G Y O R S J E L E N T É S A S Z E G É N Y E D É S R Ő L

A Szociális Szakmai Szövetség sorozata

Készítette:

BASS LÁSZLÓFERGE ZSUZSA

MÁRTON IZABELLA

Az esettanulmányokat írta:

BASS LÁSZLÓFARKAS ÉVA

KOZMA JUDITTÓTH GYÖNGYVÉR

A kötet megjelenését az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium támogatta

Gyorsjelentésa szegényedésrõl

2000—2003A Szociális Szakmai Szövetség jelentése szociális munkások

beszámolói alapján

Szociális Szakmai SzövetségBudapest, 2003

A Szociális Szakmai Szövetség nevében köszönjük a közremûködést a kérdõívet kitöltõ 600 szociális munkásnak, valamint Nyári Gyulának, aki fényképeit közlésre felajánlotta.

E kötet a Szociális Szakmai Szövetség gondozásában kiadottszociálpolitikai gyorsjelentés sorozat ötödik darabja.

600 szociális munkás véleményét és néhány újabb kutatáskövetkeztetéseit mutatja be arról, hogy mennyire jellemzõek

ma Magyarországon szegényedési folyamatok.

© Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, 2003

Bevezetés 7

Szegénység—szegényedés az országos adatok tükrében 10

A szegényekkel dolgozó szociális munkások véleménye 15A szociális szakma pozitív tapasztalatai 17

Kitörési pontok: munka, lakás, család 17… sikeresen elhelyezkedett a munka világában … 17… a régi rossz viskók helyébe újak épülnek … 20… többnyire párkapcsolatot létesítenek … 23

A javulás erõforrásai 25… a tankönyv vásárlását az állam finanszírozta … 26

A romlónak ítélt helyzetek 30Új jelenségek 30

A „kamatos-pénz” 30Elvándorlás 33Lakhatás körülményei 36

Sok jó ember kis helyen is… 36A lakhatás költségei — fizetni vagy utcára kerülni 37

Fény, meleg és tiszta víz? 37A „szocpol” és az OTP 38Albérletbõl hajléktalanságba 40

Régi — súlyosbodó jelenségek 41„Szociális háló?” 41A munkaerõpiac kudarcai 45„8 általánossal…” 46A gyerekek iskoláztatása 48

Tartalom

5

Csak egészség legyen! 49Családi kapcsolatok felbomlása 50

A szegény családok életkörülményeinek változása lakóhelyükjellemzõi szerint 53

Esettanulmányok 59Egy aprófalvas dél-dunántúli térség lehetõségei és zsákutcái 59Új cselédek Kelet-Magyarországon? 66Halmozott nyomorúság 71

A családok szerkezete 71Szegénység és folyamatos elszegényedés 74A támogatások és elérésük 76

Összegzés 78

Táblázatok 79

6

Mintegy negyven-ötven éve járom az országot, próbálom megérteni atársadalom szerkezetét és az emberek mindennapi küzdelmeit. 1960elõtt látványos volt a szûkölködés, gyakran a nyomor. 1965 és 1985 kö-zött jól lehetett érzékelni a széleskörû javulást megélhetésben, bizton-ságban, lakáshelyzetben. Mindez iszonyatos erõfeszítéseket, az egész-séget károsító több mûszakos életet igényelt, de az erõfeszítéseknekvolt eredményük. Nem kellene lebecsülnünk azt a sikeresnek érzettéletutat, amely a panellakás — kiskert — Trabant — gyerek iskolázása né-gyesére épült, és amire méltán lehetett büszkének lenni. És talán aztsem lehet eleget ismételgetni, hogy mindez nem az osztogató állam jó-téteménye volt. Bizonyos feltételeket — a munkakényszerrel párosulómunkához való jogot, vagy a százezres nagyságrendben épülõ panel-lakás tömeget, vagy a szinte mindenkire kiterjedõ nyugdíjrendszert ésegészségügyi ellátást — az állam teremtette meg közpénzbõl. Ezzelazonban nem tett többet (sõt, inkább kevesebbet), mint, ami bármelycivilizált modern társadalomban az állam dolga volt Nyugat-Európá-ban. Ennél nagyobb kényeztetésrõl nem volt szó. Az erõfeszítések — tíz-tizenöt év kemény munka a lakás megteremtéséért, ingázás, két-há-rom mûszak, idõsek, betegek ápolása — az egyénekre hárultak.

A nyolcvanas évtized elejétõl fokozatosan, majd 1989-tõl felgyor-sulva a gazdasági és politikai struktúrák radikálisan átalakultak, sok-féle, lassan kikristályosodó társadalmi vonzattal. Az újkapitalizmusaz elsõ években egy kisebbség korlátlan lehetõségei mellett a többséghelyzetének romlásával járt. A politika nem eléggé törekedett a robba-násszerûen növekvõ munkanélküliség és árnövekedés hatásainak tom-pítására. Az átstrukturálás terhei így aránytalanul sújtották mindazo-kat, akik nem tudtak alkalmazkodni az új helyzethez. Az elsõ 5-6 év-

7

Bevezetõ

ben a lakosság több, mint kétharmada tartozott a „vesztesek” közé.Köztük aránytalanul nagy volt a romák, a szakképzetlenek, a depresz-sziós térségekben vagy településeken lakók aránya, de a lecsúszás aközéposztály széles rétegeit is érintette. A gazdaság lassú talpra állá-sával és (olykor vitatható) kormányintézkedésekkel a lecsúszó közép-osztály egy részének helyzete javult. Lassan szélesedik a jómódúakrétege is. A munkanélküliség árnyalatnyi csökkenésével és a minimál-bér emelésével a szegények számának növekedése megállt. A sze-génység azonban széles tömegeknél tartós élethelyzetté vált. Sõt, aszociális területen dolgozók beszámolói szerint, a szegények szegény-sége az utolsó néhány évben is mélyült.

Minthogy a szegénység helyzete az ország összetartozásának, a ki-rekesztés alakulásának fontos mutatója, szisztematikusan kezdtünkinformációkat gyûjteni arról, hogy változik-e a szegények sorsa, elér-ehozzájuk a gazdasági javulás, vagy épp ellenkezõleg, a szegényekszegényedésére vonatkozó benyomásoknak van alapjuk. A „Gyors-jelentés” elsõ fejezete olyan országos folyamatokat mutat be, amelyek— mint például a segélyezés színvonalának romlása — hozzájárulhat-tak a szegények szegényedéséhez. A második fejezet egy gyors-felmé-rés tanulságait foglalja össze. Ennek keretében szociális munkásokszámoltak be a szegények helyzetének alakulására vonatkozó újabbtapasztalataikról. A kérdés égetõ voltát mutatja, hogy a Szociális Szak-mai Szövetség kérésére három hét alatt — teljesen önkéntesen — hatszá-zan küldték el válaszaikat egy rövid kérdõívre. A harmadik fejezet né-hány folyamatban lévõ kutatásból ad ízelítõt.

A szegénység és szegényedés témájának különös aktualitását — aprobléma súlyossága mellett — az egyre közeledõ Európai Uniós csat-lakozásunk adja. Az elszegényedés jelenségének felismerése, elisme-rése és a leküzdésére irányuló hatékony eszközök azonnali alkal-mazása hiányában félõ, hogy a magyar társadalom a rendszerváltástkövetõ sokkszerû hatásokkal járó változásokat fogja újra átélni. A po-litika különös felelõssége azon társadalmi csoportok biztonságánakvédelme, amelyek várhatóan kevésbé vagy egyáltalán nem képesekmajd az európai integrációból, az egységes piac adta lehetõségekbõlprofitálni, sõt majdnem biztosan esélyeik, lehetõségeik romlásávalkell majd szembenézniük.

A „Gyorsjelentés” célja, hogy felhívja a figyelmet a szegénység mé-lyülésére, és arra, hogy e helyzet „automatikus” javulása a közeli

8

években akkor sem várható, ha a gazdaság újra növekedési pályáraáll. Politikai cselekvésre, központi akaratra és forrásokra van szükség,hogy tompítani lehessen a már ma is jól érzékelhetõ kirekesztés és tár-sadalmi szétszakadás folyamatait.

A „Gyorsjelentés” következtetéseit országos adatok másodelemzé-sére, az ország különbözõ területein dolgozó hatszáz szociális mun-kás összegyûjtött tapasztalataira, és több helyi esettanulmányra ala-pozzuk. Köszönjük mindazok — szociális munkások, közigazgatásbandolgozók, kutatók — közremûködését, akik információikkal segítettéka kötet összeállítását. Köszönjük Nyári Gyulának, hogy képeit e kötet-nek ajándékozta, hogy érzékelhetõbbé tegye azt, amit a szegények na-ponta átélnek.

Ferge Zsuzsaa 3Sz elnöke

A kötet elkészülte után olvastuk a hírt, hogy hamarosan a kormányelé kerül a lakbér-támogatási rendszerrõl szóló elõterjesztés, amelymintegy 800 millió forintot szánna a rászoruló bérlõknek. Gyorsjelen-tésünk alátámasztja e lépés megalapozottságát, és további hasonló cé-lú gyors intézkedések megtételét indokolja.

9

A szegénység mértékérõl viszonylag sok információ van. Pontosab-ban, sokféle mértéket ismerünk. Tudjuk például, hogy a népességmintegy 12-15 százaléka él az átlag fele alatti jövedelembõl, ami azEurópai Unióhoz hasonló arány. Az is ismert adat, hogy a népességkörülbelül harmada él egy nem túl bõkezû létminimum alatt. Arról,hogy ez mit is jelent, mi a szegénység tartalma, milyen mély a sze-génység, és mindez hogyan változik, nincs elég információ. Ezeket ajelenségeket általában nehéz statisztikai felvételekkel követni, deilyen kísérlet sem történt.

A Központi Statisztikai Hivatal 1968-ban végzett elõször és utoljáraszegénységvizsgálatot, és az utolsó jövedelemvizsgálat 1995-ben volt.A háztartásstatisztikai felvételekbõl a szegények és gazdagok na-gyobb része marad ki, mint a céltudatosan végzett jövedelem-felvéte-lekbõl. A TÁRKI céltudatosabban követte a jövedelem-eloszlás és sze-génység alakulását, de az eszközök ott is végesek voltak. Az 1992—2001 közti tíz év során még a legrosszabb elsõ idõszakban sem sikerülttetten érni a szegények helyzetének változását. A kutatók ezt a tíz évetösszefoglaló elemzésekben meg is magyarázták: „A szegények azértsem szegényedtek, mert nem volt hová szegényedniük: az alsó 10 szá-zaléknak már olyan rossz volt a helyzete, hogy a további szegényedéskimondottan éhezést jelentett volna, amit a társadalom a rendelkezé-sére álló eszközökkel igyekezett megakadályozni”1. Ez természetesensúlyos tévedés, amíg az ember él, van vesztenivalója. A jövedelem

10

Szegénység—szegényedés az országos adatoktükrében

1 Kolosi Tamás: Esélyegyenlõség a társadalomkutató szemével. In Utak és lehetõségek azegyenlõ esélyek megteremtésére. Szociális párbeszéd az ezredforduló Magyarországán. Buda-pest, 2002, Szociális és Családügyi Minisztérium, 21. o.

csökkenésével sokszor felbomlik az addig törékeny egyensúly: az ér-téktárgyak és a bútorok eladogatása után sokaknál bekövetkezik anagyon rossz táplálkozás vagy épp az éhezés, sorra kikapcsolják aközmûveket, szétesik a család, elvész a lakás, megromlik az emberegészsége, a megfoghatatlanabb dolgokról — méltóságról, reményrõl,önfeladásról — nem is szólva.

Sokféle információ szerint — bármit mondjanak is az országos sta-tisztikák — a szegények körülményei a kapitalista átalakulás elsõ évei-ben, például a munkanélküliség tömegessé válásával, ijesztõen rom-lottak. De sok minden arra utal, hogy az utolsó néhány évben sem álltmeg a lesüllyedés. Egyre aggasztóbbnak tûnik azon családok helyze-te, amelyek tartósan — teljesen vagy nagyrészt — kiszorulnak a hivata-los munkaerõpiacról, vagy amelyeknél az egyetlen keresõ keresetemindig alacsony, vagy ahol beindult az adósságspirál és a lakás-kálvária.2

A szegénység alapvetõ, mélyen fekvõ okaiban — alacsony iskolázott-ság, szakképzettség hiánya, regionális különbségek — az utolsó évekbenkevés érdemi változás történt. A települési lejtõ — egyes települések si-kerei ellenére — meredekebbé vált. 2001-ig volt errõl összehasonlítóadat.3 Azóta több monográfia született kisfalvas térségekrõl, amelyek etelepülések lakóinak mind reménytelenebb helyzetét tárják fel. Kétilyen vizsgálatból a gyorsjelentésben is közlünk rövid részleteket.

A szegénység legfontosabb közvetlen oka a munkanélküliség. 1998után a munkaerõpiacon lényegi változás nem volt. 1999-ben valame-lyest (80 ezer fõvel) bõvült a foglalkoztatás, a következõ évekbenazonban a javulás nem folytatódott. Ugyanezekben az években folya-matosan és jelentõsen — 1998 és 2002 között mintegy 50 ezerrel — csök-kent a munkanélküliek helyzetét tevõlegesen javító programokbanrészt vevõk száma.4 A másik fontos közvetlen ok a bérek egy részénekrendkívül alacsony színvonala. A minimálbér 2000. és 2001. évi eme-lése, majd a minimálbér adójának 2002. évi eltörlése valamit javított a

11

2 Ferge Zsuzsa, Darvas Ágnes, Tausz Katalin: Társadalmi védelem, kirekesztés és szegénységMagyarországon. Budapest, 2002, Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, Közép-Kelet EurópaiIroda.

3 Szívós Péter, Tóth István György (szerk.): Tíz Év. TÁRKI Monitor Jelentések Budapest,2001, TÁRKI.

4 Laky Teréz és mások: Magyarországi munkaerõpiac 2003. Budapest, 2003, FoglalkoztatásiHivatal — OFK, 63. o.

helyzeten. Ám az emelkedés nem érintette a nem teljes munkaidõbenvagy fekete gazdaságban dolgozókat, illetve azokat a családokat,amelyekben nem volt aktív keresõ. Márpedig a szegény családok ne-gyede — mintegy 250 ezer család, 7-800 ezer ember — csak szociális jö-vedelembõl él.

További ok a segélyezés színvonalának romlása. A szociális jövedel-mek, melyek 1990 és 1998 között rohamosan szélesedtek, és — bár sze-repük mindig mérsékelt volt — enyhítették a szegények nyomorát.1998-ban 2,7 millió segélyezett (ill. segély) volt. A segélyek összegeazonban többnyire olyan alacsony volt, hogy a segítség nem érhette eligazi célját, sosem biztosított minimális, de még elfogadható szintûmegélhetést sem. 1998 után azonban a segélyezés még a korábbinál isszûkmarkúbbá vált. 200 ezer fõvel csökkent a segélyezettek száma, éscsökkent a segélyezésre fordított összeg reálértéke. A segélyezés rosszszínvonaláról sokatmondó adat, hogy a közel kétmillió szegény segé-lyezésére 1998-ban az össznemzeti termék 0,8 százaléka, 2002-ben 0,6százaléka jutott. Ennyi jutott szegénységük okán a lakosság közel egyötödét kitevõ szegényeknek. A segélyek száma 2002-ben 2,7 millióvolt, de ebben sok az átfedés, hiszen vannak, akik több segélyt is kap-nak, például rendszeres segélyt és lakhatási támogatást is. A segélye-zettek száma 1,7-1,8 millió körül lehet. A segélyek tették ki 2002-benaz összes pénzbeni szociális támogatás 4,3 százalékát. Az EurópaiUnióban ez az arány 10,5 százalék. Dániában, az egyik leggazdagabbtagországban, a legalacsonyabb az arány, 2,9 százalék. A közismertensegélyellenes — és univerzális ellátásokban ugyancsak bõkezû —Svédországban az arány 5 százalék. A magyar arányt szomorúan ala-csonynak ítéljük.

A segélyezésbõl való kimaradásnak sok oka van: információhiány,szégyenérzet, a túlzott bürokráciától való félelem, indokolt vagy in-dokolatlan elutasítás. Az utolsó években járulékos ok a szabályok vál-toztatása, illetve a segélyezés feltételeinek szigorodása. A jövedelem-pótló támogatás 2001. évi megszüntetése miatt például mintegy száz-ezer ember szorult ki az ellátásokból. 1995-ben még a munkanélküliek79 százaléka kapott valamilyen ellátást, többségében a viszonylag leg-kedvezõbb munkanélküli járadékot. 2002-ben ez az arány már csak 66százalék, és ezen belül a magasabb ellátásokból szorultak ki a legtöb-ben. Nõtt az önkormányzatok diszkrecionális, a szegények magatar-tását is figyelembe vevõ jogköre. A kiszorulás további fontos oka,

12

hogy a segélyre jogosító jövedelemhatár alig emelkedett, ezért sokanegész kis jövedelememelkedésnél elvesztik a segélyre jogosultságot.Ha valaki például minimálbéren volt, gyermekei után a családi pótlékmellett gyerekvédelmi támogatást is kaphatott. Amikor a minimálbérmegemelkedett, ezt a juttatást elvesztette. Ez két gyermek után 8 ezer,három gyermek után 12 ezer forint veszteség volt 2001-ben, és ennéltöbb, ha a közgyógyellátásra vagy a lakhatási támogatásra is elvesz-tette a jogosultságot.

A szegénység súlyosbodásának egyik legfõbb oka a lakásköltségekmegoldatlansága. Az ártámogatások és a lakáshitel támogatás zömé-nek visszavonása 1990-1992 között rendkívül gyorsan és minden el-lentételezés nélkül történt, azaz a felkészülés lehetetlen volt. A fizeté-si nehézségek ekkor kezdõdtek. A késõbbiekben is, jó néhány éven át,gyorsabban emelkedtek a háztartási energiaárak, mint a fogyasztóiárindex. 1990 és 2002 közt a fogyasztói árak hétszeresre, a fûtés-ener-gia árak pedig tizenötszörösre emelkedtek.5 2002-re félmillió család-nak lett közüzemi vagy kamattartozása, és ennél többen — 650 ezercsalád — lennének lakhatási támogatásra jogosultak. A családok egy ti-zede — közel 400 ezer család, 1,1 millió ember — olyan helyzetben van,hogy a rezsi kifizetése után egy fõre számítva 3400 forintja marad ha-vonta. Még a következõ legszegényebb egymillió embernél is csak ha-vi 13 ezer forint marad. A lakhatási támogatások kezdettõl zsugoriakés szegényesek voltak.6 Az átlagos rezsi 2002-ben havi 23 ezer forintvolt, az átlagos támogatás pedig — amit a rászorulók kevesebb, mintharmada kapott meg — 1800 forint. Ennél többet segített az adósságke-zelõ szolgáltatások bevezetése, de a nagy összeggel tartozó és kis jö-vedelmû családok ezt a segítséget sem tudták igénybe venni. Az Or-szággyûlés 2003 õszén fogadta el azt a javaslatot, hogy a lakhatási tá-mogatás legkisebb összege az 1993 óta változatlan ezer forint helyett2500 forint legyen. Az emelés örvendetes lépés, de igazán csak a meg-oldás kezdete. Nem segít azon a félmillió háztartáson, amelynek mabehajtható adóssága van. A szegénység mélyülését a már meglévõadósságok szinte elkerülhetetlenné teszik, mert a kamatok akkor isnõnek, ha a közmûvek kikapcsolása miatt nem keletkezik új adósság.

13

5 KSH Fogyasztói árindex. KSH.hu honlap.6 Szívós Péter és mások: A lakásfenntartás költségei, támogatottak és támogatásra szorulók,

Budapest,2002, TÁRKI, kézirat.

És e pillanatban semmilyen segítség nincs azok számára, akiknél márkikapcsolták a villanyt, elzárták a vizet vagy a gázt. Országos közöny-re mutat, hogy nem tudtunk adatot szerezni arról, hogy eddig hánykilakoltatás történt, és hány lakásban kapcsolták ki a közmûveket.

A makroszintû, az ország egészére vonatkozó adatok tehát alátá-masztják azt, hogy az erõsebbek helyzetének javulása együtt járhat agyengébbek helyzetének romlásával, a jómód növekedését a szegény-ség mélyülése kísérheti.

