Ablak a végtelenre

Ablak a végtelenreCsaba testvér gondolatai Istenről,

vallásról, életről, emberről…(Részlet)

Böjte Csaba válaszol Karikó Éva kérdéseire

(Részlet)

Helikon Kiadó2011

Lektorálta Futó Károly

Szerkesztette és a verseket válogatta Karikó Éva

A bibliai idézetek a Szent IstvánTársulat által kiadott Szentírásból valók.

Copyright © Böjte Csaba, 2009, 2010© Karikó Éva, 2009, 2010

© Helikon Kiadó, 2009, 2011

Kiadja a Helikon Kiadó Kft., az 1795-ben alapítottMagyar Könyvkiadók és Könyv-terjesztők Egyesülésének tagja.

E-mail: helikon@helikon.huInternet: www.helikon.hu

A kiadásért Szabadhegÿ Péter, a kiadó igazgatója felelA borítót Márton Kató fotójának

felhasználásával Arany Imre tervezte

ISBN 978-963-227-254-2

4

Ajánlás

Böjte Csaba atya nemcsak a rábízott gyerekekkel és az őtesti jólétükkel foglalkozik, hanem a bajba jutottak, az Is-tentől, az egyháztól távol levők, a hitükben megrendülőklelki fejlődésével is törődik.

Ebben a könyvében áttekintést nyújt az apostoli hitvallásigazságairól, hatékonyságáról, életet nemesítő szépségé-ről, hiszen nem csak kenyérrel él az ember. Olyan gyakor-lati és sokszor életbe vágó kérdésekre válaszol, melyekkelszembesülve néha még a vallásukat gyakorlók is elbizony-talanodnak, nem találják a szavakat, hogyan lehetne akársaját maguknak, akár a kereső embereknek vagy a hitük-ben megerősítésre vágyóknak érthető és befogadható fele-letet adni.

A gyakorlati életben, a mindennapi küzdelemben élőkvilágában járatos, a lelkekért fáradhatatlanul dolgozó atyaegyszerű szavakkal, népies fordulatokkal, a saját életébőlvett, a hit, a remény és a szeretet mindenekfelett álló ere-jét felvillantó történeteivel megmutatja minden olvasónak,mi az a hajtóerő, amellyel annyi veszni induló embert sze-retne megmenteni. Az evangéliumban, a hitelesen megéltkrisztusi tanításban az élet minden problémájára meg lehettalálni a választ.

A könyv lapjain olvasható költemények, nagy szen-tek és kiváló emberek gondolatai nemcsak művésziillusztrációként jelennek meg, hanem a hitről szóló gyö-nyörű vallomásokkal tesznek tanúságot arról, hogy a kötet-ben megjelenő értékek nemcsak egy szűk réteg kiváltságai,hanem az emberek lelke mélyén szunnyadó vágyak, melyek-nek megélése az igazi boldogság forrása. A figyelmes olva-só megtapasztalja, hogy az idézetek minden oldalon össz-hangban vannak a mellettük található szöveggel, mintegy„aláhúzzák” annak legfontosabb gondolatait.

5

Az egyszerű, mindenki számára érthető nyelvezet, a hit-beli és erkölcsi igazságok áttekintése nagy segítséget je-lent majd az olvasónak, aki ezekben a sorokban a lélekszámára kapja azt a táplálékot, amelyben Csaba testvér1500 védence naponta az asztalánál részesül. Adja Isten,hogy az igazságra, a jóságra, a szeretetre éhes emberekennek a könyvnek a nyomán közelebb jussanak az igazimegoldáshoz, a boldogsághoz!

Erdő Péterbíboros, prímás, Eszter-

gom–budapesti érsek

6

Bevezető

Meggyőződésem, hogy valójában nincs istentagadó ember,viszont nem kevesen vannak, akik hamis képet kaptak Ró-la, és ezt a torz képet utasítják el. Lehet-e szeretni egyolyan Istent, aki megszállottan bűnre vadászik, és bünte-tésekkel, csapásokkal sújtja a gonoszakat, az ártatlanokat,az igazakat egyaránt? Lehet-e hinni olyan Istenben, aki al-szik az Égben, vagy megtörten szemléli teremtményei ver-gődését? Lehet-e bízni egy tehetetlen Istenben, akinek le-sújtani „fáj a karja”? És lehet-e követni egy olyan egyháztanítását, amelynek múltbeli tetteit és jelenlegi elvárásaitértetlenkedve és botránkozva szemléljük?

Ki az Isten? Milyen az Isten? Ha van, mit kér tőlünk?Van-e célja és értelme az életünknek, vagy nem több, mintegy szép vagy esetleg morbid ecsetvonás a világ hatalmasfreskóján? Kereszteletlenül, hit nélkül felnőve én is ezeketa kérdéseket kutattam. Huszonhárom éves koromig kellettvárnom, míg egy atya, Futó Karcsi bácsi (aki e könyv lek-tora) válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket most BöjteCsabának is feltettem. Úton-útfélen tapasztalom, hogy ezeka kérdések nem csak engem foglalkoztattak: nap mint napfelteszi nekem is négy gyermekem valamelyike, egy-egybarátunk, ismerősünk. De a közéletben és a médiában isgyakran „istenmorzsákra” sóvárgó embereket látunk, még-ha ezt a vágyat nem is fogalmazzák meg, és látjuk a hiányt,űrt és sebeket is, amelyeket az Istentől való eltávolodásokoz.

Csaba testvért, az erdélyi ferencest, a nehéz hely-zetben élő gyermekek megmentőjét, 1800 szociális árvanevelőapját ma már senkinek nem kell bemutatni. Min-den egyes szavának súlyt és hitelt ad élete, mert nemcsupán beszél Isten országáról, hanem mindent meg istesz, hogy ez az ország itt a földön kibontakozzon. A fele-letek nem a dolgozószoba könyvszagú csendjében szület-

7

tek, hanem sok száz kilométeres autóúton, miközben olynehéz sorsok terhét hordta vállán, melyek alatt a legtöbbenösszeroskadnánk. Szavai és élete minden pillanatban töké-letes harmóniában állnak egymással.

Az apostoli hitvallás, az úgynevezett Hiszekegyállításaira fűztem fel a kérdéseket. A válaszok minden egyesgondolata az életből merít, az életről szól végtelen bölcses-séggel és egyszerűséggel – nemcsak a hitigazságokat mu-tatja be, hanem azok megvalósítását is a több évtizedeslelkipásztori és nevelői munka tapasztalatából merítve. Sza-vaival összecsengnek nagy költőink, gondolkodóink, szent-jeink sorai, amelyek alátámasztják Csaba testvér gondola-tait.

