Gádorosi történetek

Kiállítási katalógus

Kiállítási katalógus

Tóth Lejla8 történetből álló,

8 helyszínen megtekinthető kiállítása.

A katalógus három részre tagolódik: az elsőben Gádorosról olvashatnak, a másodikban a kiállított képek láthatóak, a harmadikban pedig a kiállításon készült fotók kapnak helyet.

Gádoros2013

Az Alföldön elhelyezkedő községünkbe

ellátogató turista kellemesen

töltheti el idejét.

A falu rendezett, tiszta virágos, zöldövezetekkel tarkított környezetecsendes, nyugodt pihenést biztosít az ide érkezők számára. Emlékműveink, parkjaink megtekintése a tartalmas kikapcsolódást teszik lehetővé.

Régészeti leletek szerint már i.e. 4000-3500 éve

éltek itt emberek. Szórványleleteink – fekete gránit kőbalta, kőpengék, szakócák, „Körösi-kultúra” cserépedény marad-ványai, de felszínre került bronzkori, szarmata, szkíta, dák, római, avar cserepek, érmék, fibula, honfoglalás kori őrlőkő, edénycsere-pek, négy lovas sír, aranyozott bronz veretekkel. /L. Szentes, Békéscsaba, Orosháza múzeumaiban/. E területen 3 Árpád-kori település nyomaira bukkantak. Gádoros (Gadoros) is Árpád-kori település, melyet a tatárok 1241-ben 48 faluval együtt felperzseltek, s az 1436. május 16-i királyi adománylevél már csak mint Gadoros pusztátemlíti. (Ékezet nélkül.)

Gádoroson elidőzők számára elsőként a Római Katolikus

Templom épületét érdemes

felkeresni.

Szauer Alajos /1874-1905/ plébános volt az, aki megszervezte a templom építését, Macsán György építész tervei alapján. 1890. szeptember 09-én tették le az alapkövet, majd 1891. szeptember 08-án, Mária születésének napján az elkészült templomot az akkori nagyváradi püspök felszentelte. A főoltár a két mellékoltár és a szószék neogótikus stílusban készült. Az épület Fekete István mester keze munkája. Az orgonát 1893-ban a budapesti belvárosi templomból vásárolták.

A templom előkertjében került elhelyezésre a II.

világháborúban elesett katonák emlékműve,

melyet 1989-ben Bordás Tibor

szobrászművész készített a község felkérése alapján.

Az emlékhely megvalósításához szükséges összeget a lakosság közadakozással gyűjtötte össze.

Az elnevezés – Gádoros visszautalt a régi, árpádkori névre. „Gádor” a magyar

nyelvtörténeti szótár szerint – átriumot, tornácot, előcsarnokot jelent. A történészek szerint Gádoros onnan kapta a nevét, hogy a település templomának volt egy kis előcsarnoka, melyet gádornak neveztek.

A falu népét sok sorscsapás érte: az

1831-es kolerajárvány, marhavész, aszályok

és peronoszpóra pusztított.

A falu infrastruktúrája az 1950-es években indult gyorsabb fejlődésnek: építkezés, villamosítás, úthálózat kiépítése, 34 kilométeres vízhálózat, gázprogram, telefonhálózat, kábeltévé megvalósítása. Korszerű középületek.

Justh Zsigmond író (1863–1894)

síremlékét 1963-ban helyezték Gádorosra a

Justh-majorból.

Az író birtokán parasztszínházat alapított. A klasszikus és népszínműveket a birtokán élő és dolgozó parasztok adták elő.

Aki nyugodt pihenésre és csendes,

szép környezetre vágyik, keresse fel

településünket, vegye igénybe a falu nyújtotta

szolgáltatásokat, ismerje meg a vidéki

élet szépségeit!

Itt senki se fog a sarkába lépni és nem csukódik az emberre a villamos ajtaja! Tiszta a levegő, nincs kutyaürülék, a fákon gyümölcs terem, egyedül lehet lenni,az éjszaka pedig koromsötét!

A nagypapámmal kapcsolatban több legenda is kering (jó nagy kópé volt), de végül ezt választottam:16-17 éves korában, mikor átment a haverjához (aki a kocsmával szemben lakott), kitalálták, hogy ássanak át a földút alatt a kocsma raktárába, ami egy pincehelységben volt. A mai napig sokan emlékeznek erre, bár senki se tudja biztosan, hogy sikerült-e a küldetés. Én azt remélem, hogy sikerült.

A velünk szemben lévő házhoz be akart törni egy asszony. Apa meglátta, mire ő elkezdett szaladni, Apa pedig utána futott, hogy elkapja. Az utca sarkán pont ott állt egy rendőr. Ahogy ezt az asszony észrevette, egyből a hátára fordult, és elkezdett sikítozni, hogy Apa meg akarja őt erőszakolni. A rendőr, mivel ismerte Apát és sejtette, hogy mi történt, nevetve csak ezt felelte: ,,Ha azt mondja, akkor meg is teszi!”

