takácsné, 1991).

194

Országcsoport 16–100 ESU- üzem-csoport >100 ESU- üzemcsoport Összes 16 ESU feletti

üzem

Mûtrágyaköltségénekrészaránya

Növényvédôszer költsé-gének rész-

aránya

Mûtrágyaköltségénekrészaránya

Növényvédôszer költsé-gének rész-

aránya

Mûtrágyaköltségénekrészaránya

Növényvédôszer költsé-gének rész-

aránya

(%) (%) (%) (%) (%) (%)

EU-25 26,1 18,7 18,5 17,7 21,5 18,1

Magyarország 55,7 41,7 19,2 17,2 26,6 22,2

Belgium + Hollandia +Németország

13,1 13,1 15,0 15,7 14,3 14,8

Csehország +Dánia + Egye-sült Királyság +Franciaország+ Írország + Lengyelország

31,6 24,0 20,7 20,1 24,4 21,4

Az elmaradó, illetve helytelenül megvalósított növényvédelmi kezelések várhatóterméskiesése 5 és 10% lehet. 2006. évi adatok alapján az EU-25-ben a nem megfe-lelô növényvédelem („ne tégy semmit” stratégia) miatt – a veszteséget 5%-os mér-tékûnek tekintve – 728 662 ha többlet terület ôszi búzával történô bevetésével lehe-tett volna a kiesô termést megtermelni. 10%-os veszteséget feltételezve a többlette-rület 1 457 324 ha. Magyarország esetében 5% veszteség mellett 34 149 ha, míg10%-os veszteségnél 68 298 ha lett volna a szükséges többletterület (51., 52. táblá-zat).

Kukorica esetében 5%-os veszteségnél az EU-25-ökben a szükséges többlet terü-let 180 128 ha, míg 10%-os veszteséget feltételezve a többlet terület 360 257 ha.Magyarország esetében 5% veszteség mellett 31 736 ha, míg 10%-os veszteségnél63 472 ha lett volna a szükséges többlet terület.

Ezek az eredmények fenntartással kezelendôk. A növénytermelésben számos to-vábbi hozambizonytalanságot elôidézô olyan tényezô van, amely egyrészt a tervez-hetô hozam nagyságára hat, másrészt hatása van a várható jövedelemre. Ennek elle-nére minden olyan elôrejelzésnek, amely elôsegíti a gazdasági folyamatok tervezhe-tôségét, figyelmet kell érdemelnie. Ebben a vonatkozásban van jelentôsége a poten-ciális veszteség területi egyenértékének.

A helyesen megvalósított növényvédelem hozambizonytalanságra gyakoroltcsökkentô hatása az elôbbiek alapján tehát azt jelenti a precíziós növényvédelem al-kalmazása során, hogy nem csak üzemgazdasági szinten, de ágazati szinten is ter-vezhetôbbé válik a terméshozam, illetve más megközelítésben az egy meghatározottélelmiszer-mennyiség megtermeléséhez szükséges terület meghatározása.

A lehetséges gazdálkodói stratégiák gyakorlati alkalmazásakor a kijuttatott ható-anyag mennyiségében az elérhetô megtakarítás, illetve a feleslegesen kijuttatottmennyiség meghatározható (lásd a 28. táblázatot, valamint a 39. és a 40. ábrát a 8.1.fejezetben). Ezzel összefüggésben a környezetterhelés is jelezhetô (53. ábra).

A „ne tégy semmit” technológia esetén azt a hatóanyag-mennyiséget juttatják ki,amelyik akkor szükséges, ha a terület homogén, és a kezelési egységek tápanyag-ellátottsága az optimum szintjének megfelelô. Az optimum szintje az, ahol annyitápanyagot juttatnak ki, amennyi a termelési ciklus során teljes mértékben haszno-sul, így a betakarítás utáni tápanyagegyenleg megegyezik a tábla szintjén a cikluselôttivel.

Az A pont – precíziós technológiára való áttérés határa, belépési küszöb – meg-mutatja, hogy a „ne tégy semmit” stratégia esetén mekkora tápanyaghiány (YA) ke-letkezik, ha viszont a teljes felületkezelés stratégiáját alkalmazzák, akkor megmutat-ja a feleslegesen kijuttatott hatóanyag mennyiségét (100-YA).

A B pont – felhagyási küszöb – megmutatja, hogy a teljes felületkezelésre törté-nô átállás után mekkora hatóanyag mennyiség jutna ki feleslegesen (ökonómiai ér-telemben) többletként (100-YB). Amennyiben ezen pont elôtt a precíziós technoló-gia helyett a „ne tégy semmit” stratégia mentén mûködne a gazdálkodó, YB-táblaszintû tápanyaghiány keletkezne.

Meghatározható a gazdálkodó által vállalható tápanyagszintre vonatkozóan há-rom érték. A T0 jelenti a korábban jelzett bázis-tápanyagszintet. Ehhez képest az op-timális szint (Topt) esetén minden kezelési egységre igaz, hogy legalább az optimá-lisnak megfelelô tápanyag jut ki kezelési egységenként, táblaszinten azonos a dózis.

195

196 51. táblázat. Potenciális veszteség területi egyenértékben kifejezve (EU-25) az ôszi búza termôterületére vetítve (16 ESU-méret feletti üzemek)

FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés

197

52. táblázat. Potenciális veszteség területi egyenértékben kifejezve (EU-25) a kukorica termôterületére vetítve (16 ESU-méret feletti üzemek)

FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés

Ez egyben azt is jelenti, hogy a kezelési egységek egy részén többlet jut ki („feles-legesen kijuttatott mennyiség). A racionális tápanyagszint (TR) olyan, a gazdálkodóidöntés által választott optimum alatti tápanyagszintet határoz meg, amelynek a cél-ja, hogy csökkentse a feleslegesen kijuttatott tápanyagot, de egyben vállalja azt is,hogy egyes kezelési egységeken a tápanyagszint nem éri el az optimálist.

A metszéspontok esetén a „ne tégy semmit” stratégiánál nincs többlethatóanyag-kijuttatás – az alapmennyiség a legjobb tápanyag szintû kezelési egység szükségle-tének felel meg –, ahol viszont ehhez képest kiegészítésre lenne szükség, nincs táp-anyagpótlás. Mindez egyfajta környezetkímélô gazdálkodói stratégiának felel meg,kevesebb hozam mellett, tudva azt, hogy egyben a terület potenciális termôképes-ségét nem használják ki. Ha mégis teljes felületkezelésre kerül sor – ami megfelel amai intenzív, nem helyspecifikus tápanyagellátásnak –, akkor meghatározható a kör-nyezetterhelés mértéke (100 – Y0).

Y0 az a hatóanyag-mennyiség, amellyel a gazdálkodó a maximális dózisszinthezképest kevesebb hatóanyagot juttat ki. Ennek oka lehet:

• közgazdasági, amikor is alapvetôen a hatóanyagár és a hozam értékesítési áraközötti összefüggés alapján történik az „optimális” ráfordításfelhasználás terve-zése;

• környezettudatosság miatti megfontolás;• kényszerhelyzet, termelôi forráshiány (alulfinanszírozottság).A C pont utáni tartományban a precíziós technológia megvalósítása esetén a ki-

juttatott hatóanyag meghaladja a racionális (TR) tápanyagszintnek megfelelôen ki-juttatott mennyiséget, ami többlethozamban hasznosulhat. (Itt vissza kell utalni aprecíziós tápanyagellátás két tervezési céljára, miszerint az elérendô cél lehet tábla-szinten homogén hozam, illetve heterogén hozam, amikor is a kezelési egységek po-tenciális hozamtermelô képességének a lehetô legmagasabb szintû kihasználása acél. Ez utóbbi akkor valós, ha az adott hozam értékesítési lehetôsége biztosnak te-kinthetô, valamint magas hozamárral párosul.)

A precíziós technológiára történô átállást választó üzemek arányának és az üzemátlagos hatóanyag-megtakarításának függvényében meghatározható, hogy nemzet-gazdasági szinten milyen mértékû megtakarítás várható (53. táblázat). Mint koráb-ban levezettem, adott területen a bázisellátottsági szinthez (T0) képest meghatároz-ható a megtakarítás várható értéke, ami üzemi szinten akár 50% is lehet az átállógazdaságok esetében. Az átlagos megtakarítás (%) és az átálló üzemek arányának(%) függvényében becsülhetô nemzetgazdasági szinten a hatóanyag felhasználásá-ban történô megtakarítás.

198

199

53. ábra. Gazdálkodói stratégiák értékelése a hatóanyag-kijuttatás és a környezetterhelés alapján

Forrás: saját szerkesztés a 40. ábra alapján

200 53. táblázat. Országos potenciális hatóanyag-megtakarítás alakulása az átállást választó üzemek és az üzemi szintû átlagos megtakarítás függvényében

Forrás: saját szerkesztés

Abból a feltételezésbôl kiindulva, hogy az átálló gazdaságok aránya 30–60% kö-zött várható, valamint az üzemenkénti átlagos megtakarítás szintén 30–60% közöt-tire becsülhetô, a megtakarítás aránya 10–35% lehet. Ez üzemi szinten közvetlenköltségmegtakarítást jelent a termelô számára, amit gazdasági elônyként él meg, ésvégsô soron a termelôi versenyképesség is javul.

Ha a precíziós növénytermelésre történô átállás során a 10–35%-os hatóanyag-csökkentés változatlan hozam mellett valósul meg, az nemzetgazdasági szinten10–35%-kal csökkenti a környezet terhelését az intenzív gazdálkodással kijuttatotttöbblethatóanyag-felhasználáshoz képest.

Ebben az esetben az egyéni hasznosság és a társadalmi hasznosság egybeesik. Ittvissza kell utalni a fenntarthatóság hármas értelmezéséhez. A mezôgazdaságbanminden olyan technológiai eljárás széles körû elterjedése, amely pozitív hatást gya-korol az ökológiai fenntarthatóságra (a helyspecifikus precíziós technológia alkal-mazása során ésszerû a kemikáliafelhasználás), üzemi szinten jövedelmezôen való-sítható meg, biztosítva a technológiához szükséges fejlesztések megtérülését (gaz-dasági hatékonyság), ebbe az irányba hat. Ugyanakkor ki kell emelni a precíziós nö-vénytermelés kapcsán, hogy annak a társadalmi fenntarthatóság vonatkozásábankettôs pozitív hatása van. Az egyik a környezetterhelés csökkentésében betöltött sze-repébôl adódik, a másik hozzájárulása a szükséges élelmiszer- és ipari (energetikaicélú) alapok elôállításához.

201

10. Összegzés

A mezôgazdasági termelés olyan része a nemzetgazdaságnak, amelyre minden kö-rülmények között szükség van. Jelentôsége nem csökken a világ népességének nö-vekedésével, multifunkcionalitásának erôsödésével inkább növekedni fog, még ak-kor is, ha a különbözô gazdasági teljesítménymutatókban aránya már nem csak a fej-lett gazdaságokban csökken. A mezôgazdasági üzemek állandóan változó környe-zetben mûködnek, ami szükségessé teszi az alkalmazkodást, a folyamatos fejlôdést.Ehhez az üzemekben – mint vállalatokban – ki kell alakulnia az elôre gondolkodásképességének, az újra való nyitottságnak, s valós gyakorlattá kell válnia az innova-tivitásnak. Egy-egy új technológia bevezetése változást idéz elô az üzem mûködésé-ben, környezeti kapcsolataiban. Mivel a mezôgazdasági üzemek biológiai rendsze-rekre, természeti erôforrásokra alapozva mûködnek a közgazdasági és társadalmikörnyezetben, így ahhoz, hogy a változtatási folyamat sikeres legyen, ismerni kell alehetséges gazdálkodási stratégiákat, azoknak a környezetre, az üzemek mûködôké-pességi feltételeire gyakorolt hatását több szempontból is.

A fenntartható mezôgazdaság alapja, hogy úgy folytassuk a gazdálkodást a termé-szeti erôforrásokkal, a természeti környezetben, hogy egyidejûleg csökkenteni le-hessen a környezetbe jutó – felesleges és káros – kemikáliák mennyiségét, de bizto-sítani kell üzemi szinten a gazdaságok hosszú távú életképességét biztosító megfe-lelô jövedelem elérését, valamint meg kell ôrizni a környezetet mint társadalmifunkciókkal is bíró életteret.

A precíziós növénytermelés egy olyan technológia, amellyel lehetôvé válik a ta-laj, az ökoszisztéma, a fajta, a mûszaki technológia együttese révén a kemikáliákkezelésiegység-szintû kijuttatása, a ráfordítás- és a hozamárak ismeretében. Meg-valósítható a környezettudatos gazdálkodás, a racionális vegyszerhasználat úgy,hogy a környezetbe feleslegesen kijuttatott mesterséges kemikália mennyiségecsökkenthetô. Alkalmazásakor az elvárt élelmiszer- és ipari alapanyagok elôállítá-sa során csökkenthetô a hozambizonytalanság, elôsegíti az élelmiszerláncnyomonkövethetôségét, mind üzemi szinten, mind nemzetgazdasági szinten javul atervezhetôség. Az elkövetkezô évtizedben a termelôk világpiacra jutásakor azonszereplôk, akik nem alkalmazzák, veszítenek versenyképességükbôl, kiszorulhat-nak a piacról.

A mezôgazdasági mûszaki fejlôdés lehetôvé teszi a legkorszerûbb technológiákszéles körû alkalmazását. Üzemgazdasági szempontból az életképesség egyben aztis jelenti, hogy a technológia adaptálásával együtt járó költségek megtérülnek az ár-bevételben, valamint képzôdik akkora jövedelem a gazdaságban, amely biztosítja aberuházásokba fektetett tôke megtérülését, legalább az egyszerû újratermelés felté-telét. A precíziós technológiára történô átállással kapcsolatban is elvárás az ökonó-miai fenntarthatóság teljesítése, amely szerint a gazdálkodás során képzôdjék akko-

202

ra jövedelem (hosszabb idôtávolság átlagában), amely a társadalmi átlagnak megfe-lelô gazdálkodói, személyes jövedelem mellett biztosítja a termelési tényezôk leg-alább egyszerû újratermelését.

A precíziós növénytermelés gyakorlati elterjedése nemzetközi kitekintésben islassú. Az elterjedés felgyorsításában nagy szerepe van már ma is azoknak a szol-gáltató vállalatoknak, amelyek egyrészt a szükséges mûszaki eszközök forgalma-zásában, másrészt – s ez a fontosabb – a technológia újdonságának a megismerte-tésében, a termelôk meggyôzésében vállalnak részt. Továbbá ki kell emelni szere-püket a szaktanácsadási háttér és/vagy magának a gépi munka szolgáltatásánakmegteremtésében. Hasonló jelentôséggel bírhatnak a jövôben – a magyarországikörülmények között sajnos még nem elterjedt – közös gépüzemeltetési formák, avirtuális üzemek.

