Ács Pongrác - Borsos Anita - Rétsági Erzsébet: A magyar társadalom életminőségét befolyásoló fizikai aktivitással kapcsolatos attitűdjeiről, 2011

Ács Pongrác–Borsos Anita–Rétsági Erzsébet:

Gyorsjelentés a magyar társadalom

életminôségét befolyásoló fizikai aktivitással kapcsolatos

attitûdjeirôl

2011

Acs Pongrac konyve 2011/06/29 07:48 Page 3 (Black plate)

Kiadja a Magyar Sporttudományi Társaság1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3.

Felelôs kiadó: Tóth MiklósSzerkesztô: Szôts Gábor

Olvasó szerkesztô: Bendiner Nóra, Szôts GáborMûszaki szerkesztô: Somogyi György

Borítóterv: Czetô Zsolt


Tartalom

I. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7II. Anyag és módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

III. Eredmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14III/1. Eredmények a serdülôkrôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Az önkárosító magatartásformákról (dohányzás, alkohol, inaktív életmód, fogyókúra) . . . . . 16Szabadidô, fizikai aktivitás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Szülôi példamutatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24Hobbi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28Önértékelés, énkép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33Területi különbségek, WHO Általános Jól-lét index . . . . 35

III/2. Egyetemisták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37Alkoholfogyasztás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40Dohányzás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42Egészség-jövôkép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

III/3. Felnôttek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45Alkoholfogyasztás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48Dohányzás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49Fizikai aktivitás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50A fizikai aktivitás, mint az életminôség védôfaktora . . . 56

IV. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64V. Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66


„Akik sportpályákat építenek, segítenek a kórházaknak’’(Julius Tandler, orvos, humanista)

I. BevezetésGlobalizálódó világunkban a technikai vívmányok fejlôdésének kö-

szönhetôen életünk egyre egyszerûbbé válik, azonban ennek követ-kezménye számos korunk társadalmát érintô civilizációs ártalommegjelenése és terjedése, melyet számos egészségügyi szervezet sta-tisztikai adatközléseibôl is ismerhetünk. A WHO 2010-es jelentéseszerint a betegségek 60%-a a következô hat rizikófaktornak tulajdo-nítható: magas vérnyomás, túlzott mértékû alkoholfogyasztás, ala-csony fizikai aktivitás, túlsúly illetve alacsony zöldség- és gyümölcs-fogyasztás. Véleményünk szerint ezen rizikófaktorok, káros egész-ségmagatartásformák melyek a társadalom életminôségét veszélyez-tetik közvetve az ország versenyképességét is meghatározzák.

Magyarország egészségi állapotának vizsgált változói folyamatosanromló tendenciát mutatnak, és szinte minden indikátorában alattamarad az európai, sôt sokszor a kelet-európai átlagnak is. Alacsonya születéskor várható élettartam, magas az idô elôtti halálozásokszáma, magas a szív- és érbetegségek, a daganatos betegségek és azalkoholos eredetû májbetegségek okozta halálozás aránya.

Szintén a világszervezet által készített kutatás megállapította, hogyaz egyes faktortényezôk a következô százalékos arányban fejtik kihatásukat egészségi állapotunkra:

- 25% - öröklött tulajdonságok - 18% - egészségügyi ellátás - 37% - az egyén egészséggel szembeni attitûdje, életmódja - 20% - környezeti hatások Ezek szerint bátran kijelenthetjük, hogy az egyéni életvitelnek van

a legmarkánsabb szerepe az egészségi állapot alakulásában, melyetaz egyén az értékrendjén keresztül alakít ki. Fontossága azért is óri-ási, hiszen ez az egyetlen olyan faktor, melynek fejlesztésével bizo-

77


nyos mértékig csökkenthetô, illetve elkerülhetô a többi tényezôegészséget érintô negatív hatása. A rossz egészségi állapotot megha-tározza a társadalom egészségtelen életmódja (mozgáshiány, egész-ségtelen táplálkozás, dohányzás, alkoholfogyasztás, helytelen stresszkezelésbôl adódó pszichés vagy pszichoszomatikus problémák, stb.),a hiányos egészségkultúrája (önkárosító magatartás) és a környezet-szennyezése. A társadalmakban az ülô életmód térhódítása hatalmasegészségügyi és gazdasági probléma okozója lesz a jövôben. A rosszegészségi állapot számos tényezô által javítható, melyek közül azegyik legegyszerûbb, de legköltséghatékonyabb a testmozgás, a fizi-kai aktivitás volumenének növelése, melyet a legfiatalabbak körébenkell kezdeni, hiszen ez egyfajta multiplikatív hatás révén kifejti a jö-vôben a felnôtt társadalomban is az egészségfejlesztô hatását. A költ-séghatékonysági vizsgálatok is alátámasztják, hogy a világ bármelyrészében olcsóbb a fizikai aktivitás fokozásával a betegségek megelô-zése, mint a gyógyszeres kezeléssel elérhetô egészségjavulás (Apor,2010). Éppen ennek tudatában tüzetesebben kellene vizsgálni, mindaz objektív, mind a szubjektív életminôséget a különbözô életszaka-szokban az életminôség-központú fejlesztéspolitika megvalósításá-hoz. Ahhoz, hogy az egészségügyi és oktatási rendszer megfelelô tá-mogatást tudjon nyújtani a prevenciós és rehabilitációs sportinter-venciós programok kidolgozásához és megvalósításához, kiemelkedôfontosságúak azon kutatások, melyek a fizikai aktivitás elkezdéséhezés fenntartásához vezetnek. Kollányi, Imecs (2007) szerint a fizikaiaktivitás kohéziós ereje a klinikai értelemben vett egészségi állapot-ra nem is, de az életminôségre szinte azonnali hatással van.

A sportolás, valamint a fizikai aktivitás napjaink egyik leggyakrab-ban elôkerülô tárgykörévé vált a média és a politika számára, hiszennap, mint nap találkozhatunk a sport és az egészség kapcsolatával,illetôleg a sportgazdaság növekvô szerepével. Megjegyezzük, hogy akét fogalomkör összekapcsolása révén nemzetközi és hazai kutatásiadatokkal is alátámasztást nyert, hogy a társadalom fizikai aktivitá-sának fokozása révén államháztartásbeli, munkáltatói és egyéni költ-ségmegtakarítások érhetôk el (Murray, Lopez 1996, Ács et. al, 2011).

A fizikai aktivitás általános kedvezô hatásain túlmenôen alkalmaz-ható egyes betegségek prevenciójában, kezelésében és rehabilitáció-jában, valamint közvetlen szorongáscsökkentô és hangulatjavító ha-tásán keresztül hozzájárul a lelki egészség fenntartásához, ezáltal ja-vítva az életminôséget.

A kutatásunk aktualitását adja, hogy a sportért felelôs törvényho-zók és szakemberek által újragondolásra kerülnek a sportágazat sza-

88


bályozó rendszerei. Elôkészületben van az új Sporttörvény, az újNemzeti Sportstratégia és az új Felsôoktatási törvény, melyek a kö-vetkezô évtizedre meghatározhatják a sport törvényi kereteit, illetveaz egész sportszféra jövôjét, így közvetett módon a jövô életminôsé-gét.

Keresztmetszeti kutatásunk adataival próbálunk egy helyzetképetadni a társadalom fizikai aktivitásával kapcsolatos szokásairól, vala-mint a mozgásszegény életmódnak életminôségre gyakorolt hatásairól.

Az elején fontosnak tartjuk kijelenteni, hogy a sporteredmények„kimeríthetetlen kincsesbányái" a kutatóknak és ezen adatok szá-mának rögzítése hosszú múltra tekint vissza, azonban a sporttalkapcsolatos társadalmat érintô adatlekérdezések száma elhanyagol-ható, nagyon hiányos (Pintér- Ács, 2007). Triviálisnak tûnô alapsta-tisztikák nem állnak rendelkezésre (pl. Magyarországon igazolt spor-tolók száma), így a reprezentatív kutatások elkészítése is nehezen ki-vitelezhetô, ezért felértékelôdnek a nagymintás kutatások becslésieredményei is. A régóta hangoztatott központi sport adatszolgálta-tásnak (Sportinformációs Rendszer) el kell indulnia ahhoz, hogy asportszektor súlyát, résztvevôinek nagyságát és környezetét megtudjuk pontosan határozni. Kiemelten hangsúlyos feladatnak érez-zük, a rendszer feltöltésekor (adat lekérdezések megszerkesztése) astatisztikában is jártas sportszakemberek segítségét, hiszen a létre-jövô alapstatisztikák révén exponenciális arányban növekedhet asportcélú reprezentatív kutatások száma, melyek már konkrét tény-adatokkal tudnak szolgálni a döntéshozók felé, a társadalmat isérintô kérdéskörökben.

Jelen kutatásunk igazi újdonsága abban rejlik, hogy keresztmet-szeti kutatás révén egyszerre három (serdülô, egyetemista, felnôtt)életkori szakasz fizikai aktivitással, életmóddal, életminôséggel kap-csolatos véleményeit igyekszik feltárni. Számos kutató kijelenti, hogyaz életkor elôrehaladtával a társadalom önként végzett fizikai aktivi-tása csökken, vagyis növekszik a mozgásszegény életmóddal jelle-mezhetô egyedek száma, mely számos további probléma elôidézôje.

Véleményünk szerint kutatási eredményeink alkalmasak lehetneka vázolt probléma vizsgálatára, mely adatok segítségével a döntésho-zók felelôssége lesz a hazai társadalom fizikai aktivitásának fokozá-sa, hiszen a sportolói nemzet eszmekép a jövôben ezt megköveteli.

Czene Attila, a Nemzeti Erôforrás Minisztérium sportért felelôs ál-lamtitkára kijelentése is ezt erôsíti: „A legnagyobb elôrelépési lehetô-ség az egészségügy kérdésében van, szeretnénk, ha a lakosság ma-napság aktívan sportoló 13 százalékos arányát néhány éven belül

99


20-23 százalékosra sikerülne emelni, ebben a szabadidôsportnakfontos szerepet kell szánni" (Czene, 2010).

A szerzôk köszönetet szeretnének mondani a Magyar Sporttudo-mányi Társaságnak és a Pécsi Tudományegyetem Természettudomá-nyi Kar Testnevelés- és Sporttudományi Intézetének, hogy a segítet-ték és mindenkor támogatták a mû megírását. Hálával tartozunkMelczer Csaba Ph.D hallgatónak, aki segített a fárasztó és gyakranhálátlan táblázatok és ábrák egységesítésében és a szövegkorrekció-ban.

1100


II. Anyag és módszerekA serdülôk körében önkéntes, név nélküli kérdôíves kutatásunk az

Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság támogatásá-val, a Hálózati Kutatás projekt keretében kezdôdött és bôvítése nap-jainkban is tart. Az elsô adatfelvétel (2008) a dél-dunántúli régió (Ba-ranya-, Tolna-, Somogy megye), a második (2009) pedig a nyugat- du-nántúli régió (Gyôr-Moson-Sopron-, Vas-, Zala megye) 8. osztályos ta-nulói körében történt. A véletlenszerûen kiválasztott minta a Közpon-ti Statisztikai Hivatal alapsokasági adatait alapul véve mindkét régi-óban 5%-os reprezentatív mintaarányt mutat, nemre, megyére és te-lepüléstípusra (n=1187) vonatkozóan. A konkrét rétegképzésnél azelemszámok meghatározásánál azt az elvet követtük, hogy mindenmegye, minden településtípusából akkora arányban kerültek a min-tába kérdezettek, amekkora az alapsokaság (a közoktatásban tanuló8. osztályosok) aránya a teljes népességen belül, nemre, megyére ésmegyén belül településtípus 8. osztályos tanulóarányra lebontva. Arétegenként lekérdezendô személyek számának meghatározását kö-vetôen a minta konkrét kialakításához véletlen iskolaválasztást alkal-maztunk. Annak érdekében, hogy a mintába került nem, megye, te-lepüléstípus szerint kialakított csoportok aránya megegyezzen a 8.osztályos tanulók magyar népesség ugyanilyen szempont szerint kia-lakított csoportjainak arányával, a mintát súlyoztuk, így a súlyozottminta nem, megye, településtípus szerinti megoszlása jól illeszkedika 8. osztályos tanuló népesség (serdülôk) megfelelô adataihoz.

A serdülô célcsoport életkori összetétele: 13 éves 12%; 14 éves64,5%; 15 évesnél idôsebb 23,5%. A minta 51,6%-a fiú, 48,4%-a le-ány.

A fizikai aktivitás életminôségre, egészségi állapotra (egészségkáro-sító magatartásformák) és a gazdaságra kifejtett hatásait az egye-

1111


temista és felnôtt populáción is vizsgáltuk. Az eredményeink alapjáta 2010-ben lefolytatott kérdôíves kutatásunk adja, ahol kérdôívünkszámos kérdéscsoportja már az elôzô kutatásban (serdülôk) is meg-jelent, így életkori összehasonlításokra is lehetôségünk van. Az idôés a források hiányában reprezentatív kutatást nem állt módunkbanelvégezni a hazai egyetemista és felnôtt lakosságon, de a nagy min-tás becslési tulajdonságnak köszönhetôen az eredményeket alkal-masnak érezzük a tendenciák megjelenítésére.

Az egyetemista (fiatal felnôttek), avagy a kései fiatalkor (posztado-lescenia) elnevezést a vizsgált személyek 18-29 éves korosztályárahasználjuk. Ôk a felnôtté válás folyamatának valamely szakaszábanvannak, jogi értelmezés szerint már felnôtt státuszúak; a szülôktôlvaló elszakadás és a gazdasági függetlenség ebben az életszakaszbankövetkezik be. Számos társadalomtudományi szakirodalom szerint,a fiatal felnôtt, posztadoleszcens életszakasz a huszas életévek végé-ig tart, vagyis a szakirodalmaknak megfelelôen választottuk az élet-kori határunkat (Susánszky, 2009). Az egyetemista mintánk nemekszerinti megoszlása: 56%-a nô és 44%-a férfi.

Felnôtteknek azon 30 évnél idôsebb megkérdezetteket nevezzük,akik anyagilag függetlenek és döntéseiket maguk hozzák, és sajátmagukat képesek felnôttként elfogadni (Vaskovics, 2000). A felnôttminta 52,9%-a férfi, 47,1% nô. Az egyetemisták és a felnôttek adat-felvétele során a hagyományos forma mellett (PP „paper and pencil"-papírral és tollal) az internetes lekérdezést is alkalmaztunk, mely azország egész területét lefedte.

A teljes mintánk (11.. ttáábblláázzaatt) 45,9%-a serdülô, 26,3%-a egyetemis-ta és 27,8%-a felnôtt.

