h́ ́ b

2016. OKTÓBER – ELUL 5776 - TISHRI 5777. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XIV. REG. ÉVF. 10. SZÁM, 245. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓSzerkesztőigondolatok

Erev Jom Kippurkor ülök a Men-ház Wallenstein Zoltán termé-

ben. A hirtelen beköszöntött hi-deg miatt a fűtött terembe húzó-dunk be a zsinagógából. A bátyáméppen a jeles napról, október 11-ről beszél. 120 éve, 1896-ban ezena napon avatták fel az épületet.Pár pillanatra behunyom a sze-mem, szeretnék visszarepülni azakkori ünnepségre. Vajon mitgondoltak az avatásra összesereg-lett emberek a jövőről? Foglalkoz-tatta őket, mi lesz a vadonatúj épü-letben 120 év múlva? Lehet, bizto-sak voltak benne, hogy a Menházörökké a szegény, nincstelen hit-testvérek menedéke lesz. Azt isgondolhatták, hogy a kis zsinagógaaz egyetlen alternatív imaház az1863-ban felavatott neológ mellett.Arra bizonyosan nem gondoltak,hogy eljön majd az az idő, amikora kis zsinagóga padsoraiban is iz-gulni kell, összejön-e a minjen. Atörténelemből tudjuk az 1896-osterveket, álmokat elsöpörte az el-ső, majd a második világháború. Akommunizmus évtizedei sem ked-veztek a hitélet kiteljesedésének. Akőfaragó, aki belevéste a bejárat fe-letti márványba a Menház hat be-tűjét, nem sejthette, hogy a komá-romi zsidóság utolsó menedékétjelöli e felirattal.

Kántorunk kezdi az imát, s ez-zel hirtelen újra 2016-ban találommagam. Egy pillanatra azért átfutaz agyamon 2136-ban, október11-én ki és miről elmélkedik majdaz ódon falak között. Látja-e méga kertben a nagy Dávid-csillagot,talál-e a zsinagóga padjaiban egy-egy régről ott felejtett HitközségiHíradót? Boldog születésnapot,vidám történésekkel teli jövőt azEötvös utca 15-nek! �

PA

Chanukai előzetesAKomáromi Zsidó Hitközség idei chanukai ünnepségére december 26-án,

hétfőn 15:00-kor (3. gyertyagyújtás) kerül sor. A meghívót novemberi szá-munkban olvashatják. �

Chanuka gyertya rendelhetőChanuka ünnepe idén dec-

ember 24-én este kezdődik.Chanuka gyertya december 12-igrendelhető a kile@menhaz.sk cí-men és a 7731-224-es telefonszá-mon. �

Mi történt a szukkoti sátorban?

Az ünnepi beszámoló lapunk 5. oldalán olvasható.

MACHAR – harmadikszemeszter

Minden szerdán új videókkal gazdagodik online oktatási programunk,melyhez folyamatosan lehet csatlakozni. Komárom és a partnereinek ren-

dezvényein rögzítjük az előadásokat, így a távolabb élők is bekapcsolódhatnakhitközségünk kulturális és vallási életébe.

Regisztráció és az online tartalmak elérése az alábbi linken keresztül lehet-séges: https://kehreg.com/machar/. A kisfilmekből szerzett tudást kvíz kér-déseink segítségével tesztelhetik. �

2

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tõ sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dóHit köz ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tõnk fel újí tá sát.

2008. ja nu ár 1-tõl tá mo ga tá sát az aláb bi bank szám la szá mok ra küld he ti(tá mo ga tás sze mé lye sen a KZSH tit kár sá gán és csek ken is le het sé ges):

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporite¾òa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Nem zet kö zi át uta lás kül föld rõl:A KZSH cí me: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Kö szön jük!

Fa li új ságrö vid hí rek

� A HH-t, a Shalom klubot és a KZSH-ttámogatták: Hanáková Éva (Párkány),Palaniová, Izsák család (Svájc), HornNorbert (Palárikovo), Navon család (Iz-rael), Ullmann (USA), Naomi Rubin(Izrael), és anonimitásukat kérő ado-mányozók. Köszönjük!

� Irodánk és könyvtárunk, illetve újgalériánk közösségi terei mindenkielőtt nyitva állnak. Várjuk Önöket ahitközségi fogadóórákon hétfő dél-után és csütörtök délelőtt. Előzetesegyeztetés alapján más időpontban is.

� dr. Weisz Julianna Dunaszerdahely-ről egy vízadagoló gépet adományo-zott hitközségünknek, melyet rendez-vényeink során már használatba is vet-tünk. Köszönjük!

� Fináli Péter (Budapest) kóser bor-ral támogatta szukkoti összejövetelün-ket. Köszönjük!

� November elején Zsolnán rendeznekkonferenciát a zsidó kulturális örökség-ről, a meghívó a KZSH irodájában meg-tekinthető.

� A zsidó újév alkalmából egy-egy Lu-ach-kal ajándékoztuk meg zsinagógán-kat felkereső hittestvéreinket.Ma gyar or szá gi ol va só ink fi gyel mé be: Ked ves Ol va sónk!

Kér jük, hogy az egy há zak nak ad ha tó sze mé lyi jö ve de lem adó ja 1 szá za lé kát aMa gyar or szá gi Zsi dó Hit köz sé gek Szö vet sé ge ré szé re ajánl ja fel a 0358-as tech -ni kai szá mon. A MAZSIHISZ rend sze re sen tá mo gat ja a KZSH mun ká ját!

Hitközségi Híradó (Spravodaj) – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja (mesaèník ŽNO v Komárne). Alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ –šéfredaktor: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk), Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak – spolupra-covníci: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ – grafická úprava: Saláth Richárd, olvasószerkesztõ – jazyková korektúra: VadászMagda (Budapest), Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás – tlaè: Nec-arte Kft., Komárom, a KZSHcíme – adresa ŽNO: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk, tel.:/fax:00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Lapunk Önnek készült, kérjük nedobja el!

Kérjük a támogatását!

Külföldi olvasóink figyelmébe: Támogathat már Paypalon keresztül is!A Komáromi Zsidó Hitközség megnyitotta Paypal számláját, adományaikataz alábbi címre küldhetik: help@menhaz.sk

Támogatónk / náš sponzor:

Születésnapjukat ünnepeltékErev Jom Kippurkor töltötte be 70. életévét Dr. Novák Tamás, a hitközség

alelnöke, városunk egykori alpolgármestere. Sokat viccelődött azon, hogyéppen böjtnapon kéne vendégül látnia a közösség tagjait. A böjt kimenetele-kor mi köszöntöttük a meglepetés születésnapi tortával és sok-sok jókívánság-gal. Ezúton is kívánunk neki hosszú, jó egészségben eltöltött éveket családjakörében és közösségünkben.

Október 27-én hetvenedik születésnapját ünnepelte Mesinger Sándor is, Ka-ván. Sajnos betegsége hosszú évek óta korlátozza mozgásában, ezért a ve-zetőség tagjai: Pasternák Antal, Kollár Zoltán és Novák Tamás ezen a jeles na-pon otthonában keresték fel. Kedélyesen elbeszélgettek, azért is, mert Tomi,Zoli és az ünnepelt egy faluból, Csallóközaranyosról származnak. Felemle-gették vidám gyermekkorukat.

E kerek évforduló alkalmából a látogatók közösség ajándékának átnyújtá-sával jó egészséget, családja körében megélt boldog éveket kívántak, és egy-ben tolmácsolták a hitközség minden tagjának jókívánságát. �

PZs

3

TRADÍCIÓ a komáromi zsinagóga hitéleti oldala

A megjelenteket hitközségünk ne-vében Paszternák Tamás köszöntötte.Az ősi dallamokat követően, a Wal-lenstein Zoltán teremben, ünnepi va-csora várta a Komáromból és a régió-ból érkezett hittestvéreinket és szim-patizánsainkat. A kóser ételek ezúttalis a budapesti Laky konyhából érkez-tek. A programon résztvevő gyerekekZsidongó könyvek segítségével ismer-kedhettek az őszi ünnepekkel.

