Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám · főterén, emlékkiállítása a helyi magyar gimnáziumban látható. A 2010. január 27-én megnyílt Szenci Városi Múzeum állandó

Tájházi Hírlevél A Magyarországi Tájházak Szövetségének

tájékoztatója

2010. 4. füzet

Jósvafő, 2010. december

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám

A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 2

VIII. évfolyam 4. szám

2010.

Felelős szerkesztő:

Szablyár Péter

Felelős kiadó:

Hadobás Pál

igazgató

HU ISSN 1785-4873

Kiadja a Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum

(Edelény, 3780 István király u. 49.)

a Magyarországi Tájházak Szövetségével együttműködve.

Készült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

Szerkesztőség: 3758 Jósvafő, Dózsa Gy. utca 3.

Nyomdai munkák: K-B Aktív Kft. Gyorsnyomda és másolószolgálat, Miskolc.

Felelős vezető: Kása Béla

A címlapon: A Várasfenesi tájház (Partium) Dr. Kéri Gáspár felvétele A kiadványban szereplő – aláírás nélküli – képeket Szablyár Péter készítette. Igény esetén a képek

elektronikus formában díjtalanul igényelhetők a [email protected] e-mail címen !

mailto:[email protected]



Tisztelt Olvasó, Kedves Barátaim!

Az elmúlt években a hajdani OKM által kiírt céltámogatási pályázatok

teremtettek lehetőséget tájházaink évtizedes fejlesztési elmaradásainak

pótlására, a műtárgyak állagvédelmétől, szakszerű leltározásától a

kulturált „vizesblokkok” (WC-mosdó) létesítéséig. 2010-ben – a

bőrünkön is érzett gazdasági megszorítások miatt – ez a forrás elapadt.

De a szükségből sikerült erélyt kovácsolni. Az Nemzeti Kulturális

Alap által kiírt „A Felemelő század” – Nemzeti romantika és polgári

felemelkedés a 19. századi Magyarországon” országos programhoz

kapcsolódva, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum szakmai gesztorálásával

sikerült újabb lendületet adni tájházainknak. Így 11 tájházban időszaki

kiállítást, négy tájházban, három szabadtéri néprajzi gyűjteményben,

ill. a Sziget fesztiválon azt a vándorkiállítást tudtuk, ill. fogjuk a jövő

év első felében bemutatni, amely mobil paneleken (bannereken)

mutatja be a paraszti polgárosodás tárgyi világát, helyszínenként

kiegészítve az adott gyűjtemény e témához kapcsolódó műtárgyait.

Valamennyi helyszínen múzeumpedagógiai program, vetíthető

prezentáció és az ismeretanyag feldolgozását segítő munkafüzet várja

a látogatókat.

Ez a projekt a Szövetség nyolc éves fennállása óta a legnagyobb,

országos hatókörű vállalkozása. Eddigi sikere is bizonyítja, hogy ez a

közgyűjteményi forma 21. századi elvárásoknak megfelelő módon

tudja színesíteni a leépülő közművelődés palettáját 3-99 éves korig.

Egyre jobban foglalkoztatja tájházaink fenntartóit és vezetőit a

működési engedélyek felülvizsgálata a 2/2010-es rendelet

szellemében. A színvonal megmérettetését, folyamatos emelését, mint

célt szükségesnek és elkerülhetetlennek tartjuk. De mindezt a

realitások figyelembe vételével, a szakmai segítség biztosításával, és a

helyi adottságok differenciált figyelembevételével tudjuk csak

elképzelni. Ha nem így történik, nem építeni fog mindez, inkább

rombolni. Ezt azonban el kell kerülni!

Jósvafő, 2010. december 10. Szablyár Péter



Magas kitüntetés hagyományőrző-ápoló munkásságért

A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adtak át 2010:

október 23-a alkalmával Hajdu Ráfis Jánosnak, a Borsod-Abaúj-Zemplén

Megyei Múzeumi Igazgatóság tiszteletbeli örökös múzeumigazgatójának, a

mezőkövesdi Mezőgazdasági Gépmúzeum alapítójának

A kitüntetés és a kitüntetettek: a Hajdu Ráfis házaspár



Hajdu Ráfis János kedvenc masinái között

A gyűjteményt be is kell mutatni…

Minden katonás rendben



Hajdu Ráfis János és felesége, Bakos Mária múzeumépítő

munkássága

Az akaraterő diadalának köszöntése

A mezőkövesdi gép- és eszközgyűjtemény megálmodója, tervezője és

létrehozója, Hajdu Ráfis János – aki gyerekkora óta kötődik a paraszti

gazdálkodás eszközeihez – feleségével, Bakos Máriával mindent megtett annak

érdekében, hogy a régi idők néprajzi és agrárműszaki relikviái ne vesszenek a

feledés homályába.

A felbecsülhetetlen értékű, leletmentő munkájához az erőt szorgalmas, derék

őseitől kapta, amelyet így fogalmazott meg: „A saját gyűjtőmunkám abból az

érzelmi töltésből indult el, hogy úgy éreztem, szüleim, elődeim kézmelegét,

emlékét őrzik azok a tárgyak, melyeket az egykori parasztgazdaságunkból vagy

rokonságom köréből megmentettem.” A Matyóföldön létrehozott agrártörténeti

emlékhely – a Mezőgazdasági Gépmúzeum – több évtizedes kemény, kitartó,

hangyaszorgalommal végzett munka eredménye, amelyből felesége, Bakos

Mária, hű segítője mindenben kivette részét. Hajdu Ráfis János szeretett

hitvesével nem ismert lehetetlent, minden napot kihasználva, vasakarattal

mentették a régi tárgyakat, maradandót alkotva, családi portájukon

megvalósították álmaik álmát. A házaspár gyűjtőmunkája évekkel megelőzte az

1977-ben kiadott, az agrártörténeti emlékek fokozottabb védelméről szóló 42/77.

számú MÉM – ÉVM – KM rendeletet. Kutató és leletmentő tevékenységük az

egész országra kiterjedt. A legelső mezőgazdasági erőgépeket 1971-ben

gyűjtötték, amikor hazánkban még a „múltat végkép eltörölni” szellem

uralkodott. Az első ősrégi példányokat számos nagy értékű gépritkaság követte.

Múzeumukban jelenleg már kétszáznál is több belső égésű stabilmotor,

lokomobil és traktor van kiállítva, több száz munkagéppel és munkaeszközzel,

valamint néprajzi relikviákkal egyetemben. A stabilmotorok között

megkülönböztetett értéket jelentenek az egykor Matyóföldön használt motorikus

erőgépek. A szakszerűen restaurált masinák javarésze működőképes állapotban

található. A gépgyűjtemény döntő hányada a legendás magyar mezőgazdasági

gépgyártás termékeit reprezentálja. A hőskorra az alapító így emlékezett vissza a

Herman Ottó Múzeum 2000-ben Miskolcon kibocsátott évkönyvében:

„Gyűjteményünk már olyan mennyiségűre szaporodott, hogy úgy éreztük, annak

kiállításszerű fenntartása és továbbfejlesztése magánerőből tovább már nem

lehetséges. Ekkor feleségemmel úgy döntöttünk, hogy a gyűjtött anyagot, az

elhelyezést biztosító telekrésszel együtt, térítés nélkül állami tulajdonba ajánljuk

fel azzal a kikötéssel, hogy a gyűjteményt a mi közreműködésünkkel

Mezőkövesden múzeummá fejlesszék. Ajánlatunk végül a Kulturális

Minisztériumhoz került, amely azt elfogadta, és a gyűjteményt a helyileg



illetékes Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Szervezet hatáskörébe

utalta.”