Arra azonban nem lehet számítani, hogy a precíziós növénytermelés a teljes szán-tóterületen alkalmazható technológia lesz a közeljövôben. Ugyanakkor hosszabb tá-von a fejlett mezôgazdasággal bíró országok esetében a termelôk és az élelmiszer-lánc többi szereplôje számára is a versenyképesség növelésének egyik eszköze le-het. Ugyanakkor a precíziós növénytermelésre történô átállás az EU-25-ökben akemikáliafelhasználásban optimista szcenáriót és változatlan hozamszint elérésétfeltételezve 340 ezer tonnával kevesebb mûtrágya, míg növényvédô szerbôl 30 ezertonnával kevesebb hatóanyag-kijuttatással lenne elérhetô éves szinten. A növényvé-dôszer-felhasználás csökkentésében nagyobb jelentôsége van a precíziós gazdálko-dásra való átállásnak. A foltkezelések valós anyagmegtakarítást eredményeznek,mint a tapasztalatok is mutatják. Azon terület aránya, ahol elhagyható a növényvé-delmi kezelés 30–70% is lehet. A kijuttatandó gyomirtó szer dózisában az által is le-het megtakarítást elérni, hogyha a talajparaméterek ismeretében történik a kijuttatás,természetesen a gyártó/forgalmazó által megadott intervallumon belül. Üzemi szin-ten a célzott kijuttatásnak betudhatóan, változatlan hozamot feltételezve, a realizáltanyagmegtakarítás az anyagköltség csökkenését eredményezi. Ez a korábban kijut-tatott mennyiség 3-5%-a a mûtrágya esetében, míg 8–10%-a növényvédô szer (ak-tív hatóanyagban mért) mennyiségnek. A növényvédô szerek alkalmazásával össze-függésben a csökkenô használatra tett megállapítások kapcsán természetesen nemszabad figyelmen kívül hagyni a hatóanyagok elôállításkori és a kijuttatási technikaifejlesztések ilyen irányú hatását sem. A költségszerkezetben a kemikáliák aránya35–50% között mozog (SFH szerint) ágazattól, méretkategóriától, termelési színvo-naltól (intenzitástól) függôen, nem elhanyagolható a precíziós növénytermelésre va-ló átállás termelési költségek alakulására gyakorolt hatása sem (0,6–6,2%). Ameny-nyiben a költségmegtakarítások meghaladják a precíziós növénytermelésre történôátállás többletköltségeit, javul az átálló termelôi kör versenyképessége. Továbbánemzetgazdasági szinten 10–35%-kal csökkenthetô a környezet terhelése differenci-ált kemikáliakijuttatás során az intenzív, teljes felületkezeléshez képest.

A fenntartható mezôgazdaságban a fejlett mezôgazdaságú országokban kiemelthelyet kell kapnia a precíziós gazdálkodásnak. Azonban ezzel kapcsolatban is megkell vizsgálni, milyen feltételrendszer mellett jelent közgazdasági értelemben is va-lós alternatívát. A precíziós gyomszabályozás (technológia) közgazdasági indokolt-ságát és kockázatát befolyásolja az eltérô növényi kultúrákban a talajparaméterek ésa gyomborítottság heterogenitása, valamint az értékesítési ár változása. A precíziós

203

tápanyag-utánpótlás megvalósításakor – a céltól függôen – várható hatóanyagbelimegtakarítás. Amikor a cél a tábla szintû homogén hozam elérése, érdemi ható-anyag- és költségmegtakarítást lehet elérni a talaj tápanyagtartalmán alapulóhelyspecifikus kijuttatás révén, ezzel javítva a növénytermelés jövedelmi pozíciójáta pozitív környezeti hatások mellett. Azokban az esetekben, amikor a helyspecifikustápanyag-kijuttatás eltérô kezelésiegység-szintû hozam tervezésével mozog együtt,a mûtrágya racionális felhasználása egyben a jövedelem optimalizálását is jelenti.Ha az értékesítési feltételek kedvezôek, az árak emelkedése prognosztizálható, to-vábbi gazdasági elôny várható a technológia ilyen célú alkalmazásakor. Kedvezôt-len értékesítési feltételek, alacsony output-árak mellett közgazdasági értelembennem vállalható a precíziós technológiára való átállás. Ugyanakkor meg kell jegyez-ni, hogy a precíziós gazdálkodás feltételrendszeréhez tartozó mûszaki megoldásokmár alapfelszereltségként kerülnek beépítésre az új eszközökbe, tehát nem termelôidöntés, hogy kiegészítô beruházásként vásárolja meg a termelô. Ez abba az iránybahat, hogy a technológia többi szükséges feltétele is kialakításra (beruházásra) ésalkalmazásra kerüljön.

A precíziós növényvédelem gyakorlati alkalmazása érdemi vegyszer-megtakarí-tást eredményez. A gyomszabályozást is magában foglaló technológia esetén gazda-sági elôny akkor jelentkezik, ha a terület heterogenitása nagy, amely azzal van szo-ros kapcsolatban, hogy ilyenkor jelentôs lehet azon kezelési egységek száma, aholnem kell gyomirtást végezni, ami által az elérhetô anyagmegtakarítás értéke jelen-tôs lehet. Homogén (kiegyenlített gyomborítottságú) területen lecsökken azon keze-lési egységek száma, amelyeken nem kell vagy kell gyomirtást végezni, ekkor a tel-jes felületen történô, differenciálatlan kezelés eredményez magasabb jövedelmet,alacsony fertôzöttség és/illetve sûrû sortávú növények (kalászos gabonafélék) ese-tén az úgynevezett „ne tégy semmit” stratégia a közgazdaságilag javallott. Értelem-szerûen ekkor számolni kell hozamkieséssel. Jövedelembeli elôny a precíziós tech-nológia javára különösen alacsony terményértékesítési árral jellemezhetô környezet-ben mutatható ki.

További elônye a precíziós technológiának, hogy az idôjárási kockázatok csök-kentésére is fel lehet használni. Meteorológiai tapasztalat, hogy éjszaka kevésbé fúja szél. Az éjszakai pontos mûveletvégzésre alkalmas rendszer segítségével az opti-mális idôben történô munkavégzés kitolható egy munkanapon belül, így rövidebbidô alatt lehet elvégezni adott területen a munkát.

E tényezôk együttes hatásának figyelembevételével meghatározható a precíziósgazdálkodás gazdaságilag indokolt alkalmazhatósági tartománya, a belépési küszöb(kárküszöb) és a felhagyási küszöb segítségével. A precíziós gazdálkodással kapcso-latos gazdálkodói stratégiára kialakított négy kategória – ráfordításminimalizáló,precíziós gazdálkodási, magas kockázatú precíziós gazdálkodási és teljes felületke-zelés kárminimalizáló stratégia – azonban nem minden esetben jelenthet választásialternatívát a termelôknek. A termelô számára kedvezô közgazdasági feltételek kö-zött (magasabb hozamérték) alacsonyabb a belépési küszöb, kisebb területi hetero-genitás, alacsonyabb gyomborítottság mellett is megéri az átállás, ugyanakkor elmo-sódik a felhagyási határ. Ez is a precíziós technológia átállási kockázatának csökke-nését eredményezi, hasonlóan ahhoz, amikor a termelés intenzitását a tápanyag-el-látási oldalról emeli a termelô.

204

Ez az eredmény igazolja és magyarázza azt a gyakorlatban megfigyelhetô folya-matot, hogy a precíziós növénytermelést választó üzemek rendre magas színvonalonmûködnek, az egyes évek közötti hozamingadozásuk kisebb, mint az országos átlag.A gyomborítottság-növekedés szélesíti azon intervallumot, ahol gazdasági elônyszármazik a precíziós gazdálkodásból, csökkentve ezzel megtérülésének kockázatát.Alacsony vagy közepes hozamárak mellett a precíziós technológia gyomszabályo-zással kapcsolatos elemeinek a bevezetése magas kockázatú, és alacsony gyomborí-tottságnál közgazdasági értelemben nincs indokoltsága. Mind a gyomborítottság,mind a talajtulajdonságok heterogenitásának növekedésével csökken a precízióstechnológiára való átállás megtérülésének kockázata. A gyomborítottság növekedé-sével azonban csökken azon területek aránya, ahol elhagyható a gyomirtás, nincs ér-demi költségmegtakarítás, nô a megtérülés kockázata, és elôtérbe kerül a teljes felü-letkezelés gazdasági elônye, amely nem esik egybe a környezeti elônyökkel.

A precíziós növénytermelés megfelelô méret, termelési intenzitás mellett olyanvalós, környezettudatos gazdálkodói stratégia, amellyel megtermelhetô az a jövede-lem, amely legalább az egyszerû újratermelés közgazdasági feltételeit biztosítja.Kockázatát eltérô mértékben befolyásolja az input és az output ára, azok egymáshozképest bekövetkezô változása, a gazdálkodói méret (saját beruházású eszközök vagyidegen szolgáltatás igénybevétele), a termelési szerkezet (növényfajok, azok ará-nya), a precíziós gazdálkodás célja, a területek heterogenitása (tápanyag ellátottság,gyomborítottság) és a humántôke szakértelme (precizitás és hajlandóság).

Éves szinten jelentôs vegyszerfelhasználás-csökkentést lehet(ne) elérni a precízi-ós növénytermelés szélesebb körû elterjesztésével az EU-25-ök szintjén. A precízi-ós technológia alkalmazását a közgazdasági érvek mellett más tényezôk is indokol-hatják, elsôdlegesen a környezetterhelés csökkentésében betöltött szerepére kell ittutalni. A termelôi motivációk között ez a szempont kevésbé jelenik meg, mintmondjuk az ökológiai gazdálkodásra való átállás esetében. Mivel a kapcsolódó több-letberuházás, az alapvetôen magas intenzitású termelés magas szakértelmet és pre-cizitást követel meg, és kockázata – a korábban ismertetetteknek megfelelôen – szá-mos, a termelô által közvetlenül nem ismert és nem befolyásoló tényezôtôl függ,csak és kizárólag „filozófiai” indíttatásból nem térnek át a precíziós gazdálkodásraa termelôk.

Az elterjedésnek gátat szab, hogy a szükséges többletberuházás megtérülését isbiztosító fedezeti méretet az üzemek többsége nem képes elérni, gyakran a szaktu-dás sincs meg a technológia megfelelô minôségû adaptálásához. Ez utóbbi esetbenminden olyan kezdeményezés, amely akár termelôi szintrôl szervezôdik (gépkörök),akár szolgáltató oldaláról jön, segítheti a precíziós növénytermelés szélesebb elter-jedését a gyakorlatban. Figyelembe véve a technológia környezetterhelés csökken-tésben betöltött, vagy a késôbbiekben betöltendô szerepét, megfontolandó olyan tá-mogatási konstrukciók kidolgozása, amelyek követelményeinek betartásával egy-részt elérhetôek a kemikáliacsökkentésre vonatkozó célok, másrészt a többletköltsé-gek miatti esetleges jövedelemkiesés termelôi szinten kompenzálható lenne. Miveltechnológiafejlesztésrôl van szó, keresni kell és meg kell találni azokat az EU-kon-form támogatási formákat, amelyek a technológiailag biztosított megfelelô kapaci-táskihasználás esetén a saját eszközrendszer kialakítását szolgálják, vagy géptársu-lás esetén az ökonómiailag életképes egységek válnak támogathatóvá (virtuális

205

üzem). A szolgáltatói háttér kiépítésének közvetlen támogatása nem lehetséges, dea közvetett elôsegítés alternatívája lehet az igénybe vett szaktanácsadói díjak egy ré-szének támogatásként történô visszajuttatása a termelôhöz. Hasonlóképpen pozitívhatása lehet(ne) a termelôk önszervezôdésén alapuló közös géphasználati formákgyakorlati megerôsödésének, elterjedésének. Erre jó példa a gépkör, a gépszövetke-zet. Esetükben azonban nem elegendô az alapítás különbözô formájú támogatása –amelyre korábban több konstrukció is szolgált a magyar agrártámogatási rendszer-ben –, hanem szükséges a folyamatos mûködés feltételeinek kialakítása, elôsegíté-se. Továbbá minden olyan közvetlen vagy közvetett eleme a gazdasági, politikai,pénzügyi környezetnek, amely a mezôgazdasági innovációs folyamatok irányábapozitív hatású, elôsegítheti a precíziós technológia szélesebb körû gyakorlati elter-jedését.

Az egyéni hasznosság és a társadalmi hasznosság között megteremve az összhan-got, hosszabb távon teljesülhet a fenntarthatóság hármas követelménye a növényter-melésen belül ezen gazdálkodói stratégiával. A precíziós technológia pozitív hatástgyakorol az ökológiai fenntarthatóságra (az ésszerû kemikáliafelhasználással), üze-mi szinten jövedelmezôen valósítható meg, biztosítva a technológiához szükségesfejlesztések megtérülését (a gazdasági hatékonyságot). Ugyanakkor ki kell emelni aprecíziós növénytermelés kapcsán, hogy a társadalmi fenntarthatóság vonatkozásá-ban kettôs pozitív hatása van. Az egyik a környezetterhelés csökkentésében betöltöttszerepébôl adódik, a másik pedig hozzájárulása a szükséges élelmiszer- és iparinyersanyagok, valamint energetikai célú alapok elôállításához.

206

11. Források

1. Adner, A. (1984): Ein Simulationsmodell zur Unterstützung von Pflanzenschutz –Eintscheidung im Agroökosystem Winterweisen. Justus Liebig Universitäte, Giessen.PhD Thesis. 178 p.

2. Akridge J., Whipker L. (1998): Sharper look at the leding edge; Farm chemicals, June12–15. pp In: Lowenberg-DeBoer J. (1999): Risk management potential of precision farm-ing technologies; Journal of Agricultural and Applied Economics. 32. (2) 275–285. pp.https://ageconsearch.umn.edu/bitstream/15366/1/31020275.pdf Letöltve: 2010. 09. 23.

3. Allen, L. J. S. – Allen, E. J. – Ponweera, S. (1996): A mathematical model for weed dis-persal and control. Bulletin of Mathematical Biology. 58. 815 – 834 pp.

4. Anonymus (2009): A XVII., 2008. évi Magyar Innovációs Nagydíj Pályázat értékelése.Budapest. 2009. Március. Magyar Innovációs Alapítvány. 55 p. http://www.innova-cio.hu/nagydij_pdf/kiadvany_2008.pdf Letöltve: 2011. 01. 29.

5. Anonymus (2010): Mérhetô elônyök a precíziós gazdálkodással. http://www.agroin-form.com/aktualis/Agroinform-Hirszolgalat-Merheto-elonyok-a-precizios-gazdalko-dassal/20100212–11136/ Letöltve: 2011. jan. 21.

6. Arnold, E. – Bell, M. (2001): Some new ideas about research for development. In: Part-nerships at the Leading Edge: A Danish Vision for Knowledge, Copenhagen. Ministryof Foreign Affairs/Danida, 279–319 pp.

7. Auernhammer, H. (2001): Precision farming – the environmental challenge. Computerand Electronics in Agriculture. 30. 31–43. pp.

8. Ayres, R. U. (1995): Life cycle analysis: A critique. Resources, Conservation and Recy-cling. 14. 199–223 pp.

9. Ács, Sz. – Berentsen, P. – Takács-György, K. – Huirne, R. (2002): Economic modelingof Hungarian farms incorporating nature conservation. In: 13th International Farm Man-agement Congress, Wageningen, Congress CD. www.ifma.nl/files/papersandposters/Word/Papers/Acs.doc 11 p.

10. Backes, M. – Plümmer, L. (2005): Potential of 3D-weed density maps in precisionfarming. In: Proceeding of the 10th Scandinavian Research Conference on Geographi-cal Information Sciences. Stockholm, Schweden S. 147–152 pp.

