A Corvinus Egyetem Közgazdasági Kara folyóiratának egy száma

KÖZ-GAZDASÁG

TUDOMÁNYOS FÜZETEK

A BBUDAPESTI CCORVINUS EEGYETEMKÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KKARÁNAK KKIADVÁNYA

II I . ÉÉVFOLYAM, 11. SSZÁM 22008. FEBRUÁR

EE SSZZÁÁMMUUNNKK SSZZEERRZZŐŐII

Drecin József közgazdász, nyugalmazott államtitkárSimor András elnök, Magyar Nemzeti BankKirály Júlia alelnök, Magyar Nemzeti BankMátyás Antal akadémikus, professor emeritus, Budapesti Corvinus Egyetem, Közgazdasági

Elméletek Története TanszékKornai János akadémikus, professor emeritus, Harvard UniversityMiszlivetz Ferenc egyetemi tanár, igazgató, Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok IntézeteMészáros Tamás rektor, egyetemi tanár, Budapesti Corvinus EgyetemMedvegyev Péter egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem, Matematika TanszékEdward C. Prescott egyetemi tanár, Arizona State UniversityAlbert Puig egyetemi tanár, Open University of CataloniaJonathan Boston egyetemi tanár, Victoria University of WellingtonChris Eichbaum egyetemi tanár, Victoria University of WellingtonMejra Festić egyetemi docens, University of MariborDejan Romih PhD-hallgató, University of MariborForgács Csaba egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem, Agrárközgazdasági és

Vidékfejlesztési TanszékJámbor Attila PhD-hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem, Agrárközgazdasági és

Vidékfejlesztési TanszékMizik Tamás egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem, Agrárközgazdasági és

Vidékfejlesztési TanszékKovács Erzsébet egyetemi tanár, Budapesti Corvinus Egyetem, Operációkutatás TanszékSzüle Borbála egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem, Biztosítási Oktató és

Kutató CsoportTrippon Mariann vezető elemző, CIB Bank Zrt. Érsek Katalin egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemMészáros Kinga egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemAugust Österle egyetemi tanár, Vienna University of Economics and Business

Administration, Department of Economics, Institute for Social Policy;címzetes egyetemi tanár, Budapesti Corvinus Egyetem,

Csillik Gabriella főtanácsos, Szociális és Munkaügyi Minisztérium Dózsa Csaba címzetes egyetemi docens, Budapesti Corvinus EgyetemKárpáti Zsuzsanna szakértő, Egészségügyi Minisztérium Gulácsi László egyetemi docens, Budapesti Corvinus EgyetemBarcsi Tamás egyetemi oktató, Pécsi TudományegyetemKerékgyártó Györgyné egyetemi tanár, Budapesti Corvinus Egyetem, Statisztika TanszékSzarvas Beatrix egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem, Statisztika TanszékMisz József egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem, Makroökonómia TanszékSzent-Iványi Balázs tudományos segédmunkatárs, BCE, Világgazdasági TanszékSzabó-Bakos Eszter egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem, Makroökonómia TanszékHugyecz Attila PhD-hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem, Világgazdasági TanszékNémeth András PhD-hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdaságpolitika TanszékBak Zsófia egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemHudecz András egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemSzabó Attila egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemKaszab Lóránt egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemFelcser Dániel egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemLáda Ádám egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemRaciborski Eszter egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemHolecz Fatime egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemHegedüs Anita egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemBalogh Tamás László egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemHorváth Márta egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemPongrácz Normann egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemGolodjuk Vita egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemSzijjártó Klaudia egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemSzűcs Ágota egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemKollarik András egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemBaji Petra egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemKozenkow Judit egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus EgyetemAry Tamás egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem

TTAARRTTAALLOOMM

HOMLOKTÉRBENDrecin József: Néhány gondolat a „gazdasági növekedés versus egyensúly” dilemma

távlati hatásairól 5Simor András: A Magyar Nemzeti Bank céljairól 21Király Júlia: Az eurózónához való csatlakozás feltételei 29

DOCTOR HONORIS CAUSAMátyás Antal: Tudományos pályám emlékezete 35Kornai János: A gondolat erejével (részlet) 38Palánkai Tibor 70 éves (Miszlivetz Ferenc) 44

INTERJÚLépést tartani a korral. Interjú Mészáros Tamással, a BCE rektorával (TL) 45Angol nyelvű magyar tankönyv Oxfordban. Interjú Medvegyev Péterrel (Bak

Zsófia) 51

TANULMÁNYOKEdward C. Prescott: A makroökonómiai kutatás átalakulása (fordította: Németh

András) 53Svéd Királyi Tudományos Akadémia Nobel-Díj Bizottsága: A mechanizmustervezés

elmélete (fordította: Farkas Miklós) 81Albert Puig: Segmentation of the Manufacturing Systems in some of the

Enlargement Countries as a Result of the Multinational Enterprises' GlobalStrategy 101

Jonathan Boston–Chris Eichbaum: State Sector Reform and Renewal in NewZealand: Lessons for Governance 121

Mejra Festić–Dejan Romih: Labour Market Flexicurity in New EU Member States 139

KONFERENCIAIdősödő társadalom, ápolás és finanszírozás (Érsek Katalin–Mészáros

Kinga–August Österle–Csillik Gabriella–Dózsa Csaba–KárpátiZsuzsanna–Gulácsi László) 153

A rendszerváltás és az agrárközgazdaságtan: Nemzetközi konferencia a BudapestiCorvinus Egyetemen (Forgács Csaba–Jámbor Attila–Mizik Tamás) 162

Húsz éves a Biztosítási Oktató és Kutató Csoport (Kovács Erzsébet–SzüleBorbála) 166

Egy valós sokk kezelése – Trippon Mariann előadása a Heller Farkas Szakkollégiumkonferenciáján: (Golodjuk Vita) 168

FELSŐOKTATÁSA 2007-es felvételi eljárás tapasztalatai. Elemzés és javaslatok a magyar rektori

konferencia számára 171Kerékgyártó Györgyné–Szarvas Beatrix: Az alapstatisztika oktatása a bolognai

képzési rendszerben – kezdeti tapasztalatok 178

ÖSSZEFOGLALÓK A KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI IRODALOMBÓLHans-Werner Sinn: A jóléti állam és a globalizáció (Hudecz András) 183Joel Slemrod: Önmagunk átverése, avagy az adóelkerülés gazdaságtana (Szabó

Attila) 187Douglas North, John Wallis és Barry Weingast: Erőszak és társadalmi rend (Misz

József) 192

N. Nirgiz Dincer–Barry Eichengreen: Jegybanki transzparencia – hol, miért ésmilyen hatásokkal? (Felcser Dániel) 198

George Akerlof: Hiányzik a motiváció a makroökonómiából? (Láda Ákos) 202Werner Jann: A közigazgatás-tudomány és az új igazgatási modell

(Hugyecz Attila) 207Thomas C. Schelling: Klímaváltozás: bizonytalanságok, bizonyosságok és

következményeik (Raciborski Eszter) 212

Tankönyvbemutató (RM) 214

KÖNYVEKRŐLMerész vállalkozás. Bessenyei István A makroökonómia és makrogazdasági

politika újabb elméletei (Szabó-Bakos Eszter) 215Divergencia a fejlődő világban. Paul Collier: The Bottom Billion című könyvéről

(Szent-Iványi Balázs) 224Morál és gazdaság. Bertók Rózsa és Bécsi Zsófia: Elméletek, szerkezetek, iskolák,

irányzatok az európai etikatörténetben című könyvéről(Barcsi Tamás) 228

TALLÓZÓA hiányzó új empiriznus (Barbara R. Bergmann, Economist's Voice, 2007. március –

Baji Petra) 231A szabadkereskedelem szkeptikusai (Bob Davis-David Wessel, The Wall Street

Journal Online, 2007. március 28.– Kozenkow Judit) 233Globális struktúraváltás (Stuart E. Eizenstat-Grant D. Aldonas, The Wall Street

Journal, 2007. május. 22. – Holecz Fatime) 235Újabb nap, újabb 1,08 dollár (Economics Focus, The Economist, 2007. április 26. –

Horváth Márta–Pongrácz Normann) 237Ágyuk vaj helyett (Jörg Lichter, Handelsblatt, 2007. június 25. – Hegedüs Anita) 238Öt makroökonómiai mítosz (Edward C. Prescott, The Wall Street Journal, 2006.

december 11. – Balogh Tamás László) 240Terítéken a közgazdaságtan paradigmaváltása (Patricia Cohen, The New York

Times, 2007. július 11. – Golodjuk Vita) 242Rákapcsol, aki magas tandíjat fizet (Norbert Härring, Handelsblatt, 2007. április 2.

– Szijjártó Klaudia) 245Az európai tudományos élet felpezsdítése (Richard Portes, www.voxeu.org – Szűcs

Ágota) 246A hagyományos mikroökonómia hangos kritikusa. Interjú Reinhard Seltennel

(Nicole Walter, Handelsblatt, 2007. november 22. – Ary Tamás) 248Interjú Martin Feldsteinnel (Douglas Clement, The Region. Banking And Policy

Issues Magazine, 2006. július – Kaszab Lóránt) 249Sportkilátások (Economics Focus, The Economist, 2007. július 12. –

Németh András) 255Szabályalapú vagy diszkrecionális? (Gary Becker–Richard Posner, The Becker–

Posner Blog, 2007. szeptember 16. – Kollarik András) 257

KÖZGAZDASÁG A SZÉPIRODALOMBANRészlet Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regényéből 259

ENGLISH ABSTRACTS 263

DRECIN JÓZSEF

NÉHÁNY GONDOLATA „GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS VERSUS EGYENSÚLY” DILEMMATÁVLATI HATÁSAIRÓL

Magyarország gazdaságának pénzügyi rendszerében az utóbbi három évtizedbenciklikusan megjelenő egyensúlyzavarokról két pénzügyi mérleg deficitje ad össze-foglaló tájékoztatást: a folyó nemzetközi fizetési mérlegé és az államháztartásé (jele-sül a központi költségvetésé).

Az első jelentős pénzügyi egyensúlyzavar a hetvenes évtized végén, a nyolcvanasévtized elején vezetett a nemzetközi fizetések vonatkozásában válságközeli állapot-hoz. Ez tulajdonképpen a pénzügyi rendszer devizagazdasági szegmensének válsá-

ga volt. Eredendő oka pedig a külkereskedelemben – a hetvenes évtizedben – kiala-kult aszimmetria volt. (Akkoriban a külkereskedelmi kapcsolatok két alapvető elszá-molási rendszerben működtek: a rubelelszámolás és a konvertibilisdeviza-elszámolásszerint.)

Ez utóbbi rendszerben a külgazdasági aszimmetria a hetvenes évtizedben alakultki, nem utolsósorban a két olajválság következtében megváltozott világpiaci áraknakMagyarország exportját leértékelő hatása nyomán, miközben az import értékét ma-gasan tartották az akkori nagy (ipari, mezőgazdasági) fejlesztési programokhoz szük-séges berendezések .

A hetvenes évtized végén, a nyolcvanas évtized elején kialakult nagyon súlyosdevizagazdasági egyensúlyzavar kormányzati beavatkozást tett szükségessé. A terá-pia természetesen az államgazdaság modelljéhez „illeszkedett”, vagyis széleskörű ad-minisztratív módszerek alkalmazása jellemezte, amit speciális segítségként kiegészí-tett az a „politikai egyezség” is, ami a magyar-szovjet külkereskedelemben a magyarexport bizonyos árucsoportjait dollárelszámolású ügyletek formájában elkülönítette(gabona-, húsexport), és ennek következményeképpen a nyolcvanas évtized egészé-

Ha egyéb okok nem akadályoznák meg az elosztási szféra restrikcióját, akkor

a lakossági fogyasztásnál 3:1 arányban, a beruházásoknál 2:1 arányban

csökkenteni kellene a vásárlóerőt egy kisebb külkereskedelmi deficit eléré-

séhez. Ilyen mértékű vásárlóerő-kivonást technikailag csak erős inflációval

lehetne véghezvinni. Az infláció viszont egy újabb, gazdaságot romboló hatás-

sal járna. Ezek az összefüggések tapasztalhatók voltak a „Bokros-csomag”

következtében radikálisan lecsökkent reálbér és reálnyugdíj hatását követően

is. Ennek volt ugyan külkereskedelmi mérleget javító hatása, de nem tudott

átütő eredményt elérni, és csak addig tartott, amíg a gazdasági növekedés fel

nem lendült. E tekintetben már akkor is érzékelhető volt a gazdaság egyensú-

lyi és növekedési feltételei közötti diszharmónia, aminek oka részben az elég-

telen kapacitások, részben az egyensúlyi követelmények szempontjából nem

szerencsés gazdasági szerkezet együttes hatása volt. Következésképpen na-

gyon durva restrikciónak kellene bekövetkeznie ebben a gazdasági szerkezet-

ben ahhoz, hogy ideiglenes külső egyensúlyjavulást elérjünk.

re vetítve ez a konstrukció önmagában mintegy 3 milliárd dollár aktívumot ered-ményezett Magyarország számára.

A nyolcvanas évtizedre összegzett konvertibilis devizaelszámolású teljes forgalomvégül aktívummal zárult (1,7 milliárd dollár), ami az államgazdaság magyarországimodelljében először történt meg (igaz, a nyugati piaci kapcsolatokat továbbra is adeficit jellemezte).

A nyolcvanas évtizedben – az adósságszolgálaton belül – a kamatfizetési kötele-zettség már olyan magas volt, hogy az említett pozitív egyenlegű külkereskedelemgyengének bizonyult ahhoz, hogy az ország saját erőből teljesíthesse fizetésikötelezettségeit. Továbbra is szükség volt ezen okból külső (deviza-) hitelek felvéte-lére. Végül az évtized végére a bruttó adósságállomány 21 milliárd dollárra emelke-dett (a nettó kb. 17 milliárd dollárra), és mivel a gazdasági modell az állami tulajdondominanciáján alapult, ez az adósság értelemszerűen állami adósság volt.

A rendszerváltás előtti gazdaságban, ha hosszabb távlatban vizsgáljuk műkö-dését, már kifejeződtek a strukturális gondok (a maiaktól különböző okból és jel-lemző karakterisztikával), amelyeknek vetületei akkoriban is megjelentek a külke-reskedelmi egyensúlyhiányban és ennek révén a konvertibilis elszámolású folyónemzetközi fizetési mérleg deficitjében. Természetesen, ha csupán a strukturálisgondokra figyelnénk, akkor könnyen megfeledkezhetnénk az elosztási oldalonesetleg fennálló, illetőleg kialakuló, túlfelhasználásból eredő problémákról. Ezért agazdasági egyensúly meggyengülésének mind a két lehetséges okát meg kellvizsgálni. Ez a tanulság már a rendszerváltás előtti államgazdasági modellben isközismert volt.

A gazdaság működéséhez szükséges pénzpolitikában kétféle fizetőeszköz funkciótteljesítő pénzforma működik: a nemzeti fizetőeszköz (esetünkben egy adottforintpénzmennyiség), amely az egész gazdaság működését lefedi (nem feltétlenülfizikai jelenlétével) és egy nemzetközi fizetési eszköz (amelyet afféle „világpénz-ként” is értelmezhetünk, mert megtestesíti – világméretekben – a nemzetközi kon-vertibilitás feltételeit). Amikor egy ország pénzrendszerében kétféle „minőségű”pénz forog (mint Magyarországon is), akkor a kétféle pénz közötti zavartalan kapcso-latot (átjárást) a nemzeti fizetőeszköz (forint) belső konvertibilitása biztosítja.

Ez gyakorlatilag azt jelenti (megengedhető egyszerűsítéssel), hogy a monetárispolitikának biztosítani kell azt a külső (deviza) pénzmennyiséget, ami a nemzetipénz konvertibilitását zökkenőmentesen fenntartja.

Magyarországon a hosszú távon érvényesülő gazdasági törvényszerűségek megfi-gyelésének egyik kitüntetett területe a gazdaság növekedésének és pénzgazdaságá-nak egyensúlyi viszonya. A magyar gazdaságban több évtizeden át periodikus zava-rok figyelhetők meg ebben a viszonyban. Ezért a gazdaságpolitika most már nagyonhosszú idő óta szembesül a „gazdasági növekedés versus egyensúly” dilemmával ésmindeddig nem tudott erre kielégítő és tartós megoldást találni. Az egyensúlytalan-ság gyökerei a reálgazdaság szerkezetéhez vezethetők vissza és ezideig a gazdaságnövekedése (időszakos visszaesésekkel) azért tudott megvalósulni, mert az egyensú-lyi problémákat el lehetett fedni a külső és belső államadósság növekedésével. A fej-

6666 KKÖZ-GÖZ-G AZDAZD ASÁG 2008/1ASÁG 2008/1

lődésben lévő ország élt is ezzel a lehetőséggel, amíg lehetett. Ezzel azonban nemszűnt meg az egyensúlyzavarokat okozó tényezők hatása.

Az adósságállomány növekedésének indikációiban meg lehet különböztetni agazdaságfejlesztés érdekében szükséges (és hasznosított) hitelek felvételét az egyen-súlyát vesztett, tartósan deficites pénzügyi rendszer működését fenntartó, úgyneve-zett deficitfinanszírozó hitelekétől. Előbbinek az a jellegzetes vonása, hogy a fejlesz-tések elsődleges jövedelemgeneráló hatásuk révén reményt adnak az adósságszolgá-lati kötelezettségek teljesítésére (ami nem minden esetben válik be ugyan, de egyér-telműen pozitív indikáció).

Az előzőekben végigkísért gondolatoknak a gazdasági növekedés versus egyen-súly dilemma szempontjából már a következő 4-5 évben is gyakorlati jelentőségüklesz (figyelembe véve, hogy az euró bevezetésére valószínűleg még nem kerül sor).Ha megnézzük a folyó fizetési mérleg fő adatait (táblázat), azonnal kitűnik egyfelőlaz aggasztóan magas deficit (2005-ben 7 milliárd euró), másfelől a deficitet generá-ló tényezők megváltozott szerkezete.

1. táblázat Magyarország folyó nemzetközi fizetési mérlegének főbb adatai millió euró

Forrás: KSH

*A fizetésimérleg-számítási módszer szerint

A deficit nagysága jelzi a gazdaság működésének idegen pénzmennyiség („deviza-pénz”) iránti igényét, ami köztudottan nem elégíthető ki „saját teljesítmény” alapjána magyar gazdaság devizaszerző képességeinek korlátozottsága miatt. Ezért kritikuspontja a megoldásnak (a deficit finanszírozásának), hogy milyen nagyságú, adóssá-got nem generáló külső pénzmennyiség jut be az országba, és a deviza/forint kötele-

7777H O M LH O M L O KO K T É RT É R

2000 2001 2002 2003 2004 2005

1. Áruforgalom egyenlege* -3 180,0 -2 496,0 -2 203,0 -2 898,0 -2 453,0 -1 610,0

2. Szolgáltatások egyenlege 1 234,0 1 661,0 587,0 -401,0 127,0 448,0

Ebből idegenforgalom 2 273,0 2 632,0 1 673,0 1 288,0 962,0 1 085,0

3. Jövedelmek egyenlege -2 792,0 -3 192,0 -3 838,0 -3 682,0 -4 903,0 -5 558,0

3.2 Ebből közvetlen tőkebefektéseké -2 117,0 -2 570,0 -3 275,0 -3 044,0 -3 823,0 4 056,0

3.3 Portfólió befektetéseké -523,0 -448,0 -489,0 -538,0 -998,0 -1 284,0

3.4 Egyéb befektetéseké -315,0 -351,0 -225,0 -234,0 -203,0 -320,0

4. Viszonzatlan átutalások 385,0 450,0 525,0 595,0 254,0 195,0

5. Folyó fizetési mérleg egyenlege (deficitje) -4 352,0 -3 577,0 -4 929,0 -6 382,0 -6 978,0 -6 525,0

index 100,0 82,2 113,3 146,6 160,3 150,0

3/5A jövedelmek egyenlegének súlya a fizetési

mérleg deficitjében64,2% 89,2% 77,9% 57,9% 69,2% 85,2%

1/5Az áruforgalom egyenlegének súlya a fize-

tési mérleg deficitjében73,1% 69,8% 44,7% 45,5% 33,6% 24,6%

ző konverziója révén a monetáris politika műveleti csatornáiba. A közeljövőben ezazért is kritikus, mert az időközben megnőtt államadósság-állomány is „csúcson” van.Most már nem lehet az adósságnövekedési „kártyát” problémamegoldó tényezőkénthasználni. (Persze a nemzetközi tapasztalatok szerint ezt a nemzetközi pénzintézetekés az Unió sem kezeli feltétlenül mereven. Most mindenesetre kemény követelmé-nyeket jeleznek.) Két ilyen külső beáramlási csatorna van, az egyik az úgynevezettműködőtőke-beáramlás, a másik az EU-támogatások beáramlása, illetve az ebbőlrendelkezésre álló pénzmennyiség. Az EU-támogatások egy része ugyanis „vissza-csorog” az Unió néhány fejlett országába az import révén.

A folyó fizetési mérleg említett adatainak igazi érdekessége az elemzés szempont-jából az, hogy a deficitet generáló két fő tényező aránya megváltozott (mégpedigjelentősen). Az egyik tényező a külkereskedelmi áruforgalom deficitje, ami 5–6 évvelezelőtt még meghatározó súlyt képviselt a folyó fizetési mérleg deficitjében, márajelentősen vesztett a súlyából, mert csökkent az áruforgalmi hiány (ami jó hír), deazért is, mert megemelkedett a nettó tőkejövedelem-kiáramlás összege (ami rosszhír). 2005-ben a nettó tőkejövedelem-kiáramlás 3950 millió euróval (!) volt nagyobb,mint a fizetésimérleg-metodika szerint számolt áruforgalmi deficit (5558–1610). Ezaz összefüggés 2000-ben még gyökeresen mást mutatott. Akkor a nettó jövedelemki-áramlás 388 millió euróval kisebb volt, mint az árufogalmi hiány.

Ezt a jelenséget perspektivikusan átgondolva sejthető, hogy a nettó tőkejövede-lem-kiáramlás elsősorban a külföldi tőke erős pozíciói miatt tovább fog növekedni.Ez törvényszerű jelenség, mert ahogyan növekszik a külföldi tőke súlya és jövedelme,úgy törvényszerű az is, hogy növekedjék a jövedelmek repatriálása (tőkekivonásranem számítva). Kérdés – és ez az egyik bizonytalanság –, hogy az áruforgalom defi-citje vajon tovább csökkenhet-e. A formális logika azt mondatja, hogy valamelyest ezvárható, mert a gazdasági – pontosabban a vásárlóerőt érintő – megszorítások miatt(ami a gazdasági növekedést is lelassítja) az importkiadások ideiglenesen csökken-nek, az exportbevételek viszont valószínűleg nem, sőt vélhetően növekednek is.A mértékeket illetően azonban bizonytalanok lehetünk a tekintetben, hogy az ellen-tétes irányú mozgás eredménye a folyófizetésimérleg-deficitet milyen mértékbencsökkentené. Nagy valószínűséggel állítható, hogy jogos a csökkenésre számítani,amíg fel nem gyorsul a belső felhasználás.

A fizetési mérleget kiegyensúlyozó pénzpolitika kényszerével járó gondok miattfelvetődhet a kérdés, miért nem lehet a hiányzó devizamennyiség okozta nehézsé-geket megszüntetni az elosztási szféra „szabályozása” (befolyásolása) révén, legalábbannyit elérve, hogy a külkereskedelmi áruforgalom deficitje negyedére-harmadáracsökkenjen? A válasz ismét a gazdaság (termelés) szerkezeti jellemzőiből következik.Az elosztási szférába való ilyen célú beavatkozás ugyanis kivitelezhetetlen. Az elosz-tási szférában az importköltség súlya a fogyasztás terén mintegy 30 százalékosrabecsülhető (természetesen a javak előállításához szükséges behozatal és a készter-mékimport költségeinek együttes hatásáról van szó).

A beruházási jellegű felhasználásnál ez valószínűleg 45–50 százalék körül ingado-zó arány. (Amióta nincsen kellő részletességű elemzésre lehetőség az „ágazatikapcsolatok mérlege” alapján, csak hozzávetőleges, becsült adatokkal dolgozha-tunk.) Tehát ha egyéb okok nem akadályoznák meg az elosztási szféra restrikcióját,akkor a lakossági fogyasztásnál 3:1 arányban, a beruházásoknál 2:1 arányban csök-


kenteni kellene a vásárlóerőt egy megfelelőbb (kisebb) külkereskedelmi deficit el-éréséhez, fenntartva az export dinamikus növekedését. Ez a gazdaságot depresszióshelyzetbe hozná (ha egyáltalán meg lehetne ezt tenni). Csakhogy ilyen mértékűvásárlóerő-kivonást (avagy „távoltartását” a piactól) technikailag csak erős inflációvallehetne véghezvinni (direkt jövedelemszabályozás legfeljebb az állami alkalmazot-taknál hajtható végre). Az infláció viszont egy újabb, gazdaságot romboló hatássaljárna. És ebben az okfejtésben nem szóltunk a politikai tényezőkről, amelyek termé-szetesen megakadályoznák egy ilyen koncepció elfogadását is.

Ezek az összefüggések másszerűségükben ugyan, de megtapasztalhatók voltak a„Bokros-csomag” következtében radikálisan lecsökkent reálbér (–17 százalék) ésreálnyugdíj (–18 százalék) hatását követően is. Ennek volt ugyan külkereskedelmimérleget javító hatása (importmegtakarító és exportnövelő), de egyrészt nem tudottátütő eredményt elérni, másrészt addig tartott, amíg a gazdasági növekedés fel nemlendült. E tekintetben már akkor is érzékelhető volt a gazdaság egyensúlyi és növeke-dési feltételei közötti diszharmónia, aminek oka részben az elégtelen kapacitások,részben emellett az egyensúlyi követelmények szempontjából nem szerencsés gazda-sági szerkezet együttes hatása volt.

Következésképpen nagyon durva restrikciónak kellene bekövetkeznie ebben agazdasági szerkezetben ahhoz, hogy ideiglenes külső egyensúlyjavulást elérjünk.

A gazdasági növekedés ennek ellenére a 2005. évi újabb depresszió kezdetéigfenntartható volt, mivel még volt lehetőség az adósságállomány növelésére, ami el-fedte a gazdasági növekedés és az egyensúly közötti ellentmondás negatív követ-kezményeit.

A nemzeti monetáris politika majdani megszűnése miatt – figyelembe véve azadott (jelenlegi) pénzpolitikai helyzetet – sokan ambivalensen viszonyulnak az euróbevezetését sürgető nézetekhez. (Mellesleg ez nem egyedül Magyarországon vanígy.) Valóságos dilemmával kell szembesülnie a kormánynak, mert vitathatatlanulsok előnyt is jelent az euró bevezetése, csak az a kérdés, hogy mikor és milyen gazda-sági és társadalmi helyzetben időszerű a bevezetés. A hiteles állásfoglalást nehezíti,hogy ezt a dilemmát nem sikerült teljes társadalmi összefüggésében, koherens mó-don feltárni és ennek alapján megvitatni. Hosszú időt igénybe vevő koherens vizs-gálatra lenne szükség. Igaz, nincs olyan közel az eurózónához csatlakozásunk idő-pontja, hogy ne lehetne ezt a munkát elvégezni és megvitatni autentikus szakértőikörben. Megvan az a tudományos intézeti háttér is, ami ezt a munkát lehetővé tenné.

A jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor a fizetésimérleg-deficit és a külső állam-adósság is magas, a nemzeti fizetőeszköz szükséges konvertibilitásához sajnos na-gyobb mennyiségű devizapénzre van szükség, mint amit a nemzetgazdaság teljesíte-ni tud. Ilyen helyzetben a deviza/forint konverzió mechanizmusára (és értelemsze-rűen a monetáris politika mozgásterére) az országnak szüksége van. Tulajdonkép-pen az ország a reálgazdaság strukturális helyzetével is összefüggő gyenge nettódevizakitermelés képességének a foglya.

Sok múlik azon, hogyan ítélik meg a már említett két, adósságot nem generálócsatornán beáramló pénzmennyiség nagyságát, pontosabban mondva azt a nagy-ságát, ami majd a monetáris politika rendelkezésére állhat, a deviza/forint konverziórévén megszerezhető devizapénz-mennyiségből (ez az átváltott devizamennyiségnélkisebb nagyság lesz a „visszacsorgó” devizamennyiség okán).


Ha az elemzések és a prognózisok ezt a rendelkezésre álló devizapénz-mennyiséget kedvezőnek ítélik, akkor megeshet, hogy nem csak a folyó fizetésimérlegdeficit finanszírozására lesz elég, hanem marad még az adósságállományjelentős csökkentésére is. Ha netán ebben az összefüggésében előnyös kép rajzolód-na ki, akkor valószínűleg nem érdemes sietni az euró bevezetésével, mert könnyebblehet az adósságállományunkat csökkenteni. Természetesen mérlegelni kell az euróbevezetésével járó előnyök hatását is külső gazdasági egyensúlycéljaink szempontjá-ból. Néhány gondolat ezzel kapcsolatban:

Euró esetén a nyugdíjpénztárakban felgyülemlő hatalmas megtakarítások fel-használása előtt szélesre nyílnak a lehetőségek, mivel nemzetközileg is konver-tibilis pénzben manifesztálódik a megtakarítás. A pénztárak érdekeltek hosszú-lejáratú, akár 15–20 éves tőkekihelyezésre is, ha biztonságos hozamra számíthat-nak. Megfontolandó pénzpolitikai lehetőség, hogy az állam e pénztáraktól fel-vett hosszú lejáratra kölcsönnel mérsékelje a magas külső adósságállományt,vagyis a külső adósságot belsőre cserélje. Az előny abban az esetben valósulmeg, ha az állami bevételek (konszolidált államháztartási viszonyok között) kel-lőképpen növekednek (például gyors a gazdaság növekedése, továbbá sikerülfelszámolni a fekete-szürke gazdaság miatti állami bevételkiesés nagyobb részét,és hozzávetőleg évi 1200 milliárd forint bevételi többletet lehet ezzel elérni). Eza koncepció tehát azt feltételezi, hogy könnyebb lesz megbirkózni a belső,hosszú lejáratú hitel kamatszolgálatával, mint a külső adósság magas állományaesetében. Nyilvánvaló, hogy ez az „ötletszinten” felvetett gondolat alapos elem-zést igényel a pénzpolitika művelőitől, ha egyáltalán ezt erre alkalmasnaktartják. (Az nem kétséges, hogy a jelenlegi magas külső állami adósságállománycsökkentése azért is kívánatos, mert még szükség lehet majd a külső hitelekreés ehhez kisebb bázisállományra volna szükség. Az viszont kétséges, hogy azeuró bevezetése után egy gyors külkereskedelmi deficitcsökkenés megvalósul-hat-e és az idegenforgalmi szufficit is erőteljesen javul-e.)Ugyanakkor az euró minél gyorsabb bevezetése mellett szóló érv lehet a gazda-ságot külkapcsolataiban élénkítő „motivációs erőtér” megerősödése, a pénz-ügyi elszámolások, a gazdaságossági számítások egyszerűsödése és a folyamatokjobb áttekinthetősége révén. Ennek hozadéka lehet a külkereskedelem deficit-jének csökkenése is. (Persze az is igaz, hogy az euró megkönnyíti az állampolgá-rok külföldi költekezését is, ami nem tenne jót a magyar gazdasági konjunktúrá-nak, mert gyengítené a gazdaság növekedésének belső piaci indikációit).Előny lenne az is, hogy a nemzetközi (külső) versenyhatások tisztábban követ-hetők lennének az euróárak és -költségek figyelembe vételével (ki fog derülni,hogy mely szakmák és vállalkozók versenyképesek a külföldi és a belföldi kap-csolatokban). Ez élénkítheti a versenyzők aktivitását a hatékonyabb gazdálkodásfeltételeinek javítására. Ugyanakkor beindíthatja a rendszerváltás utáni korszakmásodik, piacot tisztító folyamatát, ami átmeneti gondokkal is járhat, noha aversenymotiváció erejét jelentősen növelheti. E folyamat az egyensúlyi árrend-szer tökéletesedésén alapul.

Amikor az éppen időszerű külső (deviza) és belső (forint) egyensúlygondok márnem esnek egybe (és 2–3 év után ez már várható, mert a belső – államháztartási –egyensúlyhiányt sikerül az elvárt minimumra szorítani), akkor a gazdasági növeke-


dés versus egyensúly dilemma voltaképpen tisztán külső egyensúlyproblémakéntjelenik meg. Attól függően, hogy milyen időtávba helyezzük a folyó fizetési mérlegegyensúlyhiányának jelenségét, változik a probléma kezelési módja is. Amíg a forintmarad a nemzeti fizetőeszköz, az előzőekben említett deviza/forint kötelező konver-zió révén a nemzeti monetáris politikának van mozgástere a folyó fizetési mérleg hiá-nyának finanszírozásához, hiszen a működőtőke beáramlás és az eu-transzferek ré-vén megszerezheti azt a rendelkezésre álló devizapénz-mennyiséget, ami a forintkonvertibilitásának megőrzéséhez és egyben a folyófizetésimérleg-deficit finanszíro-zásához szükséges. (Természetesen ez a kedvező állapot függ attól, hogy milyennagyságú, adósságot nem generáló pénzmennyiség áramlik be az említett két csator-nán.)

Az államháztartás megbomlott egyensúlyának (jelesül ezen belül a központi költség-vetésének) helyreállítását az úgynevezett konvergenciaprogram tervezett ésvégrehajtott (vagy folyamatban levő) lépései meg fogják oldani. Itt egy GDP-hez ésköltségvetési kiadásokhoz viszonyított deficitcélt kell megvalósítani. Nem kétséges,hogy ezt a célt el lehet érni.

Ezeket a kérdéseket, illetve hozzáfűzött észrevételeimet azért tárgyalom a gazda-

sági növekedés versus egyensúly dilemma szempontjából fontosabbnak tartottelőző részben leírtak után, mert lényegi különbség van közöttük, amit a problémakezelése és a várt megoldás miatt is indokolt hangsúlyozni.

Az államháztartás (ezen belül a központi költségvetés) hiányának okai és terápiájais kormányfüggő témák. (Ennyiben átláthatók és egyszerűek.) Ez azt jelenti, hogy azoperatív kormányzati intézkedések körébe tartoznak. Ebben legfeljebb az tűnhetszokatlannak, hogy az egyensúly megbomlásának okai között az adózási (inclusiveTB-járulék) anomáliákat tekintem elsődleges oknak, amelyeket közel másfél évtizedóta egyetlen kormány sem akart komolyabb erővel felszámolni (illetve a veszteséget,amely az államháztartást éri, legalább felére leszorítani).

Minthogy kifejezetten kormányok (persze a mögöttük álló pártokról sem elfeled-kezve) mulasztásai révén erősödtek fel ezek az anomáliák, értelemszerűen ezeket is„kormányfüggő” jelenségként minősítem.

A helyzet érdekessége, hogy a rendszerváltás óta másodszor szembesül a magyarpénzpolitika – elsősorban a költségvetési politika – az egyensúlyvesztés jelenségévelés tulajdonképpen mindkét esetben ott van – kísérőjelenségként – a külső (deviza-gazdasági) aszimmetria is, jóllehet nem sok közük van egymáshoz az okaikat illetően.Az első esetet az úgynevezett „Bokros-csomag” intézkedései „tették rendbe”, nem kisáldozatot követelve a lakosságtól (a reálbérek és reálnyugdíjak mintegy 18 százalékosvisszaesése révén). A körülmények azonban teljesen mások voltak és most nemszándékozom ezeket taglalni.

Az egyensúlytalanság jelei 2005 táján már ismét karakterisztikusan megjelentek,2006-ban már a „vészcsengőt” is megnyomták az EU szakértői. Így nem csoda, hogyaz utóbbi két évben szinte csak ezekről a kérdésekről – okaikról és megoldásukmódszereiről – folynak (különböző színvonalon) viták.

A hangsúly elsősorban a kialakult helyzet okainak értelmezésére helyeződött,hűségesen követve a világbanki „tanácsadók” véleményét is, amely évek óta „refrén-


szerűen” a túlméretezett „jóléti” rendszer okozta kiadás terheivel magyarázza a költ-ségvetési deficitet. Pontosabban értelmezve az egészségügyi, a szociálpolitikai ésnyugdíjpolitika kiadásaival, vagyis e három nagy elosztó rendszerrel, mint az államipénzek „elnyelőivel”.

A viták folyamán e sablonos magyarázatra helyezett hangsúly finomodott vala-melyest, amikor némi tárgyszerűség révén kiderült, hogy a költségvetés hiánya jóvalnagyobb az egészségügyi és a nyugdíjrendszerben szereplő költségvetési támogatá-soknál. (Arról nem is beszélve, hogy a nyugdíjrendszer támogatási igénye nagyobbrészben azért keletkezett, mert a magánnyugdíjpénztárak létesítésével [ami nagyontetszett a Világbank szakértőinek is] a TB-járulék egy részét kivették az állami nyug-díjrendszerből és átirányították a magánnyugdíjpénztárakba. Ennek következtébenaz alaprendszerben keletkezett pénzügyi „lyukat” a központi költségvetés terheléserévén kell betömni.)

Mindazonáltal a kritikai „alaphang” megmaradt, vagyis a „jóléti” rendszer maradta megtakarítások célterülete. Igaz, ma még ebben elég nagy szerepe van a médiábanmegjelenő „zsurnalisztikai” színvonalú beszélgetéseknek és írásoknak.

A Magyarországra jellemző „jóléti” rendszernek persze semmi köze a jólét fogal-mához – kivéve az egészségügyi rendszert, ami a fejlett országokkal is kibírta azösszehasonlítást, köszönhetően a kiváló színvonalú szakmai képzésnek. A meghök-kentően felületes vélemények az egyoldalúságból fakadnak.

Mivel a hiány megjelenési formája számszakilag a mérlegjellegű elszámoláshozkapcsolható, illene a mérleg bevételi oldalának az átvilágítását is elvégezni. Meglehe-tősen későn, mintegy 2 évvel ezelőtt vált szélesebb szakmai körökben is ismertté(Kutas János kutatásai és a KSH közreműködése eredményeképpen), hogy az állambevételi vesztesége a közterhek elkerülésének (inclusive TB-járulék) következtébenjelenleg erősen megközelíti az évi 3000 milliárd forintot (a fekete-szürke gazdaság„jóvoltából”). Ha ehhez a „kriminális” eseményeket (ÁFA- és vámcsalás) is hozzászá-míthatjuk, akkor a 3000 milliárd forintos összeget nem tarthatjuk túlzásnak.

Természetesen a nagy elosztó rendszerek tisztán racionális megközelítésű kritiká-ja elfogadható mind a gazdaságpolitika, mind a szociálpolitika nézőpontjából. Ezzela megfogalmazással persze kényes kérdéshez jutunk, hiszen a „racionalitás” elve ter-mészetszerűen nem olyan egzakt direktíva, mint a kiadáscsökkentési cél. Értelmez-hető akár rugalmasan is. Látni kell azonban, hogy a kormányprogram megtakarításicéljai (módszereikben és következményeikben) nagyon is különböző területeket ésmegoldásokat jelölnek ki. E tekintetben a kormányprogram nem vádolható sablonosmódszer alkalmazásával.

Az államigazgatás karcsúsítása megtörtént, a pénzügyi eredmény szerény ugyan,de nem is lehetett többre számítani. Mindazonáltal nem lehet reformnak nevezniezeket az intézkedéseket. Elsősorban azért nem, mert az önkormányzati rendszerbennem történt változás. Látható, hogy az önkormányzati rendszer valódi reformját apolitikai kultúra magyarországi állapota akadályozza meg. Kevesebb önkormány-zattal, jóval kevesebb politikailag delegált tisztségviselővel lehetne ezt a rendszertműködtetni, de a magyarországi pártok úgy gondolják, jövedelmező állásokat is kellbiztosítaniuk megbízható híveik szűkebb körének. A jelenség összetett okainakelemzésére nem érzem magam felkészültnek, úgy gondolom, hogy ez a politológu-sok dolga lenne.


A kormány konvergenciaprogramnak elnevezett költségvetési politikájában azelosztó rendszerek egyik nagy területének, a nyugdíjrendszernek a reformja mégnem szerepelhetett. Az illetékesek bölcsen észrevették, hogy a feladathoz időigényesés bonyolult elemzések nélkül nem is szabad hozzákezdeni, másrészről – szeren-csére – van is idő, hogy ezeket a koncepciókat tisztázó előkészületeket elvégezzék azehhez a problematikához értő szakemberek. Egy ilyen munka hiányában különbözőfelületes és különböző „világnézeti” indíttatású zavaros magyarázatok és célok kerin-genek az információs közegben, főleg a média zsurnalisztikai buzgóságai jóvoltából,gyakran hallani „ex cathedra” minősítéseket, társadalomfilozófiákat, pénzügy-politikai véleményeket stb., láthatólag kevés tárgyszerű és szakmai felkészültséggel.

Érdekes magyar jelenség, hogy minden úgynevezett reform nálunk az „össze-vissza beszédekkel” kezdődik, majd egy idő után kiderül, hogy mégis több tárgyszerűismeretet kellene szerezni, majd ezután meg is alakulnak azok a szakmai grémiumok,amelyeknek az elemző munkájára szükség van. Nem volna jobb fordított sorrend-ben? Csak azután beszéljünk reformokról, ha alapos ismeretek birtokában vagyunk,ha nemcsak kérdéseket fogalmazunk meg, hanem meg is tudjuk azokat válaszolni,mert a jelenségeket és összefüggéseket már tanulmányozták, meg is vitatták és aszakszerű vélemények megismerhetők.

A nyugdíjreform kapcsán a kormány szerencsére elkerülte ezeket a zavarokat, ittvalóban a helyes sorrend érvényesül: először mindenre kiterjedő elemzés, vita, majdazután koncepciótervezet és annak megvitatása, végül állásfoglalás a tennivalókatilletően. Ehhez természetesen időre van szükség.

Többféle tanulság okán is érdemes azonban a kilencvenes évtized második felé-ben kialakított nyugdíjreformnak a pénzpolitikai következményeit újragondolnimost már a valós történetek után.

Ennek a reformnak számos pontja ma is helytálló, ezekre nem kívánok kitérni.Ami viszont a makrogazdaság pénzügyi helyzetének alakulásában a későbbi évekbenmegtapasztalható volt, az igen tanulságos. A reform ugyanis bevezette a magánnyug-

díjpénztár intézményét („filozófiai” alapja az öngondoskodás jelentőségénekmegértetése volt a magyar lakossággal). Érdekes dilemmák és vitatémák jelentekmeg szinte a gondolat felmerülésekor is. Ami az „öngondoskodásra való nevelést”illeti, bölcs és szükséges gondolat ugyan, de érdemleges „nevelő hatásra” nem lehetszámítani akkor, ha a leendő nyugdíjak döntő hányadát továbbra is a működő – álla-mi ellenőrzés alatt álló – nyugdíjalap fogja fizetni. Ezt érezték az átalakulást szorgal-mazók is, Bokros Lajos pénzügyminiszter első nyilatkozatai egy nagyobb arányúmagánnyugdíjpénztári részesedést javasoltak (25–30 százalékos arányt). Hamarkiderült azonban – némi számolgatás után –, hogy ha ilyen arányú járulékfizetéstátirányítanának a magánnyugdíjpénztári rendszerbe, akkora lyuk keletkezne anyugdíjalapokban, amit a központi költségvetés nem tudna pótolni. A vitáknak volttehát egy kijózanító eredménye, ami a 10 százalék körüli átirányítási részarányt java-solta. Ezzel viszont el kellett ismerni, hogy a változástól nem várható az öngondosko-dás fontosságára nevelő érdemleges hatás. (A mai napig sincsen.)

Az elvárt (remélt) „nevelő hatásról” tehát a pénzpolitikai realitások miatt le kellettmondani, de a magánnyugdíjpénztár intézményét bevezették. A lyuk kisebb lett anyugdíjalapban, de még így is jelentős nagyságú maradt és a költségvetésnek vállal-nia kellett a hiány pótlását (következésképpen vállalta a deficit növekedésének koc-


kázatát). A mai deficitben tehát ez a tényező is benne van. A reformhoz fűzött érve-lésekben megmaradt az a szempont (érv), hogy a magánpénztárakban sok évig folyóalapgyűjtés (mivel nyugdíjfizetési kötelezettség jelentősebb nagyságban 20–25 évmúlva lesz esedékes) következményeképpen fejlesztést szolgáló tőkealapok képződ-nek. Ezek a magánnyugdíjpénztári tőkealapok tehát egyben a reálgazdaság fejleszté-sét szolgáló megtakarításként is felfoghatók, és a befektetett tőkék hozama jobbpénzügyi pozíciót ígér a pénztári tagoknak, amikor nyugdíjasok lesznek. Van (képző-dik) tehát egy hatalmas tőkealap, amit majd befektetnek és jól jár a gazdaság is, merttőkéhez jut és jól járnak a pénztár tagjai is, mert a tőke hozama jelentősen bővítipénztári követeléseik nagyságát is. Ezt, a közgazdasági tankönyvek legegyszerűbbmagyarázatának is megfelelő hibátlan logikát „bizonyítékként” mutatták be a közön-ségnek. A Világbank is „megdícsérte” a kormányt azért, hogy elfogadta a Bank re-formtanácsait.

Jóllehet ezt az idillikus képet kezdettől fogva sokan próbálták józanabbra formál-ni, a figyelmeztetések teljességgel hiábavalók voltak. A dolog azért érdekes morálisnézőpontból is, mert a reform mellett agitáló hivatalos személyek is pontosan tud-ták, hogy hosszú távon nincsen „törés” nélkül, mindig kellő dinamizmussal működőgazdaság, de ennek még a megemlítésére sem vállalkoztak, nehogy kétségeket éb-resszenek a lakosságban. A lakosság nem is mutatott semmi ellenkezést, a viták szűkszakértői szinten maradtak.

Kiderült azonban, ami némi pénzpiaci – makrogazdasági összefüggésekre isfigyelő – elemzéssel sejthető lett volna, hogy a nyugdíjpénztárakban felgyülemlőtőke a reálgazdaságban nem fog találni elég széles körű befektetési lehetőséget, merta magyar gazdaság – tőkehozamot biztosító – legjobb lehetőségeit már elfoglalta a

külföldi tőke. Ez logikusan következtethető volt az ipar, a kereskedelem, a hírközlésés az ingatlanfejlesztés területén megszerzett tulajdonosi pozícióiból, de a külföldibanktőke részvételéből is. Voltaképpen nem igazán meglepő tehát, hogy a nyugdíj-pénztárak tőkehozamát paradox módon nagyobb részben az államadósság árán lehetbiztosítani – az állampapírok kibocsátása révén.

Napjainkra már világossá vált, hogy a nyugdíjpénztári tőke beszorult egy olyan„kalodába”, amelyből az euró bevezetése után tud csak kiszabadulni, amikor azeuróban manifesztálódó tőkéje előtt a nemzetközi mozgástér is megnyílik. Rádöb-benve arra, ami előre is látható lett volna, születnek manapság olyan ötletek, mint amagyar tőzsdei életbe való nagyobb arányú bekapcsolódás támogatása egy rugalma-sabb pénztári szabályozás segítségével (és természetesen nagyobb kockázatvál-lalással is). Ez a gondolat helyes irányba mutat, de az a baj vele, hogy a magyar tőzsdemérete és pénzpiaci aktivitása valószínűleg túl kicsinek fog bizonyulni ahhoz, hogyennek révén komolyabban kiszélesedjen a nyugdíjpénztárak reálgazdasági aktivitásatőkekihelyezés révén. Azt gondolom, hogy az a diszkrepancia (avagy egyoldalúság),ami az ő tőkeforrásaik és a hazai felhasználási lehetőségeik között fennáll, valójábancsak az euró bevezetése után enyhülhet.

Amilyen világosak a teendők irányvonalai, olyan tisztázatlanok a makrogazdaságifejlődés hosszabb távlatú kilátásai. Nem arról van szó, hogy nem tudjuk, mi lenne jóaz országnak, hanem arról, hogy nem tudjuk, hogy az ország érdekeitől nem befolyá-solható, szuverén döntéseken alapuló gazdasági események hová vezetnek? Mikéntbefolyásolják a gazdasági növekedés ütemét, szerkezetét, a külgazdasággal való kap-


csolat jelenlegi aszimmetriáit. A bizonytalanság oka, hogy nem lehet előre látni a glo-balizálódó világban azokat a „motivációs erőtereket”, amelyek a külgazdasági kapcso-latok arányosságának fontos tényezői. A megváltozott világban ugyanis új motivációstényezők léptek be a Magyarország gazdaságát befolyásoló hatásokba. Lényegében anemzetközi cégek vállalathálózatra értelmezett profitmaximálása nyomán kieshetegy ország ebből a motivációs erőtérből. Azt már megtapasztalhattuk, hogy a tőkeszabad áramlása előtti akadályok lebontása megváltoztatja a nemzetközi hálózatbanműködő óriáscégek és a nemzetállamok gazdasága közötti régi – kiszámíthatóbb –kapcsolatokat. Magyarország gazdasága túl kicsi ahhoz, hogy a multinacionális cégekérdeklődését folyamatosan magas szinten tartsa. A gazdasági növekedés létkérdéselesz a honi tulajdonú vállalkozások fejlődése.

A konvergenciaprogram két éven belül valószínűleg eléri a kitűzött költségvetésideficitcélt, ha kissé keményebben kezd hozzá a közterhek befizetésének elkerülésétakadályozó szabályozáshoz. (Önmagában nem „tragédia” az sem, ha csak 2009-re ériel ezt a célt. A lényeg a tartós eredményt hozó megoldás helyes útjának megválasz-tása.)

Jelenleg azonban a konvergenciaprogramba van „becsomagolva” egy nem is odaillő program, az egészségbiztosítói rendszer átalakítása. Véleményem szerint ha ezmegvalósul, nem eredményez semmiképp állami kiadás-megtakarítást, legfeljebb aprivatizáció révén kialkudott egyszeri állami bevételt. Ha ettől most eltekintünk, azúj biztosítói rendszer nagy valószínűséggel – nem hosszú idő múltán – államitámogatást fog „követelni”, avagy nem vállal fel tekintélyes részt a jelenlegi ellátásból(ezt persze nehéz lenne az ellátás „színvonalának javításaként” értelmezni). Ugyanisa központi járulékbeszedésből valamilyen módon leosztott pénz kevés lesz ahhoz,hogy a biztosítói rendszer profitábilis legyen. Ez a véleményem azon alapul, hogy abiztosítók magasabb működési költségeit és profitelvárásait együtt nem lesz lehet-séges a szolgáltatói intézményeknek fizetett költségek oldalán úgynevezett költség-hatékonyság révén ellensúlyozni. Nem arról van szó, hogy a racionálisabb működésne hozhatna költségmegtakarítást – a betegellátás minőségének megőrzése mellett –a szolgáltatói oldalon, hanem arról, hogy akkora megtakarítást nem hozhat, amiellensúlyozná a drágább magánbiztosítói rendszert, mert a szolgáltatói oldalon mégtisztázatlan költséghatásokra is kell számítani. Az egyik az, hogy nem halasztható avalós amortizáció megjelenítése a költségekben. A másik az, hogy megalázóan ala-csony a bérszínvonal, amivel kell valamit kezdeni. Ez a két tényező értelemszerűenemeli a számlákban megjelenő szolgáltatói költséget.

Azonban a társadalombiztosítás privatizációjának megértése valójában nemegészségügyi politikához kapcsolódik, hanem a Világbank által különösen favorizáltazon nemzetközi pénzgazdasági filozófiához, amely objektív szükségét érzi annak,hogy a fejlett országokban felhalmozódó pénzügyi befektetési alapoknak minél job-ban kitágítsa a tőkehozamot biztosító országok hálózatát (így kerül képbe Magyar-ország is).

Ezek a pénzalapok ugyanis csak „módjával” vállalnak reálgazdasági fejlesztések-ben való részvételt (érthető okból), de az is igaz, hogy a reálgazdaság tőkefelszívóképessége is korlátos, miközben egyre növekednek azok a pénzalapok (nyugdíjala-


pok, biztosítási alapok stb.), amelyek meghaladják a reálgazdaság pénztőke-abszorbe-áló képességét. Ez a fejlett országokra jellemző sajátságos és törvényszerű jelenség,ami a világgazdaság egyenlőtlen jövedelemeloszlásából objektíve következik. Ezek-nek a pénzalapoknak a jogosan elvárt tőkehozamát nagyon sok országban állampa-pírok (vagyis államadósság) révén biztosítják (hazánkban is). A legmarkánsabb példaaz USA, amelynek ilyen módon működő pénzügyi befektetést felszívó képességét –nem utolsósorban a hadviselési kiadások óriási összegei miatt – az állam megnöveke-dett kiadásai segítik.

De láthatjuk a magyar példán is, hogy a magánnyugdíjpénztárak tőkehozamábanmilyen nagy szerepe van az állampapír-kibocsátásnak. És már kilátásban van annakaz ellentmondásnak a növekedése, ami abból adódik, hogy a pénztárakban növekedőalapokat a forint nemzetközi konvertibilitásának hiánya „bezárja” a határokon belülimozgástérbe, amely mozgástér korlátos mérete nemsokára nagy gondot okoz (pláneha az államadósságot generáló központi költségvetés egyensúlya „helyreáll”).

A gondok tehát a világgazdasági rendszer működésének törvényszerű következ-ményei. Ezért nem a Világbank vagy más nemzetközi pénzintézmények „gonoszságá-ról” van szó, hanem objektíve determinált magatartásról.

Ha már érintjük a gazdaságpolitikát, akkor rá kell mutatni arra is, hogy az említettegészségbiztosítók esetében nem a reálgazdasági fejlődésben szerepet vállaló pénz-ügyi befektetők jelennek meg, hanem a másodlagos jövedelemeloszlás rendszerébenérdekeltek, amikor az állampolgárok jövedelmeiből származó egészségbiztosítóipénzalap adja a pénzügyi befektetések profithozamát. És ez óriási különbség! Ko-rántsem mindegy, hogy egy országban a külföldi befektető (pénzügyi befektető)tulajdonképpen milyen „üzletágban” jelenik meg. Különösen nem mindegy, ha eh-hez olyan terület segíti őt hozzá, mint az egészségügy és olyan gazdasági-pénzügyihelyzetben, amikor meglevő magyar tulajdonú befektetési alap elől szerzi meg abefektetési területet – persze állami segédlettel. Egy ilyen esemény már megtörtént,amikor a közműcégek külföldi tulajdona lehetővé tette, hogy ezt a területet „leva-dásszák” – az olyan hazai tulajdonú befektetési alapok elől, mint amilyenek anyugdíjpénztári alapok.

A történet tehát nem egyszerűen a profitszerzés „mohóságáról” szól. Ennéltöbbről van szó: a befektetési alapok tőkehozam-kényszeréről, amit teljesíteni kell,különben a nemzetközi pénzügyi rendszernek a nagy szereplői kerülnek bajba, és ezzavarokat okozhat a globalizált világ pénzügyi stabilitásában. Itt objektív törvénysze-rűségek által vezérelt kényszerpályán mozognak a szereplők.

A Világbank nem véletlenül és nem önös érdekei miatt áll minden privatizációmellé, amely külföldi befektetési alapoknak nyit meg területet. Ő is „hivatásának”kényszerpályáján mozog. Ez a hivatás pedig a nemzetközi pénzügyi rendszer egyen-súlyának védelme (ami nem mindig sikerül).

Az úgynevezett egészségügyi reform kapcsán persze lehetne vitatkozni az olyanmagyarázatokkal is, mint a verseny lehetősége és jótékony hatása a lakosság ellátá-

sában. Az ügy lényegét az előzőekben írottak alapján lehet megérteni, a „verseny-filozófia” legfeljebb vitákat színező elem. Nem is érdemel különösebb fejtegetéseketannak bizonyítása, hogy egy olyan merev rendszerben, mint az egészségügyé, miértnem lehet hinni a reálgazdaságból kölcsönvett versenyfogalomban. Röviden annyitérdemes erről mondani, hogy:


Hiányzik az a „rugalmasság”, ami nélkül verseny nem lehetséges. Hiányzik aszolgáltató oldalon, ahol a racionalizálás után már „kicentizett” kapacitásokkeletkeztek és még természetesen területileg is lehatároltak (a lakossági hozzá-férhetőség okán). Persze elképzelhető (elvileg legalábbis), hogy a biztosítók fel-építenek majd új kórházakat is, hogy a szolgáltatói oldal rugalmasabb legyen.De miért növelnék meg a kiadásaikat, hiszen a magánkórháztól kisebb szám-lákat nem remélhetnek, mivel belépnek a szolgáltatói oldalon is a profitérde-kek. Mégiscsak jobban járnak a nonprofit elven működő állami és önkormány-zati kórházzal való együttműködéssel.A biztosítók közötti versenyre hivatkozásban is több a hiedelem, mint a realitás.Persze kevés számú szereplő is versenyezhet, ha világos a verseny mozgatóereje(motivációja). De miben versenyezzenek? A magyarázat szerint abban, hogy kitud jobb szolgáltatást biztosítani a betegeknek. Ha valaki jobb e tekintetben,akkor az ország bármely részéből „átigazolnak” hozzá az ügyfelek. De mit ér-tünk a jobb szolgáltatáson? Az orvosi-gyógyító tevékenység kötött szakmai pá-lyán és etikai normák szerint folyik, ez tehát adottság. A kényelmi szolgálta-tásokban valóban lehet differenciáltság, de ez vélhetően többe is kerül a bizto-sítónak és e tekintetben kiegyenlítődés is kialakulna, hiszen „felár” nélkül egyikbiztosító sem tud többet nyújtani a másiknál. Lehet objektív – a biztosítóktólfüggetlen – különbség az is, ami a kórházak eltérő állapotából adódhat. Ez vi-szont szerencse, és nem biztosítói érdem.

Játsszuk le azt a feltételezett esetet, hogy az egyik biztosítónak jó híre terjed, és azország összes részéből történik „átigazolás” hozzá. Az ország valamennyikórházával (de mindenesetre sokkal) kell szerződést kötnie, mert a rendszerabban a tekintetben is merev, hogy átlagos gyógykezelést igénylő betegség miatt abeteg szükségszerűen a közelében levő kórházat választja. Így visszakerül ahhoz azellátási egységhez, amely miatt átigazolt. Fel kell tételezni, hogy a biztosítókügyfeleinek megelégedettsége elsősorban a gyógyító munkától és nem a biztosí-tók „adminisztrációs kultúrájától” függ (amiben egyébként alighanem egyformateljesítményt nyújtanak). A megelégedettség fő letéteményese a szolgáltató, de aszolgáltatók kapacitásainak véges és területileg is lehatárolt volta nem kínál lehe-tőséget a válogatásra. És ez mindig így lesz (eddig is így működött). Lehetséges,hogy egyik kórházban például kényelmesebbek az ágyak, udvariasabbak az orvo-sok, de a lényeg a gyógyító munkával való megelégedettség marad. Nincs varia-bilitás a rendszerben, piaci nyelven mondva a kínálat adott (merev). A rendszernem vendéglátóipar, ahol a vevő abba az étterembe megy, ahol jobban főznek.Tud-e biztosító komolyabb pressziót gyakorolni a rendszer szolgáltatói oldalára?Hogyan? A biztosító ugyanolyan determinált helyzetben van, mint a szolgáltató,csak más okból. Neki az ügyfelét mindenképpen ki kell szolgálni, nem gyakorolhatpressziót azzal, hogy nem küld beteget az adott kórházba, mert „drágának” tartja.Ezt nem teheti meg és a kórház sem teszi meg, hogy profitábilis partnere miatteladósodjon.

Mivel lehet igazán versenyezni? Például a betegnek adott költségtérítéssel? Nembiztos, hogy megéri avagy üzleti szempontból elviselhető. Megegyezik a kórházzal,mondjuk egy rövidebb idejű várólistában? Ez is kétséges etikailag, anyagilag és a kór-házi kapacitáskihasználási mutató függvényében is. (Várhatóan a verseny paradox


módon az állam és a biztosító között valósul meg, amikor a biztosító a jelenlegi biz-tosításból igyekszik minél több ellátást kihagyni.)

A költségvetési politika megújulásának argumentációját végigkíséri a szinte mindenszociális eleménél hangoztatott „öngondoskodás” fontossága és az emberek errevaló nevelése (valljuk be, inkább a kényszerítése).

Ez egyébként bölcs nézet és szükséges módosítása lenne az eddigi életvitelnek is.Általában nincs is baj vele, mert nem vitatható „irányvonal”. Gondot az jelent, ha elfe-ledkeznek a szelekcióról, amit a társadalom létrehozott a jövedelemeloszlás szélső-ségei révén, nem utolsósorban a gazdaság fekete-szürke szegmense nyomán. Ma az

úgynevezett „háromharmados” társadalomban élünk (egyharmada szegénység-ben, egyharmada tisztes megélhetésben, de minimális megtakarítási képességgel,egyharmada jólétnek – Magyarországon – nevezhető szinten, ezen belül mintegy 10százalék a jómódnál is magasabb színvonalon). Sajnos pontos felmérést nagyon ne-héz készíteni, mert szinte minden csoportra jellemző valamilyen méretű jövedelem-eltitkolás, de legfőképpen a jólétben élőknél.

Amire tehát az „öngondoskodás” reális célját lehet építeni, nem több, mint atársadalom fele. Persze a fogalom önmagában nem sokat mond, ha nem definiáljukpontosan (vagy megközelítőleg), hogy milyen méretekben képzeljük el ennek révéna vásárlóerő kiadási szerkezetének strukturális változását. Előfordulhat az a hiba,hogy figyelmen kívül hagyják a háztartások azon sokaságát, amely nem terhelhető azelképzelt módon. De az sem lenne bölcs dolog, ha a változások végkimenetele a ha-zai termelés árupiacait szűkítené, a külföldi tulajdonú szolgáltatások jövedelmeit vi-szont növelné. Mekkora vállalkozói réteg és milyen szerkezetben áll az öngondosko-dási trend hátterében? Nem éppen felemelő példákat bőven találhatunk a nyugdíj-pénztárak hozamalakulásában, az egészségügyi kiadásokban.

Ha tehát továbbgondoljuk a reálgazdaságban jól ismert összefüggést az öngon-doskodási filozófia oldaláról, ennek a filozófiának a gazdasági hátterében várhatóanmegszaporodó külföldi vállalkozások profitjövedelmeinek valamilyen része szinténelhagyja az országot, jobbára azért, mert részvényesei vagy tulajdonosai nem Magyar-országon élnek, meg azért is, mert a magyarországi befektetései lehetőségeik vége-sek (ez persze a magyar tőke esetében is hasonló lehet).

Az öngondoskodási filozófia minősítése valójában azon az összefüggésen alapul-hat, amit a jövedelemmel összefüggő arányosságok fejeznek ki, valamint azon, hogymilyen konstrukcióba helyezzük az öngondoskodáshoz kapcsolódó pénzügyi hátte-ret. Más a helyzet ugyanis, ha zömmel nonprofit elven működő szolgáltatásért fize-tünk, és más, ha profitábilis üzleti világgal áll kapcsolatban a fokozottabb öngondos-kodást vállaló (vállalni tudó) állampolgár. Az első esetben jellemző szolgáltatói formalehet az önkéntes alapon tagokat toborzó és nekik szolgáltatásokat nyújtó közösségiszervezet. A második esetben viszont konzekvens üzleti világgal kell szembesülni.Azonban nem ez az igazi, bölcsességet igénylő dilemma, hanem a jövedelemszínvo-

nal és az öngondoskodás mérete közötti ellentmondás lehetősége, amelyet hafigyelmen kívül hagy a politika és erőltetett megoldásokat alkalmaz, az megbuktatjamagát a kezdeményezést is.


Azért foglalkoztam kissé bővebben a költségvetés egyensúlyát helyreállító politi-kának a „filozófiai” oldalával, mert a szakmai vitákban túlságosan eluralkodott az agondolat, hogy a lakosságra szétterített megszorításokkal, vagyis az elosztási szfératöbbségi szereplőinél kell (lehet) megoldani az egyensúlyteremtés feladatát. Úgygondolom, ez enyhíthető lenne a közterhek elkerülésének felszámolása révén, amiszelektívebben kezeli a megszorítások alanyait. (A rend kedvéért meg kell ismételtenjegyeznem, hogy a jelek szerint a kormány felismerte ennek fontosságát, kérdés, mittud – mit mer – ennek érdekében tenni?)

A költségvetés rendbehozatala eddig még sohasem sikerült életszínvonalat csök-

kentő politika nélkül. Most sem fog, hiszen már eddig is (minimum) 5–6 százalékratehető reáljövedelem-csökkenés történt (a lakosság egyes csoportjainál nagyobb,másoknál kisebb). A módszerek sem sokat változtak: a direkt jövedelemcsökkentő ésa kiadásokat növelő új elemek mellett nagyobb hatást természetesen az infláció se-gítségével lehet csak elérni.

Ez persze már jelentős dekonjunktúra-hatás is és sok múlik azon, hogy a termelésmilyen szegmensének vállalkozóit fogja érinteni.

A távlati egyensúlyi gondokat az euró bevezetése után az úgynevezett külkereske-

delmi aszimmetria megoldása szüntetheti meg. Az euró bevezetése után az egyikdevizagazdasági gond, amelyet a forint belső konvertibilitásának fenntartása révén atőkejövedelem-kiáramlás okoz a folyó fizetési mérlegben, megszűnik. A jövedelemki-áramlás ugyanabban a pénznemben valósul majd meg, amiben keletkezett (euró-ban), tehát a valóságos egyensúlyi gondok visszakerülnek a reálgazdaság külső áru-kapcsolataiba, vagyis az egyenlőtlenség az országba kívülről beáramló áruk munka-teljesítmény-értéke (import) és az országból kiáramló munkateljesítmény-érték (ex-port) között keletkezik. Ennélfogva ezt az áruforgalmi aszimmetriát minimum arra anagyságra kell szorítani, amely nagyságot az idegenforgalmi aktívum ellensúlyozniképes (lehetőleg az alá). Ez után is megmaradnak azonban az adósságkezelés (külsőés belső) gondjai, mivel az adósságszolgálat kamatterhe (a hitelállományt szintentartva) továbbra is pénzforrásokat követel (igaz, ehhez már kell nem a forint konver-tibilitása miatti monetáris politikai gondokkal szembesülni, de a gond mégis növeke-dik, mert az állami költségvetés felelőssége lesz előteremteni az adósságszolgálat ka-matterheinek fedezetét. Vélhetően a belső (természetes) megtakarítások mozgósí-tásával és valószínűsíthetően az állami folyó és fejlesztési kiadások relatív csökkenté-sével, ami azt jelentheti, hogy az állam növekvő (természetes) bevételeinek nagyobbrészét a külső és a belső adósságszolgálat kamatai veszik igénybe.

Mindehhez azonban három feltételnek kell teljesülnie:1. Az exportkapacitásokat növelni kell, elsősorban az iparban, de a mezőgazdaság-

ban is. Ez a mainál is gyorsabb ipari fejlődést követel.2. Az állam bevételének növelése halaszthatatlan lesz. Ez a fekete-szürke gazdaság-

ban rejlő „tartalékok” nagysága miatt lehetséges, de csak kemény szabályozásirendszer révén.

3. Az állam kiadása (folyó és fejlesztési területeken) kisebb mértékben növeked-het, mint a gazdaság növekedéséből származó „természetes” bevétele.


(Megjegyzendő, hogy ebbe a problémába nem helyes „belekeverni” sem az egészség-ügyet, sem a nyugdíjügyet, mivel ezek „önjáró”, a költségvetéstől független biztosítá-si rendszerek, amelyeket a munkajövedelemből származó bevételeik tartanak el, illet-ve fedezik a rendszerek kiadásait.)

Megjegyzés: az „országadósságot” (68 milliárd euró 2005-ben) sokan, főként a szakmai kérdéseket nem is-merve, úgy „magyarázzák”, hogy az a magyar lakosság terhe és még „az unokáik is fizetni fogják”. A piac-gazdaság rendszerében az országadósságnak van egy magánszektort és egy államot terhelő megosztottsá-ga. A magánszektor hiteleiért az állam nem vállal garanciát, az adósságszolgálat a magánvállalatok kötele-zettsége és fedezete a cég gazdasági teljesítménye. Ez a hitel közgazdasági értelmezése és a gazdaság mű-ködésének természetes jelensége. Ezt nem lenne szabad lakossági teherként beállítani „hangulatkeltés”végett. Más eset az államot terhelő adósságszolgálat és a gazdaság viszonya. Ez esetben ugyanis az államfedezi a kamatköltségeket és mivel a hitelállományt egy lehetséges ponton stabilizálni szokás, a hitelállo-mány gyakorlatilag állandósulhat, a kamatok (a hiteltőke hozama) viszont folyamatosan fizetendők. Lénye-gében véve az állam bevételeiből. Ezek a bevételek azonban normális gazdasági fejlődésnél természetesmódon növekednek, nem szükséges ilyen esetben a kamatfizetés okán lakosságot terhelő intézkedésekethozni. Természetesen az államadósságnak nem kell örülni, sőt nem rendelkezik a hitelnek azzal a reál-gazdasági (vállalatgazdasági) tulajdonságával, ami által jövedelemtermelési folyamat generálható. Nyilván-való tehát, hogy egy bizonyos ponton növekedését meg kell állítani .

Mindhárom feltételnek közös dilemmája, hogy miként valósulhat meg a gazdasá-gi növekedés jelenleginél gyorsabb üteme és kissé módosult piaci szerkezete? Való-színűsíthető (de ez kellő modellezéssel ellenőrizhető), hogy a növekedési ütemnektartósan 4–4,5 százalék felett kell lennie, de mivel nem a belső végső fogyasztásnöve-lés lenne az indikációja, a nemzetgazdaság kibocsátási szerkezetét a kivitel irányábakell (kellene) „elbillenteni”. Vajon e tekintetben mire lesz képes a honi ipar és mező-gazdaság vállalkozói ereje és milyen érdeklődést tanúsítanak a külföldi cégek? Errenem lehetséges válaszolni. Az állam szerény fejlesztési ösztönzőit szelektívebb mód-szerekkel ennek szolgálatába kell állítani, de a megoldás valójában a szuverén gazda-sági (vállalkozói) döntéseken és képességeken múlik. Ebben az összefüggésben kellvizsgálni (de legalábbis végiggondolni) a „motivációs erőtér” problematikáját egyliberális piacgazdaság közegében mozgó és nem kellően erős magántulajdonú gazda-ságban. Hasonló helyzetben lévő országok történelmük során többnyire ezt államisegítséggel oldották meg. (Ez a lehetőség természetesen nem adott a mi esetünk-ben.)


Megnevezés 2000 2003 2004 2005

Bruttó külföldi adósság (tulajdonosi hitelekkel) 32 868,0 47 627,0 56 972,0 68 330,0

Nemzetközi tartalék 12 088,0 10 142,0 11 703,0 15 721,0

Külföldi követelés 7 633,0 10 080,0 18 792,0 22 219,0

Nettó külföldi adósság 13 167,0 21 405,0 26 477,0 30 390,0

Ebből:

Kormányzati szektor és MNB 2 481,0 8 554,0 11 740,0 10 439,0

Magánszektor 10 687,0 12 851,0 14 737,0 19 950,0

2. táblázat. Magyarország külföldi adósságállománya millió euró

SIMOR ANDRÁS

A MAGYAR NEMZETI BANK CÉLJAIRÓL

Nagy érdeklődéssel figyeltem a konferencia első két napját, mivel meglehetősenélénk és érdekes vita folyt a monetáris politika jelentős és érdekes kérdéseiről. Saj-nos az én szerepem egy kicsit nehezebb, mint azoké, akik teljesen szabadon tudnakbeszélni, hiszen én egy intézményt képviselek, s ennek megfelelően az én szavamidőnként talán nagyobb súlyt kap, mint amit a szó érdemelne. Az intézmény vezető-jeként elmondottakból a Magyar Nemzeti Bank álláspontját vélik kiolvasni, és a jö-vendő monetáris politikára igyekeznek következtetni belőle, úgyhogy óvatosabbnakkell lennem azzal, hogy mit mondok. Mindenesetre most alkalmam van arra, hogynéhány olyan dologra reagáljak, ami az elmúlt egy-két napban fölmerült, és ami talánfontos lehet.

A monetáris politika aktuális kihívásairól szeretnék itt beszélni, de ehhez az ala-poktól kell elindulni. A mi számunkra, a Magyar Nemzeti Bank számára, az alap a2001. évi LVIII. törvény, vagyis a jegybanktörvény. Ez meghatározza a Magyar Nem-zeti Bank fő feladatát, az árstabilitás elérését és fenntartását. Amennyiben ezzel a főcéllal nem ellenkezik, amennyiben ezt a feladatát nem veszélyezteti, akkor a kormánygazdaságpolitikájának a támogatása az MNB feladata.

Hadd tegyem hozzá, hogy ezt nemcsak a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénymondja így, hanem ez az általánosan elfogadott nézet a világban, különösen Európá-ban. Ez kicsit eltér attól, ami a korábban kialakult nézet volt, ami komplexebben ítél-te meg a nemzeti bankok szerepét, és nem volt ennyire hangsúlyos az árstabilitás. Azúj szemlélet mögötti megfontolás az, hogy a kormányok az elmúlt évtizedek alattképtelenek voltak az infláció ellen hatékonyan harcolni, az árstabilitást megvalósíta-ni, mert mindig elcsábította őket az a lehetőség, hogy komoly fiskális deficiteket ellehet „inflálni”, amit így „fájdalommentesen” el lehet tüntetni. Igen ám, de ez csak lát-szólag fájdalommentes, mert miközben folyamatosan elinflálták ezeket a deficiteket,eközben gyakorlatilag elültették az inflációnak a magvát a gazdaságban, és olyan inf-lációs betegséget hoztak létre, ami ellen nem volt gyógyszerük. Ezzel rengeteg kártokoztak a gazdaságnak, ami rossz forrásallokációt, bizonytalanságot, többletköltsé-get jelentett.

A Heller Farkas Szakkollégium a Heller Farkas Szakmai Hét keretében konfe-

renciát rendezett „Túl héjákon, galambokon. Milyen megfontolások vezetik a

monetáris politikát?” címmel, a Budapesti Corvinus Egyetemen 2007. novem-

ber 20. és 23. között. A rendezvény fővédnöke Szapáry György, a Magyar Nem-

zeti Bank korábbi alelnöke volt, az előadók között pedig a hazai pénzügyi élet

olyan neves szakértőit találjuk, mint Simor András, Neményi Judit, Surányi

György, Vonnák Balázs vagy Trippon Mariann. A következőkben Simor And-

rásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének 2007. november 23-án elhangzott

előadását tesszük közzé. Terveink szerint következő számunkban Szapáry

György előadását közöljük.

Nagyon fontos azt is megemlíteni, hogy éppen azokat a rétegeket sújtotta legin-kább az infláció, akik a leggyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkeztek. Azinfláció nemcsak a gazdaságnak rossz, hanem antiszociális is, és a baloldali kormá-nyoknak lenne a legfontosabb feladata az infláció ellen fellépni. Ennek ellenére amúltban az volt a tapasztalat, hogy inkább a baloldali kormányok éltek az infláció esz-közével. Ez furcsa paradoxon! Ez a megfontolás vezetett végül is ahhoz, hogy ki kellvenni az infláció elleni harcot a kormányok kezéből, és oda kell adni egy másik intéz-ménynek, a jegybanknak. Egyúttal függetleníteni kell a jegybankot a kormánytól. Eztörtént Magyarországon is: a jegybank fő feladata az infláció elleni harc, evvel fog-lalkozik most már a jegybank hosszú évek óta, több-kevesebb sikerrel.

Még mielőtt áttekintjük a monetáris politika aktuális kihívásait, ejtsünk néhányszót arról is, hogy mit tanultunk az elmúlt pár év tapasztalatából. Az infláció Magyar-országon rendkívül magas szinten volt – különösen az 1990-es évek közepén. Ez azérték a 2000-es évek elejére lassan lecsökkent egy 10 százalék körüli szintre. Majdegy rendkívül dinamikus dezinfláció következett 2004–2005-ig és utána, ahogy azközismert, ismét megindult fölfelé az infláció a kiigazítási program hatására: márci-usra elérte a 9 százalékot, majd onnan lassan megint csökkenni kezdett. Ezzel kap-csolatban kiderült, ami persze nem meglepetés, hogy a monetáris politika egyedülképtelen az inflációt kordában tartani, és leszorítani a megfelelő szintre, ha a kor-mányzati politika egyéb gazdaságpolitikai eszközökkel ezt nem segíti elő. Márpedigaz a felelőtlen fiskális politika, amit a kormányok 2001–2006 között folytattak, nemsegítette az infláció csökkenését.

Felmerül a kérdés, hogy ha a fiskális politika ilyen, akkor mit tegyen a monetárispolitika? A múltban két markánsan különböző álláspont fogalmazódott meg. Azegyik, hogy több kárt okoz, hogyha „mesterségesen” megpróbálják leszorítani az inf-lációt, mert amikor kipukkan a léggömb, akkor úgyis föl fog menni az infláció, és ezfájdalmat, károkat okoz a társadalomnak. A másik álláspont szerint érdemes ezt apolitikát továbbra is követni, nem szabad elengedni az inflációt, meg kell gátolni azt,hogy a fiskális politikának a deficitjét elinfláljuk, és ezzel segítsük a kormányt a „fáj-dalommentes” útra való visszatérésben, amiről már tudjuk, hogy hosszú távon egyál-talán nem fájdalommentes a társadalom számára.

Én azt gondolom, hogy egy olyan helyzetben, amikor a fiskális politika nem segítia jegybank inflációellenes harcát, a Magyar Nemzeti Banknak az a feladata, hogymegpróbálja az árstabilitást elérni, az inflációt lehúzni. Miért? Egyrészt azt gondo-lom, azért, mert így tud részben nyomást gyakorolni a költségvetésre annak érdeké-ben, hogy minél hamarabb hagyjon fel ezzel a felelőtlen költekezési politikájával,hiszen – ahogy ez be is következett 2006-ban – a Magyar Nemzeti Bank által fölemeltkamatok, a stabil árfolyam mind ahhoz vezetett, hogy a befektetők nyomást gyakorol-tak a kormányra, hogy az hagyjon föl ezzel a hosszú távon fenntarthatatlan fiskálispolitikával. Olyan egyensúlytalanság alakult ki a piacon, ami „rákényszerítette” akormányt ennek a politikának a feladására.

Ha a Magyar Nemzeti Bank más politikát folytatott volna, s azt mondta volna, hogyengedjük el az inflációt, akkor véleményem szerint erre a kiigazításra sokkal későbbi

időpontban kerülhetett volna sor. Egy olyan időpontban, amikor sokkal több kárszármazhatott volna belőle a magyar gazdaság számára. Hiszen ki az, aki az inflációellen föl tudna lépni a Magyar Nemzeti Bankon kívül? Azok, akiket a leginkább sújt


az infláció, nincsenek olyan helyzetben, hogy az infláció ellen harcoljanak. Ha pedignekik ahhoz kevés az érdekérvényesítő képességük, hogy az infláció hatásait kom-penzálják, akkor hogy lenne érdekérvényesítő képességük arra, hogy a kormánypolitikáját befolyásolják?

A másik tényező, ami miatt én azt gondolom, hogy fontos, hogy ilyen helyzetek-ben is harcoljon a nemzeti bank az infláció ellen az, hogy egy fiskális kiigazítás soránnem okvetlenül szükséges az infláció emelkedése. Nem igaz az az állítás, amely sze-rint a nemzeti bankoknak nem érdemes az infláció ellen küzdeni, ha felelőtlen a fis-kális politika, mert amikor a fiskális politika kiigazít, akkor úgyis fölmegy az infláció,s ez elvesztegetett erőforrást jelent a nemzeti bank részéről. Azt állítom – és errerengeteg nemzetközi tapasztalat is van –, hogy a kiigazítás nem mindig jár együtt

az infláció emelkedésével, Magyarországon azonban ezzel járt együtt. Miért? Alapve-tően két tényező okozta az infláció megugrását. Az egyik, hogy a kiigazítás fontos té-nyezője volt a korábban mesterségesen alacsonyan tartott, támogatott árak emelése.Ide tartozik a gyógyszerek ára, a közlekedési szolgáltatások ára, a gázár és általábanaz energia ára. A másik tényező azonban nem volt szükségszerű. Nevezetesen, hogyekkora súlyt kapjon a kiigazításban az adók emelése. A forgalmi adók, a jövedelem-adók, a társadalombiztosítási járulék – gyakorlatilag majdnem minden adó – meg-emelése.

A kiigazítás koncentrálhatott volna inkább a kiadások csökkenésére, és akkor nemlett volna ekkora inflációs hatása. Számos ilyen sikeres kiigazítás van a világon, mertazért a költségvetési felelőtlenség nem csak magyar jelenség. Ebből következőennem lehet levonni azt a következtetést, hogy a kiigazítás mindig együtt jár az inflációemelkedésével, azaz a nemzeti bankok erőfeszítése nem mindig hiábavaló. Van egyharmadik ok, amit nagyon fontosnak tartok megemlíteni, ez pedig az inflációs vára-kozások szerepe. Ma már a közgazdasági irodalom jelentős része elfogadja azt, hogyaz infláció egyik legfontosabb gerjesztője az inflációs várakozás. Amikor arra számí-tunk, hogy az infláció magasabb lesz, akkor ennek megfelelően emelik az üzleti vál-lalkozások az árakat és a béreket. Nem azért, mert túlkereslet van a gazdaságban, ha-nem egyszerűen arra számítanak, hogy ha tavaly is volt infláció, akkor jövőre is lesz.

A monetáris politika, a nemzeti bankok egyik legfontosabb feladata, hogy ezeketaz inflációs céllal nem összhangban levő inflációs várakozásokat tűzzel-vassal irtsákki a rendszerből. A monetáris politika sikerét is le lehet mérni azon, hogy egy ilyensokkhatás után milyen hamar képes az inflációt a Magyar Nemzeti Bank lecsökken-teni a korábbi szintre. Ha ezt viszonylag rövid idő alatt tudja megtenni, akkor ez aztjelenti, hogy az inflációs várakozásokat sikerült már korábban megtörni a gazdaság-ban, és nem égetődtek be a magas várakozások. Ez a harmadik ok az, ami miatt amonetáris politika egy felelőtlenebb fiskális politika mellett is rá van kényszerítvearra, hogy továbbra is a saját céljának megfelelően haladjon előre, és hajtsa végre afeladatát.

Néhány szót szeretnék szólni arról, hogy milyen módszerei vannak a monetárispolitikának. Magyarországon az inflációs célkövető politikát alkalmazzuk. Föl lehettenni azt a kérdést, hogy jó-e ez? Miért éppen az inflációs célkövetést alkalmazza aMagyar Nemzeti Bank? Vannak-e más módszerek a világban?

A közgazdasági szakirodalomban eléggé elfogadott nézet az, hogy az infláció alap-vetően monetáris jelenség. Alapvetően a túlzott kereslet motiválja az inflációt. Ah-


hoz, hogy az inflációt kordában lehessen tartani, a pénzmennyiséget, az áruk irántikeresletet kell valahogy szabályozni. Korábban, az 1980-as években divatos volt apénzmennyiség szabályozása, ezzel próbálták az inflációt fékezni. Volt M1, M2, M3,M4, de ezekkel az volt leginkább a baj, hogy nagyon nehezen lehetett ezeket szám-szerűsíteni, különösen egy olyan pénzügyi világban, ahol naponta találnak ki újpénzügyi instrumentumokat, amelyeket be lehetett volna sorolni az M1, az M2, az M3alá. A központi bankok egyre inkább rájöttek arra, hogy ezt fő eszközként nem tudjákhasználni. Ugyanakkor a jegybankok gazdasági előrejelzési képessége egyre növeke-dett. Ekkor merült fel az, hogy ne a pénzmennyiséget célozzuk meg, hanem magát azinflációt. Ha jó az előrejelzési képesség, ha jól működnek a pénzpiacok, ha jó azúgynevezett transzmissziós mechanizmus a gazdaságban, ahol a nemzeti bank a ka-matpolitikáján keresztül tud hatni a gazdaságban meglévő keresletre, már pedig ezáltalában így van, akkor érdemes közvetlenül az inflációt célba venni.

Az inflációs célkövető politikát alkalmazzák ma a hozzánk hasonló országok jelen-tős részében. Az Európai Unióban a régi tagországok közül Svédország és Nagy-Bri-tannia, az újak közül Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia, a világ többi ré-szében kiemelt példa Új-Zéland, Kanada, Norvégia, Izrael, Kolumbia, Chile, Mexikó,Thaiföld és a Fülöp-szigetek. Ezek az országok sikerrel alkalmazzák az inflációs cél-követő politikát. Az IMF-nek egy nem régen közzétett tanulmánya szerint ezekben azországokban az infláció jobban csökkent az elmúlt 10 évben, mint az inflációs célkö-vetést nem folytató országokban. Ugyanakkor, a gazdasági növekedés kevesebbetingadozott, mint korábban.

Persze nem minden ország használja ezt a világban, az Amerikai Egyesült Államokvagy az eurozóna központi bankja például nem eszerint viselkedik. Bár az EurópaiKözponti Banknak nincs deklarált inflációs célkövető politikája, mégis azt célozzák,hogy az infláció némileg 2 százalék alatt legyen. Nagyon érdekes, hogy a FED is az inf-lációs célkövető politika irányába mozdul el! A FED törvényi szabályozása más, mintaz európai nemzeti bankoké. Nekik két céljuk van: az infláció és a munkanélküliség;ezek egyformán fontos célok. Nagyon érdekesek voltak Bernankénak, a FED elnöké-nek nem régen elhangzott nyilatkozatai és beszédei, amelyek egyrészt azt mutatják,hogy a FED a jövőben minden negyedévben egy inflációs előrejelzést fog kibocsá-tani. Ez az inflációs előrejelzés nem olyan lesz, mint a miénk, amely egy adott felté-telrendszeren, vagyis fix kamaton és fix árfolyamon alapul. Az ő előrejelzésük egy„megfelelő” monetáris politikán alapszik majd, amit minden igazgatósági tag magadönt el. Ennek eredményeként alakul ki az inflációs előrejelzés. A FED ezzel részbenelmozdult az inflációs cél irányába.

A másik dolog, hogy a FED elnöke világosan kinyilvánította: az infláció az, amitleginkább a központi bankok tudnak ellenőrizni. A munkanélküliség, és így a gazda-sági növekedés, számos más, olyan tényezőtől függ, amire egy nemzeti banknak na-gyon kevés ráhatása van, mert ezek jórészt strukturális tényezők.

Föl lehet tenni a kérdést, hogy Magyarországon működik-e ez az inflációs célkö-vető politika, hiszen látható, hogy az elmúlt hat évben gyakran elvétettük a célokat.Ha már ennyire elvétjük a célt, akkor nem válik-e hiteltelenné a monetáris politika,és akkor érdemes-e ezt az egészet így csinálni?

Ezzel a kérdéssel nemcsak Magyarországon szembesülünk, hiszen az inflációs cél-követő országok nagyon jelentős része az esetek többségében nem éri el a célt. En-


nek ellenére úgy gondolják, hogy az inflációs célkövető politika hiteles. Miért is vanez így? Én azt gondolom, hogy a kérdés nemcsak az, hogy az inflációs célkövető po-litika eléri-e a célját, hanem az is, hogy a központi bank megtesz-e mindent a cél érde-kében, transzparensen reagál-e a feltételek változásaira, amik a gazdaságban bekövet-keznek és ezáltal befolyásolni tudja-e az inflációs várakozásokat, el tudja-e hitetni apiacokkal a célt. Hitelességről és transzparenciáról is szó van. Hitelességről, mert aztkell csinálnunk, amit mondunk, és transzparenciáról, mert azt kell mondanunk, amitcsinálunk. Ha ezt a kettőt el tudjuk érni, és ezáltal az inflációs várakozásokat kordá-ban tudjuk tartani az inflációs cél körül, akkor az inflációs célkövető politika elértea célját.

Így van-e ez Magyarországon? Ha megkérdezik azokat az elemzőket, akik előreve-títik a jövőbeli inflációs várakozásaikat, akiknek az a feladatuk, hogy megmondják,hogy ők mit gondolnak az infláció alakulásáról az inflációs célkövetés horizontján,vagyis két éven belül, akkor azt látjuk, hogy az általuk előre jelzett infláció nagyonközel van ahhoz, amit a Magyar Nemzeti Bank előrejelez. Ez számomra azt jelenti,hogy az MNB inflációs célkövető politikája, a monetáris politikája azok előtt, akik ezta leghitelesebben tudják értékelni, hiteles.

Mielőtt még bárkinek eszébe jutna: én ezt most azért mondom, hogy megmagya-rázzam azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank a jövőben majd megint elvéti az inflációscélt, természetesen nem erről van szó. Azt gondolom, hogy tisztán kell látni az elmé-leti kérdésekben, akkor is, amikor a jegybank hisz abban, hogy az inflációs cél elér-hető azon az időhorizonton, amin mi gondolkodunk, azaz 1,5–2 éves távlatban. Alegutóbbi inflációs jelentést augusztusban bocsátottuk ki, abban 2,4 százalékos inflá-ciót prognosztizáltunk 2009-re.

Néhány szót arról szeretnék szólni, hogy milyen kihívásokkal szembesül ma a mo-netáris politika. A kiigazítás és a strukturális reformok időszakát éljük adóemelések-kel, az ártámogatások, az állami beruházások csökkentésével, amelyek a költségvetésideficit jó irányba való elmozdulását eredményezik. Ugyanakkor, ahogy ezt korábbanemlítettem, ezek az infláció nagyon jelentős növekedését eredményezték, és miezért nehéz helyzetbe kerültünk. Van egy jelentősen megemelkedett infláció, és vanegy nagyon jelentősen lecsökkent gazdasági növekedés. Meg kell próbálnunk támo-gatni a kormány gazdaságpolitikáját a nemzeti bankról alkotott törvény szerint, decsak akkor, hogyha az nem ütközik az inflációellenes feladatainkba. Márpedig az el-múlt időszakban azt látjuk, hogy bár az infláció elkezdett csökkeni 9 százalékról,októberben még 6,7 százalék volt. Ez a 6,7 százalék valamennyivel magasabb, mint azelőző havi 6,4 százalék, és az előrejelzéseinket is folyamatosan fel kellett emelnünkaz elmúlt egy évben. Ezzel egy kicsit távolabbra került az, amikor az infláció eléri azárstabilitás 3 százalékos szintjét.

Mit tehet ebben a helyzetben a jegybank? Amivel tud alkalmazkodni, az az idő-

horizont, hogy milyen gyorsan akarja az inflációt az inflációs célhoz igazítani. Ezadhat némi rugalmasságot, mozgásteret a bank számára. Ebben mi nagyon határo-zottan állást foglaltunk: 1,5–2 év az az időhorizont, aminek keretében mi az infláci-ót erre a célszintre le akarjuk hozni. Egyébként ez nem egyedül a Magyar NemzetiBank inflációs célja, hanem a kormány és az MNB közös törekvése. Amikor mi ezta politikát folytatjuk, akkor nemcsak a saját, hanem a kormány által kitűzött célokatis követjük.


Nem könnyű inflációt előre jelezni manapság Magyarországon, hiszen nagyonellentétes hatások érik a gazdaságot. Az egyik oldalról ott van a kiigazítás, ami jelen-tősen csökkenti a gazdaságban lévő keresletet, létrehoz egy negatív kibocsátási rést,és ez – a tankönyvek szerint – lefelé nyomja az inflációt. Ugyanakkor a kiigazításszerkezete, a nagyon jelentős adóemelések, és az ártámogatások leszűkítése nagyonjelentős inflációemelő tényezőt jelent. Így két hatás éri együttesen az inflációt, ésennek az eredője az, amit mi folyamatosan megpróbálunk felmérni. Van egy harma-dik tényező is, ami nem kevésbé komplikált: a nyersanyagárak, az olajárak, a mező-gazdasági árak globális emelkedése, amely a világ összes jegybankját elég nehéz hely-zet elé állítja.

Nemrég olvastam Alan Greenspannek, a FED volt elnökének a könyvét arról,hogy ő úgy érezte, nagyon könnyű volt az inflációt csökkenteni. Azért volt olyankönnyű, mert folyamatos volt a deflációs nyomás a feltörekvő országokból – Indiá-ból, Kínából, a közép-kelet-európai országokból – alacsonyabb árszínvonallal, alacso-nyabb bérszínvonallal, és ez állandó nyomást gyakorolt a fejlett országok gazdaságá-ra, ami nagyon megkönnyítette az amerikai FED és a többi fejlett ország jegybankjá-nak a dolgát. Ez a nyomás kezd eltűnni a rendszerből. A hallatlan erős gazdaságinövekedés Kínában és Indiában előbb-utóbb elkezdi emelni az árakat, és ez ma márelég jelentősen látszik. Ebből következően, megváltozik az a világgazdaságikörnyezet, amivel a jegybankok szembesülnek, és ezt nekünk is tudomásul kellvenni, ami nem teszi könnyebbé a feladatunkat.

Néhány szót szólnék a monetáris transzmisszió csatornáiról is. Tradicionálisanhárom csatornán keresztül próbálunk mi hatni a gazdaságra: a kamatokon keresztül,az árfolyamon keresztül és a várakozásokon keresztül. A magyar gazdaságban,mivel ez egy kis, nyitott gazdaság, az árfolyamcsatorna egy kicsit hangsúlyosabb sze-repet kap, mint más országokban. Jelenleg a legfontosabbnak mégis a várakozási csa-torna szerepét érzem. Én azt gondolom, hogy végig kell gondolni az ország helyzetétaz ársokkok után. Az ársokkok egy része a szabályozott árak, az adók, az olajár és amezőgazdasági árak emelkedéséből származik. Ezek nagyrészt kínálati oldalról ér-keztek, és nem keresleti ársokkok. Ezek ellen a központi bank tradicionálisan nagyonnehezen tud küzdeni. Mit tud elérni? Azt, hogy meggátolja az úgynevezett másodikkörös inflációs hatásokat, tehát hogy ezek a megemelkedett nyersanyagárak átterjed-jenek a gazdaság egyéb területeire, ragadósakká váljanak a jövőt illetően. Ezértrendkívül fontos, hogy a jegybank tevékenysége hitelesnek és transzparensnektűnjék a világ számára. Látható legyen, hogy a központi bank elkötelezett az inflációcsökkentésére, és minden a rendelkezésére álló eszközt megragad ennek érdekében.

Azt gondoljuk, hogy ebben kiemelkedő szerepe lesz a bérek alakulásának. A bérekaz infláció szempontjából nagyon érdekes szerepet játszanak, hiszen több csatornánkeresztül is hatnak az inflációra. Egyrészt költségoldalon, másrészt keresleti oldalonés harmadrészt várakozási oldalon. A béremelkedés többletköltséget visz arendszerbe, ugyanakkor, ha magasabb a bér, az több keresletet is jelent, és harmad-részt ebben egyfajta várakozás is tükröződik az inflációt illetően. Nagyon fontos,hogy megpróbáljuk, amennyire lehet, befolyásolni a béremelkedések szintjét. Miveltudjuk mi ezt befolyásolni? Azzal, hogy világossá tesszük azt, hogy a termelékenységemelkedését meghaladó bérnövekedés csak olyan helyzetet teremthet, amiből min-denki vesztesen kerül ki, még azok is, akik azt gondolják, hogy jól jártak, mert a


termelékenység növekedésén felül emelték a bérüket. Egy ilyen béremelkedésnek aza következménye, hogy emelkedik az infláció, amire a jegybank reagál, azaz emeli akamatot, ami csökkenti a keresletet a gazdaságban, s ez bércsökkenésekhez, elbocsá-tásokhoz vezet. Vagyis ugyanoda jutunk el, ahova el lehetne jutni akkor is, hogyha abérek csak annak megfelelően emelkednének, ahogy a termelékenység növekszik.Erre próbáljuk rábírni a gazdaság szereplőit. A Magyar Nemzeti Banknak a kamatpo-litikán kívül a másik nagy feladata, hogy elmondja, mit gondol a gazdaságról, mit gon-dol az inflációról és ezen keresztül próbálja meg befolyásolni a gazdaság szerep-lőinek viselkedését.



A KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR ÁLTALA 2008. ÉVI FELVÉTELI ELJÁRÁSBAN MEGHIRDETETT,

2008 SZEPTEMBERÉBEN INDULÓMESTERSZAKOK

Közgazdálkodás és közpolitika (MA)nappali és levelezõ tagozatonSzakfelelõs: Jenei György, egyetemi tanárIrányszám: 50+25 fõ

Nemzetközi gazdaság és gazdálkodás (MA)nappali és esti tagozaton, valamint angol nyelven isSzakfelelõs: Blahó András, tanszékvezetõ, egyetemi tanárIrányszám: 50+25+40 fõ

Pénzügy (MSc)esti tagozatonSzakfelelõs: Száz János, tanszékvezetõ, egyetemi tanárIrányszám: 50 fõ

KIRÁLY JÚLIA

AZ EURÓZÓNÁHOZ VALÓ CSATLAKOZÁS FELTÉTELEI

Az előadás alapkérdése, hogy „jó-e nekünk az euró”, érdemes-e csatlakoznunk azeuróövezethez. A kérdésre a válasz nem magától értetődő, hiszen vannak olyan han-gok, vélemények a szakmán belül, amelyek szkeptikusak az euróhoz való csatlakozáskérdésében. A tisztánlátás érdekében fontosnak tartom, hogy közgazdaságtudomá-nyi szempontból világítsam meg a kérdést. A hallgatóságról feltételezem, hogy hal-lott már az optimális valutaövezet elméletéről; ismeri a jelenlegi euróövezet szerve-zeti és működési kereteit, és tisztában van a stabilitási és növekedési paktumbanmeghatározott belépési feltételekkel (az ún. maastrichti kritériumokkal), ezért ezek-re a kérdésekre csak röviden fogok előadásomban kitérni.

1. AZ OPTIMÁLIS VALUTAÖVEZET ELMÉLETÉRŐL ÉS A GMU-RÓL RÖVIDEN

Az 1999-ben Nobel-díjjal is kitüntetett [Bekker 2005] Robert Mundell [1961] azoptimális valutaövezetről szóló klasszikus 1961-es cikkében fogalmazta meg azoptimális valutaövezet létrehozásának feltételeit (Mundell-féle feltételek). Az 1961-estanulmány megjelenése óta három hulláma volt már az optimálisvalutaövezet-elmé-letnek. A szakirodalom mindig egy picit felbuzdul, utána elhal, s megint felbuzdul,megint elhal. Az irodalom ilyen hullámzása közepette a klasszikus feltételek az el-múlt évtizedekben letisztultak és megfogalmazásukban némileg át is alakultak.

Az egyik alapvető Mundell-feltétel, hogy a piacok legyenek rugalmasak, azaz azárak, bérek rugalmasan alkalmazkodjanak. A rugalmasság feltételezi a tényezők sza-bad áramlását is. Legelső megközelítésben ez alapvetően a munkaerő szabad áramlá-sát jelentette, később egyre nagyobb hangsúlyt kapott a tőke szabad áramlása. Meg-határozó Mundell-féle kritérium, hogy a valutaövezetet létrehozó országokban telje-sülnie kell a gazdasági ciklusok összehangoltságának. Ezt úgyis meg lehet fogalmaz-ni, hogy ne legyenek aszimmetrikus sokkok, mert ha egy azonos övezetbe tartozóegyik országot olyan típusú sokk ér, amire a többi országtól eltérően reagál, ez stabi-litási kérdéseket vet föl. Például ha egy adott országot a mezőgazdasági árak emelke-dése másként érinti, mint az adott valutaövezet többi országát, akkor az ehhez valóalkalmazkodás éppen az azonos valuta miatt lehet korlátozott. Tehát elképzelhető avalutaunió szétesése, természetesen tartalmilag, nem formálisan. Ez az euróövezetegyik nagy kérdőjele is napjainkban, mivel az empirikus tanulmányok továbbra iskimutatják az aszimmetrikus sokkok meglétét.

További feltétel a hasonló inflációs ráta, ez némileg következik az előbb elmon-dottakból. Ezt bár néha vizsgálják, de sosem kerül be a három meghatározó kritéri-

A következőkben Király Júliának, a Magyar Nemzeti Bank alelnökének 2007.

október 29-én, a Heller Farkas Szakkollégium szervezésében, a Budapesti

Corvinus Egyetemen elhangzott előadását közöljük.

um közé. Az utolsó a termelés-fogyasztás diverzifikációja. Ha rugalmas piacon va-gyunk, amit a szabad tényezőáramlás biztosít, akkor kialakul az egyes területek, or-szágok között egy egészséges munkamegosztás.

Az első megfogalmazás óta tart a vita, hogy ezek a feltételek elégségesek-e, smelyik az a meghatározó kettő vagy három, aminek a kapcsán egy valutaövezet való-ban optimálisnak nevezhető.

Az optimális valutaövezetről szóló vitáknak a harmadik hulláma már kifejezettena GMU (Gazdasági és Monetáris Unió) elemzésével foglalkozik, s azt próbálják vala-milyen módon kimutatni, hogy a kimaradt országokhoz képest (Dánia, Anglia, Svéd-ország) megvannak-e azok a növekedési és hozamtöbbletek a GMU-n belül, ami indo-kolta ennek a valutaövezetnek a létrehozását. Mint minden empirikus eredmény, eza vizsgálat is ellentmondásos. Inkább pozitív hatásokat tudnak kimutatni, de mindigvannak olyan egyedi országtanulmányok, ahol egyelőre inkább a gondok jelennekmeg. A valutaövezeten belüli kereskedelem a legtöbb elemzés szerint bővült, és en-nek révén mérhető valamekkora növekedési többlet, mint az optimális valutaövezetkiemelt előnye.

A nevezetes mundelli kritériumok közül viszont szinte egy sem teljesül tökélete-sen. A legérdekesebb, hogy a leginkább teljesülő kritérium egyre inkább az egysége-

sülő pénzügyi rendszer és a tőke szabad áramlása, ami valójában a világban az ez-redforduló körül megindult intenzív pénzügyi globalizáció természetes következmé-nye az eurózónán belül.

Az egyik legkevésbé teljesülő kritérium a munkaerőpiac integráltsága, s a mun-

kaerőpiac flexibilitása. Európa munkaerőpiaca messze nem olyan rugalmas, mintakár a tengerentúlé. Az Egyesült Államok önmagában vett valutaövezetként is vitáktárgya. Szinte hetente jelennek meg olyan cikkek, hogy tulajdonképpen az EgyesültÁllamok két valutaövezet, egy keleti és egy nyugati. A két rész között ugyanis sokkalkevésbé teljesülnek a Mundell-féle feltételek, mint külön keleten és külön nyugaton.A merev piacokból következik, hogy nem kellően rugalmas a munkabér- és áralkal-mazkodás.

Nem kevesebb nehézséget jelent a gyenge fiskális és politikai integráció. A gyen-ge fiskális integráció nagyon szépen és pregnánsan kirajzolódott a másodlagos jelzá-logpiaci turbulenciát követő európai központi banki beavatkozás során. Az EgyesültÁllamokból kiindult piaci hitelprobléma a strukturált termékeken keresztül eljutottEurópába. Miután a bankok nem tudták már egymásról, hogy melyik mennyire érzimeg a hitelpiaci válságot, hirtelen befagytak a bankközi piacok. Nem kölcsönöztekegymásnak a bankok és az Európai Központi Bank kénytelen volt közvetlenül beavat-kozni. Közben Angliában megtörtént, ami 200 éve nem, hogy egy bankot „megro-hantak”, azaz hosszú sorok kígyóztak a betétekért. Tehát egy klasszikus likviditásiválságszituáció alakult ki Európában, s ezáltal rögtön felmerült a kérdés: mi lenne, haennek most súlyosabb következménye lenne, azaz komoly bankválság lépne fel, ban-kok mennének csődbe. Szinte minden ország egyszerre kiáltott fel: „az én adófize-tőm pénzéből a te bankodat nem fogjuk megmenteni”! Magyarországon a bankok 90százalékának külföldi az anyabankja – emiatt sokkal jobban érzi az ország, hogy a fis-kális integráció és alkalmazkodás, valamint válság esetén az együttműködés számta-lan különböző adórendszerrel messze nem triviális. A külföldi bank, illetve a külföldiország adófizetője az itt válságba jutó bankot nem fogja szívesen megmenteni.


A másik sokat elemzett mundelli kritérium a GMU kapcsán az aszimmetrikussokkok hatása. Úgy tűnik, hogy ezzel szembesülnek most az európai országok.Kezdetben úgy látszott, hogy egyformán hullámzanak, együttes a gazdasági ciklusmozgása, de ez egyre inkább szétszakad.

2. MAGYARORSZÁG ÉS A GMU

Látható, hogy egy olyan euróövezethez csatlakozunk, amelyik csak többé-kevésbételjesíti az optimális valutaövezet kritériumait. Ezzel persze nem akarom a dolláröve-zethez, vagy a nem létező svájci frankövezethez hasonlítani az euróövezetet, de azt akérdést fel kell tenni, hogy számunkra miért érdemes egy ilyen csatlakozás, miértküzdünk akkor ennyire, ha még a bennlévő országok sem tudják eldönteni, hogyoptimális övezetet alkotnak-e.

Amikor valutaövezetről beszélünk, akkor ezen mindig azt az övezetet értjük,

ahol azonos valutát használnak. Nagy mennyiségű szakirodalom foglalkozik azzal,hogy összesen hány valutaövezetre lenne szükség a világban. Általában nem azonszoktak vitatkozni, hogy például a forintövezet egy általános optimális valutaövezet-e, hanem azon, hogy a világban három, négy, esetleg öt nagy valutaövezetre van-eszükség összesen. Nem tudom, hogy miért van az emberiségnek ilyen hihetetlenvonzalma a minél kisebb számokhoz, viszont ezzel szemben azt lehet megfigyelni,hogy amikor az egész vita elkezdődött az optimális valutaövezetről, akkor 87valutaövezet (azaz önálló valutát használó terület, ország) volt a világban, most pedigmár 143. Tehát jelen pillanatban nem az optimális három–négy felé haladunk. Önállóelméleti probléma, hogy vajon miért jön létre ennyi, pénzügyileg is különálló piciállam. Semmi bölcsességet nem tud erre mondani az elmélet, azon túl, hogy kisországok saját valutáját a nemzeti büszkeség tartja fenn. Egy tanulmány szerint ezt azérzést egy optimális, nagyobb valutaövezeten belül jól tudja kompenzálni azolimpiákon elnyert aranyérmek száma. Talán inkább arrafelé kellene nemzeti érzé-sünket terelni.

Magyarország tehát önmagában is valutaövezet – a forintövezet –, de nem való-színű, hogy ez a méretgazdasági szempontból az optimális méret. Ha megnézzük Ma-gyarország nyitottságát, külkereskedelmi formáját, akkor egészen biztosak lehetünkbenne, hogy ez nem az optimális méret. Innentől kezdve az a kérdés, hogy vajon aGMU-val optimális valutaövezetet alkotnánk-e?

