I ZSIDÓ ISTENTISZTELET · Bevezetés. 1. A zsidó istentisztelet és a hitközség. ’notí • • ’ bna i«űö •nyi “ * tfaü «• ittoö lűpa oipa o^a Napkelettől nyugotig

AI

ZSIDÓ ISTENTISZTELETI

ISMERTETÉSE.

MÁSODIK, TELJESEN ÁTDOLGOZOTT KIADÁS.

IRTA:

Dr. FÉNYES MÓR.

P 0 Z S 0 N Y,

NYOMATOTT ALKALAY ADOLF es FIA-nál.

1899.

Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára

Tartalom.

Oldal

Bevezetés.1. A zsidó istentisztelet és a hitközség.......................................... 7

1. A zsidó istentisztelet a zsidó vallás megtestesítője. Ellentétben régi pogány istentiszteletekkel nem külsőleges, hanem benső, nem az istenségnek tett szolgálat, hanem önnevelés. — 2. Egyetemes, nem kizárólagos jog vagy kötelesség; csak személyesen gyakorolható, nem képviseletben. — 3. Kóhén, lévi, jiszráel. Zsinagógái név. — 4. Bar miczva. Nők részbeni fölmentése. — 5. Hitközség. — 5a. Annak szervezete.

Általános rész.2. Istentiszteletünk alakulása........................................................... 11

6. Az áldozat és annak alapeszméje a pogányoknál : az istenség ellenséges indulatu. — 7. Ezzel szemben a tóra tanítása. — 8. Az imádságos istentisztelet fejlődése, rítusok.

3. A templom...................................................................................... 139. Czélja nálunk és más vallásoknál. — 9a. Salamon temploma.

— 9b. A második templom. — 10. Zsinagóga.4. Zsinagógái időszámítás............................................................... 16

11. A teljes istentisztelet czikiusa: az év. Hagyományos aeránk. — 12. A hold- Ó3 napév kiegyenlítése. 12a. Hónapok és

9

napok elnevezése. Ev- és hónapszámítás.5. Az imádság fejlődése.................................................................... 17

13. Az imádság és annak fajai; fejlődésének első mozzanata: rendszeresített intézménynyé lesz. — 14. Az ima a szentirás korában. — 14a. A talmud korában. — 15. A sziddur és machzór. —16. Újabb változtatások.

3. Imádságunk szelleme . ?.......................................................17. Az ima nem önmagától hat, csak amennyiben bennünket közelít

Istenhez. — 17a. megtanít nemes kívánságokra, önismeretre, boldogságra, önbírálatra, megnyugvásra, a kölcsönös felelősség érzetére. —

19


4

, Oldal18. ALitat: — 18ft. templom. — 18b. minján. — 19. Hagyományos szöveg.— 20. Hagyományos dallamok (bibliai hangjelek).—21. Szertartás, alamizsnagyűjtés.

7. Az imádság alkalma........................... 22_ *22. Benedikczió. — Elvezeti benedikczió. — 24. Benedikczió

természeti jelenségeknél. — 25. Szertartási benedikcziók. — 26. Gyász-ima. — 27. Sachrisz, muszaf, mincha, máariv, neila.

8. Bibliaolvasás..................................................................................2428. A. tóraolvasás a tóra alapján. 7-éves cziklus. l-éves czik-

lus ; a szidta 7 részre osztása. — 29. Felhívottak száma más alkalmakkor. — 30. Két és három tóra kivétele. — 31. Felhívottak sorrendje. Adományozás. — 32. Haftóra. — 33. Tórakisérő énekek — 34. Szombatok elnevezése a tóraszakaszról. — 35. Tar- gum, prédikáczió.

Különös rész.9. A napi istentisztelet.................................................................

36. Talisz és cziczisz. — 37. A mindennapi imádság szerkezete. — 38. Tartalma. — 39. Mincha és máariv.

10. Hétköznapi imádság................................................................40. Tefillin — 41. A tefilla hétköznapi betétei. Tachnun.

11. Ünnepek.......................................................................................42, A természet, a történet s az erkölcs ünneplése. — 43. A

munkaszünet és fokozata. — 44. Pótnap, ünnep köznapja, elő- és utónapja. 45. Kiddus és habdála. Ünnepi imádság általában.

12. A szombat.................................................................................

31

32

3446. A teremt és szombatja és a mi szombatunk. — 47. A szom

bati nyugalom a szentiiásban és a történetben. — 48. Szelleme. 49. Ünnep, böjt és gyász szombaton. 50. Szombati imá Iságok.

13. Történeti ünnepek.....................................................................3751. Jelentőségük. Zarándoklat.

I. P e 8 z a c h.52. Szabadság ; kovásztalan kenyér. — 53. Szeder.

II. S á b u ó t.54. Tóraadas. Szefira. — 55. Ünneplése.

III. Szukkót.56. Isten gondviselése a mindennapi életben. — 57. A sátor

jelentősége. — 58. Négy növény. Köimenet. — 59. Záró-ünnep. Tóra örömünnepe. Ilósáná rabbá.

14. Bűnbánati ünnepek...................... 4260 Magunkbaszállás. Bűnbánati napok. — 61. Imádságuk.

I. R ó 8 h a s á n a.62. Négy neve és jelentősége. — 63. Imarendje.


5

OldalII. J ó m k i p p u r.

64. Torai alapja. — 65. Bojt. — 65b« Jóvátétel, bocsánat, bünbánat, a lelkiismeret épségben tartása. — 66. Imarend.

15. Emléknapok....................................................................................4867. Ujhold. — 68. Parim. — 69. Chanuka. — 70 Böjtök.

Áttekintés.1. Az imakönyv beosztása....................................................................51

Ifjúsági istentisztelet........................................................................ 532. Hónapok szerinti áttekintés........................................................... 553. A tóra hetiszakaszai.........................................................................554. Kiváló szombatok . . . . ;...................................................... 565. Az istentisztelet..................................................... 566. Egyes imádságok.............................................. -............................ 577. Szertartások.......................................................................................578. Templom.................. ■..................................................................... 589. Tóraolvasás...................................................................................... 5810. A hitközségi életből........................................................................59


Bevezetés.

1. A zsidó istentisztelet és a hitközség.

’notí’ bna i«űö nyi tfaü ittoö »□• • * • “ * «• “• • • •• • • • ■ • •

lűpa oipa o^a/

Napkelettől nyugotig nagy az En nevem a népek között és minden helyen töm- jéneznek és áldoznak az En nevemnek.

(Maláchi 1, 11).

1. Maláchi próféta hirdette először azt a nagy igazságot, hogy minden nép, bármily istenséget imád is, tulajdonkép az Egyistent sejti és áhitozza szertartásainak jelképei mögött. De tiszta eszményi voltában a zsidóság ismerte fel először Istent; a zsidóságnak jutott az az érdem is, hogy oly istentiszteleti formákat alkosson, melyek az Egyistenség eszméjét a maga tisztaságában megóvják, azt lehetőleg terjeszszék és a benne rejlő erkölcsi igazságokat minduntalan szivükbe véssék. — A pogány népek, még a legműveltebbek is, úgy fogták fel az istentiszteletet, hogy avval szolgálatot tesznek az istenségnek s ellenszolgálatra kötelezik le; imádságukban teljesen hiányzott a bensöség, vagyis a bizalom és szeretet, a föltétien odaadás, az érdek nélküli vonzódás, de benne volt az áldozat nagyságára való hivatkozás és ennek fejében kikötésszerű határozott kérelem. Ellenben a zsidó istentiszteletet áthatotta a próféták tanítása, mely szerint Istent nem gazdagítja a mi áldozatunk, haragját ki nem engeszteli sem bojt, sem másnemű önsanyargatás. „Vájjon a Mindenható haszna-e, hogy jámbor légy, avagy nyereség-e neki, ha útjaidat


8

gáncstalanná teszed ?u (Jób 22, 3j. „Amily magas az ég a föld fölött, oly magasak az én útjaim a ti útjaitok felett és az én gondolataim a ti gondolataitok felettu, szól Isten. Csak a mi erkölcsi javunkra szolgál, ha Istenhez emelkedünk imádatban, ez imádat pedig csak benső érzelem, eszményi gondolkodás s nemes életmód lehet. Érzelmeinket kifejezésre juttathatja, jelképezheti az áldozás, bojt, ünneplés vagy imádság szertartása, de magában véve nőm pótolhatja, ^3 X3?„Isten a szivet akarja/1

2. Nevezetes elve vallásunknak, hogy a benne gyökerező jogok és kötelességek mindenkit egvképen és személyesen illetnek. Mindannyian papi szentség méltóságát viseljük. A vallásgyakorlat nem képezi egyesek kiváltságát és nem is ruházhatjuk azt át másokra.

3. Papot, aki születési előjogánál fogva vagy különös szentséggel felruházva a gyülekezetét képviselné Isten előtt s aki közvetítene Isten és ember között, a mai zsidóság nem ismer.

A jeruzsálemi templom fenállásának idejében azonban más népek módjára a zsidóságban is volt szervezett papság D'JHÍD, melynek tagjai Lévi családjából valók voltak és egész Áh ron idejéig tudták származásukat visszavezetni. Ezen külön osztály fentartását az akkori istentisztelet, az áldozás intézménye tette szükségessé. Ha minden ember maga áldozhatott volna, az istentisztelet ezen nyers, érzéki módja, nem maradt volna ment a jóslástól s más babonától, mely a vallás tisztaságának kárára lett volna. A tulajdonképi papok, a kohénok mellett a nemzetség többi fiai, a leviták segédkeztekaz áldozás körül, különösen pedig mint énekesek tettek szolgálatot. Mai nap is fenntartják ezek leszármazottjai méltóságuk emlékét, de a vallásos életben már csak csekély nehány dologban különböznek a többiektől, kiket " névvel illetünk.

• •

í Italában véve teljes érvényre jutott az a tan, hogy : DW3J 7- EJ? Hjfll JFV '’Ö. „Vajba Isten egész népe mindannyian próféták lennénektt, azaz Istennek szentelt emberek. Ezen szentség jellegénél fogva minden zsidó felvételekor


9

külön héber szent nevet □£’ kap. Különben a zsidóságtisztán vallási czélokra a héber nyelvet használja, mint a melyen a szentirás szól s melyhez több évezredes hagyomány a kegyelet szent kötőkével fűzi; egyebekben pedig az illető nemzet érzületében osztozkodik és nyelvét beszéli.

4. A vallási kötelességekre való érettség a fiuszülöttnél 13 éves korban kezdődik, amikortól az illetőt *Ű-nak,• •a kötelesség emberének nevezzük. A nőket kevésbbé kötelezte és képesítette a zsidóság a vallási szertartásokban való részvételre, mivel rájuk a családi élet külön nagy teendőket ruház. De mindannyian teljes erőnkkel azon tartozunk lenni, hogy vallásunknak mások előtt is tiszteletet szerezzünk

x-p; ’T'. 0# '? ’ög 5? wni „hogy lássák

mind a föld népei, hogy Isten neve van rajtad és tiszteljenek* 1 (DtfH 5^11).