Isten, akihez közelebb szeretnénk kerülni, végtelen. Akérdések száma is végtelen, amelyeknek csak töredékétvolt lehetőség feltenni. Reményeink szerint e könyv egysorozat első kötete, amelyekben Csaba testvér a szentsé-gekkel, a tízparancsolattal, a Szentírással, az imádsággal,a templomokban látható – sokak számára rejtélyes –tárgyakkal, a szentmise liturgiájával, az egyházi ünnepek-kel és a mindennapi keresztény élettel, Krisztus követésé-vel kapcsolatos kérdésekre válaszol majd.

Ez a kiadvány semmiképp nem pótolja a hittankönyveket,továbbgondolkodásra, továbbkeresésre szeretne ösztönöz-ni.

Ha kérdés van, szükséges, hogy válasz is legyen, érthetőés életre váltható, a valós Isten-arcot a maga szépségében,jóságában, tökéletességében megmutató, hogy azt megte-kintve eldönthesse bárki, tudja-e Őt szeretni és az Ő szere-tetét viszonozni.

Kedves szüleim, gyermekeim: Zsófi, Luca, Rebeka, Péterés keresztgyermekeim, elsősorban Nektek szerettem volnaajándékot adni e könyvvel, de nem kevésbé vágyom arra is,hogy minden jó szándékú érdeklődő számára tiszta, érthetőgondolatokat közvetíthessek.

Egy karéj fekete kenyeret

8

Szelnék elétek emberek.Valamit adnék,Valami meleget mutatnék:Egy ember föltakart szivét. […]

Embernek ember szel itt kenyeret.Kis szürke morzsák, kenyérszín szavak,Csak menjetek,Ne kérdezzetek, csak feleljetek!Ne nézzétek, kit, csak öleljetek!Ki tudja, szív még hány akad,Aki megrezzen a testvéri szóra,S egy félénk visszhang benne fölfakad,És ráébred az örökkévalóra.

Sík SándorKarikó Éva

Budaörs, 2009 márciusában

9

A keresztények hitét összefoglalja az apostoli hitvallás, azúgynevezett Hiszekegy, amelynek állításai kérdéseket vet-nek fel a hitet nem ismerő, kereső emberben.

Hiszek egy Istenben,mindenható Atyában,mennynek és földnek Teremtőjében.És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülöttFiában, a mi Urunkban;aki fogantatott Szentlélektől, született SzűzMáriától;szenvedett Poncius Pilátus alatt;megfeszítették, meghalt és eltemették.Alászállt a poklokra.Harmadnapon feltámadt a halottak közül;fölment a mennybe, ott ül a mindenhatóAtyaisten jobbján;onnan jön el ítélni élőket és holtakat.Hiszek Szentlélekben.Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat;a szentek közösségét,a bűnök bocsánatát;a test föltámadását és az örök életet.Ámen.

10

Hiszek egy Istenben

Miért jó, ha valaki hisz?

Minden kis patak előbb-utóbb beleömlik a tengerbe, külön-ben elmocsarasodik, megposhad a vize. Számomra Isten azóceán, amely felé az én kis csermelyem igyekszik.

Huszonéves koromban kértem Istentől egy nagy házat,melyben minden betérő szíves fogadtatásban részesül. Ed-dig senkit nem kellett elküldenem, nálunk mindenki otthon-ra, szállásra, vacsorára, s ha igényli, talán még egy jó pohárborra is találhat. Naponta több mint ezerötszáz embernek,gyermeknek adunk ebédet.

Nekiálltam, hogy a világot egy kicsit jobbátegyem, néhány gyerek szeméről letöröljem

a könnyet. Újra és újra nagyon könnyenés hamar megtapasztalom a korlátaimat,

a gyengeségeimet, a határaimat.

Megpróbáltam hivatalokhoz, pártokhoz, egyesületekhezfordulni segítségért, de nagyon sokszor vállvonogatással fe-leltek. A feladat nagy, a munkás, a munkaerő kevés. Egye-dül Isten az, aki azt mondja: „Bármit kérsz az én nevemben,megadom.” Mikor elfogy a fantáziám, hogy miből fizetema gázszámlát, a munkabért a kollégáknak vagy egy újabbházat, mindig az Úristenhez fordulok, és Ő valaki által küldsegítséget.

Egy vicc jutott erről eszembe:Az öreg néni letérdel Szent Antal szobra elé és kéri:

„Küldj nekem száz lejt, olyan nagy szükségem van rá!” Meg-hallja ezt egy elvtárs, és azt mondja neki: „Ejnye, mama,nem gondolja, hogy a XXI. században szégyen egy szobor

11

előtt imádkozni, segítséget kérni? Inkább adok a pártom ne-vében ennyi pénzt!” Zsebébe nyúl, de csak 98 lej van nála,és azt oda is adja.

A néni megszámolja, és a szobor felé fordulva így adhálát: „Köszönöm, Szent Antal, hogy küldtél pénzt, de leg-közelebb ne az elvtárson keresztül tedd, mert lám-lám, kétlejt ellopott belőle!”

Istenre mindig lehet számítani. A hosszú évek alatt, amita felebaráti szeretet útján jártam, Isten volt az, akiben so-ha nem csalódtam. Ő mindig küld társakat, barátokat, ésnagyon sokszor olyan helyről küldött támogatást, ahonnansoha nem is vártam.

A nehézségek, amelyeket az emberakarva-akaratlanul átél, Isten karjai közé veze-

tik. Olyan jó megpihenni az Ő karjaiban. Jó dologmegtapasztalni, hogy az Úr, aki az eget és földetteremtette, újból és újból megoldást is tud adni

a feladathoz, amelyre elhívott.

Nem jó, ha csak nekem vannak kéréseim és javaslataimIsten felé. Neki is vannak elvárásai, tanácsai, amelyeketmegfogalmazott a tízparancsolatban, a szeretetparancso-latban, a Szentírásban. Jó dolog nekem hallgatni rá, jó dolog„igent” mondani az élő Istenre, mert csak így leszek igazánboldog.

Isten nem egy nagyszakállú Úr, aki unatkozik a mennyekországában, és néha lenéz ránk a földre. Ő jobban szeretbennünket, mint mi saját magunkat. Meghalt minden egyesemberért a kereszten, mikor én magamért még egy kis áldo-zatra is nehezen vállalkozom. Ezt átélni, erre tudatosan fi-gyelni, nagyon szép.

