TERMÉSZETTUDOMÁNY ÉS VALLÁS

Debreceni Egyetem, 2008/2009. tanév II. félév, leadta és lejegyezte Végh László

2009. május 3.

0.1. Tudnivalók a vizsgázásról és felkészülésrol

Eloreláthatólag május 13-tól szinte minden munkanapon lesz vizsga, amire a Neptun rendszeren keresz-tül kell jelentkezni. Akinek külön kérése vagy kérdése van,az 11359-es egyetemi hívószámon (városból509259) érhet el vagy ír a vl@atomki.hu címre. Helyszín: Atomki, VIII. épület, - ez egy háromemeletesbetonépítmény - II em. 210-es szoba. Bejárat a Poroszlay útiportán, utána jobbra kell térni. Szóbeli avizsga, írásban készülhetnek fel, tollat hozzanak. Jegyzet a teremben csak zárt táskában tartható.

Következo módszert ajánlanám a jegyzet átvételéhez. Szinte valamennyiük számára sok új és érdekesdologról olvashatnak. Továbbá a címszavakból nem tudhatjavalaki biztosan, éppen hol találhat számáraizgalmas olvasnivalót. Legjobb módszer az lehet, ha a teljes anyagot esténként kb. egy-két órát rászánva,egy hétre beosztva olvassák el. Közvetlenül a vizsga elott vegyék át még egyszer az egészet. Hiábavalóaz anyag gyors átfutása. Ha két közlés vétele között nem telik el 2-3 másodperc, akkor az olvasottak nemkerülnek be az elme feldolgozó egységeibe, hanem azonnal kiesnek. Ha kevés az ido, akkor a legjobb azanyag idoarányos hányadának átvétele.

Tartalomjegyzék

0.1. Tudnivalók a vizsgázásról és felkészülésrol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

1. Bevezetés 1

2. Agy és gondolkodás 2

2.1. Az emberi agy és a döntéshozatal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 2

2.2. Világszemlélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . 4

2.3. Gondolkodási módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . 5

2.4. Szabadság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . 7

2.5. Biztonságérzet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . 8

3. Ember és vallás 9

3.1. Biztonságérzet és vallás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 9

3.2. Vallásgyakorlás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . 13

3.3. Vallás és lélektan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . 16

3.3.1. Vallásos élmények és az elme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . 17

3.4. Vallás és társadalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . 18

1

4. Vallásokról röviden 22

4.1. Kinyilatkoztatás és szent könyvek . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . 22

4.2. Megszentelt világ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . 24

4.3. Sokistenhit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 26

4.4. Hinduizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . 27

4.5. A kínai vallásos gondolkodásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . 32

4.6. Egyistenhit kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . 33

4.7. Isten, a világ és az ember . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . 34

4.8. Jézus Krisztus mint Megváltó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 38

4.9. Az iszlám mindenható istene . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 43

4.10. Metafizika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 44

5. Természettudományok kialakulása 45

5.1. A világ és a természet rendje a régi korok embere szerint. . . . . . . . . . . . . . . . . . 45

5.2. A természettudományok kialakulásának kezdeteirol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47

5.3. A zsidó-keresztyén világkép és a tudomány keletkezése. . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

5.4. A görögök örökségérol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54

5.5. Az újkori tudományos forradalom és a vallás . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . 56

6. A természettudomány módszerei és fejlodése 62

6.1. Tudományos módszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . 62

6.2. A tudomány fejlodésérol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65

7. A mai természettudományról 67

7.1. Relativitáselmélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 68

7.2. Kisvilágtan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 70

7.3. Elemi részek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 70

7.4. Törvények és szimmetriák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . 73

7.5. A folyamatok iránya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . 75

7.6. Azosrobbanás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75

7.7. Élet a világegyetemben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . 78

7.8. Emberarcú világmindenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 79

7.9. Összetett rendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . 81

7.9.1. Hálózatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 83

7.10. A világ megkötöttségérol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85

7.11. Az élet és a II. fotétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88

7.12. Tudomány határai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . 89

2

8. Természettudomány és vallás mai kapcsolata 92

8.1. Természettudomány és vallás ütközései . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . 92

8.2. A természettudományos módszer és a világkép átalakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . 94

8.3. Vallásos válaszok a létezés alapkérdéseire . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . 97

8.4. A világ esetlegességérol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101

8.5. Jó és rossz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . 103

9. Zárszó 107

1. Bevezetés

Sokminden fenyegeti az embert. Nem a természetes veszélyforrások, mint a ragadozók vagy a mérgezonövények jelentenek nagyobb gondot, ezekhez már idotlen idok óta hozzászoktunk és ösztönösen is vé-dekezünk ellenük. Sokkal inkább saját magunktól, az ember által akaratlanul eloidézett ártalmaktól kelltartanunk. Míg más élolény öröklött adottságainak megfeleloen módosítja környezetét, addig az embernem csak génjei által meghatározott módon, mondhatni azok gépezeteként tevékenykedik, hanem a nem-zedékek során felhalmozott tapasztalatot, tudást is felhasználva változtatja környezetét. Ezért az emberitársadalom környezetét alakító hatása sokkal nagyobb mértéku és más jellegu, mint amilyenre egyéb fajokképesek lehetnek. Igen gyakori a történelem során a virágzótársadalmak hanyatlása, pusztulása. Ennek okaelsosorban az, hogy az ember kelloen át nem gondolt, ki nem kísérletezett módon viszonyult környezetéhez.Felélte környezete ero- és nyersanyagforrásait, nem hagyva megújulni, elsorvasztotta azokat.

Csak akkor maradhat fenn az ember, ha gondolkodásának rendszere a valóságához illeszkedo és aztkövetve él. Kétféle módon törekedhetünk a világ valóságának megragadására. Régebben a hagyomány, aszóban élo történelem, a mesék, regék, ezeknek rendszere és a világ egészérol képet adó vallás igazította elaz embert a világ dolgaiban. Szemléletes képekkel, hasonlatokkal, példázatokkal hatottak a gondolkodásraés így vezették az egyént és a közösséget. Tudni lehetett, mia jó és a rossz, mit szabad tenni, mire kell töre-kedni és mitol kell óvakodni. Pár ezer éve vált jelentosebbé a másik módszer, a pontos fogalomalkotásra, afogalmak közötti viszony tisztázására törekvo gondolkodás, amelynek alapveto eleme a természet és a világkönnyebben megragadható dolgainak pontos leírása, az egésznek a részekbol való megértése. Fontos, meg-határozó eszköze a matematika. Ez a módszer rövid távon kifizetodobb, mint a hagyományokra építo, mivela jelen lehetoségeinek gyors és hatékony kihasználását nem hátráltatjaa hagyományokra való tekintés, azezzel együttjáró töprengés és tartózkodás, a tilalmak rendszere. Hatékonysága miatt fokozatosan elter-jedt, lassanként a természettudomány kialakulásához és fejl odéséhez is elvezetett, és mára gondolkodásunkmeghatározójává vált. Ugyan a természettudomány alkalmazásának hatalmas sikerei korábban elképzelhe-tetlen lehetoségekhez juttatták az embert, de a hagyományok elvetése, ahatékonyság mindenekfölött valóhajszolása, a csak a mának élés az emberiség végpusztulásával fenyeget.

Célunk annak áttekintése, miként törekszik az ember a világteljességét megragadni. A tiszta fogalmakalkotására és a hagyományokra alapozó gondolkodási rendszerek viszonyát a természettudomány és a val-lás kapcsolatán keresztül vizsgáljuk. Elsosorban a zsidó-keresztyén hit és a természettudományos eredetuszemlélet kölcsönhatásait, ütközéseit tárgyaljuk. Miután a 2. fejezetben megismerkedünk az emberi elmeés gondolkodás általános jellemzoivel, a 3. fejezet az ember és a vallás kapcsolatát elemzi, a4. fejezetnéhány vallás fontosabb jellemzoit tárgyalja, a a 5. fejezet a természettudományok kialakulásának fobbállomásait tekinti át. A 6. fejezet a természettudományos módszer jellegzetességeit vizsgálja. Mai termé-szettudományos ismereteink áttekintésével, a 7. fejezet foglalkozik. Majd a 8. fejezet a természettudomá-nyos gondolkodás és vallásos világszemlélet jelenkori kölcsönhatását tekinti át. Zárszóként az elmondottakösszegzése után a természettudományos gondolkodás és a vallásos felfogás jövoben lehetséges viszonyávalfoglalkozunk.

1

2. Agy és gondolkodás

Mielott a gondolkodási rendszereit elemeznénk, elotte érdemes közelebbrol megismerni az emberi elmemuködésének néhány jellegzetességét. Így jobban megérthetjük majd az ember indítékait, törekvéseit, le-hetoségeit és azt is, hogy mennyire alapveto az ember számára a vallásos hit.

2.1. Az emberi agy és a döntéshozatal

Nem a valóságot látom, hanem annak a bennem eloállítható képét. Elménk a világban történteket nemegyszeruen, felvevogépként rögzíti, hanem a már korábban ismertekkel, tapasztaltakkal összevetve értékeli,minosíti és tárolja el azokat. Ennélfogva az egyén a világból csak azt veheti észre, amit vagy amihezhasonlót már ismer. Csak arra figyel fel, ami a benne kialakult rendszernek, ezt a világszemléletének,felfogásának nevezhetjük, megfelel. Ami világszemléletének ellentmond, nem vagy alig képes mit kezdeni.Ezért az ember döntéseit világszemlélete, felfogása határozza meg.

Képzeljük magunkat a vizsgálóbíró helyzetébe, akinek fel kell tárnia, mi történhetett, pontosan mi, mi-képpen zajlott le. Szemtanúkat hallgat ki, akik egymásnak ellentmondó dolgokat is mondhatnak. Tudja avizsgálóbíró, ez úgy is lehetséges, hogy a szemtanúk közül senki sem hazudott. Csupán beállítottságuknak,neveltetésüknek, korábbi tapasztalataiknak megfeleloen más-más dolgok ragadta meg figyelmüket, és ezértelméjük az esemény feldolgozása során a történtek egyes elemeit különbözoképpen értelmezte és raktá-rozta. Ezért a vizsgálóbíró megfeleloen kérdezve tisztázza, hogy az adott tanú alkatának, muveltségénekstb. ismeretében vallomásából mi fogadható el tényként. Tanácsos kerülni, hogy a tanú még kihallgatásaelott megismerkedhessen mások vallomásával, a többiek és a sajtó véleményével. Ha a vallomások teljesenegybecsengenek, akkor a vizsgálóbíró rögtön észreveszi, hogy meg akarják téveszteni. Összejátszanak atanúk, mert bunrészesek, vagy megfélemlíthették, esetleg megvesztegethettékoket.

Tudatos és tudatalatti. Ha valami az eszünkbe ötlik, általában nem tudjuk, miért éppen az jutott azeszünkben és milyen úton-módon juthattunk el az adott gondolathoz. Nem láthatunk be az elménkbe. Nemkövetheto az elme muködése, döntéseink valódi hátterét általában csak sejthetjük, sot sokszor egyenesenérthetetlenül állunk önmagunkkal szemben. Döntéseinket az elménk tudatalatti tartománya munkálja ki,melynek muködését ösztöneink és az életben addig megtapasztaltak határozzák meg. Szokványos hely-zetben gondolkodás nélkül végrehajtjukoket. Csak akkor jut el a tudatosig a döntés és a hozzá mellékeltindoklás, ha a helyzet nem teljesen a szokásos. Csak mint figyelo, szemlézo, felülvigyázó, ellenorzo egy-ség muködik a tudatos szint. Megvizsgálja, megfelelo, elfogadható-e az indoklás. Ha nem, új megoldást,indoklást kér és le is tilthatja a döntés végrehajtását.

Mintha két valaki lenne bennem. Egyik, a rejtett, a tudatalatti, aki mindent csinál és dönt és a má-sik, a tudatos rész, aki mindezt értékeli, elfogadja és letiltja vagy új megoldásokat kér, de az emberek ésesetek nagy többségében a tudatos csak helybenhagyja, hogyaz a jó, amit éppen csinál. Abban segít atudatosságom, hogy minél jobban, elfogadhatóbban viszonyuljak a környezo világhoz és érvényesíthessemtörekvéseimet.

Nevezzük a bennünk lakozó két személyt Belso és Felso uraknak. Belso urat általában csak az életben-maradás, a létfenntartás és az élet továbbadása foglalkoztatja, emiatt csak a pénz, a nemiség és a hatalomérdekli. Számításokat nem végez, az ösztönök és az eddigi tapasztalatok alapján, azok összevetésével dönt.Továbbá a döntésre kitalál egy társadalmilag indokolható magyarázatot. Felso úr némi mérlegelés és számí-tás után ezt közölheti a barátnovel, baráttal, szomszéddal. Felso úr nem tudja, mi akar valójában Belso úr.Más szavakkal, még azt sem tudhatom és más sem tudhatja, pontosan mik a valódi szándékaim, mert nemvagyok tisztában azzal, milyenek a bennem lakozó öröklött adottságok és ezek miként hatottak, hatnak köl-csön eddigi tapasztalataimmal. Nem érthetjük meg igazi mozgatóinkat, csak eljárásaink tanulmányozhatók.Azaz az ember nem az az ésszeruen gondolkodó, döntéseit az értelem fényében meghozó lény, akinek folega felvilágosodás kora óta nagy büszkén hisszük magunkat.

2

Döntéshozatal, erkölcs. Mivel a tudatalatti kezdeményezi és indítja be a cselekvést, az emberben nem aza jó, szép és igaz kelt cselekvésre indulatot, amit az eszével annak tud, hanem amit belülrol, a tudatalattiszintjén annak érez. Ha az emberben indulat támad valamit tenni és a dolog egyszeru, nem ütközik aka-dályba, azt a tudat, az értelem igénybevétele nélkül megteszi. Ha a feladat bonyolultabb, vágy, törekvéstámad az emberben, ez felkerül a tudati övezetbe és ha az ember erkölcsi érzéke megengedi, szándékkáválik és ezt az értelem mérlegeli. Ha az értelem a megvalósítás mellett dönt, akkor a törekvés akarattáválik.

Bár az értelem, tudás, tudatosság nem képes az emberben szükségletet, akarati cselekvés folyamatátbeindító vágyat támasztani, viszont az ember nevelheto. Nem más a nevelés, emberépítés, embernemesítés,mint az értékes viselkedésre indító beidegzodések és készségek beépítése a bennünk lévo öröklött ösztö-nös és már korábban begyakorolt egyéb cselekvések mellé. Teheto ez tanítással, oktatással, következetespéldamutatással, begyakoroltatással. Azaz Belso úr viselkedése változtatható.

Az erkölcs az emberi élet hajtóereje, csak az emberre jellemzo. Ösztönöket kiegészíto készség, amelyaz élet irányába, tehát tehetetlenséggel, halállal ellentétes irányba való növekedésre készteti az embert.Erkölcsi szabály az, amit az ember a saját meggyozodése szerinti helyes, jó, igaz, értékes kifejezodésénektart. Erkölcsi szabályainak mindenkor magától értetodo módon engedelmeskedik az ember, azokat mindenesetben nyilvánvalóan tiszteletben tartja, még egyedül lévén is. Az erkölcsöt a nevelés ülteti be az embertudatalattijába. Miután ez megtörtént, az erkölcsös viselkedés szabályait ösztönszeruen követjük.

Mivel csak találgathatjuk, miként keletkeznek döntéseink, azt sem tudhatjuk pontosan, hogyan fogunkviselkedni változó környezeti feltételek mellett. Sokszor megdöbbento eredménnyel járnak a szokatlankörülmények között végzett lélektani kísérletek. Ezek során olyanokat követnek el emberek, amit korábbannem hittek volna magukról. Erre számos szörnyu történelmitapasztalatunk van. Rendkivüli társadalmihelyzetekben felborulhatnak a rögzült értékrendek és elképzelhetetlen szenvedést okozhatunk másoknak.

Nem tudhatjuk, hogy a családi, intézményi és más közösségekben ténylegesen miként hatunk egymásra.Tapasztalom ugyan néha, más sokkal egyszerubben és könnyebben tud velem bánni, mint én sajátmagam-mal, de hogy ennek mi az oka, rejtély számomra. Meglehet, létezik az, amit családi, közösségi stb. érte-lemnek nevezhetünk. Legalább is az állatvilágban van ilyen. Joggal mondhatták korábban a darázsfészeképítésére, hogy az a darazsak génjeiben tárolt ösztönös tevékenység, amely évmilliók során alakult, fino-modott ki és ma már megy magától is. Mindezt ellenorizni lehetett. Még a nyolcvanas években a NASAföldkörüli pályára küldött egy darázsrajt. Meg akarták nézni, egészen más körülmények, a súlytalanságés más egyéb viszonyai között tud-e a raj darázsfészket építeni. Néhány sikertelen kísérlet után tudott!Pedig sem a teljes törzsfejlodés, sem a faj fejlodése során a darazsak ilyen, úgymond beégetett tapaszta-tot nem szerezhettek. Ennélfogva joggal tételezhetjük fela darázsraj közösségi értelmességének létezését,amely nem az egyes darazsak idegi muködésének egyszeru összege. Hasonlóan gondolhatunk az emberiközösségek vagy akár az emberiség egésze tudatáról is.

Hit. A hit az értelem és érzelem tudati egysége, azaz amit az értelmem jónak tart, azt érzelmileg is el-fogadom, azzal a lelkem mélyén is azonosulni tudok. Ha az értelmemmel szeretnék istenhívo lenni, attólmég nem válok azzá, csak akkor, ha egyúttal a tudatalattim isszereti, elfogadja Istent. Vagy hitre juthatok,ha a tudatalattim már régebben felismerte a természetfölöttit, de eddig a neveltetésem miatt elutasítottamIstent és hirtelen az értelmem számára is világossá válik, hogy Isten létezik. Éppen az jelenti a hitrejutást,a megtérést, az újjászületést, hogy az értelmem és az érzéseim összhangba kerülnek.

Ma már tudjuk, hogy a döntéshozatalban az értelmünk szerepekorlátozott. Hogy ténylegesen mit teszaz ember, azt meghatározóan a tudatalatti tartomány, az azturaló ösztönök és az élet során benne felhalmo-zódott tapasztalatok döntik el. Ha csak az értelmem vágyna Istenhez, miközben cselekedeteimet az Istentolidegenkedo, romlott tudatalatti tartomány vezérli, akkor nincs hitem, bárhogyan is szeretném az ellenke-zojérol gyozködni magamat és másokat. Azaz hitetlen vagyok, ha nem gyümölcsözoek a cselekedeteim,bármit is állítanék. Ha ott van a tudatom mélyén Isten képe, akkor bár a cselekedeteim alapvetoen jó em-berre utalnak, de sokkal jobb, teljesebb lehetnék, ha az értelmem is Isten felé fordulna. Ha nemcsak az

3

értelmemmel vágyom Istenhez, hanem hiszek is benne, akkor acselekedeteim kezdeményezoje és kidolgo-zója az Isten szereto bensom, a szívem, ahogyan régen kifejezték és az értelmem erejének is köszönhetoencselekedeteim gyümölcsözoek lesznek.

2.2. Világszemlélet

Tudatfejl odés. Tudatunk állapotától függ, miként fogjuk fel a világot. Ahogyan a gyermek megszületik,fejlodik és érett felnotté válik, tudata lépésrol lépésre összetettebb feladatokra lesz képes és az egyes tudatilépcsofokra fellépve másként látja a világot. Annyira átalakul világlátásának rendszere, hogy nem is nagyontudja elképzelni, hogyan lehetett korábban olyan kis buta.Nehezen hiszi el, hogy rosszat téveo is eltakarta aszemét, abban a hiszemben, hogy akkor más sem veszi észre, mitörtént. Márcsak ezért sem szereti annyiraa fiatal, ha felemlegetik, milyen volt kisgyermekkorában.

Röviden tekintsük át, miként tárgyalja lélektan az énfejlodés alapveto elemeit. Elsodleges emberi szük-ségleteink az elemi élettani szükségletek, ezek a testi egyensúly feltételei. Ha ez megvan, a következolegalapvetobb emberi szükséglet a biztonság, ami a lelki egyensúly feltétele. Enélkül állandóan vívódunk,szorongunk, nem tudunk igazából mással, mint saját védelmünkkel foglalkozni. Ennek birtokában otthonérzem magam a világban és nem kell állandóan saját létem igazolásával, magam értékének a bizonygatásá-val foglalkoznom. Ezután a másokhoz tartozás felé tágul a tudatom, és már nem csak én magam vagyok,hanem a családdal, a kisebb-nagyobb közösséggel való egység érzését is átélhetem. Tudatom további tá-gulásával no az önbecsülésem, a magam értékének tudata, megélve, miként válok fontossá mások és aközösség életében. Legmagasabb személyes tudatszintkéntmegélhetem, hogy képes vagyok magamat és avilágot kívülrol látni és értékelni.

Nem ismertethetjük behatóbban a tudatfejlodésrol alkotott elméleteket, sok van belolük és még nemteljesen kiforrottak. Csupán annyit emelnénk ki, hogy a felfelé jutás folyamata, a tudat tágulása nem egy-szeru. Akkor lehet meghaladni azaz adott szintet, ha már sikerült birtokba venni, azaz nem lehet fejlodésiszakaszt átugrani. Éppen ezért ha megrázkódtatás vagy egyéb romboló hatás nem engedi az adott szintbiztonságos birtokba vételét, akkor a személyiség fejlodése sérül, alacsonyabb szinten reked meg. De nemlehet arról beszélni, hogy valaki pont adott szinten van. Lehetséges visszaesés és idoleges eloreugrás, atágultabb tudatú állapot ideiglenes átélése, a csúcsélmény is.

Vannak olyan irányzatok, amelyek a személyes tudatszinteken túli szintekrol is beszélnek, amiket csakaz értük nagyon megküzdok tapasztalhatnak meg. Ezeknek a személyfeletti tudatállapotokhoz csak évekenát tartó kemény testi és foleg lelki gyakorlatok után lehet eljutni. Példa lehet errea keményen edzo hosszú-távfutók természetélménye. Hosszabb, közel órányi futás után olyan lelkiállapotba juthat a futó, hogy átéliaz erdovel, a természet egészével való egység érzését. Azaz a hosszútávfutó és sok más hasonló keményedzésmunkát vállaló ezért a rendkívüli, felszabadító élményért is dolgozik.

Világszemlélet kialakulása. Az egyén világszemléletét, annak kialakulását az öröklöttadottságok és anevelés együttesen határozzák meg. Mennél fiatalabb valaki, annál fogékonyabb a környezet által adottmintákra, mások viselkedésére. Emiatt meghatározóak a tudat magzatkori, majd kisgyermekkori és rákö-vetkezo, a felnottkorig tartó fejlodési szakaszai. Úgy 25 éves korára szilárdul meg az egyén világszemlélete.Világszemléletétol függ, minek tartja magát az ember a világban, milyennek látja a világot, mit tart annakegyes dolgairól, mi lesz számára fontos és mi ami kevésbé értékes. Egy középkorú egyénnek keservesenkemény és hosszú ideig tartó munka kell ahhoz, hogy valami számára teljesen új dolgot meg tudjon érteni,ugyanis elobb létre kell jönnie az újfajta gondolkodáshoz szükséges agyi rendszernek.

Ha olyannal dologgal találkozunk, amely nem egyeztethetok össze világszemléletünkkel, általában észresem vesszük, mivel elménk, mint értékelhetetlent nem dolgozza fel. Ha azonban kénytelenek vagyunk fog-lalkozni vele, mert kikerülhetetlen, döntés elé kerülünk.Vagy megváltoztatjuk magunkat, ami 25 éves kor

4

után nem egyszeru, vagy töprengés nélkül elvetjük, mondván ez lényegtelen, kivételes és különben is ér-dektelen. Azaz, mint már említettük, az egyén a gondolkodását foleg csak arra használja, hogy önmagát,tetteit utólag igazolja. Így a fogyasztói társadalom polgárának ma szembesülnie kellene azzal, hogy azállandó gazdasági növekedés, az életszínvonal emelkedéseképtelenség. Már csak azért is, mert a világgaz-daság eroforrásai, mint az olaj és a földgáz vészesen fogynak. Erre egyszeruen nem gondol. Ha kénytelenmeghallani, elso válasza az, ez nem így van. Ha viszont az egyén értelmével belátja a saját hiányosságait,akkor magatartásának, életvitelének megváltoztatása, ami kialakult gondolkodásmódja átalakítását vonjamagával, sok-sok munkával járó folyamat.

Akarom a jót, teszem a rosszat. Agymuködésünk mikéntje magyarázatot ad arra az érthetetlennek tunojelenségre, hogy az ember akarna valamit és bár szándéka véghezvitelének nincs nyilvánvaló akadálya,mégsem tud úgy viselkedni, amint szeretné. Bizonyos dolgokra egyszeruen képtelen vagyok, minden lát-ható külso ok nélkül. Amint fentebb már tárgyaltuk, ekkor azzal szembesülünk, hogy tudatosan hiába akarvalaki valamit, ha belülrol nem ébred indulat azt tenni. Csak ama változatok közül választhat a tudatosrészem, amit a tudatalatti eléje tár. Ezért továbbra is teszem azt, amit az értelmem rossznak tart.

Régóta gyötrodik ezzel az ember. Nem tudja felfogni, miért nem tud értelmével és akaratával elbol-dogulni a világban, mi van benne, ami nála erosebb. Miért nem képes a vallási vagy erkölcsi törvényekszerinti életre, miért kell állandóan szembenézni gyengeségével? Pál apostol a Szentírásban, a rómaiakhozírt levelének 7. részében megrendíto módon fogalmazza meg az ember gyötrodését. Innen az idézet:

..Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amitgyulölök. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam ajót, van lehetoségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanemazt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.

Pál a magyarázatot az emberben lakozó bunben találja meg. Mint a fent idézett részben írja: ’Mertgyönyörködöm az Isten törvényében a belso ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amelyharcol az értelmem törvénye ellen és foglyul ejt a bun tagjaimban lévo törvényével.’ Pálnak ez a mondatasegít megérteni, mit ért ténylegesen a zsidó-keresztyén felfogás a bun fogalmán. Ezzel részletesebbenkésobb foglalkozunk.

2.3. Gondolkodási módszerek

Azért maradhatott meg, lehetett sikeres az ember a létért való harcban, mert szellemi képességei révénösszefüggéseket fedezett fel, rendet vett észre a környezo világban. A rend felfedezése mintázatok fel-ismerését jelenti. Képes az ember a talált mintázatokat emlékezetében elraktározni és újabb észleléseit amár ismertek alapján rendszerezi, értelmezi. Tudja az ember, lehetoségei korlátozottak, a rend csak egyrészét képes átlátni, felfogni. Egyszerubben áttekintheto, kisebb összefüggések ismerete a napi életet teszikkönnyebbé. De nem elég csupán a mára tekinteni. Az antroposz, az ember szó görög megfeleloje eredetilegfelfelé tekintot jelentett. Ez a dolgok mögé nézo, a jövot érteni vágyó lény jellemzoje. Éppen az az emberilétezés alapja, hogy az ember messzebbre, a távolabbi jövore is figyel, és döntéseiben a jövorol alkotott képmeghatározó szerepet játszhat.

Okos és bölcs. Világról szerezheto ismereteinket illetoen a nagy kérdés az, mennyire erosen függnekössze a világ dolgai. Ha a közöttük lévo kölcsönhatások erosek, akkor minden mindennel össze van fo-nódva. Emiatt igazából semmit sem lehetne a többitol függetlenül vizsgálni. Ekkor a világról, annak dol-gairól és jelenségeirol csak átfogóbb jellegu, kézzelfoghatónak aligha mondható kijelentéseket tehetnénk.Nehéz lenne számokkal, a matematika eszközeivel bármit is leírni. Csak bölcselkedhetnénk arról, milyen isa világ. Mint látni fogjuk, nehezen ugyan, de kiderült, nem egészen ez a helyzet. Vannak olyan rendszerek,amelyek a világ többi részétol jól elkülöníthetoek és emiatt egyszeru módszerekkel tanulmányozhatóak.

5

Összetettebb és egyszerubb rendszerekkel különbözo módon bánhatunk, a bölcs és az okos gondolkodáseszközeivel vizsgálhatjukoket.

Maga a szó alakja is leírja az okos módszerét. ’Ok-os’, azaz okokat kereso, ok-okozat alapján gondol-kodó. Ok-okozati alapon akkor érdemes gondolkodni, ha a világ dolgait, jelenségeit csak egy szuk körbenvizsgálhatjuk. Azaz nem szükséges a világ többi részével foglalkoznunk. Ennek az elkülöníthetoségnek aza feltétele, hogy a vizsgálandót a világ egyéb hatásaitól tényleg el lehessen szigetelni. Ekkor a viszonylagegyszeru rendszert pontosan meghatározva, megmondva, mialatt éppen mit értünk, az ok-okozati kap-csolatok alapján feltárjuk a rendszert jellemzo összefüggéseket. Sokszor a leírásra akár matematikailagmegfogalmazható törvényeket is alkalmazhatunk. Ha a vizsgált dolog valóban leegyszerusítheto és a világtöbbi dolgáról elfeledkezhetünk, az okos gondolkodás nagyon hatékony és eredményes. Egyértelmu ered-ményre vezet, gondoljunk például a mértani tételek bizonyítására. Igaz vagy nem igaz, teljesül vagy nemteljesül, kétértelmu válasz nem fogadható el. Nincs tekintélytisztelet, az okos vizsgálódás számára csak atiszta érvelés a mérvadó. Agytevékenységünket tekintve azokos gondolkodás a tudatos szinten vagy annakközelében folyik. Folyamata megragadható, menete feltárható. Alapvetoen feladatmegoldó gondolkodás.

Ha bonyolult a rendszer, az ok-okozati kapcsolatok feltárásán és végigkövetésén alapuló okos módszeralkalmazhatatlanná válik. Fel sem tudjuk tárni, vagy képtelenek vagyunk átlátni az összes ok-okozati kap-csolatot. Bölcsen gondolkodva, ez egyébként a hagyományosgondolkodás módszere, ilyen esettel is lehetbánni. Felhasználva az élet során felgyülemlett tapasztalatokat értelmezheto lehet a vizsgált dolog. Aztkeresi a bölcs, hogy amit vizsgál, ahhoz hasonló hol fordultmár elo korábban. Mikkel vetheto össze, milehet a mostaniban a már ismertekkel közös. Képzelete párhuzamokat von. Sokat kell a bölcsnek tudniaés a hasonlóságok felismeréséhez jó képzeloero is kell. Honnan ismerünk fel egy párhuzamot, nem tudjuk.Mindez a tudatalatti szinten történik és ezért nem követheto, nem térképezheto fel. Ha sikerült valamilyenpárhuzamot, hasonlóságot felismerni, még hátra van az ellenorzés. Most a bölcsnek tudatosan gondolkodva,okosan elemeznie kell, van-e valódi alapja a felismert hasonlóságnak, vagy csak képzeletének játéka vetetteegymás mellé a két dolgot. Így aki bölcs, annak egyúttal okosnak is kell lennie. Ha az egyén az utolsó lé-pésre nem képes, akkor nem bölcs, mert mások számára követhetetlen kijelentéseket tesz. Példák a kibukókijelentéseket okos elemzés nélkül közlo egyénekre a jós és a látnok. Jóslataik, kinyilatkoztatásaik igensokszor homályosak, kétértelmuek.

Még a teljesen okszerunek veheto matematikai tevékenység során is szerepet kaphat a bölcsességet jel-lemzo tudatalatti feldolgozási folyamat. Magam is ismertem kevés osztályt végzett öreg falusi embert, akiaz egyenletekkel megoldható szöveges feladatok eredményeit azonnal megmondta, ám nem tudott számotadni arról, ezt miként csinálta. Volt az ELTE-nek olyan fizikus hallgatója, aki a matematika zárthelyikfeladatainak helyes végeredményeit azonnal, levezetés nélkül megadta. Tételeket felállító, bizonyító ma-tematikusok is arról beszélnek, hogy megsejtik a végeredményt és utána fáradságos munkával lelik meg,hogyan is kell azt szigorúan, szabatosan, lépésrol-lépésrol bizonyítani.

Amit a bölcs mond az adott dologról, az nem a bizonyosság, hanem csak vélekedés. Tudva ezt a bölcs,tartózkodik a nagyon határozott nyilatkozatoktól. Inkábbaz úgy vélem, azt hiszem, szerintem, valószínu,úgy gondolom vagy efféle kifejezésekkel bevezetve ismerteti amire jutott. Hiszen ha valaki nála sokkal ta-pasztaltabb, többet tud, nem biztos, hogy ugyanazt a véleményt mondaná. Alapvetoen döntéshozó, értékelojellegu a bölcs gondolkodás.

Ellentétben az okossal, a buta képtelen lényeges dolgokat lényegtelenektol elkülöníteni és összefüggé-seket átlátni. A bölcsesség ellenkezoje a bolondság. Aki bolond, az egyrészt korlátolt, másrészt önismerethiányában errol nem tud. Korlátoltsága miatt, ez muveletlenségbol, tapasztalatlanságból, képzeloerejénekhiányából eredhet, nem ismeri fel, hogy a vizsgált dolog valamilyen nagyobb rendszer leválaszthatatlanrésze. Mivel korlátolt, megalapozatlanul bízik önmagábanés tekintet nélkül mások tapasztalataira, figyel-meztetéseire, ragaszkodik túlzott egyszerusítéseihez.Teszi azt, amire éppen képes. Ezzel ugyan megoldhatvalamit, ám közben jóval több bajt csinál, mint amennyit elhárít. Míg a bölcsesség együttjár az okossággal,az okos bizony lehet egyúttal bolond is, ha rögeszmésen hangsúlyozza saját okosságát és képtelen felismernimódszerének korlátait.

6

Az okos tud, a bölcs vélekedik, a tudás és vélekedés viszonyaa természettudomány és a vallás közöttikapcsolat alapveto eleme. Mindennapjainkban a csak okosan gondolkodó ember jelentos elonyben van abölccsel szemben. Aki csak okos, különösebb töprengés nélkül él lehetoségeivel, felhasználja a rendelke-zésre álló eszközöket és nem vesztegeti erejét és idejét arra, hogy az egésszel és a távlati következményekkelis foglalkozzon. Aki bölcs, az viszont gondol a jövore, a tágabb összefüggésekre is és ezért a köznapi gon-dolkodás számára határozatlannak, élhetetlennek mutatkozhat. Hosszabb távon mutatkozik meg a bölcsgondolkodás fölénye. Manapság nem sok szó esik a bölcsességrol és bolondságról. Alig hallunk a jövorolés a bolond viselkedés annyira megszokottá vált, hogy fel sem figyelünk rá.

2.4. Szabadság

Ôsrégi kérdés, mi a szabadság és mennyire vagyunk szabadok.Nem beszélünk az állat szabadságáról, mertaz állat azt teszi, amit az ösztönei eloírnak. Bár az állatnál is számít, mit tanult meg, ám adott helyzetbenegy állatfajta egyedei nagyjából mindig ugyanúgy viselkednek. Értheto a tapasztalatok és a nevelés külön-bözosége miatt is, hogy egy adott helyzetben különbözo emberek mást-mást tehetnek. Ez viszont még nemjelenti azt, hogy az ember szabad. Mint ahogyan az emberi agymuködését ismerettük, a döntéseinket atudatalatti dolgozza ki, a tudatos szintre csak a döntés mérlegelése, a rábólintás, letiltás vagy visszaküldésmarad. Tudatalattinkban az egyes döntéseket a körülmények, az ösztönök, a tapasztalat, a tanulás, a neveléseredményeinek összegzodése, kölcsönhatása alakítja ki.

Még nem igazán szabad a kisgyermek, mivel legtöbbször azt teszi, ami a leggyorsabban eszébe jut.Amit az öröklötten ottlévo és tanulással, tapasztalással odakerült dolgokból a tudatalatti a legegyszerubbenkidolgoz. Nem jó, ha valaki felnottként is ilyen, azaz mindig éppen a legkézenfekvobbet, a legkönnyebbenadódót cselekszi. Ilyen ember a tudatos szintjének gyengesége miatt meg van kötve, nem szabad. Csaksodródik, különbözo világi tényezok játékszere. Embergéppé válik.

Ha az élethelyzet eléggé egyszeru, illetve leegyszerusítheto, akkor az okosan gondolkodó ember a hely-zetet átlátva megfeleloen cselekszik. Ilyenkor agymuködésünk tudatos szintje nagyobb szerephez jut. Ek-kor a döntés egyértelmu, hiszen ilyenkor az okos ember nem is igen cselekedhet másképpen. De napmint nap kerülünk olyan helyzetbe, hogy az ember képtelen teljesen átlátni, mik lehetnek cselekedeténekkövetkezményei. Ezek általában emberi, társas, közösségihelyzetek, amelyek az emberek sokfélesége,kapcsolatrendszereiknek gazdagsága miatt nagyon összetettek lehetnek. Továbbá nehéz lehet átlátni a ter-mészet dolgaihoz való viszonyunkat is, mert ilyenkor a cselekedeteink következményei esetleg csak emberimértéknél hosszabb ido után, évtized, évtizedek, évszázadok múlva mutatkozhatnak meg.

Összetettebb élethelyzetekben az a gyümölcsözo, ha a döntéshozatal bölcs gondolkodáson alapul. Ek-kor valamilyen, az adott esetre alkalmazható tapasztalat,példa, minta alapján cselekszünk. Ám a bölcsgondolkodásra való képesség kevés, elsosorban idosebb ember sajátja. De a bölcsek által felhalmozott szel-lemi értékek áthathatják a közösség életét. Egy egészséges, fenntartható közösség élete azon alapul, hogy aközösség tagjai a bölcsek által megfogalmazott alapveto mintarendszerhez, életrendhez ragaszkodva, fele-losen gondolkodó személyként, szabadon döntve élnek.

Akkor nevezheto szabadnak az ember, ha annyira öntudatossá válik, hogy személyként, felelosségetudatában hozza meg döntéseit. Annál szabadabbak vagyunk,minél erosebb bennünk a tudatos szint ellen-orzo és mérlegelo szerepe. Továbbá, ha nem is olyan könnyen, de befolyásolhatjuk a döntéseinket kidol-gozó tudatalatti agytevékenységet is. Ez utóbbi kialakításában elsosorban szüleink és neveloink voltak ameghatározóak. Arról felmenoink nem tehetnek, hogy milyen öröklött tulajdonságokat, ösztönöket hagyo-mányoztak ránk, de hogy mennyire szerettek, miként foglalkoztak velünk, önkéntelenül is milyen mintákatadva neveltek, arról már igen. Ezek eredményeképpen forrott ki 25 éves korunkra világszemléletünk, ala-kult ki önmagunkhoz, másokhoz és a világ dolgaihoz való viszonyunk.

Ha 25 éves korunkra nagyjából rögzül is világszemléletünk,még változhatunk. Többet olvasva, jobbtársaságot választva, életmódot változtatva, többet és mélyebben imádkozva, vagy csak eltávolítva szobánk

7

faláról a lelki egyensúlyt felkavaró képeket, megszüntetve a kereskedelmi csatornák hallgatását és nézésétmódosíthatjuk agyi hálózatainkat. Így egy ido, pár nap, hét vagy hónap után világszemléletünk és önma-gunkról alkotott képünk is átalakul és döntéseink is jobbaklehetnek.

Legszabadabb a 16-25 éves fiatal, aki eldöntheti, mit tesz életfelfogásának középpontjába. Azaz elfogadja-e a szülei, a közösség által ráhagyományozott világszemléletet vagy máshogyan határoz. Ha választott,akkor élete során döntéseit, cselekedeteit az fogja vezérelni.

Nevelés. Egyrészt arra törekszik a nevelés, hogy az egyén a tudását a leheto legjobban használva felelosengondolkodó személlyé váljon. Mérlegelje azt, hogy amit tesz, annak következményei vannak és ennektudatában döntsön. Azaz a nevelés egyrészt a tudatos szint muködését kell, hogy erosítse, elérve azt, hogya gyermeknek megfelelo képe legyen önmagáról és a világban elfoglalt helyérol. Másrészt a nevelés arratörekszik, hogy a gyermek szellemi képességei minél jobbaklegyenek. Legyen minél okosabb és tudjonminél többet. Ismerkedjen meg minél több értéket hordozó emberrel, alkotással, hogy képes legyen majd abölcs gondolkodásra is.

2.5. Biztonságérzet

Nemcsak arra vonatkozik a biztonságérzet, hogy tudom, van ma mit ennem, este lesz hová lehajtanom afejem. Éreznem kell azt is, nem kell a világtól tartanom, otthon vagyok benne. Benso biztonságérzet híjánnehéz az élet, enélkül az egyén fél, szinte mindenben veszélyt sejt. ’Összeesküdtek ellenem, minden ésmindenki csak engem akar bántani!’ - gyakran hallhatunk ilyen kifakadást. Egy ilyen, feszültséggel teliélet felemészti az életero javát és a tartalékok kimerülésével megno a megbetegedés esélye.

Ôsbizalom. Biztonságérzetünk tanult, agykérgünk behálózottságánakfolyamatában fejlodik ki. Agykér-günk sejtjei a magzati lét nyolcadik hetétol a tizennyolcadik hetéig alakulnak ki, ekkor percenként kétszáz-ezer új agysejt keletkezik. Hálózatba rendezodésük már a harmadik hónapban megindul, összekapcsolódá-sukat alapvetoen a külso ingerek, magzatkorban foleg az anyával való kapcsolatok határozzák meg. Mivel aszeretet áradását érzi az állat is, nem csodálkozhatunk azon, hogy a magzat és a csecsemo számára annyirafontos. A magzatkor és a csecsemokor elso fele az öntudat kialakulásának - az én és a világ létére valórá-ébredésnek, - kulcsfontosságú szakasza. Ha ekkor a magzat és a csecsemo érzi, hogy szeretik, örvendezvevárják és jövetele nagyon sokat jelent a környezete számára, akkor egyúttal az emberkében az is tudatosul,hogy ez a világ azo világa, ebben otthon érezheti magát. Ez az így létrejövo bizalom és biztonságérzésmélyen meggyökerezik az emberben és a lényének meghatározóelemévé válik. Eredetével az egyén nincstisztában, hiszen ebbol az idoszakból - a benso biztonságérzet kb. hathónapos korig fejlodik ki, - késobbmár nincsenek emlékei, mert maradandó emlékek csak kétéveskor után rögzülnek. Ez a mélyen lakozóbelso bizalom, azosbizalom határozza meg az egyén egész életét, viszonyát azemberekhez, a természethezés a világhoz.

Lélektani vizsgálatok szerint az állandósult szorongásokgyökerei a magzati és a félévnél fiatalabb kor-hoz nyúlnak vissza. Ha valaki nemvárt gyermek volt, vagy nemörültek igazán érkezésének, azaz ke-veset gondoltak rá és akkor sem örömmel, akkor az agykéreg behálózódási folyamata tökéletlen. Nemkap megfelelo visszajelzéseket az anyától, sot, ahonnan minden jót várhatna, nemtörodömség, durvaság ésvisszautasítás zúdul rá. Emiatt foleg a feszültségeket kezelo központ (stresszközpont) betanulási folyamatakárosodik, amely életre szólóan megsérül, rendellenes muködése a mai agyfényképezési eljárásokkal ki-mutatható. Ekkor az önkép és a világról alkotott képzetek egyaránt torzulnak, annyira, hogy az élet soránsokkal nagyobb az esély a szorongásra, kóros lehangoltságra és öngyilkosságra. Durván a magyar fiataloknyolcada érzi kifejezetten ellenségesnek a világot.

8

Lelki gubanc. Ha valami megbántott, megsértett vagy magunk követtünk el szégyelni valót, gyakran ahe-lyett hogy feldolgoznánk mi is történt igazából, igyekszünk azt minél hamarabb elfelejteni. Törekvésünketelménk méltányolja. Élettanilag az elfojtást úgy képzelhetjük el, hogy abban a hálózati pontban, amelylegérzékenyebb az esetre, megszakítás, rövidzár alakul ki. Igen ám, de az idegi hálózatunkban azon az út-vonalon nemcsak ez a fájdalom közlekedett, hanem sok más is.Képletesen útlezárás keletkezik, emiatt sokmás tereloútra kényszerül. Lelki gubanc (komplexus) fejlodik ki. Nyelvünk híven szemlélteti az állapotot.Ha valakiben sok ilyen megszakítás, lelki gubanc van, az szétszórt, szétesett. Ha valakiben kevés ilyen van,összeszedett, jól összefogott.

Nem könnyu a lelki gubanc felszámolása. Újra foglalkozni kell az esettel, beszélni kell róla, nem isegyszer. Ismét át kell élni a fájdalmat, a történetet. Akkora megszakítás eltunik. Ehhez általában másszemély, sokszor szakérto lélekgyógyász segítsége szükséges, ugyanis saját erobol igen nehéz az elfojtott,így elfelejtett esetre rátalálni.

3. Ember és vallás

Valamennyi muveltség, közösség jellemezheto vallásos hitével. Nem találtak még olyan népet, törzsetmelynek ne lett volna vallása, istene vagy istenei. Mind az egyén, mind a közösség rendjében élo embertisztel, imád egy számára felfoghatatlan, a földi lét felett álló világot. Ezért joggal gondolhatjuk, hogy avallásosság elválaszthatatlan az embertol, hozzátartozik az emberi közösségek létezéséhez.

3.1. Biztonságérzet és vallás

Természetes hit. Ôsbizalom és vallásosság szorosan összefüggnek. Ma Magyarországon az emberekközel hatoda jár többé-kevésbé rendszeresen egyházba, gyülekezetbe. Kívülük még az emberek több mint70%-a azt mondja magáról, hisz abban, hogy ’az egész mögött kell lennie valaminek’, vagy ’nem lehet az,hogy a világ egésze csak úgy magától létezzen’. Vizsgáljuk meg, mi lehet az ilyen, természetes hitkéntmeghatározható megnyilatkozás mögött.

Ha tovább feszegetjük, vajon miért gondolja az illeto, hogy ’az egész mögött kell lennie valaminek’,kiderül, vélekedése alapveto emberi tapasztalatok összegzésének eredménye. Egyik ilyen mély emberitapasztalat a természet rendjének az érzékelése. Akiben megvan azosbizalom, annak számára a természet,a világ egésze rendezett, összehangolt egész. Ez zsigeri érzésünk, azosbizalom, a benso biztonságérzetmegnyilvánulása. Ha valaki a természetben elsosorban a kusza, veszélyes elemekre figyel fel, mint a ’nagysötét rengeteg erdo’, vagy amikor a tó ’fenyegeto nagy víz’, akkor az illeto nem saját személyes tapasztalataimiatt szorong, hanem belso bizonytalanságát vetíti ki a természetre.

Másik alapveto, szinte magától értetodo, mindennapos emberi tapasztalat az emberi tevékenységhezkötodik. Sikereinket a világban annak köszönhetjük, hogy értelmes munkánkkal rendet teremtünk magunkkörül, pl. házat építünk, kertet muvelünk. Ôsi tapasztalatunk, hogy gazdátlanul hagyott dolgok, mint akert is, rendetlenebbé válnak, szétesnek. A rend megjelenése teremto, alkotó munkának, fennmaradása azértelmes gazda kitartó erofeszítéseinek következménye.

Ha a természethez közel éltünk gyermekként, megtapasztalva annak hatalmasságát és összhangját, ak-kor tudatalattink a feldolgozás után ezt úgy foglalja össze, hogy világunk egészének összehangolt rendje, ésennek a rendnek a fennmaradása a természet felett álló értelem muve. Ugyanis az anyagi világ egyedüli ér-telmes lénye az ember, mi pedig jól tudjuk magunkról, hogy a természet rendjét nem mi hoztuk létre, enneka rendnek csak termékei vagyunk. Mindez az emberbol azután úgy bukik ki, hogy nem lehet az, hogy a vi-lág csak úgy magától létezzen, lennie kell mögötte valaminek. Ennek a gondolatnak a megfogalmazásábana természetes vallásosság mutatkozik meg. Valamennyi természethez közelélo emberben, akiben megvanazosbizalom, természetes módon vallásos, mert megjelenik számára a természetfeletti fogalma. Erre épít

9

azután a vallásos nevelés. Ha viszont gyermekkorunk környezete alapvetoen épített környezet, beleértvea betonrengeteg kevés szabad helyére odatervezett fákat ésnem volt módunk rácsodálkozni a természetegészére, akkor a világ egészének rendjét tudatalattink emberi tevékenységnek tulajdonítja és a természetesvallásosság nem alakul ki.

Mivel az osbizalom a pici korban kapott anyai szeretet gyümöcse, mondhatjuk, akit kezdetben a ter-mészetadta anyai ösztönnek megfeleloen szerettek és nem betonrengetegben nott fel, az természetes módonvallásossá válik. Akit pici korában nem eléggé szerettek, abból nemcsak a természetes vallásosság hiányzik,hanem állandó szorongások is gyötrik és személyiségének fejl odése megreked.

Ez a természetes, csak ’az egész mögött kell lenni valaminek’ szintjén megnyilvánuló, szunnyadónakis nevezheto hit az ember élete során általában felerosödik, mivel egyre több ido jut a szemlélodésre, ta-pasztalatok összegzésére. Immár nemcsak a világ egészében, hanem saját élete folyásában is felismeri arendet. Úgy érzi, mindaz, amit korábban érthetetlen, zavaros történések sorozatának látott, igazából össze-függo rendszert alkot, amely valamifelé terelte, tereli a sorsát. Nem véletlen, hogy a felmérések szerint azidosebbek 90%-a hisz valamilyen természetfölöttiben.

Természetes hit és a lét értelme. Önmagában azosbizalom csak a természetes hithez vezet el. Ami márvallásnak nevezheto, az az ember tudatos szinten megfogalmazódó biztonságérzetéhez kötheto, ez utóbbipedig a világ rendjének értelmes elemzéséhez kapcsolható.

Értheto, a világ rendjében elsosorban önmaga helyét keresi az ember. Megszületik, él, de tudomásul kellvennie, a világ rendjéhez hozzátartozik a halál, azo személyes halála is. Amikor ez valakiben tudatosodik,rögtön felmerül benne a kérdés, mi az értelme a létének, kio, miért létezik, mi a helye a világban. Ezekhezszorosan kapcsolódnak az általánosabb kérdések, miért létezik az emberiség, miért létezik maga a világ.Életünk értelme az emberlét legfontosabb kérdése. Emellett másodlagosnak tunik, mi lesz majd velem ahalálom után. Ha az ember meglelte élete értelmét, akkor ennek megfeleloen rendezi be az életét és ezekután léte megalapozottá, biztonságossá válik. Tudja, mi azéletben a számára igazán fontos, mire kelltörekednie, mitol kell félnie, mi a világban a jó és mi a rossz. Ha a világban megfelelo módon él, akkor havan valami a halál után, abból biztosan a jobbat fogja kapni.

Eljutva a természetfölötti értelem elfogadásáig a halál veszít félelmetességébol. Tudatalatt megfogal-mazódik, hogy a felsobb értelem és a saját értelem rokonok, azaz a halálban csak az értelmet hordozó testpusztulhat el. Értelmes lényünk egy része halhatatlan lehet, de hogy halhatatlanságomat ténylegesen mihordozza, fel nem foghatom.

Késobb tárgyaljuk, a lét értelmére vonatkozó végso kérdésekre nem lehet természettudományos igényuválaszt adni. Emiatt a természettudomány módszereire, sikereire, eredményeire hivatkozó anyagelvu böl-cselet tagadja a végso kérdések létezését, értelmetlen kérdéseknek nyilvánítva azokat. Ezzel az anyagelvuegyén lefojtja a lét értelmére vonatkozó kérdéskört és akárlelki gubanccá is válhat.

Végso kérdések. Most tekintsük át a vallás alapjául szolgáló hit, a vallásoshit ismérveit. Elso alap-veto ismérv a természetfölötti értelem felismerése. Míg a természetes hit megreked ’az egész mögött kelllenni valaminek’ féle kijelentések szintjén, addig a vallások a természetfölöttit feltételezo, a lét teljességétértelmezo világszemléleteket fogalmaznak meg. Tekintve a különbözo vallásokat, lehet a természetfölöttiszemélyes létezo, az Isten, vagy istenek vagy lehet valamilyen más, felfoghatatlanul muködo, nem megsze-mélyesített értelem, amelynek jellege az ember számára el sem képzelheto.

Második alapveto ismérve a vallásos hitnek, hogy az ember meghajlik a természetfölötti elott, hódola nálánál nagyobbnak, értelmesebbnek. Ez a meghajlás egyben megalapozza az emberlét biztonságát is.Érezve, tapasztalva, hogy értelmes világban él, a hívo emberú rádöbben arra, ez azt is jelenti, bizony azoszemélyes léte is értelmes. Nem vakvéletlen sodorta ide, hanem a Teremto valamilyen szándékkal hoztaot létre. Ezek után az önmagát így felfogó embert nem nyomasztja, miért is született erre a világra, miértéppen olyanok az adottságai. Elvállalja magát olyannak, amilyen, tudván, a Teremto nem ok nélkül alkotta

10

ot ilyenné. Aki hívo, a Teremto iránti elragadtatással és hódolattal szemléli a világot.Elfogadja és szeretia világegyetem egészét, az életet, az embert, az emberiséget és természetesen saját magát is, mint aki aTeremto akaratából létezik és a Tole kapott képességekkel alakíthatja ezt a szép világot.

Láthattuk, a vallásos hit gondolkodási módszere a bölcsesség. Aki bölcs, az hasonlóságokban, párhu-zamokban gondolkodik és ezért nem mondhat teljes bizonyosságokat. Csak hihet, bízhat abban, amire jut.Ezért a vallásosság alapveto jellemzoje a hit és a bizalom. Hisz és bízik abban a vallásos ember, amire életétalapozza. Nem véletlen, hogy egy vallás követoit a vallás híveinek, hívoknek nevezik.

Gondviselés. Nemcsak arról van meggyozodve a vallásos hívo, hogy léte a Teremtonek köszönheto, ha-nem azt is érzi, a Teremto vigyáz reá. Létezik a gondviselés, amely nem hagyja, hogy avakvéletlen csakúgy elragadja. Ami történik, azt a gondviselésnek tulajdonítja. Ha például egy veszélyes, akár életveszélyeshelyzetbol megmenekült, akkor ebben a Gondviselés kezét látja. Ilyet észlelve, az agymuködés jellegénekmegfeleloen, utána még jobban figyeli a sorsát és egyre több, kisebb-nagyobb, gondviselésre utaló jelzéstfoghat fel. Azaz ha egyszer gyökeret ver valakiben a felismerés, létezik a Gondviselés, akkor utána egyretöbb jelét veszi majd észre. Ha valami rossz történik, a vallásos ember azt is a gondviselésnek tulajdonítja,ami azért esett meg vele, hogy a késobbi nagyobb csapást elkerülhesse. Ha pedig megmagyarázhatatlancsapás sújtja, akkor azt Jób könyvére gondolva, ’Az Úr adta,az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!’vagy ’Ha már a jót elvettük Istentol, a rosszat nem vennok-é el?’ szellemében fogadja. Ezzel a hívo Istentenyerében él, ami olyan mély nyugalmat, békességet és biztonságot ad életének, amit a nem-hívo el semtud képzelni. Ezzel együtt a Gondviselésbe vetett hit hatalmas erot és biztatást is ad. Olyan dolgokra isképessé teszi, amelyek egyébként lehetetlennek mutatkoznának számára.

Természetesen az anyagelvu személlyel is történnek olyandolgok, amikben a vallásos ember a Gondvi-selés muködését látja. De az anyagelvu számára a Gondviselés nem létezik, így az ilyen jellegu észleléseketaz elméje ezeket egyszeruen véletlen szerencse vagy balszerencseként kezeli. Véletlen, vaksors, szerencseavagy balszerencse a hívo számára nem létezik. Számára minden Istentol ered.

Belso igény a természetfölötti felé fordulás . Ha az emberben megvan az alapveto biztonságérzet, akkorvallásos hite megmagyarázza neki, miért érzi otthon magát avilágban. Kiteljesedik biztonságérzete, tudat-alatti és tudatos egybehangzóan értékeli a világot. Azok islehetnek vallásosak, akikben komolyabb belsoszorongás és bizonytalanság fészkel. Egy szorongó ember, mivel azosbizalmon alapuló természetes vallá-sossága nincs meg benne, nehezebben lesz vallásos. Viszontha mégis az lesz, a hitet magasabb hofokon élimeg. Márcsak azért is, mert léte mélyéig ható megrázkódtatások után juthatott hozzá. Életükben a hívovéválás jóval nagyobb változást idézhet elo, mint azoknál, akiknek életét a benso biztonságérzet kíséri. Akibenso bizonytalanságokkal küzd, annak a hit a félelmek és a szorongás eluzoje, ellenszere is. Egyúttal azígy nyert biztonságérzet segít abban, hogy a feszültségeket kezelo agyközpont terhelése csökkenjen. Ezzelez az agyközpont lassú átalakulás során jobb, muködoképesebb állapotba kerül. Ahogyan tárgyaltuk, azilyen jellegu áthuzalozódás a felnott ember számára igen hosszú és lassú folyamat. Ezért csak rendszeresés mély vallásgyakorlat eredményeképpen léphet fel ilyen javulás.

Ezért az ember számára a vallásos hit alapvetoen fontos. Mondható, vallásosnak lenni természetes álla-pot. Akiben megvan azosbizalom és így a természetes hit, annak is megvan az igényea teljességre, hogyfelfogja, mi az életének az értelme, miért szeret élni. Aki belso bizonytalanságokkal megvert, szorongóember, annak számára a vallás hit egyenesen létkérdés, mertcsak ez adhat számára biztonságot. Vallásoshite védi a belülrol feltöro szorongástól, nem hagyja, hogy az úrrá legyen rajta. Ezérta vallásos hit a min-denkiben meglévo, kisebb-nagyobb belso ur kitöltésére is szolgál. Lényegünkhöz tartozik a természetfölöttifelé fordulás. Úgy is ki lehet ezt fejezni, belülrol mindenki hívo vagy szeretne az lenni.

Anyagelvuség a vallás eredetérol. Már az ókorban is jelentkezett az anyagelvu gondolkodás. Annak azosrégi kérdésnek eldöntésében, vajon milyen a világ, a válaszok két nagyobb csoportra oszthatók. Eddig

11

tárgyaltuk, egyfelol a világ értelmesnek, tervezettnek tunik, ezt sugallja avilág egészének lenyugözo össz-hangja. De ugyanakkor a világban sok az esetlegesség, változékonyság és kuszaság. Emiatt az anyagelvubölcselok, kezdve a görög atomistákkal, úgy látják, hiányzik az értelem a világból. Szerintük a világot aszükségszeruség és a vak véletlenek alakítják. Számukra atermészet egészének rendje a szükségszeruség-gel értelmezheto. Ennek az eredetét tovább nem boncolgatják, létét adottnak veszik.

Nézve az ember életét, a szükségszeru a sorsunkat szabja meg, például hogy egyszer meg kell halnunk.Közben mi történik, azt a sors eroinek összjátéka és a véletlenek, a szerencse, balszerencse döntik el. Ezis egyfajta hit. Aki szorong és így beállítottságánál fogvaérzékenyebb az esetlegességre, változásokra,hajlamosabb anyagelvuen értelmezni a világot.

Több anyagelvu gondolkodó a hit eredetét a természet vak eroitol való félelemre vezeti vissza. Valóban,a szorongó ember a vallásban támaszt és védelmet keres és talál. Igaz, a természettol való félelem fontostényezo, de az ember biztonságát veszélyezteto dolgok közül a természet csak az egyik. De az embernekkomolyabb oka van félni saját magától és embertársaitól, mint a természeti eroktol. Nagyobb a valószínu-sége annak, hogy önmaga ellen fordul vagy a társa üti agyon, mint hogy kígyó marja meg vagy villámcsapáséri. Éppen a fordítottja lehet a félelem és hit közötti kapcsolat annak, mint azt az anyagelvuség képzeli. Afélelem oka a biztonságérzet hiánya, és mivel a biztonságérzet szorosan kötodik a természetes hithez, úgyfogalmazhatunk, hogy a félelem és szorongás a természetes hit hiányát tükrözi.

Amint fejlodik az egyén gondolkodása, vallásos jellegu érzései egyre kifejezettebbé válhatnak. Aztgondolhatnánk, hogy a természettudományok fejlodésével és oktatásával a természettol való félelem elha-nyagolhatóvá válik. Ez nincs így. Napjaink félelmei és rettegései - betegségektol, kórokozóktól, környezetiszennyezésektol, változásoktól stb., - mind arra utalnak, biztonságérzetünk alapvetoen a lelkiség része ésnem attól függ, mennyit tud az ember. Benso biztonságérzetünk és a végso kérdések napjainkban is ugyan-olyan jelentoséguek mint régen, sot még fontosabbakká válnak. Emiatt az egyén ma is alapvetoen hívobeállítottságú és eloreláthatólag az marad a jövoben is.

Ha a hivatalos vallásosság gyengül, az nem csak a természettudományra hivatkozó anyagelvu bölcse-letnek tulajdonítható, hanem az ember környezetének változásaival is összefügg. Míg régebben az embera természet szép, kiegyensúlyozott rendjében élt, addig a városiasodás miatt a mai ember egyre inkább azember által alakított, rendezett, illetve összevisszává tett környezettel érintkezik. Például nagyon sok városinem látta még életében a lenyugözo szépségu nyári égboltot, nem tudja, hogy néz ki a Tejút. Mivel a termé-szetes hit alapveto eleme a természet rendjének érzete, ennek hiányában a természetes hit sem fogalmazódikmeg. Továbbá az emberek közötti és a családon belüli kapcsolatok gyengülése azzal jár, hogy egyre többolyan gyermek no fel, aki magzatkorban és csecsemokorban nem kapott elég szeretetet. Szorongó emberlesz belolük, és számukra, mint már említettük, a hithez vezeto út jóval nehezebb. Valamint a társadalmi ésa családon belüli rend megbolydulása is növeli az ember számára a világ kuszaságát. Minél kevésbé észlelia természetben és saját életében a rendet az ember, annál jobban csökken a vallásos hit iránti fogékonyságais.

Vallás és szabadság. Vallásos felfogás szerint a hit szabaddá tesz. Ez a sokak által érthetetlen állítás a fentkifejtetteken alapul. Egy hívo emberet példaképek, erkölcsi rendszer, minta vezérlik ésezek mélyen, agyihálózatait megfeleloen alakítva rögzültek benne. Továbbá tudatos szinten ezeknek megfeleloen határoz.Ennek birtokában nem sodródik, hanem ezek alapján hozza megdöntéseit. Így a vallásos lelkület a min-dennapos döntéseket meghatározó módon segíti, vezeti, és ezzel személlyé, szabaddá teszi az embert. Más,a vallás hithez hasonlóan magasabb értékeket hordozó bölcseleti, erkölcsi rendszerek is szabaddá teszik azembert.

Ha az értelmes, sokat tudó emberek közössége úgy tekinti az embert, mint a legértelmesebb állatot,akkor az a közösség egyben az emberi szabadságról is ítéletet alkotott. Csak az adott pillanat határozza mega döntést, tudatosan követett értékrend nem hat. Ilyenkor az ember csak megél és nem él igazából. Ha amindennapokat ez az életfelfogás határozza meg, akkor a csak a mára tekinto, sodródó életmód hosszabb-rövidebb idon belül elpusztítja a közösséget. Sorsuk olyan, mint a nagysebességgel száguldó, ám az utat

12

csak néhány méterre belátó jármu utasainak végzete, amikor is a vezeto nem veheti észre idoben az elottükkeresztbefordult kocsit. A magasabbrendu értékrendbe vetett hit és a bizalom, az ember felfelé tekintése afenntartható és fejlesztheto emberi muveltség alapfeltétele.

Vallásos világszemlélet összegzése.Valamennyi vallásos hit a látható, érzékelheto világ egy alapvetoenfontos tulajdonságára utal. Arra figyelj ember, hogy a világrendezett egész, és ennek megfeleloen élj. Teis fontos vagy, a te léted sem a vakvéletlen muve. Ha a világ rendjének megfeleloen élsz, számíthatsz arra,hogy a rend létrehozója és fenntartója gondot visel rád is. Nézz az egészre és az határozza meg, éppenmit kell tenned, mi legyen számodra a fontos, mire törekedj,mit igyekezzél elkerülni. Hited ereje átalakít,olyan dolgokra is képessé tehet, amit hétköznapi eszeddel lehetetlennek tartanál. Ne csüggedj el, bízzálabban, hogy Isten megsegíthet.

Átfogó képet adva a világról, a vallás meghatározó módon alakítja az ember világszemléletét. Megóvjaa máról holnapra éléstol, mintákat ad, miként hozza meg mindennapos döntéseit. Ezeket a mintákat mélyenaz emberbe vési, és az egyén ezek birtokában szabad emberként hozhatja meg döntéseit. Istenben bízvaaz ember hatalmas teljesítményekre válik képessé. Vallásos világképe összehasonlíthatatlanul színesebb ésgazdagabb életet kínál számára, mint amilyet a máról holnapra élo ember megélhet.

3.2. Vallásgyakorlás

Mivel a vallásos hit lényege a világ egészéhez és az élethez való viszony, igazi mértéke az, mennyire szeretiés fogadja el az ember az életet, a többi embert, az emberiséget, a világ valóságát, a világmindenséget. Azélet és világ szeretete az emberek többsége számára azosbizalmon alapul. Ha valaki szereti és elfogadjaaz embereket és a világot, vallásos beállítottságúnak tekintheto akkor is, ha szavaival istentagadó. Meg kelljegyeznünk, az ilyen beállítottságú, ám istentagadó embermeglehetosen ritka jelenség.

Imádság. Fontos ismérve a vallásos hitnek az imádság. Az imádság, a szent könyvek tanulmányozása,vallásos versek, énekek megtanulása és gyakori felidézéseagyi hálózatainkat építi, a tudatalatti tartományta hitre hangolja. Nem csoda, hogy a vallások ajánlják ill. megkövetelik a rendszeres imádkozást, éneklést,igeolvasást. Ha az ember elméje már a hitre irányult, akkor az imádkozás, éneklés és igeolvasás örömötad. Hatalmas eroforrássá válik a hívo számára. Ezért a hívo ember rendszeresen imádkozik. Vannak akikakár naponta többször is, hosszabb idon át, vannak akik ritkábban, hetente csak egyszer és akkor is csakröviden. Felmérések szerint az USA polgárainak 90%-a rendszeresen, 75%-a mindennap imádkozik. Ámaz imádkozásra fordított ido nem feltétlen arányos a hit mélységével.

Éretlen, gyermekes hit. Egy gyermek hite korának, természetes fejlodésének állapotát, elsosorban szü-leihez való viszonyát tükrözi és a felnottek hitének biztonságára épül. Ha a felnotté válás során a füg-getlenedés folyamata bizonytalan, akkor a világszemléletés hit sem fejlodnek megfeleloen és az éretlen,gyermekes szinten maradnak. Az éretlen hitu felnott számára az anyagi és természetfeletti világ két kü-lön, párhuzamosan létezo egységet alkot. Imáiban az éretlen hitu felnott Istentol csak olyan dolgokat kér,amelyek a mindennapokra vonatkoznak. Sokszor olyat szeretne Isten által elérni, amit neki a maga ere-jébol kellene megcsinálnia. Gondoljunk a ’hadd menjek át a vizsgán, csak ne azt a tételt húzzam’, félekönyörgésre. Nem arra szolgál az ilyen imádság, hogy az ember önmagát Isten rendelkezésére bocsássa,hanem arra, hogy Isten álljon az ember rendelkezésére. Vágya, célja eléréséhez felajánlásokat tesz Istennek,mintegy üzletfélnek tekintve.

Aggályosan ragaszkodik a megszokott, meghatározott imádságokhoz, szertartásokhoz az éretlen hituember. Figyelmét a vallásgyakorlat pontos teljesítése köti le, ezeket tekinti Isten akaratának. Számára avallás menekülést jelent a köznapi élettol, a mindennapokat hitétol függetlenül éli. Az éretlen hitu felnottek

13

jó része lelki egyensúlyzavarokban szenvedo ember, akiben a tanult vallásos ismeretek nem váltak szemé-lyiséget kiegyensúlyozó, alakítani képes tényezokké. Azaz a vallásos szemlélet nem hatja át személyiségét,nem válik az elmemuködés alakítójává. Az lehet a lelki egyensúlyzavarok és éretlen hit közös oka , hogya szülok és a környezet nem nyújtanak megfelelo mintákat a kiegyensúlyozott, igazán élheto életre, és ezbizony arra utal, hogy a szülok sem igazán vallásosak.

