1

Filippibelieknek írt levél

Fil 1. Köszöntés.

Fil. 1,1 Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái [rabszolgái írják e

levelet], minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben

vannak [jelentése = a lovakat kedvelők városa (a lovak a testi erőt, vagyis

az ember természetes erejét szimbolizálják)], a püspökökkel

[elöljárókkal; felügyelőkkel; felvigyázókkal] és diakónusokkal [az

egyházban szolgálókkal] egyetemben2

Fil. 1,2 Kegyelem [Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú

gondoskodása] néktek és békesség [az az állapot, amelyben minden a

maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való

mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a

közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus

Krisztustól3

Fil. 1,3 Hálát adok az én Istenemnek, minden tirólatok való

emlékezésemben [valahányszor rátok gondolok],

2 Pál apostol: Az Úr így hívja el őket Filippibe. „Egy éjjel látomás jelent meg

Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át

Macedóniába (jelentése: összezúzás; kiterjedt föld), légy segítségünkre. Mihelyt

pedig a látást látta, azonnal igyekeznek elmenni Macedóniába, megértvén, hogy

oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot. Elhajóztunk

tehát Tróászból (jelentése: átfúrás); egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap

meg Neápoliszba (jelentése: újváros), onnan pedig Filippibe, amely Macedónia

vidékének első városa, római település volt. (Római polgárjogú veterán katonák

települése) Néhány napot ebben a városban töltöttünk” (Csel. 16,9-12) 3 Az apostol minden levelében így köszönti Isten népét, azt kívánva, hogy Isten

kegyelme (ami mindenre elegendő /2 Kor. 12.9/) és az Úr Jézustól nyert békesség,

vagyis a teljes egészség, anyagi jólét, boldogság legyen osztályrészük:

„Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos

szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus

Krisztustól” (Róm. 1,7) „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a

Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé

tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a

mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: kegyelem néktek és békesség Istentől, a

mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (1 Kor. 1,2-3) „Pál, Jézus Krisztus

apostola Isten akaratából, az Efézusba lévő és Krisztus Jézusban hívő

szenteknek. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus

Krisztustól” (Eféz. 1,1-2)

2

Fil. 1,4 Mindenkor minden én könyörgésemben [imádságomban]

mindenitekért nagy örömmel könyörögvén4

Fil. 1,5 Mivelhogy részt vettetek [közösséget vállaltatok velem] az

evangélium [örömüzenet] ügyében [szolgálatában; hirdetésében] az

első naptól fogva mind ez ideig;

Fil. 1,6 Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó

dolgot [jó munkát], elvégezi [be is fejezi] a Krisztus Jézusnak napjáig5

Fil. 1,7 Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek [így

érezzek, így viszonyuljak, így gondolkodjam] mindenitek felől, azért,

mert én szívemben [bensőmben] hordalak titeket, mint akik mind az

én fogságomban, mind az evangéliumnak [örömhírnek; jó hírnek]

oltalmazásában és megbizonyításában [megerősítésében] mindnyájan

4 Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és

minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk, így

imádkozik: A Korinthusbeliekért: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért

a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1 Kor. 1,4) A

Rómabeliekért: „Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által

mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van” (Róm. 1,8) A

Thessalonikabeiekért: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért,

amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a

mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő

fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek

állhatatosságát” (1 Thess. 1,2-3) Az Efézusbeliekért: „Annakokáért én is, hallván

a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket (és a

bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről), Nem szűnöm meg hálát

adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben (imádságaimban)”

(Eféz. 1,15-16) A Kolossébeliekért: „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus

Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti

hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez

vagytok (és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek)” (Kol.

1,3-4) Filemonért: „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor

megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről,

amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned” (Filem. 1,4-5) 5 A Zsoltár szavaival megvallhatjuk, hogy: „Ha szorult helyzetben vagyok is,

megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod

megsegít engem. Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne

hagyd el a te kezeidnek alkotásait!” (Zsolt. 138,7-8) Mert Isten az: „Aki meg is

erősít… mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján”

(1 Kor. 1,8) Hiszen: „Ő megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt

az Ő szerelmes Fiának országába” (Kol. 1,13)

3

részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben. [társak

bilincseimben, az örömüzenet védelmében és megszilárdításában]6

Fil. 1,8 Mert bizonyságom [tanúm]7 az Isten, mely igen vágyakozom

[epekedem; sóvárgok] mindnyájatok után a Krisztus Jézus

szerelmében [szeretetével]8

Fil. 1,9 És azért imádkozom [könyörgök], hogy a ti [(agapé): Isten

szerinti] szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék [gyarapodjon]

(Isten)ismeretben [teljes (igazi) megismerésben; tudományban;

megértésben] és minden értelmességben [és a teljes tapasztalatban és

mindenféle észlelésben; érzékelésben]9

6 És így folytatja az apostol: „Ezért vagyok én, Pál, a Krisztus Jézus foglya

értetek, a pogányokért” (Eféz. 3,1) „Nem vádképpen mondom, hiszen az előbb

mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk.

Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok

vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel”

(2 Kor. 7,3-4) Hiszen Őáltala: „… kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy

az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet: akik közé

tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhívottai” (Róm. 1,5-6) Mert: „Ugyanolyan

tusakodástok lévén (és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok), amilyent

láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem” (Fil. 1,30) És azért van tele a

szíve örömmel, mert: „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr

pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó

jelekkel” (Márk. 16,20) 7 Minden gyülekezetet imában hordoz Isten előtt az apostol, és vágyakozik

utánuk: „Mert bizonyságom [tanúm] nékem az Isten, kinek szellem szerint

[szellemben] szolgálok az ő Fiának evangéliumában [amit hirdetek], hogy

[imáimban] szüntelen [szakadatlanul; megszakítás, megállás nélkül] emlékezem

felőletek, [említést teszek rólatok]. Mert [hiszen] kívánlak [sóvárogva (epedve)

vágyom] titeket látni…” (Róm. 1,9.11) 8 Szeretetével (szplagkhnon): érzelem, érzés, együttérzés, könyörület, részvét;

szeretet. A belső részek megindulása, könyörületesség; a szív összefacsarodása

valaki elesett, reménytelen, menthetetlen állapotának láttán. Itt szó szerint: a

Krisztus Jézus bensőjével. És azért a Krisztus szeretetében, mert: „Krisztussal

együtt megfeszíttettem (oszlopra szegeztettem). Élek pedig többé nem én, hanem

él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában

való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal.

2,20) 9 Az az Isten szerinti szeretet növekedjen bennetek, amely: „… hosszútűrő

[nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos;

kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik,

verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik;

(henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös,

nem fújja fel magát]. Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik

bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a maga hasznát [a maga

4

Fil. 1,10 Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)],

hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az

eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek

(napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden

hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok;

feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók,

vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki

meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára10

érdekeit; javát], nem gerjed [lobban] haragra [nem bőszül fel; nem válik

ingerültté], nem rója fel [nem számítja fel; nem tartja számon] a gonoszt

[rosszat; sérelmet; nem gondol rosszra]. Nem örül [örvendezik] a hamisságnak

[gonoszságnak; igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül

[örvendezik] az igazsággal; [örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének

győzelmében leli]. Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri,

türelmesen elviseli); elhallgat, magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig

bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog

következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr,

mindenben állhatatos]. A szeretet soha el nem fogy [nem szűnik meg soha (el

nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül

ki)]” (I Kor. 13,4-7) És az apostol kéri Istent: „… hogy a mi Urunk Jézus Krisztus

Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás

Szellemét, hogy megismerjétek őt. És világosítsa meg szellemi szemeteket, hogy

meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő

örökségének dicsősége a szentek között. És milyen mérhetetlenül nagy az ő

hatalma rajtunk, hívőkön…„(Eféz. 1,17-19) De a Szent Szellem azt is kijelenti,

hogy az ismeretben való gyarapodásnak mi a feltétele: „Hálát adok értetek

Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban

adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden

beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel

megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6) 10

Hiszen: „… ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert

megtanultad a törvényből” (Róm. 2,18) Mégpedig: „Krisztus törvényéből” (1 Kor.

9,21) Ezért: „… ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek

megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami

neki tetsző és tökéletes” (Róm. 12,2) „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne

esztelenül, hanem bölcsen” (Eféz. 5,15) „… mivelhogy levetkeztétek amaz ó

embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek az új embert, aki

Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt”

(Kol. 3,9-10) Ezért: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt megtartsátok!

Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22) „Hogy

legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan)

gyermekei az elfordult és elvetemedett (elfajult) nemzetség közepette

(nemzedékben), kik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon” (Fil.

2,15) „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind

5

Fil. 1,11 Teljesek lévén az igazságnak [(dikaioszüné): megigazulásnak]

gyümölcsével11

[hasznos eredményével], melyet Jézus Krisztus teremt

[és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztuson át,

vagy Őrajta keresztül] az Isten dicsőségére és magasztalására.

[dicséretére]12

a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.

Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát.

5,45.48) „Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől

(teljes egészében); és a ti egész valótok (pneuma: szellemetek), mind lelketek

(elmétek), mind testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül (teljes épségben,

kifogástalanul, feddhetelenül, hibátlanul) őriztessék meg a mi Urunk Jézus

Krisztus eljövetelére. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a

szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő

a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13)

Isten igéjének fényében kell mindent (önmagunkat is) megvizsgálni, hiszen a

NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad

az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt.

84,12) És: „Menedékem és pajzsom vagy te; igédben van az én reménységem”

(Zsolt. 119,114) 11

Gyümölcsével (karposz): az a kásás vagy húsos anyag, amely bizonyos

növények, fák termésének magját körülveszi. A „gyümölcs” a többi terméstől

abban különbözik, hogy azonnal fogyasztható, míg a többit el kell készíteni,

hogy élvezhető legyen. 12

Az Úr Jézus kijelentette a gyümölcstermés feltételét: „Maradjatok énbennem,

és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha

nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a

szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok

gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad

énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik

valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim

megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.

Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és

legyetek nékem tanítványaim” (Ján. 15,4-8) És azért is: „hogy élhessetek az

Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt

mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. Minden

erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és

hosszútűrésre örömmel; (Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége

lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra

jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít)” (Kol. 1,10-11)

„Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint

világosságnak fiai úgy járjatok. (Mert a világosságnak gyümölcse minden

jóságban és igazságban és valóságban van)” (Eféz. 5,8-9) Ez pedig: „A Szellem

gyümölcse …(amely): szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,

szelídség, önmegtartóztatás” (Gal. 5,22) Péter apostolon keresztül fejti ki a Szent

Szellem, hogy mi a mi feladatunk a gyümölcstermésben: „Ugyanerre pedig

6

Fil. 1,12 Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai [testvérek], hogy

az én dolgaim [jelen körülményeim; helyzetem] inkább előmenetelére

lőnek. [gyarapodására; (hasznára) vannak] az evangéliumnak [jó

hírnek]; (Mert): [az örömüzenet előrehaladását (terjedését)

szolgálják]13

Fil. 1,13 Annyira, hogy a Krisztusban híressé [nyilvánvaló; ismert] lett

az én fogságom a [császári] testőrség egész házában [Az egész

pretóriumban] és mindenki más előtt; [és a többiek körében is

köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem]14

Fil. 1,14 És többen az Úrban való atyafiak [testvérek] közül bízván az

én fogságomban [fogságom körülményeiből bizalmat merített,

fölbuzdult az én bilincseimből, és] nagyobb bátorsággal [félelem

nélkül] merik szólani az igét.[terjesztik az Isten szavát, a (logoszt:

Igét)]15

teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó

cselekedet mellé tudományt. A tudomány mellé pedig önuralmat, az önuralom

mellé pedig állhatatosságot, az állhatatosságmellé pedig kegyességet, a

kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember

iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem

tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus

megismerésére nézve. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és

elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult” (2 Pét. 1,5-9) Mert: „Az

igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg

a bölcs” (Péld. 11,30) 13

És hogy a gyülekezetek megvigasztalódjanak, Tikhikoszt küldi hozzájuk az

apostol: „Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent

elmond nektek Tikhikosz (jelentése: a szerencsés, szerencse fia. Akinek szerencséje

van), az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, akit éppen azért küldtem

hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket” (Eféz.

6,21-22) 14

Mert az apostolt Jeruzsálemben elfogták, és Rómába szállították, mint foglyot,

de itt is a Krisztust hirdette: „Mikor pedig Rómába jutottunk (megérkeztünk), a

százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban

megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel (katonával). Marada pedig

Pál két egész esztendeig az ő tulajdon (saját) bérelt szállásán, és mindazokat

befogadja vala, kik őhozzá menének (akik felkeresték). Prédikálván (hirdetve)

az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes

bátorsággal, minden tiltás (akadályoztatás) nélkül” (Csel. 28,16.30-31) 15

Már az Úr Jézus kijelentette, hogy: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek

(akiket üldöznek) az igazságért: mert övék a mennyeknek országa” (Mát. 5,10)

Péter apostol is így bátorítja Krisztus népét: „De ha szenvedtek (szenvednétek)

is az igazságért, (akkor is) boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne

féljetek, se zavarba ne essetek (és a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se

meg ne rettenjetek)” (1 Pét. 3,14) Pál apostol megvallása: „Most örülök a ti

7

Fil. 1,15 Némelyek ugyan irigységből [féltékenységből,

rosszindulatból, gyűlöletből] és versengésből [kételkedve, és

vetélkedésből] is16

de mások jóakaratból [jó szándékkal] is hirdetik a

Krisztust.

Fil. 1,16 Némelyek versengésből [vetélkedésből; számításból]

prédikálják [hirdetik] a Krisztust, nem tiszta lélekkel [szándékkal; nem

tisztességesen], azt hívén [abban bízva; azt feltételezve], hogy

fogságom [bilincseim] nyomorúságait [gyötrelmeit;

megpróbáltatásait] így megnövelik; [megnehezítik]

Fil. 1,17 De mások [(agapé): Isten szerinti] szeretetből, tudván, hogy én

az evangéliumnak [örömüzenetnek; jó hírnek] oltalmazására

[védelmére] rendeltettem [küldettem].

Fil. 1,18 Mert mit mondjak? Csakhogy minden módon, akár színből

[látszatból; színlelésből; érdekből; hátsó gondolattal], akár szívből

[igazán; tiszta (őszinte) szándékkal; meggyőződésből], a Krisztus

prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok.

Fil. 1,19 Mert tudom, hogy ez nékem üdvösségemre

[megmenekülésemre, megszabadulásomra] lesz a ti könyörgésetek

[imáitok] által és a Jézus Krisztus Szellemének segedelme [segítsége,

és támogatása] által17

érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm (és /hús/testem

elszenvedi mindazt) ami híja van (ami még hátravan) a Krisztus szenvedéseinek

(gyötrelmeiből) az én (hús)testemben az Ő testéért (szóma: lényéért), ami az

egyház” (Kol. 1,24) „Amelyért, mint egy gonosztevő, szenvedek mind a fogságig

(és még bilincseket is viselek); de az Istennek beszéde (logosza: Igéje) nincs

bilincsbe verve. Annakokáért (ezért tehát) mindent elszenvedek (elviselek) a

választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök

dicsőséggel egyben” (2 Tim. 2,9-10) 16

Az apostol szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit „Mert az

ilyenek hamis (ál)apostolok, álnok (csaló) munkások, akik a Krisztus apostolaivá

változtatják át (adják ki) magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is

átváltoztatja (adja ki) magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért (nem

meglepő tehát), ha az ő szolgái is átváltoztatják (adják ki) magokat az igazság

szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint (cselekedeteikhez méltó)

lészen” (2 Kor. 11,13-15) „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai

[testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik… más

tudományra tanítanának azon kívül;és az ellenkezőjét tanítják annak, melyet

tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [kerüljétek (eltávoztassátok) őket; Térjetek

ki előlük]” (Róm. 16,17) 17

És így folytatja az apostol: „És ebben bízva (és erről meggyőződve), tudom

(is), hogy megmaradok (életben maradok) és együtt maradok mindnyájatokkal a

ti hitben való gyarapodástokra (növekedésetekre) és örömötökre; Hogy bőven

dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb

8

Fil. 1,20 Amaz én esengő [feszült, intenzív] várásom és [(elpisz): az

Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló (természetfölötti)]

reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök. [nem

vallok szégyent]18

Hanem mint mindenkor, úgy most is nagy

bátorsággal [teljes nyíltsággal, akadálytalanul] fog magasztaltatni

[megdicsőülni] Krisztus az én testemben [(szómato: egész valómban],

akár [biológiai, fizikai] életem, akár halálom által19

Fil. 1,21 Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség20

Fil. 1,22 De ha e (hús)testben való életem munkámat gyümölcsözteti:

hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom.

