BETLEHEMES JÁTÉKAINK DALKÉSZLETÉNEK ...real.mtak.hu/89295/1/Paksa-Betlehemesjatekaink.pdf| 53 | Paksa Katalin BETLEHEMES JÁTÉKAINK DALKÉSZLETÉNEK ÚJDONSÁGAI A 18. SZÁZADBAN

| 53 |

Paksa Katalin

BETLEHEMES JÁTÉK AINK DALK ÉSZLETÉN EK ÚJDONSÁGAI A 18. SZÁZADBAN

Egy-egy évszázad népi kultúrája nem választható el az előzőekétől. A szájhagyomány, természetéből adódóan, öröklött ismereteket foglal magában, ezeket adja tovább szemé-lyes kapcsolatok révén, de reflektál a változásokra is, sőt fogékony az újdonságokra. Ha pedig azok a közösség hajlamaival, ízlésével találkoznak, beépíti őket életébe, szokás-rendjébe. A betlehemes játék, legelterjedtebb dramatikus kalendáriumi népszokásunk dallamai különféle korokból származnak. A magyar betlehemes – más európai népe-kéhez hasonlóan – középkori misztériumjátékok, 17–18. századi iskoladrámák és ősi napfordulós rítusok ötvöződéséből alakult ki.1 Első hazai írásos forrásai a 17. századból maradtak fenn. A karácsonyi „játékszövegek, melyek időben a XVII. század végétől a XVIII. század végéig terjednek, a hagyománynak nyilván nem az első láncszemei, hanem közbeeső állomását képezik” – szögezi le Dömötör Tekla néprajzkutató.2 Az 1763-ban Kováts István döri iskolamester által feljegyzett játék már népi betlehemeseinknek felel meg. Címe alapján – „Karácsony éjjeli mulatság […]” – feltételezhető, hogy nem temp-lomban vagy iskolában adták elő.3 Kottát sajnos ez sem tartalmaz. A népi betlehemesek gyűjtése a 19. század közepén kezdődött el, és a 20. század első felében rögzített betlehe-mesekből harmincöt teljes játék jelent meg dallamaikkal együtt a magyar népzene kriti-kai összkiadás-sorozatának Jeles napok című második kötetében.4 (Ugyanitt a korábban már publikált betlehemesek dallamait a „Karácsonyi énekek, kántálók” fejezetben adták közre.) Azóta a tudományos érdeklődés felerősödésének és a hangrögzítő eszközök fejlő-désének köszönhetően az összegyűjtött betlehemesek mennyisége megsokszorozódott, és különféle kiadványokban, falu- és tájmonográfiákban nagy számban napvilágot látott. A Vajdaságból (ahová a török hódoltság után a 18. században települt be újra a magyarság)

1 Vö. Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyomány-világából (Budapest, Szent István Társulat, 1973), 18–110., valamint Szendrei Janka: „A naptári ünnepek énekei”, in Rajeczky Benjamin (szerk.): Magyarország zenetörténete I. Középkor (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988), 491.

2 Megállapítja, hogy e játékok nagyjából hasonló elemeket és motívumokat tartalmaznak. „E motívu-mok és típusok, nevek, formulák […] fennmaradtak a XIX–XX. századi népi játékokban is […]”. Dömötör Tekla: „Történeti rétegek a magyar népi színjátszásban”, Ethnographia 68/2 (1957), 263. Lásd még Kilián István: „Az iskolai színjáték és a folklórhagyomány”, in Hopp Lajos – Küllős Imola – Voigt Vilmos (szerk.): A megváltozott hagyomány. Folklór, irodalom, művelődés a XVIII. században (Budapest, MTA Irodalomtudományi Intézet–ELTE Folklore Tanszék, 1988), 393–427.

3 Vö. Schram Ferenc: „Egy régi magyar nyelvű betlehemes játék”, Ethnographia 67/3 (1956), 294–298. Valószínűsített két dallama – Csordapásztorok és Pásztorok, keljünk fel – a népi betlehemes játékok két leggyakoribb éneke.

4 Vö. A Magyar Népzene Tára – Corpus Musicae Popularis Hungaricae II. Jeles napok, szerk. BartókBéla – Kodály Zoltán, kiad., bev., jegyz. Kerényi György (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1953).

| 54 |

PA K SA K ATA L I N

harminckilenc betlehemes játék jelent meg a térség kalendáriumi szokásait bemutató kötetben,5 ami meghaladja az egész magyar nyelvterületről való, A Magyar Népzene Tárában közölt betlehemesek számát. A legteljesebb anyag az MTA népzenei gyűjte-ményében, illetőleg szokásrendjében található, kutatásunk során erre támaszkodtunk.6

Domokos Máriával közösen végzett áttekintő vizsgálatunk7 szerint népi betlehe-mes játékaink dallamai közül huszonkilenc típus fordul elő 18. századi forrásokban.8 A betlehemes nagy múltjából fakad, hogy számos régiség tartozik dallamrepertoárjába, így forrásainkból két siratóstílusú, hat középkori eredetű és ugyancsak hat 17. századi dallam. Az anyag fele, tehát jelentős hányada azonban újabb keletű, a 18. századból származik. Ezeket tekintjük át a továbbiakban.

A betlehemes, mint az írásbeliség–szóbeliség határán elhelyezkedő, városi és falusi életmódú, vallásos és profán tartalmú szokás, kétarcúsága miatt különösen érzékeny a változásokra. (Ezt a gyűjtések során tapasztalt visszaemlékezések is megerősítik, de magukból a játékokból is kielemezhető.) Márpedig a 18. század jelentősen különbözik az előzőektől mind történeti és társadalmi, mind kulturális tekintetben. A szekula-rizálódó társadalomban a játék szakrális tartalmának megtartása mellett egyre fon-tosabbá válik a szórakoztatás, mulattatás, és ehhez másfajta, „világias” dallamokra is szükség van. Ezért míg a 16–17. századi egyházi énekeskönyvek karácsonyi énekei és a népi betlehemes játékok dallamai között számos párhuzamosság mutatkozik,9 a 18. század idevágó kottás forrásai a legritkább esetben vallásos gyűjtemények.10 Témánk szempontjából fontos megemlítenünk az iskoláztatás kiszélesedését ebben az idő-ben: a református kollégiumok felvirágzását, a tanító szerzetesrendek megerősödését,

5 Vö. Bodor Anikó – Paksa Katalin: Vajdasági magyar népdalok V. Jeles napi szokások és jelesidőszakok énekei (Újvidék–Zenta, Forum Könyvkiadó–Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2016), 240–278. sz.

6 A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetedallamtípusokba rendezett népzenei gyűjteményére és a kalendáriumi népszokások dallamainak jeles napok szerint csoportosított gyűjteményére.

7 Vö. Domokos Mária – Paksa Katalin: „Vígsággal zeng Parnassusnak magas teteje”. 18. századikottás források és a magyar zenei néphagyomány. „The High Peak of Mount Parnassus Resounds with Delight”. 18th-century Musical Sources and the Hungarian Folk Music Tradition (Budapest, Akadé-miai Kiadó, 2016).

8 A „forrás” szót nem konkrét eredet, hanem írásos dokumentum-értelemben használjuk.9 Vö. Schram Ferenc: „Adalékok betlehemes-játékaink dallamainak eredetéhez”, in Szabolcsi

Bence – Bartha Dénes (szerk.): Kodály Zoltán 75. születésnapjára (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1957) (= Zenetudományi Tanulmányok 6), 461–501. A történeti betlehemes játékok dallamairól lásd Kővári Réka: „Népénekek a Régi magyar betlehemes játékok c. kötetben”, in Brutovszky Gabriella

– Demeter Júlia – N. Tóth Anikó – Petres Csizmadia Gabriella (szerk.): Drámák határhelyzet-ben: A 2012. szeptember 4–7-i nyitrai konferencia szerkesztett szövegei, I (Nyitra, Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kar–Magyar Szemiotikai Társaság, 2014), 97–111.