Felnott hit. Felnotté válva a gyermek rájön arra, egyedül felelos az életéért és magára kell támaszkodnia.Nem rakhatja át az élet terheit másokra. Hite a felnotté válás során jelentosen átalakul. Rájön arra, Istentnem a világon kívül kell keresni, Isten jelen van a világban,az emberiségben és mindenkiben. Teljesélet iránti vágyában találhatja meg az Istenhez való kapcsolatot. Felnott hitnek nevezik az ilyen hitet.Minél felelosségteljesebb életet él valaki, annál közelebb érzi magátIstenhez. Egy felnott hitu ember Istentelsosorban az élet által és nem csupán vallásának gyakorlásával imádja. Isten hívására az életével felel,nem pedig szavaival, imádsága az élete maga. Általában keveset imádkozik, akkor sem kér, hanem magát,az életét ajánlja fel Istennek, azért fohászkodik, hogy Isten országa már itt valóságossá váljon. Istenot nemtörvényekkel vezérli, hanem arra ösztönzi, merjen élni, szeresse az életet, Isten világát, fogadja el a magaegészében, örömeivel és nehéz óráival együtt. Azért hisz Istenben, mert érzi létezését, látja a világban ajelenlétére vonatkozó utalásokat. Hite alapvetoen azosbizalmon alapul, annak megnyilvánulása.

Érett hit. Meglehetosen személytelen a felnott hit Istene, mert az ilyen hit súlypontja a látható világ.Eza hit komoly változásokon mehet keresztül, mert a felnott hitu ember életében is bekövetkezhetnek mélyre-ható válságok. Az ezekkel együttjáró belso megrendülés, szokatlan élmény lelki átalakulásokra vezet és azagymuködés ennek megfeleloen módosul. Fogékonyabbá válhat az ember Isten megnyilvánulásaira, addignem ismert mélységek tárulhatnak fel elotte. Emiatt érzékenyebbé válhat a láthatatlan világ iránt. Sokkaltartalmasabbá válik élete. Nemcsak a maga, hanem a mások életében is észreveszi Isten munkálkodását.Aki érett hitu, az megállapodott személyiség, maga körül békességet, derut áraszt. Csupán jelenlétévelmegnyugtatja környezetét, szebbé teszi annak életét. Nem emlegeti a hitét, de érzodik, békességben élIstennel.

Egy érett hitu ember elmélyülten imádkozik, mert imái erot, békességet, világosságot adnak számára.Legmagasabb foka az imádságnak az, amikor az ember teljesenátadva magát Istennek és átéli a mindenség-gel való egyesülés érzését. Megtisztít, megújít az ilyen imádkozás, hallatlan nagy eroforrásokat szabadíthatfel. A szerzetesek egyik fo szándéka megtanulni így imádkozni. Ehhez egyrészt magány, másrészt a társakhitének példája, továbbá sok évtizedes, lelki vezetok által segített gyakorlás is szükséges lehet. Egy agy-fényképezéses vizsgálat szerint a vizsgált buddhista szerzetes agyának boldogságközpontja, - ez a területegyébként a bal homloklebeny mögött helyezkedik el - annyira erosen muködött, amihez hasonlót addigmég sohasem észleltek.

Nem kötodik az érett hit az ember muveltségéhez, egyszeru emberek között is szép számmal találhatunkörömet és bölcsességet sugárzó, békét és nyugalmat teremto személyiségeket.

Vallásos tapasztalat. A mély, érett hit forrása, amit egyesek mint Isten létének egy lehetséges bizonyíté-kaként is kezelnek, a vallásos tapasztalat. Olyan eseményként, élményként írják le a vallásos tapasztalatot,melynek során az ember valamiképpen közvetlen, személyes kapcsolatba kerül a szenttel, Istennel, észlelilétezését. Az ilyen élményrol tanúskodók a legmagasabb érték átéléseként írják le, függetlenül attól, mitörtént. Jelentkezése lelki újjászületéshez vezet.

Különbözoek lehetnek a vallásos tapasztalatok. Ne csak rejtelmes élményre, látomásra gondoljunk,habár az egyházi hagyományban erre is boven van példa. Ilyen eset Saul megtérése a damaszkuszi úton.Saul, a késobbi Pál apostol, a zsidó hittudós, az új hit, a keresztyénekesküdt ellensége Damaszkuszba tart,hogy üldözze, fogságba vesse az ottani keresztyéneket. Útközben hirtelen önkívületi állapotba kerül amikoris Jézus szól hozzá. Megtérésre hívja és megmondja, mit kelltennie. Saul megtér, újjászületik, felveszi

14

a Pál nevet és az új hit eszmerendszerének megfogalmazójáváválik. Pál megtérése híven szemlélteti avallásos tapasztalat jellegét. Hirtelen, egyik pillanatról a másikra képes az embert áthangolni, egészen más,a korábbiaktól eltéro nézetre téríteni.

Vallásos tapasztalat - egyesek szerint emberek milliói éltek és élnek át ilyen élményeket - sokkal egy-szerubb, csendesebb körülmények között is megérintheti az embert. Erre szeretnék néhány hétköznapibbpéldát felhozni. Gondoljunk arra, hogy valaki a Szentírásból, az újszövetségi részbol a negyedik, a Jánosírta örömhírt (idegen eredetu szóval evengéliumot) olvassa. János egyike volt Jézus elso tanítványainak.János a tizenkét apostol között is kivételezett, Jézus szeretett tanítványaként emlegeti magát. Olvasva azáltala leírtakat valakit hirtelen megragadhat a felismerés, az amit János leírt, valóban a szemtanú, a szere-tett tanítvány emlékezése. János tényleg úgy élte át mindazt, mint az írása rögzítette. Ilyen eseményeket,élményeket, történeteket, amelyek tole származnak, nem lehet kiötleni. Annyira élethuek, és egyben kita-lálhatatlanok, magától ilyesmiket leírni, mondani senkinek sem jutna eszébe. Lehet regényt írni, sok-sokmindent összehozhat az emberi képzelet, de János emlékezése biztosan nem írói képzelet terméke. Úgyigaz, ahogy van. Van Isten és Jézussal, Isten földi megtestesülésével az történt, amirol János tudósít.

János örömhírét olvasva a mai ember is egyik pillanatról a másikra áthangolódhat, megtérhet, hitrejuthat, újjászülethet. Azután egybol másként látja a világot, benne a maga helyét. Úgy érzi, az örömhírtolvasva Szentlélek Isten nyithatta meg a szemét, tetteot hívové, újjászületett emberré, az örök élet váro-mányosává. Ezek után más megfontolások, amelyek akár Jánosörömhírének hitelességét vonják kétségbe,vagy mást Jézussal kapcsolatban, hatástalanul peregnek leróla. Mivel lelke mélyén meg van arról gyo-zodve, Isten létezik, az istentagadó érveket hamisnak érzi akkor is, ha ellenérvekkel éppen nem tud cáfolni.Nem szuklátóköru, nem visel szemellenzot, csupán arról van szó, bízik abban, hogy másvalaki akár mostvagy késobb megfelelo választ tudna adni a kétkedoknek.

Hasonló jelleguek az élet egyes eseményeihez kapcsolódó vallásos tapasztalatok is. Úgy érzi az ember,nem lehet véletlen, ami éppen megtörtént, mert ekkora véletlen nem létezik, hanem Valaki közbelépett,beleszólt a sorsába. Csak úgy tudja értelmezni felismerését, vagy az események egybeesését, egyáltalánmegtörténtét, hogy van Gondviselés. Ilyen történések is azember újjászületését vonhatják magukkal.

Azon alapulhat a vallásos tapasztalat elmét átalakító ereje, hogy az átélt élmény egybefogja az embertudatalattijában már korábban is ottlévo, ám addig összefüggéstelen tapasztalati anyagot, megvilágosítvaazok közös eredetét. Azaz a megvilágosodás pillanata a bölcs gondolkodást jellemzo ’megvan!’ érzésnekfelel meg, csakhogy itt a felismerés nem egy kisebb dologra,hanem az ember egész lényét meghatározókérdésre vonatkozik.

Egyedi a vallásos tapasztalat, aki nem élte át, nem tud mit kezdeni az ilyen beszámolókkal. Ha valakivallástalan létére a vallásos meggyozodés lényegérol fogalmaz meg állításokat, annak nincs nagyobb súlya,mint amikor a tudományban járatlan tudományos kérdésekbenfoglal állást. Jogos a kijelentés: ha te magadmég nem tapasztaltad meg Isten létezését, ez nem azt jelenti, hogy Isten nem is létezik.

Minden magyarázatnál jobban megragadja a vallásos és a kívülálló szemlélete közötti különbséget iro-dalom és muvészet. Olvassuk el Dsida Jeno a Templomablak címu költeményét: Kik csak az uccán/ járnak-kelnek/ szépséget rajta/ nem igen lelnek,/ kivácsi szemmel/ rá nem tapadnak:/ csak egy karika,/ szürkekarika,/ ólomkarika,/ vén templomablak./ Rácsa rozsdás,/kerete málló,/ emitt moh lepi,/ amott pókháló,-/ sütheti napfény,/ sötét örökre,/ mint világtalan,/ agg világtalan/ húnyt szeme-gödre./ De ki belép/ a tág,iromba,/ boltozatos,/ huvös templomba/ s belülrol pillant/ ablakára,/ megdöbbenten áll,/ megkövülten áll,/elbüvölten áll:-/ Nézz a csodára!-/ Színek zengése!/ Fények zúgása!/ Mártír mosolya!/ Szuz vallomása!/Kék, ami békül, / piros, mi lázad!/ Magasba ragad,/ a mennyberagad/ lángtünemény/ és tuzkáprázat!/ Ótitkok titka:/ a földön ittlent/ belülrol nézzen/ mindenki mindent,/ szemet és szívet/ és harcot ésbékét!-/Áldja meg az Úr,/ áldja meg az Úr/ a belülrol látók/ fényességét!

15

3.3. Vallás és lélektan

Hatalmas kihívást jelent a lélektan számára a vallásos tapasztalatok értelmezése, a tapasztalat átélése, azember teljes áthangolódása. Sigmund Freud a lélekelemzés eredményeire alapozva kísérelte meg a kérdésvizsgálatát. Akkoriban a tudomány a világot még gépezetként szemlélte, térben és idoben végtelennek téte-lezte fel. Mindez éles ellentétben állt a világot teremto és fenntartó Istenbe vetett hittel. Freud azt tételeztefel, akik a tudomány tiszta és világos kijelentéseiben kételkedni mernek, s ehelyett egy elképzelhetetlen, fel-foghatatlan Istenben hisznek, egyszeruen lelkibetegek.Mivel azóta sokkal többet tudunk a tudományokról,a tudományos fejlodés menetérol, Freud valamennyi vallásos emberre általánosított véleménye inkább csaka kort jellemzo érdekesség. Jóval bonyolultabb a természettudományok ésa vallásos hit viszonya annál,mint ahogyan a korábbi szélsoséges felfogások vélték.

Jung a gyötrodo emberrol. Jung, Freud egyik legnevesebb követoje szerint Isten közvetlenül átélhetolelki tény. Ez a tény önmagában érvényes, anélkül, hogy bármiféle lélektanon kívüli bizonyítékra volnaszükség, és hozzáférhetetlen a nem lélektani bíráló elemzések számára. Lelki gyötrodései az emberneklegalább annyi gondot okoznak, mint testi szenvedései. Nemmai kérdés a lélek üdve, annak veszedelmei.Csupán értelemmel és akarattal az ember nem tud boldogulni.Ha életünket nézzük, ismeretlen erok ke-resztezik sorsunkat, amelyekkel szemben tehetetlenek vagyunk. Mégis, sokszor utólag megvilágosodik,ami velünk történt, nem csupa véletlen, hanem valami áll mögötte. Ha ilyen magunknál erosebb, sorsunkatalakító erovel találkozunk, érezzük, megérintett bennünket valamilyen felsobb hatalom.

Jung szerint a vallások lélekgyógyító rendszerek, amelyekhatalmas képekkel szemléltetik, micsoda je-lentoségu kérdésekrol van szó. Lélekgyógyászi tapasztalatai alapján mondja ki, hogy a vallás semmi esetresem tudatos kiagyalás szüleménye, hanem a tudatalatti lélek természetes megnyilvánulása. Ha valaki, mertanyagelvu, elnyomja magában a tudata mélyérol feltöro vallásos megnyilvánulásokat, akkor az álmaibanjönnek elo vallásos eredetu jelképek. Bizonyíték erre, hogy Jung neves istentagadó tudósok, gondolko-dók álmait elemezve is megtalálta ezeket a képeket. 35 éven felüli betegei közt egyetlen egy sem volt,akinek végso gondja ne a vallásos lelkiség, irányulás lett volna. Ezek az emberek abba betegedtek bele,hogy elvesztették azt, amit az élo vallások mindenkor megadtak híveiknek. Közülük csak azokgyógyultakmeg teljesen, akik visszanyerték vallásos lelkületüket, aminek természetesen nincs köze hivatalos felekezetihovatartozáshoz.

Ha a mai agykutatás eredményeire gondolunk, felismerhetjük, Jung lényeges dolgokat fogalmazott meg.Nézve a tudatalatti döntéseket meghatározó voltát és hogy atudatos szint csupán a felülvigyázó, ellenorzoszint, megérthetjük, az ember egyedül csak az értelmével ésakaratával nem boldogulhat. Nem élhet ki-egyensúlyozott életet, ha a tudatos gondolkodása és a tudatalatti tartomány szembenáll egymással. Bizonya vallások az emberi lélek lényegének megnyilvánulásai, senki sincs, aki ettol az alaptól függetlenítenitudná magát. Aki anyagelvu és vallásos tartalmú álmaiból felébredve értelmével tagadja Istent, feszültség-ben él. Nehéz a tudatalattink ellenére élni. Az olyan anyagelvu személy, akiben megvan a természetes hités nem folytatott alaposabb bölcseleti tanulmányokat, amelyek áthuzalozták volna a tudatalattiját, annakmélységeibol szinte folyamatosan kaphatja a jelzéseket, hogy valamitnem megfeleloen rendezett el. Ezértmindig keres valamit, kész a vitákra, a lelki gubanc ugyaniscsak akkor enyhülhet, ha foglalkoznak vele.Ilyen kettosségtol a vallásos ember személyisége nem szenved, tudatalattija és értelme hasonlóan értékeli avilágot.

Jung életmuvébol az emberiség közös tudatalattijára vonatkozó feltételezését is fontos kiemelni. Esze-rint a tudatalatti gondolkodásunk jellege,osképei az egész emberiség számára közösek. Használva a maiagykutatás nyelvét ezt azzal támaszthatjuk alá, hogy a tudatalattink döntési lehetoségeit, megnyilvánulása-inak kereteit ösztöneink alapveto módon meghatározzák. Így az elménket behálózódását véghezvivo, kü-lönbözo muveltségi körök más-más nevelési rendszerei mind csak az öröklött ösztönrendszerre építhetnek.Ezért a tudatalatti gondolkodás alapjai valamennyiünk számára, kortól és muveltségi körtol függetlenülazonosak. Jung Istenrol sem mint természetfölöttirol, hanem mint az emberiség közösosképérol beszél,amely valamennyi ember tudatalattijának meghatározó eleme.

16

Látomások. Ha nem kóros folyamat eredménye, a látomás nem tekintheto betegségnek, csupán éberenlátott álomkép. Foleg az ébrenlét határán léphet fel, amikor ébredezik az ember, nyitva már a szeme, deugyanakkor még álmodik. Ennek a kettonek a keveredésébol, nem túl ritka eseményrol van szó, látomáskeletkezik. Alakok jelennek meg a hajnali, reggeli szobában , elhunyt hozzátartozók, sejtelmes árnyak.Mindez súlyos megrázkódtatást jelenhet annak, aki néha átéli, ugyanis értheto okoknál fogva nem mermásnak beszélni arról, mi szokott vele történni. Pedig természetes folyamatról van szó. Igaz, még nemtudunk eleget arról, miért is álmodunk, milyen világokkal érintkezünk álmainkban, mi ennek az értelme,haszna.

Nappal is megjelenhet látomás, ha a fáradt ember rövid idore elpilled, és agya átkerül az álmodó álla-potba. Ekkor hirtelen azon veszi észre magát, hogy különös alakokat, arcokat lát. Ettol gyorsan felriad ésértheto módon megdöbben. Hasonlóan hallhat beszédet, hangokat, sokszor igen nagy hangerovel is. Ért-heto ilyenkor a rémülete, hiszen olyannak a hangját hallhatja,aki netán úton van. Nem is nyugszik megaddig, amíg nem sikerül felhívnia, beszélni vele.

Két agyféltekénk közül a bal az okszeru gondolkodás központja. Jobb féltekénkre az érzelmi gondol-kodás a jellemzo, teret és idot nem érzékelünk vele. Számára ismeretlen a lehetetlen fogalma, ez a félteke amegérzés, az alkotóképesség, a tudatalatti agytevékenység fo hordozója. Két féltekénk szorosabb együttmu-ködése hatalmas lehetoségeket nyit meg az egyén és a közösség elott. Régen az ember erosebben használtaa jobb agyféltekéjét. Gyakoribbak voltak a látomások. Ezeknagyon fontos gondolatokat jelenítettek meg,tettek felfoghatóvá az ember és a közösség számára. Senki sem gondolta betegnek, nem akarta orvoshozküldeni Odüsszeuszt, mert megjelent elotte Pallasz Athéné és útmutatást adott. Ésszeruséget túlhangsú-lyozó mai világban a jobb agyféltekés tevékenységek visszaszorulnak.

3.3.1. Vallásos élmények és az elme

Halálközeli élmények. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a halálközeli élményekben vallásos jelleguképzetek jelennek meg. Két ilyen halálközeli élményt ismertetnék, mindkettot egy lelkigondozással isfoglalkozó hallgatótól származik. Falusi öregember élte át az egyiket. Hatalmas, aranyló mezon aratott és amunka hallatlan felszabadulást és örömet adott számára. Boldog emberek seregét látta a búzaföldek közöttaz égbolt leginkább ragyogó része felé vonulni.

Meg kell említeni a másik élmény ismertetése elott, hogy nem mindenki számol be felemelo, felsza-badító halálközeli élményrol. Öngyilkosok és létrontó egyének halálközeli élményei avalamennyi vallásirendszerben valahogyan megjeleno végtelen és kilátástalan szenvedést idézik fel. Ez a másikhalálközeliélmény ilyen jellegu. Iszákos egyén élte át aki italmérésben találta magát. Mérhetetlenül szomjas volt,ám valamennyiszer megragadhatta volna az elotte lévo behutött sört vagy egyéb szomjoltó italt, a kezeminduntalan átment a poharakon. Képtelen volt azokat kezébe venni.

Mostanában jelent meg olyan tudományos közlemény, amely halálközeli élményt átélt emberek alaposkikérdezésének eredményeit összegezte. Összefüggés mutatkozik a halálközeli és más rendkívüli élmény,mint a testbol való kilépés és az alvási bénulás között. Utóbbi esetben elalváskor vagy ébredéskor az egyénegy pillanatra bénultnak érzi magát, miközben látomása vanvagy különös hangokat hall. Egy felmérésszerint 13000 európai 6%-a élte már át a testbol való kilépés élményét és az emberek 25%-a élt már átalvási bénulást. Akik halálközeli élményt éltek már át, azok közül a felmérés szerint szinte valamennyienbeszámoltak a máskor átélt testbol való kilépés és az alvási bénulás élményérol is.

Elmélyült imádkozás vagy elmélkedés . Agyfényképezési módszereket használva követték, mi történika különbözo vallások mélyen imádkozó szerzeteseinek agykérgében. Angol apácákon és tibeti szerzetese-ken végzett megfigyelések azonos eredménnyel jártak. Egyrészt, az agynak az a része, mely a figyelo em-bereknél erosebben igénybe van véve, az imádkozó, elmélyedo szerzetesek esetén is fokozottan muködik.

17

Észlelnek mindent, éberek, sot sokkal tisztábban és mélyebben fogják fel a világot, de mégis felülemelked-nek a környezetükben történteken. Továbbá az az agyterület, amely az egyén tér és idobeli elhelyezkedésé-vel foglalkozik, kevésbé tevékeny. Azaz a személy téren és idon kívüli állapotba kerül. Egynek érzi magáta mindenséggel, ahogyan errol az élményrol a mélyen imádkozók be is szoktak számolni.

Vallásos élmény és az elme jel/zaj viszonya.Fontos kérdés, mi játszódik a vallásos élményt átélo emberelméjében. Mi muködik másként, jelzi-e egyáltalán valamia különleges helyzetet. Mi történik, ha valakiigazán mélyen imádkozik, elmélkedik vagy éppen halálközeli élménye van? Lassan már a mai vizsgálatimódszereink és a felgyult tapasztalat erre is tud valamiféle választ adni.

Agykérgünk kb. 30 milliárd agysejtje igencsak zajos rendszert alkot. Sejtcsoportok milliárdjai adnakjelet egyszerre, ingerlik egymást. Muszereink észlelik,melyik agyterület dolgozik erosebben, mekkorák akialakult jelek. Csak néha emelkedik ki a zaj hátterébol olyan jelcsoport, ami gondolatnak vagy utasításnakfelelhet meg. Néha viszont az agy muködése sokkal áttekinthetobb. Jelentosen javul a jel/zaj viszony mert ajelek sokkal kifejezettebbekké válnak vagy a zaj csökken le. Vallásos élményeink éppen ilyen rendezettebbelmeállapotnak felelhetnek meg. Buzgó imádság, elmélyültszemlélodés állapotában ilyen agymuködéstészlelnek a muszerek, lásd az elozo szakaszt. Agyterületek csendesednek el és bizonyos jelekjóval ero-sebbekké válnak. Amikor valaki hirtelen életveszélybe kerül, pár másodpercen belül lefuthat elotte a teljesélete. Ilyen állapotot nyilván nem egyszeru tanulmányozni, de valószínu, ilyenkor a jelek nagyon erosek.

Amikor valaki halálközeli állapotba kerül, már leállt a szíve. Agykérge sem kap táplálékot. Teljesenelcsendesedik az elme, zaja elül. Csak az mutatkozik benne,ami igazán fontos. Isten gyermeke vagyok-e,aki a világosság felé tart avagy pusztulás, pokoli rémségek, teljes megsemmisülés vár reám. Ezzel szembe-sülök. Természetesen ez megvan elmémben máskor is, de a viágzaja elnyomhatja.

Ha ingerben szegény környezetbe kerülök, mondjuk félreeso falusi házban éjszakázom, ahol teljes acsend, hutoszekrény zaja és más sem zavar, szokatlannak hat eloször. Szembesülhetek önmagammal. Nem-csak bensomet ismerhetem meg jobban ekkor. Ilyenkor támad a kísérto is. Sivatagban, pusztában éjsza-kázva könnyebben rám tör. Jézust is a pusztában kísértette az ördög. Nem a homokdomb mögül támadnakrám a megjeleno rémségek. Belolem jönnek, nekem kell megküzdeni velük.

3.4. Vallás és társadalom

Sokan vallják, hogy az ember csak a legértelmesebb állat. Van ebben igazság, hiszen azért terjeszthettükki ennyire az életterünket, válhattunk a bolygó urává, mertmi vagyunk a legértelmesebbek. Ám az emberiélet több mint a lét- és fajfenntartás, azaz életünknek másféle távlatai is lehetnek. Nem csak természetilény az ember, tökéletesedésre, valós, minoségi fejlodésre is képes. Lelki és szellemi élettávlata is lehet azembernek az anyagin kívül.

Lelki élettávlatunkat a természetfölötti világra vonatkozó eszmények, anyagfölötti célok alkotják. Aho-gyan a 2.5. részben tárgyaltuk, a természetfölöttire való tekintés természetes emberi adottság. Ez viszonteszményt és célokat állít az ember elé, aki, hogy összhangbakerülhessen a fölötte álló hatalommal, ennek azeszménynek megfeleloen igyekszik élni. Lelki élettávlata alá, de afelé törekedve, anyagtalan, de az anyagivilághoz kötött szellemi élettávlatot épít ki magának az ember. Ennek kiépülése során a természetfölöttibevetett hitnek megfelelo gondolkodási rendszer, felfogás alakul ki benne. Azt kezdi jónak, szépnek és igaz-nak tartani, ami a természetfölöttibe vetett hit szerint az. Eszerint fog aztán a világban élni, önmagához,embertársaihoz és a természethez viszonyulni.

Vallásos hit és vallás nem azonosak: a vallásos hit a lelki síkon fogalmazódik meg és megvalósulása, avallás a társadalom közegében történik. Jól mutatja a vallás mibenlétét a régies, vallás jelento religio szó,ami a latinból ered. Jelentése a tetteit és szavait újra- és újra mérlegelo, megválogató emberre utal, ebben azistenekkel szemben kötelezo nagyfokú gondosság és pontosság fejezodik ki. Az mutatja a vallás erejét, hogyaz alapjául szolgáló hit mennyire képes a szellemi élettávlat kialakítására és az ennek megfelelo viselkedésre

18

indítani a társadalom tagjait. Olvashatunk majd arról, hogy az eros vallásosság micsoda szerepet játszott azsidó, a római és az arab történelemben. Amit az ember a 20. századig létrehozott és alkotott, azt Istenbevetett hitének befolyása alatt tette, függetlenül attól, van-e Isten vagy nincs.

Ha a létezés alapveto kérdéseit tekintjük, a vallásos hit mindent átfogó képet tud nyújtani híveinek. El-fogadva Isten létezését, a hívo választ kaphat a világ eredetére, értelmére vonatkozó kérdésekre. Úgyszinténeligazításra talál emberi létezésének alapjairól is, miért él, hogyan kell élnie, miként teljesítse azt a felada-tot, ami itt vár reá. Kirajzolódik a szellemi élettávlata is. Jung szerint a nem Istenben gyökerezo egyén asaját vélekedéseire hagyatkozva képtelen a világi intézményi és szellemi hatalmaival szembeni ellenállásra.Ezért a tömegemberre építo zsarnoki rendszerek, vagy az embereket egyfélévé, gépemberré gyúró erokmindig is igyekeztek és igyekeznek az egyházakat irányításuk alá vonni és a vallásosság eljelentékteleníté-sére törekedtek és törekednek. Például a kereskedelmi csatornák számára készített sorozatokban a vallásosemberek, papok általában ellenszenves alakok. Egyszeruen azért, mert a felmérése szerint a vallásos em-berek jóval önállóbbak, öntudatosabbak. Kevésbé befolyásolhatóak, nehezebben hatnak rájuk a hatalmaktudatot alakító eljárásai. Kevésbé fogékonyak például a hirdetésekre.

Vallások sokféleségérol. Nagyon sokféle vallás létezik. Egyes vallások egymástól eltéro dolgokat tarta-nak fontosnak, sot ellent is mondhatnak egymásnak. Például Jézus Krisztus személyét a zsidó, keresztyénés iszlám egymástól eltéro módon ítéli meg. Az istentagadók szerint a sok ellentmondóvélekedés annakjele, hogy a vallások valamennyien hamis alapokon nyugszanak.

Ezt az érvet nem lehet bizonyítékként elfogadni, hiszen, mint ahogyan a 2. fejezet elején tárgyaltuk, méga jól leírható, megfigyelheto jelenségek esetén is természetes, hogy a szemtanúk, igazukat bizonygatva, el-lentétes dolgokat állíthatnak. Például egy, az égbolton megfigyelheto jelenséget van, aki hullócsillagnak,más viszont repülogépnek, urhajónak vagy földönkívülieknek vél és van aki pedig azt állítja, hogy csakszórakozóhely fényszórójának fénye volt. Nem jelenti azt aleírások különbözosége, hogy a fényjelenségegyáltalán nem is létezett. Ahogyan a 2. fejezet elején említettük, ha egy dologról a szemtanúk teljesenegységesen számolnak be, mindenki ugyanazt, ugyanúgy mondja, biztosak lehetünk benne, hogy összebe-széltek, vagy kényszer hatása alatt nyilatkoznak. Azaz a leírások hamisak. Valláshoz kötheto események,eszmék esetében a különbözoségek még inkább természetesek. Ha létezik Isten, megnyilvánulásait, lé-tének jeleit nem észlelheti azonosnak valamennyi muveltség, kor embere. Isten nem az anyagi világhozkötodo, leírható jelenség, ezért az istenképek nagyon különbözoek lehetnek. Az istentagadó érvelése, mi-szerint Isten nincs, mert annyian annyiféleképpen írják le, megfordítható. Ugyan nem bizonyíték, de Istenlétére utaló jel lehet az, hogy valamennyi muveltségi körben megjelenik a vallás, a természetfelettibe vetettvalamiféle hit.

Nem csodálkozhatunk a vallásos iratok, például a négy evangélium ellentmondásos részein sem. Ezinkább hitelességük jele, mert arról tanúskodik, hogy a szerkesztok munkája nem, vagy alig lehetett köz-pontilag összehangolva és így a szövegeket átható átírás, durvább, rendszeresebb hamisítás nem történt.Ami az eltéréseket illeti, az elemzés arra összpontosíthat, mi lehet annak az oka, hogy ugyanazt az ese-ményt a a szerzok egyike így a másik amúgy rögzítette.

Valláspótlékok. Nem kerülhetjük meg a végso kérdésekre a választ. Akik vallásosak vagy istentaga-dásukat bölcseleti megfontolásokkal tudják alátámasztani, egy rendezett világban élnek és biztonságbanérezhetik magukat. Még az éretlen hit gyakorlása is sokat jelent az ember számára és a vallásosság alacso-nyabb szinten való megélése is keretet ad az életnek. Ugyan afelnott hitu ember nem feltétlen vallja magátvallásosnak, de gondolkodását természetes hite határozzameg.

Ahogyan az intézményes vallásosság háttérbe szorult, az egyházból távozók számára gyengült, sokak-nak csaknem megszunt a vallás rendszerezo és rendteremto szerepe. Ugyan a nyelv, a muveltség mégorzi avallásos gyökereket, ezek nyújtanak még kapaszkodókat, dea vallástalanná vált tömegek számára ezek már

19

alig hatnak. Csak kevesen vannak olyanok, akik a vallások helyett bölcseleti rendszerekre támaszkodva vá-laszolják meg a létezés alapkérdéseit. Nagy tömegek számára a vallás rendszerezo és rendteremto szerepéta vallásokat szellemi értékeikben meg sem közelíto, együgyu módszerek, valláspótlékok veszik át.

Igényes napilapok is helyet adnak csillagjósok rovatainak. Az ezeket olvasó, sokszor muveltebb em-berek életét a csillagok állására való utalások rendezgetik. Sokan a varázslásban bíznak, a sok évezre-des módszereket üzletemberek korszerusítették és az eladott lapokból, könyvekbol, lemezekbol, kép- éshangszalagokból jól megélnek, mert hatalmas a keresletet.Ami a vallásos ember számára a Gondviselésmegnyilvánulása és az anyagelvu számára puszta szerencsevagy balszerencse, arra a többiek a titkos ta-nításokról szóló irodalomban keresik a magyarázatot. Ezeken a területeken hatásos, és jó üzletet jelent atudományos nyelvezethez hasonlóan érvelni, ám valójában csak külsoségekben követik a tudományt. Töb-bet költ a magyar lakosság csillagjóslásra és más áltudományokra, mint a Magyar Tudományos Akadémiatámogatására.

Hatnak valamennyire a valláspótlékok, különben nem adnának biztos megélhetést az ezekre építo üz-letembereknek. Mi lehet ennek a magyarázata? Nézzük meg a csillagjóslás egy bizonyos hatását. Hagyo-mányosan a csillagjóslás azon alapul, hogy a rend legjobbanaz égi jelenségekben nyilvánul meg. Éppenezért a régi ember és szinte valamennyi vallásos rendszer számára a csillagos ég, annak jelképei különle-gesen fontosak. De a mai városi ember számára, aki a csillagos eget szinte sohasem látja, a csillagjóslása napilapok megfelelo rovatainak cikkecskéit jelenti. Ha a szülok hisznek a csillagjóslásban, akkor a Bakjegyében született gyermeküktol bizonyos, a csillagjegyre jellemzo viselkedést várnak. Ez a hitük befolyá-solja a gyermek fejlodését, jellemvonásainak alakulását, hiszen a gyermek erosen függ azot nevelo családelvárásaitól és viselkedése valóban a Bak csillagjegyre utaló jellegzetességeket kezd mutatni. Lehet, hogyez a hatás nem túl eros, de a szülok akkor is elsosorban a Bakra vonatkozó jeleket vélik látni a gyermek vi-selkedésében. Így a csillagjóslásba vetett hit megteremtia maga bizonyítékait, amikre már lehet hivatkozni.

Csak azok a vallások maradhattak, maradhatnak fenn hosszabb ideig, amelyek tényleg építoek, erosítika közösséget és védik az élteto környezetet. Mind ilyen rendszerek a régóta létezo vallások, mert ha nemilyenek lennének, azoket követo közösségek már eltuntek volna. De a ma uralkodóvá váló valláspótlékoknem pótolják a vallások rendszerezo és rendteremto erejét. Akik valláspótlékra hagyatkoznak, általábanegyik napról a másikra élnek, nem érzik jól magukat, önmagukat sem állják, természetesen másokat semszeretnek, unják az életet, egyre több a lelkibeteg közöttük és nem kell nekik gyermek sem. Ha az életemlegfobb értelme az, hogy csodálatos kocsim van, amibe ha beülök,egészen más emberré válok, akkor alétezésem alapja szerfölött ingatag, baleset, lopás komolyan megrendítheti.

Vallás és háborúk. Tárgyaltuk, a vallás az egyén és a társadalom biztonságánakalapjául szolgál. Amíga társadalmak egymástól eléggé elszigetelve éltek, addig avallás muveltséget és társadalmat élteto sze-repe egyértelmu. De ha a különbözo vallású társadalmak érintkeznek, akkor a vallási különbségek gyakranösszetuzésekhez, háborúkhoz is vezethetnek. Ha a másik nem fogadja el a világ általam vallott rendjét,az feszültségeket kelthet bennem és elbizonytalanít. Biztonságom, biztonságunk alapjainak megkérdojele-zése zurzavarhoz, ésszerutlen viselkedéshez, akár véres összetuzésekhez is vezethet. Általában a gazdaságiés más ellentétek is vallásos fogalmakat használva fogalmazhatók meg legjobban az átlagember számára.Ezért az emberiség fennmaradása szempontjából létkérdés,hogy a különbözo vallások vezetoi felismerjék amás-más módon megfogalmazott tanításaik alapvetoen közös vonásait és a hívek ezek szellemében tanuljákmeg becsülni az övétol különbözo vallások értékeit is.

Vakhituség. Gondolkodásunkat a világszemlélet, az ennek megfelelo értékrend foglalja keretbe. Lehet-séges ugyan, hogy kiforrott világszemléletu egyén ismétlodo tapasztalatainak hatására komolyabban mó-dosítja világszemléletét, ám ez ritkaságnak számít. Sokkal gyakoribb, hogy ragaszkodik nézeteihez, mégakkor is, ha azok már kezdenek számára ártalmassá válni.

Amikor a felfogásunkkal össze nem egyeztetheto dolog biztonságunkat kérdojelezi meg, veszélyeztetvevalamiképpen bennünket, jelenhet meg a vakhituségnek (idegen eredetu szóval fundamentalizmusnak) ne-

20

vezett jelenség. Az jellemzi, hogy megfontolás nélkül veszélyesnek ítéljük és visszautasítjuk a meggyozo-désünket megkérdojelzo felvetéseket. Mindenképpen ragaszkodunk az általunk jónak érzett, tartott vallási,gazdasági vagy egyéb felfogáshoz. Mivel a vakhituség a fenyegetettségbol, a biztonságérzéshez való feltét-len igénybol ered, nem meglepo, hogy elsosorban vallásos köntösben jelentkezik, bár megjelenhet számosmás módon is. Eredetileg amerikai protestáns felekezetek nevezték magukat fundamentalistának. Feltétlenragaszkodtak bizonyos vallási alaptételek tiszteletben tartásához. Meg akarták megorizni a vallás tisztasá-gát, bizonyos újításokról hallani sem akartak, mert azokatveszélyesnek tartották.

Nagyon ragaszkodik valamihez a vakhitu és ebben nem hajlandó engedni, egyezkedni. Nem ad fel sem-mit. Feltétlen tiszteli a sérthetetlennek tartott hagyományos felfogást. Mondjuk ragaszkodik a szent iratszószerinti értelmezéséhez. Nem akar hallani arról, hogy aszent irat szavai netán a régi nyelvben mást je-lenthettek, mint ma, vagy hogy a fordító értelmezése is befolyásolhatja, mit mond az adott szöveg. Példáula bibliai teremtéstörténetet úgy érti, hogy Isten a világotszószerint 6 nap alatt teremtette és így a világ csak7-8 ezer éves. Nem fogadja el a teremtéstörténet másféle hittudományi értelmezését és a mai természettu-dományos eredményeket egyszeruen hamisnak tartja. Nem alkuszik, csak akkor érzi magát biztonságban,ha minden pontosan úgy van, ahogy a hagyomány szerint lenniekell. Képes valamit a végsokig ellenezni ésvalamivel teljesen azonosulni, de arra, hogy egyezséget, szövetséget kössön, türelmes vagy elnézo legyen,képtelen.

Akkor válik igazán veszélyessé a vakhituség, ha az alapjául szolgáló eszmerendszer - legyen az vallási,világnézeti vagy akár gazdasági, - eltorzítja a világképetés emiatt rossz döntések születnek. Ilyenkor avakhitu a valóságból csak azt hajlandók észrevenni, ami megfelel világképének, egyébrol egyszeruen nemvesz tudomást. Ami nem értelmezheto a képzeteivel, azt eleve hamisnak véli. Olyan emberekre, akik velükössze nem egyeztetheto nézeteket vallanak, egyszeruen nem figyelnek. Súlyosabbesetben elhallgattatjákvagy egyenesen üldözni kezdik a más véleményt hangoztatókat.

Nézzünk egy példát vakhitu megnyilatkozásra. Nemrég egy,a fenntartható fejlodés ügyének elkötele-zett újságíró a Ford egyik vezetojét kérdezgette. Bírálta a Ford üzletvitelét, mert az a városi forgalomra ishatalmas, nagyfogyasztású kocsikat gyárt és azokat eroteljesen hirdeti. Mint az újságíró megjegyezte, egyév alatt az emberiség annyi koolajat használ el, amennyi évmilliók alatt felgyult szerves üledékbol keletke-zett. Akit kérdezett, a Ford egyik felso vezetoje így verte vissza a bírálatot: ’Egymillió év, ez lehetetlen!Hiszen a világ csak nyolcezer éves, ezt írja a Szentírás és hiszek minden egyes kijelentésének. Különbenis, nem lehet az, hogy elfogyjon a koolaj meg a földgáz, hiszen Isten megígérte, hogy mindent megad azembernek, amire csak szüksége van.’

Nem buta ember a Ford idézett vezetoje, hiszen okosan érvel. Bölcsnek viszont nem mondható, bolond-nak inkább. Ragaszkodva a Szentírás szószerinti értelmezéséhez, nincs tekintettel annak egészére. Egy-egymondatot vakon hajtogatva nem veszi észre, hogy a Szentírásegésze nem az egyes kijelentések gyujtemé-nye, hanem egységet, teljességet alkot. Számtalan szál, utalás fuzi egybe a Szentírás különbözo történeteit,mondásait. Aszerint, bölcsen kellene azt tanulmányozni, értelmezni. Ugyanolyan jellegu hibát követ el,mint a Szentírás istentagadó bírálója, aki a Szentírás pár soráról kimutatja, hogy az szerinte nem állja mega helyét, majd erre hivatkozva kijelenti, hogy a teljes Szentírás hamis képet ad a világról. Mind a vallásivakhituség, mind a fenti istentagadó érv lényegi jellemzoje, hogy a kérdés tanulmányozásához szükségesbölcsesség helyett az egyszerubb okos, ám ez esetben bolond módszert követi és ezzel hamis eredményrejut.

Bármely vallásban felléphet a vakhituség , nemcsak a keresztyénség, az iszlám, a hinduizmus vagy abuddhizmus egyes irányzatait jellemezheti. Ha a vallásos vakhituség a társadalom egészét áthatja, akkor akormányzat vallásos irányítás alá kerül, azaz összefonódnak a vallásos és világi területek. Világi bíróságoka vallásos törvények szerint ítélkeznek, a mindennapokat is szigorúan a vallásos eloírásoknak megfeleloenélik. A vallásos vakhituség egyéniségrol, önmegvalósításról nem akar hallani, mivel ezek veszélyeztethetika hagyományos értékek mindenekfelettiségét. Sokkal fontosabb a közösség, a hagyományok tisztelete, mintaz egyén kibontakozása. Szélsoséges esetben az egyén élete sem számít, akár emberek tömeges pusztításais megengedett lehet, ha az úgymond a jó gyozelmét segíti.

21

4. Vallásokról röviden

Egy vallás világszemléletének jobban megértéséhez ismernünk kell a vallás alapfogalmait, rendszerét.Azokkal a vallásokkal, és ezeknek olyan vonatkozásaival ismerkedünk itt meg, amelyek szerepet játszottaka természettudományok kialakulásában és fontosak lehetnek a mai természettudományos és vallásos világ-felfogás kölcsönhatásának tárgyalásánál. Eloször a szent és a kinyilatkoztatás fogalmaival, utána rövidena hitregéken alapuló világfelfogással foglalkozunk, majda nagy világvallások fobb jellemzoit tárgyaljuk.Részletesebben a hinduizmussal és a muveltségi körünket meghatározó zsidó-keresztény rendszerrel fog-lalkozunk, de ismertetjük az iszlám és a kínai világszemlélet egyes elemeit is.

Szent. Mivel a vallásos ember a végso okokat az anyagi világon túl keresi, számára a világ érzékelhetovalósága nem a teljes valóság. Van a világ valóságának olyanrésze is, amit szentnek nevez. Azért tud-hatunk a szentrol, mert megnyilatkozik, és úgy, hogy ez eltér minden más hétköznapi megnyilatkozástól.Megnyilvánulhat a szent a kezdetlegesebb vallásokban koben és fában is, ám nem a követ vagy a fát tisz-telik, hanem a benne megnyilvánuló szent, természetfölötti valóságot. Keresztyén ember számára a szentlegmagasabb rendu megnyilatkozása Isten emberként való megjelenése, vallásos kifejezéssel, megtestesü-lése Jézus Krisztusban. Mivel a mai emberek jó része érzéketlen a szent megnyilvánulásaival szemben,értetlenül áll a vallásos érzés elott.

Minthogy a vallásos felfogás a létezés egészéhez kötodik, a vallásos ember nem egyszeruen az anyagi,hanem egy megszentelt világban él. Hasonlatképpen a következot gondoljuk el. Nézünk egy festményt. Hacsak a keretet, a vásznat, a festék eloszlását, a festett alakzatokat vesszük észre, akkor is le tudjuk írni a ké-pet. Ahhoz, hogy az anyagi mögött felismerjük a festo muvészi alkotását, üzenetét, másfajta érzékenységreis szükség van. Vallásos nézopontból ilyen jellegu különbség van a világ csupán anyagiként való felfogásaés a világban lévo szent érzékelése között.

Jogos a kérdés, honnan származik egy-egy vallási rendszer,miként jutott egy-egy törzs, közösség avallásához. Általában az egyes vallások eredete a múlt ködébe vész, de ahol tudjuk az eredetet, a forrásmind hasonló. Szó sincs arról, vének vagy bölcsek gyülekezete agyalta volna ki a törzs vallását, csaka vallásgyakorlás kevésbé lényeges jegyeit határozhatta meg, alakíthatta ki és fogadhatta el. Ahol szóesik az eredetrol, ott a vallásos tudás személytol ered, aki kimondta, kinyilatkoztatta azt. Ez a személya kinyilatkoztatás során különleges lelkiállapotba kerül, minek során egy természetfelettinek mutatkozóhatalomot használja fel arra, hogy üzenjen valamit az embereknek. Azután a kapott tudás szájról szájraterjed és csak egyes nagyobb vallások esetén foglaltákoket írásba. Így keletkeztek a szent könyvek.

4.1. Kinyilatkoztatás és szent könyvek

Maguk a szent könyvek kinyilatkoztatások hordozói. Ugyan emberek írtákoket, ám a vallások szerinta szerzoket isteni kinyilatkoztatások vagy sugalmazások vezérelték. Következokben példaként két ilyenvallásalapító, Mózes és Mohamed elhívásának történetét ismertetjük.

Mózes elhívása. A zsidóság Isten választott népe. Mózest ennek, az akkor Egyiptomban rabszolga-sorsban, ám viszonylagos biztonságban élo népnek a vezetésére szólította fel Isten. Mózes megölt egy, ahébereket kínzó rabszolgahajcsárt és ezért menekülnie kellett Egyiptomból. Akkor szólította meg Isten,amikor egy félsivatagos vidéken juhokat legeltetett és egyégo, ám a tuzben el nem hamvadó csipkebokrotvett észre. Mózes odament, hogy közelebbrol lássa a csodát. Isten az égo csipkebokorból szólt hozzá, meg-parancsolva neki, menjen vissza Egyiptomba, járuljon a fáraó színe elé és hozza ki a rabságból a hébereket,Izrael népét, és vezesse eloket a tejjel és mézzel folyó földre, Kánaánba (a mai Izraelbe), amely akkor mégszámos más nép lakóhelye volt.

22

Mózes megrettent a hallatlanul nagy feladattól, hogy merjen o a fáraó színe elé kerülni, hallgatnak-e ráegyáltalán a héberek. De a vonakodó Mózest Isten meggyozte, hogy Ô mindig vele lesz és ezért úrrá leszminden akadályon. Mózes ennek ellenére is kételkedett magában, húzódozott a feladattól, mégis menniekellett Egyiptomba. Hallatlanul nagy nehézségek kísértékvállalkozását, csak súlyos természeti csapásoksora, az egyiptomi tíz csapás vette rá a fáraót arra, hogy engedélyezze Izrael népének Egyiptom elhagyását.Bár Izrael népe távozhatott, a fáraó meggondolta magát és a hadsereg a kivonulók után eredt. Akkor a népcsodálatos módon száraz átjárót találva átkelhetett a Vörös tengeren, míg azoket üldözo egyiptomiak harciszekerei elakadtak a sárban és az átjárót újra elönto tenger elpusztította az üldözo sereget. Isten és a hébereka Sinai-hegynél kötött szövetséget, Mózes ott kapta meg Istentol a Tízparancsolatot tartalmazó kotáblákatés a szóban kimondott törvényeket. Mózes Istent a Sinai-hegyen és máskor sem láthatta, csak hangját hal-lotta. Bár a sivatagban vándorló nép talált enni és innivalót, az egyiptomi húsosfazekakra emlékezok mégislázadoztak Isten ellen. Magának Mózesnek is megrendült a hite, ezért sem a lázadozók, sem Mózes nemléphettek az ígéret földjére. Negyven évet töltött a nép a sivatagban, ezalatt az Egyiptomba visszavágyókmind kihaltak. Mózes még megpillanthatta az ígéret földjét, csak utána halt meg. Izrael népének történetét,a sivatagi vándorlást, az Istentol kapott törvényeket a Szentírás elso részének, az Ószövetségnek az eleje,Mózes öt könyve, a Tóra foglalja magába.

Mohamed elhívása. Mohamed arab kereskedo volt, írni-olvasni nem tudott. Állandóan marakodtak azarab törzsek, pusztították egymást, dúlt a vérbosszú, nagyon sokat részegeskedtek. Mohamed családjanem tartozott a sikeres családok közé. Negyven éves koráig Mohameddel semmi különleges nem történt.610-ben, amikor éjszaka egy barlangban aludt, látomásra riadt fel. Úgy érezte, Isten ott van vele. Angyaljelent meg Mohamed elott és Isten igéjének hirdetésére szólította. Mohamed tiltakozott, hogy nincs ehhezképessége és ereje. Ekkor az angyal olyan erovel ölelte meg, hogy Mohamed csaknem belepusztult. Majdaz angyal újra felszólította: "Hirdess!" Mohamed megint ellenállt, de a harmadik szorítás után kibuktakszájából az elso isteni igék.

Miután magához tért, Mohamed kétségbeesett. Testileg-lelkileg is a halál közelébe került. Azt hitte,megtébolyult, állapotát elviselhetetlennek érezte. Rohant a közeli szirthez, hogy a mélybe vesse magát. Ottviszont egy angyal várta, aki mint Gábriel foangyal szólt hozzá. Annak látványától nem tudott szabadulni,a hatalmas szellemi ero elol nem volt menekvés. Visszafordult és feleségéhez menekült. Elmondta, mitörtént vele. Felesége, aki nagyon okos volt, meggyozteot, hogy nemorült meg.

Hasonló élményeket éltek át a zsidó vallás prófétái is, ám Jeremiás és más próféták - a vallásos hagyo-mányt, például Mózes életét is ismerve - tudták, milyen ero hat rájuk, mit jelent Isten küldöttjének lenni.Mohamed minderrol addig mit sem hallott. Mohamed családjának egy tagja, akikeresztyén volt, nem ké-telkedett abban, hogy Mohamed Isten küldötte. Ezt néhány évelteltével Mohamed is belátta és elkezdtehirdetni Isten igéjét. Nem egyszerre, hanem huszonhárom éven át szakaszonként jutott el a kinyilatkoztatásMohamedhez. Késobb is az elso esethez hasonló gyötrodések kísérték az alkalmakat. Mohamed néha mégaz eszméletét is elvesztette és apránként törtek fel a gyönyöru nyelvezetu verssorok, melyekhez hasonlószépségu, tömörségu arab verseket addig senki sem hallott. Társai megtanulták, majd az írástudók leírtáka Mohamnedbol kiszakadt verseket, majd Mohamed halála után szerkesztették egybe a teljes szöveget. Ígyszületett meg a Korán.

Mély hatást gyakoroltak az arabokra a Korán csodálatos versei. Egy ido után senki sem kételkedettMohamed prófétaságában. Meg voltak gyozodve arról, hogy ez a muveletlen ember csak Istentol kaphattaazt, amit versekbe foglalva kiadott magából. Ez az új hit, Isten üzenete az arabokhoz, rohamosan terjedt.Közösségbe forrtak az addig egymást pusztító arab törzsek és száz év leforgása alatt hatalmas, a Himalájátóla Pireneusokig terjedo világbirodalmat hoztak létre.

23

4.2. Megszentelt világ

Hogy a világ szentsége miben rejlik, függ attól is, milyen azember viszonya környezetéhez. Amíg az ala-csonyan szervezett, tagolatlan, hatalmi viszonyokat aligmutató társadalmakban élt, a természet egészében,a személytelen, a dolgokban rejlo titkozatos erokben hitt az ember.

Varázslás. Az ember elvont gondolkodása hamar felismerhette az események ok-okozati láncolatát.Semmi sem történt számára ok nélkül, úgy érezte, hogy a világot számtalan szál, rendszer fogja össze ésaz egész egy óriási erorendszert képez. Nagyon sok minden sújthatta az ebben az áttekinthetetlen világbanélo embert, kisebb vétkeknek is kemény következményei lehettek. De az ember úgy vélte, a rendelkezéséreálló különleges eroforrás, a varázsero segítségével befolyást, sot kényszeríto hatást gyakorolhatott a világsokszor veszedelmesen hatalmas megnyilvánulásait vezérlo, irányító tényezokre. Varázslattal ott nem lévodolgokat idéznek meg. Van ennek alapja, hamar rájöhetett azember, hogy megidézéssel képek, szándé-kok ültethetok a társa elméjébe, amelyek azután vezetik az illetot. Egyébként ilyen módszereket használ amai hirdetési ipar is, amely a tudatalattinkra hatva határozza meg, hogy mit vásároljunk. Vélhették, hogya megidézés nemcsak emberre, hanem minden másra is hat. Esoért, jó idoért, bo termésért, egészségért,gyermekáldásért, sikeres vadászatért, csatanyerésért varázsoltak. Gondoskodtak a megholtak túlvilági nyu-galmáról is. Hogy sikerült-e a varázslás, ez a varázslatot végzo beavatottságától, hatalmától függött. Azzala varázsló nem foglalkozik, mi mitol van, mi áll az események mögött, csupán varázsol.

Jó példa a varázslásra az ún. csomaghit, ami több, a második világháború során hadszíntérré vált Új-Guinea környéki szigeten is kialakult a háború után. Megfigyelték a szigetlakók, hogy miután az ottlévoidegenek bizonyos elokészületeket elvégeztek, repülogép jelent meg, leszállt és kirakodott vagy az égbolejtoernyovel mindenféle javakat dobott le a földön lévoknek. Ez sokszor ismétlodött. Minderrol a szigetla-kók azt hitték, hogy az idegenekoseiket idézik meg és azok látják eloket mindenféle javakkal. Utánozvaaz idegeneket, repülotereket építettek. Fából irányítótornyot készítettek, fa fejhallgatót raktak a fejükre,jelzotüzeket gyújtottak és várták az égbol érkezo javakat. Nem értették, miért nem sikerül a szertartásaikkalmegidézni a várt csomagokat, azt hitték, nem elég pontosan végzik azokat.

Varázseszköz a barlanglakó ember festménye is. Megidézi a vadállat elejtését, beleírja az elmébe a cse-lekvést. Ha a szobába rég elhunyt hozzátartozóink képét akasszuk, megidézzükoket, valamilyen módonjelen vannak. Ha az istenek szobraival veszi körül magát az ember, megidézi az isteneket. Régebben apravoszláv hívok házában a falon lévo ikonok nem pusztán mélyen tisztelt szentképek voltak, hanem sokanúgy is gondolták, vagy legalább is ezzel is fegyelmezték a gyermekeket, hogy az ikonon ábrázolt szent min-dent meglát és számon is tart. Muvészet és varázslás rokonok. Nem a természetet másolja, hanem az általamegragadott jelenséget festi, ábrázolja a muvész. Amit festéskor megfigyel, csak emlékezteti a megragadáspillanatára. Nem másol az arcképet festo muvész sem, hanem az általa elkapott, az egyénre oly jellemzo,ám esetleg csak ritkán észreveheto arckifejezést örökíti meg. Így a muvészet nem az anyagi világot ábrá-zolja, hanem túllép rajta. Akárcsak a varázslót, a muvésztsem kötik az anyag szükségszeruségei, hanemfelülemelkedik azokon.

A természetfölötti megszemélyesítése.Emberré fejlodésünk mérföldköve a temetkezés megjelenése. Ezmár a túlvilági lét és a szellemvilág fogalmainak megszületéséhez kötodhetett. Ekkor már létezett a termé-szetfölötti értelem eszméje. Feltételezi az ember, mindenek mögött valamilyen megszemélyesítheto szellemmunkálkodása áll. Elvarázsolt rengetegben él az ember. Mindenhonnan szellemek, gonosz lelkek tekinte-nek rá. Élettelen dolgok nem léteztek, a történésekért a tárgyakat mozgató jó és rosszindulatú lények afelelosek. Ezeknek lakhelye a természet. Ezért a természet szentés ekként kell vele viselkedni. Ami szent,az sérthetetlen. Ilyen világban az ember már felszabadultabban élhet, mint a számára áttekinthetetlen, ámvarázsolható világban, mert ha a felsobb szellemi hatalmakkal megfelelo viszonyt alakít ki, nem érhetinagyobb baj.

24

Az idok során kialakult a csoport, a közösség szóbeli történelme, ezt a hitregéi, mondái, idegen eredetukifejezéssel mítoszai hordozták. Ebben foglalták össze, honnan ered a világ, az adott nép, honnan származ-nak. Sokszor a természethez, bizonyos állatokhoz kötöttékeredetuket vagy isteni elodeikre hivatkoztak,félisteniosükre, akik valamely isten és ember kapcsolatából született. Ezek a hitregék személeletességük-nél, kifejezo erejüknél fogva erosen hatottak, komolyan befolyásolták különösen a felnövekvo gyermekekképzeletét. Beívódtak a tudatalaltiba és hatottak a viselkedésre. Ezért ne legyintsük rájuk, ne tekintsükoketegyszeruen mesének, valótlanságoknak. Nem a szószerintiigazságtartalmuk a fontos, hanem az, milyenmagatartásra, a világhoz való milyen viszonyra késztettékaz embert. Ha arról szóltak, hogy nem szabada fákat sérteni, pusztítani, mert a fák vagy az erdo istene bosszút áll a népen, ezzel a természetet védték.Ugyan tudományosan nem vizsgálhatták, hogy az erdo védelme a nép sot az emberiség megmaradásánakkulcskérdése, de a sokezeréves tapasztalatokat képes alakban átadó és az emberi elmére erosen ható hitregékmegvédték a fákat és az erdoket.

Isteneiknek az idoközönként ismétlodo szertartásokon hódoltak és áldozatokat is bemutattak nekik.Ezek során kívánják felhívni az istenek figyelmét az emberre, hogy bo legyen a termés, essen az eso,kedvezoen történjenek az események. Babilonban szertartást mutattak be a földet megtermékenyíto esoeloidézésére. Azosi jelképeknek megfeleloen az eso úgy termékenyíti meg a földet, ahogy a férfi kiömlomagva az asszonyt. Innen az anyaföld név is, amely nemcsak magyarul van így. A babiloni szertartás te-topontján a király betér a szentélybe és közösül a fopapnovel. Ezzel arra késztetik az egek istenét, hogyhasonlóképpen cselekedve esovel termékenyítse meg a földeket.

Áldozat. Nyilvánvaló volt a világ összefüggéseit felfogó ember számára, hogy a világ rendje ellen valóvétkezés nem maradhat észrevétlen, következmények nélküli. Úgy gondolták, a bun az adott istent bántjameg, mintegy csökkenti a világ rendjét fenntartó képességét. Helyre kell állítani a világrendet, meg kellaz istent erosíteni, mert ha ez nem történik meg, a bunt nem teszik jóvá,valakinek, nem feltétlenül abunösnek, szenvedni, gyötrodni kell az elkövetett bun miatt. Betegségek, szerencsétlenségek, természeticsapások is mind bunök következményei. De engesztelo áldozatok bemutatásával az isten megerosítheto,ezzel jóváteheto a bun. Megerosítve az áldozattal az istent, helyreáll a világ rendje, a betegség meggyógyul,a csapás végetér.

Igen sokosi vallásban, mint a közép-amerikai indián szertartásokban, a foniciaiaknál és számos helyenmásutt embereket is áldoztak. Legszörnyubb közülük az aztékok hiedelme. Foistenüknek Huitzlipotztlinaknovére Holdistenno, aki korábban akart megszületni. Huitzlipotztli ez megakadályozta. Teljes fegyverzet-ben kiugrott az anyaméhbol, levágta novére fejét és testét szétdarabolta. Ezen a hitregén alapult az aztékokemberáldozati szertartása. Úgy hitték, ahhoz, hogy a Nap rendben haladjon pályáján, a Napot táplálni kell,emberekkel kell etetni és embervérrel itatni. Emberáldozataikat Tenochtitlán foterén, a piramistemplomcsúcsán lévo oltárokon mutatták be, ahol emberek százezreit áldozhatták fel. A szertartás során a Holdis-tennoként elokészített, felöltöztetett not a Napisten szerepét betölto pap kovako késsel megölte. Hasonlóemberáldozati szertartásokat mutattak be egyéb isteneiknek is. Egyik fo feladata a hadseregnek, a háborúkoka az áldozatként szükséges emberek sokaságának a foglyulejtése volt.

Ôsi emberi félelem az emberáldozattól való rettegés. Ismeros lehet mindenki számára, mennyire félel-metes érzés az, amikor környezetébol mindenkioellene fordul és így teljesen kiszolgáltatott helyzetbe jut-tatják, úgymond áldozatul vetik. Meglehet, ez a félelem azosidok emberéig nyúlik vissza. Elodeink Afrikaföldjén, a szavannákon csoportokban éltek. Gyakran elofordulhatott, hogy a csoport egésze csak valaki-nek a hátrahagyásával menekülhetett meg a ránk vadászó szavannai nagyragadozóktól. Akit zsákmánykéntotthagytak, annak feláldozása megmentette a többieket, legalább is egy idore. Ennek a történetnek számosváltozata ismert, a magyar népmesékben is megjelenik.

25

4.3. Sokistenhit

Akkor maradhat meg az ember, ha figyel arra, milyen következményekkel járhatnak a cselekedetei. A régiidok embere a természetben élo, érzo, sérelmeire válaszoló, felsobb hatalmakkal rendelkezo lényeket lát,isteneket és hasonlókat lát, akik büntethetik és jutalmazhatják az embert. Nem nehéz felismernünk, hogy atermészet mögött álló istenekben hívo ember figyel a természetre, gondolkodik azon, mikor tesz vele jót ésrosszat. Amikor istenei kedvébe igyekszik járni, valójában a természetet és ezzel együtt önmagát óvja.

Ôsi tapasztalat, hogy a természet válaszol arra, amit vele teszünk. Visszahat ránk, ám sokszor csak jóvalkésobb, mint ahogyan a dolgaiba beavatkoztunk. Válaszai hasonlítanak arra, amit egy élo, akár egy emberis tesz védekezésként, amikor bünteti, pusztítja a reá törot. Sokszor késleltve, akár a vele esett sérelmeketnem felejto ember, aki nem hagyja megtorlatlanul, ami vele történt. Ezért amikor a törzs öreg bölcse aztanítja, hogy ne bántsd a fát, mert az erdo szelleme megbüntet bennünket, alapveto igazságot fogalmazmeg. Az ilyen képszeru tanítás mély nyomot hagy a világgal ismerkedo gyermekben és ösztönerosséguerkölcsi gátlást épít be tudatalattijába. Hasonlóképpen aforrás, a patak, a föld szellemeirol és a természetetbenépesíto egyéb szellemekrol való tanítások is a természetes környezet és ezzel az adott közösség védel-mét szolgálják. Amikor a mai átlagember kineveti ezeket, nem tudja mit csinál. Ugyan ma már világosszámunkra, hogy ilyen, személyesen, emberi módon bosszút álló felsobb lények nincsenek, de természet-tudományos ismereteinknek köszönhetoen tisztában vagyunk azzal, hogy az erdo létfontosságú számunkra,vizünk, levegonk, talajunk épsége a fáktól függ. De amikor saját érdekünkrol van szó, irtjuk a fát és azerdot. Nem az értelmünk vezet ilyenkor, hanem az érdekként megnyilvánuló ösztöntörekvés, amelynek akorunkat jellemzo neveletlenség miatt nemhogy nincs erkölcsi gátja, hanem az önzést, kapzsiságot, a csaka pillantra figyelést egyenesen a piacgazdaság serkentojeként, hajtóerejeként kezelik és bátorítják.

Róma vallásossága. Róma fejlodése a csodával határos volt. Egy kis latin település, melynek létezését agörög világ eleinte észre sem vette, és még a latinok között sem játszott eredetileg vezeto szerepet, pár százév alatt az akkori világ központjává fejlodött. Róma fénykorának nagyjai és történetírók a rómaiak vallá-sosságában keresték a világtörténelmi siker magyarázatát, meggyozodésük szerint rendkívüli vallásosságukjutalmának köszönhetoek sikereik. Nem Isten kifürkészhetetlen akarata tette a rómaikat naggyá, hanem arómaiak állandóan, maguktól, saját erejükbol, esetrol esetre igyekeztek kifürkészni isteneik akaratát. Hitükszerint az istenek minden tevékenységnek, minden órának részesei, a vallás a ráfordított idot és figyelemettekintve is központi szerepet játszott a rómaiak életében.Nem az istenek ábrázolása, a szertartások, imád-ságok voltak a fontosak, hanem a rómaiak állandóan átélték isteneik jelenlétét, érezték figyelmét. Hogymennyire fontos volt számukra a vallás, a korabeli történetíró szerint: Róma színpad, az eloadott darabcíme: Az istenek muködése.

Rend akkor van a kisebb-nagyobb istenek által uralt világban, ha az istenek közössége jó családkéntél együtt. Ha istenek vetélkednek egymással, jaj az embereknek, gondoljunk csak a trójai háború elozmé-nyeire. A vallásos tanok az istenek és az emberek közötti kapcsolatrendszer szabályainak, szertartásainakösszegzése. Az istenek békéje a világ jó rendjével azonos ésha felbomlott a béke, nem mindennapi, újszeru,a a természet és a társadalom rendéjének megbontó esemény, mint egy üstökös megjelenése, kétfeju állatszületése vagy egy Vesta-szuz szüzességének elvesztése jelzi. Ilyenkor a leheto leggyorsabban ki kellettderíteni, miféle emberi viselkedés állhat az isteni béke megbomlásának hátterében és áldozatokkal mielobbhelyre kellett állítani azt.

Ami az istenek közötti viszonyokat illeti, a római, akárcsak a görög vallásban, a végzet akarata volt alegfelso és megfellebbezhetetlen döntés. A végzet a rómaiak számára az istenek felett áll, mint titokzatos,névnélküli, ’beburkolt’ istenségek együttese. Jupiter villámainak felhasználását isok írják elo. Jupiterháromféle villámából csak a legelsot küldheti saját elhatározása szerint. Másodikfajta levetéséhez mára tizenkét foisten jóváhagyása is szükséges. A harmadikhoz, amelyik nagyobb, egész államokat érintováltozásokat hozhat, a végzet legfobb istenségeinek engedélye kell.

Az isteni akarat pontos és szigorúan meghatározott keretekközött való kifürkészésének a legfontosabb

26

eszközei a béljóslás, a villámok magyarázata, a madárjóslás és a különbözo égi illetve csodajelek értelme-zése. Majd a jelekben mutatkozó isteni akaratot engesztelo áldozat bemutatásával akár meg is másíthatták.Nagy befolyású testületet alkottak az állatok belszerveibol jósoló papok, a haruspexek. Például a máj külön-bözo területei más-más istenek fennhatósága alá tartoztak és így a máj részeinek állapotából következtettekaz egyes istenek szándékára. Csaták, hadjáratok és más komolyabb állami döntés elott a a jósok testületénekvéleménye meghatározó volt. Livius a köztársaság egy korszakából négy olyan ütközetet említ, amelyekelott a hadvezérek a haruspexekhez fordultak az isteni jóindulat kifürkészése végett. Jóslataik rendben be-teljesedtek. A jósok elorejelezték Ceasar meggyilkolását. Március idusa, a gyilkosság elott egyrészt Ceasartfigyelmeztették, ne menjen el a végzetes ülésre. Továbbá a március idusa elotti áldozatban a bemutatott ál-dozati állatnak nem találták a szívét majd a megismételt áldozat bemutatáskor az állat májának hiányzottegy része. Ezek a jósjelek a szabályok szerint a legsúlyosabb csapások elojelei.

Az volt a villámokból való jóslás alapja, hogy az égbolt különbözo tartományai más-más istenekhezvoltak rendelve. Honnan jött a villám, milyen alakú, hová csapott be, ezekbol olvasták ki az istenek szándé-kait. Keleten laktak a jóindulatú, leghatalmasabb istenek, az alvilágiak pedig a nyugati részen, abból is azészaknyugati volt a legbaljósabb. Madárjóslatot aszerintkaptak, az égen merrol, milyen madarak, mekkoraszámban érkeztek, milyen alakzatban repültek.

Megjegyezzük, hogy a hitregék és a sokistenhit egyaránt feltételez legfensobb hatalmat, teremto szel-lemi erot, istent, amely szereti az embereket. De ez az isten túl messzire van az emberektol. Varázslás,hitregék, sokistenhit egyaránt a közbenso, a legfensobb szellemi ero és az anyagi, emberi világ között lé-tezo hatalmakra összpontosít. Ugyanis azo tevékenységük határozza meg, mi történik az emberekkel, azo jóindulatuk szerezheto meg a beavatott személyek által végzett varázslással, szertartásokkal, engeszteloáldozatokkal.

4.4. Hinduizmus

Elménk és a világ valósága. India osi vallásának központi tárgya az elme tökéletlensége és ennek fel-számolása. Elménk feladata az volna, hogy híven tükrözze a világ valóságát és így vezessen minket avilágban. Ha az elme a világról hamis, részleges, töredékesképet ad, nem csodálkozhatunk azon, hogy azegyén helytelenül, a világ rendjét sértve, sok-sok bajt okozva él. Összetéveszt lényegest lényegtelennel,igazat hamissal, állandót mulandóval. Vakon botorkál a világban, nem tudja, mit is csinál igazából.