Fil. 1,23 Mert szorongattatom [vívódom; gyötrődök] e kettő között,

kívánván [vágyva vágyok] elköltözni [visszatérni, hazatérni], és a

Krisztussal lenni [létezni]; mert ez sokkal inkább jobb; [mind a kettő

megjelenésem által” (Fil. 1,25-26) Filemonnak is a hit beszédét szólja, amikor így

ír neki: „Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert remélem, hogy a ti

imádságaitokért néktek ajándékoztatom (ajándékul kaptok engem)” (Filem. 1,22) 18

Mert: „A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy

megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett

[kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk

(Róm. 5,5) Mert máskor is: „… az Úr mellém állt, és megerősített, hogy

elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt.

Azután megszabadultam az oroszlán torkából. Meg is szabadít engem az Úr

minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön

örökké. Ámen” (2Tim. 4,17-18) 19

Az apostol megvallása: „mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az

Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk” (Róm.

14,8) „aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghaltunk, vele együtt éljünk”

(1Thessz. 5.10) És én megvallhatom, hogy: „Ama nemes harcot megharcoltam,

futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az

igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró…” (2

Tim. 4,7-8) 20

Az apostol megvallása így folytatódik: Krisztussal együtt megfeszíttettem

[oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus;

amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki

szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20) Ezért most már:

„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus

Krisztus keresztjében (g: sztaurosz = kínoszlopában), aki által nékem

megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14) Amíg a világban és szerint

élt, (és amíg csak vallásos volt) azokat megtagadva így vall: „De amelyek nékem

egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil. 3,7) És

azért nyereség a meghalás, azaz: a (hús)testből való kiköltözés, mert: „…

bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből (szómato: a földi megjelenési

formámból), és hazaköltözni az Úrhoz. Ezért arra törekszünk, hogy akár itt

lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki” (2 Kor. 5,8-9)

9

vonz: Szeretnék elköltözni (megszabadulni), hogy Krisztussal

egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna]21

Fil. 1,24 De e (hús)testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek.

Fil. 1,25 És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok, és együtt

maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra

[fejlődésetekre] és örömötökre;

Fil. 1,26 Hogy bőven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én

ti nálatok való újabb megjelenésem által.

Fil. 1,27 Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan [megfelelően

éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra

ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok22

a

Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]23

Hogy akár odamenvén és 21

És így folytatja az apostol: Mert tudjuk [tisztában vagyunk vele], hogy ha e mi

földi sátorházunk elbomol [leomlik; leoldódik, összeomlik, megsemmisül],

épületünk [lakásunk, hajlékunk] van Istentől, nem kézzel csinált [nem kézzel

épített; alkotott, nem mesterséges], örökkévaló [világkorszakra szóló,(aioni)]

házunk [örök otthonunk (épületünk)] a mennyben. [a legfelső égben] Azért is

sóhajtozunk [fohászkodunk is] ebben (a testben) [itt], óhajtván [vágyódva,

kívánkozva epekedünk] felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; [hogy

mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei

otthonunkba] ” (2 Kor. 5,1-2) Hiszen az Úr Jézus már kijelentette, hogy: „Aki

nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és

aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,26) Még a kínoszlopon függő

latornak is azt mondta: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a

paradicsomban” (Luk. 23,43) Ezért az apostol nem meghalásról, hanem

elköltözésről ír: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én

elköltözésem ideje” (2Tim. 4,6) 22

Viselkedik (politeuomai): - állampolgárként viselkedik. Amely városnak,

vagy államnak a polgára, annak megfelelően viselkedik, olyan életmódot folytat. 23

És így folytatódik a kijelentés: „Mert a mi országunk mennyekben van

(nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk”

(= magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben

van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk” Hát: „Legyetek

én követőim (szümmimétisz: szó szerint: együttkövetőim, vagyis akik velem együtt

követik Jézust), atyámfiai (testvéreim). És figyeljetek azokra, akik úgy járnak

(élnek), amiképpen mi néktek példátok vagyunk (példát adtunk). Mert sokan

járnak (élnek) másképpen, kik felől (és akikről) sokszor mondtam néktek, most

pedig sírva is mondom, hogy (ők) a Krisztus keresztjének (kínoszlopának)

ellenségei. Kiknek végük veszedelem (apóleia: tönkretétel, veszteség, romlás,

pusztulás), kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban

van (mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik mindig a földiekkel (mert

ők földi dolgokkal) törődnek” (Fil. 3.20; 17-19) Timóteust (jelentése: aki Istent

szereti, tiszteli) így buzdítja Pál apostol: „Te azért a munkának terhét hordozzad

(vállald velem együtt a (kakopatheó): a nehézségeket, nehéz helyzeteket, és tűrd el;

10

látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy

megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal;

szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az

evangélium [örömüzenet] hitéért24

Fil. 1,28 És meg nem félemlvén [rettenve; (ptüromai): megijed,

félelembe esik, félelem fogja el, megrémül; Itt: semmiféle módon ne féljetek

(ne ijedezzetek; ne riadjatok meg) ellenségeitektől] semmiben az

ellenségek [ellenfelek; szembeszegülők; (sátán)] előtt. Ami azoknak a

veszedelem [romlásnak, pusztulásnak] jele [bizonyítéka], néktek pedig

viseld el, szenvedd el), mint a Jézus Krisztus jó (kalosz: derék, vitéz, bátor, becsületes)

vitéze (katonája, harcosa). Egy harcos (sztrateuomai: hadseregben szolgáló; bajnok)

sem elegyedik bele (emplekó: bonyolódik, gabalyodik, keveredik, bocsátkozik bele) a

(biosz): földi) élet (pragmateia: ügyes-bajos) dolgaiba, (ügyeibe, gondjaiba; a világi

dolgokba). Hogy tessék (örömöt okozzon) annak, aki őt harcossá avatta

(fogadta; sztratologeó: besorozta a hadseregbe; harcosává választotta; aki Istenért

harcol). Ha pedig küzd ((athleó): küzd, harcol, versenyez) is valaki, nem

koronáztatik meg (sztephanoó: nem részesül győzelmi díjban), ha nem

szabályszerűen (nomimósz: törvényesen, törvénynek megfelelően, törvénnyel

összhangban, szabályosan) küzd (harcol, versenyez)” (2 Tim. 2,3-5) 24

Az apostolok figyelmeztetik a hívőket, hogy a hit megtartása küzdelemmel –

harccal – jár, és ebben a harcban csak közösen, teljes egységben lehet győzni:

„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik

elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel,

hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, igyekezzetek megtartani a

Szellem egységét a békesség kötelékével” (Eféz. 4,1-3) „Vigyázzatok, álljatok meg

a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!” (1 Kor. 16,13) És hogy „férfiakká”

válhassunk, ezért: „… Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul,

némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. Hogy

felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére. Míg

eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének

egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak

mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és

hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés

ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben,

mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,11-15)

Ha pedig eljutunk az érett férfiúságra, akkor teljesedik be a prófécia, amely

kijelenti, hogy: „Azon a napon ékes és dicső sarjat ád az ÚR, a föld gyümölcse

pedig pompás és díszes lesz azoknak, akik Izráelből megmaradnak” (Ézs. 4,2)

Júdás apostol is arra inti a hívőket, hogy harcoljanak a hitért: „Szeretteim,

miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak

nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért,

amely egyszer s mindenkorra, a szentekre bízatott” (Jud. 1,3)) Mert meg van írva,

hogy: „Minden istentelen (akiben nincs Isten, Isten nélkül élő) fut, ha senki nem

üldözi is; az igazak (a megigazultak) pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1)

11

az üdvösségé [megmenekülés; megmentés; megszabadítás

megmutatása], és ez az Istentől van25

Fil. 1,29 Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak

hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette26

25

Az ellenséggel szembeni magatartásról egy történeten keresztül beszél a Szent

Szellem: „Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk,

egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó szellem volt, és

jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. Követte Pált és minket, és így

kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját

hirdetik nektek!” Ezt több napon át is művelte. Pált azonban bosszantotta ez.

Ezért megfordult, és ezt mondta a szellemnek: „Parancsolom neked Jézus

Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!” És az még abban az órában kiment

belőle. Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek,

megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. És

odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre

megháborítják a mi városunkat, És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem

szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.

Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat,

és megbotoztatták őket. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és

megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Az pedig, mivel

ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába

zárta. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A

foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy

megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről

lehulltak a bilincsek” (Csel. 16,16-26) Erről tesz bizonyságot az apostol a

Tessalonikabelieknek is: „Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti

hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló; Sőt amint tudjátok, miután előbb

szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot

kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás

közben” (1 Thess. 2,1-2) Minden hívőt így buzdít az apostol: „Vigyázzatok

[legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg

[szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak,

[viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és

erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13) „Mert nem félelemnek

(csüggedtség, gyávaság, félénkség) szellemét adta nékünk az Isten; hanem

erőnek (hatalomnak) és szeretetnek és józanságnak [Ige szerinti gondolkodás]

szellemét” (2 Tim. 1,7) „Végezetre, atyámfiai (testvérek), legyetek erősek

(erősödjetek meg) az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Eféz. 6,10) Megvallva,

hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13) 26

Szenvedjetek (paszkhó): ÉRZELEM; érzések töltik el, amelyek ha

kellemetlenek: fájdalmasak, vagy rosszak = szenved. Kibír; átél; megtapasztal;

valamilyen helyzetbe kerül; elszenved valakiért, vagy valamiért. A jeruzsálemi

apostolokat megverették, amiért hirdették az Úr Jézust, és: „Ők pedig örömmel

távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy

gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti

12

Fil. 1,30 Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén

[hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam

láttatok, és most hallotok felőlem27

Fil 2. Egység és szeretet

Fil. 2,1 Ha annakokáért helye van [ha valóban tényleg ér valamit]

Krisztusban az intésnek [buzdításnak, bátorításnak]. Ha helye van a(z)

(agapé: Isten szerinti) szeretet(ből fakadó) vigasztalásnak. Ha helye

van a Szellemben való közösségnek [szellemi egyesülésnek], ha helye

van a szívnek [a bensőből fakadó irgalmasságnak], és

könyörületességnek, [a résztvevő szeretetnek, és együttérzésnek]. Más

fordítások szerint: »ha telik belőle a szeretetnek valamilyen

vigasztalása, a Szellemnek valamilyen közlése, ha tud irgalmat

gerjeszteni bennetek«. És még más fordítás: [Kérhetek-e tőletek

valami vigasztalást a Krisztusban? Van-e bennetek szeretetteljes

tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként” (Csel. 5,41-

42) És tették ezt azért, ahogy Pál apostol is megvallja, hogy: „Mi [pedig] nem a

világ [világrendszer, kozmosz] szellemét kaptuk, hanem az Istentől eredő

[Istenből való] Szellemet hogy megismerjük [megtudjuk azokat] »g: eidó oida =

tudatában legyünk annak« amit az Isten a kegyelemben [kegyelme] ajándékozott

nekünk. Ezeket hirdetjük [prédikáljuk] is, de nem emberi bölcsességből tanult

szavakkal, [nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel] hanem a Szent

Szellemtől jött tanítással a szellemi dolgokat a szellemi embereknek [nyújtva]

magyarázva” (1 Kor. 2,12-13) Az Úr Jézus így szól a tanítványaihoz: „Boldogok

vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat

hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a

mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12) 27

A Szent Szellem pedig így bátorítja a hívőket: „De emlékezzetek a korábbi

napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes

küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan

megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez

történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel

fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok

van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid.

10,32-34) Hát: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; (de) álljatok ellene az

ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7) „Mert nem vér és test ellen van nékünk

tusakodásunk (harcunk), hanem a fejedelemségek (erők) ellen, a hatalmasságok

ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen (a sötétség világának urai és), a

gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért (éppen

ezért) vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama

gonosz napon, és mindeneket elvégezvén (leküzdve) megállhassatok” (Eféz. 6,12-13)

13

vigasztalás? Valóban közösségünk van egymással a Szent

Szellemben? Van bennetek gyengéd együttérzés a számomra?]

Fil. 2,2 Teljesítsétek be [tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal]

hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (gondolva),

közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti]

szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon

indulattal lévén [ugyanarra törekedtek]. Más fordításban: [Ha igen,

akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok

szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen

bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes

egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek!]

Fil. 2,3 Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből;

önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem

hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból],

hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre

becsülvén] ti magatoknál. Más fordításban: [Ne irányítson benneteket

az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek,

és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak

kívántok!]

Fil. 2,4 Ne nézze [ne keresse] kiki a maga hasznát [javát; ne csak a

magatok érdekeit nézzétek], hanem mindenki a másokét is. [szeme

előtt tartsa, és mindenki törődjön a testvérei érdekeivel is]

Fil. 2,5 Annakokáért az az indulat [érzés; észjárás, törekvés, az a

gondolkodásmód és szándék] legyen [uralkodjon] bennetek, mely volt

a Krisztus Jézusban is [amely a Krisztus Jézust jellemezte]28

28

Az Úr Jézus szeretetéről így hangzik a kijelentés: „A (az Isten szerinti)

szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez],

kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem

féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem

kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem

pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]. Nem cselekszik éktelenül [nem

tapintatlan; nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem

keresi a maga hasznát [a maga érdekeit; javát], nem gerjed [lobban] haragra

[nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [nem számítja fel; nem tartja

számon] a gonoszt [rosszat; sérelmet; nem gondol rosszra]. Nem örül [nem

örvendezik] a hamisságnak [gonoszságnak; igazságtalanságnak;

istentelenségnek], de együtt örül [örvendezik] az igazsággal; [örömét az

igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli]. Mindent elfedez

[eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat,

magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva]

remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr.

[elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]”

14

(Kor. 13,4-7) Erre a szeretetre hív az Úr Jézus: „Vegyétek föl magatokra az én

igámat [jármomat], és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű

vagyok: és nyugalmat [megnyugvást] találtok a ti lelkeiteknek (magatoknak)”

(Mát. 11,29) Akkor következik be a hívő életében, hogy: „És majd ama napon,

amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama

kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (Amikor majd nyugalomra

fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot,

amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz:

Miként lőn vége a nyomorgatónak (sanyargatónak), a szolgaság házának (az

erőszaknak) vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját (vesszejét), az

uralkodóknak vesszejét (a zsarnokság botját)” (Ésa. 14,3-5) Ezért így figyelmeztet

az apostol: „Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan (de még nem teljesedett be)

az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, (gondosan ügyeljünk arra, hogy

közülünk senki le ne maradjon erről, és) valaki közületek fogyatkozásban

levőnek ne láttassék. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is

megnyugodott cselekedeteitől (munkáitól), amiképpen Isten is a magáéitól”

(Zsid. 4,1.10) Ezért… „Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek

[egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a

tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,10) „A testvéri szeretet legyen

maradandó” (Zsid. 13,1) „Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti

engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta

szívből (szellemből) szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan

magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23)

„Egymás iránt ugyanazon indulattal [érzéssel] legyetek [éljetek egymással

egyetértésben; egy célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a

gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt]. Ne kevélykedjetek [ne

legyetek fennhéjázók (nagyra törők); ne a magas (fellengzős) dolgokon

jártassátok eszeteket] hanem az alázatosakhoz szabjátok [tartsátok] magatokat.

[hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez; nem nagyravágyók, hanem

együtt érzők az alacsonyrendűekkel] Ne legyetek bölcsek [okosak; eszesek;

értelmesek] timagatokban [a magatok értelme szerint; ne legyetek olyanok, akik

csak a saját (emberi) értelmükben bíznak, és erre építenek]. Senkinek gonoszért

gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek [sérelem; igazságtalanság,

méltatlanság, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok] A tisztességre

[becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen

minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm.

12,16-17) És az apostol részletesen kifejti a fenti kijelentés értelmét, azaz: Isten

akaratát: „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja néktek,

hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:

hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és

Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az

Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7) Hát: „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az

Úrban, hogy járjatok (éljetek) úgy, mint illik (méltón) elhívatásotokhoz, mellyel

elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel (és

türelemmel), elszenvedvén (viseljétek el) egymást szeretetben, Igyekezvén

15

Fil. 2,6 Aki, mikor Istennek formájában [alakjában]29

vala

[(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [nem tartotta]

zsákmánynak [ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő,

[olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell] Más

fordításban: [Ő ugyanis, minden tekintetben Istenhez volt hasonló, sőt,

egyenrangú volt Istennel. Ehhez azonban nem ragaszkodott

mindenáron, mint jogos tulajdonához]30

megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében. (Viszont) legyetek

pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak (bocsássatok

meg), miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek”

(Eféz. 4,1-3.32) „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és

szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget,

hosszútűrést (türelmet). Elszenvedvén (elviselvén) egymást és megbocsátván

kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna. miképpen a

Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek, akképpen (tegyetek) ti is; Mindezeknek

fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele (mert

az tökéletesen összefog mindent)” (Kol. 3,12-14) És : „Valakik annakokáért

tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk (így gondolkozzunk): és ha

valamiben (vagy valamit) másképen értetek (gondoltok), az Isten azt is ki fogja

jelenteni néktek: Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint

járjunk, ugyanazon értelemben legyünk” (Fil. 3,15-16) „Ne legyünk hiú dicsőség

kívánók (becsvágyók), egymást ingerlők, egymásra irigykedők” (Gal. 5,26) És:

„Senki ne keresse, ami az övé, [a maga javát; a maga érdekét; előnyét] hanem

kiki azt, [hanem csak] ami a másé [a másikét]” (1 Kor. 10,24) Azt értem ezalatt,

hogy: „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [közel levő embernek,

szomszédnak] kedveskedjék [szolgálatára legyen, törekedjen szeretetre méltónak

lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére) [közülünk mindenki

felebarátjának (embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és

épülését) keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó” (Róm. 15,2) „mint

ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam

hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33) Már Dávid

így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily

szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint

mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron (jelentése: megvilágosított)

szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon (szent;

hozzáférhetetlen; felszentelt) harmatja, amely leszáll a Sion (kiszáradt, megperzselt

hely) hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2) 29

Forma (morphé): - alak, forma, megjelenés, külső. Egy test, tárgy stb. látható

megjelenési formája. Alak, külső megjelenés; képe valakinek, vagy valaminek;

valódi forma (idea). 30

Így magyarázza ezt a titkot a Szent Szellem: „Kezdetben (már) vala az Ige

(logosz: - egyszerre jelent szót és dolgot is; - speciális értelemben: (Jánosnál névelővel) az

Isteni Kifejeződés (vagyis Krisztus). És az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.

Ő kezdetben az Istennél vala. Minden [a mindenség] Őáltala lett (teremtetett;

16

Fil. 2,7 Hanem önmagát megüresíté31

szolgai formát vévén föl

[szolgai alakot öltött], emberekhez hasonlóvá lévén [és külsejét

rajta keresztül támadt; általa jött létre) és nála nélkül (Tőle különválasztva)

semmi sem lett (teremtetett), ami lett (teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem

lett Őnélküle). És az Ige (logosz: Ige) (hús)testté lett és lakozék (itt (élt)

sátorozott; sátrat vert; letáborozott) mi közöttünk (közöttünk vett szállást) és

láttuk (szemléltük) az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét.

(mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező Egyszülöttnek dicsősége; //mint az

Atyától származó egyszülött dicsőségét//). Aki teljes vala kegyelemmel (kharisz:

Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása) és igazsággal

(alétheia: Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG, azaz: az IGE);

akit kegyelem és igazság tölt be. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan

[mindannyian abból kaptunk, akivel Ő volt tele] kegyelmet is kegyelemért

(kegyelem fejében; kegyelmet kegyelemre halmozva). Az Istent soha senki nem

látta; az egyszülött Fiú (Isten), aki az Atya kebelében (ölén) van (nyugszik), az

jelentette (nyilatkoztatta) ki Őt. (Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül,

tette nyilvánvalóvá) (Ján. 1,1-3.14.16.18) A testté lett Ige, az Úr Jézus kijelentése

Önmagáról: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30) A tanítványoknak – vagyis

az övéinek – ezt mondja: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg

engem, Fülöp (aki a lovakat kedveli, vagyis testi erőt szereti, azaz: abban bízik)? Aki

engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?

Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van?

Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom;

az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem,

hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem,

magukért a cselekedetekért higgyetek” (Jn. 14,9-11) Isten Őbenne vett lakozást,

ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert tetszett az Atyának [az egész

Teljességnek], hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség [minthogy az Atya úgy

látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]. „Mert

Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: énjében), [Mert

testileg őbenne lakozik minden, ami az istenséget betölti]” (Kol. 1,19. 2,9. Kol.

1,15) Őbenne: Aki képe (képmása) a láthatatlan Istennek, minden

teremtménynek előtte született. (az egész teremtés elsőszülöttje //LEGELŐSZÖR

ELŐHOZOTTja//) „Aki (Ő) az ő (Isten) dicsőségének visszatükröződése

(kisugárzása), és az ő valóságának (lényének) képmása, aki hatalma(s) szavával

fenntartja (és hordozza) a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle

a (mennyei) Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3) „Pál apostol

vallástétele: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan,

valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá,

nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. Igaznak bizonyult

szellemben (pneuma). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az

angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a

világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16) 31

megüresíté (kenoó): üressé tesz, kiürít. Pál apostol vallástétele: „Mert

ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét (kegyelmét), hogy gazdag

17

tekintve olyan lett (úgy jelent meg), mint egy ember (és

magatartásában is embernek bizonyult)]. Más fordításban: »hanem

azzal, hogy rabszolgai alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba

öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és

beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett

és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga«

Fil. 2,8 És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember [(szkhéma):

alakjára nézve embernek bizonyult; vagy formájában embernek

mutatkozott], megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a

keresztfának [kínoszlopon való] haláláig.32

Más fordítások: [sőt még

akkor is, mikor külső idomban olyan volt már, mint egy ember,

megalázta magát azzal, hogy a halálig engedelmes lett, éspedig a

kereszt (kínoszlopon bekövetkezett) haláláig]. »Még más fordítás:

Amikor külsejét tekintve úgy élt, mint ember, megalázkodott, és

tökéletesen engedelmeskedett Istennek. Még akkor is engedelmes volt,

amikor emiatt meg kellett halnia. Igen, a kereszten (kínoszlopon)

történt halála pillanatáig engedelmes maradt«

Fil. 2,9 Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt [mindenek fölé], és

ajándékoza néki oly nevet, amely minden [más] név fölött való;

[amely minden névnél nagyobb] Más fordítás: „ezért azután Isten a

legmagasabb méltóságra emelte. Olyan nevet és hatalmat adott neki,

amely minden más név és hatalom fölött áll”

Fil. 2,10 Isten azért tette ezt, mert azt akarja] Hogy a Jézus nevére

minden térd meghajoljon, mennyeieké [égieké], földieké és föld alatt

lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által

meggazdagodjatok” (2 Kor. 8,9) 32

Az apostoli bizonyságtétel így hangzik: „Ki az ő (hús)testének napjaiban (Ő

(hús)testi élete idején) könyörgésekkel és esedezésekkel, erős (hangos) kiáltás és

könnyhullatás közben járult ahhoz (az elé), aki képes megszabadítani (akinek

hatalma van arra, hogy kiszabadítsa) őt a halálból, és meghallgattatott az ő

istenfélelméért” (Zsid. 5,7-10) Az Evangélium bizonyságtétele szerint, amikor

elközelgetett az Úr Jézus halálának ideje, így járult az Atyához a Gecsemáné

(jelentése: olajütő, olajprés) kertben: „És egy kissé előre menve, arcra borula,

könyörögvén és (így imádkozott) mondván: Atyám! Ha lehetséges, múljék

(távozzék) el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint (és ahogyan) én

akarom, hanem amint te” (Mát. 26,39) Az Úr Jézus kijelentése: „Azért szeret

engem az Atya, mert én leteszem (odaadom) az én életemet, hogy újra felvegyem

(visszavegyem) azt. Senki sem veszi (és veheti) azt el éntőlem, hanem én teszem

le azt én magamtól (én magamtól adom oda). Van hatalmam letenni azt (hogy

odaadjam), és van hatalmam ismét felvenni (hogy ismét visszavegyem) azt. Ezt

a parancsolatot vettem (ezt a küldetést kaptam) az én Atyámtól” (Ján. 10,17-18)

18

valóké [(katakhthoniosz): föld alatti; alvilági, sátáni, sötét: (Mohay

András: Újgörög-Magyar kéziszótár 318. oldal)].

Fil. 2,11 És minden nyelv vallja [hirdesse; vallást tegyen arról], hogy

Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Más fordítás: „Mindenki

el fogja ismerni, és ki fogja mondani: „Jézus Krisztus az Úr”. Ez

pedig dicsőségére lesz az Atya Istennek”33

Fil. 2,12 „Annakokáért, szerelmeseim [szeretteim], amiképpen

mindenkor engedelmeskedtetek (hüpakúó: hallgat valakire, figyelmesen

hallgat), nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, [nemcsak amikor

köztetek vagyok], hanem most sokkal inkább az én távollétemben,

félelemmel (phobosz: félelem közepette) és rettegéssel [(tromosz:

reszketés, remegés, rettegés) között is] vigyétek véghez a ti

üdvösségeteket; [munkálkodjatok üdvötökre]. //A görög szöveg szerint

a mondat így is fordítható: ne a saját üdvösségeteken munkálkodjatok,

vagy: még ha félelem és remegés közepette is, éljetek üdvözülttökként//.

[Más fordításban: „Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek

voltatok, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok tőletek,

még fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Tegyétek teljessé, és

biztossá a megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes

tisztelettel vigyétek véghez”]

Fil. 2,13 Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a

munkálást [cselekvést, véghezvitelt] jó kedvéből. Más fordításban:

„Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a

tettet tetszésének megfelelően” Még másik fordításban: „Hiszen maga

Isten az, aki bennetek munkálkodik. Segít benneteket, hogy

akarjátok azt tenni, ami Istennek örömet okoz. Ő ad hozzá erőt is,

hogy valóban meg is tudjátok tenni ezeket”34

33

Mert engedelmes volt mindhalálig: „aki miután felment a mennybe, az Isten

jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők” (1 Pét. 3,22)

Isten megmutatta az Ő hatalmát és erejét: „… a Krisztusban, mikor

feltámasztotta Őt a halálból [életre keltette a halottak közül], és ültette Őt a

maga jobbjára a mennyekben. [az egeken túliakon] Felül minden

fejedelemségen és hatalmasságon és (ható)erőn és uraságon és minden néven,

mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak] nemcsak e

világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami még

KÖRÜL fog venni; az eljövendő (világ)korszakban] is. És mindeneket vetett az

Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának

(kihívott gyülekezetnek)] fejévé. Mely az Ő teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki

[amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben

mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,20-23) 34

És így folytatja az apostol: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan

viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén,

19

Fil. 2,14 Mindeneket zúgolódások és versengések [huzavona;

vonakodás; halogatás; habozás; számítgatás; okoskodás,

elégedetlenség és panaszkodás] nélkül cselekedjetek; [tegyetek]35

Fil. 2,15 Hogy legyetek feddhetetlenek [kifogástalanok] és tiszták

[romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek], Istennek szeplőtlen

[ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem

érdemlő, támadhatatlan] gyermekei [fiai] az elfordult [fonák, hamis,

ravasz, álnok] és elvetemedett [elfajult, kificamodott, eltorzult]

nemzetség közepette [a gonosz és romlott nemzedékben]. Kik között

fényletek [ragyogtok, fénylettek, világítotok], mint csillagok

azt halljam dolgaitok felől (rólatok), hogy megállotok egy Szellemben, egy

érzéssel (egy szívvel) viaskodván (együtt küzdve) az evangélium hitéért.

Ugyanolyan tusakodástok lévén (és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok),

amilyent láttatok én nálam (tőlem), és most hallotok én felőlem” (Fil. 1,27.30)

Dávid így bátorítja a hívőket: Szolgáljátok az Urat félelemmel [rettegéssel]. És

örüljetek [ujjongással, az öröm hangos megnyilvánulásával] reszketéssel

[reszketve vigadjatok. örvendezzetek neki rettegéssel; ujjongjatok előtte

remegve]” (Zsolt 2,11) Ézsaiás pedig így prófétál: „Mert így szólott hozzám az

Úr, rajtam lévén erős keze (amikor keze megragadott), hogy tanítson engem (és

arra intett), hogy e népnek útján ne járjak, mondván: Ti ne mondjátok

összeesküvésnek (mindazt), valamit e nép összeesküvésnek mond (és amitől fél),

félelme szerint ne féljetek, és ne rettegjetek. A seregek Urát (tartsátok szentnek):

Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt tiszteljétek!” (Ésa. 8,11-13) És azért

féljenek és rettegjenek, mert: Feltárul előttük Isten dicsősége, irgalmassága,

szeretete és jósága Ennek nyomán erősödik, tudatosodik a hívő istenfélelme,

amelyben már legfeljebb attól fél, hogy vétkezik Isten ellen, holott földi és

örök életében minden jót neki köszönhet. //Keresztény lexikon//

35 Az apostol Izráelt hozza fel tanulságul, rajtuk mutatva be a zúgolódás

következményét: „Se pedig ne zúgolódjatok (go/n/ggüdzó: morog. Félhangosan,

fogai között mormolja elégedetlenségét, morogva beszél, zúgolódik), miképpen ő

közülük zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító [keze] által. [ezért

lesújtott rájuk (elveszítette őket) a pusztító angyal]. Mindezek pedig példaképpen

[(tüposz): előre mutató értelemben: példa, (minta)kép; példa (figyelmeztetésre), előkép]

estek rajtuk; [történt velük] megírattak pedig a mi tanulságunkra,

[figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi)] akikhez az

időknek [világkorszakok (aionok)] vége elérkezett. [akik a végső (utolsó)

időkben élünk]” (1 Kor. 10,10-11) És azért se zúgolódjatok: „Hogy

megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy mi a rossz és mi a jó

[mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni

(vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált,

megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok;

feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis:

nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem

botolhat] a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10)

20

[fénypontok] e világon [a mindenségben]. Más fordítás: „Akkor Isten

ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A

gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a

sötét éjszakában” [ha az élet igéjére figyeltek]36

Fil. 2,16 Életnek beszédét [logosz=Ige] tartván elébük, hogy

dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába,

sem nem fáradtam hiába. [eredménytelenül haszontalanul, hiábavaló

módon]. Más fordításban: „Igen, így fényletek közöttük, amikor Isten

életet adó üzenetét mondjátok nekik. Ezért azután büszke leszek rátok

a Krisztus Napján, amikor Ő visszajön. Akkor látni fogom, hogy nem

hiába dolgoztam közöttetek. Akkor látszik meg, hogy a versenypályát

végig futottam, és győztem” És más értelmezésben: Ragaszkodjatok

(erős markolással kapaszkodva) az élet igéjéhez; Krisztus Jézus

napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába, és nem

fáradtam fölöslegesen37

Fil. 2,17 De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál

[hitetekért bemutatott áldozatban] és papi szolgálatánál, mégis örülök,

és együtt örülök [örvendezem] mindnyájatokkal; [Hitetek által egész

36

És így folytatódik a kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai,

aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan,

hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak,

megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek;

engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)]. Legyetek azért ti

[valóban olyan] tökéletesek [felnőtt, érett korú (célba érkezők)], miként [éppen

úgy, mint ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött; (a célban van)]”

(Mát. 5,45.48) „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett

gyermekek” (Eféz. 5,1) És hogy te is: „Tökéletes (és feddhetetlen) légy az Úrral,

a te Isteneddel” (5 Móz. 18,13) „Mert úgy van az Isten akarata (Istennek ugyanis

az az akarata), hogy jót cselekedvén (feddhetetlen élettel), elnémítsátok a

balgatag (esztelen, oktalan, értelmetlen) emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15) Az

apostol megvallása: „Mi őt hirdetjük, intvén minden embert, és tanítván minden

embert minden (teljes) bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek

állassunk elő (tökéletessé tegyünk) a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28) Mert: „Ti

vagytok a világ világossága [kozmosz fénye; ti vagytok a világ számára a fény].