10 Közrejátszhat ebben az is, hogy a 18. században „a népének mint műfaj zenei szempontból kimerül[…]. A katolikusoknál Bozóki Mihály énekkönyve e stílusváltás legjobb tanúja […].” Dobszay László: A magyar népének, I (Budapest, MTA Támogatott Kutatócsoportok Irodája–Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Kutatócsoport–Magyar Egyházzenei Társaság, 2006) (= Egyházzenei Füzetek I/15), 209.

| 55 |

BET LE H E M E S JÁT É K A I N K DA L K É SZ LET É N E K Ú J D ON SÁGA I A 18. SZÁ ZA DBA N

a piaristák megtelepedését, az alapfokú népoktatás általánossá válását. A koledáló-mendikáló, iskoladrámákban játszó vagy azokat hallgató diákság szerepe meghatározó az új dallamok közvetítésében és a betlehemes játék kiteljesedésében.

A betlehemesek fő dallama, a Csordapásztorok,11 stíluskritikai vizsgálatok megálla-pítása szerint középkori eredetű.12 Az egész magyar nyelvterületen ismerik, több mint kétszáz változatát gyűjtötték, melyek fríg, dór és dúr pentachord altípusokat alkotnak. Az ország középső részén működő kántortanító, Bozóki Mihály 18. századi nyomtatott énekeskönyve a négysoros, fríg alakot közli, mely az alföldi és felföldi változatoknak felel meg, a Deák–Szentes-kézirat – a csíki székelység egyházi népének-gyűjteménye – ötsoros, dór dallamát örökíti meg, mely az erdélyi, bukovinai és moldvai változatokhoz hasonló. A Csordapásztorok dunántúli, dúr pentachord-hexachord alakjának viszont

– mely a 17. században publikált Cantus Catholici-beli kottájától a legmesszebbre esik – nincs nyoma a forrásokban.13 A dúr változatok feltehetően a 18. századi divatot követve az akkor rendkívül népszerű, kis ambitusú, dúr dallamok hatására jöttek létre, melyek a régi dallam variálódásának irányát új mederbe terelték. A divat Nyugatról érte el Magyarországot, és elsőként a Dunántúlt.

A középkori eredetű Csordapásztorokat mind az öt zenedialektus-területen ismerik, ellenben a 18. századi betlehemes dallamok általában nem fedik le egyenletesen az egész Kárpát-medencét. Az új dallamok német, cseh, morva, szlovák, lengyel vidékekről érkeztek hazánkba. Így természetes, hogy a népi változatok zöme a magyar nyelvte-rület nyugati és északi tájain honosodott meg, és kelet felé haladva egyre kisebb mér-tékben vert gyökeret a hagyományban. Dallamföldrajzuk világosan mutatja a terjedés útvonalát.14

A betlehemesek másik leggyakoribb éneke – a Mennyből az angyal – dúr hangsorával, kis hangterjedelmével, felfelé, majd lefelé szekvenciázó dallamvezetésével modernebb zenei világot képvisel.15 Legkorábbi hazai forrása egy 16. századi latin nyelvű, kottás kézirat, a Patai graduále, melybe később, a 18. században jegyezhették be magyar szö-

11 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 21., valamint Dobszay László – Szendrei Janka: A magyarnépdaltípusok katalógusa. Stílusok szerint rendezve, I (Budapest, MTA Zenetudományi Intézet, 1988), III/151. Egyes feltevések szerint ebből az énekből, mint kántáló énekből alakult ki a népi betlehemes játék. Lásd Benedek András – Vargyas Lajos: „Az istenesi székelyek betlehemes játéka”, Ethnographia 54/2 (1943), 155–176., és Schram Régi betlehemes, 296–298. A karácsonyi köszöntők, mendikák és a betlehemesek dalai között olyan sok az átfedés, illetőleg olyan gyakori a vegyes használat, hogy dolgozatomban nem teszek különbséget köztük.

12 Szendrei Naptári ünnepek, 491–492.13 Pl. MNT II, 362-V. sz. Vö. Papp Géza: A XVII. század énekelt dallamai (Budapest, Akadémiai

Kiadó, 1970) (= Régi Magyar Dallamok Tára 2), 1. sz.14 A magyar dalok közép-európai, szomszédnépi variánsait könyvünk adatszerűen felsorolja, itt ezt

nem részletezzük. Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng.15 Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 124. sz.; Dobszay–Szendrei Típuskatalógus, IV/465.

| 56 |

veggel.16 Ez a szöveg négy egykorú kéziratos gyűjteményben is megtalálható,17 sőt a „Három szent királyok utazása” című Heródes- és betlehemes játékban is alkalmazták, ahol „az három pásztorok az éneklésre öszve borulván muzsika szóval imigyen kezdik verseit mondván: Menybül az Angyal le jött hozzátok, pásztorok […]”.18 Éppen ezért meglepő, hogy további 18. századi kottája (eddig) nem bukkant fel, a következő kottás adatot a 19. század első évtizedeiben keletkezett Sipos Péter-melodiárium tartalmazza. Bár az ének zenei dokumentációja szegényes, 20–21. századi használata annál gazdagabb! Karácsonyi időszakban ma is mindenütt hallható polgári és paraszti otthonokban, katolikus szentmiséken, protestáns istentiszteleteken és a karácsonyi ünnepkör nép-szokásainak keretében. Legtöbbször betlehemes játék része, sőt kezdő éneke, mellette karácsonyi-, újévi- és vízkereszti köszöntő dallama. Mind az öt dialektusterületen ismert, összesen 130 változatát gyűjtötték, kelet felé haladva egyre csökkenő szám-ban. Valamennyi modern egyházi énekeskönyv közli – dallamát az 1844-es Gyimesi- gyűjteményből, szövegét Szentmihályi Mihály 1798-ban kinyomtatott könyvéből vették19 –, de a kiadványok egységesítő hatása ellenére a népi változatok nemritkán mind dallamban, mind szövegben eltérnek a „hivatalos” alaktól. A két történeti for-rás és a népi variánsok egy része hatsoros, szótagszámuk 5.5.3.5.5.3. A harmadik és a hatodik sor ismétlésével azonban négysoros, nagy bipodikus forma is képződött 5+5.3+3.5+5.3+3. szótagszámmal, és ezt a „szabályos” formát hozzák a mai egyházi énekeskönyvek (mintegy szentesítve a betlehemesek ütempárismétlő gyakorlatát). Az énekeskönyvi dallamalak kétszer érinti a csúcshangot, a szextet, a Patai graduále dallamának csúcshangja viszont a kvint, és a Sipos Péter-melodiárium dallama is csak egyszer, az utótagban lép föl a szextre.20 Nos, az erdélyi, moldvai és bukovinai dallamok e tekintetben a 18. századi, 19. század eleji forrásokhoz állnak közel,21 így a Vajdaságba

16 A kézirat elnevezése, datálása és a későbbi beírások megítélése körül különböző, egymástól eltérővélemények láttak napvilágot. Lásd Schram Adalékok, 489.; Szendrei Janka: A magyar közép-kor hang jegyes forrásai (Budapest, MTA Zenetudományi Intézet, 1981) (= Műhelytanulmányok a Magyar Zenetörténethez 1), 69–70.; Dobszay–Szendrei Típuskatalógus, IV/465; Stoll Béla: A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1542–1840) (Budapest, Balassi Kiadó, 20054; http://www.balassikiado.hu/BB/netre/html/stoll.html), 86. sz. Papp Ágnes szóbeli közlése szerint a későbbi beírás a 18. század első harmadára tehető. Az RMDT II nem tárgyalja.

17 A Szakolczai István-énekeskönyvben (1762), a Herchl Antal-énekeskönyvben (1765–1801), aNagy István-gyűjteményben (1778–1787) és a Veress Márton-énekeskönyvben (1793). A hivatkozott énekeskönyvek bibliográfiai adataihoz lásd Stoll Bibliográfia4.

18 Herschman István (1767). Közölte Mathia Károly: „Dunántúli karácsonyi játék a XVIII. századközepéről”, Vigilia 19/1 (1954), 19–27.

19 Éneklő Egyház. Római Katolikus Népénektár liturgikus énekekkel és imádságokkal (Budapest, SzentIstván Társulat, 2000), 43. sz.; Evangélikus énekeskönyv. A Magyarországi Evangélikus Egyház énekeskönyve (Budapest, Luther Kiadó, 2009), 548. sz.; Bárdos Lajos – Werner Alajos (szerk.): Hozsanna! Teljes kottás népénekeskönyv (Budapest, Szent István Társulat, 1989), 25. sz.