1122


11.. ttáábblláázzaatt.. A kutatási minta terület és életkor szerint megoszlása

Forrás: saját szerkesztés

Az adatfelvételére szolgáló kérdôívünk egyes szakaszai a kutatáscéljainak megfelelô kérdéscsoportokat zárt, illetve nyílt kérdések for-májában tartalmazzák. Az adatfelvétel itt is anonim volt.

A kvantitatív adatok feldolgozását az SPSS 17.0. for Windows ésStatisctica 8.0 statisztikai programokkal végeztük. Az értékelés so-rán leíró, következtetéses (egytényezôs variancia-analízis, kétmintást-próba, khi-négyzet próba stb.) és sokváltozós statisztikai módsze-reket is alkalmaztunk (faktor-analízis, klaszter-analízis, korrespon-dencia-analízis stb.).

1133


III. EredményekA vizsgálataink során fontos hangsúlyt fektettünk a válaszadók

szubjektív véleményeire. Az egészségi állapot szubjektív megítéléseaz egyén mindenapjait meghatározó faktor. Számos korábbi vizsgá-lat adataival ellentétben a mintánk alapján a nôk nem ítélték sajátegészségi állapotukat rosszabbnak (khi2 =2,71; p=0,44), mint a férfi-ak (22.. ttáábblláázzaatt).

22.. ttáábblláázzaatt.. Az egészségi állapot szubjektív önértékelése nemek sze-rinti megoszlásban (%)

Az egészségi állapot megítélése a kor elôrehaladásával a mintánkalapján is romló tendenciát mutat (khi2 =166,7; p=0,00). Az idôsödôfelnôtt korosztályban már megjelennek azok az egészségi állapotot éséletminôséget befolyásoló betegségtípusok, melyek a fiatalabbakatmég kevésbé veszélyeztetik. A következô ábra adataiból látszik, hogycsökken az egészségi állapotukat jónak és nagyon jónak megítélôkaránya a felnôtt korosztályban.

1144


11.. áábbrraa.. Az egészségi állapot szubjektív önértékelése életkori csopor-tok szerinti bontásban (%)

További vizsgálataink során a szubjektív önértékelés és a telepü-léstípusonkénti különbségeket is vizsgáltuk.

33.. ttáábblláázzaatt.. Az egészségi állapot szubjektív önértékelése településtí-pus szerinti megoszlásban (%)

Az elvégzett asszociációs vizsgálat kapcsán nem kaptunk megha-tározó (khi2=6,726; p=0,35) különbséget a település típusa és azegészségi állapot önértékelése között, vagyis a település típusátólfüggetlen a társadalom egészségi állapotának megítélése, amit a tár-sadalmi alkalmazkodással is magyarázhatunk. A válaszadók hason-ló arányban ítélik jónak, nagyon jónak, illetve nem megfelelônek azegészségüket.

IIIIII//11 EErreeddmméénnyyeekk aa sseerrddüüllôôkkrrôôll A serdülôkor a fejlôdésnek és a „teherbíró képesség fejlesztésének"

egyik szenzitív idôszaka. A személyiség dimenzióinak kialakításában,megszilárdításában fontos szerepet töltenek be a szocializációs köze-gek és közösségek (család, iskola, sportkör, sportegyesület, média),melyek hatásrendszerükkel befolyást gyakorolnak a felnövekvô gene-

1155


ráció egészségmagatartására, az életminôséget károsító rizikófaktorok(inaktív életmód, egészségtelen táplálkozás, dohányzás, alkoholfo-gyasztás, drog használat) meg-, vagy meg nem jelenésére. A serdülôkalkotják azt a populációt, ahol a primer prevenció a leghosszabb távúsikereket érheti el, ezért kiemelten fontos ez a generáció, korosztály.

A serdülô korosztály primer adatbázisának eddigi adatfelvétele kétlépésben történt. Az elsô adatfelvétel (2008) a dél-dunántúli régió(Baranya-, Tolna-, Somogy megye), a második (2009) pedig a nyugat-dunántúli régió (Gyôr-Moson-Sopron-, Vas-, Zala megye) 8. osztályostanulói körében történt. A véletlenszerûen kiválasztott minta a Köz-ponti Statisztikai Hivatal alapsokasági adatait alapul véve mindkétrégióban 5%-os reprezentatív mintaarányt mutat, nemre, megyére éstelepüléstípusra (n=1187) vonatkozóan.

44.. ttáábblláázzaatt.. A kutatási minta nem és lakhely szerinti megoszlása

AAzz öönnkkáárroossííttóó mmaaggaattaarrttáássffoorrmmáákkrróóll ((ddoohháánnyyzzááss,, aallkkoohhooll,, iinnaakkttíívvéélleettmmóódd,, ffooggyyóókkúúrraa))

A tanulók közel a fele (46,7%) kipróbálta a dohányzást, döntôen11-13 éves kora között (66,5%). A megkérdezettek 20,4%-a vallotta,hogy tíz éves életkora elôtt, de néhányan még fiatalabban, 8. életévü-ket megelôzôen gyújtottak rá elôször (5,5%). A dohányzás kipróbálá-sának életkorában a nemiség nem mutatott szignifikáns eltérést.Összefüggés mutatható ki a szülôk dohányzása és a tanulók do-hányzásának kipróbálása között (p=0,001). Kijelenthetjük, hogyamennyiben legalább az egyik szülô dohányzik, a gyerekek hajlamo-sabbak kipróbálni a dohányzást. A legveszélyeztetettebbek azon csa-ládból származó gyerekek, ahol mindkét szülô dohányzik. Vizsgála-tunk alapján megállapítjuk, hogy az anya dohányzása nagyobb ha-tással van a gyermek dohányzási hajlandóságára, mint az apa do-hányzása. Bár a kérdés a dohányzás kipróbálására vonatkozott, ésnem a tényleges dohányzásra, de joggal feltételezzük, hogy a gyer-mek- vagy fiatalkori dohányzás megalapozza a felnôttkori szokás ki-alakulását. Fôleg ha a szülôk is ezt teszik!

A tanulók többsége, 51,3%-a 11-13 éves kora között próbálta ki azalkoholt. A válaszadók 39,9%-a tízedik életév betöltését megelôzôen,illetve viszonylag magas azoknak az aránya is (14,7%), akik 8 éves

1166


koruk elôtt már próbálkoztak az alkoholfogyasztással. Az életkortükrében magasnak mondható azok aránya, akik rendszeresen vagyalkalmanként fogyasztanak alkoholt (39,5%). Az alkohol fogyasztá-sának rendszerességében nemi eltérést tapasztaltunk (khi2=9,224;p=0,026), melyet a következô ábrán is szemléltetünk.

22.. áábbrraa.. Az alkoholfogyasztás rendszeressége a nemek tükrében

Az ábrán jól látszik, hogy azon serdülôk között, akik kipróbálták,de nem fogyasztanak alkoholt, nagyobb arányt képvisel a lányokcsoportja (48,9%), míg a rendszeres fogyasztók között a fiúk képvise-lik a nagyobb részt. Érdekes kérdés továbbá, hogy az alkoholfo-gyasztás milyen keretek között, kivel történik. A diákok többnyire(59,3%) barátokkal fogyasztanak alkoholt, de elôfordul az egyedüliitalozás is (5,4%). A szülôkkel történô alkoholkóstolás, fogyasztásmeglepô módon a diákok majdnem egyharmadára, 31,3%-ára jellem-zô. Véleményünk szerint a serdülôknél árnyaltabb képet kaphatunk,ha a rendszeresen fogyasztók (minden héten) körében vizsgáljuk azalkoholfogyasztási szokásokat, mert ez esetben a szülôi „kóstoltatá-sokat" ki tudjuk zárni. Elmondhatjuk, hogy azon serdülôk, akik sa-ját bevallásuk szerint minden héten, vagyis rendszeresen érintkez-nek az alkohollal, ôk leginkább 70,6%-ban a barátokkal, 13,7%-bana családtagokkal (szülôk, rokon) és 11,8%-ban egyedül teszik eztmeg. A serdülôk alkoholfogyasztás és dohányzási hajlandósága köze-pes erôsségû (C=0,38) szignifikáns (p=0,00) kapcsolatot mutat. Terü-leti különbségeket, régió, megyei, valamint településtípusok szintjén

1177


nem találtunk. A 2003-as Espad adatok alapján a magyar fiatalok,nemtôl függetlenül, 14-15 éves koruk körül kezdik kipróbálni ezenegészkárosító magatartásformákat. Jelen eredményeinkkel igazol-juk, hogy az alkohol és dohányzás elsô fogyasztása korábbi életkor-ban következik be.

Inaktív életmódot vizsgálva kijelenthetô, hogy a diákok 24,4%-anem sportol testnevelés órán kívül. A válaszadók 8%-a vallotta azt,hogy a tanórán kívüli nem sportolásának a legfôbb oka, hogy nemszeret sportolni. A gyermekek sportolásuk ellenzôiként 60%-ban acsaládtagokat (szülôk, rokonok), illetve a tanárokat (22,7%) említet-ték. Az inaktivitás okait vizsgálva (33.. áábbrraa) láthatjuk, hogy a serdü-lôk csupán 6,5%-a említette okként a lehetôség hiányát.

33.. áábbrraa.. A rendszeres sportolást nem választók motivációs tényezôi

A válaszadók közel fele (44,9%) jelölte meg az idôhiányt, mint arendszeres sportolást gátló tényezôt, melyet a tanulásra eltöltött idô(20,5%), és az egészségi okra (9,8%) való hivatkozás követ. A serdü-lôk leginkább heti kettô és heti három alkalommal vesznek részt is-kolai kereteken kívül szervezett sportfoglalkozásokon. A serdülôk idô-mérlegét vizsgálva azonban érdekes módón azt tapasztalhatjuk, hogyaz inaktívaknak (az iskolán kívül nem sportolóknak) nem különbözika heti idômérlege, vagyis „logisztikai" problémáik lehetnek. Elszomo-rító adat, a serdülôk idômérlegét vizsgálva, hogy hétköznap és hétvé-gén is nagyrészük négy órát tölt a számítógép elôtt. Remélni tudjukcsak, hogy az adatfelvétel idôpontja (november-december) hozzájárult

1188


e rossz eredményhez. A testnevelés órán kívül sportolók közül is csak57,1% válaszolta, hogy rendszeresen, minimum heti három alkalom-mal jár edzésre. A szabadidô eltöltést (hobbi) vizsgálva harmadik he-lyen szereplô legkedveltebb kategória a számítógépezés.

A serdülôk napi étkezés számának vizsgálata elárulja, hogy a meg-kérdezettek több mint a fele, 55,7%-a napi háromnál többször étke-zik. A napi étkezések számban a nemek, településtípusok, megyék,régiók között különbséget – 5%-os szignifikancia szinten – nem talál-tunk. A megkérdezettek 29%-a saját bevallásuk szerint már ebbenaz életkorban is fogyókúrázott, ahol a nemek közötti eltérés jelentôs(khi2=89,087; p=0,00), hiszen a lányok 70%-a már próbálta a test-súly szabályozásában szerepet játszó táplálékbevitel csökkentés va-lamelyik formáját (44.. áábbrraa).

44.. áábbrraa.. A fogyókúrázás a nemek tükrében

E tekintetében szignifikáns különbséget találtunk (p=0,001) azegyes megyék között, hiszen Gyôr-Moson-Sopron megyében többenalkalmaztak valamilyen diétát a testsúly szabályozásuk során. Az el-hízás az életminôséget rontja, emellett költséges is, egyes becslésekszerint Európában az egészségügyi költségek közel 6%-át az ebbôlfakadó következmények kezelésére fordítják. A primer adatbázisun-kon is igazoltuk, hogy azon serdülôk szubjektív jól-lét mutatója ala-csonyabb, akik már próbálkoztak a súlycsökkentés valamely formá-jával (F=4,778; p=0,029).

1199


SSzzaabbaaddiiddôô,, ffiizziikkaaii aakkttiivviittáássA szabadidô hasznos eltöltése az egészséges életmód elengedhetet-

len kritériuma, ezáltal az életminôség értékelésében is meghatározószerepet tölt be. A szabadidô eltöltése lehet aktív és passzív. A szel-lemi munkát végzôk szívesebben töltik szabadidejüket aktív pihenés-sel, mások, elônyben részesítik a szabadidô passzív eltöltését, mintpéldául a TV nézés, olvasás. A szabadidôt aktívan tölti el az, aki a vá-lasztott tevékenységnek tevôleges résztvevôje, befolyásolója. Ez min-dig szellemi, gyakran testi erôfeszítéssel, a képességek, készségekmozgósításával jár. A szabadidô aktív felhasználása a személyiségfej-lôdésben is fontos szerepet játszik. Az aktív szabadidôs tevékenysé-gek közé tartozhatnak a testmozgás, az alkotás, a mûvelôdés és atársas szórakozás különbözô formái. A szabadidô eltöltése passzív,ha a választott tevékenységnek a kikapcsolódáson kívül nincsen kü-lönösebb elérendô célja vagy végeredménye, és nem igényel nagyobbtesti, szellemi erôfeszítést. A szabadidô ilyen eltöltése elsôsorban azotthoni pihenésre és az üdülésre jellemzô.

A fiúk és lányok testnevelés órán kívüli gyakorisága különbségetmutat (khi2=54,431; p=0,00), hiszen a fiúk szignifikánsan gyakrab-ban sportolnak iskolán kívül, mint a lányok (55.. ttáábblláázzaatt).

55.. ttáábblláázzaatt.. A testnevelés órán kívüli sportolás gyakorisága a serdü-lôk körében

A régiókat vizsgálva azt számszerûsítettük, hogy a nyugat-dunán-túli régióban a serdülôk sportosabbak, aktívabbak. Ezzel szemben adél-dunántúli régióban a nemek közötti különbség a sportolás gya-koriságában nem olyan számottevô, mint a nyugati régióban. A ser-dülôk rendszeres, legalább heti három alkalommal végzett fizikai ak-tivitását a „sportosabb" régióban vizsgáltuk. A következô táblázat-ban 95%-os valószínûség melletti becslés látható, mely a testnevelésórán kívüli sportolás (sportágtól függetlenül) arányait jeleníti meg a

2200


vizsgált régióban, megyére, településtípusra és nemre bontva (66.. ttáább--lláázzaatt).

66.. ttáábblláázzaatt.. Nyugat-dunántúli régió serdülôinek rendszeres (mini-mum heti három alkalom) sportolási arányai

A táblázat adataiból 95%-os megbízhatóság mellett állíthatjuk,hogy a nyugat-dunántúli serdülôk közül átlagosan 35-48% végez he-ti három alkalommal fizikai aktivitást, és a nemek közötti különbségjelentôsnek mondható. Ezt az értéket a korábbi kutatások hasonlóadataival összevetve jónak értékeljük.