Nem rejtethetik el [nem lehet eltitkolni, titokban tartani] a hegyen épített [fekvő,

elhelyezett] város. Úgy fényljék [világítson; ragyogjon fel] a ti világosságtok

[fényetek] az emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék] a ti jó

cselekedeteiteket [nemes; kitűnő /(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék

[magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]” (Mát. 5,14.16) 37

Az apostol megvallása: „Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és

dicsekedésünk koronája (koronánk és dicsőségünk)? Avagy nem azok lesztek-é ti

is a mi Urunk Jézus Krisztus (színe) előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a

mi dicsőségünk és örömünk” (1 Thess. 2,19)

21

életetek olyan, mint Isten oltárán az áldozat. Lehet, hogy ehhez az

áldozathoz a saját halálomat is hozzá kell adnom. De még ha így is

történik, akkor is boldog vagyok, és együtt örülök veletek]

Fil. 2,18 Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek [örvendezzetek]

együtt velem38

38

És így folytatja az apostol: „hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát

végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok;

hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká

legyenek. Van okom az ujjongásra a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó

dolgokban. [Isten előtt]” (Róm. 15,16-17) „Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek [ne

veszítsétek el bátorságotokat, ne gyengítsenek] el az én tiérettetek való

nyomorúságaim [megpróbáltatásaim, szenvedéseim] miatt, amelyek néktek

dicsőségetekre vannak. [szolgálnak]” (Eféz. 3,13) Mert én: „… örülök a ti

érettetek való [elviselt] szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm a mi

híja van a Krisztus szenvedéseinek [a Krisztusért való szorongattatásaimnak] az

én (hús)testemben az Ő testéért [(szóma): személyéért], ami az egyház [ekklészia:

kihívottak közössége]” (Kol. 1,24) „Mert amint bőséggel [túláradóan] kijutott

nékünk a Krisztus szenvedéseiből [megpróbáltatásaiból, amin keresztülment,

amit elszenvedett, átélt és megtapasztalt], úgy bőséges a mi vigasztalásunk

[buzdításunk, megbátorodásunk] is Krisztus által. De akár nyomorgattatunk

[elnyomást szenvedünk; szorongattatunk; háborgattatunk, kínoztatunk,

megpróbáltatást szenvedünk, zaklatnak, gyötörnek, szorult helyzetbe jutunk], a

ti vigasztalástokért és üdvösségetekért [vagyis: a bűnbocsánatért,

megmenekülésetekért (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből,

bűnökből, mindenfajta problémából, bajból). Megszabadításotokért (mindenfajta

veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazásotok,

biztonságotok. Állandóságotok. Jólétetek (bővölködés anyagi és szellemi

javakban). Jóllét, azaz egészségetekért). Boldogságotok, és megtarttatásotokért]

van az, mely hathatós [működik hatékonyan és erőt ad] ugyanazon szenvedések

[amit átéltek és megtapasztaltok] elviselésére [elhordozására, a tehernek alatta

maradására, türelmes, kitartó; várakozásra], amelyeket mi is szenvedünk; akár

megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért, és üdvösségekért van az. És a mi

reménységünk erős [szilárd; bizonyos] felőletek” (2 Kor. 1,5-6) És mert az apostol

ismeri az Igét és Istennek minden ígéretét, ezért ilyen megvallást tesz: „Ezért

várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint

mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem,

akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a

meghalás nyereség! ... Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem

hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Fil. 1,20-21;

Róm. 8,18) „Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre

többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Mert a mi pillanatnyi könnyű

szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk”

(2 Kor. 4,15.17) És én: „… semmivel sem gondolok (én mindezekkel nem

gondolok), még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én

futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy

22

Fil. 2,19 Remélem pedig az Úr Jézusban, hogy Timóteust rövid nap

[hamarosan] elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak

[megnyugodjam], megértvén a ti dolgaitokat. [és hallva

hogylétetekről, és hogy a jó hírek, amiket rólatok fog hozni,

felvidítsanak]

Fil. 2,20 Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú [érzületű],

aki igazán [őszintén] szívén viselné [törődne] dolgaitokat.[ügyeteket,

gondjaitokat]. Más fordításban: „Nincs senki más, aki ennyire hasonló

lenne hozzám a gondolkodásában. Ő igazán szívén viseli a sorsotokat]

Fil. 2,21 Mert mindenki a maga hasznát [saját javát, érdekét, azt, ami

az övé] keresi [a maga dolgával törődik], nem a Krisztus Jézusét. Más

fordítás: „A többiek ugyanis csak a saját érdekeikkel törődnek, nem a

Jézus Krisztus dolgaival”39

Fil. 2,22 Az ő kipróbált [megbízható] voltát [hogy milyen ember]

pedig ismeritek, hogy miképpen atyjával a gyermek [ahogy a fiú az

apjának segít], együtt (rab)szolgált velem az evangélium [jó hír,

örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre] ügyében.

[érdekében, terjesztésében,]

bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (Csel. 20,24) Így

bátorít a Szent Szellem Péter apostolon keresztül minden hívőt: „...amennyiben

részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének

megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus

nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az

Istennek Szelleme, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1 Pét. 4,13-14)

39 Az apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Senki ne keresse,

ami az övé, [a maga javát; a maga érdekét; előnyét] hanem kiki azt, [hanem

csak] ami a másé [a másikét]” (1 Kor. 10,24) Azt értem ezalatt, hogy:

„Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [közel levő embernek,

szomszédnak] kedveskedjék [szolgálatára legyen, törekedjen szeretetre méltónak

lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére) [közülünk mindenki

felebarátjának (embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és

épülését) keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó]” (Róm. 15,2) „mint

ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam

hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33) „Azért

tehát törekedjünk azokra, [a dolgokra, igyekezzünk elérni azt] amik a

békességre [vagyis arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van:

épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,

boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és az

egymás épülésére valók [megerősítésére szolgálnak]” (Róm. 14,19) Mert a

Szeretet: „… nem keresi a maga hasznát [a maga érdekeit; javát]” (1 Kor. 13,5)

23

Fil. 2,23 Őt azért reménylem, hogy tüstént [azonnal] elküldöm,

mihelyt meglátom [megtudom] az én dolgaimat; [hogyan áll (merre

fordulnak) az ügyem(im); hogyan alakul az én sorsom]40

Fil. 2,24 Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok

[el tudok] menni. [hogy nemsokára magam is indulhatok hozzátok, és

hamarosan meglátogatlak benneteket]

Fil. 2,25 De szükségesnek tartám [és úgy gondoltam, itt az ideje],

hogy Epafróditust [jelentése: szeretetreméltó], az én atyámfiát

[testvéremet] és munkatársamat és bajtársamat [harcostársamat].

néktek pedig követeteket [a ti apostolotokat, és az én

szükségleteimben pedig szolgálatteljesítő papotokat] és szükségemben

[szűkölködésemben] áldozatot hozó szolgátokat [akit ti küldtetek, hogy

ebben a helyzetben segítsen és szolgáljon nekem] hazaküldjem

[visszaküldjem] hozzátok;

Fil. 2,26 Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után [mert már

nagyon hiányoztatok neki], és gyötrődött [nyugtalankodott, szomorú

volt, bánkódott] amiatt, hogy meghallottátok [hogy ti közben

megtudtátok], hogy ő beteg volt.

Fil. 2,27 Mert bizony beteg volt, halálhoz közel [sőt majdnem meg is

halt]; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én

rajtam is, hogy szomorúság [bánat, fájdalom] ne jöjjön [halmozódjék]

szomorúságomra. [bánatra bánat ne érjen]

Fil. 2,28 Annakokáért hamarabb [még gyorsabban] küldtem őt haza,

hogy meglátván [hogy mikor találkoztok, viszontlátva] őt, ismét

[együtt] örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom [én

pedig szabadabb legyek a bánattól, és megnyugodhatok].

40

És így folytatja az apostol: „Hogyha pedig megérkezik [oda jut] Timótheus

[jelentése: Istent tisztelő Istennek kedves], meglássátok [legyen gondotok rá],

hogy bátorságos [félelem nélküli] maradása legyen [zavartalanul

tartózkodhasson] nálatok; mert az Úrnak dolgát cselekszi [végzi ő is], mint én

is” (1 Kor. 16,10) Mert: „Azért küldtem [bocsátottam] hozzátok Timóteust, ki

nékem [nagyon] szeretett [kedves, drága] és hű [megbízható] fiam [gyermekem]

az Úrban. Aki eszetekbe juttatja néktek [emlékeztet titeket] az én útjaimat

[tanításomat; utasításaimat] a Krisztusban [Krisztus Jézussal kapcsolatos

módszereimet, emlékeztetni fog titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban],

amint mindenütt, minden [kihívott] gyülekezetben [eklézsiában] tanítok

[hirdetek]” (1 Kor. 4,17) És: „Akit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy

megismerjétek a mi dolgainkat (értesüljetek helyzetünkről), és megvigasztalja a

ti szíveteket” (Eféz. 6,22)

24

Fil. 2,29 Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel [ujjongással];

és az ilyeneket megbecsüljétek [mert az ilyen ember megérdemli, hogy

tiszteljétek]:

Fil. 2,30 Mert a Krisztus dolgáért [ügyéért; munkájáért tevékenységéért] jutott majdnem halálra [került közel a halálhoz],

kockára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett

szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen. [hogy az értem végzett papi

szolgálatban a ti hiányzásotokat távollétetekben betöltse]41

Fil 3. Óvás a téves tanítástól Fil. 3,1 Továbbá atyámfiai [testvéreim], örüljetek [örvendezzetek] az

Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem [nincs terhemre;

engem nem fáraszt], tinéktek pedig bátorságos [szükséges; biztonságot

jelent, és titeket megerősít]42

Fil. 3,2 Őrizkedjetek az ebektől [kutyáktól], őrizkedjetek

[óvakodjatok] a gonosz [kontár; alkalmatlan, rossz] munkásoktól,

őrizkedjetek a megmetélkedéstől: [óvakodjatok a megmetéltektől];

»Más fordítás: Legyetek óvatosak, és maradjatok távol azoktól, akik

gonosz ügyet szolgálnak, és azoktól is, akik körülmetélnek« 43

41

Így folytatja az apostol: „Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem

(el vagyok látva), vévén Epafróditustól, amit küldöttetek, mint kedves jó illatot,

kellemes, tetsző áldozatot az Istennek (ami tőletek jött olyan kellemes illatként

és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek). Az én Istenem pedig be fogja

tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus

Jézusban” (Fil. 4,18-19) Az Úr Jézus ilyen szolgáit pedig: „És az ő munkájukért

viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel (és nagyon becsüljétek

őket)…” (1 Thess. 5,13) 42

Az apostol újra-és újra arra buzdítja a Krisztusban élőket, hogy: „Örüljetek az

Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek” (Fil. 4,4). Mert: „… a Szellem

gyümölcse: öröm…” (Gal. 5,22). Már Dávid így prófétál róluk: „Az igazak (a

megigazultak)… örvendeznek és vígadnak az Isten (színe) előtt, és ujjongnak

örömmel (vígan örvendeznek)” (Zsolt. 68,4). Hát: „Azonképpen ti is örüljetek, és

örüljetek [örvendezzetek] együtt velem” (Fil. 2,18). És ismét: „Mindenkor

örüljetek” (1 Thess. 5,16). Mert: „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít.

Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked” (Sof. 3,17).

Ezért: „Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób

Istenének (Más fordítás: Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób

Istene előtt)!” (Zsolt. 81,2) 43

És folytatja az apostol: „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok [ravasz,

alattomos, csaló; csalárd] munkások, akik a Krisztus apostolaivá [kiküldötteinek,

követeinek] változtatják át [adják ki; tettetik; hazudják] magukat. [Más fordítás:

Mert ezek hamis (ál)apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy

25

ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá

változtatják a külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus

apostolai]. Nem is csoda [nem is rendkívüli]; hisz maga a sátán is átváltoztatja

magát világosság angyalává. [a fény követévé, és elhiteti az emberekkel, hogy ő

a világosság angyala, mert a világosság angyalának képére változik át]. Nem

nagy dolog azért [nem csodálkozom tehát], ha az ő szolgái [követei, küldöncei]

is átváltoztatják magukat [adják ki (tettetik) magukat] az igazság szolgáivá

[követeivé, küldönceivé]; akiknek [megérdemelt] végük az ő cselekedeteik [az ő

munkájuk] szerint lészen. [Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái

olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban

megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15). Így folytatódik a

kijelentés, ezek: „Nem szépen [nem jó szándékkal] buzgólkodnak érettetek, sőt

[inkább] minket ki akarnak rekeszteni [el akarnak titeket tőlem szakítani; el

akarnak fordítani benneteket tőlem, hogy velük tartsatok], hogy mellettük [értük]

buzgólkodjatok. [Más fordítás: Azok az emberek nagy érdeklődést mutatnak

irántatok, és minden áron azon mesterkednek, hogy elszakítsanak titeket tőlem.

A szándékuk azonban nem tiszta. Azt akarják elérni, hogy csak őket kövessétek,

sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük

buzgólkodjatok]” (Gal. 4,17). „Annakokáért a szabadságban, melyre minket

Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat

szolgaságnak igájával. [Más fordítás: Krisztus azért szabadított fel bennünket,

hogy éljünk is ebben a szabadságban. Ezért ne engedjétek magatokat újra

rabszolgává tenni]. Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek,

Krisztus néktek semmit sem használ [akkor Krisztus nem jelent semmi áldást

számotokra]. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki

körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani [Más fordítás: Most

megismétlem, hogy aki hagyja magát körülmetélni, annak az egész Törvényt be

kell tartania]. Én pedig atyámfiai [testvéreim], ha még a körülmetélést hirdetem,

miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett [megszűnt; megsemmisült] a kereszt

[sztaurosz: a kínoszlop] botránya. Bárcsak ki is metszetnék [kasztrálnák is]

magukat, akik titeket bujtogatnak [megzavarnak; lázítanak; zavart támasztanak].

Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai [testvéreim]; csakhogy a szabadság

ürügy [(aphormé): kiindulási pont, támaszpont, ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés]

ne legyen a (hús)testnek [Más fordítás: Csak ne használjátok ezt a szabadságot a

bűnös természetetek kívánságaira; nem olyan szabadságra, mely ugródeszka a

húsnak], sőt (agapé: Isten szerinti) szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az

egész törvény ez egy igében [logoszban] teljesedik be: Szeresd [(agapaó): Ez azt

jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni. Vagyis teljesen odaszánni magad]

felebarátodat [(plészion): a másik embert; embertársadat, a hozzád legközelebb levőt,

szomszéd, a másik: vagyis minden embert], mint [saját] magadat (Gal. 5,1-3.11-13).

Ők azok: „Akik testre szépek szeretnének lenni (akik testi értelemben akarnak

tetszést aratni), azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre; csak azért, hogy

a Krisztus keresztjéért ne üldöztessenek. Mert maguk a körülmetélkedettek sem

tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a

ti testetekkel dicsekedjenek” (Gal. 6,12-13) „mi [pedig] a megfeszített [oszlopra

feszített] Krisztust hirdetjük, [prédikáljuk] aki a zsidóknak ugyan megütközés,

26

Fil. 3,3 Mert mi vagyunk a körülmetélkedés [(peritomé): körülmetélt

nép], akik Isten Szelleme szerint [Isten Szellemétől hajtva] Isten

Szellemében szolgálunk, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk44

és nem

a (hús)testben bizakodunk

[(szkandalon) tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak

[nemzeteknek] pedig bolondság, [balgaság; oktalanság]” (1Kor. 1,23) Ezek még

hústesti emberek, és: „…a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése;

észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten ellen;

minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát]

mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van; (mert az

elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs

alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet)]. Akik pedig (hús) testben

vannak, [hústest szerint élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt [Istennek nem

tetszhetnek; nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek]” (Róm.

8,7-8). Pedig: „… nem az a zsidó, aki külsőképpen [szemmel láthatóan] az; sem

nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van [hústesten látható]: Hanem

az a zsidó, [az számít zsidónak] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a

szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi

körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

[származik; jön]” (Róm. 2,28-29). Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy

Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés,

akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és

nem a testben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés

és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és

mindenekben Krisztus”.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége

testileg (szóma=személyében). És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden

fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül

való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök (hús)testét a Krisztus

körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 3,11; 2,9-11) Így teljesedett be Isten ígérete,

amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te

magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes

lelkedből (füszé=éneddel), hogy élj” (5 Móz. 30,6) 44

És így folytatja az apostol: „Aki megszabadított [kiragadott] minket a sötétség

hatalmából [fennhatóságából], és általvitt [áthelyezett] az Ő szerelmes

[szeretett] Fiának országába [királyságába]. Akiben van a mi váltságunk

[kiváltásunk; váltságdíjunk kifizetése] az Ő vére által, bűneinknek

[céltévesztésünknek] bocsánata; (eltörlése, elengedése; megbocsátása). [Más

fordítás: aki által a megváltás és a (céltévesztés) bocsánata is birtokunkká lett]”

(Kol. 1,13-14.22). Az Ő emberi [halandó] (hús)testében a halál által [árán], hogy

mint szenteket, tisztákat [hibátlanokat; kifogástalanokat; szeplőteleneket] és

feddhetetleneket [vádtól menteseket, támadhatatlanokat] állasson titeket Őmaga

[az Ő színe] elé. Hiszen a Júdabeliek csak azért akarják, hogy

körülmetélkedjetek: „… hogy a ti (hús)testetekkel dicsekedjenek [(kaukhaomai):

kérkedik, dicsekedik]. Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi

Urunk Jézus Krisztus keresztjében [kínkarójában], aki által nékem

27

Fil. 3,4 Jóllehet énnékem van [lehetne] bizakodásom (hús)test

szerint is. Ha bárki más mer (hús)testben bizakodni, én sokkal inkább;

Fil. 3,5 Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből,

Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény

tekintetében [törvénytartó] farizeus, [Más fordítás: Nyolcadnapra

körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó

vagyok a zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus]45

Fil. 3,6 Buzgóság tekintetében az egyházat [az eklézsiát] üldöző, a

törvénybeli igazság tekintetében [törvényben követelt igazság

szempontjából] feddhetetlen voltam. [Más fordítás: Isten kihívott

megfeszíttetett a világ [(koszmosz): látható világ, evilág], és én is a világnak.

»(koszmosz): látható világ, evilág« [Más fordítás: Nálam pedig szóba se jöjjön a

dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével (kínkarójával)

nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a világnak” (Gal.

6,13-14). És ismét. „Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban

dicsekedjék” (1 Kor. 1,31). Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő

bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék

gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és

ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot

gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24).

Ezért: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17). Az apostol

dicsekvése pedig így hangzik: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás

nyereség” (Fil. 1,21). Azért, mert: „Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra

szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely

életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki

szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20). Az Úr Jézus

kijelentése: „A Szellem az, aki megelevenít (aki életre kelt), a (hús)test nem

használ semmit: a beszédek (réma: kijelentés, Ige), amelyeket én szólok néktek,

Szellem és élet” (Ján. 6,63). És mert: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják,

szükség, hogy Szellemben és igazságban (alétheia: igazság, valóság, Ige) imádják”

(Ján. 4,24). Ezért hangzik a parancs, hogy ezt cselekedhessétek: „Metéljétek azért

körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak” (5 Móz. 10,16). Hát:

„Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőreit, Júda

férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyulladjon az én haragom, mint a tűz,

és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt” (Jer. 4,4) 45

A törvény kimondta, hogy: „Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok

minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen

vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való. Körülmetéltetvén

körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló

szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken. A körülmetéletlen férfi pedig,

aki körül nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen személy kivágattatik (az

irtassék ki) az ő népe közül, mert felbontotta (mert elutasította) az én

szövetségemet” (1 Móz. 17,12-14)

28

gyülekezetének szenvedélyes üldözője, s a törvényhez szabott igaz

életben kifogástalan voltam]46

46

Így folytatja az apostol: „Mivelhogy sokan dicsekesznek (hús)test szerint

[emberi módon], dicsekszem én is [Más fordítás: Miután sokan dicsekednek

olyanok, akik magukat a hús sugalmaihoz szabják, hadd dicsekedjem hát én is].

Héberek ők [ezek a hamis apostolok]? Én is. Izráeliták-é [Izrael népéhez

tartoznak]? Én is. Ábrahám magva-é [leszármazottai]? Én is” (2 Kor. 11,18.22).

Pál apostol újra-és újra bizonyságot tesz megtérése előtti énjéről a nemzetekből

megtértek, és zsidók előtt: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai

Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál,

taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint (itt kaptam nevelést az ősi

törvény szigora szerint). Buzgó lévén az Istenhez, (és én is így rajongtam

Istenért) miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mind

halálig (e tanítás, ez út követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe

vetvén (tömlöcbe juttatva) mind férfiakat, mind asszonyokat” (Csel. 22,3-4).

Hiszen: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én

népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják (ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik

tudják rólam eleitől fogva, ha bizonyságot akarnak tenni, hogy én a mi

vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus (Más fordítás:

Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy

kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus)” (Csel. 26,4-5).

A Galatáknak így ír: „Mert hallottátok, mint forgolódtam [viseltem magamat]

én egykor a zsidóságban [a zsidó vallásban], hogy én felette igen háborgattam

[könyörtelenül üldöztem] az Isten anyaszentegyházát [kihívott gyülekezetét

(eklézsiáját)], és pusztítottam azt. [és a romlására (pusztulására) törtem]. És

felülmúltam a zsidóságban [a zsidó vallásosságban] nemzetembeli [fajtámbeli]

sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. [mert fölöttébb

(vak)buzgó követője voltam atyáim (őseim) hagyományainak]” (Gal. 1,13-14). A

római százados előtt is erről beszél: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet

tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják

(ifjúságomtól fogva ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől

fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb

felekezete szerint éltem, mint farizeus (Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva

ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata

szerint éltem, mint farizeus). Én (egykor) bizonyára elvégeztem vala

(elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges

dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek

közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén.

Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden

zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb

dühösködvén ellenük (féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem őket) mind

az idegen városokig is” (Csel. 26,4-5.9-11). De az Úr lehajolt hozzá, és szolgálatra

rendelte, ezért írja: „És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus

Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt (mert megbízhatónak tartott).

Rendelvén a szolgálatra, Ki előbb istenkáromló (őt káromló, az övéit), üldöző és

29

Fil. 3,7 De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a

Krisztusért kárnak [veszteségnek] ítéltem. [Ám amit akkor előnynek

tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem (akadálynak tartom)].

Fil. 3,8 Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram,

Jézus Krisztus [fönséges] ismeretének [túláradó] gazdagsága miatt

[páratlan nagyságáért]: akiért mindent kárba veszni hagytam és

szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, [Más fordítás: Sőt

Uramnak, Krisztus Jézusnak ismeretéhez mérten (mindent fölülmúló

voltáért) mindent szemétnek (veszteségnek) tartok. Érte mindent

elvetettem (veszni hagytam), sőt szemétnek tekintettem, csakhogy

Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam, és benne élhessek]. »Új

fordítás: Mivel hiszek Krisztusban, Isten elfogad engem. Ez azonban

nem a miatt van, mert igyekeztem a Törvényt betartani. Isten ugyanis

a hitem miatt fogad el. Sőt ezenfelül most is kárnak ítélek mindent, az

én Uram Jézus Krisztus ismeretének mindent túlhaladó értékéért.

Őérette mindent kárbaveszni hagytam és szemétnek ítélek, csakhogy a

Krisztust megnyerjem«

Fil. 3,9 És [úgy] találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját

igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit

által [mely a Krisztus Jézus hitéből való], Istentől való igazságom

[megigazulásom] a hit alapján. [Más fordítás: S hogy én Őbenne

legyek, nem a saját megigazulásom alapján, amely a törvényből

származik, hanem az által a megigazulás által, amely Krisztus hitéből

való, vagyis amely az Istentől van a hit révén]. »Új fordítás: És

Őbenne találjon az Isten, minthogy nincs nekem a törvény alapján

felépített saját igazságosságom, hanem a Krisztusban való hiten át

szerzett, Istenből születő, hiten alapuló igazságosságom«47

erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert

tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1 Tim. 1,12-13) 47

Az apostol tudja, és hiszi, hogy Isten királysága az Úr Jézusban jött el,és ezért

érdemes mindent kárba veszni hagyni: „Ismét hasonlatos a mennyeknek országa

[az Egek (Istenének) királysága] a szántóföldben elrejtett [elásott] kincshez,

amelyet megtalálván az ember, elrejté, [de titokban tartja] azt. És a felett való

örömében elmegy, És eladván mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet.

Ismét hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a

kereskedőhöz, aki [pompás (eszményi) szép] igazgyöngyöket keres; Aki találván

egy [igen nagy értékűt; egy sokat érő] drágagyöngyre, elméne, és mindenét

eladván, amije volt, megvevé azt” (Mát. 13,44-46). „És aki elhagyta házait, vagy

fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy

gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen

[százszor annyit kap vissza], és örökség szerint nyer örök életet]” (Mát. 19,29). A

megigazulásról sokszor beszél az apostol: „Annakokáért a törvénynek

30

Fil. 3,10 Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának

(ható)erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá

lévén az ő halálához. [Más fordítás: Az a célom, hogy egyre jobban

cselekedeteiből egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte: mert a bűn ismerete a

törvény által vagyon. Most pedig a törvény nélkül [Más fordítás: a törvényen

kívül, vagy: a törvénytől függetlenül] jelent meg Isten igazsága, amelyről

bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták. Istennek igazsága pedig a Jézus

Krisztusban való hit [Jézus Krisztus hite] által mindazokhoz és mindazoknak,

akik hisznek. Mert nincs különbség. Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek

az Isten dicsősége nélkül. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből,

miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte

engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát

megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején,

hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá

teszi azt is, aki Jézusban hisz. Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés?

Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a

hit „törvénye” által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a

törvény cselekedetei nélkül” (Róm. 3,20-28). Mégpedig az Úr Jézusba vetett hit

által: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi

megigazulásunkért” (Róm. 4,25). „Mert azt, aki bűnt [(hamartia): céltévesztést] nem

ismert, bűnné [(hamartia): céltévesztéssé] tette értünk [helyettünk], hogy mi Isten

igazsága [igazságossága] legyünk Őbenne [hogy általa megigazultak legyünk

Istenben]” (2 Kor. 5,21). „Krisztus váltott meg minket [kivásárolt bennünket;

szabadított fel váltságdíj ellenében] a törvény átkától [átka alól] átokká [az átok

hordozójává] levén [átok alá került] érettünk; mert meg van írva: Átkozott

minden, aki (száraz)fán függ. Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen

a pogányokon [szálljon a nemzetekre], hogy a Szellem ígéretét elnyerjük [és

befogadjuk] hit által. [a hiten keresztül]” (Gal. 3,13-14). Mert: „Tudván azt, hogy

az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből [tettei alapján], hanem a

Jézus Krisztusban való hit által. [Jézus Krisztus hite által]. Mi is Krisztus

Jézusban hittünk [elfogadtuk Jézus Krisztus hitét], hogy megigazuljunk [igazzá

váljunk] a Krisztusban való hitből [Krisztus hite által] és nem a törvény

cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test

sem. [a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá]” (Gal. 2,16). „Mert akik

a törvény cselekedeteiből vannak [a törvény szerint élnek, és akik a törvény

szerinti tetteikre támaszkodnak], átok alatt vannak [átok sújtja]; minthogy meg

van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban [aki nem tartja

meg hűségesen], amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.

Hogy pedig a törvény által [a törvény útján] senki sem igazul meg Isten előtt,

nyilvánvaló [világos, egyértelmű], mert az igaz ember hitből él” (Gal. 3,10-11.) És

így figyelmezteti az apostol a minden korban élő hívőket. „Senki titeket meg ne

csaljon; [ne vezessen félre, meg ne tévesszen; el ne csaljon; ne ámítson el] üres

beszédekkel [üres hazugságokkal; hiú beszédekkel; üres fecsegéssel]; mert

ezekért [az ilyen dolgokért] jő [ilyenek miatt sújtja] az Isten haragja a

hitetlenség fiaira” (Eféz. 5,6)

31

megismerjem Krisztust, és megtapasztaljam azt az erőt, amellyel

Isten feltámasztotta őt a halálból. Közösséget akarok vállalni

Krisztussal a szenvedéseiben is. Egyre jobban hasonlítani szeretnék

hozzá, még a halálomban is]

Fil. 3,11 Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. [Más

fordítás: (exanasztaszisz): talpra állás a halálból; pontosabban: a halottak

feltámadását megelőző feltámadásban való részesülés].

Fil. 3,12 Nem mondom, hogy már elértem, vagy, hogy már tökéletes

[(teleioó): bevégzett, érett)] volnék; hanem igyekezem [törekszem rá],

hogy el is érjem [hogy meg is ragadjam], amiért meg is ragadott

engem a Krisztus Jézus. [Más fordítás: Nem mintha már elértem volna

vagy már végcélba értem (jutottam) volna, de futok utána (törekszem

rá), hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott

engem]. »Új fordítás: Nem gondolom, hogy már megkaptam ezt, vagy

hogy már elértem volna a bevégzettséget, de futok utána, hogy

megragadjam, hiszen a Krisztus Jézus már megragadott erre engem.