11. Bajai J. – Koltai A. (szerk.) (1985): Búzatermesztési kísérletek 1970–1980. Bp., Aka-démiai K. 521 p.

12. Bakucs L. – Fertô I. (2008): Érvényes-e a Gibrat-törvény a magyar mezôgazdaságban?Közgazdasági Szemle. LV. Január. 25–38 pp.

13. Balázs E. (2004): A GM növények termesztésének lehetôségei és az ökológiai gazdál-kodás. Agrofórum. 15. (12) Melléklet 1. 5-6 pp.

14. Balogh Á. – Pepó Péter. (2006): A tápanyagellátás és a fajta hatása az ôszi búza termés-mennyiségére, betegség-ellenállóságára és sütôipari minôségére tartamkísérletekben.Növénytermelés. 55. (6) 357–370 pp.

207

15. Barabás Z. (szerk.) (1987): A búzatermesztés kézikönyve. Mezôgazdasági K. Bp. 538 p.16. Baranyai Zs. – Takács I. (2006): A technikai és az ökonómiai hatékonyság dilemmái a

magyar mezôgazdaságban. In: V. Alföldi Tájgazdálkodási Tudományos Napok. Konfe-rencia CD/eloadas_okonomia/ Baranyai_Takacs_A technikai. pdf. 6 p.

17. Baranyai Zs. – Takács I. (2007a): Családi gazdaságok versenyképessége Békésben. =Gazdálkodás. LI. 20. számú különkiadása. 139–145. p.

18. Baranyai Zs. – Takács I. (2007b): Factors of cooperation in technical development offarms in Hungary. Annals of The Polish Association of Agricultural and AgribusinessEconomists. IX. (1) 18–22 p.

19. Baranyai Zs. – Sipos N. – Takács I. (2008): Examination of main factors of producers’willingness to cooperate in Hungarian agriculture. Cereal Research Communications.36, Suppl. 723–726 pp.

20. Barroso, J. – Fernandez-Quintanilla, C. – Maxwell, B. D. – Rew, L. J. (2004): Simulat-ing the effects of weed spatial pattern and resolution of mapping and spraying on eco-nomics of site-specific management. Weed Research. 44. (6) 460–468 pp.

21. Barkaszi L. – Arutyunjan A. –. Takácsné György K. (2007): Optimisation of the weedsampling system from an economic point of view on wheat (Triticum aestivum) stablewith sunflower (Helianthus annuus) forecrop. Akadémia K. Cereal Research Commu-nications 35. (3) 1527–1537 pp.

22. Batte, M. T. (1999): Precision Farming – Factors Influencing Profitability. The OhioState University. http://aede.osu.edu/Programs/VanBuren/pdf/PrecisionFarming.pdfLetöltve: 2007. ápr. 25. 13 p.

23. Bácskai Z. (1984): Ökonómiai elemzési módszerek a mezôgazdaságban. Mezôgazda-sági K. Bp. 244 p.

24. Bán I. (1973): Új utak a növényvédelmi vizsgálatokban. Mezôgazdasági K. Bp. 275 p.25. Bánáti D. (2007): A genetikailag módosított élelmiszerek megítélése Magyarországon

és az Európai Unióban. Magyar Tudomány. 4. 437–444 pp.26. Bánáti D. – Popp J. – Potori N. (2007): A GM növények egyes szabályozási és közgaz-

dasági kérdései. Agrárgazdasági Tanulmányok. Agrárgazdasági Kutató Intézet. Buda-pest. 3. 1–88 pp.

27. Bánffy J. báró (1859): Rövid utasítás egy húsz hold területû váltógazdaság rendezésé-re kis birtokosok számára. Erdélyi Gazdasági Egylet. Második kiadás. Kolozsvár.47 p.

28. Bedô P. (2009): Mérhetô elônyök. IKR Magazin. 2009 Tél. 6-7. pp.29. Benedek P. (1977): A kártételi veszélyhelyzet tényezôi és kidolgozásának alapelvei.

Növényvédelem. 13. (11) 481–488 pp.30. Benécsné Bárdi G. (2005): A napraforgó gyomirtásáról összefoglalóan. Gyakorlati

Agrofórum. 16. (11) 24–25 pp.31. Berti, A. – Zanin, G. (2007): GESTINF: a decision model for post-emergence weed

management in soybean. Crop Protection. 16 (2) 109–116 pp.32. Berzsenyi Z. (1978): A növényvédelem ökonómiai effektivitása és jelentôsége a véde-

kezési rendszer optimalizálásában. Budapest. Növényvédelem, XV.(1) 1-8 pp.33. Béládi K. – Kertész R. (2008): A fôbb mezôgazdasági ágazatok költség és jövedelemhely-

zete 2007-ben a tesztüzemek adatai alapján. Agrárgazdasági információk. Aki. Bp. 206 p.34. Béres K. (2008): Az ösztönzés néhány eleme az innováció serkentésére. In: Mûszaki

fejlesztési támogatások közgazdasági hatékonyságának mérése. (Szerk.: Takács I.):Szent István Egyetemi K. 2008. Gödöllô. 135–144 p.

208

35. Birkás M. (Szerk.) (2006): Környezetkímélô, alkalmazkodó talajmûvelés. Akaprint Kft.365 p.

36. Birkás M. – Csík L. (2002): A környezeti károk megelôzése és javítása mûveléssel. In:Környezetkímélô és energiatakarékos talajmûvelés (Szerk.: Birkás M.). SZIE MKKFöldmûveléstani Tanszék kiadása. 160–172 pp.

37. Birkás M. – Jolánkai M. – Stingli A. – Bottlik L. (2007): Az alkalmazkodó mûvelés je-lentôsége a talaj- és klímavédelemben. In: Klíma-21 Füzetek. 51. 34–47 pp.

38. Birkás M. (2010): Talajmûvelôk zsebkönyve. Mezôgazda K. 282 p.39. Bishop, C. E. – Toussaint, W. D. (1969): Bevezetés a mezôgazdasági üzemek elemzé-

sébe. Budapest. Mezôgazdasági K. 248 p.40. Blackshaw, R. E. – O’Donovan, J. T. – Harker, K. N. – Clayton, G. W. – Stougaard, R.

N. (2006): Reduced herbicide doses in field crops: A review. Weed Biology and Man-agement 6. 10–17 pp.

41. BMU (2002): The ecological tax reform – Initiation and Continuation. Berlin. Workingpaper.

42. Bongiovanni, R. – Lowengerg-DeBoer, J. (2004): Precision agriculture and sustainabil-ity. Kluver Academic Publisher. Precision Agriculture. 5. 359–387 pp.

43. Brookes, G. – Barfoot, P. (2006): Global impact of biotech crops: Socio-economic andenvironmental effects in the first ten years of commercial use. AgBioForum. 9. (3)139–151 pp.

44. Bublot, G. (1987): A mezôgazdasági termelés gazdaságtana. Budapest. Mezôgazdasá-gi K. 207 p.

45. Buday-Sántha A. (2004): Development of the Hungarian economy and its impact on theenvironment. Studies in Agricultural Economics 100. 55–70 pp.

46. Bulla M. (szerk) (1993): Feladatok a XXI. századra. Föld Napja Alapítvány. Bp., 433 p.47. Burgerné Gimes A. (2001): A közép-európai országok gazdaságának és mezôgazdasá-

gának összehasonlító elemzése. Századvég K. Bp. 196 p.48. Burgerné Gimes A. (2003): Földhasználati és földbirtok-politika az Európai Unióban és

néhány csatlakozó országban. Közgazdasági Szemle. L. (4) 819–832 pp.49. Caffey, R. H. – Kazmierczak, R. F. – Avault, J. W. (2001): Incorporating multiple stake-

holder goals into the development and use of sustainable index: Consensus indicatorsof aquaculture sustainability. Department of AgEcon and Agribusiness of LouisianaState University. USA. Staff Paper. 8. 40 p.

50. Cambardella, C. A. – Karlen, D. L. (1999): Spatial analysis of soil fertility parameters.Precision Agriculture 1. 5–14 pp.

51. Chavas, J. P. (2008): A cost approach to economic analysis under state-contingent pro-duction uncertainty. American Journal of Agricultural Economics. 90 (2). BlackwellPublishing Co. 43–446 pp.

52. Chilinsky, G. – Heal, G. – Vercelli, A. (1998): Sustainability: Dynamics and Uncertain-ity. Kluwe Academic Publication. Drodrecht – Boston – London. 249 p.

53. Cousens, R. – Mortimer, M. (1995): Dynamics of weed population. Cambridge Univer-sity Press. Cambridge. 327 p.

54. Csathó P. – Fodor N. – Németh T. – Árendás T. (2008): A jövedelmezôség alapja: szak-szerû talajmintavétel + megbízható trágyázási rendszer. Agrofórum. 19. (8) 32–5 pp.

55. Csáki Cs. (1976): Szimuláció alkalmazása a mezôgazdaságban. Mezôgazdasági K. Bp.170 p.

209

56. Csáki Cs. – Mészáros S. (1981): Operációkutatási módszerek alkalmazása a mezôgaz-daságban. Mezôgazdasági K. Bp. 542 p.

57. Csáki Cs. – Lerman Z. (1997): Land reform and farm restructuring in East CentralEurope and CIS in the 1990’s: Expectations and achievements after the first five years.European Review of Agricultural Economics. 24. (3–4) 428–452 pp.

58. Csáki Cs. – Forgács Cs. (2008): Observations at regional level. In: A successfulCase of Linking Small Farmers to Markets for Horticultural Produce. RegionalOutcome. Central and Eastern Europe. Resructurings market relations in food andagriculture in Central and Eastern Europe: Impacts upon small farmers. (Ed: Csá-ki Cs. – Forgács Cs. – Milczarek-Andrzejewska, D. – Wilkin, J.) AGROINFORM.29–51 pp.

59. Csete L. – Láng I. (2005): A fenntartható agrárgazdaság és vidékfejlesztés. MTA Tár-sadalomkutató központ. Bp. 313 p.

60. Csiba M. – Reisinger P. – Neményi M. – Kômíves T. (2009): Szenzoros vizsgálatok agyomnövények valós idejû detektálására. Magyar Gyomkutatás és Technológia X. (2)63–70 pp.

61. Csizmadia Z. (2009): Együttmûködés és újítóképesség. Napvilág K. 255 pp.62. Debreczeni B-né (2004): Tápanyag-gazdálkodási tapasztalatok és javaslatok az ôszi bú-

za termesztésében. Gyakorlati Agrofórum. 15. (9). 27–31 pp.63. Debreczeni B-né (2005): Tápanyag-gazdálkodási tapasztalatok és javaslatok a kukori-

ca termesztésében. Gyakorlati Agrofórum. 16. (3). 4–13 pp.64. Debreczeni K. – Berecz K. – Kismányoki T. (2004): Relationship between rainfall and

fertilization in long-term field experiments. In: Proceedings of the III. Alps-Adria Sci-entific Workshops. Dubrovnik. 249–253 pp.

65. Debreczeni B-né – Németh T. (Szerk.) (2009): Az Országos Mûtrágyázási Tartamkísér-letek (OMTK) kutatási eredményei (1967–2001). Akadémiai K. Bp. 478 p.

66. Demont, M. (2006): Economic impact of agricultural biotechnology in the EuropeanUnion: Transgenic sugar beet and maize. PhD dissertation. No. 713. Katholieke Uni-versiteit Leuven, 152 p.

67. Demont, M. – Wesseler, J. – Tollens, E. (2004): Biodiversity versus transgenic sugarbeet: the one euro question. European Review of Agricultural Economics. 31. (1) 1–18pp.

68. Dierks, R. – Klen, W. (1976): Allgemeiner Pflanzenschutz. In: Die Landwirschaft,Band 1. Pflanzliche Erzeugung, Teil A. BLV. Verlag. München. 321 p.

69. Dimény I. (1975): A gépesítésfejlesztés ökonómiája a mezôgazdaságban. Budapest.Akadémiai K. 508 p.

70. Dimény I. (1992): A mûszaki-fejlesztés ökonómiai összefüggései a mezôgazdaságban.Budapest. Akadémiai K., 30 p.

71. Dillon, J. L. (1971): Termelés és kockázat. – An expository review of Bernoullian deci-sion theory. The analysis of response in crop and livestock production. In: Döntés ésdöntéselemzés a mezôgazdasági nagyüzemekben. (Szerk: Tóth M.) Mezôgazdasági K.1981. 282 p.

72. Dillon, C. R. – Gandonou, J. M. (2007): Precision timing and spatial allocation of eco-nomic fertilizer application. Southern Agricultural Economics Association. Annualmeeting. ageconsearch.umn.edu/bitstream/34955/1/sp07ga06. pdf Letöltve: 2008.11.15. 15 p.

210

73. Dobó E. – Singh, M. K. – Szûcs I. (2007): Global environmental change solutions frombiomass, bioenergy and biomaterials: a global overview for sustainable development.Ceral Research Communications. 35. (2) 349–352 p.

74. Doluschitz, R. (2003): Precision agriculture – applications, economic considerations,experiences and perspectives. In: EFITA 2003 Conference, Debrecen.http://www.date.hu/efita2003/centre/pdf/1001.pdf Letöltve: 2008. okt. 10. 9 p.

75. Dudits D. (2009): Zöld géntechnológia és agrárinnováció. Agrárhaszon Kommunikáci-ós Kft. 200 p.

76. Dudás Gy. (2009): A TÉSZ-en keresztüli értékesítést motiváló tényezôk és körülmé-nyek. Gazdálkodás. 53 (1). 404–412. pp.

77. Dudás Gy. – Fertô I. (2008): A bizalom hatása a szövetkezeti tagok teljesítményére éselégedettségére a ZÖLD-TERMÉK termelôi értékesítô szövetkezetnél. Gazdálkodás.52. (23. különszám). 49–55. pp.

78. Dudás Gy. – Takács-György K. (2009): Motivation factors for joining fruit and ve-getable producer organizations (POs) from growers’ viewpoint. Hungarian Agricultur-al Research. 18. (6) 10–15 pp.

79. Fekete A. – Földesi I. – Kovács L. (2003a): Traktoros gépcsoport navigációja GPS-szel.MTA AMB Kutatási és Fejlesztési Tanácskozás Kiadványa. Gödöllô. 19–23 pp.

80. Fekete A. – Földesi I. – Kovács L. (2003b): Feasibility of GPS-based vehicle naviga-tion aid. Proceedings of 4th European Conference of Precision Agriculture. 397–398pp.

81. Forgács Cs. (2008): Csak azért mert kicsi, még hasznos a társadalomnak. A mezôgaz-dasági kistermelôk versenyképességérôl. Falu. XXIII. (1) 17–39 pp.

82. Freeman, C. (1974): The Economics of Industrial Innovations. Penguin. London. 409 p.83. Gandonou, J. M. – Dillon, C. – Harman, W. – Williams, J. (2004): Precision farming as

a tool in reducing environmental damages in developing countries: a case study of cot-ton production in Benin. American Agricultural Economics Association. Annual Meet-ing. http://ageconsearch.umn.edu/bitstream/20086/1/sp04ga02.pdf Letöltve: 2008.11.15. 22 p.

84. Gáborjányi R. – Kômíves T. – Király Z. (1995): A fenntartható mezôgazdaság növény-védelme. Növényvédelem. 31 (2) 49–56 pp.

85. Georgescu-Roegen, N. (1979): Energy Analysis and Economic Valuation. SouthernEconomic Journal. 45. 1023–1058 pp.

86. Gerowitt, B. – Adner, A. (1994): Beispiele für computergestützte Entscheidungshilfen.In Diercks und Heitefuss: Integrierter Landbau. BLV Verlag. München. 215–230 pp.

