Szervezetek státusjoga az új Ptk.-ban

Szervezetek státusjoga

az új Ptk.-ban

TÁRSASÁGI , EGYESÜLETI ÉS ALAPÍTVÁNYI JOG

A PTK. HARMADIK KÖNYVE ALAPJÁN

Szervezetek_statusjoga.indd 1 2013.04.22. 16:19:53


Lap- és Könyvkiadó Kft.

Szervezetek státusjoga

az új Ptk.-banTÁRSASÁGI , EGYESÜLETI

ÉS ALAPÍTVÁNYI JOG A PTK. HARMADIK KÖNYVE

ALAPJÁN


© Dr. Sárközy Tamás, 2013© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2013

Kézirat lezárva: 2013. április 15.

A HVG-ORAC a LexisNexis csoport partnere

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó

engedélye nélkül közölni.

ISBN 978-963-258-199-6

Budapest, 2013A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Internet: www.hvgorac.huE-mail: [email protected]

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetőjeFelelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai ÉvaSzedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.


5TARTALOM

Előszó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

I. RészÁLTALÁNOS TANOK – KÖZÖS SZABÁLYOK

I. fejezetJogtani – történeti alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

1. Jogképesség – jogalanyiság – személy(ség) . . . . . . . . . . . . . . . . 152. Szervezeti jogalanyiság – a jogi személy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163. Természetes személy – jogi személy. Azonosságok és különbségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194. Szervezeti jogalanyiság a jogi személyeken kívül . . . . . . . . . . 205. A jogi személyek komplex jogalanyisága . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256. A jogi személyek elméleti alaptípusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267. A jogi személyek jogrendszerbeli elhelyezkedése – magyar fejlődésmenet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288. Az új Ptk. jogi személy könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31

II. fejezetA jogi személyek közös szabályai az új Ptk.-ban . . . . . . . . . . . . . . 34

1. Általános jellemzők – típuskényszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342. A törvénytől való eltérés általános lehetősége . . . . . . . . . . . . . 363. A jogi személyek nyilvántartásba vétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 394. A létesítő okirat tartalma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 425. A jogi személy szervei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 446. A jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálata . . . . . 517. Státusváltozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 528. A jogi személy jogutód nélküli megszűnése . . . . . . . . . . . . . . . 559. Az állam mint jogi személy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56

Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59


6TARTALOM

II. RészA GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK JOGA

III. fejezetA társaság jellemzői, fajai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63

1. A társaság kritériumai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 632. Nonprofit, illetve gazdasági társaságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 673. Nemzetközi társasági modellek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 714. A társasági jog alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 745. A társasági jog kapcsolódó jogterületei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76

IV. fejezetA magyar társasági jog történeti fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78

1. Az 1945 előtti múlt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 782. A szocialista időszak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 793. A Gt.-k a rendszerváltozással és az után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81

V. fejezetA gazdasági társaságok közös szabálya az új Ptk.-ban . . . . . . . . . 85

1. Általános rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 852. A társaság létszakaszai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 943. A gazdasági társaság szervei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108

VI. fejezetSzemélyegyesítő társaságok – közkereseti, betéti társaság és a vegyes jellegű korlátolt felelősségű társaság . . . . . . . . . . . . . . 123

1. Alapjellemzők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1232. A közkereseti társaság (kkt.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1253. A betéti társaság (bt.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1274. A korlátolt felelősségű társaság (kft.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128


7TARTALOM

VII. fejezetA részvénytársaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132

1. Alapvonások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1322. Részvényosztályozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1333. Az rt. alapszabálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1384. Részvényesi jogok és kötelezettségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1395. Az rt. belső szervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1406. A nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozó külön szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142

VIII. fejezetKonszernjog. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144

1. A konszernjog fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1442. Befolyásszerzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1453. A jog által elismert, illetve a tényleges vállalatcsoport . . . . . . 147