20 A Tárkányi–Zsasskovszky-énekeskönyv szintén így hozza 1855-ben.21 Pl. MNT II, 397–398. sz.; Vasas Samu – Salamon Anikó: Kalotaszegi ünnepek (Budapest, Gondolat

Kiadó, 1986), 304.; Seres András – Szabó Csaba: Csángómagyar daloskönyv. Moldva 1972–1988 (Budapest, Héttorony Könyvkiadó, [1991]), 24/I. sz.

PA K SA K ATA L I N

| 57 |

települt bukovinai székelyek változatai is.22 (1a kottapélda) Az eltérés annyira követke-zetes, hogy nehéz volna az orális hagyományozódás számlájára írni, sokkal valószínűbb, hogy a Gyimesi-gyűjteményben rögzítettnél korábbi dallamállapotot őrzik.

A szájhagyomány egész nyelvterületen megnyilvánuló átalakító munkáját főként a pásztorok mulatozásával, adománykérésével kapcsolatos szövegek esetében lehet tetten érni, ami a dallamhangok, a ritmus, sőt a hatsoros strófaforma megváltoztatását is maga után vonja. A ritmus aprózódhat a strófa második felében, és a dallam toldalékkal bővülhet (1b kottapélda, vö. MNT II, 374-IV. sz.). Az első két sor többszöri ismétlését ütempárok követhetik.23 Az első dallamfélhez egy másik dallamtípus, a Pásztorok, kel-jünk fel utolsó sora csatlakozhat (1c kottapélda, második felét vö. 2a kottapélda utolsó négy ütemével). A kisdengelegi német variáns az énekeskönyvi forma hajlításokkal, de azzal a különbséggel, hogy előtagjának vége az utótagéhoz hasonult. (1d kottapélda)Efféle dallamból redukálódhatott a nagyteveli sváb változat, mely a 3. versszakban ütem-párossá oldódott. (1e kottapélda) Az utótagból képződött egy bunyevác változat úgy, hogy közbeiktatták az előtag végét. (1f kottapélda) A példákból látható, hogy a Mennyből az angyal a magyarországi nemzetiségi kultúrának is szerves része. (1d-f kottapélda)

Hármashangzat-felbontással induló, kis ambitusú, dúr típus a Pásztorok, keljünk fel sor- és motívumismétlésekből kialakított, heteroritmikus, heteropodikus, aszimmet-rikus strófával.24 Jellemző dallamfordulata az ún. „karácsonyi szext”. Szövege a betle-hemes játéknak arra a mozzanatára utal, amikor a pásztorok az angyal szavára fölke-rekednek, hogy köszöntsék a kis Jézust. Ugyanezzel a szöveggel vagy a szintén betle-hemes témájú, Jaj, szegény be fázik kezdetűvel négy 18. századi kottás gyűjteményben jegyezték fel,25 sőt, történeti betlehemesekben is helyet kapott.26 Ezzel szemben hiába

22 Vö. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 274-VIII., 276-X., 277-VI. sz.23 Pl. MNT II, 729. sz.24 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 96. sz., valamint Dobszay–Szendrei Típuskatalógus,

IV/345.25 Pálóczi Horváth még két másik szöveggel is leírta, ezek dallamban is eltérnek némileg.26 Az 1759-es pannonhalmi és a valószínűleg erről másolt 1763-as döri betlehemesben. Lásd

1a kottapéldaHadikliget (Bács-Bodrog, Szerbia). Gyűjtötte Manga János, 1941. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 275-VI. sz.


| 58 |

PA K SA K ATA L I N

1d kottapéldaNagytevel (Veszprém), Teres Tschanitz-Koller. Gyűjtötte Hollós Lajos, 1957. Lsz 53.502.

1b kottapéldaFelsőiszkáz (Veszprém), Szabó Ferenc. Gyűjtötte Nagy László, Szécsi Margit, 1959. AP 7794a5.

1c kottapéldaMonostorszeg (Bács-Bodrog, Szerbia), Maria Patarić. Gyűjtötte Kiss Lajos, 1968. AP 7056b.

| 59 |


keressük a korabeli egyházi énekeskönyvekben, és a modern énekeskönyvek is mellő-zik. Gyermekkori emlékeim és gyűjtőtapasztalataim szerint mégis szokták énekelni a karácsonyi ünnepek alatt orgonakísérettel a templomban, ami talán annak is köszönhető, hogy szövege megjelent a nagyhatású „Orgonahangok” című énekeskönyvben, melynek számos kiadása forgott közkézen a 20. század elején. (A Csordapásztorok és a Mennyből az angyal kezdetű énekekkel ellentétben tehát, melyek egyházi népénekből váltak szo-kásdallá, az elterjedés itt fordított irányban történhetett: a dallamok betlehemezők ajká-ról kerültek be a templomba.) A mintegy hatvan népi változat főként Dunántúlról és

Schram Ferenc: „Három történeti betlehemes játék”, Irodalomtörténeti Közlemények 68/4 (1964), 497–501. A kottás források valamivel későbbiek (1771–1813).

1f kottapéldaAlsóittebe (Torontál, Szerbia), négy asszony. Gyűjtötte Kiss Lajos, 1968. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 203-II. sz.

1e kottapéldaKisdengeleg (Szatmár, Románia). Nagy I. 2001, 100.

| 60 |

2b kottapéldaHódegyháza (Torontál, Szerbia), Pégli Lajosné Urbán Anna. Gyűjtötte Burány Béla, 1978. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 204-II. sz.

PA K SA K ATA L I N

2a kottapéldaSzékelykeve (Torontál, Szerbia), Hompot János. Gyűjtötte Botka József, 1965. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 276-VII. sz.

| 61 |

Felföldről való, kevesebb az Alföldről, Erdélyből és Moldvából. Megesik, hogy a laza szerkezetű dallamstrófa rövid motívumokra, ütempárokra bomlik,27 esetleg ismételge-tett ütempárokkal folytatódik, vagy hosszabb ütempáros szakasz ékelődik be a dalba. (2a kottapélda) Egy muraközi horvát variáns utolsó négy ütemét egy másik betlehemes dalból vette.28 Egy bánáti magyar variánsban meg a tripodikus első két sor helyett egy 17. századi eredetű, közép-európai táncdallam tetrapodikus előtagját éneklik. 29 (2b kot-tapélda) A táncdallam a 18. századi magyar forrásokban funkcióváltással, vokális dal-ként jelentkezik.30 Kétféle szerepben használták, és ennek megfelelően kétféle szöveggel írták le: Ritka kertben találsz télben kezdettel lakodalmas két melodiáriumban és Pálóczi Horváth gyűjteményében, Vígan zeng jetek, citerák kezdettel karácsonyi ének a Szárnyai Márton-énekeskönyvben.31 A néphagyományban betlehemes játék és karácsonyi köszöntő része, szinte kizárólag az utóbbi szöveggel,32 lakodalmas előfordulásról nem tudunk. A Pásztorok, keljünk fel képlékeny strófája, mint említettük, lehetőséget nyújt arra is, hogy tetrapodikus zárósora másik, ám motivikában, ritmusban hasonló dallamhoz társuljon. (lásd 1c kottapélda)

Koncz Gábor pálos szerzetes több olyan karácsonyi éneket is lejegyzett – például az előző és a következő dallamtípus egy-egy változatát –, amelyek a nép között betlehemesként élnek. A Jertek, frissen, pásztorok kezdetű, javarészt két hasonló ütempár ismételgetéséből álló, kis ambitusú, dúr ének (3a kottapélda) – kötetlen szerkezetét tekintve – egyedülálló a strofikus történeti források között.33 Bár címe – „Pro festo natalis Domini” – és szö-vege, szabálytalan formája a népi betlehemesek világát idézi, jellemző népzenei párhuzama hangszeres táncdallam, csűrdöngölő.34 Középrészéhez („Jertek, jertek […]”) viszont betle-hemes megfelelőt is lehet találni (3b kottapélda, vö. MNT II, 367-III. sz.). Táncdallamok és betlehemesek összefüggése, mint a későbbiekben még látni fogjuk, nem kivételes.

27 Pl. MNT II, 360-I., 361-III., 377-I. sz.28 Vö. Vinko Žganec: Hrvatske pučke popijevke iz Međimurja, II (Zagreb, Knjižara Jugoslavenske

Akademije L. Hartmana, 1925) (= Zbornik Jugoslovenskih Pučkih Popijevaka 1), 112. sz. Olyan dallamból, mint az MNT II, 353-I. vagy 668. sz. („Szabályos” változat: Žganec Hrvatske, 113. sz.)