1979. augusztus 4-én a Borsod Megyei Múzeum igazgatója, dr. Szabadfalvi

József nagy érdeklődés mellett, ünnepélyes keretek között megnyitotta, és

közgyűjteménnyé nyilvánította az államnak felajánlott mezőgazdasági gép- és

eszközgyűjteményt. A „Mezőgazdasági Gépek Gyűjteménye” néven megnyitott

agrárműszaki emlékhely évről évre jelentős mértékben gazdagodott, és

területileg is többszörösére bővült. Ezért 1993-ban a Kulturális Minisztérium

hivatalosan is múzeummá nyilvánította, és az intézmény korábbi nevét

Mezőgazdasági Gépmúzeumra, mely a század végére már az ország egyik

legjelentősebb technikatörténeti kiállítóhelyének számított. Mi a titka, mi a

különlegessége az állandóan szépülő és bővülő matyóföldi múzeumnak? Az,

hogy egy házaspár kitartó munkája hozta létre, rendkívül széles körű a

bemutatott gép- és eszköz-arzenál, és szinte minden tárgy működőképes. Külön

ki kell emelni Hajdu Ráfis János szakírói munkásságát: tanulmányait, könyveit,

katalógusait, továbbá népművészi szinten készített fafaragásait, mesteri

épületszerkezeti ácsmunkáit, amelyekből – például a tároló színek oszlopait,

gerendáit vagy egyéb kiállított faragványait látva - a látogató ízelítőt kaphat. Az

elmúlt több mint három évtizedben sok hazai és külföldi szakember is

megcsodálhatta ezt a briliáns, Európa hírű agrártörténeti kiállítóhelyet.

A nemzeti kincset érő gépgyűjtemény létrehozói számos kitüntetésben és

elismerésben részesültek, melyek közül kiemelkedik a két alkalommal is elnyert

„Év Múzeuma” díj (1996, 2002). A Hajdu Ráfis házaspár mindvégig hű maradt

a Múzeumban olvasható székelykapu felirathoz, amely így hangzik: „Őseidnek

szent hitéhez, nemzetséged gyökeréhez, testvér ne légy hűtlen soha!”

Réz Gyula főmuzeológus

A Gépmúzeumban a látogató mindig szívesen látott vendég



Köszöntjük dr. Simor Ferencnét 80. születésnapja alkalmából

Dr. Simor Ferencné, Bokody Éva néprajzi gyűjtését 1974-ben kezdte meg

Siklóson és környékén. Járta a Drávaszög falvait, fotózta a jellegzetes szőttes és

hímzésanyagot. Gyűjtötte a paraszti élet tárgyi emlékeit, már-már feledésbe

merült hagyományait. A tárgyi anyagot saját padlásán, a spirituális, de

megörökíthető anyagot celluloid szalagon, magnókazettákban, gyűjtési

naplóiban őrizte.

Eltökélt terve volt egy tájház létrehozása:

…„kell egy szilárd pont, amelyre állva, ha a világot nem is, de a közönyösséget

ki tudom forgatni sarkaiból”… vallotta.

Szívós kitartásának köszönhetően gyűjteménye számára megkapta a Siklóstól 6

km-re lévő Nagytótfalu megüresedett - 150 éves - iskolaépületét. Azonnal

megindította az épület népi műemlékké nyilvánítását, amit megyei szakemberek

támogatásával két esztendő alatt el is ért.



A szakszerűtlen beavatkozásokat megszűntetve az épületet eredeti formájában

állíttatta helyre. A kert és az udvar rendbetétele már társadalmi összefogásban

született, melyet az 1988-as átadás követett.

A tájházban iskolatörténeti kiállítás és egy paraszti tisztaszoba enteriőrje kapott

helyet, és megkezdődött a ház „élővé tétele”. 1989 januárjától az épület hátsó

lakószobájában négy hagyományos szövőszéken megindította a szövőszakkört

felnőttek számára, felelevenítve a környék gazdag szövőkultúráját.

Még ugyanabban az évben kölcsön-sátrakkal gyermektábort szervezett. A

szövést követte a fafaragás, majd évről-évre újabb mesterségek.

A tájház példa értékű működtetésén túlmenően Ő a kulturális élet kovásza is

Nagytótfaluban. Évtizedes kimaradás után az iskolások bevonásával 1989-ben

megszervezte és emlékezetesen megünnepelték legnagyobb nemzeti

ünnepünket, március 15-ét, melynek hagyománya azóta is folytatódik.

Megindította a Falunapok szervezését, és a neves napokat: Kézműves

gyermeknap, Karácsonyváró, Húsvétváró, Nyuszi-búcsúztató napok keretében.

2000-ben egy 20. század eleji tornácos górét vásárolt, amely alatt helyet kapott

sok-sok méhészeszköz. A környék 33 településéről már közel 2500

agrártörténeti tárgyi emlék gyűlt össze fáradhatatlan gyűjtő munkája nyomán.

Emléket állított a település nevezetes személyiségeinek. A tájház falára

emléktábla került Baksay püspök emlékére, aki két évig ott tanított, de ugyanígy

Kossa Dánielnek is. A Szabadságharc 150. évfordulóján kopjafát avattak a

templomtéren nyolc hajdani Kossuth-honvéd emlékére. Megmentette Toldy

Ferenc egykori tanító síremlékét, melyet méltó ünnepség keretében a

templomkertben helyeztek el.

Ismeretterjesztő tevékenysége szerteágazó: előadásokat tart a Tájházszövetség

és a Múzeumok Őszi Fesztiválja rendezvényein, cikkeket publikál a Siklós c.

újság hasábjain, a Vár- és Múzeumbarát kör kiadványaiban, a Honismeret c.

lapban. Az 1992-ben megjelent „Baranyai konyha” c. könyv „Magyarok

étkezési szokásai és ételei” c. fejezet szerzője.

Évek óta azon fáradozik, hogy a vidék kincse – a drávaszögi hímzés – ismét

„divatba jöjjön” a kézimunka-szerető asszonyok körében. Kutatónapjain a

Magyar Néprajzi Múzeumban rajzolja az ott fellelhető főkötők mintáit. A

megtalált motívumok felhasználásával terítőket tervezett.

További munkájához sok erőt és jó egészséget kívánunk!



Jeles személyiségeknek emléket állító kiállítóhelyek Dél-

Szlovákiában - Danter Izabella –

(elhangzott a VIII. Országos Találkozón Kiskőrösön)

A mai Szlovákia déli régióiban működő múzeumok és kiállítóhelyek

közül kiemelkedő jelentőségűek azok az intézmények, amelyek az egyetemes

magyar történelem, irodalom-, kultúra- és tudománytörténet egy-egy jeles

személyiségét, mint híres „földijüket” mutatják be. A somorjai Városi

Honismereti Múzeum, amely a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum kihelyezett

kiállítóhelye, Khín Antalnak, az 1927-ben itt megalakult Csallóközi Múzeum

megalapítójának és Prohászka István, festőművésznek állít emléket.