Végig kell tehát gondolni, hogy ha bent vagyunk, az számunkra milyen többlete-ket, például milyen többletrugalmasságot jelent. A mi merev munkaerőpiacunkhozképest az eurózónához való csatlakozás minden bizonnyal adna némi többletrugal-masságot. Persze ez nem jelenti azt, hogy azonnal minden alkalmazkodik. A belépés-ből természetesen nem következik az, hogy holnaptól minden közgazdász a bécsikollegájának bérét fogja keresni. S nemcsak azért, mert nincs tökéletesen flexibilisalkalmazkodás, hanem azért sem, mert ez a flexibilis alkalmazkodás a termelékeny-ségi szinteken belül valósul meg. Nézzük kicsit rendszerezettebben végig a lehetsé-ges pro és kontra érveket!

Csajbók Attila és Csermely Ágnes „Az euró hazai bevezetésének várható haszna,költségei és időzítése” című 2002-es tanulmánya kiemeli, hogy belépésünk a hosszú


távú növekedési ütemet egyértelműen megemeli. Akkori prognózisuk szerint ez évi0,6–0,9 százalékpont emelkedést jelent, ami a jelenlegi hazai növekedési adatok mel-lett jelentős többletnek tekinthető. A hosszú távú növekedési többletet egyértelmű-en ki lehetett mutatni. A belépéssel megnyílnak olyan pótlólagos csatornák, létrejön-nek olyan kereskedelmi kapcsolatok, amelyek megnövelik a növekedési ütemet, ígyleszögezhető, hogy az euró igenis többletet hoz az országnak. Ennek a korai tanul-mánynak a felülvizsgálatára – az azóta beérkezett tények, információk birtokában –éppen most kerül sor. 2008 elején a Magyar Nemzeti Bank a honlapján publikálnifogja az ezzel kapcsolatos eredményeit (www.mnb.hu).

Az eddigi elemzések szerint két meghatározó előnye továbbra is van a csatlakozás-nak: az egyik a bővülő külkereskedelem mellett elérhető többletnövekedés, a másikpedig a monetáris és gazdasági stabilitás növekedése. Világosan látni kell, hogy egyegységes valutaövezeten belül bizonyos sokkhatások tompulnak. Számomra, mint aMagyar Nemzeti Bank stabilitásért felelős alelnöknek, ez egy rendkívül lényegesszempont. Egy makroökonómus számára csak az a kérdés, hogy van-e olyan alkalmaz-kodási mechanizmus ami a gazdaságot egy nem egyensúlyi pontból egyensúlyi pályá-ra juttatja. Számomra az a legfontosabb, hogy ez az alkalmazkodás minél kisebb vola-tilitással történjen. Ilyen értelemben egy olyan környezet, ami biztosítja a volatilitásmérséklődését, számomra mindig preferált lesz. A mi szempontunkból a monetárisés gazdasági stabilitás, a pénzügyi stabilitás növekedése az egységes valutaövezetitagságból származó egyik legfontosabb többletelőny. Különösen igaz ez a pénzügyipiacokra, hiszen jelen pillanatban nem vagyunk tökéletesen védettek egy lehetségesnegatív valutapiaci sokk ellen.

A 2007 nyarán bekövetkezett turbulencia messze nem okozott akkora pénzügyisokkot a feltörekvő piacokon, mint a '98-as, vagy a '87-es. Ennek oka az is, hogy apénzügyi intézményrendszer már sokkal jobban el tudja különíteni a különböző ré-giókat. Tompítja a hatásokat, szeparálja a különböző kockázatú piacokat. A valutárisönállóság azt is jelenti, hogy nehezebb megjósolni egy-egy valutaválság bekövetkez-tét. Az egyik fontos tanulsága a valutaelméletnek az, hogy utólag tökéletesen elkészí-tik az előrejelző modelleket, de ezek a jövőre nézve sohasem hibátlanok. Számunkraebből az a legfontosabb következtetés, hogy ha mérsékelni tudjuk a pénzügyi volati-litást, a pénzügyi sérülékenységet, akkor ezt meg kell tennünk. A tranzakciós költsé-gek csökkentése, a reálkamat csökkentése érezhetően kiküszöböli majd a növekedésútjában álló súrlódásokat. Ezek kimutatható előnyök egy-egy optimális övezeten be-lül, még a mai euróországok körében is.

De nem szabad figyelmen kívül hagyni a lehetséges hátrányokat sem. Kornai

professzornak volt a múlt héten az egészségbiztosításról egy hosszú írása. Ebbenazzal jellemezte a napjainkban zajló reformvitát, hogy ha valaki ebben a vitában bár-mit javasol, csak a saját érveire figyel, a vitapartner érveit negligálja. Kornai a kutatóelme hozzáállását képviseli, azaz hogy gondoljuk végig a saját érveink mellett az elle-nünk felhozható érveket, azok erejét, és ennek alapján hozzuk meg döntésünket.

Az egyik legfőbb ellenérv, amit már említettünk a GMU kapcsán, hogy továbbrais számolni kell az aszimmetrikus sokkokkal. Ha olyan gazdaság csatlakozik, amelybizonyos szegmensében jobban kitett a válságnak, nem hullámzik tökéletesen együttaz övezet gazdaságaival, akkor ezek az aszimmetrikus sokkok fel is erősödhetnek, serre legfeljebb csak korlátozott gazdaságpolitikai válasz adható. Hiszen egy gazdaság-


politikai elemet, a monetáris politikát feladjuk azzal, hogy csatlakozunk az euróöve-zethez. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy relatíve kicsi az aszimmetrikussokk kockázata. Úgy tűnik, hogy fel lehet áldozni az önálló gazdaságpolitikát az eset-legesen felmerülő aszimmetrikus sokkok nem megfelelő kezelésének kockázatávalis. De továbbra is lényeges, tovább elemezendő kérdés marad, hogy ha az aszimmet-rikus sokkok bekövetkeznek, van-e akkora ereje a valutaövezet egészének, hogy akorlátozott mozgástérben is kezelhetők maradjanak.

Milyen stratégiánk lehet a csatlakozás területén? Először is szögezzük le, hogy EU-tagként kötelezettséget vállaltunk a csatlakozásra, tehát választási lehetőségünkcsak az időpont megválasztásában van.

A „mikor”-ral kapcsolatban az alapvető kérdés, hogy mit hangsúlyozunk jobban. Afélelmet attól, hogy ha belépünk, akkor a hátrányok érvényesülnek, mert még astrukturális reformok nem tartanak ott, hogy megfelelően rugalmasan reagálva kitudjuk használni a lehetőségeket? Hogy az aszimmetrikus sokkok negatívan érinte-nek bennünket? Vagy inkább arra helyezzük a hangsúlyt, ami az optimális valutaöve-zet irodalmának a második hullámát jellemzi, amit úgy neveznek, hogy „endogeni-záció”. Az endogenizáció fő üzenete hogy amennyiben a csatlakozó ország sok min-denben még kevésbé fejlett, mint az övezet egésze, akkor érdemes belépnie, mertmaga a csatlakozás kivált olyan pozitív hatásokat, amelyek ellensúlyozzák a tökélet-lenségeket. Jelen pillanatban igen népszerű az optimális valutaövezet ezen endogénfejlődést elemző irodalma, ami azt sugallja a csatlakozók számára, hogy jobb előbbbelépni, mert az előnyök így könnyebben kihasználhatóak, mintha kívülállóként pró-bálnának megfelelni egy nem létező tökéletes modellnek.

A „minél előbb” nem azt jelenti, hogy a „klubtagság” feltételeként szabott kritéri-umok teljesítése előtt kellene belépni. A kritériumok teljesítésére irányuló hitelesgazdaságpolitika, a konvergenciaprogram, s az, hogy mikor lesz az a bizonyos dátum,jelen pillanatban még nem látható. Sajnos többször hangzottak már el dátumok, s ezegyfajta hitelességvesztéssel járt. Jelenleg újra megindult a kormány és a jegybankközött az egyeztetés. Abban bízom, hogy egy hiteles céldátumot meg tudunk közö-sen határozni. Az egészen biztos, hogy legalább két évvel a céldátum előtt a valuta-rendszerünk olyan értelemben meg fog változni, hogy az ERM-II-be be kell lépni, s ezmindenképpen jelzés arra, hogy két éven belül az összes fennmaradó feltételt, amimég maradt, teljesíteni akarjuk, s szeretnénk csatlakozni. (A csatlakozáshoz tartozókritériumok, a stabilitási és növekedési paktum a következő tényezőkből áll össze: azinflációs kritérium, a hosszú távú kamatláb, a költségvetés folyó deficitje, és az állam-adósság megfelelő szintje. Hangsúlyoznom kell, hogy a számszerű értékek csakannyiban lényegesek, hogy ebben egyeztek meg, az induló országok. Azt mondták ki,hogy ezek azok a szignálok, amelyek mutatják azt, hogy egy csatlakozni kívánó or-szág többé-kevésbé teljesíti azokat a feltételeket, ami miatt érdemes vele elkezdeni atárgyalásokat az euróövezetbe való belépésről.) A küszöb átlépése – a maastrichtikritériumok teljesítése – nem jelent feltétlen és automatikus csatlakozást, hiszenéppen most látjuk a hasonló cipőben járó Litvánia és Szlovákia, két teljesen különállóország esetében, hogy a kritériumok betű szerinti teljesítése nem jelenti egyből a fel-vételi kérelem elfogadását. Biztos azonban, hogy nagyon nagy lépést jelent előre.

Mindig felmerül az a kérdés, hogy érdemes-e belépni, nem érdemes-e inkábbalternatív utat választani és csak a közös valuta előnyeit kihasználni? Három ilyen


megoldás is kínálkozik. Az első, hogy az adott ország valutáját rögzítik a valutaövezetvalutájához. A második a valutatanács bevezetése. Van saját valuta, de nincs sajátmonetáris bázis. A harmadik a dollarizáció euróra vetített válfaja, amit szintén alkal-maz egy-két ország, ez inkább a szegény, gyorsan felzárkózni akaró, feltörekvő pia-coknak a jellegzetessége. Valamennyi esetben megfigyelhető, hogy a gazdasági alkal-mazkodás inkább töréseken keresztül valósul meg, optimális valutahasználat optimá-lis övezeti tagság nélkül nem nagyon van…

A mi megfontolásunk tehát, hogy nem ez a három út a járható, hanem a szerveskapcsolódás!

IRODALOM

Bekker Zsuzsa, szerk. (2005): Közgazdasági Nobel-díjasok 1969–2004. Budapest:KJK-Kerszöv

Csajbók Attila–Csermely Ágnes (szerk.): Az euró bevezetésének várható hasznai,

költségei és időzítése (2002) MNB Műhelytanulmányok 24.Mundell, Robert A. (1961): „A Theory of Optimum Currency Areas”. American Eco-

nomic Review 51: 657–665.


MÁTYÁS ANTAL

TUDOMÁNYOS PÁLYÁM EMLÉKEZETE

Nagy öröm számomra, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemdíszdoktori címmel tüntetett ki. Közgazdász pályafutásom erről az egyetemről in-dult. Amikor egyetemi tanulmányaimat 1941-ben megkezdtem, még József NádorMűszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek nevezték. Pályafutásom vége felé, majd-nem 66 évvel ez után ért ez a kitüntetés.

A 66 év történelmi időszakot ölelt át. Nem sokkal korábban tört ki a II. világhá-ború, amikor éppen cserediákként Németországban tartózkodtam, s szemlélője vol-tam a német hadsereg felvonulásának Lengyelország ellen.

Gimnazistaként édesapám mérnöki pályája nyomán, őt követve mérnöknek ké-szültem. Édesapám azonban lebeszélt róla. Nincs rajzkészségem, ügyetlenül rajzolok.Abban az időben a rajzkészség a vegyészmérnököket kivéve alapvető követelményvolt a mérnöki pályákra készülőknek.

Egy akkor végző közgazdász tanácsára és édesapám javaslatára a közgazdaságtu-dományi karra jelentkeztem, noha vidéki gyerekként erről a karról addig fogalmamsem volt. Abban az időben még nem kellett felvételi vizsgát tenni.

Az első évet teljes érdektelenséget tanusítva végeztem, amihez hozzájárult aközgazdaságtan professzorának felkészületlensége. Még egy egyetemi jegyzet meg-írására sem futotta az erejéből. Szerettem volna más területen folytatni egyetemitanulmányaimat, édesapám azonban arra bíztatott, hogy maradjak még egy ideig.Érdeklődésemet a közgazdaságtudomány iránt végül is elsősorban Heller Farkas

tárgyai keltették fel. Akárcsak akkori professzoraink zöme, Heller is jogi végzett-séggel rendelkezett. A második évfolyamon a pénzügytant, negyedik évfolyamon aközgazdasági elméletek történetét adta nekünk elő. Főleg az utóbbi tárgy ragadottmeg, s lett az a terület, amelyen egész életemen át tudományos tevékenységemetkifejtettem. Heller egyébként 1917-ben lett a Műegyetem professzora. Többször isbetöltötte a dékáni funkciót. Az 1927–28-as és az 1928–29-es tanévben a közgazdászHeller a Gépészmérnöki Osztály dékánja volt, az 1945–46-os tanévre pedig a JózsefNádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektorává választották. Rendes tagjavolt a Tudományos Akadémiának. Mint nem marxista közgazdász 1948-ig taníthatottcsak az egyetemen. 1949-ben a Tudományos Akadémián tanácskozó taggá minősí-tették vissza.

Ami egyéni sorsomat illeti, számomra tudományos pályám megkezdéséig sok sze-rencsétlen esemény következett be. 1944 novemberében, mint negyedéves közgaz-dászhallgatónak abba kellett hagynom tanulmányaimat, mert behívtak katonának. Azérsekújvári karpaszományos iskolán a leendő műegyetemi professzorral, Schnell

Elhangzott 2007. március 8-án, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi

Egyetem Szenátusa előtt, Mátyás Antal akadémikus, professor emeritus

(Budapesti Corvinus Egyetem, Közgazdasági Elméletek Története Tanszék)

díszdoktorrá avatása alkalmából.

DD OO CC TT OO RR HH OO NN OO RR II SS CC AA UU SS AA

Lászlóval voltam egy szakaszban és laktam egy körletben. 1945. április 2-ától 40 hóna-pot töltöttem szovjet hadifogságban. Annak érdekében, hogy szakmámból ne essekki, a láger könyvtárában közgazdasági könyvek után kutattam. Ilyen jellegűek csakLenin és Marx művei voltak. Ezek az orosz mellett német nyelven álltak rendelke-zésre. Lenin írásai nem tetszettek. A kemény hang, az osztályellenséggel való leszá-molás hangoztatása kimondottan taszítottak engem. Marx tőkéjét viszont érdeklő-déssel olvastam és ki is jegyzeteltem. A Szevasztopol környékbeli hatalmas lágerbenén voltam az egyetlen, aki a fárasztó fizikai munka után ilyen tevékenységet végez-tem. A láger könyvtárosa, a Művelődésügyi Minisztérium egyetemi főosztályánakkésőbbi vezetője, a debreceni egyetem leendő rektora, Sulán Béla nekem kivétele-sen kölcsönadott könyveket, mert nem dohányoztam. Más foglyok a könyvtári köny-vekből kitépték a lapokat és cigarettapapírként használták fel. Minden fogolynak egypakli mahorka jutott ugyanis hetenként, de nem kaptak hozzá cigarettapapírt.

1948. augusztus 20-án érkeztem haza a hadifogságból és az egyetemet befejezveaz akkori Közgazdaságtudományi Intézet tudományos munkatársa lettem. Főnököm,Erdős Péter megbízott A magyar közgazdasági gondolat története 1790-től 1948-ig

témakör feldolgozásával. A zömében latin nyelvű műveket az akkor éppen munkanélkül lévő Kosári Domokos fordította le számomra. Erdős Péter volt az új egye-temen akkor induló közgazdasági elméletek történetének előadója anélkül, hogykorábban a tárggyal foglalkozott volna, felismerte, hogy én járatos vagyok a téma-körben, hiszen a fogságból hazatérve, Heller alapvető művére támaszkodva rávetet-tem magam a különböző modern közgazdasági elméletek tanulmányozására. Meg-kért, hogy dolgozzam ki előadásait. Engem nem zavart, hogy az én tevékenységemreegyáltalán nem utalt, hogy a tárgy jegyzetei is az ő nevén jelentek meg. Nem is lettvolna politikailag elfogadható, ha nevem mint párton kívülinek a jegyzeten szerepeltvolna. Büszke voltam arra, hogy az általam készített anyagot előadásain szóról szórafelolvasta.

1952 decemberében azonban, a nagy politikai tisztogatások időszakában, Erdőstkizárták a pártból, az intézetét megszüntették, engem pedig áthelyeztek a közgaz-dasági egyetemre, azzal, hogy továbbra is dolgozzam ki az előadások anyagát, amikethelyettem majd Szabó Kálmán fog felolvasni. Az egyetem akkori vezetője szerint apártközpont nem tartotta volna helyesnek, ha ilyen kényes elméleti témát pártonkívüli adna elő. Szabó viszolygott a feladattól, s az általa választott kutatási témát,Sztálin közgazdasági nézeteit kívánta továbbra is feldolgozni. A probléma úgy oldó-dott meg, hogy a diákok majdnem egy fél évig csak Sztálin különböző nézeteit tanul-ták Szabó kutatásai alapján. Mivel pedig Szabó Kálmánt a félév végén áthelyezték as-pirantúrára a Lenin Intézetbe, az egész sztálini anyagot nekem kellett a vizsgán a hall-gatóktól számon kérnem. Pechemre az egész anyagot meg kellett tanulnom, mivelazt, lévén Szabó kutatásainak eredménye, én sem ismertem.

Helyzetemben a fordulatot az 1953-as Nagy Imre-féle júniusi határozat hozta.Attól kezdve teljes joggal tanítottam a közgazdasági elméletek történetét, és a jegyzetis az én nevemen jelent meg. A korai magyar közgazdasági gondolat témaköre egyikkutatási témám maradt. Sorban jelentek meg belőle cikkeim a Közgazdasági Szem-lében. A Szemle újraindításakor az első szám, az ünnepélyes alkalomhoz méltóan,közölte Kossuth közgazdasági nézetei című cikkemet. 2004-ben ünnepelték aSzemle megjelenésének ötvenedik évfordulóját, s mint az akkori szerzőgárda egyet-


len élő tagját nagy ovációban részesítettek. Szinte minden évben megjelent a téma-körből egy-egy tanulmányom: Széchenyi, Berzeviczi, Skerlecz, Fáy András, az 1790.és 1848. közötti időszak magyar közgazdászai teljesítményeinek átfogó értékelése,majd a közgazdaságtan későbbi művelői, Kautz Gyula, Földes Béla, Navratil Ákos,

Heller Farkas stb. nézeteinek feldolgozása. Kautzról szóló tanulmányomat Románi-ában is megjelentették. Skerleczről szóló cikkemet pedig Csehszlovákiában. Skerleczhorvát bán volt, Zágrábban működött, de úgy látszik Csehszlovákiában azt hittékróla, hogy szlovák volt.

Széchenyi Hitel című műve megjelenésének 150-dik évfordulóján, 1980-ban ün-nepi megemlékezést tartottak a Magyar Tudományos Akadémián, amelyre meghívtáka külföldön élő jeles magyar tudósokat: Káldor Miklóst, Balogh Tamást, Fellner Vil-

most, Balassa Bélát és még sok más kiválóságot. Az ünnepi méltatást én tartottam,akárcsak a Heller Farkasról tartott megemlékezést a tudományos akadémián és ké-sőbb a Műegyetemen.

Tudományos munkásságom középpontjában azonban a modem közgazdaságtantörténetének kutatása állt. E témakörből megjelent könyvem két angol nyelvű ki-adást is megélt. A világ egyik legnagyobb kiadója, a Macmillan jelentette meg Lon-donban, 619 oldal terjedelemben, New Yorkban a St. Martin's Press adta ki, japánnyelven pedig az Otsuki Shoten 785 oldalon. A japán fordítóbrigád vezetője, MoritaTsuneo jelenleg Budapesten dolgozik, s elmondta, hogy 6 japán egyetemen használ-ják tankönyvként.

A modern közgazdaságtan története nehéz tananyag, a hallgatóknak különbözőirányzatokat, nézeteket kell konfrontálniuk, amelyek más és más logikai alapokonépültek fel. A diákoknak meg kellett tanulniuk neoklasszikus, keynesiánus, fried-manista, institucionalista fejjel gondolkodniuk.

Könyvem nagyon jó értékelést kapott külföldön. A híres nemzetközi svájci folyó-irat recenzense írta: „.... monumentális elméleti munka ..... semmi fő fejlődési vonalnem maradt ki keretei közül, és a tárgyalás bármely nyugati közgazdásznak a becsü-letére válna.” Az USA-beli Atlanta állam egyetemétől kapott kritika szerint „A könyvkétségtelenül egyike a tárgyra vonatkozó legátfogóbb és legobjektívebb könyveknek,páratlan a mélységében és talán a terjedelmében. A Keynes általános elméletérevonatkozó fejezetek remekek.”

Későbbi monográfiáim francia, angol, orosz, német, görög és cseh nyelven ismegjelentek.

Tárgyam a budapesti közgazdaságtudományi egyetemen 1956 óta, az utóbbi né-hány év kivételével, minden hallgató számára kötelező tananyag volt.

1972-ben önálló tanszéket kaptam. Egy 2007-ben New Yorkban megjelent tanul-mány hangoztatja, hogy a magyar diákok hosszú éveken keresztül csak könyvembőlismerték meg a modem nyugati közgazdaságtant és azt, hogy milyen színvonalon, azkitűnik abból, hogy a könyvet a Macmillan kiadó adta ki.

Sok ezer hallgatóm között volt két későbbi miniszterelnök és sok-sok miniszter.Csak pénzügyminiszterből nyolc. A rádióban, TV-ben gyakran nyilatkoznak kedve-zően munkásságomról. Egyiküktől Heller Farkas díjat vehettem át, amiben talánszerepe volt annak is, hogy külföldi útján nyugati közgazdászokkal folytatott vitasorán derekasan helytállt, támaszkodva a nálam tanult tananyagra is.

33773377D O C TD O C T O R H O N O R I S CO R H O N O R I S C AA U SU S AA

KORNAI JÁNOS

A GONDOLAT EREJÉVEL – RENDHAGYÓ ÖNÉLETRAJZ(RÉSZLETEK)

HOGYAN NEVEZIK KI A HARVARD EGYETEM TANÁRAIT

Mielőtt hozzáfognék saját kinevezésem történetéhez, előreugrom az időben. Elmon-dom, mi a tanári kinevezés procedúrája a Harvard Egyetemen – úgy, ahogy azt ma-gam is láttam, tapasztaltam, amikor a tanszék tagjaként részt vettem más jelöltek ki-választásában. Hangsúlyozni szeretném, hogy az Egyesült Államokban nincs egysé-ges, kötelező szabály arra, hogyan kell kiválasztani az egyetemi tanárokat. Az alábbi-akban kizárólag a Harvard Egyetem kinevezési gyakorlatával foglalkozom.

Az amerikai „rendes egyetemi tanár” (full professor) munkahelyének biztonságátsajátos aszimmetrikus munkaszerződés védelmezi, amelyet tenure-nek neveznek.Egy tenured professor bármikor felmondhat, ha rosszul érzi magát a munkahelyén,vagy másutt jobb lehetőséget kínálnak számára. Ezzel szemben a munkaadó, az egye-tem nem küldheti el, még akkor sem, ha elégedetlen a teljesítményével.

Noha ennek a jogviszonynak a célszerűsége vitatható, elég széles körben támo-gatják, mert a teljes biztonságot tekintik az akadémiai szabadság legfontosabb garan-ciájának. Így senkit sem érhet egzisztenciális fenyegetés politikai vagy tudományosnézetei miatt. A McCarthy-időszakra szoktak hivatkozni, amikor a tenure védett megnem is egy amerikai egyetemi embert a politikai boszorkányüldözéstől.

Ám ha ennyire nehéz megszabadulni egy egyetemi tanártói, százszor is meg kellgondolni, kit válasszanak ki erre a munkakörre. Nincsenek törvényesen előirt, azUSA minden egyetemére vonatkozó egységes szabályok, ezért én is kizárólag a Har-vardon szokásos eljárást ismertetem. Saját tapasztalataim mellett felhasználom ésidézni fogom Henry Rosovsky könyvét: Az egyetemhasználati utasítás (The

University – An Owner's Manual). A szerző hosszú időn át a legnagyobb kar, aFaculty of Arts and Sciences dékánja volt; ha van valaki, aki mélyen belelátott az egye-temi élet boszorkánykonyhájába, akkor az Henry Rosovsky volt.

Induljunk ki egy hipotetikus példából: a közgazdasági tanszéken szükség lenneegy tanárra, aki az üzleti pénzügyeket taníthatná. A kiválasztás, első fokon, kizárólaga full professorok testületére tartozik. Sem az alacsonyabb beosztású tanárok, sem adiákok nem vesznek részt a processzusban. A szokásos havi tanári értekezlet előszörmagával az ötlettel foglalkozik. Valóban éppen ez az a terület, amelyen erősítésre vanszükség? Ha igenlő a válasz, kineveznek egy „kereső bizottságot” (search committee).Ez a kis csoport ettől kezdve több hónapon át foglalkozik a problémával. Tagjai elol-vassák a témába vágó friss irodalmat, tájékozódnak, majd ismételt viták után előáll-


Kornai János akadémikust, a világ hét tudományos akadémiájának tagját,

tizenhárom egyetem díszdoktorát köszönti 80. születésnapja alkalmából a

Budapesti Corvinus Egyetem. Önéletrajzi kötetéből most azokat a tanulságos

részleteket tesszük közzé, amelyek a Harvard Egyetem oktatási és kutatási

kapcsolatairól szólnak.

nak egy jelölt nevével. A lécet az elképzelhető legmagasabbra teszik. IdézemRosovskyt, aki így fogalmazza meg a választás kritériumát: „Ki a legokosabb, a legér-dekesebb, a legígéretesebb? Ki a legjobb a világon, aki megfelel a szóban forgó fel-adatkör leírásának? Ki világviszonylatban a téma »vezető szaktekintélye«?” Az egyikrégi Harvard egyetemi kolléga így fogalmazta meg, mit várnak el a jelölttől: „Olyanmunkásságot végzett, hogy annak hatására a saját területén más lett a tudományoskutatás arculata, mint amilyen az ő tevékenysége előtt volt.”

A kereső bizottság nem csupán egy nevet dob be, néhány ajánló mondat kíséreté-ben. A bizottság elnöke szabályos előadást tart a jelölt munkásságáról. Meg kell győz-nie a tanszék többi professzorát, hogy akit ajánl, megfelel a magas kritériumoknak.A kereső bizottság minden egyes tagja hozzászól, és elmondja személyes véleményét.Utána megindul a vita. Akik személyesen ismerik a jelöltet vagy korábban márolvasták a műveit, kifejtik álláspontjukat. Valóban olyan kiemelkedőek, úttörő jelle-gűek-e a kutatási eredményei, mint amilyennek a kereső bizottság tagjai minősítet-ték? Akinek ellenvetése van, az is megszólal, és kifejti fenntartásait. Szóba kerül,milyen a jelölt személyisége. Ha valaki tud valamit arról, mennyire vált be tanárként,szeretik-e a diákok, ezt is mérlegelik. Ez azonban – számomra meglepő módon – nemminősül perdöntő kritériumnak. Ami igazán mérvadó, az a tudományos teljesítményés a jövőben várható kutatási „potenciál”.

Hosszú vita következik – és utána sincs még döntés. Előbb a tanszék vezetője egylevelet küld ki a szubdiszciplina (példánkban, az üzleti pénzügytan) számos nevesképviselőjének. A levél több nevet tartalmaz, köztük a kereső bizottság javaslatát is,anélkül hogy megmondaná: ki az, akinek a kinevezésére gondolnak. A levél címzett-jeit arra kérik: rangsorolják a névsort, és indokolják meg, miért ez a sorrend. Mivelnem ismerik a Harvard által kiszemelt nevet, válaszukat „vak levélnek” nevezik. Itttehát a témakör legjobb ismerőinek körében végrehajtott zártkörű közvélemény-ku-tatást folytatnak.

A jelölt életrajzát, publikációs listáját és két-három tanulmányát kiosztják a pro-fesszorok között tanulmányozásra, többi műve is a kollégák rendelkezésére áll. A házifeladat: első kézből meg kell ismerkedni a jelölt munkásságával. Néhány hónap múl-va a javaslat ismét a tanári értekezlet napirendjére kerül. Újra kezdődik az eszmecse-re. Talán már most, a második ülésen eljutnak a közmegegyezésig. Ha nem, még egy-szer napirendre tűzik a kérdést. Végül, amikor már kiforrottak a vélemények, nyíltszavazásra kerül sor, s mindenki szavazatát jegyzőkönyvbe veszik. Ha a jelölt többsé-get kapott, akkor véget ért – no nem a kiválasztás drámája, hanem annak csak az elsőfelvonása. Csak most kérdezi meg a tanszékvezető hivatalosan a jelöltet: akar-e jönni?Az állásra nem lehet pályázni. A Harvard full professor munkakörére meghívják azt,akit arra alkalmasnak minősítenek jövőbeni kollégái. Legtöbbször igenlő a válasz. Depersze megtörténik, hogy az illető köszöni a megtiszteltetést, de elhárítja, példáulmert jól érzi magát az eddigi helyén, vagy családi okok miatt nem akar költözni. Haez a helyzet, minden kezdődik elölről: a kereső bizottság új névvel áll elő, és így to-vább.

Tegyük fel, hogy a jelölt kész elfogadni a kinevezést. Ez most csak az elvi hajlan-dóságot fejezi ki, annak tudatában, hogy a kinevezési procedúra második és harma-dik felvonása még hátra van. A következő lépés: tárgyalás a dékánnal a kinevezésanyagi vonatkozású feltételeiről. A tanszék ebbe nem szól, nem is szólhat bele. A fize-


tés szigorúan magánügy. A tanszék többi tagja, de még a tanszékvezető sem tudja,mennyit kap a kollégájuk. Ez csak a jelöltre és a dékánra tartozik. A közgazdász arány-lag „olcsó”, mert csak fizetést kell neki adni, esetleg anyagi segítséget a lakásszerzés-hez, ha más városból költözik át. Az igazán drága befektetés a fizikus vagy a kémikus,aki esetleg sok millió dolláros laboratóriumot és segédszemélyzetet igényel. A fullprofessor rangját viselő tanárok esetében nincsen előre rögzített fizetési skála,amelybe bele kellene illeszteni a tanári kar új tagját. A fizetésben és minden egyébanyagi feltételben egyéni tárgyalások keretében állapodik meg a dékán és a tanáriposztra meghívott tudós.

Ha a dékán és a jelölt megegyeztek, akkor a dékán javaslatot tesz az egyetem elnö-kének a kinevezésre. A tanszék minden egyes tagja levelet ír a dékánnak, amibenmegindokolja saját – igenlő vagy nemleges – szavazatát. Az elnök megkapja a tanszé-ki tagok nyilatkozatait, valamint a „vak leveleket” is.

A tanszék többségi szavazata és a dékán egyetértése a kinevezés szükséges felté-tele. Szükséges, de nem elégséges feltétel. Az egyetem biztos akar lenni abban, hogya tanszéken nem alakult-e ki és nem került-e túlsúlyba valamiféle tudományos, világ-nézeti, politikai vagy baráti klikk, amely a maga pártfogoltját akarná behozni. Szük-ség van újabb, teljesen pártatlan felülbírálatra. Erre a célra az elnök egy ún. ad hocbizottságot nevez ki. Egyik tagja olyan Harvard-professzor, aki ért a témához, de azegyetem valamelyik másik tanszékén dolgozik. (Például közgazdász, de a BusinessSchoolon tanít.) Ezen kívül két további szaktekintélyt kér fel, más egyetemekről; mégaz is megtörténik, hogy külföldről. Az ad hoc bizottság tagjai előre megkapják a jelöltanyagát, s – ha már elvállalták a felkérést – alaposan el kell olvasniuk a jelölt számosmunkáját.

Utána az elnök, a dékán és az ad hoc bizottság tagjai, teljes titoktartás mellett,összegyűlnek az elnök hivatalában. (Magam is voltam, egy másik tanszéknél folya-matban lévő kinevezési ügyben ad hoc bizottsági tag, úgyhogy módom volt megfi-gyelni az eljárást.) Az esemény „tanúk” (witnesses) meghallgatásával kezdődik. A tan-szék vezetője nem vesz részt az ülésen; ő az első „tanú”, aki összefoglalja a tanszékitöbbség álláspontját. Az ülés résztvevői kérdéseket tesznek fel neki, majd távozik.Utána más „tanúk” következnek, elsősorban azok, akik a szóban forgó szubdiszcip-lína szakértői. „Tanúként” hallgatják ki azokat is, akik a kinevezést ellenezték. A részt-vevők minél alaposabban meg akarják ismerni az ellenvéleményt alkotók érvelését.Amikor a tanúk meghallgatása véget ért, az elnök egyenként felkéri az ad hoc bizott-ság tagjait, foglaljanak állást és indokolják meg, miért támogatják vagy ellenzik a ki-nevezést. Itt nincsen szavazás – ez a bizottság nincs felhatalmazva a döntésre. Ezutánaz elnök ebédre hívja meg a társaságot, s ezzel véget ér az összejövetel.

S most következik a végső fázis: az elnök dönt. Az esetek túlnyomó többségébenelfogadja a tanszék és a dékán javaslatát, de azért előfordul, hogy elveti. A negatív el-nöki döntés mindig óriási feltűnést kelt.

A betöltésre váró munkakör megjelölésével kezdődő és a hivatalos kinevezésselvégződő időszak egy-két évig is eltarthat.

Elementáris erejű meglepetésként hatott rám e procedúra megismerése. Hozzászoktam odahaza a „személyzeti ügyek” elfogult és sokszor cinikus kezelé-

séhez. Persze, szakmai kritériumok nálunk is szerepet játszottak, de ami igazán szá-mított, az az előléptetendő személy kapcsolati rendszere. Kit milyen erők próbálnak


protezsálni vagy elgáncsolni? Politikai szempontok alapján? Személyes lojalitás ellen-szolgáltatásaképpen, vagy egyszerűen haverságból, esetleg egy már megkapott vagya későbbiekben remélt szívesség közvetlen vagy áttételes viszonzásaképpen? Mélybenyomást tett rám, hogy a Harvard Egyetem kritériuma az elsőrangú tudományosteljesítmény. A professzorok szívből azonosulnak az egyetem presztízsszempontjai-val: úgy akarnak választani, hogy megőrizzék a Harvard N° 1. rangját.·Sok amúgy is el-foglalt ember hosszú időt, számos összejövetelt szentel annak, hogy jó legyen a kivá-lasztás. Az egyetem tanári kara úgy érzi: ez a legfontosabb ügy, amiről dönteni kell.Ha jók a tanárok, akkor minden rendben lesz. Ha nem jók, akkor az egyetem ment-hetetlenül a középszerűség szintjére süllyed.

Senki sem állítja, hogy a hagyományosan kialakult és megőrzött procedúra töké-letesen működik. Előfordultak hibák. Van, akiről utólag kiderült: nem teljesítette ahozzáfűzött várakozásokat. És van, akit nem kértek fel tanárnak, s később fényes kar-riert futott be. Legendák lengik körül Paul Samuelson történetét. A Harvardontanult, Schumpeter irányításával. PhD-tézisként adta be klasszikus művét, a Közgaz-

dasági elemzés alapjait (Foundation of Economics Analysis). Ragyogó matemati-kus volt egy olyan korszakban, amikor ez még korántsem volt általánosan elvárt tu-dás a közgazdasági szakmában. A Harvard mégsem ajánlott fel állást számára.A cambridge-i műegyetemre, az MIT-re szegődött el, ott ő alapította meg a közgazda-sági tanszéket. Samuelson volt az első amerikai közgazdász, aki Nobel-díjat kapott.

Lehetséges, hogy a kiválasztás hangsúlyozottan magasra emelt mércéje hozzájárulahhoz, amit a kívülállók „Harvard-arroganciának” minősítenek. Ahogy ez más, hagyo-mányaikra és teljesítményeikre büszke testületeknél történni szokott, maguk a Har-vard-professzorok nem érzékelik, hogy magasan hordanák az orrukat – mások azon-ban gúnyosan emlegetni szokták ezt, és rossz néven veszik.

Ám ha vannak is árnyoldalai a kinevezési processzusnak, én megilletődve és tisz-telettel figyeltem s szolgáltam, ameddig csak részt vettem benne.

TANÍTÁS A HARVARDON

Hasonlítsuk össze az én helyzetemet egy Harvard egyetemi kollégáéval, aki mondjukmikroökonómiát tanít. Az anyagot alaposan elsajátította már diákkorában, és mivel jóegyetemen végzett, azt is megfigyelhette, milyen módszerrel adják elő a kurzust a ta-nárai. Még nem volt 30 éves, amikor tanársegéddé nevezték ki. Most, 50 és 60 éveskora között immár két-három évtizede adja elő szinte ugyanazt. Minden évben csakannyit kell változtatnia, amennyi új és tanításra méltó gondolatot produkált az iroda-lom, legfeljebb még az előadásokban szereplő példák statisztikai adatait kell felfrissí-tenie. Saját kutatási eredményeit könnyen beépítheti egyik vagy másik előadásába.Teljesen megengedett, s eléggé elterjedt gyakorlat, hogy a tanár készen veszi át vala-mely jól bevált tankönyv szerkezetét, esetleg különböző tankönyvekből „szerkesztiössze”, saját eredeti eredményeivel kiegészítve, előadás-sorozatának felépítését.

Nekem, 56 éves fejjel mindent elölről kellett kezdenem. A fő tantárgy, amelyet elő-adtam, ezt a címet viselte: A szocialista rendszer politikai gazdaságtana. Kizárólaggraduate-diákokat, azaz a Master- vagy a PhD-fokozat megszerzéséhez vezető progra-mok hallgatóit oktattam. Voltak idevágó nyugati tankönyvek; egy-egy fejezetüket


meg is adtam ajánlott olvasmányként – én azonban a magam módján akartam átte-kintést adni a témáról. Sohasem vettem részt más tanárnak az én témakörömrőltartott előadás-sorozatán; nem tudhattam, hogy más hogyan csinálja azt, amit nekemmost tennem kellett. Persze felhasználtam az óriási terjedelmű szakirodalmat, deamit el akartam mondani, és ahogyan az anyagot elő akartam adni, azt végül is az elsőmondattól az utolsóig magam dolgoztam ki.

Bizonyára elkövettem baklövéseket. Nem okozott nagy örömet a hallgatóknakjavíthatatlan magyar akcentusom. Mindazonáltal elégtétellel állapíthattam meg, hogysikerült elnyernem a diákok figyelmét és megbecsülését. A nem kötelező graduate-kurzusok szokásos létszámához viszonyítva kiemelkedően nagy volt a résztvevők szá-ma. Az induló létszám nemcsak hogy nem morzsolódott le, hanem rendszerint méggyarapodott is. Azért is, mert a világpolitikai események mindinkább előtérbe toltáka kommunista rendszer problémáit. Ám az is szerepet játszhatott, hogy óráimnak hí-re ment.

A Harvard Egyetemen nemcsak a tanár osztályozza a diákot. Az év végén kérdőívetosztanak ki a hallgatók között, akik – az anonimitás védelme alatt – leírják vélemé-nyüket a tanár munkájáról és a kitöltött űrlapot beadják a tanszéknek. Most is büsz-kén őrzöm ezeket az űrlapokat. Voltak visszatérő kifogások, például többen elégedet-lenkedtek a kötelező és ajánlott irodalom összeválogatásával. Tartottam attól, hogysokan hiányolni fogják, amiért nem írok fel képleteket a táblára vagy nem adok előmatematikai modelleket. Néhány diáknak valóban nem volt eléggé „technikai” az elő-adás-sorozat, de aránylag ritka volt ez a bírálat. Annál gyakoribb volt az ellenkező elő-jelű megjegyzés. Sokan éppen ezért jöttek szívesen az előadásaimra, és üdítőnekérezték a „prózai” előadói stílust. Sokszor beleszőttem az előadásba személyes élmé-nyeket, első kézből szerzett megfigyeléseket. Néha filmekre vagy regényekre hivat-koztam, amelyekből érzékletes képet nyerhettek a hallgatók a kommunista rendszerjellegzetességeiről. Ezt a szélesebb horizontú megközelítést sokra becsülték a diá-kok, mert hitelessé tette a tőlük oly távol eső világról szóló beszámolót. Az is növelteaz előadás meggyőző erejét, hogy a kérdésekre – sokszor nagyon személyes, kíván-csiskodó kérdésekre is – mindig őszintén feleltem.

Az a filozófia és módszertan, amelyre szóbeli előadásaim és a tananyagként hasz-nált írásaim épültek, sok tekintetben eltért attól, amit a legtöbb kurzuson oktattak adiákoknak. Ez nemcsak hogy nem riasztotta el őket, hanem éppen ebben rejlett elő-adásaim egyik vonzereje. Különösen azt méltányolták számos kérdőívben, hogy amitén tanítottam, az nem szűken vett közgazdaságtan volt, hanem magában foglalta aszocialista rendszer politikai struktúrájának, ideológiájának, társadalmi viszonyainakelemzését is. Valaha az integrált társadalomtudomány egyik legnagyobb egyénisége,Schumpeter tanított ezen a tanszéken – de most, fél évszázaddal később már elégritkán találkozott a diák interdiszciplináris szemlélettel.

Noha az én előadásaim szelleme sokban különbözött másokétól, ez egyáltalánnem minősült kivételes jelenségnek. A Harvard Egyetem – az amerikai felsőoktatássok más intézményéhez hasonlóan – hangsúlyozottan törekszik arra, hogy sokszínűlegyen. Eltérő szellemi áramlatok, filozófiák, tudományos iskolák között választhat adiák.

Amartya Sen megosztotta idejét a közgazdasági és a filozófia tanszék között. Többéven át Robert Nozickkal vezetett közös filozófiai szemináriumot. Amikor Nozick


Anarchia, állam és utópia (Anarchy, State and Utopia) című művével feltűnt a filo-zófia égboltján, őt tekintették a libertariánus világnézet ragyogó új csillagának. Sen apolitikai spektrum ellenkező oldalán állt: a szegénység, az éhezés problémáit kutatta,és feltétel nélkül igényelte az állam redisztributív szerepvállalását. Nézeteik különbö-zősége nem zavarta őket abban, hogy őszinte barátok legyenek, s éppen ez tette a kö-zös szemináriumot szikrázóan izgalmassá.

A mi tanszékünkön belül is megtalálhatóak voltak a közgazdasági elmélet külön-böző áramlatai, s az egymástól nemcsak eltérő, hanem egymással keményen rivalizá-ló politikai nézetek képviselői. Itt tanított Steve Marglin, a radikális baloldali közgaz-dász, meg néhány régi vágású keynesista. Ugyanakkor közöttünk volt Robert Barro,aki nemcsak úttörő jelentőségű elméleti kutatásokat folytatott, hanem rendszeresenhozzászólt a napi gazdaságpolitika kérdéseihez a legkonzervatívabb napilapban, aWall Street Journalben. Egyik-másik tanár hosszabb-rövidebb ideig kormányzati sze-repet vállalt, majd visszatért az egyetemre. Galbraith az én bekapcsolódásomkor márelmúlt nyolcvanéves, nyugdíjba vonult, de azért időnként bejárt a tanszékre (és azuszodában is rendszeresen láthattuk szálfatermetű, hórihorgas alakját). Nemcsakkönyveivel tett szert óriási hírnévre, hanem azzal is, hogy Kennedy és Johnson elnö-kök közeli köréhez tartozott, és nagykövetként képviselte az Egyesült Államokat Indi-ában. Az undergraduate-diákok közgazdasági alapoktatását, ezt a grandiózus méretűszervezési és tanítási feladatot Marty Feldstein tartotta kézben. Ő a politika másiktérfelén állott, éveken át Reagan elnök főtanácsadója volt. Kollégánk volt LarrySummers, amíg a tanítást fel nem cserélte a közszolgálattal: előbb a Világbank alelnö-ke volt, majd a Clinton-kormányzatban pénzügyminiszter-helyettes, s végül pénzügy-miniszter. Amikor Clinton elnöksége véget ért, Larry Summers visszatért a Harvard-ra. Noha névlegesen megmaradt a közgazdasági tanszék tagjának, ő lett az egyetemelnöke. Akárcsak a filozófiai tanszéken, a közgazdasági oktatásban is akadt olyan ta-nárpáros – a konzervatív Robert Barro és a liberális Gregory Mankiw -, akik közösszemináriumukon egymással szemben álló nézeteket ütköztettek a hallgatók előtt.

Ám miközben a tanításban, előadásokban, nyilvános szereplésekben sokszor élesvolt a polémia, s a tanárokról köztudott volt, hogy a politikai spektrum más-más ol-dalaival rokonszenveznek, sohasem fordult elő az eltérő politikai felfogások vagyvilágnézetek által gerjesztett szóváltás a tanári értekezleteken. A vita, a nézetek kü-lönbözősége nem zárta ki a termékeny együttműködést. Talán csak én csodálkoztamel ezen, mindenki más természetesnek tartotta.

(Kornai János: A gondolat erejével – Rendhagyó önéletrajz. Osiris, Budapest,

2005. 302–307 és 310–312. oldal)


PALÁNKAI TIBOR 70 ÉVESValamikor, boldogult közgázos koromban, a '70-es évek közepén, mindenfajta hányattatásaink köze-pette „Közép-Európa legsötétebb egyeteme”" címet ajándékoztuk alma máterünknek. Bizonyára nemvolt igazunk, bár az elnevezés akkor igen találónak tűnt mind a szó közvetlen, mind átvitt értelmében.Rendszerváltásnak még szellője sem rebbent, a reformszellem visszaszorítása folyt, a folyosók pedigvalóban sötétek voltak, a menza penetráns illata a második emeletet sem kímélte. Az aulában Charlie(a fiatalabbak kedvéért: Marx Károly) elhagyatottan és porlepetten bámult maga elé.

Nem voltunk igazságosak, legalábbis erősen túloztunk. Már akkor létezett ugyanis egy másikKözgáz: tudósok, kutatók (tanársegédtől professzorig) és az őket követő és tisztelő diákok, tehát érté-keknek és munkájuknak elkötelezett emberek többnyire láthatatlan társasága, akik nemcsak elvisel-hetővé, de olykor élvezhetővé és kívánatossá is tették a kádárista félrebeszéléstől és leplezetlenkarrierizmustól habzó egyetemi lét mindennapjait.

Palánkai Tibor meghatározó egyénisége volt ennek a társaságnak, amelynek tagjai nem feltét-lenül beszéltek egy ideológiai nyelvet vagy pendültek egy világnézeti húron, vagy lettek volna félhiva-talos összejövetelek résztvevői. De amelynek mégis volt egy mindennél fontosabb vonása: a minőségés a teljesítmény tisztelete, elismerése, és védelme. Ami nélkül tudományegyetem nem létezhet.

A Világgazdasági Tanszéken, ahol Palánkai Tibor diplomájának kézhezvételétől megszakítás nél-kül dolgozik, különösen erős hagyománya volt már akkoriban is a minőség ápolásának, még akkor is,ha ennek a fennállóval szemben nem mindig lehetett maradéktalanul érvényt szerezni. Ez a tudósimagatartás egyben világlátás. A tények tiszteletét, ismeretét és rendszerezését nem csupán elméletikeretekkel és paradigmákkal, de az értelmiség kritikai és értékközpontú attitűdjével is ötvözi.

Diákkoromban feltűnt nekem Palánkai nyugalma, kedélyességgel párosuló elegáns visszafogottsá-ga. Akkor ezt nem teljesen értettem, azonosulni még kevésbé tudtam vele. Mi, akkori 20 évesek, akiknem a hatalomhoz vezető lépcső első fokait tapostuk, ideológiai, politikai, tudományos viták tüzébenégtünk, s ezt vártuk el magunk körül mindenkitől. Ma már érteni vélem. Palánkai nyugalma a tudásfolytonosságának, állandó gyarapodásának tükre. Fehéren világító feje fényt hozott az akkori homály-ba, ahogyan ma is igazodási pont: legyen szó az európai integráció alapkérdéseiről, a tudásalapútársadalomról és a lisszaboni folyamatról, vagy éppen a világ előtt álló kataklizmák elkerüléséről,elavult és versenyképtelen oktatási rendszerünk és félresiklott felsőoktatásunk kritikájáról.

Sokszor láthattam Palánkai Tibort munka közben. Magyar és külföldi diákoknak tartott előadása-in, kutatási projektek kigondolása és megvalósítása során, brüsszeli konferenciákon, nyári egyetemekszerteágazó, minden diszciplína határát átszelő vitáin, doktori iskolánk felvételi vizsgáin. Mindigugyanazt tapasztaltam: a tudás megosztásának, közlésének vágya keveredik nála a kíváncsisággal, azúj gondolatok iránti fogékonysággal, frappáns következtetések óvatosan mérlegelő tesztelésével, és amás, az új iránti figyelemmel és nyitottsággal. Az ilyen embert soha nem az izgatja, hogy a másik mitnem tud, hanem hogy – legyen szó diákról vagy akadémikusról – eszébe jutott-e valami, ami neki mégnem. Soha nem hallottam, hogy Palánkai Tibor valakit kioktatott volna. Az igazi tudós nem kérkedika tudásával – ezért jó figyelni rá. A Jean Monnet Professzor, az ECSA alelnöke, az akadémikus, arektor, vagy a College of Europe vendégtanára mindig és mindenhol tanul.

Néhány éve Lisszabonban sétálgattunk egy konferencia után, s azon kaptuk magunkat, hogy egylebilincselő előadást hallhatunk Portugália jelenkori történtéről. Nem tudtam leplezni csodálkozáso-mat. „Tudod, nekem a történelem a hobbim”, mondta Tibor a tőle megszokott csendes hangon. „Ami-kor tehetem, történelmet olvasok.”

Jó, hogy volt és van egy másik Közgáz és hogy tartozik hozzá egy Palánkai Tibor.MISZLIVETZ FERENC

A KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR A TANÉV SORÁN TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAKOT SZERVEZ PALÁNKAI TIBOR TISZTELETÉRE.


LÉPÉST TARTANI A KORRAL

INTERJÚ MÉSZÁROS TAMÁSSAL

– Mit tart az elmúlt négy év legnagyobb eredményének oktatási, kutatási, és

infrastukturális szempontból, miben léptünk legnagyobbat előre?

– Oktatási szempontból a „Bologna-tantervek” kidolgozását, akkreditálását, vala-mint az alapképzés teljes spektrumának és egy mesterszaknak az elindítását tekin-tem ilyennek. Hozzáteszem, hogy mindez már önmagában is jelentős eredmény, ami-hez ha még hozzávesszük új szakjaink kiemelkedő népszerűségét a jelentkezésekalapján, akkor lehetünk igazán elégedettek.

Kutatási szempontból kétségtelenül a Regionális Tudásközpont megalakítása te-kinthető első számú eredménynek. Én idetartozónak tekintem a Bologna-tankönyv-sorozat eddigi köteteit is. Öröm és nagyon jelentős teljesítmény Zsolnai László ésMedvegyev Péter oxfordi kiadású könyveinek megjelenése.

Talán a legkönnyebb dolgom az infrastruktúra területén van, hiszen mindháromcampuson sikerült évek óta várt eredményt elérni. A Villányi úti volt Kertészeti Egye-tem vagyonának „nevünkre írása” és ezzel az átstrukturálási és felújítási lehetőségekmegnyílása – a magyar viszonyokat tekintve – óriási dolog. Nem mellékes persze aSomogyi Kollégium felújítása és korszerűsítése sem. A Ménesi úton ötletes cserékkelés fejlesztésekkel alakult ki az az oktatási terület, amely hosszú távon is elegendő éskorszerű is egyben. Már szinte lemondtunk a veszprémi épület „kiváltásáról”, ezértöröm, hogy a fejlesztés financiális hátterét költségvetési kompenzáció teremtettemeg. És végül a nagy „durranás” az új könyvtár és oktatási épület birtokba vétele volt2007 szeptemberében. Megérdemeltük, kiböjtöltük. Most tekinthető lezártnak a Ló-nyai Gimnázium kompenzációja. Egy kicsit ezen épület árnyékában elhomályosult aRáday Kollégium felújítása, pedig az is szép és kényelmes lett. És még nem vagyunka végén. Új kollégium(ok) építése, a főépület felújítása, a sportolási lehetőségek bőví-tése szerepel a tervek között. A következő négy évben, ahogy erre már utaltam, szinteteljes körűen megújulhat az infrastruktúra. Ráadásul döntően saját forrásból.

– Mit tervez a következő négy évben ugyanezeken a területeken, hol a leg-

nagyobb a probléma, miben legfontosabb az előrelépés?

– A legnagyobb kihívást számomra az jelenti, hogy kutatási-tudományos preszti-zsünket, ismertségünket hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt fel tudjuk zár-kóztatni képzésünk, diplománk elfogadottságához. Ilyen szempontból a nemzetközirangsorokban „labdába sem rúgunk”, és a következményekkel számolnunk kell anemzetközi minősítések kapcsán is. Ez utóbbiak pedig elengedhetetlenek az oktatásnemzetköziesítéséhez. Látható tehát, hogy komplex folyamatról van szó. Sok feltételadott az előrelépéshez, vannak is eredmények (ilyennek tekintem például a már em-lített oxfordi könyveket). A nagyobb ugráshoz azonban szervezeti, személyi,

Egyetemünk 2007 őszén újraválasztott rektorával, Mészáros Tamással beszél-

gettünk az egyetem és azon belül a Közgazdaságtudományi Kar jelenlegi hely-

zetéről és jövőbeni feladatairól.

ösztönzési változásokat tervezek. Ezek azonban nem helyettesíthetik vezető okta-tóinknak, PhD-s diákjainknak, általában a karoknak és tanszékeknek az eddigieknélnagyobb erőfeszítését, a tudományos eredmények elismerését és elismertetését(szerzői jogok, szabadalmak bejegyeztetése, értékesítése, nyilvántartása, kommuni-káció, stb.)

Az interdiszciplináris kutatások ma mindenütt preferáltak a világban (lásd jelen-tős uniós, vagy hazai pályázatok). Nálunk, vagyis a Corvinus Egyetemen nagyon isadottak az ilyen típusú kutatások indításának a feltételei. Mégsem sikerült, csak egyparányit, campus-közivé alakítani a tudásközpontot. Mégsem indult egyetlen, többkart mozgató kutatás sem az elmúlt időszakban. Döbbenetes belegondolni, hogymiközben képesek vagyunk több tíz kutatóhellyel együttműködni nemzetközi pro-jektekben, miközben az egész Bologna-fejlesztést hazai konzorciumokban hajtottukvégre, a HEFOP pályázatok megvalósításában együttműködtünk más egyetemekkel,tanácsadó cégekkel, aközben az egyetemen belüli közös kutatás, karokon, tanszéke-ken, campusokon átnyúló tudományos (és tegyük hozzá oktatási) kooperáció mini-mális.

Ez sem maradhat így tovább. Ahhoz azonban, hogy változtatni lehessen, vagy leg-alábbis eséllyel vágjak neki e téren az újabb négy évnek, meg kellett ismerni magátaz „új” intézményt. Ehhez pedig el kellett fogadni olyannak amilyen. Megérteni a bel-ső szervezeteket, a kiemelkedő személyek motivációit, megteremteni a bizalmat a ve-zetés és a vezető kutatók között, létrehozni egy vállalkozást, amelyről elhiszik, hogynem saját zsebre dolgozik, hanem szolgáltat, lobbizni a megérdemelt külső elismeré-sért, díjakért, kitüntetésekért, megtisztelni hazai és nemzetközi tudományos rendez-vényeket. A tudományos eredmények nem parancsra, előírásokra születnek. De azegyüttműködést sem lehet kikényszeríteni szervezeti összevonásokkal, kutató műhe-lyek szétverésével. A vezetés feltételeket teremthet, ösztönözhet, elismerhet. A tudása műhelyekben van. Kérdés, hogy sikerül-e aktivizálni és az egyetem érdekében ishasznosítani.

Egy egyetemmé formálni az egykori hármat, egyenrangú és együttműködő egye-temi polgárokkal – ez a legnagyobb kihívás. Fejleszteni, beruházni tudunk, és pén-zünk is lesz rá. De, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem valóban olyan is legyen, ami-lyennek a jelentkező diákok látják, maradéktalanul megfeleljen a már kivívott presz-tizsének a végzett hallgatókat fogadó vállalatok, intézmények körében és egyre in-kább nemzetközileg is jegyezzék, ezekhez elengedhetetlenül szükséges a szinergiákfelkutatása és kihasználása.

– Hogy látja a Közgazdaságtudományi Kar helyzetét országosan és az egyete-

men belül? Mit tart a kar legfőbb feladatának, és Ön szerint ezt a feladatot

mennyiben tölti be? Mi a véleménye, szükséges-e ehhez kari szintű szervezeti átren-

deződés vagy a jelenlegi szervezeti forma megfelelő?

– A jelenleg talán legfontosabb célom, a tudományos kutatás fellendítése terénabszolút meghatározó szerepe lehet a Közgazdaságtudományi Karnak. Nem vélet-lenül használtam azonban a feltételes szerkezetet. Maradva csak a pesti oldalon, két-ségtelen tény, hogy akadémikusaink, egy kivétellel, ezen a karon dolgoznak. Aligha-nem magas az egyéb tudományos fokozattal rendelkezők aránya. Itt tevékenykedikviszonylag a legtöbb professzor. De ne felejtsük el, a kar tradíciói is nagyon erősek amagyar közgazdaságtudományban. És nézzük a mérleg másik oldalát. A kar hallgatói,


bár magas pontszámmal érkeznek és a szakképzésben nem beszélhetünk tömegek-ről, nem „aratnak” az országos és nemzetközi diákköri konferenciákon. Nem vagyokmeggyőződve arról, hogy a legjobb, nemzetközi szintű és megvalósítású doktori kép-zés itt folyik. A kart a másik hat közül öt megelőzi a kutatási projektek számát és talánmindegyik másik a kutatási projektek összegét tekintve.

A mikroökonómia oktatása körül kirobbant viták, a Makroökonómia Tanszékvezetőjének közelmúltban történt távozása, valamint olyan tények, hogy nagyhírűkülföldi egyetemeken doktorált egykori hallgatóink nem egykori alma materükbejönnek vissza (ha hazajönnek egyáltalán) oktatni és kutatni; mindez sok-sok mástényező mellett azt sugallja, hogy az ország egyetlen Közgazdaságtudományi Karanem mindenben áll a tudomány csúcsán. Sokan vagyunk ezért felelősek, de legin-kább a kar tanszékvezetői, vezető oktatói és dékánjai alakíthatták volna másképpena múltat és ők tehetnek legtöbbet a jövőbeni változásokért is.

Ezen, a karnak egyáltalán nem hízelgő fejtegetést röviden úgy foglalhatnám össze,hogy ma még a karon folyik a legjobb közgazdaságtudományi képzés, de ha nem lé-pünk, rövid időn belül leköröznek a versenytársak (CEU, Pécs, Debrecen és talánmajd az ELTE is).

Mit tehetünk? Szívesen látnék egy nagy közgazdasági és egy nagy módszertaniintézetet a karon, egy-egy nemzetközi tekintélyű vezetővel az élükön (vannak ilyenekköztünk is, de kívülről is meg lehetne nyerni). Ezen intézetek irányíthatnák az alapés mesterszakok oktatását a közgazdasági képzési ágban és kooperálhatnak más ka-rokkal (elsősorban a Gazdálkodástudományi Karral) az átoktatás területén. Kiemel-kedő szerepe lehetne ezeknek az intézeteknek a kutatások megszervezésében. Lét-számában problematikusnak érzem a PhD-képzést. Nem elég népszerű a közgazda-ságtudományi doktori iskola. Nem nyújt lehetőséget az utánpótlás nevelésére.

Meg kell oldani a „nemzetközi képzést”. Egyáltalán nem lehetünk elégedettek amai megoldással (szakképzés, doktori iskola), miközben az ezekkel foglalkozó tan-székek humánerőforrás-állománya, nyelvtudása, stb. az egyetem egyik erős pontjátkellene, hogy jelentse.

A gyors, látványos fejlődést például a többnyelvű képzésben részben személyiellentétek, de legalábbis nem lelkes együttműködések akadályozzák. Ha ezen át tud-nánk lépni, nem feltétlenül szükséges szervezeti megoldásokban gondolkodni, hanem, akkor elkerülhetetlen lesz.

– Az egyetemen készült, oktatókra vonatkozó kérdőíves felmérésből az derült ki,

hogy a Közgazdaságtudományi Kar oktatói a legkevésbé elkötelezettek az egyetem

iránt. Ön szerint mi lehet ennek az oka, és hogyan, milyen eszközökkel lehet ezen

változtatni?

– Az elvárthoz képest „alacsonyabb teljesítmények” mellett érzem, hogy nem iga-zán biztató a kar oktatóinak és munkatársainak hangulata sem. Megmutatkozik ez alegutóbbi felmérés eredményeiből is. Én ennek kettős, egymással összefüggő okátlátom: egyrészt, a kar – az évek óta alkalmazott számítási metódus szerint – jelentősveszteséggel működik. Bár sok mindenkit ez nem zavar, de azért érzékelhető egyemiatti frusztráció. Ráadásul – és ez a lehetséges másik ok – úgy érzik a kari mun-katársak, hogy „szorulnak ki” az oktatásból; saját szakjaikon csökken az államilagfinanszírozott létszám (mégpedig jelentősen), és az új Bologna-alapszakokon (első-sorban az üzleti képzési ág szakjain) csökkennek a kari tanszékek által oktatott tár-

44774477I N T E RI N T E R J ÚJ Ú

gyak keretei. Mindez visszahat a jövőbeni finanszírozásra és tovább növeli a karonlévő nyomást.

Nehéz minderre megoldást találni, hiszen a matematika, a mikro- és makroöko-nómia korábbi oktatási terjedelmének visszaállítása a hallgatók többségének „feles-leges ismereteket” nyújtana, míg kisebbik része – elismerem – nem készíthető felmesterszakra. (Találjunk közösen megoldást!)

– Az idei évben indult felvételi rendszer egyik fontos tanulsága volt, hogy a

közgazdasági képzési ág a gazdaságtudományi képzési terület állami finanszíro-

zású létszámának csak mintegy 4 százalékát kapta meg. Ez drámaian alacsony

nemzetközi színtéren is. Mi a véleménye, hogyan lehet ezt az arányt magasabb

szintre emelni?

– Nem valószínű, hogy az államilag finanszírozott kereteket emelik (bár a mai ér-ték, a gazdaságtudományi képzési terület 4 százaléka mérhetetlenül alacsony). Hoz-záteszem, a mai hallgatói létszám duplája sem jelent finanszírozható hátteret. Akkormi lehet a jövőkép?

Egy, a mainál vitathatatlanul kisebb kar, amely kifejezetten elit szakokat gondoz,az egyetemi átlagnál magasabb minősítettoktató-aránnyal, országos TDK eredmé-nyekkel, idegen nyelvű képzéssel és nagyobb létszámú és magas minőségű doktoriképzéssel. Ezen kívül az egyetemi átlagnál jobb publikációs teljesítményekkel éstöbb, nemzetközi szintű kutatással. Mindemellett olyan átoktatással, amelyben aktí-van részt vesznek a kar vezető oktatói is (elsősorban közgazdasági képzésekről vanszó).

– Mit gondol általában a Bologna-folyamat eredményeként kialakuló oktatási

szerkezetről? Itt nem is finanszírozási modellre szeretnénk utalni, hanem annak a

célkitűzésnek a megvalósulására (vagy meg nem valósulására), hogy az oktatási

programot közelebb hozzuk a munkaerő-piaci igényekhez. Ez Ön szerint sikerült-e

eddig, vagy jelentős átrendeződés várható az alapszakok, a mesterszakok és a

szakirányú továbbképzések szintjén?

– E téren nem vagyok túl optimista, de természetesen a végső szót a munkaerő-piac fogja kimondani néhány év múlva. Egy-két megoldásra váró probléma azonbanmár most látható:

Az oktatási szerkezet a racionálisnál diverzifikáltabb. A sok szakon és szakirá-nyon nem biztosítható a megfelelő hallgatói létszám („optimális sorozatnagy-ság”), az egyenletesen magas minőség. Még az új épület oktatótermei sem biz-tos, hogy elegendőek lesznek a sok kiscsoportnak. És ki az, aki megjelentet tan-anyagot 20–25 hallgatónak?Minden bizonnyal gondot fog jelenteni egyszerre két – nem is igazán egybevá-gó – követelmény kielégítése az alapszakokon. Nevezetesen a munkaerő-piacibelépésre és a mesterképzésre való egyidejű felkészítésről van szó. Nem vélet-len, hogy a Közgazdaságtudományi Kar oktatói hiányolják a valamikor erőssé-güknek számító intenzív közgazdasági és módszertani képzést, a Gazdálkodás-tudományi karosok meg még több gyakorlati ismeretet vinnének a tantervekbe.Nem igazán díjazhatók azok a megoldások, amelyek Európa más országaiban isfel-felbukkannak. A hagyományos ötéves képzés „kettévágásáról” (3+2), vagy ép-pen az öt évnek a háromba való belegyömöszöléséről van szó. Ilyen hibák ná-lunk is érzékelhetők.


Legkevésbé teljesítjük „Bologna ideáit”, az átjárhatóság, a pályaváltás, stb. terü-letén. A mai bemeneti követelményekkel számolva szinte lehetetlen lesz mester-szakjainkra bekerülni más egyetemeken szerzett alapképzettséggel. Nota benemég saját belső piacunkat sem építettük fel megfelelően, hiszen az egyes cam-pusok közötti mobilitás legalább olyan nehéz lesz, mint a rajtunk kívüli intéz-ményekből érkezőknek a bekerülése.Érdemes szót ejteni, Bologna kapcsán, a szakirányú továbbképzésekről is. Meg-győződésem, hogy bővítést ezen a vonalon kellene elérni és nem a mestersza-kok számát szaporítani. Ráadásul néhány területen tálcán kínálkozik közös, in-terdiszciplináris képzés kialakítása. Persze itt sem lehet mindezt érdeksérelemnélkül megoldani, bár ez talán minimális lehet. Végül megemlítem, hogy belekell mindezt illeszteni az élethosszig tartó tanulás koncepciójába, annak továb-bi fejleszthető elemei közé.

– Az oktatási programok sikeressége, és az átalakuló egyetemi szabályzat-

rendszer a felsőoktatási törvénynek megfelelően egyre erősebben veti fel azt a

kérdést, hogy mi a helye, szerepe a hallgatónak az egyetemen. Ez a kérdés a Kar

oktatóit is erősen foglalkoztatja. Mi az Ön véleménye erről?

– E kérdést nyugodtan elpasszolhatnám azzal, hogy nem is értem, miközben su-gárzik belőle az értelmezés: „….hát nem azért jöttek ide, hogy órára járjanak és tanul-janak?” „Kinek jó az egyharmados hallgatói arány a szenátusban?” „Ha a hallgató mi-nősít, mi miért nem tehetjük azt fordítva?”

Tény, a hallgatónak a legfőbb érdeke, hogy bekerüljön. Az évek során a teljesítmény-kényszer egyre kevesebb, a IV–V. évfolyamon már alig jár egyetemre. Egy másik érv:milyen alapon szól bele például hosszú távú személyi döntésekbe az 1–2 év múlva azegyetemről távozó hallgató. Szóval morgunk, legtöbbünk számára mégis a legnagyobbelismerés a hallgatók pozitív véleménye. Nem beszélve arról, hogy nem vagyunk mi,oktatók kívülállók az ilyen hallgatói magatartás kialakulásában. Hogyan vezetjük beőket első–második évfolyamokon? Hogyan tudunk felülemelkedni azon érdekünkön,amely szerint jó ha hozzánk (szak, szakirány, alternatív tárgy) jelentkezik a hallgató,még ha nem is jár órára. Az már a terhelés szempontjából nem kerül mérésre.

Természetesen határozott véleményem és célom, hogy ezen, közösen a hallgatók-kal, változtassunk. Néhány ötlet: nem kell mindenből előadás, de legalábbis mindenhéten előadás. Évfolyamok „szabadnapját” biztosító órarend készülhet. Módosítanicélszerű a számonkérési rendszert. Minden valószínűség szerint a tandíj bevezetése,a mentesség, illetve a költségtérítéses státuszba való áthelyezés is jelentenek ösztön-zést a fegyelmezettebb magatartásra.

Nem szeretnék kitérni az egyharmados szenátusi arányra vonatkozó véleményekelől sem. Én ennek még hátrányát, érdektorzítását nem tapasztaltam, így elfogadom.Ha komolyan gondoljuk, hogy a hallgató „stakeholder”, akkor beleszólása megkerül-hetetlen. Hát ezek így együtt álláspontjaim a hallgatók szerepéről, egyetemen belülihelyéről.

– A Közgazdaságtudományi Kart az elmúlt években gazdálkodási szempontból

nem lehetett vezető helyen említeni – legfeljebb negatív értelemben. Ennek kapcsán

egyre erőteljesebben merül fel a belső elosztási arányok átalakítása. Ön szerint

milyen elvek alapján lehetne egy hatékonyabb és igazságosabb belső elosztási

rendszert kialakítani?

44994499I N T E RI N T E R J ÚJ Ú

– A Közgazdaságtudományi Kar gazdálkodási helyzete már szóba került. Szeret-ném kijelenteni, hogy „senki nem várja el”, hogy az alacsony számú szakos hallgató-ság elegendő finanszírozási hátteret jelentsen. Komolyabb „bevétel” kell, hogy meg-jelenjen – helyes elosztás esetén – az átoktatásból. Az viszont elvárható, hogy min-dent megtegyen a kar azért, hogy legjobbak legyünk a tudományos kutatások terén,hogy kiemelkedően szerepeljenek hallgatói a tudományos diákköri megmérettetése-ken, hogy nemzetközi projektekben vegyen részt az egyetem, és hogy a közgazdaságiképzési ág terén kiváló idegen nyelvű programokat kínáljunk.

Röviden szólva a kar hasznosítsa jobban tudományos képességeit az oktatási fel-adatok „pótlására”. Ha nem ez történik, az egész egyetem érdekeit szem előtt tartvakell lépéseket tenni.

TL


ANGOL NYELVŰ MAGYAR TANKÖNYV OXFORDBAN

INTERJÚ MEDVEGYEV PÉTERREL

– Nem sok tankönyvíró büszkélkedhet a neve alá kerülő Oxford University

Press felirattal. Hogyan sikerült kivívnia ezt az elismerést? Egyáltalán, honnan jött

az ötlet, hogy angol nyelven jelentessen meg tankönyvet?

– Mátyás László kollégámtól, a CEU egykori prorektorától kaptam azt a tanácsot,hogy a szakmai előrelépés érdekében érdemes lenne angolul is megjelentetni azegyik tankönyvemet. Megfogadtam a tanácsot, a választás a 2004-ben kiadott, a gaz-daságmatematikus szakon használt Sztochasztikus Analízis című könyvemre esett. Akönyvet nem egyszerűen lefordítottam, hanem erősen át is dolgoztam. Az angolnyelvű kéziratot elküldtem egyik kedves volt hallgatómnak, aki jelenleg az OxfordiEgyetem PhD-hallgatója, hogy nyelvi és egyéb szempontokból ellenőrizze, valaminthogy kikérje az ottani professzorai véleményét. Három nappal később jelentkezett azOxford University Press, hogy szeretné kiadni a könyvet matematikai sorozata része-ként.

– Milyen visszajelzések érkeztek eddig a könyvről?

– A könyv július 1-én jelent meg, így egyelőre csak az eladott darabszámokat tu-dom, amelyek megítélésem szerint elég kedvezőek. A könyv 1500 példányban jelentmeg, amelyből az első két hónap alatt körülbelül 400 darabot adtak el, ennek nagy-jából fele feltehetően magánszemélyekhez, fele pedig könyvtárakhoz került. Ez azarány a világszinten néhány tízezres pénzügyi matematikus célközönséghez mértenjónak mondható, továbbá biztató, hogy a Google első találata a „stochastic integ-ration theory” kifejezésre az én könyvem, a „stochastic integration”-re pedig hol azelső lapon van, hol a másodikon.

– Ön szerint miben rejlik a tankönyv erőssége?

– Tizenöt éve egy amerikai tanulmányút hatására kezdtem el foglalkozni pénz-ügyi matematikával, illetve ennek kapcsán a sztochasztikus folyamatok elméletével.Mikor elkezdtem a területtel foglalkozni, azt kellett tapasztalnom, hogy nincsen meg-felelő tankönyv, amiből tanulhatnék, taníthatnék. Számos könyv van a piacon, deazok jelentős része csak a legegyszerűbb eseteket tárgyalja, így igen félrevezetőek. Azáltalános esetet tárgyaló könyvek viszont számomra igen nehezen voltak csak követ-hetőek. Ekkor határoztam el, hogy nekilátok egy érthető, alapos, részleteiben kidol-gozott könyv megírásának. Bízom benne, hogy ezek a legfontosabb jellemzői akönyvnek.

– Hogyan látja a könyv jövőjét?

– A hozzám eljutott információk alapján már most sem lehetetlen, hogy lesz to-vábbi kiadása is a könyvnek, vagy legalábbis a példányszámot esetleg megemelik. De

A Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Kara Matematika

tanszékén oktató Medvegyev Péter egyetemi docens Stochastic Integration

Theory című könyvét az Oxford University Press jelentette meg 2007-ben. Eb-

ből az alkalomból a szerző interjút adott az egyetem újságjának, a Közgaz-dásznak. A következőkben ezt az interjút közöljük.

ez függ az Oxford University Press-től is, amely a marketingtevékenységeket végzi. Azeddigi eladási eredmények, bár nyilván nem egy Harry Potterről van szó, jó okotadnak némi optimizmusra. Számomra az egész könyv kapcsán az volt a legmegle-pőbb, hogy milyen simán ment. Az egyetemen a tudományos kutatások kapcsángyakran tapasztalok kishitűséget, kisebbségi érzést és ebből eredő dacos elzárkózást.Én a könyv kapcsán erre semmi okot nem látok, így igen bizakodó vagyok.

BAK ZSÓFIA


EDWARD C. PRESCOTT

A MAKROÖKONÓMIAI KUTATÁS ÁTALAKULÁSA

I. BEVEZETÉS

A következőkben egy makroökonómiai forradalomról fogok szólni, egy módszertaniátalakulásról, amely átformálta a tudományág művelését. A váltás előtt a makro-ökonómia a közgazdaságtan többi ágától nagyon elszigetelten működött. Voltak, akikszerint a makroökonómia alapvetően különbözött a közgazdaság-tudomány többiágától, vagyis a neoklasszikus közgazdaságtantól és reményt sem láttak a velük valóintegrációjára. Mások úgy gondolták, ki fognak fejlődni az empírián alapuló makro-ökonómiai összefüggések neoklasszikus alapjai. Egyik vélemény sem bizonyult igaz-nak.

Finn Kydland, valamint jómagam szerencsések vagyunk, hogy eme forradalmiváltozások részesei lehettünk, és az alábbiakban a változások előmozdításában betöl-tött szerepünkre fogok összpontosítani. Az átalakulásokról szóló történeteknek min-dig van három elengedhetetlen szakasza: a legfontosabb változásokat megelőző idő-szak, a transzformáció időszaka, valamint a változások hatására formálódó periódus.Ilyen az általam elmondandó történet is: hogyan változott meg a makroökonómia,hogyan jutott el a nemzeti számlákon alapuló egyenletrendszerektől a dinamikussztochasztikus gazdasági elemzésekig.

A makroökonómia elért az elmélet keresésének szintjéről arra a szintre, hogy kö-vetkeztetéseket vonjon le az elmélet alapján. Ezen folyamat során nagyon hasonlóvávált a természettudományokhoz. Azonban a természettudományokkal szemben amakroökonómiai elmélet fontos része, hogy az emberek a jövőre vonatkozó vára-kozásaik alapján hoznak döntéseket, és hogy végül mi történik a jövőben, az az ő dön-téseiken múlik. Ez azt jelenti, hogy a használt egyensúlyfogalomnak dinamikusnakkell lennie, és – mint látni fogjuk – ez a dinamizmus a modern makroökonómia köz-ponti eleme.

Mielőtt továbbmennénk, szeretném hangsúlyozni, hogy az a módszertan, amelymegújította a makroökonómiát, a közgazdaságtan összes ágában használható. Való-jában a makroökonómia szó egyre inkább a használt módszertant jelenti, nem pedigcsak az üzleti ciklusok vizsgálatát.

Edward C. Prescott az Arizona Állami Egyetem, Tempe egyetemi tanára és a Federal Reserve Bank,Minneapolis tudományos kutatója. A szerző köszönetet mond Dave Fettignek, Tim Kehoe-nak, RobertLucasnak, Ellen McGrattannek, Lee Ohaniannek, Richard Rogersonnak és Art Rolnicknak a segítőmegjegyzéseikért és a Nemzeti Tudományos Alapnak a pénzügyi támogatásért.A tanulmány eredeti címe: „The Transformation of Macroeconomic Policy and Resarch”. (A fordító

megjegyzése.)

A közgazdasági Nobel-díj átvétele alkalmából, 2004. december 8-án elhang-

zott előadás.

Az átalakulás eredményeként izgalmas időket élünk a makroökonómiában. A FinnKydland és jómagam által az üzleti ciklusok elemzésére kifejlesztett módszertanhasználata egyre inkább elterjed a közgazdaságtan valamennyi területén. Ezt a mód-szertant alkalmazva a kutatók képesek az elméleti és mérési eredményeket felhasz-nálni kérdések megválaszolására, rejtélyek megfogalmazására, illetve annak megha-tározására, milyen méréseket kell továbbfejleszteni ahhoz, hogy egyes kérdésekmegválaszolhatóvá váljanak.

Az elmúlt öt évben a módszertan segítségével a következő kérdésekkel foglalkoz-tam. Mi a részvények fundamentális értéke, továbbá a fundamentumok felelnek-eazért, hogy a tőzsdei árfolyamok a bruttó nemzeti összterméknél jóval jelentősebbingadozásokat mutattak az évek során? Miért csökkent harmadával az egy felnőttáltal átlagosan ledolgozott munkaórák száma Nyugat-Európában az 1970–1995 kö-zötti időszakban, és miért nem csökkent Kanadában vagy az Egyesült Államokban?Miért volt a ledolgozott órák száma öt százalékkal magasabb az Egyesült Államokbanaz 1990-es évek végén, mint ami az elméletből következne? Miért nem tudott Japánérdemi növekedést produkálni az 1992-vel kezdődő évtizedben, miközben a többifejlett ipari ország gazdasága fellendülőben volt ebben az időszakban?

Ezen kutatások nagy része az 1990-es évek vége felé megkezdett egyetemi oktatóimunkámból ered. Ezt megelőzően nem vezettem olyan kurzust, amelynek keretébenezzel a módszertannal vizsgáltunk volna makroökonómiai kérdéseket. Ez az egyete-mi tantárgy a „Makroökonómia kvantitatív elemzése” címet viselte. Azért indítottamel, mert úgy éreztem, szükség van olyan egyetemi tananyag kifejlesztésére, amely se-gít a megújult makroökonómia oktatásában. A Finn Kydlanddal közösen elért ered-ményeink az időinkonzisztencia és a megbízó-ügynök probléma terén ugyanis arra akövetkeztetésre vezettek, hogy a jó gazdaságpolitikai döntésekhez nélkülözhetetle-nek a jól képzett közgazdászok. A másik okom az volt, hogy ha az egyetemistákatmegismertetjük a modern makroökonómia izgalmas kérdéseivel, néhányan talánközgazdaság-tudományi karriert választanak és fontos eredmények elérésével hozzá-járulhatnak a tudományág fejlődéséhez.

A kurzus során a reál üzleti ciklus (real business cycle, RBC) modell gazdaságávalfoglalkozunk. Ez egy egyágazatos növekedési modell, amelyben az egyének arróldöntenek, hogy jövedelmeikből mennyit fogyasszanak el, illetve rendelkezésre állóidejükből mennyit fordítsanak munkára. Ragnar Frischnek a Nobel-díj átvételekorelmondott előadása [Frisch 1970] alapján ezt neoklasszikus növekedési modellnekhívom, mert magában foglalja az egyének helyettesítési hajlandóságát és képességét.

Az egyik döntés, amit az embereknek meg kell hozniuk, az, hogy hogyan használ-ják fel a rendelkezésükre álló időt, ami az általuk birtokolt legértékesebb erőforrás.Valóban, ahogy a tanítványaim kiszámították, az „időkészletük” jelenértéke körül-belül ötmillió mai amerikai dollár, ami alapján mindannyian multimilliomosok. Min-den RBC modellnek alapvető eleme az is, hogy az egyének eldöntik, mennyit fo-gyasszanak és mennyit ruházzanak be, vagy ami ezzel ekvivalens: mennyit takarítsa-nak meg.

A kurzus során a diákoknak kvantitatív módszerekkel kell konkrét kérdéseket ele-mezniük. Azt a módszertant használják, amit Finn Kydlanddal közösen fejlesztettünkki az üzleti ciklusok vizsgálatára. Egy jellemző feladattípus annak eldöntése, hogy avéleményformálók, kormányzati szereplők által felvetett gazdaságpolitikai javaslatok


a kívánt eredményre vezetnének-e. Az egyik ilyen kérdés a transzferek finanszírozá-sával volt kapcsolatos. Az eredmény, amire jutottak, teljes mértékben ellentmondottaz akkori közvélekedésnek. Erre a későbbiek folyamán még visszatérek, mert ez FinnKydland és jómagam üzleticiklus-elméletének következménye.

2. A GAZDASÁGPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK VIZSGÁLATÁNAK ÁTALAKULÁSA

Ezt a fejezetet az átalakulás előtti és utáni modellek leírásával kezdem. Ezt követőena gazdaságpolitikai lehetőségek közötti választásról lesz szó. A transzformáció előttaz adott helyzetekben választott gazdaságpolitikai intézkedéseket értékelték. Olyankérdések formájában folytak a gazdaságpolitikai viták, hogy például a pénzkínálatotnövelni vagy csökkenteni kell-e. Kritikájában Robert Lucas [1976] megmutatta, hogyezek a dinamikus közgazdaságtan szerint nem értelmes kérdések.

A változások óta gazdaságpolitikai szabályokat vizsgálunk. Ezek a szabályokmeghatározzák a választandó gazdaságpolitikai cselekvéseket a gazdasági körül-mények függvényében. Ahogy Finn Kydlanddel közösen megállapítottuk, nem lé-tezik legjobb gazdaságpolitikai szabály. Egy szabály csak „feltételesen legjobb”lehet, azzal a feltétellel, hogy a jövőben tartják hozzá magukat a döntéshozók. Ezekdefiníció szerint időben konzisztens szabályok, de Kydland és én bemutattuk, hogyempirikusan érdektelen eseteket kivéve a konzisztens szabályok nem optimálisakminden időpontban. A legjobb megoldás egy jó szabály követése, ehhez pedigolyan gazdasági és politikai intézményekre van szükség, amelyek fenntartják ezt aszabályt.

MAKROÖKONÓMIAI MODELLEK A TRANSZFORMÁCIÓ ELŐTT

A makroökonómiai modellek olyan egyenletrendszerek voltak, amelyek a jelen gaz-daságpolitikai akciók, a predeterminált változók, valamint a sztochasztikus sokkokértékei alapján megadták a gazdasági folyamatok alakulását. Így azonos matematikaistruktúrájúak voltak, mint a fizikai modellek. Ez az alapvető struktúra mindkét eset-ben a következő:

A t időszak kezdetén a dinamikus rendszer xt állapotban van, ut a gazdaságpoliti-kai vagy döntési változó, ε t pedig a sztochasztikus sokk.

Ebben az egyenletrendszer-megközelítésben a rendszer minden egyenletét egy-értelműen meghatározzák a paraméterek. Ezeknek a makromodelleknek az egysze-rű prototípusa egy fogyasztási függvényből, egy beruházási egyenletből, egy pénz-keresleti függvényből és egy Phillips-görbéből áll. Mindegyik egyenlet mögött gaz-dag empirikus irodalom áll, és a fogyasztási függvény, a beruházási egyenlet, vala-mint a pénzkeresleti függvény mögött komoly elméleti munka is. Az utolsó lépés azf függvényt megadó paraméterek meghatározása a statisztikai becsléselmélet esz-közeivel.

55555555TT A N U L M Á N YA N U L M Á N Y O KO K

xt+1= f (xt ,ut ,εt ).

Én is dolgoztam e keretek között. Disszertációmban az optimális gazdaságpoliti-kai választás kérdését bayesi szekvenciális döntési problémaként adtam meg. Ezazért bonyolult probléma, mert a mai cselekvésünk hatással van az egyenletekegyütthatóinak későbbi eloszlására.

Ekkoriban a makroökonometriai modellek álltak a középpontban. Az jelentette asikert a makroökonómiában, ha a kutató által kreált egyenlet bekerült az ökonomet-riai modellekbe. Lucas és én is egy jobb beruházási egyenlet megalkotásán dolgoz-tunk 1969-ben, amikor megírtuk „Beruházás bizonytalanság mellett” című cikkün-ket*, amely végül két évvel később, 1971-ben jelent meg.

Az egyenletrendszer-megközelítés kulcsfontosságú feltevése, hogy az egyenletekinvariánsak a gazdaságpolitikai intézkedésekre. Ahogy Lucas megfogalmazta kriti-kájában, ez a feltételezés nincs összhangban a dinamikus közgazdaságtannal. Meg-mutatta, hogy nincs remény a neoklasszikus szintézisre – vagyis arra, hogy kifejlőd-jön az egyenletrendszer-típusú makromodellek neoklasszikus megalapozása.

Szerencsére a dinamikus közgazdaságtan fejlődésével kialakultak más, jól kezel-hető makroökonómiai modellek is, amelyek alkalmasak tudományos következtetéseklevonására. A fejlődés kulcsmozzanata a rekurzív versenyzői egyensúly elméleténekmegalkotása volt [Lucas és Prescott 1971, Lucas 1972]. A stacionárius átmeneti való-színűségekkel rendelkező sztochasztikus folyamatok rendszereként leírt egyensúlylétfontosságú lépés volt a makroökonómia forradalmában.

MAKROÖKONÓMIAI MODELLEK A TRANSZFORMÁCIÓ UTÁN

Az átalakulás utáni modellek dinamikus, mikroalapokon álló gazdaságok, a gazda-

ság szó általános egyensúlyi értelmében. A modellben szereplő emberek azárrendszer, a gazdaságpolitika és a fogyasztási lehetőségeik alapján elérhető leg-nagyobb hasznosságra törekszenek; a vállalatok adott technológiai lehetőségek,árrendszer és gazdaságpolitika mellett a profitjukat maximalizálják; a piacok pe-dig megtisztulnak. Egyfelől a preferenciák megadják, hogy a fogyasztók mit válasz-tanak a lehetőségeik közül. Másfelől pedig a technológia meghatározza, hogy arendelkezésre álló erőforrásokból mit lehet előállítani. A preferenciák és a tech-

nológia nem függenek a gazdaságpolitikai lépésektől. Az elmélet által adottnaktekintjük, nem pedig az egyenletekből becsüljük őket, ahogyan azt az egyenlet-rendszer-megközelítés esetében tették. Az általános egyensúlyi rendszerben azempirikus kutatások a preferenciák és a technológia köré szerveződnek, nem pe-dig a háztartások és a vállalatok összességének viselkedését leírni hivatott egyen-letek köré.

AZ OPTIMÁLIS POLITIKA IDŐINKONZISZTENCIÁJA

Az átalakulás előtt az optimális döntés kiválasztása a fizikusok által kontrollprob-lémának nevezett feladat megoldását jelentette. Ez nem meglepő, hiszen az egyenlet-


* Az eredeti cím „Investment under Uncertainty” [Lucas és Prescott 1971]. (A fordító megjegyzése.)

rendszer-megközelítés is a természettudományokból ered. Ezekben a rendszerekbenérvényesül az optimalitás elve – vagyis, hogy az az optimális, ha minden időpontbanazt a lehetőséget választjuk, ami a legjobb az adott helyzet és a jövőbeni döntéshoza-talra vonatkozó adott szabályok mellett. Az optimális gazdaságpolitika időben kon-zisztens, és ennek megtalálására használhatóak a dinamikus programozás eszközei,csakúgy, mint a fizikában. Ez akkor is igaz, ha bizonytalanság is van a modellgaz-daságban.

Finn Kydland és jómagam ismertük a Lucas-kritikát és tudtuk, hogy a dinamikusegyensúlyi modellekben csak gazdaságpolitikai szabályokat lehet vizsgálni. Ez arravezetett minket, hogy a legjobb szabály keresésébe kezdjünk, ahol a szabály hozzá-rendeli a gazdaság minden lehetséges helyzetéhez a követendő gazdaságpolitikai lé-péseket. Ezen a problémán dolgoztunk, mielőtt Finn 1973-ban elhagyta a CarnegieMellon Egyetemet, hogy a Norvég Üzleti és Közgazdasági Egyetemen vállaljon mun-kát. Az 1974–1975-ös tanévben én is a norvég egyetemen voltam, így 1975 tavaszánvisszatértünk a kérdésre. Ekkor írtuk meg „Szabályok az egyedi döntések helyett: azoptimális tervek inkonzisztenciája” című írásunkat*, egyikét annak a két tanulmány-nak, amelyért Finn Kydlandet és engem Nobel-díjjal jutalmaztak.

A korábbi kutatások során időben konzisztens, stacionárius gazdaságpolitikaiszabályokat vizsgáltunk. Ezek a szabályok azon leképezésnek a fix pontjai, amely alegjobb mai szabályt a jövőben alkalmazott szabály függvényében adja meg. Az atény, hogy ezek a szabályok nem optimálisak, fontos következtetésre vezetett min-ket: a legjobb gazdaságpolitikai terv időben inkonzisztens. Ezalatt azt értem, hogya jelenben optimális terv valamelyik jövőbeli időpontban elveszti ezt a tulaj-donságát. Például, minden időpontban az az optimális, ha megadóztatjuk a meg-lévő tőkeállomány hozamát, az új beruházások megtérülését viszont nem. Ennek azaz oka, hogy a meglévő tőke hozamának adóztatása egyösszegű adóként nem tor-zítja a gazdaság működését, míg a mostani beruházások jövőbeli hozamának min-denfajta megadóztatása torzító hatású. Azonban a mai beruházások holnapra mármeglévő tőkeállománnyá válnak, vagyis holnap már az lesz az optimális, ha adótvetnek ki rájuk.

Ez arra a következtetésre vezet, hogy az elköteleződés lehetőségének értéke van,míg a diszkrecionális döntési képességnek költsége. Az elköteleződés egyetlenmódja a szabályok követése. Ezért jutottunk arra, hogy az optimális gazdaságpoliti-ka időinkonzisztenciája a szabályok követését teszi szükségessé. Bizonyos társadal-mak jelentős sikereket értek el jó, de inkonzisztens szabályok követésével, így azállampolgáraik magasabb életszínvonalat élveznek. Más társadalmak kevesebb si-kerrel jártak ezen a téren, aminek eredményeként gazdasági nehézségekkel küzde-nek.

A szabályok szükségessége a szervezetek felépítésében már régóta ismert. Ezértért mindenki egyet abban, hogy jó törvények által meghatározott szabályokra szük-ség van. A törvényi szabályozás kiküszöbölheti az időinkonzisztencia problémáját. Akutatásunkban az volt az új, hogy ez az elv a makrogazdaság-politikára is érvényes,ellentétben az akkori közvélekedéssel.


* Az eredeti cím „Rules Rather than Discretion: The Inconsistency of Optimal Plans” [Kydland és Prescott1977]. (A fordító megjegyzése.)

EGY JÓ MONETÁRIS POLITIKAI SZABÁLY KÖVETÉSÉNEK SIKERE

A jó, bár inkonzisztens szabályok követésének sikerére az egyik figyelemreméltópélda az alacsony és stabil infláció fenntartása. Mielőtt rátérnék arra az intézményre,amely sok országban hatékonynak bizonyult e cél elérésében, először megmagyará-zom, hogy miért időinkonzisztens az árstabilitást fenntartó szabály.

Képzeljünk el egy gazdaságot, amelynek néhány szektorában a nominális béreketa szabály által adott inflációhoz tartozó piactisztító szint felett határozták meg. Ez an-nak lehet a következménye, hogy egyes ágazati döntéshozók a magasabb béreket te-kintik a legjobb válasznak a többi iparág bérszintjére és a várható inflációra. Ha azárstabilitási szabályt követik, ez torzítást okoz, ami csökkenő foglalkoztatottsághozvezet. Ezt a torzítást a szabály által adottnál nagyobb inflációval lehet csökkenteni. Azilyen diszkrecionális monetáris politika esetében pontosan akkora lesz az infláció,amekkora esetében a torzítás csökkentéséből származó határhaszon megegyezik amagasabb infláció határköltségével. Ha a szereplők várakozásai racionálisak, vagyistudják, hogy a monetáris hatóság ilyen politikát folytat, az egyensúly az lesz, hogy azinfláció megnő, és a torzítás mértéke semmivel nem csökken. Ezzel szemben az ár-stabilitás melletti elköteleződés esetében alacsony lesz az infláció, igaz, a munkaerő-piaci torzítás megmarad.

Térjünk rá a sikeresnek bizonyuló intézményre: ez a független központi bank.Ezen szervezet tagjainak érdeke a szabály követése, mert ha eltérnek tőle, későbbiveszélyeknek teszik ki magukat. Ha magas az infláció kormányváltáskor, leváltják aszervezet tagjait és a központi bank hatásköreit visszavágják. Így a bank mindig ösz-tönözve van az árstabilitási szabály követésére.

A gazdaságok növekvő stabilitása, valamint a pénzügyi és hitelrendszerek javulóteljesítménye talán részben azon eredmények elterjedésének is köszönhető, amelye-ket Finn Kydlanddal leírtunk a „Szabályok az egyedi döntések helyett” című cikkünk-ben. Az emberek sokkal jobban megértik a független jegybankhoz hasonló jó makro-gazdasági intézmények fontosságát.

Hogy megtaláljuk az időben konzisztens gazdaságpolitikát, de facto egy játékotvizsgáltunk. A legegyszerűbb esetben az egyének értékfüggvénye v(k,K), a döntés-hozóké pedig v(K,K), ahol k az adott egyén tőkeállománya, K pedig a többiek tőke-állománya. Megjegyezzük, hogy azon gazdaságpolitikai lépések esetében, amelyekanonim módon kezelik az embereket, az egyének ugyanúgy rangsorolják a lehető-ségeket, mint a gazdaságpolitikai döntéshozók. Minden időszak elején a döntéshozókiválasztja azt az eseti intézkedést, ami a reprezentatív egyénnek a legjobb és azt aszabályt, ami szerint a későbbiek folyamán választani fog.

3. A MAKROÖKONÓMIAI MÓDSZERTAN ÁTALAKULÁSA

Előadásom címe „A makroökonómiai kutatás átalakulása”. Eddig azzal foglal-koztam, hogyan változott meg a gazdaságpolitikai intézkedésekről alkotott ké-pünk, most rátérek a kutatási módszertan átformálódására. A makroökonó-miában alkalmazott módszerek mások voltak a Finn Kydland és jómagam általírt „Időigényes beruházás és aggregált ingadozások” című, 1982-ben megjelent


cikk* előtt. Az új módszertant 1980 nyarán fejlesztettük ki, amikor Kydlanddalmegírtuk a cikk első vázlatát.

Mielőtt részletezném az új módszertant, beszélnem kell az üzleti ciklusokkal kap-csolatos legfontosabb tényekről és arról, hogy ezek miért vezették a közgazdászokatarra a tévútra, hogy az ingadozások nagy részben nem a reálgazdasági sokkokra adottegyensúlyi válaszok. Ezután bemutatom a módszertant, amelyet Finn Kydlanddelkifejlesztettünk és alkalmaztunk a fent említett sokkok következményeinek szám-szerű elemzésére.

Hangsúlyozom, hogy a módszertan a fontos, és ez a módszertan alkalmazhatómind a nominális, mind a reálsokkok hatásainak kvantitatív elemzésére. Ezen mód-szerek alkalmazásával sokat fejlődött a szakma. A közgazdászok immár nem talál-gatnak és spekulálnak. Ehelyett számszerű állításokat tesznek a különböző sokkok-nak és más jelenségeknek az üzleti ciklusokra való hatásairól. Ez a tanulmány egy na-gyon konstruktív és gyümölcsöző kutatási programot indított el.

3.1 TAPASZTALATI TÉNYEK AZ ÜZLETI CIKLUSOKRÓL

Az 1970-es évekre, a dinamikus közgazdaságtan kialakulása után világossá vált, hogyaz egyenletrendszer-megközelítésű modellek helyett valami másra van szükség ah-hoz, hogy a makroökonómia szervesen integrálódjon a közgazdaságtanba. Hangsú-lyozni szeretném, hogy a makroökonómia akkoriban az üzleti ciklusok vizsgálatátjelentette. A növekedéselméletet, még ha ugyanolyan aggregált közgazdasági válto-zókkal foglalkozott is, akkoriban a mikroökonómia részének tekintették, éppúgy,ahogy az adóügyi kérdéseket a közpénzügyek részének.

Az üzleti ciklus a kibocsátás és foglalkoztatás ingadozása a trend körül. De mi is atrend? Statisztikusi végzettségemnél fogva természetesen szerettem volna megfelelőelméleti definíciót találni a trendre azért, hogy ezt követően a statisztikai eszköztár-ral becsülni és mérni tudjam. De az elmélet nem nyújtott semmilyen definíciót, így1978-ban Bob Hodrickkal megtettük azt az akkor radikálisnak tűnő lépést, hogyoperacionális definíciót használjunk a trendre.1 Az ilyen definíciók esetében a fogal-mat a fogalom értékének meghatározására alkalmazott eljárás definiálja.

A mi trendünk tulajdonképpen egy jól definiált valós értékű függvény. A Hodrick-Prescott [1980] trendstatisztika jól leképezi a közgazdászok által az adatokra illesz-tett sima görbét. Az általunk vizsgált trendek egydimenziósak. Később megtudtuk,hogy az aktuáriusok is a simító eljárások ezen családját használják, ahogy korábbanNeumann János is alkalmazta őket az amerikai kormányzat megbízásából végzettballisztikai kutatásai során, a második világháború idején.2 Ez a definíció azért is jó,


* Az eredeti cím „Time to Build and Aggregate Fluctuations” [Kydland és Prescott 1982]. (A fordító

megjegyzése.)

1 Ennek az 1978-as Carnegie Mellon munkaanyagnak egy rövidebb verziója, amelyből nekem nincspéldányom, egy 1980-as Northwestern egyetemi munkaanyag. Abban az időben a tanulmány nemkapott nagy figyelmet, mert a szakma nem használta a neoklasszikus növekedési modelleket az üzleticiklusok vizsgálatára. De amint az akkori fiatalok elkezdtek a neoklasszikus modell keretében foglalkoz-ni az üzleti ciklusokkal, a szakma számára érdekessé vált a cikkben leírt statisztika.

2 Lásd Stigler [1978] statisztikatörténetét.

mert a negyedéves idősorokhoz tartozó azonos simítási paraméter megszünteti aszabadságfokot, és így az üzleti ciklus felismerése nem a kutató megítélésén múlik.Az, hogy mindenki ugyanazt a statisztikát kezdte vizsgálni, megkönnyítette az üzleti


1. ábra. Az amerikai GDP és munkaerő-felhasználás eltérése a trendtől

2. ábra. Az egy főre jutó reál-GDP és munkaerő-felhasználás növekedése

ciklusok elméletének fejlődését, mivel a tanulmányok eredményei összehasonlítha-tókká váltak.

Az üzleti ciklusokkal kapcsolatos stilizált tények egyik csoportja az, hogy az inga-dozások kétharmadát a munkaerő-felhasználás változásai okozzák, egyharmadát ateljes tényezőtermelékenység (total factor productivity, TFP) változása. A tőkefel-használás hatása gyakorlatilag nulla. A munkaerő-felhasználás ingadozásának fontos-ságát az 1. ábra szemlélteti.

Ez éles kontrasztot mutat a munkaerő-felhasználás és a kibocsátás trendjeivel,amelyek a 2. ábrán láthatók. Hosszú távon az egy főre jutó kibocsátás erősen növek-vő tendenciát mutat, míg az egy főre eső ledolgozott munkaórák alakulásában nemmutatkozik trend.

Egy másik fontos tény, hogy a fogyasztás prociklikusan mozog, vagyis a fogyasztásciklikus komponense pontosan akkor pozitív és akkor negatív, amikor a kibocsátásciklikus komponense. Egy harmadik tény, hogy százalékban mérve a beruházás tíz-szer akkora ingadozást mutat, mint a fogyasztás. Ennek következtében a beruházás aGDP-arányához képest a ciklikus kibocsátás-ingadozás aránytalanul nagy részét adja.Ezt mutatja a 3. ábra.

3.2 A TAPASZTALATI TÉNYEKBŐL LEVONT KÖVETKEZTETÉSEK

Miért jutottak a fenti tényeket vizsgáló közgazdászok arra a következtetésre, hogy ateljes tényezőtermelékenységet érő és más reálgazdasági sokkok kizárhatóak az üz-leti ciklusok magyarázói közül? Érvelésük a következő. A reálbér aciklikus, vagyis nin-csen ciklikus helyettesítési hatás a szabadidő és a fogyasztás között, csak a jövedelmi


3. ábra. Az amerikai fogyasztás és beruházás eltérése a trendtől

hatás érvényesül. Ebből következően a szabadidő és a fogyasztás normál javak. Így afellendülések idején, amikor a jövedelmek magasak, az emberek kevesebb időt tölte-nek munkával. Ez a logika parciális egyensúlyi okfejtésen alapul és a következtetéshelytelennek bizonyult.

Az 1970-es években több érdekes sejtés is megfogalmazódott arról, hogy a gazda-ság miért mutat ilyen ingadozásokat. A legtöbb egy terjedési mechanizmusra épült,ez vezetett Lucas meglepetésszerű monetáris sokkjaihoz, amelyek tartós reálhatássalbírnak. Az elmélet szerint a szabadidő kontraciklikusan mozog, ez összhangban vana megfigyelésekkel. Azonban a kibocsátás és a foglalkoztatás trendtől való eltéréseinem tartósak, holott a valóságban azok. Ez ösztönzőleg hatott a tartós reálhatású je-lenségek keresésére. Másként megfogalmazva, a közgazdászok a Frisch által a mone-táris meglepetések terjedési mechanizmusának nevezett jelenséget keresték.

Taylor [1980] és Fischer [1977] empirikus és elméleti bizonyítékokkal támasztot-ták alá azt a hipotézisüket, hogy a monetáris sokkoknak kibocsátásra és a foglalkoz-tatásra gyakorolt hatásai elsősorban azért tartósak, mert a nominálbér-szerződéseketcsak bizonyos időközönként változtatják meg. Egy másik feltételezett mechanizmusa nominális árváltozások költségessége volt. Akkoriban egyedül Long és Plosser

[1983] érvelt amellett, hogy a reálgazdasági sokkok a fontosak. Hangsúlyozom, hogy„akkoriban”, mivel a téma korántsem új a közgazdaságtanban: korábban Wicksell

[1907], Pigou [1927] és mások is azon a véleményen voltak, hogy a reálsokkok fon-tos meghatározói az üzleti ciklusoknak. Én is – ahogy szerintem Finn Kydland is –abból indultam ki 1982-es cikkünk írása során, hogy a nominális és nem a reálsokkokokozzák a gazdasági ingadozásokat.

3.3 A MAKROÖKONÓMIA ÉS A NÖVEKEDÉSELMÉLET AZ „IDŐIGÉNYES BERUHÁZÁS ÉS AGGREGÁLT INGA-

DOZÁSOK” TANULMÁNYUNK ELŐTT

Az 1970-es évek makroökonómiája nem foglalkozott a tőkefelhalmozással. Anövekedéselmélet hagyományosan a közgazdasági aggregátumok hosszú távúmozgását vizsgálta, a makroökonómia pedig a rövid távú ingadozásokat. Gyakorla-tilag nem volt kapcsolat a növekedéselmélet és az üzleti ciklusok dinamikus elmé-lete között. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a rövid távú ingadozásokért nagy-részt a munkaerő-felhasználás változásai a felelősek, míg az életszínvonal hosszútávú emelkedése a tőkefelhasználás és a teljes tényezőtermelékenység növe-kedésének köszönhető. Mindegyik változó a munkaképes korú lakosságra van ve-títve.

Kydlanddel 1980 nyarán döntöttünk úgy, hogy a neoklasszikus növekedési mo-dellt használjuk az üzleti ciklusok alakulásának vizsgálatára. Az általunk kifejlesztettalapvető elméleti keret a reál üzleti ciklusok (RBC) nevet kapta. A reál szó nem arrautal, hogy a modell csak a reálsokkok hatásaival kapcsolatos kérdések megválaszolá-sára alkalmas. Az RBC modell ugyanúgy alkalmas a monetáris sokkok következmé-nyeinek elemzésére is. Nem fogok azonban ezekkel a monetáris alkalmazásokkal fog-lalkozni, mert ezt majd Finn Kydland megteszi az ő előadásában. Ez azért is helyén-való így, mert ő és munkatársai töltötték be a vezető szerepet a monetáris politikaüzleti ciklusokra való hatásainak tanulmányozásában.


3.4. A MÓDSZERTAN

A modell sok közgazdász hozzájárulására épít, többen közülük Nobel-díjat kaptak.Simon Kuznets és Richard Stone hozzájárulása a nemzeti jövedelmi és termelésiszámlák kialakításához felbecsülhetetlen. Ezek a számlák sok, a növekedéssel kapcso-latos tapasztalati tényre világítottak rá, amelyek Solow [1956] klasszikus növekedésimodelljéhez vezettek. Solow [1970] később kalibrálta modelljét a növekedési megfi-gyeléseknek megfelelően. Ez az egyszerű, de elegáns modell jól magyarázza az alap-vető közgazdasági aggregátumok hosszú távú viselkedését. Azonban ebben a modell-ben a munkaerő-kínálat rugalmatlan, a megtakarítások aránya pedig adott. Vannakemberek a klasszikus növekedési modellben, de nem hoznak döntéseket. Ezért hivat-kozom, Frisch 1970-ben itt elmondott előadása alapján, erre a modellre klasszikusnövekedési modellként.

A Finn Kydlanddel kifejlesztett módszertan lépései a következők:

1. lépés: Kezdjük a neoklasszikus növekedési modellel

A neoklasszikus növekedési modell középpontjában a Solow–Swan-féle aggregálttermelési függvény áll. Ahogy Solow [1956] magyarázza, az aggregált termelési függ-vények mögött a nemzeti számlák jövedelmi oldalának elmélete áll.3 Versenyzőtényező- és termékpiacok, a piacra való szabad be- és kilépés esetén a termelésitényezők tulajdonosainak összes reáljövedelme megegyezik a termelt mennyiséggel.Ráadásul, a kibocsátás maximális adott termelésitényező-felhasználás esetén.