A párbeszéd kicsiben kezdődik Vele: kérek Tőle valamités megadja, Ő is kér tőlem valamit, én teljesítem. A bizal-munk, az egymás iránti szeretetünk elmélyül, kibontakozikés kiteljesedik. Ez csak akkor működik jól, ha ezt a kapcso-latot én is komolyan veszem, én is odafigyelek rá.

12

Szent Ágoston mondta: „Nyugtalan az én lelkem, mígmeg nem nyugszik Benned, Istenem.”

Isten maga számára teremtett bennünket, szívünk mé-lyén folyton Őrá vágyakozunk, még ha nem is vagyunk en-nek tudatában.

A tökéletes szeretetet keressük sóvárogva ezen a földön,de ember soha nem tudja teljesen betölteni a vágyainkat.

Azt a békét, örömöt, boldogságot,amely az ember szívét akkor tölti el,

amikor hazaér, amikor hozzá tud bújnia mennyei Atyjához, Istenének a ke-

zébe simul, nehezen tudom elmesélni.

Az ember ebben az ölelésben teljesedik ki, és emberiméltóságunk talán ekkor van a legmagasabb fokon. Is-ten karjaiból kibontakozva visszatérni a munkánkba, ez azigazán gyümölcsöző és szép, értékes és értelmes az éle-tünkben.

Mi értelme van annak, hogy egy fiú beleszeret egylányba?! Nem tudom. Miért jó az Istenhez bújni? Nem tu-dom.

Ezen a Földön a karommal nem ölelhetem át az Istent,a kezemmel nem foghatom meg az Ő kezét, csak a hitem-mel. A hit egy akarati cselekedet, tudatosan mellette dön-tök. Érzelmi indíttatásból persze, józan paraszti eszembőlindíttatva, de a hitem az, amellyel megfoghatom Isten ke-zét. Szabad vagyok, hogy én hozzam meg ezt a döntést, éndöntsem el, hogy igenis akarok hinni vagy nem. Ez egy ha-talmas erőket felszabadító döntés az emberben.

A hit és a tudás két külön dolog – de nem zárjákki egymást! A napkeleti bölcsek bemennek Heródespalotájába, hogy tanácsot kérjenek a főpapoktól, hol szüle-tik a Megváltó. A főpapok nagyon jól tudják, hogy megszü-letik Jézus, mégsem hisznek Benne. Még tanácsot is adnak,és az ő útmutatásuk alapján a napkeleti bölcsek elmennekBetlehembe, és hódolnak az élő Isten előtt.

13

A hit nem csak döntés kérdése. Hiába érzi az ember,hogy isteni kapaszkodó nélkül kicsúszik a talaj a lába alól,mégis sokszor gátat érez magában, amely egyszerűenelzárja Istentől.

Az első imádság, amelyet kimondhatunk: „Hinni szeret-nék, Uram, segíts hitetlenségemen! Legyen a Te ajándékod,hogy élő legyen a hitem, hogy megsejtsem, nem a lakatlanÉg felé kiabálok egyedül! Ha nem is látlak, ha sötétben ta-pogatózom is, Te itt vagy mellettem, és hallod a szavamat.”Lehetetlen, hogy Isten erre a szívből jövő, őszinte kérésrene válaszoljon. Lehet, hogy nem azonnal, hogy vágyunk tisz-tuljon, erősödjön, fokozódjon, de biztosan megadja, hiszena legnagyobb boldogsága, hogy hitünk karjaival át akarjukölelni Őt.

Csaba testvér hogyan ismerte és szerette meg a Jóis-tent?

Az én családom mindig is vallásos volt, nagytatámegyháztanácsos volt. Templomba jártam, de ez akkor mégnem volt tudatos Isten melletti döntés.

Az első személyes élményem: édesapám öt és fél éveskoromban meghalt. (1956 után rendszerellenes izgatásértbörtönbe zárták, négy és fél év múlva szabadult, rá két hó-napra meghalt a fogságban elszenvedett kínzások követ-keztében. – A szerk.) Kijártam hozzá a temetőbe, a sírjamellett öntöttem ki a szívemet, mint fiú az apjának. Nagyonhamar megéreztem, hogy valójában nem egy földi, hanemegy mennyei Atyával beszélek. Ezek az élmények nagyonerősek voltak, megéreztem, hogy Valaki hall engem, meg-hallgat, megért, sőt válaszol is az imámra.

1978-ban kaptam olyan útlevelet, amellyel elmehettemMagyarországra. Akkor érettségiztem. Egyedül voltam, ki-ültem József Attila bronzszobra mellé a Duna-partra, és ír-

14

tam egy levelet, amit Jézusnak címeztem. Hajtogattam be-lőle egy papírhajót, és a Dunára eresztettem. Talán ez voltaz első tudatos Isten felé fordulásom.

Majd józan eszemmel is kezdtem keresni az élet ér-telmét. Akkoriban a kommunizmus dúlt-fúlt Erdélyben is,sokan megkeseredtek, és én arra gondoltam, jó lennetalálkozni egy boldog emberrel.

Akármerre keresgéltem, azt láttam,hogy igazából csak azok az emberek

kiegyensúlyozottak, akik Istent keresik,az Ő közelében élnek.

Akik nem találtak Istenre, hiába voltak híresek: színészek,költők vagy neves emberek, nem voltak igazán boldogok.Azt a békességet, amit nagymamámban és más hívő embe-rekben éreztem, bennük nem találtam. Ekkor kezdtem tu-datosan a hit felé fordulni, templomba járni.

Egyszer, amikor a templomban imádkoztam, a lelkembenhatározottan éreztem, hogy Jézus megkérdezi tőlem: „Hi-szel, vagy nem hiszel Bennem?” Éreztem, hogy erre a kér-désre „igen”-nel vagy „nem”-mel kell válaszolnom. Tuda-tosan kimondtam: „Igen, Uram, hiszek. Hiszem, hogy léte-zel.” Pergő gyorsasággal következtek a további kérdések:„Hiszel abban, hogy én, aki a nyelvedet adtam, tudok szólnihozzád?” Kimondtam: „Hiszem, hogy tudsz szólni hozzám.”És ismét kérdezett: „Hiszed, hogy meg tudom hallani azt,amit kérsz Tőlem?” Jó volt kimondani, hogy: „Hiszem, hogymeghallod a szavamat.” Végül azt kérte tőlem, hogy beszél-gessünk. Elindult egy hitből fakadó párbeszéd Isten és köz-tem. Ha meg kellene mondanom, hogy mi volt életem leg-nagyobb élménye, öröme, akkor bátran állíthatom, hogy eza párbeszéd volt az, amely valamilyen szinten azóta is tart.Ennél szebbet, boldogítóbbat, örömtelibbet, mint beszélniaz Élő Istennel, nem tudok elképzelni. Az Ő jelenlétében azember mintha fényben állna, minden sokkal egyszerűbbé,világosabbá válik.