Elménk állapotát a hindu hasonlat tó felszínének viselkedésével veti össze. Ha a derült egu éjszakán aBalaton partján ülünk és a víz erosen hullámzik, akkor a víztükör semmit sem mutat az égbolton tündökloHoldból. Ha csökken a hullámzás, akkor már fel-felvillan egy-egy cserépnyi holdfény. Ha viszont kisimula víz, a Hold teljes szépségében ragyog a víztükrön. Hasonlóan, ha elménk homályos, a külso zavarokmindent elfednek, semmit sem tudunk átlátni. Nem észleljük, nem foghatjuk fel a valóságot, elménk nemtükrözheti azt vissza. Ha elménk tisztább, meg tudjuk szurni a zavarokat, azaz jobban szét tudjuk választanimi a lényeges és mi csak múló zavar. Csak a tiszta elme, akár a mozdulatlan, sima víztükör képes a valóságotészlelni és azt visszatükrözni, megragadni fontos és alapveto dolgokat.

Szembe kellene azzal néznünk, hogy az elménk a világról töredékes és torz képet ad. Nagyon nehéz ezttudomásul venni. Beszélünk mi errol, de csak homályosan, fátyolozottan. Mondogatjuk, - ez a mai világegyik igen gyakran hangoztatott, szinte központinak mondható szólama,- hogy minden ember máskéntgondolkozik, mindenki másként fogja fel a világot. Ez így igaz. De belegondolva, mit is jelent ez valójábanés az egyes emberek elméje ezt miként értelmezi, megdöbbento eredményre jutunk.

Mindenki másként látja ugyan a világot, de csak egyetlen világ van. Ha az egyetlen valóságot mindenkimásnak érzékeli, az bizony arra utalhat, hogy valamennyienrosszul, nevezetesen töredékesen és torzanragadjuk meg azt. Arra képesek vagyunk, hogy a másik torz felfogását észleljük, legalább is abban, amitjómagam helyesen észlelek. Amit mindketten vagy valamennyien ugyanolyan torzan látunk, annak hamisszemlélete észrevétlen marad. Egyáltalán elmém a ’mindenki másként fogja fel a világot’ mondást a maga

27

rendszere szerint értelmezi. Ebbe ugyanis belefér, van valaki, aki helyesen szemléli a világot és az összestöbbi pedig helytelenül. Aki pedig tisztán lát, az természetesen én magam vagyok. Nem lehet az, hogy énrosszul emlékeznék, zavarosan fognám fel a világot, összekevernék dolgokat. Lehet ugyan bennem is némitökéletlenség, de hogy ennyi baj van a világban, annak oka nem én vagyok, hanem a többiek.

Ha az elmém jómagamat tisztán, világosan látónak tételezi fel, miközben a többi embert helytelenülgondolkodónak látom, akkor a világot azzal tudom jobbá tenni, ha másokat a magam képére alakítok. Gon-dolkodjanak úgy mint én, lássák úgy a dolgokat mint jómagam.Csakhogy a többi ember is ugyanígy visel-kedik. Ennélfogva a családon, és más kisebb-nagyobb közösségen belül állandóan folyik a küzdelem a többimeggyozéséért, átneveléséért. Eredménytelenül, csak a zurzavar no. Így a ’mindenki másként fogja fel avilágot’ mondás legfeljebb a türelmet, a másik iránti megértés szükségét fejezi ki, nem pedig azzal szembe-sít, amire tényleg törekednem kellene. Saját töredékes és torz látásmódomat kellene ugyanis felismernemés felszámolnom. Nem a többi ember, hanem saját magam világosabbá tételére kellene törekednem. Enneknemcsak az lenne az eredménye, hogy nem bántanám feleslegesen a többit, hanem felemelkedve jobbanbánnék a világgal és egyben önkéntelenül is példaként szolgálnék mások számára.

Véda. Valamennyiosi vallási irat közül egyik legkiemelkedobbnek a hinduk szent könyvét, a Védát tart-ják. A Véda az emberi lét alapját tárgyaló, egységes, összefüggo rendszerként fogható fel. Ennyire teljesés mély tárgyalást egyetlen másosi vallás irata sem tartalmaz. Kinyilatkoztatás eredménye a hagyományszerint a Véda is. Ami most következik, annak tanulmányozása sokak számára túl nehéznek tunhet majd.Akinek másodszori-harmadszori olvasásra sem lesz világosabb, ne keseredjen el, hanem a hindu istenfoga-lomnál folytassa a tanulást.

Mindennekosokát a Véda az Átman szóval jelöli. Az Átman maga a lét. Ha lét van, akkor mindenannak körébe tartozik, egyetlen lét van. Ha nem lenne lét, énsem lehetnék, aki ezt gondolom. Ha már errolgondolkodom, vagyok, van lét. Ebbe a létbe tartozom én is. Haa lét van, akkor nemlét nincs. Ha ez a létaz egyetlen valóság, akkor rajta kívül valóság nincs. Mindaz ami ezen az egyetlen valóságon kívül lennilátszik, az nem valóság. Káprázat. E gondolatmenet tolem, a gondolkodó embertol származik. Nem tudokmásként lenni, csak úgy, hogy magamat mint élolényt létezonek tartom, és mint az egyetlen létezo valóságotélem át. Mivel az egyetlen valóságon kívül más nincs, ami rajtam kívül lenni látszik, az nem-lét, nem-valóság, hanem káprázat. Ha tolem különbözonek látok más tárgyakat, embereket, azaz nem egységkéntlátom a világot akkor nem a valóság, hanem csak annak káprázata van elottem. Egy a világ, nem szükségeskülönálló dolgokra felosztani. Hiszen semminek sincs állandó természete, minden változik. Ami igazitudásnak nevezheto, az az egész, a valóság megtapasztalása. Olyan értelemmel, amely megkülönböztet,feloszt, összehasonlít, mérlegel, csoportosít, nem juthatunk el az egyetlen valóság megragadásához, csak akáprázatban botorkálunk.

De az én felébredhet a káprázatból, ettol eltéro, éber helyzetbe kerülhet. Nem egyéb a káprázat, mint azén éberségének lefokozottsága, egy elvarázsolt állapot, alvajárás. Ha az én megszünteti ezt a lefokozottsá-got, akkor éber lesz és látja a természet káprázatszeruségét. Ekkor már nemcsak a természetet fogja látni,hanem a valóságot is. Két énje van az embernek: az egyik a halhatatlan én, az Átman, amely az egyetlen lé-tezovel azonos; a másik az Átman testet, tulajdonságokat, szenvedélyeket, egyéni létet, sorsot viselo alakja,az emberi én. Elobbi a nagy Én, utóbbi a kis Én. Utóbbi a halál pillanatában elmúlik, megsemmisül. Ami-kor az ember az éberség legmagasabb fokát eléri, akkor a nagyÉnnel, isteni énjével szembesül. Egy helyenígy szól a Véda a két énrol. Két madár száll a fára, az egyik eszik a fa gyümölcsébol, a másik nyugodtanül és nézi. Itt a fa az élet fája, az emberi test. Ez a két madár akis, azaz testi Én és a nagy, azaz isteni Én.Eszik a fáról a testi Én, az isteni Én nyugodtan ül, nem eszik,nem szeret, nem gyulöl, nem avatkozik be,nem cselekszik, csak néz. Az isteni Én az éberség felülmúlhatatlanul magas szintje.

Mindennek kemény következményei vannak. Nem valóság a természet, csupán az én káprázata. Dea káprázat egyszeru feleszméléssel, tunodéssel nem oszlatható el. Ez a káprázat, szanszkrit szóvalmájá,nem egyéni. A májá a világegyetem egészére kiterjedo anyagi burok, fátyol, ami isteni eredetu, de amibecsap minket, mert összetévesztjük az igazi valósággal. Ez mindenkire, az egész emberiségre és minden

28

érzékelore egyetemesen ránehezedo elhomályosodás, az éberség lefokozása következtében támadt sajátsá-gos varázslat. Mint ilyen, az éberség magasabb fokán önmagától elillan. A tudomány a természetet, ezta káprázatot tanulmányozza, rendszerezi, kutatja. Természet és valóság közül elsodleges a valóság. Amimegismerheto a káprázat, a természet. De ennek nincs sok értelme, mert eza létezot nem érinti.

Hinduizmus istenfogalma. Az Átman, vagy ami csaknem ugyanaz, a Brahman, a lét, önmagában teljesés kiegészítésre nem szorul, kifelé meg nem nyilvánuló, maga a teljes valóság. Mint ilyen, felfoghatatlan,értelemmel és szóval el nem érheto. Felfoghatatlanságát a hindu szemlélet azzal hangsúlyozza, hogy a Brah-manról csupán azt mondhatjuk meg, hogy mi nem. Így csak a nemleges jelzoit adhatjuk meg, határtalan,nincs kezdete és vége, elérhetetlen, oszthatatlan.

A Brahman által valósul meg a mindenség. A Brahman ekkor már megnyilvánul, megszemélyesítheto,ez az Isten. Így a hinduizmus istene is az egy személyes Isten, akárcsak a zsidó-keresztyén-iszlám Isten,ezért rokoníthatók. A hindu számára Isten mérhetetlen volta csak jelképeken keresztül gondolható el. Ezeka jelképek már felfoghatóak. Isten hatalma három tevékenységben nyilvánul meg, a teremtésben, a létfenntartásában, s a pusztításban, ami egyben újjáteremtésis. Ez a hármasság önmagába visszatéroen kör-folyamatot képez, egységet alkot. Megszemélyesíto jelképei: Brahma, a Teremto; Visnu, a Fenntartó; ésSíva, a Pusztító és Megújító. Különbözo Visnu vagy Síva jelképeket tisztelo hinduk általában nem tekintikegymást más hitekhez tartozónak, csupán Isten más-más megnyilatkozásai ragadják meg jobbanoket.

Nem egyéb a számtalan hindu istenalak, mint egyes természeti erok megszemélyesítései. Eleve meg-különböztetik a hindukoket az egy Istentol. Inkább a keresztyénség angyalainak feleltethetok meg, csupánközvetítok az egy Istenhez. Mivel különbözoek vagyunk, személyiségünknek, értelmünknek, gondolkodás-módunknak megfeleloen más-más módon közelíthetjük meg Istent, juthatunk elobbre és fentebb. Alacso-nyabb fejlettségi fokon élo emberek nem képesek megközelíteni az egyetlen Isten fogalmát, csak bizonyosrészleges megnyilvánulások, jelképek iránt érzékenyek. Ezért a hindu vallás az emberek közötti különbségmiatt megengedi a képek, szobrok és egyéb jelképek tiszteletét. Éppen az a kasztrendszer szellemi alapja,hogy adott kasztba az azonos szinten állók születnek.

Ember a hinduizmusban. Más egyistenhívo vallásokhoz hasonlóan, a hindu az ember nyomorúságánakokát abban látja, hogy az ember jóval messzebbre került Istentol, mint ahol lehetne. Ennek a hindu szerintoka az, hogy az ember értelme, ébersége elhomályosult. Káprázatok, a májá világában él. Éberségünkelvesztése a tudatossága meggyengülését jelenti. Aluszékony lett az ember, eltompult, nem képes eléggéösszpontosítani gondolatait, figyelmét, szellemilegú lustává és érzéketlenné vált. Emiatt nem képes meg-látni a valót, a lényegest összetéveszti a lényegtelennel,az igazat a hamissal, az állandót a mulandóval. Ígyvakon botorkál a világban, nem tudja, mit is csinál igazából, ennélfogva nem képes megfeleloen, Isten-nek tetszoen élni. Istenhez vezeto útja az elme megvilágosodásában van, erre kell törekednie, ez visz azüdvösséghez.

Akármilyen szinten is áll valaki, járhatja az üdvösség felévezeto utat, bárki elobbre juthat a maga ösvé-nyén, ha adottságaival, értelmével teljes odaadással erreadja magát. Hindu felfogás szerint az egyetemes ésegyetlen törvény az átélésnek, megvalósításnak, követésnek nagyon sokféle módját teszi lehetové. Csak egya fontos, hogy igazán törekedjünk. Csak látszólagos a különbözo útak közötti eltérés, minden út egyfelé,Istenhez vezet. Ezért a törvény nem követeli meg, hogy mindenki ugyanazt a hitvallást vallja, ugyanúgykövesse Istent.

Így a hindu gondolkodásban nem Isten léte a központi kérdés,hanem Isten embert átalakító hatalma.A hindut a vallásosság átélésének módja teszi hinduvá, nem pedig az istenfogalma. Számára a sötétbentévelygo ember értelmének megvilágosodása a központi kérdés. Rendeltetésünk önmagunk istenemberréalakítása, a lét egészével való azonosság felismerése. Létezésünk értelmét a hindu az alábbi módon magya-rázza. Az idegen szavak a papi nyelvként fejlesztett és használt szanszkrit nyelv szavai.

29

Világ muködésérol. A világot a hindu szerint a Dharma muködteti, amely a mindent átható, mozgató elv,fenntartó ero, ez teszi a dolgokat olyanná, amilyenek. A Dharma embernekvallási törvény, a természetbena természeti törvények alapjául szolgáló alap. Három alapelv, a tamasz, a radzsasz és a szattva alakítja avilágot. A tamasz az öntudatlanság, magatehetetlenség, nehézség, sötétségoselve. A radzsasz a mozgé-konyság, kiterjedés, szenvedésoselve. A szattva az öntudatosság, tisztaság, világosság,egyensúlyoselve.Ez a három alapelv valamennyire mindenben jelen van. Valamely létmód fejlettségi fokát az szabja meg,melyik a három elv közül a meghatározó.

Alacsonyabb fokon a tamasz a meghatározó, radzsasz éppen csak annyira van jelen, hogy az anyagotösszetartsa, mozgassa, szattvából meg csak annyi, hogy a radzsasz tevékenységét irányítsa. Nincsen teljesenélet nélkül való anyag a hindu felfogásban. Még a növényeknél is a tamasz van túlsúlyban, az állatvilágbana radzsasz válik meghatározóvá. Emberi feladatunk, hogy a szattva egyre magasabb szintre emelkedjen.Jelen van az emberben a tamasz és a radzsasz is, még a legtisztultabb szellemi fokon álló embernek isszüksége van rájuk, hogy a test muködhessen. Éberségünk elvesztése az jelenti, hogy az emberben túl soka tamasz. Az Istenhez vezeto úton egyre több lesz az emberben a szattva.

Körforgás és újjászületés. Körkörös a hindu idoszemlélet. Nincs kezdet, nincs vég, csak állandó ismét-lodés, körforgás van. Még az istenek sem örökök, a nagy körforgások során a világgal együtt megsemmi-sülnek, majd a világgal együtt újra megjelennek. Ilyen körforgás része az élo is. A májában élo ember énjea dzsíva, amely részt vesz a körforgásban. Rendeltetése a lét megismerése. A dzsívának a természet egyremagasabb fokozatain kell áthaladnia, mert csak így tapasztalhatja ki, ismerheti meg a létet. Ha a dzsívaeljut a teljes megismerésig, elveszti önazonosságát, visszakerül a teljességbe, az Átmanba.

Újjászületéseken át vezet a dzsíva útja. Maga eredményeinek, érdemeinek megfeleloen jut magasabbfokozatba. Ha a dzsíva egy életében nem tudott fejlodni, az újjászületés ugyanarra a szintre juttatja vissza,vagy akár vissza is eshet alacsonyabb rendu fokozatba. Fejlodésének irányát az öntudat szintjének növeke-dése jelzi. Még a növényvilágot is a kezdetleges anyagiasság uralja. Ahogy haladunk elore az állatvilágban,az öntudat szintje egyre emelkedik, a lények már változtatják helyüket, egyre összetettebb tevékenységekreképesek. Felsobb állapotokat a három fokozatba sorolt emberi lét jelenti. Ezt alsó fokán az állati ösztönökmég erosebben befolyásolják, innen még vissza lehet esni állati létfokozatba. Már tisztább az öntudat aközépso fokozatban, innen a dzsíva már nem eshet vissza emberinél alacsonyabb létfokozatba. Az emberilét harmadik fokozata az egyre magasabb tisztultságú állapotokat jelenti.

Ne gondoljuk azt, hogy az újjászületések a lélekvándorlástjelentenék. Ilyet a hindu nem tanít, csaka körforgásokban való visszatérést. Maguk a világok is elenyésznek és újrateremtodnek. Azt jelenti avisszatérés, hogy a dzsíva a májá körforgásában marad és megjelenik valamilyen alakban.

Nirvána. Magasabb rendu fokozatokig jutó ember állapotát az egyre tisztábban, élesebben való látásjellemzi. Képes lesz az ember arra, hogy csapongó gondolatait uralja, csak egy dologra összpontosítson.Egyre tisztábban láthatja az összpontosítás magasabb fokán a dolgokat, más zavaró hatásokat ki tud küszö-bölni. Majd elméje segítségével felismeri a dolgok mögött álló végso valóságot. Ezután rájön arra, hogy azelméje is csak egy tárgy és így az elme is eggyé válik a valóságteljességével, az Átmannal. Amint az elmeazonossá válik az Átmannal, eltunik a káprázat, a májá. Az Átmannal való egység a léttel való legmaga-sabb rendu egyesülés, az egyéniség börtönébol való felszabadulás, a Nirvána állapota. Ha a Nirvánát elériaz ember, akkor átlát mindenen, felülemelkedik minden esetlegességen és mulandóságon.

Szeretet fokozatai. Az Átmanhoz vezeto útak közül egyik legfontosabb a szeretet útja. Muködnek erok,vonzások és taszítások a szellemi világban is. Tisztultabbalakja a vonzalomnak a szeretet, ami az elkülö-nültség miatt jön létre. Szándéka annak eltörlése. Négyféle lehet a hindu szerint a szeretet, az alacsonyabbanállók, a magasabban állók, a velünk egyenrangúak és az Isteniránt érzett szeretet.

30

Legáltalánosabb és egyben a legalacsonyabb rendu szeretet az alacsonyabb renduek iránti szeretet, mertsok benne az ösztönös elem. Hiszen az állat is szereti kicsinyeit. Emberben ilyen szeretet az anyai szeretetés az erosebbeknek a gyengébbek iránt érzett szeretete. A magasabban állók iránti szeretet már kevésbéösztönös, ezért magasabb rendu és ritkábban tapasztalhatjuk. Például a szüloi szeretet jóval általánosabb,mint a gyermek szülo iránti szeretete.

Még több önzetlenséget követel a velünk egyenlok iránti szeretet. Ilyen szeretet mintaképe a férfi ésa no közötti szerelem vagy az igazi barátság. Az a házasság, amelyik megreked az ösztönösség kezdetiszintjén, nem lehet tartós és boldog ugyanis az ösztön összetartó ereje pár év után természetes módon le-csökken. Minden házasságban lehetnek olyan hosszabb szakaszok, amikor az egyik nem tud ugyanannyitadni a másiknak. Ekkor a kevesebbet kapó félnek az ösztöne azt sugallja, hagyja el házastársát, keressenhelyette magának szebbet, jobbat, vonzóbbat, gazdagabbat, muveltebbet, kedvesebbet. Csak az erosödo,magasabbrendu tudatos szeretet tarthatja össze a házasságot. Nem mehetsz el, nem hagyhatod el, hiszenannyi mindent megéltetek már együtt, gyermekeitek vannak,számtalan közös dolgotok van. Bizony le-hetnek majd olyan idoszakok is, amikor te tudsz majd kevesebbet adni és a házastársad fog neked turni.Elmondhatatlan az az élmény, amelyet a sok évtizedes, szeretetben növekedo házasság nyújt a házastársak-nak. Annyira ismerik már egymást, hogy sokszor arcra is kezdenek egymáshoz hasonlítani.

Legmagasabb rendu szeretet az Isten iránti szeretet, önmagunk Istennek való átadása. Ennek is többfokozata van. Elso az Isten iránti hódolat, imádat, az Istenrol való elmélkedés. Második fokozatban aszeretet kiárad mindenre, mert a világon minden Isten teremtménye. Ekkor az Isten iránti szeretet a teremtmények, az emberek, állatok, növények, az egész világiránti szeretetben nyilvánul meg. A harmadikfokozatot elért ember rádöbben arra, miért ismeri fel a világban az istenit. Azért, mert az Isten bennem isjelen van, egyek vagyunk Istennel, mert egyedül Ô tölti be egész lényünket. Éppen a bennem lévo isteniismeri fel másban az istenit. Azaz egyek vagyunk. Ez a fentebb tárgyalt Nirvána állapota.

Buddhizmus. Lényegében a buddhizmus a hinduizmus egy megújult változata, bár vannak akik szerinta hindu és a buddhizmus közösosi forrásból merít. Buddha szerint, mivel az istenek sem örökök, nemkell velük különösebben törodni. Igazán fontos dolog a megvilágosodás, a Nirvána állapotának az elérése,mindenkinek elég csak efelé törekednie. Ezért Buddha elutasítja a hinduizmust jellemzo kasztrendszert is.

Buddha nem arra törekedett, hogy az ember tudását növelje, hanem az emberi lét, a szenvedés, az em-ber reménytelen állapota foglalkoztatta. Alapveto tulajdonsága a természetnek, hogy minden keletkezikés eltunik. Azért szenvedünk, mert ellenállunk az élet folyásának, megkísérlünk állandó dolgokba kapasz-kodni. De ezek mind májá, legyenek akár tárgyak, emberek, gondolatok. Májá az elkülönült én fogalmais. Ha mindenáron ragaszkodom az énemhez, csak a szenvedésemet növelem, mert énem is csak pusztakáprázat. Megvilágosodni azt jelenti, hogy átéljük a lét egységét. Azaz elszakadunk az állandóan válto-zótól és a lét egysége állandó tapasztalatunkká válik. Értelmem csak eszköz, amely megmutatja az utat amegvilágosodás felé. Felébredni, megvilágosodni azt jelenti, hogy túljutottam az értelem világán, amelymegkülönböztetésekre, ellentétekre épül és eljutottam oda, hogy a valóságot a maga egységében láthatom.

Mivel a hinduizmus csak a hindukra korlátozódik, azaz hindunak születni kell, a hinduizmus nem térítovallás. Buddhista viszont bárki lehet, ezért a buddhizmus kiléphetett India területérol és Kínában, Japánbanés máshol is terjedve világvallássá válhatott. Indiából viszont szinte teljesen eltunt.

Azzal, hogy a hindu vallás önfejlodésre ösztönöz, idonket és eroforrásainkat a megmaradáshoz szüksé-ges tevékenységek felé irányítja. Aki tisztában van saját korlátaival, nem bántja feleslegesen a többi embert,nem esik neki meggondolatlanul a természetnek, nem kezd kétes értéku természetátalakító tevékenységbe,hanem idejének és eroforrásainak jó részét sajátmaga lelki-szellemi építésére fordítja. Tisztábban és vi-lágosabban gondolkodva jobban bánik az emberekkel és a világgal egyaránt és példaként szolgál másokszámára is. Még kifejezettebben látszik ez a buddhista életvitelében. Míg a hindu számára a szellemi fej-lodés lehetosége korlátozottabb, a buddhista nevelés több évtizedes kemény gyakorlással olyan szellemiszintekre képes az embert emelni, melyekrol a lélektan csak manapság kezd megfoghatóbb kijelentéseket

31

tenni. Számos kisebb-nagyobb ázsiai társadalom felemelkedésében, fenntarható életrendjének kialakulásá-ban a buddhista felfogás szerinti élés kulcsszerepet játszott. Példaként Tibet, Kína, Japán történelménekkorábbi korszakait hozhatnánk fel.

4.5. A kínai vallásos gondolkodásról

Körkörösen viselkedik a világ a kínai gondolkodás szerint is. Teremtésrol a körkörös idofelfogás miatt nincsszó. Két alapveto ero, a jin és a jang küzdelme, összjátéka szabályozza a világot. Jin a noies, jang a férfias. Ekét tényezo között egyensúly kell legyen. Ha az egyensúly felborul, a fennmaradás érdekében elobb-utóbbhelyre kell állnia. Ha van száraz, van nedves is, világos mellett sötét is és ezek áthatják egymást. Egyensúlytkell találni mindenben. Ma például az önérvényesítés és beilleszkedés, verseny és együttmuködés, elemzésés az összefoglalás, gyarapodás és a megorzés között. Ha valamit jónak tartok és az ellentétét, mintrosszatmeg akarom semmisíteni, a világ egyensúlyi rendjét rontom,mert újabb felfordulásokat okozhatok.

Kína gondolkodását a buddhizmus mellett a kínai eredetu taoizmus határozta meg, amely egy mindentátfogó rendezo, összhangot teremto és fenntartó elvnek, a taonak tulajdonította a világ rendjét. Szüntelenülváltozó, mozgó világunkat a tao szervezi, rendezi. Nincs a tao valamiféle legfelsobb teremto és fenntartószemélyes istennel, mindenható hatalommal azonosítva. Mivel hallatlanul összetett a világ, a mindent ma-gától elrendezo taot nem ragadhatjuk meg egyszeruen, nem adható meg valamilyen gépkönyvvel, eljárással.Csak példákon keresztül szemléltethetjük muködését. Amia mozgást és változást illeti, errol a buddhizmusés a tao hasonlóan vélekedik. Míg a buddhista számára ez a léthelyzet kiindulópontja, a tao a változá-sok, mozgások, körforgások állandó mintázataira, az ezeken keresztül mutatkozó világrendre utal. Ennekmegfeleloen minden létezonek megvan a maga helye, szerepe. Semmi sem kerül véletlenül oda, ahol van.Legfontosabb feladata az embernek, hogy minél tökéletesebben illeszkedjen a világ rendjébe, oda nem illotevékenységgel ne zavarja meg azt. Hagyja, hogy a tao vezérelje életét. Továbbá a körforgások miatt azidoszemlélet körkörös, a múlt, jelen és jövo igazából nem létezik, ami van, olyan már volt és lesz is.

A kínai idoszemlélet körkörösségének egyik megnyilvánulása azosök és így a hagyományok tisztelete.Mindent azosöknek köszönhetünk. Ha annakidejénok csak önmaguk javát keresik és csupán a saját sor-sukkal törodve rövidlátó módon, ösztöneiket követve habzsolják az életet, akkor mi ma nem léteznénk. Deoseink bölcsek voltak, gondoltak ránk, a jövendo nemzedékekre és alaposan megfontolták, miként élhetnek,mibe vághatnak bele. Ezért mi is, bármit teszünk, gondolnunk kell arra, megfelel-e ez a hagyománynak,mit szólnának mindehhez azoseink. Kínát a hagyományokhoz való ragaszkodás tartotta meg, azaz a dön-téshozáskor mindig mérlegelték, mit is tettek volna hasonló helyzetben az elottük járók.

Híven szemlélteti a körkörös világszemlélet, a hagyomány világképre gyakorolt hatását a következokínai történet. Egy lángeszu mérnök repülo szerkezetet készített. Bemutatta az uralkodónak, akinekszem-melláthatóan tetszett a készülék, erosen csodálta. De a bemutató után az uralkodó szétromboltatta a repülotés megölette feltalálóját, minthogy a világ addig is megvolt repülo nélkül és az ilyen új dolgok kiszámítha-tatlan módon megzavarhatnák a világ rendjét. Ugyanis azosök is biztos találkoztak már valaha a repüléssel,de azt nem hagyományozták az utánuk jövokre. Nyilván azért nem, mert ártalmasnak vélték. Kína hagyo-mányos világszemléletének helyességét meggyozoen bizonyítja, hogy Kína fennmaradt, miközben a többinagy ókori birodalom mind eltunt.

Kínai vallásos gondolkodásának egyik legismertebb képviseloje Konfuciusz. Konfuciusz gondolatrend-szere elsosorban erkölcsi rendszer. Tanításai szerint a rossz általában nem egyszeruen a magányos gazem-berek muve, hanem az emberek közösen követik el. Konfuciusz éppen ezért a vezetok erkölcsösségénekfontosságát emeli ki. Ha a családfo, a tanító, az eloljárók, a fejedelem, a császár erkölcsös, akkor a család-tagok, a tanítványok és a nép is mintájukat követve él.

32

4.6. Egyistenhit kialakulása

Az ókori Kelet muveltségeit a sokistenhit határozta meg. Istenek nemcsak természeti jelenségekhez, hanemföldrajzi helyekhez, városokhoz is kötodtek. Kb. négyezer éve Mezopotámiában az egymással vetélkedohelyi istenek harca minoségileg új istenfogalom kialakulásához vezetett. Ha egy város gyozedelmeskedett,ezt úgy magyarázták, hogy az istene legyozte mások isteneit, erosebbnek bizonyult a többieknél. Így a nagybirodalmakat létrehozó városok istenei kivételezett helyzetbe kerültek. De a tiszta egyistenhit nem egy nagyvilágbirodalom szellemi központjában jött létre. Nem lehetett így, mert a történelem tanúsága szerint nagybirodalmak nem létezhetnek hosszabb idon át.

Másképpen jelent meg az emberiség számára az egy Isten. Mintolyan isten, aki egy kis és gyengenépet évszázadokon, évezredeken keresztül megtart, akármilyen hevesek is a történelem viharai. Ezáltalismerteti meg magát és a benne való hit alkotja az egyistenhit alapjait. Az egyistenhit a kicsiny zsidó néptörténelme során szilárdult meg. Az egyetlen Isten volt az,aki az alávetett zsidó népet Mózes elhívásávalkihozta az egyiptomi fogságból és elvezette Kánaán földjére. Amikor Kánaánban a zsidó nép elfordultIstentol, Isten prófétákat küldött, térjenek vissza hozzá. Mivela nép nem volt hajlandó erre, csapásoksorozatával sújtotta, hódítók kezére adtaoket. Végül a babiloni világbirodalom foglalta el Izraelt és a népetfogságba hurcolta. De a próféta szerint a fogság csak 70 évigtart, az Úr tisztelete mellett megmaradókvisszatérhetnek, visszakapjákoseik földjét és újjáépíthetik az Úr templomát.

Beteljesedett a jóslat. Babilon Izrael meghódítása és fogságba hurcolása után 70 évvel elbukott, a per-zsák teljesen elpusztították, majd a perzsa uralkodó visszatelepítette a zsidó nép maradékát Izraelbe ésJeruzsálemben újra felépítették az Úr templomát. Istenének ez az újabb cselekedete végképp megszilárdí-totta az Úr tekintélyét. Emiatt a zsidó nép, akármi is történt vele késobb, végig kitartott az egyetlen Istenmellett. Késobb a következo nagy szétszóratás után is - a rómaiak a sikertelen felkelést követoen Kr. u.71-ben lerombolták a templomot - a zsidóság megmaradt Istene mellett. Ennek köszönheto fennmaradásamind a mai napig. Miközben szinte az összes ókori nép és birodalom, melyek háborgatták, elnyomták azsidóságot, eltuntek a történelem forgatagában.

Az egyistenhívo vallások szent könyvei. Most a három nagy egyistenhívo, idegen szóval monoteistavallás alapjait képezo felfogást tárgyaljuk. Zsidó, keresztyén és muszlim egyaránt ugyanazt az egyetlenIstent imádja. Maga a Korán is a zsidó-keresztyén hagyományra épül. Keresztyén vagy keresztény az, akiJézus Krisztus istenségét, a Szentháromságot elfogadjaa a’keresztény’ kifejezés katolikus, a ’keresztyén’protestáns szóhasználatnak felel meg.

Két részre tagolódik a Szentírás, a keresztyén vallás szentkönyve. Elso része az Ószövetség, amelyzsidó örökség. Ennek legfontosabb része Mózes öt könyve, ezt a zsidóság a Tóra néven tiszteli. Arravonatkozik az Ószövetség elnevezés, hogy az Úr Mózes közvetítésével szövetséget kötött a zsidó néppel.Mózes elso könyve a Teremtés könyve, idegen eredetu szóva Genezis, ateremtés leírását és a zsidó néposatyáinak történetét tartalmazza. Ábrahám a zsidóságosatyja, a fia Izsák, azo egyik fiának, Jákobnaktizenkét fia lett Izrael tizenkét törzsének feje. Jákob leszármazottai Egyiptomban szaporodtak néppé. Ottrabszolgasorba kerültek, és ahogy Mózes elhívásának történetébol is ismerjük, az egyiptomi fogságbólMózes vezeti ki népét az ígéret földjére, amely nagyjából a mai Izraelnek felel meg.

Körülbelül 2500 éve rögzült a Teremtés könyvének szövege. Eredetileg héber nyelven írták. Akkoribana zsidó nép nem tartozott a magas muveltségu népek közé. Nyelve, fogalmainak rendszere sem lehetettannyira kifinomult, kifejezo, mint az egyiptomiak és más korabeli magasabb muveltségek nyelve. Komolyfeladat a szövegek eredeti jelentésének feltárása és értelmezése. Hogy a zsidóság miként értelmezi a Tóráta Talmud foglalja össze. Még a zsidó vallás szent iratai az Ószövetség többi könyvei is. Ezek a zsidó népkésobbi történetét és az ezzel összefüggo prófétai könyveket tartalmazzák.

Eredetileg a keresztyénség egy volt a sok zsidó vallási irányzat közül. Míg a zsidóság egy része JézusKrisztust mint Megváltót üdvözölte, addig a többség kételkedve fogadta Jézus fellépését és ma is tagadja,

33

hogy Jézus lett volna az ószövetségi iratok által ígért Szabadító. Ez a vita, akárcsak sok hasonló, marad-hatott volna zsidó belügy. De a Krisztusban hívo zsidók pogányok tömegeit fogadták be az új hitbe. Ezelkerülhetetlenné tette a szakadást. Jézus Krisztus életét, tanításait, a keresztyén egyház születésének törté-netét a Szentírás második része, az Újszövetség tartalmazza. Legfobb része a Jézus életét, tevékenységét,halálát és feltámadását leíró négy evangélium. Maga az Újszövetség elnevezés arra vonatkozik, hogy akikJézus Krisztust elfogadják Szabadítónak, bekerülnek az Istennel kötött újabb szövetségbe.

Az iszlám szerint Ábrahám, Mózes és Jézus után Mohamed a negyedik nagy próféta. Ábrahám egybenaz arabokosatyja, mert Izmael, az arabok atyja is Ábrahám (Ibrahim) gyermeke. Úgy tartja az iszlám, aMohamed által közölt isteni kinyilatkozások, a Korán elfogadói bekerülnek az Ószövetség és Újszövetségután kötött harmadik szövetségbe. Szerintük Mohamed Jézusnál nagyobb próféta, mert amíg Jézus a magaszavaival közvetítette az isteni üzeneteket, addig Mohamed közvetlenül Isten szavait mondta.

A Szentírás, az Ó- és Újszövetség könyveinek értelmezésével a keresztyén hittudomány foglalkozik.Ugyan a Szentírás szövege szent, de a szabadabb felfogás szerint az értelmezés, Isten üzenetének feltárásamár emberi feladat. Eszerint a különbözo értelmezéseknek nem kell feltétlen egybehangzóaknak lenni, azemberek tévedhetnek. Aszerint is különböznek az értelmezések fobb vonalai, melyik keresztyén felekezetistentanáról beszélünk. Mi elsosorban a katolikus és protestáns hittudományra fogunk támaszkodni.

Keresztyén hittudományhoz hasonló gondolatrendszere a zsidó vallásnak nincs. Ami a zsidóság számáraigazán fontos, az az Isten és az ember közötti viszony. Örök igazságok forrása a Tóra. Nem minden részeegyaránt fontos, mert vannak benne szakaszok, amelyek nem idoszeruek, például a szentély felszerelésére,a papok felkenésére vonatkozó részek. Nagyon nagy gonddal másolták, gondozták a Tóra szövegét, merta zsidó felfogás szerint minden írásjele okkal került oda, ahol van. Teljes a Tóra. Abból, ami benne van,minden meg fog valósulni. Ha a Tórát és a Talmudot tanulmányozza, a zsidó embernek mindig megvan alehetosége az igaz út választására. Magukról mondják, a zsidó a tettek vallása.

4.7. Isten, a világ és az ember

Most ismertetjük a vallásos gondolkodás és a keresztyén hittudomány számunkra fontosabb fogalmait. En-nek kerete az, mi mondható röviden Isten és a világ, Isten és az ember valamint az ember és a világ viszo-nyáról.

Isten és a világ. Isten a világot az általa hozott törvényekkel kormányozza.Csak az hozhat törvénye-ket, akinek van rá hatalma, képessége. Isten azért lehet a törvények megadója, mert Ô teremtette meg avilágot és mindent, ami benne van. Teremto cselekedetében semmi sem köti, nem szabályozza, akaratátsemmi sem korlátozhatja. Mindent úgy hozott létre, teremtett, ahogyan jónak tartotta. Törvényadásban,teremtésben való teljes szabadsága csak úgy lehetséges, haa világot a maga erejével a semmibol teremtette,egyébként a ’kapott’osanyag törvényei korlátozták volna törvényhozó hatalmát. Szent Ágoston egyházatyajó másfélezer évvel ezelott arra a fogas kérdésre kereste a választ, mit csinált Isten a teremtés elott. Ágostonszerint a kérdés értelmetlen, merthogy az ido is a teremtés része. Isten a világot nem idoben, hanem idovelteremtette. Isten teremto cselekedete elott ido sem volt. Isten idon kívüli létezo.

Isten a világtól különbözo, attól függetlenül létezo, minden létezés forrása. Ô maga szent és tökéletes, demunkája, a világ csak teremtmény. Ugyan a teremtés egésze tökéletes, ám a világ tárgyai, az ég csillagai,a Nap, a Hold és minden, ami a Földön van, csak teremtmény és nem tekinthetok szentnek. Jók, mertIsten annak alkottaoket, de azzal a tökéletességgel, amely csak Isten sajátja,nem rendelkeznek. Hogy mitjelenthet a teremtés tökéletessége, ezzel késobb foglalkozunk.

Isten nemcsak a látható, az anyagi világ, hanem a láthatatlan, a nem anyagi világ Teremtoje is. Errola láthatatlan világról, amit az anyaghoz nem kötodo lények, mint az angyalok laknak, a Szentírás nagyonkeveset beszél. Ember csak egyetlen természetfölötti lényhez fordulhat, a teremto Úrhoz. Szigorúan tilosa láthatatlan világgal való kapcsolat tartása, a szellemekhez való fordulás, halottak idézése és hasonlók.

34

Bármilyen efféle kísérlet elpusztíthatja az embert, megrendítheti elméje épségét. Istennek megvannak azeszközei, hogy tudassa velünk akaratát, szándékát. Nem szabad azt buvös eljárásokkal, módszerekkel be-folyásolni, tudakolni. Megjegyezzük, a katolikus szertartások során és az imádságokban Isten nevén kívülSzuz Mária, Mihály foangyal, az apostolok és szentek nevei is szerepelnek. Deok csak közbenjárók, em-berek kérésének és könyörgésének Isten felé való közvetítoi. Csak könyöröghetnek és imádkozhatnak ahívekért, minden hatalom Istené.

Isten, aki mindent teremtett, a Tízparancsolat második parancsa (a katolikus számozás az elso két paran-csolatot egynek veszi és a tizediket osztja ketté) értelmében nem hasonlítható semmiféle teremtményhez,világi lényhez, tárgyhoz. Azoknál felmérhetetlenül több.Ezért Isten bárminemu ábrázolása csak hamis, fél-revezeto lehet. Isten tökéletességét, teljességét, hatalmát nem adhatja vissza semmiféle kép, szobor, tárgyvagy hasonlók. Ezért Isten ábrázolása tiltott, bálványozásnak nevezett cselekedet, ami mindenképpen kerü-lendo. Istent ember nem látta soha, nem is láthatja. Jézus Krisztus a muvészi ábrázolásokban mint emberjelenik meg, ami nem sérti a második parancsolatot. Isten néha jelképes ábrázolásban megjelenik a muvé-szi alkotásokban, templomok díszítésében, de szándékosana végletekig egyszerusítve, mint oldalára állítottegyenlooldalú háromszög, fény kiáramlása vagy kinyúló kéz. A zsidó és protestáns tartózkodik bármilyenábrázolástól, a zsidó még Isten nevét sem veheti a szájára. Le sem írhatja azt, csak például így: I_ten. Csakjelzoivel hivatkozik Reá, mint ÚR, Mindenható, Seregek Ura.

A Tízparancsolat az emberi élet törvényeit mondja ki. Ezek atörvények két nagy parancsolatban fog-lalhatók össze. Ezek közül az elso az Isten iránti szeretetet követeli meg: "Szeresd az Urat,a te Istenedetteljes szívedbol, teljes lelkedbol és teljes elmédbol." Második nagy parancsolat ehhez hasonló: "Szeresdfelebarátodat, mint magadat."

Isten a világot a Teremtés könyve szerint hat nap alatt teremtette. Ebben a teremtés két szakaszra oszlik.Az elso három nap alatt teremtette meg Isten a világ kereteit, ezeknem mozgók, a rákövetkezo háromnapon teremtette meg a mozgókat. Elso és negyedik, második és ötödik valamint harmadik és hatodiknap megfeleltethetok egymásnak. Elso napon választotta el Isten a világosságot a sötétségtol, negyediknapon hozta létre az égen mozgó világító testeket. Második napon választotta szét az égi és a lenti vizeket,ötödik napon teremtette meg a madarakat és a vízben éloket. Harmadik napon választotta szét a tengert és aszárazföldeket és hozta létre a szárazföldi növényeket, hatodik napon teremtette meg a szárazföldi állatokatés az embert. Valószínu, a korábban feltételezett szigorútörténeti leírás helyett inkább ez a rendszerezés ateremtéstörténet gerince. Arra is utalhatnak az egyes napokat záró ’és látta Isten, hogy ez jó’ kijelentések,hogy a fáradságos munka eredményét Isten állandóan ellenorizte. Hatodik napon, az ember teremtése utánIsten külön is örvendezik és az egész teremtést nagyon jónaktalálja. A hetedik napon pedig Isten megpihent.

Isten és a teremtményei közötti kapcsolatot az Ószövetség afazekas és a fazekas cserépedényei közöttiviszonyhoz hasonlítja. Bár az Alkotó örök, teremtményei, az isteni szándéknak megfeleloen, esendoek ésmulandóak is lehetnek. Nem tudhatjuk, Isten miért alkotottéppen így, útjai kifürkészhetetlenek.

Isten a világot úgy teremtette, hogy a törvények mellett szabadságot is hagyott neki, azaz a világ sorsanem elore rögzített. Isten azonban megteheti, amit akar. Beavatkozhat a világ sorsának alakulásába, a zsidófelfogás szerint Isten állandóan újrateremti a világot.

Ami a csodákat illeti, megoszlanak a hittudósok véleményei. Egyesek szerint a csoda a természettör-vények idoleges felfüggesztése. Mások arra hivatkoznak ez Isten törvényalkotó képességének leértékeléselenne. Nem lehet ugyanis tökéletes az a törvény, amit Isten néha felfüggeszt. Inkább arról beszélhetünk,hogy a csodát olyan törvények szabályozzák, amelyeket még nem ismertünk fel.

Isten és az ember. Földi porból hozta létre a Teremto az embert és az élet leheletét lehelte orrába. Ez akép tükrözodik a magyar és más nyelvekben is, ahol a lélegzet és a lélek szó közös eredetu. Saját képmá-sára, Istenhez hasonlatosnak teremtette az embert. Nem testileg volnánk Istenhez hasonlóak. Értelmesekvagyunk, Istenhez hasonló módon tudunk gondolkodni, ebbenvan egyrészt a hasonlóság. Mi vagyunkegyedül a világban, akik képesek az elvont gondolkodásra, avilág érto szemlélésére, egymással való tuda-tos kapcsolatra.

35

Isten az emberrel jó szándékú, az ember javát akarja. Akik csak egyes népek, helységek istenei vol-tak, nem voltak feltétlenül jószándékúak az emberrel, inkább az emberhez hasonlóan viselkedtek. Irigyek,féltékenyek is lehettek, követeloztek, megsértodtek. Nézzük meg a ’lekopogom’ szokás eredetét. Zsidóközvetítéssel került hozzánk, a zsidók Kánaánból hozták magukkal. Ha egy kánaáni elégedettségérol, sike-reirol beszélt, kopogott. Így a keltett zaj elnyomta, mirol van szó. Ha ugyanis az istenek közül valaki eztmeghallja, eljön és áldozatot követel. Isten, aki mindenkiIstene, és nem szenved emberi gyengeségektol,erosen elvont fogalom, amit más korabeli népek elképzelhetetlensége miatt sem tudtak elfogadni. Ma-guk a zsidók a többistenhívo vallások kisebb-nagyobb isteneit ember által alkotott gondolati szörnyeknektekintették és tekintik.

Isten, amellett, hogy teremto, végtelen és örök létezo, egyben személyes Isten is. Mint teremtmény,akárcsak a növény és az állat, az ember is távol lenne Istentol. Ám az Istenéhez való hasonlóság az ér-telmesség mellett azt is jelenti, hogy öntudatos, az én-te kapcsolatra, szeretetre képes, erkölcsi lények,személyiségek vagyunk, akik szabadon, felelosen dönthetünk.

Szinte bármit tehetett az ember a Paradicsomban, az Éden kertjében. Két kivétellel bármely fa gyü-mölcsét fogyaszthatta, mindennel rendelkezhetett. Istenhatalmába adta a kertet, az ember uralkodhatottvalamennyi földi teremtmény felett és mint személy kapcsolatban állhat Istennel. Isten azért teremtette azembert saját képmására, hogy személyes kapcsolatban lehessen vele. Új lehetoségeket ad a teremtésre azistenképu ember megjelenése. Isten az ember megjelenéséig a törvényei által teremtett. Amint megjelenikaz Istenhez hasonló értelmu ember, az olyan dolgokat tud létrehozni, kitalálni, megalkotni, amik addig nemlétezhettek.

Isten az embert a Föld urává, gondviselojévé tette. Légy annak muveloje ésorizoje, így szól a parancs,amit Isten legnagyobb parancsolatának tarthatunk. Azaz m˝uveld a világot, teremts benne újat de közbentartsd meg azt, ami benne érték. De a jó és gonosz tudásának fájáról nem ehetett, ezt Isten határozottanmegtiltotta neki. Hangsúlyoznunk kell, Isten nem a tudást tiltotta. Az kívánatos, lehetséges és feltétlenszükséges. Csak tudás birtokában lehet az ember a Föld ura. Arra vonatkozhat a tiltás, ne higgye az ember,hogy mindent tudhat, bármit magától átláthat éso szabhatja meg, mi a jó és mi a rossz. Ez meg van adva, avilág törvényei ezt megkötik, ne képzelje az ember, hogy eztfelülírhatja.

De az ember Istenbe vetett bizalma megrendült. Azzal kísértett a kígyó, hogy az ember a tudás fájáróléve Istenhez hasonlóan mindentudó lesz. Evett a fáról az ember, de mindentudó természetesen nem lett,a kísérto becsapta. Miután megtörtént a buneset, az ember világhozvaló viszonya azonnal gyökeresenmegváltozott. Addig békében, bizakodva, félelem nélkül élhettek, elfogadva a teremtett világ Isten általkialakított rendjét. Utána viszont rögtön mezítelennek, azaz kiszolgáltatottaknak látták magukat. Félnikezdtek, elrejtoztek Isten elol, bizalmatlanokká váltak Isten iránt. Végzetes következményekkel járt a bun-beesés, hatalmas az ember zuhanása. Kiuzték az Éden kertjébol és elvesztette az örök élet adományát is.Arra utal az örök élet, hogy bár az ember teste, mint az anyagivilág része, halandó, de az ember léte vala-milyen módon halála után is fennmaradhat. Megszunt a bunbeeséssel az Isten és ember közötti közvetlenkapcsolat is.

Ezután a magára maradt emberiség sorsát a fáradtságos munka, a magárahagyottság, az emberi gonosz-ság miatti szenvedés, az eredendo bun teszi keservessé. Egymásban sem bíznak az Isten irántbizalmatlanemberek. Még arra is képesek, hogy öljék egymást. Káin féltékenységbol megöli testvérét, Ábelt. Istenazonban nem hagyta végleg magára az embert, az ember megtérhet. Az emberiség története a bunbocsánatmegszerzésének és az üdvösségre való törekvésnek a története.

Látjuk, a zsidó és keresztyén felfogás szerint az emberi nyomorúság oka az eredendo bun. Mi is abun, ez az ember számára mindig komoly fejtörést okozott. Manapság az istentagadók fo kifogása az,miért is lenne valaki bunös. Hajlandók bunrol beszélni, ha köztörvényes buncselekményrol van szó, defelvetik a kérdést, miért lennék bunös éppen én, aki semmi buntetésre méltót nem cselekszem? De azegyistenhit, lásd Pálnak az 2 fejezetben idézett levelét, nagyon magasra teszi a buntelenség mércéjét. Legyéltökéletes, amilyen lehetnél is. Például aki jót tehetne és nem teszi, bune az annak. Azaz a buntelenség nem

36

a világi viszonylagos mérce szerinti, hanem az isteni mértéknek megfelelo világos gondolkodást, éberséget,alázatot, tisztaságot jelent.

Az eredendo bun sötétségében tévelygo ember számára a zsidó út Istenhez a következo: Isten a vá-lasztott népének, a zsidó népnek törvényt adott, hogy miként kell élnie. Így a zsidó út Istenhez a törvénymegtartása, ezáltal az erkölcsi tisztulás. Továbbá a törvényeknek megfeleloen élo zsidó elkerüli az embertemészto, felorlo rosszat, sokkal több ideje marad arra, hogy olyannal foglalkozzék, amelyek az embert épí-tik és ezzel az egyén értelme is tisztul. Így a zsidó Istenhezvezeto útja, akárcsak a hindué, hosszú, kitartóerofeszítést, küzdelmet követel az embertol.

Ember és világ. Azt mondja a Szentírás, az istenképuséggel felruházott ember a teremtés koronája. Meg-alkotása tetozi be a teremtés nagy muvét. Ezzel az ember kitüntetett helyet foglal el a teremtmények so-rában. Természetes, hogy az ember a Föld urává válik. - Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be aföldet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon - hagyta meg Isten. Mint a teremtésben mindennek, az embernek is megvana maga feladata. Isten munkatársaként része van a teremtés és újrateremtés munkájában. A világhoz ésembertársaihoz való viszonyát a szeretet parancsa határozza meg. Ne ronts! - így szól a tilalom, amelyeteredetileg a zsidóság fogalmazott meg. Ez kimondja: ’Ne vess meg egyetlen embert se, ne végy kevésbeegyetlen dolgot se, mert nincs olyan dolog, amelynek ne lenne helye és nincs olyan ember, akinek nemjönne el az órája.’ Eszerint Isten valamennyi teremtményének rendeltetést adott, joguk van létezni.

Nem teljhatalmú ura, hanem gondviseloje az ember a Földnek. Nincs a Föld feltétlen birtokában. Arrakapta, hogy gazdája legyen, muveld ésorizd, ez a már idézett parancs. Ez azt jelenti, felelosséggel tartozik aFöld állapotáért. Csak akkor maradhat meg kitüntetett szerepében az ember, ha erre méltóként viseli magát.Egyébként alávalóbbá válhat, mint az állatok.

Eredendo bun. Örökléstani ismereteink alapján nem mondható, hogy a bunre való hajlam öröklodo adott-ság, azaz Ádám és Éva öröksége testünk felépítésénél fogva volna jelen bennünk. Ösztöneink ereje csak ero-forrás és nem sorsunk egészének meghatározója, önmagukbanaz ösztönök sem nem jók, sem nem rosszak.Nem tételezhetjük fel, hogy a romlottság rajtuk keresztül adódna át. Hanem ma már tudjuk, hogy mindaz,amit amit a várandós anya átél, mint a cserbenhagyottsága, az ot ért bántalmak, a benne ébredo düh, félelem,harag, indulatosság, durvaság mind hatnak a magzatra. Alakítják idegrendszerét, méghozzá legerosebbena fejlodés legkezdetén, annak legérzékenyebb szakaszaiban. Korai környezeti hatások, az anyaméhben ta-pasztaltakkal kezdve, azt is befolyásolják, hogy genetikai örökségünkbol éppen mi nyilvánul meg, melykésztetések, milyen ösztöntörekvések mozgatnak majd bennünket. Ezért már a ma világrajött csecsemot isterheli, hogy alapveto gondolkodási és érzelmi jellemzoi nem annyira tökéletesek, mint amennyire lehetné-nek. Szentírásbeli kifejezéssel, máro is hordozza, viseli szülei romlottságát. Születo tudatosságát és így ama született csecsemo sorsát is jellemzi az a berögzodött, az ember lehetoségeit erosen beszukíto, torzítóviselkedésmód, amit már magzatként megtanult és amit a vallás eredendo bunként tart számon.

Eredendo bunösségem a mások, szüleim és környezetem által belém ültetett tökéletlenség következmé-nye. Úgy 14 éves korig a gyermek nem is tehet arról, milyenné lett. De nem hibáztathatom szüleimet és atöbbieket azért mert nem lettem tökéletes. Ôk is csak azt adták tovább, amit felmenoiktol kaptak. A buneredendo bun, az elso emberekig nyúlik vissza. Láncszem vagyok az eredendo bun láncában. Kaptam afelmenoimtol és gyermekeimnek, unokáimnak adom tovább.

Gondoljunk arra, mennyire kiváltságos helyzetet élvez Sz˝uz Mária, mint Jézus anyja. Katolikus egyházihittétel szerint Szuz Mária az eredendo buntol, azaz minden gonosz indulattól, rossztól mentesen született.Ez feltétele annak, hogy gyermeke, a megtestesült Isten, tökéletes, romlatlan ember legyen. Jézus mintember ilyen, akár a bunbeesés elott a tökéletesnek teremtett elso emberpár.

Mivel a bun felforgatta, megrontotta a világot, el kell törölni. Isten Ábrahám utódait, a zsidó népetválasztja ki, hogy rajtuk keresztül tegye jobbá a világot. Sok-sok szenvedés után, amikor a nép már erre

37

felkészülhetett, jön el a zsidó népbol származó Szabadító, aki eltörli nemcsak a zsidó nép, hanem a világbuneit is. Megváltja a szenvedo emberiséget.

Nem enged embert áldozni a zsidó vallás, a zsidóság ebben is különbözik a környezo népektol. Állatok,növényi mag, illatszer áldozatokról rendelkezik a Tóra. Áldozatot nemcsak az emberek, hanem a közösség,a nép buneiért is be kellett mutatni. Évenkénti az engesztelési ünnepen kecskebakot áldoztak a nép, Izraelfiainak bune miatt. Egy másik kecskebakra a szertartás szerint rákenték a nép buneit és azután az állatot, a’bunbakot’, kiuzték a pusztába, vigye magával a nép minden hamisságát, rosszaságát. De az egy Istenneknincs szüksége áldozatra,ot nem kell táplálni, erosíteni. Ô nem áldozatot követel, hanem sokkal inkább atörvények megtartását, tanításainak elfogadását várja el.

Nézzük meg, mint élhet a zsidó Istennek tetszo módon. Mivel magától az ember, megromlott állapotamiatt rossz döntések sokaságát hozhatja, nem emberi, hanemisteni irányítással, Isten törvényét követvekell a zsidónak élnie. Valamennyi cselekedete elott bölcsen mérlegelnie kell, mit mondhat az adott esetre atörvény és eszerint kell döntenie. Mai fogalmakat használva, lentrol, a tudatalattiból rossz vezetést kapunk,ezért minden egyes döntésnek át kell jutnia a tudatos szurojén, mivel állandóan figyelni kell Isten törvé-nyeire és aszerint szabad csak élni. Mind az értelmi mérlegelés, mind az annak megfeleloen hozott döntésegyben a bunesetben elvesztett istenképuség helyreállítását is segíti.

4.8. Jézus Krisztus mint Megváltó

Aki eljött, a Megváltót, Jézus Krisztus személyében ismerték fel követoi. Nem olyan Szabadító érkezettazonban, akit a zsidóság remélt. Azt várta a sokat szenvedett zsidó nép, hogy a Szabadító megérkezése avilág egészének megváltását jelenti. Eltöröltetik az emberek bune, megszunik az ölés, lopás, rablás, árulás,hazudozás, véget ér a nyomor, az elnyomatás és szolgaság. Valamennyi ember, a teljes világ felszabadula bun rabságából. Nem lesz több könny, fájdalom és nélkülözés, az emberiség visszakapja az elveszettÉdent. Ezért a Szabadítótól csodákat, az egész világot átalakító fordulatot reméltek. Például a rómaiaksanyargatásától való szabadulást, az eroszak eltunését, függetlenséget, békességet mindenekben.

Jézus Krisztus, bár rendkívüli bölcsességgel tanította a népet és sok csodálatos dolgot muvelt, nem akartföldi hatalmat. Húsvét elott egy héttel, virágvasárnapon híveinek éljenzése közbenvonult be Jeruzsálembe.Király lehetett volna, annyira népszeru és tekintélyes volt, de nem akart királlyá lenni. Amikor bevonult ajeruzsálemi templomba, a zsidóság egyedüli templomába, nem az történt, amit a tömeg várt volna. Messziföldrol érkeztek ide a zsidók az áldozatok bemutatására. Pénzt hoztak magukkal, hogy ott a helyszínenvegyék meg az áldozatot, ne kelljen a hosszú fáradtságos úton azt is magukkal cipelni. Jézus a templombavaló megérkezésekor az áldozati állatokat és egyéb kellékeket áruló kereskedoket és a vásárlókat korbáccsaluzte ki a templom eloterébol és az embereket megtérésre, buneik megbánására szólította fel. Ezt az embe-rek nem értették, amin nem lehet csodálkozni. Természetesen tudtak az árusításokkal kapcsolatos alantasüzletelésrol, ám megbotránkoztak Jézus fellépésén. Ezek után úgy tekintettek Jézusra, mint a zsidó vallásés hagyomány ellenségére. Jézus igazi mivoltát nem ismerték fel a fopapok sem, sot a képmutatásukatés buneiket ostorozó Jézust hamis prófétának tartották ésmeg akarták ölni. De a rómaiak által megszállttartományban a zsidók maguk nem hozhattak halálos ítéletet. Jézus Krisztust ezért hamis vádakkal a rómaihelytartó, Poncius Pilátus kezére adták, mondván, hogy Jézus nem ismeri el a császár tekintélyét, lázadástszít ellene. Pilátusnak rokonszenves volt Jézus, és látta,hamisak a vádak és a zsidó vezetok Jézust a rómaihatalmat felhasználva akarják meggyilkoltatni. Nem akarta Jézust elítélni, de amikor kiderült, hogy Jézustanítása a császár elleni izgatásként is értelmezheto, a gyáva Pilátus kereszthalálra ítélte Jézust.

Jézus nagypénteken meghalt a keresztfán. Eltemették, de harmadnapon feltámadott. Vasárnap hajnal-ban, a feltámadás napján, a sírt üresen találták. Jézus nem szellemként vagy kísértetként jelent újra meg.Testben támadt fel, habár a teste nem úgy viselkedett, mint kereszthalála elott. Negyven nap elteltével so-kak szeme láttára felment a mennyekbe. Rá tíz napra, pünkösdünnepén szállt le az emberekre a Szentlélek,aki az Istent kereso embernek hitet, lelki élettávlatot ajándékoz, ezzel az embernek célt, az életnek tartal-mat ad. Nem ragadhatjuk meg Istent a maga teljességében, nemhatározhatjuk meg fogalmainkkal. Azzal

38

kell megelégednünk, amint Isten kinyilvánította magát. Három módon mutatkozott, mutatkozik, fejezi kimagát számunkra. Teremtoként, mint Atya. Történelmünkben megjelent, megtestesült Istenként, JézusKrisztus személyében, mint Fiú. Szellemiségünkre hatva, bennünk munkálkodóként, mint Szentlélek. Ez aSzentháromság, az Atya, Fiú és Szentlélek egysége.

Jézus Krisztus halála tanítványai számára egy ideig érthetetlen és felfoghatatlan volt. A sok csodát tevo,mindenkit szereto jó ember és igaz tanító ennyire csúf kínhalálára nem volt magyarázat. Jézus addig el-került minden veszedelmet, fenyegetést, így tanítványai reménykedtek, most sem érheti baj. Megfeszítéseután Jézus követoi szétszéledtek, tanítványai és leghuségesebb hívei maradtak csak együtt, alig húsz ember.Lelkileg összetörve, reménytelenségbe süllyedve és üldözöttként bujkálásra kényszerültek. Kételkedtek afeltámadásban, Jézus megjelenései után is a bizonytalanokvoltak. Pünkösdtol számítjuk az egyház szü-letését. Miután a Szentlélek leszállt, mintha kicseréltékvolna az apostolokat, Jézus követoit. Mondhatnimegtáltosodtak, az egyébként muveletlen, egyszeru emberek felszabadultan szónokoltak, attól fogva nemféltek semmilyen hatalomtól. Fellépésük annyira meggyozo volt, hogy pünkösdtol fogva tömegek csatla-koztak Jézus tanítványaihoz.

A keresztyénség útja Istenhez. Mint korábban tárgyaltuk, a hindu és a zsidó számára az Istenhez ve-zeto út fáradságos, kemény, hosszadalmas, melynek során az ember magára, a maga erejére van utalva.Viszont a keresztyénség a hindu és zsidó úttól eltéroen rövidebb és biztosabb megoldást kínál, mert a bajokgyökeréhez nyúl. Kimondja, egy bizonyos vallásos tapasztalatot átélve az ember gyökeresen megválto-zik. Megszabadulhat bunösségétol és tiszta emberként, Isten gyermekeként Istenhez közel élhet. Ennek azátalakulásnak a folyamata egy ellenállhatatlan ereju példakép elménkbe íródásával indul.

A keresztyénség kulcsa az ember újjászületése. Vannak errea nagy fordulatra más szavak is, minta megtérés, megtisztulás, de a hirtelen nagy változásra, vallásos tapasztalatra az ember egyik napról amásikra történo átalakulására az újjászületés a leginkább megfelelo kifejezés. Ennek eredményeként azember hirtelen egész máshogy kezdi látni a világot, mert megszabadul a veleszületett bunösség szorításától,a bun sötétségébol. Más ember lesz, újjászületett. Lehet, hogy korábban is ismerte már a keresztyénségtanításait, járt is templomba, de az újjászületés az az alkalom, amikor az addig eléggé át nem érzett tudásösszefüggo egésszé lesz és birtokba veszi az ember lényének teljességét. Hite valódi, érett hitté válik.Jézus Krisztus lesz élete példája, Ô kerül világszemléleteközéppontjába. Szó szerint a keresztyén Krisztuskövetojét jelenti.

Nem azt jelenti az újjászületés, hogy azonnal megváltozik az ember személyisége. Vannak az átalaku-lásnak fokozatai. Jellegzetes keresztyén kifejezések, Pál apostoltól származnak, az óember és az új ember.Óemberünk, a régi ember egyre visszább szorul, míg az új ember erosödik és egyre meghatározóbbá válik amindennapokban is. Hat a jézusi mintakép, az agykéreg hálózatai, a tudatalatti tartományok lassan de bizto-san áthuzalozódnak. Hamarosan jelentkeznek az újjászületés gyümölcsei, több lesz az emberben a szeretet,a béketurés, a megbocsátás, az alázat. Eltéroen a zsidótól, a keresztyénnek nem kell állandóan a törvénybetujével törodnie. Ahogyan az ószövetségi próféta mondja, a törvény szelleme beleégett a belsobe, így akeresztyén magától, a belsoje, azaz a tudatalattija által vezetve teljesíti be a törvény parancsait.

Ahhoz, hogy valaki a veleszületett bunösségtol az újjászületésben megszabadulhasson, így Istenhez kö-zel kerülhessen, valamilyen nagyon eros istenélmény, Istennel való találkozás szükséges. Mivela TeremtoIstennel, az Atyaistennel való kapcsolat esélye nagyon kicsiny, ismerjük az Ószövetségbol, azaz a Teremtonagyon messze van az emberektol, Jézus Krisztussal kell szembesülni. Jézus Krisztus Isten megtestesülése,egyúttal a tökéletes ember, amilyen én is lehetnék, ha nem lenne bennem az eredendo bun. Jézus tanított ésgyógyított bennünket és megtette a legtöbbet, amit egy ember a társaiért megtehet: meghalt másokért.

Mai fogalmakkal, romlottságunk onnan ered, hogy tökéletlen mintákat követve nottünk fel és errol nemtehetünk. Belénk van írva, hogy magzatként, gyermekként feltétlen bizalommal legyünk a körülöttünklevok iránt, akikre felnézve menthetetlenül átvesszük a rosszmintákat is. Megoldásként a keresztyénség aközénk, a földre leszállott Isten, Jézus Krisztus követését ajánlja fel. Ô tökéletes, hozzá váljunk hasonlóvá.Róla vegyük a mintát, belénk kell égjen Krisztus példája, hogy már a bensonkbol is csak a jó mozgasson.

39

Tanulmányozzuk a tanításait, hogy az értelmünket használva szabadon is kövessük Ôt. Azonban csak azttudom követni, akire felnézek, akiben hiszek és bízom. De Krisztus nincs itt a környezetemben, nemfoghatott meg kisgyermekként a személye. Ám a körülöttem élo, Krisztust szívük mélyén szereto emberekéletmintája segíthet, hatásukra, ha az elég eros, valóban megszeretem Krisztust. Egyébként hiába szeretnémaz értelmemmel Krisztust követni, ha érzelmileg, a tudatalatti szinten nem szeretem Ôt. Vallásgyakorlással,sokat imádkozva, szertartásokat átélve átírhatom valamennyire a tudatalattimat, mindez segítheti, hogylelkem mélyén megszerethessem Krisztust és a követoje lehessek, de a siker nem biztos. Mégha a szerztesiéletet választom, hogy legyen boven idom a szellemiekkel foglalkozni és megfelelo társaim legyenek azIstenhez vezeto utamon, sem biztos, hogy valóban Isten felé tudok fordulni. Éppen ebben van, ki lehetKrisztus követoje és honnan a benne való hit, a Krisztust követo felekezetek közötti különbségek gyökere.

Jézus Krisztust, a tökéletes embert, Isten földi megjelenését elpusztították és kereszthalála világosanmutatja, mennyire megrontotta az embert az eredendo bun. Jézus, a tökéletes ember mindenkin csak segített,tanított, gyógyított és ha megfedett valakit, az is csak az illeto javát szolgálta. Nagyságát, hatalmát éstökéletességét mutatja, hogy még az igaztalan, méltatlan bánásmód, a szörnyu szenvedés sem hozta ki beloleaz átkozódót, a lázadót, a bosszúval fenyegetozot. Méltó lett volna arra, hogy mindenki felnézzen rá, mégismegölték. Akiken segített, kihasználták, elhagyták, megtagadták és elárulták. Sokakat meggyógyított, deamikor megindult ellene a vizsgálat, már csak egy vállalta közülük, hogy Jézus gyógyította meg. Nemmondhatjuk, hogy akkoriban az emberek rosszabbak lettek volna, mint mi maiak. Azt sem, hogy Jézusta körülmények szerencsétlen egybeesése miatt pusztították el. Mindenki csak azt tette, amit máskor is, amegszokottnál rosszabbul, önmagát alulmúlva egyikük sem viselkedett.

Ha Jézus ma jelenne meg közöttünk, a sorsa hasonló lenne, a kereszthalál jelenkori változata várna rá.Ugyanúgy kihasználnák, magára hagynák, meghurcolnák és elítélnék. Nem mondhatnánk, mondhatom,hogy ebben nekünk, nekem nem volna részem. Szükségem volna mindarra, amit tole kaphatnék, meg-szerezném, amit tole megszerezhetnék de kockázatot már aligha vállanék érte, amikor a féltékeny és irígyhatalmasok reá törnének. Jézus, a megtestesült Isten valóban áldozat volt, azzal hogy itt megjelent, a biztospusztulás várt rá.

De nemcsak a nálunk sokkal különbeket használjuk ki és nemcsak rájuk lehetünk irígyek és féltékenyek.Gondoljunk a nyájat birtokló gazdagra, aki irigyli és ellopja a szegény ember egyetlen báránykáját. Úgybánunk egymással, mint ahogyan bántunk Jézussal és bánnánkmost is. Ritka a Jézus által hirdetett önzetlen,érdek nélküli szeretet bennünk, enélkül élve pedig igyekszünk kihasználni, kifacsarni akit csak tudunk ésráadásul irigykedünk és féltékenykedünk is rá. Tesszük ezta legközelebbi családtagjainkkal, párunkkal ismeg akivel alkalom adódik. Amikor pedig az illeto negyvenes, ötvenes éveiben összeroppan és meghal, csakolyanokat mondunk, minek ivott annyit, miért törte annyiramagát, miért vette úgy a szívére és hogy gyengevolt, nagyon megviselte ez az élet. Ez az élet pedig nemcsak embereket pusztít el, hanem a legértelmesebbállatként élo ember vakon rombol maga körül, tönkreteszi a természetet és ezzel végül elemészti magát azemberiséget is.