5. Már Ezra idejében létesült a zsidóság kebelében egy hitszövetség ri^a), melynek czélja volt a tóra ismeretének, az istentisztelet és a felebaráti szeretetetnek, 'í"HÍy □non ápolására szolgáló intézményeket létesíteni. A

T “S »

vallásos élet minden ténykedésének központja az istentisztelet volt, mert ez egyesített magában tóratanulást, jótékonyságot, baráti szeretetet és kegyeleti tényeket is. A viszonyok fejlődésével minden helységben, a hol zsidó lakott, létesült hitközség, mely mai nap is ezen hármas feladat teljesítésen buzgólkodik. A hitközség javait kiterjeszti minden egyesre, másrészt tartozik erkölcsi munkájához hozzájárulni minden hozzátartozó és nincs olyan ember, ki egyik vagy másik czélja érdekében nem tehetne szolgálatot (HVU* 15 pSÚ nS PSÜk

5a-Minden hitközség választ a saját akaratából és szükségérzetből egy oly férfiút szellemi fejéül, kit tudományánál, jámbor és erkölcsös életénei fogva méltónak talál, hogy nemes példával előljárjon. E férfiú a rabbi (□*] tanító) címet viseli.Az ő tisztsége a vallásos életet gondozni és ellenőrizni, egyes hivatalos jellegű vallási teendőket végezni.

A hitközség külső kormányzata élén áll az elnök


10

U'X-1), egyes főbb ügyeit vezetik az elöljárók— A hitközség főbb feladatainak gondosabb teljesítésére annak keblén belül külön egyletek is állanak fenn mint pl. a NC’Hp. Szentegylet, melynek tagjai testvériséget képezneka szegények gyámolítására, betegek, elaggottak ápolására a temetkezésre; N*pn D'U4 a talrnud tanulmányozására stb.


Általános rész.

2. Istentiszteletünk alakulása.

állott. Ennek legősibb fejlődési foka pedig az emberáldozás volt, melyet a tóra is moloch-vmádás néven ismer s a legszigorúbb büntetéssel illet. E szertartás alapjául az a borzasztó hit szolgált, hogy az istenség örömét találja az emberek halálá-

ségét kelti fel, az istenség tehát ellenséges érzelmű az emberek irányában. Hogy az istenek jóindulatát kiérdemeljék, feláldozták gyermekeiket vagy legalább némikép pótolták az emberáldozatot oly módon, hogy testüket megszurdal- ták, vagy vérüket bemutatták ; hasonlóan vélekedtek a holtak szellemeiről is s azért azok tiszteletére is fejüket megkopasz-

szertartásokat is tiltja. Csak későbbi fejlődés természetes eredménye az, hogy az ember helyett baromáldozatot mutattak be.

7. Hogy az emberiség az emberáldozati kultuszt abbanhagyta, a tóra felvilágosító hatásának tulajdonítható, mely azon sötét hitnézlettel szemben azt tanította, hogy Tatén az életet akarja, a halál pedig a papra nézve, aki a halotti kultuszt végezné, szentségtelen állapot. A szenvedés, magában véve, nem erkölcsi megtisztulás és nem kedves Isten előtt, hanem ellenkezőleg „az Örökkévalóban

— a om legfölebbeszköz lehet az érzület nemesbedésére, amennyiben magába


12

szállásra bír. rnxú? Hn CtSk „Isten egyedüli áldozata

a töredelmes sziv“. De ismerve a népnek a régi szokásokhozvaló szívós ragaszkodását, a tóra maga is elrendeli az áldozást, de nem tartja az istentisztelet legméltóbb formájának, hanem csak jóváhagyja ez idegen származású, de a nép keblében erős gvökeretvert szokást, □iTFDT DK 11V *n3V xS*!

* • • • — • •••■• •• . • • •* • • • • • •

□IT-TJK C'

13

áldozatnak nevezik. De az áldozás, mint a mely a nép gyermekkorabeli odaadó vonzódásának érzéki kifejezése volt, szent emlékét képezi ezentúl is a zsidóságnak és az istentiszteletben számos alkalommal említtetik meg. Különbenpedig az imádság maga is áldozatnak tekinthető, melyben saját magunkat, egész valónkat, éltünknek minden örömét és fájdalmát, jövőnk minden reményét Istennek szenteljük.

8. Az imádságos istentisztelet is, a templom pusztulása ótamáig sok változáson ment keresztül. A talrnud keletkezése idejében az egyes iskolák ellentétes nézetei jutottak érvényre. Az egység föntartása kedvéért oly módon kisértették meg az ellentétes nézetek kiegyenlítését, hogy lehetőleg minden nézetet érvényre juttattak. Innen a sok ismétlődés és változat rituális cselekményeinkben és imádságainkban.

A talrnud befejezése után a szerteszéledett zsidóságban(dia spóra) 1 •• 1 •' 1 •• ffkulonbozo helyi szokások (ritus) fejlődnek ki. —Ma leginkább a spanyol (szefárd TSD) és német (askenázIjJu’X) rítussal és annak elváltozásaival találkozunk. Föl-

• •

tehető, hogy e szakadás már régibb időbe nyúlik vissza, a spanyol rítus őse e szerint a szentföldi, a németé pedig a babilóniai volna. Egyik rítust követők a másiknak híveit nem zárják ki, mert FHlfi ; „a szokás Izraelben törvényszerű44. Csak a karaiták rítusát és elveit nem ismerjük el a zsidóság alapján állóknak, mert azok végkép szakítottak a mi évezredes fejlődésen átment hagyományainkkal és a talmudban előirt szabványokat nem tartják meg.

Kisebb nagyobb változást még ezentúl is eszközölnek az egyes hitközségek, amint ezt helyi és korviszonyok megkívánják, de mindig a régi szokások iránti kegyelet szem előtt tartásával.

3. A templom.

9. Bár mindenütt érezzük Isten jelenlétét, mivel 1TÍZ33 □Hl? az ő lelke betölti az egész földet, mégis késztetve érez

zük magunkat ünnepélyesebb alkalommal elhagyni rendes hajlékainkat és az istentisztelet czéljára külön alkalmas helyre


14

gyülekezni, ahol egyszersmind mások hasonló érzületével találkozunk. A legrégibb időben őseink a pogányok módjára magaslatokat, barlangokat, ligeteket és sziklahasadékokat kerestek fel imádatban. Ily helyekre az a hit vonzotta őket, hogy az istenség a természet e titokzatos helyein tartózkodik és csodatevő ereje itt nyilvánul meg. A tóra a legnyomatékosabban tiltja az e helyeken való áldozást, de e szokás azért még soká tartotta fenn magát a templom fennállásával egyidejűleg is. Az istentisztelet tisztaságának megóvása érdekében a tóra egy szentélyre tereli az istentiszteletet

azon helyre, melyet az Örökkévaló

kiválasztott, hogy nevét ott honoltassa.

9a- Szentélyül Salamon király idejétől fogva a jeruzsálemi templom JVS szolgált. Ide zarándokolt háromszor egyévben a nép apraja-nagyja, itt mutatta be áldozatait, ha öröm vagy bünbánat, hálaérzet vagy kívánság illette szivét. Itt ült törvényt és tartózkodott a nép értelmisége, a papság. Hogy ezt nem az istenség székhelyéül szentelte építője, hanem a gyülekezet szent érzelmeinek találkozó helyéül, ahol az áhitat csak erősbűi mások áhítatán, mutatja az az örökké fenséges szózat, melyet felavató imájában mondott: „Hát valóban a földön lakik Isten ? im az ég és az egek ege sem határol ják őt körül, annál kevésbbé ez a ház, melyet én építettem/ E templom nem is volt kizárólagosan Izráel imáinak szentelve, hanem nyitva volt bárki számára: „Es még az idegen is, a ki nem népedből való és jön messze földről a Te nevedért és imádkozik e házban, Te hallgasd meg az égben, székhelyeden14, mondja Salamon imája.

9b-E templomotNebuka.dnezár, babilóniai király pusztította el — 586-ban, de ötven évvel később annak romjaira alapítottáka fogságból visszatérő zsidók Cirus perzsa király engedélyével a második (zerubabeli) templomot, mely kb. 600 évig állott fenn. E második templom oltárán idegen fejedelmek is mutattak be áldozatot. Határtalan volt a nép tisztelete szent csarnokai iránt. „Jobb egy nap a te pitvaraidban mint ezermásutt, inkább akarok a küszöbön ülni Istenem házában, mint


15

lakozni a gonoszság sátraiban44 mondja egyik zsoltár. A kegyelet tiz csoda hitét fűzte e templomhoz, köztük azt, hogy bár állva is csak szűkén fértek el benne, letérdeléskor mégis elég kényelmessé vált a hely. Ez mutatja, hogy a hitben mily szerény feltételek között is talál a szív boldogságot. A makkabeusi harcok is főként az oltár szentségének megvédéséért folytak. És amikor Titus császár ezt is lángba borította, a szolgálatot végző papok nem akarták pusztulását túlélni, hanem az oltár tüzére vetették magokat, hogy az áldozatokkal együtt hamvadjanak el. Még hosszúidon átcsügga nép tekintete a templom romjain. „Boldog a szem, mely látta44.

• /

A templom egyik (nyugoti) falának romja mai napig is fennáll és számos zarándok vonzalma tárgyát képezi ; itt lehelte ki a hagyomány szerint Juda Ilalevi is életét, híres Cion-énekével ajkain.

10. A jeruzsálemi templom másodszori pusztulása óta határtalan kegyelettel viseltetünk ugyan hajdani istentiszteletünk színhelye iránt, sőt imáinkba is foglaljuk emlékét, „mert szeretik a Te szolgáid az ő köveit, és porait is kegyelik44 — de többé nem állították helyre. Az istentisztelet központosítása az egesz zsidóság számára már elvesztette jelentőségét, mióta az áldozás megszűnt s az imádság és vallásos oktatás lépett helyébe és az istentisztelet ismerete általánossá lett. Már a második templom idejében alapítottak egyes városokban gyulaházakat (HDJjn f??, synagóge, zsinagóga), melyekben a

nép imádkozott és az Írástudók tórafejtegetéseit meghallgatta. Mai nap már csakis ilyen gyülőházak szolgálnak a gyülekezet központjául. Ezek berendezése igen egyszerű, mentek mindennemű képtől és szobortól, mely az istenségről való tiszta fogalmunkat megzavarhatná. A zsinagóga hagyományos jelvénye a tiz igét tartalmazó két kötábla; tehát az Írás, a tan az, ami először szemünkbe szökik a zsinagóga szemlélésénél. A zsinagóga legszentebb helye is a keleti oldalon elhelyezett szent ■‘Szekrény (InX), mely a zsidóság ősi szent könyveit,a tóratekercseket (H"dFI ^Dp) tartalmazza. Előtte a hit világosságát jelképező öröklámpa *12 függ. A szekrényt kárpit


16

DphS takarja el; ajtait csak a tóra kivételekor és egyes ünnepélyesebb imádságoknál nyitjuk ki. A szekrény előtt áll az Mimádkozó asztal (TOP); régibb berendezésű templomokban ezenkívül a templom közepén van egy tórafelolvasó asztal (almemor). A zsinagóga bejáratánál víztartó edényt is alkalmazunk, hogy abban esetleg kezünket leöblíthessük.

DK HSDtoXVS? p'ppz* „Mosom kezemet tisztaságban és körüljárom oltárodat/ A zsinagóga hagyományos díszítményeit oroszlán, sas vagy szarvas-képek képezik; e szokás eredete ez igére vezethető viasza : „Légy hős mint a párducz, erős mint az oroszlán, röpke mint a sas, gyors mint a szarvas, hogy teljesítsd mennybeli atyádnak akaratát/

A zsinagógában, ősi, keleti szokás szerint, a nők el vannak különítve a férfiaktól. — A zsinagóga szentsége tisztán rendeltetésében rejlik, s nem valamely felavatási szertartásnak köszönheti azt. Egyébiránt minden helyet szentté avat a vallásos áhítat. '2C* Pbí T31S

• ; • • - V I T T :

SÜbí Minden helyen, hol nevemet hallom említeni, megjelenek nálad és megáldalak.