IX. fejezetAz Európai Unió társasági joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150

X. fejezetSzövetkezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158

1. Út az új Ptk.-ig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1582. A szövetkezet fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1613. A szövetkezet létrehozatala, létszakaszai . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1634. A szövetkezeti tagsági jogviszony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1645. A szövetkezet szervei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166



8TARTALOM

III. RészNONPROFIT SZEMÉLYEK

XI. fejezetEgyesület . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173

1. Az egyesületi jog történeti fejlődésmenete Magyarországon 1732. Az egyesület, mint alapvető nonprofit személyegyesülés . . . 1783. Az egyesület létrehozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1824. Az egyesületi tagok jogállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1845. Az egyesület szervei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1926. Az egyesület megszűnése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203

XII. fejezetEgyesülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208

XIII. fejezetAlapítvány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213

1. Az alapítványi jog története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2132. Az alapítvány, mint jogi személy célvagyon . . . . . . . . . . . . . . . 2163. Az alapítványrendelés korlátai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2184. Többes alapítás, csatlakozás, kedvezményezetti jogállás . . . 2205. Az alapítványi vagyon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2246. Alapítvány létesítése végintézkedéssel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2267. Az alapító okirat és módosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2288. Az alapítói jogok gyakorlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2319. Az alapítvány szervei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23310. Az alapítvány megszűnése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237

XIV. fejezetKöltségvetési szervek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 242

XV. fejezetKözjogi jogi személyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245



9RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK

Áht. az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény

Ctv. a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény

Cstv. a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény

Gt. a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény

Hpt. a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

Kt. 1875. évi XXXVII. törvénycikk (Kereskedelmi Törvénykönyv)

Ptk. (régi) a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény

Ptk. (új) a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény

Pp. a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

Tpt. a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény



11 ELŐSZÓ

Az új Polgári Törvénykönyv, a 2013. évi V. törvény alapvető változá-sokat hozott a szervezetek, jogi műszót használva a jogi személyek jogi szabályozása tekintetében. Bekerült a Polgári Törvénykönyvbe – a jelenleg hatályos 2006-os társasági törvényhez képest nem jelen-téktelen módosításokkal – a gazdasági társaságok és a szövetkezetek joga, alapvető változtatásokra került sor az egyesületi és az alapítvá-nyi jogban is.

A Polgári Törvénykönyv csak 2014. március 15-én lép hatályba. Addig számos kiegészítő törvényre van szükség, így pl. a társasági jog vonatkozásában egy új cégeljárási törvényre. Ugyanakkor a szer-vezetek jogának átalakítására már most érdemes felkészülni.

A következőkben három részben dolgozom fel a Polgári Törvény-könyv jogi személyekre vonatkozó harmadik könyvét. Az első rész az alapvető elméleti tudnivalókat és a Ptk. jogi személyekre vonatko-zó ún. általános részét, azaz a jogi személyek Ptk.-ban foglalt közös szabályait dolgozza fel. Ez azért is lényeges mert a Ptk. – a korábbi magyar, de az általános külföldi szabályozáshoz képest is – jóval bő-vebb általános résszel készült.

A második rész a tág értelemben vett társasági joggal, elsősorban a gazdasági társaságokkal foglalkozik. Az elvi alapok és a társaságok közös szabályai után feldolgozom az új Ptk.-ban jogi személlyé vált közkereseti és betéti társaság, valamint a kft. és az rt. új jogi szabá-lyozását. Mivel az új Ptk.-ban a szövetkezet elég közel áll a gazdasági társaságokhoz, ebbe a részbe került a szövetkezet, valamint a válla-latcsoportosulások joga is.