87. Godwin, R. J. – Richards, T. E. – Wood, G. A. – Welsh, J. P. – Knight, S. M. (2003):An Economic Analysis of the Potential for Precision Farming in UK Cereal Production.https://de.scientificcommons.org/8488665 Letöltve: 2008. okt. 31. 29 p.

88. Gönczi I. – Kádár B. – Vadász L. (1967): Mezôgazdasági vállalatok és üzemek gazda-ságtana. Budapest. Közgazdasági és Jogi K. 551 p.

89. Griffin, T. W. – Lowenberg-DeBoer, J. (2008): Spatial analysis of precision agricul-ture date: role of extension. Southern Agricultural Economics Association AnnualMeeting. http://ageconsearch.umn.edu/bitstream/6804/2/sp08gr01.pdf Letöltve:2008. 11.15. 15 p.

90. Gunst P. – Lôkös L. (1982): A mezôgazdaság története. Budapest. Mezôgazdasági K.270 p.

211

91. Gutjahr, C. – Weiss, M. – Sökfeld, M. – Ritter, C. – Möhring, J. – Büsche, A. – Piepho,H. P. – Gerhards, R. (2008): Erarbeitung von Entscheidungsalgorithmen für die Teil-flächenspezifische Unkrautbekämpfung. Journal of Plant Diseases and Protection. Spe-cial Issue XXI. 143–148 pp.

92. Gyôrffy B. (1995): Különbözô nézetek a talajmûvelés céljáról és hatásairól.Agrofórum. 6. (10) 1-4 pp.

93. Gyôrffy B. (2001): Javaslat a precíziós agrárgazdaság kutatási programjának indításá-ra. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályának 2000. évi Tájé-koztatója. Budapest. 17–22 pp.

94. Gyôrffy B. – Berzsenyi Z. (1994): Növénytermesztési tényezôk hatása a kukorica ter-mésére tartamkísérletekben. In: Trágyázási kutatások 1960–1990. (Szerk.: DebreczeniB. – Debreczeni B-né). Akadémiai K. Bp. 311–312 pp.

95. Hall, L. – Faechner, T. (2005): Weed management with precision farming. Workingpaper. Saskatchewan Soil Conservation Association. (Alberta Agriculture, Food andRural Development.) 5 p.

96. Harnos Zs. – Hufnagel L. (2007): Adatértékelési módszerek és a precíziós gazdál-kodás döntéstámogató rendszerei. In: A precíziós mezôgazdaság módszertana(Szerk.: Németh T. – Neményi M. – Harnos Zs.) JATE Press – MTA TAKI 2007.159–204 pp.

97. Hazewinkel, M. (1985): Experimental mathematics. Mathematical Modeling. 6. (3)175–211 pp.

98. Heady, E. O. – Candler, W. (1985): Linear programming Methods. Iowa State Univer-sity Press. Ames. Iowa. 186 pp.

99. Heijman, W. - Lazányi, J. (2007): Economics of precision agriculture in Hungary. Inter-national Conference on Agricultural Economics, Rural Development and Informatics.University of Debrecen Faculty of Agricultural Economics and Rural Development,Debrecen. 372–379 p.

100. Hensch Á. (1901): Mezôgazdasági üzemtan. 1. kötet. Magyar-Óvár. Czéh Sándor-féleKönyvnyomda. 43 p.

101. Herring, D. (2001): Precision farming. Earth Observatory On-line: http://eobglos-sary.gsfc.nasa.gov/Study/PrecisionFarming/index.html. Letöltve: 2007. máj. 21. 2 p.

102. Heszky L. (2006): Transzgénikus növények - az emberiség diadala vagy félelme? AMindentudás Egyeteme 2006. október 30-i elôadása. http://www.mindentudas.hu/ hes-zkylaszlo/20061031heszky.html Letöltve: 2007. nov. 28. 16 p.

103. Heszky L. (2009): A növénytermesztés és növénynemesítés kihívásai a XXI. századelején. Agrofórum. 20. (3) 7–12 pp.

104. Husti I. (2003): Az agrár-mûszaki fejlesztés elméleti alapjai. In: Fenyvesi et al. (szerk.):Fejezetek a mezôgazdaság mûszaki fejlesztésébôl Dimény Imre akadémikus 80. szüle-tésnapjára. Gödöllô, FVMMI. 12–15 pp.

105. Husti I. (2008a): A hazai agrárinnováció lehetôségei és feladatai. Bulletin of the SzentIstván University Special Issue. Part I. Gödöllô. 605–616 pp.

106. Husti I. (2008b): Az innováció és a mûszaki fejlesztés kapcsolatrendszere a mezôgaz-daságban. In: Takács I. (szerk.): Mûszaki fejlesztési támogatások közgazdasági haté-konyságának mérése. Szent István Egyetemi K. Gödöllô. 51–64 pp.

107. Illés B. Cs. – Kohlheb N. (1999): Az adók szerepe a környezetpolitikában. Budapest.Gazdálkodás. XLIII. (2) 55–64 pp.

212

108. Inzelt A. (1998): Nemzeti innovációs rendszerek. In Inzelt A. (szerk.) Bevezetés az inno-váció-menedzsmentbe. Mûszaki Könyvkiadó – Magyar Minôség Társaság. Bp. 33–57 pp.

109. Inzelt A. – Szerb, L. (2003): Innovációs aktivitás vizsgálata ökonometriai módszerek-kel. Közgazdasági Szemle 11. sz. 1002–1021 pp.

110. Járási É. (2006): Az ökológiai gazdálkodás jelenlegi helyzete és jövôbeni perspektíváiEurópában és Európán kívül. In:: Növényvédô szer használat csökkentés gazdasági ha-tásai. (Szerk.: Takácsné György K.) Szent István Egyetemi K. 107–113 pp.

111. Járási É. Zs. – Takács I. (2006): The future prospects of organic farming in Europe. X.Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok. Agráralkalmazkodás a változó gaz-dasághoz. Természeti erôforrások és környezetgazdálkodás szekció. Gyöngyös.CD:/natn2006/Természeti erôforrások és környezetgazdálkodás/krf11.doc. 3 p.

112. Jermy T. (1975): Az integrált védekezés fogalma és hazai alkalmazása. Növényvéde-lem. XI. (8) 337–352 pp.

113. Johnson, G. – Cardina, J. – Mortensen, D. (1997): Site-specific weed management?Current and future directions. In: The state of site-specific management for agriculture.Edited by Pierce, F. – Sadler, E. (ASA-CSSA-SSSA, Madison, WI, USA.) Chapter: 7,131–147 pp.

114. Johnson, G. A. – Mortensen, D. A. – Martin, A. R. (1995): A simulation of herbicideuse based on weed spatial distribution. Weed Research. 35. 197–205 pp.

115. Jolánkai M. – Berzsenyi Z. – Kismányoky T. – Nagy J. (2004): Precíziós módszerek anövénytermelésben. www.prec.taki.iif.hu/file/Jolankai_prec_modszerek.pdf Letöltve:2009. jan. 3. 27 p.

116. Jolánkai M. – Németh T. (2007): Agronómiai és környezetvédelmi elvárások. In: A pre-cíziós mezôgazdaság módszertana (Szerk.: Németh T. – Neményi M. – Harnos Zs.)JATE Press – MTA TAKI. 63–75 pp.

117. Jolánkai M. – Szentpétery Zs. – Hegedûs Z. (2006): Pesticide residuces dischargingdynamics in wheat grain. Cereal Research Communications. 34. (1) 505–509 pp.

118. Jongeneel, R. – Polman, N. – Slangen, L. (2008): Cost-benefit analysis of the DutchNature Conservation Policy: direct, indirect effects and transaction costs of the ecolo-gical main structure in Netherlends. In: 12th Congress of the European Association ofAgricultural Economists. Ghent. Congress CD\papers\289.pdf 9 p.

119. Jørgensen, S. E. (2000): Principles of Pollution Abatement. Elsevier Science. Amster-dam – Lausanne – New York – Oxford – Shannon – Singapore – Tokyo. 520 p.

120. Jørgensen, S. E. – Svirezhev, Y. M. (2004): Towards a thermodynamic theory for eco-logical systems. Elsevier Science. Amsterdam – Lausanne – New York – Oxford –Shannon – Singapore – Tokyo. 366 pp.

121. Just, R. E. (2003): Risk research in agricultural economics: opportunities and chal-lenges for next twenty-five years. Agricultural Systems. 75. 123–159 pp.

122. Kádár I. – Márton L. (2007a): Búza utáni kukorica trágyareakciója a mezôföldi OMTKkísérletben 1969-2005 között. Növénytermelés. 56. (3) 147–59 pp.

123. Kádár I. – Márton L. (2007b): Kukorica utáni kukorica trágyareakciója a mezôföldiOMTK kísérletben 1970-2006 között. Növénytermelés. 56. (5-6) 307–319 pp.

124. Kalmár T. – Birkás M. – Stingli A. – Bencsik K. (2007): Tarlómûvelési módszerek ha-tékonysága szélsôséges idényekben. Növénytermelés. 56. (5-6) 263–278 pp.

125. Kalmár S. (2009): A precíziós gazdálkodás terjedésének vizsgálata. Gazdálkodás. 53.(6) 609–611 p.

213

126. Kapronczai I. (2003): A magyar agrárgazdaság a rendszerváltástól az Európai Unióig.Szaktudás Kiadó Ház. Bp. 147 p.

127. Kerekes S. – Szlávik J. (2001): A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. KJK– Kerszöv. Környezetvédelmi Kiskönyvtár. 294 p.

128. Keszthelyi K. – Pesti Cs. (2008): A tesztüzemi információs rendszer 2007. évi eredmé-nyei. Budapest. Agrárgazdasági Információk. 4. 145 p.

129. Késmárki-Gally Sz. (2008): A mûszaki fejlesztést segítô kutatás-fejlesztési eredményeksorsa és haszna. In: Mûszaki fejlesztési támogatások közgazdasági hatékonyságánakmérése. (Szerk.: Takács I.): Szent István Egyetemi K. 2008. Gödöllô. 65–78 p.

130. Kim, D. S. – Marschall, E. J. P. – Caseley, J. C. – Brains, P. (2006): Modeling interac-tions between herbicide dose and multiple weed species interference in crop-weed com-petition. Weed research. 46. 175–184 pp.

131. Kis S. – Takácsné György K. (2006): Kemikáliák csökkentésének gazdasági hatásai amezôgazdasági vállalkozások döntéseiben. Gazdálkodás. 50. (4) 52–60 pp.

132. Kiss K. (szerk.) (2005): A fenntartható fejlôdés fogalmának hazai értelmezése és ága-zati koncepciói. Budapesti Corvinus Egyetem. Környezetgazdaságtani és TechnológiaiTanszék. Kutatási jelentés. http://kisskaroly.freeweb.hu/korny/ff-kotet.pdf. Letöltve:2011. június 20. 193 pp.

133. Kiss J. – Szekeres D. – Tóth F. – Szénási Á. – Kádár F. (2007): Genetikailag módosí-tott növények és környezeti kockázatok: A „Bt-kukorica” példája. Magyar Tudomány.4. 428–436 pp.

134. Knuston R. D. (1999): Economic impacts of reduced pesticide use in the United States:measurement of costs and benefits. AFPC Policy Issues Paper 99-2. 26 p. Letöltve:2011. augusztus 2.

135. Kotler, P. (2004): Marketing menedzsment. Mûszaki Kiadó. Bp. 543 p.136. Kovács G. – Czárl A. – Kürthy Gy. – Varga T. (2008): Az agrártámogatások hasznosu-

lása. Agrárgazdasági Tanulmányok. 2. 82 p.137. Kozma A. (1993): Az üzemméret, a hatékonyság és az érdekeltség összefüggései a me-

zôgazdaságban. Gazdálkodás. 37. (11) 35–36 pp.138. Kômíves T. – Lehoczky É. – Nagy S. – Reisinger P. – Pálmai O. (2003a): A kukorica

preemergens gyomirtásának térinformatikával támogatott módszere. III. Növényter-mesztési Tudományos Napok. Proceedings. Akaprint. Bp. 109–112 pp.

139. Kômíves T. – Lehoczky É. – Reisinger P. – Nagy S. (2003b): Precíziós módszerek al-kalmazása a talaj-gyomnövény kapcsolat vizuális ábrázolására. XIII. Keszthelyi Nö-vényvédelmi Fórum. Kiadvány 28. p.

140. Kuroli G. – Németh L. – Pomsár P. – Páli O. – Kovács T. – Kuroli M. (2005): A drót-férgek és a pajorok lokalizációja, szezonális elhelyezkedése a talajokban. 10. Tiszántú-li Növényvédelmi Fórum. Debrecen. 36–52. pp.

141. Kuroli G. – Lantos Zs. (2006): Long-term study of activity and abundance of wheat co-lonizing aphid species. Cereal Research Communications. 34 (2-3) 1093–1099 pp.

142. Kuroli G. – Lehoczky É. – Pálmai O. – Reisinger P. (2007): A precíziós növényvéde-lem. In: Németh, T. – Neményi, M. – Harnos, Zs. (szerk.): A precíziós mezôgazdaságmódszertana. JATE Press – MTA TAKI. Szeged. 77–137 pp.

143. Kutter, T. – Tiemann, S. – Siebert, R. – Fountas, M. (2011): The role of communicationand co-operation in the adoption of precision farming. Precision Agriculture. 12 (1) 2-17 pp.

214

144. Laczka É. (1998): Land use between 1945 and 1994. Statistical Review. 76. 117–129 pp.145. Lambert, D. – Lowenberg-DeBoer, J. (2002): Precision Agriculture Profitability

Review. Executive summary. http://www.agriculture.purdue.edu/ssmc/Frames/newsoilsX.pdf Letöltve: 2008. okt. 31. 154 p.

146. Lampkin, N. – Padel, S. (1994): Organic farming – sustainable agriculture in practice.In: The economics of organic farming: an international perspective. Wallingford. CABInternational. 454 p.

147. Lampkin, N. – Foster, C. – Padel, S. – Midmore, P. (1999): The policy and regulatoryenvironment for organic farming in Europe. Organic farming in Europe: Economics andpolicy. Stuttgart. University of Hohenheim 1. http://orgprints.org/8397/ Letöltve: 2009.júl. 26. 165 p.

148. Larkin, S. L. – Perruso, L. – Marra, M. C. – Roberts, R. K. – English, B. C. – Larson,J. A. – Cochran, R. L. – Martin, S. W. (2005): Factors affecting perceived improvementsin environmental quality from precision farming. Journal of Agricultural and AppliedEconomics. 37. (3) 577–588 pp.

149. Larsen, K. (2008): Economic consequences of collaborative arrangements in the agri-cultural firm. Doctoral Thesis. No. 2008:28. Swedish University of Agricultural Sci-ences. Uppsala.

150. Láng I. (2003): Agrártermelés és globális környezetvédelem. Mezôgazda K. Bp. 215 p.151. Lehoczky É. (1999): A növényvédelem szerepe a fenntartható mezôgazdaságban. 167-

207 pp. In: Talajhasználat, környezetkímélô tápanyag-gazdálkodás és növényvédelem afenntartható mezôgazdasági fejlôdés tükrében (Szerk.: Németh T.). Jegyzet. TempusJEP (13321–98) GATE 207 pp.