4. Zsinagógái időszámítás.

11. Vallásos eszméinket nem lehet minden időben és minden órában emlékezetünkbe idéznünk. Ez okból már 5'srégi idők óta, az emberi élet legnagyobb időmértékére, egy évre osztották el az összes istentiszteleti teendők végzését. A teljes istentisztelet tehát csak egy év tartama alatt végződik be és évről-évre ismétlődik. A vallásos elmélkedésre külön szentelt napokat ünnepnek 3H, "IPIB nevezzük.

(Évszámításunk kiindulópontjául a biblia adatai alapján megállapított világteremtés szolgál, e szerint pl. az 1900 polgári év a teremtés 5660—61 évére esik, rHT1? D"1D TI. A héber számból az ezrest rendesen elhagyjuk és utána Írjuk P'öS azaz JtDp szót, melynek jelentése: „rövidített szám/)

12. Időszámításunk ahold változása után igazodik. A hold egyszeri körülfordulásának ideje a hónap tfTH 29 nap és kb.


17

13 óra. Pontos számítás szerint a hold megújulása pillanatától fogva nSlö) kellene az uj hónapot megkezdeni, tehát a 30-ik

napot ketté választani. Ennek elkerülése és pótlása czéljából azonban ezt a napot évenként 6 hónapon át az elózó, más 6 hónapon át pedig a következő hónaphoz számítjuk. (Amely hónapnak ünnepnapja van, az 30 napos). A holdév ekkép mindig 11 nappal rövidebb lesz a napévnél, mivel csak 354 napot számlál. Ámde a peszach ünnepet a biblia egyrészt Niszán L4-ére állapítja meg, másrészt pedig a tavaszhoz köti.Ezen két adat csakhamar minden évben kizárná egymást; ez okból a holdévet ki kell egyenlíteni a napévvel, amit olv módon eszközlünk, hogy egy 19 évből álló időközben 7 hónapot toldunk be (minden 3., 6., 8., 11., 17., és 19. esztendőben). A betoldott hónapot második Adárnak — TIK nevezzük.Az ilyen év neve H3Ü szökő év. Az év hónapjainak neve : /T’K dpú

• I t : ••• • : • ••• t - ) t • t • ’ t •

• •• t-: | • T-t t : •• ••

12a- A hónapok ezen nevei babilóniai eredetűek, a tóra még nem ismeri, hanem számokkal helyettesíti, ép úgy nincs egyáltalában a héberben a hét napjának elnevezése. A hetet azon szakaszról szokás elnevezni, melynél a tóraolvasás rendjében tartunk DU'An, nj stb. — A napot a megelőző• • •estével kezdjük e bibliai ige alapján : És lón este és lón reggel: egy nap.

Az évet Tisri havától, de a hónapokat Niszántól fogva kezdjük számlálni. Az előbbeni a világteremtésből, a másik pedig nemzeti történetünk első nagy fényéből, az egyptomi kiszabadulás mozzanatából indul ki. Mig az évszámítás tehát Isten világuralmának eszméjét rejti, a hónapszámítás Izráel külön szent állásának gondolatát juttatja kifejezésre.

5. Az imádság fejlődése.

13. Az imádság ,5*T0rin) a vallásos érzelmek lég-

közvetlenebb megnyilatkozása szavakban. Lehet kérelem, dicsőítés^ hálaadás, panasz és bünvallomás.

2


18

Kezdetben az imádság csak egyéni volt és csak pillanatnyi érzelem sugallata (alkalmi); később rendszeresített intézmény nyé lett és hosszú fejlődésen ment keresztül.

14. Már a szentírás korában találunk imádságot említve. Olvassuk Abrahámrél, hogy Sodomáért könyörgött; hosszabb imádságot közöl a tóra Alózestől azon alkalommal, hogy Isten haragja fellobbant népe ellen az aranyborjú imádása miatt. „A Zsoltárok44 és a biblia számos helyén elszórt zsoltár pl. a Hanna imája, Siralmak 5. fejezete, továbbá a Dániel, Ezra és Nehemia könyvében előforduló bűn vallomások mind imádságok. Újabb jellemvonást találunk Salamon templomavató imájában. Ebben már nem egv bizonyos alkalomból, hanem általánosságban a késő jövőért könyörög.

A második templom idejéből olvassuk Dánielről, hogy • már naponként háromszor borult térdre és imádkozott a

Jeruzsálem felé nviló ablak előtt.

Ezen imádságok alapvonásai ma is megvannak imádságainkban ; megtaláljuk bennük a közjó kiemelését; azt, hogy a könyörgő nem a in aga érdemeire hivatkozik, hanem Isten könvöríiletességére r'njHF. D’S'EO WIS’ ’3

„Nem a mi érdemeinkre támaszkodva árasztjuk esdeklésünket eléd, hanem a te végtelen köny őrületed re44.

Ez imádságok az ősök érdemeire fVIDpis hivatkoznakmint a kegy kimeríthetlen forrására. Az ősök érdemeinek betudását tanítja a tiz parancsolat is és ezzel megállapítja, hogy ős és utód, múlt és jelen között szoros erkölcsi kapcsolat áll fenn.

14a- A talmud korában az imádság már beható elmélkedés tárgyát képezi. Kimondják, hogy az imádságnak első sorban tanulságosnak kell lennie, hogy az imádkozó magából az imádságból merítsen lelki épülést, nemes elhatározást. Ez okból tették az imádság középpontjává a tóra olvasását és tanulását, a mindennapi imádságba pedig ennek csekély, de legtanulságosabb fejezeteit, úgymint a Sémát, mely Isten egységét, vallásos ragaszkodásunk határtalanságát, a jutalmat s büntetést és a megváltást tanítja; a Sémát bevezették egy,


19

Isten világuralmáról és egy, Isten Izráel iránti szeretetéről szóló dicsérettel kérelem kapcsolatában ; utána mondtak egy, a megváltásról szóló dicséretet és kérelmet. Mondottak még más áldásmondatokat is, különösen azokat, melyeket később a második templom pusztulása után II. Gamliel pátriárka a tefillában vagyis a Semone eszrében (rnt?p fWtp)összegyűjttetett. Azonkivül mai imakönyvünk nagy része a talmudi korból származik,

15. A talmud utáni (gáoni) korszak bán szerkesztette meg Amrám gáon (8. század) az első imádságos könyvet (THD) de az általánosan kötelezőnek elismert imádságokon kívül felléptek még a kor költői is szerzeményeikkel (tűVS),melyeknek tárgyát az ünnep jelentőségének leírása, az agada (hagyomány) alapján képezi ; ezek nagy része tehát állandósított prédikácziónak tekinthető. Alakjuk már egészen uj, a mennyiben az arab költészeti formákat: a rímet, a szótagmértéket s a verssor kezdetét (akrostichon) tüntetik fel. A rabbik ezeket legtöbbnyire csak tűrt imáknak tekintik ; egyeseket, mivel az istentiszteletet túlságosan elnyújtják, ki is akartak tiltani. Innen van, hogy ezeket a Sziddurokba fel sem vették, csak külön kiadású ünnepi imádságos könyvekbe ("llinűh

16. Az újabban rendezett istentiszteleten a piutokat sok helyt kiküszöbölték ; csak újév és engesztelés napjára, valamint peszach első és sátoros ünnep utolsó napjára hagytak meg egyeseket, nemkülönben a böjtnapokra egyes rokonnemű szelichótot és kínót-ot PlITSp uTírp- Ellenben mind nagyobb

tért hódítanak a hazai nyelven szerzett imádságok.

6. Imádságunk szelleme.

17. A talmudban olvasuk : írva van : „Es Ion, amint felemelő Mózes kezét, győzött Izrael, amint pedig leeresztő kezét,

győzött Amálek.u Hát Mózes keze szerzetté a háborút és szüntette meg a háborút ? Ez tehát csak annyit jelent, hogy amig Izráel az ég felé tekintett (Mózes keze irányában) és szivét

2*


20

Isten szolgálatába hajtotta, diadalmaskodott, ha pedig nem, gyengült. — Ezen példából látjuk, hogy bölcseink felfogása szerint az imádság nem annyira önmaga ereje által hat, mint inkább az által, hogy szivünket Isten felé irányítja és bennünket nemes érzelmekkel tölt el.

Az imádság tehát csak előkészít a valódi istentiszteletre, a szentséges életre.

17a-A kérő imádságban fegyelmezzük erkölcsi érzésünket, hogy ne mindent kérjük Istentől, amire emberi természetünknél fogva vágyakoznánk; hogy kizárjuk legszentebb törekvéseinkből: a puszta szerencsét, a nemtelen örömöt s általában csak olyanra gondoljunk, ami erkölcsi javunkra szolgál.— Isten dicsérete töltsön el a saját fogyatkozásaink tudatával, de egyszersmind méltóságunk átérzésével, miként azt a bibliai imák példá jában lát juk. Különösen világosan jut ez kifejezésre a 8. zsoltárban: „Ha látom Egeidet, kezed müveit, a holdat és a csillagokat, melyeket alkottál, (elgondolom :) mi a halandó, hogy rá is gondolsz, és az emberfia hogy számon tartod; és mégis alig tetted kisebbé Istennél és dicsőséggel és fenséggel koronáztad megtt.

A hála imádság révén jusson eszünkbe az a jó, mely ben* nünket érts töltsön el boldog elégedettséggel. II a panaszszal fordulunk Istenhez, vessünk magunkra, lássuk be, hogy szenvedéseink önhibáinkból erednek és tök élj ük el magunkat teljes erővel a javulásra. ;rrírr n-‘ü'r rrpmi iram nbsrn mig él, vizsgálódjunk fölöttük és térjünk tehát mindig említsük fel Isten

• • •• —• ▼ ▼ “• • T T i •

„Mit panaszkodik ember, a férfi bűnei fölött ? kutassuk (inkább) útjainkat és

meg Istenhez A panaszban igazságosságát (P^H

Vagy ha a szenvedések okát nem találjuk bűneinkben, akkor vegyük azokat jellemedző próbatételnek. ’j? flíPP *nc*!On« nfcl’ m'H’ shn' tc'x nx ’3 innjína n’pn dxöh

.. t ; - • t í ~ vi v v ■: •• " ; “ • I ! T “ » t ; •

H2JT. [5 „Isten fenyítését, fiam, ne vesd meg és ne boszan-• • •

kodj büntetésén, mert a kit szeret Isten, azt bünteti, de mint atya a fiát szereti/

Bűn valló imádságainkban legerősebben jut kifeje


21

zésre az az igazság, hogy egymásért erkölcsileg felelősek vagyunk. Ezekben ugyanis olyan vétségekről is számolunk be, melyeket nem közvetlenül magunk követtünk el, de a melyeknek elkövetésétől másokat, noha módunkban volt, segélylyel vissza nem tartottunk, sőt esetleg némikép okot szó Igái- tattunk rá és igy már bűntársakká lettünk. A bünvallomás töredelmes legyen s kisérje a javulásra való eltökélés.

18. Hogy az imádság ezen hatásokat elérje, szükséges,hogy áhítattal végezzük, azaz gondolattal és érzéssel kisérjük azt, amit ajkunk kiejt. fcÓ? rpj? xS? „Ima

áhítat nélkül olyan, mint a test lélek nélkül “ Mindamellett az áhítat hiánya ne tartson vissza az imádkozástól; az áhítatot maga az ima kelti. HwS NS ’sTlDO Az áhítat nél

küli imádság áhítatosat von maga után.18ft- Az áhítat keltése leginkább oly módon lehetséges,

hogy magunkat minden figyelemzavaró gondolattól és vágytól elszigeteljük. E czélból külön templomba megyünk, mely rendeltetésénél, felszerelésénél fogva is alkalmas az áhítat felébresztésére, de leginkább elragad az ottlevő gyülekezet áhítata. Azonkívül a templom falait az is szentebbé teszi előttünk, hogy azok már atyáink szent örömeit és fájdalmait is magukba zárták, az ő szellemük honol ott.