Igaz, még nem értem el ezt a célt. Még nem vagyok olyan, mint

amilyennek Isten akarja, hogy legyek. De állandóan azon igyekezem,

hogy ezt a célt elérjem, és erősen megragadjam, ahogy Krisztus is

erősen megragadott engem«

Fil. 3,13 Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem

volna: [Más fordítás: Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már

magamhoz ragadtam]

Fil. 3,14 De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak,

elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén

[nekifeszülve; nekilendülök], célegyenest igyekszem [futok egyenest a

cél felé] az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása

jutalmára. [Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott

jutalmáért]. »Új fordítás: s célegyenest futok a pályadíj felé, melyre az

Isten a Krisztus Jézusban oda felhívott; Azért küzdök, hogy elérjem ezt

a célt, és megkapjam a győztesnek járó mennyei jutalmat. Isten maga

hívott el bennünket arra Krisztus Jézus által, hogy ezt a díjat

megkapjuk«.

Fil. 3,15 Valakik annakokáért tökéletesek [(teleiosz): felnőtt, érett korú]

vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen

értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek [feltárja, nyilvánvalóvá

teszi majd előttetek]: >Mindazoknak, akik bevégzettek (végcélra törők;

szellemileg érettek) vagyunk, ilyen észjárásunk van, és ha valamiben a

ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja előttetek leplezni<

32

Fil. 3,16 Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály

szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk. [Más fordítás: Csak

éppen, hogy ha valamire eljutottunk már, abban szilárdan meg kell

állni, azt az igazságot követnünk is kell]48

48

A szentek célba jutásáért imádkozik is az apostol: „[és kérem] Hogy a mi

Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek

és kijelentésnek [kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek] Szellemét az Ő

megismerésében [annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek,

melyet az ő megismerése nyújt]” (Eféz. 1,17). De: „Meg lévén győződve arról,

hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot [jó munkát], elvégezi [be is fejezi] a

Krisztus Jézusnak napjáig” (Fil. 1,6). Ezt az Úr az Ő küldöttei által el is végzi,

mert amíg el nem érjük a felnőttkort, addig: „… Ő adott némelyeket apostolokul,

némelyeket (másokat) prófétákul, némelyeket (ismét másokat) evangélistákul,

némelyeket (vagy) pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése

[(katartiszmosz): teljességre juttatása] céljából szolgálat munkájára [hogy

felkészítse, és alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére], a Krisztus

testének [(szóma): személye; lényege, ereje] építésére. [Más fordítás: Azért adta

őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra –

hogy ez által felépítsék és megerősítsék a Krisztus Testét]: Míg eljutunk

[(katantaó): eljut, megérkezik; elér] mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő

megismerésének [(epignószisz): megismerés, felismerés, megértés, teljes

tisztánlátás] egységére. Érett férfiúságra [a felnőttkorra], a Krisztus

teljességével [(pléróma): teljesség, befejezettség, tökéletes beteljesedés /vagyis: amíg az

egyház lesz az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága/] ékeskedő kornak

[(hélikia): érett kor, a fejlődés legnagyobb, vagy legmagasabb foka] mértékére. [Más

fordítás: a meglett, végcélba érkező férfiasságra, s a Krisztussal való teljes

beteltség korának mértékéig el nem jutunk]. Hogy [(méketi): ezentúl] többé ne

legyünk gyermekek [(népiosz): kiskorú, oktalan, együgyű, naiv, éretlen hívő], kiket ide s

tova hány a hab [(klüdónidzomai): ingadozik] és hajt [(peripheró): megszédít] a

tanításnak [(didaszkalia): tudásban, ismeretben való részesítés, vagy az információ]

akármi szele, az embereknek álnoksága által [(kübeia): csalás, becsapás, szeszély,

lelemény, ügyeskedés], a tévelygés [(plané): félrevezetés] ravaszságához [(panúrgia):

ravaszság, csel, mesterkedés, álokoskodás] való csalárdság [(methodeia): metódus,

eljárási mód, vagy módszer, amellyel rendszerbe foglalják, majd a gyakorlatban

rendszeressé teszik a különféle tanításokat] által. [Más fordítás: hogy ne legyünk

tovább kiskorúak (gyermekek), akik mindenféle tanítás szelében ide-oda

hányódnak és sodródnak, (kiket hullámok sodornak el), az emberek csalásától,

(álnokságától), tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély

és ravasz tévelygők fogásai diktálják (a tévelygés csalárd módszerétől és

álnokságától)]” (Eféz. 4,11-14). „És (így) megismerjétek a Krisztusnak minden

ismeretet felül (meg)haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek

egész teljességéig (hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó

teljességéig)” (Eféz. 3,19) Tehát: „Atyámfiai (Testvéreim), ne legyetek gyermekek

értelemben (a gondolkozásban); hanem a gonoszságban (a rosszban) legyetek

gyermekek (kiskorúak), értelemben (a gondolkozásban) pedig érettek legyetek”

33

Fil. 3,17 Legyetek én követőim [(szümmimétész): együtt követő, együtt

utánzó], atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak [a szerint

élnek,], amiképpen mi néktek példátok vagyunk49

Fil. 3,18 Mert sokan járnak [élnek] másképpen, kik felől sokszor

mondtam néktek, most pedig sírva [könnyezve] is mondom, hogy [ők]

a Krisztus keresztjének [kínoszlop] ellenségei; [Új fordítás: Mert

sokan vannak, akik úgy élnek, mint a Krisztus Keresztjének

(kínoszlop) ellenségei. Ezekről az emberekről már sokszor beszéltem

nektek, és most sírva mondom ezt ismét]

Fil. 3,19 Kiknek végük veszedelem [pusztulás], kiknek Istenük az ő

hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van [azzal

dicsekszenek, ami gyalázatukra válik], akik mindig a földiekkel

törődnek [földiekhez ragaszkodnak; s eszüket földi dolgokon járatják].

»Új fordítás: Mert ezeknek pusztulás lesz a sorsa. Nem Istent imádják,

hanem a saját testi kívánságaikat szolgálják ki. Szégyellni való

(1 Kor. 14,20) És hogy ez bekövetkezhessen: „Mint most született (újszülött)

csecsemők, a tiszta, hamisítatlan (szellemi) tej után vágyakozzatok (azt

kívánjátok), hogy azon növekedjetek (az üdvösségre)” (1 Pét. 2,2). És: „Hogy

levetkezzétek (vessétek le) ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van

romolva a csalárdság (és gonoszság) kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti

elméteknek szelleme szerint (újuljatok meg szellemetekben és elmétekben), És

felöltözzétek (öltsétek fel) amaz új embert, mely Isten (tetszése) szerint teremtetett

igazságban és valóságos szentségben” (Eféz. 4,22-24) 49

Pál apostol minden kor keresztényeinek tanácsolja: „Kérlek [buzdítlak] azért

titeket, legyetek az én követőim. [utánzóim, akik igyekeznek mindenben

lemásolni és megpróbálni ugyanúgy tenni, mint én]” (1 Kor. 4,16). Vagyis:

„Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé” (1 Kor. 11,1). És hogy hogyan

kell őt követni, és az Evangéliumot hirdetni, arról így beszél az Ige: „Legyetek

követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát

adtunk nektek”. Mert: „... a mi evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban,

hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is. amiképpen

tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5-9). És a

mindennapi életben való követésről pedig: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében

pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól,

aki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mi tőlünk kapott. Mert

magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk

közöttetek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy

önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. Mert akkor is, amikor nálatok

voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert

halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem

haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, a mi

Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek” (2 Thess. 3,6-12)

34

dolgokat tesznek, és még büszkék is rá! Csak földi dolgokon jár az

eszük«50

50

Az apostol megvallása, példaként a mindenkorban élő keresztényeknek:

„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus

Krisztus keresztjében [kínoszlopában], aki által nékem megfeszíttetett a világ

[(koszmosz): látható világ, evilág], és én is a világnak. [Más fordítás: Nálam pedig

szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével

(kínoszlopával) nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a

világnak]” (Gal. 6,14). Hogy betöltsem a próféciát: „Hogy, amint meg van írva:

Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1 Kor. 1,31)

. Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne

dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a

gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik,

hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és

igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr”

(Jer. 9,23-24). „Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és

aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi

nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16). Ezért: „Aki pedig

dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17). Az apostol dicsekvése pedig így

hangzik: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (Fil. 1,21).

Azért, mert: „Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek

pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most

(hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és

önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20). Amíg a világban és a világ szerint

élt, (vagyis amíg csak vallásos volt) azokat megtagadva így vall: „De amelyek

nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil. 3,7).

Mert Ő a Krisztusé, így buzdítja a mindenkori hívőket: Akik pedig Krisztuséi, a

testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és

vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést

eltörli, kiirtja (legyőzi). Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus

megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt.

(dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)]

indulataival és kívánságaival együtt” (Gal. 5,24). Akik a földi dolgokra irányítják

figyelmüket, azok a hústesti emberek: „Mert a (hús)test szerint valók [élők (a

húshoz igazodók)] a (hús)test dolgaira gondolnak. [a hús dolgain jár az eszük; a

hústest dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre

vágyik) törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai] a

Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. [de a Szellemhez igazodók a

Szellem dolgaival törődnek (a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik)].

Mert a (hús)testnek gondolata [kívánsága; törekvése; okossága; bölcsessége; a

hústest gondolatvilága; észjárása] halál [halálra visz; (vezet)]; a Szellem

gondolata [vágyódása; törekvése; okossága; bölcsessége; gondolatvilága;

észjárása] pedig élet és békesség. [mert az elmének a hústestre való irányítása

halált jelent, de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent].

Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága;

vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten

35

Fil. 3,20 Mert a mi országunk [(politeuma): polgárjogunk /modern

szóval: állampolgárságunk/= magatartásunkat meghatározó eredetünk és

törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt

nem is képes rá, mert az természete ellen van; (mert az elmének a hústestre

irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten

törvényének, hisz nem is lehet)]. Akik pedig (hús) testben vannak, [hústest

szerint élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt [Istennek nem tetszhetnek; nem

is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek]” (Róm. 8,5-8). Az

embernek kell eldöntenie, hogy melyik utat válassza, de a választás

következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni.

Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a (hús)testének vet, az a

(hús)testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog

aratni örök életet” (Gal. 6,7-8). Hát: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami

csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a

gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt

haragszik Isten” (Kol. 3,5-6). „És akik élnek [a világ javaival] e világgal,

[felhasználják (igénybe veszik) a világ dolgait; hasznot húznak a világból]

mintha nem élnének: [vele; mint akik azt nem kényük-kedvük szerint

használnák; (mintha nem vennék igénybe)] mert elmúlik e világnak ábrázatja.

[alakja; formája; pompája; külső arculata; megjelenési formája; mert változik e

világ színtere]” (1 Kor. 7,31). Hát: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a

világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.

Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, a szem kívánsága, és az

élettel (a létezés jelenlegi állapotával) való kérkedés, nem az Atyától, hanem a

világtól van. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát

cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17). Mert: „Bizony árnyékként jár az

ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki

takarítja be azokat!” (Zsolt. 39,7). Ezért: „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal,

azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten

jobbján ül. Az odafenn valókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2). „Mint

akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek

igéje által, amely él és megmarad örökké. Mert minden (hús)test olyan, mint a

fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull,

de az Úr beszéde megmarad örökké. Ez a beszéd pedig az az evangélium,

amelyet hirdettek nektek” (1 Pét. 1,23-25). „Senki sem szolgálhat [senki sem lehet

rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [ellenszenvet érez iránta], és

a másikat szereti [teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik

[tiszteli], és a másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]. Nem

szolgálhattok Istennek és a Mammonnak [e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a

pénznek]” (Mát. 6,24). És hogy az Úr mit ért mammonon, vagyis bálványon, azt

Jakab apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem. Hát: „Parázna férfiak és

asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel?

Aki azért e világ barátja akar lenni (és e világgal barátságot köt), az Isten

ellenségévé lesz” (Jak. 4,4). „Ezek azok, akik különszakadnak, érzékiek (hústesti

emberek), kikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19)

36

hovatartozásunk a] mennyekben van, ahonnét a megtartó [(szótér):

szabadító, megmentő, üdvözítő; védő, pártfogó; gyógyító] Úr Jézus

Krisztust is [mint üdvözítőt] várjuk [(apekdekhomai): türelmetlenül /

nagyon / sóvárogva vár];

Fil. 3,21 Aki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket [(szóma):

személyünket, énünket, lényünket], hogy hasonló legyen az Ő

dicsőséges testéhez [(szóma): személyéhez, énjéhez, lényéhez], amaz Ő

hatalmas munkája [(energeia: azzal az erő, energia)] szerint, mely által

maga alá is vethet mindeneket. [Új fordítás: Ő a megalázottságban

hordott (gyarló) testünket átidomítja (átalakítja, és hasonlóvá teszi)

majd az ő dicsőségben viselt testének alakjára (megdicsőült testéhez)

azzal a munkával (energeia: azzal az erővel, energiával), mellyel ő képes

a mindenséget is maga alá vetni (rendelni)]51

51

Mert Isten: „És [vele, Jézussal] együtt feltámasztott [életre keltett] és [vele]

együtt ültetett [maga mellé] a mennyekben [az ég(iek)en túliakban) minket],

Krisztus Jézusban. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek [idegenek],

hanem polgártársai a szenteknek és cselédei [háza népe; családtagjai] az

Istennek” (Eféz. 2,6.19). És tovább folytatja az apostol: Hiszen: „…titeket, kik

holtak valátok a bűnökben és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében,

megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, A bemerítésben

vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten

erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül” (Kol. 2,13.12). És

tette ezt azért: „Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat [hogy

megdicsőülve állítsa maga mellé a (kihívott) gyülekezetet, az eklézsiát], úgy

hogy azon ne legyen szeplő [folt; szennyfolt], vagy sömörgözés [ránc], vagy

valami afféle [vagy bármi hasonló]. Hanem hogy legyen szent és feddhetetlen

[Más fordítás: Krisztus azért halt meg, hogy a Gyülekezetet felkészítse a maga

számára, mint dicsőséges, szent és tökéletes szépségű menyasszonyát]” (Eféz.

5,27). És tovább így buzdít az apostol: „Annakokáért ha feltámadtatok [életre

keltek] a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az

Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal [Az odafent való dolgokkal]

törődjetek [elmélkedjetek], nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek

el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, [aki] a mi

életünk, megjelenik [láthatóvá lesz], akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek

dicsőségben [akkor ti is megdicsőülve vele együtt láthatókká lesztek]” (Kol. 3,1-

4). Hiszen az Úr Jézusé minden erő és hatalom: „Mert tetszett az Atyának [az

egész Teljességnek], hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség [Más fordítás:

minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a

teremtést betölti]” (Kol. 1,19). Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az Ő

gyermekeiben: „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg

(szóma: énjében)” (Kol. 2,9). Őbenne: Aki képe (képmása) a láthatatlan Istennek,

minden teremtménynek előtte született; (az egész teremtés elsőszülöttje

//LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTTja//)” (Kol. 1,15)

37

Fil. 4. Mindenkor örüljetek!