A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban az orientalista Vámbéry Ármin

emlékszobáját láthatjuk, aki 1832-ben született Dunaszerdahelyen. Szenczi

Molnár Albertról, a késő-reneszánsz korának nagy alakjáról, mint protestáns

prédikátorról, nyelvészről, fordítóról Szencen az 1966-tól évente megvalósuló

Szenczi Molnár Albert Napok keretén belül emlékeznek meg. Szobra a város

főterén, emlékkiállítása a helyi magyar gimnáziumban látható. A 2010. január

27-én megnyílt Szenci Városi Múzeum állandó kiállítása is méltó emléket állít

a város nagy szülöttjének. Nevét viseli a helyi magyar gimnázium és alapiskola

is. Czuczor Gergelynek, a 19. század nagy magyar nyelvészének, költőnek a

múzeumát szülőfalujában, Andódon találhatjuk. Ezen kívül Czuczor Gergely

Emlékkiállítás látható az érsekújvári Thain János Múzeumban is. A Jedlik

Ányos István természettudós, feltaláló munkásságát bemutató kiállítás

szülőfalujában Szímőn a Jedlik Ányos Házban található. A helyi községi hivatal

a Jedlik Ányos-díjat 2000-től ítéli oda olyan neves szlovákiai magyar

tudósoknak, akik a természet- és társadalomtudományok területén kiemelkedő

teljesítményt nyújtottak. Komáromhoz fűződik Jókai Mór, írónak és Lehár

Ferenc, zeneszerzőnek a neve. Mindkettőjük emlékkiállítása a komáromi Duna

Menti Múzeumban található. Szklabonyán, Mikszáth Kálmán szülőhelyén

emlékházként működik az a lakóház, amelyben az író 1852-1872 között

gyermek- és ifjúkorát élte le. Az itt található kiállítás az író életét és

munkásságát mutatja be kihangsúlyozva kapcsolatát a nógrádi tájjal, amely

írásművészetének kiapadhatatlan forrása volt. Alsósztregován a Madách-

kastélyban a kastély korabeli berendezése mellett Madách Imre drámaíró rajzai

és festményei, továbbá Az ember tragédiája c. Madách-mű ihlette Kass János,

Nagy Zoltán és Zichy Mihály képzőművészeti alkotásaiból álló tárlat látható.

A műemlékként nyilvántartott kastélyhoz tartozó parkban található Madách Imre

síremléke (Riegele Alajos alkotása 1936-ból). Gömörmihályfalván Forgon

Andor családi házában került megrendezésre Forgon Mihály, a Gömör-Kishont

vármegye nemes családai c. mű szerzőjének emlékkiállítása. A kassai Kelet-

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%ADm%C5%91



szlovákiai Múzeum kiállítóhelye a Rodostói ház, II. Rákóczi Ferenc egykori

ebédlőpalotájának mása, amely Kassán épült fel az 1940-es években. A

berendezés egy részét a rodostói épületből szállították Kassára. Az állandó

kiállítás felújítása 2006-ban valósult meg.

A Rodostó ház Kassán

Galgóczy Tibornak (1923-2008), a népművészet mestere cím viselőjének az

állandó kiállítása a nagymihályi Zempléni Múzeumban látható. Itt található

alkotásainak legnagyobb gyűjteménye is.

Zemplén Múzeum Nagymihályban

http://hu.wikipedia.org/wiki/II._R%C3%A1k%C3%B3czi_Ferenc

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kassa

http://hu.wikipedia.org/wiki/1940-es_%C3%A9vek



Galgóczy Tibor népi iparművésznek a specializációja a fafaragás és a

szaru hagyományos megmunkálása és díszítése volt. Mokcsakerészen jómódú

gazdálkodó családban született 1923-ban. A nagyapja korai halála után Vajkócra

(Ungvártól 15 km) költöztek és a család 15 ha-os gazdaságán gazdálkodtak.

Gazdálkodást, a föld szeretetét és emberséget tanult édesapjától, aki a Barázda

rendszeres olvasója volt, saját könyvtárat építgetett, s a kovácsmesterséget az

1. világháború alatt sajátította el. Galgóczy Tibor Ung vármegye

soknemzetiségű (magyar, zsidó, cseh, szlovák, ruszin) és színes vallási

összetételű (római katolikus, zsidó, görög katolikus, evangélikus, református)

lakosságát visszaemlékezéseiben így jellemezte: „A megye déli része adta a

mezőgazdasági termékeket, a magyar falvak háziasszonyai vonattal jártak ide a

piacra tejjel, túróval, csirkével, tojással, és tavasztól őszig az idényjellegű

zöldséggel, gyümölccsel. A ruszinok az ölfát, a kézi szerszámokat, az egyujjas

gyapjú kesztyűket, házilag készített rövid bundákat, bekecseket hoztak ide

eladni. A Csehszlovák Köztársaság idején jelentős volt a cseh betelepítés és a

megye központja óriási fejlődésnek indult. Fűrésztelepek, szöggyár, vasöntöde,

hordó készítő üzem, bútorgyár, szeszgyár, gépgyár stb. lendítettek a régió

gazdasági életén.“ (Galgóczy Tibor önéletrajzi írása, kézirat)

Fafaragással már gyermekkorában is próbálkozott, édesapjától leste el

ennek a munkának a csínját-bínját. Beregszászon kisdiákként, cserkészként a

természet megismerésére és szeretetére tanították.

Gimnáziumi évei alatt a diákújság szerkesztésével és illusztrációinak

készítésével foglalkozott. A Széchenyi István évforduló alkalmából kiírt

pályázat győztese lett egy diófából kifaragott Széchenyi István portréval.

1939-ben visszaköltöznek Mokcsakerészre az apja szülői házába és

gazdaságába. Itt ismerkedett meg az Ung, Feketevíz és Laborc mocsaras

világának sokszínűségével, a pásztorok életének mindennapjaival és

művészetével.

Gimnáziumi tanulmányai befejeztével a debreceni mezőgazdasági

akadémiára jelentkezett, tanulmányait azonban a háború miatt nem tudta

befejezni. Hazatért és szülei birtokán gazdálkodott egészen a

szövetkezetesítésig. A 2. világháború után a család 45 ha-os területen

gazdálkodott, amely rendes megélhetést biztosított. Az 50-es évek elején sok

viszontagság után bekapcsolódott a szövetkezetesítés folyamatába, kezdetben

kocsikísérőként, majd patkolókovácsként dolgozott. Elsajátította a szlovák

nyelvet, 1953-ban agrárközgazdászi képesítést szerzett és családjával

Nagykaposon telepedett le. 1947-1957-es években a sportéletből is kivette

részét, 10 évig futballozott „Kaposért”. A Csemadok helyi szervezetének

alapításában is részt vett, titkári feladatot vállalt. Az eperjesi bankban kapott

állást, könyvelési kurzusokat szervezett a szövetkezetek részére,

továbbképzéseken vett részt. Mozgalmas civil élete mellett írogatott is. Ekkor

fordult figyelme az Ung vidéki pásztorművészet felé. Az 1950-es évek elején a

fafaragás első amatőr kiállításán a faragott ostorai kiállításra kerültek.



Itt ismerkedett meg a nagy faragó pásztorral Volosin Jánossal. Tudatosan

figyelni kezdte a pásztorcsaládok sorsát, akik a 60-as évektől az állattartás

intenzív formáinak elterjedésével Nagykaposra költöztek. Tőlük tanulta meg a

szaru feldolgozását, a vidékre jellegzetes díszítését: a szederinda, a tulipán, a

bodza bogyó stb. mintákat. Kereste és gyűjtötte az ezzel foglalkozó magyar,

lengyel és szlovák nyelvű irodalmat. Akkor tudatosította, hogy a felső-

tiszavidéki pásztorművészet központjában lakik. Személyesen felkereste a

pásztorokat: Lengyel Jánost és Miklóst, csicseri Babincsák Jánost, Juhász

Jánost, lerajzolta a munkáikat, gyűjtötte az eredeti tárgyakat (pásztorkürt,

vadászkürt, stb.), tanulmányozta az egyes mesterek szerszámait,

szerszámfogásait, a kézvonását, témakörét, kifejezésmódját, technikáját, és

ezeket igyekezett elsajátítani. Tudatosan vizsgálta és elemezte a régi faragó

pásztorok munkáit, melyek őt magát is hasonló munkák létrehozására

inspirálták. Alkotásaiban a pásztorművészet hagyományos technikájával,

díszítőelemeivel dolgozott. Alapanyagul a fát, a kobakot és más természetes

anyagot, de leginkább a szarut használta. A szaru megmunkálása igazi

szenvedélyévé vált. Elméleti tudását és gyakorlati tapasztalatait egy

pásztorművészettel foglalkozó dolgozatban gyűjtötte össze, majd az 1990-es

években önálló szlovák és magyar nyelvű kiadványként Ung vidék

pásztorművészete címmel publikálta. Ez a munka a néprajz szakembereinek

körében is jó visszhangra talált.