29 A strófa ezt követően is némileg átrendeződött. A „betlehemes szext” megismételt két ütemeelőbbre került, és csak ez után következik az azonos tartalmú, tripodikus harmadik-negyedik sor, mely rendhagyó módon megismétlődik.

30 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 90. sz., valamint Dobszay–Szendrei Típuskatalógus,IV/234.

31 Kotta nélküli forrás. Lásd Csörsz Rumen István: „Ritka kertben. Egy közép-európai dallamcslád”,in Szemerkényi Ágnes (szerk.): Folklór és zene (Budapest, Akadémiai Kiadó, 2009) (= Folklór a Magyar Művelődéstörténetben 4), 107.

32 Pl. MNT II, 364-II., 365-III., 378-VII. sz. stb. Lásd még Bodor–Paksa Jeles napi szokások,307–309. sz.

33 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 97. sz., valamint Dobszay–Szendrei Típuskatalógus,IV/347. Koncz Gábor pálos szerzetes kéziratáról részletesen lásd e kötet Szerzetesrendek – jezsuiták, ferencesek, pálosok című fejezetében a 210–217. oldalakon.

34 Egy 17. századi osztrák forrás szerint stájer táncdal, mely a 18. században juthatott el Magyarországra. Lásd Kodály Zoltán: A magyar népzene. A példatárt szerkesztette Vargyas Lajos (Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 19694), 90.


| 62 |

A Betlehembe jer, pajtás Európa-szerte ismert dallama a 18. század első harmadában érhette el Magyarországot, amikor két hangszeres gyűjteménybe és egy iskoladrámába is bekerült.35 A későbbi évtizedek kilenc hangszeres és vokális forrása egyre bővülő nép-szerűségének lenyomata. Köztük mindössze egy olyan akad, amely betlehemes játékba is beleillene,36 a népi variánsállomány mintegy hetven változata viszont főként betlehe-mes. Itt is a dunántúli és felföldi adatok vannak döntő többségben. Az AAb+bA formájú,

35 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 100. sz., továbbá MTA BTK ZTI Népzenei gyűjtemény,17.139.1/0.

36 Bizonyára ezért közölték az MNT II főszövegében, mint betlehemes éneket, lásd 468. sz. Oktáv-indítása a 4b kottáéval egyezik.

3b kottapéldaTornagörgő (Abaúj-Torna, Szlovákia), legények. Gyűjtötte Manga János. MNT II, 753. sz.

PA K SA K ATA L I N

3a kottapélda„Pro festo natalis Domini”, Koncz Gábor-énekeskönyv (1771), 188–189.

| 63 |

motivikusan szerkesztett, dúr hexachord típus további sorismétlésekkel és sorok elha-gyásával különféleképpen bővülhet vagy szűkülhet, és gyakori a tetrapódiát megbontó, játékos ütemismétlés. A történeti dallamok – mind a vokálisak, mind a hangszeresek

– szintén ismételhetnek ütemet vagy elhagyhatnak sorokat. Melodikus jellemző a dallam-hangok megkettőzése (ennyiben a Ritka kertbenhez hasonlít). Nem ritka az első, vagy az (azonos tartalmú) első két sorból, illetőleg azok ütempáros alkotóelemeiből álló, legkü-lönfélébb méretű forma. Vajdasági kottapéldánk hét, illetve húsz ütemes. (4a-b kottapélda) A 18. században Solymárra települt svábok Christkindl-éneke is megelégszik az első két dallamsorral, a második sor ütemelőzős tagolása azonban a magyar betlehemesektől eltér. (4c kottapélda) Feltehetően eredeti hazájukból hozták magukkal, hiszen több német nyelvű betlehemes dalt is tehetünk melléje ugyanezzel a melodikával és felépítéssel.37 Egy Szatmár megyei vegyes lakosságú faluban, Kisdengelegen ugyanaz a csoport betle-hemezett németül és magyarul.38 A két játék szövege hasonló, de nem egymás fordításai. Egyetlen közös énekük, a Betlehembe jer, pajtás típus, a játék több pontján is elhangzik különböző szövegekkel. A német verzió itt is hármashangzattal indít, a magyar viszont a felső oktávval. (4d-e kottapélda) Ezek is hét-ütemesek, mint a 4a dél-alföldi példa. (Érdekes, hogy a Mennyből az angyal, betlehemeseink szinte kötelező éneke, csak a német betlehemesnek része, vö. 1d kottapélda). A Betlehembe jer, pajtás másik karácsonyi énekkel is kontaminálódhat, első és második sora közé a Mennyből az angyal első két sora ékelődött be egy Bihar megyei betlehemesben.39

A betlehemes dalokban rendkívül kedvelt ismétléseket szilárd strófaszerkezet keretében valósítja meg a szaffikus forma: az első sor dallamát ismétli a második sor, a harmadik sort pedig két azonos motívum alkotja.40 Az átalakult szaffikus for-májú, kis ambitusú, dúr dallamok közül több is utat talált a betlehemes játékokba.41

37 Vö. Walter Kraxner: Volksmusik in Kärnten. Weihnachtliche Hirtenlieder aus Kärntner Quellen,hrsg. von den Kärntner Volksliedwerk (Wien–Köln–Weimar, Böhlau Verlag, 2002) (= Corpus Musicae Popularis Austriacae 15), I–II, 204. sz.; További osztrák variánsához AAb+bA formával, ütemismétléssel lásd CMPA 15/2, 11b sz., valamint Arnold Blöchl (Hg.): Volksmusik in Oberös-terreich. Melodiarium zu Wilhelm Paillers Weihnachts- und Krippenliedersammlung herausgegeben in den Jahren 1881 und 1883, hg. vom den Oberösterreichischen Volksliedwerk, II (Wien–Köln–Weimar, Böhlau Verlag, 2001) (= Corpus Musicae Popularis Austriacae 13/2), 193c sz. Lásd még b+bA formával, ütemismétléssel in Thomas Hochradner (Hg.): Volksmusik in Salzburg. Lieder und Schnaderhüpfl um 1900 aus dem Sammelgut des „Arbeitsausschusses für das Volkslied in Salzburg” (Wien–Köln–Weimar, Böhlau Verlag, 2008) (= Corpus Musicae Popularis Austriacae 19), 66–67. Laza szerkezetű, motivikus variánsa in CMPA 15/2, 191a sz. Magyarországi német betlehemes variánsa hármashangzat indítással Moson megyéből in Karl Magnus Klier: Weihnachtslieder aus dem Burgenland (Eisenstadt, o. V., 1955) (= Burgenländische Forschungen 28), 16. sz.; skálaszerű indítással, ütemismétléssel Bars megyéből: Gottfried Habenicht: Liedgut und Liedleben in einem Hauerländer Dorf (Freiburg, Johannes-Künzig-Institut für ostdeutsche Volkskunde, 1987), 157. sz.

38 Vö. Nagy István: Hopp Istók, jó estét… Szatmári betlehemesek (Kolozsvár, Kriza János NéprajziTársaság, 2001) (= Kriza Könyvek 4), 93–101.

39 Vö. MNT II, 359-III. sz.40 Vö. Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje (Budapest, Planétás Kiadó–Mezőgazda Kiadó, 20022)

(= Jelenlévő Múlt), 116–118.41 Uo., 41.


| 64 |

4a kottapéldaCsantavér (Bács-Bodrog, Szerbia), Huszár Ferenc. Gyűjtötte Beszédes Valéria, 1997. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 242-III. sz.

4b kottapéldaSatrinca (Szerém, Szerbia), Birinyi András és felesége. Gyűjtötte Burány Béla, 1977. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 271-III. sz.

4c kottapéldaSolymár (Pest-Pilis-Solt-Kiskun), Zwickl Györgyné John Mária. AP 16.275h,o.

4d kottapéldaKisdengeleg (Szatmár, Románia). Nagy Hopp Istók, 100.

PA K SA K ATA L I N

| 65 |

A következő négy dal további közös tulajdonsága az alaphangról szekundokban felfelé lépegető, skálaszerű indítás.