A harmadik, záró rész a nonprofit szervezetekkel foglalkozik. Ide került az új Ptk.-ban végre teljes körű szabályozásban részesült egye-sület, és talán a jogi személyek között az új Ptk.-ban legjobban átala-kított alapítvány, amely utóbbi szabályozásában végre a magyar jog-


12ELŐSZÓ

ban is megjelent a magán- (családi) alapítvány. Ebben a részben fog-lalkoztam az ugyancsak nonprofit egyesüléssel, valamint a Ptk.-ból kimaradt költségvetési szervekkel, illetve polgári jogi jogi személy-séggel is rendelkező közjogi jogalanyokkal.

A munka gazdasági jogi felfogásban készült, ezért nem követi tel-jes mértékben a Ptk. felépítését és eltér a hagyományos polgári jogi tankönyvek megszokott sorrendjétől is.

A könyv elsősorban a közgazdász és mérnök mester képzés, illetve a vezetőképzés igényeit kívánja kielégíteni, de úgy gondolom, hogy átmenetileg – amíg a részletes tankönyvek nem készülnek el – az egyetemek jogi karain is kielégítheti az írott tananyag iránti igénye-ket. Emellett a tágabb jogászi közönség, illetve jog iránt érdeklődők számára is hasznos lehet ez a dolgozat, nevezetesen azok számára, akik nem paragrafus szerinti kommentárban kívánnak megismer-kedni az új Ptk. szervezetekre vonatkozó szabályaival.

A szerző reméli, hogy a jövő nyári kiadásban még kiegészítheti e kötetet a Ptk.-t hatályba léptető törvény jogi személyeket érintő ren-delkezéseinek, valamint a Ptk.-t kiegészítő közjogi törvények feldol-gozásával.

Budapest, 2013. április 15.

Sárközy Tamás


I. Rész

Általános tanok – közös szabályok



15I. fejezet

JOGTANI – TÖRTÉNETI ALAPOK

1. Jogképesség – jogalanyiság – személy(ség)

A jog emberi magatartásokra modellezett. Olyan társadalmi „játék-szabályokat” állapít meg, olyan általános magatartásszabályokat, amelyek betartását a társadalmi együttélés rendje érdekében (és eb-ben különbözik a jog más társadalmi értékelő rendszerektől) végső soron az egyetlen legitimált közhatalom, az állam közhatalmi kény-szerítő eszközökkel is garantálja.

A jog természetes alanya ezért az ember – innen ered a törvényi elnevezés: az ember természetes személy. Mintegy a természetjogból kifolyóan az ember automatikusan jogalany, a jog emberi magatartá-sokat kíván szabályozni.

A rabszolgatartó, illetve feudális államok megszűnése után a fran-cia Code Civil mondta ki először az 1800-as évek elején a polgári tár-sadalom létrejöttekor, hogy minden ember születésétől haláláig jog-képes (sőt a jog ezt a jogképességet a méhmagzatnak is „megelőlege-zi”). A jogképesség elvileg minden jogra és kötelezettségre kiterjedő absztrakt képesség – ettől függetlenül persze külön törvények beve-zethetnek szerzőképességi korlátozásokat, de ezek mindig konkrét és kivételes esetek. A jogképesség nemcsak a jogokra, hanem a kötele-zettségekre is vonatkozik, de mivel e jogi fogalom az emberi autonó-miát hangsúlyozó civiljogban alakult ki, az egyszavas jogképesség fogalmában a kötelezettségvállalási képesség is elbújik ugyan, de azért benne van.

A polgári társadalomban – és ezt törvényi szinten ugyancsak a Code Civil mondta ki először – az emberi jogképesség egyenlő, nem-re, fajra, felekezetre, nemzetiségre tekintet nélkül. Természetesen ez


16I. FEJEZET

a jogképességi egyenlőség törvény előtti egyenlőséget jelent és sem-miképp társadalmi–gazdasági egyenlőséget. (Az szociális esély-egyenlőségre törekvés már a 20. század második felének gondolata.)