Jézus kereszthalála megmutatta, kik vagyunk valójában, mint bánunk egymással és a világgal. Bizonynaponta pusztítjuk magunk körül Jézust, az emberfiát ahelyett hogy felismernénk Ôt és méltóképpen bán-nánk vele. Csak magunkat nézve fel sem tunik, mint élünk, ebben nottünk fel, ez a közegünk. Ráeszmélvearra, megérezve azt, hogy megszokott, átlagos viselkedésem és viselkedésünk ölte meg Jézust és öli Ôtfolyamatosan ma is és hogy ilyenmódon pusztítjuk magunkat és a rontjuk meg a létet, indul meg bennünkigazán a megtisztulás folyamata. Jézus áldozata nem volt hiábavaló és feltámadása hatalmas biztatás szá-munkra, mert bizonyítja, legyozte a világot. Halálával megváltja azokat, akik Ôt felismerve újjászülettek,akikben a régi embere visszaszorulóban van és az új, megvilágosodott ember pedig növekszik. Elég csak avele együtt megfeszített két gonosztevore gondolni. Míg a ma világában élo ’ha te vagy a Krisztus, akkorszabadítsd meg magadat és minket is’ szavakkal szidalmazza, addig a másik, aki megvilágosodva rájönarra, hogy milyen nagy esemény az ártatlan emberfia kínhalála, üdvözül.

Ha Jézus Krisztust mint Isten megtestesítojét látom, és felfogom, hogy az emberiségért és így értem ismeghalt, akkor újjászületek. Keresztyénként, Krisztus követojeként a tökéletes, romlatlan ember bennem

40

élo képe, Krisztus életének példája, tanításai, értünk és értem is hozott áldozata felszámolja a velem születetteredendo bunt. Krisztus bennem élo képe fokozatosan átalakítja gondolkodásomat. Növekszikbennem azúj ember, ó emberem pedig visszaszorul. A Jézus Krisztusbanhívo személy új emberré válik. Hallva a hitszót sokan vakhitre gondolnak. Pedig nem errol van szó, a görög szó, amit hitnek fordítanak, a pisztisz,latinul fides, eredeti jelentése huség, bizalom, bizakodás. Bízni több mint hinni. Nemcsak elhiszek valamit,hanem hajlandó vagyok aszerint berendezni az életemet. Azaz ha a bensomet áthatja a bizakodás, hogyJézus Krisztus Isten megtestesülése és Jézus Krisztus miattam is meghalt, akkor újjászületek.

Míg a zsidó vallás értékrend szerinti életet követel, a keresztyénség mintaköveto életet jelent. Ha való-ban újjászülettem, azaz tényleg Krisztus viselkedése, tanításai, cselekedetei szolgálnak mintául, példaképül,az életem vezérfonalául, akkor a világszemléletem gyökeresen átalakul. Továbbá Jézus Krisztus áldozata,amit értem is meghozott, hálára kötelez. Ösztönösen is bennünk van a hála kifejezésének szükségessége.Jézus Krisztus megváltó halála miatt érzett hálánk hatalmas, embert átalakító ero. Természetesen az isalakítja az embert, ha tudatosan, maga erofeszítésével is törekszik Isten törvényei, Jézus tanításai szerintélni és ez igen fontos, de hogy a keresztyén élet meghatározóeseménye az újjászületés embert megragadó,átalakító ereje az újjászületés, errol a keresztyénség terjedése is tanúskodik.

A keresztyénség terjedése. Róma a császárkorban már nem sokat foglalkozott azzal, kinek milyen a val-lása. Ugyan a felsobb körök tagjaitól megkövetelte a római istenek tiszteletét, de a birodalomban szabadonterjedhettek a római és görög valláson kívül az egyiptomi, akülönbözo keleti, perzsa és szír vallások is,Róma elfogadta isteneiket. Rómát sokkal inkább a birodalomterjeszkedése és védelme érdekelte, fo célja arómai muveltség terjesztése és fenntartása volt, ami elsosorban a hadseregen, a jogrendszeren, és a muszakiszínvonalon múlott. Róma a keresztyénség megjelenésének idején virágzott, a római polgárok viszonylagosjóllétben, biztonságban éltek, volt a kenyér és a cirkusz, szellemi tápláléknak pedig ott volt a számos vallás.

Viharosan terjedt a keresztyénség, az összes többi vallás háttérbe szorult mellette. Ennek magyarázatatöbbek között az, hogy a keresztyénség bizonyította, igazivallás, amely valóban hatékony, megadja azt,amit ígér. Testvériség, szeretet, az egymásért való önzetlen élet jellemezte a korai keresztyén közösségeket.Ez volt a keresztyénség terjedésének meghatározója. Azértdöntött valaki a keresztyénség mellett, mertlátta, hogy rokona, barátja vagy szomszédja a keresztyénekhez való csatlakozással más, új emberré vált,azaz aki hisz Jézus Krisztusban, az valóban újjászületik.

Róma a keresztyénség rohamos terjedése miatt aggódni kezdett. Üldözni kezdte a keresztyéneket, hogyvisszaszorítsa a vallás terjedését. Nyilvánosan végeztékki a híveket. Kegyetlenül, kiéheztetett oroszlánokatrájukeresztve és más hasonló módon. Ezzel akarták elrémíteni a már keresztyéneket és visszatartani a csat-lakozni szándékozókat. Ezzel csak olajat öntöttek a tuzre. Róma ugyanis, mint a katonai hatalomra épültbirodalom, mélyen tisztelte a bátorság, halálmegvetés és önfeláldozás erényeit. Éppen ezeket a legmaga-sabb rendu, Róma által igen tisztelt erényeket mutatták fel a nézoseregek elott halálba meno keresztyének,amikor énekelve fogadták a rájuk uszított, kiéheztetett állatokat. Öregek, lányok, anyák, fiatalok is voltak,a kivégzett keresztyének között, nem csupán katonának valókemény férfiak. Nyilvánvalóvá vált a rómaipolgárok nagy tömegei számára, micsoda érték a keresztyénség, és ezek után, az üldözések ellenére, mégtöbben csatlakoztak hozzájuk. Nem lehetett megfékezni a vallás terjedését, a keresztyénség végül olyan-nyira megerosödött, hogy államvallássá tették.

Az egyház fennmaradása. Ha valaki azt mondja, hogy hiszek Istenben, minek kell ahhoztemplombajárni, tudok én otthon magam is imádkozni, annak a fentiek alapján a következo tanácsolható. Ha valakinekaz Istenbe vetett hite valóban értékes, az menjen más, hozzáhasonlók közé, járjon gyülekezetbe, mert egy-más hite által erosödik a hitünk. Ez természetes emberi adottságunk. Ezért avallásos gyülekezetet együttkell tartani, meg kellorizni. De a krisztusi eszme, miközben a legtöbb emberit hozza ki az emberbol, aszervezésre, irányításra kevéssé alkalmas. Ehhez a történelem során az egyházba inkább világinak mond-ható módszerek is bekerültek, mint törvény, rend, fegyelem, hatalmi rendszer és anyagiak. Ezek a világitényezok sokszor ütköztek a keresztyénség szellemiségével. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy

41

amikor az egyház nagyon nagy gazdasági és közéleti hatalomra tett szert, a szellemisége hanyatlott, válsá-gok szaggatták. Joggal bírálták az elvei és gyakorlata közötti különbséget. Bizony a reformáció kezdete isaz egyház hatalmas költekezéséhez kapcsolódott. Túl sokbakerült a Szent Péter székesegyház átépítése ésa hiányzó pénzt olyan kétes eszközökkel teremtették elo, mint a búcsúcédulák árusítása.

Ha viszont az egyházat üldözik, igyekeznek megtörni, szellemi ereje hatalmasan megnohet. Jó példaerre az erdélyi magyar egyházak története a zsarnokság négyévtizede alatt. Márton Áron gyulafehérváripüspök vezetésével a katolikus egyház ellenállt a zsarnokihatalom nyomásának. Letartóztatták, bebör-tönözték az ellenálló papokat. De a letartóztatottak helyébe titokban új püspököket, papokat szenteltek.Ugyan nagyon sok pap lebukott, de a többiek titokban tovább dolgoztak. Még Ceausescu titkosrendorsége,a Securitate sem bírt a földalatti egyházi mozgalmakkal, a titkos papsággal. Idosebb romániai magyar egy-házi személyiségek jelentos része, katolikusok és protestánsok egyaránt hosszú éveket, évtizedeket töltöttekbörtönökben. Mivel a papokat nem tudták megtörni, a hatóságok az egyszeru híveket nem is zaklathatták.Hatalmas erot adott az egyházi ellenállás Erdély magyarságának és egész Romániának. Tokés László fellé-pése nem egyszeruen egy bátor lelkész magányos cselekedete, hanem az egyházi ellenállás megnyilvánulásavolt. Ennek volt köszönheto, hogy 1989 decemberében a magyarság napok alatt létrehozta szervezeteit ésa minta hatására a románok is gyorsan szervezkedni kezdtek.Egész Románia számára iránymutatóvá válta magyar egyházak helytállása.

Kegyelmi kiválasztás (predesztináció). Ôsi kérdés, kit szeret jobban az Isten, ki az Ô választottja.MárKáin is emiatt ölte meg Ábelt. Istennek ugyanis Ábel áldozata volt a kedvesebb. Annak megértése, kiüdvözülhet, súlyos hittudományi kérdés. Abban valamennyikeresztyén felekezet egyetért, aki hisz JézusKrisztusban, az üdvözül. Abban is egyezségben vannak, az egyes emberek hitének megszerzésében Szent-lélek Isten munkálkodik, azaz a hit Isten ajándéka. Abban, ki jut, juthat hitre, már eltérnek a nézetek.

Végül is a katolikus és protestáns felfogás közötti különbség az eredendo bun értelmezésében rejlik.Katolikus felfogás szerint a bunbeesés nem rontotta meg teljesen az embert. Van lelkében, szellemiségébenromlatlan tartomány, melynek segítségével képes a hitéértküzdeni, tehet azért valamit, hogy felismerje,elfogadja az Istentol kapott ajándékot. Ezért a katolikus naponta megküzd üdvösségéért, igyekszik úgyélni, viselkedni, hogy elnyerhesse az Isten által nyújtotthitet.

Protestáns felfogás szerint a bunbeeséskor az ember teljesen megromlott. Teljesen Isten ajándéka ahit, melynek birtoklására hiábavaló törekedni, az ember nem az érdemeiért nyeri el azt. Isten választjaki a híveket, szabad döntése alapján. Így a protestáns (református, evangélikus, baptista, stb.) hívonekazért kell jól viselnie magát, mert nem lehet méltatlan Isten ingyen kegyelembol adott ajándékára. Dea protestáns sem lehet biztos, hogy a kiválasztottak közé tartozik. Hiszen elveszítheti a hitét és akkorelkárhozik. Továbbá a hit megtermi a maga gyümölcsét. Hiábakérkedik valaki a kiválasztottságával, hanem mutatkoznak benne az új ember erosödésének jelei, akkor csak önmagát áltatja. Okszeru és nemkirekeszto a kegyelmi kiválasztás tana. Aki nem hisz Istenben, annak az üdvözülés semmit sem jelent.Így nem is kesereghet amiatt, hogy nem lesz része benne. Ha pedig hisz, akkor már a kiválasztottak közétartozik.

Nem azonos a kegyelmi kiválasztás azzal, hogy eleve minden földi történés pontosan meg volna hatá-rozva, ezt egyébként meghatározottságnak, idegen szóval determinizmusnak nevezik. Kegyelmi kiválasztása halálon túli létre, az örök élet eldöntöttségére vonatkozik. Nézve a Szentírást, a Teremtés könyvébenarról ír, hogy az embert Isten szabadnak teremtette, azaz nem fogad el meghatározottságot. Nem szabad akegyelmi kiválasztást úgy értelmezni, hogy itt a világban embertársainkat két csoportra, örök kárhozatra ésörök üdvösségre jutókra oszthatnánk. Nem mondhatjuk, hogyegyesek eleve ki vannak rekesztve az üdvö-zülésbol. Összeférhetetlen lenne a Szentírás szellemiségével az, hogy a világban testben megjeleno Isten,Jézus Krisztus befejezett dolgokat, eleve eldöntött tényeket találjon.

42

4.9. Az iszlám mindenható istene

Maga az iszlám szó az Isten akaratába való belenyugvást, önmagunk Istennek való átadását jelenti. Val-lásként nagyon eros, mert valamennyi mindennapos dolgunkat is meghatározza: miként viszonyuljunk má-sokhoz, milyen legyen családi életünk, jogrendszerünk, gazdaságunk, muveltségünk. Áthatja az iszlám amuszlim mindennapi életét, szabályozza kapcsolatait, alakítja a közösséget. Mohamed, Allah prófétája,példamutató családi életet élt, megmutatta, hogyan kell közösséget, népet vezetni, társadalmat szervezni,jogrendszert megalapozni. Mutatja az iszlám közösség fenntartó, irányító erejét, hogy a korábban iszákosarabokat leszoktatta a szeszfogyasztásról és ezt a tilalmat mind a mai napig képes fenntartani. Ma az iszlámnépszeruségének, sikereinek gyökere a hatékony társadalom és közösségszervezo erejében is rejlik. A törzsierkölcs eszméje, miszerint ha a törzs tagja bajba kerül, a törzs más tagjai feltétel nélkül a védelmére kelnek,az egész iszlám közösségre kiterjedo elvvé vált. Minden egyes iszlám hívo mindenki más igazhitu testvéré-nek számít. Ugyan a testvérek civakodhatnak, veszekedhetnek egymással, a külso beavatkozással szembenviszont egységesen lépnek fel. Az iszlám hitben élok testvérisége a történelem meghatározó tényezojévéválhat.

Emberi létünk értelme az iszlám szerint az, hogy az ember elismeri Istent mint a világ alkotóját ésfenntartóját és csak arra törekszik, hogy Istennek tetszo életet éljen. Minden a világban az isteni akarattalösszhangban létezik és él. Élettelen tárgyak és élolények a természeti törvényekben is megmutatkozó isteniakarat szerint léteznek. Kövek, növények, állatok és az ember teste mind teljesen természetesen követik azisteni rendet. Muszlimnak nevezik az iszlám követojét. Nap, Hold, Föld mind isteni akarat szerint mozog,ezért muszlim. Ami az embert illeti, testi létét tekintve feltétlen muszlim, viszont az értelmét tekintveválaszthat. Ha értelmét tekintve is muszlim, akkor élete istökéletesen összhangban van a világegyetemmel,mert annak egésze is muszlim. Isten földi helytartója az ember. Az egész világ az emberért és az emberIstenért létezik.

Isten a világot minden pillanatban mérlegre teszi és újrateremti. Ezért a világ minden történése Istencselekvése. Még az ember szabad elhatározásból végzett cselekedete is Isten tervének része, Isten ezt isszámításba veszi. Így az ember csak eszköz Isten kezében. Havalamit teszek, Isten akaratából teszem,ha nem, az is Isten akarata. Aki muszlim, egyéni akaratát és szabad választásait teljes mértékben Istenakaratának veti alá. Ez a hit hatalmas teljesítmények serkentoje lehet, míg a lusta ember, az egészet a magaszemszögébol értelmezve, saját semmittevését kísérli meg igazolni vele.

Isten abszolút fensobbsége, a szigorú egyistenhit, egyes iszlám hittudósok számára azt jelenti, hogysemmiféle természettörvény nem létezik, ugyanis ezek korlátokat jelentenének Isten számára. Isten a világmindenható irányítója,o a szerzoje minden jó és rossz eseménynek, útjai kifürkészhetetlenek. Amit mi tör-vényszeruségnek észlelünk, az csak abból származik, hogyIsten rendszerint ugyanúgy csinálja a dolgokat.Isten, ha neki úgy tetszik, eltérhet a "természetes szokás"-tól. Ezt mi csodának nevezzük.

Meg kell jegyeznünk, bár az embernek van szabadsága, de Isten elore eldöntött minden jót és rosszat avilágon. Például az ember halálának helye és ideje adott. Eza janicsárok, katonák kiképzésének alapelemevolt. Bátran kell a csatában küzdened. Ha Allah úgy döntött,hogy most és itt kell meghalnod, akkor ismeghalsz, ha az utolsó sorban egy nagy páncél alá bújva akarod menteni hitvány életedet. Ha pedig nemérkezett el halálod órája, úgyis életben maradsz, ha az elso sorban egy szál karddal, pajzs és páncél nélkül,oroszlánként harcolsz. Aki vitéz katona, halála után rögtön a Paradicsomba kerül, míg a többiek az utolsóítélet után kerülnek üdvözülésre vagy kárhozatra.

Kerüli az iszlám az élok ábrázolását. Nem kifejezetten tiltott, léteznek élolényeket ábrázoló iszlámalkotások, szobrok, képek. De a követelmény igen magas. Annyira tökéletesnek kell a szobornak, rajz-nak, képnek mutatkoznia, hogy az alkotás megelevenedhessen majd az ítélet napján. Mert ha nem, akkora muvész elkárhozik. Szentebb dolgok ábrázolása, mint például próféták rajzolása ennélfogva képtelenvállalkozás, eleve megbotránkoztató a muszlimok számára.

Születése után még évszázadokig az iszlámot szabadabb szellemi légkör jellemezte. Átvette az elottelétezett minden nagyobb muveltség szellemi örökségét és menedéket adott különbözo, másutt üldözött ha-

43

gyományoknak. Nem egyszeruen csakorizte ezeket, hanem tovább is fejlesztette. Semmit nem léphetettát az iszlámba, amit elobb nem idomítottak hozzá és nem épült be az iszlám teljes világképébe. Amit nemlehetett összehangolni az iszlám szellemiségével, az elobb-utóbb teljesen eltunt az iszlám muveltségébol.

4.10. Metafizika

Ókori eredetu a metafizika elnevezés. Szó szerint fizikán túlit jelent. Mivel az ókorban a fizika a termé-szet ismeretét jelentette, a metafizika a természeten túlival, a természetfölötti megismerésével foglalkozik.Arisztotelész szerint a metafizika bölcseleti elméleténeklegfontosabb része, amely a legmagasabb rendut,az érzékszervek számára hozzáférhetetlent tárgyalja.

Sokféle dologgal foglalkoznak a világon túlit megragadni igyekvo irányzatok. Az ókori görög bölcse-lok megkülönböztették az anyagi világ érzékeinkkel felfogható tárgyait és a csak a tudat számára adottfogalmakat. Egyik legfobb kérdésük a csak a tudat számára felfogható dolgok, vagyis az anyagi dolgokatjellemzo, tisztán szellemi valóságelemek létezése és természete volt. Ezeket képzeteknek, eszméknek, ide-gen eredetu szóval ideáknak nevezték. Képzetek, csak a tudat számára létezok például a számok, mértanialakzatok és szimmetriák. Kérdés, milyen a viszony az eszmék és anyagi dolgok között. A görög bölcselokigyekeztek kideríteni, vajon mindkét csoport valóságos létezo-e, illetve melyik a ketto közül az elsodleges.Vizsgálva az eszmék és az anyag közötti viszonyt, különféleelméleteket állítottak fel a természetrol, tér ésido milyenségérol valamint az istenek létezésérol és természetérol.

Abból indul ki a világon túli tana, hogy a valóság több, mint az anyagi világ és az eszmék a megha-tározóak. Azaz az anyagi létezésen, a természeten kívül létezik még valami más is, a természeten túli ésennek milyensége határozza meg azt, miért létezik egyáltalán a természet és miért vannak törvényei. Mivela természeten túli nem anyagi, nem írható le anyagi jellemzokkel, tapasztalati úton, megfigyelésekkel nemtanulmányozható, a természettudomány számára nem elérheto. Metafizikai alapkérdése, lehet-e egyáltalánigaz kijelentéseket tenni a valóság érzékekkel, méroberendezésekkel nem tanulmányozható részérol.

A metafizika alapveto jellemzoit a következoképpen foglalhatjuk össze: a valóság átfogó értelmezésétakarja elérni, feltárván annak legvégso okait vagy a legvégso okát mindannak, ami létezik. Aki metafi-zikával foglalkozik, feltételezi, hogy ez a feladat megoldható. Abból indul ki, hogy a metafizika nyelvemegalkotható és a világon túli tana olyan felismerésekhez juthat, amelyek tartalmasak, azaz nem csupán afogalmakkal és szavakkal való játszadozások. Módszere nema kísérletezés - ahol kísérletezni lehet, vagyvan remény a kísérletezésre, az a tudomány területe - hanem az okszeru gondolkodás, a különbözo nagymetafizikai kérdések következetes, ellentmondásmentes megválaszolása. Metafizikai feltevések sem egy-másnak, sem a tudomány szilárdnak veheto állításainak sem mondhatnak ellen. Természetesen, hogy mitekintheto biztos tudományos ismeretnek, idovel változhat, ezért a jól kidolgozott metafizikai rendszerek ismódosulhatnak az ido múlásával.

Hagyományosan metafizikai tárgykör többek között a világegyetem eredetének, természetének kérdéseés ennek vizsgálata. Az, hogy van-e a világegyetem létezésének célja, értelme. Milyen kapcsolatban vanaz érzékeink által felfogott világ a "valóságossal", milyen az anyag és az értelem viszonya? Heidegger a20. században ekképpen fogalmazta meg a metafizika alapkérdését: ’Miért van egyáltalában létezo, nempedig inkább a semmi?’ Ezek alapveto kérdések, de a tapasztalati alapon felépített tudomány nem tud rájukválaszolni. Úgy is fogalmazhatunk, a természettudomány a részterületek tárgyalására és általában a hogyankérdés megválaszolására szorítkozik. Miértekre adott válasz, például hogy miért jött létre a világegyetem,benne az élet, az emberi értelem, már a metafizika tárgya.

A metafizika a bölcselet része és a hittudomány tárgya is alapvetoen metafizikai. A hindu metafizikaalapja az Átman, a lét, ami az egyetlen valóság, aminek értelmében, ahogyan fentebb ismertettük, az érzékivilág csak káprázat. A zsidó-keresztyén-iszlám metafizikaalapja az alaktalan semmibol teremto és a világotfenn is tartó Isten fogalma. A kínai vallás metafizikája a taolétén és a jin és jang muködésén alapul.

44

Tagadja az anyagelvu bölcselet a metafizika létjogosultságát. Szerinte csak az tekintheto a valóságrészének, amely tudományos módszerrel tanulmányozható, illetve idovel azzá válhat. Mivel a végso miérteknem vizsgálhatók tudományos módszerrel, ezért nem is tekinthetok igazi kérdéseknek. Ha valahol meg kellállni, mert a további tapasztalati úton való tanulmányozásmár nem lehetséges, akkor azt az anyagelvuségadottnak kezeli és nem bocsátkozik további meggondolásokba. Felteszi, hogy ezek az igazi alapok, ezekentúl semmi sem létezik. Végso soron ekkor az anyagelvuség is metafizikai feltevéssel él, mert elhisz és vallvalamit, amit tudományos eszközökkel sem alátámasztani, sem cáfolni nem tud.

5. Természettudományok kialakulása

A természettudományok ugrásszeru fejlodése, az Európában a 16. században lezajlott tudományos forrada-lom az emberi történelem egyik legcsodálatosabb fejezete.Most áttekintjük, mint született meg a természet-tudomány, mik kialakulásának feltételei, és vajon miért éppen itt, Európában, a zsidó-keresztyén muveltségközegében bontakozott ki a tudományos forradalom. Félreértések elkerülése végett hangsúlyoznunk kell, amatematika nem tekintheto természettudománynak. A matematika az emberi szellem terméke, a természet-és más tudományoknak csupán eszköze.

Ha a múlt nagy muveltségi köreire tekintünk, jól szervezett társadalmakat, lenyugözo muvészi és építé-szeti alkotásokat, fejlett bölcseleti rendszereket, irodalmat, muszaki alkotásokat látunk. Hatalmas mennyi-ségu tapasztalati tudást halmoztak fel, de nincs semmi olyan bennük, amely akár távolról is emlékeztethetnea természetet egyszeru matematikai törvényekkel leíró természettudományra. Pedig minden rendelkezésreállott ahhoz, hogy a természettudomány megjelenhessen. Voltak emberek, akiknek volt idejük és módjukgondolkodni, fejlett volt a matematika, az anyagi eszközökrendelkezésre álltak. Nyilvánvaló, ez nem elég.Inkább a világ egyfajta szemlélete az, ami a természettudomány kialakulásához vezethetett.

Ahhoz, hogy a természettudomány fejlodése elindulhasson, az anyagi világot megfelelo módon értékelovilágszemlélet is szükséges. Ebben a benne kell lennie annak a feltételezésnek, hogy az anyagi világ bizo-nyos értelemben jó és tanulmányozásra érdemes. Hinnünk kell abban, hogy a természet rendezett és rendjefelfogható és értelmezheto az ember számára. Fel kell tételezni azt is, hogy a világ megismerésének a módjanem pusztán az elvont gondolkodás, az elmélkedés, a matematika alkalmazása, hanem szükség van arra,hogy rendszeres megfigyeléseket is végezzünk. Továbbá a természettudományok fejlodésének elofeltételeaz is, hogy a tudósok szabadon kutathassanak, tiltások és megkötések ne korlátozzák tevékenységüket. Amieredményt elértek, azt nyilvánosságra lehessen hozni és szabadon lehessen terjeszteni.

Nagyon természetesnek tunnek a most felsorolt elofeltételek, de az emberi történelmet vizsgálva látnifogjuk, olyan muveltségi kör, társadalom, ahol ezek a feltételek egyszerre, egy helyen huzamosabb ideig tel-jesülhettek volna, az ókorban nem létezett. Megfelelo viszonyok csak az elso ezredforduló utáni keresztyénEurópában alakultak ki. Hogy miként jelent meg a természettudomány kialakulását lehetové tevo szemlélet,mint vélekedtek különbözo korok emberei a világról, természetrol, a következokben foglalkozunk.

5.1. A világ és a természet rendje a régi korok embere szerint

Régebben a világképet az élo természet, mint például a hangyaboly, az egyéb állatközösségek és az erdoviselkedésének viselkedésére alapozhatták. Például a hangyaboly egésze csodálatosan egybefüggo, egészrendszert alkot. Bár egyes hangyák sokszor áttekinthetetlen, kusza módon tevékenykednek, mozognak, aboly mégis összefogott, önmagát rendben tartó egészet képez. Nincs szó külsoleg kiszabott rendrol, hanema hangyaboly, környezetéhez alkalmazkodva önmaga fenntartására törekszik. Éppen ezt a jellegzetességetemeli ki a kínai és más keleti muveltségek természetképe. Úgy muködik a természet, hogy egyensúlybanlévo egészet alkosson és részei úgy kapcsolódnak össze, hatnakkölcsön, hogy az egész mint egység, kisebb-nagyobb megrázkódtatások esetén is fennmaradhasson. Jóval több tehát az egész, mint a részek egyszeru

45

összege. Ezért a részekre figyelni, azokat boncolgatni az egész, a lényeg megértésében nem segíthet, emiatthiábavaló tevékenység.

Ez a felfogás egészében véve helytálló, tudományos szemszögbol nézve meghökkentoen mai. Mint ké-sobb tárgyalni fogjuk, ilyen jellegu tudományos vizsgálatok csupán a legutóbbi négy évtizedben, a nagytel-jesítményu számítógépek segítségével kezdodhettek csak el. Ez az alapvetoen helyes feltételezés azonban,mivel túl általános, nem vezethetett a természettudomány megjelenéséhez.

Magának a természeti törvénynek a fogalma csak a 17. századra alakult ki. Ma a törvény szót háromféleértelemben is használjuk, beszélünk isteni ill. erkölcsi törvényekrol, jogi és természeti törvényekrol. Minda három fajta törvény azonos eredetu, az isteni törvényre vezetheto vissza. Isten adja a törvényeket, szabjaki a világra. Az elso ismert, írott jogi törvénykönyv a Kr. e. 17. században Mezopotámiában megalkotottHammurápi-féle törvénykönyv, amely kooszlopra vésve maradt ránk. Itt az igazság istene már csak amint törvények mögött álló tekintély jelenik meg, maguk a törvények a szokásos, ember által alkotott jogitörvények. Maga a Tóra törvényekrol mint Isten törvényeirol beszél és elsosorban erkölcsi, jogi törvényeketszab ki. De Isten, ahogy a zsoltárokban is szerepel, az égi ésföldi természet, Nap, Hold, bolygók, vizek,szelek viselkedését, járását is megszabja, azaz megjelenik az anyagi világot szabályzó isteni rend képzete.

Mivel minden változik, átalakulhat, a természet jelenségei nagyon összetettek, bonyolultak lehetnek.Nem csoda, hogy az egyes jelenségek mögött álló törvényszeruségek megfogalmazására eloször, a világegyszeruen viselkedo, könnyen megfigyelheto, külso hatás alatt nem álló rendszerei esetén volt csak lehe-toség, ott is csak hosszú fejlodés után.

Rend az égbolton. Legkönnyebben az égboltozaton ismerheto fel a rend, a csillagos ég egyszeruen meg-figyelheto szabályszeruségei jelenthették az elso biztos fogódzót. Már a kokorszaki emberek is építettekcsillagvizsgálókat, megfigyelohelyeket és az égbolt változásaira alapozták idoszámításukat, naptáraikat.Viszont a földi történések sokkal áttekinthetetlenebbek.Az itt tapasztalt rendet, például a napszakok ésaz évszakok szabályos váltakozását az égi jelenségek rendjéhez kötötték. Egyébként felfoghatatlannak lát-szott, itt lent a Földön éppen mi miért történik. Ma már tudjuk, a földi történéseket is egyszeru szabályokvezérlik. Ezek a szabályok és törvények viszont csak akkor bukkannak elo, ha a legkisebb részecskék vi-selkedését vagy a különösen egyszeru mozgásokat vizsgáljuk. Komoly erofeszítéseket követel a szabályokfelismerése, a törvények feltárásához általában nagyon alapos, elmélyült megfigyelések és különleges mó-don épített kísérleti berendezések szükségesek. Nem csodahát, hogy a régi korok embere a világ egészerendjének alapjait az egek rendjében látta és a földi létet kiismerhetetlennek, összevisszának vélte, amelyveszélyeket hordozhat az ember számára.

Hitregék és a természettudomány összeférhetetlensége.Azt tartják a sokistenhívo vallások, hogy avilág egyes történései mögött az istenek és más felsobbrendu lények állnak. De a szellemi lények alka-lomszeru döntései alapján muködo világ nem fogható fel az ember számára. Ugyanis ember nem ismerhetimeg, miért éppen úgy tett a felsobbrendu lény. Egy tilalomfákkal tuzdelt világ a lehetoségét is kizártaannak, hogy az ember kifürkészhesse az isteni szándékokat és avatlan módon beláthasson az isteni világ-rendbe. Ezért a természettudomány alapveto módszerének, a kísérletezésnek lehetosége sem merülhetettfel. Felfoghatatlan és tanulmányozhatatlan világ képzeteés természettudomány összeférhetetlenek. Ezérta hitregékre épülo világszemlélettel jellemzett muveltségek, társadalmak nem szolgálhattak természettudo-mány bölcsojéül.

Még az a hitregéken alapuló világszemlélet jellegzetes vonása, hogy idoszemlélete körkörös. Ekkor avilág fejlodésérol igazából nem beszélhetünk. Minden ismétlodik. Nem sok értelme van múltról, jövorolbeszélni. Ami lesz, nem újdonság, olyan már volt. Sikerek ésösszeomlások, békés korszakok és háborúkállandóan váltják egymást, akárcsak az égbolt változásai,évszakok körforgása. Ezért nem beszélhetünkeredetrol, beteljesülésrol, csupán a körforgás egyes szakaszairól. Ebben a számára megismerhetetlen vi-lágban élo ember akkor boldogulhat, ha alkalmazkodik az istenek kívánalmaihoz. Nem a saját kárán kell

46

mindent megtanulnia, hanem azosök tapasztalatait kell átvennie. Ezért a hitregékre épült világfelfogássalegyütt jár a hagyományok tisztelete, azosök megbecsülése és általában az újtól való, sokszor rettegésigfokozódó tartózkodás, ami szintén gátolta a természettudományos gondolkodás kialakulását.

Meg kell jegyeznünk, a muveltségi körök többségének felfogását a hitregékre épülo szemlélet határoztameg. Ne csak a kezdetleges körülmények között élo népekre gondoljunk most, a nagy keleti társadalmakembere is hasonlóan gondolkodott. Ezért, bár muszaki eszközeik, matematikai tudásuk meg lett volnahozzá, nem fogalmaztak meg természeti törvényeket, nem fejleszthettek ki természettudományt. Mérnökitudásuk a tapasztalaton, nem pedig a törvények ismeretén alapult. Példaként nézzük meg, miként gondol-kozott a világról két nagy keleti muveltség, az indiai és a kínai.

Mint tárgyaltuk, a hindu bölcsészet csodálatosan fejlett,gondolkodási rendszerének kifinomultsága pár-ját ritkító. Lételemzése, a valóságnak a megragadása, az embert hozzá vezeto utaknak elemzése, a sokféleút lehetoségének az elismerése mind az emberi gondolkodás maradandó értékét képezik. Ráadásul az indiaimatematika is nagyszeru fogalmakkal ajándékozta meg a világot. De az örök körforgást, a nagyon hosszúideig tartó korszakokat hirdeto hinduizmus nem sokat törodött az anyagi világ törvényeinek feltárásával,mivel azt tanítja, az anyagi világ tulajdonságokkal rendelkezo tárgyai és lényei nem lényegiek, csak káp-rázatok. Csupán a lét idoleges megnyilvánulásai, az Átman maga végtelen és változatlan. Egyéniség éselkülönültség csupán varázslat, májá, a köznapi világ dolgai mind másodlagosak, ködképek. Ami igazánérdemes a tanulmányozásra, az a lét, a természeten túli világ. India szellemisége ezért nem volt megfelelotermészettudomány kialakulásához.

Észlelte a kínai a világ rendezettségét, a világot rendezo erot, a természeti jelenségek csodálatos össz-hangját, a változásokban, rendkívüli jelenségekben is megnyilvánuló rendszerességet. De a kínai gondol-kodás nem hitt abban, hogy a világ rendje megismerheto vagy felfogható lehetne az ember számára. Hitükszerint ezt a rendet nem egy ésszeruen gondolkozó lény hívta elo. Maga a tao a világmindenség egészé-nek muködését jelképezi. Úgyhogy a kínai körülmények sem kedveztek a tudományos gondolkodásnak,akármilyen nagy alkotásokra voltak is képesek a kínai kézm˝uvesek és mérnökök.

Híven szemlélteti a körkörös világszemlélet világképre gyakorolt hatását a következo kínai történet. Egylángeszu mérnök repülo szerkezetet készített, aminek repülni is tudott. Bemutatta az uralkodónak, akinekszemmelláthatóan tetszett a készülék, erosen csodálta. De a bemutató után az uralkodó szétromboltatta arepülot és megölette feltalálóját, minthogy a világ addig is megvolt repülo nélkül, és az ilyen új dolgokkiszámíthatatlan módon megzavarhatják a világ rendjét. Ugyanis azosök is biztos találkoztak már valaha arepüléssel, de azt nem hagyományozták az utánuk jövokre. Nyilván azért, mert ártalmasnak vélték.

5.2. A természettudományok kialakulásának kezdeteirol

Láthattuk az elozoekbol, a körkörös idoszemlélet, a hagyományok ezzel összefüggo tisztelete, istenek, szel-lemek sokasága összeférhetetlen a természettudományos gondolkodással, mert az ilyen világ felfoghatatlanaz emberi értelem számára. Vagy azért, mert az istenek egyéni elhatározásukkal vezérlik, vagy ha van isirányító elv, az annyira bonyolult, hogy áttekinthetetlenés tanulmányozhatatlan ember számára.

A természettudományos gondolkodás megjelenését a korábbiistenkép fokozatos átalakulása tette lehe-tové. Alapjában a nagy, sokezer éven át virágzó birodalmak vallásos szemlélete nem változott. Változásolyan földrajzi helyeken történhetett, ahol a történelem forgandósága magával vonta az istenképek jelentosátalakulását is. Ez az övezet Mezopotámia és a Földközi-tenger medencéje, melynek történetét az állan-dóan beáramló népek vándorlása és letelepedése, az ezzel járó örökös háború tette mozgalmassá. Itt ahitregékre alapozott világnézet, a sokistenhit súlyos válságba került. Mivel nem tudtak megfelelo védelmetés biztonságot nyújtani, a helyi istenek vesztettek tekintélyükbol. Egyre kevésbé féltek tolük az emberekés többet gondolkoztak azon, ténylegesen mi irányíthatja avilágot. Két térségben különösen szembetunoenjelentkezett a sokistenhit gyengülése: Görögországban ésKánaán földjén.

47

Értelmes világegyetem. Kr. e. 600 körül Kis-Ázsiában az emberi gondolkodásban mélyreható, a ter-mészettudományos felfogás felé vezeto fordulat történt. Ellentétben a hitregékkel, melyek szellemi ténye-zokkel magyarázták a természet viselkedését, a kisázsiai görög bölcselok felvetették, hogy a természetijelenségek isteni közremuködés nélkül is leírhatók. Nem arról volt szó, hogy ki akarták isteneiket zárni avilágból. Ehelyett inkább személytelenné tették és a világot vezérlo törvényekkel azonosítottákoket. Egyesistenek, szellemek helyett az világegyetem egészét vettékértelmesen viselkedonek. A természetben tapasz-talható szabályszeru mozgásokból indultak ki. Nem láttakelvi különbséget az égbolt és a fák évszakonkéntiváltozása vagy a bolygó égi és a halak vízben való mozgása között. Magát a mozgást az élet megnyilvá-nulásának tartották, a mozgás rendezettsége pedig értelemre utalt számukra. Ennélfogva úgy gondolták, avilágegyetem nemcsak élo, hanem értelmes is és a természetben lévo élolények a mindent átható élet ésértelem helyi megnyilvánulásai.

A számok titkozatossága - Püthagorász. Püthagorász egyes források szerint a korabeli legjobb gö-rög bölcselok tanítványa volt és hosszabb tanulmányutakat tett külföldön. Egyiptomi papoktól és babilonicsillagászoktól tanult matematikát és sok mást is. Püthagorász és köre, a pitagoreusok, átvették és to-vábbfejlesztették a korábbi nagy birodalmak matematikai és egyéb tudását. Továbbá felfedezték, hogy kétegyszerre megpendített húr hangját a fül akkor hallja összhangzónak, ha a húrok hosszai úgy aránylanakegymáshoz, mint egész számok. Számos matematikai eredményük közül az öt szabályos test leírását emlí-tenénk. Szabályos test a tetraéder, mert mind a négy oldala egyenlooldalú háromszög, a kocka, mert mindenoldala négyzet. Még három ilyen test létezik. Számoknak tulajdonították a világ összehangoltságát is, val-lották, mindennek a természete, lényege: szám. Minden számokból épül fel, számokból pontok, pontokbólvonalak, vonalakból síkok, síkokból testek lesznek. Ez az elvonatkoztatás arra is vezetett, hogy a számokmellett az egyébként is áttekinthetetlen, tisztátalannaktartott anyagi világ még jobban leértékelodött.

Átmenetet jelentett a pitagoreusok munkássága a világ hitregéken alapuló és tudományos felfogása kö-zött. Felmérhetetlen hatást gyakoroltak az emberi gondolkodásra. Zárt vallási csoportot alkottak, amelynektagjai, miközben komoly matematikai eredményekre is jutottak, egyúttal a különbözo számoknak mélyebbjelentést tulajdonítottak. Szerintük legszentebbek az 1 és 10 közötti számok. 2 a no, 3 a férfi száma, ésmivel 2+3=5, 5 a házasság száma, 4 az igazság száma. Nem a test, hanem a lélek az ember lényege, ez azember igazi énjének a hordozója, vélték a pitagoreusok. Halhatatlan az anyagtalan lélek, a pusztulásra ítélttestet a lélek csak ideiglenes szállásként használja. A lélekvándorlás eszméje, akárcsak a hindu rendszerhasonló eleme, az anyagi világ megvetésének jele. Növényevok voltak, mivel féltek attól, hogy valamelyikrokonuk eheto állatként születhetik újjá.

Pitagoreus csillagászok . A pitagoreusok adták a világnak a kozmosz nevet, ami szép rendet jelent. Mára Kr. e. 6. század végétol megjelent az elképzelés, hogy a Föld gömb alakú és a térbentámaszték nélkülszabadon lebeg. Látva a csillagok és a Nap napi égi mozgásait, már a Kr. e. 5. században felvetették,jóval egyszerubb azt feltételezni, hogy nem a világmindenség egésze végez naponkénti körforgást, hanema Föld mozog. Kr. e. 4. században már feltételezték, hogy a Föld forog. Kr. e. 3. században Arisztarkhoszmegfogalmazta a napközpontú világképet. Eszerint a bolygók a Nap körül keringenek és a Föld foroga tengelye körül. Arisztarkhosznak, bár a kor legkiemelkedobb csillagásza volt, nem akadtak követoi.Napközéppontú rendszere majd 2000 évre feledésbe merült.

Démokritosz atomizmusa. Nagy fejtörést okozott a görögök számára az állandóság és a változás vi-szonya. Sok minden változik, egyes dolgok pedig állandóak,tapasztalták. Hérakleitosz szerint mindenváltozik, nincs olyan dolog a világon, ami ne változna valahogy. Minden mozog; nem léphetek kétszerugyanabba a folyóba, mondta Hérakleitosz. Szerinte a valóság az ellentétek folyamatos harcából alakulki. Parmenidész viszont azt vallotta, hogy minden az, ami. Miközben az ido telik, nem válhat olyanná,ami nem önmaga. Azaz, a létezés és a változás nem férnek összeés az állandóság az, amit valóságosnakfoghatunk fel. Változás nincs, amit változásként észlelünk, az csak érzékeinknek tulajdonítható.

48

Démokritosz oldotta fel az ellentétet. Feltételezte, az anyag apró, tovább már nem osztható részek-bol, atomokból áll, amelyek valóban állandóak. Többfajta atom is van, méretben és alakban különböznekegymástól. Mozoghatnak az atomok, összeállhatnak egymással, és emiatt a világ tárgyai változhatnak.Démokritosz tere az üres tér. Az atomok mozgásának és változó kapcsolódásainak eredménye a világ vala-mennyi változása. Érintkezésen, gépies kötodéseken alapulnak az atomok kapcsolódásai, erorol még nincsszó.

Platón világképének kettossége. Platón szerint a világ két részre osztható. Igazi valóságnak a válto-zatlan, tökéletes, elvont képzeteknek, az eszméknek, az ideáknak a világa tekintheto. Ezt a tartományta matematikai törvények, a szimmetrikus mértani alakzatok, a szépség, a jóság és hasonlók alkotják. Ezaz igazi valóság érzékeink számára észlelhetetlen, felfoghatatlan. Ami megfigyelheto, az érzékeink általvizsgálható anyagi világ az igazi valóságnak, az eszmék világának csupán árnyéka, tökéletlen utánzata.

Platón két világának két isten felel meg. Egyik az eszmék világát uraló, tökéletesen jó, igaz, örökés változatlan Isten, aki a téren és idon kívül helyezkedik el. Másik a világot igazgató isten, amely azidok során az anyagi világot formálja. Maga az anyag nem azo teremtménye,o csak alakítója, értelmetvisz az értelem nélküli anyagba. Tökéletlen, merev és konokaz anyag, ellenáll az isteni munkának. Avilágot igazgató isten a mindig változó anyagot az eszmék által adott minták szerint gyúrja, igyekszik azanyagot minél tökéletesebbé alakítani. De az örökösen változó anyag kitör ezekbol a rendezett alakzatokból,állandóan felbomlik, emiatt az isteni munkálkodás sohasemszünetelhet.

Platón a valódi világ és az ember kapcsolatát az alábbi hasonlattal szemléltette. Képzeljük el, emberekbarlangba vannak zárva. Háttal ülnek a bejáratnak, meg nem fordulhatnak, nem nézhetnek ki a barlangból.Tuz ég a barlang elott és a tuz és a barlang szája között mozgók árnyékokat vetnek a barlang falára. Csakezeket az árnyakat észlelhetik a az emberek, az események csak az árnyékok mozgásán keresztül jutnak elhozzájuk, azok közül is csak azok, amelyek a barlang elott játszódnak le. Platón szerint megfigyeléseinknem lehetnek teljesek, csak olyanok, mint a barlang falára kivetülo árnyékok. Ember nem ismerheti megaz igazinak tekintett világot, csak tétován keresgélhet, kiszolgáltatva az anyag zurzavaros viselkedésének,kiszámíthatatlan fordulatainak.

Platón átveszi a pitagoreusoktól a lélekvándorlás tanát. Miután a test meghalt, a lélek az ideák világábakerül és azt megvilágosodottan, közvetlenül szemléli. Ha újabb testbe kerül, elfelejti az ottani eszméket,képzeteket, ám felismerheti, ha homályosan is, a világban lévo dolgokban. Azaz az ember igazából nem újismereteket szerez, hanem ’visszaemlékezik’.

Törekvések - Arisztotelész felfogásáról. Arisztotelész Platón tanítványa volt. Nem fogadta el, hogyta-nítója a fenti módon kétfelé hasította a világot, szerinte ez helytelen. Arisztotelész szerint az anyag és aszellem világa nem választható el egymástól. Ez az anyagi világ az ember igazi világa, amit az ember az ér-zékelését, értelmét, elvonatkoztató képességét felhasználva tanulmányozhat. Test és lélek nem szakíthatókszét, együtt alkotják az ember lényegét.

Csak az észlelheto, megfigyelheto dolgokat tekintette valóságosnak, tanulmányozásra méltónak, vizs-gálhatónak. Csupán az anyagból Arisztotelész számára sem értheto meg a világ viselkedése. Ennek ér-telmezéséhez Arisztotelész, akárcsak más gondolkodók, valamilyen egységes szempontot keresett. Ezt azélovilág viselkedésében vélte megtalálni. Abból indult ki, hogy például a makkból mindig tölgyfa lesz.Mindig fává, méghozzá tölgyfává fejlodik. Minden ilyen módon változik az élovilágban. Ami létezik, amai alakjában magában hordja azt, mivé válik késobb. Arisztotelész szerint a világ egészét is élo szervezet-hez hasonlónak foghatjuk fel, amely valamilyen elrendelt végpont felé tart. Emellett a világ egyes testeinekviselkedését, mozgását is beépített törekvések határozzák meg, ahogyan a hangyák viselkedésének magya-rázata a hangyaboly fennmaradása. Tehát nem elsosorban külso kényszer, hatás szabja meg, minek kelltörténnie, hanem belso tulajdonságok. Nem a jelen vagy a múlt határozza meg a dolgok értelmét hanem

49

beépített törekvés. Arisztotelész a világban mindent ennek szellemében értelmezett és a tudományos kuta-tás célját a végso ok megtalálásában határozta meg. Végso ok mellett még tárgyalja az anyagi, az alaki és amozgató okot is.

Példája szerint egy fészer esetén a négy ok a következoket jelenti. Itt az anyagi ok az építoanyagkéntfelhasznált fa. Egyedül a fa még nem magyarázhatja a fészer létezését. A fészer alakját az alaki ok határozzameg, azaz a faanyag térbeli elrendezése. Ezzel még nem érthetjük meg a fészer egészét, tudnunk kell,milyen módon vált olyanná. Mozgató oknak most az ács, az építomester munkája felel meg, ezáltal lettolyan a fészer, amilyen. A vég-ok, ami alapján a fészer épült, a tervrajz, ez tartalmazta, milyenné kell afaanyagnak végül is válnia, ez határozta meg az iparosok tevékenységét.

Arisztotelész a természeti jelenségeket, a világegyetemet is a fenti okok alapján rendszerezte, értel-mezte. Lehet így tárgyalni mozgástörvényeket, keresgélnia vég-okokat. Például négy elem létezik, aszilárd tárgyak lefelé törekszenek, mert ott van a helyük, alégnemu anyagok felfelé törnek, mert természe-tes helyük az ég. Ebbol Arisztotelész okszeruen arra következtetett, hogy a nehezebb testeknek gyorsabbankell a föld felé esni. Valami Arisztotelész szerint akkor igaz, ha ésszeru, és tökéletes. Ésszeru, ha az oktan,idegen eredetu szóval logika érveivel igazolható. Tökéletes, ha például a tökéletes mértani alakzatokkal, akörrel vagy a gömbbel adható meg.

Arisztotelész természetképe alapvetoen a fentihez hasonló bölcseleti elvekre épül. A mozgások arisz-totelészi osztályozása józan hétköznapi tapasztalatokonalapul. Nincsenek szigorúbb, matematikai jellegumegfontolások, minthogy a természetes hely felé törekvés fogalma nehezen lehetne matematikai módonmegfogalmazható fogalom. Tapasztalattal való kísérletezo összehasonlítás lehetosége fel sem merül, a kü-lönféle törekvések ütközése miatt a világ követhetetlenülbonyolult módon viselkedik.

Arisztotelész szerint a világ örök. Isten kívül áll a világon, természetfölötti lény. Nem teremti, csakmozgatja a világot, de mindezt úgy, hagyja, hadd történjen avilágban minden a világ törvényei szerint.Arisztotelész, akár a többi görög bölcselo, ismer kisebb hatalmú isteneket is, például az égitestek is istenek.

Földközpontú rendszer. Mint ahogy tárgyaltuk, az ókor egyik legnevesebb csillagásza, Arisztarkhoszmár a Kr. e. 3. században leírta a napközéppontú rendszert. Nem sokkal utána alkottak a nagy matemati-kusok, Euklidész valamint Apollioniusz, ez utóbbi dolgozta a kúpszeletek mértanát, amely az ellipszisrolvaló tudnivalókat is tartalmazza. Eléggé pontosak voltak már a bolygók mozgását megadó adatok is. Szinteminden készen állott arra, hogy a napközpontú bolygórendszert matematikailag is leírják. De a tudományés világfelfogás kapcsolata, ami a pitagoreusok idejében igen jó volt, közben megbomlott. Platón bölcseleteszerint az anyagi mozgások igazából érdektelenek, nincs jelentoségük. Nem számít, miképpen mozognakaz égitestek, pontos leírásuk érdektelen. Továbbá a legtökéletesebb idomok a kör és a gömb. Minden amiisteni rendet követi az anyagi világban, körrel és gömbbel kell, hogy szemléltetheto legyen.

Platón felfogása általánosan elfogadottá vált. Arisztotelész mozdulatlannak nyilvánította a Földet éskörülötte kilenc átlátszó földközpontú gömbfelület, szféra van. Legbelso a Hold szférája, a két külso azállócsillagoké. Rajtuk kívül is van egy szféra, az Elso Mozgatóé, Istené, aki az egészet muködésben tartja.A Hold szférája alatti tartomány, ahol a Föld van, az alacsonyabbrendu, durva, tökéletlen anyagi világ.Maguk az égitestek tiszta és változatlan anyagból állnak ésaz égi szférákban tökéletes módon, körökkel ésgömbökkel leírhatóan mozognak.

Nagyszeru matematikusok és csillagászok, mint Apollóniusz, majd kétszáz évvel késobb Hipparkhoszelokészítették a szférákon mozgó égitestek pályáinak matematikai leírását. Eszerint a bolygók mozgásakörpályák segítségével adható meg. Sokszor olyan körpályával, melynek a középpontja szintén körpályánmozog. Kr. u. 150-ben Ptolemaiosz alexandriai csillagász kora legpontosabb méréseit felhasználva, alkal-mazva Hipparkhosz matematikai leírását megalkotta a róla elnevezett földközéppontú leírást. Ptolemaioszmunkája majd másfél évezredig a csillagászok alapkönyvévévált.

50

A görögök és az anyagi világ. Arisztotelész bölcseletét csak kevesen ismerték, az ókoriés még a koraközépkori gondolkodást is elsosorban Platón nézetei határozták meg. Görögök és rómaiak aföldi világ-ban nem, vagy csak töredékesen találták meg az általuk tökéletesnek tartott képzeteket. Sokkal inkább atökéletlenséget, feleslegesnek ítélt mintázatokat, rendetlenséget, felfordulást láttak benne. Anyagitól valótartózkodásuk arra vezetett, hogy az ókori gondolkodók a megvetették a kézmuves munkát, a bölcseletetkedvelo görögök inkább "magasabb" szintunek tartott, szellemi dolgokkal foglalkoztak. ’Szégyellem, hogytestem van’, mondta Plótinosz, a késo ókor gondolkodását meghatározó újplatonikus bölcselet legjelento-sebb képviseloje. Emiatt a görögök és rómaiak elzárkóztak az anyag rendszeresebb tanulmányozásától. Ezlehet az oka annak, hogy a görögség a gondolkodás csodálatoseredményei mellett nem fejlesztette ki atapasztalati alapokon nyugvó tudományt, melynek muvelése, mint ma már tudjuk, egyébként sem egyszeru.Ahhoz, hogy az ember erre a nehéz, nem sok kezdeti sikerrel kecsegteto útra térjen, másfajta világlátás voltszükséges, mint az anyagi világot megveto ókori felfogás.

5.3. A zsidó-keresztyén világkép és a tudomány keletkezése

Nagy a különbség az egyisten és a hitregék világfelfogása között. Egyáltalán, az egyetlen Istenbe vetetthit minoségileg különbözik a más istenekbe vetett hittol. Míg a hitregék és a természettudomány fogal-mai ellentmondanak egymásnak, az egyistenhit és a természettudomány világfelfogása hasonló, minthogymindketto a világot szabályzó törvényekrol beszél, melyeket az ember megismerhet.

Más ókori muveltségek több, magasabb szintu muszaki ismeretet halmoztak fel, mint a középkori Eu-rópa, mégis a természettudomány itt, a keresztyénné vált földrészen született meg és ez nem véletlen. Mostrészletesebben elemezzük a természettudományok fejlodésének fobb elofeltételeit, a zsidó-keresztyén fel-fogásnak az elofeltételek kialakításában játszott szerepét.

Az anyagi világ a zsidó-keresztyén gondolkodásban.Függ a tudományos vizsgálódás lehetosége attól,miket tételezek fel az anyag viselkedésérol. Akkor indulhat el tudomány fejlodése, ha az elozetes feltétele-zések olyanok, hogy a vizsgálódások lehetségesek, értékesek, megengedettek és sikerrel kecsegtethetnek.

Az európai tudományosság kialakulásának alapveto hajtóereje az a meggyozodés volt, hogy létezneka világon törvények. Ez a gondolat vallásos eredetu, a zsidó-keresztyén felfogásnak tulajdonítható. Euró-pában a keresztyén lelki élettávlatnak megfelelo szellemi élettávlat formálódott, a muvelodés és az oktatásszellemiségét és általában mindennek a felfogását a keresztyén hit határozta meg. Annyira általánossá lettez, olyan fokon az európai gondolkodás meghatározója, hogysokszor a zsidó-keresztyén nézopontról minteredetrol már szó sem esik. Nem mondható, hogy mindazok, akik Európában a tudományos forradalomidején éltek, valamennyien meggyozodéses keresztyének lettek volna. Azok is, akik elutasították a bibliaikijelentéseket, a biblikus gondolkodás légkörében nevelkedtek, bibliai eredetu fogalmakban gondolkoztak.Más nézopontokkal összevetve tudjuk igazán felismerni a zsidó-keresztyén felfogás fobb jellemzoit.

Azt tanítja a Szentírás, az anyagi világ valóságosan létezo. Ez számunkra nyilvánvaló, de ne feledjük,számos, foleg keleti eredetu bölcseleti rendszer van, amelyek szerint a természet nem valóságos létezo,hanem csak valami végso, örök valaminek az idoleges, esetleges megjelenése. Ahogy említettük, a hindufelfogás is ilyen. Ha a gondolkodás tagadja a természet valóságosságát, akkor a tudomány nem jelentkülönösebb értéket. Ám a zsidó-keresztyén felfogás szerint a világ valóságos, Isten alkotása.

Nagy érték a világ, mert Isten teremtette. Maga is gyönyörködött benne, amikor a teremtés egy-egynapjának végén kijelentette, jó az, amit létrehozott. Isten annyira nagyra becsüli az általa teremtett anyagivilágot, hogy Jézus Krisztusként megtestesülve leszállt aföldre és vállalta az itteni életet és a vele járóhalált. Nincs olyan eleme a zsidó-keresztyén hagyománynak, amely az anyagi világtól való szabadulásraösztönözne. Isten dicsoségére és az ember javára kell használni az anyagi dolgokat.

Még kifejezettebb az anyagi világ megbecsültsége a protestánsok számára. Mindig is hangsúlyozták,az ember Istent nem elmélkedésbe zárkózva, hanem tevékeny és hasznos munkával szolgálhatja leginkább.

51

Isten dicsoségének színtere az anyagi világ, munkával, tudománnyal egyaránt magasztalni kell az Urat.Iparosok, tudósok valamennyien Istentol kapott adományként fedezik fel tehetségüket és munkájukered-ményével Istent dicsérik. Mindez a tudomány muvelését Isten szolgálatának rangjára emelte. Ezzel a bun-beesés mindkét következményétol mentesülhetünk. Míg Isten kiválasztó kegyelme a protestáns számáramegadja a halál utáni örök életet, a serényen munkálkodó iparos, tudós tevékenysége által megszabadulunkaz embert gyötro nehéz munkáktól is.

Ahogy a Szentírás tanítja, a világ csak alkotás. Mint Isten kezének munkája, nagy érték, de maga nemszentség, csak teremtmény. Világunk nem Isten lakhelye. Isten nem azonosítható a természet törvényeinekösszességével, Isten nem a világ "lelke". Isten az Alkotó. Egyetlen tárgy sem szent. Ezzel az egyistenhitellentétben áll a legtöbb korábbi vallással, amelyekben a Nap, a Hold és a csillagok istenek. Csupán afény hordozói az Ószövetségben a csillagok, amint a mécses akonyhában. Amíg a természetben istenek,isteni hatalmak vannak jelen, addig a természetet csak imádni lehet, fohászkodni lehet hozzá. Csak aszentségektol mentes természetet lehet tudományos alapossággal vizsgálni. Ha az ember valami miatt fél atermészeti eroktol, nem vizsgálhatja azokat elfogulatlanul. Kimondta a Szentírás, a természetben nincsenekistenek és ezzel megadta a lehetoséget, hogy az ember szabadon, félelem nélkül tanulmányozhassa azt.

Szabályozott, rendezett a világ, mert az egyetlen és tökéletes Isten munkája nem is lehet más. Istennem alkothatott összevissza, hanem értelmesen, törvényekkel kifejezheto módon készített mindent. Nem-csak a törvények létezésében, hanem azok matematikailag megfogalmazhatóságában is hittek a keresztyénbölcselok. Már a görögök is az isteni értelem megnyilvánulásaként kezelték a matematikai megfogalmaz-hatóságot, amely rendet és összhangot tükröz. Isten a világot a saját akaratából teremtette és ennélfogvateljesen az ellenorzése alatt tartja. Ennek következtében a világ szerkezete pontosan olyan, amilyennekIsten akarta. Ez az elgondolás idegen volt az ókori világ számára. Más vallásokban a teremtés nyersanyagavalamilyen, már korábban is létezo, öröklött, tehetetlenül viselkedo anyag. Emiatt az Alkotó keze meg vankötve és nem teheti szabadon, amit akar. Gondoljunk Platón világi istenének küzdelmeire, aki a tökéletlen,szabályszeruségeket nem követo anyaggal küzd.

Ha a görög bölcselo azt tapasztalja, hogy a bolygó pályája nem kör, akkor az anyag tökéletlenségérehivatkozik. Megállapítja, hogy az anyag nem követi a tökéletességet kifejezo matematikai összefüggése-ket. Keresztyén hittudós számára a bolygó pályája azért nemkör, mert Isten nem körnek akarta. Ez aztjelenti, valamilyen másfajta törvényt rótt ki Isten a bolygók mozgására, de ez a törvény is megfogalmazhatómatematikailag. Ennek szemléltetésére szolgál a következo történet. Szenci Molnár Albert - a neves refor-mátus igehirdeto, a zsoltárok verseinek magyarra fordítója, szobra ott állDebrecenben az Egyetem téren -,hosszabb idot töltött Prágában ahol Kepler házában lakott és házigazdájával hosszas eszmecseréket folyta-tott. Kepler elmondta neki, milyen régóta gyötrodik a bolygók pályájának természetével. Kopernikusznakigaza van, a bolygók a Nap körül keringenek, ám pályájuk nem veheto körnek. Leírhatók ugyan ellipszissel,de az ellipszis nem tökéletes görbe. Miért van így, miért nemkör, amit Isten teremto munkájától mindenkivárna. Szenci Molnár a következo választ adta. Csak Isten tökéletes, a teremtmény már nem. Miért nelehetne a bolygók pályája ellipszis, ha Isten valamilyen oknál fogva éppen így látta jónak? Kepler elfogadtaezt a felfogást és ezek után hozta nyilvánosságra eredményeit.

Az, hogy a természet rendje ésszeru, magában még nem jelentené azt, hogy lehetséges a tudomány.Ehhez kell az a meggyozodés is, hogy a világ számunkra is megértheto. Tehát a tudomány lehetosége abbangyökerezik, rendezett a világ és az ember elméje fel is tudjafogni ezt a rendet. Ez utóbbi adottság éppenolyan fontos, mint az elozo. Mivel az ember értelme Isten értelméhez hasonlóan muködik, ez magábanhordja annak lehetoségét, hogy az ember megismerhesse a világ Isten által alkotott rendjét. Más vallásoknem mondtak ehhez hasonlót. Bár a kínai észlelte a világ rendezettségét, nincs biztatás számára, hogy avilágot meg is ismerheti.

Komoly hittudományi viták folytak arról, miért éppen olyannak teremtette a világot Isten, amilyennekismerjük. Vajon volt-e Istennek választása? Például a tökéletes idomok, a matematika által ajánlott leg-szebb, leginkább tetszetos megoldások jelenthettek-e korlátot Isten számára. Az a hittudományi irányzatbizonyult gyoztesnek, amely azt hirdette, hogy Istent a teremtésben semmi sem korlátozhatta. Arra a kér-

52

désre, pedig, honnan tudhatjuk meg, Isten milyen törvényeket alkotott, a további fejlodést meghatározóválasz született. Akkor tudhatjuk meg, milyennek teremtette Isten a világot, ha nem csak elmélkedünk,mit miért tett úgy Isten. Értelmünk ugyan hasonlít Isten értelméhez, de még így is nagyon távol áll tole.Ezért a puszta bölcselkedés helyett az a járható út, ha megfigyeljük, milyen a természet, és azután keressük,melyek a kormányzó törvények. Ez a felismerés a kísérletes,a megfigyelésen és kísérletezésen nyugvótermészettudomány elvi alapozásául szolgált.

Szabad légkör. Láttuk az egyistenhit világ- és emberképe kedvez a természettudományoknak. De ez mégnem jelenti azt, hogy az egyistenhittol egyenes az út a természettudományok fejlodéséhez. Csupán arról be-szélhetünk, hogy a középkorban a keresztyén Európa nyugatifelének gondolkodását a keresztyénség lelkiélettávlata hatotta át. Azaz a világ dolgairól való gondolkodás elemeit az egyistenhit fogalmai határoztákmeg. Ez a légkör megfelelo hátteret nyújtott a természettudományos gondolkodás megjelenéséhez. Szabadvolt önállóan gondolkodni, lehetett tévedni, mert a Szentírás kijelentéseit a római katolikus egyház nemértelmezte szó szerint. Úgy tekintette, az Isten által sugalmazott Szentírás az emberi tudás kimeríthetetlenkincsestára. Nem csupán a betu szerinti üzenet a fontos, hanem emögé még felmérhetetlenül sok tudás,ismeret van beépítve. Természetes a mögöttes tartalom keresése és a Szentírás egy-egy története, hason-lata, igei szakasz sokféle értelmet hordozhat, valamennyikor embere megtalálhatja a leginkább neki szólóüzenetet. Ezek feltárása örök emberi feladat. Természetesen tévedhet az ember a Szentírás értelmezésében,ezért az értelmezés eredményei vita tárgyai lehetnek.

Ha csak egyféle értelmezést fogadnak el, a szó szerintit, a merev, hajlíthatatlan értelmezés korlátok közészorítja, akár meg is tiltja a gondolkodást. Ilyenkor nem folyhatnak a tudomány fejlodéséhez feltétlen szük-séges szabad viták sem, ezért a merevebb gondolkodás uraltakeleti keresztyénség országai nem, vagy csakalig járulhattak hozzá a tudományos forradalom kibontakozásához. A középkori szellemi élet központjai akeresztyén egyházhoz kötodo alapvetoen fontos intézmények, a rendházak és az egyetemek.

Szerzetesrendek. Szerzetesség minden nagy világvallásban megjelent. Azon alapul, hogy a visszavonult-ság, a világ zajától való eltávolodás megkönnyíti az igazságkeresést. Rendszerint a világtól való elzárkózásmagában foglalja a családról, nemi életrol és magántulajdonról való lemondást, ezzel a szegénységet, és azengedelmesség fogadásával az önös akarat feladását is. Mivel a szerzetesi életet választók általában kiválóképességu egyének voltak, a tudás és a könyvek szeretete a szerzetesrendek jellemzoje. Ezért a rendházaka szellemi értékek gyarapításának központjai.

Ugyanakkor az elzártsághoz az is hozzátartozott, hogy az elsosorban elmélkedésre összegyult szerze-tesek, gondoskodva önmaguk ellátásáról, testi munkát is végeztek. Nem alkalmaztak szolgákat, hiszen eza világot hozta volna be a rendházba és ezt el akarták kerülni. A rendszeres, mindennapos testi munkavégzése egyrészt az anyagi világ nagyobb megbecsüléséhez,másrészt számos, találmánynak nevezheto újmuszaki megoldás megszületéséhez vezetett, amellyel a szerzetesek megkönnyíthették saját munkájukat.

500-1500 között a szerzetesrendek a római katolikus egyházéletében meghatározó szerepet játszottak.Segítségükkel az egyház megalkotta és fenn is tartotta saját, jól ellenorzött körülmények között muködoellenzékét. Egy-egy újítani vágyó, lázadó szellemu, kivételes tehetségu pap szerzetesrendet alapítva lehe-toséget kapott arra, hogy elgondolásait, hasonló nézetu társaival összefogva, megvalósíthassa. Így a válto-zások hatásait kicsiben, nagyobb kockázatok vállalása nélkül tanulmányozhatták. A középkori keresztyénegyház szinte minden megújító áramlata a szerzetesrendekbol ered.

Egyetemek. Ami tudás és ismeret a rendházakban felhalmozódott, továbbadták a világ felé is és az oktatóitevékenység szerzetesrendekhez nem tartozó papok feladatává vált. Ez azután önálló tanintézmények, egye-temek kialakulásához vezetett. Az egyetemek az elzárt rendházakhoz képest nyitott intézmények. AmikorEurópa városaiban a 13. században megkezdodött az iparosok egyleteinek, a céheknek a kialakulása, azuni-versitas a kutatásra és oktatásra egybegyultekre vonatkozó testület elnevezése volt. Egyetemnek eredetileg

53

a tudós oktatók és a diákok egyletét nevezték. A keresztyén Európa egyetemeinek közvetlen elodei a Spa-nyolországban muködo híres arab egyetemek, melyeknek számos hallgatója volt keresztyén országokbólis. Ezek a mecsetek melletti vallási iskolákból nottek ki. Ehhez hasonló a keresztyén Európa egyeteme-inek megjelenése is. Így a Sorbonne, a párizsi egyetem lényegében a Notre-Dame-székesegyház mellettiiskolából fejlodött ki.

Európa elso egyetemeit 1150-ben Párizsban, 1158-ban Bolognában és 1167-ben Oxfordban alapították.Kivívta a párizsi egyetem magának a jogot, hogy az egész világra érvényes tanári oklevelet állíthasson ki.Mivel kézirat azidotájt csak kevés volt, a tanítás jellegzetes módszere az eloadás és az azt követo vita. Ezelsosorban az önálló gondolkodást és a vitakészséget fejlesztette. Része volt a vizsgának az is, hogy ajelölt váltott ellenfelekkel, kivéve az egy órás ebédszünetet reggel 6-tól este 6-ig vitázott. Nem a személyesvélemények, hanem idézetek csatája zajlott.