Ft a t időszak aggregált termelési függvénye, amely a kibocsátást a termelésitényezők függvényében adja meg:

(1)

ahol c a fogyasztás, x a beruházás, y a kibocsátás, k a tőkefelhasználás, l a munkaerő-felhasználás. Egy egységnyi tőkeállomány egy egységnyi tőkeinputnak felel meg és atőkeállomány � amortizációs rátával értékelődik le. Vagyis

(2)

Bevezettünk egy többidőszakos korlátot is az új kapacitások létrehozására, mert úgygondoltuk, ez is fontos lehet a sokkok terjedése szempontjából.4


3 A parciális egyensúlyi modellekre ezt már Marshall és Wicksell is megmutatta a 19. század végén, deSolow általános egyensúlyi keretbe helyezte a megállapítást.

4 Hansen [1985] megmutatta, hogy ez nem lényeges az üzleti ciklusok szempontjából, ezért jobb, ha elte-kintünk tőle.

ct + xt = yt = Ft(kt ,lt ),

kt+1 = (1–�)kt + xt .

Ahhoz, hogy a növekedési modell neoklasszikus legyen, szükséges, hogy a háztar-tások hozzák meg a megtakarítási-beruházási és a munkakínálati döntéseket. Finn-nel bevezettünk egy aggregált vagy reprezentatív háztartást, amely a lehetséges álla-potokat a fogyasztásból és a szabadidőből származó hasznosságfolyamok várhatójelenértéke alapján rangsorolja, vagyis a háztartás a következő kifejezés várható érté-két maximalizálja:

(3)

ahol c a fogyasztás és 1 – h a szabadidő. Az aggregált háztartás feltételezése részbenaz első jóléti tételen alapszik, vagyis hogy a versenyzői egyensúly az egyéni hasznos-ságok valamilyen súlyozott átlagát maximalizálja.

Korábban mások sikeresen endogenizálták a megtakarítási döntést az optimálisnövekedési pálya elemzésével, mivel a második jóléti tétel értelmében az optimálispálya a modell egyensúlyi növekedési pályája.5 De ahhoz, hogy a modell az üzleticiklusok vizsgálatára is alkalmas legyen, a munkakínálati döntést is endogenizálnikell.6

2. lépés: Módosítsuk a nemzeti számlákat úgy, hogy összhangban legyenek az elmé-

lettel

Munkásságunkat megelőzően a makroökonómia a nemzeti számlák elméleténekkialakításával foglalkozott. Azonban a preferenciák és a technológia az, amiadott, nem pedig a nemzeti számlák. Ez azt jelenti, hogy módosítanunk kellett anemzeti számlákat ahhoz, hogy összhangban legyenek az általunk használtmodellel és elméleti absztrakciókkal. A legfontosabb módosítás az üzleti ciklu-sok vizsgálatakor az, hogy a tartós fogyasztási cikkek vásárlását ugyanúgy beru-házásként kell kezelni, ahogy a nemzeti számlák is beruházásként kezelik a la-kásvásárlásokat és -felújításokat. Ha ez megvan, vissza kell számolni a tartósfogyasztási cikkek bérleti díját és az általuk nyújtott szolgáltatást, hasonlóan ah-hoz, ahogyan a saját házban lakók esetében teszik. Ez megnöveli a beruházás ará-nyát a kibocsátáson belül és hatással van a gazdaság ciklikus viselkedésére. Azértjutottunk erre a következtetésre, mert a tartós fogyasztási cikkek vásárlása nagy


5 Cass [1965] és Koopmans [1965] determinisztikus környezetben megmutatta az optimális pálya létét,és megvizsgálták a tulajdonságait is. Diamond [1965] a versenyzői egyensúlyi pályát vizsgálta egy olyangazdaságban, amelyben van tőkefelhalmozás. Ebben a modellben az egyének két perióduson át élnek.Brock és Mirman [1972] az optimális növekedés problémájával foglalkozott a technológiát érősztochasztikus sokkok jelenlétében. Ezek a tanulmányok mind a nemkvantitatív elméleti-kutatási hagyo-mány részének tekinthetők. Danthine és Donaldson [1981] számolta ki az egyensúlyi folyamatot Brockés Mirman [1972] sztochasztikus növekedési modelljére.

6 Auerbach, Kotlikoff és Skinner [1983] egy olyan determinisztikus dinamikus általános egyensúlyi elem-zést alkottak a különböző adópolitikai intézkedések vizsgálatára, amelyben endogén munkakínálatszerepelt.

� t u (ct ,1–ht),�

�t = 0

ingadozásokat mutat, ez pedig a termelők beruházásaihoz teszi hasonlóvá, nempedig az egyéb fogyasztáshoz.

3. lépés: Korlátozzuk a modellt, hogy megfeleljen a tapasztalati tényeknek

Az ebből a szempontból érdekes stilizált tények a következők: a fogyasztás és a beru-házás aránya a kibocsátásban nagyjából konstans, csakúgy, mint a munkaerő- és tőke-költségek aránya. Az összes változó, valamint a reálbér növekvő tendenciát mutat, ki-véve a munkakínálatot és a tőkehozamokat, amelyek közel állandóak. Így Cobb–Douglas termelési függvényt kapunk. Ezek a tények a tőke-termelés arány és a tőke-bérleti díj állandóságát is jelentik.

A legfontosabb tapasztalati tény az, hogy a reálbér és a fogyasztás hosszú távon azegy főre eső kibocsátással azonos ütemben növekszik, míg a munkakínálat nem mu-tat hosszú távú trendet. Ez a következő hasznosságfüggvény-formát eredményezi:

(4)

Modellünkben � = 1. Ezt a paramétert nem empirikus megfigyelések alapján állí-tottuk be, hanem számos egyéb ok miatt. A legfontosabb a gyorsan és lassan bővü-lő gazdaságok tőkehozamainak összehasonlításából ered. Szerencsére úgy találtuk,hogy eredményeink nem érzékenyek a paraméter értékére, mert kutatásaink idejé-ben ez a kulcsfontosságú közgazdasági paraméter még nem volt precízen megha-tározott.

A � = 1 esetben a fenti hasznossági függvény a következő formát ölti:

(5)

A g függvény formája fontos. A tapasztalati tények nem határozzák meg a fogyasztásés szabadidő közötti helyettesítés rugalmasságát, és ez a paraméter kulcsszerepet ját-szik a növekedési modell előrejelzései szempontjából. A későbbiekben ezt a paramé-tert is megkötöttük.

4. lépés: Vezessünk be egy Markov-féle sokkfolyamatot

Szerettük volna, hogy a modellben legyen valami, ami munkakínálati hibákhoz vezetés ami ezen hibák terjedését okozza. Itt „munkakínálati hiba” alatt azt az eltéréstértem, amely az egyéneknek a rendelkezésükre álló információk birtokában hozottoptimális munkakínálati döntése és azon döntés között van, amit akkor hoztak volna,ha tévedés nélkül meg tudták volna figyelni a gazdaság állapotát. Bevezettünk egyidőben független teljes tényezőtermelékenységi (TFP) sokkot, ami miatt az emberek


u(c,1–h) =(c g (1 – l ))1– � –1

1 – �

log c + log g (1–l ).

csak zajjal tudják megfigyelni a TFP értékét, amikor meghozzák munkakínálati dön-tésüket. Bevezettünk egy erősen perzisztens autoregresszív TFP-sokkot is. Ezt azérttettük, mert egyszerű, és kíváncsiak voltunk, milyen hatásai vannak. Annak érdeké-ben, hogy használhassuk a Kálmán-szűrőt, a két sokkot és a mérési hibát normáliseloszlásúnak feltételeztük.

5. lépés: Végezzünk egy lineáris-kvadratikus közelítést

A következő lépés a gazdaság állandósult állapotának meghatározása, amikor is a TFP-sokkok varianciája nulla. Ezután megalkotjuk az eredeti gazdaság lineáris-kvadra-tikus közelítését, amely összhangban van a stilizált tényekkel és egyensúlya könnyenkiszámolható. Ennek a gazdaságnak a viselkedése tetszőlegesen közel van az eredetigazdaságéhoz, ha a két TFP-sokk és a mérési hibák varianciája kellően kicsi. Mintkiderült, akkor is nagyon hasonló volt a modellek viselkedése, ha az általunk hasz-náltnál jóval nagyobbak voltak a varianciák.7

6. lépés: Határozzuk meg a versenyzői egyensúlyi folyamatot

A következő lépés a rekurzív versenyzői egyensúlyi sztochasztikus folyamat megha-tározása.

7. lépés: Szimuláljuk a modell gazdaságát

Az egyensúlyi sztochasztikus folyamat segítségével szimuláljuk a modellgazdaságot.Ha N a megfigyelések száma egy periódusban, N-nél jelentősen több elemből állóidősort generálunk, és az utolsó N megfigyelést vizsgáljuk. Azért generáltunk hosz-szabb idősort, hogy a modellgazdaság vizsgált pályája független legyen a megadottkezdőállapottól.

8. lépés: Vizsgáljuk meg a fontos üzleticiklus-statisztikákat és vonjunk le

tudományos következtetéseket

Az utolsó lépés a kulcsfontosságú üzleticiklus-mutatók összehasonlítása az eredeti ésa modellgazdaság esetében. Hangsúlyozom, hogy a két gazdaság azonos statisztikáitvetjük össze.

Az egyik fontos mutató a kibocsátás ciklikus komponensének szórása. Az álta-lunk ekként definiált fogalmat először kiszámoljuk a valós gazdaságra és ki-számítjuk a szórását. Ezt követően ugyanezt megtesszük a modellgazdaság szimu-lációjára. Szimuláljuk a modellt, hogy létrehozzuk a kibocsátás és más változók idő-


7 Danthine és Donaldson [1981] jutott erre az eredményre, akik számításigényes módszerekkel kiszámol-ták a sztochasztikus modell pontos egyensúlyát.

sorait. Kiszámoljuk a kibocsátás ciklikus komponensét és meghatározzuk a szó-rását. Ezt sokszor megtesszük, így meghatározható a szórás mintaeloszlásának elsőkét momentuma.

Ha a mintából számolt szórás eloszlása egy szám körül koncentrálódik, akkor ez aszám megmutatja, hogy a gazdaság milyen ingadozásokat mutatott volna, ha csak aTFP-sokkok érték volna. Ha az eloszlás nem koncentrálódik, az elmélet alapján nemmondhatunk semmit arról, hogy mi okozza az ingadozásokat. Azonban az eloszlásnagyon koncentrált, ha a negyedéves megfigyelések száma száz felett van.

Hangsúlyozom, hogy ez nem a Neyman–Pearson-féle statisztikai hipotézisvizsgá-lat értelmében vett teszt, amely nagyon hasznos egy modell vagy egy törvény keresé-sében. Itt az elmélet tesztelése a sikeres alkalmazáson keresztül zajlik. A neoklasszi-kus növekedési modell egy tesztelt elmélet.

4. A MÓDSZERTAN ALKALMAZÁSA AZ ÜZLETI CIKLUSOK KUTATÁSÁBAN

Ahogyan azt „Időigényes beruházás és aggregált ingadozások” című tanulmányunkbanmegírtuk, úgy találtuk, hogy ha a munkakínálat helyettesítési rugalmassága három,valamint a TFP-sokkok kellően perzisztensek és megfelelő nagyságúak, az üzleti ciklu-sok a neoklasszikus növekedési modellnek megfelelően alakulnak. Ez magába foglaljaa kibocsátás ingadozásának nagyságát, a ciklikus kibocsátás autokorrelációstulajdonságait, a fogyasztás és beruházás relatív ingadozását, azt a tényt, hogy a tőke-állomány hullámhegyei és -völgyei késéssel követik a kibocsátás ingadozását, valaminta szabadidő ciklikus viselkedését és a kibocsátás ciklikusságát okozó tényezőket.

Ezt követően 1986-ban írt tanulmányomban [Prescott 1986] arra az eredményrejutottam, hogy a sokkok valóban nagyon tartósak és megfelelő nagyságúak. Feltéve,hogy a munkakínálat helyettesítési rugalmassága közel van háromhoz, a TFP-sokkoktekinthetők az amerikai kibocsátásban 1954–1981 között megmutatkozó ingadozá-sok fő okozóinak.

Ez az eredmény nagyon robusztusnak bizonyult. Greenwood, Hercowitz ésHuffman [1988] például azt találta, hogy az eredmény fennáll, ha átlagban a TFP-sok-kok nem semlegesek a fogyasztás és a beruházás szempontjából. Rotemberg és Wood-

ford [1995] tökéletlen versenyt vezetett be a modellbe, és arra jutottak, hogy az ered-mény csak akkor változik, ha a monopolista járadékok sokkal magasabbak a reálisnál.Az olyan tökéletlen verseny esetében, amely összhangban van a munkaerő-költségekarányával, Hornstein [1993], valamint Devereux, Head és Lapham [1996] megmu-tatta, hogy a TFP-sokkok jelentősége alig változik. A monopolista verseny bevezetésé-vel a modellben szereplő sokkok varianciáját úgy állították be, hogy a modellben sze-replő Solow-maradék varianciája és a valós gazdaság Solow-maradékának varianciájamegegyezzen. Ezekben a monopolista versennyel működő világokban azonban aSolow-maradék nem csak a teljes tényezőtermelékenységet jelenti.

A modellgazdaságban a beruházások kevés ingadozást mutatnak, összhangban azaggregált beruházások valóságban megfigyelt sajátosságával. Azonban üzemi szintena beruházások pályája egyáltalán nem sima, és természetesen felmerül a kérdés, hogyez jár-e bármiféle következménnyel az üzleti ciklusok modellezésére. Fisher ésHornstein [2000] úgy találta, hogy a diszkrét beruházási döntéseket hozó üzemek


bevonása az egyensúlyban nem változtatja meg a TFP-sokkok ingadozásokhoz valóhozzájárulására vonatkozó becsléseket. Az üzemekre és berendezésekre vonatkozóberuházásokra Thomas [2002] megalkotott egy, az üzemi szinten diszkrét beruhá-zást mutató modellgazdaságot. A stilizált tényekre és a beruházási statisztikákra tör-tént kalibrálás esetében az ő modellje is gyakorlatilag ugyanazokat az eredményeketmutatja, mint a neoklasszikus növekedési modell.

Ríos-Rull [1995] egy körültekintően kalibrált, együtt élő nemzedékeket alkalma-zó modellt alkotott és azt találta, hogy a TFP-sokkok becsült jelentősége nem vál-tozik. Ebben a keretben Ríos-Rull [1994] eltekintett a pénzpiacoktól, így a fizikaitőke a megtakarítás egyetlen formája. A nem teljes piacnak eme szélsőséges esetesem változtatja meg a TFP-sokkok jelentőségére vonatkozó becslést. A biztosítással lenem fedhető egyedi kockázatok bevonása [lásd Krusell és Smith 1998] sem hat abecslésre. A Hansen és Prescott [2005] tanulmányban esetenként szűkös kapacitás-korlátokkal foglalkoztunk. Ebben az esetben az üzleti ciklusokra vonatkozó előrejel-zések egy kicsit megváltoznak, de olyan módon, hogy az eredmények még inkábbösszhangba kerültek az elmélettel.

Ezzel a módszertannal Danthine és Donaldson [1981], valamint Gomme ésGreenwood [1995] különböző nem-walrasi jelenségek következményeit vizsgálta.Érdekes következtetésekre jutottak a fogyasztás relatív ingadozását illetően a nagytőkeállománnyal rendelkezők és a tőkével nem rendelkezők esetében.

Freeman és Kydland [2000], valamint Cooley és Hansen [1995] azt találta, hogy apénz és a tranzakciós technológia bevonása sem változtatja meg a TFP-sokkok jelen-tőségét. Chari, Kehoe és McGrattan [2000] szerint ugyanígy a nominális szerző-dések léte sem. Időszakonként megkötött nominális szerződéseket vezettek be azalap üzleticiklus-modellbe és arra jutottak, hogy az ilyen világokban a monetárissokkok ugyan tartós, de túl kicsi hatással járnak ahhoz, hogy az üzleti ciklusok fon-tos okai lehessenek. Összefoglalva, a monetáris elemek bevonása sem változtatjameg a Kydlanddel elért azon eredményünket, hogy a TFP-sokkok az általunk vizsgált1954–1980-as időszak amerikai üzleti ciklusainak fő okozói.

Azonban minden esetben ahhoz, hogy a megfigyeltnek megfelelő nagyságú éstermészetű üzleti ciklusokat tudjunk generálni, fel kellett tételezni, hogy a munkakí-nálat helyettesítési rugalmassága három.8 Ez az eredmény robusztusságát igazolja, ésa rugalmassági paraméterre irányítja a figyelmet. Számos bizonyítékot kellett talál-nunk arra, hogy a helyettesítési rugalmasság értéke három, ahhoz, hogy bizonyosság-gal állíthassuk, a neoklasszikus növekedési modell a valóságban megfigyelhetőknekmegfelelő üzleti ciklusokat eredményez.

5. VIZSGÁLATOK A MUNKAKÍNÁLAT AGGREGÁLT HELYETTESÍTÉSIRUGALMASSÁGÁRÓL

Téves sok közgazdász azon következtetése, hogy a munkaerő-kínálat rugalmatlan,mert ez azt is maga után vonná, hogy mindenki ugyanannyi százalékos alkalmazko-


8 Az említetteken túl további, az üzleti ciklusokkal foglalkozó tanulmányok összefoglalása található az Üz-leticiklus-kutatás határai című műben [Cooley 1995].

dást hajt végre a ledolgozott munkaóráiban. A valóságban nem ez a helyzet. Az üzleticiklusok különböző pontjai közti különbség az összes ledolgozott munkaórábannagy részben a munkavállalók számának köszönhető és nem az egy munkavállalórajutó átlagos munkaóráknak. E megfigyelés alapján Rogerson [1984, 1988] egy stati-kus világot vizsgált, amelyben a munkavállalók vagy ledolgoznak egy egységes mun-kahetet, vagy egyáltalán nem dolgoznak. Megmutatta, hogy ebben a világban az agg-regált munkaerő-kínálat rugalmassága végtelen, egészen addig a pontig, ahol min-denki dolgozik.

Rogerson aggregációs eredménye ugyanolyan fontos, mint az, amin azaggregált termelési függvény feltételezése alapszik.9 A termelési technológia ese-tében az aggregált termelési függvény az empirikusan érdekes esetekben nagyoneltér azon vállalati termelési függvényektől, amelyek aggregálásával előállítható.Ugyanez a helyzet az aggregált hasznossági függvénnyel vagy egy reprezentatívháztartás hasznossági függvényével az empirikus szempontból releváns esetek-ben.

Az egy főre jutó aggregált munkaóra-kínálat, l, megegyezik a foglalkoztatottak ará-nyának, e-nek, és az egy munkavállalóra jutó munkaórák számának, h-nak, a szorza-tával, vagyis

(6)

Ha l igazodása elsődlegesen a foglalkoztatottsági rátában zajlik le, nem pedig azegy dolgozóra jutó munkaórák számában, akkor az aggregált munkaerő-kínálati ru-

galmasság sokkal nagyobb az egyéni munkakínálati rugalmasságnál.

Az e alakulására több tényező is hat. A férfiak és az egyedülálló nők szempontjábólkülönösen fontos, hogy a rendelkezésükre álló produktív időszak mekkora részébendolgoznak. Ez az arány alacsonyabb, ha az illető idő előtt visszavonul. A házas nőkreHeckman és MaCurdy [1980] azt találta, hogy – amint az a Rogerson-féle elméletbőlkövetkezik – a munkaerő-kínálatuk nagyon rugalmas, egyes becslések esetében atízes értéket is elérte. A szabadnapok és az ünnepek száma egy másik, mindenki ese-tében fontos tényező.

Hansen [1985] Rogerson [1988] feltevéséből kiindulva kifejlesztett egy megfelelőreprezentatív háztartást. Azt találta, hogy a munka oszthatatlansága esetén a TFP-sokkok önmagukban tíz százalékkal nagyobb ingadozásokat okoznak a megfigyel-teknél. Ez azt mutatja, hogy a valóságban a munkaerő-kínálat rugalmassága nem vég-telen, ahogy az a modelljében szerepel.

Hansen eredményei arra vezettek minket, hogy bevezessük a munkaerő-kínálatalkalmazkodásának mindkét (extenzív és intenzív) határát. Numerikusan azt talál-tuk, hogy a hagyományos termelési függvény esetében csak az e alkalmazkodhat.Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért? A kérdésre Hornstein és Prescott


9 Rogerson a Prescott és Townsend [1984a, 1984b] féle lutrijószágot használja. Ez leegyszerűsíti az elem-zést, de nem változtatja meg az eredményeket, mert a lutri-egyensúly ekvivalens az Arrow–Debreu-egyensúllyal, lásd Kehoe, Levine és Prescott [2002], valamint Prescott és Shell [2002].

l = eh.

[1993] adta meg a választ.10 Mi megengedtük, hogy mindkét határon bekövetkezzenaz alkalmazkodás. A kulcsfontosságú változtatás az, hogy a munkavállaló által megter-melt y kibocsátás

(7)

ahol h az egyén munkahetének hossza, k pedig az általa használt tőkeállomány. En-nek az a következménye, hogy a munkaképes korúak átlagos jövedelme h növekvőfüggvénye.

Kulcsfontosságú eredmény, hogy a tapasztalati tényeknek megfelel a neoklasz-szikus növekedési modellnek ez a módosítása. Ennek a legfontosabb vonása, hogy azadott egyén által használt tőkét más nem használja ugyanabban a periódusban.

A kalibrált gazdaság esetében azt találtuk, hogy csak az e tényezőben történik al-kalmazkodás, kivéve azt az extrém esetet, amikor mindenki dolgozik. Csak e = 1 ese-tében h > h, ahol h az endogén módon adott „általános” munkahét hossza. Kérdés,hogy miért van egyáltalán ingadozás h-ban? Erre az a válaszom, hogy olyan világok-ban, amelyekben „szigetek” vannak, egyes szigetek esetében egy adott időpontbanlehet e = 1 és h > h. Itt az i sziget a foglalkozási ágat is jelentheti, nem csak a tevékeny-ség helyét.

Egy másik kérdés: mi a reálbér? Minden egyes munkahét ára wit(h), ahol i a szige-tet jelöli. Ha valaki egyszerűen azt feltételezi, hogy az egyén az i szigeten a wit(h)/hitreálbért kapja, és regressziót illeszt hit logaritmusára ezen feltételezett bérek segítsé-gével, alacsony regressziós együtthatót kapna a Hornstein–Prescott-féle világ ezenszigetes változatára. Sokan lefuttatták ezt a regressziót a teljes munkaidőben dolgo-zó férfiakra és az elmélet által is jósolt alacsony együtthatót kaptak, függetlenül attól,hogy a mikroszintű vagy Ragnar Frisch-i munkakínálati rugalmasság nagy vagy kicsi.

Vagyis a fenti regressziós együttható alacsony értéke nem jelenti, hogy alacsonyaz aggregált munkaerő-kínálat rugalmassága is, ami igazán számít az üzleti ciklusoktanulmányozása és az adópolitikai lépések értékelése esetében. Az alacsony érték aztsem jelenti, hogy alacsony a mikroszintű munkakínálati rugalmasság, ami csak a pre-ferenciákra vonatkozó állítás. Hangsúlyozom, hogy az aggregált munkakínálati rugal-masság a preferenciáktól és a technológiától is függ. Csak empirikus szempontbólérdektelen esetekben esik egybe a mikro- és a makroszintű rugalmasság.

Az egyes országok és időszakok eltérő adórátáinak vizsgálata

Jó statisztikákat lehet találni a nagyobb fejlett ipari országok munkaerő-kínálatáról ésadórátáiról. A munkaerő-kínálatot az egy munkaképes korú állampolgárra átlagosanjutó ledolgozott munkaórával mérem.


10 Sok évvel korábban, Sherwin Rosen [1978] rámutatott arra, hogy az eltérő hosszúságú munkahetekvalójában eltérő javak, és ezek ára általában nem egyenesen arányos a munkahét hosszával. Ennek abevonása egy alkalmazott dinamikus általános egyensúlyi modellbe nem történt meg egészen aKydland és Prescott [1991] tanulmányig. Korábban Hansen és Sargent [1988] foglalkozott kétfélemunkahéttel, az alapmunkaidővel és a túlórával.

y = A h k� ,

Mivel a marginális effektív adóráták hatása a munkakínálatra a kínálat rugalmas-ságától függ, és az adókulcsok nagy eltéréseket mutatnak, ezek a megfigyelésekmajdnem ideális módon tesztelik az aggregált munkakínálati rugalmasság értékét. APrescott [2004] tanulmányban a G-7 tagjait, vagyis a nagy fejlett ipari országokatvizsgáltam. Nagy különbségek mutatkoznak az adókulcsokban és a munkaerő-kíná-latban. Kanada, Japán és az Egyesült Államok marginális adórátája 0,40 körül van,míg Franciaországé, Németországé és Olaszországé 0,60 körül.11 Az a tény, hogy anyugat-európaiak harmadával kevesebbet dolgoznak, mint az észak-amerikaiak és ajapánok, megegyezik a munkakínálati rugalmasság hármas értékéből következő elő-rejelzéssel.12 További érv az érték mellett, hogy ez megmagyarázza azt is, miért volta francia és a német munkaerő-kínálat majdnem 50 százalékkal nagyobb az 1970–1974-es időszakban, mint ma.

A különböző országok és időszakok munkaerő-kínálatának vizsgálata azt az ered-ményt sugallja, hogy a munkakínálat rugalmassága három körül van.

A nagyobb visszaesések és fellendülések vizsgálata

A legutóbbi nagyobb visszaesések tanulmányozása további bizonyítékot szolgáltat.Eszerint a munkakínálati rugalmasságnak három körül kell lennie ahhoz, hogymegmagyarázható legyen a munkaerő-kínálat minden viselkedése. A XX. századutolsó negyedében három, jó gazdasági mutatókkal rendelkező fejlett ipari ország islegalább 20 százalékos relatív veszteséget szenvedett el az egy főre jutó kibocsátás-ban, egy két százalékos növekedési trendhez viszonyítva. Ezek az országok Japán az1990-es években, valamint Új-Zéland és Svájc az 1970-es, 1980-as években. A munka-erő-kínálat viselkedése a kiegyensúlyozatlan növekedésnek ezekben a kiterjedt peri-ódusaiban ugyanarra a munkakínálati rugalmasságra utal, mint az üzleti ciklusokingadozásai.13

Bizonyíték az életciklus munkakínálata alapján

A közelmúltban Imai és Keene [2004] vizsgálta a férfiak munkakínálatának alakulá-sát az életciklusuk alatt. A reálórabérek alakulása hullámhegy-alakú, csakúgy, mint aledolgozott munkaórák számáé. A hullámhegy százalékos mértéke nagyobb a reálóra-bérek esetében, mint a ledolgozott munkaóráknál. Ebből néhányan arra következ-tettek, hogy a férfiak munkakínálata rugalmatlan, vagyis hogy a rugalmasság értékeegynél kisebb. Imai és Keene bevonta a vizsgálatába azon képességek értékét is, ame-lyekre a fiatalabb munkavállalók a munka során szert tesznek, vagyis az általuk meg-


11 Lásd Prescott [2004].12 A használt preferenciarendezés a fogyasztás és a szabadidő között tételez fel konstans helyettesítési

rugalmasságot, nem pedig a fogyasztás és a piacon kínált munka között. A reprezentatív háztartásunkmunkakínálati rugalmassága (1 - h)/h, ahol h a produktív idő munkával töltött hányada. Mivel az euró-pai h kevesebb, mint egynegyede az amerikai értéknek, az európai munkaerő-kínálat rugalmasságamég háromnál is nagyobb.

13 Lásd a számos gazdasági visszaesés vizsgálatát tartalmazó Kehoe és Prescott [2002] kötetet.

szerzett humán tőkét. Ez is a munkájuk ellenértékének része, így be kell számítani amunkabérbe. Ha ezt megtesszük, a munkabérek alakulása az életpálya során sokkallaposabb, mint a munkakínálaté. Imai és Keene eredménye a munkakínálati rugal-masságra 3,7. Ha ezt a becslést használjuk a hármas érték helyett, az üzleti ciklusok-ra vonatkozó eredmények nem változnak meg szignifikánsan. Továbbá, az elemzé-sükből következő reálkamatláb közel van ahhoz az átlagos reál-tőkemegtérüléshez,amelyre a neoklasszikus növekedési modell és a nemzeti számlák alkalmazása soránjutottunk.

Egy fontos különbség a munkagazdászok és a makroökonómusok becsléseiközött, hogy előbbiek a fogyasztás és a munkaerő-kínálat között tételeznek fel kons-tans helyettesítési rugalmasságot, míg utóbbiak a fogyasztás és a szabadidő között.

Az a probléma a munkagazdászok becsléseivel, hogy fenntartják azt a feltétele-zést, miszerint az emberek nem szervezeti keretekben dolgoznak, amelyek munka-hete rögzített. Fitzgerald [1998] bevezette a csoportos termelőtevékenységet mun-kafelügyelőkkel és dolgozókkal. A munkahét hossza rögzített. A ledolgozott mun-kaórák száma az egyének számára nem döntési változó. Az egyéni döntés az, hogydolgoznak-e vagy sem az adott szervezetnek vagy valamelyik másiknak. Ebben a vi-lágban, amikor a munkások előlépnek munkafelügyelővé, a bérük megemelkedik, dea ledolgozott munkaóráik számában nem következik be változás. A helytelen hipoté-zis fenntartása mellett ezek a megfigyelések arra a következtetésre vezetnének, hogya munkakínálat tökéletesen rugalmatlan, akkor is, ha a valóságban ettől nagyon ismessze áll.

Összefoglalva, az aggregációs megfigyelések arra utalnak, hogy az aggregáltmunkakínálat rugalmassága nagy. Az összegzési elmélet szerint, ha az alkalmazko-dás elsősorban a foglalkoztatottságban történik, nem pedig az egy főre jutó munka-órák számában, az aggregált munkakínálati rugalmasság nagy az egyéni munkakí-nálati rugalmassághoz képest. Ez az eredmény konzisztens az összes mikroszintűmegfigyeléssel, így nincs konfliktus a mikro- és a makroszintű megfigyelések kö-zött.

6. AZ ÜZLETICIKLUS-KUTATÁS JELENTŐSÉGE

Arra jutottunk, hogy az üzleti ciklusok a reálsokkokra adott optimális reakciók. A ne-gatív sokk költsége nem kerülhető el, és az erre irányuló gazdaságpolitikai intézke-dések kontraproduktívak, főleg, ha csökkentik a termelés hatékonyságát. Az 1981-esés a mostani olajválságok idején örömmel tapasztaltam, hogy nem hoztak olyan in-tézkedéseket, amelyek negatívan hatottak volna a gazdaságra a termelési hatékony-ság csökkentésén keresztül. Ez éles ellentétben áll az 1974-es olajválsággal, amikorahelyett, hogy hagyták volna a gazdaságot optimálisan reagálni a negatív sokkra,hogy minimalizálja annak költségeit, olyan intézkedéseket hoztak, amelyek rosszirányban hatottak a hatékonyságra és így sokkal nagyobb mértékben esett vissza agazdaság, mint egyébként történt volna.

Összefoglalva, a figyelem sokkal fontosabb dolgokra irányult az üzleti ciklusokhelyett. Egy ilyen fontos dolog a megfelelő adórendszer kialakítása. Finn és jómagammunkája fényt derített az adórendszerek megtervezése esetében legfontosabb köz-


gazdasági paraméterre, a munkakínálati rugalmasságra. Azzal, hogy kimutattuk, atechnológiai sokkok jelentősen hozzájárulnak a gazdasági ingadozásokhoz, a kuta-tási programunk fontos szerepet játszott abban, hogy a szakma figyelme ráirányuljonarra, hogy a gazdasági intézkedések hogyan hatnak a teljes tényezőtermelékeny-ségre.

7. AZ ÜZLETI CIKLUSOK KUTATÁSÁN TÚL

A módszertan, melyet Finn Kydland és én kifejlesztettünk és használtunk az üzleticiklusok kutatásában, ugyanígy alkalmazható más jelenségek tanulmányozására is.Ebben a részben röviden bemutatom a módszertan három sikeres alkalmazását ésegy nagyon érdekes nyitott kérdést. A munkakínálati rugalmasság hármas értéké-nek bizonyítása közben már gyakorlatilag áttekintettem egy nagyon sikeres alkal-mazást – nevezetesen azt a tanulmányomat, amely az adórendszerek szerepét vizs-gálta a fejlett országok munkaerő-kínálata közötti nagy eltérésben és az európaimunkaerő-kínálat nagy visszaesésében az 1970-es évek és az 1990-es évtized kö-zepe között.

A módszertan alkalmazása a részvényértékek vizsgálatában

Érdekes kérdés, hogy miért ingadozott az Egyesült Államokban két és félszer, Nagy-Britanniában pedig háromszor nagyobb mértékben a részvények árfolyama, mint aGDP. Más változók, például a vállalatok adózott nyeresége, vagy a vállalatok fizikaitőkéjének GDP-hez viszonyított aránya, jóval kisebb ingadozást mutatnak hosszútávon a GDP-hez képest.

Egyértelmű, hogy az egyszektoros neoklasszikus növekedési modell nem megfele-lő a vállalati eszközök piaci értékelésének vizsgálatára. A modellben szerepelnie kellegy vállalati és egy nem vállalati szektornak. Szerencsére a nemzeti számlák kimutatjáka vállalati szektor hozzáadott értékét, csakúgy, mint a kormányzat, a háztartások és azegyéni vállalkozók üzleti tevékenységeiét. Számos módosítást el kell végezni aszámlákon ahhoz, hogy összhangba kerüljenek a modellel, így például termelői árakatkell alkalmazni a vállalati szektor ráfordításainál és kibocsátásainál egyaránt.

Akkor áll be az egyensúly, amikor a vállalatok piaci értéke megegyezik a terme-lőeszközeik értékével. A nemzeti számlák tőkemérlegei adatot szolgáltatnak a dologitőkejavak újrabeszerzési költségeiről. Azonban a vállalatok nagy mennyiségű eszmeitőkével is rendelkeznek, ilyen a szervezeti tőke, a márkanevek, a szabadalmak, ezekmind befolyásolják a vállalatok piaci értékét. Ezeket az eszközöket nem lehet figyel-men kívül hagyni, amikor arról beszélünk, hogy az elmélet szerint mekkorának kel-lene lennie a részvényértéknek. Ez a részvények fundamentális értékének megha-tározási problémájához vezet, amellyel McGrattan és jómagam is foglalkoztunk (lásdMcGrattan és Prescott [2005a]).

Azt találtuk, hogy az Egyesült Államok részvényértékeinek hosszú távú viselkedé-se megfelel az elmélet előrejelzéseinek. Az adóügyi és szabályozási intézkedések iga-zán fontosnak bizonyultak a vállalati értékeknek a GDP-hez viszonyított mozgásai


esetében. Ha az osztalékfizetésre kivetett adó 50 százalék a 0 százalék helyett, avállalatok értéke a felére csökken a termelőeszközök adott értéke mellett.

A tanulmányunk egy neoklasszikus növekedési modellt használ és a modell anemzeti jövedelmi, termelési adatokra, az adóadatokra és az ágazati mérlegadatokraépül. A cikket egy brit folyóirathoz, a Review of Economic Studies-hoz adtuk be. Aszerkesztő jogosan ragaszkodott ahhoz, hogy végezzük el az elemzést Nagy-Britanni-ára éppúgy, mint az Egyesült Államokra. Idegesek voltunk, hogy mi lesz az elmélet ésa mérések eredménye, de örömmel tapasztaltuk, hogy a brit részvényértékek viselke-dése szintén összhangban volt az elmélettel. Ez egy jó példa a Finn-nel közösenkifejlesztett makroökonómiai módszertan erejéről.

A részvényárak túlzott volatilitása továbbra is fennáll. Valóban, a tanulmányunkmegerősíti ezt a rejtélyt. A termelőtőke állománya kis ingadozást mutat évről évre,míg a részvényárak néha nagymértékben változnak. Biztos vagyok benne, hogy ezt avolatilitási problémát a nem túl távoli jövőben meg fogja oldani valamelyik kreatívneoklasszikus közgazdász. Azonban már a hosszú távú probléma megoldása is hala-dás.

Ez a példa megmutatja, hogyan változott a makroökonómia a Finn Kydlanddelkialakított módszertan eredményeképpen. Mostanra a közgazdaságtan azon ágávávált, amelyben dinamikus egyensúlyi eszközöket használnak az aggregált jelenségekvizsgálatára, mindezt egységes elméleti keretben. Ez az egységesülés azt bizonyítja,hogy a közgazdaság-tudomány elég érett a dinamikus aggregált problémák vizsgála-tához.

A módszertan használata a nagy amerikai válság vizsgálatára

Az üzleti ciklusok kiküszöbölésének jóléti haszna kicsi vagy negatív. Azonban a vál-ságok kiszűrésével és a növekedési csodák elérésével nagy jóléti hasznok járnak.Cole és Ohanian [1999] tabut tört azzal, hogy a neoklasszikus növekedési modellthasználta a nagy amerikai válság vizsgálatára. Az egyik különösen érdekes eredmé-nyük az, hogy az egy felnőttre jutó munkaerő-kínálat az 1935–1939-es időszakban25 százalékkal kisebb volt, mint a válság előtt. Később Cole és Ohanian [2004] aneoklasszikus közgazdaságtant használva megmutatta, hogyan lehetett a New Dealkartellesítése az alacsony munkakínálat oka. Alátámasztja elméletüket, hogy azamerikai gazdaság gyorsan fellendült, amikor ezeket a kartellesítő intézkedéseketfelszámolták.

A japán növekedés elvesztett évtizede

Egy frissebb példa Japán elvesztegetett évtizede, az 1992–2001-es időszak. Hayashi

és Prescott [2002] a TFP-t exogénként kezelve megmutatta, hogy a neoklasszikusnövekedési modell helyesen jelzi előre a legfontosabb aggregátumok alakulását. Kü-lönösen pontosan jósolja meg a tőke nagymértékű elmélyülését és a tőkehozamokezzel járó visszaesését. A munkaerő-kínálat viselkedését is előrejelzi, ami egy továbbibizonyíték a nagy munkakínálati rugalmasságra.


Egy üzleticiklus-rejtély

1996 elején gazdasági fellendülés kezdődött az Egyesült Államokban egy, a trendhezviszonyított expanzióval és folytatódott is 1999 negyedik negyedévéig. Ezután vissza-esés következett egészen 2001 harmadik negyedéig. A csúcsponton a trendtől elsza-kadt egy főre jutó GDP 4 százalékkal volt magasabb a trendértéknél, a munkakínálat5 százalékkal haladta meg az átlagot. A magas munkaerő-kínálat kézenfekvő lehet-séges okai nem voltak érvényesek. Nem volt háború, amely ideiglenesen megnöveltevolna az adóssággal finanszírozott közösségi fogyasztást; nem voltak alacsonyak azadókulcsok; a szokásos módon mért TFP nem volt különösen magas; és nem voltolyan meglepetésszerű monetáris intézkedés, amely magas munkakínálatot okoz-hatott volna. Ezért mondom, hogy ez a fellendülés rejtély a neoklasszikus növekedésimodell számára.

Miért kínáltak ilyen sok munkaerőt az emberek ebben a fellendülési időszakban?A McGrattan és Prescott [2005a] tanulmány, amely az elmélet részvénypiaci értékek-kel kapcsolatos predikcióit fogalmazza meg, sugall egy választ. A probléma a mérés-

ben van. Ezen időszak alatt (lásd McGrattan és Prescott [2005b]) bizonyíthatóan ma-gas volt a nem mért beruházás, csakúgy, mint a nem mért díjazások. Így a kibocsátásés a termelékenység magasabb volt, mint amit a szokásos statisztikák mutatnak.A mérési probléma ezen beruházások becslésének igényét hívta életre. A gazdaságitevékenységek ilyen továbbfejlesztett mérésével az elmélet megmondhatja, hogy arejtély megoldódott-e vagy sem.

Ez a példa jól illusztrálja a mai aggregált közgazdaságtan egységes természetét.A reál üzleti ciklusok modellje kiterjesztve alkalmas a részvénypiacok viselkedésé-nek megértésére, és a kiterjesztett modellt most egy üzleticiklus-rejtély megoldásárahasználják.

8. RAGNAR FRISCH MEGVALÓSULT VÍZIÓJA

Ezt az előadást egy tiszteletadással zárom Frisch előtt, aki az első közgazdasági Nobel-díjat kapta 1969-ben. Frisch díjátvételkor elmondott előadásának címe „Az utópiszti-kus elmélettől a gyakorlati alkalmazásokig: az ökonometria esete”*. Ő az atyja a kvan-titatív neoklasszikus közgazdaságtannak, amire ő az ökonometria szóval utal a cím-ben.14

Mielőtt Frisch 1930-ban életre hívta volna az Econometric Society-t és 1933-banelindította az Econometricát, a neoklasszikus közgazdászok keveset tettek azért,hogy statisztikai megfigyelésekkel verifikálják elméleti eredményeiket. Frisch azt írjaaz előadásában, hogy ez részben az akkoriban elérhető statisztikák gyenge minő-ségével magyarázható, részben pedig azzal, hogy a neoklasszikus közgazdaságtannem a szisztematikus verifikációt szem előtt tartva fejlődött ki. Az amerikai institu-


* Az eredeti cím „From Utopian Theory to Practical Applications: The Case of Econometrics” [Frisch1970]. (A fordító megjegyzése.)

14 Frisch [1970: 12] felidézte, hogy Jevons [1835-1882] az angol matematikus és közgazdász álmodta meg,hogy egyszer kvantifikálni tudjuk a neoklasszikus közgazdaságtant.

cionalisták és a német történeti iskola hívei rámutattak erre és amellett érveltek,hogy hagyják a tényeket magukért beszélni. Ezeknek az iskoláknak a hatása a közgaz-dasági gondolkodásra minimális. Hogy Frisch-t idézzem, „a tények, amelyek magu-kért beszélnek, nagyon gyermeteg nyelvet használnak” [1970: 16]. Most az elmélet amérésekből vezeti le a fogalmait, és viszont, az elmélet újabb méréseket hív életre. Ezutóbbi az, amit McGrattan és jómagam csinálunk, hogy megoldjuk a rejtélyt: miértvolt olyan magas az amerikai foglalkoztatottság az 1990-es évek végén.

Az 1960-as években Frisch-t frusztrálta, hogy keveset haladt azon célja felé, hogya neoklasszikus közgazdaságtan kvantitatívvá váljon, és az addig történtekre „játéko-metria”* néven hivatkozott. Egy kicsit sportszerűtlen azért bírálni az üzleti ciklusokakkori vizsgálóit, mert nem használták a neoklasszikus közgazdaságtan teljes tudo-mányát. A szükséges eszközök egy része hiányzott a közgazdászok eszköztárából. Azüzleti ciklusok vizsgálatához nélkülözhetetlen ilyen eszközök többek között az álta-lános egyensúlyelméletnek a Lindahl általi kiterjesztései a dinamikus környezetre,Savage statisztikai döntéselmélete, mivel a bizonytalanság kulcsfontosságú az üzleticiklusok esetében, az általános egyensúlyelmélet Arrow és Debreu általi kiterjesztésea bizonytalan környezetre, a Blackwell által kifejlesztett rekurzív eszközök, amelyekszükségesek a dinamikus sztochasztikus egyensúly kiszámításához és értelmezésé-hez, a Lucas és Prescott-féle eredmények a rekurzív versenyzői egyensúly elméleté-nek területén15 és természetesen a számítógép.

Különösen figyelemreméltó Lucas szerepe a makroökonómiai forradalomban. Az1960-as évek végén és az 1970-es évek elején forradalmasította a makroökonómiátazzal, hogy a neoklasszikus közgazdaságtant javasolta az üzleti ciklusok vizsgálatára.Míg mások legfeljebb álmodtak erről, Lucas kitalálta, hogyan lehet ezt megtenni.1972-es „Várakozások és a pénz semlegessége” című cikkében** megteremt és ele-mez egy dinamikus sztochasztikus neoklasszikus modellt, amely produkálja azegyenletrendszer-jellegű makromodellek egyik kulcsösszefüggését, Phillips-görbét.Nem ismerek még egy ilyen jelentőségű tanulmányt a közgazdaságtanban. Az ezenelméleti elemzésen alapuló fő következtetés – vagyis, hogy nincs kihasználható átvál-tás az infláció és a foglalkoztatottság között – az 1970-es években igazolódott, amikorvoltak próbálkozások az akkor tapasztalt átváltás kiaknázására.

Azonban Lucas munkája nem kvantitatív dinamikus általános egyensúly, és csaktíz évvel később találtuk ki Finn Kydlanddal, hogyan kell a teljes dinamikus szto-chasztikus általános egyensúlyelméletet és a nemzetiszámla-statisztikákat használvakvantitatív módon levezetni az elmélet és az üzleti ciklusokkal kapcsolatos mérésekeredményeit. Az, hogy elméletünk következtetései és a megfigyelt üzleti ciklusokkvantitatív természete egybevágnak, igazolja Ragnar Frisch kutatási programját, vala-mint Robert Lucas éleslátását és kreatív zsenialitását.

Majdnem mindennel egyetértek, amit Ragnar Frisch mondott a Nobel-díjas elő-adásában, kivéve egyet. Csakúgy, mint Frisch, én is a demokratikus folyamatok buzgó


* Az eredeti szövegben a „playometrics” kifejezés szerepel. (A fordító megjegyzése.)

15 Ezt továbbfejlesztette Prescott és Mehra [1980]. A „Beruházás bizonytalanság mellett” című cikk pub-likált verziója nem tartalmazta azt a fejezetet, amelyben formálisan definiáltuk a rekurzív egyensúlyt azegyedi vállalatok és az iparágak kapacitásától is függő döntési szabályokkal és értékfüggvénnyel.

** Az eredeti cím „Expectations and the Neutrality of Money” [Lucas 1972]. (A fordító megjegyzése.)

híve vagyok. Amiben nem értek egyet vele, az a közgazdászok és a gazdaságpolitikaidöntéshozók kapcsolata. Szerinte a demokratikus politikai folyamatnak kell meg-határoznia a célt, majd a közgazdászok dolga, hogy megmondják, mi a legjobb intéz-kedés a cél elérésére. Szerintem a közgazdászok dolga, hogy megtanítsák az embere-ket arra, hogy képesek legyenek a különböző makrogazdaság-politikai szabályokatértékelni, és választani közülük képviselőik révén. Hangsúlyozom, hogy a Finn-nelközösen megírt „Szabályok a diszkrecionális döntések helyett” tanulmányunkban ar-ra jutottunk: a közvitának a szabályokról kellene szólnia, és ezeket a szabályokat csakritkán kellene változtatni, olyan késéssel, amely mérsékli az időinkonzisztencia prob-lémáját.

FORDÍTOTTA: NÉMETH ANDRÁS

IRODALOM

Auerbach, Alan J., Laurence J. Kotlikoff és Jonathan Skinner [1983]: „The EfficiencyGains from Dynamic Tax Reform”, International Economic Review, 24, febru-ár, 81–100. oldal

Brock, William A. és Leonard J. Mirman [1972]: „Optimal Economic Growth andUncertainty: The Discounted Case”, Journal of Economic Theory, 4, június,479–513. oldal

Cass, David [1965]: „Optimal Growth in an Aggregate Model of CapitalAccumulation”, Review of Economic Studies, 32, április, 233–240. oldal

Chari, V. V., Patrick J. Kehoe és Ellen R. McGrattan [2000]: „Sticky Price Models ofthe Business Cycle: Can the Contract Multiplier Solve the PersistenceProblem?”, Econometrica, 68, szeptember, 1151–1179. oldal

Cole, Harold L. és Lee E. Ohanian [1999]: „The Great Depression in the United Statesfrom a Neoclassical Perspective”, Federal Reserve Bank Minneapolis Quarterly

Review, 23, tél, 2–24. oldalCole, Harold L. és Lee E. Ohanian [2004]: „New Deal Policies and the Persistence of

the Great Depression: A General Equilibrium Analysis”, Journal of Political

Economy, 112, augusztus, 779–816. oldalCooley, Thomas F., szerk. [1995]: Frontiers of Business Cycle Research, Princeton,

N.J., Princeton University PressCooley, Thomas F. és Gary D. Hansen [1995]: „Money and the Business Cycle” in

Thomas F. Cooley [szerk.], Frontiers of Business Cycle Research, Princeton, N.J.,Princeton University Press

Danthine, Jean-Pierre és John B. Donaldson [1981]: „Stochastic Properties of Fast vs.Slow Growing Economies”, Econometrica, 49, július, 1007–1033. oldal

Devereux, Michael B., Allen C. Head és Beverly J. Lapham [1996]: „MonopolisticCompetition, Increasing Returns, and the Effects of Government Spending”,Journal of Money, Credit, Banking, 28, május, 233–254. oldal


A fordításban nyújtott szakmai segítségéért köszönettel tartozom Varga Gergelynek, a MakroökonómiaTanszék munkatársának. (A fordító)

Diamond, Peter A. [1965]: „National Debt in a Neoclassical Growth Model”, Ameri-

can Economic Review, 55, december, 1126–1150. oldalFischer, Stanley [1977]: „Long-Term Contracts, Rational Expectations, and the

Optimal Money Supply Rule”, Journal of Political Economy, 85, február,191–205. oldal

Fisher, Jonas D. M. és Andreas Hornstein [2000]: „(S, s) Inventory Policies in GeneralEquilibrium”, Review of Economic Studies, 67, január, 117–145. oldal

Fitzgerald, Terry J. [1998]: „Work Schedules, Wages, and Employment in a GeneralEquilibrium Model with Team Production” Review of Economic Dynamics, 1,október, 809–834. oldal

Freeman, Scott és Finn E. Kydland [2000]: „Monetary Aggregates and Output”,American Economic Review, 90, december, 1125–1135. oldal

Frisch, Ragnar [1970]: „From Utopian Theory to Practical Applications: The Case ofEconometrics”, Alfred Nobel Emlékelőadás, 1970. június 17.,www.nobelprize.org.

Gomme, Paul, and Jeremy Greenwood [1995]: „On the Cyclical Allocation of Risk”,Journal of Economic Dynamics and Control, 19, január–február, 92–124. oldal

Greenwood, Jeremy, Zvi Hercowitz és Gregory W. Huffman [1988]: „Investment,Capacity Utilization, and the Real Business Cycle”, American Economic

Review, 78, június, 402–417. oldalHansen, Gary D. [1985]: „Indivisible Labor and the Business Cycle”, Journal of

Monetary Economics, 16, november, 309–327. oldalHansen, Gary D. és Edward C. Prescott [2005]: „Capacity Constraints, Asymmetries,

and the Business Cycle”, Review of Economic Dynamics, kéziratHansen, Gary D. és Thomas J. Sargent [1988]: „Straight Time and Overtime in

Equilibrium”, Journal of Monetary Economics, 21, március–május, 281–308.oldal

Hayashi, Fumio és Edward C. Prescott [2002]: „The 1990s in Japan: A Lost Decade”,Review of Economic Dynamics, 5, január, 206–235. oldal

Heckman, James J. és Thomas E. MaCurdy, [1980]: „A Life Cycle Model of FemaleLabour Supply”, Review of Economic Studies, 47, január, 47–74. oldal

Hodrick, Robert J. és Edward C. Prescott [1980]: „Post-War U.S. Business Cycles: AnEmpirical Investigation”, Discussion Paper 451, Northwestern University, Cen-ter for Mathematical Studies in Economics and Management Science,megjelent: Hodrick, Robert J. és Edward C. Prescott [1997]: „Postwar U.S. Busi-ness Cycles: An Empirical Investigation”, Journal of Money, Credit, Banking,29, február, 1–16. oldal

Hornstein, Andreas [1993]: „Monopolistic Competition, Increasing Returns to Scale,and the Importance of Productivity Shocks”, Journal of Monetary Economics,31, június, 299–316. oldal

Hornstein, Andreas és Edward C. Prescott [1993]: „The Firm and the Plant in GeneralEquilibrium Theory” in Robert Becker, Michele Boldrin, Ronald Jones ésWilliam Thomson [szerk.]: General Equilibrium, Growth, and Trade II: The

Legacy of Lionel McKenzie, San Diego, Academic PressImai, Susumu és Michael P. Keene [2004]: „Intertemporal Labor Supply and Human

Capital Accumulation”, International Economic Review, 45, május, 601–641. oldal


Kehoe, Timothy J., David K. Levine és Edward C. Prescott [2002]: „Lotteries,Sunspots, and Incentive Constraints”, Journal of Economic Theory, 107, no-vember, 39–69. oldal

Kehoe, Timothy J. és Edward C. Prescott [2002]: „Great Depressions of the 20thCentury”, Review of Economic Dynamics, 5, január, 1–18. oldal

Koopmans, Tjalling C [1965]: „On the Concept of Optimal Economic Growth” inSemaine d'étude sur le role de l'analyse économétrique dans la formulation deplans de développement, Pontificiae Academiae Scientiarum Scripta Varia, 28, 1.

Krusell, Per és Anthony A. Smith, Jr. [1998]: „Income and Wealth Heterogeneity in theMacroeconomy”, Journal of Political Economy, 106, október, 867–896. oldal

Kydland, Finn E. és Edward C. Prescott [1977]: „Rules Rather than Discretion: TheInconsistency of Optimal Plans”, Journal of Political Economy, 85, június,473–492. oldal

Kydland, Finn E. és Edward C. Prescott [1982]: „Time to Build and Aggregate Fluc-tuations”, Econometrica, 50, november, 1345–1370. oldal

Kydland, Finn E. és Edward C. Prescott [1991]: „Hours and Employment Variation inBusiness Cycle Theory”, Economic Theory, 1, január, 63–82. oldal

Long, John B., Jr. és Charles I. Plosser [1983]: „Real Business Cycles”, Journal of

Political Economy, 91, február, 39–69. oldalLucas, Robert E., Jr. [1972]: „Expectations and the Neutrality of Money”, Journal of

Economic Theory, 4, április, 103–124. oldalLucas, Robert E., Jr. [1976]: „Econometric Policy Evaluation: A Critique”, Carnegie-

Rochester Conference Series Public Policy, 1, 19–46. oldalLucas, Robert E., Jr. [1995]: „Monetary Neutrality”, a Nobel-díj átvételekor elhang-

zott előadás, 1995. december 7., www.nobelprize.org.Lucas, Robert E., Jr. és Edward C. Prescott [1971]: „Investment under Uncertainty”

Econometrica, 39, szeptember, 659–681. oldalMcGrattan, Ellen R. és Edward C. Prescott [2005a]: „Taxes, Regulations, and the

Value of U.S. and U.K. Corporations”, Review of Economic Studies, 72, július,kézirat

McGrattan, Ellen R. és Edward C. Prescott [2005b]: „Productivity and the Post-1990U.S. Economy”, Federal Reserve Bank St. Louis Review, 87, július–augusztus,kézirat

Pigou, Arthur C. [1927]: Industrial Fluctuations, London, MacmillanPrescott, Edward C. [1986]: „Theory Ahead of Business Cycle Measurement”,

Carnegie-Rochester Conference Series Public Policy, 25, ősz, 11–44. oldal, újramegjelent: 1986, Federal Reserve Bank Minneapolis Quarterly Review, 10, ősz,9–22. oldal

Prescott, Edward C. [2004]: „Why Do Americans Work So Much More thanEuropeans?”, Federal Reserve Bank Minneapolis Quarterly Review, 28, július,2–13. oldal

Prescott, Edward C. és Rajnish Mehra [1980]: „Recursive Competitive Equilibrium:The Case of Homogeneous Households”, Econometrica, 48, szeptember,1365–1379. oldal

Prescott, Edward C. és Karl Shell [2002]: „Introduction to Sunspots and Lotteries”,Journal of Economic Theory, 107, november, 1–10. oldal


Prescott, Edward C. és Robert M. Townsend [1984a]: „General Competitive Analysisin an Economy with Private Information”, International Economic Review, 25,február, 1–20. oldal

Prescott, Edward C. és Robert M. Townsend [1984b]: „Pareto Optima andCompetitive Equilibria with Adverse Selection and Moral Hazard”, Econo-

metrica, 52, január, 21–45. oldalRíos-Rull, José-Víctor [1994]: „On the Quantitative Importance of Market

Completeness”, Journal of Monetary Economy, 34, december, 463–496. oldalRíos-Rull, José-Víctor [1995]: „Models with Heterogeneous Agents” in Thomas F.

Cooley [szerk.]: Frontiers of Business Cycle Research, Princeton, N.J., PrincetonUniversity Press

Rogerson, Richard [1984]: Topics in the Theory of Labor Markets, Ph.D. disszertáció,University of Minnesota, szeptember

Rogerson, Richard [1988]: „Indivisible Labor, Lotteries and Equilibrium”, Journal of

Monetary Economy, 21, január, 3–16. oldalRosen, Sherwin [1978]: „The Supply of Work Schedules and Employment” in Work

Time and Employment, Washington, D.C., National Commission for ManpowerPolicy.

Rotemberg, Julio J. és Michael Woodford [1995]: „Oligopolistic Pricing and theEffects on Aggregate Demand on Economic Activity”, Journal of Political

Economy, 100, 1153–1207. oldalSolow, Robert M. [1956]: „A Contribution to the Theory of Economic Growth.”

Quarterly Journal of Economics, 70, február, 65–94. oldalSolow, Robert M [1970]: Growth Theory: An Exposition, The Radcliffe Lectures, elő-

adva a University of Warwick egyetemen, 1969, Oxford, Oxford UniversityPress

Stigler, Stephen M. [1978]: „Mathematical Statistics in the Early States”, Annual

Statistics, 6, március, 239–265. oldalTaylor, John B. [1980]: „Aggregate Dynamics and Staggered Contracts”, Journal of

Political Economy, 88, február, 1–23. oldalThomas, Julia K. [2002]: „Is Lumpy Investment Relevant for the Business Cycle?”,

Journal of Political Economy, 110, június, 508–534. oldalWicksell, Knut [1907]: „The Enigma of Business Cycles”, angol fordításban megjelent

International Economic Papers, 1953, 3, 58–74. oldal


A MECHANIZMUSTERVEZÉS ELMÉLETE

ÖSSZEÁLLÍTOTTA A SVÉD KIRÁLYI TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NOBEL DÍJ BIZOTTSÁGA

1. BEVEZETÉS

Gazdasági tranzakciók végbemehetnek piacokon, vállalatokon vagy számos más in-tézményi formán belül is. A piacok egy része mentes az állami beavatkozásoktól, mígmás részük szabályozott. A vállalatokon belül a tranzakciók lehetnek piaci árakhozkötve, létrejöhetnek megegyezés útján, vagy akár a menedzsment is meghatározhat-ja őket. A mechanizmustervezés elmélete egy koherens keretet biztosít ahhoz, hogya sokféle intézményt („allokációs mechanizmusokat”) elemezhessük, különös tekin-tettel az ösztönzők és a magáninformáció problémáira.

A piacok, illetve a piacszerű intézmények többnyire hatékonyan osztják el a pia-con fellelhető jószágokat. A különböző közgazdasági elméleteken keresztül az egyeselemzők már régen bebizonyították a piacnak ezt a tulajdonságát, igaz, erős feltéte-lek mellett. Ezek a feltételek többek közt a megtermelt és kereskedelmi forgalombahelyezett javakra, a szereplők informáltságára és a verseny mértékére vonatkoztak.A mechanizmustervezés nagy előnye, hogy a különböző intézményeket képes kevés-bé erős feltevések mellett vizsgálni és összehasonlítani. A játékelmélet felhasználásá-val a mechanizmustervezés túlmutat a klasszikus megközelítésen, és például explicitmódon tudja modellezni azt, hogyan alakulnak ki az árak. Bizonyos esetekben a já-tékelméleti megközelítés egy újfajta megítélést eredményezett a piaci mechanizmusvizsgálata során. Erre példa az úgynevezett dupla aukció (ahol a vevők és az eladókbejelentik a vételi és eladási ajánlataikat), ami hatékony kereskedelmi intézménykéntműködhet, amennyiben valamennyi kereskedőnek van magáninformációja arról,hogy ki hogyan értékeli a kereskedelmi forgalomba került jószágot. Ahogyannövekszik a kereskedők száma, úgy a dupla aukciós mechanizmus egyre hatékonyab-ban fogja összesíteni a magáninformációkat, míg végül az összes információ azegyensúlyi árakban tükröződik [Wilson 1985]. Ezek az eredmények alátámasztjákFriedrich Hayek [1945] állítását, miszerint a piacok hatékonyan aggregálják a fontosmagáninformációkat.

A mechanizmustervezés megmutatja, hogy mely mechanizmusok optimálisak akülönböző szereplők, például az eladók, vagy a vevők számára [Samuelson 1984],továbbá a segítségével jobban megérthetjük őket. Például, az elmélet segítségévelazonosítani lehet azokat a feltételeket, amelyek mellett az aukció az eladó várható

Az itt olvasható szöveg az eredetinek nem teljes fordítása. Ahol kihagyások vannak, a fordító […] jelölésthasznált. Az eredeti tanulmány megtalálható: http://nobelprize.org/nobel_prizes/economics/laureates/2007/ecoadv07.pdf

A közgazdasági Nobel-díjat 2007-ben Leonid Hurwicz, Eric Maskin és Roger

Myerson kapta, akik lefektették a mechanizmustervezés elméletének alapjait.

Indoklásként a Svéd Királyi Tudományos Akadémia összefoglalást készített

tudományos munkásságukról. A következőkben ennek kivonatát közöljük.

bevételét maximalizálja [Harris és Raviv 1981; Myerson 1981; Riley és Samuelson1981]. Az elmélet emellett rávilágít az optimális aukcióknak olyan részleteire is, ame-lyek a feltételek elhagyása esetén következnek be [Myerson 1981; Maskin és Riley1984a]. A mechanizmustervezés segítségével a közgazdászok találtak megoldásokata monopólium árazási kérdéseire, megmutatva például, hogyan kellene az árnak aminőségtől és a mennyiségtől függenie, ha az eladó maximalizálni szeretné a várhatóbevételét [Maskin és Riley 1984b]. Az elméleti megoldásokat itt is alátámasztják amegfigyelt gyakorlatok.

Vannak esetek, amikor nincs olyan piaci mechanizmus, ami biztosítaná az erőfor-rások hatékony elosztását. Ilyen esetekben a mechanizmustervezés elméletét fel le-het használni hatékonyabb intézmények azonosítására. A klasszikus példa erre azolyan közjavak esete, mint a tiszta levegő, vagy a nemzetbiztonság. Paul Samuelson

[1954] amellett érvelt, hogy nincs olyan erőforrás-allokációs mechanizmus, amely aközjavak teljesen hatékony szintjét eredményezné, mert „minden egyén önös érde-kében áll, hogy hamis jeleket adjon, és hogy azt tettesse, hogy kevesebb érdeke fűző-dik a kollektív cselekvéshez, mint valójában…” [388. old.]. A mechanizmustervezéselméletével tudjuk elemezni Samuelson állítását. Általánosságban, az elmélettel ele-mezni lehet, hogy a különböző intézmények mekkora hatékonysággal hozzák létre aközjavakat. Össze tudunk hasonlítani piaci kimeneteleket konszenzusos, és többségielven nyugvó döntési szabályokkal, de még a diktatórikus megoldásokkal is. Egy fon-tos következtetés azonban, hogy a konszenzuson nyugvó döntési rendszerek gyakranösszeférhetetlenek a gazdasági hatékonysággal. Az elmélet segíti annak az igazolását,hogy a kormányzatnak adók kivetésével kell finanszíroznia a közjavak előállítását.A mechanizmustervezés alkalmazása számos gazdasági területen áttörést hozott, töb-bek között a szabályozás, a közpénzügyek és az adózás elméletében.

A mechanizmustervezés elmélete Leonid Hurwicz [1960] munkásságával kezdő-dött. Olyan kommunikációs rendszerként definiálta a mechanizmust, amelyben arésztvevők üzeneteket küldenek egymásnak és/vagy egy „üzenetközpontnak”. Ebbena rendszerben egy előre lefektetett szabály meghatározza a kimenetelt (mint a termé-kek és szolgáltatások elosztását) a beérkező üzenetek valamennyi együttesére. Egyilyen keretben a piacok és a piacszerű intézmények összehasonlíthatóvá válnak egytucat más, alternatív intézménnyel. Eleinte a figyelem középpontjában a mechaniz-musok információs és adatfeldolgozási költségei álltak, míg az ösztönzési problémá-tól elvonatkoztattak. Sarokkövet jelentett Marshak és Radner [1972] elmélete a cso-portokról, ami több későbbi irodalomnak adott ihletett [például Groves 1973]. Azon-ban sok esetben fontos része maradt a problémának az ösztönzők alkalmazása arésztvevők körében. A mechanizmustervezés elmélete Hurwicz [1972] után kezdettszámottevő szerepet betölteni számos alkalmazási területen. Ugyancsak Hurwicz ve-zette be a kulcsfontosságú ösztönzési kompatibilitás fogalmát, aminek segítségévelbe lehet építeni az elemzésbe az önérdekkövető résztvevők ösztönzőit. Ezzel lehető-vé válik olyan gazdaságok elemzése, ahol a szereplők önérdekkövetőek és rendelkez-nek releváns privát információval is.

Az 1970-es években a kinyilvánítási elv formalizálása, és az implementációelméletfejlődése nagy áttöréseket hozott a mechanizmustervezés elméletében. A kinyilvání-tási elv olyan betekintést ad, amely igencsak leegyszerűsíti a mechanizmustervezésiproblémák elemzését. Ennek az elvnek a felhasználásával, amikor a kutató egy adott


allokációs problémára keresi a legjobb lehetséges mechanizmust, akkor figyelmétszűkítheti a mechanizmusoknak egy kicsiny alcsoportjára, az úgynevezett direktmechanizmusokra. Bár a direkt mechanizmusoknak nem az a céljuk, hogy a világbanlévő valós intézményeket leírják, matematikai szerkezetük viszonylag könnyűvé teszia kezelésüket. Az optimalizációs probléma a direkt mechanizmusok halmazán, egyadott allokációs problémára jól definiálható matematikailag, és miután a kutató meg-találta az optimális direkt mechanizmust, utána nincs más dolga, mint azt vissza-fordítani egy valósághű mechanizmussá. Ezzel a látszólag körülményes módszerrel,a kutatóknak sikerült olyan intézményi tervezési problémákra megoldásokat találni,amelyekre egyébként nem lett volna hatékony eszközük. A kinyilvánítási elv elsőváltozatát Gibbard [1973] vezette be. Számos kutató egymástól függetlenül kiterjesz-tette a bayesi Nash-egyensúly általános fogalmára [Dasgupta, Hammond és Maskin1979; Harris és Townsend 1981; Holmstrom 1977; Myerson 1979; Rosenthal 1978].Roger Myerson [1979; 1982; 1986] terjesztette ki a legszélesebb általánosságban azelvet, és úttörőként alkalmazta olyan fontos területeken, mint a szabályozás [Baronés Myerson 1982] és az aukcióelmélet [Myerson 1981].

A kinyilvánítási elv kiemelkedő jelentőségű, de nem tudja kezelni a több egyen-súllyal bíró rendszereket. Meg tudja mutatni, hogy mely rendszereknek lesz optimá-lis egyensúlyi megoldásuk, de ezen rendszereknek létezhetnek szuboptimális egyen-súlyi helyzeteik is. Ebből adódik az a veszély, hogy a résztvevők egy ilyen szubop-timális egyensúlyi helyzetben kötnek ki. Innentől kezdve a probléma úgy fogalmaz-ható meg, hogy tervezhető-e úgy egy mechanizmus, hogy valamennyi egyensúlyihelyzete optimális legyen? Erre a problémára az első általános megoldást Eric

Maskin [1977] adta és az újonnan született implementációelmélet egy kulcsfontos-ságú része lett a modern mechanizmustervezésnek.

Az áttekintés hátralévő része a következőképpen épül fel: a második rész a főfogalmakat és eredményeket mutatja be, a harmadik rész az alkalmazásokat tárgyalja,majd a negyedik rész röviden összegez.

2. KÖZPONTI FOGALMAK ÉS FŐBB EREDMÉNYEK

Ebben a részben az ösztönzési kompatibilitás és a kinyilvánítási elv ismertetésévelkezdünk, majd tárgyalunk néhány eredményt, amelyet a két fő megoldási keretbőlnyertünk, nevezetesen a domináns stratégia egyensúlyából és a bayesi Nash-egyen-súlyból. Külön kitérünk a közjavak klasszikus ellátási problémájára, és a kétoldalúkereskedelem egy egyszerű esetére. Végül az implementáció problémájának ismerte-tésével összegzünk.

2.1. ÖSZTÖNZÉSKOMPATIBILITÁS ÉS A KINYILVÁNÍTÁSI ELV

Leonid Hurwicz [1960; 1972] első munkái jelentik a mechanizmustervezés elméle-tének születését. Hurwicz munkásságában a mechanizmus egy olyan kommuniká-ciós rendszer, amiben a résztvevők üzeneteket váltanak egymással, és ezek az üzene-tek együttesen determinálják a kimenetelt. Ezek az üzenetek tartalmazhatnak privát


információt, például egy egyénnek (valós vagy színlelt) fizetési hajlandóságát egyközjószág iránt. A mechanizmus olyan, mint egy gép, ami szerkeszti és feldolgozza abeérkezett üzeneteket, vagyis aggregálja a (valós vagy színlelt) magáninformációt.Minden egyén a saját várható kifizetését (hasznosság vagy profit) akarja maximalizál-ni, és dönthet úgy, hogy visszatart számára előnytelen információt, vagy hamis infor-mációt küld (például abban reménykedve, hogy így kevesebbel kell hozzájárulniaegy közjószághoz). Ez vezet a kimenetelek, vagyis az üzenetjátékok egyensúlyi hely-zetének „megvalósításához” (implementációhoz), ahol a mechanizmus határozzameg a játék „szabályait”. Így az alternatív mechanizmusok összehasonlítása nem más,mint az üzenetjátékok egyensúlyi helyzeteinek vizsgálata.

Ahhoz, hogy egy kutató azonosítani tudjon egy adott célfüggvényt (mint egyeladó profitját, vagy a társadalmi jólétet) optimalizáló mechanizmust, ahhoz előbbbe kell határolnia a szóba jöhető mechanizmusokat, majd meg kell határoznia azegyensúly kritériumát, amivel előre lehet jelezni a szereplők viselkedését. Ha példáula direkt mechanizmusok halmazát vizsgáljuk, amiben az egyének a magáninformáci-ójukat közlik (például egy közjószág iránti fizetési hajlandóságukat), akkor nemélünk azzal a vélekedéssel, hogy az egyének az igazat fogják mondani. Csak akkorlesznek őszinték, ha ez az érdekükben áll. Az egyéni üzenetekből a direkt mechaniz-mus meghatározza a kimenetelt (például a közjószág mennyiségét és finanszírozásá-nak díjait). Tegyük fel, hogy a domináns stratégia2 egyensúlyát választjuk viselkedésikritériumunknak. Hurwicz [1972] ösztönzési kompatibilitás fogalmát ekkor úgy tud-juk megfogalmazni, hogy a mechanizmus ösztönzési szempontból kompatibilis, haminden résztvevőnek domináns stratégiája a magáninformációjáról őszintén számotadni. Továbbá elképzelhető, hogy be szeretnénk vezetni egy részvételi korlátot: sen-kinek sem szabad rosszabb helyzetbe kerülnie, ha részt vesz a mechanizmusban. Né-hány gyenge feltétel mellett, amelyek a technológiára és az ízlésekre vonatkoznak,Hurwicz [1972] bebizonyította a következő negatív tételt: egy standard cseregazda-ságban nincs olyan részvételi korlátnak eleget tevő, ösztönzési szempontból kompa-tibilis mechanizmus, amely Pareto-optimális eredményre vezet. Máshogy megfogal-mazva, a magáninformáció kizárja a teljes hatékonyságot.

A fentiekből adódik a következő kérdés: amennyiben a mechanizmusoknak egyszélesebb osztályát vesszük figyelembe, és/vagy egy kevésbé szigorú egyensúlyi kri-tériumot fogalmazunk meg a domináns stratégia egyensúlya helyett, mint például aNash-egyensúlyt, vagy a bayesi Nash-egyensúlyt3, akkor elérhető-e a Pareto-optima-litás? Ha erre a kérdésre nemleges a válasz, akkor mekkora az elkerülhetetlen társa-dalmi veszteség, és mik a hatékonyság megfelelő szabványai? Általánosítva, azt szeret-nénk tudni, hogy milyen mechanizmus maximalizálja az adott célfüggvényünket,mint a profitot, vagy a társadalmi jólétet (függetlenül attól, hogy a kimenetel teljesenhatékony, vagy sem). A Hurwiczot [1972] követő irodalomban ezen kérdéseket meg-válaszolták, és ennek a kutatási programnak a sikeréhez nagyban hozzájárult akinyilvánítási elv felfedezése.


2 Egy stratégia akkor domináns, ha egy szereplő optimális döntése független a többi szereplő döntésétől.3 Nash-egyensúlyban valamennyi szereplő stratégiája a legjobb válasz a többi szereplő stratégiájára. A

bayesi Nash-egyensúly egy tökéletlen információn alapuló játék Nash-egyensúlya, ahogyan azt Harsányi[1967-8] definiálta.

A kinyilvánítási elv szerint egy önkényes mechanizmus bármely egyensúlyi kime-netele előállítható egy ösztönzéskompatibilis direkt mechanizmussal. Legáltaláno-sabb formájában, amelyet Myerson [1979; 1982; 1986] fogalmazott meg, a kinyilvání-tási elv nem csak akkor érvényes, ha a szereplők rendelkeznek magáninformációval,hanem akkor is, ha nem megfigyelhető cselekvésre van lehetőségük (erkölcsi kocká-zat), és akkor is, ha a mechanizmusok több szakasszal is rendelkeznek. Bár a lehetsé-ges mechanizmusok halmaza hatalmas, a kinyilvánítási elv következtében mindigmeg lehet találni az optimális mechanizmust a direkt mechanizmusok jól strukturáltalosztályában. Ennek eredményeként az irodalom sokat foglalkozott azzal a jól defi-niált matematikai problémával, amely egy adott célfüggvény maximalizálásához di-rekt mechanizmust keres, az ösztönzéskompatibilitás korlátozó feltétele mellett (ésahol helyénvaló, ott a részvételi korlát mellett is).

A kinyilvánítási elv durva bizonyítása a következőképpen néz ki az erkölcsi kocká-zat figyelembevétele nélkül. Először is, vegyük egy adott mechanizmus rögzítettegyensúlyát, és valamennyi szereplő magáninformációja legyen egyben az ő „típusa”.Tegyük fel, hogy egy t típusú szereplő m(t) üzenetet küld ebben az egyensúlyi hely-zetben. Most képzeljük el az ehhez társított direkt mechanizmust, amelyben mindenrésztvevő egyszerűen t' típust jelent be, ahol a t' jelentheti az ő valós t típusát, vagybármilyen más típust. A bejelentett t' típus az az üzenet a direkt mechanizmusban, ésa kimenetel ugyanannak van definiálva, mint amikor egy szereplő az m(t') üzenetetküldi az eredeti mechanizmus egyensúlyában. Feltevésünk szerint, egy t típusú sze-replő az m(t) üzenetet preferálta az eredeti mechanizmusban (a szereplő nem nyer-hetett többet azáltal, ha eltér ettől az üzenettől). Azaz a szereplő m(t) üzenet küldé-sét preferálta m(t')-vel szemben, bármely t' � t esetén. Így a direkt mechanizmusbanis a valós t típusát fogja bejelenteni, bármely más t' helyett. Tehát a direkt mechaniz-mus ösztönzéskompatibilis: egyik szereplő sincs arra ösztönözve, hogy a saját típusahelyett mást jelentsen be. Tehát a direkt mechanizmus ugyanahhoz a kimenetelhezvezet, mint az eredeti, így bármely (önkényes) egyensúlyt le lehet képezni egy ösz-tönzéskompatibilis direkt mechanizmussal. […]

Mint ahogy alább tárgyaljuk, a kinyilvánítási elv segítségével általánosítani tudjukHurwicz [1972] lehetetlenségi eredményét a bayesi Nash-egyensúly esetére. Ezértszükségünk van a hatékonyság egy új mércéjére, amelyet alkalmazni lehet abban azesetben, ha a szereplők rendelkeznek magáninformációval, és amely figyelembeveszi az ösztönzőket, hiszen a Pareto-optimalitás már az általános esetben nem elér-hető. Egy direkt mechanizmus akkor ösztönzéshatékony, ha a szereplők ösztönzés-kompatibilis korlátja mellett maximalizálja a szereplők valamilyen súlyozott kifizeté-sét. Ezzel a definícióval felvértezve a kutatók számos olyan kérdésre megtalálták aválaszt, amelyek Hurwicz [1972] munkájából következtek. Az egyik kulcsfontosságúkérdés, hogy vajon a piaci mechanizmusok ösztönzéshatékonyak-e. Parciális egyen-súlyokat vizsgálva Myerson és Satterthwaite [1983], valamint Wilson [1985] azttalálta, hogy a dupla aukciók ösztönzéshatékonyak. Prescott és Townsend [1984]pedig jellemezte egy ösztönzés hatékony, általános versenyzői egyensúly informáci-ós szerkezetét.

Most pedig rátérünk néhány eredményre, amelyek a közjószágokat tartalmazógazdaságokról születtek, mind a domináns stratégia egyensúlya, mind a bayesi Nash-egyensúly korlátja mellett.


2.2. A KÖZJAVAK BIZTOSÍTÁSÁNAK MECHANIZMUSAI DOMINÁNS STRATÉGIA MELLETT

Mint korábban említettük, klasszikus problémának számít a közjavak optimális előál-lítása. Amikor az egyének rendelkeznek magáninformációval a saját, közjószág irántifizetési hajlandóságukról, akkor ösztönözve lehetnek arra, hogy érdektelenségüketfejezzék ki a közjószág iránt, így csökkentve a közjószág előállításának rájuk esőköltségét. Ez a probléma gyakorlatilag valamennyi társadalomban felmerül. Például afarmerek egy csoportja, hogyan ossza meg egy közös öntözőrendszer, vagy csatorná-nak a költségét, vagy a világ országai hogyan osszák meg a globális felmelegedéscsökkentésének költségét, vagy a felnőtt testvérek hogyan osszák meg idősödőszüleik gondviselésének terheit?

1970 előtt a közgazdászok többsége úgy gondolkozott, hogy közjavakat nem lehethatékony szinten előállítani, mivel az emberek nem fedik fel valós fizetési hajlandó-ságukat. Mindenkinek a meglepetésére, Edward Clarke [1971] és Theodore Groves

[1973] megmutatták, hogy amennyiben a közjavak keresletének nincsen jövedelmihatása (vagyis technikailag kvázi-lineárisak a hasznosságfüggvények), akkor létezik amechanizmusoknak egy osztálya, ahol a szereplők domináns stratégiája valós fizeté-si hajlandóságuk kinyilvánítása, és a közjószág egyensúlyi szintje maximalizálja a tár-sadalmi többletet. […] Egy bináris döntés esetén (például megépítsünk-e egy hidat)a Clarke–Groves mechanizmus a következőképp néz ki. Minden egyéntől megkérde-zik a projektre vonatkozó fizetési hajlandóságát, és a projektet akkor és csak akkorvalósítják meg, ha az aggregált bejelentett fizetési hajlandóság meghaladja a projektköltségét. Amennyiben a projektet megvalósítják, úgy az egyén által kifizetendő adóvagy hozzájárulás úgy kerül kiszámításra, hogy veszik a projekt költségének és azösszes többi egyén felajánlásának a különbségét. Ilyen adókkal minden egyén inter-nalizálja a teljes társadalmi többletet, és az igazmondás domináns stratégia lesz min-denki számára. Azonban a fő hátulütője ennek a mechanizmusnak, hogy az összbe-vétel tipikusan nem éri el a projekt összköltségét, azaz nem lesz egyensúlyban aprojekt költségvetése [lásd Green és Laffont 1979]. Problémát okoz a túl sok és a túlkicsi hozzájárulás is. Például a megmaradt többlet szétosztása az egyének között le-rombolja az igazmondás ösztönzőjét, viszont a megmaradt többlet elpazarlása nemhatékony.

A kvázi-lineáris preferenciákon kívüli gazdasági környezetet vizsgálva, Clarke ésGroves azt találták, hogy nem sok minden érhető el domináns stratégiai mechaniz-musokkal. Ezen a területen kutatva, Gibbard [1973] és Satterthwaite [1975] megmu-tatták, hogy igen általános esetekben az egyetlen domináns stratégiai mechanizmusa diktatórikus berendezkedés, amelyben a diktátor egy előre kiválasztott szereplő,aki mindig a saját magának legmegfelelőbb alternatíváját választhatja. E negatív ered-mény miatt a kutatások elfordultak a domináns stratégiai megoldásoktól az úgyneve-zett bayesi mechanizmustervezéshez.

2.3. KÖZJAVAK BIZTOSÍTÁSA BAYESI MECHANIZMUSSAL

A bayesi modellben a szereplők várható hasznosságukat maximalizálják. A megoldásikeret tipikusan bayesi Nash-egyensúly. Az általános bayesi mechanizmustervezési


problémát Dasgupta, Hammond és Maskin [1979], Myerson [1979], valamintHarris és Townsend [1981] formalizálta. A kinyilvánítási elv felfedezése után RogerMyerson egy sor tanulmányban fejlesztette ki a bayesi mechanizmustervezés elméle-tét [Myerson 1979; 1981; 1983; Baron és Myerson 1982; Myerson és Satterthwaite1983]. Ezen tanulmányokban a lehetséges allokációk egy dimenzióban helyezked-nek el, és a szereplőknek olyan kvázi-lineáris preferenciáik vannak, amelyek teljesítikaz egyszeri metszés tulajdonságát, hasonlóan James Mirrlees és Michael Spence

munkájához. Myerson eljutott az ösztönzési korlátok elegáns jellemzéséhez, amelyrendkívüli bepillantást eredményezett. Ezt az apparátust azóta gyakran használjákalkalmazási problémáknál.

Mint már említettük a 2.2. fejezetben, közjavak előállítása esetén a Clarke–Grovesdomináns stratégiai mechanizmus megsérti a költségvetési egyensúlyt. Claude

d'Aspremont és Louis-André Gerard-Varet [1979] megmutatta, hogy ez a problémamegoldható a modell bayesi verziójában. […] Egy domináns stratégiai mechanizmus-ban az ösztönzési korlát megköveteli, hogy minden egyén hasznosságát az igazmon-dás maximalizálja, függetlenül a többi szereplő viselkedésétől. A bayesi modellben aszereplők várható hasznosságukat maximalizálják, és az ösztönzési korlátnak csak avárakozásokra kell teljesülnie. Így a bayesi modellben könnyebb kielégíteni az ösz-tönzési korlátokat, és d'Aspremont-nak és Gerard-Varet-nek sikerült pozitívabb ered-ményeket elérnie, mint amelyekk domináns stratégia mellett elérhetők. Valójáband'Aspremont és Gerard-Varet mechanizmusa felfogható a Clarke-Groves mechaniz-mus kiterjesztéseként a bayesi környezetben.

D'Aspremont és Gerard-Varet [1979] mechanizmusa Pareto-hatékony eredmé-nyekhez vezet, de mechanizmusuk megsérti a részvételi korlátokat. Így lesznek sze-replők, akik miután megfigyelték a saját típusukat, de még nem cselekedtek, inkábbúgy fognak dönteni, hogy nem vesznek részt a mechanizmusban. Vagyis ez a mecha-nizmus csak akkor működőképes, ha a részvétel kötelező. Viszont ha a részvételönkéntes, és a projekt megvalósításáról egyhangú döntést kell hozni, akkor a potya-utas probléma jelentőssé válik. Myerson [1981], valamint Mailath és Postlewaite[1990] által kifejlesztett módszerekkel megmutatható, hogy nullához tart annak avalószínűsége, hogy egy közjószágprojekt megvalósul, ha a szereplők száma növek-szik. Példájukban az aszimptotikus valószínűsége annak, hogy a projekt megvalósul,nulla, pedig valamennyi szereplő tudja, hogy együttesen jobban járnának, ha megva-lósítanák a projektet. […]

Ezek az eredmények megalapozzák Samuelson [1954] fent említett közjavakravonatkozó negatív eredményét. Plauzibilis magyarázatot adnak arra, hogy miérttorkollhattak kudarcba annyiszor a közjavak előállítására irányuló kezdeményezések.Köztudott például, hogy az olyan közjavakat érintő döntések, mint a mocsarak lecsa-polása, vagy a szabad földek elkerítése, Angliában nem voltak az egyhangúsághozkötve, míg Franciaországban igen. Ez legalább részlegesen magyarázatot adhat arrais, hogy Angliában miért növekedett gyorsabban a mezőgazdaság termelékenysége,mint Franciaországban 1600 és 1800 között [Grantham 1980; Rosenthal 1992].

A modellek jelentős részében a klasszikus Pareto-hatékonyság összeférhetetlen azönkéntes részvétellel, még ha el is tekintünk a közjavaktól. […] Ezekben a modellek-ben a Pareto-hatékonyság klasszikus fogalmát felváltja a jobban magyarázó ösztön-zéshatékonyság fogalma. Az alapvető „lehetetlenségi eredményeket”, amelyek a


Pareto-hatékonyság és az önkéntes részvétel összeegyeztethetetlenségéről születtek,Laffont és Maskin [1979], valamint Myerson és Satterthwaite [1983] bizonyították.Ahhoz, hogy ismertessük ezeket az eredményeket, és hogy közelebb kerüljünk abayesi mechanizmustervezéshez, részletesen bemutatjuk a magánjavak bilateráliskereskedésének az esetét.

2.4. PÉLDA: BILATERÁLIS KERESKEDELEM

Tegyük fel, hogy A egyén tulajdonosa egy oszthatatlan tárgynak. A azt fontolgatja,hogy ezt a tárgyat eladja B-nek. A tárgyat A w-re értékeli, míg B v-re. Normalizáljuk v-t és w-t úgy, hogy 0 és 1 közé essenek. Ha a tárgy p áron gazdát cserél, akkor A hasz-nossága p–w, vagyis az árnak, és saját értékelésének a különbsége. Hasonlóan, B-nekv–p hasznosságot hoz a tranzakció. Ha nincsen tranzakció, akkor mindkét félneknulla a hasznossága. Tegyük fel továbbá, hogy egyik félnek sincs lehetősége harma-dik féllel kereskednie.

Egy ilyen esetben, a Pareto-hatékonyság klasszikus fogalmának értelmében, haw�v, akkor létrejön az adásvétel, ha w�v, akkor nem. Vagyis a kereskedés vala-mennyi hasznát realizálják az egyének. Geometriailag ez azt jelenti, hogy akkor éscsak akkor jön létre a kereskedés, ha a (w, v) értékeléspár a lenti egységnyi oldalúnégyzet diagonálisa fölött helyezkedik el. Most tegyük fel, hogy B nem ismeri A érté-kelését, vagyis w A magáninformációja. Hasonlóan legyen v B-nek a magáninformá-ciója. Pontosabban megfogalmazva, tételezzük fel, hogy a két egyént véletlenszerűensorsoltuk ki egy olyan, különböző értékelésű egyénekből álló populációból, ahol azegyének „típusai”, w és v, statisztikailag független azonos eloszlású valószínűségiváltozók, pozitív sűrűséggel az egységnégyzet egész területén. Milyen mechanizmusthasználhatnának, amelynek segítségével kereskednének?

Egyik lehetőségük, hogy A tesz egy árajánlatot, amelyet B elfogadhat, és akkorlétrejön a tranzakció A-nak az ajánlati árán, vagy elutasíthat, és akkor nem jön létre acsere. Egy második lehetőség, hogy B tesz ugyanilyen ajánlatot A-nak. Egy harmadiklehetőség a dupla árverés. Ekkor egyszerre tesznek árajánlatot, és ha B árajánlatamagasabb A árajánlatánál, akkor létrejön a tranzakció a két ár között valahol (példáulaz árak átlagánál). Meglepetésünkre, egyik fenti mechanizmus sem rendelkezik azzala tulajdonsággal, hogy egyensúlyban kereskednének minden w�v esetén. Például,


ha A tesz egy p árajánlatot, akkor biztos, hogy p�w, és B csak akkor fogja elfogadni,ha v�p. Tehát nem lesz kereskedés, ha a w�v�p esemény, amelynek pozitív a való-színűsége, bekövetkezik. Az érvelés szimmetrikus, ha B teszi az ajánlatot. A mecha-nizmus akkor realizálná az összes hasznot, ha az egyének a saját értékelésükön áraz-nák a terméket. De ez nem ösztönzéskompatibilis. A abból fog hasznot húzni, ha azértékelésénél magasabban áraz (hogy magasabb eladási árat érjen el), B pedig akkor,ha az értékelésénél alacsonyabban áraz (hogy alacsonyabb áron meg tudja szerezni atárgyat). Vagyis mindkét fél úgy próbál javítani a helyzetén, hogy nem a saját valódiértékelésük alapján áraznak. Így viszont nem merítik ki a kereskedelemben rejlőösszes hasznot. […]

Laffont és Maskin [1979], illetve Myerson és Satterthwaite [1983] eredményeibőla következő megállapítást tehetjük a bilaterális kereskedelemre vonatkozólag. Nemlétezik olyan ösztönzéskompatibilis direkt mechanizmus, ami eleget tenne a (belső)részvételi korlátoknak, és rendelkezne azzal a tulajdonsággal, hogy a kereskedésakkor és csak akkor jön létre, ha w�v. A kinyilvánítási elvből azt a következtetést von-hatjuk le tehát, hogy nincs olyan mechanizmus, amely a kereskedelemben rejlőösszes hasznot realizálná. Másként fogalmazva, ebben a példában a klasszikus Pareto-hatékonyság összeegyeztethetetlen az önkéntes részvétellel és a szabad kereskede-lemmel. […]

2.5. AZ IMPLEMENTÁCIÓ ELMÉLETE

Az ösztönzéskompatibilitás csak azt garantálja, hogy az igazmondás egyensúlyi hely-zet, de azt nem, hogy az lenne az egyetlen egyensúly. Sok mechanizmus rendelkeziktöbb egyensúlyi helyzettel, amelyek különböző kifizetéseket eredményeznek. Példá-ul Leininger, Linhart és Radner [1989] azt találta, hogy a dupla aukciónak megszám-lálhatatlanul sok nemlineáris egyensúlyi helyzete van. Ezen egyensúlyok jóléti hatá-sai nullától az ösztönzéshatékonyságig terjednek. A több egyensúly léte nagybancsökkenti a dupla aukció használatának az értékét.

Wilson [1979] az osztható javak egységár aukcióit, és azok fedezetlen egyensúlya-it elemezte, ahol a licitálók egy nagyon alacsony ár mellett osztják fel a javakat. Ezek-ben az „összejátszós” egyensúlyokban valamennyi licitáló agresszíven licitál bármikisebbre, mint ami az általa várt, saját egyensúlyi része, és ez elriasztja a többi licitálótattól, hogy a jószág nagyobb hányadát szerezze meg, mint amiben eredetileg (impli-cit) megállapodtak. Egy ilyen implicit összejátszás nagyon káros lehet az eladóranézve. Klemperer [2004] szerint pontosan ez a fajta összejátszás terjedt el számosvalódi aukción, többek között az Egyesült Királyság elektromosáram-piacán is.

A több egyensúly problémája súlyosan érinti a társadalmi választás elméletét is.A választók, akik ki akarnak választani egyet a sok jelölt közül, koordinációs problé-mával szembesülnek. Egy olyan jelöltre szavazni, akinek csekély az esélye a végsőgyőzelemre, a „szavazat elpazarlását” jelenti. Önbeteljesítő lehet, ha kellően széleskörben elterjed egy jelöltről, hogy nincs esélye a győzelemre. Az ilyen jelenségekkönnyedén eredményezhetnek több egyensúlyi helyzetet, amelyek közül néhányvezethet szuboptimális kimenetelhez (a szavazási mechanizmusokat részletesebbenlásd a 3.3 fejezetben).


A fenti nehézségek tükrében kívánatosnak látszik olyan mechanizmusok terve-zése, amelyeknek adott célfüggvény szerint valamennyi egyensúlyi állapota optimá-lis. Ezt az irodalom az implementáció problémájának nevezi. […] Groves és Ledyard

[1977], valamint Hurwicz és Schmeidler [1978] megmutatták, hogy bizonyos esetek-ben lehetséges olyan mechanizmusok tervezése, amelyekben valamennyi Nash-egyensúly Pareto-optimális, míg Eric Maskin [1977] eljutott a Nash-implementálhatótársadalmi választási függvények általános jellemzéséig. Megmutatta a Nash-imple-mentálhatóság feltételét, amelyet ma Maskin-monotonitásnak nevezünk (lásd a 3.3fejezetet ennek szemléltetésére). Maskin [1977] azt is bebizonyította, hogy amennyi-ben teljesül a Maskin-monotonitás, a vétóerő hiányának feltétele, valamint legalábbhárom szereplő van, akkor az implementáció Nash-egyensúlyban lehetséges. […]

Maskin a tökéletes informáltság melletti játékok Nash-egyensúlyait vizsgálta, deeredményeit általánosították tökéletlen informáltság melletti játékok bayesi Nash-egyensúlyaira is [lásd Postlewaite és Schmeidler 1986; Palfrey és Srivastava 1989;Mookherjee és Reichelstein 1990; és Jackson 1991). Palfrey és Srivastava [1989]például megmutatta, hogyan lehet úgy módosítani a dupla aukciót, hogy valamennyiegyensúly ösztönzéshatékony legyen.

Maskin eredményeit számos irányba kiterjesztették. Ilyen a virtuális (vagy köze-lítő) implementáció [Matsushima 1988; Abreu és Sen 1991], vagy az implementációa bizonyíték-újratárgyalás egyensúlyaiban [Maskin és Moore 1990], és számos szek-venciális mechanizmusban [Moore és Repullo 1988]. Az implementációelmélet fon-tos szerepet játszott, és játszik a mai napig is a közgazdaságtan számos területén,mint a társadalmi választás elméletében [Moulis 1994], vagy a nem teljes szerződésekelméletében [Maskin és Tirole 1999].

3. ALKALMAZÁSOK

A mechanizmustervezés több esetben is modernizált és egységesített kutatásiterületeket. Például, a jól ismert aukciós formák bevétel-azonosságát már Vickrey

[1961] is felismerte, a mechanizmustervezés pedig eljutott a bevételazonosságnakegy általánosabb elméletéig. De az általánosan bevett aukciós formák, amelyek azösszes lehetséges eladási mechanizmus részhalmazát képezik, csak a mechanizmus-tervezés technikáival nyertek bizonyosságot. Más esetekben viszont a mechanizmus-tervezés művelői teljesen új kutatásokba fogtak bele. Nincs lehetőségünk amechanizmustervezés valamennyi alkalmazását bemutatni, de megpróbálunk ízelí-tőt nyújtani néhány fontos területről. […]

3.1. AZ OPTIMÁLIS ELADÁS ÉS BESZERZÉS MECHANIZMUSAI

Az aukciók és az aukciószerű mechanizmusok fontos részei a modern gazdaságnak.Myerson [1981] úttörő elemzése az optimális aukciókról, és az azt követő irodalom[lásd Krishna, 2002] elősegítette, hogy a közgazdászok megértsék ezen intézményekműködését. […] A problémát úgy lehet általánosan megfogalmazni, hogy egy gazda-sági szereplő el szeretne adni egy jószágot, de nem tudja, hogy a vevők mennyit haj-


landóak érte fizetni. Melyik mechanizmus lesz optimális olyan értelemben, hogymaximalizálja az eladó várható bevételét? Myerson [1981] a kinyilvánítási elvet fel-használva, olyan direkt, ösztönzéskompatibilis mechanizmusokat elemzett, amelyek-ben a licitálók közlik a fizetési hajlandóságukat. A mechanizmus pedig a beszámolókfüggvényében meghatározza, hogy ki, és milyen áron fog a tárgyhoz hozzájutni. Azösztönzéskompatibilitás garantálja, hogy igazmondás esetén bayesi Nash-egyensúlyfog kialakulni. Mivel a részvétel önkéntes, ezért az egyensúlyban teljesülnie kell egy(belső) részvételi korlátnak. Vagyis valamennyi licitálónak, aki részt vesz az aukción,legalább olyan jól kell járnia, mintha nem vett volna részt benne. Ennek a problémá-nak a megoldásához Myerson bebizonyította a bevételazonosság egy általános elmé-letét. Ez az elmélet olyan feltételeket fogalmaz meg, mint a kockázatsemlegesség,vagy a nem korrelált típusok, amelyek teljesülése mellett az eladó ugyanazt a várhatóbevételt éri el bármely aukcióval, ha a jószág a licitben legmagasabb árat kínálóhozkerül. Konkrétan a négy jól ismert aukciós forma (az angol, a holland, az elsőáras zártlicites és a másodáras zárt licites) ugyanazt a várható bevételt eredményezi. Myerson[1981] megmutatta, hogy amennyiben a licitálók „szimmetrikusak” (egy féle típus-ból sorsoljuk ki őket), és az eladó megszab egy megfelelő limitárat (azt a legalacso-nyabb árat, amely alatt nem fogja eladni), akkor mind a négy aukciós forma optimá-lis. […] Például, ha a licitálók típusát függetlenül sorsoljuk ki egy 0-tól 100-ig terjedőegyenletes eloszlásból, akkor az optimális licitár 50, függetlenül a licitálók számától.A licitár arra ösztönzi az 50-nél magasabb rezervációs árral rendelkező licitálókat,hogy magasabb árig licitáljanak, ami növeli a várható bevételt. De megeshet az is,hogy egyik licitáló sem értékeli 50-nél többre a tárgyat. Ekkor a tárgy nem kerüleladásra, még ha van is olyan licitáló, aki pozitív árra értékeli, az eladó pedig sem-mire sem. Ez a kimenetel egyértelműen nem Pareto-hatékony a hagyományos érte-lemben. Mindazonáltal, ezek az aukciós formák ösztönzéshatékonyak a korábban de-finiált értelemben.

Myerson [1981] feltételezte, hogy az eladó célja a várható bevétel maximalizálása.De amikor a kormányzat privatizál egy tárgyi eszközt, mint például egyrádiófrekvenciát, vagy egy köztulajdonban lévő termelői egységet, akkor a bevételmaximalizálása nem feltétlenül az egyetlen vagy a legfontosabb cél. Fontosabbmotiváció lehet a társadalmi jólét maximalizálása, vagyis annak az egyénnek vagyvállalatnak kellene megkapnia az eszközt, aki a legtöbbre értékeli.

Maskin [1992] megmutatta, hogy bizonyos feltételek mellett az angol aukciómaximalizálja a társadalmi jólétet, még akkor is, ha a licitálók értékelései függnek atöbbi licitáló magáninformációitól. Érvelhetnénk azonban úgy, hogy a kormányzat-nak nem szükséges az aukciókon keresztül a társadalmi jólét maximalizálása. Tegyükfel, hogy két lehetséges licitálónk van, A és B, és B többre értékeli az eszközt, mint A.Ebben az esetben, ha a kormányzat A-nak juttatja az eszközt, akkor B egyszerűenmegvásárolhatná tőle (ha feltesszük, hogy az eszköz kereskedelmi forgalomba kerül-het), hiszen többre értékeli. Ennek következtében végső soron mindig B-hez kerülneaz eszköz, tehát a kormányzatnak felesleges azon aggódnia, hogy a kezdeti allokációjó volt-e. Ez az érvelés azonban hibás, mivel nem veszi figyelembe az információs kor-látokat. A Laffont-Maskin és a Myerson-Satterthwaite lehetetlenségi eredményekbőlaz következik, hogy B lehet, hogy nem fogja A-tól megvásárolni az eszközt, még ha őértékeli is a legtöbbre. Emiatt nagyon fontos a tulajdon kezdeti allokációja. Továbbá


nincsen olyan megkötés, hogy a kezdeti allokáció során egy egyénre kell átruházniaz eszközt, mivel a közös tulajdon eredményezhet magasabb társadalmi jólétet [lásdCramton, Gibbons és Klemperer 1987].

Amennyiben az eladónak módjában áll konstans költségeken további termékeketelőállítania, úgy nem fontos, hogy a vevők közvetlenül versenyezzenek egymással.Mussa és Rosen [1978], valamint Maskin és Riley [1984b] levezette egy olyanmonopólium optimális értékesítési mechanizmusát, amely nem ismeri a vásárlók tí-pusait (vagyis az ízlésbeli paramétereket). Az optimális mechanizmus a mennyiségikedvezményt írja elő (rögzített ár per mennyiség helyett). Stole [1995] kiterjesztetteaz elméletet oligopóliumokra. További fontos kiterjesztések történtek több termékettermelő monopóliumokra, és többdimenziós típusokra [lásd Armstrong 1996].A társadalmi jólét maximalizálására viszont nem érvényesek Maskin [1992] haté-konysági eredményei, ha a típusok több dimenzió szerint oszlanak meg. Ezt az esetetvizsgálva, Jehiel és Moldovanu [2001] azt találta, hogy általánosságban nem létezikolyan ösztönzéskompatibilis mechanizmus, amely mindig annak a részére allokálnáaz eszközt, aki azt a legtöbbre értékeli.

3.2. SZABÁLYOZÁS ÉS ELLENŐRZÉS

A monopóliumok és az oligopóliumok szabályozása régi és fontos téma a közgazda-ságtanban. Ahogy Laffont [1994] taglalja, a régebbi irodalom meglehetősen önké-nyes feltevésekkel élt a szabályozási folyamatokról. A szabályozó bizonyos korlátozófeltételekkel szembesült. Például megkövetelték, hogy a monopólium a piaci hozamfölötti eredménnyel rendelkezzen, és ez a hozam ad hoc került meghatározásra, nempedig valamilyen optimalizálási folyamat eredményeként. Ilyen gyengén megalapo-zott feltételek mellett nehéz megbízható normatív következtetéseket levonni a szabá-lyozási folyamatról. A helyzet azonban gyökeresen megváltozott Baron és Myerson[1982], illetve Sappington [1982, 1983] eredményeivel, amelyet Weitzman [1978],valamint Loeb és Magat [1979] munkáira alapoztak. Ezekben a cikkekben a szerzőka szabályozási folyamatot egy nem teljes információn alapuló játékként modellezték,ahol a szabályozó nem tudja közvetlenül megfigyelni a monopólium termelési költ-ségeit. A kinyilvánítási elv felhasználásával Baron és Myerson [1982], valamintSappington [1982, 1983] levezették az optimális szabályozási tervet, ad hoc feltevé-sek használata nélkül. Az optimális mechanizmusban a szabályozó (általában egykormányzati ügynökség) két céllal szembesül: egyrészt járadékot akar elvonni a mo-nopóliumtól (bevétel a kormányzatnak), másrészt egy hatékony kibocsátási szintetszeretne elérni. Ráadásul a monopóliumnak elégséges ösztönzőt kell nyújtani, hogyrészt vegyen (azaz a piacon maradjon).

A Baron-Myerson és Sappington féle eredmények megszületése után a szabályo-zás közgazdaságtanában könyvtárnyi irodalom született. Az irodalom kemény elmé-leti alapokat fektetett le a különböző szabályozási mechanizmusok értékelésére,mind az árplafon, a költség-, vagy a profitalapú szabályozások esetére. A Baron-Myerson modellt felhasználták arra is, hogy empirikusan megbecsüljék a szabályozáshatását a vállalatok viselkedésére [lásd Wolak 1994]. Az eredeti statikus modelltszámos irányba kiterjesztették. Az időben konzisztens mechanizmusok problémáját,


különösen a „ratchet hatást”, amikor az információ idővel kiderül, többek közöttFreixas, Guesnerie és Tirole [1985], illetve Laffont és Tirole [1988] elemezte. Laffontés Tirole [1987], McAfee és McMillan [1986], valamint Riordan és Sappington[1987] megalkották az optimális aukciók és optimális szabályozás elméleteinek szin-tézisét. Baron és Besanko [1984], illetve Laffont és Tirole [1986] bevezették a válla-latok költségei ex post ellenőrzésének a lehetőségét. Nagyon sok témát körültekin-tően elemeztek az irodalomban, amilyen például a szabályozott vállalat, a szabályozóés az ellenőr összejátszása. A témát egységesen és átfogóan mutatja be Laffont ésTirole [1993].

3.3. A TÁRSADALMI VÁLASZTÁS ELMÉLETE

A társadalmi választás axiomatikus elméletének Kenneth Arrow [1951] rakta le azalapjait. A probléma úgy fogalmazható meg, hogy adott X megvalósítható alternatí-vák halmaza és n egyén, akik preferenciákkal rendelkeznek X-re vonatkozóan. Egytársadalmi választási szabály kiválaszt egy vagy több alternatívát X-ből az egyénekpreferenciái alapján, bármely adott preferenciaprofil esetén. Arrow úttörő munkájafőleg azzal a normatív kérdéssel foglalkozott, hogy hogyan tudja egy választási sza-bály kifejezni az emberek akaratát. Az 1970-es években az a pozitív kérdés volt a kö-zéppontban, hogy különböző választási rendszerek esetén a választók milyen visel-kedési stratégiákat követnek. Lehetséges-e a mechanizmustervezés számára, hogyolyan választási rendszert dolgozzon ki, amelyben a választók érdekeltek valós prefe-renciáik felfedésében X halmazon? Gibbard [1973] és Satterthwaite [1975] nemle-ges választ adtak erre a kérdésre. Megmutatták, hogy ha X legalább három elemettartalmaz, akkor nem létezik olyan nem-diktatórikus társadalmi választási szabály,amelyet úgy lehetne mechanizmusként implementálni, hogy abban valamennyi vá-lasztó számára domináns stratégia legyen az igazmondás. A Gibbard–Satterthwaitetétel közvetlen bizonyítékként szolgál Arrow [1951] normatív társadalmi választásitételére [lásd Muller és Satterthwaite 1985]. Ez alátámasztja Arrow feltevését, amelyszerint az irreleváns alternatíváktól való függetlenség axiómája szorosan összefügg adomináns stratégiát tartalmazó mechanizmus fogalmával. Vagyis a Gibbard–Satterthwaite elmélet hidat képez a pozitív és a normatív elemzés közé. A következőlépés a domináns stratégia feltevésének a feloldása volt. A további irodalmat nagybanmeghatározta Maskin [1977] munkája, amelyet a Nash-egyensúlyon alapuló mecha-nizmusok implementációján végzett. A társadalmi választás elméletének stratégiaiaspektusairól áttekintést nyújt Moulin [1994].

Az irodalom egy korai eredménye volt, hogy amennyiben egy alternatívát kellkiválasztani (a sok közül), akkor a Gibbard–Satterthwaite lehetetlenségi tétel igaz aNash implementációra is. Hogy ezt az eredményt megértsük, elevenítsük fel, hogyegy társadalmi választási szabály Nash implementációjának szükséges feltétele aMaskin monotonitás. Ez a feltétel azt mondja ki, ha létezik egy a alternatíva, amelyeleme X-nek, és a kiválasztására került sor a társadalmi választási szabály által, akkora-t akkor is meg kell választani, ha nem része a választók preferenciáinak.