Legjellemzôbb edzési idôtartam 61-90 perc (21,6%), gyakori még a46-60 perc közötti (21,4%), a 91-120 perc közötti (20,4%) edzéshossz.A rendszeres sportolás megkezdésének idôpontjában nem találtunka megyék, illetve a településtípusok között jelentôs különbséget. Avizsgált régiókban a serdülôk átlagosan 8,5 éves korukban kezdeneksportolni. Ebben a korban még leginkább a szülô viszi a sportolni agyermekét (a sportágválasztás így történik).

Érdekes annak a vizsgálata is, hogy a serdülôk mely mozgásformá-kat, sportágakat preferálják az iskolán kívül. Az eredmények szerintelsô helyre tehetô a kerékpározás1 (55,6%), ezüstérmes a labdarúgás(47,7%), és harmadik helyen végzett a kocogás, futás (36,2%) kate-gória. Legkevésbé a nagyobb felszerelés-igényû sportok voltak nép-szerûek, mint a fallabda (3,9%) vagy az evezés (4,4%).

2211

1 A kerékpározás említésekor nem a versenysportolókra kell gondolni. Napjainkban kerékpáro-zás reneszánszát éli, két keréken való közlekedés egyfajta divat lett.


55.. áábbrraa.. A serdülôk rendszeresen ûzött sporttevékenysége az iskolaitestnevelés órán kívül

Ha mindezt nemi bontásba nézzük, (66.. áábbrraa) láthatjuk a különbsé-get, miszerint az elsô két helyen elfoglalt kerékpározásban és a lab-darúgásban inkább a fiúk képviselnek nagyobb arányt, míg a futás,kocogásban valamint táncban a leányok vannak felül reprezentálva.

66.. áábbrraa.. A serdülôk rendszeresen végzett sporttevékenységének nemibontása

2222


A testnevelés órákon lehetôség van a nemenkénti differenciált tar-talommal történô oktatásra, mely jó eséllyel növelné a rendszerestestmozgást, sportolást kedvelôk arányát. Véleményünk szerint en-nek jelentôsége a mindennapos testnevelés bevezetésével kulcsfon-tosságú lesz. Nyomatékosítani kell azonban a döntéshozókban azt atényt, hogy a mindennapos testnevelés csak lehetôség, a kívánt cél(sportoló nemzet) elérése a megfelelô tartalommal való feltöltésenmúlik. Ebben a fiatal korosztályban a készségek és képességek meg-szerzésének olyan szenzitív idôszakát élik meg a serdülôk, mely egy-szeri és megismételhetetlen. Csak az életkori sajátosságok ismereté-vel rendelkezô szakemberek képesek ezeket a feladatokat megoldani.Az alsó tagozatban – szenzitív idôszakban – testneveléssel foglalkozótanítók szakmai továbbképzése elengedhetetlen lesz a jövôben, illet-ve a BSc képzésbôl kikerülô testnevelô- edzôk bevonása is megoldá-si alternatívaként jelenhet meg.

Vizsgálva a serdülôk azon véleményét, hogy mely mozgásformákatés sportágakat tanulnák szívesen a testnevelés órák keretei között, akövetkezô eredményeket kaptuk (77.. áábbrraa).

77.. áábbrraa.. A testnevelés órákon szívesen választott mozgásformák,sportágak ábrája

A hagyományos, tradicionális tartalmak, sportágak mellett, mint alabdarúgás, kosárlabda, kézilabda, megjelennek az új trendek, tar-talmak, mint például tánc, tenisz, lovaglás, síelés. Mindezt már a

2233


szabadidô hasznos eltöltésére való törekvés részeként értelmezzük. Afiúk továbbra is a labdarúgást preferálják, míg a lányoknál a tánc je-lent meg az elsô helyen.

A serdülôk leginkább a kortársakkal (barát, osztálytárs) sportol-nak együtt, legkevésbé jellemzô az iskolában történô sportolás(35,3%), pedig a serdülôk nyilatkozata alapján (90,8%) lenne rá lehe-tôségük. Véleményünk szerint az iskolák sportprofiljait kellene újra-gondolni, az új testmozgási trendek megjelenésével, ami valószínûlega gazdaságra és a tanárképzésre tartozó terület.

A sportolás motivációs hátterét vizsgálva, azt tapasztaltuk, hogymegjelenek új célok. Elôtérbe kerültek a szociális és esztétikai szem-pontok a korábbi teljesítmény és versenyszellem mellett, helyett. A fi-atalok leginkább a jó kondíció (83,3%) miatt választják a sportot. Akövetkezô népszerû okok a jó közérzet (79,8%), a jó alak (70,5%), va-lamint a kikapcsolódás (69,3%). A legkomolyabb ösztönzônek a bel-sô motiváció tekinthetô, hiszen a válaszolók 83,4%-a jelölte meg az„önszántamból sportolok" kategóriát. Nagy súllyal bír az eredményekalapján a szülôk (67,3%) véleménye a sportolásról és a barátok(63,6%) ösztönzése. Legkevésbé befolyásoló hatású meglepô módon atanárok (17,1%,) ösztönzô ereje. Úgy gondoljuk, hogy a tartalmi meg-újulás mellett a módszertani eszköztár frissítésével kell megszeret-tetni a fiatalokkal a testmozgást, annak örömeit. Vagyis hatékonyab-bá kell tenni az ösztönzô rendszert, mely során figyelembe kell ven-ni a jelenkor serdülôinek igényeit, érdeklôdését, motivációinak moz-gató rugóját. Az új élményekkel gazdagítás, a „szórakozva" sportolás,a személyes példamutatás kihagyhatatlan része már a testnevelésóráknak. Az eredmények azt mutatják, hogy a serdülôk törekszeneka társadalom által felállított ideák (vékony nôk, izmos férfiak) eléré-sére. A média által is folyamatosan impresszív „tartalmi megjelení-tést" kapnak az ideális énképekrôl. Bizonyított, hogy az ilyen jellegûbefolyásolás sokkal erôsebben jelenik meg a lányoknál.

SSzzüüllôôii ppééllddaammuuttaattáássA fizikai aktivitás terén történô példamutatás folyamatában a csa-

lád kulcsszereplô. A szülôk sporttal kapcsolatos beállítódása megha-tározó szerepet tölt be gyermekeik életében. Vizsgálatunkban a ser-dülôk fizikai aktivitása és a szülôi példamutatás vélelmezett kapcso-latát is feltérképeztük, mely során az a megállapítás született, hogya serdülôk sportolási hajlandóságát a szülök sportolási múltja szig-nifikánsan meghatározza, vagyis azon gyermekek sportolnak heten-te gyakrabban, akiknek a szülei a múltban sportoltak.

2244


A szülôk sportolását tekintve, azt az eredményt kaptuk, hogy amúltban nem sportoló szülôk aránya 26,4%, a jelenben 47,6%-ranôtt, míg a mindkettô szülô sportolása a múltban 38,1%-ról a jelen-ben 11,5%-ra csökkent (88.. áábbrraa). A szülôk sporthoz való viszonyátvizsgálva a mintában szereplôk válaszai során azt a tendenciát tud-tuk igazolni, hogy az önkéntes sporttevékenységet végzôk aránya, azidô elôrehaladtával, drámaian csökken (Boros, 2000). Szintén ha-sonló arányokat kaptak az NLA és a „Sport21" kutatások e témakör-ben (Szabó, Bánáti 2008).

88.. aa ééss bb áábbrraa.. A szülôk sportolási szokása a múltban, és a jelenben.

A szülôk jelen és múltbéli sportolási szokásait figyelembe véve há-rom szülôi kategóriát képeztünk, a sporthoz való viszonyuk alapján(99.. áábbrraa):

1. A szülôk elkötelezettek a sportolás iránt a múltban, és a jelen-ben mindkét szülô sportolt legalább heti három alkalommal 7,4%.

2. A szülôk bizonytalan beállítottságúak a sportolás iránt: múltbannem, vagy csak egyik szülô sportolt, jelenben egyik szülô, vagy mind-kettô rendszertelenül sportol 64,6%

3. A szülôk a sportolás iránt elutasítók a múltban, és a jelenbensem sportolnak, 22,1%.

Az iskolai testnevelés órán kívüli sportolás és a szülôk sporttalkapcsolatos viszonya között szignifikáns kapcsolatot találtunk(khi2=19,998; p=0,00), hasonló eredmény született Keresztes ésmtsai, 2005–ben végzett vizsgálatában.

2255


99.. áábbrraa.. Szülôk sporttal kapcsolatos viszonya és az iskolai testneve-lés órán kívüli sportolásának megoszlása

Látható, hogy az elkötelezett kategória a legalacsonyabb, viszont azarányokat tekintve ott sportolnak a legtöbben a gyermekek közül.Igen nagy számban vannak azok, akik bizonytalan beállítottságúaka sport iránt, melynek okára kérdôívünk nem terjedt ki. A sporttalszemben elutasítók 22%-a magasnak mondható, és arányaiban ittszerepelnek a legtöbben, azok a gyermekek, akik nem sportolnak aziskolai testnevelés órán kívül.

Az edzések rendszeressége is magasabb a sport iránt elkötelezettszülôk esetében (khi2=34,062; p=0,001). Nem találtunk kapcsolatotaz edzés idôtartama és a szülôk sport-beállítódása között (khi2=20,029; p=0,129). A serdülôk sportolásának kezdete jól tükrözi aszülôk beállítottságát, miszerint a legkorábban az elkötelezett szülôkgyermekei 7,1 évesen, míg legkésôbb az elutasító szülôk gyermekei9,4 évesen kezdenek rendszeresen sportolni. A varianciaanalízis(F=15,804 p=0,000) post hoc tesztjeinek értelmében (Scheffe, Bonfer-roni) minden kategória szignifikánsan különbözik egymástól.

Nem jelent védôfaktort az alkohol és dohányzás kipróbálásában -nincs szignifikáns kapcsolat - a szülôk sportos életmóddal való elkö-telezettsége. Kimutatható a serdülôk válaszai alapján, hogy a sportiránt elkötelezett szülôk magasabb arányban hatnak ösztönzôleg asportolás terén (khi2=17,031; p=0,000), valamint gyakrabban issportolnak családtagjaikkal azok a serdülôk (khi2=24,458; p=0,000),melyek pozitív példát tapasztalnak (1100.. áábbrraa).

2266


1100.. áábbrraa.. Leggyakrabban a családdal sportoló serülôk megoszlása aszülô sporthoz való viszonyának tükrében

A mintánkban a WHO WBI - 5 jól-lét index eredményei azt mutat-ják, hogy azok a serdülôk, akik szülei elkötelezettek a sport irántmagasabb átlag értékkel rendelkeznek, mint azok a fiatalok, kiknekszülei bizonytalanok, vagy elutasítók. A varianciaanalízis értelmébena szülôk fizikai aktivitás iránti elkötelezettsége meghatározó a serdü-lôk szubjektív életminôség mutatójában.

1111.. áábbrraa.. WHO WBI - 5 index átlaga és a szülôk sporthoz való viszo-nyának kapcsolata

A településtípust vizsgálva (khi2=13,406; p=0,009) szignifikáns kü-lönbséget találunk, mely azt mutatja, hogy a sportoló szülôk gyerme-kei inkább megyeszékhelyen élnek, míg az elutasító szülôi attitûd a

2277


községekben jellemzôbb. Azonban az, hogy melyik megyében él aserdülô nem határozza meg - a vizsgált 6 megyében - a szülôk sport-hoz való viszonyát (khi2=13,517; p=0,196).

1122.. áábbrraa.. Szülôk sporthoz való viszonya szerinti megoszlás település-típusonként (fô)

Megállapíthatjuk, hogy a szülôk jelenlegi sportolási hajlandóságakapcsolatban van az iskolai végzettségükkel, hiszen gyakrabbansportolnak a felsôfokú végzettségûek.

HHoobbbbii Hobbija az embernek érdeklôdés és örömszerzés miatt van, nem

anyagi eredményekért. Az elmélyülten végzett hobbitevékenységnekkövetkezménye lehet, hogy valaki alapos ismeretekre, jártasságra éskészségre, tudásra és tapasztalatra tesz szert egy vagy több területen.A cél mégsem az elôbbi, hanem az önmegvalósítás, vágyak kiélése, aszemélyes célok megvalósítása. A megkérdezett 8. osztályos diákok89.5%-a rendelkezik hobbival, csupán egy tizede nem. A serdülôkösszes felsorolt válaszai között nagyszámban az aktív tevékenységekjelentek meg (66%). A kérdôívben a serdülôknek a legszívesebbenûzött három hobbit kellett felsorolniuk, melyek közül 15 mindháromszabadidôs kategóriában szerepelt (1133.. áábbrraa). A legkedveltebb kategó-riák a labdarúgás, kerékpározás, számítógépezés. Magas arányt kép-visel a barátokkal töltött idô, a zenehallgatás és a tánc is.

2288


1133.. áábbrraa.. A serdülôk legkedveltebb szabadidôs tevékenységeinekmegoszlása

A nemek közti megoszlást vizsgálva a következô eredményeketkaptuk (1144.. áábbrraa). A leányoknál nem meglepô módon elsôk közöttszerepel a tánc, hiszen válaszaik során már a testnevelés órán szíve-sen tanult tartalmak között is felbukkant. Ezt követô szabadidôs te-vékenységek kerékpározás, számítógépezés, majd a zenehallgatás,barátokkal való idôtöltés, olvasás, és a séta.

1144.. áábbrraa.. A leányok legkedveltebb hobbi tevékenységei

2299


Acs Pongrac konyve 2011/06/29 07:51 Page 29 (Cyan plate)

A fiúknál igen magasan a labdarúgás került az elsô helyre, majd akerékpározás, számítógépezés. Némi törés után a kosárlabdázás, ba-rátokkal töltött idô és a horgászat követi a sort, megjelenik a moto-rozás és a Tv-nézés is (1155.. áábbrraa).

1155.. áábbrraa.. A fiúk legkedveltebb hobbi tevékenységei

Magas azon tevékenységek aránya, melyet leggyakrabban nemegyedül végeznek a fiatalok. Mindez jó irányba is viheti a társadalmiszocializáció kellôs közepén lévô fiatalokat, hisz a legjobb együttsportolni. Ez azonban veszélyeket is rejthet magában. Az intenzívebbkortárskapcsolatok ugyanis szoros összefüggésben állnak a rizikó-magatartásokkal. Köztudott, hogy azok a fiatalok, akiknek baráti kö-rében többen dohányoznak, vagy rendszeresen fogyasztanak alko-holt, nagyobb valószínûséggel vesznek részt rizikó-magatartási for-mákban (Pikó 2002).