Európai muveltségünk egységét az általánosan használt latin nyelv és a keresztyén szellemiség alapoztameg. Mivel az egyetemek tanárai és hallgatói állandóan utaztak, az eszmék szabadon terjedhettek. Szabadvolt a vitáknak a légköre, az ellentétes nézetek folytonos ütköztetése tette lehetové a természettudományosgondolkodás kialakulását. Az elozo szakaszban kifejtett hittudományi megfontolások és a tudományosalapfogalmak kimunkálása is a rendházakban és Európa egyetemein több évszázadon keresztül folyó szabadviták gyümölcsei.

Nézzünk egy középkori vitakérdést, miszerint hány angyal fér el a tu fokán. Ennek megvitatása a ké-sobbi korok embere számára a hiábavaló eszmecsere egyik példájává vált. Tévesen. Lényege a kérdésnekaz, hogy az angyalok igen kicsinyek, szinte kiterjedés nélküliek és a tu foka is igen kicsiny felületu. Enneka kérdésnek az elemzésével a matematikai analízis határérték fogalmának tárgyalásához, magának a foga-lomnak a megalapozásához járultak hozzá. Aki analízist tanul, a kérdésben a 0/0 határérték kiszámolásánakfeladatát ismerheti fel.

5.4. A görögök örökségérol

Amit ma természettudományként ismerünk, az a keresztyén világszemlélet és a görög gondolkodás köl-csönhatásából született. A görögök öröksége tartalmazta akorábbi nagy muveltségek tudásanyagát és amita görögök tettek mindehhez. De a keresztyén Európa közös nyelve a latin volt és a görög muvek hosszúideig nem vagy alig voltak latinra fordítva. Kevés latin fordítás maradt fenn az ókorból, mivel valamennyirómai értelmiségi beszélt görögül és ezért nem volt szükségfordításokra. Latinra a 12. századtól kezdvefordították le a görög muveket.

Amint a 4.9. szakaszban említettük, a korábbi nagy muveltségekbol az iszlám mindent átvett, ami aziszlám szellemiségéhez igazítható volt. Tekintve a görög muveltséget és ismerve az iszlámot, nem csoda,hogy az iszlám átvette a görög tudományt. Másra a görögöktol nem is tartott igényt. Már a 9. század köze-pére arabra fordították a teljes görög tudományos hagyatékot. Nemcsak közvetítették azután Európa felé,hanem tovább is fejlesztették, foleg a fizikát és matematikát. Közvetítésük foleg a már említett spanyolor-szági arab egyetemeken keresztül történt. Eleinte arabból, majd görög eredetibol fordítottak latinra. Nemegyszerre vált a görög hagyaték az európai muveltség részévé. Említettük, az ókor és a korai középkor gon-dolkodása, beleértve a keresztyén hittudományt is, Platónbölcseletére épült. Csak késobb, a 12. századtóljutottak szerephez más görög bölcseleti irányzatok is. Hatásait tekintve három csoportra oszthatjuk a göröghagyatékot: a platóni, az arisztotelészi rendszerekre valamint a gépszeru világot feltételezok örökségére, ezutóbbi foleg Archimédész révén vált ismertté.

Újplatonikus világkép. Platón követoinek munkáival együtt került át az európai gondolkodásba.Az új-platonizmus nem csupán Platón munkáira, hanem szinte a teljes görög bölcseletre épít, sot, a keleti vallások,bölcseletek egyes elemeit is magába olvasztja. Mint az ókorszellemiségét összegzo utolsó nagy rendszer,igen elterjedt és ismert volt. Képviseloi nem zárkóztak el a rejtelmes, titkos tanításoktól sem. Nemcsak

54

a püthagoraszi számok titkos jelentései vonzottákoket, hanem azosi egyiptomi tudás, az ún. hermetikushagyomány is. Becsülték és forgatták annak alapmuvét, Hermész Triszmegisztosz munkáját, az egyiptomititkos tudás tárházát. Számos mai New-Age irányzatot követo szerzo újplatonista fogalmakra, azok maiváltozataira épít.

Természetesen az újplatonista fogalmakat használó keresztyén hittudomány elvetette a lélekvándorlástanát, mert ilyenrol nincs szó a Szentírásban és elhagyott más, a keresztyénséghez nem illo elemeket is.Isten mindent átfogó, anyagi világot átható tevékenységéthangsúlyozza, Isten módszereivel, tevékenysé-gével foglalkozik. Alkotásként szemlélik a világ teremtését, Isten eljárásait, mesterfogásait kutatja. Magáta természetet a tehetetlen anyag és az anyagot alakító, mozgató szellemi erok összjátékaként tekinti. Ki-emelkedoen fontos az újplatonista gondolkodók számára a matematika. Szerintük Isten a világegyetemtitkait a matematika nyelvén fogalmazta meg. Egyúttal a matematika muvelése vallásos tevékenység is voltszámukra. Mint a végso valóság megismerésének kulcsát értékelték a matematikát. Euklidészi mértana amatematikai gondolkodás mintájaként szolgált és mindenütt a mértan módszereit igyekeztek használni.

Aquinói Szent Tamás és a skolasztika. Aquinói Szent Tamás(1224-1274) dominikánus szerzetes volt.Ezt a rendet az 1200-as évek elején alapították. Tagjai oda mentek, ahol éppen szükség volt rájuk, tanultakés tanítottak, koldulásból tartották fent magukat. Elsosorban nagy városokban alapítottak rendházakat, aholegyetemek is voltak. Tamás a párizsi egyetemen folytatta domonkos-rendi tanulmányait.

Amint készültek a a 12. századtól kezdtek ismertebbé válni az ókori görög gondolkodók latinra for-dított szövegei, eloször Arisztotelész bölcselete vált közkinccsé. Arisztotelész tanai eloször veszélyesnektuntek az egyház számára, szigorúan okszeru gondolatmenetei, a természet rendszeres megfigyelése, ta-nulmányozása keresztyén felfogástól idegen jelenségkénthatottak. Aquinói Szent Tamás a hit és értelemviszonyát megvizsgálva rámutatott, a ketto nem kerülhet ellentétbe kerülhessenek egymással. Tamás fel-ismerte, hogy Arisztotelész rendszerével a keresztyén istentan tisztábban és rendszeresebben tárgyalható,mint újplatonista alapokon, ezért alkotó módon átvette és továbbfejlesztette az arisztotelészi fogalmakat.Arisztotelész a világ jelenségeit, tárgyait folyamatkéntkezelte, amelyek valami felé törekednek. Minden-nek a viselkedését, mint az élo szervezet esetén, beépített törekvés, a végok vezérli. Aquinói Szent Tamásaz arisztotelészi végso okot az isteni szándékkal azonosította és az így átgyúrt arisztotelészi rendszert be-építette a keresztyén hittudományba. Így jött létre a skolasztikának nevezett bölcseleti rendszer. Ésszeruengondolkodó Értelemként kezeli a skolasztika Istent és az oktan (logika) eszközeivel elemzi az isteni meg-nyilvánulásokat. Módszeresen tanulmányozza a hit és az értelem, az istentan és a bölcselet, a természet ésa természetfölötti viszonyát. Lassan az egyház meghatározó bölcseleti rendszerévé vált a skolasztika. A16.-17. században Európa legtöbb egyetemén, a katolikus ésprotestáns egyetemeken egyaránt a skolasztikahatározta meg a tananyagot.

Gépszeru világ. Különbségeik ellenére mind az arisztotelészi mind az újplatonikus világkép élo szerve-zetként szemléli a világegyetemet. A görög hagyomány harmadik eleme elveti az élohöz való hasonlítást.Arkhimédész matematikai és természettani tárgyú munkái, adémokritoszi atomizmus a 16. századra váltakhozzáférhetové és ismertté az európai gondolkodás számára. A gépszeruvilág mögött álló elképzelés azatomista képen alapul, melyet Démokritosz elméleti úton vezetett be.

Ha gépszerunek tételezi fel az ember a világot, elkápráztató a világegyetem szabályozottsága, állandó-sága, a jelenségek kiszámíthatósága. Istent a Nagy Mérnökként tisztelték, aki a világegyetemet hatalmasóraként alkotta meg. Elvetve az újplatonikus felfogás tevékeny szellemi eroit, az anyag maga már nemteljesen összevissza, tehetetlen módon viselkedik, hanemegyszeru, gépies törvényeknek engedelmeskedik.Ezeket a törvényeket a teremtés folyamán Isten adta a természetnek, ahogyan az órás elkészíti az órát és arugó felhúzásával beindítja azt. Isten nem a világ lelke, hanem kormányzója avagy igazgatója, vallották agépszeru világot feltételezok. Hasonlóan az újplatonizmushoz, a gépies szemlélet nagyra értékeli a termé-szet matematikai leírását. Elvetve mindenféle titokzatosságot, meg van arról gyozodve, hogy a matematikaképes leírni a világot.

55

Alkímia. Három nagy ókori, a görög, a kínai és hindu muveltségi körben is megfogalmazták, hogy azanyagi világoselemekbol, levegobol, vízbol, földbol és tuzbol, illetve ezek keveredéseibol épül fel. Össze-tett testekként magyarázták a fémeket, a különbségeiket azalkatrészek eltéro belso arányával értelmezték.Kínában az anyagi világ muködését ellentétes erok, hideg-meleg, száraz-nedves, férfi-noi és hasonlók küz-delmével, általánosan a jin és a jang küzdelmével magyarázták. Továbbá, a csillagfejtés (asztrológia) felté-telezte, hogy a világ egységének megfeleloen az égi és földi események összefüggnek. Mindez a számoksegítségével magyarázható, az egyes számok a világ egységének és arányainak kifejezodései.

Mivel a világ egységes, az alkímia szerint azoselemek, a különbözo erok, az égiekkel és földiekkelvaló hasonlóságok az emberekben és így az egyes egyénekben is megvannak. Ôsi, romlatlan egységrolbeszélnek, ebbol indult ki minden. Megjelent az elkülönülés, amit a szétesés és széttöredezés, a megromláskövetett. Jó volna visszaállítani a romlatlan,osi egységet, az anyagban és emberben egyaránt. Az anyag-ban a tökéletesedést az arannyá alakulás jelentette, mert az arany a mindent élteto Napnak a megfeleloje,továbbá nem rozsdásodik, a fénye örök. Az embernél azosi romlatlan emberi természet visszaállítása álla törekvések középpontjában, az aranyember, aki körül minden rendezodik, megnyugszik, aki csak jót teszmindennel és mindenkivel.

Az alkímia alapmuveleteinek a száma hét, mint ahogy hét bolygó van, hét színe van a szivárványnak,hét hangja van a hangsornak. Muveletei a következok: finomítás, oldás, elkülönítés, elokészítés, kiégetés,elvonás, kicsapatás. Mindezeket értelmezik az anyagon és az emberen egyaránt. Például az emberen afinomítás során az alsóbbrendu szenvedélyeket, mint a kapzsiság, hírvágy, hiúság, stb. át kell lényegíteni,hogy az ezek alapjaiul szolgáló belso erok az ember tökéletesedését szolgálják.

Az alkímia három alapeleme a higany, kén és a só. Azzal kísérleteztek, hogy a a természeti folyamatokatmeggyorsítva mindent arannyá változtassanak. Az elso alkimista kísérlet leírása a Kr. utáni Egyiptombólszármazik. Késobb az alkímia az araboknál, Kínában és a középkori Európában is komolyan fejlodött.Egyre jobb eszközöket fejlesztenek, nagyon sok kísérleti tapasztalatra tesznek szert. Az arany, mint pénziránti vágy csak növelte az alkímia iránti érdeklodést és az alkimisták komoly támogatást kapnak a pénzéhesuraktól.

Szigorúan tiltja az egyház az alkimista tevékenységet, és már csak ezért is az egészet a titokzatosság, arejtélyesség köde veszi körül. Jellegzetes alakja a reneszánsznak az alkimista Doktor Fausztusz, aki féligtudós, félig varázsló. Az alkímia korabeli legkiemelkedobb képviseloje Paracelsus, aki tudós, bölcselo ésorvos egyben. Vallja, hogy az embernek meg kell ismernie a természetet. Maga a teremtés is egy vegyifolyamat és az emberben az alkimiai átalakulások a döntoek.

5.5. Az újkori tudományos forradalom és a vallás

Most áttekintjük, milyen módon változott a tudomány és az istentan kapcsolata a természettudományokkialakulásától a 19. század végéig. Eloször az újkori tudományos forradalom egyes jellegzetességeit tár-gyaljuk. Ugyan a zsidó-keresztyén felfogás Európa szellemi életének meghatározója volt, de azt másféleáramlatok is befolyásolták. A pogány eszmék, a hitregei gondolkodás újplatonizmusba épült elemei, acsillagfejtés és az alkimia is átjárták a szellemi életet ésa mindennapokat. Egyrészt az alkimiához és a csil-lagfejtéshez kísérletezéshez is használható eszközöket,eljárásokat fejlesztettek ki. Másrészt a varázsláshozés csillagfejtéshez kapcsolódó fogalmak, nézetek befolyásolták, befolyásolhatták tudósok feltevéseit, el-gondolásait is.

A skolasztika, miután 1500-ra Ptolemaiosz csillagászati rendszerét is magába olvasztotta, átfogó világ-képet nyújtott. Eszerint a Föld a világegyetem közepe. Körülötte mozognak a Nap és a bolygók. Földünka tökéletlen anyag birodalma, négy elem alkotja, a föld, a levego, a víz és a tuz. A menny a tökéletességbirodalma, a mennybéli testek anyaga tiszta, romolhatatlan. Az elso komoly, tudományosnak nevezhetoeredmények éppen az égi mozgásokhoz köthetok. Nem csoda, mert mint korábban tárgyaltuk, a rendetleginkább az égi mozgásokat figyelve vehetjük észre.

56

Kopernikusz napközpontú rendszere. Kopernikusz (1473-1543) felújította Arisztarkhosz majd 2000éves leírását. Ennek megfeleloen a bolygórendszer középpontjául a Napot választotta és ezzel a Föld avilágegyetem központjából a Nap körül keringo bolygók egyikévé fokozódott le. Kopernikusz kevés meg-figyelést végzett és mivel muszerei nem voltak annyira jók,mért értékei pontatlanabbak voltak, mint Pto-lemaiosz 1400 évvel azelotti eredményei. Tudománytörténeti adatok szerint Kopernikuszt nem pusztánésszeru érvek, a kísérleti adatok alapos elemzése vezette, újplatonikus szemlélete lehetett az ötlet forrása.Eszerint Isten teremto erejének leginkább megfelelo jelkép a meleget és fényt sugárzó Nap. Ez egyiptomihatást tükröz. Míg Arisztotelész szerint a világegyetem központja a Föld, az újplatonikus felfogás a Napottekintette a mindenség központjának. Kopernikusz nagyhatású könyve halála évében jelent meg.

Kopernikusz rendszerében a bolygók a Nap körül körpályán mozognak, ahol a körpályák középpontjais körpályán mozog, azaz itt még megvan a körökhöz való ragaszkodás, akár Ptolemaiosznál. Meg lehetmutatni, a ptolemaioszi rendszer és a kopernikuszi rendszer egyszerubb változatai matematikailag egyen-értékuek. Elonye a Kopernikusz adta napközpontú leírásnak, hogy egyszerubb. Számszeruleg viszont nemadott jobb eredményeket, mint Ptolemaiosz földközéppontúrendszere. Kopernikusz javaslata ellen a sko-lasztikusok, akik a Földet tartották a világegyetem középpontjának, számos ellenérvet hoztak fel. EzeketKopernikusz követoi még jó ideig nem tudták cáfolni. Ezért a csillagászok maradtak az ugyan sok gonddalküszködo, ám jól ismert, megszokott ptolemaioszi rendszer mellett. Így a 16. század folyamán csak azújplatonisták fogadták el fenntartás nélkül Kopernikusz napközpontú világképét.

Giordano Bruno. Giordano Brunót (1548-1600), aki máglyahalált halt, a tudomány vértanújaként em-legetjük. Ez az Európa-szerte jól ismert dominikánus szerzetes, híres eloadó tanár nem csillagász, haneminkább bölcselo és hittudós volt. Újplatonikus nézeteket vallott és azon munkálkodott, hogy azosi egyip-tomi tudást, a hermetikus hagyományt összeegyeztesse a keresztyén istentannal. Mivel a Nap központiszerepe része volt a hermetikus tanoknak, Bruno a kopernikuszi rendszert nagyon vonzónak találta és azon-nal hívévé szegodött. Még tovább is merészkedett és a hermetikus tan egyéb elemeit is felvetette. Ilyenositanok a világegyetem végtelensége, a csillagok Naphoz hasonló volta, a csillagok körül keringo bolygókléte, melyeken akár itt a Földön, szintén élnek emberek. Bruno ezeket tekintélyekre hivatkozva vetette fel,hittudományi érvekkel támasztva alá igazát. Azért ítéltékel, mert át akarta alakítani a keresztyén istentant.Bármilyen meggondolásból hirdette is Bruno a világ végtelenségét, a csillagoknak a Naphoz való hason-lóságát, eszméi óriási hatást gyakoroltak az emberi gondolkodásra. Ami addig csak az egyiptomi tanbanszerepelt, közismertté válva bekerült a tudományosan érdekes kérdéssé vált.

Tycho de Brahe. Tycho de Brahe (1564-1601) dán fonemesi család leszármazottja. Vérbeli megfigyelocsillagász, szenvedélye volt a pontos meghatározás. Ehhezegyre jobb, megbízhatóbb megfigyelo musze-reket épített. Szerencsére megtehette, hatalmas vagyona volt és a dán király is pártfogolta. Közvetlenül atávcsövek felfedezése elott o végezte a legnagyobb megfigyeléseket. Újramérte az állócsillagok helyzetétés a bolygók mozgásának pályáit.

Kepler törvényei. Kepler (1571-1630) munkássága Kopernikusz rendszerén alapult. Gondolkodásánakfo eleme a matematikában való feltétlen bizodalom. Munkásságát, legalábbis kezdetben, újplatonista meg-gyozodése, azon belül a püthagoraszi eszmék befolyásolták. Elso munkájában a pitagoreusok és Platón általtárgyalt öt szabályos testbol indult ki. Feltette, mivel hat bolygó kering a Nap körül, az öt szabályos testetIsten arra használhatta, hogy a Nap köré helyezveoket megadja a bolygók pályáinak adatait. Keplernek ezrögeszméjévé vált és öreg korában sem tagadta meg fiatalkorielképzelését. De a bolygópályák illeszkedésenem volt elég jó, viszont a pályaadatok eléggé pontatlanok voltak. Elképzelése igazolásához Kepler szere-tett volna pontosabb adatokhoz jutni. Így került kapcsolatba Tycho de Bracheval. Annak munkatársa lett,hozzájutott Tycho de Brahe pontos adataihoz. Éveket dolgozott a Mars pályaadatainak elemzésén, számítá-sok egész sorát végezte el. Eközben véletlenül észrevette,hogy a Mars ellipszis pályán kering a Nap körül.

57

Így fedezte fel amit ma Kepler elso és második törvényeként ismerünk. Kepler fo muve, amely ennek a kéttörvénynek a felfedezését tartalmazza, 1609-ben jelent meg.

Kepler másik nagy szenvedélye az égi összhang keresése volt. Püthagorasz felfedezéséhez, - a rezgohúr hossza és a zenei hang magassága közötti összefüggéshez,- hasonló kapcsolatot keresett az égi mozgá-sokban. Úgy képzelte, a bolygók Naptól való távolsága és a keringési idok összevetésével leírhatja az égimozgások zenéjét. Ehhez szükség volt arra, hogy a bolygók naptávolságának idotol való függését gondo-sabban tanulmányozza. 1619-ben jelent meg a világ összhangjaival foglalkozó nagy muve, melynek utolsó,ötödik fejezetében közli a bolygók naptávolságságai és keringési idoi közötti összefüggést, ez Kepler har-madik törvénye. Kepler maga sem értette meg, mennyire jelentosek csillagászati felfedezései. Kortársaisem ismerték fel igazán, mit ért el. Mivel az ellipszis tökéletlen idom, nem fogadták el Kepler felismerését.Szerencsére tömörített összefoglaló készült muveibol, ami késobb eljutott Newtonhoz. Kepler munkájának,három törvényének jelentoségét csak Newton fogta fel a maga teljességében.

Kepler saját munkásságának eredményeit úgy értelmezte, hogy a világegyetem szerkezete és rendjenem az emberi elme találmánya, hanem tolünk függetlenül is fennáll és arra vár, hogy felfedezzük.Máseszközökkel és szándékkal van írva a két könyv, a Szentírás és a Természet, de mindketto az Úrnak muveés ezért teljes összhangban állnak egymással.

Galilei. Galilei (1564-1642) feltette, hogy valamennyi természetijelenség, mivel Isten értelmesen te-remtett, matematikai módszerekkel írható le, azaz a természet könyve a matematika nyelvén van megírva.Még ha ma nem is ismerjük bizonyos természeti jelenségek matematikai leírását, idovel megtaláljuk majdoket. Galilei számos jelenségre, mint a lejton való mozgás, ingamozgás, hajítás végzett kísérleteket és ered-ményeit matematikai alakban megfogalmazott törvényekbenfoglalta össze. Kopernikusz eredményeinekhirdetoje és továbbfejlesztoje volt és az általa kidolgozott távcsovel is számos felfedezést tett. Elvetettemind az arisztotelészi, mind az újplatonista felfogást, munkássága a gépszeru világot valló gondolkodás-módot erosítette. Mégo sem rendelkezett viszont teljesen meggyozo tudományos anyaggal ahhoz, hogy akopernikuszi feltevéstt teljes mértékben igazolni tudja.Ragaszkodott a körpályák létezéséhez, nem ismerteel Kepler munkájának jelentoségét. Kétes értéku hittudományi érveket is használt, ilyen jellegu vitákba isbocsátkozott. Ezeknek eldöntésében már az adott közéleti helyzet is közrejátszott. Súlyos válságba kerülta katolikus egyház, a reformáció, a közéleti bizonytalanságok megingatták helyzetét. Galileinek az arisz-totelészi hagyomány ellen intézett támadását sokan úgy értelmezték, hogy ezzel az egyház alapveto értékeiközül az arisztotelészi erkölcsi és oktani rendszer is veszélybe kerül. Galileit végül is elítélték, hallgatásrakárhoztatták, bár mindvégig buzgó hívo volt, aki csak az arisztotelészi felfogás ellen harcolt.

Descartes kettos világa. A gépszeru világot valló nézetek legismertebb képviseloje René Descartes(1596-1650), aki az ésszeru gondolkodás megköveteloje. Mindenben kételkedik, csak azt fogadja el, amittisztán és szinte matematikai egyértelmuséggel belátható. Rámutatott, hogy Galilei az egyes jelenségeketkülön-külön törvénnyel megfogalmazva részeire bontja a természetet, a törvények egymástól elszigetelttestekre vonatkoznak, ezzel Galilei rendszerében a természet egymástól független folyamatokra esik szét.Holott az örök Isten egységes világot teremtett, ezért a világot általános törvények kell hogy kormányoz-zák. Descartes szerint egyetlen igazi mozgás van, az egyenes vonalú egyenletes mozgás. Valamennyiegyéb mozgás már kölcsönhatás eredménye. Ennek nyomán Descartes megfogalmazta, hogy a világban amozgásmennyiség összege állandó. Ez a lendület megmaradása törvényének felel meg.

Descartes híres mondása, "Gondolkodom, tehát vagyok", azaz saját létezésemben nem kételkedhetem.Ez a mondás egyúttal vallásos meggyozodése alapja is. Mivel a gondolkodás szellemi tevékenység,Des-cartes szerint a fenti állítás az emberi lélek létezését bizonyítja. Ugyanis az ember azért gondolkodhat, mertporból alkotott testébe Isten lelket lehelt. Ezért Descartes szerint a lélek léte Isten létezésének bizonyítéka.Isten a lelkembe olyan velemszületett eszméket helyezett el, amelyek segítségével minden további dolgotmegérthetek a világban. Descartes éles határvonalat feszített a természettan által leírt anyagi világ vala-mint az emberi lélek és értelem közé. Számára a világ, beleértve a növényeket, az állatokat és az emberi

58

testet is, csupán egy hatalmas gépezet, minden csak ennek megfeleloen muködik. Szerinte a lélek az agyegy szervén, a tobozmirigyen keresztül kapcsolódik a testhez. Ez a magyarázat már akkor sem volt kielé-gíto. Descartes muvébol nem a lélek és Isten létezésének bizonyítása, hanem a lélektelen világgépezet elvemaradt fent.

Newton. Galilei fellépése végzetesen lejáratta a skolasztikus csillagászat és természettan tekintélyét. Ga-lilei után a vita inkább csak a gépszeru és újplatonikus nézetek között folyt. Mint alkotó, a gépszeru felfogásszerint Isten kívül van a világon. Ami az anyaggal történik,az az ütközo testek alakjának, méretének tu-lajdonítható. Ezzel szemben az újplatonikus felfogás szerint az anyagi világban történteket a testek közöttmuködo erok okozzák és Isten ezeken az erokön keresztül van jelen világban. E két felfogást Newtonnaksikerült összebékíteni.

Newton (1642-1727) a természettan történetének egyik legnagyobb alakja. Mechanikai, fénytani mun-kássága meghatározó jelentoségu. Bár az ésszeru gondolkodás, a józan ész megtestesítojeként ünnepeljük,o is kora gyermeke volt. Elso pillanatra a gépszeru felfogás követojének tunik, de hatottak reá az újplato-nizmus eszméi is. Munkáit kezdetben sok támadás érte. Azzal, hogy Newton az egyetemes tömegvonzástörvényét egyszerre érvényesnek tartotta itt a földön és azégen is, nagy vihart kavart. Ugyanis a skolasztikaszerint, - lásd az arisztotelészi földközpontú világképnél-, az égen és a földön lévok különbözo közegek-bol épülnek fel. Amikor a Nap által gyakorolt tömegvonzási erorol beszélt, a gépszeru szemlélet követoitámadták. Ezt az újplatonista felfogás jelentkezéseként bírálták, mert a Nap által gyakorolt tömegvonzásiero buvös jelenségnek tunt. Descartes is megalapozatlan fogalomnak tartotta a tömegvonzási erot, amitszámuzni kell a tudományból.

Newton visszautasította, hogy az általa felfedezett ero buvös jelenség lenne. Kijelentette, az ero fo-galmának nincs köze a végso magyarázatokhoz, hogy ki minek tulajdonítja az erok létezését, nem számít.Csak azért vezette be a tömegvonzási erot, hogy a megfigyelések és kísérletek eredményeit meg lehessenmagyarázni. Használva az euklidészi mértan nyelvezetét, az erotan három alaptörvényét axiómáknak ne-vezte el. Szerint ki kell a tudományból hagyni a végso magyarázatokat, azaz az axiómák eredetét, mertezeknek megtalálása nem a természettudomány feladata.

Newton a végso magyarázatokat a vallásra hagyta. Szerinte a Teremto a mértan és a mechanika töké-letes ismeroje. A világ általa felfedezett rendjének oka az anyagi világon túl van, az egész az értelmes ésélo Isten munkája. ’Meg lehet-e a szemet szerkeszteni a fénytan tudása nélkül, vagy a fület anélkül, hogytudnánk a hangtant?’,- írta. Úgy tekintette a tömegvonzásierot, hogy Isten ezt használva rendezi az anyagirészecskék világát. Mivel a tömegvonzás léte nem következik az anyag mechanikai tulajdonságaiból, ‘me-chanikafölötti‘, Isten világot vezérlo eszköze. Olyanok az erok muködése a világ számára, mint a lélegzésaz élonek, szabályos és rendszeres, ez tartja muködésben a világot.

Newton másik, Istenhez kötodo alapfogalma az ún. abszolút tér és abszolút ido. Isten örök, mindig islétezett és mindig is ugyanúgy létezni fog, nincs és nem lehet különbség az ido telésében. Isten mindenüttott van, jelenlévo a tér bármely részében. Ezért a tér végtelen és az ido örök. Továbbá Newton még abbanis hitt, hogy Isten néha közvetlenül is belenyúl a természetbe, és rendbe hozza azt. Azzal magyarázta azégi jelenségek állandóságát, hogy Isten idoszakonként eltunteti a rendet megbolygató tényezoket. Külön-ben a világ a tömegvonzás hatására összeomlana. Emiatt Newtont igen heves támadások érték és Laplacemegmutatta, hogy ekkor sincs szükség isteni beavatkozásra.

Newton követoinek többsége szakított azzal a felfogással, hogy az erok Isten tevékenységének esz-közei. ’Világiasították’ az eroket is, akárcsak a részecskék létezését és az erok létét is az anyag belsotulajdonságaként fogták fel. Így önállósítva az anyagot éseroket a Newton által bevezetett erofogalom aztaz anyagelvuséget erosítette, amit Newton maga elvetett. Így alakult ki a newtoninak nevezett világkép,amely a világot gépezetnek tekinti. Ebben vallásos megfontolások már alig játszottak szerepet.

59

Deizmus. Látva a tudomány hatalmas sikereit, egyes hittudósok arra gondoltak, hogy Isten létét, a hit mé-lyebb megalapozása szándékával, úgymond matematikai pontosságú bizonyítékokkal kellene alátámasztani.De ez a törekvés nem várt, nem kívánt eredményekre vezetett,és végeredményben súlyosan rongálta azegyházi gondolkodás tekintélyét. Tudományos eredményekbol kiindulva megkísérelték elképzelni, milyenlehet a világ egésze, mihez lehetne hasonlítani Isten munkálkodását. Newtoni mozgástanának sikerei nyo-mán a világ egészét mint gépezetet fogták fel. Tekintve a matematikai megközelítés sikerét, a számításokpontosságát, megbízhatóságát nem lehet csodálkozni azon,hogy a világegyetemet óramuhöz hasonlították.Valóban lenyugözo pontossággal követték a bolygók a kiszámított pályákat, anewtoni mechanika törvényeimegdöbbentoen jól írták le az egyes természeti jelenségeket.

Meglehetosen visszás eredményekre vezetett a gépezetként muködo, Isten által alkotott világ eszméje.Egy ilyen világnak tökéletesnek kell lennie, merthogy az Alkotó hibátlan és tévedhetetlen. Egy óra annáltökéletesebb, minél ritkábban kell felhúzni. Minél jobbanvan megszerkesztve valami, annál ritkábban szo-rul tervezoje, építoje segítségére. Mivel a világ egésze Isten alkotása, és Isten tökéletes, ebbol következik,hogy Istennek nem kell jelen lennie a világban. Megy a gépezet magától is, akár évmilliókon át, beavatko-zás nélkül, gondoljunk Madách Imre muvének, Az ember tragédiájának kezdosoraira. Ez a gondolatmeneta felvilágosodás korában vált népszeruvé.

E nézetet, miszerint Isten teremtette a világot, de nincs benne jelen, deizmusnak nevezik. Isten ebbena világban csak nyugalmazott mérnök. Vagy ahogyan egy másikkép szemlélteti, csupán lapozgatja a világtörténetének elore megírt forgatókönyvét. Ezért Voltaire és a deista nézetek képviseloi szükségtelen, feles-leges intézményeként támadták az egyházat. Voltaire különösen a katolikus egyház szerepét kérdojeleztemeg. Ha Isten nincs jelen a világban, nem befolyásolja a világ folyását, mi szükség van olyan intézményre,amely közvetít ember és Isten között? Emiatt a létében is megkérdojelezett egyház tekintélye megrendült.

Ugyan a deisták, köztük Voltaire szerint Isten nincs jelen avilágban, de Istent, mint a világ Teremtojételfogadták. Viszont a tudomány további fejlodése az istentagadásra egyébként is hajlamos elméket Istenlétének elvetésére vezették. Amikor a vegytanban felfedezték az anyagmegmaradás törvényét, azt a tudo-mányra hivatkozó anyagelvu bölcselet a világmindenség egészére is kiterjesztette. Kimondták, az anyagnem vész el, csak átalakul. Newton tömegvonzási elméletét avilág egészére alkalmazva az adódik, hogya világ végtelen, csillagokkal egyenletesen kitöltött tér. Ezeknek alapján az anyagi világot mint térben ésidoben végtelennek fogadták el. Ez ellentmondott annak, hogya világot Isten az alaktalan semmibol terem-tette. Ezzel a bölcselok ezzel úgymond tudományos alapon vetették el Isten létezését, váltak istentagadóvá.

Fokozatosan csökkent a vallás számára fenntartott terület. Egyre több dolgot magyarázott meg a diadal-masan fejlodo természettudomány és a vallásos érvelés a felfoghatatlannak, megérthetetlennek tuno jelensé-gek, fogalmak területére szorult vissza. Egyre csak tartott a hátrálás és úgy tunt, az Istenre való hivatkozásmindig csak a még meg nem értett, a tudomány által egyelore csak részben ismert területekre, a ’héza-gokra’ szorítkozik. Fokozatosan hanyatlott a hézagok istenére szorított istentan népszerusége. Különösena 19. század második felében, amikor a természettudomány a legnagyobb hézagnak számító kérdésben, azélet keletkezésének és fejlodésének kérdésében ért el komolyabb eredményt.

Élettudományok. Kezdetben a természettudományos forradalom csak a természettan és a csillagászat te-rületén zajlott. Az élolénytan (biológia) hosszabb idon át mint az orvoslás része létezett. Csak a 18-19.században jelentkeztek az élet tudományát megalapozó eroteljesebb változások. Ugyanannak a három esz-mekörnek a küzdelme határozta meg az élolénytan létrejöttét, mint a természettan és a csillagászat fejlodésétis: az arisztotelészi, az újplatonikus és a gépszeru világot feltételezo irányzatok egymásnak feszülése.

Bár a természettanban és csillagászatban visszaszorult arisztotelészi felfogás, miszerint a beépített célokfelé törekvés határozza meg a fejlodést, az élolénytanban elfogadhatónak látszott. Ez nem csoda, hiszenazarisztotelészi tudomány élolénytani alapozottságú volt. Boncoló orvosok is elcsodálkoztak azon, mennyiretökéletes, szándéknak megfeleloen felépült szervezetek például a szem és a fül.

Az újplatonikus felfogás hívei az életjelenségek mögött életeroket, a természetben létezo, szellemi jelle-gunek felfogható, muködo tevékeny eroket kerestek. Ezek a romantikusnak nevezett biológusok vetették fel

60

az fejlodés gondolatát. Eszerint létezik rejtett belso ero, amely az élovilágot egyre magasabb szintre emeli,újabb és újabb, fejlettebb lények megjelenéséhez vezet. Ennek a fejlodésnek számukra a platóni eszmékhezhasonló fogalom, azoskép a mozgatója. Ôsképek sorozata jelöli ki a fejlodés irányát, ezek vezérlik annakmenetét.

Descartes vezette be az élolénytanba a gépszeru gondolkodást. Eszerint az élo szervezet gép, mely atermészettan törvényeinek engedelmeskedik. Eszerint gondolkodók eleinte az élo szervezet testi mozgásait,mint az izmok muködését, és a szemet, mint fénytani rendszert tanulmányozták. Késobb a vegyi folyamatokmilyenségét vizsgálták. Számukra az élovilág rendje visszavezetheto természettani törvényekre.

Darwini törzsfejl odéstan. Darwin munkássága a gépszeru felfogáshoz kötodik. Bár sokan törekedtektervszeruséggel és szándékossággal, a másik két felfogásjellemzoivel házasítani, ez nem járhat sikerrel.Teljességgel anyagelvu a természetes kiválasztódás darwini leírása, nincs szükség a fenti elvekre.

Kiindulásképpen az arisztotelészi felfogás rámutat, mennyire jól alkalmazkodik az élolény a környe-zetéhez. E csodálatraméltó illeszkedések mögött Arisztotelész szerint szándékosság van, a skolasztikánbelül az isteni értelem tervezése. Darwin átvette az alkalmazkodás fogalmát és azt mással, a természeteskiválasztódással magyarázza. Darwin határozottan elutasította, hogy a természetes kiválasztódás valamelyisteni terv része lehetne. Ha minden egyes megjeleno változat elore meghatározott módon valamilyen óhaj-nak engedelmeskedve jönne létre, akkor nincs szükség természetes kiválasztódásra. Éppen az a természeteskiválasztódás jellegzetessége, hogy nem tervezett véletlen változások úgy jelennek meg, mintha tervezetteklennének. Tervezett és szándékos helyét a környezethez való alkalmazkodás fogalma veszi át. Ami nemelég jól alkalmazkodik, az kivész a természetbol. Mindent magyaráz a természetes kiválasztás elve és nincsszükség egyéb értelmezésre.

Darwin átvette a romantikus biológusoktól a fejlodés fogalmát, de más magyarázatot adott rá. Ahelyett,hogy az fejlodést vezérlo osképekrol beszélnénk, inkább a közösosre kell figyelnünk. Történelmileg létezoa közösos, míg azoskép elképzelt, szükségtelen fogalom. Darwin nem egyszeruen cáfolta az egyéb elmé-leteket, hanem a tudomány határain kívülre szorítva feleslegessé nyilvánítottaoket. Ezzel a darwini elméletaz istentagadás további erosödését vonta maga után. Eszerint az ember nem a teremtés koronája, hanemcsak a legértelmesebb állat.

Míg az anyagi világ térbeli és idobeli végtelenségére vonatkozó érvek, mivel szaknyelven fogalmazottelvont megfontolások voltak, az egyszeru emberek vallásos hitét nem zavarták meg túlságosan. De a darwinitörzsfejlodés elmélete körül kirobbant vihar már érzelmileg, a tudatalatti szintjén érintette meg az embert.Értheto módon az anyagelvu bölcselet az ember teremtésének cáfolataként értelmezte a darwini elméletet,mondván, az ember majomosbol fejlodött ki és így szó sem lehet arról, hogy a Szentírás teremtéstörténeteigaz lehetne. Eközben az egyház képviseloi a törzsfejlodés tudományos értékét vonták kétségbe. Európábanés az Egyesült Államokban a közoktatási rendszerben tanított élolénytan és a gyermekeknek tanított egyházihittan ellentmondott egymásnak. Vesztes az egyház lett, a tudomány gyümölcseit egyre jobban élvezo fejletttársadalmak elfordultak az egyházaktól.

A gépszeru felfogás kiteljesedése a 20. század elejére.A tudományos gondolkodás meghatározójává azanyagelvuség, annak is a gépszeru szemlélete vált. Eszerint az anyag részecskékbol áll. E részecskék közüla legegyszerubbek az anyag elemi építokövei. Mint ilyennek, tömeggel rendelkezo, szerkezet nélküli, pont-szerunek vehetok, változatlan, változtathatatlan, örökké létezok. Nyugalomban vannak, vagy mozognak,egymással kölcsönhatni képesek. Világunk folyamatai az állandónak tekintett részecskék egymással valókölcsönhatásával magyarázhatók, részecskék vonzására éstaszítására épülnek. Világos kapcsolat van az okés az okozat között, az anyag szigorúan meghatározott matematikai törvények szerint változik, viselkedik,meghatározott rendben követik egymást a világ eseményei. Világunk menete, így a jövoje is rögzített.

Rendkívül sikeres volt az anyagelvuség és a világegyetemet gépezetként kezelo szemlélet, alkalmas

61

keretet nyújtott tudományágak fejlodéséhez. Ezért értheto, hogy annyira ragaszkodtak hozzá, és sok tudo-mányág esetén ma is meghatározó módon használják. Akkor is,ha ott nem igazán alkalmazható.

6. A természettudomány módszerei és fejlodése

Míg az egyes vallások különbözo módokon értelmezhetik a világot, addig a természettudományos leírásegyértelmu. Szó sem lehet arról, hogy különbözo egyének egy adott természettörvényen mást és mást ért-hessenek. Newton három törvénye mindenütt ugyanazt jelenti, nem lehet az ero fogalma más Európában,mint Amerikában. Egységes a természettudomány, nincs külön magyar vagy német módon tárgyalt ter-mészettan, mert természettan, azaz fizika csak egy van. Valamennyi természettudós azonos elvek alapjángondolkodik, származásuktól, koruktól, neveltetésüktol függetlenül nagyon jól megértik egymást.

Összefüggo egészet alkot a világ, ezt az ember már a kezdetektol fogva felismerte. Ezért józan volt aza feltevés, hogy a világot valamilyen mindent átfogó rendezo elvet feltárva lehet megérteni. De a természetmegismerésének történetét azt mutatja, hogy azok a törekvések, amelyek a világ egészét egycsapásra akar-ták megérteni, nem vezettek eredményre. Nem lehet a világ rendjét ’mindent vagy semmit’ alapon felfogni.Bár a világ dolgait az egészet tekintve számtalan kapcsolatfuzi egybe, mégis elofordulhat az, hogy egyesjelenségek a többitol elkülönítve vizsgálhatók. Azaz lehetséges, hogy valamit a többirol semmit sem tudvatanulmányozhatunk. Hogy a természet így vizsgálható és leírható, megdöbbentoen érdekes. Einstein eztúgy fejezte ki, hogy a világnak az a legérthetetlenebb tulajdonsága, hogy felfogható, megértheto.

Elsosorban az jellemzi a tudomány nyelvét, a tudományos érvelést, hogy a tudomány nem akar egy-szerre mindent megmagyarázni. Nem tör rögtön a tökéletes megértésre, nem akarja egybol megragadni avilág egészét. Arra sem törekszik, hogy a világ valamilyen kisebb részét tökéletesen, a maga egyediségé-ben le tudja írni. Például a Holdat vizsgálva, nem szándékszik megmagyarázni a Holdat teljes egészében,nem akarja megragadni mondjuk, a "holdság" lényegét. Megelégszik azzal, hogy le tudja írni a Hold egyestulajdonságait, mint a Föld körüli mozgását, a Hold tengelykörüli forgását, a holdkozeteket, stb. Megkeresiazokat az egyértelmuen meghatározható, leírható, mérheto tulajdonságokat, amelyek jól leírhatók, meghatá-rozhatók, mérhetok és csak velük foglalkozik, ezeknek az összefüggéseit tárja fel a tudomány. A tudománynyelve a matematika, ennek segítségével hozzák egymással kapcsolatba a különbözo tulajdonságokat. Pél-dául összefüggéseket fogalmazunk meg az út, ido és a sebesség, vagy a gáz nyomása, homérséklete éstérfogata között. Szó sincs arról, hogy a tudomány tévedhetetlen, megkérdojelezhetetlen lenne. Csupán akésobbi idoszak tévedései kevésbé súlyosak a korábbiaknál.

6.1. Tudományos módszer

Megfigyelés, kísérletezés a tudományos módszer alapjai. Egyrészt meg tudjuk figyelni a természet jelensé-geit, leírhatjuk azokat. Ha meg akarjuk ragadni a jelenség lényegét, a környezet bonyolultsága zavar ebben.Hogy jobban megértsük, minek mi lehet az oka, kísérleteznünk is kell. Ekkor olyan környezetet hozunklétre, amelyik jóval szegényesebb, mint a természetes, de ahol az általam fontosnak tartott környezeti té-nyezok jelen vannak. Maga a kísérlet így nem más, mint mesterséges környezetben végzett megfigyelés.Megtervezése, véghezvitele gyakran igen komoly feladatotjelent és a kísérleti berendezés sokszor egészenmás jellegu rendszereket alkot, mint a természetben találhatók.

Alapveto szempont, hogy kísérletezésnél a megfigyelo léte, a megfigyelés maga ne befolyásolja a kí-sérlet kimenetelét. Ha az élettelen természetet vizsgáljuk, vagy alacsonyabb rendu élokkel kísérletezünk,ez nem okoz gondot. Magától értetodoen a Hold viselkedését nem zavarja, ha csillagászok figyelik, a kém-csoben zajló folyamatok sem függnek a megfigyelotol és az alacsonyabbrendu éloket sem befolyásolja amegfigyelés ténye. Viszont az emberi viselkedése nagyon erosen függhet attól, hogy kísérleteznek-e vele.Gyógyszerek hatásának vizsgálatakor nemhogy a betegek, hanem még a kezelést végzo helyi orvosnak sem

62

szabad tudnia, melyik beteg kapott valódi hatóanyagot tartalmazó gyógyszert és melyik ahhoz külsodlege-sen teljesen hasonló, ugyanolyan ízu, stb, ám hatóanyag nélküli gyógyszer utánzatot (placebót). Csak egytávoli helyen lévo valaki tudhatja, mely sorszámú üvegek tartalmaztak hatóanyagot. Nem lehet a hagyo-mányos módon kísérletezni éloközösségekkel sem. Még nagyobbak a nehézségek a lélektanikísérleteknél.Ha a kísérletben résztvevok tudják, milyen jellegu kísérletben vesznek részt, értékelhetetlenné válik azeredmény. Mindez igen megnehezíti az emberekkel való kísérletezést.

A tudósnak fel kell ismerni a vizsgált rendszert jellemzo tulajdonságokat és fel kell tárni a mennyi-ségek közötti kapcsolatokat. Ez általában nem egyszeru. Nem könnyu megtalálni, melyek egy jelenségleglényegesebb tulajdonságai, mi az, ami egy rendszert igazából jellemez. Nagyon sokszor a rendszer átte-kinthetetlen módon, elso közelítésben azt is mondhatnánk, összevissza, szabálytalanul viselkedik.

Modellek és törvények. Észleléseit a tudós meg akarja magyarázni. Rendszerezve a megfigyeléseketfeltárja, melyek a jelenséget megszabó alapveto összefüggések. Egyáltalán nem könnyu a megfigyeléstértelmezni, ez nem végezheto gépiesen. Eloször is ki kell találni, mi az, ami igazán fontos a jelenségmegértéséhez és mi az, aminek a jelenlététol, hatásától el lehet tekinteni. Ha sikerül ilyen leegyszerusített,a jelenség lényegét megragadó leírást, modellt készíteni,akkor bár sokmindent elhanyagoltunk, számosdologtól eltekintettünk, mégis elég nagy biztonsággal és pontossággal sikerül megmagyarázni, mi hogyantörténik. Majd a modell alapján tervezzük meg a kísérletet,a modell adja meg, mire figyeljünk jobban,minek a kizárásáról, vagy legalábbis zavaró hatásának csökkentésérol kell gondoskodnunk. A kísérletezésés a modell kidolgozása, finomítása egymást kölcsönösen serkento, tökéletesíto folyamat.

Modellek segítségével tudjuk megfogalmazni, milyen törvényszeruségek állhatnak egy-egy jelenség,jelenségek csoportja mögött. Meghatározó eszköz a törvények megfogalmazásához a matematika. Joggalragaszkodik ahhoz a természettudomány, hogy a törvényeketmatematikai úton fogalmazzuk meg.

A tudós gondolkodási módszerei. Eredeti, valóban új tudományos eredményhez vezeto elso lépés akövetkezo. Felfigyel a tudós a természetben valamire, ami eddig elkerülte mások figyelmét. Vagy amigyakoribb, ugyan észrevette azt korábban más is, de nem tulajdonított neki jelentoséget. Talán az elso lépés,a felismerés a legnehezebb, rájönni arra, hogy a világban van valami, ami eddig nem tunt fel senkinek. Újfelismeréséhez bölcs gondolkodás kell. Egyrészt nagyon sokat kell ahhoz tudni, hogy úgymond ne fedezzükfel a spanyolviaszt, azaz azt, amit más már rég felismert. Továbbá a nagy tudáson kívül a bölcsesség másikalapfeltétele, a jó képzeloero is szükséges ahhoz, hogy észrevegyük az eddig ismeretlent.

Jó példa a felfedezésre a röntgensugárzás felismerése. Röntgen katódsugárcsovel dolgozva fedezte fela röntgensugarakat. Ilyen készülékkel akkoriban számos egyetemen dolgoztak és többen is észleltek olyanjelenségeket, amelyeket utólag egyértelmuen a röntgensugaraknak lehet tulajdonítani. Például többen isészrevették, hogy a kisülési csövek környezetében lévo fiókokban, szekrényekben tartott, gondosan cso-magolt, elzárt fényképezolemezek idovel megsötétednek. Amikor az egyik tanszékvezetovel a segéderoközölte, hogy mindig pont azok a fényképezolemezek mennek tönkre, amelyeket a katódsugárcso környé-kén raktároznak, a tanszékvezeto csak annyit tett, hogy utasította, ezentúl ne tartsa a fényképezolemezeketa cso közelében. Röntgen észrevette, hogy a fluoreszkáló anyaggal bevont ernyo, ami véletlenül a cso köze-lében volt, világítani kezdett, amikor a csövet bekapcsolta. Felfigyelt erre a váratlan jelenségre és elkezdettrajta gondolkodni.

Az új felismerését a modell készítése követi. Lényeges lényegtelentol való elválasztásának fo eszközea bölcs mérlegelés. Rá kell tudni hibázni arra, mi az igazán fontos és mi az, ami lényegtelen. Hogy modelltkészíthessünk, ahhoz egyrészt nagyon sokat kell tudni, a képzeloero és az okszeru gondolkodás megfeleloaránya szükséges ahhoz, hogy ne ragadhassunk le a lényegtelen részeknél. Ki tudjunk jönni a zsákutcákbólés az egyébként okos gondolataink ne ugyanazokon a körköröspályákon futkározzanak. Röntgen miutánészlelte a jelenséget, azt a modellt állította fel, hogy a katódsugárcsobol egy addig ismeretlen sugárzás indulki, ami át tud hatolni a készülék üvegfalán és a vastag feketepapír csomagolóanyagokon is.

63

A modell felállítását a kísérletekkel való ellenorzése követi. Röntgen odatette a kezét a cso és az ernyoközé és észrevette, az ernyon kirajzolódnak ujjának csontjai. Ebbol megtudta, hogy az ismeretlen sugárzásmég a test lágy részein is áthatol. Ezután különbözo tárgyakat rakott a cso és az ernyo közé, ezeroldalaskönyvet, 2-3 cm vastag fenyodeszkát és a sugarak azon is áthatoltak. Rendszeres kísérletezés után hamarfeltárta az új sugárzás jellemzoit. Látható, ugyan kísérletezéshez is kell az ötleteket szállító bölcsesség,de itt a fo az értékelo, szigorú okos gondolkodás. Okszeruen gondolkodva kell akísérletet tervezni ésértelmezni. Már létezo modell ellenorzéséhez, finomításához is foleg az okos gondolkodás szükséges.

Új, eredeti megfigyelésre, felismerésre csak nagyon kevés tudós képes. Hasonlóan, alapveto modellfelállítása is nagyon kevesek kiváltsága. sikerül. Kísérletezésre, kísérletek és a modellek bovítésére, fi-nomítására valamint a modellekkel való számolásra fordítódik a tudósok tevékenységének túlnyomó része.Ezekhez elegendo az okos gondolkodás is. Éppen ezért a közvélemény a tudósi gondolkodást az okossággalazonosítja. Bár a tudósok nagy többségére ez így igaz, de ne feledjük, a legnagyobb tudósok, akik tény-leg fedeztek fel valamit vagy eredeti új meggondolásokkal álltak elo, nemcsak okosak, hanem annál jóvaltöbbek, bölcsek is voltak.

A tudományos kutatás emberi tényezoir ol. Nagyon hatékony a tudomány, a tudományos módszer.Tudjuk, mennyire sikeres. Egy vonására azért még külön is fel kell hívnunk a figyelmet. Ez a tudománytisztessége, becsületessége. Mindent, amit elfogad, csaknagyon komoly bírálat után teszi. Vannak csalótudósok, meg olyanok, akik saját elképzeléseiket délibábként hajszolva csak annak igazolására összponto-sítanak, miközben másra alig figyelnek. De a tudományos közvélemény felügyelo hatása nagyon eros, eztis legyozi. Mindennapos az, hogy egy tudós kijelenti, hogy amin addig dolgozott, az nem volt az igazi,és a másik tudós jobban csinálta. Ezért ezutáno is a másik eljárását használja majd. Ilyen a közéletben,vallással kapcsolatos vitákban nem vagy csak nagyon-nagyon ritkán fordul elo.

Nincs megcáfolhatatlan tekintély. Ha egy nagy ember valahaezt mondta, nem számít perdönto érv-nek. Minél újabb dolgot sikerül felfedezni, korábban mennél szilárdabbnak hitt ismeretet sikerül megkér-dojelezni, a tudós annál sikeresebb. Ezért az élen járó kutató nem vádolható maradisággal, az új irántiérzéktelenséggel, vaskalapossággal. Létszükséglet és nem szégyen a tudós számára tudományos elképze-léseinek állandó felülvizsgálata. De a tudományos igazságfelismerése nemegyszer hosszabb idobe telik.Egy adott területen dolgozók huzamosan is képesek ragaszkodni fogalmaikhoz, eredményeikhez, és csakakkor szakítanak a túlhaladott nézetekkel, amikor azok képtelensége cáfolhatatlanná válik.

Néha megesik, még a kísérletezo tudósokkal is, hogy nemlétezot mutatnak ki és a ’felfedezés’ annyiratetszetosnek tunik, hogy sokan mások is látni vélik, ami nincs. Jó példa erre a Mars csatornáinak esete.1877-ben közölték eloször, hogy a Mars felületén csatornák láthatók. E ’felfedezés’ mögött az a várakozásállt, hogy van a Marson élet, léteznek marslakók. Rögtön megszületett a megfelelo magyarázat is, miszerinta sarkoktól az egyenlíto felé húzódó csatornák a sarkvidék jegének olvadásából származó vizet szállítják asivatagosabb vidékek felé, hogy a gabonaföldeket öntözhessék. Igaz, a közben épülo nagyobb felbontásútávcsövekkel nem észleltek csatornákat, de mégis, csaknemegy évszázadon át számos csillagász erosítettemeg ezeket az észleléseket, vélte látni a csatornákat. Sot térképkönyvek is jelentek meg a Mars csatornahá-lózatáról. Amikor a Mariner-4 urhajó az elso részletesebb Mars felvételeket elkészítette, azokon semmilyencsatorna nem látszott, ahhoz hasonló sem. Csak ekkor vetették el véglegesen a feltételezést.

Megtörténik az is, hogy a tudósok közössége a létezot nem hajlandó tudomásul venni. Elképzelhetetlen-nek tartották, hogy az égbol kövek hulljanak és hosszú ideig visszautasították a hullócsillagokra vonatkozóészleléseket. De egy igen látványos, Párizs környéki csillaghullást és annak talajba csapódott köveit ész-lelve a tudományos közvélemény nagyon gyorsan elfogadta a jelenség létezését.

Lélektani eredetu a tudományos munkák hibáinak leggyakoribb oka. Meglehetosen hosszú és fáradt-ságos a kísérletezo és a számolásokat végezo tudósok munkája. Nem csupán a kísérletek, számolásokelvégzése az, ami idoigényes és nehéz, hanem a kapott eredmények ellenorzése is komoly erofeszítést kö-vetel. A kutató mindig vár valamiféle eredményre, már kezdetben körvonalazódik elotte, mi a várhatóvégeredmény. Ilyen támpontokat nyújt a kísérletezo számára, mit láttak már korábban mások, mit jósol az

64

adott mérésre a modell. Elméleti kutató is számít valamiféle végeredményre, hasonló szempontok alapján.Ezek az elozetes várakozások szinte valamennyi tudományos munkát, annak ellenorzését, értékelését be-folyásolják, rosszabb esetben meg is határozzák. Ha ugyanis a várt, vagy ahhoz hasonló eredményt kap akutató, hajlamos a munkát lezárni és az eredményeket nyilvánosságra hozni. Ha nem jön ki a várt eredmény,nekilát a tüzetesebb elemzésnek, hibakeresésnek és általában talál is hibákat. De munkájának ellenorzésétgyakran csak addig folytatja, amíg el nem jut a várt, illetvea várthoz hasonló eredményhez. Ennek az akövetkezménye, hogy a szakirodalomban megjelent munkák igen jelentos része kétes értéku és hibás.

A tudományos nyelv mint korlát. Amint a fentiek is szemléltetik, a tudományos nyelv létezése egyúttalkorlátokat is jelent a kutató számára. Ezek a korlátok az esetek többségében nem jelentenek örök, áthágha-tatlan akadályokat, de a tudományos álláspont értékelésekor figyelembe kell venni létezésüket. Korlát az,hogy a tudomány nem tesz fel olyan kérdéseket, amelyeket a maga nyelvén nem tud megfeleloen megfo-galmazni, vagy ha a kérdés annyira nehéz, hogy a válaszadás reménytelennek tunik. Ezzel a tudományosnyelv használata behatárolja a kérdések milyenségét és a lehetséges válaszokat is.

Ahogy egy tudományterület elorehalad, szembe kell nézni azzal, hogy a létezo tudományos nyelv, azadott terület fogalomrendszere, a módszerek, általánosanelfogadott felismerések egy ido után elégtelen-nek bizonyulnak. Szükségessé válik a tudományos nyelv, a fogalomrendszer gyökeres megújítása. Egytudományterület fejlodésének menetét Thomas Kuhn leírásával szemléltetjük.

6.2. A tudomány fejlodésérol

Thomas Kuhn, a 20. század tudománybölcseletének egyik legismertebb képviseloje eredetileg elméleti fizi-kus volt. Azzal a kérdéssel kezdett foglalkozni, mi állt a Galilei és Newton nevével fémjelzett tudományosforradalom hátterében, mennyire támaszkodtak a korszak meghatározó személyiségei korábbi ismeretekre.Kuhn ekkor ismerte fel, hogy a tudomány fejlodése nem egyenletesen bovülo, egyirányú folyamat, nemegyszeruen az új felfedezések sorozata, hanem mindenek felett az új szemlélet, az újfajta gondolkodásmódmegjelenésének következménye. Nem mondhatjuk, ismereteink az idovel arányosan egyenletesen növeked-nek, és hogy az új felfedezések mozgatóit egyértelmuen csak a tudományon belül kellene keresni. Akkortudjuk történeti huséggel követni a tudomány fejlodését, ha figyelembe vesszük az adott kor gondolkodá-sát, világképét is. Kuhn szerint a tudomány folyamatként értelmezheto és fejlodésében jól elkülöníthetoszakaszok jelennek meg.

A tudományterület alaprendszere. Kuhn tudományelméletének fo eszköze az alaprendszer, idegen szó-val a paradigma fogalma. Valamely tudományág helyzetét alaprendszerének ismertetésével szemléltethet-jük. Egy tudományág alaprendszere nem egyszeruen az uralkodó, elfogadott elméletet jelöli. Annál többet,a gondolkodás rendszerezo elvét határozza meg. Arról a keretrol van szó, amelyen belül a tudományoskérdéseket felvetik, a válaszokat feldolgozzák. Egyáltalán, az alaprendszer dönti el, mit láthat meg a kutatóa világból, mire kérdezhet rá, miképpen válaszolhat.

Az ókori és középkori csillagászat alaprendszere Ptolemaiosz földközéppontú leírása, ebben valamennyiégi jelenséget és mozgást a Földhöz viszonyítottak. Mivel akört tartották a legtökéletesebb alakzatnak, abolygók pályáját Föld körüli körpályaként, illetve körökkel leírható pályaként fogták fel. Mindent ebben arendszerben kérdeztek, a válaszokat így értelmezték. Ez a leírás nagyon sikeres volt, másfél évezreden átszolgált a csillagászat általánosan elfogadott módszereként.

A mai élolénytan rendszerezo elve, alaprendszere a törzsfejlodés. Valamennyi felvetett kérdés a törzsfej-lodéshez kötodo nyelvezetet, fogalmakat használja és a kísérletek eredményeit is a törzsfejlodés elméleténbelül értelmezik. Másik mai alaprendszer azosrobbanás. Csillagászok, urkutatók, valamennyi égi jelensé-gekkel foglalkozó tudományág, sot a nagyenergiájú részecskékkel foglalkozó természettanis azosrobbanásadta leírást tekinti alaprendszernek, ez úgy negyven éve vált általánosan elfogadottá. Azóta minden munkát

65

ez határoz meg, a kísérleti munkák azosrobbanás lezajlása által felvetett kérdésekre keresik aválaszt ésbár vannak izgalmas, mindeddig meg nem válaszolt kérdések,általánosnak mondható a bizalom, mellyelazosrobbanás elméletét kezelik.

Szokványos tudomány, tudományos forradalom. Amikor az alaprendszer általánosan elfogadott, atudomány fejlodésének nyugodtabb, hosszabb szakaszában vagyunk. Ekkorbeszélhetünk szokványos tu-dományról. A tudósok az érvényben lévo alaprendszer szerint dolgoznak. Adatokat gyujtenek, összevetikazokat a alaprendszernek megfelelo leírással, az ilyen számítások által szolgáltatott elméleti eredmények-kel. Egyre pontosabb, összetettebb kísérleteket végeznekés bonyolódnak a végzett számítások is. Ekkora tudomány fejlodése rendezett mederben folyik, születnek fontos felfedezések, mondhatni menetrendsze-ruen követhetik egymást. Ez a tudományos fejlodés hosszabb, unalmasabb idoszaka.

Ahogyan egyre pontosabb méréseket végeznek, elofordul, hogy az alaprendszeren belül értelmezhetet-len adatokhoz jutnak. Például a bolygók mozgásának adataitpontosabban mérve kiderült, hogy a bolygókpályáinak körökkel való leírása egyre körülményesebb. Az egyre kezelhetetlenebbé váló adathalmaz vilá-gosan jelezte, baj van a ptolemaioszi alaprendszerrel. Hasonlóképpen a 19. század második felében végzettmérések, amelyek szerint bármilyen sebességgel is mozogjunk a fényforráshoz képest, avagy mozogjonhozzánk képest a fényforrás, a fény sebessége mindenkor állandó, mutatták, baj van a newtoni természet-tan alaprendszerével. Egy ido után az értelmezhetetlen eredmények válsághoz vezetnek.Amíg csak egykísérlet eredménye marad magyarázat nélkül, az még nem rázza meg a tudományos világot. Lehet, hogyhibáztak a méréseknél, tévedhettek, rosszul értelmezték az eredményt. Ha a többször is megismételt kí-sérlet újra meg újra az értelmezhetetlen zavaró eredményt adja, akkor elodázhatatlanná válik a magyarázat.Ekkor jelennek meg olyan megoldások, amelyek a alaprendszer szellemétol idegenek, áthidaló jelleguek. Aptolemaioszi rendszerben a bolygók pályáját körök egyre összetettebb mozgásaival írták le és a 19. századvégén a fénysebesség állandónak mért értékeit úgy magyarázták, hogy a mozgó rendszerekben a méterrúdakmegrövidülnek. Ilyen magyarázatok nyilván ideiglenesek,hosszabb ideig nem tarthatók.

Akkor következhet be az alaprendszer felváltása, ha sikerül olyan, új keretet találni, amelyen belül régiés új megfigyelések eredményeit egyaránt sikerül értelmezni és az új elmélet, leírás addig meg nem figyeltjelenségeket is sikeresen megjósol. Ekkor elvetik a régi alaprendszert és elfogadják az újat, ez a tudo-mányos forradalom idoszakasza. Ilyen forradalom indult, amikor Kopernikusz rámutatott arra, a bolygókmozgása egyszerubben leírható, ha a bolygók Nap körüli körpályákon mozognak. Ezt Kepler továbbvitte,megmutatva, hogy a bolygók pályája ellipszissel írható le,melynek egyik gyújtópontjában a Nap áll. Bete-tozésképpen Newton bevezette a tömegvonzást, levezette Kepler három törvényét és megmutatta, a földi éségi jelenségeket ugyanúgy lehet leírni. Hasonlóan forradalmi idoszak volt a relativitáselmélet megszületéseis. Einstein speciális relativitáselmélete nemcsak a fénysebesség állandóságát értelmezte, hanem megjó-solt számos új, addig meg nem figyelt jelenséget, például a tömeg és energia egyenértékuségét kifejezoE = mc2 összefüggést is.

A tudomány egészének fejlodése . Kuhn elmélete és a alaprendszer fogalma nagyon hasznos egy adotttudományág helyzetének jellemzéséhez. Helyesen írja le, hogyan alakulhat át egy tudományág az új ered-mények hatására, de a tudomány egészének történeti fejlodését Kuhn leírását használva nem tudjuk ér-telmezni. Ugyanis a tudomány egésze nem egyes különálló tudományágak halmaza és fejlodése sem azegyes tudományágak fejlodésének egyszeru összege. Nézzük például a csillagászatfejlodését. Ptolemaioszföldközéppontú leírását a kopernikuszi kép váltotta fel. Ahogy a távcsövek fejlodtek, egyre több mindentláttak az égbolton, az évszázadok során a csillagászat óriási mennyiségu ismeretet halmozott fel. Lassan acsillagászat kezdett összekapcsolódni más, addig teljesen különállónak vélt tudományágakkal. Így a Napszínképének vizsgálata vezetett a hélium felfedezéséhez és a csillagok energiatermelo folyamatait a mag-fizika értelmezte. Nemrég azosrobbanás elmélete a világmindenségtan (kozmológia) és arészecskefizikaösszefonódásához vezetett.

66

Kuhn leírása csak a tudomány kezdeti szakaszára igaz, amikor a tudomány fejlodése még valóban azegyes tudományágak fejlodésének összege. Egyes, egymástól függetlennek gondolt területeken, mondhat-juk a tudomány különbözo ’szigetein’, megszületnek a megfelelo leírások, amelyek alapvetoen jól használ-hatók, helyesek. Ekkor a tudomány egészét tekintve a fejlodés az egyes kis területeken történik. Egyre többkapcsolatot tárnak fel az adott területet jellemzo mennyiségek között, a leírás egyre pontosabb és elfogad-hatóbb lesz. Ugyanazt az eredményt többféle úton is levezethetik, ez következetesebbé teszi a leírást.

Egy ido után, felismerve, hogy az adott területen és valamelyik más, korábban távolinak hitt terüle-ten közös érdeklodésre számot tartó kérdések merülnek fel, a kutatás mindkét területen egészen új iránybaterelodik. Az új kapcsolatok, összefüggések léte mindkét területet alaposan megújíthatja. Használva afenti képet, a szigetek összeérnek és ezzel a tudásunk ugrásszeru fejlodésnek indul. Még újabb területekkerülhetnek kölcsönhatásba és a folyamat görgetegként terjedhet. Tudásunk annál megbízhatóbbá, követ-kezetesebbé válik, minél több tudományterület szolgáltatbizonyítékot az adott ismeret érvényességérol.

Hasonlatképpen képzeljünk el egy hatalmas kirakójátékot,amely az ismeretlen képet darabkák ezreibolállítja össze a teljes kép ismerete nélkül, csak hisznek abban, hogy az létezik. Több csoport is nekikezd akép kirakásának, más-más részeknek látnak neki. Eleinte a kirakott részek nagyon nehezen növekednek,nehéz a nagy halom darabkából az egyes kisebb területeket összeállítani. Ahogyan a szigetek növekszenek,egy ido után elofordul, hogy az egyes területek illeszthetoek. Ekkor ismerik fel a játékosok, tulajdonképpenmi micsoda akar lenni. Most a játék felgyorsul, egyre könnyebbé válik.

Ha az egyes, egymást átfedo területek tárgyalása nem akar összeilleni, akkor valamelyik vagy akár azösszes terület alaprendszere nem az igazi, illetve bizonyos ismeretek tárgyalására egy bizonyos fokig ugyanhasználható, de nem ragadja meg a mélyebben fekvo lényeget. Ilyenkor csak egy-egy alaprendszerváltásután tisztázódhat a helyzet, ekkor válhat lehetové, vagy gyorsulhat fel a más tudományterületekhez valókapcsolódás. Azután a robbanásszeru fejlodés során felismerhetik, hogy a korábban egészen különbözonektartott területeket ugyanaz a mélyebb törvényszeruség irányítja. Kezdjük a világot egységében látni. Felis-merjük, hogy az ember által ösztönösen összefüggonek érzett világ valóban rendezett egész. Néhány elven,törvényen alapul minden. Ezekhez az alapelvekhez, alaptörvényekhez viszont nem egybol, egy nekifutásra,hanem nagyon hosszú aprómunkával, a részletekkel való bíbelodés után juthatunk el. Csak sok évszázados,részleteket feltáró vizsgálatok, kísérletezések, modellek keresése után kezd kirajzolódni elottünk a mindentegységben mutató világkép .

Ily módon a világ egységének a természettudomány által valófeltárása alapveto igényünket, a rend és azegység iránti vágyunkat elégíti ki. Rendszerezni szeretnénk ismereteinket, fel szeretnénk tárni az alapvetookokat. Ez az egység és rend iránti vágy az áltudományoknak is jellemzoje. Ezek is összefüggéseket keres-nek mindenhol, csillagképekben állatokat, a piramisok mértanában a világ titkait felfedo rejtett ismereteket,tenyérben életsorsot látnak. De a természettudomány fejlodése azt mutatja, ilyen egyszeruen megfogal-mazható módszerekben ne reménykedjünk, az egység felé vezeto út sokkal több fáradtságot, ismeretet ésmunkát követel meg.