A fenti feltétel erejének bemutatására, vegyünk egy társadalmi választási szabályt,a pluralitás szabályát. Egy alternatíva X-ből akkor tekinthető plurális alternatívának,


ha a legtöbb szavazó ezt az alternatívát rangsorolja első helyre. A pluralitás szabályaazt mondja ki, hogy mindig a plurális alternatívát kell választani. Tegyük fel, hogyadott 7 választó, és X-nek 3 alternatíva az eleme: a, b és c. A választók preferencia-rendezése pedig a következő: az 1., 2. és 3. választó úgy gondolja, hogy a a legjobb,utána következik b, és c a legrosszabb: a�b�c. A 4. és 5. választó szerint b a legjobb,utána a, majd c: b�a�c. Végül a 6. és 7. választó úgy véli, hogy c a legjobb, utána b,majd a: c�b�a. Világos, hogy a a plurális alternatíva, hiszen három választó is a leg-első helyen rangsorolta, míg b-t, és c-t csak kettő-kettő választó. Most tegyük fel, hogya 6. és a 7. szavazó megváltoztatja a véleményét, és úgy gondolják, hogy c a leg-rosszabb alternatíva, vagyis: b�a�c. Ha a többi szavazó nem változtatja meg rangso-rolását, akkor a alternatíva nem esett vissza senkinek sem a rangsorában, de b vált aplurális alternatívává. Tehát a pluralitás szabálya nem Maskin monoton.

Maskin elméletéből az következik, hogy nincsen olyan döntési mechanizmus, amiNash implementálja a pluralitási szabályt. […] Ehhez hasonlóan, az irodalomban tár-gyalt többi társadalmi választási mechanizmus, mint a jól ismert Borda-szabály (ame-lyet J. C. de Borda javasolt 1781-ben), szintén nem teljesíti a Maskin monotonitást.Muller és Satterthwaite [1977] megmutatta, hogy nincs olyan társadalmi választásiszabály, amely egyetlen alternatívát választana ki, és Maskin monoton lenne. Ez aztjelenti, hogy a választók stratégiai viselkedésének következtében, szuboptimálisNash-egyensúly fog kialakulni bármely szavazási mechanizmusban, amely egy társa-dalmi választási szabályt valósít meg.

Ebből a dilemmából az egyik kiút az lehet, ha elhagyjuk a társadalmi választásiszabályunknak azt a tulajdonságát, hogy pontosan egy alternatívát válasszon ki. Sokérdekes ilyen társadalmi választási szabály van (például az, ami valamennyi Pareto-hatékony alternatívát kiválasztja), és ezek teljesítik a Maskin monotonitást, vala-mint Nash implementálhatóak. Ekkor viszont kénytelenek vagyunk szembenézniazzal az alapvető meghatározhatatlansággal, hogy egyes preferenciaprofilok mel-lett, a társadalomnak több alternatívát is el kell fogadnia. Vagyis több Nash-egyen-súly is létezik. Elképzelhető, hogy ez a meghatározhatatlanság része minden nem-diktatórikus rendszernek. Így a végső kimenetel a szavazók alkudozásának és tár-gyalásának lehet a végeredménye. Thomas Schelling terminológiájával élve, a sza-vazók elérhetnek egy „focal point” egyensúlyt, amely természetesnek tűnik az adottkulturális háttér, történelem, vagy más társadalmi és pszichológiai tényezők függ-vényében. Egy másik lehetséges kiút a pozitív eredmények eléréséhez, hogy felté-telezzük, a szavazók viselkedése leírható a Nash-egyensúly meghatározásának fino-mításával. Ilyen például a „trembling hand perfect” Nash-egyensúly [Selten 1975;Maskin és Sjöström 2002].

4. ÖSSZEGZÉS

A mechanizmustervezés elmélete az intézményeket nem kooperatív játékokkéntdefiniálja, és a különböző intézményeket ezen játékok egyensúlyi kimeneteleinek se-gítségével hasonlítja össze. Lehetőséget nyújt közgazdászoknak és más társadalomtu-dósoknak, hogy a különböző intézmények teljesítményét elemezzék az elméleti op-timumok tükrében. A mechanizmustervezés számos fontos eredményt ért el az alkal-


mazások széles körében, befolyásolva mind a gazdaságpolitikát, mind a piaci intéz-ményeket. Tárgyaltuk a legfontosabb eredményeket és alkalmazásokat.

A mechanizmustervezés elméletéről bevezető áttekintést nyújt Baliga és Maskin[2003], valamit Serrano [2004]. A kinyilvánítási elvet Salinié [1997] második fejeze-te tárgyalja. A bayesi mechanizmustervezésről bővebben ír Fudenberg és Tirole[1993], Krishna [2002] az ötödik fejezetében, Mas-Colell, Whinston és Green [1995]23. fejezete és Myerson [1989]. Az implementáció problémáját részletesen vizsgáljaCorchón [1996], Jackson [2001], Maskin és Sjöström [2002], Moore [1992], Osborne

és Rubinstein [1994] 10. fejezete valamit Palfrey [2001].

FORDÍTOTTA: FARKAS MIKLÓS

IRODALOM

[1] Abreu, D. and A. Sen [1991]: „Virtual implementation in Nash equilibria”,Econometrica 59, 997–1022.

[2] Armstrong, M. [1996]: „Multiproduct nonlinear pricing”, Econometrica 64,51–75.

[3] Arrow, K. [1951]: Social Choice and Individual Values. Wiley, New York.[4] Arrow, K.J. [1979]: „The property rights doctrine and demand revelation

under incomplete information”, in M. Boskin [ed.], Economics and Human

Welfare. Academic Press, New York.[5] Baliga, S. and E. Maskin [2003] „Mechanism design for the environment”, in K.

Mäler and J. Vincent [eds.], Handbook of Environmental Economics. ElsevierScience, Amsterdam.

[6] Baron, D. and D. Besanko [1984]: „Regulation, asymmetric information, andauditing”, Rand Journal of Economics 15, 447–470.

[7] Baron, D. and R. Myerson [1982]: „Regulating a monopolist with unknowncosts”, Econometrica 50, 911–930.

[8] Bulow, J. and P. Klemperer [1996]: „Auctions versus negotiations”, American

Economic Review 86, 180–194.[9] Chatterjee, K. and W. Samuelson [1983]: „Bargaining under incomplete infor-

mation”, Operations Research 31, 835–851.[10] Clarke, E.H. [1971]: „Multipart pricing of public goods”, Public Choice 11,

17–33.[11] Corchón, L. [1996]: The Theory of Implementation of Socially Optimal

Decisions in Economics. Palgrave Macmillan.[12] Cramton, P., R. Gibbons and P. Klemperer [1987]: „Dissolving a partnership

efficiently”, Econometrica 55, 615–632[13] Dasgupta, P., P. Hammond and E. Maskin [1979]: „The implementation of social

choice rules: some general results on incentive compatibility”, Review of

Economic Studies 46, 181–216.[14] d'Aspremont, C. and L.A. Gérard-Varet [1979]: „Incentives and incomplete

information”, Journal of Public Economics 11, 25–45.


[15] Ellison, G., Fudenberg, D. andM. Möbius [2004]: „Competing auctions”,Journal of the European Economic Association 2: 30–66

[16] Freixas, X., R. Guesnerie, and J. Tirole [1985]: „Planning under incompleteinformation and the ratchet effect”, Review of Economic Studies 52, 173–192.

[17] Fudenberg, D. and J. Tirole [1993]: Game Theory. MIT Press[18] Gibbard, A. [1973]: „Manipulation of voting schemes: a general result”,

Econometrica 41, 587–602.[19] Green, J. and J.J. Laffont [1979]: Incentives in Public Decision Making. North-

Holland, Amsterdam.[20] Groves, T. [1973]: „Incentives in teams”, Econometrica 41, 617–663.[21] Grantham, G. [1980]: „The persistence of open-field farming in nineteenth

century France”, Journal of Economic History 40, 515–531.[22] Groves, T. and J. Ledyard [1977]: „Optimal allocation of public goods: A solu-

tion to the 'free rider' dilemma”, Econometrica 45, 783–811[23] Guesnerie, R. [1995]: A Contribution to the Pure Theory of Taxation.

Cambridge University Press.[24] Harris, M. and A. Raviv [1981]: „Allocation mechanisms and the design of auc-

tions”, Econometrica 49, 1477–1499.[25] Harris, M. and R. Townsend [1981]: „Resource allocation under asymmetric

information”, Econometrica 49, 33–64.[26] Harsanyi, J. [1967-8]: „Games with incomplete information played by 'Bayesian'

players”, Management Science 14, 159–189, 320–334, 486–502.[27] Hayek, F. [1945]: „The use of knowledge in society”, American Economic

Review 35, 519–530.[28] Holmstrom, B. [1977]: „On incentives and control in organizations”, Ph D dis-

sertation, Stanford University.[29] Hurwicz, L. [1960]: „Optimality and informational efficiency in resource allo-

cation processes”, in Arrow, Karlin and Suppes [eds.], Mathematical Methods

in the Social Sciences. Stanford University Press.[30] Hurwicz, L. [1972]: „On informationally decentralized systems”, in Radner and

McGuire, Decision and Organization. North-Holland, Amsterdam.[31] Hurwicz, L. [1973]: „The design of mechanisms for resource allocation”,

American Economic Review 63, Papers and Proceedings, 1–30.[32] Hurwicz, L. and D. Schmeidler [1978]: „Construction of outcome functions

guaranteeing existence and Pareto-optimality of Nash equilibria”, Econo-

metrica 46, 1447–1474.[33] Jackson, M. [1991]: „Bayesian implementation”, Econometrica 59, 461–477.[34] Jackson, M. [2001]: „A crash course in implementation theory”, Social Choice

and Welfare 18, 655–708.[35] Jehiel, P. and B. Moldovanu [2001]: „Efficient design with interdependent val-

uations”, Econometrica 69, 1237–1259.[36] Joskow, P. [2005]: „Incentive regulation in theory and practice: Electricity dis-

tribution and transmission networks”, CEEPR Working Paper 05–014.[37] Klemperer, P. [2004]: Auctions: Theory and Practice. Princeton Unversity

Press, Princeton.[38] Krishna, V. [2002]: Auction Theory. Academic Press, New York.


[39] Laffont, J.-J. and D. Martimort [2002]: The Theory of Incentives. PrincetonUniversity Press, Princeton.

[40] Laffont, J.-J. and E. Maskin [1979]: „A differentiable approach to expected util-ity-maximizing mechanisms”, in Laffont [ed.], Aggregation and Revelation of

Preferences. North-Holland, Amsterdam.[41] Laffont, J.-J. and J. Tirole [1986]: „Using cost observation to regulate firms”,

Journal of Political Economy 94, 614–641.[42] Laffont, J.-J. and J. Tirole [1987]: „Auctioning incentive contracts”, Journal of

Political Economy 95, 921–937.[43] Laffont, J.-J. and J. Tirole [1988]: „The dynamics of incentive contracts”,

Econometrica 56, 1153–1175.[44] Laffont, J.-J. and J. Tirole [1993]: A Theory of Incentives in Procurement and

Regulation. MIT Press, Cambridge.[45] Laffont, J.-J. [1994]: „The new economics of regulation ten years after”,

Econometrica 62, 507–537.[46] Leininger, W., Linhart, P. B. and R. Radner [1989].„Equilibria of the sealed-bid

mechanism for bargaining with incomplete information”, Journal of

Economic Theory 48, 63–106.[47] Loeb, M. and W. Magat [1979]: „A decentralized method of utility regulation”,

Journal of Law and Economics 22, 399–404 [48] Mailath, G. and A. Postlewaite [1990]: „Asymmetric bargaining problems with

many agents”, Review of Economic Studies 57, 351–367.[49] Marshak, J. and R. Radner [1972]: Economic Theory of Teams. Yale University

Press.[50] Mas-Colell, A., Whinston M., and J. Green [1995]: Microeconomic Theory.

Oxford University Press [51] Maskin, E. [1977]: „Nash equilibrium and welfare optimality”. Paper presented

at the summer workshop of the Econometric Society in Paris, June 1977.Published 1999 in the Review of Economic Studies 66, 23–38.

[52] Maskin, E. [1992]: „Auctions and privatization”, in H. Siebert [ed.], Privat-

ization:Symposium in honor of Herbert Giersh. Mohr [Siebek], Tubingen.[53] Maskin, E. and J. Moore [1999]: „Implementation and renegotiation”, Review

of Economic Studies 66, 39–56.[54] Maskin, E. and J. Riley [1984a]: „Optimal auctions with risk-averse buyers”,

Econometrica 52, 1473–1518.[55] Maskin, E. and J. Riley [1984b]: „Monopoly with incomplete information”,

RAND Journal of Economics 15, 171–196.[56] Maskin, E. and T. Sjöström [2002]: „Implementation theory”, in K. Arrow, A.K.

Sen and K. Suzumura [eds.], Handbook of Social Choice and Welfare, Vol. 1.Elsevier Science, Amsterdam.

[57] Maskin, E. and J. Tirole [1999]: „Unforeseen contingencies and incompletecontracts”, Review of Economic Studies 66, 84–114.

[58] Matsushima, H. [1988]: „A new approach to the implementation problem”,Journal of Economic Theory 45, 128–144.

[59] McAfee, R.P. and J. McMillan [1986]: „Bidding for contracts: A principal-agentanalysis”, RAND Journal of Economics 17, 326–338.


[60] McAfee, R.P. [1993]: „Mechanism design with competing sellers”, Econo-

metrica 61, 1281–1312.[61] McAfee, R.P., J. McMillan and M. Whinston [1989]: „Commodity bundling by a

monopolist”, Quarterly Journal of Economics 104, 371–383.[62] McMillan J. [1994]: „Selling spectrum rights”, Journal of Economic

Perspectives 8, 145–162.[63] Mirrlees, J. [1971]: „An exploration in the theory of optimum income taxes”,

Review of Economic Studies 38, 175–208.[64] Milgrom, P. [1979]: „A convergence theorem for competitive bidding with dif-

ferential information„, Econometrica 47, 679–688.[65] Mookherjee, D. and S. Reichelstein [1990]: „Implementation via augmented

revelation mechanisms”, Review of Economic Studies 57, 453–475.[66] Moore, J. [1992]: „Implementation, contracts, and renegotiation in environ-

ments with complete information”, in J.J. Laffont [ed.], Advances in

Economic Theory [Sixth World Congress] Vol. 1. Cambridge University Press,Cambridge.

[67] Moore, J. and R. Repullo [1988]: „Subgame perfect implementation”, Econo-

metrica 56, 1191–1220.[68] Moulin, H. [1994]: „Social Choice”, in R. Aumann and S. Hart [eds.], Handbook

of Game Theory, Vol. 2. Elsevier Science, Amsterdam.[69] Muller, E. and Satterthwaite [1977]: „The equivalence of strong positive asso-

ciation and strategy-proofness”, Journal of Economic Theory 14, 412–418.[70] Muller, E. and M. Satterthwaite [1985]: „Strategy-proofness: the existence of

dominant-strategy mechanisms”, in L. Hurwicz, D. Schmeidler and H. Sonnen-schein [eds.], Social Goals and Social Organization. Cambridge UniversityPress, Cambridge.

[71] Mussa and Rosen [1978]: „Monopoly and product quality”, Journal of Eco-

nomic Theory 18, 301–317.[72] Myerson, R. [1979]: „Incentive compatibility and the bargaining problem”,

Econometrica 47, 61–73.[73] Myerson, R. [1981]: „Optimal auction design”, Mathematics of Operations

Research 6, 58–73.[74] Myerson, R. [1982]: „Optimal coordination mechanisms in generalized princi-

palagent problems”, Journal of Mathematical Economics 11, 67–81.[75] Myerson, R. [1983]: „Mechanism design by an informed principal”, Econo-

metrica 52, 461–487.[76] Myerson, R. [1986]: „Multistage games with communication”, Econometrica

54, 323–358.[77] Myerson, R. [1989]: „Mechanism design”, in J. Eatwell, M. Milgate and P.

Newman [eds.], The New Palgrave: Allocation, Information and Markets.Norton, New York,

[78] Myerson, R. and M. Satterthwaite [1983]: „Efficient mechanisms for bilateraltrading”, Journal of Economic Theory 28, 265–281.

[79] Osborne, M. and A. Rubinstein [1994]: A Course in Game Theory. MIT Press[80] Palfrey, T. [2001]: „Implementation Theory”, in R. Aumann and S. Hart [eds.],

Handbook of Game Theory Vol. 3. North-Holland, Amsterdam.


[81] Palfrey, T. and S. Srivastava [1989]: „Implementation with incomplete informa-tion in exchange economies”, Econometrica 57, 115–134.

[82] Palfrey, T. and S. Srivastava [1991]: „Efficient trading mechanisms with pre-playcommunication”, Journal of Economic Theory 55, 17–40.

[83] Peters, M. [1997]: „A competitive distribution of auctions”, Review of

Economic Studies 64, 97–123.[84] Postlewaite, A. and D. Schmeidler [1986]: „Implementation in differential

information economies”, Journal of Economic Theory 39, 14–33.[85] Prescott, E. and R. Townsend [1984]: „Pareto optima and competitive equilib-

ria with adverse selection and moral hazard”, Econometrica 52, 21–46.[86] Repullo, R. [1987]: „A simple proof of Maskin's theorem on Nashimplement-

ation”, Social Choice and Welfare 4, 39–41.[87] Riley, J. and W. Samuelson [1981]: „Optimal auctions”, American Economic

Review 71, 381–392.[88] Riordan, M. and D. Sappington [1987]: „Awarding monopoly franchises”, Rand

Journal of Economics, 40: 21–58.[89] Rob, R. [1989]: „Pollution claims settlement with private information”, Journal

of Economic Theory 47, 307–333.[90] Roberts, J. [1976]: „The incentives for correct revelation of preferences and the

number of consumers”, Journal of Public Economics 6, 359–374.[91] Rosenthal, J.-L. [1992]: The Fruits of Revolution: Property Rights, Litigation,

and French Agriculture, 1700–1860. Cambridge University Press.[92] Rosenthal, R. [1978]: „Arbitration of two-party disputes under uncertainty”,

Review of Economic Studies 45, 595–604.[93] Saijo, T. [1988]: „Strategy space reduction in Maskin's theorem”, Econometrica

56, 693–700.[94] Salanié, B. [1997]: The Economics of Contracts. MIT Press.[95] Samuelson, P. [1954]: „The pure theory of public expenditure”, Review of

Economics and Statistics 36, 387–389.[96] Samuelson, W. [1984]: „Bargaining under asymmetric information”, Econo-

metrica 52, 995–1005.[97] Sappington, D. [1982]: „Optimal regulation of research and development

under imperfect information”, Bell Journal of Economics 13, 354–368.[98] Sappington, D. [1983]: „Optimal regulation of a multiproduct monopoly

with unknown technological capabilities”, Bell Journal of Economics 14,453–463.

[99] Satterthwaite, M. [1975]: „Strategy-proofness and Arrow's conditions:Existence and correspondence theorems for voting procedures and welfarefunctions”, Journal of Economic Theory 10, 187–217.

[100] Serrano, R. [2004]: „The theory of implementation of social choice rules”,SIAM Review 46, 377–414.

[101] Selten, R. [1975]: „A re-examination of the perfectness concept for equilibri-um points in extensive form games”, International Journal of Game Theory

2, 141–201.[102] Stole, L. [1995]: „Nonlinear pricing and oligopoly”, Journal of Economics and

Management Strategy 4, 529–562.


[103] Tideman, T.N. and G. Tullock [1976]: „A new and superior process for makingsocial choices”, Journal of Political Economy 84, 1145–59.

[104] Tirole, J. [2005]: The Theory of Corporate Finance. Princeton UniversityPress, Princeton.

[105] Vickrey, W. [1961]: „Counterspeculation, auctions and competitive sealed ten-ders”, Journal of Finance 16, 8–37.

[106] Weitzman, M. [1978]: „Optimal rewards for economic regulation”, American

Economic Review 68, 683–691.[107] Williams, S. [1986]: „Realization and Nash implementation: Two aspects of

mechanism design”, Econometrica 54, 139–151.[108] Wilson, R. [1977]: „A bidding model of perfect competition”, Review of

Economic Studies 44, 511–518.[109] Wilson, R. [1979]: „Auctions of shares”, Quarterly Journal of Economics 93,

675–689.[110] Wilson, R. [1985]: „Incentive efficiency of double auctions”, Econometrica

53, 1101–1116.[111] Wolak, F. [1994]: „An econometric analysis of the asymmetric information,

regulator-utility interaction”, Annales d'Economie et de Statistique 34, 13–69.


ALBERT PUIG

SEGMENTATION OF THE MANUFACTURING SYSTEMS IN SOME OF THE ENLARGEMENT COUNTRIES AS A RESULT OF THE MULTINATIONAL ENTERPRISES' GLOBAL STRATEGY

1. INTRODUCTION

At the beginning of the systemic transition in Central and Eastern Europe, it wasexpected that the introduction of the market would drive their economic growth. Akey source of this expected growth was the increased pace of exports. However,almost immediately, the disappointing export results gradually exposed the limita-tions of a strategy of foreign insertion that centred around a pattern of specialisa-tion based on traditional products (agricultural and food products, basic chemicalproducts, leather, textiles and basic apparel, wood, building materials, glassware,metallurgy, etc). Consequently, the need to begin a large-scale process of structuralchange became clear.

Yet this necessary manufacturing transformation could not be financed with thescarce internal savings available in these countries. Within this context, foreigndirect investment (FDI) was regarded as the best option to finance this restructur-ing, first because Central and Eastern European Countries had a certain appeal thatled to forcasts that FDI would flock to these countries quickly and abundantly. Thesecond reason is that in addition to providing financing and compensating for thelack of domestic capital, the presence of multinational enterprises (MNE) wouldprovide other elements for restructuring - transfers of technology and business man-agement methods - needed for the structural change sought by these countries andwould speed up their integration into world exchanges.

A decade and a half after the beginning of these transitions, it is now an idealtime to take stock of how FDI inflows have contributed to the structural change inthese economies. However, given the scope and heterogeneity of the countries inEastern and Central Europe, we shall centre our analysis on some of the countries

E tanulmány a külföldi tőkével, illetve anélkül működő vállalatok struk-

turális változási mutatóit hasonlítja össze (hozzáadott érték, termelékenység,

exportok alakulása). A dolgozat központi hipotézise, hogy a közvetlen külföl-

di tőkeberuházások (FDI) többé-kevésbé pozitív hatással voltak a közép-kelet-

európai új EU tagállamok vállalatainak strukturális átalakulására, egy

fontos mellékhatással: a feldolgozóipari szektor erősen szegmentálódott. A

külföldi tőkével működő vállalatok ugyanis egyértelműen magasabb hoz-

záadott értékű termelést végeznek, termelékenyebbek, és magasabb az

exporthányaduk is, mint a hazai tulajdonú cégeknek. Ennek alapvető oka vél-

hetően a multinacionális vállalati stratégiákban keresendő, azon belül is első-

sorban abban, hogy milyen mértékben kapcsolnak be helyi cégeket globális

termelési és elosztási láncaikba.

that joined the European Union (EU) in May 2004 (Czech Republic, Estonia,Hungary, Poland, Slovakia and Slovenia), which we refer to as the EnlargementCountries (EC).

To undertake this analysis, we shall compare their results on a variety of indica-tors of structural change (added value, productivity and exports) between the com-panies with foreign capital (Foreign Investment Enterprises, FIE) and companieswithout foreign ownership (Domestic Enterprises, DE) by industrial groups definedaccording to their technological intensities.

The article centres on the hypothesis that FDI has contributed positively to thestructural change in the EC, but at the expense of having generated a segmentedmanufacturing system in which the sector linked to foreign capital clearly standsout as it provides more added value to manufacturing, higher levels of productivityand a greater propensity to export than the sector linked to domestic capital.Although this segmentation might be regarded as expected, at least in the shortterm, it also seems that the expected effects of FDI-based spillovers towards compa-nies with domestic capital have not been especially meaningful to date. The causefor this seems to lie in the strategy implemented by the multinationals and in theway they integrate local companies into their global production and distributionnetworks.

The order of our argumentation is the following. In the section following thisintroduction we present the theoretical framework on which we base our analysis,as well as the role of FDI in the structural change in the EC. In the third section, wecompare the statistical results of three indicators of structural change (added value,productivity and propensity to export) amongst FIE and DE, dividing the industrialsector into subgroups defined according to their technological intensities. In thefifth section, we attempt to identify the causes of the different results observed inthe previous section between FIE and DE on the indicators chosen. Finally, we haveincluded a section with conclusions.

To undertake this analysis, we have used information from diverse surveys andstatistics on FDI, mainly the WIIW Database on FIE from the Vienna Institute forInternational Economic Studies, which presents the results distinguishing betweenFIE and DE. The sources of the WIIW's database, which covers the period between1993 and 2001, were the statistical offices and other official institutions in the EC.The sectors examined according to the 2-digit ISIC classification were the manufac-turing industries between codes 15 and 27.

2. THEORETICAL FRAMEWORK – THE RELATIONSHIP BETWEEN TERRITORIALINSERTION OF MNC AND THEIR ECONOMIC EFFECTS

In a work of 1993, Pierre Veltz suggests that multinationals territorially insert them-selves into the recipient countries following two possible logical extremes: the logicof creating resources, and the logic of exploiting resources. Along these lines, com-panies falling within the logic of exploiting resources view the host country as a"reserve" of resources available at low prices, which enables it to reduce its produc-tion costs. As a result, this logic brings with it a low commitment by the multination-


als to the setting as it is merely regarded as a source of factoral advantages that thecompany exploits as opposed to a structure capable of creating new resources. As aresult, the company does not seek to foster its interactions with the host setting.

Multinationals falling within the logic of creating resources do not search forgeneric, immediately exploitable resources, rather they base their insertion on thepresence of complex and specialised resources and in the host territory's ability topermanently generate advanced resources, such as highly specialised labour in acertain type of activity or a particularly transforming sector of research. In thislogic, the multinational becomes involved in developing the domestic resources onwhich its dynamism will be progressively forged. The host territory thus becomes akey structure in the joint and permanent generation of new resources. As a result,within this logic, multinationals develop an active approximation to the setting andthe time perspective of the insertion is long-term.

These two logics thus lead to different impacts on the territory receiving FDI. Inthe exploiting logic, foreign investment is content to simply guarantee the acquisi-tions within the subsidiary, while the possible relations forged with the local settingare scant - or even non-existent - and those that do exist are characterised by lowintensity, imbalance and hierarchy - that is, by domination. On the contrary, in thecreative logic, the company creates and develops cooperative relations with thelocal stakeholders, thus contributing to the creation of resources. The impact of thissecond logic of insertion is positive for the receptor economy since the multination-al enriches the domestic competencies.

However, when theorising about the impacts of FDI based on the two possiblelogical extremes of insertion, these approaches pigeonhole multinationals intoexcessively strict categories, without bearing in mind the current complexity oflarge multinational groups. Within this current context of intense globalisation,multinationals develop what they call a "global strategy" (Andreff 1996), which isbased on a global vision of the market, competition and production - that is, theglobal space is regarded as a single market. This type of strategy enables the differ-ent multinational groups to have a strong ability to adapt their behaviours to highlycomplex and variable contexts given that each stage in the value chain might belocated in multiple settings, and the choice of location is made according to its con-tribution to the company's long-term goals as a whole, more than on their individualprofitability in a certain country.

To develop this global strategy and give themselves the flexibility they need, thelarge multinational groups have consolidated corporate structures in the guise ofglobal production and distribution networks, which enable them to combine asappropriately as possible their global corporate interests from both logicalextremes of territorial insertion.

The different functions within the company also have different location needs(Dicken 1998). Certain functions, such as regional headquarters or R&D depart-ments, require global communication and telecommunications networks in orderto coordinate the activities on a worldwide scale. For this reason, multinationals pre-fer to relocate in territories endowed with advanced infrastructures as well as qual-ified labour. Often, these needs lead these functions to be left in the multinational'shome country (Sachwald 1994). One important consequence of the presence of


these functions in the territory is that they require supplementary investments,such as in the area of training. That is, the centres that perform these activities main-ly function on the basis of a logic of resource creation.

On the contrary, for functions with less added value, the companies minimisetheir cost of insertion, while the absence of supplementary investment enablesthem to relocate quickly. In this sense, the global strategy of rationalisation of pro-duction enables multinationals to displace the labour-intensive production process-es requiring few qualifications to places with low labour costs - factoral advantages- and concentrate the qualified labour-intensive processes and advanced technolo-gies - which, as we have said, require specific assets and supplementary investments,that is, high territorial involvement - to places that have structural advantages.

Thus, in the current multinational corporate structure in the guise of a globalnetwork, displacement of any segment in the production chain is possible at anytime. As soon as there is awareness that the conditions in a country or region whereindividual segments in the value chain of the multinational are operating havechanged, a new displacement can take place, with significant consequences relatedto the sudden shut-down of these operations.

In summary, this latter group of theories shows that the effects on local compa-nies that make up the industrial system of the country receiving FDI are not thesame depending on which of the two logical extremes of territorial insertion is pre-ferred by multinationals in each territory. Likewise, we have seen that currently,multinationals combine the two logical extremes of territorial insertion in the mostappropriate way possible given their global corporate interests. In this sense, thecreative logic sets into motion active relations with the industrial system of therecipient country, while the exploitative option engenders a passive attitude bymultinational companies in their relations with local companies. As a result, the cre-ative option enhances the cumulative ability of local companies, and thus the coun-try's economic growth, much more than the exploitative option.

3. FDI AND SEGMENTATION OF THE MANUFACTURING SYSTEM IN THE EC

Different studies have proven that FDI has positively contributed to the manufactur-ing transformation of the EC (Kaminski & Riboud 2000; Hunya 2004). In this sec-tion, our goal is to analyse whether the important presence of multinational compa-nies in the EC has generated diffusion effects on domestic companies or whether,to the contrary, the positive impact derived from FDI is limited to companies withforeign ownership.

To accomplish this, we will compare the results of companies with foreignownership compared to domestic companies in three relevant realms of thestructural change: contribution to added value, productivity and propensity toexport. To perform this analysis, we use the division of the manufacturing sectormade by the OECD according to the technological intensities of the different sub-sectors (table 1.).

In terms of contribution to the total added value of each of the industrial groupsdefined in terms of technology in the six EC for which we have relevant information


(the Czech Republic, Estonia, Hungary, Poland, Slovakia and Slovenia), it can be seenthat the ratio of low-tech and medium-low technology industries fell from 42.1% to29.2% and from 28.2% to 22.6%, respectively, while on the contrary, the ratio ofhigh-tech industries rose from a mere 4.4% to 15.0%, and the ratio of medium-hightechnology industries rose from 25.4% to 33.2%.

If we distinguish between companies with and without foreign ownership, wecan see that the changes in levels of the two groups of companies jointly set forth inthe previous section can fundamentally be explained by the results of the FIE, whichshowed a noteworthy increase in the ratio of high-tech industries between 1993 and2001 (from 5.7% to 20.0%), and of medium-high technology industries (from 29.7%to 42.7%), mainly due to the reduction in the ratio of low-tech industries (from48.0% to only 21.6% - see figure 1.). This process shows that the foreign investors inthese six EC are increasingly investing in high-tech and medium-high technologyindustries, while the ratios in low-tech industries are gradually waning. Likewise,the increase in the ratios of the DE belonging to high-tech and medium-high tech-nology industries were quite modest (1.3 and 1.5 percentage points, respectively),while the ratio of low-tech industries rose by 6.1 percentage points. That is, thechanges in added value in the high-tech and medium-high technology industrieshave been curtailed in the FIE, while the restructuring of the DE seems to have beensomewhat limited. In other words, the structural changes in terms of added value inDE has been much slower compared to the FIE and barely positive.


Activities NACE Rev. 1

High-tech industriesAircraft and spacecraftPharmaceuticalsOffice, accounting and computing machineryRadio, television and communication equipment Medical, precision and optical instruments

35.324.4303233

Medium-high-tech industriesElectrical machinery and apparatusMotor vehicles, trailers and semi-trailers Chemicals, excluding pharmaceuticalsRailroad equipment and transport equipment Machinery and equipment

3134

24 (excl.. 24.4)35.2 + 35.4

29

Medium-low-tech industriesCoke, refined petroleum products and nuclear fuel Rubber and plastic productsOther non-metallic mineral productsBuilding and repairing of ships and boatsBasic metalsFabricated metal products, except machinery and equipment

232526

35.12728

Low-tech industriesManufacturing and recyclingWood, pulp, paper, paper products, printing and publishingFood products, beverages and tobacco Textiles, textile products, leather and footwear

36 + 3720 + 21 + 22

15 + 1617 + 18 + 19

Table 1. OECD classification of manufacturing industries according to their technologicalintensities

Source: www.oecd.org

Source: WIIW Database on FIE

Figure 1. Contribution to added value of each industrial group by types of companies in sixEC (in %)

Looking at individual countries, it can be seen that manufacturing activity haschanged in all of them, in all industries. Moreover, in the six EC examined theprocesses of restructuring have been much less intense in the FIE than in the DE.Nevertheless, there are considerable differences amongst them in terms of theintensity of restructuring in the manufacturing sector, both in general and in termsof the FIE. Along these lines, the most pronounced degree of restructuring tookplace in Hungary, where its ratios to the overall contribution of added value in high-tech and medium-high technology industries rose by 20 percentage points between1993 and 2001. What is more, this increase is basically attributable to FDI, given thefact that the FIE in these two sectors increased their contribution rates to the totaladded value contributed by companies with foreign capital by 28 percentage pointsin the course of the same period.

In other countries in the group, where the technological restructuring was muchslower (in the Czech Republic, which comes in second place in terms of the inten-sity of change, it was only 3.8 percentage points between the high-tech and medi-um-high technology industries), this was also significantly affected by the FIE. In the


DE

FIE

Czech Republic, the decrease in low-tech industries was largely accompanied by anincrease in the high-tech and medium-high technology industries. In Estonia, thehuge increase in high-tech industries has come hand-in-hand with an ever steeperdecrease in medium-high technology industries. In Poland and Slovakia, much of thedecrease in low-tech industries has been broadly counterbalanced by the increase inmedium-low technology industries. In Slovenia, the steeper fall in medium-hightechnology industries has not been counterbalanced by an increase in the low-techand medium-low technology industries. In this way, the FDI in Slovenia has shiftedfrom medium-high technology industries to low-tech and medium-low technologyindustries. Thus, the positive overall technological restructuring in Slovenian manu-facturing seems to have been generated through the restructuring of domestic com-panies, which makes it an exception in the group in terms of the general trend.

The structural changes due to FDI have led to considerable modifications in thedistribution of added value of the FIE present in the manufacturing sectors of theEC (figure 2).


Figure 2. Distribution of the FIE added value in manufacturing sector of six EC in 2001 (in %)

The most advanced structure seems to be that of the FIE in Hungary, a countrywhere in 2001 high tech and medium-high technology industries concentrated59.1% of the total added value contributed by the FIE to the manufacturing sector ofthis country. Hungary is the only country of the EC-6 to show a clear, constant trendtowards an increase in the ratio of high tech and medium-high technology indus-tries within the total added value of the manufacturing FIE. It is followed by Slovenia(48.9%) and the Czech Republic (44.3%). In the high-tech industrial sector, thesetwo latter countries in particular have experienced a significant structural delaycompared to Hungary. The ratio of high-tech and medium-high technology indus-tries in the activities of the FIE in Poland, Slovakia and Slovenia is much lower.

Likewise, in terms of productivity (measured as the added value per employee)it can be seen that, given the fact that both companies acquired by international andgreenfield investors have headed mainly towards capital-intensive industries with


technology aimed at saving labour, this has led to a significant increase in produc-tivity in these countries. Although the domestic companies have also improved theirproductivity rates, the increase may have been greater in the companies with for-eign ownership.

In this sense, the figure 3 shows that the growth in productivity in manufactur-ing in the six EC which we have taken into consideration during the 1990s is broad-ly attributable to FDI. The growth in productivity of the FIE was on average muchhigher than in the DE, and additionally, the FIE tend to exceed the DE in all theindustrial groups defined technologically and in all the EC for which we have data.The exceptions to this general rule, that is, industrial groups in which the produc-tivity of the FIE grew more slowly than in the DE, are the high-tech industries in theCzech Republic and Slovakia, the medium-high technology companies in the CzechRepublic, Estonia and Slovenia, the medium-low technology industries in Sloveniaand the low-tech technology industries in Hungary.

(*) Average accumulated growth rates in the added value per employee withintheir respective technological sectorsSource: WIIW Database on FIE

Figure 3. Accumulated change in work productivity by industrial groups in six EC (in %)*


DE

FIE

The highest growth in productivity can be seen in the FIE in the high-tech seg-ments. On average, they grew around 40% more quickly than the medium-low andlow-tech industries, while the growth in productivity in the medium-high technolo-gy industries was lower. The FIE outpaced the DE the most in the high-tech indus-tries (by a factor of 1.87), and in the medium-low technology industries (by a factorof 1.86), followed by low-tech industries (by a factor of 1.54), and by medium-hightechnology industries (by a factor of 1.12). In relative terms, the pronounced rise inwork productivity in the FIE in high-tech industries was clearly influenced by theunusual situation of Hungary. If we exclude this country from the calculations, theFIE would outpace the DE in the high-tech industries only by a factor of 1.35, a resultlower than that of the medium-low and low-tech industries. What is more, despitethe fact that the medium-high technology industries in the EC-6 have attracted thegreatest percentage of FDI, their growth in productivity has been lower than that ofthe FIE in the medium-low technology industries.

Finally, in terms of the impact of FDI on exports of manufactured goods, theanalysis by industry confirms the gradual increase in importance of groups with ahigher level of technology in this sector, given the fact that the weight of the high-tech and medium-high technology industries in exports in the six EC studies roseconsiderably in the period from 1998 to 2001; from 4.0% to 21.1%, and from 39.3%to 45.7%, respectively.

However, once again we must consider whether there are remarkable differ-ences between the domestically-owned industries and companies with foreign own-ership. To this end, in figure 4 we can see that the trend of increasing exports withgreater technological density is mainly explained by the actions of the FIE, given thefact that not only are the highest exports of the FIE in 2001 concentrated in the high-tech and medium-high technology industries (75.8% as a whole), but in the period1993-2001 exports by the FIE experienced an intensive restructuring in favour ofhigh-tech industries. Along these lines, in 1993 the FIE belonging to medium-hightechnology industries concentrated 47.0% of manufacturing exports, and this ratiohad risen to 49.0% by 2001, while the rate for the FIE in high-tech industries hadincreased from a mere 5.6% to 26.8% in the same period. This increase is reflectedin the fall in the rate of low-technology FIE (from 16.6% to 11.0%) and more partic-ularly, in the slump suffered by the low-tech industries, which fell from 30.8% to amere 13.2%. That is, in short, FDI has been one of the principal factors contributingto increasing the dynamism of exports in the EC and the technological level of theproducts exported.

Nevertheless, the small increases in the ratios of high-tech industries (2.8% in1993 to 5.1% in 2001) and medium-high technology industries (from 33.7% to36.4%), as well as the decrease in the ratio of medium-low technology industries(from 35.7% to 29.1%) in case of the DE should be noted. On the contrary, the ratioof low-tech industries rose by 1.5 percentage points to a significantly high level(29.4%).

An analysis of the propensity to export, also by industrial group defined techno-logically, confirms this trend (figure 5).

Along these lines, even more noticeable is the growth of the propensity to exportin the FIE in the same period in high-tech industries (from 31.5% to 89.2%) and


medium-high technology industries (from 44.4% to 81.0%), while the propensity toexport of low-tech industries (37.4% in 2001) and medium-low technology indus-tries (36.0%) remained at much more modest levels. What is more, the propensity toexport in DE in high-tech industries (34.9% in 2001) and medium-high technologyindustries (52.3% in 2001) was much lower and also increased much less during theperiod in question. The FIE also showed a greater propensity to export in low-techindustries, while in the group of medium-low technology industries the DE propen-sity to export was higher than the FIE.

An analysis of the data by individual countries seems to prove that the size of thecountries has largely determined, at least until now - this could change significantlywith these countries' joining the European Union - the FIE propensity to export. Inthis sense, in 2001, Estonia and Slovenia (the smallest of the six countries examined)registered the highest orientation towards exports amongst the FIE - includingexports from all the different types of industries, while in Poland (the largest coun-try in the EC-6) these companies are less oriented towards exports in all the techno-logical groups. In Hungary the FIE orientation towards exports in high-tech andmedium-high technology industries is much more pronounced than in the low-tech



Figure 4: Distribution of exports by industrial groups in six EC (in %)

DE

FIE

and medium-low technology industries. Thus, the combination of the restructuringin favour of medium-high and high-tech industries and the fact that these twogroups of industries are much more oriented towards exports than medium-low andlow-tech industries explains the strong exporting behaviour of Hungarian FIE.Specifically, in 2001, Hungarian FIE in high-tech and medium-high technologyindustries were the most export oriented of all the EC analysed.

In summary, the FIE have noticeably stepped up their orientation towardsexports in both high-tech and medium-high technology industries present in theEC. In fact, with all probability, one of the main contributions of the FIE to the struc-tural change in these countries has been their impact on exports, thus confirmingthe extraordinary orientation towards exports of the FDI flows directed towardsthem.



Figure 5. Propensity to export (ratio of exports / sales) by industrial groupsin six EC (in %)

DE

FIE

4. CAUSES OF SEGMENTATION IN MANUFACTURING SYSTEMS IN THE EC

In this section, we analyse the causes of segmentation in the manufacturing sys-tems of the EC examined in the previous section. To accomplish this, based on thetheoretical framework of the study, we shall attempt to identify the model of terri-torial insertion of multinationals in EC, distinguishing between the degree of inte-gration of multinationals' subsidiaries present in these countries into the globalproduction and distribution networks and that of domestic companies in thesesame networks.

4.1 THE INTEGRATION OF MULTINATIONAL SUBSIDIARIES IN THE OVERALL PRODUCTION AND

DISTRIBUTION NETWORKS

Different studies have revealed that in their territorial insertion in the EC, multina-tionals have strongly integrated their subsidiaries into the global production anddistribution networks (Krifa & Vermeire 1998; Richet & De Sousa 2001). To do so,they have transferred technologies, they have included them in their quality certifi-cation procedures and they have transferred their knowledge and know-how tothem, including administration and management techniques.

Technological transfers from the head office to the subsidiaries of multinationalspresent in the EC vary according to manufacturing sectors. In the low-tech andmedium-low technology industries, transfers tend to be limited to technologies thathave already been superseded in the multinational's home country. This option ismainly chosen by the companies attracted by the low labour costs in the EC.Conversely, the companies active in sectors in high-tech and medium-high technol-ogy industries transfer more advanced technologies (Krifa & Heran 1999). Forexample, in the automotive industry, technology transfers have been so intense thatthe result has been that multinationals' subsidiary automobile plants present in thecountries analysed are technologically as advanced as the other subsidiaries locatedin western European countries (Meyer 2000).

For their part, foreign companies' commitment to the process of quality certifi-cation supplies yet another indicator of their contribution to introducing technicalprogress. For example, at the Volkswagen plants in the Czech Republic and theGeneral Motors plants in Hungary, the quality control measures are extremely strin-gent, while in the agro-food sector and the pharmaceutical industry, control labora-tories verify the quality throughout all the phases of the production process. Thenumber of quality controls is thus at least as important as in the western countries.This quality requirement can mainly be explained by two facts. First, the productsare mainly exported to Western Europe and must thus compete in terms of qualitywith products manufactured there; and secondly, an increasing part of manufactur-ing is integrated into flows of captive exchanges within the global production anddistribution networks, which obliges all subsidiaries and companies participating inthe network to obey the same rules of quality. This commitment has led a large num-ber of multinational subsidiaries in EC to obtain some sort of ISO certification (Krifa& Vermeire 1998).


In the same domain of technology transfer, one factor that must be valued aretransfers of R&D activities to subsidiaries, since the accumulated stock of expendi-tures on these activities in a country positively correlates with its productivity andthus constitutes a key factor for the country's long-term economic growth (Stern1991). Generally speaking, in the EC it is impossible to identify a clear relationshipbetween multinational activity and expenditures on R&D. For example, in the phar-maceutical industry, which has a longstanding tradition in Hungary and is now pre-dominantly in the hands of foreign companies, which also performed 40% of thecountry's total R&D activity in the end of the 1990s (Éltetö 2000), these laboratorieshave more quality control units for the production and hygiene units than units thatcome from some type of applied research. Even in sectors with greater technologi-cal density, in which multinationals spend very high amounts on R&D, this type ofactivity mainly remains absent from these countries.1 The only large companywhich we have proof has transferred significant R&D activities to its subsidiaries inEC is Tungsram, a General Electric subsidiary in Hungary. In this case, the headoffice has installed some of its basic and applied research operations in itsHungarian subsidiary, thus transforming it into one of the groups "centres of excel-lence" (Csaki 1997).

This low relationship between R&D activities and multinational activity can alsobe observed in other Central European countries. In an econometric study on inno-vation in Slovenia, Radosevic (1997) noted a clear relationship between innovationand R&D activity, but not between innovative activity and multinational activity.Through a simple linear regression model based on a sample of twenty manufactur-ing companies, a clear relationship was shown between companies that undertakeR&D activities and those that innovate, but not between companies with foreigninvestment and innovative activities.

Thus, despite the fact that some foreign companies have located certainresearch activities in EC in recent years, this function is generally kept highly cen-tralised in the head office units which are usually located in western countries.2

The consequence of this is that the potential positive impact of transfers ofadvanced technologies towards Central European subsidiaries on the economicgrowth of these countries will be lower, and more long-term, than what could havebeen expected due to the absence of the involvement of foreign capital in localR&D processes.

In summary, multinational companies have proceeded to quickly transfer to theirsubsidiaries located in the EC the most modern technology in their respective sec-tors, especially in those in the high-tech and medium-high technology industries.


1 Such as Audi's R&D activities in Hungary, Volkswagen's in the Czech Republic and Fiat's in Poland aremainly concentrated in the head offices or other western subsidiaries (Boillot & Lepape, 2002).

2 Some multinational groups have even shut down research departments of privatised companiesyacquired through foreign investment in favour of a corporate strategy of concentrating technologicalcapacities at the headquarters, generally located in the multinational's home country or in anotherdeveloped country. Certain cases like this are referenced by Csaki (1997), especially in the Hungarianpharmaceutical sector.

However, this positive assessment must be tempered by the absence of foreigninvestors' involvement in the realm of R&D.

Something similar takes place in the case of transfers of knowledge and know-how. That is, the processes of transferring these factors between multinational com-panies and their subsidiaries located in EC is also common in terms of both profes-sional training and management techniques. More specifically, in the case of profes-sional training, the multinationals have based their transfers on processes of formallearning more than on learning "on the floor", by organising stints at research cen-tres for workers usually located abroad (Dallago 2000; Sereghyova 1998). Theseactions have been facilitated first by the fact that the discrepancy between the ECand, for example, the EU-15 countries was much lower than what existed in therealm of technology. Thus, to a large extent, the fact that the foreign companies haveorganised learning processes for workers and technicians can be explained by thepre-existence of well-trained human resources. For example, in the Fiat subsidiaryin Poland or the General Motors subsidiary in Hungary, the initial level of trainingof local salaried workers was quite similar to that of their western counterparts(Husan 1997). The foreign companies thus faced a work force with an ability torapidly assimilate knowledge. The second factor is the proximity to WesternEurope, from which - as we have seen - the majority of the FDI targeted towards theEC comes, which has notably reduced the costs of sending salaried workers abroad.

For their part, the transfer of management techniques has been a more decisivefactor in the process of transforming the EC, since the systematic transition en-tailed the need to create a business management class capable of operating in amarket economy setting. This has led to the majority of training processes organ-ised for executives. Along these lines, information on this issue shows that despitethe fact that the foreign companies present in the EC have entrusted a large partof the positions of responsibility to local personnel, the multinationals have keptexpatriate staff in the highest echelon of responsibility (Director General, Manag-ing Director, etc.) (Zemplinerova 1998; Krifa & Vermeire 1998; Meyer 2000;Dallago 2000).

This frequent recourse to native Central European managerial staff can beexplained by a variety of reasons (lower salaries, etc.). Yet certainly the mostimportant factor is once again the high level of initial training of local workers,many of whom had previously studied in university programmes, which facilitatestheir internal training. In this sense, it seems that the multinationals have pre-ferred to use the younger generations' ability to be trained as opposed to "requali-fying" executives from older generations, deemed as too deeply permeated withthe ways of operating in planned economies. Young local executives' ability anddesire to learn has led them to swiftly reach the level required by the multination-als. The training activities that have been held have been supplied by both spe-cialised schools belonging to the companies themselves or by business schoolswhich have opened branches in the EC.

Summarising, multinationals appear to be the quickest means of transferringknowledge and know-how, and consequently, they represent the most importantpath towards the training of a local executive elites as the local staff gradually takeson more and better managerial positions.


4.2 THE DISCONNECTION OF DOMESTIC COMPANIES IN THE EC FROM THE GLOBAL PRODUCTION AND

DISTRIBUTION NETWORKS

In the present section, we analyse local companies' degree of integration into glob-al production and distribution networks. To this end, the case studies examinedshow first that the large multinational groups, the majority of which are present inthe EC, make it a priority to undertake their daily procurement of supplies fromother multinationals. This phenomenon takes place in all stages of the value chain,from supplying components to financing activities, including activities such as con-sulting services and advertising or even building construction.

In fact, when multinationals use local suppliers, it is due fundamentally to twothings: either they do it because it is indispensable (there is no choice) - this wouldbe the case, for example, of the agro-food sector, in which foreign companies mayhave no other alternative than to supply themselves from farms in the country, as insome cases these products deteriorate quickly - or to procure the most elementarycomponents with the least added value in the product's value chain.

That is, generally speaking, faced with the need to supply themselves with anintermediate good - especially those with greater added value - or a service, multina-tional subsidiaries present in the EC prefer to do so from other multinationals, oftenthose with which it already has built trust based on relationships consolidated pre-viously in other countries and which make their fellow multinationals preferable tolocal actors. Multinationals then tend to act at once as suppliers and customers ofother multinationals. From this organisation there emerges a network-type of struc-ture that facilitates multinationals in coordinating complex inter-company relationsand procuring goods adapted to their needs and specific demands from supplierswho are already familiar with them. Thus, by operating in consolidated networks,multinationals economise the costs of searching, negotiating and monitoring whilethey also create a high level of stability in their relationships. What is more, if thispreference is the outcome of customer relation strategies, the cooperation is partic-ularly close. This latter factor is extremely visible in the automotive sector, in whichwestern component companies have been the first to set up shop in the EC, follow-ing their traditional customers.

Often the option of preferentially obtaining supplies from other multinationalsis justified by the absence of a system of small and medium-sized local companiesthat can act as suppliers. However, some studies on this subject show that evenwhen this network of potential local suppliers does already exist, as in the case ofPoland or the Czech Republic in the automobile sector, things have not gone notice-ably better for local companies because in these cases, the trend has been to gradu-ally reduce the number of these local suppliers and replace them with multination-al companies from the automobile components sector (Husan 1997; Meyer 2000;Sereghyova 1998). In this case, with the previous presence of a local system capableof acting as suppliers for multinationals, the basic argument for not resorting tosmall and medium-sized local companies as suppliers is that they do not have suffi-ciently advanced competencies, which prevents them from having sufficient capac-ity to handle the imposition by the foreign investors of the same demands as theirusual suppliers (in their home countries or the rest of the world).


Thus, one relevant factor to bear in mind in the analysis of the role of FDI in thestructural change of the EC is to what extent multinationals contribute to increas-ing the local companies' capacity to join the global production and distribution net-works with a more active role than what they have seemed to have to date, that is,by acting as a supplier to the network as a whole with products with greater valueadded. This contribution will largely depend on the cooperation relations forgedbetween the subsidiary of the multinational group and the domestic companies inthe recipient country (Veltz 1993).

And in this sense, in the case of the EC, it can be seen that foreign investors alsoforge their principal strategic alliances with other foreign companies. That is rela-tionships of technological cooperation, exchanges of information and in some casesjoint production are actively developed amongst foreign companies. Similar rela-tions are rarely consolidated with local companies, and when they are, they aredecidedly asymmetrical and unstable.

Ever since their insertion, many multinationals have merged their wealth to gaincontrol of the best privatised companies. For example, the leading Czech agro-foodmanufacturer, Cokoladovny, was jointly acquired by Nestlé and Danone, direct com-petitors in world markets. Likewise, Deutsche Telekom and Ameritech Co. actedjointly to become the owners of the Hungarian telecommunications company Ma-gyar Com, with an aim to gain a foothold in the Hungarian operator Matav. In othercases, the option has been to merge once they are present in the new country inorder to undertake joint projects. For example, the Swiss company Solco Baselreached an agreement with the French firm Rhône-Poulenc to jointly produce phar-maceutical products in Poland once both companies already had investments in thecountry.

On the contrary, in the survey of CEPE ("Centre Economie et PolitiquesEuropéennes" of the Unviersity of Lille) of 44 multinationals present in Hungary, theCzech Republic and Poland, and summarised by Krifa & Vermeire (1998), the coop-eration relations (technological, training, etc.) with local companies were quiteinformal given the fact that the majority of them took place in sectors with lowertechnological intensity, and they had been limited to providing some type of helpaimed especially at ensuring that the local supplier could meet the group's interna-tional standards.

Thus, the weak local contents of the goods manufactured by foreign companiesin the EC (according to the study by Boillot & Lepape (2002), and despite the factthat the foreign companies tended to increase their supplying from local companiesthe longer they had been in a country, the local share of manufacturing of Europeancompanies in the automobile sector present in the EC continued to represent lessthan 10% of the total in 20013) can be explained largely by this absence of relation-ships and mutual aid between the multinational groups and their local outsourcers.


3 The companies from countries outside the EU-15 are a completely different case. For example, theSuzuki assembly plant in Hungary, which has been in operation since 1992, was obligated to meet therequirement of 60% European content in order to avoid higher customs duties. What is more, the agree-ments reached with the Hungarian government for tax concessions obligated Magyar Suzuki to manu-facture using at least 50% domestic content starting in 1994.

It thus seems that the strategy pursued by the large multinational groups in theirinsertion in the EC has been based on systematically giving preferential treatmentto relationships amongst multinationals, especially in those activities which requiremore advanced technologies and know-how, which serves to consolidate relation-ships amongst multinational networks at the expense of a lower integration of localcompanies into these same networks. Should these local companies manage to gaina certain foothold in these networks, it is limited to supplying the goods with theleast value within the product's value chain.

Thus, it becomes clear that foreign investment takes advantage of opportunitiesthat the host economy offers, but that it also has very limited restructuring impacton the local manufacturing system. Domestic companies' autonomous ability toadapt to the conditions imposed by the networks is what leads them to or excludesthem from the possibility of initiating relationships with the foreign companiesand thus to integrate or not into these global production and distribution net-works.

In summary, we have seen that the high degree of integration of subsidiarieslocated in the EC into the global production and distribution networks is combinedwith a relatively high disconnection between the subsidiaries of these multination-als and local companies. This disconnection is basically the outcome of two facts:first, the multinationals' subsidiaries present in the EC use other multinationals astheir main suppliers; and secondly, the relations of cooperation amongst the foreigncompanies' subsidiaries and local companies are either highly unstable or simplynonexistent.

5. CONCLUSIONS

After the fall of the Berlin Wall and the gradual opening of trade and financial liber-alisation of the economies in these countries, FDI aimed at the EC began to pick uppace. Traditionally, industry has been the sole sectorial recipient chosen by foreigncapital, although in recent years, the service sector has gained in importance.

These inflows of FDI have been one of the engines of the structural change thathas taken place in the EC throughout the 1990s, given that it has contributed tochanging the manufacturing and trade patterns in these countries and increasingtheir levels of productivity. However, the FDI in EC has generated a certain segmen-tation in the local manufacturing systems, with one segment identified with foreign,the other with domestic capital. The former sector is centred fundamentally on thehigh-tech and medium-high technology industries, which regularly contributesmore to the added value of these countries, progressively increasing their produc-tivity levels and exports more than the companies linked to domestic capital, whichhave a lower weight in the total added value, are less productive and have a lowerpropensity to export and are more centred on the low-tech and medium-low tech-nology sectors.

The main cause of the segmentation in the local manufacturing systems observedis the multinationals' model of territorial insertion when settling in the EC, whichcombines a high integration of the multinationals' subsidiaries into the global pro-


duction and distribution networks and a relative disconnection between them andthe local actors in the host territory.

The transfers that FDI was expected to bring in its wake (capital, technology,knowledge), which were to contribute to increasing the productivity of the coun-try's factors, are divided, in turn, into two processes: a first process of direct trans-fers to the multinationals' subsidiaries, and a second process of spread towardsdomestic companies. If the latter takes place, FDI will lead to both an increase in theperformance of domestic production and in the added value contained in their pro-ductions. If it does not take place, a segmented structure is consolidated in whichthe multinationals' subsidiaries enjoy a high level of technology while the domesticcompanies remain specialised in the production of goods and services with lowadded value.

This second scenario is what seems to be identified in the case of the EC, giventhe fact that through our research we have observed that the transfers linked to FDIhave been limited to those flowing from the head office to their subsidiaries, withthe majority of the local companies being left outside of these flows. The result hasbeen the cohabitation of companies, multinationals' subsidiaries, which are modernand integrated into the global production and distribution networks, alongsidedomestic companies forced to pursue untenable strategies of survival either outsideor on the margins of these same networks, by basically supplying the goods and ser-vices with the least added value within the production's value chain. This segmenta-tion will most likely not be resolved spontaneously through the manufacturingactivities of the multinational firms, rather it will require endogenous efforts, whichposes significant challenges to the economic policies of the recipient countries andthe European Union's economic institutions.

REFERENCES

ANDREFF, W. (1996): Les multinationales globales. Paris: Reperes/La Découverte.BOILLOT, J-J. and LEPAPE, Y. (2002): Le renouveau de l'industrie automobile dans

les pays d'Europe Centrale et Orientale. Budapest: DREE, Études de MissionsÉconomiques.

CSAKI, G. (1997): "L'investissement direct étranger en Hongrie". Revue d'études com-

paratives Est-Ouest 5(2): 39-69.DALLAGO, B. (2000): "Entrepreneurial strategies and internationalisation: the case

of FIAT in Poland". in: BARA, Z. and CSABA, L. (eds.), Small Economies

Adjustment to Global Tendencies, pp. 171-211. Budapest: Aula Publishing Co.Ltd.

DICKEN, P. (1998): Global shift. Transforming the world economy. London: PaulChapman

ÉLTETÖ, A. (2000): "Foreign Direct Investment in Hungary at the End of theNineties". Working Paper of the research project PHARE-ACE no. 97-8112-R.

HUNYA, G. (2004): "Manufacturing FDI in New EU Member States. ForeignPenetration and Location Shifts between 1998 and 2002", WIIW Research

Report no. 311.


HUSAN, R. (1997): "Industrial policy and economic transformation: the case of thepolish motor industry". Europe-Asia Studies 49(1): 125-139.

KAMINSKI, B. & RIBOUD, M. (2000): "Foreign Investment and Restructuring. TheEvidence from Hungary". World Bank Technical Paper, no 453.

KRIFA, H. & HERAN, F. (1999): "L'insertion locale DE firmes multinationales globalesdans le cas DE régions de tradition industrielle". Revue d'Economie Régionale

et Urbaine 2: 241-266.KRIFA, H. & VERMEIRE, K. (1998): "L'intégration DE pays d'Europe Centrale dans les

réseaux de production des multinationales et ses consequences". Revue d'é-

tudes comparatives Est-Ouest 29(4): 77-119.MEYER, K. (2000): "International Production Networks and Enterprise Trans-

formation in Central Europe", Comparative Economic Studies, 42(1): 135-150.RADOSEVIC, S. (1997): "Technology transfer in global competition: the case of

economies in transition". in: DYKER, D.A. (ed.): The Technology of Transition:

Science and Technology Policies for Transition Countries, pp. 126-158.Budapest: Central European University Press.

RICHET, X. & DE SOUSA, J. (2001): "Economic transformation, FDI and developmentof new businesses in transforming economies. The case of Hungary" Papeles

del Este 2.SACHWALD, F. (1994): "Mondialisation et systemes nationaux", in: SACHWALD, F.

(ed.): Les défits de la mondialisation. Innovation et concurrence, pp. 15-67.Paris: IFRI, Masson.

SEREGHYOVA, J. (1998): "New Features of International Corporate Networking", in:GATE (ed.): Integrating the Enterprise Sphere of CentralEuropean Countries in

Transition into European Corporate Structures, pp. 23-50. Barcelona:Universidad de Barcelona

STERN, N. (1991): "The determinants of growth". The Economic Journal 101: 122-133.

VELTZ, P. (1993): "D'une géographie de couts a une géographie de l'organisation;quelques theses sur l'evolution de rapports enterprises/territories". Revue

Economique 44(4): 671-684.WIIW (2001): Database on FIE. , Viena Institute for International Economic Studies

(http://www.wiiw.ac.at).ZEMPLINEROVA, E. (1998): "The Role of Foreign Enterprises in the Privatization and

Restructuring of the Czech Economy". WIIW Working Paper no 238.



A KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR ÁLTALA 2006/2007-ES TANÉVBEN

PROFESSOR EMERITUS, EGYETEMI MAGÁNTANÁR, CÍMZETES EGYETEMITANÁR ÉS CÍMZETES EGYETEMI DOCENS CÍMRE FELTERJESZTETT

EGYETEMI OKTATÓK

PROFESSOR EMERITUS

Hoós János, Közszolgálati TanszékZelkó Lajos, Pénzügy Tanszék

EGYETEMI MAGÁNTANÁR

Akehurst, Ronald Leslie Közszolgálati TanszékHüttl Antónia, Statisztika TanszékKlazinga, Nicolaas Közszolgálati TanszékOsterle, August Közszolgálati Tanszék

CÍMZETES EGYETEMI TANÁR

Boncz Imre, Közszolgálati TanszékÉltetõ Ödön, Statisztika TanszékLászló Csaba, Pénzügy Tanszék

CÍMZETES EGYETEMI DOCENS

Dózsa Csaba, Közszolgálati TanszékHalm Tamás, Világgazdasági TanszékZsembery Levente, Pénzügy Tanszék

JONATHAN BOSTON–CHRIS EICHBAUM

STATE SECTOR REFORM AND RENEWAL IN NEW ZEALAND:LESSONS FOR GOVERNANCE (Part 1)

New Zealand's public sector reforms since the mid-1980s, both at the central andlocal government levels, have attracted world-wide recognition, interest and com-mendation. Regarded as the most radical, comprehensive and innovative example ofthe 'new public management', the 'New Zealand model' - as it has been called - hasbeen closely scrutinized by reformist governments in numerous developed anddeveloping countries and has inspired many of the public management changeswhich have been occurring around the globe during the past two decades.

The New Zealand model has been of an evolving kind. Over the course of the pasttwo decades, while some elements of the original scheme remain intact, others havechanged - in some ways significantly. In fact, in important respects the New Zealandmodel in 2005 is qualitatively different from the original design that attracted somuch international interest in the 1990s, with less reliance on governance by con-tract and more emphasis on what might be called 'joined-up governance'.

A distinction is made between two phases in the development of the New Zea-land model. Phase one, which roughly approximates the period from 1984 to 1999,involved a series of major policy decisions relating to the formal institutionalarrangements, the codification of many of those institutional changes via a numberof key statutes, and the implementation of the first wave of reforms. Phase two,which approximates the period from 1999 to the present, is characterized as a peri-od of consolidation, development and renewal. While this latter period has not wit-nessed any significant repudiation of the broad thrust of the reforms of the 1980sand 1990s, some of the assumptions underpinning the original reforms have beenrevisited with consequential changes for governance arrangements and institution-al design. Moreover, phase two has been characterised by a renewed focus on thedevelopment and maintenance of state sector capability and, in particular, whole-of-government capability tailored to effective service delivery. The discourse ofbureaucratic, provider and professional 'capture', so much in evidence during thefirst phase, has virtually ceased.

PHASE ONE: THE NEW ZEALAND MODEL: IDEOLOGY, RESTRUCTURING AND REFORM – 1984–1999

Since 1984 virtually every aspect of New Zealand's public sector has been re-designed and reshaped, if not fundamentally transformed (Boston, et al., 1996;

Új Zéland nyolcvanas évek közepén indított közszektorreformja világszerte

számtalan elismerést és dicséretet kapott. Az „új közszektormenedzsment”

ezen radikális, innovatív és átfogó példáját sok reformáló kormány vizsgálta

és elemezte, mind fejlett, mind fejlődő országokban. Az „új zélandi modell”,

vagy legalábbis annak bizonyos elemei az elmúlt húsz évben számtalan

közszektorreformra voltak hatással.

Review of the Centre, 2001; Scott, Bushnell and Sallee, 1990; Schick, 1996; Scott,2001; Wistrich, 1992). The first phase of New Zealand's public sector reforms mustnot be seen in isolation. Rather, they were part of a coordinated and much broaderstrategy of economic, social and political reform, the central aims of which were toboost the country's rate of economic growth, redefine the role of the state andenhance the quality of the democratic process. With respect to economic policy, thefourth Labour government (1984-90) embarked upon a comprehensive and ambi-tious liberalization program covering virtually all aspects of economic policy(including financial market liberalization, labour market deregulation, and theremoval of most forms of industry assistance) (Bollard, 1992; Kelsey, 1995).

With the election of the National government in late 1990, major changes weremade in the broad field of social policy, including health care, housing and socialsecurity. In brief, those changes were designed to increase the degree of targetingof social assistance, lessen the reliance on in-kind assistance while giving moreweight to cash transfers and vouchers, reduce the real value of most welfare bene-fits, and separate the state's roles of funder, purchaser and provider (Boston, Dalzieland St John, 1999; Kelsey, 1995). Various reforms of a constitutional nature have alsobeen enacted over the past two decades. Amongst the most important are theOfficial Information Act (1982), greater political and legal recognition for the Treatyof Waitangi (1840), the passage of the Bill of Rights Act (1990), and the introduction,in 1996, of a form of proportional representation based on the German model(Boston, 1998). Each of these changes has had significant consequences for the man-agement and operations of the public service.

Many international observers have expressed astonishment at the capacity ofrecent governments in New Zealand to undertake such sweeping reforms. Theexplanation, however, is relatively simple. New Zealand is a highly centralized, uni-tary state with a unicameral Parliament and no written constitution. Until the intro-duction of proportional representation in the mid-1990s it had experienced single-party majority governments for more than half a century. In these circumstances,there were few constitutional or political constraints upon governments whichwere committed to comprehensive reforms. Interestingly, too, bureaucratic resis-tance was relatively muted. This reflected the strong support for reform from keyministries like the Treasury, an acceptance within the public sector of the need forchange, and the absence of coordinated or vigorous opposition from the majortrade unions.

As in many other countries, from the outset New Zealand's reforms had multi-ple objectives. The most important have been to improve efficiency, effectivenessand accountability (both political and managerial). But other objectives have alsobeen in evidence: reducing public expenditure; diminishing the role of the state;enhancing the quality of the goods and services produced (or funded) by publicagencies; and making public services more accessible and culturally sensitive.The last of these goals has become both increasingly important and politicallycontested in recent years, partly because of New Zealand's growing ethnic diver-sity but also because of the spreading recognition that the country's indigenouspeople - the Maori - have distinctive rights and interests which need to be protect-ed.


With few exceptions, New Zealand's initial reforms were consistent with theideas, principles and doctrines of 'managerialism' or the 'new public management'(Hood, 1991). Equally, many of those reforms have close parallels in some otherOECD countries (Boston, 1996; Davis, Sullivan and Yeatman, 1997). These include:

a systematic program of corporatization, privatization and commercialization; a greater reliance on competitive tendering and contracting out; the devolution of human resource management to the chief executives ofindividual departments and agencies; a move from cash-based to accrual accounting; improved systems of budgetary control; a greater reliance on financial incentives; and major changes in institutional design, including the placement of many service-delivery functions in separate, non-departmental agencies.

In addition, the first iteration of the New Zealand model embraced a number of dis-tinctive features that have not, as yet, been adopted to the same degree in other juris-dictions. Amongst these are the following:

1.There was an extensive use of 'contractualist' devices to govern the relationshipbetween agents and principals within the public sector, as well as betweenpublic and private organizations. Initially these contractual devices took theform of purchase agreements between ministers and departments (specifyingthe outputs to be purchased by ministers from their departments), and anannual performance agreement between the ministers and chief executives,compliance with the terms of which was factored into the chief executive per-formance appraisal by the State Services Commissioner. In addition, from theoutset of the reform period use has been made of annual purchase (or funding)agreements between those agencies purchasing and those providing variousservices (e.g. health care). More recently there have been attempts to rational-ize these arrangements, with fewer contractual devices focused increasinglyon outcomes as well as outputs. But in very many respects the mode of gover-nance underpinned by the reforms and still central to the New Zealand modelis governance by contract.

2.There was a much greater emphasis on strategic management under whichministers specified their strategic objectives over the medium term and usedthese to set departmental priorities. Significantly, the new strategic manage-ment regime was integrated with both the annual budget cycle and the perfor-mance management system for departmental chief executives, thereby ensur-ing a degree of policy coherence and bureaucratic responsiveness that wouldotherwise be lacking (Boston and Pallot, 1997). The need for a comprehensivesystem of strategic management was one of the key recommendations to comeout of the Logan Report (1991). While improving the design and operation ofa system aligning ministerial objectives and departmental activities, the specif-ic form of the system has changed in time and between governments.

3.There was a strong emphasis on the minimization of provider (or bureaucrat-ic) 'capture' via the vigorous pursuit of organizational specialization and thedecoupling of potentially conflicting functions. This was manifested in thefunctional separation of commercial and non-commercial functions, the sepa-


ration of advisory, delivery and regulatory functions, and the related separationof the roles of funder, purchaser and provider but since the change of govern-ment in 1999, there has been a review of the logic of, and the institutionaldesign implications attendant upon, the decoupling of policy and operationalactivities.

4.A new financial management system was instituted. This involved not merelyaccrual accounting but also an output-based (rather than input-based) systemof appropriations, the application of capital charges to most public sector orga-nizations and a distinction (for the purposes of resourcing, monitoring andaccountability) between the Crown's 'ownership' and 'purchase' interests.Once again, the balance of opinion has tended to favour a relatively greateremphasis on the Crown's ownership interests, partly as a function of what hasbeen perceived to be a diminution in government capability - particularly overthe medium to long-term - as a result of a short-term focus on the 'purchase'interest.

By the mid-1990s, the foundations of the new-look public sector had been laid andthe key reforming legislation enacted, mainly the State-Owned Enterprises Act 1986,the State Sector Act 1988, the Public Finance Act 1989, the Health and DisabilityServices Act 1993, and the Fiscal Responsibility Act 1994. In the period from the pas-sage of the Fiscal Responsibility Act through to the change of government inNovember 1999 various additional changes were made. The programme of corpo-ratisation and privatisation continued through the mid-to-late 1990s, albeit moreslowly than during the late 1980s and early 1990s. By early 1999, well over 20 StateOwned Enterprises (SOEs) and other substantial state assets had been sold, repre-senting more than two-thirds of the state's commercial assets. Quite apart from this,phase one also saw reforms (or the announcement of reforms) in many other partsof the state sector, including the funding and regulation of tertiary education, theprovision of accident compensation insurance, the purchasing of health services,the funding and management of the highway network, and the organization anddelivery of employment services. Substantial departmental restructuring also con-tinued, partly prompted by the ongoing quest to separate policy from operationsand partly in response to particular political imperatives.

By the late 1990s the central government bureaucracy in New Zealand consistedof nearly 40 departments (including three central agencies), more than a dozen(mainly small) State-Owned Enterprises, three Offices of Parliament (the Office ofthe Ombudsman, the Parliamentary Commissioner for the Environment, and theOffice of the Controller and Auditor-General), and around 2850 crown-owned enti-ties (of which there were about 2650 school boards of trustees, 35 tertiary institu-tions, 22 Crown health enterprises, and nine Crown research institutes). In addi-tion, there were at least five other organizations which, strictly speaking, cannot beclassified in any of the above categories: the New Zealand Defense Force, the Police,the Office of the Clerk, the Parliamentary Counsel Office, and the ParliamentaryService. At the close of the millennium there were around 250,000 staff employedin central government and approximately 20,000 employed in local government(with another 15,000 working for organisations contracted to provide local ser-vices). Of those employed in central government, about 31,000 worked in the 'core'


public service (i.e. government departments), fewer than half the number in themid-1980s. This huge reduction in staffing levels was due primarily to contracting-out, corporatization, privatization and natural attrition. There were also a large num-ber of redundancies, with up to 4% of state sector employees being given severancepayments in any one year (State Services Commission, 1998a, p.14).

These figures also underscore the fact that New Zealand, at the end of the1990s was - and indeed largely remains - a highly centralized polity, unlike the sit-uation for example, in Scandinavia. Virtually all major public services (includingsocial welfare, education, health care and most public housing) are funded andprovided at the central government level. Although the first phase of NewZealand's State sector reforms was paralleled by changes of an equally radicalnature in local government (Bush, 1995), and proposals to devolve certainresponsibilities to the sub-national level mooted from time to time, these werepoorly supported. The prevailing view over this period was that local governmenthad only limited competency and capacity, and that devolution would risk greaterduplication and inefficiency.

PHASE ONE: AN ASSESSMENT

The first phase of New Zealand's public sector reforms generated a variety of evalu-ations. During the 1990s, for instance, two important independent studies of thereforms were commissioned by the government: the first under the leadership ofBasil Logan in 1991 (Review of State Sector Reforms, 1991), and the second by theAmerican public management expert, Professor Allen Schick in 1996 (Schick, 1996).In 1999 the New Zealand Treasury commissioned a brief review of over 40 separatereports and commentaries on the public management reforms (Petrie and Webber,1999) and the State Services Commission (SSC) undertook a review of public ser-vice accountability based on interviews with a range of ministers, chief executives,parliamentarians, central agencies and independent commentators (State ServicesCommission, 1999). The Office of the Controller and Auditor-General also complet-ed a number of valuable studies of particular aspects of the new model, includingcontract management and institutional governance (Controller and Auditor-General, 1996, 1999; Review of Centre 2001, 45).

Aside from this, there were various evaluations by academics (and other indepen-dent analysts) from a range of disciplinary perspectives (e.g. Boston, et al., 1996;Boston and Pallot, 1997; Gregory, 2000; Halligan, 1997; Kelsey, 1995; Norman, 1995,2003; Pallot, 1998), with the corporatization and privatization programmes attract-ing perhaps the most detailed scrutiny (e.g. see Duncan and Bollard, 1992; Spicer,Emanuel and Powell, 1995; Taggart, 1990).

At the same time, it is important to emphasize that New Zealand's public man-agement reforms have never been the subject of very detailed, comprehensive,multi-year assessments of the kind undertaken in a number of other countries,such as Australia, Canada and the United States. In the absence of truly thorough-going, rigorous and independent evaluations, prudence dictates the need for cau-tion in offering judgements about their merits, certainly with respect to those mat-


ters where the evidence is very partial and incomplete (Boston, 2001). As onemight expect, of course, the relative dearth of hard empirical data has not prevent-ed widely differing views being advanced about the New Zealand model, both athome and abroad.

The evidence, on balance, provides sufficient grounds for believing that the newmodel of public management is superior to the one it replaced, and that NewZealand has enjoyed net gains from the enormous reforming efforts of the past 20years. There is evidence, for instance, of greater productive efficiency (especially inthe commercial parts of the public sector), improvements in the quality of certainservices (e.g. the reduced time taken to process applications for passports and wel-fare benefits), better expenditure control, better management of departmental bud-gets, greater managerial accountability, and major improvements in the quality ofinformation available to policy makers (Boston, et al., 1996; Duncan and Bollard,1992; Spicer, Emanuel and Powell, 1995). Furthermore, the vast majority of seniorofficials and ministers interviewed on the subject during the 1990s believed that thenew model of public management was better than the previous bureaucratic order.Indeed, in 1999 it would have been difficult to find any senior policy adviser or man-ager who would have advocated returning to the former relatively centralized,inflexible, input-driven, and rule-bound policy regime.

At the same time, the new model contained numerous flaws, deficiencies andinconsistencies, and the implementation of many of the changes much to bedesired. Indeed, as the Schick Report and assessments by the SSC and others indicat-ed, there were problems – either major or minor – with virtually every aspect of thenew policy framework, including institutional design, human resource manage-ment, financial management, performance management, the accountability system,the incentive structure, funding levels, and so forth.

KEY ISSUES AND CONCERNS

All systems of public management encounter difficulties. In some cases thesemay be due to inherent design weaknesses. In others the problems may be external-ly generated – the product, for instance, of political instability or a severe econom-ic crisis. In New Zealand's case the first phase of the reform program encounteredboth kinds of problems; that is to say, some were inflicted from within and othersfrom external sources. On the external front, the fundamental difficulty was fiscalin nature. Since the 1970s New Zealand governments have been trying to curb pub-lic expenditure, including expenditure on the administration of the state and thefunding of major social services such as education and health care. These fiscal pres-sures exerted a significant limitation on the capacity of various public agencies toprovide outputs of the kind desired, both in terms of quantity and quality. As aresult, there were serious difficulties in some areas, most notably the health sector.By the mid-to-late 1990s governments finally started to recognize the severity of thesituation and the fact that the public service could not be expected to deliver anever increasing volume of services under conditions of ever diminishing budgets(Upton, 1999).


Leaving aside the external political and economic context, the new model ofpublic management was open to criticism both in terms of its basic design and itsimplementation in particular cases. They include the following:

Institutional Design:

a) The separation of funders, purchasers and providers, and the related separa-tion of policy advice from policy delivery, gave rise to a plethora of new orga-nizations. This in turn intensified the problems of policy coordination andcontrol, complicated the task of delivering services which required inter-agency cooperation, and exacerbated the problem of finding suitably quali-fied and experienced managers to fill all the senior positions. It also gave risein several instances (e.g. health care) to very complex principal-agent relation-ships.

b) Because the process in New Zealand was one of disaggregation (even Balkan-isation) most government departments and ministries were reduced in size,and some lacked the necessary critical mass of analytical talent to make a sig-nificant contribution to the process of policy formulation and development.

c) There was a lack of agreement over the criteria for allocating functionsbetween departments and Crown entities, and such criteria as were appliedwere not employed on a consistent basis.

d) The separation of policy advice from delivery did not always work well inpractice.

e) The attempt to introduce competitive arrangements for the provision of basicresearch and secondary health services generated numerous problems, and asa result the competitive model was largely abandoned.

f) The provision of social services by commercially-oriented bodies did not proveto be very satisfactory.

Accountability and Governance:

a) While the accountability framework for departments and ministries didimprove, serious difficulties remained with respect to much of the Crown-entity sector, including a lack of clarity with respect to the proper roles andresponsibilities of the key participants. This was highlighted by controversiesover the management of the Fire Services Commission and the Tourism Board(Controller and Auditor-General, 1999).

b) The process of selecting and training members of the boards of Crown enti-ties was viewed as being seriously flawed.

c) The distinction between outputs and outcomes and the Crown's purchase andownership interests failed to significantly enhance the level of politicalaccountability, or to make the boundaries between political and managerialaccountability much clearer.

d) The new accountability framework did not impose a statutory obligation onministers to report on outcomes, and tended, moreover, to involve a system of


'accountability by specification' (Schick, 1996, 84) rather than via ex postreviews of effectiveness. While 'managerial accountability' may have beenenhanced, 'managerial responsibility' was arguably devalued.

e) The performance management system for departmental chief executives,while exacting and rigorous, proved to be rigid, time consuming and burden-some.

The Purchasing/Contracting Framework:

a) The new management model assumed that ministers were fully independentand discerning 'purchasers'. Experience suggested that this was not necessar-ily the case, with some ministers taking little interest in the contents of pur-chase agreements.

b) The emphasis on the government's 'purchase interest' tended to dominate itslonger-term 'ownership interest' thereby putting at risk the long-run capabili-ty of the public sector.

c) The reforms saw the growth of a plethora of often overlapping performance'contracts' between ministers and their agents, including purchase agree-ments, chief executive performance agreements, statements of objectives,statements of corporate intent, statements of intent, annual statements, etc.The net effect was to increase transaction costs, and in some cases to gener-ate confusion and conflict.

d) Many service contracts were let without prior competitive tendering and insome cases contract management was woefully deficient.

e) There were serious problems over the output pricing regime, especially in theabsence of a genuine market and in an environment in which benchmarkingwas difficult.

f) The move to purchase social services from voluntary organizations via legally-binding contracts, rather than untied grants, imposed significant additionalcosts and constraints upon those providers.

Constitutional Issues:

a) Despite the decentralization of management responsibilities, New Zealandremains a highly centralized polity and under the first phase of the reformsvery few responsibilities were devolved to the sub-national level.

b) There was little evidence that the reforms had enhanced the application of thedoctrine of ministerial responsibility.

c) Some public agencies continued to be unaware of, or inadequately compliedwith their statutory obligations.

d) While the reforms placed considerable emphasis upon improving responsive-ness to consumers and clients, there was a more equivocal attitude to the roleof citizens. In some cases, local democratic control was diminished with theabolition of semi-representative boards (as in hospital services).


Ethical Standards:

a) Over the first phase of the reforms there were high-profile cases of fraud (oralleged fraud) involving senior officials, raising concerns about a possibledecline in ethical standards within the public sector.

b) There were also cases of extravagant and wasteful expenditure, both withinthe Crown-entity sector and the core Public Service.

c) There were some cases of serious conflicts of interest (e.g. public agenciespurchasing services from companies owned or managed by senior staff orboard members of the agencies concerned).

Policy Capability:

a) Over the period the quality of policy advice across the public sector was high-ly variable, with some departments having serious difficulties recruiting andretaining competent policy advisers.

b) The range of advice on some issues appeared to be very narrow (and as suchat variance with the accepted Westminster conventions relating to the prof-fering of policy advice).

c) Many capable policy advisers and middle managers became consultants, there-by reducing the government's in-house policy capacity.

d) The absence of good policy evaluation continued to act as a constraint on evi-dence-based policymaking.

Service Quality and Quantity:

a) Monitoring work undertaken by the Ministry of Maori Development highlight-ed significant deficiencies in the way public agencies were fulfilling theirobligations to Maori (in terms of the principles of the Treaty of Waitangi).

b) There was serious public concerns about the quality of various public ser-vices, including health care and education. Some of the problems in the com-pulsory education sector were so severe that they led the Education ReviewOffice to recommend the closure of a number of schools.

c) There were cases of unnecessary loss of life due to poor standards of care orservice on the part of public agencies. The most highly publicized casesincluded the Cave Creek tragedy in April 1995 (Gregory, 1998) and a series ofpreventable deaths at Canterbury Health Limited during the winter of 1996(Stent, 1998).

Administrative Decentralization:

a) Administrative decentralization did not free ministers from the 'tedium ofadministration' (Upton, 1999, 14).


b) The devolution of responsibility for human resource management undoubt-edly enhanced staffing flexibility and efficiency at the agency level, but it alsohindered the implementation of service-wide initiatives in areas like trainingand succession planning.

c) Administrative decentralization made it more difficult for the SSC to pursuepolicies requiring extensive inter-departmental cooperation and coordina-tion, such as the development of an integrated approach to information tech-nology and the building of a unified Senior Executive Service.

Organizational Restructuring:

a) Constant organizational reshuffling became one of the hallmarks of thereformed public sector, with negative consequences for staff morale, labourproductivity, policy development and coordination, and the delivery of ser-vices (highlighted in early 1999 by serious problems over the provision of stu-dent allowances and loans by the newly-established, and soon abolished,Department of Work and Income).

The foregoing list is by no means complete. It does not, for example, mention con-cerns in relation to the new strategic management framework or the problems ofprotecting the public interest where publicly-owned services had been privatized.Moreover, each topic could be greatly expanded as the following three cases illus-trate.

1. THE DISJUNCTION BETWEEN THEORY AND PRACTICE

For some time the new approach to managing the public sector has been criticizedon the grounds that some of the theories and assumptions upon which the reformshave been based simply did not fit the real world of democratic politics, or the con-duct of public administration in a Westminster-type parliamentary system bound bythe doctrines of collective responsibility and individual ministerial responsibility(Boston, et al., 1991). Particular concern has focused on the questionable behaviour-al assumptions underpinning public choice theory, agency theory and transactioncosts analysis, notably the proposition that politicians and officials are fundamental-ly and unswervingly opportunistic, and only pursue the public interest when it is totheir direct personal advantage. Commentators have also objected to the applica-tion of simplistic principal-agent models to complex constitutional relationships.Equally, they have questioned the wisdom of separating responsibilities at the min-isterial level for the management of the Crown's ownership and purchase interests,and posed doubts about the capacity of ministers to perform the tasks required ofthem by the reforms (e.g. providing 'strategic' leadership, specifying their desiredoutcomes, 'negotiating' complex purchase and performance 'contracts', etc.)

For many years, criticisms of this nature were largely rejected or ignored by thoseguiding the reforms. But since the mid-1990s the balance of opinion has changed.Indeed, in recent years many of the criticisms advanced in the late 1980s and early


1990s had been endorsed by international experts, such as Allen Schick, and seniorministers. For instance, in 1999 – the end point of what is characterized as the firstphase of the reforms – the Rt Hon Simon Upton, Minister of State Services in the(centre-right) National-led government of the time, challenged some of the pivotalassumptions underpinning the new model. His comments are worth quoting indetail:

The theory ... relies heavily upon Ministers playing their role as principals in acontractual regime comparable to a marketplace. We are expected to be energeticand well-informed purchasers, monitoring output delivery and bringing particularsanctions and pressures to bear as required. The reality is far from a market model.It is characterised more by monopoly supply, compliant demand, arbitrary pricesand asymmetry of information. Some of the more obvious assumptions of the modelthat do not fit with reality include:

1.The view that alternative suppliers exist for the delivery of core governmentservices. The simple reality is that Ministers do not stop purchasing from onedepartment and actively look to purchase the same service from another.

2.The view that departments and Ministers religiously adjust quantity and quali-ty dimensions in their purchase agreement in response to changing resourcelevels and changing third party demand.

3.The view that cash will not be disbursed to the department if output targets arenot met and that purchase agreements are sufficiently specified to allow thisanyway.

4.The assumption that there are still incentives for chief executives to generateand disclose productivity gains where these are simply returned to the Crownthrough the current surplus management regime.

5.The assumption that, at any point in time, departmental capability exists todeliver on priorities for the government of the day.

6.The gross assumption that departments can always continue to reprioritisewithin baselines without affecting organizational capability and the equallyabsurd assumption that productivity gains can be extracted centrally throughacross-the-board budget cuts ...

It is a bold leap of faith to assume that Ministers cheerfully fulfill all of therequirements of the current public management system. In the same way that theincentives regime facing chief executives is more assumption than practice, I sus-pect that the case for Ministers is generally the same (Upton, 1999, 12).

Upton went on to urge the public service to 'acknowledge the divergencebetween the theory and reality' and to 'address the systemic gaps that exist from alonger run ownership and capability perspective' (ibid.,13). As we argue below, itwas this very kind of challenge that informed the second phase of New Zealand'spublic management reforms.

2. THE LIMITS TO INTERNAL CONTRACTING

As already noted, from its inception the New Zealand model of public managementrelied heavily upon contractualist devices to govern intra-organizational, inter-orga-


nizational and interpersonal relationships within the public sector. Underpinningthe development and implementation of such devices has been the objective of clar-ifying principal-agent relationships, thereby (hopefully) reducing agency costs andtransaction costs and enabling principals to hold their agents to account. In otherwords, the contractualist instruments sought to provide a mechanism for enhancinghierarchical control (both by ministers and senior managers), clarifying expecta-tions and aligning the interests of the parties involved.

In New Zealand most of the contractualist devices took the form of classical con-tracts. That is to say, they were usually written, often comprehensive, and signed bythe parties directly involved. But they were not necessarily 'agreed' or 'negotiated' inthe normal sense of these words. Instead, agents were usually obliged to sign the rel-evant documents (e.g. performance agreements) unless they had very strong rea-sons for not doing so. Equally, many of the documents commonly described as 'con-tracts' were not legally enforceable. Moreover, even when legally binding there wasin effect little practical scope for using the courts as a means of enforcement.

There can be little doubt that contractualism brought benefits of various kinds,particularly in terms of making it much clearer what agents were supposed to doand how their performance was to be assessed. But the experience of the first phaseof the reform period also illuminates the weaknesses and limitations of contractual-ist approaches. Some of these were already well recognized in the literature such ashigh transaction costs, the problem of goal displacement, and the related develop-ment of a check-list mentality in which individuals only give attention to the mattersspecified in the contract and ignore their wider professional or ethical responsibil-ities (Schick, 1996; Davis, Sullivan and Yeatman, 1997). But there are other draw-backs that also deserve mention.

First, using contracts of various kinds to manage the relationships within andbetween public agencies does not resolve any of the fundamental tensions that occurin these contexts. It does not, for instance, reduce conflicts over resource allocation,or assist with priority-setting, or overcome differences of view over what tasks shouldbe undertaken and by whom. Equally important, contracts are of dubious value in anenvironment characterised by limited and/or asymmetrical information, arbitraryprices, monopoly supply, and uncertain demand (State Services Commission, 1998a,10). Such an environment is typical of that found in the public sector.

Second, the use of contracts does not necessarily enhance political and manage-rial accountability. Indeed, in New Zealand problems of accountability continued toplague various parts of the public sector, notwithstanding the widespread deploy-ment of contracts. Thus, when the ill-fated viewing platform collapsed at CaveCreek, the fact that the Minister of Conservation had both a performance agreementand a purchase agreement with his departmental head was of no assistance in deter-mining how responsibility for the tragedy ought to be shared between those direct-ly implicated (Gregory, 1998). Similarly, the enormous investment in contracts inthe health sector did not prevent service quality standards from being poorlydefined; nor did it guarantee adequate external monitoring of service performanceby the Crown's purchasing agents (Stent, 1998).

Some of the contractualist devices in New Zealand also tended to complicate,rather than simplify, accountability relationships. For instance, many Crown entities


in New Zealand were deliberately established at an arms-length relationship to thegovernment, with ministers appointing boards to oversee the management of theirrespective organizations. But with the development of purchase agreements, how-ever, ministers had the opportunity, to virtually 'micro-manage' many of these bod-ies. This, of course, ran the risk not merely of reducing their autonomy and indepen-dence, but also of making it more difficult to determine who was accountable whensub-standard performance was in evidence.

Third, as has been widely recognised in various fields of human endeavour, noteverything of importance can (or indeed should) be written into a contract. Oftenthe most critical aspects of a relationship cannot be specified in writing. Forinstance, establishing a productive working relationship between a minister anddepartmental head does not depend primarily on the details of an annual perfor-mance agreement. Rather, it relies upon the individuals concerned possessing ashared understanding of their respective roles and responsibilities and having acommon view about how government's business ought to be transacted. Much rests,in other words, on generally agreed conventions, values and norms. Equally, minis-ters and their senior advisers cannot operate without a high degree of commitment,goodwill, integrity, trust and reciprocity (Scott, 1997, 23). Such ingredients are notamenable to inclusion in a contract. By the same token, formal contracting cannotwork without them.

3. RESTRUCTURING THE MACHINERY OF GOVERNMENT

For many public servants, one of the worst aspects of the first phase of thereforms was the constant process of restructuring. In the period from the mid-1980sthrough to the end of the 1990s most departments, as well as a high proportion ofnon-departmental bodies, were substantially reorganized and re-engineered. Inmany cases such restructuring was undertaken not just once, but several times. In1998 the SSC estimated that up to a quarter of all public servants were affected bythe process of restructuring at any one time (SSC 1998a, 14).

Frequent organizational changes of this nature were costly, in both financial andnon-financial terms. Many high-quality and dedicated staff either resigned from thepublic service or were repeatedly distracted by the demands of change manage-ment. The costs of compensating those made redundant were substantial. Manydepartments suffered a serious loss of institutional memory and policy capability.And numerous public servants were confronted with repeated, and often protract-ed, periods of uncertainty. The effects upon morale, commitment and productivity,while impossible to determine, were anything but trivial.

Thankfully, the debilitating consequences of constant bureaucratic reshufflingwere, towards the end of the first phase of reforms, finally recognized by ministersand senior officials. For example, in 1998 the State Services Commissioner, MichaelWintringham, spoke about New Zealand having 'slipped' into a 'restructuring cul-ture – a culture in which there was an instinctive recourse to the restructuringoption, regardless of the specific nature of the problem (SSC 1998, p.8). He alsoacknowledged that organizational change could be damaging and disruptive.


Accordingly, the Commissioner argued that structural solutions should only beadopted when there were clear structural issues that needed addressing. In the sec-ond phase of the reform process ministers heeded this advice.

(A tanulmány második részét folyóiratunk következő számában közöljük.)

REFERENCES

Bollard, A. 1992. New Zealand: Economic Reforms, 1984–91. San Francisco, CA: ICSPress.

Barrett, P. 2002. Governance and Joined-up Government – Some Issues and Early

Successes. Canberra: Australian National Audit Office.Boston, J. 1996. „Origins and Destinations: New Zealand's Model of Public

Management and the International Transfer of Ideas.” In New Ideas, Better

Government, ed. P. Weller and G. Davis. St Leonards: Allen & Unwin.Boston, J. 1998. „Public Sector Management, Electoral Reform and the Future of the

Contract State in New Zealand.” Australian Journal of Public Administration

57 (4): 32–43.Boston, J., P. Dalziel and S. St John. 1999. Redesigning the Welfare State in New

Zealand. Auckland: Oxford University Press.Boston, J., J. Martin, J. Pallot and P. Walsh. 1991. Reshaping the State: New Zealand's

Bureaucratic Revolution. Auckland: Oxford University Press.Boston, J., J. Martin, J. Pallot and P. Walsh. 1996. Public Management: The New

Zealand Model. Auckland: Oxford University Press.Boston, J. and J. Pallot. 1997. „Linking Strategy and Performance: Developments in

the New Zealand Public Sector.” Journal of Policy Analysis and Management

16 (3): 382–404.Boston, J. 2001. „The Challenge of Assessing Systemic Change: The Case of Public

Management Reform.” Paper prepared for the IPMN Conference, 'Learningfrom Experiences with New Public Management', Macquarie Graduate Schoolof Management, Sydney, 4–6 March.

Bush, G. 1995. Local Government and Politics in New Zealand. Auckland: AucklandUniversity Press.

Bushnell, P. 1998. „Does Evaluation of Policies Matter?” Evaluation 4 (3): 363–71.Cabinet Office (UK). 2000. Wiring it Up: Whitehall's Management of Cross-Cutting

Policies and Services. London, UK: Cabinet Office/Performance andInnovation Unit.

Chen, M. 1999. „The Diminishing Scope of Judicial Review.” Paper presented to theFourth Annual Administrative Law Conference, 24–25 February.

Clark, H. 2004. Paterson Oration 2004. Wellington: New Zealand Government.Controller and Auditor-General. 1996. Report on Governance Issues in Crown

Entities. Wellington.Controller and Auditor-General. 1999. Report on Inquiry into Certain Events

Concerning the New Zealand Tourism Board. Wellington.Controller and Auditor-General. 2001. Reporting Public Sector Performance.

Wellington.


Cook, A-L. 2004. „'Managing for Outcomes' in the New Zealand Public ManagementSystem.” New Zealand Treasury Working Paper 04/15. Wellington: NewZealand Treasury.

Cullen, M. 2003. „Setting the Benchmark for Public Management.” Press release:Wellington: New Zealand Government, 3 December.

Davis, G., B. Sullivan and A. Yeatman, ed. 1997. The New Contractualism? Melbourne:Macmillan.

Duncan, I. and A. Bollard. 1992. Corporatisation and Privatisation: Lessons from

New Zealand. Auckland: Oxford University Press.Easton, B. 1997. The Commercialisation of New Zealand. Auckland: Auckland

University Press.Gregory, R. 1998. „Political Responsibility for Bureaucratic Incompetence: Tragedy

at Cave Creek.” Public Administration 76 (3): 519–38.Gregory, R. 2000. „Getting Better but Feeling Worse? Public Sector Reform in New

Zealand.” International Public Management Journal 3: 107–23.Halligan, J. 1997. „New Public Sector Models: Reform in Australia and New Zealand.”

In Public Sector Reform: Rationale, Trends and Problems, ed. J. E. Lane.London, UK: Sage.

Harris, P. 2005. The Myth of the Exploding Public Sector. Wellington: NZ PublicService Association.

Hood, C. 1991. „A Public Management for All Seasons.” Public Administration,69(1): 3–19.

James, C. 1993. New Territory. Wellington: Bridget Williams Books.Kelsey, J. 1995. The New Zealand Experiment. Auckland: Auckland University Press.Logan, B. 1991 Review of State Sector Reforms. Wellington: State Services

Commission.Mallard, T. 2000. „Government to Set Clear Expectations for State Sector.” Press

release: Wellington: New Zealand Government, 3 July.Mallard, T. 2001. Speech to public service managers' forum, Wellington: New

Zealand Government, 16 August.Mallard, T. 2002. „Review of Centre: One Year On.” Press release, Wellington: New

Zealand Government, 9 December.Ministerial Review into the Department of Work and Income. 2000. (The Hunn

Report) Wellington: New Zealand Government, 8 May.Murphy, L. 1999. „Housing Policy.” In Redesigning the Welfare State in New Zealand,

ed. J. Boston, P. Dalziel and S. St John. Auckland: Oxford University Press.New Zealand Labour Party. 1999. „Manifesto.” Wellington.Norman, R. 1995. „New Zealand's Re-invented Government: Experiences of Public

Sector Managers.” Public Sector 18: 22-5.Norman, R. 2003. Obedient Servants? Management Freedoms and Accountabilities

in the New Zealand Public Sector. Wellington: Victoria University Press.Petrie, M. 1998. Organisational Transformation: The Income Support Experience.

Wellington: Department of Social Welfare.Petrie, M. and Webber, D. 2001. „Review of Evidence on Broad Outcome of Public

Sector Management Regime.” Treasury Working Paper 01/06. Wellington: NewZealand Treasury.


Pallot, J. 1998. „New Public Management Reform in New Zealand: The CollectiveStrategy Phase.” International Public Management Journal 1 (1): 1–18.

Patapan, H., Wanna, J., Weller, P. 2005. Westminster Legacies, Democracy and

Responsible Government in Asia and the Pacific. Sydney: University of NewSouth Wales Press.

Pierre, J. and Peters B. Guy. 2000. Governance, Politics and the State. New York, NY:St Martins Press.

Pollitt, C. 2003. „Joined-up Government: A Survey.” Political Studies Review 1:34–49.

Review of the Centre. 2001. Report of the Advisory Group on the Review of the

Centre. Presented to the Ministers of State Services and Finance. Wellington:State Services Commission.

Ryan, B. 2002. Managing for Outcomes in the 21st Century: A Discussion Paper.

Brisbane: Institute of Public Administration Australia, Queensland Division.Schick, A. 1996. The Spirit of Reform. Wellington: State Services Commission.Scott, G., P. Bushnell, and N. Sallee. 1990. „Reform of the Core Public Sector: New

Zealand Experience.” Governance 3: 138–67.Scott, G. 1997. „Continuity and Change in Public Management: Second Generation

Issues in Roles, Responsibilities and Relationships.” Future Issues in Public

Management. Wellington: State Services Commission.Scott, G. 2001. Public Management in New Zealand, Lessons and Challenges.

Wellington: New Zealand Business Roundtable.Spicer, B., D. Emanuel and M. Powell. 1995. „Transforming Government Enterprises:

Managing Radical Organisational Change in Deregulated Environments.”Auckland: Auckland University.

State Sector Standards Board, 2001. Report to the Minister of State Services on a

Draft Statement of Government Expectations of the State Sector (First Report).Wellington: State Services Commission, January.

State Services Commission. 1998a. „Assessment of the State of the New ZealandPublic Service.” Wellington: State Services Commission.

State Services Commission. 1998b. „A Better Focus on Outcomes through SRANetworks.” Occasional Paper No.3. Wellington: State Services Commission.

State Services Commission. 2002a. Annual Report of the State Services Commission

for the year ended 30 June 2001. Wellington: State Services Commission.State Services Commission. 2002b. Managing for Outcomes: Guidance for

Departments. Prepared by the Steering Group Managing for Outcomes Roll-out 2003-2004, Wellington: State Services Commission.

Stent, R. 1998. Canterbury Health Ltd: A Report by the Health and Disability

Commissioner. Auckland: Health and Disability Commissioner.Taggart, M. 1990. „Corporatisation, Privatisation and Public Law.” Legal Research

Foundation, Publication No. 31.Task Force on Management Improvement. 1992. The Australian Public Service

Reformed: An Evaluation of a Decade of Management Reform. Canberra:Australian Government Publishing Service.

Turner, D. and S. Washington. 1999. „Evaluation in the New Zealand Public Manage-ment System.” unpublished draft paper.


Upton, S. 1999. „The Role of the State.” IPS Policy Newsletter 56: 8–15.Williamson, O. 1985. The Economic Institutions of Capitalism: Firms, Markets, Re-

lational Contracting. New York, NY: The Free Press.Wintringham, M. 1998. „State Services Commissioner's Report on the State

Services.” Annual Report of the State Services Commission for the Year Ended

30 June 1998. Wellington: State Services Commission.Wistrich, E. 1992. „Restructuring Government New Zealand Style.” Public Ad-

ministration 70: 119–35.


MUNDRUCZÓ GYÖRGY DÍJ

Mundruczó György díjat alapítottak a Statisztika Tanszék volt vezetője, egyetemitanár emlékére, halálának 10. évfordulóján fiai, ifj. Mundruczó György ésMundruczó Gábor.

A díjazás feltételei, a teljesítmény meghatározása

A díjat egy tanulmányi évben (tanévben) legfeljebb két, a Statisztika Tanszék mel-lett működő demonstrátor nyerheti el, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak

1. a statisztika oktatásában,2. a tanszék kutatómunkájában,3. statisztikai jellegű tudományos diákköri konferenciákon, illetve a tanul-

mányi versenyeken.

A díj odaítélésének módja

A Statisztika Tanszék évente értékeli a demonstrátorok tevékenységét, és a díja-zandó személyekre javaslatot tesz a díjalapítóknak.

A díj meghirdetése

A Statisztika Tanszék kötelezettséget vállal arra, hogy a díjkiírást a tanév megkez-dését követő három naptári hónapon belül nyilvánosan a tanszéki hirdetőtáblánés a tanszék honlapján közzéteszi.

A díj kiosztása, az elismerés közzététele

A díjat a nyerteseknek a díjalapítók a Statisztika Tanszék vezetőjével együttesen,ünnepélyes tanszéki értekezlet keretében, a díjalapítók és a Statisztika Tanszékvezetője által kiállított oklevél kíséretében adják át.

A díj összege

Az évente kiosztható díj összege megegyezik a tudományos diákköri konferen-ciákon I. helyezést elért hallgatónak járó díj összegével, amelyet a két díjazottközött egyenlő arányban kell kiosztani.

Budapest, 2007. november 20.

BCE STATISZTIKA TANSZÉK


MEJRA FESTIĆ–DEJAN ROMIH

LABOUR MARKET FLEXICURITY IN NEW EU MEMBER STATES

1. INTRODUCTION

During the process of integration in the European monetary integration, new mem-ber states (NMS’s) will have to gradually give up a part of their own monetary sover-eignty, and abandon it completely when entering the EMU. Entering the Europeanmonetary union requires that the loss of independent monetary policy is substitut-ed by other economic policies. Asymmetric shocks represent a problem in the com-mon European monetary union, where monetary policy is unable to work. Takinginto account the fact that fiscal policy does not always represent a suitable instru-ment for taking actions, asymmetrical shocks at certain market rigidity can be neu-tralised only with increased capital and work mobility and a more flexible labourmarket.

Experience of Western European countries related to labour market flexibilitypoint to different strengths and weaknesses. During the period of favourable eco-nomic conditions, ageing populations and ensuring high level of social security,when academic and political circles believed that social economy could not copewith structural changes and demands regarding increased labour market flexibil-ity, an increased interest among NMS for the model of flexicurity has beennoticed.

There are two different approaches to flexicurity. The first approach introducesthe flexibilisation of the whole work force and includes the majority of employeeswith typical working contracts. Flexibilisation can be implemented in two ways,either through new ways of organising work or through different, more diverse

Az új EU tagállamok munkaerőpiacai bővülőben vannak. A jó makrogaz-

dasági politikák nélkülözhetetlenek a kiegyensúlyozott növekedéshez, külö-

nösen ha figyelembe vesszük a térség országai számára súlyos kihívásokat

jelentő hosszú távú munkanélküliség jelenségét is. Egyre nagyobb kihívás az

új tagállamok foglalkoztatási és szociális politikái számára, hogy a globali-

zált gazdaság keretei között is képesek legyenek megfelelően szabályozni gyor-

san változó munkaerőpiacaikat. Szükség van ugyanis egyrészt stabilitásra és

biztonságra, e nélkül a munkáltatók nem fektetnek eleget humán tőkébe, ami

versenyképességük csökkenéséhez vezet; másrészt azonban elő kell mozdítani

a rugalmasságot és az alkalmazkodóképesség javítását is. A hagyományos ru-

galmas foglalkoztatási formák (például a részidős vagy a határozott időtarta-

mú foglalkoztatás) aránya meglehetősen stabil, ám megfigyelhetünk egyfajta

emelkedést a nem munkaszerződésen alapuló, vagy munkaszerződés nélküli

foglalkoztatásban. A „flexicurity” rendszer magasabb foglalkoztatottsághoz

és mobilitáshoz vezetett bizonyos európai gazdaságokban. A rendszer sikeres

bevezetése azonban erősen függ az adott ország attitűdjeitől, értékeitől és ha-

gyományaitól.

working time arrangements. At the same time, flexibilisation should be accompa-nied with some forms of employment security. In this respect, Denmark is a well-known example. It combines relaxed employment protection with a high level ofbenefits for the unemployed, as well as active labour market policies. In doing this,the security component is ensured by the Government and not by the employers.Worker protection and not job protection is at the forefront. Austria also focused onthis component, when it codified severance payments, which are transferable andnot linked to one employer.

The second approach includes the normalisation of the rights of employees withatypical working contracts (part-time employment, different forms of temporaryemployment, and fixed-term employment), without reducing the flexibility of suchcontracts. The same idea will be implemented in the Netherlands through increasedsocial security of the employees with atypical employment contracts and throughthe unification of their rights with those of full-time workers. Trade unions inSlovenia are also in favour of equal rights for workers on part-time employment con-tracts and for those on full-time contracts (access to loans, education, pensionrights, etc.).

There are huge differences regarding the proportion of atypical workers amongthe EU-15 states. Some countries have very high shares. Both the United Kingdomand the Netherlands have high percentage of part-time workers, whereas Spain hasa high percentage of fixed-term contracts. 30% of the entire workforce in Spain rep-resents employees on fixed-term contracts. Recent labour market reforms in Spainhave attempted to redress some of the disadvantages associated with previousreforms, which aimed at the flexibilisation of the labour market. Excessive labourmarket segmentation and declining levels of productivity presented a huge prob-lem. The purpose of recent reforms was to increase security and rights of workerswith atypical contracts and to create incentives for employers to convert atypicalcontracts to typical ones.