152. Lehoczky É. (2006): A növényvédô szer felhasználás mennyiségi és minôségi jellem-zôi. In: Növényvédô szer használat csökkentés gazdasági hatásai. (Szerk.: TakácsnéGyörgy K.). Szent István Egyetemi K. 31–39 pp.

153. Lencsés E. – Takácsné György K. (2008): A precíziós tápanyagellátás jövedelemre gyako-rolt hatása. 50. Jubileumi Georgikon Napok. Tudományos Konferencia. Proceeding:CD:\50GeorgikonNapok\gn2008\GN2008\Teljes anyagok 2008\lencses_takacsne.pdf. 6 p.

154. Lencsés E. (2009a): Advantages and disadvantages of precision farming technologyfrom economic aspect. Annals of the Polish Association of Agricultural and Agribusi-ness Economists. X. (6) 83–87 pp.

155. Lencsés E. (2009b): A tápanyagpótlás és gyomirtás értékelése a helyspecifikus növény-termesztési technológiában. Gazdálkodás 53. (6) 614-617 pp.

156. Lencsés E. – Takács-György K. (2009): Changes in costs of precision nutrition depend-ing on crop rotation. Applied Studies in Agribusiness and Commerce (APSTRACT). 3.(3-4) 59–64 pp.

157. Lengyel I. – Rechnitzer J. (2004): Regionális gazdaságtan. Dialog-Campus K. Buda-pest-Pécs. 257–267 pp.

158. Lénárt Cs. – Tomor T. (2007): A mûholdas helymeghatározás (GPS) és a térinformati-ka (GIS) alkalmazása a mezôgazdaságban. In: Magyar Gazda Európában. RAABE Ki-adó. Budapest. 2007. 13 p.

159. Lénárt Cs. – Ambrus A. – Burai P. (2010): GPS technológiák alkalmazási lehetôségeiés vállalatirányítási rendszerben való szerepe a Havas ’92 Növénytermesztô Gazdaszö-vetkezetnél. In: Magda S. – Dinya L. (szerk.) XII. Nemzetközi Agrárökonómai Tudo-mányos Napok. Konferencia CD. 137–142 pp.

215

160. Ligeti Cs. (1973): A sztochasztikus szimuláció és alkalmazásának lehetôsége a me-zôgazdaságban. Gödöllôi Agrártudományi Egyetem Közleményei. Gödöllô.431–439 pp.

161. Lemieux, C. – Vallée, L. – Vanasse, A. (2003): Predicting yield loss in maize fields anddeveloping decision support for post-emergens herbicide applications. Department ofAgriculture and Agri-Food, Government of Canada. Weed Research 43. 323–332 p.

162. Loghavi, M. – Mackvandi, B. (2008): Development of a target oriented weed controlsystem. Computers and Electronics in Agriculture. 63. (2) 112–118 pp.

163. Lowenberg-DeBoer, J. (1996): Precision farming and the new information technology:Implications for farm management, policy and research: Discussion. American Journalof Agricultural Economics. 78. (5) 1281–1284 pp.

164. Lowenberg-DeBoer, J. – Boehlje, M. (1997): „Revolution, Evaluation, or Deadend:Economic perspectives on precision agriculture.” In: Robert P. C., Rust R. H., LarsonW. E. (eds): Precision Agriculture, Proceedings of the 3rd International Conference onPrecision Agriculture, Madision, Wisconsin.

165. Lowenberg-DeBoer J. (1999): Risk management potential of precision farming tech-nologies; Journal of Agricultural and Applied Economics. 32. (2) 275–285. pphttps://ageconsearch.umn.edu/bitstream/15366/1/31020275.pdf Letöltve: 2010.09.23)

166. MacRae, R. – Hill, S. – Mehuys, G. – Hennig, J. (1990): Farm-scale agronomic andeconomic conversion from conventional to sustainable agriculture. Advances in Agro-nomy. 43. 155–198 pp.

167. Magda S. – Helgertné Szabó I. – Liebmann L. – Salamon L. (1998): Mezôgazdaságiüzemek gazdálkodásának alapjai. In: Mezôgazdasági vállalkozások szervezése és öko-nómiája. (Szerk.: Magda S.) Mezôgazdasági Szaktudás Kiadó. Bp. 17–60 pp.

168. Magda S. – Dinya L.– Magda R. (2008): Innováció és kutatás-fejlesztés. Magyar Tudo-mány 169. (2) 192–203. p.

169. Magda S. – Gergely S. (2010): Termelôi értékesítô szervezetek jelene és jövôje a hazaizöldség-gyümölcs termelésben. Gazdálkodás. 54. (1) 48–60 pp.

170. Maheswari, R. – Ashok, K. R. – Prahadeeswaran, M. (2008): Precision Farming Tech-nology, Adoption Decisions and Productivity of Vegetables in Resource-Poor Environ-ments. Agricultural Economics Research Review. 21. 415–424 pp.

171. Mahbub ul Haq (1995): Reflections on Human Development. Oxford Universtiy Press.288 p.

172. Manniger G. A. – Kacsó A. – Kerekes Gy. (1967): Üzemi növényvédelem. Mezôgazda-sági K. Bp. 269 p.

173. Marcos, A. L. – Feitosa de Vasconcelos A. C. – Reining, E. – Eulenstein, F. – Tschen-ning, K. – Fantini, A. C. – Schlindwein, S. – L. – Werner, A. B. – Guevara, E. – Meira, S.– Hoffmann, A. F. (2010): Use of Geographical Information Systems and Crop Simula-tor Models for Agriculture. „World Food System – A Contribution from Europe”. Zurich.Conference abstract. http://www.tropentag.de/2010/abstracts/links/Lana_jOupqhHb.pdf.Letöltve: 2011. aug. 3.

174. Marselek S. (2006): Environmental conditions, agricultural production, sustainabledevelopment. Gazdálkodás 50. 15. Special Issue. 13–28 p.

175. Marselek S. – Tégla Zs. – Kovács E. – Miller Gy. – Deme P. (2008): Alkalmazkodótechnológiai rendszerek. In: Hatékonyság a mezôgazdaságban. (Szerk: Szûcs I. –Farkasné Fekete M.) Budapest. Agroinform K. 357 p. 147–199 pp.

216

176. Martinás K. (2006): Non-equilibrium Economics. Interdisciplinary Description ofComplex Systems (INDECS). 4. (2) 63–79 pp.

177. Mawapanga, M. N. – Debertin, D. L. (1996.): Choosing between alternative farmingsystems: An application of the analytic hierarchy Process. Review of Agricultural Eco-nomics. 18. (3). 385–401 pp.

178. McBride, W. D., Daberkow, S. G. (2003): Information and the Adoption of PrecisionFarming Technologies. Journal of Agribusiness 21. (1) 21–38 pp.

179. Mesterházi P. Á. – Pecze Zs. – Neményi M. (2001): A precíziós növényvédelmi eljárá-sok mûszaki-térinformatikai feltételrendszere. Növényvédelem. 37 (6) 273–281 pp.

180. Mesterházi P. Á. – Maniak, S. – Neményi M. – Stépán Zs. (2003): Site-specific SoilDraft Measurement and Weed Monitoring. Conference paper for the ISTRO Confer-ence. Brisbane. 743-748 pp.

181. Mesterházi P. Á. (2004): Development of measurement technique for GPS-aided plantproduction. PhD Thesis. Mosonmyagyaróvár. 203 p.

182. Mészáros S. (1972): A mûtrágyázás hatékonysága és optimumai. Akadémiai K. Bp. 145 p.183. Mészáros S. – Péter B.: (1985): A növénytermesztés számítógépes elemzô-tanácsadó

rendszere. Szervezés és vezetés az élelmiszergazdaságban. 4. 5–57 pp.184. Mészáros S. (2007): A felsôoktatás a tudásgazdaság felé. Gazdálkodás. 51. (3) 67–71.

pp.185. Michelsen, J. (2002): Organic farming development in Europe: Impacts of regulation

and institutional diversity. In: Hall, D. C. – Moffitt, L. J. (eds.) Economics of Pesticides,Sustainable Food Production and Organic Food Markets. Oxford: Elsevier Science Ltd.4. 101–138 pp.

186. Mikulec, V. – Stehlová, K. (2006): Application of the climate change scenarios onselected meteorological characteristics for the purposes of water content course prog-nosis in time horizons 2010, 2030 and 2075. Cereal Research Communications. 34. (2)45–48. pp.

187. Milics G. – Deákvári J. – Morschhauser, T. (2011). On-Site and Hyperspectral Airbornemeasurements of precision crop production site characteristics. Növénytermelés. 60(Suppl.1) 145–148 pp.

188. Mohamed Zs. – Takács Sz. – Szûcs I. – Bede-Szôke É. (2010): Effects of agriculturalresearch & development on the GDP of EU member states. Gazdálkodás. 54. 24. Spe-cial Issue 2–15 p.

189. Morgan, M. – Ess, D. (1997): The Precision Farming Guide for Agriculturist. Deere &Company, John Deere Publishing, 1–124 pp.

190. Monjardino, M. – Pennel, D. J. – Powles, S. B. (2003): A multi-species bio-economicmodel for integrated weed management. Weed Science. 51. (5) 798–809 pp.

191. Moore, I. D. – Gessler, E. – Nielsen, G. A. – Peterson, G. A. (1993): Terrain analysisfor soil specific crop management. Second International Conference on Site-SpecificManagement for Agricultural Systems. Conference publication. 27–51 pp.

192. Mortensen, D. A. – Higley, L. G. – Dieleman, J. A. – Lindquist, J. L. – Holchouser, D.L. (1998): Ecological principles underlying integrated weed management systems. Pro-ceedings Weed Science Society of America. 38. 62 p.

193. Mortensen, D. A. – Neeser, C. – Dille, J. A. – Krishnan, G. – Rawlinson, J. T. – Mar-tin, A. R. – Bills, L. B (2004): WeedSOFT®: a weed management decision support sys-tem. Weed Science. 52. (1) 115–122 pp.

217

194. Módos Gy. (2006): Versenyképesség és hatékonyság összefüggései. In: X. NemzetköziAgrárökonómiai Tudományos Napok. Konferencia CD./Agrárközgazdaság és ágaz…/krf271.pdf 6 p.

195. Mumford, J. D. – Norton, G. A. (1984): Economics of Decision Making in Pest Ma-nagement. Ann. Rev Entmol. 29. Special Issue. 157–174 pp.

196. Nábrádi A. – Petô K. – Balogh V. – Szabó E. (2008): Különbözô szintû hatékonyságimutatók In: Hatékonyság a mezôgazdaságban. (Szerk: Szûcs I. – Farkasné Fekete M.)Budapest. Agroinform K. 357 p. 23–51 pp.

197. Nábrádi A. (2007): Tudomány és felsôoktatás. Gazdálkodás. 51. (2) 68–77 pp.198. Nagy B. (1974): A növényvédelem fejlesztésének ökonómiai alapjai. Mezôgazdasági

Kiadó. Bp. 137 pp.199. Nagy, S. – Reisinger, P. – Antal, K. (2003): Mapping the distribution of perennial weed

species for planning precision weed control, 3rd International Plant protection Synpo-sium (3rd IPPS) at Debrecen University. Proceedings. 300–306 pp.

200. Nagy, S. – Reisinger, P. – Antal, K. (2004a): Mapping of perennial weed species distri-bution in maize. Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz. Sonderheft.XIX. 467-472 pp.

201. Nagy, S. – Reisinger, P. – Tamás, J. (2004b): Möglichkeiten der Anwendung vonmultispektralen Aufnahmen zur Planung teilflächenspezifische Unkrautregu-lierung Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz. Sonderheft. XIX.454–458 pp.

202. Nagyváthy J. nemes (1835): Magyar gazdatiszt. Második kiadás. Pest. 210 p.203. National Research Council (NRC) (1997): Precision agriculture in the 21st century:

geospatial and information technologies in crop management. Washington D.C.,National Academy Press. 149 p.

204. Nelson, R. (1982): Governments and Technical Progress. Pergamon. New York.205. Neményi M. – Pecze Zs. – Mesterházi P. Á. – Németh T. (2001a): A precíziós –

helyspecifikus növénytermesztés mûszaki és térinformatikai feltételrendszere. Növény-termelés. 50. (4) 419–430 pp.

206. Neményi M. – Pecze Zs. – Stépán Zs. – Saxon A. (2001b): A precíziós növénytermesz-tés mûszaki tapasztalatai. MTA AMB XXV. Kutatási és Fejlesztési Tanácskozás. Kon-ferencia Kiadvány. 47–51 pp.

207. Neményi M. – Mesterházi P. Á. – Pecze Zs. – Stépán Zs. (2003): The role of GIS andGPS in precision farming. Computers and Electronics in Agriculture 40. (1-3) 45–55 pp.

208. Neményi M. – Mesterházi P. Á. – Milics G. (2006a): Növényi kártevôk helyspecifikusérzékelése infraszenzorral. In: Növényvédô szer használat csökkentés gazdasági hatá-sai. (szerk.: Takácsné György K.). Szent István Egyetemi K. 41–45 pp.

209. Neményi M. – Mesterházi P. Á. – Milics G. (2006b): An Application of Tillage ForceMapping as a Cropping Management Tool. Biosystem Engineering. 94. (3) 351–357 pp.

210. Neményi M. – Milics G. (2007): Precision agriculture technology and diversity. CerealResearch Communacations. 35. (2) 829–832 pp.

211. Neményi M. (2008): Egy agro-ökológiai alrendszer (növénytermesztés) termodinami-kai modellezésének elemei, avagy hol a határa az ésszerû beavatkozásnak. MTA Regi-onális Kutatások Központja (szerk.) A fenntarható fejlôdés és a megújuló természetierôforrások környezetvédelmi összefüggései a Kárpát-medencében c. NemzetköziKonferencia. Pécs. 249–256 pp.

218

212. Neményi, M. – Nagy, V. – Stekaeurová, V. (2008a): Limiting factors of precision farm-ing – soil compaction and precipitation. Cereal Research Communications. 36. Supple-ment. 1859–1862 pp.

213. Neményi M. – Milics G. – Mesterházi P. Á. (2008b): The role of the frequency of soilparameter database collection with spetial regard to on-line soil compaction measure-ment. Advance in Soil & Tillage Research. (Ed: Formato A.) 125–140 pp.

214. Neményi M. (2009): Thermodinamic modeling of agro-ecological systems especiallyregarding the plant production. Cereal Research Communications. 37. Supplement.529–532 pp.

215. Neményi M. – Milics G. (2009): Thermodynamic modelling of agro-ecological systemsespecially regarding the costs and efficiency of the technological energy input. In: Haas,R. – Redl, C. – Auer, H. – Glatz, M.: 10th IAAE European Conference. Energy, Poli-cies and Technologies for Sustainable Economies. Vienna. 37–38 pp.

216. Neményi M. – Milics G. (2010): Optimization of biomass production by thermodynam-ic approach. In: International Conference on Agricultural Engineering (AgEng):Towards Environmental Technologies. Clermont-Ferrand. Paper REF473. 1–7 pp.

217. Newman, E. I. (2000): Applied ecology environmental management. Blackwell Sci-ence. Second edition. 396 p.

218. Németh I. (2002): A napraforgó gyomirtásának általános alapelvei és lehetôségei. Olaj,szappan, kozmetika. 51. (4) 137–139 pp.