15

Az élet nagy kérdésein továbbgondolkodva a magam egy-szerű fejével arra jutottam, hogy minden, ami az emberbenkialakult, egyetlen célt szolgál, hogy a létet megteremtse,fenntartsa, továbbadja. A zsiráf hosszú nyaka nem a termé-szet groteszk képződménye, azért nőtt ilyen nagyra, hogya magas ágakról is le tudja legelni a leveleket. Az őzikénekazért alakultak ki fürge lábai, hogy tudja menteni az életét,elfuthasson a ragadozó elől. Nem véletlenszerűen alakultígy egyik állatnak sem a formája.

Nem fejlődik ki az őzikének egy ötödik lába,amelyik a másik meglevő négyet botlasztja.

Nem hiszem, hogy amit Isten ajándékbaadott nekünk, abból valami is azt a célt

szolgálja, hogy bárkit megzavarjon,elgyengítsen, elerőtlenítsen, falnak állítson.

Ebből a gondolatból a következő lépés az volt, hogy Istenengem nem áldott meg hosszú nyakkal, mint a zsiráfot, erőskarmokkal, mint az oroszlánt, fürge lábakkal, mint az őzi-két, hanem nekem az értelmet adta, a gondolkodás képes-ségét, hogy el tudjak töprengeni a világ dolgain. Ezzel aképességgel kell megvalósítanom álmaimat, céljaimat, me-lyek eléréséhez nekem erőt és szárnyakat ad a hit, melynélkül elveszve és kétségbeesve vergődnék az életben.

Hosszan foglalkoztam különféle világnézetektanulmányozásával. Sok vallásalapító és filozófus művét ol-vastam, köztük Nietzschét is, és azt tapasztaltam, hogysok gondolkodó a maga eszméivel nemhogy szárnyakat ad-na az embernek, hanem lehúzza, elbizonytalanítja, félelem-mel, szorongással tölti el. A kereszténységről bármennyitolvastam, újra és újra azt éreztem, hogy Krisztus tanításalendületet, hitet, önbizalmat, erőt ad nekem ahhoz, hogytovábbmenjek. A katolikus hit gazdagságával, színességé-vel, krisztusi alapításával megadja fontos kérdéseimre a

16

választ, szentségeivel megerősít, táplál és megtisztít en-gem, példaképeket állít elém, akiknek nyomdokain elindul-va a legegyszerűbb, legrövidebb úton eljuthatok Istenhez.

Egyfelől voltak élményeim, amelyeket Isten jelenlétébenéltem meg, másfelől tudatos istenkeresésnek a gyümölcse,hogy én most nemcsak érzelmileg, hanem szellemileg, lel-kileg és minden szempontból fejet, térdet hajtok az élő Is-ten előtt.

A mai ember abban hisz, amit láthat, megfoghat vagylegalábbis aminek léte műszerekkel kimutatható. Istennem ilyen. Mi segíthet, hogy rátaláljunk? Nem lehet, hogycsupán emberi találmány az Isten?

A filozófia és a teológia rengeteg érvet felsorakoztat, hogybizonyítsa, Isten létezik. Bölcs könyvekben megtalálhatod.Hogy én miért hiszek? – megpróbálom röviden összefoglal-ni:

Csodálom a jó Isten keze műveit.

Ha egy szépen megterített asztalongőzölög a finom étel, tudhatom,

hogy ezt valaki elkészítette nekem– nem a forgószél hordta össze.

Ülök és nézem a finom ételekkel megrakott asztalt, és tu-dom, hogy valakinek nagyon-nagyon fontos vagyok – ez bol-doggá tesz, továbblépésre késztet.

Az életemben nagy megtisztulást jelentett, mikorrádöbbentem, hogy nem magától értetődő, hogy ennyi szép-ség vesz körül, ennyi szín, ennyi illat.

A lehulló eső szülőanyát talál a sáros földben, melyforrásában oly tiszta, hogy belőle testünkben élet fakad,oltja szomjunkat, hordozza bomló, kacagó jókedvünket.Ugyanaz a víz, mely nekünk életet ad, az ibolya kibomló kékszirmaiban csodás illatként árad szét a tavaszi zsongásban.És ugyanaz a víz a tőkén keresztül utat talál és otthonra lel

17

a szőlőfürtben, melyet gondos kezek kipréselnek, s az édesmust a hordó remeteségében erőt gyűjt, majd dallá változikszívünkben.

A fejünkben egy kis mirigy parányi váladékávalszabályozza szomjunkat oly csendes alázattal, hogy csak habetegek leszünk, vesszük észre, hogy van. Csoda?! De kitudná felsorolni a csodákat, évmilliárdok fejlődésének gyü-mölcseit?!

Amikor körülnézünk a világban, látjuk, hogy mindenolyan szép, takaros. Végül is minden lehetne fekete-fehér(hosszú évekig a tévében fekete-fehérben láttuk a műsort –persze nem volt olyan szép, mint a színes, de működőképesvolt). Valakinek fontos volt, hogy túlcsorduló szeretetébenmegajándékozzon minket a színekkel.

Az autó számára nem készül vaníliás,epres és kakaós üzemanyag

– megtölti az ember benzinnel, és megy.Az ember is működhetne hasonlóan:az Isten teremthetett volna egyféle„üzemanyagot”, ételt számunkra,

pl. salátát – csak azt ennénk,és a saláta társadalma lennénk.

Milyen jó, hogy sokféle íz, sokféle szín, sokféle illat létezik.Mindegyik más, és egymást felülmúlja. Mind-mind ajándék,és arról szól, hogy Isten, aki megalkotta számunkra, nagyonszeret bennünket.

Ha egy fiú elmegy egy lányhoz, és ott megkínálják egycsésze teával, az arról szól, hogy elfogadják, örülnek neki.Ha egy hatfogásos vacsorát készítenek számára, akkor fel-kötheti a gatyáját, és elmehet gyűrűt vásárolni, hogy meg-kérje a lány kezét, mert nagy-nagy szeretettel fogadták.

