Nyelvi mítoszok és babonák

8/4/2019 Nyelvi mítoszok és babonák

http://slidepdf.com/reader/full/nyelvi-mitoszok-es-babonak 1/19

NYELVI MÍTOSZOK ÉS BABONÁK

CélIsmerjék meg a résztvevők nyelvről való hétköznapi gondolkodás sajátosságait, figyeljenek

fel a nyelvhasználattal kapcsolatos hiedelmekre, tévhitekre. Tudatosodjon bennük, hogy egyes anyelvvel kapcsolatos közkeletű hiedelmek nem, vagy csak részben igazolhatók tudományosan. Is-merjék meg a tévhitekkel szembeni lehetséges cáfolatokat, legyenek képesek érveket felállítani alegelterjedtebb nyelvi mítoszokkal és babonákkal szemben.

Tartalom1. Hétköznapi hiedelmek a nyelvről2. A népi nyelvészet szemlélete3. A nyelvi tévhitek típusai4. Nyelvi mítoszok4.1. A nyelvi mítoszok sajátosságai és működésük4.2. Nyelvi mítoszok bemutatása és cáfolatuk4.2.1. Nyelvészmítoszok4.2.2. A beszélőknek a nyelvükhöz fűződő viszonyával kapcsolatos mítoszok4.2.3. A nyelvi változatossággal kapcsolatos mítoszok4.2.4. A nyelvváltozatokkal kapcsolatos mítoszok4.2.5. A nyelvműködés mikéntjével kapcsolatos mítoszok4.2.6. Nyelvérintkezési mítoszok4.2.7. Kétnyelvűségi mítoszok4.2.8. A magyar nyelv helyzetéra vonatkozó mítoszok5. Nyelvi babonák5.1. A nyelvi babonák sajátosságai és működésük

5.2. Nyelvi babonák bemutatása és cáfolatuk5.2.1. A létige + határozói igeneves szerkezet5.2.2. A visszautaló névmások5.2.3. A páros testrészek többes száma5.2.4. A megengedő mondatokban szereplő is 5.2.5. A vonatkozó névmások5.2.6. A való használata5.2.7. A fog segédigével kifejezett jövő idő

1. Hétköznapi hiedelmek a nyelvr ő l

A nyelv és a nyelvhasználat olyan jelenségek, amelyekről — mivel mindenkinek vannak ró-luk közvetlen tapasztalatai is — mindannyiunkban élnek különböző nézetek, elképzelések. A nyelv-ről való tudásban azonban nem különül el élesen az, hogy mi igazolható tudományosan, és mi hie-delemalapú, így a nyelvről való hétköznapi gondolkodásban igen erőteljesen vannak jelen a babo-nákra, mítoszokra épülő összetevők is. A nyelvre vonatkozó közösségi hiedelmek részét képezikegy adott közösség kultúrájának, hagyományának, ezért a tudományos igazolhatóságuk hiányaellenére nehézségekbe ütközik, és érzelmi reakciókat válthat ki a megkérdő jelezésük.

Leonard Bloomfield, amerikai nyelvész a nyelvvel kapcsolatos reakciók három szintjét kü-lönböztette meg: „az elsődleges reakció” a tulajdonképpeni nyelvhasználat; a „másodlagos reakció-



ként” a nyelvről alkotott nézeteket foghatjuk fel; a „harmadlagos reakció” pedig azokat az érzelme-ket jelenti, amelyeket a nyelvi nézeteink megkérdő jelezése hív elő.1

1. ábra: A nyelvhasználat és a nyelvről élő nézetek

(Peter Kuper illusztrációja)A nyelvi mágia, pl. egyes szavak varázserejébe vetett hit, és a nyelvi tabuk, a kimondhatat-

lan szavak hiedelme a hagyományos közösségek sokaságában megfigyelhető. A modernizált tár-sadalmakban pedig a nyelvről való hétköznapi gondolkodásban felfedezhetők korábbi, mára meg-haladott tudományos elképzelések elemei is. A nyelvi nevelés és a nyelvművelés gyakorlata semmindig törekszik arra, hogy a hiedelemalapú, és a tudományosan igazolható nézeteket egyértelmű-en szétválassza, sőt az egyszerűsített nyelvhasználati szabályok, a közléshelyzetből kiszakítottnyelvi tanácsok maguk is nyelvi hiedelmeket teremthetnek, nyelvi babonává válhatnak.

Feltételezhető, hogy a nyelvről való hétköznapi gondolkodás hátterében az egyik igen erősmotivációként az mutatható ki, hogy a beszélő a saját nyelvhasználatának jellegzetességeit, sajá-

tosságait, másoktól való eltéréseit igyekszik értelmezni és igazolni. A különbségek értelmezésébenpedig az egyik nyelvváltozat igen gyakran kiemelt szerepet játszik. Ez a viszonyítási alapként szol-gáló nyelvváltozat általában a formális nyelvváltozat, az írásbeliséggel rendelkező nyelvekben azírott nyelvváltozatra épülő, kifejtett közlések; a standardizát nyelvek esetében pedig maga a stan-dard.

A nyelvről való hétköznapi vélekedések fontos szerepet játszhatnak a nyelvi attitűdök (ld. 6.fejezet, 9.) formálódásában és a nyelvi változásokban is.

A nyelvről való hétköznapi gondolkodás sajátosságai miatt a nyelvhasználattal kapcsolatos,a kiejtéstől a szövegalkotás kérdéseiig terjedő, közkeletű, téves álszabályokat feltételezhetően amagyar beszélők többsége ismer. Ezek a nyelvi babonák általában leegyszerűsített, a közléshely-zettől elvonatkoztatott, kizárólagos helytelenítések, tiltások, és ráadásul igen gyakran széles körben

elterjedt nyelvi jelenségekre vonatkoznak.2 Az egyes konkrét nyelvhasználati babonák sokszornyelvi mítoszokban, vagyis általános érvényű hiedelmekben gyökereznek: így például a de viszont kötőszóhalmozás helytelenítése abban a nyelvi mítoszban, mely szerint az azonos funkciók ismét-lődése felesleges és kerülendő a nyelvhasználatban; a kötőszóval való mondatkezdés tiltása pedigabban a hiedelemben, mely szerint az explicit, teljes mondatokból felépülő, egyes írásbeli szövegtí-pusokra jellemző közlésformák felsőbbrendűek, jobbak az élőbeszédre jellemző közlésformáknál.

1

Vö. Crystal, David (szerk.): A nyelv enciklopédiája. Osiris Kiadó. Budapest. 1998.12.2 Szepesy Gyula 1986. Nyelvi babonák . Gondolat Kiadó. Budapest.; Wacha Imre 2002. Néhány kiejtési álszabályról. In: Éltet ő anyanyel-

vünk. Írások Grétsy László 70. születésnapjára. Tinta Kiadó. 483–488.



2. A népi nyelvészet szemlélete

A nyelvről szóló tudatosult köznapi elképzelések, értékítéletek és sztereotípiák elemzésévelaz ún. népi nyelvészeti kutatások (folk linguistics) foglalkoznak. E kutatások szemléletmódja és

módszerei több tekintetben módosíthatják és árnyalhatják a nyelvhasználati hiedelmek, a nyelvibabonák mint kollektív tudatjelenségek értelmezését, és segíthetnek abban is, hogy szerepüket ésa nyelvhasználatra, nyelvi változásokra gyakorolt hatásukat is értelmezni lehessen.