Fil. 4,1 Annakokáért szerelmes atyámfiai [testvéreim, akiket szeretek;

kedveseim], akik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám

[és győzelmi koszorúm], ekképpen álljatok meg az Úrban, én

szerelmeseim! [Új fordítás. Testvéreim, úgy szeretnék már találkozni

veletek! Hiszen nagyon szeretlek benneteket: ti vagytok az én örömöm

és győzelmi jutalmam! Továbbra is kövessétek az Urat, aki szeret

titeket, és maradjatok benne]52

52

És az apostol újra, és újra megvallja, hogy mennyire szereti a minden korban

élő Krisztus népét: „Mert tanúm az Isten, mely igen epekedem; sóvárgok

mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével” (Fil. 1,8). „Mert kicsoda a mi

reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája [koszorúja; győzelmi

koronánk; és dicsőségünk]? Ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az

Ő megjelenésekor? Bizony ti vagytok a mi reménységünk, örömünk és

dicsekedésünk koronája” (1 Thess. 2,19-20). „Azért szerelmes [szeretett] atyámfiai

[testvéreim] erősen álljatok, mozdíthatatlanul [legyetek szilárdak,

rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók], buzgólkodván az Úrnak dolgában

[munkájában] mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok [fáradozásotok] nem

hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58). De a figyelmeztetés nekünk is szól:

„Legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek, álljatok meg

szilárdan, mozdíthatatlanul. Tartsatok ki állhatatosan a hitben. Viselkedjetek

bátran, és cselekedjetek férfiasan, és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek” (1

Kor. 16,13). És: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög,

mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen,

erősek lévén a hitben (szilárdan)…” (1 Pét. 5,8) „Minden erővel megerősíttetvén

az Ő dicsőségének hatalma (nagysága) szerint minden kitartásra (a teljes

állhatatosságra) és hosszútűrésre örömmel” (Kol. 1,11) „Mert szinte

megelevenedünk (és egyszerre feléledünk), ha ti erősek vagytok (és szilárdan

álltok) az Úrban” (1 Thess. 3,8) Hiszen meg van írva: „Minden istentelen (aki

Isten nélkül él) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig (biztosnak érzik

magukat), mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1) De ti: „Csakhogy a Krisztus

evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván

titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől (rólatok), hogy megállotok

egy Szellemben, egy érzéssel (egy szívvel) viaskodván (együtt küzdve) az

evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt (és hogy

semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől). Ami azoknak a veszedelem

(kárhozat: romlás, pusztulás) jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől

van” (Fil. 1,27-28) „Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem

erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,7) „Végezetre,

atyámfiai (testvérek), legyetek erősek (erősödjetek meg) az Úrban, és az ő

hatalmas erejében” (Eféz. 6,10). Megvallva, hogy: „Mindenre van erőm a

Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13)

38

Fil. 4,2 Evódiát [jelentése: jó illat; hasznos, növekvő; jó előmenetel; jó

út; szerencsés előrehaladás, siker; boldogulás] intem [(parakaleó): felszólít,

kérlel, bátorít, buzdít], Sintikhét is [jelentése: boldog, összeillesztés;

találkozás; eredményes] intem [(parakaleó): felszólít, kérlel, bátorít,

buzdít]. Hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egy észjáráson]

legyenek [hogy értsenek egyet; a görög kifejezés (to autó fronein) még így

is fordítható: ugyanúgy érezzenek/gondolkozzanak] az Úrban. [Új fordítás:

Evódiát és Szüntükhét kérem, hogy egyezzenek meg, és legyenek

összhangban egymással az Úrban]53

Fil. 4,3 Igen, kérlek téged is, igaz [(gnésziosz): igazi, hiteles]

szolgatársam [hűséges munkatársam; én igazi igavonó társam]. Légy

segítségül ezeknek [hogy segíts ennek a két asszonynak. fogadd őket

együtt magadhoz; vedd gondjaidba őket], mint akik az Evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének

híre] dolgában [az örömhír terjesztésében; hiszen az örömüzenet

szolgálatában bajtársaim voltak] együtt viaskodtak [együtt küzdöttek,

együtt harcoltak, együtt birkóztak] velem. Kelemennel is [jelentése:

szelíd, elnéző, irgalmas, jóságos, türelmes], és ama többi [(loipoi):

53

A kijelentés fontossága miatt újra – és újra hangzik a figyelmeztetés minden

gyülekezetnek, és minden kor hívő közösségének: „Teljesítsétek be [tegyétek

teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet

akarva; (gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten

szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon

indulattal lévén [ugyanarra törekedtek]. »Más fordításban: Ha igen, akkor,

tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a

gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni

szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra

törekedjetek« (Fil. 2,2). „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan

[megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra

ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus

örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár

távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben,

egy érzéssel [egy akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt

küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27). „Engedelmesek

[készségesek] legyetek [egymás iránt] egymásnak [(hüpotasszó):

alkalmazkodik, tehát: alkalmazkodjatok egymáshoz] Isten félelmében [a

Krisztus iránti tiszteletből]” (Eféz. 5,21). Ennek teljesítéséért imádkozik is az

apostol: „A békességes tűrésnek [állhatatosságnak; türelmes várakozásnak;

kitartásnak] és vigasztalásnak [bátorításnak, buzdításnak] Istene pedig adja

néktek, hogy ugyanazon indulat [egy cél felé irányultság] legyen bennetek

egymás iránt Krisztus Jézus szerint. [Más fordítás: hogy kölcsönös egyetértés

legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint; (Krisztus Jézushoz igazodva

egymás között is ugyanazon a dolgon jártassátok elméteket]” (Róm. 15,5)

39

megmaradt, együttműködő; segítő] munkatársaimmal, kiknek neveik

fölírvák [be van írva] az életnek könyvében.

Fil. 4,4 Örüljetek [örvendezzetek] az Úrban mindenkor [szüntelenül;

(pantote): mindenkor, azaz minden időben]; ismét mondom [újra csak azt

mondom], örüljetek [örvendjetek]!54

54

A Szent Szellem újra- és újra arra buzdít az apostolon keresztül, hogy: „…

atyámfiai [testvéreim], örüljetek [örvendezzetek] az Úrban. Ugyanazokat írni

néktek én nem restellem [nincs terhemre; engem nem fáraszt], tinéktek pedig

bátorságos [szükséges; biztonságot jelent, és titeket megerősít]” (Fil. 3,1). És

azért örüljenek: Mert: „… a Szellem gyümölcse: öröm…” (Gal. 5,22). Már Dávid

így prófétál róluk: „Az igazak (a megigazultak)… örvendeznek és vígadnak az

Isten (színe) előtt, és ujjongnak örömmel (vígan örvendeznek)” (Zsolt. 68,4). Hát:

„Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek [örvendezzetek] együtt velem” (Fil.

2,18). És ismét: „Mindenkor örüljetek” (1 Thess. 5,16). Mert: „Veled van Istened,

az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva

örül neked” (Sof. 3,17). Ezért: „Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek;

ujjongjatok a Jákób Istenének (Más fordítás: Vigadjatok a mi erős Istenünk

előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt)!” (Zsolt. 81,2). Akkor is örüljetek, ha az Úr

Jézus nevéért üldöznek. Hát: „Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok;

vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség

jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták]

a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is,

akik előttetek voltak [éltek]” (Mát. 5,12). Örüljetek, mert: „Tudjuk pedig, hogy

azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van [válik; szolgál, összedolgozik;

együttmunkál, minden összejátszik (minden körülmény, esemény] mint akik az

ő végzése szerint hivatalosak [akik az ő végzése értelmében (elhatározása

szerint) arra hivatottak,(elhívottak) hogy szentek legyenek]” (Róm. 8,28). Dávid is

örvendezésre buzdít: „Örvendezzetek (vigadjatok) ti igazak, az Úrban; a

hívekhez (az igaz emberekhez) illik a dicséret” (Zsolt. 33,1). Mert: „Világosság

támad fel (fényözön árad) az igazra, és az egyenes (a tiszta) szívűekre öröm.

Örüljetek (ti) igazak az Úrban, és tiszteljétek (és magasztaljátok) az ő szentséges

emlékezetét (és szent nevét)!” (Zsolt. 97,11). Habakuk is az Úrban való örömről,

és annak okáról prófétál: „Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek

ajkaim; (fájdalom járja át csontjaimat, és) porladni kezdenek csontjaim,

reszketnek lábaim és reszkető léptekkel járok): hogy (bárcsak) nyugtom legyen a

nyomorúság napján, amely feljön a (bennünket fosztogató) népre, mely

megsanyargatja azt. Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben (a

szőlőtőkéken) nem lészen gyümölcs, megcsal (hiányozni fog) az olajfa termése,

a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör

az istállóban. De én örvendezni (vigadozni) fogok az Úrban, és vigadok az én

szabadító Istenemben” (Hab. 3,16-18). Ézsaiás is erről prófétál, és arról, hogy mit

tett az Úr velünk: „Örvendezvén örvendezek (ujjongva, örvendezek, és ugrálok

örömömben, mert nagy örömöm telik) az Úrban, örüljön lelkem (az egész

lényem) az én Istenemben (víg örömre indít Istenem). Mert az üdvnek

(szabadulás, megmentés, biztonság, jólét) ruháival öltöztetett fel engem, az

40

Fil. 4,5 A ti szelídlelkűségetek [szelídségetek, jóindulatotok, elnéző,

méltányos, engedékenységetek] ismert legyen minden ember előtt. Az

Úr közel!55

Fil. 4,6 Semmi felől ne aggódjatok [semmi gondot ne hordozzatok;

semmi felől ne tépelődjetek; ne nyugtalankodjatok], hanem

imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással

tárjátok fel kívánságaitokat [kéréseiteket] az Isten előtt. [Más fordítás:

igazság (a megigazulás) palástjával vett engemet körül (a megigazulás palástját

terítette rám), mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát (ki fölteszi

fejdíszét), és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit (ékszereit). Mert mint a

föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként

sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot (a megigazulást) s a dicsőséget minden nép

előtt (és öröméneket ad minden nép hallatára)” (Ésa. 61,10-11)

55 És hogy ez a gyakorlatban hogyan nyilvánul meg, arról sok mondanivalója

van a Szent Szellemnek: „Magatokat a pogányok közt jól (tisztességesen,

becsületesen) viselvén (nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a

nemzetek között). Hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztévőket (bár

azzal rágalmaznak, hogy gonosztevők vagytok), a jó cselekedetekből (nemes, jó

tetteitekből), ha látják (azokat), dicsőítsék Istent a meglátogatás (látogatása)

napján” (1Pét 2:12). „Senkinek gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne

fizessetek [sérelem; igazságtalanság, méltatlanságért; sérelemmel;

igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok]. A tisztességre

[becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen

minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm.

12,17). Azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt,

hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21). És ismét hangzik a figyelmeztetés:

„Nem fizetvén gonosszal a gonoszért (rosszért rosszal), avagy szidalommal a

szidalomért (gyalázásért gyalázással, becsületsértéssel, rágalmazással,

szidással). Sőt ellenkezőleg áldást mondván (dicséretet, jól beszéljetek róluk; a

kimondott szavatokkal üdvhozó erőt közvetítsetek; hogy áldjatok = Isten

kegyelmébe ajánljátok őket), tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást

örököljetek (áldás legyen az örökrészetek)” (1 Pét. 3,9). Titusznak azt parancsolja

az apostol, hogy a Krétaiakat: „ Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá

magukat a hatóságoknak és a felsőbbségeknek: engedelmeskedjenek, és

legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit ne szidalmazzanak (senkit se

szóljanak meg), ne veszekedjenek, (kerüljék a viszálykodást), gyöngédek

(megértőek) legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,1-

2). És: „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül

senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14). Továbbá: „Legyetek … türelemmel,

testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét,

és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is

türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. „Ne

sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai (Ne panaszkodjatok, testvéreim,

egymásra), hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll” (Jak. 5,7-9)

41

Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Kérjétek Istentől,

amire szükségetek van. De amikor imádkoztok, mindig adjatok hálát

Istennek]56

56

Az Úr Jézus kijelentése az Övéi részére: „Azért azt mondom néktek: Ne

aggodalmaskodjatok [ne nyugtalankodjatok; nehogy aggódva tépelődjetek] a ti

éltetek felől [megélhetésetek miatt], mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek

[(szóma): egész lényetek] felől, mibe öltözködjetek [ruházkodjatok]. Avagy nem

több-e az élet hogysem az eledel [táplálék; étel], és a test [(szóma): egész lényetek]

hogysem az öltözet [ruha]? Tekintsetek az égi madarakra [nézzétek az ég

madarait], hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe [magtárakba] nem

takarnak [gyűjtenek]; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat [táplálja őket].

Nem sokkal különbek [becsesebbek; drágábbak; többet érők; sokkal

fontosabbak] vagytok-e azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki

aggodalmaskodásával [tépelődésével; azzal, hogy gondot hordoz] megnövelheti

termetét [ki adhat pedig közületek gondjai által magasságához] egy arasszal

[Ugyan ki toldhatja meg életét (nyújthatja meg életkorát) csak egy könyöknyivel

(rőfnyivel = kb. 46 cm) is, ha aggodalmaskodik]? Az öltözet felől [a ruházat

miatt] is mit aggodalmaskodtok [miért nyugtalankodtok; miért viseltek gondot;

és miért tépelődtök]? Vegyétek eszetekbe [figyeljétek (nézzétek) meg; tanuljátok

el] a mező liliomait [bíbor színű pipacs virágait], mi módon növekednek: nem

munkálkodnak [nem fáradoznak], és nem fonnak [szőnek-fonnak]; De [mégis]

mondom néktek, hogy Salamon minden [teljes] dicsőségében [pompája teljében]

sem öltözködött úgy, mint ezek közül [akár csak] egy [is]. Ha pedig a mezőnek

füvét [a mezei virágot], amely ma van [virít], és holnap kemencébe [tűzbe]

vettetik [dobják], így ruházza [öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [vajon

nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek? [kishitűek]. Ne aggodalmaskodjatok

[nyugtalankodjatok; Nehogy aggódva tépelődjetek] tehát, és ne mondjátok [ne

kérdezgessétek, ne vegyetek

hát gondot magatokra ilyen beszéddel]: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk? Vagy:

Mivel ruházkodjunk [vagy: Mit öltsünk magunkra; Mibe öltözünk]? Mert mind

ezeket a pogányok [nemzetekből valók szokták] kérdezik [Mert mindezekre a

pogányok törekszenek; keresik]. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind

ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát [a

királyságot, az Isten királyi uralmát], és az ő igazságát [igazságosságát]; és ezek

[is] mind [ráadásul] megadatnak [hozzáadatnak] néktek [ezek a dolgok pedig

mind elétek lesznek téve ráadásként]. Ne aggodalmaskodjatok [nehogy aggódva

tépelődjetek] tehát a holnap felől [ne viseljetek hát gondot a másnapért]; mert a

holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől [a holnap majd gondoskodik

magáról, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja]. Elég minden napnak [a

mának] a maga baja. [elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut; (ami

rossz benne)]” (Mát. 6,25-34). Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus

kijelentéséről, további részletekkel kibővítve: „Monda pedig az ő

tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti

éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek (szóma: egész lényetek) felől, mibe

öltözködjetek (hogy mivel ruházkodjatok). Az élet több, hogysem az eledel

42

Fil. 4,7 És az Istennek békessége [(eiréné): ez egy olyan állapotot

jelent, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a

veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], mely minden

értelmet felülhalad [(hüperekhó): fölé emelkedik, fölötte áll, felülmúl],

(táplálék), és a test (szóma: egész lényetek), hogysem az öltözet (ruházat).

Tekintsétek (nézzétek) meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak;

kiknek nincs tárházuk (kamrájuk), sem csűrjük; és az Isten (mégis) eltartja őket:

mennyivel drágábbak (értékesebbek) vagytok ti a madaraknál? Kicsoda pedig

az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal

(vagy ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét

//életidejét//)? Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek (ha tehát a

legcsekélyebbre sem vagytok képesek), mit aggodalmaskodtok a többi felől?