7. A mai természettudományról

A 20. századba lépve a természettudományos gondolkodást alapvetoen a gépszeruen muködo világ eszméjejellemezte és ez csaknem máig meghatározza világfelfogásunkat. Eszerint a világmindenség nem más,mint egymással kölcsönhatásban álló részecskék összessége, óriási, cél és tervezés jeleit magán nem viselogépezet, amiben az ember és emberi értelem lényegtelen, véletlenül felbukkanó, jelentéktelen tényezo.Korunk alaprendszerek váltásának idoszaka. Folyamatban van a gépszeruséget tükrözo fogalmak újakkalvaló felváltása. Tanulmányozva a relativitáselméletet, avilágmindenségtant, a nemarányos jelenségeket, akisvilágtant és az elemi részeket olyan világ képe jelenik meg elottünk, amelyeknek már nem sok köze vana géphez. Másként tekintünk az ember, az emberi értelem szerepére is.

67

Ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy az a három évszázadon keresztül uralkodó, a világot gépszerunekfeltevo gondolkodás, amely a tudományt annyira naggyá tette, a világ természetének teljes félreértésénalapult volna. Ezt csak akkor mondanánk, ha nem ismernénk a tudományos alaprendszer természetét. Egyalaprendszer önmagában sem nem jó, se nem rossz, inkább egy nézopontot nyújt. Megragadja a valóságvalamelyik jellemzojét és annak szemszögébol írja le több vagy kevesebb sikerrel a világot. Annyira sikeresvolt a gépszeru világ eszméje, hogy a benne való hit és bizalom csaknem általánossá vált. De ennek akorszaknak már vége. Következokben az alaprendszer váltásának fobb elemeit ismertetjük.

7.1. Relativitáselmélet

Mozgások leírásához vonatkoztatási rendszerre van szükségünk. Máshogyan írjuk le a villamosban mozgóutas mozgását villamoshoz vagy járdaszigethez rögzített vonatkoztatási rendszerekbol. Legkönnyebbenhasználható vonatkoztatási rendszer a tehetetlenségi (inercia) rendszer, mert benne a természet törvényei aleheto legegyszerubb alakban fogalmazhatók meg. Tehetetlenségi rendszerben a magára hagyott test nyug-szik vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez. Ez a matematikai megfogalmazást tekintve azt jelenti,hogy a magára hagyott test mozgásegyenlete minden egyes tehetetlenségi rendszerben ugyanolyan, ez anagyon egyszeru egyenlet egyébként nem más, mint v=állandó. A Galilei által megfogalmazott relativi-tási elv a szabad mozgásra tett kijelentést a következo módon általánosítja: Nincs kitüntetett tehetetlenségirendszer, azaz valamennyi természettörvény minden egyes tehetetlenségi rendszerben azonos.

Független tér és független ido. Newton vezette be a független, idegen eredetu szóval abszolút, tér és idofogalmát, lásd a 5.5. szakaszban. Mindennapi tapasztalataink tere a független tér, a világban csak egyetlentér van és az ugyanolyan mindenütt. Három kiterjedése van ésminden, ami ebben a világban létezik, bennehelyezkedik el. Bármit is csinálunk, akárhogyan is mozgunk, ha a tér független, akkor a tárgyak hosszát,magasságát, szélességét mindig is ugyanakkorának mérjük.Hasonlóan, a független ido a mindennapostapasztalat által jellemzett ido, mindentol független létezo. Mindenki ugyanolyannak érzi szerte a világ-mindenségben az ido folyását. Egy adott esemény idotartamát, mondjuk egy atomóra rezgésének idejét, hafüggetlen az ido, mindenki, mindenhol, mozgásától és bármi mástól függetlenül ugyanakkorának észleli.

Speciális relativitáselmélet. Galilei és Newton idejében és utánuk még évszázadokig feltételezték, hogya tömegvonzási és más lehetséges kölcsönhatások végtelen nagy sebességgel terjednek. Azaz ha egy testhelyzete megváltozik, akkor azt a vele kölcsönhatásban álló másik testre való erohatásban pillanatszeruen,késedelem nélkül megmutatkozik. De a tapasztalat szerint atermészetben nem létezik pillanatszeru köl-csönhatás. Ha a kölcsönható testek egyikével valami történik, a másik testen a valóságban ennek hatásacsak bizonyos ido elteltével érzodik. Csak véges ido elteltével figyelhetok meg a másik testen azok afolyamatok, amelyeket az adott változás idézett elo. Ha a két test távolságát elosztjuk a szóban forgó ido-tartammal, megkapjuk a kölcsönhatás terjedési sebességét.

A természetben az alapveto kölcsönhatások terjedésének sebessége éppen a fénysebesség és a megfi-gyelések szerint a fénysebesség valamennyi tehetetlenségi rendszerben azonosnak mérheto. A véges, vala-mennyi tehetetlenségi rendszerben azonos kölcsönhatás sebesség és a relativitási elv egységes tárgyalását aspeciális relativitás elmélete fogalmazza meg. Itt a speciális szó azt jelenti, hogy a tömegvonzási hatásoktóleltekintünk.

Einstein szerint a fény sebességének állandósága úgy magyarázható meg, hogy a méterrúd hosszúságaés az idotartam fogalma viszonylagos, azaz függ attól, melyik tehetetlenségi rendszerben mérjük megoket.Ezzel szakított a független tér és ido fogalmával. Einstein speciális relativitáselmélete szerint mozgó rend-szerben lassabban telik az ido. Ezt a hatást a repülogépen igen pontos órát használó utazó ki is tudja mutatnimert repülogép fedélzetén lassabban telik az ido. Körülrepülve a Földet, a gép fedélzetén lévo óra a földönmaradt társához képest 59 nanomásodpercet késett. Pont annyit, mint az adott sebességgel repülo gépre

68

Einstein elmélete jósolt. Ez ugyan nem sok, de minél gyorsabban mozog valami, annál lassabban telikszámára az ido. Erre példa a Föld felszínén megfigyelt, ám kb. 20 km magasankeletkezett müonok léte.Bomlékony részecskék a müonok, átlagosan2, 2 ∗ 10−6, azaz 2,2 milliomod másodpercig létezhetnek. Hafentrol fénysebességhez közeli sebességgel jönnének is lefelé,(sebességük a fénysebességet nem érheti el)akkor a fenti élettartam alatt legfeljebb 660 métert tehetnének meg. Ennek ellenére, befutva a 20 km körülitávolságot, lejutnak hozzánk a talaj szintjére. Ennek az a magyarázata, hogy mialatt a mi óránkon kb. 60milliomod másodperc telt el, a müon ’saját’ óráján, ami a vele együtt mozgó órát jelenti, eltelt ido ennekcsupán 1/30-ad része, 2 milliomod másodperc.

Négykiterjedésu tér. Tér és ido úgy viszonylagosak, hogy függnek egymástól. Kapcsolatukmatematikaimegfogalmazásához érdemes bevezetni az ún. négykiterjedésu térido fogalmát. Ezt Minkowski tér néven isemlegetik. Háromkiterjedésu (háromdimenziós) tér egy pontja három számmal,x, y, z értékeivel jellemez-heto. Térido egy pontjának megadásához négy értéket kell ismernünk,x, y, z értékek mellett szükség van at ido ismeretére is. Azért, hogy a négykiterjedésu tér tengelyei azonos mértékegységgel rendelkezzenek, at ido helyett act értékét használják, aholc a fény sebessége. Itt a téridoben a négy érték,ct, x, y, z egyen-rangúan kezelheto. Azért érdemes így, négykiterjedésu térben dolgoznunk,mert az itteni négykiterjedésumennyiségek, azoknak hosszai jól használhatóak a természettani leírás számára.

Négykiterjedésu téridoben a fénysebesség állandóságának követelménye könnyen tárgyalható. Nemmerül ki abban az elmélet, hogy megfogalmazza a fénysebesség állandóságát. Más négykiterjedésu mennyi-séget is vizsgál. A lendület vektorához rendelheto negyedik kiterjedés az energia. Ebbol következik a tömegés az energia egyenértékuségét kifejezo összefüggés, azE = mc2 képlet is.

Általános relativitáselmélet. Einstein általános relativitáselmélete még erosebben átalakította térrol,idorol alkotott fogalmainkat. Kiindulópontja az, hogy a nehézségi erotérben szabadon eso rendszerben,mondjuk egy zuhanó felvonóban ugyanolyanok a viszonyok, mint egy tehetetlenségi rendszerben. Zuhanófelvonóban a magára hagyott tárgy ugyanis lebeg, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, ugyan-úgy, mint a tehetetlenségi rendszerben magára hagyott tárgy. Emiatt ha zárt helyen tartózkodunk, nemtudjuk megállapítani, tehetetlenségi, avagy szabadon eso rendszerben tartózkodunk-e. Tehetetlenségi ésszabadon eso rendszer a természettani leírás szempontjából egyenértéku, azaz nem különböztetheto megegymástól. Ez az állítás az általános relativitáselmélet alapjául szolgáló egyenértékuségi elv.

Használva az egyenértékuségi elvet, a fény a zuhanó felvonóban ugyanúgy egyenes mentén terjed, mintegy tehetetlenségi rendszerben. Emiatt viszont a lenti megfigyelo azt látja, hogy a fény, - esve a felvonó-val együtt, mintha a fénynek is lenne tömege, - görbült pályamentén terjed. De a fénynek nincs tömege.Nyilván nem azért látjuk a fény pályáját görbültnek, mert a felvonó ott van. Fény tömegvonzás jelenlétébengörbült pálya mentén mozog. Ez a görbült pálya az általános relativitáselmélet szerint annak a következ-ménye, hogy a tömegek maguk körül megváltoztatják a tér és azido viselkedését, úgymond görbítik magukkörül a téridot. Ebbol levezetheto, hogy minél közelebb kerülünk egy nagy tömeghez, annál lassabban telikaz ido. Ezt már a Földön is észlelhetjük, magasabban az órák gyorsabban járnak. Egy igen érzékeny mag-fizikai jelenséget, a Mössbauer-effektust kihasználva sikerült megmérni, hogy a 10 méterrel magasabbanlévo helyen az Einstein-féle elmélet által megjósolt módon telik gyorsabban az ido.

Einstein relativitáselméletének fogadtatásáról. Einstein relativitáselmélete rámutatott arra, hogy a tér,ahol a fény terjed, az üres tér. Azaz a fénynek, bár hullámként terjed, nincs szüksége közvetíto közegre.De a világot gépszerunek felfogó szemlélet szerint mindenhatás közvetíto részek érintkezése, rezgése általterjed. Mivel a fény terjedéséhez nincs szükség ilyen rezgésre képes anyagú közvetíto közegre, a mindentgépszerunek értelmezo szemlélet tarthatatlanná vált.

Volt egy másfajta hatása is a relativitás elvének és a nagyközönség gondolkodását ez határozta meg.Akik az elméletet igazán értették, tudták és tudják, Einstein valójában azt fogalmazta meg, hogy léteznek

69

mindenféle vonatkoztatási rendszertol független, alapveto igazságok. Mint a fénysebesség állandósága.Igaz, ezzel együtt abba is bele kellett törodni, hogy az ido és a tér fogalma is viszonylagos. De a kívülállók,nem értve, hogy a relativitás szó mire vonatkozik, azt gondolták, hogy még a természettudományban, amitmindenki a pontosság és megbízhatóság mértékének tart, ottis minden viszonylagos. Általánossá vált a’minden relatív, semmiben sem lehetünk biztosak, mindenben kételkedni kell’ felfogás és a posztmodernneknevezett, mindenféle leírást, értéket viszonylagosnak tartó bölcseleti irányzat támaszául szolgált.

Einstein végül is annyit tett, hogy a newtoni független teret és független idot elvetette és helyükbe afénysebesség állandóságát vette alapelvül. Mint tárgyaltuk, Newton független tere és ideje csak feltételezésvolt, melynek felvetésekor Newton tudományosan nem vizsgálható vallási jellegu érveket használt. Newtonfüggetlenjeit, a teret és idot, Einstein anyagi függetlennel, a fénysebességgel helyettesítette.

7.2. Kisvilágtan

A kisvilágtan (kvantummechanika) az atom szerkezetének magyarázatára született meg. Rutherford kísér-letei meggyozoen bizonyították, hogy az atom tömegének túlnyomó része azatommagban összpontosul.De az atom szerkezetének értelmezése nagyon súlyos kérdéseket vetett fel. Ezeket a newtoni természettanés a villamosságtan nem tudta megválaszolni, kiderült, hogy igen kis méretekben Newton törvényei érvé-nyüket vesztik. El kell fogadni, a világ kicsiben más, mint nagyban, emiatt a hidrogénatom és Naprendszernem hasonlítanak. Míg a Föld pályán kering a Nap körül, nincsszemléletes képünk arról, mit is csinálhidrogénatom elektronja a proton körül. Molekuláris és atomi méretekben több megszokott, emberléptékufogalmunk használhatatlanná válik. Csak a hagyományos szemlélettol elszakadó, meroben más alapokraépítkezo kisvilágtan tudja leírni a atom szerkezetét. Elektronok,atomok és általában az eléggé kicsinytömegu testek a térben nem pálya mentén mozognak, hanem hullámszeruen viselkednek.

Egy szabadon mozgó elektron mint hullámcsomag terjed. A hullámcsomag különbözo rezgésszámúhullámokból összetevodött olyan hullámvonulat, amely egy adott idopontban csak egy bizonyos térrészbenvan jelen, és ez az alakzat a térben mozog. Minél kisebb a hullámcsomag kiterjedése, annál szélesebbaz összetevo hullámainak rezgésszámtartománya. Nagyobb tömegu testre a hullámcsomag mérete annyirakicsiny, hogy az már tényleg úgy mozog, mintha pályája lenne, azaz érvényes rá Newton három törvénye.Viszont ha a test annyira kis tömegu, mint az elektron, vagyakár az atom, akkor hullámcsomagjának méretenagyobb, mint a test térbeli kiterjedése és ekkor a hullámtermészet jelei felismerhetové válnak. Nézve a hul-lámcsomag tulajdonságait, a nevezetes határozatlansági összefüggések könnyen megkaphatók. Az elektronhelybizonytalansága éppen hullámcsomagjának mérete, lendületének bizonytalansága a hullámcsomagotösszerakó hullámok rezgésszámtartományának szélességével arányos. Heisenberg határozatlansági össze-függése ennek megfeleloen kimondja, hogy az elektron helybizonytalanságának és lendületbizonytalansá-gának szorzata nem lehet kisebb mint a Planck-állandó.

Hullámcsomagot mint olyat nem tudunk mérni, csak az elektronok helye vagy lendülete mérheto. Helyés a lendület egyidoben mért pontos értékeirol viszont nem beszélhetünk. Az elektron helyének és lendüle-tének mért értékeit az ugyanolyan állapotú, azaz ugyanazzal a hullámcsomaggal jellemzett elektron eseténis másnak és másnak kapjuk, ahogyan azt a határozatlansági összefüggés is kimondja.

Atomhoz vagy máshogyan kötött elektronok viselkedése állóhullámokkal írható le, hullámokra vanfelírva a kisvilágtan alapegyenlete, a Schrödinger-egyenlet is. Ha nézzük a kicsiny méretek világánakjelenségeit, ezek a hullámszeru viselkedés miatt sokkalta gazdagabbak, összetettebbek, mint amilyeneket ahétköznapi észjárással fel tudunk fogni.

7.3. Elemi részek

Világunk sokféle tárgya néhány alapveto részecske különbözo módokon való összekapcsolódásával ma-gyarázható. Így a tárgyak sajátosságait a tárgy atom-, illetve molekulaszerkezetének tanulmányozásával

70

értelmezhetjük. A molekulaszerkez az alkotó atomok, az atomok tulajdonságai az atomot alkotó atommagés az elektronhéj segítségével értelmezhetok. Kérdés, miket tekinthetünk az anyag valóban elemi összetevo-inek. Elemi részen az anyag tovább már nem osztható építokövét értjük. Feltételezzük, az elemi részekneknincs belso szerkezetük, bármilyen kísérletben pontszeruen viselkednek.

Kiderült, az atom egyik alkotórésze, az elektron valóban elemi, szerkezet nélküli, pontszeru részecske.További elemi részeket az atommagot vizsgálva sikerült találni, felfedezték, pozitív töltésu protonokból és akörülbelül ugyanolyan tömegu, villamosan semleges neutronokból áll. Késobb a protonokról és neutronok-ról is kiderült, hogy elemiek, mivel térbeli kiterjedésselrendelkeznek és alkotórészeik vannak. Szerkeze-tüket nagyon nagy energiájú elektronok bombázva tárták fel. Csak úgy sikerült megérteni a rajtuk áthatolóilletve róluk visszapattanó elektronok eloszlását, ha feltételezték, hogy a proton és a neutron három-háromvillamosan töltött alkotórészbol áll. Ezeket kvarkoknak nevezték el. Töltésük nagysága tört számmal ad-ható meg, azu kvark töltése a proton töltésének 2/3 része, ad kvark töltése negatív, -1/3 proton töltésnyi.Egy proton kétu és egyd, neutron kétd és egyu kvarkból áll. Meg kell jegyeznünk, kvarkok szabadonnem fordulhatnak elo. Ezt a tapasztalati tényt a kvarkok egymás közötti kölcsönhatását vizsgálva lehetértelmezni.

Körülbelül a hetvenes évekre vált elfogadottá az a nézet, hogy az anyagot kétféle elemi részecske,lepton és kvark építik fel. Legismertebb lepton az elektron. Lepton a neutrinó is, amit az atommag béta-bomlásában fedeztek fel. Csaknem nulla tömegu, töltés nélküli, fénysebességgel mozgó részecske. Igennehéz észrevenni, mert az anyaggal csak nagyon ritkán lép kölcsönhatásba. Egy köbcentiméterben mindenpillanatban többszáz neutrinó van jelen, de óriási többségük észrevétlenül megy át az anyagon. Még továbbinégy kvark, az s, c, b és t kvarkok, valamint négy lepton, az elektronszeru müon és tauon és a hozzájuktartozó neutrinók tartoznak az elemi részek közé, lásd a 1. táblázatot. Elemi részek még az alapvetokölcsönhatások leírásához szükséges részecskék, ilyen a foton is.

elektron -1 u 2/3elektron-neutrinó 0 d -1/3

müon -1 c 2/3müon-neutrinó 0 s -1/3

tauon -1 t 2/3tau-neutrinó 0 b -1/3

1. táblázat. Anyagi építoköveknek tekintheto elemi részek táblázata. Elso oszlopban a leptonok, harmadikoszlopban a kvarkok találhatók. Második és negyedik oszlopban a részecskék elektromos töltését találjuk.Ennek a felosztásnak megfeleloen három részecskecsaládról beszélünk. A müon és a tauon bomlékonyakés hasonlóképpen bomlékony valamennyi olyan részecske is,melynek összetevo kvarkjai között van olyan,amelyik a második vagy harmadik részecskecsaládhoz tartozik.

Legtöbb részecskének, például azoknak, amelyeknek van villamos töltése, létezik ellenrészecskéje is.Ennek tömege megegyezik a megfelelo részecske tömegével, más tulajdonságai is ugyanolyanok,mint arészecskének, csak éppen a villamos töltése és más, hasonlójellemzoje ellentétes elojelu. Elektron el-lenrészecskéje a pozitron, protoné az ellenproton, neutroné az ellenneutron. Ha egymással találkoznak,részecske és ellenrészecske egyaránt megsemmisül. A tömegüknek megfelelo 2mc2 energia sugárzáskénttávozik. Ugyanakkor ha a sugárzás elég nagy energiájú fotonokból áll, a foton energiájának egy részébolegy elektron-pozitron pár keletkezhet. Ez azt jelenti, nemörök az anyag, tömegek el is tunhetnek és egybenkeletkezhetnek is.

Van-nincs részecskék, részecskepárok és a tér.Még az energiamegmaradás törvényének sérülését ismegengedi a kisvilágtan. Ez a sérülés csak korlátozott idotartamra lehetséges, minél nagyobb a sérülésmértéke, annál rövidebb ideig állhat csak fent. Ez a sérülésazt is megengedi, hogy nagyon rövid idore egym tömeggel rendelkezo részecske pattanjon ki az egyébként üres térbol. Ekkor a sérülés mértéke legalább

71

E = mc2, mert ehhez még hozzájön a kipattant részecske mozgási energiája is. Van-nincs részecskéneknevezhetjük a kipattanó részecskét, a jelzo a folyamat jellegére utal (idegen eredetu és ráadásul félrevezetoelnevezéssel virtuális részecskének nevezik). Létezésükrövidsége miatt közvetlen méréssel nem mutat-hatók ki, de például a van-nincs fotonok tényleges létezésérol a Casimir-hatás néven ismert jelenség istanúskodik.

Van-nincs részecskék mindenütt, mindenhol állandóan keletkeznek és a van-nincs fotonok és általábana van-nincs részecskék állandó keletkezése és eltunése miatt az üres teret nem tekinthetjük igazán üresnek.Egy van-nincs részecske, ha nincs villamos, vagy másféle töltése, ilyen a foton is, bárhol és bármikor kelet-kezhet és keletkezik is. Töltött részecske, például van-nincs elektron viszont önmagában nem mutatkozhat.Ekkor ugyanis megsérülne a töltésmegmaradás törvénye, amely semmiképpen, semennyire rövid idore semsérülhet meg. De ellenrészecskéjével párban bármilyen van-nincs részecske kipattanhat a térbol. Példáula van-nincs elektron-pozitron, kvark-ellenkvark, proton-ellenproton, stb. párok ezért mindig, mindenütt lé-tezhetnek és befolyásolják az egyébként üresnek tekintheto tér tulajdonságait. Állandó jelenlétük arra utal,hogy még az üresnek tekintheto tér sajátosságai sem egyszeruek és üres tér mint olyan a természetben nemlétezik.

Alapveto kölcsönhatásokról. Csak kölcsönhatásaik ismeretében tárgyalhatjuk az elemi részek tulajdon-ságait. Kiderült, hogy a világ jelenségeinek elképeszto gazdagsága csupán néhány, valóban alapvetonektekintheto ero muködésére vezetheto vissza. Négyféle alapveto kölcsönhatás létezik: tömegvonzási, elekt-romágneses, gyenge és eros kölcsönhatás. Az elektromágneses kölcsönhatás legismertebb megnyilvánulásaa két villamosan töltött test között fellépo Coulomb-ero. Mind a tömegvonzás, mind a elektromágneses eroknagyobb távolságokon is hatnak. Ez a tömegvonzás esetén nyilvánvaló, minden tömeg vonz minden mástömeget. A tömegvonzási és Coulomb-eroknek a kölcsönható részecskék távolságától való függése azonos,azr távolságtól az1/r2 törvény szerinti. Ha összevetjük a két proton között fellépo Coulomb és tömegvon-zási erok nagyságát, látjuk, hogy a Coulomb-ero 36 nagyságrenddel erosebb. De a természetben az anyagokáltalában villamosan semlegesek, mert azonos mennyiségupozitív és negatív töltést tartalmaznak. Gyakor-latilag a Coulomb-ero az atomok és molekulák belsejébe van zárva, mivel az atommagok pozitív és azelektronok negatív töltése leárnyékolja egymást. Ezért nagyobb távolságokat tekintve csak a tömegvonzásjátszik meghatározó szerepet, ez szervezi a Mindenség nagyléptéku szerkezetét.

Az eros kölcsönhatás a kvarkok között lép fel és a protonok és neutronok között ható, az atommagotösszetartó ero is az eros kölcsönhatás megnyilvánulása. Nagyon kicsiny az atommagban ható erok hatósu-gara, ez az ero csak a közvetlenül szomszédos protonok és neutronok között lép fel. Szintén az atommagbanzajló folyamatok utalnak a gyenge kölcsönhatás létére, ez akölcsönhatás felelos például az atommag béta-bomlásáért.

Erok közvetítoi. Mind a négy kölcsönhatás, véges és egyben azonos sebességgel, a fénysebességgel ter-jed. A nagyobb méretek világában az erohatások eroterek segítségével szemléltethetok, így a töltött részecs-kék közötti eroket a villamos erotérrel írjuk le. Hasonlóképpen beszélhetünk mágneses, éstömegvonzási(gravitációs) erotér létezésérol. Ha a kölcsönható részecskék nagyon gyorsan mozognak egymáshoz képest,akkor az erotérrel való leírás nem kielégíto. Kölcsönhatási folyamatukat csak a kvantumtérelmélet tudja le-írni. Eroterek alkalmazása ennek a pontos leírásnak a nagyobb méretek esetén használható közelítése.

Ha két részecske, mondjuk két elektron ütközik, mindkettojük sebessége megváltozik. A kvantumtér-elmélet szerint a két elektron közvetíto részecske cseréjével kerül kölcsönhatásba, ez a közvetíto részecskeszállítja az átadott energiát és lendületet egyik elektrontól a másikig. Van-nincs foton cseréje közvetíti azelektronok kölcsönhatását. Ha a két elektron mozgása egymáshoz képest nagyon gyors, akkor elég egyet-len van-nincs foton cseréjével számolni. Ha a mozgás lassabb, számításba kell vennünk a két van-nincsfotonos cserefolyamatot is. Még lassabb ütközéseknél még több van-nincs foton cseréjét kell figyelembevenni. Megmutatható, mennél lassabb az ütközési folyamat,a sok közvetíto részecskés cserék összegzése

72

annál jobban közelíthetok az eroteres leírás segítségével. Azaz az erotér a pontos kvantumtérelméleti leírásközelítésének tekintheto.

Ahogyan az elektromágneses kölcsönhatás hordozó részecskéi a van-nincs fotonok, ehhez hasonlóan azeros kölcsönhatás közvetítoi a fotonokhoz hasonló gluonok, a gyenge kölcsönhatás közvetítoi pedig aW ésZ részecskék.

7.4. Törvények és szimmetriák

Az eddig ismertetett tudományos eredmények sokasága leny˝ugözhet bennünket. Róluk olvasva akaratlanulis felmerülhet a kérdés, hogyan volt képes a tudomány ennyire mély ismeretekhez jutni. Minek köszönhet-jük azt, hogy meg tudtuk fogalmazni az alapveto mozgásegyenleteket, eljuthatunk az anyag talán végsonektekintheto építoköveihez, fel tudjuk tárni azok kölcsönhatásait? Megfigyelés, elméleti feltevés, a leírás ered-ményeinek összehasonlítása a mért mennyiségekkel, új, jobb leírás készítése, a modell jóslatainak kísérletiellenorzése a szokásos módszer, amivel elobbre juthatunk. Maga ez a módszer önmagában még nem ma-gyarázhatja a rendkívüli sikereket. Kell lennie, és van is olyan útmutatás, amely megkönnyíti a feltevésekközötti választást, amely akár még a kísérleti ellenorzés elott kiszuri az esélytelenebb leírásokat.

Új törvények megfogalmazásának egy útmutatója a tetszetosség, az egyenletek szépsége és az egysze-ruség. Hivatalosan ez a kiindulópont természetesen nem fogalmazható meg, de az elméleti fizikusok mégisvezérlo feltevésként kezelik. Sokkal inkább hajlamosak elfogadni egy új leírást, ha az szép és egyszeru,még akkor is, ha a kísérleti megerosítés várat magára vagy egyelore nem lehetséges. Könnyu az egysze-ruség elvét alkalmazni, ha arról van szó, hogy ugyanazt az eredményt két különbözo módon is meg lehetmagyarázni. Ekkor a kutatók egybol azt a leírást fogadják el, amelyik egyszerubb, kevesebbfeltevést tar-talmaz. Másikat elvetik és csak akkor kerülhet újra tárgyalásra, ha az egyszerubb valamilyen új ismeretértelmezésére alkalmatlannak bizonyult. Ezt az eljárást,vagyis a bonyolultabb elvetését Occam-elv névenemlegeti a szakirodalom.

Egy elmélet szépsége azt jelenti, hogy a jelenséget leíró egyenletek szépek és ezeket a szimmetrikussá-guk teszi széppé. Ne legyenek az egyenletekben homályos eredetu tényezo, amit csak azért kell bevenni,mert a kísérleti eredmények értelmezése megköveteli jelenlétét. Lehetoleg olyan legyen az elmélet, hogyelso elvekbol induljon ki és ne szükség alapján toldozzuk-foldozzuk. Szimmetrián azt értjük, amit a min-dennapi életben is. Arcunk például szimmetrikus, mert jobbról, balról nézve ugyanolyan. Egy kocka mármagasabb rendu szimmetriát mutat, mert többfelol nézve is ugyanazt láthatjuk. Legerosebb ilyen jelleguszimmetriát a gömb mutatja. Bármely, a középpontján átmeno tengely irányából nézünk a gömbre, ugyan-azt látjuk. Ha egy tökéletes kristályt belülrol szemlélünk, akkor ugyanolyannak látjuk, ha egy adott helyrolnézzük, vagy ha onnan megfelelo irányban bizonyos lépésekben elmozdulunk.

Egyenletek szimmetriáján azt értjük, hogy bizonyos matematikai átalakításokat elvégezve az egyenletekalakja változatlan marad, más szóval nem érzékeny az átalakításokra. Például azy = x2 egyenlet alakjaugyanaz marad azx → −x, tükrözésnek nevezett átalakítás után és ez az érzéketlenség megszorítást jelentaz egyenlet alakjára. Ez a tükrözésre érzéketlenség azy = x2

+ x egyenletre már nem igaz, ez ugyanis atükrözés után azy = x2

− x egyenletbe megy át. Minél több átalakítással szemben érzéketlen az egyenlet,az alakja annál inkább rögzített.

A természettan alapegyenleteinek alakja és a szimmetriák.Ha a természettani egyenlet érzéketlen azátalakításokkal szemben, akkor ugyanazokat a természettani jelenségeket írják le az átalakítás elott és utánis. A természettani alapegyenletek alakjára már a a térbeliés idobeli szimmetriákkal szembeni érzéketlenségmegkövetelése is komoly megszorítást jelent. Gondoljuk elpéldául, változhat-e a leírt jelenség attól, milyentávolságról nézzük. Nyilván nem. Ez azt jelenti, hogy az egyenletben valamennyi távolságot egyszerreegy adott értékkel megváltoztatunk, az egyenlet alakja változatlan marad, azaz az eltolás mértéke nemjelenik meg benne. Érvényes szimmetria a térben való eltolhatóság, a természettani alapegyenleteknek

73

érzéketlennek kell lennie a térbeli eltolással szemben. Eza követelmény rögzíti azt, hogy a részecskékhelyzetét megadó vektorok milyen alakokban, függvénykapcsolatokban jelenhetnek meg az egyenletekben.

Egyszeru tér- és idobeli szimmetriákon kívül más szimmetriákat is megkövetelhetünk. Megköveteljükmég a relativitáselméletnek megfelelo viselkedést is, azaz az eloforduló tér és ido változók a négykiterje-désu térbeli viselkedésnek megfeleloen forduljanak elo. Ha a fenti szimmetriákon kívül még azt is kiköt-jük, hogy az egyenletek legyenek emellett a leheto legegyszerubbek, máris megkapjuk a szabad részecskékmozgását leíró newtoni és kisvilágtani mozgásegyenleteket! Köztük a kisvilágtan egyik alapegyenletét, aszabad elektron viselkedését megadó Dirac-egyenletet is.Azaz olyan sok megszorítást adtunk, hogy az márrögzíthette az egyenletek teljes alakját.

Vannak azonban az egyszeru, tér-idobeli szimmetriákon kívül bonyolultabb, úgynevezett belso szim-metriák is. Ezeknek eredete nem világos. Nem tudjuk, mi annak az oka, hogy az alapegyenleteknek miértéppen azok a belso szimmetriái. Vegyük példának a Dirac-egyenletet. Ha megköveteljük, hogy legyen érzé-ketlen egy bizonyos belso szimmetriának megfelelo átalakítással szemben, akkor eljutunk oda, hogy emiattléteznie kell erotereknek, amelyeknek viselkedését éppen a elektromágneses jelenségek alapegyenletei, aMaxwell egyenletek írják le! Tehát a teljes elektromágneses jelenségkör, benne például a Coulomb-erolétezése és alakja, azzal kapcsolatos, hogy a szabad elektron mozgását megadó Dirac-egyenlet érzéketlenarra, ha egy bizonyos szimmetriával kapcsolatos muveletet végzünk rajta.

Érezhetjük, a szimmetriák léte mennyire hatékony módszertad a kezünkbe, mikre tehet képessé ben-nünket. Valamennyi alapveto kölcsönhatás eredetét szimmetriaelvekre vezethetjük vissza. Hangsúlyoznikell azért: nem tudjuk, miért pont ezek a belso szimmetriák a fontosak. Nem a legegyszerubbek, van hoz-zájuk hasonló szimmetria boséggel, amelyek közömbösek a természet leírása szempontjából. Továbbá megkell mondani azt is, hogy a szimmetriák, bár rögzítik az egyenletek, erotörvények alakját, nem mondanaksemmit arról, miért éppen akkorák az elemi részek tömegei, akölcsönhatások erosségei, mint amilyenek.Távol vagyunk attól, hogy tökéletes, befejezett, végso elméletrol beszéljünk. Erre késobb, az emberarcúelv tárgyalásánál visszatérünk.

Magától megjeleno szimmetriasértés. A magától megjeleno (spontán) szimmetriasértés létének felis-merése a mai természettan kiemelkedo fegyverténye. Bár a jelenség egyszeru, számos területenvezetett újfelfedezésekre. A sérülo szimmetria lehet a mértani térhez és az idohöz kötodo vagy valamilyen elvont,belsonek is nevezett szimmetria is.

Furcsán hangozhat, de elofordulhat az, hogy az egyenletek szimmetrikusak, de az egyenletek által leírtjelenségek már nem mutatják ezt a szimmetriát. Ilyen esetekben az egyenleteknek több megoldása is van ésaz eredeti szimmetriát egyetlen megoldás sem mutatja. Csakvalamennyi megoldás együttesében mutatko-zik meg a szimmetria. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a természetben minden egyes megoldásra láthatjuka példát. Sokszor csak egyetlen megoldásnak megfelelo jelenséget tanulmányozhatunk.

Szimmetria önmagától való megsérülésének szemléltetéséhez tekintsük eloször az alábbi egyszeru pél-dát. Gondoljunk el egy vacsorát, ahol a társaság egy kerekasztal körül foglal helyet. Teljesen körbeülik azasztalt. Mindenki elott van teríték és a terítés rendje szerint a terítékek között pohár. Mivel kerekasztalnálülnek, a jobb és bal irány kezdetben egyenértéku, mivel bárki számára lehetséges jobbra vagy balra nyúlni apohárért. Ha viszont valaki már választott, a szimmetria megsérül, mivel azután már csak egy felol vehetopohár. Nyilvánvaló, a kezdeti szimmetriának meg kell sérülnie; valamelyik irányt ki kell választani. Má-sik példa vegyünk a függoleges helyzetu, tökéletesen egyenletes szerkezetu acélszál. Hasson reá felülrollefelé irányuló nyomóero. A rendszer a rúd függoleges tengelye körül tekintve hengerszimmetriát mutat.Ha a nyomóero fokozódik, egy ido után a szál elgörbül, valamerre kitér. Hogy merre, véletlen. Elveszett arendszer hengerszimmetriája. Itt is önmagától jelentkezett a sérülés .

A belso szimmetriák önmagától való sérülése fontos szerepet játszik az alapveto kölcsönhatások közöttikülönbségek megmagyarázásában is.

74

Rejtett szimmetria. Nagyon sok egymáshoz hasonló, rokonságot mutató dolog van atermészetben. Ahasonlóság, rokonság valamilyen rejtozo szimmetria létére utal. Rejtett szimmetria létezésére mutathat pél-dául az, ha valahol sok, egymástól megkülönböztetheto, de mégis nagyon hasonlító részecskével, tárggyaltalálkozunk, amelyek akár egyetlenegy dolog különféle változatainak is tekinthetok.

Rejtett szimmetriára adott példáink elvontabb esetekre vonatkoznak. Férfi és no különbözo, de mind-ketto ember, tehát az "emberi" szimmetria létezik, férfi és no az ember két változata. Hasonlóképpenértelmezhetjük proton és neutron nagyfokú hasonlóságát, tömegük csaknem azonos, csupán villamos töl-tésükben különböznek. Ezért a tudósok nagyon sokszor egyetlen részecske kétféle változataként kezelikoket. Kiderült, ha nem is annyira nagy a hasonlóság, de van még 6 másik részecske, amelyek a protonhozés neutronhoz valamint egymáshoz hasonló módon viselkednek. Ezeket a részecskéket a világurbol eredosugárzásban lehet megfigyelni és nagyenergiájú gyorsítókban lehet eloállítani. A rejtett szimmetria nem-csak a fenti nyolc észecske hasonlóságát, hanem a közöttük lévo különbségek mértékét is értelmezni tudja.Ki tudjuk számolni, mennyivel különböznek egymástól a részecskék tömegei és egyéb tulajdonságai, mi azösszefüggés a különféle jellemzok között.

A szimmetriák fontossága és Platón. Az erok és részecskék eredete a szimmetriák fontosságára utal.Igazából azt mondhatjuk, hogy a természet nem az erokkel, részecskékkel, hanem a szimmetriákkal ta-karékoskodik. Úgy tunik, az alapveto tudás a szimmetriákhoz kötheto. Platón ideái is a szimmetrikusalakzatokkal szemléltethetok. A szimmetriák alapveto fontossága, ez az eredetileg platóni gondolat, a mairészecsketan (részecskefizika) egy talán meghökkento, de gondolkodásunkat meghatározó eredménye. Ter-mészetesen felmerülhet e kérdés, ha a mélyenfekvo szimmetriák ennyire egyszeruek és tökéletesek, honnana világ sokszínusége, változatossága. Láthatjuk, onnan,hogy a szimmetria sérül. Azt Platón sem gondol-hatta, amit mi már tudunk, hogy a szimmetriák sérülése is pontosan leírható matematikai törvényeket követ.Tehát az anyag viselkedése nem is annyira zurzavaros, összevissza, mint ahogyan a görögök vélték.

7.5. A folyamatok iránya

Míg a természettan törvényei kimondják, hogy egy folyamat csak akkor mehet végbe, ha a megfelelo meg-maradási tételek és az egyéb ero és másféle törvények teljesülnek, addig a hotan II. fotétele azt jelöli ki,hogy a lehetséges folyamatok közül ténylegesen melyek mehetnek végbe. Míg a hotan I. fotétele éppenaz enegia megmaradását mondja ki, a hotan második fotétele szerint az entrópia ameddig csak lehet, no,ami azt jelenti, hogy a munkavégzésre felhasználható energia részaránya az ido folyamán egyre csökken.A második fotételnek megfeleloen az egyéb természettörvények által megengedett természeti folyamatokközül azok játszódhatnak le, amelyekben az energia a leheto legjobban szétszóródik.

7.6. Azosrobbanás

Korábban, egészen századunk húszas éveinek végéig, a világegyetemet térben és idoben végtelennek, ál-landó állapotúnak tételezték fel. Bár voltak kétkedésre okot adó felismerések, a térben végtelen, idobenörök és változatlan világegyetem léte bizonyosságnak tunt. De a pontosabb csillagászati megfigyelésekarra az eredményre vezettek, hogy az ég állónak hitt csillagai nem állnak. Többségükrol kiderült, hogy nemcsillagok, hanem a Tejútrendszertol különbözo csillagvárosok, amelyek tolünk és egymástól is távolodnak.Ennek oka az, hogy a világegyetem tere tágul. Ahogyan Einstein általános relativitáselmélete leírja, azanyaggal egyenletesen kitöltött tér vagy tágul, vagy zsugorodik. Magával sodorja a dagadó tér a benne lévocsillagvárosokat, ezt észleljük a világegyetem tágulásaként.

Ha a világegyetem tágul, korábban a csillagvárosok átlagostávolsága kisebb volt. Még korábbi idok-ben a csillagvárosok még közelebb voltak egymáshoz és ezértakkor a világegyetem surusége a jelenleginélnagyobb volt. Visszamenve így a kezdetekhez, a világmindenség általunk ma látott része akkoriban csak

75

egy kis térfogaton belül volt jelen. Ez a világegyetem kezdeti állapota. Ha ilyen volt a kezdet, akkor másarra utaló jeleknek is kell létezniük. Találtak is ilyen bizonyítékokat. an a világegyetemnek, a világtérnekhomérséklete is. Fotonok alkotta sugárzás tölti be a világur egészét, ezt urbéli (kozmikus) háttérsugárzás-ként szoktak emlegetni, 1965-ben fedezték fel. Ma a mindenség homérséklete 2,726 Kelvin, ami körülbelül-270,4 Celsius fokkal egyenlo. Amint a világegyetem tágul, a homérséklet csökken, kétszeres méreteknél ahomérséklete feleakkora. Ezért kezdetben a világmindenséget igen magas homérsékletek jellemezték. Vi-lágegyetemünk anyagösszetétele, bármerre is nézünk az égen, ugyanolyan. Durván három rész hidrogénreegy rész hélium jut. Mivel hélium csak nagyon magas homérsékleteken keletkezhet, jogos a feltételezés,hogy a megfigyelt arány a kezdeti idoszakban kialakult. Héliumnál nehezebb elembol nagyon kevés van.

A fenti megfigyelések: a tágulás, a homérséklet és az anyagösszetétel alapján azosrobbanás modelljeáltalánosan elfogadottá vált. Idoközben a leírást számos más bizonyíték is megerosítette. Eszerint a világ-egyetem kb. 13,73 milliárd éve keletkezett. Komoly mértékben segíti a kutatásokat, hogy ami a kezdeti,forró világegyetemben történt, az a mai nagyenergiájú gyorsítóknál is tanulmányozható. A kezdeti nagy-energiájú ütközési folyamatok, az akkoriban fontos szerepet betölto bomlékony részecskék itt és most isvizsgálhatók. Így a részecsketan és világmindenségtan fejlodése egymást segíti. Jelenleg a gyorsítókbanolyan folyamatok tanulmányozhatók, melyek a világmindenség keletkezését követo elso másodperc millio-mod részének a milliomod része tájt játszódtak le. Bevezetve a10−1 = 1/10, 10−2 = 1/100, stb. jelölést, afenti idotartam10−12 másodperc. Ami ez ido tájt és ezután történt, jól tanulmányozható. Mi történt azelso10−12 másodpercen belül? Erre is vannak eléggé megbízható, ám nemteljesen igazolt elméletek, egészenle a10−43 másodpercig, a Planck-idonek nevezett ido tartományáig, amikor a világmindenség mérete mégcsak10−33 centiméternyi, amit Planck-hossznak neveznek.

A kezdetekrol. Nem tudhatunk semmit a Planck-idon belül történtekrol, mert azon belül az ido fogalmaértelmét veszti. Ebben a tartományban a tér és ido tulajdonságait meghatározó általános relativitáselméletés a mozgástörvényeket megadó kvantummechanika egyaránt alkalmazhatatlanná válik. Mivel az ebben atartományban érvényes elmélet még nem létezik, a kezdetekrol csak feltevéseink lehetnek. Mi lehet mégis aPlanck-idon belül? Nézve a világmindenség megmaradó mennyiségeit, avilágmindenség össztöltése, össz-energiája nulla. Anyagmegmaradási törvény a természettanban nincs, az energiamegmaradás azE = mc2

Einstein féle energia-tömeg egyenértékuségi összefüggés figyelembevételével magába foglalja a tömegek-nek megfelelo energiát is. Világegyetemünk nulla összenergiája úgy jönki, hogy a tömegeknek megfeleloE = mc2 és más pozitív energiák valamint a tömegvonzási megfelelo negatív kölcsönhatási energiák ki-egyenlítik egymást.

Ennek megfeleloen, a Planck-idon belül történtekre feltételezheto, hogy a világmindenség a természet-tani semmibol ’pattant’ elo. Óvatosan kell bánnunk ezzel a a kijelentéssel, a semmi itta kisvilágtani semmit,szakkifejezéssel a fizikai vákuum állapotát jelöli. Ez csaknevében hasonlít a légüres tér állapotára. Tér, idoés az elso tömegek együtt jelentek meg, mielott a világmindenség létrejött, az ido sem létezett.

A világegyetem fejlodésének rövid története. Kezdet kezdetén a világmindenség egyszeru, csaknemteljesen szimmetrikus képzodmény volt, például a részecskék és ellenrészecskék számais megegyezett.Nyoma sem volt a késobbi szervezodéseknek. Az alapveto építokövek, a leptonok és a kvarkok közöttvalamennyi kölcsönhatás azonos módon zajlott le. Még a leptonok és kvarkok között sem lehetett iga-zából különbséget tenni, szabadon alakulhattak egymásba.Mindez csak a legelso idok rendkívül magashomérsékletén lehetett így. Ahogy csökkent a homérséklet, úgy különültek el egymástól a kölcsönhatásokés váltak megkülönböztethetové a részecskék. Egy nagyon apró, magától bekövetkezo szimmetriasértéseredményeképpen a részecskék és ellenrészecskék közötti egyensúly megbomlott. Egy kicsivel több lett arészecske és a hulés során az ellenrészecskék a megfelelo részecskepárjukkal találkozva megsemmisültek,szétsugárzódtak. Hulés közben egyre összetettebb rendszerek szerevzodtek, úgy a elso milliomod másod-perc végére alakultak ki a világegyetem protonjai és neutronjai. Ezután az elso másodperctol a harmadikperc végéig terjedo idoszakban a protonok és a neutronok ütközése és összeolvadása vezetett a már említett

76

egy a háromhoz hélium-hidrogén arány kialakulásához. Az összetett atommagok megjelenése a szervezo-dés egy már magasabb fokát jelzi. Három perc eltelte után a világegyetem homérséklete annyira lecsökkent,hogy újabb atommagfolyamatok már nem mehettek végbe. Ezt követoen a világegyetem anyagát a proto-nok, a hélium atommagok, elektronok, neutrinók és fotonok alkotta plazma képezte, ebben az anyag és asugárzás eros kölcsönhatásban van egymással, az anyag állandóan fotonokat nyel el és sugároz ki.

Ahogy további tágult és hult a világegyetem, még összetettebb rendszerek keletkeztek. 380000 év tájtszunt meg a plazmaállapot és az akkori háromezer fok körülihomérsékleten az atommagokból és elektro-nokból álló héliumatomok és hidrogénmolekulák már megmaradhattak, többé nem estek szét, nem is ger-jesztodtek. Ezzel a világegyetem anyaga és fotonok alkotta sugárzási tér egymásrahatása elhanyagolhatóankicsivé vált. Ebbol az idoszakból származik az urbéli háttérsugárzás, melynek a most mért tulajdonsá-gaiból a 380000 éves világegyetem állapotára lehet következtetni. Ezután a semleges anyag viselkedéséta tömegvonzás határozta meg, ennek hatására a világegyetemanyaga csomósodni kezdett. Kialakulnak acsillagvárosok (galaxisok), belsejükben folytatódott azanyag csomósodása és az összehúzódó gázfelhokbolcsillagok alakulnak ki.

Mintegy százmilliárd csillagváros van a világmindenségben, egy átlagos csillagváros százmilliárd csil-lagot tartalmaz. Csillagvárosok és csillagok létrejötte aszervezodés újabb, ezúttal nagyléptéku megnyilvá-nulását jelenti. Minél jobban összehúzódik egy gázfelho, annál jobban erosödik az összehúzó hatás, merta közelebb került tömegek még erosebben vonzzák egymást. Ha a csillag összehúzódik, ennek hatásárabelseje felmelegszik. Egy csillag fejlodéstörténetét a csillag össztömege határozza meg. Amikora csil-lagok belso homérséklete eléri a pármillió fokot, a csillagok belsejében beindulnak a hidrogént héliummáátalakító magösszeolvadásos folyamatok. Ezek energiát termelnek, és egyben a kiáramló nagyobb energi-ájú részecskék megállítják a csillag további összeroppanását. Ez az egyensúlyi állapot a csillag tömegétolfüggoen akár milliárd évekig is eltarthat. Napunk esetén ez az idoszak kb. tízmilliárd évet tesz ki.

Miután a csillagokban az összes hidrogén héliummá alakult,nagy tömegu csillagokban magasabb rend-számú elemek is keletkezhetnek. Ha a csillag tömege a Napénál legalább másfélszerese, akkor a csillagban,az egyre magasabb homérsékleteken a Mengyelejev-féle periódusos rendszer valamennyi eleme kialakul-hat. Végül az ilyen csillagok kérge hatalmas robbanás soránlerepül a csillagról. Ezt a folyamatot neve-zik szupernovarobbanásnak, szétrepülo anyaga gázfelhokbe is belekerül. Porral szennyezett gázfelhobolis képzodik csillagok, mellyel együtt szilárd kérgu bolygókat istartalmazó bolygórendszer is keletkezhet.Naprendszerünk 4,567 milliárd évvel ezelott alakult ki. Földünkön megjelent az élet és a körülményekszerencsés összejátszása folytán az élet egyre magasabb renduvé vált és a fejlodés csúcsán megjelent azember.

Egyszerutol az összetettig. Ahogyan fentebb említettük, a világegyetem elso másodpercének legelején amindenséget az egyöntetuség jellemezte. Valamennyi alapveto kölcsönhatás azonos módon muködött, nemlehetett közöttük különbséget tenni. Nem léteztek összetett rendszerek, csoportosulások, elkülönültségek.Ahogy múlt az ido, a világegyetem tágult, eközben a homérséklete csökkent. Hulés közben megkezdodötta kölcsönhatások és részecskék elkülönülése, különbözo tulajdonságainak hangsúlyosabb megjelenése. Aszimmetria fokozatos eltunése önmagától jelentkezo szimmetriasértési folyamatok eredménye. Léteznekazonban a rejtett szimmetriák is és ezért a világban sok-sokegymáshoz hasonló, egymással rokon dolgotészlelhetünk. Részecskék csoportosulásával összetettebb rendszerek alakulhatnak ki. Amint a homérsékletcsökkent, egyre bonyolultabb alakzatok jelentek meg. Hasonlóan ahhoz, amikor a vízpára jéggé dermed,és érdekesebbnél érdekesebb formájú jégvirágokat képez. Az egyre bonyolultabb rendszerek fokozatosmegjelenése a világegyetem fejlodésének meghatározó jellemzoje. Ma is folytatódik az elkülönülés. Amibolygónkon történt, az élet, az élovilág kialakulása és végül az értelmes ember megjelenése avilágegyetemminoségi fejlodésének fontos állomásaként foghatók fel.

Hasonló a folyamat ahhoz, amit a középkori festmények felépítése is kifejez. Itt a képeken lent a földivilág képviseloit ábrázolják. Személyiségek az emberek, egyéni arcvonásaik vannak, mindegyik külön-bözik a másiktól és a tárgyak is jól meghatározott tulajdonságokkal rendelkeznek. Nézve a kép fentebbi,

77

középsonek mondható részét, az már légies. Képviseloi, az angyalok, angyalkák már egyéniség nélküliek,arcuk, ábrázolásuk nem utalhat személyiségre. Nézve a festmény angyalok feletti, legfelso részét, Istenábrázolása csak a fény kiáramlásának, a ragyogásnak az érzékeltetésére szorítkozhat.

7.7. Élet a világegyetemben

Rendszer energiaháztartása. Mennél összetettebb egy rendszer, annál kisebb energiák cseréje jellemzimuködését, átalakulásait. Proton vagy neutron szerkezetének megbolygatásához roppant sok energia szük-séges. Egy atommagok felbontása már kevesebb energiát igényel, ehhez millió voltos feszültségekre gyor-sított részecskék kellenek. Atomszerkezeti átalakításhoz már kb. néhány voltos feszültséggel gyorsítottelektron is elegendo. Minél több atomból épül fel a molekula, általában annál kisebb energiák kellenek amolekuláris átalakulásokhoz. Ha az élolényvegytani (biokémiai) átalakulásokat nézzük, hozzájuk viszony-lag még kisebb energiák szükségesek.

Az élet keletkezésének kérdésérol. Mindmáig megoldatlan tudományos rejtély az élet keletkezése. Ha atermészet történetét azosrobbanástól máig tekintjük, talán a legnagyobb. Ha a világ gépszeru, akkor az élois csak gépezet, bár igencsak bonyolult, csodálatos gépezet. Ekkor az élet földi fejlodése végül is egyszerutermészettani és vegyi folyamatok, a fejlodés pedig a véletlen másulatok (mutációk) és a természeteskivá-lasztódás összjátékának eredménye. Rendszerint azt tételezik fel, hogy az a természettani-vegyi folyamat,amely az elso élo kialakulásához vezetett, nagyon kicsiny valószínuség˝u. Emiatt nem sok remény van arra,hogy ezt a hallatlanul ritka folyamatot valaha is azonosítani tudjuk és részleteiben tanulmányozhassuk. Eztgondolva az élet kivételesen ritka jelenség, talán egyedülcsak a Földön létezik, minthogy a keletkezéséhezvezeto események sora nem valószínu, hogy bárhol másutt a világegyetemben lejátszódhatott volna.

Napjainkra a csak a Földre szorítkozó élet feltételezése vitathatóvá vált. Bolygónkat fejlodésének elsonéhány száz millió éve során igen súlyos következményekkeljáró, hatalmas becsapódások sora sújtotta.Ilyen ütközések, melynek eredményeképpen a földkéreg is megolvadt, bármilyen esetleg létezo élot elpusz-títottak. De az utolsó ilyen összeomlás után, ez 3,8 milliárd évvel ezelott történt, szinte azonnal, mihelyt akörülmények kedvezobbé váltak, már viszonylag fejlett élo szervezetek jelentek meg. Ennek magyaráza-tára született meg az az elmélet, miszerint az elso baktériumok a világurbol jutottak a Földre, hullócsillagok(meteoritok) és üstökösek porához tapadva kerültek bolygónk felszínére.

Ma már tudjuk, hogy több kilométer mélyen a föld alatt a kozetekben nagyon nagy számban élnek aprólények, amelyeketosparánylényeknek (archaeáknak) neveztek el. Ezek táplálékként vegyi vagy hoenergiáthasználnak. Ezek azosparánylények paránylényekhez (baktériumokhoz) hasonló nagyonosi szervezetek,sokak szerint az élovilág törzsfájának harmadik ágát alkotják. A Föld felszínére becsapódó nagyobb töme-gek földi kozeteket üthetnek ki a világurbe és a nagyobb kodarabokba betokozódottosparánylények akárévmilliókon, évtízmilliókon keresztül is életképesek maradhatnak. Ha a kodarab becsapódik valamelyikmás bolygó felszínére, ahol az eroforrások rendelkezésre állnak, azosparánylények feléledhetnek és elsza-porodhatnak. Hasonló módon a Föld felszínére is juthattak élo szervezetek, melyek a Naprendszer valamelybolygójáról vagy a Naprendszerosanyagából, vagy valamelyik más naprendszerbol származnak.

Ôsparánylények léte és urbéli terjedésük lehetosége azt jelenti, hogy a világegyetem hemzseghet azélettol, ugyanis azosparánylények valamennyi szilárd kérgu és olvadt magú bolygó kozeteiben - itt rendel-kezésre áll a szükséges táplálék - elofordulhatnak. Földünk felszíni viszonyai, elsosorban az évmilliárdokonát hullámzó világtengerek lehetové tették a soksejtu élolények és más fejlettebb élo szervezetek, végül azértelmes ember kifejlodését is. Emiatt a földi viszonyok nagyon kivételesek.

Az emberi tudatról. Valamennyi szervünk közül az agyunk szakosodott a legnagyobb mértékben. Tuda-tos viselkedésünk agyunk különleges mivoltával hozható kapcsolatba. Agyunknak nem is annyira a tömege,hanem felépítése bír megkülönbözteto sajátságokkal. Majmok és az emberszabású majmok csupán egyetlen

78

szerv, az agy fejlettségében különböznek az többi emlostol. Agykérgünk további rohamos fejlodése tetteaz embert kiválasztottá. Agyunk a majmokéhoz képest jelentos szerkezeti különbségeket is mutat, ezért azember nem nevezheto egyszeruen okosabb majomnak.

Párhuzamba állítható az ember gondolkodás a számítógépet vezérlo rendszerrel, a szoftverrel. Gondolat(a szoftver) nem létezhet az idegsejtek, ezeknek kapcsolatai és az ingerületátvivo vegyületek stb. (a hard-ver) nélkül. Ahogy a számítógépnél, az emberi hardver az emberi szoftver feltétele, de ez a pont, ahol aközönséges számítógépekkel való hasonlóság véget is ér. Egészen máshogy muködik az emberi agy, minta tárolt vezérlésu, számjegyekkel dolgozó, kettes számrendszerben muködo, egyetlen muveleti egységgel(processzorral) felszerelt számítógép. Ehelyett az emberi agyat behálózódással létrejött rendszerei vezérlik(és nem tárolt vezérlésu). Folytonos mennyiségekkel, azaz analóg elven muködik (és nem számjegyek-kel, kettes számrendszerrel) nagyon sok muveletet végezhet párhuzamosan (azaz nem csak egy muveletiegysége van). Továbbá az emberi agy vezérlési rendszere folyamatosan átalakul aszerint, hogy éppen mi-féle feladatokkal foglalkozik. Azaz a behálózódás rendszere a körülményeknek megfeleloen folyamatosanváltozik. Egy idosebb agy hálózatai jóval nehezebb módosíthatók, mint a fiatal agy hálózatai. Az agy behu-zalozódása, azaz az agyi hardver alaprendszerének kialakulása 25 éves korra fejezodik be. Ezután, ahogykorábban már említettük, a komolyabb áthuzalozódás, azaz teljesen új dolgok megtanulása az egyéntoligen nagy erofeszítéseket követel. Hacsak nem szánja rá magát a folyamatos tanulásra, 25 éves kora után isrendszeresen olyan sokat tanulva, mint korábban.

Mivel agyunkban egyszerre nagyon sokféle muveletet végez, - ez jelenti a párhuzamos feldolgozást,- atudatos szint a felülvigyázó, értékelo, újabb változatokat kéro, ellenorzo központi egységet képezi. Agyunkannál jobban muködik, minél több feladat futhat benne párhuzamosan. Valószínu így ismerheto fel szá-munkra, hogy esetleg teljesen különbözonek látszó dolgok között hasonlóság van és ezek egymással kap-csolatba kerülhetnek. Ezért érdemes minél többféle dolgotmegtanulnunk és sokoldalúan képzett, muveltegyénként egy adott idoszakban egymástól eltéro dolgokkal foglalkoznunk. Ez a különféle területekheztartozó anyagok olvasását, minél több emberrel való figyelmes elbeszélgetést, természeti jelenségekre valógyakori rácsodálkozást, rendszeres zenehallgatást jelentheti.

Agyi hálózataink módosulását jelenti a vizsgára való készülés is. Ugyanis az egyén képtelen bizonyosgondolatokra, feladatok elvégzésére, hacsak az elozetes huzalozódási folyamat során, - ami az alapos fel-készülés, tanulás, ismétlés, gyakorló feladatok végzésétjelenti, - az agyi hálózat a megfelelo mértékbenát nem alakult. Azaz az agyi hálózatok átalakulásai bizonyos dolgok felfogására, megértésére, feladatokmegoldására teszik képessé a vizsgázót.

7.8. Emberarcú világmindenség

Most azt tekintjük át, mennyire lehet véletlennek, avagy szükségszerunek tekinteni azt, hogy a világegye-temben megjelent az értelmes élet. Egy rendszer kialakulásában és muködésében mind a véletlen, mind aszükségszeruség szerepet játszhat. Önmaguktól fellépo szimmetriasértések alakíthatták a világegyetemetis, foleg történetének nagyon korai szakaszában. Míg a szimmetriasértések véletlent hangsúlyozó elemei avilág esetlegességére utalnak, addig a világmindenség emberarcú elve a világmindenség kitüntetett mivol-tára szolgáltat bizonyítékot. Világegyetemünk emberarcúságának elve a természettan alaptörvényei és azélet létezése között fogalmaz meg összefüggést.

Mint a 7.4. részben ismertettük, a szimmetriák létezése megszabja az alapveto erok és az elemi részekmozgástörvényeinek alakját. Ami az egyenletekben szereplo természettani állandók értékét illeti, azokatviszont sem szimmetria, sem másféle természettani elv sem adja meg. Ezek az állandók a négy alapvetokölcsönhatás erosségének, valamint a világunkat felépíto elemi részek tömegeinek feleltethetok meg. Ezekaz értékek szabják meg végül is, milyen jellegu szerkezetek alakulhatnak ki a világegyetem fejlodése során.

Felmerült a kérdés, mennyire függ az élet kialakulásának, az értelmes ember kifejlodésének lehetoségea fenti állandók értékétol. Mit fogadjunk el az élet feltételeként? Bármely élo egyben nagyon sok adatot

79

tároló rendszer is, amely környezetébol energiát vesz fel és annak energiát ad le. Ahhoz, hogy a nagymennyiségu adatot tárolni tudja, megfelelo építokövek kellenek. Ezért az élet kialakulásának feltételéülcsupán az alapveto vegyi elemek, mint a szén, hidrogén, oxigén, nitrogén, kén, foszfor stb. valamint akelloen hosszú ideig, megfelelo eroséggel sugárzó csillagok létezését szabták ki. Valóban, sokféle elemkell ahhoz, hogy az élethez szükséges adattároló rendszerek kiépülhessenek. A megfelelo csillagokra minta hosszú törzsfejlodési idoszak energiaforrásaira van szükség.

Ma már sokat tudunk arról, miként juthatott el a világegyetem az élet megjelenéséig. Fejlodésénekkülönbözo szakaszait, az akkor keletkezett rendszereket befolyásolja, mekkorák a fenti alapállandók értékei.Különösen az elso három perc alatt és a csillagok belsejében zajló folyamatok függnek tolük erosen.

Életrehangolódás. Elméleti kutatók eljátszottak azzal a feltételezéssel, mitörtént volna, milyen lennema a világegyetem, ha a természettan fenti alapveto állandóinak nagysága más lenne. Eléggé meglepo azeredmény. Ha az állandók kis mértékben, egyesek akár pár ezreléknyire is különböznének a mostanitól,élet egyáltalán nem alakulhatna ki és a világegyetem, ha egyáltalán létezhetne, teljesen máshogy nézne ki,mint a mai. Kijelentheto, hogy a természet alapállandói életrehangolódottak, azaz a világegyetem az élethordozására beállítódott rendszer. Ez a életrehangoltsága mindenség emberarcú elvének tartalma.

Nézzük például mivel járna, ha az eros magkölcsönhatás erossége más lenne, amekkorának most mér-jük. Ha az eros magkölcsönhatás egy kicsit gyengébb lenne, a magerok nem lennének elég erosek ahhoz,hogy létrehozhassanak a hidrogénnél nehezebb atommagot. Ha az eros magkölcsönhatás csak egy kicsit iserosebb lenne, nem maradna világmindenségben hidrogén, továbbá az élet építoköveiként szükséges atom-magok bomlékonyak lennének. Újabb számítások szerint 0,4%körül van az életrehangoltság mértéke. Ha agyenge magkölcsönhatás erossége nagyobb lenne, az elso három perc során túl sok hélium keletkezne és túlsok nehéz elem keletkezne a csillagok belsejében. Szupernova robbanások viszont nem következnének beés az elemek a csillagok belsejében rekednének. Ha a gyenge magkölcsönhatás gyengébb lenne, túl kevésnehéz elem keletkezne és a szupernova robbanások ebben az esetben sem jöhetnének létre.

Erosebb tömegvonzás esetén a csillagok sokkal forróbbak lennének, felgyorsulna a csillagfejlodés ésa csillagok nem sugároznának elég hosszú ideig. Gyengébb tömegvonzás mellett a csillagok nem hevül-hetnének fel a magösszeolvadásokhoz szükséges homérsékletre. Ha az elektromágneses kölcsönhatás amostaninál gyengébb vagy erosebb lenne, nem alakulhatnának ki a megfelelo vegyi kötések. Hasonló lenneaz eset, ha az elektron és a proton tömegének aránya más lenne, mint a mostani. Sok más, ezekhez és afentiekhez hasonló emberarcú megszorítás fogalmazható még meg.

Élet és világegyetem. Szoros a kapcsolat az élet és a természettan alaptörvényei,a világegyetem egészeközött. Túl erosek az emberarcú megszorítások ahhoz, semmint véletlennek tekinthetnénk azokat. Nemmondható, ha mások lennének az állandók, másféle élet alakulhatna ki. Egyáltalán a világegyetem sokféle-sége, sokszínusége az, amit a életrehangoltság biztosít.Más állandók mellett a világ nagyon sivár lenne ésha egyáltalán fennmaradhatna, életet hordozó összetett rendszerek a bonyolultabb kapcsolatok lehetetlen-sége miatt eleve nem jöhetnének létre.

Az élet és azot kialakító, hordozó világmindenség összetartoznak. Nemis láthatja az ember másnak avilágmindenséget, mint amilyennek észleli. Ha a világegyetem egy kicsit is más lenne, mint a mai, élo aztnem figyelhetné meg, merthogy élet akkor nem is létezhetne. Világegyetemünk életrehangoltságának értel-mezése komoly kihívást jelenthet a tudomány számára. Lehetséges-e egyáltalán másfajta világmindenség,mint amelyet megfigyelünk, megfigyelhetünk? Egyesek számtalan sok egyéb, számunkra megfigyelhetet-len, a mienktol különbözo világegyetem létezését tételezik fel ahhoz, hogy ennek azegynek a életrehangolt-ságát, életet hordozó képességét magyarázni tudják. Vannak, akik tartózkodnak attól, hogy egy létezoneka magyarázatára számtalan sok, eleve megfigyelhetetlen létét tételezzék fel, gondolván, ez túl bonyolult,csak az adott magyarázatra kiötlött megoldás. Feltételezheto az is, hogy a természet alapállandói nem islehetnek mások, mint amilyennek mérjükoket. Idovel talán megszületik valamilyen új elv alapján felis-mert nagy egyesített elmélet, amely rögzíti az állandók értékét, megmutatva, miért szükségszeruen akkorák

80

fel az általunk mért értékek. Ekkor viszont majd arra a kérdésre kell választ keresnünk, miért éppen ezekkedveznek az élet kialakulására is.

Mindenesetre elmondhatjuk, az értelmes, tudattal rendelkezo lény megjelenése, amely jelen tudásunkszerint a Tejútrendszerben, sot talán a teljes világmindenségben is hallatlanul ritka, talán egyedülálló fo-lyamat, a világmindenség fejlodésének megkülönböztetett eseménye. Mindenségünk fejlodését jellemzoáltalános irányzat, hogy az egyre bonyolultabb rendszerekkialakulásának betetozéseként megjelent benneegy olyan lény, a világegyetem tudatossá váló rendszere, amelyik képes magát a világegyetemet leírni, ér-telmezni. A mindenség anyagából felépülo értelmes lény kutatja a mindenség törvényeit, kialakulásánakkörülményeit, elgondolkozik a mindenség eredetén. Ezt úgyis fogalmazhatjuk, hogy az ember szemé-lyében a világegyetem önmaga tudatára ébredt és visszatekint saját magára. Ezt a jelenséget, az értelmesember létezését, úgy tunik, egyre nehezebb lesz puszta véletlennek tulajdonítani. Azért is nagyon nehézfeladat a természettudomány számára a világmindenség emberarcú elvének értelmezése, mert a kérdésneksok összetevoje van és ezért nem egyszerusítheto le annyira, hogy komolyabb esélyünk lehetne a válaszra.

7.9. Összetett rendszerek

A részekre egyszerusíto gondolkodás sikerei és korlátai. Összetett rendszerek leírására egészen mos-tanáig a részekre egyszerusíto (redukcionista) módszer szolgált alapveto eljárásként. Eszerint a rendszerektulajdonságai az összetevo elemibb részek és a köztük ható, végso soron az alapveto erokbol leszármaz-tatható kölcsönhatások segítségével írhatók le. Például aproton és neutron tulajdonságait azoket alkotókvarkok és a közöttük muködo eros kölcsönhatás határozzák meg. Mivel az atommagokat protonok és ne-utronok építik fel, az atommag tulajdonságai a protonok és aneutronok, valamint a közöttük ható mageroksegítségével írhatók le. Maguk a magerok a kvarkok között ható, alapveto eronek tekintett eros kölcsönha-tás segítségével származtathatók le. Az atom tulajdonságait az atomot összetevo atommag és az elektronokCoulomb-kölcsönhatásai szabják meg. Atomtörzsekre és a kötésben résztvevo elektronokra vezethetjükvissza a molekulák tulajdonságait, az összetartó erok a Coulomb-kölcsönhatásból származtathatók le. Mostrátérhetünk arra az alapveto kérdésre, miért annyira sikeres a részekre egyszerusíto módszer, amely a teljesrendszert alkotórészei egyszeru összegének tételezi fel.