219. Németh T. (2003): Importance of agricultural chemistry in multifunctional crop produc-tion. Acta Agronomica Hungarica. 51. 101–107 pp.

220. Németh T. (2004): Tápanyag-gazdálkodás és talaj a precíziós mezôgazdaságban. Ezred-forduló. 3-4. 15–18 pp.

221. Németh T. (2005): Tápanyag-gazdálkodás és talaj a precíziós mezôgazdaságban. In:Stefanovits P, Micheli E (szerk.): A talajok jelentôsége a 21. században. (Magyarországaz ezredfordulón. II., Az agrárium helyzete és jövôje) Budapest: MTA Társadalomku-tató Központ. 77 p.

222. Németh T. – Neményi M. – Harnos Zs. (2007): A precíziós mezôgazdaság módszerta-na JATE Press – MTA TAKI. 239 pp.

223. Német T. – Árendás T. – Fodor N. – Koós S. – Milics G. – Neményi M. (2011): Devel-opment of RISSAC-RIA fertilizen recommendation on system based on ten years expe-riences. 12th International Symposium on Soil and Plant Analysis. June 6 - 10, 2011,Mediterranean Agronomic Institute of Chania, Crete, Greece. Conference abstract.http://isspaonline.org/abstractdirectory/

224. Norman, D. A. (1998): The life cycle of a technology: Why it is so difficult for largecompanies to innovate; http://nngroup.com/reports/life_cicle_of_techn.html letöltésiidô: 2010.11.10. 9:28

225. Oriade, C. – King, R. – Forcella, F. – Gunsolus, J. (1996): A bioeconomic analyses ofsite-specific management for weed control. Review of Agricultural Economy. 18.523–535 pp.

226. Oslo Manual (2006): Guidelines for collecting and interpreting innovation data: Themeasurement of scientific and technological activities; European Communities Statisti-cal Office, Organisation for Economic Co-operation and Development. 192. p.

219

227. Ørum, J. E. – Jorgensen, L. N. – Jensen, P. K. (2001): Farm economic consequences ofa reduced use of pesticides in Danish Agriculture OECD Report on Pesticide risk reduc-tion. 2001. Copenhagen: Working paper. 41 p.

228. Ørum, J. E. – Jorgensen, L. N. – Jensen, P. K. (2002): Farm economic consequences ofa reduced use of pesticides in Danish agriculture In: 13th International Farm Manage-ment Congress. Wageningen. http://www.ifma.nl/files/papersandposters/PDF/Papers/Orum.pdf 12 p.

229. Padel, S. (2001): Conversion to organic farming: A typical example of the diffusion ofan innovation. Sociologia Ruralis. 41. (1) 40–61 pp.

230. Paice, M. E. R. – Day, W. – Rew, L. J. – Howard, A. (1998): A stochastic simulationmodel for evaluating the concept of patch spraying. Weed Research. 38. 373–388 pp.

231. Pakucs J. (szerk.) (2003): Az innováció hatása a nemzeti jövedelem növekedésére. Bu-dapest. MISZ. 125 p.

232. Pakucs J. – Papanek G. (szerk.) (2010): Innovációs menedzsment kézikönyvhttp://www.innovacio.hu/tanulmanyok_pdf/innovacio_menedzsment_kezikonyv.pdfLetöltve: 2010.11.27.

233. Pannel, D. J. (1990): An economic response model of herbicide application for weedcontrol. Australian Journal of Agricultural Economics. 34. 223 – 241 pp.

234. Parsons, D. J. – Benjamin, L. R. – Clarke, J. – Ginsburg, D. – Mayes, A. – Milne, A. E. –Wilkinson, D. J. (2009): Weed Manager—A model-based decision support system for weedmanagement in arable crops. Computers and Electronics in Agriculture. 65. 155–167 pp.

235. Patten, L. H. – Hardaker, J. B. – Pannel, D. J. (1988): Utility-efficient programming forwhole-farm planning. Australian Journal of Agricultural Economics. 32. 122–136 pp.

236. Pearce, D. – Atkinson, G. (1995): Measuring of sustainable development. In: The Hand-book of Environmental Economics (Ed.: Bromly, D.). 166–181 pp.

237. Pecze, Zs. (2001): A precíziós (helyspecifkus) növénytermesztés feltételrendszere. PhDértekezés. 161 pp.

238. Pecze Zs. – Neményi M. – Mesterházi P. (2001): A helyspecifikus tápanyagvisszapótlásmûszaki háttere. Mezôgazdasági Technika. 42. (2) 5-6 pp.

239. Pecze Zs. – Nagy L. – Horváth J. – Neményi M. – Németh T. (2002): A precíziós nö-vénytermesztés gyakorlati tapasztalatai. In: Jávor A. – Tamás J. (szerk.) Innováció – Atudomány és gyakorlat egysége az ezredforduló agráriumában. Debrecen. Környezetvé-delem és természetvédelem. Debreceni Egyetem. Agrártudományi Centrum. 49–55. pp.

240. Pecze Zs. – Horváth J. (2004): A precíziós tápanyag-gazdálkodás gyakorlati rendszereaz IKR-nél Agrofórum 15. (8). 44–46 pp.

241. Pecze Zs. (2006a): Precíziós gazdálkodás – csökkenô költségek. IKR Magazin, ôsz, 9.p. http://www.ikr.hu/cikkek/cikk3495.htm Letöltve: 2008. augusztus 10.

242. Pecze Zs. (2006b): Mûholdas technológia a növényvédelemben. IKR Tudástár.http://www.ikr.hu/tudastar_muholdtech.php. XVI. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum.Poszter. Letöltve: 2010. jan. 21.

243. Pecze Zs. (2007):A precíziós gazdálkodás eredményeirôl az IKR-ben. IKR Tudástár.http://www.ikr.hu/tudastar_preciziosgazdalkodas.php Letöltve: 2010. jan. 21.

244. Pecze Zs. (2008): Az IKR Zrt. Precíziós gazdálkodási rendszere. In: Gazdaságilag op-timális környezetkímélô herbicid alkalmazást célzó folyamatszervezési, -irányítási ésalkalmazási programok kifejlesztése. (szerk.: Takácsné György K.). Szent István Egye-temi K. Gödöllô. 2008. 103–118. pp.

220

245. Pecze Zs. (2009): Precíziós gazdálkodási rendszer. IKR Magazin, Bábolna, 2009 nyár,29. p.

246. Pecze Zs. –– Rózsa E. – Lukács R. – Mesterházi P. Á. (2010): Precíziós gazdálkodáslehetôségei az IKR fejlesztések tükrében. XX. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum.Poszter.

247. Pecze Zs. – Mesterházi P. Á. (2010): Precizitás magas fokon. Magyar Mezôgazdaság.65. (19) 15. p.

248. Pedersen, S. M. – Fountas, S. – Blackmore, B. S. – Gylling, M. – Pedersen, J. L. (2010):Adoption and perspectives of precision farming in Denmark; Acta Agriculturae Scandi-navica, Section B. Plant Soil Science, 54. (1) 2-8 pp.

249. Pepó Péter – Bíró J. – Zsombik L. (2003): Az évjárat, a trágyázás és a genotípus hatá-sa a napraforgó néhány agronómiai tulajdonságára. Növénytermelés. 52. (1) 87–101 pp.

250. Pepó Péter (2004): Ôszi búza fajtaspecifikus tápanyag-reakciójának vizsgálata tartam-kísérletben. Növénytermelés. 53. (4) 329–338. pp.

251. Petróczi I. M. (2009): Mérlegen a napraforgó takarékos trágyázása. GyakorlatiAgrofórum. 20. (3) 56–57. pp.

252. Polgár A. L. (1999): A biológiai növényvédelem és helyzete Magyarországon. In: A bi-ológiai növényvédelem környezete. Budapest: MTA. Növényvédelmi Kutató Intézete.53 p.

253. Popp, J. – Griffin, T. – Pendergrass E. (2002): How Cooperation May Lead to Consen-sus Assessing the Realities and Perceptions of Precision Farming in Your State. Journalof American Society of Farm Managers and Rural Appraisers. 65. (1) 26-31 pp.

254. Popp J. (2010): A GM növények gazdasági hatásai az Európai Unióban. zold-biotech.uw.hu/hirlevelek/1008-1.pdf. 6. (8) 9 p.

255. Popp J. – Nábrádi A. (2011): Economics of GM cultivation. APSTRACT. Applied Stud-ies in Agricultural Economics. 5. (3-4) 7–19 pp.

256. Radványi B. (2009): A napraforgó gyomirtás. Gyakorlati Agrofórum. 20. (3) 14–16. pp.257. Rees, W. (1992). Ecological footprints and appropriated carrying capacity: What urban

economics leaves out. Environment and Urbanization. 4. (2) 121–130. pp.258. Reichardt, M. – Jürgens, C. (2009): Adoption and future perspective of precision

farming in Germany: results of several surveys among different agricultural targetgroups Precision Agriculture 10. (1) 73–94 pp.

259. Reijnders, L. (2006): Conditions for the sustainability of biomass based fuel use. Ener-gy Policy. 34. 863–876 pp.

260. Reisinger P.(1979): Gyomvizsgálatok számítógéppel. XXI. Georgikon Napok. Keszt-hely. 124–127. pp.

261. Reisinger P. (1982): Gyomosságot és gyomirtási technológiát értékelô gépi programok.Növényvédelem. XVIII. (12) 566–568. pp.

262. Reisinger P. (1988): Cönológiai felvételezésekre alapozott gyomirtás tervezés logikairendszere búzában és kukoricában. Kandidátusi értekezés. MTA. Bp. 158 p.

263. Reisinger P. – Lajos K. – Lajos M. – Nagy S. (2002a): Die Erweiterung unkrautzönol-ogischer Aufnahmen durch GPS-Koordinaten. Zeitschrift für Pflanzenkrankenheitenund Pflanzenschutz. Stuttgart.Sonderheft. XVIII. 451–457 pp.

264. Reisinger P. – Nagy S. (2002): Helyspecifikus gyomirtási technológia tervezése kuko-ricában GPS-el megjelölt gyomfelvételezési mintaterek alapján. Magyar Gyomkutatásés Technológia 2002. 1. sz.

221

265. Reisinger P. – Lehoczky É. – Kômíves T. – Pálmai O. (2002b): Vizsgálatok és megol-dások a kukorica precíziós gyomszabályozásában. EU konform mezôgazdaság és élel-miszerbiztonság Konferencia. Debrecen. 2002.09. 23. ea.

266. Reisinger P. – Lehoczky É. – Kômíves T. – Nagy S. (2002c): Az ôszi búza gyomirtásánaktervezése térinformatikai módszerekkel. Óvári Tudományos Napok. 2002. 10. 03. ea.

267. Reisinger P. – Kômûves T. – Nagy S. (2003): A gyomfelvételezés mintasûrûségére vo-natkozó vizsgálatok a precíziós gyomszabályozás tervezéséhez. Növényvédelem. 39.(9) 413–419 pp.

268. Reisinger P. – Lehoczky É. – Nagy S. – Kômíves T. (2004): Date-based precision weedmanagement. Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz. Sonderheft.XIX. 467–472 pp.

269. Reisinger P. – Németh L. – Pomsár P. – Páli O. – Kuroli M. – Ôsz F. (2006): Modelexperiment for optimising the number of weed survey sample areas. Zeitschrift fürPflanzenkrankenheiten und Pflanzenschutz Sonderheft. Eugen Ulmer KG. Stuttgart.XX. 249–254 pp.

270. Reisinger P. – Kuroli G. – Lehoczky É. – Pálmai O. (2007a): A precíziós növényvéde-lem. In: A precíziós mezôgazdaság módszertana (Szerk.: Németh, T. – Neményi M. –Harnos Zs.) JATE Press – MTA TAKI. 77–137 pp.

271. Reisinger P. – Pecze Zs. – Pálmai O. (2007b): A talaj kötöttségének és humusztartalmá-nak figyelembevétele a precíziós gyomszabályozási technológiák tervezésénél. MagyarGyomkutatás és Technológia. VII. (1) 59–66 pp.

272. Reisinger P. – Széll E. – Takácsné György K. – Barkaszi L. (2007c): A „GYOMINFO”– Internetes gyomirtási szaktanácsadási rendszer mûködési elve. Magyar Gyomkutatásés technológia. VIII. (2) 3–44 pp.

273. Reisinger P. – Enzsölné Gerencsér E. (2008): Az ôszi búzában elvégzett precíziósgyomirtás hatása a tarló gyomnövényzetére. Magyar Gyomkutatás és Technológia. IX.(1) 31–37 pp.

274. Reisinger P. (2008): Gyomfelvételezési alapok és a gyomnövények morfológiai-ökoló-giai spektrum szerinti csoportosítása. In: Gazdaságilag optimális környezetkímélô her-bicid alkalmazást célzó folyamatszervezési, -irányítási és alkalmazási programok kifej-lesztése. (szerk.: Takácsné György K.). Szent István Egyetemi K. 7–18 p.

275. Rigby, D. – Caceres, D. (2001): Organic farming and the sustainability of agriculturalsystems. Agricultural Systems. 68. 21–40 pp.

276. Rogers, E. M. (1962): Diffusion of Innovation. New York, NY. Free Press.277. van Rosenberg, N. (1976): Perspectives on Technology. Cambridge UP.278. Russel, P. E. (1995): Fungicide resistance: occuarence and management. Journal of

Agricultural Sciences. 124. 317–323 pp.279. Ruzsányi L. – Pepó P. (1999): A növénytermesztés és környezet minôségének az össze-

függései. In: Növénytermesztés és környezetvédelem (Szerk.: Ruzsányi L. – Pepó P.)MTA Agrártudományok Osztálya. Bp. 10–18 pp.

280. Rydahl, P. – Thonke, E. (1993): PC-Plant Protection: optimizing chemical weed cont-rol. Bulletin OEPP/EPPO 23. 589–594 pp.

281. Sakai, K. – Upadhyaya, S. (2007): Advanced engineering approach to weed manage-ment. (Weed Science Society of Japan) Weed Biology and Management 7. (1) 23–30 pp.

282. Samuelson, P. A. – Nordhaus, W. D. (1985): Ecomomics. McGraw-Hill Inc. New York.12th ed. 1380 p.

222

283. Schumpeter, J. A. (1939): Business Cycles. McGraw-Hill. NewYork. 1–461 pp.284. Shaner, D. (2004): Precision weed management: the wave of future or just a passing

fad? Phytoparasitica. (USDA Agricultural Research Service) 32. 107–110 pp.285. Schellberg, J. – Hill, M. J. – Gerhards, R. – Rothmund, M. – Braun, M. (2008): Preci-

sion agriculture on grassland: Applications, perspectives and constraints. European Jo-urnal of Agronomy. 29. (2-3) 59–71 pp.

286. Schmitz, P. – Brockmeier, M. (2001): Sectoral and economy-wide effect of a ban or atax on chemical inputs in German and European agriculture. OECD Workshop on Pes-ticide Use Risk Reduction. Coppenhague. Workshop-report. Working paper. 41 p.

287. Schmitz, P. – Ko, J. H. (2001): Economic costs of a ban or a tax on pesticides in Ger-man Agriculture – A CGE Approach. German contribution, contact persons P. M.Schmitz & Jong-Hwan Ko. Working paper. 39 p.