Nemek közti különbségeket is megfigyelhetünk az aktív és passzívhobbik terén. Vizsgálatunk során a fiúk 65%-ban aktív hobbit vá-lasztanak, míg a lányok 59%-ban (1166.. áábbrraa). Azt tapasztaltuk a hob-bi megjelöléseknél, hogy elsô helyen magasabb arányban jelöltekaktív hobbit, míg a harmadik hobbi tevékenységnél – ha jelölték –, ezaz arány kiegyenlítôdött a passzív tevékenységekkel, vagy közelítettaz arányuk egymáshoz (1177.. áábbrraa).

3300


1166.. áábbrraa.. Összegzés fiú leány hobbi arányokról

1177.. aa//bb áábbrraa.. A fiúk (aa.. áábbrraa) és a leányok (bb.. áábbrraa) legkedveltebbszabadidôs tevékenységeinek arányai

Megállapíthatjuk, hogy a fiúk magasabb arányban választanakaktív hobbit, míg a lányok többféle hobbi fajtát jelöltek meg. Mind-két nem 2/3 része rendelkezik aktív hobbival.

A régiók közötti különbségeket is vizsgáltunk. A Nyugat-Dunántú-lon magasabb az aktív hobbi arány 66%, mint a Dél-Dunántúlon58%. Ez a magas arányszám mind három hobbi megjelölésnél meg-marad a Nyugat-Dunántúl javára. Az elsô három helyen azonos te-vékenységek állnak labdarúgás, kerékpározás, számítógépezés,azonban nyugaton a tánc, kosárlabdázás követi, tehát további aktívhobbik, míg délen a zenehallgatás és barátokkal töltött idô kerültelôtérbe, vagyis passzív tevékenységek.

3311


1188.. aa.. ééss bb.. áábbrraa.. Nyugat-dunántúli régió serdülôk hobbi tevékeny-ségeinek aránya

1199.. aa.. ééss bb.. áábbrraa.. Dél-dunántúli régió serdülôk hobbi tevékenységei-nek aránya

Nemi bontásban vizsgálva a fiatalok aktív és passzív hobbi ará-nyát, megállapíthatjuk, hogy a dél-dunántúli lányok fele 51%-apasszív hobbival rendelkezik, ôk azok, akik szabadidejükben kevésfizikai aktivitást végeznek. A fiúk tekintetében nincs eltérés a két ré-gió serdülôi között.

3322


2200.. áábbrraa.. Nyugat-dunántúli régió serdülô lányok és fiúk hobbi tevé-kenységeinek megoszlása

2211.. áábbrraa.. Dél-dunántúli régió serdülô lányok és fiúk hobbi tevékeny-ségeinek megoszlása

ÖÖnnéérrttéékkeellééss,, éénnkkééppAz általános közérzetükrôl a serdülô korosztály pozitívan nyilatko-

zott, hiszen a megkérdezettek 82,7%-a értékelte az általános közér-zetét jónak, illetve nagyon jónak (2222.. áábbrraa).

2222.. áábbrraa.. Az általános közérzet megoszlása

3333


A fiúk és a lányok általános közérzete között szignifikáns eltérésttalálunk (77.. ttáábblláázzaatt). A megyék, sôt a régiók sem mutattak meghatá-rozó területi különbséget a serdülôk közérzetét vizsgálva. A település-típusok között érdekes különbséget (khi2=10,953; p=0,01) találtunk,hiszen a községben és megyeszékhelyen élôk általános közérzetejobb, mint a városban élôké, vagyis a városban jelentôsen kevesebbennyilatkoztak arról, hogy a közérzetük nagyon jó, vagy jó lenne.

77.. ttáábblláázzaatt.. Az általános közérzet nemek szerinti megoszlása

A WHO Általános Jól lét (WHO-WBI-5) mutatója alapján a fiúk(z=-3,773; p=0,00) értékei magasabbak, vagyis a szubjektív jól-létükmagasabb, melyet a lefutatott Mann-Whitney próba igazolt. A koráb-bi fejezetben lévô kijelentésünket ismételten hangsúlyozni szeret-nénk, miszerint a szülôk sportmúltja is meghatározó tényezôként je-lentkezett a serdülôk szubjektív jól-létét (WHO-WBI-5) vizsgálva. AKruskal-Wallis teszt értelmében azon szülôk gyermekeinek voltak aszignifikánsan (p=0,09) a legjobb jól-lét értékei, ahol mindkét szülôsportolt a múltban.

A serdülô diákokra jellemzô, hogy a külsô megjelenés és a megíté-lés kihat a mindennapjaikra. A saját külsejükkel való elégedettségmeghatározza (khi2=175,1; p=0,00) az általános közérzetüket, ezt akövetkezô korrespondencia-analízis is bizonyítja.

2233.. áábbrraa.. A korrespondencia-analízis grafikus ábrája

3344


A grafikus ábráról leolvasható, hogy akik magukkal szembeni kül-sô elvárásokkal elégedettek, azok a hétköznapi életben is jobban ér-zik magukat, nincsenek pszichés problémáik, könnyebben beillesz-kednek. Azt tapasztaljuk, hogy az önbizalom hiánya, mely a sajátkülsejének megítélésébôl is fakad, a serdülô korban az elszigeteltség-hez, kirekesztettséghez vezethet. Látszik, hogy az önértékelésben át-lagostól eltérô (fôleg átlagon aluli megítélés) gyakran visszahúzódó-vá, nehezen beilleszkedôvé teheti a gyereket, mely meghatározhatjaaz egyén további életútját is.

TTeerrüülleettii kküüllöönnbbssééggeekk,, WWHHOO ÁÁllttaalláánnooss JJóóll--lléétt iinnddeexxA lefutatott tesztek eredményei alapján érdekes területi különbsé-

get tapasztalunk a sportolási aktivitásban, hiszen a nyugat-dunán-túli régió serdülôi saját bevallásaik alapján rendszeresebben sportol-nak, mint a dél-dunántúli régióban élôk. A nyugat-dunántúli régió-ban a serdülôk szignifikánsan divatosabbnak, egyedibbnek ítélik aruháikat, mint a másik régióban. A megyéket vizsgálva azt tapasztal-hatjuk, hogy a dohányzást legifjabban Baranya megyében próbáljákki, illetve a legtöbb késôi kipróbáló (14 év feletti) Gyôr-Moson-Sopronmegyében van.

A településtípust vizsgálva különbséget találtunk az apák jelenlegisportaktivitása között, hiszen megyeszékhelyen élô apák eltérôengyakrabban sportolnak, mint a községben élôk. Szignifikáns különb-séget számszerûsítettünk a település típusa és a hétköznap számító-gépezéssel töltött idô között. A megyeszékhelyen többet, a községek-ben kevesebb idôt töltenek a diákok a számítógép elôtt. Feltételez-zük, hogy ebben nagy szerepet az internet hozzáférhetôség játszik.Hétköznap és hétvégén is a megyeszékhelyen élô serdülôk kevesebbidôt töltenek a szülôkkel, mint a város vagy a községben élô azonoskorú társaik. A tanulás önértékelésében megyei különbséget szám-szerûsítettünk (2244.. áábbrraa).

3355


2244.. áábbrraa.. A serdülôk saját tanulási eredményességének megítélése avizsgált megyék szerint

Az ábrán is jól látszik, hogy a jól és kiemelkedôen tanulók legin-kább Baranya és Gyôr-Moson-Sopron megyében vannak.

A WHO-WBI-5 index és a testnevelés órán kívüli sportolás közöttkapcsolatot találtunk, vagyis a pozitív életminôség skálája magasabbazon diákoknál, akik a testnevelés órán kívül sportolnak, sôt a spor-tolási rendszeresség növekedésével szignifikánsan emelkedik az ér-ték. Míg a WHO-WBI-5 nem, addig az egészségi állapot önbecsléseszignifikáns kapcsolatot mutatott a tanulmányi eredmények megíté-lésében, vagyis minél egészségesebb valaki; annál jobban tanul. Agyermekkori életminôség bizonyítottan befolyásolja a tanulási képes-séget, amelynek megszerzése pozitívan hat a gazdasági teljesítmény-re. Nem találtunk sem megyei, sem településtípusok közötti különb-séget az egészségi állapot önbecslésében, illetve a pozitív jól-lét mu-tató tekintetében.

Serdülôkrôl összegezve elmondhatjuk, hogy az egészségkárosítómagatartásformák, mint a dohányzás, alkoholfogyasztás megjelené-se, kipróbálása korábbi életkorra tehetô, mint azt az eddigi kutatá-sok során tapasztalták, s ezen a területen nem nyújt pozitív mintátaz elsôdleges szocializációs közeg, a család.

A fizikai aktivitás során a szülôk sporthoz való viszonya kulcsfon-tosságú szerepet tölt be. Túlsúlyban van a szabadidô eltöltésben a fi-zikai aktivitás a serdülôk körében, azonban nem szabad figyelmenkívül hagyni a passzív idôtöltés (számítógépezés, zenehallgatás, tvnézés) magas arányát sem. A szabadidôs tevékenységek között a lab-

3366


darúgás kimagasló a serdülô fiúk körében, a legnépszerûbb hobbikegyike, okát kereshetjük a csekély eszközigényében, valamint médiaáltali népszerûségében és finanszírozásában. A tradicionális sportte-vékenységek mellett megjelennek az új trendek a sportolás, és a sza-badidô eltöltés területén, s a motivációban a hangsúly áttevôdik aszociális és esztétikai szempontokra. Úgy gondoljuk, hogy tartalmi ésmódszertani megújulás vár a képzés területén is. A társas tevékeny-ségek, amennyiben sporttal, fizikai aktivitással kapcsolódnak, in-kább motiváló hatást és a közösséghez tartozás élményét fejtik ki aserdülôkben, valamint élô, valódi kortárs kapcsolatokat, mintsem arizikó-magatartások esélyét hordozzák magukban.

IIIIII//22.. EEggyyeetteemmiissttáákkAz általános közérzet önértékelése a vizsgált egyetemista (19-29 év)

populációban az egészségi állapot egyik meghatározó proxy-mutató-ja. A fiataloknál az egészségi állapot önértékelése az általános közér-zettel való elégedettség mutatójaként is értelmezhetô, amely prog-nosztikai jelentôséggel bír a késôbbi egészségi állapot alakulásaszempontjából (Susánszky és mtsai, 2000). Az utóbbi évtizedbentöbb követéses vizsgálat rámutatott, hogy az egészségi állapot ön-becslése (self-rated health) a halálozás egyik legmegbízhatóbb elôre-jelzôje (Bjorner és mtsai, 1996). Idler és Benyamini (1997) 27 köve-téses vizsgálat eredményeit összevetve megállapították, hogy a szub-jektív önértékelés valamennyi kórházi szûrési módszernél pontosab-ban jelezte elôre a halálozás valószínûségét, mely összefüggés férfiakkörében szorosabb. A kedvezôtlen önértékelés már szinte közérzetiproblémaként kezelhetô, mert ebben az életkorban egészséges fiata-lokról van szó, akik közérzeti problémáikat képezik le az egészségi ál-lapotuk deficitjeként.

A fiatal felnôtt korosztály önbevallása alapján kijelenthetjük, hogyegészségi állapotuk kiegyensúlyozottnak, jónak nevezhetô (88.. ttáábblláázzaatt).

88.. ttáábblláázzaatt.. A fiatal felnôttek általános közérzetének szubjektív önér-tékelése nemek szerinti megoszlásban (%)

A nemek között nem találtunk szignifikáns különbséget ebben akorosztályban (khi2=2,952; p=0,399). Az akut betegségeken kívül aligtalálkozhatunk olyan betegségekkel, amelyek negatív módon befo-

3377


lyásolnák életvitelüket, vagy tartósan korlátoznák a napi tevékeny-ségeik ellátását.

A fizikai aktivitás, mint védôfaktor ebben a korosztályban is szá-mottevô (khi2=13,116; p=0,004) tényezôként jelenik meg.

2255.. áábbrraa.. A fiatal felnôtt korosztály szubjektív önértékelése a fizikaiaktivitásuk tükrében

Az ábrán látható, hogy az aktív egyetemisták (hetente legalább há-rom alkalommal sportol) körében a megkérdezettek egyötöde nagyonjól érzi magát, illetve azoknak a száma, akik nem túl jól érzik magu-kat alacsonyabb, mint a mozgásszegény, inaktív életmódot élôknél.

Áttekintve a leggyakoribb megbetegedések kor és nemek szerintieloszlását, szembetûnô a nemek szerinti eltérés, fôleg fiatalabb kor-ban, melynek legfôképpen élettani okai vannak. Teljesen nyilvánva-lóvá válik a vizsgálódó számára, hogy nemektôl függetlenül az összeskorcsoportban jóval a többi felett áll a magas vérnyomásos megbete-gedések elôfordulása. Az asztmás megbetegedések száma jellemzôenfiatalabb korban magasabb, majd idôsebb korban csökkenô értéketmutat.

A következô ábráról megállapítható, hogy az asztma betegségekszáma a férfiak körében az idôsebb korcsoportok felé haladva csök-kenô, minden más gyakoribb betegséggel ellentétben.

3388


2266.. áábbrraa.. A háziorvosi szolgálathoz bejelentkezett 19 éves és idôsebbférfiak számottevô betegségei 2007-benForrás: Hécz 2010; KSH 2008

A nôknél is a leggyakoribb betegségek a férfiakéval egyezôek, csaknáluk minden korosztályban alacsonyabb a megbetegedések száma.

2277.. áábbrraa.. A háziorvosi szolgálathoz bejelentkezett 19 éves és idôsebbnôk gyakoribb betegségei 2007-benForrás: Hécz 2010; KSH 2008

3399


Ha a sportolási hajlandóságot elemezzük, akkor azt tapasztalhatjuk,hogy csökkenô tendenciát mutat a serdülôkhöz képest, de még min-dig jóval kedvezôbb képet fest, mint a felnôtt korosztályban (2288.. áábbrraa).