A Jóisten nem hatfogásos vacsorával várt minket, ha-nem hihetetlen sok szépséggel, finomsággal. Emlékszem,mikor először rádöbbentem, hogy az eper finom zamata,a megalvadt tej savanykás íze és mindaz, ami körülöttem

18

van, ajándék. Mikor kezembe vettem egy falat kenyeret,és beleharaptam, tudatosan figyeltem, hogy amikor elol-vad a számban, hányféle ízt érzékelek. Utána kezembe vet-tem egy pohár friss vizet, leöblítettem a falatot, éreztem,ahogy végigfolyik a torkomon, és arra gondoltam: nem sza-bad, hogy ez magától értetődő legyen. A szívemet eltöltöt-te a hála: köszönöm, Uram, hogy ezt az ízt kitaláltad, eztszámomra elérhetővé, élvezhetővé tetted. Az eszmélésnekez volt az egyik alsó lépcsőfoka. Még nagyon sok ilyen lép-csőfok van, amelyre az ember folyamatosan felléphet…

Indulj el csendesen, figyeld izmaidat, ízületeidet, ahogymagabiztosan lépkedsz egy meredek hegyoldalban felfelé!Csodálkozz rá arra a hihetetlen komplex mérnöki alkotásra,mely te vagy: testedre, amit ajándékba kaptál, és ami elviszálmaid helyére, bárhova, ahova vágyakozol!

Olyan jó úszkálni, elmerülni a nyári tó vizében. Úgyvagy megteremtve, hogy képes vagy a több méter mélyvíz felszínén lebegni, meglovagolhatod a hullámokat, testedkönnyűvé válik és szelheted a habokat. Telnek a hetek, ahónapok, leesik a hó, és sítalpat köthetsz.

Csodálkozz rá arra a hihetetlenkis számítógépre, amely benned van,és amely az idő parányi része alatt

egy-egy kanyarban egyensúlyodat igazgatja,hogy lesiklásod biztonságos legyen.Mindened ajándék, ingyen kaptad,

örvendj neki és gondolkozz el!

Nincs egy apró hely, amely ne lenne élettel tele. A földi életaz isteni Élet kiáradása. Isten a létezés örömét jónak tartot-ta, és meg akarja osztani az emberekkel, a növényekkel, azállatokkal, veled, velem. Ez az életöröm, életigenlés, a létértékelése mindent beleng, és te is ragaszkodsz a létedhezmint a legnagyobb értékhez.

19

Valakitől kapnunk kellett a bennünk levő értékeket, a lé-tet, az értelmet, a bölcsességet, a jóságot, a szeretetet. Azanyag, egy marék föld, az ősrobbanás által szétszóródottenergiák, a molekulák, a sejtek, az izmok mindezt nem ké-pesek adni nekünk. Ezek a képességek, készségek messzetúlmutatnak az anyagi világon, egy felsőbb világról tanús-kodnak. Isten ajándékozott meg mindezekkel. És sokkalszebb az élet, ha ajándékként látjuk!

Urunk, az Ő végtelen bölcsességében, szeretettel adottnekünk is abból, ami Ő maga: létét osztotta meg velünk,hogy saját létébe emeljen bennünket, meghívott, hogy „egyasztalhoz üljünk” Vele.

Van, aki azt mondja, véletlenek egybeeséséből letta világunk, én viszont nem látok semmit, amit avéletlenszerűség hozna létre.

Ha kis korongokra 1-től 10-igszámokat írunk, majd alaposan

összekeverjük, egymás után véletlenszerűenaz asztalra rakosgatjuk, a végtelenségig

tartana, míg ezeket sorrendbenegymás után kihúznánk.

Hogy a világunk tökéletesen működik, nem késnek a boly-gók, a csillagok, csodálatos rend szerint nő, fejlődik min-den, ahhoz nem tíz dolognak kellett pontosan összejönnie,hanem milliószor milliónak. Én nem tudok hinni ennyi vélet-lenben, de tiszteletben tartom, ha valaki mégis ebben hisz.

Ahogyan nem vágyakozunk nem létező étel után,tudnánk-e vágyódni Isten után akkor, ha nem létezne?Nem lehet, hogy minden ember valamikor, talán születéseelőtt találkozott már Istennel?

Anyánk, az Egyház nem hisz az emberpreegzisztenciájában, hogy születésünk előtt léteztünk vol-na valamilyen másik dimenzióban.

20

A semmiből, a nemlétből indulunk el, anyánk méhébenkét sejt találkozásából alakul ki az életünk, hogy felnőjünka mennyei Atyához.

Ahogy a virág vágyik a fény után, hajlik a Nap felé,bennünk is megvan a végtelen jóság, szeretet, megértés,igazság, bölcsesség iránti vágy, és az a szép, hogy Istenbenmindezeket megtaláljuk. Mindannyian „megkaptuk a meg-hívót a mennyei lakomára”, az Isten és az ember „egy asz-talhoz ülhet”, és hiszem, hogy ezeket a legbensőbb tisztavágyainkat Isten be fogja tölteni.

Egy Isten van, de három isteni Személy: Atya, Fiú,Szentlélek. Három és mégis egy? Egy és mégis három?Nem lett volna egyszerűbb, ha Jézus nem nyilatkoztatja kiezt a nehezen felfogható, bonyolult állítást?

Mielőtt bármit is mondanék erről a témáról, szeretnék el-mesélni egy történetet:

Szent Ágoston éppen a Szentháromság titkán töpren-gett, mikor meglátott egy gyereket, aki a tengerpartonkagylóhéjjal merte egy kis gödörbe a vizet. Megkérdezte:„Mit csinálsz te, gyerek?”, aki magától értetődő természe-tességgel felelte: „Átmerem a tengert a gödörbe.” A püspökelkacagta magát: „Nem látod, milyen nagy a tenger, és mi-lyen pici az a gödör?! Hogyan sikerülhetne ez neked?!” Agyerek elcsodálkozott és kíváncsian visszakérdezett: „És abácsi vajon mit csinál?”

Ágoston csendesen továbbment, és megértette, hogyvalójában ő is ugyanezt teszi: agyába, a pici csontgolyóbaakarja a világmindenség hatalmas titkát belemerni.