Galgóczy Tibor egyedülálló alkotásaival Szlovákia szerte ismert. A

hagyományos pásztormunkák mellett a csontot és a szarut ékszerkészítésre is

használta. Munkáit a pozsonyi Népművészeti Központ is megvételre kínálja. A

pásztorművészet legszebb munkáit domborítással, karcolással készítette.

Készített pásztorkürtöt, sótartót, ivószarut, ivócsanakot és más tipikus

pásztoreszközt.

Galgóczi Tibor csont- és szaru ékszerei



Foglalkozott tökedény díszítéssel is, melynek során ragaszkodott a

hagyományos karcolásos technikához. A díszítés mintázatában a spirálisan

elhelyezett geometrikus vonalminták között állatokat- és növényeket ábrázoló

sorminta helyezkedik el. Fából faragott kisplasztikái, domborművei az Ung-

vidék egyszerű emberének ősi foglalkozásait, a magyar történelem jeles

eseményeit jelenítik meg. Ostorain a faanyag és a fémintarzia mellett mesterien

kezelte a bőrből készült kiegészítők készítési módjait is. A hagyományos

díszítőelemek applikálását valósította meg egy-egy polgári tárgy (doboz, sakk-

készlet, stb.) elkészítésekor (pl. diófából készült intarziás kazetta sárgaréz, csont

és műanyag berakással). Alkotásai több múzeumi gyűjteményben

megtalálhatók, pl. a nagymihályi Zempléni Múzeumban 260 db, a Tőketerebesi

Honismereti Múzeumyban 25 db, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum

A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában 20 db, a pozsonyi Népművészeti

Központ gyűjteményében 80 db, az Amerikai Egyesült Államokban egy

magánmúzeumban 21 db, a túrócszentmártoni Néprajzi Múzeumban 60 db.

Alkotásai az 1955-95 közötti időszakban több mint 60 kiállításon voltak

láthatók.



A Német Tájházak 4. Országos Találkozója Ófalun - Szablyár Péter -

A nagyszámú (több mint száz) résztvevőt 2010. szeptember 11-én zord időjárás

(ömlő eső), de meleg vendégszeretet és kitűnő szervezés (a Bleyer Jakab

Helytörténeti Gyűjtemény „Heimatmuseum”-nak és Jaszmann Gabinak

köszönhetően), forró kávé és frissen sült sütemények fogadták.

Kofiás Endre polgármester köszöntője után az ófalusi óvodások és a helyi

asszonykórus kedves műsora teremtette meg a jó hangulatot. Heinek Ottó – az

LdU elnöke – köszöntötte a résztvevőket, tájékoztatást adva a közelgő

kisebbségi önkormányzati választásokról.

Szablyár Péter a 2/2010-OKM rendelet életbelépésével kapcsolatos változásokat

és az aktuális teendőket vázolta, majd a tájházak lehetséges szerepét ismertette a

kistelepülések szakrális emlékeinek kataszterezése és védelme érdekében.

Megható volt, amikor a szünetben Fábián Andrásné átadta az általa e téren

végzett munkát összefoglaló „Kápolnák és keresztek a harmadik évezredben

Lengyelen és környékén” című gondosan szerkesztett kis füzetet.

A többoldalú beszélgetésekre is felhasználható kávészünet után jól működő,

sikeres tájházak számoltak be munkájukról. Ezek közül Csorba Károly

(Kalaznó) és Stallenberger József (Nagymányok) bíztató jövőt sejtető

beszámolóit sikerült meghallgatnunk.

A találkozó kiemelkedő eseménye volt Jaszmann Gabi könyvbemutatója, a

„Mesélő házak” nagysikerű – a német nemzetiségi tájházakat és

gyűjteményeket bemutató – könyv 3. kiadása alkalmából. A résztvevők

átvehették a színvonalas, jól szerkesztett, kétnyelvű kötet egy-egy példányát.

A délutáni programban Jakabné Heller Anna (volt elnökségi tagunk)

múzeumpedagógiai előadását és a kisjakabfalvi Konrád-Ház létrejöttét

ismerhették meg a résztvevők, majd a tájházak és egy fonott bútor bemutatók

tekinthettek meg. A programot borkóstoló zárta. Gratulálunk a szervezőknek és

a példás vendéglátás megvalósítóinak!

Polgármesteri köszöntő – egy kis német dal – Csorba Károly – Stallenberger József



Észak- és Kelet-Magyarországi Regionális Tájház találkozó

Egerben

2010. november 12-én az Egri Vár Dobó bástyájában lévő rendezvényteremben

tartották találkozójukat az Észak- és Kelet-magyarországi tájházak „Kulturális-

és Szellemi Örökségünk” címmel

A megjelent – harminckét – résztvevő a szívélyes fogadtatást és regisztrálást

követően Dr. Veres Gábor - megyei múzeumigazgató köszöntötte, majd a

megjelentek és a Tájházszövetség vezetése nevében Szablyár Péter köszöntötte

Hajdu Ráfis Jánost magas állami kitüntetése – a Magyar Köztársasági

Érdemrend Lovagkeresztje – közelmúltban történt átvétele alkalmából. Hajdu

Ráfis János köszönetnyilvánítását életfilozófiája rövid összefoglalásával

egészítette ki.

Dr. Veres Gábor önkritikus hangvételű beszámolójában a Heves megyei

tájházak sorsát vázolta az elmúlt két évtizedben. Pozitív példaként említette a

kisnánai tájházat és bíztatóan nyilatkozott a parádi tájház jobb sorsra

fordulásáról.

Batári Zsuzsanna (SZNM) a Skanzen új tájegységét – az Észak-magyarországi

falut - mutatta be kislánya segítségével, kiemelve annak új szemléletű, sok

újdonságot tartalmazó részleteit.

Dr. Csonka-Takács Eszter – a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság

igazgatója áttekintést adott a képviselt területről, kiemelten a hazai jegyzéken

szereplő elemekről, a további potenciális jelöltekről.

Berecz Lászlóné - a Matyó Népművészeti Egyesület elnöke – a Szellemi

Kulturális Örökség nemzeti jegyzékére felkerült „Matyó örökség – hímzés,

viselet, folklór továbbélése” című sikeres pályázatról adott számot, bőséges

vetített képanyaggal.

Dr. Bereczki Ibolya elnökünk (SZNM főigazgató-helyettese) a tájházak újszerű

szerepvállalásának elemeit összegezte példákkal illusztrálva.

Szablyár Péter a tájházak működtetésének problémáit vázolta egy normatív

támogatási rendszer igényének újbóli felvetésével, reményét kifejezve a

törvényi szabályozás kedvező változtatásával.



Néhány felmerült kérdés megtárgyalása után egy kellemes ebéd zárta a napot

Eger belvárosában.