2288.. áábbrraa.. Az egyetemista korosztály fizikai aktivitásának megoszlása

Az Eurobarometer 2010 felmérés kategóriáit adaptálva látható,hogy az egyetemisták közel egynegyede mozgásszegény életmódotfolytat. A vizsgált populáció 55,7%-a folytat fizikai aktivitást olyanrendszertelenül, havi egyszeri, háromszori, vagy még ritkább alka-lommal, amellyel szakértôi véleményünk alapján a szervezet számá-ra nem lehet a kívánatos pozitív élettani hatásokat elérni. A sporto-lásra felhasznált alkalmankénti idô jellemzôen 30-60 perc. A fizikaiinaktivitás inkább jellemzi a lányokat (khi2=52,162; p=0,00). Az élet-kor emelkedésével a testmozgásra fordított idô mennyisége csökken,melyben a törésvonalat a munkába állás jelenti. A megye és a tele-pülés típusa nem mutat szignifikáns különbséget a fizikai aktivitástekintetében. A szülôk sportmúltját vizsgálva lényeges kapcsolatottaláltunk a fiatal felnôttek sportolási hajlandóságában, vagyis az el-sôdleges szocializációs közeg pozitív példamutatása még fellelhetô.Az egyetemisták anyagi kondíciói, melyet ebben az életszakaszbanmég a családi támogatás mértéke determinál, komoly befolyást gya-korol a rendszeres fizikai aktivitásra is.

AAllkkoohhoollffooggyyaasszzttáássA fiatal felnôtt korosztályban az alkoholfogyasztás gyakoriságának

becslését az önkéntes adatszolgáltatás adataival tesszük meg.

4400


Az egyetemisták alkoholfogyasztási gyakoriságát a következô áb-rán (2299.. áábbrraa) láthatjuk:

2299.. áábbrraa.. Az egyetemisták alkoholfogyasztási gyakorisága

A korosztály szinte minden második tagja (48,7%) havi rendszeres-séggel, illetve minden harmadik egyetemista heti rendszerességgelfogyaszt alkoholt. Az alkoholt megvetôk megoszlása ebben a korosz-tályban 3,3%, melynél magasabb azon fiatal felnôttek aránya, akiksaját bevallásuk szerint a hét minden napján italoznak (3,8%). Ittmeg kell jegyeznünk, hogy ez a szokás a férfiakra volt jellemzôbb(5,8%).

99.. ttáábblláázzaatt. Az alkoholfogyasztás gyakorisága a nemek bontásában

A nemek között szignifikáns eltérés (khi2=64,878; p=0,00) azzalmagyarázható, hogy a rendszeres fogyasztók (heti, napi) inkább aférfiak, míg az alkalmankénti (évente, havonta) alkoholfogyasztás anôkre jellemzôbb.

A településtípusok és a megyék között nem találtunk érdemi kü-lönbséget az alkoholfogyasztás gyakoriságában. Érdekes eredménytkaptunk a korosztályban elvégzett fizikai aktivitás rendszeressége ésalkoholfogyasztás gyakoriságának elemzése kapcsán (3300.. áábbrraa).

4411


3300.. áábbrraa.. A fizikai aktivitás és az alkoholfogyasztás gyakoriságánakábrája

Az ábra segítségével kijelenthetjük, hogy a rendszeres fizikai akti-vitás (min. hetente három alkalom) ebben az életszakaszban nemmondható védôfaktornak, sôt jellemzôbben az inaktívak fogyaszta-nak ritkábban alkoholt (khi2= 9,765; p=0,04). Az alkoholt teljesen el-utasítók körében a rendszeresen sportolók jelentek meg nagyobbarányban (4%), bár ez a különbség nem számottevô.

DDoohháánnyyzzáássAz önbevallás szerint, az egyetemisták több mint egyharmada

(37,8%) még nem dohányzott életében, és 8,2%-uk már leszokott-ekáros szenvedélyérôl. A dohányzók között a leggyakoribb a napi 3-10szál cigaretta. Véleményünk szerint a dohányzási hajlandóságot ésgyakoriságot ebben az életszakaszban még befolyásolja a családtólvaló függés, illetve az anyagi kondíciók volumene. Ezt alátámasztanilátszik, hogy szignifikánsan magasabb azon fiatal felnôttek dohány-zási hajlandósága, akik a szüleiktôl is hasonló példát látnak. A vizs-gált kereszttábla eredményeink szerint a dohányzási gyakoriság anemek (khi2=3,088; p=0,378), tekintetében nem mutatott lényegi el-térést. A fizikai aktivitás ebben a korosztályban a dohányzás tekin-tetében védôfaktorként jelentkezik (khi2=53,231; p=0,03).

A vizsgált populációban különbséget találtunk a testtömeg-indextekintetében, miszerint szignifikánsan magasabb azon túlsúlyos és

4422


elhízott egyetemisták aránya (khi2=32,694; p=0,018), akik aktívab-ban dohányoznak. A szubjektív fizikum mutatóban (milyennek tart-ja állóképességét) nem találtunk eltérést (khi2=20,062; p=0.329) adohányzási aktivitás tekintetében.

Az egyetemisták körében a dohányzás és alkoholfogyasztási szoká-sokat együtt vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a két káros szenvedélygyakran együtt jelenik meg, szinte dupla rizikófaktorként. Ebben akorosztályban megjelennek már azon egyedek, akik viszonylag gyak-ran isznak, és sokat dohányoznak. A vizsgálatunkat tovább bôvítveazt tapasztaltuk, hogy ôk azok, akik legkevésbé választják a fizikaiaktivitást, a rendszeres sportolást.

Az egészségük önbecslésében is lényeges különbséget számszerû-sítettünk a dohányzási gyakoriságot vizsgálva (khi2=58,074; p=0,00),hiszen akik teljesen egészségesnek érzik magukat, ôk lényegesen ke-vesebbet dohányoznak, mint akik saját bevallásuk szerint nem túlegészségesek.

EEggéésszzsséégg--jjöövvôôkkééppA fiatal felnôttek 8,4%-a érzi úgy magáról, hogy nem túl egészsé-

ges. Az egészségük megítélésében jelentôs nemi különbség nem léte-zik (khi2=3,224; p=0,199).

1100.. ttáábblláázzaatt.. Az egészség önmegítélése a nemek vonatkozatásában (%)

A megkérdezett egyetemisták 7,3%-a feküdt valamilyen betegség-gel már a kórházban. Az egészségük megítélése és az elmúlt évbenkórházban „töltött idô" tekintetében nem találtunk jelentôs eltérést(khi2=1,791;p=0,408).

Az életmódbeli szokások tekintetében tapasztalhattuk, hogy a fizi-kai aktivitás, mint védôfaktor több esetben is számottevô, így azzal afeltételezéssel élhetünk, hogy a korosztályban a rendszeres fizikaiaktivitással élôk arányának növelésével számottevô egészségi, élet-minôségbeli, gazdasági javulást indukálhatnánk. A fizikai inaktivi-tással összefüggésben lévô betegségtípusokra is rákérdeztünk a kér-dôívünkben, vagyis a nemzetközi szakirodalomnak megfelelôen meg-kérdeztük a fiatal felnôtteket, hogy az elmúlt évben az alábbi beteg-ségtípusok miatt felkeresték-e az orvosukat. Az eredmények azt iga-zolják, hogy az egyetemisták nem a krónikus betegségek miatt kere-

4433


sik fel leginkább az orvosukat (1111.. ttáábblláázzaatt), tehát az OrszágosEgészségügyi Pénztárnak és közvetve az államnak ezen betegségtípu-sokban és szövôdményeikben nagy kiadást nem jelentenek. Az álta-lunk számított súlyozott átlag szerint az egyetemisták 3,4%-a keres-te fel az elmúlt évben az orvosát a felsorolt betegségtünetek miatt.

1111.. ttáábblláázzaatt.. Az egyetemisták orvosnál való megjelenésének gyakori-sága

A táblázatból látszik, hogy a fizikai inaktivitással is kapcsolatbanálló betegségtünetek közül az egyetemisták leggyakrabban azemésztôrendszeri problémájuk miatt (8,8%) keresték fel az orvosukat2009-ben.

Az egyetemisták testtömeg-indexét vizsgálva tapasztalhatjuk, hogya válaszadók 19,4%-a túlsúlyos vagy elhízott, amelyben nemi kü-lönbség (khi2=60,464; p=0,00) is mutatkozik (1122.. ttáábblláázzaatt).

1122.. ttáábblláázzaatt.. A testtömeg-index alakulása a nemek vonatkozásában (%)

A táblázat adatai szerint a túlsúlyos és elhízott kategóriákban leg-inkább a férfiak találhatók, míg a hölgyeket inkább jellemzi a normá-lis testsúly. Nem túl meglepô, hogy a hölgyek tekintetében találkoz-hatunk jóval nagyobb arányban a testtömeg-index tekintetében so-ványnak mondható egyedekkel. Tapasztalatainkat felhasználva kije-lenthetjük, hogy a hölgyek testtömeg-index eredményeikkel ellenté-tétesen a saját testtömegüket gyakran torzulva ítélik és a média nyo-mására feleslegesen „koplalnak", diétáznak.

A jelenlegi társadalmi szerkezetet vizsgálva tapasztaljuk, hogy a fi-atal felnôtt korosztály 45-55%-a a felsôoktatásban vesz részt. Azegészségmegôrzést célzó aktív életmód kialakításának alapvetô felté-tele, hogy az adott társadalmi korosztály legfontosabb színterén,

4444


ahol az egyén idejének legnagyobb részét tölti, lehetôsége legyenszervezett, rendszeres testmozgásra (Földesiné, Gál, Dóczi, 2008). Ezazt jelenti, hogy a hagyományokkal és jól mûködô szerkezettel ren-delkezô felsôoktatás is legyen aktív részese a sport mûködésének,ami napjainkra nem jellemzô. Ennek elsô lépcsôje lehet, ha a dön-téshozók a testnevelést nem írják ki a tantervekbôl, hanem vissza-emelik, hiszen az állami felügyelet, ráhatás közvetlen módon megold-ható. A meglévô egyetemi sportinfrastruktúrák állagának védelmétés bôvítését elsôdleges célként kell kezelni. Az amerikai egyetemisport is ennek alapján indulhatott el és jelenti napjainkban az ama-tôr versenysport legszélesebb bázisát, melyhez elengedhetetlen egyjól mûködô és az érdeklôdést felkeltô – jó marketingstratégiával ren-delkezô – versenyrendszer.

Az általános iskolákban, a serdülô korban még nagyszámú azongyermekek száma, akik rendszeresen sportolnak, amely arányt amindennapos testnevelés tovább emelhet. Ha eredményesen sporto-ló nemzet szeretnénk ismét lenni, akkor a tömegbázist kell a jövôbenszélesíteni, vagyis a sportot ott kell mûvelni, ahol a fiatalok vannak.Véleményünk szerint a 18 év felett leginkább a felsôoktatásban jele-nik meg koncentráltan ez a korosztály, hiszen széles, intézményesí-tetten motiválható tömegbázist kezel (kb.380.000 fô).

IIIIII//33.. FFeellnnôôtttteekkHazánk felnôtt lakosságának egészségi állapotáról Ádány (2009)

tanulmányából alkothatunk objektív képet. A kutatás tényszerûenbizonyítja a magyar népesség elfogadhatatlan rossz egészségi állapo-tát és a szükséges intervenciós hálózat kiépítését.

A felnôtt lakosság egészségi állapotáról, életmódjáról, valamintéletminôségérôl demográfiai mutatók segítségével, és az életminôség,önértékelésen alapuló szubjektív változóinak bemutatásával kapha-tunk objektív képet.

A primer kérdôíves kutatásunkat összesen 718 felnôtt töltötte ki.A korosztályt a 29 életévét betöltött népességre vonatkoztatjuk. Azadatfelvételre 2010 szeptemberében került sor, ahol a hagyományosforma mellett (PP „paper and pencil"- papírral és tollal) az interneteslekérdezést is alkalmaztunk, mely az ország egész területét lefedte.Az így létrejött kutatási mintánk (1133.. ttáábblláázzaatt) nem reprezentatív, denagy mintás becslési tulajdonságokkal rendelkezik.

4455


1133.. ttáábblláázzaatt.. A kutatási minta nem és lakhely szerinti megoszlása

A hazai társadalom néhány demográfiai változójának szemlélteté-se elengedhetetlen a felnôtt lakosság primer adatbázisának elemzé-se elôtt.

3311.. áábbrraa.. A születéskor várható élettartamok Magyarországon, aszomszédos országokban, a skandináv országokban és az EU-banForrás: World Health Statistics 2009

A születéskor várható élettartam az ország lakosságának általánosegészségi állapotáról hordoz információkat. Magyarország lakosságá-ról elmondható, hogy szomszédjai közül egyet sem elôzött meg és Ro-mániával, Szerbiával közel egy szinten állt a vizsgált periódusban,sôt az európai átlagtól való eltérése nagyon nagynak mondható, ne-gatív irányban. Ezek alapján a magyarok egészségi állapota, egyálta-lán nem nevezhetô jónak (Hécz, 2010). Hasonlóan elszomorító képetkapunk, amennyiben az egészségben és betegségben eltöltött élet-éveket vizsgáljuk a szomszédos országok hasonló adatainak tükré-ben (3322.. áábbrraa).

4466


3322.. áábbrraa.. Egészségben eltöltött élettartamForrás: Kollányi-Imecs 2007

A társadalom demográfiai változókon is érezhetô szintjével, rosszegészségi állapotával nem lehet versenyképes, hiszen köztudott tény,hogy egy egészségdeficites ország nem versenyképes. Az egészségi ál-lapot (ezáltal az életminôség) és a nemzetgazdaság teljesítményénekkapcsolata olyan erôs, hogy Barro a lakosság egészségi állapotát agazdasági teljesítmény, a gazdasági növekedés egyik legfontosabb in-dikátorának tartja (Barro, 1997). Az egészségi állapot proxy mutató-jaként vizsgált általános közérzet szubjektív megítélése az egyénmindenapjait meghatározó faktor, ezért érdemes vizsgálni. Az általá-nos közérzet szubjektív megítélésében nem találtunk a nemek közöttjelentôs (khi2=1,199; p=0,75) különbséget (1144.. ttáábblláázzaatt).

1144.. ttáábblláázzaatt.. Az általános közérzet szubjektív megítélése nemek sze-rinti megoszlásban

Az általános fizikum mutatót vizsgálva is hasonló eredményre ju-tottunk, mely szerint a nôk és a férfiak között a saját teherbíró-ké-pességük megítélésében szignifikáns (khi2=2,321; p=0,51) eltéréstnem találtunk.

4477


1155.. ttáábblláázzaatt.. A szubjektív teherbíró-képesség (fizikum) megítélésenemek szerinti bontásban

Mindkét táblázat eredményei szerint a férfiak körében nagyobbarányban találhatók azok, akik nagyon jónak ítélik az általános köz-érzetüket (9,4%) és fizikumukat (11,4%), de ez az eltérés nem szá-mottevô.