Gondolom, elmosolyodott és megértette, hogy vannakdolgok, amelyeket a Földön nem tudunk felfogni, Isten tel-jessége befogadhatatlan emberi elménkbe, piciny cseppe-ket foghatunk fel csupán.

21

Kinyilatkoztatás nélkül a Szentháromságról nagyon ke-veset tudnánk. Ha Isten jónak látta tudatni ezt velünk, ak-kor nagyon fontos üzenete van, amely életünk meghatározóigazsága:

Próbáljunk mi is közösségben élni,mert a Szentháromság

egy szeretetteljes közösség, amelybebennünket is meghívtak.

Csak ebbe a közösségbe besimulvateljesedhet ki a mi életünk.

Olyan jó hallani a mennyei Atya szavát, aki szeretettel néza megkeresztelkedő Jézusra, és hangosan kimondja: „Ez azén szeretett Fiam, akiben kedvem telik” [Mt 3,17], miköz-ben a Szentlélek galamb alakjában rászállott.

Az is olyan szép, mikor Jézus végtelen egyszerűséggeljelenti ki: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem,aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.” [Jn 4,34]

Mennyi gyöngédség, jóság van e két Isteni Személykapcsolatában, amely nem törik meg a nagypéntek véresvalóságában sem, hisz haláltusájában Jézus a szemét az ég-re emelve ki tudja mondani: „Atyám, kezedbe ajánlom lel-kemet.” [Lk 23,46]

A Szentháromság személyei között élő, végtelen szeretetmegnyilvánulásaként élem meg, mikor Jézus arról beszél:„Aki engem lát, az látja az Atyát is” [Jn 14,9], mert „én ésaz Atya egy vagyunk” [Jn 10,30]. „Ha szeretnétek, örülné-tek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogyha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem beszélek sokánektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatal-ma. De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát ésvégbeviszem, amivel az Atya megbízott.” [Jn 14,28–31]

Persze ebből a gyöngéd szeretetkapcsolatból nem maradki a Harmadik Isteni Személy sem, a vigasztaló Szentlélek.Milyen szépen mondja Jézus feltámadása után: „Jobb nek-

22

tek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jönel hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor el-küldöm.” [Jn 16,7] Milyen hatalmas bizalom, egység van aSzentháromságban, és mi Közéjük kaptunk meghívást.

Életünk célja, hogy csendesen,szeretettel felnőjünk oda,

hogy a Három Isteni Személlyelegy asztalhoz ülhessünk.

Nekem öröm, hogy tudhatok a Szentháromságról, hi-szen jó együtt lenni, jó találkozni, jó közösségben len-ni, sokkal jobb, mint az elszigetelődés – még a fényűzőelefántcsonttorony magányánál is boldogítóbb a szeretet-ből vállalt közösség.

A Szentháromság titkából parányi csöppeket foghatunkfel csupán, de ez már önmagában annyi csodáról, szépség-ről beszél, hogy engem nagyon boldoggá és ugyanakkorkíváncsivá is tesz.

Aki meg tudott halni értünka kereszten, egészen biztosan nem

akart minket félrevezetni.

Halálunk után jó lesz ebbe a titokba belelátni,rácsodálkozni a végtelen szeretetre, amelyben örök ottho-nunk lesz.

Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Ke-resztelő János, és így prédikált: „Tartsatok bűnbánatot,mert közel van a mennyek országa!” Ő az, akire Izajáspróféta utal, amikor ezeket mondja: „A pusztábankiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessé-tek ösvényeit!” János teveszőrből készült ruhát viselt,csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz voltaz eledele. Kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júda és a

23

Jordán egész vidéke. Megvallották bűneiket, s ő meg-keresztelte őket a Jordán folyóban. […] Én csak víz-zel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak bennete-ket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam.Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. ŐSzentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni.Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, abúzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbevetve elégeti.

Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mel-lé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett vissza-tartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre– mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta:„Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, amielő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedéseután Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt azég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt ésföléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „Ez azén szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” [Mt 3,1–17]

Ki az Isten?

A gyerekkori barátaim kérdezték, mit jelent az, hogyvallásos vagyok, Istennel élem az életemet. Azt válaszoltamnekik: „Tudjátok, amíg távol álltam a kereszténységtől,azt éreztem, hogy egy nagy, sötét erdőben járok, ahola fák között mindenféle rémisztő, irtózatos dolgok lé-teznek: vadállatok, haramiák, csapdák, kiszámíthatatlancsapások… Látom őket, és félek, mert bármi megtörténhetvelem. Kiszolgáltatottnak éreztem magamat.”

Vallásos emberként,élő hittel most azt érzem,

hogy ugyanabbana rettenetes erdőben járok,

ugyanazok a fák között,

24

ugyanolyan veszélyek leselkednek rám,de nem félek, mert fogom

a mennyei Atya kezét.

Biztonságban érzem magam, mert az én Apukám a világona legerősebb, a legjobb, gondomat viseli, törődik velem.

Gondviselő mennyei Atya, aki tudja a kérdésekre aválaszokat, aki vezet, aki erőt ad, aki hegyeket mozgató sze-retetével lehetőséget ad arra, hogy éljek, kibontakozzak,rátaláljak, Vele legyek, felnőjek Hozzá. Isten alkotott, te-remtett, a létbe hívott, és feladatot bízott rám. Vele az életegy hihetetlen nagy kaland.

Isten a létezés örömét próbálja megosztani mindanynyi-unkkal. Ez egy folyamat. Nem kész világot teremtett, ha-nem egy kibontakozó világban élünk.

Az ember nagysága pont az, hogy Isten nemrabszolgának vagy egy eszköznek tekint minket, ha-nem szabadon meghív mindannyiunkat, hogy a társai, amunkatársai legyünk a világ továbbteremtésében.

Jézus mondja: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért énis munkálkodom.” [Jn 5,17] Milyen szép, hogy én, a por-szem a Világmindenség Urával együtt alkothatok, már itta földön egy asztalhoz, a teremtés asztalához ülhetek Ve-le, gondolkodhatom, hogyan lehetne szebbé, jobbá, ottho-nosabbá tenni ezt a földet.

És olyan jó érezni, hogy a szeretetből közösen hozott dön-tések mellől Isten nem áll félre, lehet rá számítani, segítsé-gét meg lehet tapasztalni.

Isten a szeretet. Szeretet – ezt a szót már oly sokszorlejárattuk, elkoptattuk, valójában mit értsünk alatta?

A szeretet három nagyon fontos vonására szeretném felhív-ni a figyelmet.