Másnap folytatódott a Tanház aMenházban sorozat. A menház udva-rán került sor a jelképes taslich szer-tartásra. Nem hiányozhatott BaloghIstván előadása, amely a régió hagyo-mányait elevenítette fel. Riszovannijimája és Kantás János sófár fújása so-kak szemébe csalt könnyeket.

Kol Nidré este újra összegyűltünk,hogy minjenben imádkozhassunk a25 órás böjt kezdetén. Az ősi dalla-

mok ezúttal a Wallenstein Zoltán te-remben csendültek fel. Nagy örömvolt számunkra, hogy olyan hittestvé-reink is csatlakoztak hozzánk, akikkelmár régen találkozhattunk a Menház-ban. Jom Kippur napján a Mazkironelhunytainkra emlékeztünk. Paster-nák Antal olvasta fel az évről évrehosszabb listát az elhunytak neveikvel.A Neila ima hangjai és a Jövőre Jeru-zsálemben zárta az Engesztelés nap-ját. A böjt végeztével közösen fogyasz-tottuk el a budapesti Semes pékség fi-nomságait. �

PA

Nagyünnepek KomárombanHagyományainkat követve, idén is közösségünkben fogadtuk az újévet. Erev

Ros Hasanakor közel 60-an hallgatták a zsinagógában Riszovannij Mihályelőimádkozót és Balogh István tanár úr szívhez szóló gondolatait.

Az 5777. zsinagógai esztendő bekö-szöntésekor, Újév alkalmából tisz-

telettel köszöntöm a közösség mindentagját és vendégeit.

„Te emlékezetedben tartod a világban tör-ténteket és megemlékezel mindazokról, akiketkezdetben alkottál.”

E gondolat az újévi muszáf imából,azaz az a kiegészítő imarészből szár-mazik. A ros hásánái muszáf a legter-jedelmesebb valamennyi ünnepi imaközül, ugyanis kilenc áldásból áll,amelynek központi három egysége azÖ.v. világuralmáról, kegyelméről és asófárról szól.

Ezek közül az első szakasz, a málchu-jot elnevezést viseli, ez a kifejezés azI.ten királyságára vonatkozik. Bevezeté-se a hétköznapi istentiszteleteken is el-hangzó Álénu:

„Dícsérnünk kell a Mindenség Urát, nagy-ra tartani őt, aki a kezdet kezdetét teremtet-te…” – az eképp induló gondolatok azújévi ünnepi hangulatban különös je-lentőségre tesznek szert, hiszen RosHásánát, Tisri hónap 1-2. napját egy-ben a Világ kezdetének, a Teremtés év-fordulójának is tekintjük.

A második egység a Zichronot, azaz amegemlékezés nevet viseli. Ugyanis RosHásáná az Ítélkezés napja, és ilyenkorvizsgálja meg az Igazságos Bíró a múlt-ban történt eseményeket, értékeli a je-len helyzetet azért, hogy döntést hoz-zon a jövőről.

„Mert te szabtad meg az emlékezés idejét,amikor számba veszel minden teremtett lel-ket…”

Ahogy pedig az Ö.v. számba vesz, és

emlékezik, úgy ez az idő számunkra is aszámbavétel és emlékezés ideje. A zsi-dóság alapmotívuma az emlékezés.Amikor részt veszünk a zsinagógai évkörforgásában, követjük a hetiszaka-szok sorát, ősztől őszig elvonulnak előt-tünk a nagy elődök, az Ősapák, Ős-anyák nagyszerű és esendő tetteikkel,majd évről évre gondolatban és lélek-ben bejárjuk a Szináj pusztát, átéljük aTörvényadás katarziszát, a vándorlásmegpróbáltatásait, hogy ismét és ismételérkezzünk az Ország határaihoz. Aközösségi emlékezettel egybefonódvafutnak egyéni emlékeink.

A síremlékekre helyezett kavicsokegyik magyarázata az, hogy amíg a sírraa hozzátartozók köveket helyeznek, ad-dig a sír lényegében épül, nem befeje-zett egészen, addig van, aki emlékez-zen. Amikor már nem kerülnek új kö-vek egy sírra, a régieket pedig elmossaa folyamatosan változó-megújuló ter-mészet – akkor fejeződik be a sír. Ak-kor fejeződik be az emlékezés.

Emlékezés, múlt nélkül nincs jelen,nincs élet sem, hiszen az emlékeinkbenfogalmazzuk meg és adjuk tovább csa-ládunk, szeretteink, közösségünk, vá-rosunk történetét, történeteit, tapaszta-latait a következő generációk számára.Az emlék – örökség, amely folyamato-san változik a hagyományozás útján, micsak egy láncszem vagyunk benne. Az-zá leszünk, amit elődeinktől tanulunk.

„Minden test olyan, mint a fű, és mindenszépsége, mint a mező virága. Kiszárad a fű,elhervad a virág…”

Eképp figyelmeztet bennünket Jesája

próféta a természetes múlandóságra.Mégis, az emlékezés útján átadhatjuk akövetkező generációknak mindazt, amitértéknek és követendőnek tartunk,azért, hogy a saját, és felmenőik emléke-ire, hagyományaira szilárd alapot épít-hessenek, és támaszkodhassanak rá, hi-szen az emlékek nem csak viszonyításipontot, hanem biztonságot is adnak.

A muszáf harmadik kiemelt szakasza aSzináj-hegyi kinyilatkoztatásra való em-lékezéssel kezdődik és a messiási meg-váltás kürtszavának reményével zárul.Ezért nevezzük ezt a részt Sófárotnak.Ugyancsak a sófár az egyik központi ele-me az ünnepi olvasmányunknak is. Amásodik napi olvasmányunk, Mózes el-ső könyvének 22. fejezetét tartalmazza: aközismert történetet Izsák megkötözésé-ről. Egy súlyos feszültségekkel teli, mé-lyen emberi történet a hitében megin-gathatatlan apáról, Ábrahámról, aki alegsúlyosabb áldozatot is vállalná. A tör-ténet azonban szerencsés véget ér, a bo-korban szarvánál felakadt kos lesz az ál-dozat. A kos szarva pedig az újévi zsidóliturgia részévé válik.

Malchujot, zichronot, sofárot – Istenikirályság, emlékezés és sófárzengés – eza hármasság határozza meg az ünne-pünket. Kívánom, hogy ahogyan meg-kaptuk az ünnepek megélésének ha-gyományát, úgy adjuk tovább ezt a fo-nalat, hogy új emlékek születhessenekés hogy újra felhangozhassanak a sza-vak:

„Dicsérnünk kell a Mindenség Urát,nagyra tartani azt, aki a kezdet kezdetét te-remtette…”

Ezúton kívánok mindannyiunknakegy jó beíratást és bepecsételtetést. Sa-na tova tikatévu vetichatému! Köszö-nöm hogy meghallgattak! �

Ros Hásáná 5777 – Balogh Istvánzsinagógai beszéde

4

Évek óta zajlik a könyvtár rendezé-se, hol tart ez a folyamat?