A népi nyelvészet megállapítása szerint a népi szemlélet, vagyis a nyelvről való hétköz-napi, nyelvészetileg strukturálatlan gondolkodás a nyelvet olyan platonisztikus, a kognitív be-ágyazottságon kívüli valóságként képzeli el, amelynek létezik egy ideális formája. Ez az ideális for-ma eszerint az elképzelés szerint a beszélő embertől függetlenül létezik, és az egyén eltérhet ugyantőle, de az eltéréseket a köznapi gondolkodás, a nyelvről való tudásunk tudatosult része hibaként,esetleg nyelvjárási jelenségként, helytelen nyelvhasználatként értékeli, vagyis a nyelv népi szemlé-letében igen erős a jó–rossz; helyes–helytelen kettősség érvényesülése. 3

Az elképzelt idealisztikus nyelvhez viszonyított nyelvi változatok, vagyis a felülrő

l lefelé épülő

népi szemlélet, illetve a nyelvek változatosságát a nyelvváltozatok felől értelmező, tehát alulról felfe-lé épülő nyelvészeti elméletek legfőbb különbségei:

2. ábra. A nyelv népi elméleteA nyelv

Jó nyelv

Szokásos nyelv

Dialektusok Hibák

3. ábra. A nyelv „nyelvészeti” elmélete

A NYELV

Dialektus 1 Dialektus 2 Dialektus 3 stb.

Idiolektus 1 Idiolektus 2 stb.

3

Vö. Preston, Dennis R.–Robinson, Gregory C. 2004. Dialect Perception and Attitudes to Variation. In: Martin J. Bell (ed.): Clinical Sociolinguistics. Blackwell. Oxford.



A helyességnek és a helytelenségnek a népi szemléletben erőteljesen érvényesülő szem-pontja miatt a nyelvről való hétköznapi gondolkodásban a szabályozottság igénye, sőt — ami a hie-delmek, főként a babonák működése szempontjából lényeges — az egyszerűen megragadhatószabályok kimondatlan igénye is felismerhető.

A nyelv eszményi formáját mindig zártnak és világosan körülhatárolhatónak képzelik el, az

eszményi változathoz való viszonyításban a nyelvi változások pedig „fejlődésként” vagy „romlás-ként”, vagyis az eszményihez való közeledésként vagy attól való távolodásként értelmezhetők.4

A törzsanyagot kiegészítő források. URL:http://www.gramma.sk/hu/kozonsegszolgalat/alkalmazott/domonkosi.rtf

http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/humfold/szocling/Sandor_K/bev.htm

3. A nyelvi tévhitek típusai

A nyelvhasználattal kapcsolatos hiedelmeken belül nyelvi mítoszokról és nyelvi babonák-

ról szokás beszélni. Az angol szakirodalomban minden közkeletű nyelvi tévhitet nyelvi mítosznakneveznek: a nyelvre vonatkozó átfogó hiedelmeket (pl. a nők túl sokat beszélnek, vagy a televíziórombolja az angol nyelvet) és az egyes konkrét jelenségre vonatkozó téves érveléseket (pl. a két-szeres tagadás logikátlan) egyaránt, miként a különböző mítoszok nyelvészek által írt cáfolataibólszerkesztett kötet is mutatja.5

4. ábra. Laurie Bauer–Peter Trudgill (szerk.): Language Myths. London: Penguin.1998.A magyar szakirodalomban a konkrét nyelvi jelenségekre vonatkozó tévhiteket, nyelvi,

nyelvhelyességi babonáknak is nevezik.

A nyelvi mítoszok olyan nyelvi, nyelvhasználati jelenségekre vonatkozó vélekedések, hiedel-mek, amelyek a nyelvészeti, tudományos igazolhatóságuktól függetlenül élnek a beszélők kisebb-

4 Vö. Sándor Klára. 2003. Nyelvtervezés. nyelvpolitika, nyelvművelés. In: Kiefer Ferenc (szerk.): A magyar nyelv kézikönyve. Akadémiai

Kiadó. Budapest. 400.5 Bauer, Laurie–Trudgill, Peter (szerk.). 1998. Language Myths. London etc.: Penguin. 1998.



nagyobb csoportjainak elképzeléseiben. Ezen belül az egyes konkrét nyelvhasználati jelenségekrevonatkozó hiedelmeket nevezzük nyelvi babonáknak.

Ezeken a kategóriákon kívül Lanstyák István megkülönbözteti a nyelvművelői babonákatis, amelyeken olyan nyelvi tévhiteket ért, amelyek nem közismertek, kisebb a társadalmi hatásuk,csak nyelvművelő szakirodalomban mutathatók ki. A nyelvművelői és nyelvi babonák kategóriájatermészetesen átjárható: a nyelvművelői babonák hatóköre kiszélesedhet, nyelvi babonákká válhat-nak, az általánosan ismert babonák viszont vissza is szorulhatnak. Lanstyák István így ábrázolja a nyelvi tévhitek egymáshoz való viszonyát6:

elterjedt Általános

n y e l v i t é v h

i t

n y e l v i m í t o s z

Nyelvi mítosz (szűkebb értelemben) + +

n y e l v i b a b o n a

nyelvhelyességi babona (nyelv-használati mítosz)

+ –

nyelvművelői babona – –

Magyarázat: Az „elterjedtség” arra utal, hogy hány ember ismeri a tévhiteket, általánosanismertek-e. Az „általánosság” szempontja pedig azt mutatja meg, hogy a nyelvre vonatkozó, általá-

nos vagy egyes nyelvi jelenségekre vonatkozó tévhitekről van szó.A nyelvi mítoszokhoz kapcsolódó fogalom a nyelvi ideológiák jelensége is. A nyelvi ideoló-giák olyan, a nyelvvel kapcsolatos kifejtett nézetrendszerek, amelyeket egyes társadalmi,hatalmi csoportok az érdekeiknek megfelelő nyelvtervezési döntéseik (ld. 6. fejezet, 6.) alá-támasztására használnak fel. A nyelvi ideológiák nemegyszer nyelvi mítoszokon alapulnak. Nyelviideológia akkor jön létre, ha egy társadalmi csoport támaszkodva a nyelvvel kapcsolatos közösséginézetekre, sarkítja és a hatalma érdekében kifejtett nézetrendszerré teszi azokat.

A törzsanyagot kiegészítő források. URL:http://www.foruminst.sk/publ/szemle/2005_4/szemle_2005_4_lanstyak.pdf

4. A nyelvi mítoszok

6 Lanstyák István: Nyelvi tévhitekről – röviden. Fórum Társadalomtudományi Szemle. 2005/4. 62.



4.1. A nyelvi mítoszok sajátosságai és működésük7

A mítosz szónak a korábbi, ’az isteni lényekről, az ősidők eseményeiről szóló hitrege’, illetveaz ’emberfölöttivé emelt irodalmi ábrázolás’8 jelentései mellett kialakult egy új használati köre is.Napjaink szóhasználatában a mítosz lehet közhiedelem is, azaz olyan sztereotip, széleskörűen el-

terjedt laikusi vélekedés, amely nem vagy csak részben felel meg a tudományos módszerekkel iga-zolható tényeknek. A mítosz szónak ez a jelentése fedezhető fel a nyelvi mítoszok kifejezésben is.Az így értelmezett mítoszokat a hitbeli mivoltuk és a közösség kultúrájába való beágyazódottságukköti össze a szó eredeti értelmében vett, ősi mítoszokkal.

A nyelvi mítoszokra is igaz tehát az, hogy részei az adott közösség kultúrájának, vagyis a la-ikus beszélők is ismerik őket, beszélnek róluk, hisznek bennük9, természetesen mítoszonként eltérő mértékben. A nyelvi mítoszok – miként más kérdéskörök mítoszai is – befolyásolják a beszélőknyelvi és nem nyelvi viselkedését egyaránt, s így egyes nyelvi változások megindulásához vagyegyes folyamatok megerősödéséhez is hozzájárulhatnak.