18b- A nyilvános gyülekezetbeli imádsághoz legalább tizbarmiczva jelenléte szükséges. Némely imádság elmondásához, valamint a tóra-olvasáshoz okvetlen megkivántatik minján együttléte. — Közös imádság a legszorosabb erkölcsi közösséget teremti, melyben az egyes érdéke elnémul a közösség szent érzelmei előtt.

19. Az imádság ne legyen rögtönzött, pillanatnyi hangulat kifejezése. Méltatlan volna oly kívánsággal, panaszszal Isten elé járulni, mely nem tisztult meg saját meggondolásunk által és a melyet nem szentesít több nemzedék vallásos koz- érzülete. Ellenben az a szó, melylyel atyáink is kifejezték áhítatukat és mely szívről szívre száll, kétségkívül mélyebb hatást gyakorol lelkünkre, mint a melyet magunk találunk. Ezért ragaszkodunk ma is az évezredes hagyomány által


22

megállapított, azaz apáról-fiura szálló imádság szövegéhez, habár annak egyik-másik része vagy kifejezése ma elavult is vagy jelentőségét vesztette. Innen van, hogy ma is fenntartjuk a jeru- zsálemi templom és az áldozás helyreállítására vonatkozó imákat.

/

20. Épp oly féltékeny kegyelettel kell fentartanunk hagyományos dallamainkat, melyek az imádság szövegével már ősrégi idő óta csaknem elválaszthatatlanul egybenőttek. Csak a nemzedékről nemzedékre szálló hagyománynak köszönhetjük a régi dallamok homályos ismeretét. Imádságaink csaknem minden részét hagyományos dallamok kisérik, melyeknek eredetét azonban nem ismerjük.Némelyek még a második templom korábanyúlhatnak vissza, mások a középkor borzalmas hangulatát a tüzhaláiba ment vértanuk szenvedéseit hangoztatják vissza. (Pl. a jomkippuri Neila-kaddis dallama). Hangjegyek nem örökítették meg a régi dallamokat, egyedül a tóra és más bibliai részek olvasását szabályozzák a hangjelek, melyek azonban csak egyöntetűséget, de nem az ősi dallam azonosságát állapítják meg.

21. Az imádság áhítatát fokozzuk, ha egyes szertartásokkal ünnepiesebbé teszszük. Ezért fűzünk hozzá némely, az imádságtól függetlenül álló, különben is köteles szertartást, minő a tefillin, a sofárfuvas, a pálmagalj-lengetés stb. Ide tartozik az alamizsnaosztogatás is. E czélra szolgál a templom bejáratánál levő perzsely valamint a hétfőn, csütörtökön és böjtnapon a tóraolvasás előtti gyűjtés. —

7. Az imádság alkalma.

22. Imádságot mondani bármikor helyén van, de rendesen csak bizonyos alkalomhoz fűzzük, hogy az közelebb legyen életünk mozzanataihoz és ne legyen puszta elvont szemlétete Istennek. -

Az ilyen alkalmi, köteles ima rendes formája a benedikczíó vagyis hálaadás vagy kérelem, melyet e dicsérő szóvalkezdünk vagy végzünk: IpiS dicsértessél »áldott

- • • r _ _légy) óh Örökkévaló. Ez sok esetben nagyon rövid és mintegy köszöntésül szolgál; máknál Isten jelenlétére

arra való, hogy különböző alkal- hiyja fel figyelmünket. A ki ily


23

benedikcziót hall, az Isten nevének hallatára e szóval : „Áldott ő és áldott az ő neve“, annak befejez

tével pedig J2X „Ámen“ szóval vesz részt az imádságban.

Benedikcziót mondunk, ha élvezünk, ha ritkább természeti tüneményt látunk, ha vallási szertartást végzünk ésvégül ha gyászeset ér, jeléül annak, hogy Isten Ítéletében megnyugszunk és igazságos voltát hirdetyük. Mindezekben valljuk, hogy életünk, örömünk, csodálatunk, kötelességérzetünk egyaránt Istentől való: “S íjn; TjTPl ’3

„Mert minden tőled van és csak a te kezedből adunk neked/23. Elvezeti benedikcziót (pnnin nlD*12) mondunk az étel ésI • • • ■

italra, és Isten nevének említésével mindannyiszor visszatartjuk magunkat az állatiasságtól; a kenyér evése előtt még kézmosás is szokásos, jelezve azt, hogy kenyerünket tiszta kézzel, gáncstalan szerzeménynyel akarjuk enni. Ide tartozik az asztali utóimádság is, melyet a tóra ez igéjére alapít a talmud: TJ'TfSx ” HX Fl^pX] „És egyél,

és lakjál jól és áldd az Örökkévalót, a te Istenedet/ Ebben kérjük egyszersmind Istent: 'rS xS W.lSx " Sxinmrsri nxSan inó ex ’? Dnxibn 'tS xSi eh -ics riinö

njnnni nu*1'lp?n» „Ne engedd, Örökkévaló Istenünk, hogy rászoruljunk sem emberek adományára, sem kölcsönére, hanem csakis a te kezedre, mely telve és nyitva van, szentséges és tágas/

24. A természeti tüneményeknél mondott köszöntések (rilD^.3 rtJTÖlím mnri) távol tartanak attól, hogy a természet bámulata a természetnek imádásába sülyedjen, hanem hódolatot ébresztenek bennünk a mindenség alkotója iránt, akinek egyetlen szavára meglett a mindenség. Ilyen a mindennapi imádság egyik főalkatrésze a reggeli imában, a HlK 1^1% az estelibenpedig kezdetű, a világosság és sötétség váltakozására valamint általában a világrendben mutatkozó istenuralomra utaló benedikcziók.

25, A szertartási benedikcziók (mSÍÖH 1113^3) arra valók,• • •


24

hogy a végzett szertartást tudatossá tegyék s annak szentségére figyelmeztessenek. A szertartás különben elvesztené isteni jellegét és puszta játékká sűlyedne. Ilyen benedikcziót mondunk magára az imádságra is (HÖKÜ DK fcClp1?)

Ide tartozik a és szertartása is.I • t t ; -Azon benedikcziókat, melyeknek elmondására minden

nap alkalom van, a reggeli imádságban egymás után előre elmondjuk.

26. A gyászhir vételénél mondandó dicséretet (piH pTWmár Jóbtól tanulhatjuk, a ki legnagyobb szomorúságában, gyermekei halálának hírére igy sóhajtott fel: npS j*?? V-

IpPö DtT. „Az Ur adta, az Ur vette, legyen Isten neve áldva/ Világos kifejezésre jut ebben az a hitbeli igazság, hogy ’iySjJ KSH p^^ nrjKb „Te igazságos vagy mindabban,

ami bennünket ér.tt Ezen igazságban talál megnyugvást lelkünk életünk legválságosabb pillanatában, ha a gondviselés a szülőket szólítja ki a gyermekek köréből. Ekkor az árva naponként este és reggel a nyilvános istentiszteleten vallja: FPEtt? SnjFP Magasztaltassék és szentek

• • 1 • • •

tessék a nagy neve.27. Vannak azonban oly imáink is, melyek nem öltötték

a benedikczió formáját. Imádságul szolgálnak azonkívül egyes zsoltárok és más énekek is.

Az imádságok alkalomhoz fűződnek, de ezen alkalmakat többnyire a mindennapi reggeli ITpHttb délutáni HfW és esti

imádságokban találjuk csoportosítva. Külön alkalom ünnepre az ünnepi áldozatnak megfelelő pótimádság és ajómkippuri böjtre a zárimádság

8. Biblia-olvasás.

28. A Példabeszédek szerint DO “Hifi PtóU’ö ttfKT - : • ; j ■

„aki elfordítja fülét, hogy ne hallja a tanítást, annak imádsága is gyalázás/ Ezért vonták bele bölcseink az imádság körébe a tóraolvasást valamint a haftóra és megitlák


25

olvadását is. A tóraolvasást már maga a tóra rendeli el e szavakkal: „hét év végeztével, a szombatév fordulóján, Sátoros ünnepen, a mikor felzarándokol egész Izráel színem elé a kiválasztott helyre, olvasd ezen tórát egész Izráel előtt.“ Eredetileg tehát hét évi időközben egyszerre kellett a tórát végigolvasni, később 7 évi ciklusban folytonosan ; jelenleg pedig egy év lefolyása alatt kell bevégezni, úgy hogy a sátoros ünnep utáni szombattól kezdve minden héten a szombati istentisztelet alkalmával 7—7 czikket (Htihö) olvasnak

T T T

s ezt hetiszakasznak perikopé) nevezzük. A heti szakasz3 első czikkét a szombati mincha, valamint a hétfő és csütörtöki sachriszima alkalmával is olvassák.

A talrnud idejében még folytatólagosan olvasták a hét ezen 4 alkalmával a hetiszakaszt. Mai nap, a szombat délelőtti istentiszteleten az egész heti szakaszt olvassuk, a többi alkalmaknál csak az első három czikket.

Tóraolvasás czéljára nem használunk közönséges könyvet, hanem csakis hagyományos alakú, írott tóratekercset, melyben sem magánhangzó, sem hangjel nincs.

29. Ünnep, félünnep és emléknapokra külön szakaszokat jelöl ki a talrnud. A felhívottak száma jómkippurkor: 6, ünnepeken : 5, ujhold napján: 4, chanuka- s böjtnapján, valamint szombat minchánál és hétfőn s csütörtökön : 3. (A purim és peszaeh előtti összesen 4, külön jellegű szombaton u. m. :

• ! T : - T T T - Tés ^nn hetisza-

kaszoD kívül maftirnak egy más czikket olvasunk.30. Ha két szakaszt a tóra, különböző két helyén olva

sunk, akkor a göngyölités hosszadalmasságának elkerülése végett D1ÜÖ két tórát veszünk ki; ha egy ilyenkiváló szombatra még ujhold is esik, akkor hármat. Minden czikket a gyülekezetnek egy-egy Írástudó embere maga olvasta, későbben szükségesnek bizonyult, hogy az olvasást egy megbízható egyén ^3 végezze, a megtiszteltek jólp

csak odaállanak a tórához és a benedikeziót. mondják.31. A felhívottak elseje lehetőleg kóhén, a második lévi,

a többi közönséges „jiszráel* (maftir lehet ismét kóhén v.


lévita). A felhívottak e tisztségük fejében néha jótékony adomá- nyokatjelentenek be és azt a felolvasó egy áldás keretében adja tudtára a gyülekezetnek.

32. Prof étai olvasmány. Szombat, ünnep és böjtnapján már ősrég óta olvasnak a tóraszakasz után egy vele rokontartalmú prófétai szakaszt, melyet haftárának rntOOH, (befejezés, t. i. a Sachriszima vége) neveznek. A haftárát a felhívott maga szokta olvasni, rendesen bármiczvákorba lépő ifjúnak adják e tisztséget; sabuót első napján és Ab hó 9-ike előtti szombaton a rabbi olvassa. A haftára-olvasót egyszersmind a tórához is felhívják utolsónak (maftir} s előtte szombaton a 7-ik párása nehány utolsó versét ismétlik, ünnepkor az áldozati szakaszt, böjtnapokon pedig az egész 3-ik (utolsó) párását olvassák.