A könyvtárrendezés első üteme2013 óta zajlik, amelyet a Miniszterel-nökség megbízásából és többségi fi-nanszírozásában az NJA Kft végzett.A megállapodásoknak megfelelőenaz első ütem 2016 májusában lezá-rult. Ennek eredményeképpen aKönyvtár teljes állományáról egyelektronikus leltár készült, amelyet aKft átadott az OR-ZSE számára. Eztöbb egy egyszerű könyvtári leltárnál,ugyanis a leírások egy könyvről 17mezőben tartalmaznak bibliográfiaiadatokat, de szabványos könyvtári ka-talógusnak nem tekinthető. Tehátmost már pontosan tudjuk az egészállományról, hogy mit tartalmaz ésminden dokumentum pontos helyevisszakereshető, a dokumentumokbaragasztott egyedi QR kódok leolvasá-sával pedig leltári adatait kapjuk meg.Új állományrészek elkülönítése ésmódszeres feldolgozása történt meg,ilyen a 15 ezer dokumentumból állókisnyomtatvány-gyűjtemény, amely-ben például a magyar cionizmus tör-ténetével kapcsolatos egyedülálló párlapos nyomtatványok, szabályzatok istalálhatók. Megtörtént a 38 ezres hé-ber nyelvű könyvállomány raktári el-különítése és leltári adatainak elekt-ronikus rögzítése. A közel 70 ezer kö-tetes latin betűs könyvállománnyalugyanezt a munkát elvégezték. A fo-lyóiratok feldolgozása és cím szerintibetűrendbe való raktári elhelyezése ismegtörtént. Az első ütemnek köszön-hetően a teljes állomány keresése ésraktári kiszolgálása, ha komoly korlá-tozások mellett is, de lehetségessévált. Ugyanakkor az egész állományttartalmazó online katalógus elkészí-tése és hozzáférhetősége egyelőre ajövő tervei közé tartozik. A Könyvtárés a raktári kiszolgálás rendeltetéssze-rű működtetéséhez, továbbá az állo-mány hosszú távú szakszerű raktárimegőrzéséhez pedig további komolyerőfeszítésekre és további pénzügyiforrások bevonására lesz szükség. Azeddig elvégzett munka szakmai ellen-őrzését az Egyetem által felkért külsőkönyvtári szakértők végzik el a közeli

hónapokban, amely alapján az Egye-tem és a Könyvtár vezetése egy máso-dik ütemre vonatkozóan további szak-mai elvárásokat fogalmaz meg. Egynyilvános online könyvtári katalógusbeindításához a teljes állomány ada-taival akkor lesz lehetőség, ha az NJAKft által elkészített elektronikus leltáradatait áttöltjük, konvertáljuk és je-lentősen kiegészítjük egy nyilvánoskönyvtári adatbázisban. A leírt adatokonline katalógusban történő kiegé-szítését és pontosítását csak mindenegyes könyv újbóli kézbevételével le-het elvégezni. Hatalmas munka még,

hogy el kell látni minden könyvet, fo-lyóiratot és más dokumentumokategyedi könyvtári jelzettel, mivel az el-ső ütemben a hatékonyabb munkaérdekében a dokumentumok csakegyedi QR kódot kaptak. Ezek a leltá-ri azonosító kódok hosszútávon nemalkalmasak egy szabványos raktárirend kialakításához és a raktári rendfenntartásához. Az adatkonverziót akönyvtárrendezés egy következő üte-mében az ún. Aleph-katalógusba ter-vezzük. Úgy gondolom, hogy aKönyvtárunk komplex és jórészt ju-daizmussal, zsidósággal kapcsolatosgyűjteményének a feltárására és ada-tainak legjobban kereshetővé tételéreez az izraeli fejlesztésű és világszerteelismert online katalógus a legalkal-masabb. Önmagáért beszél az is,hogy ezt használja az Izraeli NemzetiKönyvtár és az MTA Könyvtára.

Kik látogatják leginkább intézmé-nyeteket?

Az intézmény nyilvános könyvtár-ként működik, ezt a minősítést leg-utóbb 2016 áprilisában kapta meg azEMMI ellenőrzése után. A nyilvános-ságból fakadóan külső kutatók és hall-gatók is ellátogatnak hozzánk. Olva-sóink fő köre mégis jellemzően azEgyetem hallgatóiból és oktatóibóláll. Ezt az olvasói közönséget hosszú-távon mindenképpen szeretnénk mégjobban kibővíteni és idevonzani a ha-zai és nemzetközi kutatókat, továbbájobban felkelteni az állományunkiránti érdeklődést a magyarországi zsi-dóság körében. Természetesen ritkakéziratállományunknak és könyvgyűj-teményünknek köszönhetően rend-szeresen látunk vendégül neves kül-földi professzorokat és kutatókat.Idén is járt nálunk több izraeli kutatóa Héber Egyetemről, a Bar Ilanról ésBeer Sevából, de fogadtunk vendége-ket Angliából és Németországból is.Neves közéleti személyiségek teszneknálunk látogatást, legutóbb HabsburgSándor tisztelte meg Könyvtárunkat.A fiatal, gimnazista generáció felé isnyitott az intézmény, ebből a célból aLauder Gimnáziumból fogadunk di-ákcsoportokat.

Van-e együttműködés a helyi hit-községek és a könyvtár között?

Egyelőre komoly együttműködésmég nem indult el, de erre irányulólépéseket már tettünk azzal, hogy aKönyvtár fölöspéldányainak listájátkörbeküldtük a magyarországi és ha-táron túli hitközség számára, pl. a He-gedűs Gyula utcai körzet és zsinagógamár jelezte is konkrét könyvigényeit.

Részt vesztek-e nemzetközi együtt-működésekben, ha igen milyenekben?

Jelenleg hivatalosan nemzetköziegyüttműködésben nem vesz részt aKönyvtár, de vannak ilyen terveink ajövőre vonatkozóan. Természetesenfolyamatos szakmai kapcsolatban ál-lunk a külföldi judaisztikai gyűjtemé-nyek kollegáival. �

Folytatjuk

Bemutatkozik az Országos Rabbiképző – ZsidóEgyetem könyvtára

Beszélgetés Tamási Balázzsal (2. rész)

5

JÖVŐNK, AMI ÖSSZEKÖT a régió oldala

Október 23-án a Szlovákiai ZsidóHitközségek Központi Szövetségévelkaröltve vártuk a régióból közös ün-neplésre az érdeklődőket. A helyiekmellett Dunaszerdahelyről, Nyitráról,Pozsonyból, Győrből, Tatáról, Tata-bányáról, Budapestről, Párkányból va-lamint Svájcból is csatlakoztak hoz-zánk. Paszternák Tamás nyitógondo-latai után, Fináli Gábor rabbihelyetteshelyezte el az első mezüzét a hitköz-ség új közösségi tereinek és irodájá-nak ajtaján. Rövid beszédében az ajtó-félfára helyezett jel eredetéről is szólt.A belső termek mezüzéit Kollár Zol-

tán, az építkezés koordinátora, Pas-ternák Antal, elnök, Novák Tamás al-elnök és Avi Toledano helyezte fel. Arésztvevők megismerkedhettek a kiál-lításoknak oktatási programoknak, azirodának és a Spitzer Béla könyvtár-nap helyet adó szobákkal.

A Miriam Neiger-Fleischmann izra-eli festőművésznő rajzaival díszített sá-torban Fináli Gábor tanított az ün-nepről. Hallhattunk a sátor és szukoticsokor jelentőségéről is. Szlováknyelvre Vadász Magda tolmácsolt. Kó-ser svédasztalos ebéddel folytatódott aprogram. A legkisebbeket a Paszte-

nák-Szendy Barbara által vezetett gye-rekprogram várta, lehetett szukoti sár-tat építeni, az ünnephez kapcsolódótársasjátékot és kártyajátékot játszani.A regionális ünnep a Bejn HajamimZenekar koncertjével zárult. A ren-dezvényt megtisztelte jelenlétévelNagy László, Magyarország pozsonyikonzulja és Kornfeld Martin, a Szlová-kiai Zsidó Hitközségek Központi Szö-vetségének irodavezetője.

Köszönet mindazoknak – köztükHaas Juditnak és Paszternák Zsuzsá-nak, akik a közös ünneplés előkészíté-sében és lebonyolításában közremű-ködtek! �

PA

Szukkot 5777 - nálunk ünnepelt a régió

A zsidó hagyományban sokszormondjuk, hogy Bis 120!, egymásnakazt kívánjuk, hogy 120 évig éljünk. AMenház megélte ezt a kort. Az egyko-ri Hajnal (ma Stúr) és Eötvös utca sar-kán álló épület végig látta a XX. szá-zad eseményeit.

A jeles jubileumra készülő kiadványés kiállítás hamarosan végigvezeti azérdeklődőt az építtető Fried családtörténetétől a ház „életének” főbb ál-lomásain az I. világháborútól a mo-narchia felbomlásán át az 1. Csehszlo-vák Köztársaságig. A békés éveket fel-váltó zsidótörvényeken át a gettóig,majd a komáromi zsidóság deportálá-sáig. A visszatérők fogadásától a kom-munizmus éveiig. Majd a rendszervál-tástól a mai teljes megújulásig.