Lineáris közelítés. Számos olyan terület létezik, ahol a mennyiségek egymássalarányosan viselkednek.Ilyenkor az arányos vagy lineáris közelítés alkalmazható.A lineáris egyenletekkel leírható rendszereketarányos összefüggések jellemzik, az ilyen egyenletek matematikailag könnyen tárgyalhatók. Lineáris rend-szerben két különbözo ok együttes hatása nem más, mint annak a két hatásnak az összegzodése, amelyeketa két ok külön-külön hozna létre. Ilyenkor az egész tényleg nem más, mint a részek összege. Akármennyirebonyolult is a lineáris rendszer, megértheto az egymás mellett, egymás zavarása nélkül létezo összetevoelemek összegeként. Ilyen rendszereket tetszés szerint szétszedhetünk, összerakhatunk, ezzel semmi nemvész el, semmi új sem keletkezik.

A sok részecskébol álló rendszerek alapállapoti tulajdonságainak leírására is alkalmazható a lineárisközelítés. A rendszer alapállapota a leheto legalacsonyabb energiájú állapot, ilyenkor a rendszer egybenegyensúlyi állapotban is van. Ha egy rendszer energiát veszíthet, akkor fölös energiáját leadva egy ido utánalapállapotba kerül. Minél egyszerubb a rendszer, annál gyorsabban veszítheti el energiáját és juthat le azalapállapotába. Alapállapoti atommag, atom, molekula, kristályrács tulajdonságai mind nagyon jól értel-mezhetok az arányos közelítéssel, azaz az alapállapoti atommag ekkor a protonok és neutronok egyszeruösszessége és így tovább. Ezért a lineáris közelítés nagyonsikeres, hosszú ideig szinte kizárólag csak eztalkalmazták.

Nem csoda, ha mindeddig a tudományos kutatás fo célja a lineáris rendszerek vizsgálatára összpon-tosult. Mondhatni, a részekre való bontás a tudományos módszer rangjára emelkedett. Aki mással pró-bálkozott, számíthatott társai elnézo mosolyára. Értheto, hogy az egyszerubb alakzatok leírására igen jólbevált egyszerusíto eljárást azután összetettebb rendszerekre is alkalmazták. Feltételezték, hogy az élolény

81

leírható az azt felépíto szerves molekulák és kölcsönhatásaik segítségével, azazaz élolénytant a szervesvegytanra vezették vissza. Továbbá az embert állatként fogták fel, minthogy a lélektan végso soron az állativiselkedésre vezetheto vissza. Végül pedig a társadalomtudományokat a lélektanra alapozták.

Természetesen a lineáris közelítést nemarányosan viselkedo rendszerre használva is kaphatunk ered-ményeket, de azok értheto módon korlátozott érvényuek. Gondoljunk arra, hogy a nemarányos rendszeregy adott idopontban arányosan közelítheto, mint ahogy a kör nagyon kis része jól közelítheto egyenes-sel. Ha csak rövid ideig tekintjük a rendszert, egy kicsiny idoszakra az arányos számolás jól közelítheti anemarányos leírás eredményeit. Hosszabb ido eltelte után viszont az eredmények megbízhatatlanná válnak.

De a természet jelenségeinek nagyobb része határozottan nemarányos módon viselkedik. Például az élorendszerek semmiképpen sem tekinthetok alapállapoti rendszereknek, amelyekre nézve az arányosköze-lítés használható lehetne. Ugyan a lineáris közelítés, az alkotórészekre bontás az ilyen rendszerek eseténis nagyon fontos ismeretekhez segít hozzá, de magának a rendszer egészének léte, muködése nem érthetomeg. Például a DNS felfedezése, az öröklodés megértése az alkotórészekre visszavezeto közelítés hatalmassikere, de ilyen módszerekkel nem lehet feltárni az élo szervezet létezésének alapveto elveit. Hiába ismer-jük a legegyszerubb paránylény (baktérium) valamennyi génjét, nem tudjuk megmondani, mitol álltak ígyössze, mi teszi a paránylényt azzá, ami.

Nemarányos rendszerek és kaotikus viselkedés.Fontos jellemzoje a több részecskébol álló rendszerekviselkedésének, hogy a rendszeren végzett apróbb változtatások késobb akár nagy változásokat is kelthet-nek. Aránytalanul nagyobbakat, mint amilyenek a kezdeti kis eltérések miatt várhatók lennének. Ezt a fajtaviselkedést a természettanban és a matematikában kaotikusviselkedés, káosz néven ismerik. Kaotikus vi-selkedés esetén, ha a jelenlegi idopillanatban a rendszer akármennyire picit is más értékekkel jellemezheto,akkor a jövobeni viselkedése, legalább is egy bizonyos ido eltelte után, erosen eltér attól, amit az eredetikezdofeltételekkel kapnánk.

A káosz a kezdeti feltételek bizonyos tartományában, tartományaiban meghatározó jelentoségu. Eztszemlélteti a nevezetes példa, a pillangó-hatás. Mint ismeretes, az északi féltekén az uralkodó szél nyugat-ról kelet felé fúj. Kaotikus viselkedés esetén annyira felerosödhet a Peking felett repkedo pillangó szárny-csapásainak hatása, hogy két-három hét múlva az USA nyugatipartjain forgószél fejlodik ki. Nyilván nem apillangó az oka mindennek, hanem a légkörben felhalmozódó energia, amely valahogy fel kell szabaduljon.Hogy éppen ott csap le a forgószél, az viszont már a káosz megnyilvánulása. Kaotikus viselkedést mutatótartományokban a rendszer jövojének kiszámítása nagyon nehéz, bizonyos kezdoértékeknél a rendszer márteljesen véletlen módon viselkedhet.

Kaotikus viselkedés a nemarányos (nem lineáris) egyenletekkel leírható rendszerek jellemzoje. Nem-lineáris egyenleteket nagyon nehéz megoldani. Nemarányosrendszer különbözo részei között lévo köl-csönhatások miatt visszacsatolási hatások lépnek fel. Visszacsatolás esetén az elem által keltett változás atöbbi elem kölcsönhatásain keresztül vissza fog hatni az eredeti elem állapotára. Emiatt a nemarányos rend-szer több, mint részeinek egyszeru összege. Ezek eredményeképpen a rendszer olyan mozgásokat mutat,amelyek az egyes alkotóelemek egyedi viselkedéseinek összegeként nem írhatók le.

Önszervezodés. Az önszervezodés a nagyon sok részecskébol álló bonyolult rendszerek kialakulását ésfennmaradását lehetové tevo jelenségekkel foglalkozik. Önszervezodés erosen nemarányos, sok fölös ener-giával rendelkezo, más rendszerekkel szoros kapcsolatban álló rendszerekben fordulhat elo. Ilyen rend-szerekben a visszacsatolási folyamatok összegzodhetnek és a rendszerben körfolyamatok alakulhatnak ki.Körfolyamatok egymásba is kapcsolódhatnak és a rendszerben közel állandósuló mintázatok jelennek meg.Ezzel a rendszer valamilyen egyensúlyihoz közeli állapotba kerül. Azaz a rendszer kaotikus viselkedésegyengülni fog. Önszervezodo rendszerek a káosz peremén, a káosz és a rend határán léteznek. Nem akáosz uraljaoket, hanem inkább az egyensúly, a rendszerezettség. Bizonyos esetekben igen magasan szer-vezett mintázatok, mozgások jellemzik.

82

Akkor bontakozhat ki önszervezodés, ha a rendszer egyes elemei csak néhány, elsosorban a szomszéd-ságban található elemekkel léphetnek kapcsolatba. Helyi változások ugyan a rendszer távolabbi tartomá-nyait is befolyásolhatják, de lehet, hogy még nem okoznak azegész rendszert gyökeresen átalakító válto-zásokat és így a káosz nem hatalmosodhat el a rendszeren. Növelve a kölcsönhatási lehetoségek számát,egyre összetettebb viselkedési módokkal, egyre kifinomultabb szervezodésekkel találkozhatunk.

Nagyon szoros az önszervezodo rendszer és a környezete kapcsolata, környezetétol elválaszthatatlan.Nem gépezet vagy merev szerkezet, hanem inkább folyamat. Képes alkalmazkodni a környezet változá-saihoz, akár azon az áron is, hogy maga is átalakul. Igyekszik magát minden áron fenntartani, és ha arrakényszerül, akár komolyabb változásra is képes. Bár muködését igen sokféle folyamat és változásra valóképesség jellemzi, az önszervezodo rendszer bizonyos mennyiségek értékeit igyekszik állandónak vagyközel állandónak tartani.

Annak, hogy egy szervezodo rendszer a rendezettségét növelje vagy hogy egyáltalán fenn tudja tartani,ára van. Ez az ár környezetének rendetlenebbé tétele, sokszor komoly leromlása, a környezet felemész-todése. Ez nagyon általános törvény, a hotan II. fotételének egy következménye. Ugyanis a szervezodorendszert jellemzo belso körfolyamatok csak úgy tarthatók fel, ha a rendszer a környezetébol rendezettebbalakú forrásokat vesz fel, amelyet azután elhasználva hulladékként bocsát ki. Mennél összetettebb módonképes muködni az önszervezodo rendszer, annál erosebben tudja alakítani környezetét. Úgy, hogy a magaszámára kedvezobb feltételeket teremtsen, a környezete forrásait minél jobban hasznosítani tudja.

7.9.1. Hálózatok

Fontos jellemzo a rendszer elemei közötti kapcsolat, ennek leírásával a hálózatok elmélete foglalkozik,Nagyvállalat, társadalom, kábítószerkereskedelem, internet, sejt, agykéreg stb. jellemzésére a rendszer ele-mei közti kapcsolatokat hálózatok felrajzolásával szemléltethetjük. Hálózatot úgy szoktunk ábrázolni, hogya rendszer elemeit pontként jelöljük és a kapcsolatban állóelemek esetén a pontokat élekkel kötjük össze.Ránézve a hálózatra láthatjuk, mennyire sok összekötés vanaz elemek között, valamint miféle szabály-szeruség szerint kapcsolódnak az elemek egymáshoz. Különbözo rendszereket ábrázoló hálózatok eltéroszabályok szerint épülnek ki, de néha az egészen más jelleg˝u rendszert leíró hálózatok hasonlíthatnak egy-máshoz. Mostanában, az utóbbi évtizedben kezdett el fejlodni a hálózatok természettudományos elmélete.

Egy hálózat összefüggoségét az jellemzi, vajon egyik pontjából a másikba hány pontot érintve leheteljutni. Nézve az emberiséget, két tetszoleges embert kiválasztva, átlagosan hány személyes ismeros köz-vetítésével juthatnak el egymáshoz. Ez a szám a felmérések szerint 6, azaz 6 ember ismeretségi körénekközvetítésével bárkihez eljuthatunk.

Legegyszerubb a véletlen hálózat, ahol az elemek véletlenszeruen kapcsolódnak össze. Még pár év-vel ezelott véletlen hálózatoknak tekintették a természetben és társadalomban kialakult hálózatokat. Márakiderült, ez nem így van. Véletlen hálózatú emberiségre a hatlépéses szabály nem igaz. Egy embert nagy-jából kétszáz másik ember ismer közelebbrol, de vannak hatalmas ismeretségi bírók is,ok központoknaktekinthetok. Ha véletlenszeruen alakulnának ki ismeretségek, akkor a központoknak megfelelo igen nagyismeretségi szám nem fordulhatna elo. Olyanként hatna, mintha az átlag 170 cm magas emberek közöttnagyon ritkán, de megjelennének az utcán 20, 200 sot elvétve 2000 méter magas emberek is.

Pár éve, mióta már többet tudunk a hálózatokról, láthatjuk az arányos közelítés helyét. Egy arányosrendszer hálózatának képe a következo. Központja valamennyi ponttal össze van kötve, míg a többipontközött nincs összeköttetés. Egymást csak a középponton keresztül érhetik el. Központ és pont közöttikapcsolat valamennyi pontra ugyanaz. Abban is egyszeru eza hálózat, hogy nincs benne tagoltság, általábanmint egy alrendszer leegyszerusített képeként találkozhatunk és az ilyet tényleg megérthetünk elemeibol.

A társadalomban és természetben keletkezo, fejlodo hálózatokban, így az internet esetén is, a közpon-tok képzodése általános jelenség. Kialakulásuk fo oka, hogy növekvo hálózatokban az új pontok a többkapcsolatú ponthoz nagyobb valószínuséggel kötodhetnek. Igen nagy a központokkal rendelkezo hálózatok

83

hibaturése. Ha meghibásodnak, kiesnek elemek, ez általában nem rendíti meg a rendszert. Muködik tovább.Pontok felét, háromnegyed vagy nagyobb részét, csaknem az összeset eltávolíthatják, akkor is fennmarada rendszer. De ez nem jelenti, hogy a hálózat sebezhetetlen volna. Ha a szándékolt támadások a nagyközpontokat rombolják és azok közül elég sokat megsemmisítenek, a rendszer valóban összeomlik.

Matematikailag az egyes pontok kapcsolatainak számát hatványfüggvényes eloszlással ábrázolhatjuk ésa hálózat szervezodése ezzel a hatványkitevovel jellemezheto. Hatványfüggvényes eloszlás idoben is meg-jelenhet. Nem egyenletesen szitálva hullik le az éves csapadék, van felhoszakadás és hosszabb szárazságis. Az is segít bennünket a rendszerek megértésében, hogy a hálózatok alhálózatokat, alacsonyabb szinte-ket tartalmaznak. Egy szint muködését megérthetjük, ha alacsonyabb szintre megyünk, de muködésénekértelmét magasabb szinten találhatjuk meg. Egymásbaágyazott rendszerekbol áll a világ, ez egyik alap-tulajdonsága, éppen ennek köszönhetoen érthetjük meg. Még azt is figyelembe kell vennünk, hogy nemegyenloen erosek a hálózat egyes pontjainak kapcsolatai. Nemcsak a kapcsolatok száma (központok léte),a térbeli eloszlási kép, a szervezodés (egymásbaágyazódás) mutathat fokozatokat, hatványszeru eloszlást,hanem a kapcsolódás erossége is. A gyenge kapcsolatok a hálózatok általános és szükséges elemei, ezekadják a kapcsolatok dönto többségét.

Hálózat alkalmazkodása - önszervezo kritikusság. Most a hálózatok idobeli viselkedésével foglalko-zunk. Vannak rendszerek, amelyek a külso hatásra egyetlen eseménnyel válaszolnak, mint a kréta, amelyiktörik. Lehetséges kisebb események sorozatával válaszolni, ahogyan melegítéskor pattognak ki a kukorica-szemek. A törés és pattogás közötti közbenso lehetoség a recsegés. Hatványszeru viselkedést a változások-hoz való igazodás foka is mutathat. Nézzük az alábbi folyamatot.

Felülrol tölcsérbol egyenletesen csorog homok az asztalra. Eleinte a dombocska egyre meredekebb lesz,de bizonyos magasság elérte után a domb meredeksége állandómarad, értékét egy határszög adja meg. Bára homokdomb mérete növekszik, közben az állapota bizonyos értelemben egyensúlyinak tekintheto, mert agörgetegek a meredekséget állandó értéken tartják. A homokdomb viselkedését az önszervezo kritikusságkifejezéssel jellemzik. Ebben az állapotban a rendszer nagyon érzékenyen válaszol a környezet hatására,jelen esetben a homok csorgására, kisebb, vagy akár nagyon nagy, az egész domboldalt érinto görgetegekindulhatnak meg rajta. Kisebb görgetegek gyakrabban, nagyobbak ritkábban fordulnak elo. A görgeteknagysága és gyakorisága hatványfüggvényes kapcsolatban van egymással ennek a függvénynek az alakjaszintén független a domb nagyságától.

Ha beáll az önszervezo kritikus állapot, a hálózat kapcsolatrendszere átalakul. Egy görgeteg lezúdulá-sakor eloször a gyenge kapcsolatok szakadnak fel eloször. Majd ezek újraképzodnek és a rendszer megintegyensúlyhoz közeli állapotba kerül. Egy önszervezo kritikus állapotot káosz és rend összhangja jelle-mez. Bár a káosz miatt megjósolhatatlan, egyes pillantokban éppen mi fog történni, a rendszer egészénekviselkedése mégis áttekintheto, kiszámítható.

Hálózatok, önszervezodés és gondolkodásmód.Belénkrögzodött a gépies szemlélet, hajlamosak va-gyunk a világot gépezetnek tekintve ’zakatolva’, tisztán az ok-okozati láncot követve gondolkodni. Mindezbizonyos területeken nagyon hatékony és eredményes, sokszor viszont nem. Vizsgálva a természetet, van-nak olyan egyszeru rendszerek, amelyek valóban áttekinthetoen, egyszeruen követhetoen muködnek, akára gép. Mint a Naprendszer bolygóinak mozgása, nem véletlen,hogy ezt vizsgálva az óramuként viselkedovilágegyetem képe jelent meg az emberi gondolkodásban, lásd a 5.5. részben.

Egy hálózat jóval általánosabb rendszer, mint a gépezet. Haegy gépezetbol valami elromlik, valamiteltávolítunk, valószínu az egész muködésképtelenné válik. Egy hálózatból akár az elemek nagyrészét iseltávolíthatjuk, mégis muködoképes maradhat. Máshogyan muködik mint a gép, nem merev szabályokatkövetve létezik. Egy hálózat betagolódott alrendszerei m˝uködhetnek gépiesen, gépiesebben, de a hálózategésze az önszervezodés elveit követve, magát alakítva a környezet változásaihoz is képes igazodni. Mígaz egyes alhálózat muködését megérthetjük az alkotórészeibol, az összetevo részhálózataiból, hogy maga

84

éppen miért muködik úgy, ahogy, ezt már csak azot tartalmazó, az általa alkotóelemként muködtetett követ-kezo hálózati szint tanulmányozásából derül ki. Hogy azután eza felsobb szint miért éppen azt a feladatotlátja el, az azot tartalmazó szint muködésébol világosodik meg. Minél összetettebb a rendszer egésze,annál több egymásba ’dobozolódott’ hálózati szintet kell tanulmányoznunk, hogy a rendszer muködését át-tekinthessük. Gondoljuk el, hányféle szintet kellhet áttekintenünk az élo sejt muködésének megértéséhezés ha egy élo szervezetet vizsgálunk, hány további szintre lehet szükség egy állat életmuködéseinek teljesáttekintéséhez.

Mindezek miatt az önmagát szervezni, változtatni képes rendszereket nem lehet egyszeru módon meg-ismerni és megítélni. Hiába ismerem jól a hálózat egyszeruen, gépiesen, lineárisan muködo alrendszereit,ezekbol a hálózat egészének nemlineáris volta miatt nem értem meg, miként állt össze az egész és végered-ményben mi tartja össze a hálózatot. Mivel a természet jelenségeinek csak kis hányada viselkedik lineárisan,a többi összetettebb hálózatokat alkotva létezik, a hálózatok és az önszervezodo rendszerek tanulmányozásaés megértése számos feladatot tartogat a 21. század természettudományának.

7.10. A világ megkötöttségérol

Nem eshet meg a világban akármi, a törvények léte megszorításokat jelent. Kérdés, mennyire szorítják mega törvények a világot, a világban történteket. Akár az a kérdés is felmerülhet, vajon szükségszeru-e mindaz,ami mostanáig a világban megtörtént. Azaz a világegyetem története azért olyan-e, amilyen, mert más nemis lehetne, vagy netán a világ sorsa alakulhatott volna máshogyan is.

Ha a törvények teljesen kötött, idegen szóval determinisztikus viselkedést követelnek meg, akkor a je-len pontosan rögzíti a jövendot és a jelen állapot is csak ez lehet, mert a múlt pontosan meghatározza.Ekkor a világ teljesen kötött, kényszerpályán mozgó, és a szabadság feltételezése csak emberi képzelgés.Nyilvánvaló, a világ meghatározottságának foka központi kérdés, amelynek súlyos világnézeti vonatkozá-sai is vannak. Természetesen a kérdésre adott válasz függ attól, milyen szintu tudományos ismeretekkelrendelkezünk. Más volt a kérdésre adott válasz a 19. században és másképpen látjuk a kérdést ma. Mosteloször a newtoni természettan álláspontját ismertetjük, amely kb. 1925-ig határozta meg a világról alkotottképünket.

Laplace démona. Egy természettani feladat megoldásának elso állomása a rendszer idobeni változásátmegadó egyenlet felírása. Ahhoz, hogy a rendszer jövobeli viselkedését kiszámíthassuk, ismerni kell a rend-szer állapotát valamely korábbi pillanatban. Ha például ismerjük az állapotot most, az egyenletet megoldvameg tudjuk mondani, milyen állapotban lesz a rendszer a következo idopillanatban. Ennek ismeretébenkiszámoljuk, milyen lesz a rendszer állapota az rákövetkezo idopillanatban, és így tovább.

A newtoni erotan alapegyenletének - ezt Newton II. törvénye fogalmazzameg - megoldása pontosanmeghatározott. Ez azt jelenti, hogy a jelen állapotból kifejl odo jövo csak egyféle lehet. Azaz a jövo eleveeldöntött. Teljes a meghatározottság, a kötöttséget semmisem oldhatja. Hasonlóképpen, egy rendszer jelenállapota a múlt egyenes következménye. Ahogyan a jelen milyensége egyértelmuen meghatározza a jövot,ugyanúgy a múlt sem enged másféle jelent, mint amely a rendszert leírja. Teljességgel rögzített a rendszeridobeli viselkedése. Igen nagy hatást gyakorolt a felvilágosodás korának gondolkodására a megkötöttségfelismerése. Laplace az egyes rendszerek kötött viselkedésébol a teljes világmindenség megkötöttségérekövetkeztetett. Szerinte a világ sorsa rögzített, már csakazért is, mert akár ki is lehetne számolni a jövojét.Laplace feltételezte, egy képzeletbeli, mindent tudó, végtelenül értelmes lény, ez a Laplace-démon, elore,akár teljes pontossággal ki tudná számolni a világ sorsát. Ugyanis ismerve a világ valamennyi részecskéjét,a közöttük ható eroket, fel lehetne írni a világ egészének fejlodését megadó egyenletet. Ha még egy adottpillanatban ismert a világ állapota is, ami valamennyi részecske helyének és sebességének az ismeretétjelenti, ebbol a kezdeti állapotból kiindulva az egymást követo pillanatokon át ’lépegetve’ ki lehetne szá-mítani a világ jövojét. Ez, hogy elvileg akár ki is számolható, azt mutatja, hogy a világ jövoje elore le vanrögzítve. Továbbá az elektrodinamika törvényei, melyeketa 19. században fedeztek fel, a newtoni erotan

85

törvényeihez hasonlóan szintén meghatározott világot írnak le. Ez csak erosítette a világot megkötöttnekfelfogó szemléletet.

Determinisztikus káosz. Kaotikus viselkedés, a kezdeti feltételektol való nagyon eros függés nem teszia világot határozatlanná, ez a szigorú ok-okozati láncot nem változtatja meg. Ugyan arról beszélünk, hogy akockadobás véletlen, azaz nem tudhatjuk, az eldobás után a kocka melyik oldalára esik. Ha viszont pontosanismernénk a feldobás szögét, sebességét, a kocka perdületét, a légáramlás milyenségét, stb., pontosan kitudnánk számítani, hogyan esik le a kocka. Azért kezelheto véletlennek a kockadobás, mert bár megkötött,de kaotikus folyamat. Icipicit változnak a kezdeti feltételek, egész más oldalára eshet a kocka. Ezeket anagyon kis változásokat általában nem követhetjük, ezért számunkra valóban véletlen, melyik oldalára esika kocka.

Determinisztikus káosznak nevezik a kockavetéshez hasonló folyamatokat. Ilyen folyamatok, - és szinteezek töltik ki életünket, - számunkra véletleneknek tunnek. Gondoljunk az úgynevezett ’egy hajszálonmúlott az egész’ jellegu történésekre. Létezik, elore megadott a jövo a determinisztikus káosz esetén is, deszámunkra gyakorlatilag megismerhetetlen.

Kiszámíthatatlanság. Kaotikusan viselkedo rendszer jövojének leírásához a kezdoértéket teljes pontos-sággal ismernünk kell. Ha a kezdeti értéket nem ismerjük egészen pontosan, akkor a kezdeti bizonytalanságegy ido után arra vezet, hogy a jövo kiszámíthatatlanná válik. Bármilyen kis bizonytalanságegy ido utánpontatlanná teszi a jövo leírását, mivel hatása exponenciális mértékben nagyítódik fel.

Teljes pontosság általános esetben egy szám végtelen sok jegyének ismeretét követeli meg. Lehet akezdeti érték irracionális szám is. Ekkor a teljesen pontosszámoláshoz valamennyi számjeggyel számol-nunk kellene, semennyit sem hanyagolhatnánk el. De irracionális számot teljes pontossággal csak a számotmeghatározó végtelen sok számjegy ismeretében lehet megadni. Ez lehetetlen feltétel. Végtelen sok adatkezelése képtelenség. Vagy ha kezdoértékek racionális számok is, a gyökvonások elvégzése pontatlannáteszi a számolásokat.

Ezért a sok részecskébol álló rendszer, - és a világ maga is ilyen,- melyet keresztül-kasul átszo a de-terminisztikus káosz, nemcsak gyakorlatilag, hanem elvileg is kiszámíthatatlan. Emiatt elméletileg semvégezhetünk teljesen pontos számításokat. Bármilyen nagya számítógép teljesítménye, a digitális elvenmuködo berendezések nem szolgáltathatnak teljesen pontos eredményeket. Ennélfogva már a newtoni világjövoje sem számítható ki. Ezért a világ jövoje megismerhetetlen és a lejátszására sincs megfelelo módszer,azért még egyértelmuen létezik, a jelen magában hordozza.Még mindig megkötött a világ.

Ám a hagyományos természettan alaptörvényei, a newtoni törvények nem alkalmazhatók bármilyenrendszerre, csak az érzékelheto méretek világának leírására, ahová durván a nanométeresnél nagyobb mé-retu rendszereket sorolhatjuk. Ekkora tárgyakat érzékszerveinkkel illetve a kiterjesztésükre alkalmas mu-szerekkel már tanulmányozhatunk. Az ilyen és ennél nagyobbméretu rendszerek leírása megkötött.

Bizonytalanságok a kisvilágban. A kisvilágtan által leírt rendszerek, az elemi részek, az atomok, mo-lekulák és még az élolénytan óriásmolekulái máshogyan , nem megkötötten viselkednek, lásd a 7.2. sza-kaszban, mert lent a kisvilágban nincs rögzített jövo. Csak a lehetséges jövok valószínuségeit jósolhatjukmeg. Bár a kisvilágtani rendszert leíró alapegyenlet, a Schrödinger-egyenlet megoldásaként kapott hullám-függvény elore kiszámítható, de maga a hullámfüggvény nem mérheto mennyiség. A hullámfüggvénybolkiszámítható, megfigyelheto mérheto mennyiségek jövoben felvett értékei már csak valószínusíthetoek.Például ha egy molekula állapotáról az adott pillanatban mindent tudok, amit tudhatok, akkor sem tudommegmondani, pontosan milyen mennyiségekkel jellemzett állapotban lesz a következo pillanatban. Ha amolekula gerjesztett állapotban van, nem tudom bizonnyal megmondani, elbomlik-e akkorra vagy sem, ésha igen, melyik állapotba kerül majd a bomlás után. Itt már nem létezik az érzékelheto világot jellemzo

86

szigorú ok-okozati kapcsolat. Csak valószínuségeket számíthatok, hogy a molekulával végül is miért pon-tosan az történt, ami, az igazi véletlen, nem vezetheto vissza valamilyen elozményre. A kisvilágtan malegtöbbek által elfogadott értelmezése szerint nem léteznek ún. rejtett mennyiségek, amiket még nem is-merünk, s amik meghatároznák a ténylegesen történteket. Azaz a kisvilág viselkedése nem megkötött, azatom, molekula stb. jövojérol, jövojének milyenségérol nem beszélhetünk, mert sokminden elore meg nemhatározott történhet vele.

Ha viszont sokaságot, nagyon sok atomból, molekulából állórendszert vizsgálunk, akkor az egyenkéntkisvilágtanilag leírható részecskékbol álló sokaság pontosan úgy viselkedik, mint a newtoni erotan általmegkötött viselkedésu részecskék sokasága. Ilyen rendszer már determinisztikus, azaz ok-okozati kapcso-lattal értelmezheto. Ekkor az egyes kisvilágtani részcskékre vonatkozó bizonytalanságok kiátlagolódnak.

Egyes rendszerek szabadságáról.A kisvilágtani bizonytalanságok nem feltétlen tunnek el anagyonsok részecskébol álló rendszerbol. Ha nincs annyira sok részecske, hogy bizonyosan sokaságikról beszél-hessünk, a kaotikusan viselkedo rendszerben elofordulhat, hogy atomi, molekuláris méretekben véletlenjelenségek érzékelheto méretu változásokká nohetnek. Ilyenféle kierosödések nem zárhatók ki. Kérdés az,hogy a természet rendszereit vizsgálva mely rendszerekbenmutatkozhat meg az igazi véletlen hatása. Ilyenrendszerek nem tekinthetok teljesen kötötteknek, a jövojük nem teljesen meghatározott, mert a véletlenelemek megjelenése szabadságot adhat a rendszer számára.

Azok a rendszerek, amelyek nagyobb méretuek, mert nagyon sok részecskébol, molekulából épülnekfel és a rendszer viselkedését meghatározó vezérlo elemek durva felépítésuek, megkötöttnek minosíthetok.Newton erotana írja leoket, a vezérlo elemek durvasága, érzéketlensége pedig kizárja, hogy a kisvilágvéletlenjei befolyásolhassák a rendszert. Szikla, idojárási jelenségek, porszem sodródása, víz áramlása,bolygók keringése stb. mind rögzített jelenségeknek tekintheto. Ha véletlen mutatkozik mozgásukban, azcsak a determinisztikus káosz jele.

Tekintve a természet érzékelheto méretu rendszereit, az élok azok, amelyek kifinomult szerkezetük miattélvezhetnek némi szabadságot. Valamennyi élo örökíto állományának kialakulásakor megjelenik az igazi,kisvilágra jellemzo véletlen elem. Nézzük az ivarsejtek génállományának kialakulását. Kétféle génállo-mány, az apától és az anyától öröklött adja össze az ivarsejtDNS-állományát. Hogy pont milyen lesz azivarsejt DNS-szála, igazi véletlen lehet, ugyanis az apai-anyai szálból való összevagdosódás molekuláris, akisvilágtan törvényei által megszabott folyamat. Azaz a megtermékenyített petesejt DNS-láncát, amelyeknagyban hatnak az utód jövojére, molekuláris szintu, kisvilágtani véletlenek határozhatják meg. Ezért élorea kisvilágot jellemzo bizonytalanságok nem elhanyagolhatóak.

Egy faj életképességét a környezethez való alkalmazkodás képessége határozza meg. Azok a fajok ma-radnak meg, amelyek képesek alkalmazkodni a térbeli és idobeli változásokhoz. Azt mondhatjuk, hogy azállatok nagyobb szabadsággal rendelkeznek, mint a növények, mert a mozgással képesek a térbeli kötöttsé-gektol megszabadulni. Állatok szabadsági fokait azok a változások növelik, amelyek többféle környezetbenvaló élést tesznek lehetové. Ahogy a törzsfán az ember felé haladunk, a környezete egyre kevésbé korlá-tozza az állatot. Így az állandó testhomérsékletu emlosök képesek olyan környezetben is élni, amelynek ahomérséklete szélsoségesen ingadozik.

Elsosorban ösztönei határozzák meg az állat viselkedését. Ezeknek az öröklött viselkedési módoknaksegítségével védekezik a környezet veszélyei ellen, ezek segítik a táplálkozást, a szaporodást, az utódokgondozását. Képes az állat tanulni, minél fejlettebb, annál többet. Minél több dolgot tud megtanulni, annálváltozatosabb környezeti adottságok mellett képes élni, annál több lehetosége van az alkalmazkodásra. Leg-nagyobb szabadsággal ezért az ember rendelkezik. Nyilván ez az egészséges emberre vonatkozik, akinekviselkedése nehezen jósolható meg. De az idosebb ember cselekvése, ha az agyának képességei lecsökken-tek, egyre inkább meghatározott. Tudja a rokonság elore, mire mit fog mondani, mikor mit fog csinálni.Ilyen szempontból az ember a törzsfejlodés betetozodését jelenti, mivel értelmének köszönhetoen egy idoután szinte bármilyen környezetben képes megélni. Számáraaz ösztönök meghatározó szerepe lecsökkent,egyre nagyobb a tanulás szerepe.

87

Kérdés az, mi áll az idegrendszerrel rendelkezo állatok és foleg az ember szabadsága, sorsuknak bizo-nyos fokú kötetetlensége mögött. Felteheto, hogy az idegrendszerük muködésében is fellépnek a sorsukatmeghatározó véletlen elemek. Mennél összetettebb, érzékenyebb az idegrendszer, annál nagyobb esélylehet arra, hogy az agysejtek muködését meghatározó molekuláris folyamatok véletlenjei szerephez juthas-sanak. Legkevésbé kötött az ember, mert azo agya a leginkább kifinomult. Gondolnunk kell viszont arra is,ha véletlenszeru elemek, mint a kisvilág összevisszaságai közvetlenül meghatároznák, mit teszünk, akkorezt nem nevezhetnénk az egyén szabadságának, hanem a véletlenszeruen viselkedo orült cselekvéseinek.Vélhetjük, a kisvilág bizonytalanságai csupán azt jelenthetik, hogy agyunk nem gépezet. Sokkal inkábbsokszintu hálózat, amelynek muködése nincs eleve lerögzítve. Szabadságunk mikéntjét más tényezok hatá-rozhatják meg, amelyeket a kisvilág ugyan befolyásolhat, de hogy miképpen, arról jelenleg találgatni semnagyon tudunk.

Láthatjuk, a világmindenség bonyolult rendszereinek kialakulásában, elsosorban az élo rendszerek ke-letkezésében és muködésében a véletlen elemek megjelenésétol nem tekinthetünk el. Ezért állíthatjuk, a vi-lág nem szükségképpen vált olyanná, amilyennek ismerjük. Sorsa másként is alakulhatott volna. Nemhogymegismerhetetlen a jövo, ráadásul határozatlan is. Jelen a jövot nem rögzítheti, a kisméretu bizonytalan-ságok minden pillanatban magukban hordozzák a különbözo jövobeni forgatókönyvek megvalósulásánaklehetoségét.

7.11. Az élet és a II. fotétel

A hotan második fotételére alapozva sokan úgy érvelnek, hogy a természettörvények felbomló, tehetetlennéváló világ felé visznek. Viszont az élet a törzsfejlodés során egyre magasabb szervezettségi szintre jut,emiatt az élet törvényei más alapozottságúak kell, hogy legyenek, mint az élettelen természet törvényei.Valóban más jelleguek-e az élo és az élettelen természet törvényei? Mindeddig a természettudomány csakazt hangsúlyozta, hogy a hotan u II. fotétele zárt rendszerre vonatkozik és a magas energiájú rendszeralkotó élo a környezetébol táplálkozva képes alacsony entrópiájú állapotában megmaradni és az entrópianövekedésének tétele az élot a környezetével együttesen tartalmazó rendszerre már érvényes lesz.

A felszíni élovilág alapfolyamata a fénymegkötés, majd a szerves vegyületekben így megkötött energiátaz élovilág hové alakítja, ami a világurbe sugárzódik. Így egy, a napfénybol felvett foton kb. 20 hofotonraszétszórva jut vissza a világegyetem sugárzási terébe. Felvetették, hogy az élet megjelenése és fejlodésemélyebb kapcsolatban áll a hotan második fotételével. Ugyanis az élok és az élo rendszerek energiaház-tartása más vegyi és egyéb folyamatokhoz képest hatékonyabban veheti fel és szórhatja szét a napsugarakáltal a Földre juttatott energiát. Ezért az élok elterjedése, az élorendszerek, a táplálékláncok kialakulása ésa törzsfejlodés mögött éppen a hotan második fotételének érvényesülése áll.

A hotan második fotétele nem tesz különbséget élo és élettelen folyamat között, azokat részesíti elony-ben, azok terjedhetnek el, amelyek az adott körülmények között hatékonyabban szórják szét az energiát.Bár az élo önmagában magas energiájú, közel egyensúlyi, alacsony entrópiájú önszervezodo rendszer, deannyira hatékonyan növeli környezete entrópiáját, hogy a Föld felszínén bizonyos feltételek teljesülése mel-lett a hotan II. fotétele az élo kialakulását, terjedés sét részesíti elonyben. A törzsfejlodés a második fotételszempontjából energiaátalakító folyamat, a természetes kiválasztódás olyan véletlen másulatoknak (mutáci-óknak) kedvez, amikkel bovülve az ökorendszer gyorsabban növelheti az energia szétszórását, az entrópiát.Azaz olyan lények jelennek meg, amelyek versenyképesebbenveszik és használják fel a környezetbol fel-veheto energiát.

Így a hotan második fotétele segítségével megérthetjük, miért annyira elterjedt az élet és mi a törzsfejlo-dés hajtóereje. De azt, hogy milyen törvényszeruségek állnak az élo szervezetek kialakulása mögött, arróla hotan második fotétele éppúgy nem mond semmit, mint ahogyan az egyszerubbmolekulák, az összetet-tebb kémiai rendszerek kialakulásának törvényeit sem taglalja. De kijelenthetjük, az élet megjelenését ésfejlodését leíró természeti törvények ugyanúgy léteznek, mintaz atomok és a molekulák és más rendsze-rek keletkezését megadóak. Mivel a túlélést segíto értelem megjelent és elterjedt, az értelem keletkezése

88

mögött is természettörvény kell, hogy álljon. Nem hivatkozhatunk tehát arra, hogy az élet a hotan másodikfotételének ellentmondva létezik. Sot, éppen a hotan II. fotételének muködése bizonyítja, hogy az élettelentés élot kormányzó törvények jellege nem különbözik.

7.12. Tudomány határai

Hogy mire adhat választ a természettudomány, és mire nem, a következokben foglalhatjuk össze. Tárgyaaz anyagi világ. Minden, amit az anyagi világról a tudomány módszerével, a megfigyelés és kísérletezésáltal tudunk és elvileg megtudhatunk, a tudomány illetékességi körébe tartozik. Azért lehetséges a termé-szettudomány, mert az anyagi világ viselkedése törvények segítségével írható le. A természettörvényekmatematikai alakban fogalmazhatók meg. Kérdés, mennyire érthetjük meg a világot a törvények segítségé-vel. Most az ehhez kapcsolódó kérdésekkel foglalkozunk.

Matematika és az ember. A természettudomány nyelve a matematika. Úgy értelmezheto a matematika,mint valamennyi lehetséges mintázat és a mintázatok közöttlétezo kapcsolatok összessége, lehetne a nevemintatan is. Mintázatok lehetnek például síkbeli, térbelialakzatok, a közöttük lévo kapcsolatokat a síkmér-tan vagy térmértan tételei fogalmazzák meg. Vagy mintázatok lehetnek a számok, akkor a kapcsolatokat aszámelmélet tételei határozzák meg. Mintázatokat képeznek egy halmaz elemei is, akkor a kapcsolatokata halmazelemeken végezheto muveletek szabják meg. Az a fontos a matematikában, ha kiválasztottuk avizsgált mintázatokat és megadtuk a közöttük lévo alapveto összefüggéseket, akkor a továbbiakban követ-kezetesen végezzük a muveleteket.

Világos, a matematika sokkal többet tartalmaz, mint amennyi matematikát a természettudós, közgaz-dász vagy más alkalmazó felhasznál. Egy matematikus mindigis inkább a matematika kedvéért muvelte atudományt, nem pedig azért, hogy közvetlen gyakorlati haszon származzék eredményeibol. Sokszor évtize-dekkel követte a matematikus felfedezését eredményeinek hasznosítása. Jó példa erre Bolyai János mértanifelfedezése. Bolyai mint katonatiszt szolgált egy galiciai laktanyában. Ott, szabad idejében dolgozta ki aróla is elnevezett mértant. Bolyai arra volt kíváncsi, lehet-e olyan mértant alkotni, amely nem tartalmazzaaz euklidészi mértan párhuzamossági axiómáját. Sikerült ilyet alkotnia. Munkája megalkotása után sokévtized telt el, míg kiderült, az általa kitalált mértan az Einstein által felfedezett általános relativitáselméletmatematikai alapja. Mint ilyen, a világmindenség egy lehetséges mértanának leírása.

Érdekes, hogy miközben a természet a matematika nyelvét beszéli, a matematika egyúttal az emberielme alkotása. Ezen, mint fentebb tárgyaltuk, túlságosan nem csodálkozhatunk. Alapveto képességünk atermészet rendjét feltárni képes mintaelemzo azaz matematikai gondolkodás. Nyilván nem azonos képes-ségu valamennyi ember. Lehetnek olyanok, akik annyira jó matematikusok, hogy képesek összetettebb éselvontabb matematikai tételek kimondására és bizonyítására is.

Mindezeket tudva sem lehet azt mondani, hogy az ember matematikai képessége puszta törzsfejlodésikényszer volna. Sokkal egyszerubb gondolkodás is elég lenne a túléléshez. A ragadozókkal és a mostohatermészeti körülményekkel folytatott küzdelem nem teszi szükségessé az elvont gondolkodás ilyen fokúmélységét. Elvontabb matematika nélkül is igen sikeres volt az ember, jól szervezett társadalmakat, mu-veltségeket volt képes fenntartani. Tudjuk, a maihoz képest elhanyagolható ismeretek mellett, csupán anaptárkészítéshez és pénzforgalomhoz szükséges matematikai tudásra hatalmas birodalmak épülhettek fel.Továbbá az elvont matematikai gondolkodásra való képességcsak akkor vált igazán gyümölcsözové, ami-korra az ember már uralma alá hajtotta a bolygót. Meghökkento, hogy az ember gondolkodása annyiraösszetett összefüggéseket is képes átlátni, mint amilyenek a világegyeteme egészének keletkezését és fejlo-dését jellemzik.

A megismerés határai és a matematika. A világmindenség tökéletes megértésének szükséges feltétele,hogy a tudomány nyelve, a matematika tökéletes nyelv legyen. Mindent lehessen vele tárgyalni és ne

89

fordulhasson az elo, hogy valamilyen állítás igazságát vagy hamisságát ne tudjuk eldönteni. Ha a nyelvnem teljes és tökéletes, nem várhatjuk el azt sem, hogy segítségével mindenre választ kapjunk.

A matematika egyes területeinek felépítése az adott terület axiómáin nyugszik. Például a mértant isaxiómák rendszerével fogalmazzák meg. Olyan állítások az axiómák, amelyek igazságát eleve adottnakveszik. Egy axiómarendszer állításai nem mondhatnak ellent egymásnak. Továbbá az axiómák segítségé-vel bármilyen állítás igazsága vagy hamissága eldöntheto. Ez utóbbi állítás azt jelenti, hogy az axiómákrendszere teljes.

Kiderült, a matematika, amit a leheto legtisztább, okszeru, értelmes kifejezési módnak, nyelvnek tarthat-nánk, sem mentes ellentmondásoktól, korlátoktól. Már egyszeru módon is meg tudunk fogalmazni eldönt-hetetlen logikai állításokat, amilyenekhez hasonlók a matematika alapjait képezo axiómarendszerekben semdönthetok el. Híres példa erre a következo kijelentés: "Egy krétai azt mondta, hogy minden krétai hazudik."Ha igazat mond, akkor hazudik, ha pedig hazudik, igazat mond.

Gödel szerint bármely, a természetes számok tulajdonságaira építo axiómarendszer esetén lehet egyolyan állítást találni, amelynek igazsága vagy hamissága az adott axiómarendszeren belül nem döntheto el.Ahhoz, hogy ennek az állításnak az igazságát eldöntsük, az axiómarendszert ki kell bovítenünk. De ebben abovített axiómarendszerben is megfogalmazható eldönthetetlen állítás. Másik példa a matematika határairaaz ún. Turing-gép muködése. Korábban feltételezték, hogya matematika gépiesítheto. Minden matemati-kai muvelet eloállítható jól meghatározott elemi lépések segítségével és így bármely matematikai muveletelvégezheto. Ezt a gépesítést oldja meg a Turing-gép, persze csak elméletileg. Amire a Turing-gép nem ké-pes, azt más eszközökkel sem lehet megoldani. Kiderült, hogy a Turing-gép sem tudhat mindent elvégezni.Léteznek kiszámíthatatlan számok, azaz olyan számok, amelyet a Turing-gép nem képes kiszámolni. Ezeka számok ráadásul nem választhatók el a kiszámítható számokhalmazától.

Gödel tétele és Turing kiszámíthatalan számainak léte arrautal, hogy a matematika sem tekintheto teljesértéku megfogalmazási eszköznek. Így a természettel kapcsolatos, a matematika nyelvén megfogalmazottkérdések sem bizonyos, hogy egyértelmuen megfogalmazhatók és megválaszolhatók. Ezzel elvileg sincsmeg az a lehetoség, hogy a világ valamennyi kérdésére valaha is teljes értéku választ kaphassunk. Azaz avilág teljes megismerhetosége már csak a matematikai nyelvezet korlátai miatt is kétséges.

Lehetetlenségek. Áttekintve a 20. századi természettudomány eredményeit láthattuk, mennyire sikeresa tudomány a kisvilág és a legnagyobb méretek világának leírásában is. Várhatnánk, elobb-utóbb eljutunkoda, hogy a vizsgált területen nem marad több magyaráznivaló, mert mindent megértettünk. Ekkor azonbaneddig nem tapasztalt furcsasággal szembesülhetünk. Az annyira sikeres alaprendszer eljut egy olyan határig,hogy kijelenti, nem mondhat többet, pedig az adott területen jól megfogalmazható, világos, tudományosigényességu kérdéseket tehetünk fel. Azaz a tudományos elmélet korlátozza saját magát. Nem arról vanszó, hogy az elmélet pontatlan, alkalmazhatatlan, nem megfelelo, egyszeruen azzal szembesülünk, hogyléteznek korlátok. Vannak gyakorlati okokból létezo határok, mint nincs elég pénzünk, idonk, elég nagy ésgyors számítógépünk, de nem ezek az egyedüliek, létezhetnek határok más miatt is.

Elérhetetlen ismeretekre példa lehet a mindenség tanulmányozása, ahol, mint tárgyaltuk, azosrobbanáselmélete nagyon sikeres és szép képet ad a világegyetemünk fejlodésérol. Úgy tunik azonban, bizonyos kér-désekre lehet hogy sohasem kaphatunk választ. Mivel a kölcsönhatások terjedési sebessége, a fénysebességvéges és ezért a hatalmas mindenség olyan részekre esik szét, amelyek nem lehetnek egymással kölcsönha-tásban. Mi magunk csak a világegyetem azon részét figyelhetjük meg, ahonnan a fény ideérhet. Ez a korlátmegakadályozhatja, hogy megtudjuk, miként keletkezett a világ, mi lesz pontosan a sorsa, meddig tágul,milyen az egésznek a szerkezete. Az elvileg korlátozott mennyiségu és minoségu megfigyelések lehet,hogy többféle módon is értelmezhetoek lesznek. Így elvileg sem mondhatunk biztosat világegyetemünkeredetérol, helyzetérol, jövojérol.

90

A törvények eredete. Modellek segítségével értelmezzük a kísérletek eredményeit. Ha a vizsgált jelen-ség értelmezésére sikerült megfelelo leírást találni, akkor vagy a természet egy törvényét fedeztük fel, vagyegy már ismert törvény létezését erosítettük meg. Felmerül viszont a kérdés, honnan erednek a törvények.Rendszerezve a kísérletezés során felfedezett szabályszeruségeket, a törvények között bizonyos rangsortvehetünk észre. Általában a törvények létezését még alapvetobb törvényekre vezethetjük vissza. Ilyenmódon a tudományos módszert követve feltételezhetjük, eljuthatunk akár a legalapvetobb törvények meg-ismeréséig is. Most tekintsünk el attól, hogy a megismerés elvi határai, gondoljunk a matematika jelentettekorlátokra, mennyire jelentenek akadályt. Bár még ma nem tudjuk, feltehetjük, hogy idovel az emberi tudo-mány képes lesz feltárni akár a legalapvetobb törvényeket is. Például megismerjük a természettani semmiállapotát leírni képes kvantumgravitációs alapegyenleteket, meg tudjuk adni az élet fejlodésének alapjáulszolgáló önszervezodési folyamat leírását.

Még ebben az esetben, minden elértheto tudományos ismeret birtokában is, fel tudunk tenni a világravonatkozó, alapveto fontosságú kérdést. Megkérdezhetjük, miért pontosan ilyenek a természet legalapve-tobb törvényei. Miért nem mások, vagy felmerül a heideggeri kérdés, egyáltalán miért létezik a világ, miértnem csak a semmi. Erre a kérdésre a tudomány nem adhat választ. Legfeljebb azt mondhatja, számára akérdés értelmetlen. Mivel az alaptörvények mint axiómák szolgálnak, arra, miért pont ezekre az axiómákraépül a világ, a természet jelenségeit tanulmányozva nem lehet válaszolni. Legfeljebb azt mondhatjuk, hamások lennének az alaptörvények, más lenne a világ is. Ekkortalán élo sem lenne benne, aki kérdezhetne,meg talán világ sem lenne, lásd az emberarcú elvet a 7.8. szakaszban.

Tehát az alaptörvények eredetére vonatkozó kérdést, bármilyen fontos és izgalmas is, nem lehet azanyagi világból megmagyarázni. Emiatt a tudomány jellegénél fogva nem is foglalkozik, foglalkozhat vele.

Az ember létezése. Ahogyan a 7.11. szakaszban tárgyaltuk, az élok és az értelem megjelenését és ter-jedését ugyanolyan jellegu természettörvények kell, hogy vezéreljék, mint amilyenek az élettelen testekrevonatkoznak. Azért jelent meg az ember és az értelem, mert ezáltal a hotan II. fotételének megfeleloen abolygó több napfényt nyelhet el és szórhat vissza a mindenségbe.

Saját létezésem. Hasonló jellegu kérdés saját személyes létezésem szükségszeruségének vagy véletlen-szeruségének kérdése. Nem mindegy, mi erre a válasz, hiszen ez gondolkodásomat, életvitelemet megha-tározó tényezo. Ha a létem inkább szükségszeru, akkor annak van rendeltetése, feladata és eszerint kellélnem. Ha pedig létem egyszeru véletlen, akkor inkább csaka pillanatnak élek.

Nézzük a tudomány válaszát. Eszerint létem bizonyos értelemben szükségszeru. Gondoljunk arra, azegyedek mind különbözoek, ez adja a fejlodés lehetoségét. Mivel az egyén adottságai egyedülállóak, ezértmindenki fontos lehet. Ez az élovilág fejlodésének alapveto törvénye. Egyetlen élolény sem tekinthetoszükségtelennek, egyetlen ember sem vélheti azt, hogyo felesleges lenne, valamennyien fontosak vagyunk.Kinek mennyire fontos a léte, ez az élet során derül ki. Az viszont, hogy az ilyen adottságú személy, akivagyok, miért pont most és ide született, miért nem száz évvel késobb más földrészre, nem válaszolhatómeg. Még csak becsülni sem tudjuk, mennyi ebben a determinisztikus káosz hatása és mennyi a molekulárisszinten adódó véletlen. Valószínu, ebben a véletlen jelleg a meghatározó, de hogy mennyire, nem tudhatjuk.

Újabb eredmények szerint az, hogy a hímivarsejtek milliárdjaiból éppen melyik termékenyíti meg azérett petesejtet, sem tekintheto puszta véletlennek. Korábban úgy fogalmazhattunk, az a hímivarsejt leszsikeres, amelyik épp a megfelelo idopontban érkezik a megfelelo helyre, ez pedig elsosorban a véletlenenmúlik. De a petesejt védekezorendszere igen hatékony. Egyrészt csillóival elhajtja a közeledo ivarsejtekseregét, másrészt olyan vegyvédelmi rendszer veszi körül,amely nem teszi lehetové, hogy a hímivarsejtekmegközelítsék. Megfigyelték, a petesejt maga választ, megragadja a kiszemelt hímivarsejtet és magábahúzza. Ilyen folyamat léte egyértelmuen rejtett törvényszeruségre utal, amely jelentosen csökkenti a folya-mat véletlenszeruségét.

91

Efféle kérdések feltevése és vizsgálata, melyek tapasztalati úton aligha válaszolhatók meg, a termé-szettudományok határán túlra mutatnak. Ezek után a vallásos értelmezés lehetoségeivel foglalkozunk, éselemezzük a természettudományos és vallásos érvelés viszonyát.

8. Természettudomány és vallás mai kapcsolata

Mint az 3. fejezetben tárgyaltuk, az ember alapveto szükséglete a világban mutatkozó összefüggések, arend keresése. Biztonsága érdekében is keresi a természetben mutatkozó rendet és érteni vágyik, miértolyan amilyen saját sorsa és embertársai élete. Szeretné tudni, mi az értelme az életének, hogyan élhetszép és teljes életet. A vallások által adott világszemlélet az ember életét fenntartani képes értékrend ésezzel az emberi szabadság alapja lehet. Nemcsak keresi, hanem természetesnek is tartja az ember a rendet.Nagy többségünknek zsigeri érzése a világ egészének rendezett, összefüggo volta. Ez nem más, mint azegyénben lakozó benso biztonságérzet megnyilvánulása, lásd a 2.5. szakaszban.Keresi is az ember, mitolennyire rendezett a világ, mi áll emögött a rend mögött. Felismerni a rendet, magyarázni azt a vallások, avallásosság megjelenésében és a tudomány fejlodésében egyaránt fontos.

8.1. Természettudomány és vallás ütközései

Ahogyan korábban említettük, az újkor hajnalán a természettudomány eredményei kettos hatást gyako-roltak a hittudományra. Egyrészt igen heves vitákat váltottak ki, ugyanis a hittételek egy részét még azarisztotelészi világképben fogalmazták meg. De az új felfedezések ellentmondtak az arisztotelészi nézetek-nek és emiatt ezeket ezért az egyházon belül sokan a hittudomány elleni kihívásnak és a hittételek ellenitámadásnak minosítették. Ezzel alapvetoen tudományos kérdések az egyházon belüli eszmei és hatalmirészévé váltak. Napi történések, személyi összefonódásokés rokonszenvek is befolyásolhatták a a vitákkimenetelét.

Természettudomány és hittudomány között a fo különbség a kérdések jellegében van. Egyértelmuenmegfogalmazható, általában egyes kisebb részterületekrekérdéseket tesz fel a tudomány és remény vanarra, hogy megfigyelésekkel, kísérletezéssel a megfelelo leírásokat megtalálva, megadhatjuk a feleletet.Állandóan fejlodik a tudomány, folyamatosan megkérdojelezi, megkérdojelezheti korábbi állításait. Elevenehezebb helyzetben van a hittudomány, hiszen örök igazságokat hirdet. Kiindulva a Szentírásból, az adottkornak szóló válaszok keresése közben rákényszerül arra, hogy a Szentírás értelmezését a kor nyelvezetét,tudományának fogalmait használva folytonosan újrafogalmazza. Emiatt a nem a tudománnyal kerül idorol-idore összeütközésbe, hanem a régi alaprendszer keretében megfogalmazott hittudomány kerül szembe azúj alaprendszert használó tudománnyal. Nem a természettudomány, hanem a természettudományokra hivat-kozó, a metafizikát elveto anyagelvuség ellen küzdött és küzd a hittudomány. Állításait idonként újra kellfogalmazni, már az új alaprendszer fogalmait, nyelvezetétkell használnia, hogy a kor embere megérthessea vallás válaszait.

Hosszabb idobe telt, amíg a hittudományi gondolkodás elfogadta, hogy az állandóan fejlodo tudományeredményei nem válhatnak hittételekké. Maga a természettudomány pedig egyre inkább önállósodott ésfejlodése öntörvényuvé vált. Amint a darwini törzsfejlodés elméletének kialakult, a tudományos fejlodésgondolati áttere a véglegesen elválni látszott a vallásos gondolkodástól. Afelé mutatott a fejlodés, hogy atudomány mindenre választ adhat, nincs szükség vallásos magyarázatokra, a metafizika idejétmúlta, feles-leges. Egyes emberek vallásossága lélektani tényezokre vezetheto vissza, az egyház pedig mint társadalmiszervezet játszhat szerepet.

Úgy tunt hogy a hit, elsosorban a hézagok istenére alapozó hittudomány véglegesenvédekezésbe kény-szerül és elveszti gondolkodásra gyakorolt befolyását. A tudománnyal folytatott vitáikat egyházi oldalról

92

úgy igyekeztek tompítani, hogy kimondták, a tudomány és a hit között nem is lehet vita, merthogy kü-lönbözo dolgokról beszélnek. Mára a hittudomány és a természettudományos gondolkodás merev szétvá-lasztása gyengüloben van. Hódít az az érvelés, hogy a valós világgal foglalkozik mindketto, ugyanarról avilágról tesz kijelentéseket, tehát nem lehetoket muvi úton szétválasztani. Állásfoglalásaikat szembesítenikell egymással, mivel a két terület kölcsönhatása olyan felismerésekre vezethet, amelyek segítenek a világjobb, teljesebb megértésében.

Természettudomány mint valláspótlék. A vallás a világ egészére tesz kijelentéseket, a létezés és azember végso kérdéseire ad választ. Ezzel az ember természetes szükségleteit elégíti ki. Ahogy fentebb tár-gyaltuk, a vallásos magyarázat ütközhet a természet egy kisrészét pontos eszközökkel vizsgáló természet-tudomány éppen idoszeru eredményeivel. Ugyanakkor a vallás és a természettudomány közötti feszültségforrása lehet az is, ha a természettudomány egy részterületén elért eredményeket a világ egészét értelmezniképes végso magyarázattá, azaz hit jellegu kijelentéssé akarják emelni. Példa volt erre a már többször tár-gyalt newtoni világgépezet. De hasonló törekvések idorol idore felbukkannak és valláspótlék szerepét töltikbe. Hisznek benne és az érvelések rendszerében a vallásos jelleg a meghatározó.

Bizonyos tudományterületek eredményeinek világ egészét magyarázó, vallásos értelmezése nem csaka vallást, hanem a többi tudományterületet is sérti. Más tudományterületeket ezzel alsóbbrendunek te-kintenek, amely a mindent magyarázónak csak alfejezete, segédtudománya. Ezért egy tudományterületvallásossá fejlodése zavarokat idézhet elo a tudományok egészének fejlodésében is.

Természettudomány és vallás határterületén. Ma a tudomány, korlátait ismerve, nem tesz véglegeskijelentéseket a világ természetérol, azaz nem akarja megválaszolni a végso kérdéseket. Tudja a tudós, kö-zelítésekkel, modellekkel dolgozik, és nem a legvégso igazságokat keresi. Általában, a tudományra hivat-kozó bölcseletek felismerték, hogy a tudomány állandóan változik, nagyon kevés fenntartás nélkül érvényestörvény létezhet. Ezért inkább tartózkodnak a tudományos eredményekre hivatkozó, végso válaszokat adóbölcseleti rendszerek megfogalmazásától. Emlékezetes, mennyire eredménytelenek voltak az ilyen törek-vések, amelyeket végül is nem a tudomány, hanem a tudományrahivatkozó anyagelvu bölcselok kíséreltekmeg. Gondoljunk arra, amikor az anyag megmaradására hivatkozva vélték megsemmisíteni a hittudományigondolkodás alapjait, mondván az anyag örök, tehát nincs szükség teremtésre. Láttuk, elofordulhat az is,hogy a természettudomány még a saját fogalmaival jól leírható egyszeru kérdéseket sem válaszolhatja meg,mert nem vizsgálhatunk, észlelhetünk mindent, ami pedig azanyagi világ része lehet.

Hiábavalónak látszik az anyagelvu bölcselet ama igyekezete is, hogy a végso kérdéseket értelmetlenek-nek, fölöslegeseknek nyilvánítsa, ugyanis csak az anyagelvu bölcselet saját rendszerén belül feleslegesek.De az embernek mint létezését biztonságban tudni akaró szabad lénynek szüksége van a világ teljességénekértelmezésére, a végso válaszokra. Akkor is igazi érték az ember számára a végso kérdésekre adott felelet,ha a válaszok nem természettudományos egyértelmuséggel vannak megadva, ha a metafizika vagy valame-lyik vallás fogalmazza meg azokat. Vallás és hittudomány éppen a létezés és a szabadság végso kérdéseirekeresi a választ. Miért létezik egyáltalán a világ, miért vannak a világnak törvényei, miért létezik az élet,mi az ember létezésének, közte a saját létezésemnek az értelme, miként és minek éljek. Ha a vallás és ametafizika háttérbe szorul, amit ma tapasztalunk, akkor a csilagfejtés, varázslás, babona stb. kerülnek elo-térbe, foglalják el a vallás és a metafizika helyét. Erre a vallást támadó és kiszorítani kívánó anyagelvuséga legkevésbé sem vágyott és vágyhatott.

Természettudományos haladás és biztonságérzet.Természettudomány és vallás kapcsolatának lénye-ges eleme, hogy a természettudományok fejlodése mennyire hatott és hat ma az ember biztonságérzetéreés a világhoz való viszonyára. Láthattuk, mennyire sikeresaz ember a természet kutatásában. Feltártaaz érzékelheto világ és a kisvilág törvényeit, sokat megtudott az elemi részecskékrol, a világmindenségszerkezetérol, keletkezésérol. Tudományos forradalom korszakában élünk, most formálódnak az életrol, azönszervezodésrol és a világmindenségrol való tudásunk új alaprendszerei. A 18.-19. századtól egészen a

93

20. század utolsó negyedéig úgy gondolta az ember, hogy a természettudomány sikereinek köszönhetoenaz ember a bolygó feltétlen urává válik és a maga elgondolásai szerint rendezkedhet majd be. Nem lesz okaarra, bármitol is féljen, hiszen értelme segítségével mindenen, így a természeten is uralkodhat majd. Ezalattvallásosság gyors ütemben szorult vissza.

Néhány évtizede nyilvánvalóvá vált, léteznek határai a természettudományoknak is. Egyrészt a létezésvégso kérdéseire, melyek joggal izgathatnak minden gondolkodóembert, nem adhatnak választ. Ilyen me-tafizikai kérdések a természet legalapvetobb törvényeinek az eredete, egyáltalán a létezés miértje.Továbbá,a természetben mutatkozó szabadság, ahogy fentebb vizsgáltuk, pont az emberekre, az egyénre vonatkozókérdéseket teszi megválaszolhatatlanokká. Míg az élettelen természet megértése egyszerubb, az élovilágés foleg az ember esetére a jól bevált tudományos módszer, az alkotórészekre való visszavezetés, lásd a7.9. részt, nem vezethet teljes megértéshez. Másrészt olyan, az emberiség egészét pusztulással fenyegetoveszélyeket tárt fel a tudomány, mint a természeti eroforrások kimerítése, az élteto természetes környezettönkretétele. Ezeket a tudomány fel tudta ismerni, de önmagában aligha tud velük mit kezdeni.

Bár a 20. század során a természettudomány viharos gyorsasággal fejlodött, a természettudomány kor-látainak felismerése mélységesen megzavarta a tudományoshaladásban addig szinte vakon bízó nyugatiembert. Nagyban gyengült, mondhatjuk, alapjaiban ingott meg a emberek magabiztossága és biztonságér-zete. Megrendült a nyugati ember világszemlélete és az emberi szabadságba vetett hit. Ez lassan már azátlagember számára is érezheto. Fo bunbaknak a természettudományt, a tudósokat tartja a világ. Nézvea moziipar termékeit, a tudós általában beteges személyiségu, különc alak, aki felmérhetetlen veszélyekbeképes sodorni emberi közösségeket. Pár évtized még a tudás és muveltség, ha anyagilag nem is fizetodött kiannyira, tekintélyt és megbecsülést élvezett. Ma már alig.Mindez a természettudományok népszeruségénekcsökkenéséhez, és vallásosság híján a valláspótlékok felévaló forduláshoz vezet.

8.2. A természettudományos módszer és a világkép átalakulása

Elsosorban a bölcsesség tisztelete jellemezte a régi idok gondolkodását. A régi idok bölcsessége a lelkiélettávlaton, a természetfölötti értelem létérol való meggyozodésen nyugszik, és az ember ennek a hitnekigyekszik megfelelni. Évszázadokon sot évezredeken keresztül gyult és érlelodött a tapasztalat, amit rész-ben mesékkel, mondákkal, szokásokkal, de elsosorban vallásos szertartások és tanítások alakjában hagyo-mányoztak az újabb nemzedékekre. Mindezek elsosorban az elme döntéshozó tevékenységét meghatározótudatalatti tartományra hatottak és képszeruségüknél fogva mélyen beleágyazódtak az emberbe, különösena gyermekekbe. Olyan szellemi élettávlat, a természetfölötti létét feltételezo szokásrend, muvelodés, jog,muvészet és tudomány alakult ki, amelynek jóságát, alkalmasságát az adott vallásos hitnek megfeleloen élotársadalom fennmaradása bizonyította. Amikor azt tanították a vének, hogy az erdo istenét haragítja meg,aki sérti a fákat, az a lényeges, hogy emiatt nem merték a fákat bántani. Hogy van-e az erdonek istene, mármásodlagos, ami igazán fontos, hogy olyan képek kerüljenekbe az emberi elmébe, amelyek hatékonyantiltják az emberi közösséget, annak túlélését veszélyezteto viselkedést.

A természettudományos gondolkodás igen hatékony feladatmegoldó eszközöket nyújtva hatalmas esz-köztárhoz juttatta az embert. Ugyanakkor átalakította a világképet, ennek következményeképpen az emberiviszonyokat és a természetes környezethez való viszonyt is.

A természettudományos feladatmegoldó módszer térhódítása. A természettudományos módszer azadott körülmények okos mérlegelésén, a lényeget megragadóleíráson és kísérletezésen alapul. Ha a do-loggal foglalkozva valami nem sikerül, ami igen gyakran elofordul, nem megrendíto, lehet újra kísérle-tezni. Tekintélyekre való hivatkozást a tudományos módszer nem ismer, mindent megkérdojelezhet, csaka vizsgálható bizonyítékok, az ellenorizhetoség számít. Mivel a természettudomány már évszázadok ótaa közoktatás része, mindenki megismerhette a kísérletezésen és modellezésen alapuló kutatási módszert,és láthatja, mennyire eredményes. Mindez a társadalomtudományokra is erosen hatott, a világ egészét

94

megragadni és megmagyarázni vágyó általános rendszerezések helyét az újkori tudományos forrradalom-tól kezdve az embert és világát kisebb területeken gondosanelemzo tanulmányozás vette át. Érveléseiketszembesítették a mindennapok valóságával és a tudományos eredmény értékének megítélésében egyre fon-tosabb lett, mennyire alkalmazható, mire használható. Lassan a hétköznapokra is hatott a kísérletezo okosgondolkodás. Mindez, a tekintélyek elvetése miatt is, a bölcsesség lebecsülését, hanyatlását eredményezték.

A természettudományos világkép terjedése. A természettudomány sikerei azt is jelentették, hogy ahagyományos gondolkodás meghatározó eleme, a természetfölötti léte nem igazolható, sot anélkül is ma-gyarázható a világ. Ezzel elsöpörték a hagyományos, vallásos világképeket, a hagyományos módon gondol-kodó bennszülött lakosság és a mai világ ütközését jól mutatja a csomaghit 4.2. története. A hagyományos,évezredeken át kimunkálódott embert védo, erkölcsi rendszereket tápláló világképek helyébe a természet-tudományra hivatkozó anyagelvu világkép került. A felvilágosodás korától kezdve a gépszeru, teljesenmeghatározottan muködo világ képe terjedt el. A gépszeru világ képzete tagadta azemberi szabadság ésezzel az egyén felelosségének létezését, ami egyben az erkölcsi gondolkodás alapjait teszi kérdésessé.

A 19. század második felétol a darwinizmus, amely az élovilág fejlodését az állandó változásokkal,a változatok versengésével, a sikeresebben alkalmazkodó túlélésével és uralkodóvá válásával magyarázta,további alig felmérhetoen nagy hatást gyakorolt az amerikai és nyugat-európai gondolkodásra. Ezt az elmé-letet a szabadversenyes tokés rendszer, majd az osztályharcon és a fajelméleten alapuló ordas eszmerend-szerek alátámasztására is felhasználták. Természetesen nem az elméletek hibája, hogy késobb kik és hogyanhivatkoztak rá, mire használták fel, mint ahogyan a keresztyénség eszmerendszere sem teheto felelossé aboszorkányüldözésekért és a keresztes háborúkért.