A tánczene és a betlehemes dallamok közötti átjárhatóság példája a „Nagyszombati magyar táncok” hangszeres gyűjtemény egyik darabja (5a kottapélda), mely az Aludj el, magzatom, napom fénye népdaltípussal azonosítható.42 A Dunántúlról, Felföldről és Alföldről való közel félszáz népi változat többsége ugyanis betlehemes. 43 (5b kottapélda)

42 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 106. sz., valamint Dobszay–Szendrei Típuskatalógus,IV/253.

43 Pl. MNT II, 370-VI., 386-III., 576., 579., 73., 740. sz., és Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 226. sz.

4e kottapéldaKisdengeleg (Szatmár, Románia). Nagy Hopp Istók, 101.

5a kottapéldaNagyszombati magyar táncok (18–19. századforduló), II. 8. Domokos Pál Péter: Hangszeres magyar tánczene a XVIII. században (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978), 81. sz.

5b kottapéldaPozsonycsákány (Pozsony, Szlovákia). Gyűjtötte Fülöpp Gyula, 1902. MNT II, 579. sz.


| 66 |

Egy Szatmár megyei dallamvariáns, a nagyecsedi karácsonyi csillagjárás kezdősorai –„Nagy fényesség jött az én szememre, / Három angyalszó hangzott a fülembe”44 – történeti betlehemes szövegrészletével egyeznek. Az 1780–1810-es keltezésű „Karátson-éjjelre való pásztori beszélgetés” hasonló sorai: „Mitsoda ének szó hangzott afülemben, / és mely

44 Vö. Paksa Katalin – Németh István (szerk.): Magyar népzenei antológia. Alföld (Budapest, MTAZenetudományi Intézet, 1994), 216. sz.

6a kottapéldaPálóczi Horváth Ádám: Ó és Új mint-egy Ötödfélszáz Énekek, ki magam csinálmányja, ki másé, közr., bev., jegyz. Bartha Dénes – Kiss József (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1953), 286. sz.

6b kottapéldaVásárút (Pozsony, Szlovákia), Csomor Ignác. Gyűjtötte Szomjas-Schiffert György, 1958. AP 2786k.

PA K SA K ATA L I N

| 67 |

nagy fényesség tünt vala szememben?”45 Az egyezés azt mutatja, hogy a dallamot a 18–19. század fordulóján világi és vallásos célra egyaránt alkalmasnak találták.

A nem éppen vallásos képzeteket sugalló németcsúfoló – „Régi magyar nóta” és „Német corrivalis” – dallama, melyet két kéziratos forrásba jegyeztek föl, szintén megtalálható a falusi hagyományban mint betlehemes, újévi és névnapköszöntő.46 Népdaltípusának – Eljött már az óra – kéttucatnyi változata főként Dunántúlon és Felföldön ismert, kevesebb az Alföldön és Székelyföldön.47 A történeti kottákban a talán már elavultnak érzett szaffikus strófa rövid utolsó sora helyett az első sor tér visz-sza. (6a kottapélda) A népi dallamok inkább a régebbi formát tartják. (6b kottapélda) A források jellemzője a hangismételgetés kettesével vagy akár négyesével. Ennyiben, vala-mint a visszatérő szerkezet tekintetében hasonlítanak a Betlehembe jer, pajtás típushoz.

Bár 18. századi forrásokban nem találtuk szorosan vett párját a következő, alap-hangról skálaszerűen induló, szaffikus formájú, kis ambitusú, dúr dallamnak, stílusje-gyei alapján e korszak termékének gondoljuk. (7. kottapélda) Zenei tulajdonságai közel állnak a Kolozsvár nincs bekerítve népdaltípushoz, illetőleg annak nagyszámú, 18. szá-zadi forrásaihoz.48 Megismételt első sora hasonlít az 5–6. kottapéldáéhoz, kadenciái és motívumismétlő harmadik sora a 12* kottapéldáéhoz. A Vajdaságban Szóljatok, ó pásztorok, mi dolgot leltetek kezdetű szöveggel ismerik, az al-dunai székelyek karácsonyi huszárjátékukban éneklik.49

45 Schram Három betlehemes, 513.46 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 107. sz., továbbá MTA BTK ZTI Népzenei gyűjtemény,

11.141.1/0.47 Pl. MNT II, 363-V. sz.48 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 114. sz., valamint Dobszay–Szendrei Típuskatalógus,

IV/260.49 Vö. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 232-V., 235., 322. sz.

7. kottapéldaZenta (Bács-Bodrog, Szerbia), Kelemen András. Gyűjtötte Burány Béla, 1978. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 322. sz.


| 68 |

Egy hangszeres eredetű, kis ambitusú, dúr népdaltípus – Ennek a gazdának – for-rásai Bécsben kiadott verbunkos gyűjteményben láttak napvilágot, és mindjárt három variációban.50 A tetrapodikus történeti dallamok – az előző három típussal egyezően (vö. 5–7. kottapélda) – az alaphangról indulnak skálaszerűen, és első-második soruk egyforma, harmadik soruk azonban nem két azonos motívumból áll össze, mint az elő-zőeknél láttuk, hanem ereszkedő szekvenciából, melyet a negyedik sor kadenciakülönb-séggel megismétel. A népi változatok harmadik sora is szekvenciázó, de zárósoruk más. A dallam kétféle használati módjához kétféle zenei megoldás tartozik. A többségben lévő profán jellegű dalok, ivónóták utolsó sora két tripodikus egységből tevődik össze.51 A betlehemesek, karácsonyi kántálók utolsó sora viszont a szaffikus forma rövid, kétüte-mes (vagy néha kibővített) lezárását hozza, ami jól illik a szekvenciázó harmadik sor-hoz (8a-b kottapélda), hiszen a szekvencia szintén a szaffikus forma harmadik sorának összetettségét hangsúlyozza.52 A gyűjtők húsz változatát rögzítették, ebből Erdélyben és Bukovinában csak egyet-egyet, Moldvában pedig ismeretlen. A Vajdaságból további öt változata került elő, valamennyi a Pásztorok, pásztorok, / nyájastól keljetek fel szöveggel. Az al-dunai székelyek valószínűleg már itt, új hazájukban tanulták és illesztették be karácsonyi huszárjátékukba és betlehemesükbe.53

Ugyancsak az alaphangról indul, de nem skálaszerűen, hanem hármashangzat-fel-bontással az a dal, amelyet Pálóczi Horváth „Ciprus és Páfus” címmel kottázott le. A kis ambitusú, dúr dallam54 hosszú, hármas tagolású első sorát a második és a negyedik sor

50 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 108. sz., valamint Dobszay–Szendrei Típuskatalógus,III/144.

51 Az iskolai tandal változat is ilyen.52 Vö. Vargyas A magyarság népzenéje, 305.53 Vö. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 232-VI., 236., 276-IX. sz.54 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 110., valamint Dobszay–Szendrei Típuskatalógus, III/65. sz.

8a kottapéldaÁj (Abaúj-Torna, Szlovákia). Gyűjtötte Vargyas Lajos, 1940. MNT II, 366-VI. sz.

PA K SA K ATA L I N

| 69 |

megismétli, és e sorok dallamszövése mintegy szekvenciát alkot (az e2d2–c2h1–a1g1 lépé-sekkel). A műdal népzenei párja a Betlehem városban típus, mely Dunántúlon, Felföldön és az Alföldön ismert (9. kottapélda), Székelyföldön mindössze két változatát találták meg a gyűjtők, Moldvában egyet sem. A harmincöt változat a karácsonyi ünnepkörhöz tartozik mint adventi köszöntő, bölcsőske, vízkereszti ének, de névnapköszöntőként is előfordul.55

A visszatérő szerkezet és a süllyedő szekvencia az előző dallamhoz hasonlóan a Bor, bor, bor elnevezésű, kis ambitusú, dúr népdaltípusnak is sajátja,56 melynek középré-szét alkotja a szekund-szekvencia. A nyolcvanöt változat elterjedésének góca a Nyugat- Dunántúlra esik, keletre haladva egyre ritkább, Erdélyben már csak két idevágó dallam található. A két kéziratos forrás kulcs nélküli kottája hangnem tekintetében nem ad eligazítást, és hogy a dúr és moll olvasat egyaránt lehetséges, azt a népi anyag mutatja, mely kétféle énekes alkalomhoz tartozik. Lakodalomban vagy más közös mulatságokon elhangzó, a vidám hangulatot fokozó ivónótaként (obszcén szövegei is vannak) hangsora többnyire moll,57 jeles napi szokásokban, így betlehemes játékban,58 a diákság farsangi köszöntőjében, adománygyűjtő balázsolásában és Gergely-járásában azonban dúr.59

55 Pl. MNT II, 325., 694. sz., és Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 20., 174. sz.56 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 133. sz., valamint Dobszay–Szendrei Típuskatalógus,

III/148.57 Pl. A Magyar Népzene Tára – Corpus Musicae Popularis Hungaricae III/B Lakodalom, szerk. Bartók

Béla – Kodály Zoltán, kiad., bev., jegyz. Kiss Lajos (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1956), 32–40.58 Pl. MNT II, 360-IV., 361-VI., 364-VI., 390. sz.59 Pl. MNT II, 72., 85-II., 90., 112. sz.