A szeretet lényege, hogy a másik emberre figyelek, kiü-resítem önmagamat.

25

Jézus Krisztus nem napi nyolc órárajött el az Égből, hogy közben

félállásban a mennyei ügyes-bajosdolgokkal is tudjon foglalkozni

a földi elintéznivalói után,hanem kiüresítette önmagát,

hogy csak mi legyünk az Ő gondjai

– erre használja a Szentírás ezt a nagyon szép görög szót,hogy kenózis. A szeretet lényege, hogy megfeledkezem ma-gamról, és a másikért élek.

Ha Jézus életét nézzük, látjuk, hogy semmit nem hozottmagával a mennyországból. Ha például a férj kezdi felem-legetni, hogy: „Kicsi szívem, anyám jobban főzte a töltelé-kes káposztát, mint te!” – az azt jelenti, hogy nem teljesenüresítette ki önmagát.

Ha beszélek hozzád, de közben máson jár az eszem,akkor az azt jelenti, hogy nem te vagy a legfontosabbszámomra.

Ha egy férfi gondolatai másfelé járnak, amikor acsaládjára kellene figyelnie, vagy más nőknek is csapja aszelet, akkor a szeretete nem teljes.

A szeretet egyik fontos vonása, hogy tudjam magam kiü-resíteni a másik ember számára. Ő legyen nekem a fontos.

Amikor villanyszerelőként cineztünk, elengedhetetlenvolt, hogy a rézdrótot savval lemarassuk, hogy teljesen tisz-ta legyen, mert csak akkor lehetett rendesen összeforrasz-tani. Ha bármi nem odavaló volt rajta, az lehetetlenné tettea tökéletes eggyé válást. Ha bennem nincs meg a kiürese-dés szándéka, ha saját érdekeimhez, álláspontjaimhoz, el-képzeléseimhez feltétlenül ragaszkodom, akkor a szerete-tem „sántít”.

A másik, amit Jézus szeretetében csodálok, hogy Őúgy szeret bennünket, hogy az egy talentumból tízet te-remt bennünk. Megtermékenyítő, gazdagabbá tevő szere-tettel szeret: „Azt akarom, hogy gyümölcsöt teremjetek, és

26

gyümölcsötök maradandó legyen.” [Jn 15,16] Azt szeret-né, hogy felnőjünk, hogy kibontakozzunk, hogy nagyok le-gyünk, hogy megtapasztaljuk, jót tenni jó.

Jézus Krisztus nem gödröt ás,hanem kutat. Szeretné, hogy

felfakadjon bennünk az a forrás,amely Benne is buzog.

Megtermékenyít! Szeretete nemcsak egy kellemes, üdeállapot, ő nem a nép ópiuma, nem áraszt el lelkisimogatások özönével, hanem határozottan, férfiasan talp-ra állít, útra indít.

Úgy tesz, mint az edző, aki kitartó, kemény munkávalbajnokot csinál a rábízott játékosból. Vagy hasonlít a jótanárhoz, aki komoly feladatok megoldására teszi képessé,diplomához segíti a diákját. Ilyen az igazi szeretet.

Jézus szeretete végtelenül gyengéd, lehajló, gyógyító, deegyben felemelő, felszabadító, erőt és lendületet adó sze-retet.

Nem csupán elfogad minket a gyengeségeinkkel együtt,és nyugodtan meghagy minket olyannak, amilyenek va-gyunk, hanem hozzásegít a növekedéshez.

Péternek és Andrásnak azt mondja: „Gyertek, kövesse-tek, és emberek halászává teszlek benneteket.” [Mk 1,17]

Saul nem ott folytatja az életét, ahol megismerte Jézust,hanem határtalan távlatok nyílnak meg előtte. Bár tanult,okos ember volt, mégis gonosz, intoleráns, nem tudta elfo-gadni a másként gondolkodókat: örvend Szent István kivég-zésénél, sőt titokban, mint egy kemény terrorista, kimegyegy idegen országba, Damaszkuszba, hogy ott ideológiai,politikai alapokon gyilkosságokat kövessen el, kivégeztessea keresztényeket.

Az a szép, hogy Jézus Krisztus nem mond le róla, nemvágja agyon, mint egy bolondgombát, hanem párbeszédetkezd ezzel a rosszfiúval, szóba áll vele: „Saul, Saul, miértüldözöl engem?” [ApCsel 9,4] Ennek hatására lehull sze-

27

méről a hályog, és megérti azt, hogy eddig a gyűlölet, azintolerancia útján járt, és ez nem vezet sehova. Nemcsakmegkeresztelkedik, hanem a népek apostola lesz, ő SzentPál, aki élete alkonyán megírja a csodálatosan szép szere-tethimnuszt. Jézus kiszerette belőle a szeretethimnuszát.

A rossz embert Jézus nem legyőzi, hanem meggyőzi.

Saul még mindig lihegett a dühtől, és halállal fe-nyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz, sarra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszizsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfia-kat vagy nőket, akik ezt az utat követik, megkötöz-ve Jeruzsálembe hurcolhassa őket. Már Damaszkuszközelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fé-nyesség ragyogta körül. Földre hullott, és hallotta,hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért ül-dözöl engem?” Erre megkérdezte: „Ki vagy, Uram?”Az folytatta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De álljfel és menj a városba, ott majd megmondják neked,mit kell tenned.” Útitársainak elakadt a szavuk, merthallották a hangot, de látni nem láttak semmit. Saulfeltápászkodott a földről, kinyitotta a szemét, de nemlátott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva.Három napig nem látott, nem evett, és nem ivott. Da-maszkuszban volt egy Ananiás nevű tanítvány. Az Úregy látomásban megszólította: „Ananiás!” „Itt vagyok,Uram!” – felelte. S az Úr folytatta: „Kelj fel, és siessaz Egyenes utcába! Keresd meg Júdás házában a tar-zuszi Sault. Nézd: imádkozik.” És látomásban látottegy Ananiás nevű férfit, ahogy belép hozzá, és ráteszia kezét, hogy visszanyerje látását. Ananiás tiltako-zott: „Uram, sokaktól hallottam, hogy ez az embermennyit ártott szentjeidnek Jeruzsálemben. Ide pedigmegbízatása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verjenmindenkit, aki segítségül hívja a nevedet.” Az Úr azon-ban ezt válaszolta neki: „Menj csak, mert választott