A természettudományra hivatkozó világkép gyengeségei.Amit meg lehet csinálni, azt a természettu-dományra hivatkozó anyagelvu világkép szellemében általában meg is teszik, nincsenek erkölcsi és másfélegátlások, a kézzelfogható haszon vált elsodleges szemponttá. A felelosség terhének viselése alól felszaba-dított ember csak a jelennek, az ösztöneinek élve használjaa természettudományok által teremtett hatalmaslehetoségeket, a természettudományos és muszaki tudás rövidtávú napi érdekek kiszolgálója lett. Emiattalkalmazásának nemcsak az áldásai, hanem káros következményei is nyilvánvalókká válnak. Nem véletle-nül. Ha az ember csak adott helyzetben ajánlkozó elonyök kihasználásával törodik, és nem figyel a világegészére és a távolabbi jövore, akkor ugyanúgy csak a törzsfejlodés által belénkírt ösztönöket követi, mintmondjuk a patkány. Azaz ilyenkor csak a legértelmesebb állatok vagyunk, akármekkora tudományos vagymuszaki felfedezést is tettünk épen akkor.

Míg jól körülhatárolható, egyszeruen vizsgálható feladat esetén a természettudományos módszer köve-tése igen hatékony, addig nagyobb terület belátására, hosszú távra szóló döntés meghozására kevésbé alkal-mas. Utóbbi esetben a természettudományos módszer nem képes megfelelo eljárásokat adni, mert a mégkezelheto módszerek ilyenkor annyira leegyszerusítettek, hogy képtelenek megragadni a valóság összetett-ségét. Ma már láthatjuk, rövid távon nagyon hatékony eljárások minden áron való követése hosszabb távonaz esetek nagy többségében végzetessé válik. De a bölcsesség követése, azaz a tapasztalatok összegzésénalapuló összehasonlító gondolkodás ez esetben képes lehetarra, hogy megfeleloen értékeljük a helyzetet ésjobb döntéseket hozzunk.

Már csak azért sem értékeli a mai, a természettudományra hivatkozó ember a természetfölöttire hivat-kozó, bölcsességen alapuló világszemléleteket, mert annak egyes kijelentéseit hibásnak találja. Márpedigha hiba van benne, akkor az egész elvetendo. Mindennek a gyökere abban rejlik, hogy a mai gondolkodásmég mindig gépszerunek véli a világot és a gépnek mindene csak tökéletes lehet, különben nem muködik.Ám a világ és rendszerei sokkal inkább hálózatként, mint gépként fogható fel, lásd a 7.9.1. szakaszban.Ahogyan a hálózat életképes akkor is, ha számos eleme kiesik, vagy hibásan muködik, úgy egy világ-szemlélet is lehet alapvetoen helyes, akkor is, ha bizonyos részletkérdésekben idejétmúlt, hibás dolgokrahivatkozik. Ezért a sokszor több évezredes, hiten alapuló felfogások bizony helyesebb képet adhatnak a

95

világ egészérol, mint egy adott korban, akár most is, a 21. század elején, az éppen érvényes tudományosalaprendszerre építo gondolatrendszerek.

Bizony a bölcsesség hanyatlásának következménye, hogy a természettörvények feltárásával nem javulta természethez való viszonyunk. Sot rohamosan rosszabbodik. Nem lett a természet egészérol alkotottképünk helyesebb, mint az évezredekkel ezelott élt embereké. Úgy éltek a régiek, hogy magukat a ter-mészet részének tekintették és a vallások tanításai szellemében tisztelték és óvták a természetet. Viszonta mai ember, a természettudomány sikereiben még mindig reménykedve, nem vesz tudomást korlátairól.Nem az egész természetet látja, hanem azt részeire bontva gondolkodik. Ezért a részleteket ugyan sokkaljobban ismeri, ám az egész muködését nem fogja fel, nem is érzékeli. De az okos, sokat tudó, ám bölcsnekegyáltalán nem, bolondnak inkább mondható mai ember nincs tudatában effajta korlátoltságának, rövidlátá-sának. Emiatt annyira aggasztóan rossz a természet egészéhez való viszonya. Saját létalapját egyre gyorsulóütemben számolja fel.

A természettudományos gondolkodás és az emberi viszonyok.Ugyan gyakran ajánlható a természet-tudományos módszer emberi kapcsolatokra, élethelyzetekre való alkalmazása is, de ez nemritkán visszásállapotokra is vezethet. Erre szemléletes példa lehet a világirodalom egyik remekének elemzése, Szonyaés Raszkolnyikov találkozásának leírása Dosztojevszkij Bun és bunhodés címu regényébol. Szonya, azutcalány és Raszkolnyikov, a gyilkos diák, a két nagy bunösegyaránt elviselhetetlenül gyötrodnek. Rasz-kolnyikov csodálkozik azon, mi adhat mégis reménységet Szonyának. Szonya ekkor János evangéliumábólfelolvassa Lázár feltámasztásának történetét. Lázárt, aki már negyednapja halott, már szaglik, Jézus életrekelti. Hatalmas erot ad a két végtelenül szenvedo embernek a történet, mert arra utal, hogy nincs annyirareménytelen állapot, amibol kijutva nem lehetne újrakezdeni az életet.

Lázár feltámasztása és magának Jézusnak a feltámadása, a húsvéti történet felmérhetetlen vigaszt ésbiztatást ad az embernek. Ha mint érzo, esendo ember hagyja, hogy a történetek hassanak rá. Ha viszontLázár feltámasztásáról és hasonló jellegu történeteket hallva nem a történet emberi szálait ragadja meg,hanem tudományos tételek ötlenek fel benne, miszerint a szagló halott semmiképpen sem keltheto életre, a’tudományosan’ gondolkodó egyén sokat veszít. Nem lesz képes megragadni az élet és a muvészetek és avallás és a természet egésze által nyújtott élményeket és értékeket. Nem látja a sejtektol az embert, a fátólaz erdot, a festéktol a képet. Végletesen megszegényíti életét, emberi létezését.

Emberi nyomorúság. Egyfajta, a bölcsességre építo világszemlélet szükségességét hangsúlyozzák a val-lások alapveto tanításai. Aki a tao követoje, az a világ szép rendjéhez illeszkedo életet él, nem idéz elo za-varokat, nem pusztít oktalanul. Hindu és buddhista az embernyomorúságát az emberi elme elsötétülésévelmagyarázza. Ezért fokozottabb éberségre, megvilágosodásra törekszik. Nem törodik a világ hiábavaló dol-gaival, igyekszik megtisztítani magát minden elmebeli tisztátalanságtól. A zsidó-keresztyén vallás szerintaz eredendo bun erkölcsi bukás eredménye. Éppen abban áll az eredendo bun, hogy az okos, ám rövidlátóember mindentudónak képzeli magát. Nem vesz tudomást arról, hogy a világ szép rendjéhez nem illhet akorlátolt ember önzo módon összetákolt rendszere. Ezt hangsúlyozza az iszlám is. Valamennyi világval-lásnak alapveto parancsa az, hogy az ember ne a legértelmesebb állatként éljen, hanem a világ egészére,összhangjára tekintve gondolkodjon és tevékenykedjen. Tartózkodnia kell az embernek attól, hogy önzomódon, csak a maga rövidlátó elképzeléseinek megfeleloen cselekedjen. Attól, hogy magát mindentudónakképzelve tönkretegye önmaga és mások életét és rombolja a természetet.

Ezért a vallásos tanításoknak a természetre vonatkozó kijelentései, a hagyományos bölcsesség sokkalnagyobb figyelmet érdemelnének. Ugyan ezek a kijelentések nem mérheto adatokon, kísérleteken nyugsza-nak, így nem természettudományosak, sot a mai ember számára gyakran megmosolyogtató az indoklásuk.De ellenorzöttek, mivel az ezeknek megfeleloen élo ember évezredeken át virágzó muveltségeket hozottlétre. A természet egésze iránti alázat és korlátaink elismerése, amely valamennyi vallás alapveto tanítása,nem akadályozná a természettudomány további fejlodését, hanem inkább új lendületet adhatna muvelésé-hez.

96

Természettudomány és természetfölötti. Valamennyi természettudományos vizsgálódás alapja, hogyajelenségek magyarázatát ok-okozati kapcsolatokkal írhatjuk le. Ezeket a szabályokat, törvényszeruségeketkeresve a természettudomány felteszi, hogy az ok-oksági kapcsolatokat félredobó, természetfölötti beavat-kozás nem létezik. Ez a feltételezés önmagában, mint látni fogjuk, nem semmisíti meg a világ vallásosértelmezésének lehetoségeit. Csak akkor kérdojelezhetné meg a természetfölötti beavatkozási lehetoségét,ha a természet törvényei valamennyien szigorúan csak ok-okozati összefüggések lennének.

Újabban természettudományos vizsgálatokból, nevezetesen az életjelenségek hallatlanul összetettségérehivatkozva egyesek kísérleteket tesznek arra, hogy a természetet, az törzsfejlodést irányító értelmes, termé-szetfölötti tervezést (intelligent design) bizonyítsák.Információelméleti fogalmakat használva azzal érvel-nek, hogy az összetettségnek az élovilágot jellemzo foka puszta véletlenek során nem jöhetett létre. Mivelaz élovilágot jellemzo összetettség jellegét még nem tudjuk megfeleloen tiszta fogalmakkal leírni, ezeketa törekvéseket a kutatók meghatározó része nem tekinti megalapozottaknak. Vatikáni illetékesek is úgynyilatkoztak, hogy az értelemes tervezés nem tekintheto tudományosnak.

8.3. Vallásos válaszok a létezés alapkérdéseire

Alább a tudományos vizsgálatokkal meg nem válaszolható illetve a tudomány határán lévo kérdésekre adottvallásos válaszokkal foglalkozunk. Ezek a válaszok, mint fentebb tárgyaltuk, a hitre, a lelki élettávlatraépülnek, azaz nem a tapasztalatra hivatkozva érvelnek. Alapjuk a Szentírásban adott kinyilatkoztatás ésennek hittudományi értelmezése. Nyelvezetük viszont a maitudományos fogalmakat is használja.

Törvények és a világegyetem eredete.Jelenleg, a mai tudományos eredmények szerint világegyetemünka természeti semmi állapotából keletkezett, lásd a 7.6. részben. Hittudományi értelmezés szerint Istena világot saját elhatározásból, mindenféle korlátozás nélkül, a semmibol hozta létre. Mint korábban mártárgyaltuk, az alaktalan semmibol való teremtés Isten törvényhozó hatalmán, annak korlátlan voltán alapul.Így törvényt csak az hozhat, akit semmi sem korlátoz.

Ma a természettudományos és vallásos felfogás között már nem áll fenn az a kiáltó ellentmondás, amibizony a tudomány és a hittudomány álláspontja között száz évvel ezelott még létezett. Akkor a tudományrahivatkozó anyagelvu bölcselet álláspontja az volt, hogy avilág idoben örök, mert az anyag elpusztíthatat-lan, nem vész el csak átalakul. Ez a tudományosnak tartott kép az anyagmegmaradás törvénye korlátlannakhitt érvényességén nyugodott. Azóta kiderült, hogy nincs egymástól függetlenül létezo anyag- és energia-megmaradási törvény. Csak az energia megmaradásának tétele érvényes. Világegyetemünk összenergiája,amely természetesen a tömegeknek megfelelo energiákat is tartalmazza, nullának veheto. Idovel mélyebbretudunk hatolni a kezdetek történetének megismerésében, a kvantumgravitáció elméletének létrehozása után,az alapveto törvény ismeretében teljesebb képet kapunk arról, mikéntkeletkezett világunk.

Jellemezve a természettani semmibol keletkezo világot leírva, ha a kezdetek kezdetén nem is volt mégtér, ido, anyag, valami azért létezett. Ez a ’semminek’ megfelelo természeti állapot és az a törvény, melyezt az állapotot meghatározza. Ez a világot elohívó törvény nem keletkezhetett akkor, amikor a világ márlétezett. A világot ’beindító’ alaptörvény a világegyetemtol függetlenül is létezik. Természetfölötti jellegu,akár Isten.

Nehéz a természeti semmit nehéz elképzelni. Nincs anyag, eza fajta üresség még felfogható. Nincs ido,még az sem elképzelhetetlen. Gondoljunk az örökkévalóság fogalmára. Az Újszövetségben, a Jelenésekkönyvében van erre vonatkozó leírás. Nincs jelen, múlt, jövo. Ha nincs ido, a most, az elmúlt, a majdszavaknak nincs értelme. Aki meghalt, az is az örökkévalóság idotlen állapotában leledzik. Tér nélküliállapot viszont tényleg felfoghatatlan számunkra. Az, hogy nincs olyan, elottem, mögöttem, mellettem,nem képzelheto el számunkra.

Vajon mit kellett Istennek legeloször is megteremtenie, hogy a világ létrejöhessen? Tudományosan a tér,az ido, az anyag, mindannyian a még nem ismert kvantumgravitációs törvények muködésének eredménye-

97

képpen jöhettek létre. Emlékezzünk, a tudomány nem adhat választ ezek, és más, leginkább alapvetonektekintheto törvény eredetére. Vallásosan az alapveto törvények eredete Istenre vezetheto vissza. Ô alkottameg, ’indította be’oket, és a világ ennek eredményeképpen keletkezett.

A világegyetem létének értelme. Miként fejlodik a világegyetem, ez a hittudomány számára szorosankapcsolódhat ahhoz a kérdéshez, hogy Isten miért hozta létre a világegyetemet. Erre a Szentírás nem tartal-maz egyértelmu kijelentést. Arra sem miért ilyennek teremtette, amilyen. De a szöveg sugalmazása szerintIsten ezt szándékkal tette, azért teremtette a világot, hogy az tükrözze az Ô alkotóképességét, arculatát,kifejezze az isteni tökéletességet. Isten lényege a szeretet. Isten a világot szeretetbol teremtette és a világteremtésével önmagát akarja kifejezni. Ez a szeretetbol való teremtés egyúttal meghatározza a teremtésfolyamatát, ezáltal a világegyetem fejlodését is. Adni akar a szeretet, mást is részesíteni igyekszik teljessé-gében. Mivel ad, gazdagítja a szeretet tárgyát, alakítja ésépíti azt. Olyanná igyekszik tenni, mint amilyeno maga. Ezért a teremtés, a világegyetem fejlodésének útja az isteni, az Istenhez hasonló felé visz. Ezért ateremtés az isteni képmás ember felé mutat.

Azért alkot a muvész, mert belso szükséglete önmaga kifejezése. Nagyon sokat elárul a festmény afestorol, de természetesen a kép nem azonos vele. Így a világ is sokmindent elárul a világot alkotó Istenrol.Ahogy a muvészt az hajtja, hogy kifejezze magát, felmutassa azt, amit fontosnak tart, Isten világa az Ôerejét, értelmét tükrözi. Hasonlóról beszél a Véda. Az Átman az önmagáról varázsolt képben érti megönmagát. A természet, a májá az Átman varázslata, képzete. Nem egyéb, mint látszat, a képeknek asokasága, amelyekben az Átman önmagára eszmél.

Tekintve a világegyetem történetét, az emberhez vezeto út számunkra félelmetes térbeli és idobeli mér-tékeket fog át. Nehezen képzeljük el, hogy mindez az értelmes emberért történt. Erre a hittudomány csakazt mondhatja, annál inkább tudatosodjon bennünk, mekkoraértékek vagyunk, micsoda lehetoségeket ésegyben felelosséget ruházott reánk Isten.

Az ember megjelenésérol. Míg a természettudomány a II. fotétel teljesülésével magyarázza az értelmesember megjelenését, vallásosan az ember teremtése kitüntetett esemény. Ô a teremtés koronája, értelme avilágot teremto értelemhez hasonló. Istenképusége lehetové teszi, hogy személyként kapcsolatba léphes-sen a világot Teremtovel, azot is megteremto Istennel, aki személy is. Isten az embert ezért teremtette.Nemcsak teremtmény az ember, hanem Isten beszélgetotársa is.

Nem csoda, hogy az istenképu ember megjelenését a hittudomány a teremtés megkoronázásának te-kinti. Joggal, ugyanis az istenihez hasonló értelem, az Istennel beszélgeto ember megjelenése minoségilegúj, fontos lehetoséget ad a teremtés folytatásához. Eddig Isten csak a törvények által teremtett. Most megje-lent az ember, aki szabad és így alkotásra, teremtésre képes. Eddig elképzelhetetlen dolgokat tud létrehozniés hallatlanul érdekes új alkotásokkal gazdagíthatja a teremtést. Mindezzel Isten véghetetlen hatalmát, te-remtoerejét dicsérve. Istent fejezi ki a teremtés egésze. Emberi alkotások, zene, irodalom, képzomuvészet,építészet, gépezetek mind hozzátehetok a teremtés egészéhez. Istent magasztalja a teremtés, Isten önkife-jezése, azé az Istené, aki a világot szeretetbol teremtette. Ember és alkotásai teljesebbé teszi Isten világbanvaló tükrözodését. Természetesen az emberiség a világ egészével együtt sem tudja visszatükrözni Istentökéletességét, mint a festménybol sem tudhatunk meg mindent az alkotóról, a festomuvészrol. Még akkorsem, ha belefesti magát a képbe.

Emberi szabadság. Nagy kérdés, teljesen rögzítik-e a törvények a világegyetem történéseit, vagy maradmég szabadság a világnak. Szabadok vagyunk-e egyáltalán miemberek? Forduljunk a természettan törvé-nyeihez válaszért. Ezek azt mondják, legalább is a newtoni természettan és a száz évvel ezelotti tudományegésze, hogy egy magára hagyott, külso befolyás alatt nem álló rendszer az ido múlásával visszatér korábbiállapotaiba, illetve tetszoleges pontossággal megközelíti régi mivoltát. Azaz, önmagát ismételve gépkéntviselkedik. Képtelen az újra. Csak az történhet meg vele, amit a törvények és a feltételek belé írtak.

98

Nézzük a világegyetem egészét. Úgy viselkedik, mint egy valaha beindított hatalmas gépezet, amelyetkezdetben megfelelo módon feltöltöttek energiával. Ahogy telik az ido, az eroforrás készletek elhasználód-nak. Csillagok alakulnak ki, majd kiégnek. Végül az egész világegyetem sötétbe borul, szétsugárzódik azanyaga, az egész kihul.

Tekintsünk az emberre. Hatások érik, ezekre válaszokat ad.Ha teljesen csak a külso ingerek és amegfelelo szabályok szerint rájuk adott válaszok teszik ki az emberiéletet, akkor nincs emberi szabadság.Érzékelve az éppen kialakult helyzetet, beindul egy belénkrögzült egység. Mondjuk találkozunk valakivel.Bekattan, kit is látok és rögtön elkezdem azt mondani, ami erre az esetre elo van bennem írva. Bizonyekkor csak lejátszó rendszer, gépember vagyok, lásd a 7.10.részben. Nem szabad, aki csak sodródik avilágban. Ilyen valaki nem mérlegel, töpreng, hanem mindenkor az vezeti, ami leghamarabb az eszébe jut.Adott helyzetben legeloször az ötlik fel bennünk, amit ösztöneink és addig szerzett tapasztalataink alapjánlegkönnyebben megfogalmazódik elménkben. Ekkor jelen és múlt meghatározza, mi a teendo. Aki mindigcsak sodródik, úgy él, mint a legértelmesebb állat. Abban különbözik az állattól, hogy értelménél fogvasokkal többet tanult, tud. Viszont azzal, ami az állattól minoségileg megkülönböztetné, hogy mérlegel,szabadon dönthet, ezzel az adottsággal nem él.

Szabadságunk nem áll ellentétben a természettan törvényeivel, lásd a 7.10. részt. Emberi szabadságomatéppen az bizonyítja, hogy képes vagyok az újra. Töprengo, kereso elmémbol eredeti gondolat pattanhat ki.Nem volt belém írva, nem "muködésem" elkerülhetetlen velejárója. Lehet, ez a gondolat másnak is eszébejut, jutott már, de tole függetlenül ismertem fel, fogalmaztam meg. Alkothatok. Olyat tervezhetek, teremt-hetek, ami eddig még jelent meg a világegyetemben. Újra, alkotásra való készségünk bizonyítja, hogy azember nem gépezet. Szabad lény. Szabad az emberiség mint egész. Történelme, tudományos eredményei,muvészete ékesen bizonyítja ezt. Természetesen, nagyon sok mindenben gépszeruen viselkedik az ember.Különösen az olyan öreg, aki szellemi renyhesége vagy betegsége miatt már csak ismételgeti régi önmagát,annak is egyre kisebb részét.

Szabad az ember, ezt tanítja a Szentírás is. Éppen a szabadság az istenihez hasonló értelem mellett azember istenképuségének másik ismérve. Istennek a teremtésben munkatársa lehetek. Nem csoda, hogy Is-ten, a világ teremtoje gondot visel az emberre, kapcsolatot teremt vele. Értelmesek és szabadok az ördögökis. Csakhogy az ördög, vagy amit ördöginek nevezünk, az értelmét és szabadságát rombolásra, pusztításravalamint a teremtés és az új megkérdojelezésére használja fel.

Létezésemrol, talentumaimról. Természettudományosan létezésem bizonyos értelemben szükséges, adott-ságaim egyedülállóak, így az törzsfejlodés általam is halad. Vallásosan felfogva Isten teremtménye vagyok.Isten engem szándékkal teremtett. Nem vagyok ugyanolyan, mint mások. Istent tükrözi az emberiség egé-sze és ebben a tükrözésben megvan az én szerepem is. Egyéni, megismételhetetlen adottságaimnál fogvaén is kellek Isten világban való kiábrázolására.

Ahogyan a talentumok (mai kifejezéssel adottságok, képességek, lehetoségek együttese) újszövetségipéldázata kifejezi (Máté 25,14-30, Lukács 19,12-27) minden ember kap valamit Istentol, ami lehetoségeketad számára. E történet szerint elutazik a gazda és szolgáinak pénzt, talentumokat ad, hogy forgassák, amígodavan. Hosszabb ido után váratlanul hazatér és számonkéri, mint gazdálkodtakszolgái. Ezek, egy kivételé-vel, használták a kapott vagyont, kereskedéssel, pénzváltással, és mással gyarapítva azt. Aza szolgák közülegy megijedt a lehetoségtol, felelosségtol, elrejtette a talentumot és a számonkérésnél a felelosségrevonás-tól félve magyarázkodni kezdett. De a gazda szigorúan elítélte, elvetette tole a talentumot, és odaadattaolyannak, aki jól gazdálkodott, másrészt kivetette a világból a gyáva és lusta szolgát.

Világos a példázat. Isten a talentumaimat megadta, de nem szabta meg pontosan, mit kell tennem.Szabadságot kaptam, de ezzel felelosség is jár. Használnom kell a talentumaimat, küzdenem kell azért, hogyjól forgassam. Isten engem nem arra teremtett, hogy ugyanúgy éljek, mint akárki más. Vannak feladatok,melyek csak az én feladataim és azokat Istent szolgálva nekem kell teljesítenem. Ha csak tömegembervagyok, ugyanazt csinálva, ismételve, amit mások is tehetnek, nem teljesítem a rám bízott küldetéseket,Isten elvet magától és megbüntet.

99

Egyik legnagyobb egyéni kötelezettségem, ha lehet, tehetem, legyenek gyermekeim. Ezeket, a magukegyéni adottságaival, senki sem hozhatja a világra nélkülem. Fontos, hogy megtaláljam életem feladatait,melyek csak az enyémek. Akkor érthetjük meg a talentumok példázatát mélyebben, ha arra gondolunk, azember élete derekán, 35-40 éves kora tájt mérlegre teszi magát. Függetlenül attól, vallásos-e valamennyirevagy nem. Ha úgy érzi, élete értelmetlen, nem úgy élt, ahogy lehetett, kellett volna és késobb sincs sokesélye az értelmes, hasznos életre, tulajdonképpen nincs is rá már szükség, akkor lelkileg megroppan. Lelkiromlását, mivel az a kutatások szerint az immunrendszer gyengülésével párosul, felgyorsulóan fejlodo testibetegségek követik. Egy lelkileg megroppant egyén már nem szeret igazából élni és sokkal könnyebben halmeg mondjuk az országúton gépkocsiját figyelmetlenül vezetve.

Földi pályám befutása után számadással tartozom, miként gazdálkodtam a Teremtotol kapott talentu-maimmal. Miként változtattam a világot, merrefelé mozdítottam azt. Utolsó ítéletkor az kerülhet mérlegre,amit tettem. Egyik serpenyoben van az a világ, amit elhagytam, a másikba a mindenttudó Isten azt a világotteheti, amelyik nélkülem fejlodött volna. Jelzi a mutató, összességében mit muveltem földi életemben.

Ne kérkedjek magammal. Mindent, ami jó bennem, kaptam. Gondoljunk a kukázóra, a másra nemis való emberre. Ha rendben gyujti a még hasznosíthatót, nem marad utána kiborogatott hulladék, akkormegtette, ami tole tellett. Isten eszerint ítéli, fogadja magához. Nekem ha sokkal többet adott Isten, egyúttalsokkal többel számoltat el. Lehet, látszólag nagyon magasan vagyok a kukázó fölött az emberek szemében.De nekem Isten elott kell tudnom megállni.

A legnagyobb parancsolat. Isten a világot az emberre bízta. Meg is mondta a Teremtés könyvében, mireszánta az embert: mívelje ésorízze azt (1 Móz 2,15). Nagy a feladat, ezt tekinthetjük Isten legnagyobbparancsolatának. Alakítsuk a világot, alkossunk benne, deúgy, hogy közben Isten teremtett világánakértékeit meg kelloríznünk. Lehetséges ez az istenképu ember számára. Ô tudja magáról, hogy tévedhet.Ezért mindig alaposan mérlegel, mielott cselekszik. Mit szólna ehhez Isten, milyen hatással vana tervezettmuvelet a teremtett világra és mit szól mindehhez a többi ember. Továbbá az istenképu ember számáravilágos, hogy még alaposabb megfontolások alapján döntve is melléfoghat. Ezért folyamatosan ellenorzi,mire vezet az, amit már megtett. Így idoben abbahagyhatja, ha melléfogott és akár jóvá is teheti amitelrontott. Bízik az Úrban, ezért a világ teljességében él. Elfogadja azt és felelosnek érzi magát érte.

Azonban rettenetes dolog történt az emberrel, amit a Szentírás a bunbeesés történetével ír le. Ha a bun-beesés történetét olvassuk, alapveto eleme az ember Isten iránti bizalmatlansága. De a bizalmatlan emberegyúttal bizonytalan is, fél, nem érzi biztonságban magát.Ahogy a bunbeesés története leírja, az emberrejtozne. Ha az ember veszélyben érzi magát, viselkedését nem azértelem, sokkal inkább az ösztönök irá-nyítják. Emiatt már nem a világ egészében él, hanem annak csak egy kis tartományában, ahol biztonságbanérezheti magát. Ám ha az ösztönök vezérlik az embert, már nemlesz szabad, hanem annyira korlátozottáválik, mint az állat. Használja ugyan az ember az értelmét a bunbeesés után is, de foleg arra, hogy azösztönök által adott törekvéseit, igényeit, érdekeit kiszolgálja. Értelmét így csak kisebb mértékben hasz-nálja, nem a világ egészére, annak jövéjére tekint, hanem csak az itt és mostra. Szabadságát vesztve és azértelmével csak korlátozottan élve az ember elvesztette istenképuségét. A bunbeséssel istenképu emberbola legértelmesebb állattá váltunk.

Legértelmesebb állatként roppant veszélyesek vagyunk. Értelmünknél fogva nagyon sokféle átalakításravagyunk képesek. Nem a világ teljességében, hanem csak a magunk kisebb világában élünk. Ösztöneinketkövetjük, sodródunk és nem törodünk azzal, mi lesz nagyobb távlatokban tetteink következménye. Emiattfélelmetes mértékben romboljuk a teremtett világot. Pusztítunk és egyszeruen nem érdekel bennünket ajövo. Nem hiába óvott minket az Úr: De a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél; mert azon a naponejéndel arról, bizony meghalsz (1 Móz 2,17). Ez készül most beteljesedni rajtunk. Nemcsak saját bunein-kért, elodeinkért is bunhodni fogunk. Nem sokáig folytathatjuk azt, amit teszünk. Minél hamarabb észheztérünk, annál nagyobb az esélyünk a túlélésre. Csak az istenképu emberek közösségének lehet reménységea folytatásra. Térjünk meg, alázzuk meg magunkat és használjuk ki azokat a lehetoségeket, amit a teremtettvilág isteni törvényei kínálnak fel számunkra.

100

Különös, hogy a természettörvények létére hivatkozók oly sokan mennyire könnyen megfeledkeznek avilág törvényszeruségeirol. Azok ellenében élnek, amikor a véges világban állandó gazdagodásra, anyaginövekedésre vágynak és ezzel elpusztítják élteto környzetüket.

8.4. A világ esetlegességérol

Mutatja a természet története, a világ folyamatos fejlodés útján jutott el az ember földi megjelenéséig.Láttuk a természeti semmibol az emberig vivo folyamatokat a törvényszeruségek és véletlenek összjátékaalakította, alakítja. Tárgyaltuk, a világ nem teljesen kötött, a világ szabadsága elsosorban az élovilág fejlo-désében és az egyes élolények viselkedésében jelentkezik.

Viszont hogyan fogható fel Isten hatnapos munkálkodása, milyen módon alakíthatta az eseményeket?Egyszer még kezdeteknek úgymond elotte a törvényeket kimunkálta, azokat többé nem változtatja. Ha vál-toztatgatna rajtuk, akkor már nem tekinthetnénk azokat törvényeknek, csak isteni szokásoknak, amitol akárel is térhet Isten. Továbbá a Szentírás szerint Isten a világban ma is jelen van, fenntartja, újrateremtve azt.Isten vajon miként befolyásolhatja az anyagi világban történteket, anélkül, hogy ténykedése ellentmondanaa világ általa adott törvényeinek?

Csak esetlegesen avatkozhat be Isten, nincs is szükség arra, hogy mindent személyesen, ’kézivezérlés-sel’ irányítson. Csupán általa döntonek tartott helyzetekben szól bele Isten a világ folyásába. Beavatko-zásának módja a tudomány számára véletlennek látszó esemény kimenetelének befolyásolása. Ezek kisvi-lági véletlenek, hatásuk a kaotikus viselkedésnek megfeleloen nagyítódik ki a világra. Elég lehet esetlegcsak minden, mondjuk, milliomodik véletlen befolyásolása, a világ már afelé haladhat, amerre Isten te-relni akarja. Ez a fajta beavatkozás, mivel ritka és esetleges, kívülrol, a tudomány vizsgálati módszereivelkutatva, nem veheto észre. Azaz a természetfeletti megnyilvánulása a tudományos vizsgálódás számára ész-revehetetlen. Ami megesett, a tudomány számára véletlen. Azzal, hogy éppen egy lehetséges, ám rendkívülritka esemény történt meg, nem sérül meg egyetlen természeti törvény, elv sem.

Ily módon a jövot meghatározó természetfeletti ténykedés a természeti törvények által megengedett ha-tározatlanságok mögött rejtozhet. Ahhoz, hogy Isten egy emberi sorsot más vágányra állítson, csupán egyalkalommal is elég, úgymond, megpöckölnie valamit. Így a sorsunkat befolyásoló sok-sok véletlen kö-zül elenyészo számban válhat szükségessé a beavatkozás. Világunk eseményeit esetlegesen, csak bizonyoshelyeken és idoszakokban, vagy akár folyamatosan meghatározó természetfeletti beavatkozás természet-tudományos vizsgálati módszerekkel nem zárható ki és nem isbizonyítható. A határozatlanságok általbefolyásolt események, és az emberi életben végso soron szinte minden történés ebbe a csoportba tartozik,a hitetlen véleménye szerint csak a vak véletlen muve. De a hívo ember szerint Isten ilyen módon jelenlehet a világban, és akár folyamatosan is irányíthatja a történéseket, ha éppen így látja jónak.

Világ mint folyamat. Most, gondolva arra, amit a világegyetem fejlodésérol, az önszervezodo rendsze-rekrol tanultunk, tételezzük fel, hogy a világegyetem maga is egy folyamat. Azaz a világot nem minttárgyak és események halmazát, hanem mint meghatározott elv által szabályozott folyamatot szemléljük.Ez a felfogás a természet nyitottságát és meghatározatlanságát hangsúlyozza. Nincs elore eldöntve a jövo,de a folyamat szervezodése egy bizonyos jövo felé mutat. Különbözoek szintjei lehetnek a világ szervezo-désének. De a különbözo szintu szervezodések összjátéka egy meghatározott viselkedés megnyilvánulásai.Nevezetesen az egész az egyre magasabb szintu szervezettség irányába törekszik.

Tekintve a szervezettség szintjeit gondoljunk arra, az élo összehasonlíthatatlanul több, mint atomjai-nak összessége. Bonyolult rendszereket hálózatként, különbözo szervezodési szintek egységeként érdemesszemlélnünk. Ekkor nemcsak azt tapasztalhatjuk, hogy az elemi építokövek viselkedése, kölcsönhatása adjaki a teljes rendszer viselkedését, hanem azt is, hogy felso szintek is hatnak alacsonyabb szintekre. Ez aztjelenti, hogy a folyamatként létezo rendszer viselkedését irányultság szabályozza.

101

Végül is magát a világegyetemet is önszervezodo rendszerként értelmezhetjük. A tömegvonzás hatásamiatt lehetséges, hogy mialatt a teljes rendszer szertesége növekszik, ezzel egyidoben egyes alrendszerek-nek a szervezettsége növekedjen. Amikor a világot élo szervezethez hasonlítják, a hasonlóság alapja az,hogy mind az élo szervezet, mind a világegyetem inkább folyamat, mint szerkezet és más önszervezésreutaló jellemzokben is közösek.

A folyamatban való gondolkodást Alfred Whitehead bölcselo, matematikus, a korszeru matematikailogika egyik megalkotója nyomán vezették be a hittudományba. Whitehead szerint Isten nem közvetlenbeavatkozással vezeti a világot, hanem a világ megfelelo rendezodését a lehetoségek biztosításával éri el. Elehetoségek közül a világegyetem választ. De a választék készítésével Isten a világot mégis egy meghatá-rozott cél felé irányítja. Ennek milyenségét a barkóba játékból vett hasonlattal szemléltethetjük.

Világ mint barkóba játék. Gondoljunk el egy barkóba játszmát, ennek játékvezetoje a feltett kérdésekrecsak igen-nem válaszokat adhat és ezekbol kell kitalálnia a játékosnak, mire gondol a játékvezeto. Kép-zeljük el, a játékvezeto nem döntötte el elore, mire gondolt. Csupán a válaszai következetességére ügyel,azaz amire most válaszol, nem lehet ellentétben korábbi válaszaival. Válaszai nem elore meghatározottak,ugyanakkor önkényesnek sem mondhatók. Részben a kérdések döntötték eloket, részben a véletlen. Ajáték végeredményét a kérdezo és a véletlen határozza meg.

Ha a válaszoló nem is határozza meg pontosan, mire gondol, deelore körvonalazza magában, milyenjellegu lehet a válasz, a barkóbázás kimenetele még izgalmasabb. Most a végeredményt a kérdezo, a vála-szoló és a véletlen együttese határozza meg. Ha a véletlen szerepe túl nagy, a végeredmény elsosorban akérdezon múlik. Ha túl kicsi, akkor foleg a válaszolón. Megfelelo teret hagyva véletlennek, kérdezonek ésválaszolónak, a játék és a végeredmény igen érdekessé válhat.

Erre a hasonlatra gondolva a következot képzelhetjük el. Ha a válaszoló szilárdan elhatározta a kérdezoáltal kitalálandó dolgot, a játéknak csak egyféle kimenetele lehet. Ez a változat világ sorsát illetoen ameghatározottságnak felel meg. Ha a válaszoló egyáltalán nem választ, hanem a véletlenre és a kérdezorehagyja a játék irányítását, a játéknak akármilyen kimenetelehet. Ilyen világ sorsát vakvéletlenek irányítják,jövoje teljességgel esetleges. Ha a válaszoló nem rögzíti elore a dolgot, de behatárolja annak bizonyostulajdonságait, akkor a végeredmény bizonytalan, de fo vonásaiban meghatározott. Whitehead szerint avilágegyetem ilyen esetleges tulajdonsággal rendelkezik. Isten elomozdítja a világ jó felé mozdulását, eztsegíti. Finom és közvetett módon befolyásolja a világot. Nem lego-játéknak tekinti teremtményét, amelyetcsak egyféle módon lehet összerakni. Így a szabadságot kapott és megfelelo felügyelettel vigyázott rendszerfejlodése azután állítja elo majd azt az állapotot, melyet Isten a teremtéskor jelölt meg.

Ahogy fentebb tárgyaltuk, Isten világra való hatása a kisvilágbeli bizonytalanságok és a kaotikus visel-kedés miatt olyan módon befolyásolhatja a világot, hogy közben semmiféle természeti törvény nem sérülmeg. Tehát Whitehead istenfogalmát nem lehet azon az alaponelvetni, hogy Isten eleve nem lehet jelen avilágban. Nyilván ez az istenkép más, mint a mindenható, kérlelhetetlen uralkodó képe. Világában szerepetvállalva, azt állandóan a háttérbol befolyásolva Isten maga is változik. Bár örökkévaló, alapveto tulajdonsá-gai, szándékai változatlanok, a világ is visszahat Reá. Isten maga is szenved attól, ami a világban történik,amit az emberek sokszor elkövetnek. Gyötrelmeinek jellegét érzékeltetheti az, mit állt ki és szenvedettakkor, amikor Jézus Krisztus személyébeno maga is megjelent az emberi történelemben.

Anyagelvuség válasza. Szembesülve azzal, hogy a világ sorsa nem rögzített, válaszolni kell arra, végülis mi az oka annak, hogy a világon az történik, ami. Tudjuk, hogy végül is az igazi, a kisvilágból származóvéletlenek teszik esetlegessé a világot. Mivel az anyagelvu szerint az anyagon kívül nincs más létezo,számára Ezért a természetfölöttire hivatkozó érvelések azanyagelvu gondolkodó számára értelmetlenek,mert magának a metafizikának a létjogosultságát is kétségbevonja. Hogy végül is éppen mi történik,azt az anyagelvu a véletlenek számlájára írja. Legeroteljesebben a világ rossz dolgaival érvel az isteniteremtés gondolata ellen. Mondván, a mindent látó, tudó, mindenható Isten nem engedné ezt a töméntelenszenvedést, gonoszságot, ami a világot jellemzi.

102

A világ szabadsága és Isten akarata. Mint korábban tárgyaltuk, a természettudományos megfontolásokszerint az élovilág legnagyobb szabadsággal rendelkezo lénye az ember. Kérdés, milyen a viszony az emberszabadsága és Isten akarata között, mit lehet errol a hittudomány nyelvén mondani.

Nyilván a szabadságunk azzal jár, hogy a világban olyan dolgok is történtek, történhetnek, amelyeket ajó és igaz Isten nem akarhat. Isten ugyan üzenhet - álmok, jelek által - az embernek, de az ember nem biztos,hogy észreveszi vagy elfogadja az isteni üzenetet, intést.Ha az emberek nagyobb része fogékony, érzékelia világban megnyilvánuló istenit, akkor súlyosabb - ember okozta - csapások nem érik az embereket. Haviszont az emberek többsége elfordul Istentol, nem érzékeli az isteni jelzéseket, az ember szörnyu csapá-sokat idézhet elo. Gondoljunk a rettenetes háborúkra, ártatlan emberek millióinak kiirtására. Itt az egyesembereken keresztül jelentkezo isteni hatás nem tudja számottevoen befolyásolni a történelem menetét. Dea vétkesek, Isten ellenségei, idovel méltóképpen megbunhodnek, és velük együtt az a nagyobb közösség is,amely az isteni parancsokat elveto embereket kinevelte, amely nem fogta le idoben a bunösök kezét.

Ezt érzékeltethetik a nagypénteken történtek is. Keresztyén felfogás szerint Isten hagyta, hogy ezen anapon valamennyi emberi gonoszság, sötétség szabadon érvényesüljön. Jézus Krisztus felismerte, mi várrá, tudta sorsát, rettegett is tole, de szenvedését elfogadta, elvállalta és feláldozta magát. Sokszor felvetodikaz a kérdés, mi történt volna, ha a nép Pilátustól Jézus szabadon bocsátását kéri. Ennek az Isten által magárahagyott világban nagyon kicsi volt a valószínusége. Mondjuk akkora, mint hogy a szoba innenso felébola levego molekulái átmennek a másik felébe és itt légritkított tér keletkezik. Ez elvileg elképzelheto, degyakorlatilag lehetetlen. Ha Isten nem lenne jelen a világban, a hittudomány szerint az ember sötétsége ésa velejáró bajok sokkal súlyosabbak lennének. Isten egyébként az emberek gonoszsága miatt egyszer már -Noé bárkájának lakóit kivéve - elpusztította az emberiséget. Ígérete szerint erre még egyszer nem kerül sor.Most a világban lévo rossz okával részletesebben is foglalkozunk.

8.5. Jó és rossz

Hittudományos felfogás szerint Isten tökéletes és a teremtés egésze is tökéletes. Ezek szerint a rossz dol-gok a teremto folyamat elemei. Nézzük meg, a világban megjeleno rossz a világnak mely sajátosságávalhozható egyszeru kapcsolatba. Sokan rögtön az ember bunbeesésére gondolnak. Igen, az ember pedig azértes(het)ett bunbe, mert szabad. Szabadsága miatt választhat és akkor éppen a rosszat választotta. Nem csakaz ember szabad, picikét maga a világ is az. A kisvilági bizonytalanságok következtében nincs szigorúmegkötöttség. Azaz a világ jelene nem tartalmazza, pontosan milyen lesz jövoje. Csak lehetoségek, azokvalószínuségei vannak meghatározva. Pont mi fog történni, nincs rögzítve.

Teremtett világ és az ember szabad, ezen nem csodálkozhatunk, szabadság nélkül az egész csak egyóriási kirakójáték lenne. Minek kellene egy ilyen Istennek? Ember is szívesebben játszik azzal, ami nemteljesen meghatározott, az ilyen játék ezerszer érdekesebb, izgalmasabb. Eddig tehát azt mondhatjuk, arossz a szabadság egy mellékhatása, tetszik, nem tetszik, létezik. Ennél többrol van azonban szó. Ehhezvizsgáljuk meg, mit jelent valójában az, amit rossznak nevezünk. Rossz helyett inkább a jót határozzukmeg, ennek ellentéteként jobban érthetjük majd, mi rossz.

Jót és rosszat szokás csak viszonylagosaknak érteni. Ami azegyiknek jó, másiknak rossz. Van benneigazság, de csak a felületes szemlélo számára. Van, amit általánosan jónak nevezhetünk, és a jó fogalmaaz élettelen világra is kiterjesztheto. Gondoljunk a természet történetére, vagy bibliai nyelvet használvaa teremtés folyamatára. Világunk mindkét esetben a semmibol indul és fokozatos fejlodés utján jut el azemberig. Ahogy a világegyetem fejlodik, az ido folyamán egyre összetettebb rendszerek, kifinomultabbkapcsolatok, kötodések alakulnak ki. Ez jelenti a fejlodést. Ahogy már tárgyaltuk, teremtésben, épülésbenaz Isten lényegét adó szeretet munkálkodását láthatjuk.

Mi a jó? Ami segíti a teljesebb, összefogottabb új létrejöttét. Az egyes napok végén látta Isten, hogyamit tett, az jó, tehát az olyan tevékenységben gyönyörködik, azt tartja jónak, ami összegyujt, összekapcsol,összetart, új kötodéseket munkál ki, alkot, épít, teremt. Hozzáad valamit. Ezért a vallási, erkölcsi rendsze-rekben a legfontosabb emberi érték a szeretet. Szeretni aztjelenti, hogy le tudok mondani szabadságom

103

egy részérol, hogy odaadhassam magam házastársamnak, gyermekeimnek, közösségemnek, munkámnak,a tudománynak. Ha nincs bennem szeretet, hiába van akármekkora hitem, tehetségem, képtelen vagyokmagam átadni valakinek, valakiknek, valaminek. Ragaszkodom szabadságomhoz, mondván, engem nemfog meg senki, nem házasodom, ne zaklassanak gyermekek, nemkötelezem el magam senki és semmi mel-lett. Ekkor életem gyümölcstelen. Minél több bennem a szeretet, annál inkább képes vagyok önmagamátadására, így az építésre, alkotásra.

A rossz a jón ellentéte. Szétver, összekuszál, összezavar.Elvesz, elvon valamit. Pont ezt jelenti aDiabolosz, a sátán görög neve, a szétdobálót. Jóval több a rossz, mint egyszeruen a szabadsággal együttjárómellékes. Ahhoz, hogy épüljön valami új, a réginek, vagy legalább egy részének szét kell esnie. Vagyisa rossz a teremtés szükséges része. Például gondoljunk a földrengésre, tuzhányó kitörésére. Rettenetes,pusztító csapások. Nevezetes példa a rossz muködésére az 1755-ben pusztító lisszaboni földrengés. Éppenakkor sújotta a várost a természeti csapás, amikor a templomok tele voltak hívekkel. Rengeteg emberpusztult el az összeomló templomokban. Joggal merült fel a megrendült hitu emberekben a kérdés, ha Istenlétezik és a világ ura, miként engedhette meg ezt. Ha viszontnem lehetne földrengés és tuzhányó semtörhetne ki, azaz a Föld kérge merev lenne, akkor a szél és a víz minden kiemelkedo részt lepusztítana, többkilométeres vízréteg fedné a Földet. Szárazföld, szárazföldi élovilág, mi sem léteznénk. Nem kiálthat avallásos ember sem az égre: "Uram, miért ilyen tökéletlen a világod, hogy engedhetsz meg ilyet!?"

Míg az öröm az épülést, az életet és a jót segíto tevékenység jutalma, az állatot, embert egyaránt sújtófájdalom is fontos része a életnek. Ha nem fájna semmi, állatés ember nem tudná, mitol kell óvakodnia.Fájdalmas folyamatok, mint tövisbe lépés figyelmeztetések, mit nem szabad tennünk. Igaz, a halál elottibetegségekkel járó szenvedés ebbol a szempontból már hiábavalónak tunik, de úgy általában afájdalommiatt nem lázadhatunk a teremtés ellen.

Szombat. Határozottan mutatja a világegyetem fejlodése is, hogy a jó, az építo a meghatározó. Hiszen aMindenség szinte a semmibol jött létre és annyira finom, nagyon összetett rendszerek jelentek meg benne,mint az ember, az emberi agy. Közismert tapasztalat azonban, hogy a rosszat sokkal könnyebb észrevenni,mint a jót, mert a rossz nagyon látványosan, szembeötloen mutatkozik. Nem kell a felismeréséhez gondol-kodni, jelzik az érzékszervek, hogy fáj, összeomlott, eltört, szétesett, zavaros. De a jó, ami az építonek,alkotónak, gondoskodónak felel meg, csak akkor veheto észre igazán, ha a dolgokat hosszabb távon, fo-lyamatukban láthatjuk. Például az építkezés, vagy akár a barátság, a szeretet a pillanat számára is jelentvalamit, de igazából csak hosszabb ido után ismerjük fel igazi értékét. Amikor a ház elkészült, vagy átérez-zük, mit jelent az, hogy évek, évtizedek óta tudunk egymásról, ilyen idoket együtt élhettünk meg.

Világunk jó dolgait csak akkor vehetem igazából észre, ha alaposan figyelek mindenre. Megállok éselmélkedem. Látom a múltat, a jelent és felismerem, miképpen épülnek, állnak össze a dolgok, mint folyika teremtés. Ha állandóan csak dolgozom, rohanok, akkor bizony a világból inkább csak a rosszat vehetemészre. Egyszeruen nincs idom a megfigyelésre, elmélkedésre. Amikor vége a rohanásnak,mert kiraktak azállasomból, nyugdíjaztak vagy megbetegedtem, akkor jövökrá, hogy igazából nem is volt olyan rossz ezaz élet. Ha meghalt, aki mellettünk élt és a gyász megállít egy rövid idore, akkor döbbenhetünk rá, kit isvesztettünk el, mekkora értéket hordozott.

Alapvetoen fontos lenne felismerni a jót, a jó dolgokat, méghozzá idoben. Ezekhez igazíthatnám azutánmindennapi tevékenységemet, életemet. Rendszeresen meg kell állnom. Nem egyszeruen a pihenés kedvé-ért. Hiszen emberi alkatomnál fogva képes vagyok arra, hogyszinte állandóan, pihenés nélkül dolgozzam,legfeljebb váltogatom a könnyebb és nehezebb munkákat. Azért kell megállnom, hogy szemlélodjem ésátgondolhassam a dolgaimat és a világot. Imádkozzam, elmélkedjem Istenrol, a világáról, környezetemrolés magamról. Így felismerhetem a jót ami azután vezérelhet.Erre rendelte az Úr az embereknek a hetediknapot. Azzal tette számunkra paranccsá a megtartását, hogyÔ maga is megpihent a hetedik napon és ebbenkövetnünk kell Ôt. Ne csak mi ne dolgozzunk ekkor, hanem más sem. Házunk népét, akik reánk vannakbízva, azokat se hajtsuk, hanemok is tartsák meg a szombatot.

104

Nem tartjuk igazán a hetedik napot. Elodeink sem jeleskedtek ebben különösen. Hiszen amint a vasár-nap szavunk is mutatja, bizony ezen a napon tartották egyúttal a vásárokat is. Hamár úgyis összejöttek azegyházban.

A teremtés tökéletességérol. Tehát a teremtés tökéletességét az adhatja, hogy jó és rosszmegfeleloarányban vannak egymással. Ezt Isten a világnak és az embernek adott szabadság fokával állította be. Haa világ szabadsága nagyobb lenne, akkor a dolgok kevésbé lennének meghatározottak, kötöttek. Nagyobblenne a változásra való hajlam, a változékonyság is, így az új rendszerek könnyebben létre tudnának jönni.De nagyobb lenne a rendszerek sebezhetosége, a zurzavar is. Sokkal könnyebben széteshetnének amikösszeállnának. Ezért nem lehetne a világban ilyen összetett rendszerekig jutó fejlodés, a teremtés soha nemjuthatott volna el az értelem megjelenéséig.

Gondoljunk az ember szerveire. Szinte mindegyik kiveheto és átültetheto, pótolható. Kivéve az agyat,amely csak pár percig létezhet saját környezete nélkül. Ennyire bonyolult szerv nagyon erosen sebezheto,igen komolyan függ a környezetétol. Ilyen kifinomult és sebezheto rendszerek egy szabadabb világbannem jöhetnének létre, alkotóelemeik sem maradhatnának épségben. Egy szabadabb világban az törzsfej-lodés csak egyszerubb rendszerekig vezethetne, a legfejlettebb rendszer összetettségét, kifinomultságát aszabadság adott foka határozná meg.

Ha viszont a szabadság foka kisebb lenne, az elemek erosebb kötöttsége miatt a változékonyság is ki-sebb. Új rendszerek nemcsak lassabban alakulnának ki, hanem a változékonyság alacsonyabb foka miattbizonyosak létre sem jöhetnének. Így a törzsfejlodés is lelassulna, sokkal színtelenebb, unalmasabb formáklétrejöttéhez vezetne. Szabadság teljes hiánya a világot gépezetté tenné, amely csak egyféleképpen zakatol-hat. Mint egy felhúzott és lejáró lendkerékszeru, vagy örökké létezo gépezet, amelyben az ember vagy másösszetettebb rendszer megjelenése körfolyamat állomása,nem pedig fejlodés gyümölcse.

A sátán szerepe. Kérdés, a tökéletes isteni teremtésében mi a sátán szerepe.Létezo, aki nagyon okos,személyesnek ható értelemmel rendelkezik. Állandóan kísérti az embert, ez a feladata. Legkönnyebbenmint egy örökös, szinte gépiesen muködo, állandó tevékenységet érthetjük meg a kísértést. Állandóanösztönzi, mozgatja a sátán az embert, sosem hagyja békén. Mindig újabb és újabb ötletekkel, lehetoségekkelbombáz, nem hagy nyugalomban. Vannak a felvetések között mindenfélék, butábbak, okosabbak egyaránt.Merthogy az emberi szellemiség fejlodési pályája igen összetett, a sátán nem csak apróbb piszkálásokkalbefolyásolja azt. Sokkal kifinomultabb, ravaszabb módszerek, nehéz kísértések kellenek. Úgy mondjaa rosszat sátán, hogy az helyesnek tunjék. Félrevezet, csúsztat, hazudik, értelmes lényként, személykéntjelenik meg.

Vajon mi szükség van arra, hogy a sátán kísértsen bennünket,Isten miért hagyja mindezt? Fentiekbollátszik, hogy a sátán feladata az, hogy állandóan mozgasson, serkentsen bennünket. Feldolgozott, rögzülttudásunkat, ismereteinket hiába háborgatná. Viszont van sok-sok fél-tudásunk, fél-ismeretünk, fél-hitünk,igen sok hézag található tudásunk, szellemiségünk bizonytalan tartományaiban. Ezeket a réseket tágítja asátán, szétrázza a bennünk lévo bizonytalan helyzetu dolgokat. Ezek a kísértések mindannyiunk számárajól ismertek, nézzük a következo példákat. Minek tanulsz, hiszen úgyis elfelejted. Elég az, ha megszerzeda vizsgajegyet, minek töröd jobban magad. Dolgoztál már éppeleget, pihenj egy kicsit, hadd csinálja megmás. Minek csinálod, úgysem érdekel senkit. Kár nekikezdened, úgysem tudod megcsinálni. Jó, ezt acsúnya szokást abba kellene már hagynod, de most olyan nagy aterhelésed, majd leszoksz róla késobb.Barátod vagy barátnod ugyan értékes valaki, de nagyon nehéz természetu, ne gyötrodj annyit vele, te jobbatérdemelsz. Szakíts vele, biztos találni fogsz jobbat nála.És így tovább.

Ha a kísértéssel szembeszállunk, a harcból megerosödve kerülhetünk ki. Átgondolva, tisztázva bizony-talan ismereteinket, rendszerezve tudásunkat, megerosítve hitünket fejlodünk, magasabb szellemi szintrekerülünk, jobbak leszünk. Ha viszont gyengék vagyunk, nem szállunk szembe a kísértéssel, elvesztjük a féltudást, hitet, ismeretet, és ezzel egy alacsonyabb szintresüllyedünk vissza. Ez a bukás.

105

Csak teremtmény a sátán is. Nagy a hatalma, de csak azon a területen muködhet, amit Isten megszabottszámára. Néha az Úr még ott is felülbírálja, ha éppen úgy látja jónak. Ha a sátán egyáltalán nem kísérthetnebennünket, igencsak maradnánk abban az állapotban, ahol vagyunk, nem törekednénk a jobbra.

Jézus három megkísértése. Jézus megkísértései is jól példázzák, hogy a kísértés mennyire fontos sze-repet játszik az ember életében. Jézus, mint ember, ugyanúgy élt, mint mi, megvolt a szabadsága arra, hogyválasszon. Harmincéves koráig nem tunt ki különösebben azemberek közül. Akkor érkezett el az ideje,hogy feladatát - az emberek visszavezetését Istenhez - betöltse. Ekkor az evangéliumok leírása szerint (Máté4,1-11, Lukács 4,1-13) a sátán háromszor is megkísértette apusztában. Nem véletlen, hogy a kísérto a pusz-tában, a sivatagban vagy éjszaka gyötri a legjobban az embert, mert magányában, szokott tevékenységeinekhíján az ember önmagával szembesülve számvetésre kényszerül, lásd a 3.3.1. szakaszban.

Elso kísértésében arra biztatja az ördög, változtassa a köveket kenyérré. Egyszeru mód ez arra, hogyaz embereket vonzza és akkor az emberek követnék. Jézus ezt visszautasította, mondván, hogy nemcsakkenyérrel él az ember. Valóban, az ember természeti lény és ennie kell, de szellemi lény is. Számára azigazi kihívások szellemi kihívások. Testi éhség, szomjúság, fáradtság könnyen leküzdheto, eszik, iszik éspihen az ember és máris rendben van. Szellemi éhség, szomjúság, fáradtság viszont nem kezelheto ilyenkönnyen, félelmetes kihívásokat jelenthetnek az ember számára. Szellemi táplálék, ital, eroforrás az egyénlétezésének, életének meghatározó elemei.

Már az ember szellemiségét érinti a következo két kísértés. Arra biztatja az ördög a második kísértésbenJézust, hogy vesse le magát a templom tetejérol. Nem lesz baja, mert mint Isten fiát az angyalok megvédikmég a sérülésektol is. Ezt a csodát látva emberek sokasága - az egyetlen templom a fováros, Jeruzsálemközpontjában, a Sion hegyén van, ahol mindig tömegek tartózkodnak - fogja majd követni. Jézus ezt akísértést is visszautasítja, mert az ember szellemiségéhez méltatlan szellemi táplálék, ha csodákkal ámít-ják, mutatványokkal vezetik félre. Világi hatalmat ajánl aharmadik kísértés. Jézus ezt is visszautasítja,mert tudja, hatalommal ugyan sok mindent el lehet intézni, de kényszerrel nem érhetjük el azt, hogy aszabadságra született embereket értelmes létre, Istennektetszo életre vezessük.

Jézus fenti megkísértéseinek is megvolt az értelme. Megkísértésének hatására Jézus átgondolta felada-tát, elzárkózott bizonyos, csak látszatra jó módszerek alkalmazásától. Már tudta, legyozve a kísértéseket,mit kell tennie, megkezdte tanítói, gyógyítói tevékenységét és végül ezeken felül önmaga feláldozásával,megváltó halálával vezette, vezeti az embereket Istenhez.

Ördögi gondolatok. Valamennyien tapasztalhatjuk, foleg fiatalabbak, milyen szörnyu, képtelen dolgokjutnak néha eszünkbe. Váratlanul törnek fel bennünk gonosz, romboló gondolatok. Akár imádkozás, vagyvallásos szertartás közben is. Vallásos ember ezt gyorsan le tudja gyozni, Istenéhez fordul védelemért, kéri’ne vigy minket kísértésbe de szabadíts meg minket a gonosztól’. Ez használni szokott, a gonosz a hiábavalópiszkálódás után visszavonul és békén hagyja az embert.

Ilyen ördögi gondolatok forrása szellemi fejlodésünk fentebb tárgyalt folyamata. Ezek a váratlanulránk töro képtelen gondolatok az erosebb szellemi tevékenységet, belso épülést, átalakulásokat kísérhetik.Ha komolyan veszioket valaki, nyomasztó érzést jelentenek, eszünkbe jutnakaz újságban olvasott rémestörténetek, esetleg szörnyu családi események is. Ha az aggodalom és a félelem megerosödik bennünk, akármeg is betegíthet. Ha elhessegetjük a gonosz, ördögi gondolatokat, nem foglalkozunk velük, a szorongatógondolatok feldolgozatlanul süllyednek a tudatalattiba.Ott viszont rombolnak, lelki gubancokat keltvebetegíthetnek meg bennünket.

Nem hívo számára az a lehetoség áll rendelkezésre, hogy az ördögi gondolatokat nem szabad sem ko-molyan venni, sem elhessegetni. Lényegében ugyanazt a módszert követi a tolük való szabadulás, mint ahívo imádkozása. El kell különíteni magamtól a gonoszság forrását. Fel kell ismerni, hogy a rosszaságot,szörnyuségeket nem az igazi valóm gondolja, ténylegesen nem én vagyok rossz. Ezek a gonosz gondola-tok szellemi fejlodésem melléktermékei, ilyen gondokkal, ha különbözo gyakorisággal is, szinte mindenki

106

gyötrodhet. Ha így azonosítom az ördögi gondolatok eredetét, akkor a tudatom már feldolgozza a történte-ket, a szorongató képzetek a belso ’szemeteskosárba’ kerülnek és nem válnak lelki gubanccá,elenyésznek.

Rossz és jó késztetéseinket sem nehéz felismerni. Ami pusztító, abból egyre több kell, kimerít és el-süllyeszt. Például az ivászat, gyönyör, mámor kábulat hajszolása felemészt. Ami épít, az nem merít ki.Sot az ido haladtával kevesebb is ugyanazt a jó érzést adja. Gondoljunk igényes zene hallgatására, jó muolvasásra.

Mindennapjainkban a jó és a rossz egyaránt ott van. Döntésünknek van elorevivo, jó vetülete, de mu-tatkozik a rombolás is. Jó és a rossz közötti döntés nem reménytelenül nehéz, általában el tudjuk dönteni,az egészet nézve, mi a jobb, mi a rosszabb. Egyáltalán nem szükségszeru, hogy egy adott rossz dolog,esemény megtörténjen, mindezeknek csak a lehetosége adott. Istent nem hibáztathatjuk érte. A szenvedés,rossz meghatározó része emberi gonoszság terméke. Rajtunkáll, nem pedig Istenen, mennyi jó és mennyirossz történik a világban.

9. Zárszó

A vallásosság alapja a tudatalatti tartományban kifejlodo természetes hit, amely mindenkiben megjelenik,akinek a születését szeretettel várták és féléves koráig kell o szeretetet és gondoskodást kapott. Miután atermészetes hit a környezeti hatások és a nevelés hatására tudatosodik, az ember életének lelki távlatot ad.Ehhez a lelki, az anyagiakat meghaladó élettávlathoz, a természetfölöttibe vetett hithez igazodik azutánaz ember gondolkodása, viselkedése. Kiépül a lelki élettávlatnak megfelelo szellemi élettávlat és a hitnekmegfelelo muveltség és intézmények kialakulása az ember minoségi fejlodésre készteti. Ezzel az embermeghaladja a legértelmesebb állat szintjét, azaz nem csupán a jelen adta lehetoségek minél jobb kihasz-nálására törekszik, hanem gondol a jövore is és felelosséget érez a világért. Fontos jellemzoi a vallásosgondolkodásnak a felhalmozódott tapasztalatokra épülo bölcsesség, a hagyományok, a tekintély tiszteletevalamint az alázat, saját tökéletlen voltom és korlátaim felismerése és tudomásul vétele.

A természettudomány a természet rendjének törvényszeruségeit kutatja. Módszerénél fogva a részte-rületek vizsgálatára szorítkozik, ezeket viszont egyre nagyobb sikerrel értelmezi. Annyira, hogy nagyobbterületek átfogó leírására is képes lehet. De a természettudományos vizsgálódásnak megvannak a magatermészetes korlátai. Nem is törekedhet, nem is törekszik avilág egészének megragadására, értelmezésére.

Elsosorban módszertani a természettudományos és vallásos gondolkodás ütközése. A mindent kétel-kedoen szemlélo, tekintélyeket elutasító, az adott dolgot az éppen fennálló körülményeknek megfeleloenértékelo természettudományos eljárás ütközik az évezredes tapasztalatokra alapozó, tekintélyekre hivat-kozó, bölcsességben bízó vallásos felfogással. Értheto a két gondolkodásmód szembenállása, viszont nemszükségszeru. Megfelelo cselekvéshez mind a két módszer szükséges, csak arra kell figyelni, hogy adotthelyzetben az éppen alkalmasat kövessük. Úgy hozom a döntést, hogy bölcsen tekintettel vagyok az egészreés a jövore. Ha úgy ítéltem meg, cselekednem kell, akkor az adott feladatot a természettudományos szem-léletet követve okosan, kételkedoen vizsgálódva és hatékonyan oldom meg.

Éppen abban látják a vallások az emberi szenvedés, nyomorúság forrását, hogy az ember nem ismerifel értelme határait. Az eredendo bun az önmaga korlátaira nem gondoló, a jó és rossz mibenléte felolönkényesen határozó ember életének velejárója. Az ilyen, sötétben botorkáló ember öntörvényu viselkedé-sével sérti a világ rendjét, tönkreteszi sajátmaga és másoksorsát. Ugyan a szuklátóköru, önzo okosság egyideig bizonyos elonyökhöz juttathatja követojét, hosszabb távon viszont az ilyen, a legértelmesebb állatkéntvaló viselkedés önpusztító. Hindu, buddhista és taoista azeredendo bunhöz nagyon hasonló fogalmakkalmagyarázza az emberi gyötrelmek okát. E vallások szerint azemberi gondolkodást a szerénység, a bölcsmértéktartás és a tisztábban látásra való törekvés kell, hogy jellemezze.

Milyennek lássuk világunkat? Valamennyi vallás arra hívjafel az ember figyelmét, hogy a világ ren-dezett, összefüggo egészet képez. Ez az érzés az ember természetes hitének az egyik alapja és az emberek

107

nagy többségének zsigeri érzése. Nemcsak a vallásos emberek, hanem az anyagelvuek nagy részének tu-datalattija is szép egésznek érzi a világot.

De a bennünk lévo belso hangot nagyon sokan nem hallják meg. E gyorsuló világban élés sok embertmegzavar. Úgy látják, hogy a világ nem rendezett egészként viselkedik, hanem zavaros, azaz a világ folyásátnem az összhang, hanem a gyors és váratlan változások sora határozza meg. Ezek a változások az emberszámára jót és rosszat egyaránt hozhatnak. Ezért az embernek résen kell lennie, állandóan védekeznie kella veszélyek ellen és ki kell használnia a kínálkozó esélyeket.

Ha az ember a világot zavarosnak látja, akkor igencsak tevékeny életet él. Állandóan tesz valamit, hogyvédje magát és éljen a kínálkozó lehetoségekkel. Egy ilyen ember elsosorban csak magára tud gondolni,másra nem jut ideje, ereje. Csak a mában él, nem tud igazából ajövovel vagy a múlttal foglalkozni. Rossz-nak látja a világot, ugyanis a jót nem nagyon veheti észre, azt ugyanis csak a dolgok folyamatát szemlélvefedezhetné fel, de a szemlélodésre, hosszabb idoszakok áttekintésére nincs ideje és ereje. Csak úgy tud ajövore gondolni, ha ezt és azt még most megcsinálom, akkor majd jobb lesz. Nem tud megnyugodni, nemélhet teljes emberi életet. Így a mának élve az ember elhasználja a világ eroforrásait és elpusztítja önma-gát. Mivel a világ kuszaságát elsosorban az ember és nem a természet okozza, a világot zurzavarosnak látóemberek felszaporodása növeli a világ összevisszaságát. Emiatt egyre több ilyen ember jelenik meg, egyrekevesebb idonk jut egymásra, a gyermekeinkre. Végül a zurzavar növekedése a muveltség összeomlásáhozvezet.

Látja a világ zavarosságait a világot szép egésznek tartó ember is, de ezt a világ rendjének velejárójakéntkezeli. Csak olyan veszélyek ellen védekezik komolyabban,amelyek ellen tényleg védekezni kell és azesélyek közül csak azokat használja ki, amelyekkel élés összhangban van a világ szép rendjével. Ezért nemhajszolja annyira magát, mint a kuszaságban élo, túlzottan tevékeny ember, viszont amit tesz, az építi avilágot, szebbé teszi azt.

Példaként gondoljunk az önszervezo kritikus állapotot szemlélteto homokdombra, amely nagyon szépenmutatja a rend és a káosz együttes jelenlétét. Egy vallástalan beállítottságú, a világot zurzavarosnak látóember annak felel meg, aki a domb oldalán állva csak a váratlanul lezúduló görgetegeket veszi észre ésezért az egészet rendezetlennek, rossznak fogja fel. Aki hívo az is ugyanott, a domb oldalán él, és küzd agörgetegekkel. De hiszi azt, hogy a domb szép rendben épül, növekszik és az egész folyamatban a rend ameghatározó.

Mivel a hívo ember hisz abban, hogy a világ értelmes alkotás, áll felette valamilyen felsobb szellemi ero,ezért gondolkodásában meghatározó szerepet játszik a jövore való tekintés. Bízva az isteni gondviselésben,az ember jóval többet tud elviselni, képes sokmindenrol, hacsak idolegesen is lemondani. Ha vallásosvilágszemléletek, példaképek, értékrendek vezetik az embert, akkor valóban szabadon dönthet és nem alegértelmesebb állat módjára él, akit végsosoron ösztönei vezérelnek. Ezért a hit az emberi muveltségetalakító és fenntartó, az embert minoségi fejlodésre készteto ero, mással aligha helyettesítheto.

108