A liaftára olvasásához az illető felhívott elő- és utó benedikcziókat mond.

33. A tóra kivételét és betéteiét GhD'ZH) azT T T T J “

pélyesség emelése czéljából énekekkel kisérjük : külön

unne-tiszt-

séget képez a tóra elolvasása után annak felemelése

és begöngyölitése

34. A tóra és hattá r a olvasásáról nevezzük az illető szombatokat is ; pl. ni (a hetet ni Fü'ns-nak). Egyes szombatok egy jelentősebb szakaszról kapják nevüket, mint

rZUb amikor a Mózes énekét olvassák.T . - - T •

A haftáráról nevezzük el : j1*n az Áb 9-ikét meg

előző (gyászhétbe eső) szombatot, mely mindig szakaszhetére, 'Enj az Áb 9-ike utáni szombat, mely mindig

hetére esik, végül a róshasáná és jómkippuri közötti szombat: F-'U*

T - -

35. Taraum, derásá, prédikáczió. A tóra-olvasmányokat már a második templom idejében fordították le a nép nyelvére, aramra (DWF) s görögre ; a fordításhoz a legszükségesebb értelmezést is csatolták és később feljegyezték. A feljegyzett targumók közül az Onkelószéval az otthoni szidra-olvasást ma i&


21

szokás kísérni. — Idővel a fordításba szőtt értelmezés nagyobb mértéket ölt, míg végül elhagyja a bibliai ige szűk keretét és mint nagyobb önálló fejtegetés, a felvett ige körül forogj. — E fejtegetési mód egy új irodalmi műfajnak, a Midrásnak adott létet. A Midrás egyes megjegyzései ma is gyakran a templomi beszédnek prédikáczió) alapját képezik.


Különös rész.

9. A napi Istentisztelet.

36. Áhítatunk növelésére az imádsághoz egyéb szertartásokat is fűzünk, melyek ettől függetlenül is kötelezők. Ilyenek a talisz felvétele minden ünnepélyesebb délelőtti és a tefilliné a hétköznapi reggeli imádsághoz.

A talisz fehér imakőpeny, mely cziczisz-szel^ azazhagyományos négy sarokrojttal van ellátva. Eredetileg rendes ruha volt a szentség jellegével mint ezt a tóra szavából látjuk : ’,5ri31 00^5 D.lS

• I • T • • • • • • • •

tox rfircó csb twn 5’ne piűij rwirbgy • • VT TT : V •• J •; I T T “ ‘ ’ -

tcns Dn’toin rfirv n'iawSs-n# dftön t t • -í- t : :• t v v : -:

„Készítsenek czicziszt (rojtokat) ruhájuk szegletére, örök időkön át és tegyenek a ruhaszéli rojthoz egy kék szálat, hogy legyen szemléltető jelül, hogy látván azt, gondoljatok az Úr minden törvényeire és cselekedjétek azokat és ne járjatok szemetek és szivetek kívánsága után. A kékszál készítésére hagyomány nem maradt ránk, minél fogva azt mellőzzük. A mit a tóra a cziczisz jelentőségére mond, az áll minden szertartásra : ♦ ♦ ♦ DFHDFi ♦ ♦ ♦ látván azokat,gondolunk Isten törvényeire, a gondolatot pedig a cselekedet követi. •

A tálisz idővel megszűnt közönséges ruha lenni és ma csak istentisztelet alkalmával veszszük fel. (A cziczisz azonkívül állandó viseletén is szerepel, a mellruhán.)

37. A mindennapi imádság szerkezete a következő : Mindenik imának főrésze a tefilla HtÖFV a legünnepélyesebb


29

imádság, melyet állva mondunk halkan, az előimádkozó hangosan ismétli vagy egyszerre kezdi a közönséggel a 3 első benedikcziót. 6 állandó benedikczióból áll, ezek közé hétköznapon 12, ünnepnapokon pedig egy alkalomszerű kérő' benedikcziót foglalunk. A 6 állandó benedikezió ez : Elején 1. Isten jutalmazza az ősök érdemeit az utódokban. 2. csodatevő hatalmában megtartja Ígéretét a porban alvókkal szemben. 3. Szentségében fölötte áll minden dicsőítésnek. Végén ; 1. Kérelem, hogy fogadja imádságunkat. 2. Hála a jóért, melyet este, reggel és délben velünk tett. 3. Kérelem a békéért.

• •

ünnepekre van még egy muszáj tefilla is, melynek ső föbenedikezióját az áldozatra vonatkozó imával

vezetjük be. A tefillának első 3 benedikeziójába toldjuk ünnepnapokon a piutokat is, a 3-ikba pedig minden min- jánnál a kedusát. — A sachrisz és maárivban a tefillát megelőzi a Semá a hozzácsatlakozó benedikcziókkal, a muszaf és minchában pedig az bevezetéssel ellátott zsoltár.

A sachriszban külön részt képez a benedikeziók előtt a zsoltársorozat Azonkívül helyt foglal a rendesima'dság előtt az előírna, mely több alkalmi benedikcziót tartalmaz.

A tefilla után hétköznapon sachrisz és minchában van még tachnun könyörgés. Mindennapi imádságunkat befejezi melyet sachariszban még éselőz meg. Az imának tehát 3 főrésze van, mindegyiket fejezi be.

38. Az imádságok tartalma a következő: A templomba lépve köszöntjük a szent hajlékot •'□ItD HE kezdetű szakaszszai: „Mily szépek a te sátraid Jákob/ A templomban az egy s láthatlan Isten eszméjét és vallásunk alaptanait idézzük fel és oblV 7ÍHX kezdetű himnusokban.

Az előbbeni a Maimuni által magállapított 13 hittételt az utóbbi pedig Istennek mint világuralkodónak és megváltónak tulajdonságait tárgyalja : O felette áll minden teremtménynek és független a természet folyásától, létezett minden lét előtt és fennmarad akkor is, ha a mindenség összeomlana; ő volt.


30

van és lesz, számára nincs kezdet és nincs vég. De o egyszersmind a mi zászlónk és mendékünlk a baj idején. — Az előimádság további folyamán elmélkedést találunk az emberi életről, kötelességeinkről a tóratanulás módszeréről. Az elo- imát árvák kaddisa zárja be.

A zsoltárok a vallásos lélek leghűbb megszólalásai, ezért hódították meg az egész művelt emberiség szivét és minden templomban, ahol a Halleluja és Hozsánna szól, hirdetik Izrael nagyságát. A zsoltárokkal eredetileg kitöltötték az istentisztelet, megkezdése előtti várakozás idejét.

A semá körüli benedikcziókban Isten kettős tulajdonságában szerepel: mint a teremtés ura: s mint s történet ura:HEH^Z lEPZ HnlZH, aki lzráelt kiválasztotta szerete-tében és megváltotta szolgaságból. A kiválasztásalatt a tóra adását, a tanítást s a kötelességekkel való megszentelést értjük. Ehhez tűzzük kérésünket is PZnS ^3^3 ?D1

hS* t adja Isten szivünkbe, hogy értsük és megfontoljuk,

hallgassuk, tanuljuk és tanítsuk, megőrizzük, teljesítsük és fenntartsuk a tóra tanításának minden igéjét. —

A Semá a zsidóság alaptana Isten egységéről, imádásá- nak és a tóra terjesztésének kötelességéről, jutalom és büntetésről, a szertartás fontosságáról, életünk megszenteléséről.

Első igéje: „Halljad Izráel, az Örrökkévaló a

mi Istenünk az Örökkévaló egytt a zsidóság főtana. Ez igére figyelmezteti a zsidót házának ajtófelirata {mezuza HP*?) 8 erről ismer rá a zsidó bárhol hittestvérére ; ezzel lehelték ki a mártírok életüket s Rabbi Akibárói mondja a talmud, hogy amikor tanítványai kérték, vessen véget vértanú kínjainak, ő lángoló hévvel egyre ismételte a Sémát; mire teljesen kimerült, már csak az utolsó szót Hnx mondta vontatva, hogy e bizonyságtétel legyen utolsó lehelete. A zsidóság ma is ez egy ige teljes tartalmában való érvényesítésének szenteli erkölcsi erejét és ezért mondjuk az imádságban: HZ

ne; női

Ó mi boldogok, mily jó a mi sorsunk, mily kellemes a mi


31

hivatásunk és mily szép a mi örökségünk; óh mi boldogok, hogy mi este, reggel, naponként kétszer mondjuk: „Halljad Izráel“ stb.

Az utóimádságban pót-kedusa azok kedvéértlett megszerkesztve, kik a templomban a tefilláról lekéstek és igy a kedusa váltakozó elmondásában nem vehettek részt. (Ma is szokás, hogy az egyes késön jöttek külön elismételik). Ennek bevezetése ép úgy mint minchánál. Ezt befejeziaz elöimádkozó kaddisa, wSl?, Ráb, egyik talmudszerző imád

sága, szól Izráel hivatásbeli kiválasztottságáról és abbeli reménységéről, hogy Isten eltörli a bálványimádást a földről és maga felé téríti a föld minden gonoszait, hogy be fogja látni minden lény, hogy egyedül Istent illeti a térdhajtás, az ő nevére kell esküdnünk. Ezt követi az árvák kaddisa.

39. A délutáni mincha ima részei TÓdD, ponn és írSlL

A iHűEdrwban a Sémát előző és követő 3 benedikczíótartalma azonos a reggelivel, de eltérő szövegű; a tefilla előtt itt még esti könyörgés és kétköznapra *̂3

ima, ünnepekre pedig egy-egy megfelelő bibliai vers. T • T •

10. Hétköznapi imádság.

40. A hétköznapi imádság kisérő szertartása a tefillin felvétele. A tefillin két bőrtok, mely a tórának hagyományos alakban Írott négy igéjét zárja magába és melyet szijjakkal a balkézre és homlokra kötünk ez ige alapján : TH?

pj rtEtob1! HXT „Legyenek (ezen szavaim) jelül kezeden és ékességül szemeid között/ A négy ige valamennyijében ez a parancs előfordul, egyikük a zsidóhitvallomás a

— A tefillin felvételénél is benedikcziót mondunk, aztán e prófétai igével fejezzük ki jelentőségét:nj'iöga noroi pisa

t v: v • i • : : • ~: v v ; t ; ♦ ; i |

PJH*? „Eljegyezlek magamnak örökre; eljegyezlek igazságés törvény nyel, szeretettel és köny őrülettel és eljegyezlek hűséggel es ismerni fogod az Orökkéválót/


32

A tefillin tehát mintegy Isten szövetségjele, melylyel Izraelt hűségre, igazságra s szeretetre kötelezte. Mivel a tefillin külön emlékeztető jel istennek Izráellel kötött szövetségére, nem veszszük fel szombat és ünnepnapon, mely magában is űSlpS Kin fll’K örök jel e szövetségre. Ellenben a talisz

ruha jellegét megtartotta és azért szombat és ünnepnapon kötelező a felöltése. Mivel a tefillin azonkívül „ékességtt is, a taliszszal együtt az Áb hó 9-iki gyásznapon nem öltjük fel sachrisznál, hanem helyette minchánál, a vigasztalás órájában,

41. A tefilla hétköznapi benedikczíói mindannyian kérelmek : 1. belátásért a jó és rossz megkülönböztetésére. 2. lelki erőért a megtérésre, 3. bűneink bocsánatáért. 4. megváltásért. 5. gyógyulásért. 6. bő esztendőért. 7. Izrael egyesítéséért. 8. igazságos uralomért. 9. a zsarnokok megalázásáért. 10. az igazságosak támogatásáért. 11. Jeruzsálem és Dávid házának helyreállításáért (két benedikezió alakjában). 12. Imádságunk meghallgatásáért.