14

A szegényedés közelképének jobb megvilágítására azokhoz fordul-tunk, akik hivatásszerûen dolgoznak olyan emberekkel, akiknek amindennapi életükben nehézségeik vannak: szegények, munkanélkü-liek, adóssággal küszködõk. A családsegítõ és gyermekjóléti szolgála-tok szociális munkásait kértük tehát, hogy röviden számoljanak be azutolsó három év tapasztalatáról. Összesen öt kérdésre kértünk vá-laszt:

1. Személyes tapasztalatai szerint környezetében az elmúlt 3 évbena kliens családok életkörülményei általában javultak, nem változ-tak vagy romlottak?

2. Ha részletesebben átgondolja a klienseket, körülbelül mekkorahányaduk, százalékuk tartozhatott a javuló, a változatlan, illetvea romló helyzetûek közé?

3. Melyek a javulás fõbb okai? Írjon le röviden egy-két jellegzetesesetet!

4. Melyek a romló helyzetek fõbb okai és jellemzõi (mit jelent a rom-lás)?

5. Kérjük, írjon le egy-két példát, amelyek rosszabbodó helyzetet il-lusztrálnak!

A kérdõíveket a megyei módszertani gyermekjóléti és családsegítõközpontok segítségével „terjesztettük”, különösebb szervezés nélkül,bízva abban, hogy ha a szociális munkások az ügyet fontosnak tartják,önként fognak jelentkezni. Így történt. Három héten belül közel hat-száz kérdõív érkezett vissza. A minta nem reprezentatív, de válaszok

15

A szegényekkel dolgozó szociális munkásokvéleménye

jöttek az ország szinte minden régiójából. Az természetesen lehetsé-ges, hogy elsõsorban azok éreztek késztetést a válaszadásra, akiketközelrõl érint a kérdés, akik megragadták az alkalmat, hogy hangotadjanak elkeserítõ tapasztalataiknak. Lehet tehát, hogy a vázolt képvalamivel sötétebb, mint a tények. Ám a leírt tények biztosan igazak,és akkor is segítségért kiáltanak, ha vannak az országban boldogabbszigetek.

A szociális szakemberek többsége számol be a szegények helyzeté-nek nehezedésérõl. A változást kétféleképpen is megfogalmazták:egyrészt megítélték, hogy a családok életkörülményei általában ho-gyan alakultak, majd meghatározták, hogy családjaik hány százaléká-nak javult vagy romlott a helyzete. A kétféle közelítés egyaránt arrautal, hogy a szegények döntõ többségének (90-95%-ának) helyzete azelmúlt években stagnált, illetve romlott. A szociális munkások csak-nem kétharmada (58%) súlyosbodó szegénységrõl számol be a terüle-tén.

Az alábbiakban a válaszok tanulságait foglaljuk össze. Különvá-lasztjuk a javulás és rosszabbodás motívumait, majd megvizsgáljuk,hogy mit árulnak el a válaszok a települések közötti különbségekrõl.

16

A kliens családok helyzetének változása

A családok A válaszoló A válaszoló szerinthelyzetének összbenyomása a változó helyzetû jellemzése a családok helyzetérõl családok aránya

(a válaszolók %-os (a válaszoló becsléseinekmegoszlása) %-os megoszlása)

Javuló helyzet 5 12

Változatlan helyzet 38 49

Romló helyzet 58 39

Összesen 100 100

N 554 536

A szociális szakma pozitív tapasztalatai

A szegénység mélyülését elõször oly módon igyekszünk megra-gadni, hogy a szociális szakma sikertörténeteit vesszük szemügyre.Melyek azok a helyzetek, amelyek megoldódtak? Hogyan is néz ki acsaládoknak az a tizede, akiknek életkörülményeiben javulás tör-tént? Számszerûsíthetõ eredményeket nem mutatunk be, a megkér-dezett szociális szakemberek miniatûr esettanulmányai alapján sze-retnénk jellemezni a szegénységbõl több-kevesebb sikerrel kimoz-dulni próbáló családokat, azokat, akiknek életkörülményei javultakaz elmúlt néhány évben. Két különbözõ szempontból közelítünk akérdéshez: egyrészt kíváncsiak vagyunk arra, hogy melyek azok a te-rületek, amelyek javulására lehetõség nyílt, másrészt bemutatjuk,hogy mi volt a javulás erõforrása, mi mozdította ki a családot a hely-zetébõl.

Kitörési pontok: munka, lakás, család

… sikeresen elhelyezkedett a munka világában…

A szegénységbõl való kitörés legfontosabb eleme a rendszeres jöve-delmet biztosító munkához jutás. A kérdõívekben megfogalmazottokok közül is kiemelkedik ez a tényezõ. A munkához jutás esélyeazonban a hosszú ideje munkanélküliek, a képzetlenek, az idõsebbek,a betegebbek számára minimális. Ha megvizsgáljuk, kik, hogyan he-lyezkedtek el a kliensek közül, akkor elenyészõ azoknak a száma,akik állandó bejelentett munkához jutottak.

„Multinacionális cégek megjelenése a területen. Munkalehetõség, pl. iro-dák takarítása.” (város, Gyõr-Moson-Sopron megye)

„Településünkhöz néhány km-re létesült egy új munkahely, ahol iskolaivégzettségtõl, életkortól függetlenül munkaviszonyt létesíthetett az, aki az al-kalmassági vizsgálaton megfelelt.” (község, Hajdú-Bihar megye)

„Munkahelyteremtés céljából létrejött foglalkoztatók alkalmaznak — hacsak ideiglenesen is — romát, helyzetüket kilátástalannak látót is.” (község,Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„2003-ban új munkahelyek jöttek létre. A településtõl 30 km-re egy nagy-vállalat kezdte meg mûködését. Az alacsonyabb iskolai végzettségû munka-

17

erõ számára is lehetõség nyílt. Autópálya-építõ vállalatnál is sikerült né-hány embernek elhelyezkednie.” (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg me-gye)

A munka nélkül élõ aktív korúak jelentõs hányada kikerült a re-gisztrált és valamilyen módon segítséget nyújtó munkanélküli stá-tuszból (vagy be sem került oda), és maga próbál jövedelemszerzõ te-vékenységhez jutni. A javulás ma — az elszegényedett családok köré-ben az esetek döntõ többségében — átmeneti, rosszul fizetett,bizonytalan munkához jutást jelent: leggyakrabban alkalmi vagyidénymunkát, melyek döntõ többsége fekete munka.

„Fekete munkára hordanak el embereket. Az egyén számára az adott pilla-natban — mivel jövedelemhez jut — elõnyös. Nincs legitimálva a munkavég-zés, nincs biztosítása, ez a hátránya.” (község, Heves megye)

„Az alkalmi munka, fekete munka piaca virágzik. Ez átmeneti javulásthoz a periférián élõ, képzettségük miatt egyéb munkát nem találó vagynem vállaló embereknek, mert azon kívül, hogy egyedüli pénzkereseti lehetõ-ség, többet keresnek a minimálbérnél.” (város, Komárom-Esztergommegye)

„A javuló tendencia több esetben átmeneti, pl. alkalmi munkát talál a csa-ládfenntartó, vagy tartós bejelentett munkahelyet. Ezeket a munkahelyeket(…) elég hamar, kb. 4-6 hónap alatt elveszítik és újból nehéz helyzetbe kerüla család. Elõfordul azonban, hogy sikeres az elhelyezkedés és tartós (5-6%-ban).” (város, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

Akiszolgáltatott helyzetet csak fokozó bejelentetlen munkák mellett aközcélú, közhasznú munka vállalása jelenthet valamilyen — igen vé-konyka — szalmaszálat a megkapaszkodásra. Ez a lehetõség a jövedelmihelyzet minimális javítása mellett segíthet a legreménytelenebb körül-mények között élõk önbecsülésének, önbizalmának megerõsítésében is,valamint a minden ellátásból kisodródókat újra „státuszba” hozza.

„A Polgármesteri Hivatal által szervezett közhasznú munkák alkalmávaltöbbet keresnek és fontosabbnak tartják magukat, hogy munkájukra szükségvan.” (község, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

„V. L. munkaviszonnyal nem rendelkezett, a Munkaügyi Központ nyil-vántartásában nem szerepelt (…). Közhasznú munkavégzése után jogosult-

18

ságot szerzett munkanélküli és szociális ellátásra.” (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„A minimálbér emelésével a munkanélküli klienskörbõl többen és szívesenvállaltak közcélú, illetve közhasznú munkát. Egzisztenciális helyzetüket ille-tõen ez a munkavállalás csak idõszakos, átmeneti javulást biztosít, és csak el-vétve teszi lehetõvé az elsõdleges munkaerõpiacra történõ visszajutást.” ( vá-ros, Csongrád megye)

Az „elsõdleges munkaerõpiacra visszajutást” leginkább a képzé-sek, átképzések biztosíthatnák a munkanélküliek számára. Ha nem istömegesen, de kaptunk beszámolókat arról, hogy ezen az úton javultegy-egy család helyzete. Az eladhatóbb tudás fõként a fiatalok számá-ra jelenthet munkalehetõséget, de azokban a térségekben, ahol a mun-kalehetõségek száma alacsony, ott a megszerezhetõ képzettség semsegít a munkanélkülieken.

„A hosszantartó gyes miatt az anya kiesett a munka világából. 9 év utánpróbált elhelyezkedni, de képzetlensége miatt elutasították. Felvette a kapcso-latot a Munkaügyi Központ helyi kirendeltségével, ahol élt az átképzés lehe-tõségével. A tanfolyam sikeres elvégzése után dajkaként helyezkedett el.”(község, Fejér megye)

„A fiatalon munkanélkülivé vált szakképzetlen réteg esetében (talán a ki-csivel több támogatott képzés miatt) némi javulás érzékelhetõ az újra elhe-lyezkedés, illetve a tartós munkanélküliség csökkenése terén.” (város, Tolnamegye)

„Az általános iskolai tanulmányaikat be nem fejezett fiataloknak lehetõsé-gük van a befejezésre. A Munkaügyi Központ által hirdetett képzéseken részttudnak venni. Sajnos garancia a késõbbi foglalkoztatásukra nincs.” (Komá-rom-Esztergom megye)

Paradox módon javulásként interpretálják azokat az eseteket is,amikor a családban az általános iskolát befejezõ gyermekek munkábaállnak, hiszen a taníttatás költségei nem terhelik már a családot, és adolgozó gyermek anyagilag is segítheti a szüleit. Ez a munkába állásikényszer azonban tovább rontja a gyermekek egyébként is rossz to-vábbtanulási esélyeit.

19

„Elhelyezkedtek az iskolából kikerült, egy ideig pályakezdõ munkanélküli-ként a családban élõ gyermekek.” (község, Komárom-Esztergom megye)

„A korábban tanulóként élõ gyerek nagykorú lett, munkát kapott és jöve-delmébõl el tudja tartani magát, illetve még kisebb testvéreit is támogatja.”(község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„16-17 éves gyerekek munkát vállalnak, piacon kereskedéssel foglalkoz-nak.” (Szabolcs-Szatmár-Bereg)

A javulás lehetõségének kulcsa — a munkába állás — a „sikertörténe-tekben” sem mutat valamilyen hosszabb távú biztonságot jelentõmegoldást. Az itt felsorolt utak egy része tömegesen járhatatlan (kép-zés, átképzés), nagy többsége járulékos hátrányokkal terhelt (alkalmiés fekete munka, gyermekmunka). A munkahelyek számának jelentõsnövekedésére nem lehet számítani, a képzetlen, idõsebb, csökkentmunkaképességû emberek számára nyíló munkalehetõségekre mégkevésbé. Az egyetlen valóságos elrugaszkodási pontnak jelenleg aközmunka programok látszanak, ezek azonban csak átmeneti és mi-nimális segítséget képesek nyújtani, ráadásul erre a formára sincsminden önkormányzatnak elegendõ forrása.

… a régi rossz viskók helyébe újak épülnek…

A javuló életkörülményeket illusztráló esettanulmányokban megle-põen gyakori a lakáshoz jutás említése, ami akkor is figyelemre mél-tó, ha tudjuk, hogy a szegény családoknak csak töredékét soroltákide a szociális munkások. Az önálló lakáshoz jutás — ha nem is képesa munka- és jövedelemnélküliség deficitjét kompenzálni — igen fon-tos és látványos javulást jelent egy család életében. A jelenlegi albér-leti árak mellett egy saját tulajdonú vagy egy alacsony költségû ön-kormányzati bérlakás akár anyagi javulást is eredményezhet. A la-kásfenntartás költségeit, illetve az építkezéshez felvett hitelektörlesztését persze fizetnie kell a családnak, így önmagában a lakás-problémák megoldódása természetesen nem vezethet ki a szegény-ségbõl.

Mivel az általunk vizsgált családok általában semmilyen tõkévelsem rendelkeznek, a lakáshoz jutás számukra lehetséges útja legtöbb-ször egy önkormányzati bérlakás kiutalását jelenti. A jogosultságmegléte önmagában természetesen nem elégséges a lakáshoz jutás-

20

hoz, a lakásigénylések pozitív elbírálása sok türelmet, szerencsét éserõfeszítést igényel.

„Család, illetve a segítõ összehangolt kérvényhadjárata eredményeképp, 5tagú család saját bérlakáshoz jut.” (város, Fejér megye)

„Egy 2 gyermeket nevelõ család 10 éve beadott lakáskérelme után kapottegy 1,5 szobás önkormányzati bérlakást. ” ( város, Fejér megye)

„I-né fabódéjából bérlakásba költözhetett hosszú évek után.” (város, He-ves megye)

„Korábban albérletben élõ, unokáját egyedül nevelõ nagymama szociálisbérlakáshoz jutott. Az eddig albérleti díjra fordított havi 28 ezer forint jelen-tõs javulást eredményez életminõségükben.” (város, Zala megye)

„Tartósan beteg gyermekét egyedül nevelõ anya gyermekével a válás utánalbérletbe kényszerült, ahol 4 évig éltek. Ez év áprilisától szociális bérlakás-ban élnek, melynek bérleti díja 3800 forint, ellentétben a 15 ezer forintos al-bérleti díjjal.” (város, Zala megye)

Az önkormányzatok kevés kiutalható lakással rendelkeznek, lakás-építésre pedig a rendszerváltás óta alig-alig nyílik lehetõség. Jelenlegivizsgálatunkban az önkormányzati építkezések hátterében valami-lyen különleges okot — és speciális forrásokat — fedezhetünk fel: a ci-gánytelep felszámolása a családok szociálpolitikai támogatásának ésa kisebbségi önkormányzat forrásainak bevonásával (az idézett pél-dához hasonlóról számolnak be Hajdú-Bihar megyébõl is), de ilyenpélda a tiszai árvíz mozgósította állami támogatások segítségévelmegvalósuló építkezés is.

„A kisebbségi önkormányzat a városi önkormányzattal összefogva a szoci-álpolitikai támogatás igénybevételével kétlakásos családi házakat épített.Ilyen módon több kliensünk lakásproblémája megoldódott.” (város, Gyõr-Moson-Sopron megye)

„Önkormányzati bérlakáshoz jutás esélye valamelyest nõtt a városban, azönkormányzat folyamatosan épít szociális bérlakásokat.” (város, Zala me-gye)

„A 2001-es tiszai árvíz következtében a beregi településeken nagyarányúújjáépítés valósult meg. A ledõlt házak helyébe új épületeket kaptak a károsultcsaládok. Megszûntek a régi, kényelmetlen, komfort nélküli lakások.” (köz-ség, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

21

A családok egy része maga építkezik állami támogatások, kedvez-ményes hitelek segítségével. Az elmúlt idõszak lakáshitel konstrukci-ói ugyan elérhetetlenek e réteg számára, de a szociálpolitikai kedvez-ményt többen is megpróbálják igénybe venni olyan családok, akik va-lamilyen külsõ segítségre is számíthatnak.

„Ritka eset, hogy a család — általában öröklés útján — rendkívüli jövedelem-hez jut, és ezáltal (…) igénybe tudja venni az un. szociálpolitikai támogatást,és lakáskörülményein javítani tud, esetleg ezáltal tudják azt megoldani.”(város , Zala megye)

„Többgyermekes családok a »szocpol« támogatásból új lakást építettek, decsak azok, akik találtak olyan vállalkozót, aki a saját önerõt átvállalta helyet-tük. Bár a családok lakáshelyzetében javulás történt, de azt már bebútorozninem tudták. Hosszú távon eladósodnak, a rezsi költség kifizetése is problémátokoz.” (község, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

„Egyik kliensünk esetében építkezése során a szociálpolitikai kedvezményigénybevétele mellett tudták felvenni az elsõ lakáshoz jutók támogatását,melynek összege 300 ezer forint helyi szinten. A nagyszülõ tudta az építke-zést segíteni kölcsönfelvétellel.” (város, Hajdú-Bihar megye)

„A fiú a nevelõotthonból került családjába vissza. A fiú életkezdési támo-gatásából és a gyerekek után járó szociálpolitikai támogatásból családi házatvásároltak az azelõtti lassan életveszélyessé váló épület helyébe..” (község,Heves megye)

„Az ellátási területünkön új utcákat nyitottak, önerõs családi házak épül-tek, társasházak is, szépül a telep. (...) A régi rossz viskók helyébe újak épül-nek, a régi lakók elköltöznek, kicserélõdik a lakosság: a szegények zárt kertek-be költöznek, ahol nincs ugyan infrastruktúra, de a lakások minõsége sokkaljobb.” (város, Hajdú-Bihar megye)

Végezetül, a „lakhatási probléma” megoldásában sokszor már egyalbérlet megszerzését is sikerként, javulásként foghatjuk fel.

„Lakhatási probléma megoldása (albérlet, anyaotthoni elhelyezés)…” (vá-ros, Komárom-Esztergom megye)

„A Családok Átmeneti Otthonából való kikerülés, és albérletben való hosz-szas lakhatás...” (város, Hajdú-Bihar megye)

„Hajléktalan szállón lakott, sikerült munkát találnia, albérletbe tudott köl-tözni.” (város, Békés megye)

22

… többnyire párkapcsolatot létesítenek…

A családszerkezetben történõ változások általában igen jelentõs el-mozdulást jelentenek a családban élõk életkörülményeiben is. Furcsamódon a szegénységbõl kivezetõ utak között ezek az okok „párban”szerepelnek: a válás és a házasság, a több és a kevesebb gyerek, a csa-lád kiegészülése és a szülõ halála egyaránt lehet oka a javulásnak.Gondolhatjuk azt, hogy ezek a tényezõk egyediek, kívül esnek a tár-sadalmi beavatkozások hatókörén, ezért nem is érdemes foglalkoz-nunk vele. Azért szentelünk mégis valamennyi teret e kérdésnek,mert a helyzet súlyosságát és a segítõ intézmények eszköztelenségétjellemzi az, hogyha gyakorló szociális szakemberek nagy számban hi-vatkoznak olyan esetekre javulásként, ahol egy „jó parti”, vagy éppegy nagyobb megrázkódtatás oldja meg a család helyzetét.

„Többnyire párkapcsolatot létesítenek, házasságot kötnek, ennek kapcsánelõfordul, hogy a társnak van már lakása, háza, esetleg anyagilag jobb hely-zetben van. Így lehetõség van arra, hogy kilépjen a szociális ellátás keretei-bõl.” (város, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„Élettársi kapcsolatban élõ anya jobb életkörülmények között élõ férfivellétesített élettársi kapcsolatot (több lett a jövedelem)… ” (község, Békésmegye)

„A közelmúltban az anyának lett egy élettársi kapcsolata. Élettársa rend-szeres jövedelemmel rendelkezik. Az anyának is sikerült munkát vállalni.Helyzetükön az is javított, hogy a legidõsebb fiú nagykorú lett, befejezve aziskolát munkába állt.” (község, Békés megye)

A gyermekek átmeneti nevelésbe vétele az egyik legdurvább be-avatkozás a család életébe, amire valóban csak a végsõ esetben kerülsor. Az esettanulmányok között mégis találkozunk olyanokkal, ahola gyerekek visszaszerzése mozgósította az egyén és a segítõ intéz-mény erõforrásait. Ennél még riasztóbbak azok az esetek, ahol agyerekek intézetbe kerülése eredményezi a család „egyenesbe kerü-lését”.