In our contribution, we try to answer the question if efficient combination offlexible labour market and employment security is possible in NMS and to explainthe notion of flexicurity.

2. LABOUR MARKET FLEXICURITY IN SOME EU-15 STATES

During the time of favourable economic conditions and high levels of social securi-ty, when academic and political circles believed that social economy cannot copewith structural changes and demands regarding increased labour market flexibility,increased interest among the majority of European countries for the Danish modelof flexicurity has been noticed.

In Denmark, the balance between employment flexibility and social security ismaintained by social policy, unemployment benefits, loose collective agreements, alower degree of centralisation, decentralised negotiations between social partners,as well as with the help from the internal labour market and the setting up of smallenterprises. Similarly, high level of social security is also a characteristic of theSwedish labour market, although the flexibility of Swedish labour market is consid-


erably lower. This is mainly the consequence of the low level oftrust among socialpartners, but the situation in this area has improved considerably. Denmark belongsto countries with the lowest job security, which is nevertheless higher than inSwitzerland, Canada, the United Kingdom and the United States.

In the Netherlands, the emphasis is on employment security and not job securi-ty. In this respect, negotiations between social partners and part-time employeesplay an important role. Belgium and Germany have high flexibility in their internallabour markets, whereas Denmark and the Netherlands have high flexibility in theirexternal labour markets. Unlike the Netherlands, Germany and Belgium have moretraditional forms of flexibility, emphasising internal numerical flexibility and jobsecurity (see Table 1).

Belgium, Luxemburg and Portugal developed a system, which ensures highemployment security. The same holds true for Spain and Ireland, where employ-ment security is slightly lower. In Spain, security and flexibility are differentiatedwith regard to different groups of employees, which is a consequence of a duallabour market. In one labour market employees are highly protected, whereas in theother they are much less protected, which leads to a higher flexibility of the latterlabour market. In the United Kingdom the model of liberal labour market prevails,which enables easier and quicker promotion and thus leads to greater employmentsecurity. In the UK, Portugal and Luxemburg the time to convert atypical employ-ment to typical was the shortest.

Table 1. EU states with regard to predominant flexicurity type

Source: Vilthagen and Velzen (2005) and Wilthagen and Tros (2004).

There are different forms of labour market flexibility: (i) external numerical flex-ibility, (ii) internal numerical flexibility, (iii) functional flexibility, (iv) labourcost/wage flexibility and (v) externalisational flexibility. With regard to security wediffer between: (i) job security, (ii) employment security, (iii) income security and(iv) combination security (see Table 2.).


Job security Employmentsecurity Income security Combination

security

External numericalflexibility Spain The Netherlands,

Denmark CEE countries

Internal numericalflexibility

Belgium,Germany, Austria

The Netherlands,Spain Austria Finland

Functional flexibility Germany, Portugal Italy, Latvia Germany Denmark

Labour cost/wageflexibility Portugal, Austria Austria

Externalisationalflexibility

Table 2. Flexicurity matrix

Source: Vermeylen and Hurley (2007).

3. FLEXICURITY IN NMS-12

After 1990, NMS-12 were faced with a decrease in the number of employed andwhich led to an increase in long-term unemployment. Employment moved fromlarge state-owned companies to small and medium-sized private enterprises andfrom primary and secondary to tertiary and quarter sectors.

In their efforts to adapt their labour markets, Slovenia and the Czech Republicwere among the most successful NMS countries (and also Slovakia). They succeed-


Security/flexibility

Job security(protection against

lay-offs andconsiderable

changes regardingworking

conditions)

Employmentsecurity

(availability ofsuitable jobs)

Income security(ensured minimal

benefits whenunemployed)

Combinationsecurity (a

combination ofafore-mentioned

forms of security)

External numericalflexibility (flexibilityregardingemployment andlaying-off)

types ofemploymentcontractsemploymentprotectionlegislationearly retirement

employmentservices /activelabour marketpolicytraining/life-longlearning

unemploymentcompensationsother socialbenefitsminimum wages

protectionagainst dismissalduring variousleave schemes

Internal numericalflexibility (flexibilityregarding workinghours)

shortenedwork/week /part-time employment

employmentprotectionlegislationtraining/life-longlearning

part-time supp-lementary benefitstudy grantssickness benefits(e.g. due to sick-ness or injuries)

different kind ofleave schemespart-timepension

Functional flexibility(job rotations withregard to differentjobs and types ofwork)

"multitasking"traininglabour leasingsubcontracting"outsourcing"

training/life-longlearningjob rotationteamwork

performancerelated paysystems

voluntaryworking timearrangements

Labour cost/ wageflexibility(adjustmentsregarding wagesaccording toperformance ofemployees andcompanies)

local adjustmentin labour costscaling/reductions in socialsecuritypayments

changes in socialsecuritypaymentsemploymentsubsidies in-work benefits

collective wageagreementsbenefit forshortened workweek

voluntaryworking timearrangements

Externalisationalflexibility(employmentwithoutemploymentcontracts, throughemploymentagencies)

ed in lowering the unemployment rate to one digit level, and at the same time retaina high level of work activity. The reason for this is likely to lie in their morefavourable economic structure and efficient labour market policies.

Due to less favourable economic structures, labour market adaptation in Polandlasted for a longer period of time than in other NMS. The reason for this lies in inef-fective labour market policies. Kluwe, Lehmann and Schmidt (1999) found out thatthe long-term labour market policy was efficient enough, but the efficiency of vari-ous employment programmes aimed at the improvement of professional workermobility was hindered by market inconsistencies. Boeri and Flin (1999) for exam-ple, found that the low level of employing unemployed persons was the conse-quence of segregation of those who had been once employed in the public sector,because it was difficult for them to get employment in the private sector. An impor-tant reason for a slower labour market adaptation can also be found in the low per-centage of gross domestic product for financing active labour market policy. Polandhad, similarly to Slovenia, introduced the programme of public works, with the pur-pose to improve full-time employment opportunities for the unemployed. TheSlovene programme differed from the Polish programme in that it ensured jobs ineducation also for more educated unemployed workers.

Among the NMS, Poland has the highest degree of unemployment and secondlowest degree of work activity. Only Hungary has a lower degree of work activity.Low professional and spatial mobility of workers can partly be explained by theincrease in the number of unemployed workers and agricultural subsidies.

The Czech Republic implemented both active and passive labour market policies.It's active labour market policy was carried out by local employment offices. Withinthe framework of this policy programmes were implemented for the employmentof disabled people and fresh university graduates. The county's passive policy wasimplemented through unemployment benefits. The unemployed received compen-sation for the maximum period of six months, which amounted to 60% of their lastnet wage, but not exceeding 150% of the minimal wage. In addition to programmesof active labour market policy, the Czech Republic effectively implemented pro-grammes of passive policy, because they did not have a negative influence on theduration of unemployment.

Because spending on active labour market policies in the NMS-12 is very low,they lag behind the Danish model of flexible security considerably. On the otherhand, there are analyses that confirm the efficiency of some programmes (Anspaland Vörk 2007). Among NMS-6, Slovenia had the highest percentage of GDP expen-diture for active labour market policy in 1998 (0.83), and was followed by Slovakia(0.32), Poland (0.30), Hungary (0.30), Estonia (0.07) and the Czech Republic (0.05).The highest percentage for GDP expenditure for active labour market policy perpercentage of unemployment among NMS-6 in 1998 was in Slovenia (0.11), Hungary(0.036), Poland (0.028) and Slovakia (0.026), the lowest the Czech Republic andEstonia (0.007). Despite the fact that Slovenia had the highest percentage amongNMS-6, it was still below the EU average (0.16), and lagged considerably behind theNetherlands (0.55) and Denmark (0.34), which belong to the OECD countries withthe highest percentage of GDP expenditure aimed at active labour market policyper percentage of unemployment. The OECD average in 1998 was 0.14.


Between 1996 and 2004, the expenditure in NMS-7 regarding active labour mar-ket policy decreased considerably. The Czech Republic and Lithuania were theonly exceptions. Despite the fact that all NMS implemented different programmesof active labour market policy, the expenditure remained low. At the same time,their growth lagged behind GDPs growth , which remained considerably high allthe time. Despite high level of unemployment in Poland and Slovakia, they alsorecorded, as all other NMS, decreased expenditure for active labour market policy(see Table 3).1

Table 3: Expenditure for active labour market policy [% of GDP] (in brackets: normalised tothe unemployment level)

Note: (–) data not available. Source: Cazes (2002), Anspal and Vörk (2007) and own calculations.

In addition to expenditure for active labour market policy, expenditure for pas-sive policy also decreased during the period between 1998 and 2004 in NMS-7, theonly exceptions being the Czech Republic, Estonia and Poland. Among NMS-7, thehighest percentage for passive labour market policy expenditure in 1998 was inHungary (0.91) and Slovenia (0.89), and the lowest in Estonia (0.10), Latvia (0.22)and the Czech Republic (0.27). All NMS-7 had a lower percentage than the EU-15average (see Table 4).

The highest percentage of expenditure from GDP for passive labour market pol-icy per percentage of unemployment level can be found in 1998 in NMS-7 inSlovenia (0.11), Poland (0.058) and Slovakia (0.044), the lowest in Estonia (0.01) andLithuania (0.017). NMS-7 average amounted to 0.05, in 2004 to 0.03.

Table 4: Expenditure for passive labour market policy [% of GDP](in brackets: normalised to the unemployment level)

Note: (–) data not available. Source: Cazes (2002), Anspal and Vörk (2007) and own calculations.


1 NMS experiences proved that FDI (foreign direct investment) is extremely important for the creationof new jobs. Thus, the promotion of FDI can be considered as a measure of active labour market policy.

EU-14 NMS-7 CZ EE HU LV LT PL SL SK

1996 1.17(0.13)

0.26(0.026)

0.12(0.031)

0.06(0.006)

0.37(0.039)

0.16(0.012)

0.09(0.006)

0.49(0.040) –

0.56(0.048)

1998– – 0,05

(0.007)0.07

(0.007)0.28

(0.036)– – 0.30

(0.028)0.83

(0.11)0.32

(0.026)

2004 0,7(0.11)

0.12(0.013)

0.133(0.016)

0.043(0.004)

0.207(0.034)

0.085(0.007)

0.154(0.015)

0.16(0.008)

– 0.072(0.004)

EU-15 NMS-7 CZ EE HU LV LT PL SK SI

1998 2,4(0,26)

– (0,05)

0,26(0,036)

0,10(0,01)

0,91(0,036)

0,62(0,043)

0,22(0,017)

0,59(0,058)

0,56(0,044)

0,89(0.11)

2004 1,94(0,22)

– (0,03)

0,28(0,034)

0,25(0,026)

0,37(0,06)

0,35(0,034)

0,10(0,009)

0,65(0,034)

0,36(0,02)

––

Before entering the EU, NMS established the majority of labour market institu-tions, which exist in EU-15. By doing so, they wanted to increase labour market flex-ibility and improve adjustment capability of the economy. The majority of statesintroduced the system of social security in cases of unemployment, which includedunemployment benefits. Initially, unemployment benefits were rather high, and hadto be lowered later. The reason for this lies in the development of rent seekers andin increased pressure on public finance.

The level of unemployment benefits range in the EU-15 between 50-70% and areconsiderably higher than in NMS. The unemployed receive benefits for 6 to 12months. The amount of unemployment benefits decreased in Lithuania, Hungary,Poland and in Slovakia and remained more or less the same in Lithuania and theCzech Republic. The only exception is Estonia, which increased the amount ofunemployment benefits in 2003 by 7%. Despite the increase, the amount remainedbelow the EU average (see Table 5).2

Table 5: The amount of unemployment benefits (2003)

Source: Babetskii (2005) and own calculations.

In NMS unemployment benefits are received for a shorter period than in theEMU. Despite higher level of long-term unemployment, unemployment benefits areless progressive in CEE states than in EMU countries. The amount of unemploymentbenefits ranges between 67 and 130% of the average wage.

In the period of transition, minimum wage in NMS was rather low, and was onlypartly adapted to price growth level, and if so usually with considerable delay. Notso long ago, minimum wage was adapted to the growth of the cost of living. In NMS,the value of the Kaitz index (which represents the relationship between minimumand average salary) is around 30, which is considerably below the EU average (50).The average minimum wage in NMS amounts to one fifth of the average wage in theEMU. The average wage in Slovenia is the only one comparable to the average wagesof countries at the bottom of the EMU scale. Among NMS-8, Slovenia had the high-est minimum wage in the second part of 2006 (511,6 euros), whereas the lowestminimum wage was in Latvia (129,3 euros) (see Table 6).

Table 6: Minimum wage (2006, 2nd half of the year)

Source: Eurostat (2007).


2 The correlation between the amount of unemployment benefit and employment security is negative.

EU NMS-8 CZ HU PL SK SL EE LV LT

First month 63 50 50 64 40 60 63 50 50 25

60th month 37 16 31 24 30 42 0 0 0 0

NMS-8 CZ HU PL SK SL EE LV LT

euro/month 240,1 280,2 229,5 223,3 181,3 511,6 191,7 129,3 173,8

Table 7: The percentage of paid workers, who are trade union members (1995/2002) or areinvolved in collective bargaining (2002)

Notes: 1 Unweighted EU-13 average. 2 Unweighted NMS-8 average. 3 Weighted average for 2002. 4 Datafor EU-14. 5 Data for NMS-9. Source: Cazes (2002).

In NMS, the limitations regarding the salaries in private sector are not binding.The percentage of employees, who are trade union members in the NMS is compa-rable with the EMU average, whereas the percentage of employees, who areinvolved in collective bargaining, is not comparable. In NMS, the role of tradeunions is weaker than in the EMU and in the EU-15. The percentage of employees,who are trade union members, amounts to 23% in NMS-8, and to 43% in EU-15. Thepercentage of employees, who are involved in collective bargaining, is 37% in NMS-9, and 72% in the EU-15. In NMS, collective bargaining is carried out mainly on entre-preneurial level, whereas in the EU-15 they are carried out in the sectoral level.Slovakia and Slovenia are the only exceptions. The percentage of employees, whoare trade union members, has decreased considerably lately (see Table 7). The high-est decrease is seen in Baltic countries, Poland, Slovakia, and slightly less in the EU-15. The reason for such decrease is the decrease of the share of processing industryand an increase in the share of services, which are less unified.3

EMPLOYMENT SECURITY INDEX (INDEX EPL)

During the previous socio-economic system, employment security was extremelyhigh in the majority of NMS-12. The basic feature of labour markets was highemployment growth. During the 1970s the employment growth level in Sloveniawas 3,8%, which was the consequence of the socio-economic system, which allowedfor permanent retention of jobs. After 1973, when the opportunities to get employ-ment abroad decreased and when, after 1980, economic growth in Yugoslaviabegun to stagnate, the autonomous employment growth caused the growth of dis-guised unemployment. Due to the economic crisis the annual employment growthlevel decreased to 0,3%. After 1987 registered unemployment also started toincrease. Because of economic restructuring and higher efficiency in the distribu-tion of production factors, employment security decreased in the majority of NMS-12 after 1990.


3 Objective circumstances are defined differently in different countries.

EU-15 NMS-8 CZ EE HU LV LT PL SK SI

% of paid workers,who are tradeunion members

44/431

(30)3,446/232

(22)3,5 43/30 36/14 60/20 30/15 40/15 34/15 62/35 60/41

% of paid workers,who are involvedin collectivebargaining

72 37 25–30 28 31 <20 10–15 40 48 100

In the majority of NMS the EPL index has decreased from the 1990s to 2004. In2003, the Czech Republic and Hungary had the lowest EPL index among the NMS-12, which have the most flexible working legislation. They were followed bySlovakia, Poland and Lithuania, and Latvia, Estonia and Slovenia, which have similarEPL index as the EU-14 states. Bulgaria, Estonia, Lithuania and Romania have strictemployment legislation, especially in the area of collective redundancies (see Table8). Baltic states have a higher EPL index and lower amounts of unemployment ben-efits, whereas Central European states have a more flexible legislation and higheramounts of unemployment benefits.

With regard to security indicators of part-time employment, convergence wasnoticed among the EU-15 states in the period between 1990 and 2003. In SouthernEuropean countries, the flexibility of labour legislation increased, whereas in Anglo-Saxon countries it decreased. This is also one of the reasons why the CzechRepublic, Slovakia and Slovenia are getting closer to the United Kingdom andIreland with regard to part-time employment security indicators. In 2003, Slovakialiberalised labour legislation regarding collective redundancies and full-timeemployment. The most important reforms in the labour market were carried out inSlovenia, which had an influence on the lowering of EPL index in 2003. Sloveniadoes not lag behind the Western European countries with regard to flexible employ-ment practices. Among all newly signed contracts 70% were part-time contracts.Despite reforms Slovenia still has the most restrictive labour legislation among CEE-8 countries.

Table 8: EPL index1 of NMS-9 [1-6] (end of 1990s/2002/2003/2004)

Note: 1Employment Protection Legislation Index. EPL index is calculated as weighted average of 22indicators, which regard to procedures, expenses, limitations and conditions regarding the terminationof employment contract. The value of EPL index can be 1-6: countries with the most flexible legislationhave index close to 1, countries with the least flexible legislation have index close 6. (-) data not available. Source: Rutkowski (2003), Matković and Biondić (2003), Mitcevska (2003), Tonin (2005) and Anspal andVörk (2007).


Index EPL (1-6)EPL index components

Full-timeemployment

Part-timeemployment

Collectiveredundancies

Bulgaria 2,8/2,5/–/2,0 2,3/1,9/–/2,1 3,4/3,4/–/0,9 2,9/1,8/–/4,1

The Czech Republic 2,2/2,1/1,9/2,0 3,0/2,8/3,3/3,3 0,5/0,5/0,5/0,5 3,2/4,3/2,1/2,6

Estonia 2,4/2,6/2,6/2,3 2,9/3,1/3,1/2,7 1,7/1,4/1,4/1,3 2,9/4,1/4,5/4,0

Lithuania –/–/2,7/2,8 –/–/3,0/2,9 –/–/1,4/2,4 –/–/4,9/3,6

Hungary 1,8/1,7/1,7/1,6 2,1/2,1/1,9/2,2 1,2/0,6/1,1/0,4 2,5/3,4/2,9/3,4

Poland 2,0/2,0/2,1/2,2 2,3/2,2/2,2/2,0 1,4/1,0/1,3/2,0 2,7/3,9/4,1/3,5

Romania –/–/–/2,8 –/–/–/1,7 –/–/–/3,0 –/–/–/4,8

Slovakia 2,3/2,4/2,0/1,7 2,6/2,6/3,5/2,7 2,0/1,4/0,4/0,3 2,4/4,4/2,5/3,0

Slovenia 3,3/3,5/2,3/2,6 3,4/3,4/2,9/2,7 2,7/2,4/0,6/2,3 4,5/4,8/4,9/3,3

NMS-9 average –/2,5/–/– –/2,5/–/– –/1,7/–/– –/3,9/–/–

EU average 2,4/2,4/–/– 2,4/2,4/–/– –/2,1/–/– –/3,2/–/–

FULL-TIME EMPLOYMENT

In the Czech Republic and Bulgaria an employer does not need to give a valid rea-son in order to give notice. On the other hand, it is obligatory in Slovenia to give avalid reason for the termination of employment. Slovenian legislation states the fol-lowing among valid reasons for the termination of employment: business reason,the reason of incapacity and fault reason. The Act also states unfounded reasons forthe termination of an employment contract: temporary absence from work due todisease or injury or due to parental leave, trade union membership and participa-tion in trade union activities (including participation in a strike). Exercising work-ers' rights against an employer is also stated in the Act. Before the employment ter-mination, the employer has to carry out certain procedural obligations - the employ-er must call the worker's attention (in writing) to the possibility of employment ter-mination. The employer must provide the worker an opportunity to defend himself(this is also the case in Hungary). If thus requested by the worker, the employer mustinform the trade union in writing. The trade union may give its opinion within eightdays. If the trade union opposes it, the termination of the contract is not effectiveuntil the expiration of the term for arbitration and/or judicial protection. Becausethe termination of contract is not effective, the worker remains employed until theprocess is concluded. This is an extremely important protection. In Estonia, theemployer also has to inform trade unions about the employment termination,whereas in Ukraine, the employer only has to do so in cases when the worker hasnot been offered another job or in cases when a worker does not want to accept theoffered job.

Trade Unions also have an important role in Croatia, the Czech Republic and inLithuania, as well as in Slovakia, where employers have to negotiate the employmenttermination with the Trade Union (which is similar to the situation in Poland).

The amount of unemployment benefit depends on the reason for the employ-ment termination in Bulgaria, Estonia, the Czech Republic and in Slovakia. InSlovenia, the amount depends on years of service, if the employment termination isdue to business reasons (because of economic, technological, structural, organisa-tional and other reasons).

In some NMS-12 states (e.g. in the Czech Republic and in Lithuania) age, years ofservice, the number of dependents, etc have to be considered before the employ-ment termination. In Hungary, Poland and Bulgaria employers have to offer anotherjob before the employment termination. In Estonia, workers are treated preferential-ly with regard to their trade union activities and skills, whereas in some NMS coun-tries social components are taken into account.

In the case of unfounded reasons for employment termination the employer isobliged to pay the worker the compensation for any loss of income and penal pro-visions. This does not hold true for Croatia, Estonia and Slovenia. Slovenian legisla-tion does not directly determine the amount of compensation for the loss of incomeand penal provisions, whereas in Estonia and Bulgaria the legislation determinesthat the compensation for the loss of income should amount to the last six month'saverage salary. In Croatia the amount of compensation depends on the duration ofthe last signed employment contract and on the age of the worker. Frequently, the


amount of compensation for loss of income also depends on the employer who mayor may not offer the worker who has been previously made redundant to concludea new employment contract.

PART-TIME EMPLOYMENT

Part-time employment depends on objective circumstances, among which the fol-lowing should be mentioned: temporary increased amount of work, seasonal work,project work, employment of a foreigner, employment of a manager, etc.4 InHungary, Slovakia and Poland there are no limitations regarding the reasons for con-cluding part-time employment contracts. On the other hand, the conclusion ofemployment contract outside objective reasons differs among the states consider-ably due to different legislation. Croatia and Ukraine have limited the use of part-time contracts to objective reasons, whereas Slovenia, Estonia and Lithuania alsostate certain special circumstances. Slovenian legislation states, for instance, that theconclusion of part-time employment contracts is possible for jobs that are tempo-rary in their nature.

In Bulgaria, part-time employment contracts can be concluded for the period notlonger than three years, and cannot, in some cases, be prolonged. There are also lim-itations regarding minimum duration. Such system was also introduced in 2004 byLithuania, Estonia and Poland, whereas Hungary, Croatia and the Czech Republicintroduced limitations regarding contract chaining and the total duration of suchemployment. Due to the problem of contract chaining in Slovenia, the duration ofsuch employment was limited to the maximum of two years. It is not allowed,according to the legislation, to sign one or more part-time employment contractswith the same worker and for the same work for more than two years (for threeyears during the transitional period). After this period of time, a full-time employ-ment contract should be signed. If the fixed-term employment contract has beenconcluded contrary to law or if the worker continues to work even after the periodfor which he had concluded the employment contract, it shall be assumed that theworker had concluded an employment contract for an indefinite period of time (seeTable 9).

Table 9: Percentage of part-time employees (2005), NMS-12

Note: (-) data not available.Source: Vermeylen and Hurley (2007).


4 Privatisation of state companies, higher level of unemployment and increased number of small andmedium-sized enterprises are key reasons for the decrease of unification in iondividual sectors.

EU-27 CZ EE CY LV LT HU MT PL SI SK BG RO

1995 11.7 6.7 2.1 – – – 6.6 – 11.6 – – – –

2000 12.6 8.1 3.0 10.7 6.7 4.4 7.1 4.1 19.9 13.7 4.8 6.3 2.8

2005 14.5 8.6 2.7 14.0 8.4 5.5 7.0 4.5 19.5 17.4 5.0 6.4 2.4

Slovenian legislation also determines part-time employment throughEmployment Services. Such part-time employment contracts are of temporarynature and can only last up to one year (the same situation is in Croatia and theCzech Republic, whereas Hungary and Slovakia do not limit the duration of suchcontracts). During the time when the worker is employed, he receives a full pay-ment, whereas during the time when the worker does not work, the wage cannotbe lower than 70% of the minimum wage, the risk is being carried by theEmployment Service. In some cases, the legislation does not allow such employ-ment practices: in cases when workers are on strike, when the company has termi-nated employment contracts with a large number of workers (full-time) in the past12 months. In Poland, this employment practice can be used only within objectivecircumstances.

In Bulgaria, the employer can sign a part-time contract with the worker only incases stipulated by the law, whereas Estonia and Poland do not stipulate any limi-tations. In the Czech Republic, the employer is not allowed to sign a part-time con-tract with the candidate, who completed the probation, secondary school or a fac-ulty period less than two years ago, and who acquired suitable qualifications forcertain jobs, except if the candidate is willing to sign such a contract.

In Hungary, the conditions for chaining part-time contracts have become stricterlately. The same has also been done in Poland, which, at the same time, introducedvery strict legislation regarding part-time employment through EmploymentServices. In Bulgaria, Estonia and in the Czech Republic, chaining of part-timeemployment contracts is not limited in any way. This is not the case in Poland,where the employer and worker can only sign a part-time contract twice, whereasthe third contract automatically becomes a full-time employment contract. In theCzech Republic, Poland and in Estonia, the labour legislation does not limit thecumulative length of part-time employment, which, on the other hand, is not thecase in Bulgaria.

In Bulgaria, Estonia, the Czech Republic and in Poland labour legislation does notgovern part-time employment through Employment Services.

COLLECTIVE REDUNDANCIES

Laying off of workers is considered collective redundancies if an employer makesworkers redundant in the following way: within the period of 30 days at least 10workers with the employer employing more than 20 and less than 100 workers aremade redundant, at least 10% of workers (with the employer employing at least 100workers, and less than 300 workers) or at least 30 workers with the employeremploying 300 or more workers. This definition differs from one state to another(say in the Czech Republic, Hungary, Poland, Estonia and Latvia). In Bulgaria, collec-tive redundancies is mentioned in the Employment Act, but not precisely defined.In Estonia and Poland, there is no legal act, which would regulate collective redun-dancies.


4. CONCLUSION

The choice of a particular form of flexicurity depends primarily on historical devel-opment of labour markets, collective agreements and the role of government inthese, as well as on basic considerations of social and labour policy.

Labour market flexibility ensures labour cost adjustments and the reduction ofthe number of unemployed workers. This has been proved by the experiences ofcountries with a high labour market flexibility and low employment security. On theother hand, countries with high employment security and poor labour market flex-ibility have a higher level of unemployment. Labour market flexibility has an impor-tant impact on the supply of workforce, because the workforce can, through activelabour market policies, education and training, adapt to the market demand. The lat-ter can also represent a reduction in social security entitlements for the employees.Therefore, it is necessary to choose such a combination of economic policy mea-sures in the NMS-12 that will increase labour market flexibility on one side andretain a high level of social security on the other side.

Experiences of some NMS show that it is necessary to judge the appropriatenessof individual forms of labour market flexibility and security both from the point ofview of competitiveness of the economy as a whole and social security of employ-ees. The system of flexicurity requires a certain degree of "maturity" of the societyand social partners, trust during negotiations and a certain negotiation culture,needed for the harmonisation of different interests among the participants (employ-ers, employees, government). Values, ethics, competences and the attitude of work-ers towards success should also be taken into account. Imposing different forms offlexicurity on the environment with rigid labour market and poorly developedlabour legislation can lead to unfavourable effects, threaten social security of emplo-yees, lead to abuse of the system, increase expenses for active and passive labourmarket policy and question the soundness of the reforms.

An important question is also to what extent the success of different forms offlexicurity depend on economic conditions and labour market characteristics. Theadvantages of individual forms are, above all, shown during the period of lower eco-nomic growth, when employees become increasingly resistant to more flexibleforms of employment, and when the demand for more security is on the increase.Experiences of Western European countries proved that favourable trends on thelabour market during favourable economic conditions are mainly due to favourableeconomic trends and not more flexible employment practices. This, of course, didnot bring to light all disadvantages of individual types of flexicurity.

High administrative expenses should also be mentioned among the disadvantag-es of flexicurity (expenses related to employment brokerage, ensuring unemploy-ment benefits, etc.), which may appear in the case of low efficiency of the publicsector. Therefore it is necessary to determine the expenses and benefits stemmingfrom the introduction of different types of flexicurity. With frequent job changesthe question may be raised about the motivation of the employers to finance educa-tion and training of employees with atypical employment contracts and what levelof uncertainty is acceptable for the employees.


REFERENCES

Anspal, S. and A. Vörk (2007): "Labour Market Institutions and Productivity in theNew EU Member States". In PRAXIS Working Paper No. 27. Tallinn: PRAXISCenter for Policy Studies.

Babetskii, I. (2005): "Aggregate wage flexibility in selected New EU Member States".In CESifo Working Paper Series, no. 14. München: CESifo.

Boeri, T. and C. J. Flinn (1999): "Returns to Mobility in the Transition to a MarketEconomy." Journal of Comparative Economics 27 (1): 4–32.

Cazes, S. (2002): "Do labour market institutions matter in transition economies? Ananalysis of labour market flexibility in the late nineties", Discussion paper No.140. Geneva: International Institute for Labour Studies.

Eurostat (2007): Population and social indicators. [http://epp.eurostat.ec.europa.eu] (23. 8. 2007)

Kluve, J., H. Lehmann and C. M. Schmidt (1999): "Active Labor Market Policies inPoland: Human Capital Enhancement, Stigmatization, or Benefit Churning?".Journal of Comparative Economics 27 (1): 61–89.

Matković, T. and I. Biondić (2003): Reforma Zakona o radu i promjena indeksazakonske zaštite zaposlenja, (The Reforms on the Law of employment and secu-rity). Financijska teorija i praksa 27 (4): 515–529.

Mitcevska, M. (2003): "Unemployment and labour market regidities in South-EastEurope". In Workshop: Enterprise Development, The Informal Economy and

Labour Markets in South-East Europe. Vienna: Workshop. Rutkowski, J. (2003): "Does strict employment protection discourage job creation?

Evidence from Croatia". World Bank Policy Research Working Paper No. 4104.Washington: World Bank.

Tonin, M. (2005): Updated employment protection legislation indicators for Central

and Eastern European Countrie. Stockholm: Stockholm University.Vermeylen, G. and J. Hurley. (2007): Varieties of flexicurity: reflections on key ele-

ments of flexibility and security. European Fundation for the Improvement ofLiving and Working conditions. Dublin.

Wilthagen, T. and F. Tros. (2004): "The concept of flexicurity: a new approach to reg-ulating employment and labour markets". Transfer – European Review of

Labour and Research 10 (2), pp. 166–187. Wilthagen, T. and M. van Velzen. (2005): The road towards adaptability, flexibility

and security. Tilburg: Tilburg University.


IDŐSÖDŐ TÁRSADALOM, ÁPOLÁS ÉS FINANSZÍROZÁS

NYOLC ORSZÁG KUTATÓINAK TALÁLKOZÓJA A BUDAPESTI CORVINUS EGYETEMEN

A közép- és délkelet-európai régió nyolc országának hosszú távú beteggondozási(long-term care) rendszerének átfogó, mély kutatásába kezdett a Bécsi Gazdaságtu-dományi Egyetem (Wirtschaftsuniversität Wien) professzora, August Österle, s en-nek koordinálását egyetemünkről irányította 2006 októberétől tartó vendégpro-fesszori tevékenysége alatt.1 A nyolc ország (Ausztria, Csehország, Horvátország,Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, és Szlovénia) kutatói első közös találko-

zójának is a Budapesti Corvinus Egyetem adott helyet, két napos intenzív, az eddigkülön-külön feldolgozott „Long-Term Care in Central and South Eastern Europe:Guidelines for Country Information” című, kérdőívek alapján az egyes országokhelyzetét megvitató s a további irányvonalakat megadó konferencia keretében,2007. február 26-án és 27-én.

Időskori ellátás kapcsán a Corvinus Egyetem napirendjén szerepelt továbbá akutatás magyarországi résztvevőjének, a Közszolgálat Tanszék Egészség-gazdaságta-ni és Technológiaelemzési Kutatóközpontjának március 6.-án tartott minikonferen-ciája, amelyet August Österle professzor nemzetközi kitekintést nyújtó előadásanyitott meg. Az Idősödő lakosság, ápolás és finanszírozás: magyarországi kihívások,lehetőségek és az európai tapasztalatok2 elnevezésű konferencia kiemelkedő jelen-tőségét az adta, hogy a témával foglalkozó, de különböző intézményekben dolgozószakembereknek találkozásra és eszmecserére adott lehetőséget.3

KK O N F E R E N C I AO N F E R E N C I A

1 August Österle professzort 2007. március 1-től a Közgazdaságtudományi Kar címzetes egyetemi tanárá-vá nevezték ki.

2 A konferencián a következő előadások hangzottak el: August Österle: Ápolási közpolitikák gazdaságta-

na Európában; Dózsa Csaba: Ápolásbiztosítás Magyarországon; Csillik Gabriella: Az idősellátás dilem-

mái; Kárpáti Zsuzsanna: Az ápolásbiztosítási rendszer előkészítése.3 Együttműködő partnerekként köszönthette Trautmann László dékán úr a Szociális és Munkaügyi

Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság képviselőit (akikülésének is a konferencia adott helyet), valamint a Bécsi Közgazdasági Egyetem kutatóit.

Napjainkban a fejlett országokban egyre nagyobb fontosságú az időskori beteg-

ápolás. A korösszetételben jelentkező változások, az egyre magasabb átlagos élet-

tartam, a növekvő életszínvonal és a technológiai fejlődés, valamint az ezeket

kísérő igények és "egészség-kereslet" olyan változásokat indítottak el, amelyek

lavinaszerűen a társadalmi, gazdasági struktúrák jelentős átalakulását fogják

magukkal hozni. Az Európai Bizottság a tagállamok számára készített jelentése

azt jósolja, hogy a termékenységi ráta minden országban jóval a természetes

reprodukciós ráta alatt marad. A születéskor várható élettartam 1960 óta 8 évvel

meghosszabbodott, az előrejelzések szerint a következő ötven évben további 6

évvel nő. Népességünk öregedése kétélű: társadalmunk sikerként könyvelheti el,

hogy az emberek egészségesebben és tovább élnek, ez a jelenség azonban olyan

lehetőségeket és kihívásokat teremt, amelyeket meg kell értenünk és eredménye-

sen kezelnünk kell.

1. AZ IDŐSÖDÉSNEK MILYEN EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTANI VONATKOZÁSAIVAL KELLSZEMBENÉZNÜNK?Avagy: hosszabb az életünk, hogyan tudjuk azt eltölteni és mennyiért?

A fejlett gazdasági és szociális ellátórendszerekkel rendelkező országokban az utóbbiévtizedekben a demográfiai folyamatok következtében az egyik legfontosabb prob-lémává vált az idősek és az önkiszolgálásra képtelen fogyatékosok ápolásának-gondo-zásának kérdése, amely egyéni gondból társadalmi problémává nőtte ki magát.4

Az idős emberek egyre fontosabbak lesznek mind a gazdasági és a közösségi élet-ben betöltött szerepük, mind pedig a fogyasztókként, illetve állampolgárokként tá-masztott igényeik és várakozásaik szempontjából. Az egyes országok gazdaságpoliti-kájában már eddig is mutatkoztak különbségek. Nincs optimális európai minta,számos elképzelés született, de még csak ezután fognak ezek a rendszerek igazánmegszilárdulni.

A világ fejlett országaihoz hasonlóan Magyarországon is öregszik a társadalom,folyamatosan nő az idősek népességen belüli aránya. Ezt a folyamatot a népesség erő-teljes fogyása kíséri. Az ebből adódó korstruktúra-torzulás az öregkori ellátási teherfokozott arányú növekedését okozza, vagyis emelkednek az egészségügyi ellátásra, anyugdíjakra és nem utolsósorban az idősek szociális ellátására fordítandó összegek.

A gondozási igény nagy arányát mutatja, hogy a 60 éven felüli lakosságnakmintegy 25–30 százaléka szorul valamilyen segítségre, a 70 éven felüliek mintegy 7,5százaléka vesztette el valamilyen mértékben önellátási képességét. További figyelem-re méltó tény az, hogy a kórházban kezelt betegek 33 százaléka 60 éven felüli, akik-nek 89 százaléka aktív ágyon kerül ellátásra – ez óriási terhet ró az egészségügyiszektorra. 2002-ben a 60 éven felüliek mintegy 6 százaléka részesült személyes gon-doskodásban, a döntő többség ellátása tehát továbbra is a családra hárul [Csillik2007].

Az ápolásra szoruló idősek megnövekvő ellátási igénye terhet jelent a munkapia-con is, amennyiben ezt a családok maguk próbálják megoldani. Az ápolási összkölt-ség felmérése jelenleg nagyrészt becsléseken alapul. A konkrét, ápolással kapcso-latos kiadásokon kívül ugyanis a gondozási tevékenységnek számos járulékos, társa-dalmat terhelő költsége jelentkezik. Ilyen például a családtagok ápolási munkájamiatt a munkaerőpiacról való kiesésük miatti alternatív költség is.

A munkaerőpiac kapcsán más aspektusból is megoldandó feladatok állnak a tag-államok előtt. Főként a nők és az idősebb munkavállalók esetében emelniük kell afoglalkoztatás mértékét, illetve növelniük kell a munkaerő termelékenységét. Az EUfoglalkoztatási rátája a 2003-ban mért 62,4 százalékról 2005-re 63,8 százalékra emel-kedett, de még mindig messze van a tagállamok által közösen kitűzött 70 százalékoscéltól.

Az egyik legszemléletesebb módszer az alternatívák bemutatására a szcenárió-

elemzés. A lehetséges kimenetelek eredménye mutatja, hogy ha a várható élettartamátlagosan öt évvel nő, az a különböző optimista, illetve pesszimista szcenáriók sze-rint a hosszabb élet egészséges, illetve betegséggel eltöltött éveinek, és ezáltal az álta-la indukált, társadalmat terhelő költségek megnövekedését eredményezheti.


4 Az ezzel kapcsolatos európai helyzetképet vázolta fel előadásában August Österle.

További fontos tényezőket jelentenek még az Európai Uniós tagsággal kap-csolatos kényszerítő erők, mint a konvergenciaprogram; valamint a kapott fejleszté-si források megfelelő felhasználása akár a tartós ápolás intézményeinek fejlesztésére,akár az integrált egységek kidolgozására, valamint a nyugdíjrendszerek újragondo-lása, átalakítása.

Az OECD előrejelzései alapján a „baby-boom” generáció és hazánkban az ún.Ratkó-korszak szülöttei 2013–2015 körül érik el az öregkort, erős nyomást gyakorol-va az egészségügyi, a szociális és a nyugdíjrendszerre. Az euró magyarországi beve-zetése is erre az időszakra fog esni, ami pedig önmagában is jelentős kihívást fogjelenteni Magyarországnak, legalábbis az eddigi EU tagországoknak az euró beveze-tésével kapcsolatos nehézségeit figyelembe véve.

2. A JELENLEGI HELYZET MAGYARORSZÁGON

Jelenleg az öregségi és betegségi tartós ápolás ellátási felelősségét az 1993. évi III.törvény szabályozza. Hazánkban az ápolási, gondozási ellátást az egészségügyi tör-vény és a szociális törvény, továbbá az ezek végrehajtására kiadott kormány- illetveminiszteri rendeletek szabályozzák [Csillik, 2006]. Fontos megjegyezni, hogy bár atörvényi szabályozás meghatározza bizonyos lakosságszám feletti településeknél ahelyi, illetve megyei önkormányzatok ellátásszervezési felelősségét, a házi ápolás,illetve az egyes ellátási formák felkeresése és az elhelyezés a hozzátartozók, főként acsalád feladata marad.

Ma Magyarországon az idősellátás két terület: az egészségügy és a szociális ellátó-rendszer kompetenciájába tartozik. Az ellátást így két tárca felügyeli, az EgészségügyiMinisztérium és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SzMM), illetve az egyes fel-adatok finanszírozásában az egészségügyi tárcához integrált egészségbiztosító (Or-szágos Egészségbiztosítási Pénztár, OEP). Problémát jelent, hogy mind az egészség-ügyi, mind a szociális szféra rendelkezik a saját logikájához igazodó ápolási intéz-ményrendszerrel. A hatályos szabályozásban sok a két szféra közötti átfedés, párhu-zamosság.

A hazai költségvetési kiadásoknak körülbelül 8,4 százalékát fordítjuk az egészség-ügy finanszírozására, s durva becslések szerint 0,34 százalékát, 75 milliárd forintot ahosszú távú ápolás-gondozás feladataira.5

2.1. ELLÁTÁSOK

A közel kétmillió idős ember élethelyzetétől és szociális szükségletétől függőentöbbféle szociális szolgáltatást vehet igénybe, önkéntes alapon. A szolgáltatási for-mák a következők: alapellátás (szociális étkeztetés, házi segítségnyújtás, jelzőrendsze-

115555115555KK O N F E R E N C I AO N F E R E N C I A

5 Forrásként szolgált az OECD Health Data, de az egészségügyi szektor és a szociális szektor kevéssé átlát-ható finanszírozása, valamint a hosszú távú idősápolás erős informális jellege miatt fokozott fenntartás-sal kezeljük ezt az összeget. Tovább nehezíti a számbavételt, hogy a magánkiadásokkal kapcsolatosanmég durva becslés sem áll rendelkezésre.

res házi segítségnyújtás, idősek klubja) és szakosított ellátások (idősek átmeneti gon-dozóháza, idősek otthona).

Problémát jelent, hogy a szociális törvényben előírt személyes gondoskodásegyes elemei (alap-, nappali, átmeneti, tartós intézményi ellátás) a gyakorlatban aligépülnek egymásra. A települési önkormányzatok a lakóhelyükön, családi körbenélők számára helyben nyújtható szolgáltatásokat nem tudják az igényeknek megfele-lően biztosítani: a települések mintegy 30 százaléka nincsen lefedve az alapvetőszociális ellátásokkal [Csillik, 2006]. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy alacsony – és csök-ken – azok aránya, akik bentlakásos intézetbe kerülésük előtt a személyes gondosko-dás egyszerűbb formáiban részesülnek: arányuk mindössze 30 százalékra tehető6. Azápolási feladatok egy részét jelenleg az egészségügyi szféra látja el. Az utóbbi évtize-dekben a szociális és ápolási igények egészségügyi irányú tendenciája felerősödött,ezzel is hozzájárulva a két szektorban egymással párhuzamosan működő funkciók ki-alakulásához. Az egészségügyi rendszerben ápolási feladatokra a házi szakápolás,valamint az aktív, illetve krónikus fekvőbetegellátás keretein belül kerül sor.

2.1.1. Szociális alapellátások

A szociális alapellátás azokat a minimális szolgáltatásokat, gondozási formákat foglal-ja magában, amelyekről az önkormányzatoknak minden településen gondoskodniukkell, biztosítva, hogy az alapvető ellátások minden állampolgár számára, lakóhelytőlfüggetlenül hozzáférhetők legyenek. Az alap- és nappali ellátás célja, hogy az idősemberek a lehető legtovább maradjanak otthonukban, családjuk körében. Az ellátá-sok igénybevételének alapfeltétele a szociális rászorultság, amit a törvény tágabbanértelmez, mint a pénzbeli ellátásoknál. Míg az utóbbiaknál elsősorban a jövedelmetkell figyelembe venni, a szolgáltatásokra való rászorultságot annál is meg lehet álla-pítani, akinek a jövedelmi helyzete (viszonylag) jó, de az életvitelét valamilyen kö-rülmény nehezíti, veszélyezteti. Ide tartoznak a szociális alapellátási formák (étkezte-tés, házi segítségnyújtás, családsegítés); illetve a speciális alapellátási feladatok és aszemélyes gondoskodás keretébe tartozó szakosított ellátások közül az ápolást-gon-dozást, rehabilitációt, nappali ellátást és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények,végül pedig az egyéb speciális szociális intézmények. Hasonló a funkciója a falugond-noki szolgálatnak is, amely a hátrányos helyzetű, alacsony népességszámú település-kört célozza meg tevékenységével [KSH, 2004].

A fenti tevékenységek alapjául szolgáló finanszírozási rendszer alapja, hogy ahelyi önkormányzatok a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokról, azok igénybe-vételéről, valamint a fizetendő térítési díjakról rendeletet alkotnak, évente egyszer,március 31-ig megállapítják annak mértékét. A térítési díjat az ellátást igénybe vevőjogosult, illetve a gondozására köteles és képes hozzátartozó fizeti meg7. Az egyesszolgáltatásokért fizetendő térítési díjat a havi jövedelem százalékában maximali-zálják (étkeztetés esetén annak legfeljebb 25, házi segítségnyújtás esetén 20 száza-


6 2000-es adatok alapján7 Ha a kötelezett vagy hozzátartozója jövedelemmel, készpénz vagyonnal vagy a térítési díj alapjául

szolgáló ingó vagy ingatlan vagyonnal nem rendelkezik, részére a fenntartó ingyenes ellátást köteles biz-tosítani.

léka; mindkét szolgáltatás igénybevételekor pedig a havi jövedelem 30 százaléka amaximum)8.

A formális ellátási formák között nevesíti a törvény az ápolási díjat, amely olyanpénzbeli ellátás, amelyet a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni ápolását ellá-tó nagykorú hozzátartozó részére biztosítanak. 1993 óta folyamatosan emelkedett azápolási díjban részesítettek száma, 2003-re megközelítőleg 34 ezer főre nőtt. Számí-tása alapjául a mindenkori nyugdíjminimum szolgál (ennek összege 2006. január 1-én 25 800 Ft). Az ápolási díj alanyi jogon ezzel megegyező összeg, méltányosságijogon ennek 80 százaléka, de indokolt esetben emelt ápolási díj is kapható, amely-nek mértéke az előbbi 130 százaléka. A besorolás a helyi önkormányzatok hatásköre.

Az alapellátások közül a házi segítségnyújtás az egyik legrégebbi ellátási forma,amely magában foglalja a bevásárlást, a háztartási munkák egy részét, pszichés ésegészségügyi segítséget, valamint a hivatalos ügyek intézését. Ez a forma azonbancsak az önellátásra részben képes vagy családban élő idősek helyzetén tud javítani, agondozók munkaideje ugyanis nem alkalmazkodik a gondozottak szükségleteihez,az esti és hétvégi ellátás többnyire megoldatlan. 1990-hez képest tíz év alatt keve-sebb, mint felére esett vissza az ellátottak száma [Bácskay 2004]. 2000-ben 40 292,2004-ben 43 542 fő vette igénybe az ellátást. 2005-ben változás következett be a házisegítségnyújtás finanszírozásában: korábban a támogatás a települések lakosságszá-ma alapján történt, azóta viszont az ellátottak száma alapján igényelhető, mértéke120 000 Ft/fő. Ugyanez az összeg 62 500 Ft volt igénybevevőnként a jelzőrendszeresházi segítségnyújtás vonatkozásában, ám 2006-ban 50 000, 2007-ben 40 000 Ft-racsökkent [Csillik 2006].

Az ellátási formák között ismert még egy kevésbé elterjedt lehetőség is, az idősek

klubja, amely a saját otthonukban élő, szociális és mentális támogatásra szoruló idős-korúaknak biztosít lehetőséget a napközbeni tartózkodásra, étkezésre, egészségügyiellátásra, társas kapcsolatokra, az alapvető higiéniai szükségletek kielégítésére [Bács-kay 2004].

2.1.2. Szakosított ellátás

Az idősek átmeneti gondozóházát, mint szociális szakellátási formát minden tízezerfőnél több lakost számláló települési önkormányzatnak biztosítania kell. A szolgálta-tás az igénylőknek határozott idejű bentlakást biztosít, ami gyakorlatilag 24 órás, fo-lyamatos ápolást-gondozást jelent teljes körű ellátással. Az intézmény feladata, hogyújra képessé tegye az idős embert az önálló, saját otthonában folytatott életvitelre,illetve időszakosan tehermentesítse a családot hozzátartozójuk ápolása alól [Csillik2006]. A 2005. évben 151 átmeneti intézmény működött, 2 927 igénylőnek biztosít-va a szolgáltatást [KSH 2006].

Az idősek otthona – amelynek fenntartására a megyei önkormányzatok kötelezet-tek – tartós elhelyezést nyújt azoknak az idős embereknek, akiknek ápolása-gondo-zása saját otthonukban már nem oldható meg. Az intézmény lakóinak korlátlan idejűlakhatást nyújt, teljes körű ellátással, életük végéig. 2005-ben mintegy 725 idősekotthona működött, 44 346 igénylőnek biztosítva a szolgáltatást [KSH 2006].


8 Az 1993. évi III. törvény (a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról) alapján

A bentlakásos és átmeneti ellátást nyújtó szociális intézmények működéséhez a2006-os évtől háromféle jogcímen állapítanak meg normatív támogatást. A támo-gatás az intézményben élők ápolási és gondozási szükségletéhez igazodva differenci-álódik.

2.2. AZ EGÉSZSÉGÜGYI- ÉS A SZOCIÁLIS SZEKTOR FINANSZÍROZÁSI SAJÁTOSSÁGAI

Az ápolási, gondozási intézmények finanszírozása eltérő az egészségügyi és a szoci-ális szektorban.9 Az egészségügyi intézmény az OEP teljesítmény alapú finanszírozá-sából részesül, a szociális intézmény fenntartója (egyház, magánszféra vagy önkor-mányzat) közvetlenül az Államkincstárral áll finanszírozási szerződésben és elszámo-lásban – ez tehát számviteli elszámolás.10

A két szektor finanszírozásbeli eltérései megmutatkoznak a hosszú ápolási idejűellátásoknál is. Az egészségügyi ellátásoknál krónikus napidíj és megfelelő szakmaiszorzószám alapján korrigáltan, a szociálisnál pedig éves szinten a költségvetési tör-vényben meghatározott norma alapján finanszíroz az állam. Alapvető probléma,hogy míg az egészségügyi szektorban havi rendben, jelentés alapján11 történik a fi-nanszírozási összeg megállapítása, addig a szociális ellátásoknál nincs meg ez a havirend és nincsen a finanszírozási rendszer alapjául szolgáló jelentési rendszer, amelya beteg állapotát követné tudná.

Táblázat: Az egyes szektorok finanszírozásának összege

A beteg által fizetendő hozzájárulásban általános eljárás, hogy a szociális otthonoklakóitól térítési díj címén legfeljebb jövedelmük – a legtöbb esetben nyugdíjuk – 80


9 Az ápolási, gondozási szolgáltatások finanszírozása a költségvetési törvény és a kötelező egészségbizto-sítás ellátásairól szóló törvény alapján történik

10 Az egyes intézmények három bevételi forrásból tartják fenn magukat, amelynek elemei: (1) fenntartóitámogatás; az egészségügyi szektorban (2a) teljesítményjelentésből származó bevételek, a szociálisszektorban (2b) költségvetésben meghatározott normatíva; (3) a beteg által történő hozzájárulás.

11 Az egészségügyben a krónikus fekvőbetegek állapotának követésére használják az ún. FNO-kódokat(Funkciók Nemzetközi Osztályozása), amely standard nyelvezet a betegek funkcionális állapotánakleírására. A kódok gyűjtésének célja a krónikus betegségek ápolási igényeinek felmérése. Segítségévelegy megbetegedett szervrendszer kóros funkcionális állapotát lehet standardizált körülmények közöttleírni, jelezve a rehabilitáció vagy kezelés irányát és indokoltságát. Forrás: Gyógyinfok

Megnevezés 2004 2005 2006 2007

Krónikus napidíj +megfelelő szakmaiszorzó

3 900 Ft/nap 4 050 Ft/nap 5 880 Ft/nap Nem állrendelkezésre adat

Bentlakásos ésátmeneti intézmé-nyi normatíva

737 000 Ft/év (2 019 Ft/nap)

769 200 Ft/év(2 107 Ft/nap)

753 000 Ft/év (2 063 Ft/nap)demens normatíva:815 000 Ft/év (2 230 Ft/nap)

700 000 Ft/év (1 917 Ft/nap)demens normatíva:800 000 Ft/év (2 192 Ft/nap)

százalékát lehet elkérni, sőt a mindenkori nyugdíjminimum 20 százalékát (2007-ben5 360 forintot) meg kell hagyni zsebpénznek. A szociális törvény januártól életbelépett módosítása ugyanis új számítási módszert ír elő a térítési díjak megállapításáraaz időseket, a fogyatékosokat, valamint a pszichiátriai és szenvedélybetegeket ellátóotthonokban.12

3. ÁPOLÁSBIZTOSÍTÁS, MINT ALTERNATÍVA

A szakmai szervezetek egyöntetű véleménye szerint hosszú távú megoldást az jelent-het, ha egyértelműen meghatározzák, milyen szociális és egészségügyi rászorultságután jár az állami támogatás. A feladat a jelenleg eltérő szabályok szerint és eltérő for-rásokból működtetett két elkülönült rendszer összeillesztése. Ennek a megvalósításasorán egyik rendszer sem vesz el sem feladatot, sem forrást (ez szerzett alkotmányosjogokat sértene) a másiktól, hanem az összehangolással a két rendszerben jelenlegmeglevő pénzek hatékonyabb felhasználását kell megvalósítani.

Az elképzelések szerint az osztrák és német példa alapján olyan egységes ápolás-biztosítási rendszert alakítanának ki, amelynek a számlájára az aktív korúak társada-lombiztosítási befizetéseiből különítenek el egy részt, abból finanszírozzák a gondo-zás és gyógyítás költségeit.13

Az ápolásbiztosítási rendszer kialakításának előfeltétele lehet az egészségbiztosí-tás átalakítása járulék alapú betegségbiztosítássá (a szociális elemek tisztítása által),a rokkant- és balesetbiztosítás leválasztása, valamint a szociális ellátások új alaprahelyezése, illetve a betegségbiztosításhoz kapcsolódódó, kötelező járulékfizetés elle-nében nyújtott ápolás meghatározása [Kárpáti 2007].

Ezt követően konkrét feladatként ki kell dolgozni az ápolással összefüggő orvosivizitek körében és a szociális ágazat ápolási tevékenységét elrendelő egészségügy-ben a döntések követési lehetőségét. Az egészség-gazdaságtani szempontoknak meg-felelően szükség van az ápoltak útjának koordinálásával elérhető hatékonyságjavulásmodellezésére kistérségi és regionális szinten, településtípusonként, korcsoporton-ként és homogén ápolási csoportonként.

Végül a megfelelő ellenőrzés érdekében ki kell dolgozni és működtetni kell aszociális szolgáltatások egészségügyben indikált körének TAJ alapú monitorozásirendszerét [Kárpáti 2007].

4. ÖSSZEFOGLALÁS

Az öregedő népesség új társadalmi-gazdasági szituáció elé állítja a világ mindenországát, ami nagy kihívást jelent, elsősorban a fejlett országokban, de a világ többirészén is. A korstruktúrában bekövetkező változás hatása kiterjed a gazdaság minden


12 Eszerint a lakóknak vagy hozzátartozóiknak fizetőképességük függvényében meg kellene téríteniükazt a különbözetet, amely az intézmény önköltsége és az ellátottak után fejenként járó költségvetési tá-mogatás (normatíva) között van, hacsak az otthon fenntartója nem vállalja azt magára (HVG 2007).

13 HVG 2007

szektorára, amely egy komplex megoldási terv létrehozását és annak végrehajtásátkényszeríti ki, a gazdaság szereplőinek összehangolt tevékenységén keresztül. A la-kosságon belüli aktív-inaktív keresőképesek arányának megváltozása a nyugdíjrend-szer megváltoztatását, esetleg adóemelést is indokol. Az azonban, hogy milyen több-letbevételek és többletkiadások keletkeznek, és hogy a meglevő-keletkező forrásokathogyan használjuk fel, a döntéshozókat komoly feladat elé állítja. Az ezen a téren vég-zett egészség-gazdaságtani vizsgálatok hozzásegíthetnek ahhoz, hogy a pénzt haté-konyan elköltve a források optimális allokálása következhessen be.

A probléma megoldására számos nemzetközi kísérletet tanulmányozhatunk. Azemlített és ezekhez hasonló konferenciák nagyban hozzájárulhatnak a szakemberekegyüttgondolkodásához, közös munkájához, hogy időben meg tudja tenni orszá-gunk is a szükséges lépéseket a probléma kezelésében, és felkészülten álljon az előre-vetített és bekövetkező változások elé.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani az önzetlen szakmai segítségért és közre-működésért a konferencia hozzászólóinak, Talyigás Katalin szociológusnak, a Szoci-ális Innováció Alapítvány képviselőjének; Gabányi Józsefnek, a Magyar Gerontológi-ai és Geriátriai Társaság főtitkárának; valamint Kiss Péternek, a sződligeti Kék DunaOtthon ügyvezetőjének.

IRODALOM

Bácskay Andrea (2004): Az idősek szociális gondozása. Budapest: KSH. Csillik Gabriella (2006): Az időskorú ellátás egyes kérdései. Az Egészség-gazdaságta-

ni és Technológiaelemzési Kutatóközpontnak adott helyzetjelentés.Európai Bizottság (2006): A népesség-elöregedés ára: most kell csökkenteni a hiányt

és megreformálni a nyugdíjrendszert ahhoz, hogy gyermekeinknek fenntart-

ható jövőt hagyjunk örökül című tanulmány. http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/06/1356&format=HTML&aged=1&language=HU&guiLanguage=en)

Ferry, Martin–Baker, Richard (2006): Regionális stratégiák és a népesség elörege-

dése.

http://www.cor.europa.eu/document/press/f_cdr5421-2006_doc-int_hu.pdfHammer, Elisabeth–Österle, August: „Welfare State Policy and Informal Long-Term

Care Giving in Austria: Old Gender Divisions and New Stratification ProcessesAmong Women”. Journal of Social Policy 32(1): 37–53.

HVG (2007): „Alkonyzóna; Dráguló szociális otthonok”. HVG 2007. február 24. Központi Statisztikai Hivatal (2004): Időskorúak Magyarországon. Budapest: KSH.Központi Statisztikai Hivatal (2005): Szociális statisztikai évkönyv 2004. Budapest:

KSH.Központi Statisztikai Hivatal (2006): Szociális statisztikai évkönyv 2005. Budapest:

KSH.


Österle, August: Equity Choices and Long-Term Care Policies in Europe. AshgatePublishing Company 2001.

A 2007. március 6-i konferencia előadásai: Csillik Gabriella: Az idősellátás dilemmái. Dózsa Csaba: Ápolásbiztosítás Magyarországon. Kárpáti Zsuzsanna: Az ápolásbiztosítási rendszer előkészítése.

ÉRSEK KATALIN–MÉSZÁROS KINGA–AUGUST ÖSTERLE–CSILLIK GABRIELLA–DÓZSA CSABA–KÁRPÁTI ZSUZSANNA–

GULÁCSI LÁSZLÓ


A RENDSZERVÁLTÁS ÉS AZ AGRÁR-KÖZGAZDASÁGTAN

NEMZETKÖZI KONFERENCIA A BUDAPESTI CORVINUS EGYETEMEN

A tudományos tanácskozás napirendjén többek között olyan kérdések szerepel-tek, mint az átalakuló gazdaságokkal összefüggésben felhalmozódott tapasztalatok,az agrárközgazdaságtan tudományának hozzájárulása a rendszerváltás problémáinakmegoldásához, illetve az agrárszektor jövője. A konferencia résztvevői külön öröm-mel nyugtázták, hogy ez a tanácskozás a szakmán belül egy generációváltást is tükrö-zött, ahol ismert szakemberek mellett nagy számban voltak jelen és tartottak előadá-sokat fiatal kutatók. Az előadások témái az agrárközgazdaságtan széles spektrumátlefedték. Az általános tapasztalatok elemzésétől kezdve az új EU-tagországok csatla-kozási tapasztalatain át az egyes termékpályák elemzéséig számos elméleti és gyakor-lati kérdésről esett szó, volt a viták témája. A tanácskozás elő-konferenciával kezdő-dött, ahol a témában egy, korábban folytatott nagyobb szabású nemzetközi kutatásösszefoglaló előadásai kerültek bemutatásra. A kétnapos konferencián 15 szekcióban66 előadás hangzott el és 15 poszterrel ismerkedhettek meg az érdeklődők. Az elő-adások téma szerinti megoszlását az 1. táblázat tartalmazza.


A világ vezető agrárközgazdászait fogadta tanácskozásra 2007. szeptember 5–8.

között a Budapesti Corvinus Egyetem. Először tartott közös konferenciát a

szakma két meghatározó világszervezete, az Agrárközgazdászok Nemzetközi

Szövetsége (International Association of Agricultural Economists, IAAE) és az

Európai Agrárközgazdasági Társaság (European Association of Agricultural

Economists, EAAE). Az angol nyelven zajló rendezvényen 20 ország 115

résztvevője vitatta meg a rendszerváltás agrárközgazdasági tanulságait. A

konferencia fő szervezője a Budapesti Corvinus Egyetem Agrárközgazdasági és

Vidékfejlesztési Tanszéke volt, támogatói között található a Budapesti Corvinus

Egyetemen kívül és a két nemzetközi társaság mellett a Földművelésügyi és

Vidékfejlesztési Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, a Szent István

Egyetem és a Magyar Agrártudományi Egyesület.

Szekció neve Előadások száma

Általános tapasztalatok 13Az EU csatlakozás hatásai 13Termelés - vertikumok 10Termelési hatékonyság és a szervezetek 8Kvantitatív elemzések 8Földreform 5Intézmények 5Termelési tényező piacok 4Poszter 15Összesen 81

1. táblázat: A szekciókban elhangzott előadások megoszlása

A tanácskozást követően, a konferencia záró napján a vendégek szakmai kirándu-lás keretében megismerkedhettek Észak-Kelet Magyarország mezőgazdasági gondja-ival és eredményeivel. A teljes mértékben gépesített szőlőtermesztés és az ahhozkapcsolódó borkóstoló (Nagyréde), valamint az őshonos magyar állatfajták (Kozárd)mellett igen mély benyomást tett – különösen a nyugatról érkezett résztvevőkre – arendezett, virágzó kisvárosi élet, amelyben komoly része van az Európai Unió közösagrárpolitikájával, reformelképzeléseivel összhangban álló vidékfejlesztési tevékeny-ségnek, amelynek egyik fontos célja a vidék elnéptelenedésének a megakadályozása,illetve e folyamat lassítása.

A SZAKMAI PROGRAM

Általános tapasztalatként elmondható, hogy az egyes országokban lezajlott rendszer-váltás nem igazán váltotta be a hozzá fűzött előzetes reményeket. A kezdeti elképze-lések jók voltak, ám a reformok gyakorlati megvalósítása több helyen nem a kívántütemben és módon történt. Egyetértés alakult ki a résztvevők között viszont abban,hogy a vidék fejlődésének kulcsa a gazdaság általános fejlődése. Egy dinamikus gaz-dasági növekedés (és az a kilencvenes évek közepétől a régió országaiban általábanmegfigyelhető) kedvező feltételeket teremthet a mezőgazdaság üzemi és termelésiszerkezetének átalakításához. Az infrastruktúra, az oktatás, az egészségügy stb. terü-letén megvalósuló fejlesztéseken keresztül a vidék is élhetőbbé válik, az országosszintű fejlesztések hatására pedig a helyi tőke is eredményesebben segítheti, azegyébként ellentmondásokkal teli gazdasági átalakulást. A tapasztalatok szerint arendszerváltás kulcskérdése a világos agrárstratégiai koncepción nyugvó célmegha-tározás és a kitűzött stratégiai céloknak a lépésről lépésre történő következetes meg-valósítása. Azok az országok, ahol folyamatosan újraírják a stratégiát, kevésbé hatéko-nyan fejlődnek, szemben azokkal, ahol a stratégia főbb pontjaiban egyetértés van azország vezetői, illetve politikai erői között. A legnagyobb változások azokban azországokban figyelhetők meg, ahol hamarabb született döntés a szükséges reformok-ról, és azokat nagyobb lépésekben valósították meg annak ellenére, hogy rövid távonkomoly társadalmi nehézséget, feszültséget okoztak. A tapasztalatok szerint azonbana rövid távú veszteségek hosszú távon megtérülnek és egyben eredményesebb előre-haladást tesznek lehetővé. Megállapítható, hogy a klasszikus rendszerváltás ideje le-járt, a közép-kelet-európai országok többsége már tagja az Európai Uniónak. Az ázsi-ai országoknál pedig már egészen más folyamatok játszódnak le, mint az elmúlt évti-zedben. A globalizáció által felgyorsult világban ugyanis még az egymáshoz földrajzi-lag közel lévő országok sem képesek hasonló fejlődési pályát leírni.

A kelet-európai országok és az Orosz Föderáció tagállamainak rendszerváltása kö-zött alapvető különbségek figyelhetők meg. Kelet-Európában a piac és a kereskede-lem liberalizációja sokkal nagyobb mértékben valósult meg, mint Oroszországban.A termőföld privatizációja és a hozzá kapcsolódó reorganizáció Közép-Kelet-Európá-ban lényegében befejeződött, bár a földhasználat és földtulajdon szétválása körüli vi-ták még ma is élesek. Ugyanakkor a privatizációt az országok többségében nem kí-sérte a technológia modernizációja, és ez hozzájárult az agrártermelés visszaesésé-hez, illetve a visszaesés utáni stagnálásához. Az is több esetben beigazolódott, hogy


az 1990 előtti agrárrendszer szervezési eszközei elméletileg jók voltak, de a nemmegfelelő gyakorlati megvalósítás sokat rontott eredményességükön.

Hosszú időn át húzódó komoly probléma, hogy Kelet-Európa mezőgazdaságát to-vábbra is a tőkehiány jellemzi. Több helyen a rendszerváltás egy, a gazdasági erőfor-rásait tekintve már korábban meggyengült mezőgazdaságtól várta a sikeres megúju-lást. A nyugati tőke beáramlása mára több országban lelassult, így a fejlődéshez szük-séges pótlólagos források előteremtése megnehezült. A mezőgazdaság fejlődését hát-ráltatja az is, hogy ez az ágazat sokkal lassabban képes regenerálódni, mint a nemzet-gazdaság más ágazatai. A versenyképesség lehetőségei korlátozottak, bár több kisebbterületi egység (kistérség) is számottevő komparatív előnyökkel rendelkezik. A ter-melői kör jelentős részének komoly problémái vannak az újrastrukturálódott piaco-kon való megjelenéssel és a világszerte egyre koncentrálódó kereskedelemmel (első-sorban az élelmiszerláncok térhódítása kapcsán). Ez utóbbi esetben ellenpontot ké-pezhet a termelői összefogás, a rossz tapasztalatok és a még több helyen megfigyel-hető erős ideológiai hatás miatt azonban ez elégtelen mértékű. A helyzetet továbbsúlyosbítja a mezőgazdaságra általában jellemző forráshiány.

Az előadások jó áttekintést adtak az országonként eltérő földpiaci reformokról ésazok gyakorlati végrehajtásáról. Jól látható, hogy ma már sokkal inkább a birtokkon-szolidáció van előtérben és nem a privatizáció. Számos ország a földtulajdonszerzés-sel kapcsolatban továbbra is korlátozásokat tart érvényben (végzettséghez/gyakor-lathoz kötés, az adott területen kell lakni, saját tulajdonú föld maximálása, stb.), amitöbb esetben még a bérleti rendszer hatékony működését is akadályozza. A volt szo-cialista országokban mind a mai napig jól megfigyelhető a kistermelő-nagytermelődilemma. Nyilvánvaló, hogy általánosságban nem lehet egyik mellett/ellen sem állástfoglalni, hiszen mindkét kategória sikeressége mindig az adott szituációtól, a helyiadottságoktól, a termelés tárgyától, a piaci lehetőségektől, a menedzsment színvona-lától stb. függ. Nem minden országban alakult ki életképes családi gazdasági rend-szer (nem elég erősek a középméretű gazdaságok), annak ellenére, hogy Nyugat-Eu-rópában viszonylag jelentős térhódításuk következett be, igaz, hosszú évtizedekeredményeként. Egyes volt szocialista országokban még mindig jelentős a (termelő)szövetkezeti forma, bár a termelésben elfoglalt súlyuk csökkenő tendenciát mutat.Egyértelmű azonban az, hogy vannak olyan országok (Csehország, Szlovákia), ahol anagyobb méretű üzemek adják a mezőgazdaság kibocsátásának tetemes részét ésművelik a föld döntő hányadát, és vannak országok (Lengyelország, Románia, Szlové-nia, balti államok), ahol a földhasználatban egyértelműen a kis- és közepes gazdasá-gok vannak túlsúlyban. A Nyugat-Európában működő úgynevezett előmozdító típu-sú szövetkezetek a régió országaiban még gyerekcipőben járnak, de évről-évre egyrenagyobb termelői kört sikerül összefogniuk.

Több előadás foglalkozott az Európai Unió keleti bővítésével és annak értékelésé-vel. A megvalósult gyakorlat nem minden esetben és nem mindig a várt módon iga-zolta a várakozásokat. Az azonban tényként leszögezhető, hogy mind a régi tagorszá-gok (EU-15), mind az újak (EU-10+2) számára előnyös volt a bővítés. Az előbbi orszá-gok ezt döntően a megnövekedett kereskedelem kapcsán regisztrálhatták, míg az újtagországok a nagyságrendileg nagyobb támogatások révén. A támogatások terme-lési biztonságot adtak, illetve jelentős mértékben növelték a mezőgazdaságban dol-gozók jövedelmét, különösen a növénytermesztésben. Egyidejűleg azonban szembe-


sülni kellett a kibővített és egységes belső piac negatívumaival is, különösen a koráb-binál jóval élesebb piaci versennyel, amely egyre komolyabb feladat elé állította ahazai termelőket, nemcsak az országon kívüli EU-s piacokon, hanem a hazai piaco-kon is. Ennek és a folyamatosan zajló KAP- (közös agrárpolitika) reformoknak a fé-nyében jogosan merül fel a kérdés, hogy sikerül-e egy olyan agrárpolitikai rendszertmegalkotni, amely mindegyik tagországra érvényes és nem tartalmaz semmilyenszempontú megkülönböztetést. Egyes országokban az agrárpolitika egy részéneknemzeti hatókörbe való visszautalásának hangsúlyozásával éppen az egységes piac ésaz egységes agrárpolitika szükségességét kérdőjelezik meg.

A poszter szekcióval kapcsolatos információkat a 2. táblázat foglalja össze. Aszekció keretein belül lehetőség volt más témakörök feldolgozására is, valamivelinformálisabb keretek között. Az előadásokat több esetben elnyúló viták követték.

A poszterek többsége egy-egy országra vonatkozó esettanulmány jellegű munka volt,így sok gyakorlati ismeretet kínáltak a hallgatóságnak, hiszen ezek a témák orszá-gonként eltérőek voltak. Ilyennek tekinthető például a földhasználatban az egyénivállalkozások és a társas gazdaságok súlya, a támogatási rendszer sajátosságai, vagy aversenyképesség különböző vonatkozásai.

Az egyes szekciók (plenáris, „contributed paper” és poszter szekciók) elnökitisztét elismert hazai és külföldi kutatók és szakemberek töltötték be, ami jól segítet-te a magas színvonalú szakmai vitát.

Örvendetes tény volt, hogy nagyszámú fiatal kutató nyújtott be előadást és ezekközül a legtöbbnek a nemzetközi programbizottság zöld utat adott az előadások be-mutatásához. Az IAAE közel húsz, zömmel fiatal kolléga részvételi költségeinek jelen-tős átvállalásával segítette a kiegyensúlyozottabb régióbeli tükörkép kialakítását.Magas volt a nyugat-európai országokból érkezett, jobbára Közép-Kelet Európábólszármazó PhD-hallgatók száma, amely a korábbi hasonló jellegű tanácskozásokonáltalában jóval szerényebb volt.

A konferenciát jelenlétével megtisztelte mind a két nemzetközi társaság elnöke,illetve az EAAE főtitkára, és számos végrehajtóbizottsági tag is jelen volt, illetve elő-adást tartott. Az EAAE e rendezvény keretében tartotta meg éves közgyűlését. Minda két társaság vezetői, mind maguk a résztvevők a legteljesebb mértékben elégedet-tek voltak az öt hazai intézmény képviselőiből álló helyi szervezőbizottság munkájá-val és a tanácskozást magas szakmai színvonalúnak minősítették. A konferenciát kö-vető napokban, számos résztvevőtől érkezett köszönet és gratuláció, amelyek aztmutatják, hogy e fórum megszervezésével sikerült a Budapesti Corvinus Egyetemnemzetközi hírnevét tovább öregbíteni.

FORGÁCS CSABA–JÁMBOR ATTILA–MIZIK TAMÁS


Szekció neve Poszterek száma

Birtokpolitika, földhasználat és strukturális változások 6

Kockázatelemzés és finanszírozás 5

Versenyképesség, technológiai fejlődés, fogyasztás 4

Összesen 15

2. táblázat: A poszter szekciók témái és az előadások száma

20 ÉVES A BIZTOSÍTÁSI OKTATÓ ÉS KUTATÓ CSOPORT

JUBILEUMI KONFERENCIA

A BOKCs 20 éves fennállása alkalmából rendezett konferencián először Kovács

Erzsébet, a BOKCs vezetője szólalt fel, aki a jelenlevők köszöntése mellett röviden fel-vázolta a BOKCs létrejöttének előzményeit és az azóta eltelt fontosabb eseményeket.Mészáros Tamás, az egyetem rektora az egyetemi levéltárban talált dokumentumokalapján idézte fel azt, hogy a biztosítási oktatásnak, illetve kutatásnak már 80 évvelezelőtt is voltak előzményei, 1920-ban az akkori Közgazdaságtudományi Karon márlétezett biztosítási csoport. Elismerően szólt a BOKCs jelenlegi, egyetemen belüli ok-tatási és kutatási tevékenységéről, és sokoldalú külföldi egyetemi kapcsolatairól.

Az aktuáriusképzés újraindításában 1991-ben brit aktuáriusok játszottak fontosszerepet. Háromévnyi angol nyelvű oktatás után 1997-ben indult a posztgraduális ak-tuárius szak a közgazdaságtudományi egyetemi képzés részeként a BOKCs-ban. Azoktatáson túl sokrétű kutatási tevékenységet folytat a csoport, több biztosító, aMABISZ és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete számára is készültek már tanul-mányok.

A BOKCs-ban számos biztosítási témájú szakkönyv és a Magyar Aktuárius Társaságkönyvgyűjteménye is megtalálható. Ehhez kapcsolódóan Szivi Erzsébet (KözpontiKönyvtár, gyűjteményszervezési igazgató) a konferencia előadójaként a történetiunikumnak és új forrásnak számító – a Központi Könyvtárban gyűjtött – szakiroda-lomról is beszélt.

Kiss Nóra (PSZÁF) aktuális témával, az Európai Uniós csatlakozás biztosítási hatá-saival foglalkozott előadásában. Az európai egységes piac a biztosítók számára isnagy jelentőséggel bír, az egységes piac részeként a magyar biztosítók például az erő-södő piaci versenyhelyzettel szembesülnek, miközben a megnyíló piacok új lehető-séget is jelenthetnek számukra. Az előadó felhívta a figyelmet e témához kapcsoló-dóan a biztosítókra vonatkozó "európai útlevélre": az egyes tagállamokban kiadottengedély az Európai Gazdasági Térség (EGT) egész területén érvényes. A jelenlegitendenciák közé tartozik, hogy a magyar biztosítók kiterjesztik tevékenységüket azEurópai Unió más tagállamaira is, valamint például hogy az EGT tagállami bejelenté-sek száma a korábbinál lassabb ütemben nő.

A nem-életbiztosítások között kiemelt súlya van a kötelező gépjármű-felelősség-biztosításnak, amellyel előadásában Megyeri Gábor (K&H Biztosító) foglalkozott. Azelőadás a díjliberalizációra való visszatekintéssel kezdődött: a szerződéses rendszerbevezetésekor 1991-ben még hatósági ár volt érvényes e termékre, azonban jelenleg


A biztosítási monopólium 1986-os feloldása után egy évvel alakult meg a Biztosí-

tási Oktató és Kutató Csoport (BOKCs), amely ma már a Közgazdaságtudományi

Kar szervezeti egysége és a posztgraduális aktuáriusképzés helye az egyetemen.

A BOKCs 20 éves fennállása alkalmából 2007. április 24-én rendezett jubileumi

konferencián a biztosítási szakma számos képviselője, tanára illetve tanítványok

gyűltek össze. A következőkben a konferencián elhangzott előadások tartalmából

készült válogatás olvasható.

már van különbség az egyes biztosítók árai között. Az előadó elmondta, hogy a köte-lező gépjármű-felelősségbiztosítások esetében a verseny legfontosabb tényezője adíj, az évfordulókon sokan váltanak biztosítót, így a díjszabásnak kiemelt szerepe vane terméknél. A díjszabással a biztosító a piacon pozicionálja a termékét, az alacso-nyabb díj a kereslet tekintetében előnyös lehet, ugyanakkor a várhatóan felmerülőkárokra magasabb díj mellett nagyobb valószínűséggel van fedezete a biztosítónak.

Az aktuáriusok biztosítón belüli szerepéről, illetve e szerep átalakulásáról és azaktuáriusok előtt álló kihívásokról Horváth Gyula tartott előadást. Az előadó előszöraz életbiztosításban zajló változásokról beszélt. Ebben a biztosítási ágban a klasszikusmérlegtétel-értékelési elvek is változóban vannak: egyebek mellett az életbiztosításikötelezettségeknél hagyományosan állandó kamatlábbal és halandósági táblával szá-moltak, míg az új tendenciák szerint terjed a fair value számítása. Az életbiztosítókeszközeinek értékelése is változóban van: az amortizált bekerülési érték koncepció-ját a piaci értéken való értékelés kezdi felváltani. Az előadó megállapította, hogy azélet- és a nem-életbiztosítások esetében is egyre nagyobb szerepe van például asztochasztikus modellezésnek, illetve a kockázatelemzésnek, és kiemelte a folyama-tos tanulás hasznosságát is.

Az aktuáriusi számításoknak a nyugdíjkalkulációkban játszott fontos szerepérőlszólt Banyár József előadásában, amelyben a nyugdíjjáradéknak a 10 éves magán-nyugdíjpénztári rendszerben jövőre meginduló szolgáltatásával, számításával kap-csolatos problémákat sorolta.

Az előadások sorában alkalmanként a biztosítási ismeretek oktatása is szóbakerült. Kovács Erzsébet (a BOKCs vezetője) záró előadásában az aktuárius mester-képzéssel illetve a posztgraduális aktuáriusképzéssel foglalkozott. A multidiszcipli-náris aktuárius mesterképzés a Budapesti Corvinus Egyetem (Közgazdaságtudomá-nyi Kar) és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (Természettudományi Kar) együtt-működésében fog megvalósulni. A 2009-ben induló új mesterszak neve Biztosítási és

pénzügyi matematika, és az aktuárius szakirány ezen belül választható (a kvantitatívpénzügyek szakirány mellett). Az előadó a BOKCs-ban szervezett posztgraduális kép-zésről elmondta, hogy az oktatók között a BOKCs munkatársai, illetve az Egyetemtöbb más tanszékének (mikroökonómia, vezetői számvitel, befektetések) oktatóimellett a biztosítási szakma képviselői meghívott előadóként vesznek részt.

KOVÁCS ERZSÉBET–SZÜLE BORBÁLA


EGY VALÓS SOKK KEZELÉSE

A MONETÁRIS POLITIKA VÁLASZA AZ AMERIKAI INGATLANLUFI KIPUKKANÁSÁRA

Ha figyelmemmel kísérjük az utóbbi harminc év történelmét, láthatjuk, hogy az ame-rikai ingatlanbuborék kialakulását több hasonló válsághelyzet előzte meg. A hetve-nes évek óta a technológiai lufi kipukkanását követően új buborékok fújódtak. Anyolcvanas évek végén a japán részvénypiaci buborékot a kilencvenes évek közepénegy ázsiai részvény- és ingatlanpiaci buborék követte, de válsághelyzettel találkozha-tunk a kilencvenes évek végén az amerikai részvénypiacon is. Ingatlanbuborékkalpedig napjainkban nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban találkozhatunk. S bárjó hír, hogy az elemzők szerint az ingatlanpiaci buborékok a részvénylufikkal össze-hasonlítva ritkábban, átlagosan húsz évenként fordulnak elő, a rossz hír az, hogy sok-kal nagyobb kárt okozhatnak: közel kétszer hosszabb ideig és közel kétszer akkoraoutput veszteséggel járnak együtt. Így nem meglepő, hogy a 2007-es amerikai jelzá-logpiaci lufi az OECD jelentése szerint „példa nélküli intenzitásában, kiterjedésébenés tartósságában is.”

Trippon Mariann véleménye szerint az egyik fő problémát az jelentette, hogy ahitelezési lázban korábban ismeretlen, derivatív, azaz származékos termékek is fel-tűntek. A pénzügyi boszorkánykonyhán sokszor magas kockázatú, jelzálogalapú köt-vényeket is tartalmazó portfoliókat „csomagoltak” át és értékesítettek, s gyakran hi-telből származó pénzekkel szállnak be más hitelek kockázatának finanszírozásába.A hitelek, mint követelések „értékpapírosítása” pedig azt eredményezte, hogy a koc-kázat, mint egy vírus, szétszóródott a pénzügyi szektor különböző szereplői között,szerte a világban. Így napjainkban a veszteségek nemcsak az Egyesült Államokbankövethetők nyomon.

Csupán az Amerikai Egyesült Államokban az ingatlanpiaci buborék kipukkadásátkövető veszteségek mértéke meghaladja a 100 milliárd dollárt. A buborék kipukka-nása ugyanis jelentősen befolyásolta a fogyasztást, a vagyont és a vállalati beruházá-sokat, nem is beszélve az állam pozíciójára gyakorolt hatással.

A jegybankokra „politikai” nyomás nehezedik, hiszen „a romok eltakarítása” mégvárat magára. Ebben a helyzetben nagyon nehéz meghatározni, hogy kiket büntes-sünk, hogyan büntessünk, s miért büntessünk. Egy valóságos erkölcsi kockázat(moral hazard) dilemmával állunk szemben. Az az álláspont, miszerint e válsághozostoba hitelfelvevők, buta befektetők és nagyon okos pénzügyi közvetítők kellettek,a valóságban közel sem nyújt elfogadható magyarázatot a problémára.


A Heller Farkas Szakkollégium a Heller Farkas Szakmai Hét keretében konferen-

ciát rendezett „Túl héjákon, galambokon. Milyen megfontolások vezetik a mone-

táris politikát?” címmel a Budapesti Corvinus Egyetemen. Érdekes előadást hall-

hattunk 2007. november 23-án Trippon Marianntól, a CIB Bank Zrt. vezető elem-

zőjétől. A konferencia résztvevői nemcsak az ingatlan-lufi kialakulásához vezető

okokat tudhatták meg, de bepillantást nyertek a jegybankok válaszreakcióiba, s

egy jegybanki „hibajavítási kézikönyvvel” is gazdagodtak a probléma megisme-

rése közben.

Mint ezt Trippon Mariann is hangsúlyozta, számos érv szól a jegybankok beavat-kozása és távolmaradása mellett egyaránt. A gyakorlatban azonban azt figyelhetjükmeg, hogy a jegybankok igenis beavatkoztak: első intézkedésük a likviditási injekcióvolt. Továbbá a diszkontráta jelentős csökkentésére került sor, eddig 75 bázispontoskamatcsökkentésnek lehettünk tanúi.

Az intézkedések ellenére azonban a válság nem ért véget: több probléma mégmegoldásra vár. Az értékpapírosítás jövője igen bizonytalan, de kihívások jelentkez-nek a szabályozás oldaláról is. Problémát jelent továbbá a likviditási kockázatok ke-zelése és a hitelminősítők kérdése is.

El kell fogadnunk azt az egyszerű tőkepiaci összefüggést, amely szerint hozamáltalában ott van, ahol kockázat is. S mivel a válságot csak a kockázat kiiktatásával le-hetne elkerülni, a válság a pénzügyi rendszer endogén részeként is felfogható.

GOLODJUK VITA



A SKÁLA-COOP INGATLANHASZNOSÍTÓ ZRT. ÁLTALA 2006–2007-ES TANÉVRE MEGHIRDETETT

SKÁLA-DÍJ NYERTESEI

Skála Díjra pályázhat minden közgazdászképzésben részt vevő, nappali tagozatoshallgató, aki nem áll fegyelmi eljárás alatt és a pályázati kiírásban meghatározotttanulmányi követelménynek (tanulmányi átlaga legalább 4,10-es) megfelel. Továb-bi szempont, hogy a hallgató kiemelkedő szakmai, tudományos munkát (TDK),közösségi-közéleti munkát végezzen, közművelődési tevékenységet vagy sport-tevékenységet folytasson. A három tagból álló bíráló bizottság minden évfolya-mon 3 helyezést oszt ki, és az első helyezettek közül még egy abszolút első helye-zettet is választ.

I. ÉVFOLYAM1. helyezett: Orbán Krisztina, Közgazdaságtudományi Kar, gazdaságelemzés

(BSc) alapszak2. helyezett: Horváth Krisztina, Gazdálkodástudományi Kar, gazdálkodási és

menedzsment (BA) alapszak3. helyezett: Deák Enikő Andrea, Gazdálkodástudományi Kar, nemzetközi

gazdálkodás (BA) alapszak

II. ÉVOLYAM1. helyezett: Láda Ákos, Közgazdaságtudományi Kar, közgazdasági szak2. helyezett: Sali András, Közgazdaságtudományi Kar, pénzügy szak3. helyezett: Gere Péter, Gazdálkodástudományi Kar, gazdálkodási szak

III. ÉVOLYAM1. helyezett: Golodjuk Vita, Közgazdaságtudományi Kar, pénzügy szak3. helyezett (megosztva):

Baji Petra, Közgazdaságtudományi Kar, pénzügy szakSzekeres Eszter, Közgazdaságtudományi Kar, pénzügy szakVastag András, Közgazdaságtudományi Kar, pénzügy szak

IV. ÉVOLYAM1. helyezett: Bisztray Márta, Közgazdaságtudományi Kar, közgazdasági szak2. helyezett: Májer Ágnes, Gazdálkodástudományi Kar, közgazdasági és köz-

gazdasági szakos közgazdász tanár szak3. helyezett: Krusper Balázs, Közgazdaságtudományi Kar, közgazdasági szak

A négy évfolyam 1. helyezettjei közül az abszolút első

Láda Ákos, másodéves közgazdasági szakos hallgató lett.

A 2007-ES FELVÉTELI ELJÁRÁS TAPASZTALATAI

ELEMZÉS ÉS JAVASLATOK A MAGYAR REKTORI KONFERENCIA SZÁMÁRA

ELŐZMÉNYEK

A 2007-es felvételi eljárás mechanizmusa és eredményei sok tekintetben eltértek amegelőző évekétől. A legnagyobb vitát az váltotta ki, hogy a budapesti intézmények-ben jelentősen (a megelőző évekhez képest 6–7 százalékkal) növekedett az államilagfinanszírozott helyekre bejutó hallgatók aránya, vagy fordítva, ugyanannyival csök-kent, és az évek óta szokásos 63–64 százalékról 57 százalékra esett vissza az arány avidéki felsőoktatásban. E változás – részben érthető módon – váltott ki indulatokatelsősorban a magát nagy vesztesnek érzékelő intézményeknél. A Budapest-vidék el-lentét éleződése, a főváros természetes vonzerejének igazságtalan következménye,kimondatlan politikai akarat és más hasonló megjegyzések is felröppentek, többesetben azonnali, de a következő évi felvételit már befolyásoló kormányzati beavat-kozást követeltek. Fontos, részben szinte ideológiai hátterévé vált a kritikáknak azesélyegyenlőség megkérdőjelezése a felvételi folyamat során. Tegyük itt hozzá, hogya változtatások ismertek voltak a Magyar Rektori Konferencia (MRK) tagjai előtt,

A 2007. évi felvételi eljárás során az oktatási kormányzat új módszert követett. A

módszernek két sarkalatos eleme volt. Egyrészt a felvételit teljes egészében az

érettségi eljáráshoz kötötték, abban a felsőoktatási intézményeknek nem volt sze-

repük. Másrészt a felvételi keretszámokat, tehát, hogy hány hallgatót vehet fel az

intézmény, nem a minisztérium határozta meg, hanem az intézmény kapacitása,

illetve az, hogy ebből a kapacitásból az egyes szakra hány helyet allokált. Annak

alapján tehát, hogy a hallgatók milyen pontszámot értek el, és hogy az intézmé-

nyeket hogyan rangsorolták, alakult ki az a sorrend, hogy egyes intézmények

hány hallgatót vettek fel. A Budapesti Corvinus Egyetem példájával élve: az alkal-

mazott közgazdaságtan alapszakot négy intézmény hirdette meg, köztük a BCE.

Azok a hallgatók, akik erre az alapszakra akartak jelentkezni megjelölték igénye-

ik sorrendjét, sorba állították a négy intézményt, majd elérték az érettségi eljárás-

ban pontszámaikat. A BCE erre az alapszakra száz helyet tervezett, és ha száznál

több hallgató jelentkezett erre az alapszakra, akkor az első száz felvételiző, aki a

legmagasabb pontszámot érte el, bekerült ide. Miután ezt feltöltötték, következett

a második intézmény, és így tovább.

Hozzá kell tennünk, hogy az oktatási kormányzat azt viszont megszabta,

hogy az egyes képzési területek hány hallgatót vehetnek fel, és azt is megszabta,

hogy országos szinten az egyes alapszakokra hány hallgató kerülhet. A felvételi

eljárás komoly vitákat váltott ki a felsőoktatási intézmények között. A vita egyik

fontos dokumentuma a Magyar Rektori Konferencia állásfoglalása. A következők-

ben azt az előterjesztést közöljük – mellékletek nélkül –, amelyet a testület változ-

tatás nélkül elfogadott, s amelynek alapján az állásfoglalás megszületett. Remél-

jük, hogy az állásfoglalás vitát gerjeszt, és később is teret tudunk adni a különbö-

ző véleményeknek.

FF EE LL SS ŐŐ OO KK TT AA TT ÁÁ SS

azokkal szemben érdemi kritika előzetesen nem hangzott el. Szerencsére az elsőreakciók után következett a higgadtabb, a teljes felsőoktatásra vonatkozó tényeketmár számba vevő elemzések, viták időszaka. Készült egy összefoglaló (a begyűjtöttvélemények alapján) a Felsőoktatási és Tudományos Tanács (FTT) legutóbbi ülésén,valamint „A felvételi eljárás finomhangolása” címmel vitaanyag a Magyar RektoriKonferencia főiskolai tagozata számára is.

AZ ELŐTERJESZTÉS CÉLJA

Az előterjesztés célja a hivatkozott elemzések felhasználásával, de az általuk is hasz-nált és az Educatio Kht. által kiegészített adatbázisok mélyebb összefüggéseinek fel-tárásával adjon képet a MRK plénuma számára az egész felsőoktatást érintőtapasztalatokról, és lehetőleg vonjon le általánosítható következtetéseket, fogalmaz-zon meg javaslatokat a jövőre nézve.

AZ ELEMZÉS HÁTTERE

Természetesen feldolgozásra kerültek az egyéni intézményi vélemények és az azokalapján készült összefoglalók (lásd korábbi hivatkozás). A számszaki adatok döntőrészét az FTT-vitához mellékelt táblázatok szolgáltatták. Nevezetesen az intézmé-nyenkénti legfontosabb felvételi adatok és országos összesítésük 2007-re és a meg-előző három évre vonatkozóan, valamint a szintén ezen anyaghoz mellékelt 25 legna-gyobb felsőoktatási intézmény – közöttük néhány egyházi és magánfőiskola és egye-tem is – az államilag támogatott arány változására fókuszáló adatai 2006 és 2007-revonatkozóan. Ez utóbbinál a 2007-es értékek nem tartalmazzák ugyan a pótjelentke-zések eredményeit, de ezzel a végső következtetéseket nem igazán zavarják.

Mindemellett rendelkezésünkre állt az országos, szakonként bontott táblázat,amely tartalmazza az intézmények megjelölésével a 2006-ban, illetve 2007-ben fel-vettek számát, a változás irányát és százalékos mértékét, valamint ezen két év felvé-teli ponthatárait, szintén a változás irányával és mértékével együtt, külön megjelöl-ve, hogy 2006-ban az adott szakra vonatkozóan mely intézménynél volt a minimálisilletve maximális ponthatár. Ez utóbbi adatbázis részben újszerű megközelítést, a2006–2007-es (a régi és új rendszer) eredményeinek az eddigiektől eltérő vizsgá-latát is lehetővé teszi. (A hivatkozott táblázatokat az utolsó kivételével mellékeljük.Feleslegesnek tartottuk volna ugyanis 13 A3-as oldallal terhelni a plénum tagjait.)

A FELVÉTELI ELJÁRÁSRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS MEGÁLLAPÍTÁSOK

1. A kormány által meghatározott államilag támogatott keretszámokat – a felsőfokúszakképzés kivételével – országosan és képzési területenként maximálisan fel-töltötték.

2. Az Oktatási Hivatal által megállapított intézményi kapacitásokat (összességében,képzési területenként és munkarendenként) nem lépte túl a felvettek létszáma.


3. Az egyes szakokra jelentkezők közül az országosan legjobb teljesítményt nyújtókkerültek be.

4. A központi feldolgozás csökkentette a jelentkezők adminisztrációs terheit, hiszena jelentkezési lapot és a csatolt dokumentumokat is egy helyre kellett csak bekül-deni.

5. A központi feldolgozás egységes jogalkalmazói gyakorlatot biztosított az előzőévek eltérő intézményi gyakorlatával szemben, ami növelte a jelentkezők jogbiz-tonságát.

6. Az eljárás adatai nyitottak voltak mind az intézmények, mind a jelentkezők számá-ra elektronikus felületeken keresztül. Az intézmények az OFIK által biztosított in-formatikai rendszerben minden jelentkezőjük minden adatát láthatták, a jelentke-zők pedig a felvi.hu honlapon követhették személyes oldalaikon az adataikat.

7. A központi feldolgozás jól vizsgázott. Ezt bizonyítja, hogy az eredményes fellebbe-zések száma a felére szorult vissza az előző évihez képest és az összes jelentkező-re vetítve kevesebb mint 0,5 százalék volt.

8. Mindezen pozitívumok ellenére a felsőoktatási intézmények egy részétől többészrevétel érkezett, részben a technikai lebonyolításra vonatkozóan, részben azeljárás során észlelt, vagy feltételezett, vélt, vagy valós beavatkozásokra, amelyekgyengítették a rendszer működésébe vetett bizalmat.

A 2007-ES FELVÉTELI ELJÁRÁS ÉS EREDMÉNYEINEK ELEMZÉSE, FŐBBKÖVETKEZTETÉSEK

a) Az 1. táblázat adatai alapján rögzíthető az a tény, hogy fordulat következett be afővárosi és vidéki felsőoktatási intézmények felvett hallgatói létszám struktúrájában,ez a fordulat azonban összességében nem radikális.

1. táblázat: A felvételi folyamat legfontosabb adatai és eredményei Budapest és vidékmegoszlásában 2004 és 2007 között (adatok százalékban)

Az államilag finanszírozott hallgatók aránya az elmúlt három évben enyhe vidéki nö-vekedést mutatott. Ezzel szemben a budapesti arány 7,2 százalékos megemelkedése

117733117733F E L S Ő O KF E L S Ő O K TT AA TT Á SÁ S

2004 2005 2006 2007

Jelentkezők összesen

Budapest 42,2 45,6 42,7 43,3

Vidék 57,8 54,4 57,7 53,7

Első helyen jelentkezők aránya

Budapest 44,2 46,8 45,2 46,1

Vidék 558 53,2 54,5 53,9

Felvettek összesen

Budapest 36,7 36,8 38,1 41,7

Vidék 63,3 63,2 61,9 58,3

Államilag finanszírozott arány

Budapest 37,1 36,4 35,8 43

Vidék 62,9 63,6 64,2 57

2007-ben valóban fordulatnak tekinthető. Ezt támasztja alá a 2. számú mellékletbenszereplő két adatpár is, amely szerint amíg 2006-ban a budapesti intézmények hall-gatóinak 60,5 százaléka, a vidékieknek 62,58 százaléka volt államilag finanszírozott,addig 2007-ben 65,9 százalék, illetve 58,46 százalék a megfelelő arányszámok. A 7százalék körüli változás ebben az összefüggésben is megjelenik.

A tisztánlátás és a változás intenzitásának megítélése érdekében tegyük hozzá,hogy a 7 százalék a 2007-ben jelentkezők esetében 16 700 főt, a felvettekre vonatkoz-tatva közel 5 700 főt, az államilag finanszírozott létszámhoz viszonyítva mintegy4 000 hallgatót jelent. Ebben az összefüggésben értelmezhető az a megjegyzés, hogynem radikális fordulatról van szó.

b) A „rés” nem is elsősorban Budapest és vidék között mozdult a korábbiakkalellentétes irányba, hanem Budapest és néhány vidéki intézmény (döntően főiskola)között. Szintén a 2. számú mellékletből kiszámítható, hogy a nyolc vidéki egyetemfele növelni tudta azt a bizonyos arányt, egy szinten maradt, egynél minimális és ket-tő esetében már radikális csökkenés volt megfigyelhető. A mintába bekerült 15 vidé-ki főiskola és egyetem közül hat a negatív változás több mint 62 százalékát „képvi-seli”, a négy főiskola pedig a 41 százalékát.

c) Az új alapelvek alapján történő döntés bevezetésének a hatásait felerősítette aza tény, hogy a kormány a 2006. évi 62 000-ről 56 000-re csökkentette az államilag tá-mogatott felvehető összlétszámot. Ezen belül a belső arányokat is jelentősen megvál-toztatta a kormány. Bizonyos területeken változatlan szinten tartotta, vagy minimálisemelkedésről döntött (műszaki, természettudományos, informatikai, egészségügyiképzési területek), összhangban az EU-s irányelvekkel. Más területeken jelentős, akár20 százalékos csökkentést hajtott végre (bölcsész, gazdasági, jogi, agrár, társadalom-tudományi képzési terület). Előre lehetett számítani rá, hogy az utóbbi területekenaz új alapelvek alapján történő döntés hatásait jelentősen fel fogja erősíteni a jelen-tős keretszám csökkentés, hiszen éppen azok az alacsonyabb pontszámú diákok nemfértek emiatt be ezekre a képzési területekre, akik korábban és hagyományosan bizo-nyos intézmények jelentkezői bázisát jelentették.

d) A kormány döntésének volt még egy jelentős új eleme. A korábbi évektől elté-rően most a határozatban szerepelt az, hogy tilos a be nem töltött felsőfokú szakkép-zési helyek átcsoportosítása más képzési szintre, például alapképzésre, amit az előzőévekben meg lehetett tenni és meg is tettek. Ezért van az, hogy a nappali támogatottalapképzésre felvett létszám a tavalyi 43 408-ról 35 012-re csökkent, azaz nem 6 000-rel, hanem 8 400-zal esett vissza. Úgy, hogy eközben a levelező képzésre felvettekszáma is jelentősen csökkent. Ilyen létszámcsökkentési lépések után biztosra lehe-tett venni, hogy a csökkenő keretű képzési területeken jelentős feszültségek lesznek,mint ahogy lettek is.

e) Részleteiben vizsgálva az elmúlt néhány évet és a jelenlegi következményeket,le kell szögeznünk, hogy nem történt meglepetés. Nem változott ugyanis meg sem ahallgatói magatartás, sem irányultságuk, preferenciájuk. Az 1. táblázat adatai azösszes jelentkezők esetében minimális (0,6 százalékos) emelkedést jeleznek 2006-ról2007-re Budapest javára, de a hallgatók 56,7 százaléka még így is a fővároson kívüliintézményeket célozta meg. Lényegében ugyanaz a helyzet az első helyen jelentkező-ket figyelembe véve, vagyis nincs nagy változás (0,9 százalék) az előző évhez képest,és a többség (53,9 százalék ) vidéki irányultságú.


Ha a felvett jelentkezőket vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy a vidéki jelentke-zőkön belül a felvettek aránya megegyezik a budapesti jelentkezőkön belül a felvet-tek arányával. Az adatok nem igazolják azt az állítást, hogy a vidéki jelentkezők hát-rányban vannak, hiszen ők ugyanolyan arányban kerültek be a felsőoktatásba, minta budapestiek. Az államilag finanszírozott helyekre felvettek aránya szinte tizedremegegyezik az összes jelentkező megoszlásával (43–57 százalék). Csak ezeket a té-nyeket nézve nemhogy lavinaszerű, de szinte semmilyen különleges dolog nem tör-tént. Kivéve persze az utolsó két szám esetében ami az előző évihez képeset 7–8 szá-zalékos negatív különbség a vidék vonatkozásában. Világosan mutatja mindez, hogyaz intézményekre lebontott keretek korábban eltérítették a valódi hallgatói akaratot,ami nem kritika, csak tény. Ráadásul úgy térítették el, hogy Budapesten a jobbak, amagasabb pontszámúak felvételét blokkolták, illetve – jó esetben – irányították átőket más intézménybe. Hogy a magas pontszámúak egy jelentős része a budapestifelsőoktatásban akar tanulni, tapasztalatból tudható, és ahogy arra már utaltunk, a2007-es jelentkezések is ezt bizonyítják. Minden bizonnyal igaza van azoknak, akikezt részben a főváros vonzerejével, az elit középiskolák budapesti koncentrációjával,a jobb elhelyezkedési lehetőségekkel is magyarázzák. A valódi probléma azonban az,hogy a magas felvételi pontszámot elért vidéki jelentkezők közül nagyon sokan fővá-rosi intézményekbe jelentkeztek első helyen. Mindezen túl azonban érdemes másszámszerű tényeket is mérlegelni! 2006 felvételi eredményeit 118 szakra vonatko-zóan vizsgálva megállapítható, hogy a szakok 65 százaléka esetében a maximálispontszámra budapesti intézményekben (döntően a négy tradicionális egyetemen)volt szükség, míg a legalacsonyabb ponttal mindössze a szakok 13,5 százaléka eseté-ben találunk fővárosi főiskolát, vagy egyetemet, talán egyetlen esetben sincs köztüka már említett négy. Az inverz adatok vidék vonatkozásában könnyen kiszámíthatók.Ez a magyarázta annak, hogy a négy budapesti állami egyetem mindegyikénél emel-kedett az államilag finanszírozott hallgatók aránya a következő mértékben: BCE: 13,3százalék; BMGE: 6,6 százalék; ELTE: 2,6 százalék; SE: 12,2 százalék. A „nagy ugrást”realizáló két egyetem a múltban a 16. (SE: 57,3 százalék), illetve 22. (BCE: 43,8százalék) volt a legnagyobb intézmények rangsorában és az utolsók közötti az államiintézmények családjában (a BCE magasan a legutolsó volt). Mindez együtt már meg-fontolandóvá teszi, melyik rendszer az igazságtalanabb.

f) Az első három pontban megfogalmazottakat is tudomásul véve leszögezhető,hogy az elindult folyamat további kiterjedése, a hallgatóság még erőteljesebb bu-dapesti koncentrációja nem érdeke az országnak, de a magyar felsőoktatásnaksem. Nem csak azért, mert kiváló vidéki intézmények, szakok működnek nagysze-rű és nemzetközileg elismert tudósokkal és tudományos eredményekkel, de ön-magában azért sem, mert ezen intézmények jelentős része nagyon komoly infrast-ruktúra-fejlesztéseket hajtott végre épp az elmúlt években. Ezek is fontosak, de ta-lán még fontosabb szerepük a régióban, a munkaerő megtartástól az értelmiségiközpontként való funkcionálásig. De tegyük mindjárt hozzá, nem minden áron.Mástól, a sokkal jobbtól elszívni a finanszírozási forrást nagyobb kárt jelent az or-szág számára, mint néhány intézmény megszűnése. Ebben a politikai dilemmábanvalamelyik oldalra állás egyértelmű követelmény a kormánnyal szemben.

g) A megoldás kulcsa azonban nem a hallgatói szándékok erőszakolt, központi el-térítésében, hanem a felvétel előtti esélyegyenlőség megteremtésben van. El kell ér-


ni, hogy a fővároson kívüli intézményekbe jelentkezők is a budapesti irányultságúak-hoz hasonló,vagy megközelítő pontszámmal induljanak illetve a magas ponthatárúaksaját régiójukba jelentkezzenek. Minden bizonnyal jelentős lépés lesz ebbe az irány-ba az úgynevezett szociális preferencia érvényesítése a pontozásban, illetve a nyelv-ismeret összpontszámon belüli honorálásának visszafogása. A magasabb pontszámotelértek vidékről való eláramlását várhatóan visszafogja az új rendszer egyik fontoskövetkezménye: az intézményi ponthatárok egymáshoz közel kerülése. Változás való-színűsíthető ugyanis emiatt a hallgatók intézményválasztási motivációjában. Felmé-rések szerint ennek négy összetevője van: a presztízs, az oktatás színvonala, a lakó-hely közelsége és a jelentkezők középiskolai eredménye. E négy közül három össze-függésbe hozható a megelőző évi ponthatárokkal, azaz a kiváló eredményt elért diákolyan intézményt választ első helyen, amiről feltételezi a magas színvonalat a magasponthatár miatt és amibe saját eredményeit is beilleszthetőnek véli.

A jövőben már nem tudnak a jelentkezők presztízst, oktatási színvonalat megítél-ni, illetve a saját tanulmányi eredményüket is hiába hasonlítják, ugyanarra az ered-ményre fognak jutni. Ebből tehát az következik, hogy a ponthatárok kiegyenlítő-désének a hatása az lesz, hogy a negyedik szempont, azaz a lakóhely közelsége felerő-södik, és több jó pontszámú jelentkező fog úgy dönteni, hogy ha nincs látható kü-lönbség az intézmények között, akkor nem utazik messzire, hanem jelentkezik ahelyi felsőoktatási intézménybe. Természetesen a ponthatárok csak egyik szempont-ja a jelentkezői stratégiának, a felvázolt tendencia csak a jelentkezők egy körében ésmás tényezők (kapacitás, színvonal, szolgáltatások) hasonló irányú elmozdulása ese-tén érvényesül majd. Természetesen ez a hatás csak évek alatt, és nem teljes mérték-ben tud érvényesülni. Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy intézményi szinten is vantennivaló. Ők maguk is beszállhatnak ugyanis az emelt szintű érettségire való felké-szítésbe, ösztönözve ezzel a hallgatókat annak a felvállalására, és segítve tudásukat ésezzel önérzetüket, magabiztosságukat. Adott esetben természetesen a kapacitásokhozzáigazítása a kereslethez is járható útnak tűnik.

h) Az egyetemek és főiskolák közötti, most megjelent különbség a mesterkép-zések kiteljesedése következtében minden bizonnyal oldódni fog. Egy átlagosegyetemet feltételezve, ahol a mesterszakok aránya az országos átlagnakmegfelelően 30 százalék, valamint az 1,75-szeres normatíva szorzóval számolva, amai hallgatói létszám 80 százaléka biztosítja a mai bevételt. Ha csak ez a célfügg-vény, akkor a korábbi alapképzésben részvevő sokaság 20 százaléka „áramolhat” afőiskolákhoz.