A 12 hétköznapi benedikezió tehát jellegében is külön válik a többitől, amennyiben kizárólag kérelmet képez és oly korból származik, midőn a jeruzsálemi templom helyreállítása képezte a zsidóság leghőbb vágyát; ellenben a 3 elsőben és a 2 utolsóban erről még nincs szó ; a második szakaszban még a szadduceusok nézete ellen foglalunk állást, akik tagadták a holtak feltámadását.

A tachnun bűn vallomást és esdeklést tartalmaz, a zsidó-ság legszomorubb napjainak emlékét örökíti meg. Hétfőn éscsütörtökön esdekléssel detű zsoltár

•• • • ■• *

reggel még megtoldjuk Difin Klfil zsoltárszerű és fil^K M énekkel, ide tartozik a kéz-

vj • • •

is K^í előtt, valamint a bűnbánati napokban Kisebb örömnapokon a tachnun elmarad. —

••

11. ünnepek.

42. Ila mindaz iránt, a mi bennünket körülvesz, érző szívvel és fogékony lélekkel bírunk: három dolog az, ami érdeklődésünket és csodálatunkat leköti: a termeszét vagyis a világ mindenség az ő csodás rendjével, erőinek fenségével; a tör-


33

tén elem, melyben a népek sorsában nyilvánuló isteni gondviselést látjuk és végül az erkölcsi rend, ebben pedig a magunk egyéni állása, érdemeink és fogyatkozásaink felismerése. Ezen három körnek megfelelően háromféle ünnepünk van. — Istennek a természetben való nyilvánulását hirdeti a szombat, Isten útjait a történetben feltünteti a peszach, sabuot és szukkót három történeti ünnep, Isten szava az erkölcsi érzésben, az egyes ember lelkiismeretében pedig leginkább a nfefeasdna és jomkippur ünnepeken jut kifejezésre; ezeket tehát erkölcsi ünnepeknek nevezhetjük, de mivel a lelkiismeret rendesen a bünbánatban szólal meg, bűnbánó napoknak mondjuk, — a héberben „fenséges napoktt nevét viselik.

A szombatéval rokon jelentősége van az újítóidnak, a történeti ünnepekével pedig az emléknapoknak.

43. Az ünnep lényeges kelléke a munkaszünet. Csak nyugalom mellett szabadulunk fel mindennapi gondjaink alól s emelkedhetünk magasabb eszméinkkel Isten szemléletéhez. A nyugalmat illetőleg három fokozatba sorozhatjuk az ünnepeket ; szombat és jómkippur a legszigorúbb munkaszünet napjai, melyeken semmiféle szolgálati munkát rnl3Pnem végzünk ; a többi ünnepeken olyan munkát, mely a táplálék elkészítése körül előfordul, szabadvégeznünk és végül ujhold napján, az ünnepek köznapjain valamint az emléknapokon minden munka szabad.

44. Az évi ünnepeket a jómkippurt kivéve a szentirás- ban megadott időn túl egy nappal meghosszabbítják □1’20 Dl*

Su* Ennek oka egykor a naptár hiányában rejlett.

Az öt évi ünnep a 7 illetőleg 30 napos családi gyászt is végkép megszünteti.

A peszach és szukkót ünnepének csak első és utolsó két napja teljes ünnep, középső napjai félünnepek llXten 5lrh

amennyiben a munkaszünet kivételével az ünnep jellegében osztozkodnak. — Az ünnepek előtti nap D1D Dl’ valamint az utána következő jn WK is ünnepi jellegei bír.

45. Az ünnepekre mint szertartásokra is mondunk bene- dikcziót cnp, még pedig boros kehely megízlelése mellett.

, • 3


34

Szombat kivételével wníltíM is mondunk. Azonkívül a ház- Th« «« •• • • ■bán az ünnep beköszöntését gyertyagyújtással fogadjuk, elmúltával pedig rÓ"pH gyertya mellett adunk hálát Istennek,

hogy értelmiséget adott a szent és nemszent megkülönböztetésére.

Ünnepeken külön muszaf imádságot mondunk délelőtt a hajdani külön ünnepi áldozatnak megfelelően. A saehrisz- ban pedig az éneksorozatba kezdetű zsoltár sorozatotés a himnust iktatjuk be.

••

Ünnepnapokon a szombat és szombatra eső ünnepnap kivételével a kóhaniták áldását p'H a műszálban magok a kó- hániták éneklik el az előimádkozó szavai után. Az ünnepek utolsó napjain (a bűnbánati ünnepekben jómkippur napján) hálósainkról is megemlékezünk Az ünnep szenthangulata nem lenne teljes, ha a gyermeki kegyelet érzése nem vegyülne belé. A szülők emlékéért mondott rövid imádságot közvetlenül a tóra olvasás után mondjuk.

12. A szombat.

46. A szombat—mint láttuk — a világteremtés dicsőítése, amint az Isten szombatja is szentesítése volt a teremtett világrendnek 1NÖ 31a njHl “ItTX PX D'pbx Xl’1 „És

látá Isten mindazt, amit teremtett, hogy igen jó.tt A szombat megtartásában nekünk is annak belátására kell jutnunk, hogy a világ tökéletes, a bűn és szenvedés nem végzetünk, erény és boldogság nem elérhetetlen képzeletek, csak utánoznunk kell magunknak is tetteinkkel s erkölcseinkkel a világrend tökéletességét, hogy, ha majdan mi is nyugalomra térünk, még egyszer visszatekintve életünk művére, mondhassuk : hogy az nagyon jó.

47. E szemlélődéshez nyugalomra van szükségünk és ezért a szentirás számos helyen nyomatékosan meghagyja a legszigorúbb munkaszünetet e napra. Felemlíti, hogy még a pusztában is megtartották, amennyiben mannát nem szedtek. A szombat helyt foglal a tíz parancsolatban is és onnan tudjuk,


35

hogy még a rabszolgát, az idegent és a barmot sem volt szabad munkára hajtani. A szombatot még a próféták is említik, noha különben csak az erkölcsi tisztulásért szállanak síkra. Jeremiás korholja a teherhordást szombaton, Ezsájás próféta a jövendőbeli Izráel üdvösségének forrását látja abban

J10gy a szombatot gyönyörűségnek mondja/ Nehemiás a szombati vásári üzérkedést szünteti be. A munka tilalma nem terjedt ki az áldozatok levágására és elégetésére, különben pedig bámulatos önmegtartóztást fejtettek ki őseink a szombat megtartásában és ez adta meg nekik azt a páratlan, tiszteletet parancsoló erkölcsi erőt, melylyel annyi végveszélyen keresztül küzdhették magokat. Volt rá eset, hogy háború idején inkább tömegesen lom észár oltatták magokat, semhogy fegyverhez nyúltak volna, noha védelem czéljára maga Matthatiás főpap is megengedte a harczot*). Régi történetírónk, Josephus felemiti, hogy a pogányok között is elterjedt a szombat megünneplésének szokása és hogy ez ünnep szentségét még Julius Caesar is tekintetbe vette, midőn a hadseregében szolgáló zsidó ifjakat szombatra felmentette a fegyverforgatás alól**).

Mások ismét a pogány világban gunynyal illették az önmegtartóztatás e szigorú mértékét, egyik római iró (Seneca) azt állította, hogy a zsidók életök egy hetedrészét elvesztegetik a szombat megünneplésével ; de a zsidóság tudatában volt annak, hogy a nép embere legalább életének egy hetedrészét menti meg az ünneplés által a maga számára, erkölcsi képzése, családi és társadalmi érzelmeinek ápolására.

48. A bölcsek szava szerint: „A szombat van a ti értetek, nem ti a szombatért/ Imádságunkban is kifejezésre jut, hogy a szombatot nem csupán ránk kény szer ített titalom- nak tekintjük, hanem ♦ ♦ ♦ H2HS szeretetből és nemeslelküségből való, igaz és őszinte nyugalomnak, a béke,jólét, megnyugvás és bizalom nyugalmának (ünnepének) és azért nem puszta semmittevéssel vagy üres mulatozással kell eltöltenünk, hanem imádsággal, elmélkedéssel (Pirké ábót)

*) Josephus, Antiquitates XX, 6. 2. — ♦*) Ant. XIV, 10, 12.3*


36

és a családi és felebaráti szeretet ápolásával (betegek látogatása stb.) Ekkép előkészítjük a világszombatot, melynek a teremtési szombat csak előjele: azon be nem esteledő boldog korszakot, amikor békés nyugalma lesz minden élőlénynek. (D'^yri „nS nmiöi ratf i'pstr bto

• t t •* •• ; t ; r - t

szent han- beköszönté- gy érmékéit

Számos tény mutatja, hogy a szombat e gulata honol a zsidó családban. A szombat sével templomból hazajövet a családfő megáldja és köszönti nejét a bibliai derék asszony ójn DtfhO dicsére

tével, aki kezét a szegény felé nyújtja, ki mosolyogva néz elé az utolso napnak. Régi szokás is e napon szegényeket és idegeneket vendégül fogadni. A templomban pedig a tórához hivassál köszöntik a hét örömünneplőit, felavatják a bar- miczvákat, vigasztalják a gyászolókat (Q’bjN DirTúh

49. A talmud ideje óta szertartási műveleteket (sófár fuvás, lukb- lengetésj sem végzünk, nehogy ezek miatt vala- mily munkát kelljen végeznünk. A böjtöt, a jomkippuri kivételével átteszszük vasárnapra, illetve csütörtökre

A családi gyászt is részben felfüggeszti a szombat.50. A szombat előestéjén, máariv elé, a szombat köszön

tésére D?ü néhány zsoltárt TIJJH} mondunk, ezekközött helyt foglal, a Hfl ének, mely a szombatot kép- iesen mint mennyasszonyt köszönti. Sachriszban a teremtés benedikczióját TÍK megtoldjuk a szombatra vonatkozó kitéréssel 73H. A tefillában a középső szombati bene- dikcziót e8te resgel n&tob• • muszafban nZ’v FCSfl és minchánál ItlX HF1X dicsérettel

• • • t T •• T -

vezetjük be.

A szombati benedikczió egyszerűség és bensőség tekintetében mintája a kérő imádságoknak. Legfőbb óhajunk ebben az, hogy a törvény megszenteljen, a tórának részesei legyünk és végül az egész zsidó vallás lényege kifejezésre jut e szóban: DÖX3 ’isS “Hű] „tisztítsd meg szivünket,hogy neked szolgálhassunk."


37

Szombatra eső ünnepnapon az ünnepi tefillát mondjuk, de a szombat felemlítésével, ujhold és ünnep köznapján pedig csak a muszáfban adunk elsőséget a nap külön jelentőségének.

13. Történeti ünnepek.

51, A történeti nagy események ép úgy rejtenek számunkra tanulságot, mint a természet csodálata, sőt a menynyiben őseinket illették, számukra örömöt vagy bánatot hozva, sokkal inkább nőttek szivünkhöz, mint a természet fenségének csodálata.

A történet tanulságai fölött elmélkedünk napi imádságainkban is, de már a biblia ideje óta külön ünnepet is szentelünk ezeknek. A zsidónemzet fennállása idején a három történeti ünnepen zarándoklat is volt Jeruzsálembe, innen az ünnepek közös elnevezése: D'Sji tt’Sü' három zarándok

• t ; t

nép. Mai istentiszteletünkben ezen ünnepeket a haliéi zsoltárok éneklése tünteti ki.

