Helmut & Renate Grünert – Gombák (Mushrooms)

G o m b á kH e l m u t ẻ R e n a t e G r ü n e r t

h e l i k o n



h e l i k o n k i a d ó 2 0 1 2

Tervezte és tördelte:

Szabó Zsófia, Sopron, 2012

Helmut ẻRenate Grünert: Gombák című könyve alapján.

Magyar könyvklub, Budapest, 1995

Fordította: Dr. Forró László

A könyv egyes szövegei a MIGE (Miskolci Gombász Egyesület)

honlapjáról származnak.

A fotók szerzői a 308. oldalon találhatók.

Ta r t a l o m

A könyvrőlA gombák biológiájárólLemezes termőrétegű gombák Kissé összenövő lemezű vagy eres termőrétegű gombákTüskés termőrétegű gombákCsöves termőrétegű gombákLikacsos termőrétegű, taplószerű gombákBunkó és korall alakú gombákGömbölyű vagy gömbölyded formájú gombákPolip alakú és bűzös gombákKocsonyás állagú gombákCsésze formájú, kucsma alakú és egyéb gombákA gombák gyűjtése NévmutatóA képek szerzői

78

18150184202234246256268272290300304308

A k ö n y v r ő l

Minden gyűjtő előtt ismertek a gombák meghatározásának nehézségei, amelyek ezen különleges élőlények természetéből adódnak.

1. Olyan sok különböző gombafaj van, hogy még a képzett szakem-ber sem képes minden példányt azonnal, fajra meghatározni.2. A gombák rendkívűl változatosak. Egy gombafaj egyedeinek alakja, formája, színe rendkívűl módon változhat fejletségi állapo-tuktól függően. Ezenkívül léteznek termőhelytől és klímától függő eltérések is, amelyek tovább növelik a határozás nehézségeit.3. A kalaposgombák terőtestének megjelenése nagymértékben függ az időjárástól, annak szezonális alakulásától, több más környezeti hatástól és bizonyos növények jelenlététől is. Egyik gombászév sem hasonlít a másikhoz, bizonytalan a gombák megjelenési idejét és mennyiségét megjósolni.

A gombászok többségének gyűjtőszenvedélyéhez konkrét szándék is társul, meg akarják enni, amit az erdőből hazavisznek. Könyvünkben szerepelnek a legfontosabb ehető és mérges gombák részletesen bemutatva.

Bár Magyarországon sajnos még egyes gombafajok védelmére nem szü-letett jogszabály, de remélhetően – több országhoz hasonlóan, számos ritka faj védelme érdekében – nálunk is hamarosan intézkedni fognak.

Az emberi környezetátalakítás hatására nemcsak lepkék és vadvirágok tűnnek el, vagy fák és erdők pusztulnak ki, hanem a gombák életfeltételei is megromlanak. A városok körüli erdőkben az ehető gombákat intenzíven gyűjtik, gyűjtés közben azonban felrúgdossák a számukra ismeretlen vagy mérgező fajokat is, és ez az értelmetlen pusztítás az egykori jó gombás te-rületek megszünéséhez vezethet. A gombákat nemcsak kizárólag étkezési szempontból kell értékelni, hanem mint környezteünk egy sajátos, eszté-tikai élményt nyújtó részét, óvnunk és védenünk is kell azokat. Ez a könyv ehhez is hozzásegít, több ritka fajt is bemutat, amelyek ugyan nem mérge-zőek, de étkezésre alkalmatlanok. Ez azonban csak a teljesség igénye nélkül lehetséges, mert nincs mód minden gombafaj tárgyalására egy terepi hasz-nálatra készült, képes zsebkönyv esetében.

Kevés gombafaj határozható meg egyetlen kép alapján, de a jó fénykép so-kat segíthet az első besorolásnál. Az egyes fajok gyakran eltérő megjelené-

7

si formái vagy bizonyos részletek kiemelése érdekében a leírás mellett több képet is megadunk. A gombahatározás során a kezdőnek nem szabad elte-kintenie a leírás gondos elolvasásától és a különböző bélyegek megkeresésé-től a begyűjtött gombán. A fajokat tíz csoportra osztva tagoljuk, ami lénye-gében tudományos besorolásukat segítik a könyv használatában. A gombák nehéz és állandóan változó nevezéktanát a könyv kiadásakor érvényes ál-lapot szerint használtuk.

Magyarországon évtizedek óta folyik a hazai mikroszkópikus gombafa-jok feltárása, melyek központja a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára (Budapest, Könyves Kálmán krt. 40).

A Növénytárban az ország különböző részéről begyűjtött gombafajok-ról preparátumot készítenek és a fajok gyűjtési adatait számítógépbe viszik. Ezek a munkálatok olykor meglepő adatokat szolgáltatnak a gombák föld-rajzi elterjedésétől és a termőhely igényeiről.

A könyvben szereplő gombafajok hazai elterjedésének ismertetéséhez a Növénytár Gombagyűjteménye szolgált alapul.

A könyv által használt jelzések:

Szöveg: I.Jellemzés, II.Spóraszín, III.Előfordulás, IV.Összetéveszthetőség, V.Fogyaszthatóság, VI.Megjegyzés

A g o m b á k b i o l ó g i á j á r ó l

A gombák zöld színanyag nélküli szervezetek, amelyek a többé-kevésbé megnyúlt, egymással összekapcsolódó és elágazó egy- vagy többmagvú sejtekből (hifa) állnak. A sejtfalak főleg kitinből és cellulózból épülnek fel. A kitin nem fordul elő a zöld növényekben, viszont lényeges alkotóelleme a

8

mérgező semleges ehető

rovarok külső vázának. A könyvben tárgyalandó „magasabbrendű” gom-bák szerves anyagon élnek, többnyire föld alatt a talajban, az avarban, elhalt és élő fákon, fakérgen vagy alatta, ürüléken, tollakon, rovarlárvákon stb.

A gombasejtek szövedéke a micelium nagyon eltérő megjelenésű és színű lehet, ami a termőtest tönkjének alján gyakran jól látható. Többnyire fona-lasan vagy pókhálószerűen nő, de vastag fonatokat vagy csomós, szilárd, sőt nagyon kemény képződményeket is alkothat (sklerotium); lásd még a tüske-gombát (Grifola umbellata) a 238. oldalon.

Amit mi gombaként ismerünk és gyűjtünk, az a gombák termőteste. A fajok azonosítása túlnyomórészt a termőtest alapján történik. A termőtest-ben, illetve rajta fejlődnek az elterjesztésükhöz fontos spórák.