5. ábra. A mítoszok megkérdőjelezetlensége

A nyelvi mítoszok ereje is abban rejlik, hogy az emberek nem kérdő jelezik meg, s nem iselemzik őket10. Lanstyák István szerint e megkérdő jelezetlenség miatt „élhetnek egymás mellettegymásnak homlokegyenest ellentmondó mítoszok. Például az egyik mítosz szerint a standardnyelvváltozat a »helyes« nyelv, a nyelvjárások a standardnak az iskolázatlan, egyszerű emberekajkán keletkezett romlott és hibás változatai, egy másik mítosz szerint viszont a nyelvjárások érté-

kesebbek más nyelvváltozatoknál, mert a nyelvnek egy tisztább, romlatlanabb állapotátő

rzik, mint avárosi nyelvváltozatok, pl. a köznyelv”11.A nyelvi mítoszok egy részének a nyelvészek, nyelvművelők a forrásai, más részük maguk-

tól a laikus beszélőktől ered, de mivel kollektív tudatjelenségként értelmezhetők, az eredetük sok-szor nem is állapítható meg.

A nyelvi mítoszok bármilyen nyelvi sajátosságra vonatkozhatnak, léteznek nyelvelsajátításiés nyelvtanulási, a nyelvi sokféleséggel kapcsolatos, a különféle nyelvekkel és nyelvcsaládokkalkapcsolatos, etimológiai és nyelvpolitikai mítoszok is.

A nyelvre, nyelvekre, nyelvváltozatokra általánosságban vonatkozó hiedelmeket, tehát aszűkebb értelemben vett nyelvi mítoszokat Lanstyák István a következőképpen rendszerezte12:

1. nyelvészmítoszok;

2. a beszélőknek a nyelvükhöz fűződő viszonyával kapcsolatos mítoszok;

7 A magyar nyelvészetben a nyelvi mítoszok elemzése meglehetősen elhanyagolt területnek számít. A nyelvi mítoszok sajátosságait és

működésüket ezért elsősorban a témával részletesebben egyedüliként foglalkozó Lanstyák István munkáira építve mutatom be.8 1. Tud Természetfölötti, (isteni) lényekről, hősökről, az ősidők eseményeiről szóló monda, hitrege. 2. vál Valakinek, valaminek emberfö-

löttivé emelt irodalmi ábrázolása [...] (ÉKsz.2 2003:937)9 Vö. Bauer, Laurie–Trudgill, Peter 1998. Introduction. Laurie Bauer–Peter Trudgill szerk., Language Myths, London etc.: Penguin XVI10 Langman, Juliet–Lanstyák István 2000. Language negotiations in Slovakia: Views from the Hungarian minority. Multilingua 19-1/2.11 Lanstyák István: Nyelvi mítoszok és babonák (avagy a magyar nyelvművelés demitizálásának felette szükséges voltáról való dialógus

kezdete) http://www.gramma.sk/hu/kozonsegszolgalat/alkalmazott/lanstyak.rtf

12 Uo.



3. a nyelvi változatossággal kapcsolatos mítoszok;4. a nyelvváltozatokkal kapcsolatos mítoszok;5. a nyelvműködés mikéntjével kapcsolatos mítoszok;6. nyelvérintkezési mítoszok;7. kétnyelvűségi mítoszok.

Ezeknek a mítoszoknak is létezhetnek a magyar nyelvre érvényes változatai, és megkülön-böztethetünk sajátosan a magyar nyelvre, annak jellegére, helyzetére vonatkozó mítoszokat is.

A törzsanyagot kiegészítő források. URL: http://www.gramma.sk/hu/kozonsegszolgalat/alkalmazott/lanstyak.rtf

4.2. Nyelvi mítoszok és cáfolatok

A nyelvi mítoszokkal célszerűnek tűnik szembesíteni a tudományosan elfogadott álláspontot,

ez a művelet lehetővé teszi a nyelvről való gondolkodásunk átértékelését is. Idézett tanulmányábanLanstyák 33 nyelvi mítoszt tárgyal és elemez, ezek közül mutatunk be néhány olyat, amelyek át-gondolása jelentősen hozzájárulhat a hiedelmek megkérdő jelezéséhez.

4.2.1. NYELVÉSZMÍTOSZOK

A nyelvtudomány és a nyelvészek feladatára, tevékenységi körére vonatkozó téves elképze-lések tartoznak ide. A hétköznapi elképzelésekben a nyelvész sokszor úgy jelenik meg, mint akinekaz a feladata, hogy megszabja a nyelv szabályszerűségeit. Ezzel kapcsolatosan az egyik legelterjedtebb mítosz a következőképpen fogalmazható meg:

Mítosz: A nyelvésznek az a feladata, hogy feltárja az emberek beszédében található nyelv-helyességi hibákat, megszabja a helyes nyelvhasználat szabályszerűségeit (előíró szemlélet), és ahelytelen formák javítása révén elősegítse nyelvünk egészséges fejlődését.

Tudományos álláspont: A nyelvészet ma alapvetően leíró szemléletű, vagyis a nyelvészekazt vizsgálják, hogy milyen a nyelv, és milyen szabályszerűségek jellemzik a nyelvhasználatot,anélkül, hogy e jellemzőkkel kapcsolatosan értékítéleteket fogalmaznának meg. Természetesenérvényesíthető értékszempont számos nyelvi produktum – de nem a használat körülményeitől el-szigetelt nyelvi jelenség – megítélésében (pl. a fordítások minőségének ellenőrzésében, diákokanyanyelvi fogalmazásainak értékelésében, tankönyvszövegek érthetőségének és tanulhatóságá-nak megítélésében, egy-egy irodalmi vagy publicisztikai alkotás nyelvezetének elemzésében), ezazonban elsősorban nem a nyelvészek, hanem pl. a nyelvi és más lektorok, tanárok, irodalomkriti-

kusok feladata.Ráadásul eredendően „helytelennek”, „hibásnak” semmilyen nyelvi jelenség nem minősíthe-

tő, hanem pusztán konkrét helyzetekben létezhetnek oda nem illő formák, a mítoszban leírt tevé-kenység felesleges is, még a nyelvi tanácsadás során is a beszélő a nyelvhasználó és a hatékony-ság szempontjait célszerű figyelembe venni, a „nyelv egészséges fejlődésének” szempontja a nyel-vészet, a szociolingvisztika nézőpontjából értelmezhetetlen.

4.2.2. A BESZÉLŐKNEK NYELVÜKHÖZ FŰZŐDŐ VISZONYÁVAL KAPCSOLATOS

MÍTOSZOK

A nyelvhez, a nemzeti kötődést is kifejező anyanyelvhez fűződő kapcsolatot kultúránkban

igen sokszor érzelmi, sőt erkölcsi kérdésként értelmezik, e felfogás értelmében az anyanyelv őrzéseerkölcsi kötelesség.



Mítosz: Minden embernek – különösen az iskolázottaknak –– erkölcsi kötelessége, hogyápolja, védelmezze anyanyelvét, ügyeljen épségére, tisztaságára.

Tudományos álláspont: A nyelvi változatokat egyenrangúnak, a nyelvi változásokat pedigtermészetesnek tekintő tudományos felfogás szempontjából a felsorolt tevékenységeket – „ápolás”,„védelmezés”, a nyelv „épségére”, „tisztaságára” való ügyelés – nem lehet szó szerint venni. A

helyzetnek, a kommunikációs körülményeknek megfelelő nyelvhasználat sikeresebbé, hatékonyab-bá teheti a beszélőt, segítheti társadalmi érvényesülését, de semmiképpen nem erkölcsi kérdés.

4.2.3. A NYELVI VÁLTOZATOSSÁGGAL KAPCSOLATOS MÍTOSZOK

A nyelvi változatosságot, sokféleséget a hétköznapi gondolkodás az idealisztikus nyelvieszmény nézőpontjából szemléli, ebből adódóan egyes nyelvi formákat, változatokat helyesnek, anyelvi eszménynek megfelelőnek, más nyelvi formákat pedig helytelennek tekint.