AAllkkoohhoollffooggyyaasszzttáássA megkérdezett felnôtt lakosság 10%-a vallotta önmagáról, hogy

egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, de hasonló arányban vannak a né-pességen belül azok, akik minden nap hódolnak ennek a szenvedé-lyüknek. Viszonylag magas (24,2%) azon felnôttek száma, akik he-tente többször is alkoholt fogyasztanak. Az alkoholfogyasztás gyako-riságának vizsgálatakor jelentôs különbséget találtunk a nemek kö-zött (khi2=77,365; p=0,00). A férfiak számottevôen gyakrabban fo-gyasztanak alkoholtartalmú italokat (1166.. ttáábblláázzaatt).

1166.. ttáábblláázzaatt.. Az alkoholfogyasztás gyakoriságának nemek közti meg-oszlása (%)

Területenként és településtípusonként sem találtunk jelentôs elté-rést az alkoholfogyasztás gyakoriságában. Az eddigi eredményektükrében érdekes eredményt kaptunk a rendszeres fizikai aktivitástvizsgálva, mert azt tapasztaltuk, hogy a rendszeres testmozgás gya-koriságával növekedett az alkoholfogyasztás gyakorisága is (khi2=36,764; p=0,00). Azzal a megjegyzéssel azonban élnünk kell, hogy afelnôtt mintánkban a hivatásszerûen sportolók száma elenyészôenalacsony volt, így ezt a megállapítást velük szemben általánosítaninem szabad. Ezt egy további kutatással lehetne vizsgálni.

Az általános közérzet kategóriái szignifikáns hatással vannak azalkoholfogyasztás gyakoriságára (khi2=41,865; p=0,00). Azon felnôt-tek, akik saját bevallásuk alapján a hétköznapok során rosszul, vagy

4488


nem túl jól érzik magukat, hajlamosabbak a gyakoribb alkoholfo-gyasztásra. A kérdést megvizsgálva a másik nézôpontból is, megálla-pítható, hogy azon felnôttek, akik a környezetüktôl pozitív megerôsí-tést kapnak (úgy érzem, szeretnek és szükség van rám), azok alko-holfogyasztási hajlandósága szignifikánsan alacsonyabb (khi2=28,206; p=0,00), melyet a korrespondencia-analízis is megerôsített.A szubjektív fizikum mutató (milyennek tartja teherbíró-képességét/állóképességét) és az alkoholfogyasztás gyakorisága nem mutatottlényegi kapcsolatot. A testtömeg-index (BMI) kategóriái (khi2=11,417;p=0,494) nem mutattak szignifikáns eltérést az alkoholfogyasztásgyakoriságában.

DDoohháánnyyzzáássA felnôttkori dohányzás gyakoriságát és volumenének nagyságát

vizsgálva a következô adatokat kaptuk (1177.. ttáábblláázzaatt,, 3333.. áábbrraa).

1177.. ttáábblláázzaatt.. ééss 3333.. áábbrraa.. A dohányzási mérték gyakorisága

A vizsgált mintánkban a felnôtt lakosság 53%-a jelen pillanatbannem dohányzik. A nem dohányzók 21,6%-a vallotta magáról, hogyleszokott-e káros szenvedélyérôl, vagyis a társadalom közel egyhar-mada (31,5%), a dohányzással szemben teljesen elutasító. Az egye-temista populáció vizsgálata után azt állapíthatjuk meg, hogy a fel-nôtt lakosság 8%-a, az egyetemi évek után kezd el rendszeresen do-hányozni. A felnôtt lakosság dohányzási mennyiségének vizsgálata-kor (1188.. ttáábblláázzaatt) nem találtunk a nemek között lényegi különbséget(khi2=6,153; p=0,41).

4499


1188.. ttáábblláázzaatt.. A dohányzás mértékének megoszlása a nemek tekinte-tében (%)

5%-os szignifikancia szinten területi és településtípusonként semtaláltunk jelentôs eltérést a dohányzás tekintetében, vagyis ez a kétváltozó nincsen hatással a dohányzás gyakoriságára. A rendszeres fi-zikai aktivitás a felnôtt populációban igen markáns védôfaktorkéntjelenik meg, hiszen a rendszeres testmozgással élôk körében számot-tevôen (khi2=45,088; p=0,03) kevesebb a „láncdohányosok" elôfordu-lása. A dohányzás mértéke nem mutatott szignifikáns eltérést az ál-talános közérzet kategóriáival. Érdekes eredményt kaptunk a magá-nyosság érzésének tekintetében, hiszen az eredmények tükrében azlátszik, hogy a „magányosan érzôk" körében a dohányzás mértéke je-lentôsen magasabb (khi2=51,209; p=0,00). Az „önelfogadás" (úgy ér-zem, szeretnek és szükség van rám) képessége és a dohányzás mér-téke létezô kapcsolatot mutat, hiszen a dohányzás mértéke csökkenazon egyedeknél, akik elégedettebbek (khi2=55,623; p=0,00). A szub-jektív fizikum-mutató (milyennek tartja teherbíró-képességét/állóké-pességét) és a dohányzás mértéke 5%-os szignifikancia szint mellettnem mutatott kapcsolatot (khi2=26,974; p=0,08). A depresszió (BDI)-(khi2=25,661; p=0,11), valamint a testtömeg-index (BMI) kategóriái(khi2=25,202; p=0,12) sem mutattak szignifikáns eltérést a dohány-zás mértékében. Az alkoholfogyasztás gyakorisága és a dohányzásmértéke közepes (C=0,33) erôsségû szignifikáns kapcsolatot mutat,az alkoholfogyasztás gyakoriságának növekedésével a dohányzás vo-lumene is növekszik (khi2=65,061; p=0,00).

FFiizziikkaaii aakkttiivviittáássFizikailag aktív életmód alatt minden olyan rendszeresen végzett

sport és szabadidôsport, vagy egyéb tevékenységet értünk, mely so-rán az emberi test az egészség megôrzéséhez elengedhetetlenül szük-séges fizikai megterhelésnek van kitéve, segítve ezzel az izmok, a ke-ringési rendszer, a csontozat, megfelelô fejlôdését, mûködését. Így afizikailag inaktív jelzôt az elôbbiektôl eltérô, mozgásszegény életmó-dot élôkre használjuk, és az egészség megôrzéséhez szükségesmennyiségû mozgás hiányát értjük alatta. A felnôtt lakosság fizikai

5500


aktivitásának mértékét számtalan kutató vizsgálta ennek megfelelô-en számos statisztikai adattal rendelkezünk (Hécz, 2010). Fontosmegemlíteni, hogy ezen adatok legritkábban hasonlóak, melynek leg-fôbb oka a mintaválasztásban keresendô. Itt szeretnénk nyomatéko-sítani, a reprezentatív kutatások fontosságát, hiszen a hazai társa-dalom fizikai aktivitásának rátáját nem reprezentatív felmérésbôl be-csülni nem szabad. Ennek megfelelôen a saját primer adatbázisunkis ebben a kérdéskörben nem a valós képet szemléltetheti, ezért atársadalom fizikai aktivitásának számbavételekor a legfrissebb nem-zetközi reprezentatív Eurobarometer 2010 adatait (n=27 000) is fel-használjuk. A nemzetközi kutatás hazai reprezentatív mintájánakelemszáma 1024 fô. Az uniós statisztikai hivatal által végzett felmé-rés, amelyben 27 tagállam összesen 27 ezer állampolgárát kérdeztéksportolási és mozgási szokásaikról a következô eredményeket hozta.

3344.. áábbrraa.. Sportolás és fizikai aktivitás gyakoriságának összehasonlí-tó ábrája, Magyarország és az EU tagállamai között (%) Forrás: Eurobarometer 2010

Az ábrán jelzett adatokból az látható, hogy a magyaroknak csupán23 százaléka sportol, illetve végez testedzést legalább heti rendsze-rességgel (heti 1-5 alkalom), míg az EU átlagában ez a mutató 40%.Az unióban 21% azok számaránya, akik havonta legfeljebb néhányalkalommal sportolnak, míg Magyarországon 24%. Összegezve aztmondhatjuk, hogy az unió átlagában 39%, a magyarok átlagában53% soha nem sportol. Szakértôi véleményünk szerint a havi 1-3 al-kalommal végzett sporttevékenység szervezetre nem fejt ki pozitívhatást. Ezt alapul véve a magyar társadalom 77%-a fizikailag inak-tív életmódot él, ami elképesztôen magas arány, több mint a teljesnépesség 2/3-a. A sporton, illetve módszeres testedzésen kívül esô

5511


"testmozgást" vagyis a fizikai aktivitást – hobbi kerékpározást, sétát,táncot, kertészkedést – nézzük, akkor Magyarország némileg jobberedményeket produkált, de még így is az uniós átlagnál rosszabb ahelyzet: heti rendszerességgel a magyarok 65%-a folytat ilyen tevé-kenységet, míg az EU-ban ez a mutató 72%.

A felnôtt lakosság fizikai aktivitásának életkor szerinti bontásátegy másik reprezentatív kutatás adatai szolgáltatják. A szekunderadatok szerint a fizikai aktivitás hiánya leginkább a 30-45 és a 46-62életkori csoportban a figyelhetô meg (3355.. áábbrraa).

3355.. áábbrraa.. A sportolás gyakorisága, életkori csoportok szerinti meg-oszlásban (%)Forrás: Földesiné et al., 2008

A nemzetközi kutatás eredményeire hagyatkozva elmondható,hogy az írek és az északi országok lakói a legsportosabbak és legaktí-vabbak. Az írek 23%-a hetente ötnél több alkalommal sportol, mi-közben a svédek, a finnek és a dánok között vannak a legnagyobbszámban azok, akik rendszeresen, vagy többé-kevésbé rendszeresenmozognak. Az életkori és nemi megoszlást tekintve a következô ered-mények születtek (3366.. áábbrraa), az EU-ban a férfiak többet sportolnakés fizikailag aktívabbak, mint a nôk. A köztük mutatkozó különbsé-gek a 15-24 éves fiatalok körében a legszembeötlôbbek. A felmérés atársadalmi-gazdasági státusz és a fizikai aktivitás közötti összefüg-gésre is rámutat: az iskolát 15 évesen elhagyók 64%-a egyáltalánnem sportol.

5522


3366.. aa//bb áábbrraa.. A férfiak (aa áábbrraa) és a nôk (bb áábbrraa) életkori megoszlásaszerint, a sportolás és fizikai aktivitás gyakoriságának összehasonlí-tó ábrája, Magyarország és az EU tagállamai között (%). Forrás: Eurobarometer 2010

Jelentôs eltérés van az európai nemzetek között a tekintetben is,hogy hol szeretnek sportolni. A szlovének 83%-a, a finnek 76%-a pél-dául a szabadtéri sportokat részesíti elônyben. Különösen magas Né-metországban (61%) és Ausztriában (57%) azoknak a száma, akiksportklubokba és más testmozgást népszerûsítô klubokba iratkoz-nak be, miközben Magyarországon az állampolgárok alig 8%-a tesziugyanezt. Elszomorító továbbá az a becsült tény is, miszerint ha-zánkban a népesség csupán 3%-a az igazolt sportoló (Ács 2007).

A felnôtt magyar népesség 43%-a az idô hiányát jelölte meg, mintfô okot, ami megakadályozza abban, hogy rendszeresebben végezzenfizikai aktivitást (3377.. áábbrraa). Meglehetôsen nagy, 20% volt azok számais, akik betegségre vagy mozgásszervi problémákra hivatkoztak.12%-ban jelölték, hogy nem szeretik a versenyszerû sportolást és 5%azok aránya, akik a környezetükben nem megfelelô infrastruktúrátjelölték a rendszeres fizikai aktivitásuk gátló tényezôjeként.

5533


3377.. áábbrraa.. A fizikai aktivitás gátló tényezôinek összehasonlítása Ma-gyarország és EU tagállamok között (%)Forrás. Eurobarometer 2010

A következô ábrákon láthatjuk, hogy az idôhiány, mint a legfôbbgátló tényezô a fizikai aktivitásban – hasonló eredményt már a ser-dülôkön végzett primer kutatásunk eredményei is jeleztek – nemen-ként eltérô életkori megoszlást mutatott (3388.. áábbrraa). A férfiaknál szin-te mindvégig magasabb arányban jelölték ezt a gátló tényezôt a ma-gyarok, 40-54 évesek között egyenlônek bizonyult, ennél idôsebbkorban az uniós tagállamok férfi tagjainak jelent problémát az idôhi-ány a sportolás tekintetében. Ezzel szemben a nôknél fiatalkorban azuniós tagállamok hölgy tagjai küzdenek idôhiánnyal, a magyar nôk-kel szemben. Ez az arány kiegyenlítôdik, és a középkorú- és idôsko-rú hölgyek esetében ismét az uniós hölgyek életében jelentkezik a fi-zikai aktivitást gátló tényezôként az idôhiány. A családi programok,a gyereknevelés, valamint a nagyszülôi teendôk állhatnak az idôhi-ány hátterében, netán a karrierista nô megjelenése?

5544


3388.. aa//bb áábbrraa.. A fizikai aktivitás gátló idôhiány válaszolók közöttinemenkénti (3388.. aa.. áábbrraa fféérrffii,, 3388.. bb.. áábbrraa nnôô) és életkori megoszlásMagyarország és EU tagállamok között Forrás: Eurobarometer 2010

Az idôhiány során a foglalkozási megoszlások jól tükrözik, hogyhazánkban is, de az uniós tagállamai között is a vállalkozók, a veze-tôk, és szellemi munkát végzôk azonosan magas arányban képvisel-tetik magukat. Nagyobb eltérést a háztartásbeliek és a munkanélkü-liek között tapasztaltak. Tehát a magyar háztartásbeliek nagyobbszázalékban (49%) jelölték meg az idôhiányt, mint fizikai aktivitás-ban gátló tényezôt, szemben az uniós átlag 39%-val. Hasonló arányszületett a munkanélkülieknél. A nyugdíjasoknál és a tanulóknál azunióban nagyobb problémát okoz az idôhiány a testmozgás tekinte-tében (3399.. áábbrraa).