Több rendszertannal foglalkozó tudós hajlik arra, hogy a gombákat a nö-vények és az állatok mellett, azokkal egy szinten álló, önálló országba so-rolja, ami a sejt szerkezetével, a gombák sajátosságaival és életmódjával (pl: a krolofil hiánya) indokolható. A legkülönfélébb gombákat és hozzájuk ha-sonló szervezeteket biológiai szempontok szerint újabb egy „természetes” rendszerbe foglalják össze. Sok részlet igényel azonban még további vizs-gálatokat, így ez a rendszer állandó változásban van. Újra meg újra felfe-deznek és leírnak új fajokat, találnak szinonimákat, vagyis ugyanarra a faj-ra vonatkozó különböző elnevezéseket is.

Az új eredmények és besorolások nyomán változik a nevezéktan (nómen-klatúra) is. Az irodalomban előforduló különböző tudományos nevek meg-zavarhatják az amatőr gombászt, így a változások ismerete a nevezéktan áll-adó nyomonkövetését igényli.

Ebben a könyvben csak olyan gombákat írtunk le és mutattunk be, ame-lyek termőtestet fejlesztenek és szabad szemmel felismerhetők. Ezeket nagygombának vagy Makromycetesnek nevezik. A nagygombák számáról különböző adatok találhatók az irodalomban. Európában becslések szerint 3000–5000 gombafaj találató. A nagygombákat (magasabbrendű gombák) két osztályba lehet besorolni (a lektor álláspontja):

− bazídiumos gombák vagy Bazidiomycetes− tömlősgombák vagy Ascomycetes

Ha tömlősgombák vagy ritkábban a bazídiumos gombák algákkal alkotnak életközösséget, akkor ezt „új” élőlénynek, zuzmónak nevezzük. A nyálka-gombák egy külön törzsbe tartoznak, mert fejlődésmenetük különbözik a

9

valódi gombákétól, először rajzóspóráik vanak, amelyek csupasz, ostorok-kal mozgó sejtek. Belőlük lesznek a rajzósejtek. Sok ilyen sejt együtt nyál-kás plazmacsomót alkot, amely lassú mozgásra képes. Később ez a tömeg megkeményedik, osztódással létrejönnek a spórák; ezek éretten porszerüek és a szél terjeszti őket. A cservirág (Fuligos septica) képviseli könyvünkben (268. oldal) ezt a fajokban nagyon gazdag csoportot.

A tömlősgombák spórái többnyire nyolc, ún. tömlőben (aszkusz) kép-ződnek, amelyek a szabad végükön felnyílnak vagy teljesen szétesnek és az érett spórák kiszabadulnak.

A bazídiumos gombák spórái a végsejtekből, lefűzött bazídiumokban ke-letkeznek. A bazídiumon négy nyúlvány van, spóratartó nyél (sterigma), ezeken ülnek, majd ezekről válnak le a spórák. A tömlők és a bazídiumok csak mikroszkóp alatt ismerhetők fel, ezért némelyik termőtestet legbizto-sabban a spóratartó miroszópos vizsgálata akapján lehet meghatározni. A könyvben tárgyalt gombák közül az 1–9 csoport a bazídiumos gombákhoz, a 10. csoport a tömlősgombákhoz tartozik. Utóbbiak előtt a cservirágot, a nyálkagombák egyetlen könyvbeli képviselőjét is bemutatjuk.

A lemezes és a tüskés termőrétegű gombák bazídiumai a lemezek, illetve tüskék oldalán találhatók; a csöves termőrétegűeknél a cső belső felületén, a pöfetegek esetében pedig a termőtest belsejébe lévő termőrétegben (gleba)

10

vannak. A csésze formájú és kucsma alakú gombák tömlői a csésze, illetve a kucsma belső felületén fejlődnek. A gombák spórái létfontosságúak a fajok fennmaradása és elterjedése szempontjából. Az egy termőtestben kialakult spórák száma sok milliárdot is elérhet. Szabad szemmel porszerűnek látjuk, az egyes részecskék nem ismerhetők fel. Ha a pöfeteggomba érett termőtest-ét megnyomjuk, akkor a spórák porszerű anyagként jelennek meg. A szél, az eső és az állatok segítik a spórák elterjedését. A spóraszín megállapítá-sára preparátumot kell készíteni. A spórák színének vizsgálata a lemezeken nehéz vagy lehetetlen, mert az utóbbiaknak gyakran saját színe van.

A spórák mérete általában 5–15 µ (a milliméter ezredrésze) között van, alakjuk, színük és egyéb sajátosságaik fajonként eltérőek.

A gombák határozásánál a spórák nagyon fontosak a szakember számra, ezenkívül a rendszerezésben is nagy szerepet játszanak. A spóraszín mik-roszkópos vizsgálata nélkül is segíthet a határozásban. Például a fehér spó-rájú galóca és sötétbarna spórjú csiperke fajok elkülönítésében.

A b a z í d i u m o s g o m b á k s z a p o r o d á s a

Hím és női ivarjellegű spórákat különböztetünk meg. Egy hím vagy egy női ivarjellegű spóra kicsirázik és kezdősejt képződik. Keresztfalakkal kezd osztódni, ezáltal egymagvú sejtekből álló sejtcsoport keletkezik. További osztódások és elágazások után kusza, minden irányba növekvő hifafonadék, ún. elsődleges micélium jön létre. A termőtest kialakulása érdekében a spórákből kifejlődött hím és női ivarjellegű fonadék hifavégei találkoznak, összeolvadnak, és ezáltal létrejön az úgynevezett másodlagos micélium.

A plazmaösszeolvadás után azonban érdekes módon a sejtmagok nem egyesülnek. Más szavakkal: az összeolvadás után minden egyes sejt két ma-got tartalmaz. Ahogy a gomba osztódással tovább növekszik, minden egyes sejtje két különböző sejtmagot tartalmaz.

Kedvező környezeti körülmények között (aljzat, mikorrhiza-partner, tápanyagok, nedvesség, meleg) fejlődhetnek ki a termőtestek egy ilyen mi-céliumból. Csak a termőtest különleges sejtjeiben, a bazídiumokban követ-kezik be a magok összeolvadása és rögtön ezután az osztódása. Általában 4 db, (2 hím és 2 női) ivarjellegű spóra akakul ki.