4.2.3.1

Mítosz: Vannak, akik összevissza használnak különféle nyelvi formákat, önkényesen kever-ve a helyes és a helytelen alakokat.

A mítosz megnyilvánulása nyelvi babonában: A magyarban zűrzavar uralkodik az amely – ami, ami – aki stb. vonatkozó névmások használatában. (Ez az a ház, amelyben/amiben tíz évig laktunk. Ez az a csapat, amelyet/amit/akit nem lehet legy ő zni.)

Tudományos álláspont: A szociolingvisztikai kutatások bizonyították, hogy az azonos jelen-tésű, illetve funkciójú, de eltérő hangalakú és/vagy nyelvi fölépítésű változatok felváltva történő használata természetes nyelvi jelenség ugyanazon közösség vagy egyén beszédében is. A eszkö-zök váltakozó használata mögött rendezettség áll, szó sincs önkényes keverésről vagy zűrzavarról(ld. 6. fejezet). Az olyan, azonos értelemben használt formák, mint pl. a főmondatban álló főnévrevonatkozó amely és az ami vagy az embercsoportra vonatkozó ami és az aki ún. nyelvi változótalkotnak (ld. 6. fejezet 1.). Az egyes változatok gyakorisága függhet a beszélő különféle társas ésmás jellemzőitől (pl. iskolázottságától, nyelvjárási hátterétől, lelkiállapotától stb.) és a beszédhelyzettényezőitől (pl. a beszédpartnerek társas jellemzőitől, egymáshoz fűződő viszonyától, a tevékeny-ség közegétől és jellegétől). A látszólagos „zűrzavar” mögötti rendszerszerűség statisztikai eszkö-zökkel ragadható meg.

4.2.3.2.Mítosz: Az egymással váltakozó nyelvi formák közül az egyik igen gyakran fölösleges, mert

a másikkal minden további nélkül helyettesíthető.Ez a mítosz érvényesül igen sok idegen szó használatának megítélésével kapcsolatban, így

pl. top szóval kapcsolatban a topon vagyunk ’csúcson vagyunk’ szerkezet értékelésében is.Tudományos álláspont: Egy olyan nyelvi forma, amelyet nem nyelvbotlás okozott, legföl- jebb strukturalista szempontból tűnhet fölöslegesnek. A beszélő a beszédtevékenysége során nem-csak arra ügyel, hogy fogalmilag pontosan fejezze ki magát, egyéb célokat is követhet a nyelvi esz-közök megválasztásával, például valamilyen benyomást szeretne kelteni, beszédmódjával szeretneutalni társadalmi hátterére, vagy éppen leplezni szeretné azt.

A nyelvi rendszer szempontjából a „fölösleges”-nek minősített nyelvi formák ráadásul nagyonsokszor nyelvi változások megnyilvánulásai.

4.2.3.3.Mítosz: Vannak olyan szavak, kifejezések, nyelvtani formák a nyelvben, amelyek eredendő-

en rosszak, és ezért jó volna, ha eltűnnének a nyelvhasználatból.



Tudományos álláspont: Ha egy nyelvben létrejön egy nyelvi forma, és egy közösség hasz-nálja, akkor azt nem lehet eredendően „rossznak” minősíteni. Legfeljebb bizonyos beszédhelyze-tekben tarthatunk egyes formákat nem megfelelőnek, minősíthetjük használatukat célszerűtlennek,például azért, mert nem illenek bele az adott kontextusba.

4.2.4. A NYELVVÁLTOZATOKKAL KAPCSOLATOS MÍTOSZOK

A nyelvváltozatokkal kapcsolatos mítoszok szintén arra a már bemutatott elképzelésre ve-zethető vissza, hogy a nyelvnek létezik egy, a beszélőktől független idealisztikus formája. Ez a fel-fogás a standardot és az írott változatot tekinti viszonyítási alapnak a többi nyelvváltozat megítélé-sében, ezt tekinti helyesnek, az eltéréseket pedig hibaként, helytelen nyelvhasználatként értékeli.

4.2.4.1.Mítosz: Az írott nyelvhasználaton alapuló, kifejtett közlések jobbak, helyesebbek, mint az

élőbeszédre jellemző kifejtetlen, töredékes közlések; a szép, helyes beszélt nyelvnek is az írásos-

ságra jellemző szerkesztési elveket kell követnie.

6. ábra. Az írott változat kiemelt szerepe

Tudományos álláspont: Az írott és a beszélt nyelv a természetes emberi nyelvek két, egy-mástól jól elkülöníthető, bár összefüggő létformája. Történetileg és az anyanyelv-elsajátítás szem-pontjából is a beszélt nyelv az elsődleges, a modern társadalmakban azonban nagyon fontos azírott nyelv szerepe. Az írás hosszú ideig szűk embercsoportok (papok, művelt emberek) kiváltságavolt, így nagyobb tekintélyre tett szert, mint amekkora a beszélt nyelvnek van. Mindez azonban nemnyelvi, hanem társadalmi kérdés. Nyelvi szempontból nem lehet értékkülönbséget tenni a beszélt és

az írott nyelv között, csupán a különbségeik írhatók le: mint például, hogy az írott nyelv rendezet-tebb, átgondoltabb, kevesebb benne a tévesztés, mint a beszélt nyelvben. Ez azért van így, mertírás közben az ember jobban oda tud figyelni a nyelvi megformálásra, mint beszéd közben (ezenkí-vül segédeszközöket – szótárakat, kézikönyveket – is használhat), sőt akár utólag el is tudja tüntetnia hibákat. Másrészt pedig az írott szövegek nem ágyazódnak úgy be egy meghatározott beszéd-helyzetbe (akár többször, különböző helyzetekben is felhasználhatók), mint a beszélt nyelviek, sezért pontosabbnak, kifejtőbbnek is kell lenniük. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az írott nyelv„jobb” volna a beszéltnél, hiszen a beszélt nyelv a maga helyén éppen az írottól eltérő sajátosságai-val szolgálhatja hatékonyan a kommunikációt.

4.2.4.2.



Mítosz: Az irodalmi nyelv és a köznyelv, azaz a standard nyelvváltozat a „helyes” nyelv, anyelvjárások a standardnak az iskolázatlan, egyszerű emberek ajkán keletkezett, a tökéletes esz-ményt nem megvalósító, hibás változatai.

Tudományos álláspont: Történeti szempontból a nyelvek standard változatai kései fejle-mények. Évezredeken keresztül a nyelveknek nem volt standard változatuk, s a legtöbb nyelvnek

ma sincs. Strukturális szempontból nézve a beszélők elsődleges nyelvváltozatai, az ún. vernakulárisváltozatok, mint amilyenek a nyelvjárások is, rendszerszerűbbek, mint a standard, mivel ez utóbbiszámos esetben több nyelvváltozat keveredésével, sőt akár mesterséges beavatkozás útján jöttlétre. A nyelvjárásoknak, éppúgy mint a standardnak, megvan a saját normájuk, egy-egy nyelvjárásiforma helyességét nem lehet a standard nyelvváltozat normája alapján mérlegelni. Így pl. az olyan,a standardban megbélyegzett és helytelennek tartott jelenségek, mint amilyen pl. a „suksükölés”vagy a „nákolás” a magyar nyelvjárások egy részében kifogástalanok.

4.2.3.3.Mítosz: A nyelvjárások értékesebbek más nyelvváltozatoknál, mert a nyelvnek egy tisztább,

romlatlanabb állapotát őrzik, mint a városi nyelvváltozatok vagy a köznyelv.