3399.. áábbrraa.. Az idôhiány, mint gátló tényezô és a foglalkozás megoszlá-sát Magyarország és EU tagállamok között összehasonlító ábra (%) Forrás: Eurobarometer 2010

5555


AA ffiizziikkaaii aakkttiivviittááss,, mmiinntt aazz éélleettmmiinnôôsséégg vvééddôôffaakkttoorraa A fent közölt adatok teljes mértékben alátámasztják, hogy a rend-

szeres fizikai aktivitás és az egészséges életmód hazánkban csak ke-vés ember életének mindennapos velejárója. Napjainkra már számoskutatás számolt be arról, hogy az aktívan élôk (szabadidejükbenrendszeresen sportolók) körében kisebb valószínûséggel alakulnakki bizonyos betegségek, mint az inaktív népességnél (Bijnen et al.,1998; Manson et al., 1999; Tanasescu et al., 2002). A fizikai aktivi-tás, valamint a rekreációs mozgásformák protektív hatásait (pl. meg-elôzô hatás a krónikus betegségek, szív- és érrendszeri, mozgásszer-vi megbetegedések, cukorbetegségek, daganatok egyes fajtái eseté-ben) számos hazai és nemzetközi kutatás is alátámasztotta. Közvet-len szorongáscsökkentô és hangulatjavító hatásán keresztül hozzá-járul a lelki egészség fenntartásához, ezáltal javítva az életminôséget.Tulajdonképpen a stresszmenedzsment egyik leghatékonyabb ésnem utolsó sorban legolcsóbb módszere a sport (Balogh és mtsai.,2008).

Gémes 2009-es munkájában a Hungarostudy 2002-es országosreprezentatív (n=12634) egészségfelmérésének adatbázisát felhasz-nálva kijelenti, hogy az inaktív életmódot élôk körében (egyáltalánnem sportol) gyakrabban fordult elô, hogy nem tudták ellátni mun-kájukat az elmúlt év során, illetve többet voltak betegállományban.A szerzô kijelenti, hogy szintén többet voltak kórházban az inaktívéletmódot élôk az aktívakkal2 szemben (Gémes, 2009).

1199.. ttáábblláázzaatt.. Az aktív és inaktív életmód összehasonlítása néhányaspektusból

Forrás: Gémes, 2009

5566

2 Szakértôi véleményünk szerint a heti egyszeri testmozgást végzôt sem sportolónak, semfizikai aktív életmódot élônek nem nevezhetjük.


A saját primer kutatásunk eredményei megerôsítik a Gémes ered-ményeit, hiszen szignifikáns különbséget találtunk az életmód (aktívés inaktív) és a kiesett munkanapok okai között.

2200.. ttáábblláázzaatt.. A kiesett munkanapok és az életmód összefüggései

A betegségek megelôzése, jóval költséghatékonyabb megoldás,mint a kezelésük - mind az egyén, mind a társadalom, mind pedig amunkáltatók és nem utolsó sorban az állam számára.

Becslések szerint az fizikai inaktivitás évente körülbelül 600 000halálesetért felelôs az Európai Unióban és további 5,3 millió egész-séges életév elvesztéséhez vezet évente az idô elôtt bekövetkezô rok-kantság és egészségromlás következtében (Edwards–Tsouros, 2006).

Köztudott, hogy a fizikailag aktív munkaerô termelékenysége na-gyobb, betegséghez kapcsolódó közvetlen és közvetett költségei ala-csonyabbak. Így a prevenció a munkáltatók és az állam egészségügyikiadásaira egyaránt csökkentô hatással van (Kollányi-Imecs 2007).A Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiában is megjelent az alapfelvetés,miszerint az egészségesebb társadalom potenciálisan nagyobb ter-melékenységet képvisel. A magasabb termelékenység alatt egyfelôlazt értjük, hogy a termelékenység közvetlenül növelhetô a fizikai ésmentális aktivitás növelésével, másfelôl a fizikailag és mentálisanaktívabb egyének eredményesebben, hatékonyabban használják fela munkavégzéskor rendelkezésükre álló technológiai berendezésbelifeltételeket, ezzel még értékesebbé válva a munkáltató számára, hi-szen az egészséges ember kevesebbet megy betegszabadságra. Ács ésmunkatársai (2011) számszerûsítették, hogy a fizikai inaktivitás 10százalékpontos csökkentésével várhatóan a rizikófaktorból adódó

5577


táppénzkiadások 1,8 milliárd forinttal lennének alacsonyabbak, amiaz életmódnak tulajdonítható költségek viszonylatában átlagosan11,20%-os csökkenést jelentene (10,25%-14,33%). Ez a gyakorlat-ban átlagosan 573175 táppénzes nap megtakarítást eredményezéves szinten (4400.. áábbrraa).

4400.. áábbrraa.. A táppénz és táppénzes napok megtakarításaiForrás: Ács et al.(2011)

Vörös (2010) szerint, szoros kapcsolat van (H=0,73) a sportoló la-kosság aránya (EU átlag feletti illetve alatti sportolási hajlandóságúországok) és az aktivitási ráta között. Megállapította a koordináta-rendszerben ábrázolva a két változó lineáris összefüggését, vagyis el-viekben a sportoló lakosság arányának 4 százalékponttal való növe-lése az aktivitási ráta 1 százalékponttal történô emelkedését eredmé-nyezhetné (4411.. áábbrraa).

5588


4411.. áábbrraa.. Az aktivitási ráta a sportoló lakosság arányának függvé-nyébenForrás: Eurobarometer, Eurostat, Vörös, 2010

A továbbiakban azt vizsgáltuk, hogy a jövô népbetegsége a dep-resszió (az életminôséget negatívan befolyásoló faktor) és a szub-jektív jól-lét tekintetében milyen különbségek vannak a hazai fel-nôtt lakosság tekintetében. A két kérdéskört a validált WHO szub-jektív jól-lét, illetve a Beck-féle depressziós kérdéskörrel (BDI) mér-tük fel.

Manapság hozzávetôlegesen tízbôl egy EU állampolgár küzd pszi-chés problémákkal, emellett több EU tagállamban a depresszió azegyik leggyakoribb egészségügyi probléma (Speciális Eurobarometer345, Mental Health, Eurobarometer 73.2).

A depresszió tünetegyüttes az egyik legfontosabb pszichológiaimeghatározója az életminôségnek, a magyar lakosság 13,4%-a szen-ved kezelésre szoruló depressziós tünetektôl, ennek ellenére csak9,2%-a részesült kezelésben (Prubel Gy., Kovács M. 2006). A tanul-mányban kiemelik, hogy cirkuláris oksági kapcsolat tételezhetô felszámos nagy közegészségügyi problémát jelentô testi betegség, így adepressziós tünetegyüttes, valamint a fizikai inaktivitás között.

A szubjektív jól-létet mérô öt tételes kérdôív a szorongási- és a dep-resszió-szintre, a remény/reménytelenség szintjére és az észleltegészségi állapotra kérdez rá egyszerû formában, melynek validálá-sát a Hungarostady 2002 felmérése alapján Susányszky és mtsai(2006) végeztek, az eredeti Bech és mtsai által (1996) kidolgozott kér-dôív nyomán. A 2006-os vizsgálatban az index belsô konzisztenciája0,85-nek volt, amelyet az általunk 2010-ben végzett nem reprezen-

5599


tatív kutatás kissé alacsonyabb, de még elfogadható értékben állapítmeg (2211.. ttáábblláázzaatt). A depresszió legfontosabb tüneteit mérô klasszi-kus kérdôív magyar változatának rövidített formáját eredetileg Koppés mtsai dolgozták ki, a részletes pszichometriai analízist Rózsa ésmtsai végezték el (2001). A szerzôk megállapították, hogy a kérdôívvalid és megbízható, ezért a kutatásunk során mi is ez használtuk.A rövidített skála belsô reliabilitása 0,83-nak bizonyult, jelen vizsgá-latunk adatai ezzel megegyeznek.

2211.. ttáábblláázzaatt.. A vizsgálatban használt kérdôívek belsô konzisztenciaadatai (Cronbach alfa értékek)

A WHO-WBI-5 és a Beck-féle depressziós index értékei nem köve-tik a normális eloszlást ezért a statisztikai analízis során nem para-méteres próbákat alkalmaztunk. A Beck depressziós index átlagainelvégzett próba szignifikáns különbözôséget mutat a nem tekinteté-ben (z=-2,193; p <0,05), így hasonló eredményt számszerûsítettünk,mint az Eurobarometer adatok. A tapasztalat azt mutatja, hogy adepresszió (abszolút padló alatt vagy és semmi nem tud felvidítani),uralkodóbb a nôk között, az alacsonyan iskolázottak (azok, akik is-kolai tanulmányukat 15 éves kor alatt befejezték), a csak házimun-kát végzô személyeknél és a munkanélkülieknél, illetve azoknál, akiksaját számlájukat alig tudják befizetni. Azoknál mutatható ki legin-kább a levert hangulat, akik hiányoztak a munkából az elmúlt hóna-pokban, és akik úgy érzik, hogy a munkájukat veszély fenyegeti(Speciális Eurobarometer 345, Mental Health, Eurobarometer 73.2).Szintén figyelemre méltó, hogy aki kimarad a munkából, azok közöttjobban elterjedt, hogy szakmai segítséget kérjenek pszichológiai vagyérzelmi problémára. Emellett nem meglepô, hogy akik szakmai segít-séget kérnek, azok jobban szeretnek antidepresszánst szedni, mintmások.

Az Eurobarometer 2010 szerint szociodemográfiai szinten, az el-múlt egy évben a következôk körében terjedt el leginkább az antidep-resszánsok szedése:

- nôk- akik egyedül élnek- munkanélküliek és nyugdíjasok- akiknek mindig gondjuk akadt a számláik befizetésével

6600


- az alacsony társadalmi csoportok - akik szakmai segítséget kértek pszichológiai vagy érzelmi problé-

mára.A településtípusra lefutatott Kruskal-Wallis próba szerint nincsen

a depressziót tekintve meghatározó különbség hazánkban.A depresszió területi (megyei) különbségeit Kopp nyomán is vizsgál-

tuk, vagyis elkészítettünk az adatbázisunk nyomán egy saját dep-ressziós térképet. A számításaink által létrejött megyei területi különb-ségek (BDI átlagtól való eltérés%) szignifikánsan szoros kapcsolatotmutatnak Kopp értékeivel, melyet a lineáris korrelációs együttható(R=0,9), valamint a determinációs együttható (R2=0,81) is igazolt.

A depresszió átlagértékénél jelentôsen magasabb értékek jellemzikNógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék népességét. A legalacsony-abbak adatokat Fejér és Gyôr-Moson-Sopron megyékben számszerû-sítettük (4422.. áábbrraa).

4422.. áábbrraa.. Depressziós térkép (Beck Depresszió Kérdôív pontszámokmegyénkénti eltérései (%) az átlagtól)Forrás: Saját adataink alapján Balassa szerkesztése

A fizikai aktivitás védôfaktorként való megjelenését Pikó és mun-katársai számos helyen kiemelték, amely igazolódni látszik a sajátadatainkon is. Nemzetközi kutatások eredményei is egybehangzóanigazolják, hogy a rendszeres fizikai aktivitás egy olyan védôfaktor,amely minden életkorban alapvetôen befolyásolja az életminôséget,és az élet szinte valamennyi területére hatást gyakorol (Bize, John-son és Plotnikoff, 2007).

6611


Saját mintánk Beck depressziós index átlagain elvégzett Mann-Whitney próba alapján szignifikáns különbség van a fizikailag aktí-vak és inaktívak értékei között (z=-3,703; p <0,001). Az eredményekalapján az aktívak depressziós indexének átlaga alacsonyabb (4433..áábbrraa), tehát kevésbé hajlamosak a depresszióra, mint a fizikailaginaktívak. Az OEP alapadatbázis (2009) szerint a fizikai inaktivitás-sal összefüggésbe hozható depressziós tünetegyüttesekkel (BNO.:F10-F92; R45) az említett évben 1 635 214 fô jelent meg orvosánál,mely a teljes lakosság 16,4%-át teszi ki. Ez az államnak 15 359 979forint terhet jelentett. Ez azt is jelzi, hogy a vizsgált két idôpontja ótaa depressziós tünetek miatt megjelenô betegek száma növekszik,ezáltal a költségek is folyamatosan nônek (Ács 2011).

4433.. áábbrraa.. A fizikailag aktív és inaktív társadalmi csoport a depressziótükrében

A szubjektív jól-lét átlagain elvégzett próba nem mutat meghatáro-zó különbözôséget a nem tekintetében (z=-1,79493; p=0,07). A férfi-ak jól-lét értékei a minta alapján magasabbak, de az a különbség5%-on nem szignifikáns. A településtípusra lefutatott Kruskal-Wallispróba szerint nincsen a szubjektív jól-lét mutatót tekintve meghatá-rozó különbség. A fizikai aktivitás és a jól-lét kapcsolatát vizsgálvamegállapítottuk, hogy az inaktív, mozgásszegény életmódot folytatókszubjektív jól-lét mutatóinak átlaga szignifikánsan alacsonyabb(z=-4,983; p=0,00), mint a fizikailag aktívaké.

Köztudott tény az is, hogy Európában az elmúlt 20 évben megdup-

6622


lázódott az elhízott (túlsúlyos) emberek száma. Magyarországon min-den harmadik ember túlsúlyos és minden ötödik kórósan elhízott(OECD, 2010). Hazánkban 2009-ben az OEP adatai alapján az obe-zitás az államnak 421,2 millió forint kiadást jelentett. Magyarorszá-gon nincsen jelenleg forgalomban törzskönyvezet elhízás ellenigyógyszer, így érthetô, hogy az orvosnál megjelenô betegekkel súlyo-zott egyéni gyógyszer (35,4%) és gyógyászati segédeszköz (22,3%)hozzájárulás átlagos értéke legfeltûnôbben az obezitás esetében térel, hiszen itt az egyéni gyógyszer hozzájárulás átlagos értéke 78%.Véleményünk szerint a fizikai aktivitásnak a jótékony és költségha-tékony hatását a jövôben ki kell használni.

6633


IV. Összegzés„Az egészségügyben, a közeljövôben nem

lesz több pénz, ám a mozgásban gazdag élet-mód segíthet. Nagy hatást lehetne elérni azzal,ha az állam bekapcsolódásával itthon is meg-jelenne a mozgás, mint gyógyszer.’’

(Tóth, 2010)

Munkánkkal egy társadalmi helyzetfelmérésen keresztül kívántukigazolni, hogy a fizikai aktivitás jótékony hatással van a jól-létre, adepresszióra és az önkárosító magatartásformákra minden életsza-kaszban. Ennek tudatában bátran kijelenthetjük, hogy a sport egy-fajta védôfaktor, vagyis a mozgás igazi gyógyszer! Még akkor is, haéletünk delén, vagy idôs korban kezdünk fizikai tevékenységbe, az isvédô hatású mindenféle halálnemmel szemben (Kampert 1996, Lee& Paffenbarger, 1997). Az aktív életmód megkezdése után két-hároméven belül érezhetô annak jótékony hatása (Paffenbarger 1993, Bla-ir 1995). Jobb szellemi egészség, mint például csökkent mértékûszorongás, lehangoltság és stressz alacsonyabb szintje jellemzô a fi-zikailag aktívakra mind a klinikai eseteknél, mind a népesség köré-ben (Petruzello 1991, Stephens 1988, Simonsick 1991).