•• un-

•« •»

I. P e s z a c h, -52. A legelső nagy esemény, melyet népünk tör

ténete feljegyez, az Egiptomból való kivonulás. Ebben először ismerte fel Izráel, hogy Isten az ő gondozója, aki meghallgatta a nyomorgók sóhaját, belenyúlt a nemzettsorsába és szabadságot ad a rabszolganépnek. A szabadság lángoló szeretetét azóta sem vesztette el népünk, később a folytonos szolgaság csak növelte s szentebbé tette azt. A szabadság ünnepe

jöt) szüntelen ébren tartotta benne méltóságának tudatát is. A peszach nDg (megkimélés) nevét onnan vette ez ünnep, hogy Isten „megkímélte Izráel fiainak házait, midőn csapásokkal sújtotta Egiptomot.tt Egv másik mozzanatot örökít meg ez ünnepnek főjellemzője a kovásztalan kenyér evévé,melyről az ünnepét még níX’jn jn-nak is nevezzük. A szentírás ezt ekképen rendeli el : ”5 nDÖ JTtW rTDKH thn DK "W niaw T’bjj ‘■’Oxn d’ö; ,pon . yrtSx:


38

PT3W wk '5 en5. „Vigyázz a tavasz hónapjára, s hozz peszacháldozatot az Úr a te Istenednek. Ne egyél hozzá kovászosat, hét napon át kovásztalant egyél hozzá, a szegénység kenyerét, mert sietséggel vonultál ki Egiptomból u Sietségükben őseink a teknókben levő tészta megkelését sem várhatták be, hanem azon keletlenül vitték magukkal és „felövezett vállal, saruval lábukon, bottal a kezükben, sietséggeltt ették azt. A kovásztalan kenyér evésében tehát jelképi kifejezésre jut az, hogy mindenkor tettre készek legyünk és ha a hivatás szólít, mondjunk le, ha kell, az élet kényelméről és kellemeiröl és érjük be a szegénység kenyerével DnS

53. A maczósz készítésére nagyon szigorú óvatosságot rendel el a talmudi törvény. Az ünnep lelkét azonban a kivonulásnak és a vele kapcsolatos eszméknek elbeszélése teszi, melyet a szentirás ckkép rendelt el: „Ha kérdi majd fiad, mondván : mik ezek a tanúságok, szertartások és törvények, melyeket az Orökkéváló Istenünk nektek megparancsolt : mondd meg fiadnak : Rabszolgákvoltunk Fáráónál Egiptomban, de kivezetett az Orökkéváló hatalmas kézzel/ Ezen elbeszélés kötelességének eleget teszünk a sz&ZerTTD szertartás rendjén a hagada H“Un elolvasásában.

A hagada az egiptoini kivándorlás elbeszéléséhez több rokon eszmét fűz s benne csodálatos módon egyesül a népies hang a mély értelmű vallásos gondolatokkal. A széder kezdődik az ünnepi kiddussal (w’Vnph Ez estélyhez szokás idegeneket és szegényeket meghívni, amiért is a templomban nem szükséges a kiddust az idegenek kedvéért az előimádkozó- val elmondatni. Aztán a maczót felmutatása után (xonb x,-i>

t : - t

lehetőleg egy gyermek mondja el hagyományos szövegben kérdését: H3riu*3 -Miért különbözik a mai est minden más estétől ?u mire a családfő kezdi „Rabszolgákvoltunk* kikezdéssel a hagada szövegét ünnepélyesen elmondani. A széder során találkozunk a keserű gyökér "THÖ evésének szertartásával, melyet a szentirás eredetileg a peszach áldozat kellékéül rendelt el annak emlékére, hogy


39

DH”n DK elkeserítették őseink életét. Nemes érzé-•• •• — •• • t • •« * • • •

síinket gazdagítjuk a szentelt fájdalmak. Mivel pedig a szentirás négy szóval is említi a megváltást u. m. ♦ ♦ ♦ TlNiflÍTl

♦ ♦ ♦ TÓO • ♦ ♦ 'róífni kivezetlek, kiszabadltlak. ki-• • ““ T • •• • ■ / 7• I * • • 1 • • •

váltlak és népemmé fogadlak, e 4-szeres megváltás jeléül 4-szer töltjük meg poharainkat (D1D13 P3*]S). Később még egv szó fordul elő a megváltásra ’riKJH? és elviszlek és igy vitás volt, vájjon nem kell-e ötször megtölteni a poharat, a talmud erre azt mondja : „Maradjon eldöntetlen mig Illés próféta el nem jön,“ vagyis a messiási idő, amikor ,,megtelik az egész föld tudással az Örökkévaló akaratáról.“ Ez okból az asztalra teszünk egy ötödik töltött serleget is, de nem iszunk belőle X’Zjn jnóx Stf otD.

• T * T • •• V

Az ajtót is szokás asztali ima után kinyitni, jeléül annak, hogy szabadoknak érezzük magunkat és ez éj

Isten őrködésének éjjele.

A hagadában foglaltatik a hallel is, azonkívül pedig több ének és ezek méltó befejezését képezi a Dötpx mert amidőn emlékezetben átjártuk a megváltás történetét, megjelenítettük azon számos lélekemelő pillanatot, midó'n Isten csodálatos módon megmentett bennünket a végső veszélytől, joggal mondhatjuk ez ima szavaival : ,,IIa szánk tengernyire megtelne énekkel és nyelvünk hymnusa olyan volna mint hullámainak zajgása, kezeink pedig ki volnának terjesztve mint a légi sas szárnyai és úgy sietnénk mint a szarvas, nem érnénk rá neked elegendő hálát adni azon ezernyi ezer jótéteményért, melyet velünk müvéltél.

II. S á b u ó t.

54. A megváltás müve nincs befejezve a szabadság megadásával, mert kell, hogy törvény nemesítse és szentelje meg szivünket. Ezért üljük meg a peszach után szíván 6-án és 7-én a törvény kinyilatkoztatásának ünnepét fHlFl A kinyilatkoztatást a tóra világosan nem teszi ez ünnepre, ez

/


40

ünnepnek csak eredeti, természeti jellegét emeli ki (CTH/ISSn 3H a zsengék bemutatásának ünnepe), de a hagyomány már ősidők óta annak ismeri. Ez ünnepet a szentirás szavával sabuótnak hetek ünnepének nevezzük, mivel a peszachünnepétől (illetve annak első napjától) pont 7 hét választja el. E heteket naponkint számláljuk (rr^Öp) a tóra e szava szerint DlnStP l'Ztf . . . J12CH Frilöö nsS □FHDD’I szám- T *“ V T “ * "TJ i 1 VT V • - •láljatok a sabbat napjától, hét hetet. Ez esetben a ri3’2’-t nem szombatnak veszszük, mert nem tudnók, mely szombatra vonatkozik, hanem ünnep értelmében vesszük és a peszach első napjára vonatkoztatjuk. A szadduceusok, szamaritánusok és karaiták azonban a sabbat-on tényleg szombatot értenek, még pedig a szamaritánusok a peszach hetére eső szombatot (mely a biblia 7 napos ünnepén csak egy lehetett) a szadduceusok és karaiták pedig a peszach utáni szombatot.

A szefira napjai kisebbszerű gyásznapok, mivel ezekre estek a keresztes háborúk kegyetlen zsidó üldözései, régebben pedig Ákiba tanítványai ragályos betegségben haltak meg e napokban. A gyászból kivételt képez a 33-ik nap.

55. A kinyilatkoztatás emlékére a templomot lombbal és virággal díszítjük, mivel a tóra is : életfája azoknak, kik tartják, utjai a boldogság utjai és minden ösvénye békére vezet.44

Régibb ritusu templomban, közvetlenül a tóra olvasás előtt, egy aram nyelven Írott nagyobb himnussal köszöntik a kinyilatkoztatást. — Másodnapon liuth könyvét olvassák, mely egy moabita nőnek a zsidóvallásra térésétől szól s igy tanúságot tesz a zsidó vallás hatásáról. — „A te néped az én népem, a te Istened, az Istenem, csak a halál választ el tőled44, igy szól Ruth és ez visszhangját képezi a Szináj tövében álló Izráel azon lelkes kiáltásának : „Mindent az• • _Örökkévaló szól, megteszszük és meghallgatjuk44.

HL S z u k k ó t,56. Őseink életében nemcsak a nagyobbszerű ese

mények képezik szent emlékeinket, hanem tanulságokban a gazdag mindennapi élet is a maga valóságában. Anépkishitü-


41

sége, elégedetlensége soha sem volt annyira próbára téve és sohasem nyújtott annyi rettentő tanulságot, mint a pusztai vándorlásban. Ennek emlékét örökítjük meg a Szufci&ban (HÍÖD sátrak ünnepe) Tisri hó 15-étől 9 napon át a szent- irás ez igéje alapján : „A hetedik hónap 15-ik napján sátrak ünnepe legyen hét napon át. Az első napon szent gyülekezet, semmiféle szolgai munkát ne végezzetek ... és a 8-ik napon nyugalom. Es vegyetek magatoknak az első napon Iládár fa-gyümölcsöt, pálmaágat, mirtusfa-galyat és füz- lombot és örvendjetek Uratok, Istentek előtt hét napon át. . . . Sátrakban tartózkodjatok hét napon át . . . hogy tudják meg ivadékaitok, hogy sátrakban hagytam lakni Izrael fiait, midőn kivezettem őket Egiptom országából!

57. A sátor ideiglenes tanya, a kóborlásnak jelképe éssemmi sem teszi az embert oly nyomorulttá, mint, ha bárhol letelepszik : sehol sem talál állandó otthonra. Hogy egykor ilyen volt életünk, most csak édesebbé teheti számunkra a haza szeretetét, de annál melegebben érezteti velünk azok nyomorúságát kiknek hajlékuk bizonytalan, rozoga sátor. — A sátor védelmet jelent a vándor számára s ilyen védelmünk volt Isten nem csak a pusztai vándorlás alatt, hanem egész történelmünk utján keresztül. — E gondolat megörökítéséből tehát örömmel teljes bizalmat merítünk a jövőre is. Ezért nevezzük ez ünnepet örömünk ünnepének is.

58. A négy felsorolt növény, mint ünnepicsokor hagyományos módon még ma is dívik, de nemcsak az első, hanem mind a hét napon át.

(A négy növény jelképi jelentősége már elhomályosult. Szokás ezeket a talmud alapján úgy felfogni, mint a növényi világ képviselőit hasznavehetőség tekintetében. Az ethróg gyümölcsnek (cedra) van íze és illata ; a pálma gyümölcsének van íze, de nincs illata; a mirthusnak van illata, de nincs íze és végül a fűzfának nincs sem íze, sem illata. Ezeknek egygyé csoportosítása az emberi tehetségek czél- szerű párosítására és kölcsönös kisegítésére szolgálnak jelképül.)


Nagy ünnepélyek folytak sátoros ünnepkor a jeruzsálemi templomban, azoknak emléke fennmaradt még a körmenetekben, nlSpH melyeket az istentisztelet alkalmával a muszáf után végzünk „Hosána" énekkel.

59. A sátoros ünnep utolsó napja (a szentirás szava szerint a 8-ik nap) zárnap nevet visel Mi ezt a hagyomány alapján két napon át tartjuk, a második napot felhasználjuk a tóra egy hátralevő hetiszakaszának nállolvasására. A tóra befejezésének öröméért e napot fHiria tóra örömünnepének nevezzük. A tóra utolsó heti szakaszát némely községben több helyen és annyiszor olvassák át, mig a község minden tagja, sőt a gyermekek is csoportban fel nem hivattak. Aztán befejezésül három tiszteleti állású férfit hívnak fel a tóra befejezéséhez fHln jrA a tóra újbóli megkezdéséhez ^^"1? Jfin és végül maftirnak T’úSft Tóraolvasás előtt mind a tóra példányokkal 7-szeres körmenetet tesznek hosánnákat énekelve.