A polgári jogban tehát a személy jogalany, akinek absztrakt jogké-pessége van. A természetes személy (az ember) emellett – bizonyos korhatár felett (kiskorúság) és akkor, ha van beszámítási képessége – cselekvőképes és vétőképes is. A cselekvőképesség azt jelenti, hogy az ember – bár általában jogosult képviselő, azaz helyette cselekvő igénybevételére – saját cselekményével szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. A vétőképesség pedig azt jelenti, hogy cselekmé-nyeiért – pl. a károkozásért – saját maga köteles helytállni.

2. Szervezeti jogalanyiság – a jogi személy

Az ember ugyan individuális lény, de a társadalmi-gazdasági életben nem elszigetelten létezik. Az emberek egymással együttműködnek, versenyeznek, csoportokat képeznek, egymással közösségeket, in-tézményeket hoznak létre. A polgári társadalomban – természetesen előzmények Rómában és a középkorban is voltak – szükségképp megjelentek a különböző szervezetek, így a kereskedelmi társaságok, egyesületek stb.

Az emberre összpontosító jog nagyon nehezen fogadta el jogalany-ként a szervezeteket, vagy ahogy ezt a jogdogmatika nevezi, a jogi sze-mélyeket. Az elnevezés önmagában jelzi, hogy míg az ember természe-tes személy, addig a szervezeti jogalanyiság az állam által, a jog által teremtett (helyesebben: elismert) személység. Az első jogi személy el-méletek még a fikciós irányzaton alapultak: a szervezeti jogalanyiság voltaképp fikció. Később a realitáselméletek az ember hasonmásaként fogják fel a jogi személy szervezeteket, mások jogszabályok beszámítá-si pontjaként. A szervezetszociológia fejlődése nyomán került elfoga-dásra a 20. század közepétől, hogy a szervezet önálló, embertől eltérő alakzat, amelyet a jog jogképességgel ruházhat fel.


17JOGTANI – TÖRTÉNETI ALAPOK

A jogi személy elmélet kifinomított kialakítása a német jogtudo-mányhoz fűződik 1850–1930 között. (A francia jog jóval pragmati-kusabb volt, az angol–amerikai jogban pedig a jogi személy elmélet egyáltalán nem kapott szerepet.) A német dogmatikához kapcsoló-dóan az 1945 előtti magyar jogtudományban is nagy szerepet kapott a jogi személy elmélet – főleg Szászy-Schwarz Gusztáv, illetve Moór Gyula monográfiáit említeném.

A jogi személy tehát bizonyos mértékben a jog alkotása: a törvény-alkotó dönti el, hogy egy adott szervezetnek ad-e jogi személységet vagy sem. Ezért részben történetileg, részben az országok között szá-mottevő különbségek vannak abban, hogy a jog milyen szervezete-ket és hogyan nyilvánít jogi személynek. Mint ahogy a szervezetszo-ciológia is különbséget tesz szervezetet nem képező ún. kiscsoport és minőségileg magasabb rendű intézményesült emberközösség, azaz a szervezet között, a tételesjog dönt abban, hogy egy adott szervezeti képződményt jogi személynek nyilvánít-e vagy sem. Pl. Magyaror-szágon 1948 után a szocialista jog 1987-ig nem ismerte el az alapít-vány jog személységét, azt mesterséges burzsoá jogi konstrukciónak minősítve. A különböző országok abban is különböznek egymástól, hogy

a) alkalmaznak-e típuskényszert a jogi személyek körében vagy sem (tehát, hogy csak meghatározott típusban – egyesület, alapítvány, rt. stb. – jöhetnek-e létre jogi személyek vagy formátlanul),

b) a konkrét jogi személy létrejöttéhez kell-e egyedi állami re-gisztráció (pl. bírósági nyilvántartásba vétel) vagy sem, és ha igen, a nyilvántartásba vétel konstitutív (jogkeletkeztető jelle-gű, azaz a nyilvántartásba vétellel jön létre a jogi személy) vagy csak deklaratív, illetve ha konstitutív, ez a jövőre szól vagy az alapítók akaratnyilatkozatára (pl. társasági szerződésre) visz-szamenő hatályú.