Tekintsétek (nézzétek) meg a liliomokat, mi módon növekednek: nem

fáradoznak, és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden (teljes) ő

dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy (bármelyik). Ha pedig a

füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza

(öltözteti) az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek,

mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek (és ne nyugtalankodjatok).

Mert mind ezeket a világi pogányok (a nemzetekből valók) kérdezik; a ti Atyátok

pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak (inkább) keressétek az

Isten országát, és ezek (is ráadásul) mind megadatnak néktek” (Luk. 12,22-31).

Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak;

kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3). Hiszen Ő az: „Aki megadja

táplálékát a baromnak (az állatoknak), a holló-fiaknak, amelyek kárognak”

(Zsolt. 147,9). Ezért: „Minden gondotokat (aggályosság, nyugtalanság, gond,

aggodalom) Őreá vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki

gondja van (gondot visel) reátok (törődik veletek, gondoskodik rólatok)” (1Pét

5,7). Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel

rólad…” (Zsolt. 55,23). És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az

Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál

benne, majd ő teljesíti (mert ő munkálkodik)” (Zsolt. 37,4-5). Hiszen: „Isten

dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található. Ehhez a

gazdagsághoz mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire

szükségetek van; Az én Istenem minden szükségeteket be fogja tölteni a Krisztus

Jézusban elhelyezett dicsőséges gazdagságának mértékében]” (Fil. 4,19). Mert:

„Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett

kenyeret ennetek! (mert akit az ÚR szeret) szerelmesének álmában (is) ád eleget.

(Zsolt. 127,2). Ezért boldogan vallja Dávid: „Az Úr az én pásztorom; nem

szűkölködöm” (Zsolt. 23,1). Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem

(öregedtem), de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, (sem azt, hogy)

a magzatja (gyermeke) pedig kenyérkéregetővé (vagy koldussá vált)” (Zsolt.

37,25). Hát bízzunk az Úrban: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy

ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk,

hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk,

amit kértünk tőle” (1 Ján. 5,14-15)

43

meg fogja őrizni [(phrúreó): őriz, őrködik, őrséget áll] szíveiteket

[(kardia): a szellemi élet központja] és gondolataitokat [(noéma): felfogás,

gondolkodásmód, gondolat; döntés, ötlet, terv, szándék; maga az

intézkedés] a Krisztus Jézusban.

Fil. 4,8 Továbbá [ezen kívül], Atyámfiai, [testvéreim, vegyétek számba

mindazt] amik csak igazak [(aléthész: ami a valóság, vagyis Isten Igéje)].

Amik csak tisztességesek [(szemnosz): tiszteletre méltó, szent; nemes,

előkelő, ünnepélyes, méltóságteljes], amik csak igazságosak [(dikaiosz):

igazságos, jogos, méltányos, tisztességes, pártatlan; illő; igaz, Isten

jogrendjéhez igazodó, megigazult], amik csak tiszták [(hagnosz): szent,

érintetlen, tisztességes], amik csak kedvesek [ami szeretetreméltó; ami

barátságos; kedves, kellemes], amik csak jó hírűek [(euphémosz):

dicsérő; kedvező, jóindulatú szót mondó; dicséretes]. ha van valami erény

[(areté): kiválóság, érdem; nemes cselekedetek], és ha van valami dicséret

[ha valami magasztalni való; ha valami nemes és dicséretes], ezekről

gondolkodjatok [(logidzeszthe): azon járjon az eszetek. A görög szó a

gondolkodás folytonosságát fejezi ki]. »Más fordítás: Végül, testvéreim,

azokon a dolgokon gondolkodjatok, amik igazak, dicséretre méltók,

igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és

dicséretesek; valami magasztos: azt vegyétek figyelembe (arra

irányuljanak gondolataitok)«

Fil. 4,9 Amiket tanultatok is [(manthanó): tanul, tanulmányozás,

megfigyelés, vagy kutatás által ismeretet, tudást szerez, megért]. El is

fogadtatok [és átvettetek], hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat

cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz. [Más fordítás:

amiket tanultatok is és elfogadtatok, hallottatok és láttatok is bennem,

azt váltsátok gyakorlati tetté, és a békesség Istene veletek lesz]57

57

Pál apostol minden kor keresztényeinek tanácsolja: „Legyetek az én követőim,

mint én is a Krisztusé” (1 Kor. 11,1). És hogy ez mit jelent, arról így ír az apostol:

„Kérlek [buzdítlak] azért titeket, legyetek az én követőim. [az én utánzóim, akik

igyekeznek mindenben lemásolni és megpróbálni ugyanúgy tenni, mint én]” (1

Kor. 4,16). És hogy hogyan kell őt követni, és az Evangéliumot hirdetni, arról így

beszél az Ige: „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy

élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek”. Mert: „...a mi evangéliomunk ti

nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok

bizodalomban is. amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti

érettetek” (1 Thess. 1,5-9). És a mindennapi életben való követésről pedig: „A mi

Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok

el magatokat minden atyafitól, aki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint,

amelyet mi tőlünk kapott. Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek

minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek. Nem azért, mintha nem volna

meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő

44

Fil. 4,10 Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára

megújultatok az én felőlem való gondviselésetekben, mely dologban

gondoskodtatok is [amelyre eddig is gondoltatok], de nem volt

alkalmatok. Az Úr közel. [Más fordítás: Nagy volt az örömöm az

Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre.(hogy végre

lehetőségetek nyílt a felőlem való gondoskodásra). Mert

gondoskodtatok volna eddig is, de nem volt rá alkalmatok]; »Ismét

egy másik fordítás: Igen nagy öröm fogott el az Úrban, hogy valahára

újra felvirágoztatok annyira, hogy újra az én dolgaimon jártathattátok

az eszeteket. Jártattátok ugyan eddig is, de hiányzott hozzá az

alkalom«58

példaként. Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha

valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül

élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az

ilyeneknek pedig megparancsoljuk, a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy

csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek” (2 Thess. 3,6-12). „Úgy ahogy

tanultátok is Epafrástól [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi

szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunktól, aki hív

[hűséges, megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [és ti köztetek] a Krisztusnak”

(Kol. 1,7). „Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (Más fordítás: a

gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)! Maga pedig a békességnek Istene

szenteljen meg titeket (teljesen) mindenestől; és a ti egész valótok, mind

szellemetek, mind testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül őriztessék meg a

mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,22-23). „A békesség Istene

pedig, aki kihozta a halálból (a halottak közül) a juhoknak nagy pásztorát, örök

szövetség vére által, a mi Urunkat, Jézust. Tegyen készségesekké titeket minden

jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván tibennetek, ami kedves

Őelőtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen” (Zsid.

13,20-21) 58

Az apostol imában hordozza az adakozó szívű Tesszalonikaiakat, mert az

adakozás az Evangélium munkáját segíti: „Mindenkor minden én

könyörgésemben [imádságomban] mindenitekért nagy örömmel könyörögvén.

Mivelhogy részt vettetek [közösséget vállaltatok velem] az evangélium

[örömüzenet] ügyében [szolgálatában; hirdetésében] az első naptól fogva mind

ez ideig” (Fil. 1,4-5). A Korintusbeliektől – mivel ők még testiek, kisdedek a

Krisztusban, ezért megbotránkoznának – nem fogad el semmilyen adományt az

apostol: „Más [kihívott] gyülekezeteket [eklézsiákat] fosztottam meg/ki, zsoldot

vévén [amikor támogatást (ellátást) fogadtam el tőlük], hogy néktek szolgáljak [a

nálatok végzendő szolgálatra, hogy titeket ingyen szolgálhassalak]. És mikor

nálatok voltam és szűkölködtem [szükséget, hiányt szenvedtem, nélkülöztem],

nem voltam terhére senkinek [nem terheltem meg senkit]. Mert az én

szükségemet [hiányomat] kipótolták a Macedóniából jött atyafiak [testvérek, ők

támogattak az adományaikkal]; és rajta voltam [minden tekintetben

45

Fil. 4,11 Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék [nem a

nélkülözés mondatja ezt velem; Nem az elszenvedett hiány miatt

beszélek erről]; mert én megtanultam, hogy azokban [a

körülményekben, abban az állapotban], amelyekben [éppen] vagyok,

megelégedett legyek. [Más fordítás: Ezt azonban nem azért mondom,

mintha valamiben hiányt szenvednék. Mert megtanultam, hogy mindig

elégedett legyek azzal, amim éppen van].

Fil. 4,12 Tudok megaláztatni [nélkülözni; szűkölködni; tudok alant

élni] is, tudok bővölködni is. Mindenben és mindenekben ismerős

vagyok [egészen kipróbált vagyok mindenben; egészen be vagyok

avatva mindenbe, az élet összes formáiba] a jóllakással is, az

éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel [nélkülözésbe] is.

[Más fordítás: Tudom, hogyan éljek, amikor szegény vagyok, és azt is,

hogyan éljek a gazdagsággal. Ismerem a jóllakást és az éhezést, a

szükséget és a bőséget is. Megtanultam, hogyan nézzek szembe

bármikor, bármilyen helyzettel].

Fil. 4,13 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít

[Más fordítás: Mindenre van erőm az által, aki hatalomra segít

engem; Mindeneket kibírok Abban, Aki megerősít engem; Mindent

elviselek, és mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad]59

Fil. 4,14 Mindazáltal jól [helyesen] tettétek, hogy nyomorúságomban

részesekké lettetek [Más fordítás: Mégis jól tettétek, hogy segítettetek,

amikor szükségem volt rá]60

Fil. 4,15 Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az Evangélium

hirdetésének kezdetén [mikor az örömhír terjesztését elkezdtem, és]

mikor Macedóniából kimentem [elindultam], egyetlen egyház

[egyetlen kihívott gyülekezet (eklézsia)] sem volt részes [sem lépett

közösségbe] velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül.

[Más fordítás: egyetlen más gyülekezettel sem volt ilyen kölcsönös

segítésre épülő kapcsolatom, csak veletek]:

Fil. 4,16 Mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is,

küldtetek nékem szükségemre.

tartózkodtam; őrizkedtem; ügyeltem rá] és rajta is leszek [és tartózkodni fogok;

s a jövőben is ügyelek], hogy semmiben se legyek terhetekre” (2 Kor. 11,8-9) 59

Sőt! Minden körülmények között: „… felettébb diadalmaskodunk; döntő

(teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket

szeretett” (Róm. 8,37)

60 És azért tették jól, mert már az Úr Jézus kijelentette, hogy: „Adjatok, néktek is

adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet (megtetézett

mértékkel) adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek (viszonzásul)

néktek, amellyel ti mértek” (Luk. 6,38)

46

Fil. 4,17 Nem mintha kívánnám az ajándékot [az adományt]; hanem

kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik [növekszik; kamatozik;

mely a ti számlátokon szaporulatot idéz elő] a ti hasznotokra [a ti

javatokra]. »Más fordítás: Ezt nem azért mondom, mintha ajándékokat

várnék. Inkább arra vágyom, hogy áldást kapjatok. Mert aki ad, az

áldást nyer«61

Fil. 4,18 Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem [el

vagyok látva; feleslegem van], vévén Epafróditustól, amit küldöttetek,

mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek. [Más

fordítás: Mindenem megvan, ami csak szükséges, sőt még azon felül is.

Amióta ajándékotokat Epafroditosz elhozta, több is van, mint ami

szükséges. Ez az ajándék olyan volt, mint az Istennek felajánlott jó

illatú és kedves áldozat. Ezt Isten szívesen fogadja].

Fil. 4,19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket

az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. [Isten

dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található

(elhelyezett). Ehhez a (dicsőséges) gazdagsághoz mérten fog az én

Istenem gondoskodni mindenről, amire szükségetek van]62

61

Ha követitek ebben is az Úr Jézust: „Mert ismeritek [tudjátok] a mi Urunk

Jézus Krisztusnak jótéteményét [kegyelmét], hogy gazdag lévén, [mégis teljesen]

szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok

[gazdaggá lehessetek, ezzel mutatta meg, mennyire szeret benneteket]” (2 Kor.

8,9)

62

Hiszen: „Az Isten pedig hatalmas [(dünatosz): erős, képes] arra, hogy rátok

árassza minden kegyelmét [hogy mindenféle kegyelmet bőségesen ontson rátok

(kharisz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása)]; hogy mindenben

[minden tekintetben], mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre

bőségben legyetek. »bőven teljék minden jótettre« [Más fordítás: Mert Ő is

szívesen rátok zúdítja minden kegyelmét, és eláraszt jóságával. Annyira meg tud

áldani benneteket, hogy minden körülmények között mindent megkapjatok, amire

csak szükségetek van. Sőt, még azon felül is, hogy bőségesen adakozhassatok a

rászorulóknak]” (2 Kor. 9,8.11). Hogy [így] mindenben meggazdagodjatok a teljes

jószívűségre [nagylelkűségre, (bőséges adakozásra)], amely általunk hálaadást

szerez [szül; vált ki, (munkál)] az Istennek [Más fordítás: Ilyen módon fogtok

mindenben meggazdagodni, hogy mindig bőkezűen tudjatok adakozni a

rászorulóknak. Ez pedig — rajtunk keresztül — azt fogja eredményezni, hogy

akik kapják, hálát adnak érte Istennek]. Mert e tisztnek szolgálata [ez az Úrért

végzett szent munka] nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki [tölti be], hanem

sok hálaadással bőséges az Isten előtt »hanem sokak hálájától megsokasítva

ömlik Isten felé«. [Más fordítás: Mert ez a szolgálat, amit ti az adakozással

végeztek, kettős haszonnal jár. Egyrészt Isten népének segíttek vele. Másrészt

azok, akik az adományokat kapják, hálásan megköszönik Istennek]; Amennyiben

47

Fil. 4,20 Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség mind

örökkön örökké. Ámen63

Fil. 4,21 Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban.

Köszöntenek titeket az atyafiak [a testvérek], akik velem vannak [Más

fordítás: Köszöntsetek mindenkit, aki Isten népéhez tartozik:

mindenkit, aki a Krisztus Jézusban van! A velem lévő testvérek is

köszöntenek benneteket].

Fil. 4,22 Köszöntenek titeket minden szentek [mindazok, akik itt Isten

népéhez tartoznak], mindeneknek felette [főleg] pedig a császár

udvarából [házából] valók [testvérek].

Fil. 4,23 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [(kharisz):

Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] legyen

mindnyájatokkal! Ámen. [E levél íratott Rómából Epafróditus

által]

e szolgálatnak próbája [(dokimé): bizonysága] által dicsőítik az Istent a ti Krisztus

evangéliumát [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, a győztes hadvezér

érkezésének híre] (meg)valló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és

mindenekhez való adakozó jószívűségetekért [nagyvonalúságotokért (koinónia):

közösségvállalásotokért)] »Más fordítás: Mert szolgálatotokon keresztül, mellyel

arról tesztek bizonyságot, hogy magatokat a Krisztus örömüzenetének

összhangzó szellemmel alávetitek, mely vagyonotokat velük és mindenkivel

közössé teszi, arra indítja őket, hogy Istent dicsőítsék; Ha tehát kitartotok a

jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek

Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a

többiekkel való közösséget« (2 Kor. 9,11-13). Ezért: „Minden gondotokat

(aggályosság, nyugtalanság, gond, aggodalom) ő reá vessétek (minden

gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (gondot visel) reátok

(törődik veletek, gondoskodik)” (1Pét 5,7). Már Dávid is azt vallja, hogy: „Az Úr

az én pásztorom; nem szűkölködöm. (Zsolt. 23,1) 63

Igen! Néki: „… légyen dicsőség az egyházban [a kihívott gyülekezetben,

eklézsiában], a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre [a világkorszakok

világkorszakába nyúlóan nemzedékről nemzedékre; minden nemzedéken át]

örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,21)

48