28

edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek,a királyok és Izrael fiai között. Megmutatom majd neki,mennyit kell nevemért szenvednie.” Ananiás elment,betért a házba, és e szavakkal tette rá kezét: „Saultestvér, Urunk, Jézus küldött, aki megjelent neked ide-jövet az úton, hogy visszakapd szemed világát, és el-telj a Szentlélekkel.” Azon nyomban valami hályogfélevált le szeméről, és visszanyerte látását. Felállt, meg-keresztelkedett, majd evett és erőre kapott. [ApCsel9,1–20]

A szülői szeretet hasonlít leginkábba krisztusi szeretethez:az édesanya nemcsak

világra hozza, dajkálja, babusgatjagyermekét, hanem felneveli,

feltarisznyálja és útnak indítja.Ha szükséges, beadja

a keserű pirulát, szeretettel intiés a helyes irányba terelgeti magzatát…

A krisztusi szeretet harmadik tulajdonsága a határtalanság.Nem húsz-harminc évig szeret, nem addig, mint sok em-ber, amíg szépek, kedvesek, érdekesek, jóságosak vagyunk.Nem, „a hegyek megindulhatnak, és megrendülhetnek ahalmok, de az én szeretetem nem hagy el soha” [Iz 54,10].Ez a „soha”, ez a „végnélküliség”, amely megragad, mellbevág engem. Szeret akkor is, ha hibázom, szeret akkor is, hafájdalmat okozok.

Ez a halálig, a nagypéntekig tartó szeretet, melyet meglehet ölni néhány napra, de elpusztítani nem lehet, hiszhúsvét hajnalán újból feltámad, és elkíséri az emmauszitanítványokat. Átdöfött szívvel is olyan szépen, jóságosanbeszél, hogy lángolni kezd a szívük saját bevallásuk szerint.

29

Feltámadásakor nem azzal kezdi, hogy bosszúért liheg-ve ítélkezzen, igazságosan számon kérjen. Nem duzzog sér-tetten, és nem áll félre tehetetlenül. Nem azzal foglalkozik,hogy egyedül maradt, hogy szinte mindenki hátat fordítottneki, hogy elárulták, hogy összedőlt mindaz, amit szeretet-tel felépített.

Nem csügged el az Isten-ember, nem dobja be a törölkö-zőt, nem mondja, hogy kilátástalan a helyzet, hogy nem ér-demes döglött lovat patkolni.

Jézus húsvét hajnalán végtelen bizalommal felemeliMária Magdolnát – a megtért bűnös nőt, aki kétségbeeset-ten sír a lábainál –, és szeretettel megkéri, hogy szóljon abarátainak: „Találkozunk Galileában, és folytatjuk ott, aholnagycsütörtökön abbahagytuk…”

Hihetetlen, Isten szeretete végtelen, határtalan! Ha ar-ról beszélünk, hogy valakit szeretünk, akkor arra kell töre-kednünk, hogy érzelmeink ezeket az isteni vonásokat egy-re jobban tükrözzék, különben szeretetünk csak az élveze-tek, örömök kicsipegetése, kimazsolázása lesz. Milyen széplenne, ha a szeretetünk Krisztus szeretetének képére éshasonlatosságára átalakulna.

Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, az megtartjatanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünkés benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tart-ja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nemaz enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.” [Jn14,23–24]

Van olyan ember, aki úgy született, hogy képtelen Istenvagy a másik ember szeretetét befogadni?

Jézus Krisztus mondott egy példabeszédet arról, hogyegy úr szolgáira bízta vagyonát: egyiknek egy talentumot,másiknak kettőt, harmadiknak ötöt adott. Valamennyit min-

30

denki kapott. Kinek az egyet, kinek a kettőt, kinek az ötötkellett kamatoztatnia vagy még ennél is többet. [Mt 25,14–28] Isten végtelen bölcsességében mindenkit feltarisznyált.Ahogy minden fának a maga gyümölcsét kell megterem-nie, ugyanúgy mindannyiunknak a magunk életét kell minélszebben megélnünk.

Csak a mesékben él ronda, gonosz Vasorrú Bába és ártat-lan, gyönyörűséges, csupa jóság Hófehérke. Csak a mesék-ben létezik, hogy minden fekete vagy fehér. Az életben csakárnyalatok vannak, a dolgok sötét- vagy világosabb szür-kék. A világon minden embernek van esélye arra, hogy meg-tanuljon szeretni, hogy ő is elinduljon az élet útján.

Isten a legkisebb mustármagtól kezdve minden élőbe be-leültette a kibontakozás, a megszépülni akarás, a gyümölcs-termés utáni vágyat. Én ezt látom.

A legkisebb, legfonnyadtabb krumpli is,míg élet van benne, növeszti csíráját a fény

felé. És miért? Hogy gyökeret eresszen.Hogy virága legyen, hogy termést hozzon,

hogy megajándékozza a világot.

Ha minden egyszerű teremtmény erre vágyik, miért ne len-ne meg ez bennünk is, emberekben?

Ezerötszáz nehéz sorsú gyereket nevelek, és nagyon sokmélyről jött, züllött embert ismerek, de eddig senkivel nemtalálkoztam, aki előbb-utóbb ne lett volna nyitott, érzékenya jó szóra, a figyelemre, akiről azt mondanám, hogy ő egynulla. Aki kimegy az életbe, a nyomortelepre, a gyakorlat-ban azt tapasztalja, hogy a kérdés nem az, hogy valaki ígyszületett-e, hanem inkább az, hogy a környezet mit hozottki az emberből. Mindannyiunkban ott van a holnap szent-je, de az alávaló gazember is. És itt lehetne beszélnünk aszülők, a tanárok, a papok, a politikusok felelősségéről éspersze a magunkéról is, de hála istennek, ez a beszélgetésnem erről szól.

31

A félelem, a szorongás meg tudja bénítani az embert. Tes-ti, lelki nyomorunkban olyan dolgokat is megtehetünk, ami-ket egy szerető családban, gondos nevelés mellett felnővesoha nem tudnánk elkövetni. Hiszem, hogy sok türelemmel,párbeszéddel, szép lassan az ún. „rossz” emberek is képe-sek kinyílni és a fény felé fordulni. Ne kiáltsunk ki senkitgonosznak, az ember szava, az „ige” is teremtő erő.

Nem bíróknak kell lennünk,hanem orvosoknak.

Álljunk a tévelygők mellé,és segítsünk nekik levetni a páncéljukat.

Sohasem szabadna elfelejteni,hogy minden Saulban ott lapul

egy szeretethimnusz.

32