Itt a gombák szaporodását egészen leegyszerűsítve vázoltuk. Az egyes fo-lyamatok fajonként és nemzetségenként különbözhetnek.

gomba biológia / 11

A t e r m ő t e s t

A kalaposgombáknál először egy kis kalap jelenik meg, ami gyakran elké-pesztően gyorsan növekedve kiszélesedik. A többé-kevésbé szilárd húsból álló kalapot kalapbőr borítja. Ezen még rajta lehetnek az általános burok, a velum universale maradványai, ami különösen a galóca (Amanita) nemzet-ségben figyelhető meg. A kalap alsó részében található a termőréteg. Ez le-het lemezes, csöves, eres vagy tüskés. A kalaphoz kapcsolódik a tönk, ame-lyen néhány nemzetség fajainál a többé-kevésbé nyúlékon gallér található. A gallér a termőréteget borító, részleges burok (velum partiale) elszakadá-sa után keletkezik. A burok ugyanis nem követi a kalap növekedését, emi-att az a peremnél elszakad, a tönk körül pedig gallérként marad meg. Egyes gombafajoknál elválhat a tönktől, cafrangos maradványokként található a kalap peremén, míg másoknál teljesen el is tűnhet. A részleges burok nem mindig hártyás szerkezetű, például a pókhálósgombák (Cortinarius) eseté-ben pókhálószerű burok jön létre, ami később a tönkön már csak a spóra-portól megfestett szálak formájában ismerhető fel.

Néhány faj esetében a tönk alja egy kehelyszerű, nyitott bocskorban (volva) helyezkedik el, máskor viszont a gumószerűen megvastagodott, pe-remes vagy anélküli tönköt szemölcsök díszíthetik. A szemölcsök és a bocs-

lemezek

tönk

bocskor (volva)

kalap

kalap húsa

gumó

gallér

12

domború mérsékelten domború

kiterülő

benyomott

kor az általános burok maradványai. Ezen részletek gondos megfigyelése segít pl. egy galóca általi halálos mérgezés elkerülésében. Az esetleges té-vedések kiküszöbölése érdekében minden fontos tulajdonnságot gondosan meg kell vizsgálni. Több gombafajnál az egész termőtestet fiatal korban ál-talános burok veszi körül. Néhány fajnál a termőtest már teljes tömegében kifejlődik, azonban a burok összepréselve tartja. Amikor a burok felszakad, a gomba néhány óra alatt kifejlődik, tulajdonképpen anélkül, hogy „nőne”. Inkább csak a korábban összenyomott test kibontakozásáról van szó. Jó példa erre az erdei szömörcsög. A tojást hosszában felvágva felismerhető a már kialakult termőtest.

A gombák könnyebb meghatározása érdekében ezen, valamint a követke-ző két oldalon a gombák leírásában használatos fogalmakat magyarázzuk meg rajzokkal.


púpos kicsúcsosodó

kúpos harang alakú tölcsér formájú

K a l a p f o r m á k

14

K a l a p b ő r

K a l a p s z é l f o r m á k

L e m e z e k

burokmaradvá-

nyokkal díszített

szálasan

pikkelyes

durván, zsindely-

szerűen pikkelyes

mezőcskékre

repedezett

behasadozó barázdált,

bordázott

lebenyes hullámos

szabadonálló,

a tönkre nem nő rá

gyengén ránőtt,

odailleszkedő

szélesen ránőtt

kiöblösödő gyűrűben összenőtt

lemezek (collarium)

lefutó

sűrűn álló lemezek ritkán álló lemezek csöves termőrétegű

villásan elágazó

lemezek

erekkel összekötött

lemezek


L e m e z e k á l l á s a

A t ö n k f e l ü l e t e

pikkelyes hálózatoskígyóbőrszerűen

díszített

hosszirányban

szálas

széles lemez keskeny lemez lemez éle

fűrészes

A g o m b á k é l ő h e l y e

A mikorrhizás gombák bizonyos növényfajokkal, különösen fákkal együtt alkotnak életközösséget (szimbiózis). A szimbiózisban mindkét fél hasz-not húz a közösségből, sőt gyakran egymásra is utaltak a partnerek. Ezzel szemben egyoldalú az élősködő és a gazda közötti viszony, ami az utóbbi elpusztulásához is vezethet.

A gombáknak nincs szükségük fényre, mint a krolofillt tartalmazó nö-vényeknek. Az erdei talaj sok szerves tápanyagot és többnyire elegendő nedvességet biztosít, így kedvelt élőhelye a legtöbb ehető gombának. Min-den erdőtípus – még a fényszegény, savanyú talajú fenyőerdő is, amelyben csak alig található zöld aljnövényzet – helyet ad a gombáknak. A különbö-ző fenyves, fűzes, bükkös, tölgyes vagy nyáras valamint elegyes erdőkben a rájuk jellemző gombavilág található meg. A tisztások és írtások, erdőszegé-lyek, ligetek, sövények, bokros területek, rétek, mezők, legelők, parti részek, kavicsgödrök és szeméttárolók, nedves, mohás és mocsaras területek, de a száraz gyepek és fenyérek is élőhelyet biztosítanak a gombáknak. Még a dű-nék között és a tengerparti sós területeken is találhatunk gombákat.

Ezeken a területeken föld feletti és föld alatti gyökérkapcsolt (mikorrhizas), korhadékbontó (szaprotrof) és élősködő (parazita) gombák társulásai élnek.

B o s z o r k á n y k ö r

Az erdőkben és réteken gyakran bukkanhatunk kör alakban növekedett termőtestekre. A magyarázat egyszerű. A gombamicélium rendszerint minden irányba egyformán növekszik. A belső részeken elfogy a táplálék, a micélium nem tud tovább növekedni és elpusztul. Jó környezeti viszo-nyok mellett a kör alakban kialakult micélium a kör minden egyes pont-ján termőtestet fejleszt. Így kialakult kört a néphit boszorkányokkal hoz-ta kapcsolatba.

16


I. A kalap 15 cm szélesre nőhet meg, először félgömb alakú, később ella-posodik. Olívzöld-sárgászöld színű, lehet fehér is, matt selymes fényű, nedvesen kissé ragadós, jellegzetes sugaras szálakkal benőtt. A leme-zek eltérő hosszúságúak, sűrűek és szabadonállók, valamint fehérek. A tönk 12 (15) cm magasságot és 2,5 cm vastagságot is elérhet. Sárgás vagy zöldes színű, gyakran jellegze-tes kigyóbőrszerű mintával díszített, alja bő bocskorban végződik. A gal-lér gyengén bordázott, fátyolos, leló-gó, gyakran repedezett. Húsa kissé édeskés, mézre emlékeztető szagú.