Tudományos álláspont: A nyelv változásai nem tekinthetők romlásnak, korábbi állapotaisem voltak jobbak, mint a mai, így még ha a nyelvjárások korábbi nyelvállapotok őrzői volnának, ezakkor sem tenné őket értékesebbé a köznyelvnél. Nem igazolható azonban az sem, hogy a nyelvjá-rások korábbi állapot őrzői: az ún. megőrzött régiségek mellett vannak bennük nyelvi újítások is(sokszor merészek is); legföljebb a peremnyelvjárásokról és az ún. külső nyelvjárásszigetekről (másnyelvvel körülvett nyelvszigetekről) mondható el, hogy több régiséget őriztek meg. Másfelől azon-ban a peremnyelvjárások és a nyelvszigetek nyelvjárásainak beszélői többet érintkeznek a szom-szédos nyelvek beszélőivel, így nagyobb mértékben érvényesül bennük a kontaktushatás, az annakkövetkeztében létrejövő nyelvi jelenségek pedig szintén nyelvi újítást jelentenek.

4.2.5. A NYELVMŰKÖDÉS MIKÉNTJÉVEL KAPCSOLATOS MÍTOSZOK

4.2.5.1.Mítosz: Gondos fogalmazással, alapos odafigyeléssel elérhetjük, hogy a használt ki-

fejezések, mondatok egyértelműek legyenek, csak egyfélét jelentsenek, és így elkerüljük a fél-reértéseket.

Tudományos álláspont: Ez a mítosz arra az elképzelésre vezethető vissza, amely szerint anyelv elsősorban a gondolatok közlésének eszköze, s ezért úgy kell használni, hogy ezt a funkciójáta lehető leghatékonyabban töltse be. Sándor Klára meglátása szerint ez a vélekedés „a nyelvetgépnek gondolja, logikusan, gazdaságosan és pontosan (félreértések nélkül) működővé szeretné

alakítani”, mert „bízik abban, hogy a nyelv ’tökéletesebbé’ tehető, szükség esetén ’megjavítható’”13

.A természetes emberi nyelvek azonban nem így működnek: a kétértelműségek nagy része csakstrukturális szempontból, látszólag jelent problémát. A beszélők a valós élethelyzetben igen ritkánértik félre a két- vagy többértelmű megfogalmazásokat, ugyanis az értelmezéskor a világról szerzettismereteikre is támaszkodnak. Nem szükséges, hogy minden nyelvi megnyilvánulásunk „egyértel-mű” legyen, ráadásul vannak a nyelvi rendszerben átfogalmazással nem megszüntethető többér-telműségek is.

13

Sándor Klára 2003. Nyelvtervezés, nyelvpolitika, nyelvmű

velés. Kiefer Ferenc szerk., A magyar nyelv kézikönyve . Budapest: AkadémiaiKiadó. 401.



4.2.5.2.Mítosz: Előfordul, hogy egy-egy szót nagyon sok ember használ helytelenül, olyan jelentést

és/vagy stílusértéket tulajdonítva neki, amilyen annak a szónak nincs is.Példák a mítosz érvényesülésére: A számla szót az elárusítók „tévesen” a már kifizetett

összeget feltüntető cédula megjelölésére használják, holott az értelmező kéziszótárból „világosan

kiderül”, hogy számlát a még ki nem fizetett összegről állítunk ki. A hölgy szót „tévesen” olyankor ishasználják „egyre többen”, amikor az illető nőszemély nem érdemel tiszteletet, mert mondjuk utcanő vagy zsebtolvaj. A helység szót rendszeresen „összekeverik” az emberek a helyiség szóval, és –„hibásan” azt mondják például, hogy Kitakarítom a helységet , holott csak egy szobát takarítanak ki,nem az egész falut.

Tudományos álláspont: A szavaknak nincs a beszélőktől független jelentése és stílusérté-ke. Ha egy szót „nagyon sok ember” használ valamilyen jelentésben és/vagy stílusértékben, akkoraz a szónak az adott közösségben az az (egyik) jelentése, illetve létezik olyan stílusértéke is (így pl.a számla szónak van ’nyugta’ jelentése is, a hölgy szó pedig sok beszélő számára hasonló stílusér-tékű, mint a n ő ). A szavak ugyanis úgy „tesznek szert” jelentésre, illetve stílusértékre, hogy a nyelv-használók valamilyen kontextusban rendszeresen alkalmazzák őket. Ha pedig a hangalak hasonló-sága miatt az egy szót (helység) rendszeresen használnak olyan jelentésben, amilyen eredetilegcsak a másiknak (helyiség) volt, az sem helytelen nyelvhasználatként, hanem a hasonló hangalakmiatt létrejövő jelentésváltozásként értékelhető.

4.2.5.3.Mítosz: A magyar nyelv romlik, szegényedik. A beszélők nemtörődömsége, nyelvi művelet-

lensége miatt egyszerűsödik a nyelvhasználat, kifejezések, stílusok, műfajok, kommunikációs tech-nikák tűnnek el.

Tudományos álláspont: A magyar nyelv nem „romlik”; azaz nem történnek benne olyanváltozások, melyek révén egyre kevésbé volna alkalmas beszélőik kommunikációs szükségleteinek

kielégítésére. Ilyen csak a nyelvcserehelyzetben lévő nyelvekkel szokott előfordulni, de a nyelv-tudomány ilyenkor sem a romlás szót használja, hanem a nyelvleépülés terminust. Az olyan nyelvekpedig, amelyek folyamatos használatban vannak emberek milliói által, s ráadásul hivatalos nyelvek,és az élet minden területén használatosak, nem szegényednek, hanem szókincsükben, regiszter-készletükben folyamatosan gyarapodnak, gazdagodnak. Az egyes kifejezések eltűnése pedig csaka kommunikációs igények megváltozását jelzi. Előfordulhat, hogy egy-egy műfaj, stílus, kommuni-kációs technika is fölöslegessé, túlhaladottá válik (pl. a rendszerváltás után a kommunista pártzsar-gon), de ezzel egy időben újak is keletkeznek.

4.2.5.4.Mítosz: A nyelvhasználatban sok a helytelen forma, az emberek beszédében sok a javítani-

való.Tudományos álláspont: Minden ember egy mindennapi beszélt nyelvet sajátít el anya-

nyelvként. Ez áll hozzá legközelebb, ezt beszéli a legspontánabb, legtermészetesebb módon; na-gyon sok ember számára későbbi élete során is ez marad az elsődleges nyelvváltozat, ezt nevez-zük az illető anyanyelvjárásának (ld. 6. fejezet). Az egyéb szociolektusokat, regisztereket később„veszi birtokába”: egy részüket a mindennapi beszélt nyelvhez hasonlóan spontán módon sajátítjael, másik részüket intézményi keretek közt tanulja meg, mindenekelőtt az iskolában. A később tanultnyelvváltozatok közt vannak olyanok is, amelyeket ritkábban használ, azaz kevesebbet „gyakorol”, sezért nem ismeri annyira, mint saját anyanyelvjárását. Előfordul tehát, hogy az adott nyelvváltozatszabályait megszegi, azaz ilyen értelemben „hibázik”. Ez általában azért sem okoz gondot, mert anyelvváltozatok közötte lég nagy az átjárhatóság, a változatok – különösen a beszélt nyelviek – köz-velegesek. Tényleges hibáról leginkább egy-egy nyelvváltozat elsajátításának folyamatában beszél-hetünk. A nyelvhasználatban érzékelt javítanivalók oka elsősorban az lehet, ha a közléshelyzetnek



nem megfelelő, az adott helyzetben nem célszerű változatot használ a beszélő, tehát nem az egyesformák helyessége vagy helytelensége, hanem helyénvalóságuk lehet kérdéses.