288. Schnitkey, G. – Hopkins, J. – Tweeten, L. (1996): An economic evaluation of precisionfertilizer applications on corn and soybean fields. Paper presented at AAEA AnnualMeeting. San Antonio. www.bae.uky.edu/precag/PrecisionAg/Developmentand_Assessment/Phase3 Letöltve: 2008. okt. 10. 13 p.

289. Schou, J. S. – Hasler, B. – Kaltoft, P. (2002): Valuing biodiversity effects of pesticideuse. What does preception of uncertainty mean for survey design? Risk and uncertain-ty in environmental resource economics. International Conference. Wageningen. Con-ference CD. 13 p.

290. Sinka A. (2009): A precíziós növénytermelés externális hatásai az Agárdi Farm Kft. ese-tében. Gazdálkodás. 53. (5.) 429–432 p.

291. Sinka A.– Takácsné György K. (2010): A sávpermetezés jelentôsége a kukorica gyom-szabályozásában. LII. Georgikon Tudományos Napok. Gazdaságosság és / vagy biodi-verzitás? Keszthely. 6 p. ./upload/publications/2010-08-23_09-18-08__a-savperme-tezes-jelentosege-a-kukorica-gyomszabalyozasaban.zip

292. Smith, R. F. – Reynolds, H. T. (1966): Principal definitions and scope of integrated pestcontrol. In: Proceedings FAO Symposium of Integrated Pest Control. 11–17 pp.

293. Smuk N. – Milics G. – Neményi M. (2009): Jövedelemtérképek a precíziós növényter-melésben. Gazdálkodás. 54. (2). 176–181 p.

294. Soane, B. D. – Van Ouwerkerk, C. (1998): Soil compaction: A global threat to susta-inable land use. Advances in GeoEcology. 31. 517–525 pp.

295. Strange, M. (1990): Family farming: a new economic vision. University of NebraskaPress. Lincoln and London. 2nd Edition. 311 p.

296. Sulyok D. (2005): Különbözô talajmûvelési rendszerek agronómiai és ökonómiai érté-kelése. Agrártudományi Közlemények, 2005/16. különszám. 255–258 pp.

297. Swinton, S. M. (1997): Precision farming as green and comptetive. Michigan State Uni-versity. Working paper. On-line: http://www.aec.msu.edu/agecon/Smith_Endowment/documents/swinton.htm Letöltve: 2007. máj. 12. 9 p.

298. Swinton, S. M. (2005): Economics of site specific weed management. Weed Science 53.(2) 259–263 pp.

299. Swinton, S. M. – Lowenberg-DeBoer, J. (1998): Profitability of site-specific farming.In: Site-specific management guidelines. SSMG-3 On-line: http://www.inpofos.org; le-töltve: 2008. február 25. 4 p.

223

300. Swinton, S. M. – Lowenberg-DeBoer, J. (2001): Global Adoption of Precision AgricultureTechnologies: Who, When and Why? In G. Grenier and S. Blackmore, eds., Third Euro-pean Conference on Precision Agriculture, Montpellier, France: Agro Montpellier(ENSAM), pp. 557–562. https://www.msu.edu/user/swintons/D7_8_SwintonECPA01.pdfLetöltve: 2010. dec. 27.

301. Szabó G. (2008): Changes in the structure of agricultural production, farm structure andincome in Hungary in the period of 2004-2006. Studies on the Agricultural and FoodSector in Central and Eastern Europe. IAMO. 44. 73–81 pp.

302. Szabó G. – Katonáné Kovács J. (2008): A fenntarthatóság, környezetvédelem, haté-konyság. In: Szûcs I. – Farkasné Fekete M. (szerk.) Hatékonyság a mezôgazdaságban:elmélet és gyakorlat. Budapest: Agroinform Kiadó. 319–337 pp.

303. Szabó J. – Dinya L. – Ertsey I. – Iványi L. – Szelényi L. (1983): Ágazattársítási model-lek a szántóföldi növénytermesztésben. Mezôgazdasági K. Bp. 198 p.

304. Szabó J. – Milics G. – Tamás J. – Pásztor L. (2007): Térinformatika a precíziós mezô-gazdaságban (GIS). In: A precíziós mezôgazdaság módszertana (Szerk.: Németh T. –Neményi M. – Harnos Zs.) JATE Press – MTA TAKI. 39–62 pp.

305. Szakál F. (1985): A mezôgazdasági rendszerek rugalmassága. Mezôgazdasági Kiadó.Bp. 202 p.

306. Szántó B. (1999): Váltunk-e paradigmát a mûszaki fejlesztésben? Társadalmi Szemle.11. 67–77. pp.

307. Szentpétery Zs. (2004a): A nitrogén-fejtrágyázás hatása a búza termésmennyiségére ésa minôségére nagygombosi kísérletekben. Növénytermelés. 53. (6) 547–558. pp.

308. Szentpétery Zs. (2004b): A gyomflóra alakulása búzakísérletben, valamint a késôigyomirtás hatása a búza gyomosodására. Növénytermelés. 53. (4) 351–363. pp.

309. Szentpétery Zs. – Hegedûs Z. – Jolánkai M. (2005): Impact of agrochemicals on yieldquality and pesticide residues in winter wheat varieties. Cereal Research Communica-tions 33. (2-3) 635–640 pp.

310. Székely Cs. (1992): Az üzemi forma és méret megválasztása az átalakuló mezôgazda-ságban. Gazdálkodás. 36. (2) 13–21 pp.

311. Székely Cs. – Kovács A. (2006): A precíziós gazdálkodás hatása a növényvédelem költ-ségeire. In: Növényvédô szer használat csökkentés gazdasági hatásai. (Szerk.: TakácsnéGyörgy K.). Szent István Egyetemi K. 63–70 pp.

312. Székely Cs. – Kovács A. – Györök B. (2000): The practice of precision farming froman economic point of view. Gazdálkodás. English Special Edition. 1. 56–65 pp.

313. Széll E. (2005): Kukoricatermesztésünk a mezôgazdasági korszakváltás idôszakában.In: Korszakváltás a hazai mezôgazdaságban: a modern növénytermesztés alapjai.(Szerk.: Pepó, Péter.). Debrecen. DE ATC. 231–236 pp.

314. Széll E. – Streb P. – Földi I. – Jankó L. (2006): A kukorica vegyszeres gyomirtása sáv-permetezéssel. In Növényvédô szer használat csökkentés gazdasági hatásai. (szerk.:Takácsné György K.). Szent István Egyetemi Kiadó. 7–30 pp.

315. Széll E. – Streb P. – Földi I. – Jankó L. (2005): A kukorica gyomirtása sávpermetezés-sel. Gyakorlati Agrofórum. Extra 9. Kukoricatermesztôknek. 49–52 pp.

316. Széll E. – Búza L-né – Dévényi K-né (2008): Kukoricában alkalmazott sávpermetezé-si kísérletek értékelése. In: Gazdaságilag optimális környezetkímélô herbicid alkalma-zást célzó folyamatszervezési, –irányítási és alkalmazási programok fejlesztése (Szerk.:Takácsné György K.) Szent István Egyetemi K. Gödöllô. 40–48 pp.

224

317. Szôke Molnár L. (1977): Az öntözéses kukoricatermelés gazdaságosságának kérdései.Akadémiai Kiadó. Budapest. 110 p.

318. Szûcs I. – Bedéné Szôke É. – Vas J. (2003): Birtokpolitika, üzemi struktúra a Magyarmezôgazdaságban. 29-97 pp. In: Birtokviszonyok és a mérethatékonyság. (Szerk: SzûcsI.) Agroinform K. Bp. 224 p.

319. Szûcs I. – Mohamed Zs. – Takács Sz. (2010): Az agrárkutatások helyzete és a fontosabbtennivalók. Gazdálkodás. 54. (1) 71–80 p.

320. Takács I. (2000): Gépkör – jó alternatíva? Gazdálkodás 44. (4) 44–55 pp.321. Takács I. (2006): Az organikus termelés növekedésének modellezése a kereslet-kínálat

és jövedelmezôség változás függvényében. In: Növényvédô szer használat csökkentésgazdasági hatásai. (Szerk.: Takácsné György K.). Szent István Egyetemi K., Gödöllô.135–148. pp.

322. Takács I. (2008a): Szempontok a mûszaki-fejlesztési támogatások közgazdaságihatékonyságának méréséhez. In: Mûszaki fejlesztési támogatások közgazdaságihatékonyságának mérése. (Szerk.: Takács I.) Szent István Egyetemi K. Gödöllô.9–48 pp.

323. Takács I. (2008b): Change of asset efficiency in EU agriculture: challenges for newmembers. XIIth Congress of the European Association of Agricultural Economists.Ghent (Belgium). August 26-29, 2008. Full paper: CD. /papers/536.pdf. 5 p.

324. Takács I. – Baranyai Zs. – Takács E. (2008): Factors of Efficiency Change of Assets onthe EU-15 and Hungarian Farms from 1990s. Studies on the Agricultural and Food Sec-tor in Central and Eastern Europe. Agricultural economics and transition: What wasexpected, what we observed, the lessons learned. (Ed. by Csáki Cs. – Forgács Cs.)IAMO. 44. II. 581–590 pp.

325. Takács I. – Baranyai Zs. (2010): A bizalom és függôség szerepe a családi gazdaságokegyüttmûködésében végzett gépi munkákban. Gazdálkodás 54. (7) 740–749 p.

326. Takácsné György K. (1989): Az ôszi búza agrokémiai – növényvédelmi döntéseit támo-gató számítógépes rendszer. Egyetemi doktori értekezés. Gödöllôi AgrártudományiEgyetem. 96 p.

327. Takácsné György K. (1991): Néhány gondolat a növényvédelemmel kapcsolatos tevé-kenységek ökonómiai értékelésérôl és értékelhetôségérôl. Budapest. Növényvédelem.XXVII. (1). 1-7 p.

328. Takácsné György K. (1994): A családi gazdálkodás méretére ható tényezôk modellvizs-gálata I., II. Gazdálkodás. 38. (4) 65-69 pp.; 38. (5) 54–60 pp.

329. Takácsné György K. (1995): A családi gazdaságokra ható tényezôk vizsgálata, különöstekintettel a növénytermesztés gépesítésére. Kandidátusi értekezés. Gödöllô. MTATMB 148+31 p.

330. Takács-György K. – Gecse M. (2001): Some agricultural and economic aspects of ener-gy saving production technologies of maize. Journal of Central European Agriculture.2. (3-4). 183–190 pp.

331. Takácsné György K. (2002): Növényvédô szer használat kockázatcsökkentés ökonómi-ai vizsgálata – kihívás a termelô, az ágazat számára. In: VIII. Nemzetközi Agrárökonó-mai Tudományos Napok. SZIE Gazdálkodási és Mezôgazdasági Fôiskolai Kar. Gyön-gyös. Konferencia kiadvány. 3. kötet. 372–377 pp.

332. Takácsné György K. (2003): Precíziós növényvédelem, mint alternatív gazdálkodásistratégia. Gazdálkodás. 2003. XLVII. (3) 18–24 pp.

225

333. Takács-György K. (2004a): Effects of Pesticide Use Reduction on Farm Level in RuralAreas. Annals of the Polish Association of Agricultural and Agribusiness Economists(SERiA). VI. (6) 74–78 pp.

334. Takácsné György K.(2004b): Precíziós gazdálkodásra történô átállás üzemgazdasági ér-tékelése. IX. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok. Gyöngyös. CD/Kon-ferencia_2004/Üzemtan és Üzemgazdaság/Takácsné György Katalin.pdf 6 p.

335. Takácsné György K. (2004c): Alternatív gazdálkodási stratégiák és gazdasági értékelé-sük lehetôsége a növényvédô szer alkalmazás szempontjából. XLV. Georgikon Napok.Keszthely. Proceeding: CD: \GN2003\Vidék- és területfejlesztés, ökogazdálkodás\ea\Takácsné. pdf. 5 p.

336. Takács-György K. (2005a): Considerations of environmental aspects in changing strate-gies of agricultural farms. „The Impact of European Integration on the National Econ-omy” Section Management. Cluj-Napoca. Ed. Risoprint 408–417 pp.

337. Takácsné György K. (2005b): Gazdaságilag optimális növényvédô szer használat mo-dellezése. „Agrárgazdaság, Vidékfejlesztés, Agrárinformatika” Nemzetközi konferen-cia. AVA 2. Konferencia CD/presentations/vallalatgazdasagtan_2/1. pdf. 10 p.

338. Takácsné György K. (2006): A növényvédô szer használat csökkentés gazdasági hatá-sainak vizsgálata – milyen irányok lehetségesek? In: Növényvédô szer használat csök-kentés gazdasági hatásai. (szerk.: Takácsné György K.). Szent István Egyetemi K. Gö-döllô. 7–29 pp.

339. Takács-György K. (2008): Economic aspects of chemical reduction on farming: role ofprecision farming – will the production structure change? Cereals Res. Commun. 36,Suppl. 2008. 19–22 pp.

340. Takács-György K. – Takács E. – Takács I. (2008a): Micro and macroeconomic dilem-mas of sustainability in agricultural economy. South Asian Business Review. Birla Insti-tute of Management Technology, Greater Noida. 1. (1) 79–92 pp.

341. Takács-György K. – Reisinger P. – Takács E. – Takács I. (2008b): Economic analysisof precision plant protection by stochastic simulation based on finite elementsmethod. Journal of Plant Diseases and Protection. Stuttgart. Special Issue XXI.181–186 pp.

342. Takács-György K. (2009): Importance of Precision farming in improving the environ-ment. Zemes Ûkio Mokslai. Lietuvos mokslø akademija. Vilnius. 16. (3-4) 220–226 p.

343. Takácsné György K. – Széll E. – Lencsés E. (2009): Kukorica gyomirtási technológiákgazdasági értékelése. Agrófórum. Extra 27. 72–75 pp.

344. Takács-György K – Takács I. (2009): Analysis of farm-level decision criteria of intro-ducing precision plant protection. Cereal. Res. Commun. 37 (Suppl). 573–576 pp.

345. Takácsné György K. (2010): Precíziós növénytermelés növényvédôszer használatánakgazdasági hatásai. Gazdálkodás. 54. (4) 368–376 pp.

346. Tamás, J. (1999): Precíziós mezôgazdaság kiépítésének feltételrendszere. DebreceniAgrártudományi Egyetem, Tudományos közlemények. Szaktanácsadás és Vidékfejlesz-tés, Debrecen. 67–74 pp.

347. Tamás J. (2001): Precíziós mezôgazdaság elmélete és gyakorlata. Mezôgazdasági Szak-tudás Kiadó. Bp. 144 p.

348. Tamás J. – Pechmann I. (2002): A precíziós mezôgazdaság szerepe a környezeti vál-lalatirányításban. In: Csapó, J., Kovách, Á. (szerk.) Acta Agraria Kaposvariensis.49–68 pp.

226

349. Tanács L. – Gerô L. – Soós J. – Petróczi I. M. (2004): Növekvô adagú mûtrágya, gom-baölô és gyomirtószer kezelések, valamint évjárat hatása egyes lisztminôségi jellem-zôkre. Új kihívások, új lehetôségek a mezôgazdaságban. LXVI. Georgikon Napok.Keszthely. Konferencia absztrakt kötet. 45. p.

350. Timmermann, C. – Gerhards, R. – Krohmann, P. – Sokefeld, M. – Kuchbauch, W.(2001): The economical and ecological impacts of the site-specific weed control. In:Proceedings of the 3rd European Conference on Precision Agriculture. Ed. by Black-more, S. – Grenier, G. (AGRO Montpellier). 563–568 pp.