II. A gomba spóráinak színe fehér.

III. Elterjedési területe hasonló a citromgalócáéhoz. A gyilkos galóca általában tölgyesekben található, de bükkösökben, ritkán tűlevelű erdők-ben is előfordul. A meszes, gyengén savanyú talajokat kedveli. Júniustól novemberig nő. Magyarországon gyakori gombafaj.

IV. A kalap rajzolata és színe ha-sonlít a zöldessárga pereszkéhez (Tricholoma sejunctum, 74. oldal); a citromgalócát (A. citrina) gyak-ran tartják gyilkos galócának, de figyelni kell a tönk bázisának elté-rő alakjára és a hús illatára. A zöl-des színű galambgombáknak és pereszkéknak nincs gallérja, vala-mint bocskora. A fehér változatot csak a figyelmetlen gyűjtő téveszti össze egyes csiperkefajokkal; ezek-nek fiatalon szürkésfehér, vagy ró-zsaszín, később sötétbarna lemeze-ik vannak, ezenkívül a spóraporuk bíborbarna.

V. A gyilkos galóca halálosan mér-gező, húsznál több mérgező ve-gyületet tartalmaz. A gomba elfo-gyasztása után 8–24 óra múlva az amatoxin méreganyagtól csillapít-hatatlan hányás kezdődik, majd át-meneti javulás után a mérgezett né-hány napon belül máj- és veseelég-telenség következtében meghalhat. A túlélési esélyei az elfogyasztott gomba, illetve a belőle származó méreg mennyiségétől és az orvos-hoz kerülés idejétől függenek. 50 g friss gomba halálos lehet. Jóízű, de ne kóstoljuk!

Gyilkos galócaAmanita phalloides (vailL. EX FR.) secr.

18

lemezes termőrétegű gombák / 19

ez a gomba mérgező!

Citrom galócaAmanita citrina (schff.) s.f. gray.

I. Az 5–10 cm széles kalap halvány citromsárga, ritkán zöldessárga; először félgömb alakú, később ella-posodik; többnyire nagyobb, dúrva, sárgás burokmaradványok borít-ják amelyek idővel enyhén meg-barnulnak. A kalapbőr lehúzható, nedvesen tapadós, fénylő, a kalap pereme nem bordázott. A leme-zek szabadonállók, fehéres, kissé halványsárga színűek, puhák, sű-rűn állók, szélük kissé csipkézett. A tönk a 10 (12) cm magasságot és az 1–1,5 cm vastagságot is elérheti, színe a kalapéhoz hasonló. A gallér halványsárga, lelógó, nem bordá-zott. A tönk töve gömbölydedsze-rűen gumós, párkányszerű perem-mel. A hús fehér és puha. Szaga a csirázó burgonyáéhoz hasonlít, ez nagyon fontos elkülönítő bélyeg a

gyilkos (A. phalloide) és a fehér ga-lócától (A. verna).


III. A citrom galóca Magyarorszá-gon eléggé elterjedt gombafaj. Kö-zép-Európában főleg 500 m alat-ti magasságban található, ritkán azomban 1100 m-ig is előfordul-hat. A gyílkos galócáéhoz hasonló-an a citromgalóca is melegkedvelő, micéliuma a kemény és hosszan-tartó fagyot nem bírja. Tápanyag-ban szegény, savanyú vagy gyengén savanyú talajokon nő. Tűlevelű és lombos fák gyökereivel alkot szim-biózist. Többnyire júliustól novem-berig fordul elő.

IV. A citrom galóca fehér változa-ta, a var. alba téveszthető össze leg-könnyebben a gyilkos galóca fehér változatával. A tönk tövének köny-nyen felismerhető külömbsége: a gyilkos galócánál jól fejlett bocskor, a citrom galóca esetében pedig pár-kányszerűen peremes gumó van.

V. Ez a gomba nem mérgező, de kel-lemetlen íze miatt nem jön szóba ét-kezési célra.

20


ez a gomba SEMLEGES!

I. A gomba fiatalon tojás alakú, majd az általános burok (verum universale) felszakadása után hófe-hér színű a termőtest. A kalap fiata-lon félgömb alakú, majd domború lesz, végül kiterül 5–8 cm átmé-rőjűre. A fehér kalap felülete sima, nedvesen kissé ragadós, szárazon fényessé válik. A lemezek szintén fehérek, sűrűk és szabadon állók. A 8–15 cm hosszú, 0,5–2 cm vastagsá-gú, fehér színű, gumós tönkön le-lógó gallér és bő bocskor található, gyakran mélyen a talajban. Fehér húsa eléggé puha, és nincs jellegze-tes szaga és íze.


III. Hazánkban eddig gyertyános tölgyesben és homoki tölgyesben találták, nyáron és kora ősszel. Ma-gyarországon elég ritka faj.

IV. Ez a legveszélyesebb mérge-ző gombafaj, mert nagyon köny-nyen összetéveszthető a fehér színű ehető gombákkal. A figyelmetlen gombagyüjtő összekeverheti a fehér termőtestű csiperkékkel, de ezek-nek lemezei nagyon hamar szürkés-rózsás , illetve rózsás, idővel cso-koládébarna színűek lesznek, és a hengeres tönkön nincs bocskor. A tarlógombák mégjobban hasonlí-tanak a fehér galócához, mivel az egész termőtestük fehér, a lemezeket is beleértve. A tarlógombák bunkó alakú tönkjén azomban nincs bocs-kor, és általában erdőn kívül nő.

V. Halálosan mérgező, akárcsak a gyilkos galóca.

VI. A galóca nemzetség jelenleg 35 fajt tartalmaz. A termőtestben álta-lános és részleges burok is található, kivéve a selyemgombákat, amelyek-nek nincs gallérjuk.

Fehér galócaAmanita verna (bulL. EX FR.) pers. ex vitt.

22


ez a gomba MÉRGEZŐ!

Tüskés galócaAmanita echinocephala (vitt.) quél.