Mint mondottuk, a jogi személy fogalma alapvetően a civil (pol-gári) jog alkotása, a polgári törvénykönyvek alapozzák meg a tételesjog oldaláról. A polgári jog tudománya pedig a jogi személy ún.


18I. FEJEZET

kritériumainak kidolgozásával igyekszik segíteni az állami döntésho-zót a jogi személység megadásában, illetve elutasításában. A jogi sze-mély kritériumai

a) a szervezet megkülönböztetéséhez szükséges név,b) ügyintéző és képviselő szervek léte, amelyek révén részt tud

venni a szervezet a kereskedelmi forgalomban,c) az alapítóktól, tagoktól viszonylag önálló elkülönült vagyon és

erre alapozottan önálló vagyoni felelősség (e felelősségnek nem kell kizárólagosnak lennie, lehetséges másodlagos alapí-tói–tagi felelősség is).

Megjegyezzük, hogy a polgári jogon kívül – késleltetetten – a köz-jogban is kialakult a közjogi jogalanyiság, illetve közjogi jogi személy-ség fogalma, elsősorban a német jogirodalomban. A közjog alapvető problémája az „államszemély” megjelenítése, valamint az állami szervek államon belüli jogképessége, illetve a különböző közjogi tes-tületek jogalanyisága. Az államot a polgári jog, amennyiben kivéte-lesen egészként vesz részt a vagyonjogi forgalomban, jogi személy-nek minősíti, de az állam lényege nem a polgári jogban van. Az állam szuverén, a legitimált közhatalom megtestesítője. Az állam különbö-ző szerveit – már célszerűségi okokból is – relatívan el kell választani az államtól és önálló jogalanyisággal kell felruházni. Az állami szer-vek–köztestületek–közalapítványok jogállásának lényege viszont a kötelezettségalanyiság: a jogok e szerveket azért illetik meg, hogy a közjogi feladatokat teljesíteni tudják. A közjogi szervezetek jelentős része – a társadalmi–gazdasági életben való részvétel szükségessége miatt – egyben polgári jogi jogi személy is.

A szocialista – elsősorban a szovjet – jogtudomány nagyon nehe-zen birkózott meg a jogi személységgel. A hatalmas államosítási hul-lám óriási állami tulajdont hozott létre, amelynek alanya – egysége-sen és oszthatatlanul – az állam. Az állami vállalatok jogi személysé-gét a Szovjetunióban csak az 1950-es évekre ismerték el, Magyaror-szágon ez a kérdés különösebb problémát nem okozott, az állami vál-lalatok kezdettől jogi személyek voltak. Az 1959-es magyar Polgári



Törvénykönyv az állami vállalatot a jogi személyek alapvető típusa-ként „szabályozta” és jogi személyek voltak az állami költségvetési szervek is. A szabályozta szónál az idézőjel azért indokolt, mert a Ptk. lényegében a jogi személyek típusainál csak definíciókat tartalma-zott és a részletes szabályozás külön jogszabályokban volt található.

3. Természetes személy – jogi személy. Azonosságok és különbségek

A szervezet nem ember, de emberekből áll, emberek tevékenykednek benne. A jogi személy polgári jogi jogalanyiságának tartalma csak részlegesen lehet azonos a természetes személyek jogképességével.

A legalapvetőbb különbség, hogy a jogi személy cselekvőképtelen(a kártérítési felelősség szempontjából viszont vétóképessége van). A jogi személy nevében törvényes szervezeti képviselője cselekszik (pl. a kft. ügyvezető).