7. ábra. „Helyes” és „helytelen” nyelvhasználat

4.2.6. NYELVÉRINTKEZÉSI MÍTOSZOK

4.2.6.1.Mítosz: Két nyelv keverése, váltogatott használata arra utal, hogy a beszélő nem ismeri jól

az egyik vagy mindkét nyelvet.Tudományos álláspont: Két nyelv egy megnyilatkozáson belüli váltását kódváltásnak ne-

vezzük (ld. 6. fejezet, 5. pont); ennek a kutatások szerint nagyon sokféle indítéka lehet, pl. szó sze-

rinti idézés, a mondanivaló hitelesítése, nyomatékosítása, a mindkét nyelvvel való azonosulás kife- jezése, a beszélgetőtárshoz való nyelvi alkalmazkodás, nyelvi játék, amelyek közül csak az egyik anyelvi hiány kiküszöbölésére irányuló igyekezet. Ezért a kódváltás tényéből önmagában nem lehetkövetkeztetni a beszélők hiányos nyelvtudására. A kódváltó beszélők nagy része mindkét nyelvet jólismeri, s ezen kívül még azzal a képességgel is rendelkezik, hogy össze tudja kapcsolni a két nyelvelemeit egyetlen diskurzuson belül úgy, hogy a létrejövő nyelvi megnyilvánulás nyelvtanilag helyeslegyen.

4.2.6.2.Mítosz: Az idegen nyelvektől óvnunk kell a saját nyelvünket, mert az idegen nyelvek hatásá-

ra eltű

nhetnek jellegzetes,ő

si vonásai.Tudományos álláspont: A nyelvérintkezés nem befolyásolja hátrányosan a nyelveket, in-kább előnyükre válik. A kétnyelvűséget a nyelvi változások egyik fontos mozgatórugójának is tartják.A nyelvi változások nem rosszak, hiszen a nyelvnek a körülményekhez való alkalmazkodását tesziklehetővé, azt, hogy a beszélők változó kommunikációs szükségleteit ki tudja elégíteni; ezenkívülpedig a változások nyomán létrejövő alakváltozatok különféle társas jelentések kifejezésére ishasználhatók. Az idegen nyelvi hatás a nyelvek differenciálódásának egyik fontos tényező je, sokesetben ugyanis egy-egy idegen szó és az eredeti megfelelő je közt jelentésmegoszlás megy végbe,a szavaknak eltérő lesz a jelentésük és/vagy a stílusértékük.

Az „ősi sajátságok” megléte vagy hiánya a nyelv funkciói szempontjából közömbös, csaknyelvi ideológiai indíttatásból válhat érdekessé.

4.2.6.3.



Mítosz: A belső keletkezésű szavak jobbak az idegen szavaknál. Ha van választási lehető-ségünk, jobb, ha belső keletkezésű szavakat használunk.

Tudományos álláspont: Nagyon sok körülménytől függ, hogy egy bizonyos közléshelyzet-ben a belső keletkezésű vagy az idegen szó használata helyénvalóbb. Nyelvtervezési vonatkozás-ban sem magától értődő, hogy minden idegen szónak érdemes létrehozni és elterjeszteni belső

keletkezésű megfelelő jét. Fontos szempont például, hogy mennyire gyakori fogalomról van szó,csak a szakemberek szűk köre használja-e, vagy a szakmán kívüliek is. Az idegen szó melletti érvlehet például az, hogy megkönnyíti a nemzetközi szakmai kommunikációt, könnyebben ejthető, rö-videbb, szemléletes, esetleg családja van már az érintett nyelvben stb.

4.2.7. KÉTNYELVŰSÉGI MÍTOSZOK

A nyelvhasználat és társadalom című fejezetben bemutattuk a kétnyelvűség jelenségét (ld.6.5.), amelynek működéséről szintén több, egymásnak ellentmondó téves vélekedés is él.

7.1.

Mítosz: Kétnyelvű ember az, aki két különböző nyelvet beszél anyanyelvi szinten, azaz úgy,mintha mindkét nyelvnek egynyelvű anyanyelvi beszélő je lenne.Tudományos álláspont: A kétnyelvűségi szakirodalom szerint az említett eset a kétnyelvű-

ségnek csak egy sajátos – nem is túl gyakori – típusa, az ún. kiegyensúlyozott (balansz) kétnyelvű-ség. Ennél jóval gyakoribb az az eset, amikor a két nyelv ismerete között kisebb-nagyobb vagy akárnagyon jelentős különbségek vannak; ezt nevezzük domináns kétnyelvűségnek

A kétnyelvű emberek mindkét nyelvüket törvényszerűen másképp beszélik, mint az illető nyelvek egynyelvű beszélői, a kétnyelvű beszélők által beszélt nyelvváltozatok szükségszer ű en kontaktusváltozatok. A kétnyelvűek beszédében jelentkező kontaktusjelenségek ezért nem irthatókki semmilyen eszközökkel, így az erre irányuló igyekezet kudarcra van ítélve.

7.2.Mítosz: A kétnyelvű beszélők, különösen ha olyan kisebbségi közösségben élnek, ahol az

anyanyelvük nem hivatalos nyelv, egyik nyelvüket sem beszélik rendesen.Tudományos álláspont: Ez a mítosz az előző ellenmítoszának tekinthető. Azon a hamis

meggyőződésen alapul, hogy a kétnyelvűek nyelvtudását az egynyelvűekéhez kell mérni. Azonbansem a kétnyelvű, sem az egynyelvű közösségekben élő beszélők nyelvtudásáról nem lehet érvé-nyes megállapításokat tenni úgy, hogy eltekintünk a nyelvi helyzettől, amelyben élnek. A kétnyelvű közösségekben élő beszélők azért kétnyelvűek, mert a nyelvhasználat különböző színterein más-más nyelveket használnak, vagyis a két nyelv között „munkamegosztás” van. A két nyelv ismereteezért színterenként más és más jellegű és mértékű. Ezenkívül a kétnyelvű beszélők mindkét nyel-vüknek ún. kontaktusváltozatát beszélik, amely eltér ugyan az egynyelvű beszélők nyelvétől, ámannál nem rosszabb.

4.2.8. A MAGYAR NYELV HELYZETÉRE VONATKOZÓ MÍTOSZOK

4.8.1.Mítosz: A magyar kicsi és csekély jelentőségű nyelv.



Tudományos álláspont: Décsy Gyula számításai szerint 14 millió magyar beszélővel szá-molva a magyar a világ 46. legnagyobb nyelve, az általa számon tartott 2800 nyelv közül 14. A ma-gyar a világ nyelveinek azon, viszonylag szűk csoportjába tartozik, melyeknek – a különféle földrajziés társadalmi dialektusok mellett – a nyelv legnagyobb presztízsű változataként standard dialektu- suk , köznyelvi változatuk is van (ld. 6. fejezet), s amelyek teljes hatókörű nyelvek, azaz bármilyen

funkcióban és bármilyen beszédhelyzetben használhatók: a beszélt nyelviek mellett vannak írottnyelvi változatai is; vannak továbbá szaknyelvi regiszterei (minden létező tudományterületre ésszakmára kiterjedően), és különféle stílusváltozatai is.

4.8.2.Mítosz: A magyar nyelv léte veszélyben forog.Tudományos álláspont: Az olyan nyelvek, amelyek egy (vagy több) országban hivatalos

nyelvként használatosak az élet minden területén, nincsenek veszélyben. Veszélyeztetettnek azo-kat a nyelveket szokták tartani, amelyeknek kevesebb, mint egymillió beszélő jük van, és nincs hiva-talos nyelvi státusuk. E két ismérv közül a magyarra egyik sem érvényes. A magyar nyelv léte leg-följebb az ország határain túl van veszélyben, országonként eltérő mértékben.