I. A kezdetben hófehér, 5–15cm szé-les kalap, elsősorban a középső ré-szen fehéres, felálló, tüskéknek tűnő szemölcsökkel borított. Idő-vel a gomba halványzöldes árnya-lattal keveredő szürkéssárga szí-nűre változik. A fiatal példányok kalapjának pereme csipkézett, sza-bálytalan szegélyűnek tűnik. Jó ha-tározóbélyeget jelentenek a finom, szorosan álló, külömböző hosszú-ságú lemezek, mindenekelőtt a galó-cánál ritka, fiatalon halvány türkiz és -tengerkék, később szürkéssárga és sárgás szürkészöld színezetük miatt. A tönköt közvetlenül a leme-zek alatt egy lebenyes, bordázott, le-lógó gallér veszi körül. Az idős egye-

dek 16 (20) cm magasak is lehetnek. A tönk bázisa vastag, gumószerű, alsó része pedig elvékonyodik s mé-lyen gyökerezik a talajban. Felületét gyűrűszerűen elhelyezkedő dúrva szemölcsök díszítik. A tönk felszíne fehéres, kissé sárgás vagy olivazöld. A hús hasonlít a lemezek színéhez, bár valamivel világosabb marad. Íze és szaga kellemetlen.

II. A gomba spóráinak színe zöldes.

III. Az Alpoktól délre mindenütt el-terjedt ez a faj. Melegebb vidékeken és enyhébb klímájú völgyekben te-rem. Hazánkban július és október között lomb- és vegyeserdőkben fordul elő.

IV. Alig van ilyen faj. Hasonló hoz-zá az őzlábgalóca (A. vittadinii), amely hazánkban a szikes vagy ho-mokos legelőn fordul elő.

V. Feltételesen ehető, de nyersen mérgező faj. Ritkasága miatt min-denképpen kímélendő.

VI. A latin fajnév az echinocephalus görög eredetű szóból ered, és „sün-fejűt” jelent.

24


ez a gomba SEMLEGES!

Légyölő galócaAmanita muscaria (L. EX FR.) hooker

I. A légyölő galóca az egyik legismer-tebb gomba egész Európába. Messzi-ről felismerhető fehér pettekkel bo-rított szép vörös vagy narancssárga kalapjáról. Fiatalon először egy fe-hér golyó jelenik meg majd hamaro-san kialakul a kalap, és a fehér burok a felületére tapadó pettyekkel sza-kadozik fel. A kalap peremén finom barázdák láthatók. A lemezek fehé-rek maradnak, sűrű állnak, nem nő-nek a tönkhöz. A fehér tönkön hosz-szú, cafatos, lelógó gallér található. A többi galóca-fajhoz hasonlóan a légyölő galóca is általános burokból fejlődik ki, ami a gumós tönk alján

lévő szemölcsös övekről és a kalap tetején lévő pettyekről ismerhető fel. A hús szagtalan és íztelen, a kalap-bőr alatt sárgás színű.


III. Kizárólag savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben található augusz-tustól novemberig.

IV. A magas hegyvidéki fenyvesek-ben gyakori barna galóca (Amanita regalis) kalapjának bőre barna. Ez a faj hazánkban eddig csak egy alka-lommal került elő.

V. A természetbarát gombagyüjtőnek márcsak a szép külseje miatt is érin-tetlenül kellene hagynia a gombát, ráadásul a légyölő galóca mérgező is. Fogyasztása ritkán halálos kime-netelű, de nagyon komoly megbete-gedést okozhat, ezért kerülendő. A légyölő galőcának kábító hatást tu-lajdonítanak.

VI. A muscaria fajnév után neve-zik a méreganyagot muszkarinnak, amelyről kiderült, hogy éppen a légyölő galócában található kis mennyiségben.

26



CsászárgalócaAmanita caesarea (scop EX FR.) pers. ex schw.

I. Az Amanita név esetében a nem-zetség halálosan mérgező képvise-lőire gondolunk. Vannak azonban közöttük igen kedvelt, ehető gom-bák is, mint a császárgomba, amely főeg a déli országokban találha-tó. A kalap könnyen felismerhető, élénkpiros-narancssárga színéről. Fiatal állapotában alakja egy tojás tompábbik feléhez hasonlít; azu-tán hamarosan kiterül és ellapo-sodik. A kalap pereme kifejezet-ten bordázott és kissé behasadozó. Alatta találhatók a szép, étvágyger-jesztő, aranysárga lemezek. A csak-nem hengeres, hasonló színű tönk felső harmadában figyelhető meg a sárga gallér. A gomba egy jól fejlett

általános burokból alakul ki, amely felreped és szabadjára engedi a kez-detben kerek gombát. A hús íze és illata kellemes, bár különösebben nem jellegzetes.


III. Európa déli részein gyakori. A császárgomba az idősebb lomber-dők savanyú talaját kedveli, legér-demesebb tölgy és szelídgesztenye alatt keresni. Néha azonban tűleve-lű erdőkben is megtalálható. Július-tól augusztusig nő. Hazánkban egy-re ritkábban találkozhatunk vele.

IV. A császárgomba könnyen ösz-szetéveszthető a légyölő galócával (A. muscaria), de biztonsággal elkü-löníthető a sárga lemezek és a sárga tönk alapján, amelyek a légyölő ga-lócánál fehérek.

V. Sokan kedvelik és szívesen gyűj-tik a császárgombát Európa déli or-szágaiban. Ritkasága miatt Magyar-országon azonban kímélni kellene.

VI. A császárgombát már az ókor-ban nagyra értékelték a római csá-szárok, innen ered a neve.

28


ez a gomba ehető!

Őzlábgomba-krémleves

Hozzávalók

1 kisebb fej vöröshagyma, 6–8 darab közepes őzlábgomba, petrezselyem-zöld, só, bors, szerecsendió, 1 evőkanál liszt

Elkészítés

Vajon apróra vágott hagymát pirítunk, hozzáadjuk az összevágott, megtisz-tított őzlábgombát. Sózzuk, borsozzuk, reszelünk rá egy kis szerecsendiót. Készre pároljuk, majd megszórjuk petrezselyemzölddel. Egy evőkanál liszt-tel meghintjük, összekeverjük, 1,5 liter húslével felengedjük. Felforraljuk, botmixerrel krémesítjük, átszűrjük. Tálalásig melegen tartjuk.

46

Hozzávalók

8 még szét nem nyílt őzlábgomba kalap, 5 evőkanál főzőtejszín, 3 evő-kanál zsemlemorzsa, 20 dkg főtt füstölt hús ledarálva, 2 szál újhagyma, petrezselyemzöld, őrölt feketebors, só

Elkészítés

A gombakalapokat enyhén sós, forrásban levő vízben 2 percig főzzük (blansírozzuk), majd lecsepegtetve hűlni hagyjuk.