„Egy többgyermekes családtól kiemeltünk 8 gyermeket, átmeneti nevelés-be kerültek. Ezek után a szülõk visszakapcsoltatták az áramot, valamilyenszinten rendezõdött az életük, egy-kétszer meg is látogatták gyermekeiket az

23

intézményben. Újabb terhesség következett, a gyermeket sokkal gondosabbannevelik, minden védõoltást megkapott, a körülmények elfogadhatóak lettek.”(község, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

„Az apa évekig nem dolgozott. Gyermekeik átmeneti nevelésbe kerültek.A szülõk mindenképpen szerették volna visszakapni gyermekeiket. Az apa8 év munkanélküliség után végre elhelyezkedett, anyagi helyzetük javult, az-óta is, immár 2 éve, ugyanazon a munkahelyen dolgozik, gyermekeik vissza-kerültek a családba.” (város, Zala megye)

„Egyedülálló apa — 4 év börtönbüntetés után — nevelõszülõkhöz kerültgyermekeit vissza szeretné kapni. Ennek érdekében közmunkát biztosítottszámára az önkormányzat, mellette naponta eljár egy tehenészetbe állatotgondozni reggel, este, nyáron szezonális zöldség betakarítást végzett. Egyév alatt vett egy kis régi típusú parasztházat, s megfelelõen berendezte.Nem ivott, józan életet élt. A családgondozóval közösen tervezték meg min-dig a takarékoskodás mértékét, formáját. Ugyancsak õ segített a lakása be-rendezéseit beszerezni, hivatalos ügyét intézni.” (község, Hajdú-Biharmegye)

Azt, hogy mennyire kilátástalan helyzetben élnek ma Magyaror-szágon a szegények, az is jellemzi, hogy nyolc olyan esettel is találkoz-tunk, ahol a család életkörülményinek javulását a szülõ halála jelen-tette. Ne feledjük: ez az írás a pozitívumokról, a megoldás lehetségesútjairól szól.

„Az elegendõ szolgálati idõvel, de jövedelemmel nem rendelkezõ családtagelhalálozása — rendszeres jövedelemhez (árvaellátás) juttatja a családot.” (vá-ros, Bács-Kiskun megye)

„Az italozó édesapa balesetben meghalt. Felesége és gyermekei (3) hosszasvárakozási idõ után megkapták az árvaellátást méltányossági alapon. Azédesanya elmondása alapján anyagi helyzetük és életkörülményeik jelentõsenjavultak.” (község, Heves megye)

„Egy család a gyermekjóléti szolgálat gondozásában állt évek óta, változásnem történt, az anya jövedelemmel nem rendelkezett, az apa rokkantnyugdí-jas volt. A szülõk közötti konfliktusok miatt mindketten italozó életmódotfolytattak. Egy ittas téli estén az anya nem ment haza, megfagyott és meg-halt. A gyermekek gyámságát az anyai testvér vállalta fel, akinek anyagi fel-tételei jók voltak. A gyermekek azóta jól érzik magukat. Bár a gyermekek el-vesztették anyjukat és apjukkal sem tartják a kapcsolatot, de összességében

24

környezeti feltételeik és ellátásuk, valamint a jövõre való kilátásuk javult.”(város, Fejér megye)

A javulás erõforrásai

A folyamatosan romló helyzetû családokban egyre csökken a lehetõ-sége annak, hogy helyzetükön segítség nélkül, saját erejükbõl változ-tassanak. Akik évek óta képtelenek elhelyezkedni, akik már rég felél-ték összes tartalékaikat, akik elveszítették lakásukat, azok egy idõután a mai nap túlélésénél távolabbi tervekkel nem rendelkeznek, el-vesztik biztonságérzetüket, a változás-változtatás lehetõségébe vetetthitüket, feladják a reménytelen küzdelmet. Az elõzõ fejezet eseteibõllátható volt, hogy a munkába állás vagy a lakáshoz jutás során ko-moly szerepet kapnak a segítõ intézmények, a szociálpolitikai intéz-kedések is. A következõkben azt vizsgáljuk meg, hogy a már bemuta-tott közmunka programokon, átképzéseken, illetve a lakásépítés tá-

25

mogatási formákon kívül melyek azok az intézkedések, amelyek po-zitív hatásairól a szociális munkások beszámoltak.

… a tankönyv vásárlását az állam finanszírozta …

A gyermektámogatások közül — talán a kérdezés idõzítése miatt is — alegtöbben a nagycsaládosok tankönyvtámogatását említették meg,mint javulást elõidézõ tényezõt. Az ingyen tankönyv mellett az isko-lai, óvodai térítési díjak, étkeztetési kedvezmények szerepeltek a javu-lást hozó eszközök listájának élén. A családi pótlék és a gyermekneve-lési támogatások emelkedésérõl már kevesebben — és némileg kritiku-san — számolnak be a szociális munkások.

„A központi költségvetés elosztásának köszönhetõen javult a családok tá-mogatása — iskolakezdési támogatás — egyszeri gyermekvédelmi támogatás —dupla családi pótlék…” (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„A nehéz anyagi körülmények miatt sok szülõ nem járatta az óvodábagyermekeit, most az ingyenes étkezések bevezetésével nõtt az óvodások lét-száma, ez nagy segítség számukra.” (község, Szabolcs-Szatmár-Beregmegye)

„A szociális segélyek bõvítése (ingyen ebéd az óvodában, a térítési díjak50%-os kedvezménye stb.) valamelyest növeli a családi kasszában maradtösszeget. De a javulás nem ennek köszönhetõ elsõsorban.” (község, Bács-Kiskun megye)

„Az ingyenes iskolai tankönyvek segélye miatt a gyermekek felszerelésénekszínvonala emelkedett valamennyire. Emellett a családi pótlék emelkedése ésa rendszeres gyermekvédelmi segély hozott egy kis javulást. Egy családnál ta-pasztaltam, hogy kimeszeltek végre.” (város, Borsod-Abaúj-Zemplén me-gye)

„A javulás sajnos nem jelentõs. A családi pótlék növekedése, a rendszeresgyermekvédelmi segély csekély arányú növekedése nincs arányban a növekvõárakkal (villamos energia, gáz árak emelkedése). Javulásnak mondható, hogyaz egyik családnál csótányirtókat hívtak, és megtisztították a rovaroktól a la-kást.” (város , Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

Az elmúlt évek szociálpolitikai intézkedései közül a fentieken kívülcsupán a minimálbér emelésével és a közalkalmazottak béremelésé-vel találkoztunk nagyobb számban a válaszok között. Szórványosan

26

megemlítik a fogyatékossági támogatás igénybevételét is (ezt a telje-sen elhibázott támogatási formát gyakorlatilag nem is veszik igénybeaz érintettek).

„A minimálbér megemelkedésének, valamint a közalkalmazottak és köz-tisztviselõk béremelésének köszönhetõen a kétkeresõs családok anyagi körül-ményei javultak leginkább. Ezzel lehetõvé vált számos család részére, hogykedvezõ kamatfeltételekkel kölcsönt is igénybe véve házfelújítást, gépkocsi vá-sárlást is végrehajtsanak, ami az emelkedõ életszínvonal egyik mutatója is.”(község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„Javulást hozhat még az ellátás nélküli klienseink életében állandó jövede-lemhez jutás (fogyatékossági támogatás vagy rendszeres szociális segély).Anyagi helyzet javulását eredményezte továbbá, ha kliensünk számára rok-kantsági nyugdíj került megállapításra, de ez gyakran olyan testi-lelki elvál-tozások miatt következett be, ami életminõségének jelentõs rosszabbodásaárán jöhetett csak létre. Ezek a »javulások« felvetik a kérdést: mi ér meg mit?”(város, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

A sikeres segítségnyújtás feltétele az egyre jobban kiépülõ intéz-ményrendszer, a tapasztalt és szakképzett szociális munkások számá-nak növekedése. Ezen a területen valódi eredményeket is tapasztalha-tunk, ami akkor is értékelendõ, ha a jelenlegi állapot még nagyonmessze van az ideálistól.

„Adósságkezelési tanácsadó program beindítása, a keletkezett (távhõ, vízés lakbér) tartozások csökkentésére (bár a program nem a »legszegényebbréteg« megsegítésérõl szól).” (város, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

„Intézmények szakosodása, problémaspecifikusabb megközelítés (tartósmunkanélküliek támogató rendszere, adósságkezelési és tanácsadó program —adósságkezelési szolgáltatás stb.); hajléktalanok esetében: albérlet-támogatásirendszer, utcai szociális munka; anyagi és dologi juttatások közvetítése (segé-lyek, adományok)… ” (fõváros)

Az írás elején sikertörténeteket ígértünk, de nem nagyon találtunka cipõpucolóból lett milliomos esetéhez hasonlatosat. Ezt még talánnem is bánjuk. Ami azonban aggodalomra adhat okot, az, hogy a sze-génységbõl kivezetõ utak, a javulást illusztráló esettanulmányok aligkülönböznek a romló helyzetek leírásától. Ha javulás lehet a nap-

27

szám, az albérlet, a szülõ halála, akkor a rossz már nagyon rossz, ak-kor a szegénység mértéke a kezelhetetlenségig mélyült. Valóban aligvolt olyan szociálpolitikai intézkedés, amely tartós és hatékony javu-lást ígérne, amely valóban megoldást jelentene. És ezek is csak a sze-gények egy töredékét érték el.

28

29

A romlónak ítélt helyzetek

„Mit jelent a romlás? — A betegek nem váltják ki gyógyszereiket, az idõsekvisszamondják a házi segítségnyújtást, étkeztetést (mert pénzbe kerül), ott-hon megoldják rántott levessel, fõtt tésztával. Nem fûtenek, inkább kabátbanjárnak a lakásban.” (város, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

A családsegítõ és gyermekjóléti szolgálatoknál dolgozó szociálismunkásokat megszólító kérdõívünk kérdései közül kettõ arra vonat-kozott, hogy a válaszolók véleménye szerint mi a klienseik életkörül-ményeiben tapasztalható romlás oka, számukra mit jelent a „romlás”.A fejezetben idézett válaszokból egyértelmûen kiderül, hogy a jelenMagyarországán a családok jelentõs része egyre mélyebb szegénység-ben él. Az érezhetõen súlyosbodó helyzetbõl a kilábalásra — a fennál-ló ellátórendszer biztosította jövedelem-transzferek és szolgáltatásokmellett — reményük sincsen. A probléma hátterében egyfelõl az utób-bi évtizedben megfigyelhetõ új jelenségek, másfelõl régi keletû, egyresúlyosbodó gondok állnak.

Új jelenségek

A „kamatos-pénz”

Tapasztalataink szerint az alapvetõ szükségletek kielégítését az adottpillanatban biztosító, hosszú távon azonban a megélhetési lehetõsé-geket romboló, sõt a teljes eladósodáshoz vezetõ kölcsönök felvétele,és a visszafizetésükre való képtelenség a szegények egyre jelentõsebbrészét érinti. A ‘80-as évek OTP hiteleinek kamatait és részleteit sokana mai napig nyögik, emellett olyan új, vagy széles körben újonnan el-terjedt kölcsönformákról számoltak be a válaszadók, mint az uzsora-kamatos kölcsön, az élelmiszerboltokban, kocsmákban adott köl-csönök.

A rendszerváltást követõen egyfajta új „feudalizmus” látszik kiala-kulni a vidéki Magyarország falvaiban, amelynek éppúgy tünete az„új napszámos” réteg megjelenése, mint az, hogy egy igen szûk rétega rendelkezésére álló pénzt uzsorakamatra adja kölcsön, illetve a tel-jes érték töredékéért „megveszi” a jövõbeni szociális ellátásokat. Új„vállalkozók” tûnnek fel, olykor az ismerõsök közül, akiknek a hirte-

30

len pénzszûkébe került családok 20 ezer forintért eladják az éves csa-ládi pótlékot, vagy 30 ezerért az egész évben esedékes segélyt. Magu-kat banknak álcázó brókercégek járják a falut, és kínálnak kedvezõnekbemutatott feltételek melletti készpénzkölcsönt, amely feltételek va-lójában kegyetlenek, és kíméletlen az adósságbehajtás is. A lakásmaf-fiához hasonló, alig átlátható, alig megfogható bûnözés ez, amelybõlkiút sem igen látható.

A „kamatos pénz” a kizárólag szociális ellátásokból élõ, rosszabbesetben még ezen jövedelmi formákra sem jogosult szegények számá-ra sok esetben az önfenntartás biztosításának az egyetlen lehetõsége.Az uzsorakamatos kölcsönök okozta eladósodás, illetve jövedelemhi-ány elsõsorban a kistelepüléseket érinti, de nem kizárólag. A jelenség-rõl beszámolt megyeszékhelyen dolgozó szociális munkás is.

„Mivel többnyire csak a támogatások összegébõl élnek, ami nem elegen-dõ 1 hónapra, ezért kölcsönkérnek egymástól, amit kamattal kell visszaad-ni. A kamat 50%, illetve 100%. Aki ebbe a körforgásba bekerül, csak nagyonnehezen tud lábra állni. A kamatos pénzek miatt néhányan meggazdagod-nak, a többség viszont teljesen elszegényedik.” (község, Hajdú-Bihar me-gye)

A kölcsön kapott pénz, valamint a folyamatosan halmozódó kama-tok törlesztésére a családoknak — mivel semmiféle egyéb forrássalnem rendelkeznek — reményük sincsen. A folyamat külsõ beavatkozásnélkül megállíthatatlan, a vége pedig a családok teljes eladósodása éskiszolgáltatottsága.

„Az anya újra szül, annak ellenére, hogy jövedelmük a gyes, a családi pót-lék, a gyermekvédelmi támogatás. Kunyhóban élnek. Az apa nem megy dol-gozni, nem kéri a szociális segélyt, mert tartozásával megterhelték jövedel-mét. Pénzt kérnek kölcsön, amit kamatos kamattal kell visszaadniuk. Ebbõl ahelyzetbõl nagyon nehéz nekik kiszállni.” (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„…aztán, mikor elfogyott a pénz (1-2 hét után), kölcsön kérnek, hitelbe vá-sárolnak. Ez így zajlik hónapról hónapra. Jelzálog-kölcsönöket vesznek fel acsaládi lakóházaikra a pénztelenség miatt, amit egy idõ után nemtörlesztenek. Aztán következik a nem fizetés miatti tortúra, ami még szegé-nyebbé teszi a családokat.” (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

31

„Általában a kamatos kamatok vezetnek a családok elszegényedéséhez.Többgyermekes család már villanyáram és pénz nélkül tengeti életét. A gye-rekekre nagyon kevés pénzük és energiájuk marad, hiszen felemészti õket azörökös tartozás, a szegénység. Egyetlen szobában laknak heten, és mindenne-mû segély mellett is csak máról holnapra élnek.” (község, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

„Napi gondok megoldás céljából magánszemélyektõl kérnek kölcsönt ma-gas kamatra, amit legközelebbi pénzhez jutáskor éppen ki tudnak fizetni, skérhetik az újabb kölcsönt. Végül, ha ki akarnak lábalni a helyzetbõl, eladjákmeglévõ berendezéseiket.” (község, Hajdú-Bihar megye)

„Egy nyolcgyermekes család sok évvel ezelõtt pénzt kért kölcsön egy má-sik családtól, a szülõk azóta nem tudtak kilépni a tartozásból. Minden hónap-ban szinte minden jövedelmüket, ami a gyermekek után járó ellátásokból áll,odaadják kamatba. Nem tudnak egyrõl a kettõre jutni, egyre inkább elszegé-nyednek, élelmezési gondjaik vannak. A segítséget elutasítják, mivel a kama-tos telebeszéli a fejüket, helyzetükbe beletörõdtek.” (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

Az egyének közötti kamatos kölcsönök adása és felvétele nem rit-kán szervezett formában történik; elõfordul, hogy az eladósodott csa-ládok pénzét már a hitelezõ kezeli. A függõ helyzet legsúlyosabb stá-diumában a családok fizikai épsége is közvetlen veszélybe kerülhet.

„A településen több személy foglalkozik uzsorakamatra történõ pénzköl-csönzéssel. A családok teljesen eladósodtak, bankkártyájukat meghatalmazás-sal az uzsorás kezeli. A tartozási folyamat gyakorlatilag végtelen, az elszegé-nyedés rohamosan növekszik, a bizonyítás szinte lehetetlen.” (község, Bor-sod-Abaúj-Zemplén megye)

„Alacsony jövedelembõl élõ anya két kiskorú és két nagykorú, de jövede-lemmel nem rendelkezõ gyermekével él. Helyzetén úgy próbált javítani, hogy»alvilági személyektõl« kért kölcsönt, amit kamatostól kell visszafizetnie. Je-lenleg ott tartanak, hogy a család pénzét a folyószámláról a hitelezõk veszikfel.” (város, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

„Az állandó, rendszeres jövedelem hiánya miatt kamatos kamatra vett felkölcsönt az egyik anyuka. Az uzsorások prostitúcióra kényszerítették, mertnem tudta megadni a kölcsönkért összeget és annak kamatait. Életvitele mi-att nem tudta ellátni megfelelõen a gyermekeit, lakhatásuk veszélybe került.”(város, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

32

„Az anyagi ellehetetlenülés miatt egyre több család a kamatos kamatraadott kölcsönt veszi igénybe, melynek következményeként elõfordult, hogysaját otthonából menekülve új lakást kellett keresnie az uzsorás veszélyezte-tése miatt.” (község, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

Elvándorlás

A visszaérkezett válaszok tanúsága szerint egyre inkább tömeges je-lenséggé válik a családok kényszer mobilitása. A megfigyelhetõ folya-mat kétirányú, azonban jellegzetesen a városok és falvak közötti né-pességmozgásról van szó. A falvak fiataljai munkalehetõség reményé-ben a városokba költöznek. Ennek egyik következményeként akistelepülések egy része elöregszik, lakosságának egyre nagyobb ré-szét az inaktívak alkotják.

„Községünkben az utóbbi két évben beindult az aktív korú népesség köré-ben az elvándorlás, ennek eredményeként csökken az intézmények (óvoda, is-kola) kihasználtsága, ami a fenntartó önkormányzatoknak finanszírozásigondot okoz. Az inaktív népesség aránya dominál, s ez az öregedõ lakosságellátásának problémáját vetíti elõre.” (község, Szabolcs-Szatmár-Beregmegye)

Az elvándorlási hullám beindulásánál sok esetben nem a költözéscélja a lényeg, hanem mindössze annyi, hogy „innen el”, a munka-lehetõség hiánya, a lakhatás megoldatlansága, a kilátástalanságmiatt a családok tömegesen igyekszenek elhagyni a „depressziós”településeket.

„A kistérségben tapasztalható ingatlan árak miatt egyre szélesedõ szaka-dék a lakhatási lehetõségekben, aminek eredményeként egyre gyakoribb többgeneráció kényszerû együttlakása nem megfelelõ körülmények között. Anagy, kistérségi foglalkoztatók megszûnése, felaprózódása, munkahelyek le-építése, kiszolgáltatottság és bizonytalanság a foglalkoztatásban (fekete-mun-ka, idény-munka, határozott idejû munkaviszony túlsúlya). Fenti okokból kö-vetkezõen elvándorlási kényszer — felszívók: Budapest, Székesfehérvár, Gyõr,valamint a véglegesen lecsúszók tekintetében: egy közeli kistelepülés »gettó«-negyede, a volt orosz katonai lakótelep, ami végállomásnak tekinthetõ —»törvényen kívüli világ, saját törvényekkel«.” (város, Veszprém megye)

33

A falvakból való elvándorlással egy idõben megfigyelhetõ egy jólkörülhatárolható társadalmi problémát hordozó csoport városokbólkistelepülésekre menekülése. Õk azok, akik városi ingatlanukat kép-telenek fenntartani, eladósodnak, lakásukat eladják és a vidékenmegüresedõ olcsó házakat veszik meg. A családok túlnyomó többsé-gének — munkalehetõség hiányában — esélye sincsen a megkapasz-kodásra.