Normális esetben a mesterképzés kapacitását más módon kell számolni, mintaz alapképzését, továbbá pályázni is szükséges a mesterkeretekre. E két elemmelmegakadályozható a túlzottan mohó egyetemek térnyerése a „létszámlefölözé-seknél”.

i) A 2007-es rendszer elfogadottságának három alapvető feltétele körvonalazható:A kormányzat a képzési területenkénti keretek kialakításába az eddigieknél erő-teljesebben vonja be a felsőoktatást (ne csak egy csaknem kész anyagot vélemé-nyezhessünk).Az OKM tegye világossá a kapacitásszámítás(ok) módját. A képzési területekenbelüli átcsoportosításokhoz képzési ágak és szakok között az intézményekneknagyobb szabadságot kellene biztosítani. Ennek feltételei megvizsgálandók.


A rendszer ne engedjen a minőségből, ne azokat „védje meg”, akik azt nem ér-demlik meg. Tény, hogy a megfelelés már az akkreditáció során eldönthető. Amai gyakorlat inkább az iskolák számának növekedése irányába mutat.

ÖSSZEFOGLALÓ JAVASLATOK

1. A Magyar Rektori Konferencia nyilvánítsa ki, hogy nem tartja szükségesnek a fel-vételi eljárás már korábban elhatározottakon túli megváltoztatását. (Egy kísérletiév után ez egyébként is irracionális lenne.)

2. A MRK kapjon tájékoztatást az FTT irányításával folyó projektről, amely a képzésiterületekhez rendelhető hallgatói létszámok eldöntésének megalapozásátszolgálják. Még a következő kormánydöntés előtt célszerű a keretszámok kiala-kításának módjáról vitát folytatni az egyes tudományterületi bizottságokban,majd azok folytatásaként a plénumon.

3. A MRK tegyen meg mindent, hogy az általa kidolgozott és elfogadott kapacitás-számítási metodika kapjon támogatást az illetékeseknél. Tartalmazza az a képzésiterületeken belüli átcsoportosíthatóság lehetőségét is.

4. A MRK kérje fel az Educatio Kht-t, hogy az elmúlt évben észrevételezett technikaihibákat javítsa ki és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az intézményekés a jelentkezők bizalma maximális legyen az eljárás minden lépcsőfokánál.

5. A MRK hívja fel az intézmények figyelmét az alábbiakra:az intézmények alkalmazkodjanak jobban a megváltozott képzési területi felve-hető létszámarányokhoz és növeljék a toborzás aktivitását azokon a területekenahol kevés a jelentkező;a felsőfokú szakképzési lehetőségeket jobban használják ki azok az intézmé-nyek, ahol a kapacitások megvannak hozzá;általában az intézmények gondolják át és az új felvételi rendszernek megfele-lően dolgozzák ki a szakindítási, jelentkezőtoborzási stratégiájukat, gondolvapéldául az együttműködés lehetőségére.

Budapest, 2007. október 11.

KIKÜLDÖTT BIZOTTSÁG: BALOGH ÁRPÁDGÁBRIEL RÓBERTKEREKES GÁBOR

MÉSZÁROS TAMÁSVASS LÁSZLÓ


KERÉKGYÁRTÓ GYÖRGYNÉ–SZARVAS BEATRIX

AZ ALAPSTATISZTIKA OKTATÁSA A BOLOGNAI KÉPZÉSIRENDSZERBEN – KEZDETI TAPASZTALATOK

Az európai felsőoktatási térség létrehozását elindító, 1999. június 18-án aláírt Bo-lognai Nyilatkozatban megfogalmazott fő célok:

a többciklusú képzés, amelynek első lépcsője a legalább három évig tartó alap-képzés (BSc, BA), a második lépcsője a mester szintű képzés (MSc, MA); a kimeneti követelmények, kompetenciák megjelenítése; a kreditrendszer, továbbá a minőségbiztosítás alkalmazása.

A hazai felsőoktatás reformja, modernizálása az ezredforduló előtti években márnapirenden volt, a bolognai folyamat elindulása nélkül is szükségessé vált, azonbanehhez kapcsolódva határozott irányt és keretet kapott.

Az egyes felsőoktatási intézményeknél a képzés átalakításának előkészítő munká-latai váltakozó intenzitással, de lényegében 2002-től folytak. Az építkezés, a fejleszté-si munkálatok az első ciklusú képzéssel (BA, BSc) indult, de az első ciklus (az alap-képzési szint) és a második ciklus (a mesterképzés) kidolgozása sajnálatos módonnem folyt párhuzamosan. A gazdasági felsőoktatásban az új rendszerű képzés előké-szítését, bevezetését a Humán-erőforrás Fejlesztési Operatív Program (HEFOP) segí-tette a bekapcsolódó intézmények, mint konzorciumi tagok részvételével.

Első lépésként a HEFOP vezetése kidolgozta és elfogadta a képzési elveket, ismeret-köröket és a fő képzési irányokat (a képzés alapvető moduljait, blokkjait, a fő kredit-arányokat). A gazdasági képzés két fő ága a közgazdasági ág és az üzleti ág e tevékeny-ség operacionalizálására, összefogására munkabizottságokat hozott létre, amelyekneksúlyponti feladatait képezte az alapszakok közös tantárgyaihoz és az egyes szakoktantárgyaihoz mintatantervek, tantárgyi programok, forrásanyag-gyűjteményekkidolgozása, tananyagkészítési támogatásokra javaslattétel, szakmai viták szervezése.

A gazdasági felsőoktatásban az előkészítő szakasznak két gyenge pontja volt. Azegyik az, hogy az intézményekben folyó munka az akkreditációhoz igazodva előbb-re tartott, mint a HEFOP keretében készült, egységesítést szolgáló anyagok elkészíté-se, így csak utólag lehetett bizonyos iterációkat végezni. A másik probléma pedig –amit már korábban említettünk – az volt, hogy nem együtt, összehangoltan készültaz alapképzés és a mesterképzés tartalmi kidolgozása a részleteket illetően. Ennekegyik következménye az lett, hogy az első ciklus, az első három év tanterve zsúfoltlett, olyan témák is ide kerültek, amelyek felső ágra adekvátak, viszont az első szintennem sikerül a szükséges ismereteket, készségeket kellő alapossággal oktatni.

A gazdasági felsőoktatásban – egy-két szak kivételével – a 2006/2007-es tanévbenindult el az új képzési rendszerben való oktatás.


2007 tavaszán a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Kara konferenciát

szervezett a gazdasági felsőoktatás modernizációjáról. A konferencia plenáris ülésből és

két szekcióülésből (közgazdasági és módszertani szekció) állt. A következőkben a

módszertani szekció vitája nyomán foglalják össze gondolataikat a szerzők. Következő

számunkban beszámolunk a közgazdasági szekció megállapításairól.

A STATISZTIKAOKTATÁS KERETEI A KORÁBBIAKHOZ VISZONYÍTVA

A BCE „Közgáz Campus”-án három képzési ágon – üzleti, közgazdasági és társadalom-tudományi – 14 alapképzési szakon indult meg a 2006/2007-es tanévben, egy szakonpedig már az előző tanévben az osztott képzési rend első szakaszán az oktatás.

A BA és BSc képzésben a Statisztika című tárgy az általános alapozó modul mód-szertani kötelező tárgyai között szerepel, minden hallgató számára kötelező két fél-éves kurzus az üzleti és a közgazdasági képzési ág szakjain, illetve egy féléves kurzusa társadalomtudományi képzési ági szakokon.

Az oktatás keretei képzési ág, illetve szak bontásban a következők:

*Az oktatás idősáv rendszerben történik (az idősáv 80 perces időtartamú oktatási egység, amely kétórának felel meg).

**A közgazdasági ági statisztikát tanulja.***Az üzleti ági statisztikát tanulja.

****A társadalomtudományi képzési ágon a tárgy neve Statisztika.

A statisztika tárgyak oktatására a korábbiaknál – az egyetemi szintű közgazdászkép-zésben rendelkezésre álló óraszámnál – kisebb órakeret áll a tanszék rendelkezé-sére.

A közgazdászképzés előző tantervében a Statisztika I. oktatására heti 1 idősáv (azidősáv akkor 75 perces időtartamú oktatási egység volt) előadás és 1 idősáv gyakor-lat, a Statisztika II. oktatására pedig heti 3 idősáv (1 sáv előadás, 2 sáv gyakorlat) álltrendelkezésre. Mindkét félév vizsgával zárult, s a statisztika a matematikai tárgyakkalegyütt a módszertani szigorlat részét képezte.

Az óraszámcsökkenés az üzleti és a közgazdasági ágat eltérő mértékben érintette.A közgazdasági ágon a Statisztika II. oktatási kerete heti egy idősávval (2 órával) csök-kent; az üzleti ágon mindkét félévben redukálódott a keret, a Statisztika I. oktatásaheti egy órával csökkent (csak kéthetente van előadás), a Statisztika II. tárgy időkere-te pedig lényegében felére esett vissza. Összességében tehát az alapstatisztika okta-tási időkerete a közgazdasági ágon 20 százalékkal, az üzleti ágon 40 százalékkal lett


Képzési ág (Kar) Alapképzési szak

Heti óraszám* (előadás + gyakorlat)

Statisztika I. Statisztika II.

2. félév 3. félév

Üzleti ág(Gazdálkodás-tudományiKar)

Gazdálkodási és menedzsmentGazdaságinformatikus**Kereskedelem és marketingNemzetközi gazdálkodásiPénzügy és számvitel**Turizmus és vendéglátás

1+22+21+21+22+21+2

1+22+21+21+22+21+2

Közgazdasági ág(Közgazdaság-tudományiKar)

Alkalmazott közgazdaságtanEmberi erőforrások***GazdaságelemzésKözszolgálati

2+21+22+22+2

2+21+22+22+2

Társadalom-tudományi ág****(TársadalomtudományiKar)

Kommunikáció és média-tudományNemzetközi tanulmányokPolitológiaSzociológiaTársadalmi tanulmányok

22222

kevesebb, ami lényegében a bolognai elvnek megfelelő képzési struktúra következ-ménye. Véleményünk szerint a közgazdász jellegű mesterképzésben résztvevő hallga-tók számára ennél mélyebb alapstatisztikára van szükség, biztosítani kellene tehátfelvezető, illetve kiegészítő formában e többlet oktatását.

A STATISZTIKAOKTATÁS FŐBB CÉLKITŰZÉSEI, A TANANYAG TARTALMA

A statisztika alaptárgyak oktatásának deklarált célja, hogy a hallgatók olvasni tudjanak a statisztikából;ismerjék a statisztikai adatforrásokat;a szaktárgyak tanulásában, később pedig mindennapi munkájukban használnitudják a standard statisztikai módszertani eszközöket, és helyesen értelmezzéka kapott eredményeket;statisztikai műveltsége, statisztikai kultúrája erősödjön.

A korábbi, egyetemi szintű közgazdászképzésben az oktatás – az intenzívmódszertani programban résztvevők kivételével – egységes tematika szerint, azonosóraszámban történt. A mintegy 1000–1100 fő előadásai három részre bontva, a gya-korlatok pedig körülbelül 25 csoportra osztva történtek.

A rendelkezésre álló időkeret és a bolognai rendszerű képzési cél tükrében a sta-tisztika tanszék a HEFOP keretében újragondolta az oktatandó tananyagot, annak fél-évek közötti elosztását. Az üzleti és a közgazdasági ági oktatásban eltérő részletesség-gel és mélységben a következő tematikák alapján történik az oktatás.

STATISZTIKA I.

A statisztika bevezető fogalmai (adatok, sokaság, ismérv, mérési skálák). A valóságstatisztikai leképezése. Adatszerzési és adathasznosítási módok, adatforrások. Egy-szerű elemzési eszközök (a viszonyszámok rendszere és összefüggéseik, grafikusábrázolás). Leíró statisztika (kvantilisek, középértékek, szóródási mutatók, alak-mutatók, heterogén sokaságok elemzése, az ismérvek közötti kapcsolat fogalma,fajtái és jellemzése). Standardizálás és indexszámítás. Bevezetés az idősorok elem-zésébe (elemi módszerek, trendszámítás, a szezonalitás vizsgálata). A hivatalosstatisztikai szolgálat működése és információs rendszere. A statisztikai tevékeny-ség etikája.

STATISZTIKA II.

A mintavétel elmélete. Mintavételi eljárások és azok néhány jellegzetes gyakorlatialkalmazása. A sokaság legfőbb jellemzőinek pont- és intervallumbecslése különfélemintavételi módok esetén. A hibaszámítás és az intervallumbecslés általános mód-szere. A hipotézisvizsgálat célja és gondolatmenete. A legfontosabb paraméteres ésnemparaméteres próbák. Két- és többváltozós korreláció- és regresszióelemzés. Né-hány jellegzetes gyakorlati alkalmazás.


A társadalomtudományi ágon a Statisztika című tárgy nagyrészt a Statisztika I.tárgy tematikáját fedi le, némi mintavételi kitekintéssel.

A tárgyak oktatása során súlyt helyez a tanszék a statisztikai programcsomagok, azExcel táblázatkezelő program nyújtotta lehetőségek megismertetésére. Az alapsta-tisztika oktatásában a gyakorlatok nem számítógépes termekben folynak, de bizo-nyos módszerek alkalmazását a tantermekben az Excel-lel mutatjuk be, valaminttámaszkodunk különböző programokkal készült gépi outputok olvasásának, értéke-lésének, elemzésének gyakoroltatására.

SZÁMONKÉRÉS

A számonkérés formájaként a tömegoktatás keretei között a tanszék a nagyobb egy-ségességet biztosító írásbeli vizsgáztatást jelölte meg.

EDDIGI TAPASZTALATOK

Az e képzési rendszerben eltelt rövid idő miatt csak kezdeti tapasztalatokról tudunkszólni, elsősorban az előadások látogatottsága, illetve a gyakorlatok hasznosítása vo-natkozásában.

A heti (közgazdasági ág), illetve a kéthetenkénti előadásokon az adott témakörgerince, lényegében az elméleti kérdések – többségükben számanyaggal, gyakorlatialkalmazási területek illusztrálásával – kerülnek tárgyalásra. Az előadások látoga-tottsága a félévtől, témától függően változó. A Statisztika I. tárgy esetén, az első évfo-lyamon 50–80 százalék, a Statisztika II. tárgynál (második évfolyam) viszont az előb-binél lényegesen alacsonyabb a részvételi arány.

Mi a probléma az előadásokkal? Sokak véleménye szerint a nagy előadás, mint ok-tatási forma „válságban van”, nem elég hatékony, ugyanis az előadó néhány közbeik-tatott kérdése mellett sem igényel folyamatos interaktivitást a hallgatótól, tömeges ésanonim az adott létszám mellett. Gyakran elhangzik, hogy a tanulás egyéb forrásai (ajó tankönyvek, a didaktikus példatárak és gyakorlatok) elegendőek a felkészüléshez.Azok a hallgatók, akik azért hallgatják a statisztikai előadásokat, hogy könnyebben ésjobban megértsék a tananyagot, illetve jó színvonalon kívánják e tárgyat elsajátítani,és együttműködő partnerként vesznek részt az előadásokon, hasznosnak tartják éslátogatják is az órát.

Sok olyan hallgató van, akik azonban úgy ítélik meg, hogy számukra elegendő atankönyv, ez helyettesíti az előadást, ezért időtakarékosságból kihagyják az előadáso-kat. Nem is kevés számban, olyanok is vannak a hallgatók között, akik „elveszítik afonalat”, ugyanis bizonyos tantárgyaknál, így a statisztikánál is az egyes anyagrészekegymásra épülnek, a lemaradás egyre nő, és nem tudják követni, hasznosítani az elő-adáson hallottakat.

Az alacsony előadás látogatási arányban minden bizonnyal szerepet játszik az atény is, hogy a korábbi évektől eltérően – amikor is a hallgatók csak a számanyagot(amivel az előadó dolgozik) tölthették le a tanszék honlapjáról – a tanszék félév ele-jén az egész félévi előadások anyagát is felteszi a honlapra.


A gyakorlatok látogatottsága lényegesen jobb, mint az előadásoké. A gyakorlatokfeladata, hogy a hallgatók előzetes felkészülése során (az előadás anyagából, a tan-könyvből) felmerült problémákat tisztázzák, a statisztikai módszerek alkalmazását ahallgatók számanyagokkal, konkrét példákkal gyakorolják, hogy készségszinten elsa-játítsák azokat, a mérőszámokat pontosan értelmezzék, a kapott eredményekből he-lyes következtetéseket vonjanak le, erősítsék a statisztikai szemléletet, felismerjék astatisztikai visszaéléseket, félreértelmezéseket. A valóság azonban ennél az oktatásiformánál is árnyaltabb, ellentmondásokkal terhelt. Annak ellenére, hogy a jelenlétetennél az oktatási formánál sem ellenőrizzük adminisztratív úton, a foglalkozásokonvaló részvétel összességében az évfolyam létszámát tekintve 65 és 100 százalék közöt-ti. A hallgatók a félév elején a tárgyfelvétel során tervezik, alakítják órarendjüket,amely természetesen nem lehet minden tárgy vonatkozásában ideális a központilagmegadott létszámkorlátok, illetve az időbeli ütközések miatt, ezért fordul elő sokesetben, hogy a hallgató nem a saját csoportjába jár gyakorlatra. Vannak különösenkedvelt időpontok és oktatók, amikor, illetve akinek a csoportjába 50 fő is megjele-nik a gyakorlaton, ugyanakkor például a pénteki napon, illetve a késő délutáni órák-ban tartott gyakorlatok létszáma általában alacsonyabb.

Nagyobb problémát okoz azonban az, hogy a hallgatók nem kis hányada előzetesfelkészülés nélkül, vagy nem kellő felkészüléssel jelenik meg a gyakorlaton, és ér-demben nem tud aktívan bekapcsolódni az ott folyó munkába, nem is tudja megfe-lelő módon hasznosítani a gyakorlatot. A szemináriumvezető, szem előtt tartva a fe-szes időbeosztást és az elvégzendő feladatokat, lényegében azokra a hallgatókra épít-ve vezeti a gyakorlatot, akik képesek az interaktív munkára. A gyakorlaton részt vevőhallgatóknak azonban csak nagyon kis hányada sorolható ebbe a csoportba. A gya-korlatvezetők közül többen külön otthoni munka, házi feladat adásával is próbáljákerősíteni a folyamatosabb évközi munkát.

Az alapoktatásban gyakorlatvezetés formájában mintegy 15–20, oktatók mellérendelt demonstrátor is részt vesz. Az egységes gyakorlatvezetést nagyban segítik arészletes ütemezések, gyakorlatprogramok, oktatási segédletek.

Az alapoktatás területén a fő kihívást a minőségi fejlesztés, a hatékonyság növelé-se képezi. Az új tankönyvek megjelenése keretet ad a bolognai oktatásnak. A fő fel-adatot a hallgatói munka folyamatosságának, a gyakorlatokra való előzetes felkészü-lésnek és azon való aktivitásnak a biztosítása jelenti, azaz összességében a hallgatóitanulási szokások, a hozzáállás megváltoztatása szükséges. A hallgatói munka kere-teinek formálásában természetesen a tanszéknek, az oktatóknak fontos szerepet kellvállalniuk.

IRODALOM

HEFOP Munkabizottságok anyagai, 2005–2006. Kerékgyártó Györgyné–Vita László (2007): „A statisztika oktatása a többciklusú egye-

temi képzésben”. Köz-gazdaság 2(1)Kerékgyártó Györgyné (2005): „A statisztika alaptárgy oktatása a Budapesti Corvinus

Egyetem közgazdasági karain”. Statisztikai Szemle 83(6)Rappai Gábor (2005): „A Bologna-folyamat kihívásai a statisztika felsőfokú oktatása

számára”. Statisztikai Szemle 83(6)


A huszadik század utolsó évtizede olyanváltozásokat hozott a világgazdaságban,amelyre korábban nemigen volt példa.Míg a szabad világpiacot korábban az em-beriség 15 százaléka jelentette, a vasfüg-göny leomlása és egyes fejlődő országok(főleg India) bekapcsolódása után máraz emberiség 45 százaléka vesz részt aglobális kereskedelemben.

A világkereskedelem ilyen mértékűbővülése alighanem lényegesen emeli azemberiség jelentős részének életszínvo-nalát, de korántsem nyer mindenki a do-loggal. A globalizáció hangos ellenzőiszámára talán meglepő lehet, hogy ép-pen a fejlett Nyugat az, ahol a problémákegy jelentős része jelentkezik. A szabad-kereskedelemből származó előnyök ki-használása során ugyanis a termelésité-nyező-árak konvergálnak egymáshoz. Aszegényebb országokban a bérek emel-kednek, és a kamatok csökkennek, a gaz-dagabb országokban a bérek csökken-nek, és a kamatok nőnek. Bizony, amíg amagyar munkás bére növekszik, a németmunkás bére fokozatosan csökken, leg-alábbis elméletben.

Ha eltekintünk a tranzakciós és szállí-tási költségektől, a kereskedelemből szár-mazó jóléti nyereség akkor a legmaga-sabb, ha az árak és bérek nemzetközi ki-

egyenlítődése teljes, azaz nincs arbitrázs-ra lehetőség. A gyakorlatban persze ezsoha nem teljesül, mindig lesznek kü-lönbségek az egyes országok árai és bé-rei között. Mindazonáltal a most láthatóhatalmas különbségek csökkenni fog-nak. A nyolc újonnan csatlakozott kelet-európai EU-tagállam átlagos bérszínvo-nala jelenleg a német bérszínvonal 13százaléka. A különböző becslések alap-ján ez az arány 30–45 év múlva éri el az50 százalékot. Ez a folyamat kedvező afelzárkózó országoknak, de igen fájdal-mas alkalmazkodási folyamatokra kellszámítani Nyugaton.

A TÉNYEZŐÁR-KONVERGENCIA ERŐI

A tényezőárak számos gazdasági folya-mat hatásaként közelednek egymáshoz.Az első a technológiai tudás terjedése, tu-dományos ismeretek átadása, ellesése,utánzása. Szabadalmakkal a tudástransz-fer egy részét ugyan egy ideig el lehet ke-rülni, de a szabadalmak lejárta után vi-szonylag kis költségekkel mindenki hoz-zájuthat az olcsóbb termelési technológi-ához. A második hajtóerő a nemzetközitőkeáramlás. A tőke azokba az országok-ba áramlik, ahol nagyobb a megtérülésirátája, azaz az alacsony bérszínvonalú ke-leti országokba. Ezáltal ott munkahelyekteremtődnek, és a bérek növekednek,míg Nyugaton pont az ellenkezője törté-nik. A tőkeáramláshoz hasonlóan a mun-kaerő-áramlás is hasonló hatást fejt ki. Azalacsony bérű országokból a magasabbbérű országokba vándorolnak az embe-rek, így az előbbiben nőnek, utóbbibancsökkennek a bérek. A bevándorlók ked-velt célpontja Németország, Svédországvagy éppen Hollandia. A negyedik folya-

ÖÖ SS SS ZZ EE FF OO GG LL AA LL ÓÓ KK AA KK ÖÖ ZZ GG AA ZZ DD AA SS ÁÁ GG TT UU DD OO MM ÁÁ NN YY II II RR OO DD AA LL OO MM BB ÓÓ LL

Hans-Werner Sinn, a müncheni Ifo Ins-titut für Wirtschaftsforschung elnökeszerint (A jóléti állam és a globalizá-ció) a német munkahelyek száma tízév alatt majd másfél millióval csök-kent. Miután a munkanélküliek nemtermelnek, nem csoda, hogy Németor-szág az egyik leglassabban növekvőeurópai gazdaság volt az utóbbi idő-ben, de a jelenség többé-kevésbé egészNyugat-Európában megfigyelhető.

A munkát támogassuk, ne a henyélést!

mat a specializáció. A tőkében gazdagnyugati gazdaságok tőkeintenzív terme-lési eljárásokra specializálódnak, a mun-kaerőben gazdag keleti gazdaságok pe-dig munkaintenzív termelési eljárásokra.Mindkét szakosodás a bérek kiegyenlítő-dése felé hat, hiszen nyugaton csökken aképzetlen munkaerő iránti kereslet, kele-ten pedig nő.

A szakosodásra jellemző példa, hogyegy „német” személygépkocsi termelésiköltségeiből a hazai arány alig éri el az 50százalékot. Azaz a német kocsik „felét”nem Németországban gyártják. Általáno-sabban fogalmazva, Németországbanminden újabb euróból, amit az exportonkeresnek, 53 cent arra megy, hogy az ex-portcikk gyártásához megfelelő import-cikket beszerezzék. A folyamat munka-erőpiaci következményei hatalmasak:1991 és 2003 között az ipari szektorban afoglalkoztatás Hollandiában 11 százalék-kal, Nagy-Britanniában 23 százalékkal,Franciaországban 12 százalékkal, Japán-ban 26 százalékkal, Németországban 27százalékkal esett.

A KERESKEDELEM ÉS A SZAKOSODÁSHASZNA: ELMÉLET ÉS VALÓSÁG

Az állásvesztésből származó nyilvánvalónehézségek ellenére, magát a munkahe-lyek megszűnését nem tekinthetjük a jó-léti veszteség jelének a Nyugat számára.Hiszen ez lehet, hogy csak a szektorálisátalakulásokkal együtt járó folyamat, amiéppen a kereskedelmi előnyök kihaszná-lása végett megy végbe. A gazdaságbankeletkezhet ugyanennyi munkahely vala-hol máshol, ami ellensúlyozza a vesztesé-geket. Legalábbis ez a tipikus gazdaságibevezető tankönyvek nézete. Sajnosazonban a valóság nem mindig követi atankönyveket, amint azt a német példa isjól illusztrálja: az ipari dolgozók száma

1995 és 2005 között 1,21 millióval csök-kent, és a többi szektorban is esett amunkahelyek száma 150 ezerrel.

Hová lett ez a sok ember? Bizony a jó-léti állam tartja el őket munkanélküli-ként. Ez a fejlődési séma olyan távol áll atankönyvitől, hogy aligha lehetne a nem-zetközi munkamegosztás javulásakéntinterpretálni. Ez már sokkal inkább jólétiveszteség. Miután a munkanélkülieknem termelnek, nem csoda, hogy Né-metország az egyik leglassabban növek-vő európai gazdaság volt az utóbbi idő-ben, de a jelenség többé-kevésbé egészNyugat-Európában megfigyelhető.

MEREV BÉREK ÉS A JÓLÉTI ÁLLAM

Mit rontottak hát el? A bérmerevség adjaa kulcsot annak megértéshez, hogy a ke-reskedelem üdvösségére vonatkozó tan-könyvi jóslatok helyett miért inkább amunkanélküliség növekedését tapasztal-juk. Az európai munkaerőpiac merevsé-ge miatt a bérek nem tudnak a tankönyvimódon alkalmazkodni: a merev bérekmunkanélküliséghez vezetnek.

A merev béreken kívül (amelyeknagyrészt a szakszervezeti tevékenység-nek köszönhetőek) a munkanélküliségettovább növeli az, hogy a jóléti állam az ál-lampolgároknak jövedelempótló juttatá-sokat ad. Az állam szinte úgy viselkedik,mint egy „álvállalat”, amelyik pont fordít-va működik, mint a rendes vállalatok:nem akkor fizet, ha dolgozik az ember,hanem akkor, ha nem. Ennek a jövede-lempótló tevékenységnek az egyik követ-kezménye, hogy a munkavállalók részé-ről egy minimálisan elvárt bérszintet kre-ál. A vállalatoknak, ha azt akarják, hogy azemberek dolgozzanak nekik, ennél amesterséges küszöbnél magasabb bértkell adniuk. Ha azonban a munka határ-terméke nem haladja meg ezt a minimá-


lis bért, akkor munkanélküliség keletke-zik. Nyilvánvaló, hogy a kiegészítő jutta-tások körének bővítése (azaz a jóléti ál-lam növekedése) az elmúlt évtizedekbenjelentősen hozzájárult a munkanélküli-ség növekedéséhez.

Ez különösen a képzetlen munkaerő-nél jelentkező probléma, mert az ő bé-rük az, amelyet leginkább a piactisztítóbér fölé nyomtak. Nem csoda hát, hogymajd minden EU-tagállamban a munka-nélküliség a képzetlenek körében na-gyobb, mint a közepesen képzettek köré-ben, és még nagyobb, mint a felsőfokúvégzettségűek körében.

Az európai gazdaságok nemzetközibérversenyre adott reakciói a jóléti állammerevségei miatt nem optimálisak. Sokpolitikus és sajnos néhány közgazdászsem látja ezt világosan. Az téveszti megőket, hogy még a torzult gazdasági re-akciók is olykor minőségileg emlékeztet-nek a tankönyvi predikciókra, ha meny-nyiségileg nagyon távol is állnak a megfe-lelő mértéktől. A gazdaság voltaképpentúlreagálja a sokkokat. Vegyük például amigrációt. A merev bérek miatt a haté-kony szintnél több a bevándorló, és nemteremtődik annyi munkahely, hogy min-den bevándorlóra jusson. A tömegesmigráció munkanélküliséget eredmé-nyez. Csakhogy nem feltétlenül a beván-dorlók lesznek a munkanélküliek, ha-nem éppen a hazai munkások. Nekikugyanis nagyobb a rezervációs bérük, ésmunkanélküliként szociális juttatásokrais jogosultak, nem úgy, mint a bevándor-lók. Ezen tényezők miatt sokkal inkább ahazai munkások szorulnak ki a munka-erőpiacról, és támaszkodnak a jóléti ál-lam szolgáltatásaira.

Hasonló a helyzet a tőkepiacon. Amesterségesen magasan tartott bérekmiatt a tőke megtérülési rátája mestersé-gesen alacsony, ami miatt a hatékonynáltöbb tőke hagyja el az országot, és kóros

tőkekiáramlást tapasztalunk. A politiku-sok pedig néha még örülnek is a folyó fi-zetési mérleg definíció szerint ezzelegyütt járó többletének, mintha az a ha-zai gazdaság versenyképességének ékesbizonyítéka volna.

AZ AKTIVIZÁLÓ SZOCIÁLIS SEGÉLYEZÉS

Hogyan kellene hát megváltoztatni a jólé-ti állam működését, hogy csökkentsük amunkaerőpiacra kifejtett áldatlan hatá-sát? Az egyik megoldás lenne a jóléti ál-lam európai eszméjének feladása. Ez azút egyelőre aligha járható.

Egy megvalósíthatóbb alternatíva,hogy a jóléti állam újraelosztó tevékeny-ségét kompatibilissé tesszük a bérrugal-massággal. Elvileg ez nem bonyolult, egy-szerűen csak ahelyett, hogy azért fizet-nénk, hogy az emberek ne dolgozzanak,az államnak azért kéne fizetnie, hogy dol-gozzanak: a munkásoknak bérkiegészí-tést kellene adni a munkajövedelem pót-lása helyett. Ha az állam bértámogatástfizetne, nem lenne a béreknek alsó hatá-ra, hisz a béreknek nem kellene kompen-zálni a kieső szociális juttatásokat. Éppenellenkezőleg, nagyon kis béreket is elfo-gadnának, hiszen tudnák, hogy a bérki-egészítés növeli majd még jövedelmüket.Az állam feladata az lenne, hogy azoknakaz embereknek, akik nem elég termelé-kenyek ahhoz, hogy saját munkájukból alétminimumot megtermeljék, egy má-sodlagos jövedelmet biztosítson, amitúgy igazítanak az egyes körülményekhez,hogy a létminimum biztosítva legyen.(Az ötlet nagyon hasonlít Milton Fried-man negatív adójának ötletéhez).

Németországban jelenleg egy egye-dülálló munkanélküli személy 670 eurótkap az államtól. Ha ez az egyén munkábaáll, mindössze 100 eurót kereshet anél-kül, hogy a segély összegét csökkente-

118855118855ÖSSZEFOGLALÖSSZEFOGLALÓK A KÓK A KÖZGÖZG AZDAZD ASÁGASÁGTUDOMÁNYI IRTUDOMÁNYI IR ODOD ALALOMBÓLOMBÓL

nék. Ezek után minden további megkere-sett euró után 80 centtel csökkentik a se-gélyt. Világos, hogy ez a munkaerőpiacszámára egy áthághatatlan akadály, ésolyan bérelvárásokat generál, amiket amagánmunkaadók nem bírnak el. (Hisz amunkavállaló a 100 euró fölött mindeneurónyi munka után csak 20 centet kap.)

Az aktivizáló szociális segélyezésirendszerben azonban nem 100, hanem500 eurót kereshetnének anélkül, hogy atranszferek csökkentésétől kellene tarta-niuk. Így bátrabban fogadnának el akáralacsony bérű munkát is, hiszen nem kella transzfer elvesztésétől tartaniuk. Ilyenalacsony bérek mellett pedig sok munkaakad. Az aktivizáló szociális segélyezésazt is jelenti, hogy az első 200 megkere-sett euróig csak 20 százalékos a jövede-lemkiegészítés, így az ember nem akkorkeresi a legtöbbet munkaórákra lebont-va, amikor a legkevesebbet dolgozik.

Ahhoz, hogy a dolog finanszírozhatólegyen, 1. csökkenteni kell az alapvető szociális

juttatások szintjét, 2. a transzfert 500 euró fölött fokozato-

san csökkenteni kell. Ez az új rendszer valószínűleg megte-remtené a képzetlenek számára a teljesfoglalkoztatásba való visszatéréshez szük-séges bérrugalmasságot. A németek ese-tében a képzetlenek bére harmadával es-ne, és 3,2 millió új munkahely jönnelétre.

Ha valaki végképp nem talált munkát,akkor jelentkezhetne munkáért a helyiönkormányzatoknál , amelyek a korábbisegély összegének megfelelő bérért fog-lalkoztatnák. Ha nincs elegendő közössé-

gi munka, akkor magáncégeknek lehet-ne kölcsönadni a munkaerejüket, piacikölcsönzési díjért.

A munkavállaló előtt tehát két útkínálkozik: vagy maga talál munkát a ma-gánszektorban, és az új rendszerben kb.félmunkaidővel annyit keres, mint a ko-rábbi segély összege volt, több munkávalpedig még többet, vagy az önkormányza-tokon keresztül talál munkát, így viszontteljes munkaidőt kell dolgoznia ugyan-azért a pénzért.

Összességében az aktivizáló szociálissegélyezés egyfelől figyelembe veszi azeurópai jóléti állam célkitűzéseit, másfe-lől a piacgazdaság számára is elfogadha-tó, nem gátolja a gazdaság versenyképes-ségét a globális (bér)versenyben. A régi,bérhelyettesítő jövedelmet biztosító jólé-ti állam története a végéhez közeledik.Egy sikertelen történelmi kísérlet voltcsupán, amely meghiúsult, mert töme-ges munkanélküliséget teremtett. Napja-inkban egyre nyilvánvalóbbá kezd válni,mennyire utópisztikus is volt ez az egészrendszer. Képtelenség fenntartani anemzetközi tényezőár-konvergencia mel-lett. Ezek alapján egy olyan jóléti rend-szer, amelyik az embereknek akkor bizto-sít állami többletjövedelmet, amikor dol-goznak, jobb alternatíva lehet. Az új szlo-gen az lehetne: a munkát támogassuk, nea henyélést!

Hans-Werner Sinn: The Welfare State

and the Forces of Globalization NBER

Working Paper 12946, http://www.nber.

org/papers/w12946

HUDECZ ANDRÁS


Az adófizetés alóli kibújás mértékét ne-héz meghatározni, mert vélhetően senkisem válaszolna őszintén egy olyan kérdő-ívre, ahol a kérdések személyesek és po-tenciálisan inkriminálóak. Emiatt azilyen kérdőívek alapján végzett összegzé-sek rendszerint alulbecsülik a kibújásmértékét. Másrészt nem egyértelműenmeghatározott a határvonal a legális ésaz illegális adócsökkentési lehetőségekközött. Az amerikai adóhivatal, az Inter-nal Revenue Service (IRS) 1979 óta vé-gez becsléseket az „adórés” mértékére,vagyis a befizetett és a befizetendő adóközti különbségre az Egyesült Államok-ban. Módszere egy egyszerű extrapoláci-ós becslés 1988-as bázisról indulva és fel-tételezi, hogy az adókerülés mértékeadónemenként nem változott 1988 óta.Ezen becslés alapját egy 1963–1988 kö-zötti vizsgálat adja, amikor is egyenkéntvizsgálták az adófizetők adóelkerülésihajlamát. Hasonló becslést végez a Natio-nal Research Program (NRP) is 2001-esegyéni adóbevallások és más korábbi ta-nulmányok alapján, az ő következtetésükszerint az adórés nagysága 345 milliárddollár, ami megfelel a teljes befizetendőadó 16,3 százalékának! Érdekes adat,hogy a rés kétharmada a személyi jövede-lemadó kapcsán képződött, míg a foglal-koztatási járulékok, a vállalati jövedelem-adó, az ingatlan- és fogyasztási adókösszesen adják ki a maradék egyharma-dot.

Az egyéni vállalkozókat vizsgálva,Pissarides és Weber (1989) rámutatottarra, hogy a háztartás jellemzőitől és a re-gisztrált jövedelemtől függően, az egyénivállalkozók jövedelmük nagyobb részétköltik élelmiszerekre. Ebből azt a követ-keztetést vonták le, hogy kevesebb jöve-delmet vallanak be a magánvállalkozás-ból élő emberek, és nem az élelmiszerfo-gyasztási hajlandóságuk magasabb azátlagnál. További vizsgálattal megállapí-tották, hogy ceteris paribus egy magán-vállalkozó egyharmaddal kevesebb jöve-delmet vall be.

KIK FIZETNEK KEVESEBB ADÓT, MINTKELLENE?

Érdekes módon a magasabb jövedelműemberek relatíve kevesebb adót nem fi-zetnek be, mint a szerényebb jövedelműtársaik a valós jövedelmükhöz mérten.Ezért lehet azt mondani, hogy „the poorevade and the rich avoid”, tehát a tehető-sebbeknek több lehetőségük van legálisúton csökkenteni a fizetendő adójuk mér-tékét, mint a szegényebbeknek. Más mó-don csoportosítva az adózókat Baldry

(1987) kimutatta, hogy a férfiak többadót nem fizetnek be, mint a nők; Andre-

oni és társai (1998) pedig arra a követ-keztetésre jutottak, hogy a házasok vagy65 év alattiak az átlagosnál nagyobbarányban kerülik el az adófizetést, mintmások. Összességében elmondható, hogya jövedelmi és demográfiai csoportokonbelül jelentős a heterogenitás, de ezt aheterogenitást nem tudjuk megmagya-rázni.

Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan vi-szonyul az egyesült államokbeli „adórés”mértéke a többi, magas jövedelmű orszá-


Joel Slemrod, a Michigani Egyetem köz-

gazdaságtan tanszékének professzora e

tanulmányában áttekinti, hogy mit tu-

dunk ma az adófizetési kötelezettség alóli

kibújás természetéről, mértékéről és meg-

határozó tényezőiről, különös tekintettel

az egyesült államokbeli viszonyokra.

Önmagunk átverése, avagy az adóelkerülés gazdaságtana

géhoz képest. A válasz nehezen meghatá-rozható, mert más országok nem végez-nek olyan mélyreható és széleskörű vizs-gálatokat, mint az Egyesült Államok, deha végeznek is, akkor az eredményeketáltalában nem publikálják. Ám tanulsá-gos lehet összevetni a hozzáadottérték-adóra vonatkozó becslésekkel, amelyetAmerikában nem használnak. Egy 2005-ös tanulmány az OECD országokra vonat-kozóan 4 és 17,5 százalék közé teszi azadókerülés mértékét ezen a téren.

Mindezek mellett figyelmet kell for-dítani a fekete-, illetve a szürkegaz-daságra is, mivel az ezekben a szekto-rokban létrehozott termékek és szolgál-tatások után nem fizetnek adót a gazda-sági szereplők, így torzíthatják becslé-sünket az adóelkerülés mértékére.Mummert és Schneider (2002) pénz-keresleten alapuló becslése alapján azEgyesült Államokban van a legkisebb„árnyékgazdaság” a hivatalos GDP-hezviszonyítva, mindössze 8,7 százalék. Ezaz érték Svájcban például 9,4 százalék,Ausztriában 10,6 százalék, míg Olasz-országban 27 százalék volt. A legmaga-sabb érték – 28,5 százalék – pedig Gö-rögországban tapasztalható.

Másik érdekes összehasonlítási pontlehet az adórendszer és annak költség-hatékonysága. Egy 2004-es OECD tanul-mány alapján az Egyesült Államok ren-delkezik a második legkisebb költséghá-nyaddal, mivel egy dollárnyi adó behaj-tása 0,0052 dollárba kerül, míg azOECD államok súlyozatlan átlaga 0,0111dollár. Ez azért érdekes a szerzők sze-rint, mert nem feltétlenül az következikbelőle, hogy az Egyesült Államokbankevés figyelmet fordítanak az adóbesze-désre, hanem sokkal inkább az, hogynagyobb hatékonysággal működik azadóhivatal, illetve a méretgazdaságossá-gi tényezők is csökkenthetik a költség-hányadot.

AZ ADÓELKERÜLÉS POZITÍV ELMÉLETE

AZ ADÓELKERÜLÉS ELRETTENTÉSI MODELLJE

Az adókerülés büntetésének elrettentőhatásán alapuló modellek első változataAllingham és Sandmo (1972) nevéhez fű-ződik, akik alapul vették Beckernek a bű-nözés közgazdaságtanáról írt 1968-as cik-két. Eszerint az adókerülő eldönti, hogymekkora adót nem fizet be úgy, hogymaximalizálja a várható hasznosságot fi-gyelembe véve a várható büntetés nagysá-gát, és az előre nem látható költségek vár-ható nagyságát. Az adókerülés optimálismértéke így függ a lebukás esélyétől, abüntetés nagyságától és az egyén kocká-zatkerülési hajlandóságától. Yitzhaki to-vábbfejlesztette a modellt 1974-ben, esze-rint ha a büntetés arányos az elkerült adó-fizetés mértékével, akkor az adóterhelésszintjének nincs hatása az adóelkerülésnagyságára. Ha növekszik az adóterhelés,akkor a feltárt „adórés” költsége ugyan-olyan arányban növekszik, mint a nyere-ség a hatóságok által észre nem vett adóel-kerülésből. Ebben az esetben a magasabbadószintnek csak jövedelmi hatása van.

Allingham és Sandmo modelljét szá-mos irányba továbbfejlesztették, példáulendogén lebukási esélyt feltételezve,vagy a munkaerő-kínálati döntéssel pár-huzamos „adórés” döntés esetét vizsgál-va. Részletes áttekintés olvasható ezekrőla tanulmányokról Sandmo 2005-ös tanul-mányában.

Slemrod, Blumenthal és Christian

2001-es cikkükben szintén az adóhatósá-gi vizsgálat elrettentő hatását vizsgálták.A tanulmány kimutatta például, hogyMinnesota államban, ha a kis- és középjövedelmű adófizetők értesítést kapnakarról, hogy adóhatósági vizsgálatot fog-nak náluk tartani, akkor kicsi, de statisz-tikailag szignifikáns mértékben többadót fizettek be, mint akik nem kaptak


efféle értesítést. A különbség annál na-gyobb volt, minél nagyobb volt az esé-lyük kibújni az adófizetési kötelezettségalól. Érdekes módon viszont a magas jö-vedelmű adófizetők átlagosan kisebbjövedelmet vallottak be, ha értesítéstkaptak. Ennek okát abban látják a szer-zők, hogy a magas jövedelműek az audi-tálási vizsgálatot egyfajta tárgyalásnaktekintik, aminek nem feltétlenül bünte-tés lesz a vége, mert kiindulási alapnaktekintik a bevallott jövedelmet.

Ezen empirikus tanulmányok alapjánegyértelmű pozitív kapcsolat figyelhetőmeg az adófizetési hajlam és a kikénysze-rítő mechanizmusok megléte között. Ezazonban felveti az egyidejűség problé-máját is.

Az imént ismertetett elrettentési ha-tás fontos része az IRS tevékenységének,mivel ellenőrzési tevékenysége az elmúltévekben jelentősen visszaesett.

VISELKEDÉSI MODELLEK

Bár Allingham és Sandmo 1972-es cikkealapműnek számított, sokan kritizáltákamiatt, hogy több fontos tényezőt nemvett figyelembe az adóelkerülési döntésmeghozatalakor, emiatt a modell sokkalkisebb arányúra becsüli az adóteljesítésihajlandóságot, mint amit a gyakorlatbanmegfigyelhetünk. Ha feltesszük, hogy azauditálási vizsgálat átlagos valószínűségekevesebb, mint 1 százalék, továbbá abüntetés mértéke átlagosan a be nem fi-zetett adó 10 százaléka, illetve a kockázat-elutasítási hajlamot más forrásokból is-merjük, akkor ebből az következik, hogyaz adóelkerülési hajlandóságnak sokkalnagyobbnak kellene lennie, mint ameny-nyit ma megfigyelünk.

Az adókerülési döntés összetettebbegy egyszerű költség-haszon elemzésnél.Például Frey 1997-es cikkében rámuta-

tott arra, hogy különbséget kell tenni azemberek külső és belső adófizetési moti-vációja között. Külső motiváció lehet abüntetés, belső a polgári erény és köte-lességtudat. Feltevése alapján, ha növelika külső motivációs tényezőket, akkor ez-zel kiszoríthatják a belső ösztönzőket, ésaz emberek egyre inkább azért fizetnekadót, mert kell, és nem azért, mert akar-nak, vagy mert hazafias kötelességüknekérzik. A két motiváció elkülönítésének anehézségét mutatja, hogy egy 2005-ösfelmérés szerint az amerikaiak 96 száza-léka nagyjából egyetért azzal, hogy adótfizetni polgári kötelesség, míg a megkér-dezettek 62 százaléka szerint az adórevi-zori ellenőrzéstől való félelem a motiválótényezője az adófizetésnek. Egy kísérlet-ben Scholz és Lubell (2001) azt találták,hogy az adóhivatallal való együttműkö-dés szintje adott körülmények közöttszignifikánsan csökken, ha a büntetésmértéke ismert, mert ekkor a nagyobbelrettentés nem kompenzálja a nagyobbbüntetés hatását az emberek adóelkerü-lési döntésére.

AZ ADÓZÁS NORMATÍV ELMÉLETE

Az adózással kapcsolatos kérdések össze-tettek, mert egyszerre érintik a méltá-nyosság, a hatékonyság és a társadalmiköltségek illetve a hasznok mérésénekproblémáját. Az alkalmazott közgazdasá-gi eszközök és az érvelések még nem le-tisztultak a témában.

Az ideális adópolitika azonbanolyan, hogy ismeri a kibújási lehetősé-geket is. Például, ha minden amerikaigenetikailag 20 százalékkal kevesebbadót fizetne be, mint amennyit kellene,és ezt a kormányzat is tudja, akkor ele-gendő 20 százalékkal növelnie az adó-terhelést. Ekkor ugyanis a kormányzatmegkapja a kívánt adóbevételt, míg az


emberek abban a hitben vannak, hogykijátszották a rendszert, pedig relatív ésabszolút értelemben senki sem nyer.Társadalmilag optimumban vannak, pe-dig igazából az adófizetők becsapjákönmagukat.

Hasonlóképpen, ha a lehetőségekvagy a hajlás az adóelkerülésre sziszte-matikusan összekapcsolódik a jövede-lemmel, akkor az adótáblát bármilyenoptimálisnak tűnő progresszív adó-rendszerhez hozzá lehet igazítani. Ter-mészetesen mindenki személyiségétőlés lehetőségeitől függően kerüli az adó-fizetést, amiben szerepet játszik a koc-kázatkerülési hajlandóság, az adórend-szer felépítése és az illető őszintesége.Ezért az adókerülés rontja a hatékony-ságot, és egyenlőtlenségeket szül a tár-sadalomban. Az adóelkerülés horizon-tális és vertikális egyenlőtlenségeket islétrehozhat. Amennyiben az azonoséletszínvonalon élő emberek különbö-ző adóterhet viselnek az adókerülésmiatt, horizontális egyenlőtlenségekrőlbeszélhetünk, ha viszont az adóhatóságaz adóelkerülést főként az alacsonyabbjövedelmű háztartásoknál kívánja fel-számolni, akkor vertikálisról.

Az adóelkerülésnek is vannak haté-konyságot csökkentő költségei, mivelaz adófizetők a produktív munka he-lyett az adóelkerülésre fordítják idejü-ket és erőforrásaikat, míg az adóható-ságnak ezek felderítésére kell kon-centrálnia. Ezen felül, amikor az adó-rendszer egyébként közel van az op-timálishoz, akkor ez olyan tevékeny-ségek felé tereli a munkavállalókat és avállalkozásokat, ahol könnyű az adóel-kerülés. Például amiatt, hogy a szoba-festők kifizetése készpénzben történ-het, az IRS-nek nehezebb nyomon kö-vetnie a pénzáramlást, ez pedig lehe-tőséget ad arra, hogy elkerüljék az adó-fizetést.

AZ ADÓZTATÁSRA FORDÍTANDÓOPTIMÁLIS ERŐKIFEJTÉS

Az adófizetési kötelezettség alóli kibújásmegléte nem feltétlenül az adópolitikahibája. Ahogy a rendőrségnek sem opti-mális minden sarokra járőrt állítani,hogy megszüntesse ezzel a zsebtolvajlástés a pirosban áthajtást, ugyanúgy az adó-politika számára sem optimális teljesenmegszüntetni az adócsalást. Ellenben azadóelkerülés felismerése olyan új eljárá-sokat vonhat maga után, mint például azellenőrzöttek körének optimális megha-tározása, valamint hogy ezen belül hányszázalékot ellenőrizzenek, vagy a felfede-zett bűntetteket milyen mértékben bün-tessék. Becker 1968-as cikkében kifejtet-te, hogy amennyiben a kormányzat a rep-rezentatív fogyasztó várható hasznossá-gát kívánja maximalizálni, akkor az adó-elkerülést a lehető legnagyobb büntetés-sel kell sújtania. Ezáltal alacsony felderí-tési költségek mellett az elrettentő hatásnagy lesz. Ez a modell azonban nem vettefigyelembe többek között a megveszte-gethető adóellenőr lehetőségét, illetve anem szándékos hibát vétők szigorú bün-tetését, amelyek eltéríthetik a rendszertaz ideális helyzettől. Az optimális erőki-fejtésre Slemrod és Yitzhaki 1987-benadott egy meghatározást, amely szerinttéves az az elgondolás, hogy addig kellnövelni a lebukás esélyét, amíg az ebbőlkeletkező állami határbevétel meg nemegyezik a ráfordítás határköltségével.Ugyanis attól, hogy több adóellenőrt ésjobb infrastruktúrát alkalmazunk, az ígybefolyó állami többletbevétel inkábbtekinthető transzfernek a magánszektor-tól a kormányzat felé, mint nettó nyere-ségnek a gazdaság számára. Tehát az op-timális választás az, ahol az adókerüléscsökkenésének köszönhető társadalmihatárhaszon megegyezik az erőforrásokhatárköltségével. Az előbbire sajnos nem


megfelelő mutatószám az állami bevételnövekedése, mert nem számol az adóel-kerülés csökkentéséből származó haté-konyságjavulással.

Tehát elmondható, hogy ha profit-maximalizáló magáncégek kezébe kerül-ne az adóbehajtás, akkor az az erőforrá-sok túlhasználását eredményezné, teháttársadalmilag nem lesz hatékony azegyensúly. Illetve a pénzügyes tankönyviállításokkal szemben az adóincidencia ésa hatékonyság szempontjából nem mind-egy, hogy a piaci tranzakció melyik olda-la fizeti az adót, illetve jelenti a tranz-akciót a kormányzatnak.

KONKLÚZIÓ

Az adókijátszás szélesen elterjedt jelen-ség, mindig is az volt, és talán mindig isaz lesz. Ám a felderítési statisztikák alap-ján az auditálási vizsgálat elrettentő hatá-sa még mindig jelentős. Az Egyesült Álla-mokban jelenleg 14 százalékra teszik azadóelkerülés mértékét, de nem világos,hogy hogyan és milyen eszközökkel le-hetne ezt lejjebb szorítani.

Az adózás normatív elméletét sikere-sen kiterjesztették az adózási rendszer

olyan eszközeinek vizsgálatára is, mintpéldául az adóbeszedés intenzitása, de azempirikus tapasztalatok ezek alkalmazá-sáról még szűkösek, viszont elmondható,hogy az elméleti útmutatások a napi gya-korlatban egyre jobban teret nyernek.

Az elméleti modellek még csak né-hány közelebbről megvizsgálandó kér-dést vázoltak fel az adócsalás témaköré-ben. Felmerül például a harmadik fél fe-lőli információáramlás szabályozásánakkérdése. Ha ugyanis a harmadik fél (avállalat) jelentené a bérinformációkat azadóhatóság felé, akkor jelentősen javulnaa jövedelmek után fizetendő adók ki-kényszeríthetősége. Viszont ez a mód-szer nem jelent megoldást az egyszemé-lyes vállalkozások adócsalására vonatko-zóan.

A vállalatok adóügyekkel kapcsolatosinformációk áramoltatásában játszottkritikus szerepének modellezése a jövő-ben érdekes kutatási projektek alapjáulszolgálhat.

Joel Slemrod: „Cheating ourselves: The

Economics of Tax Evasion”. Journal of

Economic Perspectives 21(1): 25-48

SZABÓ ATTILA


Minden társadalomnak valahogyan ke-zelnie kell az erőszak problémáját. Nincsolyan társadalom amelyben az erőszakteljesen megszűnik, de minden társada-lomban létrejönnek az erőszakot feltar-tóztató és menedzselő mechanizmusok.A vadászó-gyűjtögető életmódot folytatóemberek kis csoportokban éltek s ezek-ben a fennálló személyes kapcsolatok se-gítségével szorították vissza az erőszakot.Mivel a kis csoportban mindenki ismermindenkit, bármelyik egyénről köztu-dott, hogy erőszakos vagy békeszerető.Az együttélő csoportban a személyeskapcsolatok ismétlődőek és a személyeskapcsolatok tartós fennmaradásából ere-dő hasznosság arra ösztönzi az embere-ket, hogy korlátozzák saját és mások erő-szakos magatartását. A vadászó-gyűjtöge-tő életmódot folytató emberek társadal-

mi rendjét primitív rendnek nevezik aszerzők.

A földművelésre és állattenyésztésrevaló áttéréssel azonban 10 000 évvel ez-előtt nagyobb embercsoportok kezdtekegyüttélni. A nagyobb létszámú csopor-tokban az erőszak feltartóztatása márnem alapulhat pusztán személyes isme-retségen és ismétlődő kapcsolatokon.Kialakult egy új társadalmi rend, a ter-

mészetes állam (natural state). A termé-szetes államban hierarchikus szervező-déssel szorítják korlátok közé az erősza-kot: kialakul egy domináns koalíció,egy kisebb, uralkodó helyzetben levőembercsoport, amelyik gazdasági privi-légiumok haszonélvezője és a kapottjáradékok folytán érdekelt és képes is aviszonylag békés rend fenntartására. Atermészetes államot a szerzők azért ne-vezik így, mert szerintük ez a társadalmirend az erőszak visszaszorításának ma-gától értetődő, „természetes” módjátjelenti, mivel a domináns koalíció stabi-litását továbbra is a koalíción belüli sze-mélyes ismétlődő kapcsolatok biztosít-ják. A természetes államban a dominánskoalíció járadékait az biztosítja, hogy ezegyben korlátozott hozzáférésű társa-

dalmi rend (limited access order): csakaz elit, a domináns koalíció tagjai fér-hetnek hozzá bizonyos szervezeti for-mákhoz, például csak a kereskedők pri-vilegizált testületei folytathatnak keres-kedelmi tevékenységet, mások ki van-nak zárva abból.

A fejlett világban viszont a XVIII–XIX. századtól az ipari forradalommalkezdődően egy új társadalmi rend, anyitott hozzáférésű rend (open accessorder) alakult ki. A nyitott hozzáférésűrendben az erőszak állami monopó-liummá válik: csak az állami szervek, a


A Harvard Egyetemen működő Kvanti-

tatív Társadalomtudományi Intézet

minden évben megrendezi a „Találko-

zás a szerzőkkel” című szimpóziumot,

amelyen neves társadalomkutatók

szakmai vitára bocsátják készülő

könyvük kéziratát. 2007 októberében

Douglass North, John Wallis és Barry

Weingast „A történelem értelmezésé-

nek egy fogalmi kerete” címmel terve-

zett könyve került terítékre. A követke-

zőkben – miközben a szerzők korábbi,

2006-os műhelytanulmányára (Doug-

lass C. North–John Joseph Wallis–

Barry R. Weingast: „A Conceptual

Framework for Interpreting Recorded

Human History”. NBER Working Paper

12795.) is támaszkodunk – a készülő

mű első fejezetének a szimpóziumon

megvitatott nyers változatát ismertet-

jük.

Erőszak és társadalmi rend

hadsereg és rendőrség alkalmazhatnaklegitim módon erőszakot. A különbözőpolitikai és gazdasági érdekcsoportoknem alkalmazhatnak erőszakot, hanembékés módon versenyezhetnek az álla-mi szervek irányításáért. A nyitott hoz-záférésű rend megkülönböztető sajá-tossága továbbá, hogy a társadalom szé-les rétegei hozzáférhetnek a különbözőszervezeti formákhoz, például bárkialapíthat kereskedelmi társaságot, vagybárki indulhat a politikai hatalomért aválasztásokon, és így tovább. A nyitotthozzáférésű rendben tehát a korábbannagyobb részben erőszakos versengéstúlnyomórészt békés formát ölt. A szer-vezeti formákhoz való nyitott hozzáfé-rés továbbá eloszlatja a keletkező jára-dékokat, illetve az átmenetileg létezőjáradékokért folyó versenyt produktívmederbe tereli, például az innovációsjáradékokért folyó versengés formáiba.

Ilyen módon a szerzők nagyívű tör-ténelmi víziója szerint az emberi törté-nelemben csak három társadalmi rend,a primitív rend, a természetes állam ésa nyitott hozzáférésű rend létezik. Máraa primitív rend erőteljesen visszaszo-rult, a fejlett világ a nyitott hozzáférésűrendben él, azonban a „fejlődő” orszá-gokban még a természetes állam ural-kodik: „körülbelül 25 ország és a világnépességének 15 százaléka él nyitotthozzáférésű társadalomban, a másik175 ország és 85 százalék természetesállamban él.” [2. o.] A három társadalmirenddel kapcsolatban a társadalom-tudomány számára öt fontos feladatadódik: feltárni a három rend működé-sének logikáját, valamint megvilágítania primitív rendből a természetes állam-ba, illetve a természetes államból anyitott hozzáférésű rendbe való átme-net kérdéseit. Mivel a természetes ál-lam megjelenése egyben az írott tör-ténelem kezdetét is jelenti, ezért a pri-

mitív rendről és a természetes állam ki-alakulásáról meglehetősen hiányosakaz információink. Ezért a szerzők első-sorban a természetes állam és a nyitotthozzáférésű rend működésének logiká-jával és a kettő közötti átmenet kérdé-seivel foglalkoznak.

A TERMÉSZETES ÁLLAM LOGIKÁJA

A természetes állam és a domináns koa-líció létrejötte stilizáltan így gondolha-tó el: „Képzeljünk el egy olyan világot,amelyben az erőszak elterjedt, a népes-ség kis csoportokból áll és nincsenekjól szervezett államok vagy hadseregek.Néhány ember az erőszakra specializál-ta magát, de mindenkinek készen kellállnia arra, hogy a fegyverek erejévelvédje meg jogait. Az erőszak specialistáivédelmet nyújthatnak klienseik kis cso-portjainak, de a legnagyobb fenyegetéstők maguk jelentik egymás számára. Hamegpróbálnak megegyezni a harc be-szüntetéséről, az első specialista aki le-teszi a fegyvert azt kockáztatja, hogy amásik megöli. Így az egyensúlyi kime-net mindkét specialista számára a fegy-verben maradás és a harc folytatása.”[17. o.]

Elérhető viszont a harc megállítása ak-kor ha a két specialista megegyezik a vilá-guk felosztásáról: mindkét fél elismeri amásik fél jogát az erőforrások kiaknázá-sára annak területén. A harc beszünteté-sével növekszik a termelékenység, ígymegnövekszik mindkét specialista jára-déka. Ha a járadék növekménye elégnagy, akkor mindkét fél hitelesen úgygondolhatja, hogy a másik fél jobban járaz erőszaktól való tartózkodással, mint aharccal. Így hiteles lesz a béke fenntartá-sa melletti elkötelezettségük. Békésen vi-selkednek mert azt gondolják, hogy amásik is így tesz.


A béke melletti hiteles elkötelezettségmegköveteli, hogy az erőszak specialistáiképesek legyenek a járadékok mozgósí-tására. A járadékok mozgósítása viszontszükségessé teszi nem-katonai csopor-tok – papok, politikusok, a termelés szer-vezői, kereskedők, tanárok csoportjainak– bevonását az elitbe. Ezek a csoportok adomináns koalíció részeivé válnak, ki-váltságaik révén részesülnek a járadékok-ból és így érdekeltté válnak a dominánskoalíció fenntartásában.

A domináns koalíció gondoskodik afizikai rendről és bizonyos fajta tulaj-donjogok garantálásáról. A béke mind-azonáltal nem elkerülhetetlen, az erő-szak és a polgárháború mindig élő lehe-tőség. A katonai specialisták nem teszikle a fegyvert, fenn kell tartaniuk katonaierejüket, hogy kiegyensúlyozzák egy-más hatalmát és megfélemlítsék sajátklienseiket. Az elit kiváltságai túlmen-nek a belépés korlátozásán és az erőfor-rások tulajdonának monopolizálásán.Számos természetes államban az elitekszerződéses szervezeteket alakíthatnak,amelyek belső és külső szerződéseinekbetartását az állam kikényszeríti. Az elit-ből kizártak nem rendelkeznek ezzel azértékes kiváltsággal. Például az első üz-leti társaság Nagy-Britanniában a XVI.században alakult Russia Company volt,amely monopoljoggal rendelkezett azOroszországgal folytatott kereskedelemlebonyolítására. Ez a társaság kizárólagbefolyásos arisztokraták tulajdonábanvolt. A domináns koalíció kiváltságai ré-vén járadékokhoz jut. E járadékoknakkettős természetük van: egyrészt stati-kus szemléletben a járadékkivonás csök-kenti a kibocsátást, másrészt dinamikusszemléletben a járadékok tartják egybena domináns koalíciót és az a járadékoksegítségével gondoskodik a társadalmistabilitás fenntartásáról, ami növeli atermelékenységet.

A NYITOTT HOZZÁFÉRÉSŰ RENDLOGIKÁJA

A „nyitott hozzáférés” azt jelenti, hogyminden csoportnak joga szervezetet ala-pítani. A szervezetek létrejöttét az államugyan jóváhagyja, ám ez automatikusanjár bármely csoportnak, amely teljesít bi-zonyos minimumkövetelményeket. A lét-rejött szervezetek belső és külső szer-ződései az állam által fenntartott jog-rendszeren keresztül kikényszeríthető-ek. A szervezetek viszont nem élhetnekaz erőszak eszközeivel, az állam fenntart-ja magának az erőszak legitim használatá-nak monopóliumát. A csoportok által lét-rehozott szervezetek szabadon beléphet-nek a békés gazdasági és politikai ver-senybe. A politikusok és a gazdasági ala-nyok éppúgy törekednek az erőforrásokújraelosztásával járadékok létrehozásáraés elsajátítására a nyitott hozzáférésűrendben, mint a természetes államban.Azonban a szervezetek létrehozásánakjoga és a szabad belépés csakhamar ero-dálja a már létrejött járadékokat és ennekracionális előrelátása csökkenti a járadé-kok létrehozásának ösztönzőit.

A járadékteremtésnek az újraelosztá-son kívül azonban van más módja is. Azinnováció maga is a járadékok forrása.Szervezetek alakulnak az új lehetőségekkihasználására és az innovációs járadé-kok lehalászására. „Azonban a folyamatfolytatódik, amint új szervezetek emel-kednek föl a meglevő járadékokért folyóversenyben, eltüntetvén azokat, vagyújabb innováció útján, vagy a másolás ésa kisebb javítások profánabb módján.Szabad belépés és hozzáférés a kifino-mult gazdasági szervezetekhez előfelté-tele a teremtő rombolásnak és a dinami-kus gazdaságnak.” [22. o.] A természetesállamban ezzel szemben könnyebb azelitnek kiváltságaira támaszkodva létre-hozni és elsajátítani a járadékokat


mintsem kockázatos innovációs próbál-kozásokba bonyolódni. Így a nyitott hoz-záférés eredményeként „szűk érdekeketszolgáló járadékok létrehozása nem lehe-tetlen, hanem egyszerűen sokkal kevés-bé valószínű egy nyitott hozzáférésű tár-sadalomban, mint egy természetes állam-ban. Megfordítva, a nagy és átfogó cso-portokat szolgáló járadékok létrehozása,vagyis a termelékenységet növelő és nemcsökkentő járadékteremtés sokkal való-színűbb a nyitott hozzáférésű társada-lomban, mint egy természetes állam-ban.” [24. o.] A nyitott hozzáférés logi-kája nemcsak a gazdaságban, hanem apolitikában is működik, hosszabb távonmeghiúsítva a politikusok járadékszerzőés egyeduralmi törekvéseit.

AZ ÁTMENET LOGIKÁJA

Hogyan alakul át a természetes államnyitott hozzáférésű renddé? A szerzőkelvetik azt a kézenfekvő megoldást,hogy a jogokat nélkülöző tömegek poli-tikai harca kényszeríti az elitet arra,hogy biztosítsa a tömegek számára aszervezetalakításhoz való hozzáférést,valamint a politikai és gazdasági élet-ben való szabad részvételt. Ezt a megkö-zelítést alkalmazza Acemoglu és Robin-

son műve (Economic Origins of Dicta-

torship and Democracy. CambridgeUniversity Press, Cambridge 2006),amely arra teszi a hangsúlyt, hogy a for-radalom vagy társadalmi nyugtalanságáltal fenyegetett elit a demokratikus in-tézmények kialakításával hitelesen elkö-telezheti magát a tömegeknek kedvezőpolitika folytatására. Ehelyett a szerzőkazt a nehezebb logikai utat választják,hogy a természetes állam az elit tagjairacionális cselekedeteinek – nem szán-dékolt – következményei folytán alakulát nyitott hozzáférésű renddé.

Így az átmenetnek eleget kell tenni akövetkező logikai feltételeknek:„L.F.1. Az átmenet elején az intézmények,

szervezetek és az egyének viselke-désének konzisztensnek kell lennia természetes állam viselkedésével.

L.F.2. Az átmenet során az intézmények,szervezetek és az egyéni magatartásváltozásait olyan szándékos csele-kedetekként kell magyarázni, ame-lyek konzisztensek a domináns koa-líció érdekeivel, de ezen cselekvé-sek eredményeinek nem kell kon-zisztensnek lenniük a szándékokkal.Habár a természetes állam koalíció-jának tagjai szándékosan hajtanakvégre intézményi vagy szervezetiváltoztatásokat, céljuk tipikusannem az átmenet folyamatának kez-deményezése vagy folytatása.

L.F.3. Az átmenet történeti időben zajlikegymást erősítő intézményi, rend-szerjellegű és egyéni magatartás-változások sorozata révén. A hozzá-férés fokozatos növekedését a fenn-álló politikai és gazdasági rendsze-reknek kell fenntartani mindenegyes lépésnél.”[50. o.]

Az átmenet folyamatának kulcsfontossá-gú fejleménye, hogy a természetes államelitjén belül létrejön a személytelen cse-

re. Eredetileg a természetes állam a sze-mélyes kapcsolatokon, a személyes cse-réken alapult. A személyes cserék eseté-ben a felek közötti személyes folyamatoskapcsolat biztosítja a megállapodásokbetartását. Ha az egyik fél becsapja a má-sikat, akkor a kapcsolat elvesztését és akapcsolatból eredő előnyöket kockáztat-ja. A folyamatos kapcsolat szükségességekorlátozza minden egyes egyén számáraa cserék kiterjedését. A személytelen cse-re nem követeli meg a felek folyamatoskapcsolatát, viszont feltételezi, hogy egyharmadik fél (például bíróság) kikény-szerítheti a megállapodások betartását. A


személytelen csere létrejötte a természe-tes állam elitjén belül bizonyos küszöb-

feltételeket követel meg:„K.F.1. Jogrend az elit számára.K.F.2. Örökös szervezeti formák az elit

számára (ideértve magát az álla-mot is).

K.F.3. A hadsereg politikai irányítása.”[52. o.]

A három egymásra épülő küszöbfeltételközül a jogrend biztosítja a szerződésekkikényszeríthetőségét, a potenciálisanörökké élő, jogi személyiséggel bíró szer-vezetek a véges emberi élet határain túl-menő kötelezettségeket vállalhatnak, vé-gül a hadsereg politikai irányítása (a leg-nehezebben elérhető küszöbfeltétel)csökkentheti az erőszak előfordulásátegy államon belül és szükségtelenné te-szi azt, hogy a nem-katonai elitek tagjaiaz erőszak specialistáihoz kapcsolódja-nak. A küszöbfeltételek ugyan logikailagegymásra épülnek, mégsem következnekszükségszerűen egymásból. Vagyis pél-dául a jogrend létrejötte ugyan szüksé-ges, de nem elégséges feltétele az örök-életű szervezeti formák létrejöttének. Aküszöbfeltételek mindegyike konzisz-tens a természetes állam logikájával ésegyüttesen – megengedvén a személyte-len cseréket – nagy mértékben kiterjesz-tik a munkamegosztás és a csere határait.

Az eliten belüli személytelen cseréklehetősége a hozzáférés fokozatos kiter-

jesztésére ösztönzi a domináns koalíciótagjait. Ennek ellenére a személytelencserék elterjedéséből szintén nem követ-kezik szükségképpen a nyitott hozzáféré-sű rend létrejötte. Lehetséges, hogy az át-menet megakad. Például a középkorbanaz észak-itáliai városállamok ugyan közeljutottak a nyitott hozzáférésű rendhez,mégsem történt meg az átmenet. Az át-menetet biztosító mechanizmusok meg-követelik, hogy minden egyes lépéssel azelit többségének jóléte potenciálisan

javuljon. Ilyen mechanizmusok lehetneka következők: (1) Fiskális mechanizmus: a hozzáférés

kiterjesztése növelheti az elit tagjaiközött is szétosztható állami bevéte-leket. Például az USA-ban az 1810-esévekben Massachusetts állam beve-zette a banktőke adóztatását. Ezutánazonban a bevételek növelése céljá-ból hamarosan engedélyezték a sza-bad belépést az ágazatba. A többi ál-lam aztán utánozta ezt a gyakorlatot.

(2) Szabályozási mechanizmus: a gaz-dasági tevékenység szabályozásaegyrészt klasszikus módja a járadé-kok létrehozásának, másrészt meg-nyithatja a szabad belépés előtt azutat. Például Angliában a XIV. szá-zadban állami monopóliummal sza-bályozták a nyersgyapjú kivitelét,ugyanakkor szabad belépést enge-délyeztek a gyapjútermelésbe.

(3) Képviseleti intézmények bevezetésea természetes államon belül meg-nyithatja az utat a demokratikus fej-lődés felé.

(4) A nemzetközi katonai és gazdasági

verseny szintén elősegítheti a nyi-tott hozzáférés növekedését.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az előbbiekben felvázolt fogalmi keret-ből a szerzők álláspontja szerint jelentőskövetkeztetések vonhatók le többek kö-zött a társadalomtudományokra, a fejlő-dés gazdaságtanra és a fejlesztéspolitiká-ra nézve is. Egyrészt a természetes államaz emberi együttélés normális módja, atermészetes államok nem kudarcot val-lott államok, nem patológiás képződmé-nyek, így a politika eszközeivel nem is„javíthatók meg”. Ugyanakkor a termé-szetes államok stabil képződmények,vagyis „nincsenek olyan belső erők a


korlátozott hozzáférésű rendek logiká-jában, társadalmi struktúrájában vagytörténelmi dinamikájában, amelyek elke-rülhetetlenül nyitott hozzáférésű renddétennék azokat. (…) Ezért különösen ne-héz átalakítani őket.” [71. o.]

Másrészt a nyitott hozzáférésű rendlogikájából következik, hogy a nyitotthozzáférésű gazdaság és politika feltéte-

lezi egymást: „egy versenyző gazdaságnem pusztán olyan államot követel meg,amely fenntartja a nyitott hozzáférést,belépést, meghatározza a tulajdonjogo-kat és kikényszeríti a versenyt, hanem azállamtól azt is megköveteli, hogy gondos-kodjon olyan társadalmi infrastruktúrá-ról, amely örökéletű, különösen kifino-mult és bonyolult szervezeteket tartfenn. A modern üzleti vállalkozás és avirágzó modern piacok nem létezhetneka nyitott hozzáférésű politika által bizto-sított intézményi kereten kívül. (…)[Ugyanakkor] a modern nyugati demok-ráciák nem létezhetnek anélkül, hogyversenyző piacgazdaságba lennének be-

ágyazva, ahol a versenyt a Schumpeter

által leírt vonások jellemzik: nagy, jólszervezett és technológiailag innovatívgazdasági alanyok versenyéből követke-ző teremtő rombolás.” [71–72. o.]

Harmadrészt a fogalmi keretből az kö-vetkezik, hogy a gazdasági fejlődés nempusztán egy fokozatos bővülési folyamat,mint például nagyobb mennyiségű okta-tás működtetése, több tőke felhalmozásavagy a jogrend fokozatos javítása. Ehe-lyett a gazdasági fejlődés a természetesállamból a nyitott hozzáférésű rendbevaló átmenet, amely rendkívül nehezentervezhető folyamat.

Douglass C. North–John Joseph Wallis–

Barry R. Weingast: The Natural State: A

Conceptual Framework for Interpreting

Recorded Human History. http://www.

iq.harvard.edu/NewsEvents/Conferen-

ces/EWA/Oct07/Manuscript/NWW.ch1.

Conference.pdf

MISZ JÓZSEF


NÖVEKVŐ TRANSZPARENCIA

A transzparencia mértéke a legmeghatá-rozóbb különbség napjaink és a korábbiidők monetáris politikái között. A transz-parenciára való törekvés kiterjed a célok-ra, folyamatokra, modellekre és adatokraegyaránt. Felmerülhet a kérdés, hogy va-jon általános trendről van-e szó, illetve azis, hogy tartós vagy átmeneti folyamatrólbeszélhetünk-e. Bár jelentek meg ezzel atémával kapcsolatban tanulmányok, va-lójában nem sokat tudunk a transzparen-cia aktuális trendjeiről és következmé-nyeiről. Az elmélet ugyan hasznos bete-kintést nyújt, az empirikus eredményekazonban már kevésbé átfogóak.

A központi bank kezdetben a kor-mányzat számára biztosított hitelt, ami-nek során más pénzügyi intézményekkel

versenyzett. Az állammal való különlegeskapcsolatát is felhasználva, árazási ésportfolió-döntéseit nem osztotta megmásokkal, az információk csak a közpon-ti bank és az ügyfél (az állam) számáravoltak ismertek. Azzal, hogy a központibank fokozatosan a pénz- és hitelmennyi-ség szabályozójává vált, és ebben a szere-pében nagy súlyt helyezett a konvertibili-tás fenntartására (azaz adott árfolyamonbeváltotta a fizetőeszközt aranyra), a kül-ső szemlélők számára is érthetőbbé vált aközponti bank célfüggvénye. Ez egy kez-

deti lépést jelentett a transzparencia felé,ami folytatódott, amikor a központi bankinformációkat hozott nyilvánosságra azaranytartalékokkal (és később más, fon-tosnak vélt aggregátumokkal) kapcsolat-ban, a konvertibilitás jövőbeli fenntart-hatósága érdekében. Kezdetben tehát ezjelentette az (egyébként nem túlzottannagy) transzparenciát.

A nemzeti valuták hozzákötése másvalutákhoz magyarázza, hogy a XX. szá-zad folyamán miért nem nehezedett aközponti bankokra nyomás további in-formációk nyilvánossá tételére: a jegy-bankok tevékenységét ugyanis meg lehe-tett ítélni a valutapiacok eseményeialapján. Az utóbbi időben azonban az or-szágok rugalmasabb árfolyamrendszerekfelé mozdultak el, így eltűnt az egyetlenolyan tényező, ami a monetáris politikaátláthatóságának irányába hatott. Az el-számoltathatóság érdekében így a transz-parencia egyéb aspektusait kellett erősí-teni.

A nagyobb árfolyamrugalmasság felétörtént elmozdulás azonban nem exo-gén esemény volt, szorosan összefüggöttkét másik, XX. század végi gazdasági-tár-sadalmi folyamattal: a pénzügyi liberali-zációval, valamint a politikai liberali-


N. Nergiz Dincer (Török Állami Terve-

zési Hivatal) és Barry Eichengreen

(Kaliforniai Egyetem, Berkeley) a mo-

netáris politikának az utóbbi években

folyó legjelentősebb változásával fog-

lalkoznak: a központi banki művele-

tek átláthatóságának növekedésével.

A trend általános, az 1990-es évek vé-

gétől sok központi bank a nagyobb

transzparencia irányába mozdult el.

A szerzők empirikusan elemzik a köz-

ponti bankok transzparenciájának

meghatározóit és hatásait. Eredménye-

ik szerint a transzparencia mértéke

nagyobb azokban az országokban,

ahol stabilabb és fejlettebb a politikai

rendszer, valamint mélyebbek és fejlet-

tebbek a pénzügyi piacok. A nagyobb

transzparencia kimutatható – bár

gyenge – hatással van az infláció és a

kibocsátás változékonyságára.

Jegybanki transzparencia – hol, miért és milyen hatásokkal?

zációval (demokratizálódással). A pénz-ügyi piacok deregulációja és a nemzetkö-zi tőkemozgások korlátainak megszünte-tése lehetetlenné tette az árfolyam olyanmódon történő megkötését, hogy köz-ben a monetáris politikával más célokatis el lehessen érni, azaz egy eszközzelnem lehetett többé két célt megvalósíta-ni. Eközben a demokratizálódás nehe-zebbé tette, hogy az árfolyam megkötése-kor ne legyenek figyelemmel egyéb, tár-sadalmilag fontos gazdasági változókrais. Például magas munkanélküliség ese-tén a központi bankra nagy politikai nyo-más nehezedett, és ez megkérdőjelezteaz árfolyamkötés hitelességét.

A demokratizálódás együtt járt aközponti bank (mint kormányzati hiva-tal) nyilvános elszámoltathatósági igé-nyével is. Ezen kívül felmerült a központi

banki függetlenség gondolata is, ezzel el-kerülve a demokráciákban sem szokatlanpolitikai nyomást. A független jegybanknagyobb hajlandóságot mutat az infor-mációk nyilvánosságra hozatalára, mertnem kell a kormányzat elől információ-kat eltitkolnia céljai elérése érdekében.Mivel a pénzügyi liberalizáció miatt nemlehetett a piacot közvetlenül ellenőrizni,a biztonság és a kimagasló volatilitás el-kerülése érdekében megfelelő kommu-nikációra volt szükség a jegybank és atöbbi piaci szereplő között. Ez szintén atranszparencia irányába hatott, az infor-mációáramláson keresztül.

A transzparencia hatása azonban nemegyértelmű. A közgazdászok szerint mi-nél több információval rendelkeznek adöntéshozók, annál jobb a helyzetük. Haa jegybank nyilvánosságra hozza céljait,gazdasági információit, azzal elősegíti apolitika előrejelezhetőségét, a piaci sze-replők jobban hozzá tudják igazítanidöntéseiket a jegybankéhoz, és ez növelia társadalmi jólétet. Másrészről, a máso-

dik legjobb döntés elmélete szerint egy

torzító hatás megszüntetése nem mindigvezet hatékonyabb allokációhoz, ha mástorzítások megmaradnak. A nagyobbtranszparencia nem feltétlenül vezet te-hát jóléti növekedéshez.

A transzparencia hatásainak jobbmegértése érdekében modellezni kell akörülményeket. Az elterjedt Barro-Gor-don-modell szerint bizonytalanság övezia jegybank preferenciáit, és a jegybankszeretné a kibocsátást a potenciális szint-je fölé emelni. A nyilvánosság a cseleke-detek és az eredmények alapján próbálkövetkeztetni a preferenciákra.

Mivel a gazdasági szereplők a sokkokelőtt hozzák döntéseiket, szerepet kap astabilizációs politika. Ha a jegybank a po-tenciálisnál nagyobb kibocsátást szeret-ne, az inflációs torzítással járhat. A ha-sonló modellekben számtalan egyébolyan torzító hatás lép fel, amely miattkülönböző eredményeket kaphatunk atranszparencia hatékonyságára vonatko-zóan. A jólét ilyen körülmények közöttakár még csökkenhet is! Az eredményeknagyban függenek a gazdaság szerkeze-tétől, a sztochasztikus folyamatoktól, azinformációs környezettől, az akciók és adöntések időzítésétől, valamint az intéz-ményektől is.

EMPIRIKUS EREDMÉNYEK

A jegybanki transzparenciát vizsgálóempirikus kutatások még mindig gyerek-cipőben járnak. Többségük idősorosadatok segítségével egy-egy jegybankotvagy pénzügyi-gazdasági változót vizsgál.Bár abból a szempontból értékesek,hogy igyekeznek az elméletet közelhozni az adatokhoz, ugyanakkor az egye-di esetek nehezen általánosíthatóak, va-lamint az idősorok alapján a növekvőtranszparencia hatása is nehézkesen azo-nosítható. Újabban egyes tanulmányok


megkísérelték összehasonlítani a külön-böző jegybankokat. Ezek a tanulmányok– a többihez hasonlóan – egy indexszeljelölik a transzparenciát, amit különbözőrészindexek átlagolásával állítanak elő. Atranszparencia fő aspektusai: politikai

(nyilvános célok, több cél esetén rang-sor), gazdasági (elérhetők-e a felhasz-nált adatok és idősorok, publikált előre-jelzések), eljárási (döntéshozatal folya-mata, explicit monetáris szabály, szavazá-sok), stratégiai (azonnal nyilvános dön-tések és azok magyarázata), valamintműködési (célok elérése, hibák beisme-rése) transzparencia. A legteljesebbilyen vizsgálat 94 központi bankot vizs-gált a jegybanki döntések hivatalos ma-gyarázatai, a nyilvánosságnak szánt előre-tekintő elemzések formája és gyakorisá-ga, valamint a jelentések, beszédek és ta-nulmányok kiadásának gyakorisága alap-ján. Sajnálatos módon a vizsgálat csak1998-ig terjedt, így az utóbbi években be-következő változásokat már nem tükrözi.

A szerzők az – összetevőket és dimen-ziókat megkülönböztetve kapott –transzparencia indexet a korábban szo-kásosnál több országra és hosszabb idő-periódusra alkalmazzák. Összesen 15részindexet számolnak, ezáltal vizsgálha-tók a transzparencia különböző dimenzi-ói, ugyanis a nemzetközi és az időbelidimenzió is rávilágít fontos trendekre. Akérdőívek kitöltése szubjektivitásának el-kerülése érdekében az információkatigyekeztek a jegybankok honlapjáról, apublikált jelentésekből és egyéb doku-mentumokból kinyerni. Ezt megtették1998-tól 2005-ig minden évre. A minta100 központi bankot tartalmaz és ma-gába foglalja az összes nagyobb országjegybankját.

A kapott indexek alapján a legtransz-parensebb jegybankokkal rendelkezőországok 2005-ben a következők voltak:Új Zéland, Svédország, Anglia, Csehor-

szág, Kanada, Fülöp-szigetek, valamint azEurópai Központi Bank. A legkevésbétranszparenssel rendelkezők pedig:Aruba, Bermuda, Etiópia, Kuvait, Líbia,Szaúd Arábia, Jemen. A régiók szerintisorrend is ezt a képet tükrözi, Ausztráliaés Új Zéland, Európa, Dél-Afrika és Észak-Amerika transzparens központi bankok-kal rendelkeznek, míg a legkevésbé átlát-ható jegybankú országok Afrika többi ré-szén találhatóak.

Az időbeli változást figyelve, az átla-

gos transzparenciaérték 1998-ról 2005-re körülbelül a másfélszeresére nőtt. A100-ból egyik jegybank sem a kisebbtranszparencia felé mozdult a periódusalatt. Az is megállapítható, hogy a fejlet-tebb országok jegybankjai transzparen-sebbek, mint a kevésbé fejletteké.

A szerzők regressziós elemzést isvégeztek, gazdasági és politikai változó-kat is használva. Gazdasági változókéntszerepel az egy főre jutó GDP, az infláció,az árfolyamrendszer és a pénzügyi mély-ség (M2/GDP), míg politikai változókéntfigyelembe vették a jogrendet, a politikaistabilitást, az elszámoltathatóságot, vala-mint a kormányzati hatékonyságot. (Mi-vel a politikai változók erősen összefügg-nek, egyszerre mindig csak egyet szere-peltettek közülük a regresszióban.) Nemmeglepő módon az egy főre jutó GDP –ami a legjobban közelíti a gazdasági ésintézményi fejlettség általános szintjét –hatása mutatható ki a legjobban. A rugal-masabb árfolyam is átláthatóbb monetá-ris politikával jár együtt. A politikai válto-zók egy része szintén szignifikáns, a fej-lettebb politikai környezet nagyobbtranszparenciával társul.

A szerzők végül vizsgálták a monetá-ris politikai lépések és a különböző gaz-dasági-pénzügyi változók közötti kapcso-latokat is, azaz a transzparencia hatásátaz infláció tartósságára, valamint az inflá-ció és a kibocsátás változékonyságára.


Korábbi tanulmányok szerint negatívkapcsolat van az infláció változékony-sága és a transzparencia között, azonbannincs kapcsolat az átláthatóság és az inf-láció szintje között. A nagyobb transzpa-rencia csökkenti a jövőbeli monetárispolitikai lépésekkel kapcsolatos bizony-talanságot, és ezáltal az infláció volatilitá-sát. Mások viszont azt mutatták ki, hogyinkább az infláció átlagos rátája csökkena nagyobb transzparencia révén. A kibo-csátás változékonysága és a transzparen-cia között erős pozitív kapcsolatot talál-tak, aminek elméleti magyarázata az le-het, hogy a monetáris politika visszafo-gottabb használata korlátozza a stabilizá-ció hatékonyságát. Konzisztens következ-tetéseket ugyanakkor nehéz levonni,mert a tanulmányok kis mintákat hasz-nálnak, vagy csak egy adott időpontra ér-vényes megállapításokat fogalmaznakmeg.

A szerzők ezzel szemben nagyobbmintát elemeztek. Vizsgálatuk szerint aszereplők gyorsabban tudnak reagálni amonetáris politika változásaira, ezért ahatóságoknak nem éri meg annyira azinflációt manipulálni más célok eléréseérdekében. Az infláció tartóssága és atranszparencia közötti kapcsolat negatív,azaz a szereplők gyorsabb reagálása kor-látozza a jegybank lehetőségét, hogy egy

– az árstabilitáson kívüli – másik szem-pont miatt inflációs politikát alkalmaz-zon.

A kibocsátás volatilitása kapcsán, egy-részről a gyorsabb reagálás nagyobb fokústabilitással járhat együtt, viszont –amint láttuk – a hatóságok nem képeseka kibocsátás volatilitását úgy kezelni,mint kevésbé transzparens esetben,mert az inflációra kell koncentrálniuk.Eredményül az előbbit megerősítő nega-tív hatás adódott.

A transzparencia növekedése kapcsánaz sejthető, hogy a fejlett – politikailagstabil és transzparens – országok márnem nagyon tudnak tovább mozogni eb-be az irányba, míg a fejlődő országok amonetáris politika transzparensebbé té-telével kívánják kivédeni a politikaiproblémákat. A transzparencia mértékenagyobb a stabilabb és fejlettebb politi-kai rendszerrel, valamint mélyebb és fej-lettebb pénzügyi piacokkal rendelkezőországokban.

N. Nirgiz Dincer és Barry Eichengreen:

„Central Bank Transparency: Where,

Why, and with What Effects?” NBER

Working Paper No. 13003, March 2007.;

http://www.nber.org/papers/w13003

FELCSER DÁNIEL


A modern makroökonómia elmúlt négyévtizede nem éppen az egységesség ésegyetértés jegyében telt el. Míg az 1960-as években (főleg az évtized első felé-ben) még alig akadt közgazdász, aki nemkeynesiánusnak vallotta magát, a hetve-nes évek végére teljesen megosztottá válta „makrokutatók társadalma”. A keynesigondolkodást elvető iskola (újklassziku-sok) kialakulásához két fő tényező együt-tesen vezetett: egyrészt a korábbi model-lek empirikus kudarca az olajválságot kö-vető stagfláció következtében; másrésztegy módszertani váltás: a makrotudósokegy csoportja úgy döntött, hogy a mikro-ökonómiához visszanyúlva próbál „mik-roalapokat” találni a makrogazdasági mo-dellekhez. Ezzel a régi-új módszertannala keynesiánusokétól merőben eltérő gaz-daság-modellek születtek. Az újklasszi-

kus modellek mondanivalóját összefog-lalhatjuk azzal, hogy az alábbi öt változó-pár között függetlenséget (azaz semle-gességet) jósoltak, teljes ellentétben akeynesi modellekkel:(1) a fogyasztás nagysága nem függ a fo-

lyó jövedelemtől (permanensjövede-lem-elmélet)

(2) a beruházás mértéke nem függ a fo-lyó profittól (Modigliani-Miller-té-tel)

(3) hosszú távon az infláció és a munka-nélküliség egymástól függetlenülalakulnak (természetesráta-elmélet)

(4) a monetáris politika alkalmazásávallehetetlen a kibocsátást stabilizálni(racionális várakozások elmélete)

(5) a fogyasztás mértéke független azadók nagyságától (ricardói ekviva-lenciatétel)

A keynesi iskola azonban nem hátráltmeg. Az új-keynesiánusoknak nevezettkutatók csoportja megpróbálta „mikro-alapokkal” alátámasztani saját modelljeit.Mikroszinten bevezetett súrlódásokkal(például hitelkorlátok, bizonytalanság,vagy éppen korlátozott racionalitás) elér-ték, hogy immár mikroalapokon nyugvómakromodelljeik az öt semlegességi té-telt elvetve az eredeti keynesi modellek-hez hasonló módon írták le a gazdaságot.

Akerlof célja, hogy egy új típusú mo-dellezési szemléletet mutasson be: az új-keynesiánusokhoz hasonlóan olyan mik-roalapú modellt szeretne, amely a való-ságnak megfelelően elveti az öt semle-gességi tételt, ám ennek forrása nálanem a súrlódások jelenléte, hanem az,hogy a gazdaság szereplőinek preferen-ciáiba bekerül egy szokatlan kompo-nens: a társadalmi norma.

De mit is értünk norma alatt? Egy nor-ma megadja, mit hiszünk, hogyan kellene


Vajon mindeddig miért hagyták figyel-

men kívül a közgazdászok a társadal-

mi normákat? Két fő okot találhatunk.

Egyrészt a közgazdászok minél keve-

sebb változóval akartak dolgozni.

Másrészt nehezen találták összeegyez-

tethetőnek a pozitív közgazdasági

elemzést a normákkal. A statisztikai,

empirikus vizsgálódás így általában

figyelmen kívül hagyja a társadalmi

normákhoz kapcsolódó megfontoláso-

kat, még akkor is, ha ezek esettanul-

mányokkal, felmérésekkel összegyűjt-

hetőek lennének. Ez nem is lenne baj,

ha az ökonometriai tesztek egyértel-

műen kimutatnák, hogy normákra

semmi szükség, a modellek magyará-

zóereje nélkülük is magas. De nem ezt

teszik. Akerlof következtetése, hogy a

normák közgazdasági kezelése min-

denképp megfontolandó.

Hiányzik a motiváció a makroökonómiából?

vagy épp nem kellene cselekednünk.Mindannyiunkban él egy ideális maga-tartás képe – mondjuk példaképekenvagy épp a valláson keresztül. A standardhasznossági függvény tehát kényelme-sen módosítható úgy, hogy az ideális ma-gatartástól való elmaradás mértéke csök-kenti a hasznosságunkat. Ha az emberpéldául úgy érzi, munkahelyén jól kel-lene a munkáját végezni (a saját normájamiatt), csökken a hasznossága egy rosz-szul végigdolgozott nap után, még akkoris, ha emiatt nem kapna kevesebb bért.

Miért és hogyan bukik meg az öt sem-legességi tétel, ha a hasznossági függ-vénybe bekerülnek a társadalmi normák?

A legegyszerűbb a ricardói ekviva-

lenciatétel (5) tárgyalása. Ez a semleges-ségi tétel azt állítja, hogy ha például egyszülő kap a kormánytól egy egyszeri po-zitív nagyságú transzfert, amelyet majd akövetkező generáció megemelt adója fogfedezni, akkor a szülő a (meglepetéssze-rűen kapott) többletet egy az egyben agyerekére hagyja. Ezzel a semlegességitétellel a legnagyobb baj az, ami általá-ban mind az öt függetlenségpárral: azempirikus kutatások megcáfolják. A tételmegbukásának okát sokan sok helyenkeresték már – említsünk meg pár ismer-tebb példát: gyermek nélküli családok,bizonytalanság, különbség a privátszféraés a kormány által elérhető kamatlábközött, adó-torzítás, vagy akár egyszerű-en a szülők rövidlátása. Ha normávalvizsgáljuk meg ezt a semlegességi reláci-ót, azt látjuk, a függetlenség még akkorsem áll fönn, ha mindezektől a súrlódá-soktól eltekintünk. De milyen szerepet istölt be itt a norma? Gondoljunk a társa-dalmi szokások egy speciális aspektusá-ra: az ajándékozásra. Ajándékot adni(esetünkben a gyereknek) pozitív hasz-nosságú a társadalom szabályai alapján. Aszülő tehát azért hagy pénzt a gyerekre(ajándékoz), mert ez a társadalom szabá-

lya – a normán keresztül így a szülő hasz-nossága nő. Viszont miért kellene ekkora példánkban tekintett hagyatéknak(ajándéknak) megegyeznie a kapotttranszferrel? Ha az ajándékozás határ-haszna csökken, akkor minden egység-gel több transzferből egyre kevesebbethagy a szülő a következő generációra, amaradékot pedig saját fogyasztásra szán-ja. Az ajándékozás, mint norma tehát bu-kásra ítéli a ricardói ekvivalenciatételt.

Térjünk át egy másik semlegességi té-telre: a fogyasztás és a folyó jövedelemfüggetlenségére (1). Ennek az empirikuskudarcát hagyományosan egy kölcsönzé-si (hitel-) korlát bevezetésével magyaráz-ták. De nézzük, hogy befolyásolják anormák a fogyasztást! Most a norma fon-tos aspektusa az, hogy fogyasztásunkat atársadalom elvárásaihoz is igazítjuk. Jólismert például, hogy a protestáns etika a„világi aszkéta” életmódra nevel – egyprotestáns ideállal rendelkező személyszámára a megtakarítás (társadalom-felfogásából adódóan) önmagában márhasznosságot ad. Ezek szerint egy protes-táns ideálú ember nem azért takarít meg,hogy az egész élete során keletkező vár-ható vagyonát egyenletesen elossza fo-gyasztás céljára. Egy másik találó példa azarisztokrácia: a nemesek számára éppenellentétesen a költekezés lesz „társadalmikötelesség”. És hogy a normák hogy já-rulnak hozzá ahhoz, hogy egy egyszeripozitív folyó jövedelembeli többlet meg-változtassa a fogyasztásunkat? Gondol-junk csak arra, hogy normáink életszaka-szaink során mást és mást szabhatnakmeg. Egy átlagos jövedelmű egyetemi di-ákra például furcsán néznének, ha hatal-mas vagyonokat költene, mondván a jö-vőben úgyis megkeresi a pénzt. A társa-dalmi norma azt diktálja: az egyetemi di-ák költsön a folyó jövedelméből. Normá-ink tehát korlátot szabnak a fogyasztáskisimításának életünk során.


A következő semlegességi tétel a be-

ruházás és a folyó profit között fennálló

kapcsolat (2). A Modigliani–Miller-tételazt mondja ki, hogy ha egy vállalatnak(ceteris paribus) az adósság-saját tőkearánya megváltozik, a beruházási dönté-sei állandóak maradnak. Ehhez csatlako-zik James Tobin 1969-ben megjelenő „q”-elmélete, amely kimondja, hogy egy vál-lalat mindaddig beruház, amíg a beruhá-zás határköltsége meg nem egyezik a tő-ke egységének piaci (például tőzsdén ki-alakuló) értékével. Eszerint tehát a beru-házás nagyságát nem a folyó profit befo-lyásolja. Ezzel a semlegességi tétellelszemben két hagyományos ellenvetésvan. Az egyik nagyon hasonló a fogyasz-tás esetéhez: hitelkorlátok alkalmazása.Egy másik pedig azt veszi figyelembe,hogy a tulajdonosok és a vállalatvezetőkérdekei eltérőek lehetnek. A normafelfo-gás ez utóbbi úton megy tovább. A me-nedzserek hasznosságfüggvényébe beke-rülő norma itt azt tükrözi, hogy úgyérzik, minél nagyobb „birodalmat” kelle-ne saját maguknak kiépíteniük – ez nemfeltétlenül a vállalati érték maximalizálá-sát tükrözi. Így ha a folyó profitból pénz-ügyi keret nyílik rá, olyan befektetésidöntéseket is meghozhatnak, amelyeknem optimálisak a vállalat számára (tehátnem a „q”-elmélet szerint döntenek), ha-nem például saját image-építésükhözhozzájárulnak. Normák figyelembevéte-lével tehát a folyó profit nagysága kihat-hat a beruházás mértékére.

Következzen a természetes ráta elmé-

lete (3)! Az újklasszikus nézet szerint agazdaság szereplőit nem a nominális, ha-nem csupán a reálbér és -ár érdekli, inflá-ciós várakozásaikat beépítik a nominálisbérekbe és árakba. Ezért a Phillips-gör-bén a gazdaságpolitika nem választhat kibármilyen tetszőleges pontot, a munka-nélküliség természetes rátájától való el-térés elszabaduló inflációt vagy épp ön-

gerjesztő deflációt eredményez. Az ed-dig felsorolt semlegességi tételekkel el-lentétben a természetes ráta elmélete maáltalánosan elfogadott, amely abból is kö-vetkezik, hogy az empirikus kutatásoksem nagyon tudták megcáfolni. De való-ban csak a reálbér és -ár érdekli a gazda-ság szereplőit? Az empíria ezt már nemtámasztja alá: közismert tény, hogy a no-minális bérek lefelé (azaz a csökkentésirányában) rugalmatlanok. Ritkán ta-pasztaljuk, hogy a nominális (tehát pénz-ben kézhez kapott) bérek csökkenné-nek. Ezt a jelenséget nagyon könnyenmeg lehet magyarázni egy norma segít-ségével – nem nehéz elképzelni, hogyegy munkás úgy érzi, a kézhez kapott fi-zetésének nem kellene (vagy szabadna)csökkennie. Ilyen esetben ha a munkálta-tók mégis csökkentenék a nominálbére-ket, az a munkamorál jelentős romlásávaljárna. A norma jelenléte tehát legalábbegy vonatkozásban más eredményre ve-zet, mint az újklasszikus modellek. Rá-adásul könnyen elképzelhető, hogy a no-minális és reálbér terén számos más tár-sadalmi szemlélet létezik még – a nomi-nális bér lefelé való rugalmatlansága le-het, hogy csak a jéghegy csúcsa. Hasonlóérvelést alkalmazhatunk a reálár-nominá-lis ár kérdésében is. A semlegességi tételalapján a nominális ár nem lényeges agazdasági szereplők számára. Hagyomá-nyos ellenvetés ezzel az állítással szem-ben a menü-költségek bevezetése (súrló-dás) – a klasszikus (és névadó) példa az,hogy a magasabb árakat megjelenítő újmenülap nyomtatása bizonyos költség-gel jár, így költsége van a cégnek még ak-kor is, ha csak a nominális árak változtak.A norma szempontú megközelítésbengondolhatunk arra például, hogy egyvevőnek van egy elképzelése arról, hogyaz áraknak hogyan kellene változniuk.Például érezhetik úgy, hogy az áraknakegyáltalán nem kellene megváltozniuk.


Ebben az esetben még egy „jogos”nominálisár-emelés is elégedetlen vásár-lókkal jár, ami azt eredményezi, hogy avállalat vonakodva fog csak árakat változ-tatni, tehát mindenféle súrlódás nélkül ismegjelennek a ragadós árak. Normáksegítségével tehát alátámasztható a gaz-daság rövid távú nominális merevsége.

Az utolsó vizsgálandó függetlenségikapcsolat a monetáris politika semleges-ségét mondja ki. A gazdaság szereplői ra-cionális várakozásokkal hozzák meg dön-téseiket, így a monetáris politika képte-len őket „becsapni”. Ez az elmélet a gya-korlatban furcsának tűnhet – nehéz el-képzelni, hogy minden egyes bér- és ár-meghatározási döntésnél a döntést ho-zók teljes racionalitással és teljes infor-mációval rendelkeznek mind a gazdaság-ról, mind a monetáris politika szándékai-ról, terveiről és várható döntéseiről. Egymásik probléma akkor adódik, ha azelőző bekezdésben bevezetett normákatfigyelembe vesszük és a gazdaság szerep-lői számára a nominális változók is lénye-gesek lesznek. Így ha számolunk azzal,hogy a munkát vállalóknak vagy éppen avásárlóknak (és rajtuk keresztül a mun-káltatóknak és a termelőknek is) van va-lamilyen elképzelése a nominális válto-zók ideális alakulásáról, még teljes racio-nalitás mellett is hatékony lehet a mone-táris politika – vagy legalábbis nem sem-leges.

Mindezeket látva talán felmerül ben-nünk a kérdés, hogy vajon mindeddigmiért hagyták figyelmen kívül a közgaz-dászok a társadalmi normákat. Két főokot találhatunk. Egyrészt a közgazdá-szok hagyományosan minél kevesebbváltozóval akartak dolgozni (elterjedt an-gol kifejezéssel élve „parsimonious”, azaz„spórolós” modellek). Másrészt nehezentalálták összeegyeztethetőnek a pozitívközgazdasági elemzést a normákkal. Astatisztikai, empirikus vizsgálódás így ál-

talában figyelmen kívül hagyja a társadal-mi normákhoz kapcsolódó megfontolá-sokat, még akkor is, ha ezek esettanulmá-nyokkal, felmérésekkel összegyűjthetőeklennének. Ez nem is lenne baj, ha az öko-nometriai tesztek egyértelműen kimutat-nák, hogy normákra semmi szükség, amodellek magyarázóereje nélkülük ismagas. De nem ezt teszik. Valójában atesztek bizonytalan eredményeket ad-nak, túl bonyolult a vizsgált probléma aszimultán meghatározások, a késleltetettés korai hatások, az ok-okozati viszonyokkomplex rendszere miatt. A próbák erejetehát általában alacsony. Mindez viszontépp elég ahhoz, hogy egyfajta tűzfalatépítsen ki a pozitív szemlélet köré min-denféle normaszemléletű „támadással”szemben. Viszont a kérdés marad: való-ban nem érdemes megpróbálkozni nor-mák beültetésével a gazdasági modellek-be?

Végezetül említsük meg, hogy eddigfigyelmen kívül hagytuk azt az eshetősé-get, hogy a normák endogén módon ha-tározódhatnak meg – csak mint kívülrőladott változókat kezeltük őket. Mi törté-nik, ha ezt a szemléletmódot megváltoz-tatjuk? Lehet, hogy merőben új eredmé-nyeket kapunk? A ricardói ekvivalenciaesetében nehéz ezt elképzelni, hisz azajándékozás normája évszázadokon átalakul ki – az endogenizálás és az abbólfakadó különbségek leginkább elméletijelentőségűek csupán. Hasonló a helyzeta folyó jövedelem és a fogyasztás kapcso-latában is. A folyó profit és a beruházásesetében a pénzügyi igazgatók pozíció-jának erősödése az elmúlt 40 év alatt ér-telmezhető lehetne normák változása-ként. De ez a folyamat viszonylag lassú ésa pénzügy még mindig csak egy hang asok közül a vállalaton belül. Az utolsó kétsemlegességi tétel esetében a nominálisváltozókkal szembeni elvárások, elképze-lések mindaddig fennállnak, amíg példá-


ul hiperinfláció nem következik be – ek-kor viszont radikálisan megváltoznak.Ennek az irányvonalnak a kutatása továb-bi munkát igényelne. Összességében te-hát nehéz megmondani, honnan szár-maznak a normák (exogén vagy endo-gén módon kezeljük őket?), a fent leír-takban intuitív módon exogénnek,adottnak vettük őket.

Akerlof végső következtetése, hogy anormák közgazdasági kezelése minden-képp megfontolandó. A korai „eredeti”keynesiánusok valósághű makró-model-leket építettek úgy, hogy intuitív módonnormákat alkalmaztak. Az öt empiriku-san is cáfolt semlegességi tétel így gazda-ságmodelljeikben nem érvényes. A nor-mák a társadalom elvárásait, ideálokról

való elképzeléseit jelenítik meg és befo-lyásol(hat)ják az egyén döntését. A köz-gazdászok általában visszarettennek azalkalmazásuktól, a keynesi modellekhez„mikroalapot” így inkább súrlódásokbevezetésével rendeltek. Normák jelen-léte azonban mindenféle (néha erőlte-tett) súrlódások alkalmazása nélkül is ké-pes egybekovácsolni az újklasszikusokáltal szorgalmazott bonyolult emberidöntéseket a keynesiánus modellek rea-lista, intuitív eredményeivel.

George A Akerlof: The Missing Moti-

vation in Macroeconomics. American

Economic Review 97(1): 5–36

LÁDA ÁKOS


Az, hogy nincs az egész szakterületetmeghatározó egységes szemlélet, azt akérdést veti fel napjainkban, hogy aklasszikus közigazgatás-tudomány nemválik-e, illetve nem kell-e, hogy a modernmenedzsmenttudományok áldozatáváváljon. Hogy jobban megértsük a köz-igazgatás-tudomány és a menedzsment-tanok közti kapcsolatot, érdemes kicsitközelebbről megvizsgálni a két területtörténelmi fejlődését.

Történelmi szempontból nézve a köz-igazgatás-tudomány a klasszikus politika-és jogtudomány része. A XVIII. század-ban kameralisztika néven vált rendkívülközismertté és közkedveltté, a XIX. szá-zadban azonban 3 részre szakadt: a szű-

kebb értelemben vett kameralisztikábólkialakult a mai pénzügytudomány, amező- és erdőgazdálkodásból, valamint akereskedelempolitikából a közgazdaság-tan, s harmadikként az államtudomá-nyok fejlődtek ki, s lettek az államjog tu-dományának elődjévé. Ezzel a korábbanoly népszerű közigazgatás-tudomány aXIX. században gyakorlatilag teljesen el-tűnt.