Köszönet a kiváló szervezésért, a 21. századi színvonalú helyszínért. Sajnálatos,

hogy nem éltek többen a részvétel lehetőségével, és különösen az, hogy a Kelet-

Magyarországi régióból egyetlen érdeklődő sem érkezett.

Dr. Veres Gábor köszöntője

…végre egy kis szünet

Hajdu Ráfis János köszöntése



Mesélő házak – 101 német nemzetiségi tájház és kiállítás –

eredményeink 2010-ben - Jaszmann Gabriella –

Csak a többfunkciós „élő tájházak” segíthetik a faluturizmus kibontakozását, a

helyi vagy a regionális identitás reprezentálását – hallani egyre gyakrabban

múzeum-szakmai körökben.

A helyi lakáskultúrát, népművészetet és művelődéstörténeti értékeket bemutató

kiállítások mellett működtessenek bennük táncházat és más hagyományőrző

rendezvényeket, udvarukon szervezzenek kézműves táborokat, helytörténeti

vetélkedőket, legyen mód helytörténeti kutatásokra!

Ez a megállapítás természetesen a magyarországi német nemzetiségi tájházakra

is vonatkozik. A Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény Budaörsön 2008

januárja óta országos hatáskörű feladatokat is ellát: létrehozta a Magyarországi

Német Nemzetiségi Tájházak Szakmai Központját, melynek fő feladata ezen

intézmények munkájának összefogása, tevékenységük ösztönzése, ismertségük

növelése. Utóbbi feladatot elsősorban azzal is kívántuk megvalósítani, hogy

2008 novemberében a Budaörsi Városháza és a Német Nemzetiségi

Önkormányzat nagyvonalú támogatásával megjelentettük a Mesélő házak /

Häuser, die uns erzählen című kétnyelvű kiadványt, melyben 57 német

nemzetiségi tájházat, tájszobát, illetve kiállítóhelyet mutattunk be.

A folyamatos adatfrissítés és kutakodás nyomán kiderült, sokkal több német

nemzetiségi kiállítás létezik Magyarországon, mint ami a könyvben szerepel, de

nem jutnak országos hírnévig, csupán szűkebb környezetükben, tájegységükben

tudnak létezésükről. Ez tette szükségessé a könyv kibővített újbóli kiadását. A

2010 szeptemberében megjelent és a Német Nemzetiségi Tájházak 4. Országos

Találkozóján, a Baranya megyei Ófaluban „debütált” Mesélő házak harmadik

kibővített változata immár 101 házat, kiállítást mutat be. (A találkozóval ebben a

számban külön cikk foglalkozik.)

Ezek tehát azok a kiállítóhelyeink, tájházaink, akikről tudunk, akik szerepelnek

adattárunkban és rendszeresen tartjuk velük a kapcsolatot, amelyek látogathatók,

amelyek valamilyen szinten megpróbálják prezentálni és reprezentálni a hazai

német nemzetiség tárgyi és részben az írott és kulturális emlékeit is. A számot

kiegészíthetjük kb. 110-re, mivel már most tudomásom van újabb készülő

tájházakról – nagy örömömre. (Az aktuális adatbázisuk megtalálható a

www.heimatmuseum.hu honlapon, ugyanitt olvashatóak saját hírleveleink, ill. a

Magyarországi Tájházak Szövetsége eddigi valamennyi Tájházi Hírlevelei is.)

http://www.heimatmuseum.hu/



Örömteli az a tény is, hogy az elmúlt egy-két évben költözött új épületbe több

településen a gyűjtemény, így: Sombereken, Szakadáton, Nagymányokon,

Újbarokon, de tervezik a költözést Gyulán, Móron, új kiállítóhely készül

Vecsésen, Táton, Szigetbecsén, Csolnokon. Számos településen szándékszinten

létezik az igény egy házra, amelyben meglévő gyűjteményüket elhelyezhetnék,

de hiányzik a pénz hozzá, pld. Jánossomorja, Tarján, Németbánya, de Pomázon

is évek óta felújításra vár a „kilakoltatott” épület.

A sombereki tájház

Az sem örömteli, hogy csak kb. minden ötödik ház rendelkezik működési

engedéllyel – és ismert okokból kevés az esély arra, hogy tömegesen kapnának

engedélyt a közeli jövőben. A 2/2010. (I. 14.) OKM rendelet megszigorítása óta

mégis sikerült néhány gyűjteménynek engedélyhez jutnia, mint pld.

Vértesboglár, Majs, Kismaros. Leltározási munkák folytak Zsámbékon

(utólagosan – Műk.Eng. van már régebbről), Ceglédbercelen, Szakadáton.

Reméljük nem állnak meg ők sem a működési engedélyig, hiszen köztudott,

hogy anélkül már nem lehet semmilyen pályázaton sem részt venni.

A német nemzetiségi gyűjtemények ismertségét a „museum.hu”-ra való

felkerüléssel is szeretném fokozni, hiszen egy egységes tárhelyen való

megjelenés mindenképpen hasznos lehet. Sajnos a museum.hu is úgy működik,



mint a tájházak némelyike: nincs kapacitásuk több munkatársra, csak egyre, aki

a honlapot napi szinten kezeli, kapcsolatot tart a tájházasokkal és az új

jelentkezőket is felveszi. Így gyakran hetekig kell várni, míg sorra kerülnek az

„újak”.

Fontosnak tartanám valamennyi tájházunk beléptetését a Magyarországi

Tájházak Szövetségébe, ezen is folyamatosan dolgozom, hiszen az

érdekérvényesítés nagyobb taglétszámmal talán hatékonyabb lehet.

Az óbányai tájház féltve őrzött kerámiái

A Magyarországi Német Nemzetiségi Tájházak Szakmai Központjának otthont

adó Budaörsi Heimatmuseum sok szempontból példaértékű munkát folytat:

rendszeresen tartanak itt múzeumpedagógia foglalkozásokat, nagyobb jeles

ünnepek (Advent, Húsvét) előtt kézműves foglalkozásokat. Nyáron

gyerektáborok vannak, tavasszal egy egész hetet szentelnek az iskolák számára

kiírt helyismereti vetélkedősorozatnak. Ideiglenes kiállításaink is voltak 2010-

ben: hangszertörténeti, illetve „Teknő, kapa, kötőgép” címmel egy a budaörsi

munkaalkalmakat bemutató. Résztvevője a Heimatmuseum a „Felemelő

Évszázad” rendezvénysorozatnak is. A tájházhoz kapcsolódik a Német

Kisebbségi Önkormányzat több rendezvénye, mint pld: hagyományos „sváb”

disznóvágás, svábbál, idősek karácsonya. Német tájházközpontunk szakmai

munkájának a budaörsi munkatársak rendszeres támogatói, amit ezúton is

köszönök!