5. A nyelvi babonák

5.1. A nyelvi babonák sajátosságai és működésük

A magyar nyelvészeti szakirodalomban használatos egy, a nyelvi mítoszhoz hasonló foga-lom, a nyelvi, nyelvhelyességi vagy nyelvművelő babona. A Nyelvm ű velésünk f ő bb kérdései című kötetnek például egy egész fejezete a nyelvhelyességi babonákat tárgyalja. A fejezet szerző je,Nagy J. Béla a nyelvhelyességi babonáknak az „alaptalan, hibás hibáztatásokat, tudományosanmeg nem okolható, csak kieszelt szabályokat” nevezi15.

8. ábra. A babonák működése

A Nyelvművelő kézikönyv nyelvművelő babonáknak a „nyelv hézagos ismeretén, a nyelv-tani szabályok félreértésén, félremagyarázásán, önkényes értelmezésén alapuló álszabályokat”nevezi, amelyek az élő, igényes nyelvhasználatnak ellene mondanak”16.

14 Décsy, Gyula 1990. Statistical Report on the Languages of the World as of 1986. Part I. List of the languages of the world in decresing

[sic] order of the speaker numbers. Bloomington, IN: Eurolingua. (2. kiadás.)15

Nagy J. Béla: Nyelvhelyességi babonák. Lő

rincze Lajos szerk., Nyelvm ű velésünk f

ő bb kérdései. Tanulmánygy

ű jtemény . Budapest:

Akadémiai Kiadó. 1953. 241–265.16 Grétsy László–Kovalovszky Miklós szerk., Nyelvm ű vel ő kézikönyv I–II. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1983–1985. 366–367.



Szepesy Gyula monográfiát írt a jelenségről, azokat a vélekedéseket tartva nyelvi, nyelvhe-lyességi babonáknak, amelyek olyan nyelvi eszközök megbélyegzéséhez vezetnek, amelyek „anyelv rendszere szempontjából teljesen kifogástalanok, és összhangban állnak a nyelvhelyességáltalánosan elfogadott elveivel”17. Ezek száma becslése szerint több száz: „Alig van nyelvünknekolyan alaktani, mondattani, lexikológiai eszköze, amely ne esett volna prédául a nyelvhelyeskedési

szenvedélynek”18

9. ábra. Szepesy Gyula: Nyelvi babonák. Budapest. Gondolat. 1986.

Az eddig tárgyalt nyelvi mítoszoktól a babonákat az különbözteti meg, hogy nem általános jellegűek, hanem valamilyen konkrét nyelvi jelenségre vonatkoznak, forrásukat azonban sokszorépp egy általánosabb jellegű nyelvi mítoszban lelhetjük föl.

Nyelvi babonának tekinthető például a következő jelenségek helytelenítése:

• mondatkezdő helyzetben álló kötőszó;• rokon értelmű kötőszók egymás mellett (pl. de viszont, mert hiszen );• se kötőszó tagadó (és nem tiltó) értelemben (pl. meg se kérdezte );• a létige + határozói igenévi szerkezetek minden típusa (pl. a meg van írva, be lesz zárva, ki

lett jelentve -félék is),• páros testrészek neve többes számban (pl. majd lefagytak a fülei );• az őt, őket, neki, nekik stb. tárgyakra vonatkoztatva (pl. csak megnézte a képeket, nem vette

meg őket);• a szenvedő igék (pl. nem adatott meg neki ),• a fog segédigés jövő idő (pl. el fog jönni ),• a való kapcsolóelemként való használata (pl. kapcsolóelemként való használat ).

A nyelvi babonák ismertsége különböző mértékű. Jelentős részük közismert, legalábbis aziskolázottabb laikus beszélők körében, más részüket föltehetőleg inkább csak a nyelvművelők isme-rik, vagy azért, mert mára már visszaszorultak, vagy azért mert korábban sem voltak általánosanelterjedtek.

Szepesy a babonák működésével, káros hatásaival kapcsolatban megállapította, hogy: „Azáltalánosan használt nyelvi eszközök hibáztatása folytán hovatovább kialakul egy olyan fölfogás,hogy a többség rosszul beszél magyarul. (…) akik mégis mindenképpen szerepelni akarnak, vagyakiknek pozíciójuknál fogva szerepelniük kell a nyilvánosság előtt, azok iparkodnak olyan nyelvenbeszélni, amely lényegesen különbözik a természetes anyanyelvtől. Teszik ezt abban a hitben,

17 Szepesy Gyula: Nyelvi babonák. Budapest. Gondolat. 1986.18 Uo. 11



hogy akkor beszélnek helyesen és választékosan, ha minél kevésbé hasonlít beszédjük a megszo-kott beszédhez”19.

Egyes nyelvi babonák kollektív örökítődésében szerepet játszik szentenciaszerű megfogal-mazásuk, és így könnyű ismételhetőségük is (vagy de, vagy viszont, a hát-tal (köt ő szóval) nem kezdünk mondatot, -andó/-end ő kerülend ő , a való a magyar nyelvben nem való stb. ). Sándor Klára

így jellemzi a nyelvi babonák érvényesülését: „A nyelvművelés iskolai oktatásba való bevezetéseazzal járt, hogy a föntebb említett nyelvi mítoszok mellé nyelvhelyességi mítoszok is keletkeztek.Ezek egyik kiindulópontja éppen Pintér Jenő Magyar Nyelvvéd ő könyv-e (1938) volt: egyszerű,könnyen megjegyezhető előírásokat és tilalmakat s még egyszerűbb »magyarázatokat« tartalmazott(pl. »egyes esetekben az és kötőszót más szócskákkal kell megcserélnünk, mert nyelvünk szellemeígy kívánja«). Nemcsak ezek a tételek, hanem a nyelvművelő irodalom egyéb tanácsai is könnyenváltak babonává az avatatlan nyelvművelők értelmezésében: ma is gyakran hallhatjuk, hogy a be van csukva germanizmus, hogy az ami pongyola az amely helyett stb. Maguk a hivatásos nyelvmű-velők is többször fölhívták rá a figyelmet, hogy a határozói igenevet, az ami -t vagy a -nál ragot nemminden esetben kell kerülni (pl. Szepesy 1986), a bonyolult szabályok helyett azonban nagyon sok-szor az egyszerűbb megoldást választják a tanárok, és mindent javítanak, ami gyanús. A babonák

így nemzedékről-nemzedékre öröklődnek tovább, hiszen a legtöbb ember iskolái végeztével nemértesül a nyelvi formák »hivatalos« megítélésének változásairól, nem figyeli a nyelvművelő szakiro-dalmat, így azt tartja hibásnak, amiről neki iskolás korában azt mondták, hogy helytelen. Mivel a»nyelvhelyességi hibákról« mindenkinek saját értelmezése van, saját ízlése és meggyőződése sze-rint javít, de legalábbis ítél meg másokat”20

A törzsanyagot kiegészítő források. URL:http://hu.wikipedia.org/wiki/Nyelvi_babona

http://mek.oszk.hu/01600/01688/index.phtml

5.2. Nyelvi babonák és cáfolatok

Szepesy könyve 23 közismert babonát cáfol, amelyek közül néhányat, a legismertebbeketmutatjuk be példaként, azokat, amelyekről úgy véljük, hogy a legfontosabb szerepük lehet a tévhitekérvényesülésének megakadályozásában.