„Egy négygyermekes család a városban eladta berendezett, összkomfortoslakását, és kiköltözött községünkbe. Az édesanya már ekkor is munkanélkülivolt. Az édesapa csak késõbb lett az. Megtakarított pénzüket felélték, sõt idõ-közben eladósodtak. A szülõk gyakrabban italoztak, és mára már mindkettõalkoholfüggõvé vált. Mind a négy gyermek kiskorú, ketten »fogyatékosokiskolájában« tanulnak. A gyermekek táplálkozása rendszertelen, csak az isko-lai étkezésük biztosított. Ez a család néhány hónap alatt vesztette el egzisz-tenciáját, mára súlyosan eladósodtak, megélhetési gondokkal küzdenek. Agyermekek és a szülõk egészségi és mentális állapota napról-napra rosszabbo-dik.” (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„A városokból ideköltözõ családok rövid idõn belül felélik tartalékaikat éssokan képtelenek a »falusi« életre. A kertet nem mûvelik, a munkalehetõségcsekélyebb mint városon, ingázni kell. Elmaradnak a rezsi befizetésével, ami-nek következtében a villanyt kikapcsolják. A gyermekek nevelését átmenetilegvagy tartósan nem tudják vállalni.” (község, Heves megye)

„A kliensek háromnegyed része ún. bevándorló, a környezõ városokban el-adósodott munkanélküliek falusi vityillókat vesznek, s a maradék pénzükbõltengõdnek. A munkalehetõség falun minimális, ami adódik, az is legtöbbszörfekete munka” (község, Heves megye)

„A településen egyre nõ a betelepedõk, bevándorlók száma. Zömében olyanelszegényedõ családokról van szó, akik a nagyobb városokban tengõdtek, nemtudták a városi lakásukat fenntartani. Itt viszonylag alacsony áron lehet há-zat vásárolni, ennek reményében itt próbálnak letelepedni — városi lakásukateladják, olcsón vesznek házat, a pénzt rövid idõn belül felélik, munkát nehe-zen vagy egyáltalán nem találnak.” (község, Békés megye)

A gyökeret vesztett, rohamosan szegényedõ családok számára ezekaz elszegényedõ kistelepülések nem képesek megfelelõ támogatástnyújtani. A falvakba költözõ családok jelentõs része csapdába kerül —

34

tartalékaikat felélik, létfenntartásuk bizonytalanná válik, a városbavaló visszaköltözésre csekély a lehetõségük.

„A család egy beteg gyermekkel költözött le Budapestrõl, az egyik szülõsem egészséges. A kis település nem tudja felvállalni ugyanannyi vagy többrendkívüli segély kiadását. A család elkeseredett, kilátástalannak látja helyze-tét. Szeretnének visszaköltözni Budapestre, de anyagi helyzetük ezt nem te-szi lehetõvé.” (község, Bács-Kiskun megye)

„A városokból falura költözés sok családnak egyetlen lehetõsége. A fõváro-si ingatlant elcserélve, egy alacsonyabb komfortfokozatú lakásba falura köl-töznek. Azonban egy falu nem tud annyit nyújtani a rászoruló családoknak,mint például a fõváros. Munkanélküliség és gyors elszegényedés figyelhetõmeg.” (község, Heves megye)

A „visszavándorló” családok a költözések tortúrájában végletesenelszegényednek, s a visszaút a még nagyobb nyomorba vezet.

„A négygyermekes család az adósággal terhelt lakását — áron alul — eladta,falun vettek egy nagyon olcsó parasztházat. A munkahely hiánya, a gyerme-kek iskoláztatása és a bejárási nehézségek miatt visszaköltöztek a városba. Aház árát albérletre költötték. A szülõk kapcsolata megromlott, az apa többszörelhagyta a családot. Az anyának lejárt a gyede, munkanélküli lett. Jövedel-mük nem fedezte kiadásaikat, tartozásuk összege hónapról-hónapra növek-szik. Az albérlet elhagyására szólították fel a családot.” (város, Zala megye)

„Háromgyerekes anya munkalehetõség reményében a közeli városba költö-zik, helyben felszámolja otthonát. A városban munkahelyet nem talál, albér-letbõl-albérletbe vándorol, mivel fizetni nem tud. Végül a családok átmenetiotthonában köt ki, ahonnan azonban 6 hónapi tartózkodás után mennie kell.Visszaköltözik a falunkba. Mivel a család összes jövedelme a rokkantságinyugdíj, a családi pótlék és a gyermekvédelmi támogatás, ezért olyan helyreköltözik, ahol nem kell albérletet fizetnie cserébe a lakás rendben tartásáért. Alakásban nincs áramszolgáltatás, fûtési lehetõség, az ablak és ajtó üvegek tö-röttek.” (község, Bács-Kiskun megye)

35

Lakhatás körülményei

Sok jó ember kis helyen is…

Az önkormányzati bérlakások hiánya, a magas rezsiköltségek okoztaeladósodás, a kilakoltatások, az alacsonyabb komfortfokozatú laká-sokba való kényszer-költözések, a lakások karbantartására való kép-telenség következtében a szegény családok egyre nagyobb része hihe-tetlen zsúfoltságban, félkomfortos vagy komfort nélküli, gyakrannem lakás céljára szolgáló ingatlanokban él, ahonnan esélyük sincsena kedvezõbb körülmények közé kerülésre. A „kvázi-hajléktalanság”állapotát, amely az életminõséget tekintve lényegében alig különbö-zik a tényleges fedélnélküliségtõl, csak egy hajszál választja el hajlék-talanságtól.

„Egy tízgyermekes házaspárnak két gyermeke intézetben van, kettõ család-ba fogadó szülõknél, hatot nevelnek otthon. Egy kb. 25 négyzetméteres szük-séglakásban élnek, ahol velük lakik még az édesapa testvére is, aki tbc-s volt.A lakásban három ágy van, egy kályha, egy szekrény, egy asztal, egy tv és egykiságy. A gyermekek a szülõkkel és a beteg nagybácsival alszanak. A helyze-tük az évek alatt nem változott, sõt romlott, mert az apának már nincs mun-kahelye.” (város, Heves megye)

„Egy kétszobás, félkomfortos lakásban, melyet egykor a szülõk »szocpol«segítségével építettek, és mára lepusztult állapotban van, a szülõk halála utána felnövõ gyermekek laknak családostól. Így elõfordul, hogy egy-egy ilyen la-kásban 3 család 13 fõvel, a másikban 4 család 19 fõvel él. Állandó munkájaegyetlen felnõttnek sincs. Gyakori a nézeteltérés, nem tudván megegyezniegymás között, nem fizetik az áramszámlát, így a villanyt kikapcsolják. A»szocpolt« ezek a családok nemigen tudják igénybe venni, mert saját erõvelegyáltalán nem rendelkeznek, munkaviszonyuk nincs, csak az az egy-két hó-nap, amit az önkormányzatnál közhasznú munkásként eltöltenek.”(Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„Egy fiatal pár két kisgyermekkel romos önkormányzati lakásba költözöttönkényesen. Rövid idõn belül tovább romlott a lakás állapota, életveszélyessévált. A család tehetetlenül állt a probléma elõtt, családi oldalról semmilyen tá-mogatásra nem számíthattak.” (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„Kétgyermekes fiatal felnõtt anya, iskolai végzettsége 8 általános iskola.Munkahelye soha nem volt, 18 éves koráig szülei tartották el, ekkor költözött

36

össze az élettársával, akivel pár hónapig a szülõknél éltek. Az elsõ gyermekszületése után albérletbe költöztek egy életveszélyes állapotú házba. A falakataládúcolták, s félõ volt, hogy a tél teljesen lakhatatlanná teszi a házat. Idõköz-ben a második gyerek is megszületett. Az élettárs elment dolgozni az országmásik felébe, ahol nem volt bejelentve, s csak egy hónapban egyszer jöhetetthaza. A ház összeomlással fenyegette a családot, és az azonnali kiköltözés váltszükségessé. A családsegítõ szolgálat javaslatára az önkormányzat biztosítottszámukra három hónapig egy üres lakást, ahonnan viszont a két gyermekkelhamarosan ki kell költözniük. Saját lakást nem tudnak vásárolni, a szülõknem tudják õket befogadni, kölcsönt nem tudnak felvenni, mert nem hitelké-pesek. A család helyzete kilátástalan, lakáshelyzetük megoldásra vár.”(község, Hajdú-Bihar megye)

A lakhatás költségei — fizetni vagy utcára kerülni

Fény, meleg és tiszta víz?

A közüzemi díjak drasztikus emelkedése közvetlenül vezetett a csa-ládok jelentõs hányadának eladósodásához, a problémán a közel-múltban beindított adósságkezelési szolgáltatás csak részben ké-pes enyhíteni, mivel az igénybevételi feltételeknek az adósság mér-téke, az önrész hiánya miatt sokak nem tudnak eleget tenni.Rendszeresen hallunk az országszerte zajló kilakoltatásokról; a víz,villany, gáz kikapcsolása a családoknál már nem számít felháborítószenzációnak.

„3 gyermekét élettársával nevelõ anya, akik az adósságkezelési programbanem férnek bele, szociális bérlakásban élnek, a legidõsebb gyermek magánta-nuló lett, hogy munkát vállalhasson, a szülõk, hogy adósságaikat törleszthes-sék, újabb hiteleket vesznek fel, melyeket akár 400% THM-mel (teljes hiteldíjmutató) is vállalnak, hogy enni tudjanak adni a gyerekeknek.” (város, Fejérmegye)

„…gázfûtés van a lakásban, de a kályhában fûtenek újra, mert nem bírjáka nyugdíjból kifizetni a rezsit.” (község, Hajdú-Bihar megye)

„Az egyik családnál az édesapát elküldték a munkahelyérõl. Mivel jelentõ-sen csökkent a család jövedelme, ezért egy idõ után már nem tudták fizetni arezsit. A felhalmozódott tartozás miatt kikapcsolták a család lakásában a vil-lanyt.” (város, Komárom-Esztergom megye)

37

„Négy gyereket nevelnek a szülõk, az anya gyes-re kényszerült visszamen-ni, mert asztmás lett az egyik gyerek, az apa nem folyamatosan, feketén dol-gozik építkezéseken, rossz állagú parasztházban élnek, hitelt vettek fel nagykamatra, hogy a gázfûtést be tudják kötni, apa derékpanaszai miatt hetekignem tud dolgozni, számlákkal, törlesztõ részletekkel elmaradtak, az áramotkikapcsolták.” (község, Fejér megye)

„Romló lakáskörülmények, nem tudják a lakás állagát fenntartani. Emel-kedõ rezsiköltségek, sok családban komforttényezõként csak a villanyáramvan (nincs víz, fürdõszoba, gázfûtés). Nincsenek a téli idõszakra felkészülve,a környezõ erdõket irtják.” (község, Heves megye)

„A munkanélküli segély, szociális segély stb. — ezek a pénzösszegek vagyakár a minimálbér összege olyannyira lehetetlen, hogy kritikussá teszi a csa-ládok életét. Hónapról hónapra próbálják a rezsiköltség »lyukait« betömni,hol ebbe, hol abba a hátralékba fizetnek, és még így is egyre többüknek szûnikmeg a lakásbérlete, kerül sor akár kilakoltatásra. A közüzemi díjak drasztikusemelkedése a gondozott családok 90%-nak gondot okoz. Állandó levelezésbenállnak a szolgáltatókkal részletfizetés kérelme ügyében, de a részleteket is fi-zetni kell. Kilátástalannak élik meg helyzetüket.” (város, Komárom-Esz-tergom megye)

„…gyermekeit egyedül nevelõ anya a bérlakásban olyan mértékû tartozásthalmozott fel, hogy kiköltöztették egy külvárosi, minõségében rosszabb lakás-ba.” (város, Komárom-Esztergom megye)

„…tetemes összegû rezsihátralék miatt az adósságkezelésben nem részesü-lõ családokra kilakoltatás vár.” (város, Fejér megye)

„A család önkormányzati bérlakásban él, a szülõk három általános iskolásgyermeket nevelnek. Mindketten ugyanannál a vállalatnál dolgoznak, az egyfõre jutó jövedelmük 25 ezer forint. Ebbõl a pénzbõl a megélhetést, valaminta közüzemi díjakat tudják kifizetni, a lakbért már nem, így lakáshátralékukkeletkezett. Amennyiben a család a hátralékot nem tudja kifizetni, úgy az ön-kormányzat felbontja a lakásszerzõdést.” (város, Zala megye)

A „szocpol” és az OTP

A ‘80-as évek kedvezõ lakáshitelei családok ezrei számára biztosítot-ták az otthonteremtés lehetõségét, a ‘90-es évek gazdasági változásai-nak hatására azonban ezek a családok elvesztették forrásaikat, a hite-lek törlesztése egyre súlyosbodó, egyre inkább megoldhatatlan terhet

38

39

jelent számukra. A folyamat végét a lakások elárverezése jelenti, a ki-lakoltatott családok a felhalmozódott adósságuk törlesztése után kép-telenek saját ingatlant vásárolni, így „jó esetben” az albérlet, egyéb-ként pedig a hajléktalanság vár rájuk.

„Hattagú család félig felépült ház felvonulási épületében laknak, apa mun-kanélküli lett, az OTP árvereztet. Ha az akció sikeres lesz, a négy gyermek ésa szülõk hajléktalanná válnak.” (Fejér megye)

„Egy családomnak OTP tartozása van, egyelõre kilakoltatással nem fenye-geti õket a bank, de lassan a kamatokkal együtt a kölcsön összege több, minta lakás értéke. Villanyszámlákat több hónapon keresztül nem tudták fizetni,ezért az áramot kikötötték, majd ezt bankhitelbõl sikerült kifizetniük, s mostezt törlesztik (a banki hitelt persze õk nem tudták volna felvenni, így a nagy-szülõ vette föl hivatalosan). A gyermek kórházba került, ez elvitte a családiköltségvetés egy részét, kölcsönkérnek néhány ezer forintot, majd ezt megad-ják, s újból kölcsönkérnek.” (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„A férj elveszítette munkahelyét, ezért számláikat nem tudták fizetni. A la-kás hitelszerzõdését felmondták, a ház árverezésre kerül. Az adósságkezelésiprogramban nem vehetnek részt a magas összegû hitel miatt. A család kény-telen lesz alacsonyabb komfortfokozatú lakásba költözni 6 gyermekkel, de fel-merül a hajléktalanná válás lehetõsége is.” (város, Békés megye)

„A szülõk elváltak, az édesanya a közös tulajdonú házban maradt a gyer-mekekkel. Az anya egyedülállóként a házra felvett kölcsönöket nem tudta fi-zetni, ezért a házat el kellett adni, hogy az árából a tartozásait kiegyenlítse. Akölcsönök visszafizetése után nem maradt annyi pénz, hogy új otthont tud-jon teremteni, így albérletbe költözött a gyermekekkel. A kiszolgáltatott hely-zet felõrölte idegeit, többször próbálkozott öngyilkossággal. Gyakran volt táp-pénzen, felépülése nehéz volt és lassú, emiatt elveszítette munkáját is.” (köz-ség, Komárom-Esztergom)

Albérletbõl hajléktalanságba

A lakáshitelek a szociális ellátásokból, minimálbérbõl élõk számáraelérhetetlenek. A lakásvásárlási lehetõségek beszûkülése és a szociálisbérlakások hiánya odavezetett, hogy jelenleg a lakhatás biztosításá-nak egyetlen útja az albérletbe költözés. Az egyre inkább elszegénye-dõ családok a folyamatosan emelkedõ összegû albérleti díjakat azon-

40

ban képtelenek kifizetni, az albérletbõl albérletbe vándorlás végállo-mása gyakran a hajléktalan szálló.

„Az albérletbõl albérletbe vándorló családok esetében, az újabb kaució elõ-teremtése gyakran megoldhatatlan, így végül a gyerekek átmeneti nevelésbekerülnek, a szülõk hajléktalanná válnak.” (város, Fejér megye)

„Az albérlet elvesztése miatt fennállt az utcára kerülés veszélye egy — 4éves kisfiát egyedül nevelõ — apánál. Krízisszálló, illetve egyéb elhelyezési le-hetõség hiánya miatt az esetleges azonnali megoldásra nem volt módunk. Aproblémát rövidtávon megoldottuk, de szociális bérlakás kiutalásának kevésaz esélye.” (város, Komárom-Esztergom megye)

„Az édesanya 2 és 14 éves gyermekével elhagyta régi élettársát és annakcsaládi házát, és új élettársával, akitõl gyermeket vár egy kb. 10 négyzetmé-teres szõlõházba költöztek, amíg nem találnak albérletet. A család összes jö-vedelmét a gyermekek után járó gyes, családi pótlék, rendszeres gyermek-védelmi támogatás jelenti. Segítettem nekik az albérletkeresésben, és föl-ajánlottam a családok átmeneti otthonába költözés lehetõségét. A családproblémája mindkét esetben az lenne, hogy alacsony jövedelmük miatt afennmaradó pénzbõl megélni nem tudnának.” (város, Komárom-Eszter-gom megye)

„A család 2 gyermekkel befogadottként egy rokonnál élt egy ideig, azonbana harmadik gyermek születése elõtt albérletbe kényszerültek, amely nem voltalkalmas a gyermekek nevelésére. Az apa keresetébõl és a gyerekek után járójuttatásokból éltek. Az apa elvesztette munkahelyét, a család a családok átme-neti otthonában él hónapok óta. Lakásvásárlásra, albérletbe költözésre esélyüknagyon kevés.” (város, Zala megye)

Régi — súlyosbodó jelenségek

„Szociális háló?”

Magyarországon a szegény családok negyede, 2-300 ezer család (pon-tos adat nincs) kizárólag szociális transzferekbõl él. A szegény és tár-sadalmilag kirekesztett emberek, családok megrendült biztonságátazonban a szociális ellátórendszer egyre kevésbé képes ellensúlyozni.A segélyek reálértéke alig változik, a bérektõl való elmaradása nõ.A személyes szolgáltatások a magyar lakosság jelentõs része számáranem elérhetõek, számos esetben mûködési és személyi feltételeik sem

41

biztosítottak. A segélyek összegének kiszámítási alapját képezõ min-denkori nyugdíjminimum és a KSH által számított létminimum ösz-szege továbbra sincsenek köszönõviszonyban egymással. Növekednilátszik a szegények között azok aránya, akik egyszerû létfenntartásasem biztosított, akiknek választani kell az enni vagy melegedni kö-zött, akik lebontják fejük fölül a már félig kész házat, hogy az építõ-anyag eladásából némi jövedelemre tegyenek szert.