Babakiállítás Geresdlakon

Az újbaroki tájház (a szerző felvételei)



Partiumi tájházak - Dr. Kéri Gáspár -

A Partium a történelmi Magyarországnak azok a keleti megyéi, melyek az

Erdélyi Fejedelemséghez tartoztak. Ezeknek a megyéknek a többsége ma

Romániához tartozik, jelentős számú magyar lakossággal (Bihar, Szatmár,

Szilágy és Máramaros megye). A román magyar határ mentén, Bihar és Szatmár

megyében a Székelyföld után a legnagyobb romániai tömbmagyarság él. Tehát a

történelmi Erdély nemcsak a Keleti, Déli és Nyugati Kárpátokon belül elterülő

Székelyföldet, Szászföldet, Fogarasvidéket, Mezőséget, Mócvidék és Kalotaszeg

vidékét foglalja magába, hanem a Partiumot is. A partiumi magyarság jelentős

és sajátos népi építészeti és néprajzi értéket hagyott örökségül utódainak. Ezek

megőrzését tűzék ki célul többségükben az utóbbi két évtizedben létesült

tájházak létrehozói, ezenkívül egyes emlékmúzeumok is jelentős népi építészeti

és néprajzi örökséget képviselnek

Bihar megye tájházai és népi jellegű emlékmúzeumai

A gálospetri tájház: Egy érmelléki középparaszt család gazdaságát mutatja be

minden épületével együtt. Ezek a következők: a négyosztatú lakóház (első ház,

pitvar, hátsó ház és a tornácról nyíló kamara), a háromosztatú istálló (a

tulajdonképpeni istálló, abrakoló és főzőház és a tornácból nyíló szekérszín), az

árnyékszék, a szénásszín, a háromosztatú tornácos disznóól, a gémes kút, a

szőlőspajta pincével és az utcafronton tengeri-góré. Más kiállító hely hiánya

miatt az istállóban átmenetileg „az érmelléki székfaragók” című kiállítás, a

főzőházban Sass Kálmán mártírlelkész emlékkiállítása, a szénásszínben pedig a

gazdasági eszközök mellett öntöttvas kályha kiállítás van. Tulajdonosa és

működtetője dr. Kéri Gáspár és családja.

A szalacsi tájház: egy érmelléki szegényparaszt gazdaságot mutat be.

Érdekessége, hogy a telek mindössze 400 m² és 4 pince fölött helyezkedik el.

Helyreállított építményei: szabadkéményes, kétosztatú, félig veremszerű



lakóház, gémes kút, árnyékszék, kerítés. Az ácsolt disznóól áttelepítése még

nem valósult meg. A gyűjtemény szinte kizárólag csak Szalacsról származik.

Tulajdonosa és működtetője dr. Kéri Gáspár és családja.

A Szalacsi tájház

Az Érsemjéni Kazinczi Ferenc- Fráter Lóránd- Csiha Kálmán

emlékmúzeum: Az önkormányzati tulajdonú emlékmúzeum néprajzi

gyűjteményt nem mutat be, de az épület figyelemreméltó: egy XIX. századi régi

kőlábas kisnemesi kúria. A portán még megőrizték az istállót.

Az érsemjéni Emlékmúzeum



Az Érkörtvélyesi tájház: önkormányzati tulajdonú épület, Tóth Imre és Tóth

Tünde saját gyűjteményét helyezte el ebben a négyosztatú tornácos házban. Az

első házban és pitvarban egy módosabb parasztcsalád lakásberendezését, a hátsó

házban pedig gazdasági eszközeit mutatják be, a következő helyiségben egy

régi osztálytermet rendeztek be. A gyűjtemény néhány tárgy kivételével Érkört-

vélyesről származik.

Az Érkörtvélyesi tájház

Az Érmihályfalvai „Dr. Andrássy Ernő” Városi Múzeum:

Érmihályfalva

Egy felújított négyosztatú tornácos középparasztházban a felső szobában a

református egyház relikviáit állították ki, a pitvarban régészeti kiállítást, a hátsó

házban pedig konyhai enteriőrt rendeztek be, a negyedik helyiségben időszakos

kiállításoknak adnak helyet. Az épület és a gyűjtemény önkormányzati tulaj-

donban van.

Arany János szülőháza Nagyszalontán: önkormányzati tulajdonban van,

háromosztatú tornácos parasztház rekonstrukció, mely sok kívánnivalót hagy



maga után. Az első ház szobabelsőt mutat be, a többi helyiségben egy

parasztgazdaság használati tárgyai vannak kiállítva.

Nagyszalonta

Várasfenesi tájház: 1850 épült tornácos, háromosztatú módos parasztház. A

telken még megmaradt a csűr, a pajta és a nagyszín. A Fekete-Körös felső

részén található néhány magyar faluból álló sziget egyedi népi kultúráját mutatja

be. Különleges értéket képvisel a különböző korosztályok népviselete.

Tulajdonosa és működtetője Vura Ferenc és családja, nagyváradi lakosok.

A Várasfenesi tájház

Kiskohi múzeum: nem klasszikus értelemben vett tájház, de figyelemreméltó

nagyon gazdag néprajzi gyűjteménye, valamint egy berendezett kerékgyártó

műhely és az aranymosók eszközeit bemutató tematikus kiállítás. Aurel Flutur

és felesége a múzeum tulajdonosa és működtetője.

Magyarremetei tájház: kétosztatú boronafalu oldaltornácos szegény

parasztházban a helyi magyarság és románság lakás, háztartási eszközei és

viseletdarabjai vannak kiállítva enteriőrszerű elrendezésben, a tornácon



gazdasági és kamara berendezés található. A helyi önkormányzat és a Pro

Remetea Alapítvány hozta létre és működteti.

Köröstárkányi tájház: magánkézben van, figyelemreméltó népi építészeti

emlék. A szobai enteriőr mellett a gyapjú feldolgozás eszközeit és népviseleti

darabokat láthatunk. Köröstárkány a Fekete- Körös völgyének teljesen magyar

lakosságú települése.

Szatmár megyei tájházak és népi jellegű emlékmúzeumai

Ady Endre emlékmúzeum: a XIX. századi háromosztatú parasztház, melyet

1953-ban leéget, de helyreállították. Berendezése néprajzilag is

figyelemreméltó, több kiállítási tárgy még az Ady család birtokában volt. A

Szatmár megyei múzeum működteti.

Sződemeteri Kölcsey Ferenc emlékmúzeum: Parasztházra emlékezető

kétosztatú tornácos épület, mely református imaterem és a református templom

udvarán található. A szülőház jelenleg ortodox parókia.

Mezőpetri sváb múzeum: XIX századvégi eredeti állapotban megmaradt

épület, a Szatmár megyei múzeum és az önkormányzat hozta létre és működteti.

Két szobaenteriőr van berendezve, az udvar végében impozáns csűr.

Bogdándi tájház: már a kilencvenes évek elején megnyitották egy helybeli

tanár és a szatmár megyei múzeum kezdeményezésére. A megyei múzeum

működteti. Szoba enteriőrt, helytörténeti és régészeti kiállítást rendeztek be.

Ezeknek a tájházaknak, emlékházaknak a létrejöttéhez sokban hozzájárult a

kissebségi létnek tulajdonítható kulturális értékeink pusztulásának veszélyérzete.

Gyakran igen komoly személyes anyagi áldozatok révén valósultak meg. Az

önkormányzati tulajdonú tájházak többnyire a megyei tanács anyagi

támogatásának köszönhetően jöhettek létre. Az így kapott összeget azonban elég

gyakran nem szakszerűen használták fel, mert a megyei tanács nem kötötte ki

népi építészeti szakember és etnográfus közreműködését.

A bukaresti Román Paraszt Múzeum pályázat révén felkarolt néhány tájházat,

mely többnyire kiállítások szervezésében, kiadványok megjelentetésében

nyilvánul meg. Román Tájházszövetség nincs, ezért jó lenne, ha a Magyar

Tájházszövetség alakítana egy népi építészekből és etnográfusokból álló

csapatot, akik feltárnák a már létező tájházakban előforduló hibákat és

tanácsokat adnának azok kijavítására és új tájházak létesítésekor tanácsokat

adhatnának.

A partiumi tájházak gyenge pontja a tájházi programok szervezése. Ennek oka

főleg a fizetett személyzet hiánya. Fontos lenne a tájházak turisztikai



útvonalakba való beiktatása és iskolai kirándulások rendszeres szervezése.

Ebben segíthetne a Tájházszövetség.