A jogi személyekre nézve eredetileg általános jelleggel jellemző volt a relatív jogképesség, az ún. ultra vires tan, amelynek lényege, hogy a jogi személy csak tevékenységi körén belül rendelkezik jogokkal és kötelezettségekkel a tevékenységi körön túllépő szerződések ér-vénytelenek. Az ultra vires ma is jellemző az ún. angol–amerikai jog-csoportra és meglehetősen általános volt a szocialista jogokban is. A kontinentális polgári Európában azonban a 20. században általá-nossá vált a jogi személyek abszolút jogképessége, azaz, hogy a jogi sze-mélyt minden polgári alanyi jog és kötelezettség megilleti, ami jelle-génél fogva nem az emberi mivolthoz fűződik. Az 1959-es magyar Ptk. még a jogi személyek relatív jogképessége elve alapján állt, 1977-ben azonban a Ptk. módosításával Magyarországon is kimondásra került a jogi személyek abszolút jogképessége.

Az irodalomban egyre jobban felismerésre került, hogy a szerve-zet nem mesterségesen alanya a jognak, ugyanakkor sokkal nehezeb-ben perszonifikálható, mint az ember, jogképessége más. Pl. az em-


20I. FEJEZET

bernél számba sem jöhetnek olyan belső szervezeti jogalanyisági problémák, mint a jogi személyeknél, viszont a jogi személyeknek nincsenek, mondjuk családjogi jogviszonyai. Ugyanakkor a név, il-letve jó hírnév avagy a titokvédelem a természetes és a jogi szemé-lyekre egyaránt jellemző.

4. Szervezeti jogalanyiság a jogi személyeken kívül

A 20. század a szervezetek századává vált. Tömegtársadalmak – tö-megtermelés – tömegfogyasztás. Nagyvállalatosodás vállalatcso-portok, szervezeti hálózatok. A társadalmi–gazdasági folyamatok eredményeként a szervezetek jog perszonifikációjának a német jog-csoportban a 19. században kialakult duális jogi megoldása tarthatat-lanná vált. Ez a duális jogi személy elmélet ugyanis azt jelentette, hogy egy emberközösség, azaz egy szervezet vagy jogi személy és ak-kor jogképes, akkor jogalany, vagy nem az, és akkor nem rendelkezik jogalanyisággal, nem jogképes. Szaporodnak a határesetek, a kivéte-lek, a jogképes és nem jogképes szervezetek közti elválasztó vonalak viszonylagossá válnak. A szervezetfejlődésre tekintettel a teljes jog-képesség, illetve teljes jogképtelenség kettősségének tana egyre ne-hezebben tartható és megjelenik a jogi személy nélküli szervezeti jog-alanyiság is.

Nézzünk néhány ilyen esetet a magyar jogból.

A) Jogalanyiságot eredményező kereskedelmi név

Ennek két alapvető kettőse van – az egyik az egyéni cég, a másik a legegyszerűbb személyegyesítő társaságok, nevezetesen a közkerese-ti, a betéti és a magyar jogban jelenleg nem szabályozott csendes tár-saság.

a) A legtöbb nyugat-európai országban a kiskereskedőnek vagy kisiparosnak, ha vállalkozóként kíván megjelenni a piacon, egyéni cé-



get kell alapítania, azaz cégként be kell jegyeztetnie magát a kereske-delmi regiszterbe. Magyarországon az egyéni vállalkozás egyéni cégként való bejegyzés nélkül is folytatható, de fakultatívan választ-ható az egyéni cég is. Az egyéni cég a cégeljárási törvény, a Ctv. sze-rint cégforma és bizonyos mértékben – bár nem választja szét a ma-gánvagyont és a cégvagyont, mert a vállalkozó teljes magánvagyoná-val felel az egyéni cég tartozásaiért – szétválasztja a természetes sze-mélyt mint magánembert, és a kereskedelmi név (cégnév) alatt mű-ködő vállalkozót. A kereskedelmi név jogalanyságot eredményező voltát jelzi az, hogy az egyéni vállalkozásról szóló 2009. évi CXV. törvény szerint az egyéni cég egyetemes jogutódlással átalakulhat egyszemélyes kft.-vé vagy egyszemélyes rt.-vé. Ebből levonható az a következtetés: ha az egyéni cégnek átszálló jogai és kötelezettségei voltak, akkor egyéni cégként is volt jogalanyisága.