A sátorosünnep köznapjainak száma tehát 5. Az ötödikköznapot hósánna rabbá-nak nevezzük, 7-szeres körmenetéről, melyet a pálmacsokorral kezünkben, hosánnák közepette teszünk. E napot a bűnbánati napok hangulata jellegzi.

14. Bűnbánati ünnepek.

60. A természet csodálata és a nemzetek történetének tanulságai még nem elégíthetik ki vallásos kedélyünket, kell hogy a magunk érzelmeit és akaratát vizsgáljuk és az Isten akaratához mérjük. Azonkívül a természet rendje és a történelem nem hat mindig ránk, érzéketlenek vagyunk azoknak intése iránt. „Az ég hirdeti (ugyan) Isten dicsőségét és kezének művét elbeszéli az égboltozat, nap a napnak, (nemzedék a nemzedéknek) adja át a szót és éj az éjjel közli Isten ismeretét : de sem a szózatot, sem a szavakat, sem hangot nem hallani". A mindennapi élet alantas érdekei s hiúságai tompulttá teszik szivünk fogékonyságát. Ezért kell


43

minden évben a bűnbánati napokban, vagyis a Róshasáná . ünnepétől kezdve Jómkippurig bezárólag (Tisri első’ tíz napján) magunkba szállani : szamot vetni av-

a feladatunk és egy év ér

tenni, vagy ha már nem imádságban fordulni a vi- és a ki előtt nincs rejtve más jótettek által ellen-

„Bűn- a

val, hogy mi volt tehetségünkhöz mérve mennyit teljesítettünk belőle, visszaemlékezni demeire és bűneire, a bűnt jóvá tehetjük jóvá, legalább megbánni, lágbiróhoz, ki a sziveket vizsgálja semmi és végül a bűnt legalább súlyozni. HSbánat, imádság és jótétemény elhárítják a balvégzetet.

61. A bűnbánói két ünnepét közös imádságok jellemzik. A tefilla

CTEr közös hangulat és harmadik (szentség-)

benedikczióját megoldjuk rpng pZ* szakaszszal, melyben e napok általános emberi jellegéhez méltón az egész emberiség legfőbb javáért imádkozunk :

5 „hogy legyenek mindnyájan egy szövetséggé Isten akaratának teljesítésére,“ azonkívül minden rítus szerint beleszőjük a tefillába a piutok és szelichák legremekebbjeinek nehányát. Legismeretesebb az rp/ín kezdetű a kedusaelőtt, melyben e napok nagyságát mennyei képpel találjuk leírva : „Igaz, hogy Te vagy a biró, a fenyítő és mindentudó tanú, aki felír, pecsétel, könyvbe iktat és számon tart mindent. Te emlékszel a feledtekre és felnyitod az emlékkönyvet ; az magától olvasódik és minden ember keze rovása benne van. Es megharsan a nagy Sófár és halk nesz hallszik; az angyalok megrezzennek, rémület és reszketés fogja el őket és szólanak : íme az Ítélet napja !u Ez ünnepeken az istentisztelet alatt a rabbi és előimádkozó, valamint egyes jámborabbak fehér (halotti ruhához hasonló) köntösben állanak mint egykor a halálos bűnnel vádlottak a biráik előtt.

A bűnbánati napokban a tefilla 1-ső, 2-ik és utolsó áldásáéban kisebb fohászokat, a tefilla után pedig sachrisz és minchában szombat kivételével, jomkippurkor azonkívül


44

máriv és neilában is HSpö Ij'ax könyörgést mondunk. A. bűnbánat köznapjain,valamint az ezeket megelőző héten (szombat kivételével) a sachrisz előtt hajnalban szelichót Din yp bűnbánó istentisztelet van a templomban, a mikor egy külön szelicha könyvből mondunk bűnbánó imákat, hogy ekkép a nagy áhi- tatosságra előkészítetik és gyakoroljuk lelkünket. — Egész Elül haván át pedig a hétköznapi sachrisz után a templomban sofárfuvással is jelezzük a nagy napok közeledtét be- nedikczió nélkül. SaHt" rj'pSx J13H „Készülj Istened

elé, Izrael.tt —

I.Rós hasán a.

62. A bűnbánati ünnepek elseje róshasána,újév nevet visel, mivel Tisri 1-től indul ki az év számítása ; a hagyomány is e napra teszi a világteremtés tényét rSn* DVH HJ Ez a nap munkád kezdete.)

A tóra ez ünnepet HP’Hr DV a riadás napjának és rWVl riadás által való megemlékezésnek nevezi és a munkatila- r : -lom és szentgyülekezeten kívül másnemű utasítást ez ünnep megtartására nem ad. Az ünnep külön jellegét tehát a „teruahtt adja meg. A talmud szerint ez harsogást, még pedig csak az általa szabályozott, fúvó hangszerrel HgW) való harsogást jelenti. E szerint tóraolvasás után egy külön e czélra megbízott JfplFI Sjj? a sófárral háromféle hangot u. m. :

fuj több változatos sorban.A kifejezés alapján e napot DV em

lékezés napjának is nevezzük és ezt úgy értjük, hogy e napon Isten külön megemlékszik minden teremtményéről ("O1T niJIN), számon kéri cselekedeteinket, megbírálja érdemeinket és bűneinket és ezek alapján Ítéletet is mond ránk, ki maradjon életben és ki haljon meg, kinek legyen nyugalma és ki ingadozzék, ki legyen boldog és ki fenyi- tessék meg. Ezért e napot Qp Ítélet napának is mondjuk.

63. Az újévi imádságban a tefilla középső benedik-


45

cziójának D*?1yH W’nTaX 'ttbxi wr6x napi jelen-

tőségü könyörgést mondunk, a muszafba kivételkép egy helyet három benedikcziót iktatunk, melyet nllölU* ,DljhpT ,nl!lpSft• • • néven ismerünk. — Mindegyike az ünnep egyes mozzanatairól szóló bibliai versekből és egy hozzáfűzöd^ könyörgésből áll.

A „malchujóttt -ly^P-val kezdődik, melyet ezúttal ün-

nepiesen énekelve, nyitott tóraszekrény előtt mondunk. A „leborulunk tt szónál kivételesen térdre is borulunk „a

királyok királya, a Szentséges előtt44 és kifejezzük reményünket, hogy egykor felismerik és belátják a föld minden lakói, hogy ő előtte kell meghajolnia minden térdnek, ő rá esküdnie minden nyelvnek és elvállalják mindannyian az ő uralmának igáját. — Záró könyörgése a sachrisz főbene- dikcziója.

A „zichrónóttt HFIX Isten megemlékezését, a különös gondviselést dicsőíti. Isten megemlékezik az örökkévalóság minden történetéről és számon tartja a teremtményeket

tt n . _ p p

kezdettől fogva. O előtt nyilvános minden titok és nincs feledés ítélő széke előtt, ő tekint és lát a nemzetségek végéig. Kit nem vonna felelősségre, mikor minden ő elé kerül, az ember tette és sorsa, gondolata és terve és minden ami tettre ösztönzi. Boldog az ember, ki róla meg nem feledkezik és a halandó, ki hozzá ragaszkodik, mert ő is megemlékszik mindenről és az ősök érdemeit beszámítja az utódoknak, amint a próféta mondja : „Megemlékezem ifjúkori jóságodról, odaadó szeretetedről, hogy utánam jártál a pusztában, bevetetlen földön. Ehhez fűzzük azon kérelmet, hogy Izsák feláldozásának érdemét számítsa be nekünk Isten.

A sáfárét a sófár szerepére vonatkozó bibliai igéket idéz. Sófár szava szólott a szinai kinyilatkoztatásánál, hirdetve Isten királyi fenségének megnyilatkozását; sófár szava szólott a háborúban, intve a lakosságot ébrenlétre, „vájjon megszólal- a sófár a városban, hogy a nép meg ne rázkódnék ?“ Sófár szava szólal meg, hogy az elszórottakat egybehívja, — Mind a három benedikczió végeztével megszólal a sofár. —


46

II. Jómkippur.

64. A megtérés tetőpontját éri el a jómkippurim D?) engesztélés napján, melyet a szenti rás szi- bőjtnapnak rendelt el: □V H’IH HltWS aK

V • * Z “ V "* TV!

CTIB3goru□pb sin rire$ npp . . . r—' chb-Kipo xin D’-iiBan íretfri zrjr'iy xrys w-fnS rWre □□•nWornK cn’Spi

: ; • v^v v •.• •• v v t •.• - t ; • ; v - * ... “ ... • • •

I

DXr3P'» A hetedik hónap 10-én engesztelés napja, szent gyülekezetetek legyen . . ünnepek ünnepe legyen az nektek és sanyargassátok magatokat a hónap 9-én este ; estétől estig tartsatok ünnepet.

65. A bajt az önfeláldozásnak kisebb mértéke, melylyel nemcsak jelképezzük, de valóságban is bemutatjuk, hogy örömest feláldozzuk testi jólétünket, elnémítjuk emberi kívánságainkat, csak hogy megtisztuljunk a hozzájuk tapadó bűnöktől és feléje emelkedjünk a durva anyag hatalmának. Nem tartjuk az élvezeteket magokban véve bűnöknek, de kell, hogy azok urainak bizonyuljunk és nem rabjainak. HIH 01’3 **3

' ” ’OBb DX'nll’lJ? bsö Djnx -Ezen napon engesztelődik

irántatok (Isten), hogy megtisztítson benneteket minden bűneitektől, hogy az Örökkévaló előtt tiszták legyetek.44

65a- A talmud szerint e vers szavait így is lehet fűzni: . . hogy megtisztítson minden bűneiktől Isten előtt, . . és abból azt következtette, hogy „csak embernek Isten elleni bűneiért engesztel a jómkippur, embernek embertársa ellen elkövetett vétkét nem engeszteli, csak ha az előbb megkéri embertársát.

Szokásos is, hogy jómkippur előnapján nemcsak az ellenségtől, de a jó baráttól is bocsánatot kérnünk a netán rajta elkövetett sérelemért. Hogy Isten előtt tisztán álljunk, annyit jelent, hogy ne legyen bennünk semmi aljas, semmi a mi jellemünkön csak homályt is ejthetne. Erre a fokra csak nehéz lelki küzdelem árán emelkedhetünk, de a küzdelem soha sem hiábavaló és még a legmélyebb erkölcsi fokra sülyedt, bűnben leledző ember számára is van tisztulás, amint a pró- étánál olvassuk: NEHK „Térjetek

meg, hűtlen gyermekek, kigyógyítlak hűtelenségtekből.44 A bűn

Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem . Könyvtára

47

• •az Örökkévalót, amig találjátok

bánat nem csak engesztelést eszközöl ki számunkra, de lelki gyógyulást, megújulást is a bűn beteges állapotából.

Csakhogy magához a bűnbánathoz, magábaszálláshoz is fenn kell tartani lelki erőnket. Ha soká elnémítjuk lelkiismeretünket, végre me

Documents

I ZSIDÓ ISTENTISZTELET · Bevezetés. 1. A zsidó istentisztelet és a hitközség. ’notí • • ’ bna i«űö •nyi “ * tfaü «• ittoö lűpa oipa o^a Napkelettől nyugotig