351. Timmermann, C. – Gerhards, R. – Kuchbauch, W. (2003): The economic impact of site-specific weed control. Precision Agriculture. 4. (3) 249–260 pp.

352. Toews, T. (2005) Ökonomik teilflächenorientierter Unkrautbekämpfung. Dissertationzur Erlangung des Doktorgrades der Justus-Liebig Universität Giessen. 198 p.

353. Tóth L. (2004): A bizalom szerepe a helyi gazdasági kapcsolatokban. SzociológiaiSzemle. 2004/4. 95–128 p.

354. Tove, C. – Huusom, H. (2001): Survey of Economic Analyses of Pesticide Use. Agri-culture in OECD Countries. A background paper for the November 2001 OECD Work-shop on the Economics of Pesticide Risk Reduction in Agriculture. On-line: link-inghub.elsevier.com/retrieve/pii/ S0921800904003647 Letöltve: 2009. júl. 26. 143 p.

355. Tummala, R. L. (1979): Distributed computing for plant protection. Proceedings ofSymposia IX. International Congress of Plant Protection. Washington. 408–409 pp.

356. Udovecz G. (2006): Szerkezetváltási kényszerben a magyarországi agrárgazdaság. Gaz-dálkodás. Budapest. 50. (2) 4–17 pp.

357. Ujvárosi M. – Fekete A. – Reisinger P. – Pfeifer D. (1979): A gyomfelvételezések fel-dolgozásának számítógépes módszere. MÉM-NAK. Kiadvány. 70 p.

358. Varga Gy. (Szerk.) (1997): Az EU-csatlakozás agrárgazdasági kilátásai, elônyök és hát-rányok. Magyarország az ezredfordulón – Stratégiai kutatások a Magyar TudományosAkadémián. Az MTA és az ISM közös kiadványa. Bp. 94 p.

359. Varga, T. (2006): Ráfordítások és hozamok az EU-ban és Magyarországon. Gazdálko-dás 50. (4) 7–17 pp.

360. Varga. T. (2008): A beruházási támogatások gazdasági hatásai az EU-tagságunkat meg-elôzô idôszakban. In: Mûszaki fejlesztési támogatások közgazdasági hatékonyságánakmérése. (Szerk.: Takács I.) Szent István Egyetemi K. Gödöllô. 89–102 pp.

361. Várallyay Gy. (1998): Multifunctional soil management for sustainable development inHungary. Agrokémia és Talajtan. 47. 7–22. pp.

362. Várallyay Gy. (2004): Talajhasználat – harmóniában a természettel. In: XXX. Óvári Tu-dományos Napok. Mosonmagyaróvár. Konferencia CD./amuszaki/Varallyay.pdf 6 p.

363. Várallyay Gy. (2006): Soil degradation processes and extreme soil moisture regime as envi-ronmental problems in the Carpathian Basin. Agrokémia és Talajtan. 55. (1-2) 9–18 pp.

364. Várallyay Gy. (2007a): Soil resilience (Is soil a renewable natural resource?) CerealResearch Communications. 35. (2) 1277–1280 pp.

365. Várallyay Gy. (2007b): A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok. (Szerk: Láng I.– Csete L. – Jolánkai M.) (VAHAVA Jelentés). Agrokémia és Talajtan. 56. (1) 199–202 pp.

366. Vásáry M. (2008): A közvetlen támogatások mûszaki fejlesztésre gyakorolt hatásánakértékelése a hazai tapasztalatok alapján. In: Takács I. (szerk.): Mûszaki fejlesztési támo-gatások közgazdasági hatékonyságának mérése. Szent István Egyetemi K. Gödöllô.103–117 pp.

227

367. Virág A. (1981): A mezôgazdasági kemizálás környezetvédelmi összefüggései. Mezô-gazdasági Kiadó. Budapest. 175 pp.

368. Vizdák K. (2004): Supply of technical resources at private farms in the region of North-ern Plain. Studies in Agricultural Economics. 101. 125–142 pp.

369. Vizdák K. – Lakatos V. (2006): Comparative analysis of plant production farms. In: V.Alföldi Tájgazdálkodási Tudományos Napok. Konferencia CD/eloadas_okonomia/ Viz-dak Karoly_Lakatos Vilmos_Comparative.pdf 6 p.

370. Vizi E. Sz. (2005): A tudás hídjai. Kossuth K. 45-67 p.371. Wackernagel, M. – Rees, W. E. (1996): Our Ecological Footprint: Reducing Human

Impact on the Earth. New Society Publisher. 160 p.372. Wajszczuk, K. (2002): The economic analysis of agricultural enterprises in sustainable

development aspects. In: 13th International Farm Management Congress, 2002Wageningen. On-line: http://www.ifma.nl/files/papersandposters/PDF/Papers/Wajszczuk.pdf Letöltve: 2005. 10.10. 7 p.

373. Watson, S. – Segarra, E. – Machado, S. – Bynum, E. – Archer, T. – Bronson, K. (2003):Precision farming in irrigated corn production: an economic perspective. SouthernAgricultural Economics Association. Annual Meeting. On-lnie: http://ageconsearch.umn.edu/bitstream/35053/1/sp02wa01.pdf Letöltve: 2008. 11. 15. 21 p.

374. Weiss, M. D. (1996): Precision farming and spatial economic analysis: Research chal-langes and opportunities. American Journal of Agricultural Economics. 78. (5)1275–1280 pp.

375. Weersink, A. – Jeffrey, S. – Pannel, D. (2002): Farm-level modeling for bigger issues.Review of Agricultural Economics. 24. 123–140 pp.

376. Whelan, B. M. – McBratney, A. B. (2000): The “Null Hypothesis” of Precision Agri-culture Management. Precision Agriculture. 2. (3) 265–279 pp.

377. Wiles, L. (2004): Economics of weed management: principles and practices. Weed Sci-ence. Weed Technology. (USDA Agricultural Research Service) 18. 1403–1407 pp.

378. Wilkerson, G. G. – Modena, S. A. – Coble, H. D. (1991): HERB: Decision Model forPostemergence Weed Control in Soybean. Agronomy Journal 83. 413–417 pp. On-line:http://www.hadss.com/Model.htm Letöltve: 2008. okt. 28.

379. Willers, B. (1994): Sustainable development: A new world deception. ConservationBiology 8. 1146–1148 pp.

380. Willer, H. – Yussefi, M. (2007.): The world of organic agriculture. Statistics and emerg-ing trends 2007. IFOAM, Bonn. 251 p.

381. Wolf, S. A. – Buttel, F. H. (1996): The political economy of precision farming. Ameri-can Journal of Agricultural Economics. 78. (5) 1269–1274 pp.

382. Young, D. L. – Know, T. J. – Smith, E. G. – Young, F. L. (2002): Evaluating a precisionagriculture herbicide decision model for winter wheat. American Agricultural Econo-mists Association. Annual Meeting. On-line: http://ageconsearch.umn.edu/ hjan-dle/19819 26 p. Letöltve: 2008. 11.15.

383. Zahalka A. (2010): Precision Agriculture – The future is here (and the journey is justbeginning)! Topcon Precision Agriculture. 18, February 2010. http://www.topconposi-tioning.com/news-events/single/item/precision-agriculture-the-future-is-here-and-the-journey-is-just-beginning/

384. Zoschke, A. – Quadranti, M. (2002): Integrated weed management: Quo vadis? WeedBiology and Management. 2. 1–10 pp.

228

385. Zsombik L. – Szabó A. (2008): A napraforgó-termesztés agrotechnikai fejlesztési lehe-tôségei. Agrárágazat. 9. (2) 52–53. pp.

Egyéb források

1. EC, 2001. Directive 2001/18/EC of the European Parliament and of the Council of 12March 2001 on the Deliberate Release into the Environment of Genetically ModifiedOrganisms and Repealing Council Directive 90/220/EEC. Official Journal of the Euro-pean Communities. L 106, 1–39.

2. EFSA (2004): Guidance Document of the Scientific Panel on Genetically ModifiedOrganisms for the Risk Assessment of Genetically Modified Plants and Derived Foodand Feed. The EFSA Journal. 99, 1–94.

3. European Council for Automotive R&D (EUCAR) – Conservation of Clean Air andWater in Europe (CONCAWE) – European Joint Research Centre: JRC: Well-towheelsanalysis of future automotive fuels and power trains in the European context, report,2004

4. EUROSTAT Yearbook, 2004. The statistical guide to Eurpoe. General statistic. Theme1.European Commission. The environment. 167–178 pp.

5. GSZÖ 2007. Központi Statisztikai Hivatal Tájékoztatási Adatbázis. http://por-tal.ksh.hu/portal/

6. Környezetstatisztikai évkönyv 2003. KSH. 2004. Budapest. P.2117. Környezetstatisztikai évkönyv 2004. KSH. 2005. Budapest. 8. KSH 2008. A mûtrágya felhasználás alakulása. On-line: www.ksh.hu/stadat/4.1.5, Le-

töltve 2009. nov. 5.9. Mezôgazdasági Statisztikai Évkönyvek, KSH. 1950–1970; 1970–2000

10. Növényvédô szerek és termésnövelô anyagok I., II. 2007. (Szerk.: Ocskó Z. – Molnár J.– Erdôs Gy.) Agrinex Bt.11. OECD országok környezeti mutatói, 2004. KSH. Budapest. 2005.12. OECD in Figures 2008–OECD © 2008–ISBN 9789264055636. StatLink:http://dx.doi.org/10.1787/46784451270213. Szektorális környezeti indikátorok. 2004. KSH. 17–18 p.14. 2000. évi XXXV. törvény a növényvédelemrôl15. World Commission on Environment and Development (WCED) (1987). Burtland Report.United Nations. New York.

229

12. Mellékletek

231

1. melléklet. A kiindulásként felhasznált AKI-adatok

232 1. melléklet. A kiindulásként felhasznált AKI-adatok (folytatás)

233

2. melléklet. Véletlen szám generálása

3. melléklet. A búzaágazat jövedelmezôségének vizsgálata véletlen tényezôk figyelembevételével

Forrás: saját összeállítás Kertész – Béládi, 2008 alapján

234

Megnevezés Mértékegység BúzaVetésterület részaránya % 35Vetésterület (hektár) ha 70,00Értékesítési átlagár Ft/t 45 194Közvetlen állami támogatás Ft/ha 45 772Az ágazat egyéb bevételei Ft/ha 597Melléktermék értéke Ft/ha 2 043Vetômag költsége Ft/ha 13 023Öntözési költség Ft/ha 307Közvetlen marketingköltség Ft/ha 382Szárítási költség Ft/ha 1 073Közvetlen fûtési költség Ft/ha –Közvetlen biztosítási költség Ft/ha 1028Egyéb közvetlen változó költség Ft/ha 386Növényvédôszer költségekonvencionális Ft/ha 11 771korrekciós tényezô 0,76egységnyi költség korrekció után Ft/ha 8982Mû- és szerves trágya költségekonvencionális Ft/ha 20 942korrekciós tényezô 0,87egységnyi költség korrekció után Ft/ha 18 128Gépköltségek (változó)konvencionális Ft/ha 25 842korrekciós tényezô 1,03egységnyi költség korrekció után Ft/ha 26 557 Fenntartó tevékenység költsége Ft/ha 246Idegen gépi szolgáltatások költsége Ft/ha 9899Munkabér Ft/ha 8 865Munkabér közterhei Ft/ha 2 950Földbérleti díj Ft/ha 14 700Értékcsökkenési leírás Ft/ha 13 478korrigált Ft/ha 21 478Egyéb költség Ft/ha 149Tevékenység általános költsége Ft/ha 3166Gazdasági általános költség Ft/ha 5359Átlaghozamkonvencionális t/ha 3,61korrekciós tényezô 1,10egységnyi hozam korrekció után t/ha 3,99Jövedelem (eredmény) Ft/ha 92 151Jövedelem (eredmény) ágazat Ft 6 450 583

235

4. melléklet. Termelési szerkezetváltozatokkal elérhetô nettó jövedelem alakulása, futtatásonként

236 4. melléklet. Termelési szerkezetváltozatokkal elérhetô nettó jövedelem alakulása, futtatásonként (folytatás)

237

4. melléklet. Termelési szerkezetváltozatokkal elérhetô nettó jövedelem alakulása, futtatásonként (folytatás)

238 4. melléklet. Termelési szerkezetváltozatokkal elérhetô nettó jövedelem alakulása, futtatásonként (folytatás)

239

5. melléklet. Termelési szerkezetváltozat-elôfordulási gyakoriságok

240 6. melléklet. A növénytermelô és a vegyes gazdaságok által mûvelt terület, valamint a mûtrágya- és a növényvédôszer-költségek alapadatai, EU-25 (2006)

Forrás: saját szerkesztés, FADN-adatbázis alapján

241

6. melléklet. A növénytermelô és a vegyes gazdaságok által mûvelt terület, valamint a mûtrágya- és a növényvédôszer-költségek alapadatai, EU-25 (2006)

Forrás: saját szerkesztés, FADN-adatbázis alapján

4. ábra. Talajminta-vételi terv 5. ábra. Tápanyag-ellátottsági térkép(humusz)

6. ábra. Tápanyag-ellátottsági térkép(kálium)

7. ábra. Tápanyag-ellátottsági térkép(foszfor)

8. ábra. Adott tábla hozam- és foszforellátottsági térképe

9. ábra. Tervezett napraforgóhozam

10. ábra. Trágyázási javaslat (dózis, fontosság)

11. ábra. Trágyázási terv, N-fejtrágya – 1

Foszfordózis (kg/ha)

0

30

50 (11,0%)

75 (37,8%)

100 (51,2%)

125

150

150 felett

Foszfordózis-fontosság

Elhagyható

Nem alapvetô

Célszerû

FONTOS

Alapvetô

Kritikus állapot

Tábla neve: BemutatóKezelési egységek száma: 25 dbVetésterv: napraforgó

12. ábra. Trágyázási terv, N-fejtrágya –2

13. ábra. Hozamtérkép

20. ábra. Talajvizsgálati eredmények alapján készült tápanyag-ellátottsági térképek („B-Aranykorona” Kft., Bicsérd)

43. ábra. A kárküszöb (Kk) és a fel-hagyásküszöb (Fk) távolsága (D) a táp-

anyag-ellátási szint és a gyomborítottságfüggvényében: kukorica (gyomborítottság

0–40%, tápanyag ellátási szint 0–400 kg/ha)(felülnézeti ábra)

21. ábra. Mûtrágyázási (szuszpenziókijuttatási) terv

42. ábra. A kárküszöb (Kk) és a fel-hagyásküszöb (Fk) távolsága (D)

a tápanyag-ellátási szint és a gyom-borítottság függvényében: kukorica(gyomborítottság 0–40%, tápanyag

ellátási szint 0–400 kg/ha) (3D felületábra)

49. ábra. A mezôgazdasági terület alakulása a közgazdasági üzemméret függvényében az EU tagországaiban (2006)

50. ábra. Az üzemszám alakulása a közgazdasági üzemméret függvényében az EU tagországaiban (2006)

51. ábra. Mezôgazdasági területmegoszlás a közgazdasági üzemméret függvényében az EU tagországaiban (2006)

52. ábra. Üzemszámmegoszlás a közgazdasági üzemméret függvényében az EU tagországaiban (2006)