Németországban a közigazgatás-tudo-mány csak a második világháború utánraheverte ki mindezt, ami leginkább azUSA-ból származó inspirációknak kö-szönhető. Az amerikai közigazgatás-tudo-mány kezdettől fogva „reformtudomány”volt, amely a korrupt sógor-koma gazda-ság alapos megújítását tűzte ki célul.Döntő jelentőséget tulajdonítottak apolitika és a közigazgatás szétválasztásá-nak, s azt hirdették, szükség van egypolitikai befolyástól mentes államappa-rátus létrehozására. Ezt a „public admi-nistration”-ként ismert mozgalmat hatal-mas siker illette.

Az 1920-as években új inspiráló erőlépett színre, ez pedig a Charles Taylor

és Henri Fayol nevével fémjelzett tudo-mányos menedzsment volt. Legfőbbvizsgálataik a hatékony vállalatműködésszervezeti feltételei voltak, így munka-megosztást, specializációt, hierarchia ki-alakítását javasolták, amelyek előnyeirenagyüzemi megfigyelések alapján követ-keztettek. A tudományos menedzsment-nek köszönhető fogalom a jól ismertPOSDCORB*, s máig erre vezethető visz-sza minden, a menedzsmentfunkciókat,mint komplex irányítási feladatokatösszefoglaló felsorolás.


* A fő menedzsmentfunkciókat jelző, Luther Gullick nevéhez köthető mozaikszó: planning, organizing,staffing, directing, coordinating, reporting, budgeting (a szerk.)

A közigazgatás hosszú ideje számos

tudományág tárgya. Foglalkozik vele

a jogtudomány, a pénzügytudomány,

a szervezetszociológia, sőt a vállalat-

gazdaságtanon belül is kialakult egy,

a közigazgatási egységeket vizsgáló

szakterület. A közigazgatás tudomá-

nya semmiképpen sem tekinthető egy-

séges diszciplínának. Az ezt vizsgáló

szakterület képviselői mindössze any-

nyiban kapcsolhatók össze egymással,

hogy közel ugyanaz a vizsgálati tár-

gyuk. Csak közel ugyanaz, hiszen nem

létezik pontosan körülhatárolt tárgy,

mivel a szakértők az egész közszek-

tort, a „dolgozó állam”-ot veszik górcső

alá. Sőt, nem találunk eredeti közigaz-

gatás-tudományi módszereket sem,

mivel a kutatók a modern társada-

lomtudományok módszereit használ-

ják fel.

A közigazgatás-tudomány és az új igazgatási modell

Ez a két tényező – a public administ-ration mozgalom és a tudományos me-nedzsment magánszektorbeli sikere – ha-tott leginkább a klasszikus közigazgatás-tudományra, s ennek köszönhetően hosz-szú időn keresztül nem is vált erőteljesséolyan akár politikai, akár tudományosálláspont, amely a hierarchikus felépítést,a bürokratikus irányítást, illetve a politikaés a közigazgatás szétválasztásának szük-ségességét kérdőjelezte volna meg.

A klasszikus közigazgatás-tudománydominanciája a második világháborúidején tört meg. Waldo, Dahl és Simon ahagyományos public administrationmegállapításainak tudományosságát kér-dőjelezték meg. Szerintük a politika és aközigazgatás szétválasztása elkendőzi azt,hogyan épül fel valójában a politikai ura-lom, és hogy hogyan lehet azt megfelelő-en ellenőrizni. Mások – Carl-Joachim

Friedrich és Fritz Morstein-Marx – azzalérveltek, hogy a közigazgatást nem lehetabsztrakt elvek alapján értelmezni, ha-nem politikai intézmények és speciálispolitikai szakterületek kontextusábankell ezt tenni.

Németországban a közigazgatás-tudo-mányi kutatás késve indult. Eleinte –durván leegyszerűsítve – a közigazgatás-nak a keynes-i beavatkozó államban be-töltött szerepével, később egyre inkábbannak jelentőségével foglalkozott az álla-mi kudarcokban. A kutatások leginkábba politikai aktualitásoknak megfelelőenalakultak, s megállapítható, hogy a köz-igazgatási kutatások mindenképpen aközigazgatás reformjának megalapozásá-ra irányultak. A leginkább politikai ta-nácsadóként szolgáló közigazgatás-tudo-mányi kutatás nem alakított ki egységestudományágat. A közigazgatás probléma-megoldó képességét és politikai szere-pét a politikatudomány karolta fel, míg ahatékonyság és a legalitás kérdését aközgazdaságtan és a jogtudomány fogad-

ta magáévá. Ezzel a közigazgatás-tudo-mány a politikatudomány részévé vált, stöbbé nem kérdőjelezték meg a politikaés a közigazgatás közti kölcsönös függő-séget, sőt, sokkal inkább feltételezték azt.Annál is inkább, mivel vizsgálatok mutat-ták ki a közigazgatás politikaformálásbanjátszott döntő szerepét, azt, hogy azegyes politikák végrehajtása sokkal in-kább egy olyan folyamat, amely tárgyalá-sos, s nem utasításos rend szerint műkö-dik, valamint azt, hogy a centralizált, hie-rarchikusan integrált és irányított köz-igazgatás alapelveit egy sokoldalúbb sze-replőkkel, racionalitással és hálózatokkaljellemzett közszektor javára fel kell adni.Ennek alapján a közigazgatás-tudományNémetországban a politikai probléma-megoldás feltételeire és következménye-ire specializálódó „igazgatástudomány”irányába fejlődött.

A német közigazgatás-tudomány apublic administration helyett sokkal in-kább public policies-re, tehát a problé-mák közpolitikai megoldására fókuszálótudománnyá vált. A vizsgálatok nemannyira az államra, tehát a kormányzatraés a közigazgatásra irányultak, hanemsokkal inkább az irányítani kívánt objek-tumok, a társadalmi alrendszerek álltak aközéppontban. Az érdeklődés homlokte-rébe a politikai hálózatok, a tárgyalásirendszerek kerültek, a politikai-közigaz-gatási rendszer belső szerveződése ér-dektelenné vált. A társadalmi alrendsze-rek belső struktúrája fontosabb lett azállam belső struktúrájának vizsgálatánál.

Ezt a rést kívánták betölteni a kilenc-venes években a vállalat-gazdaságtan ál-tal ihletett menedzsmenttanok. A jelen-leg a lean goverment-ről, a karcsú állam-ról folyó vitát nagyban meghatározták amagánszektor menedzsmentkoncepcióiés ezek divathullámai. Az olyan vállalat-szervezési elvek, mint a lean manage-

ment, lean production, outsourcing,


total quality management nem marad-tak a közszektorra kifejtett hatás nélkül.

A menedzsmenttanok koncepcióinaka közigazgatásba való átültetésével azon-ban a köz- és magánszektor jellemzői kö-zött fennálló különbségek hallgatólago-san figyelmen kívül maradnak, s épp ezaz, amit erős kritika illet. Kérdéskéntmerül fel mindazonáltal, hogy a me-nedzsmenttanok által propagált eszkö-zök nem adnak-e reálisabb képet a való-ságról.

A modern menedzsmenttanok a köz-szektortól nem erőteljesebb piaci szem-léletet követelnek, hanem sokkal inkábba belső kapcsolatok, a költségek és azeredmények átláthatóbbá tételét, decent-ralizációt, valamint a hierarchikus integ-rációról és irányításról való lemondástkövetelik.

Jogos a félelem, hogy hogyan valósulmajd meg a modern, fragmentált és spe-cializált közszektor koordinációja és in-tegrációja, s hogyan tudja majd biztosíta-ni a politikai felelősségvállalást, a politi-kai ellenőrzést és a „fogyasztókkal” szem-ben az egyenlő elbánás elvét. Érdeme-sebb azonban azt vizsgálni, hogy ezmennyire tér majd el a jelenlegi rend-szertől. A modern menedzsmenttanoknem válaszolják meg ezt a kérdést kielé-gítően, ugyanakkor olyan fontos prob-lémákra terelik a figyelmet, hogy hogyanlehet a közcélú szervezeteket irányítaniés koordinálni, hogy a közigazgatás ho-gyan tanul, s hogyan változik.

Az 1990-es években a német közigaz-gatási reformról szóló vita azonossá váltaz úgynevezett „új igazgatási modell”-rőlfolyó vitával. A fogalomba a közigazga-tást érintő mindenféle reformot beleér-tettek, sokszor olyat is, amelyet az új igaz-gatási modell nem tekintett sajátjának.

A vita kiindulópontjául a kilencvenesévekben erősödő, a közigazgatássalszemben növekvő elégedetlenség szol-

gált. A közigazgatáson belüli problémákmegoldását nem az állami tevékenységekkarcsúsításában látták, mint ahogy tetteezt a nyolcvanas évek népszerű neolibe-rális felfogása, hanem inkább a közszek-tor jobb irányítási mechanizmusaiban ésa belső struktúra modernizálásában. Aproblémák okait a következő elemekbenvélték felfedezni:

a hatékonyság hiányaa stratégia hiányaa menedzsment hiánya, valaminta legitimitás hiánya, vagyis hogy anem igazolható a polgárok számára,hogy a közszektor által nyújtott szol-gáltatások megérik az értük kifizetettösszeget.A bürokratikus, centralizált igazgatás-

sal az eredményorientált, decentralizáltigazgatást állították szembe. A mintanem a nemzetközi irodalomból, hanem aHollandiából ismertté vált Tilburger-modellből származott. Az új igazgatásimodell három elemet foglal magában:

egy vállalatéhoz hasonló, decentrali-zált vezetési és szervezési struktúrát teljesítmény-alapú irányítást ésaz új szerkezet aktivizálását azáltal,hogy kiteszik a versenynek és fogyasz-tóorientált működésre ösztönzik.

A decentralizált vezetési struktúra magá-ban foglalja a szervezeti egységek vezető-sége és a hierarchia alsóbb szintjén lévőszervezeti egységek vezetősége köztiegyeztetést, a vezetőség és a munkatár-sak közti egyeztetést, valamint a politika,a közigazgatás és az egyes szakosítottszervezeti egységek közti párbeszédet,ami által jól elhatárolhatóvá válik a köz-igazgatás és a politika felelőssége. Az újstruktúrában biztosítani kell a felelősségikörök decentralizációját is, az egyesszakterületek számára meg kell adni amegfelelő mozgásteret, az erőforrásokfelhasználása feletti döntési jogosultsá-got, ugyanakkor az egyes személyek telje-


sítményét is számonkérhetővé kell tenni.A szolgáltatás nyújtásáért vállalt felelős-séget tehát, amennyire csak lehet, a hie-rarchia alsó szintjére kell delegálni.Mindezek által egy, a saját teljesítményé-ért felelős, meglehetősen önálló egysé-gekből álló konszernstruktúra alakul ki.Szükség van ugyanakkor egy, az ezeket aszervezeti egységeket összefogó, ellenőr-ző központi irányító egységre is.

A teljesítményalapú irányítás szerintössze kell fogni a közigazgatás által nyúj-tott számtalan szolgáltatást kisebb szá-mú, egymástól jól elhatárolható szolgál-tatáscsomagokká. A jelentéseknek és aköltségszámításnak is ezekre a csoma-gokra kell koncentrálnia, meg kell tudnihatározni a termék/szolgáltatás teljesegységköltségét, s ehhez termék/szolgál-tatás alapú költségvetést kell rendelni.Fel kell tárni továbbá, hogy a fogyasztókmilyen minőségi igényeket támasztanaka szolgáltatásokkal szemben, s ezeknekmeg kell felelni.

A közigazgatási szolgáltatások jó részenem a versenyző piacon mérettetik meg,sokhelyütt jellemző a monopolpozíció.Ezért versenyhelyettesítő eszközöket kellalkalmazni, ilyen lehet például a közigaz-gatási egységek teljesítményeinek össze-hasonlítása. Olyan területeken, ahol aközigazgatási szolgáltatás ki van téve aversenynek, a szolgáltatást a versenytár-sak szolgáltatásaival kell összevetni.

Az új igazgatási modellben az igazga-tás alanya a politikai vezetés, amelynekigazgatási képessége a klasszikus igazga-tási modellben túlságosan gyenge. Azigazgatás alanyai közé tartoznak mégazon szakterületek vezetői, elöljárói,amelyek önállósodása a koncepció sze-rint elősegítendő.

Az igazgatás tárgyai az egyre nagyobbönállóságot élvező egységek. Az igazga-tás céljait politikailag kell meghatározni,azokat szerződésben kell rögzíteni. E

céloknak az outputra és a kifejtett hatá-sokra kell koncentrálniuk, s szükség vanarra is, hogy felfedjük, milyen hatásme-chanizmusok működnek az igazgatási te-vékenység és az elért eredmények kö-zött. Az új igazgatási modell nem a meg-határozott szabályokkal és eljárásokkalkivitelezett közvetlen igazgatásban hisz,hanem a pénzügyi és információs ösz-tönzőkkel és jutalmakkal jellemezhetőindirekt, valamint a döntési struktúrákés folyamatok változtatásával jellemezhe-tő strukturális igazgatásra helyezi ahangsúlyt.

A modell kifejezés ez esetben azon-ban nem példakép jelentésben értendő.Nem elég tehát egyszerűen alkalmazni,adaptálni kell. Nyugodtan tekinthetünkazonban rá, mint az alapvető feltételekjól körülhatárolt csomagjára.

A modell – legalábbis a megnyilvánu-lások szintjén – rendkívüli sikert aratottNémetországban. A gyakorlati megvaló-sítás terén 1992-ben indult egy jelentőshullám, amelynek során sok önkormány-zat kezdett a modell – ha nem is a teljes,de legalább egyes elemei – gyakorlatbavaló átültetésével. A központi költségve-tés súlyos hiányai miatt legtöbbször a he-lyi költségvetés konszolidálását célzó tö-rekvések álltak a reformok középpontjá-ban. Később e kísérleti tevékenységeketegyre inkább kiterjesztették más terüle-tekre is.

A gyakorlati megvalósítás hiányossá-gai leginkább a közigazgatás demokrati-kus igazgatásában és ellenőrzésében, ahiányos minőségbiztosításban, a modernszemélyzetmenedzsment hiányában, va-lamint az elégtelen fogyasztóorientált-ságban testesülnek meg. A megvalósítás-ról azonban összességében elmondható,hogy a német önkormányzatok egyikesem nőtt még ki a projektek kísérletistádiumából, egy átfogó, új igazgatásimodellre tehát példa még nincs.


A modellt érő kritikák közül kiemel-hető, hogy csupán a „víziók fesztiválja”(Eberhard Laux), számos koncepciót ésígéretet halmoz, de kevés tartalommal ésgyakorlati megvalósítást segítő utasítás-sal bír. Többek szerint a magánszféra vál-lalati tanácsadóinak igényeit elégíti ki,hisz az ő céljuk a minél rövidebb termék-életciklusok kihasználása, s a tanácsadóiüzlet felpörgetése.

A decentralizáció és a verseny közigaz-gatásban történő meghonosítása okán fé-lő, hogy nem biztosítható a demokratikusfelelősségvállalás és a politikai ellenőrzés,valamint a fogyasztók között az egyenlőelbánás elve is csorbát szenved. Ezekre ésa közszektor alacsony fokú integrációjáravonatkozó félelmekre az új igazgatási mo-dell egyetlen választ ad: növekvő transz-parenciát kínál cserébe. Az átláthatóságugyanis nélkülözhetetlen eleme a demok-ráciának, a jogállamiságnak és a politiká-nak is. A költségszámítás, a kontrolling, aközigazgatási egységek közötti összeha-sonlítások, a verseny, a szolgáltatásorien-táció mind úgy értelmezhetők, mintolyan eszközök, amelyek a közigazgatáselszámoltathatóságát növelik.

Európai felfogásban a demokrácia ésa jogállam szorosan összefügg a hierar-chikus jellegű integrációval és igazgatás-sal. Az új igazgatási modell ezzel szem-ben kínál alternatívát. Alapvető tézise ki-mondja, hogy a politikai átláthatóság ésellenőrzés hibái hatékonysági és hatásos-

sági hiányosságokhoz vezetnek, s nemfordítva. Ha ezt elfogadjuk, akkor nyil-vánvalóvá válik, hogy az új igazgatási mo-dell nemcsak hogy a hierarchikus köz-igazgatás alternatívája, hanem a demok-ratikus és jogállami közigazgatás alapfel-tétele. Megvalósításához azonban nem avállalatgazdasági elemek finomítására,hanem azoknak a demokratikus ellenőr-zés és irányítás követelményeihez valóadaptálására van szükség.

A jövő feladata, hogy a közszektor me-nedzsmentjét és a közpolitikák alakításátmegfelelően hangoljuk össze. A vizsgálatközös pontjai a szervezeteken belüli ésazok közötti irányítás, ezek határai és fel-tételei. Az, hogy a menedzsmenttudo-mány inkább az intézményi közgazdaság-tanból, a politikatudomány pedig inkábba neoinstitucionalizmusból, illetve rend-szerelméleti elvekből merít, nem kell,hogy megakadályozza a két tudományte-rület együttműködését. Jó példát szolgál-tatnak erre a skandináv országok, aholújabban több kutatóintézet a vállalat-gaz-daságtan és a politikatudomány „vegyes-vállalataként” jött létre.

Werner Jann : Verwaltungswissenschaft

und Managementlehre. Neues Steuer-

ungmodell. Handbuch zur Verwaltungs-

reform 2. Auflage. Leske+Budrich, Opla-

den 2001.

HUGYECZ ATTILA


Van néhány elméleti összefüggés, amitbiztosan tudunk az éghajlatról. Száz évetudjuk, hogy a Föld atmoszférája olyangázkoncentrációval rendelkezik, amelylehetővé teszi a folyékony halmazállapo-tú vízhez és a szárazföldi élethez szüksé-ges klímát. Száz éve ismerjük az üvegház-hatás folyamatát. A globális felmelegedésés az üvegházhatás elmélete nem vita-tott. Azonban az egyidejű, de sokténye-zős és különböző irányú környezeti hatá-sok és azok bonyolult kölcsönhatása ere-dőjeként nem lehet egyértelmű és deter-minisztikus előrejelzéseket tenni az ég-hajlatváltozásra. Komoly bizonytalanságmutatkozik a paraméterekben, nem be-

szélve az ok-okozati kapcsolatokról, illet-ve a természet és az emberiség folyama-tos alkalmazkodásáról, amelyek az esetle-ges beavatkozás hatékonyságát is meg-kérdőjelezik.

Ha csak azt tudjuk, hogy a Föld elke-rülhetetlenül melegszik, drasztikus kö-vetkezményeket előidézve ezzel szerte avilágon, de nem tudjuk, milyen gyorsanés milyen mértékben, honnan tudjuk,milyen beavatkozásra vagy változtatásravan szükség? Schelling cikkében arratesz javaslatot, hogy a kormányzati és anemzetközi energia kutatás-fejlesztésekkerüljenek előtérbe. Kiemeli, hogy bő-vebb ismereteket kell szereznünk arról,milyen alternatívái lehetnek a fosszilisenergiaforrásoknak, hogyan gazdálkod-hatunk takarékosabban az energiával,szükség esetén hogyan nyerhetünk kiszéndioxidot az atmoszférából, vagy ho-gyan növelhető a bolygó sugárzás-vissza-verési képessége. A szükséges kutatás-fej-lesztés előmozdítására két út kínálkozik.Az egyik a piaci megoldás: a magánszek-tor kezdeményezéseire és finanszírozásá-ra alapozunk, amelyet megfelelő adókkalés támogatásokkal segíthetnek a kormá-nyok. Vagy ami még ennél is fontosabb,meggyőzzük a magánszektort, a vállalato-kat és fogyasztókat, hogy a fosszilis erő-források az idő előrehaladtával draszti-kusan drágulni fognak. A másik út a kuta-tás-fejlesztés direkt, az üzleti szférávalegyüttműködő, kormányzati, optimálisesetben nemzetközi finanszírozása. Né-hány, bár lényeges, de költséges és köz-vetlenül a befektetőnek nem megtérülőK+F-ben nem is érdekelt a privát szféra.A szerző ezek közül a természettudomá-nyi alapkutatásokat, azon belül is a ter-mészet önszabályozó rendszerének fel-térképezését hozza fel példaként.


A konfliktus és együttműködés jelensé-

geinek játékelméleti vizsgálatáért

2005-ben Nobel-díjjal jutalmazott köz-

gazdász ebben a cikkében a globális

felmelegedéssel kapcsolatos informáci-

ós problémára mutat rá. Példák sorá-

val bizonyítja, hogy a bizonytalansági

faktorok mind az előrejelzésekben,

mind a cselekvési programokban köz-

ponti jelentőségűek. A globális öko-

szisztéma tudományos vitái és az ez-

zel összefüggő globális irányítás politi-

kai homályossága mögött Schelling két

szélsőséges attitűdöt vél felfedezni. Az

egyik álláspont szerint mindaddig,

amíg nem vagyunk teljesen informál-

tak a paraméterekről és a lehetséges

kimenetekről, nem érdemes, vagy akár

nem is szabad cselekednünk. A másik

oldal a számos bizonytalanság ellené-

re az azonnali beavatkozást sürgeti

addig, amíg nincs rá bizonyítékunk,

hogy a veszély megszűnt. A bizony-

talansághoz azonban Schelling szerint

más módokon is lehet viszonyulni.

Klímaváltozás: bizonytalanságok, bizonyosságok és következményeik

Van néhány cselekvési koncepció,amelyet Schelling szerint a bizonytalan-ság teljes mértékben megkérdőjelez, éséppen ezért nem is érdemes ezekben azirányokban elmozdulni. Ilyen szerinte azüvegházhatású gázkoncentráció globálisküszöbének meghatározása, és az egyesországokra lebontott kvótarendszer ki-alakítása, amelyek ellentmondásban van-nak az éghajlatváltozás irányaiból és mér-tékéből eredő bizonytalansággal. Ennekérzékeltetésére a nyugat-antarktiszi jég-takaró elolvadását hozza példának. A jégtengerfelszín feletti részének elolvadásajelentősen megemelheti a tengerszintet,elöntve ezzel az alacsonyan fekvő terüle-teket és árvizeket okozva a belső terüle-teken, mivel a folyók nem tudnak a meg-emelkedett tengerszinthez alkalmazkod-ni. Az elolvadás becsült idejét három év-tizede változtatgatják a kutatók, ám a leg-újabb kutatások eredményei sem meg-nyugtatóak arra vonatkozóan, milyen kö-vetkezményekkel jár a tenger hőmérsék-letének megváltozása. Előfordulhat, hogya folyamat már azelőtt visszafordíthatat-lanná vált, hogy bármit tehetett volna azemberiség a felmelegedés mérséklésére.A jégtakaró elolvadásának valószínűségea szerző megállapítása szerint ebben azévszázadban tehát igen kicsi, de igen bi-zonytalan is, és Schelling ez utóbbi elemjelentőségét hangsúlyozza.

A változtatás késlekedését a politikaiés szakmai érvelések sokszor a tudomá-nyosan ráadásul nem is egyértelmű be-

avatkozás költségességével magyarázzák(lásd széndioxid-kibocsátás vitája). A No-bel-díjas közgazdász ugyanakkor kissééles hangon veti fel: úgy tűnik, a bizonyta-lanság melletti költségesség egyedülálló-an csak az éghajlat esetében merül fel –más céloknál, például a terrorizmus elleniküzdelemben, a fegyverleszerelésben, azinflációban, a védőoltásokban az elvek bi-zonyulnak döntőbbnek. Ezekben az ese-tekben egy kritikus bekövetkezési való-színűség felett a döntéshozók megelőzőlépések mellett kötelezik el magukat.

A másik álláspont az Európai Unióbanis gyakran alkalmazott „elővigyázatosságielv” mellett száll síkra: addig nem enge-délyezhetünk valamit, amíg arról kétsé-get kizáróan nem bizonyosodik be, hogybiztonságos – a jelentős, de csak várhatóhasznok ellenére sem (lásd a genetikai-lag módosított élelmiszerek vitája).

Schelling arra mutat rá, hogy e két fé-le hozzáállás a globális klímaváltozáshozminden közgazdasági és más egyéb raci-onalitást nélkülöz. A költségek, hasznokés valószínűségek súlyozása a kérdésrőlvaló helyes gondolkodás alapja.

Thomas C. Schelling: Climate Change:

The Uncertainties, the Certainties, and

What They Imply About Action. The Eco-

nomists' Voice: Vol. 4 : Iss. 3, Article 3.

http://www.bepress.com/ev/vol4/iss3/

art3

RACIBORSKI ESZTER



TANKÖNYVBEMUTATÓAz Összehasonlító gazdaságtan című tankönyv Szabó Katalin szerkesztésében, azAula Kiadó gondozásában, a Bologna Tankönyvsorozat részeként jelent meg. A műnemcsak magas színvonalú, mégis könnyen feldolgozható tartalmával öregbíti aBudapesti Corvinus Egyetem hírnevét, hanem átfogó, rendszerszemléletű megköze-lítési módjával is: az új tankönyv az új intézményi közgazdaságtan látásmódját kívánjamegismertetni az olvasókkal. A szerzőgárda: Bara Zoltán, Gedeon Péter, Hámori

Balázs, Horváth József, Rosta Miklós, Szabó Katalin, Székely-Doby András és Veres

Pál; valamennyien az Összehasonlító gazdaságtan tanszék munkatársai.A 2007. november 20-án tartott könyvbemutató házigazdája Hámori Balázs, tan-

székvezető professzor volt, aki köszönetet mondott a tankönyv megírásában résztvett kollégáinak, és Csaba László akadémikusnak, a Budapesti Corvinus Egyetem, aCEU és a Debreceni Egyetem tanárának, aki a szokásos lektori feladatokon túl, fárad-hatatlanul támogatta a szerzőket munkájuk során. Hámori professzor megköszönteaz Aula Kiadó közreműködését. Nem feledkezett meg az Összehasonlító GazdaságtanTanszék demonstrátorairól sem, akik az egyetemi hallgatók nézőpontjából fogalmaz-tak meg konstruktív kritikát a tankönyv egyes fejezeteivel kapcsolatban, így hozzájá-rultak ahhoz, hogy az elkészült mű könnyen tanulhatóvá váljék.

Csaba László, a tankönyv lektora szerint magas színvonalú tankönyv született,amely könnyen feldolgozható az alapozó képzés során, s amely nemcsak a Budapes-ti Corvinus Egyetemen, hanem minden főiskolai és egyetemi közgazdaságtudományiés gazdálkodási képzésben alapkönyvvé fog válni, tankönyv-funkciója mellett szak-mai alapműként is forgatható. Fontos olvasmány lehet a laikus olvasóknak is. Mivelaz új intézményi közgazdaságtant magas szinten művelő magyar közgazdászok írták,így olyan speciális, helyhez és időhöz köthető tudásanyagot is tartalmaz, amelyet alegjobb fordítás sem képes pótolni. Végezetül azt kívánta a szerzőknek, hogy belát-ható időn belül legyen erejük egy jó mesterszintű tankönyv megírására is.

Szabó Katalin professzor, a könyv szerkesztője elmondta: egyszerűen írni komp-likált dolgokról sokkal nehezebb, mint bonyolultan írni egyszerű dolgokról. Mégisúgy érzi, hogy az új Összehasonlító gazdaságtan tankönyv szerzőinek sikerült. A tan-könyv tizenkét fejezete áttekinti a most működő gazdasági rendszereket: az angol-szász típusú, piac által irányított vegyes gazdaságtól az osztrák korporatizmuson ke-resztül egészen a talán ma legtöbb figyelmet kiváltó „kínai modellig”. A könyv utolsó,IV. részében a szerzők rávilágítanak a mai gazdaságot jellemző globális tendenciákra,amelyek nem köthetők egyik vagy másik rendszermodellhez. Egyben felhívják afigyelmet a gazdasági rendszerek változását meghatározó folyamatokra. A tankönyvalcímei: piacgazdasági rendszerek, posztszocialista átalakulás, globális tendenciák.Sok kézzelfogható példán keresztül mutatja be a könyv az új intézményi közgaz-daságtan sokszínűségét. Nemcsak minden fontosabb fogalmat definiál, jól kiemelve,hanem minden fejezet végén kulcsszavakat, kérdéseket és feladatokat is tartalmaz.Az eseményen részt vett a sorozatszerkesztő Temesi József és Emőd Pál, a nevesújságíró is. Az utóbbi szerint a tankönyvet „kötelező irodalomként” kellene odatenniminden képviselő asztalára, hogy döntéseik során figyelembe vehessék a tudományszavát, méghozzá olyan nyelven előadva, amely mindenki számára jól érthető.

RM

Merész, de üdvözlendő vállalkozás ma-gyar nyelvű, deklaráltan a BA képzés hall-gatóinak szánt makroökonómia tanköny-vet kiadni.

Merész, mert a makroökonómiai alap-oktatásban felhasználható tankönyvekpiacát ma két olyan könyv (Mankiw, N.G.: Makroökonómia. Osiris kiadó, Buda-pesti Corvinus Egyetem, Budapest, 2004és Meyer, D.–Solt K.: Makroökonómia.Aula kiadó, Budapest, 2002) uralja, ame-lyek mind szemléletben, mind oktatásitechnikában elég távol állnak egymástólahhoz, hogy az oktatói réteg szélesebbspektrumú kívánalmainak megfelelve azelméleti képzés biztos bázisát szolgáltas-sák. Ahhoz tehát, hogy egy frissen ki-adott tankönyv az alapoktatás részévéváljon, nem elég, hogy magáról a címbenis kifejezve azt állítsa: segítségével bete-kintést nyerhetünk a makroökonómia ésa makrogazdasági politika újabb elméle-teibe, az is szükséges, hogy magát a jelen-leg kétpólusú piacon helyesen pozíci-onálva olyan oktatókat győzzön meg ön-nön hasznosságáról, s használhatóságá-ról, akik már kialakult, s meglehetősennehezen változtatható preferenciávalrendelkeznek a makroökonómia oktatá-sával kapcsolatosan.

Merész, mert a felsőoktatásban jelen-leg zajló folyamatok eredményeként Bes-senyei István tanulmánya valójában nemaz előbb említett kétpólusú piacon ver-senyez, hanem a makroökonómia tan-

könyvek világpiacán, s hívei/bírálói semegy viszonylag szűk oktatói körből kerül-nek ki, hanem egy potenciálisan többezer tagot számláló csoportból. Ők azoka hallgatók, akik a bachelor képzést ta-nulmányaik alsó lépcsőfokának tekintve

egy magasabb szintű képzésben valórészvételt fontolgatják, s tudják, hogy eh-hez egy nemzetközi megmérettetésenkeresztül vezet az út. Egy budapesti egye-tem hallgatójának az egyetem által nyúj-tott oktatási szolgáltatás tankönyvekenkeresztüli összehasonlítása egy pécsi,vagy barcelonai egyetem által biztosítotttudással nem csak lehetőség, hanem jólfelfogott önérdek, hiszen később ezenegyetemek diákjaival versengve kell ma-gának helyet kiharcolnia a célként meg-jelölt magasabb szintű képzési program-ba.

Merész, mert minden tankönyvkompromisszumok eredményeként szü-letik, s bevezető szintű tankönyvek írásasorán e kompromisszumok száma és sú-lya megtöbbszöröződik. Egy egészenapró makroökonómiai eredmény a tá-gabb témakör több éves, a szűkebb terü-let több hónapos tanulmányozását, s el-méleti-matematikai-programozási-öko-nometriai kompetenciák egyidejű hasz-nálatát igényli, így annak a kérdésnek arövid (párszáz oldalas), s a témában mégnem jártas, de azzal megismerkedni kívá-nó hallgató számára is feldolgozhatómegválaszolása, hogy „mi a makroöko-nómia?” szükségszerűen korlátokat igé-nyel. Megszabadulunk dolgoktól, hogyrávilágítsunk dolgokra. A kompromisz-szumok – legyen szó akár elméleti (a ke-resési modell fontos részét képezi a mak-roökonómia főcsapásvonalának, de nema legfontosabb, így alapszinten eltekint-hetünk tőle), akár technikai (statikusrendszert vizsgálunk, mert sztochaszti-kus differenciaegyenlet-rendszerek meg-oldásának kényszere bevezető szintenkerülendő) oldalról – mindig szubjektí-

KK ÖÖ NN YY VV EE KK RR ŐŐ LL

Merész vállalkozásBessenyei István: A makroökonómia és a makrogazdasági politika újabb elméletei

PTE KTK, Pécs, 2007

vek, egyéni szempontrendszert tükröz-nek, így magukban hordozzák a támadáslehetőségét.

Merész, főként a címben szereplő „újelméletei” jelzős szerkezet használatával,mert a számítástechnika fejlődésének, ésaz információ-áramlás felgyorsulásánakköszönhetően a makroökonómia elméleteaz utóbbi évtizedekben hihetetlen fejlődé-sen ment – s megy most is – keresztül, smeglepő gyorsasággal kristályosodnak kiazok az elméleti irányok és technikai meg-oldások, amelyek segítségével az empiri-kus adatokat egyre jobban reprodukálniképes mesterséges gazdaság (a makroöko-nómiai modell) felépíthető, s különbözősokkok, valamint gazdaságpolitikai akciókhatásmechanizmusa, illetve eredményeegyre pontosabban megítélhető.

Ugyanakkor üdvözlendő, mert (i) averseny erősödése mindig magában hor-dozza a minőség javulásának lehetősé-gét, illetve (ii) a makroökonómia alap-szintű oktatásában fontos kérdésekről,mint például „mi szól az egyes oktatásiszemléletek mellett, illetve ellen?”, „mi aza minimum, amit mindenkinek – még ajogászoknak és a mérnököknek is – tud-ni kell?”, vagy „hogyan tálaljuk azokat amonetáris politikai kérdéseket, amelyekkulcsfontosságúak ugyan, de nincs rájukegyszerű, s matematikailag is könnyen le-vezethető válasz?” érdemes vitát folytat-

ni, s e vitának kiváló alapot biztosít egytankönyv formában frissen nyilvánosság-ra hozott álláspont.

Bessenyei István tankönyvének meg-jelenése tehát önmagában pozitív tény-ként értékelendő, arról viszont, hogyszerkezete, tartalma, illetve technikaimegoldásai elég hangsúlyosak és ponto-sak-e ahhoz, hogy az alapszintű oktatás-ban kiváltsák a jelenlegi tankönyveket,már érdemes néhány szót ejteni. Ezutóbbi pontokkal kapcsolatos gondolata-imat négy kérdés köré csoportosítom.

1. Milyen szemléletbeli skálát rajzolnakki a makroökonómia alapszintű okta-tásában jelenleg használatban lévőtankönyvek, s Bessenyei István köny-ve e skálán hol helyezkedik el?

2. Milyen struktúrában tárgyalja a szer-ző a makroökonómia főbb kérdéseit?

3. Milyen technikai színvonalat képvi-sel a könyv, s az alkalmazott matemati-kai módszerek mennyiben segítik előa mögöttes gondolatok megértését?

4. Azok az elméletek, amelyeket a szerzőaz „új” jelzővel illet, mennyire tekint-

hetők újnak, valamint mennyire pon-tos az ismertetésük?

1. SZEMLÉLET

A bevezető jellegű tantárgyak általábanarra képesek, hogy a hallgatót a tárgy ku-tatói által használt fogalomrendszer bir-tokosává tegyék, s egy viszonylag egysze-rű struktúra segítségével elmagyarázzák,mely fontos kérdéseket lehetséges, s szo-kás vizsgálni a megadott kereteken belül.A „szemlélet” a fogalomrendszert nemérinti, a struktúrát, illetve annak megjele-nítési módját viszont igen.

Mint korábban említettem, a makro-ökonómia tankönyvek piacát a Mankiw- ésa Meyer–Solt-könyv uralja, amelyek alapjánaz alapoktatásban meglevő szemléletbeli

különbség jól érzékelhető. A Mankiv-könyv szerint a makroökonómia konzisz-tens, logikai hibáktól mentes eszközt biz-tosít a feltett kérdés megválaszolásához,azaz a cél, hogy legyen válaszunk a kérdés-re, s a modell csak egy eszköz, míg a Me-yer–Solt-könyv magát a modellt tekinti cél-nak, s azt, hogy a hallgató megértse, vajonaz elmélet fejlődése során hogyan alakult amodell egyenleteinek alakja, az a tény,hogy az így felépített modell segítségévelreleváns gazdasági kérdéseket lehet meg-válaszolni, már jóval kisebb hangsúlyt kap.


Tekintsük egy példát! A Mankiw-féleszemlélet adott modellszerkezetet alapulvéve keresi a választ a monetáris transz-missziós mechanizmus jellegét firtatókérdésre. A hallgató viszonylag kevés in-formációval fog rendelkezni arról, hogya modell egyik alkotóeleme, a pénzkeres-leti függvény, milyen elmélettörténeti vi-ták, megfontolások és kompromisszu-mok eredményeként ölti az elemzés so-rán használt kiadásoktól és nominális ka-matlábtól függő alakját, de elsajátít egyeszközt (modellt), amelynek segítségévelsaját elemzéseket végezhet, s rájöhet,hogy a monetáris expanzió a kiadásoknövekedésével, s a nominális kamatlábcsökkenésével jár. (A tankönyv szerzőjé-nek a feladata, hogy a szakirodalomra vo-natkozó ismeretei alapján eldöntse, melyfüggvényforma mellett produkálja a mo-dell az empirikus adatokhoz legjobbanközelítő eredményeket.) A Meyer–Solt-féle szemléletben viszont pont a pénzke-resleti függvény alakjának elmélettörté-neti fejlődésére, s arra a tényre helyező-dik a hangsúly, hogy a pénzkeresletifüggvény eltérő megfogalmazásai miattváltozó modellszerkezeteket alapul vévemás és más eredménnyel jár a növekvőpénzkínálat. Ugyanakkor a hallgató sem-miféle támpontot nem kap arra vonatko-zóan, hogy mit tekintsen helyesnek, illet-ve helytelennek.

A fenti példából világosan látszik atrade-off: a Mankiw-féle vonulat a hasz-

nálhatóságot helyezi előtérbe, s az elmé-leti levezetések (figyelem! nem az elmé-leti megalapozottság) területén köt jelen-tős kompromisszumokat, míg a Meyer–Solt szerzőpáros által alkotott mű éppena levezetéseket, s azok pontosságát tartjafontosnak, így kompromisszumai a hasz-nálhatóságot érintik.

Bessenyei István „A makroökonómiaés makrogazdasági politika újabb elméle-tei” című művében szándékosan választ-

ja a Meyer–Solt-féle kompromisszumot, segyetlen modell helyett modellek egyidőfonalra felfűzött sorozatát tárja elénk,bemutatva a köztük lévő hasonlóságokatés különbségeket.

2. STRUKTÚRA

A könyv felépítése a választott szemléle-tet követi. Egy általános, a fogalmakat, s amodellezési alapismereteket összefogla-ló fejezetet a standard keynesi elmélet is-mertetése követ, majd némi átvezető –neoklasszikus szintézis, dezaggregáltmodellek általános jellemvonásai, mone-tarizmus – után sor kerül az új elméletek,nevezetesen a reál üzleti ciklusok

(RBC), illetve az új-keynesi elmélet tár-gyalására. Terjedelmi korlátok miatt akönyv részletes ismertetésére itt termé-szetesen nem kerülhet sor – de a könyvmindenki számára hozzáférhető –, így a„struktúra” címszó alatt a monetarizmu-sig bezárólag próbálom röviden felsorol-ni a könyv erényeit, míg a reál üzleti cik-lusok modelljével és az új-keynesi elvekismertetésével kapcsolatos véleménye-met külön alpontban foglalom össze.

Az alapszintű makroökonómia okta-tás egyik legnagyobb kihívása a hallgatómegismertetése az absztrakt gondolko-dásmóddal. Igen nehéz elmagyarázni,hogy az általunk alkotott mesterségesgazdaság a valóság egyszerűsítésekkelés feltételekkel lecsupaszított változata,s miközben tudjuk, hogy az egyszerűsí-tések és a feltételek szükségszerűenköltséggel járnak, biztosak vagyunkbenne, hogy ezen költségeken messzetúlmutat az az előny, hogy kérdéseinkrea megadott struktúrában már kvalitatív,vagy kvantitatív választ nyerhetünk. Bes-senyei István könyvének első fejezeté-ben elismerésre méltóan oldja meg ezt afeladatot. A modellépítés hagyományos

221177221177KK Ö N Y V E K R Ő LÖ N Y V E K R Ő L

szereplők (és ezek a szereplők milyenmagatartást követnek), piacok (és eze-ken a piacokon hogyan alakul az egyen-súly) felosztásával, egy igen egyszerűstatikus struktúra segítségével bemutat-ja, hogyan is működik egy makroöko-

nómiai modell, milyen folyamatokonkeresztül kapcsolódnak az ágensek egy-máshoz, s mi lesz az egyes tranzakciókeredménye. A hallgató nem csak a mo-dellépítésről, illetve a modell működé-séről kap némi képet, hanem megismer-kedhet azokkal a fogalmakkal is (fo-gyasztás, beruházás, reálbér...), amelyekadott periódusbeli szintjére, s időbelialakulásának kiszámítására és jellemzé-sére a makroökonómia fókuszál.

A fejezet azonban további előnyös tu-lajdonságokat is rejt magában. A modell-építés szerkezetén és fogalmain túl meg-ismertet ugyanis azokkal a technikai ele-mekkel, amelyek a modellépítés soránigen hasznosnak fognak bizonyulni. Azolvasó számára már az első fejezetbentisztázódnak az egyensúllyal, a disequi-

libriummal, és a stabilitással kapcsola-tos fogalmak, illetve megismerkedhet astatikus és dinamikus szemlélet köztikülönbségekkel.

További jelentősége még e fejezet-nek, hogy röviden összefoglalja azt a fej-lődési utat, amelyet a könyv későbbi feje-zetei részletesebben is tárgyalni kíván-nak, illetve bemutatja azokat az ágense-ket, amelyek viselkedésének, döntései-nek eredményeként az általunk nyomonkövetett aggregátum adott időszaki szint-je kialakul.

A 2. fejezettől a 6. fejezetig azon mo-dellek ismertetésére kerül sor, amelyekkülönböző címkével felruházva (hosszútávú versus rövid távú elemzés, a modellrugalmas versus ragadós árak mellett...) astandard makroökonómiai tankönyvekbázisát képezik. Ezek részletes bemutatá-sától emiatt most eltekintek, de két dol-

got mindenképpen érdemes e fejezetek-kel kapcsolatosan kiemelni:

A fejezetekben megjelenő levezetésekigen pontosak és részletesek, segítsé-gükkel könnyen érthetővé válik a mo-dell működési mechanizmusa, s jól kö-vethető az eredmények rendszere. Avizsgált folyamatok megjelenítését ki-tűnő ábrák (sőt ábrarendszerek) támo-gatják, amelyek éppen az alapszintűoktatásban résztvevő, az absztrakt gon-dolkodást még csak tanuló hallgatókszámára képviselnek majd felbecsülhe-tetlen értéket.A választott szemlélet miatt BessenyeiIstván nem csak modelleket, hanemegy időbeli fejlődési folyamatot kívánvizsgálni, így leírása nem csak az egyesmodellek szimpla ismertetésre terjedki, hanem jelentős hangsúlyt kap azideák és következmények összehason-lítása is. Miben különbözik a neo-klasszikus modell feltételrendszere akeynesi elmélettől? Hogyan érinti ez akövetkeztetéseket? Mennyiben más afiskális és a monetáris politika hatás-mechanizmusa e két rendszerben?

Miután a makroökonómia újabb el-méletei (RBC és új-keynesi elmélet) nemparciális, hanem általános egyensúlyikörnyezetet írnak le, bevezető jelleggelszükségszerű foglalkozni ezen általánosegyensúlyi modellek alapmechanizmusa-ival, így érthető hogy miért éppen a 7. fe-jezet walrasi modellje vezeti fel a könyvmásodik részét, amelyet a neoklasszikusszintézis és a monetarizmus részletes is-mertetése követ. Mindkettő elég jelentősmértékben járult hozzá az új elméletekkialakulásához. A szintézis haszonmaxi-malizáló fogyasztója már nem csak a jö-vedelem, hanem a kamat és a vagyon ha-tására is módosítja optimális választását,míg a monetarizmus nem triviális eltávo-lodást mutat a keynesi rendszertől apénz transzmissziós mechanizmusa, így


monetáris politika hatásossága tekinte-tében.

3. TECHNIKA

Egy alapoktatásban használatos tan-könyvnél mindenképpen fontos kérdés,hogy matematikailag milyen technikávalkívánja megoldani a vázolt problémákat.Az alkalmazott technika nem lehet semtúlságosan bonyolult, sem túlságosanegyszerű. Egy olyan hallgató számára,akit éppen arról akarunk meggyőzni,hogy a makroökonómia érdekes és hasz-nos, a túlságosan bonyolult technikanemcsak elrettentő, de azt a veszélyt ismagában hordozza, hogy a figyelmet a le-vezetésekre, s a matematikai trükkökreirányítva a következtetések már elvesztikjelentőségüket. Másrészt viszont a mak-roökonómia empirikus tudomány, kvan-titatív kérdésre keres kvantitatív választ,így felesleges bárkit is azzal áltatni, hogya témakör tanulmányozása nem igényelsemmiféle matematikai felkészültséget.

Bessenyei István ezt a problémát elis-merésre méltóan kezeli. Levezetései pon-tosak, logikusak, s a szerző e levezetéseksorán mindig a megfelelő technikát hasz-nálja. Statikus modellek egyensúlyi álla-potának kiszámítása során a hallgatók-nak optimalizálási feladatokat és többis-meretlenes egyenletrendszereket kellmegoldaniuk. Komparatív statikai elem-zések esetén a teljes differenciálás vezetel a változás erősségét meghatározó mul-tiplikátorok gyakorlatilag teljes szóba jö-hető spektrumának kiszámításához.Azoknál az elméleteknél, ahol a dinami-ka már jelentős szerephez jut (reál üzleticiklusok elmélete, új-keynesi elmélet)szükségszerűen megjelenik a rekurzívvisszahelyettesítés és a differencia-egyenlet megoldása is. A magyarázatok –bármily bonyolult is legyen a módszer –

mindvégig pontosak, s a lépések jól kö-vethetőek, így a levezetések és a modell-ből származó következtetések megértésesemmiféle problémát nem okozhat.

4. ÚJ ELMÉLETEK ISMERTETÉSE

Attól a könyvtől, amely címében is dekla-rálja, hogy kiemelkedő szerepet szán azúj elméletek ismertetésének – sőt, való-jában ezzel különbözteti meg magát más,korábban megjelent tanulmányoktól – azolvasó azt várja, hogy konzisztens, s fő-ként pontos ismereteket ad át ezen elmé-letek jellemzőiről. Véleményem szerintezek a várakozások jórészt kielégítetle-

nek maradnak. Ez főképp azért sajnála-tos, mert (i) egészen eddig a szakaszig akönyv az elméletek igen korrekt, pontos,egyszóval kiemelkedő ismertetésétnyújtja; (ii) mind a reál üzleti ciklusok el-méletéről, mind az új-keynesi elméletrőlelmondható, hogy immár megfelelőenletisztult fogalom-, struktúra- és ered-ményrendszerrel rendelkeznek ahhoz,hogy lényegi elemeikről rövid, de pontosösszefoglalást lehessen adni; valamint(iii) főként az új-keynesi elmélet nem-csak az akadémiai gondolkodás számárajelölt ki új irányvonalat, hanem jelentő-sen megváltoztatta a gazdaságpolitikagyakorlati aspektusát is.

4.1 REÁL ÜZLETI CIKLUSOK ELMÉLETE

A reál üzleti ciklusok elmélete a keynesielmélethez képest három igen lényegesváltozást eredményezett1. A keynesi statikus rendszert felváltotta

a dinamikus szemlélet, azaz az RBCgazdasági ágensei intertemporális ésintratemporális helyettesítések segít-ségével határozzák meg döntési válto-zóik időbeli pályáját, s nem csak egyet-


len periódus eseményeire koncentrál-nak.

2. Míg a keynesi modell gazdasági sze-replői szabálykövetők voltak – azaz amodell azon feltétel mellett épült fel,hogy az ágensek magatartási egyenle-tei fix paraméterekkel jellemezhetőfüggvényformában adhatóak meg –,addig az RBC-ben megjelenő ágensekmár célkövetők (azaz életpályájukhasznosságát, illetve profitját maxima-lizálva jutnak el a fogyasztás, kibocsá-tás, munkakínálat, munkakereslet stb.optimális értékéhez), ami azt jelenti,hogy magatartási egyenleteikben a fixtényezők csupán az úgynevezett mély

paraméterek (az ízlésvilágot, illetve atechnológiát jellemző konstansok),így az ágens nem csak az adott idősza-ki, vagy elmúlt eseményekhez alkal-mazkodik, hanem képes reagálni a jö-vőbeli eseményekre vonatkozó infor-mációkra is (azaz várakozásokat ké-pez).

3. Ahhoz, hogy az egyes gazdaságpoliti-kai beavatkozások értékelhetők legye-nek, szükség van egy értékelőfügg-

vényre, amely leginkább egy társadal-mi jóléti függvény formájában ölt ala-kot. Míg a keynesi rendszerben, haegyáltalán létezik ilyen értékelőfügg-vény, annak alakja ad hoc jelleget ölt,addig az RBC-ben létezik a társadalmijólétnek egy természetes „mérőszá-ma”, nevezetesen a reprezentatív fo-gyasztó hasznossága, amely a gazda-ságpolitikai akciók értékelésénél ésnormatív – az optimális beavatkozásravonatkozó – kérdéseknél sikeresen al-kalmazható.

Bessenyei István a 10. fejezetben kiválóérzékkel vezeti fel a témát. Összegyűjtiazokat a problémákat, amelyek a model-lezési szemlélet megváltozásához vezet-tek, illetve előrevetíti azokat az eleme-ket, amelyek technikailag az RBC alapját

képzik (például a racionális várakozá-sok elve, amelyről igen pontos összefog-lalást ad a 10.1. fejezet). De térjünk visz-sza a változást sürgető alapproblémá-hoz: a Lucas-kritikához. Az nyilvánvaló,hogy igazi értéke egy makromodellnek

a gazdasági döntéshozó számára van.

Ő az, aki érdekelt abban, hogy a külön-böző beavatkozási lehetőségekhez kap-csolódó költségek és hasznok minélpontosabban előrejelezhetők legyenek,így számára a modell az optimális lépéskiválasztását segíti. A Lucas-kritika aztfogalmazza meg, hogy a fix paraméte-rekkel rendelkező magatartási egyenle-teket tartalmazó (s hagyományos öko-nometriai eljárásokkal becsült) modellaz ilyen típusú vizsgálatoknál inkább fél-revezető, mint segít. Nem igaz ugyanis,hogy a gazdasági szereplők egyszerű sza-bályokat követnek, álláspontja szerintinformációkat gyűjtenek és dolgoznakfel, s reakciókat alakítanak ki, amely szem-lélet alapvetően módosítja a gazdaság-politikai beavatkozás következményét,így a hozzá kapcsolódó költség-haszonelemzést is.

A fenti elvre vonatkozó példát tartal-maznak a 10.2. fejezet alpontjai. A leveze-tés pontos és érthető, a Lucas-féle kínála-ti függvény, illetve egy szimpla (a meny-nyiségi elméleten alapuló) aggregált ke-resleti függvénnyel olyan modellt alakítki a szerző, amely az olvasó számára iskellően érzékelteti a probléma mibenlé-tét, s segít abban, hogy a következtetésekpontosan érthetőek és követhetőek le-gyenek. A modell eredményeként adódó,árszínvonalra, illetve kibocsátásra vonat-kozó összefüggés (a 341. oldal első kétképlete) jól mutatja, hogy a gazdaságiszereplők az aktuális eseményeken kívülvalóban reagálnak az információkra is,ami az anticipált és a nem anticipált gaz-daságpolitikai beavatkozásokat alapvető-en eltérő értékkel ruházza fel.


Az előfutár után következik az RBC is-mertetése (10.3. fejzetet). A fő kérdés,hogy mi okozza a kibocsátás ciklikus in-gadozását? A szerző igen helyesen, s na-gyon pontosan (sőt, külön elismerésreméltóan a levezetések után egy numeri-kus példa segítségével is) ismerteti azalapmotívumot: a t-edik periódusban arendszerbe kerülő technológiai sokk –ha maga a technológiai sokk első fokonautoregresszív folyamat – lassan lecsen-gő termelésbeli változást okoz, azaz méga t+s-edik periódusban is érezteti hatását.

A 10. fejezet tehát alapvetően jól meg-írt, a lényegre koncentráló rész (mégegyszer kiemelném, hogy az a szemlélet,amely szerint az olvasót is numerikuspéldák végrehajtására kell bíztatni, különelismerésre méltó), három dolog viszontfájóan hiányzik belőle:

1. az optimalizáló szemlélet,2. a monetáris politikával kapcsolatos

viszony3. és a Kydland–Prescott szerzőpáros.

Az RBC nem csak arra képes, hogymagyarázza a GDP ingadozását, hanemarra is, hogy rámutasson más változókidőbeli alakulásának sajátosságaira: vola-tilitásra, együttmozgásra és perzisztenci-ára. Az tehát, hogy mi a köze a GDP inga-dozásának a termelékenységhez, a feje-zetből egészen pontosan kiderül, de azigen egyszerű modellszerkezet miatt abemutatott rendszer gazdaságpolitikaikövetkezmények levonására valójábannem alkalmas. Honnan tudjuk, hogytényleg érvényesül a Ricardói ekvivalen-cia? (A szerző ehhez fűzött magyarázatatermészetesen pontos, s jól érzékelteti afogalom koncepcióját, de a Ricardói ek-vivalenciának magából a modellből kel-lene levezethetőnek lennie.)

A következő hiányérzet az RBC mo-netáris politikához, illetve annak ered-ményéhez fűződő viszonyával kapcsola-tos. A 10.4., gazdaságpolitikai következ-

ményekkel foglalkozó fejezetben a fiská-lis politika erősen túlreprezentált, amiönmagában nem probléma, lévén hogyaz RBC a fiskális politikával kapcsolato-san is a keynesitől merőben különbözőálláspontot képvisel. A monetáris politi-káról azért lett volna érdemes részlete-sebben beszélni, mert pont az a tény in-dokolta az új-keynesi elmélet által hang-súlyozott nominális rigiditások felé valóelmozdulást, hogy az RBC-ben csak meg-felelő „trükkökkel” tudjuk elérni, hogy amonetáris politika hasson a reálváltozók-ra, ráadásul még ezen trükkök mellett iskvantitatíve igen csekély (azaz a megfi-gyeléseknél sokkal kisebb) hatással talál-kozhatunk.

Az általam említett harmadik ponttermészetesen nem rontja a fejezet mi-nőségét, csupán arra kívántam vele utal-ni, hogy 2004-ben Finn E. Kydland és Ed-ward Prescott a dinamikus inkonziszten-cia mellett éppen a reál üzleti ciklusokmodelljének kifejlesztéséért kapott No-bel-díjat, így nevüket mindenképpen ér-demes lett volna megemlíteni.

4.2 ÚJ-KEYNESI ELMÉLET

Az új-keynesi elmélet annyiban folytatjaaz RBC modell hagyományait, hogy a gaz-daságot az életpálya várható hasznossá-gát, illetve profitját optimalizáló ágen-sekkel népesíti be, s a modell maga ígyelsőrendű feltételekből, korlátokból éspiaci egyensúlyt leíró feltételekből tevő-dik össze, de az alapmodellen két olyanmódosítást hajt végre, amelyek nem trivi-ális következményekkel járnak a gazda-ságpolitika (főként a monetáris politika)számára ajánlott működési szabály tekin-tetében.1. A korábban tökéletesen versenyző vál-

lalati szektort monopolisztikusan ver-senyző vállalatokra cseréli, amelyek az


általuk létrehozott egyedi termékekiránti kereslet ismeretében árat hatá-rozhatnak meg, valamint

2. ezen ár-meghatározási folyamatról fel-tételezi, hogy ragadós módon megyvégbe, azaz például a szakirodalombanlegintenzívebben használt Calvo-féleárazás szerint egy adott periódusban avállalatok csupán egy meghatározotthányada képes optimális (a várhatóprofit maximumát biztosító) árat kije-lölni, míg a többi vállalat a már érvény-ben lévő ár szinten tartására kap csaklehetőséget. A vállalatok a perióduselején véletlenszerűen kerülnek azegyik, vagy a másik csoportba, így ak-kor, amikor árat határozhatnak meg,nem tudják pontosan mikor jutnak új-ra árválasztási lehetőséghez.

Nyilvánvaló, hogy a fenti módosítá-sok azt a nominális merevséget csempé-szik a modellbe, amelyek miatt a monetá-ris politika külön „trükkök” nélkül iskvantitatíve jelentős hatással lehet a reál-változók pályájára.

Bessenyei István a 11. fejezet első al-pontjában az új-keynesi szemléletnek tö-kéletesen megfelelő rendszert vázol, ha-szonkulcsos árazással, Taylor-féle árraga-dóssággal, s a monetáris politika hatásáravonatkozóan tökéletesen helyes követ-keztetésekkel. A modell kifogástalanulképes tartani az elemzés mélysége, s azérthetőség között meghúzódó kompro-misszumot, s pontosan azokat a tényező-ket (monopolisztikus verseny és árme-revség) hangsúlyozza, amelyek a klasszi-kustól eltérő, s az empirikus megfigyelé-seket jobban követő eredményekhez ve-zettek. Külön kiemelendő (s dicséren-dő), hogy a levezetés nem csak pontos,hanem kellő részletezettségű is ahhoz,hogy az eredményekhez vezető út az ol-vasó számára mindvégig világos legyen.

A 11. fejezet 2. alpontja azonban márnémileg eltér a makroökonómia fősodrá-

tól. A duális döntés hipotézise, és az ada-golt piacok egykor valóban fontos prob-lémák voltak, de idővel átalakultak, s semkorábban, sem aktuálisan nem tartoznakaz új-keynesi irányzat legégetőbb problé-mái közé.

A keynesi fogyasztási függvény és azúj-keynesi elmélet összekapcsolásával(11.2.3. alpont) semmiképpen nem ért-hetek egyet. Bessenyei Istvánnak abbantökéletesen igaza van, hogy a modell fo-gyasztója megfelelő korlátok mellettmaximalizálja célfüggvényét, e célfügg-vény viszont nem egy periódus hasznos-sága, hanem a fogyasztó egész életpályá-jának várható hasznossága. Az aktuális fo-gyasztás így nem csupán az adott perió-dusbeli jövedelem, hanem az egész élet-pálya összes jövedelmének, a teljes ka-matpályának, illetve az egyéb kiadásokteljes pályájának függvényeként adódik.A 11.2.3. alfejezetben alkalmazott stati-kus haszonmaximalizáló probléma visz-szacsempészi a modellbe azt a fix para-méterekkel (egészen pontosan fix fo-gyasztási határhajlandósággal) rendelke-ző fogyasztási függvényt, amelytől aLucas-kritika miatt meg kívántunk szaba-dulni. Azt szeretnénk, ha a fogyasztó (bi-zonyos rögzített ízlésvilágbeli paraméte-rek mellett) reagálna a gazdaságpolitikairezsim változására, s például a jelenleginagy kormányzati kiadások miatt a jövő-ben várható adónövelésre az aktuális fo-gyasztás csökkentésével, s a megtakarításnövelésével válaszolna. Ilyen eredménye-ket viszont csak dinamikus rendszerbenkaphatunk, amely dinamikus optimalizá-lás az új-keynesi elmélet – a példa alapjánérthető okokból – igen fontos alapele-me. Ezzel nem azt kívánom állítani, hogya 11.2.3. alpontban alkalmazott levezeté-sek helytelenek, sőt, azt állítom, hogy egondolatmenet következménye a 11.2. fe-jezetben kijelölt környezetnek. Azt állí-tom, hogy maga ez a környezet – statikus


optimalizálási probléma – összeegyeztet-hetetlen az új-keynesi felfogással, amelydinamikus, s többek között arra kérdezrá, vajon a nominális merevségek mikéntteszik kvantitatíve érzékelhetővé a mo-netáris politikát, s hogyan befolyásoljákegyes sokkok terjedési mechanizmusát?

Még egy hibára felhívom a figyelmet.A fejezetet záró összefoglalásban Besse-nyei István azt írja, hogy „A 11.1 alfejezet-

ben a nominális merevség jelenségét a

reálmerevséggel magyaráztuk. Ebben

az alfejezetben nincs szó reálmerevség-

ről, a disutility többletmunka által ki-

váltott növekedését figyelmen kívül

hagytuk. Figyelembe vettük ezzel szem-

ben azt a tényt, hogy a hatékony keres-

let és kínálat meghatározása során egy

piac szereplői az árjelzések mellett a

másik piacon megjelenő mennyiségi

korlátokat is figyelembe veszik. Az itt

tárgyalt példában azt kaptuk, hogy a

kialakuló mennyiségi egyensúlyt egyfaj-

ta nominális merevség jellemzi” (402.oldal). Az idézett szakasz tévesen értel-mezi mindkét modell eredményét. A mo-nopolisztikusan versenyző vállalatokatmagában foglaló rendszer a hatékony el-osztáshoz képest valóban szuboptimálisfogyasztás-foglalkoztatás-output trióteredményez (ezt nevezhetnénk akárreálmerevségnek is, de ezt a fogalmatinkább a reálváltozók időbeli alkalmaz-kodását korlátozó tényezőkre tartjukfenn), de a nominális merevséget nemez, hanem egy feltétel magyarázza, neve-zetesen az, hogy a vállalatok aszinkronmódon határozhatják meg termékük árát(a 11.1. alpontban Taylor-féle árazásthasználnak). A 11.2. alfejezetben pedigmeg sem jelenik a nominális merevség. A

gazdasági szereplők döntéseinek meny-nyiségi korlátokkal való befolyásolása areálmerevség tipikus formája, s nemnyilvánvaló, hogy egy homogén vállalati,illetve fogyasztói szektorral működő sta-tikus gazdaságban ez miért vezetne azárak, vagy a bérek lassú időbeli alkalmaz-kodásához.

S végül: kit fog a könyv megszólítani?

5. A CÉLKÖZÖNSÉG

Bár a könyv előszavában Bessenyei Ist-ván saját művét a bachelor-oktatás mak-roökonómiai tankönyvpiacára pozício-nálja, én mégis úgy vélem, hogy ennélazért szűkebb kör számára fog majd igazihasznot hozni a tanulmány elolvasása.Nem azért állítom ezt, mert magával akönyvvel szemben bármiféle ellenérzés-sel viseltetnék. Azt hiszem, hogy a fentirecenzióból kiderül, hogy a művet – azutolsó pontban említet kritikai észrevé-telektől eltekintve – kiemelkedő színvo-nalú, jól összefogott, logikus gondolatiszálra fűzött tanulmánynak tartom. Ah-hoz azonban, hogy valaki egy adott mo-dell nagyjából kötelező jellegű elsajátítá-sán túl hajlandó legyen foglalkozni a tu-dományág történelmi fejlődésének sajá-tosságaival, már szükség van a makro-ökonómia kapcsán megnyilvánuló pozi-tív attitűdre is. E pozitív attitűd kialakí-tása viszont éppen az alapszintű makro-ökonómia oktatás feladata, így annak lé-tét semmiképpen nem tekinthetjükadottságnak.

SZABÓ-BAKOS ESZTER


A könyv célja, hogy összefoglalja, illetvetágabb olvasóközönséggel is megismer-tesse Paul Collier fejlődéssel, konfliktu-sokkal, polgárháborúkkal, fejlődő orszá-gok kormányzati politikáival, illetve fej-lesztési segélyezéssel kapcsolatos, az el-múlt öt évben folytatott kutatásait. A kö-tet stílusa ennek megfelelően igen olvas-mányos, és mellőzi a tudományos hivat-kozások használatát. Irodalomjegyzékgyanánt is mindössze Collier és számta-lan szerzőtársa (diákjai, valamint oxfordiés világbanki kollégái) munkásságárólkapunk egy korántsem teljes jegyzéket.Aki azonban már olvasta a professzor va-lamelyik tanulmányát, az tudja, hogy elő-szeretettel vizsgál olyan kérdéseket, ame-lyek nem tartoznak a közgazdaságtan ha-gyományos témakörei közé, és ehhezgyakran igen innovatív módszereket isbevet (például a helyi fegyveres konflik-tusok esélyének becslése a Kalasnyikovgépkarabélyok feketepiaci árai alakulásá-nak felhasználásával). Tanulmányaibanáltalában erősen támaszkodik az ökono-metria módszereire, így e könyv különérdeme, hogy Collier kutatási eredmé-

nyeit azok számára is érthetővé teszik,akik nem beszélik ezt a nyelvet.

A könyv kiindulási pontja a fejlődő vi-lág országai között az elmúlt évtizedek-ben beindult divergencia: úgy tűnik,hogy a fejlődő országok egy jelentős cso-portja megindult a fenntartható növeke-dés útján, és ezek az országok jó lehető-ségekkel rendelkeznek ahhoz, hogyelőbb-utóbb felzárkózzanak a fejlett or-szágok köréhez. E csoporthoz tartoziktöbbek közt Kína, India, Brazília vagy In-donézia, és ezekben az országokban él afejlődő világ lakosságának nyolcvan szá-zaléka. A dinamikus szegénységcsökke-nés révén az itt élőknek megvan mindenesélyük arra, hogy helyzetük a jövőbenérdemben javuljon. A fejlődő országokegy másik csoportja azonban, úgy tűnik,tartósan leszakadt. Ezek a zömében afri-kai államok. Évtizedek óta egy helybentoporognak, nem képesek beindítani(vagy fenntartani) gazdasági növekedé-süket. Ez utóbbi csoportban nagyjábólegymilliárd ember él, így Collier az „alsóegymilliárdnak” nevezi őket, innen akönyv címe. Míg a fejlődő országok elsőcsoportjába tartozó államok a kilencve-nes években átlagosan évi négy százalék-kal növekedtek, addig az alsó egymilliárdországaiban a gazdaság évi átlag fél száza-lékkal zsugorodott az adott időszakban.Bár az ezredforduló óta az alsó egymilli-árd országaiban is megindult a növeke-dés, Collier ezt – helyesen – nem tartjafenntarthatónak, hiszen nagyrészt a ter-mészeti erőforrások árainak robbanás-szerű emelkedése gerjesztette.

Collier a kötet első részében arra kí-ván magyarázatot adni, hogy az alsó egy-milliárd országai miért nem tudnak a


Divergencia a fejlődő világbanPaul Collier: "The Bottom Billion" című könyvéről

Oxford University Press, Oxford, 2007

Paul Collier jelenleg az oxfordi egye-

tem professzora, 1998 és 2003 között

pedig a Világbank fejlődéskutató osz-

tályát vezette. Fő érdeklődési területe a

konfliktusok közgazdasági okainak

feltárása, illetve a fejlődő országok

kormányzati működésének magyará-

zata. Új könyvében a fejlődő világban

egyre nyilvánvalóbbá váló divergen-

cia jelenségét elemzi, rámutatva arra,

hogy az „alsó egymilliárdot” a tartós

leszakadás veszélye fenyegeti.

tartós növekedés útjára állni. Hipotéziseszerint ennek elsődleges oka, hogy ezeka gazdaságok valamilyen csapdahelyzet-be kerültek. Összesen négy ilyen csapdátazonosít:

konfliktuscsapda: az ország nem tudkitörni a polgárháborúk, katonaipuccsok és lázadások sorozatából; természetierőforrás-csapda: a gazda-ság fejlődését paradox módon inkábbhátráltatják a természeti kincsek,mint segítik; a tengerpart hiánya és a rossz szom-

szédok csapdája: mivel sok fejlődőország nem rendelkezik tengerparttalés rendszerint a szomszédai sem túlfejlettek, ezért rendkívüli módonmegnövekednek szállítási költségeikés emiatt nem képesek hatékonyanbekapcsolódni a világpiacba; vala-minta rossz kormányzás csapdája: az or-szág elitje elsősorban saját érdekeitszem előtt tartva kormányoz, amineka lakosság látja kárát.A csapdaelméletek nem számítanak

új megközelítésnek a fejlődésgazdaság-tanban – Paul Rosenstein-Rodan példáulmár 1943-ban felvázolt egy ilyen lehető-séget. A szegénységcsapda, illetve a sze-génység ördögi köre koncepciói megha-tározó helyet foglaltak el az ötvenes évekfejlődésgazdaságtanában. Szemben azon-ban a hagyományos szegénységcsapda-elméletekkel, Collier hangsúlyozza, hogyönmagában egyik csapda sem jelenthet-ne leküzdhetetlen akadályt egy fejlődőország számára, igaz a helyzet így sem túlbiztató: egy polgárháborúból kilábalt or-szág például a békekötést követő 10 év-ben 50 százalék eséllyel újra vissza-süllyed a konfliktusba. Tovább romlanaka kilátások, ha egy ország egyszerre többcsapdába is bekerül, az egyes csapdákugyanis erősítik egymást: ha például egyország természeti kincsekben gazdag,

akkor nagy eséllyel alakulhat ki polgárhá-ború vagy rossz minőségű kormányzás.Az alsó egymilliárd országainak helyzetétemellett az is nehezíti, hogy a valóbanfejlődő országok (elsősorban Kína)olyan piaci konkurenciát jelentenek szá-mukra a munkaintenzív iparágakban,amellyel nehezen tudják felvenni a ver-senyt. Az ázsiai országok jelentős hánya-dának gyors fejlődését lehetővé tevő ex-portorientált munkaintenzív iparosítástehát Collier szerint az alsó egymilliárdországai számára kevéssé járható út.

Az alsó egymilliárd megsegítése érde-kében a Nyugatnak változtatnia kell ed-digi megközelítésén: szűkíteni kell egy-részt fókuszát, másrészt kitágítani az esz-közök körét. A fókusz szűkítése alattCollier professzor azt érti, hogy a fejlődőországok eddigi egységes kezelése he-lyett sokkal inkább differenciálni kell,sőt csak a leghátrányosabb helyzetűeketkellene támogatni. Az eszközök körénekkitágítása pedig azt jelenti, hogy az eddighasznált fejlesztési és humanitárius segé-lyezésen kívül más lehetőségeket is kikell aknázni. Ezekből összesen négyetazonosít:

Egyrészt a Nyugatnak valóban megkellene nyitnia piacait a fejlődő orszá-gok előtt. Ez azonban nem elég: azázsiai országok konkurenciája miattpozitív kereskedelmi diszkrimináció-ra van szükség Afrikával szemben,ráadásul Collier nem veti el az afrikaiországokban az átmeneti protekcio-nizmust sem. E véleményével a pro-fesszor kétségtelenül eltér napjainkközgazdasági főáramától.A jelenlegi erőforrásár-robbanás ha-talmas jövedelmeket juttat a termé-szeti kincsekben gazdag országoknak,kétséges azonban, hogy ezzel tudnak-e bölcsen élni. Az eddigi tapasztalataz, hogy nem, a pénzek nagy részeeltűnik az elitek svájci bankszámláin.


Collier szerint ezért olyan nemzetkö-zi szabályokat és chartákat kell alkot-ni, amelyek megnehezítik az elitekkorrupt viselkedését és transzparen-ciát teremtenek mind nemzetközileg,mind az egyes országokon belül. Pél-daként felhozza a kitermelő iparágakátláthatósági kezdeményezését, deemlít más lehetőségeket is, példáulköltségvetési átláthatóságot előírónemzetközi minimumsztenderdekmegalkotását. Bár az amerikai iraki beavatkozás ár-nyékában nehéz a katonai beavatko-zások mellett érvelni, a szerző mégisennek szükségességét hangsúlyozza.Meglátása szerint csak így akadályoz-ható meg, hogy a konfliktusból kilá-balt országok visszasüllyedjenek abelviszály mocsarába. Pozitív példa-ként az Egyesült Királyság 2000-es Si-erra Leone-i katonai intervenciójátemlíti.Az utolsó eszközt a segélyek jelentik –ezektől azonban hiba lenne csodákatvárni. Collier szerint a segélyek csakúgy működnek, ha kiegészítik az előb-bi három eszközt. A Marshall-segélysem működött volna, ha az EgyesültÁllamok nem kötelezi el magát aGATT és a világkereskedelem libera-lizációja, valamint a NATO mellett.

A professzor hangsúlyozza, hogy a valódiprobléma nem is a helyzet diagnosztizá-lása vagy a megoldási javaslatok megal-kotása, hanem azok átültetése a gyakor-latba. Bár az alsó egymilliárd helyzeténekjavítása kétségtelenül alapvető, hosszútávú érdeke a világnak, a gyakorlatban so-kak rövid távú érdekeit sérti. Az egyes in-tézkedések ráadásul globális közjavakbiztosítását igénylik, ami viszont felveti akoordináció problémáját és a potyautasjelenséget is. Ezekre a problémákra azon-ban Collier sem tud kielégítő választ ad-ni: elsősorban a fejlett országokban élő

emberek felelősségét hangsúlyozza. Tu-datosnak kell lenniük és nyomást kell ki-fejteniük kormányzatukra a fenti refor-mok kezdeményezése és véghezvitele ér-dekében. Ez azonban merő illúzió. Két-ségtelenül vannak olyan országok, ahol alakosság jelentős része valóban elkö-telezett a fejlődő országok iránt, azonbana nagypolitika napirendjére ritkán kerülez a kérdés.

Bár a kötet stílusa és megközelítésemegkívánja a leegyszerűsítéseket és azáltalánosítást, ez azonban nem mentségCollier számára, aki többször is „megfe-ledkezik” a mondanivalójának ellent-mondó tényekről. Elegánsan átsiklik pél-dául a részletek felett, amikor a tenger-parttal nem rendelkező országok számá-ra lehetséges kitörési stratégiaként, In-dia példájára hivatkozva, az információ-technológiai ágazatok fejlesztését java-solja. A katonai intervenciók támogatásaszintén erősen vitatható. Az eddigi ta-pasztalatok azt mutatják, hogy a nemzet-vagy államépítéssel párosuló katonai be-avatkozások sikertelenségre vannak ítél-ve, és itt nem Irak az egyetlen példa, ha-nem vissza lehet nyúlni egészen a gyar-matosítás, vagy a hidegháború koráig, deszomszédságunkban Bosznia példája isegyre inkább ezt támasztja alá. Sierra Le-one inkább csak kivétel. A szegény orszá-gok fejlődésre való képtelenségét külön-böző csapdákkal magyarázni szintén erő-sen vitatható. Bár Collier négy csapdáraépítő, verbálisan kifejtett, kétségtelenülnehezen formalizáható modellje jóvalkomplexebb a korábbi, „egydimenziós”csapdamodelleknél, itt is felvetődik az akérdés, hogy vajon a nyugati országokmúltjában jelentkeztek-e ezek a csapdák?Ha nem miért nem, illetve ha igen, nekikhogy sikerült kitörniük belőle?

Mindezen kifogások ellenére Colliermunkája kiváló szintézist ad a legszegé-nyebb országok helyzetéről és a modern


fejlődésgazdaságtan eredményeiről. Két-ségtelenül fontos tényezőkre hívja fel afigyelmet, különösen a fejlődést előmoz-dító más eszközök és a segélyek komple-mentáris jellege kapcsán. A valóság azon-ban inkább az lehet, hogy a segélyek je-lenlegi szerény összege jelentheti amaximumot, amelyet a fejlett világ mégvállalni hajlandó a legszegényebb orszá-

gok megmentése érdekében. A globáliskereskedelmi rendszer átalakítása, köte-lező jellegű nemzetközi charták létreho-zása, illetve az altruisztikus (emberi éle-teket is mentő) katonai intervenció költ-ségei ugyanis már jóval magasabbak le-hetnek, és sok érdeket is sérthetnek.

SZENT-IVÁNYI BALÁZS


A közelmúltban jelent meg az EthoszEgyesület gondozásában a Bertók Rózsaés Bécsi Zsófia által jegyzett Elméletek,

szerkezetek, iskolák, irányzatok az

európai etikatörténetben című tan-könyv (a továbbiakban: tankönyv) amelykét részből áll: az elméleteket bemutatókötethez tartozik egy gyakorlókönyv is,amely tanórákon feldolgozandó szövege-ket, vitaindító problémafelvetéseket, já-tékokat, teszteket tartalmaz. Forgalom-ban van már néhány etikai tárgyú könyvmagyar nyelven is, ezek között azonbanalig akad olyan mű, amelyet nagy szak-mai (oktatói-kutatói) tapasztalat birtoká-ban írtak, és amely éppúgy használhatóközépiskolások etikaóráin, mint az egye-temi alapképzés etika előadásainak se-gédanyagaként. Ez a tankönyv megfelelaz előbbi kritériumoknak, olvasmányo-san, mégis elméleti igényességgel tár-gyalja az etika főbb problémáit, a nagyerkölcsi gondolkodókat az ókortól napja-inkig, de az antik szerzők koncepcióját isúgy mutatja be, hogy az olvasó számáranyilvánvalóvá lesz, miért érdekes és fon-tos velük foglalkozni a XXI. században:ennek jó példája az arisztotelészi erény-tábla és a korunkban érvényesülő érté-kek összevetése. Emellett a gyakorló-könyv nagy segítséget nyújt a tanároknakaz etikaórák összeállításához, a diákokérdemi órai részvételének különböző le-hetőségeit kínálja, ami nagyon fontos,mert egy interaktív, beszélgetős, akárjátszva gondolkodtató kurzusból sokkaltöbbet profitálnak a tanulók (különösena középiskolások), emellett közelebb isérezhetik magukhoz a témát, mint hacsupán a számukra sokszor nehezen be-

fogadható elméletek száraz ismertetéseithallgatnák. Hiszen az ilyen órák lényegea gondolkodni tanítás, az etikai problé-maérzékenység növelése, az egyéni kér-dések megfogalmazásához való segítség-nyújtás és a válaszlehetőségek felmutatá-sa (lenne…). Ha egy tanár ezeket a célo-kat tűzi ki, akkor megfelelő segédanyag-ként tudja használni a tankönyvet, amit aszerzők a nívós etikaoktatás elősegítéseérdekében állítottak össze, tudva azt,hogy a filozófiai-etikai tárgyak oktatásiszínvonalának növekedése ezen terüle-tek fontosságának belátásához vezethetel, amitől sajnos, főként a középiskolák-ban (tisztelet a kivételnek) még messzevagyunk.

Bertók Rózsa a Pécsi Tudományegye-tem docenseként évek óta részt vesz abölcsészkari filozófiaoktatásban, elsősor-ban etikai tárgyak meghirdetésével,emellett a pedagógiai, módszertani kép-zés egyik vezető tanára, továbbá más ka-rokon, egyetemeken, illetve középisko-lákban is szerzett oktatói tapasztalatokat.Kutatási területei közé tartozik a szaketi-kák kérdésköre, különös tekintettel a pe-dagógusetikára, de megjelent írásaibanfontos szerepet kap a gazdaság és az eti-ka kapcsolatának vizsgálata is. A tan-könyv megírásában tanítványa és munka-társa, Bécsi Zsófia volt segítségére, akiközépiskolában tanít etikát, filozófiát.

A tankönyvben megmutatkozik Ber-tók Rózsa kiemelt érdeklődése az etikaés a gazdaság problémája iránt, a témaetikatörténeti alapjainak bemutatásameghatározó szerepet kap a műben. Kü-lönösen fontos ez manapság, hiszen so-kan megkérdőjelezik az etikatudomány


Morál és gazdaságBertók Rózsa és Bécsi Zsófia: Elméletek, szerkezetek, iskolák, irányzatok az

európai etikatörténetben. Egy új etika tankönyv

Ethosz Egyesület, Pécs, 2007

gazdasági vizsgálódásainak értelmét, il-letve sokszor az üzleti etika tárgy kereté-ben csak üzleti etikai kódexek felépítésé-ről, főbb tartalmi elemeiről, esetlegegyéb, bevezetésre ajánlott etikai intéz-ményekről beszél az oktató, de a témafilozófiai-etikai vonatkozásai még véletle-nül sem kerülnek szóba. Az elméleti ala-pozású üzleti etika is jelen van Magyar-országon, de közel sem általános a prob-léma ilyen szempontú bemutatása. Mind-ehhez a most megjelent etikakönyvbenelmélettörténeti kiindulópontokat talál-hatunk. A következmény típusú etikákcél-eszköz szemlélete nemcsak a politi-kai gondolkodásban fontos kiindulópont(lásd Machiavelli: az új fejedelem a jóállam megteremtése érdekében bűnöketkövethet el), hanem a gazdaság és az er-kölcs relációjában is: a kialakuló kapita-lista gazdaság viszonyainak sokat vitatottértelmezése jelenik meg Mandeville A

méhek meséje című fabulájában, amelyszerint az egyének bűneikkel végső so-ron a közjóhoz járulnak hozzá. Az erköl-csi elhajlások (a fényűzésre való hajlam, atékozlás, a zsarolás, a csalás, a hazugságstb.) eszközként szolgálnak a gazdaságijó eléréséhez, a „kas” össz-boldogságá-nak növekedéséhez vezetnek. A társadal-mi és az egyéni erkölcsi „van” megkülön-böztetésének ilyenfajta szemlélete per-sze elvezethet valamiféle „legyen” érde-kében követett olyan szemlélethez,amely mondjuk a nemzeti gazdaság felvi-rágoztatása érdekében lehetségesnektartja a morális szabályok megszegését,vagy akár oda is, hogy valaki az egyénigazdasági siker (ami a közjót mozdítjaelő) eléréséhez szükségszerűnek tartjaaz erkölcstelenséget, például személyekeszközként való használatát, kizsákmá-nyolását. Grotius „A háború és a békejogáról” írott híres művében mindenki-nek joga van a saját jólétét növelni mind-addig, amíg ezzel mások lehetőségét

ugyanebben a törekvésükben nem csök-kenti. Grotiusnak ez a gondolata valószí-nűsíthetően hatással volt Adam Smith in-dividuum-felfogására, amelyet nem kizá-rólag az önzés elve jellemez, hanem aszimpátia is: az ember eredendően társaslény, ezért az én-központúság mellett amások iránt való érzékenység is jellemzi.Az ember önző lény, de önzését nem en-gedi parttalanul eluralkodni: ha szimpáti-ával viseltetünk embertársaink iránt –véli Smith –, akkor ez visszatart bennün-ket minden olyan féktelen cselekedettől,amelyet az egyénben lakozó „pártatlanszemlélő” helytelenítene. Míg az „elfogu-latlan szemlélet” „Az erkölcsi érzelmekelmélete” című írás központi kategóriája,addig „A nemzetek gazdagságának” a so-kat emlegetett „láthatatlan kéz” adja azértelmezési keretét, annak ellenére,hogy a szerző a gazdasági művében ex-pressis verbis nem említi. Ugyanakkortöbb művében is metaforákban ragadjameg a láthatatlan kéz jelenségét, aminek„földi mása” „A nemzetek gazdagságá-

ban” a piac, és alapvetőn nem jelentmást, mint hogy az egyéni érdekek köve-tése létrehozza a társadalmi rendet, elő-mozdítja a társadalmi érdeket anélkül,hogy az egyéneknek ezt célul tűzték vol-na ki. Smith leírása eltér Mandeville-étől:a társadalmi boldogságot nem a vétkek,hanem a szerepüknek megfelelően tevé-kenykedő polgárok összjátéka hozza lét-re. A tankönyvben részletesen olvasha-tunk a láthatatlan kéz metaforáiról, ké-sőbbi értelmezéseiről, illetve találhatunktovábbi olyan teóriákat is, amelyek a gaz-daság erkölcsi alapjait vizsgálják, ezek kö-zül a leghíresebb Max Weber nevéhez fű-ződik, aki szoros összefüggést lát a kapi-talizmus kibontakozása és a protestánsetika között. A Weber által „tradicionaliz-mus”-nak nevezett korszakban hiába vanmár meg a kapitalizmus gazdasági-vállal-kozói feltételrendszere, a változáshoz új


szemlélet szükséges. A protestáns purita-nizmus elhozza ezt a szemléleti változást:a vállalkozás már nem szégyen, sőt az Is-tenért való szorgalmas munkálkodás vá-lik kívánatossá: a „hivatásnak” (Beruf)megfelelő munkavégzés Isten dicsőségé-re és a közösség hasznára történik. A gaz-dagság sem elitélendő, mivel az erkölcsiszabályok megtartásának következmé-nyeként áll elő, de a szerény, visszafogottfogyasztás ebben az esetben is kívánatos(ez viszont segíti a tőkeképződést). Maiszociológiai elemzések gyakori kiinduló-pontja a weberi elmélet, ezek felteszikazt a kérdést, hogy elősegítője-e még a„hivatás” mint érték a gazdasági fejlő-désnek, és ha nem, akkor mi van helyet-te? Jelentős kortárs gondolkodóként tart-juk számon a Nobel-díjas Amartya Sen-t,aki az etikai szemlélet közgazdaságtudo-mányi alkalmazását szorgalmazza. A tan-könyvben találhatunk elemzéseket Sen

alapvető kiindulópontjáról, a szabadságmibenlétéről (mi a különbség a pozitívés a negatív szabadság között, mit jelenta „minimális szabadság” fogalma?), to-vábbá az igazságosság és a jólét össze-függéseiről. A tankönyv utolsó fejezeté-nek is vannak fontos gazdasági vonatko-zásai: itt többek között Fukuyamának avilág „szétbomlásáról” és a bizalom fon-tosságáról írott munkája elemzését talál-juk, illetve a Nash-egyensúly etikájáról, ésa Pareto-optimalitás alkalmazásáról sze-rezhetünk alapvető ismereteket.

Bertók Rózsa és Bécsi Zsófia kötetehasznos segédanyag az etika tanításához,tanulásához, de mindazoknak is ajánlome könyvet etikai bevezetőként, akiknekérdeklődése, akár hivatásukból adódóan,kiterjed a morális problémák filozófiaialapú megközelítésére.

DR. BARCSI TAMÁS


Az üzleti viselkedésről szóló tankönyvek,az új elméletek, vagy a szakma vezető fo-lyóirataiban megjelenő értekezések szin-te mindegyike olyan közgazdászok tollá-ból születik, akik íróasztalaiknál ülve kre-álnak újabb elméleteket.

Közgazdászok és pszichológusok egykisebb csoportja azonban felhagyott az-zal, hogy elméleteket gyártsanak a gazda-ság szereplőinek működéséről, inkábbaz emberi viselkedést próbálták megfi-gyelni. A szakma eleinte jelentéktelenkártevőknek tekintette őket. Az 1980-asévekben a Marylandi Egyetemre hívtamegy szemináriumra Herbert Simont. Őkezdte el először kutatni a gazdaságidöntéshozatal folyamatát, önkéntesekentesztelve állításai helyességét. Simonmunkáját akkor már közgazdasági Nobel-díjjal jutalmazták, azonban kollégáimnem voltak elragadtatva tőle. Tudomá-somra adták, hogy egyszerűen időpocsé-kolásnak tartották a beszélgetést. Enneksemmi köze a közgazdaságtanhoz, mond-ták.

A közgazdasági Nobel-díjat 2002-benSimon „jogutódja”, követője, a pszicho-lógus Daniel Kahneman kapta, aki anéhai Amos Tverskyvel kognitív módontanulmányozta a döntéshozatal jellegze-tességeit. Közgazdasági elméletek alko-tásához nélkülözhetetlen az a feltevés,hogy az egyén racionálisan viselkedik adöntéshozatal során. A kutatók azonbanazzal szembesültek, hogy a legtöbb eset-ben az emberek nem a közgazdászok ál-tal feltételezett módon viselkednek.Ahogy Vernon Smith, a kísérleti közgaz-daságtan megalkotója nemrégiben rá-mutatott, tesztelni kellene a közgazdá-szok elképzeléseit arról, hogy ami sze-rintük racionális döntés, az különféle

helyzetekben megállja-e a helyét a valóvilágban.

Smith (akinek munkásságát szinténNobel díjjal jutalmazták 2002-ben), az1950-es években diákként részt vettEdward Chamberlin mikroelméleti kur-zusán a Harvardon. Chamberlin mindenévben piaci kísérleteket végzett osztályatanulóival: minden diák megadott egyminimális kínálati árat, vagy egy maximá-lis keresleti árat. Azt tapasztalta, hogymikor az eladók és vevők egyéni alkukbabocsátkoztak, akkor az átlagos ár rend-szerint alacsonyabb volt a kereslet-kíná-lat egyensúlyát kielégítő árnál.

A kísérleti közgazdászok diákokat hív-nak laboratóriumaikba, hogy figyelem-mel kísérjék interakcióikat, remélve,hogy az alanyok hasonló módon visel-kednek, mint egy „éles” gazdasági hely-zetben. A szereplők adnak-vesznek egy-más között, licitálnak aukciókon és máspiacokon. Ilyenfajta kísérleteket használ-tak például alkuk/alkalmi vételek, piacibuborékok, ipari szervezetek, privatizá-ció és dereguláció modellezésére. Smithés kollegái azt tapasztalták, hogy a piacszerkezetének részletei jelentősen befo-lyásolják a piaci folyamatok kimenetelét.

A viselkedéskutató és kísérleti közgaz-dászoknak igen kevés kapcsolatuk van –ha van egyáltalán – olyan üzletemberek-kel, akik napi ügyeiket intézik. Azt felté-telezik, hogy a diákok, akiket a kísérletek-ben való részvételükért fizetnek, jól fel-használhatók és viselkedési mintájukmegegyezik az üzletemberekével. Egy re-alisztikus tudomány felépítéséhez azon-ban, amely jól leírja a gazdaság működé-sét, a menedzserek közvetlen megfigye-lésére lenne szükség, vizsgálni kellenehogyan intézik aktuális üzleti ügyeiket.Egyesek azt állítják, hogy a legjobb azlenne, ha a közgazdászok az antropoló-gusokhoz hasonló módszereket használ-nának (például résztvevő-megfigyelést).

VV ÁÁ LL OO GG AA TT ÁÁ SS AA GG AA ZZ DD AA SS ÁÁ GG II VV II LL ÁÁ GG SS AA JJ TT ÓÓ CC II KK KK EE II BB ŐŐ LL

A hiányzó új empirizmusBARBARA R. BERGMANN: NEEDED: A NEW EMPIRICISM

ECONOMIST'S VOICE, 2007. MÁRCIUS

Míg a közgazdászok nem sokra jutottakaz üzleti világ törvényeinek feltárásában,egyes felmérésekben maguk az érintet-tek szolgálnak információkkal viselkedé-sükről. 1939-ben jelent meg R. L. Hall ésC. J. Hitch tanulmánya, amely egy mene-dzserek körében végzett felmérés ered-ményeiről számol be. Megfigyelték, hogya menedzserek nem voltak tisztában ahatárköltség és a határbevétel fogalmá-val, és nem is használták őket az árak és akibocsátás tervezésénél. Inkább az egyegységre jutó költséget becsülték meg azáltaluk valószínűsített eladási szinteken,és ehhez kapcsolódóan tervezték a profi-tot. A közgazdászok lesújtva fogadták ahírt, de hamar meg is feledkeztek róla. Aközelmúltban Alan Blinder a monetárispolitika hatásainak feltérképezése érde-kében elevenítette fel Hall és Hitch fel-mérési módszereit az árváltozások gya-koriságának vizsgálatára.

Egyes kutatók a következőképpen ta-nulmányozták a munkaerőpiacon a fajimegkülönböztetés mértékét: megkértekgondosan kiválasztott fekete és fehér sze-mélyeket, hogy jelentkezzenek álláshir-detésekre, így fény derülhet arra, valóbaneltérően bánnak-e velük. Egy másik tanul-mányban a jelentkezők, akik nem és bőr-szín szerint különböztek, ugyanolyan al-kutechnikára voltak betanítva, és külön-böző autókereskedésekbe küldték kiőket, hogy új autót vásároljanak. Ez a ta-nulmány igen jelentős faji és nemi meg-különböztetésekről számol be: a nem fe-hérek és a nők hátrányt szenvedtek a fe-hér férfiakhoz képest. Ezek a tanulmá-nyok megcáfolják Gary Becker gyakranemlegetett tételét, amely kizárólag azo-kon a szokásos feltevéseken alapszik,amelyek szerint a piacon nem létezikdiszkrimináció, mert ha megjelennekdiszkriminatív törekvések, akkor a piacés a nem diszkriminatív eladók helyreállí-tanák az egyensúlyt. (Sőt, Lawrence Sum-

mers, a Harvard Egyetem korábbi rektoraarra a következtetésre jutott, utalvaBeckerre, hogy a Harvardon a természet-tudományi területekre felvett női pro-fesszorok száma a genetikai hiányossága-ik miatt alacsony, nem pedig a harvardidiszkrimináció miatt. Véleménye szerintha a Harvardon lenne diszkrimináció, ak-kor elveszítette volna az első helyét azegyetemek közötti versenyben valame-lyik gyengébb egyetemmel szemben.)

Úgy tűnik, az egyetlen felmérő, aki ed-dig közvetlen kapcsolatba lépett az üzlet-emberekkel, Truman Bewley volt, aki300 menedzsert kérdezett meg arról,hogy miért nem csökkentik a béreket re-cesszió idején. A bérek rugalmatlanságalényeges oka lehet a munkanélküliséggyors növekedésének recesszió közepet-te. Bewley könyve nem kevesebb, mint25 elméletet sorol fel, amely próbáljamegmagyarázni a jelenséget, ebből 24nem állja meg a helyét. Bewley volt az el-ső, aki magukat a döntéshozókat kérdez-te arról, miért is cselekszenek, úgy ahogycselekszenek. Azt válaszolták, hogy a bé-rek csökkentése számtalan morális prob-lémát vonna maga után, amelyek aztánakadályoznák cégük működését.

Eddig nagyon kevés információt sike-rült összegyűjtenünk az üzletemberek vi-selkedéséről, pedig erre szükség lenneahhoz, hogy valósághű képet alkossunk agazdaság működéséről. Semmiképpensem építhetünk hosszú távon kizárólag adiákokkal végzett kísérletekre. A kísérle-tek nem biztos, hogy minden lényegeselemet számításba vesznek, amellyel azüzletemberek szembenéznek. Több mun-ka vár tehát a közgazdászokra, ha megakarják fejteni az üzleti világ – beleértve apénzügyi szektort is – működésénektörvényeit. Talán konzultálniuk kellenegazdálkodási egyetemeken tanító kol-légáikkal, hogy felmérjék, vajon frissenvégzett hallgatóik alkalmazzák-e a való


életben azt, amit az iskolapadban tanul-tak, vagy valami egészen mást csinálnak.

Amennyiben a gazdasági viselkedésleírása megfigyelésen és nem sejtésekenalapulna, az megreformálná a gazdaságidöntéshozatalt és a gazdasági ciklusokkezelését. Egy tanulmány, amely tudósí-tana arról, minek alapján döntenek az ár-változásokról az üzleti életben, nagybanmegkönnyítené a Fed munkáját és azsokkal hatékonyabban tudná beállítaniaz inflációs rátát. Ha lenne néhány helyt-álló elképzelésünk arról, hogyan isszületnek meg a beruházási döntések,sokkal jobbak lehetnénk a növekedésserkentését célzó döntések megalkotásá-ban, valamint a GDP rövidtávú alakulásá-nak előrejelzésében is. Így kevesebbszerhúznánk meg a gyeplőt amikor épp ösz-tönözni kellene a gazdaságot, és fordítva.

Mostanában azt, hogy egy közgazdászmelyik elméletet veszi pártfogásába, na-gyon gyakran a különböző csoportoktólvárható haszon határozza meg és ez bizo-nyos mértékig nem is fog változni a jövő-ben sem. De a gazdaság működésénekrealisztikusabb megragadása visszaszorí-taná ezt a tendenciát. Például ha a fo-gyasztók és a termelők valóságos viselke-dését elemeznénk, akkor minden bizony-nyal megbukna az az elmélet, amely a gaz-dagok adójának csökkentését tartja a ter-melésösztönzés legjobb módszerének.

A legtöbben még mindig a kevés meg-figyelés, sok elméletalkotás módszerévelpróbálják előrevinni a közgazdaság tudo-mányát, azonban jó előjel, hogy olyan he-lyeken, mint a Princeton és a Harvard, ér-deklődés mutatkozik a viselkedéstudo-mányi kísérleti módszerek iránt. A való-ságos üzleti viselkedés megfigyelését cél-zó kísérletek azonban még alig kezdőd-tek meg. Az hogy virágzásnak indul-e aterület, azon múlik, hogy a közgazdászokegyre növekvő csoportja akarja-e és ké-pes lesz-e végezni a munkáját, kapnak-e

megfelelő képzést és állást. Néhány évvelezelőtt alkalmam volt megkérdezni Tru-man Bewleytől, hogy ösztönzi-e arra adiákjait a Yale-en, hogy hasonló kutatáso-kat folytassanak, mint ő. Szomorú, de ezta választ kaptam: „Nem, mert az lerom-bolná a karrierjüket.”

BAJI PETRA

Évekkel ezelőtt Ralph Gomory és Dani

Rodrik, a közgazdászok többségével

szembehelyezkedve, arra figyelmezte-

tett, hogy a szabadkereskedelemben

részt vevő országok nagymértékben alá-

becsülik a kereskedelmi liberalizáció

költségeit. Ma, amikor amerikaiak tö-

megei számára okoz gondokat a külföl-

diek munkavállalása, a bérek befagyá-

sa, a két közgazdász nézetei újra az ér-

deklődés középpontjába kerültek.

Ralph Gomory az 1970-es években Ja-pánban tett látogatása során azzal aténnyel szembesült, hogy az Egyesült Ál-lamok elveszítette a kereskedelem terénaddig élvezett versenyelőnyét. A helyzetorvoslása érdekében többször is felhívtaaz amerikai kormányzat figyelmét a high-tech iparágak fejlesztésének, támogatásá-nak fontosságára. Bár az 1990-es évekamerikai fellendülése, illetve európai ésjapán hanyatlása elfeledtették Gomorynézeteit, a közgazdász ma is fenntartjavéleményét.

A Princetonban matematikuskéntvégzett Gomory a ricardoi komparatívelőnyök tanát vonta kétségbe: a tézistugyanis nem találta alátámaszthatónakegy számtalan iparággal és a technológiagyors nemzetközi terjedésével jellemez-hető világban. William Baumollal közö-

223333223333TT A L LA L L ÓÓ ZZ ÓÓ

A szabadkereskedelem szkeptikusaiBOB DAVIS–DAVID WESSEL: GOMORY AND

RODRIK, FREE-TRADE SKEPTICS. THE WALL STREET

JOURNAL ONLINE, 2007. MÁRCIUS 28.

sen létrehoztak egy alternatív modellt,amelyet „Global Trade and Conflicting

National Interests” című könyvükbenjelentettek meg. Modelljük bizonyítja,hogy a kereskedelem mára megszűnt po-zitív összegű játéknak lenni, ugyanis haegy nemzet egy másik állam vezető ipar-ágai ellen intéz kereskedelmi támadást,akkor a veszteségek olyan nagymértékű-ek lennének, hogy még a nemzeti jöve-delem is csökkenne a veszteségeket szen-vedő országban. További következmény,amelyet a globalizáció fokozódása is erő-sít, hogy a nagyvállalatok kihelyezik ter-melésüket és kutatási tevékenységüketmás országokba.

Mivel ez utóbbi probléma hatalmasméreteket ölt az Egyesült Államokban,Gomory és Baumol a társasági adó csök-kentését javasolta azon vállalatok számá-ra, amelyek magas hozzáadott értékű ter-melést valósítanak meg. A demokratapárton belül a felvetés pozitív fogadtatás-ra talált ugyan, de a kereskedelemmelfoglalkozó szakemberek nagy részeszkeptikusan fogadta. Jagdish Bhagwati

szerint Gomory és Baumol elméleti ipar-politikája nem válaszol arra a kérdésre,hogy konkrétan mely iparágak fejleszté-sére van szükség. Ralph Gomory kriti-kákra adott válaszában hangsúlyozza,hogy össze kell egyeztetni a vállalati ér-dekeket a nemzetiekkel, hiszen ezeknem feltétlenül esnek egybe. A vállalatve-zetők nem veszik figyelembe az anyaor-szágot érő hatásokat, s ez az a hozzáállás,amelyen sürgősen változtatni kellene.

A Harvardi Egyetem professzora,Dani Rodrik több mint egy évtizedet töl-tött a szabadkereskedelem hatásainakvizsgálatával, s arra a következtetésre ju-tott, hogy a szabadkereskedelem nemserkenti a növekedést a szegény orszá-gokban, valamint a gazdag országok szo-ciális biztonsági hálóját is aláaknázhatja.Rodrik elsődleges célja az volt, hogy

megcáfolja a szabadkereskedelemről ki-alakult ideologikus képet, miszerint akereskedelmi nyereségből minden nem-zet részesül, még akkor is, ha bizonyosszektorok károsodnak. Véleménye sze-rint az országok bizonyos esetekbenjobb helyzetbe kerülhetnek, ha támo-gatják a csecsemő-iparágakat, vagy ex-portszubvenciókat alkalmaznak, aho-gyan ezt Kína, Japán vagy más ázsiai or-szágok is tették.

Rodrik tehát szembehelyezkedett amainstream képviselőivel, többek közöttJeffrey Sachs-szal és Andrew Warnerrel,akik 1995-ös tanulmányukban azt hang-súlyozták, hogy azon országok, amelyekmegnyitották piacaikat, gyorsabban nö-vekedtek, mint a zárt piacokkal rendel-kezők, hiszen a globális kereskedelem atudás és a technológia elterjedését vonjamaga után.

Rodrik Sachs-et bíráló nézeteit első-sorban Latin-Amerika és Afrika példájatámasztja alá, ahol az országok mégszigorú, „nyugat-vezérelte” reformokmellett sem voltak képesek gazdasági nö-vekedést produkálni. Könyvében – „HasGlobalization Gone Too Far?” – arrafigyelmeztetett, hogy a gazdasági integrá-ció a fejlett országokban a szociális védő-háló széteséséhez vezethet, amennyibena kormány nem tesz lépéseket a közép-osztály védelme érdekében.

Rodrik jelenleg El Salvadornak, Dél-Afrikának és más fejlődő országoknak,valamint a Világbanknak ad tanácsokatjelenlegi fejlesztési stratégiájuk átalakítá-sához. Néhány ország annyira elszigetelt,hogy gyorsabb növekedést érhet el a ke-reskedelmi korlátozások lebontásával,másoknak viszont célszerűbb megfelelőiparpolitikákat kidolgozni, hazai iparága-kat támogatni vagy megvédeni az újon-nan alakult exportáló vállalatokat.

A harvardi professzor elismeri, hogy aközgazdászok munkái többféleképpen


értelmezhetők: a protekcionisták másgazdaságok kizárása mellett érvelnek,ugyanakkor egyes vállalatok minden in-tellektuális érvet megragadnak a szabad-kereskedelem elérése érdekében, hogynövelni tudják exportjukat, még akkor is,ha ez a szegény országok számára károskövetkezményekkel jár.

KOZENKOW JUDIT

A globális gazdaság drámaian megválto-

zott a második világháború óta, a há-

ború utáni intézmények azonban, ame-

lyeket az Egyesült Államok és Európa ho-

zott létre, nem változtak. A globális pia-

cok integrációja gyorsabban ment végbe,

mint ahogyan ahhoz az egyes nem-

zetközi szervezetek, elsősorban a Nem-

zetközi Valutaalap (IMF), a Világbank, a

Világkereskedelmi Szervezet (WTO), a

G8 és a Nemzetközi Energia Ügynökség

alkalmazkodni tudtak volna.

A világ gazdasági központja átkerültÁzsiába és Latin-Amerikába. Ma Kína, In-dia, Brazília, Oroszország és más feltö-rekvő országok adják a globális GDP 45százalékát, míg 1995-ben még csak 39százalékát produkálták. Tőlük származika világ exportjának 40 százaléka és a kül-kereskedelemmel foglalkozó társaságok65 százaléka. Ezen országok gazdaságihelyzete összehasonlítható az EgyesültÁllamok és az Európai Unió kombináltpozíciójával. Ma még ezeknek a fejlődőországoknak sokkal kisebb szerepük vana globális gazdaság irányításában, mintami a jelentőségükből következne. AzEgyesült Államoknak és az EU-nak kétlehetősége van: vagy új alkut kötnek a fel-

törekvő államokkal és újjászervezik a glo-bális intézményeket a XXI. századszámára, vagy vállalják, hogy elveszítiknemzetközi gazdasági vezető szerepüket.

Elsőként az IMF és a Világbank struk-túráját kellene megreformálni. Ameri-kának és Európának véget kellene vetniduopóliumuknak, amit ezen szerveze-tek vezetőinek választásában gyakorol-nak, kezdve a következő, 2010-re kitű-zött választásokkal. A fejlődő országok-nak nagyobb szavazóerővel és az igazga-tótanácsban való jelentősebb részvétel-lel kellene rendelkezniük a washing-toni szervezeteknél, míg az EU képvi-seletét két helyre kellene szűkíteni:egyet az eurozóna tagjai, a másikat pe-dig az eurozónán kívüli EU-tagok szá-mára. Az IMF-nél jelenleg az EU tag-államai 7 igazgatósági tagsággal rendel-keznek a 24-ből.

Annak érdekében, hogy az IMF neveszítse el vezető szerepét, elsősorban apénzügyi válságok megelőzésére kellenefókuszálnia és arra, hogy utolsó hitel-nyújtási segélyforrásként funkcionáljon.Ugyanakkor a Világbanknak kizárólag agazdasági fejlődés elősegítésére kellenekoncentrálnia. Az IMF és a Világbankszerepei közötti feszültségek megszünte-tésére egy lehetséges megoldás lehetne,ha az egyes tisztviselők egyszerre tölte-nék be ugyanazt a funkciót mindkét in-tézményben. Ez segítene a Világbanknakés az IMF-nek kiosztani a felelősségiköröket és felkészülni a 2030-ra tervezettfúzióra.

A WTO manapság egyre inkább kezdibetölteni egy szupranacionális nemzet-közi szervezet szerepkörét azáltal, hogy avitarendezési eljárás keretében mindenállamnak egyenlő lehetőségeket biztosít.Ugyanakkor egyre nagyobb szükség vana szervezet modernizálására is. A WTOazzal kezdhetné a reformokat, hogy a vi-tarendezési eljárást a jövőben nyilváno-


Globális struktúraváltásSTUART E. EIZENSTAT–GRANT D. ALDONAS:

CHANGING THE GLOBAL ARCHITECTURE.

THE WALL STREET JOURNAL, 2007. MÁJUS 22

san folytatják. Ennek segítségével a fejlő-dő országok és NGO-k sokkal inkább ké-pesek lesznek felkészülni arra, hogy a ke-reskedelmi érdekeiket megvédjék a na-gyobb államokkal szemben.

De ez nem minden. Függetlenül attól,hogy a dohai forduló sikeres lesz-e vagyelbukik, a hagyományos globális kereske-delem korszaka, ami általános megegye-zést igényel 150 nemzettől, a végéhezért. A világgazdaság túl gyorsan változikahhoz, hogy 5–7 évig várjon arra, amígaz egyes országok megegyeznek mindenrészletben. Doha után lesz idő egy újmegközelítés kidolgozására, amely össze-hozza a hasonló gondolkodású országo-kat, hogy egy sor, különböző megállapo-dást hozzanak be a WTO-ba. Azoknak akormányoknak, amelyek hajlandók ha-ladni a korral, lehetőségük nyílna arra,hogy csökkentsék a kereskedelmi akadá-lyokat, és ennek következtében nem kellmajd kivárniuk, míg a konszenzus ered-ményes lesz.