A közelmúltig folyamatosan voltaklakói is az épületnek, zsidók és nemzsidók mindennapi életének volt hely-színe a saroképület. A jubileumra ösz-szegyűjtött képeken rájuk is emléke-zünk. A lakókat a hetvenes évektől fo-lyamatosan, raktárak, majd boltok vál-tották, mára pedig a közösségi terekfoglalják el az épület jelentős részét.

Az itt dolgozók is formálták a házmindennapjait.

Páratlan érték a belvárosban talál-ható nagy udvar, amely nemrég újultmeg, évente több rendezvénynek adotthont a koncertektől, beszélgetése-ken át a Rosh Hasanah (zsidó újév)-iTaslich szertartásig és a szukkoti sáto-rig. A Menház a komáromi zsidó kö-zösség utolsó eredeti formájábanmegmaradt, ma is használt épülete.Sokan és sokszor gondolták, hogy aváros zsidóságáról már csak múlt idő-ben lehet beszélni. Szerencsére a 120.évfordulón a ház ma is egy élő közös-ség otthona, amely itt tartja vallási,kulturális és oktatási rendezvényeit.

Mit kívánhatnánk a születésnapon?Csak azt, hogy ez még legalább 120évig így legyen! Tavasztól megújult amögöttünk levő négy helyiség, az el-hanyagolt romos részekből szép kö-zösségi terek alakultak. Ezúton szeret-ném megköszönni a teljes építkezéskoordinációját Kollár Zoltánnak ésPasternák Antalnak. A költözés soránHaas Judit, Weissová Alica, PaszternákZsuzsanna és Novák Tamás önkéntes

munkája biztosította a terek megúju-lását. Oroszlánrészt vállalt e munká-ból Piczek Ferenc, aki mindemellettkialakította az új informatikai hálóza-tot. Köszönjük a tervezőnek, Mesta-nek Róbertnek és a Vida Gyula általvezetett kivitelezői csapatnak odaadómunkájukat. Az építkezést a Szlováki-ai Zsidó Hitközségek Központi Szö-vetsége és az Emberi Erőforrások Mi-nisztériuma támogatta.

A munkák hamarosan a folyosó fel-újításával folytatódnak. �

120 éves a Menház – Paszternák Tamás beszédeaz új termek átadásakor

Jelentős jubileumhoz érkezett a komáromi zsidóság utolsó, szimbolikus épü-lete, az 1896. október 11-én átadott Menház. A millennium évében, a helyi

zsidó közösség virágkorában adták át Komárom központjában az épületet.

Alig telt el néhány hét a Zsidó Kultúra Európai Napja óta, amikor egy óriá-si sátorban tanultunk népünk hagyományiról, Szukot alkalmából ismét sát-

rat építtettünk a Menház udvarán.

Novák Tamás felhelyezi a mezüzét az új irodában

6

55. fejezet„Találkozás” Weizmann-nal

(2012. január 11.)

2003 elején Miskolc Tiszairól a Kele-ti felé zakatolt velem az Intercity,

kezemben toll s papír. Esti programontörtem a fejem a szarvasi tábor tavaszimadrich (ifjúsági vezető)-képzésére.„A híres emberek” volt a téma.

Vegyük az óra számlapját, ültessünkmindenhova egy-egy személyiséget, ad-junk a körbejáró csapatoknak min-denkinél olyan feladatot, ahol hozzá-tehetnek körönként valami újat az elő-ző csoport által készítetthez. Így a 12 ál-lomást végigjárva lesz majd egy ver-sünk, egy dalunk, egy festményünk…

Ha egyszer valaki könyvet ír majd aLauder tábor legsikeresebb korcso-portszintű esti programjairól, egy-kétsort biztos szentel a TIK-TAKnak. Aprogramnak, amely 11 éves madrichipályafutásom csúcspontja volt, s bár tö-retlenül próbálkozom, azóta sem sike-rült túlszárnyalni. A TIK-TAK, amelyeta képzés első napján még leszavaztak a“nagy öregek”, aztán másnap délelőtthárom korcsoportvezető társammalegyütt, az egyik harmincas szoba cigi-füsttel telt fürdőszobájában dolgoz-tunk ki részletekig menően. Este vas-tapsot kapott a vacsora utáni foglalko-zás. Az óraátállítás napjára időzítettidőmanós 60 perc lehengerlőre sikere-dett, hála a unit-head csapatnak. Pár

hónap múlva megismételtük a nem-zetközi pre-campen, s a legtöbb kor-csoportban része volt a TIK-TAK a nyá-ri programnak. Miért is mesélem elmindezt? A 12 híres ember egyikeChaim Weizmann volt, a vegyész, aki-nél különböző alapanyagokból kellettúj vegyületeket előállítani. Egy-két TIK-TAK-ban szerény személyem alakítottaa tudóst.

A tudományos munka ma reggel Re-hovotba szólított a Weizmann Intézet-be. 12-re voltam hivatalos egy profesz-szorhoz, így arra gondoltam reggel fel-fedezem azt a várost, amely anno sze-repelt lehetséges posztdok célpontokközött. 9:45-kor szálltam fel a vonatra aHaShalom állomáson. Tel-Aviv Haga-na, Lod és már célba is értem kb. 30perc alatt. A rendelkezésemre állómásfél óra szabadidőben a pályaudvar-ról a belváros felé vettem az irányt gya-logosan. Elmellőzve a kutatóközpon-tot, a túloldalon a jeruzsálemi HéberEgyetem kihelyezett kampuszát, a főbevásárló utcában találtam magam.Amikor az előítéletes utazó megérke-zik egy új településre, mindig ott vanaz a fránya első benyomás: “Igen, eb-ben a városban tudnék élni!” vagy“Hmmm, izé, nem, ez nem az én vilá-gom!” Sajnos Rehovot ebbe az utóbbikategóriába tartozott. Amikor az em-bernek keresnie kell a témát, mit iskapjon lencsevégre, egy még sosem lá-tott, ismeretlen világban, akkor ott va-

lami biztos nincs rendben. 6 kép, eny-nyi készült a 1,5 órás túra alatt, a hosz-szú üzletekkel szegélyezett utcán, majdbalra letérve a buszpályaudvar felé.Leginkább az a régi traktor a hozzákapcsolt ekével (remélem nem téve-dek) ragadta meg a fantáziámat,amelynek testvérét visszafelé úton arendőrség előtt szintén sikerült felfe-deznem. Mielőtt elveszítem az utolsórehovoti blog-Olvasót is, megjegyez-ném, a gyülekező esőfelhők sem ked-veztek a megítélés tekintetében a 115ezres “kisvárosnak”.

A kutatóközpont hatalmas területepersze egészen más, minden csupazöld, rendezett, város a városban. Be-léptetés, mintha Csillebércen menneaz ember a KFKI-ba. Sajnos csak a har-madik épületig jutottam a főbejárattól,s a hivatalos teendők elintézése utánratervezett körbejárást elmosta az eső. Anap katartikus pontja (leszámítva a ké-mia területén szerzetteket) az volt,amikor az úticélom felé baktatva meg-pillantottam a WELCOME táblát. Hátmegérkeztem, mennyiszer elgondol-tam már – igen, ott 2003-ban ChaimWeizmannt alakítva a szarvasi Imate-remben vagy a Kupolában -, hogy egy-szer elmegyek Rehovotba, s megnézemazt a híres Weizmann Intézetet. A „ta-lálkozás” ma létrejött!