„A családfõ 32 éves, 6 általános iskolát végzett, szociális segélyezett; a fe-lesége 29 éves, 8 általános iskolát végzett, jövedelmét gyermekeik után kapja,ami gyes, családi pótlék és gyermekvédelmi támogatás. A családban az egy fõ-re esõ jövedelem: 13 386 forint. A szülõk öt kiskorú gyermeket nevelnek, kö-zülük három iskolába jár. Egy gyermekük közepesen testi fogyatékos, akineklegalább heti egy alkalommal gyógytornára lenne szüksége. A legidõsebb gye-rek 11 éves, a legkisebb 2 éves. A héttagú család ebbõl a pénzbõl megélni nemtud.” (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„Három generáció él két szoba, konyhás lakásban, az apa csak alkalmimunkából tud pénzkeresethez jutni (nem kap még szociális segélyt sem), ki-mondottan az anya és a gyerekek után járó segélyekbõl élnek.” (község, Haj-dú-Bihar megye)

„A romló helyzet okai az anyagiakban kereshetõk, nem látványosak, demégis számottevõek: elsõsorban a bevásárlókosarak tartalma változott, kime-rül a legszükségesebbekben (kenyér, tej, cukor, liszt). Tapasztalható az egész-ségügyi, szociális és segélyezési bizottsághoz beadott kérelmeknél is — elsõsor-ban élelmiszerre kérnek támogatást és hulladékfára. Szeptemberben meg-számlálhatatlan kérelem érkezik beiskolázási segélyre, és a kérelmek számaminden évben csak gyarapszik.” (község, Heves megye)

„Az esetlegesen meglévõ korábbi tartalékot a család felélte, a rezsiköltségekemelkedése, az alapvetõ élelmiszerárak emelkedése miatt a családok máról hol-napra élnek. Sok esetben hó végén már kölcsönökre szorulnak, amelybõl a ke-nyeret, tejet meg tudják venni.” (község, Békés megye)

„A térség elmaradott régiójához tartozik a község, nagyon magas a mun-kanélküliség. A családok mindennapos megélhetési gondokkal küzdenek, ésegyre lejjebb csúsznak, hiszen fõ jövedelmeik a családi pótlék, munkanélkülijáradék, gyermekvédelmi támogatás, átmeneti segélyek. Ez megélhetésüketnem fedezi, hisz sok a nagycsaládos, mire a közüzemi számlákat kifizetik, aligmarad az élelemre, ruházkodásra. Egyre többen igénylik a lakásfenntartási tá-mogatást is, hiszen a magas számlákat nem tudják kifizetni. A családokat a

42

széthullás veszélye fenyegeti, mivel az állandó megélhetési problémák egyreinkább a családon csapódnak le.” (község, Csongrád megye)

„Háromgyermekes család két szülõvel, az apa rokkant nyugdíjas, az anyamunkanélküli, az anyának lejárt a munkanélküli járadéka, szociális segély-ben részesülnek csak, ami lényegesen kevesebb pénz. Munkahelyet a szülõknem találnak, idénymunka októberre megszûnik a mezõgazdaságban is, dehárom gyermeket kell taníttatni, etetni, ruházni, számlákat kifizetni, tüzelõ-re nem marad pénzük, néha élelemre sem.” (község, Békés megye)

„Az apa 66 éves, nyugdíjas, jövedelme 27 ezer forint; az anya 57 éves, szo-ciális segélye 21 800 forint; a nagyobbik fiú 22 éves, tartós munkanélküli, azáltalános iskola elvégzése után nem tudott szakmát tanulni, sorra írja a tesz-teket, de még próbaidõre sem veszik fel sehova; a kisebb fiú 16 éves, szakmun-kás tanuló. Segélyekkel kiegészített jövedelmük a kisebb gyermek iskoláztatá-sára, a rezsiköltségre és igen szerény megélhetésre elegendõ. A tankönyveketnem kapják meg ingyen, az apa méltányossági nyugdíjemelési kérelmét azzalutasították el, hogy vannak az övénél kisebb összegû nyugdíjak, szociális bér-lakásukat nem tudták megvenni, az elavult víz- és gázvezeték felújításáranincs pénzük, egyre többet betegeskednek.” (város, Fejér megye)

„Különbözõ túlélési stratégiák alakultak ki, illetve azok a készségek, ame-lyek segítségével az ellátórendszert hatékonyabban »használják«. Igazán je-lentõs változást nem tapasztalunk. Gyakran tapasztaljuk, hogy az ellátásokfolyamatos igénybevétele alapvetõ változási lehetõséget nem jelent a csalá-doknak (mókuskerék), pl. az átmeneti segély is beépül a várható rendszeres»jövedelmek« közé. Mivel ezeknél a családoknál a segély szinte az egyetlenmegélhetési forrás, alapvetõ változás nem tud bekövetkezni. Ahhoz, hogyalapvetõ változás jöhessen létre, arra volna szükség, hogy a munkába állási,illetve a lakáshoz jutási lehetõségek változzanak meg.” (fõváros)

Az utóbbi évtizedben a segélyek reálértékének csökkenése melletta jogosultsági körök folyamatos szûkítése és a jogosultsági idõtartam-ok fokozatos csökkentése figyelhetõ meg.

„…addig senki nem igényelhet rendszeres szociális segélyt, amíg az egy-éves együttmûködést nem tudja felmutatni a munkaügyi központtal, ez idõalatt szerencsés esetben közhasznú foglalkoztatott lehet. A lassú regisztrációmiatt nem kapnak hónapokig ellátást, tartós munkalehetõség nincsen, csakmezõgazdasági idénymunka, fekete munka vagy közhasznú foglalkoztatás.”(község, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

43

A létfenntartást sem biztosító segélyekbõl is egyre többen szorul-nak ki, mivel a segélyezési küszöbök nem követik a bérek lassú emel-kedését sem, a családok jövedelmének minimális növekedése is a jo-gosultság elvesztéséhez vezet.

„Egy jövedelembõl, 70 ezer forintból él a négytagú család, mert a keresõegy fõre esõ jövedelme meghaladja a — jogszabályban meghatározott —17 440 forintot, így a másik szülõnek nem jár az aktív korúak rendszeresszociális segélye. Ebbõl a jövedelembõl a minimális szükségleteiket sem tud-ják kielégíteni. Nagyon sok ilyen körülmények között élõ család van köz-ségünkben, akik a napi létfenntartásukat is alig tudják biztosítani, a gyer-mekek taníttatása is veszélyben van. Kitörési utak szûkösek, a rossz szo-ciális helyzetek reprodukálódnak.” (község, Szabolcs-Szatmár-Beregmegye)

A szociális ellátórendszer számos problémahelyzetre képtelenmegoldást nyújtani, a jogosultságok és ellátási formák nem képesekreagálni az élethelyzetekben bekövetkezõ változásokra, például havalaki megbetegszik a családban. Emellett az elbírálás túlbürokrati-zált adminisztrációjának következtében a jogosultságot szerzõk oly-kor csak hosszú hónapok után juthatnak hozzá ellátásukhoz.

„Egyedülálló 47 éves nõ, 19 100 forint szociális járadékot kap, övsömöre,magas vérnyomása, ízületi gyulladása van, nõgyógyászati problémákkal ke-zelik. A közgyógyellátás keretében kapható gyógyszereken felül havonta 5600forint a gyógyszerköltsége. Élettere egy 18 m²-es önkormányzati lakás,amelynek havi rezsije 5000 forint, a villanyra lakásfenntartási támogatástkap. Ebédjét idõsek klubjából havi 600 forintért hordja, szükséges gyógysze-reit kiváltani nem tudja. Tüzelõt nem képes télire vásárolni (1 q fa = 1950 Ft).Az OEP és a TB eddig minden egyszeri segély iránti kérelmét elutasította.Fogyatékossági támogatás iránti kérelmet adott be, amire öt hónapja nem ér-kezett válasz. Megfelelõ munkát nem talál, egészségi állapota nem engedi anehéz fizikai munkát.” (város, Békés megye)

„A. M.-né több mint 10 éve elvált, három gyermekét azóta egyedül neveli,albérletben laknak. Két fia már nagykorú, egy kiskorú gyermeke él még vele.Az asszonynak korábban mindig volt munkahelye, utoljára takarítóként dol-gozott. Körülbelül egy éve egészségi állapota megromlott, aminek következté-ben elvesztette munkahelyét. Egészségromlása 47%-os, így semmilyen jutta-

44

tásra nem jogosult, de munkát sem kap ilyen állapotban.” (város, Hajdú-Bi-har megye)

„Komoly problémát jelent a kliens olyan tartós betegsége, amely következ-tében rendszeres munkavégzésre már nem képes, viszont a rokkantosítási bi-zottság megítélése szerint nem éri el azt a rokkantsági szintet, hogy szociálisjáradékra vagy rokkant nyugdíjra lenne jogosult.” (város, Fejér megye)

A rendszerváltást követõ — és valójában máig nem csillapodó —munkanélküliségi hullám hosszú távú következményei már jelenlegis érezhetõek, egyre nagyobb számban lépik majd át a nyugdíjkorha-tárt olyanok, akik aktív koruk jelentõs részében nem rendelkezteköregségi nyugdíjra jogosító bejelentett munkahellyel.

„Az idõsebbeknek nincs annyi munkaviszonya, mely nyugdíjra jogosítanáõket. Sok az 50%-ra leszázalékolt, és az aktív korú szociális segélyes.”(Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

A munkaerõpiac kudarcai

A rendszerváltást követõ gazdasági hanyatlás, a tsz-ek és helyi vagyközeli gyárak bezárása következtében drasztikusan csökkenõ munka-lehetõségek, a nagy mértékû és tartós munkanélküliség a vidéket, el-sõsorban a kistelepüléseket sújtja legnagyobb mértékben. A kedvezõt-len infrastrukturális viszonyok, az elzárt települések nem vonzzák abefektetõket, a településeken élõk a tömegközlekedési lehetõségekhiányában nem képesek ingázni, sok esetben a munkáltató sem hajlan-dó az útiköltséget megtéríteni, illetve inkább fel sem vesz bejárókat.

„A településen az elmúlt három évben munkahelyek szûntek meg és/vagycsökkentettek létszámot. Csökkent a »befektetõi kedv«, a várost megközelítõutak rossz állapota, illetve az infrastruktúra fejletlensége miatt.” (város, Bé-kés megye)

„Az országnak ezen a részén (déli határmente) alig akad munkahely, eze-ken is alig több, mint minimálbérért alkalmazzák a munkásokat, maximáli-san kihasználva õket. A pénz értéke érezhetõen egyre romlik, a befolyó jöve-delmek rövid ideig fedezik egy család szükségleteit — hitelekbõl élnek — a téliidõszakba bele se merünk gondolni, sokszor az a kérdés merül fel: esznek vagymelegszenek a családok.” (város, Bács-Kiskun megye)

45

„A tsz felbomlása a mai napig kihat a lakosság megélhetésére. Azoknak acsaládoknak, ahol az apa munkanélkülivé vált, és nem képezte át magát, ahelyzete romlott. Gyakori »megoldás«, hogy a családfõ rokkantosíttatta ma-gát.” (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„A munkanélküliség ezen a környéken a legnagyobb gond. Nincs nagygyár, üzem, ahol el tudnának helyezkedni az emberek, fõleg a nõk. A városok-ba való kijárást a munkáltató nem akarja fizetni, így fel sem veszi a vidéki em-bereket.” (Heves megye)

A probléma kezelésére a foglalkoztatáspolitika, illetve a munka-ügyi központok képtelenek. A tartós munkanélküliek támogatott fog-lalkoztatási formái a munkaadók visszaéléseire adnak lehetõséget,miközben a foglalkoztatottak megélhetését nem biztosítják.

„A munkaügyi központ újabban hatórás részfoglalkozásúakat alkalmaz,mely összegbõl — 39 ezer forint — nem lehet megélni.” (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„A gondozott szülõk kudarcként élik meg, hogy »nem kellenek sehová« — dol-gozni. A munkaügyi hivatal kiközvetítéseirõl megalázottan térnek haza.

Problémát jelent, hogy egyre több multinacionális vállalat és magánvállal-kozó is a munkaügyi hivatal által regisztrált, három hónapos támogatástigénybe vevõt alkalmazza három hónapig, azután kezdõdik minden elölrõl.”(város és falu, Komárom-Esztergom megye)

„8 általánossal…”

A képzetlenek, a piacon nem keresett szakmákkal rendelkezõk, amegváltozott munkaképességû és sérült emberek túlnyomó többsé-gének esélye sincsen a munkaerõpiacra való visszatérésre. Megélhe-tésük biztosítását a szociális ellátásokon túl kisebb részben az önkor-mányzatok által szervezett közmunkaprogramok, általában inkább anapszám, az idénymunka, a fekete és szürke gazdaságban, a kizsák-mányoló vállalkozóknál történõ munkavállalás jelentheti, amennyi-ben képesek ezeket a munkákat elvégezni.

„A mi településünkön a legnagyobb munkaadó már évekkel ezelõtt meg-szûnt. Egy kisebb üzem mûködik, de klienseimnek ide is minimális az esélye

46

a bekerülésre, mivel szakképzetlenek, sokuknak még a nyolc általánosa sincsmeg. Ha sikerül is itt elhelyezkedniük, olyan alacsony jövedelemért, hogy ab-ból nem tudják eltartani a családot. Munkát csak akkor találnak, ha messzireutaznak családjuktól; segélyekbõl, alkalmi munkákból élnek.” (város, Bor-sod-Abaúj-Zemplén megye)

„A szülõk nagy része szakképzetlen, 8 általános iskolai végzettséggel ren-delkeznek, többnyire alkalmi munkából élnek. Ha a közeli városban mégis fel-veszik bejelentett munkakörbe minimálbérért, nem térítik a buszbérletet, amihavonta 14 ezer forint. A rendszeres szociális segélybõl élõk száma az utóbbiidõben növekedett. A települési gyermekjóléti szolgálatnál alapellátásban ré-szesülõ családoknál az egy fõre jutó jövedelem 14-17 ezer forint.” (község,Békés megye)

„42 éves férfi, 40 éves feleség — átmeneti szállón élnek, három gyerekükintézetben van. Önkormányzati lakásukat elvesztették, amikor elhunytegyik gyermekük, s nem tudtak dolgozni és fizetni a rezsit. A munkaerõ-piacon nehezen tudnak munkát vállalni. Többször létesítettek munka-helyet, de lassúságuk miatt mindig elküldték õket. Amíg dolgoztak, gyer-mekeiket rendszeresen látogatták. Jelenleg mindketten rendszeres szociálissegélybõl élnek, amibõl ritkán tudják gyermekeiket látogatni. A szociálisfoglalkoztatás kerete igen szûk körû munkavégzési lehetõséget ad, kevés azolyan jellegû intézmény, szervezet, alapítvány, amely ilyen feltételekkelfoglalkoztat embereket. A házaspár érdekérvényesítõ képessége alacsony,piaci viszonyok között nem tudnak munkát vállalni. Helyzetük rosszabbo-dott, lakást nem kaphatnak, gyerekeiket egyre ritkábban látják.” (város,Fejér megye)

A bejelentés nélküli foglalkoztatás járulékos kockázatai közt eme-lendõ ki — a teljes bizonytalanság mellett —, hogy betegség esetén atáppénzre, a foglalkoztatás után a munkanélküli járadékra, a munka-ügyi központtal való kötelezõ kapcsolattartás elmaradása esetén arendszeres szociális segélyre sem válnak jogosulttá.

„A kliens elveszti munkahelyét, a munkanélküli ellátás lejártát követõenkénytelen fekete munkát vállalni. Ez bizonytalan jövedelemszerzés, hisz sok-szor nem fizetik ki a munkabért.” (város, Somogy megye)

„Ezeknek az ügyfeleknek tovább rontja a helyzetét az, hogyha fekete vagy al-kalmi munkát végeztek/végeznek, mert így sem táppénzre, sem pedig speciáli-sabb orvosi ellátásra nem jogosultak.” (város, Fejér megye)

47

A gyerekek iskoláztatása

Az iskoláskorú gyermekeket nevelõ családok anyagi helyzetére aszeptemberi beiskolázás sokkszerûen hat. A költségek rendszerintfelemésztik a családok esetlegesen meglévõ tartalékait is. Az önkor-mányzatok által biztosított ingyenes óvodai ellátás, az ingyenes tan-könyvek, a kedvezményes étkeztetés némi könnyebbséget jelente-nek.7 A gyerekek ruháztatása, az útiköltség, a kollégiumi díj, a zseb-pénz és az oktatás egyéb járulékos és folyamatosan emelkedõköltségei azonban sok család számára kifizethetetlenek. A következ-mény pedig: a gyerekek nem vesznek részt a kirándulásokon, nemmennek az osztállyal színházba, rosszul teljesítenek, szüleik kéréséremagántanulóvá nyilvánítják õket, hogy alkalmi munkából szerzett jö-vedelmükkel támogatni tudják családjukat.

„A családoknak juttatott támogatások összege némiképp emelkedik, dealapvetõen nem tudja elõsegíteni a családok helyzetének minõségi javulását.A nálunk tapasztalható gondokból azt látjuk, hogy a gyerekek esélyeinek rom-lása az ellátórendszer alulfinanszírozottságával is összefügg: mind az oktatá-si intézmények, mind a gyermekvédelem (alap- és szakellátás egyaránt) fi-nanszírozásának alapvetõ javítására volna ahhoz szükség, hogy a gyerekekszámára kecsegtetõbb esélyeket tudjanak adni.” (fõváros)

„Mindkét szülõ munkanélkülivé vált, jelenleg az aktív korúak rendszeresszociális segélyében részesülnek (jövedelmük: 12 730 forint/fõ). Két tanköte-les (közép- és általános iskolás) korú gyermeket nevelnek. A középfokú okta-tási intézményben tanuló gyermek kollégiumi ellátásban részesül, amelynekhavi összege 7000 forint, emellett a heti útiköltség, valamint költõpénz.Mindezeket figyelembe véve, valamint a havi rezsi kiadásokat, a család meg-élhetése minden hónapban veszélyben van.” (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„Romló helyzetet a gyerekek szempontjából leginkább abban tapaszta-lunk, hogy az iskola (az általános iskola is) egyre inkább kiszorítja az amúgyis kisebb eséllyel induló gyerekeket. Gyakori a magatartási és tanulási prob-lémák nem megfelelõ kezelése. A nem megfelelõ iskolatípus-választás semritka (szûrés anomáliái). Az elméletileg ingyenes iskola sok családnak meg-

48

7 Ettõl azonban a rendszeres gyermekvédelmi támogatással együtt elesnek a szülõk,amint a családban az egy fõre jutó jövedelem valamelyik szülõ munkába állását köve-tõen meghaladja a mindenkori nyugdíjminimum összegét (2003-ban 21 800 forintot).

fizethetetlenül magas anyagi terhet jelent (nem csak az általános iskolákragondolunk). Az elvi lehetõségek és a valóság közti szakadék mélyül, s ez sokcsaládban olyan feszültségeket hoz elõ, amivel nem tudnak mit kezdeni.”(fõváros)

„82 éves idõs asszony, lányával egy lakótömbben, de külön lakásban él. In-tézményünkben étkeztetésben részesül, de havonta megkeressük a lakásán is.Lánya betegsége miatt kénytelen volt munkahelyét feladni, egyetemista (ön-költséges) fia tanulmányait anyagilag nem tudja vállalni. Az idõs néni laká-sát eladják, õt albérletbe költöztetik, hogy unokája az iskolát el tudja végez-ni.” (város, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

„A munkanélküli szülõk segélybõl, napszámból, a gyermek után járó el-látásokból, szükség esetén a nagypapa anyagi segítségével két gyermeketnevelnek. Ez évben az idõsebb fiú tovább tanul egy 50 km-re lévõ iskolá-ban, a nagypapa pedig elhunyt. A két esemény olyan anyagi romlást idézettelõ az egyébként is nehéz körülmények között élõcsalád életében, hogyvillanyszámlát nyár eleje óta nem fizettek, ezért ma már nincs áram a ház-ban. A fiú nem kollégista, mert annak díját képtelenek fizetni, csak buszbér-letre telik, az lényegesen olcsóbb.” (község, Szabolcs-Szatmár-Beregmegye)

A továbbtanulás esélytelensége, az iskoláztatási költségek, a csalá-dok létbizonytalansága nagyban hozzájárul a szegénység generáció-ról generációra történõ „átöröklõdéséhez”. A tanköteles kort elértgyerekek munkába állásával a család jelentõs kiadásoktól szabadulmeg, s a gyerekek alkalmi munkával szerzett jövedelme hozzájárul-hat a család fenntartásához.

„A már nem tanköteles korú gyermek tanulmányait félbehagyva munkátvállal, hogy a szülõket segítse. Gyakran még az általános iskolát sem fejezi be.»Beleragad« a szülõk helyzetébe.” (város, Borsod-Abaúj-Zemplén me-gye)

Csak egészség legyen!

A családok biztonságának garantálására képtelen ellátórendszer mû-ködésébõl fakadóan a családok alapvetõ szükségleteinek kielégítéseis veszélybe kerül, ha valamelyik családtag megbetegedése miatt acsalád egykeresõssé, súlyosabb esetben keresõ nélkülivé válik.

49

„A családban 2 szülõ és 4 gyerek él együtt, építkeztek, amihez kölcsönt vet-tek fel. Az anya beteg lett, az apának otthon kellett maradni, mivel a legkisebbgyerek 1 éves. Jelenleg csak a szociális segélyekre, gyesre és néha alkalmimunkával szerzett jövedelemre támaszkodhatnak.” (község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

„Ötfõs család 50 év körüli szülõkkel: jó anyagi környezetben éltek. A szü-lõk munkanélkülisége egyenesen vezetett a létfenntartási problémákhoz. Ahárom gyermek fõiskolán, egyetemen tanult, amely növekvõ kiadásokat is je-lentett. A válság akkor következett be, amikor az apa egészségi állapota — da-ganatos megbetegedés miatt — súlyossá vált, és ezzel újabb anyagi teher ne-hezedett a családra. A gyermekek munkát vállaltak az iskola mellett, a szülõkmentálisan, lelkileg is leépültek. Véleményük szerint helyzetük kilátástalan.”(város, Békés megye)

„…háromgyerekes család esetében a családfenntartó súlyosan megbetege-dett. Az eddig szûkösen élõ család segélyekbõl él, peremhelyzetûvé vált.”(község, Veszprém megye)

Családi kapcsolatok felbomlása

A szegénység által leginkább veszélyeztetettek legjelentõsebb cso-portjait — a munkanélküliek mellett — az egyszülõs és a három vagytöbb gyermekes családok alkotják. A családi kapcsolatok felbomlása,válás következtében egyszülõssé váló családok esetében a munkaerõ-piacról való kiszorulás egyet jelent a teljes ellehetetlenüléssel.