8b kottapéldaBácskertes (Bács-Bodrog, Szerbia), Buják Mihály. Gyűjtötte Kiss Lajos, 1969. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 317. sz.


| 70 |

9. kottapéldaKecel (Pest-Pilis-Solt-Kiskun), Vörös Andrásné Kovács Teréz. Gyűjtötte Szomjas-Schiffert György, 1964. AP 5391c.

10. kottapéldaVárdaróc (Baranya, Horvátország), Ferencz Józsefné Balázs Mária. Gyűjtötte Lábadi Károly, Katona Imre, 1976. AP 12.350n.

PA K SA K ATA L I N

| 71 |

Szövegük iskolai gyakorlóvers, a versszakok az abc betűit veszik sorba, egy-egy betűt háromszor megismételve. Pálóczi Horváth kottájának II. Lipót császár 1790-es koroná-zására készült latin, alkalmi szövege is ilyen. A nyolc betlehemesből négy a forrásoknak teljes egészében megfelel, egy dél-dunántúli szabálytalan forma, visszatérés nélkül. (10. kottapélda) Ezen kívül még három szerémségi betlehemes adat ismert: szintén laza formák, ütempáros kiegészítéssel és a Betlehembe jer, pajtás dallamával kontaminálva.60 A hasonló osztrák karácsonyi pásztordalokat szintén az abc betűivel kezdődő verssza-kokkal éneklik, ezek szabályos ABA formák.61

A Közép-Európa-szerte elterjedt „kalamajka”-tánc kis ambitusú, dúr dallama a szekvenciázás mintapéldája.62 A négysoros strófa nem is áll egyébből, mint lefelé és felfelé lépdelő tercek sorozatából. A dallam népszerűségét rendkívül gazdag, tizenöt magyarországi és egy bécsi forrást magában foglaló történeti anyag dokumentálja, sőt, az 1730–1770 között keletkezett kéziratokban többnyire „Hungaricus”-ként (egyszer

„Hungaricus antiquus saltus”-ként) szerepel. A későbbi források vokális dalként, külön-féle ráhúzott szövegekkel hozzák, valamint „kalamajka”-táncként. A csaknem félszáz népi változat – a Kalamajkó annak neve népdaltípus – elterjedése az előző típusokéval egyezik: a legtöbb közülük dunántúli, Erdélyben minimális, Moldvában ismeretlen. Használata többféle: táncdal, mely a „kalamajka” táncnevet is megőrizte,63„Nem, nem, nem, nem, nem, nem, / Nem megyünk mi innen el” kezdetű szöveggel mulató nóta, melyet lakodalomban és más összejövetelek végén vesznek elő hajnaltájt. Ugyanezzel a mulató szöveggel betlehemes játékokban is éneklik a Felföldön, a Bódva völgyében.64 Kösd föl, Örzse, ködmönkédet szövegű változataira táncolnak a pásztorok a Bácskai Duna mentén gyűjtött betlehemesekben.65 Ez utóbbi dallamok szekvenciázása kevésbé szabá-lyos, a terclépések merevsége fellazult, sokszor hangismétlések helyettesítik, és utótag-juk másik betlehemes dalhoz hasonult (11. kottapélda, utótagja a 4a kottapélda második felével egyezik).66

A betlehemesek 18. századi dallamai zömmel kis hangterjedelműek. Ugyanak-kor megfigyelhető bizonyos törekvés az ambitus kitágítására, melynek legegyszerűbb módja a hangkészlet kiegészítése az alaphang oktávjával. Ezt láthatjuk a 17. századi eredetű Ritka kertben-dallam egyik betlehemes beköszöntővé alakult változatában (12* kottapélda). De a teljes hétfokú hangkészlet is megjelenik egy olyan dallamban, mely-nek forrása 18. századi egyházi énekeskönyv. Bozóki Mihály katolikus kottás énekes-könyvében közölte a Betlehemnek pusztájában kezdetű, hatsoros, AABCCB szerkezetű

60 Vö. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 271-III. (az 1) variánssal), 272-III. (a 11. ütemtől), 273-II.sz. (a 13. ütemtől).

61 Vö. CMPA 13/2, 267., 267a sz., valamint CMPA 15/2, 1. sz.62 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 116. sz., valamint Dobszay–Szendrei Típuskatalógus,

IV/46.63 Lásd Bartók Béla: A magyar népdal (Budapest, Rózsavölgyi és Társa, 1924), 250. sz.64 Lásd Ág Tibor: „Betlehemes játék Jánokról”, Honismeret 29/6 (2001), 41.65 Lásd Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 353–354. (a 240. sz. énekhez tartozó gyűjtői jegyzet).66 Vö. MNT II, 525–530. sz., valamint Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 305–306. sz.


| 72 |

karácsonyi éneket, mely mintegy száz népi változattal rendelkezik,67 többnyire ugyanezzel a szöveggel68 mint betlehemes és karácsonyi kántáló.69A történeti forrással megegyező hatsoros forma negyven változatra jellemző, ezek a Dunántúlon, Felföldön és az Alföldön ismertek. (12a kottapélda) A nyolc és hétszótagos sorokból építkező, sorismétlő dallam különösen alkalmas arra, hogy – betlehemes sajátságként – formája változzék és hogy kontaminálódjék. Előfordul, hogy az előtag önállósul, és a strófa a harmadik sor megismétlésével négysorossá válik. (12b kottapélda) Máskor a négy sorhoz a Betlehembe jer, pajtás egy sora kapcsolódik, kontaminációjukat mintegy előhívja a két dallam motivikus hasonlósága. (12c kottapélda, vö. 4b kottapélda utolsó sora) A törté-neti dallam modern dúr hangsora is módosulhat, mixolíd fordulat keveredhet bele (12a kottapélda), a vezetőhangot az oktáv felső váltóhangjával helyettesítik (12c kottapélda 3. ütem), vagy a hangkészlet hexachordra szűkül. (12b kottapélda)

Táncdallamból – hangszeres körülírások-figurációk leegyszerűsítésével – lett betle-hemes ének a Midőn a Szűz bepólyázza gyermekét.70A 18. század első harmadában három felvidéki hangszeres kézirat rögzítette ezt a dúr hangsorú dallamot, melynek metruma ¾, illetőleg az egyetlen páros ütemű darab proporciót is tartalmaz. A heteropodikus, bi- és tetrapódiát váltogató dallam az alaphangról indulva általában a második sor elején éri el az oktávot, ahonnét párosával ismételt hangokkal ereszkedik le terc-szekvenciával. Második és negyedik sora kvintváltó. A népi változatok zöme is felföldi,71 és többnyire szintén heteropodikus, de valamennyi páros ütemű. (13. kottapélda) A dallam körvo-nalai a Betlehembe jer, pajtáséval egyeznek. (vö. 4a kottapélda)

67 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 142. sz., valamint MTA BTK ZTI Népzenei gyűjtemény,18.115.0/1–4.

68 Orgonahangok. Legteljesebb és legnagyobb énekeskönyv 910 énekkel. A római kath. hívek használatára. Az énekeket szerkesztette egyházhatóságilag jóváhagyott, valamint saját szerzeményű énekekből Molnár József (Budapest–New York, Steinbrener Ker. János, [1903–1912]8), 473. A modern énekeskönyvek mellőzik.

69 Pl. MNT II, 384-III., 541. sz.; Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 221–222., 263-II., 268-II.,271-II. sz.

70 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 154., valamint MTA BTK ZTI Népzenei gyűjtemény,18.317.0/9.