Keverőtálban a tejszínt a zsemlemorzsával, a füstölt hússal, a felaprított új-hagymával, a finomra vágott petrezselyemzölddel, no meg a borssal ösz-szedolgozzuk. A gombafejeket üregükkel felfelé kivajazott gömbölyded jénainkba rakjuk, és a húsos masszával púposan megtöltjük. Előmelegített forró sütőben negyedóra alatt készre sütjük. (Tálaljuk azon melegében, pi-rítóssal és egy pohár, száraz vörösborral.)

receptek / 47

Füstölt hússal töltött őzlábgomba

Tüskés őzlábgombaLepiota aspera (pers. in hofm.) quél.

I. A kalap fiatalon kúpos vagy ha-rang alakú, később ellaposodik. Szélessége 12 (15) cm-t is elérheti, rozsdás-agyagbarna felyszínét fel-tűnő, sárgásbarna-sötétbarna, kú-pos vagy kicsúcsosodó pikkelyek borítják. A lemezek szabadonállók, fehérek, gyakran villásan elága-zók, meglehetősen keskenyek és sűrűnállók; az élük szabálytalanul, finoman bemetszett. A fehéres tönk maximum 12 cm magas és 1–2 cm vastag lehet. A lelógó, hártyasze-rű gallér alatt a kalapon levőkhöz hasonló színű pikkelyek borítják a tönköt. Hengeres, alsó részében kissé megvastagodhat. A hús fehér, szaga és íze nagyon kellemetlen.


III. Fenyő- és lomboserdőben egy-aránt előfordul, kedveli a sűrű avart; útszélen, parkokban és bozótosban is megtalálható ez a nagyon szép gomba. Mindenütt elterjedt, ha-zánkban gyakori, júniustól októbe-rig terem.

IV. Mintegy 11 hegyes, tüskés pik-kelyekkel borított kalapú Lepiota faj van, de ezek többsége általában apró termetű, és igen ritka. Különö-sen nedves erdőkben és parkokban teremnek. A határozásuk nehéz és sok tapasztalatot igényel, többnyire szükséges a szakirodalom és mikro-szkóp használata is.

V. Visszataszító szaga és íze miatt a tüskés őzlábgomba teljesen élvezhe-tetlen.

VI. A gombász szakemberek (miko-lógusok) mintegy 50 fajt sorolnak a Lepiota nemzetségbe, közülük né-hány súlyosan mérgező. A közepes termetű őzlábgombákat kerülni kell, mert mindig mérgezőek vagy nem ehetőek. A tudományos név „aspera” jelentése érdes, egyenetlen.

48


ez a gomba semleges!

Gyapjas őzlábgombaLepiota clypeolaria (bull. ex fr.) kummer

I. Az eleinte tompán kúpos kalap 4–8 cm-es átmérőt érhet el. Kiterü-lése után alakja lapos haranghoz ha-sonlít, de középen jól kivehető púp marad meg. A fehéres alapszínű ka-lapbőrt sok apró, nagyon mutatós okkersárga vagy barna, szinte pely-hes pikkely borítja. A kalap közepe sötétebb és sima. A kifejlett gomba szélén is lógnak még burokmarad-ványok. A fehér vagy krémszínű le-mezek eltérő hosszúságúak, kissé hasasok és szabadonállók. A tönk maximum 8 cm-es magasságával és 0,4–1 cm-es átmérőjével egy kar-csú gomba benyomását kelti. A fe-

hér vagy világosbarna szálas, gyap-jas felületű tönkön pelyhes, hamar szétfoszló gallér található. a gyapjas felület jellegzetes tulajdonnság, in-nen származik a faj magyar neve is. A hús fehér, puha, enyhe gyümölcs-illata és édeskés íze van.


III. Hazánkban gyakran megtalál-ható lomb- és fenyveserdőkben, er-dőszéleken, füves helyen, korhadó fűrészporon, májustól novemberig.

IV. A gyapjas őzlábgomba s kö-vetkező fajokkal téveszthető ösz-sze: a hasasspórájú őzlábgomba (L. ventriosospora), amely főleg bükkö-sökben, ritkábban fenyvesekben ta-lálható, a L. ignivolvata tönkjének töve száradáskor lassan, dörzsölés-re gyorsabban narancsvörösre vál-tozik. Hazánkban mindkét faj elég ritka.

V. Nem mérgező, de tartsuk be az alapszabályt, hogy a kis őzlábgom-bák nem ehetőek.

VI. A „clypeus” jelentése kerek pajzs, a kalap formája erre emlékeztet.

50



Büdös őzlábgombaLepiota cristata (a. u. s. ex fr.) kummer

I. A 3–4 cm átmérőt elérő kalap elő-ször kúp alakú, majd lassan kiterül, ellaposodik, közepe azonban pú-pos marad. A kalap közepe feltűnő-en vörösesbarna vagy sötét okker-sárgás színű, ezáltal kiemelkedik a fehér színű, világos okkersárga pik-kelyes felszíntől. A fehéres lemezek szabadonállóak, tehát nem nőnek rá a tönkre. Sűrűn állnak, kissé ha-sasak. A karcsú, hengeres és üreges tönk mintegy 4–6 cm-es magassá-got és 0,8 cm vastagságot érhet el. A tönk színe fehér, a töve felé hal-vány rózsaszínű lesz. Fiatal példá-nyoknál a feltűnő kalap alatt még felismerhető egy hártyás gallér, ami azonban gyakran múlékony, a ki-fejlett gombáknál már hiányozhat. Az elvágott gomba húsa fehér, és kellemetlenül büdös.


III. Sok helyen megtalálható; fü-ves erdei utak mentén, kertekben, cserjésben, legelőkön és minden er-dőtípusban gyakran megtalálható. Mindig csoportokban nő, májustól novemberig. Ez a faj nagyon gyako-ri hazákban.

IV. Hasonlít a gyapjas őzlábgombá-hoz (L. clypeolata), de a büdös őzláb-gomba tönkje nem gyapjas felületű. Hasonló faj a parkokban, erdőszé-len, utak mentén májustól októbe-rig növő húsbarnás őzlábgomba (L. brunneoincamata), de ennek tönk-jén húsbarna színű sávok vannak, s húsa gyengén vörösödő. Összeté-veszthető még a főleg homokos ta-lajú akácosokban és fenyvesekben ősszel növő rózsás őzlábgombával (L. subincarnata), melynek rózsás termőteste és pelyhes tönkje van.

V. Nem élvezhető, a többi kis őzláb-gombához hasonlóan ez is kerülen-dő. Fenáll az a gyanú, hogy mérge-ző faj.

VI. A „cristata” latin szó jelentése taréjos, fésűs.

52



Hozzávalók

25 dkg vegyes gomba, kis fej vöröshagyma, libazsír vagy olaj, 2 csapott ka-nál liszt, vágott petrezselyemzöld, reszelt tészta, só, bors, pirospaprika.