A munkahelyi kötelezettségeknekeleget téve, szemerkélő esőben száll-tam be a Ramat Gan felé menő she-rutba (irány taxi), s még a nagy téli vi-har előtt hazaértem a Bar Ilánra. No,de ez már egy másik történet! �

Folytatjuk

EGY ÉV IZRAELBENDr. Paszternák András útinaplója

7

16. fejezet 3. rész

Megérkeztünk az S.S. kaszárnyába. Egy tágas szobábanhárom emeletes ágy volt, mosdótál, tükör és szekrény,

a szobából nyíló W.C. és tusoló. Az ágyakon, fehér lepedő-vel letakart matrac és fehér huzatú takaró. Egy felső ágyatválasztottam, biztos voltam benne, hogy megérkeztem amennyországba. A mennybe, vagy esetleg az alternatívájábaugyan egyelőre nem érkeztem, de úgy látszik nem voltammessze ettől, ezt abból gondolom, mert csak kenyeret vol-tam képes enni, és volt, hogy le sem mentem az ételkiosz-táshoz és majdnem semmire sem emlékszem. Ebben az idő-ben már voltak a szobatársaim közül, akikből egyre sem em-lékszem, akik érdeklődni kezdtek, hogy nincsenek-e roko-naik a szomszédos lágerekben, voltak olyanok is, akik vala-mi úton-módon el is utaztak oda. Én azt hallottam, hogy azországút másik oldalán, a kaszárnyával szemben, van egy be-tegszoba, elhatároztam, hogy másnap átmegyek. Másnapmondtam, mert még nem érkeztem el arra a fokra, hogyilyen bonyolult műveletet, rögtön az elhatározása után el-végezzek, felkeltem és elindultam a nagy útra. Sok mindentelfelejtettem, de erre az útra emlékszem. Lementem a lép-csőn, a korlátra támaszkodva, kimentem a kapun és leültema járda szélére. Az „Autobahn”, a több mint ötven méterszéles országút, amelyet Hitler épített a hálás népe számára,mint egy végtelen óceán feküdt a szemem előtt és már azongondolkoztam, hogy talán másnapra halasztom ezt a túrát,amikor erősebbnek érzem magam és csak azért nem tettemezt, mert nem volt erőm visszamenni a lépcsőn. Végül elin-dultam és meg is érkeztem a betegszobába, ahol egy angolorvos fogadott, megkérdezte, hány éves vagyok. Mondtam,hogy tizenhét. Rám nézett és a hátam mögött jelezte az ápo-lónőnek, hogy meg vagyok hülyülve egy kicsit, és angolulmondta neki, hogy írjon negyvenet. Csak amikor tört an-golsággal, megmondtam a pontos születési dátumomat éselmondtam a „Holló” című versnek az első négy sorát an-golul, sikerült meggyőznöm. hogy tudom, hogy mit beszé-lek. Megvizsgált, megmérte a lázamat, kevesebb volt, mintharmincnyolc fok és azt mondta nekem, hogy azt hiszi,hogy tífuszom lesz, de ez nem biztos és ezért nem küld kór-házba, de ha úgy érzem, hogy a lázam felment és szédülök,menjek el egyenesen oda. Adott egy pár aszpirint, kettőtrögtön bevettem, meg is mért. Huszonöt kiló voltam. Pontegy évvel ez előtt majd negyven kilóval voltam több és egyálmom volt: lefogyni. Így néznek ki a megvalósult álmok, haaz ördögök valósítják meg azokat.

Bajok nélkül átnavigáltam az országutat, visszatértem aszobába és már éreztem is, hogy az aszpirin segített egy ki-csit. A következő napokban az étvágyam javult, ettem már alevesből is, és elmentem az irodába, ahol beírattam a sze-mélyi adataimat, és azokét, akiket keresek. Érdekes megje-gyezni, hogy, mint mondtam, az egész lágeridő alatt úgy be-széltünk a családról, mint akik életben vannak, most nemvolt semmi kétségem abban, hogy nincsenek többé. Egy párnapig jobban éreztem magam, és el kezdtem érdeklődni,

hogy mi lett Tibivel. Kérdezősködtem itt-ott, bementem azirodába és csak később jutott eszembe, hogy másnap elme-gyek és megtudom a kórházban.

Aznap este megérkezett a lengyel szobafelelős húga egyközeli lágerből, látogatóba. Ez a kislányt az utóbbi pár hó-napban, egy különleges szerencse folytán, a csoportjával egykis faluba küldték, mezei munkára, ahol alig volt férfi, mertmindet behívták. Az asszonyok nagyon jól bántak velük ésegy asztalnál ettek a családokkal, akiknél dolgoztak, ami lát-szott is rajta, mert egy kicsit molett volt, és szép a vacsoráikétlapját úgy hallgattuk, mint az „Ezeregy éjszaka” meséit.Mivel az alattam lévő ágy üres volt, oda feküdt le aludni.

Másnap mindenki előtt szédüléssel és fejfájással és rosszközérzettel ébredtem. Kinyitottam a szememet és Manya,igy hívták a kislányt, ledobta magáról a takarót álmában ésott feküdt meztelenül, úgy ahogy megszületett, de sokkaljobban feldíszítve és felszerelve minden jóval, ami „szem,szájnak ingere,” Pont az ingerrel volt itt baj, néztem, nö-vekvő kétségbeeséssel, és semmi, aminek mozdulnia kellettvolna, meg se nyikkant, még egy rövid ösztökélés után sem.Na, gondoltam, jól nézünk ki. Fiatalságomat gyászolva ésszédülve, leszálltam az ágyról, betakartam Manyát és elin-dultam a kórházba, és minden lépéssel egyre rosszabbuléreztem magam. Leültem, úgy látszik, hogy egy kis időre el-vesztettem az eszméletemet, vagy elaludtam, mert az ápo-lónő érintésére nyitottam ki a szememet.

„Gyere, mérjük meg a lázadat” mondta. Több mint negy-ven fok volt.

Meg akartam kérdezni, mi van Tibivel, de elvesztettem azeszméletemet. Pár napra rá tértem magamhoz, éreztem,hogy egy könnyű női kéz simogatja a homlokomat, és hal-lottam az ápolónőt:

„Úgy látszik, a fiú ismét velünk van” mondta az orvosnak. „Elküldjük Svédországba, hogy egy kicsit magához térjen”

válaszolt neki németül és hozzám fordult:„Akarsz Svédországba menni, Juraj?” kérdezte, és én félig

behunyt szemmel gyengén bólintottam.Svédország… hó… észak… Skandinávia…béke…

étel….Selma Lagerlöff …Éreztem, hogy megnyugszom, hogy a láz lemegy, és las-

san elszundítok. Gyurika!!!

17. fejezet 1. rész Már harmadik napja volt, hogy nem láttam fröken Ullét.

Két napig nem voltam az internátusban, és most, egy nap-pal a húsvéti szünidő vége előtt, valószínűleg rengeteg mun-kája van. Mivel néhány diák már megérkezett, és biztos vol-tam benne, hogy a délutáni uzsonnát már ismét a kis éte-remben tálalják, úgy látszik, nem kell Jéorjot külön tálalás-sal kényeztetni. Nem baj, gondoltam magamban, találko-zunk majd az étteremben, és lesz alkalmam, hogy újra meg-köszönjem neki a szünidő alatti gondoskodását. Addig is le-ültem, hogy egy pár leckét befejezzek, amelyeket, a szoká-som ellenére, az utolsó napra hagytam. Pont, be akartamfejezni, amikor kopogtattak. �

Folytatjuk

Feuerstein Azriel:

KELJFELJANCSI

STETL a Hitközségi Híradó kulturális oldala

8

Löwinger Manci szakácskönyvéből

Csak a legjobb barátnőm tudta, hogymelyik fiókban rejtettem el. Én is tud-tam, hogy hol rejtőzik az ő naplója. Kí-váncsiak voltunk a másik a naplójára,de annyira Anna Frank hatása alatt vol-tunk és hozzá hasonlóan viselkedtünk,hogy szóba se jöhetett, hogy megsért-sük az ő hagyományát. Gimnazista ko-runkban mind a ketten abbahagytukaz írást, az én naplóm eltűnt.

Ezzel a régi barátnőmmel pár hetetalálkoztam, említetem neki a réginaplókat. Ő érvényteleníttette az énnosztalgia kitörésemet. Egy érdekestörténettel jött elő, amit ő nem régenegy ismerősétől hallott. Az illető csa-ládja a harmincas években jött Izráel-be, illetve akkor Palesztinába. Letele-pedtek először az ország északi részén,Galileába ahol földművesek voltak. Amindennapi nehézségek miatt pár évután átköltöztek délebbre, Petách Tik-vára ahol a családfő narancsot és zöld-

ségeket termelt.Nehéz időkön ment át a család, az il-

lető dédnagymamája naplót vezetett aharmincas évek elejétől, húsz éven át.