71 Pl. MNT II, 506–507. sz.

11. kottapéldaGombos (Bács-Bodrog, Szerbia), Loboda Jánosné Galambos Anna. Gyűjtötte Kiss Lajos, 1961. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 306. sz.

PA K SA K ATA L I N

| 73 |

12*. kottapéldaMagyarmajdány (Torontál, Szerbia), Pióker Illésné Gyémánt Viktória. Gyűjtötte Burány Béla, 1977. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 258-I. sz.

12a kottapéldaBácskertes (Bács-Bodrog, Szerbia), Pető Györgyné Asztalos Erzsébet. Gyűjtötte Bodor Anikó, 1990. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 221. sz.

12b kottapéldaHadikfalva (Bukovina) – Kurd (Tolna), Nagy Boldizsárné Turbuk Katalin. Gyűjtötte Paulovics Géza, 1961. AP 3940d.


| 74 |

Külön csoportot képeznek a 18. századi források plagális, dúr dallamai. Ezek csak elvétve kaptak helyet betlehemes játékokban. Az Ötödfélszáz Énekekben szerepel az Ez a pohár bújdossék kezdetű ivónóta,72 melynek címe – „Kerengő tus” – azt mutatja, hogy Pálóczi Horváth ismerte a lakodalmi mulatságok és más társas összejövetelek közös éneklésének szokását, melynek során a vendégeket egyenként szólítják fel ivásra. Ez az ún. dusolás, tustolás. A harminc népi változat is főként ivónóta ugyanezzel a szöveggel.73 Formája átalakult szaffikus, két azonos motívumból álló harmadik sora

72 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 161. sz., továbbá MTA BTK ZTI Népzenei gyűjtemény,13.043.0.

73 Pl. MNT III/B, 104–107. sz.

12c kottapéldaSatrinca (Szerém, Szerbia), Birinyi András és felesége. Gyűjtötte Burány Béla, 1977. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 271-II. sz.

13. kottapéldaBácskertes (Bács-Bodrog, Szerbia), Buják Mihály. Gyűjtötte Kiss Lajos, 1969. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 320. sz.

PA K SA K ATA L I N

| 75 |

kettesével ismételt hangokból áll. A zömmel közösségi mulatságokhoz kapcsolódó dal kalendáriumi szokásokban is helyet kapott mint a balázs-járás – a történeti forráshoz közel álló – éneke,74 és mint betlehemesek búcsúzó éneke, mely viszont a szaffikus for-mát levetkőzte. (14. kottapélda) A magyar nyelvterület dél-keleti részén gyűjtött ének nem ismétli meg az első sort, és több vonásában is a régebbi hagyományhoz idomult: a dúr hangsor vezetőhangját kiiktatta (visszatért az otthonos, oktávhanggal kiegészí-tett hexachordhoz), és a dallamvonalat autentikussá rajzolta át. (Az ivónóták között is vannak olyanok, amelyek az előtagot oktávval magasabbra helyezve a záróhang alatti dallammozgást elkerülik, de ezek hangsora hétfokú dúr.)

Egy német dallamot az eredeti szöveg ügyetlen fordításával jegyeztek le a Pataki- melodiáriumba: Ég kékségű szemű szép szűz, jöjj velem.75 A 18–19. század fordulóján népszerű dallam több hangszeres kéziratban olvasható, verset írt rá Csokonai, Pálóczi Horváth pedig antik témájú szöveggel vette be gyűjteményébe. A műköltői szövegek, a funkciós-plagális dallam hármashangzat-felbontása, tritonusz-lépése, vezetőhangja nemigen fér össze zenei néphagyományunkkal, néhány változatban mégis elterjedt a parasztság körében.76 Az átvételt talán a más dallamok révén már ismerős szaffikus formája segítette, így lehetett belőle betlehemes (15. kottapélda) és névnapköszöntő a Dunántúlon, szentcsalád-járás éneke az Alföldön.77

A felvilágosodás gondolatvilágának megfelelően a romlatlan természetet és benne a juhászélet boldogságát78 festi a Si quis vivit jucundus / Ha gyönyörűségesen él valaki kez-detű, latin és magyar strófákat váltogató költemény, melynek kottás följegyzését Pálóczi

74 Pl. MNT II, 89. sz.75 Mädchen mit den blauen Augen, komm mit mir. Ludwig Erk – Franz Magnus Böhme: Deutscher

Liederhort. Auswahl der vorzüglicheren deutschen Volkslieder, nach Wort und Weise aus der Vorzeit und Gegenwart, II (Leipzig, Breitkopf und Härtel, 1893), 644.

76 Lásd Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 164. sz., valamint Dobszay–Szendrei Típuskatalógus,IV/383.

77 Lásd MNT II, 348-III. sz.78 A történeti betlehemeseknek is kedvelt toposza. A „Karátsony-éjjelre való pásztori beszélgetés”

(1786–1810) című játékban pl. „A Pasztor eletnek van nagy boldogsága, / Nem ád nyugodalmat világ méltósága […] / E’ földön szeb, jobb nints apásztor eletnél, / Boldogabbat annál már nem kereshetnel […]”. Schram Három betlehemes, 506., 507.

14. kottapéldaCsík megye, Románia. Gyűjtötte Domokos Pál Péter. MNT II, 503. sz.


| 76 |

Horváth Ádámnak köszönhetjük.79 Gyűjteményében „Pásztorélet” címmel hozza, és Kazinczyhoz intézett levelében „régi juhász ének”-nek nevezi.80 Ha a juhászok között nem is, a diákság körében minden bizonnyal már régebben ismert volt. Ezért hivatkoz-hatott rá majd ötven évvel korábban, 1766-ban a kolozsvári unitárius kollégiumról és tanárairól szóló, ugyancsak kétnyelvű vers, a „Belső Magyar Uttzai Magyar Parnassus” nótautalása.81 Valószínű, hogy az énekből pásztor-tematikája, juhász szereplője révén lett betlehemes, – tanító, kántor vagy pap kezdeményezésére. Egy dél-dunántúli faluban

79 Vö. Domokos–Paksa Vígsággal zeng, 168. sz.80 Vö. Pálóczi Horváth Ötödfélszáz Énekek, 599.81 Lásd Sas Péter: „»Belsö Magyar Uttzai Magyar Parnassus«. Egy 18. századi ismeretlen nyomtatvány

a kolozsvári unitárius kollégiumról és tanárairól”, in Császtvay Tünde – Nyerges Judit (szerk.): Szolgálatomat ajánlom a 60 éves Jankovics Józsefnek (Budapest, Balassi Kiadó–MTA Irodalomtu-dományi Intézet, 2009), 345.

15. kottapéldaPötréte (Zala), Dömötör István, Kovács Géza, Juha János. Gyűjtötte Pesovár Ernő, Jámbor Márta, Dömötör Sándor, 1957. AP 10.287e.

16. kottapéldaMagyaregregy (Baranya), Póra Györgyné Kaszanics Erzsébet. Gyűjtötte Paksa Katalin, 1975. AP 11.158n–11.159i.

PA K SA K ATA L I N

| 77 |

1935 és 1975 között több változatban gyűjtötték82 az itt kelemenjárásnak nevezett betlehemest,83 melyben más 18. századi, így a Pásztorok, keljünk fel és a Mennyből az angyal ütempárokkal kontaminált dallamainak társaságában hangzik el. (16. kottapélda) A történeti plagális, dúr dallam ABCCAD formája a kelemenjárásban AAAvAvAvAv formává egyszerűsödött, a tonus finalis alatti hangokat más hangokkal helyettesítették, a latin szöveget természetesen elhagyták, és a magyar szöveget összevonták. Megemlít-jük még, hogy a történeti latin szöveg vergiliusi „Titirus”-a számos népi betlehemesünk szereplője.84

A Pásztortársim, új hírt mondok / Keljetek fel, jó bojtárok kezdetű, hatsoros, nagy ambitusú, dúr dallamtípus85 mellé nem tudunk szorosan vett 18. századi forrást állí-tani, de első két sora és egész dallamjárása, sorszerkezete megegyezik a Bozóki Mihály könyvében Üdvözlégy, Oltáriszentség szöveggel megjelent énekével.86 (17a kottapélda) A húsz népi változat betlehemes, karácsonyi mendika, István- és újévi köszöntő,87 leg-többjük dunántúli, kevesebb alföldi, és gyimesi, bukovinai is van köztük. A történeti dallam formája AABBCD, bipodikus felépítését csak az utolsó sor tripodiája töri meg, mely ütemismétléssel jön létre. A népi dallam formája ugyanez, felépítése viszont végig bipodikus (17b kottapélda), vagy a bipodikus első két sort két tetrapodikus sor követi (17c kottapélda, tetrapodikus utolsó sora a 17b kottapélda utolsó két sorának felel meg). Utolsó négy ütemük szinte megegyezik a Betlehembe jer, pajtás típus szélső soraival (vö. 4b kottapélda), és egészen pontos az egyezés a Kiszáradt tó nedves partján kezdetű, tréfás dal utolsó sorával (17* kottapélda),88 melynek előtagja viszont a Vígan zeng jetek, citerák betlehemes I–II. és IV. sorával azonos. A Vígan zeng jetek, citerák harmadik sora pedig ugyanaz, mint a 17c kottapélda dallamáé.