Még néhány célkitűzést és alapelvet említenék meg:

- a tájházak és berendezésük minél autentikusabb formában való megőrzése

érdekében igyekezzünk elkerülni a kereskedelmi célzattal történő szépítgetést,

„manikűrözést”.

- a modern vizesblokkok és a vendégek fogadására szolgáló épületeket kerítés

mögé rejtve és lehetőleg az udvaron kívül épüljenek fel és minél kevésbé

legyenek láthatóak.

- nemcsak a lakóház, hanem a melléképületek hiteles megőrzése áttelepítése

vagy rekonstrukciója is legyen fontos.

- minél teljesebb enteriőrök kialakítása, melyek valóságosan is alkalmasak

legyenek lakni, főzni vagy a gazdálkodással kapcsolatos tevékenységekre.

Állatok tartása azért, hogy ne legyen kihalt a tájház. A tárgyak konzerválása,

restaurálása, talán ebben a Tájházszövetség tudna segíteni a szakemberek

elérhetőségének közlésével.

– a partiumi magyar tájházakat a magyar nemzeti kulturális örökség részének

tekintjük.

Irodalom: Bihari tájházak és kiállítóhelyek II. kötet, Berettyóújfalu 2010

FELHÍVÁS

A Szövetség szeretné tagjai informálását még intenzívebbé, napra

késszé tenni. Ennek érdekében internetes levelező listánk címjegyzékét

szeretnénk felújítani és teljessé tenni. Ennek érdekében kérünk minden

egyéni és jogi tagunkat, hogy az általa legjobban elérhető email címet a

Szövetség címére

[email protected]

postafordultával küldje el. Ha postacíme, vagy telefonszámai változtak,

azokat is! Jogi tagok esetében mód van két cím (saját és intézményi)

megadására is. Támogató együttműködésükben bízva, köszönettel:

Elnökség

K É R É S

Kérjük egyéni- és jogi tagjainkat, hogy akik még nem rendezték 2010-évi

(vagy korábbi) tagdíjaikat, mielőbb tegyék meg! Ha csekkjük elkallódott,

kérjenek újat mail címünkön ([email protected])!





Hogyan támogatja a hazai szlovákság a néprajzi gyűjteményeit a

Legatum Nonprofit Közhasznú KFT

- Ando György -

Mission statement: A Legatum gazdasági társaság legfőbb célja hogy a

magyarországi szlovákság számára kiaknázza a hazai szlovák néprajzi

gyűjteményekben rejlő gazdasági, kulturális lehetőségeket. Továbbá, a társaság

oly módon működtesse e néprajzi gyűjteményeket, kiállítóhelyeket, hogy korunk

modern követelményeinek megfeleljenek.

Andó György elnök

Az Országos Szlovák Önkormányzat 2003-ban alapította meg önálló

gazdasági társaságát a Legatum Szolgáltató és Ingatlanhasznosító Közhasznú

Társaságot, jelenleg -Legatum Szolgáltató és Ingatlanhasznosító Nonprofit

Közhasznú Korlátolt Felelősségű Társaságként működik. A társaság elsődleges

feladata a Magyarországon létező szlovák önkormányzatok kezelésében,

fenntartásában lévő szlovák néprajzi gyűjtemények működtetése, e

gyűjtemények támogatása, megóvása. A gazdasági társaság működtetése több

forrásból valósul meg, melyek közül jelentős részt képvisel a központi állami

támogatás.

Magyarország területén 2009-ben 57 szlovák néprajzi gyűjteményt

tartottunk evidenciában az alábbi megyékben: Bács-Kiskun, Békés, Borsod-



Abaúj-Zemplén, Csongrád, Fejér, Heves, Komárom-Esztergom, Nógrád, Pest,

Szabolcs-Szatmár-Bereg,Veszprém. A szlovák néprajzi gyűjtemények száma

hazánkban évről évre növekszik.

A társaság szakmai feladatai a szlovák néprajzi gyűjtemények

működtetésével kapcsolatosak: muzeológiai, gazdasági, és jogi teendőkre

koncentrálódnak. A szakmai muzeológia területén a szervezet munkája a

kiállítások elhelyezésével, kialakításával, a tárgyak restaurálásával, a leltárak

vezetésével, az épületek felújításával kapcsolatos kérdésekre összpontosulnak. A

Legatum Nonprofit Közhasznú KFT éves - az Országos Szlovák Önkormányzat

közgyűlése által elfogadott - üzleti terv alapján végzi munkáját, az üzleti

tevékenység a társaság életében évről-évre egyre hangsúlyosabbá válik. A

gazdasági társaság munkáját választott pénzügyi felügyelő bizottság kontrollálja.

A számszaki előírások betartásáról a Reálúnió Könyvszakértő, Vagyonértékelő

és Gazdasági Tanácsadó gondoskodik.

2010. január elsejével a Legatum gazdasági társaság működési területe

bővült, ez időtől kezdve a társaság kiadója a magyarországi szlovákok országos

terjesztésű hetilapjának, a Ľudové noviny-nak. A hetilap kiadása a

Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Közalapítvány, az Országos

Szlovák Önkormányzat és a Legatum Nonprofit Közhasznú KFT anyagi

támogatásával valósul meg

A Legatum Nonprofit Közhasznú KFT legfőbb feladatai:

I. A gazdasági társaság működtetése

Az Országos Szlovák Önkormányzat által biztosított működési feltételek

garantálják, hogy a társaság üzletileg és szakmailag megfelelően működjön. A

társaság szakmai irányítását és vezetését Ando György néprajzos muzeológus a

Magyarországi Tájházak Szövetségének elnökségi tagja, ügyvezető igazgató

látja el a jogi kérdésekhez kapcsolódó feladatokat dr. Horváth Endre, a

gazdasági ügyintézést Fekete Márta, az adminisztratív teendőket Lami Eszter

végzi, a magyarországi szlovák hetilapjának főszerkesztője Hollerné Racskó

Erzsébet.

Fő feladatok:

A/ A táraság működtetése (iroda, infrastruktúra, adatbázisok stb.)

B/ Személyi feltételek (ügyvezető, gazdasági ügyintéző, adminisztratív

dolgozók, gondnokok, főszerkesztő, újságírók, megbízási jogviszonyok)

C/ Üzleti tevékenység (gazdasági társaság tulajdonában, kezelésében levő

ingatlanok hasznosítása, turizmusban rejlő értékek kiaknázása stb.)

D/ Szlovák néprajzi gyűjtemények támogatása, működtetése (szakmai, jogi,

financiális stb.)

E/ Országos terjesztésű hetilap kiadása.



II. Üzleti tevékenység

A gazdasági társaság bevételei központi állami költségvetésből, a társaság

üzleti tevékenységéből, az Országos Szlovák Önkormányzat által biztosított

támogatásból és pályázatokból tevődnek össze. A társaság üzleti tevékenysége

ingatlanok hasznosítása, az országos, regionális és más intézmények által a

társaságtól megrendelt tudományos kutatómunkák, kiadói tevékenység,

turisztikai tevékenység, pályázati támogatásokból és más pénzügyi

tranzakciókból tevődik össze.

III. Saját tájház működtetése

Zempléni Szlovákok Tájháza – Sátoraljaújhely-Rudabányácska

A Legatum gazdasági társaság 2005 óta saját néprajzi kiállítóhelyet is

működtet, mely multifunkcionális szolgáltatásokat nyújt az ide látogatóknak. A

népi műemlék jellegű épületben a zempléni szlovákságot reprezentáló néprajzi

kiállítás látható, kialakított közösségi terekkel, vendégszobával, a kertben

szabadtéri színpaddal.