Elkészítés:

Félig töltjük a fazekat vízzel, felforraljuk, majd beletesszük az apróra vá-gott vegyes gombát. Sötét trombitagombát is használhatunk, bár kissé sö-tét lesz a leves színe, de ízre annál finomabb. Amíg a gomba fõ, rántást készítünk:

Az apróra vágott vöröshagymát a zsíron vagy olajon üvegesre pároljuk. Meghintjük a liszttel és rózsaszínû rántást készítünk. Sóval, borssal, kés-hegynyi pirospaprikával ízesítjük, majd kevés hideg vízzel felengedjük és jól összekavarjuk. Végül hozzáadjuk a gombához. Két marék reszelt tésztát is adunk a leveshez és jól összeforraljuk.

Amikor a tészta puha, megszórjuk aprított petrezselyemzölddel és pár perc forralás után tálalhatjuk.

76

Olaj

Gombaleves (Szaniszlai Nagy Éva)

Savanyított gomba

Hozzávalók

bármilyen ehető gomba, só, egész bors, ecet, babérlevél, olaj

Elkészítés:

Kifogástalan, lehetõleg fiatal gombákat használjunk. A gombákat megtisz-títjuk, olyan darabokra vágjuk, amit utána salátához használunk (a kisebb fejecskéket egészben hagyjuk). Két fazékban forralunk vizet. Az egyikben a vizet csak sózzuk (legyen jóval sósabb a szokásosnál), a másikban pácle-vet készítünk (só, ecet, babérlevél, egész bors, 2 evõkanál olaj) ízlés szerint.

A gombákat elõször a sós vízben 5 percig fõzzük, szűrõkanállal áttesszük a másik fazékba, ahol egyidejűleg a páclé fõ. Itt is 5 percig fõzzük, majd szûrõkanállal az elõre elkészített tiszta üvegekbe tesszük, felöntjük a pác-lével és légmentesen lezárjuk. Újságpapírba göngyöljük az üvegeket és szá-raz dunsztba tesszük. (Étkezéskor hagymával, kis olajjal keverjük össze és salátának tálaljuk.)

receptek / 77

EcetOlaj

Vörös nedűgombaHygrocybe punicea (fr.) kummer

I. A kalap 14 cm széles, fiatalon ha-rang alakú, azután domború vagy ellaposodó tompán púpos; cseresz-nyeszínű, skarlát- vagy vérvörös, idővel kifakuló; nedvesen ragadós, a széle berepedező; lebenyes, töré-keny. A lemezek kissé ránőttek a tönkre vagy szabadonállók; hasa-sak, vastagok, ritkánállók, narancs-sárgák, az alapjukon gyakran vörö-sek és köztes lemezeik is vannak. A tönk 6–10 cm magas és 0,8–2,5 cm vastag lehet. Rendszerint hengeres, de lapított és függőlegesen baráz-dált is lehet. A tövén elkeskenyedik. A tönk a kalaphoz hasonló vagy vi-lágosabb színű, a bázisnál fehér. Fe-lülete száraz, hosszanti szálas rajzo-lat díszíti, belül üreges. A hús a tönk színével azonos, viaszszerű és szag-talan.


III. Ez a nedűgomba főként ősszel terem nedves réten és parlagon. Elő-fordulása az Alpok előtere és hegy-vidéki területe. Európában ritka faj, hazánkban eddig nem került elő. A szakirodalom szerint együtt ta-lálható az apró nedűgombával (H. miniata).

IV. Hasonló a hazánkban eddig még nem ismert piros nedűgomba (H. cocconea), de ez a faj többnyi-re száraz kalapú, kissebb és a tönk-re szélesen ránőtt sárgás élű lemezei vannak.

V. Ehető gomba, de ritkasága mi-att kímélni kellene és gyönyörköd-ni színpompájában.

VI. A fajgazdag nedűgombák több-nyire kicsi, vékony húsú, vize-nyős és nagyon élénk színű fajok. Talajszaprotróf és korhadékbon-tó gombák. Néhány fajukra figyel-ni kell mert mérgező. A vörös ne-dűgomba a legnagyobb ismert faj ebben a nemzetségben. A „punicea” fajnév jelentése pun, föníciai, ezért bíbor, skarlátvörös.

78


ez a gomba ehető!

Piros nedűgombaHygrocybe coccinea (schiff. ex fr.) kummer

I. A kalap kezdetben félgömb ala-kú, átmérője 2, legfeljebb 6 cm lehet. Lassan nyílik ki harang alakúra. A kalap bőre csak igen kicsit tapadós, ami szárazságban nemis érzékelhe-tő. a fénylő cseresznye- vagy vérvö-rös színű kalap a gomba fejlődése során kialakul, de a pereme élénk-vörös marad. A hasas, a tönkre szé-lesen ránőtt, néha fogazott, gyak-ran sárás élű narancssárga vagy vérvörös lemezek távol állnak egy-mástól. A tönk felszíne is élénkvö-rös, később halvány narancssárgára

változik. A töve felé egyre sárgásabb lesz. amiről nagyon jól felismerhető. A tönk kissé összenyomott, felüle-te sima, belül üreges. A hús is olyan színű mint a kalap és a tönk. Vize-nyős és törékeny állagú.


III. Mindenekelőtt nedves hegyi ré-teken, nedves kaszálókon fordul elő 1800 m magasságig. Európában ál-talában ritka, hazánkban eddig egy alkalommal került elő. Termőtestet szeptembertől októberig fejleszt.

IV. Hasonlít hozzá a vörös nedű-gomba (H. punicea), de az sokkal nagyobb méretű.

V. Ehető, de ritkasága miatt kímél-ni kellene.

VI. Mintegy 55 faj tartozik a ne-dűgombák nemzetségébe, közülük néhány mérgező. A nedűgombák többnyire élénk színűek, vizenyős húsúak és törékenyek. Többnyi-re nedves hegyi réteken találhatók. Pontos meghatározásuk problema-tikus és nagy gyakorlatot igényel. A

„coccinea” jelentése skarlátszínű.

80


ez a gomba ehető!