A későbbi jogfejlődés az egyéni vállalkozók számára létrehozott egy olyan jogi konstrukciót is, amelyben a magánvagyont el lehetett különíteni az üzleti vagyontól. Létrejött az egyszemélyes kft., illetve rt. Az egyszemélyes társaság persze áltársaság, hiszen nincs társ, de e szervezet tartozásaiért az alapító nem tartozik mögöttes felelősség-gel. Az egyéni vállalkozók ugyanis közgazdasági szempontból racio-nálisan felvetették, ha kétszemélyes kft.-ben nem felelnek a tagok, úgy ez a kedvezmény miért nem illetheti meg az egyéni vállalkozót, miért kellene neki áltársat (strohman) fogadnia, hogy megszüntesse a mögöttes felelősségét. Így a 20. század második felében kialakult az egyszemélyes – korlátozottan felelős – társaság kategóriája, amelyet az 1988-as első Gt. a magyar társasági jogba is bevezetett. Az egyéni vállalkozó tehát választhat: egyéni céget hoz létre mögöttes felelős-séggel, vagy egyszemélyes rt.-t, illetve kft.-t, ahol főszabályként (ki-vételek vannak, így az ún. felelősségátvitel, ld. II. fejezet 4. pont), il-letve a konszernjogi szabályok (ld. VIII. fejezet), a társaság tartozá-saiért nem felel, de köteles legalább minimum-törzstőkét (alaptőkét) biztosítani a társaság számára és a jóval kötöttebb társasági jogi sza-bályok szerint kell működnie.


22I. FEJEZET

b) A német jogcsaládban a szerződéses alapú közkereseti és betéti társaság nem jogi személy – szemben a francia jogcsaládhoz tartozó országokkal. A magyar jogban is a közkereseti és a betéti társaság (és az 1930-ban bevezetett, de a szocialista jog által hatályon kívül he-lyezett csendes társaság) eredetileg nem kapott jogi személységet. Ez a két társaság az 1988-as első Gt. óta változatlanul a kkt. és a bt. cégneve alatt abszolút jogképességgel rendelkezett, azaz valamennyi olyan jognak és kötelezettségnek alanya lehet, amely a jogi személy kereskedelmi társaságokat megilleti. Ilyenformán e különbségnek túlzott értelme nem volt, és az az állítás, hogy a szerződés útján való alapítás kizárja a jogi személységet, a kft.-nek a 19. század végén való létrejövetelével már régen megdőlt. E felismerés nyomán az új ma-gyar Ptk. a közkereseti és a betéti társaságot jogi személlyé nyilvánította (csendes társaság a magyar jogban változatlanul nincs).

Német jogterületen felmerült, hogy az „egyszerű” polgári jogi tár-saság (pl. egy építőközöség), főleg ha közös név alatt működik, jog-alannyá válhat-e. Ez a probléma a magyar jogban is felmerült, külö-nösen az 1970-es, ’80-as évek fordulóján intézményesített kisvállal-kozások kapcsán. Mivel azonban az új Ptk. nem ismer közös név alatt működő pjt.-t, a polgári jogi társaság önálló jogalanyiságának elis-merése nálunk jelenleg nem aktuális.

B) Részjogképesség

Erre alapvető példa a magyar jogban a társasház. A lakásszövetkezet-tel szemben a társasház nem jogi személy, ugyanakkor a társasházi törvény (1977. évi LVII. törvény) kimondja, hogy „az épület fenntar-tása, felújítása, valamint a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek inté-zése során” a társasház saját neve alatt „jogokat szerezhet és kötele-zettségeket vállalhat”. Ezzel a társasházi törvény célhoz kötött korlá-tozott jogalanyiságot adott a társasházi tulajdonközösségnek. Ezt a szabályozást az új Ptk. 5:85. §-a nem érintette.


Documents

Szervezetek státusjoga az új Ptk.-ban