A család nem tudott a naplóról, a le-származottak pár ével ezelőtt találtákmeg a füzeteket, amelyek egy régi bő-röndben a padláson voltak. Volt, aki elakarta dobni a füzeteket, de a barát-nőm ismerőse fogta a csomagot, haza-vitte és nemrégen hozzáállt, hogy elol-vassa. A barátnőm, aki történelemku-tató és főleg a harmincas évek és az aztkövető idők krónikáját kutatja, jelent-kezett, hogy segíteni akar a megfejtés-ben. A munka még nem fejeződött be,de már tudják, hogy ezekben a füze-tekben nemcsak a mindennap króni-kája található, hanem érdekes, isme-retlen receptek is. Ezekből a receptek-ből sokkal többet lehet tanulni a kor-szakról, mint akármelyik történelem-könyvből. Ezek két fő funkciót teljesí-

tettek: látni belőlük, hogy milyen ün-nepkor mi kerül az asztalra. Mikor hi-ánnyal küzdöttek és sok megszokott,hozzávalót nem lehetet kapni. Az írómelyik receptet megőrizte meg, hogya jövőbe ő vagy a fiatalabb generációhasználni tudja. Ez egy napló és sza-kácskönyv kapcsolata és egyik semegész a másik nélkül. Lehet, hogy aközeljövőben a család kiadja, mintkönyv azért nem lehet egyelőre többettudni a tartalmából. A piacon még le-het friss kukoricát találni. A következőrecept a szezonnak megfelel.

Hozzávalók: 2 szelet rántott csirke-mell apróra vágva, 1 fejes saláta szele-telve, 1 cső főtt kukorica, 1 kovászosuborka apróra vágva, 3 zöldhagymakarikára vágva, 1 kis csomag petrezse-lyem és kapor apróra vágva, 1 gránát-alma magjai.

Elkészítés: Az összes hozzávalók széptálba rakjuk, tetszés szerint a követke-ző salátaöntettel: 1/3 pohár olívaolaj,1/3 pohár citromlé, 1 kis kanál cukor,só, bors, 1 gerezd foghagyma, 1 kávés-kanál mustár és 1 kávéskanál majonéz.Mindezt összekeverjük és csak a tálaláselőtt öntjük a salátára. �

Dr. Orna Mondschein

Napló és szakácskönyv

Löwinger Manci szakácskönyvéből

Hatodik osztályos voltam, mikor először hallottam Anna Frankról, akkor ol-vastuk osztálytársaimmal naplóját. Nagyon meghatódtunk, elhatároztuk,

hogy mi is naplót fogunk vezetni. Volt, aki rendes iskolai füzetbe kezdett írnimások kértek arra a célra való naplót zárral és kulccsal. Én kaptam egy kék nap-lót, napokig kerestem megfelelő helyet, mert, ahogy akkor értettem a napló tit-kos és senkinek se szabad elolvasnia. Szorgalmasan mindennap írtam a napi él-ményeimről, az iskolai meg az otthoni eseményekről.

Látogatók a MenházbanEzen a nyáron számos látogató érkezett hozzánk: voltak

olyanok, akik gyökereiket keresték, mások egykoronvárosunkban éltek és akadtak érdeklődő turisták is.

Izraelből érkezett két hölgy, Sara és Zipora, akiknekédesapjuk származott Nagymegyerről, ez a város régebbena komáromi járáshoz tartozott. Nem sokat tudtak a családtörténetéről, csak apjuk halála után kezdtek kutatni. Hosz-szasan leveleztek a komáromi levéltárral. A Menház és a te-mető felkeresése után a levéltárba mentünk velük, hogyszemélyesen is meggyőződhessenek az ott fellelhető kevésdokumentumról. Másnap Nagymegyeren keresték fel a le-véltárat, a temetőt és az egykori családi házat, amelybenRosenbaum textilüzlete volt. Útjuk során velük voltak uno-káik, akikkel Auschwitzba is elmentek.

Szintén Izraelből érkezett az Engel család leszármazott-ja feleségével, akik a Menházból Bősre folytatták útjukat,a család másik ágának sírjaihoz.

Fischer úr, akinek nagyapja komáromi volt, egy amerikai je-sivából öt tanítványával Dunaszerdahelyre tartva városunkat isútba ejtette. A tanulók között voltak magyarul is beszélők.

Az Ullmann család leszármazottja, Mordechai Feingold,egy amerikai professzor budapesti konferencián tartózko-dott feleségével és felkereste a Menházat.

Két biciklis turista, Zvi és Michael, Jeruzsálemből a zsi-nagógánk melletti hotelban lakott. Jól érezték magukatközöttünk. Másnap, budapesti kirándulásunkon csatla-koztak csoportunkhoz. Az egész napos program nagy él-mény volt számukra.

A Zsidó Kultúra Európai Napján részt vett az egykori ko-máromi Stockfisch Jenő Kanadából, feleségével, Katalinasszonnyal, aki Nyárasdról származik.

Szeptember 9-én, a Holokauszt szlovákiai emléknapjána Selye János Gimnázium két osztálya kereste fel a Men-házat és a temetőt Dr. Králik Zsuzsanna vezetésével.

Salamon Pál, kassai kutató a komáromi levéltárban járt,minket is meglátogatott, örömmel töltötte el, hogy nálunkviszonylag sok eredeti dokumentum található.

Szeptember 18-án a zsolnai hitközség tizennyolc fős csoport-ja, köztük négy gyerek nézte meg a Menházat és a temetőt.

Szintén eze a napon érkezett Rubin Naomi Izraelből, akiegy Komárom környéki településről származik. �

PZs

4

V židovských tradíciách často hovo-rievame Bis 120!, jeden druhému že-láme, aby sme sa dožili 120 rokov. Ajbudova Útulku sa dožila tohto veku.Budova stojaca na križovatke niekdaj-šej Úsvitovej (dnes Štúrovej) a Eötvö-sovej ulice bola svedkom udalostí 20.storočia.

Publikácia i výstava, pripravovanépri príležitosti významného jubilea,budú záujemcov sprevádzať históriourodiny Friedovej, ktorá budovu dalapostaviť, ako aj najvýznamnejšími uda-losťami „života“ domu od rozpadumonarchie až po vznik prvej republi-ky. Rokmi pokoja, ktoré vystriedaliprotižidovské zákony, geto a deportá-cia komárňanských Židov. Obdobímvítania tých, ktorí sa vrátili, až po rokytotality. A napokon spoločenskýmizmenami k postupnej obrode.

Budova na rohu ulice bola až done-dávna obývaná, bola miestom každo-denného života svojich židovských inežidovských obyvateľov. Fotografia-

mi zozbieranými pri príležitosti jubi-lea spomíname aj na nich. Obyvateľovv sedemdesiatych rokoch minuléhostoročia postupne vystriedali sklady,neskôr predajne a dnes sa v budovenachádzajú komunitné priestory. Kaž-dodenný život tohto domu vytvárajúaj tí, ktorí v ňom pracujú.

Veľký dvor je v centre mesta veľkouvzácnosťou. Nedávno bol zrekon-štruovaný a dnes poskytuje priestormnohým podujatiam – koncertom,rozhovorom, rituálu tašlich pri príle-žitosti Roš hašana (židovský nový rok)a stanu počas sviatku Sukot.

Útulok je poslednou budovou ko-márňanskej židovskej náboženskej ob-ce, ktorá sa zachovala v pôvodnomstave a ktorá je dodnes používaná.Mnohí si už mnohokrát mysleli, že ožidovstve v našom meste možno hovo-riť len v minulom čase. Našťastie aj te-raz, v čase svojich 120. Narodenín, po-skytuje domov žijúcej komunite, kto-rá tu prežíva svoje náboženské, kul-

túrne a vzdelávacie podujatia. Čo jejmôžeme zaželať k narodeninám? Lento, aby to tak bolo aspoň počas ďal-ších 120 rokov.