Feketedő nedűgombaHygrocybe conica (scop. ex fr.) kummer

I. A kicsi, csak 4–5 cm átmérőt el-érő kalap hegyes kúp formájú, még kifejlett állapotban is. A csupasz kalapbőr fénylik, nedvesen tapadós, különben száraz tapintású. Feltünő a szép piros vagy naracssárga szí-ne, amely érintésre vagy idősöd-ve feketedik. A vékony, hasas, el-térő hosszúságú lemezek majdnem szabadonállók, sárgák. A vékony tönk legfeljebb 10 cm magas le-het. Szinte szabályos henger formá-jú, felszíne csupasz, szálasan csíkos, belül üreges. Színe élénk sárga-na-rancssárga, szintén feletedik. A hús

rendkívül törékeny, feketedő, szaga nem jellegzetes.


III. Ez a gombafaj hazánkban elég gyakori, a füves helyeken, legelőkön, réteken áprilistól októberig nő.

IV. Élénk, fénylő színe miatt köny-nyen felismerhető. Nagyon hason-lít a színváltó nedűgombához (H. nigrescens), ennek azonban tom-pán kúpos kalapja, valamint kicsit vastagabb tönkje van és nagyobb is. Egyértelműen csak mikroszkóp-pal lehet őket elkülöníteni; a fekete-dő nedűgombának 2 vagy 4 spórá-sak a bazídiumai, míg a másik fajé 4 spórás.

V. Nem tudjuk még pontosan, hogy mennyire mérgező, de eléggé gya-nús gomba, gyomor- és bélpanaszo-kat okoz. Semmiképpen nem ajánl-juk a gombagyűjtő kosarába.

VI. Ez a nagyon szép gomba a déli országokban még gyakoribb, mint Közép-európában, de azért ottis kí-mélni kellene. A „conica” jelentése kúpos.

82



A k é p e k s z e r z ő i

Szinte a teljes könyvben a képeknek csak részleteit használtuk föl. A borító hátolda-lán: waggabirds.worldpress.com 19: mushroomhobby.com, Demetrius Chryssikos, Marc Kummel 21: stridvall.se, gallery.nen.gov.uk, John Myers 23: myko.cz, Tomaso Lezzi, Myko 25: mykologie.net, Jaroslav Maly, Emilio Lopez 27: bio341a.blogspot.com, ciuperci.org, Faller István 29: Alessandro Francolini, J. Hardison, Juan Carlos 31: Josef Hlasek 33: Jean Luc Fasciotto, commons.wikimedia.org, Josef Hlasek, Tim Stavens, gyurgyalagok.blogspot.com 35: paramanatur.com, Uli Esch, Jan Komar 37: JMM, Josef Hlasek, Fransesco Roudriguez, Fransesco Roudriguez 39: Harry Regin, Uli Esch, tcr63-temporadadesetas201011guarea.blogspot.com, John Walker 41: Szűcs Béla, wildaboutbritain.co.uk, olicamatinez.free.fr, grzybowisko.wordpress.com 43: Boerio Gianluig, Szombath Zoltán, Soproni János, Michael Kuo 45: Helge Shulch, Kudlacek, Shaggy Parasolain, Etienne Charles 49: Mirki Kaszuby, Josef Hlasek, Tomaso Lezzi, Josef Hlasek 51: Magyar Józsefné, Josef Hlasek, Hodobay Mária, Josef Hlasek 53: phormanazur.com, Josef Hlasek, Josef Hlasek 55: wildabouttheworld.com, Fred Stevens, Tomaso Lezzi 57: pms.wikipedia.org, grandnatural.com, Lindsey 59: Frede Scheye, Josef Hlasek, Josef Hlasek, Josef Hlasek 61: f lickr.com/photos/44473917@N04/4090431071/, Miguel Olivera, J. Guinberteau, Franco Sotgiu 63: commons.wikimedia.org, grandnatural.com 65: Hodobay Mária, shromery.com, Jens H. Petersen 67: Jens H. Petersen, David Work, Josef Hlasek 69: Kaposvári László, Kaposvári László, naturalmediterrano.com, netgombasz.hu 71: Josef Hlasek, Petro Curti, Petro Curti 73: Josef Hlasek, Josef Hlasek, grandnatural.com, stridvall.se 75: eol.org, Sandru Rabkevics, funginelsaleuto.blogspot.com, wildaboutbritain.co.uk 79: rogermushrooms.com, Josef Hlasek, naturalmediterrano.com 81: Szilvasy Edit, Josef Hlasek, Josef Hlasek, Josef Hlasek 85: J. Ammirati, Virók Viktor, wildaboutbritain.co.uk 87: myoor. nancy.infra.fr, naturamediterrano.com, aitafungorum.org, mycomeb.narod.ru 89: Szilvasy Edit, Szilvasy Edit, Pierre Radubaud, Paul Darbishire 91: toolate.s7.coreserved.jp, funguiabruzzes.it, Miroszaw Gryc, Milos Villaris 93: bioimages.org.uk, Zygmunt Augostowski 95: Jagoslav Maly, Etienne Charles, Etienne Charles 97: Jens H. Petersen, foromicologico.es, Magyar Józsefné, Jens H. Petersen 99: Tutur Talmamax, panoramino.com, Pietro Curti, Emilio Pini 101: betsivanderkruip.nl, marcoweb.narod.ru, pilz-kultur.at, commons.wikimedia.org 103: Jozef Hlasek Tomaso Lezzi, Josef Hlasek 105: Magyar Józsefné, Josef Hlasek, Hodobay Mária, Josef Hlasek 107: phormanazur.com, Josef Hlasek, Josef Hlasek 109: wildabouttheworld.com, Fred Stevens, Tomaso Lezzi 111: pms.wikipedia.org, grandnatural.com, naturalmediterrano.com 113: Szilvasy Edit,

308

képjegyzék / 309

Helikon Kiadó Kft. 2012

Cím: 1053 Budapest, Ferenciek tere 4. félemelet 20.

[email protected], www.helikon.hu

A kiadó sorozatának további részei:

Fák

Szárazföldi madarak

Kétéltűek és csúszómászók

Tengeri halak

Emlősök

Füvek

Ásványok

Fosszíliák

Mocsarak, lápok élővilága

Patakok, tavak élővilága

Bogyós termések, gyógynövények

3 4 8 0 f t 1 1 €

A gombászok többségének gyűjtőszenvedélyéhez konkrét szán-dék is társul, meg akarják enni, amit az erdőből hazavisznek. Könyvünkben szerepelnek a legfontosabb ehető és mérges gombák részletesen bemutatva.Ez a könyv pontos és részletes gombahatározó természetbarát-oknak.

i s b n : 9 6 3 8 0 0 9 5 0 4

Documents

Helmut & Renate Grünert – Gombák (Mushrooms)