Először is az EU-nak és az USA-nakkönnyebb bejutást kellene biztosítania afejlődő országok termékeinek. A jelenle-gi önkényes és gyakran egymásnak el-lentmondó szabályokat, amelyeket azUSA és az EU alkalmaz preferenciálisprogramjaikon keresztül, ki kellene cse-rélni egyetlen törvénycsomagra, amelybiztosítja a megegyezést és a legmaga-sabb fokú piachozzáférést a fejlődők szá-mára.

Az EU-nak és az USA-nak ezen kívülössze kellene gyűjtenie a hasonló gon-dolkodású országokat, akikkel összefog-va a következő tíz évben megszüntethe-tőek lennének az árukereskedelembenés a szolgáltatások nemzetközi áramlásaterén fellelhető akadályok. Amint a vá-mok és egyéb nem tarifális akadályokcsökkentésében megállapodnak, az elő-nyök minden WTO tagra kiterjednek alegnagyobb kedvezmény elvén keresz-

tül. Ha azonban az egyes országok po-tyautasként a WTO-n kívül folytatjákkereskedelmi tevékenységüket, akkor agazdaságuk számára döntő termékeketki kell majd zárni a liberalizáció előnye-iből. Sőt mi több, az EU-nak és az USA-nak más WTO tagokat is toborozniakellene, hogy liberalizálják a piachozvaló hozzáférést egyes technológiaspe-cifikus szektorokban, mint például a na-notechnológiában. Ezeknek a szektori-ális megállapodásoknak az előfeltételelenne a WTO szabályaihoz való szigorúragaszkodás.

Ahhoz, hogy ez a törekvés eredmé-nyes legyen, az USA-nak és az EU-nakmeg kell erősítenie a bilaterális kapcsola-tait – ennek legfontosabb lépése egy aka-dálymentes befektetésről szóló egyez-mény aláírása lenne. Különösen az USA-nak és az EU-nak kellene megszüntetnieminden befektetést korlátozó intézke-dést, például amelyeket az USA rótt ki alégitársaságokra vagy a telekommuniká-ciós szektorra. A befektetések, és a finan-szírozási folyamatok előtti akadályokmegszüntetésével az USA jelezné a pia-coknak és a kormányoknak, hogy nyitotta befektetések és a kereskedelem iránt.

A legkevésbé drámai változtatásokat aG8, a Nemzetközi Energia Ügynökség ésaz OECD igényli. Ugyanakkor ezeket aszervezeteket is nyíltabbá lehetne tenniazáltal, hogy bizonyos kulcsfontosságúfejlődő országok számára tagságot bizto-sítanak.

Az USA és az EU csak azáltal tudjákkijelölni az új globális gazdaság útját, hamegosztják a hatalmat a feltörekvő nem-zetekkel, így elkerülhetik, hogy a világegyre védekezőbbé és megosztottabbáváljon. Választaniuk kell, hogy vezető ha-talmak maradnak, vagy végérvényesenlemaradunk.

HOLECZ FATIME


A Világbank jelentése szerint 2007 áprili-

sában a napi 1 vagy kevesebb dollárból

élő szegények száma 986 millió volt. Ez a

mutató most először csökkent 1 milliárd

alá. Ezt a megállapítást Abhijit Banerjee

és Esther Duflo a MIT (Massachusetts Ins-

titut of Technology) kutatói cikkükben

retorikai fogásnak ítélték, mivel szerin-

tük a szervezet a szegénység kritériu-

mait önkényesen határozta meg.

A Világbank a világ fejlődéséről szóló1990. évi jelentésének készítése soráncélul tűzte ki a szegények számának meg-határozását. A szegénység kritériumai-nak újbóli definiálása helyett azonban afelkért közgazdászokból álló csoport,Martin Ravallion vezetésével összegyűj-tött 33 már létező szegénységi küszöbötés ezeket egyesítette.

A különböző országok szegénységiküszöbei nem feltétlenül pénzben voltakkifejezve, például Indiában szegénynekszámított mindenki, aki 2250 kalóriánálkevesebbet fogyasztott naponta. Ez meg-felelt egy 1960-as árakon naponta 15 rú-piát költő vidéki indiainak, illetve egy1985-ös árakon naponta 23,14 dollártköltő USA-béli állampolgárnak.

A különböző pénznemek összevoná-sával vásárlóerőben fejezték ki az embe-rek anyagi helyzetét. Az így megalkotottdollár/nap koncepció azonnal viták soro-zatát indította el, amely azóta is tart.

2000-ben a Világbank 189 ország általaláirt millenniumi fejlesztési céljai köztszerepelt a napi 1 dollárból vagy keve-sebből élők arányának megfelezése, deezt a küszöböt később Ravallion felülbí-rálta, 1993-as árakon számolva 1,08 dol-lárra (ez 2007-es árakon számolva 1,53dollárnak felel meg).

Banerjee és Duflo 13 háztáji felméréssegítségével készített tanulmányt a napi1 vagy kevesebb dollárból élők helyzeté-ről. A felméréseket ElefántcsontparttólMexikóig készítették el és a 2 indiai hely-színen – az udaipuri farmokon és ahyderabadi szegénytelepeken – maguk aszerzők végezték el a kutatást.

A kutatók tapasztalatai szerint a sze-gények nem sokat panaszkodtak (az uda-ipuri lakosok 9 százaléka mondta azt,hogy életük alapvetően boldogtalan),bár lett volna rá okuk. Sokan küszködnekaz éhséggel (az udaipuri férfiak 65 száza-léka alultáplált), a lakosság több mint fe-le vérszegény, körülbelül 70 százaléknakromlott a látása.

A felmérés szerint a tipikus szegényháztartás 30 százalékkal többet költhet-ne élelmiszerre, ha nem áldoznának al-koholra, cigarettára és különböző szer-tartásokra. (A házasságra, temetésre, val-lási ünnepekre költött pénz egy háztar-tás költségeinek 10 százalékát teszi ki).Ezt a költekezést valószínűleg a társadal-mi megfelelési vágy kényszeríti ki.

A szerzők nemcsak a kiadási oldaltvizsgálták, hanem a bevételek forrásátis. Indiában az egyszerű farmertől a kis-vállalkozóig a szakképesítés és az ará-nyos munkavégzés hiánya figyelhetőmeg. Az udaipuri farmerek csak 50 szá-zalékának fő bevételi forrása a birtoka,nyugat-bangladeshben pedig egy tipi-kus családban hárman dolgoznak 7munkakörben.

A fejlesztést végző szakemberek köré-ben reményre ad okot az a megállapítás,hogy a szegény emberek általában tudatá-ban vannak annak, hogy mi a jó nekik ésigyekeznek ennek megfelelően cseleked-ni. A felmérések szerint ezeknél a csalá-doknál a hatékonyság elmaradását nem azaránytalan munkavállalás okozza, hanem ahitel-, biztosítási és földpiacok tökéletlen-sége.


Újabb nap, újabb 1,08 dollárECONOMICS FOCUS: ANOTHER DAY, ANOTHER $1.08

THE ECONOMIST, 2007. ÁPRILIS 26.

Megválaszolatlan kérdés ugyanakkor,hogy miért tapasztalható egyfajta vona-kodás a szegények részéről azután is,hogy megmutatták nekik a hatékonyabbmunkavégzés módját. Például miért ra-gaszkodnak a régi, bevált haszonnövé-nyeikhez a ghánai farmerek, ha az ana-násztermesztés 2,5–3-szoros hasznot ishozhatna számukra. (http://www.economist.com/finance/

displaystory.cfm?story_id=9080048)

HORVÁTH MÁRTA–PONGRÁCZ NORMAN

Hitler gazdaságpolitikája hosszú ideig a

keynesi gazdaságpolitika egyik alapve-

tő példájának számított, de időközben a

gazdaságtörténészekben kételyek fogal-

mazódtak meg e tézis helyességét illető-

en. Újonnan született művek mutattak

rá arra, hogy kezdetben a nemzetiszoci-

alista politika középpontjában nem a

munkahelyteremtés, hanem a fegyver-

kezés állt. A munkanélküliség felszámo-

lása csak a háborús készülődés egyik

mellékterméke volt.

Egy rádióriporter lelkesedéssel telihangon közölte hallgatóival: „A Führeréppen délre, a csodálatos és fényes biro-dalmi autópálya irányába tekint.” 1935május 19-et írunk. Adolf Hitler megnyi-totta Frankfurt és Darmstadt között az újbirodalmi autópálya első 22 kilométeresszakaszát.

A mai napig él az első autópálya fel-építését kísérő nemzetiszocialista propa-ganda hatása. Napjainkig fennmaradt amítosz, hogy Hitler ezzel elsősorban amunkanélküliséget számolta fel. A gazda-ságtörténészeket is máig foglalkoztatja anáci gazdaságpolitika témája. Ennek leg-

utóbbi példája Adam Tooze brit gazda-ságtörténésznek a „Pusztítás közgazda-

ságtana” címmel megjelent nagyszabásúműve, amely mintegy ezer oldalon ismer-teti a nemzetiszocializmus gazdaságánaktörténetét.

Az 1933 és 1939 között fennálló gaz-dasági egyensúly a legfőbb oka annak,hogy a tudomány máig is ekkora érdeklő-dést tanúsít a téma iránt. A munkanélkü-liek száma 1933 elején hat millió felettmozgott. Három évvel a náci hatalomát-vételt követően viszont már alacsonyabbvolt, mint a nagy gazdasági világválságelőtt, 1928-ban. 1937-ben a munkanélkü-liek száma átlagosan 1 millió alatt volt,ami tulajdonképpen teljes foglalkozta-tást jelentett. Az 1930-as évek Németor-szágában gazdasági csodáról beszéltek.

Ma a történészek egyetértenek abban,hogy a hitleri uralom első hat événekgazdasági fellendülése a háború és a nép-irtás nélkül elképzelhetetlen lett volna.Tooze arra is rámutat művében, hogy anemzetiszocialista politika középpontjá-ban nem a munkahelyteremtés, hanem afegyverkezés állt. A munkanélküliség fel-számolása csak a háborús készülődésegyik melléktermékét jelentette.

Két nappal hivatala átvételét követő-en Hitler munkát és kenyeret ígért az em-bereknek egy rádióbeszédben. Ekkor amunkanélküliek száma – a hivatalos ada-tok szerint – már átlépte a hatmillió főt,a munkanélküliségi ráta elérte a harmincszázalékot. A reál-GNP 27 százalékkalvolt alacsonyabb az 1928-as értéknél, aberuházások az 1928-as érték egyharma-dára estek vissza. Az ipari termelés ala-csonyabb volt a világválság előtti érték60 százalékánál, az építőipar 14 százalék-ra esett vissza.

Valójában már a hatalomátvétel előtt,1932 közepétől voltak olyan jelek, ame-lyekből arra lehetett következtetni, hogya visszaesés elérte a legmélyebb pontját.


Ágyúk vaj helyettJÖRG LICHTER: KANONEN STATT BUTTER.

HANDELSBLATT, 2007. JÚNIUS 25.

Innentől kezdve a vállalatok és a fogyasz-tók várakozásai – amelyben fontos szere-pet játszott a konjunktúra javulása is –optimistábban alakultak, 1933 elejénmár a „változás szele” uralkodott Német-országban. Ráadásul a termelési ténye-zők rendkívül alacsony kihasználtsága tö-kéletes alapot szolgáltatott egy anticikli-kus gazdaságpolitikához. Ehhez adódikmég hozzá, hogy Németország akkori-ban majdnem teljesen zárt nemzetgazda-ság volt, ahol a külkereskedelem és a de-vizakereskedelem erőteljes állami kont-roll alatt állt, emiatt az erőforrások kül-földre való kiszivárgása nem fenyegette akonjunktúrapolitikát.

Heinrich Brünning birodalmi kan-cellár a harmincas évek elején a gazdasá-gi világválság ellenére kiegyensúlyozottállamháztartás fenntartására törekedett(prociklikus gazdaságpolitika), ami mégtovább rontotta a helyzetet. 1931-ben és1932-ben költségvetési többlet eléréséttűzték ki célul. Elsőként Brünning utó-dai, Franz von Papen és Kurt von

Schleicher nyúltak az állami konjunktúra-politika eszközéhez, de kezdetben mégcsak nagyon óvatosan.

Hitler idején, 1936-ig a költségvetésideficit évente átlagosan a GNP 4,3 száza-lékára rúgott. Beruházásokra elsősorbanaz építőiparban került sor, ahol a multipli-kátorhatás közgazdaságilag a legerőtel-jesebben jelentkezett. A legendás autó-pálya-építésnek azonban a propaganda-hatása erősebb volt, mint a reálgazdasági.A közvetlen munkaerőpiaci hatás szerénymaradt. Emiatt viszont a közgazdaságilagsokkal fontosabb birodalmi vasút építésé-re nem jutott elég erőforrás: a vasúti beru-házások értéke majdnem 50 százalékkalvolt alacsonyabb, mint a nagy világválságelőtt. 1934-től pedig egyre több pénzáramlott a hadiiparba.

A beruházásokat kezdetben nemadókból és államkötvények segítségével

finanszírozták, hanem elsősorban jegy-banki kölcsönökből. Híres a hadiipar fi-nanszírozására létrehozott MeFo-váltó,

amelyet 1934-től bocsátottak ki. Az álla-mi megrendelések ellenértékét – egymeghatározott kereskedelmi bank vagy aMeFo (Metallurgische Forschungsan-stalt) által 5 éves lejárattal kibocsátott –váltókkal egyenlítették ki. Ezeket, a ha-gyományos kereskedelmi váltókhoz ha-sonlóan, a jegybanknál lehetett leszámí-toltatni.

A túlzott mértékű deficitpolitika kö-vetkeztében 1939. január elején a jegy-bank „meghúzta a vészharangot”. Ekkor aközponti bank igazgatósága levélben for-dult Hitlerhez, hogy fejezze be a korlát-lan állami költekezést, mert ez a birodal-mat a pénzügyi összeomlás szélére so-dorta és a jelenlegi politika már a nem-zeti valuta stabilitását is veszélyezteti. Alevél nem érte el a kívánt hatást Hitler-nél. Két héttel később Hjalmar Schachtjegybankelnök lemondott. Szolidaritás-ból több igazgatósági tag is otthagyta hi-vatalát, de a politika ennek hatására semváltozott semmit.

Máig vita tárgyát képezi történészek ésközgazdászok körében egyaránt, hogyHitler gazdaságpolitikájának első éveit jel-lemezték-e keynesi vonások. Joan Ro-

binson véleménye szerint Hitler, John

Maynard Keyneshez hasonlóan, megol-dotta a munkanélküliség problémáját, snekünk már csak az e mögött megbújó in-dítékok tisztázásával kell foglalkoznunk.

Tény azonban, hogy Keynes híresművét, az Általános elméletet csak 1936végén adták ki először. Keynes érvelésé-nek lényege: ha a vállalatok – a pesszi-mista értékesítési várakozások miatt –nem hajlandók elégséges mértékben be-ruházni, akkor az állam feladata, hogyberuházóként lépjen fel a gazdaság fel-lendítése érdekében. A pótlólagos keres-let megteremtéséhez az államnak hitele-


ket kell felvennie, hogy ezek segítségévelújabb beruházásokat tudjon végrehajta-ni. Ennek hatására növekszik a termelés,ami új munkahelyeket teremt, és ezáltalnöveli a jövedelmeket. Ennek következté-ben emelkednek a fogyasztói kiadások,ami a kereslet növekedését jelenti A ke-resletnövekedés pedig további termelés-és jövedelemnövekedést okoz.

Németországban a harmincas évekelején Heinrich Dräger, Robert Fried-

lander Prechtl, Ernst Wagemann és Wil-

helm Lautenbach közgazdászok Keynes-hez hasonló gondolatokat fogalmaztakmeg: szintén egy hitelekből finanszíro-zott anticiklikus állami gazdaságpolitikátajánlottak a válság megoldására. A „né-met keynesianisták” javaslatai 1932 köze-péig a polgári kormányzópártoknál sü-ket fülekre találtak.

A háború utáni Németországban atúlélők átvették az uralkodó értelmezésta Harmadik Birodalom gazdasági- éspénzügypolitikájáról. Wilhelm Grot-

kopp, Gerhard Kroll, Wilhelm Lauten-bach és a későbbi gazdasági- és pénzügy-miniszter Karl Schiller kifejezetten hang-súlyozta a keynesi jelleget.

A gazdaságtörténészek körében ma is„terítéken van” a kérdés. Egy berlini gaz-daságtörténész, Albrecht Ritschl rámuta-tott arra, hogy Hitler gazdaságpolitikájasemmi esetre sem volt extrém módonexpanzív. A második olajválság idején,1979 és 1982 között az átlagos éves költ-ségvetési deficit a GNP 5,9 százalékát tet-te ki, miközben a nemzetiszocialista Né-metországban 1936-ig ez az érték csak4,3 százalék volt.

Ritschl fő érve a megemelt állami ki-adásoknak köszönhető keynesi gazdasá-gi fellendülés tézise ellen a következő: aköltségvetési deficit terhére történő köl-tekezés ellenére az 1933–1939 közöttináci Németországban egyetlen olyanidőszakot sem találunk, amikor önmagát

továbbvivő gazdasági fellendülés követ-kezett volna be. Itt – ellentétben akeynesi modellel – az állami kereslet-élénkítés nem gyűrűzött át a magángaz-daságba, és nem okozta a háztartások fo-gyasztásának emelkedését. Épp ellenke-zőleg: a fogyasztási kiadások aránya anemzeti terméken belül az 1928-as érték75 százalékáról 1936-ig annak 65 százalé-kára esett vissza. Nem csak relatív, ha-nem abszolút értelemben vizsgálva iscsökkent az életszínvonal Németország-ban, mivel a gazdaság teljesítménye ek-kor a nagy világválság előttinél is alacso-nyabb volt. A keynesi modellben szerep-lő, a privát háztartásoknál fellépő erőtel-jes kereslet-növekedés – Ritschl vélemé-nyének megfelelően – a nemzetiszocia-lista német gazdaságból hiányzott. Né-metországban ágyúkat gyártottak vajhelyett. Tehát a fentiekből levonhatjuk akövetkeztetést, hogy az elvesztett háborúnélkül ez a gazdaságpolitika életképte-lennek bizonyult volna.

HEGEDŰS ANITA

Az Amerikai Egyesült Államok gazdasá-

gával kapcsolatos, széles körben elterjedt

szóbeszédek gyakran messze állnak a va-

lóságtól. A néhány gazdasági szakértő ál-

tal rendszeresen keltett pánik ellenére ez

a gazdaság stabil, nincs szüksége folya-

matos beavatkozásokra ahhoz, hogy

összeomlása elkerülhető legyen. E nagy

és összetett rendszer szereplői ugyanis

minden nap milliárdnyi döntést hoznak

annak érdekében, hogy saját és családjuk

életét, valamint üzleti vállalkozásukat

jobbá tegyék. A következőkben öt elter-

jedt féligazságról rántjuk le a leplet.


Öt makroökonómiai mítoszEDWARD C. PRESCOTT: FIVE MACROECONOMIC

MYTHS.

THE WALL STREET JOURNAL, 2006. DECEMBER 11.

1. A monetáris politika hirtelen gazda-

sági fellendüléseket és krachokat idéz

elő.

A kilencvenes évek egyik rejtélye,hogy hogyan lehet megmagyarázni anagyarányú amerikai gazdasági fellendü-lést, amikor a tőkebefektetések – a nem-zeti számlák tükrében – csak mérsékeltütemben nőttek. Kiderült, hogy a magya-rázatot nem a monetáris politika adja.Egy nemrégiben megjelent tanulmány-ban Alan McGratten és jómagam kimu-tattuk, hogy a kilencvenes években anem kézzelfogható tőkebefektetés ará-nya – beleértve a K+F-et, a fejlődő új pia-cok megszerzését és az új üzleti szerveze-tek kiépítését – elérte a GDP 4 százalé-kát, s így a normális szint fölött volt. Ez akülönbség kulcsfontosságú a kilencve-nes évek amerikai növekedési rátáinakmegértésében.

A krachokkal kapcsolatban megdönt-hetetlennek tűnik az a feltételezés, hogya szigorú monetáris politika okozta az1978–1982 közötti recessziót. E hiede-lem elfogadásához azonban annak is tel-jesülnie kell, hogy szoros kapcsolat van amonetáris politika és a reálgazdasági ak-tivitás között: ez a kapcsolat viszont arendelkezésre álló történeti adatok alap-ján egyáltalán nem nyilvánvaló.

2. A GDP növekedése a kilencvenes

években rendkívüli mértékű volt.

Az adatok alapján 1996-tól 1999-ig aGDP 3,8 százalékkal nőtt, kb. a hetvenesévek elejei 3,9 százalékkal megegyezően,de kisebb mértékben, mint a hetvenesévek közepén tapasztalt 5,5 százalék. Haszámolunk a nem-mért befektetéssel és 4százalékpontot hozzáadunk a kilencve-nes évek éves növekedési üteméhez, akapott érték még mindig elmarad anyolcvanas évek boom-jától és meg semközelíti a hatvanas évekét, amelyeket azadócsökkentések magyaráznak. Tehát

óvatosnak kell lennünk, ha a kilencvenesévek gazdasági növekedésére pontos ma-gyarázatot keresünk, mert könnyen tévestanulságokat vonhatunk le. Bár igaz,hogy a kilencvenes évek a vártnál na-gyobb arányú fellendülést hoztak, de nefeledkezzünk meg arról, hogy történelmiösszefüggésében érdemes vizsgálni eztaz időszakot.

3. Az amerikaiak nem takarékoskod-

nak.

Ez az állítás egy makacs tévhit, ami atakarékoskodás téves értelmezésébőlered. Ahhoz, hogy a megtakarításokrólhelyes képet kapjunk, a jövedelemhez vi-szonyított vagyont kell vizsgálnunk. Amegtakarítások és befektetések mérésé-re hagyományosan szolgáló nemzetiszámlák több olyan tételt is mellőznek,amelyek a megtakarítások pontos méré-se szempontjából nem elhanyagolható-ak. Ha pontos képet szeretnénk arról,hogy mennyit takarítanak meg az embe-rek, először meg kell vizsgálnunk, hogymekkora a vagyonuk. E tekintetben azamerikaiak ma ugyanannyit takarítanakmeg, mint amennyit mindig is tettek.Nem mondhatni, hogy nem takarékos-kodnak, máskülönben ugyanis csökken-ne a jövedelmükhöz viszonyított vagyo-nuk.

4. Az amerikai államadósság nagy

Ezen állítás tisztázásakor a kulcsfon-tosságú mérce a magánkézben tartott ka-matozó államadósság. A történeti adatokszerint a jövedelemhez viszonyított, ma-gánkézben lévő kamatozó adósság a II.világháború alatt tetőzött, a hetvenesévek elejére visszaesett, a kilencvenesévek elején ismét emelkedésnek indult,majd 2003-ra újra csökkenő pályán volt.Számértéke a többszöri emelkedés elle-nére azonban még mindig a hatvanasévek elejének a szintjén van, és alacso-


nyabb, mint az jellemző volt a nyolcvanasés a kilencvenes években. Ez az adósság-szint sem akkor nem volt aggasztó, semmost nem az. Történelmi perspektívábóltekintve tehát az amerikai államadósságnem nagy.

5. Az amerikai államadósság a felnö-

vekvő generációk terhe

Az amerikaiak már elfeledkezhetné-nek bűntudatukról – legalábbis a állam-adóssággal kapcsolatosan – mert jobb ahelyzet, mint ahogyan azt a legtöbbengondolják. Az államadósságnak ugyanis– a jelenlegi demográfiai viszonyokatfeltételezve – az optimális szintje, amelya munkaerőpiacra belépő új generációkjólétének maximalizálásához szükséges,kétszerese a GDP-nek. Jelenleg a magán-kézben lévő amerikai államadósság kb.30 százaléka a GDP-nek, és ha a társada-lombiztosítási kötelezettségeket is bele-értjük, akkor 1,6-szorosa. Akármelyik ér-téket is vesszük alapul, kijelenthetjük,hogy az Egyesült Államokban nemhogynem túl nagy, de túl kicsi az államadós-ság. Ha az amerikaiaknak aggódniuk iskell az unokáik miatt, amiatt nem kéne,hogy mennyi adósságot hagynak rájuk.Még akár növelniük is lehetne valame-lyest az adósságot, hogy biztosítsák sajátnyugdíjas éveik anyagi hátterét.

A fenti öt hiedelem tisztázása után ér-demes levonni a következő tanulságo-kat.

A történelmi összefüggés nélküli gaz-dasági elemzéseket mindig egy kiskétkedéssel érdemes fogadnunk.Az aktuális adatok gyakran nem jóiránymutatók a hatékony gazdaságpo-litika alakításához. Az előremutatógazdaságpolitika kialakításához érte-ni kell a múltat.A gazdaságnak ésszerű szabályozásmellett érdemes működnie, és e sza-bályozáson nem szükséges alapos in-

dok nélkül, gyakran változtatni. Egystabil alapokon álló, megfelelően sza-bályozott gazdaság fellendülése nemmarad el.

(Prescott a Minneapolisi Federal Reserve

Bank pénzügyi tanácsadója és az Arizo-

na State University közgazdász profesz-

szora, 2004 közgazdasági Nobel-díjasa.)

BALOGH TAMÁS LÁSZLÓ

Sok közgazdász számára a szabadke-

reskedelembe vetett hit megkérdőjelezé-

se felér a darwini konvenció hihetőségé-

nek kétségbevonásával. Amerikában

őrültnek tekintik azokat a tudósokat,

akik ki merték fejezni a szabad verseny

előnyeiben való kételkedésüket.

Az elmúlt hónapok során heves szó-csata indult az amerikai közgazdászokkörében. A vita tárgya az egyetemi taní-tás módszerei és az elmélet washingtonigyakorlatba való ültetése volt. Tudniillikaz utóbbi egyértelműen megkérdőjelezia szakma dédelgetett elképzelését az álla-mi be nem avatkozásról.

Alan S. Blinder, a Princeton Egyetemprofesszora és a FED elnökhelyettesearról nyilatkozott, hogy napjainkban aközgazdászok túlzott figyelmet szentel-nek az ideológiának, s elméleteik gyak-ran a tények fölé kerekednek. Blinderegyik kijelentése, – amely szerint ebbenaz évben akár 30–40 millió amerikai vál-hat munkanélkülivé a felgyorsuló beván-dorlás következtében – csak fokozta e vi-tát. Meglepő módon már ezzel a szabad-kereskedelem abszolút előnyeit megkér-dőjelező mondattal is csodálkozást vál-


Terítéken a közgazdaságtanparadigmaváltása

PATRICIA COHEN: IN ECONOMICS DEPARTMENTS,

A GROWING WILL TO DEBATE FUNDAMENTAL

ASSUMPTIONS. THE NEW YORK TIMES, 2007. JÚLIUS 11.

tott ki kollégáiból. Saját bevallása szerintmeg kellett tanulnia, hogy bárki, aki akárburkoltan is kétségbe vonja a szabadke-reskedelem hasznát, „eretnekké” válik amainstream közgazdászok körében.

És a szabadkereskedelem nem is azegyedüli dogma a közgazdaságtanban –vélik a Blinderhez hasonló gondolkodá-sú közgazdászok. „Dogmatikus hit” övezia piac működésébe való be nem avatko-zást is. A mainstream közgazdászokugyanis rossz szemmel nézik a minimál-béreket és az iparpolitikát, nem is beszél-ve az árszabályozás különböző eszközei-ről. A kritikusok szerint azonban e meg-győződések csak ártanak a tudomány-nak: „elnyomják a hagyományos kreatívgondolkodást és hozzájárulnak a politi-kai viták torzulásához.” Ahogy ezt találó-an David Card, a Kaliforniai Egyetemprofesszora, a minimálbér hatásainakúttörő kutatója is megjegyzi: „Könnye-dén elveszítheted a belépőt az élvonalbe-li közgazdászok társaságába, ha nem azthangoztatod, hogy az árszabályozás arossz és a szabadkereskedelem a jó meg-oldás.”

Ennek köszönhetően a legtöbb köz-gazdász még napjainkban is hű maradt aneoklasszikus modellhez. Philip J. Reny,a Chicagoi Egyetem Közgazdaságtudo-mányi Tanszékének vezetője – aki sajátbevallása szerint még hisz e diszciplínatöbb alapösszefüggésében is – arról nyi-latkozott, hogy bár a szabadkereskede-lem elmélete figyelmen kívül hagyta aszemélyes előítéleteket és a matemati-kai modellekkel nehezen leírható esete-ket, mint minden tudományág, ez a te-rület is, lassan, de változik. Bizonyítékokesetén pedig ez az elmozdulás csak erő-södhet.

Mivel a jövedelemegyenlőtlenség, aszabadkereskedelem és a protekcioniz-mus kérdései már a mindennapi politi-ka szerves részeivé váltak, egyre több tu-

dós csatlakozott a közgazdasági alap-összefüggések körüli vitához. A koráb-ban idézett Blinderhez hasonlóan olyankiváló közgazdászok, mint Lawrence H.

Summers és a Nobel-díjas George A.

Akerlof is szóltak a laissez-faire gazdasághátrányairól.

Hasonló állásponton van Robert B.

Reich is, aki szerint a növekvő jövedelem-egyenlőtlenség és az erőforrások nemoptimális allokációja miatt „butaság len-ne napjainkban is érvényesnek tekintenia 30 évvel korábbi szabadkereskedel-met.” A szabad piacok körülményei a glo-balizáció és a kommunikáció forradalmá-nak következtében teljesen megváltoz-tak. A XXI. században a költség-haszonelmélet már számos korlátba ütközik. Ígyazon közgazdászok, akik kérdőre vonjáka szabadkereskedelem elméletét, napja-ink valóságáról beszélnek – véli a közös-ségi gazdaságtan professzora, aki koráb-ban Bill Clinton tanácsadója is volt

Ugyanakkor a mainstreamtől való el-távolodás mértéke közgazdászról köz-gazdászra változik. Dani Rodrik, a Har-vard professzora például arról nyilat-kozott, hogy bár munkájában a főáramúközgazdaságtan eszközeire támaszko-dik, ő maga nem hisz a szabadkereske-delem mindenhatóságában és nem vetiel az állami beavatkozás fontosságátsem. Más közgazdászok azonban mégennél is radikálisabb irányvonalat kép-viselnek, s elválnak a mainstream elmé-leti alapjaitól is.

Így míg Blinder, Card és Rodrik ebbőla szemszögből „csupán” eretnekséggelvádolhatók, az utóbbi csoport kiérde-melte a „heterodox” elnevezést. S bár ekifejezés jelentése nem kellően tisztá-zott, Federic S. Lee, a Missouri-KansasCity Egyetem professzora és a „Hetero-dox Közgazdaságtan Hírleveleinek” szer-kesztője azon közgazdászokat sorolja ecsoportba, akik elutasítják a Milton


Friedman nevéhez fűződő, s RonaldReagan által a Fehér Házban is meghono-sított neoklasszikus modellt. A hetero-dox ellentábor többnyire e neoklasszi-kus modell piaci egyensúlyra vonatkozóelméletét és matematikai módszertanáthelyezi nagyító alá, s kérdőjelezi meg an-nak alkalmazhatóságát.

Kétségtelen, hogy a heterodox köz-gazdaságtan népszerűsége a XXI. század-ban napról napra nő. Mr. Lee becsléseiszerint az amerikai közgazdászok (szá-muk körülbelül: 15 000) 5–10 százalékaheterodox, s soraikban mind a baloldal,mind a jobboldal képviselteti magát (je-len vannak postkeynesiánus, marxista, fe-minista és szociológus-közgazdászok is).

A heterodox közgazdászok kifogásol-ják, hogy a neoklasszikus modell náluknagyobb befolyással rendelkező képvise-lői – akik mellesleg az amerikai egyete-mek vezető professzorai és tekintélyeslapok szerkesztői –, majdnem mindigkizárják „ellenfeleiket” a közgazdaságiéletből. Csak nagyon kevés egyetem,mint például az Amherst Massachusetts-ben, a New York-i Új Iskola és a Missouri-Kansas City Egyeteme – várják szívesen aheterodox kollégákat is. Ezen intézmé-nyek azonban inkább csak kivételek.

Az általános hozzáállást jól tükröziCard végzős diákjainak esete. Bár ő magasemmiképp sem tekinthető szélsőségesközgazdásznak, minimálbér-kutatásaiszámos problémához vezettek. Többekközt tanítványai állásinterjúján több kol-légája is kétségbe vonta a professzor ép-elméjűségét. Az esetből okulva Blinderinkább azt tanácsolta tanítványainak,hogy ne az ő példáját kövessék, amennyi-ben elképzelése ellentmond a standardmodellnek.

Blinder véleménye szerint ugyanis ajelenleg domináns paradigmával ellen-tétben egy közgazdász igazi feladata nema modellek gyártása, hanem sokkal in-

kább a valóság megfigyelése kellene,hogy legyen. Christopher Hayes csaktovább hevítette e vitát egy mostanábanmegjelent cikkével, amelyben arról szá-mol be, hogy a heterodox közgazdászokkirekesztése ellenére is, néhány hetero-dox elvnek mégiscsak sikerült beépülniea főáramú közgazdaságtanba.

E vita jeles képviselője a heterodoxközgazdaságtan „védőbástyájaként” em-legetett washingtoni közgazdasági non-profit kutatóintézet egyik tagja, Max B.

Sawicky is, aki arról nyilatkozott, hogy azortodox közgazdászok feladata tulajdon-képpen nem más, mint hogy megtagad-ják az egyetemi állásokat a nem main-stream közgazdászoktól, s megtisztítsák alegfontosabb folyóiratokat az alsóbbren-dű, „inkorrekt” nézetektől.

Ezen a ponton azonban Rodrik véle-ménye eltér Sawicky és Blinder nézete-itől. A globalizáció hátrányainak egyik főszószólója ugyanis amellett foglal állást,hogy az alapösszefüggések elfogadásá-hoz igen is nagymértékű befogadókész-ségre volt szükség a tudományágon be-lül. Véleménye szerint a probléma kívül-ről adódik, amikor a közgazdászoktólegyenesen elvárják, hogy dicsőítő éneke-ket zengjenek a szabadkereskedelem vív-mányairól. A legtöbb főáramú közgaz-dász ezért úgy véli, még a legkisebb ké-tely vagy szkeptikus észrevétel is csakpuskaport jelenthetne a „barbárok” szá-mára, akik saját maguk hasznára fordíta-nának e megjegyzéseket.

Ez a tény sok aggodalomra adott okotRodrik számára is, míg végül egy naponfelismerte, hogy „a barbárok mindigmindkét oldalon vannak.” A tudósnaknem arra kell törekednie, hogy e csopor-tok közül valamelyik oldalára álljon. Aprofesszor bevallása szerint e nagy „felfe-dezése” óta végre sokkal jobban tudaludni…

GOLODJUK VITA


Egy olasz tanulmány az egyik legnép-

szerűbb tandíj-ellenes érvet elemezte:

eddig úgy tartották, hogy a tandíj a fel-

sőfokú tanulmányokat sokkal inkább

meghoszszabbítja, mintsem megrövidí-

ti. Négy olasz közgazdász megállapítá-

sai alapján azonban ennek pont az el-

lenkezője látszik igaznak.

Az egyetemistáknak általában nincs isolyan rossz életük. Ha éppen nem vizsga-időszak van, akkor a rájuk háruló munka,mennyiségét és minőségét tekintve,nagyjából átlátható, a szünetek hosszúak,és sok lehetőségük adódik arra, hogy sza-badidejüket hasonló beállítottságú társa-ikkal töltsék el. Ez persze csak közhelyazok számára, akik tanulmányaikat leg-alább annyira komolyan veszik, mint má-sok a hivatásukat. Másrészt viszont úgytűnik, hogy sokan mégsem használják kiteljes mértékben képességeiket, és egye-temei tanulmányaik évekkel kitolódnak.

Négy olasz közgazdász, Pietro Gari-baldi, Francesco Giavazzi, Andrea Ichinoés Enrico Rettore, azt vizsgálta, hogy mi-lyen hatással van a tandíj nagysága és idő-beli eloszlása a tanulmányok időtartamá-ra. Nemzetközileg ugyanis az egyetemis-ták körében egyre inkább bevett gyakor-lattá vált a tanulmányok kötelező hosszá-nak – nem is kismértékű – meghaladása.

A tandíjak bevezetésével kapcsolatosheves viták során az egyik, sőt talán a leg-gyakrabban elhangzó ellenérv, hogymeghosszabbíthatják az egyetemi képzésidőtartamát, mert egyes diákoknak ígytöbb idő szükséges ahhoz, hogy megél-hetésük mellett a tandíjak befizetéséhezszükséges pénzösszeget is megkeressék.

Ha ez valóban így lenne, akkor a tan-díjak bevezetése mindenfajta társada-lompolitikai megfontolás fényében is ér-telmetlennek tűnne. Ugyanis az egyete-misták, akik a kelleténél hosszabb ideigtanulnak, drága kapacitásokat foglalnakle. Tekintettel arra, hogy a tandíjak általá-ban a legkevésbé sem fedezik az oktatásköltségeit, könnyen előfordulhat, hogyígy az állam kasszájából több folyik ki,mint be.

Sokkal inkább valószínű azonban az afelállás, hogy az államilag támogatott(tandíjmentes) tanulási lehetőség csábít-ja az egyetemistákat és főiskolásokat ar-ra, hogy nyugodtabban álljanak a dolgok-hoz és a szükségesnél tovább időzzenekaz egyetemek padjaiban.

A négy kutató a milánói Bocconi Egye-tem adatai alapján megvizsgálta, hogyanbefolyásolja a tandíj nagysága a tanulmá-nyok időtartamát. Erre a célra a Bocconinagyon is megfelelő: az éves tandíjak adiákok és szüleik jövedelmétől függően715 euró és 6 100 euró között mozognak.A kutatók azoknak a diákoknak az adataitelemezték, akik szülei a magasabb jöve-delemi kategóriákba tartoznak. Emögöttaz a feltevés húzódik meg, hogy ezen diá-kok anyagi helyzete között már nincsszignifikáns különbség, az általuk fizetetttandíjak mégis jelentősen különböznek.A sok energiát és munkát igénylő statisz-tikai elemzés eredményeként a kutatókarra a következtetésre jutottak, hogy egy1 000 euróval magasabb tandíj a negye-dik évben azt eredményezi, hogy 80-ról70 százalékra csökken annak a valószí-nűsége, hogy az érintetett egyetemistaegy további évet töltsön az adott oktatásiintézmény falai között. A többet fizetőkrövidített tanulmányi időtartama, vala-mint a záróvizsgák és dolgozatok teljesí-tésének minősége között nem találtak akutatók negatív összefüggést, legalább isa jegyek alapján.


Rákapcsol, aki magas tandíjatfizet

NORBERT HÄRRING: WER HOHE STUDIENGEBÜHREN

ZAHLT, BEEILT SICH AN DER UNI.

HANDELSBLATT, 2007. ÁPRILIS 2.

A tudós kutatók a magasabb tandíjakszámukra is meglepően nagy hatását akövetkezőképpen magyarázzák: „A leg-több esetben a tandíjak térítéséhez szük-séges pénz a szülőktől származik. Őketpedig azzal a ténnyel szembesíteni, hogyegy évvel tovább kell fizetniük, úgy tű-nik, igen csak költséges.” Egy 1 000 eu-rós összeg mindenesetre még mindigszerény ahhoz képest, amekkora jövede-lemveszteséggel járna egyetemista gyer-mekük tanulmányait egy évvel továbbfinanszírozni. A Bocconi-növendékektöbbnyire relatíve gyorsan találnak ma-guknak átlagon felül fizető állást.

A szerzők számára azonban nem is atandíjak léte vagy nem léte a legfonto-sabb kérdés, hanem a tandíjak lehetőlegjobb megszervezésének lehetősége.Ha már egyszer létezik a tandíj, akkornagyságának időben progresszívnak kel-lene lennie – hangzik az adathalmazbólelméletileg levezethető konklúzió. Ha azelején kevesebb, később pedig – különö-sen az utolsó terv szerinti évtől kezdve –többet kell fizetni, akkor a tandíjak ösz-tönző hatását maximalizálhatjuk. Ugyan-is az az összeg, amelyet a diák első évei-ben kifizetett, már történelem, és a ke-mény tanulmányi munka illetve a vi-szonylag kevésbé megerőltető életmódközötti választást nem befolyásolja. A jö-vőbeli kiadásokat illetően azonban más ahelyzet. Az alacsonyabb díjtételek az ele-jén nem csökkentik a tanulás iránti lel-kesedést, mert azok progresszív jellegé-vel mindenki tisztában van, és nem feled-kezik meg arról, hogy később többet kellfizetnie.

A négy szerző azzal számol, hogy egymegfelelő szerkezetátalakítással pozitívmultiplikátorhatásokat lehetne elérni,mivel a diákok körében elterjedt szociá-lis normák egy tudatos és célirányos ta-nulás irányába tolódnának el. Sejtésükhelyességének alátámasztásához külön-

böző tanulmányokat sorakoztatnak fel,amelyek együttesen azt mutatják, hogy asikeres tanulóknak járó jutalmak és en-gedmények olyan diákokat is jobb telje-sítményre ösztönöznek, akik ezekbőlegyébként nem profitálnának. A közgaz-dászok ezt a hatást a „társak hatásának”(peer effect) nevezik.

SZIJJÁRTÓ KLAUDIA

A nem megfelelő verseny akadályozza

leginkább az európai tudományos élet

előrelépését. Az EU-tagországok politi-

kailag elképzelhetetlennek tartják az

élesebb versenyt mindaddig, amíg nem

gyakorolnak rájuk központi hatást,

vagy nem látják be, hogy másoknak is

ugyanígy kell tenniük. Ha a lisszaboni

folyamat megoldást nyújt ilyen jellegű

problémákra az iparban, akkor miért

ne lehetne készíteni egy lisszaboni ter-

vet az egyetemi körökre?

A Lavoce.info 2002-ben indult útjára,a CEPR (Centre for Economic PolicyResearch) akkor már 19 éve működött. ALavoce.info egyértelműen hatást gyako-rolt az olasz gazdaságpolitikai vitákra, aCEPR pedig egyre jobb körülményeketteremt a gazdasági kutatások számáraEurópában. Mégis indokolt a kérdés:javult-e érdemben az olasz gazdaságpoli-tika 2002 óta? Sikerült-e valamennyit be-hozni az Egyesült Államokhoz viszonyí-tott lemaradásból?

Huszonöt évvel ezelőtt nagyon sokkiváló közgazdaságtudományi tanszékvolt az Egyesült Királyságban, de a konti-nensen is akadtak nemzetközi színvona-lú kutatóműhelyek, pl. a CORE (Center


Az európai tudományos életfelpezsdítése

RICHARD PORTES: REINVIGORATING EUROPEAN

ACADEMIA. HTTP://WWW.VOXEU.ORG 07/04/2007

for Operations Research and Econo-metrics) Leuvenben vagy az IIES (Insti-tute for International Economic Studies)Stockholmban. A CEPR egy új hálózatothozott létre, amely kutatóprogramok,konferenciák és tréningek segítségévelösszefogta a kiválasztott közgazdászokat.Létrehozta a kutatók, tudósok közös-ségét. Ezenkívül támogatott néhány, mármeglévő kutatási központot, mint példá-ul az IGIER-t (Innocenzo GaspariniInstitute for Economic Research) aBocconi Egyetemen, az ECARES-t (Euro-pean Center for Advanced Research inEconomics and Statistics) a BrüsszeliLibre Egyetemen, illetve olyan új intéz-mények jöhettek létre általa, mint pél-dául a párizsi DELTA, a toulousi, tilburgiIDEI (Industrial Economic Institute), abarcelonai CREI (Centre de Recerca enEconomia Internacional). Új hálózatokat(pl.: IZA , CESifo) és szervezeteket alapí-tottak, mint például a politikával kapcso-latos kutatásokat támogató FondazioneRodolfo Debenedetti. Az Európai Köz-gazdasági Társaság (European EconomicAssociation) növelte az európai kutatókidentitástudatát és a Journal of the Euro-pean Economic Association című folyó-irat rövid időn belül jó hírnévre tettszert.

Nem kétséges, hogy ez mind szép ésjó. Mégis, a legjobb diákjainkat még min-dig az Egyesült Államokba küldjük dok-tori képzésre, és a legjobbak többségelegalább az első munkahelye kedvéértott marad. Ezenkívül arra sincs bizonyí-ték, hogy a már kint élők között növe-kedne az Európába való visszaköltözésikedv; valamint most még nehezebb euró-paiaknak állást szerezni a híres amerikaiközgazdasági tanszékeken, mint 10 évvelezelőtt volt.

Valamennyire nőtt Európában az em-pirikus kutatás relatív jelentősége, deegyre nagyobb a feszültség a tudomá-

nyos szándék és a politikai indíték kö-zött. Napjainkban a fiatal kutatók egyreinkább a publikálásra koncentrálnak ve-zető folyóiratokban. Ez az átlagszínvonal-nak, az európai közgazdaságtannakhosszú távon jót tesz, de így csak vona-kodva fektetnek energiát olyan kutatá-sokba, amelyek nem eredményeznek rö-vid távon publikációt egy neves tudomá-nyos folyóiratban. Az európai jelenlét en-nek ellenére nem kellően erős a vezetőközgazdasági sajtóban. Az előrehaladáslegnagyobb gátja, hogy nincs megfelelőverseny az európai tudományos életben.Az Egyesült Királyságban „ResearchAssessment Exercise” néven elsőkéntindult verseny az egyetemek között kuta-tási téren – a vizsgált és rangsorolt kuta-tási teljesítmény ugyanis meghatározótényező az egyetemek finanszírozásában.Azonban ezt is az állam, nem pedig a piacalakította ki. Bár a kezdeményezés akutatók számára egyfajta piacot teremt,az egyetemek még mindig jelentősenkorlátozva vannak a nyújtható támogatá-sok terén. Országos fizetési skála van ésaz egyetemeknek nincs hatáskörük önál-ló támogatók szerzésére, valamint a tanu-lók számára sincs igazi piac. A kontinen-sen még rosszabb a helyzet: erősen köz-pontosított a finanszírozás; sem a diákok,sem a tanárok között nem figyelhetőmeg igazi piac vagy verseny, mindenkiinkább helyi embert vesz fel; gyakoriak asajnálatosan alacsony honoráriumok; kis-mértékű az intézmények közötti mo-bilitás; ráadásul a számos EU-program –amelyek a határokon átnyúló kutatásicsereprogramokat támogatják – ellenéresem javult az országok közötti mobilitás.

Ezek a felülről szerveződő EU-prog-ramok sokkal inkább csak tünetei, sem-mint megoldásai az alapvető problémá-nak, az egyetemi piacok hiányának. Aprogramok és tartalmuk kialakításánakfolyamatait a közös nevezőre jutás hatá-


rozza meg, a végeredményt pedig rész-ben politikai megfontolások, földrajzi el-osztás és más, nem tudományos feltéte-lek alakítják. Ha összehasonlítanánk ahelyzetet az amerikai Nemzeti Tudomá-nyos Alapítvánnyal (National ScienceFoundation), Európát tekintve kedvezőt-len eredményre jutnánk. A keretprogra-mok finanszírozása nem segít, ha a pénznagy része másodrangú kutatókhoz ésolyan tudósokhoz kerül, akiknek tehetsé-gük leginkább csak a járadékvadászathozvan.

Továbbá az EU programoknak nincshatása azokra az alapot adó szerkezetek-re, amelyek folyamatosan késleltetik a ki-válósági központok fejlődését, meggátol-ják a támogatásokat, politikailag elfogad-hatatlanná teszik az intézmények, diplo-máik és színvonaluk közötti megkülön-böztetést. Még a maguknak nemzetköziszerepet követelő intézmények sem ren-delkeznek olyan nyílt és alapos felvételirendszerrel, mint az amerikai egyete-mek. Nincs európai közgazdasági tan-szék a legjobb közgazdasági egyetemekettartalmazó nemzetközi listában, de talánaz első tizenötben sem; van azonban kétüzleti iskola (a London Business Schoolés az Insead), amelyek a legjobb ameri-kai intézetekkel versengenek. Az ok egy-szerű: az üzleti iskolák alapvetően a ma-gánszektorban vannak és függetlenek azállami rendszerektől. Nem olyan gazda-gok, mint amerikai társaik, de a piachatározza meg az ottani fizetéseket, éstisztában vannak vele, hogy versenge-niük kell a fennmaradáshoz. A felvételiteljesen nemzetközi, mind lefedettség-ben, mind színvonalban, a tanári kart ésa diákokat tekintve egyaránt. Szívesenemelik ki a többi közül, és egyfajta már-kaként kezelik programjaikat. Erős loja-litást alakítottak ki az öregdiákokban,ami tovább segíti a finanszírozást és ahírnév elterjedését.

Szükség van egy spontán „európaihangra”, ami általánosítja a CEPR ésLavoce.info elért eredményeit. E két kez-deményezés decentralizált és kooperatívtervekből valósult meg, vagyis az európaitudományos életben kell megteremteniaz előfeltételeket.

SZŰCS ÁGOTA

A Handelsblatt.com interjújában az

egyetlen német Nobel-díjas közgazdász,

Reinhard Selten nyilatkozik arról,

hogy szerinte miért idejétmúlt a tradi-

cionális mikroökonómiai elmélet, és

mit kellene helyette kitalálni.

– Ön köztudottan hangos kritikusa a

hagyományos mikroökonómiai elmélet-

nek. Milyen kifogásai vannak az irány-

zat ellen?

– Az ökonómiai mikroelméletet a mainapig az optimum-elv jellemzi. A kísérle-tek mégis azt mutatják, hogy ez már azegyszerű problémáknál sem helytálló, avalóságban pedig egyáltalán nem bizo-nyul igaznak. A neoklasszikus optimalizá-lást valami másra kell lecserélni, ha a gaz-dasági viselkedés magyarázatában továbbakarunk lépni.

– Milyen további építőkövek szüksé-

gesek egy olyan mikroelmélet számára,

amely valóban pótolni tudja az opti-

mum-elvet?

– Jelenleg ez még egyáltalán nem be-látható. Hogy mi minden tartozik ehhez,azt majd csak a további kutatásból fogjukmegtudni. Az emberek a problémákon ál-talában minőségi szempontból gondol-koznak el, sok probléma és döntés egyál-talán nem is számszerűsíthető. A gazda-ságpolitikai viták is leginkább kvalitatív


A hagyományos mikroökonómiahangos kritikusa

REINHARD SELTEN: „MENSCHEN KÄMPFEN OFT MIT

SICH SELBST, WENN SIE ENTSCHEIDEN” – NICOLE

WALTER, HANDELSBLATT, 2007. NOVEMBER 22.

állításokon alapulnak. Az embereknek pe-dig érteniük kell, hogy mi történik. Ezegyben azon célok egyike is, amelyeketBonnban követünk. Például arról is szóvan, hogy miként döntenek az emberekkülönböző helyzetekben, vagy hogyan ha-tározzák meg egyáltalán a célokat. Fontosszempont az is, hogy az emberek gyakranbelső konfliktust élnek át, amikor valamimellett el kell kötelezniük magukat. A ho-mo oeconomicus a hasznát maximalizál-ja, az emberek azonban harcolnak önma-gukkal, amikor döntenek. Ez a vívódásazonban nem tárgya a mikroökonómi-ának, pedig ezt is meg kellene értenünk.

– A puszta racionalitás elfogadásá-

nak a jövőben egyáltalán nincs létjogo-

sultsága?

– A racionalitás egy ideális feltétele-zés, és viszonylag egyszerű döntések ese-tén egy ideig igen hasznos volt. Ha példá-ul az ember 10, 20 vagy 50 euró közülválaszt, akkor egyértelműen maximalizál.Az ilyen jellegű, egészen egyszerű döntés-nél a racionalitás elfogadásának van értel-me. A fontos döntések legnagyobb részeazonban ezzel a szimpla logikával éppenhogy nem magyarázható meg.

– A mai napig jellemző, hogy a gaz-

dasági kutatásban és az oktatásban is

olykor heves az ellenállás a racionalitási

feltevés megsértésével szemben. Hogyan

kell felülkerekednie annak az új mikro-

ökonómiai elméletnek, amelyen Ön is

dolgozik?

– Az ellenállás részben azon alapszik,hogy az elmélet még nem eléggé fejlett.Egyszer azonban hozzá kell látni az új el-mélet kialakításához. Az oktatásban pediga korlátozott racionalitás modelljeit is na-gyon jól meg lehet magyarázni. Én ma-gam a nyugdíjba vonulásom előtt háromelőadást tartottam a korlátozott racionali-tásról és nagyon szívesen tartanék a to-vábbiakban is. De zárthelyi dolgozatokszázainak javítása már túl sok nekem.

– A korlátozott racionalitás elsősor-

ban a mikroökonómiában játszik fontos

szerepet. A makroökonómusok számára

nem is érdekes?

– A korlátozott racionalitás a makro-ökonómiában is nagy szerepet játszik. Pél-dául annak megértésében, hogy az árfo-lyamok miért nem láthatók előre, vagyhogyan állnak elő a sokkok. A makroöko-nómiát igen kevés, nagy befolyással bírószemély döntései határozzák meg. Példá-ul a jegybank szakemberei, a gazdaságiminiszter vagy a nagyvállalatok igazgató-tanácsi elnökei. Ezeknek az emberekneka döntéseit is meg kell értenünk.

ARY TAMÁS

Martin Feldstein, a Harvard Egyetem pro-

fesszora 40 éve folyamatosan publikál a

társadalombiztosítás, adóincidencia, a

folyó fizetési mérleg hiánya, államháztar-

tási deficit, munkanélküliség és segélyezés

témakörében. Reagan időszakában az el-

nök gazdasági tanácsadó testületét vezet-

te, Washingtonban ma is az egyik legbefo-

lyásosabb közgazdásznak tartják. Jelen-

leg is részt vesz a kormány adócsökkenté-

si programjának kidolgozásában, és

emellett a National Bureau of Economic

Research (NBER) igazgatója.

MONETÁRIS POLITIKA

– Legutóbbi cikkében megjegyzi,

hogy a monetáris politika legalább

annyira művészet, mint tudomány,

ahol az előrejelző modellek és mo-

netáris politikai szabályok mellett a

kevésbé egyértelmű döntéseknek is nagy

szerepük van. Mi a véleménye ennek

tükrében a mai monetáris politikáról?


Interjú Martin FeldsteinnelDOUGLAS CLEMENT: INTERVIEW WITH MARTIN S.

FELDSTEIN. THE REGION. BANKING AND POLICY

ISSUES MAGAZINE, 2006. JÚLIUS

– Az árstabilitás Paul Volcker FEDelnöksége idején kapott kifejezett hang-súlyt és hasonlóképpen vélekedett er-ről Alan Greenspan is. Volcker szerintaz árszínvonal változásának olyan kicsi-nek kell lennie, hogy az emberek márne számoljanak vele. De mégis mekkoralegyen az infláció nagysága? Jelenleg avilágon általánosan 2 százalék az elfoga-dott mérték és ez szerintem is megfele-lő. Az „optimális” infláció értéke a sta-tisztikai torzítások és a deflációtól valófélelmek miatt kell, hogy meghaladja anulla százalékot. A hétköznapi embernem foglalkozik az alacsony inflációval,a pénze vásárlóereje érdekli és a FEDüzeneteinek is ezen kell alapulniuk.

– Hogyan lehet ezt hitelesen és

megfelelően kommunikálni?

– Azt gondolom, hogy Volcker ésGreenspan időszakában ezt sikeresen vé-gezték. Volcker elnöksége idején a kez-deti magas inflációt 4 százalék körülirecsökkentették, majd Greenspan ezt to-vább csökkentette 2 százalékra. A kom-munikáció alapja az volt, hogy a FEDnem hagyja, hogy a hetvenes években ta-pasztalt inflációs krízis újra bekövetkez-zen. Ehhez nem szabtak meg mindig pre-cíz számértéket, hanem reagáltak az inf-láció emelkedésére. A piacot és az embe-reket nem csak az érdekli, hogy a FEDmint mond, hanem az is, hogy hogyanreagál. Vagyis nemcsak az a lényeges,hogy mit állít (árstabilitás a cél) valaki,hanem hogy úgy is tesz-e (az előbbivelkonzisztens kamatlépés).

FISKÁLIS POLITIKA

– Washingtoni tapasztalatai alapján

mit gondol az aktuális költségvetési po-

litikáról?

– Ha azt veszem, hogy a nyolcvanasévekben milyen magas és növekvő defi-

cittel szembesültünk – miközben az ál-lamadósság GDP-hez viszonyított arányais folyamatosan emelkedett – akkor aztmondhatom, hogy ma nem kell aggód-nunk. Habár a piac eddig nem adott ér-demleges reakciót, de a társadalom-, illet-ve az egészségbiztosítási kiadások adóbe-vételekhez viszonyított mértékének nö-vekedése probléma lehet, különösen ak-kor, ha a hosszú távú kamatokat és azokadóssággeneráló hatását is figyelembevesszük. A szociális programok reformraszorulnak. Utóbbi esetében is látszik,hogy érdemesebb lenne a szociális prog-ramokhoz szükséges adó szintjét rögzí-teni és nem a deficit majdani irányára ja-vaslatot tenni.

TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS

– Ön már 40 éve kitartó elkötelezett-

je a társadalombiztosítás – és ezen belül

elsősorban a nyugdíjrendszer – megre-

formálásának. Egyesek azonban azt ál-

lítják, hogy a társadalombiztosítás

rendszerében nem sok változás történt

bevezetése óta.

– Az apróbb változtatások a kilenc-venes évek végéig nem mutattak jóirányba. Azóta azonban történtek pozi-tív intézkedések a nyugdíjrendszerbenlévő torzulások kiküszöbölésére. Példá-ul több nyugdíjat kapnak azok, akik ké-sőbb és kevesebbet azok, akik korábbanmennek nyugdíjba. Sok országban, pél-dául Svédországban, Ausztráliában vagyMexikóban megfigyelhetők lépések avegyes társadalombiztosítási modell be-vezetésére. Itt az állam mellett nagy sze-repet kapnak a magán-nyugdíjpénztá-rak is, amik már egy befektetés jellegűdöntésnek tekintik az előtakarékossá-got. A jelenlegi elnök, úgy látom, elköte-lezett az ügy iránt, és remélhetőleg azUSA is ebben az irányban fog elmozdul-ni, de a demokraták heves tiltakozása


miatt eddig még nem sikerült a kérdés-ről tárgyalni.

EURÓPAI UNIÓ

– Mi a véleménye az európai nyug-

díjbiztosító rendszerekről a demográfi-

ai folyamatok tükrében?

– Amennyiben egy tisztán felosztó-kirovó jellegű nyugdíjrendszert szeret-nénk fenntartani az USA-ban, akkor a je-lenlegi 12 százalékos adórátát 20 száza-lékra kellene emelni. Az európai adórá-ták már most elérik ezt a szintet. A korainyugdíjazás mellett viszonylag magas anyugdíj összegének a nyugdíjazás előttijövedelemhez mért aránya. A nemrégbevezetett Svédországi rendszer mutat-ja a legtöbb előnyét a vegyes modellnek,ugyanis nagymértékben szakít a tradi-cionális felosztó-kirovó rendszerrel éselőtérbe helyezi a nyugdíj-előtakarékos-ság befektetés jellegű szemléletét. A britmodell is hasonló a svédhez, tartalmazbizonyos szintű állami szerepvállalást ésa már említett befektetési motívumot.Izrael szintén bevezette az újonnanmunkába lépőknél a vegyes modellt.

– Ön 1997-ben azt nyilatkozta az

Európai Monetáris Unióról (EMU), hogy

az összességében véve inkább egy erős

gazdasági kötelezettségvállalás. A Stabi-

litási és Növekedési Paktum legújabb re-

formjai fényében hogyan ítéli meg ma

ezt a kérdést?

– Igen, az EMU valóban egy komolykötelezettség. Azt gondolom, hogy amindenkire ugyanúgy érvényes monetá-ris politika nem működik, mivel az egyikországnak a gyenge belső kereslete miattélénkítésre, a másiknak pedig a magasárszínvonala miatt – amely rontja a kül-földi versenyképességét – restriktív mo-netáris politikára lenne szüksége. A pak-tumot már a reformok előtt sem vettékfigyelembe. A legnagyobb probléma ab-

ból fakad, hogy a piac nem tudja(vissza)jelezni a túl magas államháztartá-si hiányt az árfolyamon, vagy a kamato-kon keresztül annak az országnak,amelynek nincs saját valutája. Normálesetben egy magas deficitet produkálóeurópai ország számára a kibocsátott ál-lamkötvényekre fizetett magas kockázatiprémium megemelné a kamatokat, a be-fektetők kimenekítenék az ország devi-zájából tőkéjüket és ez hamarosan infla-tórikus hatást váltana ki. Ez lenne az úgy-nevezett piaci reakció, de az EMU miattez nem érvényesülhet. A német és azolasz hosszú lejáratú kamatok közti 30bázispontos különbség továbbra is aztjelzi, hogy a piac nem hisz abban, hogyaz olaszok felelőtlensége szankcionál-ható. Ha az olaszok nagy deficitet hal-moznak fel, akkor az a továbbiakban márgyakorlatilag európai deficitnek számít.

A MEGTAKARÍTÁSOK CSÖKKENŐ TRENDJÉNEK

MEGFORDULÁSA

– A Foreign Affairs című folyóirat ha-

sábjain azt fejtette ki, hogy az egyre

csökkenő megtakarítások trendje ha-

mar visszafordulhat és ez rövid távú za-

varokat okozhat. Magyarázza meg ne-

künk, hogyan jutott erre a következte-

tésre és hogy kapcsolatban van-e ez egy

nemrég a Wall Street Journal hasábjain

tett nyilatkozatával, amelyben a „dollár

külföldi versenyképességéről” beszélt?

– Igen, erős dollár otthon és kompe-titív dollár globálisan. A megtakarításiráta rövid története az USA-ban az, hogyegy relatíve alacsony szintről folyamato-san esik a kilencvenes évek elejétől.Utóbbi a háztartások megtakarításáravonatkozik és nem a nemzetire. A ki-lencvenes évek kezdeti 7 százalékosmegtakarítási rátája (a háztartási meg-takarítások a rendelkezésre álló jövede-lem 7 százalékát tették ki ) 2003-ra 2,5


százalékra csökkent, ami egy relatívealacsony szint. Ez nem meglepő, hiszenaz emberek vagyona részben a tőzsdeszárnyalása (a 2000-es eséssel együtt is),részben pedig a növekvő ingatlanárakmiatt folyamatosan emelkedett. Emiattpedig úgy érezhették, hogy feleslegescsökkenteni a fogyasztásukat. Tehátamikor az ingatlanárak növekedtek, ak-kor ennek a vagyonhatása nagy mérték-ben dominált. A megtakarítási ráta csök-kenése pusztán annak a ténynek a tükre,hogy az emberek már olyan nyug-díjpénztárat választanak, ahol a befize-tett összeget saját döntésük alapján fek-tetik be a tőzsdén (defined contri-bution plan). A régebbi rendszerben adolgozó vállalatának nyugdíjpénztárahozta meg a befizetések kezelésévelkapcsolatos befektetési döntéseket (de-fined benefit plan), ahol a befizetésekmértékét és formáját bizonyos jogszabá-lyi kötelékek figyelembe vételével a vál-lalat határozta meg, olyan ismérvekalapján, mint a dolgozó különböző élet-korában szerzett jövedelme és a vállalat-nál eltöltött idő. A vállalati nyugdíjpénz-tárakon kívül természetesen az állam iskiveszi a részét kis mértékben az 401(k)és IRA programok alapján a nyugdíjbiz-tosításból1.

2003 és 2005 között már 2,5 száza-lékról –1,5 százalékosra csökkent a meg-takarítási ráta. Nem teljesen egyértelmű,hogy mi okozhatta ezt. Volt egy nagy ug-rás az ingatlanárakban, ezért elképzelhe-tő, hogy ez válthatta ki az erős vagyon-hatást. A legfontosabb oka – úgy vélem –mégis a jelzálogkölcsön-refinanszírozáslehetett. Ez nemcsak a törlesztőrészletekcsökkentését tette lehetővé, hanem kész-pénz kivételét és ebből fogyasztási cik-kek vásárlását is. Nem mindenki vásárolt

azonban, mivel sokan visszafizették ko-rábbi adósságaikat is, vagy újra befektet-tek különféle pénzügyi eszközökbe. Fel-tételezem, hogy a nagy kiköltekezésekhatása kellőképpen erős volt ahhoz,hogy szerepet játsszon a megtakarításiráta negatívvá válásában. Újabban azon-ban ez a folyamat visszafordulni látszik ajelzáloghitelek kamatainak emelkedésemiatt.

Ha a megtakarítási ráta gyorsan emel-kedik, az a hazai keresletet csökkentheti.Persze sokak szerint a külkereskedelmimérleg javításához a megtakarításoknaknőniük kell. Azonban ha az árfolyamnem változik, akkor a megtakarítási rátanövekedése miatt a gazdaság lelassulhat.Ha a megtakarítások növekedése az árfo-lyam leértékelődését okozza, az olcsóbbáteszi a belföldi termékeket a külföldiek-hez képest, az export nő, miközben azimportkereslet visszaesik. Ez a „kompeti-tív dollár” lényege. A még Clinton elnökidejében kezdődött és ma is folytatódóerős dollárt hangsúlyozó gazdaságpoliti-ka véleményem szerint azt kell, hogy je-lentse: otthon erős a dollár, vagyis ala-csony az infláció. Vagyis a „kompetitív”dollár globálisan, az „erős” dollár otthonérvényes.

– A kompetitív dollár gyenge dollárt

jelent? A legutóbbi nyilatkozatában a

Financial Timesnak azt mondta, hogy a

dollár 30–40 százalékos leértékelése se-

gítene rendbe tenni a deficites külkeres-

kedelmi mérleget. Nem lepte meg, hogy

ezzel a kijelentésével már hatást gyako-

rolt a piacokra?

– Nem tudom, hogy hatással voltam-ea piacokra, de én saját becslésen alapulószámokat ebben a témában nem mond-tam. Azt viszont igen, hogy a dollár anyolcvanas években két év alatt majd-


1 A 401(k) a szövetségi adótörvény (Internal Revenue Code) idevágó szakasza után kapta a nevét, az IRApedig az Egyéni Magánnyugdíj Pénztári Számla (Individual Retirement Account) - a ford.

nem 40 százalékot gyengült, amikor akülkereskedelmi mérleg GDP-hez mérthiánya 4,5 százalékos volt, ellentétben amai 6,5 százalékkal. Kollegáim becsléseszerint a 40 százalék körüli gyengülésmegfelelő mértékű lenne, habár egyen-súly még ekkor sem jönne létre, csakGDP-arányosan 2–3 százalékpontnyit ja-vulna a folyó fizetési mérleg, amely márelegendő ahhoz, hogy a külső adósságál-lomány GDP-arányos értéke ne nőjön to-vább. Tehát én ez utóbbi számokat idéz-tem.

KÍNÁLAT OLDALI MEGKÖZELÍTÉS A

KÖZGAZDASÁGTANBAN

– A nyolcvanas évek közepén Ön azt

mondta, hogy a kínálat oldali megköze-

lítés egyszerűen csak egyfajta visszaté-

rés a régi közgazdasági alapokhoz, ahol

a kapacitások megfelelő kihasználásá-

ról és állami beavatkozás mentességről

van szó. A mai szóhasználatban úgy tű-

nik, hogy ennek sok köze van az „adó-

köteles jövedelem rugalmasságához”

(elasticity of taxable income2). Mi az

Ön becslése utóbbinak a rugalmassá-

gára és mit jelent ez a mai adózási tör-

vények szempontjából?

– Először is akkor a nyolcvanas évek-ről: írtam akkoriban egy tanulmányt„Visszavonulás a keynesiánus gazdaság-politikától” címmel. Ebben összefoglal-tam a keynesi gazdaságpolitikai felfogáslényegét és alkalmazásának történetét. Akeynesi gazdaságpolitika kitüntetett sze-repet szán a keresletnek az output meg-határozásában. Ezen nézet szerint a kor-mányzati kiadások szabályozása – mintaz aggregált kereslet egyik fontos eleme– a stabilizációs gazdaságpolitika haté-kony eszköze, a megtakarítások pedig

csökkentik a kibocsátást. Majd nem sok-kal később már sikerült jobban megérte-nünk, hogy az outputot közép- és hosszútávon nem az aggregált kereslet, hanem akapacitások, a megtakarítások és beruhá-zások határozzák meg. Az új irányvonalcsupán egy visszatérés kisebb-nagyobbmódosításokkal azokhoz az alapokhoz,amit a közgazdászok többé-kevésbéAdam Smith óta gondolnak: a kínálatioldali közgazdaságtan szerint a lényeg azúj kapacitások teremtése.

Publikációim nagy részében adózásikérdésekkel is foglalkoztam, azzal, hogya különböző adókonstrukciókra hogyanreagálnak a háztartások és a vállalatok.Ha azt nézzük, hogy egy tipikus háztartáshogyan reagál egy marginális mértékűadóemelésre, akkor a legtöbb szakembera témában azt mondja, hogy nem látszikérdemleges reakció. Ha azt nézzük, hogymi a kapcsolat a munkaerő-állománybanlévő férjezett nők munkával eltöltött órá-inak a száma és az adóráta között, akkortalálunk kapcsolatot, de ugyanez márnem mutatható ki a 25–60 év közöttiegyedülálló nők és férfiak körében. Vitat-ható, hogy mérhető-e a munkapiaci akti-vitás a munkával eltöltött órák számával.A releváns munkakínálat tartalmazza ahumán tőkeképzést, a kockázatviselésihajlandóságot, a választási lehetőséget akülönféle munkalehetőségek között és avállalkozói kedvet. Ezek mind befolyásol-ják a jövedelmek és az adóbevételeknagyságát.

Mikroökonómiából ismeretes az adó-zásból származó hatékonysági veszteség,a „holtteherveszteség”. A kifejezés arrautal, hogy az adózás megváltoztatja azemberek viselkedését. Például arra is hat,hogy milyen formában kapják a fizetésü-ket: adóköteles készpénz helyett egyéb


2 Ha 1 százalékkal nő az adózás után megmaradó rész, akkor hány százalékkal nő az adóképes jövedelem- a ford.

béren kívüli juttatások formájában ve-szik fel a fizetésüket, mivel 65 cent el-költhető készpénz és egy dollár értékűbéren kívüli juttatás között választhat-nak. Ez a választás hatékonyságveszteség-gel jár, mert mindaddig, amíg bármilyenelőállítási költsége van a béren kívüli jut-tatásoknak, kevesebbet érnek (kevesebba belőle származó társadalmi többlet),mint egy dollár, és kevesebb adókötelesjövedelmet eredményeznek (pontosab-ban nem eredményeznek adóköteles jö-vedelmet). Mindegy, hogy azért alakul kia kevesebb adóköteles jövedelem, mert amunkavállalók kevesebbet dolgoznak,vagy azért, mert inkább béren kívüli jut-tatások formájában kapják fizetésüket,ugyanazt a gazdasági hatékonyságcsök-kenést eredményezi. Ha az adózás torzítóhatásaira vagyunk kíváncsiak, akkor elégmegnéznünk, hogy egy adókulcs-változ-tatás hogyan hat az adóköteles jövede-lemre. Ezt vizsgáltam 1986-ban, amikoregy nagy adócsökkentést hajtottak végre.A tanulmány arra a következtetésrejutott, hogy az adócsökkentésre adottreakciók szignifikánsan kimutathatóakés mérhetőek. Az adóköteles jövedelemelaszticitása 1 volt. Tehát ha 10százalékkal megnő az a hányad, amelyetaz adózó megtarthat, mondjuk 60 száza-lékról 66 százalékra, akkor az adókötelesjövedelem is 10 százalékkal nő. Az adó-csökkentésből eredő kormányzati bevé-telkiesés csak kétharmada annak azúgynevezett statikus eredménynek, amitakkor kapnánk, ha nem vennénk figye-lembe azt, hogy az emberek viselkedéséttorzítja az adók megváltozása.

NATIONAL BUREAU OF ECONOMIC RESEARCH

– Igazgatója a NBER-nek már 28 éve,

ami az intézet történetének harmada.

Mik az intézet eddigi fennállásának a

legfőbb eredményei?

– A legfőbb teljesítmény az empirikuskutatás ösztönzése. Az empirikus kutatáskockázatos vállalkozás. A kutatónak, akielkezd egy projektet, alaposan ismerniekell a fellelhető adatokat és az intézmé-nyeket. Jó esély van rá, hogy rosszulértelmezi a problémát. Miután mindentelvégzett és prezentálja a munkáját azemberek azt mondják: „Nos, még nemvette figyelembe ezt és azt…” vagy „azadatai nem igazán mérik azt, amit Önmérni szeretett volna”. Ezért a közgazdá-szok nem szívesen vesznek részt komo-lyabb empirikus kutatásokban. A közgaz-dasági kutatás különbözik a természettu-dományos és az orvosi iskolákban folyókutatástól, ahol több ember foglalkozikhasonló problémákkal. Egy közgazdaságikutatóintézetben szokatlan, hogy egy-kétkutatónál több legyen azokból, akik egyadott szakterülettel – például munkagaz-daságtan vagy közösségi pénzügyek –foglalkoznak. És még az azonos területekképviselői is meglehetősen eltérő kérdé-sekkel foglalkoznak, vagyis nem igazántudják megbeszélni az empirikus kuta-tásukat egymással.

A NBER igyekszik összehozni azokataz egyetemi kutatókat, akik a sajátterületükön a legjobbak. A kutató bemu-tatja az eddigi eredményeit, visszajelzéstkap, és persze az adott témakörön belülkutatókat jobban megismeri. Majd ké-sőbb email-en keresztül is érintkeznek.

Milyen problémákkal foglalkozunk?Olyan kérdésekkel, amelyek vélemé-nyünk szerint fontosak és érdemes velükrészletesebben foglalkozni. Ilyen példáula monetáris politika a nyitott gazdasá-gokban vagy az árfolyam-alkalmazkodás.Sokat foglalkoztunk például adósságvál-ságokkal, a társadalombiztosítással ésrendszeresen rendezünk egy washing-toni konferenciát Adópolitika és a Gaz-daság (Tax Policy and the Economy) cím-mel. Nem adunk gazdaságpolitikai taná-


csot, csupán útmutatást, hogy mi történ-ne ha továbbra is ilyen vagy olyan politi-ka mellett kötelezné el magát a kormány.Azt azonban sosem mondjuk, hogy ilyenvagy olyan típusú gazdaságpolitikát kel-lene követnie. Pontosabban: nekem vagykollégáimnak személyesen lehet vélemé-nyünk arról, hogy mely gazdaságpolitikaaz ideális, de az intézetnek már nem.

– Milyen lesz az intézet 25 év múlva?

– Sok minden megváltozik: a vezetők,a résztvevők, a közgazdasági problémák,a technológia. Paul Samuelson a minapitt járt és miután összegyűltünk, és min-denki sorra bemutatkozott, azt mondta,hogy ez most olyan, mint Koppenhágá-ban lehetett az 1920-as években, amikorNils Bohr egybegyűjtött fizikusokat a vi-lág számos tájáról. Szerintem ez egy ked-ves megjegyzés. Nem tudom mi lesz más25 év múlva, a technológia biztosan nagyváltozásokon megy keresztül. Az internetadta lehetőségek már most nagyban hoz-zájárulnak a megoldandó kihívásokegyüttműködésen alapuló, hatékony el-végzéséhez.

– Köszönjük szépen a beszélgetést!

KASZAB LÓRÁNT

A 2000-ben Nizzában aláírt európaiuniós szerződés egyik cikkelye kimond-ta, hogy a sportnak olyan társadalmi éskulturális jelentősége van, amely miattkülönleges elbánást igényel.

A sport Európában ráadásul komolyüzlet is, a labdarúgás esetében kifejezet-ten jövedelmező. A kereskedelmi és kul-turális szerepe közötti feszültség komolynehézséget okoz a gazdaságpolitikaidöntéshozóknak. A sport is csak egyike a

versenyző „iparágaknak” vagy külön-legesen kell kezelni?

A sport egy fontos tekintetben kétség-telenül speciális. A többi üzletágtól elté-rően a sport szereplőinek össze kell ját-szaniuk, hogy eladható terméket hozza-nak létre. A sportesemények létrejötté-hez szükséges, hogy a csapatok meg-egyezzenek az időpontban, a helyszín-ben és a játékszabályokban. A legtöbbágazatban a versenytársak léte korlátozzaa szereplőket gazdasági tevékenységük-ben, ezzel szemben a sportban a csapa-toknak létérdeke a versenytársak életké-pessége. Ez a közös érdek a trösztellenesszabályozóktól óvatos bánásmódot igé-nyel. Például a televíziós jogok közös ér-tékesítése azon az alapon védhető, hogymaga a verseny, a csapatok küzdelme azeladandó termék.

Ez a közös értékesítés arra is jó, hogy abevételeket igazságosan osszák szét. Alabdarúgócsapatok számára a közvetíté-sekből származó pénz mára fontosabbávált a jegybevételnél. Egyenkénti alkudo-zás esetén a kisebb támogatottságú klu-bok túl alacsony bevételhez jutnának, amiidővel felborítaná a bajnokságok egyen-súlyát, ez pedig káros lenne a fogyasztók-nak és a csapatoknak egyaránt. A sportsi-kerek a legtöbb esetben együtt járnak a jóanyagi lehetőségekkel. A győztesek min-dig azok közül a csapatok közül kerülnekki, amelyek meg tudják fizetni a legjobbjátékosokat és edzőket. Bizonyos bevétel-megosztás nélkül a bajnoki küzdelmek alegnépszerűbb csapatok számára sétaga-loppá, a nézőknek pedig unalmas és előrelefutott formalitássá válnának.

A hatóságoknak vékony mezsgyénkell egyensúlyozniuk. Az 1990-es évekelején a televíziós közvetítések deregulá-ciója rengeteg pénzt hozott a sportba, ésa futball magára irányította a versenyhi-vatalok és bíróságok figyelmét. Egy belgafutballista, Jean-Marc Bosman 1995-ös


SportkilátásokECONOMICS FOCUS: SPORTING CHANCE

THE ECONOMIST, 2007. JÚLIUS 12.

ügye véget vetett annak a gyakorlatnak,miszerint a csapatok átigazolási díjat kér-tek a lejárt szerződésű játékosok után is.A Bosman-ügy arra is felhívta a figyelmet,hogy a külföldi játékosok szerepeltetésé-nek korlátozása ellentétes az uniós jog-gal. A közvetítési jogok értékesítésétAngliában és Németországban is trösztel-lenes vizsgálatoknak vetették alá, attóltartva, hogy korlátozzák a fogyasztók vá-lasztását.

Az európai versenyhivatalok eddigmindig engedélyezték azokat a közös ér-tékesítéseket, amelyek eléjük kerültek.Ez azonban nem jelenti a sport kivételeskezelését. A rivális vállalatok közöttiösszejátszás ugyan ellentétes a verseny-joggal, azonban engedélyezik, ha a fo-gyasztók érdekét szolgálja. Például a ver-sengő légitársaságok közös vállalatokathozhatnak létre, ha a trösztellenes ható-ság szerint a fogyasztók kényelmébőleredő hasznok fontosabbak az árversenykorlátozásából származó hátrányoknál.Kikerült a versenytörvények hatálya alóla vállalatok közös kutatás-fejlesztési te-vékenysége is. Általános kivétel vonatko-zik a közlekedési vállalatokra is, hogyösszehangolhassák a menetrendjeiket.

Egyes befolyásos hangok amellett ér-velnek, hogy hasonló elbánás vonatkoz-zon az európai sportokra is. A több unióssportminiszter által tavaly megalkotottFüggetlen Európai Sport Jelentés ki-mondta, hogy „a labdarúgás nem válhat avállalatszörnyetegek közötti versengéssé,ahol az eredményt az határozza meg, aki-nek a legtöbb pénze van.” A jelentés na-gyobb jövedelemmegosztás, a fizetésiplafonok bevezetése, az átigazolások kor-látozása mellett érvelt, valamint amellett,hogy az általános mentesség révén lehet-ne ezeket az intézkedéseket összeegyez-tetni az uniós versenyjoggal. A jelentésszíves fogadtatásra lelt az európai labda-rúgás irányító szervénél, az UEFA-nál.

Azonban ha a döntéshozók nem tud-ják biztosan állítani, hogy az általánosmentesség a fogyasztók érdekeit szolgál-ja, jobb, ha az eseti elemzéseknél marad-nak. A kivétel a trösztellenes törvényekalól akkor helyes, ha az ellenőrizetlenversengés rosszabb eredményre vezetne.Kevesebb gyógyszer létezne, ha a gyár-tók nem használhatnák (idővel) egymásszabadalmait. A K+F együttműködésekrévén megoszlanak a kutatás költségei abelőle profitáló vállalatok között, amiösztönzőleg hat az innovációra. Az vi-szont nem egyértelmű, hogy a fogyasz-tók jobban járnának a sport általánosmentesítése által.

Sok múlik azon, hogy szigorúbb ver-senyegyensúlyra van-e szükség a profesz-szionális sportok hosszú távú életképes-ségéhez. A futball közgazdaságtanáróltöbb könyvet is publikáló Stefan Szy-

manski, a London Imperial College pro-fesszora szerint ez egyáltalán nem biztos.Az európai profi labdarúgás mindig is ki-egyensúlyozatlan volt, azonban ez nemcsökkentette a népszerűségét. A bajnok-ságok piramis jellegű felépítése, a feljutá-sok és kiesések miatt azoknak a csapa-toknak is van miért küzdeniük, amelyek-nek kicsi az esélyük a végső győzelemre.A legfelső osztályokból pedig ki lehet jut-ni a nemzetközi kupák – a BL és az UEFA-kupa – porondjára, ahol a küzdelmek anemzeti bajnokságokkal párhuzamosanzajlanak. A helyi rivalizálások és a kiscsa-patok esélye, hogy egy-egy meglepetésrévén beleszóljanak a „nagyok” dolgába,újabb vonzerőt jelentenek a szurkolók-nak, akik a minőséget többre tartják aversenyegyensúlynál. Valóban, az azonoserőt képviselő csapatok meccsei sokszoraz óvatos, taktikus játékról, a küzdelem-ről szólnak, ami unalmas a nézőknek.Más szavakkal: háború lövöldözés nélkül.Ez pedig kinek lenne jó?

NÉMETH ANDRÁS


Gary Becker Nobel-díjas közgazdász és

Richard Posner, az Egyesült Államok

egyik legtekintélyesebb szövetségi fellebb-

viteli bírája, a „jog és közgazdaságtan”

iskola egyik vezéralakja közös blogján a

Fed 2007. szeptember 18-i kamatdönté-

sének jegyében született Becker bejegyzé-

se, amelyben a kiszámíthatóságra hivat-

kozva a szabályalapú monetáris politika

mellett teszi le a voksát. Posner válaszá-

ban az ezzel kapcsolatos fenntartásait és

saját, rugalmasabb monetáris politikára

vonatkozó javaslatait fogalmazza meg.

JEGYBANKI ÉS EGYÉB POLITIKÁK: SZABÁLYALAPÚ

VAGY TEKINTÉLYELVŰ? (BECKER)

A jegybankok jövőbeli viselkedésévelkapcsolatos bizonytalanság és várakozá-sok mára olyan helyzetet teremtettek,hogy a központi bankoknak kifejezettenlépéseket kell tenniük a jelentősebb ne-gatív pénzpiaci reakciók elkerülése érde-kében. Ahelyett, hogy a jegybank hatá-rozná meg a pénzügyi és egyéb piacokvárakozásait, a várakozások határozzákmeg a jegybanki politikát. Bár a politikaiés egyéb erők ismeretében (a jegybankifüggetlenség sajnálatos hiányának kö-szönhetően) könnyebben előrejelezhe-tő, hogyan fog cselekedni a központibank, konkrét lépései továbbra is kifür-készhetetlenek maradnak.

Annak érdekében, hogy a Fed a vára-kozásokat és saját politikáját újra ellenőr-zése alá vonja, meg kellene határozniaegy szabályt az irányadó kamatlábra vo-natkozóan, amely ezáltal nyilvános ada-tok alapján könnyedén kiszámítható len-ne. Így minden szereplő pontosan meg

tudná határozni, mit fog tenni a jegy-bank a következő héten, tehát mindenkimár most bekalkulálná a jövő heti kamat-döntést az eszközárakba. Ekkor végremegfordulna a helyzet, és a Fed határoz-ná meg a kamatlábra és egyéb változókravonatkozó várakozásokat.

John Taylor a Stanford Egyetemen ké-szített egy tanulmányt, amely szerint ha2002 és 2006 között a Fed olyan ún.Taylor-szabályt követett volna, amely azinflációs céltól való eltérés mellett a GDPpotenciális szinttől való eltérését is figye-lembe veszi, akkor sokkal nagyobb mér-tékben emelkedtek volna a kamatlábak.Ezáltal a központi bank meg tudta volnaelőzni, hogy a bankok nagyon alacsonykamatlábbal nyújtsanak például jelzálog-hiteleket, és így akár a túlzott lakáspiacifellendülés is elkerülhető lett volna.

Nemcsak az USA, hanem más országokis profitálnának belőle, ha nemzeti bank-juk előnyben részesítené a szabályokat adiszkrecionalitással szemben. A gazdasági-lag kevésbé jelentős országok jegybankjai-nak úgyis kevés mérlegelési lehetőségevan, mivel alapvetően általuk befo-lyásolhatatlan globális erők határozzákmeg lépéseiket.

A szabálykövetés tehát megvédené ajegybankokat a belpolitikai nyomástól, éslehorgonyozná a piacok várakozásait.Ezek az előnyök nemcsak a monetáris po-litika irányítójával, hanem más kormány-zati szervekkel kapcsolatban is fennállnak.Például a trösztellenes hatóságoknak semindig egyedileg kellene döntést hozniukegy felvásárlás versenytorzító voltáról,hanem előre lefektetett, tiszta és minden-ki számára érthető szabályok alapján kelle-ne választ adni ezekre a kérdésekre.

SZABÁLYOK VAGY DISZKRECIONALITÁS (POSNER)

Bár abban nem vagyok kompetens, hogygazdaságpolitikai tanácsokat adjak, de


Szabályalapú vagy diszkrecionális?RULES VS. AUTHORITY (GARY BECKER) – RULES

VERSUS DISCRETION (RICHARD POSNER)

THE BECKER-POSNER BLOG 2007. SZEPTEMBER 16.

azt bizton állíthatom, hogy a jelenlegijogrendszerben alkalmazhatatlan lenneegy Becker-féle monetáris politikai sza-bály. Először is a Fed-et a Kongresszushozta létre, és a Kongresszus megtorolja,ha ellenáll az erős politikai nyomásnak.Ezt könnyen meg is teheti, mert a Fed-nek nincs erős alkotmányos alapja, szem-ben például a Legfelsőbb Bírósággal. Dea Kongresszus még a Legfelsőbb Bírósághatáskörét is korlátozhatja, ellenőrzi aköltségvetését, továbbá politikai megfon-tolások is szerepet játszanak a tagok ki-nevezésében – csakúgy, mint a Fed kor-mányzótanácsának tagjai esetén. Végül aKongresszus alkothat olyan törvényeket(például adótörvényeket), amelyek elle-hetetlenítheik a Fed eredményes műkö-dését.

Ezek alapján hiba volna a szabályszerű-ség mögé szorítani a diszkrecionalitást. Aszabálykövetésre nem tudna hatni a poli-tika, és ezt a politika nem viselné el. Ér-tem, hogy bizonyos jegybankok szabály-alapú monetáris politikát követnek, deezek valószínűleg az amerikaitól eltérőpolitikai kontextusban működnek. Az iga-zi kérdés egyébként, hogy egy demokrati-kus (vagy tetszőleges) rendszerben egyköztisztviselő állhat-e teljes mértékben apolitikán kívül. Gyanítom, hogy nem.

Tágabban értelmezve a szabályok és adiszkrecionalitás viszonyát, kétlem, hogylehetséges lenne az általánosítás. A szabá-lyoknak vannak erényeik, de korlátozot-tak, mivel szükségszerűen olyan informá-ciókon alapulnak, amelyekkel a szabályal-kotó rendelkezett a szabályalkotás idő-pontjában. Átváltás van tehát a szabályokegyszerűsége és tisztasága, illetve rugal-matlanságuk között. Márpedig ez az átvál-tás nem mindig a szabályokat erősíti.

Három alternatívája van a szabályok-nak. Az elsőt az standardok jelentik. Sza-bályok és standardok közti különbség,hogy a standardok lehetővé teszik a ki-

hirdetést követően megszerzett informá-ciók beépítését a jogba anélkül, hogy tör-vényt kellene módosítani. A standard ke-vésbé pontos, viszont rugalmasabb a sza-bálynál. Szabály vonatkozik például amegengedett sebességre, de csak stan-dard létezik a gondatlanság fogalmára.

A második lehetőség a diszkreciona-litás. Ez abban különbözik a standardtól,hogy nem alkalmazható bíróságon. Abüntetőjogban eszköz a szükséges rugal-masság biztosítására anélkül, hogy kiska-put jelentene a bűnözők számára, aminkeresztül megmenekülhetnének. Ilyenpéldául az ügyész, akinek mérlegelési le-hetősége van, hogy megvádoljon-e egybizonyos személyt egy bizonyos ügyben.Igen bölcsen nem szokott mindenkit be-vádolni, hanem a jelentősebb bűncselek-ményt elkövetőkre összpontosítja korlá-tozott erőforrásait. Hasonlóan, a rend-őrök belátásán múlik, hogy a sebességha-tárt mennyivel átlépő autósokat állítjákcsak meg, mert mindenkit nyilvánvalóannem lehet.

A harmadik lehetőség az iránymuta-tás, amelynek a szabályhoz hasonló szer-kezete van (tehát egyszerű és egyértel-mű), de az alkalmazásban teret enged amérlegelésnek. Ilyen például a börtön-büntetés időtartamára vonatkozó inter-vallum. Itt a jogalkotó pontos sávot fogal-maz meg, de a konkrét időtartamot a bí-ró határozza meg (sőt megfelelő indok-lással el is térhet a sávtól). Hasonló a vál-lalatok egyesülésére vonatkozó iránymu-tatás: az egyesülést fontoló cégek kikér-hetik a versenyhivatal előzetes vélemé-nyét. Ennek során a hivatal nemcsak aztvizsgálja, a tervezett fúzió megfelel-e aszó szerinti iránymutatásnak, hanem aztis, hogy összhangban van-e annak szelle-mével. http://www.becker-posner-blog.com/

archives/2007/09/rules_vs_author.html

KOLLARIK ANDRÁS


MOLNÁR FERENC: PÁL UTCAI FIÚK(részlet)

Csele titokban törökmézre alkudott egy szomszédos kapu alatt. A törökmézesember ugyanis szemérmetlenül felemelte az árakat. A törökméz ára tudvalevőleg azegész világon egy krajcár. Ezt úgy kell érteni, hogy a törökmézes ember megfogja akis bárdot, s amennyit a nagy darab fehér, mogyoróval spékelt masszából egy ütésrele tud belőle hasítani, az egy krajcárba kerül. Valamint hogy a kapu alatt minden egykrajcárba kerül, ez lévén az egység. Egy krajcár a fapálcikára nyársalt három szilva,három fél füge, három prünella, három fél dió, mindmegannyi folyós cukorba márt-va. Egy krajcár a nagy darab medvecukor, és ugyancsak egy krajcár az árpacukor. Sőtegy krajcár az úgynevezett diákabrak is, mely apró staniclikba van osztva, s mely alegízletesebb keverékek egyike. Van ebben mogyoró, mazsola, malagaszőlő, cukorda-rabka, mandula, utcai szemét, szentjánoskenyér-törmelék és légy. Egy krajcárért adiákabrak felöleli a gyáripar, a növény- és állatvilág igen sok termékét.

Csele alkudott, ami azt jelenti, hogy a törökmézes ember fölemelte az árakat. A ke-reskedelem törvényeinek ismerői jól tudják, hogy az árak akkor is emelkednek, ha azüzletcsinálás veszéllyel jár. Így például drágák azok az ázsiai teák, amelyeket rablóklakta vidékeken cipelnek végig a karavánok. Ezt a veszedelmet nekünk, nyugat-euró-pai embereknek kell megfizetnünk. És a törökmézesben határozottan volt üzleti szel-lem, mert szegényt el akarták tiltani az iskola közeléből. Tudta jól szegény feje, hogyha el akarják tiltani, hát el is tiltják, s minden cukorkészlete ellenére nem tud oly éde-sen mosolyogni az előtte elhaladó tanárokra, hogy azok benne az ifjúság ellenségétne lássák.

— „A gyerekek minden pénzüket annál az olasznál költik el” — mondogatták. És azolasz érezte, hogy üzletének nem lesz hosszú élete a gimnázium mellett. Tehát föl-emelte az árakat. Ha már mennie kell innen, legalább nyerjen rajta valamit. És meg ismondta Cselének:

— Azelőtt volt minden egy krajcár. Ezután most minden két krajcár.

És amíg nagy nehezen kinyögte ezeket a magyar szavakat, vadul hadonászott alevegőben a kis bárddal. Geréb odasúgott Cselének:

— Vágd a kalapodat a cukor közé!Csele el volt ragadtatva ettől az eszmétől. Tyű, micsoda gyönyörűség lett volna ez!

Hogy repültek volna jobbra-balra a cukrok! És hogy mulattak volna a fiúk!Geréb, mint az ördög, suttogta fülébe a csábítás igéit:— Vágd oda a kalapodat! Ez uzsorás.Csele levette a kalapját.

KK ÖÖ ZZ GG AA ZZ DD AA SS ÁÁ GG AA SS ZZ ÉÉ PP II RR OO DD AA LL OO MM BB AA NNKK ÖÖ ZZ GG AA ZZ DD AA SS ÁÁ GG AA SS ZZ ÉÉ PP II RR OO DD AA LL OO MM BB AA NN

A Köz-Gazdaság fontosnak tartja, hogy a közgazdasági jelenségek művészi ábrá-

zolását is bemutassa. Úgy gondoljuk, ez a pedagógiai munkát is segítheti, ezért -

néhány más nyugati szaklaphoz hasonlóan – folyóiratunk is közöl egy-egy alko-

tást vagy részletet.

— Ezt a szép kalapot? — mondta.El volt tévesztve a dolog. Geréb rossz helyen tette a szép ajánlatot. Hiszen Csele

gigerli volt, és csak lapokat hozott a könyvekből.— Sajnálod? — kérdezte tőle.— Sajnálom — mondta Csele. — De azért ne hidd, hogy gyáva vagyok. Én nem

vagyok gyáva, csak a kalapot sajnálom. Én ezt be is bizonyíthatom, mert ha akarod,én a te kalapodat nagyon szívesen odavágom!

Ilyet nem lehet Gerébnek mondani. Ez majdnem sértés volt. Fel is fortyant. Eztmondta:

— Ha már az én kalapomról van szó, hát odavágom én magam. Ez egy uzsorás. Hafélsz, menj el.

És azzal a mozdulattal, ami nála a harciasságot jelentette, le is vette a kalapját,hogy szétüssön vele az x-lábú asztalon, mely teli volt rakva cukorral.

De valaki megfogta hátul a kezét. Egy majdnem férfiasan komoly hang ezt kér-dezte tőle:

— Mit csinálsz?Geréb hátranézett. Boka állt mögötte.— Mit csinálsz? — kérdezte tőle ismét.És komolyan, szelíden nézett rá. Geréb morgott egyet, mint az oroszlán, mikor az

állatszelídítő a szemébe néz. Meghunyászkodott. A fejére tette a kalapot, és vonogattaa vállát.

Boka csöndesen mondta:— Ne bántsd ezt az embert. Én szeretem, ha valaki bátor, de ennek semmi értelme

nincs. Gyere!És feléje nyújtotta a kezét. A keze csupa tinta volt. A tintatartó kedélyesen csöpög-

tette a zsebébe a sötétkék levet, és Boka mit sem sejtve húzta ki a zsebéből a kezét.De ezzel nem törődtek. Boka a falhoz kente a kezét, aminek az lett a következménye,hogy a fal tintás lett, de Boka keze viszont nem tisztult meg. A tintaügy azonban ezzelbe volt fejezve. Boka karon fogta Gerébet, és elindultak a hosszú utcán. Mögöttükmaradt a csinos kis Csele. Még hallották, amint fojtott hangon, a levert forradalmárbús lemondásával szólt az olasznak:

— Hát ha már ezentúl minden két krajcár, hát adjon két krajcárért törökmézet.És belenyúlt finom kis zöld erszényébe. Az olasz pedig mosolygott, és azon tör-

hette a fejét, hogy mi volna, ha holnaptól kezdve minden — három krajcár volna. Deez csak álom volt. Ez olyasvalami volt, mint amikor valaki azt álmodja, hogy mindenforint egy százast ér. Nagyot sújtott a késsel a törökmézre, s a lepattant szilánkot egykis papírba tette.

Csele keserűen nézett rá.— Hiszen ez kevesebb, mint azelőtt!Az olaszt most már szemtelenné tette az üzleti siker. Vigyorogva szólt:— Hát most drágább, hát most kevesebb.És már egy új vevő felé fordult, aki ezen az eseten okulva, a kezében tartotta a két

krajcárt. És vagdosta a fehér cukormasszát a kis bárddal olyasvalami furcsa mozdu-latokkal, mintha valami mesebeli középkori, óriási hóhér lett volna, aki apró, mogyo-rófejű emberkéknek csapkodja le a fejüket egy kis arasznyi bárddal. Szinte vérengzetta törökmézben.


— Pfuj — mondta Csele az új vevőnek —, ne vegyen ennél! Ez uzsorás.És egyszerre csapta be a szájába az egész törökmézet, amelyre a fele papír rára-

gadt, letéphetetlenül, de nem lenyalhatatlanul.— Várjatok! — kiáltott Bokáék után, és utánuk szaladt.

Válogatta: Gaál Erzsébet Judit–Koszó Emese

226611226611KK Ö Z GÖ Z G A Z DA Z D A S Á G A S Z É P I RA S Á G A S Z É P I R O DO D A LA L O M B A NO M B A N


SZERZŐINKHEZA Köz-Gazdaság szívesen fogad a közgazdaságtudomány tárgykörébe tartozó mindenolyan tanulmányt, amely hozzájárul a hazai közgazdasági gondolkodás fejlesztéséhez.A kéziratok elkészítésekor a szerkesztőség az alábbiakat kéri figyelembe venni:

A tanulmányokat elektronikusan kérjük elküldeni ([email protected] címre), lehetőleg MS Word (doc) formátumban

Egy tanulmány átlagos hossza 1 szerzői ív (40 ezer karakter, szóközökkel együtt).Kérjük szerzőinket, hogy ettől legfeljebb kismértékben térjenek el felfelé.A tanulmány rendelkezzen rövid, legfeljebb 100 szavas összefoglalóval, amelyetangolul is el kell készíteni.A fejezetcímeket arab számokkal kérjük jelölni. Az alfejezetek esetén a főfejezetsorszámát is meg kell adni: 1, 1.1., 1.1.1., 1.2.2. stb.Az ábráknak és táblázatoknak legyen egyértelmű címe, illetve legyenek arabszámokkal sorszámozva. A táblázat vagy ábra tartalma lehetőleg legyen a főszö-veg ismerete nélkül is értelmezhető. Minden esetben szükséges az adatok forrá-sát feltüntetni az ábra vagy a táblázat alatt.Egyenleteket, képleteket a sorok jobboldalán zárójelekbe tett arab számokkalkell jelezni: (1), (2) stb.Hivatkozások, jegyzetek

Hivatkozásokat a főszövegben, szögletes zárójelben kérjük megadni [szerzőévszám] formátumban. Pl: [Szentes 1999]Pontos idézeteknél minden esetben szükséges megadni az oldalszámot is[szerző évszám: oldalszám] formátumban. Pl. [Szentes 1999: 312]Jegyzetek a főszöveg kiegészítésére szolgálnak, számukat a feltétlenül szük-séges minimális szintre kérjük csökkenteni.

Hivatkozott irodalom: a tanulmány végén kérjük felsorolni a szövegben hivatko-zott irodalmakat az alábbiak szerint:

Könyvek Szerző neve (kiadás éve): Cím dőlt betűkkel. Kiadó, kiadás helyepl: Szentes T. (1999): Világgazdaságtan. Aula, BudapestKönyvfejezetekSzerző neve (kiadás éve): „Fejezet címe idézőjelek közt”. In: Szerkesztő neve:Kötet címe dőlt betűkkel. Kiadó, kiadás helyepl. Stern, N. és Stiglitz, J. (1997): „A Framework for a Development Strategyin a Market Economy” in: Malinvaud, E. (szerk): Development Strategy and

Management of the Market Economy. Oxford University Press, OxfordFolyóiratcikkekSzerző neve (megjelenés éve): „Cím idézőjelek közt” Folyóirat neve dőlt

betűkkel. évfolyam(szám): oldalszámok.pl: Kydland, F. E. (2006): „Aggregált mennyiségi elmélet” Köz-Gazdaság

1(2): 19-35.Internetes hivatkozások: Szerző neve (megjelenés éve): Cím dőlt betűkkel.

Teljes URL. Lekérdezés dátuma.pl. Rodrik, D. (2006): The Disappointments of Financial Globalization.

http://ksghome.harvard.edu/~drodrik/The Disappointments of FinancialGlobalization (November 2006).doc. Lekérdezve: 2007. 03. 13.

ENGLISH ABSTRACTS

ANDRÁS SIMOR: THE GOALS OF THE HUNGARIAN NATIONAL BANK

This article is the written version of a lecture held by András Simor, governor of theHungarian National Bank, at the Corvinus University of Budapest. In his lecture he talks aboutthe current challenges the Bank faces amidst rising inflation and decelerating economicgrowth. Unlike the Fed, the Hungarian National Bank's only goal is to maintain price stability.Although the Bank has received much criticism for this, Mr. Simor defends the price stabilityfocus and its policy of inflation targeting.

EDWARD C. PRESCOTT: THE TRANSFORMATION OF MACROECONOMIC POLICY AND RESEARCH

In 2004 the Royal Swedish Academy of Sciences awarded the Nobel Prize in Economics joint-ly to Finn E. Kydland (Norway) and Edward C. Prescott (USA) for their contribution to dynam-ic macroeconomics. The prize committee emphasized two main fields of their research: thetime consistency problem of economic policy and the driving forces behind business cycles.We present the Prize Lecture of Edward Prescott, in which he summarizes his and Kydland'sresearch career. The Lecture describes the transformation of macroeconomics in recentdecades, in which Kydland and Prescott played a leading role. The main features of theirmethodology and the most important results are also presented.

JÓZSEF DRECIN: A FEW THOUGHTS ON THE LONG TERM EFFECTS OF THE "ECONOMIC GROWTHVERSUS EQUILIBRIUM" DILEMMA

If the Hungarian economy is to achieve foreign trade equilibrium, the purchasing power ofhousehold consumption must be reduced by a ratio of 3:1 and that of investments by a ratioof 2:1. Such drastic decline in purchasing power can only be done through high level infla-tion, which would have other, very serious effects on the economy. Although the "Bokros"austerity package in 1995 did improve the trade balance, unfortunately it did not have a last-ing effect, especially after economic growth kicked in. The disharmony between growthand external equilibrium was already apparent then, and the interplay between inadequatecapacities and the structure of the economy can be cited as the main reason for it. Currently,the only possibility to achieve external equilibrium is a very severe restriction in the struc-ture of the economy.

JÚLIA KIRÁLY: CONDITIONS OF HUNGARY'S EURO-ZONE MEMBERSHIP

The main question of the paper is whether Hungary should join the Euro-zone and whatbenefits the country could expect. The answer is not as evident as many think, and there aremany skeptic voices even in professional circles. The paper examines the issue from a pure-ly economic perspective and uses the theory of optimum currency areas. Since theHungarian economy will become increasingly dependent on the Euro, it will be in the coun-try's best interest to join the Euro-zone. Other solutions, such as pegging the Hungarian cur-rency to the Euro, or introducing a currency board do not permit the country to take fulladvantage of the potential benefits.

ALBERT PUIG: SEGMENTATION OF THE MANUFACTURING SYSTEMS IN SOME OF THEENLARGEMENT COUNTRIES AS A RESULT OF THE MULTINATIONAL ENTERPRISES' GLOBAL STRATEGY

The study compares the structural indicators (value added, productivity, level of exports) offirms with and without foreign ownership. The main hypothesis is that foreign direct invest-ment (FDI) played a more or less positive role in the structural transformation of the newCentral and Eastern European EU member states' companies. There is however, one impor-tant side effect: segmentation in the manufacturing sector. The companies with foreign own-ership are more productive, have a higher propensity to export and their products have high-er added value then the purely domestic companies. The main reason for this is to be soughtin the strategy of the multinational corporations, more specifically, to what extent theydecide to involve domestic companies in their global production and distribution chains.

MEJRA FESTIĆ–DEJAN ROMIH: LABOUR MARKET FLEXICURITY IN NEW EU MEMBER STATES

Social policy and labour market policy in the EU are facing a challenge to regulate a dynamic labour mar-ket in the context of the globalised economy. The New Member States (NMS-12) are seeking more sta-bility and security in order to encourage employers to invest more in human capital to be able to boostproductivity and competitiveness. Countries need to promote more flexibility and adaptability for both- enterprises and workers, and to better balance them with security. The share of traditional forms offlexible employment, such as fixed term and part-time jobs and other possibilities, has remained fairlystable; there has been a rise in employment based on atypical contracts or work performed without acontract. The flexicurity system contributed to higher employment and also to higher mobility betweenunemployment and employment in some Western European economies. Attitudes, values and traditionsof certain economies are preconditions for success of the flexicurity system.


JONATHAN BOSTON–CHRIS EICHBAUM: STATE SECTOR REFORM AND RENEWAL IN NEWZEALAND: LESSONS FOR GOVERNANCE (PART 1)

New Zealand's public sector reforms since the mid-1980s, both at the central and local gov-ernment levels have attracted world-wide recognition, interest and praise. Regarded as themost radical, comprehensive and innovative example of the 'new public management', the'New Zealand model' - as it is called - has been closely scrutinized by reformist governmentsin numerous developed and developing countries and has inspired many of the public man-agement changes which have been occurring around the globe during the past two decades.

PRIZE COMMITTEE OF THE ROYAL SWEDISH ACADEMY OF SCIENCES: MECHANISM DESIGN THEORY

The 2007 Nobel Prize was awarded to Leonid Hurwitz, Eric Maskin and Richard Myerson for"for having laid the foundations of mechanism design theory". As this line of economics is nottoo well know, the Royal Swedish Academy of Sciences has compiled a summary report onthe topic, of which we also publish an abstract in Hungarian. The original study can be foundat: http://nobelprize.org/nobel_prizes/economics/ laureates/2007/ ecoadv 07. pdf

Documents

A Corvinus Egyetem Közgazdasági Kara folyóiratának egy száma