„Egyedülálló anya válása óta 2 gyermekével albérletben lakik, amelynekköltségeit nehezen tudja fizetni, 3 mûszakban dolgozik, »szalagon«. A családjövedelmét az anya keresete és az idõszakos önkormányzati támogatások te-szik ki. Az apa nem fizet tartásdíjat, az anya rokoni támogatásra sem számít-hat. Létszámleépítés következtében az anya elveszítette stabilnak hitt munka-helyét, kisebb albérletbe költöztek, és a munkanélküli segélybõl, meg az idõ-közben vállalt takarítási munkák díjából élnek. A lakás komfortfokozatacsökkent, megélhetésük bizonytalan, anyagi helyzetük labilissá vált.” (város,Fejér megye)

„Fiatal anya egyedül neveli három gyermekét. A válás után a lakás az õ tu-lajdonában maradt a gyermektartás fejében. Az építkezés azonban még nincsbefejezve, mivel a mindennapi élethez szükséges összeget gyakran kölcsönnelkell kiegészíteni. Az anya szeretne munkába állni, de itt helyben erre semmi

50

lehetõség nincs. Városban 3 mûszakos munkát ajánlanak, de ezt a három gye-rek mellett képtelen vállalni. Jelenleg alkalmi munkát vállal, napszámba jár.(község, Békés megye)

„Egy édesanya 3 iskoláskorú gyermekével egyedül maradt, miután férjemeghalt. A család jövedelme a szociális segély, a gyermekek után járó családipótlék és az árvaellátás. Az anya nem talál munkát, reményvesztetté vált, aközösség életében nem vesz részt, elszigetelõdik. Gyermekeinek étkezéseit,tisztán tartását, iskolába járásukat nehezen oldja meg. A nagyobbik gyermektovábbtanulását is veszélyezteti ez a helyzet.” (város, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

„K. M. közös vállalkozásban dolgozott férjével, míg 2001-ben véglegesenmeg nem romlott kapcsolatuk és elváltak. A vállalkozás a férj nevén volt, ígya munkához szükséges eszközöket, a vevõkört, autót, mindent elvitt magával.Az asszony maradt a bérlakásban két felnõtt fiával, akik még jövedelemmelnem rendelkeztek. K. M. sikertelenül próbálkozott munkahelykereséssel. Tar-talékaikat felélték, a rezsit, lakbért nem fizették, a tartozások olyan mértékbenfelhalmozódtak, hogy ez év nyarán kilakoltatásra került sor.” (város, Hajdú-Bihar megye)

„Kétgyermekes családban a szülõk elváltak, a gyermekek az anyánál kerültekelhelyezésre. A bíróság 6-6000 forint gyermektartást ítélt meg az anyának. En-nyi pénzbõl lakását nem tudja fenntartani, gyerekeit ugyanolyan szinten ellát-ni. Tervezik, hogy kisebb lakásba költöznek. Amaradék jövedelmébõl az apa is ne-hezen tartja fenn magát, szüleihez költözött vissza, akik haragszanak rá a tör-téntek miatt. Az apa frusztrált, elkeseredett, emiatt munkahelyi konfliktusai isvannak.” (város, Békés megye)

„Szinte elviselhetetlenül nehéz az egyszülõs családoknak, alig kapnak va-lamivel több pénzt, mint a kétszülõs családok. A gyes vagy a gyet lejártaután, ha kap is munkát, azt három mûszakban, de leginkább nem kap. Egyideig segélyre sem jogosult, de annak összege is nevetségesen alacsony.”(község, Bács-Kiskun megye)

„A szülõk elváltak, a mezõgazdasági szövetkezet megszûnése miatt mun-kanélküliek lettek mindketten. Az apának nincs munkahelye, gyermektartás-díjat nem fizet. A gyermek beteg lett közben: gyakran tartózkodik kórházbanis, és a kezelése sokba kerül. A családi ház, ahol az anya él a gyermekével — je-lenleg rossz állapotban van, felújításra szorul, de pénz hiányában erre nin-csen lehetõségük. Az anya próbált dinnyetermesztéssel foglalkozni, de a be-fektetett pénze is elveszett; jelenleg szociális segélyben részesül és depresszi-ós.” (község, Békés megye)

51

„Három kiskorú gyermeket nevelõ család, ahol a szülõk a házastársi kap-csolat megromlása következtében elváltak. Az anya gondozza tovább háromkiskorú gyermekét; kizárólagosan õ a lakáshasználó (szociális bérlemény);jövedelme a gyermek után járó ellátások és a gyermektartásdíj. Az apa al-bérletbe költözött, kilátása sincs lakásra; rendszeres szociális segélyben ré-szesül és alkalmi munkát vállal.” (város és falu, Komárom-Esztergommegye)

A tartós munkanélküliség, a jövedelmek csökkenése közvetlenülvezet az eladósodáshoz, a családi kapcsolatok felbomlásához, a fizikaiés mentális egészség megromlásához.

„Egy négygyermekes családban az apa munkanélkülivé vált, az anya gye-sen volt 2 éves gyermekükkel, kéthavi albérleti díjat nem fizettek ki, ezért a tu-lajdonos felmondott nekik. Hosszas keresés után egy még szerényebb, komfortnélküli albérletbe költöztek (szoba-konyhás, régi, rossz állapotú családi ház).A kilátástalanság miatt a férj italozni kezdett, ami a család széthullásához ve-zetett, egyre gyakoribbak lettek a házastársak közötti, tettlegességig fajuló vi-ták.” (város, Fejér megye)

„Az 55 év körüli, kereskedelmi végzettségû kliensünk vállalkozása csõdbement. Két kiskorú gyermeke van, felesége bolti eladóként dolgozik, jövedelmea minimálbérrel egyenlõ. Egy fizetésbõl képtelenek voltak gyermekeik nevelé-sére, ellátására, a havi rezsi, lakbér fizetésére. Eladósodtak, jóhiszemû lakás-foglalókká váltak, közel egy millió forint közüzemi díjhátralékot halmoztakfel. A kliensünk egészségi állapota megromlott. A munkanélküliség következ-tében a család belsõ erõforrásai kimerültek, társadalmi kapcsolatai beszûkül-tek.” (város, Csongrád megye)

52

A szegény családok életkörülményeinekváltozása lakóhelyük jellemzõi szerint

Noha a hatszáz kérdõív nem tekinthetõ reprezentatív mintának, deolyan mértékben lefedik az ország nagyon különbözõ vidékeit és te-lepüléseit, hogy (több ellenõrzés után) érvényesnek tartjuk település-típusok szerinti elemzésüket. Ezek a hangulati elemekkel is átszõttszakmai vélekedések nem azt mérik meg, hogy az adott településenélõk között sok vagy kevés szegény él-e, és a kérdezettek azt sem ob-jektív mutatókkal határozták meg, hogy e családok helyzete hogyanváltozott az elmúlt években. Adatainkat úgy kell tekintenünk, mintamikor egy anya nem hõmérõvel mér lázat, hanem a beteg gyermekhomlokára teszi a kezét: „diagnózisa” ugyan torzulhat saját lelki álla-pota, félelmei vagy fáradtsága miatt, de — mivel õ ismeri legjobban agyermekét — érzékenyebb is lehet az objektív mutatókkal megragad-ható ismeretnél.

A szegénység mélyülésének, a szegények egyre szélsõségesebb el-lehetetlenülésének értelmezéséhez megkíséreltük a romlás-javulás

53

adatait összevetni a vizsgált települések jellemzõivel. A településeknagysága (lélekszáma, illetve a település jogállása) szignifikáns össze-függést mutat a szegényedés mértékével: a mind kisebb településekfelé haladva a romlás mértéke egyre csökken, a legkisebb települése-ken azonban ismét ugyanolyan mértékû romlást tapasztalhatunk,mint a fõvárosban.

Az életkörülmények változása településtípusok szerint

Budapest, Többi Községek Községekmegyei város 1000 fõ 1000 fõ Összesen

jogú város felett alatt

Javulás 4 1 10 4 5Stagnálás 28 42 41 27 36Romlás 68 57 49 69 59Összesen 100 100 100 100 100

N = 189 124 197 45 555χ2 = 28,140 p = 0,0001

A „települési lejtõ” szinte minden statisztikai mutató esetében egy-értelmû, a legnagyobb településektõl a kisebbek felé haladva mindmagasabb a munkanélküliség, mind kevesebb az autó, nõ a segélye-zettek száma stb., a romlás-javulás tendenciája mégis eltér ettõl. Ekettõsség arra utal, hogy a szegénységet és annak mélyülését (a rosszés a romló helyzetet) egymástól eltérõ jelenségként kell értelmeznünk.

A szociális munkások benyomása szerint a rossz és romló helyzeta legkisebb falvakban egybeesik, a többi településen azonban nem.A nagyobb falvakban inkább a rossz, mint a romlás a jellemzõ, a vá-rosokban épp fordított a helyzet. Lehetséges, hogy a szegényeknekeddig jobb életfeltételeket kínáló városok (több munkalehetõség, el-érhetõbb szociális szolgáltatások) a szegényedés mértékében kezde-nek „felzárkózni” a községekhez. Ebben többek között szerepet játsz-hat a városi lakáshelyzet különös nehezedése, a segédmunkák eltû-nése, de kivált a városokon belül erõsödõ szegregáció. A városinyomortelepek és a város egésze közötti társadalmi távolság növek-szik. A városi helyzet nehezedésére utal az a viszonylag új jelenség is,hogy a városi szegény családok egyre nagyobb számban próbálnak

54

meg — adóssággal terhelt városi lakásukat eladva — kis falvakban le-telepedni.

A legkisebb és a legnagyobb településekrõl kapott esettanulmá-nyok alapján úgy tûnik, hogy a kisfalvakban a munkalehetõség teljeshiánya miatt a táplálkozás, a ruházkodás, a fûtés megoldása jelentmár gondot a családoknak. A nagyvárosi szegénység-szegényedésközponti problémája (az említések szerint) ugyancsak a munkanélkü-liség, továbbá a magas albérleti díj, az eladósodás és a kilakoltatás.

1000 fõ alatti települések:„Több gyermekes család, mindkét szülõ munkanélküli.” „Bõrbõl készült lábbeli nem jellemzõ semmilyen korosztályra viseletként — drága!”

55

Néhány gazdasági és szociális jellemzõ településtípusok szerint

Budapest, Többi Községek Községekmegyei város 1000 fõ 1000 fõ p =

jogú város felett alatt

Elvándorlások aránya a teljes népességen belül 3,9 3,9 4,0 4,5 0,0033100 háztartásra jutó személygépkocsik száma 66,8 53,7 43,6 35,9 0,0001Regisztrált munka-nélküliek aránya a 18-60 évesek között 4,6 8,4 10,8 17,4 0,0001Regisztrált munka-nélküliek (180 napon túl) aránya a 18-60 évesek között 2,2 4,4 6,0 9,5 0,0001Rendszeres szociális segélyben részesítettek aránya a 18-60 évesek között 0,4 1,3 1,4 2,0 0,0001N = 189 124 197 45

(Forrás: Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer,www.teir.vati.hu )

„Egyre több a hitel élelmiszer vásárláskor.” „Fûtésre a fát csak lopással tudják elõteremteni.” „A rosszabbodó munkalehetõségek miatt egyre messzebb keresnek munkát,

a családok egyre inkább vándorló életmódot folytatnak.” „Az eddig mûködtetett tejcsarnokot is meg kellett szüntetni, ami a Polgár-

mesteri Hivatal támogatásával mûködött (ezzel is enyhíteni próbálva a lakos-ság helyzetén), a tejfeldolgozóknak nincs szükségük a tejre.”

„A már lecsúszott rétegek mellett az eddigi középosztálynak is egyre na-gyobb tömege kerül a megélhetés perifériájára.”

200 000 fõ feletti települések:„A szülõk elváltak, a 3 gyermek az anyánál maradt. Nem kaptak gyerek-

tartást, kilakoltatták a családot a magas tartozás miatt.”„A család elhagyni kényszerült a városközponthoz közelebb esõ albérletét

(mivel nem tudta fizetni a díjat) és tanyára költözött.” „A fekete munkából fenntartott családok csak a minimális szükségleteiket

tudják kielégíteni vagy még azt sem (nem fûtenek, mert nincs rá pénz).” „Egyre szélesedik a »fekete munka«, a munkaadó nem jelenti be a munka-

vállalót.” „A családban egy keresõ lévén az építkezéshez hitelt nem adnak, így a meg-

takarított pénzt albérletre költi a család, ami néhány hónap után elfogy.”

A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy a szegény családok élet-körülményeinek változása mutat-e valamilyen kapcsolatot a telepü-lés gazdasági-szociális jellemzõivel (a minta esetlegessége miatt e mu-tatók értékei némileg eltérhetnek az országos átlagtól).

Elemzésünkben minimális különbségeket tapasztaltunk a szegé-nyek életkörülményeinek változása és a település-jellemzõk között.Az életkörülmények romlása valamennyire együtt jár a településrõlelvándorlók, valamint a rendszeres szociális segélyben részesülõkarányával. Az infrastruktúrát és/vagy a vásárlóerõ mértékét tükrözõkiskereskedelmi bolthálózat nagysága a romlás korábban elemzettvárosias jellegével kapcsolatos.

Az eddigiekben azzal a ki nem mondott elõfeltevéssel éltünk, hogyegy adott település egészére vonatkozó állapot-jellemzõk meghatároz-hatják az ott élõ szegények életfeltételeit, hatással lehetnek élethelyze-tük változására. E hipotézis azonban csak erõs megszorításokkal fogad-ható el érvényesnek. Egy Telkiben élõ iskolázatlan munkanélkülinek

56

nem nõnek az esélyei attól, hogy a településen élnek a fõvárosból kiköl-tözött jó anyagi helyzetû családok, egy Sopronban élõ fogyatékos nemfeltétlenül tud elhelyezkedni a közelben munkalehetõséget kínálómultiknál (segélyt pedig bizonyosan ugyanolyan keveset kap, mint egyózdi sorstársa). Másfelõl egy prosperáló régióban bizonyos munkalehe-tõségek megnyílhatnak a képzetlenek számára is, egy „gazdag” önkor-mányzat nagyobb erõket fordíthat az elesettek támogatására is.

Elsõ eredményeink arra utalnak, a romlás ma a viszonylagosanjobb helyzetû településeken talán meghökkentõbb vagy „látványo-sabb”, míg a legrosszabb státuszúakban — egy eleve alacsony szintrõlindulva — mára elviselhetetlenné vált. Az egyes településekre vonat-kozó gazdasági mutatók fõként a szegénység mértékét határozzákmeg, annak mélységével kevésbé vannak összefüggésben.

57

A település szociális-gazdasági mutatói az életkörülmények változása szerint

Javulás Stagnálás Romlás

Elvándorlások aránya a teljes népességen belül 3.78 3.84 4.05 p < 0.05

100 fõre jutó kiskereskedelmi üzletek száma 1.29 1.44 1.52 p < 0.05

100 háztartásra jutó személy-gépkocsik száma az év végén 53.4 52.6 53.4 n.sz

Regisztrált munkanélküliek aránya a 18-60 évesek között 9.29 8.73 8.58 n.sz

Regisztrált munkanélküliek (180 napon túl) aránya a 18-60 évesek között 4.73 4.70 4.56 n.sz

Rendszeres szociális segélyben részesítettek aránya a 18-60 évesek között 0.72 1.05 1.14 n.sz

Közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkezõk aránya a népességen belül 5.38 5.79 5.74 n.sz

N = 29 198 328

(Forrás:Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer,www.teir.vati.hu )

58

Farkas Éva—Tóth Gyöngyvér: Egy aprófalvas dél-dunántúli kistérség

lehetõségei és zsákutcái8

Kutatásunk helyszíne jellegzetes aprófalvas terület. A térség negyven-öt községe közül mindössze két falu lélekszáma haladja meg az ezerfõt. A térség falvaiban mintegy 17 ezer ember él. 2002-ben átfogó hely-zetfelmérést végeztünk a negyvenöt községrõl, 2003-ban munkánkategy körjegyzõségre — annak öt településére — koncentrálva folytattuk.Ez a rövid írás az öt közelebbrõl megismert falu néhány, a szegény-séggel és szegényedéssel összefüggõ problémáját ismerteti. A szegé-nyedés a vizsgált településeken nem csak foglalkoztatási és jövedelmigondokat jelent, hanem azt is, hogy a közösségi szolgáltatások rom-lanak.

Az öt község lehetõségeiben, perspektívájában nagyok a különbsé-gek. Két falu, L. és A., viszonylag jobb helyzetûnek mondható, rész-ben a helyi munkalehetõségek, részben a térségközpont relatíve jobbelérhetõsége miatt.

J. „speciális eset”. 2003 nyaráig rendelkezett azzal a lehetõséggel,hogy megélhetést tudott nyújtani a településen élõk számára; a mint-egy 180 fõs falu jelentõs részének biztosított jövedelmet a tehéntartás.Azonban az Európai Uniós elõírásoknak a többség nem tud megfe-

59

Esettanulmányok

8 Írásunk alapjául az OTKA T043201 és az OKTK A/0215/2003 számú, Közösségi élet-esély modellek, illetve Fenntartható leszakadás elnevezésû kutatások szolgáltak. A tér-ségi helyzetfelmérés az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium által támo-gatott hároméves szociális válságkezelõ program keretében készült.

lelni. Eddig a tejet a települések egy közös gyûjtõben (tejcsarnok)gyûjtötték össze. Az EU elõírás szerint minden tejes gazdának a sajátbirtokán belül kell kialakítania egy úgynevezett pillanathûtõt, amibena fejést követõen azonnal el kell helyeznie a tejet, s a felvásárló magá-tól a gazdától viszi el begyûjtéskor a tejet. Egy ilyen házi pillanathûtõ1—1,5 millió forintba kerül. Ezt a fõállásszerûen, nagy tételben dolgo-zó, tõkeerõs gazdák tudják csak megvenni, az említett településen ahuszonvalahány gazdából mindössze kettõ-három. Minthogy a pilla-nathûtõ létesítéséhez állami támogatás nem volt, nagyon sokan kény-szerültek véglegesen leadni állataikat. Ezzel elvesztették a megélheté-sük egyik alapját jelentõ tevékenységet. A faluban több olyan család isél, amely számára a többéves munkanélküli létet kompenzálta a te-héntartás. A munkanélkülivé válással kiesõ jövedelmet már két-há-rom tehén tartása képes volt pótolni, nem beszélve a napi rendszeresmunkatevékenység fenntartásáról. Ezen családok számára a mezõ-gazdasági tevékenységgel kompenzált munkanélküliség idõszakaúgy látszik lezárult. J. hasonlóvá vált a következõkben bemutatott kétfaluhoz.

S. és B. a perspektíva nélküli, végérvényesen leszakadó falvak közétartoznak. Mindkét falu zsáktelepülés, a roma lakosság aránya meg-haladja az ötven százalékot. A bejelentett munkaviszonnyal rendelke-zõk száma mindkét településen elenyészõ. Az aktív korú lakosság je-lentõs részének, P-n szinte mindenkinek, 50 százalékos rokkantságotállapítottak meg az utóbbi években. Ez képezi a potenciális munka-nélküli lakosság bevételének egyik alapvetõ elemét. A rokkantsági já-radékhoz való hozzáférés a lakosság elmondása szerint az utóbbi idõ-ben szigorodott meg, illetve a rendszeres szociális segély elterjedésé-vel a járadék iránti igény csökkent.