Bandi és egy ismerőse meglátták, hogy egy fácán fennakadt a drótkerítésen. Az ismerős azt mondta, hogy megkaphatja Bandi a fácánt, ha csinál egy bukfencet. Mivel szereti a fácánt, lejjebb adott a büszkeségéből és dobott egy bukfencet. Ezek után boldogan vitte haza a feleségének, azzal a tanáccsal, hogy szárazon kopassza meg. A kopasztás közben egyszer csak elrepült a madár, mivel Franciskának nem jutott az az eszébe, hogy meg kéne ölni. A fácán felszállt a közelben lévő fára. A szomszédok a csodájára jártak.

Ezt a történetet a barátnőmnek a nagyapja mesélte. Gádoroson bátorságpróbát rendeznek, melyre János szívesen jelentkezett. Azt a feladatot kapta, hogy üldögéljen egy síron. A biztonság kedvéért a vasvilláját is magával vitte. Egy bokor mögé elbújtak a haverjai és azt mondták: ,,Ne ülj a síromon, mert berántalak!” János menekülőre fogta volna a dolgot, csakhogy a vasvillát a kabátjába szúrta, még mikor leüllt. Nagy nehezen sikerült elszabadulnia, de az úton is megpróbáltatások érték: a földútról felcsapta a lábával a sarat, amire ő azt hitte, hogy kavicsokkal dobálják a szellemek.

A történet főhőse Pió. Kitalálta, hogy az utcájában lévő üres területről ki kéne bányásznia a homokot, és azt eladhatná. Neki is iramodott az ásásnak, mikor látja, hogy a koporsók pirosra vannak lefestve. Eszébe jutott, hogy ez csak a kolerások temetője lehet. 1831-ben dúlt a járvány. Pió úgy volt vele, hogy ez őt nem zavarja, így hát folytatta a bányászatot.

Kiss Feri a Kiss Pipacs nevezetű kocsma tulajdonosa. Egyik nap bejött hozzá az egyik törzsvendége fogfájásra panaszkodva. Nem akart orvoshoz menni, mert ekkor vezették be a vizitdíjat. Így hát Kiss Feri hozta a kombinált fogót és kihúzta a kedves vendég fogát. Másnap megint jön a törzsvendég, hogy műhiba történt, mert még mindig fáj a foga. Erre Feri még egy fogát kihúzta. Harmadnap csörög a telefon a kocsmában: az Öregekotthonából telefonáltak, hogy ne merje kihúzni még egy fogát, mert elvérzik az öreg.

A nagypapám a munkájáért cserébe kapott egy bárányt. Nagyon szerettem, el is neveztem Szilveszternek. Teltek a napok, mikor is iskola után mentem volna megnézni Szilvesztert, de csak a bundáját láttam a kerítésen száradni. Erre kérdeztem, hogy hol van Szilveszter, mire a nagypapám ezt felelte: ,,Szilveszter Afrikába ment, ott nincs szüksége a bundájára, ezért itt hagyta nekünk.” Én pedig elhittem.

Apáék szemben laknak a temetővel, mamám a temetkezésnél is dolgozik. Egyik este Apa felébredt arra, hogy pisilnie kell. Kiment a ház elé, hogy elintézze a dolgát, de ekkor meglátott egy szellemet az utcai ajtó előtt. Azt mondta, hogy úgy nézett ki, mint egy ember, csak teljesen fehér volt. Gyorsan beszaladt a házba és kihozta a légpuskáját. Úgy gondolta, hogy az lesz a legjobb, ha lelövi. Másnap szerencsére nem találtak holttestet.

A kiállítás2013. 06. 08.

A munka és a kiállítás koncepciója

A munkám során a tervezőgrafikai szemlélet mellett szerettem volna a képzőművészetet is megidézni munkámban. Elsődleges célom az volt, hogy megörökítsem a szájhagyomány útján terjedő falusi legendákat, melyek ezáltal tovább élhetnek, megismerhetjük belőle a történeteket és azok szereplőit. Inspiratívan hatott rám a középkori művészet. Ezek narratív elbeszélésmódja illik a koncepciómhoz, ezért választottam a munkák alapjának ezt a stílust, ennek szellemében festettem meg a képeket. Papírra, temperával készültek a munkák, melyeket digitalizáltam, vászonra kinyomtattattam, és installálásra alkalmassá tettem. Az objektekből egy public-art kiállítást rendeztem Gádoroson, ahol mindegyik a valamikori esemény helyszínére került, és egy gádorosi séta során a megjelent látogatókkal együtt végigjártuk a történetek helyszíneit.

Gádorosról a képeket készítette

és a katalógust összeállította:

Tóth Lejla

A kiállítási fotókat készítette: Jávorcsik Bianka

A szövegek forrása:www.gadoros.hu