5.2.1. A LÉTIGE + HATÁROZÓI IGENEVES SZERKEZET

Az egyik legelterjedtebb tévhit ennek a szerkezetnek ( pl. Gábor Áron rézágyúja fel van virá- gozva) a helytelenítése, magyartalannak, germanizmusnak való minősítése. Szepesy kimutatta

azonban, hogy a lenni + -va, -ve igeneves szerkezet szokásos az irodalmi nyelvben és a köznyelv-ben, megvan a régi nyelvben és a népnyelvben is, adatai alapján „Vörösmarty költői műveiben többmint 300-szor, Petőfi költeményeiben 200-szor, Tompa összes költeményeiben 220-szor, Aranyköltői műveiben 340-szer találjuk meg”21. Bizonyítja, hogy a germanizmus vádja sem felel meg avalóságnak, ugyanis ez a szerkezettípus az ugor korba vezethető vissza. A használhatóság nehéz-ségeit a nyelvészek az ún. állapot-szabály révén igyekeztek megoldani, mely szerint a szerkezetakkor helyes, ha állapotot jelöl, de Szepesy szerint ez is csak az állapot fogalmának kitágításához,parttalanná tételéhez vezetett. Úgy látja, hogy a szerkezet cselekvés vagy történés eredményének

19

Uo. 5.20 I.m. 402.21 I.m.



jelzésére szolgál, és alkalmasnak tartja személytelen mondatszerkesztésre, állapotjelzésre, a cse-lekvés intenzitásának kifejezésére, a mondanivaló színezésére, a mozgás befejezettségének jelölé-sére. A szerkezet a létige bármely alakjával használható, a személytelenség miatt azonban a hatá-rozói igenévben megnevezett cselekvés végző je tipikusan nem szerepelhet a szerkezetben.

5.2.2. A VISSZAUTALÓ NÉVMÁSOK

Az előzőleg már említett dolgokra való utalás szerepére a személyes ( ő ) és a mutató (az)névmás megfelelő alakjai is alkalmasak lehetnek. Az „Ő személyre, az dologra vonatkozik” baboná- ját Brassai Sámuel fogalmazta meg, és már Arany János bizonyította, hogy egyaránt használhatunkszemélyes névmást és mutató névmást emberek, állatok, növények, élettelen tárgyak jelölésére.

5.2.3. A PÁROS TESTRÉSZEK TÖBBES SZÁMA

A páros testrészek nevének többes számban való használatát sokáig idegenszerűségnektartották, helytelenítve a fájnak a lábaim és hasonló kifejezések használatát. Ezzel szemben aklasszikusoknál és a népnyelvben egyaránt számos példát találhatunk rá, az egyes és a többes

számú használat egyaránt finnugor örökségnek számít.

5.2.4. A MEGENGEDŐ MONDATOKBAN SZEREPLŐ IS

A bármennyire szeretném is, nem tehetem meg szórendi változataként a bármennyire is szeretném, nem tehetem meg is használatos. Egy, a 19. század végén megszületett álszabályazonban azt mondta ki, hogy: „Az ilyen természetű mondatokban az is -t nem szabad semminemű mondatrész és az ige közé szúrni. Az is -nek ilyenkor mindig közvetlenül az ige után kell állnia”. Akét változat egymásmellettiségét és a szabály önkényességét szépirodalmi és népnyelvi példáksokasága igazolhatja: „Még ha meg is maradnak magyaroknak” (Ady Endre).

5.2.5. A VONATKOZÓ NÉVMÁSOK Álszabálynak tekinthető az is, hogy a nem személyt jelentő főnévre mindig az amely (mely)

névmásnak kell vonatkoznia, s az ami (mi) vonatkozó névmás használata ilyenkor helytelen. A nép-nyelvben és a köznyelvben igen gyakran használták és használják ma is az ami -t főnévre vonatkoz-tatva.

5.2.6. A VALÓ HASZNÁLATA

Létezik a való-nak olyan funkciója, hogy egy határozóraggal ellátott névszót jelzőként kap-csoljon a jelzett szóhoz, vagyis hogy a határozót jelzővé tegye: „De sok hejehuja, a kopó, a virradtig való ital mindezekre id ő t nem ád” (Mikes Kelemen). A tömörség érdekében azonban hosszú ideigezt a segédszót is – álszabályt, babonát érvényesítve – minden helyzetben kerülendőnek tartották.

5.2.7. A FOG SEGÉDIGÉVEL KIFEJEZETT JÖVŐ IDŐ

A fog -os jövő időről tiltásának három téves indítéka is volt: egyrészt azt állították, hogy latinés német hatásra keletkezett és terjedt el; másrészt azt, hogy a régi nyelvben ismeretlen volt, har-madrészt pedig, hogy a népnyelvben nem használják, és csak az irodalmi nyelvben járatos.

A jövő idő kifejezésére a magyar nyelv az uráli alapnyelvtől kezdve alapvetően valóban a je-len idejű alakot használta, de már nagyon korán kialakult egy új jövő idő, amely a bizonytalan vagya jövőben befejezett cselekvést jelölte; és keletkezett egy új segédigés jövő idő is, mégpedig a fog és a kezd segédigével. Kódexeink szövegében ez már megjelenik, sőt ritkán az akar és a kell ige iselőfordul ilyen szerepben. Az összetett jövő idős szerkezet tehát már legkorábbi írott nyelvemléke-

inkben is szerepel, nagyobb mértékben azonban csak a 18. századtól terjedt el, elő

bb a latin, majda német hatása ezt valóban segíthette.



A fog segédigéből és a ragozandó ige főnévi igenevéből álló, összetett jövő jű igealak szük-séges. Különösen olyankor használatos, ha föltétlen, nyomatékos a közlés: le fogok vizsgázni ; meg fogjuk nézni a filmet ; illetve, ha valószínűséget fejez ki: „Még j ő ni kell, még j ő ni fog Egy jobb kor” (Vörösmarty).

A törzsanyagot kiegészítő források. URL:

http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/edes_anyanyelvunk/9806d.htm http://hu.wikipedia.org/wiki/Aztoz%C3%A1s

http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/63.html

http://www.c3.hu/~magyarnyelv/03-3/pasztor.pdf

Összefoglalás

Ez a fejezet a nyelvi tévhitek sajátosságait, típusait és működésüket mutatta be. Tárgyaltaegyes konkrét nyelvi mítoszok és babonák mibenlétét, és bemutatta a kérdésekben érvényesíthető tudományos álláspontot is. A nyelvi mítoszok olyan nyelvi, nyelvhasználati jelenségekre vonatkozóvélekedések, hiedelmek, amelyek a nyelvészeti, tudományos igazolhatóságuktól függetlenül élnek abeszélők kisebb-nagyobb csoportjainak elképzeléseiben. A konkrét nyelvhasználati jelenségekrevonatkozó hiedelmeket a magyar nyelvművelő irodalom alapján nyelvi babonáknak nevezzük. Anyelvi mítoszok, babonák léte a nyelvről való köznapi gondolkodás sajátosságai miatt elke-rülhetetlennek látszik, ugyanis a kultúra, a hagyomány részét képezik, a közösséget összetartó sze-repük is lehet. A köznapi gondolkodásban élő nyelvi mítoszokat, babonákat a fejezet tartalma egy-részt cáfolni igyekezett, másrészt pedig az egyes nyelvi jelenségek értékelésében a tudományos

kategorizáció szempontjait kívánta tudatosítani.



Kérdések1) Ismertesse a nyelv népi szemléletének sajátosságait!2) Értelmezze a nyelvi mítosz fogalmát!3) Sorolja fel azokat a nyelvi jelenségeket, amelyek hibáztatása babonának számít!4) Hasonlítsa össze az írott és a beszélt nyelvváltozatot!

5) Mutassa be és értelmezze a nyelvi mítoszok működését!6) Mutassa be a kétnyelvűséggel kapcsolatos mítoszokat!7) Értelmezze a megengedő is használatára vonatkozó babonát!8) Ismertesse, hogy miként cáfolható a magyar nyelv kicsiségére vonatkozó téves véleke-

dés!9) Mutassa be a létige+határozói igeneves szerkezetre vonatkozó babonát és a cáfolatát!10) Ismertessen egy nyelvműködéssel kapcsolatos mítoszt szembesítve a tudományos ál-

lásponttal!

Documents

Nyelvi mítoszok és babonák