Az aktív korú férfiak jövedelemszerzési lehetõségei alapvetõen kétforrásból tevõdnek össze. Egyfelõl helyi és környékbeli „vállalkozók”szervezésében fekete munkára — ahogy õk nevezik, „géemkázni” —járnak, több-kevesebb rendszerességgel. Másfelõl rendszeres szociálissegélyen vagy rokkantsági járadékon vannak.

A munkát vállalók többnyire építkezéseken dolgoznak, jelenleg leg-inkább egy nagyobb város bevásárló központjának építésén. A két te-lepülés önkormányzata tisztában van a szociális segély melletti feke-te munkavállalással, nem ellenzik, hanem éppen ellenkezõleg, támo-gatják azt, mint a megélhetés egyedül lehetséges módját. Olyannyira,

60

hogy az egyik polgármester családja is a fekete munkát szervezõ „vál-lalkozók” közé tartozik.

A rendszeres szociális segély feltétele a közmunka valamilyen for-mája. A törvényalkotók eredeti elképzelése az volt, hogy ez a fog-lalkoztatás majd segít visszavezetni a munkanélkülieket a munkavilágába. Ez a cél nem valósul meg, alapvetõ funkciója a segélyre jo-gosultság formális feltételének biztosítása. Az önkormányzatok — ta-pasztalataink szerint — a közcélú foglalkoztatást úgy szervezik, hogylehetõség szerint mindenkinek meglegyen a segélyre való jogosultsá-ga. Ahol sok a segélyezett és kevés a munkalehetõség (mint ezeken atelepüléseken), ott többnyire mindenki a kötelezõen elõírt minimu-mot dolgozza — vagyis általában nem teljesül az az eredeti cél sem,hogy a tartós munkanélküliek munkavállalási kedve karbantarthatólegyen a közcélú foglalkoztatással.

A közcélú foglalkoztatás további funkciója, hogy a segélyre szorulómunkanélkülieket beterelje a munkanélküli regisztrációba. A tartósmunkanélküliek körében ritkább probléma ma a regisztrálatlanság,mint korábban. Mind a munkanélküli, mind az önkormányzat abbanérdekelt, hogy a munkanélküliek vetessék magukat nyilvántartásba.A munkanélkülieknél ez a segélyezés feltétele, az önkormányzatoksegélyezési normatíváját pedig pozitív irányba befolyásolja a munka-nélküliek lakosságon belüli aránya. Így aztán a munkaügyi kirendelt-ség az az intézmény, amelynek látókörében ezen hátrányos helyzetû,netán segítségre szoruló emberek mindegyike megjelenik. Sajnos amunkaügyi kirendeltség szociális feladatot nem lát el, de nem is tud-ja klienseit a szociális ellátórendszerbe továbbküldeni. Már csak azértsem, mert a szociális és gyermekvédelmi alapellátás kiépítettsége atérség egészében súlyosan hiányos.

A kifejezetten az aprófalvak számára kitalált falugondnoki szolgá-lat a negyvenöt községbõl mindössze tizenkilencben mûködik. Igaz,az általunk közelebbrõl vizsgált öt település mindegyikén volt falu-gondnoki szolgálat. Hatékonyságuk azonban — bár településenkénteltérõ — megkérdõjelezhetõ. Mind a lakosok, mind saját tapasztalata-ink azt mutatják, hogy nincsenek igazán kihasználva a falugondnokiszolgáltatásban rejlõ lehetõségek.

Az egész térségben a települések hatvan százaléka biztosít szociálisétkeztetést, 2002 végén negyvenkilenc százalékuk mûködtetett házisegítségnyújtást. A házi segítségnyújtás szinte minden esetben köz-

61

foglalkoztatás, mely a falvak jelentõs részében egy nagy térségi köz-munkaprogram keretében valósult meg. Ez a program 2002 decembe-rében lejárt, folytatás nélkül. Így az átmenetileg létezõ házi segítség-nyújtás ismét megszûnt a legtöbb településen. A közfoglalkoztatássem a hosszú távon való fenntarthatóságot, sem szakmai követelmé-nyeknek való megfelelést nem biztosította.

A külön vizsgált öt településen szociális étkeztetést négy önkor-mányzat szervez, házi segítségnyújtás egyik településen sem mûkö-dik. Az étkeztetés hatékonysága is megkérdõjelezhetõ: általános ta-pasztalat, hogy az étkeztetés ára miatt jóval kevesebben veszik igény-be, mint ahány személy ténylegesen rászorulna.

Családsegítõ szolgálat a térség egyetlen településén sincs. Gyer-mekjóléti szolgáltatás 2002 végén elvileg mindenhol létezett. Ezt aközségek több, mint felében a védõnõ látta el, legalább névlegesen.Azóta határozott visszafejlõdés van. 2003-ban — takarékossági okok-ból — az önkormányzatok számos faluban — ezen belül mind az öt kü-lön vizsgáltban — felmondták a védõnõkkel a szerzõdést, illetve meg-szüntették a gyermekjóléti szolgálatot. (Hasonló tapasztalatokról tu-dunk a szomszédos megyében olyan településeken is, ahol a védõnõkiválóan látta el gyermeksegítõ feladatát.) Még ott is megszûnt a szol-gálat, ahol jobban meg volt szervezve. A térség két gyermekjóléti szol-gálatot fenntartó önkormányzati társulása közül az egyik, amely ki-lenc települést látott el, 2003 januárjától megszûnt. A fenntartó önkor-mányzatok nem tudták — nem akarták — tovább vállalni afinanszírozását, holott a községekben létezõ formák közül ez volt azegyetlen, amely közelített a családgondozók számát és szakképzettsé-gét illetõen a jogszabályi elõírásokhoz.

A minisztérium válságkezelõ programja forrásainak felhasználásá-val a megoldásra vonatkozóan több lehetõség körvonalazódik. A tér-ség önkormányzataiban felvetõdött az az elképzelés, hogy a gyer-mekjóléti szolgálatot szeretnék egy újonnan létrehozandó városi in-tézményhez „kiszerzõdni”. Formálódóban van ugyanis egy kistérségiintézmény kialakításának gondolata (a térségközpont város szervezé-sével). Ez a megoldás is számtalan bizonytalansággal terhelt. A tervekszerint ez az intézmény látná el a negyvenöt községet, és az ilyen el-látás mintái kialakulatlanok. Emellett az intézmény megvalósításá-nak idõpontja bizonytalan. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a kiszárványfalvakból a városba való eljutás szinte megoldhatatlan. Ezen

62

elképzelést felülírva ugyanakkor öt település mikrotérségi központ-ként intézménykialakításba kezdett. A források azonban csak az in-tézményi háttér kialakítását teszik lehetõvé, a fenntartást az önkor-mányzatoknak ugyanabból a normatívából kell megoldaniuk, amiteddig is keveselltek a feladat ellátására. Probléma továbbá, hogy nemminden község csatlakozott be az öt falu kezdeményezte társulásba,így továbbra is lesznek, akiknél még a lehetõsége sem látszik a gyer-mekjóléti feladat ellátásának. A lakosság elmondása szerint az általuklátogatott szociális intézmény az elmúlt években szinte kizárólag csaka munkaügyi kirendeltség volt (ezen kívül csak a gyámhivatal jöttszámításba). Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy ilyen feltételekmellett (a segítségre szoruló lakosság legalább egy részének biztos fel-bukkanása a kirendeltségen, önkormányzati forráshiány és motivá-latlanság a saját szociális intézmények fenntartására) nem lenne-e sze-rencsés e kistelepülések esetében a munkaügyi kirendeltséghez tele-píteni valamilyen segítõ funkciót.

A támogató intézmények, szolgáltatások jellegét meghatározza az ahelyi társadalom, amelynek kiszolgálására létrejöttek. A vizsgált tele-püléseken hiányzik mind a lakossági, mind a szakmai érdekképvise-let. Az önkormányzatiság eszméje és alapelvei ebben a depresszióstérségben többnyire csak szólam marad. Az önkormányzatiság nem ahelyi szükségletek feltárását és azok kielégítését, a problémák helyimegoldását, hanem gyakran a polgárok alávetettségét és kiszolgálta-tottságát jelenti. A jogok és kötelezettségek pontatlan ismerete és azérdekképviselet hiányosságai egyaránt közrejátszanak a kialakulthelyzetben. A településeken sok olyan problémával találtuk szembemagunkat, amelyek megoldása nem anyagi kondíciókon múlik, ha-nem elsõsorban a helyiek összefogásán, együttmûködésén és közösgondolkodásán. A jelen társadalmi és gazdasági helyzet azonban nemsegíti ezeket a folyamatokat. A településeken nincs igazi „civil erõ”,alulról építkezõ közösség, amely az állami ellátási formák mellett, ki-egészítõként megjelenne a település életminõségének javításában.

Tovább nehezíti a helyzetet a humán és szociális szakemberek teljeshiánya. Az általunk vizsgált körjegyzõségben nem dolgoznak diplo-más szolgáltató szakemberek — szociális munkások, akik kezdemé-nyezõi lehetnének azoknak a folyamatoknak, amelyek elõsegíthetnéka települések demokratikusabb mûködését, a lakossági érdekek kép-viseletét és a helyi nyilvánosság kialakulását. Úgy látjuk, hogy a szak-

63

emberek megjelenésének egyik legfõbb gátja maga az önkormányzat.Az önkormányzatok többsége nem veszi jó néven, ha a mûködését,vagy törvénysértõ magatartását bárki is szakmailag kritizálja, vagy alakosságot jogairól informálja.

A kis falvak helyzetének romlása a lakosság összetételének változá-sával is összefügg. Nagyarányú a lakossági ki- és beáramlás. Mindkétirányban szelektív a mozgás, de ellentétes értelemben. Az öt telepü-lést felmérõ vizsgálatunk kimutatta, hogy a többség szeret a települé-seken élni, ám jelentõs azoknak a száma, akik elköltöznének, ha meg-tehetnék. Az elköltözések mögött a jobb megélhetés és a kedvezõbbfeltételek reménye áll. A másik oldalon vannak az újabban beköltö-zõk. Sokan a városi terhek elõl menekülve az olcsóbb megélhetéscsalóka ábrándjával költöznek ezekbe az elzárt, elszigetelt aprófal-vakba. Azután szembesülnek a csapdahelyzettel: nincs munka, lehe-tetlen a közlekedés, nincsenek szolgáltatások. A faluba kiköltöznikönnyû, sok az üresen álló, félig lepusztul vályog ház, amit olcsónmeg lehet venni. A visszaút alig járható, szinte lehetetlen a rossz há-zaktól megszabadulni, és a kapott pénzbõl másutt, jobb helyen új lak-hatást és egzisztenciát teremteni. Így ezek a települések lassan azok-nak a társadalmi rétegeknek a gyûjtõhelyévé válnak, akiknek márnincsenek semmilyen tartalékai és lehetõségei. Ezzel a kirekesztésolyan formája jön létre, amely területileg teljesen rejtett. Pontosabban:a kicsiny zsákfalvak leszakadása, rossz helyzete mindig létezett. A kü-lönbség az évtizedek óta létezõ rossz helyzethez képest annyi, hogyszaporodnak a lefelé vezetõ lejtõk, és ritkulnak a kiutak.

64

65

Kozma Judit: Új cselédek Kelet-Magyarországon?9

A mezõgazdasági kistelepülések tulajdon- és munkanélküli, mély-szegénységben élõ lakóinak legelterjedtebb jövedelemszerzési formá-ja — a szociális ellátásokon kívül — manapság ismét a napszámos mun-ka. Kereslet van, mert az 1990-es években a termelõszövetkezetek fel-bomlásával és a kárpótlással átalakult a mezõgazdaság termelésirendje, és a kisebb-nagyobb gazdák csak úgy tudnak betörni a nyu-gati piacokra, ha munkaigényes kultúrákat mûvelnek, és csak akkortudnak eléggé olcsón termelni, ha feketén dolgoztatnak. Munkáravállalkozó is bõven van. Nem csak a termelõszövetkezetek korábbimunkásai vállalkoznak erre, hanem a fekete vonatok korábbi utasaiis, akik városi munkahelyüket elveszítve otthon maradtak. Sõt, akikaz 1980-as években a falvakból a városokba költöztek, megélhetésü-ket ott elveszítve, hazaköltöznek, õk is a napszámra vállalkozók szá-mát növelik.

A mai napszámosság azonban, bár sok szempontból hasonlít a kétvilágháború közöttihez (idényjellegû, bizonytalan, nagyfokú kizsák-mányolást jelent), alapvetõen különbözik is attól, amennyiben feketemunka, amihez semmiféle munkaviszonyhoz kötött védelem nemkapcsolódik (a legalacsonyabb napszámos bért Magyarországon máraz 1930-as években törvény szabályozta).

A napszámos (fekete) munkának is van piaca, mint a legális mun-kának. Szó szerint is, hiszen a legtöbb faluban van emberpiac, ahovákiállnak azok, akik munkát keresnek. Errõl a piacról kiesni nagyonkönnyû, elég ehhez, ha valaki kiöregszik, és már nem tud napi tíz órátdolgozni a tûzõ napon. A napszámból való kiesés másik oka a mezõ-gazdasági termelés hullámzása. Tervezés híján az egyik év jó bevéte-le a következõ évben a termelési terület megnövekedéséhez és így túl-termeléshez vezet, ami a következõ évben magával hozza a termelésiterület ismételt szûkülését. A rossz év a napszámosok számára a télinélkülözést jelenti, ami olyannyira lerontja munkavégzõ képességü-

66

9 A mezõgazdasági kistelepülések mélyszegénységben élõ lakóinak életkörülményeit2003-ban vizsgáltuk a Debrecen környéki agglomeráció településein, az ESzCsM társa-dalmi kirekesztés pályázatának keretében. A vizsgálat vezetõje Kozma Judit, közremû-ködtek Csoba Judit és Czibere Ibolya.

ket, hogy már nem kellenek a gazdáknak. Fõleg nem, ha találnak job-bat, és mindig jönnek újak. Így az utóbbi években a fekete munkaerõpiacán is kialakult a túlkínálat. A negyven év fölötti munkaerõ ott semkell. A munkaképesség elveszítésének veszélyére figyelmeztet az is,hogy a kistelepüléseken ismételten megjelent a nõi és gyermekmun-ka. A munkaképességüket elveszített férfiak ugyanis hiába „koldul-nak munkát” (saját kifejezésük), nagyobb reménnyel teszik ezt a nõkés a tíz év fölötti gyerekek.

Az utóbbi tíz évben, a mezõgazdasági kistelepüléseken szegénycsaládban felnõtt fiatalok már ebbe az életformába nõttek bele.A mélyszegény családok tizenéves gyermekeinek életkezdése és jövõ-képe azt mutatja, hogy maguk is a mélyszegények életformáját köve-tik: lemorzsolódnak az általános iskolából, korán válnak szülõvé, astabil munkaviszony nem szerepel a terveik között — szemben szüleiknemzedékével, mely elsõsorban stabil munkát szeretne. A napszámosmunka röghöz köti a fiatalokat, hiszen a „jó napszámos helyet” nemszabad otthagyni a bizonytalan, rendszerint csak néhány hónapig tar-tó legális munkáért — részben ezért mondanak csõdöt a települések té-tova munkahely-teremtési kísérletei. A napszámosság sajátos életpá-lyamodellt kínál, mely a következõképpen fest: hamar abbahagyottiskola, a nõknek gyerekszülés és gyermekgondozási segélyen, majdgyermeknevelési támogatáson lét, a férfiaknak napszám, a harmadikgyerek után „szocpol-ház”, negyven fölött rokkantnyugdíj. A nehézfizikai munka oly mértékben tönkreteszi a napszámosokat, hogynegyven év fölött már minden okuk megvan a rokkantsági ellátásigénylésére. Más kérdés, hogy jórészük akkor sem kapja meg, ha tel-jesen világos minden érintett számára, hogy semmiképpen semtudnak jelen állapotukban és lakóhelyükön munkát találni.

A mai napszámosok életformája ugyanolyan, mint két világháborúközötti elõdeiké volt. Ugyanolyan forrás felhasználási, felhalmozási,takarékossági vagy pazarlási stratégiákkal élnek, mint azok. Azegyetlen különbség, hogy a legtöbb családban van valamilyen stabiljövedelem a szociális ellátásokból, ami lehetõvé teszi a hónap elején alakás rezsijének, a gyerekek napközijének, óvodájának befizetését.Többre nem telik, ugyanis ha a család minden lehetséges jövedelem-pótló ellátáshoz (aktív korúak rendszeres szociális támogatása vagy arokkantsági ellátás valamelyik változata, jó esetben évi két hónapközcélú munka, gyermekes családok esetében a családi ellátások és a

67

gyermekvédelmi támogatás, évi kétszeri átmeneti segély) hozzájut,ezek akkor sem emelik a családok egy fõre jutó jövedelmét havi tizen-négyezer forint fölé. Ebbõl nyilvánvalóan nem lehet megélni, úgy-hogy a napszámra a megélhetéshez mindenképpen szükség van.

A napszám napi 1200-3000 forintjából azonnal étel lesz a nap végén.A téli felkészülésnek — a tartós élelmiszerek felhalmozásának — is tel-nie kellene belõle, de sokszor nem telik. A régi napszámos családok-ban a téli felhalmozást a terményekbõl való részesedés tette lehetõvé,ez ma már nem gyakori jövedelem forma. Manapság a kiskertek meg-mûvelésébõl származó hasznot szánják erre a családok, de az sokesetben nem elegendõ a tél biztos átvészelésére. Ily módon a téli éhe-zést a napszámos családok jó része semmiképpen sem tudja elkerül-ni, ami teljességgel érthetõvé teszi, hogy a szociális ellátások kifizeté-sének napja a nélkülözõ családok számára a „nagykanál ünnepe”.Egyrészt, mivel a biztos éhezés mellett a takarékosság nem ésszerû,másrészt, mivel a monoton nyomor napjait meg kell szakítaniuk azünnep rövid pillanatainak, mert különben nem éli túl a lélek. Így semmindig éli túl: az öngyilkosság leggyakoribb formája a szegény csalá-dokban az alkohol, ami még a kicsi pénzt és a törékeny egészséget isfelemészti, terrort gerjeszt a családokban, a nõkre teszi a családért vi-selt felelõsség egészét. Sajátos matriarchátusok alakulnak így ki, mi-vel csak a nõk jövedelmei teszik lehetõvé a túlélést. A nõk nemcsakmunkát, de segélyt is nagyobb reménnyel koldulnak, mint a férfiak.

Akik még a fekete munka piacáról is kiszorultak, azoktól gyakorla-tilag megvonta a társadalom az élethez való jogot. A népesség e szeg-mensében az emberek folyamatosan veszélyeztetettek. Az éhség, alegalapvetõbb civilizációs feltételek hiánya, a kezeletlen betegségekés a gyakori fogyatékosság, a társas támogató rendszerek (a reciproci-táson alapuló nagycsaládi és szomszédsági kapcsolatok) hiánya, sõt aterror a szomszédok részérõl és a családban, a kiszolgáltatottság a sze-gényeket fenyegetõ sajátos kizsákmányolási módoknak (melyek kö-zül a leggyakoribbak a „kamatos pénz” és a szociálpolitikai ked-vezménnyel épült lakásokkal való visszaélés) és a devianciák legvál-tozatosabb formái (az alkohol mellett például a piti bûnelkövetés,melynek nemcsak elkövetõi, hanem áldozatai is általában szegények)a legszegényebbek gettóiban a mindennapok velejárói.

A legszegényebb családok többsége fokozatosan veszít el mindent.A kisebb-nagyobb még értéknek tekinthetõ dolgok után a kamatos

68

pénzre ezeknek a családoknak rámegy a háza, így beszorulnak vala-melyik családtaghoz, ahol ezek után esetleg tíz-tizenhat ember lakikegy szoba-konyhás vályogházban. A folyamatos konfliktusok miatt aférfiak elhagyják asszonyukat és a gyerekeket, mert a városok hajlék-talan szállóin jobb helyzetbe kerülnek, nem kell nap mint nap szem-besülniük azzal, hogy képtelenek kenyeret adni a gyerekeiknek, ésígy nem „csak viszik” a családtól a keveset. A következõ állomás eb-ben a sajátos pokoljárásban, amikor a magukra maradt nõk kiszorul-nak valami romos külterületi építménybe, és cselédnek szegõdnek,egy gazdaságban végzik a mindenes munkáját. Ezen a ponton a gye-rekekre már bizonyosan odafigyelnek a gyermekvédelmi ügynöksé-gek, mert a külterületi, emberi lakhatásra legtöbbször alkalmatlanhajlékokból óvodába-iskolába sem tudnak járni a kicsik. Utolsónak te-hát a gyerekek hullanak ki a családból. Idõs, régi gyámos ismerõsömmondta egyszer, amikor megkérdeztem, miért vitte intézetbe egy csa-lád gyerekeit: „Nézd, ilyen körülmények között még a disznómat semtartanám, mert megdöglik.”