Na jar sme začali s rekonštrukciouštyroch zadných miestností a zaned-bané, zruinované časti sa premenilina pekné komunitné priestory.

Touto cestou sa chcem poďakovaťZoltánovi Kollárovi a Antonovi Pas-ternákovi, ktorí rekonštrukčné prácekoordinovali.

Počas sťahovania zabezpečovala ob-novu priestorov dobrovoľnícka prácaJudity Haasovej, Alice Weissovej, Zsuz-sanny Paszternákovej a Vojtecha No-váka. Ruku k dielu priložil aj FerencPiczek, ktorý okrem toho vytvoril ajnovú informačnú sieť.

Ďakujeme projektantovi RóbertoviMestanekovi a realizátorom prác podvedením Gyulu Vidu.

Rekonštrukciu budovy finančnepodporil Ústredný zväz židovských ná-boženských obcí na Slovensku a Mi-nisterstvo ľudských zdrojov Maďarska.

Práce budú onedlho pokračovaťúplnou rekonštrukciou chodby. �

PT

Útulok oslavuje 120. narodeniny – prejavTamása Paszternáka na jubilejnej slávnosti

Posledná symbolická budova komárňanského židovstva, Útulok, odovzdanýdo užívania 11. októbra 1896, dospela k významnému jubileu. Budovu v

centre Komárna slávnostne odhalili v roku maďarského milenia, v čase roz-kvetu miestnej židovskej komunity.

Počas letných mesiacov sme priví-tali mnoho návštevníkov. Boli me-

dzi nimi takí, ktorí hľadali svoje kore-ne, iní kedysi žili v našom meste a bo-li to aj turisti, zaujímajúci sa o našukultúru.

Zavítali k nám dve dámy z Izraela. Ohistórii vlastnej rodiny vedeli návštevníč-ky málo, skúmať ju začali až po smrtisvojho otca. Dlho si dopisovali s komár-ňanským archívom. Po návšteve Útulkua cintorína sme ich zaviedli do štátnehoarchívu, aby sa osobne presvedčili o ob-sahu nemnohých dokumentov, ktoré satu nachádzajú. Na druhý deň vyhľadaliarchív, cintorín a rodinný dom vo Veľ-kom Mederi, v ktorom sa kedysi nachá-dzal obchod s textilom (Rosenbaum).Na putovaní za minulosťou sprevádzaliobe dámy ich vnukovia, s ktorými sa vy-brali aj do Osvienčima.

Potomok rodiny Engelovej so svojoumanželkou prišiel tiež z Izraela. Po ná-

všteve Útulku sa vybrali do Gabčíkova,k hrobom druhej rodinnej vetvy.

Pán Fischer, ktorého starý otec po-chádzal z Komárna, navštívil našemesto spolu s piatimi žiakmi svojejamerickej ješivy. Zastavili sa u nás ces-tou do Dunajskej Stredy. Medzi žiak-mi boli aj takí, ktorí ovládali maďarskýjazyk.

Americký profesor Mordechai Fein-gold, potomok rodiny Ullmanovej, za-vítal do nášho Útulku pri príležitostiúčasti na konferencii v Budapešti.

Dvaja cykloturisti, Zvi a Michael zJeruzalema bývali v hoteli pri našej sy-nagóge. Cítili sa medzi nami dobre,na druhý deň sa pripojili aj k nášmuvýletu do Budapešti. Celodenný pro-gram bol pre nich veľkým zážitkom.

Na Európskom dni židovskej kultú-

ry sa zúčastnil aj Kanaďan Jenő Stock-fisch, pôvodom z Komárna, s manžel-kou Katalin, ktorá pochádza z obceTopoľníky.

Dňa 9. septembra, pri príležitostiPamätného dňa holokaustu, navštíviliÚtulok a židovský cintorín dve triedyz Gymnázia Jánosa Selyeho pod vede-ním Dr. Zsuzsanny Králik.

Košický výskumník Pál Salamon na-vštívil komárňanský archív, zavítal aj knám a s radosťou konštatoval, že sa unás nachádza pomerne veľa pôvod-ných dokumentov.

Dňa 18. septembra navštívila Útu-lok a židovský cintorín 18-členná –medzi nimi 4 deti – skupina Židovskejnáboženskej obce v Žiline.

V ten istý deň k nám zavítal NaomiRubin z Izraela, ktorý pochádza z oko-lia Komárna. �

PZs

Návštevníci v Útulku

3

V mene náboženskej obce pozdravilprítomných Tamás Paszternák. Po od-znení starých melódií očakávala našichsúvercov i sympatizantov z Komárna aokolia slávnostná večera v sále ZoltánaWallensteina. Kóšer jedlá dodala ajtentoraz kuchyňa Laky z Budapešti.Deti, ktoré sa na podujatí zúčastnili, sas jesennými sviatkami zoznamovali zapomoci náučných knižiek.

Na druhý deň pokračovalo podu-jatie Učebňa v Útulku. Symbolickýrituál tašlich sa konal na dvore bu-dovy. Nechýbala ani prednáška Istvá-na Balogha o tradíciách nášho re-giónu. Modlitba Mihálya Riszovan-ného a trúbenie Jánosa Kantása našófar vohnalo do očí mnohých slzy.

Pri príležitosti večera Kol Nidré smesa opäť stretli, aby sme sa na začiatku

25-hodinového pôstu spoločne mod-lili v minjane. Staré melódie pri tejtopríležitosti odzneli v sále Zoltána Wal-lensteina. Potešilo nás, že sa k námpripojili aj súverci, s ktorými sme sa vÚtulku už dlhší čas nestretli. V deňsviatku Jom kipur sme modlitboumazkir spomínali na našich zosnu-lých. Zoznam ich mien, ktorý je kaž-dým rokom dlhší, prečítal Anton Pas-ternák. Deň zmierenia sme uzavrelimodlitbami Neila a Budúci rok v Je-ruzaleme. Po skončení pôstu sme sispoločne pochutili na dobrotách pe-kárne Semes z Budapešti. �

PA

Vysoké sviatky v KomárneNový rok sme, verní našim tradíciám, privítali v našej komunite spoločne.

V predvečer Roš hašana sme sa v synagóge zišli takmer šesťdesiati a vy-počuli sme si predmodlievajúceho Mihálya Riszovanného a dojímavé myšlien-ky pána profesora Istvána Balogha.

Sotva uplynulo niekoľko týždňovod Európskeho dňa židovskej

kultúry a my sme sa už pod obrov-ským stanom učili o tradíciách nášhonároda.

Pri príležitosti sviatku Sukot sme nadvore Útulku opäť postavili stan. Dňa23. októbra sme spolu s Ústrednýmzväzom židovských náboženských ob-cí na Slovensku spoločne očakávalinávštevníkov z celého regiónu.Okrem domácich sa k nám pripojilinávštevníci z Dunajskej Stredy, Nitry,Bratislavy, Štúrova, Győru, Taty, Tata-bánye, Budapešti i zo Švajčiarska. Poúvodných myšlienkach Tamása Pas-ternáka umiestnil v nových priesto-roch našej komunity prvú mezuzu bu-dúci rabín Gábor Fináli. Vo svojomkrátkom prejave pripomenul aj pôvodsymbolu, ktorý sa umiestňuje na zá-rubňu dverí. Mezuzy v interiériumiestnil koordinátor stavebnýchprác Zoltán Kollár, predseda nábo-ženskej obce Anton Pasternák, pod-

predseda Vojtech Novák a Avi Tole-dano. Prítomní si prezreli novú vý-stavnú miestnosť, kanceláriu a novépriestory knižnice Bélu Spitzera.