IV. Szlovák néprajzi gyűjtemények működésének biztosítása, segítése

A Magyar Köztársaság területén több mint 350 tájház található, melyek

jelentős hányada a magyarországi szlovák kisebbség népi kultúráját mutatja be.

2010-ben mindegy 60 önálló szlovák néprajzi gyűjteményt tartottunk számon

Magyarország 11 megyéjében. A gazdasági társaság elsődleges feladata a hazai

szlovák néprajzi gyűjtemények patronálása, ezen belül szakmai segítségnyújtás.

A társaság által nyújtott jelentős szakmai és anyagi támogatások közül csupán az

alábbiakat emelnénk ki, melynek hozadékát minden magyarországi szlovák

néprajzi gyűjtemény élvezhette:

-2007-ben a hatályos előírásoknak megfelelő leltárkönyvet készíttetett a

társaság

-a Magyar Néprajzi Társaság által kiadott Magyarországi szlovákok

néprajza című tanulmánykötet-sorozatot kaptak a gyűjtemények

-Népi épületek restaurálása című vándorkiállítást biztosított a társaság

igény szerint a gyűjtemények számára

-2010-ben a Magyarországi Tájházak Szövetsége által kiadott Tájházi

akadémia című DVD-t biztosított minden gyűjtemény számára

-2010-es évre minden gyűjtemény számára a társaság előfizette a

magyarországi szlovákok hetilapját

-a Legatum gazdasági társaság munkáját bemutató tablókiállítást illetve a

társaság munkáját bemutató kétnyelvű leporellót készíttetett



-2008-ra elkészült a szlovák néprajzi gyűjteményeket segítő kulturális

menedzser által készített hasznosítási tanulmány

Anyagi támogatások

(a Legatum gazdasági társaság megalakulását követően 2003-tól jelentős

anyagi támogatást biztosított és folyamatosan biztosít a magyarországi szlovák

néprajzi gyűjtemények számára az alábbi támogatási célokra:

- gyűjtemények biztonságtechnikai eszközökkel való ellátása

- épületek, gyűjtemények állagának fenntartása

- gondnokok bérezése

- gyűjtemények modern installációs eszközökkel való ellátása

- kiállítások, gyűjtemények létrehozása

- gyűjtemények szakszerű leltározása

Az alábbiakban közöljük melyik település szlovák néprajzi gyűjteménye

részesült 2007-2010 közötti időszakban jelentős anyagi támogatásban.

2007: Rudabányácska, Szarvas, Felsőpetény, Oroszlány, Ecser, Békéscsaba

2008: Agárd, Rudabányácska, Békéscsaba, Bokor, Piliscsév, Csomád, Füzér,

Galgaguta, Felsőpetény, Kesztölc, Kiskörös, Szarvas, Tardos.

2009:Oroszlány, Ecser, Terény, Nagytarcsa, Isaszeg.

2010: Mátraszentimre, Vértesszőlős, Terény, Szarvas, Hollóháza, Lucfalva,

Sóskút, Kiskörös, Vanyarc.

A szarvasi szlovák tájház



V. Konferenciák, szakmai szemináriumok

A Legatum gazdasági társaság évi rendszerességgel szervezi meg a

magyarországi szlovák tájházvezetők országos konferenciáját, amely a szlovák

tájházak, néprajzi gyűjtemények fenntartása és működtetése terén felmerülő

eredmények ismertetését, valamint a problémák megoldását végzi, szakmai

kérdésekre keres választ. A tájházvezetők fontosnak tartják a konferenciákon,

illetve szakmai szemináriumokon való részvételt, ezt mutatja a résztvevők

magas száma is. Az alábbiakban közöljük a társaság által rendezett

konferenciákat:

2005 Szügy- Látogatóbarát tájházak (A kulturális marketing szerepe)

2006 Sárisáp- Pusztuló értékeink (Néprajzi tárgyak restaurálása)

A sárisápi szlovák tájház is megújult

2007 Ecser – Értékeink számbavétele (A néprajzi tárgyak nyilvántartása)

2008 Kesztölc – Népi építészeti értékeink (Népi épületek megőrzése

házilagosan)

A kesztölci országos találkozó

2009 Dunaegyháza – A tájház a település kirakata

2010 Tatabánya-Bánhida – Van működési engedélyem?!



VI. Kiadói tevékenység

Jelentős a gazdasági társaság szlovák nemzetiségi kiadványok

megjelentetésében vállat szerepe

A gazdasági társaság kiadója:

-2010-től a magyarországi szlovákok Ľudové noviny című hetilapjának

-önálló tudományos népszerűsítő köteteknek

-2007-től önálló színes periodikának, melyben minden évben 12 magyarországi

szlovák néprajzi gyűjtemény, kiállítóhely van bemutatva, továbbá tartalmaz egy

szakmai tanulmányt és az adott esztendőben nyitva tartó szlovák néprajzi

gyűjtemények listáját, elérhetőségét.

- a szlovák néprajzi gyűjteményekről folyamatosan készülő egységes szerkezetű

több oldalas színes leporellóknak



- a gazdasági társaság támogatja a szlovák önkormányzatok által kiadott

tudományos-népszerűsítő publikációk kiadását

VII. Alapítványok

A Magyarországi Szlovákokért Közhasznú Alapítvány létrehozója,

alapítója a Legatum gazdasági társaság.

Szablyár Péter előadását tarja



KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELMÉÉRT

November 24-én a Baranya Megyei

Kulturális és Idegenforgalmi Központ

rendezésében került sor a Közös Európai

Kulturális Örökségünk konferenciára.

Az előadók között, a Szellemi Kulturális

Örökség Igazgatósága mellett vezető kultur

politikus, muzeológus, néprajzkutató,

vidéki turizmus-szervező, építész,

levéltáros, speciális oktatást igénylő

fiatalok iskolájának tanára, borász,

gasztronómus és több hagyományőrző

csoport vezetője szólalt fel.

Az Orfüi Tájházat és így a Tájház

mozgalmat Serényi Ákos az Orfüi Tájház

és Kemencés Udvar vezetője képviselte és

előadást tartott Hagyomány-Innováció

és Kreativitás Baranya Gasztronómiájában

címmel.

A kitűnő hangulatú, igen tartalmas és a

meghívottak által megerősítetten sok

okulásra hivatott előadás sorozat végén dr.

Csonka-Takács Eszter, a Szellemi és

Kulturális Örökség Igazgatóságának

Igazgatónője a következőkkel búcsúzott:

" Amit Önök csinálnak itt Baranyában az

maga a csoda. Ezt a munkát nem szabad

abbahagyni és akármilyen áldozatok és

erőfeszítések mellet is tovább kell folytatni

mindannyiunk érdekében."



T a r t a l o m

Magas kitüntetés hagyományőrző-ápoló munkásságért

Hajdu Ráfis János és felesége, Bakos Mária múzeumépítő munkássága

Köszöntjük dr. Simor Ferencnét 80. születésnapja alkalmából

Jeles személyiségeknek emléket állító kiállítóhelyek Dél-Szlovákiában

A Német Tájházak 4. Országos Találkozója Ófalun

Észak- és Kelet-Magyarországi Regionális Tájház találkozó Egerben

Mesélő házak – 101 német nemzetiségi tájház és kiállítás – eredményeink

2010-ben

Partiumi tájházak

Hogyan támogatja a hazai szlovákság a néprajzi gyűjteményeit a

Legatum Nonprofit Közhasznú KFT

Kulturális örökségünk védelméért

Documents

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám · főterén, emlékkiállítása a helyi magyar gimnáziumban látható. A 2010. január 27-én megnyílt Szenci Városi Múzeum állandó