A szociális szolgálatok ezekben az esetekben gyakorlatilag tehetet-lenek, és maguk is sajátos csapda helyzetbe kerülnek: nem tudnak ele-

69

gendõ forrást biztosítani a család túléléséhez, de mégis — az államképviseletében — felelõsséggel tartoznak a gyermek fejlõdéséért. Mi-vel elegendõ forrást és megfelelõ feltételeket nem tudnak biztosítani,a szociális munkások — miután minden lehetséges támogatást megad-tak — visszahárítják a családra felelõsséget. Amikor ez sem segít, akkora „felelõtlen” szülõtõl végül „elviszik a gyerekeket”. A szintén súlyo-san veszélyeztetett felnõttek pedig végképp magukra maradnak a tár-sadalom senkiföldjén.

70

Bass László: Halmozott nyomorúság10

Egy súlyos halmozott fo-gyatékos gyermek nevelé-se a családban számosproblémát vet fel. Elsõsor-ban fel kell dolgozni a csa-ládnak azt a lélektani sok-kot, amit a gyermek szü-letése okoz, meg kelltalálniuk a megfelelõ segí-tõket, szakembereket, in-tézményeket, át kell alakí-taniuk az életmódjukat, alakásukat, meg kell bir-kózniuk a környezet el-lenérzéseivel. Ebben a szá-mos problémával nehe-zített élethelyzetbenmegdöbbentõ, hogy a családok jelenleg a legnagyobb problémájuk-nak anyagi helyzetük ellehetetlenülését tartják.

A családok szerkezete

A fogyatékos gyermekek szülei zömében aktív korúak, az anyák átla-gosan 41.7, az apák 44.3 évesek A korábbi feltételezések szerint a fo-gyatékos gyermek nevelésének terhei gyakran vezetnek váláshoz.Eredményeink ezt nem támasztják alá, ezekben a családokban nemgyakoribb az egyszülõs család, mint a teljes népességben. Mivel egye-dül szinte lehetetlen vállalni a fogyatékos gyermek nevelését, ezért azelvált szülõk az átlagosnál jóval nagyobb arányban élnek együtt anagyszülõkkel.

71

Mit tart jelenleg a legégetõbb problémájának?

10 A cikk alapjául szolgáló kutatás 2003-ban készült a súlyos fogyatékos gyermeket neve-lõ családok országos reprezentatív mintáján. A kutatás a Kézenfogva Alapítvány meg-bízásából, a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány támogatásával készült.

Gyermeket nevelõ családok összetételea teljes népességben és a fogyatékosok családjaiban

Teljes népesség* Fogyatékosok családjai

Szülõ pár 70,1 70,1

Szülõ pár + rokon 7,2 9,1

Egy szülõ 19,8 12,1

Egy szülõ + rokon 2,9 8,7

Összes 100,0 100,0

N = 1 793 892 231**

* gyermekes családok (forrás: Népszámlálás 2001.)** figyelmen kívül hagytunk azokat a családokat, ahol a gyermeket testvére,

ill. nagyszülõje neveli.

A fogyatékos gyermek családjaiban azonban jelentõsen több gyer-meket nevelnek, mint a gyermekes családokban általában. A maga-sabb gyermekszámot paradox módon épp a fogyatékos gyermek szü-letése magyarázza. A fogyatékos gyerek születésekor ezek a családokgyerekszám tekintetében nem térnek el a populáció egészétõl. Azon-ban — mint látni fogjuk — ekkortól az anyának általában véglegesen felkell adnia munkáját, otthonléte lehetõséget biztosít több gyermek ne-velésére is. Ennél erõteljesebb magyarázó elv lehet egyfajta lélektanikompenzáció feltételezése.

Gyerekszám a teljes népességben és a fogyatékosok családjaiban

Gyerek- Teljes Fogyatékosok családjaiszám népesség* a fogy. gyermek jelenleg

születésekor

1 51,3 48,1 21,12 37,2 34,2 42,23 8,9 11,0 22,44 és több 2,6 6,7 14,3Összes 100,0 100,0 100,0

Átlag 1,65 1,86 2,44

* gyermekes családok (forrás: Népszámlálás 2001.)

72

A fogyatékos gyerek születése elõtt nem csak a gyerekszám, hanema családok szociális státusza is azonos volt a gyerekes családok jellem-zõivel. A gyerekes családok felnõtt tagjainak 28,8 százaléka érettségi-zett, 15,7 százalékuk szerzett felsõfokú végzettséget11, a fogyatékosgyermeket nevelõ családokban ezek az arányok 24,9 illetve 11,3százalék. A szociális helyzet másik lényeges meghatározója, a gazdasá-gi aktivitás esetében azonban már jelentõs eltéréseket tapasztalhatunk.

A szülõk gazdasági aktivitása

Gazdasági aktivitás Anya Nõk* Apa Férfiak*(fogy. gyerm.) (fogy. gyerm.)

Aktív keresõ 13,4 56,5 64,0 68,2Munkanélküli 2,6 5,2 9,8 8,3Inaktív 53,4 30,9 17,3 17,6Háztartásbeli, eltartott 8,6 7,4 0,5 5,9Ápolási díj 22,0 ? 8,4 ?

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

*a 20-59 éves népességben (Forrás: Népszámlálás 2001.)

Mint látható, a 20-59 éves férfiak és a fogyatékos gyerekek apáinakgazdasági aktivitása gyakorlatilag megegyezik, az anyák azonban túl-nyomó többségben feladták keresõ tevékenységüket, meghosszabbítottgyesen, ápolási díjon otthon maradtak a fogyatékos gyermekkel (felnõt-tel). A táblázatban a népszámlálás adataiból a 20-59 éves népességhezhasonlítottuk családjainkat. Felvetõdhet azonban, hogy a gyerekes (ésfõként a sokgyerekes) családok helyzete azonos a fogyatékos gyermeketnevelõkkel. Ezért elkészítettünk egy ilyen tartalmú összehasonlítást is.

Az aktív keresõk aránya a családtagok között (százalékban)

1 gyerekkel 2 gyerekkel 3 és több gyerekkel

Gyermekes aktívháztartások* 51,4 38,6 24,3Fogyatékos gyereketnevelõk 25,5 24,9 14,4

* Forrás: Háztartás-statisztikai közlemények 22., Budapest, 2003, KSH.

73

11 Háztartás-statisztikai közlemények 22. Budapest, 2003, KSH.

Szegénység és folyamatos elszegényedés

A magasabb gyerekszám és az aktív keresõk alacsony száma a teljeselszegényedéshez vezet. A 2002-es létminimum-számítás értékeivelszámolva a súlyos-fogyatékos gyermeket nevelõ családok 74,4 száza-lékának jövedelme a létminimum alatt van. A fogyatékosokat nevelõcsaládokban élõk 73,2 százaléka a háztartás-statisztikában használa-tos szubjektív szegénységi küszöb (a nagyon szûkös megélhetéshezszükségesnek tartott összeg) alatt él, 40,8 százalékuknak pedig anyugdíjminimumnál is alacsonyabb az egy fõre jutó jövedelme (ez asegélyezési küszöb jövedelmi határa).

A különbözõ szegénységi küszöbök alatt élõk arányaa teljes népességben és a súlyos halmozott fogyatékosokat nevelõ családokban

(a teljes népesség adatai 2000-re vonatkoznak)

Forrás: Havasi Éva: Szegénység és társadalmi kirekesztettség Magyarországon= Szociológiai Szemle 2002/4. 51—71.o.

A több gyerek és a kevesebb keresõ mellett az anyagi helyzet továb-bi romlását eredményezi, hogy a fogyatékos gyermek ellátásának spe-ciális többletköltségei is vannak. Bár e családok általában alanyi jo-gon kapnak közgyógyellátást, közismert, hogy az így beszerezhetõgyógyszerek köre egyre csökken. Az orvosi ellátás ezeknél a gyere-keknél általában problematikus, a legtöbb orvos nem felkészült a sú-lyos fogyatékosok kezelésére, a gyermeket vállaló és hatékonyan ke-zelõ orvos munkáját esetenként külön meg kell fizetni. A gyermekgondozásához szükséges költségek közül a legelemibb, biológiaiszükségletekhez kapcsolódó tételeken a szegényebb családok sem

74

tudnak „spórolni”, a gyermek fejlesztéséhez, a család pihenéséhezkapcsolódó plusz kiadásokat azonban már nem, illetve jóval kevésbétudják vállalni.

A családok speciális kiadásai a család anyagi helyzete szerint

A létminimumalatt élõk felett élõk(Ft/hó) (Ft/hó)

Orvos, gyógyszer 2260 1 600Pelenka, speciális élelmiszer 1230 830Segédeszközök 520 730Szállítás 3370 6 850Foglalkozás, gyermekfelügyelet 740 2 870Nyaralás 280 1 360Egyéb 1300 2 480Összesen 9700 16 720

Az elszegényedés folyamatára vonatkozóan nem rendelkezünk ret-rospektív adatokkal. Ha azonban a különbözõ életkorú fogyatékosokcsaládjainak helyzetét vizsgáljuk, akkor érzékelhetjük, hogy az egyreidõsebb gyermekek mellett egyre rosszabb jövedelmi helyzetet re-gisztráltunk. (Értelmezhetnénk ezt a helyzetet úgy is, hogy az évekelõrehaladtával inkább a jobb státuszú családok adnák fel a gyermekcsaládi nevelését. Mivel azonban a különbözõ életkorú fogyatékosokcsoportjaiban a szülõk iskolázottsága között nem volt szignifikáns kü-lönbség, ezt a feltevést elvetettük.) A folyamatos romlás a 20 év felet-ti fogyatékosok családjaiban megáll. Itt a család többi gyermeke márfelnõ, a gyakorlatilag változatlan bevételekbõl már kisebb létszámúcsaládot kell eltartani. Az anyagi helyzet romlását azon is lemérhet-jük, hogy a fogyatékos gyerekre fordított speciális kiadások mértékeegyre csökken. A felnõtté váló fogyatékos (és az õt nevelõ család) éle-te egyre inkább bezárul.

75

A családok jövedelmi helyzetének mutatói a fogyatékos gyermek életkora szerint

A létminimumhoz Speciális N =viszonyított jövedelem kiadások

Ft/hó Ft/hó

0—5 éves 6 700 26 000 206—10 éves —13 800 13 200 5411—15 éves —27 300 10 200 5916—20 éves —31 700 10 000 4921 év feletti —6 800 7 700 55

p = 0,0274 0,0000

A támogatások és elérésük

Kutatásunkban azt is megvizsgáltuk, hogy a súlyos-halmozott fogya-tékosokat nevelõ családok mennyire veszik igénybe a jelenleg elérhe-tõ anyagi támogatásokat. Az adatok megdöbbentõek. Miközben e csa-ládok többsége gyakorlatilag nyomorog, sokan még a létezõ támoga-tási formákat sem veszik igénybe.

A családok rendszeres anyagi támogatásban való részesedése (százalékban)

Támogatási forma Családok*

„Semmi” 37,1Fogyatékossági támogatás 7,8Ápolási díj 27,2Magasabb összegû családi pótlék 22,4Egyéb (segély, gyes, járadék, közl.tám.) 32,7

*nem összegezhetõ, egy család többféle támogatást is kaphat

Az igénybe nem vett támogatás hátterében többféle ok állhat. Ezeka támogatások (a közgyógyellátás kivételével) nem alanyi jogon jár-nak, azokat kérvényezni kell, és különbözõ idõközönként orvosi vizs-gálaton kell igazolni, hogy a gyermek súlyos-halmozott értelmi fo-gyatékos, állapota nem változott meg (nem javult). Bizonyos esetek-ben környezettanulmányt készítenek a családnál, sokszorjövedelemigazolást kell mellékelni.

76

„A gyermekét szeretettel nevelõ családnak megalázó a rokkantsági járadék-hoz szükséges gondnokság alá vételi tortúra.”

„Amikor a kislány 18 éves lett — mivel nem tudja a nevét aláírni — törvé-nyes képviselõt kellett kijelölni a számára. A bírósági idézést úgy küldték ki,hogy csak a gyerek veheti át…”

Igen sok család számol be arról, hogy a procedúra túlságosan meg-terhelõ, sõt megalázó számukra, nem kevesen panaszkodnak kérésükelutasításáról. Általánosnak tekinthetõ az információhiány: a szülõ-nek nincs tudomása a támogatási lehetõségekrõl, esetleges érdeklõdé-sükre a helyi ügyintézõk téves információkat adnak.

„Nem tudjuk a lehetõségeket.” „A szomszédasszonyom önkormányzati dolgozó, õ segített kérvényt írni a

fürdõszoba átalakításához. Elutasították.” „A felemelt családi pótlék a gyerek születése óta járt volna nekünk, de csak

a gyerek 2 éves korában hallottunk róla elõször.” „Két éve kapjuk az emelt családi pótlékot. Elõtte semmilyet sem adtak,

mondván, hogy a gyerek nem jár iskolába.” „Az édesanyám 2 éve agyvérzést kapott, a gyerek mellett õt is el kell lát-

nom. De most, hogy megkaptam a fogyatékossági támogatást, megszüntettéka benzinpénzt és az ápolási díjat is.”

Ebben az írásban csupán a családok anyagi problémáival, elszegé-nyedésével foglalkoztunk. Helyzetüket, mindennapi életüket továbbnehezíti, hogy gyermekeik kívül szorulnak minden iskolai oktatáson,fejlesztésüket, de még ideiglenes felügyeletüket sem tudják megolda-ni. Orvosi ellátásukra a legtöbb orvos nem vállalkozik. A gyermekekszállítása utaztatása megfizethetetlen. E kutatás eredményeit elsõsor-ban arra szeretnénk felhasználni, hogy helyzetük tarthatatlanságáraminden lehetséges fórumon felhívjuk a figyelmet.

77

E kötet adalékai szerint a magyarországi szegények helyzete romlik, sze-génységük mélyül, annak ellenére, hogy a gazdaság lassan növekednikezdett. A piaci folyamatok és az 1998-2002 közötti harmadik kormány-zat intézkedései a gazdasági javulás eredményeit a közép- és felsõ réte-gekhez terelték, miközben a szegényeknek szóló ellátások mértéke csök-kent, feltételei szigorodtak. Anegyedik kormányzat már tett néhány kor-rekciós lépést, de mindeddig nem szembesült a kérdés teljes súlyával.A szegénység kezelésére eddig alkalmazott módszerek elégtelenek.

A munkából való megélhetés esélye a szegények jó része számáranem adatik meg. Az aktív munkaerõpiaci erõfeszítések az utóbbiévekben fokozatosan visszaszorultak. A szociális munkások sok he-lyen — fõként kisebb településeken — hiányoznak, másutt vannak, deszinte eszköztelenek. Számos településen megfigyelhetõ a szociálisszolgáltatások leépülése. A segélyezés eleve alacsony színvonala 1998és 2002 között tovább romlott. A közel kétmillió szegénynek 1998-banaz össznemzeti termék 0,8 százaléka, 2002-ben 0,6 százaléka jutott.A segélyezés hosszú távon nem megoldás, ám amíg nincs munka, ad-dig a megélhetési és lakhatási segélyek színvonalát legalább olyanszintre kell emelni, hogy a szegények ne veszítsék el lakásukat, neszoruljanak gettókba, és hozzájussanak a társadalmilag minimálisanszükséges forrásokhoz. Enélkül a nyomor végzetessé válik.

Tudjuk, hogy folyik a szociális ellátórendszer reformja, és hogy — azEurópai Unió elvárásának megfelelõen — az országnak 2004-ben kikell dolgoznia, 2005-ben pedig el kell kezdenie megvalósítania a tár-sadalmi kirekesztés elleni kétéves tervet. Gyorsjelentésünk azonbanazt sürgeti, hogy már a nagyobb léptékû reformok elfogadása elõtt istörténjenek lépések, amelyek meggátolják a szegénység mélyülését,enyhítik a mélyszegénységet.

Összegzés

Foglalkoztatás és munkanélküliség régiók szerint, országos adatok

Forrás: Foglalkoztatási Hivatal (2003) Magyarországi Munkaerõpiac (133.o.)

79

Táblázatok

Foglalkoztatottsági Munkanélküliségi Régiók ráta (%) ráta (%)

1999 2002 1999 2002

Közép-Magyarország 65,4 66,9 5,4 4,1

Közép-Dunántúl 64,9 65,9 6,2 5,2

Nyugat-Dunántúl 69,8 69,5 4,5 4,1

Dél-Dunántúl 58,8 57,3 8,4 8,0

Észak-Magyarország 54,4 55,6 11,7 9,0

Észak-Alföld 53,8 54,1 10,3 8,0

Dél-Alföld 61,2 60,1 5,9 6,4

Országos átlag 61,5 61,9 7,1 6,0

A szegénységi mutatók változása különféle szegénység küszöbök alkalmazásakor

Forrás: TÁRKI, 2002, országos minta

80

Szegénységi küszöb

középérték 50%-a a medián 50%-a

a szegénység elõfordulása: a szegénységi küszöb alatt lévõ egy fõre jutó jövedelemmel rendelkezõ személyek aránya (%)

1997/98 12.8 9.1

1998/99 13.8 10.3

1999/00 14.6 9.1

2000/01 14.4 10.3

a szegénység mélysége: a szegénységi küszöb alatt lévõ szegények átlagosjövedelmi távolsága a küszöbtõl (%)

1997/98 29.2 30.7

1998/99 27.6 25.3

1999/00 25.3 26.3

2000/01 27.3 26.8

A szegény háztartások megoszlása az ekvivalens jövedelem alapján képzettjövedelemharmadokban különbözõ háztartás-jellemzõk szerint

„Szegény minta”: A 60 éven aluli népesség alsó jövedelmi harmada. (ILO minta)

81

Alsó Középsõ Felsõ ÖsszesenA háztartás típusa harmad harmad harmad

% % % % N

Az összes háztartás 33 33 33 100 1029

18 éven aluli eltartott gyermekek száma

Nincs gyerek 35 33 32 100 235

Egy gyerek 30 37 33 100 305

Két gyerek 27 26 47 100 267

Három vagy több gyerek 38 36 26 100 222

A háztartás jövedelmi státusza

Csak aktív keresõk 17 31 52 100 225

Csak rendszeres szociálisellátásban részesülõk 62 28 10 100 361

Vegyes 17 40 43 100 435

Településtípus

Budapest 31 42 27 100 81

Megyeszékhely 33 30 37 100 152

Más város 29 34 37 100 349

Község 37 33 30 100 447

Roma kisebbséghez tartozás

Nincs roma a háztartásban 27 35 38 100 816

Van roma tagjaa háztartásnak 60 27 13 100 211

A háztartások megoszlása az ekvivalens jövedelem alapján képzettjövedelem-ötödökben ha nincs, és ha van roma a háztartásban

„Szegény minta”: A 60 éven aluli népesség alsó jövedelmi harmada. (ILO minta)

82

Nincs roma Van roma tagjaa háztartásban a háztartásnak

Alsó ötöd (legszegényebbek) 14 42

2. ötöd 18 27

3. ötöd 21 16

4. ötöd 23 8

Felsõ ötöd (relatíve legjobb módúak) 23 9

100 100

83

A fedélen Nyári Gyula felvételeA fedelet Kempfner Zsófia tervezteA szöveget gondozta Mányai Judit

ISBN: 963 214 133 4ISSN: 1416-6674

A kiadásért felel Ferge Zsuzsa,a Szociális Szakmai Szövetség elnöke

1094 Budapest, Liliom u. 8.tel./fax: 061 216 2866; e-mail: 3sz@interware.hu

A kötet tördelését és a nyomdai munkálatokat amondAt Kft. végezte

e-mail: mondat@mondat.huFelelõs vezetõ: Nagy László

Tel.: 06-30-944-9332