Megítélésünk szerint a racionálisan bizonyított elméleti aspektushangsúlyozása mára már kevés, fontos lenne, hogy a jövôben a tör-vényhozók konkrét cselekvési tervekkel álljanak elô! Ahhoz, hogy ha-zánkban életminôség-központú fejlesztéspolitika valósulhasson meg,tüzetesebben kell felhasználni, mind az objektív, mind a szubjektívéletminôséget vizsgáló kutatások eredményeit a különbözô életsza-kaszokban. A megfelelô csoportokat, megfelelô eszközökkel elérômozgás-intervenciós programok költséghatékony megoldást biztosít-

6644


hatnak az életminôség javítása érdekében folytatott harcban. Kije-lenthetjük, hogy a magyar lakosság egészségi állapotának és életmi-nôségének javítása nemzeti sorskérdés (Ács, Borsos, Rétsági 2010).

Munkánkkal szeretnénk igazolni, Tóth Miklós, a Magyar Sporttu-dományi Társaság elnökének kijelentését: „A spottudomány pedigstatisztikákkal, konkrét mérésekkel be tudja mutatni, fel tudja hív-ni a figyelmet arra: hova jutunk, ha nem mozgunk. Úgy gondoljuk,társadalmi szemléletváltásra van szükség, és akkor nálunk is, re-ceptre is felírható lesz az egészség."

A társadalom fizikai aktivitásának növelését tudatosan célzó, a tár-sadalmi felelôsséget is magába foglaló marketingeszközök alkalma-zása, így közvetett úton növelheti a társadalom jól-létét, mely a poli-tikai döntéshozók felelôssége is. Az aktív prevenciós politika hiányacsak növeli a jövôbeni forrásigényt!

Összegezve a fizikai inaktivitás csökkentésével a népesség egészsé-gi állapota bizonyíthatóan javul, ami növeli a termelékenységet éscsökkenti az egészségi állapottal összefüggô szociális kiadások mér-tékét, ezáltal serkenti a gazdasági növekedést, ami pozitívan hat azország versenyképességére.

6655


V. IrodalomjegyzékÁcs P, Paár D, Hécz R, Stocker M, (2011): A metabolikus betegsé-

gek pénzügyi terhei és megtakarítási lehetôségei az Országos Egész-ségbiztosítási Pénztár költségvetésében. MTA és az MSTT kiadványa.Megjelenés alatt.

Ács P, Paár D, Stocker M, Hécz R, (2011): A fizikai inaktivitásbólszármazó gazdasági terhek vizsgálata. Sopron. Nyugat-magyarorszá-gi Egyetem. Konferencia kiadvány. Sopron.1-13. o.

Ádány R. (2009): A magyar lakosság egészségi állapota, különös te-kintettel az ezredforduló utáni idôszakra. Népegészségügy. 86. évf. 2.szám. 5-20. o.

Ágoston és mtsai. (2007): Az életminôség fogalmán túl. Elméletek,módszerek és gondolatok az életminôség kapcsán. Ágoston L. (szerk.)DEMOS Magyarország Alapítvány. Bp.

Andorka R. (1997): Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó. Budapest.Apor P. (2010): Az egészség ára. A gazdaságosság kérdései életmód vál-

toztatás és gyógyítás terén. Orvosi Hetilap. 2010. 19 szám. 788-94. o.Balassa J. (2011): A szubjektív életminôség vizsgálata fókuszban a

fizikai aktivitás és az egészségügyi helyzet összefüggései. XXX. Or-szágos Tudományos Diákköri Konferencia Testnevelés és Sporttudo-mányi Szekció. OTDK dolgozat. Pécsi Tudományegyetem.

Balogh, L., Szabó, A., Gáspár, Z., Bösze, J.,Váczi, M., Kelemen, E(2008): An Analysis of the Components of the "Psychological Cont-ract" in Interactive Hungarian Team Sports. Current Issues and NewIdeas in Sport Science, 2nd International Scientific Conference, CD-kiadvány, Kaunas

Barro R.J. (1997): Determinants of economic growth: a crossco-untry empirical study. Cambridge, MA, MIT Press

Bech, P., Staehr, Johansen, K., Gudex, C. (1996): The WHO (Ten)

6666


Well-Being Index: Validation in diabetes. Psychotherapy and Psycho-somatics, 65: 183–190.

Berkes A., Mogyaorósy G. (2008).: Az életminôség-mérés alapjai ésannak gyermekkori alkalmazása. Orvosi Hetilap. 149 évfolyam, 26.sz. 1215-1224. o.

Bijnen, F.C., Caspersen, C.J., Feskens, E.J. (1998): Physical acti-vity and 10–year mortality from cardiovascular diseases and all ca-uses: the Zutphen Elderly Study. Archives of Internal Medicine 158.pp. 1499-1505.

Bize, R., Johnson, J.A., Plotnikoff, R.C. (2007): Physical activity le-vel and health-related quality of life in the general adult population:A systematic review. Preventive Medicine, 45(6), 401–415.

Bjorner JB, Kristensen TS, Orth, Gomer K, Tibblin G, Sullivan,Westerholm (1996): Self-rated Health – A useful concept in reserch,prevention and clinical medicine. Swedish Council for Planning andCoordination Research.

Blair, S.N., Kohl, H.W. III, Barlow, C.E., Paffenbarger, R.S. Jr., Gib-bons, L.W, Macera, C.A (1995): Changes in physical fitness and allcause mortality: a prospective study of healthy and unhealthy men.Journal of the American Medical Association; 273:1093-1098.

Boros J. (2005): Egészségmagatartás. OLEF 2003, Kutatási jelen-tés. Országos Epidemiológiai Központ.

Due, P., Hickman, M., Komkov, A. és mtsai (2001): Physical ActivityIn: Currie C., Samdal O., Boyce W. and Smith R. (eds). Health Beha-viour in School-aged Children: a WHO Cross- National Study (HBSC).Research Protocol for the 2001/2002 Survey. Child and AdolescentHealth Research Unit (Cahru), Univerity of Edinburgh, 59–70. o.

Edwards P, Tsouros A, (2006): The Solid Facts: Promoting physicalactivity and active living in urban environments: The Role of LocalGovernments. WHO European Office, Geneva.

Fekete Zs. (2006): Életminôség-koncepciók, definíciók, kutatásiirányok. In: Utasi Á. (szerk.): A szubjektív életminôsség forrásai: biz-tonság és kapcsolatok. MTA Politikai Tudományok Intézete. Buda-pest. 277-301. o.

Földesiné, Gál, Dóczi (2008): Társadalmi riport a sportról. ÖMSport Szakállamtitkárság, Magyar Sporttudományi Társaság, Buda-pest 124 o.

Füredi M.: (2010): Sportdiplomáciai siker Havannában Sport, moz-gás – receptre Baltimore-ban. Beszélgetés Tóth Miklóssal, az MSTTelnökével. Magyar Sporttudományi Szemle 2010/2. 11. évfolyam 42.szám. 33-34. o.

6677


Gémes K. (2009): Az egészségegyenlôtlenségek gazdasági vonatko-zásai Magyarországon. Szakdolgozat. Budapest Corvinus Egyetem.Okleveles orvos-közgazdász szak. Budapest

Gramfski N. (2000): Age differences in depressive symptoms, anti-social behavior, and the negative perceptions of family, schools, andpeers among adolescents. Journal of the American Academy of Ado-lescent Psychiatry, 39. 1175-1181.

Hécz, R. M. (2009): A rekreációs sporttevékenység hiányából eredôfizikai inaktivitás gazdasági terhei. Diplomamunka. Nyugat-magyar-országi Egyetem. Sopron

Idler EL, Benyamini Y (1997): Self-rated health and mortality: Areview of twenty-seven communicity studies. J Helath Soc Behav 38:21–37

Kampert, J.B., Blair, S.N., Barlow, C.E. and Kohl, H.W. (1996):Physical activity, physical fitness and all cause and cancer mortality.Annals of Epidemiology; 6:452-457.

Keresztes N., Pluhár Zs., Pikó B. (2005): A társas hatások szerepea serdülôk fizikai aktivitási magatartásában. Mentálhigiéné és Phszi-choszomatika 6 1. 35-51.o.

Keresztes N., Pluhár Zs., Vass I., Pikó B (2005).: Sportolási szoká-sok, motivációs tényezôk 10-15 éves szegedi és székelyudvarhelyi ál-talános iskolások körében. Egészségfejlesztés, XLVI. Évfolyam,2005. 1-2. szám.

Kollányi Zs., Imecs O. (2007): Az egészség-befektetés. Az egészsé-gi állapot hatása a gazdasági teljesítôképességre és az életminôség-re. DEMOS Magyarország Alapítvány. Bp.

Kopp M., Kovács M. (szerk.) (2006): A magyar népesség életminô-sége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest.

Kovács B. (2007): Életminôség, boldogság, turizmusstratégia. Pol-gári Szemle. 3. évfolyam 2 szám. 14-29. o.

Lee, I.M. , Paffenbarger, R.S. Jr. (1997): Physical activity, fitnessand longevity. Aging; 9:2-11.

Manson, J.E. , Hu, F.B. , Rich–Edwards, J.W. (1999):. A prospec-tive study of walking compared with vigorous exercise in the preven-tion of coronary heart disease in women. The New England Journalof Medicine. 341. pp. 650-658.

Murray CJL, Lopez AD. (1996). The global burden of disease. Har-vard School of Public Health and World Health Organization, WHO,Geneva.

Németh Á. (szerk.) (2006): Serdülôkorú fiatalok egészsége és élet-módja. Health Behaviour in School-aged Children a WHO-collabora-

6688


tive Cross-National Study (HBSC) National Report, 2006. OrszágosGyermekegészségügyi Intézet.

Paffenbarger, R., Hyde, R.T., Wing, A.L. et al. (1993): The associa-tion of changes in physical activity level and other lifestyle characte-ristics with mortality among men. New England Journal of Medicine328:538-545.

Petruzzello, S., Landers, D., Hatfield. B. et al (1991): A meta analy-sis on the anxietyreducing effects of acute and chronic exercise.Sports Medicine, 11: 143-182.

Pikó B. (2002): Egészségtudatosság serdülôkorban. Akadémiai Ki-adó, Budapest

Pikó B. (2005): Középiskolás fiatalok szabadidô-struktúrája, érték-attitûdjei és egészségmagatartása. Szociológiai Szemle 2005/2. szám88-99. o.

Pikó, B., Keresztes, N. (2007) Sport, lélek, egészség. Akadémiai Ki-adó, Budapest.

Prubel Gy., Kovács M. (2006): A depressziós tünetegyüttes kapcso-lata a testi betegségekkel, hatása az életminôségre. In Kopp M.– Ko-vács M. E. (szerk.): A magyar népesség életminôsége az ezredfordu-lón. Semmelweis Kiadó, Budapest.

Rétsági E., Ács P. (2010): A felnôtté válás útján. Vizsgálatok a ser-dülôk életmódjáról és testneveléssel kapcsolatos véleményükrôl.Magyar Sporttudományi Szemle. II. évfolyam. 44. szám. 30-34. o

Rózsa S., Szádóczky E., Füredi J. (2001): A Beck Depresszió Kér-dôív rövidített változatának jellemzôi a hazai mintán. PsychiatriaHungarica, 16 (4): 379—397.

Sebestyén T. (2005): Életminôség és boldogság magyar trendje glo-bális összehasonlításban. Eutrend kutató. Budapest. Kézirat

Simonsick, E. (1991). Personal mental health habits and mentalhealth in a national probability sample. American Journal of Preven-tative Medicine, 7(6): 425-437.

Stephens, T. (1988): Physical activity and mental health in Cana-da and the United States. Evidence from four population surveys.Preventative Medicine, 17; 35-47.

Susánszky É, Szántó Zs, Csoboth Cs, Purebl Gy. (2000): Család:Erôforrás vagy veszélyforrás?, Századvég, 16. 45-59. o.

Susánszky É., Konkoly T.B., Stauder A., Kopp M. (2006): A WHOjól-lét kérdôív rövidített (WBI-5) magyar változatának validálása aHungarostudy 2002 országos lakossági egészségfelmérés alapján.Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 7.3. 247-255.o.

Susánszky É., Konkoly-Thege B., Stauder A., Kopp M. (2006): A

6699


WHO jól-lét kérdôív rövidített (WBI-5) magyar változatának validálá-sa a Hungarostudy 2002 országos lakossági egészségfelmérés alap-ján. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7 (3): 247—255.

Susánszky Éva (2009): A magyar fiatalok életminôségének alaku-lása az elmúlt két évtizedben. Doktori értekezés. Semmelweis Egye-tem. Budapest.

Szabó T. Bánáti F. (2008): Iskolai testnevelés és utánpótlássport.Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet.96-129.

Tanasescu, M., Leitzmann, M. F. , Rimm, E. B. (2002): Exercisetype and intensity in relation to coronary heart disease in men. Jur-nal of the American Medical Association. 288. pp. 1994-2000.

Veenhoven R. (1996): The Study of life satisfaction. In: Saris, W.E.-Veenhoven, R.- Scherpenzeel, A.& Bunting B. (eds): A comparativestudy of satisfaction with life in Europe. 1. fejezet. Eötvös UniversityPress, 11-48.

Vörös T. (2011): A szabadidôsport által nyújtott társadalmi haszon– a sportoló lakosság arányát befolyásoló tényezôk vizsgálata euró-pai országok vonatkozásában. XXX. Országos Tudományos Diákkö-ri Konferencia Testnevelés és Sporttudományi Szekció. OTDK dolgo-zat. Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem.

Wallander. J. L., Schmitt M., Koot H.M. (2001): Quality of life me-asurement in children and adolescent. Issues, instruments and app-lications. J. Clin.Psychol. 57, 571. o.

7700


Nyomás: ®ealszisztéma Dabasi nyomda Zrt.

Felelôs vezetô: Vágó MagdolnaISBN: 978-963-87701-7-2Terjedelem: 4,5 (B/5) ív


Sporttudomány az egészség és a teljesítmény

szolgálatában

Ács Pongrác borító 2011/06/29 10:45 Page 1 (Cyan plate)

Documents

Ács Pongrác - Borsos Anita - Rétsági Erzsébet: A magyar társadalom életminőségét befolyásoló fizikai aktivitással kapcsolatos attitűdjeiről, 2011