A betlehemes-dallamok zenei összeszövöttsége egész vizsgált anyagunkban nyomon követhető. Sokszor gondot okoz a típushatárok meghúzása a vándorsorok, dallamfe-lek kontaminációja, strófaközi betoldások, ütempáros függelékek miatt. A történeti források egy kivétellel (3a kottapélda) zárt formájúak, de a strófakereten belül nem ritka a motivikus építkezés. Ez lehetőséget teremt, sőt késztet a forma variálására, amit a betlehemesek ki is használnak. Természetesen nem negatív értelemben vett

82 Pl. MNT II, 735. sz.83 „Mink Kelemenyeknek vótunk öltözve, szűr vót rajtunk és nagy zsíros kalap a fejünkön. Ki vót

díszítve, oan lucsi vót. Na, fenyő, legyen fenyő, iés rávarrtuk arra a kalapra. És akkor pattogtattunk kukoricát, fehér vót a kukorica mint a gyócs, mikor kipattogott. Azt cakkosan rávarrtuk. Mëg még tollat is tűztünk bele a kalapunkba, hogy jobban tudjanak neki nevetni.” AP 11.158n.

84 Pl. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 245., 246., 257. sz.. További pásztornevek: Maksus (Mopsus),Koridon, Korédon (Korydon). Hogy ez vajon magyarországi sajátság-e, az további vizsgálat tárgyát képezi. A karintiai betlehemesek pásztorneveiről készült összesítésben antik eredetűeket nem találtunk. Lásd továbbá CMPA 15/1, 66–67.

85 MTA BTK ZTI Népzenei gyűjtemény, 18.551.2/0.86 A modern énekeskönyvek is közlik, lásd Éneklő Egyház, 171. sz., és Hozsanna, 136. sz.87 Pl. MNT II, 362-I., 384-IV., 532–534. sz.; Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 232-III., 248-III.,

265-VII*, 304. sz.88 Vö. Dobszay–Szendrei Típuskatalógus, IV/349.


| 78 |

17a kottapéldaBozóki Mihály: Katólikus kar-béli kótás énekes könyv (Vác, Gottlieb Antal, 1797), 94.

„széténeklésről” van szó, mely a szájról szájra szálló dallamokat torzítja-deformálja a közösségi kontroll elbizonytalanodása, a hagyomány hanyatlása következtében. Ezek a dalok esztétikai szempontból a „szabályos” formákkal egyenrangúak, sőt váratlan kurtaságuk vagy éppen terjedelmességük, aszimmetriájuk jóleső frissességet, vidámságot áraszt, ismétléseik meg az otthonosság érzetét keltik.

17b kottapéldaOromhegyes (Bács-Bodrog, Szerbia), Bicskei Mihályné Balázs Ida. Gyűjtötte Tripolsky Géza, 1977. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 248-III. sz.

17c kottapéldaEgyházgelle (Pozsony, Szlovákia), Csóka Istvánné Cséfalvai Gizella, Cséfalvai Eszter (61). Gyűjtötte Szomjas-Schiffert György, 1957. Lsz. 56.612.

PA K SA K ATA L I N

| 79 |

A 18. századi írásos kultúrából, illetőleg az európai és szomszéd népektől származó dalok zenei jellemzői több tekintetben megegyeznek. Integrálásuk a népi kultúra új iránti fogékonyságának köszönhető, az ellentétesen működő konzervatív hajlam viszont befolyásolta a variálás módját:89 hangnemi tekintetben a modern dúr hangsort nemegy-szer a modális megoldások felé terelte, a plagális dallammozgást autentikusra cserélte, a már ismerthez, megszokotthoz igazította. A homogenizálódást az azonos műfajban folytatott használat is erősíthette, így a magyar népzene autochton nagy stílusaitól tel-jességgel eltérő betlehemes dalok egyfajta Közép-Európához kapcsolódó stílusegységet valósítanak meg. Az egyívású dallamok összecsiszolódásában (ami a szájhagyomány elevenségének biztos jele) és összekeveredésében egyebek mellett közrejátszhatott a betlehemes játék dalainak sorozat jellege. A formai lazulást szokás a gyermekdalok ütempáros építkezéséhez hasonlítani, abból levezetni, hivatkozva arra, hogy betlehe-mezni is többnyire gyerekek, iskolások jártak.90 Megfontolandó azonban, hogy a bet-lehemezés éppen a leginkább hagyományőrző tájakon volt a legények és felnőtt férfiak dolga volt.91

Bizonyos betlehemes dallamok egyúttal más kalendáriumi szokásokhoz – karácsonyi-, újévi-, vízkereszti-, István- és János-köszöntéshez, meg a télvégi, tavaszi balázsoláshoz, gergely-járáshoz – is tartoznak. A dallami átfedések kialakulását elősegíthette e szoká-sok hasonlósága – a többé-kevésbé vallásos tartalom, az áldás- és bőségkívánás, továbbá az adománygyűjtési cél tekintetében, és hogy a házról házra járó csoportok tagjai, akik

89 Vö. Bartók A magyar népdal, V–VI.90 „Betlehemes” in Ortutay Gyula (szerk.): Magyar néprajzi lexikon, I (Budapest, Akadémiai Kiadó,

1977), 268.91 Bácskában, Kispiacon „legényëk vótak, nem gyerëkëk, embërëk vótak azok.” Székelykevén „a betlehemësëk

embërëk, fölnőtt, olyan jó, félidős embërëk, harminctól nëgyvenig-ötvenig.” Vö. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 342. sz.

17* kottapéldaHódmezővásárhely (Csongrád), Oravetz Antal. Gyűjtötte Kodály Zoltán, 1932. Kodály-Rend 23.431.


| 80 |

a 18. század derűs, dúr dallamait sajátjukként énekelték,92 gyakran ugyanazok a sze-mélyek lehettek.

A betlehemes játékok betanulása,93 a karácsonyi köszöntésre való előkészület, ami-kor előre megállapodtak az énekekben,94 az előző generációk tudásának felelevenítésére és átadására szolgált. Emellett, úgy látszik, megfért mégis az újítás; nemcsak a szereplők igényelték, de „közönségük” is. „Mendikánál [karácsonyi köszöntéskor] örült a gyerek, ha újat tudott dalóni, amit más nem tudott. Így meghallgatták.” (17c kottapélda adat-közlője).

92 Ez a hangvétel már a 17. század néhány dallamában föltűnik. Az említett Ritka kertben… mellettpl. a Királyoknak királyának, Jézus Krisztusnak (RMDT II, 33-II. sz.) és a Krisztus Jézus született / A szűz szülé magzatát (RMDT II, 212. sz.) kezdetű karácsonyi énekekben.

93 Vö. Bodor–Paksa Jeles napi szokások, 341. sz.94 Az ablak alatt „[…] eléneköltük azt az éneköt, ami nekünk mëg vót beszélve.” Vö. Bodor–Paksa

Jeles napi szokások, 273. sz.

PA K SA K ATA L I N

Documents

BETLEHEMES JÁTÉKAINK DALKÉSZLETÉNEK ...real.mtak.hu/89295/1/Paksa-Betlehemesjatekaink.pdf| 53 | Paksa Katalin BETLEHEMES JÁTÉKAINK DALKÉSZLETÉNEK ÚJDONSÁGAI A 18. SZÁZADBAN