V stane ozdobenom kresbami aka-demickej maliarky Miriam Neiger-Fleschmannovej nás o sviatku poučil

Gábor Fináli. Dozvedeli sme sa o vý-zname stanu i sukotovej kytice. Doslovenského jazyka simultánne tlmo-čila Magda Vadász. Program pokračo-val ľahkým kóšer obedom formoušvédskych stolov. Najmenších očaká-val detský program pod vedením Bar-bary Paszternák-Szendy – mohli si po-staviť vlastný sukotový stan a zahraťspoločenské hry spájajúce sa so sviat-kom. Regionálny sviatok ukončil vyni-kajúci koncert Skupiny Bejn Haja-mim. Na podujatí sa zúčastnil maďar-ský konzul László Nagy a tajomníkÚstredného zväzu židovských nábo-ženských obcí na Slovensku MartinKornfeld.

Ďakujeme všetkým – medzi nimi ve-dúcej našej kancelárie Judite Haaso-vej a Zsuzsanne Paszternákovej - ktoríprispeli k príprave a uskutočneniutohto sviatku! �

PA

Sukot 5777 – oslavoval u nás celý región

2

Vážení èitatelia!Prosíme Vás, aby ste pod¾a Vašich možností podporovali programy ŽNO vKomárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Od 1. januára 2008 môžete zasiela� peniaze na nasledujúce úèty (je mož-nos� plati� osobne na sekretariáte, ako aj poukázanie peòazí šekom):

Poukázanie peòazí z územia SR:26384962/0900- Slovenská sporite¾òa alebo10103804/5200- OTP Slovakia

Poukázanie peòazí zo zahranièia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno,Slovenská republika

IBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 Komárno

alebo

IBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Ïakujeme!

Krátke správy� Vydávanie Spravodajcu, Klub Sha-lom a ŽNO v Komárne finančne pod-porili: Hanáková Éva (Štúrovo), Pala-niová, rodina Izsák család (Švajčiars-ko), Norbert Horn (Palárikovo), rodi-na Navon (Izrael), Ullmann (USA),Naomi Rubin (Izrael) a anonymní dar-covia. Ďakujeme!

� Priestory našej kancelárie, knižni-ce i novej galérie sú otvorené pre kaž-dého. Srdečne vás očakávame počasnašich návštevných hodín v pondelokpopoludní a vo štvrtok predpolud-ním. Podľa dohovoru aj v inom ter-míne.

� Dr. Julianna Weiszová z DunajskejStredy darovala našej náboženskej ob-ci dávkovač vody, ktorý už počas našichpodujatí aj používame. Ďakujeme!

� Péter Fináli (Budapešť) prispel knášmu sviatku sukot darovaním kóšervína. Ďakujeme!

� Začiatkom novembra organizujú vŽiline konferenciu o židovskom kul-túrnom dedičstve. Pozvánka je k na-hliadnutiu v kancelárii ŽNO.

� Pri príležitosti židovského novéhoroka sme našich súvercov obdarovaližidovským kalendárom luach.Žiadame Vašu podporu

Online vzdelávací programMACHAR

Náš online vzdelávací program, do ktorého sa môžete kedykoľvek zapojiť,dopĺňame každú stredu o nové videá. Prednášky, ktoré odznejú na po-

dujatiach v Komárne a v okolí, pravidelne zaznamenávame, do kultúrneho anáboženského života sa tak môžu zapojiť aj tí, ktorí žijú ďaleko od našej ko-munity. Zaregistrovať sa môžete prostredníctvom linku https://kehreg.com/machar/, kde nájdete aj všetky online materiály. Poznatky získané z našich fil-mov si môžete otestovať pomocou kvízových otázok. �

Pamätný strom v CsákváriAko sme o tom nedávno informovali, Balázs Szverle, aktívny účastník na-

šich podujatí, zomrel náhle vo veku 40 rokov. Členovia Spolku maďarsko-izraelského priateľstva sa rozhodli zasadiť na jeho pamiatku strom pri pamät-nom kameni stojacom na mieste niekdajšej synagógy v Csákvári. Na pietnomakte sa zúčastnilo mnoho členov spolku, obyvateľov mestečka a kolegovia Ba-lázsa z neďalekej nemocnice. Prítomným sa prihovorila organizátorka podu-jatia Mária Szokola a primátor mesta Csákvár prečítal list, v ktorom vyjadrilsústrasť rodičom zosnulého. Našu náboženskú obec zastupoval na podujatíAnton Pasternák s manželkou. �

h́ ́ b

OKTÓBER 2016 – ELUL 5776 - TISHRI 5777. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XIV. ROČNÍK 10. REG. ČÍSLO, 245. ČÍSLO

SPRAVODAJCASukot v Komárne

Skupina Bejn Hajamim v synagóge

Myšlienkyredaktora

Pri príležitosti Erev Jom kipurusedím v sále Zoltána Wallen-

steina v Útulku. Náhly príchodchladného počasia nás vyhnal zosynagógy a uchýlili sme sa do vy-kúrenej miestnosti. Môj starší bratpráve rozpráva o významnom dá-tume 11. októbra. Pred 120 rok-mi, práve v tento deň roku 1896,slávnostne odovzdali do užívaniatúto budovu. Na chvíľu zavriemoči a túžim sa vrátiť na vtedajšiuslávnosť. O akej budúcnosti uva-žovali tí, ktorí sa tu vtedy zišli? My-sleli na to, čo sa bude v novučičkejbudove odohrávať o 120 rokov?Možno si boli istí tým, že Útulokbude navždy slúžiť ako azyl pre ichchudobných súvercov. Možno my-sleli aj na to, že malá synagóga jejedinou alternatívnou modli-tebňou popri neologickej synagó-ge dokončenej v roku 1863.Určite však nemysleli na to, že prí-de čas, keď sa aj v radoch malej sy-nagógy budeme obávať, či sa zídeminjan. História ukázala, že plányroku 1896 odvial víchor prvej aneskôr druhej svetovej vojny. Ná-boženskému životu nepriali anitotalitné desaťročia. Kamenár,ktorý do mramorovej platne nadvchodom vyryl šesť písmen slovaMenház nemohol tušiť, že týmtonápisom označuje posledný azylkomárňanského židovstva. Kantorzačína odriekať modlitbu a ja sanáhle opäť ocitám v roku 2016.Mysľou mi prebleskne, kto a na čobude 11. októbra 2136 myslieťmedzi týmito starými stenami.Uvidí v záhrade veľkú Dávidovuhviezdu, nájde v radoch synagó-gy jeden-dva exempláre Spravo-dajcu? Prajeme ti všetko najlepšiek narodeninám, budúcnosť plnúveselých udalostí, dom pod číslom15 na Eötvösovej ulici! �

PA

Chanuka 5777Oslavy sviatku Chanuka sa v Židovskej náboženskej obci v Komárne budú

konať v pondelok 26. decembra o 15. hodine (zapálenie tretej sviečky).Pozvánku uverejníme v našom novembrovom čísle. �

Oslávili narodeninyNa Erev Jom kipur sa 70. narodenín dožil Dr. Vojtech Novák, podpredseda

komárňanskej náboženskej obce, bývalý viceprimátor nášho mesta. Sršalvtipom na tému, že práve v deň pôstu by mal pohostiť členov našej komunity.Po skončení pôstu sme ho prekvapili narodeninovou tortou a želaniami všet-kého dobrého. Aj touto cestou mu želáme dlhý život prežitý v zdraví, v kruhurodiny a našej komunity.

Dňa 27. októbra oslávil svoje 70. narodeniny aj Sándor Messinger z Kavy. Žiaľ,choroba mu už dlhé roky bráni v pohybe, preto ho členovia vedenia našej obceAnton Pasternák, Zoltán Kollár a Vojtech (Tomi) Novák v tento významný deňnavštívili doma. Veselo sa pozhovárali, veď Tomi, Zoli a oslávenec pochádzajú zjednej obce, zo Zlatnej na Ostrove. Zaspomínali si na detské časy. Pri príležitos-ti životného jubilea odovzdali návštevníci oslávencovi dary našej komunity a za-želali mu veľa zdravia v kruhu rodiny aj v mene všetkých členov našej nábo-ženskej obce. �

PZs

Objednávky chanukovýchsviečok

Sviatok Chanuka sa v tomto roku začína večer 24. decembra. Sviečky si mô-žete objednať do 12. decembra na adrese kile@menhaz.sk alebo na tele-

fónnom čísle 7731-224. �